31 10 315 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3d8b3c8c63709503f29003ca3c5f7f10.pdf 4cd8791531ad498ce7ed886d46dc58ca PDF Text Text �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK ÉS MŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 1961 SALGÓTARJÁN �P A L Ó C F Ö L D Nógrádi írók és művészek antológiája Kiadja: A M EGYEI TA N Á C S VB. MŰVELŐDÉSI O S Z T Á L Y A Felelős kiadó: NÉMETH LÁSZLÓ Felelős szerkesztő: C S IZM A D IA GÉZA A borítólapot tervezte: CZINKE FERENC A borítólapon: K ONFÁR G Y U L A : V ÍZ V Á L A S Z T Ó 1961. X II. — 1000 db — 809 Nógrád megyei Nyomda V. Fv.: Fila István �IRODALOM GERELYES ENDRE: CHARON vonat kerekei nyugtalan, surrogó zajjal futnak a forró vasúton. Ötvös végre képtelen tovább tűrni a helyzet megalázó voltát, felugrik és és remegő szájjal végigm érve a szemközt elterpeszkedő, apró vérerek­ kel át-meg átszőtt arcú, kövér férfit, fuldokolva tehetetlen dühében, kimegy a fülkéből. Bella követi a fiút, aki belekapaszkodik a csillogó ablakvédőbe, s feldúltan mered maga elé. Vértelen, vékony száját összeszorítja, olajbarna arcát megsápasztja az indulat. — Édes Riki — csillapítja Bella, és apró pofonokkal becézgeti a fiú arcát, — miért hisztizel, kisöreg? Ötvös rámered a lány aggódó, borzas fejecskéjére. — Ezek a vadállatok mindenütt rámtalálnak, mindenütt! Előbb utóbb beledöglöm! Bella fejét vállai közé húzza és csöndesen kuncog. — Látom lelki szemeimmel jövendő temetésed. Gyászhuszárok, milliós tömeg s impozáns ébenkoporsón ezüst betűkkel a búcsúztató felirat: Kultúrem bert temetnek most, sírhely lészen telke Leültek a helyére és megölte a szenzibilis lelke. — Hülyeség — mormog a fiú, hiszen semmi kedve most nevetgélni, s Bella miatt is rosszkedvű. A lány — úgy érzi, — valami enyhe kárörömmel csipkelő­ dik vele, gúnyolja őt, a «népi fit», akinek kötélidegei kellene legyenek, s ehelyett minden fölkavarja. — T e freudista csökevény, — nevetgél Bella, — az osztályharc csődje vagy, — Nem én, — rázza a fejét Ötvös, — csak éppen torkig vagyok a fajtájukkal. Vastagnyakúak, bikahangúak, taplóbőrű állatok! Ez is! Bejön, s mire egy szót szólhatnék, leül a helyedre! — Szerencse, hogy Bella néni nem ideges, — csitítgatja a lány — egyáltalán nem érdekel, hogy az ütközőn utazom vagy másutt. — Tulajdonképpen, — gondolja — Rikitiki szólhatott volna, hogy foglalt a hely, kár, hogy ilyen kis ügyefogyott, de éppen ezt szereti benne. Gondolatait világért sem mondaná ki, hiszen pon­ tosan tudja, Ötvöst is milyen kinzó erővel marcangolja saját gyávasága, tettreképtelen volta. — Ilyen vízilovak üldöztek engem el a faluból is, ezek kergettek el, az istenit a mamájuknak. Miattuk utálom még a környékét is. — Nehéz ember vagy, kisfiam. Néha majd elepedsz fatornyos falud után, néha m eg.. intezíve köpsz rá! Ötvös hallgat. Nem, most precíz önelemzéseket végezni, képtelen egy ilyen gyáva, igenis, gyáva és tehetetlen kussadás után, öldöklő dühhel és szégyennel körültövisezve, önelemzéseket végezni. S a dolog valóban nem egyszerű. Otthon a család és ismerősök védőkörében növekedve, a védettség és bántatlanság tu­ datának üvegházában, csupán valami ösztönös félelem, inkább idegenkedés menekítette el ennek az embertípusnak, ahogyan nevezgette a « vastagnyakúak» közeléből. Alkalm ilag valami borzongó élvezetet is lelt abban, hogy elbeszélgetett egy-két ilyen emberrel, s állandóan úgy vizsgálgatta őket. azzal a gyanakvó retegéssel teli szenzációéhességgel, mellyel a bizonytalan ideig szelid oroszláno­ kat szokás övezni.. Tizenhat- tizenhét éves koráig rendben ment a dolog, amikor azonban elérkezett a pillanat, amikor csupán saját bőrét vitte vásárra, s ki A �kellett lépnie az anyja szoknyája mögül, olyan viharos és tüzes atmoszférába került, amelyben szinte percek alatt hamvadt el a sértetlenség oly biztosnak látszó köpenye. S abban az apokalipszisban, melyet a megalázás, a félvállról vevés, a nyílt sokszor rosszindulatú mellőzés és megvetés szakított reá, elpusztult önbecsülésének mesterséges tenyészete is. Egyideig arra gondolt, megszokja az állandó gúnyt, amely tán keskeny válla, halk beszéde miatt érte, és erőszakot téve hajlandóságán, eljárt a vastagnyakúak közé, barátkozott velük, tapasztalgatta őket. Egy szörnyű éjszaka után ez a lehetőség is elenyészett. Saját magatartása döbbentette rá hallatlan brutalitással, hogy a megvetés és gúny, a semmibevevés joggal éri őt, s a vastagnyakúak értékrendje szerint nem is érdemel mást. Meg­ tudta, hogy képtelen a veszélyt, s egyáltalán, egyetlen súlyos pillanatot, olyan acélos nemtörődömséggel, olyan legalább látszatot örző nyugalommal fogadni, ahogyan az általa keserűen megvetettek tették. Akkor a bálban, ahová vona­ kodva, de a barátságkötés reményében ment « velük», ahol dobogó szívvel várt és táncolni sem mert, hajnal felé megsűrűsödött a levegő, és ott vibrált a ké­ szülődő verekedés villamossága. És ő akor, mitsem törődve azokkal, akikkel együttjárt, akikhez tartozott, kioldalgott a teremből, s noha szégyen marcan­ golta, végtelen megkönnyebüléssel menekült egyedül, sértetlenül. — Na, Rikitiki? — Semmi — rebben föl — , bambáskodtam egy kicsit. — Ismerlek, egérkirály! Mondd, mikor tudsz már egyetlen dolgot eldönteni? Hétfő-szerda-péntek, gyűlölöd a falud a vastagnyakúak miatt, kedd-csütörtökszombat rajongsz érte. Egy kis anti-charon vagy te, ez a helyzet! * * * isszajöttek a fülkébe, mert a vérmes és erőszakos fráter, aki kérdezés nélkül dobta le magát a padra, leszállt. Elmentek a többiek is, csupán ők maradtak, ketten. Bella az egyedüllét első mámoros pillanataiban szöcskeként szökdécselt ide-oda, végül kikötött az ajtó mellett, kardi­ gánját feje alá gyűrte, és elalaudt. És most kócos kis fekete fejét félrehajtva csöndesen szuszog, olykor komor képet vág, morgolódik, veszekszik álmában, s ez hallatlanul mulatságos. Ha Bella alszik, valahol mélyebben, semhogy elIen­ őrízni vagy akadályozni tudná, kölyökké válik, szuszog és szipákol közben, s el­ veszti gyakran zavaró tulajdonságát, enyhe cinizmusát. Együttlétük szép percei lennének a mostaniak is, s Ötvös őszintén és zavartalanul gyönyörködnék a lányban, ha nem lebegné körül az előbbi incidens kínos atmoszférája. Bella viszszajött a mosdóból, s meglátva azt a hájas, terpeszkedő állatot, tanácstalanul pil­ lantott Ötvösre. Ő azonban úgy tett, mintha semmit sem venne észre, kinézett az ablakon, s valami mazochista, tehetetlen dühvei hagyta, hogy a lány az ajtóban tanácstalankodjék. Amikor ezeket a szörnyű perceket ismét végigéli, beleharap az öklébe, ha már nem tudta megölni azt az állatot. Igyekszik elhitetni önmagával, hogy a vér­ mesarcú kövér embert gyűlöli. Dühét fokozza, hogy fájdalamas szégyene sem zavartalan, hiszen még ebben az érzésben is lenne valami kozmikus, valami felemelően nem-hétköznapi. De a fülkében megforrósodott levegő megizzasztotta,, a csuromvizes nyloning a hátára tapad s minden moccanását akadályozza. Nadrágja a hosszú üldögélésben összegyűrődött, térdénél kipúposodott, kezét, s talán arcát is ragacsos korom lepte be. Ingerült dühe csaknem elbírhatatlanná fokozódik apró testi nyomorúságai láttán. Szereti, ha közérzete, legalább fizikai vonatkozá­ sokban kifogástalan, szereti, ha nadrágja tisztességesen vasalt, ha kezei tiszták. Felugrik, hisztérikus állapotában arra sem ügyel, hogy föl ne ébressze Bel­ lát. A neszesszerből termoszt és lapos üveget emel ki. A műanyag pohárba ko­ nyakot tölt. megissza s rá párolgó feketét hörpöl. A konyak ismerős zamata, a kávé kesernyés aromája megnyugtatja, lecsillapítja, és most soha nem érzett intenzítással föltámad benne a vágy a kávéház hűvös különtermében megvívott kártyacsaták, az állandó partnerek társaságában elfogyasztott feketék oly kedves, V �ismerős idegfeszültsége után. — Igen — tépelődik, s a meglepetés elmossa kelle­ metlen emlékét — ez honvágy, hamisítatlan, igazi honvágy, amely először jelent­ kezett ilyen meglepő formában az ősellenségnek tekintett várossal összefonódva. * * * hangulat érezhetően ecetes. Ötvös átkozza a vicinálist, amelyre át kel­ lett szállniok, s amely korlátolt rendíthetetlenséggel pöfög és cammog előre. Bella, akit legalább annyira kínoz a dolog, mint a fiút, hallgat és ideges. Hasztalan bizonygatja, hogy — istenem, Rikitiki nem egy birkózó­ bajnok, sem egy határozottsághalmaz, a tény, hogy ennyire nyilvánvalóan nem az, bántja és elkeseríti. Idegesíti a vánszorgás is, vágyódva gondol a kettesben lebonyolított, pompás, gyors utazásokra. Kétszáz méterre a sinektől, az akáccal megszegett úton kék Skoda robog, könnyedén elhúz a vonat mellett és eltűnik a felvert porban. — Azért — tör ki Bella — anyuék máskorra tehették volna azt a mátrai vikkendet. Imádom, ha gyorsan megyünk. — Ha te vezetsz, tapasztalom, — mosolygott Ötvös. — A fene esz meg miattad! — Hát értem? — Na — ugrik a játékba a fiú, s megpróbál blazirt arcot vágni, — meg­ járja. — Hálásan pillant a lányra, s arra gondol, hogy mellette tudta meg ,hogy milyen kötetlen, könnyed életet is lehet élni, hogy milyen csodálatos dolog, ha valaki , csupán egy hangulat miatt, Szentendrén fagylaltozik, és a napot egy pécsi színházi estével fejezi be. — Megjárja, — nevet Bella — te kis strici! Kellemetlen csend támad, Bella vétett a hallgatólagos egyezség ellen. Tabu te­ rületen gázolt, hiszen Ötvös ezereszázat se keres, ő pedig zsebpénznek kétszerannyit kap. S a programokat tulajdoképpen Bella erszénye bánja. Hát nem kel­ lett volna említeni a stricit. Bella tudja, hogy hibázott, s mesterkélt ingerült­ ségei csattan föl, hogy más témára taszítsa beszélgetésüket. — Hülyeségnek tartom ezt a lejövetelt. Végeredményben kinek az ötlete volt ez? — Nem ötlet, kisöcsém — csitítgatja a fiú, és örül, az új témának — köte­ lesség, képzeld csak el, négy évig együtt laktunk, még a nadrágunk is közös volt, s most az esküvőjére sem mennék le? Igaz, hogy már borzasztó rég talál­ koztunk, de Béluci halálos tőrdöfésnek tekintené. Éppenséggel Dormándi kocsi­ ján is jöhettünk volna! — Ugyan — nevet idegesen Bella, — hiszen már egyszerűen kibírhatatlanok. Ötvös neheztelve pillant rá. Érzi Bella igazságát, de igazságtalannak tartja. Akit társadalmi kapcsolatok valóságos dzsungele övez, aligha értheti meg az ő megalkuvásait, melyek árán legalább kinzó magányossága egyrészétől megsza­ badult. — Ne bántsd őket, — mondja halkan, — Jó kis társaság az! — Riki! — a lány ingerülten kiált, mint egy mérges kis madár, — undorítóak! Valamennyien egy rúgóra járnak! Dormándi fajmagyarkodik majd, Zoó fád úriasszony lesz, Gyurka pletykázik és Csimpike gátlástalanul kokettál és pimaszkodik, mert úgy sikkes! — Akkor — támad Ötvös a régi viták keserűségével — tán a vadevező­ seidet meg a motoros testőrjeidet kellett volna elhoznunk, nem? Mert azok rettenetesen mulatságosak! Bella hallgat. Rikitikinek eben alapjában véve igaza van. Rémesen únja az «echt fiúkat» is, hiszen Ötvös éppen azzal a vívódó és keserű nyugtalanságával láncolta magához, amely amazokból már teljesen kiszikkadt. A fiú is tudja ezt, mégis rátámad és fájdalmat okoz neki, mint annyi más akalommal. Furcsa, fá j­ dalmas, maga-nem-mutató szerelem az övék, csupa félelem és visszahúzódni A �kész érzékenység, sebzettség és menekvésvágy. «É letfélelem » — egyszer így hatá­ rozta meg kettőjük kapcsolatát. Igen, életfélelem, lebegő nyugtalanság, és talajtvesztett riadtság is egyben. Hiszen ezért álltak egymás mellé, ezért kapaszkodnak egymás kezébe olyan kétségbeesetten. ekete mező mellett fut a vonat, s Ötvös megdöbbenve bámulja a letarolt, leégetett, feketére hamvadt búzamezőt. Tán egv-két napja még, taplószikkadtan, vágásra éretten állt itt a gabona, most, üszkös csonkok, he­ lyenként egy-egy folt féligégett, piszkos, meggyalázott gabonacsomó. Hatalmas mező, percekig fut mellette a vonat. Keresi a széles ösvényt, melynek ott kellene húzódni a vetésben, ha ilyen nagy tétről van szó, keresi a biztonságot és elszigeteltséget nyújtó tar földsávot, amely megfogta volna a lángot, s csupán a sínhez közeleső, keskeny sáv hamvadt volna el. Nem leli sehol. Ha ő készítette volna a vetéstervet, ez mindenképp belekerül, s méginkább egy régebbi ötletén tű­ nődik. Ha ilyen nagy táblákban kalkulálhat az ember, érdemes a sín melletti öt­ ven méter széles sávot valami tűzre nem fogékony növénnyel beültetni: krumpli­ val, kukoricával. Más vetőgépet kíván, más munkát is, de itt már megéri, s biz­ tonságot is nyújt. F Fölrebben morcos ábrándjaiból, s enyhe szégyenkezéssel nézegeti a fekete mezőt. Ha Bella megtudná, min töprengett idáig, akarnok precizkedésnek vagy komédiázásnak tartaná az egészet. Érzései a mérleg erre-arra billenő szerkezetére emlékeztetik. A feketekávé íze, a kártyacsaták izgalmát, az ottani élet savátborsát hozta, a leégett vetés viszont elragadja élményeinek erről a vidékéről, s régebbi tájakra dobja, vissza egészen az egyetemi esztendőkig, amikor különö­ sen a kezdés idején, valami elkeseredett csökönyösséggel sóvárgott hazafelé. Számlálta a napokat, mikor térhet már vissza abba a gyűlölt és mégis nélkü­ lözhetetlen környezetbe, amely társtalan magányából az igéret meghitt, beszédes, emberekkel-ismerősökkel teli földjének tetszett, kergette a megmérkőzés, becsü­ letszerzés vágya is. Otthon számítottak rá, várták. Azután, éppen az utolsó év­ ben, amikora megfáradt honvágyának türelmetlen lobogása is, sikerült egy beporzásos kísérletsorozata, észrevették, biztatást, — és most már tudja — felelőt­ len igéreteket kapott. Egy kutatóintézeti státuszt igértek, a kísérletek folyta­ tását és a nagyvonalú befejezést. « Státuszhiány — terjegette a kezét Kóródy — ezzel, sajna számolni kell, sajna, de a lényeg, ifjú ember: tűzközelben maradni, értjük, tűzközelben!» Fölhajszolt egy akkor úgy gondolta, csupán hónapokra szükséges szánalmasan szellemtelen szellemi szükségmunkát, szabadidejében pe­ dig nekiesett a szakirodalomnak. A z első évben — a kimerültség miatt állandóan az idegösszeropanás szélén ballanszirozva, — éppen kétszáz könyvet olvasott el, Aztán ismét nem sikerült bejutnia, s közben egy hajdúsági téeszben. más irányból indulva, ugyanolyan, sőt, talán jobb eredményre jutottak, megoldották az ő elképzeléseit, s ezzel leghatásosabb tróm fja «elúszott». Egyre kevesebben emlékeztek rá, mert a sürgölődés, a fejesek ajtaja előtti nyűzsgés fizikai undort váltott ki belőle, képtelen volt hasonló manőverekre. Hazamenekült, s pár nap alatt állandóan szemközt kapta a gúnyos pillantások és félszájjal mondott meg­ jegyzések kaján özönét, mert a falu, — anyjáék szégyenkező és gyakorlatlan hazudozásai ellenére, — tudta az igazat, tudták a vastagnyakúak is, hogy ezeregy­ százat keres, olyan munkával, amit egy általános iskolás is kitünően el tudna végezni, «flaszterkertésznek» nevezgették, és kiröhögték. Visszajött Pestre, ahol ismert már egy-két embert, ahol senki sem bántotta, senki sem tartotta nyomo­ réknak keskeny válla miatt, s nem röhögték ki, mert nem tud meginni félliter rumot. Mégis, most, amikor attól a nyugalmas, védett és gyakran nagyon kellemes és szép, de mindennnap egyforma élettől elfelé viszi a vonat, s talán mert sárga és zöld mezőket lát, letagadhatja-e, hogy az első év hazatéréseinek törökszorító �örömét is érzi? Atavizmus — mondaná Bella, de kivülálló racionalizmusa mitsem magyarázhat, s nem is óvhatja meg attól az átkos szeretettől, amellyel utána nyújtja kezét a falu. — Tudod mit csinál az öregem mostanában? Ötvös alig palástolt bosszúsággal tekint a mellette ágaskodó, nézelődő lányra. — Mit? — Nagy vászonba kezdett, — Bella arca megszinesedik, a csekély dolog egyike, amely ennyire felpezsdíti az intelligens pletykálkodást — egy kétszernégyes olaj. A z alap, nyugtalanító, kellemetlen kénsárga. Igen, — mondja mégegyszer — nyugtalanító, olyan emberen-kívűli, halott világosságot festett. A háttérben egy folyó húzódik, partjai között, mintha ólom csurogna, esküszöm, látszik, amint vánszorog a víz. Négyfigurás kép. Három egész elől középen. Jóruhás, virágko­ szorús, római társaság. Persze halottak valamennyien, az arcuk sápadt, mint egy álarc. Ott állnak a Styx mellett, amelyen át kell kelniök a másik partra, itt­ hagyva a régi életet, mindazt, amit szépnek és emberinek tartottak, s nekivágni valami félelmesen ismeretlen világnak. Tanácstalanok, igen, üvölt róluk a ta­ nácstalanság. S tudod, ami igazán telitalálat, az apám nagy pillanataiban tud festeni, ez a három alak, fogvacogó rettegésével és tétovázásával együtt, hallat­ lanul nevetséges, — Már úgy értem — mondja lehajtott fe jje l — lesz, aki komi­ kusnak tartja majd őket. Sokan nevetnek majd rajtuk. — Bella elhallgat, s gondolkodva bámul kifelé. A fiú, csupán mert kellemetlen a csend, megkérdi: — A negyedik? — Charon — riad föl a lány — ő a negyedik. Ez a kép címe is: Charon. Pisz­ kos, nagyhangú, brutális halásznak festette az apám. Szakállas arcát karjára fektetve támaszkodik az evezőre és vezet. Foghíjas, torz szája van. Visszata­ szító. De megintcsak az a jó a képben, hogy nem engedi el a szemed. Én is — mozdul tétován — ott akartam hagyni, de nem tudtam elmenni. Nem is nevet az a figura, hanem inkább röhög. Igen. Kiröhögi azt a másik hármat, akik tisztes j ólöltözöttséggel és komikus, tanácstalan félelemmel állnak az ismeretlen előtt. S az a koszos, izmos alak kiröhögi őket. — Érdekes. — Gyűlöletes! Csupa voluntarizmus, csupa ellenszenves céltudatosság. Utálatos. — Ennyire az idegeidre ment? — Kegyetlen piszkosság — Bella, szinte lázas szemmel pillant a fiúra — nyers, magabiztos, diadalittas! Ötvös leveszi kezét az ablakról, s nem néz Bellára, amikor halkan meg­ szólal. — Ezért mondtad, hogy én anti-Charon vagyok? — Ezért. Rikitiki! Pedig neked ott kellene állnod az öreg mellett, s mégsem vagy ott. Olyan vagy, mint azok hárman. Mint én. Jól is van így. Am ikor azt mondtad, hogy a vastagnyakúak kergettek el hazulról, úgy örültem. Mert én is úgy érzem kétféle ember van. A z egyik az ilyen céltudatos, sokat nevető Charonivadék, olyan, mint a te vidéki barátaid, a másik olyan, mint mi. Hogy nagy­ képű legyek, — Ötvös idegesen tapasztalja, hogy ismét cinikussá válik — ez a helyzet. — Helyzet az van, — vágja rá a szokásos formulát — de ne félj. Vigasz­ talódhatsz! Ott lenn majd, kifogsz egy hetyke legényt és összetöröd a szívét! — Valamennyi hetyke legény szívét, akartad mondani! — Helyes. — nevet Ötvös. — én pedig a kalotaszegi madonnát intézem el, rendben? Csábítás, csók, üldözés! — Szöktetés — replikázik Bella — menekülés szárazon és vízen. Tusa, diadal, riadalom. — Ó, te kis hülyécske, te! — Szeretsz, Rikitiki? Összetapadnak. Ötvös tudja, hory Bellát, — noha feloldódik ebben a csókban, — valami enyhén perverz, pimasz kis kéj is végigborzongatja most, hiszen a kocsi �másik részéből láthatják őket, s tudja, hogy a lány azért lobog fel, mint a fáklya, s ezért öleli egyre követelőbben. Hálásan temetkezik ajkai közé, hiszen Bella kitű­ nően csókol, s ha hosszú idővel ezelőtt zavarónak és visszataszítónak érezte is. ma már tulajdonképpen mindkettőjüket elragadja ez a játék. II. gyepes, hosszú tanyaudvart kétoldalt fehérfalú épületek szegik. Te­ tejükre friss cserép telepedett, melyek vidám, mélypiros színét még nem szürkítette meg az eső és a nap. Középütt, a megbízhatatlan idő miatt felhúzott nagy sátor ponyváját lebegteti a szél. Belsejéből halk, hí­ vogató muzsika hangzik, szelid, erőtlen kisöccse annak, amely majd éjszaka árasztja el a környéket. A z épületek ajtajában muszlin porfogók lebegnek, s a virágok is meg-megmoccanak a szélben, mint a táncra készülődő lányok. Hátul, ahová a rögös dűlőút vezet, kétéves, szürkefejű kazlak között, autó álldogál. Kácsák járnak körülötte, az egyik elmaradva a sortól, megáll egy pillanatra, s nyakát nyújtogatva megnézi a pecsétviaszszín alkotmányt, de kerek szemében kevés az érdeklődés. A sátor szépenterített, patkóalakú fehér asztalát vacsorázó vendégsereg övezi. A z első pohár sem ürült még ki, s noha ismerősöket ültettek egymás mellé, döcögve és kínos szünetekkel tarkázva haladt a beszélgetés. — Ezek a hülyék — súgja Csimpike — nem jöttek még meg? — Philemonék? — Törő Gyurka vágyódó pillantásokat vet a pipájára — ők ugyebár lekéstek. Nem akarok pletykálni — pletykál — de biztos azért, hogy kevesebbet kellejen itt üldögélniök. Nemde? Ugyan, — Dormándi atyafiságos mosolyt küld jobbra-balra, és valami sohanemvolt tájszólással is próbálkozik, — vonattal másfél óra múlva itt vannak, kész. Zozó megdermed, s valósággal megfagyva mered az asztal túloldalára, ahol egy fejkendős, csattanósarcú kicsi öregasszony kanállal eszi a pörköltet. Csim­ pike pukkadva nevetgél, a mamika észreveszi, hogy a városiak őt nézik, s rette­ netes zavarban, ráncos kis kezével ijedten kotorászik villa után. A házigazda, T ajti Lénárd bácsi nagy kosárban borosüvegeket hoz, Dormándi szeme felcsillan. — Édes apuskám — beszél, Zozó vérfagyasztó tekintetét kutyába sem véve — én itt akkorát mulatok, hogy leszakad a csillagos ég is. — Jó, — örül Csimpi, — férfias leszel, szivi! Én is mulatok! — Jó, — kontrázik Zozó, s fuldokolva a méregtől, védi férjét, — te meg kurva leszel, szivi! —- Te meg — nevetgél Csimpike — a bájos, de megközelíthetlenül tisztessé­ ges úriasszony leszel. Kiki, ami sose szokott lenni, igaz, szivi? A * * * uzska, a friss menyecske ,üde mosollyal füröszti bájos, barna pofikáját a hódoló, atyafiságos, vagy mohó szemek kereszttüzében. Béluci, a férj. intelligens és meghatott arcot próbál vágni, ami lényegében roszszul sikerül, s elég bután lesekszik jobbra-balra. Olykor lefelé sandít. Tulajdonképpen szép szmokingja plasztronjában gyönyörködik, Zsuzska azonban félreérti a dolgot. — Béla! — sziszeg verőfényes arccal — te vagy a vőlegény, nincs ivás, Béla! — Négy litert édes, — humorizál Béla, — egy csöppel se többet, helyes? — A z államvizsgád is eltoltad már ebben az évben, nehogy az esküvőn is botrány legyen az ital miatt, Béla! Nem akarok ennek a rohadt falunak a szájára kerülni, ne igyál, Béla! Z �hogy Csimpike mondta, « kitört» a vacsora és teljes erővel tombol. Tajti néni, a háziasszony és örömanya, izgatottan, mint egy elsőcsatás had­ vezér, dirigálja a segítőasszonyok hadmozdulatait. Oda-odarebben a a vendégek háta mögé, ragyogó arccal csepüli és ócsárolja a kosztot, mert a vacsora kitünő. Disznótoros kerül a megcserélt tányérokba. Barnapiros héjú véreshurka, mélyaranyszínű fehér rizses és szálas, puha sülthús mellett burgonya tornyosodik, s odaadóan zöldell a kovászosuborka. Szántó Tibi és Béres Pubi az asztal végén foglalnak helyet, a meg-meglebbenő ponyva a hátukra simul. Szántó, a nagy ismeretlenségben ösztönszerűen húzódott a birkózó-külsejű, kefehajú Pubi mellé, akit mindenki ismer, s akit min­ denki szeret. — Ez az barátom — mondja Pubi. — Ez megfizethetetlen! Szántó nevetgél, s rápillant a hatalmasakat harapó Pubira. — Majd elhízol, majd egy ro-ronda kövér pasi leszel. Bérczes Pubi szemében a fanatizmus tüze lángol. — Soha! Mindennap négy tonnát emelek, barátom! Ezt add össze! Nézd meg barátom! — karját Szántó elé tolja, aki udvariasan szemügyre veszi a szóbanforgó bicepszet. — Nagyon szép, — mondja, — határozottan szép. — Huszonnyolc tonna egy héten. De csak mióta itt vagyok. Pesten nem lehetett ennyit, ott kevesebb volt a szabadidőm. Ott csak tíz-tizenöt tonna ment. — No né-nézd, — örül Szántó, — te Pesten voltál? — A röpcsiseknél, ezt faggyúzd meg! Odakerültem katonáéktól egyenesen. — És nem szeretted? — Hogy-hogy nem szerettem, — szörnyedt el Pubi — imádtam! — Hát akkor minek jö-jöttél haza? Pubi zárkózott, lovagias arcot vág, aztán elneveti magát. — El kellett jönnöm. Sok bajom volt a sztyuardessekkel. Barátom, micsoda nők voltak ott! — Hát szóval itt meg a fffene esz meg az una-unalomtól, mi? Pubi mérlegel. — Ilyen kaja azért nem volt . Kevesebb volt a szabadidő is. Meg a muterék is sírtak. Itt lovagolok, futok, s naponta négy tonnát emelek. — Mi a fffenét csinálsz te itt? — A gépállomáson vagyok, barátom. Hogy ott micsoda tragacsok vannak. — gesztikulál, s valósággal világít a szeme a lelkesedéstől — Óriási! Azokat aztán megnyargalni. hallgatni, hogy recseg, aztán a hangából, mint egy jó zenész, meghallgatni, mikor fals! Mi? Aztán nekimenni, amíg úgy nem jár, mint egy kisangyal! Ez a valami, barátom! Hát szólhatok egy szót? Szántó, aki már rájött, hogy Pubit nemcsak a « jókaja meg a napi négy tonna» tartja itthon, boldog derűvel nézi. Rokonlélek. Szigorú arcot vág. — Egy szót ne ha-halljak! Ezen nevetgélnek egy ideig, s közben Pubi integet Tajti néninek, hogy a koszt « rettenetesen, iszonyúan jó». A néni boldogan hadonászva int, hogy ve­ gyenek még és elszalad. — Barátom. — mondja Pubi. — Ezek nagyon aranyos népek. Ide még Pest­ ről is szívesen jönnek a vendégek. — Igen, — Szántó lelkesedés nélkül pillant Zoóék felé, — oda jjjö j jenek, ahova én go-gondolom. Pubi viláján tétován fityeg egy húsdarab. — Mi a fene, barátom. — Utá-utálom őket. — Mit utálod őket? — Elég utálatos fajzat. Én csak tudom. Ott szü-lettem. Pesti vagyok. — Én azt mondhatom neked, — kopog az asztalon Pubi — sok sráccal, meg lánnyal akadt dolgom, de soha rendesebbeket nem találtam, mint ott. A �— Sze-szerencsés vagy . Meg négy tonnát emelsz. De én nem vagyok ilyen kajakos, meg da-dadogok is. S előadást tartok, mindig jobban dddadogok, mint máskor, és mindig kiröhögnek. Pubi tépelődik. — Utálsz Pesten lenni? — U-Utálok. Mindig új emberek, sose szoktak meg. — Hát akkor mi a fenének nem jössz el onnan? — Szántó megfontolt vá­ laszra készül, de rémülten fordul előre. A z asztalfőn a kacarászó mennyasszony mellett, a díszhelyen, nagytestű, ormótlan férfi ül, s tátott szájjal kapkodva le­ vegő után, a vacsora zümmögő zaját valóságos hangorkánnal paskolja szerteszét, nevet, hogy az arcán könnyek csorognak végig. « Ha énnékem, ha énnékem . . . » Gombai Ottó könyvelő, az acélos erejű ének hallatára összerezzen, a mellette lépdelő elnökre pillant. A sátáni nótakezdés Beresz előbbi, infernális hahotáját idézte föl, s a könyvelőben, amíg az elnök ormótlan, húsos arcát figyeli, meg­ vetés halmozódik. A nagy mozdulatlan arcon a kiváncsiságnak semmi nyoma. A z elnök szuszogva lépked mellette, szót sem szól, vár. — Kérem, elnök elvtárs — Gombai dühös, tart ettől a beszélgetéstől, — — a vacsora alatt gondolkodtam a traktor, meg a pótkocsi dolgán. Sokat töp­ rengtem, vívódtam, — mondja és a hallgató hegy-emberre pillant. Dögölj meg, gondolja magában. — Sokat. S úgy érzem, meggyőződésemmel ellenkezne, h a... támogatnám. Nekem, — hadar megkönnyebbülten, hogy túljutott a nehezén, — aki financiális vonatkozásokban diszponálok, megértheti, hogy a közös védelme és gondja, satöbbi, satöbbi... — Szóval, — szusszan az elnök, — nem akar támogatni? — Hogyne akarnám, — csitítgatja jóságosan, — csak speciel ebben az esetben . . .értjük egymást, igen? Itt, ez nem megy. — Szóval gondolkodott a dolgon? — Nem túlzok, — lendül bele a könyvelő, — ha azt mondom: tépelődtem. — Elmosolyodik, mert ez a bálna nem veszi észre a gúnyt, tehát zavartalan a csú­ folódás öröme. — Se nappalom, se éjjelem. Kezdetben a lelkesedés, Később a vívódó fontolgatás uralkodott rajtam, végül a keserű, de vastörvényű elemzés.. Fiat justicia, — lendíti a kezét a csillagok felé és ezzel az idézettel érzése szerint leteríti az elnököt, — et pereat mundusz! A z elnök szuszog, s recsegő léptekkel gázol előre. — Szóval, hogy nem támogat. Pedig itt pénzügyekben magának tekintélye van, és ketten el tudjuk fogadtatni a dolgot a vezetőséggel, később a tag­ sággal is. — Megértheti. A z okok... — Beszéltem Tornaival. A zt mondta, ha megfeszül, akkor se tud több trak­ tort adni. A z meg kevés. Kicsi gépállomás még ez. Évek kellenek... — Szóval? — Gombai most már igen bosszus. — Szóval? — Szóval, kell a traktor. — Dehát, — csapja össze tenyerét a könyvelő, — csak nem hiszi, hogy ezt az anyagi öngyilkosságot én támogatom? — Hát esetleg mégis, no. Gondolom, esetleg. — N e haragudjon, de egy abszurd, tarthatatlan ötlet miatt a jö v ő ... jövőn­ ket nem engedhetem! Hiszen — ragyog fel az arca — ez politikailag is bak­ lövés, ugyebár! A z első évek nyereségrészesedése sajnos annyira leszállna... — Vagy legalább nem emelkedne az égig. — De igen, — tekergeti a nyakát Gombai, — leszállna! — Aha! A könyvelő megáll és az elnökre mered. — M iért mondta, hogy aha? — Meddig is akar nálunk maradni, Gombos szaktárs? A könyvelő egy marék szalmát szakít le a kazal oldalából, aztán idegesen elhasítja. — Hát nézze, én ugye nem titkolom, hogy két-három év. Nem akarok falun �megöregedni, nem titkoltam. Jó, kell a szakember, megteszem, amit a kormány kíván, meg ami a kötelességem, de nem akarok it t ... — Aha! Gombai robbanó idegességgel nézegeti a hájas cethal-embert. Érzéseiben félelem és megvetés keveredik. — M it mondja folyton, hogy aha? — Szóval hát nem hasznos, nem javasolja. — Azonkívül politikailag is elhibázott. — A keserves jóistenit m agának, — ordít rá Berecz, s Gombai méltatlankodva hallgat, — ne kerepeljen itt nekem. Hol elhibázott ez politikaialag? Éppen azt kell megértetni a tagokkal, hogy nem az első három év haszna a fontos csupán! Esetleg magának! — Ez — mondja Gombai remegve a méregtől — közönséges ferdítés. Nem így van! De ha így fogja föl az elnök elvtárs, beszélhetünk másképp is. Nem vagyunk egymáshoz láncolva, csak egy-két munkaévre, igaz? Tekintse úgy, hogy már nem dolgozom itt! És tudja úgy, hogy amit csinál, semmi más, csak közönséges kiskirályság! A z elnököt vörös düh önt ei. Hányszor kapta már ezt a szót az arcába, s mindíg azoktól, akik menekülni akarnak, akik hasznot vagy a könnyebbséget várják, akik széthúznak és lerombolják azt, amit ő építget itten. Belerúg az ott heverő járomba, hogy a nagy, vasazott faalkotmány súlyos, lassú mozgással hengeredik át a másik oldalára. — Idehallgasson, — mondja lefojtott mormogással, — én harmincéves se voltam, s bandagazdának tisztelt huszonnégy kaszás. Jöttek is utánnam, amíg kijárt úton mentem. De valahányszor valami újat próbáltam, akár jobb szerző­ dést, akár nagyobb bért, akár sztrákot, ők is szembefordultak velem. Hát én ott megismertem a fajtámat, az szent! Olyan az, mint a bivaly. Erős, munkabíró is, csak a megszokottól egy lépést se sehová! Kiskirályoskodás, hogy megvan a csoport és most traktort akarok? Hát ha tőlük függne, s tán a magafajta embe­ rektől, is, itt még most is faekével szántogatnának! Gyakran kell itt ordítani az embernek, hogy szót értsenek vele! Gombai a nyeregben levő ember nyugalmával válaszol: — Ahogy mondtam, elnök elvtárs! — Jó, — Gombai az elnök egy moccanásától nekiesik a kazalnak s odatapad a zizegő szalmához, — akkor idehallgasson. Magának itt megvan jó kétezren felül, meg lakás, meg részesedés, minden. Hát így nem rossz hely ez, igaz-e? Hát ha innen elmegy, ez elmarad. Másutt nem fizetnek ennyit! — Én — sziszeg a könyvelő — tisztességesen akarok élni, dolgozni, és nem hazardírozok. Inkább ötszázzal kevesebb! Megkapom én azt máshol is. szükség van most énrám! — Azám, a jóistenit, ez az én bajom is! A zt hiszi, — mondja bamba arcát a könyvelőre meresztve. — én egy ökör vagyok? Ismerem én magát, nem vettünk zsákba macskát, hallja-e? Megúszta azt a tizenhétezres cirkuszt, a haverjai el­ simították Pesten, s csak egy volt a lényeg ,elmenni, eltünni, szerezni jóponto­ kat! Hát ha innen egy tapodtat mozdul, mikor szükség van magára, s nemcsak nekem, de háromszáz embernek, utána megyek én magának, s a csontjáról a húst szedem le! Megállása sem lesz, mert elmarom mindenhonnan, aztán egyenest a minisztériumba megyek és keverek egy olyan botrányt, hogy beleszakad! így Tenne jobb? Ejnye, csillapodjon le — veregeti a vacogó könyvelő vállát, — már hogy lenne így jobb? Hanem szépen itt marad, kapja a járandóságát, miegymás, majd figyelem a kezét, elhiheti! — Odatolja a képét Gombai arcába, hogy lehellete eléri a könyvelő borsódzó bőrét. — A z is benne legyen az anyagi in doklásban, hogy noha magának személyszerint igen előnytelen, a közös érdeke így parancsolja. M ert itt nem két, hanem húsz év hasznáról, háromszáz ember életéről van sző, hallja-e? Gombai, aki mindeddig kisértetlátó szemmel meredt az elnökre ,hiszen azt hitte, erről az ügyről senki sem tud erre, lassan tán a megenyhülő elnököt látva, újra erőrekap, s visszaacsarog az indulni-készülőre. �— Ez — susogja rekedten — közönséges zsarolás! — Kutyabaj, — vigyorog Berecz — mindegy hogy, csak az eredmény rend­ ben legyen. Ez meg, — rikácsol Gombai humanisztikusan — egy klerikális, jezsuita elv! — Amaz mégegyszer megtorpan, nevetve tornyosul a holdfényben, s ököllel fe­ nyeget vissza a könyvelőre. — Aztán a közgyűlésen úgy hangozzék az az indoklás, hogy a védőbeszédét mondja! * * * könyvelőn aratott elsöprő győzelem felvillanyozza az elnököt, akit különben fűt már az ital is. Ballag a sátor felé, s hallgatja a zenét, amelyből, innen távolról, csupán a nagybőgő nyers, erős morgása hang­ zik, később a harmonika ideges vibrálása is a fülébe, s csak mikor a sátor elé ér, akkor hallja meg a hegedűt, amely megszelidíti,, egymáshozsimogatja a távolról oly vad hangokat. A bejáratnál megáll és visszapillant. Enyhe nyugta lansággal lesekszik a szérű felé, mert ha Gombai a leleplezés ténye miatt fel­ akasztja magát, problémák támadnak az ügyvitelben. Azután, mivel ezt maga sem gondolja komolyan, elmosolyodik. A homokkal felszórt, sima középrészen a menyasszonytáncot járják. Béluci meg-megtántorodva, de becsülettel ropja, Zsuzska szerelmes mosollyal kapasz­ kodik férjébe, s annak ingatag egyensúlyát gyors rántásokkal állítja helyre. A z elnök nézi öket, s rosszallóan állapítja meg, hogy táncukban bizonytalanság, sőt, a hozzánemértés tétovasága lüktet. — Ezek a gyerekek, — mondja Kilvádi bácsi, és gyér, ezüst haját simogatja enyerével, — már egy tisztességes csárdást sem tudnak eljárni, nézd csak, Sándor öcsém. A z elnök idegesen pillant az öregre. — Mért ne tudnának, — mordul — mikor tudnak? Éppen úgy járják, ahogy mi jártuk! — Jól van, kedves öcsém, jól van, — mondja K ilvádi bácsi mézes mentegetőzéssel, — csak éppen mondtam. Vagy már azt sem lehet? — Berecz mérgesen bámul maga elé, mert érzi, hogy igazságtalan volt az öreghez, de nem tudja palástolni vagy elfojtani ingerültségét, valahányszor összekerülnek. Nem szereti, ezt a sunyító-lapító embert, aki szakértelemmel dolgozik, de nem tudja elfelejteni a huszonkét holdas gazda állapotot. Még azt se lehet mondani, hogy embernyúzó lett volna, együtt dolgozott a napszámosokkal, s azoktól se követelt többet, mint magától, csakhogy éppen a gazdatempók, meg a dirigálás hiányzik neki. Berecz, amint végiggondolja a dolgot, meghiggad, s csendes szóval fordul az öreghez. — Mondja csak, János bátyám. — Nohát, nem tudják jól eljárni! Elfelejtették, vagy meg sem tanulták. El­ felejtették, akárcsak minket! — Hogyhogy elfelejtettek? A bácsi diadallal emeli föl borzas szemöldökét. — A zt mond meg, öcsém, a te csoportodban hányan tanyáznak a fiatalok közül? A z elnök keserűen gondol arra a furcsa kapcsolatra ,amely Kiváldihoz fűzi, s amely visszatiltja minden keményebb szótól. Ha összekerülnek, éppen úgy, van vele, mint az iskolavégzett gyerek a tanítójával, ő se tudja elfelejteni, hogy évek során át parancsolt neki ez az ember, s ez hallatlan kényelmetlen állapotot teremt benne. Aztán meg éppen azért, nehogy azt higgye bárki, vissza akar trómfolni, vigyázóbban bánik vele, mint a többivel. — Nem az én csoportom, János bátyám, hanem a miénk — mondja csön­ desen. — Lehetnek benne vagy tizenöten. — No, nagy szó, mondhatom. Mert megszállja őket az ördög, mennek me­ nekülnek. Mink, öregek meg, agyondolgozzuk magunkat a máséban, s ki jön ide vissza? Akit elmarnak a városból. Igaz? A �— Nem, — csattan föl az elnök és szeretné elhinni, hogy úgy is van, ahogy mondja, — sokan vanak, akik visszajönnek, s nemcsak a szemetje. Nem is az a baj, hogy mennek, hadd menjenek, akiknek másutt a helye, az a baj, hogy akinek ide kellene jönni, az se jön. A z öreg a táncolókat nézi, s végigsimogatja a fejét. — Már hogy gondolod, hogy kinek kéne itt lennie? — Hát, akinek itt a helye. Harminckilenc-negyvenben én a Mávagban dol­ goztam, tudja azt maga. Jó munka volt az , s több pénzt kerestem, mint itt­ hon, ott lettem ember is, amilyen vagyok, mégis úgy gondoltam mindig hogy vissza kell nekem ide jönni, itt a helyem, no. — Oldalt fordítja a fejét, hogy megnézze, ki furakodott mellé, s megszólal. — Igaz, Czingler elvtárs? A görnyedthátú, kopott ember kelletlenül fordul Berecz felé, s az elnök néma dühvel szemléli az arcára költöző alázatos cseléd-diplomáciát. * * * rra igyunk, — hangzik a következő felköszöntő, — hogy az új embe­ rek, akiket hatökörrel kellett közénk behozni, — Berecz most sem tudja fékezni kötekedő-csipkelődő kedvét, — megszeressenek ben­ nünket annyira, hogy hatvanhat ökör se mozdítsa el tőlünk őket! Tekintete az árnyékos sarokban meghuzódó gazdára téved, s csak egyedül ő látja, hogy Tajti Lénárd, érintetlen poharát az asztalra vágja, s ingatag lép­ tekkel kimegy. Berecz megkoccantja az elébe nyújtott poharakat, és közben az ajtóra meredve kászálódik elő az asztal mögül. Tűnődik, habozik egy pillanatra, kisideig, hiszen látta hogy Tajti részeg, azután lép egyet-kettőt, s kiér a sötétségbe. Lehült a levegő, mintha az udvar felett veszteglő félhold hideget perme­ tezne a tanyára. A szél egyre erősödik, s Berecz elébetartja lángoló homlokát, átvág az udvaron, benéz a hátsó házba is, de a zsibongó poharazó férfinép kö­ zött nem leli meg, akit keres. Megkerüli a kutat, s a labdarózsák mellett rátalál a huszáros, keménykötésű kis emberre, aki meg-megbicsakló testtel, zsebredugott kézzel álldogál az árnyékban. — No, — közeledik az elnök óvatosan, és sokat adna érte, ha tudná, abban a zsebben van-e bicska, — csak nincs valami baj, te! Tajti hosszasan mered fel az elnökre. — Baj nincs. Minden van, csak éppen baj nincs. — Mert hogy az előbb, láttam, letetted a poharat. A ház ura megfontoltan ingadozik. — Enyim vót az a bor, vagy a tiétek? a csoporté? — Tiéd hát. S ha már ennyit ittál a magadéból, azt is megihattad volna. — Ha meg enyim vót, — mormog Tajti, egyre hangosabban beszél, — akkor te mit dirigálsz itt is, a jóistenedet? Negyvenhatesztendős koromra a poharamon dirigálsz? Nem elég, hogy rátettétek a kezeteket földemre, jószágomra, s itt ma­ radtam, mint a kopaszcsirke? Hát nem ittam, s ezért nem ittam. Berecz Sándor. Berecz hallgat egy darabig, s kétszer is megfontolja, mit mondjon. — Mitőlünk kaptad te azt a földet is, te. S ha már annyira hányod-veted magad, erre is gondolnál! S hogy a gyereked is diplomás ember lett, az egyszem lányod, hát abban is ott van a keze az ilyen magamfajta rablónak, te. Tajti torz mosollyal nézegeti az elnököt. — Most aztán eltrafáltad, hallod-e! De sokat érek vele! Tudod-e, mit mon­ dott az egyszem gyermekem, akihez vénségemre menekednem kéne? Azt mondta a Zsuzska, ne várja tőlem édesapám, hogy visszajöjjek ebbe a trágyalébe, elszoktam én már attól! Bolond világot csináltatok tik, Sándor! — Bolondot-e? S miért? — Mert az a dolgok rendje, hogy a kölyök a jóistennek sem mondhassa a szülőházára, hogy trágyalé — kiabál Tajti előrehajolva, — és mert az is a rendje, hogy amit én magamnak ezzel a két kezemmel összekapartam, ne szedjék el tőlem senkiházi emberek! Hány holdat adtatok ti nekem? Ötöt, s tizeneggyel léptem be hozzátok. — Hát nem ez a rendje? A �— Nem-e? A ki dolgozott, annak vót. A ki meg nem, annak nem vót. — Neked — mondja az elnök leszegett fejjel, — csak két-három aszályos év kellett volna, s nem veszel földet, s csak egyszer rámegy a házadra a láng, ga­ tyád se lenne, hallod-é! Mutass te nekem Czeigler Sándornál szorgosabb embert, ha tudsz! Húzta még az ág is, nem tudott talpraállani, nem, egyszer se! Látod-e, miféle ember lett belőle? — Hát miféle? — Mindenki kutyája lett belőle! Görbederekú, semmi ember, az! Csak né­ zem, piszkálom állandóan, hogy vergődnék már egyenesre, s még mindig semmi! — Beszélhetsz, — mondja Tajti, — mindent elszedtetek, a lányom meg nem jön a trágyalébe, mert ő már kisasszony. Berecz forró szánalommal pillant a vasfejű kis emberre, aki beállt, mert megrettent az egyedülléttől, de a szívét azt nem hozta közéjük, s az itthoni dolgok is meggyötrik alaposan. — Tettem-e én ellenedre valamit eddig, — szólalt meg halkan, — ezt mondd meg nekem, Lénárd. — Eddig nem tettél te rosszat nekem. — S akkor most miért tenném? — Most megmondom én, ha hallgatod. Mert ameddig te is magunkfajta feslettgatyás istenszegénye voltál, addig érettünk beszéltél. Most meg magadért be­ szélsz, ahogy a fejesek várják tőled! Bereczet elönti az igazát érző, s azzal egyedülmaradó ember vidám harcikedve. — Nekem — mondja jókedvűen, — emlékezzél csak vissza, mikor a közös leállás miatt bevittek a csendőrök, nemcsak ott benn mondogatták, hogy moszkvabérenc, meg bitang kommunista, hanem közöttetek is akadt, aki azt su­ tyorogta, ha ti megdöglötök is, énnékem majd meglesz a pártkasszából, tán te is mondtad, igaz-e! Pedig akkor is miattatok verettem szét a pofám, az atya­ istenit neki! S emlékezzél csak arra is, hogy negyvenöt őszén Simonék el akartak ótani engem, merthogy én is intéztem itt a földosztást, amiből te is kaptad azt az öt katasztrálist. Akkor is más miatt bicskáztak le engem. S azóta megállásom vót-e itt közöttetek mondd meg csak! A z asszonyomat még az utcán is leköpték, te meg még most is gyanakodsz, acsarogsz ott nekem. De nemcsak te, elég sokan vagytok ti még, az igaz. Csak sopánkodtok az ember körül, sírtok jajgattok, s ha rajtatok állna, soha ebből az állatnak való életből ki nem kászálódnátok. Benne a trágyalébe, kötésig, mert az apád is, meg a nagyapád is benne vót. igaz-e! Csak egyet mondj még, — törülgeti a homlokát az elnök, — de igaz hitre mondd! Hát mi most a szándékod? I gy pofázod, sirdogálod-e tele a világot, vagy egyebet is teszel? — A zt a hétszentséges életit! — kiabál Tajti, akit eddig lenyűgözött az ordí­ tozó elnök. — Hogy én kihúzom-e magam a munkából? — Hát kihúzod-e? — Olyat nem látott a z , a kun kisjézus, hallod! — Tajti, hacsak pillanatra is, elfelejti a földet, és minden sebet, mert — tán az elnök lobogása, vagy a közös nyomorúság emlékei, keserűsége felét virtussá változtatták. — Hát énrám azt ne mondja senki, hogy nem fogom a villanyelet. V ót-e neked panaszod rám, míg együtt arattunk? — Énnekem — mondja Berecz — sohase! — Nohátakkor, azt mondd meg most meg miért lenne? — Hát komám, — vágja irdatlan kezét Tajti vállára az elnök, s a kis bors­ ember meg se rezzen a taglónyi csapás alatt — akkor én meg azt mondom neked, legyen itt a közösnek még vagy ötven ilyen ellensége, mint te vagy, s veletek, ha pányvát kell vetnem a nyakatokba, s úgy húznom valamennyit, odavergődök én a szebb darab kenyérhez, akárha hetenként megbicskáznak is! �S zántót és Bérczes Pubit testőrség övezi. K ét fogatlan nénikét ültettek melléjük a háziak ,amint észrevették, hogy mindketten részegek. A z erélyes intézkedés azonban részben elkésett, részben alapjaiban el­ hibázott, mert a nénik nem tudták, de nem is akarták megakadá­ lyozni a kettőjük között kibontakozó versenyt, mivel a maguk öreges és ille­ delmes módján szintén felöntöttek a garatra. Valahányszor azok ketten neki­ fohászkodtak, a testőrök is aprókat kortyintottak a borból. Szántó imbolyogva felemelkedik. A két öregasszony gyanakvó áhitattal nézi. — M ivel úgy érzem ma-magam, mintha hazajöttem volna, — tagolja gya­ núsan kimért artikulációval, — és mivel én vagyok az idősebb, — koccint a két nénikével — szervusztok! Pubi mennydörgő nevetésbe fog, és Szántó felé billenti a poharát, aki lehanyatlik a helyére. — Nahát, — pukkadozik a súlyemelő, — én ilyet még nem láttam! — Tudniillik, hazajöttem. Tudniillik, jól érzem magam. Pubi szeme kerekre tágul. — E he, — mondja, — azt akarom én tőled két órája kérdezni, csak éppen m indig. . .mindig elre. .elterelődik a beszéd.. Ha itt így virulsz, miért nem jössz, mint én is, mert itt jobb, igaz? Szántó ingatja a fejét, mint egy bánatos bölény. — Nem jobb. Megmondtam én neked már. Se lakás, se semmi, mert nekem csa-családom sincs. Kiröhögnek. Itt meg nem is röhögsz, amikor dadogok. Itt hamarabb megszoktak, látod? Meg itt nem is kellene olyan egye-egydül élni, dehát én csak Pesten... ez a helyzet. — Hogyhogy csak Pesten? — Mert én, kisgyerek korom óta készültem rá, és nem is tudtam mást csi­ nálni, csak... igen. Nem utazhatok fel minden alkonyatkor Pestre iiigaz? — M iért alkonyatkor? — tátja el a száját Pubi. — Mi vagy te leánykeres­ kedő? — Csi-csillagász. — Jézus atyám. — Lá-látod, ha olyan lennél, te is röhögnél, és csúfolnál, mint azok, a sze­ mét alakok, — dühöng Szántó, — és mégis! Iiigen! De hiába röhögnek, meg hiába nincsen egy rendes albérletem se, ha egyszer ott kell lennem. Jöhetnek, ahova én go-gondolom! Mese nincs. Mert az emberben lobog eeegy kis tűz. Pislog. Aaaddig pislog, míg megtalálod azt a helyet, ahol máglyává növeled azt a hamú alatt nyugvó kis zsa-zsa... parazsat. És akkor téged csúfolhatnak, meg kin­ lódhatsz egy ólban, akkor is a he-helyeden maradsz, mert megtaláltad a fo-fff... hivatásodat. III. z éjszaka sötétje állhatatosan higul, s egyszerre itt a hajnal. A hold sápadtan vesztegel a láthatár felett, és valami piszkosszürke fény te­ lepszik porfelhőként a tájra. Ötvös csöndesen lépeget az elnök mellett, maga elé bámul, s bizonyos hálát érez, hogy ez a törökember, egy séta ürügyén megszabadította a tanyától, és noha tudja az elnök szándékát, nem meri végiggondolni a dolgot, dobogó szívvel hökken meg a gondolattól is, h i­ szen ezen a reggelen annyi minden eldőlhet. A z éjszaka eseményei úgy ülnek a lelkén, mint szennyes szappanhab a mos­ dótál hideg vizén. Tépelődik, hol, melyik pillanatban változnak meg ezek az oly feledhetetlennek induló és végeredményben ocsmánnyá züllő órák? Am ikor megérkeztek, s a vonat sisteregve megállt, Bella csaknem ijedten meredt a kisereglett fiatalok hadonászó és kiáltozó, enyhén gyanus túlv idám tömegére, és első rémületében még Csimpikét is szeretettel üdvözölte Aztán meg­ lepően hamar beleilleszkedett, s amikor egy almaarcú kis öregember lelkecskémnek szólította, ámuló vidámsággal pillantott Ötvös felé. Ő valami patriarchális A �fölénnyel figyelte Bella lépéseit, látszólag otthonos biztonsággal jött-ment, is­ merkedett és poharazott, valójában szorongva várta a vastagnyakúak feltűnésének veszélyes pillanatát. Közben szervezte a szövetségeseket, mert úgy okoskodott, hogy a körülötte sürgő-forgó fiatalok, Pubi, aki négy tonnát emel, a dadogós Szántó, azután az a traktorista fiú, a nevetséges pakompartjával, és még vagy hat-hét jókötésű legény, utcán egyszerre előbukkannak majd a hangosok, a go­ rillák, hogy terrorizálják és megszégyenítsék. Később valaki azt javasolta, men­ jenek az udvarra, «levegőzni». Ő is ment velük, körbeálltak az eperfák alatt, melyen titokzatos gyümölcsök ültek, a tyúkok, körbeálltak és énekelni kezdtek. Teli torokból énekeltek, s Ötvös meghökkenve ismerte fel őket, s arra gondolt, aki most onnan a körön kívülről figyelné őket, őt is vastagnyakúnak, magabiz­ tosnak és félelemnélkülinek látná. Két dal közötti szünetben hasas, vastagfalú borosüveg jár körbe, de akkor — életében először — mindennél világosabban érezte, hogy nem az alkohol miatt isznak most, aminthogy az indiánok sem a nikotin miatt szívják el a békepipát. Boldogan ivott velük és örült, mert egyi­ kük, amikor kérdezett valamit tőle, a vállára tette a kezét. Bakter a toronyban annyit nem kiált, kezdett az énekbe Pubi, s valamennyien, összeszokott, érces kórusban vágtak az énekbe, hogy csak úgy zengett a környék. Hányszor az én rózsám csókkal megkínált, Pedig éjjel-nappal Mindig egyre kiált. Pubi ekkor felemelte az újját, s valamennyien elhallgattak. Ötvös, mint erejét érző, de a hűbéri esküt tisztelő lovag figyelte Pubi kezét. egy De annyit nem kiált, Ahányszor megkínált! Azután a sátor felé füleltek, ahonnan friss muzsika hangzott. A cinege — mondta valaki, s többen helyeseltek, úgy van. a cinege. Váratlan dolog történt, táncolni kezdtek a poros, gyepes udvaron, és Ötvös ujjongó örömet érzett, hogy részese lehet ennek az órának. Bátor, szabad mozdulatokkal lendítették a karju­ kat, repeső örömmel táncoltak, mert kótyagossá tette őket gyors és pontos moz­ dulataik ereje és szépsége. Néhányan, akik nem ismerték ezt a táncot, félre­ álltak, és Ötvös tapsolni kezdte az ütemet, a többiek pedig követték, ígyhát ő is hozzájárult az összteljesítményhez. Örült, hogy ötletét jónak tartották, és Pubi tánc közben valami biztatást vagy dicséretet kiabált feléje. Nevettek, ketten daloltak is, táncoltak a bujkáló szélben és mámoruknak nem volt keserüje. * U * * gye, hogy nem kell itt rigorilozni, mi, — rikkantott az elnök, — szóval maga is azt mondja? Jól megértjük egymást. — Nincs itt olyan erős szikesedés, — vágott közbe Ötvös, hogy az elnök figyelmét elterelje az utolsó mondat témaköréről, — talajgyaluval rá­ mennek, az is elég. — No ugye — örül az elnök, s akkor mennyi pénz megmarad, jóisten! — Erre — mutat az elágazó útra, — ez egyenest a halastóhoz megyen. Berecz elégedetten figyeli a mellette lépegető fiatalembert, s arra gondol, talán sikerül a dolog. Hiszen a fiú szívesen jött vele, s ha nem is pillant szét olyan érdeklődve, ahogy az elnök szeretné, ez magyarázható a kezdődő másnapos­ sággal is. A z elnök ismeri darabos természetét, tudja, hogy indulatok barázdálják, ezért kétszer is meggondol minden szót, latolgatja még mozdulatait is. Óvatosan taktikázik, csaknem képmutatóan viselkedik. « Kiskirályoskodás» — hallja Gombai kiabálását, s noha erősen hiszi, hogy semmi köze ehhez az általa is megvetett tulajdonságához, kerüli még a félreértés lehetőségét is. Nagy szükség lenne itt erre a fiúra, nem szabad elriasztani. �Megállnak a nagy, négyzetalakú tó partján, s az elnök elégedetten nézegeti a fodrozó vizet. — Lássa-e, — mondja és nem veszi észre, hogy Ötvös felkapja a fejét, mert megszúrta a friss szóhasználat, — ezt mink magunk ástuk. Sok ember van itt, aki azelőtt kubikus volt, s ért az ilyesmihez. A z a Czeigler is, akivel maga kártyázott, emlékszik? — Emlékszem, — mondja a fiú halkan, — Czeigler. szobát, melyet asztalokkal zsúfoltak tele, ellepték a férfiak, mert itt lehetett kártyázni, s közben kicsit pálinkázgatni is. Amikor Ötvös leült, harmadiknak egy készülő ultipartihoz, csupán a játék öröme borzolgatta végig. A z első keverés, emelés és osztás szertartása felpezsdí­ tette, várakozással töltötte el. Jókedve fokozódott. Egyszerre Béluci bukkant elő az éjszakából, kijózanodva pislogott, s izgatottan kérdezősködött. — Hol a Zozó? — Alszik az autóban, — pletykált Gyurka, — mert álmos. — Te elhiszed, hogy álmos? — Nem hiszem én. — Nem is álmos, — pislog Béluci elkeseredetten, — csak éppen nem tudja elviseni, ha nem körülötte forog a világ. Akkor ő álmos. Tehetek én róla, hogy az én eskövőm van? Gyurka pipája szatirikus körmozgást végzett. — Reflex. Gyerekkorában mindig megverték, ha nem aludt egy jó nagyot valamelyik autójukban. Nagy hülye ez a Béla, — nézett a távozó után, — egy hülye tahó. Ötvös felkapta a fejét, félt, hogy valaki meghallotta, de partnerei mással foglalkoztak. A z ezüsthajú bácsi osztott, nyálas újjaival rakosgatta a lapokat, s közben kéjjel diskurált. — Nagy sliffentyük vagytok, Balázs öcsém, jól van, behoztatok a téeszbe, most aztán ti lássátok, mire mentek velem? Nehéz lesz énvelem, öreg vagyok én már, s úgy szoktam meg, magam urának-szolgájának. Igy van ez, igaz-e? Czeigler lesütött szemmel nézegette a lapokat. — Kinek, hogy, — mormogta megátalkodottan Ötvös enyhe megvetéssel nézte. Bátortalan szolgalélek — gondolta, kötött asszociációk. Kilvádi bácsi pedig egy dölyfös szamár. Ekkor, kezdetben, csupán a partnerek pszichológiájának gyors lelepleződése miatt, pusztán a játék stra­ tégiájától hajtva, javasolta az alap felemelését, «ne menjen az ügy babba, legyen tízfillér helyett az alap egy forint. Czeigler habozott, Kilvádi bácsi megütődve lesett, de elfogadták. Vajon ekkor romlott volna el minden, ebben a pillanat­ ban, vagy még korábban, amikor tapasztalta, hogy Gyurka pletykálkodása sem marad a pesti szalonkeretek között, hanem egy-egy megjegyzésével rosszindulatú döféssel felér? — Nem úgy van az, — hangoskodott tovább a bácsi, — dehogyis kinek hogy! Nem vót azelőtt rossz sora a béresnek, napszámosnak se, s különösen, ha részese­ désre dolgoztak. S most mi jobb? Több napszámos lett, több cseléd, semmi más. — Hát maga ezt tartja. Én meg nem. Nekem akkor mindig úgy kellett moccannom, ahogy egy ember akarta, s éppen elég vót már. — Hát most talán senki nem dirigál? — Hogyne dirigálna — nézett fel Czeigler — most, csak másképpen. S egyre komorabb lett minden. Pubi és a dadogó Szántó rohantak be a szo­ bába, s egy kis söröshordó mellett álltak meg. — Lá-látod, milyen rohadtak? Már csinálják a cirkuszt, mondtam én, t u-tudtam én, tu-tudtam! M it mondott az a Csi-csimpánz vagy kicsoda? — Ne ordíts már — csitítgatta Pubi, de mert ő is ittas volt, panaszkodott A �is. Csimpikével táncolt, s egyszerre a lány azt mondta neki, mesélje már el Pubika, parasztéknál, hogy fogják a nőket? — A po-pofáját szétverni! — kiabált Szántó és kimentek az udvarra. Ekkor kezdődött volna az éjszaka leggyalázatosabb része? Mert ettől a pilla­ nattól kezdve nem tudott koncentrálni, s noha különben a vérében volt a vere­ kedés, és osztás zsonglőr-teljesítménye és a játszmaépítés taktikája, most durva hibákat vétett, feldúltan és figyelmelenül játszott, mert megdöbentette Csimpike leplezetlen butasága, amely soha ennyire « rámenős» még nem volt mint most. Gondolkodott, v ajjon ha Csimpike megtudná, hogy náluk is kazlak állnak a ház mögött, s az anyja fejkendőben jár, Csimpike akkor is « é des Rikinek» ne­ vezné, és lefröcskölné a kajakban? Tulajdonképpen nem is Csimpike izgatta, Bellára gondolt, aki elméletben tudta, hogy « Rikitiki szülei földművelők», de gyakorlatban tán először került ilyen emberek közé, és most mennek a találkozás­ nak a fejleményeit várta szorongva és rossz előérzettel. Elemi hibákat vétett, s a két nehézkezű ember valamennyi elképzelését le­ rombolta, felvillanó terveit is megsemmisítette. Am ikor először utánaszámolt, már kétszáznegyven forintja "úszott*. Talán ezekben a pillanatokban fordult meg minden, vagy sokkal, esetleg évekkel előbb. A pénz egyre futott a keze alól, s azután,mert úgy kellett tapasztalnia, hogy a barátai rúgórajáró pimasz paprikajancsik, s ez a két paraszt pedig, személyi sérelmeit fefüggesztve, villogó szemmel fosztogatja, elkeseredetten, s egyre tompább aggyal, egyre többet ívott. Elfeledte, hogy egy-két órával ezelőtt kese­ rűen nézte a leégett búzamezőt, s hogy együtt énekelt a fiúkkal. Részegségében kozmikus egyedüllét gyötörte. — Igen, — nevetgélt a bácsi, — néha meghibban a pakli. — Ha meghibbantják, — mondta gyűlölködve és lehajította a kártyákat. A bácsi bután nevetgélt. — Meg kell tanulni játsszani, igaz-e? — Megtanultam én, csakhogy maguk még sokkal jobban, igaz-e? — Igaz, — bólintott hülye elégedettséggel az öreg, — biz a. — Nem érti, — mondta Czeigler, s akkorát vágott az asztalra, hogy min­ denki odafigyelt, de nem hallottak semmit, mert halottsápadtan, s halkan be­ szélt, — nem érti mit mond az elvtárs? Azt, hogy suskus van a lapjárásban. Kilvádi bácsi ekkor paprikapiros arcát felfújva, mint egy dühös pulyka, or­ dítozni kezdett. — A keserves jóistenit magának, hogy ilyet mondani? Hát cigánykupec vagyok én, vagy rongyosüllepű vagyok én? Czeigler feláll, s idomtalan, fekete újjaival megforgatva a kétszáznegyven forintnyi nyereséget, odaszórta az asztalra az egészet. — Maga, mutatott Ötvösre, s a fiú, amikor ismét átéli ezt a jelenetet, szenved a szégyentől, el akarta vinni az én harmincöt forintomat, igaz-e? Mert nekem nem volt több, egy fillérrel se! Mert én rongyosüllepű vagyok, mert én egy senkiházi vagyok! Jó. Hát én nem viszem el a maga pénzit, Magának meg azt mondom én, — fordult K ilvádi felé, — ahogy maga akar itt beszélni velem, azt én már a magasságos úristentől el nem tűröm tovább! Hát úgy nyissa ki pofáját mégegyszer, hogy keresztülesünk egymáson! í Czeigler otthagyta őket, és ötvös, bamba részegségében is érezte, hogy nem maradhat tovább a szobában. Kitámolygott az udvarra és hallgatta a feléjeszűrődő muzsikát, s a nevetést, amely rettenetes távolságból vándorol feléje, hi­ szen a helyüket meglelők, a tisztakezűek nevettek. Támolyogva állt az éjsza­ kában, szemét ide-oda hordozta, de alig látott valamit. A z az állat Dormándy, — mondta egyszerre Bella, — ordít és legényesen csapkodja a perlonzokniját — A z ott, — mutatott ötvös Bella szép kezére, — az micsoda? — Elcsórtam egy csirkét, — nevetett Bella, — rájöttem, hogy annak a kis állatnak igaza van. — A csirkének? �— Csimpikének. Nem kell mellreszívni semmit, igaza van. Először olyan jó volt, hogy azt mondták, « édes lelkem» Azután még vagy ezerszer mondták, s mást nem is mondtak, hát állatian meguntam. — Elloptál egy csirkét? — Pontosan olyan volt, mintha pápuák között üldögéltem volna. Miért ne csórtam volna el? Ötvös, fejét a kerítés gyalulatlan deszkájához támasztotta, s meg-meggörbedő testtel öklendezni kezdett. — Jó, — Bella nagy szakértelemmel nézte, — most már ne igyál többet. Ha kihánytad magad, gyere az autóhoz, kocsin megyünk haza. ** ** ** — Traktort kell venni — mondja az elnök, Ötvös pedig idegesen bámész­ kodik jobbra-balra. — Hogyne, — mondja, — traktort. A z kell. — De még mennyire, hogy kell, — gesztikulál az elnök, — azt egész év­ ben jó ki lehet használni, igaz? Szántani, vontatni, gépeket meghajtani, miegy­ más. Nohát, örülök, hogy maga is így gondolja. — Persze, hogyne. A z elnök aggódva lépeget. Csak nem szegte a fiú kedvét valamivel? Hosszú pillanatokra tanácstalanná válik, tehetetlen méreg is emészti, hogy az ilyen­ fajta emberekkel nem tud még bánni. Tétován rugdossa a göröngyöket, s arra gondol, ha a fiú meglátja az új építményeket, talán beszédesebbé válik. — Magának soha semmi földje nem volt? A z elnök szeme kimered, s jobbkeze megrebben, mint mindig, ha gyorsan kel egyik témáról a másikra váltania. — Negyvenöt előtt egy morzsa se. Azután a nagy család miatt, nyolc holdat kaptam. — Töpreng, miért akarta őt kelepcébe csalni Ötvös. — Hát ne higgye, hogy azért akartam én csoportot, mert semmim nem volt. — S azt csak olyan könnyen odacsapta? — Hát nem. Nem volt könnyű. De két egérnyi tehénnel kinlódtam rajta, s mit értem? Semmit. — Most mennyi van? — A csoportnak? Négyszázzal több katasztrális. Itt azután, — nevetgél bol­ dogan az elnök, mert ismét megcsillogtatja, mennyi mindent tud a fiúról, — lehetne kísérletezni, igaz? Berecz ismét idegenkedést, és csöndes, de határozott ellenállást tapasztal. Okát sem sejti, csak megy a fiú mellett, mint egy meghunnyászkodó bernáthegyi. — Nagyon kelene itt — mondja, és az izgalom vagy megszokás miatt el­ véti — egy agronómus. Ötvös csaknem felszisszen. Fizikai gyötrelmet érez, ha efféle hibát tapasztal. Türelmetlenül rándít a vállán. A z elnök félreérti mozdulatát. — Attól fél, hogy ezt az éjszakai ügyet nem felejtik el magának? — Igen, — válaszol Ötvös és a kártyaparti szörnyű szégyenére gondol, — attól is. A z elnök, értetlenségét jelző hangon nevet, s harsogó hangja úgy vág ötvös húsába, mint a kés. — A zt hiszi, itt más nem is volt részeg? Csak éppen nem hajigáit üveget az autók után. Ötvös viszolyogva szemléli Berecz húsos, nagyratátottszájú arcát. Mérlegel, mit, mondhatna az elnöknek, de mert az jelentéktelen korhely-adomákat mesélget, nem szól semmit. * * * mikor végre elszabadult a szégyenoszloppá váló kerítéstől, Bellát keresve ide-oda ámolygott az udvaron, s várta, hogy kijózanodjék. Egyszerre Törő Gyurka állt elébe, kacarászva nézegette és jóságosan simogatta csatakos homlokát. Azután egy állandóan csukló tökrészeg ember megfogta a karját, csuklott, fenyegetőzve lóbálta az öklét, és valami latin közmondást ordítozott, azután pedig elment hányni. Később Berecz és a házigazda A �került elébe, Tajti toporzékolva vitatkozott, de úgy fogta az elnök kezét, mint. egy illedelmes kis ovódás és az elnök egy gyermekgondozó türelmével állt a mérgelődő mellett. Pubiék egy cigányt is kerítettek és az kísérte éneküket, de tudta, hogy nem mehet közéjük, talán soha többé nem énekelhet velük. — Rikitiki — rángatta Csimpike a karját, s egy üveg rumot nyomott a kezébe, — itt a szajré, nyomás. Szerzek még egy üveggel! — A pápuáktól loptad el, kérdezte ő, — és Csimpike, abban a hitben, hogy részegségében fecseg, nevetve ráhagyta — igen, a pápáuktól. Bella csirkét lopott a pápuáktól, én pedig pénzt akartam lopni, — gondolta, — de mit számít, mindössze egynéhány pápuáról van szó, és hol leszünk mi reggelre? Nem látta merre van az autó, arcán részeg könnyek csorogtak végig. — Riki, — visongott Csimpike, — söprés kisapám, agyamra mentek a parasztok! Ekkor vágta hozzá az üveget az autóhoz, s meg sem várva a nagy csöröm­ pölést, arcára tapasztott tenyérrel, halkan vonítva és támolyogva, mint egy megsebzett állat, elfutot a szérüskert felé. * * * apályos mezőrészen haladnak át, cipőikre lomha sárkoloncok tapad­ nak. Most, lassan kievickélve az éjszaka iszapos emlékeiből, csaknem leleplezetlen ellenszenvvel bámul az elnökre, aki széles, szörnyű szabású nadrágban és agyongyűrt kabátban gázol mellette és fárad­ hatatlanul mesél. Ellenszenvet fakaszt benne Berecz csámpás, kíméletlen lépésű gyalogolása is, s elszörnyűködve látja, hogy a nagy, sáros cipők minden lábmoz­ dulatnál odasurlódnak az ostoba, lebegő nadrágszárakhoz és módszeres lassú­ sággal piszkítják, sarazzák össze. Végigtekint saját összegyűrt és sárfoltos ru­ háján, s robbanó idegességgel hallgatja a végtelen szóáradatot. A z elnök szellemeskedik és láthatóan gyakorlatlan módon ostoba tréfákat is mesél. Egyszerre csodálatos felfedezést tesz, s unalma egycsapásra eltűnik. Észre­ veszi, hogy az elnök olykor kimereszti a szemét és jobbkezét félig fölkapja. mint­ ha integetni akarna. A mozdulat hajszálpontosan ugyanaz, tehát szokásról van szó, — gondolja valóságos vadászlázban, — sőt némi előtanulmány után arra is rájön, hogy Berecz a hirtelen témaváltozásoknál végzi ezeket a kényszermozgá­ sokat. Intellektuális teljesítménye büszkeséggel tölti el és hozzálát a kiaknázásához. — Szóval. — szakítja félbe a másikat, — már sokat keresnek az emberek. Berecz köteleségtudóan elvégzi a várt mozdulatokat. — Hát ki, hogy. Azért boldogulnak. Persze egy jó agronómus... — Berecz elvtárs mikor volt katona? Ötvös, mint egy állatszelidítő, figyeli, s megelégedéssel látja, hogy az elnök pontosan paríroz. — Negyvenháromban bevittek a nyavalyások — kezdi, azután egyszerre, rá­ döbben, milyen becstelen játékot űz vele ez a siheder. Ordítani és ütni szeretne a felismerés pillanatai után. — Fineszes ember maga, — mondja csikorgó mo­ sollyal, — csak észrevette, no! Ötvös egyéb alkalommal, márcsak a fair-plai miatt is méltányolná az elnök teljesítményét, de most nem óhajt méltányos lenni. Gyűjti az adatokat, melyek arra a magaslatra segíthetik, ahonnan megvetően pillanthat az elnökre. — Észrevettem, — mondja, — könnyű észrevenni. A z elnök hosszasan hallgat. Ú gy gondolja, valahol, nem tudná megmondani melyik pillanatban, elhibázta a dolgát, elfordította magától a fiút. Elkeseredett és vádolja is magát, hiszen nem tudhatja. hogy Ötvös végeredményben nem akart maradni, félt, hogy tőrbeejti meghittségével és hivatástudatára apellálva húzza magához. — Ha megcsinálnánk a szerződést, — mondja reménytelenül az elnök. — lakást s jó fizetést kapna. Kétszerannyit, mint Pesten. Azért mondom, hacsak a pénz miatt jönne, akkor is érdemes. Ötvös, amikor feldúltan és kétségbeesve, — most már szégyelli hisztérikus könnyeinek nevetséges szentimentalizmusát, — elmenekült a tanyáról, még nem tudta, mit felel majd, ha megkapja az ajánlatot. Most azonban biztos a dolgában. Czeigler észrevette, hogy pénzt akar tőle nyerni, az elnök észrevette, hogy játszott: L �vele, de nem is ezek a döntő érvek. Egyszerűen az a tény tartja vissza, hogy képtelen lenne ezt a sár-rugdosó életet élni, ezért hallgatta önkínzó gyönyörrel Berecz szószátyárkodását, ezért fürkészte gyengéit, ezért örült, amikor kiábrán­ dulhatott, s fölébe kerekedhetett. Nincs mit felelnie, nem tud visszatérni ide többé. Akkor sem tér vissza, ha azok megsértették, és új baráti kört kell sze­ reznie magának, akkor sem, ha Bella itthagyta, hiszen Bellával, vagy Bella nélkül, de nem tud máshol, s máshogy élni, mint eddig. A romantika, a falu idillje meg­ ejtette, azonban inkább szégyelnivaló gyengeség, intellektuális rövidzárlat. Egy részegen orditozó és ugráló társaságot enyhe túlzás félistenek gyülekezetének tekinteni. — Szóval — kérdezi az elnök és hangján érződik, hogy ő is eldöntöttnek te­ kinti a kérdést, — hogy gondolja a dolgot? Ötvös vállat von. — Hogy gondolom, — mondja fakó hangon, — sehogy. — Riki! A kis domb tetejéről, kardigánjával integetve és édes ügyetlenséggel botlodozva Bella fut lefelé. — Ó, lihegi, — azt hittem, elszöktél előlem, Riki! Ötvös káprázó szemmel nézi. — Nem mentél velük? — Hogyne, éppen az hiányzik nekem. Valami csirkeólban, vagy nyárikonyhá­ ban vártalak, s elaludtam, képzeld! Csodás reggel van ugye. Rikitiki? A z elnök mosolytalan arccal nézi őket. Leeresztett karokkal áll ellőttük és most, amikor kiderült, hogy elvesztette a csatát, hasztalan taktikázott és hiába alázkodott meg, néhány pillanatra az elkeseredés fényűzését is megengedi ma­ gának. — Gondolja meg, — mondja, — ha én riasztottam volna el, gondolja meg ... Énnékem sokféle emberrel esik dolgom, de ilyennel mint maga, tán még nem tudok bánni. Jól tudom én azt is, hogy nagy út ez, Pesttől ide lejönni, nehéz út, de ne féljen, nem a pokolba akarom én elvinni magát! — Hát Berecz elvtárs kérem, — Ötvös az elnök szemébe bámul, — ha aktuá­ lis lesz az ügy, értesítem, de nem hinném, h o g y. .. A z elnök egy pillanatra még mozdulatlan marad, azután megfordul, nem szól, nem is néz vissza, csak megy fel a dombra, súlyos alakja egyre kisebb-kisebb lesz, s végül elfedi a föld hajlataiban kékellő pára. * * első pillanatban tudtam, hogy vadparaszt. T uliképpen mi baja volt? — Elszomorította, hogy nem kaphat meg téged, — mondja Ötvös, — Eredj, csacsi, — kuncog Bella, s egy pillanatra megcsiklandozza kép­ zeletét ez a mondat. Ötvös odamegy az ablakhoz, lehúzza s rákönyököl a csillogó keretre, s né­ zegeti az elfutó mezőket. — Emlékszel még, mit beszélgettünk arról a Charon-képről? — Igen, Rikitiki. — Tegyük fel, hogy valaki az odaérkezők közül annyira fél, hogy nem mer beleülni a csónakba. Akkor mi történik? Bella összecsókolja Ötvös finomszálú fekete haját. — Megvárja a következő csatlakozást. — Mi lesz azzal az emberrel? — Gondolom, — Bella megriadva bámul a fiú feldúlt arcára, — azt hiszem, úgy volt, hogy az ott bolyongott az innenső parton, és nem jutott soha, sehová, azt hiszem igy volt valahogy. Kihajolnak az ablakon, s a fiú tűri, hogy Bella haja körülrepkedje, s bete­ messe az arcát. Am int megúnja ezt a játékot, megpróbál előre pillantani, de kormot sodor szemébe a szél. A z * �C Z IN K E FERENC: KE R É K PÁ R O SO K �VÁRSZEG I GYÖRGY: HETVENM ILLIÓ SZÁJJAL Hetvenm illió szájjal — hallgassátok — ma elmesélem: jártam fergeteges aknatűzben, fuldokoltam folyók vizében. Minden világrészt bejárt száznegyvenmillió lábam: belefúltam a Visztulába, szomjanhaltam a Szaharában. Hadd mondjam el hústalan szájjal, kitépett nyelvvel, csontkezem csontujjait a földbe vájva: oly mély a közös sírverem ... Lembergnél széttépett a gránát, Danzingban kaptam lőtt sebet, idegeim szétroncsolt húrján torz indulót vert a rémület. Lángolt a föld, én mégis reszkettem, a fülem csontig lefagyott, megkínzott testemet ringatták lámpaoszlopok; szemem kifolyt Berlin ostrománál, lábam Jasinál maradt, húsomat bécsi országúton morzsolta szét a tankcsapat. Dachauban ott vergődtem a gázkamrák gyilkos mélyein, majd Líbiában haldokoltam s Lyonban marcangolt a kín. Nézzétek: karom üszkös csonk lett, lángmarta a homlokom, anyám tán’ Frankfurtban lakik, vagy Krakkóban: nem tudom, lehet, hogy japán asszony az anyám, vagy szőke francia, vagy túl az Arnón halk szinyóra siratja, hová lett fia? S lehettem akár lengyel, svéd, magyar, vagy portugál: hetvenmilliószor ért a hetvenm illió halál s csak egy volt mindig változatlan: a tépő, kínzó fájdalom: hogy mindezt a szörnyűséget nem én, nem én akarom! �Nem én akartam a bombatölcsért, a légnyomást, atomhalált: szivem Párizzsal együtt vérzett, m íg a Gare ľ Est lángban állt Nem én, nem én akartam álmaitok csendjén a vészjelet, Hirosimán és Nagaszakin a gyilkos felleget! A kik azt akarták, most is élnek s habzsolnak változatlanul... Őket nem dermeszti tömegsírok mélye, Ő ket nem kísérti már a m ult! H etvenm illió szájjal kiáltok nektek, emberek! Legyetek erősebbek a vasnál, s miként a tűz: éberek. Vessetek és arassatok, óvjátok a fák ágait s füstöljétek el az ordas rosszat onnan, hol gyermek álmodik. Daloljatok zengő, tiszta szívvel és építsetek szilárd falat: így lesztek erősek, így torpantjátok meg az ordasokat. M in t villámlás, ha sörényét kibontja az éjek homlokán: világítsátok rendületlen: békét annyi harc után! Kiáltsatok minden nyelven: pusztuljanak a gyilkosok! Legyen, ki háborút akar m illiószor átkozott! Csak karotok dús erdeje fojthatja beléjük a szót. Csak rajtatok múlik. M ert béke lesz, ha nem adtok újabb hetvenm illiót! �SZTRÁJK (A nógrádi bányászok nagy sztrájk jának 30-ik évfordulójára) Dermedt az éj. Ajkam kiszáradt, láztól csapzott a homlokom. Törött üvegen huhog a szél s bomlott huzalú lámpaoszlopon holttestként csüng a bénulás — ordíts, vagy kiálts, vagy kacagj eszelősen, vacogó utcán nem csosszan cipő sem kulcslyukba bújnál szóért, tornyot döntenél: csináljon robajt. Vízként szomjazod a zajt, de tulajdon hangod megtagad Ököllel verj falat — mindhiába... És a bánya, a gyár! kapujában a csend portása szalutál. Szélütött felvonók között nyirkos nyelvet ölt a köd. Nézd a csillék hadát: mint mankós koldusok, állnak szótalan. Ernyedten leng a drótkötél, agyadnak ólomsúlya van. Szádra könyörgés tolulna csakányütésnyi neszért, úgy szomjazod a zajt. S csak a szíved súgja: elvtárs, kitarts. CSATLÓS A HÁRMAS SIKLÓ A LA TT Kedve felbuzog, mint víz a kútban: Dala zeng és vele zeng a gép. Az aknásznak vígan kiált: No, meg lesz-e ma is a száztíz százalék? �Gumicsizmája latyakba süpped, sapkájára sáros víz csepeg. De gondja csak a csilléket vigyázza, s a villanón futó síneket. K ötél súrlódik, csille kizökken: feltenni azt csak egy pillanat. Körülötte napfényt érzek, pedig a bányában lent nem is süt a nap. ASSZONYOK, VERŐFÉNYBEN Sárgadinnyeszagúak az esték, a szelíd egekből méz csorog s csak ők érzik még az őszt, kik a padra kiülnek: az asszonyok. Ahogy elnézem őket sorra: mint hajlékonytestű daliák, szemük nevet, m int ablakokban a szekfűk s a muskátlivirág, melyet ápolnak gondos kézzel, - ó, sok dolgot ád a délelőtt — aprócska konyhákban sürögnek, vagy gyárban, robosztus gép előtt és csak ilyenkor, alkonytájban szakítanak röpke pihenőt, kinn a padon, hervadó r ózsák és tátikák közt a ház előtt. S amíg csevegve üldögélnek, horgolásuk fölé hajlanak: vörös gombolyagját feléjük — gurítja az alkonyati nap. �M ÁTRA I TÁJ Zúgó-zengő erdők, dúsfüvű rét, illattól terhes akácosok: Szívem, vén kamasz szívem köztük mindig gyorsabban dobog Itt, ahol a piros málna érik és pisztrángot ringat a patak, hol sudáran és szőkén, m int karcsú lány, kacag rám a nap; Itt, ahol a lombok sötét hűse, m int szeretőm karja, úgy ölel, búsan kéklik a kökény, zöld indáján kúszik a szeder; hol ó-aranybrokátot sző az ősz, ha sárgulni kezd a hegy alja: itt élek én. If j ú szél s dolgos nép tanított a dalra. CSILLAGOK ŐRIZZÉK... Csillagok őrizzék álmait, kertjében rózsák nyíljanak. Mosolyán orgona fakadjon és fényesedjen rá a nap. Hordozzák hátukon jó hidak biztosan, rezzenéstelen. S ne hulljon tiszta, szép szemébe a kéményekből pernye sem. Vállát alázat le ne húzza, bánat ne üljön homlokán. Térdét köveken meg ne zúzza. Gyermekek értsenek szaván. Lépteit hű utak vezessék — kínálják gyümölccsel a fák. S hogy hozzám mindig visszajö jjön: vigyázd őt, dolgos szép világ. �IV Á N Y I ÖDÖN ; K Ü L S Z I N I FEJTÉS �V ÁRSZEGI GYÖRGY: FÁRADT EMBER városka kis állomásán egy percig állt a gyors. A kalauz udvariaskodott: felsegítette a könnyű bőröndöt. Aztán fiatalos, fürge mozdulattal lehúzta az ablakot. A vonat megindult, szinte belerobbant a vasárnap délutáni csöndességbe: mind szaporábban katto­ gott át a váltókon, hogy szilajul iramodhasson a sárguló— pirosló mezőknek, Szigeti tudta, hogy senki sem int utána a néptelen pályudvarról. Utazását is úgy intézte, hogy kerülje a szükségtelen aktusokat. Nem akart búcsúzkodni. Most mégis visszanézett, hosszasan bámulta a rozsdabarna levelű vadgesztenyefákat, az állomás sárgás épületét, míg csak el nem tünt szeme elől. A gyors kinn száguldott már a nyílt pályán. Éles szél és keserű füstszag csapódott az arcába: gyorsan felhúzta az ablakot. I gy ,az ablak üvegén ke­ resztül megszelidült a táj, úgy érezte, a nap is melegít. Levette a kalapját. V i­ lágéletében rajongója és műértője volt a festészetnek, imádta az ősz színeit: a sárga, vörös és ezüstös árnyalatok csodálatos keveredését, mint ahogy öltözéké­ ben is szerette és kereste a kissé ódon toalettek halk és finom eleganciáját. Tudta, hogy deresedő hajával, valószínűtlenül kékes árnyalatba játszó finomszürke felöltőjével maga is pompásan beleillik az őszi színek kompozíciójába: éppen olyan tartozéka a tájnak, mint az ezüstveretű novemberi reggelek fátyolfinom köd-patinája. A melegsárga és rőtszín késő-őszi délután édes és illatos volt, mint a sárga­ dinnye és őszibarack rég elfelejtett íze; az ég szelid nyugalmat permetezett alá. Szigeti jóleső érzéssel lubickolt ebben a zsongó nyugalomban. Akkor jött a szédülés. Szigeti ismerte már jól: az utóbbi időben gyakran jelentkezett, mintha csak életének ötvenöt évére akarta volna minduntalan emlékeztetni. Tudta, hogy most majd engedelmesen lenyel egyet a precíz pontossággal zsebébe készített tablettából, talán le is ül egy kicsit, szemét lehunyja és elmúlik a rosszúllét. Ég-világon semmi más dolga nincs, csak annyi, hogy azt a kis tablettát le­ nyelje. S mi dolga lesz ezután? Furcsa, de semmi. Mától kezdve Szigeti Géza főmérnöknek, a tizenkettes akna üzemvezetőjének egyetlen feladata van: hogy vigyázzon az egészségére. Egyelőre még maga sem tudta, hogyan fog bele­ szokni az új életmódba, de vágyott a nyugalomra. Egy-egy rosszúl sikerült nap után, tervtárgyalások, heves szócsaták köz­ ben gyakran mondogatta magában, néha másnak is: — Eh, pokolba az egésszel... Fáradt ember vagyok ehhez! Csinálja most már más énhelyettem... Nem is várt sokáig a nyugdíjaztatásával. Pedig kérlelték, lejöttek a köz­ pontból is: maradjon, nagy tervek előtt áll az üzem, szükség lenne még rá. A bányaipari technikum igazgatója is felkereste: szeretnék, ha elvállalná a bányaművelés tanítását De elzárkózott előlük, hajthatatlan maradt. Elfáradtam ... — mondogatta — Pihenni akarok... Később, amint fülkéjében leült és bevette a gyógyszert, rosszúlléte va­ lóban elmúlt. Felöltője zsebéből ujságot vett elő; belelapozott és mint mindig, most is a végéről kezdte olvasni. A z egyik hír ujonan megjelent műszaki könyvről adott számot: ez érdekelte és megjegyezte magának a mű cí­ mét. Saját tervei jutottak eszébe: egy komoly bányászati szakkönyv meg­ írása. Évek óta rágódott a témán, álmatlan éjszakákon törte a fejét. Jegyzetei is voltak már, gondosan letisztázott oldalak és egy füzet, tele ábrákkal, számí­ tásokkal. Évek során át mohón várta az alkalmat, hogy azt a könyvet megírhassa, De az ördög tudja miért, sohasem tudott időt szakítani rá, mindig közbejött valami. Pedig a párttitkár, aki előtt egy közlékeny pillanatában elkottyantotta, hogy mire készül, s aki szintén nagy szakembere volt a bányának, nem hagyta békén ettől a perctől kezdve. Folyton a szakkönyv megírását reklamálta. No, talán végre az is sikerül majd ... A �A vonat most egy hidon robogott keresztül. A kerekek monoton dübörgése hirtelen élessé, keményen pergővé vált, akár csak a frontfejtéseken a fejtőkala­ pácsok zaja. A fejtőkalapácsok... A z üzemében töltött utolsó napok eseményei jutotak eszébe. Kardos, a igazgató, akivel öt esztendő óta teljes megértésben vezette az üzemet, még búcsúzáskor is azt mondta: — Irigyellek, öregem, mégsem cserélnék veled. Akármilyen öreg róka is vagy, ahhoz, hogy nyugodtan tudj majd üldögélni, nem vagy elég öreg! — Lehet, hogy lesznek ilyen pillanataim, — felelte Kardosnak — de sze­ rencsére a szívem gyakran figyelmeztet: lassan a testtel, vigyázz barátom, nem vagy harminc éves. Ha a feleségem még éln e... Akkor más lenne, akkor talán tudnék még harminc esztendős is lenni. De így egymagam ... Belesavanyodtam az egyedüllétbe, furcsa vén csodabogár lett belőlem, aki beleköt mindenbe; aki úgy hordja magán ezt a kései agglegénységet, mint egy lötyögős ruhát, amit másra szabtak. Nektek is jobb lesz, ha nem kötekedek veletek nap-nap után! Bezzeg Solymos, az új főmérnök, akit megüresedő tisztébe odahelyeztek, merőben más ember. Már az első nap, ahogy odakerült, műszaki értekezletet hí­ vott össze, magasabb termelékenységről, merész tervekről beszélt. Csupa fiatalos hév, mohó tettr ekészség izzott szavaiban. Teheti: alig 30 esztendős. Őt világ­ életében bosszantotta, ha valaki kopogtatás nélkül nyitott be a szobájába: Solymos már az első alkalommal rászólt az aknászokra, hogy neki ne kaparásszanak az ajtaján; ha őhozzá jönnek, akkor haza jönnek, nem a szomszédba. És jól halotta, bár Solymos nem előtte mondta, hogy a főmérnöki szoba elavult berendezéseit újakkal akarja kicseréltetni. A z öreg, beteges filodendront pedig, melyet ő is csak kegyelemből tartott a szobában, kivitette s ez fájt neki. Valahogy az volt az érzése azalatt a néhány nap alatt, míg az átadás-átvétel megtörtént, mintha a fiatal mérnök mozdulatai türelmetlenséget árultak volna el, mint a gyereké, aki nem tudja kivárni, míg a játékot kezébe adják s rászóla felnőttre: eleget ját­ szottál, most már én hadd játsszak vele! Szinte örült már, amikor elérkezett a búcsúzás pillanata, olyan idegennek, olyan fölöslegesnek érezte magát az üzemében. Szolgálati lakásában is már napok óta ládákba csomagolva állt minden. Elszállításukról majd később rendelkezik, ha Pesten vagy Budán sikerül lakást vennie. Takarékbetétkönyvében erre a célra százhúszezret gyűjtögetett össze: régi vágya volt már, hogy a fővárosban lak­ hasson. a múzeumok és képtárak közvetlen közelében. Pesten jártában órákig el tudott ácsorogni egy-egy festmény előtt, anélkül, hogy különösebb csábítást ér­ zett volna arra, hogy a festményt meg is szerezze magának. Nem volt műgyűjtő, mint ahogy egész életében a harácsolásnak legkisebb módját is megvetette. Szeretett gondtalanul, derüsen élni, jól enni-inni, utazgatni és szórakozni. A pénzét sohasem szórta el, de nem is nagyon takarékoskodott vele. Egyetlen leányáról, aki felesége halála előtt ment férjhez egy jónevű fővárosi orvoshoz, bőkezűen gondoskodott, míg úgy látta, hogy szükségük van rá. Tulajdonképpen el is lakhatna náluk, hiszen Edit, a leánya számtalanszor tervezgette, hogy apus, ha nyugdíjazzák, okvetlen lakjon velünk. Ő ilyenkor mindig nevetve hárította el magától az ajánlatot és nősüléssel kapcsolatosan tett homályos célzásokat, amire pedig lelke mélyén sohasem gondolt Most, hogy végre lakásterveinek megvalósításához ért, valami suta tehetet­ lenség vett rajta erőt, mint hajdanában, karácsony ünnepét megelőzően, amikor kezében az ajándékokra szánt pénzzel, tanácstalanul őgyelgett az üzletek előtt, míg végül is megvett valami haszontalanságot. De bízott Edit talpraesettségében, jó szimatában, aki minden bizonnyal segítségére lesz a lakásvételben. Am íg a vonat Hatvan felé közeledett, álomba ringatta a vonatkerekek egy­ hangú csattogása, szunnyadt egy könnyű órácskát. Jól benne jártak az alko­ nyatban, amikor villanykapcsoló kattanására ébredt. Világosság öntötte el a fülkét és fiatal, zajos társaság nyomult a szakaszba, melyről azt hihették, hogy foglalatlan. Szigeti bosszúsan egyenesedett fel a hangok hallatára, mire a fiúkból-lányokból álló társaság kissé megszeppent és engedelmet kértek, hogy le­ ülhessenek. Egy ideig csendben voltak, láthatóan feszélyezte őket a meglett korú férfi társasága. Ám az egyik lány, egy fitosorrú fekete, akinek ezer ördög nevetett a szeméből, hirtelen elkacagta magát s azzal vége is lett az illedelmes �csöndességnek. A társaság, melynek tagjairól első pillanatban megállapította, hogy egyetemi hallgatók, öt perc múlva úgy csevegett, mintha köztük sem lett volna. Szerencsére nemdohányzó fülke volt, így volt ürügye, hogy kimenjen a kocsi perronjára és rágyújtson egy cigarettára. A cigaretta azonban most valahogy keserű volt, nem esett jól, mint máskor. A zajos társaság bosszantotta, úgy érezte, hogy meghitt kis vackából túrták ki, úgy érezte magát, mint Solymossal szemben, a kulcsok átadása után. A z ablak üvegén túl elsuhanó táj már szürkés­ kék homályba burkolódzott, eltünt a délután sugaras varázsa és kintről akaratlan kis borzongással megérezte az ősz hűvös lehelletét. Hirtelen könnyű kis érintést érzett a karján: a fitosorrú állt a háta mögött, bátortalanul, látható zavarral küszködve. — Kérem szépen, tulajdonképpen nem szép tőlünk, hogy megzavartuk a nyugalmát... — mondta bűnbánóan. — M i szívesen átmegyünk egy másik fül­ kébe, minthogy miattunk itt a hidegben tessék ácsorogni. — Ó, nem, nem — szabadkozott Szigeti gyorsan és zavartan. — Egyáltalán nem zavarnak... Csak még ezt a cigarettát... Igen, még elszívom ezt itt kinn, aztán megyek is vissza. A fitosorrú kedves figyelmesége egyszeriben elvágta bosszús hangulatát. Már nem is szívta végig a cigarettáját, ami egyébként sem esett jól, hanem sietve visszament a fiatalok közé, ahol hamarosan olyan meghitt beszélgetésbe kezdtek, hogy Pesten már, mint a legjobb barátok váltak el. * * * Edit a Keletiben várta és rögtön elujságolta, hogy László, a férje fontos orvoskongresszuson vesz részt Balatonfüreden, a kocsit is magával vitte, így hát villamoson kell hazamenniők. Szigeti örült ennek és azt javasolta, hogy egy darabig gyalogosan menjenek, mert a vonaton egészen meggémberedett a lába a sok üléstől. Gyalogosan sétáltak hát végig a Rákóczi úton; a bőröndöt közrefogták, nem a súlya miatt, de így egy kicsit mintha egymás kezét is fogták volna. Edit szünet nélkül csevegett, azon a bizalmas, pajtáskodó hangon, ahogy ők már megszokták. Nem is annyira Edit szavait figyelte, mint inkább őt saját magát és mosolyogva állapította meg, hogy az utóbbi időben semmit sem vál­ tozott: hosszú fekete haja, derüsen csillogó zöldes szeme, nyúlánk,, karcsú termete szinte a hat esztendő Editet varázsolta vissza, aki érettségi vizsgái előtt olyan kétségbeesett komolysággal menekült hozzá matematikai problé­ máival. Edit nyugodt magabiztossága, jólétet sugárzó lénye valahogyan azokat a tiszta, fényesszőrű, ápolt macskákat juttatta eszébe, melyeknek a doromboláson kívül vajm i kevés szerep jut az életben. Otthonuk, lakásuk egész berendezése is Edit kényelemszeretetéről árul­ kodott. Gyerekük nem volt, erről Edit egyelőre hallani sem akart, bár ezt apja több ízben kifogásolta. Nem akart azonban komolyan beleavatkozni a fiatalok dolgába: biztosra vette, hogy leánya idővel komolyodni, asszonyosodni fog és ő maga vágyódik majd a gyerek után. A z első napok puha semmitevéssel teltek el. Nagyokat aludt, sétálni járt. egy ízben hangversenyre is elcsalogatták. A pihenés azonban egy hét múl­ tán kezdett terhessé válni számára: nem találta helyét a csupa-kényelem la­ kásban. Edit szeretett későn kelni, sokszor kilenc-tíz óráig is ellustálkodott ágyában. Szigetit bosszantotta ez a kényelemszeretet. A z asszonyokban sze­ rette a háziasságot, frisseséget. Edit az ebédet, vacsorát is a vendéglőből hozatta, a házimunkát bejárónővel végeztette. Szigeti évtizedeken keresztül megszokta a korai kelést. A reggel hat óra, mindig hivatali szobájában ta­ lálta. Üzemében ő volt a legelső munkába érkező. M ire a nappalos műszak­ harmad megérkezett a váltáshoz, már rendszerint átnézte az előző napi aknászi jelentéseket. Most egyszerre nem tudott mihez kezdeni ezekkel az üres reggeli órákkal. A falak vékonyak voltak, szerencsétlenségére még rádiózni sem lehetett, mert akkor Edit felébredt volna. Igy csak topogott, �szobájának börtönébe zárva, az ajtótól az ablakig, vagy azt tette, hogy lábujjhegyen kisurrant a lakásból és elnézelődött az utcák kora reggeli zajos forgalmában. A gyárba igyekvők nyüzsgő sokadalmát szerette, ez felkeltette benne a munkába sietés izgalmát. Sokszor együtt sodródott a munkásokkal, közéjük furakodott, tolakodott, hogy egy-egy zsúfolt villa­ mosra felférjen, és megállókon keresztül vitette magát az elképzelt cél felé. Egyik reggel László, a veje éjszakai inspekcióból jött és összetalál­ kozott vele az utcán. — Hát te hová igyekszel ilyen korán, apus? — kérdezte nevetve. Szigeti a csínytevésen rajtakapott gyerek zavarával vonogatta a vállát. Máskor, ha hivatalos ügyekkel Pesten járt, boldog volt, ha egy-egy órácskát elcsenhetett valamelyik képkiállítás megtekintésére. Most, a szabad­ idő korlátlan birtokában, ehhez sem volt kedve. Valahogy úgy volt vele, mint néhány évvel ezelőtt a dohányzással. A z orvos, betegsége miatt el­ tiltotta tőle a dohányzást. Akkor minden egyes lopva elszívott cigaretta kéjes gyönyörűséget ébresztett benne. Később, egészségi állapota javultával a dohányzásra újból engedélyt kapott: erre sürgősen abbahagyta, leszokott róla, s csak évek múlva gyújtott ismét cigarettára. Bosszúsággal töltötte el a lakásvásárlás problémája is. V eje és lánya egyelőre hallani sem akart afelől, hogy elköltözzön tőlük, mindenképpen azt akarták, hogy legalább a telet velük töltse. I gy hát titkon egymagában kódorgott eladó lakások után. Itt sem volt szerencséje. A hosszas után­ járással felkutatott lakások egyikét túl drágának találta, a másikat tul­ ságosan tágasnak. Am elyik végre megfelelt volna elképzeléseinek, ott a környezettel nem volt kibékülve. Végül is Budán talált egy kertes kis házacskát, ettől viszont a tulajdonosa csak tavasszal szándékozott meg­ válni. A sikertelenségek leverték, morózussá tették. A gyerekek találgatták: v ajjon mi ütött beléje? Ekkor a reménytelenség kellős közepén, mentőötletként jutott eszébe könyve. Lázas izgalommal papírt, írószert vásárolt és nagy gonddal fogott a bevezető rész írásához. A bevezetés jól sikerült: újra és újra elolvasta, tetszett neki. Ettől megjött a kedve és három nap alatt vagy harminc oldalnyit megírt a könyvből. Hiába kérlelték, agitálták, késő éjszakákig fennmaradt; újabb megoldásokon töprengett, számított, rajzolt, lehetőségeket latolgatott. Az első bosszúság akkor érte, amikor egy számítási táblázatot hasz­ talan keresett jegyzetei között. A csomagolás zűrzavarában valamelyik könyvében felejthette. Megpróbált a táblázat nélkül boldogulni. Nem sikerült. Minduntalan megakadt valami bosszantó apróság, nevetséges semmiség miatt. Haragudott magára, hogy féltve őrzött körzőkészletét sem hozta magával. Ügy döntött, hogy táviratot ad fel házvezetőnőjének a szükséges dolgok miatt. Később elvetette a gondolatot: tudta, hogy a felforgatott lakás zűrzavarában, a ládák és csomagok sokadalmában neki magának sem lenne könnyű megtalálnia. Lement hát egyik reggel az utcára, azzal, hogy vásárol valami olcsó körzőkészletet, ideiglenesen ez is megteszi. A Körúton tudott egy írószerboltot, oda igyekezett. A reggel hűvös volt. Vett egy újságot és beugrott a Körút sarkán lévő Közértbe, hogy egy forró feketét elfogyasszon. A feketét sietősen felhajtotta, közben belepillantott az újságcímekbe. Már-már össze­ hajtotta a lapot, amikor egy eldugott, rövid kis híren akadt meg a tekintete: Nagyarányú vízbetörés a tizenkettes aknán A Nehézipari Minisztérium közlése szerint tegnap a késő esti órákban szokatlan nagymennyiségű víz öntötte el a tizenkettes akna keleti fővonalát. A bánya összes szállítóvágata víz alá került. A korszerű riasztóberedezések kifogástalan működése következtében a munkahelyek dolgozói idejéban elhagyták munkahelyeiket. A dorogi és tatabányai üzemek máris nagyteljesítményű szivattyúkkal siettek a vízzel elöntött bányaüzem segítségére. Szigetinek döbbenten hullott le ujságot tartó keze. A Keleti fővonal! Igen, mindíg ez volt a bányának víz szempontjából legveszélyesebb része. . . . �Csak gondos előfúrásokkal, nagy körültekintéssel haladhattak előre ott a vágatokkal. Mennyi nyugtalanságot, álmatlan éjszakát okozott a vízbetörések gondja! Legutóbb az ötös sikló legfelső osztójában kaptak vizet. Szeren­ csére, csak kisebb mennyiségben. Éppen hó vége felé jártak, majdnem fuccs lett a tervteljesítésnek. És m ost... Telefonálni kellene! — ez volt első gondolata. Solymos fiatal, a bányát jóformán nem is ismeri még. A kerületi postahivatal nem volt messze: dringend hivta a bányaüezemet. A percek nehezen múltak, már félóra is eltelt, mégsem kapott vonalat. Végre lett egy vonal, de az üzem éppen mással beszélt. Várt egy órát és ismét kérte az üzemet: most is mással beszélt. Szigeti elvesztette tü­ relmét. Hazarohant, pillanatok alatt összekapkodta holmiját. — Vízbetörés! — kiáltotta lányának. — Még talán elérem a déli vonatot! Edit hangja már csak a lépcsőházban érte utól : — Dehát apus! Mi közöd mór neked ehhez az egészhez? * + * — Valóban, mi köze van neki már ehhez? — a gondolat már csak a vonatban jutott el hozzá. Odamenjen, beleavatkozzon a dolgukba? Solymos könnyen félreérthetné szándékát, azt hihetné, hogy a nélkülözhetetlen ember képében akar tetszelegni. A vonat azonban már robogott vele, visszafordulni nem lehetett. Eh, legfeljebb úgy tesz, mint aki semmiről sem tud. — nyugtatta meg sajátmagát. Elvégre is kinek mi köze hozzá, hogy a lakásából, mely még egyelőre az övé, mikor mit akar elhozni? Soha nem találta még ilyen hosszúnak az utazást, mint most. Háromszor is megkérdezte a kalauzt: lesz-e késésük, eléri-e a csat­ lakozást? Esős, szeles alkonyat volt, mire megérkezett. Kétségek közt szállt le a vonat­ ról, azt sem tudta, merre induljon: az üzembe, vagy a lakására? Hirtelen kiáltást hallott és a párttitkár meg Solymos siettek feléje. — Géza bátyám! — szorongatta a kezét örvendezve a fiatal mérnök — Meg­ kaptad a táviratunkat? — Meg ám! — füllentette megkönnyebülten Szigeti és sietve kapaszkodott fel a rájuk várakozó kocsira. * * * Egy álló hétig szakadatlanul dolgoztak. A z üzem termelése leállt, az emberek többségét szabadságolni kellett, csak a víztelenítésen fáradozók dol­ goztak megfeszített erővel. Most látszott csak. mire jó egyszerre két fő­ mérnök is a háznál: Solymossal tizenkét óránként váltották egymást és együtt vitatták meg a szükséges tennivalókat. Szigetit mindjárt a főmérnöki szo­ bába való belépésekor kellemes csalódás érte: Solymos ugyan kicseréltetett egyet-mást a berendezésen, de a nagy térképasztalt is meghagyta többek között. És szokott helyén, megifjodva, új ládába ültetve, ott volt az öreg filodendron. — Hát ez? — kérdezte meglepetten. — Új föld kellett már neki — vonta meg a vállát Solymos. * ♦ * Két hétbe tellett, míg teljesen megszabadultak a víztől. Utána napokon keresztül iszapot szállítottak, helyreállítási munkákat végeztek a víz által megrongált vágatokban. Szigeti minden munkából kivette a részét, szinte megfeledkezve arról, hogy tulajdonképpen csak vendége az üzemnek. — Es­ �ténként — volt úgy is, hogy reggelenként — fáradtan dőlt ágyába, de érezte, hogy ez a fáradtság jól esik neki. Szédülése pedig az utóbbi napok folyamán egyáltalán nem jelentkezett. Azon a napon, amikor újra megindult a termelés és a bányából meg­ indult a széncsillék szállítása, Solymossal együtt kisiettek a külszínre, hogy az első csille szén érkezésénél jelen legyenek. A párttitkár is ott állt már az akná­ nál, meg Kardos, az igazgató. — No, jó hogy látlak! — lépett oda Szigetihez az igazgató. — Mondd csak: mik a terveid a lakással kapcsolatban? Feladod, vagy maradsz még benne? Szigeti levetette a bőrsisakot a fejéről és kabátja ujjával gondosan fényesítgetni kezdte. — Hát . . . — mondta mosolyogva — erről én is akartam már beszélni veletek. Mert, hogy az üzemből most már kitúrtatok, rendben van. Hogy nyugdíjba dugtatok, az is helyes. De a technikum . . . oda már nem üthetitek az orrotokat! Mert én úgy gondoltam, mégis csak elvállalom a tanítást. Meg aztán a könyve­ met most már mindenképpen megírom. Mégpedig itt írom meg, m ert... Ilyen megrögzött vénlegény már nehezen szokik meg másik helyen. — Jól van, csak maradj! — nevetett Kardos, majd gyöngéden hátbaütötte Szigetit — t e ... te fáradt em ber... R A SZ L E R K Á R O L Y : A C É L G Y Á R �A HORTOBÁGYON — Dráma egy felvonásban — S A R K A D I IMRE elbeszélését színpadra írta: B A R N A TIBOR Személyek: BUJDOSÓ A N D R Á S, számadócsikós B Á L IN T JANI a f iai VERES, tanácsnok K O Z M A , százados C S A PLÁ R O S SS Ő RM ESTER T Ö R T É N IK 1944. ŐSZÉN. Szín: a hortobágyi csárda tornáca. Fehérre meszelt téglaszegély, osz­ lopokkal tagoltan, hosszan fut a háttérbe, ahol elvész. A verandán túl sivár a puszta. Valahol, nagyon távol egyetlen gémeskút ágas­ kodik, semmi más. Idő: 1944. október eleje. Tikkasztó a hőség, még október ellenére is. A városi csak szédelegni tud ebben a melegben. Issza az italt, de nem hoz enyhülést, egyetlen hangosabb szóra indulatos lesz, beleköt az élő fába, s ha ütni nem képes, halálos semmittevésbe tesped. M ik o r a cselekmény indul, ilyen rekkenő a Hortobágy. Csak a barom bírja meg a pásztora, az is nyihogva, bőgve, káromkodva. Különben is forró már itt a helyzet. Szoboszló felől szovjet csapatok közeled­ nek. Várad irányából, Debrecen alól idehallatszanak a háború ro­ hanva közeledő szavai, az ágyúzások. A csaták istene: a tüzérség egyre dühösebben acsarkodik. Egy lélegzetnyi harci csendben indul az esemény. K O Z M A (magyar százados, széken ül az egyik asztalnál. Ötven körüli ember, civilben hivatalnok féle, tarkóját törülgeti, káromkodik, a csaplárossal be­ szélget, de inkább csak úgy magának): ... Istent ebbe a m elegbe... az emberben felforr a v e lő ... (Iszik) Ha isten lennék, megdögleszteném a napot! CSAPLÁRO S (a tompán felmorduló ágyúzást füleli, fejével jelez): Lesz itt nem­ soká melegebb i s . . . (Kis szünet) A z hírlik, Derecskén vannak... hogy Szoboszlót körülfogták... K O Z M A (dühösen hadarint): Bánja az isten, mi hírlik, csak mán legyen valami. SS ŐRMESTER (a szomszédos szögletben részegen felem eli fejét az erősen ittas, felkurjant, az „Erika” néhány sorát dünnyögi). asztaltól, �K O ZM A (m orogva): Roggyon rád az ég az Erikáddal... Ragadj össze vele. (A távoli heves ágyúzásra.) .. .Ugyancsak muzsikál a ruszki... (Csapláros­ hoz, kesernyés szurkálódással.) Maga is szebb zenéhez szokott, mikor a walesi herceget traktálta, mi? CSAPL.Á ROS (savanyúan): Csakúgy, a herceg akkor táncolt, most meg mi fogunk... Fene újmódi zene ez kérem ... A Hortobágy kellős közepén... (Fejével a bóbiskoló német felé jelez). Ezek rendelték ezt nekünk, kérem, most osztán já rju k ... K O ZM A: Járjuk míg van szusz bennünk... Míg fejen nem kólint egy hangjegy. Kampec. Aztán nem j árju k.. .(Kis szünet) .. .Mert még pucolni sem lehet. Itt dekkol az ember napszámra .. Őrzöm ezeket a tetves parasztokat, en­ gem meg az a másik tetves... (Fejével a németre jelez.) Eh, csuka fogta róka! (Legyint.) C S A PLÁ ROS: Menni? . . . Hova, kérem? Mondja meg őszintén, százados úr? .. .Hova menni? Én kérem itt élek vagy húsz esztendeje, ebben a csárdá­ ban, a parasztok közt. A z lettem itt mán magam is. paraszt. Ez a csárda nekem mindenem: az élet. Ha ez nincs, én se vagyok. Ha el akarnák venni, én embert ölnék, kérem, embert én, pedig békés természet vagyok. A háború nem az én kenyerem, én mégis itt maradok, mert ez a kényszer. K O ZM A : Kényszer meg parancs egyre megy. Maga azt mondja kényszer, ne­ kem meg parancs. Parancs, hogy itt várjam, míg horogra akadok, mint egy csuka. Mert, hogy ráakadok, az holtbiztos. Mert az a parancs, hogy ráakadjak. Hogy én itt tartsam az irhám, míg más javában m en ti!.. Hogy parasztokat hajkurásszak Csegére, Füredre sáncásni... Kozma Ferenc hites könyvvizsgáló... hát erre vagyok jó ? ... Ahelyett, hogy fognám az asszonyt Debrecenben, oszt gyerünk, pakolás, amerre látunk,, amerre tiszta még a levegő, ledobni a mundért, míg egy ruszki nem ráz ki belőle, s fel nem húz a gatyamadzagra... C S A P L Á ROS: Hírlik, kérem .. . K O Z M A : Na, hát akkor! Ha dögleni kell, dögöljön más is. Én parancsra szol­ gálok. Ha nem, hát falhoz állítnak. Ha nekem nem szolgálnak: falhoz ál­ lítok. Egy paraszttal... tízzel kevesebb... számít az? Szaporodnak ezek, mint a tetű. Ha nekem most azt mondanák, eresszem beléjük a tárat, mehetek, szabadulhatok innét, bizonyisten irmagot se hagynék. Nem én! C S A PLÁ ROS: (csendesen) Ez a háború kérem ... K O ZM A : Háborúban nincs pardon. Vagy én, vagy ő. Ez van. Hát akkor ne én. (Robbanásokra, dördülésekre). Hallja, hogy osztják a szabadjegyet a mennyországba? B Á L IN T : (14 év körüli kamasz, megjelenik a verenda szélénél, közelebb jön bátortalanul, nyomában Jankó, az öccse, 8-10 év körüli). Adjon isten! C S A PLÁ ROS: Na, mi kell? B Á L IN T : Egy pakli nyócas, apámnak... De száraz legyék. CSAPLÁROS: Hát még mi nem? Mond apádnak, szíjjon ganét, ha színi akar. (Pillanatnyi szünet után). Na, mit tátod a kenyérlesőd? B Á L IN T : Kellet vón pedig... a szűz elfogyott. CSAPLÁROS: (Hátat fordítva rendezget) Nincs, ha mondom. (H irtelen) Fogd. oszt evvel elég legyen. B Á L IN T : (örömmel átveszi, fizet) Megmondom, Nándi bátyám. �C SA PLÁ R O S (m orgolódva): Megmondod, m ondod. .. azt hónap jön az új kuncsorgás... A z isten győz titeket! B Á L IN T : Igenis. Adjon isten. (Indul, még mindig ácsorgó öccséhez) Lódulj mán! (Háton döbbenti öccsét, kifelé indulnak, ugyanakkor kint kocsizörgés az ajtónál beleütköznek Veresbe, aki kedvetlenül jön). VERES (városi tanácsnok Debrecenben. Középkorú, inkább ötvenes, testes ember. Ö blös hangú, gesztusaiban, szavaiban olykor parasztos) Na, te b iva ly ... még feldöföd az embert! B Á L IN T : (félrehúzódik az útból, öccsét is elvonja Veres elől) Jónapot kívánok tekintetes úr. VERES (megáll pillanatra): Fuss apádhoz, mond, hogy ide várom! B Á L IN T : (készségesen). Megmondom, tekintetes úr. VERES (befelé halad): De tüstént. B Á L IN T : Igenis. (Ö ccsével elfut). VERES: (belép a tornácra, szétnéz, ugyanakkor). K O Z M A : (Éppen pohárba töltött, meglátja Verest) Hohó, hé! Veres Pista... Ezer éve! VERES: (meglátja Kozm át, kissé felderül) Szervusz, cimbora! (M egölelik, pü... fölgetik egymás hátát). K O Z M A : Hát téged mi szél hoz, vén lókötő? VERES: (kesernyésen nevet) Eltaláltad, eltaláltad, pajtás... Most az egyszer csakugyan eltaláltad. K O Z M A : Nem értem, bizisten. Épeszű, aki ilyenkor útnak ered? (Ágyúzásra jelez). Hát nem tudod, milyen cirkusz lesz itt hamarosan? VERES: Épp azért. K O Z M A : Értem ... Aha. Szeded a sátorfát. Te is. VERES: Szedem, m ert... isten verje m eg... Szedem, mert lókötőnek rendeltek. K O Z M A : Mán most csakugyan értelek, testvér. VERES: Hajtjuk a ménest... Á t a Tiszán. Egernek. K O Z M A : Aha. SS ŐRMESTER: (asztalra borulva felhorkan, felkönyökol, véreres szemmel a söntés felé bámul, rekedten kiált): Wein! Noch wein! (A z ,,Erikát” dünynyögi, újból eltesped az asztalon). VERES: (összenéz Kozmával jelentőségteljesen, aztán valamivel halkabban) .. .Csak attól tartok, kemény dió lesz. K O ZM A : Kemény? VERES: Ismerem a parasztjaimat... Mint a tenyerem. Kenyérre kenheted néha, de ha megmakacsul, olyan, mint a szamár. A z istennek se ért... Előre tartok tőle... M ert békében elbánok vele, elcsapom, ha úgy tetszik. De most háború van. Ha most megkötődik, oszt azt mondja: nem, mi az áldást csinálok? Mi a szentet kezdek vele? K O ZM A : (fölényesen nevet) Ugyan, kérlek!... Makacsság!?... Tudod mi a patikája az effajta parasztnyavalyának? (Oldalán lógó géppisztolyra csap­ kod) Ez, barátom. Érted?... Más egyéb: nuku! Smafu! Érted? Igy beszél­ getünk mink itt most, Petőfi apánk nemes hajlékában. VERES: ( megdöbbent en) Nem ismerek rád, Ferkó!. .. K O Z M A : (gúnyosan, fölényesen) Hites könyvvizsgáló lennék, vagy mi az isten . . . Könyvelek, barátom, könyvelgetek . . . Hullákat könyvelgetek!. . . �(A németre jelez) I me, főnököm és pribékem. Príma szaktekintély! C cc... VERES: (megdöbbenten) Ferkó! K O Z M A : Ja, tanácsnok ú r... ez a háború! Meggyőzőm én a parasztjaid, ne félj, hogy összeteszik magukat! VERES: (csendesen) Hadd csak... majd meggyőzöm magam is. Van tán még szavam ideki. K O Z M A : Na, akkor egy pofa bort, testvér. VERES: A jó lesz, mer mán kisülök- mint ez a nagy istenség. (Befelé kiált) Hé, Nándi! A z ég pofozzon meg, én mán senki vagyok itt? K O Z M A : (hátraereszkedik székén, csendesen dünnyögve dalol, a csapláros jele­ nete alatt is egy ideig) „Csak egy nap a világ, csak egyetlen egy csók az életünk. K i tudja mi vár ránk, ki tudja holnap mire ébredünk...” CSAPLÁRO S: (közben gyorsan, készségesen be) Alászolgálja, tanácsnok uram ... VERES: Nna! CSAPLÁRO S: Engedelmet, azt hittem, valami kósza lélek .. Az meg várhat. VERES: (keserűen) A z a. Kósza lélek. Jól mondod. Kósza itt már az Úrjézus is. Más itt mán úr a hazában! Még a szél is... keleti szél Nándor!... Jó kikeleti szél, az istenségit. (Keserűen legyint, tölt magának Kozma borából, íszik). Szoboszló alatt fu jk á l!... (Csend, csak Kozma dudol tovább). KOZM A: (Abbahagyja a dalt, dördülésekre figyel) Dolgoznak a boforszok. VERES: (legyint) Dolgozhatnak mán. Sztalingrád alatt dolgoztak volna, ne itt a magyar rónán... Most mán dolgozhatnak... Akkor most nem lennék itt csikósokat, méneseket hajkurászni. CSAPLÁRO S: A szokottat, tekintetes uram? VERES: Bánom is én. Hozz, amit akarsz, de erőset, olyan erőset, hogy le­ vágjon erre az átkos, szikkadt földre, hogy fel se keljen többet az ember. CSAPLÁRO S: (el a söntésbe). K O Z M A (nyugtatva) No-no ... István . .. VERES: (k itör) Hát van értelme, mond? Minek van értelme? Haza nélkül.. húsz esztendős hivatal nélkül... Ahun én vótam valaki, parancsnok vótam embereken, parasztokon. Van még jövendő, azt mondd!? KOZM A: (Veres szemébe néz, úgy válaszol dalolva) „Csak egy nap a világ, csak egyetlen egy csók az életünk...” BUJDOSÓ: (öreg, cserzett, szikkadt kis parasztember, be a tornácra, nyomá­ ban a két gyerek. Illemtudóan megemeli kalapját, úgy áll meg) Adjon isten, tekintetes úr. VERES: (ülve, az asztal m ellöl) A gyerek mondta... VERES: Na aztán mi a hír itt, András? BUJDOSÓ: M i lenne? Ha csak az, hogy ágyúznak veszettül. VERES: (kelletlenül) Na, hoztam én hírt akkor. BUJDOSÓ: Hallgatom, tekintetes úr. VERES: Hát akkor figyeljen jól, Bujdosó, az istenit ennek a tetves világnak! BUJDOSÓ: Ha mán tekintetes úrnak is a z ... VERES: Itt a parancs Bujdosó, hogy nyergelhetnek. De nyomban! BUJDOSÓ: Nyergelni? VERES: De valamennyien! BUJDOSÓ: Minek osztán? �VERES: (idegesen) Minek, minek? M i a szentséges szedjék a lábukat, míg nem késő. M íg itt nincs ben, — délután hajtani kell a ménest. BUJDOSÓ: (megütődve) Hajtani? istennek, minek? Hogy a pokol . . . Ma dél­ Hova hajtani? VERES: Hova, h ova !... Á t a Tiszán, míg itt nem fogják az egészet. BUJDOSÓ: Nem megy az tekintetes úr. VERES: Hogyhogy nem megy? BUJDOSÓ: (kifogást keres) Delelnek az állatok. VERES: Láttam. Majd abbahagyják. Ez legyen most a legkisebb gondja. Delel­ nék én is, ha hagynának, ej, be delelnék, olyan délutánit aludnék!... (Más hangon, kémenyebben). De nem passzióból rázattam magam negy­ ven kilómétert a kocsin, durrogásban... A z az ordré, Bujdosó, hogy el kell indulni a ménessel. Még ma. Ez a rendelkezés. Közel a front, hallja-e? Nincs más hátra, menteni kell a menthetőt. BUJDOSÓ: Menteni. Hova? Meddig, tekintetes úr? VERES: Nézze, Bujdosó... vesztést ebbe a keserves világba. Magával őszintén szólok... maga ismer engem ... tudom azt én is jól, mint maga, hogy hü­ lyeség ez az egész. Hova vihetjük ezeket a szerencsétlen állatokat? Föld alá nem dughatjuk, a világból úgy sem futhatnak ki, az lesz hát, ami lesz, a katonaság úgyis hozzájut, elveszi, szétszórja, elajándékozza, eladja, felhasználja, az isten se segít ezen. BUJDOSÓ: Hát akkor minek? Minek menni? Hajszolni őket is, embert is? VERES: M ert ez a rendelkezés. BUJDOSÓ: Aztán hová, tekintetes uram? VERES: Polgárnak. Éjszaka még át kell menni a polgári hidon is, a túlol­ dalon, Tiszapalkonya mellett éjszakáznak. Van legelő, meglesznek. BUJDOSÓ: Palkonyára? VERES: Onnan még tovább. BUJDOSÓ: Még tovább? VERES: A Dunántúlra. BUJDOSÓ: Aztán miért, uram? Ezt mondja meg! VERES: Miért?! M ié r t !!... Isten haragja tudja miért, én nem. Mert marhák, becsináltak valamennyien, mer’ egy lipótök a nyakukon többet érne, mint a fejük, mer’ ilyen ez az egész vilá g, osztán mer’ nekünk semmi közünk hozzá, mer csak ahhoz, hogy ez a parancs, hát csináljuk... Na, kezdjenek hozzá, mert délfelé az idő. BUJDOSÓ: Én nem, tekintetes uram. VERES: Nézze, A ndrás... szél ellen nem lehet. Ez a parancs. BUJDOSÓ: Én nem, tekintetes uram. VERES: (indulattal) Nem? Hát ki? A keresztanyánk kínja? Az öregisten? Majd az jön le pásztorolni? BUJDOSÓ: (csökönyösen) Majd, ha lejön, akkor elindul a ménes. De jöjjön is le ... mer’ anélkül el nem indul. VERES: Bolond maga, Bujdosó! BUJDOSÓ: Megmondtam uram, én nem. VERES: A z istenit, hát szegődött maga vagy nem szegődött? BUJDOSÓ: Én szegődtem, amire szegődtem, azt tartom is: pásztorolo k itt, a Hortobágyon. Mátától az Álomzúgig, meg vissza, esőbe, sárba, fagyba, ha �kell, éhen, alvás nélkül, akárhogy — ez az én dógom. Vakvilágba menni — arra nemet mondok, uram, arra azt mondom tekintetes úr, én nem! K O ZM A : (ingerülten Vereshez) Eh, mit egyezel?! VERES: (int, aztán gúnyosan) Még nagy úr kegyelmed, még ugyan könnyű kendnek! Még nagyobb űr énnálam is akkor, mer’ én nem mondhatok nemet, ha igent parancsolnak, mer’ én csak egy rongy városi tanácsnok vagyok, akinek, ha jön a parancs, hát betartja, megcsinálja, ha törik, ha szakad, ha apró cigánykölykök hullanak az égből. . . mer’ én csak e va­ gyok, nem egy nagyságas csikósszámadó... nem egy Bujdosó András! BUJDOSÓ : (makacsul) Mán akármi, tekintetes uram, megmondtam. VERES: Megbolondult kend, Bujdosó? A z esze ment el? BUJDOSÓ : A z is lehet, hogy elment. Akkor is nem. VERES: Mér, hát mi baja? Szóból ért az ember, mondja el. Énnekem nem mondja? A zt hittem pedig, jobb embere egyikünk a másiknak. BUJDOSÓ: Mondom én, tekintetes űr. VERES: Na? BUJDOSÓ : Megmondom. Ötven éves vagyok, negyven éve csikós, idestova, megértem két háborút, a város szolgálatában az elsőt is, azér’ mentettek fe l, azér’ nem vittek katonának, se akkor, se most, köszönöm, nem kértem ugyan, de köszönöm. Havittek volna, az ellen sincs apelláta, hogy akkor mit tettem vóna, arról most nem beszélek. Megvót, elmúlt. De én innént a Hortobágyról, hogy a ménessel vágjak neki a vakvilágnak? Oszt hova? A furulyukba bújjak be evvel a tömérdek luval? Vagy hova a jóistenbe tegyem? El nem dughatom, meglelik, minek törjem akkor az állatot is, magam is? Oszt hagyjam itt a gyerekeket? Vagy őket is vigyem magam­ mal? Földönfutóknak? Minek? Futóbolondnak? Betyárnak? VERES: (csendesen, szelíden, szinte barátilag) Ne vitatkozzon, vén harcos. Hagyja csak... szóljon a bojtároknak, hogy készüljenek az útra. addig meg üljön mán ide, mit ácsorog. Felhajtunk egy üveg bort. BUJDOSÓ: (áll, kalapját forgatja) Ismer engem a tekintetes úr? VERES: Vagy húsz éve. BUJDOSÓ: Na. akkor tudja, ha kimondtam, hát nem tágítok tőle. VERES: Ejnye, Bujdosó András, a jóistenit kendnek, tőtteti velem az időt? BUJDOSÓ: Nem kell, hogy tőtse, tekintetes úr. Ha ismer, egy szóból is ért. VERES: Tegye mán le magát! (Karjával felnyúl, erőszakkal lehúzza Bujdosót a padra). Megisszuk azt a bort, oszt közben beszélünk. BUJDOSÓ: (enged) A zt megihatjuk. tekintetes uram, de a beszédből nem lesz semmi, azt előre mondhatom. VERES: Bánja az isten... Csak igyunk mán, mer kiszárad a torkom ... Tölt, koccintanak, isznak, aztán a söntés felé) Nándi te !. . . Még egy litert, mert hősi halált halok! CSAPLÁROS: (hangja bentről) Viszem, tanácsnok úr! VERES: (újból tölt, újból isznak, aztán kis szünet után a tornáclépcsőn guggoló Bálinthoz) Na, szaladj csak, Bálint fiam, pezsgőt is kapsz, mond meg a csikósoknak, készülés, mer indulnak. B Á LIN T : (ugrik) Igenis. BUJDOSÓ: (felpattan az asztaltól, morranva) Maradsz! (Halkan, elszántan) Azt nem, tekintetes úr! �VERES: (kirobban) Hát ki parancsol itt, he? BUJDOSÓ: A kölykömnek én, tekintetes úr! VERES: (feláll fenyegetően) Idefigyelj, te Bujdosó! Nézd! Én, ha a patkót megfogom, hát meggörbítem. . . ha téged elkaplak, hát odakenlek a földhöz, az egyik lábodra rálépek, a másikon rántok egyet, úgy hasítalak ketté azt se mondod: nyekk. Ha kötekszel velem, az anyád istenit, piszkos, aljas parasztja! Hát van mán határa a komázásnak is. Indítsd azt a ménest, mer’ váglak szájon úgy, hogy. . . SS ŐRMESTER: (hangokra felkapja a fejét) Was BUJDOSÓ: (sápadtan) Csak vágjon a tekintetes a7.t az egyet nem, hogy én induljak. ist den? úr, megteheti. Mindent. Csak K O Z M A : (idegesen, Vereshez) Ugyan, mit egyezel evvel a rühessel? Bízzad csak rám! SS ŐRMESTER: (századoshoz) Was ist den, Kamerad? VERES: Hallod?!. . . Hát marha, vadbarom, állat vagy te, Bujdosó, hát mit gondolsz, mit teszek én veled? Hát kell neked, hogy a százados úrnak szóljak? K O Z M A : (fenyegetően) Kell, hogy a katonai parancsnokságnak telefonáljak? Kell, hogy jöjjön ide? Verjenek vasra?? VERES: (szinte kérlelve) Te fafejű, vén magyar, te hülye barom, a lovadnak több esze van, mint neked, hát mitakarsz? (Óvatosan szemével a német felé jelez) Hogy ezek a rongy, aljas csirkefogók elvigyék, ellopják a város méneit? Mer ellopják Bujdosó, ha nem tudtad vóna eddig, hát megmon­ dom, hogy ellopja ez a sváb vircsaft az egészlet, arra kellesz, hogy nékik segíts lopni, érted? Bőgjél, toporzékolj, ha nem tetszik, mégis meg kell csinálnod, na! Mindegy egyfene, mer’ ugyis vége az embernek, a világnak ami eddig vót, valahogy megvót, ami aztán lesz, a már csak kis időha­ ladék a sírodig: hát mi közöd neked ahhoz, hogy mi lesz ezekkel a lovakkal? SS ŐRMESTER: (a civakodás láttára türelm etlenül feláll, fenyegetően) Was ist den. Kamerád? K O ZM A : (csillapítóan) Á , semmi, kamerád... (Ném etül ism étli) Überhaupt nichts, Kamerad. VERES: Hát én két dógot tehetek, idefigyelj András, azt teszem, amit te mon­ dasz. Vagy beállok melléd betyárnak, oszt agyonverjük, aki a lovakhoz nyúl, va gy ... (Pillanatnyi csend után) De az istenit, hát berúgtam én?!.. ( Parancsolóan) Na, igyekvés. Bujdosó, induljon az a ménes. BUJDOSÓ: (Miközben Jankó gyerek egészen apjához húzódik, szűrét fogja, úgy nézi, a nagyobbik valamivel távolabbról figyel feszülten a válaszra, szemével végigsimítja a gyerekeket, aztán határozottan) Én megmondtam tekintetes úr. VERES: Nem? BUJDOSÓ : Nem. K O ZM A : Elég a játék! Szóljak a készültségnek? Hogy verjenek vasra? BUJDOSÓ: Megteheti, százados úr. VERES: Meg is teszi. Na, indulj a mén ez BUJDOSÓ: Én indulhatok, de a ménes az nem indul. VERES: Hát akkor el van maga csapva, Bujdosó. Mehet a fenébe, ahova akar. Mostantól kezdve Tóth József a számadó. �BUJDOSÓ: Nem, uram addig, amíg a szegődésem tart. VERES: A város parancsol itt, nem maga. Én, érti? BUJDOSÓ: Éntőlem parancsolhat az egész nagy Hortobágy pusztán, csak az én ménesemmel nem. VERES: Annyit mondok, ember kend. Bujdosó András, aljas csirkefogó kend. Becstelen BUJDOSÓ: A z is meglehet, tekintetes uram. Meglehet. VERES: (tehetetlenül, hidegen) Jól van, András, bogárzik a fejed, napszúrásod van, te bajod, szép szóval mondtam, hát legyen, ahogy muszáj. (Fejével Koz­ mának int) Én ehhez gyenge vagyok. Tanítsd te móresre. K O Z M A : (Bujdosóhoz lép, keményen) Na, öreg, most már abba lehet hagyni a játszmát. BUJDOSÓ: Nem baj, százados úr. Jön, aminek kell, hogy jöjjön. VERES: (még egy kísérletet tesz, szinte könyörögve) Elviszik magát, összetörik, meggyomrozzák... a ménes csak tovább megy. Hát kell itt még hősködni? Én mán csak több ember vagyok, mint kend, még se tehetek semmit Nálam nagyobbak se. BUJDOSÓ Lehet uram. Meglehet. Dehát... én csak így döntöttem. Oszt csak arra kérem, hogyha bajom esne, hát gondoljon néha a kis családomra. De, ha nem, hát az se baj. Rossz pénz nem vész el. Majd eldajkálja őket a puszta. K O Z M A : (magából kikelve) M it kell itt még teketóriázni! Utoljára kérdem: hajlandó indítani? BUJDOSÓ: Alássan jelentem, százados úr, nem vagyok hajlandó. K O Z M A : (elsötétült arccal) Akkor átadom a németeknek. BUJDOSÓ: Tegye a kötelességét, százados úr. Tegye meg mindenki a magáét. K O Z M A : (vállat von) Jól van, maga akarja vén marha... ( A némethez lép, halkan beszél) H err Sturmmeister! Bitte Helfen! Er w ill überhaupt nisht! SS ŐRMESTER: (hangosan) Ahá! Verfluchter Bolschevist! (Nyersen félretolja a századost, imbolyogva Bujdosóhoz lép, megáll előtte, nézi meredten, m int kígyó az áldozatát, aztán egy villámgyors, szemmel alig követhető mozdulattal irtózatosat csap Bujdosó arcába.) K O Z M A : (összehúzott szemöldökkel, fojtottan) Mestermunka. B Á L IN T : (rém ülten kiált) Apám! JA N K Ó : (nyüszíteni kezd, m int a kiskutya). BUJDOSÓ: (megsápad az ütéstől, aztán kigyúl az arca, önkéntelen mozdulattal megsimítja a kis Jankó fejét, megnyalja vértelen ajkát, s újból kihúzza magát) Ez is megvolt. VERES: (ordítva) Térj észre, András, az apád istenit, m er... m er... SS ŐRMESTER: (ném etül) Eine minute hast du noch! Verstanden?! Nur eine minute ! (Karóráját nézi). K O Z M A : (szárazon) Egy perc, hogy induljon. BUJDOSÓ: (daccal) Megmondtam, százados úr. Nem! K O Z M A : M iért nem? Bolond maga, ember? BUJDOSÓ: A z is lehet, százados úr. Bolond vagyok, az is lehet. Meglehet. K O Z M A : Mi baja magának, ember? BUJDOSÓ: (fásultan). Én nekem semmi már százados úr. Semmi nincs, nem is lesz. Csak a ménes, az el nem megy. Meg én se vele. Meg senki. M er’ �az ide tartozik a pusztára, oszt elpusztul, ha elviszik, meg én is, ha odább megyek, hát mán jobb itt akkor inkább. SS ŐRMESTER: Los! ! (hideg, mint a hüllő) Eine minute ist vergangen! A lso ! Heraus! BUJDOSÓ: (megindul hátra, a jelzett irányba, a tornácon egy pillanatra meg­ áll, gyermekeit néz, aztán gyorsan eltűnik a némettel. Bent dermedt csend, hallgatás, majd pillanat múlva két gyors lövés hallatszik) B Á L IN T : Apám! (K ife lé rohanna) VERES: (megkapja Bálint karját, visszarántja, tompán) Maradsz! (A tornác ajtajához lép, rekedten kifelé kiált) Nyergeljétek a nyergeseket. A z új számadó Tóth József. Egy óra múlva indulás. A ménes Polgár felé megy! (Lassan visszajön, szinte szédelegve, még mindíg fogja a fiú karját meg­ látja Kozmát, aki önti magába az italt, részegedni akar) Piszok munka volt. K O Z M A : (földhöz csapja a poharat). Isten verje meg! . . . Patkánynak áll!? . . . (kirohan). CSAPLÁRO S: (az események alatt dermedten a helyiség ajtajában áll. Fakó hangon, inkább magának). Azzá lettünk... százados ú r... A z emberből. VERES: (tompultan, érzéktelenül lépeget, sokára újból észreveszi a gyereke­ ket, nagyon halkan, rekedten) . . .Na, gyerekek, gyertek. Apátokat bevisszük Debrecenbe eltemetni. Városi ember v o lt... szolgálat közben... (Hogy leküzdje érzékenyülését, erőszakoltan, nyersen). Na, a keservét, gyertek. (Indul, megfogja ujb ól Bálint kezét, de az dacosan kirántja. Rá­ néz a két gyerekre, nagyon szomorú a szeme). Jó. (Pillanatig még této­ vázik, aztán lassan el). JA N K Ó : (néz Veres után, szorítja a száját, ne reszkessen, aztán egyszerre csak nyihogni, vinnyogni kezd, sír). B Á L IN T :(n é z i öccsét, vigasztalni próbálja). N e ríj j , n a ... N e b ő g j... N e bőgj, mer’. .. mer szájonváglak. (K in t a ménes dübögése és egyre közeledő ágyúzás hallik, zeng, zúg, dübög az egész puszta. A két gyerek lassan a kijárat felé indul, ki váncsian is félelem m el is). JA N K Ó : (reszkető hangon, félve). Hová ménk? B Á L IN T : (szinte szemünk előtt érik emberré). H ová?... Hát haza, Jankó... Szoboszlóra. (A z ajtóban megállnak, átfogja öccse vállát). N e ríjj hát... Ne ríjj, ha mondom. J A N K Ó : (szipogva, szepegve) N em ... nem ri v o k ... CSAPLÁRO S: (utánuk szól, óvón) Bolond idő ez most... az útra. B Á L IN T : (m ár nem is hallja a figyelmeztetést. A kinti dördülésekre nyugtatóan) Nem lesz bajunk, ne félj. JA N K Ó : (remegve, újból sirásra görbülően) Idesapám !. . . �B Á L IN T : N e ríjj, mer’ fel nem támasztod. JA NKÓ: (öm lik a könnye) Idesapám... B Á L IN T : Mondom, hogy hallgass. JANKÓ : Hát nincs mán nekünk senkink? JANKÓ : K i? K i vóna? Senki sincs. B Á L IN T : (melegen babusgatja öccsét) N e félj csak... az egész puszta... Azért a’ csak a m iénk... éppen, ahogy eddig... (Ingujjával öccse szemét törülgeti, az ágyúzajban lassan kifelé indulnak, neki a háborgó pusztának, közben kintről rohanó lábak zaja, hangokPanzer a larm !... Panzer a larm !... Panzer alaaaarm! ! ! (FÜG G Ö NY) P A T A K I JÓZSEF: R A JZ �PESO I.D FERENC: A TETŐN K ígyó csúszott a vasúti sínen a határtól Budapest felé. Orosz, német, lengyel, magyar, francia és belga vagonok hullámoznak jobbra-balra a sietve összerakott sínen. A kígyó hasát teletömték a bagyus uta­ sok, s a tetőkön kuporgok akár a szörny tüskéi. A z üveg nélküli ablakokból a veszekedés, ének, nevetés hangjaival együtt gyűrött papír, törött üveg, gyufásdoboz hulladékok repülnek kifelé a háborútól agyonkínzott földre, ahol még így is kicsalta a május a zöld színeket, virágokkal díszítve. Elegáns fecske repül cikcakkban a vonattal párhuzamosan. Pintér András a tetőről nézi és a testét, kinyújtott lábát úgy rázza a vonat, mintha légnyomá­ sos rokkant lenne. Tele van a vonat teteje ilyen rezgőtestűekkel. Mellette egy idős paraszt ül. Hegyeshalom után mászott fel a tetőre, nyögve, káromkodva. Német katonasapkáját illedelmesen megemelte, köszönt egy adjonistent és kényelembehelyezkedett Pintér mellet, Ő is a fecskét nézte. — Hiába, ez már csak május, akárhogy is nézzük — mondja Pintérre hunyo­ rítva. M illió hajszálvékony fehér vonal született a szeme körül. — Nekem is kedvem lenne így cikkázni — bólint Pintér és az arccsontokra feszülő bőr alatt rángatóznak az izmok. — És fészket rakni? — Van nekem fészkem, csak kirepítettek belőle. — Hová valósi? — Hallott maga Kőbányáról, papa? Odavalósi vagyok. — Ahol a sört csinálják? — A zt is, meg sok egyebet. — Pesten van, ugye? — De mennyire hogy Pesten. Kőbánya nélkül Pest semmi. Egész egyszerűen semmi. Kőbánya nélkül nem létezne, mert ha nincs kő és tégla, akkor szeret­ ném én látni azt az istent, amelyik tud építeni. Ezt adta Kőbánya. — Nekünk is adhatna, most nagyon adhatna, mert úgy kell a tégla, mint a falat kenyér. Nagyon sok házunk lefeküdt a földre, mire elvonult a háború. — Bizony így van ez mindenütt, amerre jöttem. — Messziről jött? — Messziről papa, a pokolból. — Hogy hívták azt a poklot? — Sachsenhausen. Berlin mellett van. — Olyan tábor-féle? — Olyan. Szögesdróttal, korbáccsal, kemencékkel. — Igaz? . . . — Több is igaz papa, de hagyjuk, ne rontsuk ezt a szép májusi napot. Ami a téglákat illeti, nyugodt lehet, Kőbánya ki fog tenni magáért. Ez olyan igaz, minthogy itt ülünk ezen a vasúti múzeumon. * Készlet a szerző „Tizenöt deka kenyér” című készülő regényéből. �A vonat döcögve, bukdácsolva halad Győr felé. A z utasok ülnek, fekszenek, cigarettáznak, énekelnek, vitatkoznak, nevetnek. Nagykendős asszony, súlyos testét csak félig tudja átfogni egy rücskös arcú férfi. A z asszony fülébe sugdos és az néha, akár a gyöngytyúk, felsikít és vállával odébblöki a férfit. Pintér odanéz. — „ I gy élni szép, így élni jó, így oly vidám az élet" — énekel a férfi és kacsint. Pintér elfordul. — Más meg dolgozzon helyetted — mondja az öreg. — N e irigykedjen öreg kappan, maga is volt fiatal. — Á llj vigyázzba, te zöldfülű, ha velem beszélsz, mert leverlek a földig, hogy emberséget tanulj! — fordul a pattanásos felé az öreg. — Honnan vette ezt a roppant erőt, nagyapám? — Tőlem — bökött a mellére Pintér — és ha szükséges, mindjárt be is bizonyítom. — Nicsak, nicsak, a kakasok, — szól közbe a nagykendős, és kifeszíti hasát, hogy a kötényzsebbe nyúljon. — Inkább ezzel szórakozzanak — nyújt a tenye­ rén egy csomó napraforgómagot. — Csipegessen az a jómadár — fordul el Pintér és újságpapírba sodor ma­ gának dohányt. Kínálja az öreget is. A z a pipáját nyújtja. — Ha ebbe lehetne . . . Pintér megtömi. — Milyen dohány? — kérdezi az öreg szívás közben. — Európai. Német szivar, lengyel csikk, orosz mahorka keverve. Erős, de füstöl. A fecske ismét elcikkázik a vonat mellett, de az is lehet, hogy másik volt. Akár a részeg emberek, úgy dülöngélnek a töltés oldalán a villanypóznák. Azon túl a síkság, a Kisalföld, zölden, virágosan. Itt-ott akácos és a lombok alól kí­ váncsi házak piros teteje leselkedik a vonat után. A kerekek csattognak: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. A távolban szántanak. K ét ekét girhes ló húz óva­ tos, lassú léptekkel, négy ekét férfiak. Mögöttük gyerekek, asszonyok. — Ilyen lehetett a tatárjárás után is — mutat a pipaszárral a szántó em­ berekre az öreg — , de azt is túléltük. Szívós ez a nép. — Maga hová megy, papa? — Csak ide Győrbe, a megyéhez. Küldöttségbe, mint a Nemzeti Bizottság elnöke. — Aztán olyan kevesen vannak, hogy a küldöttségbe csak egy emberre tellett? — Vagyunk elegen, de minek urizáljunk! Egy ember is elintézheti a dol­ gokat, nem igaz? — És sok dolgot kell elintézni, papa? — Sokat. Orvos kell, vetőmag kell, jóváhagyatni a bizottságot, üzletet kötni a vagongyáriakkal és más egyebet. Van munka bőven, csak győzzük. — Maguk sem unatkoznak. — Nem lehet. A föld nem tűri. Úgyis késve kezdtünk. Be kell hozni. — Egybe van még a föld? — Úgy nézünk ki? Elsőnek osztottunk a megyében, nem úgy, mint azok . . . — mutat a tetőről a földekre, ahol csoportban állnak az emberek. Néha el­ �válik valaki és nagyokat lép előre, kezében egy cövek, amit leszúr a földbe. A háta meggörbül az erőlködéstől. A vonat döcög, kerekei verik a taktust: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. . . Templom következik, tornyán a sapkát legényesen félrecsapta a légnyomás. A töltés melletti árokból ágyúcső fenyegeti az eget, törött kerekében még benne remeg a menekülés rémülete. — Ezt is m egértük. . . — mondja Pintér és nyújtja a csikket. — lesz a pipába. — Ebbe a pipába minden jó, csak füstöljön — nevet az öreg, fogain elhal a nap fénye. Még és jó sárga — Milyen elnök maga, öregúr, hogy dohányra sem tellik? — gúnyolódik a pattanásos és a mosoly, akár az éles kés, mély, függőleges vonásokat vés az orr két oldalára. — Mondja meg neki fiam — fordul az öreg Pintérhez — , hogy akiben ma tisztesség van, az nem dohányért dolgozik. — Talán szerelemből? — Úgy látom, szép ember, hogy magának nagyon fáj valami ebben az életben — csóválja fejét sajnálkozva Pintér — , szívesen segítek, ha a k a rja . . . — Már megint kezditek?! — szól közbe a kendős asszony és meglöki a pattanásos térdét. — Ők olvadoznak — morog a férfi. — Hallgass! — inti le a nő. — Hallgass és nézd a vidéket. — Tényleg, milyen szép — csapja össze tenyerét a pattanásos. — A z ott a Szajna, mögötte Párizs, gyönyörű dombok, a svájci havasok, hű de szép. . . — Maradhass, te bolond! — mondja az asszony, de a nevetés a vonatnál is jobban rázza. — A z ott, meg talán Róma! — Nem érted, hogy hagyd abba?! — sikít a nagykendős, azután nevetve Pintérhez. — Láttak már ilyen bolond férfit? Ilyen ez mindig, halálra nevetteti az embert. Ettől hízok. — Besegít a libacomb is, pedig elnök sem vagyok. A választ m egfojtja a kiáltás. A kocsi elejéről indul és bukdácsol hátrafelé: Fejekre vigyázni! Híd jön! — és a mozdony lapos füstjében, akár a v izen a görögdinnyék, alámerülnek a fejek. A híd, karfáján háborús sebekkel, ellen­ kező irányba rohan. A füst nagy erőfeszítéssel az ég felé emelkedik és mintha magával húzná, jönnek fel a fejek is. Pintér elhatározta, hogy szétveri a pat tanásos orrát, az első alkalmas helyen. A z öreg azt gondolta, hogy ugasson a nyavalyás, nem érdemes odafigyelni. A vonat tovább kocog, kerekei csattognak a kocsikból harmonikaszó, ének, nevetés szalad kifelé az üveg nélküli ablakok ból és összekeveredik a füst szagával. Többen a vidéket nézik. Pintér is, a öreg is. A földnek fényes, zöld haja nőtt. A földben kipattant a magok méha hogy életet szüljenek, amiből kenyér lesz. Ezt a csodát nézték az utasok. Tavas van, május és nincs háború. — Kinek a földjét dobták szét, papa? — kérdezi Pintér. — Az Eszterházyét — mosolyog az öreg, és legényesre igazítja fején a ka tonasapkát. — Azt látni kellett volna, olyan szép volt... már nem isten a Eszterházy... sajnálhatja, hogy nem látta, nagyon szép volt. — Mégis, milyen volt? �— Mondtam, hogy szép, akik ott voltak, sosem felejtik, az biztos. — Sokan voltak? — Sokan? A z egész falu. Elől ment a fúvószenekar. — Az is van a faluban? — Csak olyan szegényes, de erős a hangja. A leventezenekar marad­ ványa. — Utánuk maguk jöttek . .. — Utánuk néhányan nemzetiszínű zászlót, meg vörös lobogót vittek és az­ után jöttünk mink, a földigénylők, nemzetiszínű szalaggal díszített mezsgye­ karókkal. — Akár egy népünnepély . .. — Úgy bizony, még ökröt is sütöttünk a kastély kartjében és a díszebéd az összes termekben volt. Azután mi, a földigénylő bizottság elvonultunk az egyik szobába tanácskozni. Jómagam olyan fotelben ültem, hogy az orrom se látszott ki belőle. A szájamban pipa volt, de jól szelelt ott is, nem ártott neki a kastély levegője — mesél az öreg, és nevet. — És most már készen vannak? — Most már igen. De a d d ig. .. addig se éjjel, se nappal nem volt. Még a gatyánkról is folyt a víz. Ötszázméteres zsinórokkal jártuk a határt és mértünk. Úgy segít magán az ember, ahogy tud. — Magukat sem kell félteni papa... — A zt mondták egyesek, hogy visszajönnek a németek és jaj a földigény­ lőknek, azt mondtuk: csak jöjjenek, ha mernek. Dehogy jöttek, Berlinig muto­ gatták a hátukat. — Akkor most örülnek a földbirtokosok? — Még éjjel is dolgoznak, ha olyan az idő. Elmentünk a szovjet parancs­ nokságra lovat kérni. A parancsnok ránk nézett szúrós szemekkel — Minek az nektek? — kérdezte gyanakodva. A zt hitte talán, hogy meg akarjuk enni. Mondtam: — Szántani kell, kapitány, mert sürget az idő. — Hümmögött, kiné­ zett az ablakon és csak úgy vállán keresztül kérdezte: — Traktor, meg ilyesmi nincs? — Van három darab — feleltem — , de az kevés. — És azzal a három­ mal mi lesz? — faggatott a kapitány. — Mi lenne? Üzemanyag nélkül az isten imádságára sem indul. M it gondol, mi történt? Adott kölcsönbe lovakat, meg üzemanyagot is, de lelkünkre kötötte, hogyha elfeketézzük, felhúzza az első fára a társaságot. Mogorva fiú volt, de aranyszívű. — Téglát meg mi adunk, a kőbányaiak is biztosan kitesznek magukért. — De nem felejti el, úgye? — Ügy nézek én ki? — Nem, nem úgy néz ki, de tudom, hogy van az: kirázza az utazás, kisöpri a hazatérés öröme, az ígéretet. A z első háborúból én is messziről jöttem, tudom, hogy van ilyenkor! — Jön a tégla papa, rávernek a kőbányaiak és jön! — Mi meg összekapjuk magunkat és építünk házat közösen. Sok a rongyos fenekű, kell nekik. Istálló is kell, a templom tornyát is lefújta a belövés, meg sok mást is. — Maga kommunista, papa? — Mi más lennék? A templom nem magamnak kell, megvoltam én anél­ kül harminc évig, most is meg lennék. A torony ellenagitáció. A z a csámpás �pap azt híreszteli, hogy üldözni fogjuk a vallást. A torony majd betömi a száját. — Príma ember maga papa, jobbat nem is választhattak volna. — A pártban spekuláltuk ki, belevaló gyerekek vannak ott. — A tégla jönni fog. Ez holtbiztos. A vonat fütyült, a vezető meglátta Győrt és örült. Szerencsésen eljutottak idáig, szenet vesznek, ha lesz, megitatják a masinát, lehet egy kicsit pihenni. Örül a vezető és ezt a jókedvet a mozdony füttyébe adja. Örülnek az utasok is. Közelebb kerülnek Pesthez, közelebb a ruháért, lepedőért, tűzkőért elcserélt liszt, zsír, méltatlankodó tyúk, füstölt szalonna. Örülnek a földeken dolgozó parasztok is, a füttyre megállnak egy pillanatra, felkapják a fejüket és nézik a távolodó vonatot, de megy. Örülnek a kocsik is. Döcögve, bukdácsolva szaladnak új tájakat látni. A ke­ rekek is kifényesednek az örömtől, a talpfák között nőtt sárga virágok, akár a tükörben, nézhették magukat, ha arra volt kedvük. A z embernek szinte az az érzése, hogy ezt a bukdácsoló, döcögő vonatot nem is a szén. a tűz, a víz, gőz viszi előre, hanem az öröm. Csattognak a ke­ rekek, verik a magukszülte dal ütemét: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. . . A z­ után lassul az ütem, a fékek vasmarka között elhal a szaladás ereje. Győr külvárosában ugrálnak a kocsik a váltókon. A z egyetlen ép sínpár két oldalán féloldalra dőlt fekete mozdonyok, akár a halott elefántok, összegörbült vago­ nok, akár a púposhátú macskák, de hátrább, az égen feszesen állnak a gyár­ kémények és némelyik szürke füstöt lehel. A z állomás épülete félig rom, s a romok között vasutasok erőlködnek, hogy az életet átmentsék a dermedt ha­ lálból. Bent a kocsikban, kívül a tetőkön mozog a nép. Van, aki csak idáig uta­ zik, van, aki leszáll járatni lábait, van, aki vizet, ennivalót, ismerőst keres. A z öreg is készülődik. — Én is megérkeztem — mondja, és feláll, megigazítja vállán juhásztarisz­ nyáját. — Egyszer majd én is megérkezem — vigasztalja magát Pintér, és ő is fel­ áll. Ég felé nyújtott karokkal ropogtatja csontjait. — Egészen elzsibbadtak a tagjaim. — Bizony ez nem párnás kocsi — bólogat az öreg, és indul a tető végéhez, a vaslétrához. Pintér kíséri. — Vigyázzon, papa, le ne essen, — figyelmezteti az öreget és nyújtja a ke­ zét — , szerencsés ügyködést a városban, örülök, hogy találkoztunk, Pintér And­ rás vagyok. — Magának meg jó utazást, üdvözlöm a kőbányaiakat és ha lehet, ne ledkezzenek el rólunk. Engem Nagy Balázsnak hívnak, a viszontlátásra. fe­ — Én is így gondoltam: a viszontlátásra — rázza az öreg kezét Pintér. — Viszontlátásra rövidesen. — Úgy legyen! — bólogat az öreg ünnepélyesen és lábai, dereka, két válla lassan eltűnik a tető magasságából. Utoljára bukik le a katonasapka. Pintér visszaül a helyére és nézi az állomás előtti kavargást. Úgy tűnik, hogy az egész világ úton van. A z egyik része elmegy, a másik jön, a harma­ dik búcsúztatja a távozókat és a negyedik rész várja az érkezőket. Mindenki­ �nek egyszerre nyílik a szája, hogy kieressze a beszédet, kiabálást, éneket, a gurgulázó hangjait és a sírás nyöszörgését. Tűzkövet, házitöltésű cigarettát, házisütésű bucit, gyanús színű limonádét árulnak a nyakbaakasztott fatálcákon. A z épület egyik sarkában fehérkötényes, vöröskeresztes nővérek állnak gőzölgő üstök mellett és elnyűtt katonákat, koncentrációs táborból érkező hullajelölteket vendégelnek. Pintér nézi a lenti kavargást. Lökdösik, taszigálják egymást az emberek, vállukon, hátukon két kezükben csomagok. Innen felülről olyanok a fejek, akár mikroszkóp alatt felnagyítva a sejtek. Mozognak, nyüzsögnek, összekoccannak, szétválnak. Közöttük van az öreg feje is. Pintér tekintete követi. A kijáratnál megfordul a fej, a kéz még egyszer visszaint és eltűnik az útitárs. Rendes ember. A tekintet továbbsétál a romokon és megpihen egy öntöttvas oszlopnál. Am ikor az állomás ép volt, ez az oszlop üvegtetőt tartott. Hol van már az üveg­ tető? Csak az emléke él. Most az oszlop egy lány támaszkodó testét tartja. K ö­ zömbös arccal néz a semmibe. Előtte kavarog az utazó világ, egy egész népván­ dorlás hullámzik le s föl, de ő olyan kívülálló, mintha temetői némaság lenne az állomáson. Hogyan lehet ennyi ember között ilyen magányosnak maradni?! Pintér felem eli karját. A lány néz, de semmit sem lát. — Figyelj már id e ... — boszankodik magában Pintér. A lány úgy bocsátja ki magából a süket csen­ det, mint tintahal a sötét folyadékot. Ennek a csendnek a védelme alatt áll. Pintér legyez a karjával a levegőben. — Hívni akar valakit? — kérdezi a pattanásos. — Örül végre kényelmesebben utazhat ebben a rohadt világban. az ember, hogy — Ide figyeljen, jómadár — fordul hozzá Pintér — , szálljunk le és intézzük el egyszer és mindenkorra a vitás dolgainkat. — N e csődítsen ide senkit! — Ígérem, hogy csak egyikünk fog visszajönni és máris lesz hely! — Milyen erős és mégis elvesztettük a háborút — avatkozik nagykendős asszony. a vitába a — Téved szomszédasszony, én megnyertem ezt a háborút. Úgy megnyertem, hogy jobban nem is kívánhatom. — Be is söpörheti a nyereséget, ezt a romhalmazt — nevet a pattanásos. — Ha még szemtelen is, akkor le se kell szállni — emeli Pintér az öklét. A z asszony ellöki. — Nem tudnak békességben lenni?! Te is inkább cigarettáznál és ne figyel, oda! — inti le társát. Pintér újból a lány felé fordul. Mozdulatlanul támasztja a vasoszlopot tetőtől-talpig betakarva a csendbe. Pintér integet, a lány arra néz. A merev arcon csak a fekete szemöldök mozdul. Pintér nagy ívben kaszál a levegőbe és mutat a kocsi végébe, a vaslétrára. A lány felhúzza vállát, lustán ellöki magá az oszloptól, lenyúl a lábánál heverő kofferért és indul álmodozva, mintha korzón sétálna unalmában. — A dja ide azt a retikült! — nyúl le Pintér a kofferért, majd a lányt is felsegíti. — Így ni, külön szakasz, jobb embereknek fenntartva — arcán az iz­ mok rángatóznak. A lány arca mozdulatlan. Kihúzza kezét a másikéból és akár lent a földön, lustán lép előre a tetőn. �— Ha elindul a vonat, kiszalad alólunk a tető — figyelmezteti Pintér — . jobb, ha leül, de még jobb, ha lefekszik. — Mintha a mozdonyvezető hallaná: nagyot rándul a vonat. Pintér a mellette ülő lányra mosolyog. — Úgye mond­ tam? A z állomás romos épülete bicegve hátrál. A z emberek a perronon vagy a szemüket törölgetik, vagy integetnek zsebkendőjükkel. A mozgóárusok markuk­ ban számolják a bevételt, a vöröskeresztes nővérek elviszik az üres üstöket, le­ mossák a merítőkanalat. Azután a nap és a távolság fényfüggönyt húz a vonat és az állomás közé. Szántóföld, mező, szántóföld, akácos, szántóföld és a szé­ lén, a töltés mentén, akár a részeg lakodalmas menet, villanypóznák tántorog­ nak. A földeken néhány sovány gebe, lógó fejjel és sok lógó fejű ember neki­ feszülve húzza az ekéket. Mögöttük elnyűtt asszonyok, sápadt gyerekek. — Nehéz munka — bólogat Pintér a tetőn — , nehéz, de ebből már élet lesz. — A kőtörés se könnyű — feleli csendesen a lány. — Ezt maga honnan tudja? — Ott voltam, ahol mesélték. — Értem. Ha nem akar felelni, nem muszáj, de ha mégis, akkor rendesen. Hallgattak. A pattanásos vigyorog, az asszony meglöki és erre elfordítja a fejét. A mozdony hörög az erőlködéstől, de becsülettel húzza a félvilágról össze­ gyűjtött vasúti múzeumot és a félvilágról a kocsik belsejébe préselt embere­ ket, meg a tetőn lapulókat. A szétvert koncentrációs táborok tetves, ótvaras, éhségtől püffedt testű lakóit, akik a családot keresik és nem hiszik, hogy ár­ ván maradtak. A leventéket, akiknek gyerekarcát ráncosra asztalta az átélt rémület és fénytelen szemükben a sírás lapul. A könnyebben sebesült katoná­ kat, akik régebben ledobták magukról az egyenruhát és a futással, káromko­ dással, imádkozással és lapulással fűszerezett hősi évek végén néhány repeszdarabbal a testükben térnek haza és minden állomáson leszállnak vízért, hogy seblázukat csillapítsák. A cigányképű olasz katonákat, akik angyali ártatlanság­ gal lopnak ennivalót az útitársaktól, s ha jóllaknak, érzelmes dalokat énekel­ nek hálából. A z apró gyerekek, akik az öl melege után sírnak és minden aszszonyban az anyát remélik, s úgy bukdácsolnak az üvöltő, lökdöső, szeretkező felnőttek között, akár kavics a hegyipatakban. A z orosz katonákat, akik min­ den pillanatban a háború győztes végét ünneplik, s a harmonikából fürge uj­ jakkal kicsalogatott hangokhoz tenyércsapkodással adják az ütemet, s a k i kö­ zéjük keveredik, azt pálinkával, csípős mahorkával kínálják. A batyuzókat, akik magukhoz szorítva kincsüket, gyanakodva nézik utazótársaikat. A háború elkeverte a világot, s egy része leülepedett ezekben a kocsikban, s a tetőkön. A mozdony néha olyan feketéket köp az égre, hogy percekig el­ takarja a napot. A levegőt széngáz fűszerezi, de az érzékeny orr a májusi föld, a lekaszált fű és a gyümölcsfák szagára is emlékezik. Közben a szél kitörli a nap szeméből a füstöt és ismét derűsen fénylik minden. A kerekek verik a taktust: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. .. Pintér hall­ gatja, a lányra néz. — Nincs háború. A lány az ölébe pihenő ujjakat nézi és különböző formákban rakosgatja egymáshoz. �— Jól megorganizálták ezek a nácik a világot, mégis szét lettek rúgva, — folytatja Pintér. — Képzelem, milyen parádé volt tegnap Moszkvában. Zászló, sortűz, zenekar, ének. Biztosan talpon volt az egész város és éljenzett. Szíve­ sen megnéztem volna. Maga is? A lány feje biccen. A tarka kendő úgy körbefogja fejét, hogy csak a szén­ portól kormos arc látszik. Táncol a kocsi és vele táncol a lány teste. Hosszú combjait német katonanadrág takarja, sovány válla orosz inget tart. Pintér nézi. majd odakap a hasához: a bőrt megcsipte valami. Erőteljesen rángajta derekánál a nadrágot. — Amikor hazaér, égesse el a rongyait, — tanácsolja a lány. Azután ujjai szétszaladnak, megfogják a fiberkoffert, kattan a zár, nyílik a táska fedele és a nap meg Pintér belesnek. A z egyik odalon kincs: téglaalakú katonakenyér. Mellette horpadt konzervesdobozból ivópohár, továbbá tükördarab, foghíjas fésű, a Csehszlovák Kommunista Párt jelvénye, egyenruha és gyöngyházgom­ bok, egy pár Krisztus-papucs, és kész. — Az összvagyon? — kérdezi Pintér. — Nem éppen gazdag stafirung — Leltároz? — néz rá a lány. Mozdulatlan arca kemény, hűvösek a szemek. Kiem eli a kenyeret és az orosz ing zsebéből kést kotor elő. Nyikorogva szalad a penge a kenyér húsába. Nyújtja a levágott szeletet. — Ha éhes ... — Ein moment. Hagymám van, vöröshagyma, csemege a kenyérhez. — mondja Pintér és az oldaláról előrehúzza a gázálarc-tokot. Most ő kotor a kacatok között, s a gyakorlott ujjak félretolnak egy bádogkanalat, egy másikat fából faragva, csajkafedelet, tábori látcsövet, aminek a lencséje hiányzik, cipőkrémes dobozt, dohánymaradékkal, komiszszappant ujságpapírban és valahol a mélyben két fej hagymát találnak az ujjak. Harsog a hagyma a fogak között és zajtalanul tépik hozzá a kenyeret. — Meddig utazik? — kérdezi Pintér két harapás között. — Ha sikerül, akkor Pestig. — Akkor viseljen el türelemmel, mert én is odamegyek. Pintér Andrásnak hívnak, de odahaza, meg a barátaim csak Bandinak. Lehet válogatni. És magát? — Turner Márta. Eszik még kenyeret? Van belőle. — Tegyük csak el. mert nem tudjuk, mi van előttünk. A pattanásos kettőjük közé tolja tenyerét, napraforgót kínál. — Desszert ebéd után — mondja, és a lányra hunyorít. A nagykendős aszszony gyorsabb, kimarkolja az egészet és a köténye zsebébe szórja. — A sajátodat kínáld, ne az enyémet! — morogja dühösen. Mindenki hall­ gat. A lány maga mellé teszi a f íbertáskát, hasrafordul, elnyúlik a tetőn, fejét a táskára helyezi, karjaival két oldalról átöleli a táskát. — Aludni fogok . . . — Nagyon helyes, így már többen leestek. — Álmos vagyok ... — Langsam. Előbb megoldjuk a derékszíjat, így ni, azután a maga derekára csatoljuk és én fogom a póráz végét. És most jó álmokat! Csend van. A kerekek csattogják a csendben: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. A tető alól, az üveg nélküli ablakon keresztül harmonika hangja kígyózik Pintér füléig. Ismerős dal A szomszédos barakkban énekelték az orosz foglyok, �zümmögve, halkan és ettől még jobban sírt a megtaposott lélek. Lenéz a lányra: a vonat ringatja. Füttyre csücsöríti száját, segít a harmonikának. A nap átbillen a délutánba, de jó melegen süt. Óvatosan kibújik a vastag pulloverból, de a szíjat nem engedi el. Következik a flanelling. A langyos szél simogatja a bő­ rét, szőke hajába turkál. Csattognak a kerekek, szól a harmonika, hegyesen fújja Pintér is a dallamot. A földeken emberek mozognak. Itt is földet osztanak. Pintér az ég felé löki karját, integet. Néhányan visszaintenek. Lassít a vonat, folyóhoz értek. Lépésben megy a vonat a szükséghídon. Fé­ lelmetesen nyikorognak a fagerendák. Agyagos, piszkos a víz. A part két ol­ dalán fűzfabokrok hajolnak előre, játszani a vízzel, vagy inni belőle. A z egyik bokor alól német katona halott teste derékig becsúszva a vízbe. Viaszsárga arcán és rövidrenyírt haján legyek, hangyák mászkálnak. Pintér nézi. Itt fog megrohadni, elviszi a víz, és valahol, Németországban még azt sem tudják, hol keressék sírját. A hagyma és a savanyú kenyér íze kikivánkozik. Köpni kell. A híd már az utolsó kocsik súlya alatt nyög. Távolabb apró falu. s a lan­ gyos szél egy vézna harang hangját ringatja lágyan, mintha altatni akarná. A vonat megremeg, fokozza futását és a kerekek csattogása a régi ütemre ver. Rándul a vonat és rándul Pintér kezében a szíj vége. Odanéz a lányra. Ül és tágranyílt fekete szemében fekete rémület. — Nyugalom nagylány, nyugalom — csitítja Pintér, — nincs itt semmi baj. A háborúnak vége, süt a májusi nap, megyünk haza. — A lány álomtól duz­ zadt szája szétnyílik, hogy a nyelve megnedvesítse. Két melle között az orosz ingen sötét folt. Megizzadt álmában. — Hol vagyunk? ... — Nem tudom hányadik szélességi és hosszúsági fok alatt hajózunk. Sebes­ ségünk három csomó, a barométer derűs időt jósol. Mindig tengerész akartam lenni és esztergályos lettem. — — — nekem Van egy cigarettája? Jól mondta: egy van. Felezünk. Ne pocsékolja. Egy csikkből kettő is. lesz. Szívja nyugodtan és hagyjon A gázálarc mélyéből az ujjak most gyufát kotornak elő. A lány nagyot szív. s a hosszúkás arc két oldala behorpad. Pintér orrához füst csapódik, nagyot nyel — Mit álmodott? — Rosszat. Én már mindig rosszat fogok álmodni. — A jóról álmodjon, a rosszra meg emlékezzen. — Könnyű mondani. — Akarni kell! — Én már csak meghalni akarok. — Most? Éppen most akar meghalni? Ha nem félnék, hogy táncolni lenne kedvem. A z előbb fütyörésztem. — M ít tudja maga, hogy mi van mögöttem? — Én sem a paradicsomból jöttem. — Akkor minek örül? lepottyanok, �— Hogy élek, hogy túléltem, a háborút, hogy süt a nap, megy a vonat és mindennek. A m íg aludt, láttam, hogy osztják a földet. Integettem nekik, visszaintettek. Jó volt. De hagyjon nekem is a cigarettából. — Maga hány éves? — Huszonhét. És maga? — Papíron tizenkilenc, valóságban százkilencven. — Ha elhagyja magát. De ha nem, akkor hamar visszafiatalodik. A lány felhúzta vállát, nem felelt, hallgatja a harmonika hangját. — Ismeri? A zt hiszem orosz. — A z — helyesel Pintér. — Fogolylányok énekelték. — Én is foglyoktól hallottam. — Mint őr? — Mint fogoly. — Maga nem zsidó. — Sztrájkért sem adtak vitézségi érmet. — Merre volt? — Többfelé. Utoljára Sachsenhausenban. — Én Auswitzban. A további beszédet kettévágja a mozdony éles hangja, most már Komárom határában csattognak a kerekek a váltón. — Szomjas vagyok — mondja a lány. — A hagymától. — A gázálarc ismét előrekerült és az ujjak a német csajka fedelét halásszák elő. — Lemegyek vizet keresni. Ha idegen közelít, vicsorítson. — A z arc izmai rángatóznak, de a fekete szemek hűvös nyugalom­ mal néznek vissza. A z állomás épülete előtt, akárcsak Győrben, nagy a nyüzsgés. A z épület mellett szétlőtt, kiégett tankok egy csomóban. Mellettük megy el Pintér. A z egyik tank épnek látszik. Benéz a vezetőfülkébe és hátralép. Egy csecsemő­ nagyságú katona arcából fekete szemüregek néznek vissza. Szénné égett katona összezsugorodott teste. Nem messze, odébb egy néni lángost süt olajban, s mi­ közben forgatja a sistergő tésztát, éneklő hangon kiáltja, hogy friss, meleg a lángos! Pintér undorral elfordul és sietve keresi a vízcsapot. A málházó szoba mellett, a falon megtalálja. Sorbaállnak az emberek és türelmetlenül tapossák a csap körüli pocsolyát. Pintér előtt egy csontból és bőrből összerakott hosszú férfi áll. Fején kucsma, nyakában tarka női sál, szőrmével bélelt repülős kezes­ lábas és a lábán papucs. A bal sarkán csúnya seb, fagyástól. Mindenki siet és ideges. Nyüzsög a nép a peronon. Pintér unalmában a hosszú ember lábujjait nézi, ötfejű sárkány, tetején a bütykök, akár a szemek. Idegesen mozog, mind az öt. Azután megmerevednek és a következő pillantban nagy erővel kilökik a sorból a csontvázat. Csodálkozva néz utána Pintér. Emberek ömlenek ki a váróterem ajtaján, akár szakadt zsák­ ból a gabona. A csonttorony a bolyba ugrik, és az ujjak egy férfi nyakát szo­ rongatják. A nyak a pattanásos fejével folytatódik. A z arcon meglepetés, a szemekben ijedtség, a száj üvöltésre nyílik. Karjai — akár a légynek a lába — a levegőben. Néha eléri a csontvázat is. De az vitézül tartja, s ahogy kifér a torkán, úgy kiabál. �— Emberek, bajtársak! Segítség, emberek! Kíváncsiak gyűrűje vastagodik körülöttük, a hátul állók ágaskodnak, lök­ dösődnek, látni akarják a cirkuszt. — Mi van it t ? !. . . — Húzódjanak széjjel! — Üsd, vágd, nem apád! — Akár az állatok! — kiáltják össze-vissza. — Istenem, istenem, már sosem lesz békesség — motyogja egy öreg néni, és keresztet vet magára. — Emberek, segítség, emberek! — üvölti a csontváz lihegve és ide-oda inog, ahogy rángatja a pattanásos, hogy szabaduljon. Pintér befúrja magát a bolyba. — Emberek! — tátja el száját a csontváz. — Nem tud értelmesen beszélni? — inti le Pintér a közelükbe érve. — G yilk os. . . — lihegi a sovány. — Kicsoda? — Ez a szem ét. . . — Agyon kell csapni! — rikkantja egy hang. — Lámpavasra vele! — kiált egy másik. — Mit vadulnak! — szól hátra Pintér. — Ez a legkönnyebb: felhúzni és kész. — De jó szíve van. Maga is fasiszta? — gúnyolódik egy zömök férfi. — Erről majd később beszélgetünk — feleli Pintér. A soványhoz fordul: — Miért gyilkos? — Keretlegény volt. Ellopta az ételünket. . . Mindent ellopott és röhögött a nyomorunkon. — Megrázta a pattanásos nyakát és a fej hátrabicsaklott. — Tiszta sor: el kell taposni! — biztatja társait a zömök. — Nem igaz, édes jó emberek, nem igaz — hörgi a pattanásos — , össze­ téveszt valakivel, nem igaz. Esküszöm, hogy nem ig a z . .. — Még a szemed sem áll jól, te piszok! — morognak többen is. — Rendőrt kell hívni — tanácsolja Pintér. — Minek ide rendőr, ceremónia nélkül kinyírni és kész. — Nem volt elég a rémuralomból elvtársak ! — kiáltja Pintér — bűnhődjön, de ne így. Ha bünös — Milyen szíve van! — gúnyolódik a zömök. — Figyelik emberek, hogy mi­ lyen szíve van ? Többen lökdösték Pintért, a gyűrű fenyegetően összébbszorul, vegyesszagú meleg leheletek csapódtak arcába. Érzi, hogy valaki karjába kap. Kirántja, de újabb kezek nyúlnak utánna. A z agyonsanyargatott emberek bosszút akarnak állni a háborúért, éhezésért, a halott rokonokért, az összedőlt házakért és az óvóhelyen kiállott rettegésekért. S talán Pintér is osztozik a pattanásos sorsában, ha két kar­ szalagos rendőr szét nem töri a gyűrüt, hogy elvigye a pattanásost és a csontvá­ zat, akinek újjait alig tudják lefejteni a másik nyakáról. A gyűrű apró darabokra törik. Pintér a csapnál leereszt két csajka vizet, hogy enyhítse kiszáradt torka fájdalmát. A harmadik eresztéssel óvatosan fordul, hogy ki ne löttyenjen az edényből a hűsítő viz. Kerülgeti az embereket, és indul vissza a kocsihoz. Pintért két asszony tekintete fogadja a tetőn. A kövér arcban a könny �se tudta elmosni a gyűlöletet, a sovány arcban a hideg tekintet feledtette a má­ jusi meleget. — Elvitték ? ... — kérdezi a nagykendős rekedt hangon. — El. — Koszos disznó, gyáva senki, így állt rajta bosszút. Most jobb ? Most jobb, hogy elvitette a rendőrökkel? Hogy az isten folyassa ki mind a két szemét, hogy ne lássa meg soha a családját! — ömlött az átok, s akár a jegeseső, úgy verte Pintért. A hang elfulladt, belemerült a hangtalan sírásba. Jobbra, balra hajlik a nagy test, ringatja bánatát. A zsíros arcbőrön csíkokat rajzol a könny. Pintér a lánynak nyújtja a csajka vizet. — Mi volt odalent ? ... — Ezt a fickót elvitték a rendőrök. — Józsikám .. .Józsikám . . . — sírja a nagykendős. — Miért vitték el? — kérdezi a lány. — Állítólag keretlegény volt, valaki felismerte, azért vitték el. — Ott kellett volna agyonverni ! — Józsikám. .. .Józsikám... — Beletaposni a földbe. . . Pintér a lány szemeit nézi: a fekete szemek fehéren szikráznak. Szinte érezni lehet, hogy süt. — És ha tévedés? — kérdezi csendesen. — A z ilyennek nincs kím élet... — Folytassuk ?... — Hetedíziglen kiírtani az ilyet! — folytatja a lány és a keskenyre szorított szájából nehezen jönnek a hangok. — Józsikám... Józsikám... — sírja a nagykendős szinte eszelősen. — Ezt akarták tenni — mondja Pintér. — És megmentette... — Igyon egy kis vizet. — Miért mentette meg ? — Adjuk vissza a törvény becsületét. — Ezekre csak a pusztulás törvénye érvényes. — Nem folytatjuk ott, ahol abbahagyták — vitázik Pintér. — És éljenek a gyilkosok ! — Igyon egy kis vizet ! A lány a katonacsajkára néz, azután kinyújtja karját, billenti a csajkát és a víz vékony sugárban lefolyik a földre a tető mellé. — Ez mi volt ? — kérdezi Pintér. A lány hallgat, feláll, indul a lépcsőhöz. — Hová megy ? — Vizet iszom — felel a lány csendesen és eltűnik a tető végében. A földön lusta mozdulattal kígyózik a várakozók között a vízcsapig. P intér nézi és közben hallgatja a falusi sirató asszonyok énekét idéző monoton hangot. — Józsikám... Józsikám... A lány a csaphoz hajol, iszik. Arcáról a vizet letörli ruhája ujjával. Nézi a vonatot, mintha valamin gondolkodna. Pintér figyeli. Visszaindul ? Visszaindul. Megáll a kocsinál. — Dobja le a táskámat ! — szól Pintérnek. �— Táskát ? Minek ? — Helyet keresek... — Van itt is hely bőven. — Dobja csak le ! — Nem dobom. A lány eltűnik a kocsi árnyékában. A lépések alatt kopog a vaslépcső. A tetőre ér a lány. lehajol a f ibertáskáért és fordul vissza. Köszönés nélkül menne. A vonat rándul és a lány leül a tetőn. A lány ott marad, ahová a mozdony ereje helyezte : háttal utitársának. M egy a vonat... megy, de csak néhány métert. A fékek erős tenyere között tehetetlenségükben sikítanak a kerekek és az egymáshoz csapódó ütközők úgy csörögnek, akár a lánc. Megáll a vonat. A vezető és a forgalmista tudja, hogy miért, és ez elég. A kényelmetlen utazástól elnyűtt emberek ugyanis megszokták, hogy nehezen indul a vonat és hamar megáll. Úgy ragaszkodik a nagy mafla jó­ szág az állomásokhoz, akár gyerek az anyja szoknyájához. Nem mer elindulni. Pintér — kezében a csajka fedéllel — . óvatosan átlépi a lányt és most az ő lába alatt zörög a vaslépcső. Lent a földön a búcsúzkodók arcáról a türelmet­ lenség kezdi lekoptatni az elválás fájdalmát. Nem lehet a végtelenségig szomorkodni a távozás miatt. Otthon is van elég munka és itt pocsékolják az időt, illemből. Többen szúrós szemmel kémlelenek a mozdony, majd hátra az iroda felé. Rossz jel : a forgalmista eltünt az ujságpapirral üvegezett ajtó mögött. Só­ hajtanak a búcsúztatók és egyik lábukról a másikra váltanak. Pintért orrbacsapja a sült lángos szaga és az éhes gyomor fellázad. Elsöpri az égett tankista képét A gyomor makacsul követel. Pintér a szag felé kanyarodik. Kis tűzhely előtt hajlong a néni és hulladékfával táplálja az alvásra készülő parazsat. — Mibe kerül a lángos? — Háromötven — mondja a neni, de oda se néz a kérdezőre. — Istenemre mondom, maga nem szívbajos, mintha a válasz tetszene. mamuska! — bólogat Pintér, — Talán ingyen adjam? — egyengeti derekát nyögve a néni. — Olcsóbban adja’ — N em loptam én a lisztet, édes fiam! Meg az olajat se! — Azért nem muszáj két hét alatt nagytőkésnek lenni! — Itt kell hagyni kedvesem, itt bizony, hadd egye a méreg ezt a csúnya öregasszonyt. Úgy kell neki, mit fukarkodik! Két hét alatt Rotschild akar lenni! A fene a jó dolgát! Friss, meleg a lángosom !. . . Jóízű a házi sü tés!... Pintér mérgét elviszi a jókedv. Nevetve fordul el a sistergő lángostól. A z­ tán megáll egy faldarabnál, amely úgy áll ki a földből, akár egy római emlék­ oszlop a Múzeum-kertben. A falat egy ragasztott plakát díszíti. Vastag betűk­ kel: „Budapest népéhez” Hogyan került ez ide? Olvassa: „A z országpusztító né­ metektől korábban felszabadult magyar országrészek, a Tiszántúl, a Duna— Tisza köze, az északi vármegyék és a dunántúli területek népe elszorult szív­ vel és ökölbeszorult kézzel figyelte azt a rombolást, amelyet a rabló németek és a Szálasi-banditák fővárosunkban végeztek. Budapest most felszabadult rémuralmuk alól. A felszabadulás történelmi �óráiban az Ideiglenes Nemzeti Kormány felhívással fordulok Budapest népéhez. nevében résztvevő szóval' és komoly A mi feladatunk, hogy újra felépítsük hazánkat, szétdúlt országunkban, hogy új és szebb fővárost emeljünk Budapest köveiből. Ennek első feltétele, hogy Budapesten mindenki, minden körülmények között őrizze meg nyugal­ mát és fegyelmezettségét. Mindenki pontosan kövesse az Orosz Hadsereg és az újjászervezett Magyar Államrendőrség utasításait. A rend megőrzésétől és fenn­ tartásától függ, hogy a főváros népe mielőbb bekapcsolódhassék a korábban felszabadult részeken immár megindult országépítő munkába. A nemzet talpraállásának döntő tényezője, hogy Budapest népe megkezdje szabad politikai szervezkedését. A demokráciának és Magyarország újjáépítésé­ nek szigorú parancsa azonban az is, hogy a politikai élet fegyelmezetten és a történelmi órák komolyságához méltó önmérséklettel és felelősségtudattal in­ duljon meg. Szükséges, hogy a rendészeti hatóságok rendeletein kívül a fegyel­ mezett öntudat és a higgadt értelem parancsai szabályozzák a budapestiek magatartását. A szabdságra és a demokráciára való érettségünket elsősorban azzal bizonyíthatjuk be, hogy rendet és fegyelmet tudunk tartani. Aki a rend ellen vét: a magyar nép, a magyar demokrácia, a magyar haza ellensége. Ekként fogjuk kezelni. Debrecen, 1945. január hó 23. Erdei Ferenc s. k., belügyminiszter” . A tekintet a szöveg végére ér és az ujjak nyúlnak a falhoz. A piszoktól gyászos körmök a papír alá feszülnek és óvatosan emelik a plakátot. Lassú a munka, de a nagy türelem segít. Pintér időnként hátrafordul, hogy megvan-e a vonat? A papír egyik sarka a falon maradt, de a többi a zsebbe került. Pintér fütyülve megy a vízcsaphoz és fütyül visszafelé is, a tele csajkával egyensúlyozva a göröngyökön. A lány ott ül, ahová a mozdony helyezte. A — Egy kis olvasnivaló lány mozdulatlan. lelkünk okulására — nyújtja a lefejtett plakátot. — Én olvassam? — kérdezi Pintér. A lány mozdulatlanul ül. — Jó, akkor kezdem. „Budapest népéhez!” Ez a megszólítás és most jön a szöveg. „A z országpusztító németektől korábban felszabadult. . . ” A lány hátrafordul a papírért. Pintér hallgat. A papír remeg a kézben és újból remegnek a testek is. Ismét elindul a vonat és mindenki reméli, hogy egyhamar nem áll meg. A nagykendős asszony meglöki Pintért. Könnyei elapadtak a vigasztalás dugója betömte a rejtett nyílásokat. Vizes arcát a nap és a szél szárította. — Mit csinálnak vele a rendőrségen? — Kihallgatják — néz Pintér a frissen mosott szemekbe. — És azután? — Elengedik. — Biztos? — Így szokták. �— Sajnálom azt a bolond embert. Annak csak a szája jár, pedig hányszor figyelmeztettem: meglátod Józsi, téged a szád fog a sírba vinni! — A rendőrség még nem siralomház. — Jaj, hát nem is erre értettem. Csak úgy mondtam. Nem haragszik az előbbiért? — Meg lehet érteni . . . — Ügye, meglehet? Nagyon rossz egyedül maradni, asszonyfélének, meg különösen. Pláne ilyen időkben. Eszik egy kis napraforgót? Jó szájízt csinál, vegyen csak bátran! — Köszönöm. — Ketten köpködik a mag száraz héját és a vonat körüli huzat ügyesen felkapja és messzire szalad velük. A lány összehajtja a papírt és visszaadja. — Tartson velünk! — nyújtja a magot a nagykendős asszony. — Köszönöm, nem élek vele — rázza a fejét a lány és az előbbi irányba fordul. — Akaratos lány — súgja a nagykendős és közelebb csúszik Pintérhez, — pedig magával jobban kelene bánni. Milyen izmos a k a rja . . . — Fázom — húzódik odébb Pintér és visszakerül testére a flanelling a pullóverrel. A vonat körül hidegebb lett a levegő. A napot csavargó kedve a föld másik felére húzta. Erősen alkonyodik. A tetőn hallgatnak az emberek. Hallgatnak a tető alatt is. A z utazástól fáradt testek alváshoz készülődnek, a tekintetek szomorúan nézik, hogy az üvegtelen ablak keretébe a vidék friss, zöld színére piszkos-szürkét ken az este. A harmonika hörögve lélegzik és keservesen sír az ujjak alatt. Ismét megáll a vonat. Nyílt pályán, vagy őrbódénál, ezt már nem lehet látni. A nagykendős hirtelen felemelkedik, karján a füles kosárral, hátán egy tömött zsákkal. — Hideg van — magyarázza. — Am íg állnuk, lemegyek helyet keresni. A kocsiban nem vág úgy a levegő. Pintér bólint. — Jöjjön maga is, fázni fog idefent. Pintér rázza a fejét. A z asszony nézi egy pillanatig, sóhajt és indul a vas­ lépcsőhöz. Deréktól lefelé már eltűnt. Tekintete a fiún. — Eldöntötte? — Maradok . .. A z asszony lekapja magáról a nagykendőt és Pintérhez dobja. — Aztán reggel visszaadja — figyelmezteti a fiút, mielőtt végleg eltűnik a tető alatt. Lent morognak. A nagykendős emelt hangon követel éjszakai szállást. Valaki káromkodik, valaki felkiált, mert a lábára léptek, valaki nevet és az asszony hangját már nem hallani. Győzött. Talán a félelemtől — mert sötét van —, talán az örömtől — mert szabad a pálya, lehet szaladni — nagyot sikít a mozdony és durva erővel maga után rántja a vonatot. A lány keresztbe fonja mellén karjait, de az orosz ing anyagán mégis át­ szalad a hideg szél és ettől libabőrös lesz a test. Ha elfáradna az akarat és eleresztené a makacsul zárt szájat, rögtön vacognának a fogak. Sötét van kívül, �szomorúság belül és hideg mindenütt. A barakkot idézi az emlékezet, a sípoló tüdők hangjait, a nyögéseket, hangos, vinnyogó sírást. Minek Pestre menni? M iért jó Pesten? Miért jó lenni? S amikor a lélek a szomorúságban fulladozik és lesz, ami lesz, el akar merülni a belső könnyekbe, ráborul valami puhán és melegen az egészre. A nagykendő. A kemény nézésű szemek fénylenek a hátra­ forduló arcban. — Maga is fázik — súgja a lány. — Vastag a pulloverem, meg a bőröm is — feleli Pintér és az izmokat az arcon rángatja a jókedv. — Nagy ez a kendő, ketten is elférünk alatta! — Csak használja egészséggel! — Ne hősködjön! Jöjjön közelebb! A lány baloldala találkozott a fiú jobboldalával és az egészet betakarja a kendő. Egy batyu fiatalság, az emberiség legkisebb része: leány és fiú, akikben folytatódik az élet, hogy a föld daltól, nevetéstől legyen hangos. A lány rést nyit a kendőn és a sűrű, sötétség szinte mozdulatlanul áll a szemük előtt. — Nézze csak — súgja — , mintha a semmiben úsznánk ... szeret­ ném, ha mindig így m arad na!... — Semmit se látni, mint a vakok? — Annyi mindent láttam, hogy nem akarok látni! — A piszok nem minden, kisasszony. Gondolom, magának is bőven ki­ jutott ebből. Most majd a szépet nézzük. — Olyan biztos? — Rajtunk múlik. — Nem akar megcsókolni? — Hogy jutott az eszébe? — Minden férfi ezt akarja. — És maga? — Nekem mindegy . . . — Nekem nem! — Csúnya vagyok? — Szép. — Mégse akarja? — Így nem. — Hívta az asszony, miért nem ment? — Jött volna maga is? — Nem . . . oda nem. Félek a zárt vagontól. Ha rám zárják . . . Ha nem engednek k i ... Nem megyek oda ... — Ilyesmire gondoltam . . . — Tudta, hogy fázom? — Tudtam. Én is fáztam. — Ültem, csak ültem egyedül, körülöttem egyre sötétebb le t t . .. És kívülbelül olyan hideg v o lt . .. Rettenetes a szomorúság, szinte fáj. — Most nem fázik? — És akkor valami puha betakart. . . A kendő. .. Ha akarja megcsókolhat, nem fogok haragudni. — Nem ezért tettem . .. �— Minden férfi ezt akarja. — Én nem. — Csúnya vagyok? — Hagyjon békében ezzel! Mondtam, hogy szép, mi kell még? — Ne kiabáljon, csak jót akartam. — Ha borravalót akar adni, vágjon egy darab kenyeret. — Éhes? — Igen. És hagymát is eszem hozzá. A kendő alatt csak a szemek világítanak és a harapó fogak fehérsége A kendőn kívül semmi. Alszik a világ, békességben alszik és álmodik. A né­ met vagon pattogó katonadalokról, fiatal legények nevetéséről, egy lengyel lány sírásáról, a margarin szagáról álmodik. A francia vagon az üveges szemű fog­ lyokról, ahogy a rács mögül nézik a tűnő hazai tájakat, a bicskával, körömmel felszakított padlóról, a szökevényekről, a géppisztolyok sorozatáról reggel és az új foglyokról, akik a halottak helyére jöttek. Az orosz vagon a harmonika hangjára, a mahorka csípős füstjére, egy fájós fogú tatár nyögésére és a szét­ lőtt berlini pályaudvarra emlékezik. A többiek is emlékeznek jóra és rosszra, nászutasokra, fásult katonákra, illatos gabonára, hadizsákmányra, szőnyegre, ezüst szamovárra, francia pezsgőre, ritka képekre és görög szobrokra. Emlékez­ nek a kocsik, és félálomban dünnyögik: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. .. A z utasok teste most sem tud nyugodni, ütemre rázkódik minden porcikájuk, de a fáradtság erősebb és mélyen lehúzza a szempillákat. A fejek ide-oda csúszkálnak a deszkafalon, ülés támláján. Pislog a csirke a füleskosárban és egy gyönyörű tarajú, szerelmes kakasról álmodik. Alszik a gazdája is, karját a kosár fülébe fűzve. Vállán asszonya feje, s a nyitott szájból horkanó hangok jönnek. Alszik a katona, s az álom visszaviszi a fogolytáborba. Mellette a társa, valamit kiált, talán egy tank közeledik a lövészárokhoz, és a homlokon újból kicsap a hideg verejték. A z olasz csókra csücsörít és cuppog a fekete éjszakába. A félszemű ember egyik szeme pihen és a másikon tompán villannak a kinti fények. Ettől megborzad a kisfiú és befúrja magát anyja tejszagú melle közé. Valaki feláll, s az ablaknál elszív egy cigarettát. Szomszédja sietve terjeszkedik, s az üres helyen kinyújtja zsibbadt lábait. A sötétben indul egy kéz és lágyan simítja a lány arcát, amit a nappali világításnál kedvére valónak talált. A z uj­ jak érzik, hogy a lány arca mosolyra alakul, s a kéz magához húzza a barna hajjal díszített engedelmes fejet. Álmodnak a kocsik, álmodnak az uta sok. Gyorsvonatról álmodnak a talp­ fák, surranó villanymozdonyról a sínek, égi magasságokról az útmenti fák, dús kalászról a gabonaszemek, óriási csövekről a kukoricák, gólya nélküli életről a pocsolyák békái, jóságos vadászról a riadt nyulak, méhek szárnyán hozott sze­ relmes üzenetről a virágok. Alszik a világ, bent a kocsikban és kívül. És ebben az alvó világban sza­ lad a vonat, álmosan hunyorogva lámpaszemeivel. A mozdonyvezető ébren van, s ha nyílik a kazán ajtaja, a fekete égre vésődik a fűtő nagyranőtt árnyéka. Ezt nézi Pintér a kendő résén keresztül és mozdulni sem mer, hogy az ölébe hajtott lányfejből ki ne szaladjon az álom. �P A T A K I JÓZSEF: A N Y A G Y E R M EK É V E L �C S A N Á D Y JÁNOS: KÖSZÖNTÉS Állam férfiak és tudósok, munkások és technikusok köszöntik a derüs magasság kék tavaszából földre pattant embert, ki a jövő tüzét új Prometheusként lehozta: ki átlépte a küszöböt, mely utat nyitott a csillagokba! Állam férfiak és tudósok, munkások és technikusok, felétek száll most a köszöntés, — kik ezer kézzel markoltátok össze az emberi kultúrát, s felraktátok e roppant gúlát, melynek hegyére végre felszállt az első szempár, s kitekintett kozmikus nagysága felé az első emberi tekintet — ! M int a meghódított űr hősét, titeket éppúgy üdvözöllek: az új emberé a dicsőség! IT T , A Z ÓHAJTOTT FÉNY VÁROSÁBAN Megettem a kenyeret, szalonnát, m int őseim fekete rögön, mint legénykorom asztagtövében, itt, az óhajtott fény városában. M int álomból, mint a sarki éjnek végén a nap — már elfeledten — váratlan megfényesül, megéget: már majd elfeledtem paraszt-voltom! pedig csak két láncszemünk szakadt ki a kanászi, a földtúró sorból! Első volt a sánta néptanító; �töröttlábú, bikakoponyájú nagyapám, a másik: ki nagyapja lesz majd remélhetőleg fiamnak. A falutól, a föld közelétől, izzó nyarak aranybúzatáblás, kolbász-szívó, szalonnaolvasztó sugarából egyik sem tudott ki­ szakadni, ottmaradt önvesztére, népvezérnek (m in t tizenkilencben nagyapám, akit most megkövetve el nem hallgathat a rossz szemérem!) s botránykőnek (kinek életére két háború, az alkoholmámor nyomott kékkel tetovált pecsétet). Megeszem a kenyeret, szalonnát, évtizede már az ismeretlen városoknak borzongó bazaltján én is, mint őseim minden esten. Fényes bárok üvegszikrázású pultja után sötét ünneplőmet levetve, fölgyűröm fehér ingem ujját; lépek fekete rögökre csillagfény-fo nalán, alvajárómódra, — akaratlan, öntudatlan rágom, szívom életadó nedvét ébren is álomban öntudatlan. MÖGÖTTEM A Z EGÉSZSÉGES MEZŐ Gondolkodom s kézből kontrázom a dögrovás vető nyugati idegbajt; a világ megbetegedett felén mélyre ásott a gyilkos zavara, oly mélyre, hogy már puszta életét megmenteni, — s a világ rossz felét — táborokba gyűl az emberiség! Gondolkodom. Nap süt rám, fényező. M ögöttem : az egészséges mező, s m int égő példa, életem csodája! Kezem megtanult fát hasítani, s tudom, mi Sophokles tragédiája! Tudástól tudásig m ily hosszú út; néhány év fog át itt évezredet, — s míg agyam átszárnyalt az ég alatt, repülők szállottak fejem felett, �villantak, m int a gyors gondolatok: a villámgyors század fia vagyok! Gondolkodom: mikor építi meg az emberiség azt az űrhajót, melybe sürítve vulkánok zenéje! a Föld magvának fortyant ereje, minden ásvány és hasadóanyag, mi búvik még a rétegek alatt! Falai közt egész föld ereje új, soha nem látott energia — koncentrálás biztos tanyája lenne, és fedélzetén az Emberiséggel kirepülne a vérfoltos Tejút mezőiről — állati kezdetének leküzdhetetlen hagyományait a véres-indulatú földön visszahagyva, mindenségnek feszítve szárnyait szebb szigetekre szállna e hajó — magával vive innen, ami jó! IV Á N Y I ÖDÖN: V Á Z L A T — �VIZE LÁSZLÓ: HETEN Autók haladtak észak felé. Bár december közepén járt az idő, havat nem lehetett látni, még az ősz­ végi esőzés is elmaradt. Csak a nap sütött hetek óta, s így déltájt még meleg is volt. A z út szeszélyes kanyarulatait lomhán követő porfelhőben, az árokhoz közel, munkásemberek mentek kettesével. Sűrűn köpködtek: szó ritkán esett. A mintegy húsz kilométerre eső Nárjáról jöttek, a hadiüzemből. Sokró András arcát vastagon megülte a por. A z egyhangúan emelkedő és süllyedő bakancsok látása elernyesztette lelkét. A z erős autózúgás, meg az őrök vezényszava csak a füléig jutott. Mindez a külvilághoz tartozott, s így lett volna ez napestig, ha torlódás nem támad. Elől egy tank motorja felmondta a szolgá­ latot, jó darabig keringett, míg végül megállt. Andrásék ezt nem látták. Talán egy kilométerre lehettek onnét, de a bal­ eset őket is érintette, mert meg kellett állni az autóknak, a menetelő katonák­ nak és munkásoknak. A z őrök ordítozva szaladgáltak, de az emberek rögtön az árokpartra húzódtak, s leültek. Zoknijukat, kapcájukat igazgatták, s nagyokat húztak a vizesüvegekből. András is kifűzte bakancsát, lehúzta, s leverte róla a port, majd óvatosan markolászni kezdte a lábát. Ásítozoztt, majd fáldalmaskéjesen sziszegett. — Béla, — fordult barátjához. — Én olyan fáradt vagyak, hogy itt helyben el tudnék aludni. Egész este gödröt ástunk az asszonnyal. Olyan betont vágtam fel, hogy csak úgy szikrázott. A lig aludtam valamit. — Mi már egy hete eldugtuk a ruhát, de én a kamrában ástam meg a lyu­ kat. Ott könnyebb volt, — mondta Béla és sunyin nevetett hozzá, majd meg­ kérdezte: — Lebetonoztad? — Nem! Téglákat raktunk föléje. A tégla nem gyanus. — A fenét! Dehogynem. — Úgyis megtalálják, ha nagyon akarják. Én csak abban reménykedem, hogy nem lesz rá idejük. A lyukat is csak azért ástam meg, mert Mariska nyaggatott vele. Elhallgattak, mert az egyik őr mellettük sétált el. Karjukkal átfogták tér­ düket, s figyelmesen vizsgálták a vidéket. A tömör fenyőerdő alatt vonat ka­ paszkodott felfelé, s bár három mozdony húzta, alig-alig mozdult előre. A mozdonyokból kivágódó füst fátyolként terjedt szét, s könnyedén lebegett a vasútmenti fák felett. Mikor közelükbe ért a szerelvény, András meglökte ba­ rátját, s a vagonok felé intett: — Nézd! A gépek! Béla hosszasan bámult a kanyarban eltűnő fékbódés kocsi után, s vállát vonva így szólt: — Mit csináljunk? Megy. — Megy, — erősítette András — Azt hiszem, a mi gépeink voltak. — Én úgy hallottam, hogy azok lefelé mentek, amikor még lehetett, — ingatta fejét csendesen Béla és zsebkendőt vett elő. Megtörölte vékony, hosszú orrát, majd halkan káromkodott egyet. — . . .vályogot köp az ember! András már nem figyelt oda. Hazafelé bámult, mert még ide kéklett a Nagy hegy. de már nagyon messziről. Kezdett beleveszni a levegőégbe. * * * Már csak az út két oldalán húzódó dombok tetején sütött a nap, mikor egy nagyobb város, Röge határába értek. Közvetlen a RÖGE feliratú tábla mellett, az első házaktól mintegy száz méterre csárda állt, amolyan útszéli vendégfogadó. Magas, cserepes tetején gyorsan kúszott felfelé az árnyék; udvarán, a kerekes �kút mellet katonák ácsorogtak, ittak, nevetgéltek. A z ütött-kopott ajtó mögött tisztek vitatkoztak. A csárda előtti diófán akasztott ember lógott. Fején siltes bőrsapka, lába alatt néhány tégla hevert. Ruházata egyszerű munkásra vallott. Szakállas arca felismerhetetlenné torzult. Megszökött. Mindenki tudta ezt, aki elment mellette. Rövid pillantást vetettek rá, majd elfordultak, s tűnődve vizsgálták a porzó utat. Sokró Andrást annyira megba­ bonázta a szélben lassan himbálódzó emberi test, hogy még a házak között is őt látta. Felsóhajtott: — Felakasztották... Már a rögei szűk utcákon jártak, meredektetejű házak között. Gondozott teret szeltek át éppen, s a parkot diszítő fenyőfák meghitt zúgokat varázsoltak elő, a hazaihoz hasonló igazi nyárjai erdőt, ligetet. — Nagy gödröt kell majd ásni neki, hatalmas ember volt — morfondírozott tovább Andris. — Látod, nem ér itt semmit az erő! Kicsinek kellene lenni, egérnek, hogy el­ bujhatnánk, — dörmögte Béla. András nem válaszolt. A szakállas arc eltűnt ugyan előle, de nyugtalan érzés kerítette hatalmába, ami még a laktanyává alakított iskola udvarára is elkí­ sérte. Itt kemény, katonás vezényszavak terelgették őket jobbra-balra a tan­ termekbe, ahol padlóra hintett, laposrafeküdt szalma várta elgémberedett tes­ tüket. * * * Éjfél felé morgó Liberátorok jöttek, s a visszavonuló hadseregre bombákat szórtak. Sztalingyertya világította meg kisérteties fénnyel a vidéket, a háza­ kat, az utcán, udvaron heverő emberi testeket. András egy fa mögött feküdt. Szorosan hozzátapadt a földhöz, s csak akkor emelte fel fejét, amikor a zúgás elhalt, de akkor is óvatosan, éppen csak anyira, hogy valamit lásson, de a fa még takarja. — Csoda, hogy megmaradtam, — állapította meg magában, s megtapogatta kezét-lábát, hogy épek-e, mert úgy hallotta, hogy az apróbb hússebet nem érzi rögtön az ember. Aztán Bélát ke­ reste szemével és kezével, mert nyögni hallotta őt. Négykézláb csúszkált, s elég hosszú idő telt el, amíg megtalálta. — Veled mi van? — kérdezte András. — A lábam rettenetesen fáj. Rámzuhant valami. — Várj csak! Mindjárt megnézem — szólt András és felállt, hogy segítsen barátján, de ebben a pillanatban gépfegyverropogás hallatszott, s a világító lö­ vedékek éles vonalakat húzva csaptak az udvarra. András földre vágta magát, s kétségbeesetten hallgatta a sebesültek megújúló ordítozását. A mélyrepülésben támadó vadászgép üvöltése alig halt el, amikor egyre közelgő bombarobbanások dörögtek. Andrást felkapta a légnyomás és arrébb dobta. Amikor magához tért, Bélát kereste, de ahol Béla feküdt, bombatölcsér ásított. András feje enyhén remegett, s nagyon rosszul érezte magát, hányinger kínozta. A holtak között bo­ torkálva csak egy rémült és konok gondolat volt világos benne: Nem! Nem megy tovább! Körüllesett a bukdácsló fények között. Szeme kifordult az erőlködéstől, szája kinyílt, sebesen kapkodta a levegőt, homlokán csomóba futottak a ráncok. I gy figyelt egy darabig, s mikor úgy érezte .hogy nem látják, beoldalgott a romok közé, s elnyelte alakját az éjszaka. * * * Elmaradtak a fák, s így világosabb volt azon a keskeny kerítésük és az erdő között húzódott, s ezért nyugtalan lett. Megállt a kerítés mellett, figyelt. földdarabon, mely �A z udvar árnyai alig mozdultak. Nyugodt, lassú szél fújt a csillagfényes éjszakában. Az utcai lámpa komótosan lengett hosszú drótján, bágyadt fényt szórva az utca idelátszó szélére. Néha egy-egy ajtó nyílt a szomszédokban, s idáig hallatszott minden nyugtalan figyelmeztetés: « Oltsd el a villanyt, te!» Nem messzire a házától, kissé lejjebb a völgyben magasodott a gyárkémény, meg a kohó. Nézte a házat, amit még nagyapja építtetett. Jó erős téglából, pa­ takból szedett kövekből. Vár volt ez: Andrásék háza, otthona, kerttel, kamrával, kerekeskúttal és a fagy elől földbe hajtott két új rózsafával. A bal szomszéd felől ribizlibokrok, jobboldalt két szilvafa. Ahogy bámult, s szemét meresztette, hirtelen hőhullám futott végig rajta, s halántékát tapintva, tényleg forrónak érezte fejét. — Úgy látszik, megfáztam, — gondolta. Sokat nem foglalkoz­ hatott magával. Lépések hallattszottak. Németek jöttek, akiket messziről elárult hangos beszédük. A z ő házába jöttek. Élesen nyikordult a deszkakapu, s hamar eltűntek a pillanatra megvilágosodó szobaajtó mögött, mely régi divat szerint közvetlenül az udvarról nyilt, a tornácról. András csak bámult. Az előbb óvatosságot kényszerített magára,de nem gondolta volna, hogy németek vannak náluk beszállásolva. — Ném etek...! « * * — Jó lenne beszélni az asszonnyal. — s képzeletében már át is ölelte. Annyira erőt vett rajta az asszony testi közelségének emléke, hogy szeme elho­ mályosodott. s meg kellett fogózkodnia a kerítésben. Pár pillanatig tartott ez az érzés, hogy aztán nagyon parancsolóan támadjon rá a gondolat: beszélnem kell vele! — s belül került. A szilvafák alatt osont, meghajolva, mint egy tolvaj. A konyhaablakhoz érve, a fal mellé állt. Remegett, hiszen akármelyik pillanat­ ban kijöhet egy német Mégis leküzdötte félelmét és óvatosan kopogott az ab­ lakon. Nemsokára arcbőrével érezte Mariska arcának simaságát, kezével az asszonyi formák melegét, gömbölyded tökéletességét, fojtogató, párás gyöngédségét. Mariska sírt, amikor meglátta reszketőfejű urát, s remegve csókolta, simo­ gatta, de nem sokáig, mert kopogtak az ajtón: András gyorsan az éléskamrába ugrott. A katona sót kért, almát hozott a gyereknek és nevetve szólongatta az asszonyt, de Mariska hamar feltalálta magát, s a kissé sápadt arccal alvó gyerekre muto­ gatva, így szólt: — K ran ... Pszt. . . K ra n ... Pszt.. A z SS mosolygott a rosszúl ejtett német szón, s miközben kijavította, már húzódott is kifelé. Alighogy becsukódott az ajtó és előjött András, felesége magya­ rázni kezdte: — Tudod, ez nem is olyan fiatal, mint a többi. Nem is igazi német. Teg­ napelőtt, amikor ideszállásolták őket, megvédett egy húszéves tacskó tolakodá­ sától. . . Gyerekes bizalommal, gyerekes csodálattal néztek egymásra. Aztán Andris megint magához húzta Mariskát és sokáig ölelte. Csend volt, csak a szomszéd szobában éneklő németek szomorú nótája hallatszott halkan. * * * A kimerülten alvó András erőszakos rángatásra ébredt. — Hallod? — kérdezte Mariska. A férfi vizet kért. Remegő kezéből, összekoccanó fogai közül több mint a fele a földre csorgott. Értelmetlen arccal hallgatta az asszony jajongását. De mikor kézigránátok robbantak, megértette, hogy itt szörnyű baj van, valamit tennie kell, talán már el is késett. Kapkodva húzta fel bakancsát, majd nad­ rágját, kabátját segítette rá az asszony. Mikor elkészült, óvatosan kilestek az ablakon. �A hegy felől villantak a lövések, arra rohantak a katonák. Andor fogvacogása nem akart alábbhagyni, feje lassan mozgott jobbra-balra, mindig a torkolattűz felé. A z asszony sírt. András magához ölelte. — Ne félj! — Mi lesz most veled, Andor? — nyögdécselte a síró nő. — Ne félts engem! Tudok egy jó helyet bent a gyárban, még nagyapa mu­ tatta. — Jaj, a gyárba mégy. Ne menj oda, azt kutatják, meg felrobbantják. — Hova mennék, hová mehetnék? — Anyádék biztos befogadnának. — Ott talán nem kereshetnek? — hangzott a férfi kérdése. — S ha ott fognak, őket is agyonlövik. Nem! Tudom, mit csinálok. Csak az a fontos, hogy te ne sirjál, — felemelte az asszony arcát, két reszkető keze közé fogta, s biztaóan mondta: — Jó helyem lesz ott. Vigyázok magamra. Megveregette az asszony vállát, szépen megsimogatta, mint régen, udvarlása idején, majd megfogta zsákját, sapkáját szemére húzta, s elindult megint. * * * Életveszély lesett rá minden ház mögül, s ezért inkább a kerteken keresztül igyekezett célja felé, a Lyukba, mert igy nevezte magában jövendő napjainak óvóhelyét. A harmadik kerten is szerencsésen átjutott, végre előtte volt a gyár­ kerítés. Megállt s körülnézett, mert egy eléggé világos utcán kell majd keresztül­ vágnia. ha be akar jutni. Az üzemek fűrészfog-tetői jobbkéz felől a sötétbe ol­ vadtak. Balról a kohó tornya emelkedett, előtte pedig a kémény. Nyolcvan méter magas építmény, melynek tetején talán nem is lehet megállni, mert az leng jobra-balra, mint a nádszál, bár ebben nem volt biztos, de ahogy szeme alulról felfelé végigkúszott a modern piramison, hitt ebben a furcsa lengésben. Nem füstölt. A kémény, melyből, mióta az eszét tudja, mindig dőlt a füst, s néha korom­ fekete felhő ült a tetején, — most nem füstölt. A levegő sem remegett torka körül. Fázósan húzta össze nyakán a gallért, s megint megérezte, hogy hőhullám szalad végig testén. — Sietnem kell, fáradt vagyok! — gondolta, s már a gyár­ kerítés mellett hasalt, mert úgy emlékezett, hogy egy helyen be lehet csúszni a föld és a deszkák között. A z utca ott kanyargott a gyár mellett, s merészség kellett a keresgéléshez. Autó jött. Meglapult egy kis mélyedésben, mozdulatlanná, szürkévé vált, mint a por az utcán, de alig tünt el a kanyarban az autó halvány fénye, már folytatta a keresést. * * * Visszaeresztette a Lyukat záró nagy vaslapot, s egy pillanatra felvillantotta öngyújtóját. A nagy, sajátkészítményű sárgaréz gyújtó szépen gravírozott testén vakítóan vibrált a remegő láng. Mintegy 4 méter hosszú, embermagasságú, aj tószélességű helyet látott. Nagy halom kóc hevert a sarokban, amit gyorsan eligazított. Elfújta a lángot s a kócra húzódott. Kívánta a fekvést, szemhéjai rögtön lecsukódtak. Féloldalt fordult, s fázósan összekucorodott, de nemsokára nagyon melege lett. Annyira, hogy nagykabátját, amellyel takaródzott, lejjebb kellet tolnia. Ekkor meg fázott. — Dolgozik bennem a láz, — gondolta — , de most már jó, most már rendbe­ jövök. mert nyugodtan lehetek. Az elalvás előtti mozdulatlanság kellemesen elzsibbasztotta. Teste könnyüvé vált. mintha szelleme elkülönülne a kéztől, lábtól, törzstől. Lázas, álomszerű, �fura képekben elevenednek meg az elmúlt napok eseményei, messziről, egyre messzebről, mint halk dallamok, amelyek mögött a csillagos ég sziporkázik. Egy boltba jutott, mely cifra volt, s arannyal gazdagon kivert szélű polco­ kon halmozódott benne az árú. Ő a pulthoz lépett s csendesen szólt a főnökhöz: — Kérek ezer darab embert. A tulajdonos izgatottan ugrált a polcok és a pult között, s nyáladzó szájjal dicsérte árúját: — I me, milyen szép kisfiú. Göndör, kékszemű. Ez itt egy vacak cipész, csirízszagú, de olcsón adom. Ez a lány jótestű, bizony ez drágább, de ha nem kell, ott az anyja, még egészen fiatal. András elutasító kézmozdulatot tett, mire a főnök másik polchoz lépett. Ezt a szakállast kéri? Bőrsapkában van. Jó a ruhája is, de én csak a sapkát számítom fel. — Na ne mondja, — gúnyolódott András. — Különben adja csak ide. jó lesz ez nekem, majd hazaviszem. S kézenfogta a Bőrsapkást, vezetni kezdte végig a gyáron, a gépek között, le a L yukba, a kócra, s altatta sokáig, míg végül ő maga is elaludt. * * * Nehezen ébredt. Szemét nyitni próbálta, de úgy érezte, hogy jobb, ha be­ hunyja, jobb ha nem mozdul, ha úgy marad, ahogy van, a kócon, nagykabátja alá húzódva, ahol jó meleg van. Próbaképpen azért kidugta a kezét, de hideget érzett, s ezért még szorosabbra húzta magán a kabátot. Telt az idő. El is szenderedett, s csak jó idő múlva eszmélt újra. Kinyitotta szemét, hátára fordulva kinyújtóztatta elgémberedett lábát. A Lyukat elzáró vaslap két szélén gyenge fény szűrődött be. Aránylag jól lehetett látni.Hirtelen ijedtség markolta meg szívét, mert eszébe jutott, hogy éjjel horkolniszokott. Feleségének gyakran kellett figyelmeztetnie, hogy forduljon oldalra. — Mi lenne, ha az őr éppen felettem állna meg? Elvesznék, mert rögtön kiderülne, hogy katonaszökevény vagyok — , s már meg is jelent előtte a Bőr­ sapkás ember. Amilyen gyorsan rárontott a rettenet, olyan sebesen el is párolgott, eszébe jutott, hogy a Lyuk távol esik minden forgalmas helytől, jól megbújik a C. üzem egyik sarkában, a közelben nincs ajtó. Nagyon szerencsétlennek kellene lennie ahhoz, hogy az őrség éppen ott kezdjen kotorászni a rozsdás alkatrészek és kimustrált kisgépek között. Felült. Mozdulatára surranó nesz hallatszott, s két kis szürke árnyék szaladt a hideg betonon. Zsákjára gondolt. A z ennivalóra. Ha azt megrágták, itt koplalhat, ameddig bír. De a kitapogatott zsákot akár­ hogy forgatta, sértetlennek bizonyult. Szalonnát vágott, hozzá nagy szelet kenyeret, meg egy kis lábasból nyers savanyúkáposztát vett, amit nagyon szeretett. Evett. A káposztáról Mariska ju­ tott eszébe, s látta a gyalunál állni. A gyaluról a késköszörülésre röppent gon­ dolata. A késeket papírba csavarva hozta be a gyárba, ahol pillanatok alatt el­ készült vele, de az inas nagyon közel hajolt a köszörűhöz és szemébe pattant egy szikra, ami nagyon fájhatott neki, mert csak nyögött és szorította. Vala­ hogy mégis rendbejött a fiú, de másnap, mikor vigyorgott az eseten, András ráordított: — M it vigyorogsz, te szerencsétlen? — Nem vigyorgok segéd úr, — válaszolta Palika, az inas. — Még hazudsz is? — kérdezte András elképedve, s alaposan nyakonvágta És erről az inasról az álombeli inas is eszébe jutott. Őt kergette, az ala­ csony Palikát, aki a sok olajos kócot nem a szemétre vitte hanem a Lyukba hajigálta, de észrevette és rákiabált: �— Ezt szagoljam én, te bitang? Ezt? Fáradt leszek, mikor a Lyukba megyek, te büdös kóccal tömöd az alját? A z ijedt fiú hebegett és tiltakozott, de már nem emlékezett arra, hogy ho­ gyan is fejeződött be az álom. Erőltette az agyát, hogy mit mondhatott a gye­ rek, de csak nem jutott eszébe. Megtörölte nagypengéjű bicskáját,majd becsukta. Aztán rátette a kislábosra a fedőt, s lekötötte a fülekhez, ami nagyon nehezen ment, majd mindent vissza­ rakott a zsákba. Hogy elkészült, szomjas lett. A savanyú káposzta, meg az eléggé sós füstölt szalonna vizet kívánt. Egy pohár vizet, vagy két pohár vizet. Esetleg csak egy pohár vizet, de vizet! De víz nem volt a Lyukban egy gyűszűvel sem. Minél inkább múlt az idő, annál szomjasabb lett, annál mohóbban tudott volna inni. — Hiába, éjszakáig nem is gondolhatok rá, — dünnyögte, de azért csak gon­ dolkozott s eltervezte, hogy merre megy majd, merre fordul, hogy ne lássák, hogy elérje majd a csapot, hogy ihasson. Még edényt is akart szerezni, amiben tartalékot hozna, mert mászkálni veszélyes. s * * * Türelmetlen lett, mert lassan múlott az idő. Szerette volna tolni az óramu­ tatót, hogy már este legyen, hogy elindulhason a csaphoz, hogy ihasson, hogy edényt szerezhessen, mert talán egy hét is kell a szabaduláshoz. S mindennek útjában állott az idő lassúsága, amit hatalmas, domborművel díszített zseb­ órája mutatott. Ez az óra olyan hangosan ketyegett, hogy az órazsebbe téve, szöveten keresztül is jól lehetett hallani. András egyre gyakraban nézte a muta­ tókat, de azok nagyon lassan mozogtak, míg ő egyre sebesebben rótta a szűk cella betonpadlózatát. Öt lépés előre, öt lépés hátra, már nem tudni hányadszor. Láza megint emelkedőben volt, s hiányzott a kéz, a láb, az ész, a száj, a nyelv megszokott tevékenysége. Csupa rendkívüli dolog van körülötte, és jó ­ formán semmi, ami megszokott. Hiányzott neki minden, de főleg a beszéd, pedig még egy napja sincs, hogy feleségétől elvált, de előtte két napig egy szót sem szólhatott s még mordulni is csak egyszer mordult. Még egy sóhaj sem hagyta el, még egy nyögés, egy füttyentés sem. S az állandó figyelem, amivel a külvilág apró zajait hallgatja,szintén fárasztó. Nem a zaj, — mert pár halk kalapácsütés, egy-két gyenge «hó-rukk!» hallatszik le a Lyukba, — hanem a megfeszített figyelem. Végül annyira kimerült, hogy leült a kócrakásra, hátát nekitámasz­ totta a falnak s pihent. Keze idegesen babrált a kócon. Szemét be is csukhatta volna, mert — délután lévén — a keskeny rés maga is alig látszott, s igy lent sötét volt. És ekkor furcsát érzett a kezével. A kóc tiszta volt. Tiszta volt s nem csúszott sem az olajtól, sem a zsirtól. Megszagolta, majd gyujtója fényénél is megnézte az egész nagy kócrakást. Tiszta volt. Villámcsapásként jutott eszébe az álombeli inas hangja: — De segéd úr! Hisz ez a kóc tiszta! — Tényleg, — dünnyögte. — Nem is poros, egészen friss, csak nemrégen hoz­ hatták. Tegnap vagy tegnapelőtt.. De ki hozta? És miért? És hol van most? És miért? És hol van most? * • * Felfedezése végtelenül felizgatta. Testi és lelki sanyaruságaihoz már hiányzott. — Leütöm, aki jön! Megölöm! csak ez �S már kattant is a gyújtó, hogy fegyver után nézzen. Hatalmas erővel rán­ gatta ki a falból az egyik sindarabot, — földalatti transzmisszió csapágyait tar­ totta azelőtt — , s acsargó érzésekkel próbálgatta súlyát. Balkezébe fogta, majd áttette a jobbba. Hosszát tapogatta és sujtani próbált vele. Hogy a vasdarabot kézben tarthatta, rettegése lassan elmúlt. Meg az is eszébe jutott, hogy a Lyukba ereszkedővel szemben előnyös helyzetben van, mert mire az illető leér, már agyon is ütheti míg az vakoskodva tapogatna, koto­ rászna. S mire Gondolataiban ideér, észre kellett vennie, hogy nem is olyan veszélyes a helyzet. Nem, mert aki ide akar jönni, maga is félti életét, maga is bújik, őt is keresik, kutatják. — Ugyanolyan lehet, mint én! Falhoz támasztotta hát a sindarabot, de úgy, hogy azért bármikor kéznél le­ gyen, az ördög nem alszik. Majd újra sétába kezdett. Kényszerítette magát, hogy lassan lépkedjen, olyan lassan, hogy hallani se lehessen. A lépések szabályos rit­ musa most pihentette őt. A vad testi és lelki erőfeszítés után gyógyító hatásúnak bizonyult a szabálytalanság. Ismét gondolhatott a vízre, az éjszakai útra, a lopakodásra, a csendben tovatünő árnyakra. Megnézte óráját: — Soká lesz még műszak vége! Még csak hat óra. És lefeküdt a kócra, a tiszta kócra. Két kezét feje alá tette, hogy arcát, nya­ kát kímélje a szúrós kóctól, s pihent. De nemsokára elzsibbadt a keze a szo­ ros nagykabátban, ezért sapkáját tette feje alá, s féloldalt fordult. I gy nem piszkálhatta arcát a kender, s nyugodtabban fekhetett. A várakozás csendjében a szokásos, nem túl összefüggő képsorok surrantak át lelkén. Ferike is előke­ rült. A z alvó Ferike. . . — Épp hogy csak megnéztem a gyereket. Betegnek látszott. Mindig olyan sápadt. Azt mondják vérszegény. A sápadt gyerekarc ottmaradt előtte, s olyan világosan kirajzolódott, hogy megsimogathatta volna. De Ferike hirtelen az udvaron termett, s már ment is hátra a kerítéshez, ahol szép kavicsokat lehetett találni. A legszebbeket zsebrerakta. Ugyanazzal a mozdulattal, mint amivel ő szokott zsebkendőért nyúlni, vagy pénzért. — Hasonlít rám! Persze! Én is hasonlítottam az apámra, még nagyapámra is. Boldog volt, majd hirtelen eltünt minden kép. s világosan hallotta órája ketyegését. — Jobb. ha most megyek v izért. Amikor még vannak emberek a gyárban. Nem olyan feltünő. S felkelt.megigazította sapkáját, nagvkabátj át levetette. — nélküle könnyeb­ ben mozog — . s az egyik sínnek támasztva lábát, óvatosan kimászott a védel­ mező Lyukból. V * * A C. üzem teljesen néptelen volt. A gépeket már leszerelték. A m it lehetett, vagonba raktak, s mentek a hosszú szerelvények hátra, nyugatra, meg északnak. Egyidő óta már csak az északi pályán lehetett szállítani, ami a gyár leszerelését lassúbbá tette. Sok gép az udvaron állt, amit az ablakból jól lehetett látni, mi­ vel bent sötét, az udvaron meg világos volt. András aránylag biztonságban érezte magát, s csak arra v igyázott, hogy lehetőleg fal mellett jusson a mosdóhoz, ahol ivóvizet talált. A csap mellett egy szögön közösen használt, horpadt aluminium bögre lógott. Óvatosan engedte a vizet, hogy ne csörögjön, s ivott. Lassan, meg­ fontoltan tette. K ét bögrével. Kezét a vékonyan, hang nélkül folyó sugár alá tar­ totta, s lemosta. Megmosta arcát is, s miután zsebkendőjével megtörülközött s felöltözött, frissnek érezte magát. A z aluminiumbögrét ismét felengedte s már indult volna, mikor észrevette, hogy az udvaron lángol valami, s gyengén szi­ porkázik. Ú gy állt az ablakhoz, hogy a fal eltakarta testét, s vizsgálódó szemmel nézegette a lángot. A C. üzem nyersanyagraktárának daruja felől jött a fény. Sokszor javította, itt volt üzemfenntartó. A z egyik oldalfogaskerék gyakran tönkrement. �Most a daruhorgot tartó vastag drótkötelet vagdalták el autógénnel, s hogy ezzel végeztek, a darupálya vasszerkezetét, a főtartókat olvasztották. Gyorsan haladtak, s mire a tizennegyedik tartóhoz értek, már vágni se kellett, mert saját súlya alatt lezuhant a darupálya s a hid az alatta halmozott, udvarra tett pre­ cíz gépekre, bonyolult f ogaskerékmarókra esve, nagy pusztítást végzett. A vezetőt, a szerkesztési osztály egy technikusát jól ismerte. Közönyösen mozgott. Lelkesedés nélkül. Ellenben a hegesztő segédjének arcán kéjes öröm villant. Nevetett, magya­ rázott és zsebredugott kézzel nézte a lezuhanó óriást, Láthatóan élvezte a rom­ bolást. András ellenségesen figyelte a jelenetet. Úgy érezte, hogy a hegesztősegéd arca rémisztőbb a halottakénál is. Elindult. Hangtalanul sietett, csúszott, surrant a Lyuk felé. Felemelte a vaslapot s le­ ugrott, de nagyon megijedt. Furcsa dolgokat érzett a lábával. Mozdulatlanná vált és várt. Figyelt. Nesz sem hallatszott, csak az órája ketyegett. — Úgy látszik, nincs itt senki, — gondolta, majd leengedte a vaslapot és ön­ gyújtójánál szétnézett. S zíj! Rengeteg gépszíj! A Lyuk egyik felét szinte teljesen elfoglalta a sok vadonatúj, még használat­ lan, friss szagú bőr Hirtelen zajt hallott. Futó lábak, bakancskopogás, egyre közelebb és köze­ lebb. Mozdulni sem tudott. Hirtelen felemelkedett a vaslap s már hallotta is, hogy egy súlyos tárgyat löktek a sötétbe, miközben így nyögtek: — A z anyját! De nehéz volt! * * * Szólni akart, de meggondolta magát. Hagyta, hogy lecsapódjék a vaslap, bár úgy vélte, az egyik hang ismerős. Mintha Bognár Palika nyögött volna. A z inas, akinek annakidején szemébe pattant a szikra s akivel múlt éjjel ál­ modott. Lényegében kedvelte őt, az állandóan fütyörésző fiút, aki harmadik éve volt már a keze alatt, sokszor a szó legszorosabb értelmében, mert apróter­ metű maradt szegényke, aki betyáros hetvenkedéssel akarta ellensúlyozni a ter­ mészet kegyetlenségét. Mert mi más ez. ha nem kegyetlenség: egy tizenhatéves kamaszkorból már-már kilépő emberkénél, kinek esze és képzelete egyre szapo­ rábban rebegi körül a lányok alakját s azok azt mondják rá: -Töpörtyű!- — és nevetnek rajta. Mindenki megtréfálja. Inastársai, a segédek, a mester, még az apja is. Hogy így eszébe jutott Palika, bizony sok jó nevetés emlékével együtt bukkant elő, de most hozzákeveredett ez is. aminek az imént volt tanuja. S gorombának érezte a nevető, vigyorgó arcok láncát. Úgy érezte, hogy ezek a láncszemek igazságtalanúl kovácsolódnak az inas hitvány kis testére. — No, ezt sem gondoltam volna Palikáról! Bánta is, hogy nem szólította meg őket, de ugyanakkor örült is: — Jobb, ha senki sem tud rólam, ha nem is sejtik, hogy itt vagyok. Akár­ kinek eljárhat a szája s csak egy rosszakaró kell, már vége is mindennek. Lefekvéshez készülődött. Összerázta a kócot, újból eligazította, kényelmes fekvőhelyet csinált. Mindent elrendezett, s elnyújtózkodott. Jól érezte magát. A mai nap sikerei, az apró megnyugtató észrevételek tették ezt, s most arra gondolt, hogy nagyapja nélkül mindez lehetetlen lenne. — Ha ő annakidején nem mutatja meg a Lyukat, ugyan ki más tette volna? Egyébként is szívesen gondolt az öregre, szerette őt. Kedves ember volt, bár hirtelenharagú. Néha rávágott a pipaszárral, mert a pipa mindig a kezében volt, ha munkában fáradt testét nyugtatva a tornácon üldögélt, kivált mióta nyugdí­ jazták. Szegény nagyapa! Könnyes szemmel mondta meg otthon, hogy hazaküld­ tek. Nagyon rossz volt őt nézni. Öreg, ráncos arcát, a görnyedt hátat, a hitetlen­ kedő fejrázást. Kedves kisszékén üldögélt napokon át és pipázott. Ő sokáig guggolt mellette, némán, sarkán ülve. Nagyapja sem szólt. — De jó volt még akkor! — gondolta. �És eszébe jutott, hogy mikor két év múlva a gyárba került, s megmondta, hogy ő Sokró bácsi unokája, azok jól megnézték s azt mondták: — Tudod-e, hogy mikor nagyapád utoljára levetette a bőrkötényt, sokáig nézte itt ezt az otromba erős gépet, és megsimogatta?... Ha erre gondolt, mindig elérzékenyült. Szintúgy, ha a gépet nézte, amely még most is megvan, ha ugyan nem verték szét, nem vágták össze ezek a vadak. — Micsoda gazság az, hogy pusztítják a gyárat. Romhalmaz lesz itt minden. Még fű se nő utánuk. Ahogy feküdt a kócon, néha a gépszíjba rúgott, mert patkányok szaladgáltak a vaksötétben, kivált most, hogy megérezték a friss bőr szagát. András orra már érzéketlen volt, hozzászokott az erős szaghoz, mint teste a kócágyhoz. Láza elmúlt, sorsa kedvezően alakult. Feje sem remegett már. — Csak várni kell! — gondolta. — Meg kell várni a végét. Mégis nyugtalan volt, hiába csitította magát, nem használt semmit. Felállt s topogni kezdett a szűk Lyukban, majd pár perc múlva ismét a sínnek támasztotta lábát, kimászott a cellából s elindult. A szerszámraktár kincseit akarta eldugni. Nem tudott volna aludni, ha nem cselekedhet, ha nem menthet ő is. Sötét csend nyujtózkodott a kormos épületek között, távolról nagyon halk ágyúszó hatolt idáig, de ez nem zavarta a csendet, inkább elmélyítette, mint nyári éjszakát a tücsökciripelés. A sötétség jól ta­ karta, elég gyorsan haladt. Emberek hangját sem hallotta, az őrség is biztosan a kerítés mellett jár, ha jár. Mikor megszökött, csak félelem és irtózás volt benne. Egy-egy rossz lépése, amivel zajt okozott, most is élénk szívdobogást váltott ki, de túl ezeken egy másik érzés is ott bujkált benne. Erre az útra nem saját élete féltése küldte, hisz ez inkább veszélyt jelentett: tudatosan vállalt veszélyt. Valami büszkeségféle is robbant benne, ugy érezte, hogy nagyot tesz. Saját fontosságát már máskor is észrevette: elrántotta egyik munkatársát a le­ dőlő sín elől, vagy jól megfelelt egy kérdésre, amire senki sem tudott válaszolni, vagy megoldott olyan problémát, amihez társai nem tudtak hozzányúlni — de most sokkal erősebben jelentkezett ez az érzés. Párás lett tőle a szeme. Bár reszke­ tett izgalmában, baj nélkül jutott el a szerszámraktárhoz. Kulcsra volt zárva, s vissza kellett mennie a lakatosműhelybe, ahol a művezető asztalán megtalálta a kulcsot. A z ajtót kinyitva, elkezdte ládába rakni a fúrókat, mikrométereket, reszelőket, dörzsárakat, s mindazt, ami kell egy lakatosnak. Óvatosan, zörgés nél­ kül pakolt. Időnként vállszíjánál fogva megemelte a szerelőládát, súlyát próbálta. És ekkor az ajtóból rászólt egy férfi: — Hát te mit keresel itt, András? Inai megroggyantak, szeme elhomályosodott. — Megijesztett, János bácsi, — suttogta és kezét nyújtotta. — Már azt hittem, hogy felfedeztek. Forgács János, a gyalus, nagyon komolyan nézett Andrásra, majd két (kézzel megrázta az eléje nyújtott kezet. Értették egymást. Sötétedésig még egy ládát teleraktak s vitték a L yukba. A láda nehéz volt, a kócra ültek. A gyalus cigarettával kinálta, aminek hiányát eddig csendes beletö­ rődéssel viselte el, és rágyújtottak. Hol az egyik, hol a másik arc bukkant fel egy-két pillanatra, hogy utána visszamerüljön a sötétségbe. András elmesélte szökését, bujkálását, meg itteni tapasztalatait, aztán eszébe jutott a gépszíj, meg a motor. — Tudja-e, Jani bácsi, mégis rendes gyerek ez a Palika. — Miből gondolod? �— Ők hozták ide ezt a motort. Bátor legényke. A z ő hangját megismertem. a másikra nem tudok rájönni. — Gábor volt. — Tén yleg... a piparszárlábú! El se hinné az ember. Ezt a Palikát is foly­ ton nyakalni kell, és m égis... szinte sajnálom, hogy annyiszor nyakony ágtam. — Hirtelen vagy, ha iszol. — Én?! Hát ha egy héten egyszer elmegyek, az is baj? — Barna is így volt — mordult fel az öreg. — Harmincéves korában csak hetenkén egyszer sikerált be, most meg az istállóban alszik, mert mindenki arrébb rúgta. Csend lett, kellemetlen csend. — Lehet, hogy igaza va n ... — No, nem azért mondtam. Van itt sokkal fontosabb tennivaló. Am it csak lehet, el kell dugni. Legfeljebb még két napig lehetnek itt a németek. — Hiszen, ha a vasútat fel lehetne robbantani! — Nagyon őrzik. — Mégis az lenne az igazi. — Gondoltunk rá — mormogta az öreg. — Volt olyan, aki elment volna, de abbamaradt. — Miért? — Óvatosságból. Aljas óvatosságból, — mondta Jani bácsi, kizökkenve szo­ kott nyugalmából. — Valaki nagyon ellene volt, mi? — Igen. A zt hittem, hogy a mi emberünk, de most azt mondom, hogy rongy. Ha én a hatvan évemmel tudok itt dolgozni, rejtőzni, éjjel a csatornákban, nap­ pal meg a leszerelésnél, és én elvállaltam volna, akkor ő is bátrabb lehetne. De ő egyre azt hajtogatta: « A lakosság issza meg a levét» , — meg mit tudom én, miket. Hiába mondtam, hogy jóval a város felett kellene robantani, csak a magáét fújta. Köpött egyet az öreg, majd folytatta: — Csak az okos duma! Hát most látni! Nem duma kell, hanem cselekedet, de akkor ő elbujik. Elfalaztatja magát egy pincében. A z öreg elhallgatott, nagyot szipantott a cigarettából. András meghökkent. Sohasem gondolt volna arra, hogy ekkora indulat fér meg a gyalusban, hiszen mindig nyugodt volt a gyárban, mindig mérsékelt és szűkszavú. Most lehorgasztott fővel ül egy köteg kócon s ezt mondja: — Csalódik néha az ember. András együttérzően bólogatott egy darabig, majd így szólt: — A z a fontos, hogy maga itt van. A z öreg keserűen legyintett s elnyomta cigarettáját a falon. — Én, — mondta, — mit tehetek én? Ha még fiatal lennék, akkor talán. De így öregen, szinte egyedül, bizony nem sokra megy az ember. — Azért, mégis csak itt van — ismételte Andor. — Hát itt! De bizony másképp lenne, ha fiatal lennék! — A fiatalság elmúlik — merengett Andor. — EI. És nem lehet megfiatalodni. — Nekem az jár az eszemben, hogy mikor megy a legutolsó vonat, — mondta Andor. — Körülbelül holnapután. — Hány szerelvény mehet el addig? — Még vagy kettő. Többet nem tudnak berakni. A köszörű- és hengerraktárt szeretnék még hátravinni. A zt kellene megmenteni... — A mai éjszakát rászánom, idehordom a legértékesebbjét az ócskavas közé. — Jól van, Andor! Jól van. Én is megyek, maid Gáborral, meg a többiek­ kel hordjuk. D e... ha m egfognak... tudod mi lesz? Nagyon óvatos legyé l! — A z én bőröm nem szárítják meg! — mondta Andor. Azután segített kimenni az öregnek, s ő is elindult. De �A z egész testét,idegrendszerét kimerítő munka után, délután két órakor ébredt fel. Rosszul aludt, mert már alig volt hely a Lyukban. Szomjúságot érzett s kitapogatta a bögrét. Óvatosan, mert félt, hogy meglöki, s akkor estig szomjaz­ hat. Azután felöltözött. Azaz belebújt nagykabátjába, sapkáját megigazította, helyrerázta ingét, nadrágját. Hogy ezzel elkészült, zsákját maga mellé vette s enni kezdett. Mikor becsomagolta az elemózsiát, felállt. A kócágy mellett volt még egy kis hely, itt toporgott, majd megállt, s hosszasan hallgatózott. Először azt hitte, téved, de a dörrenések, robbanások arról árulkodtak, hogy veszedelme­ sen és szabadulást ígérően közel a front. S talán holnap, vagy holnapután ki­ bújhat a cellából és tiszta levegőt szívhat. Öröme határtalan volt. Ilyen közel vannak már, ennyire közel! És minden kö­ zelebb jött. Minden. A z egész élet. Ő , a Lyuk lakója, kiszabadult. Talán már hol­ nap! Ahogy így állt, szinte megzavarodva a rászakadó boldogság súlya alatt, fe­ lüröl Jani bácsi hangját hallotta: — Már belőnek. A futbalpályán álló tankok mennek is. Aknáznak veszettül. András kiszólt: — A z őrség itt van még? — Igen. A zt hiszem, nemsokára, de legkésőbb este robbantás lesz. A kazánház meg a főépület van aláaknázva. — Elment a vonat? — El, de most az nem fontos, csak a kazánház. Valamit ki kellene találni! — Jövök, — mondta Andor és kimászott a Lyukból. * » » Hamar sötét lett. Négy órakor már annyira szürke volt az ég, hogy bátran le­ hetett mozogni. A dörgés fokozódott. András repülőzúgást hallott, s nemsokára káprázatos látványban volt része. A földről nézve tüzijáték, fent veszélyes kímé­ letlen harc. A vadászgépek roppant sebességgel röpködtek, de erre csak a har­ színterének gyors változásából lehetett következtetni, mert csak a lövedékek által húzott fénycsíkokat s a torkolattüzeket lehetett látni. András az öntőde tetején, a kazánház tőszomszédságában hasalt, egy hatalmas vasgerenda mögött. Erről a helyről jól látszott a kazánház mellett ásott árok, melyben robbanóanyag volt. F i­ gyelt, s néha a szemközti G. üzem tetejére pillantott, ahol Jani bácsi és Gábor feküdt egy-egy géppisztollyal, Jani bácsi szerezményével. I gy hárman védték a kazánházat. S ha hozzászámítjuk a főépület körül elhelyezkedő további négy embert, akkor összesen heten védik most a gyár jövőjét. És keményen figyelnek. Este nyolc óra lehetett. Csipős szél fújt. András irgalmatlanul fázott, fogai összeverődtek. Kezébe bele-bele huhogott. Lábának nem tudott parancsolni, az folyton remegett A környéken mindenütt hatalmas robbanások. A futballpálva felől tűzoszlopok törtek a magasba. Fél kilenckor megjelent a német. Géppisztolya nyakában lógott. Sietett. András feszülten figyelt. Tudta, hogy az életével játszik, hiszen ha felrobban a kazánház, akkor ő is ... Már csak százméter, már csak ötven... És ekkor András megragadta a németek által nagyon kedvelt nyeles kézigráná­ tot, keze a porcellángombon, kirántotta a zsinórt s széles ívben levágta a német elé. Ugyanakkor a főépület felől is robbanás hallatszott, majd géppisztoly sza­ pora kattogása. A z őrség vakon rohangált az épületek között s eszeveszetten lö­ völdözött. Nem tudták mi történhetett. Oroszok! Csak erre gondolhattak. Biztosan az oroszok! Andrásék pedig egy-egy ké­ zigránátot vágtak az épületek közé, hogy fokozzák a zűrzavart. Nemsokára el­ tünt a gyárudvarról az őrség. Andrásék lemásztak a tetőről s a kapu felé osontak. Mind a heten nyakukat csavarva, szemüket meresztve figyelték a kapu körüli �esztelen kavarodást. Két német a gyár felé lőtt, a többiek gépkocsira ugráltak, aztán a két utóvéd is felkapaszkodott, s elrobogtak. A z emberek összenéztek. Előbb óvatosan, később egyre merészebben kiabál­ tak, kurjongattak, ölegették egymást. András hosszan megrázta Jani bácsi kezét, ami elég nehéz volt, mert az öreg koráról megfeledkezve ugrált örömében. Aztán elindultak a kerteken át, haza. �R A SZ L E R KAROLY: ACÉLGYÁRI MUNKÁS �V IH A R B E LA : ÓDA EGY ÉJSZAKAI PILLAN ATH O Z Most Téged ünnepellek, Moszkvai Rádió! A z éjben felharangozó hangodat köszönti e vers. Elektromos sugaraid, mint lángszárnyú madarak szállnak a világ négy tája fe lé ... Halló, halló, itt Moszkva, Moszkva beszél! Emlékezem: Még szolgaságunk esztendeiben történt (magányos éjszaka volt, köröskörül megváltatlanul sötét), a messziségböl távoli országok cikkáztak fülemhez, és a forgó tárcsa szobámba hívta a csillogó végtelent. London egy szál hegedű fölé hajolt, s m int tüzes forgatag, lobogott, táncolt Nizza. A Rajna felől már feketélő fenyegetés, véres üvöltés tör elő: a lihegő szavak mögül kihallattszott a lőszergyárak sátáni zakatolása. Algírban egy arab zokogását küldte hozzám a sivatag. Prágában ezer kéz ütődött tapsra; s mint aranyló zuhatag, a zene patakja csobogott Brüsszel felől. (A művész a harmadik tételnél tartott). Amerika épp most ébredezett, álmos szemét törölte, eközben Beethoven, Debussy szelleme és titkos M orse-jelek suhogtak az alvó Európa felett, majd a csend és a muzsika tengeréből ünnepi hangon felszökken a harsány kiáltás: Halló, halló, itt Moszkva beszél! A népek sorait riasztva éjfélt kondult a Krem l harangja. (Fülelve figyeltek a percek). Az érctorkú K rem l hangzott. K i üzen, ki jelentkezik Kelet szteppéiről? Lév Nikolajevics Tolsztoj rántja-e kezével a kötelet, vagy Dosztojevszkij szólítja a kontinensek minden elnyomottját? A megalázottak és megszomorítottak hajdani serege emelte föl a zászlót... Halló, Rádió Moszkva! Itt a szocializmus országa, itt Lenin szól, itt Moszkva beszél! (A szívem mélyén száguldott a kavargó idő), és a suhogó éjben gigászi lélegzetedet hallottam, amint izzadt homlokod megtörölve, pörölyödet a szikrázó üllőre ejted, világnak nagy kovácsa: Szovjetunió. 1945. Szemelvények: A verseskötetből. tűnődések órái című megjelenő �CSAK A VERS... Minden a vers! Az életem csupán annyit ér, amennyi két rim közé befér, ami belőle verssé alakul, és felhasználódik nyersanyagul. Ő parancsol rám, és én neki hordom az örömöm, a fájdalmam, a sorsom, hogy fölzengjen a szó hangszerein; öt szolgálják híven érzékeim, a versért hall a fül, és lát a szem, a bensőm is csak eszköz; szüntelen ő t építik a tájak, hajnalok, a felsuhanó esti csillagok, baráti kezek, asszonyi karok. Minden a vers, minden a költemény: ha végzetem azt kiáltaná felém: ü ri tsd ki most a méregpoharat, s megleled végre benne önmagad sugárzó igékbe vésve, tisztán: érte akár a halált is kiinnám, mosolyogva, mohón, csak a vers éljen f ölszikrázva a végső szenvedésben. M iféle kényszer ültetett le hajdan papír elé, felosztódni szavakban? Az ember ügye? Az önszeretet? K inek, miért róttam betűimet, é s vércse-csőrrel lelkem tépem folyton, csak a vers, a vers, csak a vers lángja lobogjon, m int öngyújtotta máglya, m int zsarát, egyre és újból, egy életen á t... Kinek, miért? Tán magam sem tudom, s ballagok egy hosszú, nagy úton, a kanyargó, leírott sorok meredek ösvényén vonulok. Ahol elvétem, ti segítsetek, barátaim és örök mesterek. ki rámint: folytasd! — benne van a versben, s erejével sokszoroz meg engem. Tudom, valaki várja valahol, társat keres és szavamra hajol; találkozva a vers betűivel belső rendjét véle építi fel. �A jó ügyért röppenj fel költemény, légy csillag is, ha halovány, szerény, de mégis fény a világ nagy egén. M iért a vers? Benne egy üzenet, hogy vannak hegyek, erdők, tengerek, és amit kerget szomjasan a lélek, az igazsággal párosuló szépet hirdesse, vallja: az emberi lét megújulást teremtő ünnepét, a jóra jót, az igenre igent, a pillanatban is végtelent. BÚCSÚ, KÖNYVVEL KEZEMBEN Azon az estén, m ikor távozok, ki reám gondol könyvemen merengve, a betűkből rászólok: itt vagyok, nem mentem el, beköltöztem szívedbe. Fölserken versem, és a siralom a csöndbe süpped: keress meg, segítek. A mi fiúnk volt, — mondják akkoron, és szavaim egyre melegítenek. �BOBAL GYULA; ÁRNYÉKOD NEM TAKAR S enkit sem ért váratlanul, hogy összehívták az értekezletet. A z üzem­ ben nagyon feszült volt a hangulat, valamit tenni kellett. Mégis olyan gondterhelten gyülekeztek. A komor tekintetek és a világos bú­ torral újjonan berendezett tanácsterem, mintha taszították volna egymást. Bolla még várakozott az irodájában, s idegesen nézegette az óráját. Tudta, ez az egész ceremónia neki szól és nem akart senkivel beszélni. Csak amikor el­ következett az értekezlet pontos kezdete, akkor ment be. A z idegszálai pattanásig feszültek. Mosollyal igyekezett takarni izgalmát, de a többiek jól ismerték őt és látták: savanyú a mosolya. A megszokott helyére, az elsősorba ült és várt. Mégegyszer átgondolta az egészet. Ha megemlítik Margittal való kapcsolatát feláll, s bejelenti: «elvá lok és feleségül veszem» . Elégedettség félét érzett, mert már maga előtt látta a megdöb­ bent arcokat. «M ilyen tehetetlenek lesznek» — még mosolygott is. Hallotta, hogy megnyitják az értekezletet és megremegett, mint, aki a végítéle­ tét várja. Julika jutott az eszébe és elszorult a torka. Aztán Margit. Nagyot nyelt, úgy érezte, megfullad. Összeszedte magát: «N em szabad, hogy ezek megtörjenek* — viaskodott. De lassan elragadták az emlékek, és az előadó szava már csak mint egyhangú dúdolás ért hozzá. * * * U gy kezdődött, hogy nagy gonddal készült, sokat adott a külsőre. El­ végre, fogadásra megy. Am ikor belenézett a tükörbe, elégedett volt önmagával. Frissen borotválkozva, meglopta az éveit is. Ilyenkor már nem hiányozhatott a kölni sem, de csak annyi, hogy inkább sejtesse, mint árassza az illatot. Még kefével lesímitotta a haját, mert tulságosan me­ résznek találta a hullámokat. Ezután megkötötte ezüstszürke nyakkendőjét és felvete kabátját. Sötétkék ruhája megnyújtotta termetét. Belenézett a tükörbe. Elégedett volt. «Igen, én ezért megszenvedtem. Tizenöt évvel ezelőtt a szénfal görbített és kölni helyet a sár szaga áradt az arcomról.» Megfordult, és féloldalról nézegette magát. «D e aki bírja, térdre kényszerítheti az életet. Igen, én véresre olvastam a szemem, csonttá apadtam, de magamba préseltem a tudást és az élet megadta magát. A diploma magasra emelt. Magasra.. .» Kis mosoly fészkelődött a szája szögletében. Eszébe jutott, amikor az egye­ temről útra keltek. Akkor is így készült. De akkor milyen sápadt volt. Senkinek nem tünt fel, csak Margitnak. A zt mondta, azért tünik olyan izzónak a szeme is, mert sápadt az arca. Pedig nem azért, az izgalomtól, amelyet az ébresztett benne, hogy eljött az idő, búcsút mondhat a négy falnak. Vissza mehet az élethez, amely oly jó barátja, amely oly sok szépet tartogat még a számára. Így voltak mind a négyen. Szomjúhozták az életet. Együtt indultak, egy helyről, együtt is tértek vissza. Eggyé forrott a gondolatuk, mozdulatuk, pedig mennyire mások voltak. Mi is tette őket annyira eggyé? Hogy mind a négyen fiatalok voltak, testük tele vággyal, agyuk korlátokat döntögető gondolatokkal és hogy mindannyian oda vágytak, ahonnét elindultak. Nem tudták az otthon szagát elfelejteni. És a lányok? A lányok miben különböztek? Hogy másképpen lélegeztek és más-más volt a szemük fénye. Ő mindkettőnél melegedett, pedig tudta, egyszer választani kell. Margittól félt, picinek érezte magát mellette. Min­ dig újból kellett hóditania. Amikor már úgy érezte meghódította, menekült kétségbesetten. mert félt. hogy rab marad és rá még nagy feladatok várnak, amelye­ ket megbilincselve nem vihet végbe. Menekült Julikához. Nála hatalmasnak érezte magát, aki romba döntheti a világot, de fel is építheti. Nála kötött ki. H á ­ zasságot kötöttek, miután hazatértek. — 82 — �Elemér, a negyedik, az életet akarta, de mindenestől fáradtságával és örömé­ vel. Sem Júlia, sem Margit nem volt rá hatással. Jól ismerte a három ember ver­ gődését, de hol bosszantották, hol mulatatták. Neki mindent jelentett, ha jó tár­ saság fogta körül, és azoknak örömet szerezhetett. Semmit sem kért érte, csak elismerést. Mennyit szidták Elemért. Különösen J ú lia ... A z ám, Júlia! — Jókedvűen elkiáltotta magát: — Júlia, kedvesem, hol a zsebkendőm? A szoba közepére állt, közömbös képet vágott,de belülről érdeklődéssel fi­ gyelte, mit szól Júlia. A hatás nem is maradt el. A z asszony amikor meglátta, megtorpant. Felragyogott az arca. Szép volt ilyen tágra nyílt szemekkel. Kis kö­ ténykéjébe törülgette a kezét. — Ó de csinos vagy! — és már simult volna a férjéhez. — Ne, ne! — hárította el a közeledést a férfi és szedegette ruhájáról a gyapjú pihéket, amelyek az asszony pulóverjéről ragadtak rá. Kinézett az abla­ kon. A ház előtt már ott állt sötétkék személygépkocsi. — Gyorsan kedvesem, már itt a kocsi, — s most már ő ment az asszonyhoz, megfogta a karját, s távoltartva magától megcsókolta. A z asszonyka arca pa­ rázslott, jólesett neki. Mert szerette ő a feleségét, csak hát az elfoglaltság. A z aszszony még sohasem tett szemrehányást az elmaradásáért, a munkához tartozónak tartotta ezt is. Inkább büszke volt, mert nem olyan egyszerű dolog igazgatónak lenni. Neki is mérnöki diplomája van, de azért igazgatónak lenni?. . . Anyásko­ dott felette. Most is vizsgálgatta, zsebében vannak-e az iratai. Kifogástalan volt a nyakkendője, de azért megigazította, miközen gyengéden, mintha dorombolna, beszélt hozzá. — Aztán siess haza, mert Julikád nagyon vár! — Majd fontoskodva felemelte fejét,szemében lángocskák táncoltak. Megváltoztatta a hangját is. — Mert Bolla László igazgató elvtárs a felesége szeretetében is mutasson ám példát! — Visszafojtott jókedve kacagással tört elő. Bolla elviharzott. Julika az ablakból nézte a távolodó kocsit, majd a levele­ ket hullató bokrokon maradt tekintete. Milyen érzés ez? — riadt meg. Mintha kihűlt volna a lakás... * * * fogadás hangulatos volt, de váratlanul korábban ért véget, mint gon­ dolták, mert a vendégek még fél tíz előtt eltávoztak. Sokan velük együtt mentek. Csak egy kis csoport maradt ott, s fogyasztották a kedvre kerekítőt. A fogadáson részt vett Jászay Elemér is, akinek eddig kedvét szegte a hivatalos légkör, de most kreol arca felragyogott a jókedvtől. Felállt. Szét­ tárta karját és nagy pátosszal szónokolt. — Kedves barátaim! Itt már szunnyad a jókedv, de aki tovább kíván ál­ dozni a vidámság oltárán, tegye velem szerény hajlékomban! — Aztán félbeha­ gyott az ékesszólással és felkiáltott: — Na, szóval gyertek el hozzám. — Sikert aratott, még meg is tapsolták. Bolla is kitünően érezte magát. Jászay melé került és bőségesen kortyolga­ tott. Amikor Jászay meghívta őket, már úgy érezte, minden porcikáját csiklan­ dozzák. Rögtön nevetve helyeselt is. — Megyünk...! Jó kis társaság verődött össze. Részt vett a fogadáson Takács Lajos vájár, aki az egyik bányatelepen lakott. Mint a legjobb szocialista brigád v e ­ zetőjét, hívták meg az ünnepségre. Elhozta a feleségét is, és még nem akartak hazamenni. Csatlakoztak Jászayhoz. Holló Margit, aki a tolmács szerepét töltötte be, mintha csak ezt várta volna. Takácsné védnöksége alá helyezte magát és csatlakozott hozzájuk. Nagy örömmel fogadták, hiszen Margit ezen az estén az érdeklődés középpontjában volt. Magas műveltségével, kedvességével elbűvölte a külföldieket is. Bolla nem tudta levenni róla a tekintetét. Megelevenedtek az egyetemi évek és kavarogtak benne az emlékek. Ú jra és újra átélte azokat az éjszakákat, ame­ A �lyek elrövidültek Margit társaságában. És most szebb, mint akkor. Mintha kiteljesedett volna. Bolla megrettent önmagától, annyira vert a szíve. «H a velünk jö n . . . » Igyekezett elfojtani felindultságát. Csak a szeme árulkodott vágyakozá­ sáról. Margit érezte, hogy Bolla tekintete szinte égeti róla a ruhát. Riadtan nézett a férfira, s ettől Bolla is megrettent. S ez már elég volt Margitnak, hogy úrrá legyen önmagán, s máris az ő tekintete kapaszkodott a férfiba. Aztán megint Bolla kerekedett felül, és így birkóztak egymással, míg a lány ajkára nem suhant egy mosoly, és megadta magát. Bollában megszólalt a lelkiismeret: « Mi lesz ennek a vége?» És segélyt kérően felsóhajtott. Aztán már csupán nyug­ tatta magát. « Legjobb, ha nem is gondolkodom.» — és ment a többivel. Két kocsi vitte Jászayhoz a társaságot, akinek szép kétszobás lakása volt. A házigazda kerített egy rúd szalámit, nekiestek és egy-kettőre eltüntették. Előkerült egy üveg konyak is, néhány üveg bor, aztán bekapcsolták a magnetofont és tán­ coltak. A nemrég még fáradtságtól szunnyadó jókedv egy-kettőre felébredt. Margit konyakot ivott. Sűrűn ürítgette a poharat, miközben egymás után szívta a cigarettát. Minden férfi vele akart táncolni. Kézről-kézre adták. A z arca már megsáppadt, de a szeme tovább izzott. A z egyik szünet után Bolla is eléje állt. Egy szót sem szól, csak könnyedén meghajol, jelezve, hogy tán­ colni hívja. Margit nézte Bollát, de úgy, mintha a bensejébe akarna látni. Bolla állta a tekintetét, de közben úgy érezte, mintha tüzes hullámok borítanák el. — Veled nem táncolok! — élesen vágott a lány hangja, mint aki adósságot törleszt. Bollát olyan váratlanul érte a válasz, hogy rögtön fel sem fogta: Margit elutasította. Mosolygott, de amikor Margit arcára nézett és látta azon a hideg vonásokat, eltorzult mosolya. Mintha kihűlt volna a vére, s úgy érezte, hogy ha meg nem mozdul, icire-picire zsugorodik. Összeszedte magát és alig hallhatóan suttogta: — Bocsáss meg — és elbotorkált. A zene szólt, a jókedv egyre magasabb hullámokban hömpölygött. Bolla, mint akire súlyokat raktak, roskadt a fotelban. A lány megijedt. Megivott egymás után két pohár konyakot, hogy megsza­ baduljon keserűségétől. Egy darabig küzködött a sírással, de nem bírta so­ káig, hangosan felzokogott. A többiek közrefogták, és mivel nem ismerték az előzményeket, faggatták a lányt. De Margit sírt, egyre sírt. Csend lett a lakásban, az emberek egymásra tekingettek, csak Jászay nézett Bollára, hol Margitra, mert ő mindent értett. El is veszítette a türelmét. — Legalább ne itt. . . — szólt Bollára mérgesen, aztán Margitra f örmedt. — Mit bömbölsz?! A lány felnézett. Fehér volt az arca, amelyre rátapadt lehulló nehéz fekete haja. Nézte Jászayt hosszasan, majd rákiáltott. — Semmi közöd hozzá! Egy moccanás sem hallatszott. A z előbb még magasra hágó jókedv szerte­ foszlott, a lakás mintha halottas házzá változott volna. Erre már Jászayt is el­ ragadta a harag. — Hülye! — kiáltotta, de máris meg bánta és a szájára csapott. — Bocsánat — hebegte és megcsókolta a lány kezét. Margit imét felzokogott, aztán mintha felébredt volna, ázott szemével za­ vartan nézett a többiekre, akik érthetetlenül hallgaták a párbeszédet. — Ne haragudjatok, többet ittam, mint szabad lett volna, — mentegetődzött. Bolla, mint akit megbabonáztak, nem mozdult a helyéről. Már visszatért az élet az arcába és ahogy nézte a lány vergődését, tudta, hogy győzött. Ünne­ pélyes arccal lépett a lány elé, megsimogatta, s halkan mondta: — Nyugodj m eg... ! De a jó hangulatnak végeszakadt. Készülődtek is mindannyian, belenyu­ godva. hogy már mást nem tehetnek. Csak Jászay dühöngött és szemrehányóan fordult Bollához. �— Na tessék, ezt jól megcsináltátok. — Nagyon kérlek, ne rendezz jeleneteket! — torkollta le Bolla. — Én rendezek jelenetet? — méltatlankodott Jászay. Talán össze is vesznek, ha Takácsné nem lép közbe. — Inkább azon törjék a fejüket, mit csináljunk Margittal? Ilyen állapot­ nem engedhetjük haza, — kiáltott rájuk. Ez valóban nagy gond volt, s mindkettőjüknek elvette a kedvét a vitától. Tanácskozni kezdtek, amelybe bevonták Takácsnét is. Végülis megegyeztek, hogy Takácsék — mivel már nem mennek haza — Jászaynál maradnak és Margitot is ott tartják. Hadd aludja ki magát. Erre már Bollának sem volt sietős a dolga, ő is maradni akart. De Margit már félig aludt s Takácsné kitessékelte Bollát. — Most már tessék hazamenni! Semmi keresnivalója itt — nem tűrt ellentmondást. Bolla, mint aki álmából ébredt, tért magához az erélyes hangtól. A z órájára pillantott. Már fél négy volt. Megrettent: mit is mondjon Julikának? Am ikor kilépett az utcára, a hegy mögül már nyújtózkodott a világosság. Egy korán ébredt madár hangos kiáltással ébresztgette társait. Különben csend volt, csak lépteitől kongott a járda. Egyszerre nagyon fáradtnak érezte magát Mintha elnehezedett volna körülötte minden, s a terhet néki kell vonszolnia. Már nem is törődött semmivel, csak lefekhessen. Még az sem okozott számára lelkiismeret f urdalást, amikor elhatározta, hogy nem mondja meg Julikának, mi történt az éjszaka. Reggel nagyon nehezen ébredt fel. Julika hosszú perceken át rángatta. Zavaros álmai voltak. Még az ébresztésre is úgy vélte, mintha üldözői tipor­ nának rajta. Riadtan ugrott fel, s nehezen kitámolygott a konyhába. Felesége már elkészítette a reggelijét,melléje tette a lapokat, de Bolla olyan álmos volt, hogy semmi nem érdekelte. Csak űlt, mint akitől ellopták az erejét és bármelyik pillanatban összerogy. Julika eléje állt. megrázta. — Ébredj már! És mesélj! — Fáradt vagyok — dörmögte. — Miért nem jöttél haza? — vonta kérdőre. — Ugyan! — Ingerülten lerázta magáról a kérdést. — Nem hagyhattam őket, fontos üzleti tárgyalásokat folytattam — és mintha megélénkült volna. Julika elfehéredett. Jókedve elszökött, s riadtan tekint hol emberére, hol az újságra, amiben már megírták, hogy a vendégek féltízkor eltávoztak. Nem tudta eldönteni, mi történt férjével. Még a lapokat is eltolta előle, mert nem akarta látni, hogy zavarba jön, ha észreveszi: hazugságon kapták. Bolla megkönnyebbülten ment el otthonról. Abban a gondolatban ringatta magát, hogy Julika nagyon édes asszony, mert valóban milyen kedves volt Aztán megszólalt benne a lelkiismeret: «És mégis így becsapni... » Szégyelte magát. Fogadkozott, hogy ez volt az utolsó eset és soha többé nem teszi Aztán Margit jutott az eszébe. A z emlékezéstől átmelegedett és ez elűzte Julika képét. Ez a nap nagyon nehezen múlott el. Nem is fogadott senkit, már készülődött, hogy hazamegy, amikor megszólalt a telefon. Jászay jelentkezett és ujságolta, hogy Takácsékat délben kocsival küldte haza. Aztán közömbös dolgokról hadart, amely Bollát nem érdekelték. Ő Margitra volt kíváncsi, csak hát nem akarta kérdezni. Jászay megsejtette a gondolatát és nem szólt a lányról. Végül Bolla e l­ vesztette türelmét, s ingerülten kiáltotta a kagylóba. — M i történt Margittal? — Margittal? — húzta a szót Jászay. — Hát mi történt volna? Takácsékkal elment,— nevetett, mint a megértő cinkos. — De öt órára feljön a klubba! — kiáltott bele a telefonkagylóba. Ezen az estén Bolla László megint későn ment haza. És estéről-estére egyre későbben. Nagyon jól tudta, hogy minden perc, amit Margittal tölt, közelebb viszi egy mély szakadékhoz. És markolta is a félelem, de ez a félelem tele volt valami bódító izgalommal, amelytől ahogyan félt, úgy szomjazta is. Kapcsolatuk nem vált mindjárt közelivé, csak meglebbent, mint az átforró­ sodott az éjszakán a halk szellő lebben vihar előtt. Mindkettőjük okos ember volt. �tudták, mit tesznek. De a fellobbant vágyakozás lassan eltompította ítélőképessé­ güket. Vergődtek tehetetlenül a szerelem szétbonthatatlan hálójában. Margit arcáról a mosoly sosem fáradt le. Bolla álmodozott, és nem találta helyét. Meghalgatta ugyan reggelről-reggelre a jelentéseket, utasításokat is adott, de nem volt annak súlya, és türelmetlenné vált. Mintha felszínre vetette volna az élet, s nem tudná érzékelni, mi van a mélyben. Számtalanszor előfor­ dult, hogy a megbeszélésen az álmodozás felkapta, és messze repítette. Ilyenkor semmivel sem törődött, ami körülötte történt. A zt sem érzékelte, hogy egy csoport ember körülfogja, és nem engedi ebből a világból felébredni. Még jól is esett neki, hogy dicsérő szóval simogatják, s kifogyhatatlanok a jókedvből. Jelenlé­ tükkel takargatták Margittal való kapcsolatát is ,mert ki vádolhatta volna őt, hogy estéről-estére egy társaságban barátokra talál, és ott van Holló Margit is. Mindaddig nem is történt semmi, amíg az üzem, mint egy óriási gép, amely­ ben meglazul egy fontos kerék, nem jelezte a bajt. Adósak maradtak a terme­ léssel. Az intő szó elveszett, senki nem akarta hallani. Bolla csak járt az üzem­ ben, mint aki elveszítette az itélőképességét. A z egyik reggelen elindult, hogy bejárja az üzemet. Ezt a körsétát nagyon szerette. Megnyugtatta. Szabadon repültek gondolatai és itt otthonosan is érezte magát. Jólesően indult és észre sem vette, hogy nyomában vannak kísérői, akik rendszerint hozzászegődtek, csak azért, hogy vele legyenek. Már mindenki tudta előre mi történik. A köszörűsöknél int a munkások felé, a kohónál megáll, fel­ veszi a színes szemüveget, s nézi a lángok vad táncát. Aztán bemegy az erőműbe az öreg Ferencihez, megkinálja őt cigarettával, beszélget vele és indul tovább. Még egynémely helyen beletekint a termelési naplókba és igy megy műhelytőlműhelyig. Már vége felé voltak az útnak, amikor Bolla belépett az erőműbe. Megállt a terem közepén, úgy ahogy szokta, s elővette tárcáját. Látszott, hogy gépies a mozdulata, mert minden figyelm ét a turbinák finom zúgására fordította: Ez úgy hatott rá, mintha óriási macska dorombolna a föld alatt. Ferenci ilyenkor már állt előtte és rágyújtanak. De az öreg most a kapcsolótábla mellett maradt és a válla fölött nézte őt. Bozontos szemöldöke megrándult, s hideg maradt a tekintete. Bollát meglepte a fogadtatás és összecsapta a tárcát. — Mi baj, Ferenci bácsi? — szólt. A z öreg megmozdult és mint akinek terhére esik, lassú léptekkel ment eléje. A z arcán kiütközött az aggodalom. Azelőtt ilyenkor kurjantott egyet és együtt nevetett Bollával. Ahogy közeledett, Bolla ismét kinyitotta a tárcáját és az öreg elé tartotta. — Köszönöm, most dobtam el — utasította vissza Ferenci. — Beteg? — nézett rá Bolla. — Nem, de örömre nincs okom — és most már ő nezte Bollát keserű vo­ nással a száján. Bolla megdöbbent. Megkeményedett az arca, szólni akart, de mintha torkán akadt volna a hang. Eltette a cigarettatárcáját, hirtelen megfordult és kirohant. Kísérői nem tudták mit tegyenek, az öreget szidják-e, vagy utána rohanjanak. Végülis iparkodtak a nyomába, de azért az öreg felé rosszalóan csóválták a fe­ jüket, s haragosan villogott a szemük. Ferenci nyugtatta magát: « Csak semmi félelem, egyszer valakinek el kell kezdeni.» Bolla megszakította útját. Visszament az irodába és bezárkózott. Keserűnek érezte a száját és felvillant benne, hogy valami nincs rendben. Mereven nézte az ablakot és motoszkált az agyában, hogy talán ezt a Ferencit valaki fel­ piszkálta. Nem tudta feledni az arcát, olyan szemrehányó volt. Pedig szerette őt és pont tőle kapja...? Elfogta az indulat: « Kemény kézzel kell itt az embe­ rekkel. . .» — és felugrott. De csak addig jutott ,mert újra elernyedt és legyintett egyet. « Ah, ez hülyeség!» Felvette a telefont és hívta Jászayt. — Tudod, hogy jártam ma? — és elmondta mi történt az erőműben. — Ostobaság! Mit kell néked ilyen vén szamarakkal társalognod — kopognak, Jászay szavai a hallgatóban. �Bolia fülének idegen volt ez a hang, azért mégis megnyugodott. Rendezni kezdte szétforgácsolt gondolatait. De bárhogy is rakosgatta, már derengett benne, hogy döntenie kell: Julika, vagy Margit. elriadt és felkapta a fejét. Igyekezett felfogni az előadó hangját és már készült, hogy feláll. Még egyszer elismételte magában, mit fog mondani: « Miattam ne fáradjatok...» Csak eddig jutott, amikor mintha megragadta volna az előadó szava. — A z üzem vezetése elvesztette határozottságát. Nemtörődöm... — Mit beszél ez? Mit akarnak? Miért nem Margit és az ő kapcsolatáról be­ szél ez az ember? Milyen vezetésről?... Idegesen az órájára pillantott. Már harminc perc múlott, amióta megkezdték az értekezletet. Ehelyett az üzemről beszél, s milyen otthonosan. Mennyire ismeri a gyár életét. M it akar ? . . . Amikor az előadó befejezte, Bolla ídegesen fészkelődött, s fel akart állni, de rászóltak. — Bolla elvtárs még várjon — határozott volt ez a felszólítás, de bántó. Bolla úgy érezte, mintha az ereje meginogna. Felszólaltak a jelenlévők közül sokan. És most már egyenesen Bollának sze­ gezték a kérdést, aki csak ült szótlanul és már elfeledte Margitot, Julikát. A z arca lángvörösen ízzott. Egész testét feszítette a harag. Agyában dúlt a vihar: « Ezek tanítanak engem?» Hát kik ezek? Tudják ők, mi az, üzemet ve­ zetni? Hol voltak ők, amikor én végig gürcöltem az ujjáépítést? Aztán az egyik felszólalóra kapta haragos tekintetét. Az illető a könyvelőségről volt. « Még ez is merészel?» Tudja ez, mi az, munkás? Aztán felvillant benne a gon­ dolat és minden mást elhomályosított: « Igen, ez semmi egyéb, mint a munkás­ vezető lejáratása! Fel kéne ugrani és egy nagyot ordítani, hogy megremegjenek, s ne merjék a nevem mocskolni!» A felszólalások befejeződtek. És ahogy elült a szó, Bolla úgy erőszakolta magára a nyugalmat. Most már gondolkodott, higgadtan, megfontoltan, mint akinek ki kell csúszni a kelepcéből. « Ha rohamra indulok, nem tudok felül­ maradni. Sokan vannak» . Megvillant a szeme, amikor hallotta: — Szeretném hallani Bolla elvtársat — biztató volt a hang. Bolla tudta, minden azon múlik, hogy most mit mond. Felállt, de nem nézett senkire. Gondterhelt barázdák húzódtak az arcán. Lapozgatott a jegyzetfüzetében, mint aki mélyen gondolkodott. — Mindent megvizsgálok és akkor jelentést teszek. Kérem, addig legyenek türelemmel — szólt halkan, s leült. Néma csend fogadta a bejelentést. Vége is szakadt a megbeszélésnek. Bolla visszament az irodájába, de most senki nem kisérte őt el. Jobb is volt így neki is. Egy szót sem tudott volna szólni. Pásztáztak a gondolatai: « Mi ez, kelepce? Margitról egy szót sem szóltak. De nem fogtok ki rajtam!» A z izgalom kimerí­ tette. Haza kívánkozott. Otthon fáradtan leroskadt és elmerengett. A z üzemben hamar híre ment a számonkérésnek és eljutott a feleségéig is, aki aggodalommal a hangjában állt eléje. — Mi történt nálatok? — M ár te is kezded? — ugrott fel telve indulattal. A z asszony megrémült. — Én nem kezdem Lacikám, a gyárban beszélik, de nézd az ujságban is írják, hogy elmaradtatok a termeléssel. Bolla mérgesen felkapta a lapot és amikor beleolvasott, a düh kihajtotta arcából a vért. — No várjatok — sziszegte és elrohant hazulról. Bement a gyárba, bezárkózott az irodába. Dolgozni akar, bizonyítékot ke­ resni, de mindinkább kutatott, annál inkább elnehezedett a teste. Ügy érezte, mintha megdermedt volna körülötte minden. Ült tehetetlenül és csak lassan ébre­ deztek gondolatai. Töprengett, de minél tovább, annál inkább rádöbbent: va- F �lahol tényleg elhibáztam. Biztató szó után vágyott, amely olyan jól esne. Talán még meg is nyugtatná. Eszébe jutott Jászay és felhívta. — Na. mit szólsz, hallottad? — benne volt hangjában, hogy a barátját kér­ dezi. — Öregem, én már ebbe nem avatkozhatom — hallatszott, aztán egy halk kattanás jelezte, hogy letették a hallgatót. Bolla megdermedt. A becsapott ember keserűségét érezte, aztán elöntötte agyát a düh. — Aljas — sziszegte, s levágta a kagylót. Nem tudta mit tegyen. Később elindult és céltalanul bolyongott a város­ ban. Ez megnyugtatta, de még mindig nem tudott őszinte lenni magához. Haza­ ment és szótlanul telt el az egész estje. Éjszaka sem tudott szabadulni a gon­ dolatoktól, nem jött álom a szemére. Julika reggel kétségbeesetten nézte, hogy férje milyen sápadt. M ély ka­ rikák árnyékolták a szemét. Szánalmas volt. Bolla azon gondolkodott, hogy már be sem megy, de a harag felrázta, s összeszedte magát. « Még azt gondolnák, hogy megfutamodtam. Azért sem ...!» Elindult. De léptei bizonytalanok voltak, nem ment olyan frissen,mint szokott. K i sem mozdult egész nap az irodájából. Bekérte a tervjelentéseket. Hónapok óta most nézte meg először igazán, figyel­ mesen. Szépítés nélkül tárták eléje, hogy mennyire elmaradtak. A felelősség feébredt benne és megrettent. Egész nap terveket készített, hogy pótolni tudják, amit elmulasztottak. Arra riadt fel. hogy halkan kopognak az ajtón, amikor az lassan megnyílt, Bolla felugrott. — Margit! — Öröm villant a szemében, de máris elhalványodott. — Miért jöttél ide? — hangjában szemrehányás volt. — Mert látni akartalak, mielőtt végleg elmegyek — szólt a lány és nézte Bollát. Szemében őszinte ragaszkodás fénylett. Hosszú, fekete haja a vállán pi­ hent. Testére rásimult a kosztüm Bolla megadva magát nézte a lányt. amint finom mozdulattal zárja maga mögött az ajtót. Eközben Julika nyugtalanul méregette otthon az időt: «M ár hat óra és még mindig nincs itthon.» Megborzongott, mint aki fázik. « Eléje megyek!» — határo­ zott és máris készülődött. Még utoljára belenézett a tükörbe és gondosan kirúzsozta a száját. Fitos orrára egy lehelet púdert nyomott, aztán sietve tipegett végig az utcán. Mosollyal köszönte, hogy kitérnek előle. Azt már nem látta, hogy érdeklődve pillantanak utána. A gyár kapujában az öreg portás igazította útba. Nem is találkozott senkivel. Lábújjhegyen ment az ajtóhoz, hogy teljes legyen a meglepetés.« Milyen izgal­ mas — dobogott a szíve — vajon mit szól Laci?» — és óvatosan lenyomta a kilincset. Elkomorodott az arca és egy lépést sem tudott tenni. Á llt az ajtóban és úgy érezte, testéből kiszalad a vér, elhagyja ereje. A gyengeségtől remegett minden porcikája. Azok is észrevették őt. — Szótlanul nézték egymást. Margit tért elsőnek ma­ gához. Összekapkodta holmiját és rohant ki a szobából. Még a folyosóról is visszahallatszott zokogása. — Julika! — kiáltotta kétségbeesetten Bolla, és az asszonyhoz ugrott. De Julika hűvösen tekintett a férjére. — Majd akkor tarts vissza, ha megtanultad, hogy a családban is, a mun­ kádban is az életnek törvényei vannak. És ezt a törvényt be kell tartani. — K i­ bontakozott és elment. A léptei most már nagyon határozottak voltak. Bolla megkövülten állt az ajtóban. Képtelen volt megmozdulni. Émelygés fogta el, s úgy érezte, hogy meg kell kapaszkodnia, mert mély szakadékba zuhan. Csend volt, csak a gépek zúgása hallatszott a tárva-nyitva hagyott ajtón keresztül. �RADICS IS T V Á N : K1SFIÚ �JOBBÁGY KÁROLY: VITA — Bolond ez! mondják mutogatva rám, m ert két újságot olvasok naponta s minden brossúrát — jó, rossz, egyaránt disszidensekröl... meg, hogy hogyan fonta polip-karjába egy kémszervezet azokat, akik messze tántorogtak... Légiósokról, ki hol szenvedett? s kínjaikról meggyötört araboknak... ugyanakkor a Szépség szárnyaló örökbecsű csodái olvasatlan polcomon állnak s a por, mint a hó (ember nem-járta földön fehér paplan) fedi sugárzó lapjukat. De hát m it tehetek? Én ilyen korban élek! Nem nézhetem a pillangók raját, ha a rakéták körbe-döngicsélnek. A gólya röptén nem ámulhatok, sugárhajtású gépek raja ver fel és meg kell tudnom minden tudhatót, hogy megláthassak minden buktatót, miben oly’ könnyen megbotlik az ember. M ert nézd az újság sápadt lapjait! Nem „líra " libben rajtuk citerázva. Kemény szavak érc-gránátja sivít s az olvasót álmából kelni rázza. Az egyik oldal biztatás ugyan — eredmények és tettek sí mogatnak — a másikon a kígyóként már ijesztés vonagló zuhan érfalaknak. S nekem tudnom kell, hogy a szavaim milyen képekkel társulnak az agyban? hogy a „fehér"-re a „vér” lesz rím, avagy a „kér" s hogy mi dübög alattam? Én nem élhetek átszűrt, desztillált világban, m íg az, kinek verset írtam körültekint és harcra-készen áll a vörösben lobogó hajnalpírban. �Igen! Újságok, folyóiratok mohó falkái falják fel időmet. Hölderlin, R ilk e ... Ti, meg várjatok! Az emberrel a vágyai is nőnek. Előbb köröttem, bennem rend legyen, hogy felkattantva fejem nél a lámpát műveiteket nyugodtan vegyem kézbe; szépségük elérje szívem egy békés könnycsepp tiszta sugarán át. NÓTÁZÁS Késő volt. Végetért a nap. Ilyenkor vágtat már az óra máskor ballagó mutatója; a gond egyszerre súlyosabb; fáradt a test, a lélek is, minden bajt százszorosan érez s odaszámítja az övéhez bárkié, bárkit nyomna is. Egy asztalt ültünk körbe így tüzes vitákba keveredve. Volt kit a bor se hangolt kedvre, csak dünnyögte keserveit. Valahogy mindnyájunk szívét a fáradtság árnyékba vonta. Szél kószált kinn búsan jajongva ... (Hallottuk felzokogni még). S ekkor valaki csendesen — Tán Béres Feri? Rá gyanakszom — halkan, de mindent elpanaszlón dalolni kezdte, hogy: Megyen . . . a hajnalcsillag... s mintha csak elvágták volna a beszédnek fonalát, csak Ő, csak az ének hangzott a csillárok alatt. Egy karcsú, szép asszony, finom hangján (mindig a nő a bátrabb) csatlakozott s a társaságnak egyre több tagja szállt a szón hogy: . . . az én rózsám... és a nép abbahagyta a vitát végleg; a régi jókedv újra éledt s átvette azok énekét. �Már együtt fújtak ővele, hogy: . . . lábán van a piros-szárú kiscsizma... M íg lent, az utcáról szellő jött, illattal tele. Nem volt ám részeg senki ott. Köztünk egy brazil zeneszerző ült, jegyzett nagy sebesen, m ert ő ilyet még sose hallhatott Azt hitte, mindez érte van; — pedig magunknak fújtunk régen; lebegtünk a dal tengerében részegülten mindannyian. — Bele a szívet emberek! (Anélkül semmi. Nem megy másképp!) Dalold azt... No, egy ráadást m ég... ! Ó, gyönyörű szép éjjelek! Ó , drága népdal! Kedvesem! Szívet lelket gyógyító ének. Hogyha téged nem szeretnélek, nem lennék költő, azt hiszem. Nemhiába évszázadok és ezrek ajkán születtél meg, azért maradtál ilyen szépnek, m ert benned annyi szív dobog. S betöltötte az éjszakát, míg hazafelé tántorogtunk kihalt, fényes tereken át; s döngött az utcakő alattunk. Azóta is — bár messze tűnt pár év — ha csillag rezg pihenten a szurok égen, én a csendben hallom részegült énekünk. �GANTNLE R J ÁNOS: A PÁPASZEMES ŐSEMBER üdülőnek átalakított villát csak szombat-vasárnap töltötték meg a városból kiránduló dolgozók. A kertben néhány gyümölcsfa állt, a sóderral lehintett kerti utakat rózsafák szegélyezték, az alacsony léc­ kerítést vadul burjánzó szederbokrok nőtték be, meghitt, zárt je l­ leget kölcsönözve a fák alatt húzódó üde gyepszőnyegnek. A z öt szoba közül a toronyszobából lehet látni a folyót, amely itt sokkal tisztábbnak tűnt, mint a város alatt. A gondnok — egy öreg parasztember — közeli faluból járt ide, megöntözte a virágokat, vizet szivattyúzott a torony tetejére épített tartályba, de idejének nagy részét a halászcsárdában töltötte. A z üdülőnek váratlanul két lakója akadt: két tizenhét éves lány. Évának a z apja könyvelő volt annál a vállalatnál, amelyik az üdülő fenntartásáról gon­ doskodott. A papa elintézte, hogy Éva és barátnője, Andrea a vizsgák után le­ jöhessenek nyaralni. Éva barna, meghatóan finom jelenség, Andrea fekete, asszonyos formákkal. Mindketten csinosak anélkül, hogy külsejükben, vagy más vonatkozásban bármilyen hasonlóság volna közöttük. A z első hét egyhangúan telt el. Naphosszat heverésztek a gyepre leterített pokrócon, bőrük csokoládébarna árnyalatot kapott, s a fürdőruhát úgy viselték, mintha mást nem is hoztak volna magukkal. Kora nyár volt, a környéken alig lehetett kirándulókat látni. A z élelmiszert a gondnok vásárolta be a faluban. Minden reggel egy liter friss tejet hozott, a lányok délben összecsaptak valami ebédet, este már nem is kívántak enni. Egymásra voltak utalva, megszokták, hogy egymás nélkül egy lépést se tegyenek. Együtt mentek fürödni, néha ugyanazt a könyvet olvasták, egyszerre kerítette őket hatalmába ugyanaz az érzés, szemükben egyszerre gyulladtak ki a csillagok. Megosztoztak titkaikban. Andrea elmesélte, hogy egy fiú ismerőse a télen megcsókolta a kapu alatt és be akart nyúlni a blúzába. Évát ugyanaz a felháborodás rázta meg, mint Andreát, amikor az eset megtörtént. Néha bo­ londosan kergetőztek az udvaron, ölelkezve a földre huppantak, testük egymás­ nak feszült addig szorították egymást, míg karjuk sajogni kezdett a fájdalom­ tól, szemüket könny futotta el. Ilyenkor kifáradva hanyatfeküdtek és szótlanul nézték az eget. A z egyik délután csónak kötött ki a parton. A lányok a toronyszoba előtti kis teraszról figyelték. A magános férfi kihúzta a csónak orrát a partra, holmi­ ját — vízhatlan sportzsákot, néhány pokrócot, meg egy kormos kondért — ki­ pakolta a bokor alá. Aztán leült és olvasni kezdett. Később Éva és Andrea fölgyalogoltak a parton és amikor az üdülő előtt elúsztak, észrevették, hogy a férfi még mindig ott van. Jó hangosan beszéltek. — Tovább úszunk? — kérdezte Andrea. — Nem, én már kifáradtam. — Kár, olyan isteni a víz. A férfi nem nézett fel, a lányok csak annyit láthattak az arcából, hogy vastag pápaszemet visel. Feküdt az árnyékban, mintegy eldöntött szobor. A házban a gondnok útrakészen várta őket. — Szóval két kiló zöldpaprikát, vajat, téliszalámit, cukrot... Mást nem kérnek? — Nem. — Kislányok, mindenre vigyázni, ha elmennek, el ne felejtsék bezárni a kaput. Idegeneket nem beengedni. Reggel jövök, a cseresznyét ne bántsák. Fölpattant a kerékpárra és imbolyogva elkarikázott. A z �Amint elment, a lányok felkapaszkodtak a cseresznyefára. Mászás közben az ág éles vége hosszú, vörös csíkot karcolt Andrea lábára. Andrea dühöngött és egész idő alatt, amíg érett gyümölcsök után vadásztak, a lábán sajnálkozott. Szokatlanul nagy volt a hőség, a fürdőruha hamar rájukszáradt. Mégis úgy érezték, mintha nedves lenne a bőrük. Később arra lettek figyelmesek, hogy a kerítést takaró bozóton kívül va ­ laki jár. Száraz ágak reccsentek, a bokrok között a férfi feje jelent meg. A kaput kereste, belelépett egy tövisbe, fájdalmasan sziszegett, féllábon ug­ rált, majd leült a földre. A lányok csendesen kuncogtak a fán. A férfi megtalálta a kaput, bizonytalan hangon bekiáltott: — Halló, van itt valaki? Éva válaszolt: — M it akar? A férfi rövidlátón, hunyorogva fordította a fejét a fa irányába. A lányo­ kat nem látta a lombok között, felemelte agyagkorsóját és azt mondta: — Egy kis vizet szeretnék. A lányok leugrottak a fáról és beeresztették. A férfi elment mellettük. Andrea utánaszólt: — Balra van a csap. A férfi leguggolt a kerti csap elé, megtöltötte korsóját. A lányok a kapu­ ban várták. A férfi anélkül, hogy rájuk nézett volna, köszönt és kiment. Har­ minc év körüli hatalmas férfi volt, nagy, csontos koponyáján, az előreugró hom­ loka alatt, az orrán sok dioptriás szemüveget viselt, vastag, húsos szája volt, kifelé fordított lábfejét óvatosan rakosgatta a szúrós kavicsokon. A lányok a kapuból néztek utána, Andrea azt mondta: — Csuda egy pasas. Pápaszemes ősember. Andrea azonnal megtalálta a megfelelő kifejezést. Éva azt kérdezte: — Mi lehet a foglalkozása? — Szerintem cukrász, vagy borbély. A z a legkevésbé neki való foglal­ kozás. — Nézzük meg, mit csinál. Fölszaladtak a teraszra. A parton kis tűz égett, fölötte egy ágasfán a kondér ló go tt. A férfi félre­ vonulva krumplit hámozott, a megtisztított szemeket külön-külön vitte oda és beleaprította a kondérba. Majd vizet töltött hozzá. Kezét megtörölte a fürdő­ nadrágjában, leguggolt a tűz mellé és kavargatni kezdte. Rövidesen paprikás­ krumpli illat töltötte be az egész környéket. — A főzéshez nem ért. Érzed, a hagymát megégette — mondta Andrea. — Biztosan író. Olvastam, hogy azok szeretnek egyedül kószálni. — Szerintem egy rossz tűzoltó. Nézd, mekkora tüzet rakott. Mindjárt ki­ gyullad a part. A parton a kondért körülnyaldosó vad tűz lobogott, a férfi azon ügyeske­ dett, hogy a villájával a kondért leakassza az ágasfáról. Kisebb égési sebek árán sikerült is. Leült a kondér mellé és enni kezdett. Éva nagyot nyelt. — Te, én úgy megéheztem. Andrea gyöngyfogai mögül kibukkant a nevetés. — Menjünk, együnk valamit. Közben besötétedett, észak-nyugati irányban, a folyó túlsó partján emel­ kedő hegyek peremén élesvonalú felhő jelent meg, folyamatos villámlások jelez­ ték a vihar közeledtét. A lányok megvacsoráztak, azután zuhanyozni mentek, a deszkafallal elkerített zuhanyozóba. A tetőre épített tartály vizét a napsütés átmelegítette, mégis kellemesen hatott, mert a fullasztó hőség megszorult, a töl­ tés nem engedte át a folyó felől a hűvösebb levegőt. A pápaszemes ősemberről egy pillanatra sem feledkeztek meg. Hacsak te­ hették, kiszaladtak az erkélyre és a part felé néztek. �— Most mit csinál? — A kondért súrolja. — Vizet iszik. — Fogat mos. — Ü l a tűz mellett. — Nézi a vizet. Mikor végeztek az alvás előtti előkészületekkel, kimentek a teraszra. A férfi éppen öltözött, magára vett egy trikót, pokrócot terített a hátára és visszaült a helyére. A tűz lassan elparázslott, mozdulatlan alakját homály burkolta körül, csak néha, ha szunyog után kapott, a mozdulat különböztette meg a bokrok és a fák sötét árnyékától. A z állandó figyelés, a várakozás feszültségét teremtette meg a lányokban, s hogy nem történt semmi, kicsit csalódottan bújtak ágyba. Leoltották a v il­ lanyt, hallgattak. — Éva egy idő után azt mondta: — Érdekes, amikor az ember belepillant mások hétköznapi életébe. Sok mindent megérez. Néha szeretnék tudni repülni, este bekukkantani az abla­ kokon. Andrea az álommal küszködve válaszolta: — Félek, hogy a sok egyformaságot elúnnád. A vihar két óra felé tört ki. Heves szélrohamokkal kezdődött, a fölkavart por beborította a recsegve hajladozó fák csúcsát is, aztán mintha egy óriási edényből borították volna ki, lezúdult az eső. A lányok is fölébredtek, amikor a vihar centruma a fejük fölé érkezett. A szobát megvilágító vakító fényeket csattogás és messze guruló dübörgés egészítette ki, a rosszul betámasztott ab­ lakok vadul rázkódtak. Éva gyorsan behúzta az ablakot és bebújt Andrea mellé. Andrea mulatott barátnője félelmén, de egy villám valahová a közelbe vágott be, szinte az egész ház beleremegett a dübörgésbe, ő is sietve dugta fejét a paplan alá. Később arra lettek figyelmesek, hogy valaki zörög. Kilesnek az ablakon: a földszinten egy alak állt és ököllel verte a spalettát. — Kérem, nagyon esik az eső. Megismerték, a pápaszemes ősember volt. — Ja, maga az — mondta Andrea. — Várjon, azonnal lemegyünk. A pokróccal letakart férfi szürke arccal lépett be az üveges verandára, fogai hangosan verődtek össze és remegésén képtelen volt úrrá lenni. A há­ tára terített pokrócból piszkos lé csorgott végig a testén, cipője körül tócsába gyűlve. — Hogy tudott bejönni? — kérdezte Éva sajnálkozó arccal. — Bemásztam a kapun. Andrea nevetett. Maga előtt látta a nagydarab férfit, amint a zápor majd­ nem lesodorja a kapu tetejéről. A férfi megütközve nézett a lányokra. Mi van ezen nevetni való? — Ne haragudjanak, hogy felébresztettem magukat — mondotta — , de le­ hetetlenség kint maradni. Éva szolgálatkészen kinyitotta az egyik szobát. — Jöjjön csak nyugodtan, van itt elég hely. — Igazán, nem akarok zavarn i... Jó lesz itt kinn is. Már rövidesen eláll a vihar. A két lány betuszkolta a szobába a férfit, száraz törülközőt hoztak, meg­ ágyazták az egyik ágyat. A férfi gyámoltalanul állt. Andrea rászólt: — Az isten szerelmére, dobja már le azt a pokrócot. A végén még meg­ fázik. A férfi ijedten lépett hátra, összébbhúzta magán a pokrócot: — Nincs rajtam sem m i. .. Mindent bepakoltam a táskába, nehogy el­ ázzon. — És hol a táska? — Kint felejtettem a csónak alatt. A két lány megrémült, dadogtak valamit és kiszaladtak a szobából. Oda- �fent leültek, egymásra néztek és ellenállhatatlanul kitört belőlük a nevetés. Végighengergőztek az ágyon és szemükbe könnyeket csalt a jókedv. Éva hirtelen fölült: — A z biztos, hogy megfázott! — Ki? — Ő. Minimum egy tüdőgyulladás. Andrea arca felragyogott. — Főzzünk neki teát. Bekapcsolták a kis rezsót, a tea pillanatok alatt elkészült. Andre belebújt a fürdőköpenyébe, Éva kezébe vette a kifakult pongyoláját, szomorú arccal nézegette. — Ebbe az ócska vacakban menjek le? Hirtelen mozdulattal ledobta magáról a hálóinget, a szekrényhez lépett és pizsamát vett elő. A divatos holmi szorosan feszült a lány karcsú alakjára. Egy pillantás a tükörbe, néhány húzás a kefével a kibomlott hajra. Andrea türel­ metlenül nézte a szépítkezést. — Meddig vacakolsz, a tea egészen kihűl. Dübörögve mentek le a tekervényes falépcsőn. Kopogtattak az ajtón. — Tessék. A lányok beléptek, felgyújtották a villanyt A férfi a szobában található összes pokrócot magára rakta, csak szárazra dörzsölt, égnek álló haja látszott ki a vastag réteg alól. Andrea letette a bögrét. — Hoztunk magának egy kis teát. Biztosan jól esik. A férfi meghatódva mondta: — Köszönöm szépen. Igazán, miért fáradnak vele m ... Kezébe vette a bögrét és hosszasan szürcsölni kezdett. Nézte a lányokat Tekintete egyikről a másikra ugrott. — Maguk itt laknak? — Nem. Nyaralunk — mondta Éva. — Egyedül? — Nem. Ketten — mondta Andrea. — És nem félnek? Andrea arcán kacér mosoly jelent meg: — Kitől? Magától? A férfi elgondolkozott ezen a lehetőségen. M íg végiggondolta a dolog öszszes vonásait, tekintete valahová a messzeségbe vándorolt. Tagadóan ingatta a fejét. — Tőlem nem kell félni. Hirtelen megrohanta a fáradtság, alig tudta leküzdeni az ásítást. — M iért nem ülnek le? Andrea leült, Éva állva maradt. A szobában csend volt, a férfi barátságo­ san a lányokra mosolygott. — Ez tényleg jól esik. F o rró . .. Andrea felugrott: — Várjon, hozok magának valamit. A férfinek nem maradt ideje a válaszra, Andrea kiszaladt. Ketten marad­ tak, Éva kényelmetlenül érezte magát, de nem akarta mutatni, hogy fél. A férfi felhúzta lábát az ágyon: — Üljön le. Éva nem akarta elutasítani a felkínált helyet. A szobában az ágyon kívül csak egy szék volt, amin Andrea ült. Óvatosan leült az ágy szélére. — Maguk diákok, úgye? — Igen. Jövőre érettségizünk. Egy osztályba járunk Andreával. A férfi közbeszólt: — Elnézést kérek, el is felejtettem bemutatkozni. Fejével biccentett: �— Pintér László vagyok. — Éva. — A barátnője az Andrea. — Igen. Éva kényelmetlennek érezte a csendet, a férfi tekintete a szemüveg mögött elbújva idegesítően hatott rá, állandóan azt érezte, hogy őt nézegeti. Nagyon megbánta, hogy ezt a szűk pizsamát vette magára: Megpróbált úgy helyezkedni, hogy legalább a kabát ne feszüljön annyira. — Ne zavartassa magát, helyezkedjen kényelembe. A férfi arrébb húzó­ dott. Éva elvörösödött. Gyorsan azt kérdezte: — Annyit találgattuk, hogy mi lehet a maga foglalkozása. Mindenfélére gondoltunk... — És miben maradtak? Éva megvonta a vállát — Nem is tudom. Én azt gondoltam, író. — Ez hogy jutott az eszébe? A lány mosolyogni kezdett: — A zt gondoltam, aki képes beülni egy csónakba egyedül és félevezni a Dunán, az biztos olyan ember, aki szereti az egyedüllétet. Maga ült a parton és egész este nézte a v iz e t... — Maguk ezt látták? — Igen, a toronyszobából. — Gondolom, mulattak rajtam. . Éva elvörösödött. — Nem, igazán nem . .. A férfi kutatóan nézett a lányra: — A z Atom fizikai Kutató Intézetben dolgozom. Idegileg nagyon kimerül­ tem és azért határoztam el, hogy csónaktúrára indulok — egyedül ... Andrea ebben a pillanatban lépett a szobába. A kezében lévő kistányéron aprósüteményt hozott. A z első pillanatban világos volt, miért maradt oda ilyen sokáig: gondosan megfésülködött, száját finoman kiruzsozta, a vad színekben pompázó fürdőköpeny alá kombinét vett amelynek izgató csipkedísze minden mozdulatnál kivilant. Csodálkozva húzta fel szemöldökét, amikor Évát meglátta az ágyszélén. A férfi befejezte a mondatot. — Második napja vagyok úton, megtetszett ez a kis tisztás itt a parton. . . Andrea letette a tányért. — És persze azonnal elfoglalta, pedig mi ott szoktunk kijönni a vízből. Min­ dig felgyalogolunk és leúszunk idáig. A férfi bocsánatkérően morogta: — Remélem, nem okoztam fennakadást. — De igen, mert a délután is a bokrok között kellett kimásznunk, és ezt a karcolást is magának köszönhetem. Felhúzta a fürdőköpeny alját, megmutatta az összekarcolt lábá. Éva a ba­ rátnője felé fordította csodálkozó arcát. Andrea szándékosan nem nézett oda, csábító pózban ült a széken, térdéről minduntalan lecsúszott a köpeny szárnya. Ilyenkor előrehajolva visszahúzta a rakoncátlan ruhadarabot, egyáltalán nem törődve azzal, hogy a nyakából teljesen szétnyílik. Hódító mosollyal nézett az ágyon fekvő férfira. Éva arcán egymást érték a piros hullámok. A férfi álmosan mondta: — Igazán, maguk jártak a parton? Nem is vettem észre. Andrea évődve folytatta — Persze, mert annyira belebújt abba a szakácskönyvbe, vagy mibe. Biz­ tos abból olvasta ki, hogy kell paprikáskrumplit..főzni. A férfi csodálkozva nézett föl. �— Szakácskönyv? — Hát amit olvasgatott. — Ja, az a vastag. Mosolyogva dőlt vissza, szemét a plafonon járatta. — Maguk mindent megfigyelnek. Paprikáskrum pli. . . Talán azt is tudják, hogy a hagymát megégettem. Andrea rávágta: — Mi az hogy! — Éreztük. Vagy maga nem vette észre, mennyivel kevesebb a szúnyog? A bűz elkergette őket. A férfi megdöbbenve nézte Andreát. Egy pillanatig nem értette, miről van szó. Éva szelíd hangon kezdte magyarázni: — Nem mondja komolyan . . . Andrea villám ló tekintettel hallgattatta el Évát. A lány ijedten húzódott össze az ágyon, bátortalanul tette hozzá: — Csak egy egészen kicsit lehetett érezni. Biztos nagyon jó vacsora volt. Andrea legyintett: — A m it egy férfi főz! — Miért, minden jó szakács férfi. — Akinek a foglalkozása az. A férfihez fordult: — Maga nem szakács, azt az első pillanatban láttam. In kább. . . Még mi­ előtt kimondhatta volna, Éva figyelmeztetően közbevágott: — Andrea! Andrea szemöldöke csodálkozva szaladt föl, hideg tekintettel kérdezte: — Mit akarsz, drágám? Éva a fejével intett a férfi felé: — Atomfizikus. — Igazán? Erőltetett nevetés tört ki belőle, jobbra-balra hajladozott a széken: — Én meg tudja minek néztem magát? A férfi alig tudta kinyitni álmos szemeit: — Minek? — Borbélynak. A fodrászom pont ilyen, mint valami professzor. Pápaszemes ősember! Hahaha! Éva felháborodottan szólalt meg: — De Andrea! Hogy beszélhetsz így? — Miért? Valami kifogásod van ellene? Inkább azzal törődj, hogy ülsz. Nem látod, hogy miattad nem tud kinyújtózkodni? A lányok sértődötten elhallgattak. A férfi túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy fölfogja a szóváltás jelentőségét. Valamit megérzett ugyan a vetélkedésből, de a csöndben hirtelen elnyomta az álom. A lányok mozdulatlanul ültek tovább. Nem néztek egymásra. Jó sokáig ül­ tek, a férfi békésen szuszogott, egy mozdulat után a szemüveg félrecsúszott az arcán. Andrea felugrott. — Na, én megyek. A z ajtó felé indul. Éva ijedt arccal mondta: — Várj, én is megyek. Szalad Andrea után. Odafönt gyorsan bebújtak az ágyba, eloltották a villanyt. Andrea egy idő múlva, mint aki a rossz lelkiismeretét akarja lerázni, megszólalt: — N e haragudj, hogy megzavartalak. Olyan meghitten beszélgettetek, ha tudtam volna, azonnal eljövök. Éva éles hangon válaszolt: — Andrea! Feltételezed rólam? �Nem fejezte be. szemét elfutotta a könny, m agárahúzta a paplant. Odakint derengett. A vihar elvonult, már nagyon messziről, alig hallhatóan, tompán morajlott. A z égen fényesen világítottak a megmosdatott csillagok. Nagyon későn ébredtek fel. A zsalugáter résein vakítóan sütött be a nap. Egymásra néztek, eszükbe jutott az éjszaka. Tele voltak bűnbánattal. Olyanok voltak egymáshoz, mint egynapos ismerősök. Uvariaskodtak. Egyszerre indultak mosakodni. A fölszinten ajtóba dugott cédula fogadta őket. — Nézd, egy cédula — mondta Andrea. — Igen, egy cédula. — Ügylátszik elment. Tanácstalanul álltak, nem mertek hozzányúlni. Végül Andrea kikapta az ajtóhasadékból és gyorsan elolvasta. Ledobta a veranda asztalára. Éva nyúlt utána. Azt hitte Andrea azért dobta le, mert nem neki szólt az üzenet. A papíron esak ennyi volt: „Igazán nagyon hálásan köszönök mindent. Pápa­ szemes ősember” . Éva a cédulát visszatette az asztalra. Andrea benézett a szobába. Mintha senki sem járt volna ott — rend volt. Évához fordult: — Megyünk zuhanyozni? — Mehetünk. Kiléptek az udvarra. A gondnok a rózsafák tövét kapálgatta, ahogy meglátta a lányokat, arcára derű rajzolódott: — Hohó kisleányok, ilyen későn kelünk?! Hogy aludtak az éjszaka? — Köszönjük, jól. — Köszönjük. Anélkül, hogy viszonozták volna a gondnok barátságos mosolyát, elmentek zuhanyozni. A gondnok csodálkozva nézett utánuk, sehogysem értette, hogy lehet ilyen jószagú, tiszta reggelen ennyire kedvetlenül ébredni. �KONFÁR GYULA: SALGÓTARJÁNI ERŐM Ű �G Y Ő R Y DEZSŐ KALAND A MÁLNÁSBAN Egy szót sem tudnál az én nyelvemen, én meg egy szót sem tudnék a tiéden, ülnénk a vörösfenyö-törzseken, hol málna érik vad, erdei réten, málna, amelynek évek tizedét álmodta át a sötétben a magja, és várta, m íg a fenyves tetejét favágó-balta fö lűle lekapja, akkor oszt, usgyé, neki a növésnek, egy pár derűs év ju t csak itt bokornak, amíg a sarj-fák újra összeérnek s önzőn uralgó erdővé hajolnak, egy pár derűs év, kis virág, piros szem, hullott mag, s újra földberejtett várás: ez a bokor-sors, nincs kivétel egy sem, hős málna-élet, ősharc, ősi áldás. Hát ez az érzés érne itt. Te s én a gyantás szagú irtvány oldalán ijedt-nevetve az egymás szemén valami szépet kutatnánk, talán a szónál jobbat, a beszédnél többet, ami nem álnok, ami nem hiú, politikánál, pénznél örökebbet, te szelíd szláv lány, én magyar fiú, tán szülőföldünk titkos szellemét, a hegyi szellőt, mely hajadra szállna, Te biztonságod, én a szád ízét, a szádét, amely olyan m int a málna. S málna-éréskor, fenyőtörzseken rabúlejtene az élet, az éden. . . .Csak pár szót tudnál az én nyelvemen, s én is csak szót tudnék a tiéden. �EMLÉKEZÉS A GOMBASZÖGI TÁBORRA — A Sarlós-mozgalom a palócföldön bontott szárnyat — M ik or liliom lobogónkról ajkát az alkony felemelte, s már csak a Fennsík homlokára csókolt színt a vén naplemente, s pislákoló tábortűz-lángnál takarodónkat kéz a kézbe eldúdolták a fiúk, s lelkűk kitárták álmaik elébe, s előbújtak az alvó csöndből kíváncsian, s sorra úgy vigyázták a legtisztább csillagsugárok a legtisztább szándékok álmát: álmuk egén megjelent szőkén, hogy célt s vágyat tovább virasszon, búzakalász-koszorús hajjal egy lány: a sarlós boldogasszony. P A T A K I JÓZSEF: H E G Y V ID É K I F A L U C S K A �A V A R PÁL: A TÖRZS — Ma már nem tudom felhívni őket, — töprengett Péter, amikor a kórházba cím zett levelét olvasta. Öccse ezt írta a levélben: „Jánosik Pali, talán m ég em lék­ szel rá, nagy beteg. Nekünk rokonunk. Két éve bányász, tőlem is lejebb járt is­ kolába. Vasárnap itthon focizik, alig egy hónapja két gólt rúgott az iványiaknak, m ost meg m ozdulni sem bír, csak fekszik m ereven a váraljai kórházban. Bogdán doktor alá tartozik, földszint 7-es szoba. Hogy m i van vele? Mért nem eszik és lehetne-e még segíteni rajta? Telefonálj sürgősen Váraljára!” Másnap aztán anyjától levelet kapott az orvos. Ebben a rokoni kapcsolatok szövevényes leírása szerepelt. Kiderült, hogy a beteg nagyapja és Péter anyja másodunokatestvérek. Sőt! A z a lány, akinek a fiú udvarolt és már úgy volt, hogy őszre megesküsznek, Péter mostoha nagynénjének a lánya, Piroska. Most azt be­ szélik a faluban, hogy a lány kiadta a Jánosik-fiú útját, s erre az m egm érgezte magát. Mások pedig azt suttogják, hogy a fiú bontotta fel a m átkaságot és attól betegedett meg ,mert a Piroska anyja m egátkozta volna. „Magunk közt szólva, attól az is kitellik, de ezt nekünk nem illik mondani, m ert a Haluskáék m ég nagyobb rokonok, mint a Jánosikék.” Így a mama. Péter azonban ennyi körülírás után sem tudta, kiről van szó. Akárm ennyire erőltette em lékezetét, ezt a fiút sehogyan sem tudta maga elé képzelni. Mégis úgy határozott, hogy felhívja a váraljai kórházat. Két óra m úlva jelentkezett Bogdán doktor. — Kérlek, három hét óta szinte m egszakítás nélkül kómában van — kiabálta a vonal m ásik végéről a váraljai kolléga. — Amikor behozták, már nem lehetett vele kapcsolatot terem ten i... — A kagylóban fel-felm orajló zúgás, zakatolás m iatt Bogdán további szavait alig lehetett érteni. Péternek szinte m inden szót meg kellett ism ételnie. — Á tvennétek? — kérdezte sűrű hallózás közepette Bogdán. — Itt vannak a szülei is. Megharagudtak, m ert nem engedtem m eg az anyjának, hogy reggeltől-estig m ellette üljön és etesse. Hiába mondtam, hogy ha félrenyel, elüszkösödik a tüdeje és rögtön vége. R ám tám adt... D e ez nem érdekes. Talán benned jobban bíznak, ez érthető. — Lehet szállítani? — kérdezte Péter. — Szerintem nem. De elintézem a m entőkkel, hogy óvatosan vigyék. Az állom ásvezető jó barátom, — m ondta Bogdán. Amikor letette a kagylót Péter, úgy érezte, hogy abban a percben hatalm as teher zuhan a vállára. — Ezzel sem szerzek valam i nagy dicsőséget a falum ban! — m otyogta a fogai között és elindult a férfi-osztály orvosi szobája felé. * * * J á n o s ik P a lit a d é lu tá n i ó rá k b a n h o z tá k m e g a m e n tő k . A m ik o r a v á r a lja i k ó rh á z p iz s a m á já t le h ú z tá k ró la , h o g y eg y m á s ik a t a d ja n a k rá , m á r a lig v o lt b e n n e é le t. T a g ja i e rn y e d te n h u llta k a lá , te k in te te k if e je z é s te le n ü l m e r e d t egy k ö zöm bös p o n tra , v é n á já b ó l v a ló s á g g a l s z iv a tty u z n i k e lle tt a v é r t, a n n y ir a b e v o lt sű rű sö d v e . B á rm e n n y ire ó h a jto tta v o ln a P é te r , a c s o n tra -b ő r re so v á n y o d o tt fiú b a n se ­ h o g y a n se m tu d ta fe lis m e rn i a ro k o n á t. A fé n y k é p , a m it J á n o s ik n é a sz o k n y á ja z seb éb ő l k o to r t elő, eg y k ö v é rk é s, p u fó k a rc ú f ia ta le m b e r t á b rá z o lt. P o n to s a n az e lle n k e z ő jé t a m o s ta n in a k . — J a j , m i le tt az é n sz é p ség es fia m b ó l! — s irá n k o z o tt a z a n y a — M e n ts é te k m eg, h is z m é g v a n b e n n e é le t! N e m b á n o m , h a m in d e n ü n k r á m e g y .. . A fiú n a g y b á ty ja c s itíta n i k e z d te J á n o s ik n é t: — N e r íjj, M a ra ! A d o k to r ú r ú g y is tu d ja , m é r t h o z tu k ő hozzá, — m o n d ta és �a keze fejével megtörülte a szemét, majd egy akkurátus mozdulattal pénzt gyö­ möszölt a rokon orvos zsebébe, — költségekre, orvosságra, miegymás! — tette hozzá amikor az orvos tiltakozni próbált. A lig sikerült visszaadnia a pénzt, már a fő­ nővér lépett be a leltárjegyzékkel és hogy a fölösleges ruhát hazaküldje. — Siessünk! — jelentette ki Péter. — Maguk pedig menjenek haza, mert nekünk sürgősen hozzá kell látnunk a munkához, — rendelkezett, miközben a szemével már a váraljai kórház leleteit böngészte. — Bármi történik, azonnal sürgönyözni fogok, — igérte és búcsúzóul a kezét nyújtotta. A fiú hozzátartozói lehajtott fővel engedelmesen távoztak. Szipogva, de meg­ könnyebbült szívvel hagytá,k el a kórház kapuját. * * * Aznap este az orvos a szokottnál is később került haza. A kitartó és elke­ seredett élesztési kisérlet után az ügyeletes kivételével valamennyien elhagytak az osztályt. A beteg mindvégig nagyon gyéren és alig észrevehetően lélegzett. A szája elé tartott pihe egyideig még mozgott Péter ujjai között, majd megállt és csak akkor mozdult meg ismét, ha valaki szelet csapott: elhaladt az ágy mellett vagy a kórterem ajtaja becsapódott. Péter hosszasan nézte a pihét. Úgy vélte, hogy a halállal való tusakodás órájában mégiscsak sikerült egy ismerős vonást felfedeznie a fiú arcán. A z orrcimpák és az eltorzult száj szögletében a farsangi maszkákon látott együgyüen ijesztő vigyor jelent meg. Először húsz évvel ezelőtt nagy­ apja halálakor jegyzett fel hasonlót emlékezete. Felesége az egyik fotelben, felhúzott lábakkal aludt, mikor Péter hazaérkezett. Ahogy felébredt tüstént elujságolta, hogy nemrég járt itt egy falubéli fiatalember, valami Csordás nevezetű. — Ez már máskor is volt itt. Akkor is ilyen későn jött. Te nem voltál itthon, én meg nem mertem beengedni. Csak a kisablakon keresztül beszéltem vele, — mondta Erzsi és újra átélte az esetet. — Nem értettem, mit akar, mert olyan fur­ csákat beszélt. Hogy is mondta? Hajszó ángyi meghalt. Most neki vizitkére való fekete anyagot kell vennie és Bori nenüske a tiszteletét küldi. Ne haragudj, én attól féltem, hogy valami hibás ember a kórházból. Meséltem én ezt akkor. — Igen. az öcsém keresztfia volt. — állapította meg az orvos. — És most mit akart? — kérdezte. Erzsi kifutott a konyhába, hogy vacsorát készítsen. onnan kiabált vissza: — Csomagot hozott az anyádtól és beszélni akart veled, hogy mi lett azzal a fiúval, akit hozzátok vittek a mentők? — Meghalt, — mondta komoran az orvos, és telefonhoz ült, hogy a megigért táviratot feladja. — Van még egy kis konyak itthon? — kérdezte és egy ideges mozdulattal levetette a nyakkkendőjét. Amint lehajtotta a feléje nyújtott italt, arca felderült és tenyerével megsimí­ totta az asszony kócosra frizirozott haját, aztán megjegyezte: — Te kis buta! Falusi létedre úgy teszel, mintha nem ismernéd a paraszto­ kat, — mondta nevetve és kisétált a fürdőszobába. A z asszony gondolkodóba esett a megjegyzésen. A z ő szülei is parasztok voltak, de egy másik faluból költöztek Erzsi szülőfalujába. Apját, anyját kitagadták a nagy­ szülők amiért aztán örök haragot tartottak az egész rokonsággal. Péter felesége így nem sokat tudott a családfájáról. Anyja néha beszélt egyről-másról a gye­ rekeknek, de csak titokban, mert az apjuk előtt a házban egyetlen rokon nevét sem volt szabad kiejteni. Erzsi tehát annyira volt csak falusi, akár a jegyző, vagy a kántortanító leányai. — Azt hittem, hogy megsértődött, amiért nem engedtem be a múltkor. — folytatta a témát, mialatt vacsorát adott a férjének. — Most jól figyelj rám és képzeld el! A z egész egy fél pillanat alatt zajlott le. Én ebben a fotelban ülök, nagy csend van. Olvasok és fülelek, hogy mikor jössz haza. Erre csen­ getnek. — A z orvosné újból előadta a múltkori látogatás történetét. Csak valamivel részletesebben, mint akkor, sőt egy lényeges mozzanattal ki is egészítette: �— Sáros volt a cipője! Olyan egészen friss sár volt rajta, tudod, — mondta és elpirult. — Tudom, a perzsa! — jegyezte meg evés közben Péter és elgondolkozott. — A perzsaszőnyeg! Erzsi tréfásan a Péter kezére ütött, aztán folytatta: — Mondom, azt hittem, hogy megsértődik. De nem. Ma láttam rajta, hogy nem sértődött meg, mert még azt is megkérdezte, hogy mikor lesz gyerekünk? Péter az ablakhoz lépett és mereven bámult kifelé az éjszakába. A z utcai fé­ nyek elhalványították a csillagok ragyogását. Erős szél fújt s a novemberi száraz gallyak pálcaként suhogtak, vágódtak a levegőben. A fák törzse, akár a szigorú is­ kolamestereké, mereven állta a szélrohamot s az ágak felnagyított árnyéka olyan gyorsasággal zuhogott az ablak üvegére, hogy Péter a hátán érezte az ütlegeket, s magában ezt mondta: — Üssetek csak, verjetek, megérdemlem! — Majd megszólalalt, mert attól félt, hogy hangosan talál gondolkodni, amitől a felesége meg­ ijed: — Kiemelkedtem közülük és most mégis tehetetlenül állok. Nem tudok rajta segíteni. — Ezzel megfordult, mintha önként adná oda a hátát az iskolamester pálcáinak. — Menj aludni, fáradt vagy! — szólalt meg Erzsi és serény léptekkel indult a hálószoba felé, hogy megvesse az ágyat. * * * Ettől kezdve még gyorsabb ütemben peregtek az események. Reggel az orvos az előző este emlegetett Csordás-fiút pilantotta meg a kórház kapujában. Még látni szerette volna az unokatestvérét és jó barátját. És persze beszélni is akart volna vele, de a portás nem engedte be. Mikor Pétertől megtudta, hogy Pali az este folyamán meghalt, szomorúan horgaszto tta le a fejét. Majd arra kérte az orvost, hogy legalább a hullaházba bemehessen. Holtan is. szeretné látni, ha már életben nem sikerült. Péter lebeszélte erről, mire csalódottan el­ kullogott. A z orvos elindult az osztálya felé, azonban alighogy átöltözött, az, ápolónő jött szólni neki, hogy a boncterembe hívják. Péter el is indult a hátsó udvar felé, ahol a proszektúra állt, de útközben furcsa érzése támadt. Valami olyan érzés, mintha a saját boncolását kellenne végignéznie. A Jánosik-fiú esetét egyébként is különösnek találta mindenki. Sem az előzményekből, sem a vizsgálatokból nem derült ki, hogy voltaképpen miféle betegség okozta az életerős, ifjú bányász korai halálát. Szülei elmondásából is. csak annyit lehetett kivenni, hogy egyik este hirtelen rosszúllett, fejét ütötte a két öklével, aztán ágynak esett és bármit csináltak vele, többé nem tért ma­ gához. Egy óra múlva a férfi-osztály főorvosával futott össze Péter. Az sebtiben tájékoztatta őt a boncolás eredményéről: — Hohó, barátom! Itt egy nagyon komisz esettel állunk szemben. Valljuk meg őszintén, hogy szépen kifogott rajtunk. Jómagam sokat mondok, ha háromízben találkoztam hasonlóval. Az elsővel még a bécsi klinikán. Jól emlékszem, egy fiatal sofőr vollt az illető ... — Akkor valami szisztemás anyagcsere-összeomlásról lesz szó? — v ágott közbe Péter. - ' — Mondhatjuk annak is, — helyeselt a főorvos és egy szarvasbőr darabkával megtörülte a szemüvegét. — csak éppen a szisztémát nem ismerjük. De fel­ tétlenül centrális... Sohasem felejtem el. annál az osztrák fiúnál cukrot is kimutattunk. Én magam néztem a laboratóriumban. Mutatom a professzor­ nak. Akkor még a Hintzbühle volt. Megcsóválja a fejét és azt mondja: — Adjon neki harminc egység inzulint! — Beadom. Erre kezd éledni a soffőr. De csakhamar visszaesik. Hát kiderült, hogy nem is a cukor volt sok nála. hanem a fehérje. A z adta a Nylandert. Kérlek, erről a cukorról jut eszembe hogy nem tudnátok felvenni egy beteget? A neve nem jut eszembe, de fe l �vaní írva a naptáromba, — váltott át a főorvos, majd kezetnyújlott Péternek, mert közben megpillantotta az igazgatót és vele is szeretett volna beszélni. Majd mégegyszer visszafordult: — Különben az esetet, ezt a te rokonodat érdemes lenne feldolgozni. A z örökletességet feltétlenül tisztázni kell. Péternek udvariasan bólintott, majd egy ideig elgondolkozva állt a folyo­ són. Majd nekitámaszkodott az ablakpárkánynak és rágyújtott egy cigarettára. Jó néhány perc eltelt, mire összeszedte magát és vissza tudott menni az osztá­ lyára. * * * Aznap este korán lefeküdtek, mert Péter első házasságából született kis­ lánya, Eszter is ott aludt. Erzsi szemében a hétéves gyerek olyan kedves volt, mintha ő maga hozta volna a világra. Már az első találkozásnál valóságos barátnőkké váltak. A fürdőszobában vagy egy intim sarokban percek alatt min­ dent elpletykáltak egymásnak. Eszternek második birodalma volt Péterék lakása. Itt is voltak játékai. Volt mackója, pöttyös labdája, voltak babái, szobabútorai, színes ceruzái, és ami a legkedvesebb szórakozása volt a leánynak, írógép is akadt, amin olykor órákhosszat pötyögtetett olvashatatlan szövegeket. Már javában aludtak Péterék, amikor erős és határozott csengetés hangzott fel az előszobából. Erzsi ébredt fel elsőnek (Péter csak a kórházban szokott fel­ eszmélni a csengő hangjára). Később a gyerek is mozgolódni kezdett. Erzsi csendben, hogy senkit fel ne ébresszen, elindult ajtót nyitni. De még az elő­ szobához sem ért, amikor félelem fogta el. K i csönget ilyenkor? A z órára né­ zett öt perc múlva éjfél, döbbent rá és ettől olyan szorongást érzett, hogy talán vissza sem mer menni a hálószobába. A lépcsőházi sejtelmes világításban emberek árnyéka vetődött a bejárati ajtó homályos üvegére. Némán és szótlanul álltak ott ezek az árnyak, semmiből sem lehetett következtetni a kilétükre. A látvány mindössze egy percig ha tartott, mert addigra az alakok is meg­ mozdultak és dünnyögések, mormogások, valamint sustorgások kíséretében elvonultak. A z asszony megkönnyebbült egy kicsit . Mélyet sóhajtott és visszament a szobába. Am ikor azonban lefeküdt, már tudta, hogy az éjszaka folyamán aligha fog aludni. Ha biztos lett volna abban, hogy Eszter nem ébred fel, szól Péter­ nek és akkor pillanatok alatt megnyugszik. I gy azonban nem merte rá­ szánni magát. Alighogy végiggondolta ezt, ismét megszólalt a csengő, méghozzá olyan hosszan és kíméletlenül, hogy attól nemcsak a férje, de a gyerek is fel­ ébredt. A z orvos felült az ágyban és önkéntelenül öltözködni kezdett. Am ikor ráeszmélt, hogy odahaza van, kérdően nézett feleségére, aki — legnagyobb meg­ lepetésére — már ébren volt és ágyában egész picire összehuzódva szoron­ gott. — Te is hallottad? — kérdezte Péter. — Én félek, — suttogta az asszony. — Ugyan kik lehetnek? — aggodal­ maskodott, majd ismét feltápászkodott és vacogva öltötte magára a pongyo­ láját. — Talán csak nem a rendőrség! — mondta szinlelt nyugalommal Péter. — Egy orvos legyen mindig elkészülve a legrosszabbra, — tette még hozzá és az ébresztő órára nézett. — Nem hiszem. A z előbb már ittjártak. Aztán elmentek, — árulta el Erzsi. — A rendőrség nem megy el. — Akkor valami kisértet. Pont éjfél van, — nevette el magát kényszeredet­ ten Péter, hogy megnyugtassa a feleségét. — Bár a kisértetetek nem csöngetnek, csak egyszerűen bejönnek a kulcslyukon, — fűzte hozzá és elindult ajtót nyitni. �— Többen vannak! — suttogta az asszony és reszkető lábakkal követte a férjét az előszoba irányába. Péter valamennyi lámpát meggyújtotta, aztán kinyitotta a kisablakot. Öccse és két rokona állt az ajtóban. A z egyik Jánosik Pali apja volt, a másik pedig Koplányi Jóska, a meghalt fiú unokabátyja, a kiskéri termelőszövetkezet elnöke. Szomorú arccal léptek be a kései vendégek. Hátizsákjukat az előszoba asz­ talára rakták. Majd egymás közt tanakodva vonultak be a szobába és az asztal köré telepedtek. Jóska még felkelt és visszament az előszobába. Kabátja zsebé­ ből cigarettát kotort elő, hátizsákjából pedig egy literes üveget húzott ki. A z orvos és az orvosné kissé megütődve figyelték vendégeiket. Erzsi elsősor­ ban amiatt aggódott, v ajjon hol fekteti le a falusi rokonokat és tud-e ágyneműt adni valamennyiüknek. — Komaasszony! Ha nem sértem meg, adjon kis poharakat! — szólalt meg Jóska és Péter orra elé tartotta az üveget. — Ez valódi szilvórium, igaz-e? — kér­ dezte. — A z Asztalos Bokákban termett, ha még emlékszel rá, — mondta olyan hangosan, hogy a gyerek felsírt tőle a másik szobában. — De sok madárfészket kiszedtünk, sok cseresznyét meg szilvát elloptunk szegény Asztalos sógortól! — folytatta és vigyázva töltött a poharakba. — Hol van már az is! Biztos hallottad, hogy meghalt a télen. Kiment a méhesbe és rászédült egy kaptár tetejére. Ő el­ aludt, a méhek meg: felébredtek és tavaszig elpusztult az egész raj. A zt beszélik, hogy éheztették az öreget. Hogy a menye nem adott neki enni! — Most más a szórakozás, — szólalalt meg Jani, Péter öccse. — Nem úgy, mint amikor mink fiatalok voltunk. Most fotbaloznak. A gyerekek is. Szegény Pali, nyugodjon békében, ügyes fotbalista gyerek volt szintén. Ahogy írtam ne­ ked, — fordult a bátyjához, — egy hónapja, vagy hat hete lesz vasárnap , nem is tudom, két gólt habart be az iványiaknak. — Á , még annyi se. Tán egy hónapja, ha van! — szólalt meg Jánosik bácsi és csendesen sírni kezdett. Majd azzal a kezével, amelyikben a poharat fogta, szipogva megtörülte a szemét. Koccintottak. Péternek és Erzsinek is innia kellett, habár nem szerették a kisüstön főtt, többnyire kozmás falusi italokat. Erzsi sokáig köhécselt az egyetlen kortytól, amit a rokonok jóleső érzéssel könyveltek el, mint a szilvapálinka való­ diságának ékes bizonyitékát. — Tán nem kellett volna elengedni! — bukott ki a szó Jánosik bácsiból. — A z anyja most nekem hányja föl, hogy én voltam az apja, mér engedtem el? De ha annyira meg vannak bolondulva ezek a fiatalok! Csak el a faluból. El. Egymást bolondítják! — tette még hozzá és ismét sírni kezdett. Ahogy belegörbült a bá­ natába ez a negyvenkörüli ember, hatvanévesnek is lehetett volna gondolni. — Ej bácsikám, hát mások is járnak bányába, és eddig semmi bajuk nem történt, — szólt közbe Erzsi. — Erről igazán senki se tehet. — Ez otthon is elérte volna, mert itt ismeretlen eredetű betegségről van szó, — vette át a szót Péter, mint aki mégiscsak a legilletékesebbnek tartotta ma­ gát erről a kérdésről nyilatkozni. — Nem tudjuk az okát, kérem. A megboldogult apja azonban nem hagyta magát eltéríteni eredeti hitétől, amely voltaképpen nem is a sajat nezete volt, hanem a felesége plántálta bele, — Hát ott van a Kollár-gyerek, a Miska. A zt is a bánya tette tönkre. Be­ temette a föld és nem maradt utánna semmi, csak egy özvegy és két árva. Hát az mibe pusztult el? Nem a bánya tette tönkre? — A z azért más, — emelte fel szavát Jani is, Péter öccse. — A z szerencsét­ lenség. Olyan, mintha a vonat kisiklik. — Nohisz ilyen is van, — kapcsolódott a vitába Koplányi Jóska és az orvos felé fordult. — Aztán mégis miből kifolyólag lehet kapni ezt a bajt? Mondjuk, megfázástól, vagy, megtisztelem, érintkezés által? — kérdezte kíváncsi arccal. — Mondom, nem ismerjük az okot. Valószinüleg örökletes, — magyarázott tovább az orvos. — Valamelyik ősapától, ősanyától ered, akinek ez volt a baja. — Péternek most furcsa érzése támadt és nyomban meg akarta tudni, melyik ágon és ki lehetett az az ős, aki ezt a borzalmas lefolyású, az orvostudomány előtt is ismeretlen eredetű betegséget átörökítette? Most értette meg igazán Já- �nosikékat, akik sehogy sem tudnak beletörődni abba, hogy egy ilyen testileg-lelkileg egészséges fiatalember minden érthető ok nélkül egyik hétről a másikra el­ pusztulhat. És mi az, hogy ismeretlen eredetű? Annak is van oka. Valami azt is okozza. Csakhogy ez a valami olyan alattomos kártevő, amely évezredek óta bujkál és pusztít az emberek között. Mindezideig sikerült kicsúsznia a kuruzslók karmai közül és az orvosok tűhegyei közül. Parányi bandita lehet, talán csak akkora, mint egy molekula. A kromoszómák génjei közt tanyázik és magát is génnek álcázza. A rokon szerelmesek lakodalma az ő igazi tivornyázó ideje. Ott talál leginkább a maga hasonmására, kivel, mint cinkosával összefogva, elkövet­ heti merényletét az élet ellen. A z ember és általában az élőlények olyanok, akár egy szabad szemmel láthatatlan egyedekből évmilliók alatt kialakult államszer­ vezet, amelyet államcsinnyel szépen meg lehet ölni, elemeire lehet bomlasztani. — Annyi volt az egész, hogy vasárnap este hazajött a lá n ytól... — Piroskától, — szólt közbe Jani. — A fejét fogta, aztán ütötte a két öklével. Még a falba is beverte, — mesélt tovább Jánosik. — Kérdezte az anyja, nem ennél-e valamit? De ő nem felelt. A fogai közt motyogott és a szemét forgatta. S az anyjához bújt. Folyton az any­ jához húzódott, mint egy kisgyerek, és csak úgy csurgott róla a veríték. — De borzasztó! — szörnyűlködött Erzsi, és már teljesen megfeledkezett arról az aggodalmáról, hová is fekteti a vendégeit és milyen ágyneműt ad nekik majd. — Reggelre kicsit jobban lett. Olyan nyugodtan nézett maga elé, hogy az anyja megkérdezte tőle: nem kelsz föl, nem mégy a bányába fiam? — Itt egy kis szünetet kellett tartania az apának, mert könnyei ismét a torkát fojtogatták. — De az nem szólt többet. Mintha nem is hallaná, amit mondanak neki. Elakadt a szava örökre. A kórházban sem tudták szóra bírni. Ott ültünk az ágya mel­ lett. A z anyja kanalankint etette. Hol elfogadta az ételt, hol nem. A z orvos meg az ápolók csövet dugtak le neki, azon táplálták. Egyszer kirántotta a csövet. De csak egyszer, mert aztán már csinálhattak vele, amit akartak: elvesztette az eszméletét. Feküdt, mint egy darab fa. Mintha nem is lett volna benne élet. Ta­ lán, ha az anyját beengedik! Mink minden reggel bementünk hozzá a reggeli vonattal és a délutánival jöttünk vissza. De volt nap, amikor be se engedtek minket, — panaszolta az apa. — Tán ha az anyját beengedik! — ismételgette szomorúan. — A zt mondták, hogy a vizsgálatok m iatt... Jaj, ne haragudjon aranyom, hogy így betörtünk magukhoz és hogy most is feltartjuk magukat! — fordult, már kissé megkönnyebbülten Erzsihez. — Dehát Jancsi azt mondta, hogy csak gyerünk máma, mert akkor reggel korán intézkedhetünk. Jancsi mondta, hisz olyan nagy rokonok vagyunk. . . Ó persze! — válaszolt sebtiben az orvosné és összeszedte magát. Megkérdezte nem éhesek-e, mert ő nem szeret senkit sem kínálni. Náluk odahaza az volt a szokás, hogy a vendégektől csak egyszerűen megkérdezték, nem ennének-e vala­ mit? És ha azok azt felelték, hogy bizony nem ártana enni, akkor megterítettek nekik. — Egész úton ettünk. Inkább lefeküdnénk, mert mindjárt virrad, — mondta Jóska. — Előbb azért igyunk még egy kupicával! Ugyse tudhatjuk, mi történik velünk holnap, igaz? — Ezzel fogta az üveget és minden pohárba töltött. — Jó lenne hamar túllenni a temetésen. A krumpli még kiszedetlen. és a ko­ csiknak még téglát meg cementet kell hordaniok a közös istállóhoz, — szólalt meg Jani, aki odahaza a kocsis brigád vezetője volt a szövetkezetben. — Most még szép idő van, — állapította meg Péter. Orvos létére is még gyakran falusi gazda módjára tartotta számon az időjárást. Pedig az ő foglalko­ zásánál ennek már semmi jelentősége nem volt. — Éppen az! — mondta Jani. — cementet, meg a meszet csak ilyen időben lehet szállítani. Annak nem szabad megáznia. Ugye, ezt még te is tudod, sógor­ asszony? — nevetett Erzsi felé. — Te is csak paraszt voltál valamikor. Ezzel aztán fel is oldódott a hangulat. Valamennyien felálltak és alváshoz készülődtek. Előbb azonban még ki kellett inni az utolsó kupica pálinkát. �Am ikor összekoccintották a poharaikat, akkor vették észre, hogy a kis Eszter kócosan, hálóingben az ajtóban áll és félénken, némán kémleli a furcsa és ismeretlen arcokat. * * * — Doktor úr! Doktor úr! — kiáltott Péter után egy cérnavékony, rekedt férf ihang, éppen, amikor másnap délután a kórház portáját elhagyni készült. Péter visszafordult. Safrankó bácsit vette észre, a kövér és hatalmas bonc­ mestert, amint mosolyogva, de mégis kellő tisztelettel az arcán mondani akar neki valamit. Amint közelebb ért hozzá, a tegnap esti szilvapálinka átható szagát ismerte fel a boncmester leheletén. — Hát szóval azt akarom referálni a doktor úrnak, hogy minden rendben van. A tetemet megmosdattam, a nyakánál is szépen eldolgoztam, úgyhogy a nyakkendő takarja a varrást. Épp az előbb mentek el a földiek. Nagyon meg vannak elégedve, — vigyorgott Safrankó bácsi. — Köszönöm szépen, nyújtotta a kezét Péter — Jaj el is felejtettem meg­ köszönni magának. A viszonlátásra! — emelte meg kalapját és ezzel tovább akart menni. A boncmesternek azonban még volt mondanivalója. — Igazán kedves emberek laknak arra maguk felé. Ritkaság, — mondta elismerőleg. — Elgyöttek hozzám a lakásra. Kértek, hogy szépen csináljam meg, nem lesznek hálátlanok. De nem is szólhatok semmit. Igaz, olyat is kér­ tek, ami ritkaság mostanában. Pláne, hogy egy párttitkár vagy elnök hozza ma­ gával az imakönyvet. A zt mondja a Jóska, ugye úgy hívják? A zt mondja, az édesanyja kívánsága, legyen szives betenni neki a belső zsebébe, oda a szíve fölé! Karóráját is fölcsatoltam. Magyarázták, hogy az olyan óra, nem is kell fölhúzni, örökké mén magától is. Safrankó bácsi elérzékenyült hangon mesélte ezt az orvosnak. Régen ismer­ ték egymást, de a testes ember még sohasem volt ilyen közvetlen hozzá. In­ kább ridegségéről ismerték az orvosok. Úgy dologozott, mint egy hóhér. Érzéket­ lenül, akár egy iparos, aki csak arra ügyel, hogy el ne szabja a rábízott anyagot. Péter hazafelé-menet, emlékei közt kutatva azonban rábukkant egy szakmai szempontbői érdektelen, mindennapos „cavader” boncolásra. Egy hatalmas és kövér holttetem «szekciója» folyt, amikor észrevette, hogy Safrankó bácsi szó­ rakozottan rakosgatja a műszereket. Folyton elfelejti leöblíteni a boncoló orvos gumikesztyűs kezét, mindenért külön kell szólni neki. Akkor azt is észrevette Péter, hogy az öreg « hóhér» arcán valami rosszul leplezett, gyermekes rémület tükröződik. �P AT A K I JÓ Z S E F : T Ű Z H E L Y G Y Á R �CSIKASZ ISTVÁN: FENT A MAGASSÁGBAN Soha nem láttam még olyan utcát mint az életünk felett M int sóhajtó parabola indult az acél test nagyszerű körbe-forgóra pirosló süví tésre a ködös Föld felett Te Föld te Anyag s te Lét: Elektroterriogramm jelezte minden magma-szívverésedet Égtem hulltam repültem, úszva súlytalanul elrugaszkodva lebegtem: dinamikája indulatnak! A Kék Ember vagyok s az Éter fényévm illiónyi kilóm éter rádiusának első rajzolója VÁZLAT Anyámra inkább hasonlít e rajz m int szigorú háziasszonyomra és e dilettáns-munkát így csak az albérlet kényszer-pecsétje nyomja a csontvázra minden asszony-arcnál ecsetem csak bőr falát vakolja tudat alatt a szerkezet: anyám �A KAKTUSZ M int egy vastag nagy tányér: hatalmas isteni-zöld levél Lapos, húsos, érzed, hogy meleg közepén futnak az erek Lüktet nől szinte mozdul s hosszú szörnyű tőrein halálra vakul a fény halálra bénul a kín Hozzákapsz s bőröd ernyed: vér vér van a tőr hegyén őszinte és nem. enged busszút áll mint az ember nem ismer engedelmet Véd s támad ó de pompás olyan m int ősi rontás valami titkos szép erő büszke s hatalmas m int a vas mint az ember: kezében a fegyver Isteni-zöld hatalmas levél: mint egy izmos érdes tenyér s a tőr: mely öl S mégis szunnyad csendes mint a béke reggeli harmat száll a zöld levélre S UGÁR-RAKÉTÁK M int nagyerős kakaskák rikoltoznak a fények cuppogón zöld mundérban piros taréjjal nap-pisztolyokkal lövöldözve rám Körültáncolják vállamat sugár-rakéták visítozón s megbilincselnek rab vagyok talán magam is fénnyé változom �MÁJUS A SZANDA-HEGYEN M in t a szirt, én is állok a csúcson, szinte kőbe dermedve, mint e régi várrom s szédült magasban, messze, elbolyongok a tájon. Szétnyílnak itt a dombok, s hullámzón, mint a tenger szintjén a nyúló végtelennek láthatár, fellegedbe lankásan elmerülnek: ez a vidék. Kis apró erdőkkel tarkán rakott, zöld s barna szőttes, faliszőnyeg, hol meghitt kis utakra álmos akácok dőlnek. Valami felejthetetlen s lélegzetvisszafojtó: én ezt a gazdag tájat látom palócok, szívetekben, s szemekben ezt találom, ezt a napfényes, drága földet, mezőket, fákat, kézfogásokban ezt találom, és cserzett arcotokra így fészkel este álom! Párnáitokra ősi dísszel rótt mély barázda: ó, fö ld .. . ! Te színes, tarka kelme, s te szőttes: m int a falvak pirosló munkakedve... ! Hullámzik, m int a búza, s nől, nől a kedvem egyre, kemény a föld s kemény a szerszám világújulás: m á ju s... ! Újítsál meg ezerszám... ! �NÁSZ Most meggyúl bennem sok üszkös fáklya egy fatönkön a néma pusztaságban Í gy ülök véres tetemmel ajkam-rágva m int egy veszélyes és parázna férfiem ber Te vagy az áldozat K in t fehér förgeteg száguld a füveken az éjszakai fekete dombokon s itt pirosló lámpavilágban izzok én a Te testeden s lüktet homlokom M egtört az ágy és rongy a leple véresen megmartan heverve nyugodjanak csontjaink Te itt vagy de távol az az este s most érzem mennyire is szeretlek s mennyire szeretsz te �M OLNÁR BÉLA: TANI TÓ Va g y és é d e s a n y a K i mérte már, mennyi szeretet hull szívedről egy vezényszódra, míg a lázas, törpe sereget regulázod — sorakozóra? És az ha és hol a szív, ahonnan hullanak örömkönnyek, álmok, vágyak, felengednek a kis újjak, elindulnak a tollszárak?. . . Tekinteted a nagy gyöngyös betűkön otthon porontyod, — tanító vagy és táblán át suhan haza, nagymosás vár, édesanya... A z ablakból nézem, hogy sietsz, kezedben kenyér, töm ött szatyor, szíved fölött egy halom füzet: mint óriás, kék virágcsokor. S m íg javítod a füzeteket, r imekkel mérem drága műved: amint a részeg, lapos betűket szíved vérével kerekíted... �H A B O N Y I ZO LTÁN : NEM IS OL Y A N „GÖRBE TÜKÖR” Jóval túl voltam már a huszadik életévemen, amikor egészségügyi dolgozó lettem. Mint kezdő műtősfiú megilletődötten, félve, szorongva léptem be a műtőbe, kábultan jártam a gyógyszerillattól terhes kórtermeket, folyosókat. Olyan misztikus volt minden. . . Az ,,őrmesterné,,-nek becézett Lenke néne f él éjszakákat rémísztgetett visszajáró halotakkal. Bátortalan, kissé esetlen voltam, de nagyon érzékeny. Megsirattam, ahol senki nem látta a haldoklókat és a halot­ takat egyaránt. Azóta hosszú évek teltek el. A z együttérzés, a részvét minden szenvedő iránt ma is „gyengém,, — és az elszállt évek emlékei mély nyomokat hagytak bennem. Sok-sok szenvedést, élet-halál küzdelmet és az egészségnek vissza­ adott tízezer embert láttam. Tudom, hogy a kórház: külön világ, de sokan azt hiszik, hogy ott inden m csupa szomorúság, nincs mosoly, nincs humor. Pedig van. Szomorúság is, meg nevetés is. A röppenő évek során annyi mindent láttam, tapasztaltam , hogy felvetődött bennem: egyszer tükröt tartok önmagunk és a betegek elé, kifigurázom önmagunkat és betegeink hibáit egyaránt. A meghatározás, hogy »nem vagyunk angyalok,« nem az enyém, de helytálló orvosok és betegek, egészségügyiek és nem-betegek között is. Az alábbiakban összegyűjtöttem és több-kevesebb túlzással igyekeztem jellemezni egynéhány „túl-típu st” annak igazolására, hogy miért. A FORGALMISTA — Jöhet kérem, tessék! Hányas következik Mancika? A nyolcvanhét?... Tessék kérem, jöhet a nyolcvanhetes! — . . .Kívánok . . . Jaj, ne tessék haragudni, de úgy fáj a homlokam ! — Lássa szakrendelés Mancika! írjon beutalót az ideggyógyászhoz, a gé­ gészetre, a szemészetre, a belgyógyászatra, lássa laboratórium, röntgen és pszichológus. Viszlát Kovács mama holnapután, addig talán végez. . . Jaaaj, a derekam. . . Tessék, a nyolcvannyolcas! — Doktor úr! Drága, aranyos doktor úr! Baj van a szivemmel! — Irány az esztéká Kovács kartárs, kap majd cetlit rögönyre, meg ekágéra, lássa kardiologus, szívsebész, lelki patyolat, nézze meg belszak, csinál­ tasson vérképet, vasszermat. Nyolcvankilenc, nyolcvankilenc! Pattanjon hölgyem! — Sántítok doktor úr, nem tudok pattanni. — Lássa orthopedia, sebészet, traumatológia, onkológia, reumatológia, bár lehet egyszerű tyúkszem is ,dehát több szem többet lát. Ki a következő Man­ cika? Siessen kérem. Az utóbbi időben mintha csökkent volna a munkabírása A műszerszekrényben ferdén fekszik a hőmérő! A vérnyomásmérőn kéthetes p o r .. . Hát van magának lelkiismerete? AZ IFJU TITÁN — No, nénikém, majd adok én magának olyan orvosságot, amitől biztosan meggyógyul. Szedje csak a nitromintet naponta. . . Mit? Hogy a főorvos le­ állította? Ugyan kérem! Hát csak ennyire bízik bennem? Bennem, aki most jöttem Pestről ebbe az istenhátamögötti sárfészekbe? Aki lemondott a pesti kényelemről, a színházról, az eszpresszókról? Aki most szerzett diplomát né­ nikém? Mit akar maga az öreggel? Öreg ember, öreg ismeretek. Fiatal em­ ber, fiatal ismeretek. Ég és föld nénikém! A főorvos úgy gyógyít, ahogy huszonöt évvel ezelőtt tanították, én pedig a legmodernebb dolgokat tanultam meg. Dehát mit dumálok én itt annyit, ahelyett, hogy elmentem volna már csörögni a hakni brigádhoz, elvégre meló vége. Szia mama. . . Csak azt nem tudom, hogy lesz ebből Moszkvics?! �A JÓLNEVELT A nyu: — Köszönj szépen a doktorbácsinak Mucuka! Mucuka: (Nyelvet ölt doktorbácsira és durcásan hátatf ordít) A nyu; — Drága, aranyos, egyetlen életkém, Mucukám, ez nem illik egy jó­ nevelt kislányhoz. . . Most pedig megmutatjuk szépen a nyelvecskénket! Mucuka: (Makacsul összeszorítja a száját). Doktorbácsi: — Majd én, asszonyom! Naaa . . . Köszönj nekem Mucuka! Mucuka (Dühösen nyelvet ölt. közben lekapja és f öldhözvágja doktorbácsi szemüvegét. Doktorbácsi: — Uuugy. . . köszönöm! A nyelve tiszta. Most pedig mutasd szépen a fülecskédet, az édes icipici fülecskédet. Doktorbácsi csak belenéz és nem csinál vele semmit! Mucuka (Hasbarúgja doktorbácsit). A n y u : ― Eeejnye Mucuka, hát illik ez? Látod milyen vagy! Mit szól ehhez ott­ hon a maci? Naa . . . mutasd szépen a fülecskédet! Mucuka (Lesöpri az asztalról az üvegeket, műszereket). A nyu: — Hát nem aranyos? Hátha még nem volna ilyen bágyadt. Teccene látni odahaza! Ő a mi szemünkfénye. Minden kívánsága parancs. Ő az úr a háznál. . . Doktorbácsi: — Látszik! Anyu: (ingerülten) — Kikérem magamnak! Vegye tudomásul, hogy velem így nem beszélhet! Gyere kislányom. . .I t t hagyjuk ezt a csúnya doktorbácsit! Mucuka: (Az ajtóból még visszafordul) Beeeee. . . �A LELET-BETEG — Doktor úr! Drága aranyos doktor úr! Mentsen meg! Képzelje: nekem nekem! süllyedésem van! És a gyomrom három újjal a crista alá ér! Jaj, ne tessék haragudni, de nem tudtam elhozni az öszes leleteimet, nincs nekem, csak ilyen kis bőröndöm, oszt nem fért bele az egész. . Hallott már ilyet? N a és a ptosis ventriculi? az kutya? És hiányzott nekem a most nálam felfedezett semper aegrotus? Meg a szimula betegség? Tessék mondani, ko­ moly az? . . .Neeem, ne is tessék engem vigasztalni. Rajtam már csak a koporsó segít! Akinek azt írják a rögönyleletére, hogy cor sinistra maius, annak nyilván kampec májusban. . Csak nem akarják megmondani. Dehát miért? Megmond­ hatnák bátran! Tavaly is megállapítottak nálam egy sine morbot és mégis meggyógyúltam. . . A KETLAKI — Eeeej, eeeej, kedves bácsikám, hát micsoda dolog az, hogy maga pa­ pot akar hivatni a beteghez? Nincs az olyan rosszúl . . . Meg aztán vannak nekünk nagyon is jó gyógyszereink, ismerjük az emberi testet, mint anyagot a legapróbb részletekig. Ha meg a papok megbetegszenek, azok is idejárnak magukat gyógyíttatni, igaz, Anci nővér?.. . Apropó, nővérke kedves! (súgva) Legyen kedves és telefonáljon a feleségemnek, hogy lesz még egy nehéz has­ műtétem és így csak a félhatos misére tudunk menni. A GYANAKVÓ Szondy — teszt vizsgálat pszichoanalitikus alapon Ő kiterített fényképek előtt, melyek mindegyike valamilyen mell- ,képen. Ki kellene, hogy válassza közülük a számára k at, hogy tudat alatti énjében fellelhető legyen az esetleges szhajú néni ül a elmebeteget ábrázol legszimpatikusabbarokonvonás. A nénike nehezen oldódik, nem akarja, nem meri szabadjára engedni fantáziáját. Most, hogy a képekre kerül a sor, még inkább gyanakvó: — Nem tudok én választani kérem. . . Meg aztán öreg is vagyok való mán nekem a politizálás. . . és nem A FUTOSZALAGOS — Sóhajtson nagyokat barátom, hadd halljam a tüdejét, a szivét . . . U gy . . .Hol is hagytuk abba Mancika? . . .Iiigen.. . szóval nagybecsű levelükre válaszolva közöljük, hogy megrendelésüket.. . most ne sóhajtson, mert a szívét hallgatom. . .úgy. . . megrendelésüket még a múlt hónap elején. . . só­ hajtson megint, ne sajnálja a tüdejét. . . Hej, ha nekem ilyen marha egész­ séges tüdőm lenne. . . té címükre, kisté, nagycé Mancika, feladtuk. Most nyújtsa ki a nyelvét, tolja le a gatyáját. . . uugy. . . Mai dátum, aláirom én. Kutya baja, mehet dolgozni barátom. Jöhet a következő! �A SZÉG YEN LŐ S — Jaj___emberek! Hát ez így nem mehet! Itt a beteg, egyszer izzad, egy­ szer a hideg rázza, közben meg akar fulladni ettől a nagy füsttől, maguk meg pipáznak itt, meg fenyőgallyal füstölnek. Még jó, hogy tehéntrágyát nem égetnek az ablak alatt! H agyjanak csak magunkra, ez nem tartozik senkire, igaz nénikém?! Na végre, hogy egyedül v ag yu n k .. . Nénike drága, engedje már, hogy ezt a vastag dunnát lehúzzam m agáró l.. . N a . . ne erőlködjék, hagyja m á r .. . Ú gy, no most az inget i s . . . — Dehát aranyos drága főorvos úr, én tisztességben öregedtem meg... és akármilyen jóképű is, nem vagyok én már arra v a ló ... �A K A PA T O S — . . .Hehehe, hihaha, bruhaha. . . Ez jó dokikám! Még hogy én? Dehát ké . . . hogy kébzeli eszt kisapám? Én? . . . Dolgozni? Ekkora fe k é lly e l? ... Ilyen fájdalmakkal? Én. aki enni sem tudok? Hát idefigyelj öregem. . . mit? . . .Hogy ne igyak? Hát iszok én? Vakujjak meg. ha máma valamit is ittam! Én és az ital! Nővérke! Nővérke drága! A fő . .f ő. . . főnöke haragszik rám. . . Ki van rám rúgva. . . Én berugva? . . . Maga a tanúm. Hajoj jon ide, hagy lehejjek ma­ gára. . . Hu. . . H u . . . Hukk. . . Huuu. . . a szentségit! Ejjó! Nagyon jó! Emej je mán fel dokikám! Hehehehe. . . Ez berugott egyetlen huhogásomtól! ÉS MI LENNE HA UGYANEZ FORDÍTVA TÖRTÉNNE — Na, mi az kisapám? Berezeltünk, berezeltünk? Csak nyugi, nyugi! Itt a jó éles konyhakés, belemetszünk vele a hasacskába, kikanyarintjuk a szívecskét, májacskát, bion. . . Hehehehe. . . Mimike adjon még egy kupicával, hadd legyek én is ste ril... U g y . . . H u k k ... azannyát. . . ejjóvót.. . Hoppla! Ez bej jebb m ent.. . N a és! Eccsak a zuza vót, azannyát nekije. . . Sebaj, hogyaszongyahogy darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál. . . Még egy egy hordóval Mimikém! Mi ez? Ez nem kard! ez rosszabb egy handzsárnál. . . Ez egy csorba halef! Nem fog. Reszel. H u k k .. . Resztel. . . Pedig nem szeretem a reszelt májat! Inkább kivesézem, kibelezem, kizsigerelem! Azannyát! Brühühü. . . huhuhuhuhu. . . Neki mennyek, ne mennyek a fekete szemednek. . . oppardon. . . Bocs. . . Mi?. . . Hogy átvágtam a karótiszt?. . . N a és? a műtét si­ került, a beteg meghalt. . . No Mimikém, még egy szentjános áldomást. . . �MAI NÉMET UW E KÖLTŐK BERGER: FELMONDÁS Velünk haltál, vagy élsz velünk? Hol voltál, Isten, míg a földünk rengett? Lelked tán füstfelhőben ült, És Maidanek fölött kesergett? Segített-e szellemkezed a romhalmazból téglát szedni? Kinek kell hát a gyárakat, az ételt, házat megköszönni? K i űzte el a vérszívót? M i tett erőssé bennünk s hőssé? S te volnál az, ki űrhajónk innen a mindenségbe lőné? Atomba préselődsz? minket ki fog megmenteni a végtől? Hogy üdvözíts, hát pusztuljunk el mind a sirok döglehétől? Itt az idő, te nagy csaló, hagyd el már egünket! Hatalmas már, dacol veled a nép, s a kábulatból ébred. Agyrém voltál! Hisz eddig is a félelem om lott eledbe; úri világ szimbóluma: most ezzel mész a semmiségbe. MÉSZ Á T AZ ÚTON Mész át az úton, nézlek — várakozó autók között mész át karcsún és biztosan; hajad még feketén ragyog, bőröd fehérje villan, s már messze vagy, homályba tűntél - �így látlak elmenni mindig és mindig így láttalak visszajönni — várakozó autók között, nevető szemmel szaporán lépdelsz, s meg-meglegyint a szél, és ringanak körötted kabátod ráncai. ARNO R E IN F R A N K : MADARAK A Z ERDŐBEN „Egyél s igyál!” a pinty kiált. „Le veled hetyke!” zengi a cinke. „Szeretni oly jó !" rikolt a szajkó. „A dalra tánc megy!” zeng a vörösbegy. „Dolgozz még többet!" ökörszem röppen. „Tanulj hát jó l!" csíz hangja szól. „Szégyent ne va llj!” rigó e hang. „Béke és jog !” Harkály kopog. „Körző és kalapács!” sármány ez — semmi más. �W ERNER L IN D E M A N N : N EM ! NE Á L L J AZ ABLAKO DBA És ne nézz az éjszakába, Ha utánam hajt a vágy. Ne magadba nézz a mélységes magány óráiban. O tt engem nem találsz. M enj ki És keress engem a kamilla illatában, Madárkiáltásban az égen, Ha majd már önmagadban sem bízol, Keress a játéktereken gyerekkacajban Vagy egy jelszóban a gyár falán, Keress a Beethoven szimfóniában Vagy vörös zászlón árbóc csúcsán, Ha azt hiszed, hogy tovább nem bírod Keress csak És ne nézz az éjszakába. És önmagadba ne tekints. M enj ki És keress csak. S meg fogsz találni majd. DE JÓ. Hogy nem kérdezed mindíg, Hogy úgy szeretlek-e, m int az első napon, Hogy tetszik-e a frizurád Vagy az új ruhád. De jó, Hogy nem ilyenekről kérdezel, De érdekel, Hogy m it csináltam A nap folyamán. Hogyan is tudnám megmutatni néked, Hogy szeretlek, Ha nem a munkámmal A mi piros tavaszunkért. A VERSEKET FORDI T O T T A : SZABÓ K Á R O L Y �SZLOVÁK NÉPDALFORDÍTÁSOK ÉNEKELD EL KIS PACSIRTA... (Szlovák népdal a 48-as szabadságharc idejéből) Énekeld el kis pacsirta, Hogy luteránus, pápista, Szlovák, német és a magyar Mind jó barát, egyet akar. Csicseregd el füsti fecske, Kakukmadár kakukkold te: M erre jártok, merre néztek, Láttatok-e cudar népet? Ameddig áll Pannán, K rivá n, Nem lehet itt más a király, Urunknak mondjuk csak akkor, Ha a szabadságért harcol. A BÍRÓ LÁNYA (Szlovák népdal) Hej, te bagolyszemű Anna, Hiába vagy bíró lánya, Lábad, m int a medve combja, De senki ezt meg ne tudja. Hej, Annuska, bíró lánya! A k i tudja, meg ne mondja, Hogy a hangod varjú hangja S a szád, m int egy kapu alja. RÁKÓCZI SÓLYMAIHOZ — Szlovák népdal a X V III. századból — Most sasok köröznek fölöttünk a légben. Bízni sem tudunk már az Ú r kegyelmében. Se híre, se hamva egy szikrányi fénynek, Karvalyok és héják gyilkolva tenyésznek. Bezzeg, míg a sólymok szálltak fejünk felett, Galamb búgásától zengett erdő, berek. Most ölyvek vadásznak. Bagoly huhogása Hangzik csak ijesztőn, nem galamb búgása. Ne hagyjátok sólymok, Rákóczi sólymai A gerlét s galambot mind elpusztítani. FORDIT O T T A : A V A R P Á L �KRITIKA BÁNYÁSZMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN Ez év szeptemberében tizennegyedik alkalommal ünnepeltük a Bányásznapot, — ebben az esztendőben ez egybeesett a nógrádi bányászat századik évforduló­ jával. A z ünnepségekből a képzőművészek is kivették a részüket: a városi kultúr­ otthon szépen átalakított nagytermében nyílt meg ID. SZABÓ IS T V Á N ÉS C ZIN K E FERENC kiállítása. Képzőművészetünk a fordulat éve óta viaskodik a feladattal, hogy dolgozóink életét ábrázolja; olyan típusokat alkosson, melyek jellemző vonásokkal hűen tük­ rözik az ország átalakításának, a szocializmus felépítésének nagy és nehéz mun­ káján dolgozó nép fiait és leányait. Nem mondhatjuk még el, hogy e munkálkodás maradéktalanul eredményes volt — de azt azért elmondhatjuk, hogy már eddig is született néhány olyan alkotás ,melyre joggal vagyunk büszkék. Ezek az alko­ tások a népnek, a dolgozóknak készülnek — róla és neki szólnak. Ez azonban semiképpen sem jelenti azt, hogy valamiféle sekélyes naturalizmussal ábrázolják mondanivalójukat, — hogy « megszólalásig élethüen» kell a néző elé állítaniok a látványt. A festészetnek és a szobrászatnak megvan a maga sajátos nyelve — amely nem azonos a mindenapos látvány « nyelvével» ; a kép vagy a szobor nem lehet azonos a természeti látvánnyal. Mi avatná akkor művészetté? M ivel lenne több egyszerű fényképnél? M it ad hozzá a művész? Ez nem mond ellent annak az elvnek, hogy a művészetnek közérthetőnek kell lennie — mert a közérthetőség nem jelentheti a művészet rangjának feladását és nem jelenthet « leszállást» a néphez. Senki sem tud számolni, aki az iskolában meg nem tanulta — miért lenne ez másképp a festészettel? Aki nem pallérozta műveltségét, nem iskolázta szemét, annak részére a műalkotás elrejti a maga nagyszerű értékeit és csupán köznapos oldalát tárja ki. Nincs tehát ellentmondás a naturalizmus elvetése és a magas színvonalú művészi megfogalmazás követelése között, — inkább nagyon is arról van szó, hogy a kettő fel is tételezi egymást, és a közönségnek fel kell nőnie arra a szintre, hogy ezt meg is értse, el is tudja fogadni. Nem térhetünk vissza ismét az 1950-es évek elejének mesterkélt « egyszerűségéhez» , nem állít­ hatjuk mérceként művészeink elé a kalendárium színvonalát — sőt, mind maga­ sabb színvonalat kell megkövetelnünk tőlük. Azt az igényt állíthatjuk eléjük, hogy korszerűek legyenek — tehát népünk, társadalmunk mai problémáiról szóljanak; de ezt nem tehetik elavult nyelven. Az új bor új tömlőt kíván — s neveljük közönségünket arra, hogy ezt az új formanyelvet elsajátitsa, megértse; hogy lássa be, hogy a szinek és formák világa ugyanolyan szuverén világ, mint akár a zene, akár az irodalom — s nem lehet más műfaj törvényszerűségeivel mérni. * * * Jónéhányan próbálkoztak már a bányászélet ábrázolásával — sok kép, szobor és rajz került ki a művészek keze alól: legutóbb a Budapesten megrendezett « Tíz fiatal szobrász» kiállításán láttunk néhány ilyen alkotást. Ezért tekintünk nagy várakozással két olyan művész munkássága elé, akik életüket a bányászok között élik, nap mint nap, közvetlen közelről szemlélik azt a nehéz és küzdelmes mun­ kát, melyet bányászaink végeznek iparunk nélkülözhetetlen táplálékának, a szénnek felszinrehozataláért. �ID. SZABÓ IS T V Á N N A K , 1958 elején megrendezett pesti kiállítása még élén­ ken emlékezetünkben él. A Műcsarnok kamaratermében kiállított, fából faragott, a bányászok életét és munkáját ábrázoló csoportjai felhívták a figyelmet az idős művészre. Akkoriban sok vita folyt arról, hogy ez népművészet: — hogy ez va­ lójában talán nem is művészet, csak illusztráció; mint ahogy magát a kiállítást is a Nehézipari Minisztérium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete ren­ dezte és történelmi illusztrációknak és bányászmúzeumi dokumentációnak szánták. A művek egy része túlnőtt azonban az illusztráción — s a tanulmányok­ ként kiállított művek egyike-másika nagyszerű kisplasztikai alkotásnak bizonyult. A SZA M A R A S CSILLE, a BÁNYÁSZSO RS 1917-BEN, a SZÉLLEL SZEMBEN A M U N K A H E LY FELÉ sokáig emlékezetes marad a nézők számára. Kormányunk akkor Kossuth-díjjal tüntette ki az idős művészt; alkotásai azóta bejárták az egész országot, sőt a szomszédos Csehszlovákiát is. Ezúttal újabb érdekes művekkel gazdagította életművét, — olyan oldalait is keresve és megmutatva az emberi életnek, melyekkel eddig nem igen foglalkozott. Kiállított szobrainak zöme ezúttal is a bányászéletből meríti témáját — port­ rék, fejek, mint a markáns BÁN YÁSZFE J vagy a KŐ ZETNÉZŐ. Egy nagyobb méretű kétalakos kompoziciója szerepelt: a T A LPV E R E TŐK. K ét egymásnak feszülő figura, ellentetten megfelelő pózban, egyik lapáttal, másik csákánnyal. A kompozíció erejét ez az ellentét adja; gyengesége a fa nagy áttörtsége, mert ez az anyag ennyi feloldást nem bír el. I gy inkább öntőmintának hat. Izgalmas alkotás két másik szobra: a G YEREKET V IV Ő és a M U N K A N É L K Ü L I. A z első parasztasszonyt ábrázol, amint hátán, hordja gyermekét; a gyerek pilledten lóg anyja hátán, szorosan tapad az asszonyhoz, fárasztja őt is ez a helyzet, melyben mozdulatlanságra kényszerül — egy cseppet el is szenderedett éppen. A z asszony arca egyszerre fáradt és elszánt; előrelendülő tartása a fáradtsággal dacolást ér­ zékelteti, gondterhelt tekintete a parasztasszonyok évszázados fáradtságát hor­ dozza. A másik szobor, a M U N K A N É L K Ü L I, erős szélben cigarettára gyújtó le­ gény. A szél ellen védekezésül balkarjával magasra tartja a kabátját, mögéje bújik, hogy cigarettája meggyulladjon — s ez a szándékoltan előidézett asszimetria — a felemelt kabát és a m ögéje bújó fej — mintegy lelki magatartást is jelké­ pez. A sodró erős szél nadrágját, egész magát elfújni törekszik — s ez tartja az egyensúlyt a felemelt balkézzel. Finoman m egfigyelt zsáner mindkét szobor. Szabó István művészetének elmélyedését, új problémák iránti érdeklődését mu­ tatják. A másik kiállító művész egészen más hangulatot képvisel műveiben, noha azok is a bányászok életéből merítik témájukat. Érdekes, hangulatos vidék a nógrádi szénmedence világa — ezt örökíti meg képein, rajzain C ZIN KE FERENC. A lankás tájba épülnek bele a szénosztályozók, itt emelkednek jellegzetes for­ máikkal a salakkúpok. A magyar hazának ez a szöglete eddig nemigen talált megörökítőre. Czinke Ferenc vállalkozott arra, hogy e tájnak — s a benne élő embernek, az alakuló, formálódó új életnek legyen krónikása. A kiállításokról már jól ismerjük műveit. Ezidén tavasszal nyerte el a Derkovits-ösztöndíjat, mely lehetővé teszi számára, hogy idejét a művészetnek szentelje. A kiállított darabok már mutatnak valamit abból a változásból, melyen művészete keresz­ tülmegy, mely az új alakulásának jele. Képei, rajzai kezdik levetkőzni a felesle­ ges erővonalakat, tisztulni kezdenek és a szükségesre tömörítenek. Képein még látszik elfogódottsága a szinekkel szemben. I gy nagy olajképe, a SZÉNOSZTÁ­ LYO ZÓ S ALG Ó TAR JÁ N B A N építettségével tűnik ki — a nagy függőleges és vízszintes tételek fölött emelkedő háttér félköríve szépen zárja le és foglalja egybe a kompoziciót, de a szürkéskék és tompa barnák hangsúlytalan tömege fáradt érzést kelt; nem érezteti eléggé a táj és a munka légkörét. Pedig színrit­ mus iránti érzékenységének, fogékonyságának jó példáját adja másik olaján: a SZÉNFEJTŐ KO M B ÁJN M E LLE TT című képen a bánya mélyén vagyunk, derengő kékes homály uralkodik, ez lengi körül a három szépen komponált alakot is — s e kékes légkörbe jól ütnek bele a lámpák narancs- és citromsárgái, ritmusukkal egybefogva a figurákat és kontrasztosan felelve a rajz ritmusára. Rajzain az élet sok-sok momentuma elevenedik meg. Pihenő bányászok sora tűnik elénk — kettesben ülnek csendesen, egy másik görbedten kuporog, a �rajz szépen fogja körül körvonalát; egy kapaszkodó álló alak félkezét csipőre téve pihen, alakját az előtte heverő lámpa világítja meg; a szénosztályozó jel­ legzetes épületei világa, a salakkúpok csúcsos tételei vagy a KÉSŐI NAPSÜTÉS nagy tételekel előadott lankása, úton beszélgető biciklis bányászok, Salgótarján házai a dombról elevenednek meg, ahogy a rajzokat lapozzuk. Új témához nyúlt nyári pihenőidejében: a Balaton szépsége ihlette meg, a zajló élet a nyári Balatonon. Itt vitorlás képei születtek meg — egész sorozat — nagy rálátásos gouacheai a tihanyi és a badacsonyi hegyről. Ez a tematikai szélesedés azonban még kevés módosulást eredményezett kifejezőeszközeiben. Néhány monotypiáján és egy rajzán közelíthetjük meg legjobban a problé­ mát. Egy akt, s egy fejtanulmányon, egy kaktuszcsendéleten és a GYÁSZ című rajzon az intim előadásnak egy magasabb foka, a hevületnek, a művészi érzé­ kenységnek olyan ereje csap meg, amilyet a bányászrajzok gyors rohanásából, a vonalvezetés sietségéből alig érzünk. Ülő női aktján, fej tanulmányán a tónusok érzékeny alkalmazása mellett is túlteng még az erős vonalkázás. A CSENDÉLET szépen elrendezett, szűkszavúan előadott. Talán legérdekesebb alkotása a GYÁSZ. A monotypiák foltokra épített előadásával szemben ez vonalakra épí­ tett — az előtérben félrehajtott fejű, karikás szemű fejkendős asszony; szeméből az orrától az áliáig húzódó mély árkok barázdálta arcból sugárzik a fájdalom. Ehhez komponálta hozzá a második síkban egy fejét kezei közé temető nőalakot, s még néhány férfi és női fejet, melyek, mint szólamok a zenében, felerősítik a preimer-planban ábrázolt asszony fájdalmát. E néhány monotypia előadásmódja, a Gyász feszített kompoziciója, a Szénfejtő kombájn mellett — szinritmusai mutatják Czinke Ferenc tehetségét, rátermettségét. Sokat dolgozik, sokat rajzol — ebből még óhatatlanul sok a kisérletezés, a kiforratlan alkotás. Most azonban már némi megállapodottság lenne szükséges: megérlelni a kísérletek tapasztalatait, betakarítani a vetés megérett termését. Átgondolt, kiérlelt kompoziciókat várunk tőle a bányász­ életről, a nógrádi táj hangulatos világából. Ezt várja a közösség is, melynek művészi szószólójává szegődött. * * * Nógrád megye az ország egyik legérdekesebb, legszinesebb szöglete. Gazdag, virágzó ipara és fejlett mezőgazdasága van; lankáin pompás emberek élnek, akik nehéz harcok során bizonyították be eddig is: jó katonái a Pártnak, hű fiai a munkásosztálynak. E nép munkáját, életét, örömét-bánatát megosztani, vele eggyé válva alkotni: megtisztelő feladat a művészek részére. A feladadat nagy, — a művészek azonban önként tűzték maguk elé a nagy célt, mely természetesen adódik új, formálódó társadalmunk igényeiből. LÁNCZ SÁNDOR �C Z I N K E FERENC: SZÉNFEJTÖ K O M B Á J N M E L L E T T �NÓGRÁD MEGYEI KÉPZŐMŰVÉSZEK ŐSZI TÁRLATA, 1961 . algótarján József Attila Művelődési Otthona november 6-án ismét kaput nyitott a megyei képzőművészek seregszemléjének. Á m ezúttal többet nyújtott a tárlat, mint a megelőző — már hagyományossá vált — be­ mutatók. Valami új elindulásáról beszélnek a művek. Arról, hogy a helyi művészek alkotómunkája fontos periódusba jutott; tevékenységük értelmét immár — egyöntetűen — újjáalakuló társadalmi és természeti környezetük hiteles ábrázo­ lásában látják. A hagyományok nélkül induló megye jellemzőjének, a nógrádi kép­ zőművészet karaktere megteremtésének első lépéseit teszik alkotóink. Ez az igéretes kibontakozás adja meg a tárlat jelentőségét, emeli a korábbi kiállítások színvo­ nala fölé. A fejlődés üteme egyenletes lüktetésű. A szilárd politikai és képzőművészeti célkitüzéssel induló közösség hathatós segítőszándékra lelt a megye pártszerveinél és állami vezetőinél, akik egyik lényeges feladatuknak tartották a képzőművészeti kultúra szocialista arculatának kialakítását. Ö ztönzésük, támogatásuk eredmé­ nyeként az alkotók egyre közelebb jutottak a hősi multú bányavidék mai embe­ reihez, a szépségeiben kitáruló táj lényegének megragadásához; palettájuk szi­ neit az új élet szolgálatába állítva érkeztek el útjuk jelen szakaszához. S A kiállítás összképe bizonyitja, hogy a csoport helyes úton jár. A nógrádi mű­ vészek egészséges szemlélettel, őszinte emberi magatartással néznek körül világuk­ ban, szűkebb hazájukban. Magátólértetődően szólnak élményeikről, hamis póz nélkül vetítik elénk a vidék kétkezi munkásait, kikerülve a rosszul értelmezett «témafestés» buktatóit, de elvetve a l’ art pour l ’ art tartalmatlan tételét is. Ha az emberábrázolás terén néha még dadogó is szavuk, szándékaik tiszták és előre­ mutatók; képességeik csak a feladatok tüzében edződve bontakozhatnak ki igazán. A kiálítás tájképei egységesebb szintet képviselnek. A tájfestő — gyakorlatban pallérozottabb nyelvezet azonban szintén újabb és újabb vonásokkal bővül, amint a karakterileg is állandóan ujjászülető vidék formálódása vezeti művészeink ecsetjét. Gyakran bizony nehéz felemelkedniök az optikai benyomás pillanatnyiságán, de a szuggesztív erejű látvány megjelenítésére mégis a művészi alakítás válik jellemzővé. tárlat legmarkánsabb művészegyénisége Czinke Ferenc. Kilátástalan kalandozásoktól mentes pályájának töretlen ívét egyre kiérleltebb művek jelzik. Külszíni fejtés c. rajza, a kiállítás egyik szép darabja. A három térréteget felölelő kompozíció vonalvezetésének ritmusa a munkában kapja hangsúlyát, ember és táj szerves kapcsolata nyer itt életteli megfogalma­ zást. Nemes egyszerűséggel, tussal írt Bányászfeje a természet erőit uraló em­ ber szimbólumaként magasodik a bánya fölé. Mágnesként kényszeríti megállásra a nézőt Angola c. triptchonia, amelyben a monotypia — technika esetlegességei­ nek kiküszöbölésével jutott el a fiatal művész bátor politikai állásfoglalásának tartalmi — formai egységben való megszólaltatásáig. A z arcok gazdag skálájú ki­ fejező erejére építve, a meggyötört lábak sorának tömör foltjával elérte azt az intenzív hatást, ami nem múló benyomás, tettre hívón vésődik idegeinkbe. A Czinke Ferenc festményeiben embersége, szenvedélyes érzelmi hozzáállása fokról-fokra erőteljesebb szinkezelésben nyilatkozik meg. Zsolyomka c. képe mu­ tatja legtisztábban megtalált formanyelvét, míg Bányászok és Szénosztályozó c. művei elsősorban rajzi erényeit csillogtatják, a fejlődés igéretével. Művészünknél kitapintható a mondanivaló tartalmi oldalról való megközelítése, ezért könnyű lesz elvetnie a munkáiban néhol még fellelhető előképek és modorosságok sallangjait; ilymódon képzőművészeti életünk erőssége lehet. A helyi élet ihletése kevésbé nyilvánul meg a jó képességű Pataki József művészetében, holott az Acélárugyárhoz üzemi szerződés is köti. Bemutatott �munkái érzékeny színvilágú, inkább befelé figyelő festőről vallanak. Kompnál és Este a kikötőben c. művein halk, visszafojtott tételek csendülnek; felszaba­ dultabb a Régi házak meleg szinakkordja, végül a merész kompoziciójú Bodrog­ ban megragyogtatja a gazdag táj minden pompáját. Biztos izlésű gouache-képei és szép rajzai sokoldalúságáról győzik meg a szemlélőt, a sokszorosító grafi­ kában azonban talán még nem mozog eléggé otthonosan. Iványi Ödön festői kultúrája az új életből nyert újabb életerőt; Csapolás c. képén már az új ember típusának kialakításán fáradozik őszinte magatartással, megnyerő színhasználatal. Ugyanígy közeledik a Szőlőben alakjaihoz is, bár a természeti látvány szépsége itt túlságosan elragadta. Bűvöletéről beszél a Salakblokk-üzem lázas vöröse, a Zagyvarónai falurész zöld harmóniája. A még szükséges fegyelmezettség elérésével színvonalas, meggyőző erejű művek születését remélhetjük művészünk ecsetjétől. A nógrádi vizek, árnyas partok csendjébe hívnak Farkas András lebegő fi­ nomságú akvarelljei, a csendélet világába vezet Sztrapecz Károly jól épített olajképe. A kissé szertelen, még kiforratlan egyéniségű Mustó János nagy vára­ kozást kelt a szemlélőben. Robbanóan izgalmas színtételeivel idézi a Tűzhelygyár látvány-élményének erejét, egyszersmind a művészi formálás hevületét. Réti Zol­ tán érzelemteli Munkábamenők c. képe, Radics István puhán kezelt vízfestményei mellé sorakoznak fel a tárlat más művei és a megye megbecsült szobrásza, id. Szabó István famunkái teszik teljessé a kiállítás anyagát. A bánya hőse­ inek megörökítését vállaló művész lendületes művei jól képviselik alkotójuk hit­ vallását. tárlat anyaga már feszegeti a kultúrotthon határait, túlmutat a helyi csoport-tevékenységen. Művészeink közössége rövid évek alatt kilábalt a kezdeti tétovaság és egyenetlenség bizonytalanságából. A nógrádi alkotók életünk reális ábrázolására törekszenek, nem hódolnak a terméketlen formajáték szenvedélyének; a kifejezés korszerű eszközeit valóban eszközöknek tekintik, nem emelik azokat az öncélúság piedesztáljára. A mű­ vészethez mind közelebb férkőző és egyre értőbb helyi közönség igénye is nö­ vekszik: tiszteli az alkotás törvényeit, megbecsüli a vívódás eredményeit és kri­ tikával segíti a csoport izmosodását. Elmondhatjuk, hogy a szerényebb képessé­ gűek is jó szándékkal dolgoznak, a legjobbak pedig kivívták maguknak az őket méltán megillető helyet, amit a művészi küzdelem és felelősségvállalás biztosít számukra megújuló képzőművészetünkben, amelynek Nógrád megye ezzel a ki­ állítással immár ható tényezőjévé vált. A LEHÓCZ MÁRIA �EMLÉKEZÉS BARTÓK BÉLÁRA N Y O LC V A N ESZTENDEJE, 1881-ben született a magyar zene legnagyobb géniusza, Bartók Béla. Mindenütt, ahol zenéjét ismerik és szeretik különös tiszte­ lettel fordulnak feléje mostanában. Nemcsak a nagy zeneköltőnek, zongoramű­ vésznek és tudósnak szól ez a tisztelet, hanem a nagy humanistának is, aki egész életművével és emberi magatartásával a népek testvériségét szolgálta. Jelentősége felméréséhez még csak az első lépéseket tettük meg. Annyit azonban mindenképpen megállapíthatunk, hogy mint zeneszerző, a X X . század legjobbjainak sorában foglal helyet. M it jelentett Bartók Béla a magyar és az egyetemes zene szempontjából? Tudjuk, hogy a magyar műzene kialakulása, Európa sok országához később sokkal később történt. Csupán a századtól kezdve beszélhetünk ténylegesen magyar zeneszerzői munkásságáról, ami az akkori társadalmi viszonyok között a magyar függetlenségért s az önálló nemzeti kultúra megteremtéséért folytatott küzdelem egyik igen fontos tényezője volt. Liszt és Erkel művészetében a verbunkos for­ radalmi gondolatok hordozója. Am int azonban a liberális közép és kisnemesség 1867 után elfordul a függetlenség gondolatától, ugyanúgy válik a verbunkos is egyre tartalmatlanabbá zeneileg értéktelenebbé. A század-forduló tájékán a «magyar nóta» , a dzsentri-világ «nem zeti» zenéjét jelentette. Ezen az úton nem lehetett tovább haladni. Fel kellett számolni a provincializmust, s olyan zenét kellett teremteni, amely nem « magyaros» hanem magyar, de ugyanakkor a kor színvonalán is áll, s bekapcsolódik a X X . század nagy kezdeményezéseinek sorába. A fiatal Bartók Béla hamar felismeri, mi a tennivalója. Zseniális módon módon megérzi, hogy Liszt, legkésőbbi műveiben, már elindult az igazi magyar zenei nyelv felfedező útjára, csak éppen a forrásvidékig, a népdalig nem jutott el. Mikor Bartók 1905-ben megkezdi népdalgyűjtó útjait, már jelentős zeneszer­ zői sikereket könyvelhet el magának. A hivatalos zenei körök sokat vártak tőle, de hamarosan nagy megütközéssel kellett tapasztalniok. hogy zenéjének hangja menyire távol áll tőlük. Idegenkedéssel és gyanakvással figyelik népdal­ gyűjtő munkásságát is, s csak az alkalmat várják, hogy szembefordulhasanak vele. Ő azonban rendületlenül halad tovább a maga útján. Hamarosan észreveszi, hogy a magyar népzenét csak úgy lehet a maga teljességében megismerni, ha ugyanakor a szomszédos népek zenéjét is feltárjuk. Ez a felismerés indítja arra, hogy román és és szlovák népzenét is gyűjtsön, s végső soron ez a felismerés szabja meg egész életének vezéreszméjét is. Ez az eszme pedig a népek testvérré válá­ sának eszméje. Maga Bartók 1931-ben keltezett levelében igy ír erről: «Ezt az eszmét igyekszem, amennyire erőmtől telik, szolgálni zenémben, ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab, vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!» MA MÁR LÁTJUK, hogy valóban sikerült eljutnia a «tiszta forráshoz» . Csodálatos gazdagságú kincs tárult eléje. Népdalgyűjtő útjaira később visszaemlé­ kezve elmondja, hogy életének legboldogabb napjait töltötte falun, parasztok között. A népzene felfedezése elhatározó jelentőséggel érvényesül élete egész pályáján. Megismerte a népet, egyéforrott vele. Mint zeneszerző, elsősorban a ki­ fejezés páratlan tömörségét tanulhatta meg a népdalokból, tehát pontosan azt, ame­ lyet a romantika bőbeszédűsége sohasem tudott nyújtani. Ezzel a megállapítással egyben érintettük a magyar zene « korszerűsítésének » kérdését is. A X X . század első harmadának nyugat-európai zenéje sajátságos ké­ pet mutat. A zeneszerzők előtt lényegében kettős feladat áll: szakítani kell a romantikának önmagát túlélt eszközeivel, s ezzel egyidőben valami egészen új zenét kell teremteni. Rendkívűl izgalmas útkeresés ez. Szinte minden zeneszerző más és más úton indul el. Uj harmónia világ születik, sajátságos hangrendsze- �reket dolgoznak ki. Egyesek cinikusan tagadnak mindenfajta zenei hagyományt, mások kiadják a jelszót: « v issza a régiekhez!» Szinte természetes, hogy sok kezdeményezés nem volt életképes, s végső soron zsákutcába vezetett, Természetes, — mert hiszen a polgári életforma is bomló félben van, s születőben van valami új. Csakis azok az alkotók voltak képesek elkerülni az útvesztőket, akik idejében felismerték a polgári társa­ dalom ellentmondásait, s azt zenéjükben ki is tudták fejezni. A harc lényegé­ ben azért folyt, hogy korunk új érzelmi világa méltóképpen kapjon hangot a zenében. Ma még igen nehéz lenne egyértelműleg itéletet mondani, hogy ki meddig jutott el ebben. Ehhez, a zenetörténet tanulsága szerint hosszabb időre van szükség. Bartók természetesen minden zenei törekvést a legnagyobb érdeklődéssel kísért. Sohasem zárkózott el idegen hatások elől, ha azokkal gazdagíthatta esz­ közeit. Azonban semmi sem állt tőle távolabb, mint Schönberg dogmatizmusa és Stravinszkij hideg, sokszor öncélú virtuózkodása. Kétségkívül tanult tőlük és másoktól is. de zenéje számára a « tiszta forrást» mindvégig a kelet-európai népek zenéje jelentette. Életművében nyomon követhetjük, miként jut el a romantika szélsőségesen individuális világából egy új zenei klasszicizmushoz, olyan ma­ gaságokig, ahová kortársainak nagyrésze már nem tudta követni. NEKUNK, AKIK MOST az évforduló alkalmából emlékezünk, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy nemcsak korunk egyik legnagyobb zeneszerzője előtt hajtjuk meg az emlékezés zászlaját, hanem az ember előtt is. Bartók humanista volt. Hazaszeretete, erkölcsi szilárdsága, ma különösen sokat jelent számunkra. Ő Maga 22 éves korában igy fogalmazta meg életcélját: « Én, részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt. fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát.» Lelkesen veti bele magát a századforduló tájának magyar függetlenségi áramlatába. Teljes önállóságot követel, s végleges szakítást a gyűlölt Habsburg-hatalommal. A Kossuth-szimfónia évei ezek. Népzenegyűjtő útjain hamarosan látnia kell, hogy tevékenységét a hivatalos körök milyen rosszindulattal fogadják. Nem kerülhette ki a legdurvább és leggyűlölködőbb támadásokat sem. A magyar burzsoázia hazaárulással vádolja, ugyanakkor, amikor egyes román értelmiségiek magyar imperialistát látnak benne. Ő azonban tudatában volt az igazságnak. Látta, hogy a népek közötti gyűlölködés milyen távol áll az egyszerű emberektől. « A parasztok közt, — írja egy helyen — békesség uralkodik. . . Nyoma sincs bennük a más népek iránt való gyűlölködésnek. . . ilyet csak felsőbb körök árasztanak» . Többször megtörtént, hogy ezek a « felsőbb körök» — minden bizonnyal nö­ vekvő hírnevének hatására — megkísérelték, hogy megnyerjék Bartókot a ma­ guk számára. 1923-ben Pest-Buda egyesítésének 50. évfordulóját ünnepelték, s erre az alkalomra ünnepi alkotást kértek tőle. A "Táncszvit" — amely ebből az alkalomból készült, világosan kifejezte Bartók gondolatait. Félreértheteten tilta­ kozás volt ez az « úri Magyarország» felszínes és sekélyes ünneplése ellen. A fasizmus terjedésével ez a tiltakozás egyre élesebbé és következetesebbé vált. Európa felett sötét viharfelhők tornyosultak, s a történelmi események egy félelmetes világkataklizma bekövetkeztét mutatták. Bartók keze alól csodálatos mesterművek kerülnek ki. A « Zene» , a kétzongorás szonáta, a hegedűverseny, a Divertimento jelzik, hogy alkotójuk átérzi azt a roppant felelősséget, amelyet ez az apokaliptikus kor a művész vállaira rak. Igy válnak ezek a művek drámai vizókká, egyben megrendítő önvallomásokká. MINDIG hogy HITT AZ IGAZSAG és a szellem erejében, tudta és előre látta, a népek végülis diadalmaskodni fognak az elnyomás sötét erői felett, s �szabad testvériségben találnak majd egymásra. Legutolsó műveiben, a kényszerű amerikai számüzetés nehéz évei alatt írt Contercoban, Harmadik Zongoraverseny­ ben és a Brácsa-versenyben megszólaltatja az öröm hangjait is. Művészete hű tükre volt korának. Hű volt, mert őszinte volt. Szeretett volna hazatérni hozzánk — sajnos a kérlelhetetlen sors pontot tett élete végére. Rajtunk múlik, akik tiszteljük művészetét és emberi nagyságát, hogy szelleme közöttünk éljen, s művei végre eljussanak oda, ahová szánta: az emberek szívébe. KELEMEN C Z I N K E FERENC: B Á N Y A FÁSOK IMRE: �A „NAGYPALÓC“ EMLÉKEZETÉRE AZ ÍRÓNAK két élete van. A z egyik a halál előtti élete, viszontagságai, küz­ delmei, amelyről ritkán mondhatja el, hogy boldog élet. Második élete, mely Mikszáth szerint is sokkal fontosabb és jelentősebb az elsőnél, az írót túlélő műveinek a sorsa. 1910-ben a még élő író előtt hódolt az ország, az első élete alkonyán. Most félszázad múltán, a má­ sodik életét élő író előtt hódol a magyar nép, írói utóéletének egyre felfelé ívelő pályáján. Igaz Mikszáth erről az utó­ életről bizonyos rá jellemző keserű ne­ vetéssel lemondott. Hongoztatta, hogy csak mondják el róla életében mindazt a szépet és jót, amit halála utánra tarto­ gatnának. Sőt gúnyosan azt is hozzátette, hogy legcélszerűbb lenne a koszorú meg­ váltást előre elszámolni. Ugyanakkor meg vagyok róla győződve, hogy ha láthatná műveinek utóéletét, és nemcsak egy szűk réteg, hanem az egész magyar nép megbecsülését és szeretetét érezné, akkor valóban, fenntartás nélkül mond­ hatná magát boldognak. Írói jubileumának ünneplőihez szólva az író külön melegséggel fordult sze­ retett megyéjéhez, Nógrád vármegyéhez, mely — ahogy mondani szokták — a maga módján ki is tett magáért. Mint ahogy kitett magáért az egész úri Ma­ gyarország, ugyancsak a maga módján. A nemzet ajándékaként invesztálták az írót a kis horpácsi uradalomba. A baj csak ott volt, hogy az egész ötlet Mikszáth agyában fogamzott meg, ő vásárolta ma­ gának a birtokot művei jubileumi ki­ adásának jövedelméből. Mint fia felje­ gyezte róla: «U g y vélte, az országnak sze­ rez vele örömet, ha így tünteti fel» . Egy igaz magyar lélek ámító, szép hazugsága volt tehát az egész «nemzet ajándéka» legenda. Valójában Mikhszáth akarta megajándékozni a nemzetét a nagyszívüség boldog hitével. Az ilyen ajándéko­ zásba pedig az úri Magyarország mindig szívesen benne volt, mert nem került semmibe. A mostani nemzet nem ilyen úri huncutságos talmi fénnyel adózik a nagy író emlékének, hanem a maga egyszerű, de tartalmas módján. MIKOR AZT A megbízást kaptam, hogy Mikszáthról emlékezzem meg, először könnyűnek tűnt a feladat. Mikor azonban mondani­ valómat rendezgetni kezdtem, akkor döbbentem rá a nehézségre. Könnyű egy ilyen megemlékezésnek elejét megtalálni, de nehéz a végét. Ezért nem vállalkoz­ hatom arra, hogy Mikszáth életét és mű­ veit longum et late pertraktáljam. He­ lyette inkább egyes problémákat fogok felvetni és Mikszáthot magát fogom be­ széltetni, én inkább csak kérdezek. Azért tartom ezt a legmegfelelőbb eljárásnak, mert igaz, Mikszáth kora, a maga prob­ lémáival már bevonult a történelembe, de a magyar fejlődés nagyobb szégyenére nem olyan régen, csak 15 éve. És elég nagy hibánk nekünk, hogy gyorsan fe­ lejtünk. Pedig a jelen problémáink, har­ caink közepette jó néha emlékezni, hogy mi volt itt régen. Mikszáth írja Wekerléről, hogy mindig megtartott a pártjá­ ban néhány idejétmúlta embert, mint ő mondja, egy-két miséző arisztokratát, hogy legyen kin lemérni, mennyit ha­ ladtak előre. Hát valahogy így képzelem én el a múlt megidézését Mikszáth által, hogy lemérjük, mitől szabadultunk fel és meg, és ha akad még nenány prob­ léma, néhány idejétmúlt gondolat egyes emberek begyepesedett gondolkodásmód­ jában, megrögzött előitéletében, melyről kisül, hogy Mikszáth még sem egészen nyitott kapukat dönget, akkor ez a visszaemlékezés annál hasznosabb lesz. És jó néha megidézni ilyen «pártonkívüli» tanút a múltra vonatkozólag, hogy lás­ sák egyes előitélkezők, hogy nem kom­ munista propaganda, csak a múlt elité­ lése, hanem történelmi valóság, melyet a világos fejű emberek már akkor is úgy láttak. Itt azt látjuk majd, hogy nem brossurák sommás értékelései, hanem a korban benne élő, a kor hivatalos Ma­ gyarországahoz tartozó ember vallomásai olvassák a kor fejére és esetleg még a mai kor egyes embereinek a fejére is el­ marasztaló ítéletüket. Minden író megértésénél alapvető fontosságú az a kérdes, hogy hogyan v i­ szonyult saját mesterségéhez, miben látta mint író a saját feladatát és miben látta általában az irodalom feadatát. Ezt MEGTISZTELŐ * Balassagyarmat Városi Tanácsának nepi ülésén elhangzott megemlékezés. ün­ �gében kapitalizmus van Magyarországon, szakmai tolvajnyelven úgy fogalmazzuk de ugyanakkor erős feudális maradvá­ hogy mi volt az író arc poeticája. K ér­ nyok élnek tovább, elsősorban a nagy­ dezzük meg hát Mikszáthot először ebben birtokrendszer és az arisztokrácia, főleg a kérdesben. Először is le kell szögez a főpapság erős politikai befolyása. nünk, hogy erről nem valami bőven Nézzük meg most ennek az úri nyilatkozik. Olyan volt, mint a jó szak Magyarországnak társadalmi körképét munkás, aki szívesebben dolgozik, mint úgy, ahogy Mikszáth megrajzolta. A z filozofál a mesterségéről. Néhány meg ő művei állnak eleven példatárként ren­ jegyzése azonban van, melyből egyértel delkezésünkre, ha a marxista tudomá­ műen kiolvashatjuk álláspontját. Először nyos történetírásához illusztrációkat ke­ is még feleségének írja: « Teljes érte resünk. A társadalmi ranglétra tetején lemben a nyilvános közélet embere az arisztokrácia áll. Számbelileg nem akartam lenni és leszek is» — Másrészt nagy, de minden hatalom és a hatalom­ pedig író akart lenni, lett is. A kettőt mal való minden visszaélési lehetősége tehát: a közélet embere és az író fo ­ a kezében van. A kiegyezés az ő műve galmát elválaszthatatlan egységben látja volt, az ő kiegyezése az osztrák nagybur­ Tanulságos ez az álláspont még ma is zsoáziával a magyar nép bőrére. Ennek nagyon sok irodalmarkodónak, aki írói az arisztokráciának az elitélésében M ik­ tevékenységét bizonyos közéleten kívül száth nem ismert tréfát. Í gy írt róluk: funkciónak fogja fel és gyakorolja. Nem — A nép érzi, miszerint ez egy kaszt, mely így Mikszáth! Ő sóvárogva emlékezett összetart, mely bele nem olvad a nem­ vissza azokra az időkre. 48-ra — mikor zettestbe, s mégis uralkodik a nemzet a politika és az irodalom ugyanazon tűz felett; egy kaszt, mely bűntetlenül tesz ben sült. — Eszményképeként Petőfiéket mindent, mely mikor ős javait eltékotartja, akiknél az irodalom és a haladó zolta, zsíros hivatalokban és nagyszabású politikai álláspont megvolt: — A z akkori geschäftekkel szipolyozza a nemzetet. Egy ifjú írók nemcsak témákat hajszoltak, kaszt, mely minden kormányt támogat, nemcsak ott forrt, ott alakult egy mo­ amelyet minden kormány támogat. — dernebb, szabadabb Magyarország. Nem Újra fel szeretném hívni a figyelm et rá, fülemilék és verebek voltak a derék fiúk, hogy ez nem ma készült kiértékelés, ez akik a fák lombján csiripelnek, egy kortárs, egy szemtanú, egy élesszemű hanem daloló munkások, akik gyomlál­ szemtanú kisértetiesen találó megállapí­ nak alatta és fattyúhajtásait nyesegetik. tása. — Ezek a megnyilatkozások azt hiszem Egy másik helyütt példával is illusz­ ma is időszerűek és nem egy írónk szá­ trálja az arisztokrácia vérlázító hazafiatmára megszívlelendők. De tanulhat be­ lanságát: miért golyózza ki a mágnás lőle minden fanyalgó olvasó is, aki csak kaszinó Festetich Sándor grófot? — teszi a politikamentes irodalomért lelkesedik. fel a kérdést. Nem azért, mert muszka Igazi nagy íróknál az irodalom soha nem vezető volt, nem azért, mert egy elesett volt politikamentes, ez pedig, aki elvhonvédtiszt testét megrugdosta az orosz szerűen politikamentes irodalmat folytat, csapatok szemeláttára, — hanem azért,, még ha szubjektíve politikai rossz szán­ mert mikor tettéért egy orosz tiszt fel­ dék nélkül is teszi, az tervszerűen a pofozta, nem provokálta az illetőt; ki is reakció oldalán politizál. mondja a szentenciát: a mágnás kaszinó gondolkodása hazafi atlan és erkölcstelen. A KÖVETKEZŐKBEN térjünk rá a korra vonatkozó kérdésekre. Mikszáth Hogy milyen volt ez a kor arisztokrá­ írói működése a X IX . század utolsó ne­ ciája, azt ma már mindnyájan úgy látjuk, gyedére esik. Révai József plasztikus de közel száz éve más szellők fujdogálmeghatározása szerint ez a kor politikai tak Hunniában. Ilyesmit akkor meglátni vákum, politikai légüres tér korszaka. és nemcsak meglátni, hanem világgá ki­ Mit jelent ez? Azt, hogy 1848-49 eszméi áltani, nagyon bátor politikai tett volt. És a fiatal Mikszáth, a szegedi kis újság­ már nem hatnak elemi erővel és általá­ író ezt megtette, volt hozzá világos lá­ nosan. A haladás új erői, a X X . század tása és volt hozzá politikai bátorsága. elején előretörő forradalmi eszmék pedig Ezért tekintünk mi rá olyan megkülönmég nem érik el íróinkat. Szokás ezt a böztett tisztelettel az írók közül. De kort feudálkapitalizmusnak, vagy A dy hagyjuk az arisztokráciát, bár nem te­ kedvelt szavával élve «úri Magyarország­ hetem meg, hogy legalább meg ne emnak» is nevezni. A kiegyezés óta lénye­ �lítsem a nagy Mikszáth regények nyi­ tányát: Beszterce ostromát, amelyben már nem az újságírói szenvedély, hanem a realista regényíró széles látóköre tipizálja az egyes kirívó eseteket egy egész társadalmi réteg kórtörténetévé. Csak a főhős jellemzését hadd iktassam ide Mikszáth tollából: « István grófnak volt esze, de nem sok, ambiciója is volt, de sok; szerepelni akart mindenáron, de látta, hogy min okos ember nem szerepelhet, megpró­ bálta tehát mint bolond ember. Ebben igen sok ráció van. Nálunk a buták és okos emberek egyaránt akarnak szere­ pelni. István gróf a hálásabb térre ve­ tette magát, Beállott bolondnak. S itt gyönyörűen hagyták nagyra nőni» . Igy gondolkodott Mikszáth az arisz­ tokratákról 80 évvel ezelőtt, pedig én magam is ismerek embereket, jámbor polgárokat, akik még ma is extázisba esnek egy báró, vagy gróf puszta neve hallatára. Azt hiszem nem kétséges, hogy kinek van tanulnivalója a másiktól. Ha igaz az, hogy a fejétől büdösödik a hal, akkor nem nagy reménnyel tekinthhetünk a többi rétegre sem, mely az arisztokráciával érintésközelben élte életét a társadalmi ranglétrán. És a köz­ mondás valóban érvényes, mert a rom­ lott, felelőtlen arisztokrácia mellett egy még romlottabb réteg élte még parazitább életét: a dzsentri. Ez az a réteg, melyet Mikszáth a legplasztikusabban állít elénk műveiben. Valaha szépen startolt a középbirtokos nemesség, valódi ve­ zető osztály volt egy darabig, 48 előtt, az úgynevezett reformkorban. Kölcseyk, Vörösmarthyk kerültek ki a soraikból. Mi tette képessé őket erre? Az, hogy átmenetileg a haladás oldalára álltak, küzdöttek az ország polgárosodá­ sáért. Persze megvoltak ennek a hala­ dásnak a maga ellentmondásai, hiszen nemesi réteg soha nem teheti magáévá maradéktalanul a polgárosodás gondolatát, mert egyszerűen szólva vágja a fát maga alatt. Nyesegetésben még csak benne volt ez a csoport, de radikális megoldásoktól, mely elé 48-49 állította őket. visszator­ pantak. Nem olyan lovat akartak ők, amilyenre Petőfi meg a többi következetes forradalmár akarta őket ültetni. Ez a megtorpanás nemesi voltuk korlátaiból, mely sok egyéni korlátoltsággal is pá­ rosult, természetesen következik. Ami azonban 48 után, a század második felé­ ben történik velük, az már a történelem vaslogikájának a folyamánya Idejétmúlt réteg voltak már 48 előtt is, de akkor a haladással kötötték össze szekerüket, ezért nagy és dicső tettekre voltak ké­ pesek. 48 után majd különösen 67 után leváltak a haladás vérkeringéséről, így mesterségesen küszöbölték ki magukat az életből. Önálló létjogosultságuk nem volt, ezért a haladás vonatáról leválva szükségszerűen más kéz után kapkodtak, ez pedig a reakció keze volt: az arisztok­ rácia, majd a bankokrácia keze. És a dzsentri, a régi haladó középnemes most már nem is szövetségese, hanem kiszol­ gálója, mondjuk ki kereken, szolgája lett az arisztokráciának, a banktőkének. Ez természetes, hiszen mikor levált a hala­ dás irányvonaláról, elfogadta a feudális ranglétrát. Ezen a létrán viszont nagyon kisfiú volt az arisztrokrácia mellett, akár nevének fényessége, akár birtoká­ nak nagysága szempontjából. Előállt az a furcsa, de természetes helyzet, hogy még szembenállt az arisztokráciával, addig az is egyenrangú félként kezelte és tisztelte. Mikor behódolt neki, akkor pe­ dig besorolta alattvalói, «szolgakasznárai » közé. A z arisztokrácia keze nem szövetsé­ gesi jobb, hanem alamizsnát osztó, kon­ cot dobó kéz volt a gyengébb, a tehetet­ lenebb pályatársnak. A dzsentri tehát élősködő parazitává vált. Élősködött az arisztokrácia és bankokrácia oldalán, akik benne látták népellenes politikájuk tömegbázisát. Élősködött nagy elődeinek, a reformkor haladó nemességének eszméin, de mind­ ez az élősködés, az egyszerű nép nyakán való parazita tengő életét jelentette. Ez­ zel a réteggel szemben élesedik ki Mik­ száth szatírája és válik a legkeserűbbé. — Pusztul a dzsentri, vége van, elvész a középosztály. Oda a nemesi vármegye, dehát, amint van, úgy van. Késő már a dzsentrit, a vármegyét siratni, hát inkább keressük meg benne a nevetnivalót. — vezeti be mintegy Mikszáth a dzsentri haláltáncáról írt művei sorozatát. Ezek­ ben szakad el a Jókai-féle hamis, idea­ lizált nemesség ábrázolásától, találja meg saját hangját: a szatiráét. Azt a hangot, amellyel az idejétmúlt osztályoktól, kor­ hadó intézményektől vesz búcsút a tör­ ténelem. Ú gy ahogy Marx azt iránymutatóan megjegyezte — « A z emberiség vidá­ man váljék meg múltjától» . Nem áll mó­ domban ezt a folyamatot részletesen ele­ mezni, hiszen ahhoz a Két választástól a Noszty fiúig sorra kellene elemeznem a �nagy Mikszáth regények egész sorát He­ lyette egy kis példát állítok ide, pár so­ ros idézetet, melyben azonban érzésem szerint benne van az egész dzsentri tör­ ténet. Bilinszky, a N e okoskodj Pista Bilinszkyje, egy félkezű dzsentri, akinek kisgyermek korában egy dühös ártány leharapta a jobbkezét. Erről írja M ik­ száth: — E szerencsétlen ártány egyéb­ iránt az idők folyamán csodálatos metamorphozison ment keresztül. Úgy szere­ pelt, mint egy osztrák draganyos, ki egy ütközet hevében lenyisszantotta Bilinszky hősi jobbját. Ezen az alapon lett Bi­ linszky a honvédegylet egyik alelnöke, a tósztokban a szabadságharc dicső rokkantja, a követválasztáson nagy kortes, s a polgári életben kataszteri igazgató. — Ennek a kis idézetnek minden szava lényeges, minden szava tipikus és reveláló erővel mutatja a nagy eszméken élősködő dzsentri parazitizmus minden lényeges vonását. ENNÉL A KET RETEG N EL az arisz­ tokráciánál és a dzsentrinél hosszabban el kellet időznöm, mert ezek voltak a hivatalos Magyarország, ezek csinálták a kor hivatalos politikáját. A polgárság mellettük mint önálló tényező nem is szerepelt. Urhatnám, dzsentrit utánzó, gerinctelen réteg volt. Mikszáth megvetőleg idézi egy egyetemi tanár patetikus nyilatkozatát, mint tipikus polgári ma­ gatartást: — Uraim, a legnagyobb kitün­ tetés ért, amely embert érhet, a király magyar nemessé nevezett ki. — Ebből elképzelhetjük, milyen lehetett az a pol­ gárság, mely számára vágyai netovábbja a nemessé levés volt. Mikszáth idézete erre vonatkozólag: — Lehetetlenség ma demokráciáról beszélni. A hivatalos lap sűrűn hozza a megvagyonosodott polgárok gróffá és báróvá történt kinevezéseit, ami valjuk meg őszintén nagy abszurdum. Itt a liberalizmus nehéz küzdelme az arisztokráciával. Micsoda bolondság hát, hogy táborunkból koronként áttesszük a legtöbb erőt összeszedett harcosainkat az ellenfélhez, hogy fiainknak is legyen kivel harcolnia. — Ilyen társaadalmi osztá­ lyoktól nem is lehetne más politikát el­ várni. Amilyen volt a dzsentri, olyan liberalizmus, a Tiszapárt hivata l lógiája, a programmá tett következetes tézise volt: a nép következetes elnyomása, kizsákmányolása. Negyven évig csinálta ez a párt Magyarország történelmét, 10-i mint Deák-párt, azután 30-ig mint Sza badelvű párt. Mikszáth, bár maga i ehhez a párthoz tartozott, mégis Keserű iróniaval igy ír róla: — Ez a szabadelvű elnevezés is olyan elmaradt szó, mint a tollkés neve a bicskának, mert azzal is mindent faragnak, csak éppen tollat nem. Csakhogy a politikában nem min­ den valótlanság riasztó. Hiszen a Haladó­ part is mindent csinál, csak éppen nem halad. — Mikszáth műveiből általában hiány­ zott az indulatok forrósága, de a gyű­ lölet heve csaknem mindig metsző gunnyá formálta szavait, mikor a feudalizmus két legszembeötlőbb maradványáról: az arisztokráciáról és a klerikális reakció­ rol szólt. Arisztokráciáról már ismertet­ tem a véleményét, most még a klerikális reakcióról kell pár szót mondanom, hogy teljes legyen a kor úri Magyarországáról rajzolt körkép. A Különös Házasság c. regénye hatalmas vádirat az arisztokráci­ ával, az uralkodó házzal, a külföldi reak cióval összeszövetkezett klérus sötét erő­ iről, mely a maga céljait szemelőtt tartva kíméletlenül tapos az emberek legszen­ tebb magánéletébe, egyéni szerelmébe, boldogságába. Ez a vádirat azonban elég ismert ahhoz, hogy nem kell rész­ letesebben elemeznem. Helyette enged­ jék meg, hogy híven követett módsze­ lemhez, Mikszáth egyes műveiből emel­ jek ki egy-két glosszát, mely lépten-nyomon előfordul nála és öntudatlanul is szuggerálja az olvasót a klérus sötét haladás ellenségének lerázására, sőt majd láthatják többre: általában a vallás béklyóinak lerázására, mert Mikszáth felismeri a vallásosság alapvető szerepét a kizsákmányolás fenntartásában. De hallgassuk talán magát Mikszáthot. A z Új Zrinyiász c. regényének alapötlete az hogy a szigetvári hős s környezete fel­ támad és megjelenik a századvég köz­ életében. Zrinyiék feltámadásáról írva Mikszáth a következőket jegyzi meg: « A papoknak pedig kapóra jött ez a téma. Nagy dolog az. Itt az alkalom be­ bizonyítani, hogy van másvilág, akkor nekik hagyja ezt az egyiket és őnekik ez az egy is elég» . IDE IKTATOM BE a kor társadal­ máról rajzolt körkép után, hogy hát é is Mikszáth? Melyik társadalmi ré­ teg írója? És hát mi közze hozzá Nógrádnak? Hallottam ugyanis már olyan véleményt: hogyan ünnepelhetjük Mik­ száthot mi a szocialista Magyarország, a szocialista Nógrád megye akkor, mikor éppen az ellen a társadalmi réteg ellen �harcolunk, amelyhez Mikszáth tartozónak vallotta magát, amelynek Mikszáth írója volt: a dzsentri réteg. Hát a megrajzolt kép után azt hiszem erre a kérdésre nagyon könnyű válaszolni. Mikszáth soha nem volt dzsentri réteg írója, mint ahogy évtizedeken át szerette volna el­ könyvelni az irodalomtörténeti köztudat. Nem abból lehet megérteni írói nagyságát, ami a dzsentrihez kötötte, hanem abból, ami elválasztotta tőle. Mikszáth a nemzet írója volt, aki írt a dzsentriről is, de soha nem a dzsentri szemszögéből. Hom­ lokegyenest ellentéte például Herczeg Ferencnek, akit ugyancsak szerettek volna Mikszáth utódaként feltüntetni. Pedig Herczeg éppen Mikszáthtal ellen­ tétben a züllő dzsentriréteg, illetve álta­ lában az uralkodó osztály írója volt, aki írt ugyan az egész nemzetről, de mindig csak egy szűk klikk érdekeit tartva szemelőtt. Mikszáthot tehát sem az úri Nógrád megye, sem az alispánok, a főispánok ivadékai tekinthetik magukénak. Nógrád megye sokkal szélesebb köreinek van közük Mikszáth-hoz és ez megint nem célzatos beállítás. Hallgassuk meg mit mond maga Mikszáth a már többször aposztrofált jubileumi beszédében: « Külön szeretnék szólni az én sze­ retett vármegyémhez, Nógrád várme­ gyéhez. Külön szeretnék szólni hozzá, hogy elmondjam: csak nappal vagyok tőle elválva: amint testi szemeimet le­ hunyom, otthon vagyok, ott vagyok köz­ tük. És ha elgondolom, hogy a halál is csak álom, és elsődleges értesülések sze­ rint a másvilágon az angyalok kara zeng, hát elfog a szomorúság, hogy mit ér. ha nem a karancssági erdők zúgnak ehelyett.» Láthatjuk ebből az idézetből is, hogy ha szülőföldjére gondolt, nem a dzsentrikúriák, a borgőzős kártyacsata­ terek jutottak eszébe, hanem a föld, a görbe ország, ahol a pogány Filcsikek, a Bede Annák, s Lapajok éltek, egyszóval a jó palócok, a nép. Ezt jelentette szá­ mára Nógrád megye és ez nem kevés Mert úgy igaz, hogy kevés irónknál játszott olyan szerepet a szülőföld, mint nála. Nemcsak kiejtése palócos mellékzöngéjén lehetett érezni élete végéig a Nógrádban töltött gyermekéveket, írása­ iban is mindig kisértették a görbe ország tájai, emberei. A szülőföld dallamát le­ hetett hallani műveiből: népiességének egyik megjelenési formája volt ez. Ezt a világot vitte ő magával; a nép vilá ­ gát, a nép szemléletét, erkölcsi fennkölt­ ségét. Hiszen leveleiből tudjuk, hogy Balasagyarmatról szinte menekül. Egy ideig esküdt volt a megyénél, azután ügyvédi irodájában dolgozott, de mind­ ezt csak szülei kívánságára. Leveleiből tüzel az elégedetlenség a zsíros megye arisztokrácia és a dzsentri, «a paraszturhatnámság» torz alakjai ellen. Hu­ mora éppen ezek elleni elégedetlenségé­ ből támad fel, mint védekezés. Annyi köze van hát Miksztáh-hoz a megyei dzsentrinek, mint a Salk vaccinának a gyermekparalízis kórokozóihoz. Ilyen irodalomélet és gyakorlat mel­ lett megérthetjük, hogy Mikszáth nem állt állandóan minden réteg szemében a közkedveltség tetőpontján. Nem egyszer érte őt támadás azok részéről, akikről lerántotta a leplet. Például egy alkalom­ mal megtámadták őt parlamenti karcoataiért. Szemére hányták, hogy kedve­ zőtlen színben tünteti fel a képviselők és általában az egész « Tisztelt Ház», az országgyűlés életét és működését. Mik­ száth gúnyosan írja válaszában: « Am it én látok, azt én úgy látom, nagyon ter­ mészetes, hogy a végre nem kérhetek kölcsön az akadémiától szemeket» . Mon­ danom sem kell, ma már tárgyilagosan megitélhetjük: az ő szeme látott jól. A « Tisztelt Ház» , meg az «U ri Magyarország» egyéb intézményeit figyelve ösz­ tönösen is meglátta Mikszáth azt a tör­ vényt, amely ott hat minden idejétmúlt társadadlom, minden korhadó intézmény mélyén: a látszat mást mutat, mint a lényeg, nem esik egybe a szó és a tett, hazugság közt élnek az emberek. Csakhát az a hazugság nem rajong érte, ha leleplezik, azért nem is volt Mik­ száth a maga korában széles körben nép­ szerű. Engedjék meg, hogy egy-egy Mikszáthtól megörökített anekdotával jelez­ zem, m it is jelentett Mikszáth, mint « ismert írói» az előbb felsorolt rétegek számára. Kezdjük az arisztokráciával. Egy gróf felesége új angol könyveket ren­ delt. Külön megkérte férjét, hogy vegye fel annak az ismeretlen írónak a műveit, aki a legutóbbi szállítmányban szereplő St. Peter’s Umbrella című regényt írta. A gróf felnevetett: "H isz ez Mik­ száth!» — Igen, igen! — « De hiszen az nem angol író» — Hát ki? Honnan tud­ ná maga? « Hiszen ismerem. Képviselőtársam. Mindennap találkozom vele a �klubban» . — Úgy? Nem tudtam. Akkor hát hagyjuk ki. Ilyen volt a legfelsőbb réteg, az arisz­ tokrácia pakfon műveltsége. Egy másik jellemző történet: Vidéken járva bemutattak egy dzsentrinek. — Igen, igen, mondja tünődve — emlék­ szem, olvastam a nevét. Hol is csak? — türelmetlenül, mohón keresgélt emlékei közt, egy párszor megütögette tenyerével a homlokát. Végre vidáman kurjantott: — Ahá, emlékszem, már hol olvastam a n evét... A Függetlenségben volt, hogy egy forintot adott a götzl kardjára. A kulturálatlanság egyik garancia véd­ jegye a dzsentrinek. Persze a szellemi tunyaság szomszéd­ ságában ott tanyázott a polgár világ ré­ széről a nyegle sznobizmus, a külföld mánia. Ő maga írja egy helyen fá j­ dalmas gúnnyal, hogy az akkori Ma­ gyarországon a francia Ohnet-nek, egy közepes Courths-M ahler-féle jelenségnek egy-egy érzelmes, szentimentális regé­ nyéből több fogyott el évenként, mint az egész magyar szépirodalomból. Ebben a kulturális légkörben kellett megvívnia Mikszáthnak a maga harcát a közönnyel, az értetlenséggel és nyilt el­ lenséggel szemben. Mint már említettem, az országban lényegében kapitalizmus volt. Nőttek a budapesti házsorok, nőttek a tőkés vagyonok. De ugyanakkor ritkán ment tönkre és kallódott el annyi szép tehetség, mint akkoriban. A nevek hosszú sorát lehetne idézni; félbemaradt, kisiklott, öngyilkosságba, nyomorba, vagy züllésbe futó életeket, amelyekből csak egy-két sokat igérő mű jelzi, hogy mit veszített bennük a nemzet. A z emberben önkénytelenül is fel­ vetődik a kérdés, mi őrizte meg Mikszáthot az ő sorsuktól? Nemcsak izmosabb tehetsége: kétségtelenül az is, de azon túlmenően: a nagyobb akaraterő, az erő­ sebb hivatástudat, a szilárdabb jellem, s mindezek alapja: a nemzet nagy céljaival való szorosabb összefonottság, a hivatalos nemzethez nem tartozó, de Mikszáth néppel való szorosabb kapcsolat. Hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban hogyan ér­ zett Mikszáth, megint egy jellemző tör­ ténetével szeretnék válaszolni. Egyszer egy fürdőhelyen nyaraltában egy ma­ gyar szakácsnő, egy egyszerű paraszt­ asszony megbetegedett és az ágyat kellett őriznie. Hogy a kényszerpihenő unalmát enyhítse, Mikszáth odaadta neki egyik frissen megjelent művét olvasni. A sza­ kácsnő elolvas belőle néhány mondatot, elmosolyodik és odaszól Mikszathnak: « A tekintetes úr csufot tesz velem, — mondja kedveskedő hangon. — Hogyhogy, kérdezem meglepetve. — Ugyan menjen. H isz ilyet én is tudok írni. — Olyan természetesnek látszott neki az előadasom, hogy nem is tartotta könyv­ nek» A z egész, bájos megkapó jelenetet pedig ezekkel a szavakkal fejezi be az író: « Amióta ezt a kritikát hallottam, úgy vagyok vele, mint a muszka, aki meg­ kapja a szt. Anna rendet — a többi rend (a többi kritika) azontul nem érdekli» Természetesen a nép, amely — mint ez a példa is mutatja — szerette és meg­ értette volna Mikszáth művészetét, eb­ ben az időben nem számított irodalmi közönségnek. Ezekhez a tömegekhez könyv nem jutott el. Hogy az előbbi eset bekövetkezhessék, ahhoz a legnagyobb magyar író közvetlen környezetéhez kel­ lett tartoznia, plusz a lábát kellett eltörnie a szakácsnőnek, hogy könyv, magyar könyv és éppen Mikszáth regény kerül­ jön a kezébe. AZ EDDIG MEGRAJZOLT kép alap­ ján viszont ösztönösen felvetődik a kér­ dés:miként lehet, hogy Mikszáth mégis viszonylagos népszerűségnek örvendett, különösen Jókai halála után a magyar irodalmi közvéleményben. Igen komplex oksorozat eredményeként alakult ki ez az irodalmi közvélemény. Először kezd­ jük a legegyszerűbbel: nem a magyar kritikusokon múlott, hogy Mikszáth egyes regényei szinte minden átmenet nélkül olyan népszerűek lettek az egész ország­ ban. A z igazság az, hogy Mikszáth kül­ földi sikerei hatottak vissza a magyar közvéleményre. Mikszáth nagy keserű­ séggel és gúnnyal írja egy helyen, hogy a magyarság számára írott könyvei csak külföldi protekcióval jutottak el azokhoz, akiknek címezte őket. Mikor Apponyi A l­ bert és Kossuth Ferenc Amerikában jár­ tak, megdöbbenéssel tapasztalták, hogy az amerikai közvélemény, beleértve a vezető politikusokat is, jóformán semmit sem tudnak Magyarországról, viszont az Egyesült Államok akkori elnöke. Theodor Roosewelt. amikor hosszas huza-vona után fogadta a két magyar politikust, nem Magyarország helyzetéről beszélgetett velük. hanem Mikszáthról. s Szent Péter esernyőiéről — a legnagyobb elragadta­ tás hangján. Ehhez járult néhány Mik­ száth regénv német és olaszországi vissz­ hangja. Ezek voltak az előkészítői a �Mikszáth sikereknek a hazai közvéle­ ményben. Ezek hatására kezd el többek között a császári kabinet érdeklődni a magyar belügyminisztériumnál. Ezt is keserű gúnnyal meséli el Mikszáth, mint egyik írói eredményét. Megkérdezte a bécsi ka­ binet a magyar belügyminisztériumtól, hogy létezik-e Magyarországon egy Mik­ száth nevű ember, s ha igen, mivel fog­ lalkozik, s ha foglalkozik valamivel, mi­ lyen politikai beállítotságú. És ezután már Mikszáthnak is sok volt ez, már az ő rendkívül loyalis galambepéjét is dühbe gurította és nyiltan és kereken megírta véleményét a királyról. Először elvileg szögezte le, hogy nincs olyan király, aki naggyá tehetne egy írót, de volt már rá sok példa, hogy egy író halhatatlanná tett egy királyt. A király (az író szem­ pontjából) csak egy olvasó. K ét más olvasó, legyen az segédkönyvelő, vagy ki­ segítő pincér, az író szempontjából két­ szer annyit jelent, mjnt egy király. És a végén személyesre fordítja a dolgot, ab­ ból kiindulva, hogy Roosewelt ismeri és szereti egy magyar író műveit, Ferenc Józsefnek pedig fogalma sincs róla, hogy egyáltalán létezik, végre egyértelműen leszögezte: termeszetellenes dolog az, hogy Magyarorszag királya idegen, nem szereti kultúránkat, sőt nem is ismeri azt. Mikszáth népszerűségének másik összetevője: a mikszáthi életmű alkotói Egyszerre mutat rá Mikszáth nagyságára és korlátaira, a Mikszáth stílus bizonyos félreérthető kettőségére. Ennek a lénye­ gét is egy Mikszáth megjegyzéssel sze­ retném értékeltetni — O írja, hogy már maga sem tudja hányadán áll. Egy fran­ cia szocialista lap azért közli karcolatait, mert leleplezi és elitéli az uralkodó osztályt, a nemességet. Egy német reak­ ciós lap pedig azért közli ugyanazt, mert nemességet dicsőíti benne. — Hol hát az igazság? Ott, hogy Mikszáth meg­ látta az igazságot, meg is írta azt, de hangja nem keményedett mindig egy­ értelműen elítélővé. Volt benne, külö­ nösen Korábbi műveiben bizonyos meg­ bocsátó elnézés, az elítélt társadalmi réte­ gekkel szemben, amelyet főleg a hazai korlátoltság félreérthetett. Egy példán próbálom ezt érzékeltetni: Beszterce ostroma c. regény, melyet már említettem, keserű, leleplező szatíra volt az arisztok­ ráciáról, nagyobb felháborodást még sem okozott. Miért? Mert az illetékesek elég korlátoltak voltak ahhoz, hogy egyszeri esetet lássanak benne és nem vonatkoz­ tatták magukra is a szatíra élét. Hiszen ők nem hadjáratokra, lovagi tornákra, meg cirkuszi műlovarnőkre dobálták el a nép verejtékéből kizsákmányolt ma­ mutjövedelmüket, hanem a tőzsdei spe­ kulációra, lóversenyre és bécsi operett­ primadonnákra és szubrettekre. Nem sok dzsentrinek harapta le az ártány gyer­ mekkorában a kezét és dicsekedett azután ezzel, mint 48-as haditénnyel, ezért nem is vette magára a mikszáthi szatírát. Összefoglalva tehát Mikszáth figuráiban érdekes egyszeri alakokat és eseményeket láttak: különc grófokat, hóbortos dzsen­ triket, különös házasságokat, — nem vették észre, mert nem akarták észre­ venni, hiszen kényelmetlen volt számukra, hogy Mikszáth alakjai típusok, eseményei tipikusak, hogy nemcsak Pongrác gróf, Belinszky dzsentri és Szucsinka plébanos, hanem az egész arisztokrácia, az egész dzsentri réteg, az egész klerikális reakció fölött csattan a mikszáthi szatíra ostora. Ebben a félreértésben szereoet játszik az önérdekből fakadó korlátoltság, de sze­ repet játszanak Mikszáth bizonyos írói korlátai is. Az, hogy látván a tör­ ténelmi Magyarország pusztulását, nem látta meg azt az új osztályt, amelyben a jövő záloga van. A történelmi osztályok pusztulásából az egész nemzet pusztulá­ sának víziója rémlett fel előtte. Érthető hogy ettől a keserű látomástól bizony magát is olvasóit is kímélni akarta. Élete végén jelentkező népszerűségé­ nek volt még egy harmadik összetevője is. Mikszáth magasztalása szervesen bele­ illeszkedett abba a hadjáratba ,amelyet az úri társadalom viselt akkor a készülő forradalom s annak irodalmi vetülete, A dy Endréék új szava, új versei, új új irodalmuk ellen. Mikszáth magasztalása nem utolsósorban csak ürügy volt a « holnaposok», majd a nyugatosok gyalázására. Szembeötlő irodalmi szélhámosság ez is. Hiszen a hivatalos Magyarország által ünnepelt Mikszáth lényegileg kö­ zelebb állt azokhoz, akikkel szemben akarták fordítani, mintsem azokhoz, akik belékapaszkodtak. Joggal írhatta A dy Endre Mikszáth jubileumakor: — Fon­ toskodnak körülötte ezer és ezerszámra olyanok is, akik Mikszáth mivoltát még csak nem is sejtik» . A z elmúlt fél évszázad sok mindent tisztázott Mikszáth írói művével kapcsolatban is. A bomlás és újjászületés félszá­ zada volt ez. A Mikszáth által leleplezett �úri felelőtlenség romlásba döntötte az or­ szágot, de a nép újjáépítette, megmentette a nemzetet. Eltűnt az urak és a polgárok világa, s az ujjászülető élet rendjévé a szocializmus, a régen megálmodott bol­ dogság vált.. Mikszáth vádjait igazolta a történelem, de igazolta a mesékben buj­ káló, népi alakokba zárt hitét is: az élet szép, csak a társadalom rontja meg. S Mikszáthnak, « második életében» , a talmi csillogás helyett a történelem igazolását hozta és annak a népnek szeretetét, meg­ értését, olvasói értékelését, melynek kri­ tikája mindig a legtöbbet adott. VERSÉNYI G YÖ RG Y R A DI CS I S T V Á N : D I Á K L Á N Y �KÖNYVEKRŐL AZ ISTENEK HALNAK, AZ EMBER ÉL Galina Nyikolájeva: Útközben Fordította: Makai Imre. Táncsis Könyvkiadó, 1960 Egy márciusi éjszakán indul a tör­ ténet. Moszkva utcái halotti-kék fény­ ben ragyoknak, a levegőben a «h alál» szó leng. Emberek ezrei tartanak a Szakszervezetek Háza felé. Bent a nagy teremben fejnél megemelt koporsóban fekszik Sztálin. Nem a dicshimnuszok félistene már, a halál megfosztotta min­ den monumentalitásától. A z emberek úgy érzik, hogy a világukban rés támadt, hegycsuszamlás történt, és isszonyú üresség tátong. A halottól búcsúzók között van Valgan, egy vidéki traktorgyár igazgatója és Bahirjov, a gyár újjonnan kinevezett főmérnöke. Valgan szinte irigykedve gon­ dol az elköltötzöttre, mert az a halállal végérvényesen halhatatlanná vált; Bahir­ jov pedig most érzi igazán, « hogy élete is egy csepp az egész nép nehéz, de bol­ dog — hibáktól és terhektől sem mentes de diadalmas mozgással teli — dús életében». És azt kérdezi magától, hogy mi távozik el ezzel a halállal és mi marad meg. A főmérnök kérdéseire az eljö­ vendő hónapok, évek adják meg a vá­ laszt. E jelképessé nőtt márciusi éjszakát kö­ vető napon Bahirjov elfoglalja hivatalát. A gyár ragyogó, klasszikus homlokzata, Valgan erélye és a beosztottak feltétlen engedelmesége lenyűgözte, de a műhelyek­ ben tapasztaltak gondolkodóba ejtették. A gyár technikája elmaradott, a termelés módja elavult, a selejt óriási. Bahirjov az az ember, aki egész életét a Szovjet­ unió technikai elsőbbségére tette fel. Hozzálát a dolgok rendbeszedéséhez. A hibáitól sem mentes átszervezés során szembe kerül egymással Bahirjov — és és lassanként a munkások tábora — s a látszatra dolgozók, a jelentésekből élő hatalmasok csoportja. A regényben kommunisták állnak egymással szemben. A z egyik oldalon az élettől, a fejlődéstől elszakadt megcsonto­ sodtak, a másikon azok, akik a szüntelen fejlődésre eszküsznek A konfliktusok drá­ mai sorozatában kibomlik előttünk a ha talomtól való megittasodás egész genezise, az öntömjénezés, a személyi kultusz egész lélektana. A Valganok és Blikinek vállvetve küzdöttek a Nagy Honvédő Há­ ború frontjain vagy a hátországban. Oroszlánrészt vállaltak a gazdasági élet háború utáni talpraállításában. A sikerek önhittekké tették őket. megittasultak a saját dicsőségüktől. Ú gy érezték, csak hódolat illeti meg őket, nem bírálat. Ö n­ fényükbe zárkózva elszakadtak az élettől: bürokraták, parancsolgató félistenek let­ tek. Így a fejlődés gátjaivá váltak, tehát az élet kényszere hozza magával szükség­ képpen a detronizálásukat. Ők azok, akik­ nek távozniuk kell ama bizonyos már­ ciusi halál után. Ú jfajta pozitív hősök lázadnak fel ellenük, akik, bár nem mentesek az em ­ beri hibáktól, nem egyszer tévednek, helytelen utakon járnak, de van hitük, és a hazára, a komunizmusra tették fel életüket. Rájuk gondolva érlelődik meg Bahirjovban a márciusi éjszaka kérdé­ seire adható válasz: « Hát te, Valgan el­ távozol. De megmarad Anna és megmarad Szugrobin... Csubaszov, Kurgavov, Grinyin.» Nem olyan emberfelettien tökéletesek mint éppen Nyikolájeva 1952-ben írt Aratás-ának Andreje vagy Valentinája, és mégis győznek, mert embernek érzik magukat, és azonosulnak a munkapadok és a földek dolgozóival. Mi az új tehát a megformálásukban? A szocializmus hő­ sei is emberek — hibákkal és tévelygések­ kel, de az ügybe vetett nagy hittel; és a szocializmus ügyét konkrétabban, tehát emberiben közelítik meg: a haza és a nemzeti büszkeség oldaláról. Bahirjov, miközben élete legnagyobb �harcát vív ja a technikai elmaradottság felszámolásáért, magánéletének legna­ gyobb válságát éli át. A gyárban talál­ kozik Tyinával. Azzal az asszonnyal, aki — ha korábban találkoztak volna — nem­ csak felesége, hanem társa, segítője is tudott volna lenni. De most már késő: mindketten máshoz tartoznak. A két nagyszerű emberben, minden meggon­ dolás, józanság ellenére is elemenátris erejű szerelem lobban fel. Mégsem lesz­ nek házasságtörők. Nem az emberfelettivé fokozott szocialista öntudat magyarázza ezt — mint az ötvenes évek elejének szov_ jet regényeiben— hanem az a nagyon is emberi és ezért szocialista gondolat, hogy nem lehetünk igazán boldogok a mások boldogtalansága árán. A szerelem felfogásának modern, szocialista módjával találkozunk a re­ gényben. Tyina lemond Bahirjovról, de úgy érzi, belehal. Vívódásában Karenina Anna jut az eszébe. Anna, mikor elvesz­ tette szerelmét, elvesztett mindent. Tyinában csak egy nagy szerelem került a vonat alá. Karenina Anna egész életét a szerelem töltötte ki. Nem is tölthette ki más, hiszen csak annak élt. De Ő, Tyina, csak a szerelemnek é l? ... Éppen itt fejleszti tovább Nyikolájeva — a szocializmus korának megfelelően — a tolsztoji hagyományokat. A szélesen hömpölygő és többszálú cselekmény egy­ másba fonódásának egyik helye és le­ hetősége Nyikolájevánál is a család. A család Tolsztojnál az élet hullámverésé­ nek legfőbb, Nyikolajevánál egy fő csomó­ pontja. Tolsztoj nemeseinek élete elsősor­ ban a család, no meg a társasági élet helyei vagy harcterek körül összpontosult.. Nyikolájeva szocialista világban a család és a munkahely az élet két csomópontja. Ezért jut olyan jelentős szerephez Nyiko­ lájeva regényeiben a gyárak, kolhozok ábrázolása is. És ezért nem kerül Tyina a vonat alá, mint Karenina Anna. Mert Tyina a magánélet, a család boldogságát elvesztette ugyan, de számára megmaradt a munka, a munkában megtalált boldogság. Bahirjov felesége szép és hű asszony, Meg tudta teremteni férje számára a nyugodt otthon légkörét. Mégis, miért ke­ rült válságba a házasságuk? Mindez elég lett volna az elmúlt századokban; a szocia­ lizmus korában azonban nem elég! Milyen irigyen figyelte a főmérnök Csubaszov külsőleg jelentéktelen kis feleségét, aki asszonyi okosságával segített a férjének, harcolt vele, örült sikereinek, érdekelte, amit a férje tett vagy gondolt. Ezt kapta volna meg Tyinától is. Ezzel maradt adósa mindörökre a család melegében meghúzódó, mindig a gyerekekre hivat­ kozó, de voltaképp mindig csak önmagát néző felesége. Nyikolájeva már az Aratás-ban fel­ vetette az Útközben legfőbb problémáit. A z élettől elszakadt, fejlődést gátló vezetők kérdése már akkor foglalkoztatta. De a megoldás szükségképpen felemás volt. Mert amíg kárhoztatta az egyes funkcionáriusok körül kialakult személyi kultuszt, és harcolt a megcsontosodás ellen, addig ő maga sem tudott szabadulni a Sztálin körüli személyi kultusztól, és egyes alakjainak túlidealizált, mondhatjuk — sematikus megformálása a jogos bí­ rálat ellanyhulásának irányában hatott. A z Aratás-ban felvetett házassági konfliktus ábrázolása és megoldása már akkor megragadta az olvasót mélyen em­ beri tanulságaival. A z Útközben házas­ sági problémáját azonban tanulságaiban gazdagabbnak, lélekrajzában árnyaltabb­ nak érezzük. A z írónő ebben művében úgy neve­ zett « kényes kérdéshez» nyúl, és — meg kell vallanunk — kényes igényességgel. A kényes kérdésekben, a veszélyesnek látszó utakon imponálóan, magabiztosan mozog. Mi teszi ezt számára lehetővé? K ét iránytűje van: megingathatatlan, po­ zitív hőseivel vetekedő kommunista meg­ győződése és a már emlegetett Tolsztojra emlékeztető életismeret. Hit a szocializmus igazságában és a « kényes problémák» ebből fakadó merész kezelése, a gazdag lélek- és társadalom­ rajz, az ábrázolás művészete — ezek eme­ lik Nyikolájeva regényét a X X . Kong­ resszus szellemében fogant, a Sztálin ha­ lála óta eltelt időszak egyik legigényesebb és legjelentősebb alkotásává. SZABÓ KAROLY �GERELYES ENDRE: KÖVEK KÖZÖTT* Mióta az Élet és Irodalomban megje lent Kilenc perc című elbeszélésével Ge­ relyes Endre elmondta „szűzbeszédét” , túlzás nélkül elmodhatjuk, minden lé­ pését, helyesebben irodalmi talentumá­ nak minden megnyilvánulását, minden új gyümölcsét figyelemmel kíséri az ol­ vasó, az irodalmi közvélemény, beleértve a kritikusokat is. Bár a különböző iro­ dalmi fórumokban megjelent elbeszélé­ seiről írásos értékelés tudtunkkal nem jelent meg, — hiszen nálunk kiment a divatból, hogy első könyvének megjele néséig az írót írónak, a költőt költőnek könyveljék el. — Gerelyes e tekintetben sem panaszkodhat.. Műveiről, tehetségé­ ről beszélgettek, vitatkoztak irodalmi berkeken belül és kívül, vélemények hangzottak el Gerelyes mellett, néha Ge­ relyes ellen. Mindenesetre ami a legfon­ tosabb egy író számára: az első lehullott cseppet a tenger nem nyelte el nyomta­ lanul, gyűrűt vetett. amelyet követ a többi. A z írót befogadta az Irodalom, be­ fogadta az olvasóközönség is. Vajon minek köszönhető ez. Nem vitás hogy Gerelyes Endre „szerencsés” idő­ ben indult pályáján: A szerkesztőségek­ ben bizony nem hevertek garmadával a kitűnő kéziratok. Köszönhető az író meglehetős termékenységének, de annak is, hogy az irodalmi, és egyáltlán a tár­ sadalmi közvélemény alakításában más műfajokban: irodalmi riportokkal, tudó­ sításokkal, vitairatokkal is részt vett. Természesen azonban elsősorban sajátos, friss és nagyon rokonszeves tehetségé­ nek köszönheti a sikerét. Ez a nemrég megjelent kis könyvecs­ ke, benne Gerelyes nyolc elbeszélésével is ezt a tehetséget tanusítja. Többségük megjelent már nyomtatásban, s most v i­ szontláttuk — némelyiket kisebb — na­ gyobb átdolgozással — , van köztük olyan, amely ebben a könyvben látott először napvilágot. Néhány, az olvasó számára eddig isme­ retlen új vonást is felvillant kötete, de olyan vonások ezek, amelyek most még- ♦Magvető, 1961. inkább közelebb vittek bennünket az író szándékainak, — ahogy mondani szokás ars poeticájának megértéséhez. Nem cé­ lunk a mindenre kiterjedő elemzés, csu­ pán néhány gondolatta szeretnők az olvasók figyelmébe ajánlani a könyvet. Megkönnyíti feladatunkat az író, aki egyáltalán nem árul zsákba­ macskát szándékait illetően. „Szerelnék modern novellákat irni, a ma problémáit elemezni és megoldásukat, formai tekin­ tetben is új módon, megkísérelni. Mód­ szer. szemlélet tekintetében követendő­ nek tartom Karinthy Frigyes metsző intelektusú analíziseit, Hemingway hősei­ nek törhetetlen voltát és mindenekelőtt Solohov szocialista humanizmusát.” — Irja rövid életrajzában. Nagyon határozott célkitűzés, határo­ zottan megjelölt példaképek. És az író, — prózairodalomban ilyen fiatal korban ritkaságszámba me­ nő biztonsággal és érzékkel — már a kö­ tet első, cím nélküli novellájában bebi­ zonyítja, hogy komolyan veszi ars poeti­ cáját. Könnyed játéknak indult a novella — bár a forma eredetisége vonzza az ol­ vasót, az alkotás közvetlen közelébe v i­ szi. A játék azonban mind komolyabbá válik, s az elbeszélés kettős fonala lassan eggyé válik. A z olvasó elfelejti, hogy egy történet megírásának, megszerkeszté­ sének a tanúja. Izgalommal és türelmet­ lenül várja a cselekmény kibontakozását. S a kifejlő tragédiának lépésről lépésre, szinte észrevétlen, résztvevője lesz maga a szerző is, aki az alkotás folyamatában azonosul hősével Costerral. Nemcsak a forma eredetisége megka­ pó ebben a novellában — az író meg­ döbbentő önvallomása is. Coster, barát­ jának a megtébolyodott Helstennek a hajósokat szörnyű veszéllyel fenyegető tettét akadályozza meg. Rendkívül bo­ nyolult érzések csapnak össze Costerban: barátja iránti szeretete, a hajósok félté­ se — amely kényszeríti, hogy megaka­ dályozza a világítótorony kioltását, s a rettentő, bénító félelem, amely a végső �összecsapásban a vesztét okozza. Coster végrehajtotta a hőstettet, megakadályozta hajók és hajósok tucatjainak pusztulá­ sát, de amikor szembekerült az őrült Helstennel „...dermedten állt, s egyszer­ re ordítani kezdett, szégyenteljesen és méltóság nélkül, tátott szájjal üvöltve, mint egy kofa.” S az író kábultan ocsú­ dik: „ Nem! Nem igaz, ne bántson sen­ ki engem! Hiszen, ha szörnyű és szé­ gyenteljes dolog történt is közben, én — Coster vagyok! — Kiált fel. A z előbb, már említettem, hogy egyik példaképének Karinthyt tartja Gerelyes. S valóban, az emberi pszihé rendkívül összetettségét, ellentétes vonásait, egész bonyolult labirintusát kevés író tudta oly hallatlan kíméletlenséggel ugyanakkor re­ mek írói eszközökkel feltárni, mint K a­ rinthy. Nos, az emberi lelkivilág ellntmondásosságának ilyenforma tükrözésére tesz egyáltalán nem sikertelen kísérletet az író. S mindjárt el is mondhatjuk, Gere­ lyes alakjainak egyik fővonása: egy cseppet sem egysíkúak. Ahogy a termé­ szetben, a színekben nincs abszolut fe­ hér és fekete, az író hőseit sem oszthat­ juk kategóriákra: egyik jó, a másik rossz, az egyik hős, a másik gyáva. Min­ den élő egyedben, — ha csak nem rend­ kívüli, vagy éppen patologikus eltorzu­ lásról van szó, — megtalálhatók a jóra és rosszra, a hősiességre és gyávaságra, és sok-sok egyéb, gyakran ellentétes, a cselekvésre, emberi magatartásra ható jellemvonások. Behatolni ezeknek az egymásra és egymás elle ható érzések, vonások, lélektani tényezők szövevényébe, a mai, modern író számára a legizgalma­ sabb, s valóban írói feladat. Vitathatat­ lan, hogy ez a nehezebb vége a dolog­ nak, de így születnek a hús-vér figurák, így születik az igazi irodalom. Csakis így sikerülhet az írónak nemcsupán rep­ rodukálnia az élet egy-egy kis darabját, hanem azt újrateremtve, hatni az olva­ sóra. S íme, mindjárt egy újabb, egy másik jellem zője a fiatal író munkásságának: az új forma eszközeinek keresése nem öncélú játék, nem előlkelő időtöltés, vagy az olvasó elkápráztatására irányuló tö­ rekvés. Gerelyes hatni akar az olvasóra, - • s nem hiába hivatkozik Solohov szo­ cialista humanizmusára — , úgy akar hatni, hogy hőseinek, gyakran a mély­ ből előtörő, s néha milyen nehéz, önma­ gukkal vívott küzdelem árán feltörő jó­ tulajdonságai ne csak rokonszenvet kelt­ senek, de az együttérzéssel hasonló cse­ lekvés vágyát is felébressze. Emlékez­ zünk csak vissza a Kilenc perc boxolóira, vagy az Éppen szembevág a szél fiatal gépkocsivezetőjére. Hozzátehetjük, — s ez is az írót dicsé­ ri, — hogy ezeknek az embereknek jó­ ra, vagy rosszra való hajlandósága, ma­ gatartása, cselekedete, nem valami álta­ lános, kortalan közegben lebeg. Gerelyes tud atmoszférát teremteni, s atmoszférateremtő ereje éppen abban rejlik, hogy a környezet, az alakok, sőt maga az em­ bereket összefűző történet is a legtöbb esetben jellegzetesn mai; magán hordja napjaink Magyarországának a jegyeit; a társadalmi életben éppen úgy, mint az egyes ember életében érvényesülő té­ nyezők ismerhetők fel novelláiban, hő­ seinek ilyen, vagy olyan magatartásában. Tulajdonképpen ezért modern író Ge­ relyes Endre, elsősorban ezért. Mert no­ velláiban mai és egyben sajátosan ma­ gyar atmoszférát teremt. Természetesen modernségét jelzi stílusának újszerűsége, frissesége, a szerkesztés lüktetése, zak­ latottsága, a belső monológ gyakori alkal­ mazása, — amely valóban az egyik leg­ hatásosabb formája a lélektani motívumok ábrázolásának. De a stílus eredetisége, vagy a belső monológ, — s ezzel tisztá­ ban van az író — hiábavaló lenne, üres váz csupán, ha nem tudná megtölteni korszerű tartalommal. Gerelyes Endre azokhoz a fiatal ma­ gyar prózaírókhoz tartozik, akik bekap­ csolódva a világirodalom fejlődésének áramába — tanulva ennek az irodalom­ nak legnagyobb hazai és külföldi kép­ viselőitől, a szocialista és egyben ma­ gyar prózairodalom még magasabb szín­ vonalra való emelésére törekszenek. A Kövek között Gerelyes Endre írói célki­ tűzéseinek, törekvéseinek első állomása, amely magában hordja a következő ál­ lomások igéreteit is. CSIZMADIA GÉZA �VI TA AZ IZGALMAS OLVASMÁNYOKRÓL Thomas Mann-nak «Varázshegy» című regényében alkalma és ideje jut arra, hogy ismételten elmélkedjen az Időről, melyben hősei kényelmesen elterpesz­ kednek. Érdemes megvizsgálni, hogy a huszadik század második évtizedének mindinkább rohanó napjaiban miképp tett szert erre az alkalomra és időre. Regényhősei betegek és távol vannak ugyan a nekiiramodó élet nyüzsgé­ sének színhelyétől, melyet azonban még nem felejtettek el. Érdeklődéssel tud­ nak szemlélni látszólag jelentéktelen apróságokat, de rabságnak és esemény­ telen sivárságnak érzik életüket, bár azt a természet közelsége végülis urbánus életformából a magáéhoz idomítaná — ha a hősök nem volnának betegek. I gy rekedtek meg a városok és havasok között, kínosan unatkoznak, de apró esemé­ nyek és jelenségek fontossága életükben észrevétlenül megnövekedett. Majd­ nem úgy látnak hát mindent, mint aki gyalog utazik. Thomas Mann szerint ez talán nagyobb érték, mint az egyre gyorsuló élet iramának követése. Erre mutat a « Szélhámos vallomásai» - nak néhány kitétele is, melyek a céltalanul töltött idő, sőt az unalom fontosságát és értékét hangsúlyozzák. A nagy német író lelkialkata és szemlélete sok tekintetben még a múlt szá­ zadé. Mikor a Varázshegyről, hol hosszasan időzött, már el kell mennie: hama­ rosan a Biblia és a hindú legendák viágába menekül. Még az élő Thomas Mann mellett erjedni kezdett valami, ami már körülötte, — s vezéregyéniségének elhullta után ugrásszerűen és egészen — megváltoztatta a század epikájának ütemét. Egyszerre világos lett, hogy nem érünk rá: sietni kell. hogy a sietséget mi indította el, nem kétséges. A K or nagy vívmányai már belátható, és egyben ha­ talmas célokat állítottak elénk. A z Ember egyszerre és többirányban, úgyszólván mindennek a végére akar járni. Ugyanakkor a statisztikusok hírt adnak arról, hogy átlagos életkora jelentősen megnövekedett. Miért vesz hát a fentemlített izgatottság erőt rajta, a mindinkább biztosított pihenés és szórakozás idején is? A harmincas években egy könyvkiadó közölte velem, hogy vastag regényt kell írni, mert ez vonzza az olvasót, aki ha egyszer már megkedvelte a regény alakjait, minél hosszabb utat akar megtenni velük. Ma már ez másképpen van. Ha az olvasó kedvelt szerzőjének új, de vastag kötetét látja meg a kirakatban, meg­ rémül, mintha váratlan terhet akarnának rárakni. Ma rövid, szinte csak elbeszélésnyi terjedelmű regények fogynak, holott régebben ilyeneket külön kötet­ be meg sem lehett volna jelentetni, mert az úgy nem lett volna « könyv» . ban A z ember értéke korunkban megnövekedett és még a kapitalista államok­ is több embernek jut ideje pihenésre és szórakozásra, mint régen. Világ- Bár a szerkesztőség a szerző nem minden megállapításával ért egyet, azonban a téma, aktualitásánál fogva az irodalmat kedvelők és műve­ lők táborának érdeklődésére tarthat számot. Ezért a cikket vitára bo­ csátjuk. �szerte egyre nagyobb tömegek, egyre többet olvasnak — mégis: hamar akarnak eljutni az írók által felkínált út minden pontjára. « Nem érnek rá.» Nemrégiben többen is mondták nekem, hogy a « Háború és Békét» filmen megnézik, noha nem olvasták a regényt, s nem remélik, hogy a film élménye pótolja azt, de elolvasni nem érnek rá; így legalább megtudják miről van szó. A moziba elmennének akkor is, ha más darab kerülne előadásra, mert korunk nagy élménye: a film. — A filmen látott regény alakjait és helyzeteit nem kell elképzelni, hiszen megelevenednek a szeme előtt, s közben más érzékszervet: a fület is leköti valami. Több legyet ütnek egy csapásra. Végül talán még a moziba sem kell elmenni: a televízíó elhozza a darabot az otthonunkba. A mai ember kulturális «rá nem érése» mögött gyanus, sőt már kóros elkényesedés, lappang. A társaság esetleg azért » össze, hogy zenét hallgassanak. De beszél­ nek. Új könyvekről. Ott vannak a könyvek a polcokon. Leem elik és nézik őket. Beléjük lapoznak. M ivel rövidek: aránylag többet tudtak meg róluk « belelapozás» és eszmecsere útján, mint amennyit a vastagról tudnának. Aztán másról be­ szélnek és visszakerülnek a polcokra a könyvek a hanglemezek mellé, melyet esetleg fel se tesznek. (Rosszabbik esetben felteszik őket és közben is beszél­ nek). Késő éjszaka otthon az ágyban még olvasnak valamit. Csak rövid és iz­ galmas olvasmány jöhet szóba. Rövid, mert naponta néhány lapot olvasnak, mi­ előtt leragad a szemük; így aztán, ha hosszú regény van a kezükben, mire a végéhez érnek, elfelejtik az elejét. Ha pedig nem « izgalmas» az olvasmány, még hamarabb elalszanak felette. Másnap tovább olvasnak az autóbuszon. Köz­ ben csak a kalauzra, ellenőrre és arra kell figyelni, hogy idejében leszálljanak. A Kor tehát rövid és izgalmas olvasmányt keres. Közben kissé megveti az olyan embert, aki nem úgy rendezte be életét, hogy egyszerre, egyidőben négyenöten is várjanak rá különböző helyeken, ki egyedül ül egy padon, s egyszerűen nézelődik. A z irodalom, írók és olvasók kölcsönhatásának egészséges fluktuációjában, mint érzékeny műszer, mutatja mindezt. De ez nem mindig használ az irodalomnak. Kétségtelen, hogy kiváló alko­ tások is születtek és születnek a fenti követelmények jegyében, ám a lehetőségek ilyetén leszűkítése, és gyakran a nem természetesen és szükségszerűleg létre­ jött izgalom, hanem az izgalomkeresés, sok értéket is elsorvasztanak. A mai ember élete mozgalmasabb és izgalmasabb — még falun is — mint őseié volt,de olvasmányokban csodálatosképpen nem a kontrasztot, hanem a nagyobb izgalmat keresi. Mindebből világosan látszik, hogy azért van szük­ sége erre az izgalomra, mert az « izgalmas» olvasmány szinte erőszakkal ma­ gához szegezi a fáradt és lusta ember figyelmét, aki nem vállalkozik már az olvasó kötelező munkájára. A z író minden munkát végezzen el, lehetőleg rö­ viden. gyorsan és zaklatottan: — helyette is! Szeretik, ha az írónak minél ki­ sebbek az igényei az olvasóval szemben, s cserébe ők is elnézik neki a pongyola stílust, s a jellem rajzok pontatlanságát. Annál is inkább, mert az utóbbiak hiánya ismét mellőzhetővé teszi az olvasó nagyob figyelmét. Azokról a színvo­ nalra kénves, művelt, igazi irodalmat kedvelő olvasókról is szó van, akik nem veszik észre, hogy igényeik veszedelmesen kezdenek hasonlítani a detektívregénvek és más. általuk mélyen lenézett, különféle ponyva-termékek kedvelőinek igénveihez. A z írás művészének feladata hovatovább valamiféle szinvonalasabb d e te k tív r e g é n y lett. K ét, mindennél rettenetesebb háborút átélt és a «hidegháború» feszültségében élő ember sok esetben már csak borzalmas törté­ neteket kíván írni és olvasni. Franz Kafka, Hamingway és Dürrenmatt jellegzetes megszólaltatói ennek a korszellemnek és a magas művészet szintjén nyujtották és nyújtják a még hiányzó izgalom-szükségletet az embereknek, akik hozzászoktak már a bombák dörrenéseihez és ahhoz, hogy a közvetlenül mellettük lévő falak omlanak össze. Olvasóik nagyrészének már mindegy, hogy amit Kafka, mint önmagáról valló lírikus-elbeszélő átél, vagy amit az élesszemű epikus Hemingway m egfigyel és �a humanista szemlélő szemérmesen burkolt, de mélységes együttérzésével be­ mutat, azt Dürrenmatt többnyire csak kiagyalja. A szóbanforgó beteges kortünet ez utóbbi szerzőre — növekvő népszerűsége minden művészi értéke ellenére is — a leginkább jellemző. Dürenmatt négy, nálunk is jól ismert műve: a « Baleset» , « Alagút» , « A z öreg hölgy látogatása» és a « Nagy Romulus» egyaránt mutatják, hogy a nagytehetségű író érdeklődését már csak a katasztrófa képes felkelteni, de nem az a katasztrófa, melyet átélt, vagy melynek közeledtét érezni véli, hanem amelyet kispekulál. Dürenmatt ha­ sonló az olyan emberhez, akinek a füle mellett mozsáragyút kell sütögetni, hogy aludni tudjon. A z «Ö reg hölgy» bosszúterve azért kelt bennünk egy pillanatra » , mert az író detektívregényszerű technikájával meglepe­ tésképpen zúdítja ránk. Igy nem jut időnk — akár a rémregényekben — elgonkodni a helyzet rendkívűl erőltetett és valószínűtlen voltán. ( A hölgy nyilván annak az esetnek köszönheti karrierjét, amelyért most bosszút áll. az sem való­ színű, hogy a régi udvarló, aki hamistanúk segítségével ütötte őt el jogaitól egykor, mitsem hallott róla, a « tanuk» sorsáról és nyugodtan vállalja a Hölgy melletti udvarnokoskodást, — vagy amikor ismertté vált, hogy a Hölgy halálraitéli őt, — nem képes idejében elmenekülni.) A modern szinpadtechnikai bravú­ rokkal való szüntelen zsonglőrösködés, — csakúgy, mint a gyakran hajánál fogva előrángatott izgalom és borzalom — mutatja a szerző és közönségének belső unalmát, melyet már csak artista-szenzációval és szórakoztató gyilkossággal lehet — addig-ameddig — elűzni. A másik három mű többé-kevésbé hasonló vonásokat mutat. (A művek értékéről, melyek kétségtelenül mutatkoznak helyen­ ként, szándékosan nem beszélek, mert nem tartozik ide). Izgalmas olvasmány és általában: izgalmas mű minden korszakban ke­ letkezett, és bizonyos elismeréssel kimondott, de lényegében jellegzetességet meghatározó kijelentés volt a mű élvezője részéről, ha evvel a jelzővel illette az előtte feltárult alkotást. Ma azonban sokaknál ez már szinte az egyedüli ér­ tékmérő, mely ha elmarad, ez egyszersmint a mű értéktelen voltát is jelenti. Huxley egyik újabb könyvében arról számol be. hogy mit élt át úgynevezett « meszkalin-mámorban» , vagyis: miután egy « meszkalin» nevű szert vett be. Egy­ szeriben végtelenül érdekessé vált számára a szoba, melyben ült, « csodát» látott, a körötte élő világ tárgyai és elemei feltárták rejtett lényegüket, s így Huxley nem is kívánt elmenni onnan: a szobában üldögélés élménye túlcsordította a lelkét. A huszadik század írójának hát « meszkalin» kellett ahhoz, amit a régiek egyszerűen elértek azáltal, hogy egészséges viszonyban éltek a világgal és az idővel. Flaubert csak annyit mondott később naggyá lett tanítványának. hogy jól nézzen meg mindent: alaposan és nyugodt figyelemmel. Maupassant, a tanít­ vány, csak ezt tette és felfedezte a csodát. Ezután megtanult írni és író lett. Dante « meszkalin-mámor» nélkül jutott el a « nagy sötétlő erdőbe», amely­ ben érdekes útra került, és volt ideje ott elcsatangolni. Goethe nyugodt hexame­ terekben zeng «abgetrangene Leinward» -ról a Hermann und Dorothea-ban, s a falusi házak előtti padon ráérve üldögélő plébános, gyógyszerész és társainak látszólag eseménytelen világában látja meg az érdekességeket, melyek ott­ marasztalják. Folytathatnám így a példákat sokáig. Tény, hogy minden kor a maga képére és hasonlatosságára teremti művé­ szetét; a művészetnek a kor jellemző élményvilágából szerzett zamata ad lehe­ tőséget a hosszabb életre: egyben a közvetlen aktualitás az olvasó érdeklődését is inkább felkelti. A z igazi alkotó nem is tehet másképp, mert hazugságon kapnák, ha nem valódi élményeiről beszélne. De hamis tanú az is, aki elhallgat valamit. A napsütés még ma is beragyogja a Földet. Lehet, hogy valamiféle kritikus napfolttevékenységek periódusában élünk és azt sem kívánom tagadni, hogy a két kegyetlen háború után kiéleződött társadalmi harc, továbbá a küzdelem egy újabb — minden eddiginél teljesebb pusztítással fenyegető háború lehetőségeinek elkerüléséért, valamint az ettől való félelem, olyan vonásokat hoznak felszínre az emberi lélekben, melyek az itt kritizált irodalmat alátámasztják. De az �életnek a történelem eseményein kívül, még másfajta eseménysorozata is van. Ezt az előbbitől eltérő ütemet elhallgattatni nem, csak az irodalomban való jelent­ kezéstől erőszakolt pózzal elzárni lehet. Ha az írókat nem érdeklik idilli és derűs pillanatok, nem figyelnek fe az örömökre, (még a sajátjaikra sem), nem tudnak lelassítani a nyugodt tempójú jelenségek mellett, hogy elkisérjék azokat is, ha nem érnek rá, hogy még jobban megnézzenek valamit, amit már megnéztek, — és általában ha felveszik a mai ember « rá nem érésé» - nek beteges állapotát, akkor a vallanivaló egy részét elhallgató, hamis tanuvá válnak. Izgalmasnak lenni minden áron, s e célból mesterségesen is felizgatni magunkat, továbbá olyan sietségben vágtatni, melynek útvonala fontos dolgok mellett elhúz, míg nem igér helyettük nagyobb célokat — a kispolgári lelkek fontoskodó magatartása lehet, de az igazi íróé nem. Szabó Lőrincnek « Vasárnap» című versében — pél­ dául — nem volt bátorsága az említett «másik ütemről» vallani, sőt kontrasztként szembeállítani a kettőt, éspedig úgy, hogy ebben a versben mégis az aktualitás hosszú életet biztosító kötőanyaga érződik. Jellemző, hogy napjainkban mennyire szeretik a mind népszerűbbé vált « kisregény» műfaj megjelölést. Mikszáth és Thomas Mann még elbeszélésre gondoltak, mikor a manapság « kisregény» - nek nevezett műveiket írták. A regény fogalma a kényelmességre hajlamos «rá nem érő» írók és olvasók szemében egyszerűen összetöpörödött, s el akarják felejteni, hogy az igazi regények teljes életeket, életszakaszokat ábrázoltak, míg az elolvavásukhoz szükséges hosszabb idő is szolgálta a kimerítő mondanivaló érvényesü­ lését. Ma a « tömörítésre» hivatkozunk, de így gyakran csak felületes érdeklő­ désnek nyújthatunk kielégülést. (Zenében is mutatkozik ez a gyanús koncentrálás. «Perc-operák-. néhány percig tartó cantáták és versenymüvek születnek és mind gyakrabban: « zenekari tételek» ami nem formaujitást, vagy új műfajt jelent a «szinfóniákhoz» és « szinfónikus költeményekhez» képest, hanem egyszerűen igénycsökkenést, formavázak elejtését,csekélyebb «szuflát» , és szánalomraméltó rettegést a bőbeszédüségtől, va­ lamint attól, hogy közönségüknek nem lesz türelme rájuk figyelni.) A már-már réginek mondható, nagy-terjedelmű műfajok, szükségképpen kialakították mu­ tatós formáikat, melyek a tartalmat azáltal emelték ki és tették világosabbá, hogy közben idő is pergett, egyben pedig, a mű átélésével párhuzamosan, letelt vala­ mennyi, a mű élvezőjének idejéből is. Aki néhány nap alatt — bármily figyelemmel — olvassa ki a « Karenina Annát» , vagy a « Varázshegyet» , az elveszít valamit, ugyanúgy, mintha gyors tempóban játssza Beethoven gyászindulóját. Korunk telvevan a harcok feszültségével,melyben még jó, vagy jobb felé bontakozás során is sűrűn megesnek borzalmak és tragédiák, de legfőbb történés az, hogy élünk és hogy múlik velünk az idő, mely beavatkozás nélkül, vagy ellenére, menthetet­ lenül visz az öregedés és a halál felé. A puszta létezés gyönyöre ma is ott bujkál az emberekben, izgalom és feszültség mögött. Ha az írók nem akarnak tudni a jelen perc gondtalan, és még az extázistól is mentes öröméről, akkor — mellé­ kesen, — fiatalokat már veszélyes manirhoz vezető, pózok felvételére serkentik. Tehetséges fiatal írókat ismerek, akik már csak az « atomkorszak» vélt és meg­ jósolt tragédiájáról hajlandók írni, nem törődve azzal, hogy írásuk nem láthat nyomdafestéket. Ebben az irodalomban, véres kések v illanak meg, (márcsak erre való a napsütés) és csontvázak beszélgetése hallatszik. Történeteik, vagy öncélúlag. vagy atomfizikai kísérletek céljából elkövetett gyilkosságok köré szövődnek. Nem a szerzők értetlenségével magyarázható szellemi « huliganizmus» ez. és nem is elszigetelt jelenség. Tehetséges és komoly fiatalok írják ezeket a műveket és lelkes olvasótábora van, hogy azt sok nyomtatásban megjelenő író megirigyelné. Azok az írók. akik márcsak « meszkalin-mámorban» fogják észrevenni, hogy a minket körülvevő mindenfajta jelenségekben szépség van, és hogy a valóság, pusztán a való-volta miatt, érdekes, — önmagunkat és olvasóinkat előbb-utóbb olyan kinzó hiányérzetig fogják sodorni, milyenbe az élő szervezet jut, ha meg­ vonják tőle a sót. Nagy ellenség az Idő, ha ellenséges oldalát tekintjük és mindenáron vias­ kodni akarunk vele. Jogos büszkeséggel tölt el bennünket, hogy földön és égen mind sebesebben tudunk haladni és sebezhető pontjain eredményes támadáso- �kat folytatunk ellene. Nagy kár azonban, ha átváltunk a nyugtalan kapkodás ütemébe. Gazdag kincsek forrása is lehet az Idő, ha megállunk mellette, hogy kifürkésszük a titkait és ha nemcsak arra gondolunk, hogy az öregedést és halált számunkra mindég drámai gyorsasággal hozza el. Ma már, hanglemezeken régen elsuhant, drága hangokat rabolunk tőle vissza, kiindulópontunk és messzi földrészek közti útunkra pedig alig-alig engedjük beékelődni. De jönnek pillana­ tok, melyekben elveszett léptei hiányoznak enkünk. És legelőször mutatkozik ez a művészetben. Ha az alkotóművész a K or szüntelen sebességváltozása helyett magáraveszi az Idő valamely testére szabott, egyenletes ritmusát, akkor örökké érvényes, nagyszerű vallomásokat fog kapni tőle. S ZU LY G Y U L A P A T A K I JÓZSEF: T O K A J I T Á J �NÓGRÁDI TÁJAK — NÓGRÁDI EMBEREK A CSITÁRI HEGYEK ALATT KÉT TALÁLKOZÁSOM A PALÓCOKKAL első találkozás 1939-ben történt. A tanítóképző elvégzése után éve­ kig állásnélküli voltam. Első állomáshelyem Csitár, egy Nógrád megyei kis palóc falu volt. Városi gyerek voltam, hamis regényekből ismertem a paraszt életét. Ebben a kis faluban ismertem meg a valóságot, a paraszti sorsot, a földhözragadt nyomorúságot és a palócjellemet. Amilyen kicsi volt a falu, olyan nagy benne a sár. Szerencsére nem volt sem papja, sem jegyzője, — de a közjegyzőség és a filia hatalma ólomként nehezedett az emberekre. A legnagyobb bizalmatlansággal fogadtak, amely nem az ismeretlen, az idegen embernek szólt. Minden «nadrágos» embert így fogadtak, akár idegen volt, akár nem. Féltek és gyűlölték őket. Meghunnyászkodtak, megalázkodtak előttük ravaszságból, — de nem becsülték. A legalázatosabb, vagy legbarátságosabb arcot vágva is szüntelen azon törték fejüket, hogyan játszhatnák ki, vezethetnék félre őket. Józan ész és nagyfokú ravaszság lakott bennük. Lakodalmakban, disznótorok­ ban sokszor tapasztaltam éles eszüket, humorukat, tréfálkozoó természetüket. Lassan-lassan megszerettek, beavattak titkaikba, bátran elmndták problémá­ ikat, szapulták előttem a jegyzőt, a papot. Zárkózottságuk feloldódott, s így si­ került még mélyebben megismernem gondolkodásukat, jellemüket. Többségük szegényparaszt és napszámos volt. Nagyon jól ismerték, tapaszta­ latból ismerték:« Szegény embert még az ág is húzza» . Ezeket az « ágakat» igye­ keztek kikerülni, de az, ha még annyira vigyáztak is, csak beleakad az emberbe. Egyformán nyúzta őket a jegyző, a pap, az ügyvéd, a bank. Hiába voltak szor­ galmasak, — mert nagyon szorgalmasak voltak, — hiába dolgoztak látástól-vakulásig, a kétpengős malac, meg a bolettás búza árát mások vitték el. Nem ehettek a maguk hizlalta libából, maguk köpülte vajból. Ha a Biblia valamiben igazat mond, hát ebben igen: valóban arcuk verítékével ették a kenyeret. Csak azt nem értették sokáig, hogy akik a Bibilát prédikálják, miért nem követik ezeket a tanításokat? Mert a hízott libát, a vajat, a csirkét, a tojást, a jegyző, a pap, az ügyvéd ették meg. A parasznak meg az avas szalonna marad, amit az uradalom adott aratás idején. A z üzletben hitelbe vagy terményért vásároltak, ahol újból becsapták őket. A kockacukrot tízdekánként, a frankkávét negyedrudanként vették A csaknem ezer lakosú községben az év bármely szakában művészet lett volna összeszedni száz pengő készpénzt. A kűlső szemlélő azt hihette volna: igen vallásos nép él itt. Hiszen mise idején teli volt a templom. Körmenetekre kivonult az egész falu. De csalóka hit az olyan, amely nem meggyőződésen, hanem a félelmen és megszokáson alapul. Félni sem annyira az istentől féltek, hisz nem nagyon hitték, hogy az mindent lát és mindent tud. S cselekedtek is eleget, amit tiltanak a parancsolatok. Inkább a legfőbb úr helyi képviselőjétől tartottak, aki számontartotta cseleke­ deteiket, bár gondolataikat ez sem zabolázhatta. Ha a jegyző az égi úrral fenyegetődzött is, nem őt hívta segítségül, ha baj volt, hanem a csendőröket. Ha valaki adós maradt a bérrel, nem az égi végrehajtóra bízta a behajtását. S a pap az égi úrra hivatkozva, a templomban az egész falu apraja-nagyja előtt szégyenítette meg a « tévelygőket» . S ezek az egyszerű emberek féltek, meg ne szólják A z �őket a falubeliek. Figyelte az államhatalom is, hogy mennyire istenfélő a nép. Aki templomba nem járt, arra könnyen rámondták, hogy kommunista. Pedig sokszor szegény azt sem tudta, hogy az mi fán terem. Még félt is tőle, hisz azt pa­ polták a fülébe örökké, hogy minden rossz a kommunistáktól származik. L am jól tudták ezek az urak, hogy az ismeretlennel könnyen meg lehet f élemlíteni az embereket. A megszokás is nagyúr. Megszokták, hogy hétköznap inukszakadtáig dol­ gozzanak, vasárnap délelőtt, gyakran még délután is a templomban üljenek, aztán a férfiak a kocsmába mennek inni. Mindkettő az agyat tompítja, tehát egyremegy. De hová is mehettek volna máshová? Villanynak, rádiónak, m ozi­ nak, csak hírét hallották. Kultúrház az egész környéken nem volt. Ha már fel­ vették az ünneplő ruhát, mely két emberöltőt is kiszolgált — valahova menni is kellett benne A palócok becsületes emberek voltak, egymástól sohasem loptak. Nem val­ lási tilalom hatására, hanem azért, mert az egyik szegény a másiktól ugyan mit lophat és v ajjon miért lopjon? Hogy a komája még szegényebb legyen? A Tíz parancsolat « Ne lopj» tilalma nem tesz különbséget szegény és gazdag között — de ők tettek. Mondhatom: gyakran megdézsmálták a gróf és a földesúr földjét. És ezt nem is tartották lopásnak. S tették ezt olyan ügyesen, hogy a csendőrök akárhányszor hiába nyomoztak a tettesek után. Szerették a földet, melyből nekik igen kevés jutott. Robotoltak, koplaltak, hogy földet vehessenek. A gyermekek nem járhatták végig az elemi iskolát sem, mert minden dolgos kézre szükség volt. S ha sikerült, a több földön még többet robotoltak, még többet koplaltak. Mert a több föld, több munka, több adó, több teher. És mi marad a végén? Egy ölnyi a temetőben, ahova sokan fiatalon ju­ tottak el az ilyen keserves élet után. Aztán, ahogy gyarapodott a föld, csökkent a gyermekáldás. Mert a sok gyer­ mek: sok száj, sokfelé is kell hasítani a földet, ha meghalnak az öregek. Amit egyébként alig vártak az örökösök. Még a házörző kutyának is nagyobb volt a becsülete, mint az eltartott szülőnek. « A házasságok az égben köttetnek?» De az sem mindegy, hogy kinek mennyi a földje. S a szülők, nem várva az égi köttetésre, ennek alapján határoztak a vőlegény és menyasszony sorsáról, a vigasz: « Majd megszokod, megszereted» . A szerelem csak illuzió; s bár volt szerelem is, legritkábban a házaságon belül. A női egyenjogúság legfeljebb az esküvőig tartott. Szórakozás, kultúra?... Sokat nem tudott adni a két pedagógus. Am it adott, jószívvel, szeretettel adta. Évenként kétszer istenigazában kiszórakozta magát a fiatalság: búcsúkor és farsangkor. S mikor már megcsömörlött az alkoholtól, bicskázással vetett véget a dáridónak. Hogy miért bicskázott, mikor egyetlen ha­ ragosa sem volt? (Érdekes, ma miért nincs bicskázás a faluban?) Nem folytatom, pedig folytathatnám. Miért sorolnám mindazt a rosszat a mi palócainkról, amiért tulajdonképpen nem ők voltak a felelősek. Ennek az igazsága bebizonyosodott, mikor újra találkoztam a csitári palócokkal 1961-ben. Am ikor 1942-ben elkerültem tőlük, szinte búcsú nélkül, nagyon csodálkozott a falu népe. De mit volt mit tenni, a pap és főjegyző megállapította, hogy én is kommunistává váltam a palócaim közt. Pedig akkor még én sem tudtam mi az. S lehet, ha akkor már kommunista lettem volna, talán maradok. S most, alig ismertem rá az én falumra. Nem arról a változásról akarok be­ szélni, mely az első pillanatban mindenkinek szemébe ötlik: szalmatetős házat mutatóban sem látni — pedig nem ártott volna emlékül meghagyni, mert az emberek gyorsan felejtenek. Téglaházak, palatetős kis villák sora emelkedik, nől ki a földből napról-napra. Villany, rádió, mozi: bevonultak a megszokott dolgok közé. A z én mezítlábas, ringyes-rongyos tanítványaim helyett jól öl­ tözött, divatos szandálban topogó gyermekek vesznek körül az iskola udvarán. Nem a nevüket kérdezem, hanem az apjuk, anyjuk nevét, mert azok voltak az én tanítványaim. A z utcán a tanácsházba menet a párttitkárral és a tsz-elnökkel találkozom �össze. Szinte ösztönösen, megöleljük és megcsókoljuk egymást, mint a testvérek, kik régen nem találkoztak. A z egyik tanítványom volt, a másik már akkor is felnőtt. De sokszor diskuráltunk arról, mi — miért nem jó ezen a világon. Régi ismerősökkel, de új emberekel találkoztam. Minden megváltozott. Én is. A z én csitári palócaim bátor, határozott fellépésében nyoma sincs mar a bizalmatlanságnak, a gyűlöletnek « uraival», a munkás é paraszt vezető kkel szemben. Javasolnak, birálnak és becsületesen dolgoznak. A falu határában tábla hirdeti,: Termelőszövetkezti község. Közösen, a sajátjukon. maguknak dolgoznak: becsülettel. A párttitkár, a tanácselnök, a tsz-elnök közülük való, ma­ guk választották, nincs okuk félni tőlük. Ma már a paptól sem félnek, mert az az istenen és poklon kívül semmi mással nem fenyegeti a parasztot. Még vannak ugyan, akik félnek a túlvilági szenvedésektől, még vannak, akiket a megszokás rabsága fogva tart, de a tudás, a felvilágosodás megállíthatatlanul terjed itt is. Öröm látni, milyen lelkesedéssel terveznek, dolgoznak, építenek. Milyen büszkén vezettek el az új tsz istállóhoz, mely éppen akkor épült. Nem az épüle­ teket néztem, hanem az emberek arcát, mely sugárzott, szemüket, mely csillogott az örömtől, a büszkeségtől. A z első találkozás hosszabb ideig tartott. Akkor a bizonytalanság vitt el közülük. Nehéz szívvel jöttem el, szerettem őket. A második találkozás csak pár óra hosszat tartott, most a kötelesség nem engedte, hogy ott maradjak, pe­ dig szívesen maradtam volna közöttük. Akkor kínlódásukat nem tudtam nézni, megváltoztatni sorsukat pedig nem volt erőm. Most velük együtt örülni az új életnek, közös erővel építeni a szocializmust, formálni tudatukat, a legszebb fel­ adat. Nemcsak szeretem ezt a népet, bízom is benne. Bízom benne, mert látom az eredményeket, bízom benne, mert nem áll meg a félúton. Nagyobbak terveik, mint az erejük, de nagv lelkesedésük csodálatossá fokozza erejüket és ez segít lebírni minden akadályt. Ez a nép ma már nem a régi. S nem is óhajtja a régit, és holnap már a mával is elégedetlen: megállás nélkül halad az útján a szocializmus felé, és nincs erő, mely megállítaná őket. Ezt az utat a párt mutatja. Egyenes ez az út, s az én palócaim bátran, lelkesedéssel törnek rajta előre. NÉMETH LÁ SZLÓ �A NÓGRÁDMEGYERI SZEGKOVÁCS KTSZ Nem először találkoztam a KTSZ-ben dolgozó emberekkel. A z elmúlt évben vizsgaelnök voltam a községben. Esti is­ kolásokat vizsgáztattunk. A pedagógusok egy kicsit izgultak, hogy fáradozásaiknak milyen lesz a gyümölcse. Ugy tudom, — bár nagy részt az idősebb korosztályhoz tartoznak — először történt, hogy cigány felnőtteket tanítottak. A z V. és VI. osz­ tály vizsgázott együtt, a hallgatók 80 százaléka cigány volt. Fekete, meg sötét­ kék ruhában, piros, vagy kék nyakkendő­ vel, fehér ingben jöttek számot adni tu­ dásukról. Sokat hallottam már, hogy a szegko­ vácsolás embertelenül nehéz munka, és az évek múltán érzéktelenné teszi az embert a szelemi élvezetek iránt. A z írás, az ol­ vasás, a vers, a ritmus sohasem talál talajt ott, a hol állandó kalapálás diktálja az ütemet és a kovácsszén melege izzítja az agyat is, Nos, a feleletek tényleg gyen­ gék voltak. A számolás még csak ment valahogy, de nagyon nehezen birkóztak megpéldául a gombákkal, a moszatokkal, azokkal a növényféleségekel, amelyeket az erdő ad és amelyek évenként jelentős hasznot jelentenek éppen nekik. Talán másképp kellene adagolni a tudományt. Több gyakorlat, kevesebb, bonyolult, ne­ hezen megjegyezhető elnevezés kellene a felnőtt oktatásban. De a szorgalom az akarás nagy, s mégnagvobb az udvari­ asság, a tisztelet a pedagógusok iránt. Ezt tanítani kellene azokkal a fiatalokkal, akiknek szocialista rendszerünk szinte tálcán adja mindazt, amelyet ezektől a kétkezi munkásoktól a régi megtagadott. A faluban egyébként nem nehéz el­ igazodni. Két domb közé szorult be még régen, valamikor a honfoglalás utáni években. Többször elpusztították, több­ ször ujjáépült. Földesura sok volt. A Nógrád megyei monográfia fél oldalon ke­ resztül sorolja fel megjegyezhetetlen csa­ ládfáikat. A z új földesúr most a tsz. A tsz. iro­ dától egy lépés a KTSZ. Egyelőre sze­ rényen meghúzódik a fehér házak között, de már nem sokáig. Üzemesítik, olyan lesz, mint egy igazi gyár. A kovácsolt vas­ ból készült, több mint két méteres cég­ tábla az egyik épület falához döntve várta, hogy néhány nap múlva hirdesse a munkásosztály hatalmának új diadalát. A bejáratnál levő épületeket bontják. Helyére portát emelnek, rendes portással. A ki majd ellenőrzi, hogy ki mennyit késett a munkahelyéről. Igaz, hogy erre nem nagyon lesz szükség, hiszen az idén is csak 10 igazolatlan mulasztó volt. De miféle üzem az .amelynek még portása sincs. A K TS Z tagjai ragaszkodnak a portához, portással együtt. A z elnökkel szeretnék beszélni. Pes­ ten van. Helyette Klucska Lajos ,a KTSZ főkönyvelője fogad. A z irodában nyoma sincs annak, ami sok hivatalunkra és irodánkra jellemző. Senki sem evett, pedig éppen uzsonnaidő volt, feketét sem főztek. Iratok fölé görnyedve ültek mind­ egyik helyiségben, többen írtak, rakták egyiket a másikra, iktattak. Rányomta erre az irodára a bélyegét az az ütemes munka, amelyet odakint a forró vas diktál. A KTSZ 1951-ben alakult. Klucska Lajos 1953-tól a főkönyvelője. Alakulá­ sakor 33 tagja volt. Csak a falu egyik részén lakó cigányok foglalkoztak szeg­ kovácsolással, a másik részén lakók mu­ zsikusok. A szegkovácsoknál apáról fiúra szállt a mesterség. Azelőtt otthon dol­ goztak, ócskavasból készítették a sinszöget. Piacuk volt: a környék bánya­ vidéke, telhetetlen fogyasztó. Ezeket a szegkovácsokat, már szövetkezetbe tömö­ rült dolgozókat ma is a bányavidék tartja el. Tatabánya, Pomáz, Pilisvörösvár a székhelyük. 1958-ig csak sinszöget készítettek, azóta létesült drótfonó, lakatos és bádo­ gos részleg. Ha az üzem korszerűsítése befejeződik, akkor körülbelül évi 9 millió forint értékű lesz a termelésük. A dolgozók jövedelme 1 220 forinttól 2 250 forintig terjed. Legjobban a sín­ szegesek keresnek. A termelésben 71-en dolgoznak, ezek közül 7 nem cigány. Ve­ zető, irodai dolgozó 12 van, ipari tanuló 4. A dolgozók fele analfabéta. Dolgozók iskolájába kevesen járnak. Roppant ne­ hezen tanulnak írni, mert remeg a kezük munka után. Ebbe nem szabad belenyu­ godnunk még akkor sem, ha a szervezett analfabéta tanfolyamot egyelőre csak ideig-óráig látogatják. Meg van a módja, lehetősége, hogy emberibb körülménye­ ket teremtsünk a számukra. Olyanokat, amelyeket munkásságunk más rétegei, a parasztságunk már elért. A cigánykérdés nagy problémája az �országnak. Magyarországon sok cigány él, akinek életmódja, életfelfogása lénye­ gesen különbözött, sőt különbözik ma is más emberekétől. Korábban vándoroltak, kóboroltak, azt ették, amit az utcán ta­ láltak, vagy éppen loptak. Nem felada­ tunk azt vizsgálni, hogy miért éltek így. mindig hitelt adunk. A szocialista építés azonban nem ezeknek a mendemondák­ nak a szemszögéből vizsgálja a problémát, hanem mint minden más embernél, a cigányoknál is a nevelhetőséget tartja szem előtt. Meg lehet és meg is kell őket nevelni. A nógrádmegyeri példa bizo- Rácz János szegkovács miért nem telepedtek le, de tény, hogy a velük szemben keletkezett előitéletek nagy része éppen ebből az életmódból fakad. Ma is hallani rémséges, nagyon sokszor romantikus történeteket a cigá­ nyokról, amelyeknek többé, kevésbé még nyítja, hogy ez igaz. És az is igaz, hogy óket is, mint minden más embert elsősor­ ban a munka neveli. A munka, amely az embert kialakította, a szó igazi értelmé­ ben vett emberré formálja őket is. Magyarországon ma a cigányok száma �mintegy 200 ezerre tehető. Közülük már sokan dolgoznak álandó munkahelyen. Vannak, akik csak annyit, amennyi a létfenntartáshoz szükséges és talán még sokan vannak olyanok, akik a korábbi vándorló életmódot folytatják, vagy egy­ szerűen henyélnek. A probléma nagy. Számuk összehasonlítva a nemzetiségek számával, Magyarországon nem sokkal marad el, egyes nemzetiségekét túl is haladja. A gondolat, hogy egy nemzeti­ ségnek vegyük a cigányakat, nagyon csá­ bító, hogy úgy oldjuk meg a problémáikat, mint más nemzetiségekét — szintén. De a nemzetiségeket egy országon belül sok évszázadon át történelmi erők, történel­ mi változások hozzák létre, kialakulá­ sukat mesterségesen is segítették, különö­ sen Magyarországon, illetve a volt Osztrák-Magyar Monarchiában. Gondol­ junk csak a X V III. század eleji telepíté­ sekre és településekre. A monarchia fel­ bomlása után létrejött államok mindegyi­ kében probléma vola a nemzetiségi kér­ dés. A kapitalizmus körülményei köze­ pette mindegyik állam a maga módján, persze alapvetően a kapitalisták érdekei­ nek megfelelően folytatta nemzetiségi po­ litikáját. De amikor ezeknek az államok­ nak többsége a szocializmus építésére tért át, akkor már nem különállóan, ha­ nem egységesen, s annak a politikának a jegyében, amely nem tesz ilyen értelmű különbséget ember és ember között. A ci­ gányokat azonban ebbe a történelmi fo­ lyamatba egyáltalán nem tudjuk beleszo­ rítani. Nem beszélnek egységes nyelven, hiszen csaknem minden községben más más a nyelvük. De más az öltözködésük, viselkedésük is. Nincsen egységes kultu­ rájuk. A cigányokról, mint önálló nemze­ tiségről egyáltalán nem beszélhetünk. Tehát mikor ez a probléma előtérbe kerül, nem sok értelme van úgy hozzá­ kezdeni nevelésükhöz, hogy külön osztályt nyitunk nekik az iskolában, külön klubo­ kat szervezünk a számukra, külön ren­ dezvényeket tartunk a művelődési ottho­ nokban. Ennek ma már elszigetelő, s éppen ezért végtelenül káros hatása lehet. I gy semiképp sem szoktatjuk őket arra, hogy éppen olyan megbecsült tagjai államunknak — ha dolgoznak — mint bárki más. Azzal viszont segíthetünk, ha az összes társadalmi szervek állandóan foglalkoznak a cigánykérdéssel. Azokon a munkahelyeken pedig, ahol cigánydol­ gozók vanak, nem legyintéssel intézzük el a cigányokat, hanem állandó munkára való szoktatással neveljük őket. Elsősor­ ban a fiataloknak kell segíteni. Ha a fa­ lusi, vagy városi K ISZ szervezetek hív­ nák a cigány fiatalokat, akkor előbb vagy utóbb közéjük szoknának, igyekeznének olyan jó dolgozókká, harcosokká válni, mint nem cigány kortársaik. Nógrádmegyeren külön telepeik van­ nak, csak négy család él a faluban. A földosztást még ma is sérelmezik. Míg a parasztoknak 600 négyszögöl földet osztottak, adig a cigányoknak 150-et, azt is csak azoknak, akik a felvégen laknak. A z alvégen semmit. Igaz, hogy a felvé­ giek voltak a szegkovácsok, az alvégiek a muzsikusok, s míg az előbbieket — ha nem is teljes értékben — de dolgo­ zóknak tekintették, a muzsikusokat egy­ általán nem. Ezek napról-napra járnak a tanácsra. Most már megvan a módja annak, hogy ezt a hibát kijavítsák és osszanak házhelyet nekik is — mondják — Hisz ők is a falu dolgozói. Éppen ezeket a problémákat ecse­ teli a főkönyvelő, mikor bejön az iro­ dába Görcsi József a KTSZ egyik dolgo­ zója. A z első műszakban dolgozott, haza­ indult, de még valami hivatalos dolga akadt. Kapóra jön. Kérdezgetem. Legnagyob sérelme a házhely. Építeni sze­ retne, mint mások. Van megtakarított pénze, de kölcsönt is fel venne. A ház már inkább villához, mint putrihoz ha­ sonlítana biztosan. A mostani házban nyolcan laknak egy-egy szobában. A szoba mindössze 3,5x3,5 méteres. A z alvégiek panaszait sorolja. Panaszait? Inkább mondjuk úgy: a munkájukból fakadó életszinvonal feszegeti a régi kereteket. Rendszerünk neki is megadta azokat a kereseti lehetőségeket, mint a többi dolgozó embernek. Megérdemli ő is azt a házhelyet, s ha építene, tarthatna disznót, csirkét, kutat ásna, mert az egész alvégen nincs kút. A munka igényessé teszi az embert! A z alvégen villany sincs, de van telepes rádiója. Mosógép is van, de használni nem lehet. Botos Józsefnek mo­ torkerékpárja is van. Mindezek után azt gondolná az em­ ber, hogy az elkülönülés a község lakói és a cigányság között megszünőben van. Szó sincs erről! Ugyanúgy megvannak a nézeteltérések ma is, sokszor előtör a hamis faji gőg. Anyagi szempontból igen, már közeledett egymáshoz a pa­ rasztság és a cigányság, de gondolkodás- �Rácz Alajos ban még sok a változtatni való. A mű­ velődési bizottsági űlésen is igen sokat foglalkoztak ezzel a problémával. Ott többen az elkülönülés hívei. Ezek az emberek azonban vajmi keveset gondol­ nak arra, hogy az ő gyerekeik is vala­ mikor — nem is olyan régen — lenézet­ tek, megalázottak voltak. Őket sem en­ gedték az urak asztalához, ők sem szó­ szegkovács rakozhattak együtt az urakkal, és az iskolában is megkülönböztett helyen ültek az úri gyerekek, — ha éppen nem magán­ tanulók voltak — hogy egyáltalán ne érintkezzenek a «büdös parasztokkal» . A cigányokat is be kell fogadni a falu közösségébe, ne megalázottak és meg­ bélyegzettek, hanem megbecsült tagjai legyenek ennek a közösségnek. �Előljáróban említettem a tsz irodát. Most térjünk vissza oda. Ebben az iro­ dában dolgozik egy cigány származású nő, lány, vagy asszony, nem tudom. Nem is érdekes. Más itt a figyelemreméltó. Láttam, hogy bankszámlákat könyvel. Azokkal a kis kék és fehér papírokkal bajlódik, amelyeket rendberakni sem könnyű. És régen, akik ezt csinálták, már csokornyakkendősen, sétapálcával sé­ tálgattak. Helyük volt a megyei, vagy városi urak asztalánál. Igaz, hogy az utolsó hely, de egy tanítót még oda sem engedtek. És igényt tartottak arra, hogy egy módos gazda lánya hajbókolva is­ merje el az ő hivatalnoki mivoltuk nagy­ ságát. És most egy cigánylány számláz, iktat, könyvel. És jól csinálja! A termelőszövetkezetben tele van panasszal a vezetőség, hogy a tagok közül sokan nem járnak rendszeresen dolgozni. Több holdnyi kapásnövényt például ki kellett szántani, mert nem volt, aki meg­ kapálja. Mikor ezt hallottam, eszembe jutott, hogy amikor a község, vagy a tsz. vezetői jobb munkára serkentik a tago­ kat, véleményem szerint példaként hivatkozhatnak a szegkovács KTSZ dol­ gozóira. Hiszen mikor az ember mun­ kájuk ritmusában gyönyörködik, elcsodál­ kozik azon, hogy nem is olyan régen úgy jelentek meg képzeletében, mint henye munkakerülők. Pedig milyen erővel, aka­ rásal és lelkesedéssel tudnak dolgozni. Nemcsak a vasat izzítják, hanem egész magukat, hogy minél tökéletesebbet alkothassanak. BU G Á N JÓZSEF AZ IL L U S Z T R Á C IÓ K A T KÉSZÍTETTE: RADICS IS TV Á N �T A R T A L O M I R O D A L O M GERELYES ENDRE: Cháron — — — — VÁRSZEGI G YÖ RG Y: Versek — — — — — — — — 3 — — 23 — 29 VÁRSZEGI G YÖ RG Y: Fáradt ember —— — — — — B A R N A TIBOR: A Hortobágyon —— — — — — — 35 — — — — — — — — — — 45 CSANÁD Y JÁNOS: Versek — —— — — — — — — — 63 PESOLD FERENC: A tetőn — VIZE LÁ SZLÓ : Heten — — — — — — — — — — — 66 V IH A R B É LA: Versek — — — — — — — — — — — 79 BOBÁL G Y U L A : Árnyékod nem takar JOBBÁGY K Á R O L Y : Versek —— — — — — G A N TN E R JÁNOS: Pápaszemes ősember G Y ŐR Y DEZSŐ: Versek AVAR PÁL: A törzs C S IK Á SZ IS T V Á N : — — — Versek M O LN ÁR BÉLA: Vers — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — 32 — — — — — 90 — — 93 — — 10 1 — — — — — — — — — — — 103 — — — — — Hl — — — — H A B O N YI Z O LT Á N : Nem is olyan „görbe tükör” — SZABÓ K Á R O L Y : Mai német költők. Versfordítások A V A R P Á L : Szlovák népdalfordítások —— — — — — — — 115 — — 116 — — 121 — — 124 k r i t i k a — 126 LEHŐCZ M Á R IA : Nógrád megyei képzőművészek Őszi tárlata — LÁ N C Z SÁNDOR: Bányászművészek kiállítása Salgótarjánban 129 KELEMEN IMRE: Emlékezés Bartók Bélára — — — VERSÉNYI G YÖ R G Y: A „nagy palóc” emlékezetére — — 131 — — — 134 SZABÓ K Á R O L Y : A z istenek halnak, az ember él — — Galina Nyikolájeva: Útközben c. regényéről — — — — — 142 C S IZ M A D IA GÉZA: Gerelyes Endre, Kövek között c. novellás kötetéről — — — — — — — — — — — — — — — K Ö N Y V E K R Ő L 144 V I T A S ZU LY G Y U L A : A z izgalmas olvasmányokról N Ó G R Á D I T Á J A K — — N Ó G R Á D I NÉMETH LÁ SZLÓ : A csitári hegyek alatt E M B E R E K — — — BU G ÁN JÓZSEF: A nógrádmegyeri szegkovács ktsz. 146 — — — — 151 — CZIN KE FERENC, IV Á N Y I ÖDÖN, K O N FÁ R G YU LA , P A T A K I JÓZSEF, RADICS IS TV Á N , RASZLER K Á R O L Y grafikái, illetve festményei. 154 �harcát vív ja a technikai elmaradottság felszámolásáért, magánéletének legna­ gyobb válságát éli át. A gyárban talál­ kozik Tyinával. Azzal az asszonnyal, aki — ha korábban találkoztak volna — nem­ csak felesége, hanem társa, segítője is tudott volna lenni. De most már késő: mindketten máshoz tartoznak. A két nagyszerű emberben, minden meggon­ dolás, józanság ellenére is elemenátris erejű szerelem lobban fel. Mégsem lesz­ nek házasságtörők. Nem az emberfelettivé fokozott szocialista öntudat magyarázza ezt — mint az ötvenes évek elejének szov_ jet regényeiben— hanem az a nagyon is emberi és ezért szocialista gondolat, hogy nem lehetünk igazán boldogok a mások boldogtalansága árán. A szerelem felfogásának modern, szocialista módjával találkozunk a re­ gényben. Tyina lemond Bahirjovról, de úgy érzi, belehal. Vívódásában Karenina Anna jut az eszébe. Anna, mikor elvesz­ tette szerelmét, elvesztett mindent. Tyinában csak egy nagy szerelem került a vonat alá. Karenina Anna egész életét a szerelem töltötte ki. Nem is tölthette ki más, hiszen csak annak élt. De Ő, Tyina, csak a szerelemnek é l? ... Éppen itt fejleszti tovább Nyikolájeva — a szocializmus korának megfelelően — a tolsztoji hagyományokat. A szélesen hömpölygő és többszálú cselekmény egy­ másba fonódásának egyik helye és le­ hetősége Nyikolájevánál is a család. A család Tolsztojnál az élet hullámverésé­ nek legfőbb, Nyikolajevánál egy fő csomó­ pontja. Tolsztoj nemeseinek élete elsősor­ ban a család, no meg a társasági élet helyei vagy harcterek körül összpontosult.. Nyikolájeva szocialista világban a család és a munkahely az élet két csomópontja. Ezért jut olyan jelentős szerephez Nyiko­ lájeva regényeiben a gyárak, kolhozok ábrázolása is. És ezért nem kerül Tyina a vonat alá, mint Karenina Anna. Mert Tyina a magánélet, a család boldogságát elvesztette ugyan, de számára megmaradt a munka, a munkában megtalált boldogság. Bahirjov felesége szép és hű asszony, Meg tudta teremteni férje számára a nyugodt otthon légkörét. Mégis, miért ke­ rült válságba a házasságuk? Mindez elég lett volna az elmúlt századokban; a szocia­ lizmus korában azonban nem elég! Milyen irigyen figyelte a főmérnök Csubaszov külsőleg jelentéktelen kis feleségét, aki asszonyi okosságával segített a férjének, harcolt vele, örült sikereinek, érdekelte, amit a férje tett vagy gondolt. Ezt kapta volna meg Tyinától is. Ezzel maradt adósa mindörökre a család melegében meghúzódó, mindig a gyerekekre hivat­ kozó, de voltaképp mindig csak önmagát néző felesége. Nyikolájeva már az Aratás-ban fel­ vetette az Ütközben legfőbb problémáit. A z élettől elszakadt, fejlődést gátló vezetők kérdése már akkor foglalkoztatta. De a megoldás szükségképpen felemás volt. Mert amíg kárhoztatta az egyes funkcionáriusok körül kialakult személyi kultuszt, és harcolt a megcsontosodás ellen, addig ő maga sem tudott szabadulni a Sztálin körüli személyi kultusztól, és egyes alakjainak túlidealizált, mondhatjuk — sematikus megformálása a jogos bí­ rálat ellanyhulásának irányában hatott. A z Aratás-ban felvetett házassági konfliktus ábrázolása és megoldása már akkor megragadta az olvasót mélyen em­ beri tanulságaival. A z Útközben házas­ sági problémáját azonban tanulságaiban gazdagabbnak, lélekrajzában árnyaltabb­ nak érezzük. A z írónő ebben művében úgy neve­ zett "kényes kérdéshez« nyúl, és — meg kell vallanunk — kényes igényességgel. A kényes kérdésekben, a veszélyesnek látszó utakon imponálóan, magabiztosan mozog. Mi teszi ezt számára lehetővé? K ét iránytűje van: megingathatatlan, po­ zitív hőseivel vetekedő kommunista meg­ győződése és a már emlegetett Tolsztojra emlékeztető életismeret. Hit a szocializmus igazságában és a "kényes problémák» ebből fakadó merész kezelése, a gazdag lélek- és társadalom­ rajz, az ábrázolás művészete — ezek eme­ lik Nyikolájeva regényét a X X . Kong­ resszus szellemében fogant, a Sztálin ha­ lála óta eltelt időszak egyik legigényesebb és legjelentősebb alkotásává. SZABÓ KAROLY � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a00ff2d296f4064b6ddd63bf760a0c5b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csizmadia Géza Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1961 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1961. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1961 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/298fc63c850c9177797afd18a1ecb677.pdf 22623c77a9b322bd27a9f32b2c19f565 PDF Text Text �PALÓCFÖLDÖN IRO D ALM I—M ŰVÉSZETI—K R IT IK A I—TUDOMÁNYOS A NTOLOG IA K IA D JA : A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS VB MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA Felelős kiadó: NÉM ETH LÁSZLÓ Felelős szerkesztő: CSIZM ADIA GÉZA A borítólapot tervezte: CZIN KE FERENC K észült 1000 példányban. — Nógrád m egyei N yom daipari V állalat, Salgótarján. N yom ásért felelős: F ila István. �ELŐ SZÓ R égi adósságunk törlesztésének szülötte ez a kiadvány, a m elyb en m egszólal­ n a k m eg y én k írói és az irodalom iránt k e d v e t és tehetséget érző fia ta lo k. J e le n ­ tős lépés ez kultu rá lis fe jlő d é sü n k érdekében, am ely fejlődés a m ú ltb ó l rá n k ­ m aradt örökség felszám olásáért folyik. A kapitalista M agyarországon, ha szel­ lem i sötétségről, kulturális elm aradottságról esett szó, Nógrád m egye m indig az elsők között szerepelt. A gazdasági elnyom ás hatványozva je le n tk e ze tt a k u ltu ­ rális elnyom atásban. E zen az a tény sem változtat, hogy m eg y én k a m agyar irodalom nagyjai közül m agáénak, vagy közelállónak m on d h a tja M ikszá th K á l­ m á n t és M adách Im rét. Éppen az ő m u n ká ssá g u k világítja m eg legjobban azt a nagy szakadást, am ely az egyszerű dolgozó — a m u n ká s és paraszt — k u l­ turáltsága és a „felsőbb rétegek ’‘ kulturáltsága közö tt volt. M indez persze m á r a m ulté. A palóc m a m ár n em csak a n n yit tud, hogy az eső elől a fa alá álljon, hanem ku ltú rszo m já n a k kielégítésével egyre gyorsabban halad a m űveltség elsajátítása felé. A z eddig elért ered m én y ek n ek szám os állo­ m ása és eszköze volt. A ku ltú ra m agj a szám ára jó term ő ta la jn a k bizonyult m eg yén k dolgozó népe. M egyénk kulturális arculata m ost van fordulóban, hogy véglegesen győzzön a régi fe le tt és ú jat alkotva virágozzék. E serdülőfélben levő ku ltú rá t igen hasz­ nos dolog segíteni, szépíteni, m ert hatásában, eredm ényében az e m b e ri alkotókészség kibontakozásához v e ze t az élet m in d en terü letén . E hhez já ru l hozzá iro­ dalm i életü n k n ek ez a próbálkozása, am ely m ost napvilágot lát. A kultúra legfontosabb tartalm a a tudom ány, a tech n ika és a m űvészet. K ö­ z ü lü k az irodalom az, am ely a töm egek szám ára a leghozzáférhetöbb. E zért kell üdvözölni ezt a kezd em én yezést teljes szívből és ezért ke ll tám ogatni m inden erőből. B onyolult és n ehéz feladat vár a m eg y én k irodalm i hagyom ányait ápolni akaró és m ég inkább az új irodalm i életet m eg terem ten i akaró írókra. K ritika tárgyává kell ten n i a régi valóságot és h ite t kell tenni az ú j valóság m ellett. A dolgozó nép gondolatvilágának sajátosságait ism erve kell tolm ácsolni az em ­ ber m ind en n a p i tevéken ység ét úgy, hogy az gazdagítsa érzés- és gondolatvilágát. A z em beri m u n k á t kell az irodalom alapjának te kin ten i, a m ely sokkal érde­ kesebb és jelentősebb, m in t az em ber története. K o ru n k terem tő akaratát kell ábrázolni, am ely elsősorban a m unkásosztályban testesül meg. Ezért kell nap, m in t nap ta nulm ányozni a valóságot, hogy en n ek hű tü k ö rké p e legyen a z iroda­ lom. E zért válla lko zn a k n ehéz és bonyolu lt feladatra a kia d vá n y szerzői. M a m ég korai volna vé le m é n yt m ondani a siker m érté ké ről, a n n yi azonban m ár látszik, hogy jó u ton in d u lt el ez a nem es te v é k e n y sé g . A m ú ltta l szem b en i g yű lö letke l­ tés és a jelenhezvaló ragaszkodás csendül ki a sorokból és ez jogosít fe l a biza­ kodásra. A vállalkozás azonban nem csak nehéz és bonyolult, hanem felem elő küldetés is. E gyet je le n t a forradalom becsületes szolgálatával, a m ű vé szet területén. E m ­ bert form álni, az em ber érzésvilágát gazdagítani felem elő érzés. Ez kell, hogy serkentse m indazokat, a k ik m eg yén k irodalm i te véken ység én ek kialakításán fá ra ­ doznak. A z író dolga, szo k tá k m ondani, könnyebb, m in t a m u n ká sé, m e rt az író a te tte t vá lto zta tja szóvá, a m u n ká s pedig a szavakat tetté. Ez igaz. De a jó író képes a szavakat te tté változtatni és ezzel ezt a nehezebb m u n k á t is elvégezni. Erre a kkor vá lik képessé, ha széttép h etetlen szálak kapcsolják össze a fizika i m u n k á t végző dolgozókkal, ha m egism eri a m u n k a lázában égő, szocializm ust építő m u n ká so sztá lyu n k életét. �Így válhat ez a próbálkozás új, születó k u ltú rá n k szerves részévé, járulhat hozzá a ku ltú ra fejlesztéséhez. R égi igazság, hogy m in d en tégla, a m it a ku ltú ra ep ítéséhez adnak, az em beriség céljait szolgálja. Talán m in d en túlzás n élkü l va llh a tju k, hogy m e g y é n k kultu rá lis életé n ek ez az ú j szín fo ltja egy ilyen tégla a dolgozóink kultu rá lis fe lem e lke d ésé ért v ív o tt harcban. Hogy m éreteiben m e k ­ kora ez a tégla és m ily en súlyú, eldönteni az olvasó dolga. A n n y i azonban bizo­ nyos, hogy m ár m egvan a helye a ku ltú ra épülő házában. K ív á n u n k a kiadvány m in d en önzetlen dolgozójának további sok sik ert és kívá n ju k , hogy legyen ez a kezdem ényezés a m eg yei írócsoport létrehozásáért fo ly ta to tt tevéken ység első szárnybontogatása. Salgótarján, 1960 m á ju s 16. V O N S IK G Y U L A �Irodalom C E R E L Y E S ENDRE: SZÉGYEN K iértem a ritk ás, szálerdei részből, s rák a n y aro d tam a C sigásforrás felé vezető m ély ú tra, m elynek a ljá t h atalm as feh é r kövek tark ázzák , s úgy m ere d n ek elő a vö­ rös agyagból, m in t le tép e tt húsból a csontok. Igazi „nedves” szakasz ez, s am íg az em ber a h á ta m ögé to lo g a tja ezt a h árom kilom éteres zihálót, facsaró víz lesz a z inge. O ldalt, az ú t fölött, rőzsehalm ok állnak, s h a egy-egy p illa n a tra az ösvény feltornázza m agát a föld színéig, jobbra, b alra nagy fek ete fo lto k látszan ak , égési sebek a föld testén. E lhordott boksák nyom ai ezek, évtizedekig nem nő ra jtu k a hosszúszálú erdei fű. A hátam o n fél m ázsa krum pli, só, liszt, konzervek, m iegym ás. M indeddig frissnek éreztem m agam , a te h e r m ég kellem etlen sem volt. Ez azon­ ban nem az igazi erőpróba, inkább v alam i belső összeszedettség következm énye. P e­ dig erős iram o t k ellett m ennem , hogy én érje k a C sigás-forráshoz elsőként. A dolog eddig szépen h aladt, m agam vagyok, Szokács lem arad t. A kom oly m érce azonban m ost következik, ez a kegyetlen ösvény, ez a háro m kilom éter. Ném i tá m p o n to m m á r m ost is van. A m ikor először jöttem ezen az úton, össze-vissza ta lá n 40 kilóval, m á r itt a m ély ú t kezdetén úgy éreztem , nem megy a dolog, n em biro m tovább. M ost e rrő l szó sincs, az egyhónapos tuskózást elkönyvelhetem a bevételi old alra. Persze m ás egy nyugodtan em elkedő dűlőút, és m ás ez az átok. M ost is alig m en tem száz m étert, óvatosan tapogatózva a kövek között, am ik o r m eghallom a fárad tság m ég halk, de egyre erősödő h an g jait. M elegítőben és tornacipőben jö ttem , nagyon kell vigyáznom a bokám ra. Úgy lépkedem az alattom osan m ozduló kövek te tején , m in t eg y tojástáncos, s m e rt m indig lá b u jjh e g y re nehezedem , a láb aim kezdenek kidőlni. Először a té rd e m jelez. P ontosan olyan érzés, m in th a m inden sim a m ozgást biztosító anyag elpárolgott, elszivárgo tt volna, s m ost eg y m ást horzsolva, és k optatva, kín ló dva fo rognának a té rd izü le t csontjai. S zinte h allom keserves csörgésüket, csi­ korgásukat. Ez a nyavalyás fárad tság a com bokban te rje d tovább, de egészen m ás­ ízű fájd alo m form ájában. H a az e fa jta m egfigyelésekben öröm ét leli valak i, ez ném i változatosságot is jelent. A felsőcom bon végighúzódó, hosszú, három szögalakú izm ok ó h ajtan a k rostonként széjjelm álni, de h a ezt nem lehet, legalábbis szerterepeszteni a bőrt, kibukkanni, s ném i friss levegőt szívni. N éhányszáz m éteres kapasz­ kodás u tán ezt a szólam ot veszi á t a lábszár. A szaggató, tépő, görcsösen hullám zó fájd alom itt m egállapodott, o tth o n t a la p ít, berendezkedik, s m in t egy félm arék n y i izzó parázs, ren d ü letlen ü l fészkel a lábszáram ban. T erm észetesen k o rántsem szigetelődik a dolog csak ide, e rre a testrészre D ere­ kam és vállam is részt k é r ebből a rosszindulatú szim fóniából. A m ély ú t egyharm adán lehetek, m időn m egkezdődik a „letörik a d erek am ” — korszak. P edig a te r ­ helés a lehető legjobb, tulajd o n k ép p en két zsákot viszek, egy széleshevederű, szo­ ro sra szíjazott hátizsákot, és egy általv ető v é kiképzett, közönséges daróc alk o tm án y t, am ely középen összesodorva him bálódzik, csak sa já t sú ly átó l rögzítetten, a zsák tetején. A m agazinos nem lá tta ak a d ály át annak, hogyha útközben pihenünk, egy­ m ás csom agját ú jra rendbehozzuk, m elynek egyszerűségében furfangos szerkezetével egy em ber nem boldogul. K özöttünk azonban p illan a tn y ilag oly te lje s az egyet­ értés, hogyha a m ásik belégebed, a k k o r sem n y ú jtu k k i egyetlen u jju n k a t sem e célból. A súly pedig súly m a ra d a legésszerűbb m álházás m e lle tt is, és ezen a hordszíj sem segít. Egyideig m egváltóként ünnepelték, de az öregebb szlovákok, a k ik m á r k iá b rá n d u lta k belőle, akkor is ellene voltak. Az egésznek a lényege az, hogy a te h e rre m ég egy szíj kapcsolódik, a m it az em b er a hom lok áv al feszít meg, és m en tesíti v állait. Ez is jó, egy bizonyos terhelésig. É n csak azt tapasztalom , hogy ny ak am m inden izm a kétségbeesetten kidagad, m in th a egy fojtogató kezet p arírozna, s közben képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy ez a ro h a d t szíj a feje­ m et kom ótos, bölcs lassúsággal, de h a lla tla n u l biztosan, belépasszírozza a vállaim közé. E zért sürgősen kikapcsolom , s ek k o r a heved erek szak ad n ak kétszeres súllyal a v állam ra, s h étcen tis vastagságukból p illan ato k a la tt cuk o rsp árg áv á cingárodva, a v állam at kezdik gyötörni. — 5 — �R igók füttyögnek, zsong a rekettyés, kék az ég. Meleg, tiszta n y ári reggel van, ha job b ra pillantok, a M uzsla rem egő csúcsát látom . B alo ld alt nincs k i­ látás, zöld bozótfal húzódik. A hasizm aim csöndesen rem egnek az állandó igénybevételtől, s h átul, pon­ tosan az oldalam közepéig, pokolian fáj a derekam . L assan úgy érzem, testem egyetlen, ta p in th a tó fáradtság-halom . A nap — tizenegyre já r az idő —, pon­ tosan az arcom ba süt, s h a a fejem fordítom felé, az agyvelőm et m elegíti. Izza­ dok, csikorgatom a fogam a hanyagságom m ia tt, félm eztelen k e lle tt volna nekivágni az útnak, s a h evederek a lá gyűrni a m elegítőfelsőt. H ajn alb an , am i­ k o r a telepről elindultunk, m ég hűvös volt, jó l esett, d e az élelem felvételezése után, S zuhapatakon sem v etettem le. Szomjazom . Egy p illa n a tra az is m eg­ fordult a fejem ben, hogy m a rh a ság volt e rre az isten h átam ö g ö tti te lep re jönni, de ezt m á r ism erem , ahányszor nehéz volt, m indig ezt h ajto g attam , m á r nem veszem az ügyet kom olyan. Az biztos, hogy nem egy k éjutazás. Az erdőgazda­ ság legeldugottabb m unkahelye, m ég ú t sincs hozzá, egyszerűen nincs ú tja, a legközelebbbi szekérn yom 4— 5 k ilo m éte rre van, a m ű ú t a kétszeresére. A kik o tt dolgoznak, úgy egyeztek m eg az erdészettel, hogy m aguk h o rd ják fel az élelm et, s ezért fizetik a teljes m unkanapot. M ásfél ó ra az ú t le, k ettő és fél fel, u tá n a alvás és k árty a , de nincs ez túlfizetve. H úsza n vagyunk, s h eten k é n t k étszer le­ jön k é t em ber. E lértem az elágazást, innen a kékvörös jelzés Szilvásd felé kany aro d ik , C sigásforrás cirk a egy k ilom éter még, k étezernél is több lépés, állandó kapasz­ kodóval. A szom júság m á r igen kellem etlen. H ajd a n m eg tan u ltam am a aran y szabályt, m iszerint o rru n k o n vegyünk lélegzetet. Lehet, hogy az én o rrü reg em kicsi, de úgy érzem , hacsak itt szedném a levegőt, p illan ato k a la tt m egfulladnék. T áto tt sz ájjal lélegzem, s a bezúduló m eleg levegő k iszik k aszto tta szájpadlásom at, s am int m egtapogatom a nyelvem m el, m in th a egy testem be illesztett m űanyag­ d ara b o t sim ogatnék. A v ere jték végigcsurog a hátam on, gyülekezik a d erek am ­ nál, s betetőzve k ín jaim at, legalább négy helyen viszketni kezd a testem . K íváncsian, és kicsit félve figyelem m agam . Az ak a rate rő nem m inden, ta ­ pasztaltam ezelőtt három héttel. L ehet v alak i kem ény legény, megy, küszködik tovább, de csak egyetlen pontig, am íg fizikailag bírja. A zután összecsuklik, s n oha ak k o r sem az akaraterővel, a szándékkal v an baj, egyszerűen nem tud tovább m enni, m occanni sem bír. Persze, a dolognak fázisai v an n a k s a te lje s kikészülést m egelőzik az izomgörcsök, lá tási zavarok, azu tán az ö n tu d atlan ság b a torkolló gépies gondolkodás. Érzem , hogy nincs kom oly baj, am íg az em b er n ev etni tu d sa já t baján, addig sem m i hiba. M a m á r tudom , hogy a testi kon­ díció ro p p an t lényeges, de az sem m inden. A m ikor első nap ab b ah ag y tam a tuskószedést, éppen hogy sik e rü lt bevánszorognom a sáto rb a és nagyon szégyell­ tem m agam . Ezt sem tenném többé. V ilágos, hogy m inden új m u n k a új izom­ csoportokat vesz igénybe, hogy am íg m eg nem edződik, ú jra és ú jr a fárad. T udtam , hogy ez a hónap új m u n k a lesz, azt is, hogy fárasztan i fog, de hogy így elgyalá zódjam , azt nem sejtettem . A kkor gondolkodtam azon e lőször, hogy elm egyek, visszaszököm , s éjjel, a szénával tö ltö tt zsákon sokáig fontolgattam , m it tegyek. K ét szó m ia tt nem jöttem el, m ajdnem v életlen ü l rag a d tam ott, úgy, ahogy odakerültem . Ez az e g ész m u n k a úgy kezdődött, hogy jól a k a rta m é r e tt­ ségizni, m e rt egyetem re jelentkeztem , és alaposan belevágtam . S okat tan u ltam , sokkal többet, m in t szoktam , a dolog rendben zajlo tt le, úgy, ahogy terveztem . De ezután k é t m érkőzést is elvesztettem , és nem is erős ellen felek v erte k meg. Az egyiket k ihúztam pontozással, m ásik v asárn ap kiü tö ttek , egyszerűen nem m űködtek reflexeim , nem b írta m idegekkel. M egijedtem , s fu to ttam az orvoshoz. Idegkim erültségről beszélt a doki bácsi, feltétlen kikapcsolódás, kem ény fizikai m unka. H át nekem k ap ó ra jö tt a diagnózis, ak koriban olvastam C sern isevszkij „M it tegyünk?’‘-jét, aki szellem i em ber lé té re h ajó t v ontat, fá t vág. fekete k e­ n y ere t eszik. Persze, azonnal a fav ág ásra gondoltam , gyönyörű dolog leh et h a­ talm as fenyőkkel birkózni, diadalm asan hallg atn i a recsegve lezúduló óriások estét, s egyetlen fejszével szem beszállni a dzsungellel, férfim ódra. És nem kö­ zömbös, hogy az em ber a h a lla tla n u l egészséges m u n kakörülm ények, s a nehéz m u n k a m iatt, kötélizm okkal té rh e t vissza a civilizáció vattaren d szeréb e. Azon­ n al jelentkeztem az erdőgazdaságnál, ahol közölték velem , hogy n y áro n nincs ugyan fadöntés, de m eh etek tu sk ó t szedni. H a lúd, legyen kövér, a legelhagyato ttab b h ely et kértem . I gy k erü ltem a P erjéstető re. A telep öt katonai sá to r volt, vízközeiben felverve. Egy nagyobb tisztás végében feküdt, jóform án a sá tra k m e lle tt fu to tt egy h atalm as, négyszáz­ — 6 — �m éteres, m eredek lejtő S asv árad felé. Ezen a lejtő n feszegettük, szag g attu k a tu sk ó k at, m egköbm éterezték, s boksába rak tu k , faszén le tt belőle. Ez volt a m unka. L enn tá jék o z ta ttak . Nem is a m u n k á tol, in k áb b az em berektől ta rto ttam . U zbencék, bizonyára szakállas, fa ra g a tla n alakok, bagóznak és verekszenek. M ondom, az em berektől ta rto tta m , de olyan gyönyörű reggelen értem fel — egy négykilós oldalzsákkal —, hogy egyszeriben m egvigasztalódtam . C supa d erű vol­ tam , am in t beléptem az „Iro d a” felírással ékes sátorba. K öszöntem egy h atalm a­ sa t — gondoltam , ezt szeretik —, szétnézegettem , de nem v o lt o tt senki. Á lltam , a lábam váltogatva, m íg nem j öt t egy kötényes bácsi, csu p av ér kézzel. — No — gondoltam —, itt az első m edve s recsegve m egm ondtam neki, hogy a m u n k a­ vezetőt keresem . N ézegetett egy darabig, m á r rosszul éreztem m agam , úgy fü r­ készett, s m egszólalt végül: — M i az, be v a n m aga rekedve? Mi a fenének o rd ít? E reztem , hogy piros lesz a fülem , kinyögtem , hogy m it akarok, m ég egy­ szer. — H át a k k o r m en jen le a vágásig, m ost ott dolgoznak, s keresse b á tra n Ko­ vács M arcelt. — S m u to g atta a faggyas, véres kezével az irán y t. M eg szerettem vo ln a kérdezni, hogy ő-e a szakács, m it főz, valam i ilyen hülyeséget, d e hogy szó líth attam volna, nem tu d tam , mi itt a szokás. M aga a szakács? A nagyapám lehetne, így foghegyről kérdezzem ; de azt meg, hogy szakács tetszik lenni, m a r­ h aság n ak éreztem . H agytam a fenébe az egészet. M orm ogtam v alam it, s m entem lefelé. O lyan v olt az öreg apó fe h é r szem öldökével, h ajáv al, és b a rn a arcbőré­ vel, m in t egy vattam ikulás. L eereszkedtem a tetőről, s k erü lg e tv e a rek etty ét, gödröt, nézegettem , hol le h e t K ovács M arcel? K özben ahogy o tt ténferegtem , néztem azt is, m it dol­ goznak. Először körü lássák a tuskót, k iszab ad ítják a gyökereket, s h a kicsi, n ek im ennek egy rú d d al, egyszerűen kifeszítik, m in t egy zápfogat, h a nagy, fej­ szével elm etszik a kapaszkodóit, ékkel széthasogatják, szerteszaggatják. K érdezősködésem re végül egy négyes csoporthoz igazítottak, ak ik egy kölöncöt feszí­ tettek , hogy csak úgy nyögtek belé, s m eg-m egcsúszó cipőjük horzsolta, tú r ta a faforgácsos földet. _ Jónapot! — m ondtam . — K ovács M arcelt keresem . R ám sem néztek, erőlködtek tova bb. M edvék — gondoltam —, elvadulnak, m egszőrösödnek. — K ovács M arcelt keresem , a m űvezetőt. — M iért? — A zt m o n d ja az egyik. — M aga m it gondol, h án y K ovács M ar­ cel szaladgál itt? B osszantott a csípős nyelve, m eg szégyenkeztem is, hogy m á r k ét „falsot” fogtam , s m in d a k ettő t észrevették. — T essék — lé p e tt elém az egyik —, én vagyok K ovács M are l , no. É n m egm ondtam , m it akarok, m u ta tta m a felvételi pap írt. H unyorgó szem­ m el nézte, afféle kem ény kis borsem ber volt, az o rra o lyan vékony, m in t egy késpenge, két seszínű szem öldök felette. A m íg leste a pap írt, állandóan rám p illan g atott, d e csak egy-egy m ásodpercre, s ú jra a p a p írt nézegette. — Jó l v an — azt m ondja —, h á t csak jö jjö n velem . M ajd id e ip ark o d jék vissza. Jó sk a — fo rd u lt a három álldogáló felé —, új em b er jött, m ajd fogjátok közre. M egnéztem én m á r akkor m agam nak azt a legényt, aki először szólt, sűrű, fekete h ajú ipse volt, tu rcsi orral, olyan bikanézéssel m u strá lg ato tt engem , d eh át elég sok haragosnézésű fiú t lá tta m én m ár, kesztyű-közelb en b enn a szorítóban, gondoltam , nézz csak, nézd ki a szemed, ha ez jó neked. M entem K ovács után, aki átizzadt b a rn a ingében úgy u g rá lt előttem , m in t egy m ezei nyúl. Egyik ke­ zével té rd é re tám aszkodott, a m ásikkal evezett hozzá. F en t beírt, ro v ato t n y ito tt nekem . — Ism eri a m unkát? — P ersze — m ondom —, dolgoztam m á r irtáson. — L átom — m u strá lt végig —, m e rt hogy ez nem irtás, hanem vágás, no. — Szóval, dolgoztam m á r ilyesm it. Ez nem v olt igaz, de átnéztem egy erdészeti szakkönyvet, am ik o r feljöttem ide. H azudtam egyet. G ondoltam , így nagyobb a re spekt. — Jó. A kkor adok szerszám ot, s beállhat. �K aptam egy keskeny hasítófejszét, vasékeket, s egy nyolckilós pörölyt. K ezetfogtunk és m egütközve figyeltem , hogy letegez. V alahogy úgy éreztem , vesztet­ tem önm agamból. A m íg a nevem nem volt a papíron, m egtisztelt, m agázott, m ost m in th a rabszolga lettem volna, az istenit. E lintéztem azzal, hogy az apám lehetne. — No, öcsém — kezdte, s ez ü tö tt m eg —, nyom d, am íg birod. Nézd csak itt brigádban dolgoznak, kibújni nem lehet. N api egy köbm éter. Idehallgass! — szólt u tá n am az ajtóból. — I tt m á r já r t egy-két diák, de e ltű n t m ind, m in t a nyúl a zabban. M eddig ak arsz m a rad n i? — Egy hónapig. — H át h a kihúzod ezt a hónapot, nem fog á rta n i neked. A m int vállam on a szerszám okkal lefelé bukdácsoltam , rosszul éreztem m a­ gam. Szótlanok, b ará tság tala n u l fogadtak, kezet egyik se n y ú jto tt. K ovácson k í­ vül, de ő m eg gyanakszik, h á th a ellógok én is, tak n y o sn ak tart. Az a fek ete pasas az nem leh et többb huszonegynéhány évesnél, de azzal előbb-utóbb te n ­ gelyt akasztunk, ezt én érzem , m in t hangya az esőt. A brigád szótlanul fogadott, m ogorván. Hogy szólítsam őket? S zak társ? Szaki, vagy elvtárs? Sehogy, m eg in t nem le tt belőle sem m i, állta m a lábam hoz eresz­ te tt fejszével, kalapáccsal, elh ag y a to ttn a k éreztem m agam . Nem tu d ta m m ihez kezdeni közöttük, m íg az egyik m eg nem szánt, s szólt egy-két szót. K ik eres­ tü n k egy tu skót, s n ek iállt az ásóval m agyarázni, m it hogyan tegyek. A többiek álltak , néztek. T alán őt v ártá k , m ondtam hát, hogy h ag y ja abba, m ajd én el­ intézem ezt m agam is, köszönöm szépen. E rre rám n é ze tt, m e g v ak arg atta a bozon­ tos, vöröses szőrt a m ellén, s otthagyott, m in t K risztu s a v argát. M ajd én m eg­ m utatom nektek. Ezen a napon é rt a szégyen első hullám a. É n m ost nem a szem érm es, ném i arcélénkítő, apró restellk ed ések re gondolok, am ik o r a szégyent em lítem , hanem a r r a a keserves, m ajdnem aljas érzésre, am i szerencsére ritk á n , de m égis jelen tk ezik m indenk i életében. S ak it m eglátogat, az úgy érzi, ott, ab b an a p illan a tb an m eg kellene h aln ia, elvesztette önm aga előtt a jogot a rra , hogy tovább éljen. R ettenetes érzés. Én eddig a nyári h óna­ pokig, bárhogyan k u ta to k is az em lékek között, úgy tudom , csak egyszer szé­ gyelltem m agam igazában. Tízéves voltam akkor, az egész az elhúzódó fro n to t követő első nyáron tö rté n t. T uzáék akácfáján. A kkoriban szovjet k ato n ak ó rh áz v o lt a kastélyban, az utcán k b an is lak o tt egy katonaorvos, egy nagyon szép, fia ta l fek eteh ajú nő. S ű rű szem lödöke volt, olyan sűrű, hogy n álu n k szokatlan is, és nagy, fekete szem m el nézegetett m aga körül. R oppant tisztelettel környez­ tük, m e rt n éh a felcsatolta a pisztolytáskáját. Engem különösen szoros szálak fűztek hozzá, m e rt egyszer m egsim ogatta a fejem et. A d élu tán i fü rd és ré sz le te i­ ről beszélgettünk, am ikor elő tű n t a M észáros L ázár utca sark án , Én elh atáro z­ tam , hogy d űlőre viszem a dolgot, egyetlen gyors csapással elfoglalom szívét. Ecélból villám sebesen felm ásztam az egyik ja p án a k ác első vízszintes ágáig, s úgy időzítve a dolgot, hogy a produkció teljes szépségében bontakozzék k i, csináltam egy haskelepet. Nem szám oltam azonban N ém eth Zoli luciferi tulajdonságaival, ak i a városrész elism ert hazudozója és in trik u sa volt. Egyszóval, am in t a dok­ to rn ő kellő távolságra érkezett, befejeztem a kelepet és egy fészekkel szerettem volna m egkoronázni az ügyet. E zért egy tökéletes függeszkedést végeztem , am ely­ n ek kellős közepén odau g ro tt N ém eth Zoli, és le rá n to tta a gatyám at. O tt lóg­ tam ég és föld között, m in t egy leleplezett em lékm ű és h allottam , am in t a dok­ tornő egy h atalm asa t nevet. E kkor éreztem először azt a k ib írh a tatlan , tébolyító, igazi szégyent. Ú gy gondoltam , nincs helyem többé a földön, o tt a k a rtam m a­ rad n i a fá n. K ésőbb lejöttem , összeverekedtünk, elm en tü n k fürödni, akkor á t­ estem a dolgon, de am int visszaem lékszem , m a is m egcsap ez a m egátkozott h an gulat. Tizennyolc éves korom ig többé nem is szégyenkeztem . Ezen a ny á­ ron azonban olyan géppuskasorozatnyi adagot kaptam , hogy n ehéz v o lt k i­ hevernem . N ekiálltam a tu sk ó n ak és tem pósan, lendületesen, m in t otthon, ásni kezdtem . A dolog azonban nem m ent. R engeteg apró gyökeret k ellett elszaggatnom , m e­ lyek úgy ta rto ttá k az egyébként porhanyó földet, m in t a vasbeton. A m ikor el­ ju to tta m a gyökerekig, tovább n ehezedett az ügy. A z ásó g y ak ran beszorult, be­ a k a d t a fába, m egrekedt. Ó rákig kínlódtam , am íg egyetlen n yavalyás tuskót ki­ szabadítottam , v ág ásra hoztam . N ekim entem a fejszével és örültem , hogy itt a m u n k a java. M eglendítettem és lecsaptam , de nem m a rt a fába, m e rt a ru g al­ m as, kem ény, alig sebzett fagyökér visszadobta. S okat nyavalyogtam , am íg rá ­ — 8 — �jö ttem , hogy nem szabad kiszedni a gyökér alól a földet, s oldalról, ékvágással k ell elm etszeni. Egy jókora példányba kapaszkodtam , s m ire m in d en gyökerét elm etszettem , M ikulás bácsi ott fenn, baltafokkal ú jra m eg ü tög ette az ágyú­ golyó hüvelyt, vége v olt a napnak. O tt álltam egy k örülm etszett, teljesen ép tuskóval, s negyedrészét sem szedtem össze a norm ának. Nem m entem a töb­ biekkel, nekiálltam , m egpróbáltam szétverni, beékeltem , s csapkodtam a pörölylyel. E stére m egtudtam , hogy a fa legrosszindulatubb része a gyökérközelben van. Fönn a szálak egyenesen futnak, itt átcsapnak egym áson, összekúszálódnak, be­ fonják, s szövevényükkel erősítik egym ást. Egyedül du lak o d tam o tt a sz ü rk ü le t­ ben, s m unkám gyüm ölcse néhány kisebb-nagyobb d ara b volt, m ely ek et lehaso­ gattam , jóform án lerág tam a tőről. A kezem et fe ltö rte a kalapács, m e rt am in t vas csapott vasra, szám talan rem egés fu to tt végig a vib ráló szerszám nyélen, és én görcsösen m ark o ltam a kalapácsot. A vállam és a h átam sajg o tt és nagyon éhes voltam . Fel k ellett m ennem és m in t az ebédnél, M ikulás bácsi m ost is ide­ n y ú jto tta a csajkát, k im é rt egy adag pörköltet. A többiek csoportokba verődve, „b an d ák b an ‘’ ü ltek a földön, s hol innen, hol onnan, ó riási nev etés harsogott. Egy fán ak tám aszto ttam a hátam , kan alaztam a levest, s néztem a völgyet. V a­ lahol, innen vagy húsz kilom éternyire, o tthon is vacsoráznak. A borókák mozog­ ta k a szélben, olyanok voltak, m in t egy-egy apró m anócska. E gyszercsak m eg­ á ll m ellettem az a fek eteh ajű , vállas, szépenfésült fiú, és azt m ondta: — Id eh a llgasson, fiatalem ber. N ekem nincs sem m i kedvem m ag ára dolgozni. L áttam , m it piszm ogott egész nap össze. I tt m elózni kell ám , nem n agyképűsködni! B em ent a bokrok közé, én m eg le tettem a k an alat, s néztem a csajkában párolgó húsdarabokat. M it te h ettem volna egyebet? Nem tudom m ié rt m ondta, hogy „nagyképűsködni”, de itt tényleg dolgozni kellene, és én nem tudok. Nem tudok dolgozni . . . Ez v o lt a z első porció . . . Az ösvény m á r nem kavarog vég nélkül előttem , te te jé n m eglátom az eget, itt a forrás. A pró tisztáson egy alacsony bazaltfalból, csövön csorog a víz. A kö­ vek közeit m egfugázták, nagyon takaros, m in t egy m eseházikó. A m ikor először jöttem élelem m el a hátam on erre, nem lá tta m sem m it. M egállok a teh errel, vizsgálgatom m agam . F á ra d t vagyok, de csak ann y ira, hogy k étp erces álldogálás u tá n in d u lh a tn é k is tovább. A lábaim pihenőhöz ju tn a k , a fájdalom eltűnik, a h átam is csak csöndes, m eleg zsibongással észleli a te rh et, csu p án a v állam v ág ja v álto zatlan u l a heveder. K ikapcsolom , s m in d k é t zsákot leeresztem . M ost m ár szükség lesz Szokács segítségére, az egész te rv többek, között, e rre is épül. Egyébként fázom ettől a kibéküléstől, nem tudom , K ovács m ódszere bevág-e. Ő szólt, hogy Szokács jön le, s j öjje k vele én is. Nagy d erb i v o lt ez a feljövetel feltétle n ü l meg k ellett előznöm, nekem k ellett előbb itt lennem , az első u tu n k m iatt. Az egész dolog úgy jö tt össze, hogy m eg a k a rta m m u ta tn i, érek az ért v a ­ lam it. Az élelem hozásért nem tö rte m ag át senki, g y ak ran jelölni kellett, s az ön­ k én t jelentkezőket szívesen lá tjá k . A negyedik, vagy ötödik napon za jlo tt le a dolog, a k k o rra rájö ttem m á r egy csomó fogásra, m egvolt a köbm éter, ennek a Szokácsnak a k a rta m m egm utatni, hogy vagyok olyan legény, m in t ő. A zóta nem szólt ugyan egy szót sem, de éreztem , hogy utál, h á t én sem sündörögtem k ö rü ­ lötte. A m ikor m egtudta, hogy együtt m együnk, o d ajö tt hozzám és azt m ondta: Nézze, — nekem ellenszenves v olt az is, hogy úgy énekel, affektál, úgy beszél, ahogy a h a já t fésüli, — én nem vagyok ápolónő, ha kikészül, nem csin álh ato k m a­ g áv al sem m it, értjü k ? — Bízza csak rám azt a kikészülést, szakikám ! Az u jjá v a l m egütögette a trikóm at. — Jegyezze egyszer s m in d en k o rra meg, én nem vagyok m ag án ak szaki. Szokács Józsefnek hívnak. Én ak k o r úgy útá lta m m ár, hogy köpni tu d ta m volna, s m eg in t m ocorgott bennem , hogy visszalépek, de azután nem tettem . Nem állta m meg, hogy ne v á­ laszoljak neki, értse, ahogy akarja. — Ne féljen, ezt nem felejtem el. I gy indultunk. M ásfél ó rá t m e n tü n k egym ás sark áb an , de egy pisszenés nem esett. F elm álháztunk, s S zuháról visszafordulva éreztem , hogy gyorsabban indul a szokottnál, v álaszth attam , hogy lem arad jak , s beism erjem , hogy feladtam , vagy lépést ta rtsa k vele. M entem u tá n a egyre nehezebben, tiszta golgotajárás — 9 — �v o lt az egész. Még a m é ly ú tra sem kanyaro d tu n k , m á r úgy éreztem , szétszakad a h átam , s közben állandóan énekelgettem m agam ban, hogy „este v an m á r nyolc óra, ég a világ a b o ltb a’“. De csak ezt a k ét sort. K ésőbb ab b ah ag y tam , s ak ­ k o r a sa rk á t nézegettem , hogyan em elgeti, s teszi föl-le, föl-le. A zután m á r ezt sem láttam , hányingerem volt, s a fo rrásn á l összeestem . A m ik o rra én felértem , ő m á r k ip ih en te m agát, fölállt, o d ajö tt fölém, m egnézett és elm ent. M egpróbál­ tam felem elkedni, vergődtem , belekapaszkodtam a fűbe, d e nem m ent, pihennem kellett. K ésőbb m ozdítgattam a zsákot, de nem volt egy szem ernyi erő sem a karom ban, sem a derekam ban. Egyszer fölem eltem , vagy egy m éterre, de le­ ejtettem , s azután m á r ez sem m ent. L efeküdtem a zsák m ellé a földre, teljesen ő rü lt m ódra viselkedtem , b eleh a ra p tam a fűbe és sírtam . Ez egy új „nem le h e t tovább éln i”-pillanat. K ésőbb G ordos és H arangozó Já n o s bácsi lejö ttek , b ev itték a csom agot s be­ tám o g attak engem is. Nézem a helyet, ahol három h ete feküdtem , o d atettem a zsákot, s m ost nem tu d tam m egállni, m egpróbálom , m egem elem . Jön. Nem könnyű, de engedelm esen mozdul. L ehajítom , vissza a m á sik mellé. K ibontom a h átizsák zsebét, rum v an benne és cigaretta. Az egész dolog M arcel bácsi h ad iterv e volt, a v erek ed ést követő napon p a t­ ta n t ki serény agyából. M unkaidő közben hivato tt. S ejtettem , hogy kom oly az ügy, nem szokott ő senkit hivatni, elm egy és m egkeresi. B em entem a sátráb a, köszönök, le ü lte tett. E lőtte ácsceruza és papír. — H alljam , m i v olt az a cirkusz tegnap? — Összverekedtem Szokáccsal. R égóta u tá lju k m i egym ást. E nnyi az egész. — M ondd, no! — T egnap kioldózott a papucsom zsinórja, odalépett, röhögött, és azt m ondta: Mi a csoda, cipekedni? E rre m egm ondtam neki, hogv hová hányadszor piszkál, a kezében v olt egy vasék, pofozott. — A ha. Szóval ő kezdte, azt mondod. leü ltem m egkötni. Ez a strici m á r dolgozni se tudok, nem csak m enjen, m e rt m á r nem tudom azt ledobta, o d alép ett és meg­ — Igen. É n nem tudom m ié rt rü h e ll engem ez a hülye, de az biztos, hogy u tazik rám . Ö sszeakaszkodtunk es elin téztü k a dolgot. — L áttam , hogy szétverted az arcát. — Szét. K ap o tt volna m ég egy p ára t, h a el nem viszik a fenébe onnan. Én tudom , hogy engem itt nem szeretnek, de ő egyenesen gyűlöl. C sak tudnám , m iért? Pislogott, h u zogatta a vékony baju szát k ét u jjáv al. — Nem szeretnek itt téged . . . — Igy, ahogy m ondom . Érzem , m ióta idejöttem , állandóan. — H át szerinted m i le h e t az oka? — Én nem tudom . S enkinek én itt rosszat nem tettem , dolgoztam rendesen. — A z em berek azt ta rtjá k , hogy nagyon fennhordod az orrod. H átrazökkentem , nagyon m eglepett a dolog. — Hogyhogy fennhordom , M arci bácsi? — Ú gy fiam , hogy tá n a r r a vagy büszke, hogy m ost érettségiztél, vagy a Jehova tu d ja m ire? C sak néztem rá, hogy m o n d h at ilyet É n beszélhetnék erről, m e rt velem tö r­ tén ik itt m inden ilyesmi, én szenvedtem , am íg m eg nem szoktam . — A m ikor idejöttem , egy se fogott velem kezet! — Fiam ! H át nálunk, aki m egjön, az kezel a többivel. T udom én, hogy m ás em berek között m ásképpen v an ez, de itt így szokás, no! K épzeld csak el, idejön egy taknyos, se bü, se bá, köp m indenkire. M i az apád? — V asutas. — Főnök, vagy m icsoda? — P énztáros. A nagyapám m eg paraszt! Na, én húzódom el? �— A z istenfádat, h a ők le tte k volna itt, tu d tá k volna, m it kell tenni. M ert ez csak egy dolog! D e itt v an m ögötte, hogy lassan elfelejtesz m inket. F elugrottam . — Hogy gondol ily et — ordítottam , m e rt nem igaz, nem szabad igaznak lennie. — Hogy m e ri ezt m ondani? — H ogy? — s nekivörösödve kiabált, ü tö tte az asztalt. — M egmondom! H á t csak u gy, hogy m essze vagy tőlünk. N em tudsz te itt beszélni senkivel, látom én azt, hékás! Nincs senkivel egy tisztességes szavad, m u n k a u tá n m ászkálsz a hegyen, csak közö ttü n k nem vagy soha. A zt hiszed te, nem láttam , hogy h uzo­ g a tta d a szád, am ikor letegeztelek? H át te m á r azt sem tudod, hogy egy ilyen kölyök, h a közülünk való, öröm ében a sa p k á já t dobálja, h a egy negyvenhárom éves sz ak tá rsa tegezni kezdi ! K ra to fil m egm ondta, hogy a jó szó sem k ellett, nem engedted m eg m u tatn i m agadnak, hogy kell csinálni ezt az egész vacakot. — M ert nem ak artam , hogy velem vesződjék. — Egy ilyen m elósnak, fiam aki szívvel is dolgozik, ro sszab b at nem is a k a rh a ttá l volna. M intha ta n áro d at nem engednéd ta n íta n i. H ány szom baton m e n tél oda, hogy koccintsanak veled? Jó l van, tacskó vagy, n e is igyál. De odam enni, elbeszélgetni, te jöttél, te vagy a fiatalab b ! V agy egy cigi! N e is cigizz, helyes! De legalább egyszer m eg k ellett vo ln a k ín áln i őket! M ert itt m eg a rró l v an szó, hogy lássák, m a m ár, h a v alak i ta n u l, az ért ugyanabból a húsból van, m in t ők. Es vedd tudom ásul, hogy ezt v á rtá k is tőled! A zt hiszed te, itt n á lu n k m inden ren d b en v an m ár? Szokács k ét éve m e g k érte egy lán y ­ n a k a kezét, az is a k k o r érettségizett. N o! H át ahogy m eg tu d ta az a kis szajha, hogy ez itt dolgozik az erdészetnél, hogy melós, k irú g ta, érted? H a odamész, a m in t m egjöttél, tíz jó szót szólsz, az egész em b er a zsebedben van. Te m eg a szívében, érted? F elálltam . — Elm ehetek? — El. M ész vissza? — Nem, m egkeresem Szokácsot, m egm ondom , hogy egy nagy m a rh a voltam . N e tessék h aragudni, M arci bácsi. Szívta a fogát, billegett a feje. — N em jó, nem jó, ne m enj sehova. N em á rto tt n ek i ez a verés, nagy legény ő itt, elkelt. M ert Szokács pedig m inden ak tatá sk ás em b ert olyan nyo­ m o rékfélének hisz, nem becsüli őket sem m ire. Jó ez neki. De azt m ondd, hogy m egy-e m á r az az ú t lentről, te h erre l? — Megy. M ajdnem n aponta m ászkáltam a fo rrás felé. — No! M ajd ak k o r eg y ü tt m en tek m egint. S o tt gyalogold le, figyeld meg, m ilyen pasas ez, tetszik m a jd neki . . . Jön Szokács. M ost b u k k an t elő, kétszáz m é te rt k apaszkodhat még. Azt m ondom m a jd neki, elfárad tam a v irtusban, segítsen! Szegény srác, ég h e te tt a b ő r a képén. H a az em b er m egism er v alak it, m in d já rt m ás m inden. Ugy jö t­ te m ide, m in t egy csomó v adem ber közé, m in t egy ism eretlen földrészre, v a­ lam i hős utazó, rom antikázni, Uz Bencéktől, farag atlan , rosszindulatú, elv ad u lt alak o k tó l ta rtv a és egy jó szót sem tu d ta m m ondani nekik. F élrenézek, rágom a szám at. M ost szégyellem m agam legjobban. �M O L N Á R B E LA : NYÁRFÁK Már harm inc évvel ezelőtt a m ezsgye szélén álltak őrt; egy tapodtat nem engedtek a hom oknak, a szeleknek. Oda hulltak, o tt m aradnak v e té lt m agnak, gyenge gallyn a k; ha kell: tízszer új-rügyezve, a hom okba, sárba verve. O tt m aradtak . . . s öles ágak vigyá zzá k a kis tanyákat. A Hold is a hegyükre száll, onnan nézi: be szép a táj! Be szép is ott az a sorfal, tanya szélén pár dióval, s a paraszt, k i eke m ellett a n yárfákról énekelget . . . HATÁRON Döcög, pöfög a kisvonat, m ellette az Ipoly rohan, az a határ . . . A gondolat az ablakon át kizuhan. V ám őrök állnak, testvérek túlnan; az m ár csehszlovák hon; szem em m el hegyekig érek, á tugrik a határ-árkon. Selym es rét, virágos m ezők forognak alám ; épp olyan m in t H azám ban, oly zöldellő, sim ogatom hát boldogan. F elettem csillagok gyúlnak, m agyar és szlovák csillagok, rám csókolnak, elfordulnak, ahogy a vonat kanyarog. Füzes fölött, a fo lyó n túl, M int óriás ezüst-katlan: a Hold görög és átgurul a határon vám olatlan . . . �HAZÁM EZ IS A n yá r m it old H azám a m in ek a hom okban fuldokol, és kötöz a föld fia, ez is . . . S az égő bokor, m eg kell m ajd halnia. A fe lkö tö tt, gálicos tő k ék kö zt lépdelő hunyorgó paraszt, az alkonyban a k é k fejő kék, am it az est a szegre akaszt. H azám az is, am i tóba hull az ágak között: az ég-darab, s a leesett Hold a parton tú l m ellyel kis halacskák játszanak. S zü re tko r az évődő lányok, prés körül a derűs hangulat, H azám ez is . . . És am it látok, a m it e tá j serényen m utat, m in t gyorsvonatról a m ozgó kép, úgy nyo m u l belém : ez m ind H azám. És m ég m ennyi! . . . Ha m eg kérd ezn ék, egyszer talán el is m ondanám . . . HEGESZTÉS ÉJJEL V illá m o k csaptak fe l az égre, sárkánytorokból dühös lángok, s a ke rt alatt szivárvány-szín re fe s te tté k a szuvas palánkot. V illózott a fény, a légen át a tavasz, nyár, ősz színe rezgeti, csalogatta az éj bogarát a gubbasztó, v é n verebekhez. F ák törzsére sá vo ka t rajzol, sárga-zöld-kék turista jelet, hogy ne legyen éji karam bol, ha va k si lepke eltévelyeg. K is b irsünket derékba szeli, m egkergeti a lom ha dongót, körbe röpköd (az élét feni): m in t csorba fűrész, úgy sikongott. M ost lom bon táncol a sárga fény, egy pillanat s nyári nap éget: nézem , a m in t a fá k tetején a zöld kö rtén k gyorsan beérett . . . �ASSZONYSORS Sírás rázta, a hulló kö n n y ek fe littá k csukló, tört szavait, s ahogy zuhogtak, fe l-feltö rte k, szívem ig égtek panaszai. M int bíróhoz, úgy szö kö tt hozzám, asszonysors űzte, a m ostoha, ki dolgozik, ló t-fu t az utcán, a k it fo lyto n m egcsal az ura. M int kilő tt golyó, h ullott a szó a sebzett szívből, zú d u lt reám, m á r vádlott lettem , férfi, csaló, k i nyűg, teher a Nő oldalán. M ár úgy éreztem : én csaltam őt, így láttam magam , — könn yein át, m egloptam a korán őszülőt, világ m in d en lányát, asszonyát. Egy szót vá rt tőlem , vigasztalást, szegény h itte, hogy én jobb vagyok, s csak hallgattam m in t fényvillanás, m ely az égen v illózva ragyog . . . �C Z INKE FERENC: BŐSÉG ÉS ESŐ �BOBÁL GYULA: A HARMADIK K ét esem ény v o lt Ba li F erenc életében, am ely sz erin te elfo rd íto tta az élete fo­ n alát. M ind a kettő régen volt, az ország jo b b rafo rd u lásá n ak első évében. Szét sem k ellett nézni, h a füstölgő rom okat a k a rt v alak i látn i. Az áro k b a fo rd u lt kocsi alól em elk edett fel a ta v asz t kiáltó p ac sirta is. Ba li jav ab eli v o lt még. F élláb b al h a kilé­ p ett a 39-ből. N em az iskolák g azdagították tu d ását, h an em a cselédsors. M ert az volt. Cseléd. Az is a teljes m ag án y b an élők közül. De d u zzad t az ere je a ttó l a gon­ dolattól, hogy nem kell m á r hajlo n g an ia senki elő tt M ent is m indenfelé, hogy észrevétesse m ásokkal is ezt a fennséges érzést. A ztán m ár m egbizatást is kapott. E lküldték, segítsen a földosztásnál. Ezt az u ta t b ejárn i m á r kevés v o lt a k ét lába. A ddig szim atolt, m íg nem b u k k a n t egy m egkopott m o to rk erék p árra. V alam i n ém et v á lh a to tt m eg tőle, és a szovjet katonai parancsnokságon belö k ték az u d v ar sa r­ kába. E lkunyerálta. E m bereket is szerzett, a k ik kipofozták, és elin d u lt vele. Igaz, nagy zajjal, d e h á t haladósabb v o lt így, m in t gyalogosan. B ali F eren cet m á r csak ezen a m otoron le h ete tt lá tn i azután. M ikor a h a tá r m eg telt zörgéssel, tu d tá k : jön m ár, és a hónapok m ú ltáv a l o lyan kedves vendég lett, am e rre já rt, hogy az egyik gazda egyszer így fogadta: „M egjöttél, B ali F erk ó ?” — A zóta is r a jta m a ra d t, hogy Bali Ferkó. M ár őszre fo rd u lt az idő, k o rán felöltötte köpenyét az este, am ikor egyik nap későre m a ra d t Bali. N em szívesen já rta k ilyen későn az országúton, de azért ő el­ indult. M ásnap je len tést v á rta k tőle. E lvénhedt m o to rja nyögve ugyan, de v itte őt. Alig láto tt, m e rt m ég egy gyerty a is jobban v ilágított, m in t a lám p ája. Bele is h u p ­ p an t egy nagy gödörbe. M ajd a nyelvét h ara p ta. N agynehezen kikecm ergett, hanem a rázk ódástól az eddig is gyéren világító lám pa egészen elrom lott. V alam i d ró t sza­ k ad h a to tt benne Meg k ellett állnia, m e rt nem lá to tt az o rráig sem . Topogott, am íg a szem e m egbarátkozott a sötéttel, ak k o r aztán begyú jto tta a m otort, s ú jra elindult. M ent is szépen, m ég gyorsított is, de sá rb a k erü lt, a m o to r fickándozni kezdett, Ba li meg, hogy egyensúlyba hozza, m ég jobban rákapcsolt. Az öreg m asin a elbődült, nekilendült, m a jd nagy rázkódással m egtorpant, a f a rá t felrú g ta, s B ali érezte, hogy repül, aztán re tte n tő fájd alo m h asít a térdébe, a m o to r egy n agy kőrakáshoz vágta. O dakapott a térdéhez, de a v értő l m egtelt a tenyere. Egy a rra haladó falusi kocsi m á r á ju lta n szedte össze. Ez v o lt az egyik eset. A m ásik, am ikor a kórházban m agához té rt, és h a llja a fele tte álló orvosoktól: — N em tu d u n k segíteni, le kell vágni a l á b á t . . . O lyan forróság fogta el, hogy m en ten gyöngyözni k ezdett a hom loka. M ár nem is érezte, hogy fáj a lába. A ztán a hideg rázta, vacogott a foga, am ik o r m egszó­ lalt: — Nem, nem ! K ö n y ö rg ö m ... De egy-kettő elvesztette eszm életét. A m ikor m agához té rt, m á r a m űtőben volt, nem érezte a lábát, s ijed ten odakapott. Az egyik orvos m orm ogott v alam it Nem értette. M egfogták a kezét, n em m ozdulhatott, h á t jobb h íjá n figyelt. Az orvos szólt, nem értette, csak látta, hogy ollót ad n a k a kezébe. M egint szólt, ak k o r m eg egy kést. „H át ez m eg orosz?” — v illa n t Ba li agyába. De m ilyen fu rcsa orosz. Azok m ind hangosan beszélnek, ez m eg alig motyog. De m á r n em tu d o tt tovább gondol­ kodni, m e rt lassan forogni k ezdett vele az egész m űtő. Az orvos is, m in th a vízzé válna, szétfolyt. Úgy érezte, nagy csengőt ráz n ak a fülénél, aztán piros köd szakad rá, m ajd m inden elfeketedik. A kórházi ágyon té r t magához. E lsőnek a lábához nyúlt. Érezte, hogy vastag pólyában van. F elnevetett. O lyan könnyes nevetéssel. A ztán m eg dalolni szeretett volna. M ire az orvos bejött, akkor meg m á r szipogott. E ltökélte, hogy ak árm ely ik jö n , elk a p ja a kezét és m egcsókolja. Meg is te tte volna, de az orvos rászólt. Igaz, n e m érte tte , de a vele levő fiatala b b orvos szavából ezt v e tte ki. — N incs sem m i baj! — m o n d ta aztán a fia ta l orvos. — M ondja m eg neki, hogy köszönöm! — k érte Bali. Ez v olt a m ásodik eset. És Ba li F erkó nem tu d ta, v á r m ég r á egy h arm a d ik is. �Hosszú idő u tán gyógyult fel. Szétzúzott té rd é t m á r nem tu d ta többé h ajlítan i, s á n ta m arad t. Ez an n y ira m egrázta, hogy egy d arab ig úgy já rt-k e lt, m in t aki k e­ resi, hogy hol búcsúzzon el a világtól. De aztán h ely re b illen t a lelki egyensúlya, m e rt m éregetni kezdte, hogy m a ra d h a to tt volna láb nélkül is. Még m u n k á ra is jelen tk ezett. E gyszer-kétszer elm ent gyűlést is ta rta n i, de m á r nem sok frisset tu ­ d o tt m ondani. Úgy beszélt, m in t am ikor először, v alam ik o r régen kezdte. E lőfor­ d u lt, hogy m ire a végére é r t a beszédnek, m inden m ásodik szav áb an „a reakció így, a reakció úgy”, a hallgatóság szétszéledt. Egy k icsit szánalm as volt, ahogy k iszárad t ajak k al, izzadt hom lokkal, bicegve elh ag y ta a gyűlést É rezte ő, hogy m íg beteges­ kedett, lábbadozott, az idő m essze eléje k erü lt. És azt is, hogy m ost m á r nem úgy beszélnek vele, m in t azelőtt. De nem tu d o tt m ag án ak szám ot adni róla: m iért? A ztán egyre erősebben lökdöste a gondolat, hogy ú tb a n v an m á r ő. L assan elm aradozott az em berek közül. Még egynéhányszor b e té rt a tag g y ű lé­ se k re , b e regasz tta tta kiskönyvébe a bélyeget, később m á r innen is kikopott. B ajuszt növesztett, nagyot, hosszút. S b á r az ősz szálak seszínűvé te tté k , nem tö rő d ö tt vele. M esszire elk erü lte az em bereket. K i az erdőbe, egy lő szerrak tárb a. E zt b ízták rá. Egyszer a vadászok m eglepték egy árv á n m a ra d t őzgidával. Úgy n ézett rá, m in t a k in e k egy a sorsa: az árvaság. M egbarátkoztak. A m ikor m egerősödött a kis fürge, s n ekiugrott, hogy m egdöngesse töm pe szarvával, Ba li m ég el is n ev e tte m agát. A ztán szerzett egy k u ty á t, m á r h á rm a n éltek, csendben, észrevétlenül, a ro b b an ó ­ an y a g rak tá rb a n . H eten k én t egyszer, ha bem ent a városba. Ilyenk o r egy egész h étre m egszerezte az élelm et. De m egállt az ú jságárusnál is és egy jó halom o lv asm án y t v itt m agával. Az évek m eggyűrték az arcát. A m agánytól fén y telen n é v á lt a szeme. Lelógó nagy b ajusza még a sz ája szélét is elfedte, s egyre erősebben bicegett. A m ikor abba a n y u g talan őszbe fo rd u lt az esztendő, Ba li F erkó csak an n y it tu d o tt az egészből, hogy v an valam i, m e rt az egyik lap így beszélt, a m ásik meg úgy. Azon a reggelen sem gondolt különösebbre, am ik o r h á tá ra d o b ta a zsákját, k ezébe a kam póst, b ez árt m indent, s elin d u lt a szokásos v ásárlásra . B icegett, h an g ­ talanul. Az k ö tö tte le figyelm ét, hogy m ég nehezebbé le tt a m enés, m e rt a reu m ája nagyon belekapaszkodott a lábába. A rra ü tö tte fel a fejét, hogy a v áro sb ó l m ordulások hallatszanak. De nem so k a t törődött vele, bicegett, m in d en figyelm ét lép teire fordítva. Csak ak k o r to rp a n t meg, am ik o r az ü zletajtó t zárv a találta. S zéttekintett, s ek k o r m egint erősebben h a llo tta a m orajt. E lin d u lt h át arrafelé. A m ikor ráfo r­ d u lt az utcára, az em lékm űnél annyi em b ert látott, hogy a tizenkét évvel ezelőtti gyűlésen sem annyit. M egm ozdult benne a vér, am ik o r felidéződtek gondolatai. Még a szem e is m egcsillant, s furcsa m elegséget érzett. E lin d u lt lassan az em berek felé. A hogy közeledett, úgy tisztázódtak a hangok M ár a szav ak at is é rte tte : „Rob­ b an tsu k fel, döntsük le!” — U gyan m it kell ledönteni? — m orgott. M egakadt a töm egben. Az em berek olyan fakón és élettelen ü l álltak , csak a szobor tövében kiabáltak. A kíváncsiság egyre jobban csav a rta és fu rak o d o tt, hogy közelebb kerüljön. M ár egészen jól lá tta a k iab áló k at. Összevonta bozontos szem ­ ö ld ö k ét. — Ez nem gyűlés. Ezek k iabálnak. De ki az az em ber ott? M it ak arn ak ezek? — K apkodóan széttek in tett, hogy v alak itő l tan ácso t k érjen . Az előtte szótlanul álló két em b ert lökdöste: — M ilyen gyűlés ez? — M enjen a dolgára öreg. Ö rüljön, hogy nem tu d ja — néztek rá elb o ru lt te k in ­ te tte l. Ba li F erkó elrestelte m agát és m ár m egm ozdult, hogy kifurakodik, am ik o r h allja : „A jo g talanul elkobzott földeket vissza kell ad n i!” M egtorpant és pörögni kezdett b en n e a gondolat. „ I tt nincs jo g talan u l elkobzott föld. A földeket jogosan osztották el. A földet én is osztottam !” Ez az utolsó m ondat m á r nem á llt m eg agyában, h an em rácsúszott a szájára, s olyan hangosan p a tta n t ki, hogy az em berek odafordultak. Először m eghökkent a h irte le n t csendtől, a sok tekin tettő l, de összeszedte m agát, m ég a b aju szát is k e tté ­ lökte: — A földeket azért osztottuk szét, hogy legyen azoknak is, ak ik n ek nem volt. — Mély b arito n b an engedte ki a hangot, a kezét felem elte, hogy m ajd fo ly tatja, d e k ét vékony szügyű sih ed er m egragadta, és faggatták : — K icsoda m aga? K om m unista? �Ba li F erkó csak nézett rá ju k és tö rte a fejét, hogy m ié rt sz o rítják h á tra a ke­ zét. H aragosan m e g rá n to tta m agát, de azok erősen fogták. V alaki o d ak iálto tt: — Ez a lő sz errak tá r őre! A fiatalo k kérdőn ism ételték: — A lő sz errak tá r őre? Bali ism ét m e g rá n to tta m agát. M ár egy egész em b erg y ű rű v e tte őket körül. B alinak h arag tó l villogott a szeme, hogy nem b írt szabadulni. Az előbbi k ét em b er odalépett és elto ltá k a sihedereket. — Jö jjö n öreg! Az em berek m egőrültek. M egindultak, ki a töm egből, de m á r ak k o r egyre ü tem esebben h allatszo tt: „M en­ jü n k a lőszerraktárhoz! M enjünk a lő szerraktárho z!” Bali F erkó m egfordult és nézte, hogy hullám zo tt a nép. Egy csoport ütem esen k iálto tta: „Lőszert! Lőszert!” — s indultak. A többségük elh ú zó d o tt előlük. Bali, am ikor a r r a gondolt, hogy ezek m ég tényleg elm ennek a rak tárh o z, m eg­ ijedt. S egélytkérően nézett szét, de senki sem figyelt rá. A kkor a k a d t meg benne a gondolat: „Meg kell akadályozni!” és bicegve in d u lt a m en et után, de azok m á r jó ütem ben halad tak . R ádöbbent, hogy m eg sem tu d n á őket állítan i. N ekivágott h át az erdőnek, hogy eléjük kerü ljö n . A zt h itte, hogy a rossz té r­ dével ő m á r soha nem tu d szaladni, de m ost szaladt, ahogy csak b írta. B otladozott a g allyakban, sípolt a tüdeje, sz ak ad t róla a v erejték , de fu to tt, csak fu to tt, m e rt tu d ta, hogy v alam i szörnyű dolog készül. V alósággal rá z u h a n t a k apura. B em ent és bezárta. B eszaladt a bódéjába, tele­ töm te zsebét tölténnyel, le ak aszto tta fegyverét és k iá llt a k ap u mögé. A z ú tró l e rő ­ sö d ö tt a közeledők zaja. A k u ty á ja b ehúzott faro k k al szűkölt, az őzike pedig nyug­ ta la n u l dobb an to tt m ögötte. L assan m egeredt az eső. M ár lá tta őket az erdőfogta úton, de m in th a rep ü ltek v o ln a feléje. L eh ettek vagy h usza n. Elől a két vékonypénzű legény, a szónokkal. Vagy 50 lép ésre érh e ttek , am ik or B a li felem elte p u sk áját, teleszívta tü d e jé t és szin te elbődült: — M egállni — és rác sap ta a záv árzato t a töltén y re. A m enet m egto rpant. F arkasszem et néztek vele. A szónok eln ev ette m agát. — M enjen az utu n k b ó l öreg, m e rt eltip o rju k — és m á r osztotta is a p aran cso t, hogy k erítsék őt be. B ali kétségbeesetten n ézett szét. A ztán h irte len u g rással k itá rta a lő sz e rra k tá r a jta já t, célbavette az üreget s a v állán keresztül o d ak iálto tt: — H a nem állto k meg, belövök a ra k tá rb a és m in d en k i a levegőbe röpül. A tám adók m egtorpantak. Ba li figyelte m inden lépésüket. T udta, m á r ebben az összecsapásban ő győzött. A lkudozni kezdtek. — N e bolondozzon öreg, m egfizetjük, csak adjon robbanóanyagot. Ba li hóna alá szoríto tt puskával, szótlanul figyelte őket. A m ikor egy lépést te t­ tek feléje, felk a p ta a fegyvert és n eki a ra k tá rn a k . A m azok v isszacu rik k o ltak és d ühükben öklüket rázták. Így harm o n ik ázo tt velü k m á r jó egy ó rája, am ik o r d ü ­ börgés rá z ta m eg az erdőt. N em tu d ta, m i leh et az, de elkészült, h a nem ü tik agyon, m egvédi a ra k tá rt. Az őzike a z a jtó l riad tan m e n ek ü lt a bódéba. Ba li u tá n a do b ta tek in tetét. A m ikor m egint szem befordult tám adóival, m á r csak a h á tu k a t lá tta , m e rt sz alad tak a z erdő felé. Az úton egy harckocsi közeledett. Csak a kapu elő tt á llt meg. Az o ld alán egy vörös csillagot m osdatott az eső. Bali nehezen tu d o tt m egm ozdulni. N agyon nehéz­ nek érezte te stét, de lassan, bicegősen lép ett egyet, még egyet, s o davánszorgott a kapuhoz. K inyito tta, aztán lassan, m in th a m ázsás sú ly t cipelne, elin d u lt a bódé­ jába. V alósággal ráro sk ad t a priccsére. Csak azt érezte, hogy az őzike nyaldossa a kezét. Ez volt a h arm a d ik eset. Azzal végződött, hogy az ő m ellére is feltűzték a m u n k ás-p araszt h atalo m érdem ­ érm et. Ba li F erkó azóta is m indennap gondosan szétkeféli b aju szát és reggelenként k ö rü ljá rja b irodalm át, am ely szerinte a világ legfontosabb helye. �P A T A K I JÓZSEF: V Ö R Ö S K A T O N A B ÚC SÚJ A — 19 — �C S IK Á SZ IS T V Á N : LELKES ÜDVÖZLET — A M egyei Irodalm i Csoport m egalakulására, 1959 — Egy célért töm örülni a sorba, a nép ügye késztet, Iró, csengjen a szó, költő, szálljon a vers! B átor a szándék, kü zd en i jö jj ide ú j csapatunkba, És örökösként nézd: birtokod itt ez a fö ld ! . . . Híres elődök m u n k á ltá k m eg a n ép et előtted: Izzó hangú M adách s M ikszáth nyom d o ka vár. Cserhát népei, Tarján, G yarm at érti beszédünk, S ü d vö zlettel üzen: Nógrád várja a dalt! . . . AZ ÉN KOROM V ad neonok lobognak T ört részei e kornak V ibrál az esti város A holddal lett határos Z úg a rakéta hangja, Piros zászló va n rajta, Biccen az utca népe, Billeg az utca képe. N ézd a falon a foltot, A m it szívedbe oltott A z eg yü tt-tö ltö tt élet, Ez is éppen úgy részed, M int a tavaszban rejlő, F üvet búzára term ő S e jt m ély en lenn a földben, M int a csók a gyönyörben S ne csodáld, hogyha bennem , L elkem ben s vérem b en Nagy érzések lobognak, Tört részei e kornak. �ZIZEGŐ SZEPTEMBER Még zöldellve ragyognak a fé n y b e n a lom bok a napra, S gyenge sugárcsóvák b ú jta k a csendben elő, Á rn y é k o k töve m ély én m ár a fa k u lt le ve lek n ek B ú-dala lobban, alél, s hűvös avarba pereg. Jó t tesz v é lü k a csönd. M eg kö n n yíti lassan a harm at K önnye halálukat így, s szokva a gondolatot, Illatos íz lopakodva bevágtat a röpke levélke Sárga szívébe a rongy, foszló szárakon át. B okrok alatt zizegö-szavú Szep tem b er dala surran, E lkanyarodva sziszeg, törzsek előtt tekereg, S m esszeiram lik az ú ton előre, jelen tve : m a jö tte m Én, Szeptem ber, a n yá r ren d jét fe lza v a ró !. . . S fe st im presszionista ecsettel a zöldre: zajongó Rozsdavörös színeket, m eg h itt okkerokat, S reggel a p ark úgy néz a szem em be, m in t az esengő, Fonnyatag özvegy: a m ú lt em lé ké n didereg, S lángba, a nyárba, a szépbe te kin tő m éla szem ében B ujdokló rem egés éjjeli fé n ye lobog. G esztenyefák s juharok koronáin is ott feleselget N yár szava vissza, de jó l tudja, m a m úln ia kell. T ró n t követel Szeptem ber, alattom os, ősi rokona . . . S készül a n yár behívót külden i m esszire szét: H ű testőrei, díszes, víg daliái, bíborba B ú jt katonái, a szép káná k h ullanak el, E lszedi sorra kobozva a zöldszínű kardoka t, és m o st Ősz kincstára, hűvös rozsdád fe sti s z ín ü k ! . . . Lassan enyészve, kopasztott szalm avirággal a gyilkolt, B ús szirom összevegyül, könnye a földre pereg, S rossz kam asz őszi szelek nyoszolyája sikongva az égre, Dobja a szót: panaszát, — s borzong lágy rem egés! . . . Nap szíve fáj, m ert völgyek ölén ködök ásítanak ki M élylő berkek alól és fe lv e tv e fe jü k , Sorra a dom bok n yírt koponyáján, ím e kira k já k Tengeri-szárból a szót: S z e p t e m b e r b etű it . . . SZÜRETI KEDVEMBEN H űvös az este s a völgyben a kö dnek súlya terü l szét, S im e ködök hűvösét égeti fe l m a dalom. H old színe vonja be lágy sugarakkal hegybeli viskóm . S úgy pereg itt ez a fé n y, m in t ahogyan K elem en Bácsi a sárga nedűt csorgatja a barna kupába: N agyszívű, drága pa ra szt! . . . — K in cseket osztogat itt! H am vas a zsú fo lt tő k e gyüm ölcse a cifra levél közt, Á ld o m a tetteidet, hosszúszakállú N o é! . . . Izm os, h u n cu t, vígszavú dallam ze n g jen a völgyben, S m erre a nóta m a száll, ű zze k i onnan a bút! Csípje a dér m eg az arcod s lengjen szőke hajadban V érszínű pántlika, m in t forradalom idején! — 21 — �SZESZ-BALLADA V erm u th -sza g ú a lom pos utca. És az ereszről léha ru m csorog, S a nép, a kocsm ák perep u ttya M ost bikavérben ácsorog. C sizm ák s kabátok szürkesége A la tt barnálló bor-gőz párolog, S bután büfög a vad zenébe K opott hangszálú száz torok. F ent az égen, a hold-üvegben K ékes szilvapálinka láng lobog, Részeg a hegy s felhősüvegben H ajnalra arrébb tántorog. V alam i h ull a hom lokom ra, Á tö le ln ek a józan, lágy borok, S lelkem re-érve sustorogva M egm osdatnak, m in t záporok. ÚJRATEREMTVE Ringó test, ó, ha szép vagy, a fé rfi H arangok zúgását n em érti, H á tátfordít a tem plom okn a k, S a csendes esték elvonu ln a k K ödök opálos ten g eré b e!. . . Robogás po rzik az égre, S azúr színét a nap dobálja, Piros szívét a lágy hom ályra, S m ahagóni-fák barna vére K ú szik az á rnyak re jte k é b e ! . . . D öntsenek el a lanyha testek, T öltést adva az ingereknek. L eláncolt vágyad könnye folyjon. A z akarásban haldokoljon: Hogy halva és újra terem tve G ondolj vissza az é le te d re !. . . — 22 — �CSUK LY LÁSZLÓ: AZ AJTÓ ELŐTT K éső őszre já r t az idő. A z ég borús volt és kom or, az alacsonyan já ró sö tét felh ő k szinte a fe jü n k fe le tt lebegtek. M etsző hideg északi szél fú jt. C sontig m aró kegyetlen szél. A z ú t k é t oldalán a fá k belevesztek a ködbe és a n ém a­ ságba. A nagy, ném a csendet csupán a k ere k ek egyhangú n y ik o rg ása zavarta. Az öregem ber ném án ü lt m ellettem . Bal kezével lazán ta rto tta a gyeplőt. — a két k an cát nem k ellett biztatni, m e rt ism erték az u ta t, — jobb kezével pedig időnkint letö rö lte a zu zm arát, m ely lehelletéből ráfag y o tt lelógó b a ju ­ szára. A szél egyre hevesebben fújt. O lykor m á r m egbántam , hogy ilyen m eggon­ dolatlan könnyelm űséggel nekivágtam ennek az utnak. N em csin áltam m ást, csak ültem és néztem az öreget. H atalm as, szép szál em b er volt. H atv an o n m á r túl. Apró, k ék szem ei szüntelenül hunyorogtak, m in th a n ap b a nézne. H an g ja ércesen zengett, m ik o r m egszólított. — M aga m indig ilyen szótlan? — N em . . . csak elgondolkoztam . . . — M iről? . . . H a m eg nem sértem . . . — Az életről . . . — A rról le h et is. A szél nőttön-nőtt. Esőt nem hozott, csak hideget. A ködön á td eren g e tt egy kis vöröses-sárga fénypont. A tanyából kiszűrődő világosság. — A bácsi hán y esztendős? — H atvannyolcadikat nyüvöm . . . — Szép idő . . . — Szép . . . az utolsó tíz belőle. T udja, azóta h ív n a k Á gota Istv á n n a k . . . A ddig kin ek „hallgass’‘ voltam , k in e k m eg „tedd ezt, tedd a z t” . . . — M ióta él itt? — H a azt vesszük, tíz esztendeje . . . De itt létezett m á r az öregapám is, tá n m ég annak is az a p ja . . . Ugy m a ra d tu n k m i egyik grófról a m ásik ra, m in t a fészerek, istállók, m eg a jószágok . . . H ej, h a m ost le h etn ék olyan fiatal, m in t m aga! . . . K özben m egérkeztünk a ta n y á ra A tág as udv aro n sz étterü lt a vigadozók nótázása. A nóta erősen visszhangzott a p a jtá k körül. E m berek özönlöttek m in ­ denfelől. Á gota bácsi visszaindult az állo m ásra vendégekért. Sok e m b ert h ív ­ ta k m a ide. Az „A ranykalász” első le tt az őszi m u n k á k elvégzésében. Első az egész országban. A szépen feldíszített terem ben v ág n i le h e te tt a cig arettafü stö t. Az élelm esebbek elfoglaltak m á r m inden ülőhelyet. A későn érk ezettek vastag sorokban állta k a széksorok között. Idő m ú ltán m ellém sodródott P ista bácsi is. F ülem be súgta, hogy le te tte a m un k át, m ost m á r ő is ünnepel. Zsongott a terem . H átu l az a jtó n á l egy reked tes férfih an g igyekezett áttö rn i a zsibongást. — U tat, u tat! U tat az elnöknek . . . N egyvenes form a, kopaszodó férfi tö rt izzadtan u ta t a sokaságban. G yűrte, gyöm öszölte az ácsorgókat. K özben egyre fujta a m o n d ó k áját: — É rtsü n k szót, em berek! . . . U ta t az elnöknek! . . . — Ez az agronóm us — bökött oldalba P ista bácsi. — S asv á rin a k hívják. T avaly jö tt hozzánk valahonnan a T iszántúlról. T udja, nagyon „agilis‘’ em ­ ber . . . A z útcsináló közben fe lé rt a rög tö n zö tt színpadra. N yom ában őszes, sz ik ár em ber. — Az elnök — súg ta Á gota bácsi —, á ld o tt jó em ber, csak egy kicsit r á ­ tarti. K érdezni szerettem volna, hogy m in t é rti ezt. De kezdődött az ünnepség. Beszélt az elnök. Először lassan, nehézkesen in d u lta k a p ap írró l silab izált szavak, d e a rossz v ilá g ítá sra hivatkozva, ham arosan le te tte a pap írt. E gyre m elegebben beszélt. �K ötetlenül, szinte m indenről. Az em berek feszülten fig y elték m inden szavát. Csak S asvári arcán lá tta m valam i nyugtalanságot, m ik o r az asztalra k e rü lt a m egírt beszéd. S zóltak a vendégek is. Egy fiatale m b er a m iniszter nevében k i­ tü n te té sek e t n y ú jto tt át. Jö tte k a jókívánságok m indenfelől. Csak a k k o r v ált kissé kínossá a helyzet, m ik o r az elnök hozzászólásokat kért. — No, em b erek . . . b á tra n . . . szóljanak m á r . . . le h et a h ib á k at is. H allgatás m indenfelé. — H angosan em berek . . . szóljunk m á r ! . . . Még elbüszkélkedem , hogy én vagyok a világ legjobbb elnöke . . . M egütött a szó: elbüszkélkedem . De beszélni kezd tek az em berek. V alam i lázas többrevágyás volt a keresetlen szavak m ögött. Az első szólók m ég úgy kezdték: „Elnök k a r tá r s ” és m agázódtak. A zután az „E lnök k a rtá rs b ó l’‘ egyre in k áb b Jó sk a bácsi lett. A m agából egyszerű, közvetlen: te. O lyan szép ez a vitatkozás. De valam i hiányzott. V alam i, am it k erü lg ettek sokan. De nem é rin te tt senki sem. Az egyéniek sorsa. E lbüszkélkedtek ta lá n az „A ranykalásznál‘’? — b ú jk á lt bennem a kérdés. De szép volt ez az ünnepség, a szépség pedig sok m in d en t feledtet. M últak a percek. Ó rák k á nőttek. T e ríte tt asztalo k n ál k an a la ztu k a párolgó húslevest. V őfélyköszöntőt m ondtak hozzá, m in t valam i lakodalom ban. G ondta­ lan u l m u la to tt m indenki. De m égse m indenki. Egy asszony á llt a b ejáratn á l. E m berek jö ttek , em berek m en tek m ellette. Ő egyre csak nézett, id e a te ríte tt asztalra. B eleveszett a m ag ára k e ríte tt nagy, fekete kendőbe. F igyeltem hosszú perceken át. Apró, tö rék en y kis asszony. V ajon ki lehet? M iért nem ül itt köztünk? Asszony a b ejáratn á l. Ném a, szótlan asszony. Szem ében valam i m ély szo­ m orúság. E gyre csak néz a te ríte tt asztal felé. — K i az ott a b ejáratn á l, Á gota bácsi? — No nézd c s a k . . . Az A nnus! — Az A nnus? — m orm oltam m agam elé. — E sztendeje itth a g y ta a c so p o rto t. . . A m ikor az a sok kilépés v o lt. . . Most jönne vissza . . . de tudja, a S asvári azt szokta m ondani, ta n u ljá k m eg azok a m aguk k árá n , hogy m it je le n te tt a csoport. — És m aga m it m ond, P ista bácsi? Az öreg bizalm atlanul nézett rám . — É n nem m ondok sem m it se. — Sem m it? — T alán igaza v an S asvárinak. M ióta elm en tek azok, jobban h alad a m unka, több a k ereset. A legtöbbjük úgyse szeretett dolgozni. — Ez az A nnus se? — H át, rá nem m ondhatnám , csak ez m eg egy k icsit habókos, m indig a m aga b a já t r ítta . . . D e m eg kell adni, dolgos feh érn ép . . . K erestem az elnököt is tekintetem m el. Egészen k ö rü lb ásty ázták a városi v en ­ dégek. Vele m ost nehezen érth e tn é k szót. S asvári szintén m ellette szorgoskodott. Na, m ajd m agam . M egborzongtam , am ikor kilép tem a m eleg terem ből. Az asszony m egrez­ zent, m ik o r m egszólítottam , m in th a m ély álm ából riaszto ttam vo ln a meg. — M aga m ié rt nem jön be? __ Szégyenlem m agam — m ondta fá ra d t hangon. — De am in t kim ondta, m eg is fo rd u lt és szapora léptekkel in d u lt a b ejárattó l. A lig értem a nyom ába. — Á lljon m eg m á r . . . egy szóra csak . . . beszélni szeretn ék m ag áv al . . . M egállt. M ikor szem be fo rd u lt velem , lá tta m csak, hogy egészen fiatal te re m té st ta k a r a nagykendő. — M it a k a r tőlem ? . . . K icsoda m aga? B eszéljen azokkal o tt benn, azok többet tu d n a k . . . — É n m agával ak a ro k beszélni. R égóta figyelem itt az ajtónál. — A kkor lá th a tta azt is, hogy velem senki se beszél . . . Én . . . Nem tu d ta tovább folytatni. Szavait elm osta az előtörő sírás. �— A nna — ne haragudjon, hogy így szólítom —, én nem a k a rtam m egbán­ tani. T alán furcsa, hogy így kopogtatás nélkül be ak aro k n y itn i a m aga é letébe, de szeretném tu d n i . . . — H a v alam it szeretne tudni, kérdezze m eg az elnököt, m eg az agronóm ust! Én nem vagyok csoporttag, én csak voltam . . . — Tudom . — T udja? A kkor . . . m ié rt a k a r beszélni velem ? — Éppen ezért. — H a agitálni akar, a k k o r m enjen szépen vissza, h iá b a fárad , m eg vagyok én a m agam éban is! Nem k érte m én senkitől azóta se, m ióta kiléptem . — A kkor m ié rt m o n d ta az im ént, hogy szégyenli m ag át? — Azért, m e rt m ost idejöttem . . . De m aga m it a k a r tőlem ? — Ő szinte beszédet! De ü ljü n k le — m u ta tta m egy fatörzsre. — Még csak az kellene . . . L enne m iről beszélni az asszonyoknak . . — A kkor jö jjö n be. — Nem, nem le h e t. . . E ngedjen u ta m ra . . . — A kkor beszéljünk így. B enn szólt a zene. K iszűrődött a vigadók éneke. Az ablakon á t látszo tt a táncolok forgása. I tt szem erkélni k ezdett az eső. É letadó őszi eső. A nna egy k icsit m egenyhült. N agy csend nehezedett közénk. M ajd h a lk a n beszélni kezdett. — Nem volt igaz, am it az elébb m ondtam . Ügy v árta m a m ai n a p ra . . . Én nagyon egyedül vagyok m á r tizenegy esztendeje. — H ány esztendős m aga m ost? — H uszonnyolc éves öregasszony . . . M egöregített az élet! V alam ikor pedig olyan szépnek álm odtam . . . Ú gy vagyunk mi asszonyok, hogy álm o d ju k az é le­ �tet. Alig éltem , m á r férjhez m entem , alig m entem férjhez, m á r egyedül m a ra d ­ tam , az u ram odaveszett a h áb o rú b a . . . Egy hónapot se éltü n k egészen együtt, am ikor elvitték. Egyszer egy h é tre hazaengedték, az tá n a levél jö tt helyette, am it nem ő ír t . . . A m it ak k o r k üldenek, h a v alaki nincs többé . . . Nem tu d ­ ta m elhinni, m ég m a se hiszem igazán . . . A zért m ara d tam egyedül . . . Vol­ tak , ak ik v ig asztaltak : F ia ta l vagy még, n e vedd úgy a szívedre, ú jra kezdheted. V oltak, akik, m á st a já n lo tta k . . . T udja, a m ag ára m a ra d t asszonyt sokan csak p réd á n ak te k in tik . . . A ján lo tta k é rte sok m indent. A m ikor lá ttá k , hogy v e­ lem nem lehet, elh iresz telték rólam , hogy m egzavarodtam . . . Én m eg cipel­ tem az élet te rh é t m agam . S zántottam , v etettem . . . S zántás u tá n m agok k el­ tek, csak az én életem nem virág zo tt többé . . . R em énytelen le tt az élet . . . szakadásig . . . A n n a szü n etet ta rto tt. Nem szóltam közbe. E reztem , nagyon vívódik. Nagy c sa tá t v ív o tt ez a csepp asszony önm agával. — M ú ltak az évek . . . Az elsőt követte a m ásik. T avaszt a nyár, őszt a tél. Én v árta m , egyre v á rta m . . . K ét esztendeje belép tem a csoportba. Nem jö ttem én üres kézzel, hoztam a földem et, m eg k ét szép teh en et. A zt gondoltam , hogy itt nem leszek egyedül . . . Dolgoztam, ren g eteg et dolgoztam . . . K átai bácsi, az elnök azt szokta m ondani: ez az A nna tú ltesz a férfiakon . . . M eg­ b ecsülték a m u n k ám at, higgye el, m egbecsülték, dicsértek, ju ta lm a z ta k . . . Én m eg v árta m , hogy egyszer azt is m egkérdezik: — Te A nna, m i n y o m ja a te szí­ v edet? — N éha azt éreztem , hogy csak a mozgó m unkaegységet lá tjá k bennem , de dolgoztam , m egszoktam én a m u n k át, am ik o r m agam voltam . A kadtak, ak ik a z t m ondták, m in ek hajto d m agad? Megélsz te kevesebb m u nkából is . . . Ezek­ n ek egyszer-egyszer odavágtam : hogy n ek tek is több legyen! P edig a k k o r sokan voltak, a k ik itth a g y tá k a csoportot . . . Én itt a k a rta m m arad n i. É rti, én itt! A nna szaporán szedte a lélegzetet. L áttam , kegyetlenül n eh éz az em lé­ kezés. — A ku k o ricát k ap á ltu k aznap. Csak az tu d ja, m ilyen fárasztó m u n k a az, aki m á r csinálta. S zakadt ró lu n k a veríték, d e m enni k ellett, m u ta tta m agát a m u n k a . . . K ö rm ü n k re égett az a ra tá s is . . . Az elnök délelő tt kétszer is k in n já rt, kérte, h a tu d ju k , fejezzük be m ég aznap. D élu tán m á r n agyon fárad t voltam , s egyszerre csak azt veszem észre, hogy lem arad o k a többitől . . . N e­ hezen lélegzem , s am ikor körülnéztem v alam i segítségért, a többiek m á r jól előttem já rta k . . . M egálltam , és nem tudom m iért, m eg ro h an tak az em lékek, eln ehezedett a k a p a a kezem ben. Azt sem tudom , m ik o r ültem le . . . — A ten g eri sű rű re n ő tt a k k o rra m ár, m in t v alam i erdő. A rra eszm éltem , hogy zörren n ek m ögöttem a levelek és előttem áll Sasvári, az agronóm us, meg az elnök . . . S asv ári n éh án y h ete volt a k k o r még csak nálunk. Jó szakem ber­ nek m ondották, csak éppen az em b erek nyelvén nem tudott. Az elnök szelíden szólt hozzám : Mi v a n A nna, csak nincs v alam i bajod? . . . Tegezett, hiszen kis­ lánykorom ó ta ism er. M ár éppen felelni készültem , m ik o r S asvári rám rip ak o dott: — Lógunk, fiatalasszony? Lógunk? Büdös a m u n k a, m i? Á brándozunk a hűvösben, m íg a többi m a jd m egszakad?! . . . Az elnök csitította, d e ő fú jta a m agáét ren d ü le tle n ü l . . . — No, fiatalasszony, m i lesz? Persze, kevesebbet kell a legényekkel törődni! . . . E rre m á r én se h agytam m agam , szó szót követett, a neszre o dajöttek a többiek is . . . Én szégyelni kezdtem m agam . . . és elro ­ hantam . Először m agam sem tudtam , m it teszek m ajd, azu tán egyre jobban m eg­ érlelő d ö tt bennem , hogy én itthagyom a szövetkezete t ... . M ásnap nem jöttem dolgozni . . . D élben m á r o tt v o lt nálam az elnök. H a egyedül jö tt volna, talán jól kisírom m agam , de vele jö tt az agronóm us is . . . — Mi a szándékod, A nna? — tu d a k o lta Józsi bácsi. De szavába vágott az agronóm us: — M egkezdtük az aratást, fiatalasszony. T u d ja m i az ara tá s m in álu n k ? O lyan m in t háb o rú b an az ü tközet . . . És tu d ja, mi tö rté n ik a katonával, aki ütközetben o tth ag y ja a csa­ p atát? . . . A gyonlövik, hogy ne züllessze a többieket! . . . Ú gy éreztem , hogy igazat m ond, nagyon igazat. De ahogyan m ondta, az a leg jám b o rab b bárányból is oroszlánt csin ált volna . . . Engem elfu to tt a m éreg és azt v ágtam oda: Az én férjem n em futam odott m eg az ütközetben, m égis agy o n lő tték . . . Sas­ v á ri nyersen a szavam ba v ágott: — Ilyenkor persze erre hivatkozik! — Én a rra em lékszem csupán, hogy az ajtóhoz ro h an tam , feltép tem és el­ k üldtem őket . . . így m ara d tam ú jr a egyedül . . . T íz lépésre tőlünk szólt a zene. E m berek vigadtak. Hegedűszót, dalolást v itt a szél az új v etésre . . . �— H ányszor elhatároztam , hogy bejövök az irodába, elm ondom Jó sk a bácsi­ n ak . . . N agyon m egbántam , a m it te tte m . . . M ert h a egyedül voltam , am ikor a csoportba jöttem , kétszeresen egyedül m a rad tam , am ik o r itth ag y ta m . . . A falu b an azt beszélték, hogy az élh etetlen ek m a ra d ta k ki a csoportból . . . Nem sokat adtam a beszédre, de elh atáro ztam , m egm utatom , hogy élek én egyedül is, bírom én a m u n k á t egyedül is . . . P edig a szívem legm élyén m in d ig abban rem énykedtem , hogy egyszer visszahívnak ide . . . A zt rem éltem , m ost három n ap ja is, am ikor m egkaptam ezt a levelet . . . M ost v ettem észre, hogy foszlányokká m á llo tt p a p írt szorongat a kezében. N y ú jto tta felém . M ikor észrevette, hogy nincs m á r r a jta olvasnivaló, le h ajto tta a fejé t és fo ly tatta: — Jó sk a bácsi szem élyesen írta a levelet, hogy jö jje k ide m ám a . . . T udja, nagyon készültem , de csak a b ejáratig fu to tta az erőm ből . . . I tt eszem be ju ­ to tt S asv ári . . . — M ikor ideértem , v ártam , hogy szólnak m ajd az em b erek . . . De jö ttek m en tek m ellettem , észre se vettek. L estem Jóska b ácsit . . . Őt m eg elfo g lalták a városi k ü ld ö ttek . . . Ő m á sk én t biztosan id ejö tt volna hozzám és h ív o tt volna élőszóval: „T e A nna, neked is te ríte ttü n k . . .” O lyan jó l esett volna az em beri szó . . . A nélkül olyan nagy távolságnak tű n t az öt lépés az asztalokig, a te rí­ te tt asztalokig . . . P edig elhatáro ztam : odaállok az em b erek elé, m egm ondom : fog ad jatok vissza, az én életem nem élet az „A ranykalász’‘ n élk ü l . . . E lin ­ d u ltam többször is, de nem engedelm eskedett a láb am . . . M ert K áta i bácsi jó em ber, ő m e g értett volna, m e rt a z „A ranykalász” nagyon jó csoport . . . csak; az em beri szó . . . ezt fe le jte tte el Jó sk a bácsi az utóbbi időben . . . N agyon el­ fele jte tte . . . Ugye m egérti? . . . — Meg, A nna, nagyon m egértem . . . És m ost jö jjö n velem , m egkeressük Jó sk a b ácsit . . . — N em kell engem keresni, m ikor itt vagyok . . . — szólalt m eg m ögöttünk az elnök hangja. N em tudom m ik o r k e rü lh e te tt m ögénk. M it h allo tt a beszé­ dünkből, m it nem ? — de m ag u k ra hagytam őket. In d u lta m a terem be. B ent m in d en k i táncolt. A m u zsik át v itte a szél k i a földekre. A hol kid u g ta m á r fe jé t az új vetés, az új élet vetése. �I V Á N Y I ÖDÖN: R A J Z �A V A R PÁL: AZ ÖSVÉNY I. Nos, h a valaki olyan k ije le n tést tesz, hogy „m egeszem a kalapom , h a ez, vagy a z sik e rü l”, gondoljon a rra : van egy olyan helye a világnak, ahol m in d en kim on­ d o tt szóért h ely t kell állni. Ez pedig Cservölgy, hegyi község, a G oró Jó sk a falu ja. K épzeljük el a kiskéri v á s á r közönségét! O tt gyűrűzik, to lak szik a sok em b er a K erek u d v ari F öldm űvesszövetkezet s á tra körül, m a jd fellö k ik a hurka-kolbászos kon d ért. A sokaság közepén lá th ató a pelyhesállú Jóska. É ppen a b icsk ájáv al te v é­ kenykedik. C siszlikbe v ág ja csúcsos k alap já t, szeleten k én t m e g p irítja a zsíros se r­ penyőben, id ő n k é n t felszúr egy-egy darabot, nyugodt arccal m eg fu jk álja, m ajd m ag asra em elve a levegőbe, hogy a távolabb állók is lássák : n em csalás, nem ám í­ tás, h irte len b ek a p ja és lenyeli. És m égcsak m eg sem akad a to rk án a szo k atlan falat. N em tesz úgy, m in t aki v alam i h ő stettet vin n e végbe. Sem m i. K im ért, és k iszám ított m inden m ozdulata, a k á r a fűtőé a kazán m ellett, aki nem is nézi m á r a feszm érőt, m égis tu d ja , m ennyi a légkör és hogy rak h a t-e m ég rá, vagy sem. A bám észkodók arcán n ev e th e tn ék tő l piros döbbenet feszül, az in d u lato k ösztö­ nös k itö rését azonban visszafogja a félelem . Csak a cservölgyiek arc a nyugodt, de feltű n ő en az. Ide-oda forgolódnak, vakaródznak, köpködnek, m in th a az egész ügyet a v ilág legterm észetesebb dolgának te k in te n ék : ilyenek vag y u n k mi! N álu n k nem b a b ra megy. A kik a nagy erdőség kellős közepén, a sziklák o ld alán is meg tu d n a k kapasz­ kodni, zo rd ak k á válnak, m in t a luc és később-utóbb egym ás felé is csak a tű lev elei­ k et m u ta tjá k . N e félj Jóska, neked nem tö rté n ik sem m i bajod! Még a h a ja d szála sem görbül meg. Egy kis csik arást fogsz érezni hazafelé, de h a m ost rögtön megiszol egy korsó sört, a pokol tü zét is elolthatod vele. Csak aki m ia tt fogadtál, az ért n em áll jó t senki. De senki ezen a világon. Ez pedig a szegény K arsai Istv án , a szerencsétlen. F e lh a jto tta rúgós tehenét, m e g ita tta m ákfőzettel és já m b o r fejő sk én t a d ta e l egy helybeli gazdának, ann y iért, am en n y it egy rendes á lla t is m egér. M ost ne kérdezze senki, hogy ita tjá k m eg a keserű m ákonyt Cservölgyben, am ik o r a m a rh a csak a tisz ta ita lt fogadja el? Ebből a k ív án csiak n ak csak annyit, hogy gum icsövön keresztül. De h a kell, m ég injekció fo rm á já b an is bedöfik a bőre alá, m e rt Cservölgyben, ahol silány a talaj, az em beri elm e olyan term ék en y , m in t ta lán sehol ebben az országban. Hogy m iből tu d pénzt csinálni ez a nép. azt n eh éz elsorolni. K önnyebb azt, m iből n em tud. E rre példa az aróm a, am it kesernyés és bolondító cserjem agvakból készítenek. A szeszfőzéshez, meg a színes pálinkákho z azu tán nem kell ész, ezeket m anapság m á r a legkényelm esebb városi em ber is tu d ja . A cservölgyi ég e te tt ita lo ­ k at szerte a környéken a p u lt alól á ru sítjá k a szövetkezeti boltosok. M ag u k fab rik álta k eltető gépekből o n tjá k a korai gyenge csibéket a tizen ö t k ilo m éte rre eső m ecséri piacra. És senki m eg ne íté lje őket: m aguk a já n ljá k fel le án y a ik at és asszonyaikat a tu ristá k n ak . V alósággal becsalogatják őket a szállásaikra. Azok aztán m ielőtt n ek iv ág nának a kékjelzésű szakadékos ú t szikláinak, szívesen p ih en n ek m eg C ser­ völgyben. N em is k é m e k sokat itte n a v endéglátásért, h a azt vesszük, hogy ezzel a helyi érdekességgel egy tu ristá n a k b a rá ti körben el is leh et m a jd dicsekednie. (Bár ez kissé kockázatos!) Sziklához és szakadékhoz n em egy kékjelzésű ú t visz, de ilyen élm ény m á sh ely ü tt nem igen kínálkozik. Estefelé, h a aztán m eredeken em elkedik m á r a h an g u lat, a házigazda, m in th a csak eszébe ju tn a valam i, kifelé indul. A p itv a rb a n h óna alá k a p ja a pokrócot, pössent egyet az udv aro n és bem egy az istállóba, lefekszik a v ac k ára s m ég a fü lét is b etak a rja , hiszen az ő szerepe befejeződött. Hogy m en n y it hoz m ég a h átralev ő idő, n em r a jta m ú lik m ár, han em az asszonyok ügyességén. Reggel m a jd elszám ol­ nak. Vagy m ég jobb, h a csak három nap m úlva, m e rt m on d ju k , a vendégek olyan jó l érzik m agukat, (bizonyára a tá j varázsa m a ra sz ta lja őket), hogy a nehéz ú tsza­ kasz m egm ászását ism ét és ism ét elhalasztják. N e íté lje m eg senki a cserhátvölgyie­ ket! A z sem , aki őket m egterem tette, de term őföldet e lfe le jte tt te re m te n i aláju k . Vagy egy bányát, vagy v a s u ta t. . . N e félj Jóska, neked nem tö rté n ik sem m i b a jo d . . . És m á r lá tn i is, hogy a �hálás nézőközönség soraiból egy-két gavalléros em ber tö lti belé a sört. A nnyi k o rsó áll sorban egym ás m ellett, hogy m ég a Jó sk a dicsőségén osztozó falu b eliek n ek is ju t belőle. Isznak. Ü nneplik G oró Jóskát, benne a kim ondott szó b e c sü le té t. . . Csak a szerencsétlen K arsai Istv án ró l feledkezett m eg m indenki. Csak az ő egészségére nem iszik senki. De senki a világon. P edig ő is o tt áll az italos b ü fé m ellett, olyan szürkén és szótlanul, hogy n e is vegye őt észre senki. Igenám , de h a nem tu d n án k , a vevő is o tt áll m ellette. V isszajött. V alam i m á r az a lk u n ál fe ltű n h e te tt neki. Hiszen a cservölgyiek kezdettől fogva furcsán viselkedtek. Le n em v ették volna a szem üket róla. A ztán vihogtak, m in th a hülyének ta rtan ák . Igy h át: ahogy otthon bekötötte a tehenet, visszajött. M ost m eg ezt a gyereket veszik körül, ita tjá k , pedig ez v iselk ed ett valam ennyi közt a legszem telenebbül. Egy v illá ra való h eré t dobott oda a tehénnek, az csendesen eszegette a ta k a r­ m ányt, sem m i különös nem volt ra jta . Vagy tá n m egbabonázták? A régiek beszél­ te k ilyet, de ő m ég sohasem ta p a sz ta lt sem m iféle babonaságot. V alam inek azonban lennie kell. E zért jö tt vissza. K arsai lopva te k in tg e te tt h átra. M ost v ette észre először, hogy a vevő b alfü le ijesztően nagy, a kagylója a k á r a vörösszilva, m in th a v alak i ököllel v ág o tt volna bele, pedig nyilvánvalóan anyajegy volt. K ársain ak an n y ira m eg ak ad t ra jta a szeme, hogy ezekután szólnia k ellett v alam it: — Mi újság? — kérdezte. K özben állandóan Jó sk á ék a t k ísé rte a szem ével. O tt ácsorgott Csizik B e rtalan is a k ú tn á l, ö n tö tte m agába a potya sört. Ez neki k ereszt­ k om ája volt. C sak n em hag y ja őt cserben, h a a r r a k erü l a sor. — Az újság? Még h á tra van! — válaszolt a helybeli gazda és á llt tovább. E zeket K arsai eleresztette a füle m ellett, de aztán, hogy a tolakodók között még k ét fa lu ja belit m egp illantott, egész közel hozzá, vagy egy m éterre, újból felbáto­ rodott: — H át akkor ki vele! — riv allt a vevőre, m ajd színlelt nyugalom m al te k in te tt az égre. Esni kezdett az eső. O któber volt, száraz idő, szán tan i eleddig n em leh etett, a v etés is késett. A vevő nev etn i kezdett. De úgy kacagott, olyan m élyről, hogy m ind a h arm in c­ k ét foga kilátszott. K arsai m egfogta a k a b á tjá t és az arcáb a m ered t: — M ondom, ki vele! Azzal a nagy ú jsá g g a l!. . . — A h an g ja bizonytalanul rezgett. A vevő e k k o r m á r szinte fuldokolt a nevetéstől. — H át azt is . . . H á t n e k e m . . . H át kié az első szó? Ki ad ta el a teh en et? K arsai szinte m egsem m isült ezektől a szavaktól. A lá b a m á r in k áb b a d ü htől reszketett. — H a . . . ! — kezdte kiabálva, de a gazda közbevágott: — Az áldom ás, jó em ber! K i fizeti az áldom ást? De nem itt, h an em o tt? — bökött h á tra a hüvely k u jjáv al. A közeli vendéglőre célzott és K arsai m eg ad ta m a­ gát. E zekután m in d e n re kész volt. Í gy lassacskán elin d u ltak a falu felé. II. Az italb o ltb an szokatlan lá tv án y fogadta K arsait. Egy nagy terem közepén do­ bogó állt, körös-körül asztalok és székek. A m ikor beléptek, a hangszóró m ag y ar n ó tá t böm bölt. Az egyik sarokban suhanc legényke kezelte a gépet. L eültek az egyik asztalhoz. K arsai b o rt ren d e lt szódával, de szinte koccintani is elfe lejtett, m e rt egy csapat ünneplőbe öltözött iskoláslány u g ro tt fel a dobogóra és énekelni kezdett: — A kiskéri vásártéren , icate! L egényvásár lesz a héten, icate! Száz fo rin té rt a d n a k egyet, ja j, de drága. Mégis vesznek, icate! K a rsain ak eszébe ju to tt, hogy náluk, C servölgyben soha n em énekelnek. — A kiskéri v ásártéren , icate! L eányvásár lesz a héten, icate! K ét fillé ré rt ad n a k egyet, jaj, de olcsó. Még sem vesznek, icate! M ért v an az, hogy az egyik helyen énekelnek, a m ásikon nem . Az öregek m ég d u d o rásztak n éh a a fogaik közt, de h a ra jta k ap ták egym ást, elszégyelték m ag u k at �és rögtön m á sra te re lté k a szót. R ájuk, a fia ta la b b a k ra egyetlenegy n ó tá t sem hagytak örökbe. A ki ta n u lt valam it, az a katonságn ál ta n u lta . M aga K arsai is ott h allo tta a „Százados úr, se j-h a j” és a „Bús m agyaro k im ád k o zn ak ” kezdetű éneke­ ket. A ztán a háború a la tt volt ez a „B ánom is én, m it hoz m ajd a holnap n ek e m ”. A fogságban reggeltől estig ezt danolták, m eg a „T e tű -n ó tát”. De itth o n ? Sem m it. A ta riszn y á jáb ó l szalonnát és k enyeret v e tt elő és en n i kezdett. — A m ú lt héten levágtam a kukoricaszárat. V olt rá időm , — tö rte m eg a csen­ d e t K arsai. A helybeli gazda bólintott. A ztán c ig a re ttá t v e tt elő és rág y ú jto tt. — D ehát m ost m ivel etessem m eg? — fo ly ta tta K arsai és összeráncolta a hom ­ lokát. — T án be se hordom . M aradjon k in t a h atárb an . A vevő ism ét b ólintott és nagy füstfelh ő k et f ú jt K arsai arcába. — Vagy m égis behordom , — fo ly ta tta am az. — Be, m e rt a M ajo rság b an alá ak aro k szántani. Be h á t . . . — helyeselt m ag án ak és v á rta , hogy vég re a helybeli g azd a is szól valam it. E rre azonban nem k e rü lt sor, m e rt m ég ketten ü lte k le az asztalhoz. A vevő­ vel kezet ráztak, u tá n a bem u tatk o ztak K a rsain a k és m áris kezdték m on d an i a m a­ g u k ét. E gyikük m eglehetősen pityókás v olt m ár, m in d en bevezetés n élk ü l hozzá­ fogott az egyszeri kupec történetéhez, am ely állítólag való b an m eg tö rtén t, m égpedig úgy, ahogy ő tu d ja, m e rt v an n ak m á sfa jta változatok is, d e ezeket olyanok m esélik, ak ik csak úgy h allo tták , sőt, m ég m aguk is csav a rta k egyet-egyet a tö rtén eten . A dobogóra fe lá llt m ost v alak i és a nagy zsivajon á t olyat m ondott, am in a kö­ zeli asztaloknál ülők jó l derültek, de távolabb m á r n em h allatszo tt. A régi v ásáro k ­ ró l beszélt, m ajd valahogy belekeverte a term előszövetkezeteket is, hogy m ennyivel jobb ez a p arasztoknak, m in t az egyéni gazdálkodás. A m ikor a m o n d ó k áját befe­ jezte, in te tt a p u ltn á l ácsorgó h áro m szál cigánynak, azok tu sst húztak, a hallg ató ­ ság pedig tapsolni és éljenezni kezdett. — Ez az elnök! — súg ta oda a p ityókás em ber K a rsain ak , am it az érte tle n cso­ d álkozással fogadott. — A zt húzzátok el, — k ia b álta rek e d t hangon az elnök —, azt, hogy „De sze­ retn é k hajnalcsillag lenni!” — ezt is m egm agyarázták K arsain a k : a szövetkezet neve H ajn al és egy nagy vörös csillag fénylik a m a g tárép ü let tetején . — M indenki éne­ keljen! — d irig á lt lelkesült arc cal az elnök és p ip a szá rral in te tte a ta k tu st. T o rkukszakadtából énekelni kezdtek. A cigányok h ú zták, hogy m a jd elszakad­ ta k a húrok. Így m egint nem le h ete tt elm ondani az egyszeri kupec tö rtén etét. K a r­ s a it ez n em is bán to tta, a n n y ira m egbűvölte a szokatlan és fülsik etítő vidám ság. Az em berek n y ak á n k id a g ad ta k az erek, hom lokukról folyt a v erejték , a rc u k vörös volt, m in t az a csillag ott, a m a g tá r tetején . K arsai ezt olyan kellem esen idegennek érezte, olyan h iv atalo san ünnepélyesnek: u to ljá ra jó húsz évvel azelőtt, a katon aság n ál élt á t v alam i hasonlóan nagy állam i felelőtlenséget. Ezek a z em berek te lje sen szabadon viselkednek, egym ást u g ratják , lökdösődnek, ingerkednek, a k á r a gyerekek. A cigányok az egyes asztalokhoz széledtek, hogy k in ek -k in ek fülébe m u zsik ál­ ja n ak . K arsai ekkor v e tte észre, hogy a vevő e ltü nt. H iáb a k u ta tta a szem ével, m ég fel is állt, úgy nézgelődött, de bizony az sehol sem volt. A m a ra d é k b o rt k itö ltö tte a p o h arába, egy m o z d u lattal le h a jto tta és indulni ak art. Az asz ta ltá rsa k azonban m a ra sztaln i kezdték, sőt, m ég a szomszéd asztalnál ü lők is k érleln i kezdték: „R áér, ha jól érzi m agát, hiszen még fia ta l az idő, Cservölgy nincs is m essze ide, m indössze tiz en k é t kilom éter.” K arsai a n n y ira m eghatódott, hogy hosszú beszédbe fogott a szerencsétlen. El­ m ondta, hogy rossz úto n já r t eddig. O rdasok között élt és ő is o rdassá változott. Ma d ö bbent rá, hogy em b er m ó d jára is lehet élni, ez a m ai este m u ta tta meg neki, hogy lehet. De ta lá n ő m á r alkalm atlan. — Egy éve v ettem ezt a tehenet, — dadogta m eg h ato ttan . — I tt vettem , borjas volt, egy m ecséri em bertől. A nnyiba k erü lt, m in t m ás b o rjú nélk ü l. És én örültem , hogy jó v á s á rt csináltam . De csak röhögtek ra jta m a falum beliek, m á r am ikor m en tü n k hazafelé, kinevettek. Egym ásközt suttogták : m ajd m eg látja a szerencsét­ len . . . Ők m á r ott tu d tá k , m á rm in t itt, a v ásárb an . . . — K arsai h an g ja elcsuklott: — Igazuk volt, n em sokára m egláttam . A m ikor h a lá lra rú g ta az a s sz o n y t. . . A fele­ ségem et . . . N agy csend következett erre. E gyre többen figyelték a cservölgyi parasztot. A legtöbben nem is tu d tá k pedig, m iről van szó. �K arsai m ég u to ljá ra összeszedte m agát és nagyot só h a jtv a kinyögte: — Ezt adtam el m ám a ennek az em bernek, ak i itt ü lt az elébb. I tt m ellettem . — E n nyit m ondott, aztán a v á llá ra v etette a ta risz n y á já t és színjózanon hag y ta el a vendéglőt. — Bolond ez? — kérdezgették egym ástól a kiskériek. — M intha az egyszeri kupec tö rté n eté t hallanám . P o n t így é rt véget az is, szólalt m eg a pityókás em ber, de m egint csak nem h a llg a to tt rá senki, m e rt a cigá­ nyok ú jra ráz en d íte tte k és a vidám m ulatozás folyt tovább. III. K arsai rövidíteni a k a rta az u ta t. A széles kocsiútról átv ág o tt a keskeny ös­ vényre, am ely a tisztásn ál kezdődött és egy szakadék fölött v ez etett el. A szakadék o ldala sziklás v o lt és m eredek, m egm ászása m ég egy g y ak o rlo tt tu ris ta szám ára is kom oly p ró b até teln ek szám ított. Í gy h á t éjszaka nem v o lt tanácsos fölötte h aladni, m e rt egy csuszam lás elég le tt vo ln a ahhoz, hogy az em b er m e n th etetlen ü l a m élybe zuhan jon és úgy összezúzza m agát, hogy a sa já t an y ja se ism erne rá. A cservölgyi p araszt azonban nem törődött az életveszéllyel. H oldvilágos éjsza k a volt. A hold azonban csak ritk á n b ú jt k i a felhők m ögül és o ly ankor is csupán rövid id ő re v ilá g íto tta meg az u tat, m e rt nagy és sötét felhők fu to ttak a la tta és igen hosszú időre függönyözték el a kilátást. K arsai e lin d u lt az ösvényen. N em nézett a lá b a elé. A zt ta p asz talta, hogy bizony­ ta lan ta lajo n a legjobb gyorsan lépkedni, m e rt ha a félláb a m egcsúszik is, a lendü­ let átsegíti az em bert. Az egyik n á la tanyázó tu rista m ag y arázta egyszer, hogy ő így szokott felkapaszkodni a B adacsonyra; gyorsan kapdossa a kiálló köveket és h a egyik-m ásik kihull, a kellő p illan a tb an m indig megfog egy-egy szilárd d ara b o t is. Ami a kezekre vonatkozik, az a lá b a k ra is érvényes lehet. K arsai an n y ira b elejö tt a rohanásba, hogy szin te m á r fu lla d t és a fe jé t fel­ em elte, am ikor az ösvény m ásik végén em beri alak o t v e tt észre. O lyan k ét-h áro m száz m é tern y ire le h ete tt tőle a szem be jövő em ber, am ik o r n y ilv án az is észrevette őt, m e rt h irte len m egállt, m in th a őt a k a rn á bevárni. K arsai tu d o tt róla, hogy löktek m á r le em b ert innen k ettő t is, és bizony m ind a kettő h a lá lra zúzta m agát a sziklafalon. A ztán egy szerelm espárról is hallott, ak ik innen d obták le m agukat, az egyik kiálló szikláról. E lőbb a legény u g ro tt le, ő v o lt a szegény, neki nem v o lt m it gondolkodnia. A lány azonban m egijedt. Jóm ód­ ban n ő tt fel és bizonyára elkényeztették. De ígéretéhez hű a k a rt m arad n i és egy álló héten á t m inden é jjel k isétált a sziklákhoz, m indig hófehér m enyasszonyi ru h á ­ ban, m íg végül a h eted ik éjszaka, pontosan éjfélk o r ő is leugrott. A zóta h ív já k ezt a követ a Szerelem sziklájának. K arsai azt hallo tta, hogy a lelökött em berek közül az egyik részeges, korhely volt, aki m agától is leeshetett. A m ásik m ia tt viszont v a la k it el is ítéltek , de hogy ő te tte volna, vagy ez az em b er is csak egyszerűen leszédült, errő l senki sem tu d o tt bizonyosat. Ezen gondolkodott a cservölgyi paraszt és ő is m egtorpant. Úgy rém lett neki, hogy ez az alak m á r az előbb is lá th ató volt. O tt á llt az ösvény végén, csak ő ak k o r fán a k nézte. E zekután biztos, hogy őt v á rta az a valaki. N a igen. H át m é rt m en t el k o rábban a vendéglőből a kiskéri gazda, ak in ek el­ ad ta a teh en et? M iért csáb íto tta el a kocsm ába azzal, hogy igyák meg az áldom ást? H át olyan fontos dolog az áldom ás? N a jó, elm entek. De aztán se szó, se beszéd, egyszercsak e ltünt. I tt v alam i nincs rendben. Lehet, hogy közben m e g tu d ta az igazságot? E nnek a Jó sk án ak is m é rt k ellett azt a nagy cirkuszt csinálnia? De m á r am ikor alkudoztak, a cservölgyiek o tt tá to t­ tá k a száju k at, egym ást lökdösték, sugdostak, nevetgéltek, hogy ez gyanús le h ete tt a kiskéri gazdának. K arsai gondolkodott. Egész életében m indig csak a fejét tö rte, spekulált, de soha sem ju to tt sem m ire. N em sz ü letett p arasztnak. M ásfélének szü letett, m unkásnak, vagy papnak, vagy istencsodájának, és hogy az Ú risten ten n é őt a k á rh o v á !. . . Az a la k ott n em m ozdult. K arsai elin d u lt feléje. Lesz, am i lesz. H a elepu sztu l is, nem ijed meg. A m ai este m e g lá tta to tt vele valam it, am irő l eddig csak a könyvekben olvasott M ert K arsain a k könyvei is voltak. V olt vagy tizenöt könyve: A b e ty á r szerelm e, a N ebántsvirág fűzve, a B ouvard és Pecuchet, a K ordillerákon, az Egri csillagok kötve. Meg m ás hasonló könyvei v o lta k és ő hosszan eláb rán d o zo tt a tö rtén etek en . �Jó k ai regénye is v o lt néhány, azokat szerette a legjobban. De csak tito k b an o lv aso tt. Főleg az istállóban, hogy a szegény m egboldogult felesége se tu d jo n róla. No, volt egy h azafias versgyűjtem énye: szinte könyv n élk ü l tu d ta a szépen zengő k öltem é­ nyeket. Úgy hogy később m aga is farag c sált hasonlókat. Újr a ro h am lép te k k el u g rá lt a kiálló köveken. H áth a csak e lfá ra d t az em ber, vagy rosszul v an és v árja, hogy segítsenek rajta. Ő pedig itt m élázik, lopja az időt, am íg az szenved szegény. — Hé! — k iálto tta, de csak alig hallh ató an , m e rt v alam i visszafogta a h ang­ ját. D údolni kezdett, m in th a a „h é” is csak valam i nótából való le tt volna. De m ost egy ének sem ju to tt az eszébe, ez ért csak úgy a v ilágba d alo lt: Hé, h a nekem száz fo rin to t adnál! H a o tt v á rn á l a tem plom kapunál! H a te erre, én m eg arra! H ajajala! Hé! Mi az, m egzavarodtam ? Az a la k m egindult feléje. Lassú léptekkel h aladt. Csak a fü lét látnám ! — gon­ d o lta K arsai és m ost h irte len világos le tt az út. A holdvilág k ib ú jt a felhő m ögül, d e sem m ivel sem le h ete tt jobban látni. M indössze an n y it tu d o tt kivenni, hogy férfi­ em ber, aki feléje közeledik. K arsa i is lassan, kim érten lépegetett. N em le h ete tt k ö ztü k nagyobb a távolság, m in t száz m é te r és a cservölgyi p ara szt a r r a gondolt, hogy ő z a v a rta meg ezt az á rta tla n em b ert a b u ta viselkedésével. Mit. k ellett neki rohangásznia, m eg dalolni, m eg m it tudom én, — ő is csak m egijedt volna, h a v alak i így u g ra-b u g rál vele szem ­ ben. M ost jó volna, h a cigarettázna! A ta riszn y á jáb a n ta lá lt gyufát. V alam ikor do­ hányzott, a zsebében notesz is van, k ité p ett belőle egy lapot, lassan leh ajo lt, bele­ m a rk o lt az a v a rb a és rem egő kézzel sodorta bele a pap írb a. M egnyálazta a s z é lé t. . . E hhez m eg le h ete tt állni. És am íg a gyufával zörgött, a k a la p ja alól figyelt. A ztán m eg g y ú jtotta az első szálat, az azonban elaludt. M eggyújtotta a m ásikat, az is el­ aludt. M iért fél az em ber, h a éjszaka egy m ásik em berrel találkozik? M ért, m i van köztük? N em is ism erik egym ást, m i leh etn e köztük? M eggyújtotta a h arm a d ik gyufát. M ilyen a füle a szem bejövőnek? N incs r a jta az az anyajegy? N em látni. Csak legalább a z t lehetne tu d n i, m ilyen színű a balfüle. — Hé! M ilyen a füle m agának? — k iá lto tta oda, de m egint csak a fogai között, hogy ta lá n m eg sem le h ete tt hallani. Tíz lépésre m eg állt az alak és a farzsebéhez nyúlt. K arsaib an elállt a lélegzet. Egy p illa n a t a la tt m in d en t végiggondolt: ő úgysem e v ilá g ra való. A z egyszem lánya m á r elég nagy, a tav asszal tö ltö tte be a tizen­ nyolcat. I tt v a n a S zerelem sziklája, közel. Szép vége lesz, legalább ró la is fognak m ajd beszélni, hiszen életében csak suttogtak róla. R evolver csöve m e re d t feléje. — L őjj b átra n , te pirosfülü! — k iá lto tta m ost m á r hangosan K arsai. — Be­ csaptalak! A cső azonban rem egni kezdett. K arsai közelebb lépett. E rre az em b er zsebrevágta a pisztolyt és a kezét n y ú jto tta feléje. K arsai meg a k a r ta fogni a kezet, csakhogy a m ásik o ldalról egy olyan irtó z tató nagy pofont kapott, hogy a fü le m egzendült bele. — P irosfülü? — lihegte az alak. És m ire ő te h e te tt v o ln a valam it, úgy nekiugrott, m in t egy tigris. A cservölgyi p ara szt azonban m ost józanodott ki: m erevvé és érzék etlen n é v ált, m int a n ü n ü k e és a p illan a t tö rt része a la tt lebu k o tt a földre. Az em b er pedig a fü v et és a levegőt m arkolászva zu h a n t bele a szakadékba. IV. Ami ezután tö rté n t, az m á r igen kevés, de ta lán v an olyan fontos, m in t a kis­ kéri k irakodó- és á lla tv á sá r története. Írju k h á t ide azt is, csupán a teljesség ked ­ véért! �A z eset u tá n hónapokig nyom ozott a rendőrség, d e te tte st n em sik e rü lt találni. K arsai egyik reggel felöltözött és elin d u lt a m ecséri já rásb író ság ra. A folyosón egy asszony ü lt a p adon, m indenkinek elm ondta, hogy az ő u rá t lö k ték le a Szere­ lem sziklájáról. M ost e ljö tt a törvénybe, hogy m eg k ap ja az elégtételt. Bosszús volt az asszony és szégyelte m agát. A zt m ondja, ez éppen m éltó h alála v o lt az em b eré­ nek, m e rt a k k o r is szerelm i ügyben já r t a m egboldogult, m in t ahogy beszélik: egy cservölgyi m enyecskénél. M inden pénzt e rre a . . . e rre az asszonyra költött, a két g yereknek m eg cipőre sem tellett. De m ost m i lesz m égis a k é t gyerekkel? A legtöbben csak m enetközben figyeltek rá, egyedül K arsai volt, aki végig h a ll­ gatta, hüm m ögött, a fe jé t csóválta, aztán elköszönt és hazam ent. E gyik este azonban, am ikor éppen feküdni készült és a pokrócot az istállói ágyon felem elte, rém ü lten eszm élt rá, hogy a ta k aró a la tt egy nő fekszik, m éghozzá m élyen alszik. K arsai nehezen té rt m agához. M ajd egy d u rv a rán tá ssa l feléb resztette v á ra tla n vendégét. A kkor ism erte meg az özvegyet, a k it a bíróságon, a folyosón láto tt. Az asszony félálom ban, a szem ét tö rü lg etv e nyöszörgött: — N e harag u d j! — tápászk o d o tt fel —, lá tta m rajtad , hogy te ölted m eg az u ram at. — A ztán nyújtózkodva feküdt han y att, k a rjá t a feje alá rak ta. — T udtam , hogy n em rég h a lt m eg a feleséged . . . No, feküdj m á r le! — szólt rá a m eg d erm ed t p arasztra. — Én fá ra d t vagyok. A gyerekeket csak h olnap hozom. Ide feküdj! — m u ta tta és közben n éh án y szalm aszálat lesöpört a takaróról. Jó! — a k a rta m ondani K arsai, de nem szólt sem m it, h an em csendesen lefeküdt az asszony m ellé. Eszébe ju to tt, hogy ugyan m ire való ez az egész, a n n á l azonban m á r bölcsebb lett, sem hogy hangosan m e rt volna csodálkozni rajta. �SZABÓ KARO LY INVALIDUSOK A z u d va ru n ko n kocognak naponta át, és tűnődve n ézik ő ke t az ólak, állatok. A v á llu k roskadt, ru h á ju k régi szü rke „cájk”, m ö g ö ttü k kéklő déli szél suhog, m íg sötétlőn e ltű n n ek a kerta jtó m ögött az invalidusok. Talán a pap találta ki, talán a könyvelő, egy kö rn yékb eli latinul tudó; talán a népből — s ez jobban esnék — p a tta n t elő ez újzengésű tö rténelm i név, és szájára ve tte nyom ban a jó kedély. A zó ta ők az invalidusok: nyolc-tíz öreg paraszt, hangos szavú, lassú dolgú tszcs-brigád, zú zo tt sorsú, újra élő víg erőtlenek, csalódott, elárvult, kit elhagyott fia, fro n t ro kka n tja — a te rh ü k v e tte le a dem okrácia. N éhány éve m ég szorongva n éztem őket, széttárt karral m entegetőzve a dűlő k fe jén : „hiába m inden, tú ln ő tte k ra jtu n k m á r a fö ld ek; nem b írju k már, se n k in k sinc s, fiú n k a városból n em jön haza; tipródik itt az em ber vénségére egym aga; egymaga. M ost az udvaron kocognak át naponta. A kú tn á l m egállnak: szót érteni, s ugratnak rögtön: „Az eln ö kü n k azt m ondja, jövőre m ár egy egész nagy gim náziu m o t veszü n k, jönnél m ég te is haza — nohát ha jössz, itt a k e zü n k ”. A ztá n m ennek. A ke rtn é l já rn a k m ár, a m in t kilép s indul u tá n u k frissen az apám. A pa jtához érve m ég visszaint, — b ár n á lu n k ez nem szokás — de ő is vá lto zik öregségére, ím e változik, hisz ő is invalid. �REGGEL H egyek m ögötti ágyában im m á r fe lü lt a nap. V illany ha gyúl, v a k sin hunyorog az ég alatt. Egy fázós ásítás és m egbolydul a m ély sötét, és áttetszővé lesz a táj, m in t k é k üvegcserép. Borzongó dér a földeken. És fe n n a köd ú szik, m in t Iste n lelke ú szh a to tt a nagy v ize k fölött. M ilyen lesz m a a nappal? V ajh, lesz-e ke d vetek, ha m á r k ih ü lt az ágyatok, m ég alvó em berek? PROPERTIUS: III. 19. H ányszor hánytad m á r a szem em re n e m ü n k bujaságát: H idd el, az asszonyokon dúl heve m ég igazán. M ert ha ti eldobtátok a tisztesség zaboláját, S e n k i se fé k e zi m eg vág yb a b u ko tt eszetek. G yorsabban hu n y a láng el az égő szalm akazalban, Forrásához előbb visszatalál a folyó, Szirtcsúcsokon ham arább lel jó kikötőre a m atróz, És üdülésre a m ord, fergeteges Maleán, M ind a ti vad rohanástok gátja lehetne akárki, S m egzabolázhatná vágyatok őrületét. L égyen a kréta i nő a tanúm , k i ledőlt a bikának, S szirtife n yő fa -te h én szarvait hordta fején . O tt van Tyró, Énipeó szeretője, k i egykor A n n yira itta a k é jt a fo lya m isten ölén; S M yrra, k i aggott apja irá n t gyulla d t szerelem re, V égül cserje-sudár n ő tt ki a tagjaiból. H ozzam elő M edeát, k i szülötteit ölte le sorra, I gy szelidítve dü h ét fé rje csalása után? H át az az elvetem ü lt, ki m ia tt szégyenbe m erülten, Pélops átka alatt áll a m iké n ei ház. Scylla, te m inosi préda, apád bíbor hajaszála, S véle egy ős hatalom h u llt el a k é t kezeden! lm ezt adta a szűz az ellen ü k háborúzónak: A m o r v e tte be hát N isus a kapuidat! L égyen több a szerencse a nászotokon, ti leányok: Á rbocon lóg m ár fe n n az a kréta i lány. M éltán bíró M inos a z árn ya k közt odalent m ost: N em kím é lte a bűnt, bár diadalt aratott. Fordította: S Z A B Ó Sextus P ro p ertiu s róm ai elégiaköltő, i. e. 47 tá já n i. e. 15 körül. született, K Á R O LY m eghalt �H Ö LD E R LIN : AZ ÉLET FELÉN Sárga kö rték ke l hull És vadrózsákkal tetten A tá j a tóba, T i kedves h a tty ú k C sóktól itta su lta n M á rtjá to k fő tö k e t a S ze n tség k én t hűvös vízbe. Oh, ja j nekem , honnan veszek Ha jő a tél, virágot és hol Lesz napsugár És árnyas h ely a földön? Szótlan és hidegen Á lln a k m a jd a fa la k s a szélben Zászlók csapkolódnak. Fordította: S Z A B Ó K Á R O L Y HYPERION SORSDALA T i vándoroltok fe n n a fé n yb e n szelíd m ezőkön, boldog szellem ek! A z isten e k lehellete Sim ogat lágyan bennetek, M in t ih le te tt ke zével lány a szentelt húrokat. Sorstalanul, m in t szendergő Kisded élnek az égiek; Illetetlenül B im bója gyenge szirm a közt O ntja fe lé jü k Illatát a szellem S derűs sze m ekk el n ézn ek ők A z örökké tartó T iszta csend honában. De n ék ü n k n em adatott m eg Bárhol is m egpihenni. K íntól gyötörten hull A földre le az em ber P illanatról pillanatra, M iké n t a v íz szikláról Sziklára zuhan Ö rökké m ár A lá az ism eretlen sem m iségbe. Fordította: S Z A B Ó K Á R O L Y F rid ric h H ölderlin ném et költő, szül. 1770. M eghalt 1843. — 37 — �H E LM U T P R E SSL E R : ANNA PALENZ KÉRELME (F elvételünket k é rjü k a m u nkásosztály pártjába — ciklusból) Özv eg y vagyok, és va n egy fiam . A fé rje m M oszkva előtt elesett; a fia m M oszkvában akar tanulni. A m i ellen harcolt az apa — és m eghalt, azért akar harcolni a fiú és élni. Én m ellette akarok m enetelni, azért jö v ö k m ost hozzátok. F ordította: S Z A B Ó K Á RO LY HELMUT P R E SSLE R : WILHELM KREUZ ZONGORAMŰVÉSZ KÉRELME (F elvételünket k é rjü k a m u nkásosztály pártjába — ciklusból) Szabóm , a ki szem ben lakik, m indig szivélyesen köszönt. N yugdíjas hivatalnokok p á rtonkívüliségem ért kívá n n a k sok sikert. C inikus értelm iségiek csodálják józanságom at. A nyárspolgárok együttérzésről biztosítanak, az elvtársak pedig előzéken yek és tartózkodók. N em hagyom tovább, hogy sértegessenek! — az ellenségeim b izalm ukat kínálva, és a barátaim ápolva hűvös kapcsolatukat. H add tu d já k m eg m in d n yá ja m vég ü l is, hogy hova tartozom . Fordította: S Z A B Ó K Á R O L Y �F A R K A S A N D R Á S: P A L Ó C Ö R E G A S S Z O N Y — 39 — �C S IZ M A D IA G É ZA : GEMITUS MORTIS . . . M ár nem is figyeltek rá. B efejezték az ügyet, egym ással beszélgettek, m in th a o tt sem le tt volna. M ost egyszerre m egérezte, m ilyen egyedül v an itt ezek kö­ zö tt az em berek között. R évetegen, h irte len jö tt félszegséggel körü ln ézett, hogy k iv el leh etn e legalább egy szót v áltan i, hogy ne k ellje n úgy kisom fordálnia, m in t egy k iv e rt kutyának. Sorba n y ito g atták a szűk szerkesztőségi szoba ab lak ait, am elyben az é rte ­ kezlet végére m á r vágni le h e te tt a cigarettafüstöt. Az egyikhez od alép ett, hogy m a jd ő kinyitja, de a hivatalsegéd, a k it v alam ik o r régen m ég ő alkalm azott, u d v ariasan félretolta. — Szabad, elvtárs! — S k in y ito tta az ablakot. F élre k e lle tt állnia, m e rt ú t­ ban volt. Ez m ég fokozta félszegségét, s ü g yetlen ü l b u kdácsolt a székek között az ajtó felé. A n y ito tt ab lakon bevágott a friss, r észegítő tavaszi szél, s m egrezegtette ta rk ó já n a pihéket. Az ajtóban m egállott, s m ég egyszer visszanézett, h á th a v a­ lak itő l elköszönhet. D e nem , tudom ást sem v e tte k r óla A szoba m ásik végéből m ost m egszólalt valak i: — U gyan gyerekek, csu k játo k be a z ajtót, h u za t van! M egfordult és kim ent. F ü le csengett és zúgott a feje, je len tk ez ett a reggel óta b ev ett ö t idegcsilla­ pító h atása. L eereszkedett a paternoszteren. Az u tc á ra érve az arc á b a csókolt a víg tavaszi délelőtt. A vakító fények árn y é k tala n u l csapódtak vissza a h azfalakról. Még a k ocsiút orm ótlan m acsk a­ kövei is m osolyogtak. A k ö rú t úgy kurrogott, harsogott, m in t egy kerge, szerel­ m es suhanc. T avasz volt. De m icsoda tavasz! Őt m eg egyre nyom on követte, am it o tt a taggyűlésen is érzett, m ikor egy­ m á su tá n zuhogtak fejé re a vádak, s a végén a h atáro zat, hogy n em iga­ zolják. M ikor hazaért, erőt v e tt m agán. A nyja m inden m o zd u latát figyelte és nem a k a r ta őt m ég jobban m egszom orítani. Igyekezett te h á t könnyednek, nyugodtn a k m utatkozni. De a n y ja szemei fátyolosak voltak, aggódóak és m in d e n t értők. S ő, m in t ak in ek in á t vágták, lezökkent a heverőre. V égéhez é r t m in d en ere jé­ nek. A to rk á b a gombóc gyűrődött, s csak an n y it tu d o tt kinyögni: — K izá rtak . . . Azzal végigdőlt az ágyon és a fal felé fordult. M ég h allo tta, hogy az an y ja lassú léptekkel kim egy a szobából és csendesen beteszi m ag a u tá n az ajtó t, az­ tá n b elezuhant v alam i feneketlen sötétségbe. M ire felébredt, késő estére j á rt. A házban csend. A z ablakon felh a to lt a v áro s távoli, szű rt m oraja. A csend ettől szinte h allh ató v á vált. M egborzongott. R uhástól feküdt, az ablakon hűvöset fú jt be az április. A pokrócot nyilv án a n y ja te ríte tte rá. Az ébredés első p illan a tain ak ködéből v alam i bizonytalan, feszült, valam i a testi fájd alo m ra nem hasonlító, m égis em lékeztető érzés riaszto tta fel. A ztán eszébe v illa n t hirtelen, egycsapásra m inden, am i a nap folyam án tö rtén t. Hogy a m űhelyben B éla k ik ísérte a kapuig, nyugtatva, s m ég a já rd a szélén is ta n á ­ csokat adva, hogy m it m ondjon, hogy viselkedjen: — Ne m ondd azt sohasem , hogy „nem igaz”, hogy „hazugság‘’, han em m ondd azt, hogy „nem á llja m eg a h ely ét’‘ és vétesd jegyzőkönyvbe . . . Végy be egy m a ré k L egatint, sem m i ham utartó-vagdosás. S zervusz! — És sokáig n ézett u tána, m ég in te g etett is. Ő m eg csak legyintett. Ugyan, jeg y ző k ö n y v !. . . C sak m á r tú l lenne ra jta . A ztán az értekezlet. A m u n k a tá rsa k rideg, ellenséges h angja, idegen te k in ­ tete, s m indenekelőtt, hogy vége, vége . . . F ek ü d t az ágyon, szívta egyik cig arettát a m ásik után. V égeredm ényben m ié rt is csin álta végig ezt az egészet? H iszen szám íth a­ to tt-e m ásra? S nem célozgattak e rre m á r tá rsa i is, hogy ez lesz a vége. Csak — 40 — �B éla, legjobbb b a rá tja , no és h á t ő nem h itt nekik. Meg aztán nyugodni sem tudott. A m űhelyben, ahová az ellenforradalom u tá n elhelyezkedett, m á r leg­ jo b b elv társa i is kezdték idegesíteni. Nem érte tte , hogy b írjá k ezt: évtizedes p árttag ság g al, p á rtm u n k áv al h á tu k m ögött ezt a p árttala n ság o t. Id eg esítették őt m eddő v itáik : „ellenforradalom , nem ellen fo rrad alo m ”. M indenkivel összeveszett. O dáig ju to tt, hogy egy alkalom m al, rakodás közben az egyik öreg m u n k ásn ő t d ü h éb en hátb ataszíto tta, m e rt az m egriadva a nehéz lá d á t cipelő m unkástól, te ­ h etetlen ü l toporgott előttük. M iért? Szégyenében m ajd elsüllyedt. No igen, ez az ingerü ltség m á r egészen m ás volt, m in t az első h etek izgal­ m ai, titk o lt félelm ei. A m ikor heteken keresztül v á rta , hogy elviszik. É jszaka, h a a h áz előtt gépkocsizúgást hallott, ria d ta n u g ro tt a függöny mögé, s lenézett, v ajo n n em é rte jöttek-e? H a a kocsi felbúgott és elszáguldott, k im e rü lten esett vissza az ágyra. M egkönnyebbülten, de reszkető gyom orral, v erejték b en úszva. Idővel an n y ira összetörte ez az állandó várakozás, hogy m á r szinte áh íto tta, c sa k m á r jö n n én ek érte, s lenne vége a bizonytalanságnak, gyom ra állandó, u tá ­ latos reszketé sének. De ez a m ostani ta lá n m ég rosszabb. A vizsgálat, am ely et ú jrafelv ételi k é­ relm e v á lto tt ki, kényszerítette, hogy felidézze és sorravegye em lékezetében a n n a k a retten etes k é t h étn ek m inden á té lt esem ényét. M egriadva v e tte észre, hogy a visszaem lékezés láncai gúzsbakötik, bizon y talan n á válik. Elveszti n eh e­ zen visszaszerzett nyugalm át, biztonságát. R ádöbbent, hogy azokban a napokban m ennyi mocskos, az ism eretlenség, vagy félism eretlenség hom ályából elő tű n t em b er v e tte körül, ak ik egycsapásra te k in té ly t szereztek a szerkesztőségben, szokatlan h atáro zo ttság u k k al. Eszébe ju to tt T ibor, ak it azelőtt sosem láto tt, s m ik o r belépett a szerkesztőségbe, napszem üve­ gével az orrán, m in t egy am erikai, átö lelte őt és felk iálto tt: „Én m in d ig tu d ­ tam , öregem , hogy te vagy a holnap em bere, veled le h et dolgozni‘’. K icsit m eg is illetődött. L ám csak, ism erik őt olyanok is, ak ik et ő nem ism er. Biztos cikkei révén. Még kicsit reste llte is a dolgot. O tt is rag a d t ez a fiú géppisztolyos szere­ tőjével. S m ennyi b a jt csinált! És visszaem lékezett a cikkekre, am elyek az ő k e­ zén m en tek át. Egy-egy m ondat, am elyre a k k o r fel sem figyelt, m ost m in t hideg kés m élyedt a mellébe. L ázasan kezdte k u ta tn i, tanulm ányozni az ú jság péld án y ait, am elyeket az­ ó ta elő sem vett. Be k ellett v allan ia önm agának, hogy eddig m e n ek ü lt ezek elől a cikkek elől, ha nem is tu datosan, — p ró b álta m en teg etn i m ag át —, d e tu d a t — 41 — �a la tt biztosan így volt. És rém ü lten b ám u lta a n y o m tato tt az ő szerkesztői tolla szignált nyom dakészre. sorokat, am elyeket A ztán azt is m egpróbálta, hogy az esem ényeket, cselekedeteit úgy csopor­ tosítsa, hogy azok legkedvezőbb színben tü n tessék fel az ő ténykedését. De végül csak legyintett. Érezte, úgyis hiábavaló mindez. Egyet esetleg elérh et vele. Nem z á rjá k börtönbe, vagy ha e ljá rá s t in d íta n a k ellene, felm entik. De nem , m ég a rra sem érdem esítették, hogy b ö rtönbe zárják . E gyszerűen nem vesznek tudom ást róla. S m ost itt vergődik sa já t börtönében. A m abból a m ásikból egyszer biztosan kiengedték volna, de ebből, önm aga börtönéből vajon szabadul-e v alaha? K eleten m á r sápadozott az ég. Négy óra lehetett. A belső szobából za jt h al­ lott, m egm ozdult valaki. T udta, a n y ja k e lt fel. M ár be is lépett. L ábujjhegyen m ent, hogy fel ne ébressze őt. Az ágy h irte len m egreccsent. Az a n y ja ijedten m egállt, s sovány n y ak á t az ágy felé ny ú jto tta, hogy a félhom ályban kivehesse: vajon nem ébresztette-e fel a fiát? Sem m i zaj. Az asszony m eg könnyebbült só h ajjal m egin d u lt a ko n y h a felé. A z ágy ú jra felsírt. — É bren vagy, kisfiam ? — h a llo tta a n y ja félén k suttogását. N em felelt. Az a n y ja odam ent az ágyhoz és a fia fölé hajolt. — Alszol, fiam ? — suttogta. Ő beh u n y ta a szem ét, alv ást színlelt. A kkor az a n y ja leh ajo lt és m egcsókolta a h aját. N eki olyan sírh a tn é k ja tá m a d t ettő l a csóktól, hogy m agán. És abban a percben valóban elaludt. alig tu d o tt u ralk o d n i * A m űhelyből elkésett, leszidták. A m űvezető alighanem m eg tu d o tt v alam it a k izárásról, m e rt a szem e csupa rosszindulat volt. Az összkom fortos sz trá jk ra célozgatott, m eg hogy elm ú lt m á r az a világ. M ég an n y i ere je sem volt, hogy visszafeleljen. M ikor végzett, hazam enni nem v olt kedve, ta lálo m ra felszállt egy villam osra. A rra riadt, hogy a kalauz rászólt: végállom ás. L ebukdácsolt a lép­ csőn. A tem etőnél ta lá lta m agát. Z sebredugott kézzel ődöngött a sírok között, bám észkodva, olvasgatva h íres és ism eretlen em berek sírfeliratait. Az egyik sírem lék elő tt m egállt. M eztelen nő­ alak o t ábrázolt, aki csípőn alul ölelt egy térd elő m űkő-férfit. — M alac — gondolta. — M ég itt is m alackodik . . . Egy elhagyott szögleten átvágott, b ehorpadt sírok és félreb iccen t k eresztek között, s egyszerre a lé lek h aran g csengése ü tö tte m eg a fülét. kontyú — T em etnek — m orm ogta. Egy fordulónál valóban elő tű n t a fekete gyászkocsi. M egvárta, am íg elhalad előtte a m enet, az tá n beállt a végére. A koporsót a sír szélére helyezték. A pap énekelni kezdett: — . . . G em itus m ortis dolores in f e r m i. . . P ate r n o ste r . . . A sír szájánál a papot közrefogva, m in istrán s gyerekek álltak , égő gyertya a k ezü kben; ijedt-kíváncsian be-b ep islan to ttak a frissen ásott gödörbe. A pap tö m jén t füstölt. A ztán egy nagy kékvirágos porcelánköcsögből k iv ette a szenteltvízhintőt és széles m ozdulatokkal m e g h in tette a koporsót. A h alo ttas nép h an ­ gosan im ádkozta a M iatyánkot. Egy lompos, szutykos k u ty a — h onnan v etődött ide? — odaoldalazott a koporsóhoz, m egszagolta a sark át. A k ísé rő k közül k i­ u g ro tt egy feketekendős sz ik ár nénike, felk ap o tt a sír széléről egy jókora rögöt és az elfutó eb u tá n vágta: — N em mísz! — k iáltotta. — A ztán v isszaállt a sorba és tovább m orm olta fogatlan szájával: — „És bocsájtsd m eg a m i vétkeinket, m iképpen m i is m eg b o csájtu n k . . .” Azon k a p ta m agát, hogy valam i fu rcsa nevetésféle buggyan ki a száján. Az im ádkozó szájak felháborodva és feketén sötétlettek felé. Összerezzent és gyorsan elóldalgott. — 42 — �* M ire k ié rt a tem etőből, besötétedett. Újr a villam osra ült. A D unánál kiszállt és lem ent az alsó ra k p a rtra . F enn a hídon m essziről szikráztak a villan y lám ­ pák, hunyorogva a tavaszi est párásságában, de itt sö tét volt. C sak a víz világí­ tott. Egy fu v allat édeskés illa tta l ölelte körül. — V irágzik az orgona . . . — ju to tt eszébe és k ö n nybelábadt a szeme. Eszébe ju to tt egy 16 éves suhanc, az üzem i faliújság, a Vörös Ököl szerkesz­ tője. M ost s ira tta ezt a suhancot. L eült a kőgátra. A D una g o n dtalanul höm pölygette a zöldár hullám ait. Le­ h ú zta a cipőjét és nyújtózva te le m á rto tta a lá b át a vízbe. Összerázkódott. A víz nagyon hideg volt. K örülnézett. Sehol egy em ber. H asra feküdt a kövön és b eleb ám u lt a k o ­ nokul futó habokba. Szédülni kezdett. És a hullám okból m in d en ü n n en a suhanc in teg etett. A k a r ja furcsán, te stte len ü l h ajladozott ide-oda. N éha hosszúra nyúlt, a folyónak m ajd n em a m ásik p artjáig . A ztán sok k a rja tám ad t, befelé gör­ bülő u jja k k a l . . . — 43 — �A hídon és környékén m in d e n ü tt elalu d tak a fények. Rövidzárlat. M ire p á r perc m úlva ú jr a felvillantak, a p a rt teljesen ü res volt. A szél lu s­ tá n h in tá ztatta, közelhozva, m ajd a végtelenbe lódítva valam i messzi h a ra n g k o n gását. A hídról zajongva-jajongva le fu to tt egy sárga villam os. M egeredt az eső. �MOLNÁ R JENŐ NEM A SZÉPSÉGEDET . . . N em a szépségedet dicsérem K edves, az irigy idő egyszer m in d en t elvesz: arcod bársonya és szem ed kéksége eltü n ik m ajd a csendes öregségben, orrod nem es ív é t is elorozza, sim a hom lokodat ráncokkal fo n ja át az idő, a gyorsan m úló napok: a m ai fé n y holnap em lékben ragyog . . . És fig yelm eztet, hogy m in d en sem m iség: e lm ú lik a szépség, lassan tépi szét gyenge szálait a szaladó idő: egy ú j arc jö n m ajd a tükörből elő . . . — A szíved, a lelked fiatal m arad! A z t hogy dicsérjék a dadogó szavak? GREGUS ISTVÁN Jó nagybácsim , G regus Istvá n , régen m eghalt, pora sincs m ár: szép életét k e tté vágta a halál éles kaszája. Pedig ő és a betegség egym ást hírből se ism erték. Erejéről adom áztak, lesték, csodájára jártak. Nagy ereje lett a veszte: „nem birom ”-ot nem ism erte. E m elt négy-öt em ber h elyett, s csillénél összeesett. Összeesett, felem elték, a hordágyra le fe k te tté k , úgy v itté k be a kórházba, onnan S ze n t M ihály lovára. M egsiratta a kis barakk, az asszony átsírt napokat, de ott á llt a tavasz lesbe: fé rjh e z m e n t és elfeledte . . . Néha beszélnek m ég róla, csak úgy, m in th a m ese volna, szelíd szóval csendes este, m ielő tt végleg elveszne . . . — 45 — �EGYSZERŰ MINDEN R ágódtam én is eleget, m ost inkább énekelgetek. Igazabb, k in e k az orra lóg, s n e m talál kedvére va ló t? K in e k a rózsa csak tövis, ragadozó a z ökör is, k in e k az ősz csak tem ető, n e m jó k e d v ű szüretelő, a föld nagy ócska ravatal, az ég szem födél, betakar, ki m in d en k in t m agára kent? H át a n n yi biztos, fu ra szent! N e ke m m ást m u ta t két szem em : A rózsát szívem re teszem , ökör n em riaszt, és az ősz telt kancsó: m ám or, enyhe gőz, a fö ld — bárhogy is! — egyre szebb, fé n y pásztázza a ké k eget, egyszerű m in d en és csodás, n em pedig bölcs m egalkuvás . . . TÉL F ü tyü l a szél és szúr a fagy, bezárkózol, óvod magad. Z úg n a k a drótok, árva fák. K i hallja? S ü k e t a világ. K u tya vo n ít az udvaron, kínjában kapar a havon. Zirr, zurr, az ablagüveget v e ri a lelkiism eret. El az ablaktól, kályha vár, de a kém én y b en szél dudál. Ü zen a szél, a k in ti fagy: hiába zárod el magad! Heroppan ablaküveged, szobádba zúdul a hideg. karm os szél arcodba nevet: ne szobád, fü tsd ki: szivedet! �LAJOS BÁCSI NYARALNI MEGY R ászállt a f ára az énekesm adár. Lajos bácsit nézi? K öszönti talán? V agy m ár nem fé r el a házban az öröm és m ost itt harsog a m adárcsőrökön? Nagy a sürgés-forgás. A z öreg topog. V alam i készül, nem köznapi dolog. H olnap nyaralni m egy. Ez bizony csoda: T arjánnál m esszebb m ég nem ju to tt soha . . . S o vá n y vo lt élete, fogta a telep. I tt nézte az őszt, a tavaszt, a telet, s m ost v iszi a nyár, m ost várja a M átra: várja az erdők szép csendes világa. Csak egy sötét vonal, de ide látszik. F ojtott sóhajtása ju to tt odáig. A m ik o r a bánya nagy fáradtsága a földig nyom ta — vágyódott utána. M essze volt, tán az Óperencián túl. A kopott álom vegre m egvalósul: ötvennégy év és vesződség, m u n ka kel vele holnap az álm odott útra. A kölcsönkért táska lassan m egtelik. F eküdni készül, de tudom , reggelig virraszt, szem e előtt ké p ek rajzanak . . . Őrzi m ajd a m adár az ablak alatt! — 47 — �MOLNÁR J E NŐ : A FOKOS I. Ú gy sü rg ött-forgott a tűzhely körül, m in t a v irág körül a m éh. Még dudorászo tt is hozzá. Nem kitartóan, r a jta feledkezve egy dalon, hanem csak csipegetve, innen is, onnan is elk ap v a egy so rt, gondolkodás nélkül, am it éppen az a jk á ra dobott az öröm. Szép T örökné volt ő, a telep sok nyelven fo rg ato tt, sok feh érn ép szívétől irigyelt asszonya. Egyszerű elvek m ozgatták az életét: sz erete tt jól élni, szépen öltözködni és beteg volt, h a nem k ö v eth ette a v é r forró sürgetését. Az elsőhöz kevés volt a férje fizetése, a m ásodiktól pedig a bánya lopta el az erőt. M indkét szenvedélyének a kielégítéséért m áshoz k ellett fordulnia. Hogy m in d k ettőt egy szem élyben ta lá lta m eg? És hogy ez a szem ély a telep egyik m ér­ nöke volt? Ezt m á r külön szerencséjének ta rto tta . É letét nem is tu d ta m ásk ép ­ p en elképzelni. D erékig gázolt a m ocsárban, de arca a babaarc h am v asság áv al h azu d ta az ártatlan ságot. H ízlalta a p letyka, szépítette az irigység. M ostanában m á r a lelkiism ere t sem h áborgatta. L assan a tö lg y fát is megeszi a szú. M egcsalt férj? M ár csak m érföldes messzeségből ködlött ez a kérdés, és meg is mosolyogta. Nem tu d ta ugyan, hogy a fé rje m iként vélekedik a viselkedéséről, sőt még abban sem volt biztos, hogy a fé rje tu d ja k étlak i életét, de h allg atása m egnyug­ tató volt, és cinkostársi beleegyezést jelentett. Igaz, hogy nem sok szava v olt a férfin ek a háznál. A gyeplőt az asszony ta rto tta a kezében, a férj csak az ostort patto g tatta. Ille tt is a kezébe a gyeplő. M erev volt, m in t a t úledzett acél. H a v alam it a fejéb e v ett, ak k o r m ég kalap ács­ c sal sem le h e te tt k iv e rn i belőle. V égre e lé rte célját! — E zután m á r napszám ban kelepelhet tőlem P onyiné nyelve! — kuncogott magában. — A knászt csináltam Lajosból! — dag ad t a szíve a büszkeségtől. A ddig k ínozta a kérésével a m érnököt, am íg az végre igent m ondott. Ma hozták írásb a n az előléptetését. Ö t év vágya, következetessége le tt valóság ezen a papiroson. Még fokost is kap o tt a m érnöktől. Igaz ugyan, hogy csorba, egy szilánk valahol lerepedt belőle, de ki törődik m ost ilyen aprósággal? H olnaptól kezdve ez v á ltja fel a csákányt. A fokos csendesen lap u l a fal m ellett, a konyhaszek­ rény re jti el. M ég jó, hogy a fé rje m u n k áb an van, legalább ünn ep i ebédet k é­ szíthet. A kinevezést eldugta a konyhaszekrénybe, a tán y éro k mellé. C sak az ebéd­ nél a d ja m a jd oda. Előre kitervezi, kiszínezi e z t a percet, am ikor b usásan m egfizethet m ajd a férjén ek okos h allgatásáért. Boldog izgalom ban hajol a tűzhelyen levő edényhalm az fölé és a fölszálló jó ­ szagú ételgőzök ködbe b o rítjá k a fejét. II. Lassan, szótlanul b allag n ak kifelé a lejtősaknán. Igy tizenhatos u tá n nem nagyon iram odik n ek i az em b er lá b a a kapaszkodónak. T izenhat órás m un k a egyvégtében! Ennyi m ég k in t is elég, h á t még a bányában! Szó se igen k ív án ­ kozik az ajk u k ra . F ejü k a földre lóg. L ehúzza a fárad tság és az álom. Pedig nem le tt volna baj, ha szakadás nem jö tt volna közbe. M ajd k iköpték a tü d e jü ­ ket, m ire befejezték. M inden porc ik á ju k fárad t. Csak a becsület ta rtja b ennük a lelket. M ennek. Botladozva, rogyadozó leplekkel. T örök L ajos és B a rják Feri. — 48 — �A fén y re érve vakoskodón hunyorognak. A döglődő k arb id fén y u tá n erős szem ü k nek a n y ári d élu tán i napsütés. A k arb id lám p a fénye itt m á r csak olyan, m in th a a napot a k a rn á csúfolni. A zt is csak úgy gyerekesen. Ők et azonban ez nem izgatja. T alán észre sem veszik. H a lá tjá k is, h agyják, hogy égjen, elal­ szik az m agától is. — No, ez is m egvan — h u ll ki fá ra d ta n a szó B a rjá k F eri száján. — Meg — hagyja helyben Török. N yújtózkodnak egyet, azu tán nek iv ág n ak a hegynek. M in th a könnyebben lépnének. M agasan ragyog a nap, kékbe veszik a végtelenség. N ém án cihelődn ek fel az ak n ára, azután lefelé in d u ln a k a telep felé. A k o csiu d v arn ál elválnak. F eri az újkolóniába megy. — Szervusz! — Szervusz! T örök m o st m á r m agában ballag. A bány am ester k ertjén él b a lra fordul, elh ú z az iroda m ellett, és átm egy az öregkolóniába. A k erítés m e lle tt ballag n éhány percig, m ajd befordul a ház végén: otthon v an v ég re ő is. Az asszony kedveskedve, öröm m el fogadja, de n ek i a te rh é re v an m ost az ü res locsogás. L erán g a tja m agáról a k ab áto t, inget, és m egm osakszik. U tán a tisztát vesz m agára. A felesége folyton o tt duruzsol k örülötte. L eü l az ebéd­ hez. Éhes, m ohón kanalazza a levest. A zután nagy o k at nyelve eszi a rizses húst. — Mégis csak jó asszony ez a Böske! — lustálk o d ik elő az agyából az első gondolat. T udja, hogy tizen h ato s u tá n jo b b a t kíván az em ber. N em is á llja m eg szó nélkül. — A m ai ebédet jól eltaláltad! A zután a ten y erév el m egtörli a száját. Az asszony szíve hangosabban v e r az öröm től. M elyik feh é rn é p szíve nem u g rál a d icséret h a lla tá ra ? Úgy érzi, hogy itt a kedvező alkalom . A férjéh ez dörgölőzik, le h ajo l hozzá és h alk an válaszol, m in th a titk o t súgna: — H áth a azt tudn ád, am i m ég h á tra van! A v ég é re hag y tam a m egle­ petést! — No-no! H át ez m á r m i lehet? — kíváncsiskodik Török. A felesége m á r a konyhaszekrényben m otoz a tá n y éro k között. V alam i le­ v elet vesz elő, átadja. Az em ber nem is nézi a borítékot, csak a lelk ére kíváncsi S zétn y itja és olvassa: T ekin tetes Török Lajos úrnak Zagyv a pálfalva. É rtesítem , hogy szorgalm as m u n ká ja és szaktudása el­ ism eréséül a F rigyes-aknában m egüresedett a knászi állást folyó év jú liu s 1-től Önnel töltöm be. Elvárom , hogy m u n k á já t továbbra is az eddig tapasz­ ta lt odaadással és buzgósággal vég ezze! Jó szerencsét! Tibor Emil, bányaigazgató A rcából k ifu to tt a vér, m egrem egett a kezében a levél. — Ezt az asszony csinálta! — rajz o tt fel ben n e a sejtés. — T eh á t igaz! A felesége ek k o r m á r ism ét a konyhaszekrény m ellett kotorászott. — M á r fokost is szereztem ! — csicsergett feléje. A zt is átvette. A knászság . . . fokos . . . könnyebb szolgálat . . . több kereset, fix fize­ tés . . . — Ennyi jó t csak n em viszonzol gonoszsággal! — c sitítg a tja belül v a­ lam i. — Ezzel ak a rn ak m egfizetni! — n y ilai végig élesen a testén válaszképpen a kín. — 49 — �Eddig is h allo tt m á r a felesége dolgairól, de h allg ato tt. M egraboltnak érezte m agát, de szem et h u n y t felette. B eléjefojtotta a szót a félelem , a k en y ér . . . K oldús ú rn a k érezte m agát, aki ném án nézte, am ik o r egyetlen k in csét rab o l­ ták. A dott, de ellenszolgáltatás nélkül. — M ost ezzel a papirossal a k a rjá k betöm ni a szám at, a fokossal csav ar­ já k ki a kezem ből a fejszét! M agában m o rajlott, m in t a k itö m i készülő v ih ar. T ek in tete m eg ak ad t a fokos csorbáján. — Az övé! — ön tö tte el egyszerre a m éreg. — A b ányában p a tta n t le róla a szilánk! — fo rrt m á r b en n e az in d u la t. Én ütöttem le! V alóban ő ü tö tte le. B o rdafát h asíto tt az alapközlén és a r r a m e n t a m ér­ nök. M egállt és addig hadonászott, am íg ki nem e jte tte a kezéből a fokost, am ely abban a p illan a tb an e s e tt a fáb an levő vasékre, am ik o r a fejszéje foka lecsapódott. Egy szilánk le p a tta n t a fokosról, és a bal lá b áb a fúródott. Jól m eg­ nézte ak k o r azt a csorbát, m íg az aknász a sebet kötözte. V alam i elszabadu lt a szívében. M ost m á r nem le h e te tt m egállítani. Á lm osságát, fá ra d tsá g á t sz é tp a tta n to tta az in d u lat. B al kezében szorongatta a galacsinná g y ű rt kinevezést, a jo b b já ­ ban pedig m agasra le n d ü lt a fokos. Ü tött. T örökné ja jg ato tt, a fé rje azonban nem törődött az üvöltésével, addig verte, am íg össze nem esett. III. N agyot fú jt, m in t aki jól végezte a dolgát, és in d u lt kifelé. N em is törő­ dött az ajtó elő tt kíváncsiskodókkal, csak m ent. A k olóniában ugyanis m á r m indenki tu d ta, hogy m i tö rté n t T örökéknél, és összefutottak az em berek. Senki sem íté lte el az em bert, m ég b ó lin to ttak is rá : — V égre m egjött az esze! N agy léptekkel h a la d t az iroda felé. T udta, hogy m ely ik szobában v an a m érnök, egyenesen oda n y ito tt be. N em köszönt, csak m egállt az asztal előtt. A m érnök térk ép fölé hajolt, az ajtónyílásra azonban fölnézett. N em is sej­ tette, hogy m i m egy m o st végbe Törökben. — M egkapta? — kérdezte mosolyogva. — Meg! — p a tta n t k u rtá n a válasz. M ost m á r neki is gyanús volt. M it a k a r ez az em ber? A m osolyt to v áb b ra is az a rc á ra e rő lte tte és kedélyesen kérdezte: — N em is örü l a kinevezésnek? — Nem! T a rtsa m eg m agának! — tö rt k i T örök és a té rk é p re dobta az összegyűrt papirost. — M it je le n t ez? — u g ro tt fel a m érnök. — M it jelen t? E zt ni! — hangzott a fo jto tt válasz, és m á r ü tö tt is a fokos csorba hegyével. A fejé re célzott. A szomszéd szobában sem m it sem v ettek észre. C sak egy koppanás h a lla t­ szott, m ajd egy tom pa zuhanás, am ikor az eszm életlen em ber m egtántorodott és a földre esett. C sak ak k o r n y ito ttak be a m érnökhöz, am ik o r T örök bevágta m aga m ögött az ajtót. Egy félóra m úlva m egvasalva v itté k a csendőrök. �V IZ E L Á SZ L Ó : TÁBLA LÓG A NYAKÁBAN Ragyogó őszi napsü tés volt. A lig érezhető szellő zörgette a száraz leve­ lek et. A lá tó h a tá r fe le tt fü st szállt. K öröskörül m in d e n ü tt füst. F ü st és dörgés. Á gyúztak. Az u ton ta n k -ta n k után. A utó au tó t követett. L assan, lépésben, m in t a te r­ m é st ta k a rító ökrösszekerek. Az ö köm yál vékony szála színesen lebbent, s m eg­ állap o dott egy fek ete p arip án , am ely a já rd a m e lle tt álló villanyoszlophoz volt kötve. B üszkén ívelő n yakán rem egtek a finom izom szálak. H átán nyereg. Fényes, csil­ logó. M ellette m éltó p árja , a gazda. N yakában pléhlap. R a jta : T ábori csendőr. G a llé rjá n csillag. Úgy állt, m in t lova. Gőgösen, biztosan, fiatalon. N ézte a p a­ rancsnokság elő tt felsorakozott gyári népet. Szőrös b akancsuk ban topognak. M edve-testük óvatosan m ozdult. H alk an be­ széltek, csak egym ás között: — El kell m enni, elh ajtan a k , m in t a lovat. Egy idősebb em b er m egkésett. H átán lengett a kön n y ű zsák, m ely n ek sa r­ k á b a n kavics ta rto tta a kötelet. A csendőr nézte és szólt: — M iért késtél? A ráncos arcú ránézett. K eserűen gondolt a tegezésre és alázatosan v á la ­ szolt: — M essze lakom , a kém ényen t úl. G yalog k ellett jönni. — N e pofázz annyit. Á llj a helyedre! A nagykezű m éltósággal válaszolt: — N e tegezzen engem! Én becsületes vagyok. A csendőr m e g rá n to tta a lova szíját. A p a rip a felágaskodott és a kötelet rá n g a tta . A p lé h tá bla könnyen lebbent, m ikor arcon vágta, kem ényen. Biztosan. A v a to tt kézzel. Még a fegyveréhez sem nyúlt. Büszkén állt. A vérző arcú is állt. R ánézett a lóra, s le h a jto tt fe jje l beoldalgott a ném án figyelő em berek közé. * A túloldalon karcsú, göm bölyűre n y írt lom bú akácok törzséhez asszonyok v o lta k kötve. Öregek és fiatalok, le h ettek nyolca n. H alálosan sápadtak, szem ük behunyva. N ehezen lélegzenek. Jobbszélen a csendőrrel átellen b en csinos fiatal lány. Melle a la tt v an átkötve, s ez nagyon kiem eli form ás testét. Hosszú h a já t arcáb a rázta, hogy n e lásson és ne lássák. Az ő n y akában is ott a tá b la: FOSZTOG A TÓK! Egy vékony, n y ú lá n k fiatalem b er nézi őt. F ején csúcsos leventesapka. K icsit büszke rá. T egnap kapták. H olnap ők is m ennek. M inden gim nazista megy, aki tiz e n h a t éves elm últ. S a jn á lta a lányt. Ig azság talan n ak érezte ezt a büntetést. H iszen a postás felesége is, m eg a ta n á r ú r is, m eg az asztalos is h o rd ta a tükröket, székeket, befőtteket. Ők e t nem kö tik ki? Sóvárogva n éz te a lányt, s m ég sokáig o tt á llt volna, h a nem jö n az öreg hátizsákos. A h irte len tá m a d t csendben csattanó pofon m egijesztette. V alam i retten etes cselekedettől félt. D e sem m i sem tö rtént. A v é rt letörölték. A férfi beállt a sorba. A csendőr rág y ú jto tt. Az em berek tovább suttogtak, az asszonyok n ém án álltak. C sak benne fonódott össze két kép: A pám nak ugyanolyan zsák volt a h átán — 51 — �tegnap, m in t enn ek az em b ern ek itt. N eki m á r tegnap el k ellett m ennie. U gyan hol lehet m ost? * A nyja sóhajtozott. R eum ás lá b á t m ereven elő ren y ú jtv a ü lt a sám lin, s egy sovány ty ú k o t koppasztott. Az utolsót. — K ét n a p ra elég, de m it eszünk u tán a? A leforrázott to ll kellem etlen szaga m inden zugba beült. Az ősz asszony nyögve leállt. Az ajtó b an A nti. S áp adtan, izgatottan. E lm ondja, hogy a csendőr igazolta őt. M eg azt, hogy a szomszédasszony ki v an kötve a fához. Az a n y ja csak nézett. M erev, látó szem m el csak előre, a jövőbe. S zinte rem egett. __ E lviszik A n tit is. Istenem ! Még csak 16 éves m ú lt, de m á r kell nekik. — S h a m eghalna? Az a p ja is elm ent. Őt is e lh a jtjá k . M int ö k rö k et az u ton. N ém etországba! K önnyes le tt a szeme: — Istenem ! Hol vagy? — És m egölelte a fiát. * Az éj sötétjében rejtelm es v ih a r b ú jk ált. Színes fén y su g arak cik áztak keresz­ tül a fél égbolton. H alk repülőzúgás, m ajd őrjöngő gépfegyverropogás h a lla t­ szott. A ház fele tt halk an zúgott az erdő. A vén fá k a la tt a h áz végében g erendák tám aszk o d tak a levágott hegyoldal­ nak. V astag gerendák. Erős gerendák. T etőre lesznek, m ajd jövőre, h a h azajö n az apa. A v astag fák között pince húzódott. B enne A nti. E lbújt. E lbújt, m in t a v ih a r elől a csibe. Be az eresz alá, be az ól alá. F élt, m e rt v illám lo tt a világ. N agyon félt, m e rt lá tta a téren az ak aszto tt em bert. N yaká­ ban táb la: SZÖKEVÉNY! A n yja jö tt lopakodva a h áz m ellett. K erü lte a holdfényes utat. Szeme, m in t a tolvajé. Figyelt. M indenki ellenség. B árki e láru lh atja. A fiáró l v an szó. Viszi neki az ennivalót. K is lábas. B enne egy tyúkcom b, m eg egy d ara b kenyér. Viszi. Figyel. Ó vatosan b eb ú jn a a g erendák mögé, de m eg kell m erevednie. K étré t gör­ nyedve m ozdulatlanul figyel. A jobb szom szédban a ta n á r úrnál, lassan mozdul egy árnyék. * K ét nap m úlva, p irk a d a tk o r zörögtek. V erték az ajtót. — E rd ő sn é! E rd ő sn é! Jö jjö n ki! Ő aludt. Á lm ában a geren d ák a helyükön voltak. Biztosan, nagyon biz­ tosan ta rto ttá k a tetőt. A házban m eg a gyerek nevetgélt, az uno k ája. G öndör, b arn a fiú. F elriadt. M ozdulni sem m ert. M inden ízében rem egett. S m ik o r v ég re e rő t v e tt m ag án , s m eg n y ito tta az ajtót, elájult. A z udv aro n a to rn ác elő tt gőgös egyenesen á llt a csendőr, m e lle tte az ő fia, A nti. — 52 — �A teniszpályát sűrű töm eg v e tte körül. Asszonyok, gyerekek. Sok g y erek , m ég a fa te te jé re is ju to tt belőlük. A pálya szélén ném et kato n ak o n y h a kém énye f üstölgött. A kövér, feh érkötényes szakács a szabadon m a ra d t négyszög felé fordult. — Értő, kom oly arccal bám ult. Jöttek. Elöl, h á tu l katonák. K ét o ld alt katonák. K öztük öt em ber. K ét idősebb, meg három fiatal. S ápadtak. A nti is sápadt. K ezük h á tra bilincselve. A m en et m egállt, a k ato n ák négyszögbe álltak. A kivégzőosztag is k iállt. S áp ad t tisztecske olvasta az ítéletet: „A m a g y ar Szent K orona nevében . .’. A n ti n éz te a rám eredő csöveket. M agasan vannak. — El leh etn e bú jn i alattu k . El lehetne bújni. El leh etn e szaladni. U gyan mi le tt azzal a m egkötözött lánnyal? . . . A la ttu k el leh etn e b ú jn i . . . * A d erűs, hűs levegőben fogni le h e te tt a napsu g arat, am ely színesen csillant, v illan t a csendőr p léh táb láján . O tt á llt a lova m ellett. Egyenesen. Gőgösen. E rdősné jö tt őszen, feketében. B alján kapa, jobbján kis locsolókanna. Az ő an y ja is így m en t a m ú lt háb o rú végén. Fel a dom boldalba, fe l a tem etőbe. M ent. Roskadozott, de m ent. Az ú t o tt v itt el a csendőr m ellett. A k an n a m a jd n em hozzáért a fényes csizm ához. A csendőr szögletes-katonásan félreállt. Ragyogó őszi napsütés volt. A lig érezhető szellő zörgette a száraz lev elek et. A lá tó h a tá r fele tt fü st szállt. K öröskörül m in d e n ü tt füst. F ü st és dörgés. A gyúztak. Az u ton tank, ta n k után. A utó, au tó t követett. L assan, m in t a te rm é st ta ­ k arító ökrösszekerek. �H ABO N YI ZOLTÁN: VANDA A kisváros o tt húzódott m eg a vasútvonal k ét oldalán, a pinszki m ocsarak közepetáján. B ehavazott háztetőivel, hótól le p ett nyom talan feh é r utcáiv al úgy tű n t, m in t v alam i m esebeli játék v áro s. A napok ó ta csendesen hulló hó belepte a vasútállom ás ro m ja it és hósap k át ra k o tt a k ih ű lt kém énycsonkok tetejére. H azafelé ta rto ttu n k , leginkább gyalog, a m eg v ert sereg m egszeppent aláza­ tosságával. Hogy m iért, m i célból kellett itt m egállnunk, nem érte ttü k . Jól esett azonban az apró fah ázak m e g h itt m elege annyi nélkülözés, izgalom, szenvedés é s derm esztő hideg után. Az u tcák d élu tán h áro m ra úgy elcsendesedtek, m in th a k ih a lt volna a város. Az értelm etlen délelőtti m enetelések és céllövészet u tá n m i is o tt ü ltü n k a m e­ leg kem ence körül és szótlanul b ám u ltu n k a tűzbe. G ondolkodtunk, de legin­ kább m eg h altu n k egy kicsit a sivár jelen szám ára. K önny nélk ü l sirattu k egyegy m e g h itt otthoni óra em lékét és u tá n a ren d szerin t a v asútállom ás felöl ide­ hallatszó ném et k áro m k o d ásra ria d tu n k fel. Az időközönként távolból felm orajló ágyúdörgés nem izgatott m á r, hiszen m a jd csak h az atérü n k egyszer. Szállásadó gazdánk m e g h atá ro z h atatla n k o rú öreg v asu tas volt. Széles, szögletes arcán ezer ránc, h a ja erősen őszes. Szem ei szom orúan elm erengők, távolbanézők. M ég nem lá ttu k m osolyogni. N apokig nem szólt egy szót sem, csak n ézett b en n ü n k e t k u ta tó kíváncsisággal, szom orúan. K ésőbb m égiscsak összebarátkoztunk. A pró figyelm ességek, kedvességek u tán m egérezte benn ü n k az em b ert és e lfe lejtette a k ato n át. Egy napon elfogadta tő lü n k a felk ín ált c ig a re ttá t is és m ohón g y ú jto tt rá. A ddig nem lá ttu k füs­ tölni. E gyik napon, ahogy h az ajö tt a v asú tró l szolgálatból, ő is m eg k ín ált fő tt­ k ru m p liv a l és teával. M egtört te h á t a jég. T eázgatás közben elm ondotta, hogy az első v ilág h áb o rú ­ b a n m ag y ar hadifogoly volt. Egy á rv a m ag y ar lá n y t v e tt feleségül, ide is hozta, d e az m á r tíz éve m eghalt. Ő m aga, am in t lá tju k , nagyon szegény, sokat éhe­ zik. E gyetlen öröm e v a n az életben, a kislánya, ez azonban m ost egy eldugott helyen él, m e rt h á t sok a rossz em ber. L á ttu k ra jta , hogy tő lü n k félti. Tőlünk, a k ifárad t, agyonhajszolt, m egvert, m elegségre, sz eretetre vágyó „hódítóktól‘’. Felesége fényképe is előkerült. F iatalk o ri arckép leh etett. Régi d iv a tú k a­ lap a la tt dús szőke hajkorona, szinte m a is élő, csillogó, dió b arn a szemek, szép a rc , keskeny, zárkózott száj. A hogy a szem é t néztem , úgy éreztem , hogy ő, a h alo tt, lá t m ost engem. E ttő l a naptól kezdve az öreg m indig v elünk vacsorázott. M egosztottuk élel­ m ü n k et vele, m e rt lá ttu k , m e n n y ire m ohón eszik, ki tu d ja m e n n y it éhezett m ár. Szilveszter estén, m eglepetésünkre, m unkából jövet m agával hozta a lányát. — E lhoztam a kislányom . Ő a V anda. M á r m eséltem neki m agukról. V anda két d iób arna szem e ijed ten csillogott k i a fejé t födő vastag kendő mögül. O rrá t piro sra csípte a hideg. E setlen nagy csizm áiban, foltos fiú n ad rág ­ ban tétován á llt egy ideig, aztán b á to rtala n u l n y ú jto tt kezet. K icsiny, p u h a keze is jéghideg volt. — Jó estét. A p ja féltő szeretettel invitálta. — Öltözz át, kislányom ! V anda e ltű n t a belső szobában. Az öreg is led o b álta m agáról nehéz felső­ ru h á it és hozzálátott, hogy te á t főzzön. Mi szótlanul ü ltü n k az asztal m e lle tt P istáv al, a hírvivővel. Ó lom lábon m ásztak a percek. N em m e rtü n k egym ásra nézni, hogy észre n e vegyük egym ás bűnös türelm etlenségét. A ztán . . . A ztán b ejö tt a m egelevenedett fénykép. M egdöbbentő volt. Tizennyolc év körüli, gyönyörűen fejlett, ritk a szép kislány állo tt elő ttü n k — 54 — �egyszerű vászonruhácskában, d ere k ára sim uló széles övvel, saroknélküli kicsiny m okasszinban. Ügy éreztem , a szívem k iu g rik a torkom ból. Doboló h alán té k k al b ám u ltam rá, m in t aki nem a k a r hinni a szem ének. Igen! A szem ei . . . Azok az édesanyjáé. Csillogó b arn ák , gyerm ekesen n y íl­ tak. á rta tla n o k és m égis észveszejtők. B arn a h a ja sim án fésülve, am olyan kontyfélében, egészen nagylánnyá tette. Tiszta, m agas hom loka érte lm e t sugárzott. Széltől cserzett barnáspiros arcán k éto ld alt h u n cu t gödröcskék. V álla széles, derek a valószínűtlenül karcsú. K is m ellei büszkén előreugrók, láb ai hosszúak, izm osak, lábfeje nevetségesen kicsiny. Eleven kárhozat! . . . A hogy rám nézett ap ja ku tató nézésével, úgy éreztem , a lelkem be lát. L eh a j­ to ttam a fejem . — P ap a m ondta, hogy m aguk jó em berek. E ljöttem m eglátogatni őt és m a­ gukat. L együnk együtt Szilveszterkor. H an gja m ély volt és sejtelm es, szinte belereszkettem . O dahúzódott a p ja m ellé és onnan n ézett rá n k mosolyogva. A ztán v á ra tla n u l m egszólalt — m agyarul: — Én is jól tudok m agyarul. É desanyám tól ta n u lta m . . . I gy m ondta: édesanyám . O tt ü ltü n k h á tta l a tü k ö rnek, az asztalnál és nem tu d tu n k szólni, csak b á­ m u ltu k őt szótlanul. A ztán o d aá llt elém , szem be a tü k ö rrel, hogy m egigazítsa a h aját. K özben lopva lenézett rám és m osolygott felh ev ü lt arcom on. M egcsapott k ib o n to tt h a já ­ n ak illata. P ista nem b írta m á r tovább, lá tta m ra jta . V ette a sap k áját, köpenyét, a csajk ák at: — Szakaszvezető úr, én elm egyek a vacsoráért. L áttam ra jta , hogy szenved. S ajn á lta m is, m eg irigyeltem is egy kicsit. Nem len n e jobb, h a m agam is vele m ennék? Az öreg egy ideig szótlanul figyelt. B izonyára észrev ette zavarom at és k ín ­ lódásom at, és m entegetőzve m agyarázta, hogy V anda m ég m ajd n em gyerek, alig m ú lt tizenhét éves. F ro n t előtt b a le tte t ta n u lt, egészen kicsiny k o rátó l, azért ilyen k ifejlett. K ínom ban előszedtem a hazulról küld ö tt színházi képeslapokat. A zokat kezd ­ tem nézegetni, hogy ne kelljen őt néznem . A zonban o d aü lt m ellém . O tt éreztem forró, fiatal te sté t m ellettem . K ezünk n éh a — véletlen ü l — összeért. R em egve forgattam a lapokat, és vágytól kínlódva m agyarázg attam neki a neveket. A sok szép színésznő lá ttá n kicsit irigykedve jegyezte m eg: — Sok szép nő v an M agyarországon. A nyuka so k at m esélt róla. A ztán elnézett hosszan, vizsgálódva. — A hol m aga lakik, o tt is v an n a k szép lányok? — V annak, V anda . . . V annak. — És . . . V olt-e m á r szerelm es? — V oltam . . . D e m ég nem szerettem senkit. R ám nézett kíváncsian. — H át az nem m indegy? — Nem, kicsi V anda. M aga ezt m ég nem tu d h a tja . M egm agyarázom . A m i­ kor m ár csak m ondja az em ber, hogy „szeretlek ’’, a k k o r legfeljebb színes pa­ p írb a csom agolja ezt a kegyes hazugságot. Én m ég sohasem m o n d tam ezt sen­ kinek. Nem is k ell azt m ondani. A zt észre kell venni! K érő, könyörgő tekintetem a p illa n tá sá t k u ta tta . A m ikor rám n é ze tt lelkem be hatoló szemeivel, m in th a egy kicsit m egijedt volna. — F urcsa em ber m aga . . . N em tu d ta m szabadulni a szemeitől. S zerettem vo ln a m egcsókolni a k é t gödröcskét az arcán, a tiszta hom lokát, hosszú szem pilláit, ak arato s kis száját, hoszszú, k arcsú u jja it, p u h a tenyerét. S zerencsére m egjött P ista a vacsorával. V alahon n an m ég k é t üveg b o rt is k erített. �— Legyen nek ü n k is egyszer S zilveszter . . . V acsora u tá n az egyik üveg bort a te áb a töltöttük. V anda term észetes köz­ vetlenséggel sü rgött forgott k ö rü lö ttü n k . Ő is ivott a teából. Oroszosan itta, fogai közé véve a kockacukrot és úgy szürcsölgette lassan, szertartásosan. Nagy szem eit néha rám v etette, kicsit hálásan, kicsit pajkosan. A b o r kip iro síto tta arcát, szemei még csillogóbbak lettek. Ingerkedve ny alo g atta k is nyelvével ajk ai szélét. A zt hiszem, úgy érezte m agát, m in t pajkos gyerek az oroszlánketrec előtt, am ikor vesszővel csiklandozza a rács m ögött az oroszlánt, tu d v a, hogy az úgy sem h a ra p h a tja meg. E lborult szem ekkel néztem és sírn i tu d ta m vo ln a tehetetlenségem ben. I tt van ez a lány, aki árta tla n ság á v al, gyerekességével lenyűgözött, aki szép és k ív á­ natos, akibe bele lehet őrülni és itt v an a szom orúszem ű apja, ak in ek ta lá n egy tiszatáji asszony volt a felesége . . . M egbontottuk a m ásodik üveg bort is. Az öreg szótlanul nyelte, szemei elhom ályosodtak. — M indig az asszony ju t az eszembe, h a ezt a g yereket látom . . . Az is ilyen volt. K icsit sovány, vígkedélyű. szerette a táncot. B ékében a S zilveszter sosem ta lá lt idehaza bennünket. Nem h agyott békén . . . A zt szerettem benne. Ő a k a rta azt is, hogy V anda táncolni ta n u ljo n . . . A ztán régi, kopott lem ezjátszót v e tt elő. — Az asszony bolondja v o lt a gram ofonnak . . . E sténként, h a nagyon egye­ d ü l vagyok, felteszem a kedvenc lem ezét és . . . eg y ü tt vagyok vele . . . T étova kezekkel egy régi lem ezt v e tt elő, k icsit m egfúvogatta a portól, félt ően, szeretettel. A ztán felhangzott a régi dal: „Nagy árnyas p ark közepében állott egy öreg platán . .’‘. O dakinn veszettül rá z ta a hó v ih ar a kerítést. Idebenn szinte fü lled t volt m ár a m eleg, m égis m ajdnem dideregtem . Az öreg m á r k icsit m eg tom p u lt a bortól, szem eiből lassan h u lltak a könynyek: — T áncolj nekünk, V andácska . . . Új lem ezt te tt fel és felcsendült a sokszor h allo tt h azai dal: „M indig az a perc a legszebb perc. m it m eg n em ád az élet . .’ V an d á ra néztem . Félig le h u n y t szem eit pajk o san v etette rám . A ztán kicsit szégyellősen, lassú, óvatos m ozdulatokkal táncolni kezdett. Szem eim elé vörös köd ereszkedett. S ettő l a ködtől nem lá tta m m ást, csak V anda lassún kígyózó derekát, keskeny csípőjét, égő szem ét. V olt valam i félel­ m etesen szép m ozdulataiban, a k a ra tla n csábításában. F iatalsága, tem p eram en ­ tum a, eltitk o lt, de m ozdulataiban ak a ra tla n u l is k ifejezett vágyódása b űvöletbe e j­ tett. Lenyűgözve bám u ltam beszédes kezeit, ringó derekát, k arcsú bokáját. T ánc közben o d ajö tt hozzám. M egfogta a kezem et: — Jö jjö n táncolni. M ost van a hölgyválasz . . . Nem tu d ta m és nem is a k a rta m ellen tálln i a szelíd erőszaknak. Beszédes volt a szeme, esdeklő és szomorú, kacérkodó és szem érm etes egyszerre. A m ikor a k arja im b a n ta rto tta m , fölem elte a kezét és pu h a tenyerével befogta a sze­ m eim et: — Nem szabad í g y néznie. H an g ja ije d t v o lt és könyörgő. Az állom ás felől rek e d t vonathuhogás hallatszott. T alán m ost érk ezett a szerelvény, am in hazam együnk. Ez egy k icsit észheztérített. P edig de jó volt itt elfelejten i a rid eg valóságot: a háborút, a hideget, a kem ény parancsszavakat. Jó v o lt így h irte len fellán ­ g o ln i. Ereztem , hogy lángvörös le tt az arcom. — N em szeretném , h a félne tőlem. H iszen m aga m ondta, hogy mi jó em be­ — 56 — �rek vagyunk. És . . . én tisztelem az édesanyját is, a k ire olyan nagyon h a s o n ­ lít. N em teh etek arról, hogy jelenléte, közelsége enn y ire . . . felzak lato tt. A m ióta csak itt vagyok, örökösen retteg tem életem ért. A m it itt kaptam , az csupa hideg volt, csupa hajsza, em bertelenség. H alo ttak a t lá tta m és sebesülteket, ak ik et olyan em b erek sebesítettek és öltek meg, ak ik sohasem ism erték őket. A kik v a la ­ m ik o r p ajkos gyerekek v o lta k és az ilyen téli estéken an y ju k kötényéhez b ú jtak . L á ta tla n u l is lá tta m an y ju k at, ap ju k at, ak ik m ég rem élnek. Én fogtam le a sze­ m ü k e t . . . Én hallottam az utolso só h a ju k at . . . M indegyikhez volt vigasztaló szavam . N ekem itt senki nem m ondott egy jó szót . . . E rre jö tt m ag a . . . M eg­ m eleg ített a közelségével. M egbolonditott az árta tla n ság á v al, a m osolyával, a sze­ m eivel, a táncával, az illatával. M ost jö h etn ék én, a ,,h ó dító”. A kinek a szava parancs. A kinek engedelm eskedni kell. H áború van. K i kéri szám on az elh u lla jto tt könnyeket? De nem tudok így m a g ára nézni. Az a fénykép o tt . . . a tü k ö r a la tt lá t engem . É n . . . legfeljebb boldog v oltam egy estén, Szilveszterkor, anynyira, hogy belefájd u lt a szívem . . . Ne haragudjon. L üktető, zúgó fejjel tám olyogtam ki az u dvarra. Nem tu d tam m e lle tte m a ­ radni, an n y ira fá jt a közelsége is. Nem tudom , m eddig állta m ott, a behavazott udvaron. K áb u lt v o ltam az el­ fogyasztott bortól és odakinn sem lá tta m m ást, m in t V anda keskeny, szívalakú lábnyom ait a hóban. V alahol m essze szán csilingelt. Ordítozó, részeg n ém et k ato n ák té rte k h aza a kantinból, borgőzös Szilveszterről. E gyszerre csak o tt á llo tt m ellettem . Útrakészen felöltözve. A rcát alig lá tta m a v astag kendőtől. N ézett engem csillogó szem ekkel és úgy su tto g ta: — É n . . . én m ost elm egyek. Jobb ez így nekünk. P edig el tu d ta la k k ép ­ zelni téged úgy . . . tudod? F érjem nek és szeretőm nek. U ram n ak és rabszolgám ­ nak. T u d talak volna szeretni kínlódva és boldogan. Ő rjítő volt suttogása, tétova u jja in a k kétségbeesett belém kapaszkodása. — Eddig csak kerestem a boldogságot, és m ost eljö ttél te, hogy elérh etetlen álm om legyél. H a ezt tudom , hogy így lesz, nem jövök ide. N em k ellett volna idejönnöm . Nem a k a rtam neked fá jd a lm a t okozni. Látom , hogy szenvedsz. Egy kicsit én is. D ehát . . . háb o rú van. N incs értelm e. H a . . . egy kicsit szeretsz, visszajössz, m ajd ha béke lesz. Én várlak. O dabújt hozzám k icsit szégyenkezve és úgy nézett fel rám : — Az előbb . . . láttam , am ikor m egcsókoltad a hóban a lábam nyom át, am ik o r azt hitted, hogy nem látlak. Te csacsi! H iszen az csak hó . . . Jö n a ta ­ vasz és elolvad . . . És m ost hunyd be a szem eidet. N em m erlek megcsókolni, h a m egint ú g y nézel rám F élek a szem eidtől és önm agam tól. És féltékeny vagyok a hóra, tudod?! K ét p u h a tenyerébe fogta az arcom at és úgy csókolt meg. Szem eiből lassan potyogtak a könnyek. __ Elm egyek, m e rt látom , hogy szenvedsz, ha m ellettem vagy. Elm egyek, hogy így em lékezzem rád. Elm egyek, hogy ne okozzak több fá jd a lm a t neked. Te . . . te jó em b er . . . Ugye nem haragszol? V alahol m essze keleten felbőgtek a K atyusák. Az ócska ház b elerem eg ett a távoli m orajlásba. A ztán elm ent. L eh a jto tt fejjel, tétova lépésekkel. M int aki azért m egy el, hogy n e fájjon. F elsírt bennem a kétségbeesés: — V anda! D rága! N e m enj el m ost! N em szabad. É jjel van! N em szabad k in n járn i! Nem ism ered a jelszót! * O storcsapásként é rt a szomszéd ház felől a ném et őr paran csa: — H alt! H alt! P a rol?! . . . B eleordítottam a sötét éjszakába: — Ne lőjj, te állat! H am burg . . . H am burg . . . Az éles sorozat azonban m á r b elerecsegett a sötétbe. A ztán csend lett, k ínos, fájó csend. — 57 — �R A DI CS I S T V Á N : É D E S A N Y Á M �OROSZ BÉLA: DON JANI (Szatíra) F odrokban hánykolódó, em eletes, vállig érő haj. Em eletes. V álligérő. V ékonyra m etszett bajusz. Bajusz, vékonyra m etszve. És úgy húzódik m eg a szájaszélén, m in t egy kondenz-csík. A r u h a term észetesen r á volt „ö n tv e‘’. A h ajtó k an é lk ü li n ad rá g pedig v a ló ­ sággal rá ta p a d t a k isportolt görbe lábszárakra. S k atulyafigura. P ardon! Lehet, hogy be v an skatulyázva, de eg y általán nem figurázik! D e nem ám . . . A zt m á r nem . A ki a r r a já rt, m indenki lá th a tta : é lt és m ozgott. M ert m ié rt len n e fig u rális dolog az a m éltóságteljes m ozdulat, am ellyel fel­ em elte bal kezét, frissen b o ro tv ált á lla alá. Ezzel ő csak azt a k a rta elérni, hogy ráp illan th asso n az ó rá já ra . . . Igen! És r á is pillan to tt! Igaz, felszegte a fejé t és k ö h in te tt egyet. De nem ám hep tik ásat. S z é p e t. . . É rc e s e t. . . S tílu s o s a t. . . Szóval pontosan olyat, am ilyent az ő sajátos k u ltú rk ó d ex ei előírnak. A k árki legyek, ha nem valam i nag y fenség, őfelsége. Ilyesm i! De legrosszabb esetben is Jean M arais, a hódító k ü lse jű fra n c ia színész. Ja j nektek, lányok! De nem ! Je a n M araisnak m ás az öltözéke. L egalább is én ezidáig m in d ig olyan böcsülete s külsőben láttam . A zután h atáro zo ttan em lékszem a r r a is, hogy a h a ja sem é rt a v á llá ra . . . És ahogy így összehúzom a szem öldököm et, m ost m á r arr a is h atáro zo ttan em lékszem , hogy baju sza sincs. M eg különben is . . . M it keresne egy fra n cia színész a zagyvapálfalvi au tó buszm egállónál? De nicsak . . . O dakapott a zakója felső zsebéhez . . . B iztosan a m o n o k liját keresi . . . A m onokliját. Ja j, az a monokli! Igazis, m in ek legyen m indig a zsebben. Szem revaló az . . . N em igaz? . . . Csak ilyen faluhelyen, m onoklival, könnyen e lá ru lja az em b er in kognitóját. A propó! . . . Szem revaló . . . Szem revaló . . . Ügy látom , m égsem a m onokli a szem érevaló. In k áb b az a csinos lihegő nő, aki ebben a p illan atb an m elléje libbent. — J a j ! — k ap o tt a szívéhez. — M ár azt h ittem elkésem . Nono! . . . Csak n em v alam i randevú? M ert ha az, a k k o r . . . A kkor m ost jön a szia! — gondoltam —, vagy a csaó . . . vagy m o n d ju k a n y au . . . Tévedtem ! — Asszonyom — h a jto tta m eg m a g át a férfi. A hangsúly, az valam i jó! V alam i fenséges! Hogyis m ondta? „Asszonyoooom‘’. És n em is m o n d ta azokat a szavakat. Egyenesen le h elte . . . L ehikélte. De am in t kilehikélte ezt a szót, abban a p illan a tb an közelebb állt az aszszonyomhoz. K ö z e le b b ? . . . Hogyhogy közelebb? Ez m á r nem közelség! Ez m á r rag a d ás. De inkább tapadás, m in t közelség. Sőt, m á r valósággal m eg kell erő ltetn ie a szem ét az em bernek, h a lá tn i a k a r v alam it a kedves „asszonyom ból”. S h a lá tn i nem is lehet, a han g jai azért tisztán kivehetőek. — Egon! . . . No! . . . E gonka . . . No, de itt az u tcán ? M ég u tóbb azt álla­ p ítjá k m eg rólunk, hogy valam i b ru tális hogyishívjákok vagyunk. Az „asszonyom “ k ibontakozott az egoni közelségből és ism ét lá th ató v á vált. Igen! . . . L áthatóvá! . . . V alósággal sírt ró lu k az értelem . M ert ilyen bajuszszal, ilyen h ajjal, ilyen ru h á v a l és ilyen m o d o rral nem is leh et m á sn ak len n i, m in t értelm esnek. Az egoni közelségből kibontakozó nő m ost a buszm egálló előtti ház ab lak a felé ta rto tt. Á t az ú tte st túlsó oldalára. De hohó! Ez a kibontakozás csak egy röpke p illan atig ta rth a t. Egon ism ét — 59 — �r á ta p a d t az „asszonyom ra”. Az „asszonyom nak’‘ valósággal vonszolnia k ellett m agát, de vonszolta, m e rt úgylátszik, az ab lak b a rag aszto tt feh é r kis cédula szővegére volt kíváncsi. És m á ris olvasta. H angosan. F ennhangon. M inden szavát pontosan leh etett h allani. V alahogy így: — Ötszáz négyszögöles házhely negyven d ara b term ő gyüm ölcsfával eladó! A ztán m in d já rt hozzátette. S a já t fejecskéje szülte a gondolatát. — Négyszögöl? . . . Négyszögöl? . . . m o n d ja kedves Egon . . . izé . . . ö ö ö . . . m ennyi is az a négyszögöl? — ö ö ö . . . ööö . . . m á r m in t a négyszögöl? U gyebár az v o lt a kérdés, hogy m ennyi is az a négyszögöl? — szólt az értelm es kérdés. — Igen! — hangzott az értelm es válasz. — A négyszögöl ugyebár? H ogy m en n y i is az a négyszögöl? . . . H á t hogyis m ondjam ? . . . A négyszögöl . . . a négyszögöl . . . hogyis m ondjam m agácskának . . . Izé . . . Ilyen izé . . . H adonászik a levegőben. — Pedig itt forog a nyelvem en — hitelesíti a h adonászását elto rzu lt mosolylyal. — C sak tu d n iillik . . . a kérdés . . . a k érd é s nem elég világos. No . . . nem azt akarom ezzel m ondani, hogy m agácska rosszul te tte fel a kérdést . . . m ár úgy értem , hogy . . . hogyis m ondjam . A m egállónál nagy za jja l és m ég nagyobb porfelhő k íséretéb en á llt m eg a busz. A férfinek m ég ideje v olt egy igéző m osolyra, de m á r ro h a n ta k is az ú tte st m ásik oldalára, hogy felszálljan ak a buszra. Szerettem volna eléjü k állni. C sak egy p illan a tra . F eltartó ztatn i, hogy m ielőtt a kételyek elem észtenék őket, választ a d ja k e rre a rejtelm es kérdésre. El k ellett volna m ondani, hogy az öl, a távolság, am i egy középterm etű em b ern él kiegye­ n esíte tt k a ro k m e lle tt az u jja k legszélső p o n tja i között m utatkozik. Vagy ha úgy tetszik, az érthetőség k ed v éért az öl: egy-egy ölelés teljes m é rtan i hossza. Igy ta lá n jobban m e g értették volna. M ert az a m agyarázat, hogy egy öl 1,89648 m éter, az egy kicsit kom plikált. De h á t m it csin álju n k , h a tudom ányosan m égis így állap íto ttá k meg. A négyszögöl, az egy m ásik fogalom. Ez azt jelenti, am ik o r egy bizonyos négyszög m ind a négy oldala egy-egy ilyen ölelés hosszú, A négyszögöl egyéb­ k én t pontosabban három egész ö tezerkilencszázh atv an h at tízezred négyzetm éter. A négyzetm éter az egy m ásik fogalom. Ez k ü lö n b en egy m é ter hosszúságából adódó négyzetterület. A m é te r term észetéből adódóan hosszm érték, am it hosszú­ ságok, szélességek, m agaságok és te rü le te k m érésére is szoktunk használni. Szóval legalább enn y it szerettem volna elm ondani. De m á r késő volt. A férfi m egköszörülte a torkát. K ö h in te tt egyet. Egy szépet. Egy érceset. Egy stílusosat. P ontosan olyat, am ilyent sajátos k ultúrkódexei előírnak. Előkelő gesztussal m u ta­ to tt a busz sz é ttá rt a jta ja felé. — Asszonyooom . . . — rebegte. Egy szó az egész . . . E gyetlen szó. U gyanúgy, m in t a négyszögöl. M ert ez is egy szó. Csak ez a szó szakértelem jelző lett. A zt a táv o lság o t érzék eltette, am i Egon és az „asszonyooom“, Egon és a négyszögöl között van. Nem is illik kelyh et b orivásra használni. A soffőr tá n le sem v e tte a lá b á t a gázpedálról. A busz h irtelen fekete, ola­ jos fü stöt o k ád o tt m agából és m ire feleszm éltem , m á r tovarobogott S alg ó tarján irányába. T o lla t a k é z b e !. . . G yorsan egy tollat. H add érje u tó l őket a rejtély m eg­ fejtése. M ár kézben volt a toll, kézben a jegyzetfüzet. De m ielőtt írni kezdtem volna, gondolatban lepergettem m agam előtt az im énti tö rtén etet. É s jaj! És m égegyszer jaj! . . . M ost látom csak, m icsoda fig u ra v olt ez a férfi. Inkognito? Nem! Egy leplezett valóság. E gy ilyen lárv aszerű tünem ény. Hoszszú bozontos haj, össze-vissza m aszato lt o rra ljja l. A zt hiszem a hadonászó kezé­ ben levő kesztyű is csak lá tsz a tra v olt szarvasbőr. Sőt! N em is kesztyű v olt az. Ügy rém lik, m in th a valam i afféle cipőtörlő rongyot szorongatott volna a m aszatos u jja i között. K öszörülni a k a rta a to rk á t sze— 60 — �gény, de k ísé rlete köhin tésn ek sikerült. Sőt! Egyenesen köhögésnek! . . . G öthös köhögésnek! . . . H eptikásnak! Fúj! . . . És hogy lihegett, szuszogott a r r a a n őre . . . Nem! . . . ez nem Je a n M arais volt! Szó sem leh et róla! Pöffeszkedett, nagyzolt, a fölső zsebében kotorászott. A nőcsábászt a k a rta utánozni, Don Ju a n m ódra. De Don J u a n sem volt! M ég m it nem ! . . . M a ra isn a k is, D on n ak is legfel­ jeb b csak Ja n i: M arais Ja n i . . . V agy Don Jani! . . . Sőt ez sem! Csak egyszerűen Jani! . . . Vagy Jano! . . . Jankó! . . . F a­ jankó! . . . �BORBÉLY JÓZSI Borbély Józsi kiállott a kapuba, Kis kalapja bal szem ére va n vágva, A z t kérdezi tőle a jó pajtása, K edves pajtás, a szívedet m i bántja? Ne a zt kérdezd, hogy én n ekem m i bajom, B eteg az én legkedvesebb galam bom , B eteg az én galam bom , ágyba fe kszik, Piros bársony paplannal takaródzik. Főorvos úr m egy az utcán csendesen, B orbély Józsi m egállítja sebesen, Főorvos úr, adjon Isten jónapot, Jö jjö n be, oszt’ nézze m eg a galam bom . Fiatal úr, ne b á nkódjék a baján, K é t nap m ú lva végig m egy a főutcán, K é t nap m ú lva olyan lesz, m in t a gerle, K é l nap m ú lv a m eggyógyul a kedvese. Borbély Józsi végigm egy a főutcán, B etekin t a nem es úri ablakán. K ét szál gyertya van az ablakba g yújtva, Jaj Istenem , m eg van a babám halva. Jaj Istenem , hogy k é k ’ n ek em bem enni, H ogy k é k ’ n e k e m a babám m al beszélni, K e lj fel, kelj fel, m ajdan én felem ellek, G yenge két karom m al által ölellek. Ja j de szépen kondulnak a harangok, A z t kérdezik, ugyan ki itt a halott, K i is vóna, nem es ú ri leánya, Borbély Józsi legkedvesebb babája. El van m ár a halál-kocsi rendelve. Jó pajtása m in d ott állnak m ellette, M agyar banda szépen húzza nótáját, B orbély Józsi viszi a koszorúját. M egkondul a bükkábrányi nagyharang, H úzza egyre hat fe k e te vadgalam b, Húzzad, húzzad te vadgalam b szaporán, Én is elm egyek a szeretőm után. (G yűjtötte B ü k k áb rá n y községben K övér Ferenc. U gyanezt a b allad át m egtaláltam K isterenyén is.) — 62 — �— 63 — �C Z IN K E FERENC: Z S U Z S IK A �K r iti k a CSEH M IK LÓ S: A MEGYE KÉPZŐMŰVÉSZEINEK BEMUTATÓJÁRÓL A nógrádi festőm űvészek — a K épzőm űvész Szövetség m egyei m u n k acso p o rt­ já n a k tag jai — a salg ó tarján i József A ttila k u ltú ro tth o n b an ren d ezték m eg k i­ állításu k at. A tá rla t m u n kásságuk legújabb teljesítm én y eit foglalja egybe. A n y a­ gát gondos válogatással á llíto ttá k össze. H íven tükrözi az alkotói m u n k áb an el­ é r t sikereket, de azokat a nehézségeket is, am elyekkel a m egye m űvészeinek még. m eg k ell küzdeni. A k iá llítás — a k ö rü lö tte k ialak u ló vélem énycserékkel, v itá k ­ kal eg y ü tt — bizonyára jelentős segítséget ad a további m agasabb ered m én y ek el­ éréséhez. Az új eredm ényekben — az alkotók tehetségén, szorgalm án tú l — komoly része v an an n a k a jelentékeny tám ogatásnak, am it a m egye felelős vezetői ré ­ széről k ap n a k a m űvészek. A P ártbizottság, a képzőm űvészet k u ltú rp o litik ai je­ lentőségének megfelelően, helyes eszm ei-ideológiai tanácsokkal, okos irán y ítással szolgál. De a m egyei T anács népm űvelődési osztályának segítségét sem nélk ü lö ­ zik a N ógrád megyei m űvészek. S ha az élet- és m u n k ak ö rü lm én y eik m egjaví­ tásáb an (gondolunk itt a v ásárláso k ra és az ösztönző, fejlődést serk en tő díjakra) m ég nem is sik e rü lt m éltó m egoldást ta láln i — ez csupán idő kérdése. M eggyő­ ződésünk, h ogy a N ógrád m egyei m űvészeti cen tru m ebben sem m arad el az or­ szág m ás részei m ögött. A m iskolciak, hódm ezővásárhelyiek, pécsiek eleven m ű ­ vészeti éle te t a la k íto tta k ki. S alg ó tarján vidéke — a k iá llítás tan ú ság a szerint — a m űvészetben m á r felzárkózott m ögéjük. A sorrendben előkelő ran g o t é r t el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, m in t az a tény, hogy a m egye m űvészei közül legutóbb h árm an is szerepeltek B udapesten az országos V III. M űvészeti K iá llítá ­ son. (Czinke F erenc k ét m űvével is, valam in t P ata k i József és O rosz László.) De m ég inkább bizonyítja a kiállítás m aga. A m egye festői n ag y előrelépést te t­ tek — tehetségük kibontakozik, stílu su k egyénivé, ered etiv é válik, s lassan m ár té nyezőkként szerepelnek. M int olyanok, ak ik az új m ag y ar festészethez hozzá tu d já k adni a , m aguk obulusait”. V együk elsőnek Czinke Ferencet, a nógrádi festőcsoport egyik legerősebb eg y é­ niségét. K épeinek sorozata érdekes p illan tró l ad szám ot: m űvészünk tú lju to tt a „keresés“ időszakán s m u n k á iból m ost m á r egy konzekvens festő képe b o n ta­ kozik ki. A „Szőlőnyitók” súlyos p arasztfigurái, a „Z suzsi’‘ kedves hum ora, a „B ivalyfogat“ se jte lm es-rom an tik u s hangvétele csupa olyan jegy, am ely a r r a u tal, hogy e m űvek alk o tó ja nem elégszik m eg a „látszatok” felszínes közvetítésével. M élyebbre és a valóság világában, jelen ték en y em b eri-társad alm i m o ndanivalót igyekszik m egfogalm azni. G ouache-aiban viszont a közvetlenhangú líra viszi a vezetőszólam ot. K önnyed feljegyzések ezek a hazai tá j egy-egy m eg h itt részleté­ ről. De m ondanivalójuk m agvas — m ik én t a nagyobb kom pozícióké —, m e rt „a jelenség m ögött’‘, a tűnő han g u lati szépségek a la tt lá tta tjá k a k ara k terisz tik u m okat, jellegzetességeket, a lényeget. H a v an n a k is bizonyos gyengeségek, egye­ netlenségek C zinke festészetében: hajlékony tehetségével, ru g alm as m űvészegyé­ niségével gyorsan leküzdheti. Pataki József szintén azok közé tartozik, akik ren d k ív ü l igényesen álln ak hozzá feladatukhoz. T ém áit jól m egválogatja s elm élyül bennük. Az „Uj közönség‘’-ben is azt érzékeljük elsősorban, hogy alkotója a k u ltú rfor r adalom e m árm á r szokványos, közhelyszerű je lenségét festői módon tu d ta képpé form álni. A „P artizán h a lá la ’‘ című kom pozíció drám ai feszültségével, az „A nyám m al” el­ nevezésű önarckép intim itásáv al rag a d ja m eg a szemlélőt. V alam iféle bizonyta­ lanságot, következetlenséget azonban m égis érzünk. Egy-egy részletet — am elyek festőileg is legizgalm asabbak szám ára — m agas szinten old meg, m ás részleteket viszont m élta tla n u l elhanyagol. A képi egység alapvető követelm énye szenved csorbát — csökkentve a m űvek kv alitását. Ivány i Ödön elsősorban n agym éretű pannószerű képével — a „P ieta 1944” �cím ű m űvel — h ív ja fel a figyelm et. A nagyszabású vállalkozáshoz helyesen h aszn álta fel a klasszikus m esterek ad ta tanulság o k at. Igaz, ezek a rem iniszcen­ ciák elég h atáro zo ttan érvényesülnek. T alán szerencsésebb le tt vola n, ha a m o­ d ern festészet v ívm ányait is figyelem be veszi. Kom oly vállalkozás a József A t­ tiláró l k észített arckép is, b á r legfőbb gyengéi: a tú lm éretezettség s a szegé­ nyesebb, ötlettelenebb részletm egoldások erősen szem ükbe tű nnek. É pp az hiányzik belőle, am it tá jk ép e ib e n tö re tle n ü l képvisel: az érzékenység, festői k u l­ turáltság. Farkas A ndrás „Szerelőm unkások’‘ cím ű m űvével válik ki. Egyszerű, szinte p u ritá n beszám oló egy m indennapi m unkam ozzanatról, de lá tju k m ögötte a m ű­ vész együttérző rokonszenvét, a dolgozo em b er irá n ti m egbecsülését. É rdekesek vízfestm ényei. K iváló ism erője e nehéz technik án ak . A m űvészetszerető látogató szám ára bizonyára sokáig em lékezetes m arad a „H orgászok”, a „T atarozás“, vagy a jellem ábrázoló tu d á sá t m egm utató „Öreg p ászto r“. K ár, hogy e tehetséges m ű ­ vész n é h a a n atu ra liz m u s eszközeit alkalm azza. A „S zerelőm unkások”-b an is feltű n ik bizonyos lapos objektivizm us — h a nem is m eghatározó jelentőségű —, d e az „Edzésen“, vagy a „Békés öregség” cím ű képekben m á r dom ináns módon jelentkezik. A gazdag változatosságú anyagban N é m eth Sándor m ű v e it is figyelem m el vesszük szem ügyre. Egyik neves, országoshírű m esterü n k félreism erh etetlen h a tá ­ sát persze felfedezzük, de az élm ényszerűség és a m űvészi m u n k álás finom gon­ dossága is felötlik bennük. N é m eth M árta m u n k á it szintén az effa jta erén y ek teszik em lékezetessé. Orosz László — ak i B udapesten él, s a csoport tisztelet­ beli ta g jaik én t vesz részt a tá rlato n — elsősorban h an gulatos csendéletével és kis tájk épével kelt figyelm et. C sak a b áto rtalan ság o t és tan ulm ányszerűséget, illetve az „iskolás” szem léletet kell leküzdenie Sztrapecz Károly m űvei lá ttá n viszont senki nem m ondaná, hogy alk o tó ju k m ost végzi tan u lm án y ait. H atáro zo ttan for­ m ált. eredeti szem léletre törekedő m űvek. A népszerű akvarellfestészet köréből több jeles m űvész okoz öröm et az e m ű fa jt kedvelőknek. E lsősorban R éti Zoltán, ak i az Ipoly-m entén készült h a n ­ gulatos vízfestm ényeivel szerez m aradndó élm ényeket, v alam in t K rá lik A ndor, a ru tin o san ügyes Radics István, a spekulációm entes egyszerűséggel fogalm azó Leszen szky László és Szabó Á ron. K ülön kell em lítenünk id. Szabó Istvá n K ossu th -d íjas szobrászm űvészünk sze­ replését. K iváló fafaragó-m esterünk a S zovjetunióban is nagy sik errel szerepelt, a M űcsarnok pedig nem régiben önálló k iá llítá st szentelt m űködésének. B em u ta­ to tt két m űve m éltó m ódon képviseli értékes m unkásságát. A N ógrád m egyei m űvészek közös b em u tató ja — m a m a r szinte hagyom á­ nyosan — év en te k étsze r kerü l sorra. Ez az alkalom felszab ad u lásu n k tizenöt esztendős évfordulójával e sik egybe — s ünnepi jellegű. Az ünn ep i em elk e d ett­ séget az a tény biztosítja valójában, hogy a m űvészek m u n k ásság a új, m agasabb szintű periódushoz érk e zett el. H a továbbra is ilyen ü tem ben fejlődik a m egye m űvészete: bizton rem élhetjük, hogy m aradand ó érték ek k el g y arap ítja m ajd az új m agyar festészetet. — 66 — �C SÍK P Á L GONDOLATOK AZ ÉBREDÉS C. ANTOLÓGIA PARASZTI TÁRGYÚ NOVELLÁIRÓL M ezőgazdaságunk és a falu n ap jain k b an folyó szocialista átszervezése indokolttá teszi, hogy n éh á n y szót e jtsü n k az Ü n­ nepi K ö n yvhétre m eg jelen t antológia p a­ raszti tárg yú elbeszéléseiről. A nn ak elle­ nére, hogy a kötetben szereplő írások k i­ v álo g atása is bizonyos szem pontok sze­ r in t tö rté n h ete tt, és hogy nem tükrözi iro d alm u n k egészének jellem ző vonásait, han em csupán fiatal íróink fejlődésének egy szakaszát, m eg kell v ita tn u n k néhány problém át, m elyek a novellákban, vagy azok olvasása kapcsán felm erülnek Indo­ kolja ezt a tém a a k tu a litá sa is. továbbá az, hogy a k ötet elég sok falusi olvasó­ hoz ju to tt el. Az alábbi n éh án y gondolat csupán egy­ két vitás, vagy v ita th a tó kérdés felveté­ sét, nem pedig azok te lje s m egválaszolá­ sá t célozza. 25 fiatal író n o v elláját ta rtalm a zz a a kötet. Ezek közül 10 paraszti tém ájú, vagy p arasztok között játszódik. M ár m aga ez az ará n y is m u ta tja , hogy mai életü n k egyik legfontosabb fela d ata a falu és a p arasztság p ro b lém áján ak m egoldása. A m űvek egy-két kivétellel az elm últ k ét-h áro m év esem ényeiből m e rítik m on­ d an iv aló ju k at, vagy — m in t T im á r írása is — a m últból k iin d u lv a ju tn a k el a máig. Ez a tém aválasztás jó és ö rven­ detes, d e kevésbé m egnyugtató az a szem ­ léletm ód, am ellyel egyesek a m ost válasz­ ú t elő tt álló parasztem berhez közelednek. Négy novella foglalkozik a falu szo­ cialista átala k ítá sáv a l, a szövetkezetek­ kel. (Gerő János: G uzori, H uszti T am ás: G yűlölet. T uli József: Ítéletidő és G algóczi: M iért léptek be? c. írása. Az utóbbi inkább rip ort, m in t novella.) Gerő, H uszti és T uli n o vellájának h a n ­ gulata, m o ndanivalója erősen hasonlít egym áshoz. Ez íróik szem léletének rokon­ ság át m u ta tja . M indhárom m ű az em beri jellem trag ik u s elto rzu lásán ak rajza. A k ö tet egészét á ltaláb a n jellem zi bizonyos pesszim ista, tragikus látásm ód, de ezt a torz tra g é d iá t a paraszti tá rg y ú novellák­ ban szin te ad abszurdum fokozzák. Ezek azt sugalm azzák az olvasónak, hogy az idősebb parasztnem zedéken nem tud győ­ zedelm eskedni az új, sőt, éppen az új k ö rülm ények sz ítjá k fel ben n ü k az eddig lappangó em bertelen, szadista érzelm ek lángját. K iú ttalan n ak , zsákutcába ju to tt­ n ak tű n ik életük. Az em beri jóságnak, a rosszon is győ­ zedelm eskedő em beri erőnek nyom át sem ta lá lju k ezekben a m űvekben. M indhárom n o v elláb an a term elő szö ­ vetkezet pu szta je len léte az esem ények m egindítója, az egyén lelki elto rzu lá sá­ n ak okozója A k o n flik tu s azonban nem a tsz és az egyén között jö n létre, d e végső sorb an m égis a tsz okozza a tr a ­ gédiát. A tsz a p araszti élet p ersp e k tí­ vája. N em csak a gazdálkodási, de az egész paraszti életm ód p ersp e k tív á ja. A p araszti élet alak u lá sán a k tá v la ta m á r m agában h o rd ja a régi gazdálkodási, gon­ dolkodási, erkölcsi fo rm ák felbom lásá­ n a k szükségességét. A régi form áktól pedig egyesek nehezen tu d n a k szab ad u l­ ni, m e rt nem csak a földtől, állatoktól, a tárgyi elem ektől kell — látszólag m eg­ válnia, han em az évszázadok során ki­ a la k u lt illúzióktól is. Ezek az elto rzu lt lelkűnek áb rázo lt p araszto k még nem lép h ettek rá az áb rá n d k ép ek m egvalósu­ lásának ú tjá ra , s m áris lá tn iu k kell, hogy vágyaik betö ltetlen ek m arad n ak , m e rt az é le t elzúg felettü k . T eh át nem közvetle­ nül a tsz jelenléte, h an em a régihez való m akacs ragaszkodás, az illúziók m inden áron való átélésén ek szán d ék a ro b b a n tja ki a tragéd iát. A tsz szerepe ezekben a novellákban az. hogy éppen p ersp ek tív át felvillantó fényében d ö bbennek rá a p a­ rasztok — nem tudatosan, csak sejtésszerűen az álm ok an ak ro n izm u sára, és m indenáron — életek á rá n is. a lélek elto rzu lása á rá n is — követ görd íten ek a történelem k ere k e elé. E zért a novel­ lák b an elk ö v etett gyilkosságok, to rzu lá­ sok ennek az ö n tu d a tla n sejtésn ek beis­ m erései. K egyetlen, szin te szadista gyilkosságok döbbentik m eg az olvasót: a beteges, tö ­ rékeny, de a földet szenvedélyesen sze­ rető G uzorit m o sto h aap ja nem heves öszszecsapás ö n tu d atlan p illan a táb a n gyil­ kolja meg, h an em előre elh atá ro z o tt szán­ dékkal. Egy hivatásos, „szak k ép zett” b ű ­ nöző szenvtelenségével fo jtja bele a k ú tb a könyörgő m ostohafiát. G erő novellájából nem derü l ki m eg­ győzően, hogy m i in d ítja a m o sto h aap át a gyilkosságra: nem a fiú irá n t érz ett felo ld h atatlan gyűlölet, nem is a k isp a­ raszti élet rajongó szeretete, han em az önzés önm agában, a félelem az illúziók elvesztésének veszélyétől, hogy m ielő tt m egvalósulna azok átélése, m á r el is v esziti m egvalósulásuk hordozóját — a ta ­ nyát. Az író, — hogy a gyilkosságot m eg­ győzőnek m u tassa be — az egyszerűbb m egoldást v álasztja: a m osto h aap át elev e rossznak, álszentnek, kegyetlennek m uta jta be. N incs b en n e tiszte letre m éltó, értékes em beri jellem vonás. — 67 — �Az eleve em bertelen novellahős még borzalm asabb a la k ja döbbenti meg az ol­ vasót H uszti és T u li írásában. H uszti n o vellájában m érh etetlen — de indokolatlan és kellően nem m o tiv ált — önzéstől in d ítta tv a úgy m egkeseríti fia és m enye az öreg, tehetetlen , de még földtulajdonos édesanya életét, hogy az az öngyilkosságban keres m enedéket. T uli elbeszélésében pedig szándékosan nem viszi idejében az apa legényfiát a kórházba, h alálá t ak arja, nehogy az m ajd felgyógyulva, kapcsolatba kerüljön a tsz­ szel. Az em lített m űvekben nem az a m eg­ lepő és kifogásolható, hogy trag éd iáv al végződnek, hanem a dolgozó em b er je l­ lem ének valószínűtlen eltorzulása és e n ­ nek az eltorzulásnak m otiválatlansága. F iatal író k ró l lévén szó, felm erü l a kérdés, honnan e sajáto s szem lélet- és ábrázolásm ód? Mi a fo rrása enn ek a tr a ­ gikus, k ilá tá stalan parasztszem léletnek? Úgy gondolom, hogy alapvetően négy fő összetevőre lehet ezt visszavezetni: irodalom politikai, világirodalm i, világné­ zeti és iro dalom történeti fo rráso k ra Az M SZM P irodalm i állásfoglalásai hangsúlyozzák, hogy m egjelenési lehető­ sége van n álu n k a legkülönfélébb stílusirányzatoknak, ábrázolásm ódoknak, ha azok nincsenek ellentétben a p ro letárd ik ta tú ra állam rendjével. Az 50-es évek elején ek szűklátókörű irodalom politikája u tán ezek az állásfoglalások az irodalm i k ísérletek döm pingjét eredm ényezték, olykor — a m odernizm us álarca alá r e jt­ ve — ellenséges, dekadens irányzatok feltám asztását is. F iata l íróink keresték a sajáto san egyéni ábrázolásm ódot, azt a form át, am ely alkalm as a XX. századi em ber és valóság m a ra d ék ta la n áb rázolá­ sára. Új csapásokon a k a rta k elindulni. Az új csapások keresésének szinte első lépése volt a m ai és a két világháború közötti nyugati irodalom nyugtalan, for­ m abontó alk o tásain ak „felfedezése”. Ú j­ szerűen h a to tt a pszichologizáló, az e r­ kölcsi és a „ tu d a ta la tti” problém ák bon­ colgatása, a szim bolizm us behatolása pró­ zába, stb. T ovábbá elősegítették ezt az útkereső tö rekvést a n álu n k és N ém et­ országban lezajlott irodalm i viták, m e­ lyek végül tisztázták, hogy a valóság á b ­ rázo lásának nem egyetlen és kizárólagos m ó d ja a balzaci realizm us, m in t ahogy L ukács György hangsúlyozta. M indehhez h o zzájárult m ég az is, hogy 1956 után szélesebb ab lak o t tá rtu n k a haladó pol­ gári világirodalom felé. Író in k m egkísérelték az újszerű for­ m ák alkalm azását, a befelé fordulást, de világnézeti szem pontból nem te tté k m eg­ felelő b írá la t tárgyává, vagyis nem csak a n y ugtalan, k ifo rra tlan , de ú jszerű fo r­ m át alkalm azták, hanem a sa játosan nyugati tá rsa d alm i talajb ó l fakadó esz­ m eiséget is átv ették . T ávol áll tőlem , hogy kétségbe vonjam az em líte tt írók szocialista m eggyőződé­ sét, de ellen tm o n d ást kell lá tn u n k világ­ nézetük és áb rázo lásu k között. Nem m ondju k azt, hogy a m i életü n k b en n in ­ csenek trag ik u s konfliktusok, de n álu n k a trag é d ia feloldásában kell, hogy segít­ sen az em beri jóság. Vagy ta lá n még m indig k ísért a tiszazugi m e n talitás? E három fiatal író eszmei engedm ényt te tt, gyengítve ezzel m u n k á ja m űvészi h ite ­ lét is. A m odernizm us elsősorban nem fo r­ mai, hanem eszm ei problém a. A m a em ­ berének eszm éi, érzelm ei csak m odern újszerű form áb an n y erh etn ek m éltó áb rázolást. A k ö tetb en szép példái v an n ak az ilyen áb rázolásnak, a m odern eszmék adek v át fo rm áb an való m egjelenítésének. Ilyen a kötet egyik leg sik erü lteb b d a­ rab ja, a P assió játék is, m ely m u tatja, hogy m ilyen kitű n ő ered m én y ek re v ezet­ het az újszerű fo rm a alkalm azása, nem pe­ dig k ritik á tla n átvétele. V an létjo g o su lt­ ságuk a m erész, ú jszerű m egoldásoknak, ha azok az elő rem u tató írói m ondanivalót szolgálják M egdöbbentő és elm ély ü lt k onfliktus és nagy trag éd ia b em u tatásá ra alkalm as ö tle tre épül D ávid József P assió játék a: az ellen fo rrad alo m elv ak u lt, szadista irá ­ nyítói m egism ételtetik a felizgatott tö­ m eggel a bibliai tö rté n e te t — a k eresztre feszítést D ávid nagy érdem e, hogy fel­ ism erte az ókori trag é d ia m ögött a lé­ nyeget: az em beri jóság és gonoszság konfliktusát. Ezt a lényeget élezi ki, a tö rté n ete t kitűnően alk alm azv a 1956 v i­ szonyaira. M eglátja és m e g láttatja, hogy az ellen fo rrad alo m tám ad ása nem csak a hatalo m ró l elű zö tt gazdagok k ísérlete v olt, han em a gonoszok, a szad isták h a r­ ca a jók, az igazak ellen. H iába a k a rjá k azonban m ag asra szítani a gyűlölet lán g ­ já t, az egyszerű em berek em berségét nem tu d já k letörni. Szörnyű trag éd iáv al vég­ ződik az elbeszélés: F aragó P éte r m eg­ h alt a p ro letárh ata lo m é rt. De ez a tr a ­ gédia nem m inden em b er elaljaso d ását k iáltja, nem az eleve rossz em b erek rajza. Az éjszaka sötétjében segítségül jönnek az erősek, a k i k , a gyűlölet, a gyilkosság, p usztítás közepette is m egőrzik az em ­ berséget, hogy m ind az idők v égtelen­ jéig legyőzhessék a felébredő gonoszt. U gyanez az em b erb e v e te tt h it su g ár­ zik Tóth László: A n éger p iló ta c. m ű ­ véből is. Az ellenséges bom bázógép se­ besült p iló tájá n először bosszút a k a r állni a m egvadult tömeg, de am ik o r az bele­ pusztul sebeibe, m élységes sa jn á la tta l h a jtjá k meg fejü k e t a h alál győzelme előtt. Ez is ren d k ív ü li h elyzetet jelen ít meg. A háb o rú s p u sztítást oly nag y m ér­ tékben viselő népnek len n e m egfizetni- — 68 — �I V Á N Y I ÖDÖN: S Z ÉN F U V A R O Z Á S — 69 — �valója, de még ekkor is em ber tu d m a­ radni. D ávid novellájában a sok küzdelem á rá n legyőzött régi a k a rja eltiporni a m ár viru ló ú jat. Az ellenforradalom nem csak a gazdasági, politikai hatalom visszaállí­ tá sá ra irán y u lt, hanem a m ú lt rendszer erkölcsi v ilágren d jén ek visszaállítására is, nem csak gazdasági nyom orba a k a rtá k visszataszítani a népet, hanem k u ltu rális, erkölcsi fertőbe is. A p araszti élet m in ­ den m egnyilvánulását veszély fenyegette. S az, hogy ideig-óráig a nép egy bizo­ nyos része is em bertelen indulatok h a­ tá sa alá került, m u ta tja a régi erkölcs, a régi szem léletm ód m arad v án y ait, az év­ százados elnyom ás szülte kegyetlen ön­ zést. A ren d k ív ü li helyzetben fogant in ­ d u lato t azonban legyőzi a jó, az em b er­ hez m éltó érzelem , ezért nem lehango­ lók, nem k ilátástalan o k ezek a m űvek. De H uszti, Tu li, G erő m űvéből hiányzik az em berszeretet, s ez az antih u m án u s látásm ód teszi problem atikussá elbeszé­ lésüket A p arasztsággal kapcsolatos helytelen, olykor an tih u m á n u s szem léletnek fo rrása lehet végül irodalm i hagyom ányunk helytelen érték elése is. H aladó prózairo d alm u n k m ár je len tk e­ zésekor a jobbágyság problém áival fog­ lalkozott, s különösen nagy té r t hódított ez a tém a a századfordulón, m ajd Mó­ ricz fellépésekor és a k ét világháború között. A zokban az időkben kap o tt n a­ gyobb sú ly t és élesebb m egfogalm azást a p araszti problém a, am ikor nép ü n k sors­ forduló előtt állt, és a társadalom fejlő­ dése nyilv ánvalóvá tette, hogy a paraszti élet ad o tt fo rm á ja ta rth a ta tla n . T a rth a ­ ta tla n , m e rt az egyének sorsa szükség­ szerűen trag éd iáb a torkollik, olykor nem ­ csak gazdasági értelem ben, hanem az egyén fizikai m egsem m isülése értelm é­ ben is. A társadalom m egm erevedett fo r­ m ái (a m ezőgazdaságban szinte jobbágyi form ák) olyan súllyal nehezedtek a pa­ rasztságra, hogy m egoldásuk az ad o tt t á r ­ sadalm on belül lehetetlen volt, a m egol­ dás csak az uralkodó osztályok szem pont­ jából tö rté n h e te tt kedvezően, am i szük­ ségszerűen vo n ta m aga u tán a paraszti sorsok trag éd iáb a fordulását. A sokszor végletesen m egnyilvánuló önzésnek, szűk­ látókörűségnek, az „éljünk, ahogy le h et” jelszónak m in d en ek felett való életelv v é ny ilv án ítása m élyen a tartó s elnyom ás­ ban gyökerezik, s a m egm aradásnak, jo bbik esetben a h arc n ak az eszköze volt Az író k — különösen a k ét világ h á­ ború között — elm élyülten és meggyő­ zően áb rázo lták a p araszti élet trag ik u ­ m át, s ezt a tragikus sorsot elm ély ítették m ég a „m agára hagyott parasztság ” el­ m életével is. A társadalom sivársága és az író k világnézeti k o rlátái m ia tt v á lta k m űv eik lehangolókká, pesszim istákká. Vi­ lágnézeti k o rlá taik ellen ére is azonban a társad alo m alapvető k o n flik tu sa n y e rt m egfogalm azást: a m egm erevedett jelen k o nfliktusa egy pontosan m eg nem h a tá ­ rozott ú jja l, am i m égis az ad o tt k o r és életm ód ta g ad á sát je len tette. Ez a h arc kérlelhetetlen , az ellen tétek antagonisztikusak, a k o n flik tu s szükségszerűen vezet el az egyik fél bukásához. Ezt a trag ik u s szem léletm ódot is esz­ mei k ritik a n élk ü l v e tté k á t a fia ta l írók. Bizonyos form ai, nyelvi hagyom ányokon igyekeznek túllépni, de az eszmei hagyo­ m ányoktól, a szem léletbeli sajátosságok­ tól nem tu d n a k szabadulni. T ársad alm u n k élete — különösen a fa­ lusi élet — m a sem k o n flik tu s m entes. Az is lehetséges, hogy az összeütközés trag éd iáv al végződik, d e ez a trag é d ia nem általános, eg y általán nem tipikus, nem is szükségszerű, és főleg n em szük­ ségszerű az egyén erkölcsi, fizikai meg­ sem m isülése. S ajátos, úgyszólván an ak ro n isztik u s konfliktussal állu n k m a szem ben: a je ­ len nem a jövővel csap össze a h a la d á s érdekében, h an em a m ú lt a jelen n el a régi életfo rm a m e g tartásáért. Egyesek, vagy egyes réteg ek a m á r fejlette b b je ­ lennel szem ben is őrizni a k a rjá k a tú l­ h alad o tt m ú ltat. Ez a k o n flik tu s nem fel­ oldh atatlan , sőt, csak a szocialista tá rsa ­ dalm on belül oldható fel, m e rt csak mi tu d ju k biztosítani a m egoldás gazdasági, k u ltu rá lis és erkölcsi feltételeit. Ez a kon­ fliktus sem m iképpen sem v ezeth et el az em ber te lje s elaljasodásáig K ár feltá­ m asztani a k ét v ilág h áb o rú közötti rea k ­ ciós irodalom ú ri népszem léletét, m ely a p araszto t csak gyilkos in d u lato k hevében m u ta tta be. E zt a szem léletm ódot m á r a n épi írók a 30-as években leleplezték és elu tasíto tták . A kkor is az v o lt az igaz. am it Illyés G yula ír t a K oratavaszban, hogy a parasztság döntő többsége a nyo­ m o r és elnyom ás közepette is m egőrizte em berségét. Ma m ég kevésbé indokolt a torzítás. Soha m ég egyetlen ren d szer sem bízott a n n y ira az em berben, m in t a mi rendszerünk. E nnek a bizalom nak em be­ ren belüli o ka van, am it észre kell venni. Az e m líte tt no v ellák írói erősen kiéle­ zik a k ö ztu d atb a is oly m élyen bele­ gyökerezett vélem ényt a p araszti önzés­ ről. T ag ad h atatlan , évszázadok so rán m integy védekezésül egyes esetekben erő ­ sen kifejlő d ö tt ez az önzés a földdel bíró parasztokban , d e en n e k az önzésnek m in ­ dig tá rsa d alm i gyökerei voltak. Az em lí­ te tt m űvekben ez az önzés azonban ön­ célúvá válik, az ú jja l szem ben ta n ú síto tt eleve ellenséges m a g ata rtásn a k , a sokat em legetett p araszti konzervativizm usnak búvóhelyévé. T erm észetesen léteznek még m a is a m ú lt gondolkodásának m a ra d v á­ nyai. De az 1959-es esztendő m eg m u tatta, hogy a felszabadulás óta eltelt 15 év a la tt — 70 — �a p araszti gondolkodásm ódban is je len ­ tős változások m en tek végbe, és ezzel is szám olni kell. Galgóczi rip o rtja rá m u ta t e r r e a v áltozásra: a p araszt nem m egy el szó n élk ü l a technika nagyszerű v ív m á­ n y ai m ellett, felism eri, hogy m ilyen el­ lentm ondás van a m o d em tech n ik a h a­ la d ása és a régi paraszti term elés között. T u d a tá b a beszűrődnek k o runk vívm ányai, új elem ei, erkölcsi norm ái, s éppen ezek fényében ism eri fel életm ódja ta rth a ta t­ lanságát. Ez a felism erés nem konfliktusm entes, de az összeütközés m ég az e r­ kölcsi n o rm ák te ré n sem vezet szükség­ szerű en tragédiához. H ihető az, hogy egy közép p araszt h áro m é jjel s ira tta szép ti­ nóit, de a negyedik nap belépett a szö­ vetkezetbe. M ert a paraszt nem csak kon­ zerv atív, han em jó szám oló is. E gyre n a ­ gyobb többségük ism eri fel, hogy tartó s jó lé te t csak a szövetkezet tu d biztosítani szám ára. T eh át a p araszti önzés szélső­ séges kiélezése m a nem indokolt. N em ak a ru n k mi sem m iféle „ h u rrá op­ tim izm u st” szám on k érn i az íróktól, nem is a k a rju k ú tjá t álln i a m odern kísérle­ teknek, csupán a r r a sz eretn én k felhívni figyelm üket, hogy a tetszetős m egoldá­ sok lá tsz atá ért n e eng ed jen ek az eszm ei tisztaságból és n e feledkezzenek m eg az írói felelősségről. A rra kell rám u tatn i, hogy n em az új m egjelenése és té rh ó d ítása so d o rja tr a ­ gédiába a p arasztot, h an em a k isp araszti életm ód fe n n ta rtá sa teszi k ilá tá stalan n á , lehangolóvá, m e g rek ed tté a p araszti éle­ tet, az m ély íti e l egyre nagyobb m é rték ­ ben a k o r és a p araszti életm ód ellen t­ m ondását. Az em b er n em eleve rossz, nehezebben h a jlik a rosszra, m in t a jó ra. E rre a jó ra, az em beri értelem re, tá rs a ­ d alm u n k ra tám aszkodva kell keresni a m egoldás ú tjá t. Nem vag y u n k ellenségei az irodalm i kísérleteknek, az ú jszerű fo rm ai m egol­ dásoknak, a szélsőségek áb rázo lásán ak , de ezek a tö rek v ések csak a k k o r indo­ koltak, és csak a k k o r v ezeth etn ek nagy m űvészi eredm ényekre, h a a m i korunk, a m i új és sajáto s p ro b lém áin k kifejezői, pártos m egnyilvánulásai. — 71 — �HEROLD L Á SZ LÓ : SZABÓ LŐRINC: BALASSAGYARMAT B alassagyarm at — óh, h ogy szeretem : T egnap ott vo lt fiatal életem Ott nem bántott talán m ég sem m i se (s ha bántott, rögtön g y ó g y u lt a s e b e . V életlen , h o g y apám at épp o da v ezén y elte a sorsú t. N ek em a fo ly ó tetszik a legjob b an , az Ip oly. „C supa örvén y: sik oltasz, s m ár sod or:” m ondták a n a g y o k . . . Örvén y-ez a szo a m esék b e vitt, oda, ahol a jó tün d ér lakott, s a gon osz, s a csodás k irálylán y, s a lán gtorkú óriás, és Isten, s az örd ögök -an gyalok . Örv én y v o lt n ek em a világ s a titok. H ogy hittem m ég! — látóhatárom on ú g y élt a sárkán y, m int eg y rossz rokon, ép p ú gy élt, csak eg y k icsit távolabb, m int m i a T em plom u tca 10. alatt. (Szabó Lőrinc: Balassagyarmat) Hányódó, vívódó, önm aga s kora való­ ságával küszködő költőegyéniség lép elénk Szabó L őrinc írásaiból. Hogy ebbe a kis k ö tetb e kívánkozik, s ta lá l helyet, kettős oka van. Egy, az életének három eszte n ­ d e jé t B alassagyarm aton, a Tem plom u. 10. a la tt töltötte, s a m ásik, hogy mély, nagyon m ély nyom okat hagyott lelkében, egész költői m űködésében ez a néhány esztendő. Szabó L őrinc m ég n em em elkedett a klasszikus költők sorába a sa já t h an g já­ val — b á r m int m űfordító nem kevés lé­ péssel ju to tt előre ez úton. — Lehet, hogy nem is lesz övé sohsem az olym pi csúcs, mégis sajáto s hangvétele, belső em beri küzdelm e oly széles szellem i á ra d á sa a XX. század in tellek tu el em berének, am i­ lyennel kevéssel találkozunk a m agyar, d e még a világirodalom la p ja in is. N em volt osztályharcos költő, nem tu d ta m egérteni a század nagy eszm éit, nem tu d o tt elszegődni egyetlen tudatos tá rsad alm i eszm e szolgálatába sem . M in­ d ig polgár m arad t, m egterem tve a m aga individualisztikus világszem léletét, egye­ dül küzdötte a m aga életh a rc át; a pénz­ telenség nyom asztó gondjait, a 30-as, 40-es évek m agyar kapitalizm usában; é le th a r­ cot egy törvényesített, im m orális tá rsa ­ dalom ban, a fasizm us M agyarországában. S ajátos lelki világ az övé. Egy osztá­ lyától elszakadt, m agát tudato san osztály­ ban m eg nem találó lélek vergődése, aki a m o d em em ber életfo rm áját éli: a to ­ tális világ totális m egism erésére törek­ szik. Ez az igyekezet azonban tu d o m á­ nyosan m eg alap o zatlan : törvényszerűsé­ geket csak sejt, lá tn i csak m ozzanatokat, részleteket tud, s ezek a m eglátott rész— letek, ha em b errel, technikával, alk o tás­ sal, tá rsa d alo m m a l kapcsolatosak, írtó zat, félelem , viszolygás, u tá la t tö lti el. Az individuális v ilág látás ú tja hosszú. A fiatal évek k ö rn y ezeth atása kezdi ezt kiform álni benne. É desapja m unkás, vas­ utas, m ozdonyvezető. H a róla, csalá d já­ ról, fiatal k oráról beszél, szinte József A ttila-i tüzek lo b b an n ak ajk áró l De h a távolabb tek in t, ak á rcsa k az Ipoly cso­ bogására, vagy a b ék ák brekegését fi­ gyeli, m á r a polgár életszem lélete, pol­ gár-h u m an ista passzivitása, csodálkozó b ám u lata lágyul h alk m osollyá. Szinte adódik a kérdés, honnan e kettősség? A fiatalk o r élm ényei — hogy ism ét a k o rtárs József A ttilá ra hivatkozzam — m ajd n em h atáro zo tt u ta t m u ta tn a k az életb e indulónak. József külvárosi nyo­ m orral, nélkülözésekkel, h án y a tta tá so k ­ kal, kisem m izéssel teli gyerm ek k o ra így csendesíti meg a késői em lékezést a gaz­ dagokról írv a: „s én eltű n ő d tem , hogy ők egész fa zé k k a l esznek.” A Szabó-család sem v o lt bőviben soha a pénznek, m égis a v asú t szerény fize­ téses, d e viszonylag biztos egzisztenciát n y ú jtó keze tá rsad alm ilag nem é rle lt olyan lázad ó k at — vagy legalábbis ke­ vésbé —, m in t a g yár bérm unkásaiból, a falu zsellérjéből, vagy a k á r a v asú t idényre felfogadott pályam unkásából. De a világszem lélet kettősségét k iala­ k íth a tta az a tényező is, hogy Szabó Lő­ rinc ifjú k o ra a ce n tralizált nag y ip ar városaitól fizikailag és szem léletileg is viszonylag táv o lt volt. A kettős lélek gyökerei a sajáto s osz72 — �tály h ely zetben is kereshetők. É desapja p o lg á ri környezetből szakadt bele a fizi­ kai m u n k a a k k o r — tö b b n y ire — lebe­ c s ü lt világába: „Magányos lélek: öccse, bátyjai m in d pap, tanító, nyom dász, s nénjei, apja, n a g y a p ja . . . Ő m eg kim aradt a n eg yedikből a latin m iatt, s kovácsnak m ent; s m alom hoz; azután a vasútra fű tő n e k .” A k étféle környezet (Sz. L. sokat ta r ­ tózkodott rokonainál, különösen n a g y b á ty ­ já n á l, a becsi parókián), a sehova oda­ á lln i n em tu d á s ta la já ra egyengette Szabó L őrincet. M indig tisztelte, szerette a két kéz m unkásait, em berszeretete, m ély dem o k raitzm usa is ebből az osztálytalajból fakad, de m indaz, am i ebből következ­ nék, am i a p ro le tá r osztályharcosság ideológiáját, az ellenforradalm i M agyarország m egsem m isítésének, a k ap italiz­ m us tudatos osztályszem léletű elítélésé­ nek fo rm á it érlelnék meg, beleütközik a polgári környezet em elte óriás gátakba, s a tá rsa d alm i keserűség legjobb esetben az egyén fá jd a lm á n ak kicsordulásában, vagy a m agányos kis sziget m egterem té­ sének igényében éli ki m agát. Ezt a kettősséget a későbbi évek még in k áb b érlelték. M int b efu to tt író B uda­ pesten élt, szülei szinte sohasem keres­ ték fel, úgy érezték, L őrinc kiszakadt az ő család ju k m éhéből, és ez az érzékeny lelkű költőben örökös nosztalgiát v álto tt ki a tiszta idillű, régi em lékekkel gazdag m u n k áscsalád iránt. A Tücsökzene m eg írásán ak egyik — s ta lá n nem is jelen ték telen — indítója ép p e n ez a körülm ény is. S zinte term észetesen — b á r nagyon vázlatos áttek in tés u tán — érkeztünk e l ahhoz a verses kötethez, a Tücsökze­ néhez, m elyben a fentebb idézett verset ta lá lju k A kötet alcím ét a költő így je ­ löli meg: „K épek egy élet tá ja iró l.” N em lehet felad at m ost az egész Tücsökzene a k á r csak általán o s b em u tatása sem , m ég­ is a „B alassagyarm at” c. vers és ciklus­ tá rsa i m egértéséhez an n y it szükséges m eg­ jegyezni, hogy a k ö tet sokkal több, m int „képek egy élet tá ja iró l”, vagy ha csak ennyi, nem csupán term észeti, földrajzi tá ja k ró l v an szó, hanem egy em b er fe j­ lődésének, je lle m alak u lásán ak tájairó l. A k ö tet 352, ill. a m ásodik kiadás 370 képet v illan t fel ebből az em beri fejlő­ désből, s varázsol élővé egy-egy várost, városrészt, m ozdulatlan tá ja t, vagy éppen k o ráb b an az em lékezetben m ozd u latlan n á m e rev ed ett em beri alakot, életm ozdula­ tot. A Tücsökzene 1946—47-ben íródott, a nagy em berform áló idők kezdetén. Ezt érezn ie k ellett Szabó L őrincnek is. Szá­ m ot k ellett v etn ie neki is sa já t életével ö n m ag a s népe előtt. „Az ú jk o ri igazság­ szolgáltatás m ódszerei közé ta rto zik — írja Illyés G yula —, hogy nem részletről k ér vallom ást, h an em az egész életrő l; így tu d ja egészében lá tn i a lelket, s ezt a te lje set fo g ad ja el a részletek e lb írá lá ­ sá ra is.” Ez a belső kényszer, az önm aga fölötti igazságszolgáltatás kényszere in sp i­ rá lh a tta a k ö ltő t a m ű m egalk o tására, s a h an g őszinteségét, m élységét h atáro zo t­ tab b k o n tú ro k k al ta lá n az ezid ő tá jt é rt b írálato k sora ra jz o lta tta vele. Ö riási ad a th a lm a z a k ö tet egy em b er — Szabó L őrinc — tu d a tá n a k fejlődésé­ ről. A B alassag y arm ato n eltö ltö tt háro m esztendő élm ényeit 43 kis, 18 so ro s v e rs­ ben v etíti az olvasó szem e e lé a szám ­ ad á st ta rtó költői lélek. Ez a ciklus, m ely „Idillek az Ipoly k ö rü l” cím et viseli, ön­ m agában is zá rt egész. Az ifjú ság leg­ szebb, legg o n d talan ab b éveinek tü k re. Idillek, álm ok, élm ények szövődnek a so­ rokba. M inden h an g ját, m in d en szav át az őszinte, tiszta n ép- és tá jsz e re te t h a tja át. Ebből a ciklusból ra g a d tu k k i a nyitó verset, m ely összefoglalóan, s ta lá n éppen ezért túlságosan általán o san tá rja fel az ifjúság világát, tá j és em ber, n ép és én kom plex egészét. A v ers g o n d o latain ak érzékeltetésében éppen a n n a k sokszor ál­ talánosító v etülései m ia tt o ly k o r ki fo­ gunk te k in ten i az egész költői m űködésre. És m ost m á r lássuk m ag át a költe­ m ényt. A cím nem á ru l el sokat. — B a­ lassagyarm at. — Nem tö b b ez, m in t v á­ rosnév, a gy erm ek k o r em lék v ilág án ak egyetlen állom ása, n y itá n y a a n n a k a cik­ lusnak, m ely ennek a vidék n ek az élm é­ nyeit, szu b jek tív és o b jek tív b enyom ásait öleli m agába. N em á ru ln a el so k a t a cím, ha az első so r n em ugyanazzal a szóval kezdődnék, s u tá n a go n d o latjellel nem nagyon m élyről fakadó v allom ás kö v et­ keznék. E vallom ás term észetes árad ása, a m aga p u ritá n egyszerűségében nagyon jellem ző Szabó L őrincre. T iszta ez, m in t a gyerm ek lelke, őszinte, m in t a költő egész lénye. T alán az egyetlen „óh” in d u ­ latszó az, am i e lá ru l v alam it a m eg h a­ tottságból, az em lékezés kicsit m indig fájó érzésvilágából. Mi cso rd íth a tta ezt a m egilletődött v allo m ást m in d já rt az első sorban a költő ajk ára. H a talló zu n k a g yarm ati em lékek között, m in d já rt v ilá ­ gossá válik. Az em berek, a tá j v arázsa szinte m inden p illan a tb an rá ü l az em lé­ kező lélekre, s ily en k o r öm lik, zuhog a szó fe lta rtó z ta th a ta tla n u l, m e g á llíth a ta t­ lanul. A m ú lt gyerm ekvilágából, az örök „Jelenbő l” felrém lik b ejáró n ő jü k , az öreg M am ika alak ja , ak i h ázu k b a hozta a szel­ lem eket, ak i „ Lelket h ív o tt vissza és haza”, akin ek a m eséi a fe ln ő tt k ö ltő t is olykor m egborzolják. F elv illan n a k a g y arm ati kis utca, a Tem plom u tc a jellegzetes a la k ­ jai: „a városi zsidó”, ak in ek „göndör pájeszét csúfolták, és n ev e tté k az eszét” ; a — 73 — �város végén a sátoros cigány; felidéződik, am in t a „Nagy, nyurga, szelíd drótostót lépegetett halina nadrágjában, tü ndöklő bádogok zörögtek a hátán, üveglapok csirízes doboz — m esszi fö ld fia ” A gyerm eki fan tázia csillogáskeresése v illan fe l ab b an a képben, am ik o r a v á­ roska legérdekesebb em beréről, annak szerszám áról ír: „De legérdekesebb a köszörűs szerszám a volt, a korong: az a tűz, am ely a forgó kőből pattogott, po klot kötött össze és csillagot!” A szegénység szom orú, de családhoz m elegítő élm énye is G yarm aton köszön­ tö tt a gyerm ek L őrincre: „a pénz rém e.” A kisváros meleg, olykor szom orkás, olykor vidám , de m indig p a tria rk á lis kör­ nyezete építette, fo rm á lta olyan varázsosan széppé a gyerm ekkor éveit, hogy azokról a m egilletődés, a kicsit elérzéken y ü lt m eghatottság han g jai kívánkoznak ki a költőből. „Legszebb o tt v o lt fiatalk o ro m ” — írja a következő sorban. A m ondat szórendje is érzékelteti, hogy a g y arm ati évekkel m ég nem záró d o tt le a gyerm ekkor. M indössze három esztendőt tö ltö tte k e nógrádi v ároskában 1905—8-ig. Szabó Lő­ rin c ek k or 5—8 éves. K ülönös és érdekes, hogy ebből az idő­ ből, am ely pedig m ég nem ta rto zik az em beri élet m a radandóan tu d ato s idősza­ kába, m égis oly sok em lékkép, sőt, ese­ m ény rém lik fel a 46 éves korban em lé­ kező költőben, sőt, íté le t fo rm á já b an is összegezi e háro m esztendőt: „Ott n em bán to tt talán m ég se m m i se (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe).” M ély tá rsa d a lm i élm ényéről ebben a k o rb an m ég nem beszélhetünk, m égis é r­ dem es felv illan tan i egy kis g y arm ati él­ m ényt, am ely p regnánsan m u ta tja a csa­ lá d ját, a szegényeket szerető kisgyerm e­ ket. S ajá t bőrén érzi „a pénz ré m é t”, a szegénységet. Segíteni szeretne szülein, s elhatározza, im ádkozik este, hogy reggel­ re a p á rn á ja a la tt hatalm as gyém ánt le­ gyen. Á lm ában érezte, m egtapogatta, o tt volt, am it kért, a feje alatt, s m ire jö tt a reggel, s ő az álom varázsától ittasu lta n n y ú lt a vélt gyém án t u tán , sem m it, ürességet, csak az álm ot ta p in th a tta . Az illúziókon esett első sérülés, a „vesztett boldogság” k eserű szájíze rövid időre, de m eg b illentette a gyerm ek m agabiztossá­ gát, önbizalm át, de h á t „rögtön gyógyult a seb ”. Ilyen és hasonló élm ények sugallh a ttá k a zárjeles sorocskát. K icsi sebek ezek, de in n e n e re d h etn e k a későbbiek, a nagy, kapitalizm us e jte tte keserűségek, az örök nincstelenségérzés s hogy rabszol­ gái v agyunk a kornak. In n en ágazik-bogazik az a lélek, am ely örökké viaskodik a világgal, az ellen fo rrad alm i M agyaror­ — szág em bert, egyéniséget, alk o tó t őrlő társad alm áv al, s viaskodik önm agával, hogy ez em b ertelen korban, ahol m in t m ondja: „em bergyüm ölcsös erdők sikolyát kifá ra d t visszhangok h ö m p ö lyg etik szívem re, s h u llá k verd esik a ven hidakba szétdorongolt fe jü k e t.’’, hogy itt is, legalább a lelk iism eret tiszta tu d jo n m arad n i. A líra i v allo m ás és a n n a k egy m on d a­ tos m a g y arázata u tán epikus jellegű m on­ d atb an közli a költő a B alassag y arm atra kerülés körülm ényeit. Szükség v an a m on­ d a tra azért, hogy m eg terem tő d jék a k ap ­ csolat az ezt megelőző versekkel, m elyek­ ben a m iskolci em lékek fo rm áló d n ak költem ényekké. Ez epikus m o n d at em eli be az önálló v erse t a Tücsökzene sok vo­ n atkozásáb an kerek, összefüggő egészébe. Szabó L őrinc gyerm ekkora, m á r ed d ig is lá th a ttu k , üd e v o lt és tiszta. A szülők óvatos félelem m el ta rto ttá k táv o l a gyer­ m eket az é le t k eserűségeinek k o rai m eg­ ism erésétől. Csak olykor-olykor se jd íte tt m eg a kisfiú valam it, am i m ás, m in t a z ő világa, de az őt körülvevő tá j, m eg­ annyi játéklehetőség, h am aro san elhessen­ te tte ezeket. Az ő igazi világa, ahol a szülői h áz m e lle tt igazán o tth o n érezte m agát, az Ipoly és k ö rnyéke volt. A fel­ n ő tt kor nosztalgikus v ágyódását önti verssorba, am ik o r ezeket írja : „N ekem a fo lyó te tsze tt a legjobban, az Ipoly.” A g y arm ati v ersek többségében vissza­ cseng valam ily en fo rm áb an az Ipoly és környékén ek egy-egy m otívum a. Sok-sok em lék : esem ények és képek rajz an a k fel a költőben a z Ipolyi tá j kö­ rül. „Ipoly füzei, karcsú, szép fü ze k, s ti, öregek, roskadtak, görcsösek, tele friss h ajtásokkal, szeretem nézni: sok forgó leveleteken, m ely kócos fü rtö k b e n a vízig ér. hogy v illó zik egym ásba zöld — fe h é r — szürke fé n y e te k .” (Ipoly fűzei) M egannyi játék , kaland, izgalom le h e­ tőségét is őrzi a susogó füzek árn y ék a, az ipolyi h íd s a befagyott folyó. A kis fahíd alatt, am elyet azóta elso d o rt az á r, vagy az idők szele, a p ajtáso k h u n cu t csínyjei k ezdték m egsejtetni vele először, hogy m ások a fiú k és m ások a leányok. Az Ipoly jegén csuszkáit először fakorcsolyán, s itt leg y in tette először a rc u l a h a lá l leh eletén ek híre, m ikor fu tó tű zk én t t e rje d t a h ír: „Szörnyű! B eszakadt a K atlan-G ödör!” És: „K ürtös-patak” hallottam , kiabálták. „Négy fiú ott v e sze tt”, sírta valaki. „Csak egy”, tu d ta más; 74 — �s a kisgyerm ek izgatottan száguldott az alkonyuló félhom ályban föl a K ürtöshöz: látni, tap asztaln i, a h allo tt m eséket való­ ság g á élni. É rdekes és sajátos, hogy a term észetélm én y a gyerm ek képzeletvilá­ gában szorosan összeölelkezik a m esék h átborzongatóan szép csokrával. A tájh o z egy bizonyos sokszor h allo tt m o n dat tapad: „C supa örvény: sikoltasz, s m á r sodor.” G yakran m ondották ezt a felnőttek. És ez m e g in d ítja a fantázia m ozgását. H árom szor is visszatér a szó a v e rs­ ben: „örvény”, s m indig m ás-m ás re lá ­ cióban. Az első értelem ben a szó jelentése m ég az elsődleges: m agunk előtt lá tju k a forgó, m inden m e g k ap arin th ató t lehúzó vízforgatagot. A m ásodik szó m egjelenésekor szinte látju k , am in t m egm ozdul a gyerm eki fan ­ tázia. M egelevenedik a kicsiktől s n a­ gyoktól h allo tt m esék képzeletgazdagsága: tü n d é re k , gonoszok, csodás királylányok és láng to rk ú óriások. A gyerm ekm orál első tü k rei ezek a m esei m otívum ok, még n em á rn y a lt alakok, csupán a jó és go­ nosz, szép és rú t ellentétes figurái. És m ég ezek sem tisztázottak, valóban az ö rv én y forgatagából b u k k an n a k egy-egy m e g értett vagy m eg nem é rte tt p illa n a tra elő. De o tt húzódik m ögöttük a m egérzett, de term észetesen m ég nem tudatos tá rsa d alm i látás is. E rről m egint m ás v ersek tanúskodnak, olyanok, am elyekben a hétköznapok mozgó, élő em berei ö ltik m a g u k ra a m esék v ilág án ak jelzőit, oly­ k o r stilizált tulajdonságait. A g y arm ati em b erek et veszi szám ba, a m esék sokat m ondó, szem léletes szim bolikájával: „vo lta k szom szédok, vad haram iák, lapátkezű, lapátnyelvű kofák, v o lta k vasvillák, rettenetesek, v o lta k verő, görcsbe húzó szem ek, vo lta k ko ld ú sok, vakok, reszketők. vo lta k holdkóros, m acskás háztetők, v o lta k árnyak, az ördög leplei, vo lt kis m écsem , ő ke t hessenteni.” A m esék fantáziatobzódása és a reális hétköznapok összefonódása fogalm azódik m eg a h arm a d ik ,„örvény” szót tartalm azó m o n datban: „Örv én y vo lt n e k e m a világ s tito k ”. A m esék naív szem léletével — b á r igaz erkölcsi ta rtalo m m al — és a gyerm eki lá­ tásm óddal nem is leh et m egérteni a vilá­ got, az csak tito k m a ra d h a t: valóság és fan tá zia különleges keveréke. M indenesetre ez a h arm a d ik előfordu­ lása az örvény szónak a „tito k k a l” együtt, m á r a feln ő tt em b er tu d ato su lt, m aga­ sabb szintről szem lélt, visszatekintő é le t­ konklúziója, m elyet kiegészít a kicsit ke­ serű, kicsit gyerm eki lelket visszavágyó felk iáltó m ondat: „Hogy h ittem m ég!” — M iben? A m esékben? Vagy azok igazság­ szolg áltatásáb an ? A jók győzelm ében, a a gonoszok bűnhődésében? A férfi költő m ú lt időben vall. és eb ­ ben ben n e v an a jelen tagadó m o n d at­ fo rm á ja is, ren d k ív ü l szellem esen, ügye­ sen elrejtv e. A költem ény záró so rain ak finom an pointírozott h aso n latp árja á llítja szem be és u g y an ak k o r egym ás m ellé a m ú lt és jelen, valóság és m ese egym áshoz való távolságát. A valóság és m ese képeiben m essze egym ástól, m in t a költő a kem ény tá rsa d alm i életharctól. A világ és a T em p­ lom u tca távol egym ástól, m ajd n em anynyira, m in t a hétk ö zn ap a m esétől. S ejtetők és egyben so k at m ondók e sorok: a szegénységet, a nélkülözést nehéz elv i­ selni, h a h iányzik a mély, h arcos osztálytudat, m égis egyképpen lehetséges, h a a hétköznap v ilág át a m esék jövőben bízó életszem léletébe varázsoljuk. A vers go n d o latm en etén ek egyszerű, lépésről lép ésre való elem zése m ég nem ad ja m eg a sajáto s ízt, színt, h an g u lato t, azt, am i ben n e csak nógrádi, csak b alas­ sagyarm ati. K özelebb ju tu n k eh h ez az elem hez, h a a későbbi, m ás v áro so k m i­ liőjét érzékeltető v erseit v izsg álju k meg egy p illan a tra . D ebrecen, a konzervatív, n ag y tu d o m ányú civisváros, ah o l a g y arm ati m esék m isztik ája m ás, új fo rm ák b an csodálko­ zik bele a gyerm ek lelkébe (D ebrecenben, H atodnap). A D ebrecenbe k e rü lt k isdiák — s ta lá n a feln ő tt Szabó L őrinc is — így h aso n lítja össze a je len s a régebbi em b erélm én y eit: „ez a nép itt, ez a debreceni, önzőbb volt, m in t a. régi, gyarm ati, ke m én yeb b in ú és fü rg éb b eszű ”. A m ikor n ag y b áty ján ál, a becsi p aró ­ kián tö lti a n y arat, a k k o r érzi m ag át o tt­ hon, B alassagyarm aton. K ezdetben B udapest fo rg atag a is id e ­ gen szám ára, s B alassag y arm atra, az Ip o ly ra m indig nagy-nagy sz erete tte l em ­ lékszik, m in t olyan helyre, ah o l m egis­ m e rte a szépet, a jót, a csendet, a z em ­ beri egyszerűséget, s ahol m eg szerette a füzek susogását. a csobogó vizet és m in ­ dent, am i term észet. B alassag y arm at a költő szám ára m indig az idillt, a m egnyugtató tisztaságot je len ­ te tte (Az e ltün t Idill). A v ers form ai szem pontból is szép. A 18 soron á t gördülő jam b u so k egyébként 370 v ersen k eresztü l sem v á ln a k egyhan­ gúakká. Szabó L őrinc m esterien é rt a versben k ifejezett köznyelvi beszéd m eg­ form álásához. A feln ő tt k o rra m egtisz­ tu lt realizm us ta rta lm i és form ai v o n at­ kozásban tu d ato san m egnyilatkozik. Még az a v ersfo rm álási te ch n ik a is — am ely pedig a m ag y ar versh ez szokott fülnek n éh a idegen —, hogy t. i. az egyes 75 — �versso ro k at nem tekinti a költő verslé­ lek tan i egésznek, a sor végén névelőt hagy, s an n a k névszóját a következő sor­ ba viszi, m ég az ilyen verselési technika is a realizm us eszközévé v álik a költő kezében: az érzelm eknek szabad szárn y a­ lást enged, az egyes gondolati tényezőket kötetlenebbül, s éppen ezért érthetőbben az olvasó elé tu d ja állítani. Egy szóval ez a verselési fo rm a sajáto san egyesíti a kötetlen próza term észetességét és a belső ritm u s összetartó, az írást verssé for­ m áló sajátosságait. A költem ény form ai m űvészetéről be­ szél a n n a k szerkezeti zártsága, kereksége is. A kötött, 18 soros, ötös jam busos vers szigorúan m egkívánja a költőtől, hogy a gondolatokkal nagyon gazdaságosan b á n ­ jék ; elk alandozásra csak az alapérzés, alapgondolat elm élyítése, egészebbé tétele érdekében n y ílik lehetőség, de ott is csak szűken. Nagy gondot kell te h á t fo rd ítan ia a rra , hogy a v ers egyes szerkezeti ele­ m ei szorosan, logikusan ta p a d ja n a k egy­ m áshoz, s összességükben kerek, zá rt egé­ szet alkossanak. A k öltem ényt indító vallom ást m erev logikájú felsorolással és m agyarázattal fo ly ta tja (1—9. sor). A z ezután következő — négy sorban sz ab ad ab b ra engedi fa n tá ­ ziája gyeplőit (10—13. sor), hogy azu tán egy férfias, kem ény m o n d attal a szár­ nyaló képzeletet ism ét a v alóság ta la já r a húzza (14. sor). A gondolati, képzeleti árad ás e m o n d a tta l ism ét az értelem szi­ gorú m edréb e terelő d ö tt. E zután köv etk e­ zik a finom an p o in tíro zo tt befejezés, a vers záró ak k o rd ja (15—18. sor), m elyben felvillanó képekben m ég egyszer felso ra­ kozik a költem ényben je lz e tt élm ények sora. Íme, néhány g o n d o lat egy v ersrő l, m elynek csírá ja a m i Szűkebb p á triá n k ­ ban fogant. Igaz, n em fejezi ki m indazt, a m it érzés- és gondolatvilágában, lelkisé­ gében egy egész m egye ad h a t, m égis szín­ folt arról, hogy m it és hogyan tu d lá tn i egy em b er m egyénk egy kis részéből, és m it tu d fo rm áln i egy tá j kis közössége, egy épülni, bontakozni kezdődő gyerm eki tudatvilágon. Az elem zett v ers nem ta rto zik ugyan: a nagy, klasszikus érté k ű költői alk o tá­ sok közé, m égis a n n a k őszinte, em b eri h an g ja m éltóvá teszi a k öltem ényt a rra , hogy m egyénk nem es hagyom ányainak csokrába beillesszük. 76 — �DR. G A J Z Á G Ó A L A D Á R : SALGÓTARJÁNBÓL A SIVATAG HAZÁJÁBA Az utolsó európai kikötő, P ireusz fé­ nyei lassan elm osódnak, m agunk m ögött h ag y tu k A thént. V alam ennyiünket, kik még nem v o ltu n k A frikában, v alam i k ü ­ lönös érzés fogott el. M ilyen lesz az is­ m eretlen kontinens, b írju k -e az o tta n i ég­ h ajlato t, szám u n k ra furcsa ételeket, s mi m ind en b en lesz részünk? V idám v olt a h ajó összes u tasa: lengyelek, oroszok, cse­ hek, am erikaiak, angolok, törökök, és a m aroknyi m agyar is. H arm incnégy órás m egállás nélk ü li ú t á llt előttünk, am íg P ireuszból A frika p artjaih o z é rt úszó v á ­ rosunk. S zeptem ber 11-én reggel azú rk ék ég­ bolton ragyogott és tű zö tt az afrikai nap. E lő ttü n k A lex a n d ria m árv á n y v ilá­ gítótornyával. Ó riási kikötő képe r a j­ zolódik ki, s h a jó n k a t m ind közelebb és közelebb h ú za tja egy kis pilótavontató. A N ílus d e ltá já n a k északnyugati részén vagyunk, az időszám ítás előtt 331-ben N agy S ándor alap íto tta városban, A frika egyik legjelentősebb kikötőjében. Még ki sem k ötöttünk, a feh é r bu r n u­ szos és sa ru s áru so k m áris ellepték a k ik ö tő teret. Egym ás u tá n dobálták fel a különböző bőrholm ikat m egvétel céljá­ ból. H angosan kín álták , dicsérték por­ té k á ju k a t és am i fő, igen d rág án kív án ­ tá k érték esíteni. A nagy alkudozás köz­ ben m á r szinte el is felejtettem , hogy a leg en d ák v áro sáb an vagyok, m ely a P to lem aysok a la tt a görög tudom ányos és irodalm i élet központja, a róm aiak idején a világkereskedelem legfontosabb k ik ö tő je volt. V isszaem lékeztet e város a tö rtén elem egyik legszebb király n ő jére — C leo p á trá ra, ak in ek k o ronázásakor és A ntóniusszal k ö tö tt házassága alkalm ával fényes ünnepségek voltak A lexandriában. I tt om lott össze 1173-ban a szicíliai flo tta és itt süllyesztette el 1798-ban Nelson ad m irális N apóleon hajó h ad át. A több m in t egym illió lakosú A lexand­ ria szebbnél szebb városnegyedekkel di­ csekedhet. H arm inc kilom éter hosszú, p álm ák k al szegélvezett te n g e rp a rti ú tjá n a legm odernebb 8—10—12 em eletes, igen ízléses kivitelű palo ták em elkednek. P ad ­ lás azonban sehol nincs, így a fehérnem ű ek k in t szárad n a k a balkonon. M indenütt szédületes a forgalom . Az — em eletes villam osoknak még az ütközőin is utaznak. C sodálatos az esti k ivilágítás, érdekesek a mozgó reklám ok. F eltű n ő en sok a mozi. V an olyan utca, ahol 80— 100 m é teren k én t b ö m b ö ln ek a m ozgóképszínházak csalogató hangszórói. A lex an d ­ riáb an este élnek általáb an . Az egyip­ tom i városok nap p al k ih a lta k a nagy m eleg m iatt. Az ü zletek is é jje l ta r ­ ta n a k nyitva, d élu tán zárv a v an n a k . Nagy az árubőség. A m ellék u tcák pisz­ kosak és sok a déligyüm ölcs hulladék, m ely erősen ro n tja a levegőt. E stére m á r szinte k ib irh a ta tla n a bűz. S ráa d ásu l a legyek! M ost tudom , m ié rt volt szükség u tazás elő tt a him lő- és a három szori k o lerao ltásra. Fényképezőgéppel felfegyverkezve ró t­ ta m az alex a n d ria i utcák at. A te n g er­ p a rti úton egy lefátyolozott hölgyet a k a r­ ta m m egörökíteni. M ikor szándékom at észrevette, nagy sikoltással m e n ek ü lt a gép elől. E rre kisebb töm eg csoportosult körém . A z egyik hölgy azonban m eg­ engedte, hogy fén y k ép et csin áljak róla, cig aretta rem ényében. F e lh a jto tta a fá ty ­ lá t és lefényképeztem . E rre le tt aztán nagy csődület! G yerekek, kato n ák , nők tolongtak körülöttem , úgy, hogy képtelen voltam a gyűrűből k iszabadulni. S a kör egyre növekedett. M egpróbáltam cig aret­ tával, m ajd sp o rtjelv én y ek k el m egvál­ tani m agam , de sik ertelen ü l, m e rt m in ­ denki kért, s végül m in d en elfogyott. M ár a forgalom is leállt. M indenki é r­ deklődött, hogy h o n n an vagyok, m iért jö ttem ? Csak éppen ara b u l nem tu d tam . B udapest em lítésére sem vo ltak tisztáb an hovavalóságom m al. S zerencsére a tá v o l­ ból kb. 10 feh é rru h ás, parafasisak o s ren d ő rt lá tta m közeledni. T alán ők lesz­ n ek a m egm entőim . S valóban! Szét­ v erté k a töm eget m ajd h á rm a n közü­ lü k oltalm u k b a vettek . A z egyik ném etül m agyarázta, hogy nem rosszak az a ra ­ bok, csak nagyon kíváncsiak. A ném etül beszélő u d v ariasan m ag a m ellé vett, hogy h áb o rítatla n u l készítsem a fényképeket, m ajd erőszakkal elv itt v a la m it fogyasz­ tani. A ren d ő rö k ugyanis ingyen esz­ n ek az utcai áru so k n ál. A lex a n d ria európai jellegű város. G az­ dag m ú lttal rendelkezik. V árosnézés so­ rá n m eg tek in tettem a G örög-Róm ai M ú­ 77 — �zeum ot, ahol görög, róm ai kopt és fáraók ■emlékeiből összeállított gyűjtem ényben lehet gyönyörködni. K ülön tanulm ány v o lt a 25 m étern él is m agasabb, Theod osius császár rendelkezésére felállíto tt em lékoszlop, am ely a keresztények fölött a ra to tt diadal em lékét h irdeti. Já rta m k atak o m bákban és serapeum ban. Az utó b ­ biban az ápiszok, az egyiptom i szent b ik á k bebalzsam ozott te tem eit őrizték. N ehéz volna ecsetelni a v olt királyok n y á ri p alo táján a k és k e rtjé n e k gazdag­ ság át, fényűzését, k én yelm ét és szem et k áp rá zta tó különlegességét. In n en táv o ­ zott el 1952-ben az utolsó egyiptom i ki­ rály I. F aruk. U tu n k K airóba a N ílus völgyén a t autóbusszal vezetett. A 240 km -es távol­ ságot többszöri m egszakítással h áro m és féló ra a la tt te ttü k meg. E lsőrendű, négy au tó so rra m éretezett betonúton 120 km -es sebességgel ro h an t a busz. Nem csoda, ha az ú t m ellett álló re n d ­ őrök felírjá k az a rra elhaladó kocsi szá­ m át, m ert gyakori a baleset. H iányzik n á ­ lu k a Kresz! Ezen az útvonalon n ap o n ta átlag 30 baleset tö rtén ik . A N ílus völ­ gyében különleges tá j fogadott. A jú liu s­ ban és augusztusban m edréből kilépő N í­ lus még nem té rt vissza az eredeti he­ lyére. A datolyafák, pálm ák, ban án o k és kókuszok törzsei még vízben állnak, tá ­ vol v a n n a k egym ástól a települések. Ezek nem h aso n líta n ak a mi falvainkhoz. S árból készült alcsony házak, tető n élkül. L egtöbbnek az ab lak á n üveg sincs. K unyhók ezek csak. M ind több­ ször vagyunk ta n ú i egy-egy bibliai k é p ­ nek. S zam árh áto n lovagolnak. Sokszor m ég k etten is m egülik a m in ták k a l te to ­ v á lt tom porú jószágot, a h a rm a d ik pe­ dig vezeti. N égyezer év ó ta szinte sem m i sem változott, csak a m ű ú t és egy-két Z eto r m u ta tja az idő m úlását. F élénken jö n n ek elő a ház lakói, b á tra b b a n a gyerekek, belőlük egy családban 5—6, ső t m ég több is van. A szegénye­ k et az utca neveli, sok a trachom ás. Piszkos ru h áb a n m ezítláb járn ak -k eln ek , és euró pai lá ttá n baksisért könyörögnek. E lo szto gathattuk volna m in d e n ü n k et itt. A lak ó házak egybeépültek az istállóval. Szegényes a h áz belseje, a gyékénysző­ nyegen k ív ü l m ás b ú to rzat szinte nincs. Szegényes az állatállo m án y u k , viszont szam arat, igahúzó állatot, b iv a ly t gyak­ ra n leh et látni. N em m a ra d el a birka sem, ezeket sertés m ó d jára hizlalják. H ozzátartozik a képhez a teve. A föld­ m űvelés p rim itív eszközökkel tö rténik. P utto n y okban, kosarak b an cipelik a f ö l­ det, az iszapot. R övidnyelű k a p á t hasz­ n áln ak . A földekre kézzel h a jto tt fa ­ hen g erekkel sz állítjá k a vizet. A te rh e t á lta lá b a n a fejükön h ordják. B orzalm as m ennyiséget is képesek nagy táv o lság ra is elhordani. N em szeretik a fényképező­ gépet itt sem. Az egyik csoport például, am ely ik hosszú botokkal a kölest csé­ — pelte, a fényképezőgép lá ttá n ab b ah ag y ta a m un k át. M áshol pedig egyenesen az autóbuszhoz jö tt egy küldöttség, hogy ne fényképezzük őket. A szürkésbőrű ara b o k hálóingszerű ru h á t (burnuszt) és tu rb á n t, v alam in t sa ru t viselnek. Ez az egyetlen öltözékük. A nők vékony, bokáig érő fekete ru h á t h o rd an ak , többen le v an n a k fátyolozva. S zin te m ozdulatlan az egész vidék. A N ílus völgye ad ja az ország k en y erét, az életet. A gab o n át és te rm én y t E gyiptom ban nem zá rt helyen rak táro zzák , zsákokban, szabadban áll. U g y an is ritk á n v an eső. A lex a n d riáb a n p éld áu l év en te csak 10 alkalom m al, télen . E llene ponyvával védekeznek. A szabadban való táro lás term észetesen sok visszaélésre ad a lk a l­ m at. Egy évben több term én y tű n ik el, m int am en n y ib e a m a g tárak felépítése kerülne. L assan e ltün te k a viskók, feltü n t K airó, a közei 2,5 m illiós világváros. S zinte lépésben h alad az autóbusz. Még A lex an d rián ál is nagyobb a forgalom . F eltűnően sok a gépkocsi, a tax i. Egyegybe an n y i szállh at be, am en n y i csak belefér. A gépkocsik k iv étel n élk ü l n y u ­ g ati m á rk á jú a k . K e ré k p á r kevés van, de azon is kettesév el, h árm a sáv a l ü l­ nek. A V iktória szállóban szálltu n k meg, ahol a kiszolgáló szem élyzet n éger volt. F eh ér b u rn u szt, m eggyszínű fezt és a ra n y sárg a színű övet viseltek. B a rá t­ ságosak voltak, szinte kiv étel n élk ü l tu d ­ ta k angolul, többen fran ciáu l, d e még ném etül is. M inden szo lg álatu k ért el­ v á rtá k a b orravalót, d e m ég in k áb b a cig arettát. E gyiptom ban ugyanis m éreg­ drág a az am erik ai cig aretta. N em egy­ szer ta n ú ja voltam , am in t a n ap ern y ő a la tt álló ren d ő r otth ag y v a a poszt­ já t, egyesével v ásáro lta a cig arettát. A szállónk elő tt nagy volt a z ű r­ zavar. Rengeteg áru s zsibongott 6 éves­ től 80 évesig. M indenki á ru l és árul, szinte h a jn a ltó l h ajn alig . T öbben a szál­ ló elő tti já rd á n fek v e v á rtá k m eg a reggelt, hogy el ne m ulasszák a vevőt. T erm észetesen az é jjel h azaérkezőket is kiszolgálják. L egtöbbször csereüzlet zaj­ lo tt le, d e a világ összes p én zéért — a szocialista állam o k pénze kivételével — le h et vásárolni. A z áru fo rg alo m a m agánkeresk ed elem re ép ü l fel. E gy-két belvárosi u tcátó l eltekintve, nincsenek szabott árak . A p osta ép ü letén kívül m ég a postabélyeg is d rág áb b a névértékénél. Meg aztán nem egykönnyű kiigazodni sokféle pénzükön, fő k én t a váltópénzen. M indenki a n n y ié rt vásárol, am en n y ire le tu d ja szorítani az árat. A k ü lfö ld iek n ek m eg egyenesen plafon á r a t m ondanak, s aztán, m iu tán az em ber többször k ifo rd u lt a boltból, ah o ­ v á a tu lajd o n o s szinte m inden esetben visszatessékeli, m ind elfogadhatóbb lesz az ár. V égül is negyedéért, tizedéért, vagy m ég olcsóbban is m eg le h et v ásá­ 78 — �rolni v alam it. C supán idegek és idő k é r­ dése. C sak A llah m entsen m eg az utcai áru so k tó l — m ondottuk! Elég v alam e­ ly ik re csak ránézni, az m áris erőszakolja a p o rték á ját, s hosszú időn á t követ, m iközben a gyerekek többször is kitisz­ títjá k , baksis rem ényében a ragyogó fé ­ nyű cipőnket. K ülönös volt m egszokni az ételeiket. Sokszor fogalm unk sem volt, hogy m it eszünk. K en y e re t nem k ap tu n k , m e rt az n álu k nem szokás. E ttü n k különböző lev elek b e csav a rt töltelékeket, paradicso­ mos m a k aró n it parm ezán n al, nyers ubor­ k á t, sü lt hagym át, paradicsom ot, h a la k a t előételnek. L evest angol m in tá ra csak este k a p ­ tu n k , de hogy m i volt, azt a m ai napig sem sik e rü lt kik u tatn o m . E leinte nehe­ zen csúszott a b arn aszín ű tev eh ú s a speciális zöld vag d alék k al és m a d á r­ salátáv al, de m egszoktuk! É m elyítő volt reg g elire az őszibarack ízre em lékeztető m angógyüm ölcsből készült lekvár, külö­ nös volt a kókuszvaj, nehezen olv ad t a n ádcukor, és nem v o lt íze a sónak. A banán, füge, datolya, szőlő, n aran cs és citrom lé, a koka-kola viszont k á r­ p ó to lt b ennünket. K airó b an az u tc á ra k ira k o tt székeken m ezítláb ü ln e k a férfiak. K ik ezek? Nem tu d n i! I tt m in d en k i ráér! N incs m u n ­ kájuk! Ü lnek reggeltől éjjelig, többen kö zü lü k a széken v á rjá k m eg a reggelt. S zájró l sz á jra já ró vízi pipából szívják a kábítószeres d ohányt és néznek a sem ­ m ibe. Ó rákig képesek egyhelyre szegezni te k in te tü k e t és nem szólni. Jobb eset, h a v alam ely ik ü k a széken alh at. Soknak m ég e rre sem ju t és ahol éri az este, ott ü t ta n y át. L á tta m egész családokat te re k e n a szab ad b an aludni. D e kib érelik é jje lre a lépcsőfokokat, szobortalpazatok a t, járdaszéleket, senki sem z a v arja a m ásik at, egym ást átlépik. F elhőkarcolók, áram v o n alas kocsik, ele­ gáns em berek, éjszakai fényes élet az érem m ásik oldalán, lerom lott szervezetű, állati sorban levő nagyobbik töm eg a m ásik oldalán. Ó riási a különbség em ­ b er és em ber között. Nem h ittü n k sze­ m ü n k n e k egy-egy lakónegyedben, m e rt több esetben n álu n k még az istálló is különb. Bűz, piszok, szegénység, nyom or! Irtózatos m ég vissza is gondolni! É rdekes v o lt az 1,5 km hosszú és az ebből több utca elegazású M uski a ra b b a­ zár. N agy az árubőség és igen gazdag a választék. Az iparosok az u tcán dolgoz­ nak, o tt v arrn ak , szabnak, v asaln a k és végzik a finom vésnöki m unkát. A ki ide egyedül m erészkedik be, az biztos e l­ téved. N asszer elnök m á r eddig is sokat te tt a nép felem eléséért, de ez itt igen nehéz problém a. Szabályozta többek között a többnejűséget, négyre sz o ríto tta le a feleségek szám át, eltilto tta a m eztelen h as­ táncosokat, m egem elték az ita l á r á t stb. Á ltalában n épszerű az elnök, képe szinte m inden házfalo n k i v an téve. A m arad iság azonban m in d en re rá ü ti a bélyegét A nőknek n em szabad este az u tcán já rn io k , ki v an n a k tiltv a a k áv é h az ak ­ ból is. A z u tcán a család n em megy együtt, elől a férfi, m ajd h á tu l több m é terre k ö v eth eti csak a nő a gyerm e­ kekkel. A lex an d ria európai, K airó afrik ai város. B elvárosában h atalm as felh ő k a r­ colók em elkednek. A legm agasabb a N ílus p a rtjá n levő ép ü let: több m in t 30 em e­ letes. A felhőkarcolók különböző színű erkélyei igen élén k k é teszik a v áro s­ képet. A gazdagok n y áro n a N íluson ép í­ te tt fah ázak b an lak n ak . É rdekes a folyó­ ból m esszire felszökkenő szökőkút, és m egnyerő a n y u g atn ém etek k észítette ostornyél n eo n v ilág ítású új N ílushíd. E gyébként szep tem b erb en a N ílus igen zavaros, piszkos, olyan m in t egy fel­ k a v a rt pocsolya. Bizony csaló d tu n k a világ h arm a d ik leghosszabb folyójába n. M u ta ttá k r a jta azt a hely et, ah o l kifog­ tá k a gyékén y k o sárb a z á rt M ózest. É rd e kes v olt a vízállásm érő épület, a Nilom éter, m elynek alsó része a V III. szá­ zadból szárm azik. A régi E gyiptom ban, am ikor az á ra d ás m agasabb volt, n a ­ gyobb ad ó t szedtek. De búcsúzzunk is a N ílustól, m elynek p a rtja in olyan term észetesen h ev ern ek a puszta földön az em berek! A nagy fo rg a tag u tá n vég re egy hely, ahol csend v an : a H oltak V árosában és a k alifák tem ető jéb en . Ily en ó riási tem ető ­ k u ltu szt sehol a világon nem le h e t találn i, m int éppen E gyiptom ban. A lakosság éven k én t h áro m n ap o t a tem ető b en tölt é tlen, szom jan, és im ádkozik A llahhoz, hogy földi nyo m o rú ság át m ég bővítse. De kérdés m in t v élek ed n ek a gazdagok, h a ­ sonló im á t m orm olnak-e? A régm ult elev en ed ett m eg M atarieh b en is, az egykori H eliopolisban, az ókori Egyiptom vallásos és tudom ányos életének középpontjában. M a m á r csak egy csak­ nem négyezeréves obeliszk h ird e ti az egy­ kori város és a N apisten tem p lo m án ak em lékét. Ezen a helyen csap tak össze 1800b an a fra n c ia és az egyiptom i török csapatok, m ely n ek során a fra n c iá k döntő győzelm et a ra tta k az ozm ánok felett. De ahogy elp u sztu lt az egykori H eliopolis, úgy n ő tt ki a sem m iből év ek a la tt az Új Heliopolis, a siv atag i város, m ely felveszi a v ersen y t a legm odernebb n y u ­ g at-európ ai telep ü lések k el is. F elk e lte tte érdeklődésem et K airó b an a kopt m úzeum és a k opt tem plom . Az utóbbi a la tt lá th a tó egy 400-ból való k atak o m b aszerű terem , a m it a Szent család Jeru zsálem b ő l való érkezése és három hónapos itt ta rtó zk o d ása em lék ére építettek. H osszasan időztem az a ra b építészet egyik rem ekénél, az 1362-ben ép ített H assan szu ltán m ecsetjénél, am ely n ek 87 — 79 — �m éter hosszú m in a retje a legm agasabb a városban. Szép k ilátás nyílik K airó ra a citadelláról. Ezt 1176-ban S aladin szultán em eltette, részben a gizehi piram is kövei­ ből a város védelm ére. L átni innen a piram isokat, a kanyargó N ílust, an n a k üdén zöldellő völgyét és a m egszám lál­ h a ta tla n sok m ecsetet. Több m int 400 van K airóban, a citadellába is három ju t belőlük K özülük a B achra görög építész te rv ezte M oham ed Ali m ecset a leg h íre­ sebb. A nagy m ester az isztam buli H agia Szófia m in tá já ra készítette. Süppedő perzsaszőnyeges term éb e csak papucsban lép­ h etü n k be. Ali „lebegő” koporsója és az egész m ecset káprázatos. Nagy m egtiszteltetésben v olt részü n k szeptem ber 15-én M oham ed szü letésn ap ­ ján. A znap az egész országban a m oha­ m edánok nagy ünnepséget rendeztek K airóban e rre az alkalo m ra selyem ből több d íszsátrat állíto ttak fel. Mi, Naszszer sá trá b a k a p tu n k m eghívást, ahol feketével, cigarettával, hűsítő italokkal és édességgel k ínáltak. Rövid sz e rta rtá s után, am i főként K orán éneklésből állt, nem valam i épületes lá tv án y b a n v olt ré ­ szünk. A m eghívott a ra b előkelőségek a m egm a­ ra d t édesség felé tó d u ltak és fegyelm ezet­ len ü l k ap k o d ták le a felszolgálók tá l­ cájáról, olyannyira, hogy egyszercsak a földön henteregtek. S zeptem ber 15-e az arab o k szám ára, o lyan nap, m in t n álunk a karácsony, de a form a, m in t észre­ vehető, teljesen más. A sátorváros u tán látogassunk el a 12 000 m 2 te rü le te t elfoglaló v ilág h írű kairói m úzeum ba. Mesés m űkincsek b iro ­ d alm a ez! K isebb-nagyobb szfinxek lé­ gióját ta lá lju k itt. A gyűjtem ény a la p ­ ja it a fra n cia M ariette archeológus fek ­ te tte le. M eg találhatók az á lla ti testet ö ltö tt istenek szobrai, az íbisz m adár, az Á pisz bika, a k u ty a fe je t viselő iste­ nek egész sora. C sodálatosak voltak a 3— 4 ezer évvel ezelőtt készített fáraó szobrok, igen lekötötték a figyelm et az em b eri és állati m úm iák. M inden te re m ­ ben órákig leh etn e szem lélődni! D e a m eleg, a nagy m éretek p ró b ára te tte k b en n ü n k et, pedig m ég csak m ost jön az igazi, a jav a: a v ilág h írű T ut-A nkhA m on sírlelet. Ez a fáraó 3200 évvel ezelőtt uralkodott. F iatalo n h a lt meg. S írjá t azonban p á r évtizede tá rtá k fel. A z egész világon nagy feltű n ést k el­ te tt a p á ra tla n gazdagságú sírlelete. Az első terem b en a fáraó h aszn álati tárg y ait, szolgáinak és közvetlen hiv ataln o k ain ak ap ró agyag-, vagy m árványszobrocskáit á llíto ttá k ki. A nagy fáraó ugyanis m ár nem k ív án ta, hogy szolgáit is megöljék h alálak o r, m egelégedett azok szobrainak eltem etésével. V alam ennyi eszköze a ra ­ nyozva volt, de sok közüle színarany. Szem et k áp rá zta tó v o lt ékszereinek g y ű j­ tem énye, csupa ara n y és drágakő. Itt v a n a fényképről m in d an n y iu n k á ltal is­ — m e rt T ut-A nkh-A m on a rc á t borító k ét szín aran y m aszk. Még kéz- és lá b ú jja it is a ra n y to k b a dugták. L á ttu k a nagy fáraó aran y o zo tt sa ru já t, ara n y kocsiját és m űvészi k iv itelű trónszékét, m elyhe lábzsám oly tartozott. Ezen á llta k a fáraó ellenségeinek szobrai, jelképezve, hogv a fáraó u ralk o d á sa a la tt ra jtu k ta r tja a lá b át De m á r b ú csúznunk kell innen is. K íváncsian érd ek lő d ü n k a fáraó m ú m iája felől. S ajnos azt nem lá th a ttu k , m e rt az L u x o rb an van. C sodálatos em lékek, egy életre szóló látnivaló! S v ajon mi m in d en t lá th a ttu n k v oln a, h a az egész m úzeum ot m egtek in tjü k . De e rre nem k e rü lh e te tt sor, m e rt a közelm últ­ ban nagyobb m érvű lopások voltak, és m ost le ltá ro z ták a tárg y ak at. R endkívül nagy élm ényt je le n te tt K airó h a tá rá tó l tev eh áto n m egközelíteni a gizehi piram isokat. Az elől-h á tu l felm agasodó n y ereg k áp áb an aján lato s m eg­ kapaszkodni, m e rt m ik o r a b ék etű rő jószág feltérd el, ak k o r az em b er könnyen h á tra eshet, s m iu tán k in y ú jto tta hátsó lábait, elő re leh et bukni. A rab kísérő­ m et sű rű n k ín álg attam cig arettáv al, m ert tőle m ost sok függött. A te v ét ugyanis erősen k ellett nógatni. B a k sisért még fe­ je m re is k ö th ettem a b ed u in kendőt, s m áris egészen a ra b b á változtam , s an y n y ira m egszoktam a siv atag h ajó ján a k him bálódzó já rá sát, m in th a tev ére szület­ tem volna. S egyszerre m in th a sok ezer évvel visszaszálltu n k volna a m últba. T öbb m in t négy és félezer éve te k in t a sivatag sárga hom o k jáb a a hú szm éte­ res sziklából k ifarag o tt szobor a „Féle­ lem A ty ja ” az „A bu H oul”. D acolt az idővel és tú lé lt m indenkit, csupán az o rrá t viselte m eg az élet. Mózes k orában ezerötszáz éves, kétezer az an tik görög k u ltú ra v irág zásak o r, s elm ú lt négyezeréves A m erik a felfedezésekor. Régen a hom ok szinte befedte, a század elején m ég a ta lap z ata is fedve volt, és hom ok a la tt fek ü d t az azóta k ib o n to tt h atalm as tem plom , am ely a fáraó k é volt. S zinte m egsem m isültünk a legnagyobb p iram isa alatt. Ez Cheops fá raó s ír kam ­ rája . H úsz évig épült, rabszolgák ezrei pusztu ltak bele. Négy és félezeréves, s m a m á r csak 137 m éter m agas, te tejérő l azóta 10 m é ter lekopott. V alam ivel alacsonyabb és fiatala b b az időszám ításunk elő tt 2650-ben készült Cheops u n o k áján a k C heopren fáraó n a k a piram isa. A legkisebb, a 2600-ból való Mykérynos sírk am rá ja. M egm ászni b á r­ m elyiket, igen nagy fe la d a t le tt volna. Több látogató m egpróbálta, de végülis az arab o k n ak k ellett őket visszasegíteni. De m e n jü n k tovább, h ag y ju k m ag u k ra a világ legnagyobb gúláit, az időtlenség jelképeit, láto g assu n k el M em fiszbe, E gyiptom egykori fővárosába. M a m ár csak ro m jai ta lálh ató k S ak h ara faluban. K öveit a törökök, m aid az arab o k h o rd ­ tá k szét a m ecsetek építésére. M egcsodál80 — �tu k a lépcsőzetes p iram ist, voltunk hie r o g lifás királysírokban, lá ttu k az egy m árv án ytöm bből készült 13 m éter m agas N agy R am szesz szobrot. Egyik láb b al az életet adó N ílus földs áv ján , a m ásikkal a sivatag perzselő ho­ m ok ján állunk. N incs átm enet. M ostohák itt a települési viszonyok. Az egym illió n égyzetkilom éteres k ite rjed é sű E gyiptom ­ b an csak a N ílus keskeny völgye, a folyó d e ltá ja és n éhány oázis lak o tt te ­ rület, az ország egész te rü leté n ek 3,5 szá­ zalék án a lakosság több m in t 90 száza­ léka él. De m ég ennél a szám nál is beszédesebb az az adat, am ely tájék o ztat a m ezőgazdasági m űvelés a la tt álló te rü ­ letről. E szerint E gyiptom te rü letén ek csak 24 százalékát m űvelik. Az öntözött te rü lete k en u gyan évente k étszer-h áro m szor is a ra tn ak , a m ezőgazdaság m égsem tu d ja biztosítani a lakosság élelm iszer és gabonaszükségletét. Az angol uralom nyom ására ugyanis g y ap otm onokultura a la k u lt ki, am it m indeddig m ég nem sik e rü lt felszám olni. Szegények a p arasz­ tok, ak ik n él csak a városi p ro letariátu s él rosszabb sorban. A ztán búcsú zu n k ettő l az érd ek es v i­ lágtól, a „m esés” k eleti m ú lt és a m odern civilizáció keverékétől. A u tó b u szu n k a sivatagi széles m ű úton igyekszik vissza A lexan d riáb a, ahol boldogan szállunk hajóra, hogy v isszatérjü n k E urópába! N ílus-híd A sivatag „csónakja” — 81 — �Hagyomány DR. M A N G A J ÁN OS : MIKSZÁTH SZKLABONYAI ÖRÖKSÉGE N ógrád m egye dolgozó népe és ifjú ­ sága ebben az esztendőben k ét évfor­ duló m egünneplésével em lékezik nagy m esem ondójára, a m agyar irodalom egyik jeles alak já ra , M ikszáth K álm ánra. M ikszáth K álm án 1847 ja n u á r 16-án szü letett az a k k or N ógrád m egyéhez t a r ­ tozó Szklabonya községben, te h á t 113 év­ vel ezelőtt. Ötv en esztendeje annak, hogy a toll k iesett a kezéből. 1910 m ájus 28-án h a lt m eg B udapesten. É letrajzírói m ás-m ás m egfogalm azás­ ban, olykor szűkszavúan, olykor részle­ tesebben, m ind elm ondják róla, hogy el­ beszéléseinek, regényeinek alapgondola­ tá t, egy-egy részletét vagy epizódját, g yakran gyerm ekkori élm ényeiből m e rí­ tette, hőseit pedig szülőfaluja, környezete jellem ző a la k ja in a k h aso n m ására fo rm á l­ ta. G yerm ekkori élm ényein kívül későbbi írói m u n k ásság át jelentős m é rtékben m eg h atáro zták azok a tap asztalato k , am e­ ly ek et a b alassag y arm ati várm egyeházán és a m egyében h ivatalnokoskodása a la tt szerzett. N yilván itt érlelő d tek m eg b en ­ n e azok a gondolatok, am elyek később irodalm i tevékenységének világnézetét, társad alo m szem léletét k ia lak íto ttá k és képessé te tté k őt a rra , hogy egy le tű n ő ­ félben levő tá rsa d a lm i ren d fonák ság ait észrevegye és kendőzés n élk ü l m eg­ rajzolja. A m ikor M ikszáth K álm án gyerm ek­ éveit szü lő falu jáb an töltötte, Szklabonyára is, m in t a többi hozzá hasonlóan szegény N ógrád m egyei községre, m ég te l­ je s súly áv al nehezedett a feudális v á r­ m egye. A várm egyei u rak , a dzsentrik, a leszegényedett nem esek bonyolult tá r ­ sad alm i képlete m e lle tt o tt á llt a feu d a­ lizm us ig á ja alól ugyan m á r felszabadult, de kötöttségében és szegénységében még te h ete tle n parasztság, ak ik n ek századok a la tt kem énnyé edződött éln iak a rá sá t, f u r ­ fangos gondolkodását m ég gúzsba k ö tö t­ té k a rá ju k k én y szerített form ákból k i­ a la k u lt konvenciók. A z u ra k to v á b b ra is m e g m arad t h atalm a, az egyház erős be­ folyása, a babonás gondolkodás, a régi szokások m indm egannyi te h e rk é n t nyom ­ ta m ég a parasztságot. A z erősebbje, az ügyesebbje, k i-k i a m aga m ódján, ettő l a k a rt szabadulni. M ikszáth gyer­ m ek k o rá n ak év eit ebben a v ajú d ó fa lu ­ b an élte, an n a k a parasztság n ak az em ­ lékei m a ra d ta k m eg a lelkében, am ely nyom orúságából, m egalázottságából hol k i-k itö rn i készült, hol a tradíciók, a falusi, a p ara szti élet fu rcsaság ai közé m enekült. Írá su n k k al n em az a célunk, hogy Szklabonya akkori tá rsa d alm i k ép é t m egrajzoljuk, am ik o r o tt M ikszáth g yer­ m ekéveit töltötte. A zt sem ta r tju k fe l­ ad a tu n k n a k . hogy azt elem ezzük, ebből a tá rsa d alm i képből, a gyerm ek k o ri évek em lékeiből m it, m ilyen m é rték b en és hogyan haszn ált fe l M ikszáth m űveinek m egírásában. N éhány p éld áv al in k á b b a rra szeretn én k rá m u ta tn i, hogy m i je l­ lem ezte azo k n ak az em b erek n ek a gon­ dolkodását, egész m a g ata rtásá t, a k ik köz­ vetlenül vagy közvetve, M ik száth ra g yer­ m ek k o ráb an h atással v oltak, vagy leh et­ tek. N éhán y olyan epizódot m on d u n k el, am elyek h o zz ájáru lh atn ak irodalm i alkotásai egy-egy a la k já n a k jobb m eg­ ism eréséhez, a valóság és az írói alk o tás egym áshoz való viszonyának m eg látásá­ hoz, M ikszáth m űvészete szépségeinek él­ vezetéhez. Hogy M ikszáth K álm án m űveiben n em ­ csak szü lő falu ján ak egy-egy a la k já t m in ­ tá z ta meg, h an em a g y erm ek k o ráb an h allo tt m eséket és leg en d ák at is fel­ h asználta, a rró l a M agyar N ép rajzi T á r­ saság egyik ülésén H eller Be rn á t ta rto tt előadást, ak i M ik száth n ak azt a „m esé­ jé t” elem ezte, am ellyel Szlám csik hom onnai fiskális K ozsibrovszky grófot o k ta tja ki az em b eri élet szakaszairól. H eller B e rn á t a r r a a kö v etk eztetésre ju t, hogy ez a tré fá s m ese több p u szta regényírói ötletnél, hogy valam elyes néphagyom ány­ ban gyökeredzik. A Palóc M úzeum is fela d atá n ak ta rtja , hogy M ikszáth K ál­ m án elbeszéléseit és reg én y eit éppen abból a szem pontból vizsgálja, hogy azok m egírásáb an a szerző m ilyen m é r­ tékben és hogyan h aszn á lta fel a fa lu hagyom ányait. A z első, a k it ilyen célból m eghall­ gatunk, K apos Istv á n n y u g alm azo tt isko­ laigazgató, b alassag y arm ati lakos volt. K apos bácsi m á r d iák k o ráb an o lv asg atta M ikszáth elbeszéléseit, s ezek az olvas­ m ányok d ö n tö tték el későbbi so rsát is. S zklabonyára, M ikszáth szü lő falu jáb a k e­ rü lt, ahol 17 évig tan ító sk o d o tt. A m int m aga m ondja, „ . . . eljö ttem N ógrádba, — 82 — �e r r e a hegyes-völgyes vidékre, és első te k in te tre úgy véltem , hogy a m arm ancs, a bú zavirág és pipacs h azájáb an M ikszáth a la k ja i között mozgok. O tt tö ltö ttem 17 év e t, átéltem azokat a m eséket, am e ly e ­ k et M ikszáth K álm án úgy m egaranyozott é s m u n k á jáb a n m egörökített, h allgattam a K ü rtös p a ta k csobogó, m esélő han g ­ ja it.” K apos bácsi szklabonyai tan ító sk o ­ d ása a la tt három szor m aga is találkozott M ikszáth K álm ánnal, sőt rokonságba is k e rü lt vele, m e rt V eres M áriát, M ikszáth K álm án unokaöccsének le án y á t v ette fele­ ségül. S zklabonyán m egism erkedett M ik­ száth regényeinek és elbeszéléseinek m ég négy élő alakjával, elsősorban V eres G ás­ p á rra l, felesége nagyapjával, aki sokat m esélt a M ikszáth-családról, különösen az író gyerm ekkoráról. K ap os bácsi visszaem lékezéseit m agne­ tofonszalagra v e ttü k fel. K ip iru lt arca, rem egő h an g ja m egszépülve, m egfiatalodva em lék eztetett a m ú ltra, V eres G áspárra, ak irő l M ikszáth a „Vén gazem ber” alak ­ já t m in tázta: V eres G áspár m á r 80 év körül lehetett, am ik o r az egyik téli este m eglátogatott b en n ü n k e t. Feleségem m eggyújtotta a lám ­ p át és hozta a vacsorát. A v ac so rára a n ag y ap át is m eghívtuk, de a m eghívást k erek en visszautasította: — Édes fiaim , én m á r m egvacsoráztam , m ásodik v acsorát nem eszem, m e rt ak k o r nem tu d o k aludni, han em m egnézem azt, hogy ti m it fogtok vacsorázni. — S ü lt k ru m p lit egy kis a lu d tte jje l — mondom . — No, lá tjá to k gyerm ekeim , így m ár fogtok boldogulni. Ezt szeretem . Alu d ttejecsk ét, igen, nagyon helyes, belőletek lesz v alam i — bólogatott V eres G áspár. A ztán nézi az aszta lra te tt tán y ért, köz­ ben észreveszi, hogy a tányéron m ég vaj is van. E rre elvörösödik az öreg és szinte m agából kikelve m ondja: — N yom orúság, nyom orúság! H át nem le tt v olna elég az alu d ttej és a sü lt k ru m p li? N em nézhetem , nem nézhetem , nem is nézem . Isten veletek! Nem lesz belő letek semmi! H iába ta rtó z ta ttu k a nagyapát, h allan i sem a k a rta . K ikísértük, és elbandudolt. M á r a község k ú tjá n á l, a M ária-szoborn ál já r t és m ég ott is v e rte a földet bot­ já v a l és állandóan m ondogatta: — N yom orúság, nyom orúság, nem lesz belőlük sem m i. M ikor írói ju b ileu m a alkalm ából az ország M ikszáth K álm án t ünnepelte, Szkla­ bonyán m egjelent egy küldöttség és V eres T eréziával tárgyalt, M ikszáth un o k atest­ v é rével, hogy m egvásárolják tőle a családi b irto k o t az író szám ara. V eres T eréziáék nagy rem ényeket fűztek az eladáshoz. A bban bíztak, hogy a kis b irto k v étel­ á rá n legalább ötször an n y it szereznek m ajd és gazdag, m ódos em berek lesznek. V ártá k , v ártá k , m ikor je len ik m eg ú jra a bizottság. M ikor aztán h íre k erek ed ett, hogy a horpácsi ötszáz holdas V eres­ birtoko t v ették m eg az író részére, nagyle tt az elkeseredés és a kifak ad ás, hogy h á t m i köze van M ikszáth K álm án n ak a horpácsi V eres-féle birtokhoz, m e rt az soha sem v o lt M ikszáth-birtok. V eres G ásp á rn a k sem igen te tsz ett a horpácsi birto k v étel, m á r az ért sem , m ert M ikszáth K álm ánról, ak i jo gászkorában m indig lerongyolódva jö tt haza, nőv éré­ nek, M ikszáth a n y já n a k g y ak ra n m o n ­ dogatta: — M egállj, m egállj, M ari, em lékezz rá, ezt a g y erek et m ég m a jd fela k asz t­ já k egyszer. E zekről a jó slato k ró l M ikszáth is tu d o tt és am ik o r ren d b eh o zatta a h orpácsi kas­ télyt, levelet írt a n ag y b áty ján ak , V eres G áborn ak és m egkérte, hogy látogassa meg őt. Még kocsit is k ü ld ö tt nagy­ b áty jáé rt. K azi G áb o r szklabonyai szár­ m azású kocsis h a jto tta a lovakat. Az öreg G ásp á rt ősz sz ak álláv al, m in t egy k irályt, úgy v itte a h in tó H orpácsra. A vendéget az egész család v árta . M ikor m egérkezett, ü n n ep elv e v ezették b e a szépen rend b eh o zo tt k ú riáb a. M ikszáth K álm án n ak ez v o lt az első kérdése: — N ohát, m it szól ehhez, G azsi bácsi? A „vén g azem ber” m ag a elé nézett, egy k icsit gondolkozott, az tá n lassan, m egfontoltan válaszolt: — Szép, fiam , nagyon szép. — No, ugye, ugye, em lékszik-e arra , hogy m it m o n d o tt az édesan y ám n ak ? — H át, tévedtem . M ara se h itte azt, am it én m ondtam . H át, szépet szereztél. De édes fiam , n e h ara g u d u j, ez so h a sem volt az ősi b irto k . Bizony fiam , itt csalás tö rtén t, m e rt a szklabonyai M ikszáthbirtok v o lt a tiétek, ez pedig egy egé­ szen m ás családé. M ikszáth n y e lt egyet, de n em m a ra d t adós a válasszal: — M ondja csak, G azsi bácsi, h a m agá­ n ak azt m ondanák, nézze csak, itt v an 66 hold 30 p arcelláb an , itt p ed ig 500 hold egy parcelláb an , válasszon. H át m elyi­ ket választan á? G áspár bácsi lecsüggesztette a fe jé t és csak en n y it m ondott: — Ebben m ár csakugyan igazad van, fiam . H át az 500 h o ld at egy p arc ellá­ ban. M ikszáth K álm án később m á r nem so­ k a t já r t Szklabonyán. H a m égis elvető­ d ött szülei sírjához, V eres Teréznél, V eres G áspár lá n y án á l szállt meg. E zt a T erk át M ikszáth is, felesége is szerette. Az egyik látogatás alk alm áv a l M ikszáth így szól: — Te, T erka, m ondd csak, él m ég a Kazi János Balázs? — Igen, K álm án k ám , él, itt a szom széd­ ban, hisz tudod. — Játszó társam volt, sokat birk ó ztu n k a n n a k idején. M ondd, T erkám , nem le­ — 83 — �h etn e valahogy áth ív n i őt, hogy egy k i­ csit elbeszélgethessek vele? M ikszáth K álm án m á r vagy h arm in c esztendeje nem lá tta egykori já tsz ó tár­ sát. N agyot nézett, am ikor a szobába betopogott egy görn y ed th átú öregem ber, Kazi János. M ikszáth e lk iá ltja m agát: — H át te vagy az, János! — D icsértessék, én vagyok, nagyságos uram . — Ejnye, ejnye, János, de összem entél, hisz’ olyan vagy, m in t egy töpörtyű. — Ja, so k a t birkóztam én a m unkával. — No, de erős is voltál. A m ikor birkózgattunk, ak á rh án y sz o r a földhöz te ­ rem tettél. No, János, volna-e kedved még birkózni? Kazi Ján o s rán éz M ikszáthra, alulról felfelé, felülről lefelé m éregeti és lassan m egszólal: — U gyan, h a csak rám dőlne, ak k o r is összetörnék. M ikszáth m osolygott. K azi ápolt, feh ér kezeit nézegette, m ajd felp a tta n t, k irú g ta bal láb át, jobb m utató u jjá t begörbítette és azt m ondta: — H át akassza be! M ikszáth hangosan n ev etett: — N ohát, nem ja v u ltál, János. O lyan kujon vagy, m int voltál. H át igen, te ö sszeroppantanád az én kezeim et, aztán m ivel írn ám meg azt a sok tö rtén etet, am i itt, S zklabonyán tö rtént. Volt egy m ásik K azi is Szklabonyán, ak in ek István v olt a keresztneve és híre a falu h a tá rá n tú l is eljutott. Csendes, gyerm ekded term észetű em ber volt, a falu, a világ g o n d ja-b aja m ély nyom okat sohasem hagyott r a jta S zav ajárása is az volt: tré fa a világ. H a K ohn Mózessel, a kocsm árossal, vagy P atak y esperes ú rral, h a a k á n to rra l találkozott, m indig övé volt az utolsó szó: tré fa a világ. K özben elszalad tak az esztendők. A h alál m eg­ u n ta K azi Istv án dicsőségét és bizony­ bizony, ágyba fek tette. A betegség h írére m eg láto g atta őt P ata k y esperes ú r is. — No, m i baj, István, mi baj? — H át m egjött a behívó, esperes úr. — U gyan h á t hova m enne, hova m enne? — H ova m ennék, hova m ennék? Oda. ahol m á r nem fáj semmi. — No és aztán, István, tré fa a világ? K azi Istv án a fal felé fo rd u lt és las­ san, m egfontoltan, szinte m inden szót m egnyom va m ondta: — E speres úr, tré fa a világ! — és K azi Istv án n a k ezek v o lta k az utolsó szavai. N em sokára m egszólaltak a szklabonyai harangok. K azi Istv án h íré t bölcsességén kívül m űvészkedése öregbítette. F úró-faragó em b er volt, a cifra guzsalyok, rokkák nagy m estere. N ála felk ap o ttab b , büsz­ kébb is L ip th ay T am ás volt, aki g yakran m ondogatta, hogy nincs a világon, olyas­ mi, a m it ő fából ne tu d n a m egcsinálni. Egy alkalom m al találk o zo tt M ikszáth K álm án n ő v érén ek a vőlegényével, K aszn e r m érnökkel és a beszélgetés so rán is­ m ét szóba k erü lt, hogy T am ás bácsi mi m indenhez ért, K aszner m érn ö k e rre így szól hozzá: — M ondja csak, T am ás bácsi, m eg tu d n á-e csinálni a p erp e tu u m m obilét? Az öreg felfigyel, m egsodorja v astag ősz bajuszát. — H át m i az, te k in tetes ú r? — Az örökmozgó, az örökmozgó. Igen, igen, az egész világ azon tö ri a fejét, hogy olyan gépezetet ta láljo n ki, am ely m agától m egy az idők végtelenségéig, am ihez nem kell sem m iféle külön gépe­ zet. Az öreg T am ásn ak ettől a p illan a ttó l kezdve se éjjele, se n ap p a la nem volt. M indig azon já r t az esze, am it a m érn ö k m ondott. H a v alak i m eg fo rd u lt nála, csak ezt m ondogatta: — É rik m ár, érik m ár, meglesz. — Mi lesz meg, T am ás bácsi, — k ér­ dezgették. — H át az a m obile, az az örökm ozgó. A ki gúnyosan mosolyogni m erészelt volna, az elh allg ato tt, ha m eg látta azt a sok fogask erek et és kü lö n féle fo rm ájú szerkezetet, am i m ind fából v o lt k ifa­ ragva és egy újság p ap íro n szépen egym ás m ellé ra k v a a k am ráb an . A zonban T a­ m ás bácsinak m ás gondolata is tám ad t. Volt a k am rá b an egy h atalm as sz arv as­ agancs, azt k etté fűrészelte, m ajd m egtüzesített egy ezüst forintost, an n a k egyik o ld a lát az agancs egyik végébe, m ásik o ld a lát a m ásik végébe égette bele. Az­ tá n összeszedte a falu b an az összes cin­ k an a la t és cin -g y erty atartó k at, azokat fel­ olvasztotta és szorgalm asan ö ntögette a szép, fényes forintosokat. M u n k ájáv al n a­ gyon m eg v o lt elégedve. Egyik este azt m o n d ja a feleségének: — Te asszony, m enj el a Mózeshoz, hozzál egy fél litert. — És a felesége m a rk á b a nyom ott egy csillogó forintot. Mózes jól m egnézte az új forintost, az­ tá n eltette, az ap ró t v isszaadta és k i­ m érte a p álin k át. S ik erü lt ez m ásodszor, harm adszor, negyedszer is. Egyszer az tá n m egjelent k ét csendőr T am ás bácsiéknál és elv itté k őt G y arm atra, o nnan Illav ára, ahol két hosszú esztendőt tö ltö tt. M ikor b ü n tetését k itöltötte, k a litk á k a t farag o tt s n éhány k ra jc á ré rt elad o g atta a g yarm ati vásáron. Felesége levélhordó v o lt s m i­ ko r b e já rta a falut, m indig v itt haza egy kis eleséget. Ez v o lt a T am ás bácsi lét­ alapja, m e rt m űvészkedéséből még szá­ raz k en y é rre se tellett. Az egyik h áro m ­ — 84 — �k irály i v á s á rra h árom k a litk á t vitt. T ete­ jü k e t te lifarag ta tornyocskákkal. belse­ jü k b e tü k rö t illesztett M ikor a gyarm ati piacon k ira k ta a három k alitk át, m in­ denki m egnézte. El is kelt gyorsan m ind a három . A jó v á sá r u tán b etért L ipthay Tam ás a K om zsik-féle vendéglőbe, ren d e lt m a­ gán ak egy p ö rk ö ltet és háro m deci bort. T alán hosszú évek óta ez v o lt egyetlen vágya: a jószagú, párolgó p ö rk ö lt és há­ rom deci bor. M ikor ezt elfogyasztotta, m eg m aradt k ra jc á rja iv a l in d u lt is hazafelé, nagy terv ekkel, hogy m i m indenre is te ­ lik m ajd a k alitk á k árából. De L ipthay T am ás tö bbet m á r n em lá tta szülőfalu­ ját. Ahogy a vendéglő udvaráb ó l kifor­ d u lt, egy részeg kocsis elgázolta őt. K ét b o rd ája és a lá b a tö rö tt el két helyen is. B evitték a kórházba, ott feküdt, szenve­ d ett, nyögött és k érte Bogdán főorvost: — N agyságos úr, gyógyítson meg, olyan v irág á llv á n y t csinálok a nagyságos aszszonynak, hogy még a király is megcso­ dálja. De a v irágállvány elkészítésére m ár nem k e rü lt sor. L ipthay T am ást elvitte a tü d ő g y u lladás s örök p ihenőre a gy ar­ m ati szegények tem etőjébe került. M ikszáth K álm án to llá ra méltó, ere­ deti a la k ja volt an n ak id ején Szklabonyán a k V eszelka Miklós, a F orgách-család szám adó juhásza. H arm inc esztendeig szolgálta u rát, m íg egy szép napon ki­ h ú zták lábai alól a legelőt, nyáj nélkül m a ra d t, m e rt a b irto k egy részét elp ar­ cellázták. M eg tak aríto tt pénzéből m eg­ v ette a B ástya-puszta rom jait, összeszedte a szétszórt köveket és abból birkaaklot és egy kis h áz at é p íte tt m agának. Volt egy kis b irk a fa lk á ja is és az akol kör­ nyékén azt legeltette. A szklabonyiak sz erették őt, m e rt kedves, barátságos em ­ b er volt. F uruly ázv a legeltette b irkáit, csak n éh a -n éh a nézett be a faluba. A kk o rib an tö rté n t, hogy Sikla István szklabonyai jegyző leányát, E te lk át m eg­ lá to g atta a losonci 25 gyalogezred da­ liás, szép őrm estere, K ru p k a K ároly, aki k itűnően hegedült, k larin étozott és tro m ­ b itált. A szklabonyai legények m egtanács­ kozták K ru p k a K árollyal a fúvós zene­ k a r m egalakítását. A legények összeadták a pénzt a hangszerekre és nem sokára a ta n u lás is m egkezdődött. V eszelka M iklós a B ástya fokáról h allg atta a tro m b ita­ szót, a rikoltó k la rin éto t és a nagydob hangos p u ffan ásait s gyönyörködött a szép n ótákban. Később, m ikor látta, hogy a m ódosabb g azdákat zeneszóval kísérik ki a tem etőbe, a r r a gondolt, m ilyen jó lenne m ajd, h a őt is zeneszóval kísérnék az örök pihenőre. De ő még alig volt h atv an éves, m ég sok esztendeje volt h átra , hiszen édesapja is kilencven éves k o ráb an h a lt meg. E lhatározta, hogy előre m egrendezi tem etését, halotti torát. Először is T usnai k á n to rt k ere ste fel és előadta neki kívánságát: — K án to r ú r olyan szépen tu d búcsúz­ tatni, nem sa jn áln ék egy jó üsző b o rjú t, ha nekem előre m egcsinálná a h alo tti búcsúztatóm at, aztán feljö n n e hozzám a B ásty ára és o tt szépecskén elénekelné. — M iklós bácsi, az leh etetlen , az tilos dolog, azt n em lehet, az egyház belén k kötne, hogy kig ú n y o lju k az egyházi sz er­ ta rtá st. Még m eg is b ü n tetn én ek . M iklós bácsi n em n y ugodott bele a k án to r elu tasításáb a. A hol csak te h ette, m egkörnyékezte a k án to rt: — K á n to r ú r, gondolkozott m ár? — G ondolkoztam , M iklós bácsi, d e n em megy, nem megy. V eszelka M iklós legeltetés közben kam pós b o tjáv al g y ak ran e lta lá lt egy-egy nyúlat. Az egyiket bed u g ta a sz ű ru jjáb a , lem ent a falu b a, egyenesen T usnai k án ­ torhoz. — N agyon szép ám az üsző, k á n to r úr, jöjjön csak m egnézni. — A ztán belenyúlt a sz ű ru jjáb a , k ih ú z ta a n y ú lat. — Tes­ sék, k án to r úr, ez is, m inden h éten hoz­ hato k egyet. B ár T usnai k án to r jóm ódú em b er volt, földje is v o lt vagy negyven hold, nagyon szerette a potyát, a pénzt. A ddig-addig gondolkozott, m íg kibökte: — Jó l van, M iklós bácsi, m egcsináljuk. Na, hozza azt az üszőt. — Az üsző m eg­ érkezett és T usnai k á n to r m eg írta a szívreh ató búcsúztatót. Veszelka M iklós é rte síte tte a rok o n sá­ got, m eghívta a rezesb an d át is. Egy o któ­ b er végi szo m b at estén m egérk eztek a ro­ konok, a rezesb an d a és T u sn ai k án to r. A bográcsban m á r fő tt a gulyás, s a h alo tti to rra a gulyással egy akó bor is v á ra k o ­ zott. V eszelka k ív án ság ára a zen ek ar hol egyházi énekeket, hol világi d alo k at m u­ zsikált. A m ikor T u sn ai k án to r in te tt, a zenekar ab b ah ag y ta a n ótát. M iklós b á ­ csit le fe k tették egy p ad ra, le ta k a rtá k le­ pedővel és m egkezdődött a gyászszertar­ tás, am it a k án to r an n a k ren d je-m ó d ja sz erin t elvégzett. E zután elén ek elte a bú­ csuztatót, am i olyan szív reh ató volt, hogy m indenki sírv a fak ad t. M ikor a búcsúz­ ta tó n a k vége volt, M iklós bácsiról lev et­ té k a lepedőt, feltám aszto tták halo ttaib ó l és kezdetét v e tte a h alo tti tor. Ez a h alo tti to r nevezetes volt. Egész éjjel szólt a zene, a rokonság táncolt, sőt, V eszelka M iklós is e ljá rta a híres szlo­ v ák táncot, a pozabucskit. V ilágos reg ­ gelig ta rto tt a m ulatság. A zenészek tro m ­ bitái beho rp ad tak , a nagydob pedig a B ástya oldalán g u ru lt lefelé. Ezzel véget is é rt V eszelka M iklós sokat em leg etett tem etése és h alo tti tora. A rokonok, a zenészek, T usnai k á n to r hazam entek, M iklós bácsi pedig még sok-sok eszten­ deig fu ru ly ázg ato tt b irk ái után, m ost m á r elégedetten, m e rt te lje sü lt a kívánsága. — 85 — �HABONYI ZOLTÁN: VALLOMÁS SALGÓTARJÁNHOZ Nem tudom , hogy v an vele a K edves Olvasó, d e nekem az az érzésem , hogy a felszabadulásig S alg ó ta rján volt az ország egyik város-m ostohagyerm eke. M ostohagyerm ek, m elyet el Kellett dugni az idegenek elől, m e rt lakói állan ­ dóan elégedetlenek, sztrájk o ln ak , rosszul öltözködnek. M ostohagyerm ek, m elyet n éh a m eg k ellett fen y íten i lakó in ak rak o n c átla n m a g ata rtása m iatt, város, m elynek külső ru h á z a ta is kopott, toldozott, foldozott, h íjá v a l a m éltókülsejű épületeknek, lapos, b arak k tető s h azaiv al m aga az elszom orító sivárság. Hol v an n ak itt Sopron m űem lékei, E ger kedves, görbe, török időkről fen n m a ra d t utcái, házai? H ol keressü n k itt ro m an tik át? S alg ó tarján volt a m egtestesült szegénység, az akk o ri je len kom oly felkiáltójele. A m ostohagyerm ek m u n k á já t elfogadták, de tengesse csak m agát a m aradékokon! P edig a város akkori u ra i — így dr. F o rster K álm án p o lg árm ester is —, szerettek eldicsekedni a város tö rté n elm i m ú ltjáv a l: „S algótarján ősrégi m ú ltra te k in t vissza, környéke m ó r a honfoglaló m agyarság egyik törzsének szolgált letelepedési helyéül. A későbbi korokban, m in t h ad ászatilag fontos hely szere­ pelt, am it a h a tá rá b a n m a m á r rom okban heverő v ára igazol, m ely az egész körn yéket u raló és m essziről lá th a tó cukorsüveg alak ú Salgóhegyen épült. A hosszú évszázadokon á t igen sokszor cserélt gazdát és tö rté n ete egybefonó­ dik a m ag y ar nem zet történ elm én ek hadi eem ényeivel és belső v ív ó d á sa iv a l. . A szerző hivatkozik m ég dr. D ornyai B éla 1939-ben m eg jelen t „S algótarján tö rtén etéh ez” cím ű fo rrásm u n k ájá ra , m elyből idézi, hogy „a sa lg ó tarján i szén­ telep ek et 1766-ban M atusek V encel pesti kád árm e ste r fedezte fel, am ik o r Salgó­ ta rjá n környékén já rt, hogy báró P é te rffy erd ejéb en m estersége folytatásához szükséges tölgyfát vásároljon. Ez alkalom m al h allo tta odavalósi erdei favágók­ tól, hogy a közelben van egy hegy, m ely állan d ó an füstölög. M ikor odavezet­ ték, m egállapította, hogy a hegy a la tt szén v a n ‘’. S m ég egy idézet a város történetéből. Ebben a szerző egy a k k o r m ég élő öreg b án y am ester elbeszélésére hivatkozik: „É desapám cipészm ester v olt Leobenben, ahol az o ttan i bányászoknak bakancsokat készített. Egy szép napon. 1869-ben levelet k ap o tt Salgótarjánból, hogy itt új b án y ák nyílnak, nagy a m unkaleh ető ség és m u n k ásh ián y , jöjjön ide és hozzon m agával, h a le h et bányászokat is. A pám összegyűjtött 14 bányászcsaládot és 1869 n y ará n elindultunk. N égynapi utazás u tá n m egérkeztünk Salgó­ ta rjá n b a . Az állom ás egv k is épületből állt, a v asú t a József-rakodóig v o lt k i­ építve. A m ai b ányatelep helyén csak egy hosszú kolónia állt, am elyben m in t­ egy 100 család v olt összezsúfolva. A többi családok kis ü reg et vágtak m ag u k ­ n ak a hegyoldalba, e le jé t bedeszkázták és készen volt a la k á s . . . T a rjá n olyan szegény falu volt akkoriban, hogy csak egyetlen k ereskedő m e rt letelepedni itten, akinek az üzletében m indössze négyféle dolgot le h e te tt kapni: p álin k át, savanyú bort. ecetet és kékítőt, e z é rt apám L eobenből volt k én y tele n hozatni a m e ste r­ ségéhez szükséges cipőkellékeket. A négy fajta á ru közül a p álin k án a k volt a legnagyobb kelendősége . . .” N agyképűség lenne au to d id ak ta lé tem re történészkedni, de ezek az idéze­ tek többször forogtak m á r gondolataim ban, am ió ta egy-egy szabad délu tán o n a v áro st járom . C sak így leh et felm é rn i ésszel, hol ta rtu n k m a! V allom ásnak szántam ezt a k is írá st Salgótarjánhoz, am ely m a nem m os­ tohagyerm ek m á r . . . D ehát m it le h et v allan i egy városról, am elynek ilyen — m ajdnem szegé­ nyes történelm i m ú ltja van? M i le h et szép egy városon, am elyet telefüstölnek a felhőket szaggató gyárkém ények? Mi le h et szép egy városon, am ely soványhossza n nyúlik el egy völgyben? H iszen m ég csak m ost form álódik?! K edves B arátom , aki itt élsz a m indennapokban, velem eg y ü tt ebben az eg y általán nem kenyértelen T arjá n b an , kérdezd m eg önm agadtól: m ikor láttad u to ljá ra a váro st? nak * Dzsida József: „A S alg ó tarján i K őszénbánya RT. nógrádi szénbányászatá­ tö rté n ete’‘. S algótarján, 1944. — 86 — �Igen! M ikor lá tta d ? M ert az, hogy végigm égy a Rákóczi ú t központi részén m u n k á b a sietve, az m ég nem város-látás! M ikor voltál kinn valam elyik környező hegyen? M ikor lá tta d egyhelyből egyszerre a K arancsot, a salgói várrom ot, a M átrát, a K álv áriah eg y et és a Pécskő kom or csúcsát? M ikor lá tta d egyszerre a T űzhelygyár szürke falait, az A célgyár örökkön füstölgő kém ényét, a B éke-telepi új h áz ak a t és a M egyei T anácsot? Fel kell fedezned, barátom , ennek a v áro sn ak a p a n o rá m á já t is. De hétk ö zn ap jait i s ! . . . Em lékszel a volt v ásártérre? T íz-tizenkét évvel ezelőtt te h en ek et á ru lta k itt, m a sokszáz család lak ik m odern, három em eletes bérházakban. M a m ég név telen ek itt az új u tcák, bo­ lyonghatsz benne ism erősödet keresve, d eh á t az elk ésett keresztelő a kisebbik b a j . . . A sok h áz is k ev é s! P edig épülünk! L áttad m á r a P ártb izo ttság m ögötti hegyoldalt? P á r év a la tt ta k aro s házacskák nő ttek ki a földből az erdő tövén. H á t a M egyei T anács m ögötti házak? M eredek tetőikkel úgy festenek, m in t tiro li h ázak a hegyoldal­ ban. S m e lle ttü k vas-óriások m a rják , h a ra p já k a szűz hegyoldalt, uj u tak n ak , új h ázak n ak alapozva. És a valam ik o ri „R o kkant-telep?’ Szorgos kezek szelíden m eghúzódó házalkotásai gyöngyfüzérként b o ru ln ak a pécskői dom bok vállaira. A pró „ já té k ”-házak rózsalugasokkal, árnyékos te rraszokkal, k e rti törpékkel és virgonc k ö ly ö k k u ty á k k a l. . . O lyan ez, m in t a pesti Rózsadom b. S ztahanov ú t . . . M agas, su d á r fák á lln a k őrt a kockaköves ú t fölött. K é t­ oldalt házak, néhol m ég kicsinyek, em lék a m últból, d e m ö göttük m á r o tt m ag aslan ak az újak, tetejü k ö n televíziós antennákkal. Felszabadulás ú tja : tisztavízű hegyi p a ta k egyik o ldalán a ré g m ú lt Salgó­ ta rjá n ap ró házai kom oly-zárkózott k ap u b e já ra to k k al, u d v araik o n ezerszínű virágokkal. A p atak m ásik oldala m in ia tű r S zajn ap art, fiatal szerelm esp áro k k al és csendesen beszélgető öreg nyugdíjasokkal. A c é lg y á r.. M orajló gépek, izzadt m u n k ásh átak , fü tyülő mozdonyok, p a r­ ko síto tt új házak színes élőképe. A m eredek kőágyba k én y szerített kis patak sokszínű vize virgoncan csobog an y ján ak , a Z agyvának a k arjaib a. T anácsköztársaság t e r e . . . T egnap m ég salakos, k o p ár térség, m a m á r gyö­ nyörű p ark, kam aszkorú fákkal, pajkos szök őkúttal, egész nap foglalt színes padokkal. A közelm últban em elt szobor a té re n dísznek is szép, d e sokkal több annál. Szim bólum , büszke em lék bronzba öntve, egy d ara b történelem . Em lékszel az elm ú lt n y á rra ? B on to tták az utcát. Még lá th a tta d a rég m ú l­ ta t a bomló kövek alatt. N ézted a m egnyúzott utca eleven h á tá t és ta lá n eszed­ be sem ju to tt, hogy valam ikor m u n k á sv ér áz ta tta o tt a b a rn a agyagos, hom o­ kos földutat. M a m á r k arc sú lányok sé táln ak a sim a aszfaltuton és te só h ajtv a fordulsz u tán u k : m ilyen szépek és fiatalok! N a és az em berek? Jólöltözöttek és állítom , hogy csak öt évre visszam enőleg h aso n lítv a is m eg­ kom olyodtak. Öntudatosabbak, jobb kedvűek, m agabiztosak. K om olyságukat úgy m agyaráznám , hogy felnőttebbek, intelligensebbek, igényesebbek lettek. K i­ n ő tté k m á r a kis házakat, de büszkék is városukra. Ülsz a m eg h itt kis cu k rász­ d ában és lopva m egfigyelheted, m ik én t fényesedik m eg az észrevétlen k ö n n y ek ­ től egy-egy diáklány szem e a rádióból hallatszó ism erős m elódiák h allatán . A Csem egeboltban lengyelek v ásáro ln ak, a N em zetiben n ém et m u n k áso k pohara z n a k csendben. A m erikai ü zletem ber köt „bóto t” ötvenezer d o llár ere jéig az Ü veggyárban. M egszoktuk m ár. Já ro d az u tc á t és olvasod a h irdetm ényeken, hogy a Z eneiskola gyerm ektanulói Beethoven, Csajkovszkij, M ozart, Liszt m ű ­ v ek et a d n a k elő. A z irodalm i színpad első előadását h ir d e tik . . . K in ek n e ju tn a az idősebbek közül eszébe sa já t szegényebb gyerm ekkora? Bevallom , én nagyon szeretem ezt a várost. S zeretem lü k tető életével, m u n ­ kás h étköznapjaival, fu tb alld ru k k o s v asárn ap ja iv a l. Csodálom éln iak a rá sá t, jö ­ vőbe v e te tt hitét. Lopva m egbám ulom m agabiztosan sétáló k arcsú d erek ú lányait,. — 87 — �asszo nyait. M a m ég m osolygom azon, hogy vidéki parasztasszonyok d u p la fe­ k etét isznak állv a a C sem eg eb o ltb an . . . H olnap m á r ezt is megszokom. És ily en k o r ism ét csak M atusek V encel és a leobeni k is cipészm ester ju t a z eszembe. Mi lenne, h a m a látnák. S algótarján t? M a m ég itt van a m últ. Az apró, om ladozó h ázak azonban egym ás u tán tű n n e k el, hogy v elü k együtt tű n jö n el a valam ik o ri nyom or és szegénység. S alg ó ta rján él, dolgozik, növekszik és s z é p ü l. . . És m inden n ap ja történelem ! — 88 — �Z Ó L Y O M I J Ó Z SE F : NÓGRÁDI PÁSZTOROK A pásztorság k ialakulása, tö rtén ete m indig az állatálom ány fejlődésével, v ál­ tozásával van összefüggésben. A z ország b árm ely ik részében, ahol m egvoltak a feltételek ahhoz, hogy sok szám osállatot (ló, szarvasm arha, ju h és sertés) ta rts a ­ nak, o tt k ia la k u lt az állato k őrzésére szinte külön tá rsa d alm i réte g n ek szá­ m ító együttes: a pásztorság. Így volt ez N ógrád m egyében is. A tö rö k h áb o rú k következtében a m egye községeinek nagyrésze elpusztult, vagy elnéptelenedett. A X V III. század elején in d u lt meg a m egye ú jratelep ítése, több­ n y ire szlovák a jk ú lakosokkal. A betele­ p ü lő k n ek először a földbirtokosok k a s­ té ly ait és m agát a fa lu t k ellett fel­ ép íten iök. S zám osállatok közül csak azokból ta r t­ h a tta k többet, am elyek nagyobb m éretű tak arm án y term elést nem igényeltek. Az összeírások szerint lóból és szarv asm ar­ hából m á r a X V III. század elején is csak an n y it ta rto tta k a községek job­ bágyai, am ennyi a föld m egm űvelésé­ hez éppen szükséges volt. S ertésből és ju h b ó l viszont an n ál töb b et tenyésztet­ tek. Az ekkor m ég m eglevő hatalm as m akkos erdők, és a nagykiterjedésű hegyes-dom bos legelők a sertések és a ju h o lt egész évi eleségét biztosították. Ebben az időben egy-egy jobbágygazda­ ság 8— 10, vagy m ég ennél is több se rtés­ sel rendelkezett. Bél M átyás az 1742-ben k észített N ógrád m egyéről szóló leírásá­ ban a gazdasági életet jellem ezve m eg­ em líti, hogy a p arasztság lovat, szarvasm a rh á t csak a m aga szükségletére ta rt, elad á sra disznót, ju h o t tenyészt. A X V III. század m ásodik felétől az u rad a lm ak is rá té rte k a nagyobb m é ­ re tű sertés- és juhtenyésztésre. A gácsi posztógyár felépítése u tá n (1767) külö­ nösen a m erinói b irk a tenyésztése le n ­ d ü lt fel nagym értékben. Még a m últ század elején is, az u rad a lm ak egyik főjövedelm e a b irk a ta rtá sb ó l eredt. A g y ap jáé rt ta rto tt, igényesebb m erinói b ir­ k á k a t a falu h a tá rá b a n lé tesített szál­ lásokon ta rto ttá k . Az állatállo m án y csö k ­ kenésével ezeken a szálláshelyeken ny er­ te k elhelyezést, részben a m ú lt század közepén, részben az u tá n a következő é v ­ tizedekben. az u rad a lm i cselédek. A X IX . század közepétől kezdve nagy­ m é rték b en lecsökkent az á llatállom ány létszám a az u rad a lm ak b a n és a parasztgazdaságokban egyaránt. A z u ra d a lm a k ­ b an az állatállom ány (sertés és birka) csökkenésének az volt az oka, hogy a m akkos erdők nagyrészét k iirto ttá k és feltö rték , az addig birkalegelőnek hasz­ n á lt n ag y kiterjedésű, m űvelés a la tt nem álló te rü lete k et felszántották a gabona­ — term ő te rü let növelése érd ek éb en . A parasztgazdaságokban viszont az ért le tt kevesebb az állato k létszám a (elsősorban a ló és a szarv asm arh a), m e rt a jobbágy­ felszab ad ítás u tá n a szabad legelőhasz­ n á la t m egszü nt, az egy-egy h á z ta rtá sra ju tó kevés ré t és leg elő terü let nagyobb létszám ú állatállo m án y e lta rtá sá t nem tu d ta biztosítani. E bben az időben m á r nem a gyapjú, h an em a gab o n a volt a keresetteb b á ru a piacokon. A kiirtatlan cser- és tölgyerdőkben a sertések makkoltatása tovább folyt, csak ez első világháború előtti években szünt meg véglegesen. A földm űvelésre nem alk alm as legelő­ k et to v á b b ra is — csö k k en tett létszám ú — b irk á k tenyésztésével h asznosították. A birk a húsa, te je n agy é rté k e t je le n ­ te tt ebben az időben. A g y ap jú t is jó áron le h ete tt m ég érték esíten i a szá­ zadfordulóig. A legnagyobb b irk aállo m án y n yal a m ú lt század m ásodik felében, a számos falu t és p u sz tát birto k ló Zichy uradalom ren d elk ezett. Még egy fél­ évszázaddal ezelőtt is 16 551 d arab b ó l álló b irk aállo m án y a volt. A török d ú lás u tá n kifejlődő — első­ sorban u rad alm i — sertés- és b irk atenyésztés lehetővé te tte a m egyében a pásztorság k ia lak u lásá t és közel k ét évszázadon k eresztü l fen n m arad ását. A X V III. század elejétő l kezdve, egé­ szen az első világháborúig, a nagyobb m akkos erd ő k k el rendelkező u rad a lm ak és 1848-ig a m egye p arasztság án ak sertései is, télen -n y áro n erdőkben ta r ­ tózkodtak. A b irk á k a t éjszak án k én t, m á r a X V III. század közepétől a falv ak h a tá ra ib a n levő p u sz ták ak o ljaib an h e­ lyezték el. Lovat, sz arv asm arh át — nagym érték b en — az u rad a lm ak nem ta rto tta k a jobbágyfelszabadításig. A m e­ gye parasztsága, a m ú lt század köze­ péig, am íg a szabad leg elő h aszn álat m eg­ volt, ökreit, lovait, m eddő v agy n öven­ dék á lla ta it a falu tó l táv o l eső legelőkön félszilajon ta rto tta . V agyis az állato k tavasztól őszig, é jjel-n a p p al a legelőn tartózkodtak. 1848 u tá n a félszilaj ál­ la tta rtá s csak a m egye n éh án y köz­ ségében élt tovább és m a ra d t m eg egé­ szen n apjain k ig , elsősorban ott, ahol a parasztság nagy k iterjed ésű , földm űve­ lésre nem alk alm as legelővel ren d elk e­ zett (M átranovák, N ád ú jfalu , M átram indszent.) A z egész éven á t erdőkben m akkolta tó kanászok, és a tav asztó l őszig a falu tó l távoleső részeken legeltető lová­ szok és gulyások, k u n y h ó k at készítet­ te k m ag u k n ak lehetőleg a völgyekben, szélvédett helyen. A k u n y h ó ik a t úgy 89 — �k észítették , hogy először k iá stá k az alap ja it, m a jd ahol gondolták, hogy a kunyhó b e já ra ta lesz, egy m ásfélm éter m agas ág a sfát á llíto tta k le. A kunyhó h átsó részét képező föld-fal közepére és az á g a sra egy v astag g ere n d át fe k te t­ tek, m ajd e g ere n d ára m in d k é t o ld al­ ról vékonyabb fá k a t rak ta k . Az egészet b eb o ríto tták vastagon szalm ával, m ajd e rre fö ldréteget te tte k . A kuny h ó fűtése a külső tű zelőnyílású b eé p íte tt kis ke­ m encével, vagy a b e já ra t elő tt ra k o tt tűzzel tö rté n t. A p ásztorok a falv a k b a ritk á n já rta k be. L egjobban a kanászok v o lta k el­ zá rv a a fa lu tá rsad alm átó l, m e rt nagy­ részük egész éven á t a falv ak tó l távol eső erdőkben m akk o ltato tt. Bél M átyás v ad fa jz a tn a k nevezi a kanászokat, akik télen nyáron a b erk e k félreeső helyein k u n y h ó k b an laknak. A p ásztorkunyhókban azonban nem ­ csak az állato k őrzői ta lá lta k m enedé­ ket, hanem a bety áro k is, ak ik k el a pászto roknak nem v o lt tanácsos rosszba lenni. N em is igen v o lta k rosszviszony­ ban velük, m e rt a b etyárok nagy része a pásztorok közül k e rü lt ki. E m lékezet sz erin t N ógrád m egye híres b e ty á rja Sisa P ista is (a m ú lt század m ásodik fe­ lében élt) pásztor volt, ak i később, am ik o r b ety ár lett, m indig a pászto­ rok kunyhóiban ta lá lt m enedéket. A m ilyen egyszerűek voltak ezek a télen nyáron erdei k unyhóban élő p á s z ­ torok, olyan egyszerű volt táplálkozásuk is. N yáron élelm ük nagyrészét g y ű jtő­ getés ú tján szerezték meg. K ru m p lit sü ­ tö tte k m aguknak, de szerették a gyü­ mölcsöt, a m a d a ra k a t és azok to já sa it is. A b o jtá ro k fela d ata volt ezeknek a m egszerzése. A m egfogott m a d a ra k a t agyaggal teljesen b eborították, m ajd v asp álc ára fűzve a tű z fe le tt forgatták, hogy a m elegítés h a tá sá ra a toll az agyagba ta p ad jo n és az agyaggal együtt könnyen eltáv o líth ató legyen. A tollá­ tól m egfosztott m a d á rn a k a b elét kidob­ ták, egy v asp álcára felfűzték, m a d ár­ to já so k a t ü tö ttek rá és úgy sü tö tték meg a tű z fele tt forgatva. Az u rad alm i ju h ászo k n ak és kanászoknak a r r a is volt lehetőségük, hogy b irk át, illetve se rté st v ág jan a k le a nyájból, vagy a kondából. Az u rad a lo m pászto rain ak régebben csak az á lla t fülével k ellett elszám olniuk. A levágott á lla tt h úsát hagym ászsíron sü tö tték meg. A m ú lt század m ásodik felében, am i­ k o r az u rad a lm ak állatállo m án y a le­ csökkent, a pásztorok a kunyhókból be­ költöztek a falv ak b a, és ezzel teljesen beo lv adtak a falu társa d alm áb a . É lel­ m ezésük is m egváltozott ezzel. M inden­ nap m eleg é telt fogyasztottak, de a hagyom ányos p ásztorételeket továbbra is m egőrizték. Ilyen a juhászok á ltal fogyasztott „dem ikát”, m ely forróvízzel felh igított b irk atú ró b ó l állt. K edvelt pásztorétel volt a „ra zsa tk a” a p iríto tt hagym ával összekevert tö rö ttk ru m p li is. A pásztorok ugyan m á r régebben b e ­ olvad tak a fa lu tá rsa d alm áb a , d e a földm űvelő lakosság a p ászto ro k at m ég m a is — különösen azokat, ak ik n ek ősei is p ásztorok v o lta k — különleges lénynek ta rtja . A m a élő idősebb n em ­ zedék hiszi és v allja, hogy a pásztorok „sokat tu d n a k ”. Több p ászto rró l bizto­ san tu d já k , hogy m eg tu d ja „babonázni” a b irk ák a t. Egy csesztvei u rad alm i ju ­ hászról az em lékezet azt őrizte meg, hogy k in t a legelőn b o tjá t leszú rta a földbe, szű rét ráak aszto tta, ő m aga p e ­ dig a kocsm ában m u lato tt. A b irk á k nem m en tek el, o tt leg eltek a szű r körül. Ez a ju h á sz m ég azt is meg tu d ta tenni, hogy a d u d á já t felak asz­ to tta a kocsm ában egy szegre és úgy táncolt, közben a felak aszto tt d u d a szólt. C serh átsu rán y b an viszont egy pásztorról azt tu d ja k az idősebbek, hogy az m in ­ den reggel k ö rü ljá rta a legelő egy ré ­ szét. A k ö rü ljá rt legelőre h a jto tta a b ir­ k á k a t és azok o tt legeltek őrzés nélkül. N em m en t el egy b irk a sem a k ö rü ljá rt legelőről. Egy cserh áth a lá p i k an ász v i­ szont arró l volt nevezetes, hogy beszélni tu d o tt a sertések k el. H a dolga v o lt a faluban , a sertések et e laltatta, azok ad ­ dig nem éb red tek fel, am íg ő vissza nem érkezett. A pásztoroknak a földm űvelő lakosság elő tt tek in tély ü k volt, különösen a ju ­ hászoknak. A m eggazdagodási lehetőség a ju hászo k n ál volt a legnagyobb. C serh á th a lá p m elletti p u sztán élt egy juhász, aki előbb tu d o tt tr a k to rt venni, m in t a földesura. M ohora, C serh átsu rán y és a m egye m ás községében levő leggazda­ gabb p araszto k ősei ju h ászo k voltak. H a a juhászlegény közeledett a jobbágy­ lán y felé, a lán y szülei n em ellenezték, sőt a rra törekedtek, hogy m inél előbb házasság legyen belőle. A p ászto ro k n ak a földm űvelő lakosság közé való beilleszkedését n ag y rm érték b en elősegítette az is, hogy ők v o ltak a falu összes szórakozóhelyein a zenészek. O tt voltak jellegzetes hangszerükkel, a d u d á­ val, a fiatalo k összejövetelein, sőt h a k el­ lett, a lak o d alm ak b an is ők szo lg áltatták a zenét. E rre v o lt is lehetőség Nógrád m egyében. M int ism eretes, N ógrád m e­ gye volt az ország egyik legszegényebb várm egyéje. A cigányzene, költséges volta m ia tt nem tu d o tt té rt hódítani. Még 30— 40 évvel ezelőtt is a szegé­ nyebb családok, elsősorban az u ra d a l­ m i cselédek lak odalm aiban, d uda d alla­ m á ra tá n co ltak . A pászto rság elm ú lá­ sával, a dudálási alk alm ak m egszűnésé­ vel, kivész egyik ősi han g szerü n k : a duda. R égebben a d u d a készítéséhez szinte m inden p ászto rem b er érte tt. Szükséges hozzá egy egészben lenyúzott b irk ab ő r, am ely a d u d a síp jain a k m egszólaltatá­ sához szükséges levegőt tá ro lja. Ez, a tim sós kidolgozás u tá n m á r h aszn álh ató — 90 — �is. Az első jobb láb lenyúzott bőrébe illesztik bele a szeleppel elláto tt fúvó­ k á t (klipácsot), m elyen keresztül a le­ vegőt a töm lőbe fú jják . A bal láb le­ nyúzott bőrébe a bordó kerül. Ez egy tülökben végződő hosszú cső, am ely á l­ lan d ó an búgó hanggal kíséri a d alla­ mot. A b irk a nyakbőrébe kerü l a d u d a­ fej, m ely a kettős sípot (sipszárat) fog­ la lja m agába. A nyelvsípok nádból, r it­ k á b ban bodzafából készülnek. A sipszár egyik felének h a t lyukán nyolc, a m á­ sik felén ek egy lyukán pedig két hang szó laltath ató meg. A d u d át azonban csak az vehette kezébe, aki fu ru ly án vagy sípszáron m á r tu d o tt dallam ot játszani. A lelem é­ nyesebb pásztorok, akik még csak d u ­ d áln i ta n u lta k , kis d u d á t készítettek m ag u k n ak , kutya- vagy m acskabőrből. U gyancsak a pásztorok érte tte k leg­ jo b b an a fu ru ly a készítéséhez és keze­ léséhez is. A fu ru ly á k legtöbbje bodza­ fából készült. A fu ru ly a h angterjedelm e: k ét oktáv és egy n agyterc. A pásztorok h an g szereik et legeltetés közben készí­ tették , és itt nyílt alkalom a já té k e lsajátításá ra , gyak o rlására is. A pásztorok azonban nem csak a d u ­ d át és a fu ru ly á t készítették el m aguk­ nak, hanem egyéb h asználati eszközei­ k et is. A X V III. század folyam án, de még a X IX . század elején is, a pász­ torok többsége a falvaktól távoleső le­ gelőkön élte le életének nagy részét. Az állandóan k u nyhójában lakó pásztor, kevés h aszn álati tá rg y a t k észített m a­ gának. A tárg y ak díszítésére sem fo r­ d íto tt sok gondot. N éhány jól faragó p ászto r ugyan m egörökite tte botján, ostornyelén vagy ivóbögréjén a kör­ nyezetében lá to tt jeleneteket, virágokat és fák at, de e díszítésből hiányzik a szépségre, az ízlésességre való törekvés. A farag n i nem tudó pásztor nem tö re ­ k ed e tt d íszített h aszn álati tá rg y a k m e g ­ szerzésére, m e rt azokat n éhány pász­ to rtá rsá n , szűkebb családi körén kívül m ás úgysem lá th a tta . A falvakba ritk á n já rta k be, ahol nagyobb gondot k ellett vo ln a fo rd ítan iu k külső m egjelenésükre, h aszn álati tá rg y a ik szépségére. — M egváltozott azonban a helyzet a X IX . század közepén. A sz á n tó te rü le t növelésével a n ag y k iterjed ésű legelők m egszüntek, vagy n ag y m érték b en lecsök­ kentek. A z állatállo m án y létszám a is kevesebb lett. A pásztorok nagy része a falv ak b an telep ed ett le. A falv ak b a kerülésük után igényesebbekké váltak, ízlésük és szépérzékük kifinom ult. T öbb gondot k ellett fo rd ítan iu k külső m eg­ jelenésükre, h aszn álati tá rg y a ik tetsze­ tős kivitelére. A díszítés a p ászto rfara­ gásokon m egszaporodott, az áb rá zo lt té ­ m a is szélesebb k ö rű lett. H elyet k a p ­ ta k a pásztorfaragásokon az ú jságok­ ban és n ap tá ra k b a n lá to tt rajzo k és k é ­ pek alak ja i (cím er, betyár, csendőr stb.). A pásztorok á ltal k észített tá rg y a k szá­ m a is kibővült. E ttől kezdve tü k ö rta rtó k at, p ad h átb etétek et, k analasokat, só- és gyufatartó k at, guzsalyokat, b o ro t­ v a ta rtó k a t stb. is készítettek, de v ala­ m ennyit gazdagon ki is d íszítették. N em m ind en p ászto r é rte tt a farag á s­ hoz. A legjobb farag ó p ászto ro k voltak a m egyében: G yurkó P ál (H atvan), Lőrincz P ál (K arancskeszi), H av ran János (K isterenye), H erczeg M ihály (B alassa­ gyarm at), B a rn a Ján o s (Nőtincs). A nógrádi p ásztorok díszítőm űvészete, a szomszédos szlovák p ásztorok díszítőm űvészetével több té re n rokonságot m u­ tat. A hagyom ányos pásztori díszítésm ód jellegzetes em lékeit őrzik még m a is a juhászok kam pósbotjai, a kanászok ostornyelei és b altái, a pásztorok á lta l használt ivóbögrék és egyéb h aszn álati tárgyak. A ju h ászk am p ó k — am elyek: a m egyében nem régi elterjed ésű ek — legszebb dísze a rézből, csontból vagy fából készült kam pók. A juhász a kam p ó sb o tjára a legbüszkébb. A zért arra törekedett, hogy an n a k a nyele a leg­ jobb fából (barkóca) legyen, a k am pója szépen ki legyen cifrázva. A juhász, ha új szolgálati h elyet m e n t keresni, vagy ha szeretőjét lá to g atta meg, a kam pósbotot m indig m agával v itte. Legeltetés közben ritk á n h aszn álták . A kam pósbotok nyelét ólom m al, vagy cinnel d í­ szítették. A díszítendő fáb a először b e­ 91 — �v ésték a m é rtan i jellegű árk o k a t, m ajd a kiöntendő fá n a k egy részét tölcsérszerűen p a p írra l k örülcsavarták, és az így képződött p ap írtö lcsérb e a forró cín t vagy ólm ot beleöntötték, m ely a ki vésett árk o k a t kitöltötte. C innel és ólom m al díszítették a kam pósbotokon kívül, az ostorok nyeleit, a d u d a fa ­ részeit. A k an á sz b a ltá k a t (valaska) fém ­ lem ezzel díszítették. Ez úgy történt, hogy a keskeny fém lem ezből az előre m egform ált díszítm ényt b ev erték a fába. A nógrádi pásztorok egyik legfonto­ sab b h aszn álati tá rg y a az „ivóbegre” (csanak). A pásztorm űvészet legszebb rem ekei ezek. M inden pásztor ta risz­ n y á já ra fel v olt erősítve sz íjja l ez a iáb ó l k ifarag o tt m erítőedény. H a a pász­ to r m egszom jazott, ezzel m e ríte tt vizet a forrásból. L eginkább szilva vagy vadk ö rtefáb ó l farag ták . A d ata in k v an n a k arró l, hogy ilyen ivóedényeket m á r a X V III. század elején is készítettek. Az ivóbögrék legfeltűnőbb sajátossága a dísz- és form agazdaság. A fü let egy vagy k ét á llatala k : disznó, k u ty a, kos, kígyó stb. képezik. A z edények külső falán dom ború fa ra g á st lá tu n k , am elyek azokat a képeket, je len e te k et örökítik meg, am ely ek et a pásztor környezeté­ ben láto tt. M a m á r a p ásztorm űvészet ezen leg­ szebb p éldányai csak a m úzeu m ain k b an találh ató k meg. Sok p ászto rfarag ást őriz a balassag y arm ati Palóc M úzeum is. A n agy hagy o m án y o k ra visszatek in tő pásztorélet n ap jain k b a n is tovább él. A nagyüzem i á lla tta rtá s is m egköveteli, hogy az állato k at képzett, nagy ta p a sz ­ ta la tta l rendelkező p ásztorok őrizzék. A term előszövetkezetek és állam i gazda­ ságok öröm m el fo g ad ják fel a régi, nagy g y ak o rla tta l rendelkező pásztoro­ k at az állato k gondozására és legel­ tetésére. M aguk a p ásztorok is szíve­ sen v állaln ak állást, m e rt m a m á r sok­ kal jobb és k u ltu rá lta b b k ö rülm ények között élhetnek és végezh etik m u n k á­ ju k at. — 92 — �DR. G A J Z Á G Ô A L A D Á R : KÉPEK A XVI.— XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYÉBŐL RÉSZLETEK „A NÓGRÁDI VÁRAK T Ö R T É N E T E ” C. KÉSZÜLŐ KÖNYVBŐL M iután az osztrák főhercegből lett m a­ gyar király 1527-ben T okajnál legyőzte Zápolyait, N ógrád m egye F erdinánd kezébe k erült, s az azévben ta rto tt ország­ gyűlésen Ecseg v á rá n a k ura, Zápolyai egykori híve, Losonczy A ntal is hűséget esk ü d ö tt a H absburg-háznak. Az elhang­ zott hűségeskük ellenére m égis fellángolt m egyénkben a harc a F erdinándhoz h ú ­ zó fő- és a Z ápolyait éltető köznem esség között. H íveik m egnyerése, illetve m eg­ ta rtá sa érdekében m in d k ét király oszto­ g atott N ógrádban birtokot. Í gy kapta meg Z ápolyaitól 1528-ban Ecseget W erbőczy Istv án a későbbi nógrádi fő­ ispán, aki 1513-14 között, m in t országbí­ rói itélőm ester A lsópetényben írta a pa­ rasztság örökös röghözkötését tartalm azó és egyben a m agyar feudális jogot kodi­ fikáló H árm askönyvét. a m egye Zápolyai Ján o sé m a ra d t, an n ak 1540 jú liu sáb an b ekövetkezett haláláig. A k ét ellen k irály h arc a azonban foly­ tató d o tt Z ápolyai csecsem ője, Já n o s Zsigm ond hívei és F e rd in á n d között. J á ­ nos Zsigm ond m ögött a h atalm as török birodalom állott. Az ozm ánok ism ét be­ özönlöttek az országba, hogy a F rá te r György, P etro v ics P é te r és T örök B álint gyám ságában lévő Ján o s Z sigm ondnak biztosítsák a tró n t Az ezzel az ürüggyel érkező Szulejm án 1541-ben elfoglalta B u­ dát, s a h áro m részre szak ad t ország kö­ zépső részét m ag án ak ta rto tta meg. B uda elestén ek h íre N ógrád m egyében is nagy visszh an g ra ta lált. A h írre W erbőczy Istv án fia, Im re is á tp á rto lt a m egyében F erd inándhoz. H asonlóan cse­ lekedtek a B alassák is. F erd in án d ö rö m ­ mel v e tte v isszap árto lt híveit, m ég a h a ­ m ispénzverő B ebek F eren cet is, ak in ek 1544 őszén 30 ezer akkori fo rin té rt örökadom ányul a d ta Salgó v árát. B uda elfoglalása u tán nagy veszély fe­ nyegette az ország északi te rü leteit, kö­ zöttük N ógrádot is. A m egye felé n y o m u ­ lás m eg v álto ztatta a v á ra k jellegét, az erősségek honvédelm i szerep et kap tak . A v á ra k azonban nem v o ltak k o rszerű ­ ek, s közülük n em egy rom okban h evert. (Ecseg, Baglyaskő, sám sonházi F ejérkő és a zagyvarónai Z agyvafő vár.) A tö ­ rök előnyom ulás nem m a ra d t el. 1543-44 telén m á r elfo g lalták és felg y ú jto tták Nagyoroszit, a m egye egyik legnépesebb települését. 1544 m á ju sáb an M oham ed budai basa m e g k ap a rin to tta N ógrád v á­ rát, m ajd egy év m u lva S zanda v á rá t is török kézben találju k . 1546-ban pedig az egész m egyét fenyegették. 1549-50-ben m ár N ógrád eg y h arm ad a török hódoltság a la tt állott, de a tö b b i te rü le te t is állan d ó an tá m ad ta és rettegésben ta rto tta az oz­ m án sereg, n oha az 1547-es békeszerződés­ ben íg éretet te tt a tö rö k F erd in án d n ak , hogy öt évig nem za k la tja N ógrád m e­ gyét, 1550 szeptem berében is tám ad á st in d íto tt a Losonczy István b irto k á b an lévő Szécsény ellen. A v á ra t ugyan nem tudta bevenni, de a községet feld ú lta és közel 50 em b ert elh u rco lt. G y arm ato t ek ­ kor még k ik erü lte, de H o rv áth B ertalan v árk a p itán y 1551-ben Szécsényért kitö l­ tö tte bosszúját. A ugusztusban egy török szökevénytől m e g tu d ta a szan d ai v á r r e jte tt b e já ra tá t és azon b eh ato lv a a 150 főnyi tö rö k őrség k é th a rm a d á t lekasza­ bolta, m ajd a v á ra t széth án y atta. A b elháború csak 1538-ban é rt véget N ógrádban is. A nagy váradi béke szerin t F rá te r G yörgy m eggyilkolása okot adott a tö rö k n ek hosszabb h áb o rú m eg- A m agyar nép hosszú küzdelm et vívott a hódító török és a H absburg-birodalom ellen az ország függetlenségéért és egyben a nem zetközi haladásért. Ebből a h arc­ ból N ógrád is k iv ette részét. M egyénk v é rá z ta tta földjén több győzelem szüle­ te tt; közülök nem egy jelentős esem énye ezerév es tö rtén elm ü n k n ek . A hazafiúi h ely tállás nagyszerű példái m e lle tt azon­ ban gyászos em lékekről is beszélnek az öreg várfalak , a m egcsonkított tornyok és bástyák. A X III. század végén m egalakult tö­ rök állam 1354-ben E uró p ára tö rt és a század végén közvetlenül M agyarorszá­ got fenyegette. Az önző nagybirtokosok nem sokat törődtek a haza sorsának m i­ k én ti alakulásával, egyedül H unyadi J á ­ nos á llíto tta óriási jövedelm ét a honvé­ delem re. A török elleni védekezés szük­ ségszerűvé te tte a központosított állam hatalom létrehozását, am i azonban a tö­ rök és a H absburg-birodalom között rö ­ v idéletű lett. M átyás király h aláláv al a török veszélyt egyre közelebbhozó feu d á­ lis an a rch ia lett urrá . A korm ányzást m aguhoz ragadó főurak nem a török, h a­ nem a politikai ellenfeleik és a jo b b á­ gyok ellen hadakoztak. S m ég M ohácsból sem tan u ltak ! A m ohácsi vész u tán tró n ­ ra em elt Zápolyai Ján o s és H absburg F erd in án d között csak h am ar k itö rt a feu­ dális belháború, am elynek sú ly á t a pa­ rasztság érezte meg legjobban. A belviszály kezdetén N ógrád Zápolyai m ellett állott, F erd in án d n a k a m egyében egyelőre n em v o ltak hívei. — 93 — �in d ítására. S zulejm án szultán célkitűzé­ seinek középpontjában a v á ra k elfoglalá­ sa állott. 1552-ben döntő tá m ad á sra in ­ d u lt N ógrád m egye szabad v ára i ellen. Elsőnek D régely v á rá ra k e rü lt sor, m ely­ nek hősies védelm e ara n y betű k k el sze­ repel N ógrád m egye és az egész ország tö rtén elm ében. M iután 1544-ben N ógrád v á ra ellen állás nélk ü l az ozm ánok b irto ­ k áb a k erült, ren d k ív ü l fontos h ad á­ szati kulcsponti jelentőségre em elkedett Drégely. Az Ipoly völgyének és az északi b án y av áro sokat védő végvárvonal előőrse lett. E zért sie tte tte Ali budai basa ann ak elfoglalását. A XVI. század d erekán elném ultak a v ad ászk ü rtök, a fő u rak elm enekültek Bécs felé. A v á r hős védője a jobbágy­ sorból felem elkedett Szondy György, aki m á r 1546-ban is a v á r k ap itán y a volt. h iáb a k é rt fegyvert, meg zsoldra is alig fu to tta. A reábízott erősségről így írn a k 1552 tavaszán „ . . . a falai erősen in g ata­ gok, a villám csapás á ltal felro b b an t puska­ por m egrongálta őket. K ap itán y a nincs a b ­ ban a helyzetben, hogy ellenségnek ellen á ll­ hasson, vagy hogy a környező vidéket m egvédhesse. Igen szükséges szakértők kiküldése, hogy a v á r lerom bolásának, vagy fe n n ta rtá sá n a k kérdésében dönthes­ senek.” Ilyen állapotú v á rra l kellett Szondynak felvenni a harco t a túlerőben lévő törökkel szemben. 1552. jú liu s 5—6 közötti éjjelen érkezett meg a török 12 ezres seregével, 4 faltörő ágyúval és 6 m ozsárral, nyolcezer k ato n a a v á r elő tt te lep e d ett le, s azt k ö rü lsán colva m egszakította a védők és a kü lv i­ lág közötti összeköttetést. A többi gya­ logos D régelyen á t az Ipolyságra és a B alassag y arm atra vezető országút m en­ tén helyezkedett el, nehogy Szondy ebből az irányból segítséget kaphasson. Jú liu s 6-án m egérkezett Ali basa is. M egadásra szólította fel a védőket. Az ere d m én y te­ len felszólítás u tán felg y ú jtatta a v á r fa p a lá n k já t és az elővárost. Így a jo b b á­ gyokból és a k atonákb ól álló őrség a fellegvárba szorult. M ásnap reggel h árom ­ napos ágyútűz alá v ette a v á ra t. K ilen­ cedikén, amilkor a kaputorony beom lott m aga alá tem etve Szondy segédtisztjét Zoltai Já n o st is, a basa feladás közvetí­ tésére k ü ld te M ártont, az oroszi papot. Szondy azonban nem ad ta meg m agát. A 150 főnyi őrségével, m ellyel h árom nap a la tt ágyú nélkül is nyolc ostrom ot v e rt vissza, ab ban rem énykedett, hogy Teufel E razm us császári alvezér L éván táboro­ zó 12 ezer ném et, spanyol és olasz zsol­ dosa segítségére fog sietni. Ez azonban elm arad t. M iután a v á r védelm e rem én y ­ te len n ek látszott. Szondy felfegyverezte cselédségét is, elégette a v á r érték eit, leölette lovait, L ibárdy és Sebestyén nevű ap ró d ja it A lihoz küldte, hogy nevelje őket vitézzé, m ajd kilövette utolsó sánc­ — p u sk á it és m egható beszéd u tá n a v á r híd ján á t a tö rö k ö k re tö rt. A h arc rövid volt. A re tte n th e te tle n v á rk a p itá n y t először té rd e n lőtték, de se­ besülten sem a d ta fel a küzdelm et. V é­ gül is golyótól a fején és a m ellén ta ­ lálv a összerogyva k atonái között, s a h a­ za szent ügyének védelm ében h alt meg. E gyetlen hírm ondó sem m a ra d t a védők közül. Szondy b áto rság a előtt m ég a tö­ rö k is m eghajolt. A b asa m eg k erestette R usztem által levágott fejé t és testével együtt kato n ai pom pával te m e tte tte el. A frissen h an to lt sírra Ali basa sa já t k e­ zével tű zte ki hadi k o p já ját. Így e se tt el Drégely! A v á rra l kapcsolatban kevés íro tt for­ rásan y ag lelhető fel. Fontos közülük Jak o ssith F eren c ipolysági v árk a p itán y 1552 júliu s elején íro tt m agyarnyelvű le­ vele, am i a H ad tö rté n eti M úzeum egyik legrégibb m agyarnyelvű irata. E bben a m á r tö b b h e ly ü tt k io lv a sh a tatlan írásb an a v árk a p itán y a váci püspöknek és Ö r­ dög (Teufel Erazm us) császári v ezérnek tesz je len tést hírszerző p o rty ájáró l é s jelzi, hogy a török D régely a la tt van és a v á r védelm ére segítséget kér. ,‚Ez lew el adassek E rdeok U ram nak, W atzy P yspeok U ram nak. K yrall Ew fe lseke T h a nacsynak es H adnagynak, etc. N eko em keg yelm es U raym nak. Szolgálatom ath A janlom Nagyssagto k n a k m ár ketzeor .......w o ltu n k ze m ben az theoreokel de sem m ikep en n y e lw e th ....... n em fo g h a tá n k az zerenchye n em zolgala, th i Nagyságtok kilgyen w alam i w y n ep et hogy ........... ........................... w y n ep ....................az fegw eressekre za llyth ya alab....................... kertelen lejen .......erte m erth ezennel ............... el v e e z ........m y n d az ekez feod ................... m y Ith w a g y u n k,............azon w agyon az bassa hogy m y n d az keeth házat eczersm ynd ....................................... w ija, A z bassa Im m á ro n Dregheol ala th ............... w agyon m yn d algyustul az n ép el ........................... syessen N agy­ ságtok, m erth ha N agyságtok akarja, az be n em m eh e t ....................... kew el ................... lassa N agyságtok m y th m yw eltek. Isten tartsya m e k Nagyságto k at jo ekessekb en Ez lew el keo th Saagba A zo n nap u tán walo zerdan, 1552. Ja ko ssith F erencz” T inódi Sebestyénnek, a k o rtárs la n tjá ­ n ak sokat köszönhetett az utókor. „A jó vitéz Szondi G yörgyről” c. versében, am i a „Cronica T inódi S ebestienről” cím ű 1554-ben K olozsvárott n y o m tato tt könyv­ ben ta lálh ató , m egénekli a drégelyi tr a ­ gédiát. E nnek alap já n Kölcsey, Czuczor, E rdélyi Ján o s költem ényekben ö rö k ítet­ té k m eg Szondy em lékét. L egism ertebb azonban A rany Já n o sn ak a „Szondy k é t ap ró d ja ” c. verse. Ki ne ism erné a nagy 94 — �költő Szondy b átorságáról és h aláláró l írt so rait? „M ind hulla a hulla! v e sze tt a pogány, K ő m ódra befolyván a hegy m enedékét: Ő álla halála vérm osta fokán, D iadallal várta be végét.” D régellyel kapcsolatban szükséges egy­ k é t problém a tisztázása. Szondy nevét Z ondvnak írta, valószínűleg Szandáról szárm azott. C saládi neve: S uho volt, a Z ondy n ev et ő v ette fel. A m egénekelt k é t ap ró d nem v o lt gyerm eke. Szondy n ő tlen volt. A k ét fiú egy honti nem estől szárm azott. R á ju k vonatkozóan Ali basa 1556 decem ber 30-án írja K ru sit János zsitvai és b akabányai k ap itán y n ak : „Nos Aly p assa pontentissim i im peratoris T urcaru m locum tenens e t beglerbegus B udensis etc.”. .. m a jd így szól a m a g y arra fo r­ d íto tt levél: „ ... I t t n álam két gyerm ek vagyon, deák, k ik et Szondy Györgytől vettem , egyiknek neve L ibardy és a m á­ sik n a k Sebestyén, nem tudom ha azok-é.” D régely elestének előzm ényeiről v a n ­ n ak azonban népregék is. Az egyik sze­ r in t egy ném et szárm azású oroszfalvi varga (mások palánki lakosnak ta rtjá k ) jelen tk ezett Ali basánál, hogy ju talo m el­ lenében m e g m u tatja a v á r legkönnyeb­ ben sebezhető p o n tját. Ezt ugyanis jól is­ m erte, m e rt a p ja ja v íto tta egykor a v á r falait. A tö rö k ágyúk be is döntötték a v á ra t, így a v arg a m éltán v á rta az a l­ k u b an kikö tö tt ju ta lm a t. Ali m egvetően nézett az áru ló ra, m ajd csauszával len y ú za tta a bőrét, te le ra k ta aran n y al, s elk ü ld te feleségének. A h u llá t pedig a nagy hegy a la tti pocsolyába dobatta, am it azóta is V argatónak neveznek. 41 évig szenvedett D régely és környé­ ke a török iga alatt. 1575-ben az ozmán 2000 lovas részére erődöt é p íte tt a község tem p lom a körül, am it m ély árokkal, sö­ vén n y el font fap a lán k kerítéssel és bás­ ty áv al v e tt körül. Ez az erőd v ette át D régely v á rá n a k hadászati szerepét, am it k ezdetben új D régelynek, később P alá n k ­ nak neveztek. M iközben D régely v á rá t a túlerőben lévő török sereg ostrom olta, egyes csa­ patok G yarm at alá vonultak. Itt azon­ ban nem ta lá lta k ellenállásra, így a gyar­ m ati v á r harc nélk ü l k erü lt a hódítók kezébe. Az üresen hagyott erősséget a török felg y ú jto tta és földig lerom bolta. Szondy vitézsége nem buzdította követés­ re a többi szom széd v á ra t sem. Drégely elestének h írére az összes közeli v á r őr­ sége szétfutott. Így tö rté n t ez júliusban Szécsényben is, m elynek szégyenteljes elestérő l T inódi így ír: (Ali) m időn ju ta Szétsén vára alá Szinte Sz. M argit asszonyak napja vala O tt porkoláb (várnagy) Á ro kh á ti L őrinc vala, De n e m m erték várni a budai basát O tt m eghasonlának sokan a fü st alatt É jjel kiszö kén ek, m égyen ki szaladhat, A ro k h á ti hallá, láta csak nyolc szolgáját T sakham ar u tá n u k ő is elkiu g rék; De n em szaladhata, m ezőben ellepék M ind nyolcad m agával fogva elvitték . Szécsény felg y ú jtásá ért Á ro k h átit tüzes bilincsbe v erette, m a jd lefejeztette a tö ­ rök. Az elfoglalt város és v á r a török hódítók k ato n ai k özpontja le tt, F ülek u tá n itt v o lt a legnagyobb véd erő ; pl. 1556 n o vem ber és 1557 o k tó b er között 250 fő, am iből 137 ulufedzsi (zsoldos lovasság a legelőkelőbb zsoldosság.) Szécsény felad ása u tán n ap o k m ú lv a Hollókő és B u ják is hasonló helyzetbe került. D régely elestével te h á t m egnyílt az út. K ét h ónap lefo rg ásáv al a m egye fele m á r török hódoltság alá k erü lt. K a ­ ra H am za szécsényi bég, azonban nem elégedett m eg az elfo g lalt te rü lete k k el s 1554 szeptem berében, m iu tán a Csehszlo­ vákia te rü le té n lévő legnagyobb akkori nógrádi v ára t, a füleki erősséget u ralm a alá h ajto tta , m e g k ap a rin to tta Salgó v á ­ rá t is. Z agyva Sim on salgói v árk a p itán y szintén m egfutam odott őrségével, ágyú­ n a k nézte a v á r alá h elyezett k e ré k ta l­ p a k ra szerelt fah engereket. Salgó el­ foglalásával m á r csak egy v á r v o lt sza­ bad a m ai N ógrádban, a szom szédságban lévő Somoskő, am it később 1576-ban tu d ­ ta k bevenni a pogányok, m iu tá n a v á r­ k ap itán y i tisztséget a fiatal és h arco k ­ ban já ra tla n M odolóczy M iklós v ette át. Az 1555-ös országgyűlés elren d elte ugyan a m ég szabad n ó grádi v á ra k m eg­ erősítését és a F elvidék fő k ap itán y án ak B alassa Já n o st tette, a tö rö k azonban csak tovább tu d o tt terjeszk ed n i a m egyé­ ben. E zért Felső-M agyarország N ógráddal együtt fo rro n g an i kezdett. A nagybirtokosok s a já t k áru k o n lá ttá k , hogy F erd in án d vagy nem tu d ja, vagy nem a k a rja őket m egvédeni a töröktől. F erd in án d p o litik ája beigazolódott, am i­ kor Somoskő elvesztése u tán u g y anabban az évben a csehszlovák te rü lete n lévő K ékkő és D ivény nógrádi v á r is elesett, s ezzel az egész m egye tö rö k hódoltság alá került. A m egye legtekintélyesebb n ag y b irto ­ kos család ja a XVI. század derek án , a Szécsényiek után, a B alassák lettek , m i­ vel Losonczy Istv án , N ógrád m egye volt főispánja, aki a tem esv ári v á r felszerelé­ sét s a já t anyagi erejéből ja v ítta tta ki, 1552 júliu sáb an a tö rö k szószegésnek le tt ál­ dozata. T em esv ár hős védelm e u tán ugyanis a török szabad elv o n u lást igért, am it Losonczy elfogadva k iv o n u lt a v á r­ ból. A törökök a v éd telen őrséget azon­ ban lem észárolták és Losonczy fejét K onsta n tin á p o ly b a vitték. N ógradban a vezető szerepet Balassa Ján o s vitte. S zervezte a tö rö k elleni el­ le n állást a k ét ízben sik ertelen ü l tám ad - — 95 — �ta meg a szécsényi törököt. K ékkő v á rá ­ n ak eleste évében m eghalt. A H absburg e l­ lenes töm böt a B áthory és B ebek-család v ezette és k itű z té k a m egyében J á ­ nos Z sigm ond zászlaját. F erd in án d az átp árto lásé rt b irtokkobzásra itélte a n em e­ sek et és felkelésüket sietve nyom ták el a H ab sb u rg -p ártiak . A nem rég F erdinánd ellen szító B ebek-család 1557 n y ará n el­ sők között p á rto lt vissza Ferdinándhoz. Bebek F erenc azonban n y íltan k iá llt J á ­ nos Zsigm ond m ellett és hangsúlyozta, hogy F erd in án d csak védőpajzsként ke­ zeli az országot. K ijelentésére elkobozták b irto k ait. A tö rö k azonban búsásan k á r ­ pótolta, sőt Ján o s Zsigm ond g yám jaként is kinevezte. 1558 n y a rá n azonban ellen ­ ségei o rvul m eggyilkolták. De v essünk egy p illa n tá st a m egye helységeire: 1570-ben N ógrádban 32 falu átm enetileg elnéptelenedett. (Pl. Zagyvapálfalva, B árna, K ishartyán, K aran cslap ­ ujtő, S ágújfalu, Bokor, Szanda, Etes, N em ti, P atv arc, Somoskő stb.) E nnél is szom orúbb a kép ott, ahol a települések teljesen m egsem m isültek. E zeknek a szá­ m a jóval m egh alad ja az elnép telen ed ett települések szám át. Ilyenek pl.: Salgó, F lsőgéc, K iscsitár, K otyháza. B alassa János 1576-ban bekövetkezett h aláláv al a m egye ném aság ra volt itélve. Senki sem lé p ett h arc b a a törökkel. Az új főispán, F orgách Zsigm ond a la tt azon­ ban, aki 1592-től 1621-ig viselte a m agas h iv atalt, újból fellángoltak a harcok, m e rt a tö rök fővárosban a háborús p á rt k ere k ed ett felül. 1593 n y ará n a D unántúlon és a D rávántú l m eg in dultak a hadi cselekm ények. Ez­ zel kezdetét v ette az 1591-ben in d ú lt ti­ zenötéves háború egyik felvonása. Ezt kö­ vetően N ógrádban is sor k e rü lt a török erő gyöngítésére. 1593 novem berében T euffenbach K ristóf kassai főkapitány irán y ításá v al B áthory Istv án , Rákóczi Zsigm ond, H om onnay István, Forgách Sim on és m ég m ások F ü ­ lek elfoglalását h atáro ztá k el. N ovem ber 23-án k ö rü lv ették a v ára t, m ajd m ásnap P állfy M iklós, a törökverő hadvezér is m egérkezett. N égynapi ostrom u tá n F ü ­ lek török őrsége szabad elvonulást kért. A felm entősereg h atalm as zsákm ány b ir­ tokába ju to tt. A felszabadító háború to­ vábbi eredm ényekkel folytatódott. So­ m oskőről és H ollókőről P répo stv áry Bá­ lint, T euffenbach helyettese tárg y aláso k ­ kal b írta rá a törököt a v á ra k elh ag y á­ sára. Szécsénynél 300 törököt kaszaboltak le a m agyar és a császári seregek. Végül a v á r védői innen és D régelyből is m egfutam odtak. Ezekkel a fegyvertényekkel m ég nem fejeződött be a török erején ek gyengítése. Egym ás u tán kerü ln ek vissza a m egye v árai. B alassa B álin t híres líríkusunk csapataival bevette D ivény v árá t, m ajd — a m ásik északi vár, K ékkő is m a g y a r kézre k erü lt. B áth o ry Istv án o rszágbiró ­ n ak pedig sik erü lt visszafoglalnia s a já t erősségét, B u ják v árá t. Az 1593-as év győ­ zelm i sorozata az év végén é rt véget, am ikor Salgó v ára is v isszak erü lt és u ra ­ dalm ával együtt B alassi B álin t b irto k a lett. S algónál nem k e rü lt h a rc ra sor, a török szintén elm en ek ü lt a felszabadító csapatok elől. A török kiszorítása a megyéből 1594ben folytatódott, m ég tav asz e lő tt m eg ­ indult a nagy offenzíva N ógrád v árá n ak visszafoglalására. N ógrád visszavétele P álffy Miklós, a győri hős és M átyás fő­ herceg a m agyar hadügyek vezetője n e­ véhez fűződik. U gyanis a d u n ai részek főparancsnoka V eszprém és V árpalota felszabadítását k érte, P álffy azonban, hogy Zólyom, K orpona és a b án y av áro ­ sok is m egm en ek ü ljen ek a közvetlen tö ­ rök veszélytől, N ógrád v á rá n a k a fel­ m entését javasolta. F e b ru á r 27-én Pálffy M iklós három napos ostrom u tá n 14 ezer gyalogossal és 7 ezer lovassal b ev ette a m egye egyik legfőbb erősségét. A v á r elfogla lását a következőképpen írja le Bocsári M ocsáry A n tal a N em es N ógrád V árm egyének H istó riáib an : „ a várbeli törökök ezen v á r m eg o ltalm azh atását nem rem élh etv én , s a nagy ágyúzás által okozott veszedelm et ki nem állh atv án , a v á r em eltebb részéről a szokott jeladás után, m aga Ali bég m egszólalt, Bory M i­ hályt és P ogrányi B enedeket név szerin t nevezvén, nagy hanggal, hogy jö n n é­ n ek egyezésre! A m eg h ív attak többekkel eg y ü tt azon­ nal előállo ttak az egyezésre, m ely re P á l­ ffy a Fő-vezér is m egjelent. De nem egyezhetének, azért, a v á ra t ú jra ágyúzta tn i p aran tso lá Pálffy, s ekkor m ég n a­ gyobb tűzzel, s elszánással fo ly ta ttato tt az ostrom , míg végre tsak ugyan m egegyez­ te k a következendő feltételek alatt, hogy a törökök közül, ak ik m ég életben m a­ ra d ta k szabadon kiköltözhessenek a v á r­ ból és am it m agukon kivihetnek, azt is szabadon kivihessék, hogy az o ldalán le­ vő k a rd já t ki-ki m eg tarth assa, hogy az asszonyok és gyerekek is szabadon eresztessenek.” A v ár m eghódolása jelk ép e­ k én t Ali bég, a „szerecsen M ehem et” á t­ ad ta N ógrád k u lcsát P álffy M iklósnak, m a jd 600 m enekülővel, köztük 150 gyer­ m ekkel és nővel B u d ára ta rto tt. A v á r felad ásáért a bu d ai b asa Ali béget é r­ kezésének n ap ján irgalom nélkül fá ra k ö tte tte és h o lttestét m ásnap felszabdaltatta. — N ógrád v á rá t 300 m ag y ar és 300 ném et fegyveres v ette b irto k á b a és főparancsnokul fe b ru á r 28-án Révay A ndrást nevezték ki. Ide helyezte átm e­ netileg székhelyét a váci püspök is, m i­ vel Vác m ég török m egszállás a la tt ál­ lott. A tizenötéves h áb o rú eddigi szak aszá­ ban, am i n oha sik errel já rt, a m e g y ét 96 — �nem tu d tá k teljesen felszabadítani a tö­ rök járo m alól, sőt, a török kézen levő H atvan felől to v á b b ra is veszedelem ben vol­ ta k a szabad területek. A sikeres harcok után a visszafoglalt terü letek en M átyás főherceg p arancsára m egkezdték a v ára k h ely reállítását és G y arm at felépítését, s k ap itán y n a k M org en th aller Fülöp ezredest nevezték ki. A tizenötéves háború kezdeti szakaszá­ ban elért eredm ények nem voltak ta rtó ­ sa k. A törökök ism ét tám ad tak , szedték az adót. 1600-ban pl: Szécsényben és F ü­ leken. A többi v á r őrsége sem tu d o tt vé­ delm et n y ú jta n i az oltalm a alá tartozó községeknek, s így a török terjeszkedése egyre bővült, s végül 1635-ben az egész m ai N ógrád m egye a török adófizetője lett. A tizenötéves háború utolsó éveiben is­ m ét m egm ozdult az ország népe. Az el­ nyom ottak, a kisbirtokosok, de még az u rak is m egelégelték a H absburg-ház po­ litik áját, ezért 1604-ben E rdély és M a­ gyarország népe m egalkotta a H absburgellenes frontot, m elynek vezetője az — 1605-ben M agyarország fejedelm évé v á­ laszto tt Bocskay István lett. N ógrád m e­ gye is a függetlenség harcosát tám ogatta és m á r 1604 őszén itt is tú lsú ly ra ju to tt Bocskay p ártja. Bocskay elfogadta a tö­ rök segítséget, m e rt látta, hogy a H abs­ burg-ház nem a k a rja k iv e rn i őket az országból és a hanyatló török birodalom ­ nál nagyobb veszélynek érezte a ném et elnyom ást. Bocskay elfoglalta többek között D ré­ gelyt, P alánkot, B ujákot, Szécsényt, So­ m oskőt és N ógrádot is. Hosszú h arcokra sehol nem k erü lt sor, m e rt a várakból a n ém et őrséget eltávolították és az erős­ ség Bocskay p á rtjá ra állott. Ez legszem ­ b etű nőbben az 1605 szeptem ber 1-én el­ foglalt N ógrád esetében igazolódik. N ógrád m egye azonban nem élvezte so­ káig a szabadságot, m e rt az 1606-ban Bocskay és R udolf király között lé tre ­ jö tt bécsi béke értelm ében a m egye viszszak erült a király birtokába. Az 1608-as országgyűlés ism ét rendelkezett a nóg­ rá d i v ára k helyreállításáról. Salgót m ár nem ta rtto ttá k érdem esnek védhető állap o t­ ba hozni. A rendelkezésnek azonban nem sok foganata volt. Az em lített országgyűlésen „m egfeledkeztek” a végvári v ité­ zek ellátásáról is rendelkezni. E zért 1609 fe b ru árjáb a n a végvári kapitányok és tisztek G yarm aton ta rto tt ülésükön elh a­ táro zták, hogy Pozsonyban a királynál p an aszt em elnek. Igy nyilatkoztak: „Soha szolgáló em bernek nem volt rosszabb dolga, m int m ost nagy fizettetlenül, éhen és m ezítelenül hagynak b ennünket, kol­ d u lásra ju tu n k és senkinek sincs gondja a dűlőfélben levő v ára k és palánkok ép í­ tésére.” A válasz, am ely csak G yarm at m egerősítéséről rendelkezett, általános elégedetlenséget v á lto tt ki. — Az 1609-es országgyűlés ism ét ren d e l­ kezett a v á ra k h ely reállításáró l. Igy ja ­ v íto tták ki a nógrádi v á r fa la it és sá n ­ cait, m ajd fü lesb ásty ák k al lá ttá k el. A v ára k ren d b eh o zatala különben igen von­ tato ttan m ent. E zért k ellett még 1618ban is tö rv én y n ek intézkedni, hogy az országgyűléseken elren d elt h ely reállításo ­ kat végezzék el. Sőt m aga a k irály is neheztelését fejezte ki az 1618-19-es o r­ szággyűlésen, hogy még m indig dűledezőben v an n a k a n ó grádi v árak . Időközben E rdélyben Bethlen G ábor szem élyében olyan hazafi k e rü lt a feje­ delm i székbe, ak in ek azonos v o lt a cél­ ja, m in t a h irte len elhúnyt Bocskaynak. E gyesíteni E rd ély t a H absburg m egszál­ lás a la tt lévő országgal és biztosítani a vallásszabadságot. Az ország felszabadí­ tá sá t ő is török segítséggel gondolta, de m egnyerte segítségül a sv éd ek et és a d á ­ nokat is. A harm incéves h áb o rú b a n sike­ resen foglalta e l N ógrád m egyével együtt a H absburg-M agyarország nagyobb ré ­ szét. A m egszállt terü lete k et azonban szövetségeseinek vesztesége m ia tt nem tu d ­ ta hosszabb ideig ta rta n i és ezért egyez­ séget k ellett kössön a k irálly al, m ely N ógrádot ism ét a H absburgok kezébe ju t­ tatta. Az első függetlenségi h a rc á t Bethlen 1619-ben in d íto tta meg és n éhány hét a la tt felszabadult N ógrád is. B ethlen se­ regei elő tt m eghódolt a n ó grádi és g y ar­ m ati v á r is. Az utóbbi k a p itá n y á t a v ár őrsége m egkötötte, m e rt nem a k a rt be­ hódolni. A behódolás h írére a m egye nagy része Bethlen o ld alára állt. A m e­ gye refo rm átu sai nagy segítséget k ap tak a k atolikusokkal szem ben, s erre igen nagy szükség volt N ógrádban. U gyanis an n y ira kiéleződött a vallási harc, hogy pl: a kato lik u s egyházba visszatérő Balassa P éte r több p ro testán s tem plom ot foglaltatott le. A kétkulacsos Szécsényi György, ak i nem rég még B ethlen h ad a it vezette a g y arm ati v á r ellen, 1621 ta v a ­ szán fela ján lo tta nagyobb vagyon elle­ nében szolgálatait II. F erd in án d n ak , sőt hűségének igazolására visszafoglalta az e r­ délyi seregektől F ülek v á rá t is. E h írre Szécsény és G yarm at is m eghódolt II. F erd in án d előtt, 1621 áp rilisáb an azonban Rákóczi György vezérletével visszafoglal­ tá k Bethlen seregei Szécsényt. Az erdélyi fejedelem seregének ere je teljében 1621-ben nem fogadta el P álffy nak, K o h áry n ak stb. nógrádi fő u rak bé­ kefelhívását, sőt R im aszom bat alá é rk e­ zésének h írére elm enekülő fő u ra k at Zó­ lyom környékén seregestől szétzúzta. E n­ nek h a tá sá ra G y arm at ú jb ó l hűséget es­ k üdö tt B ethlen G ábornak. N ógrád m egye ism ét bázisul szolgált az erdélyi fejedelem szabad ság h arcán ak , de az 1622es nikolsburgi béke ism ét a H absburgház kezére ju tta tta N ógrádot. 1623-ban B ethlen G ábor m ásodízben tá - 97 — �m ad t F erd in an d ellen. S ikertelen kísér­ letet te tt F ülek visszafoglalására, egyéb­ k én t nem v olt szándékában a nógrádi v ára k at elfoglalni. N yugati szövetségesei cserbenhagyták, így 1625-ben ism ét meg­ egyezésre k ényszerült II. F erdinánddal. A h arm a d ik függetlenségi h a rc ra 1626ban k e rü lt sor, am ikor felkérte segítsé­ gül G usztáv svéd és IV. K eresztély dán király t. A császári seregek vezére W allen­ stein volt, aki a harcok végén nagy vesz­ teséggel k ényszerült elhagyni az orszá­ got. B ethlen fegyvertársul h ív ta M urteza budai b asát is, aki m int szövetséges é r ­ k ezett még a n y áro n N ógrád alá. B ethlen G ábor azonban elh ív ta a tö rököt a v á r ostrom ától, nehogy az a kezükbe k e rü ljö n . Igy m a ra d t a v á r a császáriak b irto k á­ ban, s ezt W allenstein csapata érd em é­ nek könyvelte el. M egtám adta a török jú liu sb an B alassagyarm atot is, ahonnan azonban a véres ütközetből 17-én m ene­ k ü ln ie kellett. A n y á r végén B ethlen is m egindult seregével E rdélyből N ógrád felé. A H absburgok elleni h arcáb an fel­ vonulási útvon alán ak egyik állom ása F ü ­ lek volt. B ethlen a török csatlakozását kérte, am i D régelypalánknál m eg is tö r­ tént. B ethlennek közel 30 ezres serege volt. Szeptem ber 30-án találkozott D ré gelypalánkon egy lovon két katonával érkező W allenstein csapata, B ethlen és a török h adereje. A hosszú felvonulást aznap egy igen rövid délelőtti csata kö­ vette. A n ém etek csak ágyúkkal tu d ­ tá k m ag u k at védeni a m ag y ar és a tö­ rö k lovasokkal szem ben. Az éjje lre te r­ vezett csatát m in d k é t fél ellenezte. É j­ n ek idején B ethlen csapatai visszavonul­ tak, m e rt a fejedelem nem ta rto tta k ed ­ vezőnek a te rep et lovasai szám ára. Reg­ gelre azonban a császári seregnek is h ü lt helye m aradt, W allenstein is visszavo­ nult. Az erdélyiek Szécsényig húzódtak vissza, ahol egyesültek M ansfeld dán h ad ­ vezér seregével. I tt a lovasság szám ára kedvező lett volna h a rc ra a terep, de ellenség nem volt. A császáriak nem kö­ v ették B ethlenéket. Az erdélyi fejede­ lem azonban n em m a ra d t tétlen. A csá­ szári seregekre h atalm as csapásokat m é rt; k iz av a rta a m egyéből és végig a felvidéken üldözte a h atáro n túlra. B ethlen seregei nem szenvedtek veresé­ get, de a szövetségeseit legyőzték a H abs­ burgok, így kénytelen volt 1626-ban m eg­ kötni a pozsonyi békét. E nnek értelm é­ ben N ógrád m egye ism ét a császár b ir­ to k a lett. A törökök m ég 1627 n y arán kí­ sé rle te t te tte k és Füle k ellen vonultak, de sik ertelenül tám ad tak . A török biro­ dalom a perzsáktól elszenvedett veresége folyam án le k ellett m ondjon a nyu­ g at elleni háborúskodásról. 1627-ben Szőnyben m egkötötte F erd in án d d al a bé­ két. E nnek ellenére nem hagytak fel a végeken a csatározásokkal. N ógrád népe veszélyben volt, a pogányok rajtaü té ssze­ rű en rab o lták el a nőket és a fiatalo k at, elv itték az állato k at és gazdaságilag k i­ fosztották a vidéket. 1632-ben N ógrád alá vonultak, m ajd négy év m úlva m eg tá­ m ad ták Szécsényt is, de a füleki v á r k a­ p itá n y a W esselényi F erenc fényes győzel­ m et a ra to tt felettük. 1639-ben az ozm á­ nok ism ét h áb o rg a tták G yarm atot, b e­ venni ugyan n em tu d tá k , de nagy pusz­ títá st végeztek. Igy ír errő l szeptem ber 28-án a v ár kap itán y a: „Az elm ú lt étszaka, m integy éj­ fél után egy ó rak o r tá jb an , az term észet sz erin t való pogány ellenség, pesti, budai váczi és esztergom i török nagy v életle­ nül egész v á ro su n k ra az se té tben reá n k ütött és v áro su n k ra becsapott.” M ajd így folytatódik a levél: „ ...d e az egész v áro su n k at azonnal m eg g y ú jto tták ,” m ajd a rró l szám olt be a v árk a p itán y a h ét m ag y ar b ányavárosnak, hogy m in ­ d en t elrab o ltak , többen ijed tü k b en kú tb a ugrotta k. A végvári vitézek sem voltak azonban tétlenek! 1640-ben pl: Fülek, Szécsény, D régelypalánk, G y arm a t és N ógrád vitézei a B ácskáig h ato lv a ra ­ bokkal és gazdasági zsákm ánnyal té rtek haza. 1648-ban is m egfizettek a török­ nek. M ost a g y arm atiak á llta k bosszút. É rtesültek, hogy egy gazdag török m enyasszonyt visznek E sztergom ba a po­ gányok. A g y arm atiak k ilesték és k i­ rab o lták őket. A tö rö k bosszúból, m ivel szerintük G y arm at „nem vár, hanem to l­ vajok b a rla n g ja ” éjn ek idején négyezer fővel a v á r a lá érkezett. H atalm as harc fejlődött ki. A g y arm ati védőknek segít­ ségére vo ltak az éjjel ott elszállásolt palánki huszárok. H ősiesen h arco ltak a nők is. — F orró vízzel, o lajjal, fegyver­ rel a kezükben p u sztíto tták a pogányokat. M integy 400 tö rö k m a ra d t a csata­ terén. Ez a győzelem volt B alassagyarm at tö rtén etén ek egyik legdicsőbb fejezete. A harm incéves h áb o rú utolsó szakaszá­ nak esem ényei N ógrádot ism ét érin tették . I. Rákóczi György 1644-ben III. F erdin án d n a k h a d a t üzent. F őh ad iszállását egy időre Szécsénybe helyezte, m ajd áp rilis­ ban birto k b a v ette G y arm ato t is. 1645ben egész N ógrád a lája tarto zo tt. Az egy évvel később k ö tö tt Linzi béke ism ét a H absburgoknak ju tta tta . Az országgyűlés 1655-ben ism ét elren d elte a n ó g rád i v á­ ra k m eg jav ítását és v édelm ükre állandó őrséget jelö lt ki. L egtöbbet Szécsény v á­ ráb a: 300 lovast és 200 gyalogost, a legke­ vesebbet a som oskői v árb a 20 gyalogost és 20 lovast. 1659-ben a tö rö k azonban ism ét be­ tö rt a megyébe, m ajd az elkövetkező években az egész országra, így N ógrádra is súlyos csapás zúdult. 1663-ban újból k itö rt a tö rö k háború. K öprili A hm ed nagyvezér 1663 n y arán 35 ezres sereg é­ vel m egérkezett B udára. W esselényi F e­ renc n ád o r felkelő h ad a t a k a rt toboroz­ ni, N ógrád m eg y ét is felszólította, hogy — 98 — �szálljon hadba. A nem esség azonban nem te lje síte tte a kívánságot. A török ro h a­ m osan terjeszkedett. S zeptem ber 15-én É rsek ú jv á r hódolt be, m ajd a török se­ reg és a vele tartó, szultán kinevezte e r­ délyi fejedelem , A pafi M ihálv N ógrád v á rá t v ette ostrom alá, am it N adányi M iklós szinte ellenállás nélkül adott fel. A v á r elfoglalása u tán D régelyt, B ujákot, H ollókőt, Szécsényt és G yarm atot is be­ v ette a török. G yarm atot nem volt szán­ dékában az ellenségnek m egtartani, ezért borzalm as p u sztítást végzett, oly­ an n y ira, hogy a pusztává v ált település 27 évig la k atlan volt. Még az 1688-as egyházi vizsgálat is alig a k a d t n yom ára az egykori városnak. A török egyre terjesz k ed e tt az ország­ ban. M ontecuccoli a császári seregek fő­ vezére S zentgothárdnál azonban az előre­ nyom uló ellenséget fényesen legyőzte. E nnek ellen ére I. L ipót a győzelm et követő kilencedik napon 1664 augusztus 10-én V asváron békét k ö tö tt IV. M oha­ m ed szultánnal. A békefeltétel olyan volt, m in th a a császári sereg le tt volna a vesztes. A szégyenteljes béke egyik p o n tja sz erin t a török hódoltságban m a­ ra d ta k az elfoglalt várak . l gv nyögtek tovább tö rö k iga a la tt az 1663-ban elfoglalat nógrádi erősségek is. A v asv ári béke elkeseredést szült Nóg­ rád m egyében is. Ú jból igazoltnak lá ttá k , hogy a H absburgok csak védőpajzsként kezelik az országot. A W esselényi-féle összeesküvés m ia tt n agv m egtorlás követ­ kezett. Ú jabb felkeléstől ta rtv a N ógrádba is ú ja b b csapatokat vezényeltek. Ezeket a m egye lakossága igen gyűlölte, hiszen erőszakoskodtak és költségeiket végsőfokon a jobbágy n y ak áb a v a rrtá k . A W esselényi összesküvésben részes nem esekből, az üldözött p rotestánsok­ b ól, a te lk ü k et elhagyni kényszerült jobbágvokból, a végvári vitézekből kikerülő bujdosók szám a ezrekre rúgott, ak ik a töröktől és A paffi M ihálv erdélyi feje­ delem től v á rtá k a segítséget. K öztük volt B alassi Im re g y arm ati v árk a p itán y is, ak irő l azonban az a h ír is já rta , hogy tito k b an az ért a ném ettel is érintkezett. A bújdosók 1672-re an n y ira m egerősödtek, hogy három m egyét ta rto tta k kézben és felszó lították F ü lek et is, hogy álljon m elléjük. Ifj. K oháry István v árk a p itán y azonban elu tasíto tta e felhívást, m e rt a császárnak hűséges h íve a k a rt m a ra d ­ ni. A kurucok vezére 1678-ban Thököly Im re m enekült főúr lett, aki azévben el­ foglalta a felvidéki b án yavárosokat és gyors rajtaü té ssze rű tám adásaival a F el­ v idéket is. Az erdélyi határszéltől a G a­ r am ig terü lő országrészt 1682-85 között a török b iz tatásá ra fejedelm i cím et fel­ v ett Thököly korm ányozta. 1682 augusz­ tus 22-én Thökölyvel az élen a kuruc sereg F ülek alá érkezett és négy nap m úlva m egindult a v á r elleni tám adás. — A sokszoros túlerőben levő török és k u ­ ru c csap atok 3-4 ezres védőőrségre tö rtek . Nógrádiban m ég eh h ez hasonló nagysza­ bású v á rh a rc nem volt. A kö rö m szak ad ­ táig harcoló védelem szeptem ber 3-ig a v áro st védte. A znap a tö rö k felg y ú jto tta, így a lakosság és a védelem a v árb a szo­ ru lt. K ét hétig égett Fülek. Szeldius basa és T hököly m á r ágyúkkal k e ríte tte be a v árat, am ik o r K oháry k ap itán y m ég a császári felm entő segítségben rem én y ­ kedett. Ez azonban F ülek n él is elm arad t. A v árk a p itán y látva, hogy a v á r m e n t­ hetetlen, ez ért aláa k n áz ta az erőd k a­ puját, am ely a törökök százait te m ette m aga alá. A nagy ütközetben m ár szep­ tem ber 5-én közel 4 ezer h a lo ttja v o lt a töröknek, közöttük Izlár aga is. Az ost­ rom azonban tovább folyt, s rem én y te­ len volt a védekezés. A v á rb a szo ru lt lakosság h iáb a k érte a v á r feladását, K oháry h a jth a ta tla n m a­ radt. A v árb eliek azonban h atáro ztak . Szabad elv o n u lást k é rte k és k ap tak is Thökölytől. A kivonuló K oháry szem ére v etette Thökölynek, hogy e lá ru lta a k e­ reszténységet. Útjá t azonban nem foly­ ta th a tta szabadon, v á rb ö rtö n re ité lté k . Öt bö rtönben raboskodott, s közel háro m évi fogság u tá n sz ab a d u lt a sáro sp atak i várból. Az elfoglalt füleki v á ra t a tö rö k és Thököly csapatai felro b b an to tták . I tt p u sztu ltak el a sok-sok érté k k el eg y ü tt N ógrád m egye iratai, oklevelei, a m it pó­ tolni tö b b é lehetetlen. H árom n apig égett a v á r és 17 napos ostrom u tá n a török T hökölyt Füleken k irálly á koronáz­ ta. A cím et azonban T hököly n em fo­ gadta el. F ülek elpusztult, m egszűnt k a­ tonai és politikai jelentősége. A m egye közigazgatási központja Gács v á ra lett, a köznem esség pedig átk ö ltö zö tt Losonc­ ra. Az 1682 novem berében Bécsben kötött fegyverszünet értelm éb en N ógrád m e­ gye T hököly kezébe k erü lt, ő azonban nem sokáig k o rm án y o zh atta, de ez a kis idő elegendő volt, hogy a m egye m eg­ nyugodjék, m egszűnt a H absburgok rém uralm a. A bujdosók v isszakapták földjeiket, m egszűnt a vallásüldözés, m á r-m á r úgy tű n t, hogy a so k at szenve­ dett ország felszabadul a n ém et elnyo­ m ás alól. M ég a hű k irá lv p á rtia k , m in t példáu l a B alassiak, h a m ég érdekből is, de m égis Thökölyhez csatlakoztak Nógrádban . 1683-ban m eg in d u lt azonban az a folyam at, am elynek során m egyénk is­ m é t a korona alá k erü lt. K a ra M usztafa 1683-ban Bécs ellen v o nult 30 ezres h a ­ dával. C satlakozott hozzá T hököly is. E uróp a országai és X I. In ce p áp a felis­ m erték a nagy veszélyt, ezért siettek pénzzel és kato n áv al h ozzájárulni Bécs felm entéséhez. S zeptem ber 12-én Szobieszky Ján o s lengyel k irály és L o th arin giai K ároly felm entő h ad ai sikeresen el is 99 — �űzték a törököt Bécs alól, m ajd október 9-én Bá rk á n y n á l fényesen legyőzték őket. Ebben az ütközetben N ógrád m e­ gyei felkelők is részt v ettek a török ellen. A balassagyarm ati Palóc M úzeum ban őr­ zik a n n a k a zászlónak foszlányait, am ely a la tt a felkelők b an d é riu m a harcolt. A lengyel h adak Szobieszky vezetésével N ógrád m egyén á t v o n u lta k haza. Ú t­ közben október 10-én felszab ad íto tták az 1300 tö rö k fegyveres őrizetében lévő Szécsényt, m ajd P alá n k és H ollókő vissza­ foglalása u tán hazatértek. T hököly u ra lm a azonban le já rt. A tö­ rök veresége és nagyfokú török b a rá tsá ­ ga m ia tt a n ép egyre távolodott tőle. N ógrádot ism ét a császáriak szállták meg. M egkezdődtek a birtokelkobzások, k ö nyörtelenül szedték az adót, s am i­ kor m á r e rre sem volt mód, a m egyén átvonuló C araffa táb o rn o k elzá ra tta a m egye alispánját. A m egye azonban még nem szab ad u lt fel teljesen a töröktől. 1686 au gusztusában ju to tt csak a császár kezébe a nógrádi vár. E kkor ugyanis a v árb a n tá ro lt lőporos hordókba villám — csapott, am itől a török an n y ira m egijedt, hogy a sértetlen ép ü lete k et is felgyújtotta, elidegenedett m ég a v á r környékéről is. I gy lett rom m á az egykori délcegen álló vár. A v á r v isszakerülése szin te szim bo­ lizálta a török végleges vereségét, b u k á ­ sá t m egyénkben. A m egve ezután m ind nagyobb részben szab ad u lt fel és Buda 1686-os visszafoglalásával végleg m eg­ szűnt a tö rö k hódoltság. B uda visszafoglalásáért fo ly tato tt több hónapos ostrom ban N ógrád m egye is k i­ vette részét. G r. Forgách Ád ám főispán sa já t költségén felá llíto tt csapatai élén harco lt B uda alatt, de ott v o lt a m egye felkelt nem essége is. N agy v o lt az öröm az egész ország­ ban! A zt érezte a nem zet, hogy 1526-ban elvesztett függetlenségét B uda visszahoz­ ta. A csalódás, elkeseredés azonban rö­ videsen u r rá lett, m e rt a szu v erén itás h ely ett m ég a tö rö k h ó d oltságnál is k i­ m életlenebb H absburg-m egszállás követ­ kezett az egész országra, m elynek k e ­ serveiből N ógrád népének is bőven k i­ juto tt. 100 — �TARTALOMJEGYZÉK oldal Előszó (írta V o n sik G yula a M SZM P Nógrád m eg yei B izottsága A g itá ciós és Propaganda O sztályának vezetője) ............................................ 3 I R O D A L O M : G erelyes Endre: Szégyen (elbeszélés) ......................................................................................... 5 M olnár Béla: V ersek ..................................................................................................................... 12 Bobál Gyula: A harm adik (elbeszélés) ................................................................................ 16 Csikász István: V ersek ..................................................................................................................... 20 C su kly László: A z ajtó előtt (elbeszélés) ................................................................................ 23 A va r Pál: A z ösvén y (elbeszélés) .................................................................................... 29 Szabó Károly: V ersek és m űfordítások ................................................................................ 35 Csizm adia Géza: G em itus m ortis (elbeszélés) ................. ....................................................... 40 M olnár Jenő: V ersek ..................................................................................................................... 45 M olnár Jenő: A fokos (elbeszélés) ........................................................................................ 48 V ize László: Tábla lóg a nyakában (elbeszélés) ............................................................ 51 H abonyi Zoltán: V anda (elbeszélés) ............................................................................................ 54 Orosz Béla: Don Jani (Szatíra) ....................... R. K övér Ferenc: B orbély Józsi (ballada) ................................................................................ 59 62 K R I T I K A : Cseh M iklós: A m egye kép ző m ű vészein ek bem utatójáról ............................................ 65 C sík Pál: G ondolatok az É bredés c. antológia paraszti tárgyú novelláiról... 67 Herold László: Szabó L örinc: Balassagyarm at .................................................................... 72 �TÜ L A H A T Á R O N : Dr. Gajzágó A la d á r: Salgótarjánból a sivatag hazájába ............................................................ 77 H A G Y O M Á N Y : Dr. M anga János: M ikszáth szklabonyai öröksége ................................................................ 82 Habonyi Zoltán: V allom ás Salgótarjánhoz .............................................. - ............................... 86 Zólyom i József: Nógrádi pásztorok ............................................................................................ 89 Dr. Gajzágó Aladár: K é p ek a X V I . - X V II. századi Nógrád m egyéből ............................... 93 * A z illusztrációk: C zinke Ferenc, Csikász István, P ataki Jó zsef m ű vei � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/70bf12fa5781a5d42e25c60eb3a413fa.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csizmadia Géza Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1960 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföldön – 1960. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1960 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f026216f255f55c045f0c77258c1c3c6.pdf 1735b219a77245c71b368d3b3db954e2 PDF Text Text P A L Ó C F Ö LD S a lg ó ta r já n , 1 9 5 6 j ú n iu s II. é v fo ly a m 1. szám A T ársadalom - és T erm észettudom ányi Ism ere tterjesztő T ársu lat és a Nógrád m egyei T anács N épm űvelési O sztályának kiadványa �„Óh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb ta lá n ...“ (Mikszáth) �Magyari István H I Ú S Á G F elriadt. Jo bboldalt a hom lokában éles fájd alm at érzett, am i észrevétlenül te rje d t tovább m int a fény a hom ályban. V isszaeresz­ te tte a fe jé t a párn ára, le h u n y ta a szem ét és te sté t jólesően hullám ozta körül egy zsibbasztó, tom pító áram . T alán ú jr a el is aludt. R ekedt kukorékolásra n y ito tta ki a szemét. E rőt v e tt fáradtságán és m egmoz­ dult. Egy pillanatig le h a jto tt fejjel ü lt az ágy szélén, m íg a kábultság leszaladt a fejéből, az u tá n felá llt és óvatosan kim en t a konyhába e lk a ttin to tta a villanyt. Az erős fény b án to tta a szem ét, úgyhogy so­ káig hunyorgott. G yorsan m egm osdott, m ajd tüzet rakott. Ö t ó ra is elm úlhatott m ár, am ikor be­ szólt a szobába: — Józsi. K elj fel. B ent a z ágy m egreccsent. — Józsi. — No, hangzott kelletlenül. — N egyed hat. K elj fel. — M ennyi? — M ondtam m ár hogy negyed hat, ism ételte türelm etlenebbül. El akarsz késni? Mozgás tám adt. Szék recsegett, szek­ rén y a jtó nyikorgott. — Csöndesebben! F elébred Józsika. A férfi kim ent. Vizet tö ltö tt a m osdó­ tálba, s prüszkölt, csapdosta m agáról a vi­ zet. — V igyázhatnál egy kicsit. Az egész k onyha tele lesz vízzel. — H át csak meg kell m osdani, — nézett fel csepegő arccal az em ber. Jó k o r reg­ gel m á r kezded? Az asszony m áris m egbánta, hogy ki­ szalad t a száján. Az utóbbi hetekben úgyis napirenden v a n a veszekedés, az u ra m inden legkisebbért felfo rtyan. P e­ dig igazán vigyáz m agára. Szótlanul te tt-v e tt a konyhában. Az asztalra te tte a kávét. — Reggelizzél. Az em ber leü lt é s kényelm es, m ég ál­ m os m ozdulatokkal kevergette. — Elkésel. Csörrenés. Levágta a kanalat. — Hogy te m indenbe beleszólsz! M ár azt is m egm ondod, hogyan m osakodjak, meg hogy egyek! Az asszony in d u la tb a jött. É rezte, hogy igazságtalan vele szem ben az ura. — M ert nem akarom , hogy elkéss. Az­ tán csak fizethetünk. A bögre m egállt a levegőben, a z tá n úgy vágta le, hogy m ajd szétm ent. — Az isten fáját en n e k a világnak! — Nem a te fizetésedből v onják le. Az m eg­ m a ra d n e félj. Csinálj vele, am it ak arsz És dühösen kezdte m ag ára rán g atn i a kabátot. — Józsi. — No . . . Józsi. Az em ber meg se fordult. — Idd ki legalább a kávét, — b ék ítette az asszony. M ellélépett. Á t a k a rta fogni, hogy a teste m elegével oszlassa el a h ara g ját, m int annyiszor házasságuk első éveiben, ha valam i apróságon összekaptak. De az em b er félretolta. K ilépett és bevágta m aga u tá n az a jtó t. Józsika n y u g talan u l forgolódott a kis­ ágyában. Az asszony d erm edten állt. Ú risten! Mi van ezzel az em b errel egy idó óta? H át nem tesz m indent a kedvére? N em k el fel m ár ö t előtt, hogy elkészítse a regge­ lijét? N em szalad h az a m in d járt a m u n ­ kából, hogy az itthoni m u n k á t is elvé­ gezze? H iszen ő is dolgozik! V égigsim ította hom lokát. F árad tn a k érezte m agát. L e k ellett ü l­ nie. A h alán ték án az é r erősen lü k te te tt. N em tu d o tt gondolkozni, csak zu h an ást érzett és tom pa kábulatot. K ét k a rja bé­ nán, m in t k é t ólom nehezék csüngött alá. A kisfia sírására eszm élt fel. II. Józsinak nem m en t a m unka, m in t m indig, h a o tth o n összeveszett. H ibát h ib a u tá n k ö v etett el. Pedig jó m u n k ás v o lt a legjobb szállító előm unkás. De m ost kép ­ telen volt a rendelésre, m eg a v a sak ra irányítani a figyelm ét. A m e ster is észrevette: — N incs neked valam i bajod, te Józsi? �hogy a becsületében sé rte tté k meg. Hogy szóljon ő m ost m á r a feleségének? Sokáig k ínosan h allg attak . — V enni kellen e egy inget, k ezd te végre a férfi. Szakadt, a g yárban se hordhatom . A z asszony elővette, jo b b ra -b a lra fo r­ gatta. — Még m egfoltozhatnám , — m o n d ta és veh etn én k Jó zsik án ak egy cipőt. A férfi úgy érezte, hogy az asszony csak a z é rt se a k a rja a z t am it ő. H iszen m ár tö b b et keres! T anfolyam ot végzett, előléptették, ellen tm o n d h at az u rán a k ! És érezte, hogy elveszti a nyugalm át. F o jto tta n szólt: — Jó lesz az a cipő k ét h ét m u lva is. — De csak az a rossz kis sz an d á lja v an a gyereknek. — Inget veszünk! — De Józsi .. . m ezítláb szaladozzon a gyerek? L ép jen bele az üvegbe, szögbe? De ő csak az ellenkezést lá tta és e rre elv ak u lt; elö n tö tte a v é r a fejét. D ühös m ozdulattal söpört végig az asztalon, hogy csak úgy h u llt szét csöröm pölve az evő­ eszköz. Egy könyv kifordulva, h u p p an v a ese tt a sarokba. — E rre v a n pénzed! M indenféle lim ­ lom ra. Az asszony n em b ír t szóhoz ju tn i, csak érezte, hogy rem eg a keze és eg y re for­ róbb lesz a feje. — Inget veszünk. — z á rta le a v itá t el­ lentm ondást nem tű rő h angon az em ber. Az asszony is m egkötötte m agát: — Cipőt. — Sem m i . . . P ali bácsi. — M intha nagyon is sápadt lennél. N em v ag y beteg? — Nem. És összeszedte m inden erejét, hogy a m u n k á ra figyeljen. N éhány h ete egyre többször fo rd u lt ez elő. M ár m ások is felfigyeltek rá, pedig v ig y ázo tt hogy ne lássák ra jta . Az asszony já r t a fejében: Éva. Meg az a m ásik: Irén. M egborong, h a csak rágondol is. Fel volt k av a rv a az élete; a m egszokott, régi ren d darab jai szanaszét. E lvesztette a biztonságát is; kapkodott, a gyárban se ta lá lta a helyét. O tthonról m eg egye­ n esen m enekült. Az utcán kószált vagy egy p o h ár b o r m ellett üldögélt valam elyik korcsm ában. — M int egy retten tő forgó­ szél, úgy sodorta valam i egyre m esszebb a családjától. M egtörölte verejtékcseppes hom lokát. Dehiszen nem m indig volt ez így. H at éve nősült és szerették egym ást. Ő dolgozott, az asszony m eg a házi m unkát végezte. Szerényen éltek, de m egéltek. Egyszer aztán az asszony új b ú to rt ak art, s az ő fizetése kevés le tt. J ö tt a gyerek is, Józsika, a fia. Sok tanakodás u tá n vé­ gül is úgy döntöttek, hogy az asszony átképzős tan fo ly am ra megy. — Egy év m u l­ v a szabadult. É va okos asszony volt, m eg­ szerette a ta n u lást. Az üzem ben is becsül­ ték , jó h ely re került. — A m unkával együtt, m in th a őt m agát is kicserélték volna. Eddig többnyire otthon ü lt m ost meg eg y re g y ak rab b an h ív ta Józsit mo­ ziba, színházba. K ezdett adni m agára. A m odora, társalgása szabadabbá, biztosabbá vált. O lvasott. N em egyszer kezében a könyvvel alu d t el, m e rt a napi m u n k a fá­ rad tság ától csak néhány oldalt b írt olvas­ ni. — Józsival szem ben is m ás lett. O ko­ sa n és b átra n m ondott vélem ényt. A férfi n é h a szinte csodálkozva nézett rá: ki ez az asszony? Mi le tt az ő feleségével? E gyre jobban m egzavarta a felesége vál­ tozása, egyre inkább elvesztette a ta la jt a láb a alól. N em tu d o tt többé úgy beszélni az asszonnyal, m int azelőtt. Szégyelte is. M ert az asszony m ajd annyit k e re se tt m in t ő és em ellett m ég a házi m u n k át is végezte. Igaz, sohase panaszkodott, de las­ sa n k én t úgy érezte, hogy m indig szem re­ hányóan néz rá. Ez idegesítette. Be kel­ le tt v allania — h a tito k b an is —, hogy a felesége nagyot nőtt. Ideges le tt; apróságokért kifakadt. Az asszony h allgatott, de aztán ő se bírta. — É s az első veszekedést gyorsan követte a m ásik. Később m á r csak a z é rt se enge­ d ett. Szégyelte vo ln a bevallani, hogy nincs igaza. De a z igazi tö rés három h ete tö rté n t. Fizetéskor. M ind a k etten h azavitték a pénzt — és a felesége többet kapott. Ez fá jt neki. Az asszony nem is szólt, m égis úgy érezte, — Inget, az istenit! — N e kiabálj! N em csak te keresel! Az em b er n éhány pillanatig lihegve, d erm edten nézte, a keze m ár em elkedett, hogy m egüti . . . a k k o r egy károm kodás­ sal m egfo rd u lt és b ev ág ta az ajtót. M ent egyenesen a G ödörbe. Egy lite rt rendelt. Z ene szólt az asztaloknál párok n ev et­ géltek. Ő m eg egyedül, Ökölbe szo ríto tta a kezét. A zért se! N em engedi, hogy az asszony a fejé re nőjön! M ár kig y ú ltak a lám pák és m ég m indig ott üldögélt az ü resedő üveg m ellett. T ávolabb k ét asztallal k é t nő, m eg egy férfi. M ár jó ideje ő t figyelik. K ülönösen az egyik, egy te lt, erős nő. M ellei kifeszítik a ru h át, k orom fekete h a ja n ag y csi­ gákban h u ll a vállára. — Ism eri? — k érd e zte a férfit, Józsira m utatva. — Hogyne. E g y ü tt k ato náskodtunk. — Csinosi, m osolyodott el a fekete. V alóban. Józsi szem revaló férfi volt. K issé nyulánk. H osszúkás a rc á t vékony b ajuszka b o n to tta k é t félre. A szem e vi­ lágos. Szürkéskék. — B em u tath atn á. — Szívesen. A férfi á tü lt Józsihoz. N éhány perc m ulv a v ele eg y ü tt jö ttek vissza. B em u tatta a többieknek: — K ozm a Józsi. Régi cim borám . Józsi m eg h ajo lt, m ajd kissé feszélyezet4 �ten leült. N em tu d ta , m it kezdjen a hirte­ len jö tt társasággal. A beton lapon párok forogtak. — N em táncol? — k érdezte a fekete. Józsi elvörösödött. — Figyelm etlenség volt tőlem , gondolta, és felállt. T angót játszottak. A lány hozzásim ult. — Szépen táncol, — kezdte a társalgást. H allg attak és csak a lépésekre ügyel­ tek. — Dolgozik? — k érdezte Józsi, csak­ hogy kérdezzen valam it. — Igen. — Hol? — A gyárban. Ez is, gondolta. H á t ugyanaz, m in t a fe­ leségem ? — H osszasan nézett az arcáb a; de m in th a n em is látná. — Szokott olvasni? — fo rd u lt feléje v áratlan u l. A lány elbám ult a h irte len k érdésen és csak a vállát vonogatta. A férfi erősen összehúzta a hom lokát. — M in gondolkozik? Józsi néhány p illan atig m erev en nézett, a z tá n egy h irte len ö tlettel kibökte: — Hogy m ég a n ev ét se tudom . — H iszen m egm ondtam , k acag o tt a lány. — N em h allo ttam a zenétől, vörösödött el Józsi. — M agának valam i b án a ta v an fenye­ g ette tréfásan a lány. O lyan árv án üldö­ gélt. — N e is tag ad ja! — Szerelm i csaló­ dás? És várakozóan nézett rá. — Az, hag y ta rá Józsi. — És kibe? — kíváncsiskodott a lány. — Valakibe. — Ez nem sok. — V alakibe . . . em elte rá a te k in te tét a férfi, — ak in ek m ég a n ev ét se tudom . A lány meg se lep ő d ö tt. csak az a jk a n y ílt szét és mosolyogva kérdezte: — Igazán? Józsi m eghökkent. Nono. Jó lesz vi­ gyázni. N em is olyan ta n u la tla n , ta p asz ta­ latlan . — A ztán m egtetszett neki a lány m erészsége. A b o r is h ajto tta . — J á t­ szunk! — d ö n tö tte el m agában. * — M it szólna hozzá, h a v alaki . . . sze­ relm es len n e m agába. —• A ttól függ, hogy ki? — H át . . . valam i csinos em ber. — Csinos? — Igen. P éld áu l olyan, m in t . . . én. És m erészen nézett rá. A lány állta. — M int m aga? — Igen. — H á t . . . és elp iru lt, m in th a m ég so­ hase h allo tt vo ln a ilyet. A szem ét lesü ­ tötte, a m elle erősen hullám zott. Józsiban n y arg aln i k ezdett a vér. V égignézett a lányon: a nagy tö m ö tt fekete hajon, az apró p ihékkel b o ríto tt nyakon, a m elleken . . . — A n ev ét még n em m ondta m eg h a­ jo lt hozzá. — Igaz is, — r iad t fel a lánv és szinte szem érm esen súgta: Iré n vagyok. — Irén , — m o n d ta inkább kérdezve a férfi. — Irén. Józsi lassan éb re d t a kábulatból. — M intha m ost nézne szét először. M intha m ost h allan á először a zenét is. — Tisz­ tu ló szem m el erősödő életérzéssel fogadta el a je le n t : a fén y tt a táncot, a lányt. — M aga jobban, — k ap o tt a szavába. A ztán egy ügyes figura után hozzátette: — A kár a tan ítv án y a lehetnék. — Ilyen ügyes tan ítv á n y t szívesen elfo­ gadnék, m osolyodott el a lány. N em sok nyulva lóg a levegőben. É le tért kapkod, bajom lenne m agával. — C sakhogy ügyetlennek te tetn ém m a­ gam . — M iért? — nézett fel a lány. — Hogy m inél tovább tanítson. M ár tetszett neki a játék. H ízelgett is: A zért mégis csak férfi ő. tu d bánni a nők'kel. E légtételt érzett; m :n t akitől bocsá­ n atot kértek. E rősebben fogta m eg a kezét. — Nem lá tta m m ég m agát, — nézett a szemébe. Hol bu jk ált? A lány felnevetett. — M aga elől bujkáltam . És tréfásan m egbiccentette a fejét. — N em a k a rtam ■találkozni m agával. — Mégis találkozott. — Igen. — Örü l neki? A lány m egvonta a vállát. — M iért? Ez rosszul érintette. K icsit kiábrándí­ tóan. M ár m egkábította a gyors siker. — K elletlenül válaszolt: — Igaz is. M inek örüljön. • A znap este későn m ent haza. Józsika m á r régen aludt. Az asszony is lefeküdt, csak n em tu d o tt elaludni. Bán­ to tta a d élutáni eset. — Igazam volt, d e 5 �m égse k ellett volna. Józsi érzékeny. Az­ tá n m ost az is b ántja, hogy többet k ap ­ tam . S érti a hiúságát. R endszerint ő kezdte a békülést. Este. H ozzásim ult a férjéhez és sokáig f ek üdtek csendesen, szótlanul. A ztán m egindult a tisztító beszélgetés. H alkan, suttogva, hogy a kisfiú fel ne ébredjen. Vária, m ost is v á rta haza az urát. H al­ lotta, hogy leveszi a kabátját, cipőjét, az­ tá n beb ú jik az ágyba. V árt egy kicsit, m ajd odahúzódott mellé. Á tkarolta. De az em b er nem a d ta vissza az ölelést. El­ fordult. Az asszony k a rja leesett. Sokáig m ozdulatlanul feküdt. C sukott pillái alól lassan szivárgo t t a könny. III. A n ap k ite tt m agáért. Szeptem ber utolsó n a p ja it m u ta tta a n aptár, de m in th a csak n y ár lenne. A gye­ rek e k a kopaszodó m eggyfákat m ásszák a hegyen, az idősebbek meg izzadt tark ó j. u k a t tö rü lgetik és a hűvösben k eresnek m enedéket. Szélcsend van. A m eleg m egszorul a hosszú szűk u d ­ varokban. — A k u ty a nyelvét lóbálgatva, k ét m első lábára fe k te te tt fejjel alszik. A fü lét se em elgeti, pedig néhány szem ­ telen légy örökösen ott duruzsol az o rra körül. C sak a szem ét n y itja ki n éh a bá­ nato san : m ég m ost se hagyják nyugton. — N éhány túlbuzgó ty ú k kaparászik a sze­ m étben; talán csak megszokásból. Az udvaron M argit néni b a k ta t keresz­ tül. P u fó k széles arcát kendő szegélyezi L ábán m ost is m agasszárú cipő. Balkezé­ ben szak ajtó t szorongat. — E tetni volt? — szólította meg Nagyné. — M egetettem m ár a csirkét, m e rt Bö­ zsinek nem ju tn a eszébe, zsörtölődött az öregasszony. N agyné p á r pillanatig h allg ato tt, m ajd óvatosan körülnézett. — Reggel m egint összevesztek, — súgt a. — Ne tessék m ár m onda ni, csodálkozott az öregasszony. N agyné bizalm asan közelhajolt: — Itt valam i nő v an a dologban! Józsi csinos em ber aztán nem sok kell ahhoz. És sokatm ondóan in te tt a fejével. — V olna szíve! E zt a helyes kis aszszony k á; . . . ? — csapta össze a kezét M argit néni. — A zt m ondják, innen a környékről. — N e tessék m ondani. — N em rég jö tt ide, valah o n n an Pestről. — Hogy nem tu d o tt otthon ülni a fene­ kén m éltatlan k o d o tt az öregasszony. — Ki h allo tt m á r ilyet? H át nem ta lált m a­ gához valót Pesten? — S írt szegény. L áttam reggel, am ikor elm ent. — Hogy ez Józsi hová te tte a szem ét? Összeáll holmi jö tt-m en ttel — in g atta a fe jé t az öregasszony. — így v an ez, bólogatott N agyné. Az asszony sose tu d ja. Az em b er gondol egyet aztán továbbáll. — De hogy ez a Józsi! . . . Sose h ittem volna . . . M ert hogy veszekednek, az. még nem tesz sem m it. Jan i, m eg a m e­ nyem is hányszor h ajb ak a p n ak . J ó l k ikiabálják m agukat, aztán , k ib ék ü ln ek . N em k ell az ért m ég szétszaladni. — E n is hányszor kiállok az u ra m ­ m al . . . — Meg aztán kell is az a kis veszeke­ dés vág o tt bele M arg it néni. Szegény b o ldogult.i uram egy h é tn el tovább sose b írta veszekedés nélkül. Rosszul érezte m agát, na nem k iab álh ato tt. — R égen volt az, leg y in tett N agyné m a m ár m ás világ járja. — Elég b aj az. V alam ikor, h a az aszszony, meg az em b er nem é rte tle k szót, hát csak jól összeverték egym ást. Aztán, m inden ren d b ejö tt. S ó h ajto tt és úgy fo ly tatta: — D e ezek a mai fiatalok! A jó isten, se érti ezeket. Ezek m in d járt szalad n ak a bíróságra. V álnak. És a fejé t csóválva m ondogatta: — A jó Isten se érti ezeket. M ég az se. Az utcáról Józsi fo rd u lt be az u d v a rb a . A két asszony elhallgatott. — Te jó isten! M ár k é t ó ra és még. nincs kész az ebéd! — ijedezett Nagyné. Az öregasszony is szedelőzködött. — M egyek m ár, m e rt Ja n i is m ost jön; a gyárból. Józsi köszönt nekik és gyors léptekkel, annélkül, hogy la ssíto tt volna, m en t be a házba. E lhidegült az u d v arbeliektől is. Régeb­ ben m eg-m egálit, h a n éh án y an k iü ltek a ház elé és elbeszélgetett velük. N éha v i­ tatk o ztak is errő l-arró l. — De m o stan á­ ban m indig azt érezte, hogy róla folyik a szó; azt h itte hogy m ia tta h allg atn ak el és kezdenek m ásról beszélgetni. — H át inkább meg se állt. Biztosan m egint pletykálnak, — gon­ dolta. T örődnének inkább a m ag u k dol­ gával. A felesége nem volt otthon. Az asszony d élu tán dolgozott. Az ebédet előre megfőzte, a kis zom áncos sp arh étb a meg b e ra k ta a száraz gallyat, hogy csak meg k ellett gyújtani. De Józsi m ost nem n y ú lt hozzá. H ide­ gen v ette le a z ételt. A levesből m in d ­ össze néhány k an állal evett. Ki se szed te a tán y érra, csak úgy a fazékból. N agy kerek zsírd arab o k úsztak a te te ­ jén. A z egyik rá ra g a d t a k an á lra, s hiába dörzsölte az edény falához, nem jött le. B evette a szájába, de olyan u n d o rt kap o tt tőle hogy ki k ellett köpnie. Az órára n ézett: fél három . Szedett a húsból és a paradicsom m ár tásból. Ez jó volt. Az enyhén savanykás-édes szósz ízlett neki. Fel a k a rta vágni a húst, �de a szálkás, inas m a rh a h ú s ellenállt. C sak hosszában tu d ta szétbontani. T ürel.m etlen le tt s végül is v ág a tla n u l k ap ta be a csaknem tíz cen tis szálakat. Felállt. V égignézett m agán, aztán felv ette a jobbik ruháját. A tü k ö r előtt végigsim ította az állát. — M egborotv álkozhattam volna, m orm ogta. De m ost m á r nincs idő. — K elletlenül nézte a kiütközött szőrt, am ely hersegett az u jja a la tt és kékesszürkévé te tte az arcszínét. H árom negyed három lehetett, am ikor elindult. Az első ház előtt néhány em b er üldö­ gélt. K ifogyhattak a szóból, m e rt csend­ ben nézegették a piactéren játszadozó gyerekeket, akik nem törődve a m eleggel, rú gták a labdát. N agyné kiállt az a jtó b a és a szem ét ernyőzve kém lelt. — A z a büdös kölyök még m ost se jö tt haza. A ztán hogy az u ra nem válaszolt, rászólt: — János. — No. — N em lá tta d Ja n it? Az em b er m egvonta a vállát. — Ja n i teee! A férfi felk ap ta a fejét: — N e ordíts m ár. M egsüketül m elletted az em ber. — Hol a fenéb e leh et az a gyerek? — dohogott az asszony. A ztán egy ú ja b b kísérletet te tt: — Jan i teee! — H agyd m á r abba! M ajd h az ajön, ha megéhezik. Józsi igyekezett közöm bösen, észrevétl enül elm enni m ellettük. — Jónapot, — köszönt csendesen, m eg se állva. — Hová szomszéd? — kérd ezte Nagy János. H átra fo rd u lt és kényszeredetten v ála­ szolt: — K im egyek egy kicsit. S étálgatok az ebéd után. — N em lá tta -e Ja n it? — kap o tt bele az asszony. Bosszús lett. H át m á r senkitől se m a­ rad h a t nyugton az em ber? Vagy csak azért is csinálják, m e rt tu d já k hogy nincs m in­ den ren d b en náluk? — S zeretett volna erősen odam ondani nekik. D ehát m égse lehetett. — Nem. N em láttam , — dünnyögte kel­ letlenül és igyekezett m inél előbb kijutni az udvarból. K iállt az ú tra. H unyorgott, szem bené­ zett a nappal. Z sebredugta a kezét és m int akinek semmi dolga kényelm esen, lassan jo b b ra-b alra nézgelődve m egindult fölfelé, a p atak irányába. És csak a k k o r am ikor k ikerü lt a látókörükből, egy élesebb ka­ n y ar után. ak k o r h ú zta ki a kezét a zse­ béből és m ent szinte fu tv a tovább. M ég csak ez kellett, — bosszankodott. M a m inden ellenem van. Az az ebéd is. — És fanyalogva h ú zta össze a száját a hideg zsír ízére. A végén m ég el is késik, aztán csak m agyarázkodhat. Az ördögnek ü ln e k k i ezek m á r k o ra délután. A z ú t lassan em elkedett. A város, m in t egy óriási polip, hosszú k arja iv al b en y ú lt a szű k erdővel szegé­ lyezett völgyekbe. A völgyet kis p a ta ­ kocska v ág ja ketté, am ely k övek között bukdácsolva siet a g yár felé. K ét oldalán házsor. A házak h ely en k én t szinte egy­ m ásra épültek. Úgy összeszorultak, össze­ torlódtak, m int az o rk án elől m enekülő felhők. — M áshol meg, ahol a patak o csk a fu tá sa csendesedett és kényelm es totyogássá vált, a házak eltáv o lo dtak egym ás­ tó l az u tca is té rré szélesült. Az ú t em elkedésével a völgy is szűkült. B alról m ered ek hegy em elkedik. A kácos meg vadrózsabokrok ta rk ítjá k . A term észet szinte a m á ju st éli. A m á­ sodszor virágzott akác illata m ég o tt leng a cserjék között. Lágy, h alk an futó szel­ lők rem eg tetik meg n éh a a leveleket, — óvatosan, puhán, m in th a azt ak a rn ák , hogy m ég tovább ta rtso n a boldogság, a nász. — És a levelek, ágak, virágok nem tu d ják , hogy egyszerre m ajd el­ sötétül az ég, h aragos, b a rn a felhők ny arg aln ak szilaj a n és a hideg szél v é g igsü v ít a hegyoldalon. És érin tésétő l m eg­ reszketnek a levelek, a fü v ek ijed ten la­ p u ln a k a fö ld re és az ág ak csupasza n, fázó­ san m eredeznek. A kövezett ú t végeté rt. T ú lju to tt a v á­ ros határán. De a v áros m ár régen k in ő tte a ruháit. A felszabadulás ó ta a gyár úgy h ú zta m agához a kö rn y ék lakosságát, m in t eg y óriási m ágnes a v asszegeket. Új lak ó tele­ p ek ép ü ltek ; egyik-m ásik a k ív ü leső dom boldalakra. Kicsi lett a régi ru h a. A H ideg-kútnál m egállt. Öreg, nagykoronájú v ad k ö rte fa a la tt gém eskút. Ki tu d ja , m ikor fú rtá k . T alán m ég a k k o r am ikor a város g yerm ekkorát élte és a vándorlegények itt p ihentek meg. H ideg tiszta vízéért m essziről is id e já rn a k az asszonyok. Iv o tt n éhánv kortyot, m e rt a gyors, erő ltete tt m enéstől k im erü lt. A homokos ú t S -alak b a n fu to tt a B ükk előhegyei felé. A m egszűkült völgyben a kétoldali hegyek csaknem összeértek. Az u ta t is be k ellett vágni a hegy oldalába. Balról egy m eredek húsz-huszonöt m é te r m agas hom okkőfal em elkedett. A sim a la ­ pot félig kiálló vekn y i-alak ú kőtöm bök szakították meg. Ezekbe kapaszkodva m ásznak fel a vállalkozó szellem ű su h an cok egészen a tetőre. Az utolsó lépéseket m ár egy kis v ad k ö rtefa is segíti, am ely kétségbeesetten kapaszkodik a begy te te ­ jébe. G yökereinek egy része b én á n elsatnvulva lóg a levegőben. É le tért kapkod, m int a p a rtra v etett hal. Ahogv elm arad t a m eredek sziklafal, szétnyílt a völgv. Az óriási kéznek két u jja volt: A jobboldalit Boroszlónak h ív ­ ják. Festőien szép, erdővel szegélyezett 7 �parasztasszonyai g y ak ra n jö ttek errő l a városba. Józsi m e g értette a célzást. — K u ta tv a nézett körül. N em m essze m ély vízm osás sö té tle tt sű rű n benőve bokrokkal. A v a­ sárnapi k irándulók kedvenc tan y ája. N é hány tűzhely m ost is ott fek etéllett. Az: egyik fölött a fából készült k o n d érta rtó • is ottm arad t. Z av artan kérdezte: — N em m együnk be? A ztán m agyarázkodva te tte hozzá: — N yugodtabban beszélgethetnénk. Iré n nem válaszolt. A férfi előrem ent, hogy sz éth a jtsa a sűrű, szúrós ágakat. K eskeny ú t v itt a vízm osásnak. H elyenként m élyen le kel­ le tt hajolni, m e rt a galagonya- és v a d ­ rózsabokrok éles töviseikkel védekeztek. Józsi egym ásba fo n ta a hosszú, tü sk é s ágakat, s így egy félm étern yi, széles ú t k eletk ezett. A m int azonban Iré n a bokrok közé ért, az egyik ág kicsapódott s a tü s­ kék belevágódtak a szoknyájába. H iáb a forgolódott nem tu d ta kiszabadítani. — Segítsen! Józsi o d asietett de csak állt előtte. A lány k érd ő n nézett rá. — M ost a kezem be k erü lt. — mosoly­ gott za v art izgalom m al a férfi. És szorosan m ellé lépett. A lány nagy, te lt m ellei n ekifeszültek, és ettől hőség fu to tta el. M agához rá n ­ totta. — M eglátnak . . . De Józsi nem b írt m agával. — Ne . . . E kkor éles hersegés h allatszott, m int am ikor v ászn at v ág n ak ketté. A szoknya kiszabadult a tü sk és k arm o k közül, d e jó öt centis szakadás m a ra d t a h elvén. M egzavarodottan, szégyenk ezve engedte el a lányt. Ügy érezte m agát, m int ak it hideg vízzel ö n tö ttek le. S zó tlan u l vörö­ sen égő arccal m en t be a tisztásra. Iré n követte. A néhány m éternyi széles tisztás h o r­ dalékkal volt tele, am elyet a gyorsan n ö v ő füvek zöld szőnyeggel b o ríto ttak be. A lány leült és bosszúsra húzott arccal nézegette a szakadást. — Ezt m egcsinálta. A férfi ú jra elvörösödött és zav aráb an a hosszú fűszála k a t tépdeste. — Bocsásson m eg . . . nem . . . — d a­ dogta. Sokáig hallgattak. A nap perzselő m elegét m egszűrték a lombok, s kellem es, illatos levegő tö ltö tte meg a tisztást. A b ehajló fákról n éh a-n éh a csendesen lep erd ü lt egy levél. H alkan, forogva é r t fö ld et és rá b o ru lt a fűre. A c s ö n d , az. illat, a kellem es m eleg m eg­ tö ltö tte érzékeiket. K önyökre dü lve fe­ k ü d te k a fű b e n é s h allg atták az apró n e­ szeket a g y á r távolról idehal latszó doho­ gását. — H aragszik? — szólalt m eg csende­ sen Józsi, n em em elve fel a fejét. S hogy nem k ap o tt v álaszt, fölnézett.. völgy. A baloldali F ark asly u k bán y ate­ le p re visz. E rre megy tovább az ország­ ú t is. Józsi m egállt. M élyet szívott a virágillattól nehéz le­ vegőből. A szíve erősen dobogott, az arca kipirult. Jo b b ra átvágott az országúton fel a bokros hegyoldalnak. — K ét lépésnyi szé­ les gyalogút kígyózott előtte. I tt kell lennie. Újr a m egállt, m e rt a to rk a elszorult, a szája kiszáradt. A lába is reszketett m ár a kapaszkodástól. M egindult az ösvényen. E nyhe borzongás fu to tt végig a testén. Biztosan várja. Az egyik kanyarodó u tá n világoskék szövet ü tö tt át a bokrok zöldjén. M egrem egett. I tt van. IV. Iré n m ár régen észrevette. H allotta, ahogy kapaszkodik fel a hegy oldalára. De nem fordult meg. Sőt, m intha nagyon is fo g lalkoztatta volna valam i. E lm erülte n nézegette a sárga és b a rn a színekkel ta rk á it bokrokat. Józsi k iszáradt torokkal é rt m elléje. N em tu d o tt szólni, csak átv ette a lépései­ nek ütem ét. Iré n m intha m ost eszm élt volna: — De m egijesztett! — T alán nem v árt? — lélekzett m élyet a férfi. — De. És k isv á rtatv a te tte hozzá: — V ártam . Azzal m eggyorsította a lépteit, m in th a m egriadt volna sa ját szavainak a m erész­ ségétől. Józsit láng csapta meg. Szorosan a lány m ellé lép ett és átfogta a vállát. Iré n m egfordult. Szem éből csodálkozás, m eglepetés áradt, hogy a férfi k a rja le­ esett. S zótlanul m en tek tovább. L épteiket fel­ fog ta a puha fű, meg a lassan haldokló avar. — E lkésett, — kezdte kissé za v arta n Irén. — N em jö hettem előbb a m unkából. A ztán N agyéktól is alig tu d ta m m egsza­ badulni. E lakadt. Sehogyse m ent a beszélgetés. Csöndben m entek néhány lépést. Irén szórakozottan tépdeste az ú tra hajló ágak leveleit. Egyet a szájába is vett. — N em félt? — tö rte m eg a csendet Józsi. A lány elm osolyodott, az a jk á t k issé lebiggyesztette. — Nem. A ztán könnyedén te tte hozzá: — Annyi itt a járókelő, a k á r a piacté­ ren. A keskeny ösvény valóban nem volt néptelen. A környékbeli falvak m unkásai, 8 �A lány apró köröket, b etű k et rajzolt a fűre. A férfi m ellé fordult. — H aragszik? — kérdezte ú jra bűnbán óan. Iré n m egrázta a fejét, m ajd elnevette m agát. — H át lehet m agára haragudni? Józsi odakapott a kezéhez és sokáig ta r ­ totta. Hogy m egfogta ez a lány. M it csinált belőle néhány hét alatt? Mi lett volna Vele. h a nem jön? H a azon az estén nem találkoznak? — Ügy m e n ek ü lt ebbe az ism eretségbe, úgy kapaszkodott bele m int egy fuldokló. — M intha csak álm odná az egészet. De nem a k a r felébredni ebből az álomból, nem a k a rja a valóságot látni, m e rt fél, m e rt valahol — m aga elől is rejtegetve — sejti, érzi, hogy nem h elyes am it tesz. s hogy oda kellene borulni az asszonya elé és m in d e n t elm ondani neki, m in dent m egérteni és ú jra élni, szépen, eg y ü tt m e rt ez így szörnyű m e rt ezt így n em lehet elviselni. — És m égse m egy és mégse teszi, m e rt h a itt v a n ezzel a lánnyal, akkor ő nem tud gondolkozni és ak a rn i, csak sodródik k ábultan és érzi, hogy huzza m agához az erős, friss testé­ vel nagy fekete h ajáv al hogy szinte áti vódik a pórusain és benne él és ő csak követi engedelm esen m inden ak a ratá t. — D ehát a kisfia? — Elveszítse? H agyja el az ő büszkeségét, aki úgv hasonlít m ár m ost is rá és aki m ostanában m indig ke­ re k re n y itja a szem ét a csodálkozástól, hogy apu nem játszik vele m int azelőtt. — H iszen érzi ő , hogy le kellene rázni -m agáról a hiúságot, sé rtő d ö ttség et m e rt É va nagyszerű asszony és m egértené őt. "És m égis am ikor a rra gondol, hogy oda­ áll a felesége elé és m indent elm ond, ak ­ k o r szégyen és félelem fogja el. A lázkodjon m eg? H ogy m ások nevessék? Nem. — Az án itt v an ez a lány is. Hogy m a­ g á h o z kötötte. Pedig azt se tu d ja, hogy "ki és hogy honnan jött, hogyan élt, kit s z e re te tt m ert biztosan szeretett m ár, az ilyenek tu d n a k szeret ni. Iré n sohase be­ szélt erről és ő félték en y volt az ism eret­ len kedvesekre. H iába kérdezte szűksza­ vúan, egv-két m on d attal felelt: — Az apám kereskedő volt. M eghalt. A bolt ját állam i tu lajd o n b a vették. — D ehát m iért jö tt ide? — Nem volt ott senkim ; az is­ m erősöket m eg látni se akartam . A bá­ ty áim m ind vidéken élnék, nekem is m u n ­ k át k ellett keresni . . . — M ilyen furcsa ez a lány. A felesége okos, de kissé hűvös. Ez meg forró. S hogy tu d szeretni! Csak néha érth e tetlen ü l tartózkodó. Ezzel őrjíti meg. M ereven nézett m aga elé. Irén m ár jóideje figyeli. "De nem szól. T udja, hogy gondolkozik és azt is sejti, hogy róla m eg a m ásik asszonyról a fe­ leségéről. Érzi, hogy erősebb, m int az a m ásik. Ó vatosan m eglöki a karjával. A ztán ú jra. — M aga is jó l szórakoztat engem , m ondhatom . Józsi m in th a álom ból ébredne. — M aga álom szuszék — nevet a lény. — Hol já rt az éjszaka? — Elgondolkoztam , — reste lk e d ett a férfi. — Legalább szépre gondolt? — incsel­ ked ett a lány. — A legszebbre. — Á ru lja el. — N em lehet. — N ekem se? — É ppen m ag án ak nem . — M iért? — M ert m ag ára gondoltam , n ev etett Józsi; de kom oly volt a nevetése. — És m it gondolt rólam ? — Sokm indent. — Mégis. — Hogy szeretem . És kigyúlt a tek in tete. — A lány élesen figyelte. — H át még? — Mi kell még? Szeretem . — És a felesége? Ilyen világosan és egyszerűen m ég soha­ sem állíto tta v álaszú t elé a férfit. Eddig m in d k etten k erü lték az asszony n ev én ek az em lítését. Józsi szégyelte, a lány meg nem ta lálta m egfelelőnek az időt. M ost azonban igen. M ost d öntenie kell. T etszett neki a férfi és m ag án ak ak arta. Józsit elk áb ította a lány közelsége. Á t­ k aro lta és lázasan suttogta: — C sak téged ak a rlak . É rted? Téged. • N yugat felől nagy, szürke felhők höm ­ pölyögtek egym ást tolva, lökdösve, m int egy m enekülő csorda. Ije d t m a d arak kerin g tek m egzavarodva, veszélyt érezve. A levegő súlyos lett. Időn­ k én t egy-egy szélroham fu to tt végig, s földre k én y szerítette a gyöngébb cserjé­ ket. A fák fázósan dideregtek. Iré n összefogta m ag án a könnyű szvettert. — E gyütt m együnk a piactérig, — m ondta. Szép volt a lány. N agy, fekete h a já t a szél borzolta és az arcáb a verdeste. A könnyű göndör fü r­ tö k ráta p ad ta k a n y ak ára, arcára, am ely k ip iru lt a gyors m enéstől. Erős, te lt a la k ja szoborszerűen tökéletes volt. A k ö n n yű szövet szinte lá th a ta tla n u l folyta körül, kiem elve a te st szép vonalait. Józsi m egszorította a kezét. E lkésett járókelők siettek m ellettü k . Egy parasztasszony fejére b o ríto tt felsőszoknyával szaladt egy disznó után. N éhány kisgyerek lib ák at h ajto tt. — Kocsizörgés h allatszott. Nagy János csapdosta a lovait, hogy még az eső előtt h azaérjen. — Még csak az kell, hogy észreveg yen, m orogta Józsi. Így is nehéz lesz. — K issé előreengedte Irén t, hogy fedezve legyen. D e az em b er m eglátta. �— N em ül fel, szomszéd? — és húzta vissza a gyeplőt. A kkor nézte m eg jobban a lányt. — Vagy úgy! — m ondta és. nekiengedte a lovakat. Jó k o rát húzott a jobboldali szürkére. A villám lástól am úgy is m egijedt ló ágaskodva szökkent vágtába. A kocsi csak h a m ar e ltű nt a szürkületben. Józsi az első p illan atb an m eg se tu d o tt szólalni. C sak aztán tö rt ki dühösen: A zt a k u ty a jóistenit a világnak! — H át m ost m á r m it csináljon? M ire hazaér, m indenki tu d ja. Így álljon oda a felesége elé? — Ideges lett. G yorsíto tta a lépéseit. V alam i összeszorította a gyom rát; m in th a m arok­ ra fogták volna. A m ellén is nyom ást é r­ zett. T alán a nehéz párás levegőtől. Iré n szinte fu tv a m ent m ellette. N em é rte tte a férfi hom lokára gyűrődött rán ­ cokat. — M ire jó ez? — gondolta. H iszen m egígérte, hogy o tth a g y ja az asszonyt. E lválnak. — De nem szólt. Érezte, hogy m ost nem az ő hatása a la tt áll a férfi, s csak á rta n a vele. Ő m ár m eg is érkezett. Szó nélkül szo­ ríto tta meg a férfi kezét — erősen, biz­ tató n m in tha a m aga ere jét adná át neki. Józsi meg rohan tovább egyedül. M ár nagy pu h a cseppekben h ull az eső. A szél őrjöngve tom bol. F elk ap ja a szal­ m át, papirost és röpíti m agasan. Szem be­ fordul az em berekkel és szem ükbe vágja a port. homokot. V alakinek a fejéről le­ k ap ta a k alapot és m ost diadalm asan ro­ h an tovább vele. Egy k ap u a ljb a n m eg k ellett állnia, hogy kidörzsölje a szemét. Az eső egyre sűrűbben hull; m á r nagy tócsákba gyű lt az utcán, meg a házak m ellett. A ztán m egindul a sok kis é r és piszkos, b a rn a folyóvá nőve sodorja m a ­ gával az utca szennyét. Józsi fe lh a jtja a k ab át g allérját és úgy megy tovább. A h áta m á r átázott. B e se áll az ereszek alá, ahol m égis védve lenne; nem törődik az arcába vágó cseppekkel. Szorongó szívvel, felgyúlt fa n tá z iával lá tja elő re a bekövetkező esem ényeket: az aszszony síró arcát, a kisfia ijed t szemét. És n em tu d szólni hozzájuk. D önteni k ellene, d e képtelen rá. Ijedtség, félelem szállja meg. O lyan, m int egy v ih a rtó l m egriadt, gyám oltalan kisgyerek aki az a n y ja simo­ gató kezétől nyugszik csak meg. — M it tegyen? Te jó isten. - - F orró hom lokára szo rítja a tenyerét. M egint az az ideges szorongás. Ebben él rn ár hetek óta. Nyom­ ja mázsás súllyal ül a lelkén, p e d ig úgy szeretn e szabadon lélekzen i az em berek szem ébe nézni tiszta tu d a tta l, tiszta gon­ dolatokkal. — N em tu d tovább m enni; az eső is zuhog, még jó is, hogy esik. Legalább m eg kell állnia, úgy se tu d n a m ost haza­ m enni és legalább az eső m ia tt áll, azért húzódik az egyik ház to rn áca alá és m a­ rad m ag ára a gondolataival, a fa n tá z iá ja a lk o tta képekkel. — M it csinálhat m ost a felesége? M egpróbálta m aga elé képzelni. B eh ú n y ta a szem ét is. de homályos m a­ r a d t a kép. M ilyen régen lá tta ; m ilyen régen beszélt vele. H iszen alig volt o tt ­ hon, s legfeljebb h a egy-két szót vágott oda, m int reggel is. — A feje m ajd szét­ p attan . A szél b efú jta az esőt. O d a ta rto tta a fe jé t és szétdörzsölte azt a n éhány csep­ pet, am i a hom lokára hullt. — Hogy ro­ h an n a k az esem ények. Reggel csak a h iú­ sága sa jg o tt m ost meg m ár v á ln i akar. M ert m it teh et m á s t? H ajtsa meg a fejét? Meg az asszony is . . . M eg tu d n a neki bocsátani? Éva egyszer-kétszer m egpró­ bált ugyan közeledni a fizetéskori össze­ veszés után. Az egyik v asárn ap is a m ik o r a tü k ö r előtt v ág ta a bajuszát, az asszo n y m ögéje állt és b ékülékenyen kérdezte, kinek a ked v éért szépítkezel? De ő a k k o r m egijedt, m e rt azt h itte, hogy tu d az Iré n ­ nel való ism eretségéről és becsu k ta m agát előtte. — H a a k k o r . . . D ehát nem tu d ta. A k k o r m ég könnyen m en t volna. É va is ak a rta. De ő m á r ism erte Iré n t. És ki ez: az Irén? T u d n a vele élni? Nem néhány hónapot, h an e m éveket. És len n e kisfia? — N yugtalan ság fogta el. M it csin álh at a gyerek? Alszik m á r? — Elin d u lt, végig az u tc án am ely m ost néptelen volt. A há­ zak ablak án aranycsóva verő d ö tt ki az. esőbe m egvilágítva a sű rű n ömlő cseppe­ ket. Az egyik ab lak n ál m egállt. Benézett. A szíve elszorult. Tovább. Még néhány ház. I tt az udvar. B efordult és m egállt a házuk előtt. V. Nagy János alig hogy betoppant, m áris rá té rt az újságra: — K it lá tta m ?! — fuldokolta a nagy szaladástól. Az asszony a tűzhely m ellett állt és fő­ zött. K érdőn nézett az u rára. — Józsit! — K ozm a Józsit? — Igen. — Hol? — A disznóvásártérnél. — K ivel volt? — Beszélj m ar!— tü re l­ m etlen k ed ett az asszony. Az em ber k ifú jta m agát. — Azzal a nőszem éllyel. — Azzal a . . . . val?! Hogy az isten v e rje meg. H át m ás em b erére veti a sze­ m ét?! M ondtam én , hogy nem lesz jó vége. Reggel is összevesztek. Józsi úgy ro h a n t el hazulról, m int egy őrült. Az aszszony meg sírt. Nem m u ta tta , m e rt nem m u t atn á a világ m inden k incséért se, de lá tta m hogy sírt. — T u d ja m ár? — for d ult az urához. — É n nem m o n d tam neki! A z asszony tanakodott. — Szólni kéne. — M ajd én bem egyek: hozzá. T e meg beszélj azzal a Józsival. — Hogy az is hol hag y ta az eszét am ikor összeállt egy ilyennel. M ondd m eg neki, de am úgv alaposan. K apkodta m agára a kendőt és szaladt kifelé. — Az ajtóból m ég visszfordult: — Vigyázz az ételre! M in d járt jövök. — Ahogy te hazajössz éjfél előtt, — k 10 �dörm ögte az em ber, jól ism erve a felesége beszélőképességét. De N agyné m á r nem h allotta. F ejére h ú zott kendővel szaladt át a sötét ud v a­ ron. K ozm áék a jta ja előtt m egállt, lecsapdosta m agáról a vizet. A ztán kopogott. — Tessék! N agyné belépett. K issé összehúzta a szem ét az erős fénytől. — Tessék beljebb jönni A nnus néni. — M icsoda ítéletidő v an odakint! Való­ ságos istenítélet! C sak úgy ömlik, — szedte le m agáról a kendőt. Az asszony bólintott és kinézett az a b ­ la k o n . — I tt az ősz, — fo ly ta tta N agyné. Pe­ dig m ég délután is m ilyen szép idő volt. — Igen. Csönd. N agyné sehogyse tu d ta elindítani a be­ szélg etést. Éva sejtette hogy az asszony nem hiába jö tt. N em az időjárásról a k a r vele beszélgetni. De nem k u ta tta . M ajd m egm ondja, ha a k a rja . C sak a szíve kezdett el h evesebben dobogni. B em ent a szobába és m egigazította a g y ere k ágyacskáját. — A lszik? — kérdezte Nagyné. — Igen. — Szegényke. É va felk a p ta a fejét gyanakodva. — C sak úgy m o ndtam , — m osolygott za­ v a rta n N agyné. N em tu d ta hogy kezdjen hozzá. É va nem volt pletykás, szerette, ha egyenesen beszélnek vele. M ost is ránézett N agynéra. — A nnus néni, m aga a k a r m ondani v alam it. — E ltaláltad. — A férjem ről? — A rról. — bólintott. — H át m ondja. N agyné m eglepődött erre az egyenes kérdésre. Ő sírást v á rt ahogy m ásoknál látta. T itokban irigyelte is az asszony ere­ jét. — Józsiról. — ism ételte vontato ttan . Az u ram lá tta m a délután azzal a . . . (m ajd­ nem úgy m ondta ki, ahogy szokta), azzal a nővel. A z asszony elhalványult. H át m égis igaz?! — H allo tta m á r a sut­ to g á s t, am ely úgy folyta körül, m in t egy piszkos áradat. D e nem hitt neki. Azt tu d ta, hogy valam i baj van az urával. Fi­ zetéskor is . . . meg azon az estén . . . reggel se é rte tt e . . . De hogy m ég ez is?! Le k eltett ülnie. N agyné felugrott, hogy segítsen, de el­ hárí totta. — Köszönöm nincs semmi bajom . És m ereven nézett m aga elé. N agyné vigasztalni ak a rta: — Ilyenek a férfiak. N em leh et ezek­ nek hinni. Józsiról is ki gondolta volna? Éva feje leesett az asztalra. Csendesen m egeredtek a könnyei. Nem le h ete tt látni, c s a k a testén fu to tt ét a rem egés. N agyné m ellé állt. 11 — N o . . . n e sírjo n . És m egsim ogatta. — N em érdem li m eg az az em ber. Józsi m á r jóideje álldogált az ajtóban. A h a ja csapzottan lógott, a k a b á tja egé­ szen átnedvesedett. — T u d ja m ár? — töprengett. Biztosan. N agyné n e szaladt volna át? — B enézett az ablakon. D e az asszonyon nem látszott semmi. É ppen n é­ hány fah asáb o t dugott a sp arh étb a. V a­ csorát m elegített. Az em b er m eglepetten nézte, hogyan h ajladozik a kissé fá ra d ta n mozgó, k arcsú test. — E rő t v e tt m agán. Be kell m enni. M ajd csak lesz valahogy. Kopogott. Eddig sohase tette, legfeljebb h a tré fá ­ ból a kisfia k edvéért, aki m indig felk a­ cagott h a a kopogtatás u tá n egy ism eret­ len h ely ett ap a lé p ett be. De m ost, m in th a m aga is idegen lenne. Az asszony m egrem egett. A kopogás, m in t m egannyi vízbe dobott kő, érzésh u l­ lám okat k a v a rt fel benne. E lsápadt, m ajd v é r ö n tö tte el. Érezte, hogy az u ra az. — Tessék — szólt elfulva. A férfi b elép ett és m egállt az ajtóban. Á zott a la k ja az első p illa n a tb a n szánako­ zást k eltett a z asszonyban. — V edd le a kab áto d és m elegedj meg. A h an g ja tom pa volt. de tisztán érth ető . A férfi kissé m egbátorodott. — T alán nem is tu d ja . — F elak aszto tta a k ab áto t a fogasra, m aga m eg odaállt a tűzhely mellé. A kezét m elengette. — L assan k én t m agához té rt. — Józsika? — Alszik. N em b írta k szólni. — Az em ber be­ szívta az ételszagot. — Vacsorázol? C sak bólintott. Az asszony szedett a tá n y é rra és az asz­ ta lra tette. Az evés m eg n y u g tatta az em bert. M ár jobban érezte m agát. Éva e lra k ta az edényt és v árt. V árta, hogy az u ra szóljon; m aga kezdjen el be­ szélni. De az csak az asztal szélét pisz­ kálta. L eh asad t ró la egy szál azt tö r­ delte. V égre is az asszony k ezdte el: — Elmégy? Józsiban leszaladt a vér. — M indent tud, — gondolta. — Reggel . . . k ezd te bizonytalanul, de nem ta lá lta a szav ak at és elakadt. Az asszony nyu g o ttan , kissé m egsápadva nézte az em b er vergődését. — N em a k a rta m . . . ideges . . . — G y ak ran voltál m o stan áb an ideges, m ondta csendes szom orúsággal, de h a tá ­ rozottan. H allgattak. V égre az em b er összeszedte m agát. M eg­ érezte, hogy nevetséges a helyzete, hogy az asszony az erősebb, a nyugodtabb. — Még gúnyolódik is, gondolta elkeseredve. — Igen, ideges voltam , m e rt m in d en b e belekötsz. �A m u nka le tt az egyetlen öröm em . Meg — Én kötök bele? a fiam . Azok, ak ik et te rágalm aztál, m eg­ — Sem m i se jó neked. M ár azt is elő­ becsültek engem . E lfogadtak egyenrangú! írod, hogyan m osakodjon az em ber, meg, tá rsu k n ak . S zerettek és seg ítettek . . . hogy hogy egyen. C sak te nem segítettél. — M ert önző vagy; — D e Józsi . . . m e rt hiú vagy. — Igen. N e is tagadd. A zt az inget is Az em b er szinte m egderm edt. Így még csak az ért se a k a rtad . nem h allo tta az asszonyt beszélni. — D ehát . . . Az asszony elképedt. H át m ég m indig — Igenis h iú vagy! N em tu d ta d elvi­ selni, hagy nekem is legyen szavam , hogy ezt h án y ja a szem ére? nek em is lehessen igazam. — De én is Az em b er m á r fölényben érezte m agát. T ovább tám adott. em b er vagyok. D olgozok ak árcsak te. É rek annyit, m in t t e . . . M ost m á r látom , A m ióta a gyárba jársz, nem leh et bírni hogy érek annyit, m e rt m ások is m eghall­ veled. Most, hogy m á r te is keresel, h át g atn ak . . . C sak te nem a k a rtá l m eghall­ azt hiszed, hogy m indent lehet. A zóta gatni. semmi sincs itthon rendben. A z é telt is úgy kell enni, hidegen. K ifulladt a beszédben; m eg k e lle tt áll­ — D ehát nem te m ondtad? nia. — M ondtam , de te ak a rta d ; te voltál — A zt hitted, hogy m ajd sírok? rim án — an n y ira oda érte. kodok neked? — Nem. M ást szeretsz? Azt Az asszony erőt v e tt m agán. hiszed, hogy azzal jo b b an m egérted m a­ — Tudod, hogy k ellett a pénz bútorra. gad? —- M enj. Én n em ta rtó zta tla k . M ég — Meg le tt volna az anélkül is. m ost is szeretlek, d e csak m enj. De a fia­ — N em tudom honnan? — A te fizeté­ m a t nem adom . Ő itt m a ra d velem. sedből? Az em b er sáp ad tan állt fel. — Abból. — Elküldesz? Az em b er kiabált: — M ert nem k ellett volna neked be­ — N em tu d u n k eg y ü tt élni. Te nem é r­ m enni. D ehát te jobban érezted m agad a ted m eg, hogy én m ás lettem . M ost is férfiak közt! csak azt látod bennem , aki a k k o r voltam , K im ondta. A legtöbbet. am ikor feleségül m entem hozzád. — H ol Az asszony elsápadt. M eg k ellett fogódz­ v an m á r az a kislány?! A zt keresed? — n ia az asztal lapjába. H iába. Nincs többé. És nek ed a m ásik, ez: — Igen, igen. T alán nem az ért a k a rta d az új valaki, nem kell. Pedig én ez v a­ olyan nagyon, — kiabált az em ber m agát gyok. — H át tu d n á n k így élni? Ö rökös­ is bátorítva. — U dv aro ltatn i a k a rtá l m a­ veszekedésben nőjjön fel a gyerek? Azt gadnak! T etszett, hogy forgolódnak k ö rü ­ lássa, hogy a szülei sohase értik meg egy­ lötted. A zt hiszed nem tudom , hogy ezért m á st? — Nem. In k áb b m enj el. Volt az egész? — N em volt neki elég egy — D e . . . N em tu d n ál nekem . . . em ber. — A z én szívem ben csak egy hely volt. A z asszonnyal forgott a világ. O tt te voltál. De mi v an a te szívedben? — T e beszélsz így . . . te . . . Most — H át azt hiszed, hogy tu d n ék úgy élni. jössz a szeretődtől és te beszélsz? Így veled, hogy nem szeretsz? Hogy szerelem m ersz beszélni? nélk ü l élsz velem ? Szánalom ból? E lfulladt. Többször is m élyet lélekzett, Ú jr a m egrázta a fejét. m íg v alam ennyire lecsillapodott. — Ilyen élet nekem nem kell. Én a sze­ relm em ért tiszta szerelm et kérek. És ezt — É n szerettelek ahogyan te sohase te nem tudod adni. M ost m ár nem tudod szerettél engem . É n m indent m egtettem adni . . . a kedvedért. De k ellett a pénz és bem en­ te m dolgozni. T e tudod, hogy ezért m en­ — H át elm enjek? te m be. M ert m ost csak harag o d b an be­ A férfi této v a léptekkel indult a f ogasszélsz és nem az igazat m ondod. — Én felé. m egm utatom neked a lelkem et is. A bban A z asszony sápadtan, d e kem ényen nézte. n em találsz m ást, m e rt nekem sohasem Az ajtóból m ég egyszer visszanézett az k ellett m ás. — De te . . . te m egm ered-e em ber, de hogy az asszony arca nem eny­ m u tatn i? h ü l lassan, nagyon lassan lenyom ta a k i­ A férfi sápadtan húzta össze m agát. lincset. — M ikor a feleséged le tte m benned A ztán m á r csak a távolodó lép tek eg y re lá tta m a világot. Téged ta rto tta la k a leg­ halkuló h an g ja hallatszott. tö b b n ek , legnagyobbnak. — És m ilyen kicsi lettél! Jóisten. H át csak ennyi vagy? Az asszony az ablakhoz m ent. F élre­ A z em b er nem b írt szólni. húzta a függönyt. K int m ost is esett. O da­ — M ikor a gyárba m entem — fo ly tatta * szorította fo rró hom lokát az ab lak ü v eg re az asszony — te elvártad, hogy azután is — Józsikám , kicsi fiam — suttogta. És el­ elvégezzek m indent. A zt h ittem , hogy se­ ered t a könnye. És m ost m ár nem szégíteni fogsz. N em a k a rta m szólni, azt gyelte. Folyt sű rű cseppekben és r á h u llt szerettem volna, h a m agadtól jössz. De te az üvegre. És olyan jó v o lt sírni. — E gy n em jöttél. Pedig a k k o r én m ár éppúgy szélroham az ab lak ra v e rte az esőt. Csak dolgoztam , m int te. — Eltávolodtál tőlem. nézte: — M ennyi könny. 12 �Molnár Jenő A fiam folyton fütyül Dörmögő vén, m orcos m edve v agyok sokszor reggelente. A lm o m b a n t án savót nyeltem , fa n y a r lett tőle a ke d vem , a z éjszaka m ég rám tapad, n e m látok csak ködöt, sarat s a fülem be, m in t egy tüske beleszúr a fia m fü ttye . M orm ogom , de nincs, k i hallja, csak cifrázza Z solti ajka : dalra dal jön, el n em fárad, m egtölti az egész házat, a padlást, a pincezúgot, m ár m in d e n ü tt fü ttyszó buzog, n á lu n k fü ty ü l m in d en rigó: h á t ez m ár kész ribillió; B erzenkedem , m egrezzenek. — Mért nem hallgat ez a gyerek? Ha lehet ne, ham arjába la katot te n n é k a szájára. A szájára, a szívére, m e r t ott van a friss dal fészke; M edve vagyok, morcos m edve: m o st m in d en k i bú jjo n csend be; A z t hiszem , hogy szétpattanok. — H agyd m ár abba ,— rávakkanok. D erm edt csend van. H ogy m e g re zze n . . . Jégcsapok lógnak a csendben. Így m egfagyok. De h iá b a ... Elgörbül a fia m szája. E jn ye-ejn ye m orgó m edve: beestél a jég verem b e. . . Ez kellet hát? I tt van: vacogj; F elnyársalnak a jégcsapok. Vergődöm csak . . . De egyszerre . . . H ová lett a m orgó m edve? Füttyentek . . . A fiam rácsap. A m egölt fü tt y ú jra árad. A szívem m ár piros virág és csudaszép lett a világ; Bedegi Józsefné TOLL A FEGYVEREM K a tona vagyok, toll a fegyverem , K e zem b e n m in d ig készen áll. A fá su lt közönyt, ha kell, felverem , I tt béke k e ll és n e m halál. Fogom a tollat: tartom az ekét. A gazos fö ld e t term ő vé teszem . F elszántom én az egész fö ld te k é t H a toliam at a kezem b e veszem . T o lla m a kalapács, m u n ká s vagyok, A vas fö lö tt nálam a hatalom . S e le jte t — hidd el —, sohasem hagyok, H a jlik az acél, ahogy én akarom . T olla m tű kezem b en , én orvos is v a g y o k. M eglátom hol va n fá jd a lo m és seb, G yógyító írt a betegnek én adok! M u n ká m a többinél — hidd el — n e m kisebb. T oliam m indenre jó, ha okosan fogom . M unkám ra gyár, föld és a beteg várt, Én, am i kell. szívesen adom, És hogy elérjem , segít benne a Párt! 13 �KAZÁ R GÁBOR P A L Ó C F Ö L D Ö N Színházba készülök. Nem m indennapos lehetőség ez K azáron. A plakát m ár egy h é tte l előbb m egjelent a villanyoszlopo­ kon, hirdető táblán, lett volna időm hoz­ zászokni a gondolathoz. M a estig azt h it­ tem , így is van. De m o st az indulás előtt m égis szorongás fog el. Nem tudom m iért, nem is gondolkozom ra jta , de itt van ben­ nem . K éslelteti m ozdulataim at, elők e rít m ég valam i tennivalót: m arasztal. K örül nézek h át m agam on rendben vagyok-e? Igen, a jegy itt van a zsebem ben. K ive­ szem, m egnézem . Ez az: 3. sor, 2. szék. A cig arettát is eltettem , a cipőm fénylik A k ab áto m u jjá v a l végighúzok m ég a k ala­ pom on: h át ak k o r m ehetünk. Az ú t elég hosszú és am ikor órám ra pillantok, m egállapítom , jól ki kell lép­ n em h a nem akarom m egzavarni ez elő adást. K icsit bánt, hogy e lszám ítottam az időt s ez eltereli a figyelm em et. A »kaszinó « és m ozihelyiség — ahol m ost a színielőadás lesz — a bányatelep első épülete. N agyságra is fekvésre is. M eredeken em elkedő dom bról néz le. M ö­ g ö tte a Szőlőhegy v onulata ritk ás bokrok­ kal, fákkal és villogó feh é r m észkő-foltok­ kal. A m ikor az épület felé tarto k , egy­ sz e rre fogadja be a szem em a soklépcsőjű feljáró t, az im ponáló töm egű ép ü lete t — b a ljá n oszlopos m egoldással — és h á tte ré t, a fölébe m agasodó hegye t. — M int egy kisebb görög város felleg­ v ára — gondolom. N em egyszer restelte m m á r m agam a m erész hasonlatért. De m iért űzzem el a gondolatot? H isz az én falu m ­ b an van. Ily en k o r valam ennyi ablak ki v an vilá­ g ítv a, m ég ünnep ib b n ek ta lá lju k a helyet. A közeledő úgy érzi őt köszönti a soksok fény. Én is biztos vagyok benne: rám v árn ak . M egelégedéssel tö lt el, és m égink áb b m eggyorsítom lépteim . Egyszerre — ahogy ez m á r lenni szokott — éppen a k k o r. am ikor szinte semmi m ásból nem áll körülöttem a világ m int jóleső várakozásból: kéretlen ü l és m eg­ h ö kkentő váratlansággal előlép az im énti szorongás. Világosan, kendőzetlenül áll előttem . T udom m ár. mi ta rto tt vissza. Az em lékezés elfú jja örömöm. Nem tudom pontosan: K ét vagy három év e já rt K azáron először a F alu Színház. L eh et régebben. A kkor is itt ta rto ttá k az előadást. A közönséget még nem eresz­ te tté k be s az épület körül alig leh e tett m egm ozdulni. M indenki, aki szenzációra volt éhes. aki ült m ár szegény eldugott fa lu ra kényszeredett régi cirkuszok gyalula tla n lócáin és n ev etett esetlen bohócainak m ókáin, az m egjelent. S uhancok verseng­ v e u g ratták egym ást. Hangos nevetésük b e levágódott a Szőlőhegy oldalába mesz- szire elfu to tt a csendes utcákba is. A sz ínház autóbusza körül gyerekek u g ráltak , fogdosták a lám p áját m íg a kocsivezető el nem k erg ette őket. A közlekedéstől el­ esett, hegyek falai közé zárt fa lu n a k elő­ ször volt alk alm a üdvözölni a színházat és ezt elég zajosan tette. Őszinte volt a m eg­ nyilatkozás, de a m űvészek m eg riad tak tőle és behúzódtak az öltözőkbe. A töm eg m a­ gára m arad t, n yugtalankodni kezdett, m in th a elvesztett volna valam it. Egyre többen szorongtak az előcsarnokban, és v ártá k az ajtó kinyitását. S m ikor m eg­ n y ilt, bezúdult. O lyan erős volt a szorítás, hogy a m ásik ajtó szárn y at sokáig nem le­ h e te tt elm ozdítani. A fejetlenségben senki sem ta lá lta m eg a helyét. A jegyszedők idegeskedtek, a közönség sé rte tte n hangos­ kodott. Nem k ere stem , m ié rt v an ez így, csak b án to ttan leü ltem valahová, ah o l ép­ pen hely volt. M egbántam , hogy eljöttem . Így k ell viselkedni a színházban: N éhány gondolat k erü lg etett ugyan b áto rtalan u l hiszen sokan m ost v an n ak először színház­ ban. Még sohasem ta lálk o zh attak a m ű v é­ szettel. N em ism erik. H ogyan tisztelh et­ nék hogyan v árh a tn ák m egilletődéssel? M ondom, ilyenféle gondolatok kerü lg ettek , de nem fogalm aztam meg, m e rt az előadás m egkezdődött, s nem egyszer hangoskodás és nem helyénvaló nevetés bosszantott. N em volt kedvem m entséget találni. C sak m agam at bü n te tte m ezzel m e rt h a elis­ m erem az oko k at m eglátom a fejlődés lehetőségét is. Így é lte m a lépcsőhöz. N em tu lajd o n í­ to ttam jelentőséget gondolataim nak. In ­ kább m entségnek szántam és a m agam igazolására h ogy azóta sem v oltam K azá­ ron színházban. F en t a dom bon elv ak ít az ablakokból kiöm lő fény. A F alu Színház h atalm as autóbuszánál tudok csak hunyorgás nélkül szétnézni. N em k éstem el. A közönség egy része nyugodtan sétál az ép ület b e já ra ti o ldalán, néhányan p a rk lámpái a latt álldogálnak. M egállok én is, hogy előkeressem a je ­ gyem. In k áb b csak időt ak aro k nyerni, hogy szétnézhessek, m e rt m eglep a közön­ séggel való találkozás. A rosszat a kellem e tlent könnyen elhisszük, de az előnyös változásokat kétk ed v e fogadjuk. M ellet­ tem két lány beszélget egy fiatalem b er társaságában. Az egyik lányon szürke kosztüm , a m ásikon elegáns szövet ru h a. A fiatalem b er frissen borotválva, ünneplő ruhában. K azári viseletbe öltözött asszo­ nyok jönnek. Csillog a fejdíszük, suhog a szoknyájuk. E gym ásután lépnek a kiszű­ rődő fénybe az érkezők, tű n n e k el az á r­ nyékban . . . és senki ellen n em lehet k i­ fogás: ünneplő arcok, ünnepi ru hák. Az 14 �előcsarnokban férfiak cigarettáznak, az egyik színészt veszik körül. V alam elyik élm ényét m ondja el a m űvész. A terem ből enyhe zsongás szűrődik ki. Az ajtó n ál v á r a jegyszedő, levezet a székem ig. M ár m ajdnem m indenki elfog­ la lta a helyét. Ahogy lépkedek a székso­ ro k között, egy-egy te k in te tte l találkozom . A szem ekben az élm ényvárás csillogása üdvözöl, am ely m ost m eleg közösségbe ol­ v asztja az egész nézőteret. T öbbnek, jo b b ­ n ak , vagy tisztábbnak érzem m agam itt, 15 m int az előbb odakint? N em tudom , csak azt, hogy jó itt. Sok m in d en t elm u laszto ttam háro m é v alatt, nem k ísérh ettem figyelem m el, hogy fejlődött színház látogatóvá a falu közön­ sége. N em vagyok elég erős ahhoz, hogy szem rehányást tegyek m agam nak, m e rt m agával rag ad a közösség ünnepi h an g u ­ lata, m e rt olyan jó m egnyitni a lelk et a nagy várakozásra — és nem gondolni semmi m ásra. K ezdődhet az előadás! . . . �N A G Y I S T V Á N V E R S E I MÉHES, APÁM, ÉN A m éh e ke t te stv érk én t szereti, A kasba p u szta kézzel n yú l bele. S ha néha fe lzú d ú ln a k ellene, T ucatnyi fu llá n k m eg n e m á rt neki. A m éh esh ez kom oly érdek fű zö tt, N e m gazdasági, költői csupán. E lolvasgatn i forró délután O ly jó lesett zsongó kasok között. Üres kaptárba ra k ta m könyveket, A m éhes csak m in t kö n yvtá r érdekel, A z édes sza km á t n em ke d v e lte m én. A p á m bizony hiába nógatott. K e d ve m m ás édességeken kapott, M éznél édesebb volt la költem én y. LIZKA-KÚT Erdei kú t. se káva. se fedő, Büdös bürök között, gazzal tele. Ha arra jársz, vigyázz, ne lépj bele. A L izka -k ú t nagy figyelm eztető . L izka asszony gyanútlan ballaga, A faluból erdőn át hazam én, De m agzat-m ozdulás szúr át szivén — Ó, régi da l ez, igaz ballada. E g yü tt látott kutat, ka stélyt urat, És gyorsan jö tt a hibbant m o zd u la t. Régi dal ez, jobbágytragédia. E kú tb a ölt egyszer ké t életet, De ezer szívben vádat é lte te tt M inden balladák a n yja kén t Liza. N IO B E Eleire k e ln e k ó görög m esék. Jó dédanyám kilencvenhárom évvel, Világgá — szórt tizen n ég y gyerm ekével A niobei anyabüszkeség, A negyvennyolcas jobbágy-hajnalon E lindult fe ln ő tt s fogant m in d en évben, M o s, m ankójával áll a napsütésben: Szoborbaöntött anya-fájdalom . M éltán em e lte m őt Niobe m ellé: A m ítosz v á lik itt történelem m é, Niobe-híre ne m ú ljo n soha; M int Z rínyi Ilonákra, egri nőkre, Ugy gondolok rá, úgy éljen örökre Egy század legnagyobb nagyasszonya! 16 �MAKKSZEDÉS K á n yá k kárognak október egén, S a m a kkszed ő k csavargó kis csapatja. Tar terebélyek csendjét f elzavarja — K ö zö ttü k csörtetü n k h ugóm m eg én. A z ősz nyálkás ava r t te rít a lá n k , S m i bóklászunk bútól eloldozottan, V ersenyt f u tu n k , ha tö m zsi ma k k le­ p o ttyan, M ert m a kko t zörgő pénzre v á lt apánk. E stefelé erőlködünk a ködben, Fürge fiú c sk á k f ujta tn a k köröttem , A csillagokkal érke zü n k haza. Z sákra rog yu n k le néha kacarászva, E lőtalálni kin ek m i az álma: Cipőcske, csizm a vagy m eleg ruha. LENNYŰVÉS H űs hajnalon anyá m naponta fe lk ö lt: N apszám ba kell m enned, édes fiam . H arm atba fü rd ik m ég a szőke lenföld, De p a rtjá n á llu n k m á r m in d a n n yia n . És in n e n nincs m en ekvés napnyugvásig. M int gémberednek feltört ujjaim; V érhólyag tám ad, k e szty ű belevásik A száraz rosto k m etsző húrjain. A len n yü vő csapat nagy része g ye rm ek, Igy sokkal olcsóbb, tu d ja ezt a herceg, S m áshol jobban kell a felnőtt-erő. Csak n y ü v ü n k tö rt tenyérrel és sajogva, T áblákat o sztunk hetekre, napokra, De ú g y tű n ik, a lenföld egyre nő. CSALÓ DÁS Azt hittem , hogy jó szívve l van irá n ta m Lili, a lenge kis zárdistalány . E lhalm ozott csókkal, ha m eg kívá n ta m , L e jte tte m átölelve oldalán. A n yá r vasárnap-délutáni láza A falujába, őhozzá űzött. M essze fe ltű n t: könyököl ablakába A hadnaggyal virágai között. M egpillantott a forró nyári porban, R ed ő n yt levont, az ajtó t zá rta gyorsan. K i ren d ezett m ár ily ko m isz idillt: A falon át lá ttam , m á r tú l a vágyon, A falon át láttam, már tál a vágyon, S zív e m bezárult és szem em kin yílt. �TORONYSZOBA A kastély kertje kissé elhagyott, De októbernek biztos bája van. Vadgesztenye kopogtat ablakot. A z óriásfa fü rtje m á r arany. E gy-egy levél leválik és libeg, B et áncol az ásító ablakon, S a nyirkos, ápolatlan boltívek A la tt a rossz padlóra hull vakon. Épp a kongó toronyszobába s z á ll. . . In nen fig y e lt későt kiskirály A z alja-népre, m in t ve t és arat. Öreg toronyszoba, szépítsd m agad: A nép sie t feléd a p arkon át, H ogy berendezze gyerm ekotthonát! Tóth I mre versei ÜDVÖZLET Ü d vözlünk, Nógrád: — V égvárak földje, N y ú jtó zó bércek szép Ipoly völgye. Ü d vö zlü nk drága fé n y t adó bánya, — S zabad palócok ked ves világa. Szép szabad Nógrád jogos gazdája! — S zü lő fö ld ü n kn ek m unkásosztálya. Jobb jö vő t vető szorgos parasztok, Új úto n járó M ikszáth-palócok. A z első dalunk azokat zengje. K ik gyárban, földön és lent a m élybe, F énylő szerszám m al jö vő t csiholnak, K ik n e k kezéből szépül a holnap. Forró szeretet száll m a felétek, M éltán tié te k az első ének. Dicsőség n éktek hű m u n ká s kezek; T ett e k dicsérnek! bányák, üzem ek. D régelyi romok, török kudarca, S a vörös Tarján legendás harca Nógrádi hadak nagy hírét őrzi, I ly iskolákon ta n u lta k győzni. K érges kezektő l zöldül a m ező. T ő lü k lesz fö ld ü n k jó kalászt termő. Dicsőség néked Dolgozó Ember; M i téged ze n g ü n k sze n t szerelem m el. Új dalos sereg köszönt m a Nógrád. Ism erd m eg, szeresd; Erősítsd szárnyát; 18 �„MÁTRAI KÉPEK“-ből TÉLI VIHAR K i bosszantotta fe l a háborgó hegyet? K i kü ld te roham ra a dühöngő te le t? Süvöltő, vijjogó fé lelm etes m uzsika, Viha r zó, m átrai té li színfónia. K om or dallam okat harsognak a hegyek, Z ú g ó fellegeket röpítnek a szelek. A viharos téllel fe lv e szik a harcot, B átor szorgalom m al keresik a magot, Jeges hajló kórók a d já k a ke n ye ret, M ike t csöppnyi csőrük rem én ye ü töget Déli tengerekre szállt sok gyáva társuk. De ők n e m hag yjá k el szép téli M átrájuk. Csupasz, fagyos gallyuk csapkodják a felh ő t, Vad szél hajlítgatja a hóterhelt fe n yő t Jajongó tu ja fa m eg rém ü ltén lobog, ;Sok hűséges levél szám űzve kavarog. Fiatal b ü kkfá kró l tépi őket a szél, S z ívós szerelm ü ktő l lett ily dühös a tél. H ólepett irtá-son fu rcsa gyü lekezet. H ófehér bundában s o k s o k vad beszélget. Sarki farkasok, és álm os jeg esm ed vék, — H avas fa tu skó k, m it itt hagytak a fe jszé k — A zúgó va d télb en m iről tárg ya lh a tn a k? A tél fia i is tavaszról á lm odnak. "S íron vergődnek a nyír vé ko n y gallyai Dacosan áll a tölgy, n em akar hajlani. Szúrós csipkebokrokon piros csengők csengnek. S ú ly o s jé g terh ü kkel hajlongnak a fü v e k , A Tom boló éles szél fagyos jégkésével, M efisztó kacajjal ezer d u n yh á t tép fél, E gy-két k é k v illanás fe n n a fe jü n k fe le tt A kom or viharban fé n ylő eget sejtet. A szürke fe lh ő ke . csapkodó sok ágban, Szélvésszel dacoló fü v e k b e n és fá kb a n N agy erők feszü ln ek. Uj életre várnak Bátor g yerm ekei ősi föld a n yá n kn a k. Kavargó hópelyhek. száguldó hóorkán. Sok d u n yh a fen n a ka d a derm edt fá k gallyán. F ekete gyém ántok t ünnek fe l a télben, É h e ző szén cin kék az é l e t nevében. B ár tö rzsü k m eghajlik, ujra felp a tta n n a k, M ert h iszn ek az ujn a k, hisznek a z igaznak. A szél m ely elhozta a vihart, a telet, Elviszi, m ire m ajd tavaszi nap nevet. 19 �H A G Y O M Á NY O K DK. MANGA JÁNOS A NÓGRÁDI DUDÁSO K A nógrádi dudásoknak M ikszáth K ál­ m án szerzett hírnevet. »L apaj a híres d u ­ dás« cím ű elbeszélésében nem csak a du­ dás akkori társadalm i helyzetéről, a falu társad alm áb an betöltött szerepéről, hanem azokról a babonákról, hiedelm ekről is be­ számol, am elyek a d udást és a hangszerét egyform án körülvették. M ikszáth K álm án­ n ak ezt a gyönyörűen m egfestett képét k ív á n ju k kiegészíteni, am ikor a nógrádi dudásokról szólunk. M ielőtt azonban a m a is élő nógrádi d u ­ dásokkal m egism erkednénk a duda tö rté ­ n etérő l is szólnunk kell, annál is inkább, m e rt a hangszerek között egyike azoknak, am elyek az em beri k u ltú ra tö rté n eté b en a legtávolabbi m ú ltb a te k in th e tn ek vissza. A z egyiptom iak, a perzsák, az asszirok kb. 2000 évvel ezelőtt m á r ism erték a d u ­ dát. E lte rjed t és kedvelt hangszer volt a görögöknél is, akik »askaulos«-n ak nevez­ ték . A ró m aiak »tibia utricularis« névvel je lö lték és a d u d ajáté k ta n ítá sára külön iskolákat létesítettek, a dudások pedig k ü ­ lön szervezetbe töm örültek. V alószínűnek ta rtju k , hogy ezt az ősi h an g szert m á r a honfoglaló m agyarság is ism erte. A X II—X III. századi oklevelek­ ben a gajdos, ahogy a szlovákok m a is n evezik a dudást, m int helységnév és sze­ m élynév eg y a rán t előfordul. K ésőbb egyre több irodalm i a d a tta l találkozunk. Ezek közül csak n éh án y at em lítü n k meg. G eleji K atona István (1589—1649) Öreg G ra d u álján ak A jánló Levelében olvashat­ ju k a következőket: »Az orgonán értv én m inden fúvós és töm lős sípokat, az m i­ n em ű a M agyaroknak első M usicajok az bordó síp, avagy duda is . . .« U dvarhelyi G yörgy 1664. október 19-én Teleky Mi­ hályhoz a következőiket írja : »N ém et m u ­ zsika és gyengén pengő lantocska kell azok­ nak , ak ik vízzel v álasztják el a m á ja t a tüdőtől. D uda, dörgő síp, hegedű, virgina s koboz illik a bor mellé.« E sterházy Pál 1656. évi énekgyűjtem ényének verse m ár a r r a is világosan utal, hogy a hangszer a m ag y ar népnél is m ennyire e lte rje d t és közkedvelt volt: K eljü n k fel az asztaltól, h a jó llak tu n k bortól S táncoljunk. Szóljon hegedű, sétáljunk. D udás is bőgjön, m ulassunk . . . 20 M agyar táncot vonhatsz, te dudás is fu jh atsz Im m áron A közrend is h ad d táncoljon, In n é t senki se oszoljon . . . A vásárhelyi daloskönyv m ennyegzős éneke is m egem lékezik a dudáról: V onassad az ifjak táncát, H add fogja ki ki ő társát, D udás hosszan fúdd a dudát. N e kím éld az asszonyok talpát. A X V I. századtól kezdve te h á t bőven. ta lálu n k bizonyítékokat a rra , hogy a h an g ­ szer m ind a nép körében, m ind a k ato n a­ életben és a főúri zenek aro k b an egyfor­ m án kedvelt volt. T ö rtén eti és irodalm i adatainkból a r r a is k ö v etkeztethetünk, hogy a du d a egykori, általán o s szerepét a X V III. században veszti el, am ik o r a főúri rezidenciák h ű tle n ek k é lesznek a régi h a­ gyományokhoz s oly buzgalom m al tá rn a k k a p u t a nyugati zenének és a konok k e­ leti v ára k európai kastélyokká ala k u ln a k ahol m á r Bécs, P rága, N ápoly és M ilánó m uzsikusait v árják . E ttől az időtől kezdve a du d a csak a kastélyokon kívül, az elsze­ gényedett nem ességnél, jobbágyságnál és a pásztoroknál talál m enedéket. V alójá­ b an — am in t később is lá tju k — egyre inkább a szegénység zenei életén ek ta rto ­ zékává válik. A M artinovics—Laczkovicsféle röpirat, am ely egy 1790-ben elm on­ d o tt országgyűlési beszédet ta rtalm az, mára parlagi köznem ességnek is szem ére veti a népies m uzsikálást, am ik o r g ú n y o san megjegyzi, hogy » . . . táro g ató sípjok m ellé a dorom b, a d u d a és fu ru ly a is jó, m elyeknek fü lek e t hasogató döm m ögés és ordításánál a bo k áto k at elegendőképpen öszve-verhetitek . . .« A X V III. századtól kezdve te h á t a d u ­ d ára is érvényes az a folyam at, am elyre a népélet bárm ely te rü le té n ta lálu n k példát, hogy a szegénység ak a rv a-n em a k arv a h o r­ doz m agával tovább régi k u ltú rja v a k a t, m indaddig, am íg a gazdasági viszonyok­ ban lényeges változás nem következik be. T ehát a d u d áv al k ap cso latb an is jelentős szerepet kell tu la jd o n ítan u n k ezeknek a tényezőknek, am elyek m ind a dudás, m in d pedig a hangszer társad alm i szerepét is m eghatározták. K ülönben a dudának, a du d a életén ek a gazdasági viszonyokkal való összefüggését m á r M adarassy L ászló �n é p ra jz k u ta tó n k is felism erte 1934-ben, am ikor szükségesnek ta rto tta m egem líteni, h o gy a duda haldoklása az úgynevezett kiegyezés esztendeiben kezdődik, am ikor az általános gazdasági fellendülés a m a­ g y ar életének új irán y t szabott. M adarassy azonban nem v e tte észre azt, hogy ez a fellendülés csak az uralkodó réteget érintette és a pásztori életformában egyéb általában nem m utatkozott, ső t különösen N ógrádban, ahol a pásztorélet h an y a tlá s­ n a k indult, lényeges rosszabbodást hozott m agával. A duda, m int a pásztorok, zsel­ lé r e k gazdasági cselédeik és szegénypa­ raszto k hangszere, tovább élt. H iába ír ta P ap p G yula 1865-ben k iadott palóc költem ényei előszavában, hogy »Ezelőtt kedvenc zenéjök a d u d a volt, de ez m á r nagyobb részt kiveszett s m ai napság itt-o tt lá tn i csak egy-egy szom orú dudást, pedig m ég ezelőtt néhány évvel is ez m u­ la tta tn á őket lakom ájokban, ezen já rta a lakodalm as nép úgy a sebes kopogót, m int a szom orú verbunkot.« A du d a a századfordulón vesztette el egykori szerepét, am ikor a nagybirtokok racionalizálásával a k ü lte rjes állattartá s szerepe egyre inkább csökkent. Éppen N ógrádban ta lálu n k több példát arra, hogy k b . 50 évvel ezelőtt a 20 év körüli bojtá­ r o k nagy része azért m en t bányásznak, illetve bányam unkásnak, m e rt pásztornak m á r nem kellett. E gy-két pásztor, így L a­ páti A ntal rom hányi dudás, az első világ­ h á b o rú u tá n vált meg a pásztorélettől, am ikor m egfelelő helyet m á r nem kapott M indenesetre jellem ző, hogy a pásztorból le tt napszám os, zsellér, vagy bányász d u ­ d áját m eg tarto tta, m e rt a környezetéből lényegében n em szakadt ki, csak m u n k a­ k öre változott meg. Ez a körülm ény a dudálás alk alm ait csökkentette ugyan, de n em sz ü n tette meg, m e rt a szegényebb községekben a pásztorból le tt bányász is elm ent dudálni a lakodalom ba vagy a bál­ ba. A zonban a pásztorból le tt bányász, v agy m unkás gyerm ekei m á r nem ta n u l­ ta k meg dudálni, m e rt a dudakészítésnek, a dudálásnak hiányoztak a feltételei. A rra viszont v a n példánk, hogy a pásztor pász­ to rn a k m a ra d t fia m ég 10 esztendővel ez­ elő tt is kezébe v ette a dudát, h a jó volt a legelő és őrzés közben ju to tt ideje a dud áv al való bajlódásra, a hangolásra, a já ­ ték ra. A pásztor ugyanis a nyáj u tá n gya­ k o ro lh atta a dudálást, m e rt idejének leg­ nagyobb részét, k o ra reggeltől késő estig, a h atárb an , az erd őben töltötte. A nógrádi pásztorélet sajátosságaiban és a nógrádi tájb an ta lá lju k m eg a n n a k a m a g y arázatát is, hogy m iért m a ra d t meg itt a duda napjainkig. A nógrádi tá j és a pásztorélet elsősorban a hangszer techni­ kai előfeltételeit (anyag, játéklehetőség), m ásodsorban a d událás (lakodalm akban. bálokban( lehetőségét biztosította. Nógrád az ország legszegényebb várm egyéje volt. K ülönösen vonatkozott ez a parasztság :nagy részére. L egtöbb volt a nagybirtok, a szegénycselédek, zsellérek szám a, a k ik 21 a hagyom ányos életform ától nem szakad­ ta k el s éppen ezért még 20—25 évvel ez­ elő tt is az egyes falv ak b an , m ajorokon dudás szolgáltatta a tánczenét. Főleg azok­ ban a helységekben, am ely ek n ek a k ö r­ nyékén a legtöbb nag y b irto k volt, m e rt a dudás kevesebbe k erü lt, m in t a cigány, job b an kézn él is volt. A dudálási alk al­ m ak, lehetőségek pedig a d u d ásn ak is k í­ v án ato sak v oltak, m e rt am it ilyenkor k a ­ pott, nem egyszer jelentős m érték b en hoz­ zá já ru lt szükségletei kielégítéséhez. A m a élő nógrádi dudások m in d n y ájan pásztorok voltak, vagy m a is azok. Az ed ­ dig felk u tato tt 16 dudás közül azonban m á r csak háro m fo ly ta tja a pásztorságot, a többiek napszám os m unkából élnek, vagy család tag jaik k al eg y ü tt a földosztás révén ju tta to tt földet m űvelik. L egtöbb­ jü k n e k hangszere is haszn álato n k ív ü l van. É ppen ezért a g y ak o rlat hiánya já ­ té k tec h n ik á ju k b an is m egm utatkozik. E n ­ nek ellen ére a nógrádi dudások között ta ­ lá lu n k m ég a fiatala b b k orosztályba ta r ­ tozókat is. Az összes dudások szülei is kiv étel nél­ kül pásztorok voltak. N ógrádban elég gya­ kori volt, hogy a pásztor hol kanásznak, hol ju h ászn ak , hol tehenesnek, vagy éppen béresn ek szegődött, am ik o r gazdát cserélt. A zonban a jó dudás állandóan pásztor volt, juhász vagy kanász, m e rt a b irk an y áj vagy disznócsorda m ellett volt ideje a d u ­ dálásra. A datainkból az is kiderül, hogy a dudakészítés és a dudálás hagyom ányai nem a családon, h an em inkább a pásztori életfo rm án k eresztü l öröklődtek. Több jó h írű d u d ásn ak sem az ap ja, sem a nagy­ a p ja , vagy testvérei nem tu d ta k dudálni. A fiatal, g y ak ran 10—12 éves b o jtáro k m indig legeltetés közben, k in t a h a tá rb a n ked v elték meg a han g szert s o tt k e rü lt kezü k b e először egy-egy sípszár, vagy te l­ jes duda. Á ltalában a ilyen lehetőségek alkalm ai szü lték a későbbi dudást, azon­ ban az sem kétséges, hogy m indehhez m ég a jó dudások h íre — m in t p éld ak ép — is hozzájárult. Lapáti A n tal 71 éves rom hányi dudás elm ondta, hogy 14 éves koráb an , am ik o r K isecseten a p ja m ellett b o jtárkodott, g yak­ r a n találkozott N ové Jánossal, aki jó du­ dás volt. Nové, aki L ap átiék közelében őrizte a m ásik disznófalkát és g y ak ran elővette d udáját, m egszerette a kis A n­ talt, m e rt az v itt neki pálinkát, h a m egkí­ v á n ta s egy alkalom m al ad o tt n ek i egy rossz sípszárat. L apáti ezen ta n u lt és am i­ k o r m á r n ó ták at is tu d o tt r a jta fú jn i, a p ja készített a sípszárhoz d u d afejet, m ajd v ett egy birkát, abból pedig töm lőt. A dudához a bordót m ár m aga L apáti A n tal készí­ tette. A m ikor elkészült a duda, m indig m agával v itte és a disznók u tá n dudálgatott. Ciglan Ján o s 80 éves volt pásztor, aki m ost N ézsán lakik, 14 éves k o ráb an kez­ d ett dudálni, am ik o r m á r furulyázni tu ­ dott. É rsek v ad k erten P rá sk a M arci kanász m ellett volt b o jtár, aki jól tu d o tt d u d áln i �to r m ajd bányász, aki K ish arty án b an la- kik, 12—13 éves volt, am ik o r n agybátyja m ellett vo lt kanászbojtár. A kk o rib an H alé Pistától, egyik legjobb nógrádi dudástól, am iért egy alkalom m al vigyázott a nyájá­ ra, kapott egy sípszárat. Ezen kezdte a dudálást. A k ö rn y ék en híres dudások vol­ ta k m ég ak k o r: C sapa P ista szalm atercsi juhász és H ruskó Pál szalm atercsi kanász. Őket gyak ran h allo tta dudálni és sokszor lá tta őket, am in t a dudát, a sípszárat ké­ szítették. B ertók a sípszáron öt hónap a la tt ta n u lt meg játszani. E zután m ár sa ját m aga k észítette el dudáját. 16—17 éves. k orában L udányban és H alásziban a fa r­ sangi bálokon ő v o lt a dudás. és m ég 95 éves k orában is elővette a d u ­ dát, h a jókedve kerekedett. Ciglan János­ n a k nagyon m egtetszett a duda és egy al­ kalom m al m egkérte P ráskát, hogy tan ítsa m eg ő t is. Öt hónap a la tt ta n u lt m eg d u ­ dálni. M ikor aztán deleltek a disznók, P rá sk a furulyázott, a veje klarinétozott, ő pedig dudált, így vigadoztak. A dudálás m egtanulásának általában első feltéte le a furulyázás, m ajd ezután gyako­ ro ln ak a du d a sípszárán. M észáros József 71 éves csitári volt pásztor, m int árva gye­ rek , 9—10 éves koráb an sógora m ellé ke­ r ü lt ju h ászbojtárnak. A sógora, Rozik György, fiainak sípszárat csinált, de azok m eg u n ták és o d aadták M észárosnak. Ro­ zik m e g m u ta tta neki, hogyan kell a sípo­ k a t fújni. E zután egy kis du d át készített m ag án ak nyúlbőrből. »F újtam , fújtam , deh át nem m ent rendesen«, — m ondta M é­ száros. 18 éves korában M arcalba k e rü lt cselédkanásznak, ott volt D ovicsin A ndrás u rad a lm i kanász, aki ak koriban 60 éves le h e te tt. Ő jól tu d o tt dudálni, de nem igen foglalkozott vele, m e rt nem b írta a » m ell» . T őle sokat tanult. B ertók János H u rják 77 éves volt pász­ L ukács P é te r 60 éves, jelenleg szátoki lakos, volt pásztor, 17 éves k o ráb an ta ­ n u lt meg dudálni, u g y an ak k o r ta n u lta meg a dudakészítést is. Az a p ja ak koriban N agyorosziban volt községi kanász, ő pe­ dig m elle tte bojtároskodott. L eá n y testv ére lakodalm án D udok A ndrás kóspallagi ju ­ hász dudált. O tt m egtetszett neki a h ang­ szer, jól m egnézte m inden d ara b ját, a z u tán készített m agának is. 20 éves k o rá­ ban Kós Józseffel eg y ü tt volt D régelypa22 �Iánkon, a k k o r lá tta az ő d u d á já t is. Sok­ szor h allg atta, am ikor játszott és több d u d an ó tát ta n u lt tőle. A m int lá ttu k , a fiatal pásztornak nem ­ csak a dudálást, han em a dudakészítés m esterségét is e l kellett sajátítan ia, annál is inkább, m e rt a du d a hangolását, a han g ­ szer egyes részeinek pótlását csak az tu d ja elvégezni, aki az egész h angszert is el tu d ja készíteni. P e rsz e ennek ellenére igen gyakori, hogy a dudás nem sajátm aga k észítette hangszeren játszik. A dudaké­ szítés előfeltétele a farag ásb an való já r­ tasság. ami viszont nem párosul mindig zenei hajlam okkal. É ppen ezért nem ritka, hogy egy-egy dudás a du d a azon részeit, am elyeknek elkészítése nagyobb gyakorla­ to t kíván, m ással csin áltatja m eg vagy m ástól szerzi meg. Főleg a dudafej és a sípszár, vagy a szépen k ifaragott cinnel k iö n tö tt bordószár az, a m it a farag n i nem tu d ó p araszt m ástól szerez meg. Nem v olt ritk a olyan dudás sem, aki m ások ré ­ szére 15—20 dudát is készített. A duda leglényegesebb része a sípszár am elyen a dudás a dallam ot és k o n trá t játssza. A sípszár egy kettőssíp, am elynek felső végébe illesztett nádból vagy bodza­ fából készü lt síp jait a dudabőrbe fú jt le­ vegő szó laltatja meg. M inden valam ire való d u dásnak legalább egy, n éh a azonban négy-öt sípszára is v an ta rtalé k b an . B ertó k M ihály m indig k ettő t h o rdott m agá­ val, am ikor dudálni m ent. A legtöbb d u ­ d ásn ak azonban nem csak a sípszárakból v olt több darabjai han em dud ája is m in­ dig legalább k ettő volt. A sípszárak at általában szilvafából k é ­ szítik m e rt a szilvafa n em hasad, könnyen farag h a tó és szép piros színe van. H a szil­ v afa nincs kéznél, sípszárkészítésre a bod­ za-, ju h a r- kivételesen az a k á c fá t is fel­ használják. A sípszár kb. 20 cm hosszú, am elyben hosszanti irányban k é t ly u k at fú rn a k egym ás m ellett párhuzam osan. Az így képzett k ét cső m indegyikének felső végébe teszik a nád- vagy bodzafasípot. A sípszár egyik része a dallam síp, ennek h a t ly u k a v a n s a h a t lyukon a skála hét h an g ja képezhető. A sípszár m ásik része a kontrasíp, ezen egy ly u k v a n s így két han g szólaltatható meg rajta. A sípszár ta rto zék a m ég egy to ld a lé k am elynek pipa, pipka, vagy csikó a neve. E n nek a toldaléknak, am ely tu la jd o n k é p ­ pen a sípszár, vagyis a k o n trasíp jobbkéz felé eső részét hosszabbítja meg, az a sze­ repe. hogy a k o n trasíp hangját, a lyuk lefödésével az alsó q u a rtra (három hanggal lejjebb) szállítsa le. A kontrasíp o n u gyan­ is — am int em líte ttü k — csak két hang szó laltatható meg: a k o n traly u k n y itv a ta rtásáv al a du d a sípszárának alap h an g ja, a ly u k lefödésével pedig a q u art. Ezzel szem ben a dallam -sípon a játszólyukak szám a h at, öt a dallam síp elülső részén, egy pedig a hátsó részén. A hátsó lyuk fölött v a n a bolhalyuk, am ely a játékban, illetve a hangképzésben m ódosító cifrázó szerepet tö lt be. A bolhalyuk felem elésével 23 a d allam síp h angjai egy fél han g g al fe lem elhetők. A bo ly h aly u k n ak ez a tu la j­ donsága, éppen ezért a cifrázásra, v ib rá­ lásra is alkalm as. M ár az előbbiekben láttu k , hogy a d u d a sípszárának m egszólaltatásához sípokra is van szükség. A sípokat nádból, vagy bodza­ fából készítik és a sípszár felső v ég én ek nyílásaiba dugják, úgy, hogy a síp nyel­ vének rezgését sem m i se akadályozza. A nógrádi dudások azt ta rtjá k , hogy síp n ak legjobb az ugari, vagy parlagi nád, m e rt az olyan kem ény, m in t a fa. A kb. 5—6 m m átm érőjű és 4—5 cm hosszú nád felső végét m indig a csom ónál vág ják el ez u tá n kiszedik a belét, m a jd a felső végébe egy kb. 5 m m hasszú fadugót tesznek. A fa ­ dugó a la tt a n ád a t bevágják és hosszanti irán y b an 1,5—2,5 cm hosszúságban a nád behasításával, illetve a b eh a síto tt rész. fe ­ lü letén ek lap o sra farag ásáv al képezik a nyelvet. A z így elk észített n yelvet a szájb a véve azonnal m eg fú jják és h a elég erős, rikoltó hangot ád a síp jó. Ugyanígy k é­ szül a bodzafasíp is. A sípokkal és a p ip ák k al elláto tt síp­ szárat a dudafej ta rtja . Ez is szilvafából készül. F o rm ája kétféle: kecske, v a g y kosfej alak ú . A k ifarag o tt fe je t m ég cin öntéssel, réz v erettel is díszítik. A d u d a­ fejb e f ú rt nyíláson k eresztü l a sípszár síp jai a dudabőrből k a p já k a levegőt. A. töm lő, vagy d u d ab ő r leg g y ak rab b an birk a­ bőrből készül. A du d afej nyaki részének a perem én, am ely et a b ő rb e kötnek, b a ­ rázd át árk ain ak , hogy a kö tésre h aszn ált spárga, vagy szurkos fonál, a bő rrel eg y ü tt le n e csu sszon. A d u d a h arm a d ik h an g ját a »bordő«, vagy »gordó« szó laltatja meg. Ez a h an g ­ szer basszusa, s m in t orgonapont k íséri végig a játékot. Kb. 70—80 cm hosszú, több darabból összeillesztett fából készült cső. Ebbe a csőbe is nádból, vagy bodza­ fából készült sípot helyeznek. A bordó­ szár végén hangerősítő tö lcsért találunk, rendesen szaruból, ritk á b b a n rézből. A bordószár több darabból való elkészítésé­ n ek a célja egyrészt a fú rás m egkönnyí­ tése, m ásrészt a bordósíp behangolása. U g y an is a csapokká összeillesztett bordó­ szár d arab jai széthúzhatok, vagy összébb tolhatok, am in ek következtében a bordó­ síp han g ja, b izonyos h a tá ro k között, em el­ hető, vagy m élyíthető. A d uda tarto zék a m ég a »klipács«, am e­ ly en k eresztü l a dudás a levegőt f ú jja a bőrbe. Ez k é t d a ra b egym ásbaillesztett csőből áll , am ely et szintén szil va, vagy bodzafából készítenek. A fúvóka alsó n yí­ lására, am elyet a bőrbe kötnek, szegelik a szelepet, am ely a levegő befú v ásak o r kinyílik, m ajd a töm lőben levő levegő a fúvóka nyílásához szo rítja hogy a levegő visszaáram lását m egakadályozza. A d u d ab ő rt az állatró l egészben kell le­ húzni és n em szabad bevágni. A nyúzást az állat hátsó lábainál kezdik, m ajd úgy húzzák le hogy az első lábai és a nyaki rész épségben m a rad jan ak . E zután cser­ �helyezze, já té k á t a m ásikétól m egkülön­ böztesse. L ukács P é te r g y ak ran h a llo tta édesap­ já tó l, hogy v alam ik o r a lak o d alm ak b an és m ulatságokon m indig dudás fú jta a nótát. K ésőbb a gazdalegényeknek, vagy a gaz­ dák lakodalm aiban m á r cigányok m uzsi­ káltak. L ukács P é te r elm ondja, hogy 17 éves korában, am ik o r O rosziban szolgált, a jobbágylegények k ülön ta rto ttá k m u la t­ ságukat, nekik cigány m uzsikált a zsellér­ legények pedig d u d ást fogadtak. A job­ bágylegények elm en tek a dudabálba, ott táncoltak is néha, de a zsellérlegények nem m e h ettek el a jobbágylegények bál­ jára. L apáti A n tal elm ondotta, hogy a legé­ nyeknek 25 éves k o rátó l kezdve 50 éves koráig, m in d en esztendőben ő d u d ált L egénden vagy T erényben, a farsangi m u ­ latságokon. Á ltaláb an m inden d u d ásn ak m eg v o lt a m egszokott helye, ahol dudálni szokott. B ertók M ihály, aki 1903-től lak ik K ishartyánb an , a farsangi m ulatságokon N ógrádszakálban, Ú jfalu b an K arancsságon, K arancsb erén y b en és H alásziban szo­ k o tt dudálni. A d u d a társadalm i szerepe a nógrádi falv a k egyre erő teljeseb b rétegeződése következtében az utóbbi 30—40 esztendő­ ben m á r jelentősen m egm utatkozott. Cigla n Já n o s az 1900-as évek ó ta M ohorán, Borsosberényben, P u sztab erk ib en , P encen m indig a zsellérek, cselédek, vagy pászto­ ro k lakodalm aiban játszott. A vendégek között is csak szegénysorsú cselédek vol­ tak. S zerin te h a a dud ásn ak o d av etettek 2—3 forintot, azzal is m egelégedett, de a cigánynak, m ég a legutolsónak is, 10—14 fo rin to t kellett fizetni. K ésőbb a dudás a zsellérek és cselédek m ulatságairól is ki­ szorult. L egtovább a gyerm ekek farsangi b álján v olt szerepe. B ertók M ihály 1906 körül S ágújfalu n és K arancsságon játszo tt a gyerm ekeknek, valam elyik özvegyaszszony házában, am iért a gyerm ekektől egyenként 2 k ra jc á rt és 1—1 bodakot k a ­ pott. C iglan János 1910-ben sa já t házában du d ált a gyerm ekeknek háro m napig, s ezért 12 forin to t kapott. T an u lm ány u n k n ak az a célja, hogy öszszefoglaló képet ad ju n k a nógrádi d u d á­ sokról, s a d u d a egykori szerepéről. L át­ tuk, hogy a palóc d u d át m ár közel 100 éve elparen tálták , a dudás és a d u d a m égis tovább élt. F e n n ta rto tta a régihez, a m egszokotthoz való ragaszkodás, a h a­ gyom ány ereje, a szükség, am ely a sze­ génység életében a zenei igények kielégí­ té sére m ás lehetőséget n em is engedett. A duda elkészítéséhez, a dudáláshoz és a dudálás alkalm aihoz a m ag y ar nép évszá­ zados m ú ltja kapcsolódik. Elkészítésében, játékában és a dudálás alk alm aib an n em ­ csak a m agyarság nem csak az egész m a­ g yar nép, h an em m ég az egyes vidékek sajátosságai is kidom borodnak. É ppen ezért a nógrádi dudás és a nógrádi d u d a éppenúgy különbözött a m ás vid ék ek d u ­ dájától, dudásaitól, m int ahogy a nógrádi zik. A m ikor a b ő r elkészül, a d u d afejet a n y ak i részbe, a klipácsot a jobb, a bordót pedig a b al láb helyére k ö tik be. Ezt m eg­ előzőleg a b ő r hátsó részét ráncba szedve erő sen bekötik) m a jd kifo rd ítják úgy, hogy a gyapjas birkabőrn ek a húsos olda­ la, a sző rtelenített bő rn ek pedig a színe leg y en kívül. A d uda elkészítésének utolsó m ozzanata a bordók, a sípszár és a pipka összerakása é s a sípszár behelyezése a dudafejbe. A d uda an y a g a term észeténél fogva igen érzék en y a szárazságra, hidegre, vagy m e­ legre, S ípjai könnyen elhangolódnak. A já té k előtt g y ak ra n ó rákra v an szüksége a legjobb d u dásnak is, hogy a sípszárat és a bordót összehangolja. A hangolás a síp­ szár p ró b ájával kezdődik. H a pl. a duda a la p h a n g ja az egyvonalas á, a k k o r a d al­ lam síp összes ly u k a in ak lefödésével és a k o n traly u k n y itv a ta rtá sá v al, a sípszár m in d k ét részében az egyvonalas á-nak k ell m egszólalni, a k o n traly u k és a dal­ lam síp negyedik ly u k án ak nyitásával az egyvonalas á-n ak és a kétvonalas é-nek, a k o n traly u k és az alsó lyuk nyitásával pedig az egyvonalas és k étvonalas á-nak, te h á t az alap h a n g n ak és oktávjának. A d u d asíp o k n ak ez az összehangolása, am int m á r em lítettü k , hosszú k ísé rlet eredm é­ nye. A sípszár dallam síp ján ak és k o n tra­ síp ján a k behangolása először a sípok kijebb, vagy beljebb tologatásával, m ajd a játszó ly u k aknak esetleg viasszal való szű­ kítésével történik. A bordósíp egy vagy k é t oktávával szól m élyebben a sípszár alap h an g ján ál. A sípszár és a bordó behangolása után a teljes d uda pró b ája következik. A töm lő felfúvása után. am ikor a sípok m egszólalnak, a dudás a d u d ab ő rt hóna alá veszi, a bordót a dudafej szarvai közé, vagy a v állára teszi, ritk á b b an lógatja, u jja it pedig elhelyezi a sípszár lyukain. A já ték b an jelentős szerep ju t a száj, a b a lk a r és az u jja k összhangjának. Á ltalá­ b an bizonyos ritm ik a m utatkozik a fúvásb an is. A fúvás sohasem hosszantartó, h a­ nem inkább rövidebb befúvásokból áll, am elyeknek kezdete, ütem e, egybeesik g y a k ra n a játszott d allam ütem einek h an g ­ súlyával. Já té k közben nem csak a fú vás­ ban, hanem a fej, a törzs, a láb és az u jja k m ozgásában is ritm ikus összhang van. A fe j, a törzs és a lábak ritm ikusan mozog­ n ak . A cifrázásban a bolh aly u k n ak és az u jjra k á sn a k , az u jjtec h n ik án a k v an sze­ rep e. E m lítettük, hogy a bolhalyuk nyitása egy fél hanggal em eli a z a la te a levő lyu­ k a k nyitásával képzett hangokat, s ezért a vibrálás előidézésére is alkalm as. A cifrázás m ásik m ódja, a szaggatott játék fe­ d e tt u jjrak ással. A játék tech n ik án ak és a v irtu o zitásn ak a m ódjai a nógrádi du d á­ soknál lényegében egységesnek m ondhatók, azo n b an alkalm azásukban jelentős szerep ju t az egyéniségnek is. N agyon gyakori, hogy valam elyik dudás az ért cifráz m ás­ képpen, hogy ezzel egyéniségét előtérbe 24 �em b er háza, viselete is különbözött, vagy különbözik a m ás vidékek házaitól vagy viseletétől. A népi k u ltú rá n ak , a nép m ű ­ vészetének ez az egyik legszebb, legcsil­ logóbb vonása. B enne ta lá lju k m eg m ind a z t a gondolatot, m ind azt a szépérzéket és alkotókészséget am it az elődök hordoz­ ta k , am i a m át jellem zi és am i a jövőbe m u tat. E zért kell szólnunk a nógrádi dudáról a nógrádi dudásokról is, ak ik a nógrádi nép életében, — am in t lá ttu k — jelentős szerepet tö ltö tte k be. A nógrádi nép szó­ rakozásaiban, táncm ulatságaiban lakodal­ m aib an a duda h an g ján csendültek fel azok a dallam ok, azok a szövegek am e­ lyek a nógrádi nép lelkét, költsézetét tü k ­ rö zték vissza. A d u d a egykori szerepét m á r nem állít­ h a tju k vissza. A gazdasági és társadalm i fejlődés során a nép szám ára is m egnyíl­ ta k a m agasabb zenei igények kielégítésé­ n ek a lehetőségei. M a, a szocialista építés korszakában, am ikor a rádió a legeldu­ gottab b falv ain k b an is sugározza m agyar népd alk incsünk és a klasszikus zene leg­ ja v át és örökéletű szépségeit, a du d a m ár n em elégítheti ki hián y talan u l a zenei igényeket. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy a du d át teljesen kirekesszük n ép ü n k zenei életéből. C sak az a nép le­ het életerős, am ely hagyom ányait, k u ltu ­ rális érté k eit m egbecsüli. N em k ív á n ju k azt, hogy m ától kezdve m inden pásztor ism ét du d át készítsen m ag án ak és d u d a­ szóval já rjo n a nyáj után. A rra sem gon­ dolunk hogy m ától kezdve falv ain k tán cm u latság ain , lakodalm aiban dudás f ú jja a táncdalokat. A zonban tánchagyom ányaink és régi szkokásaink felelevenítésében h a­ ladó hagyom ányaink ápolásában népi hangszereinknek is szerepet kell biztosí­ tani. K u ltú rv ersen y ein k bizonyítják leg­ jobban, hogy pl. régi p ásztortáncaink be­ m u ta tá sa n em képzelhető el dudaszó nél­ kül. E lsőrendű fela d atn a k ta rtju k , hogy az egyre szaporodó falusi népi együttesekben a d u d a is helyet kapjon. N épm űvelési szerveinknek, k u ltú ro tth o n ain k n a k gon­ doskodniok kell arró l, hogy a dudakészí­ té st és a dudálást az öreg pásztoroktól a fiatalok is m egtanulják. L egalább m e­ gyénk 2—3 falusi eg yüttesének m űsorában a dud án ak is feltétlen ü l szerepet k ell k ap ­ nia. Ma, am ik o r néphagyom ányaink m egbe­ csüléséről an n y it b eszélünk itt az ideje, hogy ezt te tte k k el is bizonyítsuk. Nyéki Lajos MADÁCH CIVILIZÁTORA M adáchot általáb an »egym űves« költő­ k én t ta rtjá k nyilván. V ita th atatlan , hogy egyéb alkotásai eltörpülnek a T ragédia m ellett. L íráján ak legértékesebb d ara b jai a szabadságharc eszm éinek és hőseinek állíta n ak em léket, de még ezek a versek is az alm anach költők lagym atag nyelvén, av itt m odorában szólnak. D rám áit sem m in ő síth etjük többre figyelem re m éltó rész­ lettek k el rendelkező kísérleteknél. N em valószínű, hogy v alakinek is eszébe ju s­ son pl. a Csák végnapjai, vagy a k á r a C sak tré fa színrevitele. De olvasótáborra sem nagyon ta rth a tn a k számot ezek a m ű ­ vek. Iro dalom történetírásunk is Az em ber trag éd iája szemszögéből ítéli m eg M adách életm űvét előzm ényként, ad alékként, k u lcsk én t kezeli egyéb írásait. V an azonban még egy M adách-m ű, am ely fen n ta rtás nélkül élőnek m inősít­ hető, am ely önm agában is megáll: A civi­ lizátor. Ez az A risztofánész m odorában m eg írt kis kom édia egyedül áll a szabad­ ságharc bukását követő évtized irodalm áolyan leplezetlenül, oly kegyetlen gúnnyal ba n, d e ta lá n Adyig sem ta lá lju k párját, 25 tá m ad ja az osztrák ö n k én y u ralm at. T ré­ fás rögtönzésnek készült a legszűkebb b a­ ráti kör szám ára de m ég m a is ta n ít egy egész nem zetet. Végső tanulságai m a is időszerűek. K ülönösen n agy szolgálatot te tt a d a ra b a 40-es években, a h itleri fasizm us őrjöngése idején, am ik o r a Sze­ gedi F iatalo k M űvészeti K ollégium a fel­ fedezte, s H ont F erenc rendezésében elő­ a d a tta a »F ü g g etle n S zínpad« névvel je l­ zett haladó színházi vállalkozás keretében. A m oszkvai Új H ang is felfigyelt M adách m űvére, elism eréssel k o n statálta, hogy »van a m a g y ar h atáro n belül jó m ag y ar antifasiszta színpadi irodalom , h a egy k i­ csit régebben írtá k is«. A m ű az 1895-es év legelején k eletk e­ zett, közvetlenül Az em b er trag é d iája előtt. Voinovich Géza szellem esen »tüskés kis bok o rn ak « nevezi, m ely az »óriási bérc« oldalán nőtt. Ez a h aso n lat m ár azért is találó, m e rt a k ét m ű között szer­ vesebb eszmei kapcsolatot is felfedeztünk; nevezetesen: a sokat v ita to tt falan szterjelen et helyes értelm ezése — m in t ahogy �ezt S őtér István épp a legutóbb v etette fel (Csillag, 1956. 1. sz., 131—2. old.). — A civilizátor figyelem bevétele nélkül nehe­ zen képzelhető el. M ielőtt a szatíra részletesebb elem zésére té rn é n k röviden vázolni kell M adách po­ litikai nézeteinek alakulását a 60-as évek elejéig. A költő a Széchenyi és Eötvös ne­ vével fém jelzett nem esi liberalizm us híve­ k én t indul a politikai pályán, de fejlődése so rán egész közel k erü l K ossuth eszm éi­ hez: a következetesen H absburg-ellenes dem okratizm ushoz. Ami a nem esi lib era­ lizm ustól elkülöníti, épp az az egész fia ­ ta l éveitől j elentkező , következetesség am ellyel szem beszáll az idegen elnyom ás­ sal. M ár egyetem i tanulm ányai idején a nem zeti függetlenség vágya, a zsarnok­ gyűlölet tölti el. Egyik professzorát pél­ dául így búcsú ztatja az egyetem i évzáró ünnepélyen: -S zám odra hazánk parlag földjében nem te rem n ek b abérok . . . De neked azért ju ta lm a d m egjövend . . ., ha te stv é re k k é lesznek nem zetek . . . ha tö r­ vény fog ülni a tró n o n . . ., h a néhányan nem ítélik el azokat, k ik e t a hon á rta tla ­ n o k n ak vall.«. Az utolsó szavak félreérth etetlen ü l Kossuth és Lovassy bebörtön­ zésre céloznak. D e M adách korai drám ái­ n ak alapm otívum át is ez a liberalizm us­ nál lényegében radikálisabb dem okratiz­ m us a d ja meg. Elég a C sak tré fa c. szín­ m ű re u ta lu n k m elynek hőse, Z ordy köztársasági összeesküvést szervez, K ossuth V édegyletének h íve az arisztokrácia züllö ttsége, a nem zeti reform m ozgalom m eg­ alkuvó gyöngeségé, az ok talan felekezeti torzsalkodások forradalm i fű töttségű b írá­ la tra rag ad tatják . F ejlődésének logikus következm énye, hogy M adáchot a szabadságharc hívei kö­ zö tt ta lálju k . Hogy a h arcb an való tényle­ ges részvételét csak betegsége akadályozta meg, épp S ő tér indokolja meggyőző rész­ letességgel e m líte tt tanulm ányában. A vi­ lágosi katasztró fa nem csak hazafias érzü­ le tét sebzi- meg, de szem élyes tragédiák sorozatát zú d ítja a költőre. R ém drám ába illő sű rítéssel zajlan ak az esem ények: el­ veszti öccsét, h ú g á t sógorát, s a tízhóna­ pos rabság, am elyet K ossuth titk árán a k rejteg etése m ia tt szenvedett el s am elyet szájhagyom ány szerint m ég a porkolábok tettleges bántalm azásai is keserítettek, be­ szédes bizonyíték arra, hogy M adách nem v o lt az esem ények sem leges szem lélője. D e m indennél meggyőzőbb bizonyíték: költészete. B ár ism eretes családi tragé­ d iá ja le sú jtja b ár m agánéletében nem ta ­ lál m egoldást, a nem zet so rsára bizalom ­ m al tekint. A sírv ers m ű faját egy bukott nem zet szenvedéseinek vádló han g u latú m egszólaltatására haszn álja fel (Pál öcsém sírjá n ál Az aradi sírra, Petőfi sírjára, Egy m á rty r sírjá ra c. versek). E zeknek a k öltem ényeknek az alap h a n g u lata nem elégikus, nyom át sem ta lá lju k b en n ü k a b elenyugvásnak Sőt, egyes v erse k b en m in t például a »Nem féltelek h azám !« cím űben, a nem zeti újjászületésébe v e te tt h ité t is kifejezi a költő, és lá tja azt is, hogy ez az újjászületés csak h arc árán érh e tő el: »A lánc h elyét csak szent v é r m ossa le . . .« Az ilyen v ersek igazolják S ő tér m egálla­ p ításán ak h elyességét am ely szerint a B ach-korszak idején »M adách m a g ata rtása a passzív ellenállás középnem ességének egyik legtisztább típ u sá t testesíti m eg«. D e M adách politikai bátorsága és tisztánlátása m ég inkább kiviláglik, h a figyelem be vesszük, hogy az októberi diplom át követő időszakban m ilyen gyorsan és m ilyen h a t­ h atósan »aktivizálódik« n ála ez a passzív rezisztencia. 1861-ben ő az újjáéled ő m e­ gyei politikai élet legradikálisabb szerep­ lője. A 48-as tö rvények teljes épségben ta rtá sa m ellett száll sík ra. A z 1861. m ár­ cius 12-i m egyegyűlésen erélyes h angú ja ­ v aslato t terjeszt elő az egyezkedők ellen, h azaáru ló n ak bélyegzi m indazokat, a k ik az országgyűlés h atásk ö rét általában az adó és k ato n aállítás kérdéseiben különö­ sen csorbítani ak arják . U gyanazon a n a ­ pon a d ja ki képviselői p ro g ram ját »P oliti­ kai hitvallom ás« címen. R öp iratáb an a fran cia forradalom h árm as jelszavát a l­ kalm azza a m ag y ar esem ényekre, K os­ su th ra hivatkozik a szabadságeszm ék m ellett tesz h itet: »V an n ak általános el­ vek — írja —, m elyeket ren d íth ete tle n alapokul bevallani lehet, sőt k ell; m elye­ ket még hasznossági tekintetből is fel­ adni tilos; m ely ek ért m eghalni nem csak egyesnek kötelessége, de m elynek eláru lá­ sával n em zetnek is életet váltani h alál h ely ett gyalázat, m e rt a ja v a k között nem legfőbb az é let.« M eggyőződése m ellett az országgyűlésen is k ita rt, hiába k örnyékezik a felirati p árt h ivei, elveit nem ad ja fel. F o rrad alm i bizalm atlansággal jelen ti ki a bécsi kor­ m ányról: »nem jó b aráto k k al v an dol­ gunk.« A forradalom u tán eltelt k o rszak o t tizen k ét évnyi »rothadás«-n ak nevezi. 1861. m áju s 28-án elm ondott beszédében, am elynek oly nagy sikere volt, hogy a la ­ pok arck ép ét is közlik, a következőkép­ pen fo glalja össze álláspontját: »Egyez­ kedni an n y it tesz, m int követelésből is en ­ gedni akarni, a mi követeléseink pedig éppen úgy nem leh etn ek engedés tárgyai m in t a lenni, vagy nem lenni m in t az élet és halál.« Ez a m inden egyezkedési hajlandóságot elítélő hűség 48 szelleméhez, av a tja a Civilizátort irodalm unk legnagyobb alk o ­ tásain ak sorába. — A d ara b központjában a nem zetiségi k érdés áll. A jelképes c s e ­ lekm énnyel azt leplezi le M adách, hogyan uszítja egym ás ellen az osztrák gy arm ato ­ sító önkény a D una-m edencében élő n é­ peket sa já t zsarn o k u ralm án ak fe n n ta rtá sa érdekében. A m agyarságot képviselő Istv án gazda családias egyetértésben él cselédeivel: a nem zetiségekkel. N yugalm ukat azonban m egzav arja Stroom , az osztrák abszolu­ tizm us m egtestesítője. Tolnai Vilmos fi­ gyelm eztetett rá először, hogy a civilizá26 �to rn a k m á r a neve is p arodisztikus jel­ legű, a h írh e d t B ach S ándor rendőrm i­ n iszterre u ta l lévén a Bach szó jelentése p atak , a S troom -é pedig folyam . M adách világosan érzékelteti sz atírá já­ b an a gyarm ati elnyom ás és a kozm opoli­ tizm us összefonódását. A civilizátor ciniku­ san h irdeti: »szintúgy hazám lesz, ahol jól lakom «, m ajd m á sü tt hiv atását igy foglal­ ja össze: »K eresztény m űvelődés tudom á­ nyom , kozm opolitizm us a m esterségem .« A nem zeti egyenjogúság eszm éjével láz ítja fel a nem zetisegeket István gazda ellen, de a szép szavak m ögött aljas cé­ lok lappanganak. Stroom el-elszólja m a­ gát: »H a én intézném a ház dolgait egyen­ jogúság len n e m in d e n ü tt ha m eztéláb is k én e já rn ia.« Az elnyom ó hatalo m n ak fontos érdeke, hogy alattvalói m inél Szűkebb látókörrel rendelkezzenek, ne lássák a nagy össze­ függéseket. Ezt a falanszteri em ber-nyom orítást, az em bert ön tu d atlan csavarrá silányító specializálódás célzatát fejezik ki a civilizátor szavai: »Aki csizm át varr, az csiriz legyen utolsó íze ig, mi gondja m ás­ r a . . . C sak egy van, m it m indennek tu d n i kell, adót fizetni engedelm esen.« M adách szem léletesen m u ta tja be, h ogy a g yarm ati kizsákm ányolás pőrére vetkőzidegen hivataln o k -sereg élősdi m ohó­ ság át a sv ábbogarak kara, am ely a c iv iliz áto rt kísérve m in d e n t belep, m in ­ d e n t felfal. A költő m aró szatíráv al leplezi le hogyan v annak a civilizáció vív­ m ányai az elnyom ás, a kizsákm ányolás eszközeivé a gyarm atosítók kezében. S troom cinikus egykedvűséggel kínálgatja népnyúzó gépezeteit: »Mi célra a fehér búzakenyér, m inden haszontalan dobjátok el szem étre a kukorica c su ta k já t? Én gé­ p et hoztam azt m egőrleni, jól la k ta k véle, s a búzát adóba adjátok. Lám mi nagy­ szerű eszközlés?« — A civilizátor ideoló­ giája az em b er m egvetésén alapul, m in­ den ténykedését a telh etetlen harácsolás irán y ítja. »Előbb való a b irto k m int az em b er« — v a llja arcátlanul. Az agyon­ bonyolított hivatali eljárásoknak is egyet­ le n célja: a népnyúzás; a pörök vitelénél csak egy a fontos: sértett, sértő egyaránt m inél többet fizessen. Stroom a legegy­ szerű b b ügyet is tengerikígyóvá igyekszik n y ú jta n i: »A ddig nincs vége, m íg nem ak aro m « — vágja a szerencsétlen áldoza­ tok szemébe. A bürokratizm us tú lk ap ásait m ég a svábbogarak k a ra is sokalja. k ét­ ségbeesetten kérleli a szereplőket: ne kezd­ jen ek el polgári port. m ert ez szétfeszí­ te n é a klasszikus d rám a k ereteit a végte­ len pörösködés nem férn e meg a hely és idő egységének m űfaji szabályaival. S troom m ég a lélekzetvételről is jegyző­ 27 könyveket, k im u tatáso k at készít; az a k ta az istene csak azt ism eri el valóságnak, am iről p a p ír van. Istv án gazdának p éld áu l oltási bizonyítványt ad. M ikor Istv án til­ takozik: m eg nincs beoltva, letorkolja: »Mit se tesz, csak a ru b rik a jól legyen betöltve.« A nem zetiségek lassan-lassan látják, hogy törököt fogtak hogy tú ljá rta k az. eszükön. »E ben gubát cseréltü n k « — só­ h a jt fel M itrule, a rom án nem zetiség kép­ viselője, a tó t Ja n ó is m éltatlan k o d v a m orm og: »Ügy látszik a paradicsom kezlődik m ezítelen fogunk m arad n i benne!« De M adách nem csak a B ach-korszak siserah ad át tám ad ja, ném i u talás fo rm á já ­ b an m e g találh atju k a szatíráb an a nem esi passzív rezisztencia b írá la tá t is. István gazda szinte a lustaságig egykedvű, bele­ törődik az esem ényekbe; ahelyett, hogy harcoln a Stroom ellen, k ité r előle, kuc­ kóba vonul: »Nincs oly vitéz tö b b m in t a hős m agyar, h a egy kicsit későcskén éb­ red is.« N incs szánd ék u n k b an A civ ilizáto r m on­ daniv aló ját eszm ényíteni. N em azonosít­ h a tju k m ag u n k at M adách p atriarch ális, idilli szem léletével a nem zetiségi k érdés­ ben. M adách a gazda és a csel éd viszonyt a m agyarság és a nem zetiségek k ö z ö tt m inden m egütközés n élk ü l term észetesnek, egészségesnek, fen n ta rth ató n a k é s fe n n ta r­ ta n d ó n ak ítélte. A nem zetiségek ügyében szerkesztett, de m ár el nem m ondott o r­ szággyűlési beszédében is az átlag nem es­ ség álláspontját képviselte. B ár elism eri a nem zetiségek bizonyos k u ltu rá lis igényeit, jogait a n yelvhasználat terén , b á r az erő­ szakos. soviniszta m ag y aro sítást elítéli (m egválasztása u tá n külön szól tó t a jk ú válaztóihoz is) a politikai vezetésre csak a m agyarságot ta rtja érdem esnek. Az a nem zetiségi összefogás teh át, am elyet ko­ m édiájában képvisel igen ingatag lábakon áll; inkább csak vágyálom, m in t re á lisa n m egalapozott politikai célkitűzés. Azzal azonban, hogy mégis csak p ropagálta ezt az összefogást, s olyan időszakban, a m ik o r e rre kom olyan csak K ossuth gondolt, nagy politikusaink sorába lé p e tt elő. A zzal, hogy leleplezte a bécsi u d v a r m esterk ed é­ se it a nem zetiségi ellen tétek et szító a lja s politikáját, igaz hazafiságról, éleslátásról te tt ta n ubizonyságot. L egnagyobb érd em e azonban abban áll, hogy ügyesen szerkesz­ te tt, nyelvileg is friss sz atírá ja h a rc ra hívó jel a nem zetiségek harci egységét propagálja az osztrák abszolútízm us ellen — egy olyan korszakban, am ik o r a nem es­ ség zöme m á r b elefásult a ném a ellen­ állásba, kapva k ap az u d v ar békejobbján, elkábítv a a szirénhangoktól, kiegyezésem töri a fejét. �G O ND J A I N K B Ó L GAJZÁGÓ ALADÁR Az állattenyésztés kérdései a salgótarjáni járásban Egy szám ba az egész m egye állattenyész­ tését átfogó dolgozat nem sű ríth e tő bele, ezért csak a m egye legfontosabb járásáról szól a tanulm ány. I tt v an a m egyében a légtöbb ipari m unkás, nem érdektelen te ­ h á t en n ek a te rü letn e k m ezőgazdasági el­ látottságát megvizsgálni és különös súllyal a helyi term elés szerepét kidom borítani. A járás h ús és állati te rm ék ellátásának m eg­ ítéléséhez részletesen m eg kell vizsgálni, hogy m ilyen színvonalú és összetételű a járás állattenyésztése. Kiem eli az SZK P X X . kongresszusa is az állattenyésztés fel­ lendítésének fontosságát a népgazdaság­ b an és az egyes körzetek sajátosságainak figyelem bevételét. M ielőtt a járás állattenyésztési k érd é­ seit és jellem zőit vizsgálnók, hasonlítsuk össze az 1935-ös esztendő állatállom ányát az első ötéves te rv ü n k utolsó esztendejé­ vel. Az összehasonlítás során a szarvasm a rh a - és sertésállom ány számbeli gy ara­ podását, a ló- és juhállom ány számbeli csökkentését tapasztaljuk. S zarv asm arha Ló S ertés Ju h 1935. 8 444 db 4 138 db 21 952 db 22 054 db 1935-höz viszonyítva nem csak az összállom ány szám ában, h an em összetételé­ ben és az állom ány m inőségében is lénye­ ges eltolódások tap asztalh ató k . Lényeges változás az an y aállato k szám á­ n a k csökkenése am ely a m ásodik világ­ háború a la tt indult meg. M egállapítható, hogy a szarvasm arhaállom ány te ré n a te ­ henek ará n y a 1954-ben kedvezőtlenebb volt, m in t 1935-ben. Amíg a teh en ek a rá ­ nya az összes szarvasm arhához viszonyítva 52 százalék v o lt addig 1954-ben csak 42,7 százalék volt. A sertésállom ány összeté­ tele azonos az 1935-össel, azaz a kocák arán y a m a ra d t 10 8 százalék. C supán a lótenyésztés összetétele v á lt kedvezőbbé, m e rt 1935-ben a k an cák ará n y a a lóállo­ m ányhoz viszonyítva 38 2 százalék volt, am i 1954-ben 39,6 százalékra em elkedett. A z any aállato k a rá n y a 1954-ben n em üti m eg a m egkívánt helyes a r á n y t ugyanis a teh en ek ará n y a az összes szarv asm arh aállom ányhoz viszonyítva 7,3 százalékkal, a kan cák ará n y a a lóállom ányhoz viszo­ n yítva 10 4 százalékkal, a kocák ará n y a a sertésállom ányhoz viszonyítva 2 3 száza­ lékkal alacsonyabb, m in t a tenyésztésre kedvező arány. Egyedül a juhállom ánynál kedvező a kép, ahol az any ák ará n y a 6 százalékkal m agasabb a m egkívántnál. Az állatállom ány m inőségében is m eg­ m utatk o zik a rom lás, m égpedig a lovak állóképességénél, a sertések gyenge ta k a r­ m ányérték esítésén él és ellenállóképessé­ génél, a szarvasm arhák tejhozam a te rü le ­ té n a ju h o k testsúlyánál, a gyapjú m inő­ ségénél és m ennyiségénél, v alam in t a b a­ rom fiak tojásterm elésénél és csökkenő ellenállóképességénél. E rövid tö rtén eti áttek in tés és összeha­ sonlítás u tán vizsgáljuk meg a járás szá­ m osállatsűrűségét 1954. október 1-i állapot szerint (1 szám osállat = 500 kg). A járás szám osállatsűrűsége a négy fő­ álla tra (szarvasm arha, ló, sertés és juh) 100 kh. e lta rtó te rü le tre (szántó, r é t és le­ gelő) szám ítva 20 9. Ez a sűrűség az orszá­ gos átlag a la tt van. Az ország összes szán­ tó-, ré t- és legelőterületének 0 57 száza­ léka v a n a já rá sb a n és e te rü le tre ju t az ország szám o sállatállo m án y án ak 0,47 szá­ zaléka. A három m u tató ism eretében m eg­ állapítható, hogy a m edence a közepesnél 1954.X. 1. 9 996 db 3 296 db 23 326 db 20 864 db A szarv asm arh a- és sertésállom ány nö­ vekedése azonban nem volt egyenletes, n em a 20 év a la tt elérhető fejlődést tü k ­ rö zi. A fejlődés m inim ális. A m ásodik vi­ lágháború a háborús pusztítások az okai nagyrészben enn ek a lassú fejlődésnek. A já rá s állatállom ánya a m ásodik világhá­ ború következtében érzékeny veszteséget szenvedett. A lóállom ány felére, a szarvasm a rh á k száma 60 százalékra, a sertésállo­ m ány 40 százalékra és a juhok szám a 30 százalékra csökkent. N em volt kielégítő ü tem ű a fejlődés a m ásodik világháború u tá n sem. A salg ó tarján i já rá sb a n is elm a­ ra d t a m ezőgazdadság az ip a r fejlődésétől. G átolták az előrehaladást egyes helytelen gazdaságpolitikai intézkedések továbbá az. hogy a szocialista szektor m ég nem tu d ja kihasználni teljesen a nagyüzem ad ta lehetőségeket. Ezek azok az okok, am elyekben keresn ü n k kell állattenyész­ té sü n k kedvezőtlen alakulását. 28 �gyengébb állattenyésztő te rü let. V annak o lyan községei ahol 100 kh. e lta rtó te rü ­ le tre csak 10—15 szám osállat ju t (Etes, Z agyvapálfalva és M átraverebély), am i igen alacsony arány. V annak azonban olyan te rü lete k ahol az arán y az országos 29 átlag fele tt áll. A járás DNy-i terü letén K ish arty án M árkháza és Szup a ta k közsé­ gek kivételével 20—25 szám osállat ju t 100 kh. eltartó te rü letre. K ish arty án b an 29,6, M árkházán 33 2 és Szu p atak o n 58,6. Az utóbbi k ét község erősen m ezőgazdasági �jellegű. H a so n ló kedvező gócot ta lálu n k a m edence DK-i terü letén . D orogházán és M átram indszenten, ahol 37 6, illetve 32 2 a szám osállatm utató. D orogháza ipari jellegű község, am ely m agas szám osállatm utató­ j á t a község te rü leté n lévő kisterenyei ál­ lami gazdaság sertéshizlaldájának köszön­ heti. K iem elhető még a járás É-i részén Szilaspogony, valam int D -en M aconka is, ah o l a sűrűség 26,8, ill. 26,9. A fél nem sorolt községekben — K arancsberény, Zabar. B árna, Vizslás, N em ti és S alg ó tarján kiv ételével — a szám osállatsűrűség 15,1— 20-ig, a kivételként e m líte tt helyeken 20 1—25 a sűrűség. A 15,1—20 te rjed ő sű­ rűséget a járás községeinek egyharm adá­ b an ta lá lh a tju k meg. (A já rá s szám osállat­ sűrűségének heterogén eloszlását m u ta tja a 100 kh. e lta rtó te rü le tre vonatkozó té r ­ kép.) A já rá s a m u ltb a n sem volt közepesnél jobb állattenyésztő te rü let. Az 1935-ös statisztikai felm érések szerint a járás szá­ m osállatállom ánya 13 835,9. 1954. okt. 1-i állapot szerint 14 402,2 te h á t m ost nagyobb szám osállatm ennyiséget kell elta rta n ia az ipari létesítm ények, házépítések foly tán összébbzsugorodott eltartó terü letn ek . A járás szám osállatának 55,3 százaléka szarvasm arh a, 18,3 százaléka ló, 16,1 szá­ zaléka sertés és 10,3 százaléka juh. Ezek az arányszám ok az országos átlagtól eltér­ nek. A legnagyobb eltérés a szarv asm arh aés juhállom ány te ré n tap asztalh ató . A já­ rás dom ináló állatának, a szarv asm arh án ak a szám osállalm ennyiségben való részese­ dése kisebb, m int országos viszonylatban, a juhállom ány részesedése viszont m aga­ sabb az országos aránynál. A szocialista szek to r a salgótarjáni já­ rásb an m ég n em bontakozott ki kellően. Ezt igazolják az alábbi táblázatok is am e­ lyek b em u tatják az összes szám osállatállom ány és az egyes állatfa jtá k megosz­ lását a különböző gazdasági szektorok kö­ zött. 1. AZ ÖSSZES SZÁMOSÁLLAT MEGOSZLÁSA: Állam i gazdaság birtokában T erm előszövetkezetek birtokában Egyéb szoc. szektor birtokában Egyéni gazdaságok birtokában 12,4 % 5— „ 66 . 76,— . 100—% 2. AZ EGYES ÁLLATFAJTÁK MEGOSZLÁSA SZEKTOROK SZERINT: ÁG TSZ Egyéb szoc. szekt. Egyéni gazdaságok S z arv a sm arh a: 9.1% 3,5% 1.2% 86 2% Az egyéni gazdaságok az állam i gazda­ sá g o k és a tsz-ek állat állom ányában a ve­ zető helyet a sz arv asm arh a foglalja el. Az utóbbi k ét szektornál azonban a szarvasm a rh á k részesedése a szám osállatállom ány­ b a n nem kedvező. Az alábbi té rk é p grafi­ k o n ja am ely szem lélteti a m edence szám osállatállom ányát az 1935. és 1954-es években, tükrözi a helytelen arányt. U gyanis, am íg a z egyéniek kezén lévő szám osállatállom ány 62 9 százaléka a szarv asm arha, addig az állam i gazdaságok­ n ál ez a m utató 40 4 százalék és a tsz-ekn él 33,5 százalék. M indkettő igen alacsony a rá n y . Feltűnő, hogy a járásban, a ju h k iv éte­ lével, az összes á lla tfa jtá t a z egyénileg dolgozó gazdaságok ta rtjá k döntően kéz­ ben. Ez a m egállapítás nem csak a szarvasm a rh ára, lóra és se rté sre vonatkozik h a­ n em a szárnyasokra és a m éhállom ányra is. E nnek a m agyarázatát részben abban az em líte tt okban kell k eresn ü n k hogy a szocialista szektor a járásb an még nem tu d ja eléggé kihasználni a nagyüzem elő­ nyeit, valam int abban, hogy a term előszö­ v etk e z e te k aránylag kis fö ld te rü lette l re n ­ delkeznek és a takarm ánybázisuk szegé­ nyes. A m edence 16 term előszövefkezeté- Ló: 7,7% 4 3% 18 4% 69,6% S ertés: 22 —% 56 % 46 % 67,8 % Ju h : 22 —% 16,—% 16,5 % 45,5 % ből csak a ceredi »Búzakalász«. v alrn i n t a lucfalvi »Petőfi« term előszövetkezetek intenzív állattenyésztők. A kisterenyei zabari és karancskeszi állam i gazdaság ál­ lattenyésztő profilú ugyan, de m eg alak u ­ lásuk óta az állatállo m án y szám beli növe­ kedése nem ta rto tt lépést föld te rü le tü k nagyságával, am inek fő oka a jelent ős elh u llási százalék. Az 1954. okt. 1-i állapotot tekintve, m eg­ állapítható hogy az állam i gazdaságokban és a term előszövetkezetekben a sertés, fő­ k én t azonban a ju h te rje d t el a szarvasm a rh a rovására. Pl. a járás 16 term előszö­ vetkezetében m indössze 304 szarv asm arh a volt, s ezzel szem ben 1324 a sertés és 3358 a juhok szám a. E nnek okát ab b an kell ke­ resn ü n k , hogy a sertésn ek jó á ra v an , gyorsabban le h e t hasznosítani, m in t a szarvasm arhát. Az állam i gazdaságok és term előszövetkezetek v alam int az Egri G yapjúterm elő V állalat kőkútpusztai te ­ lepe (K ishartyán) nagyszám ú ju h tenyész­ tésével foglalkoznak. A juhállom ány vi­ szonylag m agas száma kedvező, m e rt a já ­ rás gyenge legelőit sok helyen csak a ju h tu d ja hasznosítani. Az állatállom ány az egyénileg dolgozó gazdaságokban sem a m egkívánható mó30 �don oszlik meg. Az egyéni gazdaságokban a juhten yésztés szorult h áttérb e a legelő­ hiány m iatt, viszont jelentős a szarvasm a rh a - és sertéstenyésztés. A járás ipari m unkásai és kétlaki dol­ gozói nagy szám ban ta rta n a k se rtést és kecskét. A sertésállom ány felfrissítésére és hizlalási célra ősz táján vagontételekben érk ezik a járásba az A lföldön m egvásárolt sertés. A kecskeállom ány a m ásodik világ­ h áb o rú óta jelentősen m egnövekedett, s b á r pontos statisztikai ad atain k nincse­ n e k n em tévedünk, h a szám ukat 8—9000r e becsüljük. takarm á nyellátás Az 1952—53-as és 1953—54-es gazdasági években a szocialista és a m agánszektor­ n á l a te rm elt sz ála sta k arm án y m en n y i­ sége kielégítő volt. K ivételként csak a kőkútp u sztai gyapjúterm elő vállalato t kell m egem líteni am ely csak 30—40 százalék­ b an tu d ta m egterm elni szálastakarm ány­ szükségletét. Az 1951—52-es gazdasági év­ b en a járás szálastakarm ányszükséglete n e m volt biztosítva. E hiányosságot azzal szám olták fel. hogy az egyénileg dolgozó parasztgazdaságok és tsz-ek szántóterüle­ té n a 10 százalékot kitevő pillangósok v e­ té ste rü le té t 15 százalékra em elték. A term előszövetkezetek szálastakarm ányszükság letének 40 százalékát a rét, 60 szá­ za lé k át a szántóföld adja. Az egyéni gaz­ daságoknál az arán y általában 50—50 szá­ zalék. A z állam i gazdaságoknál a szálas­ ta k arm án y bázisa a szántóföld. Abból a szem pontból, hogy a ta k a r­ m ányszükségletet a rét, vagy a szántóföld b izto sítja-e nagyobb m érték b en az egyéni­ leg dolgozó parasztgazdaságok állatállo m á­ ny a szám ára, a já rá st három egységre o szth atju k: 1. N ádújfalu és környéke, ahol a ré t 60 százalékban szántó 40 százalék­ ban. 2. K arancs-völgye és C ered környé­ k e a ré t 50 százalékban, szántó 50 száza­ lékban. 3. K isbárkány és környéke, ahol a ré t 40 százalékban, szántó 60 százalék­ b an biztosítja a takarm ányszükségletet. Ezzel szem ben az Ipoly m en tén lévő köz­ ségekben a szécsényi já rá sb a n a szálas­ ta k arm án y bázis a rét. A salgótarjáni j á ­ rásb an kevesebb viszont a rét. m int az Ipoly m entén m e rt a rétek je lentős részét szántónak tö rté k fel. Előfordult ugyan, hogy pl. a karancskeszi állam i gazdaság­ b an nem volt elegendő a szálastakarm ány m ennyisége, de a hiányzó m ennyiséget a já rá s te rü letérő l tu d ta pótolni. A réte k és legelők egészségesek ugyan nem m ájm ételyesek, de m inőségük általában nem ki­ elégítő, — »soványak«. Sok ré t teljesen el v an savanyodva és csak III. osztályú szé­ n á t terem . H a az állattenyésztés terén m i­ nőségi u g rást a k a r elérni a járás, ak k o r a ré te k e t és legelőket m egfelelően kell g on­ dozza és m eg kell tegye az óvóintézkedéseket hogy a patakok a réte k et le gelők et és a szántóföldeket sehol se öntsék el. T öbb p atak m edre elhanyagolt, nincs sza­ 31 bályozva és jelentős k áro k at okoznak k i­ áradásukkal. Ily en pl. a D obroda-patak, am ely K aran csalja, B ocsárlapujtő, K arancsberén y és K arancskeszi községek h a ­ tá rá b a n tesz k árt. E p a ta k pl. 1954-ben a karancskeszi állam i gazdaság te rü leté n 13 vagon ta k arm án y rép át te tt tö n k re és 200 q ta k arm án y m inőségét ro n to tta le. H a­ sonló k áro k at okozott a T ar n a-p a tak is Cered, Z ab ar és Szilaspogony h atáráb an . N em céltalan azt sem m egem líteni hogy a zagyvarónai réte k et és legelőket m in t­ egy 100 kh. te rü lete n a zagyvarónai e rő ­ m ű pern yéje beszennyezi és ezzel szinte érté k telen n é teszi az ottani etlartó te rü letet. A m íg a já rá s szálastakarm ányszükség­ lete kielégített, addig az ab ra k tak a rm án y ­ b a n jelentős hiány m utatkozik. M indhá­ rom szektorra érvényes e m egállapítás. Pl. a term előszövetkezetek 1952—53. és 1953—54. gazdasági években 10— 10 vagon ab ra k tak a rm án y t v ásáro ltak H ajd ú és Szabolcs megyéből. A z előírt tak arm án y o ­ zási norm át véve alap u l az 1954. október 31— i kim u tatáso k szerin t az ú j term ésig a term előszövetkezeteknél 4700 q volt az ab­ ra k ta k a rm á n y h iánya. E zt a h iá n y t csök­ k en tette a szálastakarm ány felesleg, a b u r­ gonya felhasználása és a m akkoltatás. Ez utóbbival szívesen élnek a já rá s term elő szövetkezetei. A k ét karancskeszi, m á tram indszenti és a lucfalvi, ceredi, bocsárlapujtői, etesi b ár n ai tsz-ben folyik re n d ­ szeres m ak k o ltatás. A fogyasztott m akk kb. 400 q a b ra k ta k a rm á n y n a k felel meg. T ekintélyes m ennyiségben érkezik ab ­ rak ta k arm á n y a szécsényi járásból. Békés, H ajdú és Szabolcs m egyékből. (A salgó­ ta rján i piacon az a b ra k ta k a rm á n y ára m agas, m e rt az ipari m unkások tek in télyes m ennyiségben hizlalnak.) A járásban a leggyengébben elláto tt gazdaság a kőkútpusztai g y ap jú term elő v á lla la t am ely m ég a szálastak arm án y szükségletét sem tu d ja fedezni. E gazdaság elhanyagolt ál­ lapotú ta rtalék fö ld ek et k ap o tt. A szálas­ ta k arm án y hiányzó részét Heves, T ar n aszentm iklós és K isköre vidékéről v ásáro l­ já k fel az a b ra k ta k a rm á n y t pedig köz­ ponti készletből, B udapestről k apja. A bő­ ségesebb tak arm án y alap silózással v aló m egterem tése a járás te rü leté n m ind n a ­ gyobb te re t kezd hódítani. Egyelőre azon­ ban m ég a sílózott ta k arm án y m ennyisége kevés, m ert az egyéniek idegenkednek a ta k arm án y a la p növelésének ettől a m ód­ jától. SZARVASMARHAÄLLOMÄNY Az 1935-ös állatszám lálás szerint a m e­ dencében 8444 db szarv asm arh a volt, eb ­ ből teh én 4367. Temyészirány ek k o r is a m agyar ta rk a volt. E gy-két községben fő­ leg nagybirtokon, ta rto tta k m ag y ar-erd é­ lyi f a jtá t pl. K isterenyén. 1954. o k tó b er 1-i állapot szerint a járás szarvasm arh a állom ánya 9996. ebből tehén 4270 db. A m edence legtöbb községében �em elkedett a szarvasm arhaállom ány, de u g y an ak k o r ro m lo tt több községben a te h e­ nek a rá n y a az összállom ányhoz viszonyítva. F eltű n ő rom lást m u ta t K a ra n cskeszi Bocsárlapujtő, Sám sonháza és K azár. Ez is alátám asztja a céltudatos állattenyésztés h ián y át a járásban. A já rá s tenyésziránya to v áb b ra is a m ag y ar fajta. Az összes gaz­ dasági szektorban e fa jtá t kedvelik a leg­ jobban. A szarvasm arhaállom ány zöm ét az egyéni gazdaságok ta rtjá k kézben. A szoc. szek tor b irto k áb an a z összállom ány 13 8 százaléka van. N ógrád m egyében és így a salgótarjáni já rá sb a n is sz arv asm arh a felm érés folyik ab b ó l a célból, hogy olyan sz arv asm arh a­ állo m án y t alak ítsan ak ki, am ely a lap ja lesz a jobb tulajdonságokkal bíró nógrádi fa jta kitenyésztésének. Téves felfogás, hogy N ógrád m egyeben nógrádi és ipolyvölgyi tá jfá jta van. U gyanis, h a az itteni szarvas­ m arh aállom ányt összehasonlítjuk az ország egyéb m a g y ar-tark a állom ányával, határo ­ zott különbséget nem találunk. A jövő fel­ ad ata, hogy szarvasm arh aállo m án y u n k at a helyi adottságokhoz m é rten egységes típ u ­ súvá alakítsuk, am ely egyesíti m agában a jó küllem et, egészséges és szilárd szerve­ ze te t és a bő hústöm eg szolgáltatása m el­ le tt a jó tejelőképességet. A szarv asm arh a ta rtá s a m ég sok h ely ü tt p rim itív agro tech ­ nikai viszonyokat tükröz az egyéni gazda­ ságokban. A szoc. szektorban m á r m eg­ k ezd ték a tehénállom ány fejlesztését, de m ég m indig elm arad n a k az egyéni parasz­ to k tehénállom ányának százalékos részesegésétől. Az egyéni parasztgazdaságok tu ­ lajdonában lévő szarv asm arh aállom ány 45,2 százaléka, a tsz-ek b irto k áb an lévő állom ány 32,8 százaléka és az állam i gaz­ daságok szarvasm arhaállom ányának csu­ pán 30 1 százaléka tehén. A járás viszony­ la táb a n a te h én a rá n y m u ta tó 42,7, am i a k ív á n alm ak a t nem elégítheti ki. A z elkö­ vetkező időszakban a járás állattenyész­ tése elő tt az az egyik fő feladat, hogy a te h en ek a rá n y át az összes sz arv asm arh a­ állom ányhoz viszonyítva emeljék; ugyanis a legtöbb községben a tehenek ará n y a az összes állom ányhoz viszonyítva m élyen 50 százalék a la tt van. 50—60 százalék közti a rá n y t csak 9, 60 százalék fe le ttit csak 3 község tu d felm utatni: K arancsalja, Kish a rty á n és M aconka. 50 százalék feletti tehénállom ánnyal rendelkező községek a n agy ipari gócok közelében helyezkednek el. S algótarjánhoz közel, Som oskőújfalu, K aran csalja, Etes, K ishartyán, K azár, Vizslás, de még ide leh et szám ítani K aran c sb erén y t is. K isterenyéhez és N agybátonyhoz közel v an n a k : M aconka, Szup a­ ta k és M átraverebély. Ezek a községek S alg ótarjánban, N agybátonyban és K isteren y é n könnyen tu d já k a te jü k e t értéke­ síteni. A járás teheneinek tejhozam a alacsony, am íg országosan a m ag y ar ta rk a fa jta 3000—4000 literes tejhozam ra is képes, addig a m edence tehénállom ánya még meg sem közelíti ezt a m ennyiséget. A járás gazdasága, te k in te tte l a je le n ­ tős te j- és tejterm ék fo g y asztásra és a rra , hogy a b eg y ű jtö tt te je t hosszú és k ö rü l­ m ényes u tak o n szállítják a szécsényi és a pásztói tejfeldolgozókba, m egkíván egy tejfeldolgozó létesítését. H elyes vo ln a S al­ g ó ta rján b an létesíteni a tejfeldolgozó üze­ m e t, m e rt a já rá s legnagyobb fogyasztója. A járás te rü le té n a teh en ek et a szoc. szektor n em igázza. Az egyéni gazdaságok­ b an még elv étv e több községben igavo­ násra m ég m indig felhasználják a teh én állom ányt (Somoskő, Lucfalv a , N agybárkány, Sám sonháza és K isbárkány), ahol ez régi szokás. LÓÁLLOMÁNY 1935-höz viszonyítva a lóállom ányban lényeges ap ad ás tap asztalh ató . Az 1935ben 4138 db-ot kitevő állom ány 1954. okt. 1-re 3296-ra csökkent. Az állom ány csök­ kenésével szem ben a k an c ák a rá n y a az összállom ányhoz viszonyítva egészen m ini­ m ális m é rték b en jav u lt. 1935-ben 1584 k an ca volt (38 2 százalék), 1954. okt. 1-i állapot szerint 1305 a kancaállom ány (39,6 százalék). Az állom ány csökkenésének o k át n em leh et kizárólag a m ezőgazdaság gépesíté­ sében k eresn ü n k , különösen a salgótarjáni járásb an nem , ahol a dom borzati viszo­ nyok am úgy sem teszik lehetővé a m ezőgazdasági m u n k ák n ag y arán y ú gépesítését. A lóállom ány csökkenésénél elsősorban a háborús pusztítások és gazdaságpolit.kai intézkedések játsz o ttak közre. A z állom ány m egoszlása a járásb an egyenletesnek m ondható. C supán Salgó­ ta rjá n b a n ta lá lu n k nagyobb sűrűséget, m e rt több szocialista v állalat is ren d elk e­ zik lóállom ánnyal. A term előszövetkezetek b irto k áb an fel­ tűnően kevés ló van, a já rá s lóállom ányá­ n ak csupán 4,3 százaléka. A tsz-ek ugyanis nem foglalkoznak lótenyésztéssel és a m e­ zőgazdasági m u n k ák nagyobbfokú gépesí­ tése felm enti őket a nagyobb lóállom ány ta rtá sa alól. Az állam i gazdaságok, a n a­ gyobbfokú gépesítés ellen ére is, szépszám ú lóállom ánnyal rendelkeznek, m e rt m ind­ három gazdaságban folyik lótenyésztés. A jelek szerint a zabari állam i gazdaság lótenyésztése fog elsőnek felfejlődni a já rá s­ ban. A lótenyésztés iránya a m ú ltb an is a li­ picai volt, d e szép szám ban ta rto tta k — főként a nagybirtokosok — m uraközi igáslovakat. A jelenlegi állom ány eléggé kevert, m e rt az egyénileg gazdálkodó p a­ rasztoknál és ló tartó k n ál az állom ány je­ lentős részét m eleg félvérek alk o tjá k de nagy szám ban ta lálu n k tisztav érű lipicait és nóniuszt. A különböző földrajzi tan k ö n y v ek Nógrád m egyét nóniusz-körzetnek állítják be. Ez a m egállapítás a salgótarjáni já rá sra nem vonatkozik, ugyanis itt a tenyészirány a lipicai. Ezt igazolja a gyöngyösi m éntelep 32 �ap a állat kihelyezési terve is, mely a járás négy m egterm ékenyítő állom ására: K arancskeszi, Szilaspogony és S óshartyán term észetes, K isterenye m esterséges állo­ m áso k ra lipicai m éneket helyezett ki a m ú ltb an és helyez ki m ost is. A járás te ­ h á t lipicai körzet, de még m egtalálható a nóniusz, a m ag y ar félv é r stb. k an ca is, ap aállatban azonban csak a lipicai, am ely ed zett és szívós, s a salgótarjáni járás dim bes-dom bos vidékére való. JUHÁLLOMÁNY A járás juhállom ánya az 1935-ös állo­ m ányhoz viszonyítva kb. 5 százalékkal csökkent. A fasiszta h áborúban az állo­ m ány jelentős részét n y u g atra elh ajto tták és a járásb an a juhállom ányt é rte a leg­ nagyobb veszteség. A m ú ltb an fa jta szerint nem volt anyn y ira egységes az állom ány, m int je len ­ leg. Az állattenyésztési te rv a járásb an az am úgy is jól bevált fésűs m erinóit szor­ galm azza. A járás juhállom ányának kb. 80 százaléka m erinói, a többi főként ci­ gája. A ju h tenyésztése mezőgazdasági szem pontból is igen jelentős m e rt a juh jól hasznosítja a gyenge legelőket így pl. K ish artyán, Nemti, Cered. K isbárkány, M árkháza, Sám sonháza h atáráb a n és é rté ­ kes trág y aterm elő. Az egész járás te rü leté n nem folyik ju h ­ tenyésztés. Egyes községekben teljesen hiányzik. Ilyenek: Somoskő Som oskőúj­ falu , Z agyvaróna, Etes, M átraverebély, M aconka. E helyeken a m ú ltb an sem folyt juhtenyésztés. V elük szem ben k ét sűrű gócot találunk: Z ab ar és K ishartyán köz­ ségekben. A juhtenyésztés több h elyütt visszavonult, ugyanakkor több községben előretört. A legnagyobb apadást m u ta tja K isterenye, S algótarján D orogháza, N ád­ ú jfalu és K azár. Ezeken a helyeken a régi nagybirtokokon folyt jelentős ju htenyész­ tés. 1935-höz viszonyítva a sz o cia lis ta szek to rral rendelkező községekben fejlő­ dött fel a juhtenyésztés. (Pl. K ararcskeszi, K ishartyán, Z ab ar és L ucfa lva .) A juhállom ány kb. 50 százalékát az egyénileg dolgozó parasztok. 50 százalékát a szoc. szektor ta rtja kézben. A tsz-ek előszeretettel foglalkoznak ju htenyésztés­ sel, szám osállatállom ánvuk 33 százaléka szarvasm arha. A legtöbb ju h o t a lucfalvi »P etőfi« tsz tenyészti. A juhállom ány 16.5 százaléka az Egri G yapjúterm elő V állalat K őkút-pusztai telepén v an am elynek állo­ m án y a n y á r folyam án m egoszlik Zagyvapálfalv a, Etes és K ish a rty á n te rü letén lévő legelőkön. A járás juhállom ányának 22 5 százalé­ k át az állam i gazdaságoknál találjuk. L eg­ fejlette b b a ju h tenyésztés a zabari állam i gazdaságban, am ely állom ányának 20 szá­ zalékát Cered 80 százalékát Z abar h a tá ­ ráb a n helyezi el. A gazdaság állom ánya 1954. okt 1-i állap o t szerint 2280 db volt. A kisterenyei és K arancskeszi állam i gaz­ daságok kb. ennyit tenyésztenek. M indhá­ 33 rom állam i gazdaságban, v alam in t a tszekben fésűs m erinóit tenyésztik. A ju h te ­ nyésztés célja a gyapjú, am i az állam i gazdaságoknál dom borodik ki a legéleseb­ ben. G yapjúterm elés te ré n kedvező helyen áll a já rá s országos viszonylatban. A nóg­ rádi g y ap jú t általáb an szívesen fogadja az ipar könnyű feldolgozhatósága m iatt. Az Egri G y apjúterm elő V állalat K őkút-pusz­ tai célgazdaságában a gyapjú S alg ó tarjá­ non keresztül ju t a budapesti Fésűsfonó G yárba. K ívánatosabb v o ln a a g y ap jú t S alg ó tarján h ely ett Z agyvapálfalván vagonirozni mivel az áru felesleges u ta t tesz meg Z agyvapálfalvától Salgótarjánig. A zabari állam i gazdaságban n y írt gyapjú k i­ váló m inősége m iatt a budapesti k alapgyá­ ra k dolgozzák fel. A gyapjú m inősége szem pontjából a zabari állam i gazdaság országosan a m ásodik helyen áll az állam i gazdaságok között. 1954-ben a legnagyobb nyírási átlagot az Egri G y ap jú term elő V állalat é rte el a 4,35 kg-os p roduktum m al. A term előszövetke­ zeti átlag 3 1 kg volt. A tsz-ek közül a leg­ nagyobb nyírási átlagot a lucfalvi »P e ­ tőfi« tsz érte el; 4 kg-ot. SERTESÁ LLOMÁNY A já rá s sertésállom ánya az 1935-ös év­ hez viszonyítva több m in t 6 százalékkal em elkedett. A kocák ará n y a a sertésállo­ m ányhoz viszonyítva a járás községeinek k éth arm ad áb an nem éri el a 13 százalé­ kot. Legkedvezőbb a kép N agybátony, K is­ terenye, K ishartyán és Szu p atak közsé­ gekben. ahol a kocák arán y a 20 százalék felett van. N agybátony esetében a k iste­ r eny ei állami gazdaság kedvező szervezetű s e rtésállom ányának h atása jelentkezik. L ucfalván pedig a »P ető fi« tsz intenzív sertéstenyésztése ja v ítja a tenyészkocák m u ta tój át. Az egyéni gazdaságokban járási viszonylatban kedvezőtlen a kép m e rt a kocák arán y a alig éri el a 11 százalékot. K evés a koca, sok a hízó. H iányzik a cél­ tu d ato s továbbtenyésztés. A tsz-ekben 28 százalék a kocaaránym utató, az állam i gazdaságokban pedig nem h a la d ja m eg az egyéniek k o caarányát. Az utóbbi szek to r­ ban is sok a hízó. N em m o n d h a tju k ezt el a tsz-re is. Pl. az 1954. okt. állapot szerint a járás tsz-eiben feltűnően kevés volt a hízó. A ceredi »K elet Fénye« tsz, am ely sorrendben a 3. a sertéstenyésztésben nem hizlalt egy d arab o t sem. E nnek okát az abrak tak arm án y h ián y o n kell k eres­ nünk. A tsz-ek inkább szaporítással fog­ lalkoznak eladásra. A se rtésállom ány egyenletesen oszlik m eg a járás te rü tetén. C supán Dorogházán és Szup a ta k községben ta lálu n k fel­ tű n ő sűrűséget. A se rtésállom ány 67 százalékát az egyé­ niek ta rtjá k kézben. Az összállom ányból 22 százalékban részesedik a kisterenyei és a K arancskeszi állam i gazdaság. A tsz-ek és állam i gazdasagok szám osállat­ �állom ányában nagyobb százalékot foglal el a sertés, m int az egyénileg dolgozó pa­ rasztok és se rté sta rtó k állom ányában. A já rá sb an általában a m angalica fa jtá t tenyésztik, m e rt ez felel meg leginkább a te rü le t k lím a- és röghatásának. Egyedül a lucfalvi »P etőfi« tsz-ben fo ly ta ttak k í­ sé rle te t a k o m v al és berkshiri kereszte­ zéssel. A já rá s te rü le té n a dorogházi hiz­ laló telepen kívül S alg ó tarján b an a D ugdelpusztán, a vágóhíd tu lajd o n áb an v an hiz­ lalda, m elyben 1954. okt. 1-én 450 hízó volt elhelyezve. A gyárak közül a salgó­ ta rjá n i üveg gyár hizlal. Folyik m ég hiz­ lalás a kisterenyei m alom ban és N agybátonyban a salgótarjáni üzemi konyha sza­ m á ra kevés hízó beállításával. kokban halászati lehetőség nincsen. Az egész vidék vízben szegény terü let. Több h ely ü tt foglalkoztak m á r h alastó létesíté­ sének gondolatával, de egyedül a K arancs­ keszi állam i gazdaság gondolata látszik ki­ vitelezhetőnek. A D o broda-patak m entén 50—60 kh. te rü le te n K arancskesziben m eg v a n a lehetősége a m esterséges h a ­ lastó m egépítésének. Röviden á tte k in te ttü k a járás állatte­ nyésztési kérdéseit. Az állatállom ányban lényeges változás 1935-höz viszonyítva nem tö rtén t. U gyanakkor azonban jelentősen em elkedett a járás és S alg ó tarján összla­ kosságának, ezen belül az ipari és bányászdolgozók létszám a. A m egnövekedett lakos­ ság fokozódó igényeit a járás állati te rm é ­ kei nem tu d já k kielégíteni. Sem a te jte r­ m ék, sem a húsnem ű n em fedezi a já rá s közellátását. Az évi 25 200 q élőállat járási közellátási kontingensnek csak 45 százalékát fedezi a já rá s. A v ág ó m arh ah ián y t a pásztói és a szécsényi járásból, a sertésh ián y t pedig az em lített k é t járáso n k ív ü l Szolnok és H e­ ves m egyéből biztosítják. A z állatállo­ m ány szektorális m egoszlásából követke­ zik, h ogy az élőállatállom ány zöm ét (67 százalékát) a szektor szolgáltatja. A járás állattenyésztése elő tt több m eg­ oldandó problém a van, am elynek m egol­ dásával jav u ln i fog az állom ány összeté­ tele, az állom ány m inősége és h ú s- és te jellátás. 1. Növelni kell a szarvasm arhaállom ányon belül 50 százalékra a tehénállom ányt. Ki kell alak ítan i a nógrádi t á jfa jtá t és em elni kell a tejhozam ot, v alam in t a tej zsírszázalékát. 2. A lóállom ányon belül növelni kell a kan cák ará n y át és tovább kell szorgal­ m azni a lipicai fa jta szám szerű és száza­ lékos növekedését. 3. A juhtenyésztés elsőrendű feladata, hogy m egfelelő takarm ányozással és m eg­ felelő fa jta tenyésztésével és az állatállo­ m ány átlagos élősúlyát 45 kg fölé em el­ jük. Gondoskodni kell a juhászok u tán p ó t­ lásáról. Pl. a kellő gondozás hiánya m iatt, valam in t a ta k arm án y hiánya m ia tt 1954 első felében kb. 1000 b árá n y p u sztu lt el a K arancskeszi állam i gazdaságban. Mellőzni kell az A lföldről való behozatalt, m e rt a gyakorlat azt m u ta tta , hogy az o nnan be­ telep ített ju h o k akklim atizációja rossz. Pl. 1953-ban az Egri G y ap jú term elő V állalat Jászladány, K isköre, Jászkisér, E rdőtelek, Esztergom, Szolnok vidékéről b etelep ített S algó tarján b a tö b b száz juhot, am elyek rövid idő m u lva erősen lerom lottak és nagy százalékuk tüdőgyulladásban elpusztultak. 4. Meg kell szüntetni az anyakocák idényjellegű ta rtásá t, am it fő k én t az egyé­ nileg dolgozó p araszto k és sertéstartó k al­ kalm aznak. Á ltaláb an növelni kell a továbbtenyésztés érd ek éb en a kocák számát. 5. Szorgalm azni k ellen e a ju h ten y észtést és baro m fitartást, fő k én t a szocialista szektorban. 6. Az állatok minőségi tartásához tovább EGYÉB Á G AZA TO K: A kecske erősen elterje d t a járásban. K izárólag az egyénieknél, a k étlakiaknál és az ipari feldolgozók u d v ará b an ta lálju k m eg a kevés gondozást igénylő állatot. E rősen e lte rje d t S algótarjánban, Z agyva­ rónán, H om okterenyén. K azáron, M átraszelén és a K arancs-völgy községeiben. A kecskeállom ány növekedése csökkenti a szarv asm arh ák legelő te rü letét, m ásrészről, m ivel a kecskék legeltetése — b á r sza­ b ály talan u l — az erdőben is folyik, k á rt tesz az erdőállom ányban is. A m éhészet szám ára m e g találh a tju k a kedvező feltételeket. A tsz és állam i gazda­ ságok nem élnek a kedvező lehetőséggel, m e rt m in d k ét szektorban hiányzik a m é­ hészet. A m agánszektor sem ta r t kellő szám ú m éhcsaládot, m indössze 2100 m éh­ család van a járás terü letén , ennek oka a szakm ai hozzáértés hiánya. A m últban főként a ta n ító k foglalkoztak m éhészettel. M éhcsaládok szám a terén S algótarján. Z agyvapálfalva, K arancskeszi és Hom okte re n y e vezetnek. A járás akácosait a v án ­ dorm éhészek igyekeznek kihasználni. A kácvirágzs idején D ebresen G yula Mezőberény, K ecskem ét vidékeinek méhészei k eresik fel a salgótarjáni járást. Selyem hernyótenyésztés a járás terü le­ té n em lítésre sem méltó. H iányzanak az alap feltéte lek és így az iparszerű tenyész­ té sre nem leh et gondolni. A járás barom fitenyésztése nem áll kellő szinten. Az állam i gazdaságokban pl. tel­ jesen hiányzik, tsz-ekben is kicsi a kacsaés libaállom ány és ez is a lucfalvi »P e­ tőfi« tsz-re korlátozódik. Az egyénieknél a barom fiállom ány nagyon vegyes. Cél a kenderm agos m agyar fa jta ty ú k elterjesz­ tése. Vízi szárnyasok körében sok a ta rk a liba és kacsa. Ezeket a tenyésztésből ki k ellen e vonni, m e rt csak a feh é r tollat h aszn álják fel. A barom fitenyésztés elh a­ nyagoltsága az újtól való tartózkodásra és hozzá nem é rté sre vezethető vissza. Ez utóbbi következm énye a naposcsibék m a­ gas pusztulási aránya. Pl. 1953-ban a tszekben 10 000 naposcsibéből 6000 pusz­ tu lt el. H altenyésztés: A járásban átfu tó p a ta ­ 34 �kell em elni a ta k arm án y b á zist, s azt olyan szilárd a la p ra kell helyezni, hogy a n o r­ m a szerinti m ennyiségben álljon ren d el­ kezésre. E nnek érdekében a pillangósok v etésterü letét további 5 százalékkal kel­ lene em elni s be kell vezetni zöld futószőnyeget és a silózást az eddiginél n a­ gyobb m é rtékben ki kell terjeszteni. J a ­ vítani kell a réte k és legelők m inőséget, valam in t em elni kell az ab ra k tak a rm án y hozam át és v etésterü letét. B ár a járás nem tarto zik a jó á lla tte ­ nyésztő te rü lete k közé, mégis az itt fel­ n e v e lt b ár kevéssé n em esített állatfa jtá k fejlettek , ellenállóképességük erő s s ez ért az ország bárm ely te rü leté n k önnyen akklim atizálódnak. �FIGYELŐ SZABÓ BÉLA A III. megyei képzőművészeti kiállításról A z elm ú lt év őszén, novem ber 6 és 13 között rendezték m egyénkben im m ár h a r­ m adszor a m egye képzőm űvészeinek kiál­ lítását S algótarjánban. A kiállítás egy év kom oly m unkájáról ta n u skodott. A beérkezett m űvek szám a tö b b m in t száz, ebből válogatta ki a zsűri a legérdem esebbeket. Az idei any ag szám ­ ra és m inőségre nézve is felette áll a ta ­ valyinak. K ár, hogy a fejlődés kevésbé látszik m eg a tém aválasztásban. K evesen m erté k ábrázolni a m át, s h a m eg is próbálták, tö b b n y ire n em sik erü lt úgy m egoldaniok, m in t az egyéb tém ákat. A b eérk ezett m űvek nagyobbik része tájk ép . K étségtelen, hogy a táj a festői él­ m én y ek gazdag lehetőségét n y ú jtja mégis a visszatérő m otívum ok látttán b izonvos öncélúságot ére zh etett a kiállítás látogató közönsége. M űvészeinknek nagyobb figyelem m el kell k ísé rn iök és m egörökíteniök m eg y én k dolgozóinak életét. N ógrád m egye n em ­ csak festői tá ja k b a n bővelkedik, de szá­ m os lehetőséget ad az em beri tevékenység m egörökítésére is. Nagy szám ban érk eztek b e grafikai m ű ­ vek. Ez a m űfaj kiválóan alkalm as p illa ­ natnyi élm ények, benyom ások rögzítésére és kevesebb technikai felkészültséget k í­ ván. A kiállítás anyagából k itün te k F ark as A ndrás, Iványi Ödön, N agy Ferenc. Bóna K ovács K ároly, P ata k i József grafikái, festm ényei és id. Szabó Istv án szobrai. F ark as A ndrás sokoldalú, jó tech n ik áv al dolgozó m űvész. »K oratavasz« cím ű képe finom h an g u latáv al k iem elkedett a tá jk é­ pek közül. O lajképei technikai felkészült­ ségét m u ta tjá k . A kvarelljei, rajzai több­ nyire mai tém át dolgoznak fel (pl. G yűlés u tán c. képe). Farkas András: Olvasó öregasszony 36 �Czinke F erenc m unkásságát néhány friss színekkel fe ste tt gvas, két o lajkép és egy ak v areli képviseli. S okatígérő m unkássag term ékei ezek. »R onyvaparti halászok« c: képe szépen felép ített kom pozíciójával, friss színhatásaival lep te m eg a nézőt. Czinke Ferenc: Ronyvaparti halászok Ezen a kiállításon m utatkozott be Iványi Ödön. N yugodtan m o n d h atju k , hogy szép sikerrel. O lajképei a legjobbak közé ta r ­ toztak. Az »Iskolau d v ar« c. képe a kom ­ pozíció k ifo rra tlan volta ellenére is m eg­ kapó. A k ép világos-sötét tónusellentétre épül. »G ordonkás« c. p o rtré já n még érezni m esterének, R udnay G yulának hatását. T ájképeiben azonban m ár tú llép ezen. H am za T ibor képeit is m ost lá th a tta n á­ lunk először a közönség. Az ő kedvenc ki­ fejezési eszköze a tem pera, de a k iállítá­ son, m int jó a k v a re ll festő t ism erhettük meg. »K ilátás a várból« és »A város széle« c. m unkái a tá j finom hangulatával, a színek szerénységével vonzották m agukhoz a nézőt. P ata k i József rézkarcai közül a »P a la ­ döntő« c. tájk ép e és a »Cigányfiú« c. a rc ­ képe em elkedik ki finom rajzáv al jó fén y -árn yék elosztásával. Bóna Kovács K ároly egyike azoknak, ak ik té m áju k at a m ából m erítik. M űvei­ ben, m elyek az A célárugyár m űhelyeinek egy-egy je len etét ábrázolják, igényesen n yúl a tém ához. K ár, hogy sokszor m eg­ o ld atlan ul hagy részleteket. "K ovácsm ű­ h ely" c. képe egyike a legsikerültebb m unkáinak. Nagy F erenc k ét m űvén (Parasztfej, T a r­ já ni városrészlet) m ég érezni, hogy alko­ tó ju k hosszú évek u tán m ost n y ú lt ecset­ hez. R endkívül igényesen dolgozó m űvész. A szobrászati alkotások közül (sajnos kevés volt) id. Szabó István m unkái em el­ kednek ki. Főleg a bányászok életéből veszi tém áit. »Birkózó fiúk« c. m ű v e m eg­ lep kedves, vidám h an g u latáv al m ozgal­ m asságával. A »B ányász« és »B ányászkö­ szöntés« c. szobrai a bányász élet egy-egy epizódját je len ítik meg. Széles gesztusú , erős mozgású alak jai inkább bronzba k í­ vánkoznak. A kiállítás m inden m u n k ája hozzájárul a dolgozók képzőm űvészeti neveléséhez. E zt igazolják az eredm ények. Szép szám ­ m al jö tt a közönség, am i kedvet ad m ű ­ vészeinknek is. M űvészeink további fejlődésében bizo­ ny ára sokat je le n t m ajd az önálló megyei képzőm űvészeti c s o p ort m egalakulása. Így lehetővé válik, hogy m űvészeink g y ak rab ­ ban találkozzanak egym ással m egvitassák sa já t problém áikat és az általános m űvé­ szeti problém ákat. S zervezettebbé gyor­ sabbá válik a képzőm űvészeti nevelés, m egnő a közönség érdeklődése. R em éljük, hogy ennek jeleivel a következő megyei kiállításon m ár találkozunk. 37 �J a kab Sándor A szécsényi országgyűlés 250. évfordulóját ünnepeltük A szécsényi országgyűlés 250. évforduló­ já t szabadon ün n ep elhettük. M ajdnem 250 év u tán a szabadságszeretó m agyar n ép végre önállóan intézi országa sorsát. A szabad M agyarországért hosszú, évszázados h arc folyt. N épünk tö rtén etén ek dicső fe­ jezete ta n usítja ezt a harcot. A végvári harcosok, k uruc vitézek u á n . a 48-as szabadságharc hős vörössipkás ka­ to n ái szereztek dicsőséget a m agyar nép­ nek. T örténelm ünk későbbi szakaszán az 1919-es proletárh ő sö k szították ú jra m a­ g asra a szabadság lá n g já t és tere m te tté k m eg — ha rövid időire is — a dolgozók szabad hazáját. Ezek a dicső h arcok 240 évig belső és külső okok m ia tt s ik ertelen ül végződtek. Évszázados küzdelem u tá n 1945-ben n y ertü k vissza függetlenségünket. «M ost, am ikor visszan y ertü k nem zeti füg­ g etlenségünket, m o st m ég sokkal inkább, m in t eddig elérkezett az ideje, hogy viszszan y ú lju n k H unyadi, Rákóczi, P etőfi él­ tető és erőt adó hagyom ányaihoz», — álla­ p ítja m eg a M DP II. K ongresszusa. Szük­ séges, hogy em lékezzünk dicső m ultu nkra, a h a la d á s é r t v ívott küzdelm ünkre, m e rt ta n u lsá g u l szolgál az új nem zedéknek »m eg tanulja, hogy hogyan kell élni, dol­ goznia, harcolniaa a m ag y ar nép független­ s é g é é r t «. A Rákóczi szabadságharcot az ország g y arm ati helyzete v á lto tta ki. A török ki­ űzése u tá n új korszakok — a H absburgok kezdték m egszállni az országot. A z új m egszállók m ég kegyetlenebbül zsarolták n ép ü nket, fosztogatták h azánkat. Az egy­ kori írásokból tu d ju k , hogy m ilyen állapo­ tok voltak. II. Rákóczi F erenc em lék ira tai­ b an ezt írja : »A köznép ki fogyott m inden értékéből és kétségbeesett. Sokan felakasz­ to ttá k m agukat, mások török szolgálatba álltak, sőt olyanok is ak ad tak , a k ik felesé­ g ü k et a végreh ajtó n ak , gyerm eküket a tö­ röknek a d tá k zálogba«. Az ország népével a török is szelidebben b án t, s az osztrákok egy esztendeji sarco­ lása fö lért azzal, a m it a töröknek 50 esz­ tendeig f izettek.« Ez a szom orú helyzet olaj volt a rra a tűzre, am i a 150 éves török pusztítás h a ­ m u ja a la tt izzott. A szabadságra vágyó, sorruk jobbra fo rd u lá sá ért harcoló szegény legényeké az érdem , hogy ezt a tü zet lán g ­ r a lobbantottá k és h a csak n éh án y évre is, m ag asra ta rto ttá k . M ezítlábas jobbágyok, bujdosó legények szálltak szem be — ele­ in te kezdetleges fegyverekkel — a ném et m eg szállókkal. Övék az érdem , hogy a nép m ellé állta k olyan kiváló férfiak is, m in t II. Rákóczi F erenc és B ercsényi Miklós. A nem esség jórésze sokáig nem tu d ta, m elyik p á rtra álljon, m ert egyform án »félt a néptő l és a ném etektől». (R ák ó cz) H ováta rto zásu k at csak a jobbágyok b áto r fellé­ pése, a kuru cz seregek sikerei és Rákóczi é lesen hangsúlyozott ném etellenes tö rek ­ vései d ö n tö tték el. A kisebb nem esség nagyrészének, a nagybirtokosok, egyrészének csatlakozása m egterem tette a siker egyik feltételét. K ét­ séget k izáró an m eg állap íth ató , hogy a ked ­ vező nem zetközi helyzeten kívül a szabad­ ságharc első éveinek ragyogó sik erét a a nem zeti összefogás te re m te tte meg. A kö­ zös ellenség elleni összefogás, a közösen vívott győzelmes h arcok félretették azokat a gondokat, b ajokat, am ik fékezhették vol­ n a a szabadságharc m enetét. A nyagi ja v a ­ k at, em beri életek et áldoztak azért, hogy szabad h azáb an , em b eri m ódon éljenek, hogy M agyarország a polgári fejlődés ú t­ já ra lépjen. A szabadságharc kezdeti — felfelé ívelő szakaszán — összefogott ne­ m es és jobbágy, katolikus és p ro testán s, m agyar, szlovák és rom án. Ez te tte lehe­ tővé, hogy a k u ru cz seregek Bécs a ljá t ostrom olják. S eg ítettek a k ato n ák n ak be­ állt jobbágy család ján , félretették a v al­ lási és nem zetiségi villongásokat a »pro p á tria et lib e rtate « a »h a z á é rt és szabad­ ságért» nagyszerű, felem elő eszm éjéért. A szécsényi országgyűlés is a győzelmes szabadságharcnak olyan fontos nem zeti egységfront szervezeti fo rm á já t a k a rta m egadni. A képviselőknek az országgyűlé­ sen való m egjelenése is ezt tükrözi. R á­ kóczi m ag a írja, hogy az országgyűlésen valam ennyi m egye és szabad k irály i város követe m egjelent, kiv év e 4—5 váro st, am elyben n ém et helyőrség volt.« De a m eg jelen t képviselők között m á r nincs m eg az egység. A p ro testán so k tem p ­ lom ai visszaadásáról beszélnek. A nem es­ ség, a nagybirtokosok ezidőre m á r m egint úgy b á n n a k a jobbágyokkal, hogy azoknak n incs k edvük és lehetőségük az elnyom ók ellen h arc o ln i. A szécsényi országgyűlés lett vo ln a h iv a to tt a rra , hogy rendezze, illetve továbbfejlessze a jobbágy kérdés m egoldását. Az országgyűlés 19. p o n tja k i­ m ondotta: »hogy ak ik kezdetben feg y v ert fogtak, m indvégig kötelesek h arcb a m ar a d n i«. E rendelkezés h elyes v o lt és a jobbágyok nem is em eltek ellene szót, de u tá n a a kurucz zászlók a la tt hűségesen harcoló jobbágy-katonák m eg ju talm azását, a jo b b á­ gyok felszab ad ítását kim ondó rendelkezés­ nek kellett volna következni. Sajnos, ez a rendelkezés elm arad t. Éppen ennek le tt a 38 �következm énye, hogy a nem zeti összefogás — am ely a sik e r ala p ja volt —, a szécsényi országgyűlés u tá n gyengült. A nem es­ ség egyre nagyobb m é rték b en akadályozza a h a z á é rt és szabadságért való harcot. Az arisz to k rác ia egyre nagyobb szerepet biz­ to síto tt m agának az állam ügyek intézésé­ b en és a h adsereg vezetésében, a jo b b á­ gyok, a szegény nép rovására. Rákóczi u g y an többször fellép ez ellen, de ezt a később hozott rendelkezéseivel sem tu d ja m á r m egakadályozni. A nem esek, főurak, főpapok á ltal zak lato tt jobbágyok elked­ vetlen ednek, érzik, hogy nincs becsületük a vagyonos ren d e k m ia tt. E m ellett a k ato ­ likus p apság áruló tevékenysége, az ország n ehéz gazdasági helyzete, a kedvezőtlen nem zetközi helyzet m in d n ehezítették a szabadság sikeres előrehaladását. Az em líte tt okok m ia tt a hős kuruczseregek győzelm es zászlói nem lá tn a k ú ja b b sikert. A kurucok dicső szabadságharca el­ bukott. B ukása ellen ére m é ltá n érték el­ jük, m e rt jelentőségében, nagyságában tú l m en t a korábbi Bocskay, B ethlen, T hököly által vezetett függetlenségi küz­ delm eken. De a korábbi függetlenségi harcoktól ab b a n is különbözik, hogy a nem zeti felkelés, m in t Engels m ondja: « teljesen ledobta m agáról a vallási k ön­ töst, és . . . leplezetlenül politikai talajon folyt le». A Rákóczi szabadságharc u tá n M agyarország n ém et gy arm at lesz, am it az 1848-as honvédek, s az 1919-es vöröskatonák pró­ b á lta k m egszüntetni. A hősök küzdelm ét 39 csak átm en eti sik er koronázta. S ab ad ságunkat, függetlenségünket a hős szovjet hadsereg v ív ta ki és v éd te m eg a p á rt vezette dolgozó m a g y ar néppel együtt. M a, 250 évvel a Rákóczi szabadságharc u tá n hazánk a független és szabad orszá­ gok tá b o rá b an foglal h ely et. Ön álló an in ­ tézi bel- és kü lp o litik áját. P á rtu n k és k orm án y u n k vezetésével nagyszerű ered ­ m ényeket é rtü n k el a tá rsad alm i, gazda­ sági, politikai, k u ltu rá lis é le t m in d en területén . Szabad tíz évünk a la tt tö b b et h a la d tu n k előre, m in t évszázadok során. A Rákóczi szabadságharc is, s m aga a s zéchényi országgyűlés is, sok fontos idő­ szerű tan u lság g al szolgál m indannyiunk nak. A Rákóczi szabadságharc egyik ta n u­ sága a nem zeti egység m egterem tése. E l­ u ta sítu n k m in d en olyan n ézetet, szétzútu n k m in d en olyan törekvést, am ely a m u n k á s-p a rasz t értelm iség i összefogást ezt kétségbe vonja, vagy gátolja. N ekünk olyan nem zeti egység kell, ahol a m unkások és dolgozó parasztok alkotó értelm iségiek egyesülnek és a m u n k ásosztály vezetésével építik a független, sza­ bad hazát. Ez az egység erős, előreviszi a nem zet, m e rt egészséges gondolatait, lelkes országépítő m u n k a követi. M i eddig is ezen dolgoztunk és a jövőben is fő fel­ ad a tu n k n a k te k in tjü k n ép ü n k egységének m egvédését, ápolását. (Részletek az elhangzott beszédből) �Maróti Gyula Egy hangverseny a barátság jegyében H a m egáll az em ber egy h irdetőoszlop elő tt s o tt véletlenül felfedez egy han g ­ v ersen y t hirdető falragaszt, önkéntelenül is azt k u tatja, hogy kik a hangverseny szereplői és m it adn ak elő. Nos, így tö rté n t az ak k o r is, m ikor e l­ olvastuk a M agyar-S zovjet T ársaság h ir­ d e tm é n y é t, am ely a m ai szokásoktól el­ térő en azzal h ív ta m ag ára a figyelm et, hogy n em volt agyon c frázv a és nem ki­ álto zo tt égbenyúló szenzációkat. Egysze­ rű en csak a rró l érte síte tt, hogy az uk­ rá n ü n nepi h ét alkalm ából h az án k b a n j á rt szovjet m űvészek látogatnak el hoz­ zánk. A zoknak pedig, akik v a la h a is h al­ lottak, vagy lá tta k szovjet előadóm űvésze­ ket, elég volt en n y it tudniok. N em csalódott az a sok száz hallgató, ak ik n ek szerencséjük volt végighallgatni ezt a m agasszínvonalú hangversenyt, m elyről gazdag zenei élm énnyel távozhattak . L ássuk csak, m i tetszett, m i k ötötte le fig y elm ünket jobban? az ének, vagy a hangszeres előadóm űvészet? A városi k u ltú ro tth o n b an színpadra lépő szovjet m űvészeket a városi tanács VB elnöke, a dolgozók számos képviselői, v alam in t a jelenlévő több száz főnyi né­ zősereg köszöntötte, m ajd nyom ban u tá n a m egkezdődött a k oncert. M ár a hangverseny kezdetén feltűnt, hogy nem esztrád m űsorról van szó (nem valam i vegyes tálalás, furfangos rendező u tasítással összeállított rendezvény), h a­ nem gondos zenei hozzáértéssel fölépített m űsorról. A m űsorközlő elsőnek M. Sz. G risko b arito n ista énekm űvészt , a Szov­ je tu n ió népm űvészét jelen tette be. G risko m elegen zengő b arito n ja m á r az első ü tem eléneklése u tá n m ag ára vonta a figyelm et. A b arito n m int középfekvésű férfih an g nem n y ú jt oly széles lehetősé­ get a m űvésznek a rra , hogy az első pilla­ n a t u tá n a közönség szívébe férkőzzék, — m in t p éldául egy lírai, vagy hőstenor hang. H a ez a m űvész m égis beférkőzött a h allgatóság szívébe, az az ért v olt le h et­ séges, m e rt puszta m egjelenéstől a m ű ­ vészi effektusok sokaságán keresztül oly­ an n y ira m eglepte h allgatóit, hogy m űso­ rán a k végéig a h a tá s csak fokozódhatott. Egészen kivételes előadóképességgel pá­ rosuló, m é rték ta rtó zenei ízlés jellem ezte m indvégig m űsorát. F e jle tt felső és alsó regiszterrel rendelkező énekm űvész, aki­ n ek szabadon szárnyaló h a n g já t nem tö rte m eg sem m iféle m esterk élt v o k ális kép­ zés. N em préselt és szorított a hangja. Egész m a g ata rtása m entes a pózolástól, nem a k a r v alam iféle hatá s-h ajh ászással sik e rt elérn i. É n ek tech n ik ájá ra jellem ző a nyugodt, orron á t való lélegzetvétel is. F eltűnő v o lt m ű so rán ak felépítése, m ely­ nek túlnyom ó többségét u k rá n népdalok, v alam in t orosz zeneszerzők m űalkotásai képezték. M űsorán T ankevics, R im szkijK orzakov, R u b in stein , G linka és W agner m űvei szerepeltek, v alam in t ráa d ásk é n t a tréfás «H árom kozák» c. dal. A közönség hosszantartó tap ssal ju ta lm a zta a m ű v é­ szi produkciót. G risko u tá n B o risz G oldstein hegedűm űvész szólószám ai következtek. Azok, akik D ávid O jsztrah h an g v ersen y eit h all­ h atták , m éltán h ih ették , hogy a S zovjet­ u n óban r a jta kívül ta lá n nincs is több olyan nagyvonalú hegedűm űvész. Nos, B.. G oldstein ezt a h iedelm e t szertefoszlatta, m e rt am it p ro d u k ált, az hasonló volt Da­ vid O jsztrah-éhoz. B. G oldstein tökéletes m esterségbeli tu d ásáv al, nem es tónusával a m ély átérzés párosult. V irtuozitása nem szorította h á tté rb e a m űvészi m o n d an i­ valót, v agy s a hegedű ördöngős kezelése nem v á lt öncélúvá. K ülön köszönet illeti őt a m ű so rán szereplő B artók kompozí­ cióért. E zenkívül H acsatu rján , R ach m an i­ nov, K roll, C ham inade m ű v eiv el lé p ett fel. K ülön figyelm et érd em elt a zongora­ kíséretet ellátó G. M akszim ova zongoram űvésznő m űködése. Az a tökéletes összefo rro ttság a szólistával, a m it n á la tap asz­ ta lh a ttu n k . cso d álatra m éltó volt. Egyéb­ k é n t G. M aksz m ova volt az egész h an g ­ verseny »n év tele« hőse. Z ongorajátéka felülem elk ed ett a »kísérő» m ásodrendűségén. K ülön élvezetet n y ú jto tt. U g y an ak ­ kor azonban n em lépte tú l azt a k ere tet, am elyen belül egy szólisztikus hangszert, vagy énekest kísérnie kell. L egnagyobb sik ert B artó k : «M agyar népdalok« c. kom pozíciójával érték el. Ebben a m ű b en előforduló p arlan d ó szabad ritm ik á já t éppúgy, m in t a giusto feszes tem p ó ját am úgy »m agyarosan» ad ­ tá k elő. Sok m ag y ar m űvész d icséretére v á lh a to tt volna. F orró sik e rt a ra tta k . U tánu k A nna Ju ro v szk aja, az U k rán SZSZK érdem es m űvésze, a Ívovi Á llam i O pera- é s B alettszín h áz m agánénekesnője következett. Világos szo p rán h an g ja nem olyan h a ­ talm as tértölelő típus, inkább a kiegyen­ lített, finom , ízléses h an g jáv a l a ra to tt nagy sik ert. M esterien oldotta m eg az énektech n ik ai részeket. Az ő felkészült­ sége is. a k á r a többi szovjet m űvészek­ nél, tökéletes volt. A Ju ro v szk ája egyik 40 �főerénye az abszolút tiszta intonálás. M ű­ so ra végig lekötötte h allg ató it. Ő is, m in t a többi kollégája, többségében h azája n ép d alait és orosz zeneszerzők m ű v eit tű z te m űsorára. Csajkvszkij, R im szkijK orzakov, L szenkó, Puccini és C hopin m ű v eket énekelt. Végezetül »m agyar« nyelven a «D aru m a d á r» c. d a lt énekelte el többször is, óriási sikerrel. Csak d ícsé­ r e t illeti a szovjet m űvészeket azért, hogy a n ekünk oly kedves m gyar m űveket egy­ m á su tá n tű z ték m űsorukra. A nagyszerű hangverseny befejezése P á vel S zerebrjakov, a L eningrádi Á llam i K onzervatórium ta n á rá n a k juto tt. A m űvészi szenvedélyen kívül a v ir­ tuóz zongorista m ind en erényével ta lá l­ k o zh attunk P. S zereb rjak o v játék áb an . G azdag fan táziáv al szó laltatta m eg igé­ nyesen összeállított m űso rán ak egyes szá­ m ait. J á té k á t elsősorban a dinam ikai sk á la m in d en á rn y a la ta jellem ezte. Cso­ d álato san színes já ték a szinte u to lé rh ete t­ len n ek tetszett. N agy élm ényt je len tett R achm aninov, Csajkovszkij, Szkrjabin, P ro k o fjev és V erdi-Liszt m űvek tolm ácso­ lása. L egnagyobb sikert V erdi-Liszt: Ri- 41 goletto p ara fráz is-án a k előadásával ara tta . Ez a szám , m in t a hang v ersen y u tolsó' szám a, sokáig em lékezetünkben fog m a­ radni. M éltatásu n k végére érv e b eszélnünk kell a hang v ersen y »névtelen« szereplő­ jéről is, a közönségről. Ezen a hangv ersen y en végre olyan kö­ zönséget lá th a ttu n k , am ely n em a »m űsor u tá n tá n c «-é rt g y ű lt össze. T isztán a m ű szet u tá n i vágyódás hozta össze ezt a n é­ zősereget. P éld ás m a g a ta rtá st ta n u sítv a h a llg a ttá k az egyes szám okat. T apsaikból k icsendült a szovjet m űvészek irá n ti sze­ rete t, ak ik tő l ezt a tiszta m űvészetet k ap ­ ták. A h an g v ersen y befejezésekor P. Sze-reb rjak o v e lv tá rs m eleg szav ak k al k ö ­ szönte m eg a feléjük árad ó szeretetet, a hallg ató k sokasága pedig felejth etetlen élm énnyel gazdagodva táv o zh attak . Mi v alam e n n y ien, «kom olyzenét»-ked— velők azóta is m eg-m egállunk a h ird ető ­ oszlop elő tt és k íváncsian k u ta tju k , v a­ jon m ikor h a llh a tu n k ú jr a olyant, m in t az volt, — v agy legalább ahhoz hasonlót... �A szécsényi ünnepség ekről Tánccsoportok bem utatója B ujáki lányok 42 �AZ O L V A S Ó K H O Z M egvalljuk őszintén, az olvasótól v á­ ru n k segítséget. Nem valam i nagy dologra gondolunk, csak a rra , am i az o lv asó n ak —r e m é ljü k — kellem es és hasznos, nekünk p ed ig ta n u l­ ságos. A zt szeretnénk, h a az olvasó fi­ gyelm esen végigböngészné ezt a köny­ vecskét. L egnagyobb öröm ünk p ed ig az volna, h a belefeledkezne az olvasásba, u tá n a pedig nem ven n é m egterhelésnek, hogy p á r sorban m eg írja a vélem ényét. A szerkesztők válo g atn ak az összegyűlt an y ag b an , de hogy m it szól hozzá az ol­ vasó, azt nem tu d já k biztosan. És az ol­ vasók ízlése, igénye különböző. E zért is igyekeztünk sokszínűen összeállítani az anyagot. S ikerült-e? K im a ra d tak -e fontos kérdések, érdekességek? N em tu d ju k biz­ tosan. A szerkesztés látszólag p á r em b er m u n ­ k á ja . De h a n em fejezi ki az olvasók igé­ nyét, h a nem áll m ögötte sok száz véle­ m ény, ja v aslat, kívánság — ered m én y te­ len m a ra d . E zért k é rjü k a segítségüket. Szerkesztőbizottság 43 �TARTALOM : M agyari Istv án : H iúság M olnár Jenő: A fiam folyton fü ty ü l (vers) Bedegi Józsefné: Toll a feg y v erem (vers) K azár G ábor: Palócföldön N agy Istv án : Versek T óth Im re: Versek HAGYOMÁNYOK: d r M anga Ján o s: A nógrádi dudások ' N yéki L ajos: M adách civ iliz áto ra G O N D JA IN K B Ó L : G ajzágó A ladár: Az állatten y észtés kérdései a salg ó tarján i já rá sb a n FIG Y ELŐ : Szabó B éla: A III. m egyei képzőm űvészeti kiállításró l Ja k a b S ándor: A szécsényi országgyűlés 250. év fo rd u ló ját ü n n e ­ peltü k M a ró ti G yula: Egy h an g v e rsen y — a b ará tság jegyében �S zerkesztőbizottság: Bobál G yula, F ek ete O ttó, János, M iklós Dezső, M lin árik Istv án István. Felelős kiadó: M lin árik István. Cím: Palócföld szerkesztősége: S a lg ó ta rjá n , lési O sztály. 2000 db — 4577 — S tarjá n i N yom daipari V. G ajzágó A lad ár, d r M anga (felelős szerkesztő). N agy M egyei T an ács N épm űve­ — Fv.: Topa G yörgy � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2d6258a17494e4021b21e9b35abbc27f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Mlinárik István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1956 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1956/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1956 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fc28568e3f61fcc5c4afaf197a17b713.pdf 6a99ab38a92c8602de5bb43825528898 PDF Text Text PALÓCFÖLD Salgótarján, 1954 december hó. I. évfolyam 1. szám A Hazafias Népfront Megyebizottságának és a TTIT Megyei szervezetének kiadványa �TARTALOM : Bevezető. Mikszáth Kálmán: Utazás Palócországban. Dr. Patay Pál: Megyénk őslakossága. Molnár Jenő: Versek. Nyéki Lajos: Madách Imre. Nagy István: Dolinkai változatok (vers). Dr. Szalkay Zoltán: Nógrád megye történetének haladó hagyományai. Bobál Gyula: A béke első karácsonya. Farkas András: Nógrádi festők — nógrádi képek. Vertich József: Salgótarján színházi élete. Ács Antal: Nagyobb termésátlagok elérése megyénk viszonyai között. Szerkeszti a szerkesztő-bizottság �A Palócföld indulására „Óh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb talán . .." (MIKSZÁTH) Tíz évvel ezelőtt a „Munkás” című újság volt a demokratikus megyei sajtó első fecskéje. Utódja, a „Szabad Nógrád”, ma már havonta mintegy 80 000 példányban jelenik meg. A két üzemi lap — a „Tarjáni Acél” és a „Nógrádi Bányász” — is jól tölti be hivatását. Ma új lapot adunk az olvasó kezébe: a ,,Palócföld” első számát. A „Palócföld” a Hazafias Népfront és a Társadalmi és Termézettudományi Ismeretterjesztő Társulat kulturális folyóirataként indul. Célja, hogy a megye történelmi, föld- és néprajzi, zenei, kép­ zőművészeti, irodalmi értékeit feltárja, közkinccsé tegye. A terme­ léssel összefüggő tudományos — műszaki, mezőgazdasági — ered­ ményekről, törekvésekről is beszámol. Az új kultúra virágfakasztója akar lenni a gazdag hagyományok talajából. A nagy szülöttek: Mikszáth, Madách, Balassi, Benczur kötelező örökségét vállalja. Vagyis az alkotó béke védelmét, a legszebb küldetést. �M IK S Z Á T H K Á L M Á N : Utazás Palócországban (Részletek.) 1. A Kesely rögeszméje. Az utóbbi időkben jó nevet szerzett fiatal illusztrátornak, Dörre Tiv adarnak volt meg az a kívánsága, hogy ő, ki már nekem annyi paló­ cot rajzolt ide-oda, lásson egyszer egyet elevenen is. Elutaztunk. Mondtam neki, hogy csináljon odahaza testamentumot előbb, mert noha nem esik Palócia a világ végén, itt mégis meg' fogja kóstolni azokat az utakat, amelyekről az annálékban meg van írva: hogy sarat raknak a sár fölé s nevezik egymás közt: ,,országút”-nak. Minthogy ez a leírás egyszersmind hasznos kalauza kíván lenni a jámbor olvasónak, kénytelen vagyok kiterjeszkedni a részletekre is. Nevezetesen elindultunk Budapestről este a bécsi hajón, mely Vácig vitt bennünket, hol szépen megháltunk a „Csillag” című vendéglőben s cso­ dálkozva tapasztaltuk reggelre, hogy a pénzünk több egy forinttal, mint amennyivel elindultunk. Miképp lehetséges ez. ha sem nem kártyázik, sem nem lop, sem nem talál pénzt az ember? A pénz ezen megfiadzását talán a boldog éghajlat okozza? Oh. hem! Palócia nem tündérország ennyire! Ilyen tartomány nem fordul elő talán még a Népszínházban sem! Nagy fejtörés után bírtuk csak megfejteni a csodát. Eszünkbe ju­ tott ugyanis, hogy tegnap este a váci hajóállomásnál fiakkerkocsist fo­ gadtunk. akinek nem mi adtunk foglalót, hogy pontosan ott legyen reg­ gelre, hanem ő adott nekünk egy forintnyi foglalót, hogy biztos passzaszíroknak vehessen. — Hogy hívják? — kérdé tőlem az éh piktorom, egészen elmélyedve vonásainak nézésében. — Én Roth Salamon vagyok. *— Palóc ez? — szólt a piktor halkan, hozzám fordulva. — Dehogy! Hát nem látja, hogy zsidó? — Lehetetlen! Soha nem láttam még zsidó kocsist. — A palócok kevély, hetyke nép, nekik derogál az, hogy pénzért szállítsanak valakit. A zsidó vagy uruk nekik, vagy — szolgájuk : . : Aki ösmeri azokat a bérkocsikat, amelyek Vácról Gyarmatra szál­ lítják az embereket, azok már régen szamárnak deklarálták azt a bölcs embert, aki először állította fel, hogy „lassan járj, tovább érsz” . Két nyomorult gebe (ezúttal Kesely és Sármány) van befogva egy özönvíz előtti batárba, melyről minden földi ékesség lekopott. A gebék nyakán csengetyű, melynek zörgése idegessé teszi az em­ bert és a feje is okvetlen megfájul tőle. — Nem lehetne levenni azt a csengetyűt, Salamon? — indítványoz­ tam a kocsisnak. — Nem lehet, kérem alássan, mert az nagy mulatság a lónak. Na- �gyon megszokják ezek a kedves állatok és szórakoznak vele így útközben. Olyan az nekik, kérem alássan, mint az abrak . . . mint a vászon­ cselédnek a muzsika. Aminthogy igaz is. A szentkatalini állás alatt, mikor a Keselv nvakát megrángatta Salamon, leesett a csengetyű-szíjról a csatt, minélfogva nem lehetett többé felcsatolni. A Kesely megindult, de nagy zavarba hozta a csengetyűhang hiánya s minden tíz lépésnyire megkötötte ma­ gát," hogy ő a herkópáternek sem megy így gyalog. Salamon végre is kénytelen volt madzaggal kötni oda a bűvös kolompot — De iszen — mondá — nagy esze van ennek a lónak. Higyje meg, teens uram, az embert sokkal könnyebb rászedni. S miért ne hittem volna, ha ő m o n d t a ? 2. A palócföld flórája. Szép őszi nap volt a hétfői nap. Aranyos sugarak fénnyel öntötték be a- völgyet és a rónákat. A vén Naszálv-hegy egészen nekizöldült a multbeli esőzések után s míg nagy darabon velünk futott, hol közeledve. hol távolodva, előbukkantak kék ruhában Nógrádvár regés romjai, Dré­ g e ly is azon az oldalon s balra a távolban ködösen, mint egy karabély­ cső, a vén Szanda. De jó volt ezekben lakni valamikor. Hanem iszen nem a daliás időket keressük most. Az én piktorom oda se nézett a sasfészeknek. Többet ért annál egy rozoga kunyhó a rétsági szőlőkben. — Nini. a Lapaj kunyhója! — kiáltá a piktor lelkesedve. — Men­ jünk oda! Hadd vegyek róla vázlatot. Leszálltunk s megindultunk a hegvi gvalogúton a kunyhó felé, mely gallyakból és vesszőkből volt összetákolva. Útközben jobbról-balról ismerős füvek és virágok mozogtak, su­ sogtak harmatosan. A vad komló felfutott a csipkebokrokra s egészen körülfogta a karcsú hajtásokat, mintha szoknyákat varrna belőlük. A fekete bodza egész nagy táblákat lepett be . . . mosolygó gyászmezőket csinált Még a virágok is milyen egyszerűek itt! A marmancsok, a tormalevelek hogy összekeverednek, összebúj­ nak, a bajnokfű kiemelkedik közülök magasra, a farkastej buján szegi be az utakat s még a halványpiros virágú bogáncs is dísz itt. Oh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb talán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak, mint a ti boróka-bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terítve, amelyet én annyiszor megtapodtam. Valami édes csiklandozást érzek a talpamon, ha rátok lépek . . . vagy hogy talán a szívemben van az . . . — Milyen szomorú virágok és füvek! — mondá a piktor. — No, úgy,e, gyönyörűek? Még egyszer megnézte őket. futólag, lenézőleg. — Nem találok rajtok semmi különöset. Minden mező ilyen. Ilyen? Óh, dehogy ilyen! Vagy igaz. a piktorral ők egy cseppet sem törődtek, hagyták elmenni maguk közül idegenül. Valamennyi engem nézett, kidugták kíváncsian fejeiket az apró füvek és a lóherés bokrok közül integettek és kiabáltak, csalogatóan magukhoz szólítottak . . . Nem ösmersz?. Nézz csak! Itt vagyok .. Látsz-e? Én is. Mi is. Mindnyájan. Nem öregedtünk semmit . . . semmit azóta. Szívem hangosan dobogott szavaiktól . . talán a könnyem is ki­ csordult, soha nekem még nem volt ilyen nagyszerű fogadtatásom. De a piktor nem értett abból egy betűt sem Dunántúli ember, szegény! 3. Az új üstökös. Lerajzoltuk a kunyhót. A csősz, amint meglátta, hogy kunyhójáról �t mappát veszünk fel, gyanakodó szemekkel mért végig s közelebb lépe­ getve hozzánk, szűrét a földre terítvén, félkönyökére dűlve, kihívó tekin­ tetet vetett ránk, mintegy várakozó állásban. — Osztég mire való lesz az? — szólt hosszú hallgatás után boszszúsan. — Semmi rosszra. A kunyhó nagyon szép. Le akarjuk rajzolni. Megcsóválta bozontos fejét: — Dejszen engem el nem bolondítanak az urak. Már micsoda szép­ ség volna ezen la? Nem vagyok én mai gyerek. Ha az urak valami szé­ pet akarnának festeni, ott a tiszttartó háza a faluban, — hanem hát jól tudom én, mi lesz ez . . . — Ejh, ugyan mi lesz? — Az lesz, hogy megmondta nekem a rétsági főkoldus, akinek a fészke ott vagyon az országúton, a vén nyárfa alatt . . . — Mit mondott meg? — Azt, hogy a bíró megfenyegette, jövedelmi adót fog vetni a vár­ megye ő rá is: — mert már a vármegye rászorul az ilyen szegény pá­ rákra is. Nevettünk a csősz észrevételén, ami, úgy látszik, még csak jobban elkeserítette. — Nevethetnek, tudom. Látom ám már az új üstököst negyed­ napja. mindig hajnalban jön a nagy farkával . . . Égi jel nem hazudik. — Hiszen az üstökös háborút jelent, barátom. — Az ám, valamikor — szólt meggyőződéssel, kalapját szemére húzva —, háborút jelentett még a jó világban, de most már mindig az új porciónak a forspontja. Nem vagyok én mai gyerek, megvigyáztam én azt már. És az öregnek körülbelül igaza van. Mert ha az üstökös háborút jelent is, az új adókat meg a háború jelenti. Csak egyet nem vigyázott meg csősz uram, hogy az adószedők néha be se várják az üstökös csillagot. Felállt, közelebb lépett hozzánk s inkább kíváncsisággal, mint gyű­ lölettel tekintett a vázlatkönyvbe s amint lassan-lassan ki kezdte venni a körvonalakat, még tetszett is neki a dolog. — Az istenuccse, — mondá. Kivettem szivartárcámat s megkínáltam egy szivarral. — Hát iszen . . . iszen . . . — szólt békülékenyebb hangon, mi­ alatt a szivart a nagyobb összetartozandóság okából megnyálazta —, ha már rászorul király ő felsége . . . mert hallom, hogy nagy szegénységben él ő is .. .én bizony nem ódzkodom . . csak arra kérem szeretettel az urakat, hogyha már úgy van, hogy legalább minél kisebbre rajzolják. Azt gondolta, hogy úgy kevesebbet kell majd fizetni érte. S ször­ nyen hálálkodott, mikor egy féltenyérnyi darabkára látta odateremtve. DR. PATAY PÁL: Megyénk őslakossága Élt-e Nógrádban az ősember? Mióta lakik Nógrádban az ember? Ezek a kérdések hangzanak el unos-untalanul a régészek között. Az első kérdésre igen egyszerűen felelhetünk: élt. Természetesen nem kell megtelepült, állandó ittélésre gondolnunk, mert hiszen a régibb kőkor lakossága, a jégkori ősember az életét gyüjtögetésből és vadászat­ ból tartotta fenn. Ennek következtében a felélt területekről mindig tovább kellett vándorolnia olyan vidékekre, amelyeken még bőven volt élelem, vadállomány. A régibb kőkor ősemberének itteni tartózkodásáról az ipolysági leleteken kívül közvetlen tárgyi bizonyítékunk még nincs. De minthogy tőlünk nyugatra, az. Ipoly mentén, úgyszintén tőlünk Keletre, a Bükk hegység barlangjaiban az ősember számtalan nyomát meg lehetett találni, jogosan feltehetjük, hogy a régibb kőkor kóborló vadászcsaládjai me­ gyénk területén is felütötték a sátorfájukat. 4 �Hasonló a helyzet valószínűleg az újabb kőkor (i. e. 4000—2500) folyamán is. A néhány megyénk területén lelt csiszolt kőbalta ugyanis még nem tekinthető állandóan megtelepült lakosság ránkmaradt emlé­ kének. lehetnek azok hajdan véletlenül elvesztett tárgyak is. Újabb kőkori telepek temetők eddig ismeretlenek vidékünkön. Csak tavaly sikerült Nógrádkövesden olyan leletekre találnunk, amelye az újabb kőkori népek megjelenéséről tanuskodnak. Megyénk területén az állandóbb jellegű benépesedés eddigi isme­ reteink szerint a rézkor folvamán (i. e. 2000 körül) indul meg. Több helyről, a pilinyi várhegyről, a salgótarjáni Pécskő tetejéről is isme­ rünk rézkori telepeket. Megyénk területének tömeges benépesedése azonban csak a bronz­ kor derekán (i. e. 1500 táján) következik be. Vidékünk ekkor tényleg sűrűn lakottá válik. Majdnem minden jelenlegi közs ég határából isme­ rünk bronzkori telepet vagy temetőt. Ismerünk ilveneket Parassa-pusztáról. Balassagyarmattal szemben, az Újhegyi szőlőkből. Patvarcról. Csitárról. Szécsényből a kerekdombról Benczurfalváról a Major-hegyről. Pilinyből a Várhegyről stb. Különösen jelentős volt a Zagyva felső folyása vidékének benépesedése. ahol Zagyvapálfalva. Vizslás. Kazár. Kisterenye. Nagybátony határából ismerünk bronzkori telepeket vagy temetőket. Mint érdekesség megjegyzendő, hogy éppen ezen a vidéken. Kisterenyén indult meg 1832-ben az első magyarországi ősrégészeti vonatkozású céltudatos kutatás. A bronzkori telepek egy-egy közösségnek képezték hosszú időn át a lakóhelyét. A közösségek nagvságára. azaz a telepek lélekszámára vonatkozóan a nagybátonyi temető ásatásának eredménveiből nverünk némi felvilágosítást. Itt ugyanis azt tapasztalhattuk, hogy a feltárt 972 sír közül (a temető eredetileg legalább 1500—1800 sírból állhatott) 4 volt olyan, amely a sírba helyezett tárgyak sokasága és gazdagsága által kivált a temető átlagos sírjai közül. Feltehető, hogy ez a négy sír a közösség egy-egy fejének a sírja volt. Egy-egy gazdagabb sírra tehát kb. 240—250 átlagember síria jutott. Minthogy a közösségnek egyszerre egy feje volt. 240—250 élhetett egyidőben a telepen. De a sírok ezen különbözőségéből a társadalomban beállott bizo­ nyos mértékű tagozódás is kiolvasható. Amint említettem a gazdagabb sírokban a nemzetségfők hamvait sejthetjük. Ez azt jelenti, hogy a tár­ sadalomban már kialakult az átlagember fölött álló vezetők rétege is. Mi tette lehetővé a rétegeződés bekövetkezését? A földművelés, az állat*enyésztés és a fémművesség révén megindult értékfelhalmo­ zódás. A földművelés közvetlen tárgyi bizonyítékaiként felhozhatjuk a telepeken található megszenesedett gabonamagvakat és egyéb termelt növényi magvakat. Sajnos, a nógrádmegyei bronzkori telepek ásatása során ilvenek begyüjté sé re nem fordítottak gondot de a mi telepeink­ kel egykorú tószegi telep maradványai között nagymennviségben vol­ tak ilvenek. A földművelés kétségtelen bizonyítékai még a bronzból készült sarlók, amelyekből vidékünkön is sok található. Az állattenyésztésről tanuskodnak a telepek hulladékában talál­ ható háziállat csontok. Ugvanezt igazolják azok a kisebb égetett agyag­ ból készült állatszobrocskák amelyek vidékünk telepeire különösen jellemzőek. Akár gyermekjátékok voltak ezek akár kultikus rendelte­ tésű tárgvak. mindenképpen az állattenyésztés jelentős szerepéről tesz­ nek bizonyságot. A fémművesség, a bronzöntés speciális ismereteket kívánt meg a művelőitől. Ezt nem sajátíthatta el mindenki. Viszont ugyanakkor a bronzműves termelése lényegesen felülmulta a saj át szükségletére szol-gáló eszközök mennyiségét. Érték halmozódott fel. Úgyszintén érték halmozódott fel azáltal is. hogy a földeket állati igaerővel — kezdetben szarvasmarhával később lóval is — meg­ művelve nagyobb, a közösség szükségletét felülmúló termést értek el. Az állatállomány természetes szaporodása is értékfelhalmozódáshoz vezetett. Az utóbbiakkal ellentétben a fémművesség már nem a közösség, hanem az egyén javait gyarapította. A közszükségleten felüli bronz5 �eszközök értéket, kincset jelentettek számára. Ezt féltve őrizte és veszély esetén nem egyszer a földbe rejtette. Így maradt meg számunkra a bronzkori fémművesség számtalan terméke. Az a tény, hogy az ember termelékenysége felülmulta a szükség­ leteinek mennyiségétü, előidézte azt is, hogy az egyik ember a másik munkáját kizsákmányolhassa. Értékek felhalmozódása, készletek létesülése pedig tág teret nyujtott a javaknak zsákmányolás útján való megszerzésére. A rabszolgakereskedés és zsákmányolás a szomszédos telepek, törzsek lakossága között állandó surlódást idézett elő, A tele­ peket ért állandó támadások ellen a közösségek preventiven is igye­ keztek védekezni. A telepeket sáncokkal földvárakká alakították át. Ilyen sáncok nyomai láthatók pl. a pilinyi Várhegyen és a kozárdi Pogányváron is. Ezzel nagyvonásokban áttekintettük megyénk igazi őslakosságá­ nak társadalmát. Ez a társadalom élt huzamos időn át, kb. i. e. 550-ig a vidékünkön. A nép, vagy az egyes törzseinek nevét még nem ismer­ jük — mivelhogy azt írott feljegyzés nem őrizte meg a számunkra. Annak a népnek a nevét, amely i. e. 550 táján az őslakosságot felvál­ totta már tudjuk. Ezek a szkiták voltak. Kelet felől vándoroltak hazánkba, az o t t a n i életmódnak megfelelően lótenyésztéssel foglalkoz­ tak. Hazánkban azonban áttértek a földművelésre is. Nógrád megye területén való megtelepedésükről több lelet tanuskodik, többek között a mult évben feltárt nógrádkövesdi temető is. A szkitákat i. e. 350 táján a kelták követik. Ez a nép nyugat felől jött be. Nagyobb tömegekben települtek le a Duna váci könyöke tájé­ kán. Ugyanakkor a megyénkben is többfelé találták meg az emlékeiket. A kelták társadalma az ősközösségi társadalmi forma legelőrehaladottabb állapotát tükrözi vissza: a katonai demokráciát. A lakosság min­ den szabad tagja fegyverforgató harcos. A közösségeket már a vezetők elkülönülő rétege irányítja, de a közösség ügyeibe még egyaránt min­ denki beleszólhat. A szabad lakosok mellett azonban már ott vannak a foglyul ejtett ellenségből lett rabszolgák is. Az i. u. I. században a szarmata jazigok jelennek meg a vidékün­ kön. Ezek még ugyancsak ősközösségi társadalmi formában élnek. Mint­ hogy azonban a Dunántúlra ekkor már kiterjészkedett a rabszolgatartá­ son alapuló római birodalom, a két szomszédos vidék lakossága között a társadalmi formákban megnyilvánuló különbség állandó surlódást idéz elő. A jazigok után vidékünkön is a népek áradata halad keresztül. Nemsokára megjelennek megyénk keleti részén a germán vandálok, Őket követik a IV. században a hunok által űzött gótok. Az V. század­ ban gepidák fordulnak meg vidékünkön, majd 586 tájékán az avarok jelennek meg, akik közel 250 éven át erősebb politikai hatalmat is léte­ sítettek. A hatalmuk egyre csökkent és Nagy Károly frank-római csá­ szár 800 körül azt szét is törte. Ezzel az avarok maradványai a kialakuló morva államhatalom befolyása alá kerültek, annál is inkább, mert már 600 óta egyre nagyobb számban éltek közöttük szlávok is. Az alakulásban lévő Nagy-Morva állam azonban nem volt még elég szilárd ahhoz, hogy a honfoglaló magyarság nyomásának ellen tudott volna állani. A honfoglaló magyarság Nógrád megyei megtelepülé­ séről számos temető tanuskodik. Pilinyben, Bocsárlapujtőn. Karancsalján, Sóshartyánban, Szalmatercsen, Jobbágyiban és Nógrádkövesden voltak eddig a sírjaik megtalálhatók. MOLNÁR JENŐ: Salgótarján A hegyek most is régiek: Pécskő, Karancs, Pipis, Salgó láttak e völgyben eleget, de mi maradt itt már abból? 6 �A hegyek most is régiek: ámulva nézik a várost: megalázás, nyomor után emberkéz alkot csodát most. Ott kezdem, hol legjobban fájt: bent a városunk szívében szembeköpve a századot fészkelt a bús mult kevélyen. Szilárdy-udvar. . . Ismerik keserűn a tarjániak: földbesüppedt cselédházak sírtak a fukarság miatt. Fő-utcán tanya a multból, udvarház, magtár és akol, dörgő parancs és árva nép, mely hangos szóért meglakolt. A szomszédban kormos gyárak, füstölt hódítón a tőke, itt egy helyben állt az idő s hátra fordult, nem előre. Új kor kellett és friss erő, mely nem hord hályogot szemén: megyeháza épült büszkén a szolgaság fülledt helyén. Megyeházánk, a miénk, hol nem áll hajdu el utat, értünk kap otthont a törvény s nem odvas jogokra mutat. Körötte házak, házaink szűz földből nőnek, mint gombák, piros téglák százezreit az ifjak dalukkal hordják. Mozog itt minden, bátran él! Kacagó szemekkel nézem: boldog házak, vidám lakók a volt marhavásártérén. Nagy volt nálunk a bölcsesség s bár lakásért sírt sok szegény itt éktelenkedett ez is a város kellős közepén. Ahol nemrég szomjas barmok bőgtek a hűs vályú után. ott lesz legszebb a városunk, emlék marad a mult csupán. Minek mondjam, hosszú lenne . . . Bármerre jársz itt, láthatod: nem lesz kuckó és homály, a földre hozzuk a Napot! Érte nyúlnak az állványok szédítő magasba, ahol boldog ifjak büszke ajkán már napfényes jövőnk dalol. Jövőnk dalol, új az ember, de azért még emlékszenek sötéten a sötét bányák: átok vágta itt a szenet. Kisemmizett volt a bányász, lenézett senki, pária, nappal is az éjben élt csak 7 �mert nem volt szabad látnia. Befelé ömlött a szó is, horkolt a jog csak valahol. . , Aki nem bírt már nyelvével, bánhatta — mindig m eglakolt. De sok rideg börtöncella tudna még mesélni róla, hogy mit fizetett a bányász e korért drága adóba. Kora-vénség, vézna gyermek, kit a szellő is szárnyra kap, a vaksi konyhák tűzhelyén a nyomor forrt, kénes harag. Tárnák mélyén és erdőkön izzott csak pirosan a szó, hová nem látott vizsla szem, s nem ért el mindjárt a bakó. Tizenkilencet idézték a régi vöröskatonák, mikor kemény kezük fogta az ember elorzott jogát, mikor az ajkukra mézet csókolt a drága szabadság, fényben ragyogott a bánya, cserébe lelküket adták s életüket, mert nem szóval, fegyverrel védték ők e kort: fekete fehérek kezén büszke mártírok vére folyt. Sötétbe hullott a bányász, az útját tövissel fonták s a sok vasas és üveges osztotta keserű sorsát... Jogot durván elvehettek tőlük, de soha a szívet: az emlék hideg éveken piros tűzként m elegített... Lobban a tűzben a szalma, de keményebb lesz az acél: megedződik s ha kikerül, újra fegyver lesz, újra él: így lettél szilárd városom, fegyver s amikor végre jött ragyogó fényben a hajnal, készen talált már negyvenöt. O, alkotó; ó, duzzadó emberformáló nagy idő: mint mesében, varázsszóra nőtt az élet a semmiből. Tüzelt és feszült a város, folyóként áradt a munka s verítékünk nem bankba folyt, áldása visszahullt magunkra. Hogy nőtt az ember, a proletár, bimbót hajtott az öntudat: a szem nem a multba réved, bátran a jövőbe kutat. Nem húz a sárba szürke gond, messzire tágult a határ: �százmilliók, a jobb világ sorsa boldog jussunk ma már: Kezünkben sarjad az élet, hű, kemény kezünkben, amely simogatja a holnapot, de ütni is tud, hogyha kell! Salgótarján! Hogy zeng a szó! Fénylik, mint Nap az ormokon frissült reggel. Új hajnal vagy büszke, harcos, szép városom! K o p la ló Csipke, kökény, vadkörtefa kínzott itt földet, állatot és embert is, kit a sorsa ebbe a dűlőbe rángatott. Megfojtott mindent a tarack, muhar, csak sírt itt a növény ... Urasági feles földön szitok fakadt a gyom tövén. Neve sors lett már, Koplaló: ember itt éhen veszhetett.... Tán veszett i s . . . És a sorsot csodás negyvenöt törte meg. Újra láttam . . . S ahol egykor sok jó szándék, proletárok dús Csupán öt év . . . kárba veszett ma az a föld kertje lett. Fiatal lomb között barack hirdet megváltozott időt, a csipke és kökény helyén termő szőlőtőke nőtt. Mosolyog minden . . . Az ember boldog. Szíve dallal tele . . . Övé a föld és az ország sorsát kezébe tette le! Az, aki századok során hazájában volt hontalan, haza talált: nem csak halni, hanem élni is joga van! El a jogáva! Egybe forr a sok-sok széteső erő: munkás életünk naponta csodákat varázsol elő. Tágul a határ, közös munka árán a jövőnk biztató: új az ország, ahol többé nincsen, nem is lesz Koplaló! �NYÉKI LAJOS: Madách Imre Madách életművét ismertetni nem könnyű feladat. Előadótól, hall­ gatótól egyaránt nagy összeszedettséget, sokrétű ismereteket követel meg. Különösen nagy a nehézség falusi előadások esetén. Sokan talán kétkedve, bizalmatlanul fogadják magát az ötletet; úgy gondolják: egye­ lőre kudarcra ítélt a vállalkozás, mert Madáchot — műveinek ellent­ mondásai, súlyos filozófiai tartalma miatt — irodalmilag és ideológiailag képzetlenebb hallgatósághoz közel hozni vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyfokú vulgarizálás árán lehet. Ez az írás szeretne megbirkózni a feladattal, illetve segítséget kí­ ván nyujtani ahhoz, hogy az előadók megbirkózzanak vele. A sorok írója nem kíván kinyilatkoztatás adni, nem lép fel a cáfolhatatlanság, a mindent megoldó -végső szó« igényével, hanem ellenkezőleg: a vita­ indító -első szó« szándékával. Ahogy Madách-értékelésünk kollektív munka eredménye — fokozottabban az, mint bármely más íróé —, az együttműködés a költő műveinek szélesebb körű ismertetésében is el­ engedhetetlen. Szükséges tehát, hogy a megye értelmisége javaslataival, bírálataival — kihasználva e folyóirat lehetőségeit — minél tevékenyeb­ ben segítse elő korszerű népszerűsítését. Madách irodalmunk egyik legnagyobb alakja. Főművé: Az ember tragédiája, világirodalmilag is jelentős alkotás; számos fordításban az egész világon elterjedt. Gorkij is elismerőleg nyilatkozik róla „Klim Számgin élete” c. regényében. Gellért Oszkár közlése szerint Zichy Mihály illusztrációi terelték figyelmét a Tragédiára. Elragadtatásában kijelentette: szeretne megtanulni magyarul már csak azért is, hogy Az ember tragédiáját oroszra fordíthassa. Büszkék lehetünk, hogy ez a nagy író megyénk szülötte, itt töl­ tötte küzdelmes életét. Alig van a megyének községe, ahol ne fordult volna meg. Alsósztregován, a történelmi Nógrádmegye egyik kis falujá­ ban született 1823 január 21-én és itt is halt meg 1864 október 5-én. Jogi tanulmányai befejeztével a koraérett, 19 éves ifjú, Balassa­ gyarmaton gyakornokoskodik Bory László ügyvéd mellett, rövidesen pe­ dig megyei aljegyzőnek választják. Betegeskedése miatt meg-megszakítja hivatali pályáját, de érdeklődése a közügyek iránt sosem csappan. A reformkori haladó nemesség törekvéseinek egyik leglelkesebb képvise­ lője megyénkben. Kiváló szónok, a megyegyűléseken mindig hallatja szavát s mindig a társadalmi haladás érdekében. A megye életéről rend­ szeresen küldi tudósításait a Pesti Hilapnak. Gondosan megírt cikkei­ ben nem leplezi a megyei élet visszásságait. Bár csendes, visszahúzódó egyéniség s betegsége sokszor keserűvé, mogorvává teszi, nem idegen tőle a harc. Bár nem nagyon kedveli a társaságot, a végnélküli vendé­ geskedést, a vidéki nemesség léha szórakozásait, zárkózottsága felenged, ha művészet- és tudománykedvelő elvbarátokra lel. A megye haladó ifjúsága egyik vezérének tekinti. Különösen meghitt baráti kapocs fűzi Szontágh Pálhoz, a szécsényi járás akkori szolgabírájához; gyakran meg­ fordul horpácsi birtokán, ahová nem utolsó sorban a gazdag könyvtár is vonzza. Szontágh barátsága a magasabb szellemű légkört jelenti a költő számára. Neki mutatja meg először kész műveit, tőle kap szigorú bírálatot, a Szontágh-gal folytatott beszélgetések ösztönzik újabb művek írására. A szárnypróbálgatásait tartalmazó „Lantvirágok” című verses­ kötet (1840) és „Az ember tragédiája” megjelenése közt eltelt 22 év folyamán Madách nem tárta a nyilvánosság elé szépirodalmi alkotásait. Szontágh volt szinte egyedüli tanúja e koszak munkásságának, ő biztatta, bátorította a könnyen csüggedőt. Madáchot természetesen nem elégíthette ki ez a barátság. Meg­ értő, igazi élettársra vágyott; tragédiája, hogy sikertelenül. Az egyetemi tanulmányait követő három év a keresés korszaka. Legtöbbnyire Szon­ tágh kíséretében szemlélgeti a megyebálok „hölgykoszorúját” , látogatja a számba jöhető lányos házakat, így például Gyürky Amáliáék ludányi kúriáját. — Végre 1844 farsangja hozza meg a végzetes szerelmet: Csé10 �csén megismerkedik az akkori másodalispán „bájos, de szeszélyes és könnyelmű” unokahugával, Fráter Erzsivel. Anyja ellenkezése, Szontágh intelmei ellenére 1845 július 20-án megtartják a lakodalmat Csécsén. Az ifjú pár a csesztvei családi birtokra költözik. Házasságuk első éveit nem zavarja egyéb, mint Madách gyakori betegeskedése. Az élettársak jel­ leme közti különbség már most is megmutatkozik: Madách borongó ke­ délyével nehezen fér meg „Lidércke” viliódzó kacérsága, léhaságra haj­ lamos könnyelműsége, de a kölcsönös szeretet egyelőre ellensúlyozza az ellentéteket. Madách — a maga módján — boldog: csendes visszahúzódottságban írogatja lángelmére vajmi kevéssé 'valló költeményeit, igaz­ gatja gazdaságát — igen kevés reális érzékkel, ügyetlenül. A tipikus nemesi időtöltések: a vadászgatás, a vendégvonzó poharazgatások nem nagyon érdeklik. Inkább olvas: igen sokat, de kissé rendszertelenül; s ha a szellemi foglalatosságba belefárad, magányosan sétára indul. Legszíve­ sebben a messzelátónak nevezett ponton tartózkodik. Verseiben is az al­ kony csendes mélabúját idézi: „ Megkondul a völgy harangja Alkonyatkor csendesen. Édes fájó áhítattal Hallgatom, meg a hegyen.” Az otthon nyugalmát állítja szembe a világ zajával: „ Ott kinn oly haszontalan csatázok. Mindeneknek az útjában állok, Itt teremtek, alkotok magam; S látva, milyen jól tenyész körülem, Minden bennem él és veszve vélem, Istenülve élek boldogan. Itt virágim gazdagon feselnek S áldozatként illatot lehelnek, A miért hogy híven ápolám; Ott a fácskák, melyeket neveltem. Játszi árnyat vonva már felettem, Állanak gyümölcsben gazdagon." De ez a csendes megbékélés csak látszólagos, az almanachköltők lagymatag modorában megírt versek nem fejezik ki a költő igazi énjét. — Az elmúlt idők irodalomtörténete szívesen ábrázolta érzelgős remetének Madáchot, aki távol tartja magát a politikai élet küzdelmeitől, aki idegenkedve vonul önmagába a reformkor és a for­ radalom „viharai” közepette s egyetlen gondja a kiábrándult világ­ megvetés. Abból, hogy betegeskedése miatt a szabadságharc esemé­ nyeiben nem vehetett részt, azt a következtetést erőszakolták ki, hogy eleve hitetlenül szemlélte népünk nagy szabadság-küzdelmét. Petőfi ellenképét vélték benne felfedezni azok, akik egyre távolabb kerültek Petőfi forradalmiságától, a nemzeti függetlenségért lángoló hősi tettei­ től. Szembe kell néznünk ezzel a hamasítással. Fel kell tárnunk: mi volt Madách igazi világnézete, igazi politikai hitvallása. Mint tudjuk, Madách középnemesi családból származott, de a közénemességnek már az arisztokráciához igen közelálló rétegéből. Hat­ ezer hold földjük volt. A költő neveltetését, különösen a Pesten töltött évek alapján, bátran főúrinak nevezhetjük. A Széna-tér (mai Kálvintér) 1 alatti diák-lakosztályát a legelőkelőbb ifjak látogatják; külön tanító, szakácsné, szolga áll rendelkezésére. Amíg Petőfi éhezve és fázva, saját hazájában számkivetetten barangol faluról-falura, amíg a katona-élet megaláztatásait szenvedi, Madách főúri ifjakkal cseveg, szín­ házba, hangversenyre jár, a Nemzeti Kaszinóban hallgatja az előkelő dilettánsok kamaramuzsikáját s kedvtelésből, vagy inkább a francia 11 �forradalom intelmét még nem feledő szülők bölcs előrelátása folytán, esztergályosságot tanul. Ez a kiválasztott, előkelő származás és életmód azonban nem ha­ tott elhatározólag Madách gondolkodásmódjára és magatartására. Köz­ tudomású, hogy a nemesség legjava — különösen a napóleoni háborúk után, a győri kudarc hatására, az égbekiáltó, sokszor véres tettekben kirobbanó jobbágy-nyomor láttán — maga is ráébredt az ország el­ maradottságára. Elsősorban saját kiváltságai csorbításán felbőszülve, maga is szembe-szembekerült az osztrák gyarmatosító törekvésekkel. Művelődési kiváltságai folytán, amelyeket természetesen a gazdasági kiváltságok tettek lehetővé, már az előző században megismerkedett a korszak haladó eszme-áramlatjaival, nevezetesen: a felvilágosodással. A leghatalmasabb főurak között sem ritka a voltaireiánus. — Persze, ebben a főúri, felvilágosodásban több az idegenmajmolás, a divathajhászat, mint a társadalmi haladás őszinte kívánsága. (Bizonyíték erre az a pánikszerű megtorpanás, amely a felvilágosult eszmék tettekre vál­ tását: a francia forradalmat követte.) De tagadhatatlan az is, hogy a felvilágosodás áramlata, a főúri könyvtárakba került Voltaire- és Rousseau-példányok nem maradtak égészen hatástalanok s különösen az újabb generációk gondolkodását jelentősen befolyásolták. Ez a viszony­ lag korszerű kulturáltság, bár erősen fékezték a vallásos nevelés kor­ látai, nem egy nemes ifjút ébresztett öntudatra, a szenvedő nép iránti rokonszenvre. Madáchot is sok szál fűzi a felvilágosodáshoz. Nagybátyja, Sán­ dor, minden újítás iránt érdeklődött, résztvett a szabadkőműves moz­ galomban, vállalta Martinovicsék védelmét és gerincesen kiállt a bírák törvénysértései ellen. A költő apja kedvelte a természettudományokat, a Kazinczy-mozgalmat pártfogolta, élénk figyelemmel kísérte a hazai szépirodalom fejlődését, a felvilágosodás szellemében fogant reformok híve volt s fiát is ebben a szellemben nevelte. Madách értelme meg­ lepően korán nyiladozik. Adatok vannak arról, hogy már hat éves ko ­ rában francia nyelvű köszöntőverssel lepi meg szüleit. Alig 13 éves fej­ jel családi újságot szerkeszt, amelyre mo ttóul jellemző módon a fel­ világosodás útjára lépő Berzsenyi szavait választja: „A z én és az isten, mely minket vezet” . Politikailag a Széchenyi és Eötvös nevével fémjelzett nemesi liberálizmus híveként indul, de fejlődése során egész közel kerül Kossuth eszméihez: a következetesen Habsburg-ellenes demokratizmushoz. — Széchenyi és Eötvös belátták a változás szükségességét, de ennek ér­ dekében csakis reformokra és csakis felülről jövő reformokra voltak hajlandók. Az a naív képzelgés hajtotta őket, hogy a magyar nemesség békés úton, puszta elméleti meggyőzés hatására polgárrá, — az elmara­ dott feudális Magyarország fejlett iparú polgári állammá fejlődhet. Azt a történeti tényt, amely az 1830-as francia forradalom után vált nyilván­ valóvá, .tudniillik: hogy a polgári forradalmak sem teremtenek földi paradicsomot, nem hozzák meg a teljes szabadságot és boldogságot a nép számára, Szűkebb osztályérdekeikkel egybehangzóan ellenforradalmi következtetésekre használták fel. Elvszerűen ellenforradalmárok voltak, mert azt gondolták: minden véráldozat úgyis hiábavaló, mert azt gon­ dolták: az „uralom-cserének” a nemzet számára legjótékonyabb, leg­ veszélytelenebb módja a nemesség lassú belső átalakulása. Ehhez pedig nincsen szükség a szó szoros értelmében vett politikai mozgalomra, a tömegekkel való veszélyes „fratemizálásra” ; ez az átalakulás nem poli­ tikailag, hanem gazdasági, művelődési, legvégletesebb fejleményében államszervezeti kérdés, melynek megoldását minden meggondolatlan, forróvérű kezdeményezés meghiúsíthatja. A nép tevékenységétől, a for­ radalomtól és mindenfajta véres eseménytől való viszolygás eredmé­ nyezi, hogy Széchenyiék mesterségesen, minden reálpolitikai meggon­ dolást felrúgva, elszakítják egymástól a polgári haladás és a nemzeti függetlenség kérdését; időrendi kérdésként vetik fel azt, ami lényegé­ ben, a valóságban ugyanazon sürgető feladat két oldala. Szemethúnynak az előtt a nyilvánvaló tény előtt, hogy egy gyarmati sorban síny12 �lődő ország gazdasági és kulturális fellendítése megvalósíthatatlan káprázat. Madách mentes, illetve az idők során mentesül ezektől a téves nézetektől. Általában a centralisták közé szokták őt számítani a Pesti Hirlapban megjelent cikkei alapján. Valóban, Eötvöshöz hason­ lóan, ő is a parlamentárizmus megvalósításán ábrándozott, a megyék anarchikus uralmát megfegyelmező, erős központi kormányzat meg­ valósításáért küzdött; a megyei közigazgatást ő is középkori marad­ ványnak, a nemesi előjogok „omlatag várfalának” tekintette, de ugyan­ akkor látta a megyei autonómia nagy jelentőségét is az idegen elnyo­ mással szemben. S amikor csak lehetett, ki is használta ezt az autonó­ miát, bástyája mögül — közéleti pályája kezdetétől élete végéig — kö­ vetkezetesen támadja az idegen önkényuralmat. Nem elégíti ki a cen­ tralizmus doktriner szűkkeblűsége, naív utópizmusa; többre vágyik Ez­ zel magyarázható, s nem hitetlen cinizmussal, hogy nem ritkán a cen­ tralista irányzatot is gúnnyal illeti, mint ahogy ezt Szontágh Pálhoz írt epigrammája is bizonyítja: „Szolgabíránk hanyag, ezt panaszolja a szécsenyi járás, A buta! Szontágh Pál vajmi következetes. Centralizálni akar s restségével azt bizonyítja Elvé szerint, hogy rossz a megye szerkezete.” A nemzeti függetlenség gondolata, a zsarnokság elleni gyűlölet érzése tölti be a költőt; együttérzéssel kíséri azok sorsát, akiket a Habsburg-hatalom üldözőbe vett. Még egyetemi tanulmányai idején például egyik professzorát így búcsúztatja az évzáró ünnepélyen: „Számodra ha­ zánk parlag földében nem teremnek babérok . . . — De neked azért jutalmat ad megjövend . . ., ha testvérekké lesznek nemzetek . . ., ha törvény fog ülni a trónon . . ., ha néhányan nem ítélik el azokat, kikel -a hon ártatlanoknak vall” Az utolsó szavak félreérthetetlenül Kossuth és Lovassy bebörtönzésére céloznak. De korai — formai szempontból erősen vitatható értékű — történeti drámáit is (Commodus, Nápolyi Endre, Csák végnapjai, Mária királynő) egyes részletekben remekké izzítja a nemzet szívének legközepéből áramló szenvedély: az idegen zsarnokuralom gyűlölete, a független nemzeti királyság megteremtése iránti vá­ gyakozás. Politikai fejlődéséről tanúskodik a gyarmati hivatalnokoskodása idején írt „Csak tréfa” c. drámája, amelynek hőse: Zordy köztár­ saságpárti összeesküvést szervez, Kossuth Védegyletének híve, az arisz­ tokrácia züllöttsége, a nemesi reformmozgalom megalkuvó gyöngesége, az oktalan felekezeti torzsalkodás pesszimistává teszi s forradalmian éles bíráló szavakra ragadtatja. Hogy milyen volt Madách viszonya a szabadságharchoz, azt a bu­ kást követő évek eseményei, a világosi katasztrófa után írt művei mu­ tatják meg igazán. Nemcsak hazafias érzületét sebzik meg a történtek, hanem személyes tragédiák is sújtják: a szabadságharc folyamán el­ veszti öccsét, hugát, sógorát. Tíz hónapra bebörtönzik, mert Kossuth Rákóczy nevű t i tk árát rejtegeti csesztvei birtokán. Szájhagyomány sze­ rint még meg is botozzák tette miatt. De kiszabadulása sem hoz enyhü­ lést, sőt a legnagyobb csapást tartogatja számára: a családi élet teljes felbomlását. Emberi és költői nagyságát mutatja azonban, hogy magán­ életének szenvedései nem tagadtatják meg vele fiatalkori eszményeit, sőt tovább fejlődik a megkezdett úton. Mint tudjuk, Eötvös külföldre szökött a forradalmi eseményektől megrettenve, Széchenyi megőrül, mert „vét­ kesnek” érzi magát a forradalom előkészítésében. Madách itt martd. s bár a legkínzóbb csapások érik, gyötrő válságba sodorják, a nemzeti füg­ getlenség gondolata egyre elszántabbá teszi. Mindenből kiábrándul, csak a szabadságharc korára tekint vissza büszke lelkesedéssel. Bár magánéle­ tében nem talál megoldást, a nemzet sorsára bizalommal tekint. A jobb jövő vígasza szól lírai verseinek egész sorából: Nem féltelek, hazám!, Mária testvérem emlékezete. Emléket állít a közelmult dicső korszaknak: Pál öcsém sírjánál, Az aradi sírra, Petőfi sírjára. Egy martyr sírján, Nép �szava, A magyar forradalom, Honfibú. — Ha nem is érik el ezek a ver­ sek Arany vagy Tompa szabadságharc utáni költészetének fojtott szen­ vedélyességét, a Bach-korszak irodalmának java terméséhez számítanak. Amikor a bécsi kormány kényszerűségből a kiegyezés útját keresi, Madách egyértelmű feleletet ad mindennemű megalkuvási kísérlet ellen. 1861-ben az újjáéledő megyegyűlések legradikálisabb szereplője; a 48-as törvények teljes épségbentartása mellett száll síkra. Az 1861 március 12-i ülésen erélyes hangú javaslatot: terjeszt elő az egyezkedők ellen : „A megye kijelenti, hogy mindazokat, kik a magyar országgyűlés hatás­ körét általában, és az adó, valamint katonaállítási kérdésekben, különö­ sen, megcsorbítani vagy megrendíteni kívánnák és netalán a birodalmi tanács (Reichsrát) megalkotásában — úgy mint választók, vagy mint választottak — részt vennének, legyenek azok országgyűlési képviselők, mágnások, országnagyok, megyei tisztviselők, stb., mint hazájuk közjogi törvényeinek megsértőit, hazaárulónak nyilvánítja” . Hogy a határozat­ nak nagyobb súlyt adjanak, kinyittatják az üléstermet: távozzon, aki ellenzi. Mindenki helyén marad, sőt névaláírásával tanusítja beleegye­ zését. Ugyanezen a napon adja ki Madách képviselői programmját „Politikái hitvallomás” címen. Röpiratában a francia forradalom hármas jelszavát alkalmazza a magyar eseményekre, Kossuthra is hivatkozik, rendíthetetlen vallomást tesz a szabadság-eszmék csorbíthatatlansága mellett: „Vannak általános elvek — írja —, melyeket, rendíthetetlen alapokul bevallani lehet, sőt kell; melyeken még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet”. A megyei rendek március 21-én egyhangúlag képviselőnek választják. Hiába környékezik a felirati párt hívei, elveit nem adja fel. For­ radalmi bizalmatlansággal jelenti ki a bécsi kormányról: „nem jó bará­ tokkal van dolgunk”. A forradalom után eltelt korszakot tizenkét évnyi „rothadás”-nak nevezi. 1861 május 28-án elmondott beszédében, melynek oly nagy sikere van, hogy a lapok arcképét is közlik utána, a következő­ képpen foglalja össze álláspontját: „Egyezkedni annyit tesz, mint köve­ teléséből is engedni akarni, a mi követeléseink pedig éppen úgy nem lehetnek engedés tárgyai, mint a lenni vagy nem lenni, mint az élet és halál” . Madáchnak pusztán politikai tevékenysége is méltó arra, hogy hagyományaink közé számítsuk, de ő ennél is többet adott a magyar­ ságnak s — bátran mondhatjuk — az emberiségnek, különösen élete végén írt három nagy műve: A civilizátor, Az ember tragédiája és a Mózes révén. — S e művek helyes értelmezéséhez is csak úgy juthatunk el, ha állandóan szem előtt tartjuk Madách politikai nézeteit, elsősorban meg nem alkuvó szabadságszeretetét. (Folytatjuk.) NAGY ISTVÁN: Dolinkai változatok 1. Munka után. Dolinka, kedves pihenőhelyem , Minő varázslat játszogat velem, Ha alkonyatkor itt lelek tanyát? Hogy illatoddal föl ne oldanád, Lehet-e lélek oly nyügös, kemény? Kis völgyzugod szemérmes rejtekén Á lnok ruháját leveti a szív, És meztelen lesz. Mint kit anyja hív, A minden csínyt bevalló kisgyerek, Fenyvek között lebegve lépdelek A tisztaságtól. Rejtett utakon 14 �A nagyvilág elé tárulkozom. A vallató csönd gyógyít, szabadít, Megoldozza a szív bilincseit. 2. A szükségszerű szabadság. Ha magadban keresed, mindhiába Menekülsz könyvbe vagy a Dolinkába, Mert kt magában él. éppolyan árva, A napok, évek börtönébe zárva, Mint télen e lakatlan völgyi katlan, Magányod ily fojtó s lefojthatatlan, Nő és barát, gyerek és rokon elhágy, Nyarak is csak szúnyogot küldenek rád. De hogyha szíved van kinek kitárnod, Magadba zártad máris a világot. Ha betekintsz más sorsok ablakán, Nem fojtogat féregsorsú magány, Ha e szükségszerűt felismered: Ember, madár, virág örül veled. 3. K ét nyár. Ez az akácos éppenúgy virít, Mint mikor Szekér Jóska bácsi vitt A gyerekkor akácerdőin át, Biztatva fáradt fuvaroslovát. O, örök nyomot ejtő hangulat! S madaraink! Még hallom hangjukat Sóhajtó régi szilvafák alól. Az aranymálinkó éppúgy dalol, A cinke is úgy fújja: nyitnikék . . . Ó, régi züm-züm, mézízű vidék, Egymásba-ömlő hangok, illatok, Az ég alatt egy messzi nyár sajog, És átsóhajt neki a mostani. Mi változott? Próbáld kimondani! 4. Mi változott hát? A táj örökké fiatal marad, A drága díszlet, élő foglalat, Még lelked is a régivel rokon, Átér növekvő távolságokon, S a gyermekével hűn ölelkezik, El nem felejti, honnan lelkezik. Hogy harminc éve zúgó éj-napod Vad hófúvása hajadba kapott, Lazultabb szálú az idegszövet, Ne bánd. mi elmúlt s vissza nem jöhet. Meg úgyse hal, ki céltalan nem élt, Viaskodott a tiszta emberért, Nem adta föl eszméi virtusát, E bölcseség — az örök ifjúság. RADNOTI. Ha érzed még a tegnapot a mában, A vérszagot az akác illatában Kezedbe keskeny Radnóti-kötettel, Hogy honnan fújja, soha ne feledd el Piszok bűzét e dúsförtelmű század, Szívedbe vésd a gyötrő Eclogákat. Ha június virágszagú szelében Aknamezők, vagónok döglehével �Találkozol, tudd, honnan fú a szél, S csak lelkesedj az akácillatért. És követeld, hogy lenghessen a hinta A völgy ö lén, daloljon a Dolinka, Harcolj, hogy sétálhass e vén ligetben Szabadon, nem „erőltetett menetben” ! DR. SZALKAY ZOLTÁN: Nógrádmegye történetének haladó hagyományai Anonymus szerint megyénk területét nagyobb harc nélkül fog­ lalták el őseink és a megyének nevet adó Nógrád-várat is ellenállás nélkül adták át a szlávok. A pilinyi és a nógrádkövesdi leletek bizo­ nyítják a honfoglaló magyarság jelenlétét, de erre mutatnak a hon­ foglaló hét törzs nevét viselő helységnevek is: Salgótarján, Balassa­ gyarmat, Erdőkürt, Karancskeszi, Ipolykér, Nógrádmegyer. Honfoglaló őseink állattenyésztők voltak, de a szlávoktól meg­ tanulták a földművelést és békésen éltek együtt, amint azt az egyházasgergei 1000 körüli időből származó leletből megfigyelhetjük. István király államalapításával a magyarság az ősközösségi társaralomból a feudális fejlődés útjára lépett anélkül, hogy meghono­ sodott volna itt a rabszolgatársadalom. Ez az ún. praefeudális kor, melyben —, így megyénkben is — a falusi parasztság földközösségben élt. Erről a földközösségről állapította meg Marx, hogy ebben az idő­ ben „a népi szabadság egyetlen tűzhelye”. István állama a királyi uradalmakra, vármegyére épült, melyeknek középpontja egy-egy vár. Ilyen volt a szlávok által alapított Novi-Grád is, amelyről — mint említettem — megyénk a nevét kapta. Első okleveles adatunk ugyan csak 1108-ból való, de Nógrád ennek ellenére az István által létre­ hozott királyi vármegyék közé tartozott. Ez a királyi várszervezet már a XII. század végén bomlásnak in­ dul. A királyi birtokokat egyes királyok eladományozták a főuraknak, hogy trónviszályok alkalmával őket támogassák. A birtokadományozá­ sok nemcsak a királyi hatalom süllyedését jelentették, hanem a nép talmukba került területek lakosságát. Nógrádból az esztergomi érsek és a váci püspök kapott nagyobb birtokokat, majd más főurak is. Kü­ lönösen pazarul osztogatta a birtokokat II. Endre, — IV. Béla jól látta, hogy milyen veszély rejlik ebben és vissza akarta venni a királyi bir­ tokokat, de a tatárjárás következményei megakadályozták ebben. Bebizonyosodott, hogy hasonló támadás esetén csak várakkal le­ het megfelelően védekezni, ezért birtokokat adományozott, hogy annak fejében várakat építsenek. Ezzel elősegítette a „kiskirályok” hatalmá­ nak erősödését. A megyénk területén ma már romokban heverő várak is ekkor épültek, de nem honvédelmi célból, hanem a főurak hatalmá­ nak a biztosítására. Ekkor épültek Csák Máté későbbi rablófészkel, Hollókő, Somoskő és Baglyas vára. A XIII. sz. második felére a régi királyi vármegye teljesen el­ vesztette jelentőségét és létrejött helyette a nemesi vármegye, mint a kisbirtokos nemesség közigazgatási intézménye. Egyes szomszédos me­ gyék szorosan összeműködtek, így pl. Nógrád a XIV. században rend­ szerint Hont megyével együtt tartotta a közgyűléseit. A főúri hatalom növekedése mindinkább kiszolgáltatta a dol­ gozó népet egyes hatalmaskodó birtokosoknak, akik rabolták, pusztí­ tották a király és egymás birtokait s eközben a szegény nép szen­ vedte a legtöbb kárt. Megyénkben különösen Csák Máté és a Balassák ősei önkényeskedtek és tartották szolgaságban a népet. Kiszolgáltatott­ ságát Nagy Lajos intézkedései törvényesítették. Ettől kezdve évszáza­ dokon át küzd a jobbágyság a jogaiért s ennek a küzdelemnek me­ gyénkben is megvannak az emlékei. A kézműipari termelés fejlődése következtében ebben az idő­ ben kezd kialakulni nálunk a városi polgárság. Ennek jelentőségét 16 �felismerték a királyok és a polgárság támogatására különböző kivált­ ságokat adtak a városoknak. Megyénkben 1337-ben Szécsény, 1407-ben Pásztó kapott ugyanolyan jogokat, amilyeneket Buda élvezett Előbbit fallal is körülkerítették. A jobbágyfalvak természetesen nem részülhettek semmiféle vé­ delemben és ki voltak szolgáltatva a földesurak garázdálkodásának. Nemcsak a falvakat támadták meg, hanem közönséges kifosztásuk sem volt ritkaság. Így pl. a lévai Cseh László a hatvani vásárról hazatérő jobbágyokat fosztotta ki. Mivel- a feudális rend legfőbb támasza az egyház volt, a pa­ rasztság örömmel fogadott minden olyan megmozdulást, amely az egy­ ház és rajta keresztül a feudalizmus ellen irányul. Ilyen egyházellenes, egyben antifeudális mozgalom volt a huszitizmus, melynek megyénk­ ben is sok híve volt a parasztság körében. 1440 körül befészkelték ma­ gukat a husziták Nógrádba is, megszállták Szécsény, Hollókő és Zagyvafő várát s Losonc és Karancsság is az őrhelyeik közé tartozott. GiSKra seregei — főurakhoz hasonlóan — rabolták a lakosságot, egyes falvakat (pl. Kálló, Guta, Nógrád) felperzseltek, de a parasztság ennek ellenére is híve maradt a huszitizmusnak. Hunyadi János 1451-ben hadat vezetett Giskra ellen, de nem sikerült legyőznie. Ez csak Má­ tyásnak sikerült. Mátyás halála után, a királyi hatalom gyengesége folytán, foko­ zottabban zsákmányolták ki a földesurak a jobbágyságot. Az egyre növekvő állami adó mellett az elviselhetetlen földesúri terhek a job­ bágygazdaságokat teljesen tönkretették. Ebben az időben, II. Ulászló uralkodása alatt, kapott birtokot a megyében Szapolyai János és Verbőczy István, akik az 1514-es parasztháború leverésében és a megtorlás­ ban jelentős szerepet játszottak. Dózsa ceglédi beszédének visszhangja megyénkbe is eljutott és itt is felkelt a jobbágyság földesurai ellen. A vármegye nemessége Pásztónál szétverte a hiányosan felfegyverzett és szervezetlen parasz­ tokat. A győzelem után Hont, Pest és Heves megye nemességével együtt Szentlőrinc-pusztán gyűlést tartottak a nógrádi nemesek és követelték a megtorlást. Felhívást intézek a többi megyéhez is ebben az ügyben. A megtorlás nem is maradt el. Állítólag Alsópetényben írta meg Werbőczy törvényterezetét, melynek elfogadásával az országgyűlés örökös szolgaságra kárhoztatta a jobbágyságot. „Nem volt nehéz előre látni, hogy mi lesz a sorsa az olyan nem­ zetnek, melynek nagy többsége rab. 1514-ből kikerülhetetlenül követ­ kezett 1526” — írja Andics Erzsébet. A parasztok ellen egységesen tudtak fellépni a megye nemesei, de amikor az ország sorsáról volt szó, mindössze két birtokos szállott hadba. El is esett mindkettő Moháccsnál. A mohácsi ütközet után a megye birtokosai Szapolyait pártol­ ták, 1527-ben azonban már Ferdinándnak is voltak hívei és a két király emberei közötti harcoknak a súlyát ismét csak a parasztság érezte meg legjobban. Buda eleste után Nógrád is csatatérré vált, mert a török hama­ rosan megkezdte támadásait. 1543-ban foglalják el Nagyoroszit, 1544-ben Nógrádot, 1546-ban Szandát, majd 1552-ben Drégely várát. Utóbbinál Szondy György hősi küzdelme megyénk történetének legfényesebb lapjai közé tartozik. Sorra esnek el a többi várak, 1576-ban az utolsó is. Mivel a török nem terjeszkedett tovább, Nógrád megye határterület maradt s a török, magyar és német csapatok állandóan dúlták. A katonák zsold nélkül, gyakran csak a nép fosztogatásából tudtak megélni. A török a lakosság jelentős részét rabszíjra fűzve hajtotta a birodalom rabszolgavásáraira, az itt maradt jobbágyoktól pedig igye­ kezett minél több adót kipréselni. Ugyanakkor természetesen a magyar földesurak behajtották követeléseiket s így a jobbágyság gyakran két­ felé adózott. Súlyos terhet jelentett a harcok közben megrongálódott várak állandó javítása, mert erre a munkára mind a magyar, mind a török a jobbágyokat hajtotta. 7 1 �Ebben az időben terjedt el a protestantizmus, A nép — mint egyházellenes tanítást — szívesen fogadta, de a földesurak sem ide­ genkedtek tőle, a papok birtokainak elfoglalása miatt. 1590 körül a megye csaknem teljes egészében protestáns. A XVI. sz. végén újra fellángol a harc a törökkel, mely bizonyos mértékig meggyengült. A felszabadító harcok folyamán a megye leg­ több várát sikerült visszafolalni. E harcokban tűnik ki Balassi Bálint, akinek 400 éves születési évfordulóját most ünnepeljük s akinek jelen­ tős szerepe volt abban, hogy a megye nagyobb része felszabadult. En­ nek ellenére sok község kénytelen volt továbbra is adózni a be-betörö törököknek. Az 1600-as évek elején tovább romlott a nép helyzete. A kato­ likus főpapság igyekezett hatalmát és vagyonát visszaszerezni. A pro­ testánsok visszatérésére minden eszközt felhasznált a Habsburg ural­ kodó támogatásával. Ilyen körülmények között a nép örömmel vette vette Bocskai István felkelését, mely az első nagyarányú független­ ségi harc volt. Több nógrádi vár került Bocskai kezére, de a bécsi béke Rudolfnak juttatta a megyét. Bethlen Gábor és Rákóczi György felszabadító harca szintén lelkes visszhangra találtak a megyében, a megye nagyobb része csat­ lakozott hozzájuk, de a harmincéves háború váltakozó küzdelmei során a nógrádi várak többször kerültek a király birtokába, sőt a török is újra fenyegette azokat, de a magyrok igyekeztek olykor visszavágni nekik. Egyik ilyen vállalkozás emlékét hirdeti a balassagyarmati liget­ ben lévő emlékoszlop. 1648-ban megtudták a gyarmatiak, hogy egy török főtiszt Esztergomba akarja vinni a menyasszonyát. Útközben elrabolták és gazdag zsákmánnyal tértek vissza Gyarmatra. A törökök ekkor 4000 emberrel támadtak a városra, de a lakosság elűzte őket. Hősiesen harcoltak a nők is, akik az egri nőkhöz hasonlóan kövekkel, forró olajjal és vízzel hárítottak el a törökök támadását. 1663-ban a török újabb támadó hadjáratot indított az ország ellen s ekkor ismét végig pusztították a megyét. A szégyenletes vas­ vári békét követő Wesselényi-féle összeesküvés után a Balassagyar­ matra beszállásolt német lakosság ellen harcot indított a város lakos­ sága. Ez mutatja a németek elleni nagyfokú elkeseredést. Érthető örömmel fogadták tehát a megyében Thökölyi felkelését, amely új korszakot jelentett: megszabadult a nép a vallási üldözéstől, a szerte­ len katonai terhektől és a kegyetlen német zsoldosoktól. Nem sokáig tartott azonban ez a helyzet. 1683-ban ismét visszatértek a németek a megye egy részébe, majd Buda visszafoglalása után (1686) az egész megye felszabadult a török uralom alól. Szomorú képet nyujtott a megye a török kivonulása után. A vá­ rak romokban hevertek, a községek elhagyatottak voltak. 1688-ban Gyarmat helyét is alig lehetett megtalálni. A lakosság a 140 éves török uralom alatt harmadjára csökkent. Akik itt maradtak, alig tengették az életüket. A végvári katonák elbocsátásával sok munkanélküli is élt itt s nagyobb részük szegénylegényként bujdosott a Cserhát ren­ getegeiben. A beszállásolt németek garázdálkodása miatt napirenden voltak az összetűzések a jobbágyok és a katonák között. A török hódoltság mind a termelőerők, mind a társadalom fej­ lődését megállította, sőt visszavetette. Míg Nyugaton a kapitalizmus fejlődésnek indulhatott, nálunk a városi polgárság jelentéktelenebb lett, mint évszázadokkal előbb. Szécsény és Pásztó elvesztette városi kiváltságait. Békés újjáépítésre lett volna szükség, de a Habsburg-kormányzat az ország kifosztására és tönkretételére törekedett. Az elégedetlen­ ség egyre nőtt az országban és az elkeredettség a parasztság antifeudális és nemzeti harcában tört ki, majd Rákóczi szabadságharcában tetőződött be. A megye nemességének nagyobb része azonnal csatlakozott Rákóczihoz, de később már eltűnt a lelkesedés. A nép ellenben látta, 18 �hogy Rákóczi célkitűzése az ő érdekeit is szolgálja és ezért lelkesen állt zászlaja alá. Már 1703-ban járásonkint 50—50 népfölkelőt állítot­ tak ki egy-egy parasztkapitány vezetésével. 1705-ben Rákóczi hadba szólította a megyei nemzeti felkelést, de a megye vezetői inkább zsoldosokat ajánlottak fel, mert akkorra a ko­ rábban hadbavonultak, már tömegesen szöktek haza. Rákóczi több ízben is mefordult a szabadságharc alatt megyénk­ ben. 1705 szeptemberében Szécsényben tartotta azt a nevezetes országgyűlést, amelyen Magyarország vezérlő fejedelmévé választották. Kan­ cellárja, a nógrádi Ráday Pál olvasta fel az esküt, melyben a rendek hűséget fogadtak a fejedelemnek. 1710 januárjában a romhányi ütkö­ zetben balszerencsés vereséget szenvedett Rákóczi s ezzel a vereséggel véget ért Nógrádban a kurucvilág. A szatmári béke után következő megtorlás megyénkben hosszú időre elnémította mind a nemzeti, mind az antifeudális megmozduláso­ kat. A parasztságnak az ország különböző részeiben indult felkelései itt nem találtak követésre. A Habsburg gyarmatosítás gazdasági poli­ tikája következtében nem tudott az ország megindulni az ipari és vele együttjáró társadalmi fejlődés útján. Megyénkben egyedül az 1767-ben felállított gácsi posztógyár jelentett fejlődést. Csak II. József egyes intézkedései ébresztették harcosabb ön­ tudatra a megye nemességét, de az ellenállás csak részben minősíthető haladó jellegűnek, mert a nemesi kiváltságok védelmezése már reak­ ciós volt. 1789-ben a megyegyűlés megtagadta a hadi segítséget a tö­ rök háborúhoz, a következő évben pedig megtiltotta a német nyelv használatát. II. József halála után a haladó nemesi mozgalom nem fejlődött tovább, mert a parasztmozgalmak és a francia forradalom eseményei érdekeik összeegyeztetésére késztették az uralkodót és a nemességet. Ilyen körülmények között Martinovicsék köztársasági mozgalma nem vezethetett eredményre. Megyénkből a romhányi Géczv-családnál nevelősködő Őz Pál vett aktív részt a mozgalomban 1795-ben Martino­ viccsal együtt végezték ki. A nemesség nagyobb része ekkor még kon­ zervatív volt és csak I. Ferenc abszolutizmusa, valamint a feudalizmus nyilvánvaló válsága mozgatta meg némileg. Az 1820-as évektől kezdve a megyei közgyűlés több ízben megtagadta a királyi leiratok végrehaj­ tását, maid tiltakozott az emiatt kiküldött királyi biztos működése ellen. 1823-ban a megve alispánja nem tanácsolta a királyi biztosnak, hogy megjelenjék a közgyűlésen a felizgatott tömeg miatt. A megyé­ nek a többi megyéhez intézett átirata ellenállásra hívta fel a rende­ ket. A megye monográfiája szerint ellenállásának nagy szerepe volt az 1825-i országgyűlés összehívásában. A reformkori országgvűléseken a megyei követek legtöbbször ellenzéki álláspontot foglaltak el. Külö­ nösen jelentős szerepet játszott Kubinyi Ferenc követ, aki az 1832— 36-i roszággyűlésen. pl. az adóvitában. határozottan rámutatott a nép nagy nyomorára Mellette Pulszky Ferenc érdemel említést, aki az első magyar minisztérium pénzügyi államtitkára, majd Kossuth londoni kö­ vete lett. Az 1848-i törvények végrehajtása során néhanv helven földosztó­ mozgalom jelentkezett a parasztság között, így pl. a dengelegi P odm aniczky-birtokon. de könnyen leszerelték a mozgalmat elszigeteltsége és szervezetlensége miatt. A szabadságharc küzdelmeiből a merve lakossága kivette a ré­ szét. 1848 szeptemberében 1100 nemzetőrt adott a megye, akik a pákozdi ütközetben részt vettek, maid a következő hónapban úiabb 3000 hon­ véd indult harcba 1849 eleién. Windischgrät z győzelmei nyomán átmenetileg újra önkénvuralom alá került a megve. Ez alatt egyesek be­ hódoltak. Még a megye egyik követe. Frideczky Lajos is felajánlotta szolgálatait a királyi biztosnak. A tavaszi hadiárat nvomán a köz­ gyűlés elítélte azokat, akik behódoltak de később ezek mégis szere­ pelni tudtak a közéltében. így az említett F r i e d czky a kiegyezés után alispán lett. A betörő orosz sereg megpecsételte a szabadságharc sor­ 19 �sát. Visszavonuló seregeink kemény harcot vívtak Rétságon és Vad­ kerten. V Az önkényuralom korszakában és a kiegyezés Után hosszú ideig tespedés jellemezte a megye életét. A megtorlás sok embert érintett. A nép előtt leggyűlöletesebb intézmény a zsandárság lett, bár itt alig boldogult a lakosság által támogatott bujdosókkal szemben. Az elnyo­ más következtében egészen a darabont-korszakig nem találkozunk ko­ molyabb ellenzéki megmozdulással. 1905 júliusában a közgyűlés meg­ tagadta az újoncok megajánlását s alkotmányvédő bizottságot küldött ki. A kormány erre Berchtold grófot nevezte ki főispánná, aki katona­ ság és csendőrség fedezete mellett két ízben is megkísérelte a beiktatást, de a közgyűlésen egyetlen bizottsági tag sem jelent meg. Míg a megye­ házán tartózkodott, a tömeg utcai tüntetést rendezett ellene és gyász­ lobogót tűzött a megyeházra. Bár azt állapították meg, hogy Nógrád a mult század második felében az ország más részeinél elmaradottabb volt és tespedés jel­ lemezte, lemezte, mégis ekkor indul meg az a kapitalista fejlődés, amely megteremti itt is a munkásosztályt és ezzel a későbbi fejlődés bázisát. 1840 körül nyitják meg Salgótarján vidékén az első bányákat, 1869-ben kezdik meg az Acélgyár, a század végén a többi gyárak épí­ tését. 1870-től 1910-ig körülbelül tízezerrel növekszik Salgótarján lakosságának a száma s a lakosság zömét a proletariátus alkotja. Ez a egyre fejlődő proletártömeg a X X . század eleiének bérmozgalmaiba és sztrájkjaiba mindenkor bekapcsolódott, de igazi erejét a Tanácsköztársaság idején mutatta meg. Már előbb, az első világháború alatt is gyakran hallatta szavát a munkásság: a megye bányáiban és gyáraiban főleg az Acélgyárban, egyre gyakoribbá váltak a bérmozgalmak, a háborúellenes megmozdu­ lások. A csendőrök valósággal hajtóvadászatot tartottak a nagy nél­ külözések között élő munkásság vezetői ellen, de a mozgalmat nem sikerült elnémítani, sőt a KMP megalakulása után erősödött. A Károlyi-kormány, a szociáldemokraták árulása révén, szerette volna a kommunistákat elnémítani. Payer Károlyt küldte Salgótar­ jánba, hogy szerelje le a mozgalmat. Segítségével 100 bánvászt és gyári munkást tartóztattak le és öltek meg nagy kínzások közben. Ezzel azonban nem sikerült megfélemlíteni a munkásságot. Kinyílott a szemük: látták, hogy a szociáldemokraták a tőkésekhez hasonló ellenségek és hogy ellenük is elszánt harcot, kell folytatni. A Tanácsköztársaságot nagy lelkesedéssel fogadták a megye dolgozói. — Munkás- és paraszttanácstagok alakultak, amelyek ren­ dezték a dolgozók bérét és szociális körülmény eiket. Fényesen megállták helyüket. az intervenciós hadak elleni harcban is 1919 máius eleién a salgótarjáni frontszakasz volt a legnagyobb veszélyben. Az áruló katonai narancsnok és a fel akarták adni a várost. Ekkor érkezett Salgótar jánba Rákosi elvtárs és megszervezte a város védelmét. Felhívására többezer munkás fogott, fegyvert és sikerült is az inetervenciós csapatokat, megállítani Ezt látva, az ellenség aknamunkába kezdett, igyekezett a harcolók sorait megbontani. Emiatt már-már válságosra fordult a helyzet ami­ kor Rákosi elvtárs megjelent a fronton és a munkásokkal együtt har­ colva. sikerült az ütközet sorsát megfordítani Amikor itt visszaszorí­ tották az ellenséget, akkor a kisterenyei frontszakaszra mentek és ott is megfutamították az intervenciósokat. Amíg S a lg ó ta r já n b a n ilv e n h ő sie s h a r c o k fog y ta k . a d d ig B a la s s a gyarmaton k a to n a tis z te k e lle n fo r r a d a lm i ö s s z e e s k ü v é s t k é s zíte tte k e lő. E zt a z ö s s z e e s k ü v é s t k a to n á k é s v a s u ta s o k s e g íts é g é v e l és p o lit ik a i b iz t o s o k ir á n v ítá s á v a l sikerült, le s ze re ln i. N é h á n v m e g s z ö k ö tt v e z e tő , c s e h intervenciós cs a p a to k k a l tá m a d t a v á ro s ra , de a d o lg o z ó k e ls ő ­ sorban a v a s u ta s o k , m e s s z e az I p o ly o n tú lra v e r t é k vissza ő k e t. A Horthv-korszak urai kíméletlen terrorral akarták elnémítani a kommunistákat. Bár többen életüket veszették a kínzások követ­ keztében, vagy a csendőrök golyóitól, mégis tüntettek és sztrájkoltak, 20 �ha a párt harcba szólította őket. Hiába küldte most már a kormány az áruló Peyer Károlyt Salgótarjánba, nem lehetett a bányászokat meg­ téveszteni. Az illegalitásban működő párt nem engedte a bányászok részvételét az 1939-ben nyilasok által szervezett sztájkban, mert tudta, hogy ennek célja a kommunista funkcionáriusok leleplezése. E harcokban megedződtek a kommunisták és annál jobban ter­ jedt az eszme, minél nagyobb volt a terror. Erejüket megmutatták már a felszabadulást megelőző hetekben is. amikor nem engedték a gyárak leszerelését, szabotálták a termelést. Különösen kitűntek az ellenállás­ ban Karancslejtős bányászai, akik a bánva mélvén várták a felsza­ badulást. hogy azután a megve összes dolgozóival együtt harcokban megedződött erejüket az új világ építésének szolgálatába állították. BOBÁL GYULA: A béke első karácsonya Az őszi fényben úszó erdő közepén kis tisztás fészkelt. Hátán öreg tölgy terebélyesedett amelynek ágai földig hajolva takarták a kíváncsi szemek elől a tövénél menedéket talált két fiatalt: egy karcsú, dús-fekete hajú lányt és egy izmos, szélesvállú szőke fiút. Elnyújtózva feküdtek. A lány hanyatt, s nagy szemével a tölgv koronáján kutatott. A fiú oldalt, kezében egy elsárgult fűszál, ezzel csiklandozta a lány arcát, amitől az fojtottan mint letakart üvegcsengő fel-fel kacagott. Ilyenkor szépen ívelő szájából kivillant gvöngyfogsora. Egyszercsak hirtelen mozdulattal elkapta a fiú kezét és ekkor tekinte­ tük egymásba fonódott. Mély szerelemmel hosszan nézték egvmást. A fiú közeledett a lányhoz, lassan ráhajolt és ajkuk forró csók­ ban forrt össze. — Szeretlek. . . Nagyon szeretlek — suttogta a fiú és a feltörő vágytól hullámzott széles melle. A lány először jobbkezével simogatta a fiú szőke feiét. majd las­ san a balkeze is átfogta a tarkóját, remegő ujjakkal beletúrt a szőke fürtökbe és magához szorította. A boldogság mámora még meg sem pihent náluk amikor a város­ ból mint kétségbeesett sikongás szűrődött hozzájuk vésztjóslóan a szi­ rénák hangja. A közelgő alkony már nem békés lepelként terült rájuk, a .levegő monoton zúgással telt meg. Felriadtak... — Már megint kezdődik — szűrte a fiú hirtelen haragtól fűtve fogai közt a szót. De hirtelen haragja tehetetlen sóhajba fulladt. — Meddig tart m ég. . . ? — Meddig kell még riadozni? A lány megborzongott. — Félek, Feri — mondta elhalóan. — Mi lesz velünk? — Már azt sem tudjuk, holnap mit érünk. Tervezn sem merek, hiszen annyit csalódtam. 41-ben katonának vittek. 43-ig csak vártam, vártam. A boldogságtól csupán egy-egy csepp jutott. 44 tavaszán anádat vitték katonának. Júliusban halála állt közénk. Már megint múlóban van az esztendő, s most a front közeleg. — Ez a háború már életünk végéig kísérteni fog? — tekintett a fiúra kérdően. — Szegény anyám is csak gyötrődik apám után. A bánvaszakadás óta nincs nyugta. Legalább a holttestét ki tudták volna hozni. Eltemette őt örökre a bánya. Már csak az én boldogságom vigasztalná anyámat is. De látja, mily nehezen találunk rá. Ettől még csak nő fáj­ dalma. Nem szól. de én tudom . . . — merengett a lány. maid mélyen felsóhajtott. — Már csak attól remegek, hogy megint elragadnak tőlem. A fiú szótlan maradt. Komor tekintettel meredt maga elé. A lány szavai felélesztették benne a gondolatot. Alig mult 24 éves most telt le tényleges katonai szolgálata. A szénfal mellett dolgozik. Azért nem hívták ismét be. De most megint szedik a fiatalokat. Ő csak úgy maradt itthon, hogy Csapó János vájár, aki mellett dolgozik, kiállt érte. Még most is ott cseng fülében, ahogy szembeszállt érte a bánva katonai parancsnokával: »Ha azt akarják, hogy termeljek, ezt a fiút hagyják 21 �itt. Nekem szükségem van rá. Ha pedig nem, akkor tőlem szenet ne várjanak.« Így maradt ki a közül a 30 fiatal közül, akiket a színfal mellől. v ittek a frontra, És tudja holna p lesz-e még ereje Csapó Jánosnak szembeszállni velük? Most is csak azért hátráltak meg előtte mert tudják hogy Csapó János mögött áll valamennyi bányász Ő az iránytű. Amerre mutat a többiek arra mennek. Apjuknak tekintik. Elhihető-e, hogy végleg meghátráltak? Olyanok ezek mint az ugrásra készülő fenevad. Csak az alkalmas pillanatot várj ák hogy lecsapjanak. És akkor ki fogja Vári Ferencet az egyszerű bányászt megmenteni attól, hogy a halálba kergessék. — Nem esküdhetünk meg — tiltakozott a fiúban a gondolat. De minek is, hogy holnap magára hagyjon egy fiatal lányt, és még nehe­ zebbé tegyeéletét? A városban ismét felvonítottak a szirénák és belehasítottak az estébe. A lány hozzásimult. A fiú felébredt merengéséből Erős karjá­ val átfonta a lány vállát gyengéden magához szorította. Törékeny tes­ tére igazgatta könnyű felöltőjét és így melengette őt. — Vége . . . — suttogta a lány Csend borult az őszi estére. A hold kibújt a hegyek mögül és békésen szórta rájuk fényét Ha gondolatukat nem feszíti bizonytalan helyzetük tán el is felejtik hogy háború Van. Mert ismét szerelmesen összebujtak. — Vége lesz ó v s z e r a háborúnak is kedves — vigasztalta a f 'iú most már könnyed szóv al a lányt. — Csapó Jani bácsi is mondta, hogy azért szedik a fiatalokat és vigyáztatják csendőrökkel a bánvát mert a halálukat érzik. Féln ek . . . Tőlünk félnek. — De már nem bírják soká — a fiú szavai meggyőzőbbek lettek. — Jani bácsi is kapott már üzenetet hogy legyünk készenlétben Ha vinni akarnak ne menjü nk. — Elhallgatott. Nőtt benne az indulat. — Nem is megy innen többé senki egy tapodtat sem Ha már pusztulni kell itt pusztultunk. De nem adjuk olc s ó n !. . . tört fel benne az elhatározás, szinte megkeményedett az egész ember. A lány megnyugodva, büszkén simult erős emberéhez A fiú ismét ellágyult. — Együtt maradunk kedvesem — nézett a lányra gyengéden. — Akár a halál akár az élet várjon ránk. — Együtt mindörökre. . . — suttogta a lány boldogan És elindul­ tak összesimulva lassú léptekkel a városszéli bányatelep felé. A hold. mint hűséges barát mutatta előttük az utat. Teltek-multak a napok. Októbert felváltotta november. A sok gonoszságon könnvezett az emberrel a természet is Állandóan esett az eső. Az idegen nehéz csizmák már mélyre taposták a telep felázott útjait. Egyre nehezebbé vált az élet. Csendőrök mellé idegen ajkú vad tekintetű németek is állottak. Rabok lettek otthonukban a bányászok. Mint az árnyék gyilkos fegyver kísérte ember asszony gverek útját. Égette az embereket a félelem és a bosszú titkos lángja. Csak akkor lobbant, titokban arcukon a reménység sugara, amikor a Mátra búsan kéklő koszorúja mögött mint győzelmi dobok dübörögtek fel a szabad­ ság ágyúi. A környező begyek biztatóan fogták fel mély hangjukat és vissza harsogták az ismeretlen barát üzenetét. November 28-at írtak. A kivénhedt bányásházak oldalára öles plakátokat ragasztottak. Rajta hideg szavak ordítottak a megrémült emberek felé: »Parancs! Beszüntetjük a széntermelést. Minden 50. élet­ évét betöltő férfi köteles katonai szolgálatra jelentkezni. Az 50 éven felüliek munkaszolgálatra lapáttal csákánnyal jelentkezzenek. Aki a parancsot megszegi, halállal bűnhődik!« Megfeszültek az idegek. A félelem elszállt, helvét dac váltotta fel. A szemekben ott izzott: »Azért sem félünk a haláltól.. « A telepről nem mozdult egy bányász sem. Némán tüntettek. A természet is mintha elunta volna a kesergést. Haragiában ka­ vargó köddel borított mindent. Az ablakok fénytelenül meredtek az éjszakába. Nem csengett asszonyi kacaj, nem visongott gondtalanul a gyerek. 22 �A városban éjfélt ütött a toronyóra. Az elnemult telepet autók vad bömbölése verte fel. Fénytelenül, mint óriási szörnyetegek, maguk előtt mindent tiporva rohantak a bányászházak közé. Ontották magukból az állig fegyverzett katonákat. Idegen parancsszavak pattogtak. Csizmák rohanó leptei zuhogtak, és a telepet mint fojtogató gyűrű körülzárták. Vári Ferenc felriadt álmából. Figyelt. Csapóéknál puskatussal döngettek a kaput. Vadul ordítottak: »Kinyitni! . . . A magyar szó ide­ gennel keveredett. Hallotta, hogy reccsen a kapu, engedve az erőszak­ nak. Aztán maris az ajtón dörömböltek, ami recsegett, ropogott, min­ den eresztékeben. Törött üveg csörömpölt, majd lövés razta meg a levegőt. — Csapó Jani bácsit viszik — rekedt meg benne kétségbeesetten a gondolat. Gyorsan magára kapkodta ruháit. Asszonyi sikoltás hasí­ tott bele az ejszakaba. A kutyák rémülten vonítottak. — Kiugrott az ajtón, meg hallotta anyja megrémült nyöszörgését és a ködbeborult kertbe vetette magát. Valaki rohant előtte. Bokrok mögé lapulva, kerítéseken átcsúszva osont a telep felső vege f ele. — Mi történt Eszterrel. . . ? — mardosta a kétségbeesés. Már látta Eszterék lakásának körvonalát. Megállt, kifújta magát és figyelt. Csend volt. — Még nem ertek id e . . . — lihegte megnyugodva. Lopódzva közeledett a ház felé, A zaj már itt is felverte az alvó­ kat, mert az ajtó csendesen nyílt és Eszter kendővel vállán, félve lépett ki. — Eszter — szólt fojtottan feléje, A lány megtorpant, hallgatódzott, aztán macskaléptekkel osont a hang irányába. Már közeledett a házakat kutatók dörömbölő ordítása. — Gyorsan, — suttogta a fiú, elkapta a lány kezét és vonszolta a kert bokrai közé. A köd jótékonyan takarta őket. — Szedik az embereket! Jani bácsieknál betörték az ajtót. Nem tudom, megfogták-e — mondta izgatottan. Megyek a bányába. Ott húzodok meg. — Te maradj! Vigyázz az öregekre , és küldjél üzenetet, — ezzel magához vonta a lányt, megcsó­ kolta és rohanni készült. De Eszter kétsegbeesetten kapaszkodott kar­ jába. A csizmák zuhogása egyre közeledett, már a szomszédos házak ajtóit is döngették. — Várj még . . . ! Várj, F eri. . . ! — tartotta őt vissza. A fiú meg­ torpant, átfogta vállát, belenézett riadt szemébe s várt. — Gyerekünk lesz — suttogta a lány. — Vigyázz magadra! Na­ gyon . . . Vigyázz. . . Miránk is . . . A fiú keze erősebben markolt a lány vállába. — Esztikém. . . Édes egyetlenem. . . — mondta fájdalommal töl­ tött hangon, Az utcán zuhogva közeledtek a léptek. Valahol ismét lövés dörrent. — Menekülj. . . ! sikoltott fel fojtottan a lány. A fiú hosszú ugrásokkal beleveszett a ködbe. Átugrott a keríté­ sen, helevetette magát egy bozóttól övezett vízmosásba és a bánya rég feledésbe ment bejárata felé vette az irányt, amit a menekülés napjára ők titokban, már előre járhatóvá tettek és kívülről vad bozóttal takarták. A bánya bejáratánál kemény hang vágott felé: »Á llj . . . ! Ki va gy. . . ! « Megtorpant. Feleljen? — suhant át benne a gondolat. Ellen­ ség itt nem lehet, erről a bejáróról nem tud senki! Kétségek között válaszolt: »Vári Feri.« — Gyere gyorsan. . , ! szólította egy hang. Széjjelnyílt a sűrű bozót, bányászok álltak a bejáratnál, fegyverrel a kezükben. — Már a kilencvenedik vagy, Vári. — Itt van Csapó Jani bácsi? — volt az első kérdése. — Itt van — válaszoltak. — Amikor mi jöttünk, már ő fogadott. Őrá törtek elsőnek, de az ablakon ugrott ki. Utána is lőttek, de nem 23 �találták. Feri megkönnyebbülten indult a bánya mélyébe, S egyre jöttek a bányászok, egyenként, kettesével, hármasával, hogy három hétig hősiesen szembenézzenek a halállal. Ezen az éjszakán a telepet háztól-házig kutatták a németek és a csendőrök. A kétszáz bányászból mindössze ötvenötöt tudtak összefogdosni. A száznegyvenöt nyomtalanul eltünt. A sikertelenség a végsőkig bőszítette őket. Az asszonyokat, gyerekeket egy csomóba terelték, vallatták őkét. De azok némán hallgattak. Ott reszketett a vallatottak között édes titkával, szerelme gyümölcsével Szép Eszter is. Szíve alatt melengette gyerekét. Az, hogy a fiú tudja titkát, megnyugtatta őt. Nem bírták megtörni őket. Egyenként is próbálták. Csapó Jánosnéra vetették magukat ádáz dühhel. Felsebeztek testét, külön-külön kínozták minden porcikáját, de nem vallott. Inkább elnémult, örökre, A többiek erre meg keményebben néztek szembe a halállal, és helyt­ álltak. Takargatta őket az éjszaka sötétje, segítette az édes szülőföld; a dombok, a bokrok, az erdők, a vízmosások, mint hűséges barátok. Hasztalan volt a legszigorúbb őrség, hasztalanul járt minduntalan nyomukban a halál, vitték a külvilág üzenetét a bányába fészkelő száz­ negyvenöt emberhez. Az egyik éjszaka ment a hír: »A németek felfedték a rejtekhe­ lyei, holnap támadnak.« Titokzatos úton egyre több fegyvert és lőszert szállítottak a bányászoknak. Majd a megrendítő hír is eljut a bánya mélyébe: »Meghalt Csapó Jánosné. Megölték.. ." Gyászba borulnak a lelkek. De a bosszú még keményebbre kovácsolja őket. Csapó János, az ellenállás vezetője összehívja a bányába mene­ kült embereket. Hangja acélosan cseng. Csak arcának mély barázdál mutatják fájdalmát. — Fiaim! Nehéz napok várnak ránk. Látjátok, a háború senkit sem kímél. Ártatlan emberek vére folyik. De nem szabad megtörnünk, mert mi a békéért harcolunk. Ezért nézünk szembe minden veszéllyel. Igaz, csak kicsiny pontok vagyunk ebben a viharban, de ha bátran szembenézünk a veszéllyel, óriásivá nőlhetünk. — Fiaim! Holnap ránktörnek, hogy megsemmisítsenek és elhur­ coljanak szülőföldünkről. De nem megyünk. Nem adjuk olcsón életün­ ket. Aki úgy érzi, hogy nem bír helytállni, az most békességgel távoz­ zék. De mától félelmet nem ismerhetünk. Ezzel befejezte. Néma csend volt, csak a vájatokban és az embe­ rek ereiben bujkált még szavának visszhangja. Ezen az éjjelen talpon volt mindenki. A bányában mintha a vég­ vári hősök élete elevenedne meg. Készültek. Elraktározták az élelmisze­ reket, átvizsgálták a karbidlámpákat, kiosztották a fegyvereket és a lőszereket, a fő kijáratokhoz golyószórósokat vezényeltek. Mindenki kapott kézigránátot is. Megjavították a szellőző készüléket, készenlétbe helyezték az omlások eltakarításához szükséges felszereléseket. Csak akkor pihentek meg, mikor minden a helyért volt. Csak a bejáratok sötétjében állottak éberen, fegyvert szorítva az őrszemek. Elült a zaj, csak az egyik vájatból szólt még egy szájharmonika búsan zsongó hangja, és ringatózott a csendben. Vári Feri óvatos léptekkel elindult az alvók között Csapó János szállása felé, aki térdére hajtva fejét, búsan ült. Feje felett halvány fénnyel égett karbidlámpája. Amikor a halk léptekre felemelte tekin­ tetét, öreg szeméből vastag könnycseppek gördültek végig beszőrösödött arcán. Rámeredt a fiúra, s elcsukló hangon suttogta: — Meghalt Juli nénid . . . — Helyettem őt gyilkolták meg. — Keserves isten, mért vered szerencsétlen bányász néped — tört ki tehetetlenségében és felzokogctt. Ő is csak ember volt. A messze híres bányász, a bátor harcos, aki félelmet nem ismerve állt ellen a terrornak, Szembenézve a halállal, mély fájdalommal zokogott. — Amikor rámtörték a kaput, tudtam, az életemért jönnek. Ahogy menekültem, még utánam kiáltott: »Vigyázz magadra, János!« Örökkön hallani fogom hangját. Engem féltett, mégis ő pusztult el. 24 �De lassan megkeményedett elgyötört arca. Amikor szólt, mar ismét Csapó János volt. — De esküszöm mindenre, amíg egy csepp lehellet lesz bennem, szívem azért fog dobogni, hogy ne legyen többé öldöklés. Ezért fogok élni . . . Esküszöm neked, életem párja. Vári Feri megrendülten nézte őt. Lassú léptekkel odalépett hozzá, s megragadta a csákánytól megkeményedett, ráncos kezet és tehetetlen fájdalmában a szájához emelte. Csapó átölelte a fiút és magához szo­ rította. — Árvák vagyunk, fiam. Tőled az apádat vették el, tőlem az éle­ tem párját. A fiú könnyeit visszafojtva nézte az öreget. Beszélni akart. Valami vigasztalót mondani, de hangját mint éles kés vágta el a vontató csengője. — Riadó . . . ! Támadnak . . . ! — Ordította kétségbeestten valaki. Mindenki talpraugrott. Rohanó léptek töltötték meg a tárnát. Csapó még futtából visszakiáltott Ferinek: — Ügyelj, gyerek! — és ezzel elnyelte őt az egyik folyosó, csak a futása jelezte merre halad. Vári Feri is szaladt a helyére. Megkezdődött az ádáz küzdelem az életért. A bányába szorultak védték magukat, s a támadók nem bírtak betörni. Vári Feri küzdött, mint egy oroszlán. Mindenütt ott volt, ahol segítséget vártak. Mint katonaviselt, értett a fegyverekhez. Ha megrekedt a golyószóró, szét­ szedte és kijavította. Ha elszorult a puska zárja, megcsinálta. Ha ácsolni kellett, széles vállával, izmos karjával segített. Arca már durván beszőrösödött. Eltakarta szépen ívelő állát. A máskor mosolygós kék szem gyulladásban égett az álmatlanságtól és a füsttől. De nem lankadt. Egyegy órácskát pihent csak. aztán ismét talpon volt. Újult erővel küzdött és biztatta az embereket. Ahogy immár a 10. gyilkos támadás csendesedett el, Csapó magá­ hoz hívatta Vári Ferit. — Fiam, amikor apád elment, rám hagyta, hogy őrködjek feletted. Gyerekemnek tekintelek. Veled közlöm elsőnek, igen nehéz a helyze­ tünk. Ha nem kapunk segítséget, nem bírjuk soká. Mind a három bejá­ ratot egyszerre támadják. Már lerobbantották a légaknákat is. A rob­ banás tíz embert megsebesített. Lekapcsolták a villanyt, leálltak a ven­ tillátorok. Kézzel kell hajtanunk, ha levegőt akarunk. A déli bejárónál tegnap már egész az alsó kapcsolóig be tudtak jönni. Csak kézigránát­ tal tudtuk őket visszatartani. Az emberek között a bizonytalanság és félelem kezd úrrá lenni. Fojtogatja őket a rossz levegő. Tóth Laci már el is hagyta a bányát. Nem tudni, nem lesznek-e követői. Már két nap óta üzenet sem jött. Erősen körülzárhattak. Minden áron el akarnak némítani, hogy a többi bányákat elriasszák az ellenállástól. Össze kell hívni az embereket, hadd ismerjék meg súlyos helvzetünket. Csapó szavaira Vári Ferit elfogta a kétség. Félelem kezdett erei­ ben bujkálni. Eszter jutott eszébe. De elhessegette magától a gyenge­ séget, máris sietett értesítést adni: »Az őrök kivételével mindenki jelent­ kezzen az altárnában ... « — adta tudtára mindenkinek. Amikor egybe­ gyültek. Csapó felállt és határozott őszinteséggel beszélni kezdett. El­ mondta mindazt amit az előbb a. fiúval közölt. — Azért kértelek benneteket, hogy mindezt bejelentsem. Csak úgy menekülhetünk — folytatta —. ha rövidesen segítséget kapunk. Önkéntes jelentkező kéne. aki hírül adja nehéz helyzetünket. Aki vál­ lalkozik, az az életét kockáztatja. Ha úgy látjátok, én magam vállalko­ zom a híradásra. Néma csend volt. A lélekzetek is elcsendesedtek. A sápadt arcok­ ból elszántan meredtek a megfáradt szemek. De senki ajkára nem jött szó. — Én m egyek. . . ! — csattant egy hang. Vári Feri volt. A töb­ biek reménységgel tekintettek rá. Csapó odament hozzá, s megmarkolta a fiú erős kezét. — Köszönöm, fiam . . . Köszönöm mindannyiunk nevében — a töb­ biek zavartan ütötték le fejüket. Éjjel indult. Előtte még pihent egyet. S mielőtt útra kelt, Csapó és az ellenállás négy vezetője tanácsokkal látták el. Pontosan meghatá25 �rozták részére az útvonalat. A Károly akácos vízmosásán menjen a fő­ útvonalig. Ott az alkalmas pillanatot várja be és hatoljon a bányai erdő sűrűjébe. Innen vegye útját a Paptag felé. Ott eléri a kazári erdőt, ahol már át tud hatolni az arcvonalon. Legutóbb azt jelezték, itt van a frontvonal. — A jelszó: »Győzelem!« — Ezzel jelentkezz! — oktatta Csapó gondosan. — S akkor mondj el mindent. — Indulj, fiam, várunk rátok. Ne feledd, emberek életéért mész most. — Megértettem! — mondta a fiú. — Egy kérésem van! — Vára­ kozva tekintettek rá. — Ha nem jönnék vissza, vigyázzanak Eszterre. Neveljék fel a gyereket, mert Eszter állapotos. Mondják meg neki, hogy minden gondolatom az övé volt — és ezzel elindult. A négy bányász mélyen lehajtott fejjel kísérte a kijáratig. Oda­ kint csend volt. Az éjszaka mindent sűrű feketével borított. Egy dara­ big figyeltek, aztán amikor a fiú szeme beleszokott a sötétbe, óvatos léptekkel surrant ki és beleveszett az éjbe. Csapóék most már a kijá­ rat őreivel együtt sokáig figyeltek az éjszakába. — Vajjon sikerül-e átjutnia? — suttogta Csapó a fiúért való aggó­ dás hangján. — De miért van ilyen csend. . . ? — kérdezte a többieket türelmetlenül. Amíg a bányászok hősiesen ellenálltak, a telepen maradt asszo­ nyoknak és gyerekeknek a lakásból nem volt szabad kilépni. A meg­ szállók — ahogy menekültek vissza — egyre nagyobb figyelmet fordí­ tottak az ellenállókra. Külön parancsnokságot állítottak fel. De volt egy másik parancsnokság is. Ez Szép Eszterék házánál székelt. Innen továbbították az ellenállóknak a híreket, az élelmet, a lőszert, hol öreg, hol gyerek, hol lány vagy asszony útján. A katonai parancsnokságról minden fontosabb mozzanatot tudtak Schrank Henrikné öreg bányászasszony útján, aki takarítást, fűtést vállalt ott. December huszonharmadika éjszakáján halkan, hármat koppant Szép Eszterék ablaka. Utána gyorsan fordult a zár és megnyílt az ajtó. — Gyorsan lányom — kért bebocsájtást egy öregasszonyi hang. — Jöjjön, Ágnes néném... Alig zárkóztak be. Eszter nekitapadt az öregasszonynak: — Mi hírt hozott... — Édes lelkem, tegnapelőtt Tóth L a ci. . . A szerencsétlen csont meg a b ő r . . . — sopánkodott. — Mondja, mondja — sürgette őt a lány. — Kijött a bányából. Ezek az átkozottak rávetették magukat, faggatták, gyötörték. Ügy lettem szent tanúja szenvedésének, hogy egy­ szer tüzet mentem rakni, egyszer meg kávét vittem nekik. — Mi történt vele . . . ? Vallott... ? — sürgette egyre türelmetle­ nebbül Eszter az asszonyt. — Az a szerencsétlen mindent elmondott: hogy rossz a levegő, megromlott az élelmük, de beszélt az mindent. Magánkívül volt a sze­ gény. — Feriről. . . ? — kérdezte remegőn. — Róla nem mondott sem­ mit? — Az öregasszony gondolkodott. — De mondta, hogy Csapó, Dudka, Lukács. Csetneki és Vári a vezetők. — És ... és . . . — Hát lányom többet nem mondott, mert reggel elvitték, hogy agyonlövik — és az öregasszony pisszegve, sűrűn hányta magára a keresztet. — Most miért nem támadnak? Nem tudja? — kérdezte. — Lányom, — rángatta meg az asszony Eszter karját —, ma dél­ ben jött egy tiszt, értettem minden szavát. Kiabált velük, szidta, mocs­ kolta őket. Aztán rájuk parancsolta, hogy minden támadást állítsanak le. Minden 20 lépésenként őröket állítsanak. »Majd kifüstöljük a pat­ kányokat« — ordította. »Reggelre itt lesz a gáz« — mondta nekik ordítva —, azzal elrohant. — Ezek még akkor is álltak, mint a cövek, mikor az az ördögfajzat az ótójába ugrott. 26 �A lány hirtelen felsikoltott és rémülten kapott arcához. — Mikor jönnek . .. ? — kérdezte kétségbeesetten. — Holnap reggelre lányom. — Akkor nincs idő, értesíteni kell őket, — és mint a ketrecbe zárt tigris, járt-kelt a szobában. — Értesíteni kell őket, hogy meneküljenek, ragadta meg az aszszony karját. Az meg rémülten nyöszörgött. — Jajj, édes istenem. Nem tudsz odajutni. Agyonlőnek. A szobába lépett Eszter anyja. Komor tekintettel nézte őket. Az öregasszony most hozzá könyörgött. — Ne engedd, Ilon . . . ! A bányába akar menni. Ott akarja magát veszejteni — tördelte kezét Ágnes néni. Az anya szótlanul állt. Összébb húzta vállán a fekete kendőt, aztán megadó, határozott hanggal mondta: — Hallottam mindent Ágnes, de ő tudja mit csinál, — mutatott a lányára. — Azok az emberek nem pusztulhatnak, mint patkányok a föld alatt. A bányásznak nagy értéke van Ágnes. Nagyon meg kell őket becsülni. — Ágnes néni csak nyöszörgött kínjában. Eszter elvette anyjá­ tól a kendőt, magára csavarta, könnyű cipőt húzott és mikor az óra éjfél után kettőt ütött, kilépett az éjszakába. A két öregasszony pedig imába kezdett. Óvatos léptekkel lement a kertek alá, aztán átszökkent egy tisz­ táson. Itt nőtt fel, ismert minden bokrot, minden fát. Beugrott egy fia­ tal akácosba. Tudta, hogy ennek az akácosnak a szélén állnak az őrök. Innen még ötszáz méterre van a bánya bejárata. A bejárat előtt tisztás van. Ha ezen átjut, akkor értesíteni tudja őket. Ezt az utat kell válasz­ tania, mert ez a legrövidebb. Óvatosan, fától fáig haladt. Már jó félórát ment, amikor meg­ pillantotta a katonák őrtüzeit. Aztán arra vette útját, ahol tudta, hogy közelítésre legalkalmasabb a terep. Macskaléptekkel osont. Elérte a két tűzvonalat. Megállt, s most már kúszva haladt tovább. Megállt hallgatózni. Csend volt. Csak a tüzek mellett topogtak az őrök. Tovább kúszott. Szoknyája elszakadt. Tövis hasította testét, a fájdalomtól összeszorította fogát, de ment tovább. Egy szederbokor került eléje. Óvatosan felállt, hogy megkerülje az akadályt. Szíve az izgalomtól hevesen dobogott. . Már a negyedik lépést tette, amikor teljes súlyával rálépett egy száraz ágra. ami nagyot roppant alatta. Ügy hallotta, hogy az egész erdő visszhangzik tőle. Teste megdermedt, torkát fojtogató érzés szorongatta. Gyors lépteket hallott maga mögött közeledni. Gondolatában felvillant Feri arca, ahogy fuldoklik a gáztól. Összeszedte minden erejét, és futásnak eredt a bánya felé. — Halt. . . ! — hallotta maga mögött az ordítást. De futott ereje teljes megfeszítésével. Sortűz zúdult rá, a golyók ott zizegtek a füle mellett. Már a fele utat megtette, amikor fényszóró éles fénye pásztá­ zott végig előtte. Megtorpant, és a fény pontosan rávetődött. — Elvesztem... — nyilait agyába a gondolat. De az életösztöne erősebb volt. Ismét futássak eredt, kendője lecsúszott, haja hosszan lebe­ gett utána. Ismét sortűz zúgott rá és futásának lendülete megtorpant, majd végigzuhant a földön. Még estében kétségbesetten felsikoltott: — Meneküljetek . . . ! Gáz . . . ! — de kiáltását iszonyatos fájdalom szakította ketté. Görcsösen kapott hasához és megvillant benne a gondolat: »A gyerekem.« Aztán elvesztette eszméletét. Hamvas arca a sárba fúró­ dott. Fekete haja mint meggyűrött takaró terült rá. A bánya felől, mint vad csatakiáltás harsogta túl az ellenség fegyvereit egy golyószóró, és megállásra kényszerítette az elalélt lány 27 �felé rohanó németeket. A hirtelen ellentámadásra kialudt a fényszóró is. Most már csak a fegyverek torkolata világította az éjszakát. A bányászok végső rohamra indultak. A golyószóró fedezete mel­ lett egymás után szökelltek ki a bányából. Csapó János, mintha a démonok szállták volna meg, a golyószóró mellé ugrott és már izzásig tüzelt vele. Kétségbeestten biztatta a többieket is. Hangja túlharsogta a fegyverek dörgését: — Előre, édes fiaim! E lőre. . . ! Hozzátok be a lányt. . . ! Éppen a kijárati őrségnél volt, amikor eldördültek az első lövé­ sek. Látta a fényszóró fényénél, hogyan esik össze a rohanó lány. Hal­ lotta kétségbeesett sikoltását, megismerte, hogy Eszter volt. Most gyö­ törte, most nem tudta, hogy a lány él-e, vagy hal. Ezért indította rohamra a bányászokat. Újabb nagy fegyverropogás csapott fel, de most már a németek háta mögött. A golyók nem csapkodtak a bánya körül. Nagy ordítás, zűrzavar keletkezett a támadók között. A puskák torkolattüze is hátra­ felé világított. A bányászok nem tudták mire vélni, mi történik az aká­ cosban. De lassan szürkület váltotta fel az éjszakát. A fegyverek elné­ multak. Csak itt-ott hallatszott még távolodva egy-egy lövés. Menekült az ellenség. A hajnal csörgő motorzúgással telt meg és a dombháton, mint óriási vár, nehézkesen kidugta fejét egyre nagyobbodva egy harc­ kocsi. Oldalán nagy vörös csillag törte meg a hajnali szürkületet. A bányászok sírva, nevetve borultak egymás nyakába. Csapó János alig eszmélt fel, rohant a lány felé. Szorongó érzés­ sel hajolt föléje. — Dobog a szíve! — sóhajtotta megkönnyebbülten. A lány körül kicsiny sávokban szivárgott a vér. Mire Vári Feri visszatért a németek üldözéséből, Esztert már a sebesültszállító autó vitte a tábori kórház felé. Felső lábszárán golyó­ ütötte sebét idegen szavú, de baráti kezű orvosnő fehér pólyával kötözgette. De a másik sebet, amit a súlyos testi és lelki megrázkódtatástól gyermeke elvesztése okozott, csak meleg asszonyi megértő szóval tudta gyógyítgatni. Délutánra hajlott az idő. Két meggyötört idős asszony, egy szélesvállú, fájdalomtól megnyúlt arcú szőke fiú, és egy kemény tekintetű bányász kért bebocsátást a kórházba. Félénk léptekkel haladtak át a folyosón. Dobogó szívvel várták, amíg a szolgálatukra álló halkszavú orvosnő besurran előttük a kórházi szabába és ajtót nyit. A két aszszony Szép Eszter és Feri anyja volt, az idősebb bányász Csapó, a fiú pedig Vári Feri. Félénken léptek be és az ajtó mögött húzódtak meg. Megrendül­ ten nézték a fehér párnák közt fekvő halványarcú Esztert. Fekete haja szélesen kibontva fonta körül arcát, ami még sápadtabbá tette. Olyan volt, mint egy alvó tündér. De fáradtan felnyitotta szemét. Meggyötört arcát egy könnycsepp szántotta át. A fiú lassú léptekkel félve, hogy mindez csak álomkép, közele­ dett a betegágy felé, ott letérdelt, és megfogta a lány kezét. A lányajka megremegett és fájdalmasan suttogta: — Nincs már gyerekünk . . . De szavát elfojtotta a fiú csókja, amit lágyan lehelt a sírástól remegő sápadt ajakra. A két asszony visszafojtva felzokogott. Az öreg bányász pedig egy ezüstösen zöldellő fenyőgallyat vett elő kabátja alól, egy törékeny gyertyát tett rá és meggyujtotta. A fenyő és a gyertya illata egybe­ keveredve megtöltötte a kis kórházi szobát. Valahonnét egy hegedű ezüstszálú hangja szűrődött hozzájuk. Az ablakra, mint megannyi könnyű pille rakódott a friss, fehér hó. Karácsony volt. A béke első karácsonya. 28 �FARK AS ANDRÁS: Nógrádi festők — nógrádi képek Mielőtt cikkem tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, szükséges­ nek tartom egy-két ecsetvonással a művészet céljának, értelmének vázo­ lását. A polgári felfogás játéknak, szórakozásnak tekintette a művésze­ tet, mégpedig a kiváltságos osztályok előkelő szórakozásának, A pol­ gári művészetnek a célja az volt, hogy az elnyomott osztályokat öntudatlanságban tartsa. A marxizmus feltárta a művészet valódi értékét, rávilágítván arra, hogy a művészetnek fontos társadalmi hivatása van: elő kell segítenie a haladást a szocializmus, majd a kommunizmus felé. A haladó művészet tehát osztályharc, fegyvere az új társadalom, az ú jtipusú ember kialakításának. A műalkotás értékét elsősorban a társa­ dalom fejlődésében betöltött szerepe dönti el. Mi a művészet, jelesül: a képzőművészet? A valóság művészi módon való visszatükrözése a képzőművészet sajátos eszközeinek felhasználásával. Nem a valóság puszta — fényképszerű — visszatükrözése, mert ez csupán valóságmásolás, naturalizmus, hanem a társadalmi valóság igazi megmutatása. Az: igazán nagy művészek mindig is ezt akarták műveikkel. Előadásomban olyan festőkről lesz szó akik valamilyen kapcso­ latban voltak Nógrád megyével: vagy itt születtek, vagy itt dolgoztak, vagy jóformán csak meghalni jöttek ide. M ányoky Ádám Szokolyán született 1673-ban. Életében más kap­ csolata nem is igen volt Szűkebb szülőföldjével. II. Rákóczi Ferenc udvari festője volt, később külföldre került, és bár rövid időre vissza­ jött Magyarországra, életét nagyobbrészt idegenben élte le, s Drezdá­ ban fejezte be. Legismertebb műve II. Rákóczi Ferencról festett arc­ képe. A magyar történelem egyik legtisztább jelleme, legnagyszerűbb alakja van megfestve Mányoky e művében, mely a magyar festők arc­ képei között az egyik legelőkelőbb helyet vívta ki magának. Benczur Gyula Nyíregyházán született 1844-ben. itt halt meg megyénk Dolány nevű falujában 1920-ban. Dolányt róla nevezték el Benczurfalvának. Míg Munkácsy — akivel egy évben született — kül­ földön. addig Benczur idehaza aratta nagy sikereit. Első műveiben (Hunyadi László. Rákóczi Ferenc elfogatása, Vajk megkeresztelése) hazánk történelmének haladó hagyományaiból meríti témáját, később teljesen a konzervatív osztály eszméit szolgálja ki nagyszerű mesterség­ beli tudással megfestett műveiben. Ilyenek: Az Országgyűlés hódolata a király előtt, a közélet és az arisztokrácia előkelőségeiről festett arc­ képek hosszú sora. Hogy Benczurra nagyobb mértékben hatott volna a Dolányban és környékén látott nógrádi táj, nem mutatta meg műveiben. Mielőtt Glatzról lenne szó. meg kell említeni a megye egyik sajá­ tos művészét, Kubányi Lajost (szül. 1855-ben), aki patikusból lett festő. A nógrádi nép és dzsentri életéből vett jeleneteket ábrázolt. A nógrádi táj is gyakran megjelenik vásznain: a Palóc Múzeum tulajdonában van a füleki, a nógrádi várat ábrázoló műve. Losoncról festett képe, vala­ mint két, népi alakot — arcképszerűen — bemutató olajfestménye. A szolnoki művésztelep egyik tagja, Olgyai Ferenc is szerelmesse volt Nógrádnak. A szakali Ipoly-kanyar számos művének volt tárgya. Ezeknek egyike a Palóc Múzeum tulajdona. Tájképeit megbecsülték, szerették a megyében: Balassagyarmaton is többen szereztek a művész nógrádi tárgyú képei közül egyet-egyet. Olgyai Ferenc aránylag rövid időt töltött megyénkben életművére nem is különösebben jellemző a sajátosan nógrádi, hiszen inkább az Alföld ihlette meg őt, s hatott rá elhatározóan. Nem így Glatz Oszkár. Igaz. őt is Nagybánya vonzatta előbb, de Bujákkal való találkozása döntő fordulat lett életében. E színes népviseletű, festői környezetű falu szépségének lett aztán hosszú ideig hirdetője. A táj egyre kisebb terü­ letet foglal el Bujákon kezdett munkásságában és a tájképet kiszorítja az alakos kép: érdeklődésének középpontjába az ember kerül. 29 �Kik a modelljei? A falu lánykái, menyecskéi, öreg emberei. Min­ dig a szépet festi a szó szoros értelmében: alakja válogatott szép gyer­ mekek, amint szappanbuborékot fújnak, mesét hallgatnak, szép menyecskék, amint templomba mennek, vagy gyermeküket táplálják, szép öregasszonyok szép viseletben. Az élet e szép (vagy talán megszé­ pített) megjelenítése igen népszerűséget és sikert hozott Glatz Oszkár­ nak. Igaz, hogy Glatz művei nem vetnek fel társadalmi problémákat: idillikus hangjuk a csendes belenyugvást, az élet türelmes viselését sugározzák. Nem éreztetik koruk társadalmi igazságtalanságait, s nem akarják a világot megváltoztatni. Mikszáth a bennfentes szemével nézte a jó palócokat, Glatz csodálkozó vendég maradt mindvégig a palóc föl­ dön, akit a népviselet szépsége sokkal jobban érdekelt, mint a népvise­ letben járó, elmaradt, szegény urak nyúzta palóc ember. Martos Zsigmond, balassagyarmati gimnáziumi rajztanár i s e vidék szépségének hódolója volt. Különösen Ipolyszög falucska vonzotta nádfedeles házaival, az Ipoly, a partmenti füzesek örökké változó színeik­ kel. Szelíd, szemlélődő életének a fasiszták vetettek véget Auschwitzban. A salgótarjániak közül a közelmúltban elhunyt Feil Frigyesről és a ma is tevékeny művészi munkát végző Bóna Kovács Károlyról kell még megemlékeznünk. Fail Frigyes a pasztell nagyszerű művelője volt. Külö­ nösen sikeresek hangulatos tájképei és virág-csendéletei. Bóna Kovács alakos képeiben a bányászok életével foglalkozik legtöbbször, tájképei Salgótarján környékének meghitt tolmácsolói. Farkas Sándor: Tanító leszek 30 �VERTICH JÓZSEF: Salgótarján színházi élete Salgótarjánnak nincs színháza, viszont dolgozóinknak színházi igénye egyre nő. Az esetenként városunkba ellátogató színházak (kezdet­ ben a Honvéd Színház, majd a Bányász Színház, jelenleg az Állami Falu­ színház, a debreceni Csokonai Színház) rövid időre, sokszor csak egyegy estére elhozták ugyan a színházi levegőt, azonban ezzel még nem végezhettek állandó nevelő, művelő, de még állandó szórakoztató mun­ kát sem. Állandó színházat pedig Salgótarján még nem bír el. Így városunk színházi igénye még csak kis mértékben van kielé­ gítve, (de igen alacsony művészi és tartalmi nívón), változatlanul fenn­ áll már 10 éve. Színházzal szemben támasztott igényünk igen nagy, — hogy úgy mondjam mennyiségileg, mert csak a könnyű, problémamentes színházi előadásokat keresik. Érthető, hiszen komoly igényes­ ségre színház városunk dolgozóit nem neveli, mert színház — nincsen. Ma már nem sok kívánság merülhet fel a vendégszereplésre ideérkező színházak előadásaival szemben, azok komoly, nívós, ízléses kiállításuak. Öt-hat évvel ezelőtt ez még nem így volt. Akkor az ide­ látogató színházak nem igen pallérozták Salgótarján színházi kultúráját. A mi helyzetünkben éppen itt van a színjátszó csoportok óriási jelentősége. Egy kicsit eltérően az általános céltól, feladattól. Salgótar­ jánban a színjátszó csoportoknak az üzemi és hasonló főfeladat mellett színházi levegőt is kell teremteni városunkban, a színházi igények »mennyiségi és minőségi« kielégítéséből is ki kell venni részüket. Ez a feladat nem oldható meg a régi, műkedvelő szóval jelzett szórakoztató csoportok rendszere és munkája mellett. A műkedvelés ad hoc, saját magunk szórakoztatására összehozott kedves időtöltés volt, amelynek nevelő, oktató célja és eredménye, ha nagyritkán volt is, csak véletlenül volt. Legtöbbször csak arra volt jó, hogy a különböző kultu­ rális szervek évi jelentésében lehessen valamit jelenteni, valami szo­ ciális, vagy jótékony célra bevételt lehessen biztosítani. Ez a munka — őszintén szólva — olyan dolog volt. hogy inkább ne lett volna.. A helyesen értelmezett, szervezett és vezetett színjátszó csoport mun­ kája ezzel össze sem hasonlítható. Célját, módszerét, munkáját és telje­ sítményét tekintve sokkal több, sokkal különb. Egy jelentős, városunk igényeihez mért csoportnak komoly szer­ vezete, munkaterve, célja van. Komoly célkitűzései mellett pártos, szo­ cialista kultúra irányelvei szerint él és dolgozik, állandó fejlődést keresve. Nemcsak a színházi igények egyre fokozódó kielégítéséért dol­ gozik, de tagjai, szervezeti egysége fejlődését, tökéletesítését éppen az előbbiek miatt állandóan fokozza. Salgótarján színjátszó csoportjai felszabadulásunk után rendkívül gyorsan keltek életre, lendültek bele a munkába, sajnos, a megkívánt nívóra, célra nem igen fejlődtek fel. Általában csak abban különböztek a régi műkedveléstől, hogy gyakrabban, harsányabb színekkel, több támogatással szerepeltek. Egyedül az Acélárugyár Petőfi színjátszó cso­ portja tudott ezen felülemelkedve, szervezetten, üzemi feladatai mellett színházi erényeket is felmutatni. Helyenként, hosszabb-rövidebb időre a Zagyvapálfalvai Üveggyár színjátszói is mutattak hasonló erényeket. A többi csoport bizony leginkább megelégedett a rendszertelen, olcsó sikereket biztosító előadásokkal s ha komoly műveket látunk is ezek színlapjai között, az előadások nem sokban multák felül a derék vidéki műkedvelői előadások színvonalát. Ha városunk igényeihez mért színjátszói teljesítményről, ezt biz­ tosító munkáról akarunk beszélni, csak a Petőfi színjátszók munkáját említhetjük. Sajnos, a sokrahivatott. a Népművészeti Intézet támogatá­ sát élvező Központi Csoport (Studió) ez évben egy előadás után veze­ tési és szervezeti hiányosságok miatt tovább nem működött. Nem véletlen hogy — különösen a felszabadulást követő években városunk dolgozói többre becsülték a Petőfi színjátszók előadásait, mint az itt vendégszereplő színházak munkáját. Ez csak az utóbbi időben 31 �változott, amióta az idejáró színházak produkciója valóban színházat jelent. Salgótarján dolgozóinak színházi kultúráját, színházi igényeit évek óta csak a Petőfi színjátszók munkája jelenti, elégíti ki. Így a város színházi igényességét és műveltségét csaknem egyedül ez a csoport emelte, fejlesztette. Hogyan? E téren alig tapasztalható szervezett, rendszeres, időt, fáradságot valóban nem kímélő munkát végez ez a kis kollektíva. Nemcsak azzal, amit produkálnak, de azzal a sok gyakorlással, iskolázással, önképzés­ sel, amit a maguk műveltségének, mesterségbeli tudásuk fejlesztésének érdekében végeznek. Érdemes végigfutni a Petőfi színjátszók felszabadulás óta végzett munkáján bemutatóin. Isten császár, paraszt (ősbemutató a szerző jelenlétében), Éjjeli menedékhely, Tartuffe, Ember tragédiájának IV. színe. Férjek iskolája, Fatornyok. Néró, Lear király, Moszkva jellem, Csehov jelenetek, Kisunokám. Revizor. Liliomfi, A kertész kutyája, Luxemburg grófja. A kőszívű ember fiai és ezek mellett még sok egyfelvonásos zenés vígjáték, szórakoztató műsorok. Ez a szakosztály is természetszerűleg a műkedvelő színjátszásból nőtt ki. Azonban a cso­ port tagjai már az 1940-es években bizonyos szervezeti életet kezdemé­ nyeztek, egyéni és együttesi művészi fejlesztést vezettek be. Ez a törek­ vésük a félszabadulás után teljes lendülettel indult fejlődésnek. Szín­ játszó iskolák, helyi és pesti előadókkal, tanulmányutak, gyakorló dél­ utánok, szakmai előadások jelzik azt az utat. amelyen a színházat jelentő munkáig eljutottak. A csoport utánpótlásának rendszeressége, új tagok állandó szervezése, nevelése fontos feladattá vált. Rendkívül fontos volt az is, hogy megszervezték, kiépítették a műszaki részleget, olyan feladatokat, de egyúttal megbecsűlést is biztosítottak számukra, amely nélkül színházi munka el sem képzelhető. A Petőfi színjátszók gyakorló délutánjai eladások nívójával és látogatottságával vetekedtek. Itt mutatták be a fiatal de régebbi tagok is azokat a jeleneteket és rész­ leteket. amelyekkel tudásukat rutinjukat kívánták fejleszteni. Dobo­ góra került így egy-egy részlet a Csongor és Tündéből. Peer Gyntből, Bánk bánból. Az ember tragédiájából, Romeo és .Júliából, Szentivánéji álomból, Cyrano de Bergeracból. Bűn és bűnhődésből. Tiszazugból stb., stb. A gyakorlások mellett azzal az eredménnyel is járt e kezdeménye­ zés, hogy a szereplők és hallgatók, ha részletekben is, de megismerked­ tek a világirodalom kitűnőségeivel. A szakosztály gyors emelkedése természetszerűleg magával hozta a kiépített szervezetet és vezetést. Szakosztályvezető, dramaturg könyv­ táros műszaki vezető rendező, játékmesterek irányítják és vezetik a csoport munkáját. Rendszeres tervek készülnek évről-évre. részletes munkaprogrammjuk van minden időre. Ennek alapj án ütemezik, vég­ zik a színpadi, műszaki, nevelő és gazdasági munkát. Itt-ott átmeneti­ leg kiesett időre náluk is lazult ez a szervezett élet, de tíz év óta nem tértek el ettől. És éppen ezért különös, hogy a város többi, ugyancsak értékes erőkkel rendelkező csoportjai nem vették még át ezt a formát, megelégedtek a könnyű, felszínesebb munkát és eredményt jelentő működéssel. A város dolgozói, hivatott kultúraktívái érthetően magasabb köve­ telményt. igényt támasztanak a petőfistákkal szemben. Ez nem egészen helyes. Nem a magasabb követelmény, de az, hogy csak velük szemben. Ez nem szolgálja a több csoport fejlődését, a város általános színházi kultúrájának emelését. Itt szólnunk kell a sajtónk színházi. színjátszói előadásokról hozott beszámolóiról is. Általában városunkban az az irányzat, ne bántsunk senkit, rosszat ne írjunk, hiszen a színjátszók dolgozók, akik munkájuk után társadalmi munkában dolgoznak a kultúráért. Csak úgy írnak lapjaink, hogy jó és jobb eredményekről számolnak be, a gyenge ered­ ményt legfeljebb az sejteti, hogy a feladat nagyságáról és nehézségéről emlékezik meg a cikk. A hibákat konkrétan nem tárják fel, nevelő, út­ mutató kritikát keveset olvashatunk. Í gy a színjátszók nem kapnak út­ mutatást, segítséget, mi szolgálja tehát fejlődésüket? A helyes beszá32 �molók mellett még más célt is szolgál a kritika. A beszámolók idővel az irodalomtörténet adataivá válnak, adatok, amelyekből egy város, egy társadalom, egy művészeti ág történetét állíthatjuk össze. Az egy­ hangú, sablon-kritika nem az igazat tükrözi, s az azokból épülő történet valótlan lesz. Az sem lehet alapja ennek az irányzatnak, hogy a dolgo­ zók a munkapadok mellől jönnek a színpadra, így kell az ő teljesítmé­ nyüket mérni. Ez az álláspont a színjátszó csoport munkáját a műkedvelősdi formájára szállítja le. Azt mondtuk, a színjátszó csoportoknak városunkban különleges feladatuk van. Ez a különleges feladat a dol­ gozók igényeiből fakad. A kritikának ezt az igényi is figyelembe kell venni. Elismerjük, hogy ennek az igénynek figyelembevétele a szín­ játszók feladatát teszi nehezebbé, de mégsem mellőzhető, mert külön­ ben a dolgozók igényeit igyekszünk visszaszorítani, aláértékelni. Saj­ tónkban a színjátszók teljesítményének méltatásánál egy kritikai szin­ tet kell kitűzni, s ahhoz mérten jóindulatú, a hibák őszinte feltárásával nevelőhatású, de azonos mértékkel mérő bírálattal kell a beszámolókat hozni. Természetesen útmutatással, a javulást, fejlődést' biztosító mód­ szerek ismertetésével, irodalmi, szakmai tanáccsal kell segíteni a cso­ portokat. Nagyon fontos. — eddig teljesen figyelmen kívül hagyott feladata yan e téren a népművelési szerveinknek. Összefogni a város csoportjait, közös munkatervet kidolgozni, vagy az egyes csoportok munkaterveit összehangolni, szakmai, kultúrpolitikai tanácsokkal szolgálni, tapaszta­ latcseréket, sajtóértekezleteket szervezni, stb ., stb., mind olyan feladat, amely a színjátszók fejlődését és ezzel a dolgozók igényeinek jobb kielé­ gítését eredményezi. Ezt a munkát népművelési szerveinknek sürgősen el kell kezdeni. Színház nélküli városunk kultúrigényét e téren jól, helyesen kielégíteni nehéz feladat. Csak a város valamennyi színjátszó csoportjá­ nak komoly, szervezett, fejlődést biztosító munkájával, a dolgozók művelődését, emelését szolgáló törekvésekkel a kultúrszervek, sajtó támogatásával; végeredményben a lerögzítendő helyes, minden érdekelt őszinte, együttes munkájával lehet és kell elérnünk. Nagyobb termésátlagok elérése megyénk viszonyai között Az új szakasz politikájának mezőgazdaságunk fejlesztésével kap­ csolatos legdöntőbb célkitűzése, hogy termésátlagainkat emeljük. Hogy ez a célkitűzés ne csak puszta kívánság maradjon, hanem azt megyénk­ ben is teljes mértékben meg tudjuk valósítani, ismernünk kell azon ter­ meléssel kapcsolatos tényezők érvényesülését, melyek megszabják, hogy adott klimatikus és talajviszonyaink között mely eljárások lesznek a leghelyesebbek, a terméstkialakító tényezőket milyen minőségben és mennyiségben kell nyujtanunk, hogy kultúrnövényeink igényét teljes mértékben kielégítsük. Ezzel kapcsolatban az alantiakban áttekintő képet igyekszem nyujtani azon tényezőkről, melyek összességükben meghatározzák a ter­ més nagyságát. A termés mennyiségét meghatározó tényezőket két csoportba oszt­ hatjuk. Egyrészt a növényfajta öröklött és szerzett tulajdonságai ön­ magukban is befolyásolják a termés nagyságának kialakulását, de más­ részt a külső tényezők, amilyenek a fény, hő, víz, tápanyag, stb. összes­ ségükben határozzák meg, hogy a növény belső tulajdonságai miként ér­ vényesülhetnek. Leghelyesebb lesz, ha röviden végigtekintjük azon terméskialakító tényezőket, melyek kölcsönhatásukban meghatározzák a termés létre­ hozását. Csak ezen tényezők teljes ismeretében és egymásra gyakorolt hatásában lesz gazdálkodásunk okszerű és termelési eljárásunkat cél­ irányosan tudjuk irányítani, nem válik sötétben való tapogatózássá. Ez csak az esetben lesz módunkban, ha ismerjük az illető növényfaj, he­ lyesebben: fajta igényét, melyet a külső tényezőkkel szemben támaszt. 33 �A fajta nagy mértékben megszabja és meghatározza az elérhető termésmennyiség legfelső határát. A fajta és a környezet között a leg­ szorosabb összefüggés van. A gazdálkodás célkitűzése az adott viszonyok kozott a lehető legmagasabb termés elérése. A fajta anyagcsere-típusa meghatározza, hogy a külső termelési feltételeket miként tudja haszno­ sítani. Örökletesen magában hordja a növény, hogy ugyanazon tápanyag, hó- vagy csapadékmennyiség mellett az egyes fajták különböző termésmennyiséggel reagálnak. Intenzív viszonyok alatt azt értjük, amikor a külső termesztési tényezők optimális mennyiségben, vagy minőségben, vagy legalább is ahhoz közeli értékkel válnak rendelkezésére. Extenzív viszonyokon vi­ szont a mostohább ado ttságokkal rendelkező termesztési viszonyokat ért­ jük, ahol a természeti adottságok miatt egyik, másik, esetleg több ter­ mést kialakító tényező kedvezőtlenebb mennyiségben, vagy minőségben áll rendelkezésre. Az egyes fajok és azokon belül az egyes fajták igen különbözőképpen viselkednek e viszonyokra. Minél természetesebb vi­ szonyok között él egy fajta, vagy faj, az annál inkább képes a szűkös viszonyok között is a fajt fenntartani, de a mesterségesen adott, lénye­ gesen kedvezőbb viszonyokat nem tudja, a viszonyok javulásának meg­ felelő módon, kihasználni. Fentiekre igen gazdag tapasztalatot találunk úgy a növény- mint pedig az állatvilágban. Kultúrnövényeink jelentős részénél megtalálhat­ juk azok vadősét is. Például a vad sárgarépa, dacolva az időjárás kü­ lönböző behatásaival, fennmaradt igen mostoha viszonyok között is, ugyanakkor a kultúrnövény-változatuk ugyanilyen viszonyok kö­ zött elpusztul. A vadnövények örökletes adottságaik következtében belterjes viszonyok között sem adnak a kultúrnövénynek megfelelő nagyobb ter­ mést. Vagy itt van a gyakorlatilag igen fontos: a búzafajta-kérdés. Az egyes fajták különböző öröklött tulajdonságainak és képességeinek meg­ felelően, különbözően reagálnak a más-más környezeti tényezőkre. Me­ gyei gyakorlatban számtalanszor felmerül a Fleischmann Bánkúti búza problémája. A kérdés az, hogy mely fajta való megyei viszonyaink közé, melyiket termeljük. Ha ismerjük — már pedig ismerjük — a két fajta környezettel szemben támasztott igényét, helyesebben anyagcsere-típusát, úgy könnyen eldönthető a kérdés. A két fajta különböző igényeket tá­ maszt a környezeti tényezőkkel szemben. A Bánkúti 1201. búzafajta közismerten a belterjes viszonyokat kedveli és ezeken a területeken adja a legnagyobb termést, ott, ahol a nedvesség, a tápanyag, a hó optimális mennyiségben és minőségben álr rendelkezésre, azokon a talajokon tehát, amelyek természeti adottságaik következtében képesek hektáronként 15 q termést megadni. Az olyan domborzati, tápanyagfeltáró képességű talajokon, melyek­ ben a viszonyok nem ilyen kedvezők a búza fejlődésének tápanyag és nedvesség szempontjából kritikus időszakában, ezek nem állnak opti­ mális mennyiségben és minőségben rendelkezésre, úgy a Bánkúti búzá­ nál a hanyatlási görbe gyorsan következik be. Sokkal gyorsabban, m int a Fleischmann búzánál. Ezen utóbbi a kedvezőtlenebb viszonvok között is megtalálja az anyagcseréjéhez szükséges feltételek e t. Nem arról van szó, hogy a 7. búza nem ad nagyobb termést kedvezőbb viszonyok között, de pl. túlságos sok nitrogén esetén a F. búza sokkal könnyebben megdől; egyrészt, mert a szalmája abszolút értelemben is gyengébb, mint a Bár— kúti fajtáé, másrészt, mert a F. búza erősebben bokrosodik, de sűrűbb szárállománya is van és emiatt is gyengébb. A megdőlés következménye az erősebb rozsdakártétel, mint éppen ez évben is tapasztaltuk, másrészt a megdőlt búza megszorul és keveset terem. Az országos fajtakísérletek adatai alapján Papp Zsigmond kimu­ tatta, hogy a kat, holdanként 15 q. termésátlagot biztosító viszonyokig a F. búza biztosan többet terem, íz ezen felüli termés elérésére képes talajokon azonban már a Bánkúti búza a bővebben termő. 34 �A búzafajta-kérdés eldöntésének vizsgálatát ebben az esetben tehát a fajták különböző tulajdonságaiban kell keresnünk. Gyakorlati szempontból tehát megyénk területén is indokolt aBánkúti búza termesztése olyan talajokon, melyeken a búzatermesztés minden feltétele és igénye optimális mértékben kielégítésre kerül, de semmiesetre sem megyénk humusz-szegény, kilúgozott, sovány part­ oldalain, ahol a búzanövény részére megkívánt feltételek csak mint­ egy kh-ként 10 q. hozam kielégítésére alkalmasak. Természetesen itt a kölcsönhatások egész komplexusával állunk szemben. Ugyanis nem tudhatjuk, hogy egy adott évben egy terület viszonyai hány súlyegység növényszáraz anyag előállítására képes. Rendkívül sok körülmény be­ folyása alatt áll. Döntő az adott év időjárása, hó- és csapadékmennyi­ sége. Bő csapadék mellett más a növényzet vízzel, tápanyaggal való ellátottsága, mint szárazságban. Rendkívül sok eső könnyen megbontja a fajta fiziológiai egyensúlyát és termesztési tekintetben kedvezőtlen tulajdonságokat realizálhat. Mint pl. a folyó évben, amikor kimondott F. búzatalajon ezen fajta megdőlt, megrozsdásodott, apadt szemeket ter­ met. Ebből kiindulva azután tömegesen törtek pálcát az F. búza fölött, mondván, hogy ki kell cserélni Bánkúti búzára, holott a, termőhely ál­ talános viszonyai az F. búzának kedveznek. Véleményem éppen a fenti fejtegetésekből kiindulva az, hogy ál­ landó tekintettel kell lennünk a fajta biológiai tulajdonságaira és a faj­ ta-kérdés eldöntésére ebből kell kiindulni. Nem kétséges és nem lehet vitás, hogy megyénk szántóterületének legnagyobb részén továbbra is az F. búzafajta mellett kell maradnunk, mert viszonyaink ennek jobban megfelelnek. Azokon a területeken azonban, ahol minden rendelkezésre áll a búza igényeinek kielégítésére, amely viszonyok között tehát az F. búzafajtában a termesztési nézőpontból káros tulajdonságok realizálód­ nak (mint pl. a megdőlés és ennek következtében az erősebb rozsda, gépi aratás akadálya, megszorulás, stb.), úgy ott feltétlenül helyénvaló a Bán­ kúti búza termesztésbe való vétele. Ugyanilyen példákat tudnánk felhozni az állattenyésztés vonalán. Ismeretes, hogy pl. a sertéseknél a mangalica fajta egész más örökletes képességgel rendelkezik, mint a nyugati származású fajták. Ugyanilyen viszonyok között az egyik — ha lassabban is —, de megfelelően fejlődik, a nyugati fajták fejlődésében már zavar mutatkozik. Szarvasmarhánál különböző típusú és hasznosítású fajtákkal ren­ delkezünk. Ugyanazon takarmányozás mellett az egyik fajta sok tejet, a másik fajta kevesebb tejet, de több zsírt, a harmadik fajta kevés tejet, de sok húst ad és így tovább, mindig annak megfelelően, hogy milyen örökletes tulajdonságokkal rendelkeznek. Az állatvilágból vett példák még szemléltetőbben mutatják a fajtakérdés fontosságát termelésünk egészében. Igazolják, hogy a fajta megválasztásának döntő jelentősége van termelésünk eredményessége szempontjából. A fajta tulajdonságán, anyagcsere típusán múlik, hogy a rendelkezésre álló külső tényezők felhasználásával mit, milyen mértékben és minőségben asszimilál. Növénynemesítünknek az a fő feladata, hogy olyan fajtákat ne­ mesítsen ki, melyek az eddigi fajtáknál értékesebb belső tulajdonságok­ kal rendelkeznek, melyek jobban tudnak alkalmazkodni a környezeti fel­ tételekhez. melyek képlékenyebbek, jobban alkalmazkodnak az állandó változó feltételekhez és egy-egy terméskialakító tényező minőségi v agy mennyiségi változásával nem jár együtt, a növény nagymértékű meg­ változása is. Feladata továbbá, hogy a termesztési érték tekintetében fontos tulajdonságokat kedvező irányba tolja el, célja, hogy azonos területegységen több tápanyagot, több keményítőt, vagy fehérjét, vagy cukrot termelhessünk, mint a régi fajtákkal. Miként említettem, a terméskialakításban részt vevő tényezők egyike magából a növényből indul ki, az öröklött és szerzett tulajdon-, ságaiból, az asszimilációs típusából, abból, hogy a fajta miként tudja. hasznosítani a rendelkezésre álló külső természeti adottságokat, miként tud azokhoz alkalmazkodni és milyen képessége van egyiket a másik 35 �irányában eltolni. Növénynemesítőink feladata, hogy mindig jobb, életerősebb, a gazdasági célkitűzéseknek jobban megfelelő fajtákat neme­ sítsenek ki. örökletes tulajdonság a termőképesség is, ami azt jelenti, hogy ugyanazon külső viszonyok között az egyik fajta többet terem, mint a másik. Ezen belső, endogén tulajdonságon kívül a termés menynyiségének meghatározásában még sokkal nagyobb jelentőséggel bir azon tényezőknek a mennyisége és minősége, melyek kívülről érik a növényt. A miliőnek van döntő fontossága, amelyben a növény él, fej­ lődik és szaporodik. Itt ismét egy olyan komplex hatásnak van a nö­ vény kitéve, melynek minden részletét még nem is ismerjük. Külső tényezők a legteljesebb kölcsönhatásban állnak egymással. Ennek fontosságát szeretném a legerőteljesebben kihangsúlyozni. Ez az alapja egész gazdálkodásunknak. Röviden most ezekre kívánok rámutatni. Magasabbrangú szervezetek életműködésükhöz több nélkülözhetet­ len külső tényezőt igényelnek, melyek nélkül életüket nem képesek fenntartani. Ilyenek a fény, hő, víz, tápanyag. A napfénnyel kapcsolatosan nem kívánok mélyeb fejtegetésekbe bocsátkozni. A fénynek a növények életében betöltött szerepével min­ denki tisztában van. Fény nélkül nincs növényi élet, nincs asszimiláció, nincs széndioxid áthasonítása, nincs keményítő, fehérje, zsír. A fény a földön minden energiának alapja és forrása, a szénben, a nyersolajban, az emberi szervezetben mindenütt a fény energiája hajtja a mótort, legyen az a Diesel-mótor vagy az emberi szív. A fény minden mozgás forrása, az élet továbbvivője. A fény bőségesen áll rendelkezésre, a mos­ tani termésátlagok többszörösét is képes lenne a föld egy területegysé­ gére lezúduló fényár asszimilálni, ha lenne hozzá elegendő víz, szén­ dioxid, nitrogén, stb. A növények fejlődéséhez szükséges hőmennyiség tekintetében már nem vagyunk ilyen dúsgazdagok. Az is mindenki előtt világos és ért­ hető, hogy az élet fenntartásához, annak elindulásához, a fejlődéshez szüksége van bizonyos hőmennyiségre. Szükséges hő mennyisége növény­ fajonként és ugyanazon növény egyes fejlődési stádiumá b a n rendkívül változó. Mint minden termesztési tényezőnél, úgy a hőmennyiségnél is van egy minimum, amely értéknél az élet megindul, egy optimum, amely mellett a növekedés hőmérséklet adta viszonyai között a leg­ erőteljesebb és egy maximum szerepel még, amely mellett az élet ép­ pen hogy csak még l ehetséges. A hőmennyiség hatása is szoros össze­ függésben van a többi tényezővel: vízzel, tápanyaggal, a levegő páratar­ talmával, stb. Jelenleg a hővel sem szükséges részletesebben foglalkozni, mert ez egy olyan tényező, mely igen hatásosan vesz részt a termés mennyi­ ségének kialakításában, de nagyjából akaratunktól és irányításunktól független termelési tényező. Már pedig jelenleg az a célunk, hogy azok­ ról a termésalakító tényezőkről beszéljünk részletesebben, melyeknek mennyiségét és minőségét céltudatosan irányítani tudjuk és ezzel nagy mértékben befolyást tudunk gyakorolni a terméseredmény kialakítására. A hővel kpcsolatban a fő feladatunk, hogy növényeinket lehetőleg megvédjük a hő káros befolyásától, továbbá, hogy olyan egyéb befolyá­ solható viszonyokat teremtsünk, melyek a meglévő és adott hőmennyi­ ség hatását kedvezően érvényesítik. Elméleti szempontból igen nagy jelentösége van a hőnek a növények fejlődés stádiumainak szempont­ jából. Az egyes növényfajok és azon belül a fajták fejlődésük egyes szakaszaiban bizonyos hőmennyiségeket igényelnek, mert ezek ráhatása nélkül nem képesek kövtkező fejlődési szakaszukba lépni. Ebből a szem­ pontból tehát már igen nagy gyakorlati jelentősége van az egyes növé­ nyek különböző fejlődési szakaszaiban igényelt hőmérsékletnek, a rá­ hatás időtartamának. Az őszi búzánál pl. tudjuk, hogy jarovizációs -szakaszában a zérus körüli hőmérsékleten halad keresztül, amíg ezt meg nem kapja, nem képes a következő fejlődési szakaszába lépni. A búzához hasonlóan minden növényfajnak meg van a maga specifikus jarovizációs hőstádiuma. Ennek mesterséges nyujtásával a fejlődést 36 �viszonylag meg tudjuk gyorsítani. A gyorsabb fejlődésnek az eredménye a koraibb beérés, a koraibb beérés pedig általában nagyobb terméssel jár együtt. Gyakorlati szempontból tehát azért van igen nagy jelentő­ sége az ún. jarovizálásnak. A földön az élet hordozója a víz. Az állati és növényi szervezet majdnem teljes egészében vízből áll. A víz az a csodálatos közeg, mely az élet minden megnyilvánulásában részt vesz, az a hordozója, a fő alkotó része a sejtnek, az élet egységének. A tápanyagok szállítása, ol­ dása, áthasonulása, szintetizációja mind vízfelvétellel vagy leadással jár. A víz olyan faktora a termelésnek, amely döntően megszabja az elérhető legnagyobb termést. A termés nagysága mindig a nélkülözhe­ tetlen terméskialakító tényezők legkevésbbé biztosított mennyiségéhez igazodik. Hiába van sok fény, hő, tápanyag, ha a rendelkezésre álló víz csak kevés szárazanyag létrehozásához elegendő, úgy ennek mennyisége fogja megszabni az elérhető termés nagyságát. Gazdálkodásunk folyamán tehát az a legfontosabb: arra ügyeljünk a legjobban, hogy az egyes tényezők egyensúlyát igyekezzünk biztosítani. Igen gyakran a víz van a minimumban és igen sok esetben ez a legfőbb okozója alacsony ter­ mésátlagainknak. A víz felvétele azonban igen szoros kapcsolatban van a talajjal. A víz ugyanis a talaj közvetítésével jut el a növénybe. A vizet a gyö­ kerek szívják fel a talajból. Vízgazdálkodásunk legalapvetőbb követel­ ménye tehát a helyes víztárolás, olyan módon való raktározása, hogy az akkor álljon a növényzet rendelkezésére, amikor a fejlődéséhez, növekedéséhez a leginkább szüksége van. A víz és a talaj növényter­ melési tekintetben teljesen elválaszthatatlan egymástól. Az előbbiekből ez nyilván következik. A probléma, amely bennünket foglalkoztat és amelynek okaival tisztában kell jönnünk, a víz és a tápanyag kérdése és — mert miként említettem — ez mind a kettő a talajban székel, a talaj a rezervóíra úgy a víznek, mint a tápanyagnak, termelésünknek legdöntőbb, leg­ kritikusabb szakaszát a talajjal kapcsolatos elméleti és gyakorlati isme­ reteinket jelenti. Nem ok nélkül képezik állandó tudományos és gya­ korlati vita tárgyát a talajtani kérdések, talajművelési problémák tár­ gyalása, mert ezek jelentik a nagy termésért folytatott harc kulcskérdését. Itt is ki kell hangsúlyoznom a talajnak, a víznek és tápanyagok legteljesebb, legszorosabb kapcsolatát, külön-külön nem magyarázhatók és nem érthetők meg, hanem szoros összefüggésükben. A víz felvételé­ nek, tárolásának és leadásának helye a talaj. A talajban a víz vagy csapadék, a hó, eső alakjában, vagy pedig az altalajvíz útján jut. Tala­ jaink vízgazdálkodása szempontjából döntő, hogy a talaj miként veszi fel, hogyan tárolja és milyen mértékben adja át, bocsátja a növény ren­ delkezésére a belé jutó csapadékot. A tárolásnak van rendkívüli jelen­ tősége, mert hazánk és ezen belül megyénk időjárási viszonyai között a csapadék jelentős része akkor hull le, amikor a szántóterületen vagy egyáltalán nincs kultúrnövény, vagy pedig, amikor nem tudja haszno­ sítani, mert nagyobb mértékben nincs rá szüksége. Az évek átlagában lehullott csapadék mennyisége elegendő. A le­ hulló 5—600 mm. csapadék bőségesen fedezi kultúrnövényeink vízszük­ ségletét. A hiba csak az, hogy a csapadék időbeni megoszlása nem ked­ vező egyrészt, másrészt pedig vagy talajaink tulajdonságai, vagy a mi hozzá nem értésünk következtében a lehullott csapadék haszontalanul elfolyik, elpárolog, a talajban holt víz alakjában lekötődik, stb. A talajban folyó fizikai és kémiai átalakulások, a talaj szerkezete, struktúrája szabja meg, hogy miként fog gazdálkodni talajunk a ráhulló csapadékkal. Ezért ezen átalakulások irányítása, kedvező kialakítása dönti el egész gazdálkodásunk helyes, vagy helytelen módját. A talaj növénytermelésünk vegyi konyhája, ahol összes a növény részére szükséges táplálkozási folyamatok lefolynak. A talaj a földnek azon felső rétege, ahol a szerves anyagok képződése, átalakulása, lebon­ tása, a szervetlen tápanyagok feltáródása, átalakulása folyik. A talaj­ képződés tulajdonképpen biológiai átalakulások sorozatából áll. Hogy 37 �ezen átalakulások miként történnek, az függ elsősorban a talajképző kőzet fizikai és kémai tulajdonságaitól, a képződő talajon megtelepülő növényzet összetételétől, a megtelepülő növények fajától, az uralkodó időjárási adottságoktól, a talajban végigmenő biológiai átalakulások­ tól stb. A talajjal kapcsolatos szemléletünknek dinamikus jelleggel kell bírni. Egy állandó fejlődőben, átalakulóban s lebontóban lévő folyamat tanúi vagyunk és a mi feladatunk ezt a folyamatot megfelelő irányban mozgatni, szabályozni. A legelső és legfőbb alapelv, hogy talajainkat sohasem mint élettelen anyagot szemléljük, hanem az életfolyamatok törvényszerűségeinek megfelelő, egy állandóan változó és munkánk útján nagyban irányítható életfolyamatok komplexumát. Gyakorlati szempontból nézve a talaj kérdését, mint ismeretes, talajaink bizonyos fizikai, kémiai és szerkezeti tulajdonságokkal rendel­ keznek. Ezek összhatása szabja meg a talajvíz, a tápanyaggazdálkodási feltételeit és viszonyait. A mi feladatunk ezen tulajdonságokat úgy ki­ alakítani, hogy ott a legkedvezőbb víz- és tápanyaggazdálkodási feltéte­ leket biztosítsuk. Ehhez alapvetően az szükséges, hogy a talajban folyó szervesanyagátalakulást (humuszképződést) és az ezzel szorosan össze­ függő tápanyag feltárást kedvezően irányítsuk, tápanyagfeltárás szem­ pontjából kedvező mikroszervezetek működését elősegítjük és a nem kívánatos szerezetek működését visszaszorítsuk. A talaj termékenységét az szabja meg, hogy annak milyen a szer­ kezete; egyszóval: milyen a morzsalékossága, másodsorban, hogy miként tud gazdálkodni a beléjutott csapadékkal és harmadsorban, milyen képességekkel rendelkezik a talajba jutó szerves anyagok lebontása tekintetében. Itt most nem célom, hogy a talajok kémiai és fizikai tulajdon­ ságait résztelekben bemenően vizsgáljam (amilyen pl. a talaj kötöttsége, a talajképző anyagok egymáshoz való aránya, a talajok kémhatása, a ph-érték, stb.), csak annyit, hogy ezen tulajdonságok mind abból a szempontból bírnak igen nagy jelentőséggel, hogy kölcsönhatásban van­ nak a talajok szerkezetét meghatározó és kialakító kémiai és biológiai folyamatokkal. A humusz nélkülözhetetlen közege a talajban folyó átalakulásoknak. A humusz a talajba jutott szerves-anyag elbontása útján képződik. He­ lyesebben nem lebontás útján, hanem szintézis eredménye, mert a hu­ musz bonyolultabb összetételű anyag, mint az aránylag egyszerű össze­ tételű cellulóze, amelyekből zömmel képződik. A humuszképződés irá­ nyítása és kedvező minőségű tárolása talajművelődésünk legdöntőbb kérdése. Humuszgazdálkodásunk mikéntjére, az alkalmazott szervestrágyázási, műtrágyázási és talajművelési rendszerünk döntő befolyással van. A szervestrágyázás fő célkitűzése egyrészt, hogy a növény fejlő­ déséhez nélkülözhetetlen tápanyagot vigyünk a talajba, másrészt, hogy szervesanyaggal gazdagítsuk a talajt. Ezen utóbbi a fontosabb. Szerves­ anyag pótlása a talajban a bevitt szervestrágya, zöldtrágya és a gyökér­ maradványok elbomlása útján történik. Az istállótrágyának erőteljes átalakuláson kell keresztülmenni, amíg felbomlik. A szervesanyag felbontását a mikroorganizmusok vég­ zik. Az elbontást végző mikroorganizmusok részére anyagcseréjük zavar­ talan működése céljából nitrogénra van szükség, melyet ha nem talál meg a trágyában, úgy elvonja a talajból a más úton bevitt, vagy a szer­ vesanyagokból lebontódott, vagy a mikroszervezetek útján felhalmozott nitrogénből. A rossz trágya tehát időszakosan nitrogénhiányt képes okozni, amit mindenki saját gyakorlatából már megfigyelhetett. Fentiekből az következik, ha céltudatosan kívánunk trágyázni, úgy feltétlenül kívánatos a közepesen érett, jól kezelt istállótrágyát augusztusnál nem későbben kihordani és alászántani, hogy az istálló­ trágya enyészete még az évben erőteljesen induljon meg, hogy az még 38 �abban az évben megfelelően előre haladjon, nehogy a fő elbontási folyamat a következő tavasszal akkor történjék, amikor már a kultúr­ növény részére szükségesek a feltárt tápanyagok. Késő őszi vagv téli trágyázás esetén verseny folyik a talajban a felbontást végző mikro­ organizmusok és kultúrnövények között, holott helyes, ha ezek műkö­ dését, szaporodását úgy időzítjük és irányítjuk, hogy egymást segítsék. Nógrád megyei kísérleti adatok szerint istállótrágya műtrágyákkal "kiegészítve adta a mult évben a legnagyobb termést, pl. a tavaszi árpá­ nál, cukorrépánál és paradicsomnál. A műtrágyák tehát kiegészítő trágyák, melyek nem pótolják az istállótrágyát (nem a tápelemeket mert ezt pótolhatjuk műtrágyával, hanem a szervesanyagot). Kísérleti adataink szerint a Péti só tehát a nitrogén pótlás minden esetben (néhány növénytől eltekintve) jelen­ tős termésfokozó hatással bír. a foszfortartalmú trágyák hatásossága szoros összefüggésben van humuszgazdálkodásunkkal. Igen hasznosnak fog bizonyulni és megyénkre nézve áttekintést fog nyujtani a nyolc helyen beállításra került szerves és műtrágvázási kísérletünk eredménye. Biztos vagyok benne, hogy ezen kísérletek igen hasznos tanulságul fognak szolgálni a helyes trágyázási rendszer me­ gyénkben történő kidolgozására. Talajank termőereje fokozásának alapja a helyes humusz- és táp­ anyaggazdálkodás. Különös jelentősége van ennek megyei viszonylataink között hol általában alacsony humusztartalmú, kilúgozott talajial van dolgunk. A legsürgősebb teendő a humusz mennyiségének és minőségének javítása helyes szervestrágyázással és zöldtrágyázással. A megfelelő humuszképzés elősegítése, valamint a tápanyagegyensúly biztosítása érdekében kiterjedten kell alkalmaznunk a műtrágyákat. Talajaink termőképességének fokozásának másik alapja a helyes talajművelés és a helyes vetésforgó alkalmazása. Itt most sem idő. sem alkalom nincs, hogy a talajművelés tudo­ mányos alapjait megvitassuk. (Erről az egy témáról lehetne egész köte­ teket írni.) Azt hiszem helyes állásfoglalást képviselek ha azt mondom — ez az én sokéves tapasztalatom is — hogy mint gazdálkodásunk egyet­ len ágában sem úgy ezen a téren sem alkalmazkodhatunk merev téte­ lekhez. Ez egy része annak a hatalmas komplexumnak mely összhatá­ sában határozza meg a termés nagyságát Mindig a többi viszonyok, a többi faktorok határozzák meg hogy mi lesz a helyes. Az alkalmazandó talajművelő eszköz megválasztásánl az a lénye­ ges. hogy ezzel miként segítjük elő a talajélet kedvező alakulását a tápanyagok feltárását a csapadék megőrzését, a jó vetőágy képzését. A vetésforgó kérdésének ugyancsak igen nagv jelentősége van ter­ mésátlagaink emelésében. Ennek fontosságáról senkit nem is kell meg­ győzni. Ennek igen nagy befolyása van a talajhasználatra. annak ned­ vesség. tápanyag, szerkezet szervesanvag állapotára. Ez alkalommal nem is kívánok részletesebben a vetésforgóról beszélni. Csak annyit, hogy itt sem ragaszkodhatunk merev szabályokhoz. A döntő itt is hogy az illető növényfaj miként befolyásolja a talajban a termést kialakító többi tényezőket. Nyilvánvalóan a pillangósvirágú növények, amelyek ha e mellett rövid tenyészidejűek. minden növény részére igen kiváló előveteményül szolgálnak, nemcsak azért, mert a velük szimbiózisban élő nitrogén megkötő baktériumok útján nagymennyiségű légköri nit­ rogént gyüjtenek, tehát valóságos nitrogéngyárak hanem azért is mert rövid tenyészidejűek. vagy az évelő pillangós takarmányokat módunk­ ban van korán feltörni. Ezáltal a legalkalmasabb időben tudjuk az ősziek alá a vetőágyat előkészíteni. A kukoricát és a répát azért tartják rossz előveteménynek. mert ezen növények akkor, amikor pl. borsó után már fölös tápanyagfeltáródás folyik a talajban, még igen erősen táplálkoznak tehát fogyasztják a tápanyagot, továbbá amíg a pillangósoknál a gyökerük közelében vagy éppen benne lévő nagymennyiségű nitrogén által a C:N arány kitűnő, ugyanakkor emezeknél ez az arány igen rossz, tehát a megfelelő irányú enyészetnek rosszak az elemi föltételei. 39 �De ha ezeket ismerjük, úgy módunkban van mesterségesen más irányt szabni a talajéletnek és mesterségesen beavatkozni, olyan irányt adni az átalakulásnak, ami kedvező. Az ú. n. rossz elővetemény ked­ vezőtlen hatását is lehet tehát lényegesen mérsékelni és ezzel a talaj termékenységéhez hozzájárulni. A terméseredmények, melyeket a megyében elértünk, gyakorlati­ lag igazolják, hogy fenti fejtegetések nem elméletiek, hanem gyakorlat útján igazolt alappal rendelkeznek. 40 �SZABÓ ISTVÁN: Kisunokám 4910 Nógrádm. Nyomdaipari V., Starján. Fv.: Fila István. �Á r a : 2.— forint. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ad1901aa795beafb8ba5459b85382a84.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Bobál Gyula Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1954 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1954/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1954 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/dda45c4d22bc0076de129890079d7fe0.jpg 8b5dbe8b79b6594273cd94a94873269f https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bd08b69a5df16b5bbe6193a746d9bc98.pdf ba22ae4d468ce8bbd7eb7720aaee3e48 PDF Text Text 1982/6 A barátság útján: Kemerovo bemutatkozik I. országos rajzbiennálé PALÓCFÖLD „Régen volt, amikor a kimagasló orosz tu­ dós, Lomonoszov prófétai szavakkal meg­ jósolta: Oroszország hatalmát Szibéria fog­ ja biztosítani. Elérkeztek ezek az idők — a vidékünk hatalmas ipari bázissá fejlődött, komplexül és átfogóan állítja a haza szol­ gálatába az itteni termelőerőket. A szov­ jet ember gazdája e földnek. Gondos és tö­ rekvő gazda. Ezért hiszem szilárdan: uno­ káim és dédunokáim is láthatják majd a jávorszarvast, amint hatalmas agancsait fönségesen hordva vizet inni megy a tiszta fo­ lyóra, fehér nyulakat láthatnak a makulát­ lan havon és hallhatják ők is a madarak énekét. A tajgai síkos utakon gombáért és erdei bogyóért mehetnek, és lábuk alatt tisz­ ta hó csikorog majd. Biztos vagyok benne, hogy az utánunk jövők is szeretni fogják Szibériát. (Gennagyij Jemeljanov: Vallomás szülőföldemről) „A nagy élmények hiányának egyik oka, hogy az egységesítő válogatás és rendezés nem hagyja, hogy bármi is a felfedezés ere­ jével hasson vagy legalább rokon felfogások gyűrűjében érvényesülhessen. A valóságos probléma azonban mélyebben rejlik. Magyar­ országon most nincs világképi művészet. Nincs átfogó, sok művészt foglalkoztató szintéziskeresés — és -teremtés. Igen keve­ sen gondolkodnak elég mélyen és erősen, igen kevesen fogalmaznak elég élesen, s ezek egy része is háttérbe szorítva tevékenyke­ dik. Ez nem kiállítási gond: ha a kimara­ dottak ellenszalonját megrendeznék, a kép mit sem változna. A magyar művészet és ezen belül, ennek részeként, mindenek alap­ ja: a rajz — ilyen ma, és átlagát tekintve egészen jó. (Krunák Emese: A vonal felelőssége) „A kötet záróegységéből, amely krónikaszerűen tekinti át a barátság történetét, kiderül, hogy a tizenöt év során nem csu­ pán protokolláris látogatásokra került sor, hanem szép számmal voltak kint nagyobb csoportok is. Sokaknak lehetett tehát élmé­ nye az arányok felismerése, s válhatott le­ gendából realitássá Szibéria — mint olyan térsége a világnak, ahol szintén emberek élik a maguk mindennapjait. Természetesen a szokatlanul nagy távolság aligha teszi le­ hetővé a tömeges kölcsönös látogatásokat. Szükség van az eligazító szóra, okos, ötle­ tes kiadványokra. Kezemben tartom az ed­ digieket (...) Világos, hogy A barátság út­ ján című kötet jellegében eltérő, vállalása is más, mint a korábbiaké.” (L. P.: A barátság útján) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Nógrád megye és a szovjetunióbeli Kemerovo terület idén ün­ nepli testvérkapcsolatainak 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból gaz­ dag és sokrétű programra került sor. A rendezvények közül külö­ nösen kiemelkedik a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­ ban megnyitott kiállítás, amely bemutatja a két megyét és a test­ vérkapcsolatok fejlődését. Az évforduló alkalmából december 2-án Kemerovóból pártküldöttség érkezett Nógrád megyébe, Vaszilij Ivanovics Szitnyikov, az SZKP Kemerovo területi Bizottsága titkárá­ nak vezetésével. A delegáció tagjai december 4-én a József Attila Megyei Művelődési Központ zsúfolásig megtelt színháztermében ba­ rátsági nagygyűlésen vettek részt. A jubileum alkalmából az MSZMP megyei és a megyei tanács végrehajtó bizottsága emlékplakettet alapított azon intézmények, vál­ lalatok, üzemek kollektíváinak és személyeknek, akik tevékenysé­ gükkel eredményesen járultak hozzá a két megye barátságának fej­ lesztéséhez. A megtisztelő kitüntetést szerkesztőségi kollektívánk kép­ viseletében Végh Miklós a Palócföld főszerkesztője is átvehette. A Madách- és a Gerelyes Endre-pályázat lezárult, a beérkezett írások bírálata folyik. Eredményhirdetésre január végén kerül sor. A díjazottak nevét 1983/1. számunkban tesszük közzé. Kelemen Gábor a Palócföld Könyvek sorozatában megjelent iro­ dalmi riportkötete kapcsán (Bakszekér) újabb meghívásnak tett ele­ get. A szécsényi Krúdy Gyula Könyvtár szervezésében október 28án előbb a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulóival, majd a Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjaival talál­ kozott. November 29-én a Magyar írók Szövetsége észak-magyarorszá­ gi csoportjának, valamint a Napjaink szerkesztőségének meghívásá­ ra Palócföld-ankétra került sor Miskolcon, a Kazinczy-klubban. A jó hangulatú, hasznos tapasztalatcserével járó találkozón Végh Mik­ lós főszerkesztő, Szepesi József költő, Pál József szerkesztő (szerzői nevén Laczkó Pál) vett részt. Közreműködött Csomós László a sal­ gótarjáni számviteli főiskola Aula irodalmi színpadának tagja. Az est házigazdája Serfőző Simon költő, a Napjaink munkatársa volt. A találkozó viszonzásaként 1983. elején Salgótarjánban Napjaink-estet tartunk. Laczkó Pál lapunk munkatársa november 8-án a szécsényi Krúdy Gyula Könyvtár szervezésében a Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szak­ középiskola végzős diákjainak, majd a könyvtár olvasóinak, novem­ ber 16-án a Heves megyei Tanács KISZ-szervezetének meghívására Egerben, november 24-én a nógrádmegyeri TIT-előadói csoport tag­ jainak tartott előadást a mai magyar irodalom néhány kérdéséről. December 9-én, Tanka László lapunkban megjelent „Minek a ri­ zsa, ha jó nálam a fej?” című írása kapcsán a középiskolai osztály­ főnökök megyei munkaközösségének találkozóján vett részt Salgó­ tarjánban, a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szak­ középiskolában. 1982/6 TARTALOM 3 Gennagyij Jemeljanov: Vallomás szülőföldemről (Fordította: Laczkó Pál) 6 Barátság és közös cselekvés Beszélgetés dr. Gordos Jánossal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkárával 7 Nyikolaj Nyikolajevszkij: Bányász — munka után 7 Vlagyimir Ivanov és Vlagyimir Mamajev verse 8 Ljudmilla Filatkova: Otthonom — a Föld (Fordította: Kőszegi László) 13 Gennagyij Jurov: Kuzbassz dalol 14 Igor Kiszeljov: A város, ahol élek 14 15 15 18 Szergej Donbaj: Utazás a BAM-on Valentyin Mahalov: Kenyér és só Viktor Csugunov: Úton (Fordította: Laczkó Pál) Viktor Mojszejev: Győzelem (Fordította: Kőszegi László) (A kemerovói költők verseit fordította: Kassai-Végh Miklós) 21 A barátság útján (L. P.) 21 A vonal felelőssége (Krunák Emese) 23 I. országos rajzbiennálé (P. Szabó Ernő) 24 Köszöntés és játéklehetőség (Fancsik János) 24 Madár a víz fölött (Tóth Elemér) 25 Gyöngyösi István: Termelőszövetkezeteink sokoldalú fejlesztése (M. Szabó Gyula) 25 Az olvasás anatómiája. (Rubovszky Kálmán) 26 Hermann István: Ideológia és kultúra a hetvenes években (Csongrády Béla) * A címoldalon Makrisz Zizi, a borító 3. o. Kocsis Imre, a borító 4. o. Swierkiewicz Róbert, az 5. o. Csohány Kálmán, a 7. o. Szörtsey Gá­ bor, a 9. o. Tolvaly Ernő, a 10. o. Szabó Tamás, a 13. o. Szemethy Imre, a 17. o. Benes József, a 19. o. Stefanovits Péter, a 22. o. Szakáll Ágnes, a 23. o. Kajári Gyula munkái láthatók. E számunk anyagát az I. országos rajzbiennálé (Salgótarján), művei közül válogattuk. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján. Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám óra 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.28172 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �KEMEROVO—NÓGRÁD 15 ÉV Gennagyij Jemeljanov Vallomás szülőföldemről Alekszej Tolsztoj regényében, a Szerebrjánij hercegben ol­ vasható az a jelenet, amely arról szól, hogy négyszáz évvel ez­ előtt Godunov bojárnő házában nagy lakomára gyűltek össze, Kolcó atamán — Jermak segítőtársa — tiszteletére, abból az al­ kalomból, hogy az Urál mögötti, a Kőövezettől keletre eső terü­ leteket, a szibériai földeket az orosz állammal egyesítették. Jer­ mak 1581-ben kezdődött hadjárata rövid ideig tartott. Alekszej Tolsztoj a jelentős történelmi eseménnyel foglalkozva, panaszko­ dik, mivel munkájához kevés olyan tényt talált, amely történel­ mi dokumentumokkal is alátámasztható, ezért már homályban marad, hogyan is történt valójában az új földek egyesítése. Én sem tekinthetem tehát tisztemnek, hogy eldöntsem, kitől is ered a kezdeményezés: a Sztrogonovoktól-e, avagy Jermak Tyimofejevics a saját feje után ment, amikor hadjáratba kezdett. Mind­ azonáltal a fellelhető irodalomban kihangsúlyozódik, hogy a volgai atamán szép szóval, vagy hódítással érte el sikereit, ami azért volt lehetséges, mert Szibéria nem volt egységes állam. A hercegségek gyakran életre-halálra ellenségesen álltak szemben egymással. Akárhogyan is történt, az igazság feltárását hagyjuk meg a szakértőknek. Egy dolog a ma embere számára teljesség­ gel világos: Szibéria hatalmas nyereség volt, amelyről egyre többet beszélnek. Nyilvánvalóan okkal: a század utolsó évtize­ deiben fog kiderülni igazán Szibéria jelentősége. Hiszen orszá­ gunk gazdaságának alapvető súlypontjai mind távolabb tolód­ nak keleti irányba, egyre mélyebben, egészen az óceánig, ahová hatalmas folyóink torkollanak. Hangsúlyoznom kell, hogy Szibéria ma már szilárd része az össznépi teremtő munkának, romantikus és baljós színei nélkül; a szökött, csavargó fegyencek világa, a rémségek zavaros árada­ ta már a múlté. Szibéria Oroszország tartaléka volt mindig. Nincs a földön egyetlen ország, ahol ilyen viharos fejlődés in­ dult volna meg, és minden tekintetben olyan lenyűgöző perspek­ tíva kínálkozna, mint nálunk. A Kőövezet mögött beláthatatlanul nagy szabad térségek vannak, s a föld mélye tele szénnel, vassal és más ásványokkal, amelyekre már ma szükségünk van. Még húsz-harminc évvel ezelőtt is, azok számára, akik a Szovjetunió európai részén éltek, Szibéria távoli és titokzatos volt. Abban az időben moszkvai egyetemistaként kaptam egy levelet itthonról, „post restante”. Amikor átvettem, az üvegfal mögül megkérdezte a hölgy, hogy mi újság felénk, de mosolyog­ ni való tudatlansággal. A válaszom hangnemét is ehhez igazítot­ tam: „Kisasszony kedves, egy héttel ezelőtt — sajnálatos mó­ don — hatalmas hóvihar temette be a házunkat, de szerencsé­ jükre, sokaknak sikerült kimászni a kéményen át. Tudnia kell, hogy a házunk négyemeletes. És még egy kedves eset. Surjak pedig arról számolt be, hogy elkésett a munkából: éjjel a medvék betévedtek a villamosremizbe, és letördelték a kocsik kerekét”. A hölgy mintha nem egészen hitte volna amit mondok, de köz­ ben a szemei kikerekedtek, majd szenvedélyesen összecsapta a kezét, és csodálkozva ingatta a fejét, aztán rábeszélt, hogy tanul­ mányaim befejeztével ne térjek vissza szülőföldemre. Moszkvá­ ban is találnék munkát! Hát nem kényelmesebb itt Moszkvában még a munka is? Vagy egy másik eset. Szokolnyikiben a francia ipari kiállí­ tásra akartam bejutni. Jegy természetesen nem volt, a tömeg méltatlankodott és szidta a magasságost. Egy apróka, szakállas, széles, céklapiros arcú öreg kihúzza magát, elővette az útlevelét, kinyitotta és a jegykezelő orra alá tolta: — Én Szibériából jöt­ tem. Világos? Az apókát rögvest beengedték, tiszteletteljes ijedtséggel. Megirigyeltem, pedig nekem az egyetemtől volt jegyem. Ma aligha engednének be akárki szibériait, pusztán az út­ levele felmutatása után, mivel a szibériai ember majdnem olyan közönséges állampolgára lett az országnak, mint a többi, ennek minden következményével: már nem süthető ránk a kivételezettség bélyege, de nem is vagyunk azok, akik a végeérhetetlen hidegben szenvedünk — úgy élünk, mint mindenki más. Igaz, felénk nem terem meg a szőlő, mégis jut hozzánk annyi, hogy nálunk is megy pocsékba elég... Szibériában születtem, és megöregedni is a szülőföldemen fogok. Mint minden tősgyökeres szibériai, másokkal együtt vallom, az utóbbi években sokkal melegebb van felénk, mint korábban. Emlékszem, amikor még kisfiú voltam, olyan kemény fagyokat éltünk meg, hogy a verebek repülés közben szétterpesztett szárnnyal estek a hóba, várva az elkerülhetetlen véget. Fölszed­ tem a könnyű madárkákat, a gelebembe rejtettem, és szaladtam velük haza a meleg konyhába, azt remélve, megmentem ezeket a butuska élőlényeket a bajtól, de a verebek valamiért kivétel nélkül mind elpusztultak. Később aztán olvastam valahol, hogy melengetett apróságaim éppen a jóakaratom miatt nem marad­ tak életben, a hőmérséklet éles váltása végzett velük: a fagyról nem lett volna szabad egyenesen a meleg kályhához vinnem őket. Annak idején senki nem mondta nekem, hogyan kell meg­ menteni a megfagyottakat, mégis ez a semmi kis bűn olyan sú­ lyosan fekszik a lelkemen, hogy már nem szabadít meg tőle senki sem. Vadászni soha nem szerettem, bár már cseperedő kölyökkoromban birtokolhattam egy „rámszabott” fegyvert, amivel az apám ajándékozott meg. A téli tajgát azzal a fegyverrel jártam. Engem különösen a pirókok babonáztak meg. Ma úgy tűnik, mintha a pirókokból is több lett volna annak idején, és a mos­ taniaknál fényesebbek lettek volna. És vidámabbak, hangosab­ bak. Kedvenceim a berkenyeligetekben gyülekeztek. A vörös bogyókkal gazdagon telehintett bokrokat mintha cinóberszínű eső áztatta volna, s vak szenvedéllyel, mohó belefeledkezéssel sürögtek-forogtak a pirókok, csipegették a csemegéjüket. Kötet­ lenségük, szabadságuk bizonyára mostanra is megmaradt, mert azokat a vidékeket, ahol megleshettem az életüket, a nagyipar még alig-alig közelítette meg. Emlékszem, miként utaztunk apámmal — azóta elhunyt — a vágásra kijelölt erdőrészbe, tűzifáért. Fűrészelték a gerendá­ kat, aztán a tuskókat aprították; a fagyos fa jellegzeteset pendült a fejsze alatt: mintha távoli harangcsendülést hallottam vol­ na. A fák hóleplükben dermedten álltak, a lovat be kellett ta­ karnunk, hogy meg ne fázzon, s még így is úgy nézett ki, mint egy hóbucka, vagy mintha valamelyik ősi orosz históriás énekből lépett volna elő, a pofáján jégcsapocskákkal. Alkonyat előtt tér­ tünk vissza. A bíborvörös nap valahol a felhők mögött úszott, nem láthattuk korongját, csak a színét — mintha tüzes tó ön­ tött volna ki, s az festené be előttünk az eget. Szánunk nyomá­ ban az összepréselt fényes hóban a lemenő nap málnapiros vissz­ fénye. A feltámadó széllel mintha a fagy sóhajtott volna fel, va­ 3 �lahol a tajga mélyén, majd köhécselésére a jegenyefenyőről lecsusszant a hó, s labdává duzzadt, mire földet ért. Az út szaladt, szaladt hátrafelé, a megsűrűsödött kékségbe, amely titkolódzó lepelként fedte el, hogy arrafelé is valóságos világ létezik. Állíthatom, hogy földijeim közül senki nincs, aki a nyári, vagy az őszi tajgáról őrizne szebb emléket. Minden évszak sa­ játságos szépségű, de én mégis a tavaszt kedvelem legjobban, amikor a patakok visszanyerik erejüket és a folyók a makacs­ ságukat, amikor a Tomon fellazul a jég, a táblák egymásba akad­ nak, majd mint a katonai oszlopoké, megkezdődik a vonulásuk, aztán valaki egyszercsak remek újsággal örvendeztet meg: „Lát­ tad? Megérkeztek a seregélyek!” Előbb a part alatt kezd zöldellni a füzes, bizonytalanul, gyé­ ren, alig venni észre, azután megsűrűsödik, egyre feljebb kú­ szik a meredélyen, szinte az égig. Érezni a távoli hó illatát, amely a rothadó gombáéra emlékeztet, amelybe mintha még a friss uborkáé is belevegyülne kevéssé. A levegő üvegfinomságú és hihetetlenül áttetsző. És amikor fölmelegednek a fekete szántóföldek, felettük remegés támad és a határ, miként a feltö­ rő forrás, megéled. Ilyenkor a jávorszarvasok sűrűn lejárnak a víz­ hez, hosszan, szinte megkövülten állnak, mintha töprengenének, csak mi nem tudhatjuk meg soha, hogy min. A tavaszi nyüzsgést a mókusok jelentik. A hóviharok után előbúvó öregekre emlékeztet­ nek, akik családi gondokkal telve tüsténkednek. A farkaskölyök mintha kutya jólelkű kölyke lenne. A rókák külleme pedig olyan kopott, mint azoknak a hajdani arisztokrata családoknak a höl­ gyei, kiknek a huszár papa elpazarolta a jószágát, a cigányokkal mulatozva... Valahogy minden élő boldognak érzi magát, mint­ ha minden élőlény boldogabb időket remélne. Az első növények még az elvékonyodó havat törik át. Ahogy melegszik az idő, iga­ zi szibériai bőségben, gazdagon borítják be a tisztásokat. Megje­ lenik a libatop, a mocsári gólyahír, később a búzavirág és anynyi más gyönyörűsége a szemnek, hogy mindet meg sem tudom nevezni. Csoda-e, hogy úgy érzi az ember, Szibéria az övé, övé a tajga, a végtelen és bőkezű, a jó és zord, a fagyos és gyön­ géd. Az én Szibériám! Ilyennek szeretjük! Arról is tudnék mesélni, hogyan töltöttem a szabadságomat egy isten háta mögötti helyen, hegyek között, folyóparton, s hogyan fogtam először pisztrángot; milyen találkozásom volt egy medvével, ahogy ember módjára ette a málnát és elégedet­ ten mormogott az élvezettől; hogyan hallgattam a csillagos éj­ szaka hangjait a tábortűz mellett. És mesélhetnék még annyi mindenről... Gyermekkoromban sok történetet hallottam a „kutatókról”: teljesen elvadultan tértek vissza a tajgából, ha szerencséjük volt, arannyal. Szinte meg se érkeztek, elkezdődött a dőzsölés, de az egyvégtében tartó ünnepek után jött a feketeleves, térhettek vissza a szakmájukhoz, lenvászon iszákjukban mindössze sóval és kétszersülttel. Kezdődött minden elölről. Én még ismerhet­ tem közülük valakit, aki szintén rendkívül korlátolt módon ke­ reste a föld mélyében a boldogulását, önmagát cseppet sem kí­ mélve. No, de ismertem megfontoltabb öregeket is, akiket ugyan szintén elnyűtt a sors, megcsendesedtek, egy letűnt világ hősei voltak, s már nem tudták elfogadni a változásokat, de méltóság­ gal mentek el, mert hittek abban, ami nekik az életből osztály­ részül jutott. Az ő Szibériájuk már régen nincs, feledésbe me­ rült. Nékem szegezhetik, hogy a beállításom, mely szerint a szi­ bériai eposz alig kezdődött el, mesterkélt, nem fedi a valóságot. Ellenem vethetik, hogy már a régmúltban megindult az élet Szibériában, hogy már Péter vagy Katalin idejében olvasztottak vasat, bányásztak ezüstöt, mostak aranyat... Mindez igaz: a hegyek felesben a forró könnyekkel engedték át az értékei­ ket... Valóban így volt. A mi vidékünkön a szovjethatalom alatt, magának Vlagyi­ mir Iljicsnek a kezdeményezésére, indult el a bányák építése. Mindenki előtt világos, hogy a kuznyecki szén nélkül nem győz­ hettük volna le a fasisztákat. Mindazonáltal, ami addig történt, jóformán a sokat ígérő kezdetnek tekinthető. Nem véletlenül nevezték a kuznyecki kohászati kombinátot a szocialista ipar előőrsének az ország ezen részén. És nem csupán Kuzbasszban fejlődött és erősödött az ipar — Szibéria-szerte építkezések áll­ ványerdeje emelkedett. 4 De a kezdet mégiscsak kezdet. Manapság már egészen más nagyságrendek érvényesek, mint akkor. Napjainkban a gigan­ tikus méretű táj komplex hasznosításáról van szó. Abban az értelemben, hogy a problémák legszélesebb körét foglalja ma­ gában ez a program, beleértve természetesen a szociálisakat is. A tudományosan megalapozott programok átgondoltak, nem tar­ talmaznak véletlenszerű kockázatot. Ma már, aki meghatáro­ zott időre jön ide dolgozni, nem azt tervezi, hogy munkája vé­ geztével visszautazik a melegebb vidékre, hanem arra gondol, ha megtalálja a számítását, maga után hívja a családját is és szibériaivá válik. Természetesen, ami a papírra van írva, azt az életben nem mindig sikerül következetesen és maradéktalanul valóra váltani. A kérdés új típusú megközelítési módja a fontos ebben: az elképzelések és remények szilárd alapokon nyugodhat­ nak, mert új kerületek fognak kiépülni, új módon, modernül, nagyszabásúan és átgondoltan. Életem első lakáskiutalását Novokuznyeckben kaptam, mint fiatal szakember, s magától értetődően örültem, csak azt nem ér­ tettem, miért írták rá az értesítésre, hogy „ideiglenes lakás”. Amikor megnéztem a szobám, fordultam is visszautasítani. Hi­ szen apáinknak volt ilyen, de ők még megfelelőnek tarthatták! A barakkokat — az „ideiglenes lakásalapot” — később sorra le­ bontották, helyükre egész városrész épült. De sok ezer kohász, bányász lakta azokat az örökre eltűnt lakásokat, nevelte fel benne gyerekeit, remélve egy jobb időt. És nincs kit hibáztat­ ni azokért az évekért: a körülmények szorítása nagyobb volt a lehetőségeinknél. Míg ma Szibéria birtokbavétele a szovjet ál­ lam egészének ügye. De én emellett állandóan gondolok az idősebb nemzedékek­ re is, a nagyapáinkra és apáinkra, azokra, akik megteremtették, itt a szovjethatalmat, akik az első bányák aknáit építették, azokra, akikben bolsevik szív dobogott, s akik nyomában a fel­ fedezők, kutatók megjelenhettek. Az öregjeim sorra-rendre elmennek. Magukkal viszik a tör­ ténelem íratlan lapjait, amelyeken a tömegek névtelen hőstettei állnak, a kezdetek megismételhetetlen lendülete. Egyáltalán nem az ifjúságot akarom kisebbíteni, tudják ők a saját dolgukat, végzik is a munkájukat. Város épül a kezük által, ők vezetik az új kohászati óriást is, a Zapszibot. De az úttörők mégis nagy­ apáink és apáink voltak. Számukra nem létezett teljesíthetetlen feladat. Megvalósították a huszadik század egyik legnagyobb csodáját: országunkat bámulatos gyorsasággal felfejlesztették, évtizedek alatt évszázadnyit bepótoltak. Még egy korszak sem nyűtte el ennyire saját aktivistáit. Ami a legcsodálatosabb: ta­ nulatlan, buta parasztok támaszai lehettek az államnak, megha­ tározói az iparosításnak, képesek voltak elsajátítani a nélkülöz­ hetetlen technikát, képesek voltak a legnagyobb teljesítményre fogni a gépeket. * Múltkoriban találkoztam egyik ismerősömmel. Azt kérdezi tőlem: — Eltemettük Szelickijt. Téged nem láttalak. Miért nem jöttél? — Nem voltam itthon — válaszoltam. — Nem is tudok ró­ la. Elszomorító hír. Irodalmi riportot írtam valamikor Lukjam Viktorovics Szelickijről. Bevallom, rosszul sikerült írás volt. Nem tudtam meg­ győzni az öreget, folyton attól tartott, hogy hibázok, vagy öszszezavarok valamit a technológiával kapcsolatban. Szelickij több mint negyven évet áldozott a nagyolvasztónak. Az illetékesek bi­ zonygatták nekem: Szelickijtől több évet senki nem húzott le azon a munkahelyen. A lehető legritkább az ilyen rendkívüli egészség és testi képesség. És ahogyan fiatal korában sem, az érett éveiben még inkább, az ő hibájából nem történt baleset —• ahogy nekem megjegyezte. Pedig eleinte, annak idején, amikor munkába állt, a kemencéket szinte mindennap leállították va­ lamiért: a szibériaiak akkor még nem tudtak igazán öntöttvasat gyártani és nem is volt kitől tanulni. Aztán találkoztam Szelickijjel, már nyugdíjas korában. A Kirov utca egyik csendes, zöld terecskéjén a padon üldögélt, bevásárlócekkerével a térdén. Melléje telepedtem és elbeszélget­ tünk erről-arról. Azt mondom neki: �— Nemrégiben olvastam, hogy ötezer köbméteresre építik a nagyolvasztót, hatalmas gépóriás lesz, fantasztikus látvány! — A munka azon is nehéz lesz. De minek még az újabb ko­ hó? Tán’ nincs elég nyersvasunk már? — Nem elegendő! Egyre több kell. — Ugyan... Először csodálkoztam a fáradtságán. No, de minden néző­ pont kérdése, megértettem hát az öreget: hosszú élete alatt anynyi fémet látott, annyi csapolást, hogy már úgy tűnhet neki, az ércfolyam nem csak a fiainak, hanem az unokáinak is elegendő. Szelickijnek különös kezei voltak. Hatalmasak, kérgesek és megfáradtak. — Nem unatkozol? Kertecskét kellene gondoznod, ásogatni a jó földet. Az megnyugtatna... — Elég volt. Dolgoztam eleget... A kínos szünet után halványan elmosolyodott, s mint vala­ mi mellékest, elmesélte egy régi emlékét, amely váratlanul eszé­ be jutott. A Komszomoltól öltönyre való anyagot kapott, mert — először — kigondolta, hogyan épülhetnének gyorsabban ba­ rakkok, másodszor azért, mert megtanította a gyerekeket a po­ loskák tömeges irtására. — Csodálatos idők voltak! — mondta. Nem búcsúzott, min­ den erejét összeszedve állt fel, aztán szemöldökét ráncolva el­ ment. Míg szememmel kísérhettem, csak arra gondoltam: „Nem tudtalak megnyugtatni. De meggyőzlek — csak adj időt”. Most kiderült, nem adatott meg nekem a lehetőség. Ahogy felénk mondják, a szibériai szép szál ember sem örökéletű. Szelickijről ez az utolsó emlékem. Néha találkozom másik kohász ismerősömmel is, Sztyepan Jevsztafjevics Bojkóval. Ő az, aki valamikor a szaktársaival be­ indította az új technológiát: a folyamatos nagyolvasztót. Való­ színűleg a kohászat fejlődésében először történt meg, hogy az újítás keletről indult nyugatra, előbb Európába, aztán tovább a tengerentúlra. Vaszilij Grigorjevics Gurjanovot gyakrabban lá­ tom, vele egy házban lakunk. Ő szintén Kuznyeck-építő, nagy és fontos üzemrész vezetője, a gyártól nem akar megválni. Mon­ dogatja is: „Onnan fognak eltemetni”. Nemrégiben ismerkedtem meg Ilja Fjodorovics Moncsenko vájárral, a Szocialista Munka Hősével, aki az elsők között kap­ ta meg a mi vidékünkön ezt a magas kitüntetést. Egyike volt a gyorsított elővájás kezdeményezőinek. Már régen tervezem, hogy Kuzbassz bányáiról írok. Különö­ sen arról, hogyan épültek, kik által és milyen árat fizettek a dicsőségért és megbecsülésért. Mert olyanok, mint Ilja Fjodoro­ vics Moncsenko tartják fenn a világot. Minden bizonnyal tíz bánya is kitelne abból, ahány vágatot kihajtott. Az Ilja Fjodoro­ vics által végigdolgozott nappalok és éjszakák eredménye való­ ságos szénfolyamot képezne. És ebben a fekete aranyban van a mi erőnk. Becsukom a szemem, tucatnyi arcot látok, családokra em­ lékszem, olyanokra, akikről érdemes lenne írni, akikkel joggal büszkélkedhet Szibéria, az ország, a nép. Természetesen, nem csupán a veteránokról írok szívesen, alkalomadtán azokról is írok, akik a mai helyzet meghatározói, akik alkotóan és kezdeményezően élnek. Számomra ők is elsősorban emberek, akik számára a becsület, a lelkiismeret, a kötelesség nem csupán ré­ gimódi szavakat jelent. Az idős Lev Nyikolajevics Tolsztoj mond­ ta: „A nyugalom — lelki becstelenség”. Az igazak nem ismerik a nyugalmat, mivel ők a körülöttük levőknek élnek. Központok ők, akikben mindig van hely a jó vállalkozásoknak. Az ilyen ember holnapba repülő hegyes dárda. Ismét becsukom a szemem. Tucatnyi arcot látok, kitűnő szak­ emberekre és családjaikra emlékszem, munkásokéra és mérnö­ kökére, olyanokra, akik elhagyták Szibériát. Jelenleg valahol az uráli hegyhát mögött élnek: Moldáviában, Ukrajnában, a Kauká­ zusban, és így tovább. Ebben a hatalmas országban — amint az köztudott — mindenhol építkeznek, vasércet olvasztanak, dol­ goznak a gépek, ezért a munkáskézre mindenhol szükség van. És ha valaki Szibériából jött — annál inkább... Sokan érkeznek hozzánk. Elsősorban fiatalok. Érthető, hiszen hol, ha nem itt tehetik próbára önmagukat. Persze, más időket élünk, másfélék a szokások, igények. Régen a telepesek örültek, ha tetőt találtak a fejük fölé. A maiaknak komplexebb igényeik vannak: a szociális és kulturális ellátást együtt akarják. Ezzel számolni kell. Ez az új idők szelleme. Emlékszem, nem is olyan régen véletlenül együtt utaztam egy építési tröszt vezetőjével. Kora reggeli utunk Abasevóba ve­ zetett, Novokuznyeck távoli bányaterületére. Az autó hirtelen megállt, a „gazda” kiszállt és sokáig nem került elő. A sofőr — szemfüles, talpraesett fiatalember — váratlanul arról kezdett el beszélni, hogy képzeljem el, a vezetőséget mi­ vel nyúzzák, fegyelmivel fenyegetőznek, pedig nem is az ő dolguk az ilyesmi — egy termet bárki felépíthetne. Hamar kide­ rült, miért méltatlankodik: a trösztöt terven felül megbízták, hogy a város 50. évfordulójára kiállítási termet építsenek, s a főnöke ezért kezdi a napját az új objektummal. — Mondja csak, kinek kellenek egyáltalán ezek a kiállítá­ sok, mire lesz jó az a kiállítóterem? — foglalta össze a mondókáját a sofőr. Azt gondoltam: „Neked, fiatalember, neked kellenek a ki­ állítások. Mert lehet, hogy ma még sokaknak nincs rá igényük, de a másik ezernek, köztük nekem is, nagyon is kell, és ha er­ re nem gondolunk, nem szorgalmazzuk, soha nem lesz galériánk”. És azért sem lesz, mert a trösztök nyomás nélkül nem akarnak színházakat, vagy kultúrpalotákat építeni, mert egyszerűen nem futja az erejükből. Minden napjukat a túlfeszített célok elérésé­ re fordítják: elkészülni az olvasztókemencével, jól menjen a vágathajtás, haladjon a sertéstelep építése, legyen elegendő la­ kás... És mindez nélkülözhetetlen, kell... És, ha szükséges, nincs mit tenni. Csakhogy a képtár is szükséges, a planetárium is, a fedett műjégpálya is, bár a jéghez nálunk amúgy is lenne elegendő hideg; szóval, minden kell. És nem majd valamikor, hanem ma, de legkésőbb holnap. Természetesen, a hoki például nem éppen meghatározó egy város arculatában, de éppen az ilyen apró vonásokból rajzoló­ dik ki a város társadalmi-közösségi arculata, az ilyen lehetőségek 5 �nevelik, adják meg a lokálpatrióta-büszkeséget. Mert nem csupán kenyérrel él az ember. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok sajnos, kevéssé ismerik saját városuk és Szibéria múltját, s még kevésbé a jelenét. Ta­ núja voltam például, amikor Vaszilij Grigorjevics Furjanov a pedagógiai főiskolán tartott ankétján csodálkozva fedezte föl, hogy a hallgatók nem tudják elképzelni, hogyan nyerik az acélt konverteres módszerrel. Az elnökség asztalán álló pohár és kan­ csó segítségével próbálta szemléltetni a lényegét. Mosolyogva figyeltem. Gurjanov temperamentumosan magyarázott, maxi­ mális érthetőségre törekedett. Hallgatósága filoszokból állt, ne­ kik természetesen nem föltétlenül szükséges a technológiát min­ den részletében behatóan ismerni, de alapelveiben azért nem ha­ szontalan — különben mint jövendő pedagógusok, hogyan érte­ tik meg, miről nevezetes a kuznyecki föld, és hogyan keltenek érdeklődést diákjaikban az ipar iránt, a nem könnyű, de nélkü­ lözhetetlen munka iránt? Mert az iskola rendszerint a vonzóbb pályákra hívja fel a figyelmet: azt szeretnék, hogy mindenkiből, aki a padokban ül orvos, pedagógus, pilóta, tudós, költő legyen, elfeledkezve arról, hogy valakinek a bányába is le kell menni, ércet kell olvasztani, fát vágni, vetni és kenyeret sütni, a teherautó volánját forgatni, odaállni az elárusítópult mögé. Az utóbbi időben van törekvés a pályairányításra, rendkívül hasznos a pályaválasztási tanács­ adás. A fizikai munka, a szakmák propagálása jelentős társa­ dalmi erőkkel folyik, mégis minden komolysága ellenére van­ nak még hibák. Csak egyet az okok közül. A hozzá nem érté­ sünkről. Kevesebb szégyenlősséggel, nyíltan, őszintén és túlzá­ sok nélkül kellene beszélnünk azokról az emberekről, akiken végeredményben a boldogulásunk nyugszik. Sokan vannak ilye­ nek. A legjobb a legegyszerűbb és legszemléletesebb példák ők maguk, a sorsuk, az életútjuk; életmódjuk önmagában véve ér­ tékes és nem igényel nagy szavakat. Az emberi példa mindig meggyőző, legyen szó munkásról, mérnökről, vagy termelésirá­ nyítóról, s ezt a vagyonunkat egyelőre kis hatásfokkal haszno­ sítjuk. * Közvetlenül a novemberi ünnep előtt, nem messze a város­ tól, láttam a pirókjaimat. Tapasztaltabbaktól hallottam, hogy ezen a télen kevés eledelt kínál nekik a tajga, azért húzódnak kö­ zelebb az emberlakta helyekhez a madarak. A barátom panaszkodott a napokban: — Képzeld! A dácsánknál a madarak kicsipegették a napra­ forgótányérjaimat. Gondosan, mind egy szemig. Ilyen még nem volt. Bizonyára az idő is teszi, de az is bizonyos, hogy az állatok egyre barátságosabbak lesznek és mindinkább az ember közelé­ ben élnek. A tönkretett Aba-folyó esetéből, amely átfolyik Novokuznyecken, más derül ki. Mióta csökkent a gyárkémények fölül a feke­ te gomolyag, a Tomban gyarapodnak a halrajok... Növekszik, erősödik Szibéria iparának szíve — a kuznyecki föld. De csak úgy kaphat erőre igazán, ha megtaláljuk az eszkö­ zeit és módját annak is, hogy megőrizzük a természet tisztasá­ gát, vagy visszaállítsuk, ahol már kárt okoztunk. Vannak jó és kedvező jelek. Régen volt, amikor a kimagasló orosz tudós, Lomonoszov prófétai szavakkal megjósolta: Oroszország hatalmát Szibéria fogja biztosítani. Elérkeztek ezek az idők — a vidékünk hatal­ mas ipari bázissá fejlődött, komplexül és átfogóan állítja a haza szolgálatába az itteni termelőerőket. A szovjet ember gazdája e földnek. Gondos és törekvő gazda. Ezért hiszem szilárdan: uno­ káim és dédunokáim is láthatják majd a jávorszarvast, amint hatalmas agancsait fönségesen hordva vizet inni megy a tiszta folyóra, fehér nyulakat láthatnak a makulátlan havon és hallgatják ők is a madarak énekét. A tajgai síkos utakon gombáért és erdei bogyókért mehetnek, és lábuk alatt tiszta hó csikorog majd. Biztos vagyok benne, hogy az utánunk jövők is szeretni fogják Szibériát. Legalább annyira, mint amennyire mi szeret­ jük hazánkként, dajkálónkként, az ígéretes jövő, a rendkívüli élet otthonaként. Ebben hiszek. Másképpen miért élnénk? Fordította: Laczkó Pál 6 Barátság és közös cselekvés Beszélgetés dr. Gordos Jánossal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkárával. — Nógrád megye lakosai előtt közismertek azok a baráti szálak, amelyek a közép-szlovákiai Beszterce területhez, a por­ tugáliai Leirához, a finn Vantaa városhoz fűznek-bennünket. S a napokban ünnepeltük tizenötödik évfordulóját annak, hogy elsőként alakítottunk ki testvérmegyei kapcsolatot a nyugat­ szibériai Kemerovo területtel. Kérem, jellemezze röviden e kap­ csolatok lényegét! — Azzal az általánosító megállapodással kell válaszomat kezdenem, hogy megyénk lakosságát szoros baráti szálak fűzik a szocialista országok dolgozóihoz. Erre az alapra építve alakult ki testvérmegyei kapcsolat Nógrád és a nyugat-szibériai Keme­ rovo, illetve a közép-szlovákiai Besztercebánya kerület között. De kapcsolatot teremtettünk a portugáliai Leira megye kommu­ nistáival, továbbá a finnországi Vantaa várossal is. Együttmű­ ködésünk több éves múltra tekinthet vissza, egyre gyümölcsözőb­ bé gazdagodik és szélesedik, a tapasztalatok kölcsönösen hasz­ nosulnak a mindennapi munkában. Külön említést érdemel Nógrád és Kemerovo kapcsolata, mivel éppen ebben az évben emlékezünk meg több rendezvény keretében is arról, hogy milyen eredmények születtek másfél évtizedes együttműködésünk során, melynek lényege, hogy ér­ dekeink megegyeznek, azonos elvi alapokon nyugszanak, s en­ nek tartalma a marxizmus—leninizmus. Célunk közös: mi a fejlett szocializmus felépítésén fáradozunk, kemerovói barátaink a kommunizmust építik. Abban persze, hogy éppen e két me­ gye kötött szoros barátságot, természetes módon játszottak sze­ repet olyan tényezők is, mint például hasonlóságunk abban, hogy mindkettő úgymond ipari jellegű, számottevő szerepe van a szén­ bányászatnak és kohászatnak, s meghatározó a munkásság lét­ száma, társadalmi szerepe, súlya. Kapcsolatunk az eltelt tizenöt év során mind szélesebb körű­ vé és elmélyültebbé vált, kiterjed a politikai, társadalmi, gazda­ sági, kulturális, egészségügyi és sportélet területeire. Közvetlen, konkrét bizonyítékai ennek például a városainkat (Salgótarján— Kemerovo, Balassagyarmat—Novokuznyeck) összekötő szálak so­ kasodása, az ipari és mezőgazdasági üzemek közötti közvetlen kapcsolat: a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és gurjevszki fém­ kombinát, síküveggyár és anzsero-szundzsenszki üveggyár, Mát­ rai Állami Gazdaság és Zarja szovhoz, a szécsényi termelőszö­ vetkezet és a panfilovói kolhoz. Az egészségügyi, kulturális és sportélet képviselői számos tapasztalatcsere alkalmával egyeztet­ ték véleményüket, munkások és úttörők, amatőr művészeti cso­ portok és sportolók, értelmiségiek és KISZ-fiatalok kölcsönös lá­ togatásai jelzik a barátság terepének egyre intenzívebb feltárá­ sát. A testvérmegyei kapcsolat ápolását jelzik a barátságunk tör­ ténetét, az itt és ott élők, munkálkodók életét, irodalmunk, mű­ vészetünk eredményeit bemutató könyvek, mint például az Aranyhíd, a Találkozás és A barátság útján. Mindezeken túl minden alkalmat megragadunk arra, hogy rendszeresen megvi­ tassuk a pártélet kérdéseit, tanuljunk egymástól, miközben ki­ cseréljük tapasztalatainkat. �— Manapság nem kevés szó esik az internacionalizmus és hazafiság viszonyának korszerű értelmezéséről, alkalmazásáról. Véleménye szerint az említettek mennyiben járulnak hozzá a mindennapok emberének praktikus eligazodásához? — Én úgy vélem, hogy az előzőekben felsorolt együttmű­ ködési formák jól szolgálják az ügyet, melynek célja: megismer­ ni egymás életét, s a tapasztalatok hasznosítása révén tovább fejleszteni, tökéletesíteni saját tevékenységünket. Ez a tizenöt év szép példája annak, mit jelent internaciona­ lista módon gondolkodni, cselekedni. S egyszersmind: amikor mások múltját és jelenét, örömeit és gondjait ismerjük meg, többet tudva meg munkájukról, kultúrájukról, egyben erősö­ dik, elmélyül, tartalmasabbá válik bennünk a hazafiság érzése is. Hazafiság — ez ma munkánk, feladataink maradéktalan el­ végzését jelenti, a fejlett szocializmus felépítését nemzeti és nem­ zetközi ügynek tekintve. A testvérkapcsolatok során szerzett ta­ pasztalataink hasznosítása révén így fonódik egybe hazafiság és internacionalizmus. Nyikolaj Nyikolajevszkij Bányász — munka után A lányka dalba kezd, ruhája fénylik, a kórus lelkesen kíséri őt, s lélegzetfojtva hallgatja a zsúfolt terem, mely bányászokkal telt. Elillan a végső hang is ... csend rezeg ... — Milyen újabb lehetőségeket lát a testvérkapcsolatok gaz­ dagítására? — Barátságunk fejlesztésének, mélyítésének nincsenek ha­ tárai. Azt mondhatjuk: tovább kell lépnünk az eddig kialakí­ tott úton. Mivel az együttműködés gyakorlatilag egész életünket átfogja, nem újabb formák kialakítására gondolunk (természe­ tesen ez sem kizárt), hanem arra, hogy még erőteljesebben hasz­ náljuk ki lehetőségeinket közös ügyünk megvalósításakor. Szük­ ségesnek tartjuk, hogy lakosaink minél több ismerettel rendel­ kezzenek barátainkról (jól szolgálják ezt a célt a szocialista bri­ gádok most kezdődött versenye, a már lefolyt és most folyó ve­ télkedő), levelezés, kölcsönös látogatás, munka által alakuljanak mind személyesebbé, emberibbé a kapcsolatok. Végezetül: megtisztelő kötelességemnek tartom, hogy folyó­ iratuk ez irányú tevékenységéről is szóljak, hiszen mint ez a szám is példázza, a lap igen tevékeny részt vállalt a két megye kapcsolatainak fejlesztésében. Szívből örülök, hogy a jubileum­ ra alapított plakettel a Palócföld érdemeit is elismerték. Kívá­ nom, hogy továbbiakban is eredményesen szolgálják ezt a ne­ mes feladatot. — Köszönöm a beszélgetést és jókívánságait. Feláll a bányász, ismerős itt, a színpad felé lépeget. Fenn áll: virágcsokor kezében. A lánykához lép ... Kis zavar, tétovaság. Bátrabban földim, te furcsa szerzet, most, hamar! Lágy sziromként nagy tenyerébe fogja a lány kezét. „Hiszen meg is csókolja”, jut eszembe — s ő megcsókolja félszegen. És tapsban tör ki a terem. Végh Miklós Vlagyimir Ivanov Szibéria tágítja, tolja a falvak, városok határait: daruk gémje forog — motolla, madár, mely tárja szárnyait. lm, itt e tisztás is. Holnap tán a járatlan föld megremeg, s iskola épül helyén, harsány gyerekzsivajjal telve meg ... Gondold csak el: hol sok dolgos kéz majd minden falat felrakott, hol eddig fű ringatta zöldjét, az Ész kezd növekedni ott! Vlagyimir Momajev Megyek, s az emberáradatba lépve, mint folyóba patak, nem félek, hogy tán elsodorna — kedves nekem ez áradat! A szürke köznapokkal lelkem, miként erőm is, gazdagabb, nehézség el nem rettent engem, inkább keményít, megragad. Buzogj csak Élet, forrj köröttem! Tán úgy is szebb lesz e világ valamicskét, hogy két kezemmel én is építhettem falát! 7 �Ljudmila Filatkina Otthonom — a Föld ■ Felberreg az ébresztőóra. Hány óra van?... Ó, ideje felkelni. Vagy feküdjek még egy kicsit? Na, jó. Hogy én...? Igen, igen, igazad van, valóban koráb­ ban kellene . . . Szjomocska, melegítsd meg a levest, a hűtőben van. Ki alszik még ott, ki az az álomszuszék? Kihez repült ide a kismadár, amelyik az ablakon kopogtat?... Aljosához, de ő al­ szik. Micsoda dolog ez! Este nem akarsz lefeküdni, reggel meg felkelni nem akaródzik. Kihez beszélek: azonnal kelj fel! Már megint kiabálok. Nyugodtabbnak kell maradnom. Na, ki fog űrhajón repülni? Te? Hát akkor ki az ágyból. Öl­ tözni, Aljosa! Szemjon, ez a gyerek nem akar felöltözködni!... Elkésünk, Aljosa! Gyerünk, gyerünk, majd én segítek! Látod, a mama már felöltözött. Irány mosakodni. A repülősök is mindig mosakszanak, és te repülős vagy . . . Jaj, te Aljosa! Mindegy: mosakodni pe­ dig kell. Micsoda? Ne nyafogj már! Hogy hideg a víz? Úgy..., most jó. Hidd el... Megmosakodtál végre? Na, indulás! Már megint ülsz? Micsoda dolog ez! Szemjon, segíts már! Megint el fogunk késni. És én még nem is ettem. A-á, nincs időd! Persze, csak nekem van... Jó, jó! Viszontlátásra! Aljoska, ne zavarj, inkább öltözz gyorsabban! Hová tüntet­ ted a halinacsizmádat? Gyorsabban, indulj lefelé! Gyerünk, gye­ rünk! Még a kabátom... Futás! Aljosa, te sosem mégy a lépcsőn rendesen! Nézd, hogy csillog a hó! Milyen szép. Látod a csillagokat? Mintha apró lángocskák lennének. Az ott a szemafor. Érd utói a mamát! Gyorsan, gyorsan!... Na, kié ez az óvoda? Úgy van, a tiéd — a Csengőcske. Hogy szól a csengőcske? Csiling-csiling. Szaladj, én lehúzom a csizmám. Menj már! Na, mehetünk együtt. Melyik a te fogasod? Helyes, a virágos. Hogy milyen virág? Nem vagyok benne biztos, de kék, hát valószínűleg búzavirág. Majd nyáron sokat kószálunk az erdőben, meg a mezőn, jó? De most levetkőzik Aljoska, és bemegy a többi gyerekhez... Hogy nem akarsz? Mindig ez a kínlódás!... Látod, milyen szép inged van. Új. Itt ez a kiskutya. Tetszik? És a pisztolyod. Tetszik? Ne nyafogj már, fogd! Na végre! Üdvözlöm... Hogy későn van? De miért, Jevgenyija Viktorovna? Hiszen csak tíz perc múlva lesz... Rendben, majd koráb­ ban fogunk... 36,2 a hőmérséklete. Larisza, azt hiszem, egyfelé megyünk... Menj, Aljosa! Szervusz, kisfiam! Mulatságos, ahogy oldalra hajtja a fejét. Felfújta magát és durcáskodik, a kis butuska. Persze, persze, igaza van, Larisza. Tíz perccel előbb is későn van! De, hát így is: felkelsz, alighogy pirkad, szinte még fél­ álomban igyekszel. Észrevette, hogy Nyina Ivanovna egy szót sem szól érte. Elhoztuk, hát elhoztuk... És a gyerekek is őt sze­ retik jobban. Kedves teremtés... Igen... Micsoda? Ja, igen, az au­ tóbuszhoz. Viszontlátásra. Egy éppen benn áll. Tizenkettes. Hé-hé, várjanak! Rendes sofőr, megállította a kocsit. Mert van úgy, hogy üresen sem áll­ nak meg. Köszönöm! Mennyi az idő? Nyolc óra. Még van időm. Nem is ettem, el­ szaladok a büfébe. Hű, de lassan haladunk. 8 Maga mit lökdösődik? Hogy taxival? Menjen maga... Mi? Én nem zaklatom. Menjen már végre!... Nem, nem szállok le... Mit idegeskedik. Kezdjen autotréningezni... Igen, sok szót isme­ rek, mi köze hozzá? Hogy belém kötött! Reggel mindenki dühös. Sietnek. Jólen­ ne szundítani... Levegőt is alig kapok, úgy nyomnak. Csoda, hogy mérges leszel? Igaz, mikor hogy, nem mindig ugyanúgy... Tizenöt perc. Teknősbéka ez, nem autóbusz. Még a végén elkések! Végállomás. Mit mászik rám, nemcsak maga száll le!... Uhh! Jó reggelt, Nagyezsda Maximovna. Szerencse, hogy a bor­ dáimat be nem törték . . . Maga is ezzel jött? Nem láttam... Én, elöl... Hogy állunk a tervvel? Nem tudja? Csak azért kérdem, hogy lesz-e prémium. Nem tudja? Azt hittem, igen. Tegnap késő estig olvastam az Inosztrannaja Lityeratúrát. Egy cikket. Képzel­ je, arról van benne szó, hogy esik az eső, és az emberek eser­ nyője, zoknija mind szétmállik: kénsav a levegőben... Nem, nem nálunk történik. Külföldön. Tehát nem olvasta? Hajtov írta, egy bolgár író. Elolvastam, és alig találom a helyemet. Nem olvasta. Kár. Mi a csodáról kellene vele beszélgetni? Szép időnk van. Én mondom, ahhoz képest, hogy november van, elég meleg. Szinte el se hinné az ember. A meteorológusok szerint a feljegyzésekben nem találtak ehhez hasonló meleg no­ vembert. Magát ez nem izgatja? No, persze, őt valami más idegesíti! És kit izgat egyáltalán? Ezer évvel ezelőtt lett volna talán? Vagy lehet, hogy valami fel­ borult az égi rendben? Olyan tudatlanok vagyunk, élünk ma­ gunknak nyugodtan és nem is gondolkodunk. ...A gyár csöveiből fehér pára gomolyog és szürke köddé málik a messzeségben. A házak alig látszanak. Vöröslő gömb a Nap. Gyerekkoromban gyakran álmodtam azt, hogy a felhők egy­ re lejjebb és lejjebb ereszkednek... Már a fejed felett lebegnek... Alig tudsz levegőt venni . . . Alig lehet levegőt venni. A gyár melletti telep szélén ott füs­ tölög a kihordott salak. Hogy élhetnek itt az emberek? Ha léte­ zik pokol, akkor az ilyesféle lehet: a levegő apró szénporral telí­ tett, át van itatva égés, vegyianyagok, benzin szagával. Az ég kék kupolája alatt összesűrítjük a gyárak fekete, sár­ ga kigőzölgéseit, cement- és szénport, autók kipufogógázait. Ön­ kényesen rakétákkal döfködjük át az eget, valójában azt sem tudva, szabad-e. Kivágjuk az erdőket, megmérgezzük a vizeket. Hozzászoktunk, hogy egyre nehezebb a lélegzetvétel... Hogy is volt? Emlékszem, mennyire megleptek az orvos szavai. Én kér­ kedve mondtam: „Olyan eleven gyerek! Szinte lót-fut napestig... Nézze csak...” Mintha ma lett volna, úgy emlékszem feszült pil­ lantására. Figyelmesen és sokáig hallgatott azzal a facsővel... Sztetoszkóp, vagy mi? Azután így szólt: „A beutaló tizenkét al­ kalomra szól”. Beutaló? Csodálkoztam. Ez furcsa. „Ha pedig meg­ ismétlődne, jöjjön el hozzám. Feltétlenül”. A rendeléseken aztán oxigént kellett beszívnom, és Aljoska, aki még meg sem szüle­ tett, ettől nyugodtabb lett. Már nem hánykolódott annyira az oxigénhiány miatt. Az oxigén miatt, amiből egyre kevesebb van a Földön... Pedig ő a mi anyánk. Vajon lesznek-e ezer év múlva is fehér gomolyfelhők? Hull-e majd zápor a viharfelhőkből zöld erdőkre? Nana!... Csak nem késünk el? Nem, még csak nyolc óra hu­ szonöt van. És pontos az órám. Üdvözlöm, Anna Grigorjevna! Jó reggelt, Jelena Vanna... Üdv... Szia, lányok! Megtréfál ez a november: nem számítottunk ilyen melegre. Majd bizonyosan a nyár lesz hideg. És az már csak egy verébugrásnyira van... Sok �Fiatal égerfenyőerdő, barnásszürke, zölden erezett. Félho­ mály. Egyenletes sávok a fák között, a talaj meghintve sötétülő tűlevelekkel. Dombocska. Tövében csiperke világosbarnán fénylő gömbje. Mellette még egy ici-pici... Mi jó van abban: felszedni a gombát? Dimbes-dombos a táj, de ha a földet, vagy füvet meg­ piszkálod, máris ott a szemed előtt... Vargányát szedni, az más — örömtelibb. Vaskos, barna sapkájukkal ügyesen elrejtőznek. Lenézel a földre, amely egyenletes, teli falevéllel, aztán hirtelen észreveszed a kalapját. S milyen gazdag az erdő levegője! Benne a föld, levelek, füvek, virágok illata. Édes, akár a méz, s mégsem émelyít. Beszí­ vod, iszod, mint a forrásvizet — végtelenségig! S az erdei leve­ gő színes is: kékkel, zölddel telt. Rugalmas, tömör, érzékelhető. Visszaverődik benne a hang is. Aljosa csengő hangja, mint egy labda, száll a fák között. Azt hiszi a kicsike, hogy varázsolni tud az énekével. Ha nem találunk gombát, igyekszik varázsolni, éne­ kel, azt hadarja: „Öltözz erdő Nap-aranyba. Fuss a fára pici han­ gya...” S a kíváncsi gombák óvatlanul elődugják akkor a fejüket, s hopp — bele a kosárba. Mi meg Szjomával mosolyogva nézzük a kis házitündér elégedett büszkeségét.. Aljosa, Aljosa! Emlékszel-e vajon azokra az ünnepekre, amikkel az erdő ajándékozott meg minket? És arra emlékszel-e?... Nem, kicsi voltál még, alig másfél éves. Ahogy akkor elmerengtem? És mintha valami megtaszított volna! Én meg eldobtam a gereblyét, és mintha iránytűm lett volna, sietve elindultam. Aljosa egy szakadék szélén állt, és oda­ lent... Lent, a sziklahasadékban, tajtékosan és haragosan zúgott a hegyi folyó. Csak egy lépés, egyetlen mozdulat — és vége! Szólj rá, a kisfiú játékosan ugrik egyet és... Mégis, valami ösz­ tönös ravaszsággal, majd elalélva a félelemtől lopakodtam felé, halkan, mormolva, szinte dorombolva. Ő meg csak állt, vaskos lábait megvetve, hasát kidüllesztve, és mosolygott. Egy óráig tartott? Vagy csak egy pillanatig? Ugrás! S a fiam máris a kar­ jaimban van, tartom őt szorosan, s nézek lefelé... Jobb nem is gondolni rá! De hát, hogy is felejthetném el? Még ma is görcsbe rándulok, ha rágondolok, mi történhetett volna ott a hegyek közt, a kertben, két évvel ezelőtt... rajzolnivalónk van ma? Úúgy... Balimov elektromost hozott, két napra való munkát. 0, ez a technológia. S itt egy dosszié az épí­ tészektől. Lányok, alul fogjátok a rajzokat? Jól van... Én? Sem­ miség. Inna Dmitrijevna tegnap kezdte meg. Azt mondta, ne sor­ ban másoljuk. Gálka természetesen felhúzta azt a szép kis orrát. Megbotránkozott. Nyina meg ártatlanul vigyorog: az egyszerűbb rajzo­ kat választja ki középről, aztán csak mereszti a szemét. Tehát semmit sem tud. Fogd csak szépen Balinov rajzát, amelyik a múlt héten ér­ kezett. Ez van soron. Semmit sem értesz!... Le kell kenni a pauszt. Felfutóban van ez a mi mesterségünk. Az Érán nem mindig éles a vonal. A konstruktőrök új másológépeket találnak fel, de mi egyelőre ezeken szenvedünk... Alkotni azért itt is lehet. Főleg akkor, ha hozzá nem értő, vagy figyelmetlen után kell dolgozni. Kiemelhetem a legfontosabbat, azt, ami a rajz lényege. A lám­ pák, mintha gombák lennének: félkör és egy bot lefelé. Sok az átgondolatlan munka, hát mis mire nem gondolhatsz közben! Gondolattöredékek, emlékmorzsák; mintha egyik szem a rajzo­ kat figyelné, a másik meg befelé nézne. Mint most is... Nem, nem! Minden rendben van. Nyáron majd újra járjuk az erdőt, amely olyan befogadó és kényelmes. Emlékeztetjük Aljoskát az ő varázsénekére. És hullni kezd majd a gombát növesz­ tő eső, fejünkre húzzuk a kapucnit, és hadd csepegjen esőkabá­ tunk csigaházán végig. ...Szétmállnak az esernyők... Kénsav gőzével telítődik a le­ vegő... Ettől megsötétedik a tűlevél, és lepereg a pusztuló erdő ágairól. Az eső nem lágyan simogat, hanem akadálytalanul ha­ tol át mindenen, és éget. És a szempilla alatt... Megvakult sze­ meink meresztve, semmit sem látva futunk. Hogy kiabál Aljo­ sa!... De miért Óljának hív és nem mamának? „Olja, hallod?!” Ez nekem szól? Pauszt hoztam a fénymá­ soláshoz, mondja Rozin. Én... Igen, azonnal. Ezeket? Jó, mind­ járt. A fénymásoló olyan, mint egy zongora. Itt a felső gomb. Csak hadd égjen... Hogy jutott eszembe ez az egész? Hű, de nyomasztó volt! Hány példányban kell, Georgij Mojszejevics?... Kettő. Men­ jen csak, majd hozom a készeket. Legkésőbb két óra múlva. Mi­ nek várna itt feleslegesen? Menj már, menj! Hagyj békén! A szemeit forgatja: érdekli a dolog. Hát csak álldogáljon. Ha majd az ammóniát töltöm a tartályba, el fog tűnni, „miként az álom, vagy reggeli köd”. Elő­ készítem a papírtekercset. A fénycső megfelelő, jó a megvilágí­ 9 �tás. A másolópapírt ki kell simítanom, mert a gép egy kissé gör­ bén jár. Na, hogy sikerült? Úgy tűnik, hogy eléggé kivehető. Igen, jól látszanak a fehér vonalak. Gyorsabban is mehet a gép. Most csak igyekezz utolérni! Hol van a borotva? Na hol? Aha!... Másodszor is átengedem a másolópapírt, és kész. Rozin nem ment el. Nincs ennek semmi dolga? Méri az időt, vagy mi? A masina dolgozik, ahogy csak bírja. Még ásításra sincs idő. Kitűnő! Ki­ kapcsolhatod! Itt az alsó gumi. A megmaradó papírt minél szo­ rosabbra kell tekerni, nehogy fényt kapjon. Festéket — a tar­ tályba. Csodálatos, ahogy ebből a sárgásfehér ornamentumból az orgonaszín háttéren megszületik a violaszín rajzolat. Nem sze­ retem, amikor az ammóniát a tartályba kell tölteni! Húszlite­ res edény. Na, dőtsd meg!... Rendben van. Hm, Rozin meg mikor tűnt el? Észre sem vettem. Hű, de büdös van. Ha visszatartom a lélegzetemet, akkor is érzem. Most jó darabig kellemetlenül ér­ zem majd magam. Enni szeretnék. Lányok, majd meghalok éhen! Tíz perc múlva egy. Lehet előre helyet foglalni?... Menj hát, Nyina! Különben egy után várhatunk még egy órát, s mégsem sikerül megebédelni. Galja, mintha haragudnál rám?... A szemrehányások? Ha haragszom is, nem rád, hiszen te válogatás nélkül választasz rajzot. Nem rád céloztam. Felesleges azt gondolnod. Hagyd ab­ ba!... Beszéljünk nyíltan? Minek ez a botrány? Én őt figyelmez­ tettem... Igen, igen, igen! A következő alkalommal egyenesebben beszélek... Te magad nem vagy következetes. Le kell kerekíteni az éles sarkokat... Hogyan? Már egy óra van? Menjünk, én még nem is reggeliztem. Nyina, nekem is azt, amit magadnak. Vegyes saláta is van? Azt is kérek. 10 Ő foglalt nekem helyet a sorban. Bocsánat, nem mi vezet­ tük be ezt a rendet. Ha magát megkéri a barátnője, maga is megteszi. Nyina, zsemlét is! Mit zsörtölődik? Öt perc nem elég önnek? Ma mi tartottuk fel magát, holnap meg maga minket. Kullancs! Soron kívül, mi? Jól van, hallgass. Száradj el! Ha az ember éhes, fittyet hány az illemre. Hatvan kopejka? Kérem. Végre! Tíz-tizenöt perc, és máris más ember lettél. Zsemlét nem ké­ rek. Én, ha éhes vagyok, jobb, ha be se lépek az étkezdébe. Ve­ szem, viszem, nem ismerek mértéket... Kiveszem a festéket a tartályból, hadd járja át a levegő. Érdekel, eljutok-e a Balimov rajzaiig. Még a létszámjelentést sem töltöttem ki. Körbe kell járni az irodákat. önt ma még nem is láttam, Arnold Artemics. Üdvözlöm!... Ellenőrzés, Anna Grigorjevna: nyolcast írok. Gennagyij Oszipovics, Prohorenko dolgozik?... Átszaladt? Vigyázzon, ez a maga felelősségére történik! Elhiszem magának. Hogyhogy elhiszem! Nyina Dmitrijevnától már kaptam fi­ gyelmeztetést emiatt. Prohorov szórakozott, Gennagyij Oszipovics pedig elhallgatta ezt. Aztán fordított a köpönyegen, és sza­ ladt felpanaszolni. A hibás pedig én voltam! Miért hittem most neki. Mint mindenkit... Igen, mindenkit ellenőriztem. Festéket rá... Parancsoljon, Georgij Mojszejevics! A rajzzal foglalom el magam. �Miről vitatkoznak a lányok? Csak nevetgélnek. Galka sze­ mére veti Nyinának, hogy az csalónak nevezte őt. Nyina azt ál­ lítja, hogy Galkából soha az életben nem lesz jó háziasszony. Mit vitatkoztok? Minden hiába. Mindegy, kétezerre úgyis elfogy a levegő. A gyárak és a gépkocsik „igyekeznek”. Hát sen­ ki sem olvasta Hajtov Szúrós rózsáját?... Holnap behozom. Nem megy ki a fejemből ez az írás. Tegnap olvastam, s ma egész nap levert vagyok. A madarak nem tudják kikölteni tojásaikat: a héjuk úgy elvékonyodott. Vagy például: „meglepetést” őriznek a vegyianyagokat tároló konténerek. Látszatra a Föld — az Föld. A valóságban azonban — csapda... A mérnöki zsenialitásról és az ökológiáról is ír. No, és hasonlókról... 0, Galka, Galka! Érdemes-e férjhez menned? Élni kell... Jó, hogy nem tudod ezt átérezni, önfejű lány, senki másért nem nyugtalankodik. De én... Tudod, milyen erősen féltem Aljoskát! Mondják: az anyaság — boldogság. Öröm, természetesen. És félelem, érted, állandó félelem. Hogy nem beteg-e! Nem került-e egy autó alá!... És még csak kiskorú... Mi lesz, ha felnő? Vajon, kevesebb okom lesz félteni? Valóban előfordulhat, hogy kétezer­ ben nem lesz levegő? Én addig leélem az életemet, ötvenéves leszek. De ő? Lesznek-e gyermekei? Nem, komolyan... És lesz-e ég? És erdő? Vehet-e a fiam mély lélegzetet a fa­ gyos levegőből? Persze, építik már a zárt rendszerű termelőegységeket. És a tisztítóberendezéseket... Hej, lányok, istenemre, naivak vagy­ tok ti!... Ó, igen, nagyon lelkesen építik. A szomszéd gyárban is már harmadik éve készül a tisztító... Valamit majd csak kita­ lálnak, Galka. Neked van igazad. No, de mikor? És a vegyianyagokat tároló konténerek? Az olaj a vízen? A tojások elvékonyodó héja? A kivágott erdők puszta foltjai? Nem mehetünk vissza a barlangokba, nem zárhatjuk be a gyá­ rakat, nem törhetjük össze a gépeket. De nem is élhetünk, fej­ lődhetünk úgy, hogy ne gondolnánk a következményekre. Én egyszerű nő vagyok, egy a milliók közül. Sok mindent nem tudok. Egyszerűen csak élni szeretnék, felnevelni a fiamat, dolgozni. Békét szeretnék. Hogy boldogság legyen az otthonom­ ban, családomban. Az én világom? Az, ami bennem van, s kö­ rülöttem, a fiam, a férjem, a rokonaim... A világ — az én Föl­ dem. Föld — háború nélkül... Milyen kicsi és mégis milyen hatalmas is az én világom!... Mellettünk áll a zsenik és közösségek okos esze, hatalmas tudása. Mindnyájunké együtt. De mi lesz velem és veled! Futás, becsukott szemmel, előre. Kétszeresére nőtt a kitermelt olaj mennyisége. Előre! Vegyikombinát lép üzembe, és a város felett még egy „rókafarok” kezd lebegni. Előre! A hegyekben, ahol a folyók, patakok erednek, farkasként üvöltenek a fűrészek, dü­ börögve döntik a fákat a traktorok. Előre! Hogy tudhatnék, hogy tudhatnánk mi egyszerű emberek együttesen befolyásolni a bolygó sorsának alakulását? Hogyan? Ha egyszerűen csak élünk, élünk a mának? Mondhatnám azt magamnak, hogy valami olyasmivel erősí­ tettem a világ alapjait, amiért ötöst érdemelnék? És nyugodt le­ hetek most már, hiszen figyelmesen és szépen másolom a tisztí­ tóberendezések rajzait? Panaszkodjak baráti körben az elgázosodásra, a gépkocsik uralmára? Mit tehetünk? Hogyan találhat­ juk meg a közös nyelvet? Mi csak hárman vagyunk ebben a szobában, s mégsem jö­ vünk ki egymással, nemigen akarjuk megérteni egymást. Apró­ ságokon veszekszünk, igyekszünk magunkat a másiknál oko­ sabbnak, szebbnek, jobbnak érezni. Sértünk és megsértődünk. Hárman vagyunk, s nem gondolunk a világra. Hol van vajon az a csomópont, amely mindenkit és mindent összebékít? Hol a kiút? Ha mindig gondolkodsz? Ha elfeledkezel magadról a többiek érdekében? S elfeledkezel ostoba aprósá­ gokról, önhittségről? Ha nemcsak a mának élsz? Hogyan? Már öt óra? Hogy lekötött ez a rajz. Mi eszedbe nem jut, miközben másolsz! Nem csengettek még?... Na, indulás! Mulatságos, ahogyan hazamegyünk a munkából: állunk az ajtónál, és várjuk, hogy megszólaljon a csengő. Az egész osztály az ajtónál áll és vár. Egy emberként a lógós és a szorgos. Aztán csengőszó és megyünk mind. Megszólalt. Indulás! Viszlát, lányok! Gyorsan a buszhoz. Még a boltba is el kell szaladnom... Aljosáért Szemjon megy. Itt a tizenkettes. Ugrás! Menjenek már beljebb! Nem csak maguk utaznak! No, még egy kicsit! Rendben, felszállók a következőre... Jön is. Gyorsan! Gyerünk előre! Ne álljon meg a bejáratnál! Még! Fenn vavagyok. Ó, ez a csúcsforgalom! Szemjon ment Aljasáért. A mi kis medvebocsunkért... Olyan sima a tenyere és sima a nyakacskája. Eltűnik a csecsemőkori pufóksága, és megnyúlik a gyerek... Jó dolog gyereket nevelni. Talán a félelemtől van, hogy nem akarok még egyet szülni? Egy-két gyerek a családban — de minek? Nem könnyű dolog a gyereknevelés. A lakás, az óvoda, a munka — mind problémát jelent. Gondot? Emlékszem, hogy irigyeltem, hogy irigyeltek gye­ rekkoromban. A mi családunk egy elegáns, 18 négyzetméter kö­ rüli lakást bérelt egy kőházban. Ilyen otthonokat egy kezemen megszámolhattam volna akkor. Öten voltunk. Most Szemjonnal egy szobában lakunk, és azt mondjuk, hogy szűkös, mindenki­ nek jó lenne egy külön szoba... No, jó, és az óvoda? Kétéves koráig Aljosára egy idegen asszony vigyázott, egészen addig, míg ránk nem került a sor. Harmincöt rubelt fizettünk neki. Nem is reméltük, hogy valaha kilábalunk a szükségből. Számold ki, az én fél fizetésem erre ment el. Hogy miért nem én maradtam otthon a gyerekkel? Féltünk, hogy megszakad a munkaviszo­ nyom, s a pénz sem lesz elég... Hogy az anyám? Hogy egész éle­ tében nem dolgozott, csak az apám fizetésével gazdálkodott? Ő nyugodt, házias... És most mégis sajnálja: a négy falon kívülre egész életében nem látott. Hogy minek ment el liftkezelőnek? Sehogy sem állt rá, hogy az unokáira vigyázzon. Mi űz el minket, nőket otthonról? A pénz van mögötte? Mit ad a munka? Mi értelme van ennek a hajszának: munka—ott­ hon—család—munka? Aljoskát hétköznap reggel és este, meg ünnepnapokon látom. Van úgy, hogy valami idegenséget érzek rajta. De mit beszélek annyit! Nem vagyok háziasszonynak való! No, és a munkában? Nem vagy megbízható: bármelyik pillanat­ ban táppénzes állományba kerülhetsz!... Ér ez így valamit? Ér vagy sem, ha más munkahelyet javasolnának, kerek perec viszszautasítanám!... Ó, milyen logikátlan! Nőies. Nem, de mégis. Nem akarunk mást mi, nők, mint ősi funkciónkat betölteni. Igen, de hát csak úgy üldögélni otthon egész nap? Egy nap, kettő, egy hónap, egy év — és mindig ugyanaz. Az élet meg el­ száll. Melletted, melletted... Gyerekkorom óta közösségben élék: óvodában, iskolában... Emlékszem hosszú, vontatott napokra, amikor Aljoska szopott. Cuppogott a mellemen, aztán elaludt. Mindent elmosogatok, kimosok, kivasalok. A nap vánszorogva halad... Megfőzöm az ebédet. Sétálok a kicsivel, könyvet olva­ sok. A nap csak nem telik... Mikor sötétedni kezd, Szemjon meg­ jön a munkából. Én — azonnal hozzá! Ó, végre, te jó, te kedves! De a jó és kedves olyan, mint ezer ördög, dühös valakire a mun­ kahelyén. Bágyadtan terül el a széken és a Szovjetszkij Szportba temetkezik, lassan rágja az ételt. És legalább egy szót szólna! Megértem: elfáradt, pihenésre vágyik. Dehát ő nekem olyan, mint a fény az ablakban! Én miről mesélhetnék neki? Minden olyan, mint tegnap, meg tegnapelőtt volt... Mintha egy megálló­ ban állnál, várakoznál napokon keresztül, és már minden isme­ rős a legjelentéktelenebb apróságig. Megálló! Jaj, ez éppen az én megállóm! Beszaladok az Universzamba! Ez egy ajándékbolt, és nem magazin. De kapható zöldség, ke­ nyér, tej, felvágott, edények, babák. Vegyél! Nem akarok. Még­ is veszek: kell. Hogy viszem ezt haza? Nem nyitom ki az ajtót. Mit csinálnak ezek? Nem hallanak? Már lábbal rugdosom, mérges vagyok. A második emeleti szom­ szédnál kampó van beütve, így nyugodtan kinyithatja az ajtót. Nem butaság, előrelátás!... Talán ők zajonganak odalent? „Én vagyok a tigris!”... Ordítás. No persze: Aljoska és Szjoma. Jön­ nek a tigrisek. Jaj, tigrisek, siessetek már! A mama mindjárt összeesik, nem kap levegőt. Szervusztok, fiúk! Nyissátok már azt az ajtót! Jaj, de nehéz... Na, jól van, Szjomocska, tartsd egy pillanatig! Végre itthon!... 11 �Aljoska! Remélem, nem csizmában fogsz a lakásban közle­ kedni? Gyorsan vesd csak le! Nem kapsz enni! Mit készítsek? Rendben van! Pelményét vettem. Felteszem a vizet. Gyere ide hozzám, Aljoska! Vetkőzz! Ú-ú, a lusta medvebocs! Teljesen átizzadtál, mért nem tudsz egyedül levetkőzni? A csizmákat tedd a radiátorra! Kinek mondtam, hogy tegye fel a csizmákat? Ügyes fiú. Hogy „dolgoztál” ma? Jól?... Meg kell beszélni Gyimkával! Ügyesek vagytok. És engem, meg a papát is elviszel?... Sajnálod, hogy sírni fogunk?... Gyere, adok egy pu­ szit. Szemjon, kedves gyerek ez az Aljoska, ugye? És te, hogy­ hogy meg sem csókoltál munkából hazajövet?... Hogy van ez: mindig csak nyalakodni?... Az más dolog. Mi újság nálad? Min­ den a régi?... Visszajött szabadságról a gépész?... Aha, nálam sincs semmi. Felforrt a víz. Mindjárt eszünk. Éhes vagy?... Én olyan éhes vagyok, mint egy farkas... Magad is kitaláltad? Na, nézzük a szatyrot. Ami igaz, az igaz: jobb, ha éhesen nem megyek be az üzletbe. Veszem és viszem, akár kell, akár nem. Eszel, Aljoska?... Jó kisfiúk nem huzakodnak, ha enni kell. Te meg egy falánk kis gömböc vagy. Egyél csak, egyél... Mi van ma a tévében? Hoki? Ó, de kár! Fehérneműt akar­ tam vasalni... Mi az, hogy na és? Majd fél szemmel a vasalót, a másikkal a képernyőt... Ne félj, nem leszek kancsal, második éve így vasalok. A férfiaknak a bandzsi szeműek tetszenek? Ha-ha-ha... Ne nézz! Ez a titokzatos tekintet... Aljoska, látod, hogy mosogatok... Könyvet akarsz? Kérj a papától... Mi köze ennek a hokihoz? Olvashatnál is neki egy ke­ veset. Korai még, hogy a tévét bámulja, kicsi még ő ahhoz... Szjoma, teát kérsz? Hány cukrot is tettem bele tegnap? Ügy emlékszem, hogy öt kanállal. Most hetet teszek. Észreveszi vajon? No, jóságom, így megfelel? Nos, mikor veszi vajon észre? Talán, amikor az egész po­ hár cukorral lesz teli. Korábban biztosan nem. Gyere Aljosa! Kiválasztottad már a könyvet?... Szemjon, már megint dohányzol, amikor itt a gyerek is. No, mars a WCbe! Nem hallod?... Hogy ez mi? Három rózsaszín kismalac. Szá­ mold csak meg: egy, kettő, három. Röf-röf, építettek szalonná­ ból egy házat. A farkas meg dúl-fúl. Hogyan? Hát így... Szünet van, Szjoma?... Aljosa, a papa majd befejezi a mesét. Most van ideje. Én meg vasalni fogok. Most mit nyafogsz? Egy ilyen nagy fiú? A fiúk sosem sírnak... Te meg, Aljosa! Mindegy, az Aljosák különösen nem nyafognak. A vasaló már forró, sziszeg... Azt mondják, hogy a nők hamar elhagyják magukat. No, igen! Lökdösődés reggeltől estig, monoton, fárasztó, álmosító mozgás... Tegnap felmostam a padlót, mára már nem is lát­ szik. Olyan poros, hogy kezdhetném elölről az egészet... Elintézni egy kézlegyintéssel? No, még csak az kéne! Mosatlan, vasalatlan ruhában sem járhatsz, s nem ihatod a teát a tenyeredből... Szerintem Szjoma időnként túl ideges. Azt morogja: „Ké­ nyelem, kényelem... Tisztaság! Ülj már le és pihenj! Meg lehet zavarodni ettől a tisztaságtól. Elegem van ezekből a holmik­ ból...” Azt gondolja, hogy nekem talán bizony öröm ezt az egé­ szet a hátamon cipelni? Miért nem azt találja ki, hogy segít ne­ kem? Hogy ketten is csinálhatnánk... Tudom, mérges amiatt, hogy ellenzem a focit, a hokit, s dühöngök, ha elidőzik a bará­ taival... Néha veszekszünk is. Miért van ez? Az az érzésem, hogy távolodunk, különbözőkké válunk, egymásnak érthetetlen­ né, érdektelenné. Vagy talán az a baj — ezt is világosan érzem —, hogy le­ maradok tőle. A fáradtság, vagy a lustaság okozta-e, de ma még az újságba sem néztem bele. Ő viszont olvasott. Egyetlen szín­ házi premiert el nem mulasztottam — a házasságkötésünk előtt. „Nosztalgia!”... Soha nem felejtem el, hogyan ismerked­ tünk meg Szjomával... Milyen réges-régen is volt? A múlt hónapban kiállítás nyílt a képtárban. Azt gondol­ tam: ma — vagy soha. Másnapra elfeledkeztem róla. Mikor pe­ dig eszembe jutott — már késő volt. Mitől van az, hogy sietek, igyekszem, és mégis elkések? Megszáradt a fehérnemű. A gallért sehogy sem tudom ren­ desen kivasalni... Ohó, Aljosa, le kell feküdnöd... Már nagy fiú vagy, vetkőzz és bújj ágyba magad. Jó éjszakát, csöppségem! 12 Ügy tűnik, férjhez mentem, és — ez minden? Talán, ha az ember férjhez megy, vége az életnek? Mint a regényekben: férj­ hez mentél és pont... Mikor is mondtam le először színházi elő­ adásról? Igen. Nem volt, aki Aljosára vigyázzon. És aztán foko­ zatosan megszokod a színház, zene, festészet nélküli életet. Az idő pedig rohan... Butulok... „Ne engedd át magad a lustaságnak”... Ki is mondta ezt? Ügy rémlik, hogy Zabolockij... Olyan, mintha valamiféle lökést várnék. Várom, hogy mikor hív Szjoma... Olyan régen találkoztunk volna vele? Jó ember, beszédes, vidám, virágot is hozott. Ha ünnepre jött, a küszöbön hagyta bá­ natát, rosszkedvét, sikertelenségeit. Úgy tűnt, hogy egymás ke­ zét megfogva a boldogság felé indulunk az életben... Hát, ha ez ilyen egyszerű volna! Mit is tudtunk mi egymásról? Magunkról? Ahogy a gyere­ kek szedegetik össze festett porcelánedények törött darabkáit, s apás-anyást játszanak, titkokat gyártanak, hogy elbűvölve gyö­ nyörködjenek, ha megfejtették. így voltunk mi is: át- meg átvá­ logattuk az érzéseket, gondolatokat. Tetszés szerint csoportosít­ va, továbbgondolva. Kiötlöttünk valamit, és azt elfogadtuk va­ lóságnak... Nekem például eszembe sem jutott volna, hogy ké­ pes tíztől tízig aludni, vagy, hogy egész nap le nem veszi a sze­ mét a tévéről... Hát ez a kisördög Aljosa! Még mindig nem aludt el. Mi baj van? Miért nem alszol?... Eredmény? Miféle ered­ mény?! Kitalálhatnál valami mást is! Holnap riadóval ébreszte­ lek... Szjoma, a fiad az eredmény után érdeklődik... A Szpartak vezet, Aljosa. Alvás! Már nem sok maradt hátra a vasalásból, viszont éppen a legnehezebb: nem szeretek nadrágot vasalni. Ennek a csodabo­ gárnak meg — csak a hoki. Látom, van valami a hokiban, ami nagyon magához köti a férfiakat. Ideje lenne megértenem! Meny­ nyi víz folyik le a folyón addig! Mennyi sót eszel meg! És cuk­ rot. De mindent egybevetve mégis... Jó férjem van. Egyszerűen nagyszerű, hogy éppen vele találkoztam össze. Ötödik éve élünk együtt, és nem tudok izgalom nélkül ránézni... Elment elaltatni Aljoskát. Harlamovról mesél neki. Szereti a fiát. És engem is... Bizonyos, hogy senki más nem viselné el az én ostoba, érthetet­ len természetemet... Könnyek, hirtelen haragban kiszaladt ke­ mény szavak, értetlenség, sértések... Pedig sok minden elkerül­ hető volna, ami megrontja az életet. Ha szeretsz, ha sajnálsz... Ha, ha! 0, ha a fiatalok ismernék a cselekedetek lelki mozgató rugóit! Nem tévednének annyit, nem sérülnének annyiszor... Gondolod... Gondolod. Lefektetted már? Ügyes vagy! Hogy ne vasaljak többet? El­ fáradtam... Na, persze, te mindig készen kapod a dolgokat! A tea? Kitöltötted?... Világos, akkor eldobom a vasalót... Ha, ha, ha! Nem hozzád vágom, érted? Mit kellene olvasnom? Ügy elfáradtam ma. Valami olvas­ mányosat, szórakoztatót választok... Ó, tudományos fantasztikus... Clifford Saimak: Csaknem emberek. Honnan van ez meg ne­ künk? Te hoztad?... Szjoma, oltsd el a cigarettádat! Egyiket a. másik után szí­ vod. Kétezerre már nem lesz levegő, és ennek részese vagy te is... Érdekes ez a könyv... Egyszerűen lehetetlen abbahagyni. Hallgasd csak Szjoma, az idegenek meg akarják vásárolnia Földet. Furcsa, ugye? Mi az, hogy nincs abban semmi különös! Mintha a Föld csak egy ház lenne... Ez már az utolsó oldal... Lefekvés előtt még megnézem Aljosát. Alszik az én kicsi fiam, az én kis medvebocsom. Csak ne le­ gyen semmi baja!... Valami nincs velem rendben... Fázom... ölelj át, Szjoma! Majd megfagyok... Így már jól van... Jó éjszakát! Kényelmes így, jó melegem van... Minden rendben... Jó itt­ hon lenni, ebben a házban, a mi Földünkön... No, de mégis..., ha egy picikét jobb lenne... Hiszen hát lehetne?... Azt hiszem... Felberreg az ébresztőóra. Hány óra van?... Ó, ideje felkelni. Vagy feküdjek még egy kicsit?... Jó, jó igazad van. Korábban kellene... Szjomocska, me­ legítsd meg a pelményét a fazékban. A hűtőben megtalálod. Ki alszik még ott? Ki alszik olyan mélyen? Fogsz még este hokit nézni?... Alszik. Micsoda dolog ez? Este lefeküdni, reggel meg felkelni nem akaródzik. Kinek beszélek? Ugrás, ki az ágy­ ból!... Fordította: Kőszegi László �Gennogyij Jurov Kuzbassz dalol Látjátok-e? Milliónyi éji láng — tán tenger csillag hullt alá a földre. Halljátok-e? Az éjszaka dalán Nyugat-Urál gyűl új meg új örömre. Hol folyóparti városok meleg s szikrázó esti életet remélnek, a mélyben ott bányászok fejtenek szenet. Kuzbassz munkásdala így éled. Harsogj, te dal kedves, békét hozó melódia, nehéz utunkat jelző. A föld kitárja kincset hordozó ölét, s fia feladatához felnő! dalt kezd a tajga, átzúg e zenén, tisztán áthallik múlt időknek hangja. Mert él a múlt: ezer nap, éjszaka megfeszülése, vétke, glóriája. Így rímelünk — egy kórus a haza, s benne Kuzbassz munkásmelódiája. Harsogj hát, dal kedves, békét hozó melódia, nehéz utunkat jelző. A föld kitárja kincset hordozó ölét, s fia feladatához felnő. Kohók tüze ha bántja is szemed, mikor a forró fém világra fénylik: tudd, érdes bőrű kohásztenyerek a vad robajt biztos kézzel vezérlik. Gyárak falán remeg, vágányokon száguldó mozdonyok futtában érzik, Ő diktál ritmust növő házakon — Kuzbassz munkadala vezér itt. Mikor a dombok harmatos gyepén, s völgyet fürösztő fénytől felkavarva 13 �Igor Kiszeljov Szergej Donbaj A város, ahol élek Utazás a BAM-on Évek szállnak, megkötve e tájon, idefűzve. Mégis, lám, legott szólt legyintve egyszer jó barátom: — „Eh, szibériai városok!? Ismeretlen is ismerősen tűnik a tünde táj eléd: fut a vonat s végtelen sínen hozza a hon üdvözletét. Éldegélsz itt, s beteges hiány rág, vigasztalan fájdalom fog el: nincs egy templom, faragott harangláb, műemlék, mit megcsodál a szem, semmi szépség, kőbe formált dallam. No, talán Novgorod, az komoly!” ... S elutazott végleg és azonnal megtagadva kedves városom. Mindazt szenvtelenül számbavéve, ami innen elhajtotta őt, nincs mit állíthatnom ellenébe, nincs mért megszólnom az elmenőt! Senki joggal parancsot nem ádhat: ülj meg itt vagy éppen fuss oda. Láttam én is, hogy van e hazának gazdagabb, szebb, nagyobb városa. Csakhogy itt a haza úgy akarta — kell meggyőzni bárkit is talán? —, hogy nálunk először volt a Munka — és a Szépség csupán ezután. Itt, túl az Urál hágóin már a tér kitágul, s mégis egy villanás, s máris itt a Bajkál, hatalmas tükrén jár szemed. Virágzó almaágat álmodsz, amely távol tájon terem, míg itt havas-hűs álmot álmod az Alma-hágó csöndesen. Ha — biológus, mikroszkópon — az űrhajós utat kutat kabinablakán Földgolyónkon: a BAM neki irányt mutat. Nem dicsőség, nem becsület dolga, hanem a háború hozta, hogy tőlünk kapta életét a csonka, a csatáktól rombolt Novgorod! Vonatok vágtatnak Keletnek, alattuk nyög a pályatest. S hála a dolgos kezeknek, az út egyre messzebb vezet. ... Acél és szén kellett, hát meg is lett: esztendőkig ez volt csak soros. Várost itt nem századok emeltek — évek alatt nőttek városok. Az ősz nyugtató mosolyában minden tisztábban látható: tudod, gyermekeink zajában még az is ott olvasható, Ma? Ma már a Szépség terveinkben nem csak ábránd. Épülő való. Házakon, utakon, tereinken a Munka szépsége látható. Épp ezért: száz út fut is távolba, nekem ez apáim otthona! Ide köt a büszkeség szép gondja, hogy szülőm a nagy Szibéria. Választhatsz, mi tetszik. S az, ki választ megleli — nincs híja semminek; bár templomot váltig nem találhatsz és haranglábat sem — nincs minek. Megborzolom a fiatal hársnak zsenge lombját, s kézzel üstökén megköszönök mindent a hazának, s e városnak, ahol élek én. 14 Szeptember. Jakutföld. A jég rég elnyomta a folyók szavát. Távol az otthon — nő a lépték —, s mégis közel: mily furcsaság! mit nem tudnak: lábrakelt tajgánk állomásain, itt meg ott a sínek mentén az ő harsány felnőttkoruk megálmodott. A múltba is, ha visszanézek, s messzire fut a gondolat, tudom, tunguz meteor égett száz év előtt ez ég alatt. De most itt fényre, tűzrobajra figyelve egyre gondolok: Szibéria új élet anyja — szputnyik, anyaföld, csillagok. �Valentyin Mahalov Kenyér és só Mit lehetett, megadta életem, így nőttem, fönn Oroszhon kék egével, táplált az életadó anyatej, s nem volt hiány a jó orosz kenyérben. Aztán elért a háborús csapás, s ezért hogy máig sem feledhetem még: a kenyér nyert a halálon csatát — ha lágy volt, szikkadt, ha fagyott, ha pótlék. A földi bánat s minden földi jó egyesül benne, ezért hát a szándék, a gesztus, hogy a Kenyér és a Só a barátnak szánt legdrágább ajándék. Viktor Csugunov Úton A nap égette a vállát. — Az ördögbe is! Úgy süt, mintha fizetnék — morgott Trofimov. Jókora kövön ült, időnként vizet fröcskölt magára. — Tel­ jesen kikészít. Ha nagynehezen megérkezünk huszadikáig, pénz helyett még koporsó lesz a keresetem. A lágyan ereszkedő partoldal alatt, mint a kifakult vászon, jó kék, hanem inkább szürkés, és úgy fodrozódik, mintha borzonitt sekélyebb, megcsendesedik, nem túlságosan mély, a víz sem kék, hanem inkább szürkés, és úgy fodrozódik, mintha borzon­ gás futna végig rajta, s nem tükrözi se az eget, se a szirteket, se a tajgát. — Ez a Baszov nehéz keresztet rakott ránk — folytatta Trofimov, s lopva a csoportvezetőre sandított. Az öreg Kabin nem válaszolt, a lubickolásra figyelt, a másik part irányába, ahol Tanya — Trofimov felesége — és Szemjon Burikin, a szerelő fürdött. Aztán káprázó szemeit megdörzsölte az öklével, úgy felelt: — Émelygek valamitől, hányingerem is van... A mellemben meg forróságot érzek. — Tudod hogy vannak az ilyenekkel, mint mi? Dögölj meg, csak végezd a dolgod. — Trofimov hirtelen felpattant és dühö­ sen elkiáltotta magát: — Tányka! Fejezd be a fröcskölést! Indu­ lunk ! Azzal csizmás lábát nehézkesen emelgetve a traktorhoz ment. Kabin utánafordul, hümmentett, majd inkább a víz fölé hajolt Bármely faluban s bármelyik tanyán, ahogy szokás e nekem kedves tájon, a vendégeknek friss kenyér dukál, csipetnyi sóval, faragott szép tálon. És büszkeségem mit sem csillapul, hiszen hát ősi, megszokott ez nálunk, és házaidban, Oroszhon, a múlt örökeként mindenkor rátalálunk. Nem született, de megszenvedtük öt. S tudom, nincsen más tája e nagy földnek, hol érte több munkát, nagyobb erőt, felelősséget örököltek. Mert minden ráncért létünk homlokán gondos gyermekként felelnünk nem jótét: így lesz a világ minden asztalán Kenyér és Só, s emberhez méltó Jólét. és még megmosta a lábát. Trofimovról töprengett: „Mint az igásló. Amúgy meg anyámasszony katonája, a hangya kifogna rajta, se lát, se hall, csak előre, előre...” Tánya és Szemion kijöttek a vízből. Ügyetlenül haladtak a kavicsos parton. Miután felhúzták a kezeslábast, csizmát, a trak­ torhoz mentek. Trofimov szokásos zsörtölődése fogadta őket: — Nem tudom mire föl van annyira odáig magával az öreg. Mintha őt nem anya szülte volna... — Örökké morogsz, mint a kankutya — szólt rá Tánya, ahogy elhaladt a férje mellett. Kabin kiegyenesedett, még egyszer megnyomkodta a szemét. Hóna alá fogta a csizmáját és a gőzgéphez ment. Egy fél órát ha pihentek. A levegő beleremegett a traktor éktelen dübörgésébe. Az esőtől és a naptól vízhatlan ponyvával védő utánfutó lassan kúszott a traktor után. A lánctalpak átgázoltak a bokrokon, be­ leszántva a gallyakat és a leveleket a földbe. A csoportvezető is az utánfutón ült. Azt figyelte mi marad a nyomukban, s míg a letiport zöldet nézte, arra gondolt, nincs minden jól az embernél, valahogy simán nem megy semmi. Dur­ vaság és vadság is belevegyül a dolgainkba. Tánya a ponyva alatt ült, varrogatott. Kabin időnként meg­ fordult, szemügyre vette az asszonyt. Megpróbálta kifürkészni az arcát, titkos gondolatait, de Tánya csak a tűszúrásokra ügyelt, szemét elfedték hosszú szempillái, és nyugodtnak tűnt. Pedig Kabin emlékezett rá, hogy tegnapelőtt, amikor azon az irtáson a vacsorát főzték, Tánya a gőzgép mögött elkapta Szemjont, mohón megölelte, szinte tapadt rá. Kabin akkor megijedt, igyekezett takarni Trofimov elől a gőzgépet és noszogatta, hogy fűrészeljen már. 15 �„Ekkora ostoba bivalyt!” Az öregember nehezen lélegzett, me­ gint a szemét dörzsölgette. önmagának is váratlanul megkérdez­ te: — Tanya! Jól látom...? Belehabarodtál Szemjonba? Az asszony ráemelte a szemét és szárazon válaszolta: — Mi köze hozzá Petya bácsi? A magam szerelme az én ügyem... A lánctalpas váratlanul megállt. Előttük fulladozott a bul­ dózer. Trofimov leugrott a traktorról, odafutott, megnézni mi történt. Csizmája alatt cuppogott a mocsárié. Amikor visszajött, még akkor is Szemjont siettette. — Szemjoska! Élénkebben! Gyerünk! Mi van veled? Hogy te­ gyelek a koporsóba...! Meddig akarsz egy helyben aszalódni eb­ ben a tikkasztó hőségben? — kiabált előre. Kabin hallgatott, majd amikor elindultak, folytatta. — Nem félsz? A férjed itt van melletted... — Csak nem irigyli? Fáj a lelke, Petya bácsi? — kérdezte csúfondárosan Tánya. — Ha Vaszka megtudja, helyben agyonvág... Tánya felállt. — Most nem tudja meg. Ha a gőzgépet a rendeltetési helyére szállítottuk, akkor elmegyek. Azzal a férfi vállára tette a kezét, és mélyen a szemébe nézett. — A melléről a nyomás múlik már, Petya bácsi? Az öreg zavarában a szemét dörzsölte: — Ha megnedvesítem, kicsit könnyebb... Mindketten elhallgattak. Éjjel Tánya felébresztette a buldózer kabinjában alvó Szem­ jont és lement vele a folyóhoz. Kabin pedig moccanatlanul fe­ küdt és rettegett, hogy Trofimov felébred és megkérdezi, hol van Tánya? Mit fog akkor csinálni? Tegyen úgy, mintha alud­ na, vagy mondjon el mindent fehéren-feketén? Kiszáradt a tor­ ka, mikor elképzelte, mit vinne végbe a böhöm Trofimov a folyóparton: miként fogná meg a feleségét a fiújával, miként vé­ gezne velük. De Trofimov nem ébredt fel, s Kabin megnyugodott, sőt ma­ ga is lement a folyópartra. Világos éjszaka volt és meglátta őket a víznél, teljesen nyílt helyen, szemben egymással. Tánya hangját hallotta: — Elfáradtam a magam rosszaságától — mondta szomorúan. — Anyám is a tajgán törte magát, úgy mint én. A lélek, Szema, elsorvad bennünk, ha nincs ami táplálja. Kabin visszaóvakodott az utánfutóhoz, lefeküdt Trofimov mel­ lé. „így van, ahogy Tánya mondja — gondolta nyitott szem­ mel, fektében. — Az asszony eltévelyedik, ha okot talál hozzá. Ahogy a komámmal is történt... A sógornőt rajtakapták, az meg kikottyintotta, hogy a férje nem túl sok férfierővel bír, és hát ő egészséges asszony mit csinálhatna?” Másnap egész későn álltak meg éjszakai pihenőre. Trofimov nem akart korán tábort verni. A nap már régen lenyugodott, a csillagok is feljöttek az égre, amikor végre megállhattak. Tánya melegebben öltözött és a vacsorához kezdett. Szemjon tábortüzet gyújtott és a vezetés után fáradtan feküdt az utánfutóban. Tro­ fimov vizet hozott a folyóról. Tánya fölrakta a tűzre a bográcsot, letelepedett melléje és énekelni kezdett. A dal a fürjről szólt, szomorúan és gyöngéden. És magány is volt benne, de traktorok és gőzgép nem. Viszont mintha vér éltetné és tágas, szabad lélegzet. — Hallod-e? Hogy neked ilyen szépen énekeljenek? — mond­ ta Kabin Trofimovnak. — Asszonyi hang... Mindig ilyenek, ha a vérük hajtja őket. — Trofimov borotválatlan képét hersegtette a tenyerével, majd egyenesen a csoportvezető szemébe nézett és mintha ezzel lezár­ ná a kérdést, azt mondta: — Csak énekeljen, nem szakítom fél­ be. Az öreg álldogált egy darabig, a mellét masszírozta, majd azt kérdezte: — Miért mondasz ilyet róla? Trofimov kiegyenesedett. — Elnézlek bátyám, és azt gondolom, hiába éltél meg annyit, nemigen okosodtál meg. 16 Aztán elfordult, komótosan szétteregette a kapcáit a fűtőtestre. Kabin is fogta a csizmáját, felmászott az utánfutóba, lefeküdt, és óvatosan sajnáltatta magát: — Figyelj rám Szemjon... Mondom Vaszkának, jól énekel a feleséged. Erre ő sértést vágott a fejemhez. Szemjon egészségeset nyújtózott, aztán felelt: — Vaszka nem érti az ilyet. Nehézfejű, mint a nemezcsizma. — Mintha megőrült volna — folytatta óvatosan a sajnálkozást Kabin. Burikin erre fölült, bőröndjéből másik nadrágot vett elő, tisz­ ta gimnasztyorkát és átöltözött. Közben azt mondta a sötétben: — Pedig érthető a Vaszka feleségének éneke. Ti is pontosan tudjátok Pjotr Vasziljevics... Szorosra húzta a szíját és még hozzátette: — Mondtam én is Vaszkának. Éppen a napokban... A dalok szerint, mondom neki, valakit itt nagyon szeretnek... Étre azt mondja, Tánya egészséges, hát énekel. A vállamra csapott és vi­ gyorgott, mint a nem normális. Az öreg fészkelődött, sóhajtott egyet: — Én is szeretem a dalokat. Emlékszem, volt a fronton egy nővér. Tudod, nem a tűzvonalban szolgáltam, katonai kórházhoz voltam beosztva... Szóval volt ott egy nővérünk. A hangja tisztá­ ra mint a Tányáé. A törzsőrmesterrel élt együtt, de lefeküdt az mindenkivel. Egy váratlan támadás alatt megölték a németek. A sötétben villant Szemjon szeme. — Miről beszél, Pjotr Vasziljevics? — Hát erről... — Tudom én, miről. Bölcselkedni mindenki tud! Meg a más dolgára figyelni. Na mindegy- Majd nem csodálkoznak, ha tör­ vényesen csináljuk. Azzal kiugrott az utánfutóból. „Mindenki milyen okos lett! — gondolta sértődötten Kabin. — Hisztériáznak. Ezeknek mondani valamit...” Éjjel szitkozódásra ébredt. „Rajtakapta Tánykát” — volt az első gondolata és kimászott a fekhelyéről. A tűznél Trofimov gimnasztyorkájánál fogva rázta Szemjont és ordított: — Lelépnél, kurvapecér? Ezzel is nyúzol? Igen? Kirázom belőled a lelket! Értetted? A gőzgépet együtt húzzuk huszadiká­ ig. Csak nyomorékként mész el. Ezzel verem szét a pofádat. — Öklével Szemjon arca előtt hadonászott. — Nagyon ronda ember vagy te, Vaszka... Hogy az ördög vin­ ne el.. Trofimov és Kabin együtt másztak be az utánfutóba, ahol Tá­ nya már feküdt, fejét beletúrta a párnába, nehezen lélegzett, mintha aludna. Trofimov arrébb igazította, hogy melléje férhes­ sen, és még egyszer kiordított: — Szemjon! Eszedbe ne jusson kereket oldani — úgyis utol­ érlek ! — Hova menne? — suttogta bosszúsan Kabin. — Ismerem a fajtáját... Az ilyennek a szó az élet. Nekem meg a munka. Nekem teljesítenem kell a megbízatásomat. Ha ő meg­ lép, magukkal egy év alatt se végzek: mintha hordót gurítanék! — Hová futna? — kérdezte csitítóan az öreg. Trofimov elég nyugtalanul hánykolódott, majd belátta: — Igazad van, bátyám, bolond vagyok... aludjunk. Kabin nem tudta lehunyni a szemét. Előbb a sértettség gyötör­ te, aztán mindenkit elítélt az útitársai közül, reggel felé pedig hazára gondolt: amint Nyikityina a várost járja, vagy a kakast hajkurássza, vagy a lányát szidja, szétkürtölve a világnak. Ha­ zavágyott, megvédeni a lányát. „Hiszen ő már felnőtt, anya, hi­ ába, hogy velünk él.” Aztán felidézte, hogyan jöttek hozzá a ta­ nácsból és kérték, legyen a vezetője a szállítmánynak. Beleegye­ zett, mert jó érzés volt, hogy még gondolnak rá. Nem az isten számon tartott madara, hanem mások is gondolnak még vele. Napközben Trofimov magához hívta a traktor kabinjába. — Bátya, haragszol rám? — kérdezte. — Miért haragudnék? — Jól van, bátyám. A mi dolgunk a munka. Más nem számít — És sáros, nehéz kezét a csoportvezető vállára tette. — Hiszen Kabin kitérően válaszolt. én is tajgai vagvok! Az asszonyt is itt találtam, a gyerekeimet is ittenieknek akarom... Hamar célhoz érünk már? �— Innen már gyorsabban haladunk... — Ha megérkezünk, jót pihenünk — tervezgette Trofimov. — Leborotváljuk a szakállt, kimenőt kapunk, helikopterrel be a városba. Ki kell oldani a feszültséget. Este átjutottak a hegyvonulatot kettészelő folyón. Az átkelést Tánya irányította. A buldózer vontatta gőzgépre nem figyelt eléggé. A buldózer még csak-csak átjutott, de későn vette észre, hogy a gőzgép széthúzza a korlátot és bal első kereke már a mélység fölé lóg. Trofimovot elöntötte a méreg. Hatalmas öklét rázta, úgy or­ dított: — A tarkódra csúszott a szemed? Mi? — Hagyd abba — fogta vissza Szemjon. — Megtartjuk, viszszahozzuk. — Itt menten elintézem! — tajtékzott Trofimov. — Eszetlen nő. Ez neki irányítás... És szórta tovább szitkait. Tánya szó nélkül bekapcsolta a csörlőt. Trofimov belekapasz­ kodott a drótkötélbe, átdobta a vállán, lábát erősen megvetette. A gőzgép lassan, nagyon lassan a helyére billent, de mivel a traktort is rákapcsolták, hogy tartsa, az az utánfutóval együtt egyre jobban féloldalra dőlt, felborulással fenyegetett. Minden­ ki látta a veszélyt, tette, amit tehetett. Még Kabin is kimászott az utánfutóból, ott téblábolt körülöttük, sipítva osztogatta a ta­ nácsait : — Tánya, ereszd le, lejjebb egy kicsit. — Az istenedet! — kiabált Trofimov. — Engedjed. — Nem hallod! Neked mondják! — Ne szitkozódj örökké, Vaszilij — paprikásodott fel Kabin. — Mit szekálod örökké? — Bátyám, te meg hallgass... Megértetted? Amikor végre egyenesbe jutottak, Szemjon azt kérte Trofimovtól: — No Vaszka, Tánya elfáradt, ülj te a helyére... Trofimov némán a vezérjárműhöz ment, felugrott a lánctalp­ ra, álldogált egy darabig, majd amikor fejét bedugta a vezető­ fülkébe, Tánya a másik oldalon kiszállt és meg sem fordulva, hátrament az utánfutóhoz. — Sokáig tart még, Petya bácsi? — kérdezte Tánya, mélyet sóhajtva. — Már nem Tányecska. Már közel vagyunk... Vele mi van? — Az ő dolga olyan egyszerű... — Tánya keserűen elhúzta a száját és behunyta a szemét. Éjjel újra Szemjonowal volt, és a rákövetkezőn is, miként a harmadikon is. Trofimov pedig aludt. Mélyen és békésen, üte­ mes, szabályos hortyogással, lábát szétvetve. Kabin többé már nem félt, hogy felébred, mégis nyitott szemmel feküdt, otthonra gondolt, s azon töprengett, milyen egyszerűre és gorombára ké­ szültek az emberek. Ha Szemjont nézi? Épp hogy leszerelt a had­ seregből, máris kiokosodott, túlságosan is tudja a dolgát, nem azon van, hogy a munkának, a többieknek éljen, inkább asszo­ nyokkal szűri össze a levet... Vaszka pedig? Éppen fordítva. Az egy tökfilkó. Nem is érti, hogy van ez? Közben megkerültek egy hegyláncot, és a Vörös Küszöbnél el­ kanyarodtak a folyótól, be a szurdokba. Alig néhány kilométer maradt, ahogy Kabintól megtudták. Trofimov mégis a fogát csi­ korgatta, egyszer csak pihenőt javasolt: huszadikáig még négy nap van, rendbe is szedhetnék magukat, van idő. Megálltak éjszakázni. Hűvös, párás éjszakájuk volt. Tánya mégis elment Szemjonnal és mint rendesen, virradat előtt egy órával visszatért, lefeküdt, és már hallatszott is nyugodt lélegzése. Trofimov megmoccant és mintha semmiség felől érdeklődött volna, megkérdezte: — No, megdugott? Kabinra — aki most is ébren volt — rájött a remegés. Tánya hallgatott. — Azt kérdeztem: meggyúrtak? — ismételte Trofimov, már dühösebben és hangosabban. — Meg... — törődött bele Tánya és szembefordult fektében a férjével. — Mióta tart? — szűrte a szót a fogai között a férfi, — Attól a naptól, amikor megijedtél, hogy Szemjon elmegy, — Mióta? — térdelt fel Vaszka. Kabin szeme hozzászokott a sötétséghez, így most tisztán látta a megzavarodott Trofimovot, amint dermedten térdel a fe­ lesége mellett, ökölbe zárt kézzel. Tánya szintén felemelkedett, fejét büszkén fölvetette — pedig érezte, hogy a férfi ütni fog. Az utánfutó falához támaszkodott és kihívóan a szemébe vágta: — Gondolod, hogy nem tudtam: tetteted magad! Neked, meg Szemjonnak huszadikára ide kellett érnetek a szállítmány­ nyal... s te tudtad, hogy kijárok hozzá. Trofimov megütötte, de Tánya nem szólt többet. Aztán még pontosan és kimérten rávágott. Tánya a padlóra esett, Trofimov pedig rávetette magát, nyomta, szorította, préselte. Tányából csak akkor szakadt ki a visszafojtott sírás. Kabin magához tért a meglepetéstől. Tőle telhető gyorsasággal felpat­ tant, megragadta Trofimov vállát, húzta, rángatta és torkaszakadtából ordított: — Szema! Szemocska! Gyorsan ide! Szemjon... Virradt. A szurdokban nyirkosság érzett és korhadásszag. A szürkésbama jegenyefenyők ágai álmosan a földre csüngtek. Gyér eső hullott, a madarak hallgattak. — Megbolondultál? Ilyen kutya embert— szidta Kabin Tro­ fimovot, amikor Szemjonnal együtt kituszkolták. — Adok én ne­ ked... Trofimov eltorzult arccal hadonászott: — Vigyázzatok magatokra! Megkaphatjátok még! — fenye­ getően zihált, majd kiköpött az esőbe. És amíg Szemjon és Kabin Tányával vesződött, felhúzta a csizmáját, magára kapta a kabátját és a vontatóbuldózerhez ment, begyújtotta, közben megállás nélkül káromkodott, aztán bekiabált a többieknek: — Indulunk, ha akartok, ha nem! Ez már az utolsó napon történt. Fordította: Laczkó Pál 17 �Viktor Mojszejev Győzelem Az igazat megvallva Sztoljarov elszunyókált. Válka Kukoljev ezt akkor vette észre, amikor az előfúrót cserélte ki. Hatan dolgoztak ugyanis, gőzölögve és az olajos gőzt köpködve, miközben ütemesen dübörögtek kalapácsaik. Ötük a repesztőlyuk szintjén dolgozott, Sztoljarov azonban el­ maradt tőlük. Ez mindenképpen elgondolkoztatta Válkát. — Mi baja lehet? — meredt maga elé értetlenül, és fütytyentett egyet: — Ez van! Ha az éjszakás műszakban történik mindez, Válka egy cseppet sem lepődött volna meg, de hát Sztoljarov az első mű­ szakban állt le. Éppen Sztoljarovhoz volt indulóban, de ebben a pillanatban a fejtés mélyéből előbukkant Bogdanov, aki ép­ pen átállította a gépet, hogy az darabokra ne hulljon a kőtör­ melék robbantásakor. A kemény kőzet miatt ugyanis az utóbbi időben kétszer annyi robbanóanyagot használtak fel a koráb­ biaknál: csak így tudtak az előzőnél kettőzött ütemben halad­ ni a fejtéssel. Csakhogy a kétszeres anyagfelhasználást meg kellett fi­ zetni, s minden egyes robbantás a brigádvezető idegeit telte próbára: kibírja-e a felépítmény ez alkalommal is a fejtést, avagy nem? Válka tudta, hogy jobb, ha ezekben a percekben nem kerül elő a vétkes. Éppen ezért lepődött meg, amikor a fejtésen meglátta a brigádvezetőt, aki Válkát megelőzve Sztoljarovra támadt: — Befejeznéd végre az éjszakázást?! — támadt rá magá­ ból kikelve Bogdanov. Sztoljarov megrázta magát, ijedten és csodálkozva sütötte le zavaros tekintetét. — Miért csináltad ezt? — kérdezte újra Bogdanov. Sztoljarov, mint akit cseppet sem zavar a szituáció, csak legyintett: — Ne is mondd, Makar! — szólt elesetten. — Egész éjsza­ ka Nasztyát vártam a szülészeten, s amíg mindent elintéztem, már lefeküdni sem volt időm. Egész éjjel talpon voltam ... — Megint lány lesz? — nézett hitetlenkedve Sztoljarovra a brigádvezető. — Nagyon úgy néz ki — mondta megzavarodva Sztol­ jarov. — Csak nem bolondultál meg? — értetlenkedett a brigád­ vezető. — Hat lányt már összehoztál, most meg esetleg jön a hetedik? — Ez nem rajtam múlik — mentegetődzik Sztoljarov. — Ha az orvostudomány rám hallgat, akkor feltétlenül fiúnak kell lennie. Minden jel erre vall. Nasztya már régóta panaszkodik, hogy a gyerek nagyon rugdossa. — Jobb lenne, ha szülésznőként dolgoznál és nem mint bányász — legyintett Bogdanov. A brigádvezető Válka káromkodni kész indulatát látva, nem tartóztatta magát, hanem minden mérgét beleadva, most más irányba térítette a kioktatást: — No és most mit tátod a szádat! Jómagad selejtgyáros vagy. Három lányod van, s köz­ ben mégis a munkatársadon mulatsz! — irányította indulatát a mindig mindenhol előbukkanó Mitroskinra. — Talán elfelej­ tetted, hogy milyen nap van ma? Mitroskin elhallgatott, és elsőként rántotta meg az indító­ kart, amitől ismét remegni kezdett a géptest. A fejtésen újra a dübörgés zaja lett úrrá. Miután Bogdanov meggyőződött róla, hogy minden a régi kerékvágásban halad, Miska Frolovhoz sietett, aki a robbanó­ anyagot szokta szállítani villanymozdonyával. Miután már vé­ giggondolta, hogy ne kelljen három fúráshoz robbanóanyagért küldeni a raktárba, és ezáltal időt takarít meg, úgy döntött, hogy a biztonságtechnikai előírásoknak fittyet hányva, Frolovot bízza meg ezzel a munkával, habár nemrégiben került a brigádhoz. — Szállítok én akár atombombát is — nézett a brigádve­ zető szemébe Frolov —, de ha az ellenőr kiszúrja, akkor ug­ rott a brigádvezetői prémium, meg az én jogosítványom is. 18 — Te csak ne féltsd a pénzed — nyugtatta Bogdanov. — Ha valami közbejön, háríts rám mindent, és a jogosítványod megmarad. — Akkor nincs helye több szónak — ugrott a villanymoz­ donyhoz vidáman Miska. — A mi dolgunk csak az, hogy ve­ zessünk ... — Nos? — fordult Bogdanov Válkához, amint Frolov el­ indult. — És veled mi lesz, Makar Szavvics? — kérdezett vissza Válka. — Mi lenne? — rántotta meg vállát a másik. — A fejté­ sen túlra nem küldhetnek, brigádvezetőnek meg felkértek, nem én kapálództam utána ... Válkával oldalán a fejtésen lépkedve, Bogdanov elégedet­ ten gondolt a mozdonyvezetőre: „Belevaló gyerek. Pedig ele­ inte amolyan huligánnak tűnt...” Miközben keményen markolta az ugráló fúró markolatát, Válka a fejtés bal oldalán dolgozó Sztoljarov felé pislogott. Mindig zavarban érezte magát a jelenlétében, és ezt erőltetett közönnyel igyekezett eltakarni. A kényszerű cigarettaszünet­ ben, amikor a vezetéket áramtalanították, és a brigádvezető a telefonhoz kocogott, hogy a főnökséggel beszéljen, az aknászok pedig az élet dolgait vitatták meg, Sztoljarov sűrű szemöldökét összevonva, elgondolkodva szegezte nekik a kérdést: — Fiúk, nem tudnátok a lányomnak megfelelő vőlegényt javasolni? Paska Potemkin, akit állandó részegeskedése miatt kirú­ gott otthonról a felesége, lenézően mérte végig Sztoljarovot: — Te is fura dolgokkal állsz itt elő. Még ha azt mondanád, hogy műszak után hajtsunk fel valamit, nem mondom. De ez — fuj! — Mi van, mi van? — szólt közbe Igor Anycsisin vállával odébbtolva Potemkint. — Azt hiszed, hogy azért, mert te a fe­ leséged, meg a gyerekeid helyett a vodkának élsz, mindenki más ugyanúgy gondolkodik? — Miért, te talán szent vagy? — vicsorította ki nikotintól sárga fogait Potemkin. — Érdekes, a mosdóban nem vettem észre az angyalszárnyaidat. — Persze, hogy nem vagyok szent — legyintett Anycsisin. — De utolsó dolognak tartom, hogy részegen vered a gyere­ keid anyját. — És Páskát szóhoz sem engedve, Válka felé bic­ centett: — Legalább a fiatalok előtt szégyelld magad. Hallgató­ nak, és azt hiszik, hogy a szerelem csak az első éjszakáig tart, aztán slussz. Nem a vodka a legfontosabb az életben. — Mindenkinek megvan a maga keresztje — kapott az al­ kalmon Sztoljarov, aki örült, hogy nem szakad meg a beszél­ getés fonala. — Egyik inni szeret, a másik meg a lányát igyekszik férjhez adni. — Minek itt keresgélni? — vigyorgott Anycsisin. — Szólj csak Valentyinnek! Klassz vőlegény lenne: nem iszik, nem do­ hányzik, még káromkodni sem tud rendesen. Válkát zavarba hozták ezek a szavak, és idegesen fortyant fel: — Nincs máson élesíteni a nyelveteket!? — Te csak ne idegeskedj! — csitította Anycsisin. — Sztol­ jarov rossz portékát nem kínál. Derék lányai vannak. — Három is eladósorban — bólogatott Sztoljarov. — Vá­ laszthatod, Valentyin, bármelyiket, mind érintetlenek ... — Ezt meg honnan tudod? Hátha már régen túl vannak a nehezén — mosolygott közbe Potemkin gúnyosan. — Szemét egy alak vagy te, Paska — kapta fel a fejét dü­ hösen az eddig hallgató Mitroskin. — Nem tudod féken tarta­ ni a nyelved? Nem csoda, hogy a feleséged kitette a szűrödet. Téged, nyavalyás, a brigádból is ki kellene rakni, hisz a sa­ ját bányásztársaidat sem tiszteled. Csak iszol, te aljas, és kész vagy bárkibe belemarni... — Én aljas? — üvöltött Potemkin. — Ti vagytok rohadtak mind ... — Jó, jó, nyugodj meg! Kikiabáltátok magatokat, de most már elég ... — mondta Sztoljarov. — Tényleg ideje befejezni ezt a perpatvart — erősítette meg Anycsisin. — Inkább induljunk a bányaácsoknak segíteni, ott több hasznunkat veszik. �Így aztán váratlanul lezárult a beszélgetés. Sztoljarov ugyan ezután még jópárszor panaszkodott, hogy nem tudja, mi lesz a lányaival, de Válkának már nem tett ajánlatot. Az viszont sehogysem talált alkalmat arra, hogy négyszemközt kö­ zölje vele: már régen együtt járnak Natasával, a lányával. Minden könnyebben megy, ha a szüleivel élt volna együtt. Még jól emlékszik arra, amikor apja átment a szomszédba, hogy megkérje legidősebb fia számára a kiszemelt lány kezét. Minden ment, mint a színházban, ahol a résztvevők tudják a maga szerepüket. Válka azonban munkásszálláson lakott. Barátai nem vol­ tak. A fejtésen végzett munka úgy elfárasztotta, hogy úgyszól­ ván a vele egyidős srácokkal sem igen volt ideje beszélgetni. Szabad idejét Natasával sietett eltölteni, akivel egy táncesten ismerkedett meg. Válkának megtetszettek a lány sűrű, fekete szemöldökei, kerekded arca, fekete szemei. Gyakran kapta ma­ gát azon, hogy arra gondol, kire is hasonlít Natasa? Aztán vé­ gül is megtudta. Egy mellékutcában ácsorogtak, nem messze Natasáék házától. A lány hirtelen összerezzent és Valka háta mögé bújt. — Mi van veled? — kérdezte ő csodálkozva. — Apám közeledik — súgta fülébe Natasa. Válka odanézett, és zavarodottan elfordult. A kapualjból Sztoljarov lépett ki, elment mellettük, anélkül, hogy felismer­ te volna őket. Ez jutott hát Válka eszébe, ha időnként arrafelé tekintgetett, ahol Sztoljarov dolgozott, keményen, mint egy bika, s dü­ hösen, hogy munkatársai előtt elkövetett hibáját helyrehozza. De egy vidám nevetéssel lezárták az ügyet, s az aknászok már elfeledkeztek Sztoljarovról. Nem volt idejük az elhangzottakon morfondírozni. Ezzel a mostani műszakjukkal fejeződik be a grafikon szerinti gyorsított havi munkaszakasz. A bányának szüksége volt a Kaltanszkij-telep rétegére, ennek feltárásától függött a jövő év sorsa. Ha az aknászok kihajtják a kereszt­ vágatot, akkor a bánya behozza a lemaradását. Bogdanov bri­ gádjának kellett eljutnia a rétegig. Az első napon, a legjobb aknászokat összegyűjtve, azt mondta a brigádvezető: — Minden nap, amit a hegytől nyerünk, plusz tüzelőanya­ got jelent. Az igazgató ezzel egészítette ki: — Ezt csak rekorddal lehet elérni. Segítsenek, és mi nem leszünk hálátlanok; mindent a rendelkezésükre bocsátunk, amit csak a bánya nyújthat. Arról, hogy a rekord megvan, hat nappal ezelőtt szerez­ tek tudomást. Amikor a részlegvezető elvégezte a méréseket, lelkesen mondta: — No, most aztán találgathatom, kinek mit kérjek az igazgatótól. Válkának semmi sem kell. Őt egy dolog érdekli: milyen lesz a rekord? Rengeteg erőt kivesz ez a munka belőle, még arra sincs ideje, hogy Nataskával találkozzon. „Majd ha a re­ kord meglesz...” — nyugtatja magát, bár nem tudja, mit is változtathat ez a közte és Natasa közötti viszonyon... És lám, itt az utolsó műszak. Bogdanov azt mondta a le­ szállás előtt: — Inkább megdöglünk, fiúk, de befejezzük! Persze, senki sem akarta kitenni a lábát a fejtésről, de for­ golódtak, mintha terpentinnel lennének lekenve. Épp csak Sztoljarov miatt álltak egy percet. A fúrók még nem végeztek az alsó sor repesztőfurataival, de a fejtésen már ott feküdt a nagy halom vitorlavászon táska, mind tele sárga ammonitos csomagokkal, és Bogdanov, hogy túlharsogja a fúrógépek za­ ját, szája elé tett kézzel kiáltva siettette őket: — Na, lássunk hozzá ... Válka szerette azokat a perceket, amikor ammonittal tömik a fúrólyukakat. A robbantómester ebben a gigászi küzdelemben, amit az aknászok a heggyel folytattak, akarat­ lanul átvette a megveszekedett tempót, bár neki az egész előkészületi munkából szerény szerep jutott: a töltetek elké­ szítése. A rekord miatt most minden megszokott törvény fel­ borult. Izzadtan, robbanóanyaggal, detonátorokkal jól megra­ kodva, megjelent Ilindéjev, csendben nekitámaszkodott a fal­ nak, ingéből fényesre polírozott, vastag vörösréz árat halászott elő. A csomagból kiemelt egy sárgás, olajosan fénylő patront, s behajlított térdén apró, takarékos mozdulatokkal megütögette a végét, hogy az ammonit puhább legyen, majd beleszúrt az árral. Nem sok maradt hátra: belerakni a lyukba a detonátort, hurokkal megerősíteni a vezetéket, és a töltet — kész. Ezalatt néhányan előkészítik a fejtést, agyaggal fojtva, ke­ rek döngölőkkel beljebb nyomják a patronokat, mások meg el­ hurcolnak a robbantás környékéről mindent, amit csak lehet. Csakhogy a támfákat nem szedheted le. Sztoljarov és Anycsisin végignézik az íveket, s ahol gyenge pontokat találnak, oda áthidaló ékeket erősítenek. Bogdanov maga köti be a hálózatba az egészet, nem enge­ di át a robbantómesternek, s amint kész az utolsó töltés is, ki­ adja a parancsot: — A fővezetékhez, a többiek — hátra! Ilindéjev rugóként pattan el a faltól. Bő táskájába dugja a detonátoros dobozt, elkapja a fővezetékdob fogatyúját, a sza­ bad véget a támfal első ívére dobja, s hátrafut a vágatban. A szabad végeket bekötve, Bogdanov mégegyszer szétte­ kint, és elégedetten jegyzi meg: — Minden rendben... Aztán minden erejét beleadva rohan a vágat sötétjébe. A gép mögé rejtőzött Ilindéjevet észrevéve, lehuppan mellé, és futástól elfulladva mondja: — Mehet! Ilindéjev zárta az áramkört, és félelmetes robaj szállt vé­ gig a vágaton. Válka, aki Anycsisin mellett ült, lesunyta a fe­ jét. Sztoljarov, kapcáját tekergetve, szitkozódott: — Félrecsú­ szott az átkozott, és nem vettem észre. Matyusin zizegő újságot hajtogatott szét, szalonna és kenyérvég tűnt elő belőle. Étvágytalanul harapott ebből is, ab­ ból is: 19 �— Unom már. Amióta dolgozom, mindig csak kenyér, meg szalonna. — Hát akkor vegyél kolbászt — javasolta neki Válka. — És akkor ki eszi meg a szalonnát? — hümmögött Matyusin. — De hát te mondtad, hogy eleged van belőle. — Sok mindent összefecsegek én. — Talán kezdünk túl jól élni — kapcsolódott a beszélge­ tésbe Anycsisin. — Elfelejtettük már, milyen volt az, amikor jegyre kaptuk a kenyeret... — Hogy jön ide a jegy? — fortyant föl Válka. — Mikor volt már az? És meddig vetitek még a szemükre? — Szemrehányásnak nincs is helye — egyezett bele Any­ csisin. — Emlékezni viszont kell. Nagyon is sok manapság a kritikus, de mindenkinek nem lehet eleget tenni. Nézd csak meg, mennyi kenyeret dobnak ki az étkezdében. Hozzászok­ tunk, hogy követelődzünk, dehát az állam zsebe nem feneket­ len. — Te csak ne agitálj a szovjethatalom érdekében — sza­ kította félbe Anycsisint Frolov. — Tudjuk jól mi is, merre hány lépés! Ha hív, kiállunk érte. — Mit ki nem találnak — értetlenkedett Matyusin. — Egy szó, és majdnem a nép ellensége lettem .. . Azt is el akarta még mondani, hogy a padlásán csaknem egy mázsa szalonna van, s hogy bárkinek szívesen ad, nem sajnálja, de nem volt rá ideje. Robbanás hallattszott, és meleg léghullám vágott arcukba, port rázva rájuk a támaszokról. Az aknászok tátogtak, mint a keszegek, és nagyokat nyeltek, hogy kiegyenlítsék a belső és külső nyomást. Válkának mintha vat­ tát tömtek volna a fülébe, s az első, amit meghallott, Bogdanov szava volt: — Na, jól Van, fiúk, mehetünk! És Sztoljarovot, meg Anycsisint elengedve maga mellett, kiadta a parancsot: — Válka, a vezetékhez! A többiek — csillékhez! A többihez viszonyítva a gép mögött húzni a vezetéket, nem tartozik a legporosabb munkák közé, első pillantásra mégis sértőnek tetszik. Mert amíg mások komoly dologgal fog­ lalatoskodnak, csillét görgetnek, gerendát cipelnek, addig Vál­ ka láncra fűzött kutyaként rohangál a gép után. De Bogdanov csak Válkában bízik meg, mint aki legfürgébb a brigádban és legjobban ügyel a kábelre. Ebben a bizalomban Válka még egy előnyt lát: a kábeltől már csak egy ugrás a gép kormányrúdja. Bármilyen törés előfordul — ő azonnal Bogdanov mellett van. Ha a rakodás során a brigádvezetőnek valami más dolga akad, csak rá bízza a gépet: — No, ugorj! S akkor Válka a helyzet urának érzi magát. De ma nem számít ilyen sikerre: olyan bolondokháza van, hogy maga a bri­ gádvezető is kiabál, nem sajnálja a féket emeléskor, Válkának alig van ideje átdobni a kábelt. Egyszer csak váratlanul meg­ remegett és leállt a gép. A porfelhőből előúszott a brigádvezető fehérlő alakja: mint egy molnár. — Majd elfelejtettem — mondta zavarodottan, és fejé­ vel a kormányrúd felé intett. — Tisztítsd ki a fejtést, nekem telefonálnom kell... Válkát nem kellett kétszer kérni. Az aknászokra pillantott, akik lapáttal egyengették a vagonba hulló kőzetet, és kiadta az utasítást: — Matyuskin, a kábelhez! Aztán rögvest felhagyott a nézelődéssel, megmarkolta a Bogdonav kezeitől még meleg fogantyúkat, s tekintetét a kő­ zetre szegezve, kereste annak legkevésbé ellenálló pontjait. A kiszemelt halom tetején éppen a fúrómunkások toporogtak. A légkalapácsok, motorzúgás és lánccsörgés együtteséből a tapasz­ talt bányász számára egyértelmű volt: minden kiválóan halad. Közben Bogdanov vidáman ügetett a telefonhoz, hatalmas csizmáival fekete olaj tócsákon gázolva át, miközben dühösen korholta magát: „Ebben a sietségben még a barátodról is el­ feledkezel. Mi nem lesz a túlhajtott munka vége”. Váratlanul néhány fénycsóvát látott közeledni. Bogdanov azonnal kapcsolt: ez csak a főnökség lehet. Valóban. Elöl tal­ palt a részlegvezető, mögötte kissé lemaradva pedig a főmér­ nök és az igazgató. Bogdanovot észrevéve, a részlegvezető cso­ dálkozva állt meg: 20 — Valami baj van, Bogdanov? — Minden rendben — nyugtatta őt a brigádvezető. — Akkor induljunk felmérni a rekordot. — Menjetek csak, én is jövök egy pillanat múlva. — Te tudod, csak aztán semmi baj ne legyen! — Ott van Anycsisin, nem hoz szégyent a mieinkre! — kiáltotta futtában vissza Bogdanov. Na végre, itt a telefon! Szorította füléhez a hideg kagylót, és a futástól kiszáradt szájaszélét megnyalva, rekedt hangon szólt bele: — Bogdanov vagyok, a gyorsfejtésről, kislány.. . Hallod, a szülészfőorvossal kell beszélnem! A kagylóból nevetés hangzott, s a központkezelőnő szava: — Na mi az, senki sem vállalja át a rekordot? — Ne viccelődj — szorította össze ajkait akaratlanul is Bogdanov. — Komolyan beszélek vele, ő meg tréfára veszi... — No nézd csak — élcelődött tovább az előző hang. — Még el sem érték a csúcsot, s máris olyan gőgös, hogy beszélni sem lehet vele. — Jól van, na — igyekezett a hangsúlyon enyhíteni a bri­ gádvezető. — De hát valóban sürgős a dolog. — Kapcsolom. Nos, bárhogy is sietett vissza a fejtésre Bogdanov, a mé­ résről csak lemaradt. Először a villanyvonaton száguldó Frolovval találkozott, majd világosság támadt a járatban. Az ak­ nászok gyűrűbe fogva a főnökséget, a hegy gyomrába indul­ tak. Válka golyóként repült a brigádvezető felé: — Százhetven méter, egy arasszal sem kevesebb! A bányaigazgató Bogdanov felé nyújtotta párnás kezét: — Gratulálok. Még kéthónapnyi ilyen munka, és a Kaltanszkijt feltártuk. — Majd igyekszünk — válaszolt Bogdanov, s tekintetével Sztoljarovot kereste, majd hogy meglátta, elmosolyodott: — No, Nyikita, meggyújthatod a gyertyát! — Tiéd az érdem, tiéd ez a feladat is — mondta Sztoljarov. — De neked fiad született! — Biztos? — kételkedett Sztoljarov. — Mert ha hazudsz, agyonváglak! — Most beszéltem a szülészettel: nagy gyereket hozott vi­ lágra Nasztya — négykilósat! — Na, mit mondtam! — derült mosolyra Sztoljarov, majd egyszeriben Bogdanovra támadott. — Te meg még azt merted állítani, hogy lány lesz ... — Jó, jó — szabadkozott Bogdanov. — Ne szorongass anynyira, mert még a csontomat töröd ... Beszáltak a felvonóba, és kiértek az eső előtti, nyomasztó, de még napsütötte levegőre. Alighogy a felvonóból kiléptek, egy szemrevalóan csinos lány ugrott elébük, kezében fehér vi­ rágcsokorral ! — Nataska! — kiáltotta meglepetten Sztoljarov. Natasa apjának nyújtotta a csokrot: — Gratulálok, test­ vérünk született! S ekkor észrevette Valentyint, és nem kis meghökkenés­ sel hangjában, indult hozzá: — Te is itt... ? Sztoljarov először értetlenül meredt Natasára, majd Válka felé fordult. — Mi ez, te ismered őt? — kérdezte a lányát, aki szemét lesütve mondta: — Apám, engedd meg, hogy bemutassam — ő Valentyin! — Tudom, hogy nem Kuzmának hívják — fordult morco­ san lánya felé, majd hirtelen átkarolva Válkát, azt kérdezte: — Vele voltál, amikor a múltkor elkéstél? Válka bólintott. — Én öreg tuskó — fakadt szitokra Sztoljarov. — Még a végén az apósod leszek. Lánya kezébe nyomta a csokrot, és annyit mondott Nata­ sának: — Várj meg minket... Azzal széles tenyerét Válka vállára tette: — No, fiam, in­ dulás a fürdőbe! Lépkedtek egymás mellett a ház felé, Nataska pedig te­ nyerével szemét a naptól ernyőzve hallgatta, hogy kalapál a szíve. Fordította: Kőszegi László �KÖRKÉP A barátság útján Keleti irányban legmesszebb Vlagyimirig jutottam. „Csak ide megyünk” — mondták útitársaim Moszkvában, s valóban, miután leszálltunk, az „elektricska” azzal a természe­ tességgel folytatta útját, mintha nálunk a HÉV nem Szentendréig, hanem Esztergomig közlekedne. Sejtjeimben érzékeltem az addig megtett irdatlan távolságot, s a fogadó kisebb hóvihar, a metsző hideg, amely szinte le­ meztelenített, azt gondoltatta velem, az or­ szág, ahonnan jöttem, talán nincs is, olyan kicsinykévé zsugorodott a végigutazott kilo­ méterek hatására. Valójában a téli hetek, a kemény orosz december ébresztett rá az ará­ nyokra. Az Uszpenszkij-székesegyház — bent Rubljov ecsetvonásaival, kint csillogó aranykupoláival — az öröknek tűnő hótakaró fölött a beláthatatlan távokat sejtette. Úgy éltem meg a várost, mintha a legendás Aranykapu íve alatt áthaladva egyenesen Szibériába tarthatnék. Igen, mintha az orosz embernek is valaha az a határkő lett volna Vlagyimir, ahonnan már szinte misztikusan tisztelt és rettegett másik világba vezet az út. A Tretyakov Galériában láthattam az is­ mert festő Vlagyimirba című festményét. Magyarázat nélkül mindössze azt a tájél­ ményt jelentette volna, amiben — mondjuk — akkor lett volna részem, ha az Uszpenszkij harangjai alól szemlélem a nyár eleji város­ határt: a Vlagyimirból keletre induló végte­ lenbe vesző utat. Aztán megmagyarázták, hogy a festményen a középen kitaposott szé­ les sáv a száműzöttek nyomát őrzi, míg két­ oldalt. a jól látható keskeny ösvény a fegyve­ res kísérők állandó útvonala volt. A XIX. századi művész nem egyszerűen andalító táj­ képet festett, értették meg velem. És gondol­ jam meg. az Urál még milyen messze van, aztán a felfoghatatlan Szibéria. A belémnenevelt századközépi közhiedelem oszlado­ zott ben nem. Az öklömnyinek mondott Föld, a telekommunikációs robbanás következté­ ben lefokozott bolygónk, hirtelen visszakap­ ta valóságos arányait. Már nem találok benne semmi különöset, ha Szibéria hallatán mindig ez az ambivalens élmény ugrik az emlékezetembe. Így van ez most is, ahogy magam elé teszem a kemero­ vóiak és a nógrádiak közös, kétnyelvű kiad­ ványát, amely a testvérmegyei kapcsolat ti­ zenötödik évfordulójára jelent meg. Hasonlíthatom a borítóbelsőkön levő tér­ képeket, s önkéntelenül is elmosolyodom. Egyik megye esetében sem tűntették fel a méretarányt, amiből a puszta látvány alap­ ján egyenrangúság sugalmazódik. Valójában Kemerovo területe csaknem megegyezik ha­ zánkéval. A könyv tartalma természetesen eligazít efelől is. Itt is olvasható, ami több kinti kiadványban is, például a Kuszbassz című fotóalbumban, hogy szibériai mérték­ kel nem is nagy közigazgatási egységgel ápol­ juk kapcsolatainkat... A kötet záróegységéből, amely krónikaszerűen tekinti át a barátság történetét, kiderül, hogy a tizenöt év során nem csupán proto­ kolláris látogatásokra került sor, hanem szép számmal voltak kint nagyobb csoportok is. So­ kaknak lehetett tehát élménye az arányok felis­ merése, s válhatott legendából realitássá Szibé­ ria — mint olyan térsége a világnak, ahol szin­ tén emberek élik a maguk mindennapjait. Ter­ mészetesen a szokatlanul nagy távolság alig­ ha teszi lehetővé a tömeges, kölcsönös látoga­ tásokat. Szükség van az eligazító szóra, okos, ötletes kiadványokra. Kezemben tartom az eddigieket. Magánvéleményem szerint a pál­ mát változatlanul a Találkozás című kétnyel­ vű irodalmi antológia kapná egy képzeletbe­ li versenyen. Könyvészeti, nyomdatechnikai megvalósítása, az irodalmi válogatás embe­ ri üzenete mai szemmel is értékálló. Világos, hogy A barátság útján című kötet jellegében eltérő, vállalása is más, mint a korábbiaké. A kölcsönösen megélénkült érdeklődés miatt szükség volt már arra, hogy mindkét oldalon egybegyűjtve megtalálhatóak legyenek egy­ másról a legalapvetőbb információk. Ezt a célt a kötet szerkesztői lényegében elérték. A kemerovóiak anyaga mértéktartóbb, egy­ ben kiegyensúlyozottabb és célratörőbb is. A nógrádiak fejezetei éppen a nem jól eltalált másság miatt gyengébbek, több helyütt fel­ tűnően. A kemerovóiak a tárgyilagos ismer­ tetés hangnemében szólnak szülőföldjükről, s csak időnként melegszik át a hangjuk egvegy elfogadható és természetes fordulat ere­ jéig, amikor lokálpatrióta érzületük nyilat­ kozik meg, de lényegében megőrzik szövegük egységét. A Nógrádról szóló részekben az in­ dokoltnál többször találunk az alábbihoz ha­ sonló modorosságokat: „A Nógrád megye múltjában búvárkodók megörökítették a szé­ pet is, mert különös atmoszférájú ez a 2546 négyzetkilométernyi darab Magyarországból, fenn északon, ahol egy-két fokkal mindig alacsonyabb a hőmérséklet, de fel sem tűnik, mert errefelé talán több melegség bizseregteti az emberek szívét.” (Kiemelés tőlem — L. P.) Olcsó élceket is fölröppenthetnénk ezzel a szívmeleggel kapcsolatban, azonban az ilyen és ehhez hasonló indokolatlan szó" virágoknál több gondot jelent az informáci­ ók ún. riportosítása. A jó szándék teljesen világos: nem száraz adathalmazt akartak a kemerovói olvasóra zúdítani, hanem szemé­ lyeken, emberi helyzeten, intézményeken, üzemeken keresztül szerették volna bemutatni megyénk életét. Mivel azonban erre nem állt rendelkezésre megfelelő terjedelem, suta pár­ beszédek kerekedtek, ami az ismertetés stí­ lusában önmagában megálló adat lett volna, a riportalany szájából leegyszerűsítő helyzet­ elemzésnek hat. Azt tudniillik szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy példányszámban készült kiadványt nógrádi­ ak is olvassák majd, és természetes kíván­ csisággal fognak belelapozni a rólunk szóló részekbe is: milyennek mutattuk magunkat? Úgy látszik, a forma megválasztása még ilyen viszonylag egyszerűnek látszó feladat eseté­ ben sem mellékes. Fölveti viszont annak fontolóra vételét, hogy ha már az összetet­ tebb újságírói műfajok segítségével is hírt akarunk adni magunkról, a következő kiad­ ványt szociografikus jellegű írásokból, való­ ban jól megdolgozott riportokból lehetne öszszeállítani. Esetleg éppen azokból, amelyek a Palócföld-béli megjelenésük után orszá­ gos visszhangot is kaptak. Mert — természe­ tesen — a közös, kiadványok sorát folytatni érdemes. Lehet okulni az eddigiekből, és van mit felmutatnunk, ha mércét, színvona­ lat is tartani akarunk. (Lapkiadó Vállalat, 1982. Budapest) L. P. A vonal felelőssége Az I. országos rajzbiennáléról A katalógus előszavából kivett mondattö­ redék több vonatkozásban igaz erre a kiál­ lításra. Természetesen abban az értelemben is, amit Horváth György ad neki. Igaz egy direktebb, élesebb megközelítésben is; a ki­ állító művészek napjaink hangadói, a kiállí­ tások állandó szereplői — ők képviselik a kortárs magyar művészet „vonalát". S végül harmadik szempontból: a zsüri tagjai (mű­ vészek, művészettörténészek) a grafika elis­ mert értői, őrzői és újítói. A vonalak — bár híven követik a sokféleség útját — mégsem eredményeznek revelációszerűen ható képet. A koncept és a teóriák korában ezen a kiál­ lításon nem érződik meghatározó koncepció. „Koncepciótlan” — írják eddigi kritikusai, Bán András és Lóska Lajos. A helyzetet is­ merve, s mégis kívül állva, azt kell monda­ nom: ez nem is lehet másképp. Ha nem így lenne, rosszabb lenne: elfogultsággal vádol­ hatnánk. A salgótarjáni rajzbiennálé távlati előké­ szítése során megkíséreltük körülhatárolni a rajz fogalmát. Eszerint: az autonóm rajz rendelkezik a képzőművészet más műfajaira jellemző, a műalkotást megkülönböztető esztétikai meghatározókkal. Elsődleges a sa­ ját, csupán az adott rajz látása révén is ért­ hető, tehát önálló mondandó megléte. A au­ tonóm rajz képes egy összetett valóság ön­ magában értelmezhető egységének bármely szintű és szemléletű (ez az ún. kormeghatá­ rozó) elvonatkoztatására, s ennek adekvát formanyelvi kifejezésére. Leglényegesebb sa­ játossága, melyben varázsa rejlik, közvetlen kézjegyjellege: a művész, a rajzeszközökkel közvetlenül a papírra rajzol. Gondolatait és elképzeléseit így minden korlátozó formanyelvi elem kiküszöbölésével pontosan rög­ zítheti. A rajzi technikák viszonylagos gyor­ saságot követelnek, a rajzi ötlet teljes fris­ seségében valósulhat meg. A kész rajz nem módosítható, végleges és megismételhetetlen műalkotás. Közvetlen, egyedi és önálló mű, saját, minden más képzőművészeti műfajtól el­ térő kifejezési lehetőségekkel és eszközökkel. Az autonóm rajz önálló műfaji létét bizonyítja. hogy módot ad — mint valamennyi kép­ zőművészeti műfaj — a világ összes jelensé­ gének ábrázolására, s éppúgy lehet a kísér­ letezés eszköze, mint a véleményalkotás mód­ ja. A kötött rajz sorába tartozó művekről (vázlat, kompoziciós terv, tanulmány stb.) azért nem esett szó, mivel a biennálé az ön­ álló kifejező erővel bíró autonóm rajznak kívánt — és kíván — fórumot biztosítani. El­ határozását a múzeum már 1975-ben meghoz­ ta, Bereczky Lóránd javaslatára, s ekkor kezdett rajzokat gyűjteni, művésztelepi te­ vékenységét efelé orientálni Az országos rajzbiennálé létrehozásáért a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága rengeteget fárado­ zott. sokat vállalt érte a megye és a város. Nem a helyi szervezők tehetnek arról, ha az általuk elindított szépen felfelé ívelő, lendü­ letes vonal valahol megtört. A jogosan megfogalmazható fenntartások elsősorban a magyar művészet jelenlegi gondjaiból erednek. A szövetség grafikai szakosztálya által megfogalmazott kiírás abból indult ki, hogy a kiállítás nyitottságá­ nak biztosítása érdekében semmit nem sza­ bad állítania. A „nem”-ek mögé rejtett eset- 21 �leges igen végül is nem körvonalazódott. A művészek egyénenként indultak ki művelt­ ségükből, ideáikból, a rajzról alkotott elkép­ zeléseikből — és beküldték műveiket, leszá­ mítva a távolmaradók számottevő táborát. A hibát nem ők követték el tehát. A rajzbiennálé a miskolci grafikai biennáléhoz hasonlóan, nem törekszik törté­ neti áttekintésre. Ezt megtette a Nemzeti Ga­ léria magát 0. (olv.: nulladik — szerk.) rajzbiennálénak nevező 1980-as rajzkiállítá­ sa. Szalay Lajos kamaraanyaga az ottani nagydíjas kiállítása, amit 1984-ben Kovács Péteré fog követni Tiszteletadás címén na­ gyobb kollekció így csak Csohány Kálmán hagyatékából volt látható, aki nagy támasza volt a megye képzőművészeti életének. A biennálé anyagának áttekintése előtt kénytelen vagyok egy közhelyet leírni. Or­ szágos begyűjtésű reprezentatív kiállítás — mióta a világ kiállítótermei állnak és ilyetén üzemelnek — mindig is maximálisan közép­ szerű volt. Ez funkciójából adódik: a feladat — minél szélesebb mezőny áttekintése. A kö­ zelről nézés előnye, hogy a kort viszonylag teljes keresztmetszetében láthatjuk. Hátrá­ nya pedig az ebből törvényszerűen adódó vegyes kép: jók, rosszak együtt. Ezt fokozta itt a turmixtechnikájú rendezés. Célszerűbb lett volna stílusjegyek szerint csoportosítani az anyagot. Csodát, izgalmat nagy felfede­ zést kér számon a kritika a kiállítástól. Mi adhat még egyáltalán izgalmat? Mi lepheti meg a sokat látott szeműeket? Azon túl, hogy minden kritikus képvisel egy eszmevonulatot, amit mérceként alkalmaz, feltűnhetne egy igazán nagy művész, akit minden irányzat elismer A mesterségbeli tudáson, az előadás tökélyén túl ehhez valami megfoghatatlan is kell, ami feltehetően az agyban fészkel: s külső megnyilvánulása az a bátorság, hogy csak önmagával azonos, csak önmagával szinkron. Tudott tény, hogy ilyen művész rit­ kán születik. A rajzbiennálé alkalmából sem fedezhetünk fel kiugró tehetségeket. Szalay Lajos, aki legjobb rajzait 1950 körül szán­ totta tollával a papírra, mára megfáradt. A magyar rajzművészet nagy egyéniségének fénykorát csupán 5—6 rajz képviseli, a többi ismételgető újragondolása régebbi jobbak­ nak. Az egységes és viszonylag nagy anyag­ ból még így is érezzük erényeit: Szalay stí­ lusa epikus és meditatív, a finom körvonalak és a sötét vonalhálók ellentéte révén fe­ szültségkeltő. drámai hangvételű. Kovács Pé­ tert, az idei nagydíjast is résen felfedez­ ték már. Művészete kiemelkedő alkotásokat teremt, tematikája, világa határain belül. Az ember görcsös rángatódzását, szinte kény­ szerzubbonyba zsugorított létét elemzi kö­ vetkezetesen. őszintén, adekvát, sajátos stí­ lusban. A biennálénak ő az egyik legnagyobb egyénisége. A nagy élmények hiányának egyik oka, hogy az egységesítő válogatás és rendezés nem hagyja, hogy bármi is a felfedezés erejé­ vel hasson, vagy legalább rokon felfogások gvűrűjében érvényesülhessen. A valóságos probléma azonban mélyebben rejlik. Magyar­ országon most nincs világképi művészet Nincs átfogó, sok művészt foglalkoztató szin­ téziskeresés és -teremtés. Igen kevesen gondolkodnak elég mélyen és erősen, igen ke­ vesen fogalmaznak elég élesen, s egy részük közülük is háttérbe szorítva tevékenykedik. Ez nem kiállítási gond: ha a kimaradottak ellenszalonját megrendeznék, a kép mit sem változna. A magyar művészet és ezen belül, ennek részeként, mindenek alapja: a rajz — ma ilyen és átlagát tekintve egészen jó. Az országos képet és helyzetet pontosan mutatja a biennálé akkor is, ha szokásos távolmara­ dók ide sem küldtek (Feledy Gyula, Reich Károly, Kass János, Würtz Ádám, Szabó Vladimir, Maurer Dóra, Szabados Árpád stb.) A biennálén valamennyi rajzi szemlélet fellel­ hető. tiszta vonalrajztól a festőiig; a hagyo­ mányosabb felfogástól az avantgarde tenden­ ciákig. A klasszikus értelmezésű rajzi törek­ 22 vések Szemethy Imre nevével fémjelezhető vonulata jelentős a kiállításon. Szemethy pontszövevények végsőkig fokozott finomsá­ gú hálójával határolja körül különös lényeit. Stílusa közel tíz éve változatlan, figurái egy­ re zártabbak, témái egyre inkább közelíte­ nek a különlegesség felé. Az áttételek soka­ sodnak lapjain, kifejezésük pedig egyre szorongóbb. Fokozhatatlan már ez a világ. Almássy Aladár tollának törékeny futására is többször felfigyelt már az érdeklődő. Lapja­ inak fehérjéről most eltűntek a növény- és tárgyszövevények. A helyükön maradt üres­ ség leleplező: Almássy figurái, fel-feltűnve a fehér ködben, csak dadognak, nem értjük igazán mit akarnak mondani. A címadás tőle megszokott költészete inkább elfedi, semmint felfedné a művész szándékát, amely mintha kicsit „bangás” lenne. Ezzel szem­ ben Banya — bár stílusát ő sem gondolja új­ ra — némiképp új világot térképez fel Ott­ hon... című cikluséban. A külső és a belső tér mozgalmasan, érdekesen, körülhatároltan találkozik lapjain. Különösek állatfigurái, melyek az állatszimbolika újabb vonulatát sejtetik munkásságában. Míg korábban a bel­ ső pillanatok öröklétét valósította meg rajzain, addig most a hétköznapi élet perceit te­ szi pszichikailag átélhetővé. Kovács Tamás, Muzsnay Ákos, Püspöky István világa a moz­ dulatlanságig állandó, bár a felületmegmunkálás szépsége továbbra is élményt adó. Szé­ pek, különös nosztalgiákat, árnyalt hangula­ tokat felidéző Dienes Gábor és Nagy Gábor rajzai Kárpáti Tamás csendes tragédiákat hordozó figuráinak sejtelmes foltjai a kis méret ellenére is monumentálisak. A neoavantgarde tendenciák közül a konst­ ruktív szemléletű és a Bacon nyomán elin­ dult nemzedék vonulata szerepel jó és ér­ dekes anyaggal. A perspektíva mély értésé­ ről, a benne rejlő absztrakt költészet megér­ zéséről vallanak Gallért B. István, Kiss Tibor és Kőnig Frigyes munkái. Az egyszerre vagy egymás mellett megjelenített változó tér él­ ménye analitikus tisztasággal szólal meg. Fel­ fogásuk rokon valahol az építészek és a szob­ rászok teremtő térlátásával. A legárnyaltabban, a legtöbb alkotó és mű felvonultatásá­ val a "kemény rajz” elemezhető a biennálé anyagából. A Duchamp és Bacon művésze­ tének tanulságait magyarra áttevők csoport­ ja számban és jelentőségben egyre fokozó­ dó mértékben hat napjaink művészetében. Az általuk képviselt utak — az ismételge­ téstől, a valóban új, egyedi és sajátos kife­ jezésig — meglehetősen szélesek. Kemények ezek a rajzok témájukban, megközelítésük­ ben. szemléletükben, megfogalmazásukban és kidolgozásukban egyaránt. Éllel születnek, mint Fillenz István Éles című művének zsilettpengéje. Valamibe, a társadalom vagy az ember valamely részébe, belevágnak, ez a vágás felfed, kitakar egy sebet, egy tor­ zulást, egy görcsös fintort, mint Valkó László Arcán. A kifejezés szigorú, szűkszavú pontos lehatárolása, az egyértelműség és a néző szemének-idegrendszerének kíméletlen szem­ besítése a lemeztelenített mondanivalóval ad­ ja erejüket. A jelenlegi kiállításon az emlí­ tetteken kívül még Kemény György, Böröcz András, Butak András, Jovián György, Ko­ vács T. Vilmos és Szabó Tamás munkái so­ rolhatók e csoportba. Jovián György Exitusa szerintem a kiállítás legjobb, legfeszítőbb műve. Az élettől, az életből távolodó figu­ ra egyszerre báb és múmia, csupán kezének törékeny íve valóságos. Az állapot és ami lényegesebb itt: a mögöttes tartalom a tár­ sadalom elég jelentős rétegére jellemző, lét­ formává válása aggasztó. Valóságos és elvo­ natkoztatott tartalom együtt jelenik meg, a mű szintézis igényű, jelképi erejű. Kovács Tamás Vilmosnak és Szabó Tamásnak érde­ kes, szuggesztív figuráit vagy pszichikailag vagy társadalmilag hitelesebbé kellene for­ málnia. Ideje lenne mélyebben beásni magu­ kat saját problématikájukba, annál is inkább, mert mindketten tehetségesek. Külsőleges je­ gyeiben hasonló, de kevésbé mély és követ­ kezetes Sarkadi Péter és Gyémánt László metódusa. A brutális felé bántóan, értelmet­ lenül, magamutogatóan hajlik el Böröcz Anrdás, Székely Edit és Eszik Alajos rajza. Elvész a keménység éle és értelme, brutáli­ san közönségessé alacsonyodik a műnek már alig nevezhető firka. A rajzbiennálé a részletesen elemzettnél, természetesen tágabb. Czinke Ferenc, Raszter Károly, Bálványos Huba rajzai mellett meg­ nézhetjük Váli Dezső és Lantos Ferenc munkáit is, ha a biennálé nagy művészi múl­ tú egyéniségeit keressük. Fejtegethetjük EZ Kazovszkij és Dorosz Károly képregényeinek rejtelmeit. Ha pedig szélsőséges példákon akarjuk figyelmünket csigázni: olvashatjuk Swierkiewicz Róbert gyermetegre mesterkélt cumminges-idézeteit, vagy meditálhatunk a tuspaca és a porcelán viszonyáról Szörtsey Gábor munkái előtt állva. Élvezhetjük Ko­ csis Imre játékos ötletének háromlépcsős, fo­ tóval és színes ceruzával történő műlétreho­ �zó dokumentációját. A kép, amit a kiállítás ad, sokrétű, alapos, megfigyelésre méltó. Jó segédeszköz az igen szép és dicséretesen pon­ tos katalógus, amelyben minden művésztől reprodukálnak. A plakát (Small Károly mun­ kája, miként a katalógusterv is) maga a rajz apoteózisa. A salgótarjáni rajzbiennálé jó. A legjobb, ami létezhet: szabad pálya, lehetőség. Felte­ hetően lesznek olyan évek, amikor ezzel tud­ nak élni a művészek, s lesznek olyanok is jócskán, amikor nem. A lehetőséget viszont meg kell adni, a mostani lelkesedéssel és ügyszeretettel, mert ez a feltétele annak, hogy a jó, a zseniális, a rajzi csúcs két vagy húsz év múlva átélhetővé lényegesülhessen mind­ annyiunk szeme láttára. Az ebben rejlő fele­ lősségünk minden vonaltól független, örök és átháríthatatlan. Krunák Emese I. országos rajzbiennálé A japán rajzművészet egyik legnagyobb alakja, a XVIII—XIX. században élt Hokusai hetvenöt éves korában Gvakio Rojinnak, az­ az a rajz vén bolondjának nevezte magát. Csodálatra méltó szerénységgel summázta munkássága eddigi eredményeit: mindaz, amit hetvenéves koráig teremtett — írta — szóra is alig érdemes; száztíz éves korára jó­ solta, hogy „minden vonal, minden pont, ami csak kezem alól kikerül, eleven lesz”. Benne foglaltatik ebben, hogy megérti az igazi ter­ mészetet, „az állatok, a fák, a füvek, a ma­ darak, a halak, és bogarak formáit”, hogy be­ hatol „a dolgok misztérumába” azaz a rajz segítségével tökéletesen birtokába veszi a lát­ ható mögötti láthatatlant, a felszín mögötti fontos erőket, magát az emberi élet teljessé­ gét. Mondhatni, igen kevés Gvaiko Rojin él ma Magyarországon; az egyedi rajznak — s ugyanígy a sokszorosított grafikának — még a gyűjtők között is túlságosan kicsi a becsüle­ te. Paradox dolognak tűnik az összehasonlí­ tás, de ez a jelenség éppen úgy jelzi a mű­ vészet és a közönség kapcsolatának zavarait, mint az elmúlt harminc év építészetének ku­ darcai. Mondhatni a festészettel és a szobrászattal szemben ez a leginkább anyagta­ lan, legintimebb jellegű, s a másik, az anyag és a funkció legtöbb kötöttségét hordozó mű­ vészet viseli el legkevésbé a félmegoldásokat, leplezi le a „ha nincs jobb, ez is jó lesz” gyakorlatot. Lakni, ügyeket intézni persze mindenkép­ pen kell, a funkciójukat rosszul betöltő épü­ leteket rossz közérzettel ugyan, de használ­ juk. mert ritkán vagyunk képesek az ideális megoldásig, valóban közösségi építészetig el­ jutni. A rajznál azonban más a helyzet: esz­ közeiből — eszköztelenségéből — következő­ en a rajz helyzetét még a sokszorosított gra­ fikáénál is jobban meghatározza az általános vizuális műveltség, csak azok számára meg­ közelíthető, akik valóban a mű immanens ér­ tékeit. a „dolgok misztériumát” keresik. Egy rajzzal, készüljön az ceruzával, tussal, vagy, hogy az újabb eszközöket említsem, filc-, rostirónnal, alkalmazza alkotója a kollázs­ technikát, vagy használja fel a fotót is, nehezen lehet reprezentálni, a lakás, közintéz­ mény meghatározott falfelületére esetleg so­ kat ugyan nem mondó, de mégis kellemes színfoltot varázsolni. Felfedezőútra azonban igen messzire vihet a rajz, hiszen lehet egy ötlet felvetése, lehet tanulmány, más műfajú alkotások vázlata, esetleg éppen fiktív terv — de mindenképpen olyan mű, amelyben leginkább tetten érhetőek a teremtő képzelet legapróbb rezdülései is. Az egyén érdeklődése, fogékonysága, a kö­ zösség minősége és a rajz-, építőművészet kö­ zötti kapcsolat azonban természetesen nem­ csak az egyik oldal számára meghatározó. Éppen ezért érezhetjük, szinte szükségszerű­ nek, hogy a magyar rajzművészet harminc­ éves múltját és jelenét bemutató két évvel ezelőtti budapesti kiállítás folytatását már itt, Salgótarjánban rendezték meg I. országos rajzbiennálé címmel. Kiteljesedett ezzel egy egészséges folyamat is, amely nemcsak azt jelenti, hogy a lassan rutinszerűvé vált nyá­ ri, tavaszi, őszi tárlatok mellett számos vá­ rosunkban egy-egy művészeti ág jelentős szakmai bemutatójára kerül sor, hanem azt is, hogy e városok intézményei tudományos szempontokat alkalmazva kísérik figyelem­ mel, gyűjtik az illető terület termését. Eger és az akvarell Miskolc és a sokszorosított grafika, Békéscsaba és az alkalmazott műfajok, Salgótarján és a fenti területek — de végül is minden vizuális művészet — alapja a rajz: a biennálé megrendezésével teljessé vált a kör. Pontosabban, (hogy azért nem ünneprontó, de némiképp objektív legyek) a rajz egy ré­ széről van szó. Elképzelhető, hogy a bienná­ lé meghirdetői elsősorban úgy értelmezték a rajzot, mint az alkotás folyamatának vég­ eredményét, nem pedig mint e folyamat köz­ bülső állomásait; úgy. mint befejezett kom­ pozíciót, nem mint egy-egy érzelmi, gondola­ ti folyamat kezdetét, úgy mint összegzést, nem pedig, mint kísérletet. Mintha inkább a hagyományokra fordították volna a nagyobb figyelmet (amelyet a két évvel ezelőtti buda­ pesti kiállításnál szükségszerűnek tarthat­ tunk), s nem a jövő rajzművészetére, azokra a tendenciákra, amelyek leginkább szinkron­ ban vannak a fontos társadalmi folyamatok­ kal. A hagyományok felmutatása, a kontinuitás dokumentálása természetesen szintén fontos feladata e rendezvénynek, s e feladatnak kér kamarakiállításával eleget is tett. Szalay La­ jos huszonöt expresszív tollrajza nem csu­ pán egy igen jelentős alkotó munkásságának négy évtizedéről ad természetesen hiányos, de mégis hiteles képet, hanem a vonal alkal­ mazásának szinte végtelenül gazdag lehető­ ségéről is bizonyságot tesz. Nem véletlen, hogy munkássága, bár közel negyven, éve él külföldön, s csak 1968 óta látogat haza rend­ szeresen, grafikusok nemzedékeit inspirálta. Azt a generációt is, amely az ötvenes-hatva­ nas évek fordulóján éppen a vonal méltó sze­ repének visszaadásával újította meg a gra­ fikát. E nemzedék tagjaként indult a másik kamarakiállításon szereplő művek alkotója, Csohány Kálmán is. „Őrző ember” — írta róla egyik kritikusa, s valóban. Csohány úgy gazdagította új és új eszközökkel saját mű­ vészetét, hogy közben sosem feledkezett meg az útnak indító tájról, közösségről. Kamara­ kiállításának anyaga mégsem túl meggyőző, mert nem szerencsés a válogatás. A Falum eltűnt figurái sorozat nem tartozik a legjobb alkotásai közé, azok a lapok sem, amelyek­ kel a katalógus kinyomtatása után kiegészí­ tették az összeállítást. S ha már összeállításról van szó, vissza is zökkenhetünk a jelenbe, hiszen elsősorban éppen az anyag összeállítása elrendezése kelti a nézőben azt az érzést, hogy a biennálé in­ kább a félmúlt, a hagyományok, mintsem a jövő, a lehetőségek felé fordul. Vonzó, de kissé problémamentes képet rajzol a rajz­ művészet helyzetéről, s arról a közegről, azokról a társadalmi folyamatokról, művé­ szeti tendenciákról, amelyekbe e művek be­ illeszthetők. Köztudomású, hogy éppen az a néhány esztendő, amelynek termése megha­ tározza a tárlat arculatát, meglehetősen sok ellentmondást vetett felszínre, s az is, hogy ezzel párhuzamosan a magyar grafika érdek­ lődése, eszköztára is alaposan megváltozott, kitágult. Széles körben elterjedt a fotóhasz­ nálat, a dokumentumhitelesség iránti igény, az idegen anyagok alkalmazása (az idei pé­ csi rajz Drawing-kiállításon szép példája volt ennek Ana Lupas textilrajza, a biennáléról Széchy Beáta többrétegű kompozícióját és Szörtsey Gábor Folyamatát említhetjük), a szövegek kompozicionális elemként és ver­ bális közlő funkcióval történő felhasználása, elmélyült a művészet érdeklődése önmaga, saját funkciója, érvényességi köre iránt. Érdesebb hangot társít a fenti jelenségek mellé a. külső szemlélő, és természetesen igen sokféle törekvésből összeálló változatos össz­ képet. Hogy várakozásában némileg csalat­ koznia kell, abban jelentős szerepe lehet an­ nak, hogy a biennálét két helyszínen, a Nóg­ rádi Sándor Múzeumban és a József Attila Művelődési Központban rendezték meg. Az épület jellegéből, a kiállítók rendelkezésére bocsátott tér nagyságából, minőségéből kö­ vetkezően nyilvánvalóan a múzeum a fő, a reprezentáns helyszín. E helyszínen megfelelő a világítás, a művelődési központ hosszúkás emeleti üvegcsarnokában sem a fény-, sem a 23 �térviszonyok nem teszik lehetővé a zavarta­ lan szemlélődést. A múzeumi anyag tanúsága szerint pedig rajzművészetünk meghatározó, fő tendenciái közé azok a jelenségek tartoz­ nak, amelyek a groteszk, az irónia eszközei­ vel élnek, a lírai vagy dekoratív absztrakt, félabsztrakt körébe tartoznak. A hatvanas évek expresszív grafikája után, amely felfe­ lé ívelő társadalmi folyamatokkal futott pár­ huzamos utat, természetes volt az ellentmon­ dásokat eltávolító-megszelidítő irónia térnye­ rése, értékteremtő ereje, ahogyan az volt a nosztalgia, a szürrealisztikus eszközök hasz­ nálata is. Mára azonban lassan azt az idő­ szakot is átszínezi a nosztalgia, egyre kevés­ bé érezhető, hogy a mű és a valóság ellen­ pontozza egymást. Ezt az érzést elsősorban éppen a főfalat kapó Czinke Ferenc, Váli Dezső, s a mellettük kiállító Ban­ ga Ferenc fáradhatatlannak tűnő lapjai keltik a nézőben. Mert természetesen nem arról van szó, hogy önmagában véve bármely eszköz, módszer elavulhat addig, amíg ott van mögötte, mintegy aranyfedezet­ ként, a hiteles élmény. Ez az élmény pedig igen sokféle lehet. Né­ hány cserjésben megbúvó madár is mély em­ beri tartalmak hordozója lehet, mint Földi Péter tusrajzain, s az emberi exitus is része lehet annak a félelmet keltően ismeretlen természeti körforgásnak, amelynek titokzatos­ ságáról oly meggyőzően beszél Jovián György. A bibliai példázatok is lehetnek idő­ szerűek, mint Kárpáti Tamás ceruzarajzai bi­ zonyítják, s a jövő galaxisba induló embere is hűen beszélhet az itt és most élő kiszol­ gáltatottságáról, félelméről. De az emberi viszonylatok mellett a mű­ vészet belső viszonylatainak kutatásáról, a nyelv elemzéséről, egyáltalán az információ­ ról is néhány szép lap beszél a biennálé eme termében. Sajátos kísérlet Várnagy Ildikó Jel-írása, Lantos Ferenc negatív pontokkal megszakított párhuzamos vonalakból álló rendszere, Nádler István kalligráfiája, Filrenz István magának a papírlapnak, minta rajz hordozójának a változásait elemzi, meg­ tévesztő pontossággal kelti gyűrt, behasított felület hatását. S ha az információk hordozó­ járól van szó, említést érdemel Tolvay Ernő Tv-rajz cím nélkül című munkája, amely ugyan a katalógusban Tv nélkül címen szere­ pel, amelyen azonban két képernyőt is látunk, meglehetősen kritikai célzatúnak tűnő firká­ val. Végül is ez a filctollrajz búcsúztatja a lá­ togatót a múzeumtól, hogy ha nem is új mé­ diumokat, de új, friss hangot keresni indul­ jon a művelődési központba. Várakozásában — ha el tud tekinteni a helyenként kifeje­ zetten zavaró zsúfoltságtól — nem kell csa­ lódnia. Idősebb mesterek munkái kerültek itt a fiatalabbak rajzai közé (Lóránt János, Kajári Gyula lapjai például), már jelentős élet­ művel rendelkezők és most indulók szere­ pelnek egymás mellett, de éppen ez a válto­ zatosság kelti azt az érzést, hogy valóban ki­ bontakozhat, sokféle úton járva teremthet ér­ téket rajzművészetünk. Itt tűnik ki, hogy a fotót alapul használó, vagy az elkészült fotográfiát tovább munkáló rajzot nem periferikus, hanem éppenséggel egyre fontosabbá váló területként kell szá­ mon tartanunk. Kocsis Imre, Hegedűs L. László vagy éppen Sarkadi Péter munkái jelzik, hogy a fotóhoz kapcsolódó eljárások megőrzik azt a személyességet, amelyek a raj­ zot oly vonzóvá teszik, ehhez társítják, azt a dokumentumértéket, amelyet a fotó sem­ mi máshoz nem hasonlítható módon hordoz, s amely iránt ma sem csökken az érdeklő­ dés. Rokonságban vannak ezekkel a mun­ kákkal Lux Antal lapjai, amelyeken — mint­ egy tépett, szakadt plakátok részleteinek — a számoknak, feliratoknak szán jelentős sze­ repet, s amelyek hitelességét az is fokozza, hogy több, egymásra kasírozott papírrétegre készültek. Itt tűnik ki az is, hogy a rajz lehet önfeledt játék (Újházi Péter, Szirtes János), lehet má­ sik művet felhasználó-továbbgondoló „kép­ regény” (El Kazovszkij), lehet egy sosem volt 24 város fiktív, nagyon tudományosnak látszó, de nagyon költői rekonstrukciója (Geller B. István), s lehet avantgard költő verséinek vi­ zuális átköltése (Swierkiewicz Róbert S még sok minden lehet, amiről tulajdonkép­ pen a két helyszín okozta bonyodalmakkal együtt is éppen a biennálé beszélt. A ren­ dezvény tehát — hogy Wahorn András egyik lapjának teljes feliratát idézzem — hiányos­ ságai ellenére sem Nyári műkorcsolya-világ­ bajnokság a mai hányatott helyzetben. Létre­ jötte szükségszerű volt, ahogyan a folytatás is. P. Szabó Ernő Köszöntés és játéklehetőség A műfaji meghatározás, a szakmai érték­ ítélet, a teljesítmény minősítése a szakembe­ rek dolga. A szóban forgó két alkotás azon­ ban a művészethez egyébként nem értő lai­ kusból is előcsal — és talán számára is meg­ enged — néhány gondolatot. Közel egyidőben született Czinke Ferenc és Bobály Attila alkotása. Helyileg sem esnék távol egymástól: Salgótarján déli városré­ szén van mindkettő. Az egyik a városba ér­ kezőt köszönti a város határán, a másik a Gorkij-lakótelep épületei között teremt sajá­ tos világot. A szó megszokott értelmében talán nem is műalkotások. Mint ahogy a kör­ nyékükön levő síküvegggár új épületegyütte­ se, az ifjúsági ház, vagy éppen a lakóházak és benzinkút sem az. Együtt mindezek mégis esztétikus környezetformáló, munka- és élet­ teret alakító, használati értéket is hordozó elemei a városnak. Üveget gyártani valószínűleg lehetne egy ormótlan csarnokban, a benzintöltés is elintézhető bármilyen külső megjelenésű kútnál, a lakóház, vagy a középület elsődleges funkciója ugyancsak nem a külső megjelenés. A városba érkezőt köszönthetnénk egy festett tábla odahelyezésével és a játszótereknek is megvannak a sablonos elemeik. Nem közöm­ bös azonban, hogy milyen az az épített kör­ nyezet, amelyet magunknak teremtünk, amely egész életünkben körülvesz bennünket. Ahol játszunk, dolgozunk, szórakozunk: ahol élünk. Az ember maga formálja környezetét. Jól vagy rosszul. Igényesen vagy igénytelenül. A környezetével is kifejezi önmagát. A termé­ szethez, múltjához (történelméhez, lakóhelyé­ hez, hazájához), sőt az egymáshoz való vi­ szonyát is. De nemcsak az ember üti rá kéz­ jegyét (az életforma, a közgondolkodás jegye­ it) a környezetére, az maga is emberformáló: közérzetet, munkamorált, viselkedésformát, etikai magatartást, kulturálódási igényt. Hét­ köznapi kultúránkat kifejező, ismert össze­ függések ezek. Szinte már közhellyé koptatottak. Mégis érdemes újból és újból elismétel­ nünk. Különösen akkor, ha eredményről is beszámolhatunk. Mert az előbb jelzett „hét­ köznapi kultúra” napjainkban nagyobb fi­ gyelmet érdemel. Czinke Ferenc és Bobály Attila művei pedig ennek érdekében teljesí­ tenek jeles küldetést. Mert a kultúra igencsak sántikál, ha csupán az irodalomra, zenére és a képzőművészetre támaszkodva jár. Ha nem válik — az említettek által és az említette­ kért — a környezetkultúra, a lakáskultúra, a kertkultúra, az egészségkultúra, a viselke­ déskultúra stb. részévé. Lassan ugyanis köz­ tudomásúvá válik, hogy a kultúra egyes ele­ mei csak időlegesen kerülhetnek előtérbe egy­ más rovására. Az a kisgyerek, aki építési törmelékek között tölti gyermekkorát, fel­ nőttként aligha igényli majd Arany János verseit, és nem vágyik meglátni Szőnyi Ist­ ván képeit. Aki megszokja a rendezetlen munkahelyet, sohasem lesz képes gondos, lel­ kiismeretes munkát kiadnia kezéből, és szín­ házba is aligha kívánkozik. Czinke és Bobály tehát leszálltak a művé­ szet piedesztáljáról, hogy oda fellépni sokunk­ nak segítsenek. Nem tűnik talán patetikusnak a mondat, ha arra gondolunk, hogy szá­ mukra a művészi pályán a sikerhez és a to­ vábbi elismerésekhez ennél sokkal kikövezettebb utak (vagy zsákutcák?) is nyitottak. Aki akár könnyed, akár izzadságszagú, de semmitmondó, érthetetlen, öncélú — mégis nevet adó kiállítótermek falára kerülő — kí­ sérletezgetés helyett sokakhoz szólóan alkot, nehezebben járható, de igen tiszteletre mél­ tó utat választ. Küldetést teljesít. Tehetségé­ ből fakadó kötelességének tekinti, hogy akár hétköznapinak is nevezhető tárgyakat a mű­ vészi alkotás rangjára emeljen. Mert tudja, hogy e tárgyakkal nap mint nap találkozunk, általuk szemlélet, társadalmi magatartás for­ málható. És végül is ez a művész legfőbb cél­ ja, a társadalmi munkamegosztásban betöl­ tött szerepe. A Salgótarjánba érkezőt Czinke Ferenc vá­ rosszimbóluma fogadja. A hazaérkezőt is. Anyagait a környék erdei és a mögötte ma­ gasadó gyárkémények kohói adták, izzítot­ ták. A rászegelt csákányokkal apáink a város létét megalapozó szenet vájták, keserves ve­ rítékekkel. Múltból fakadó jelenünkre vethe­ tünk pillantást, ha mellette elhaladunk. Ha csak rövid időre és ösztönösen is, de sok­ szor ismétlődően. S köszönthetjük-e illendőb­ ben az idegent mással, mint magunk őszinte felmutatásával? Bobály Attila játszótere sem a megszokott formák szerint épült. Nem körülhatárolt te­ rület, hanem átszövi a lakótelepet. A játszó­ szerek stílusukban az ősi magyar hitvilágot idézik. Mesterein megmunkáltak, erősek, időtállóak. Játszószerek és műalkotások egyben. Használatuk nem lehet hatás nélkül a gye­ rekekre, de mindennapos látványuk a felnőt­ tekbe is beleivódik. S hogy milyen hatás­ sal, arra az alkotó művész tehetsége és jól kifejeződő szándéka a garancia. Mi, salgótarjániak, mindkét művet köszön­ jük és városunkhoz méltónak tartva vállal­ juk. Szeretnénk, ha az itt élő művészek mi­ nél többen, minél többször vállalnának épí­ tett világunkat szépítő, formáit gazdagító hasonló feladatokat. Fancsik János Madár a víz fölött Mészáros Erzsébet textiltervező iparmű­ vész tértextiljét 1982 novemberében adták át rendeltetésének a Salgótarjáni Állami Zene­ iskolában. A Salgótarjánban élő művész, aki 1966-ban kapta meg diplomáját a Magyar Iparművészeti Főiskola textil szakán, az 1970-es évek elejétől rendszeresen szerepel a hazai kollektív tárlatokon és számos egyéni kiállítása is volt 1919 című gobelinje a Nóg­ rád megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgó­ tarján című szőnyege a KISZ KB tulajdona. Család című gobelinjét a Meinel-gyűjtemény őrzi Augsiburgban. Május című gobelinje a verpeléti házasságkötő teremben látható — hogy csak néhány jelentősebb művét említ­ sük. A zeneiskola aulájában elhelyezett tértex­ tilje a lépcsőfeljárót borítja el, kitűnően il­ leszkedik a belső tér adottságaihoz, összefüg­ gésben a komplex belsőépítészeti átalakítás­ sal. Színkialakításában a művész figyelembe vette az enteriőr színeit, az épület egész belső esztétikai kialakítását. A tizenegy négyzetmé­ teres textil kettős funkciót tölt be. Egyrészt, mintegy „kulisszája” a lépcsőfeljárónak. Más­ részt, a zenei élmény befogadására készít fel, amint azt — többi között — a lírai hangoltságú téma és a színvilág is jelzi, a sötétbarna, a kobaltkék, az óarany és a többi szín harmo­ nikus, egysége. �Mészáros Erzsébet számára a látott világ és a zene élménye adta az indíttatást a képi teremtéshez. A gondolat megjelenítésében a mű gondos, finom megmunkálásáról, össze­ fogott és lendületes kifejezésmódról vall. Mind a térformáló fogalmazás, mind pedig a síkban megnyilatkozó dekoratív jellemzője e munkának, ami a harmóniára való törekvés s a művész más alkotásaira is jellemző lírai attitűd jegyében született, s gazdag gondola­ ti-érzelmi töltést hordoz. Az egész művön szavakban nehezen meg­ fogalmazható derengő melegség vonul végig, egy-egy felület finom formai árapálya zaj­ lik. Mint a zenében. A tértextil kompozíciós elemeihez tartozik a föld, a víz, az ég és a madár, elvont megfogalmazásban. Ezek az elemek szintén a zenét szimbolizálják, a hangzás árapályait, a zenei motívumok súlyo­ sabb indulását, későbbi felszárnyalását, ködbeveszését. Aki zenét hallgat, ismeri azt az emelkedett érzést, amit a művész e kompozí­ cióval sugallni szándékozik. Ugyancsak ezt szolgálja a szövés módja is, amely a rusztikusabb felületekből a csitultabb, elsimítottabb szövésmódig terjed. Ez a szövési mód mint­ egy optikailag megemeli az aulát, a színdi­ namika törvényei alapján. Amint a zenében is kifejezhető a véglet, a mű színskálája is ér­ zékeltetni kívánja azt a nagy ívet, amiben a hangskálák is mozognak, a mélységek és a magasságok változatos szféráit bejárva. Széljárta tengerek távlatát idézheti emlé­ kezetünkbe a mű, a végtelenbe oldódó hori­ zontot kiterjesztett szárnyú madár — talán éppen egy tengeri sirály — szeli át. A ten­ ger fényeinek, nyugalmas csendjének, monu­ mentalitásának hangulata közös a zenéével. Az is megfoghatatlan, mint a szívdobogtató kinyílt látóhatár látványa. A tértextil előtt állva, szinte hallani a muzsika szárnyalását, mint a végtelen vizek szüntelen mormolását. Mészáros Erzsébet a nemes egyszerűséget, a finom, lírai hangot képviseli a textilművé­ szetben. Már kivitelezett műveinek figuratív, vagy — mint ebben az esetben — éppen stili­ zált megfogalmazása egyaránt a melegebb, a puhább életérzés, végső soron az életöröm je­ lenvalóságát jelzi művészetében, amint azt témaválasztása is bizonyítja. A maga módján teljességre törekszik, amikor a kor vátozatos fenyegetettségei közepette fogalmazza meg újra és újra azt az evidenciát, amelyből erőt lehet meríteni. Nevezetesen azt, hogy az élet a veszélyek közepette is szép, hiszen megis­ mételhetetlen. s gyorsabban elszáll, mint a hang, vagy egy madár a víz fölött. Tóth Elemér Gyöngyösi István: Termelőszövetkezeteink sokoldalú fejlesztése Az elmúlt két évtized alatt a magyar mezőgazda­ ság arca teljesen megváltozott. A hagyományos paraszti munkát nagy teljesítményű erőgépek vég­ zik, "összkomfortos” istállókban telelnek a jószá­ gok, iparszerű a termelés a közös gazdaságokban, a tudomány legfrissebb vívmányai mindinkább be­ vonulnak a növénytermesztésbe, állattenyésztésbe. Megváltoztak az ott dolgozók élet- és munkakö­ rülményei is. A mezőgazdaság fejlődése iránt ér­ deklődők előtt mindez végigvonul, ha kezükbe ve­ szik Gyöngyösi István közelmúltban megjelent könyvét amelynek alcíme: Utak, útvesztők, tak­ tikák. Nem véletlenül, hiszen az élelmiszer-terme­ lést stratégiai ágazatként emlegetik, a határokon belül pedig e területen is mindinkább előtérbe ke­ rül a termelés és gazdaságosság összefüggése. A szerző a megújulás sokoldalú lehetőségeiből villant fel jó néhányat, gyakorlati példákra alapoz­ va. Ezek közül nem eggyel szűkebb környezetünk­ ben is találkozhattunk, hiszen a szerző hosszú éve­ ken át a Nógrád megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője volt, rárpolitikája alapján érte el jelenlegi szintjét ametapasztalatai hitelességéhez aligha férhet kétség. Könyve, amely a Gondolkozzunk együtt a mező­ gazdaságról! sorozatban jelent meg. elsősorban a szakembert készteti töprengésre, de az ágazat részletkérdéseit kevésbé ismerőt is. Kétségtelen, a magyar mezőgazdaság a párt ag­ rárpolitikája alapján érte el jelenlegi szintjét, ame­ lyen képes az ország ellátását biztosítani, a nép­ gazdasági egyensúly javításából fakadó exportkö­ vetelményeknek eleget tenni. Napjainkban az egy főre jutó gabona- és hústermelésben a világ leg­ jobbjai között vagyunk. De nem a mezőgazdasági munka termelékenységében és hatékonyságában. Hogy miért e paradoxon? Erre a kérdésre is igyekszik választ keresni a szerző. Újszerű igény­ ként fogalmazza meg a mezőgazdaság komplex fejleszlését - ami a gyakori emlegetés miatt elkoptatott fogalomnak tűnhet —, s nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a gazdálkodás belső és kül­ ső környezetének egyidejű vizsgálata teremti meg a lehetőségét a jobb gazdasági feltételek kialakí­ tásának, a mostani eredmények túlszárnyalásának. Időszerű a megállapítás, mert a világgazdaságban lezajló folyamatok kihatnak hazánk mezőgazdasá­ gára is, tehát nem hagyhatók figyelmen kívül. De a meglevő adottság sem, amelyek szűkebb vagy tágabb kereteit jelentik a mezőgazdasági üzemek tevékenységének. Ilyen környezetben kü­ lönösen megnövekedett a tervezés szerepe, a ter­ mőföld becsülete, az üzemek közötti együttműkö­ désben rejlő előnyök kamatoztatása. Mert amíg az időjárás viszontagságai ellen aligha tehetnek va­ lamit a tsz-elnökök. ágazatvezetők, annál többet a rendelkezésre álló erőforrások célszerű és jö­ vedelmező hasznosításáért. A szerző arra is figyelmeztet: a jó gazdasági ter­ vezőmunka a jövő tudatos befolyásolására, a bi­ zonytalansági tényezők csökkentésére törekszik, ezért cselekvési változatokkal dolgozik. A terv — a gazdaság tükre — bonyolult műveletek végterméke. Fontos követelmény a különböző tsz-kel szemben, hogy hozzák összhangba a helyi adottságokat és lehetőségeket, rugalmas és gyors választ adjanak a gazdasági szabályozók a piac által felvetett és közvetített kérdésekre, jelöljék meg a különböző feladatok ésszerű sorrendjét, reálisan vázolják a jövőt, minimálisra csökkentve a véletlenszerűsége­ ket. A könyv sorra veszi a tervezés módszereit, út­ vesztőit, vitatkozik a jelentőségét alábecsülő vagy túlhangsúlyozó szemléletekkel. Hangsúlyozza a más-más időszakra, területre szóló tervek harmo­ nikus összhangjának szükségességét. Külön feje­ zetet szentel a termőtájaknak, annak apropóján, hogy a közelmúltban Borsod, Heves és Nógrád megye mezőgazdaságának, élelmiszeriparának, er­ dőgazdaságának tájkörzeteire komplex, hosszú távú fejlesztési tervet dolgoztak ki, majd Nógrád me­ gye két tájkörzetét veti egybe. Dr. Gyöngyösi Istvánnak a magyar mezőgazda­ ság élő problémáiról szóló könyve minden bi­ zonnyal újabb gondolatokat ébreszt olvasóiban, és újszerű megoldások felé tereli a szakembereket. (Mezőgazdasági, 1982.) M. Szabó Gyula Az olvasás anatómiája Izgalmas, hézagpótló könyvet forgathatunk néhány hete. A terjedelmes, 530 oldalas esszé- vagy tanulmánygyűjtemény (műfaját nehéz eldönteni), rögtön az elején, a kulturá­ lis életünket izgató egyik legkényesebb kér­ dést teszi fel: vajon az olvasás-e az egye­ düli közlési rendszer, mely hozzánk a tra­ dícióktól roskadozó és a művelődés szem­ pontjából fontos értékeket szállítja vagy má­ sok is elvégzik ugyanezt és e nagy múltú eszközünk sorsa a lassú, de biztos enyészet? A szerkesztők dicséretére legyen mondva, hogy ez utóbbi kérdésre nem magyarázat nélküli konok tagadással válaszolnak, ha­ nem, valamennyi érvet felsorakoztatva, megkísérlik felmérni a betűkultúra megvál­ tozott szerepét mai világunkban. Ezért érez­ zük találatnak Tomka Miklós tanulmányá­ nak közlését, aki rámutat arra, hogy a könyvek, a társadalom adott fejlettségi fo­ kán, még mindig csak a kisebbség számá­ ra jelentenek rendszeres szellemi utánpót­ lást, és az egyéb közlési eszközöknek — így a filmnek, rádiónak, és televíziónak, nem utolsósorban, mert kevésbé időigényesek és pszichikusán intenzívek — ugyancsak fon­ tos szerepük van a műveltségi fehér foltok felszámolásában, a felzárkóztatásban. A kul­ turális értékhordozók közvetítésében tehát a rádiónak, televíziónak éppúgy megvan a maga helye, mint az irodalomnak, és meg­ fordítva: az irodalom sajátos erényeinél fogva, az idők végeztéig legfontosabb közlé­ si rendszereinknek egyike lesz. Márcsak amiatt is így van ez, mert mint Hajdu Ráfis Gábor rámutat: „Múltbéli tapasztalataink egyik döntő fontosságú tárolója, a már lé­ tező, örökbecsű alkotások összessége — s mi­ vel hagyományok nélkül nincs élet, az írás­ beli közlés, annak befogadása akkor is kény­ szerűség lesz, ha esetleg az irodalom meg­ szűnik.” Persze Hajdu Ráfis is csak elmélet­ ben játszik ezzel az alternatívával. Noha tehát az olvasás monopol helyzete megszűnt, az sem hangélménnyel, de egyál­ talán semmivel sem helyettesíthető. A szín­ házat sem szűntette meg a film, a filmet vagy a rádiót sem a televízió. A rózsát nem he­ lyettesítheti a szegfű. Az írott szöveg fon­ tos erényei közé tartozik, hogy segítségével a legbonyolultabb gondolat is kellő diffe­ renciáltsággal fejthető ki úgy, hogy azt az olvasó is megértheti, mert az íráshoz és be-' fogadásához egyaránt minimális technikai apparátust kell mozgatni, és az olvasó újra és újra előveheti az értelmezésre szánt szö­ veget. A befogadó tehát saját életritmusához igazíthatja az olvasás ritmusát — írja Ka­ marás István. A tanulmánykötet ezzel összefüggésben ve­ ti fel az adaptálások problémáját is. Igaza van Hajdu Ráfisnak, hogy „a szépirodalmi alkotásnak szignifikáns és megváltoztathatalan jegye az, hogy a maga sajátszerűsé­ gében mint írásbeli közlés létezhet.” Lefordí­ tása, transzformálása identitásának elveszté­ sét is jelenti. Az Odüsszeia hangjátékváltozata tehát, noha fontos kiegészítő közműve­ lődési funkciót tölthet be, nem azonos az iro­ dalmi eredetivel. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy az adaptációs mű erősen közelítsen az eredeti szöveghez. Ez azonban csak lehe­ tőség, és a kötetben található megállapítá­ sokhoz célszerű hozzáfűznünk, hogy az e pillanatban a legnagyobb tömegeket érintő televízió, a nehéz gyártási körülmények mi­ att, gyakran a mennyiségre koncentrál, és ez csökkenti az elmélyült művészi munka esé­ lyeit. A tömegkommunikációs művek átme­ neti jellege is e tendenciát erősíti. Fel kell azonban vetnünk azt a kérdést is, hogy vajon a tömegközlési eszközök segítik-e a befogadók közvéleményhez való visszave­ zetését. Egyáltalán, az egyes közlési rendsze­ rek tevékenysége mennyire összehangolt a kulturális közvetítési rendszeren belül? E so­ rok írója olyat még nem tapasztalt, hogy a tv-bemondó egy klasszikus regény tv-filmváltozatának bemutatója előtt nyomatékosan felhívta volna a nézők figyelmét arra, hogy az csak egy adaptáció, és az eredeti elolvasá­ sa az igazi, amely itt és itt hozzáférhető és ilyen és ilyen erényei vannak. Talán attól fél a televízió, hogy a néző ekkor kikapcsolná a készülékét? Nem valószínű. Átgondolt és megtervezett komplex közművelődésre van tehát szükség, amely iránytűt ad a tömegek kezébe! Ennek egyik lényeges területe az iskola. H. Sass Judit és Gyürey Vera egyaránt fel­ veti fontosságát, de Veress András is rávilá­ gít az irodalmi tankönyv szerepére. Sajnos azonban a mai iskolarendszer nem nagyon kedvez az olvasásra szoktatásnak. Bizonyos iskolatípusokban a közismereti tárgyak óra­ száma katasztrofálisan lecsökkent, a speciális képzéseknek is áldozatul esnek a társadalom­ tudományi órák, az örökös tantervi reformok megzavarják a képzést. Baj van a pedagó­ gussal is. Olyan modern tanártípusra lenne szükség, aki nemcsak a kötelező olvasmányo­ kat kéri számon, hanem épít a tanulók eset­ leges spontán olvasmányélményeire. Ehelyett dolgozatjavításoktól és statisztikáktól kifa­ csart, egyáltalán nem tudós tanártípust lát a tanuló maga előtt. Ez csak tovább csökkenti az irodalomtanári pálya presztízsét, amely­ től az irodalomkedvelő fiúk már akkor elri­ adnak, mikor tanáruk alulfizetettségét, deg­ radálódott státusát látják. Az is feltűnő, hogy mint erre H. Sass Judit utal, az iroda­ lomtanár-pálya „lassan másodlagos” női pá­ lyává válik. Hazánkban a legtöbben a lektűrt olvassák. A kötet, igen helyesen, több elemzést is kö­ zöl e témáról: Simon Zoltán általános átte­ kintést ad, Loránd Imre az Elfújta a szélről, 25 �Fábri Anna Dalos Sándor két életrajzi regé­ nyéről, B. Vörös Gizella Agatha Christie-ről, Tokaji András Rejtő jenő Piszkos Fred a ka­ pitány és Agárdi Péter Berkesi András Sira­ tófal című giccséről ad elemzést. Hogy mi célt szolgálnak ezek az elemzések, arra Vitá­ nyi Iván világít rá A népszerű regény világ­ képe című írásában. Fel kell hívnunk a fi­ gyelmet a cikknek arra a gondolatára, hogy egy olvasmányt szórakoztatóvá nemcsak ma­ ga az olvasmány tesz, hanem annak olvasata is. Így például a nagy művészi értékű anali­ tikus autonóm műalkotást is lehet különböző olvasói átalakításokkal kellemessé tenni. (Megjegyezzük, az adaptátorok is sokszor ily módon alkotják újjá a műveket.) Ugyanak­ kor az is számít, hogy maga az olvasmány közeledik vagy távolodik-e az olvasótól. Sza­ bolcsi Miklós pontosan ezekre az autonóm művészeti irodalomban végbement átalakulá­ sokra hívja fel a figyelmünket. Természetesen egy ilyen rövid írás nem szólhat sok olyan szerzőről, aki értékes gon­ dolataival szintén gazdagította ismereteinket. Végezetül még néhány hiányérzetünket sze­ retnénk megfogalmazni a kötettel kapcsolat­ ban. Szívesen láttunk volna néhány oldalas áttekintést azokról az olvasáskutatásokról, melyeket eddig a világon és hazánkban vé­ geztek. Akkor bizonyára, legalább az említés szintjén, helyet kapott volna olyan nem lebe­ csülendő kutatás is, mint Durkó Mátyásé vagy Sz. Szabó Lászlóé. Durkó újabb kutatásai egyébként az e kötetben haloványabban sze­ replő nem művészi irodalmi közlések megér­ tésével is foglalkoznak. Egy az 527. oldalon található névelírásra is szeretnénk emlékez­ tetni a szerkesztőt. Csűri helyett Csuri Ká­ roly az, aki Szegeden izgalmas szöveganaliti­ kai vizsgálatokat folytat., Az imént szerkesztőt mondtunk, egyes számban, hiszen Hajdu Ráfis Gábor már csak írásában él, a másik szerkesztője ennek az élvezetes olvasmánynak Kamarás István volt. (Gondolat, 1982.) Rubovszky Kálmán Hermann István: Ideológia és kultúra a hetvenes években Kevés termékenyebb teoretikust találni ma szellemi közéletünkben Hermann Ist­ vánnál. Alig győzni tanulmányai, cikkei nyomon követését, sőt könyvei is olyannyira egymást érik, hogy hamar lépéshátrányba kerül, aki elidőzik igényes gondolatainál, Így történt ezúttal is, hisz a jelen kötetét kísérő élénk érdeklődés közepette máris újabb művekkel jelentkezett. Az értelemig és tovább! című Kozmosz-könyve sajátos ka­ rakterű — rádióelőadásokra épült — filozó­ fiatörténet. A kultúra és személyiség pedig a Móra Kiadó Iránytű sorozatát indítja az ifjabb korosztálynak szánt kultúratörténeti kalauzként. A sokoldalú érdeklődés, tematikai gazdag­ ság ellenére Hermann István munkássága konzekvens pályaképben összegezhető. Tar­ talmi egységét mi sem bizonyítja szemléle­ tesebben, mint hogy a modern kultúraelmélet „hármaskönyve’’ (A polgári dekadencia prob­ lémái, 1967; A szocialista kultúra problémái, 1970; A mai kultúra problémái, 1974) az el­ múlt évtized ideológiai, kulturális jellegze­ tességeinek elemzésével immáron tetralógi­ ává bővült. A négy kötet folytonosságát belső logikai rend szavatolja. A tanulmányokban közpon­ ti szerepe van a totalitás kategóriájának, de nemcsak absztrakt teoretikus értelemben. A szerző saját törekvéseiben — az egymást 26 megtermékenyítő korok, eszmei áramlatok, a politikai, gazdaság, ideológia egymásrahatását értelmező kísérleteiben — is mindenek­ előtt a történeti teljesség igénye ölt testet, a praxis szükségszerűségeit és az emberi vonatkozásokat egyaránt hangsúlyozó szem­ lélet érvényesül. Mindhárom megelőző kötetre az volt a jellemző, hogy az elemzés során érlelődtek meg az újabb vállalkozás alapgon­ dolatai. Ilyenformán a hetvenes évek ideoló­ giai helyzetének vizsgálatához A mai kultú­ ra problémái adtak ösztönzést. Vagy konk­ rétabban fogalmazva: az abban prognoszti­ zált változások „a politikai, kulturális és ide­ ológiai sorok és sorsok átrendeződéséről” a hetvenes évek végén már tényekként kínál­ ták a leírás, az értelmezés lehetőségét. Az elmúlt évtized ideológiai, kulturális tenden­ ciáinak felelevenítése egyszersmind a válság­ jelenségekkel terhes jelentudat közvetlen elő­ történetének rajzolatát adja. A bevezető gondolatsor — mintegy elvi megalapozás gyanánt — azt az „őseredeti” kérdést taglalja, hogy „mitől vált az emberi élet kultúrateremtő erővé”. A társadalmi­ ságban körvonalazott marxista válasz ez­ úttal. A társadalmi lét ontológiájából köl­ csönzött lukácsi koncepcióval egészül ki, mi­ szerint az embert az állattól nem az külön­ bözteti meg elsősorban, hogy több fázis­ ban tevékenykedik, hanem, hogy minden­ képpen komplexumok komplexumaiban kény­ telen tevékenykedni. Nincs tehát olyan em­ beri tevékenység, amelynek alapvető cél­ kitűző mozzanatában ne szerepelnének más, a konkrét céllal és tevékenységgel össze nem függő mozzanatok. „Az ember ugyanis mint társadalmi lény is cselekszik, és ezért elengedhetetlen, hogy cselekedeteinek társa­ dalmi következményeire is gondoljon. A komplexumok komplexumaiban való cselek­ vés azt jelenti, hogy egyfelől megvan az a komplexum, amely a cselekvés célját jelöli meg, másfelől ez elválaszthatatlanul össze­ kapcsolódik a cselekvés társadalmi eredmé­ nyének, horderejének komplexumával. Ez az a legegyszerűbb forma, melyben a komplexu­ mok komplexumaiban lezajló emberi cselek­ vés értékelhető.” Ennek azért van gyakorla­ ti jelentősége, mert a társadalmi élet bár­ mely területét csak az emberi cselekvés e sajátosságának figyelembevételével lehet helyesen irányítani. A polgári világ kultúrája és az Elméleti kérdések című fejezetek egyrészt a kapitalis­ ta válság jellegét, a krízistudat objektív tár­ sadalmi, politikai, gazdasági okait, másrészt annak ideológiai, kulturális következményeit elemzik. Ezek sorából kiemelendő, hogy a modern monopoltőke számára már nem elég­ séges a polgári társadalom indirekt védelme zése, s a hetvenes években újra feltámadt a kapitalizmus közvetlen apologetikája. Ez mindenfajta baloldali hagyományt, tenden­ ciát kíméletlen kritikában részesít és „iker­ szülötte a szocializmus ellen intézett közvet­ len kampányoknak”, amelyek lejáratni igye­ keznek a szocializmushoz vezető történelmi folyamatot, s a létező szocializmust „mint egyfajta profetikus illúziót és negatív, em­ bertelen gyakorlatot’’ mutatják be. Hermann nyomon követi a huszadik századi polgári gondolkodás két nagy szárnyának, az irra­ cionalizmusnak és a szcientizmusnak az akti­ vizálódását, reagálását a válságjelenségekre és sok ismerősnek tetsző példával illusztrál­ tan mutatja be a krízistudat művészeti ref­ lexióit is. A könyvet záró Szocializmus és kultúra cí­ mű fejezet konzekvenciái — legalábbis tér­ ben — közelebbi érdekeltségűek. A szocialis­ ta építés intenzív szakaszának jellemzése több vonatkozásban — például a munka és a kultúra összefüggéseinek értelmezésében — eredeti látásmódról tanúskodik. A szerző megkülönbözteti az elsősorban kézműipari tudást, figyelmet igénylő munkafolyamato­ kat a jobbára egyszerű fizikai erőkifejtésen alapuló munkavégzéstől. A munka előbbi típusát az olasz artigianato kifejezéssel írja körül, és a kelet-európai szocialista orszá­ gok történeti fejlődésének hátrányaként, az intenzív korszak sajátos nehézségeként ész­ revételezi e jelenség sporadikus, epizódszerű létezését, viszonylagos fejletlenségét. Tudni­ illik a kézműipari tevékenység — a patri­ archális munkától eltérően — éppen olyan magatartási formákat sugallt, olyan tulaj­ donságokat alakított ki az emberekben, ame­ lyeknek egyes elemeit a modern ipari mun­ ka is feltételezi, a fejlett szocializmus viszo­ nyai között zajló intenzív fejlődés is igényli. A kulturális forradalom első szakasza va­ lamennyi szocialista országban lényegében a „barbár, félvad viszonyok lenini kritiká­ ja jegyében zajlott le”. Mint köztudott, ez a korszak történelmi léptékű eredményeket produkált a műveltségi monopóliumok, az el­ maradottság felszámolásában, az extenzív kulturális fejlődésben. De — többek között — ..nem alakította át úgy a munkás viszo­ nyát tevékenységéhez, ahogy azt az artigia­ nato hagyományaira épülő munka lélektana megköveteli.” Ezért az artigianato tradíciónak hiánya — következtet Hermann —csak egyet­ len módon pótolható „mégpedig a kultúra nagyütemű és átfogó fejlesztésével... Lehet­ séges, hogy a kultúra intenzív terjesztése ré­ vén sikerül olyan munkaszemléletet kialakí­ tani, amelyre az intenzív termelés időszaká­ ban szükség van.” Tehát a szocializmus épí­ tésének intenzív korszakában a kultúra egyik legfontosabb funkciója, hogy pótolja azokat a szemléleti elemeket, „...melyeket más orszá­ gokban egy történetileg hosszabb és kiter­ jedtebb kisműves termelés alakított ki. De politikai szempontból legalább ilyen lénye­ ges az, hogy a kultúra szerepet játszik an­ nak az ellentmondásnak a feloldásában, mely a szocialista nagyüzemi munkás és a kisárutermelő »perszonáluniója« miatt mindenkire kiterjedhet. A kultúra feltétlenül a nagyüze­ mi megoldások irányába, a nagyüzem fejlő­ désének komplexitása felé tolja az embere­ ket. Nyilvánvaló, hogy az igazán újszerű és rendkívül termelékeny megoldások főként a nagyüzemben jöhetnek létre, nem szólva ar­ ról, hogy az üzemi demokrácia, s egyáltalán az üzemi atmoszféra mint a termelés általá­ nos feltétele szintén csak akkor lehet iga­ zán tartalmas, ha a kultúra iránti érdeklő­ déssel telítődik.” E sorokból nem nehéz ki­ olvasni a szerző véleményét a mára oly so­ kat vitatott kérdéssé vált kisárutermelés — nagyüzemi gazdálkodás viszonyairól, noha nem tagadja az előbbi formáció előnyeit sem. A kultúra és a demokrácia viszonyát Her­ mann Lukács György Megélt gondolkodás című önéletrajzi vázlatának nyomvonalán értelmezi. Hangsúlyozza, hogy „a kvalitatív termelés a szocializmusban csupán demokra­ tikus alapon bontakozhat ki”. Lukács bírál­ ta a formális demokratizmust, s szeme előtt a „hozzáértésen alapuló demokratizmus”, a munkavégzés demokratizmusa lebegett, mely­ nek alapfeltételeit csak a kultúra terjesztésé­ vel, a tömegek kulturális színvonalának ál­ talános emelésével lehet megteremteni. „A demokratizmus csak azon az alapon valósul­ hat meg a munkában, ha magában a mun­ kavégzésben már spontán módon sikerül ér­ vényesíteni a kézműipari tradícióból, az artigianatóból átszármazott munkaszemléle­ tet, s maguk a munkahelyi viták is ennek a konkrét érvényesítési lehetőségei körül mo­ zognak” — fűzi hozzá Hermann szinkronban fentebb idézett gondolataival. E fejezeten belül elemzi továbbá a szocialista társadalmi viszonyok és a kulturális élet ellentmondá­ sait, a szükségletek fejlődése és a kultúra kapcsolatát. Könyve legvégén a „szocialista munka a világgazdaságban” kérdéskört je­ leníti meg. Hermann István újabb kötetével — köte­ teivel — tovább gazdagodott a kultúraelmé­ let irodalma, amely az elmúlt évtizedben — többek között éppen az ő tekintélyes mun­ kássága révén — kapott megfelelő rangot könyvkiadásunk gyakorlatában is. Ez is sa­ játos kísérőjelensége volt a hetvenes évek ideológiai, kulturális életének. (Kossuth, 1982.) Csongrády Béla ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1982/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d1e275dddcb11d43d2342358a08a9ced.jpg 6ccab42e02c591dba2c7b70eefe5022b https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b35f57302030e0cc56ff3f8f0ffe37b1.pdf 0a224135af8ee5922fd000728f68276c PDF Text Text 1982/5 Milliók sportja Munkások az irodalomban Portrék a félmúltból Ádám Tamás, Győri László, Konczek József, Petrőczi Éva, Szikra János, Vaderna József versei és Sarusi Mihály, Hajdú Gábor prózája A salgói romok Kilencek Ünnepnapok hétköznapok nélkül? Lá­ tod, most ez az, amit tömegsport néven em­ legetünk. Megrendezzük a spartakiádot, de minek? Elindul egy megrekedt sportoló, sor­ ra megver mindenkit, de ő is csak olyankor vesz ütőt a kezébe, vagy ugrik távolt, ami­ kor a verseny van. Ezzel a feljutásos rend­ szerrel próbáljuk folyamatossá tenni a dol­ got, de ez egyúttal kiválaszt, mondhatnám elutasít. Aki kiesik, egy évig megint csak tévén lát meccset. Aztán mindez szép jelen­ tésbe kerül, aminek alapján főjelentés készül, végül pedig a „legfőbbjelentés”. Ezt bekötik aranybetűzik. Hányan és hányan dolgoznak rajta?” (Kiss László: Milliók sportja) „Tizenhárom évvel az indulás után a Ki­ lencek ismét együtt vannak, a csoport meg­ maradt, és továbbra is egységes, közös han­ gon szólnak. Sokféle csatornából táplálkozik ez a közös hang. Származásuk, szülői indít­ tatásuk hasonlóságából, a korai, még az egyetemen kialakult költői-baráti egymásrahatásból, és nem utolsósorban a közös pél­ daképekből. A Kilencek hangvételükben a magyar irodalom Ady—József Attila—Nagy László vonalát folytatják, különös érzékeny­ séggel felvállalva azok társadalmi-nemzetinépben gondolkodó líráját”. (Petőcz András: Elérhetetlen föld II.) „Mivel a kötetek közel egyharmad része tartalmaz olyan riportokat, melyek sem az apró tények közötti összefüggést, sem az egyedi mozzanatokban rejlő törvényszerűsé­ gek társadalmi feltételezettségét nem érzé­ keltetik, a megértés kritikája óhatatlanul fel­ cserélődik a tetszőleges szubjektív értékelés­ sel. A hétköznapi tudat és gyakorlat síkján megjelenő anómiák egyéni átszínezése követ­ keztében az őszinteség önértékké válik: mindegy, hogy milyen értékeket hangoztat valaki, fontos, hogy szavainak személyes fe­ dezete elfogadhatónak tessék. Ennek egyik fajtája szerint a végső igazság a közvetlen tapasztalatokat, mint izolált, tovább nem elemezhető elemeit illeti meg. Csakhogy ez­ zel az eljárásmóddal a szociográfiai tudósí­ tás hitele válik kétségessé; az elszigetelt tár­ sadalmi tények merőben elvont egymásmellettisége nem teszi lehetővé, hogy az olvasó egységes ítéletet formáljon azokról a társa­ dalmi okokról, melyek az adott állapot létre­ hozásában játszottak közre”. (Kerékgyártó T. István: A hetvenes évtized tényei) TÁRSADALOMPOLITI KAl,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Szerzőink változatlan érdeklődésére közöljük, hogy a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége által meghirdetett Madách-pályázat (beküldési határidő: 1982. október 31.) és a Salgótarján város Tanácsa ál­ tal a szerkesztőségünkkel közösen kiírt Gerelyes Endre irodal­ mi pályázat (beküldési határidő: 1982. november 30.) felhívása 1982/2. számunkban olvasható. Kérjük kedves pályázóinkat, hogy a borítékra és a beküldött munkákra a jelige mellett a pályázat megnevezését (Madách, vagy Gerelyes Endre) is ír­ ják rá! 1982/5 TARTALOM 3 Baráthi Ottó: Ötnapos munkahét 4 Kiss László: Milliók sportja 7 Hortobágyi Zoltán: Az én kocsmám 9 P. A.: Kérdések — válaszok nélkül 10 Horváth István: Történelmi portrék félközelből , 13 Petrőczi Éva: Ők ígéretünkhöz híven a már eddig is sikeresnek bizonyult irodalmi estjeink folytatódnak. Október 4-én újabb Nógrád me­ gyei szerző mutatkozhatott be. Kelemen Gábor Bakszekér cí­ mű (Palócföld Könyvek) kötete kapcsán állt a közönség elé. A szerzőt Bajor Nagy Ernő mutatta be. Madlena József ecsegi ta­ nácselnök arról a bonyolult viszonyról beszélt, amely a szűkebb pátriát és Kelemen Gábort összefűzi. Az esten közremű­ ködött Inke László színművész. A házigazda feladatát dr. Praznovszky Mihály, a Nógrádi Sándor Múzeum új igazgatója látta el. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár, a Nógrádi Sándor Múzeum és a Palócföld szerkesztőség közös rendezvénysoroza­ ta folytatódik. 13 Szikra János: Csend 14 Sarusi Mihály: Őszike a révben, Mózsa hlopci 16 Hajdú Gábor A nagy sztori 16 Ádám Tamás: Pitypangszerelem, Elobbant, Holtponton 18 Vaderna József: Balassi Bálint utolsó ugratása, Szögverés 19 Konczek József: A munkaszoba, A fagyos este fényeiben, úgy sodor Néha 20 Győri László: Carmen immortale. Éjszaka, Veszejtése a láncnak 21 Feld István: A salgói romok vallatása A képzőművészeti világhét kiemelkedő eseményeként, ok­ tóber 2-án megnyílt az I. országos rajzbiennálé Salgótarján­ ban. A megnyitó beszédet Horváth György művészettörténész, a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályának veze­ tője tartotta. A dijakat Berki Mihály, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese adta át. Csohány Kálmán-emlékplakettet ka­ pott Sulyok Gabriella, a nagydíjat Kovács Péter nyerte el. További díjazottak: Nagy Gábor (Művelődési Minisztérium díja) Banga Ferenc (KISZ KB díja), Kovács Tamás (Kép­ zőművészeti Alap díja), Czinke Ferenc (lapkiadó vállalat és a kritikusok díja), Földi Péter (Salgótarján Tanácsának díja), Püspöki István (Szakszervezetek Nógrád megyei Ta­ nácsának díja), Szemethy Imre (Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága különdíja). Ezúton gratulálunk mindannyiuknak. A százharminc kiállító művész kétszázötvennégy mun­ kája két helyszínen, a Nógrádi Sándor Múzeumban és a József Attila Művelődési Központban látható a jövő év januárjáig. Külön kamarakiállításon mutatkozik be Szalay Lajos, emlékkiállítás tiszteleg Csohány Kálmán munkássá­ gának. A Nógrád megyei bányász kulturális napok keretében Laczkó Pál a szorospataki (szept. 17.) és a ménkesi (szept. 22.) aknaüzemnél napjaink magyar irodalmáról tartott előadást, október 12-én pedig a nagybátonyi gépüzemben könyve kap­ csán találkozott olvasóival. Szeptember 20-án a Balassagyarmaton működő fiatal al­ kotók körének (Komjáthy-kör) meghívására a mai magyar iro­ dalom jelenségeiről beszélt, majd élénk vitában a kör tagjai­ nak friss műveit elemezte. 22 Kerényi Ferenc: Kubányi Lajosról 24 A regényről vagy a történelemről? (Laczkó Pál) 26 Elérhetetlenebb (Dérczy Péter) 27 Elérhetetlen föld II. (Petőcz András) 29 Győri László: Tekintet (Horpácsi Sándor) 29 A hetvenes évtized tényei „írószemmel” (Kerékgyártó T. István) * E számunkban közölt képzőművészeti alkotásokat az I. országos rajz­ biennálé (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján) anyagából válogat­ tuk. A címoldalon Csohány Kálmán, a borító 3. o. El Kazovszkij, a hátsó borítón ef. Zámbó István, a 6. o. Bálványos Huba, a 11. o. Iványi Ödön, a 13. o. Stuiber Zsuzsa, a 15. o. Farkas András, a 19. o. Lehoczki István, a 20. o. Földi Péter, a 23. o. Cziráki Lajos, 28. o. Fillenz István munkái láthatók. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.27569 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Ötnapos munkahét Az elmúlt év közepétől hazánkban — így természetszerűen Nógrád megyében is — megkezdődött, és napjainkban is folyamatban van az ötnapos munkahétre való áttérés. A tapasztalatok alapján a dol­ gozók döntő többsége nagy örömmel, kedvezően fogadta a rövidebb munkahetet. Az örök kétkedők, a pesszimisták, az újtól mindig irtózók és tartózkodók korántsem lelkesen. Az előbbiek arra apelláltak, hogy ha több mint tíz évvel ez­ előtt bevezethette az ötnapos munkahetet a fejlett tőkésországok döntő többsége, a Szovjetunió és jó néhány hozzánk hasonló fejlettségi szintű szocialista ország (Csehszlovákia, NDK, Bulgária), akkor mi miért csak most? Már megint későn kapcsoltunk, már megint fáziskésésben vagyunk. Az utóbbiak viszont azt fejtegették, hogyan engedhetjük meg magunknak ezt a luxust, amikor az is­ mert és lényegesen nehezebbé vált gazdasági körülményeink között, csupán életszínvonalunk megőrzése érdekében is, az eddiginél sokkal többet és jobban kell dolgoznunk. Az elsőként említett álláspont képviselői (akik tehát azt kifo­ gásolják, hogy miért nem vezettük be az ötnapos munkahetet már évekkel ezelőtt) valószínűleg figyelmen kívül hagyják, hogy ebből a szempontból nem elegendő — mert nem egyedül mértékadó — a gazdasági fejlettségi szint összehasonlítása. Arra sem igen gondol­ nak, hogy az élőmunka hatékonysága, a munkatermelékenység színvonala és növekedési üteme — amely viszont a munkaidő­ csökkentés szempontjából az egyik legdöntőbb tényező — tekinte­ tében a hozzánk közel hasonló gazdasági fejlettségi szintű orszá­ gok mindegyikével (pl. NDK, Csehszlovákia) sem álljuk ki az összehasonlítást, relatíve hátrányos a helyzetünk. Ha a tényleges munkaidő alakulását figyelemmel kísérjük, azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt tíz évben nagyon sok nyugati ország­ ban az átlagos heti munkaidő közel 35 órára csökkent, mégis a világ minden országát figyelembe véve, azt mondhatjuk, hogy az átlagos heti munkaidő 40 óra felett van. A világ munkásai közül a legrövidebb átlagos munkaidőt az amerikai munkások dolgozzák le. Itt az 1970-es amúgy is alacsony heti 37,1 óráról 1980-ig 35,3 órás átlagra csökkent a munkaidő. Svédország a második helyet foglalja el a vizsgált időszakban: heti 38,2 óráról 35,6 órára csök­ kent a heti munkaidő. A harmadik helyen Belgium áll, heti 40,2 óráról 35,8 órára történő csökkentéssel! (Még néhány példa: NSZK 41,6 óra, Luxemburg 40,2 óra, Japán 40,6 óra.) Ellenpéldák is akadnak. Az ázsiai országok közül pl. a Koreai Köztársaságban leghosszabb, 52 órás a munkahét. A „harmadik világ” országai közül Egyiptomban 56 óra, Guayánában 47 óra, Pe­ ruban 46 óra az átlagos heti munkaidő. Vélhető továbbá az is: elfelejtik, hogy 1968 és 1978 között heti 48 óráról 44 órára csökkentettük mi is a munkaidőt és bevezettük a kéthetenkénti 11 napos munkarendet, ezzel eleve nagy terhet róva a gazdaságra, hiszen — csupán akkor — 9 százalékkal csök­ kent a munkaidőalap. Arra is figyelemmel kellett lenni, hogy a társadalmi munka­ időalap demográfiai okokból csökkent, továbbá, hogy a munkaerő­ hiány-pszichózis igen nagy intenzitással jelentkezett, és a túlkereslet csak éppen az elmúlt években mérséklődött valamelyest. El akartuk és akarjuk kerülni azt is, hogy a korai, kevésbé megalapozott áttérést visszalépés kövesse (mint pl. Csehszlovákia, Lengyelország), fel kívántuk használni más, elsősorban a szocia­ lista, de a fejlett tőkésországok tapasztalatait, azokét is, ahol nem volt konfliktusmentes a munkaidő-csökkentés. (Egyébként: termé­ szetéből adódóan — ti., hogy embereket és szervezeteket érint — elképzelhetetlen feszültségek nélkül!) A másodikként bemutatott felfogás hívei (akik azt vallják, hogy mai gazdasági helyzetünkben nem volt időszerű a munka­ idő-csökkentés és az ötnapos munkahétre való áttérés) feltehetően nem veszik számításba, hogy a mostani munkaidő-csökkentés a korábbi 9 százalékos munkaidőalap-csökkentéssel szemben népgaz­ dasági szinten csak — átlagosan — mintegy 3 százalékos munkaidő­ kiesést jelent, és a korábbi munkaidő-csökkenésnél összehasonlít­ hatatlanul kisebb terhet ró a gazdaságra. Ez — egyes felmérések tapasztalatai szerint — azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló mun­ kaerő-tartalékoknak csupán mintegy 10—20 százalékát kell moz­ gósítani. Az átlag persze takarja a szóródást — pl. van olyan vál­ lalat is, ahol a munkaidő-kiesés 5—6 százalékos —, de mindenesetre illusztrálja, hogy az áttérés gazdasági alapjai megvannak, a felté­ telek (ha nem is játszi könnyedséggel és mindenütt azonos körül­ mények között) megteremthetők. Ugyanakkor a mostani rövidebb munkaidő bevezetéséből adódó munkaidőalap-veszteséget némileg az is ellensúlyozza, hogy a mun­ kaközi szünet munkaidőben való biztosítását — az áttéréssel egy­ idejűleg — meg kell szüntetni. Ez az intézkedés az általános nem­ zetközi gyakorlattal is egyező, az eddig hátrányosan érintettek ér­ dekeivel is adekvát, az egységesítés céljait is szolgálja. Kedvező az is, hogy az áttérések időszakának lényegében a közepétől — 1982. január 1-től — megváltozott a szabadságolási rendszer, megszüntetve a szabadságból a szabadnapok miatti köte­ lező levonást. így 5 munkanap szabadság jelent egyheti szabad időt. Az új szabályozás — ez sem elhanyagolható körülmény — felemeli az alapszabadság mértékét, általában a korábbinál hosszabb rendes szabadságot biztosít, egyúttal egyszerűsíti és korszerűsíti a szabad­ ságrendszert. Indokolt volt az ötnapos munkahét általánossá tétele, illetve a a munkaidő-csökkentés további kiterjesztése annál is inkább, mert az elmúlt években nagyon sok vállalat, intézmény szeretett volna áttérni a rövidebb munkahétre, vagy éppen már — engedéllyel vagy anélkül — be is vezette azt. Bizonyított, hogy — amennyiben a termelés átszervezhetősége fennáll — a termelés és termelékenység növelhető rövidebb mun­ kahéten is. A munkakezdés és -leállítások számának csökkenése pl. egyes termelési folyamatokban megtakarítást jelent. A berendezések kihasználása is javítható. A szombati munka felszámolása költségmegtakarítást eredményezhet. Ez most különö­ sen az energiaköltségek szempontjából lehet jelentős. Nemzetközi tapasztalatok szerint az áttérés kedvezően hat a hiányzásra és a fluktuációra, javul a munkához való viszony is, a munkahelyi lég­ kör, az identifikáció is. Mit jelent a gyakorlatban az áttérés? Mindenekelőtt (ha a heti munkaidőkeretet nézzük) azt, hogy öt munkanapra két szabadnap jut, és nem feltétlenül azt, hogy öt munkanapot két, egybefüggő szabadnap követ. Ez még akkor is csak így igaz és így kell fel­ fogni, ha célszerű törekedni arra, hogy a dolgozók — lehetőség szerint — szombatonként szabadok legyenek. Ez nyilvánvalóan nem oldható meg mindenütt (kereskedelem, egészségügy stb.). Amennyiben az éves munkaidőalapot vizsgáljuk, a következő — szinte hihetetlen — képet kapjuk. Az év 365 napjából 52 vasár­ napon és további heti egy, azaz évi 52 szabad napon, továbbá — több év átlagában — 6 ünnepen és mintegy 18 szabadságnapon nem dolgozunk. Ez összesen — írd és mondd! — 128 munkától mentes nap. Ez pedig azt jelenti, hogy — éves átlagban számolva — min­ den két munkában töltött napot egy szabadnap követ! Ez nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó, tekintet­ tel arra, hogy az éves munkaidőkeret átlagosan a 240 napot sem éri el és közelít a szociológusok által optimálisnak vélt munkaidő­ pihenőidő arányokhoz. (Csehszlovákiában például, ahol az ötnapos munkahét 1969-ben, tehát több mint tíz éve vált általánossá, az évenkénti munkanapalapot 257 napban határozzák meg. Ezt azonban 1975-től gazdasági feladatok, tervek teljesítése érdekében három hi­ vatalos „munkaszombattal” kellett megtoldani!) Az ötnapos munkahétre való áttérés társadalompolitikai jelen­ tősége egyértelmű, hiszen több egybefüggő szabad időt biztosít a dol­ gozók számára, és nemcsak azoknál a dolgozóknál — mint az a köztudatban elterjedt — akiknél rendszeres és általános a szabad szombatos munkarend. A rendelkezés rugalmassága ugyanis lehe­ tővé teszi, hogy a dolgozók szabadnapjaikat ne hetenként, hanem egyszerre, a szabadsághoz kapcsolódóan vegyék ki, ahol ez indokolt és megoldható. Nagy jelentőségű az intézkedés — és a dolgozók számára is kedvező — abból a szempontból is, hogy hetenként tizenkettő helyett csak tízszer kell megtenni a munkahely és a lakóhely kö­ zötti távolságot. Gondoljunk csak az ingázókra, akik nem ritkán naponta egy óránál is több időt töltenek el utazással. Az ötnapos munkahétre való áttérés — mint ismert — 1981. július 1-től megkezdődött Nógrád megyében is, és jelenleg is folya­ matban van. A leglényegesebb, legfontosabb momentumok röviden a következőkben összegezhetők. Megyénkben 1981. második felében tíz gazdálkodó szervezet, mintegy tizenhétezer dolgozója tért át az ötnapos munkahétre 1982. évben több mint százötven vállalat, üzem, gyáregység, telep közel ötvenezer fővel, és mintegy hetven intézmény tizenkétezer dolgozóval állt át a heti öt munkanapra. Az eddigi áttérés össze­ sen közel nyolcvanezer dolgozót érintett. A gazdálkodó szervek többsége időben, kellő gondossággal ké­ szítette el az áttérés zavartalanságát elősegítő programot, dolgozta ki a szükséges intézkedéseket. Előfordult, hogy néhány vállalat (telep) késve látott hozzá az előkészítéshez. Ez nem elsősorban a hozzáállás, sokkal inkább a sajátos megyei arculat következménye volt (ti. Nógrád megyére a gyáregységek — más megyei székhelyű vállalatok telepei — viszonylag nagy aránya jellemző: a gyáregy­ ségek, telepek csak a nagyvállalati programok véglegesítése után tehettek konkrét intézkedéseket). 3 �A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a kieső munkaidő­ alap pótlása a termelővállalatok döntő többségénél biztosítható. Ne­ hezebb a helyzetük a szolgáltató szférába tartozó egyes vállalatok­ nak, intézményeknek (sütőipari vállalat, kereskedelmi vállalatok, egyes egészségügyi intézmények). A visszapótlást a teljesítménykövetelmények szigorításával, mun­ kaszervezéssel, a munkafegyelem javításával és csak kisebb részben a munkaerő átcsoportosításával biztosítják. Az eddigiek is azt bi­ zonyítják, hogy a szervezési intézkedésekkel elérhető eredmények tovább fokozhatók. Számos gazdálkodó szervnél felmerült a gyermekintézmények, kereskedelmi egységek szombati nyitvatartási igénye. Azoknál az egységeknél, ahol a dolgozók véleményét a program készítése előtt már kikérték, alig merültek fel vitás kérdések. Több gazdálkodó egységnél a dolgozók javaslata alapján mó­ dosították a program egyes pontjait. Elsősorban a munkarend (mun­ kaidőkezdés, -befejezés) változására került sor, de a dolgozók javaslatai, észrevételei alapján kiegészítették a munkaidőalap ki­ használására, a munkafegyelem szilárdítására, más fontos szerve­ zési intézkedésekre megfogalmazott programpontokat is. Ami a legfrekventáltabb ágazatokban megtett és tervezett intéz­ kedések lényegét illeti, azokról — csak példaszerűen — a követ­ kezőket lehet elmondani. Közlekedés: az igénykielégítés döntő tényezője az volt, hogy a menetrendek, a járatok a közlekedési szempontból nagyobb mun­ káslétszámmal rendelkező vállalatok munkarendjéhez igazodjanak. Ebből adódik, hogy természetszerűnek kell tekinteni — még ha nem is felel mindenkinek —, hogy a kisebb létszámú gazdál­ kodó szerveknek, és a később áttérőknek a már kialakított menet­ rendhez kell — lehetőség szerint — igazodni. Kereskedelem: alapelv volt, hogy a nyitvatartási rendet úgy kell megállapítani, hogy az ellátás színvonala és a vásárlási körül­ mények ne romoljanak, az üzletek nyitvatartási ideje lehetőleg ne csökkenjen. Ennek megfelelően az élelmiszer-kiskereskedelemben pél­ dául az egyszemélyes boltok nyitvatartási rendjét a helyi igények­ hez igazodva állapították meg. Számos egységnél a csütörtöki nyitvatartás időtartamát általában fél és egy órával, a péntekit egy, másfél órával hosszabbították meg. Egészségügyi ellátás: a kórházakban az ellátás továbbra is folyamatos, a látogatások rendje lényegében nem változott. A szak­ orvosi rendelések munkarendje hétfőtől péntekig közel azonos ma­ radt. Szombaton 8—12 óra között a legfontosabb szakrendelések működnek. A körzeti orvosi ellátás a korábbi színvonalon bizto­ sított. Az általános üzemi, gyermekorvosi és fogorvosi körzetekben hétfőtől péntekig tartanak rendeléseket. Péntek délutántól hétfő reggelig az ügyeleti székhelyeken általános orvosi ügyelet biztosítja a lakosság sürgősségi ellátását. Szombaton 8—12 óra között erősített ügyeleti ellátás működik. Hétfőtől péntekig minden gyógyszertár szombat-vasárnap a két városi, valamint a pásztói és szécsényi pati­ ka is nyitva tart. Szombat-vasárnap ügyelet, illetve készenlét van. A bölcsődék nyitvatartási rendje hétfőtől péntekig alig változott. Milyen hatások jelentkezhetnek még az áttéréssel összefüggés­ ben, pontosabban annak reakciójaként? Mi várható, mire lehet és kell még számítani? Ismét csak a teljesség igénye nélkül a követ­ kezőkre bizonyosan. A lakosság számára — a tervszerű és eddig eredményesnek ítél­ hető intézkedések ellenére is — kezdetben és egy bizonyos ideig gondokat, kisebb-nagyobb zökkenőket okozhat az új életritmus. Az egyének, a családok életmódja, a kialakult szokások csak lassan, bizonyos idő elteltével változtathatók. Nemzetközi és korábbi hazai tapasztalatok is bizonyítják, hogy a most elhatározott, bevezetett intézkedések, munkarendek, a kialakított infrastrukturális rendszer korántsem tekinthetők véglegesnek. Éppen ezért továbbra is szük­ ség van a formálódó, újonnan is alakuló igények figyelemmel kísé­ résére, a rugalmas és gyors reagálásra, az ütköző igények és érde­ kek esetében pedig a magasabb rendű érdekek következetes meg­ valósítására. Milliók sportja Zico az egész utca. Meg Paolo Rossi. De hát Mundial után vagyunk, ilyenkor így,,dukál”. Lám, a foci-VB most is meg­ tette hatását. A kutatók már régen meg­ figyelték, hogy az olimpiákat és a labda­ rúgó-világbajnokságokat követően meg­ növekszik a sport iránt az érdeklődés. De ennyire? Ki számított rá, hogy apró, ke­ rek szemű Platinik nőnek ki az aszfalt­ ból? — Hát már te is? — kérdi barátom, a d.-i testnevelő tekintete, amikor előhoza­ kodom látogatásom miértjével. — Na ide­ A vállalatok, az intézmények, a szolgáltató szervezetek, a sajtó, a tömegkommunikáció fontos és közös feladata, hogy tájékoztatást adjanak a megváltozott körülményekről, a munkarendről, a szol­ gáltatások rendjéről, a nyitvatartásról stb. Ennek ismeretében kell megtervezni és átrendezni munka- és életrendünket! Nagy körül­ tekintéssel és figyelemmel! Várható, hogy az emberek beállítottságuk, természetük, vér­ mérsékletük, mentalitásuk differenciáltságánál fogva különbözőkép­ pen töltik el majd heti két szabadnapjukat. Szociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy a munkán kívüli időnek a növekedése ön­ magában még nem alakítja át az emberek életmódját. A meghoszszabbodott szabad idő inkább csak lehetőséget ad olyan tevékeny­ ségfajták meghosszabbítására vagy beiktatására, amelyek az adott életmódon belül a legerősebben ható szükségletek kielégítését szol­ gálják. Gyakori tapasztalatok szerint az ötnapos munkahétre áttért or­ szágok egy részében emelkedett a hivatalos munkaidőn kívüli jö­ vedelemszerzésre fordított idő. Ez ugyan korántsem elítélendő, mert az egyéni hasznon túl nemzeti vagyont is gyarapít egy-egy ilyen tevékenység. Csupán figyelmeztető olyan szempontból, hogy ha va­ laki a heti két szabadnapját keményen végigdolgozza, várható, hogy a harmadik napon, a munkahelyén kevésbé lesz termelékeny és intenzív munkavégzésre képes. Bertha Bulcsu írja az Élet és Irodalom 1981. április 18-i számá­ ban: a jövedelmező szabad szombatokon, végig erőlködött vasárna­ pokon születnek a hétfői balesetek, a negyvenévesen leszázalékolt sápadt férfiak, az ötvenéves rokkant nyugdíjasok, s a rendelőinté­ zetek és kórházak visszatérő gondozottainak jelentős része. És ha pesszimista is jeles írónk, ha kissé sötéten látja is a dolgokat, ha nem is fogadhatjuk el teljes egészében mondatait — már csak azért sem, mert az önmaga által diktált munkába csak kevés ember rok­ kant bele — kérdésfeltevésének magva már jogosnak tűnik. Ti., hogy vajon arányban áll-e a szombat-vasárnapi munka össztársa­ dalmi haszna azzal, amit a hétfői fáradtság okozta kiesés jelent a munkahelyen? Az egészből a tanulság: meg kell találnunk a haté­ kony munkavégzés és az egészséges életmód érdekében a munka és pihenés helyes arányait. Annál is inkább, mert — ismét csak a ta­ pasztalatok mutatják — a hivatalos munkaidő csökkentése, ha ezt egyrészt nem követi a reálbérek jelentős emelkedése (márpedig ná­ lunk rövidebb-hosszabb ideig erre kell számítani), másrészt, ha emellett az emberekben nem alakul ki tényleges szükséglet az ak­ tív pihenésre, a kikapcsolódásra, csak a szabad idő növelésének il­ lúzióját adja. Számítani kell arra, hogy meghosszabbodik a családok együttlétének ideje. Több lehetőség nyílik a gyermeknevelésre. Hosszabb idő jut a hobbifoglalkozásokra, a kedvenc időtöltésre. Mindez hoz­ zájárulhat az egyén és a család harmóniájának javításához. (A programok tervezése, szervezése azonban gondos előkészítést igé­ nyel!) A gazdálkodó szervezetek várható reagálásáról néhány szót. Már utaltam rá, hogy a munkaidőalap-kiesés, -csökkenés kompen­ zálása érdekében tett szervezői intézkedések eredményessége tovább javítható. Várható és remélhető, hogy a vállalatok annál inkább késztetve lesznek az ésszerűsítésre, a racionalizálásra, minél nagyobb a kieső idő, ennek következtében nemcsak a kompenzálásra, hanem „több­ letek” elérésére is lehetőségük lesz. Kibontakozhat egy ésszerűsítési kampány (jó értelemben). Ezt segítheti az újítások ösztönzésére meg­ jelent rendelkezés is. A heti pihenőnap elvileg nagy lehetőségeket rejt magában. Gya­ korlatilag csak akkor, ha élni is tudunk vele! így és csak így tölt­ heti be az ötnapos munkahét funkcióját: így járulhat hozzá az élet­ körülmények javításához, így szolgálhatja szellemi gyarapodásunkat, fizikai kondíciónk erősítését, egyszóval életünk minőségének javí­ tását. Baráthi Ottó figyelj — közli nagy hangon —, erről az egész cécóról akkor tartok neked ingye­ nes előadást, ha mindent megírsz! Min­ dent! Azt is, ami megfekszi a hivatalos­ hivatásos sportvezetők gyomrát. Aztán elém tolja a duplát és kanalá­ val hadonászva B. P. belekezd „ingyenes előadásába”: — Szóval tömegsportoljunk! Kezdjük! Tényleg, hallottál már olyat, hogy valaki tömegsportol? Hogy ki tud ilyen épületes baromságot kitalálni? Meg ilyeneket mon­ dani, hogy az élsport alapja? Becsületsza­ vamat adom rá, hogyha a világ összes lúdtalpas, könyökvédős könyvelőjét na­ ponta kihajtod a pályára, egyik sem fog világcsúcsot futni soha, és az élsport ettől még egy fikarcnyit sem megy előre. A feltaláló biztos hallott valamit a mennyi­ ségi változások minőségibe való átcsapásáról, gondolta, ha ez általában így van, miért ne lenne a sportban mégúgyabbul. Hát akkor mit kekeckedünk mi kappentorp magyarok azzal a tízmillióval? Kína meg a Szovjetunió egyet sóhajt, és min­ den érmet bekasszíroz. Ezt miért nem mondta ki a derék illetékes? — dom van, pont Lesz üres pálya? — aggodalmasko­ útközben. Elvégre szabad szombat délelőtt tíz óra. Éppen a legjobb idő­ ahhoz, hogy az ilyenkor továbbheve­ �rő is kezdjen valamit magával. Ellenfe­ lem, a középkorú orvos megnyugtat, mondván, nincs miért izgulni, mindenki a strandon, a telkén, vagy ki tudja hol van. A fene se akar ilyenkor teniszezni. Legfeljebb egy-két megszállott. De hát mi is azok vagyunk. S a kerítéshez érve „pe­ csét kerül az írásra”, csupán egyetlen pá­ lyán pattog a labda. Már előre élvezzük a játék örömét, ti­ tokban mindketten bízunk a másik ugra­ tásának lehetőségében (természetesen csak vezetés esetén), amikor kiderül, hogy nincs pályagondnok. Ettől még lehetne játszani, ám ellenfelem — lévén benn­ fentes a klubnál — felszerelése a bezárt öltözőben van. Mit tehetünk, várunk kénytelen-kelletlen, és egymást túllicitál­ va szidjuk a gondnokot. Közben a pályá­ ra is vetünk néhány sóvárgó pillantást. — Korábban szombaton tülekedtek a pályákért, most meg... Barátom lemondó legyintésében minden benne van, a bezárt öltöző okozta boszszúság, kis irigység a két játékos láttán. Szóval nem vagyunk karácsonyi hangu­ latban, a beszélgetésnek nincs íze, inkább az indulat, mintsem a gondolat fűszerezi. — Hetente kétszer, háromszor is kijö­ vök, de valahogy nem mennek igazán a dolgok — fűzi tovább a szót. — Itt las­ san már csak egyetlen fogalom létezik, a nincs. Nincs pályamunkás, nincs klub, nincs élet. Nemrég jártam külföldön. So­ ha annyi jó teniszcuccot nem láttam, de annyi idétlen kezdőt sem, mint ott. De csinálták, fizetnek érte. Ha a labdát nem is találja el valaki, de nyolcszázszor len­ díti a kezét. Ez megéri az időt meg a pénzt is. Ilyenek tartják el az ADIDAS-t meg a többi gyárat, nem a profik... Közben befejezik a játékosok, ketten maradunk a fák alatt, lessük a gondno­ kot, aki aztán csak nem akar érkezni. Végül dolgavégezetlen távozunk, csupán szellemiekben épültünk valamicskét. — Jaj az nagyon szép volt, az a pira­ nak is az. Eddig minden terhet ránk rak­ mis, vagy élőkép — és mutatja a kezé­ tak, a tömegsportakciókra kivezényelték vel, hogy hogyan állt fent a gúla tete­ az iskolákat. Ez csak arra volt jó, hogy jén a szomszéd. — És Laci bátyád is be­ javítsuk a statisztikát. Pedagógiai szem­ állt súlyt hajítani. Nyert egy emhákáme- pontból vajmi keveset ér, hiszen a ne­ dált, a jó ég tudja, hova lett. velés permanens, nem ismeri a kampá­ Hogy ő miért nem indult, sejtem, de nyokat. És az iskola nem szervezheti egye­ csak rákérdezek, tőle szeretném hallani. dül a tanulók hét végi sportját. Talán az — Adott vóna nekem az uram, csak egyesületek segíthetnének. Meg különben mutogassam a combjaimat — mondja, is, vegyük már egyszer végre komolyan de mozdulata elárulja, hogy a fenekére a 72-es határozatot. Az világosan kimond­ gondolt. — Persze, hogy indultak jányok ja, hogy a nevelés — ezen belül a testi is, de nem állhattak az emberek elibe. is — társadalmi kérdés, ezért csak széles Ez az, amit nehezen hiszek, inkább azt társadalmi összefogás segíthet az iskolá­ gondolom, hogy az „emberek” itt asszo­ sok sportján. nyokat jelentettek. Csak kötekedő ked­ — Aztán hivatalosan nem merjük be­ vem hajtja tovább belőlem a kérdéseket: vallani, hogy a tantervek túlméretezet­ hogy később sem próbálta meg? És még tek. Számomra úgy tűnik föl, hogy elit most sem késő. Tudom, hogy sorakozott környezetben próbálták ki őket. Így pél­ náluk a három gyerek. Aztán ahogy meg­ dául a matematikát a szentendrei járás­ alakult a téesz, az ura is belépett, de ban, ahol minden gyereknek kis számo­ Margit néni az apróságok mellett is el­ lógépe volt. Különben is, most kezdjük eljárogatott dolgozni. bevezetni, de máris csökkenteni kell a — Hova gondolhattunk vóna a sporttal, tananyagot. Elkéstünk, pedig már régóta ott vót nékünk a kapa, meg a sarló. Az tudunk az ötnapos munkahétről, mégsem vót ám a sport. Most meg hat hízó, vagy úgy készült a tanterv. S ez bosszúságot kétszáz aprójószág. A háztájiban nincs kelt a szülőben, a pedagógusban és a gye­ szabad szombat! Laci bátyád akkor is, rekekben is. most is elmegy minden vasárnap a kocs­ Azt meg végképp nem tudjuk, hogyan mába kuglizni. Meg meccsezik a tévében. alakul a gyerekek sportja. Kéthetente De a szombatot csak munkába’ tölti. Min­ egy órával csökken a testnevelésórák szá­ dig rossz valami a ház körül... ma, s ezt úgy hiszem csak akkor lehetne megfelelően ellensúlyozni, ha az iskolák — Az ilyen aztán a gyerekét is félti. jobban kötődnének a sportklubokhoz. Mi látjuk csak igazán itt az iskolában, Vagyis minden gyerek valamilyen formá­ hogy hétfőn leeresztett srácokat kapunk ban egyesületi tag lenne — nem az is­ vissza. Kezdhetjük elölről az építkezést. kolai sportkörnél —, no nem muszáj az­ Amit hét közben felépítünk, azt a ví- tán mindenkiből versenyzőt faragni. Ez­ kend lerombolja —, s újabb kávéval tá­ zel talán azt is elérnénk, hogy felnőtt mogatja meg B. P. monológját. — Pedig korban kevesebben lennének a sport el­ tényleg az iskolai sport mindennek az lenségei, ritkább lenne a sporthoz „bot­ alapja, csakhogy a nevelés nemcsak a mi fülű” ember. kötelességünk. Hányszor hallom manap­ ság, hogy „ezt tanulod az iskolában”, ne­ — Úgy vagyunk a sporttal, mint Rákünk még úgy mondták, hogy „otthon”. kosiék a gumipitypanggal, meg a narancs­ Hány szülő megkérdi, hogy mi volt a csal. Szerencsére mezőgazdaságunk tanult, suliban. Feleltél matekból? De melyik már nem akar senki gyapotot termelni a kérdezi, hogy tornáztál-e? Legfeljebb azt Hortobágyon. A sportban meg képtelenek — Malackodás és nem más, amit tö­ mondja a csemetéjének, ha beteg volt: re­ vagyunk ötről a hatra jutni. Végh Antal Miért beteg a magyar fut­ megsport címszó alatt emlegetnek — do­ mélem, nem tornáztál! A szülők akarata hog tovább B. P. — Olvasom mindenütt, nélkül olyan az egész testi nevelés, mint ball című pamfletjét rakja elém B. P., lá­ zasan keresi benne a sportvezetőkről írot­ hogy ezt meg ezt a csapatot beszüntet­ halottnak a télikabát... takat. ték, ehelyett a tömegsportra fordítják a A tekintélyes iskolaigazgatóval gyakran — Aki máshol megbukik, az még jó pénzt — mondja ironikus éllel —, de egy megyei focicsapat, ahol hetente kétszer találkozom sportrendezvényeken. Megje­ lesz sportvezetőnek. Az ilyenek aztán, ha találkoznak az emberek, az már minőség? lenik fiaival, magyarázza nekik a sport­ kell, bebizonyítják neked, hogy a labda Az már elviszi a pénzt a tömegsport elől. ágak lényegét. Ha ideje engedi, labdázgat, háromszögletű, vagy hogy nincs rossz pá­ Mert az a komoly, az a szent dolog, hogy focizgat a két gyerekkel. Iskolájában test­ lya, mert a jó játékos a háztetőn is tud rendezünk az árából kötélhúzást, lepény­ nevelés tagozatos osztályok is vannak, ta­ focizni, meg azt is, hogy kerekek vannak evést, bográcsozunk, meg sörözünk. Betil­ nítványai sok helyütt helytállnak, s az a diszkoszon. Azt hallják, hogy tömeg­ tanám, érted, betiltanám! Nekem évente igazgató mégis borúlátó, vallomása kis sport, nosza ráncigáljunk mindenkit a pályákra. Azoknak akarnak „lehetőséget kétszer senki ne sportoljon, ráadásul rá­ tanulmánynak is beillik. — A ma iskolájában annyi minden­ biztosítani”, akiknek eszük ágában sincs beszélésre. Az csak árt az egészségnek, meg téves nézetei támadnak a sport egé­ ben kell szerepelnie a gyereknek, hogy sportolni. Csak a labda árnyékát látják, széről. Másnap aztán ülni sem tud, még csak apró momentum a sport. Legfeljebb magát a lasztit...? Te bennfentes ember azok a tanulók vihetik valamire e téren, vagy. Mondd meg nekem, miért nem nagydolgát is állva végzi az izomláztól. akiknek a szülei megszállott sportrajon­ azoknak akarunk már végre egyszer „le­ Margit nénit ravaszul faggatom. Úgy gók. Csökken a sportra fordított idő és sú­ hetőséget biztosítani”, akik akarnak spor­ „élesben” mégsem ronthatok neki egy öt­ lyos gondjaink vannak a tömegességgel is. tolni! Itt van az OSN. öregem, csak be­ venöt éves falusi asszonynak, hogy mit A testnevelés tagozatra még pár éve négy­ leöljük a dohányt a semmibe. Százezre­ sportol. Bizonyára kinevetne. Csak lap­ ötszörös volt a túljelentkezés, most meg kért csinálunk tornaünnepélyt, nekünk meg a gimiben nincs tornatermünk. A pangok, kérdezgetem erről-arról, az ötve­ nincs miből válogatnunk. — Az ötnapos munkahét sem hozott gyerekek is utálják az egészet, annyira, nes évekről, majd nagy ravaszan az változást. A szabad szombat a pedagógus­ hogy még a tévét is kikapcsolják a végén, MHK-ra terelem a szót. 5 �amikor a torna megy. Nincs pénz, akkor minek szórjuk! Ez dühít, érted, ez, hogy azt a keveset is elkótyavetyéljük, ami a sportra jut. Nézd csak meg a lakótelepün­ ket! Tényleg jók a lakások, de hol egy pálya, egy dühöngő, ahol a gyerek ki­ tombolhatja magát. Szegény kiskölyök az úttesten focizik. Van mászóka, meg hin­ ta a hároméveseknek a házak között. De tudtommal a harmadik évvel nem ér véget a gyerekkor. Meg a felnőtt is a ház körül szeretne mindent megtalálni. Ki utazgat azért, hogy focizzon egy órát? Gondosan felépítünk egy sportcentrumot, gondolván, aki sportolni akar, majd jön. Elszeparáljuk, a kocsma ivásra, a sport­ telep sportra való. Csakhogy az élet más, ott keverednek a dolgok, nem lehet a várost úgy beosztani, hogy ebben a ne­ gyedben veheted meg a kenyered, a má­ sikban a könyvet, a város harmadik fe­ lén alhatsz és így tovább! A nyomdász faluról jár a városba dol­ gozni. Szereti a munkáját, meg a faluját is, csak lassan már unja az állandó utaz­ gatást. — Életem egyharmadát a buszon töl­ töm, s ez teljesen elveszett idő. A ráz­ kódás miatt még akkor sem lehet olvas­ ni, ha világosban utazom be, vagy viszsza. Beszélgetünk meg kártyázunk, más­ ként a fene se bírná. Ha hazaérek, vár a ház körüli munka. Hiába rendez ne­ kem a vállalat sportnapot, a busz az nem vár, sietni kell. A faluban viszont, ami­ kor tehetem, megyek sakkozni. A mienk már olyan falu, hogy a foci mellett a sakk megy. Annyira nem tudok, mint egy-két menő, de a szomszéd is gyakran átjön táblával a hóna alatt. A meccsre is mindig kinézek, ennyi közöm van a sporthoz. Korábban lehetett kuglizni is a kocsmaudvaron, de lebontották a pályát. Pedig a tekecsapatunk mindig nyerte a megyei spartakiádot. Néhányan eljártak pingpongozni is, de már azt sem lehet, nem engedik a kultúrban. Hiába akarunk mi többen sportolni, ha a téesz meg a tanács vezetői nem szeretik a sportot. Aztán a szent őrültekről beszélgetünk, azokról, akik magukkal ragadják környe­ zetüket. A körzeti orvosról, aki sífelvo­ nót épített, s az egész falut felbolygatta vele, a téeszelnökről, aki nemcsak a ter­ melést szorgalmazta, hanem a művelődést és a sportot is. Felismerték, hogy az anya­ gi gyarapodás még nem minden, más is kell a teljesebb élethez, a falu megtartó erejéhez. — Gigantomániában szenvedtünk és szenvedünk. Sportcentrum, sok apró mikropálya helyett. Mint a nagy művelődési ház. Az is kell, de nem veheti át az ap­ ró találkozóhelyek, klubok szerepét. Más a feladata, légköre. Egyik sem pótolhat­ ja, teheti fölöslegessé a másikat. Látod, annak örülök, hogy sok faluban a kultúrház nagyterme egyben tornaterem is. De miért nem építünk végre olyan mű­ velődési házakat, amelyek mellett teke­ pálya, uszoda, kispálya, minden együtt van? 6 B. P. barátom csak mondja a magáét, alig bírom jegyzeteléssel követni. — Jól járna a testi és a szellemi kul­ túra is. Az emberi kapcsolatok szintén erősödhetnének, ki-ki kedvére szórakoz­ hatna, sportolhatna és ha jólesik, egy sört is bekaphatna. Tudom, mindehhez pénz kell. De a beruházás busásan meg­ térülne. Pihent emberekkel másképpen megy a munka, kevesebb a táppénz, nem kell annyi gyógyszerre sem. A gyógytornásznő nem elsősorban rek­ lámból sportol. Nap mint nap tapasztalja a sport hasznát, amit csak „csodaként” emleget. Együtt örül a beteggel a legki­ sebb sikeres ujjmoccanásnál, ő is boldog, ha valaki teljesen, vagy akár részlegesen felépül baleset után. — Szerencsés va­ gyok — emlegeti gyakran —, a férjem is imádja a sportot. Viszi a két gyereket, játszanak, labdáznak, van olyan hét vége, hogy együtt mozog a család. Azt hiszem, aki ma akar sportolni, megtalálja rá a módot. Talán kicsit nagyobbak az igénye­ ink, mint hajdan, s lehetnének jobbak a körülmények, lehetne több sportpálya, de a lakásban is lehet sportolni. A csöppnyi teremben folyó gyógytorna igazolja szavait, meg az is, hogy a be­ tegek általában házi feladatot kapnak. Van olyan kézsérült például, akinek te­ niszlabdát kell nyomogatnia. — Csak hát különbözőek vagyunk, má­ sok az örömök, igények, legfeljebb anynyi bennünk a közös, hogy sokáig egész­ ségesek akarunk maradni és szeretünk tetszeni — teszi még hozzá. B. P. javíthatatlan pesszimista. Annyi lemondás, annyi keserűség bújkál a hang­ jában, ha nem ismerném, azt hinném, életúnt ember. Pedig csak szenvedélye­ sen szereti, amit csinál. — Ünnepnapok hétköznapok nélkül? Látod, most ez az, amit mi tömegsport né­ ven emlegetünk. Megrendezzük a sparta­ kiádot, de minek? Elindul egy megrekedt sportoló, sorra megver mindenkit, de ő is csak olyankor vesz ütőt a kezébe, vagy ugrik távolt, amikor a verseny van. Ez­ zel a feljutásos rendszerrel próbáljuk fo­ lyamatossá tenni a dolgot, de ez egyút­ tal kiválaszt, mondhatnám elutasít. Aki kiesik, egy évig megint csak tévén lát meccset. Aztán minden szép jelentésbe kerül, aminek alapján főjelentés készül, végül pedig a „legfőbbjelentés”. Ezt be­ kötik, aranybetűzik. Hányan és hányan dolgoznak rajta? Tavaly bennünket el­ marasztaltak, mert nem írtunk jelentést, hogy mennyien „tömegsportoltak”. Az már senkit nem érdekelt, hogy tényleg sokan sportoltak folyamatosan. Nem ju­ talmat kaptunk, hanem szemrehányást. A jelentés a mindenható, az adminisztrá­ ció... A sportvezető átlátja a testkultúra helyzetét, nem csoda, egy egész megye sportjáért felel. Ha teheti, maga is levet­ kőzik, mozog, focizik és megszállott te­ niszező. Általában reggel hatkor a te­ niszpályán kezdi a napot. — Fantasztikus mértékben megnöveke­ dett a szabad idő, és az eltöltés módjai is nőttek. Gyerekkoromban csak a labda volt, most meg nyaraló, telek, kocsi, té­ vé... De ezt már sokan elmondták előt­ tem. A sportolás körülményei is javultak, ám nem tudtak lépést tartani a konku­ renciával. A sportszerek, turisztikai esz­ közök választéka gyenge, az árak a boly­ gók közötti térben mozognak. Egy négy­ tagú család sífelszerelése elvisz egyévi fizetést. Emellett mindenki szervez, pró­ bálkozik. Rendez, a KISZ, az MHSZ, a �Hazafias Népfront, a MEDOSZ, KISZÖV és ki tudja még ki, csak rossz a koordi­ náció, ezért egymástól elszigeteltek a pró­ bálkozások. Szóval a rendezvények száma megfelelő, csak időben és térben nem jó az elosztás. Azért — legalábbis megyénkben — emelkedik a résztvevők száma, vannak apró eredményeink. Ami továbbra is gond, az a folyamatosság, a rendszeresség. — Megalakítottuk a lakóterületi egye­ sületeket, s látunk bennük fantáziát. Csakhogy felépül a lakótelep, hiába van rá rendelet, kevés a pénz, hát a sportot nyirbálják meg, elmarad a pályaépítés. Persze hogy a legtöbb lakótelepi sport­ klub aztán csak vegetál. Lehet ugyan szervezéssel javítani valamicskét a hely­ zeten, csökkenteni a költségen, de aminek ára van, azért pénzt kell adni! — Aztán ott vannak a látványos, nagy rendezvényeink. Reklámnak jók, de nem pótolhatják a szűkebb körű, folyamatos sportolást. Ezek csak arra jók, hogy meg­ nyernek néhány embert a sportnak, de a pénz nagyobbik részét elviszik. Ügy hi­ szem, a jövőben még inkább meg kell gondolnunk, hány monstrerendezvényt tartunk. — A szabad szombat bevezetése még nagyobb terhet ró ránk, sportvezetőkre. A két szabadnap nehezíti helyzetünket. Nehezen tudunk olyan vonzó programot nyújtani, amely sportra késztetné az em­ bereket. Talán a turisztikában lenne a legnagyobb fantázia, de ott meg hiányza­ nak a zöldvendéglők. Meg környezetkul­ túránk is hiányos, sajnos, a tömegeknek gyakran a természet látja kárát. A ver­ senysportban is érezteti hatását az ötna­ pos munkahét. Ezért is igyekszünk a klu­ bokat rávenni, hogy pénteken is rendezze­ nek versenyeket, mérkőzéseket. — Kivezényelnek bennünket sportna­ pokra, azzal érvelve, hogy a legkisebbek­ kel eljönnek a szülők is, így hátha ők is kedvet kapnak. Hát ez pedagógiai agy­ rém, fenékbe rúgása a szocializációnak: nem a szülő vezeti be csemetéjét a társa­ dalomba, ismerteti meg vele a kor köve­ telményeit, hanem fordítva. Kész röhej, nem? A kérdés megmarad költőinek, még egy ideig ott lebeg közöttünk, majd barátom felszólítással toldja meg. — Kérdezd csak meg a srácokat! Mónika kitűnő tanuló, jövőre gimnázi­ umba szeretnék íratni a szülei. Hogy ő mit szeretne, azt nemigen tudja, eddig is a család döntött. Két évig járt ugyan különtornára, de választani kellett, hát vá­ lasztottak a szülők. Győzött az angoltanulás! Meg zongorázni is tanul, úgy ér­ zi, ennyi éppen elég az iskola mellett egy gyereknek. Nyilván a szülei is így van­ nak vele, féltik a mozgástól. Anyja, ha Mónika szóba kerül, soha nem mulasztaná el dicsérni fejlődését és sajnálkozását is mindig hozzáteszi: „Sze­ gényke, olyan leterhelt”. — Apu vadászni jár, meg futballt néz a tévében — így Mónika. — A világbaj­ nokságot végignézte, ha a magyaron nem volt meccs, átkapcsolt a szlovákra. Én nem szeretem a focit, meg egy lány va­ dászni sem mehet. Az apa az egyik nagyvállalat mérnöke, imádja a természetet: — Nincs szebb a téli erdőnél. Menni a hóban, követni a vad nyomát. Most sza­ bad szombaton hajnalban előbb bekuk­ kantok a gyárba, majd irány az erdő. Mónika azért szereti a testnevelésórá­ kat, ennek ellenére meg sem fordul ben­ ne, hogy máskor is jó lenne mozogni, sportolni. Így is eleget hallja, hogy az egy emelettel lejjebb lakó Krisztinának ál­ landóan csak a játékon jár az esze. B. P. úgy dönt, kellően érett vagyok, befejezheti továbbképzésemet. A „tanfo­ lyam” elvégzéséről szóló oklevél helyett elém teszi az Edzett ifjúságért mozgalom felhívását: „...Hívunk benneteket: éljetek az al­ kalommal, fiatalos hévvel induljatok az erőpróbára! Népesítsétek be a sportpályá­ kat, tornatermeket és tornakerteket, a sporttereket és uszodákat. Sportolásaitok, túráitok után érezzétek az izmaitok jól­ eső fáradtságát, s a rendszeres testedzés és sportolás, az egészséges életmód nyúj­ totta testi és szellemi frisseséget!” Kiss László Az én kocsmám pen, hogy fogjam ezt az istenverte pléhtányért? Vegyem a hónom alá, vagy csak úgy marokra? Nyolc óra tíz. Gyerünk.) — Nem akarok beledumálni öreg, de legalább tíz perce itt ülök és senki nem szól hozzám. Itt dolgozol? — Jó estét. Szevasztok. Elnézést. — Na. Akkor hozzál nekünk egy üveg bikavért, három konyakot, egy kis cse­ resznyét. És milyen sörötök van? — Böcsi. — Mi? — Mondom, böcsi sör. Olyan, mint a kőbányai világos, csak nem Kőbányáról hozta az anyakönyvét. — Hehe. Nagyon jó. Kettőt, de hideget. (Akkor most két sasszé jobbra. Hogy fogok itt elférni a teli tepsivel? Egyálta­ lán, ki tudom majd hozni?) —... két kólát, meg egy szűrős szim­ fóniát. —... ö.... — Elmondom még egyszer. Két sör, egy vodka... — Nincs vodkánk... sajnos. — Akkor barackot, a két kólát és a szimfóniát. — Józsikám... rendel. — Két kanyarba’ vigyed egyelőre. Sok lesz. — Hol a cigi? — Jófiam, az a második kanyar. — Kösz. — Idehallgass. Ha az én kocsmámban így tenné le az asszony a vendég elé a rendelést, hát fölmondanék neki. — Mert? — Mert a bort először külön pohárba kezdem dönteni, hogy csak a legfontosab­ bat mondjam. A dugótörmelék miatt. — Bocsánat. (Az ő kocsmája. Röhögnöm kell. Az ÁFÉSZ-é. Csak hát most már szerződött buli, akárcsak az én kenyéradómé itt Bé­ ben. Az Ő KOCSMÁJA. Mondogatja is úton útfélen: megvettem a koszosoktól, mert már kínjukban szarni se tudtak. Elnyertem, apukám, mint a pocakos menyasszonyt. Majd most megmutatom nekik. Ketten vígan elvisszük az aszszonnyal és nem négyen szakítjuk le a dohányt, mint korábban. Mert mi kell a — Szóval odamegyek az asztalhoz és köszönök. Utána? — Szűzanyám! Még soha nem csinál­ tad? — Nem, de azért kitalálom. Fölveszem a rendelést. — Helyes. Bejössz a pultba és elmon­ dod a Józsinak, hogy mi kell, aztán oda­ adod a blokkot is. Ha blokk nincs, akkor nem kapsz semmit. — Minek a blokk? — Minden csálingert úgy ellenőrzök. A gépet nem tudod átverni, tudom, mit vit­ tél ki. Este kiveszem a gurtnit... — Mi az a gurtni? — Az a vacak papírtekercs, amire be­ üti a rendelést. Ne felejtsd el aláírni a blokkot, amit a pultosnak adsz! Szóval kiveszem a gurt­ nit és te annyit fogsz nekem letenni az asztalra, amennyit a blokkjaid mutatnak. Az összes blokknak, meg a gurtninak fil­ lérre stimmelni kell. Ami pénz marad, az a jattod, azt elviheted. — Mikor? — Éjfélkor, ha kivertük a bandát. De nagyon figyelj, mert, ha valaki fizetés nélkül lép meg, az a te kasszád lesz! — Rendben. — Rendben? Majd meglátjuk. Ha va­ lami zűr van, nekem szólj. És ne vitat­ kozz a vendéggel, ne hőzöngj. Érted, mit mondok? — Nem vagyok hülye. — Ha gáz lesz, kiváglak, mint a hu­ szonegyet, és egy fillért nem kapsz. A három kilódat a standnál adom. Ha ki­ bírod addig. (Ez az idétlen fehér kabát szűkebb, mint kellene. Tiszta ez egyáltalán? Már úgy ragad rajtam, mintha egy hete — egy hete? egy éve! — hordanám. Mocs­ kos hypó. Na, gyerünk kisfiam, a ked­ ves vendég vár. Mind az öt asztalod ra­ gyog és töküres. Máriám! Hány decibel­ lel üvölt ez a nyomorult magnó? A virá­ gok reszketnek a vázákban. Tulajdonkép­ 7 �hegyi embernek? Ugyanaz, mint koráb­ ban! Akinek a pálinka az istene, annak az, akinek a sör, annak az. Hát megkap­ ja! Meg az. ELNYERTE. Jófajta versenytárgyalás volt, mondhatom. A közjegyzőt először meg se hívták, mondván, hogy csak egy jelentkező van, hadd vigye. Szépen min­ denben megegyeztek, aztán még aznap délután átszóltak az ügyészségről, hogy pardon, az egész nem ér semmit. Kis megye ez, itt minden terjed, pláne a rossz hír, akár a ragály a tömegben. Hát ez is úgy. Persze másodszorra se lett több jelentkező. Mennyit sírt ÁFÉSZes korában! így a pénz, meg úgy a pénz! Aztán gond nélkül letette a kauciót, az negyvenezernél is több volt, meg kifizet­ te a boltban maradt árut, az hatvanezer fölött járt. Zsebből százezer. Viszont az apósa takarít, mert az ingyen van. Leg­ följebb egy nagyfröccs. Na, bumm. Meg­ spórolja a vendégen, azt mondják. Mond­ ják? Hadd mondják. Az ellenőrök dolga. Lehetne a vendégeké is, de ki tudja a fröccsből kiválasztani, hogy mennyi a bor és mennyi a szóda? He? Úgy van. Szerintem se.) — Ne szórakozzatok velem. Harminc fo­ rintot ezért a diszkóért? Le se fogyaszt­ hatom? Hát magatoknál vagytok ti? — Én mondom neked, hogy nem kö­ telező. Azt mondják rólam, szavahihető gyerek vagyok. Ha belököd otthon a té­ vét, az garantáltan olcsóbb. Na, kell jegy? — Hát mi az anyámat csináljak? Hová mehetek még ilyenkor a faluban? — Na látod. Harminc ficcset kapok. Jó szórakozást. (A hátamon vígan folyik a víz. A ge­ rincem két oldalán. Hogy csinálja, nem tudom, de érzem, hogy a bal oldali min­ dig később indul el, mint a jobb oldali. Talán a szívem miatt. Mi köze ennek a szívhez? Frászt. Kilenc óra harmincegy, odakint már sötét van. Még senki nem vágott szájon, nem küldött el jobb he­ lyekre, nem pattant meg kifizetetlen számlával, egyszóval vidám a helyzet. Mennyi jattom lehet már? A pénz, a bű­ nös pénz, lám. Akárkit kérdeztem, meg nem mondta volna a cégbeliek kö­ zül senki, hogy mennyit is keres. TE, EZT NEM ILLIK. Dehát a kíváncsiság, tudod... MINEK MONDANÁM MEG? ENGEM MÁR AZ ADÓHIVATAL IS ZARGATNI FOG.) Hát igen, az adóhivatal, az állami al­ kalmazottak, a maguk havi... havi meny­ nyijével is? Mondjuk ötezret kapnak? Na, szép. Nem felejtem azt az autót, amit egy gebines kocsmáros vezetett. Minden fékezésnél összeverődtek hátul az üvegek. Csak nem buli lesz, kérdeztem. Nyavalyát, mondta könnyedén, csak későn kaptam a fülest a központból, hogy jön az ellenőr, az­ tán most utaztatom a saját piámat. Hagy­ hattam volna bent is, de a játékszabályok ezt írják elő. Az öreg tudja, hogy nem találhat semmi rosszat a boltomban, mert akkor nincs kaja, pia, meg boríték, némi apróval. De hát ő a pandúr, én a rabló: meg kell adni a módját. 8 — Hát ez az — bólintott a múltkor a történetre ÁFÉSZ-es ismerősöm. — Ed­ dig nem tudtuk őket igazán fülönfogni, mert ők egy lépéssel előttünk jártak min­ dig. Tudták, hogyan ejthetnek át ben­ nünket. Ez a gond lekerül a szerződés­ sel a vállunkról. Azt és ott vesznek meg, ahol akarják. Az a lényeg, hogy minden­ ről számla, vagy önbizonylat legyen. Csak azt árulhatja, amit a szerződésben leír­ tunk, de a beszerzés már nem érdekel bennünket. (Ó, a beszerzés, mint olyan. Elkísértem egy szerződésest. Likőripari cég, valahol Magyarországon. A pocakosodó üzletveze­ tő indulás előtt fölnyúlt a polcra, leemelt egy karton Marlborót, bedugta reklám­ szatyrába és mehettünk. A hölgy az iro­ dában úgy forgatta fejét a rendelés hal­ latán, mintha négy fejünk lett volna. — Hallod, Erzsike? — pillantott hiva­ talnok szomszédjára. — Negyven liter unikomot kér az úr. Az országban sincs anynyi, kérem tisztelettel. — Hátha — nyitotta meg a tulaj a reklámszatyrot. Épp annyira, amenynyire egy pillantás beleférhetett. A hölgy csak vette a telefont. — Lacikám, aranyom. Azonnal megy az úr, add ki neki azt, amit a papíron látsz. — Köszönjük. — Ugyan — legyintett a hölgy és ugyanazzal a mozdulattal a lába mellé csúsztatta a csöppnyi figyelmességet. — így megy ez, nem másként — nevet­ gélt a pocakos, az udvaron áthaladtunkban. — Pia rogyásig a sörösöknek, forint a májért, pacalért, ajándék az ügyinté­ zőknek. Láss csudát, minden van, ha nincs is. De megéri, mert hozzám jön a vendég, nálam megkapja, amit szeret és fizet érte. Csak elejtem, hogy milyen ne­ héz ma már a beszerzés, és ő tudja a kö­ telességét. Annyira jól jár mindenki, hogy abból mesekönyvet lehetne írni.) — Meg fognak gazdagodni. — Aki ügyes, meg. De azért most már övék a kockázat. Kívül-belül rendben kell tartania az üzletet, fizetni a javításokat, a szállítókat, az alkalmazottakat. Havonta leteszi nekünk a megállapított átalánydí­ jat, az eszközök bérleti díját, fizeti a ná­ la dolgozók különkiadásait és ezen felül a jövedelme után az adót. Csak azt nem nekünk, hanem az államnak. Mindez pa­ pírra leírva. Hát kíváncsi vagyok én az adószakemberekre, akik követni tudják a sok maszek kocsmát. Amit bevall, a ta­ valyi forgalom alapján fogja bevallani és kész. Aki rá tudja bizonyítani, hogy az nem igaz, az előtt leveszem a kalapom. Minden kocsmában nem állhat ellenőr, aki a legurított feleseket, söröket, fröcscsöket strigulázza. Ne legyen igazam, de jó ideig ezeknek arany életük lesz. Aztán majd agyoncsapják őket valami újabb rendelettel. Egy két és fél milliós bolt­ nál a jövedelemadó harmincötezer forint­ ban állapíttatott meg. Ki lehet bírni, nem? Ki, az biztos. R.-ben a presszós vissza­ fogta a forgalmat. Nem az idén. Már ta­ valy. A prosperálás az ő zsebébe folyik. Csak egy része ellenőrizhető. Ha tovább használja az ÁFÉSZ nagykereskedelmi kapcsolatait — likőripar, sörgyár —, ak­ kor pecséttel fizethet és aztán az ÁFÉSZ néhány napon belül kasszíroz tőle. A szám­ lák alapján a forgalom egy része tehát követhető, de a többi...? Nem nagy ügy, de a boltra csak ő jelentkezett vevőként. Meg fognak lepődni: neki adták szer­ ződésbe. — A szerződők haszna világos, de hol éri ez meg az ÁFÉSZ-nek? — Egyszerű. Az átalánydíj tiszta pénz. Nincs kiadás, nem kell törődnünk a kar­ bantartással, letudtuk ezeket az üzlete­ ket. Az öt esztendő alatt több millió fo­ rint fut be a számlánkra bevételként, ki­ adás pedig nincs gyakorlatilag. Ami gond, hogy több lett az adminisztráció, hiszen az átalánydíjak befizetését havon­ ta regisztrálni kell, ötnaponként pedig a pecsétünkkel fizetőket ellenőrizni, vajon kiegyenlítették-e a számlájukat. Lesz ka­ varodás, azt hiszem. Ki kell dolgoznunk az új nyilvántartási rendszert. Egy szerződé­ ses üzlet könyvnyi aktával, papírral jár egyébként is. De hát valamit valamiért. — Na, mi van? Hogy bírod? — Fáj a lábam és zsong a fejem, főnök. — Még csak tizenegy óra! A többiek már réggel hét óta talpalnak. — Csókoltatom őket. Fáj a csuklóm. — Más? — Nincs, főnök. — Ne aggódj, egy óra múlva kitakarít­ juk a népséget, katonaságot. (Megszokható. Simán fejben tartok most már tíz-tizenkétféle innivalót. Mond­ juk, a legendás Sanyi bácsihoz én sehol sem vagyok, a poros lába nyomába nem léphetnék. Azt mondják róla, hogy har­ minc-negyven rendelést hibátlanul vissza­ mondott. Na, jó. Ezt meséli a főnök meg a társa. Elhiszem nekik. El, mert közben arról is szó esett, hogy százötven-százötvenezer forinttal társultak ebbe a ven­ déglőbe. Nekik tehát van mihez nyúlni, ha netán nem sikerül minden hónap fé­ nyesen. Hetvenvalahány ezret postáznak havonta, ami hazai méretekben jó kis summa. Ennyit a pénzről. A vendéglő vi­ szont szemre semmit nem változott attól, hogy szerződésbe adta az r.-i ÁFÉSZ. Vi­ szont van unikum, ami unikum az állami és szövetkezeti éttermekben, vendéglők­ ben, kocsmákban. Forradalmi változások persze másutt sincsenek. Óvatos a vállal­ kozó gárda. Csekély a tapasztalat, ahogy hallom, meg a fáradságot se sokan vet­ ték, hogy távolabbi vidékek próbálkozóit kikérdezzék. — Elébb megnézzük a ló fogait, mint­ hogy fölhizlaljuk a gebét — vélte véli is­ merősöm. — Ha megéri, belefeccölünk. Addig nem. Szerintem egy év alatt eldől, hogy üzlet-e az üzlet. Évente megvizsgál­ juk a szerződést, akkor kérheti ki ki a módosítást. Lefelé aligha kerekítenek, így aztán okosnak muszáj lenni. Viszont a saját pénzem ellensége nem vagyok. Anynyit mindenképp adni kell, amennyit ed­ dig kaptak a vendégek, csak gyorsabban és lehetőleg jobban. Én a magam haszná­ ra gondolok, de azt csak velük érhetem �el. A nagy igazság az, hogy a kocsmák nem mennek ki a divatból, ha pedig így van, akkor mi is megélünk. A fagylaltravalót megkeressük, az biztos. De az is lehet, hogy leszokunk a fagylaltról. Nem féltem ismerősömet. Róla az ter­ jed a szájhagyomány útján, hogy nem szereti a telet. El is vonul minden január­ ban valami földközi-tengeri szigetre, hogy az éves fáradalmakat kipihenje. A sufni­ ban mindig akad annyi dollár, hogy egy hónapot valahogy kihúzzanak a feleségé­ vel azon a már tűrhetőbbnek ítélt levegőn. Nem irigylem tőle, legalábbis tiszta szív­ ből nem. Ég a talpam, fáj a karom, csípi a szemem a füst, egy részeg ráhányt a ci­ pőmre, fáj a fejem, és az agyamra megy ez az elátkozott tumultus, ez a bömbölő zene. — Drága jó aranygyerekem, hozzál a Libi bácsinak egy üveg bort, ha istent is­ mersz. — Bezártunk, Libi bácsi. — Ide hozzám, te főnök. — Bezártunk, az a helyzet. — Be a lószart. A Libi bácsi még inni akar és te szépen kihozol neki egy üveg borocskát. — Lehetetlen. — Már hogy lenne az? Lemész a pin­ cébe akkor és onnan fölhozol. — Már ott sincs. Záróra. Viszontlátás­ ra, jó éjszakát. — Hát milyen maszek kocsma ez? — Ilyen. Maga különben is részeg, men­ jen haza. Kérdések — válaszok nélkül Beszámoló a JAK pécsi tanácskozásáról Válságévtized? Igen. Legalábbis annak tű­ nik. Az a gazdasági, társadalmi és pszichikai válságfolyamat, amely jó néhány évvel ezelőtt még valamikor talán az olajválsággal indult meg, és amely hullámokban bár, de egyre fokozottabban jelentkezik, valószínűleg csak erősödni fog egész Európában és így Magyarországon is. A hazai gazdaságirányítási re­ formok, az elmúlt évek kiegyensúlyozott gaz­ daságpolitikája képes volt lelassítani a fo­ lyamatot, de megállítani nem; az életszínvo­ nal megőrzésére fokozott erőfeszítéseket kell tennünk, körülményeink nehezednek. Ebben a helyzetben törvényszerű, hogy a különböző társadalmi rétegek, csoportok fokozottabban kísérik figyelemmel egymást, egymás érdeke­ it, mert a válságból valóban csak összefo­ gással lehet kikerülni. Nyilván ez volt az egyik legfontosabb oka annak, hogy a Ma­ gyar írók Szövetsége József Attila-köre „munkástematikájú” tanácskozást hirdetett meg Pécsre. Munkások a műben — a mű a munkások között — szép, hangzatos cím, csak... Csak valami miatt nem tökéletes. A tanácskozás ezt a sejtelmet látszott igazolni. A hozzászólók szinte kivétel nélkül siettek kijelenteni, mennyire nem értenek egyet a címmel. Kérdéseket és aggályokat fogalmaz­ tak meg. Ki a munkás? Mi az a munkásosz­ Szerintem most megfogja a Libi bácsit ez a főnök és úgy kivágja az ajtón, hogy ott kékül. Jónevű alkoholista, hely­ beli nagykedvű kőműves kisiparos. — Hogy én részeg? Na, nem. Bort ide. — Nem. — Hát akkor tojok én a szádba, te kis p...f... Jól kitalálta ezt a derék Libi bácsi. De azért már túlzás, nem? A főnök is úgy találja. Van ugyan rajta néhány fölösle­ ges kiló, de most akár a villám vágja szájon a harminc körüli kisiparost, taní­ tani lehetne. Persze összeugranak. Az asz­ talnál az asszonyok sikítanak, a pincérek a főnököt kapják nyalábra. Libi bácsit a cimborák és már csak prüszkölni tudnak egymásra, akár a hibbant macskák. Jó kis muri. Meg is ígérik egymásnak, hogy ki-ki a másik vérét veszi, csak kis érkezése legyen hozzá. Mondjuk, ha elengedjük őket. De nem engedjük. Kibilleg az utolsó részeg is. Akkora csönd van, hogy szinte enni lehet belőle. Csak ülök egy széken és tátom a szám. Amikor rám kerül a sor, kiszámolom a pénzt a gurtni szerint, a többit visszara­ kom a zsebembe. Mennyi lehet? Hatszáz forint? Háromszáz? Majd holnap ezzel in­ dítom a napot. A főnök letesz elém há­ rom százast. Azt is besöpröm. Kibújok az izzadt, mocskos fehér kabátból, ráejtem a székre.) — Na, milyen volt? — Büdös, zajos, szóval rohadt. — De megérte, nem? — Biztos. — Ennyit egy hét alatt nem keresel, öreg. — Lehet. — Beugrunk Pestre. Az én vendégem vagy. A kocsiban lányok. Végigzúgunk a ket­ tesen, akár a darazsak. Három ezerötös Lada már elég hangos. Alig szundítok el, kilöknek az ajtón. — Itt az élet, hé! Valami bár, elfogadható zenével. Ala­ posan inni kezdünk. Pezsgőt, hozzá tőke­ halmájas szendvicset. Aztán vodka. A ze­ nészeknek egy-egy százas, később megint, nehogy azt hihessék, nem urakat szóra­ koztatnak. Nem a fenét. A fizetésnél né­ mi bonyodalom, senki nem emlékszik pon­ tosan. Minek is? Ha annyi, annyi. Na­ gyon sok. Én is beteszem a magamét, bánja a nyavalya. Legalább hamarabb hazajutok. Odakint már a nap is erőlkö­ dik. — Söprés, gyerekek. Hétkor nyitunk. Nincs forgalom, hazafelé rövidebbnek tetszik minden. Tényleg, a lányok hova lettek? Valaki fölpattint egy konzervsört, aztán másikat. Égő gyomrunkat hűti be­ csülettel. — Itt tegyetek ki. Kösz. — Jövő héten? — Ezt — mutatom a jól ismert karhajlítást. Hortobágyi Zoltán tály? Kikből áll a munkásság? Milyen művek velődéséről van szó, akkor lépjünk tovább. a munkások között? Vitányi Iván bevezető­ Egyáltalán, van-e ideje olvasni a munkásnak. jében megpróbált néhány alapvető fogalmat Czakó Gábor jegyezte meg, hogy olyan gaz­ tisztázni, „elmagyarázta” a munkásság és a dasági, társadalmi körülmények között, munkásosztály közötti különbséget, megálla­ amelyben a munkások jelentős része (mért pította — egyébként nagyon helyesen —, nem így mondjuk: a dolgozók) 16 órát dol­ hogy napjainkban egyáltalán nem beszélhe­ gozik (nyolcat a munkahelyén és nyolcat tünk egységesen munkásságról, hiszen mun­ másodállásban, fusiban, „vállalkozásban”), és kás és munkás között nagyon jelentős gaz­ az ebből befolyó pénzmennyiség elegendő dasági, társadalmi és kulturális különbségek csak ahhoz, hogy igényeinek megfelelő, min­ lehetnek. Komoly rétegződési folyamat ját­ den szempontból kielégítő életkörülményeket szódott le, melyet nem csupán anyagi ténye­ teremtsen magának, nem is várhatjuk el, zők jellemeztek. Ám ha ez igaz, akkor miért hogy a munkás (a dolgozó) a fennmaradó a cím? Hiszen ki van benne az irodalomban? idejét az irodalom klasszikusainak szentelje. A brigádvezető vagy az üzemi mérnök? Ki A felszólaló szociográfus írók, szociológusok, olvas több hazai élő „klasszikust”, az ad­ közgazdászok elmondták, hogy az ipari minisztrátor vagy a művezető? És a kérdések (pontosabban nagyüzemi) munkások körülmé­ még szaporíthatók. Szaporodnak is. Szaporod­ nyei rosszak, a termelés szervezetlensége tak, mert a tanácskozáson csupa kérdező és alacsony szintű termelékenységhez és felesle­ felelő foglalkozású egyén ült, akik Pécsett is ges többletmunkához vezet. Az anyagi érde­ a munkájukat végezték. Nem kevesebb volt keltség nincsen arányban a termelés hier­ a feladatuk, mint eldönteni, hogy saját mű­ archiájában betöltött szereppel és az iskolai veikben jól és helyesen ábrázolták-e a mun­ végzettséggel. Álbürokrácia alakult ki. Ami­ kásságot, és hogy műveikből.,kulturálódik-e”, kor egy művezető, termelésirányító nem tud­ és helyesen kulturálódik-e a munkásság. ja feladatát jól ellátni, „kiemelése” gyakran Mindezt a munkások feje fölött. De a tanács­ lecsúszást jelent, a termelést nem képes a kozást mégsem jellemezte valamiféle „értel­ kezében tartani, és — ami pedig szintén fel­ miségi gőg”. Kérdések fogalmazódtak, ám a adata lenne — beosztottai érdekeivel nem válaszadás elmaradt. Talán mert nincsenek tud foglalkozni, azok problémáit nehézsé­ válaszok. Talán mert nem a mi feladatunk a geit nem ismeri. Ilyen és ehhez hasonló okok válaszadás. Talán mert rossz a kérdésfelte­ miatt a munkások a termelés legalacsonyabb vés. Talán mert a probléma nem valós. Hi­ szintjén, a munka apróbb fázisaiban is kény­ szen — a tanácskozáson még ez is felvetődött telenek jelen lenni mint szervezők, irányítók, — nem lehetséges-e, hogy az értemiség (he­ és dolgozók egyszerre. A vezetés — tehetet­ lyesebben annak egy meglehetősen szűk ré­ lensége folytán — kiszolgáltatott helyzetbe sze) által létrehozott és preferált kultúrára kerül, ami gyakran pluszpénzek kifizetésé­ nincs szükségük a munkásoknak, ezért az hez vezet. Ilyen módon megtörténhet az, hogy mindig az értelmiségé (bizonyos csoportjáé) két azonos képességű, azonos munkát végző volt és marad. munkás bére élesen különbözik egymástól. Ha már nem tisztáztuk, hogy melyik és És ebből a helyzetből fakad az is, hogy a milyen munkás irodalmi jelenlétéről és mű­ munkásnak nem érdeke a kulturálódás, mert 9 �életszínvonalának javulása nem függ össze azzal, hogy magasabban, jobban kvalifikált szakember-e, vagy sem. Gyakran teljesen mással függ össze. Sokan szóltak arról is, hogy a történelem folyamán először következett be: a vezető osztályhoz tartozni nem jelent dicsőséget. A munkásszülők gyermekeiket értelmiségi pá­ lyára szánják, kétkezi munkát végezni még mindig — sokak szemében — dicstelenséget jelent, „értelmiséginek” lenni kiemelkedést. Ám iskolarendszerünk nem biztosítja sem a „kiemelkedést”, sem a művelt munkásság ki­ alakulását. Azok a különbségek, amelyek az indíttatásból adódnak nem egyenlítődnek ki. Riasztó adatok birtokába jutottunk az isko­ láról folyó vitákban is. Márpedig aki még az írás-olvasás tudományát is csak alacsony szinten sajátította el, az nem fogja szabad idejét versolvasással tölteni. És a további kérdések. Van-e értelme kü­ lön hangsúlyozni a munkásság szerepét iro­ dalmunkban? Nem elég-e az emberről be­ szélni, az emberről általában? Hiszen mi le­ het fontosabb a jó műnél? A jó, az élvezetes az elgondolkodtató, a „lopva” tanító műnél, amely egyaránt fontos lehet bárkinek, le­ gyen bár munkás, paraszt, vagy értelmiségi. Mindenesetre tény, hogy ma nem könnyű vál­ lalkozás munkástémát meghirdetni egy íróta­ lálkozóra. Szilágyi Ákos mutatott rá előadásá­ ban, hogy az ötvenes évek munkásábrázolása, az „öntudatos, boldog, erős és kulturált, munkás felmutatása, „aki” az ötvenes évek szocializmusának volt jelképe, még napjaink­ ban is érezteti káros hatását.. Érezteti, mert a gondolkodásmód-váltás könnyen eleve ku­ darcra ítélhet minden olyan vállalkozást, amelyben a munkás a főszereplő. Ezért volt és van szükség új szempontokat keresni a munkásábrázoláshoz. A 70-es években meg is indult ez a folyamat, amikor Csalog Zsolt, Tar Sándor és mások (a két név csak példa!) megkezdték azt a fajta irodalmi szociográfiát művelni, amely valahol a szépirodalom (no­ vella, regény) és az „egyszerű”, tényfeltáró szociográfia (mélyinterjú stb.) határán mozog, Őszinte beszámolók ezek a munkák, de nem szűkíthetjük le a jelentőségüket arra, hogy kijelentjük: „a munkásság megjelent az iro­ dalomban”. Emberekről kell beszélnie az irodalomnak, hús-vér emberekről, és ebben az esetben nyil­ vánvaló, hogy a munkás, is súlyának és sze­ repének megfelelő helyet kap majd. Nem cselekedhetünk becsukott fülekkel és szemek­ kel, ha az előttünk tornyosuló feladatokat meg akarjuk oldani. Valódi munkásirodal­ mat csak teljesen őszinte légkörben lehet megvalósítani. Talán Berkes Erzsébet mondta ki a legpontosabban: valódi demokrácia nél­ kül nincs valódi irodalom. Ahol egy írónak Történelmi portrék < — félközelről „Senki sem képes végbevinni azt, amit a történészek: meg­ változtatni a múltat.” (Henry de Montherlant) BEVEZETŐ A MOTTÓHOZ A választott idézet az alábbiakban leírtakból sok mindent kifejez, de sok mindent el is takar. Az el­ lentmondás beismerése mellett megtartása mégis indokoltnak tűnt számomra. Amikor úgy gondoltam, hogy a történelmi „mini” portrék élére teszem, azt kívántam érzékeltetni, hogy a köztudatban ma is él hasonló hit, vagyis az a feltevés, hogy a történelemkönyvek, tör­ téneti tanulmányok tartalmi-szemléleti változása, változtatása va­ lamiféle történetírói, tehát szubjektív önkény alapján megy végbe. Kevéssé gondolunk arra, hogy a fejlődés, amelyet az élet más te­ rületein oly természetesnek veszünk, a történettudományt is érinti, tehát a történeti feldolgozások is fejlődnek, módosulnak. Másrészt a mottó gondolatvilágának némely rétegét oly mértékben tartottam ta­ nulságosnak, hogy hasznosnak véltem már csak az egyetértés és az ellentételezés egyidejű biztosítása miatt is megtartani. Mai világunk­ ban talán semmi sem erősebb az emberekben, mint a tisztánlátás igénye. Mind a napjaink, mind a történeti korok iránti érdeklődés intenzitása ennek hatásos mércéje. Az új és új feldolgozásokból újra és újra „ismeretlennek” tar­ tott új és új személyek, megtörtént esetek bukkannak fel. Minőséget teremtő történelmi személyiségek máskor ellenkező előjelet kapnak. Mások elfelejtődnek. Míg ismét újraértékelődnek. Éppen ezért is mélységesen igaznak vélem Montherlant szavainak ama tartalmi vo­ natkozásait, amelyek arra figyelmeztetnek: a korában cselekvő em­ ber és cselekvése, valamint cselekvésének időben ezzel azonos, de más, vagy önmaga általi megítélése között távolság keletkezhet. Ez a távolság már minőségi tulajdonságot is hordozhat. Az idő múltá­ val e távolság nem statikus, így nem egyszerűen a távolodással, a távolságtartással vagy a közeledéssel jellemezhető. A történelemben élő embernek sok egyéb mellett az is célja, hogy a lehető legjobban, számára leghasznosabban megismerje elődeinek életét. Ezért arra törekszik, hogy megközelítő szinkronitás alakuljon ki a cselekvő­ elkövető ember akarata, célkitűzése és cselekvése, valamint mind­ ezek megítélése között. Ebben nyilvánvalóan jelentős a társadalmi lényként jelenlevő-felfogó ember akarata, szándéka is. A megvalósult cselekvés és annak képződménye, amely pozitív vagy negatív eredményként jelenik meg a képződmény kialakulása­ kor, az időtényező folyamatossága mellett, rugalmasan, vagy mond­ hatni, a dialektika törvényszerűségei által jellemezhetően fejlődik. E fejlődés későbbi vagy nem kielégítő érzékelése, illetve a megértés hiányosságai miatt alakulhat ki társadalmi szinten is — az a csa­ lóka kép (hogy visszautaljak a mottóra), miszerint az ember — aki éppenséggel történész — szubjektív szerepe nagyobb a szükséges­ nél. Tekintettel arra, hogy e „történeti krokik”, élő, hús-vér em­ bereket és cselekedeteiket kívánja mérlegre tenni, úgy vélem, a fent jelzett folyamat nyomatékos hangsúlyozása szükséges, sőt indokolt. Amint a mottó is igazolja, e téren, és nemcsak a köznapi gon­ 10 öncenzúrát kell gyakorolnia, ahol folyamatos tudathasadásban kell dolgoznia, ahol a kiadói politika nem csak színvonalproblémák miatt utasít vissza műveket, ahol az író „fejrekoppintástól” is félhet, ott nem fog jó, őszinte munkásirodalom születni. Van még ezen is változtatnivaló. Nehéz időszak elé nézünk. A hetvenes években megszületett néhány olyan munka, amely jelzéseket adott. Jelzéseket a mun­ kásságról, arról a munkásságról, amely az or­ szág lakosságának nagyobbik felét teszi ki. Tény az, hogy a munkásság rétegzett. Tény, hogy pontosan behatárolni, mit jelent ma a „munkásosztály” fogalma, nagyon nehéz. Ám létezik maga a munkásság, és léteznek azok a problémák is, amelyek egyes rétegeit erő­ sen sújtják. Csengey Dénes nagyon határozot­ tan fejezte ki magát: az irodalmi, szociográ­ fiai jelzéseket még félre lehet "pöccinteni”, még ki lehet róluk jelenteni, hogy nem valós problémákról szólnak... A párbeszédet azon­ ban meg kell kezdeni, mert csak így lehet el­ kerülni, hogy súlyosabb helyzetbe kerüljünk. A tanácskozás nem azt mutatta, hogy már képesek vagyunk a párbeszédre. Hiszen va­ lódi vita nem bontokozott ki. Kérdéseket és félelmeket fogalmaztak meg a felszólalók, de ezen nem jutottak túl. Válasz és megoldás? Szóba sem került. De legalább a kérdések és az aggodalmak elhangzottak. P. A. dolkodás szintjén, hanem az intellektuális megismerés területén is számos, többé vagy kevésbé negatív tartalmú gyakorlat él. Ezek ha­ tása nem lebecsülendő. Tekintettel mindezekre, úgy véltem, helyes, ha mindenekelőtt a másik „féllel” való egyet nem értést fogalma­ zom meg. A mottó ezt is kifejezi. De figyelmeztet arra is, hogy a gondolkodás szintjén is megkülönböztessük a cinikus, az „úgyis minden mindegy” megítélést, és az idő múlását, a tények folyamatos fejlődését, mozgását meditálva fogadó szkepszist. Ennek az általá­ nos elvnek a hangsúlyozása a történelmi múltban, félmúltban és a jelenben cselekvő ember megítélése miatt lényeges. BEVEZETŐ A PORTRÉKHOZ Az itt olvasható rövid lélegzetű portrék alanyai történelmi személyiségek. Ez az egyszerű közlés az­ zal bővítendő, hogy ezek a történelmi személyiségek — még közvet­ len környezetünkre is érvényes e megállapítás — kevésbé ismertek, noha nevük „jól” cseng egy adott régió helytörténeti irodalmában. Némely vonatkozásban tevékenységük túl is mutat a helyi körülmé­ nyeken. Mindazonáltal ez még kevésbé tenné őket alkalmassá a meg­ örökítésre. Lényegesnek tartottam személyes tulajdonságaikat. így karakterük izgalmasságát, sokrétűségét. Azt a közösnek is nevezhető vonásukat, amellyel nekifeszültek közvetlen világukban, a legsze­ mélyesebb életükbe kezdetben csak beszüremkedő, aztán már elszánt nemtűrömséggel az egész életüket kisajátítani akaró társadalmi, kör­ nyezeti kapcsolatok, ártalmak leküzdésének. Arról van szó, amit — sokszor elhangzó sztereotip fogalmak — elnyomásnak, ellenforrada­ lomnak nevezünk. Alanyaimnak igazságérzetük gazdagsága adott alapot e küzdelemre. A küzdelem nem látványos napi eseményei kö­ zel sem csak felemelő mozzanatokat hordoztak magukban. Embe­ rek voltak, nem héroszok, s emberségük példája, hogy mindenkor lelkiismeretük szavára hallgatva lépték meg lépéseiket. Ha csaló­ dottan is, ha az indokoltnál hamarább is, és talán nem is mindig a legjobb döntésnek engedelmeskedtek. Már a nevek, személyek ki­ emelésével is azt a véleményemet szeretném hangsúlyozni, hogy csak a mélyen érző emberek képesek igazi minőséget hordozó cselekvésre a társadalmi-közösségi színtéren. Jól tudom azt is: ugyanakkor ez a vonásuk nem teszi kizárólagossá jelenlétüket. A kiválasztott személyiségeknek nem a moralizálás volt jellem­ zőjük — noha a kétségbeesés idején egyénileg még ez is érthető és elfogadható magatartás — hanem saját tevékenységi körülményeik ismételt feltárásával „a fel nem adni az utolsó lehetőségig” elv meg­ személyesítői ők. Figyelmünkre érdemes az a tény is, hogy egy meg­ határozott időszakban — például a nagy döntések megszületésének történelmi pillanatában — életük összekapcsolódott. Ez a megálla­ pítás egyúttal azt is jelzi: „hőseim” két különböző irányból, társa­ dalmi közegből érkeztek el a találkozási ponthoz. Válaszaik a kor kérdéseire, a sok rokon vonás mellett, sokban el is tért. Legszembe­ tűnőbb különbségük: egyikük munkás, másikuk értelmiségi. Ez a meghatározója életüknek, munkájuknak, formálódó meggyőződésük­ nek, amelynek lényege a következő programban kristályosodott ki: megkeresni a távolságtartó társadalmi szituációk feloldásának mi­ kéntjét. Ez már azonosságuk alapvonása. Az is közös bennük, hogy különböző motivációk alapján indultak el — tudatosan vagy kevésbé tudatosan — ezen az úton, de a megoldáshoz — éppen tu­ datosságuk tartalmi hiányosságai miatt — végső soron egyikőjük sem jutott, juthatott el. �Az 1918—1919-es forradalmi események salgótarjáni hőse, és a hagyományos értelmiségi pályát befutott salgótarjáni polgármester egyéni útja egyfelé vezetett: magányosságba. A történelem meneté­ nek jó irányú változásáért figyelemre méltó ambícióval és konkrét­ sággal vettek részt. Tevékenységük színhelye: Salgótarján. Akarat­ erejük, céltudatosságuk, cselekedeteik alapján méltók arra, hogy tel­ jes emberségükkel, a jó, a rossz, a bizonytalankodó vélekedéseikkel együtt legyenek tanúként tanulságai e századi történelmünknek. A TARJÁNI PÉK Generációk emlegetik azt a kenyeret, amit a pékségből vásárolhattak, nála sütöttek. Egy kis túlzással azt is mondhatom: megyeszerte híres pék volt. Sokan tudják még — persze elsősorban az idősebb salgó­ tarjániak közül — hogy a szikvízüzem közelében, a volt Jungmann-udvarban működött a Gólián-pékség. Mert hiszen róla szólnak az első mondatok is: Gólián Andrásról. Régmúlt időszak. De a kenyér íze ottmaradt a nyelveken. A friss cipó minősége az izmok erejében élt tovább. Csak ennyi egy ember élete? A gon­ dolkodás, az emlékezés rétegeiben, ha lassan kopik is, de tisztulva itt áll előttünk egy ember. Máig fel nem tárt, és talán minden ízében soha meg nem ismerhető életével, mikrovilágával együtt. Több volt ő, mint aki az erjesztő kovász, a dagasztóteknő, a kemence tűzforróságával leírható. A város pékje volt — a szó társadalmi értelmében is. Szakmája: a hivatása. Ebből táplálkozott sokirányú tevékenysége is. E kis írás főhajtás, műve — életműve — előtt. Az élet tényei. A Nógrád megye munkásmozgalmának jeles személyiségeit bemutató, és ma már alig hozzáférhető kis füzetben ez olvasható róla: „Gólián András 1883 Krivángyetván — 1950 után Csehszlovákia. Ötgyermekes földműves családból származott. Szülei serdülő korában pékinasnak adták. Fiatalon került Prágába, mint segéd, ahol korán megkereste az utat a szervezett munkásmozgalomhoz. A prágai rendőrség, mint baloldali személyt nyilvántartotta, majd baloldali magatartása miatt kitiltotta a városból. Így került Bécsbe, ahonnan szintén munkásmozgalmi tevékenysége miatt uta­ sították ki. Rövid ideig Budapesten élt, majd Salgótarjánba jött, a Salgó­ tarjáni Kőszénbánya Rt-nél helyezkedett el, mint pék. A szénmedence első világháború előtti munkásmozgalmában rendkívül jelentős szerepet játszott. A Jungmann-udvarban, ahol a baloldali munkásmozgalom vezetői megbeszé­ léseiket tartották, együtt dolgozott a mozgalom kiszélesítésén idős Oczel Jánossal, Priska Dezsővel, Kisák Benkő Antallal, Bozó Györggyel. 1919-ben direktóriumi elnök volt, rendkívül sokat tett a szénmedence munkásainak szervezése, a szénmedence védelme terén. A Tanácsköztársaság bukása után a balassagyarmati börtönbe került, majd Budapesten a Markó utcában, továbbá a hajmáskéri, zalaegerszegi internálótáborban összesen 50 hónapot ült. Salgótarjánba történt visszatérte után a bánya nem vette vissza, egy magánpékség alkalmazottjaként dolgozott. A Horthy-ellenforradalom időszakában segítette az internáltakat, a lecsukottak családtagjait. A felszabadulás után visszatért szülőföldjére, Csehszlovákiába, és az ötvenes evek elején ott is halt meg.” (Nincs élőbb holtjainknál, szerk.: Belitzky János, Szabó Béla. é.n. 26. I.) Tények — összefüggések. Valamivel több mint húsz nyomtatott sorban összefoglalva olvashattuk tevékenységének lényeges elemeit. A sorok végére érve talán másnak is elsősorban az életrajzi lyukak keltették fel figyelmét. Elsőként a mikorra, a történelmi eseményeket rendező kérdésre érdemes időt szánnunk. 1. Prága—Bécs—Budapest—Salgótarján. A három nagyváros és a feltörekvő nagyközség viszonyai nyilvánvalóan sok eltérést, de természetszerűen több azonos vonást hordoztak. Elsőként az időhatárokat kellene pontosítanunk. Megközelítő helyességgel állítható, hogy a századfordulótól a tízes évek kezdetéig tartó időszak alatt élt az említett helyeken. A pékinasság idő­ szaka az 1890-es évek végéig tarthatott. Prágába már mint felszabadult péksegéd került, azaz nem lehetett fiatalabb mint tizenhét éves, és akkor 1900-at írtak. Továbbá tudjuk azt, hogy 1911-ben nagyobbik fia már Salgó­ tarjánban született, e két tény jól behatárolja a kort. Közös a településekben, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia viszonyai meghatározók voltak a körülmények alakulásában. A századfordulón mind­ három városban — fővárosban — jelentős fejlődésen ment át a munkás­ mozgalom. Létrejöttek a munkások politikai és gazdasági érdekeit védő ön­ álló szakszervezetek, megalakultak, a munkások szervezésében, a politikai nevelő munkában jelentős szerepet vállaló szociáldemokrata pártok. A mo­ narchia országaiban működő munkáspártokat a marxizmus gondolatainak ápolása mellett, a bernsteini revizionista tanok, a kautzkyánista opportu­ nizmus nagymértékben a hatásuk alatt tartották. Ennek következménye, hogy a politikai küzdelem központi kérdését, a választójogért indított törekvések kizárólagosságát, a munkásszervezetek jelentős része magáévá tette, ame­ lyet a hivatalos kormánykörök is jobban toleráltak. Ezek az általános eszmei hatások természetszerűen hatottak mindazokra, akik a munkásmozgalomba kerültek. Nem indokolatlan így az az állításunk: a különböző hatások mindennapi politikai gyakorlatban is jelen voltak. Ez jelentette a fiatal péksegéd számára az ideológiai iskolát. A következő feltevésünk az, hogy a fiatal emberként Prágába. Bécsbe majd Budapestre érkező Gólián András kiutasításának fő oka a hivatalos politikai vonaltól radikálisabb magatartása lehetett. Ez is egyik irányú magyarázata annak, hogy a századforduló utáni években újra fellendülő fejlődési szakaszba érkezett Salgótarjánt választotta munka- és lakhelyéül De — és e vonatkozásban nem túlzás a fővárosok és Salgótarján összemérése — a munkásmozgalom itteni szervezkedése is inspirálhatta. (A szülőföld közelsége ebben az esetben az előzővel együttesen is hathatott.) Hiszen 1903-ban létrejött a Vas- és Fémmunkások Szövetsé­ gének szervezete Salgótarjánban, ugyanebben az évben Losoncon megalakult a szociáldemokrata párt helyi csoportja. Noha a szénmedencében ekkor még nem jöttek létre a párt további helyi bázisai, mégis jogosnak tűnik a fel­ vetés: a munkások általános helyzete, a politikai viszonyok jellegzetessége, elég indok volt a megélhetést kereső és társadalmi kérdések iránt érdeklő­ dést mutató fiatalembernek — aki ebben az időben nősülhetett — a salgó­ tarjáni letelepedésre. 2. Kapjunk pontosabb képet a munkásmozgalomban végzett munkájáról is. A korábban leírtak vegyesen tartalmaznak hiányos vagy kevésbé igazolható tényeket. Időrendben haladva azt kell megállapítanunk, hogy 1910-től vég­ zett munkája révén az évtized végére már elismert munkásvezető, noha még alig tíz éve élt Salgótarjánban. 1918-ban is mindössze harmincöt éves volt. Az őszirózsás forradalom Időszakában — 1918. november tagja volt a helyi munkástanácsnak. A év végén, 1918. december 26-án megalakult KMP helyi szervezetének egyik alapítója volt. 1919-es feladatvállalásához odakivánkozik, hogy mint kommunista vezetőt képviselőként küldjék a Tanácsok Országos Gyűlésére A mozgalmas életet feltételező dátumok sora után meghökkentőnek tűn­ het a megállapítás: életének e korszakáról keveset tudunk. Biztos fogódzót adhat az a tény, hogy 50 hónapot töltött az ellenforradalmi korszak külön­ böző börtöneiben. A salgótarjáni kommunisták többségének letartóztatására 1919 végén került sor. Gólián négy év és két hónap után szabadult. Tehát legkorábban 1923 végén, 1924 elején érkezett meg ismét Salgótarjánba. Mivel a bánya - személyesen Róth Flóris Igazgató - nem vette fel munkásállományába, kénytelen volt máshol elhelyezkedni. Álnéven — a bátyja nevén — a szlovákiai handlovai bányában rövidebb ideig, majd a huszas évek második felében Földiák Lipót pékségében talált állást. A nagy gazdasági világválság éveit követő lassú fejlődés Időszakában ipart váltott: önálló pék­ séget hozott létre. Ekkor még bérelte, később megvette azokat az épületeket, azt a telket, ahol a nevezetes Gólián-pékség állt a Jungmann-udvarban A harmincas évek közepétől újból aktivizálódott, közelített a politikai élethez is. A harmincas évek utolsó évétől ez a kapcsolat a negyvenes évekig, 1944. második feléig, töretlenül megmaradt. Az 1944 nyarán internált munkás- anyagi helyzete már megengedte — rendszeresen küldött élelmet. A harmincas évek második felétől nemcsak a munkások helyi vezetői, hanem az országos politika felé is tájékozódott. Jól? Rosszul? Életútjának, tevékenységének érdekes időszaka, hogy Hock Jánossal, később pedig Mónus Illéssel volt szorosabb kapcsolata. Kiadványokat kapott tőlük -a személyes találkozásokon túl. A tájékozódása ilyetén alakulásának is sok oka lehetett. Hock Jánossal meglevő Ismeretsége 1918-ra vezethető vissza, amikor a katolikus pap Hock az őszirózsás forradalom győzelmét követően a Károlviféle Nemzeti Tanács elnöke lett. Emigrációs évei alatt Csehszlovákiában, Bécsben élt, Gólián fiatal éveinek színhelyén, és ez további szimpátia forrása lehetett, amelyet a Horthy börtöneit is megjárt Hock ellenforradalmat el­ utasító nézetei tovább erősíthettek. Nem ismertebb az a szál sem, amely Mónus Illéshez, az ideológiailag kommunistaellenességéről is ismert szociáldemokrata vezetőhöz fűzte A kapcsolatuk két reális forrásból táplálkozhatott: Mónus segítségével bal­ oldali — mégha szociáldemokrata volt is az — kiadványokhoz juthatott Gólián. Emellett az antifasizmus, mint mindkettőjükre jellemző közös elv és gyakorlat is számításba vehető. A harmincas évek második felétől fokozatosan találta meg ismét a kap­ csolatot a munkásmozgalomhoz. Ezért is érdekes, hogy e viszonyok között a hivatalos ellenforradalmi kormány politikai apparátusa, közigazgatása nem háborgatta. Ebben persze nagy szerepe lehetett népszerűségének is. Nyilván­ valóan oka volt az is, hogy az ötvenes éveihez közeledve a tapasztalt poli­ tikus gyakorlottságával játszotta ki a nyomozó szervek éberségét. Továbbá az is. hogy az illegális munka napi gyakorlatában (röpcédulázás, falfestés stb ) nem vett részt. Túl volt már a hatvanadik születésnapján, amikor megérkeztek a várost felszabadító szovjet csapatok. Azonnal bekapcsolódott a pártélet megindítá­ sába: a volt illegális párt vezetőivel együtt részt vett az 1945. január 2-1 ér­ tekezleten. A pártvezetőség tagja lett, és a képviselő-testületbe delegálták. A hirtelen fellendülést éles fordulat követte. 1945 második felétől fokozatosan kiszorult a politikai életből. Gyakorlatilag politikai küzdőtársaitól magára hagyatva élte további életét. Ez magyarázza azt a tényt is, hogy lényegében ismét az "emigrációt” választotta, és Salgótarjántól távol — talán Losoncon — temették el. Miért alakult így élete? Az okok még ma sem eléggé ismertek. Magya­ rázható nyughatatlan, romantikus lelkületével, magyarázható előrehaladott ko­ rával, fáradékonyságával is. Azt is mondják még ma élő kortársai: más ok is volt. Igaz-e vagy nem? Még egyszer mondom: még ma sem ismert. Hogy ismert lesz-e valaha? Ami viszont tény: Gólián Andrást személyisége két­ ségkívül alkalmassá tette, hogy mesék, legendák hősévé is váljék. 3. Részletek a Gólián-legendáriumból. Akik még ismerték, meséltek a felnőtt Gólián András hatalmas termetéről, fizikai erejéről, amellyel könynyedén dolgozott a pékségben. Verejtéktől zsíros sapkája, kovásztól ragadós köténye a mai egészségügyi rendeleteket nem biztos hogy kielégítené... Az ellenpólusként a rendkívül finom péksütemény ízének, a sült kenyér illatának, és személyiségének emléke maradt fenn. Azt is mesélték, hogy élete végéig „akcentussal”, vagyis ahogy mondjuk, „tótosan” beszélt. Kör­ nyezete, a munkában és a mozgalomban, e jelenséget és tulajdonságokat természetesként vette tudomásul. Életében, tevékenységében nem is kevés az ellentmondás. De közkedvelt ember volt, akiről igaz és költött mesék, tör­ ténetek tucatjai forognak közszájon. Ez is igazolja: rendkívüli ember volt. Az itt olvasható történetek is ezt tanúsíthatják. 1919. április. A helyzet kritikus Salgótarjánban. Számítania kellett a cseh imperialista intervencióra. A munkások sorait a korábban mesterségesen szított bányászrimai ellentét feszítette abban a kérdésben, kikből álljon a fegyveres mun­ kásszázad. A két csoport között „paritás" nem volt elképzelhető, mert a gyáraknak szüksége van szénre, áramra. Fegyver nem volt elég. A vitát a fiatal Gólián András vágta el. A következőket mondta: „...ha a gyáriak nem fognak fegyvert, a bányászok csákánnyal fognak kivonulni a frontra”. 1944 — internálások. A salgótarjáni baloldali munkásvezetőket az ország német megszállása után többször is internálótáborba zárták. Ekkor járta a a mondás: „...ha az öreg Gólián küld kenyeret és szalonnát, majdcsak megleszünk valahogy ott is". 1945. február. Színhely: az első nagygyűlés Salgótarjánban, az Apolló moziban. A po­ litikai esemény végén a levezető elnök kijelentette: nem szabad az Internaclonálét sem énekelni, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése értelmé­ ben. A résztvevők arcán csalódás suhant át. Az idős Gólián András felállt és énekelni kezdte az Internacionálét, a jelenlevő tömeg boldogan, egy em­ berként énekelte vele. 1945. július. A polgármester felmentéséről kellett dönteni, amelynek kezdeményezői a város kommunista szervezetének vezetői voltak. A felmentés oka nem volt teljesen Ismert. így nagy volt a bizonytalanság az állásfoglalást illetően. A kérdést, — amelyet a kommunista képviselők frakciója külön megtárgyalt — nyílt szavazással döntötték el, amely a pártvezetés akarata szerint ment 11 �végbe. A felmentés kimondása után felállt a kommunista Gólián András, és"éljen" a megszállókat és az őket kiszolgáló nyilas banditákat.” (Fekete Mihály: El­ Polgármester! " felkiáltással fejezte ki a döntés feletti egyet nem lenállók az Avas alján. Egy diósgyőri munkás visszaemlékezései. Kossuth, értését. 1974. 147—148. 1.). 1949. Ez a nyilasgyűlölet vezette el oda, hogy 1944 végén hazaszökött Salgó­ Azért kellett távoznia Salgótarjánból és Magyarországról, mert Rákosinem tarjánba. szerette. Veszélyekben és kalandokban bővelkedő élete eszmeileg is újabb, lényeges fordulathoz érkezett, amikor 1945. január 9-én már mint megvá­ A legendárium darabjai még szaporíthatók. Nyilván van több is. Más lasztott városi polgármester — felvették az MKP-ba. Az ellentmondás bizonyara másokat is tud, és az általam leírtakról nem tud. Ez a legendák korábban jelzett vallásos nézetek iránti vonzódása és a pártba lépése között természete, meg az is, hogy ugyan helyhez és időhöz kapcsolódnak, de hite­ nyilvánvaló, viszont nem mellőzhető, hogy az új Magyarország felépítése lük már nem mindig bizonyítható, mert a legenda: „1. népi hagyomány egy sokakban volt igény, és az új ország léte összekapcsolódott már a fel személy életéről, valamilyen eseményről, különösen valami erejéről, hősies­ szabadulást megelőzően is a kommunista párttal. Ebbe a fejlődésbe vetett ségéről. bátorságáról, vakmerőségéről; 2. szentekről szóló elbeszélés; 3 ki­ hite volt az, ami miatt a párt soraiban találjuk január elején. Felfogásban talált történet, mendemonda”. nyilván nem sokat változott, nem változhatott. Feladatának a korábban már Úgy vélem, Gólián András méltó arra, hogy róla legendák is szüles­ jelzett messianisztikus, azonnali eredményeket sürgető magatartással kezdett senek, s a már meglevők összegyűjtessenek. neki. A nehéz helyzetben túlzóan radikális követeléseket is hangoztatott. Így 1945. februárjában követelte a Dálnoki-féle koalíciós kormány lemondását, A HARMADIK Salgótarján rendezett tanácsú város harmadik polgármes­ mert nem tudta megoldani a szénmedence egyébként tényleg nehéz ellátási terének megválasztására 1945. január 2-án került sor. A jeles pozícióra helyzetét. Holott az egész országban hasonlóak voltak az élelmezési, szociá­ ugyancsak nevezetes személyiséget választottak: Kilczer Bélát, a közismert lis körülmények. A túlzó radikalizmus a türelmetlenséggel, és ezzel egynépszerű építőmestert és vállalkozót. Az időpont sem elhanyagolható A időben magával és munkatársaival szemben megkövetelt magas erkölcsiváros felszabadulását követő héten kiemelkedő politikai események sora bo­ séggel párosult. Ezt az önmagában is sok konfliktust hordozó helyzetet nyolódott le. Ugyanezen a napon az addig illegalitásban dolgozó kommu­ még politikai szűklátókörűséggel is megtetézte: mint kommunista párttag nisták létrehozták a szabadon működő kommunista párt helyi szervezetét. polgármester-hivatalát „pártokon felüliként” — tehát saját pártjától is füg­ A kommunista pártvezetés javaslatot tett és döntést hozott a polgármester getlen vezetői státusként — fogta fel. Mindebből nyilvánvalóan kitetszhet, személyéről is. hogy a végső szakadás be fog következni a pártvezetés és a polgármester Az események a társadalmi, a politikai átalakulás szüksége, a korszak között. Bizonyára érte számos egyéni sérelem is. Feltételezhetően a köz forradalmi tennivalói miatt is rendkívüli jelentőségűek voltak. A minőségi morál jelenségei is jogosan töltötték el aggodalommal. Tehát lehetett sok követelményeket már az induláskor kellett helyes irányban érvényesíteni, mindenben, és főleg részkérdésekben igaza. Mindezek mellett is tény, hogy jó ütemben megvalósítani. már az 1945 tavaszára, nyár elejére kialakult politikai helyzetet sem érté­ Tudjuk jól, hogy a kor igénye és parancsa: az osztályelnyomás meg­ kelte helyesen, ami lényegében elmozdítását is eredményezte. Ez a tény szüntetése, szabad és demokratikus ország megteremtése távlati célja volt rendkívüli megrázkódtatással járt: teljes és mély apátiába süllyedt. Korát a magyar politikai progressziónak. A legfontosabb napi feladat: az élet, az meg nem értő, sorozatosan panaszos leveleket író, mindenkit hibásnak újjáépítés megindítása volt. Sok ezernyi apró és nagy — személyes és kikiáltó, vallásos öregúrrá változott. osztályöntudatot igénylő — döntés, intézkedés megtételére volt szükség. Következtetések, tanulságok. Kilczer Béla megjelenése a város köz­ Az első polgármester — nomen est omen — ténylegesen is a város pol­ életében nem volt mindennapi esemény. Távozása a polgármesteri székből gári rétegéből került ki a kommunisták javaslatára. Az olykor még ható szintén joggal kapta a nem mindennapi jelzőt, különösképp ami annak rossz beidegződésünk miatt furcsának tűnhet ez a döntés éppen itt, Sal­ gyorsaságát illeti. gótarjánban, és éppen akkor: 1945 elején. Ám azon túlmenően, hogy e tények fölött álmélkodunk, az esetnek több, Lényegi kérdés: miért történhetett így, és mennyire volt alkalmas a a legújabb kori történelmünk szempontjából is érdekes tanulsága van. Kilczer jelölt a feladat ellátására? Béla értelmiségi foglalkozású és karakterű ember volt. A polgármesteri Ha néhány vonással felrajzoljuk életútját, ha körvonalazzuk eszmeihivatalba kerülésének okait és körülményeit több tényező összevetése után szellemi világának jellegzetességeit, ha mérlegre tesszük tevékenységét, ak­ érzékelhetjük helyesen. kor nemcsak az életút, a karakter tulajdonságát ismerjük meg, hanem a A legfontosabbnak, így első helyen kiemelendőnek, azt a tényt tartom, döntés megalapozottsága is szemünk elé tárul. A válaszadást személyiség­ amely Salgótarján társadalmi szerkezetének vizsgálatához kötődik. Közismert, rajzzal kezdjük. hogy mind a várossá nyilvánítás előtt, (1922) mind pedig azt követően e A élet és halál két dátuma között. Kilczer Béla 1897. áprilisában szüle­ szerkezetben számszerűségében, jelentőségében is döntő volt a bányászatban, tett Budapesten. Erdélyből idevándorolt szülei ugyan nem voltak túlzottan az iparban foglalkoztatottak és termelőmunkát végzők aránya. E tömeghez jómódúak, de arra vállalkoztak, hogy három gyermeküket taníttassák. A képest jóval kisebb — de egyáltalán nem lebecsülendő — szerepet vitt a legifjabb: Béla a budapesti fasori evangélikus iskola után a felsőépítésű városi középréteg. Tagjai közül a kereskedők, magánipart űzők mellett, az ipari iskolát végezte el. Nem áll szándékomban az élet minden állomásán életmód, életvitel szempontjából az úri középosztály felé orientálódó értel­ végigkísérni, de az indulás fontos ténye a fasori gimnázium: sok neves miségiek jelenlétét húzom alá. E társadalmi csoport elsősorban a társulati tanárt, sok neves tanítványt adott ez az iskola a magyar közéletnek, a és egyházi érdekeket alapjaiban képviselő pedagógusok tömegéből állt. Hoz­ magyar oktatásügynek. A világháború pusztítása után 1921-ben — huszon­ zájuk csatlakozott a fenti érdekek mechanizmusának erőterében élő orvos és négy évesen — került Salgótarjánba. Kezdetben a bányánál — az SKB RTnéhány szabad foglalkozású értelmiségi. Ami ez alapján a vázlatos áttekintés nél — dolgozott. A zagyvapálfalvai építkezéseket tervezte, Irányította. 1927alapján is megkockáztatható: az a feltűnő jelenség, hogy soraikból hiányzik, ben önállósította magát. Szakmai megoldásait és tevékenységét méltán jel­ vagy éppen csak jelen van az alkotó művészetek, a tudományok felé mé­ lemzi a felsorolt néhány példa: a még ma is látható emeletes lakóház — lyebb érdeklődést mutatók köre. Ez pedig — megint egy újabb kockázatos „a Kilczer-ház” — Salgótarján főutcáján, a vízválasztói völgyzáró gát, a következtetés — a városi gondolkodás, a városi mentalitás korlátozott érvé­ felszabadulás utáni első bérházak, a Gyula-rakodó impozáns épülettömbje, nyesülését is jelentette. A felszíni, formális elemek, a széles körű társasági és magánházak sokasága. élet, a városias öltözködés stb. nem pótolhatta a hiányt. Az egyéni, családi tragédiák sorozata után a második világháború A társadalmi szerkezetben érzékelhető aránytalanság — vagy akár fél­ sok vonatkozásban formálta jellemét és próbára tette akaraterejét. A kato­ oldalasság — még inkább kitűnt a műszaki vagy még pontosabbnak tűnő naságtól megszökött, és ezt követően lett polgármester, negyvennyolc éves fogalommal élve, a termeléshez kötődő értelmiség esetében. Fő vonzóerőt korában, 1945. július 13-án lemondott-leváltották. Ezután lényegében teljes Itt a bányai, vállalati központok jelentették. Ami azzal járt, hogy a jó szellemi és fizikai összeomlása következett. Korábbi intenzitását sem a mun­ képességű szakemberek — megfelelő gyakorlati idő eltöltése után — a kában, sem a közéleti tevékenységben nem nyerte vissza. Volt munkatár­ központ felé, azaz a főváros felé törekedtek. Ez volt egyrészt az érvé­ saitól magára hagyatva, a családja körében élt, és így érte a halál, 1971. nyesülés, a karrier, másrészt a szakmai cselekvés és fejlődés hagyományos március 4-én. útja is. Nyilvánvaló azonban, hogy még a kapitalista racionális gazdaság­ politikai érdekek érvényesülése mellett is volt bizonyos fajta „túltermelés”. Eszmei-szellemi világa jellemzéséhez. Kilczer Béla világra való nyitott­ Azok, akik valamilyen oknál fogva kiszorultak a központi lehetőségekből, sága — ahogy mondani szokás — már ifjúkorában kialakult. Ezt példázza nem választhattak mást, mint olyan pótcselekvést — mint például házasság­ az is, hogy a saját szakmai nyelve — az építészet — mellett más módon gal fenntartani legalább az anyagi jólét látszatát, vagy a személyes érdek­ is törekedett kifejezni a környezetéről alkotott véleményét. Leginkább érzel­ lődés, „magas szintű” kiélését —, amellyel ideig-óráig, vagy akár életük végéig meit: verseket írt. Különösen korai — de a későbbi költeményekben is kiegyensúlyozottnak látszó életforma volt megvalósítható. Természetes azon­ jelen van ez a hangulat, ez az érzelmi töltés — versei példázzák a megál­ ban az is, hogy a kapitalista termelés viszonylagos zökkenőmentessége jól lapítást. Az is közhelyként hat, hogy általános tünet az ifjúkori versírás. szervező, kemény végrehajtókat igényelt. Mivel erre volt jelentkező is, ez Mégis ebben az esetben másról van szó, s ezt a tényt mutatja, hogy az igény nagy tömegű középszintű szervező — altiszt, tiszt, főtiszt, igazgató Kilczer közéleti pályafutása befejezésével, idős korában ismét visszatér a — jelenlétét tette szükségessé. Az érvényesülésük, a szamárlétrán való előre­ versíráshoz. A rímes, ritmikus — hagyományosan négyes verssorokra tördelt haladásuk — más irányban nem volt elképzelhető. A vélt, vagy valós am­ — költemények nagyobb része az én és a világ viszonyát vallásos-misztikus bíciójuk teljesülését közvetlenül nem saját társadalmi csoportjukon belül, felfogásban írta le, s próbálta megfejteni a kapcsolat mibenlétét személyiség hanem más társadalmi osztályokkal szembeni magatartásuk révén várhatták és a valóság között. Végső soron megmagyarázhatatlannak tartotta ezeket és remélhették. Mindezek az összefüggések is belejátszottak a tényleges az alapkérdéseket, és az isteni eredetre vezette vissza a természetet és tárhelyzet kialakulásában, amelynek jellemzője, hogy nagyon kevesen voltak közöt­ sadalmat. tük olyanok, akik a formális humanizmus ilyen vagy olyan, de mindenképpen Mindez kevésbé lenne feltűnő, ha a társadalmi gyakorlat, a politika sík­ alacsony szintű kinyilvánitásán túl, tevőlegesen részt vettek a más társadalmi ján is hasonló lett volna a felfogása. A mindennapokban érvényesülő fel­ osztályhoz — mindenekelőtt a nagyipari munkásságról van szó — tartozók fogását leginkább a polgármesteri hivatalról leköszönő beszéde tükrözte, ame­ szociális, vagy társadalmi helyzetének módosításában, megváltoztatásában. lyet 1945 júliusában mondott el. Ennek alapmotívuma volt a polgári demok­ A magyar progresszió hatása a két világháború közötti salgótarjáni értel­ rácia eszméjével és politikai gyakorlatával a lehető legteljesebb azonosulás. miség szellemi arculatán gyakorlatilag nem volt látható. A kor lehetőségei és az azt követő politikai taktika szempontjából e kettő E torzult és saját maga által is korlátozott tevékenységet folytató értel­ között részben még valóságos kapcsolat volt. Ez azonban látszólagos, a miségi kör hatása nyilván torzulást okozott a velük szembenállók társadalmi későbbiekben — nem hosszú idő múlva — ez az 1945 elején még látens, de felfogásában is. Aminek a lényegét abban lehet legjobban jellemezni, hogy az egész társadalmat átható eszmei előrehaladási igény már drámaibb körül­ úgy ítélték meg, ez általában az értelmiségi magatartás. Holott — amint ezt mények között manifesztálódott. még egyszer szükségesnek tartom hangsúlyozni — lényegében nem az volt. A polgári demokrácia liberális irányzatú hatása Kilczer gyakorlati, prak­ Érthetőnek kell tartanunk mindezekből következően azt a nem kis gondot, tikus tevékenységében is tetten érhető. Demokratizmusához elég széles ami 1945 elején a város kommunista vezetésére hárult: olyan új közigazgatást tolerancia társult. Ez a magyarázat arra, hogy az 1930-as évektől kezdve kellett megszervezni, amely a politikai feladatok, az operatív tennivalók el a salgótarjáni munkásmozgalom sok és jelentős baloldali beállítottságú veze­ látására is képes. De ezen túlmenően olyanná is kellett ezt alakítani, amely tője kapott építési vállalkozásai során munkát. Mint például Oczel János, alkalmas a korábbi szűkebb politikai helyzet gyökeres megváltoztatására, Kerekes Sándor. Kádasi Pál. Sőt a köztudott - és általa is így ismert de a tényleges, demokratikus, széles körben érvényesülő szövetségi feladatok baloldali munkásokat nemcsak keresethez juttatta, hanem olykor a rendmegvalósítására is. örségi-nyomozói zaklatásoktól is megvédte. E célkitűzések megvalósítására ismertsége, tekintélye revén Kilczer Béla A nem kis ellentmondást — de sok békítő szándékú, erőszakot megvető tűnt alkalmasnak. Különösképp azzá vált, amikor 1945. január 2-án a párt­ vonást - tartalmazó felfogása végül is az egyik legjelentősebb - politikai munka megsegítésére itt járt a diósgyőri Fekete Mihály és a központi aktivitást és nem kevés bátorságot feltételező — reagálásban öltött testet: pártszervektől ideérkező Farkas Mihály révén Ismertté vált a MOKAN Komité segítséget nyújtott a Miskolcon létrejött MOKAN Komité egyik nagyjelen­ munkáját segítő magatartása. tőségű feladatának teljesítéséhez. Mint bevonultatott tartalékos főhadnagy megakadályozta a diósgyőri vasgyár leszerelését 1944 őszén. A szemtanú, a A felszabadulást követő időszak legnagyobb helyi politikai csalódása, kortárs Fekete Mihály így rögzítette az akkori eseményeket: "A bemu­ hogy a párt ezt. a célkitűzését nem tudta Kilczerrel megvalósítani. A kom­ munista vezetők és a polgármester közötti nézetkülönbség megnyilvánulási tatkozásnál Tóth Béla meg én csak elmorogtuk a nevünket, a vasmunkás, illetve a szabósegédi foglalkozásunkról hallgattunk, s így a fiatal főhadnagy, formája kezdetben a vita volt. Később ez huzavonává és végül személyes a borosüvegek mellett meglehetősen jól érezte magát, szüntelenül beszélt. kedéssé fajult. Az utóbbiban még a történelmi távlat sem tud Igazságot szolgáltatni. Feltehetőleg mindkét részről követtek el alaphibákat. A tűz Elmondta, hogy a Szálasi-kormánytól, továbbá a német és magyar hadseregparancsnokságtól utasítása van a diósgyőri vasgyár felrobbantásának és víz összekapcsolása ez esetben sem volt lehetséges. Kilczer túl sokat hivatkozott személyes, egyéni meggyőződésére, míg a párt helyi vezetői tü­ előkészítésére. A megbeszélés szerint a tisztek kezdték el a puhítást. relmetlenek voltak iránta. A polgármester kiválasztása, és a működése során Kilczer végül is beadta a derekát. Bűnbarlangba kerültem - mondta tré­ előállt helyzet, lényegében kudarccal végződött. E kudarc — meggyőződésem fálkozva — legyen a ti akaratotok szerint. Kilczer Béla tartalékos főhad­ — hosszú távon éreztette hatását. Hozzájárult ahhoz, hogy Salgótarjánban nagy és Ginczery ezredes segítségével ezután sikerült elérnünk, hogy a gyár az ezt követő években tartósan jelen volt mind a köznapi gondolkodásban, teljes felrobbantása helyett a műszaki alakulatok csupán a »bénítást« haj­ mind a politikai gyakorlatban az értelmiség helyének és szerepének téves tották végre. Kilczer Béla tartalékos főhadnagy salgótarjáni építészmérnök, a hadseregben építőipari szakértő volt, ezért küldték őt a gyár műszaki felfogása. úton való elpusztítására. Mint minden vérbeli építész, ő is inkább építeni Horváth István szeretett nem örült tehát a »magas megbízatásnak«. Nem szívelte a német 12 �Petrőczi Éva Szikra János Ők csend "... az apró dolgok fénye.. " Sylvia Plath Irgalmukra hagyatkozom: ma, itt és most, csak az apró dolgok tudnak megmenteni. Az emberbőr-meleg falépcső, a diófa hintaága, és amott az az édes-hideg illatú gyöngyvirág-tábla. És ti, szelíd kapor, haragvó torma, zsenge galambbegy — azaz apró fejessaláta — és te, metélőhagyma, minden füvek legízesebbje; a só-paprika-bors konyhai Tripartitumát vígan kijátszom általatok. Kázmérnak húsomba méreg rakódik cigarettázom ingem kigombolódik belülről fázom idegem inga jojózik föl-le az álom halott nagynénim szólít élőnek látom hajamba homály fonódik ülök hallgatok szép kis ügy könnyen bolondít akié vagyok este van régen is ettem megvacsorázom ágyat bont üres szivemben saját hiányom Az épület óriás L-jébe zárva sírással-nevetéssel töröm meg nap-nap után a papi lak iniciálémerev szertartásait: a mindig-egy szavak és mozdulatok, közönnyel mormolt „Jöveljézus...”-ok közé belejajongva-ujjongva, ami belémfagyott. Mitagadás, jócskán pápista hasonlat ez, de találóbb aligha akad; ám ráadásnak végül íme egy közelebbi: Bihar Haworth ez-----ki itt belépsz, Brontënak érezheted magad. N. község, 1382. május. 13 �Sarusi Mihály Őszike a révben Hah, be süt a nap, haj, ott még fürdésre készülődnek, vagy már fürdőt vettek amott a vízben? Ebben az őszi tóban A lepke úgy szálldogál, mintha mi sem történt volna. Mint­ ha éjtszaka, iccaka nem húzná magára a takaróját. A bólya még a nyárra emlékeztet. De eltűntek már a part­ ról a kis barbár, őrjítő perditák. öregek otthona, vannak itt öregek, akiknek a tanács ad havonta, kapnak szociális segélyt, ki hogyan van rászorulva, ha betegek, ápolónőről gondoskodnak, akiknek nincs eltartójuk, úgy van ez, hogy nyugdíjasok és öregek napközi otthona. Reggel kilenctől délután ötig, télen reggel nyolctól hat órá­ ig, mert fűtenek, a tanács vállalta a negyediket (három kály­ ha már volt), de nagyon vigyáznak ránk itt Fülöpön, nehogy megfázzunk, egy dufla cserépkályhát csináltatott az elnök, most körülbelül negyvenen vagyunk, tudja, van olyan, hogy nem tud­ nak lejárni, messze a hegyekben laknak, 'fölviszik nekik az étket, látja, ez a dohányzónk, emelje ki, hogy remek gond­ noknőink vannak, jóindulatúak, türelmesek, melegszívűek. mi mindig azt mondjuk, gyerekek, maradjatok, mert ha elmennek, én is kimaradok. A kaptatókon, arra, a hegyen, egy-egy nyugdíjas házaspár. Az ősz mezei csokra vénkisasszony ujjai közt. A sirály, hej, magosra száll, nem érti az aranyos, ezüstös fákat, bokrokat, kár, mondja varjúmódra. Mellém óvakodik, átnéz a napos túl­ só partra. Tán, tán ő is elhagyja a révet? A kikötött, lekötött csolnakokból szerelmes sóhajt hoz a víz. Egy kislány varkocsát dugja ki az ablakon, unja a sulit? És még kimászna, ha valami kis legény vissza nem húzná. Amott vitorlás dől neki a sellőnek, játék az egész, bár ki tudja? Javakorabeliek vagyunk, én voltam itt a postahivatal fő­ nöke, két éve halt meg a férjem, olyan egyedül voltam, itt otthonra leltem, pedig először megmondom őszintén, féltem, de aztán barátnőim hívtak, idén, kétszer voltunk Hévízen, nagyon kedves a tanács, tavaly is voltunk. Van televíziónk, rádiónk, sakk, játék, én a magam részé­ ről úgy vagyok, hogy délután jövök, délelőtt otthon maga­ mat ellátom, de nagyon rosszul érzem magam, ha nem jöhetek, otthon reggeli és vacsora, itt ebédet kapunk, részemről is azt mondhatom, hogy az uzsonna annyira elég, hogy vacsorázni nem is kell. A tarhonyát utálom, a sok főzeléket, a minél több sült tésztát kedvelem, mindenből van repeta, csak húsból nem, aki panaszkodik, keressen magának jobbat. Nekem ötszáz fo­ rint a nyugdíjam, semmit se fizetek, mert miből élnék, más­ nak fél díj is csak háromnegyven. Pecsenye van? Nincs, csak a gazda meg rizling, a boltban a kasszírnő nagyot ásít, még kacsintani is elfelejtett, a trafikos csomagol, számolja az idei hasznot, egy D-s kocsi horgásza fölméri a helyzetet, s ámbráscetről álmodik, s két vagabund, hátán gitárral, jókorát sercint a tóba: hát egy nyár már megint tovatűnt. A révben csönd, mintha mi sem történt volna, Ősz mama néz a napba, a halkan fodrozódó zöld most klottyan, beetet egy pecás, a kisasszony az aranyos, ezüstös parti kertben pokrócot ráz, s eltűnik legénye után a sűrűben. Ősz ide, ősz oda. ők a következő nyarakra gondolnak, hogy sose haljon ki a rév. A törökbúza levele szárad, sárgul, reped, az Alföldön las­ san már törnek, fényképezik körbe, körbe a révet, nézd, öreganyám, a vizet! És azokat a színeket! Jaj, de gyönyörű — majd oly gyönyörű, mint ilyenkor Zemplén meg a Hargita lehet. A hegyekből lármafák felelgetnek. mintha ők űznék a szőlőtolva­ jokat. Levelezünk, kártyázunk. Katalin-napra készülünk, híme­ zünk. olvasunk, ha elfáradunk, lefekszünk, az újságot nagyon 14 szeretjük, még össze is veszünk rajta, van aki kétszer akarja olvasni. Én beleestem a vérnyomásba, érelmeszesedésbe, hetvenhárom esztendős veterán vagyok, tizenkilences vöröskatona vol­ tam, tíz évig kószáltam a nagyvilágban, el kellett mennem a postától a vöröskatonaság miatt, bekalandoztam Európát, Ju­ goszláviát, nagy szükség volt postásra, most tíz esztendeje halt meg a feleségem, amióta fennáll ez, azt hiszem, öt éve, járok ide, itt annyira figyelembe vagyunk, a betegség végett annyi­ ra elment az élet. Foglaljon köztünk helyet, legyen a mi kis gavallérunk. Sze­ gény! Megérti, mit jelent elveszteni az élettársat, és itt nem hagynak sírni, helyesek, az idős embernek nagyon jólesik a kedvesség, a szeretet, érzékenyek vagyunk, és itt annyi kedves ünnepély van, jó kis ennivalóval. Ilyenkor kivételesen szabad szeszt is innunk, hahaha, nagyon kedves a sok névnap, azelőtt én csak a születésnapomat ünnepeltem meg, az orvostól elhoz­ zák a receptet is, mindenre gondolnak, örülünk, hogy jókat mondhattunk magának, lassan minden elmúlik velünk együtt. A viharmadárnak fölcsapott fejér sirály hozza a szelet, s a hullám hátán magányos hajós. Hogy van? Indulok a déli ten­ gerre, a fecskékkel meg a többiekkel. Ez mind rendben, de a lányok hová tűntek? Jaj, amott jön egy. Mózsna hlopci A Bor, sör, pálinka korlátolt kimérés nótájára — — Most már nem egyenlítenek ki! — sóhajtott föl az ál­ lomáson. Unyatyinszki, a félszemű bádogos a vonatig kísérte a pes­ tieket, s amikor elindult a gyors, földobta smicisapkáját, most már nincs baj, nem lehet baj, marad a kettő-egy. Pedig épp a város másik végében lakik, a kastélyi teme­ tőnél, a körgát előtt. Persze, van kerékpárja, így nem akadály ez a távolság. Csak fölpattan reá, bekap valami hajtóvizet, s irány a meccs, az Előre-pálya. S Unyatyinszki még tudja, mi­ ért szólt így a bíró az Előre első NB I-es meccsén: — Mózsna hlopci! Láza kezében megállt a laszti, de Unyatyinszki értette, miért szól tótul ez a biztos, hogy magyar bíró. Szegedi, vagy hovavalósi. Lehet fiúk, mehet. Emlékszik még a régi szép időkre. Hajaj, Unyatyinszkit nemcsak a futball érdekli, kijár min­ den kézilabda-mérkőzésre is, bár már az sem az igazi. Hol van már az az idő, amikor a csabai lányok adták a magyar válogatottat, s még nagypályán! Hol van az már, a gyerekek el sem hiszik. De nemcsak a sport, legalább ennyire mindenféle művészet. Svézner, tudod, az a lakatos, Uhrin, az a vegyész, tudod, aki majdnem föltalálta a hajnövesztőt, meg a többi iparos ember csak beül az Iparba, a Halászba, a Gulyásba meg a többibe, s meghányja-veti a világ dolgait. Hogyne, az is izgatja őket, miért nincs igazi szélsője az Előrének, de mondom, más is. Hogy Hrus­ csov mért mondott le, de az is, minek ez a mai művészet, mit akarnak ezek a nagyképű nyugatmajmolók. Tiszta nyugatmajmolás, én mondom neked, ki érti ezeket az absztrakt képeket, Jancsóról ne is beszéljünk. A múltkor láttam a tévében, hát hogy az micsoda nyegle alak. Semmi komolyság, semmi realizmus, hol vannak ezek Kodálytól. Anti, az a szajnai költő, máskülönben asztalos, a ktsz-ben, no meg a lakatos Prébelszki is egy húron pendül vele. Ugyan ritkábban járnak meccsre, mint Unyatyinszki, de meccs előtt meg után, meg általában, megtalálja őket. Sokszor belenyúlik az éjszakába is az ő jó kis eszmecseréjük. Nem járnak össze, az igaz, ezek a ivócimbora s művészetpártoló iparosok valahogy nem járnak össze, legalábbis otthon nem. inkább csak így. a kocsmákban. Na, mondja sokszor Unyatyinszki is, te vagy a köl­ tő, nem ezek a modernek, mért még a klasszikus Petőfi, meg �Unyatyinszki ilyenkor dühbe gurul, alig lehet lecsillapíta­ ni. Még hogy mi az a mózsna hlopci, hát hol él az úr, miért ne mondhatná így a bíró, csak kedveskedni akar! Csak nem Bu­ kovinából szalajtották? És már nyakon is csördítené, ha enged­ nék. Mert különben elég művelt gyerek ez az Unya mester, úgy, mint szinte valamennyi társa. Olvasnak ők újságot, szidják is eleget, hogy már megint mit nyilatkozott a Volán, hazudnak, hány járat kimarad meg késik, szemtelenség! Unyatyinszkit ilyenkor úgy kell lefogni, képes lenne pofoz­ kodni. Dehát ami sok, az megárt; kiabáljon kedvére, de a vere­ kedésből nem lesz semmi, még az ellenfél megóvja a meccset, s akkor minek rúgtak a fiúk egy hármast? Ne vigyük túlzásba, lejjebb az agarakkal. Mózsna hlopci, még hogy mért mer így beszélni. Szégyenli tán, hogy ő is tót?! Ez más Unyatyinszki, mert volt kapus Unyatyinszki is. Más család, csak névrokonok. Az a MÁV-ban védett. Meg még akkor szokta mondani, hogy ezek, amikor kikap a csapat. Ezek megint bundáznak, ezeknek semmi se elég, nem dolgoznak, mégis mennyi pénzt zsebrevágnak, de a foci, az az­ tán nem megy, csak a csalás, van pofájuk lefeküdni? Nem léte­ zik, hogy már a Diósgyőr is megkalapáljon bennünket, azt mond­ ják, tavaly ígértek nekik egy vagon csabai vastag kolbászt, és hogy nem kapták meg, most jól megbosszulják! Méghogy ötöst kapni. hogy is hívják, Arany, az igen, a Toldi estéje, az igen, megér­ ti az ilyen egyszerű ember is, de hogy ezek mit művelnek. Kész röhej, ezeknek a bíró biztos nem mondaná, hogy mózsna hlopci! Amikor azt mondja, hogy ezek, nemcsak a mai művészekre érti. Sokszor amikor azt mondja, ezek, Kugyela, ez a gyáva bő­ rös arra inti, hogy halkabban, nehogy meghallják, mert ilyenkor a politikusokat csúfolja. Ezek, mit akarnak ezek, mit tudnak ezek, ezek a senkik, fölkapaszkodtak az uborkafára. Mi vagyunk a munkásemberek, nem ezek. Persze Unyatyinszki ritkán foglalkozik a költészettel, csak néha kitör belőle a politikum. Különösen akkor, amikor fizetés van, s a vártnál kevesebbet kap. Hogy olyankor hogy veri az asztalt! Jobb félrehúzódni, semmi közöm hozzá, még elvisznek. — Jártál te már a Munkácsy utcában? Még nem, s nem is akar. Úgyhogy inkább a meccsen szo­ kott ricsajozni, ott lehet, senki se szól érte, kedvire kidühöngheti magát. — Mózsna hlopci, mi az, hogy mózsna hlopci, egyébként is mós hlapci; gúnyolódik a bíró?! Annyira azért nem csapongó gyerek, mint Anti. Ha nem inna, semmi baj se lenne vele, csak az a bibi: úgy megtelt, hogy egyetlen pohárka elég s hótt részegnek látszik. Igazából nem ré­ szeg ő, csak olyannak néz ki, hát mikor iszik ő annyit, mint Prébelszki? Soha, mondom, soha. Este, sőt éjszaka lehet őt a legkönnyebben észrevenni. Nap­ közben más is tolja a kerékpárját, ám hogyha éjféltájban dülön­ gélő kerékpárt látsz, biztos, hogy Unya bácsihoz tartozik. Bár­ milyen részeg, mégse ül föl rá, csak tolja, noszogatja, vezess már haza, biztos mert valamikor lova volt, s hosszan beszélget a tánc­ iskolából hazatartó fiúkkal. Hogy élvezik! Olyan jókat mond, egész jól áll neki ez a részegség. Kész kikapcsolódás. S nemcsak az inasok szeretik, a gimnazisták is örömest leállnak vele, más­ nap is emlegetik, milyen jókat mondott az a marha Unyatyinszki. A sok beszélgetéstől annyira kijózanodott, hogy mégis fölkapott a kerékpárjára, s végigrikoltotta az utcát, már nem egyenlítenek ki! Csak az a baj, hogy amikor mégis dolgozik, nézni is életve­ szélyes. Ügy himbálódzik a létra tetején, úgy szereli föl az ereszt, hogy kész rémlátás. Az utca kölke odagyűlik, lesi, mikor pottyan le, de olyan még nem volt, Unyatyinszki még sose esett le. Va­ lóságos csoda ez az Unyatyinszki, az istennek se hullana le, a teherkocsik se gázolják halálra, s amikor az árok alján szenderül el, hiába lepi be a hó, nem létezik, hogy megfagyjon. Marha szerencséje van, ha nekem ilyen szerencsém lenne, beütne az ötös. Unyatyinszki csak egyet sajnál, a lovakat. Még hogy a mű­ vészet, a közélet meg a sport, ugyan, de a lovak, hol vannak a lovaim? Az fáj neki a legjobban, hogy virsli lett belőlük. Még hogy a földjét elvették, isten neki, másét se köszönték meg. ne­ ki különben sem volt száz holdja, csak tizenöt, s azt is a fele­ sége hozta, de hogy a lovaiból szafaládé legyen.. Micsoda lovak voltak, ahogy nyerítettek! Megszólaltak, én mondom neked, meg­ szólaltak, olyan értelmesek voltak; több eszük volt azoknak, mint nekem, ilyen lőrét meg nem ittak volna, kiköpik, ha ilyet merészelek eléjük tenni. Ezt a Körös-vizet se innák már. Na jó, már nem egyenlítenek ki. — Te, nem ők vitték el a lovaimat? — Tartsd a szád, gondold meg, mit beszélsz! Lovas kocsit sose kerül, a szekér mellé kerekez, belékapasz­ kodik, hadd húzza őt is, vontatja magát, gurul, gurul hazáig, s bámulja a lovakat. Mózsna hlopci, mós, kicsikéim, ti még értitek. Ezek, ezek már nem, hogy az isten erre meg arra. 15 �Hajdú Gábor A nagy sztori Hogy milyen is volt a Feri, csak azt mondhatom, nagyon jó ember, figyelmes, aranyos, mindig olyannak láttam, és úgy lehet, az is volt, de megváltozott, minden az ellenkezőjére for­ dult, egyszerre hazudni kezdett nekem. Az volt a legnagyobb hazugsága, amikor azt mondta: itt várj rám. Még nem sejtet­ tem semmit, olyan voltam, mint egy csecsemő a születése pil­ lanatában. Elhittem és nem sikoltoztam, nem kapaszkodtam be­ le és nem martam meg az arcát, csak néztem, ahogy cigarettá­ ra gyújt. Intett is talán a kezével, hogy megnyugtasson, az ellenkezőjét érte el, meghaltak bennem a gondolatok is, néz­ tem, amerre elment és vártam, később sem értettem, miért nem jön vissza. Álltam a járdán, kiszolgáltatva, azzal a néhány mondattal bíbelődtem, amit otthagyott nekem.,,Ennek a kocsinak most el kell menni, lerakjuk szépen ide a holmidat, ne menj sehova, visszajövök érted”. Ott volt az utazókoffer, az agyonmosott ágyneműm a pléddel átkötve, ruhák, két blúz, meg egy szok­ nya és néhány könyv. Elvesztettem az időt, nem is tudom, hány év múlva egy idős nő állt meg mellettem, sokdioptriás szem­ üvegével rámbámult. Vigyen el az ördög, éledtem, bámulsz rám, mint egy sült hal. Sohasem láttál még ilyen kirakatot? Azután egy pasas jött, belevigyorgott a pofámba. Akár itt is lefekhetem Ádám Tamás Pitypangszerelem Pezsgőspalack pukkanása lövi szét a szentimentalizmust kavicsok kopognak a vázában pitypangszerelmet gyűjtesz kötényedben Ellobbant Csikósárga tobozokat gyűrök kezemben — fókuszhuszár — tőkeagancsot hasít a fájdalom ellobbant a nyár combodon délceg fenyőfából gyanta csöpög Holtponton Fogaim között szétmorzsolt káromkodás szitál a súgólyukból bizonytalanság csordogál mint a vasútoldalban tétovázó őzek a holtponton földhözvágott poharak sortüze 16 veled, kicsi, mondta. Végignéztem a holmikon, ahogy ő, összerándultam, odaképzeltem magamat a helyébe, mintha idegen hálószobába lépnék, elfogott valami szégyenérzet. Eddig nem éreztem, azzal áltattam magam, az mégis az otthonom. A vá­ ros másik végében még eszembe sem jutott, miféle mások előtti kitárulkozáshoz vezet ez a zsibvásár. Valami nagy-nagy fáradt­ ságot éreztem, az hatalmasodott el bennem. Lefekszem mind­ járt a rongyaim közé, motyogtam, azután mégis úgy maradtam, állva, talán sírtam is, akkor értettem meg, te hülye, most veled történik valami rossz, ami eddig mindig csak másokkal történt. Az a nap nem is érdekelt, meg az előtte való sem, amikor kirúgtak, pedig akkortájt fontos dolgok történtek velem. Akkor kellett volna igazán figyelnem magamra, meg a dolgokra, de hát ezt az ember csak utólag tudja meg. Telisteli voltam érzé­ sekkel, és mégis olyan könnyű voltam, talán felemelkedhettem volna, ha igazán akarom. De én semmiről sem tudtam akkori­ ban, kérdezhetnéd azt is, hogyan keveredhettem bele így eb­ be a marhaságba, hát ez tényleg csak egy regénybeillő hülyé­ vel történhetett meg, olyannal, mint amilyen én vagyok. Feri tizenöt évvel idősebb volt tőlem, vagy talán tizennyolccal, az­ előtt semmi közünk sem volt egymáshoz, jószerivel azt sem tudtam, kicsoda. Néha átjött hozzánk vasalt raktárosi ruhában a szomszédból. A szülei jómódúak voltak, és leült apámmal. „Ezzel a lánnyal tudnál-e valamit kezdeni?” — kérdezte tőle az apám. Bort töltött két pohárba, amaz rám nézett. „Hely éppen lenne a gyárban, az manapság a biztos kenyér, itt a faluban mi az istenhez kezdhet egy ilyen lány”. Nem is ügyeltem a szavaikra akkor, pedig a sorsomról dön­ töttek, valamiért kimentem, csak nagysokára jöttem vissza, ott tartottak, szépen berendezett háromszobás lakása van, de hát a rezsit csak az bírja ki, akire rászakadt a Rotschild-bankház, az meg vele még nem történt meg, és ezért albérletben ott lak­ hatom náluk. A felesége nem gondolt semmi rosszra, igaz, oka sem volt rá még. akkor, én meg lassan-lassan beletanultam az új szerepbe, hogy hálásnak kell lennem, mert kivakartak a koszból és elhoztak a városba onnan a világ végéről. Amikor először feküdtem le neki, azt hittem, minden összeszakad ben­ nem, legszívesebben hazafutottam volna, nem tudtam, oda többé nincs visszaút. Később elrendeződtek körülöttem a dolgok, azt is mondta néha, elvesz, a feleségével szemben úgysem érez semmit, boldogságot igazán csak én adhatok neki, és később gyerekünk is lehet. Én nem kértem semmire, azt hittem min­ den jó úgy, ahogy van, távoli volt minden nekem. Az ígére­ tek lassan elmaradtak, látod, észre sem vettem csak most, hogy mondom, most jutott eszembe, annyira nem jelentettek sem­ mit és én annyira csak a mával törődtem. Már nem a gyárban dolgoztam, azt jó ideje otthagytam, pontosabban: ő mondta, hagyd ott. jobb lesz neked is, ha nem látnak bennünket annyiszor együtt. Mégiscsak vezető beosz­ tásban vagyok, vigyázni kell a jó híremre. Segített is nekem elhelyezkedni, a kórházba kerültem, nagyon lefoglalt ott a munka, meg beiratkoztam iskolába is. Mindig fáradtan értem haza, ő meg akkor is akart. Féltékenységi rohamot rendezett, „biztos van neked valakid, de széttaposlak, ha megtudom, sze­ met vetett rád valamelyik hülye orvos”. Én meg tagadtam, de valahogy olyan szerencsétlenül sikerült, rám bámult, elöntötte az arcát a vér. Márta, a felesége nem volt otthon és akkor is akart, hiába mondtam, rosszul érzem magam. Akart és erőltet­ te, én meg csak feküdtem, mint egy darab fa. és csak fájdal­ mat éreztem, nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Azt kérdezed, csak úgy otthagyott? és hogy nem lehet va­ lakit csak úgy... De lehet, és így volt, pontosan így, igaz, mi­ ért találjak ki rémtörténeteket neked. Az is csak úgy volt, talán egy hét múlva, vagy kettő, nem is tudom biztosan, hatra jártam akkor és a sötétben a keskeny közben elém állt valaki. Először azt hittem, ő, észrevettem már, de nem mutattam, hogy tudom, leskelődik utánam. Megfogta a kezem ott a sötétben, nem tudtam elrántani, erősen fogott és megmarkolta a melle­ met. Te kis szuka, most elkaptalak! Olyan furcsa hangon mond­ ta, hogy megrémültem, próbáltam kiszabadítani magam a szo­ rításából, talán kiabáltam is, erre nem emlékszem, befogta a �számat, én meg beleharaptam a kezébe. Arra eszméltem, hogy a földön fekszem, ő meg a combjaim között térdel, iszonyúan sajgott az állam. Felüvöltöttem, hiába próbált visszateperni, olyan erőt éreztem a karomban, hogy ellöktem magamtól. Ami­ kor elszaladt, két férfi jött, ismertem őket, ott dolgoztak a kór­ házban. Ők karoltak belém, mert járni sem tudtam. Ezt a két fogamat ütötte ki itt jobb oldalt, azóta csak a má­ sik oldalamon tudok rágni, mert a csont is fáj, ha ráharapok. Mondta is bent a kolléganőm a belosztályon, te tiszta hü­ lye vagy, mert kihallgattak, meg minden, és én azt mondtam, senkit sem ismertem fel. Mondta, tisztára lökött vagy, és egy ilyen hülyét a kirakatba kellene állítani. És nemcsak azért. Ő már akkor megkaparintotta az alorvost. Ilyen jóindulatú mac­ kókra lehet igazán rácsimpaszkodni, mondta, mit számít az, hogy nős meg családja van, ő feltesz mindent egy lapra. Te nem vagy erre a világra való, mondta, legfeljebb ott a rács mögött a diliseknél. Neki be is jött, öthónapos volt tőle, amikor el­ árulta, hogy terhes. A doki hiába futkosott fűhöz-fához, ott már semmit sem lehetett csinálni. Azután megszületett a fia, az is idehúzta, a másik asszony már olyan volt, mint a tehén. Annak meg csak egy lánya volt tőle, szóval megfogta a do­ kit, és az istennek sem engedte el, pedig a felesége is elment hozzá, hogy hagyja békén a férjét. Nekem is jogom van a sze­ relemre, mondta neki, meg a Sanyinak is, és maga úgy sem nyújthat már neki semmit. Edit akkor már szülési szabadságon volt, behozta a gyere­ ket, aranyos, szöszke, göndörhajú teremtés volt, olyan, akinél nem bírja megállni az ember, hogy meg ne csókolja. Láttam őket néhányszor este, vagy délután. Edit bent ült a kocsijá­ ban, valami nerc, vagy ki tudja milyen bunda volt rajta, ahogy elviharzottak a kék Fiattal. Ránéztem az ezernyolcszáz forin­ tos kabátomra, az ujja már kopott egy kicsit — majdnem el­ sírtam magam. Akkor este sokáig ácsorogtam az utcán, csak vártam, vár­ tam a csomagok mellett, pedig már tudtam, Feri nem jönviszsza értem. Nagyon szerencsétlen lehettem, és ma már tudom, az is voltam, ahogy ott gubbasztottam a holmijaim között. Nem is tudom, hány tucat ember ment el mellettem, de azok ügyet se vetettek rám, eszükbe sem juthatott, mi a fenének kupo­ rog itt ez a kis hülye az utcán a csomagjaival. Mintha egy más világban éltem volna. Vagy ha el is jutott hozzájuk, kit ér­ dekel manapság az ilyesmi? Ha bunda lett volna rajtam, jó vastag gyöngysor, ékszerek, meg franckarika, le sem bírtam volna vakarni magamról őket, körüldongtak volna, mint a le­ gyek a cukros vizet. Csak az ujjamat kellett volna kinyújta­ nom, hogy melyiket válasszam. De az én formám nem ilyen, meg épkézláb ötletem sem volt, el sem tudtam menni, nem mertem otthagyni a holmi­ mat. Szóval csak álltam, mint egy határ kétségbeesés. Biztos sírtam is, nem tudom, egyszer csak egy ronda kis pasas jött felém, és megállt. Olyan békaformájú ronda kis pasas volt, és nekem valahonnan ismerős, feküdt talán az osztályon, vagy ki tudja mi, nem gondolkodtam azóta sem rajta. A mesékben meg már nem hittem, a békává változott királyfi olyan távoli volt nekem, mint Makó Jeruzsálemhez. Szóval odakacsázott a kisöreg, és nekem már mindegy volt, hogy ki jön, nyilván az ör­ döggel is elmentem volna. Az meg olyan jóindulatúan bámult rám. Valamit magyarázott is, de én semmire sem emlékszem, mit válaszoltam, meg, hogyan, nem is érdekes. A kisöreg kibökte, egyedül él, és szívesen befogad albérlő­ nek a lakásába. Fel is szedtük a holmimat, ő vitte a bőröndöt meg az ágyneműt, úgy, mint, aki mindent megszerzett vele, én meg a többi cuccal baktattam a nyomában. A lakás, ahova bevezetett, nem volt csúnya, egy nagy szo­ ba meg egy kisebb, az is szépen berendezve. Tizenöt éve öz­ vegy vagyok, mondta, és lepakolta a kisszobában a holmimat. Körbebámultam, mint egy borjú, amelyiket új istállóba vezet­ tek, ő meg kiment, poharakkal jött vissza, meg valami borzal­ mas itallal. Abból belém is diktált két pohárral. Azután meg­ fogta a karom, kifejezéstelen szemével rámbámult, béka néz így az emberre, nem is tudom, miért hagytam, ott tartotta raj­ tam a kezét, éreztem, amint nyirkossá válik tapintása alatt a ruhám. Ha Feri csinálja ezt, elfelejtettem az elmúlt órákat és talán kedvem is lett volna, de ehhez a kesehajú öreghez se- hogyse. A szája is a békáéhoz hasonlít! Mégsem mozdult a ke­ zem, tulajdonképpen mindegy, talán már amazzal sem éreznék örömet. Átölelt a két karjával, lehámozta rólam a ruhámat, valamiféle ködön át láttam az arcát, semmilyen sem volt, képzel­ hettem volna, amit akarok, de ahhoz sem volt kedvem, azután eszembe jutott, ez a mi nagy egyenjogúságunk, és ne pofáz­ zon már nekem senki se egyenjogúságról, meg semmiről, nem vagyok kíváncsi semmire sem. Csak néhány napig laktam nála, szereztem egy másik al­ bérletet, de ott sem sokáig bírtam. Egy vénasszony volt a tu­ laj a hülye macskáival. De még nincs vége, azt is elmondom, ekkor már a szülé­ szeten dolgoztam, átkértem magam oda, nem akartam együtt dolgozni az Edittel. Mert az már közben visszajött, hát nekem abból elég volt, mert az egyszer diadalmenetben vágtatott vé­ gig a folyosón, és ő volt a Grace Kelly, a monakói nagyherceg­ nő, tudod, máskor meg tele volt fájdalommal, ha beléptél a házba, már ott volt a falon, később már a villamos falán, meg a kórház bejáratán is láttam, arra gondoltam, le kellene dör­ zsölni, de akkor meg az oszlopok meg a kirakatok lennének vele tele, mert ő már annyira tele van mindennel, és annyira ő van itt mindenütt, hogy nekem igazán elegem volt belőle. Szóval átmentem a szülészetre és mindjárt a második nap megbántam, mi az istennek ugrálok én, és ki, vagy mi aka­ rok lenni, amikor itt már minden fő helyet elfoglaltak, már csak a legkisebb asztalok mellett vannak üres helyek, vagy ta­ lán azok mellett sem, csak én látom üresnek ott a helyet. Szó­ val, átmentem, és egyből be is vágtak ügyeletbe, azt sem tud­ tam, mihez kezdjek. Csak szaladgáltam összevissza, mert min­ dent összekevertem, hiszen csak egyszer mondták el. Az orvos meg a műtős az udvarban hátul mosta a doki kocsiját, a Karcsi meg hordta a meleg vizet egy műanyag vödörben, a doki meg csutakolta egy kefével. Ott jajgatott egy dagadt nő a szülőszo­ bában, hogy mennyire fáj a feje, meg rosszul érzi magát, de a doki rászólt, hogy fogja már be végre a pofáját, amikor csi­ nálták, nem óbégatott. Futólag ránézett, mondta a Karcsinak, néhány óra múlva lesz csak meg, mehetnek. Akkor még nem tudtam, milyen fontos az ott, hogy ki kinek a betege, ez a szerencsétlen senkié sem volt, talán sajnálta a pénzt, vagy nem volt neki, nekem azonban nem volt időm, hogy rajta tartsam a szemem, bánom is, mint a kutya, amelyik kilencet kölykedzett, mert csak a nagy ordításra lettem figyelmes, onnan jött a hang, a földhöz verte magát, összecsengettem azután min­ denkit, és később tudtam meg, magas volt a vérnyomása, meg valami más baja is volt és szabályosan bedilizett. A gyerek az ugyan meglett, de a nőt levitték a zárt osztályra, talán még most is ott van. Nem tudtam akkor, mi a fenét csináljak a gyerekkel, mert rám bízták, arra volt csak a gondom, aztán volt ott egy nő, aki megszoptatta. De csak egy, vagy két napig. Akkor is én voltam szolgálatban, a nő megtudta, hogy meghalt a gyereke, és ma­ gából kikelve rikácsolta, hogy ő többet senkinek a fattyát nem szoptatja. Egész este üvöltözött és beleverte a fejét a falba is, mert ez lett volna az ötödik gyereke, de az első négyet el­ vetették, heges volt már mindene belül, nem is lehetett ép, egészséges gyereke. Hiába kapott nyugtatókat, azt is későn, kapta, a többiek addig mind belázasodtak mellette és engem tolt le a főorvos. Hátramentem, hogy kisírjam magam. Odajött egy cigánynő és megkérdezte, miért nem megy maga férjhez? Menjen innen a búsba! rikácsoltam, akkor már tudtam, milyen rossz a hírünk, ki a fene venne engem el. Azután ez akar velem jó lenni, pont ez, aki nyolc óra hosszán át feküdt a szülőágyon, és feléje se nézett senki. Amikor az orvos mégis megnézte, véletlenül odatette a kezét, az meg ráüvöltött, vigye onnan a koszos mancsát, nem akarom én megerőszakolni! Szó­ val, nem bírtam és elzavartam, attól kezdve nem köszönt. Leg­ alább nem kellett visszautasítanom az ötven forintját. Most megkérdezhetnéd, miért pofázom el ezt pont neked, egy hete csak, hogy együtt lakunk. Miért is mondom, nem is tudom. Talán legyen, aki meghallgassa. A másikra tekintett, amannak nyitva volt a szája, a feje a párnára csuklott. Ő meg keserűen elhúzta a száját. Még ebben sincs szerencsém, ilyen az én formám, azt hittem, hogy a nagy sztorit mondom neki, ez meg elaludt. 17 �Vaderna József Szögverés Balassi Bálint utolsó ugratása Vörösmarty emlékének Ne hívd forradalomnak a lázadást, haladásnak mindenféle csődületet, a víz fortyogását gőzzé mindjárt minőségi ugrásnak, lovam is szebbet tud s a falakon, gyolcsba tekert koporsó — deszkákon át nem hallatszik egy kidőlt fán át. Figyeld a strófát, a halál, germán és szláv imák a kanca ugrását a levegőben — súlyosodnak a csattanások végén — nincs névnapom, mennyire egy a vers belsejével; három földetérés, s tizenkilenc levélhullás, az ősz mennyei suhintása a rímtelen ködben, előredőlés a megfeszült pillanaton, Magyarországig és vissza önmagamig. S átfájnak a gerincemen a perek nem birtokom hazám, csak helye lézengésemnek, kamarillák, rizsporos, fürtös körmondatok futtatnak, mint az ebet — földemen nem védhetem váram, hát szaladhatok, vár lengyel nagyúr, s citerás Zsuzsanna, ágyasának. Csak versben nincs kész a ciklus. Milyen nap van ma? Hétfőzólyom? Hamisvádkedd? Szerdacelia? Felségáruláscsütörtök? Esztergompéntek? Júliaszombat, vagy vasárnaphalál? Mindegy. Ez a hét is megtalál, s úgy múlnak el a nők, ahogy a hazugságok, semmi sem marad belőlem, csak az erőszak nyoma — félájult éjszaka színe a hajnalon 18 Mióta hallom — szögverés és sodródik, fekete hózivatar a szobában, se születésnapom, ajtajukon pokolvaros kémlelőnyílás, figyelnek vakon, s anyanyelv nélkül köszönnek — néma magasság itt minden szakadék, szenvedéllyel kitömve szorul szorosabbra a tér, hanyattdől, keresztet vetnek a fák, felkötve a folyók álla, négy fölfelé megvadult gyertya az irány, telecsorogva az égtájak, láng gyűrődik a szemhéjak alatt. Befelé nő a nyéki hegy: haldokló égigérő homloka. Mióta hallom mögötte a harangszót; exhumálva a szél, s ütemre, hátukra fordulva úsznak a holtak, mint Isten szájában az Ámen. A zivataron madarak térdepelnek, misét lenget a gyárkémény, s félig kinyitott történelemkönyv a sírhely. A hozzátartozók jégverem-szája kilátva, már a kriptakövek kelyheit isszák, s pincérek hordozzák válluk felett a tálcát, ezüst-koporsót, megfejthetetlen ábrát. Tor van. Keserű egyenlőségjelek a kopjafák. Mióta hallom a félig földet, félig zuhanást, növekvő sírdombot, meggörbült Vörösmarty-verset — a deszkákra szabdalt erdőben se félig, se a széléig nem jutottam, csak az ajtókon ki-be az ezeréves szögverésben elsüppedve a küszöbök között — �Konczek József A fagyos este A munkaszoba fényeiben Néha úgy sodor Hangja komoly árnyékai szebbek, mintha csörtető majmot makogna — Néha úgy sodor, mint a tavaszi patak. Nincs vége a mondatainak. Úgy véli Ön, hogy én sajnos túl régen nem rontottam már a házba SAJTÓSTUL. Hát nézze, kérem. Én nem vagyOK OKozat, én az OK vagyOK. S amint önt hallgatom, leginkább úgy vélem, hogy ön egy zOKni. Megszokni szokta önSZOKÁT. Én viszont ezt szeretem, ezt a TISZTA SZÓ -bát S pusztán azért, hogy ön engem fortyogni lásson, vagyis, hogy hadd lásson, nem leszek az ön kedvéért égen, se padláson. ön kérem csak handabandázik. Mondja, mit lázit? Ugyan kit lázit? Ne hívjon, nem leszek ott. ön, kérem, leszokott a mi lelkűnkről. Igen, van olyan. Ilyen. Miféle vért lázit? Az enyémet aztán nem. S eztán sem. Nem rontok, a házba. Jólesik csendben jönnöm. Hol ceruza, írógép, könyv és virágvázat... Jólesik az alkotó munka NAGY LAza. Még egyszer mondom: az ALKOTÓ SZÓ- ba láza. Ne gyalázza. Fagyos este volt. A padon ült. Maga mellé tette a két kesztyűt, és próbált csizmába bújni a fagyos fényben. Nem sikerült neki. Máskor még a nézése is bújdokol, tűnődik, s a szó megáll, kihagy. Mondtam: „Jól van.” Mit mondjon mást egy apa, amikor valami más is nincs jól, nincsen jól. S nagyon. Elmegyek én a lámpa alá, ahol könyvet éget kezemben a fény. Mintha griffmáglyahalál várna a mondatokra. Gyönyörű is ez. Gondolom. 1981. december 29. Emitt pedig susogva, zúgva, dobogva, elém egy kis almafa áll. Nézésem a lányomon. 19 �Győri László Carmen immortale Veszejtése a láncnak Rányitják a vécét egy zsúfolt vonaton. Félruhátlan áll, félig meztelen. A nők fölnevetnek, mert mi mást csináljanak. A férfi befejezi dolgát, keményen kilép — nem történt semmi. Ezek az asszonyok, ezek a nők pelenkázták a férfit, teszik a halálba. Panel konyhában ropogó, gyűrt derű omlott a hő alá. Kivasalt tükör fénye suhogott a bútorokon át. Gyermekholmik, láncra vert ingek, lélekviseltesek vesztették láncukat csörrenéstelen: sok embermélyi rab. Embermélyeken éltek, gyermekmélyeken, s röpültek fölfelé könnyen, szabadon, gyűrődéstelen. Éjszaka Betonban szenvedj, mint a kő, — s fölvisított egy csecsemő. Örök kiáltás üteme, zűrzavar, rángás volt keze. Enyém volt, enyém az a kéz, mert ő voltam én, s egy egész így voltunk ketten, én meg ő: férfi s megrettent csecsemő. Jövőmet adtam ennie, cuppogva, gyorsan nyelte le. Övé örökös birtokom a semmi: erős lesz nagyon. 20 �HAGYOMÁNY A salgói romok vallatása Mire jó ma egy várrom? Valljuk be: nehéz e kérdésre egyér­ telmű választ adni. Talán könnyebb a helyzet, ha egy olyan várról van szó, melynek valamilyen gyakorlati célra — vendéglő, múze­ um, szálloda — hasznosítható épületrészei maradtak meg. De egy olyan vármaradvány, melyből csupán néhány méter magas falak állnak, a legtöbb ember számára legfeljebb egy hétvégi kirándu­ lási célpontot jelent. S gyakran még jó, ha csak ennyit, s nem alkalmat bátorságuk és erejük bizonyítására, hogy az építőanyagbányászást már ne is említsük. Kevesebb azoknak a száma, akik e romokat műemléknek, az elmúlt korok történelme tanúinak tekintik. De ha arról érdeklő­ dünk, milyen is volt közelebbről e várak története, sokszor csu­ pán igen romantikus elképzelésekkel találkozunk. Hogy csak néhá­ nyat említsünk: a középkor várai a békés utasokra leselkedő rab­ lólovagok tanyái voltak, zord termekkel, rideg börtönökkel, az utób­ biakban természetesen kaszáskutakkal. Rablott aranykincsek és meg­ szöktetett világszép lányok a magas falak mögött. Az egyes várakat — gyakran ötven-hatvan kilométeres — lóval is járható alagutak kötötték össze. Az ellenség közeledtét bonyolult füst- és fényje­ lekkel jelezték egymásnak. Csalárd árulások, kalandos szerelmek és hős védekezések színterei mindaddig, amíg a gyűlölt bécsi császár — hogy megfossza a magyarságot a fényes múlt emlékeitől — fel nem robbantatta őket... Régi és újabb legendák zavaros és bi­ zonytalan elemei ezek, melyek elfoglalták a feledésbe merült törté­ neti valóság helyét. Ugyanis a várromok valóban az elmúlt századok eseményei­ nek és embereinek emlékét őrzik. De ez a történelem nem egy, a mától teljesen független, furcsa — csak durva erőszakkal vagy hős pátosszal átszőtt — valami, hanem a jelen nagyon is hétköz­ napi előzménye. A várak története — ugyanúgy, mint bármely más régi építményé, vagy tárgyé — azonos az adott kor történetével. Már akkor találkozunk várakkal, amikor a magyar államalapí­ tás utáni első évtizedeket idézzük fel. Ekkor az ország szinte kor­ látlan ura a király, kinek hatalmát számos hatalmas sáncokkal erő­ dített ispánsági vár biztosította. Egy volt ezek közül vidékünkön Nógrád vára. E várak környékét — a vármegyét — az itt élő is­ pán, a király megbízottja vigyázta katonáival, aki innen intézte a közigazgatás-igazságszolgáltatás számos teendőjét is. Ide hordták be terményadójukat a várnak szolgáló dolgozó népek, a későbbi job­ bágyok is. Bár a legtöbb föld ekkor még a királyt mondhatta urá­ nak, nagyszámú földműves élt az előkelők — a későbbi nemesek — birtokain is. A feudális úr természetesen lakóhelyében is elkülönült a nagy­ részt csak félig földbe mélyített veremházakban, vagy egyszerű bo­ ronaépítményekben élő szolgáitól. Míg a király díszesebb udvarhá­ zait járta sorban az országban, az előkelők csak szerényebb — előbb fából-sövényből, később már kőből-téglából épített — toronyszerű épületeket emeltettek maguknak. Az ezeket körülvevő sáncárok, fa­ kerítés, földtöltés a tekintély növelésére és az értékek védelmére egyaránt alkalmas volt. Ilyen kis várakat Nógrádban is nagyszám­ ban találunk. Többségüknek egykori lakóit sajnos nem ismerjük, mivel az oklevelek nem szólnak róluk. Néhányukról sejthetjük csu­ pán, hogy a környék későbbi birtokosainak ősei lakták — így a mátraszólősi Kisvár egykori urai a Kacsics nemzetség tagjai le­ hettek. Míg azonban az oklevelek szaporodásával e nemzetség feltűnik előttünk, már nagyot fordult az idő kereke. A király korlátlan ha­ talma elenyészett, földbirtokai jelentős részét a nagyurak szerezték meg. S mivel az uralkodó ekkor már kőtornyokkal-kőfalakkal öve­ zett várban élt, az előkelő feudális urak is ilyeneket kívántak ma­ guknak lakóhelyül. De egy ilyen vár nemcsak kényelmesebb, biz­ tonságosabb és nagyobb tekintélyt sugárzó volt, hanem egyúttal anynyi hatalmat is biztosított urának, hogy az akár a királlyal is da­ colhatott! „Maguk és vagyonuk védelmére” emeljenek kővárakat a nemes urak — szólnak IV. Béla oklevelei: a „második honalapító” a tatárveszély miatt még támogatni is kényszerült alattvalói vár­ építését. De az, hogy a várúr veszély esetén egyáltalában befo­ gadja-e erősségébe jobbágyait, már nem a királytól függött. A korszak formálódó uralkodó osztályának várépítési láza még egy dologgal volt összefüggésben. Ekkor bomlott fel a — gyakran a honfoglalásig visszavezethető — úri nemzetségek egysége, mely elsősorban a földnek közös, „osztályos atyafiságban” való birtoklá­ sában nyilvánult meg. A mezőgazdasági technika fejlődése, a fal­ vak rendszerének megszilárdulása és több más tényező hatására az egyes családok egymás között egyre-másra felosztották az öröksé­ get, s ettől kezdve már önállóan keresték az előrejutás lehetősé­ gét. Természetes, hogy amelyik csak tudott, várat, mégpedig főleg kővárat emeltetett jobbágyaival. De, hogy visszatérjünk Nógrádba, az említett Kacsics nemzet­ ség egyik ága, melynek ősi földjei nagyrészt a mai Salgótarján kö­ rül terültek el, e téren különösen sikeres volt. A legrégibb ismert ős, egy bizonyos Illés hét unokájának a század végén összesen öt vára volt! Hollókő és Sztrahora kissé távolabb esett Tarjántól, a feltehető régi családi központtól, de a többi: Baglyaskő, Somoskő és végül Salgó annak közvetlen közelében, egymástól szinte látótá­ volságban emelkedett. Az országban másutt alig van arra példa, hogy az atyai birtokokon gondosan megosztozó unokatestvérek, vagy test­ vérek szinte mindegyike külön várat emeltetett magának. Egy 1280ban kelt oklevél szerint Tarján földje két testvérnek, Miklósnak és a valószínűleg korán elhunyt Simonnak jutott. Minden valószínű­ ség szerint ez a Miklós volt Salgó várának építtetője, s ami talán még több: e nyugtalan korban megtartója is. Nógrád megye Csák Máté érdekkörébe esett, s az itteni birto­ kosoknak választaniuk kellett: a király, vagy a trencséni oligarcha mellett foglalnak-e állást. Ügy tűnik, hogy ebben a nehéz és hoszszú ideig korántsem egyértelmű helyzetben az egyetlen jó taktikus a Salgót birtokló Miklós volt. Bár nyíltan nem fordult szembe Má­ téval, de unokatestvéreivel ellentétben várát sem engedte át neki, így az Anjou-uralkodó győzelme után egyedül az ő gyermekei tart­ hatták meg várukat. A XIV. század elejének eseményei során a régi hatalmasok többsége eltűnt a történelem süllyesztőjében és új urak emelkedtek fel. Miklós leszármazottai sem jutottak már magasabbra a módos középbirtokosi szintnél. A konszolidáció viszonyai között még meg­ szerezték az Ipoly-völgyi Rapot, s övék lett Szőlős is, melynek régi vára talán még a szomszédos Pásztó uraival kitört csetepaté so­ rán pusztult el. Salgó vára —, melyet először 1341-ben említ egy birtokleírást tartalmazó oklevél — az új helyzetben már egyre kényelmetlenebb lakásnak bizonyulhatott. Az egyre népesebb — a XIV. század kö­ zepén már hat férfit számláló — család az ország nyugodt belső viszonyai között már nem szorult a magas kőfalak védelmére. Az állandóan széljárta, alig megközelíthető meredek csúcson emelkedő szűk vár helyett jóval kellemesebb volt a völgyben, az országutak közelében lakni, közvetlenebbül élvezve a jobbágyok szolgáltatásait és a kereskedelem előnyeit. így azután hamarosan kényelmes, bár bizonyára nem túl nagy udvarházuk emelkedett Szőlősön. Ez való­ színűleg a család által ugyanekkor épített plébániatemplom kö­ zelében állt. Erről az egyházról azt derítette ki a közelmúltban a dr. Valter Ilona által vezetett régészeti kutatás, hogy a korban ál­ talánosan elterjedt egyszerű formát mutatta, s talán csak azzal vált ki a többi plébániatemplom közül, hogy belsejét díszes falképek borították. 1348-ban a szőlősi udvarházban összegyűlt családtagok meg­ egyeztek abban, hogy a várépítő Miklós két fiának utódai az öszszes birtokukat két részre osztják fel. Ez alól azonban kivételt ké­ pez az ősi Tarján-föld, a rajta emelkedő Salgó várával mely utóbbit közösen kötelesek fenntartani. Ettől kezdve a család egyik ága Sző­ lősön, a másik Rapon lakott, s később, amikor meghonosodott az állandó családi név, a két faluról vették nevüket is. A várak történeti szerepe tehát megváltozott. Mint országszer­ te sok más hasonló erősség — talán a legjobb párhuzam a Rátót nemzetség által emelt hasznosi, vagy a Zsidó nemzetség építette cső­ vári vár — Salgó többé már nem lakóhelye urának. Abban az ér­ telemben viszont székhelye, hogy őrsége az ő érdekeit védi, szük­ ség esetén menedéke, s nem utolsósorban értékeinek, kincseinek, főképp pedig birtokbiztosító okleveleinek állandó, biztos őrzési he­ lye. Emellett a várat bonyolult Viszony fűzi a földbirtokhoz: fenn­ tartása, karbantartása, az őrség fizetése jelentős anyagi teher, de ugyanakkor az a földbirtok igazán értékes, melyen vár emelkedik. A vár legkorábbi formájában a 620 méter magas, igen mere­ dek bazaltcsúcs lépcsős sziklatömbjét foglalta magába. A várfalak pontosan alkalmazkodtak a rendelkezésre álló terephez, az alap­ rajz ezért egy erősen megnyújtott, kissé ívesen hajló téglalapfor­ mát mutat. A falak számos részletét és egykori magasságát ma már csak más várak alapján tudjuk elképzelni. Az azonban biztos, hogy a legmagasabb ponton emelkedett a téglalap alaprajzú, leg­ alább kétemeletes torony. Közte és a sziklatömb jóval mélyebb nyugati végét elfoglaló — valószínűleg csupán egyemeletes — la­ kóépítmény között, a terepviszonyoknak megfelelően, két szintre ta­ golódó udvar helyezkedett el. A várkapu az északi falban, az ud­ var alsó szintjéről nyílott, közvetlenül a lakóépület előtt. Élszedett kőkerettel ellátott, keskeny, egyszerű nyílás volt, melyet kívülről bizonyára faszerkezetű feljárón lehetett megközelíteni. Az udvar két szintjét az északi fal mellett épített lépcső kötötte össze. A to­ rony bejárata az I. emeletről nyílott, e szintről lehetett megköze­ 21 �líteni a pinceszerűen kialakított földszintet. E „pince” és az udvar járószintje maga a néhol erősen lekoptatott szikla volt, míg a nyu­ gati épület földszintjén agyagpadló készült. Ami az egyes helyiségek korabeli rendeltetését illeti, ez utóbbi épületben képzelhetjük el a várnagy — és szükség esetén a várúr — lakását. E célra ugyan a torony emeleti helyiségei is alkalma­ sak lehettek, de az egykorú adatok inkább arra utalnak, hogy e vastag falú épület inkább — némi túlzással fogalmazva — a kincs­ tárat és a levéltárat foglalta magába —, ha mindez „csupán” né­ hány erősen megvasalt ládát jelentett is. A torony volt ugyanis a vár legbiztonságosabb, legjobban védhető pontja — szükség ese­ tén az utolsó menedék. S hogy az oklevelek őrzésének fontosságát nem csupán a más várak vizsgálatából levont következtetések alapján hangsúlyozzuk, bizonyságképpen álljon itt egy salgóvári adat: 1448-ban a szom­ szédos Karancsság földesura, Sági Balázs, mielőtt elindult volna a török elleni hadjáratba, végrendeletet készített. Ebben olvashatjuk, hogy — mivel nem volt vára, vagy várkastélya — okleveleit Sző­ lősi Péter és Rapi János salgói várában hagyta megőrzésre. Mivel az első emelet egy részét a bejárat előtere foglalhatta el, a „le­ véltárat” a második emeleten képzelhetjük el. Egyébként a tornyok legfelső szintje általában az őrség tanyája volt, mint ahogy a pin­ ce — jelen esetben a földszint — a tömlöc. Az elmondottakon túl mindaz, ami egy rekonstrukciós rajzon szerepelhetne, már csak feltevés, melyet a régészeti kutatás már nem tudott igazolni, vagy legalábbis valószínűsíteni. Nem tudjuk azt sem, hogy nem álltak-e még faépületek is az udvaron — bár túl sok hely nem maradt számukra — s hogy volt-e, ha igen, hol, a várban konyha, raktár, istálló. Ez utóbbi egy igen fontos kérdést vet fel. A leírt várkapu olyan keskeny és alacsony lehetett, hogy belovagolni bizony aligha lehetett rajta. Valószínű ezért, hogy már kezdetben is a vár északi oldala előtti laposabb részen készítet­ tek egyszerűbb építményeket a lovaknak, a felszállított termény­ nek. Ásatásra még nem került sor ezen a területen, így csupán fel­ tételezhetjük, hogy a XIV. században még nem készült itt kőépület, kőfal. Azaz, ekkor a vár valóban nagyjából a rajzban megjelení­ tett formát mutatta. Legkésőbb a következő évszázad elején azonban megkezdődött az alsó vár kiépítése. A torony alatt ovális vízgyűjtőt alakítottak ki, felhasználva a bazaltsziklák természetes elválásait. Az összegyűj­ tött esővíz nem annyira egy tényleges támadás idején biztosította a várbeliek szükségleteit, sokkal inkább a kor építményeit gyakor­ ta pusztító tűzvészek megfékezéséhez volt nélkülözhetetlen. Majd az egész északi lankásabb részt kőfallal kerítették körül, nyugaton szélesebb lovaskaput alakítva ki — a talán részben kötéllel felhú­ zott kocsik kerekeinek bevágódása ma is jól látszik e részen. A fal belső oldalához támaszkodtak azután a különböző gazdasági épületek — a felszínre bukkanó falnyomok, törmelékkupacok leg­ alább három helyiségre engednek következtetni. Az 1540-es évektől a környék jelentős része az elvileg V. László királyt szolgáló cseh zsoldosok önállósuló csoportjainak, a közös­ ségekben élő huszita testvéreknek ellenőrzése alá került. A kor za­ varos közállapotai lehetővé tették nekik, hogy befészkeljék magu­ kat az elhagyott zagyvafői várba, s onnan sarcolják, vagy épp ki­ fejezett adófizetésre kényszerítsék a környék birtokosait és népét. Nem tudjuk, milyen volt a viszonyuk Salgó uraival, csak egy biz­ tos: 1460 tavaszán elfoglalták ezt a várat is. Mátyás király ugyan Kubányi Lajosról „Alsóesztergály. Nógrád megyei tót falu, 65 katolikus, 679 evangélikus lakos. Van itt egy katolikus és egy felette régi evangélikus anyatemplom, melyet még a husziták építet­ tek. Egy savanyúvíz forrás. Határja termé­ kenyebb, mint Felsőesztergályé, de bora cse­ kély; erdeje bőven”. Fényes Elek jellemezte így geográfiai szótárában Kubányi Lajos szü­ lőfaluját. Vonatkozó adatait talán éppen idő­ sebb Kubányi Lajos tiszteletes úrtól kapta, vagy általa korrigálta, aki szolgálata 56 évén át más ügyekben is a bölcsesség helyi forrá­ sa volt gyülekezete, népe számára. Innen, az alsóesztergályi paplaktól nem vezetett egyenes út a müncheni festőakadé­ miáig, bár a kezdet — a mindenhová, falra, fára, papírra állatokat és tájat rajzolgató kis­ gyermekkel — romantikus karriertörténetet sejtetett. A bonyolultabb valóságban viszont szerep jutott az atyai akarat előtt meghajló és gyógyszerészetet tanuló fiúi engedelmes­ ségnek, az önerőből feltörő, leküzdhetetlen hajlamú tehetségnek és a rangos művész, 22 még ebben az évben visszafoglalta, kiűzve ugyanakkor a „cseh test­ véreket” a vidékről, de Salgó már nem került vissza ősi birtokosai kezére. Az okra csupán következtetni tudunk, s ehhez megint jó párhuzam az említett Csővár hasonló esete: fel kell tételeznünk, hogy volt valamiféle kapcsolat a Rapi—Szőlősi rokonság és a hu­ sziták között, talán a várba sem beleegyezésük nélkül jutottak. S hogy a nem túl tehetős nemesek nem is tudtak volna na­ gyobb ellenállást tanúsítani? Ilyen részletekkel a király bizonyára nem törődött. Az ő érdekeinek egy hozzá hű új főnemesség kiala­ kítása felelt meg, s így Salgót a régi uraitól elvett birtokokkal együtt az általa az ország bárói, igazi irányítói közé emelt Zápo­ lya Istvánnak adta. Salgó a nagyúr második váradománya, de alig néhány év múlva már csak egy a tíznél is több Zápolya-vár kö­ zül. Fénykora, igazi jelentősége ezzel véget is ért. Egy elmúlt korszak emléke nézett tehát szembe a mohácsi csa­ ta után a fenyegető török veszéllyel. A kortársak számára is vi­ lágos volt, hogy a XIII—XIV. századi hegyi várak legfeljebb csak napokig képesek ellenállni egy nagyobb török támadásnak. Salgó új birtokosai — Zápolya János a Ráskaiaknak adta, tőlük a Bebekek szerezték meg, akik végül a Derencsényieknek adták el — azonban anyagi lehetőségeiknek megfelelően mindezek ellenére igyekeztek felkészülni a veszélyre. De hiába készült el hatalmas munkával, a jobbágyok erőfeszítésével a délkeleti oldalon, a pon­ tosan a felvezető útra néző, hatalmas, többszintes ágyúbástya, az olasz haditechnika legújabb elveit követő védőműnek talán még kipróbálására sem került sor. Miután 1552-ben a megye várainak többsége török kézre került, két év múlva Salgóra is feltűzték a lófarkas lobogót. Fülek elestének hírére, s a korabeli leírások sze­ rint sikeres török csel eredményeként — a környező magaslatokra ágyúnak álcázott fatörzseket vontattak fel — őrsége harc nélkül meg­ szökött, kilátástalannak találva az ellenállást. Néhány évig ezután a salgói, alig három tucat katonából álló őrség farkasszemet nézett a szomszédos Somoskő magyar vitézei­ vel, majd a szomszéd vár sorsa is beteljesedett. Fülek és Szécsény mögött a török sem tartotta ezután fontos erősségnek, s így annál érdekesebb sorsa a megyét felszabadító tizenöt éves háború ide­ jén. 1593-ban a Füleket visszafoglaló királyi seregek előtt sorra nyitják meg kapuikat a nógrádi várak, Salgóról azonban nem szá­ molnak be a krónikák. A régészeti kutatás azonban egyértelmű bi­ zonyítékát hozta annak, hogy a várat ez idő tájt heves ágyúzás pusztította el: a vastag, égett rétegekből különböző kaliberű kő- és vasgolyók tucatjai kerültek elő, még az is megállapítható volt, hogy a mai Kis-Salgó körül álltak a faltörő ágyúk. Egy, a többi vár őreitől eltérően a végsőkig helytálló török parancsnok védte volna Salgót? Nem tudjuk, de az biztos, hogy ez az ostrom a vár teljes pusztulásával járt. A középkori „lovagvár” sorsa ezzel véget ért, falait többé nem volt érdemes felépíteni. így helyiségeit sem tisztították meg a törmeléktől, hamutól — ez a munka a mai kor régészére várt, aki azonban már nem új vár építésére törekszik. A tovább folyó kutatás során az elmúlt korok törmelékéből Salgó történetét igyekszik kiolvasni. S egyúttal minél több olyan adatot gyűjteni, mely alkalmas arra, hogy a romok helyreállítása ne csupán a várlátogatás biztonságát szolgálja, ha­ nem alkalmat adjon a látogatóknak a magyar történelem egy je­ lentős szakaszának felidézésére, s talán jobb megértésére is. Keleti Gusztáv buzdításának is. Ebből a pe­ riódusból, München előttről már láthatunk képet a kiállításon. A Korán jött büntetés mintha színpadi jelenet volna egy korai Szig­ ligeti-népszínműből. Ami a kompozíciót, a megfestés stílusát és technikáját illeti, ha­ sonlót a nógrádi kúriákban a XIX. század közepén és végén sokat készítettek műked­ velő ecsetforgatók. Az irodalomtörténésznek például Madách Imre hasonló, kedvesen na­ iv képei ötlenek róla emlékezetébe. És mint­ ha a festőakadémia után is megőrződött vol­ na valamennyi a hosszúra nyúlt pályakezdés alatt beidegzett festői reflexekből: portréin, ember- és munkaábrázolásain az olykori fron­ tális merevség, a mozdulatok némi szögletes­ sége innen eredeztethető. Pedig a müncheni is­ kola nem akármilyen mesterségbeli tudást nyújtott. Erről magunk is meggyőződhetünk néhány datálatlan, de a tanulmányok hatását erősebben tükröző képén. A Nógrádi madon­ na az olasz reneszánsz alapos ismeretéről ta­ núskodik, a Gyászoló özvegyet olyan piktor készítette, aki tanulmányozta és talán má­ solta is a németalföldiek, jelesül Frans Hals festményeit. A magyar táj ábrázolásában Ke­ leti Gusztávot, az életkép műfajában pedig Feld István Mészöly Gézát vallhatta mesterének, akik egyébként elődei voltak München magyar művészkolóniájában is. Kubányi Lajos azonban hazatért szülőföld­ jére és Nógrád festője lett. Elhatározó élet­ döntésének egyenes következménye egész életműve, annak minden tanulságával. Hely­ zetének állandósult kettőssége az 1693-ból ke­ letkezett nemeslevél birtokosa és a külföl­ det járt, bohém festő között jól szemlélhető két, reprezentatív önarcképén. Magyarruhás portréján miben sem különbözik a vármegye tisztségviselőitől, a megyeszékhely uraitól és vezető értelmiségétől. Talán csak az okos, valóban „látó” szem árulkodik rajta mű­ vészről. Az önarckép feleséggel viszont a piktorkellékek között, palettával és szinte mű­ vészjelmezben, mintegy közönsége, megren­ delői szemével láttatja Kubányi Lajost. A feleség. Brillmayer Anna ezzel szemben ma­ ga a nyugalom, a biztonság, a megállapodottság. Ruhája szürkeségét az öv és a virág de­ koratívabb elemei élénkítik és nehéz meg­ mondani, a férfi mozdulatában az asszony fölé hajló gyöngédség vagy a támaszkodás, a ráhagyatkozás gesztusa az erősebb-e. Har­ madik, némileg idevonható képe a Lábázta- �mikszáthi korlátfa történetének módján gon­ doztak. Változatlanul a zsánerkép műfajában ugyan, de megjelent — földbirtokos és paraszt közé ékelten — a jövő figurája, a felvidéki falu kiskapitalistája, a kupec is, akinek szá­ mára a ló már nem jelkép — a nemesi füg­ getlenségét vagy az önálló gazdalété —, ha­ nem csupán az üzletkötés tárgya, a haszon forrása; a jeles nap, a vásár pedig puszta al­ kalom a pénztárca megtöltésére. Az illúzióit vesztő korszak illúziót őrző festőjének egynemű világához a források a XX. század első éveire kiapadtak. Nógrád termékeny művésze egyre ritkábban nyúlt az ecsethez. Anélkül, hogy alábecsülnénk a hű­ séges, szerető feleség halála (1901) fölötti bá­ nat bénító hatását, emlékeztetnünk kell ar­ ra, hogy ez találkozott azzal a felismeréssel, miszerint a művészetek történetének XIX. századi stílustörekvései, műfajai menthetet­ lenül a múlté lettek Magyarországon is. Mind­ ez talán Kubányi történelmi tárgyú képein mérhető le a legjobban. Az 1880-as évek vé­ géről való Nemzetőrök még nagy sikert ara­ tott. belefért a zsánerkép kereteibe. A haj­ nali tábortűz mellett tanyázó, széplovú fegy­ veresekről nem Losonc tűzhalála. Beniczky Lajos gerillái, Gracza Antal és Záhony Ist­ ván jutottak a megyetörténettel ismerős szemlélő eszébe, hanem a lovaglással, fegy­ vergyakorlatokkal, néha mulatozásokkal tel­ jes nagy kalandok emléke, amelyeket Nógrádban is családi naplók, levelezések őriztek írásban és felfényesedő történetek a nemesi famíliák, így a Kubányiak szájhagyományá­ ban is. A festő alkatától egyébként is távo­ labb állt az a reprezentatív, az akadémikus historizmus teljes eszköztárát igénylő téma, a Nógrádvár kulcsainak átadása, amellyel a vármegyét képviselte volna a milleneumi tó pár, amely azonban gyökeresen különbözik máig megőrizte történetüket és a rajtuk sze­ kiállításon. Noha müncheni éveiből ismerte a a társadalmi helyzetet és szerepvállalást vi­ replő személyek nevét, de novellájuk szinte benczúri attraktivitás minden kellékét, fo­ lágosan megfogalmazó előzőktől. Mintha nem magától is kikerekedik a képek hajdan na­ gását, tudva-akarva ekkor sem lépett túl a is a nyilvánosság számára készült volna: két gyobb, teljesebb sorozatából. Hasonló módon zsánerkép műfaji keretein. Ezért szerencsé­ összetartozó ember és a velük lélegző termé­ hitelesítő erejű a nógrádi táj egy-egy. jól fel­ sebbek a kárpótlásul kapott, megyei megbí­ szet pompás idillje ez, megkapó őszinteség­ ismerhető részlete is. Nézetünk szerint Ku­ zásra készült festmények. Nógrád vára is­ gel, meleg derűvel. Egy végig nem járt út bányi zsánerképeinek említett sajátosságai­ mét előttünk áll, de csak a jelen, a falu és ígérete, amelynek csak az öregkorban lett ból, a valóság és az ábrázolás csekély, alig a baktató parasztszekér háttereként. 1905 után Kubányi Lajos elindult egy új rövid folytatása. észlelhető elmozdulásából magyarázható az a Kubányi Lajos piktúrája tizenöt éven át, paradoxon, hogy a festmények — bár vilá­ úton. Nemcsak a falu elkomorodó ellentétei­ nek ábrázolása érdemel vonatkozóan emlí­ az 1880-as évektől a századfordulóig, körül­ guk egésze némileg megszépítő — egyedi határolt egész; egységében, inkább motívu­ voltukban és részleteikben dokumentum-ér- tést, mint tettük volt, hanem a stiláris meg­ maiban, mint időrendjében jellemezhető vi­ tékűek: a művelődés, az életmód, a divat, az újhodás is, a plain air, a nagybányai fes­ lág, egy életforma körüljárása. Tudjuk jól, ízlés történészkutatója nyugodtan hagyatkoz­ tészet hatása — távolodóban a mesélni való festmények világától. Az Öreg tyúkász (1905), a zsánerkép. Kubányi kedves és legerősebb hat, hivatkozhat rájuk. műfaja a hétköznapi élet jeleneteinek meg­ Ugyanez a probléma élesebben, nyilvánva­ a Tót lakodalmas menet (1911) és a Hazafelé örökítésére hivatott. Képein a földbirtok anya­ lóbban vetődik fel bennünk a népi életké­ (1912) — utolsó ránkmaradt képe — mutat­ gi biztonságára épített nemesi-udvarházi élet­ pek láttán. A mindig eseményt, jeles napot ja törekvéseit az új úton, amelyet végig-, mód még régi fényében ragyog. A lovaglás, jelentő vásár, lakodalom, bevonulás külsősé­ vagy akár továbbjárnia sem maradt már idő a vadászat, a kikocsizás valóban mindenna­ gei megint csak hitelesek, ezúttal a szó nép­ elegendő. így alakult ki halála évére, 1912pos események; ismétlődésük, sőt túlnyomó rajzi értelmében is, de a valóság távolabb re az a helyzet, hogy Lyka Károly lapja, a témává válásuk azonban figyelmet érdemel. állt az ünneplés érzelmektől. Kubányi Lajos Művészet rövid nekrológjában menthetetle­ A dzsentri életét, a birtokbérletek, elhúzódó jobb festő is volt annál, hogy a kiegyezés nül a múltba utalta életművét, az 1880-as perek, kölcsönügyletek, a Balóthy-dominiu- utáni magyar falu társadalmi ellentéteinek évek festőjének nevezte őt. de ugyanígy iga­ mok virágcserépnyi földdé zsugorodó világát világából valamit velünk is ne láttasson, zat állított a megye monográfusa, Borovszky apró ünnepeikben, örömeikben ábrázolja. A vagy inkább csak éreztessen. A menyecskét Samu is 1911-ben, amikor leszögezte:..Fest­ festő figyelmét azok a jelenetek ragadják szekereztető. kiöltözött legény mögötti szegé­ ményei különösen Nógrád vármegye úrihá­ meg, amikor az udvarházából kimozduló bir­ nyes ház ellentéte a figurákkal (Vágtában, zaiban vannak erősen elterjedve”. tokos egy fokkal többet mutat fel valós hely­ 1900) már-már szemetszúró és a Négyökrös Életében sohasem volt önálló kiállítása; zeténél. A ló szőrének, a nemes állat szer­ szekerek (1909). derűje is jobbára csak a ter­ erre most, halála után 70 évvel került sor számának ragyognia kell és ugyanígy gazdá­ mészet, a nyár gazdagságából, melegéből Szécsényben. Egy hosszabb ideje tartó, orszá­ ját jellemzi a fogat, a kocsis és az a mód, táplálkozhat. De patriarchális népszemlélete gosan is jelentős, kitűnően szervezett és ve­ ahogyan a birtokos vagy felesége olykor ma­ mégis Mikszáthéval rokon és a férfivirtus zetett tudományos program keretében, amely­ ga veszi kezébe a gyeplőt. Kubányi Lajos ké­ világában véli megtalálni földbirtokos és pa­ nek tárgya a XIX. századi nógrádi nemesség pein így lesz a ló és a fogat egy életmód raszt közös érzelmeit. A Hintót előző szekér életmódjának. ízlésvilágának felkutatása, ér­ megőrzött jelképévé. A lovaglás sporttelje­ (1896) nem Arany János versét, A szegény tékelő feldolgozása és bemutatása. Mert szö­ sítmény is, akár gróf Sándor Móric vagy bá­ jobbágyot idézi fel nézője emlékezetében, ha­ gezzük le: nem napjaink oly sokat emlege­ ró Wesselényi Miklós híres bravúrjai idején, nem inkább az azonosságokra figyelünk, a tett nosztalgiadivatja hívta életre ezt a ki­ amelyeket most Madách Aladár és Kubányi férfialakok, a tartás, az ostorok párhuzamá­ állítást és nem is a véletlen. Az értő, tudo­ juxból végrehajtott távlovaglásai idéznek. ra. Mintha „a szegény Gélyi János” hajtaná mányos igényességgel alapozó rendezésnek Látszólag a másik férfisport, a vadászat sem lovait Mikszáth novellájából a vászonra: és megvalósításának köszönhetően kaptak he­ vesztett varázsából semmit azóta, hogy Bér- "Maga nevelése mind... a szemei előtt nőt­ lyet a kiállításban a festő életrajzi dokumen­ czy Károly megindította Vadász- és Verseny­ tek fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, tumai és a korabeli Nógrád képes ábrázolá­ lapját, egy nemzedékkel korábban. Hiszen él fésülte őket éber szeretettel, megmosta a za­ sai éppúgy, mint müncheni tanárainak és még Pétery Muki bácsi, a Mikszáth Kálmán bot, de meg is rostálta, mielőtt od’adta volna, festőbarátainak alkotásai. Meggyőződésünk, e megörökítette híres vadász és ha ő maga, sze­ kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jóízű, szembesítés is segíteni fog abban, hogy min­ mélyében nem is, az „esetek”, mesélni, anek- takargatta őket télen meleg pokróccal, nyá­ den látogató elhelyezhesse a maga művészeti dotázni való történetei egy-egy látogatásnak, ron megúsztatta, kis csikókorukban meg is emlékcsarnokában, lelke múzeumában e sze­ kilovaglásnak vagy vadászatnak annál ele­ csókolgatta”. Mindehhez egy takaros faluból retnivaló, szépen megoldott képek festőjét. venebben. Ilyen mesélő festmények Kubányi kivezető, rendben tartott országút adja a ver­ Kerényi Ferenc Lajos zsánerképei is. A családi hagyomány senypályát, amelyet szemlátomást nem a 23 �KÖRKÉP helyzeti előnyt is élvez: látásmódja, a bemu­ tatott korszelet metszete szélesebb körben szívódik fel és rögzül, mint akármelyik kö­ nyörtelen tárgyilagosságra törekvő kitűnő szakmunkáé. Regényírónak történelmi témá­ hoz nyúlni tehát mindig felelősség. Nem le­ hetetlen, hogy ez a felvállalt morális teher „Egy kis ország mire nevel? Tapintatra? is belejátszott a jelenleg olvasói érdeklődés Vagy vakdühre?” (Orbán Ottó) középpontjában álló művek megformálásába. Múlt iránti éhségünk nem látszik csilla­ Akár Simonffy András kollázsregényét, pulni. Ezzel is magyarázható az a hajlamunk, akár Cseres Tibor utóbbi két munkáját, vagy hogy frissen megjelent irodalmi műveket a Spiró György Az Ikszekjét. Grendel Lajos történelmi tudatról folyó — egyébként idő­ Éleslövészetét olvassuk, ha egymástól eltérő szerű — fejtegetésekhez kapcsoljunk. Nincs regényváltozatokról van is szó, lényegében ebben semmi különös. Inkább az ellenkező­ közös alapsajátosságra figyelhetünk fel. Ezek je hatna furcsán: ha a művészetek jelentős a művek nem kimódolt tézisek illusztrálásai, teljesítményei nem ágyazódnának be a közgon­ hanem epikus kutatások. Nem véglegeset és dolkodás éppen időszerű kontextusába. Azt megfellebbezhetetlent állítanak, nem önma­ sem nehéz belátni, hogy a függetlenként ke­ guk tökéletesen zárt regényvilágát, mint mózelt alkotói szándék, amely történelmi tárgyú dosíthatatlan műegészet képviselik a hagyo­ művek létrehozására irányul, valójában nem mányos történelmi regény szabványa szerint, kis részben éppen ennek a kontextusnak a hanem a történelem nyitott, befejezetlen terméke. Számolnunk kell tehát azzal is, mozgására kérdeznek rá. A történelemre, hogy az ilyen körülmények között megszü­ mint szűkebb vagy tágabb közösségek léte­ lető mű nem tisztán mint esztétikai tárgy je­ zési módjára, amelyet állandóan el kell sa­ lenik meg, hanem a jelenkori történelmi tu­ játítanunk. Az epikus kutatást tehát a tör­ dat ellentmondásain, átértékelődésén, meg­ ténelem sajátos elsajátításának és az erre jelenési formáinak sokféleségén és azok ösz- való felhívásnak nevezhetnénk. Ez mozgatja szeütközésein — mint nyugtalan, sodródó Cseres főhősét Thormayt, Thormay főnöke­ folyamon hánykolódó tárgy, amely bukdá­ it, de Kossuthot is; Simonffy apja múltját csolva fönn marad vagy elsüllyed. E jelen­ deríti fel; Spiró hőse egyebet sem tesz, mint ség leírása azonban egy másik vizsgálat kö­ tisztába akar kerülni a meghatározó ténye­ rébe tartozik. Most, itt összpontosítsunk in­ zőkkel, ezért maga is vizslat, kombinál; kább az utóbbi idők néhány jellegzetes tör­ Grendel pedig föllelt történelmi szövegek ténelmi tárgyú művére. igazságértékét, használhatóságát igyekszik Köztudomásúan nem mai keletű a magyar felderíteni. A módszer sajátossága folytán irodalom, benne az epika történelmi érdeklő­ rokoníthatók tehát a hivatkozott művek: a dése. Ha osztjuk Hermann István vélemé­ személyes gondolati erőfeszítés útján kibomnyét, aki szerint a „magyar irodalom és a ló történelemlátás megvalósulását ábrázolják, magyar művészet évszázados küzdelmet foly­ egyben az olvasót ugyanerre a műveletre tatott azért, hogy a történelmi tudat és ön­ hívják fel. Újból és újból felmerül tehát a tudat a nemzet közkincsévé válhasson”, me­ kérdés: lennénk inkább emelkedettek és rész, szinte elméretezett vállalkozásnak tű­ igyekeznénk úgy tenni, mintha regényt ol­ nik az utóbbi idők sikeres regényei alapján vasnánk? Ha közelebbről vesszük szemügyre az em­ bármiféle általánosításira törni. lített műveket (a sor nyilván bővíthető), Ha mégis ezt tesszük, nem feledjük meg­ igeneket és nemeket egyaránt kapunk, s be­ állapításaink részlegességét, amelyek na­ lekényszerülünk az is-is látszólag határozat­ gyobb távlatból esetleg beillesztendő töre­ lan állapotába, amely feltehetőleg nem abból dékeknek tűnhetnek. Bár első kérdésünk va­ fakad, hogy korunk prózájában minden le­ lószínűleg minden vizsgálatban fel kell, hogy hetséges, hanem abból, hogy a magyar pró­ merüljön. A kérdés az „epika és história test­ za, számos jel szerint, az átmenet, a válto ­ véri közelségéből” (Csehi Gyula) fakad. (Hangsúly a közelségen!) Függetleníthetjük-e zás állapotában van. magunkat a regény témájától? Másképpen: Mert például mire tehetünk kísérletet egy lehetséges-e tisztán regényként megítélnünk olyan könyvről szólván, mint a Kompország a nemzeti sorskérdéseket felvető műveket? katonái? Vessük talán össze a forrásait más Igennel kellene válaszolnunk, mert törté­ dokumentumok, más visszaemlékezők szem­ nelmi tárgyú prózánk örvendetes megizmo­ szögével, valamint a kor eddigi tudományos sodása közben sem felejthetjük el, hogy re­ feldogozásaival? Vagy hagyjuk el ezt az ol­ gényt olvasunk, nem pedig tudományos érte­ dalt és forduljunk inkább az irodalom felé, kezést. A történelmi tudat jelenbéli állapo­ belebonyolódva regényelméleti kérdésekbe? tára utal, hogy még a kritikai megközelíté­ Esetleg magánszempontjainkat szűkítsük le sekben sem mindig különül el határozottan a történelmi tényanyag ránk gyakorolt hatá­ a kétféle szempont; az olvasóban pedig alig- sára? Az eddigi visszhangokat nézve, ural­ alig. Mintha a helyzet mit sem változott vol­ kodónak a részfeleletek látszanak, amelyek na Gyulai Pál megállapítása óta, s az iroda­ aligha kielégítőek. Túl kellene lépnünk a lom kérdései bizonyos értelemben még min­ „mit meg nem tud az ember” hökkenésein, dig vérre menőek lennének, nem pedig a miként a történészi vagy esztétikai mordsá„műveltség és szellemi élvezet kérdése” gunkon is. Magyarán: koherensebb értelmezé­ Fokozottan ezt tapasztaljuk, ha a szerző a sek szükségesek. Például Simonffy módsze­ dokumentáris irodalom eszközeivel él, ami rét illetően. Közhely, hogy a történetírás a legkorábbi által az a benyomás keletkezik az olvasóban, hogy a mű nem csupán a művészi, hanem a időtől fogva vonzalmat érez a szépirodalmi tudományos igazságra is igényt tart. Mi megformálás iránt. Példák garmadát idéz­ hetné az irodalomtörténet is a viszontszeretöbb: mintha az irodalom többet mondana a történettudománynál — vélhetik sokan —, lemre, miközben közbeiktatná történetírás nem pedig mást, másként. Mivel a műalko­ és történettudomány különbözéséről szóló fej­ tások (különösen, ha irodalomról van szó) és tegetését. Az viszont már a legutóbbi idők a tudományos eredmények a nyilvánosság jelensége, hogy az irodalom a történet tudo­ különböző fokain állnak, egy regény még mány módján leplezetlenül kiteregeti forrá­ A regényről vagy a történelemről? 24 sait, felhasznált dokumentumait, mint egy szaktanulmány, amelynek meghatározó eré­ nye éppen kiterjedt forrásbázisa. Simonffy regényének eredetisége a kiválasztott doku­ mentumok és a megszerzett információk fel­ használási módjából fakad. A szerző műfaji­ lag nem tesz egybet, mint lemásolja a kö­ zelmúlt iránt alaposabban érdeklődő közem­ ber módszerét: az innen-onnan beszerzett in­ formációkat a megfelelő helyeken vágja, ra­ gasztja, létrehozva a maga egyéni korfilm­ jét. Ha nem is ő a rendező és az operatőr, a vágást maga kénytelen elvégezni, csak így kap ugyanis egységes filmet. Másként nem tudna vetíteni a „házimozijában”. Mert ez a film nem is létezik, tudomása szerint. Így lép előtérbe a vágás, részműveletből megha­ tározóvá. Amikor a szerző kollázsregénynek nevezi amit létrehozott, a lehető legponto­ sabb. Aragon magyarázatát a kollázsról sza­ badon alakítva: Simonffy szégyenkezés nél­ kül bevallja, nehezebb utánozni a történel­ met, mint kövületeit egymás mellé rakni, le­ mondva az epika jogáról, az ábrázolásról A történelem regénybeli átírásának nehézségei nem a modern epika követelményeiből fa­ kadnak, hanem a szerző „rendelkezésére” ál­ ló történelmi anyag sajátosságaiból. Közülük csak kettőt említünk meg. A szerző nemze­ déki alapélményét, a történelmi tapasztalat hiányát, valamint azt a különös műveletet, amit a történelem elrejtésének nevezhetünk, amely szántén nemzedéki élmény is egyben. E két fő motívum következményeként iktatódik ki az írói képzelet, amely az írói elő­ munkálatok közben felhalmozott dokumen­ tumok megéledését, s a kötőanyagot bizto­ sítaná. Helyére a szerző maga lép, kettős szerepben. Fiúként és regényíróként. Már a kitűnő A medveölő fia című Simonffy-írás is a nemzedékek megszakadt láncára utalt, de az apa alakja ott még be­ leveszett a ködös fiúi mitizálásba, s annak érvénytelenítésébe. Itt viszont „tárgyilagosabb” művelet folyik. Mégis, szinte népme­ sei, ahogy az író leül apjával szemben, hogy közös munkával fölfedjék az eleddig elrej­ tett titkokat. És az Apa beszélni kezd, mi­ ként mások is. A megnyilatkozó személyek­ nek és a közbeékelt dokumentumoknak sa­ ját valóságtartalmuk van, s ezt — regény­ író módján — szóhoz jutni, érvényesülni is engedi Simonffy. Az eseménymenet felderí­ tése közben a résztvevők tudatához való hű­ ség is fontos. Az események sűrűjében moz­ gó személy látószöge szükségszerűen más, mint ugyanazon személy visszatekintése. Ebben az esetben nem csupán a cselekvés és az emlé­ kezés időbeli különbsége miatt, hanem azért is, mert Simonffy—Tóth Ernő, Kéri Kálmán és még mások is, szenvedélyes kutatói a kor­ nak, amelynek színpadán szerepüket elját­ szották. Múltbeli szereplésüket szinte már a történész szaktudásával igyekeznek megítél­ ni. Lehetőség szerint nem egybemosva az utó­ lagos tudást a cselekvés helyzettudatával. Ami szinte emberi lehetetlenség. Ők is gya­ núperrel élnek tehát utólagos ún. objektivi­ tásuk iránt. Ily módon a nemzeti tragédia dra­ maturgiai menete mellett a történelmi emlé­ kezet drámája is kibontakozik előttünk. És mint minden drámai történésben, amelyben az emlékezésnek kitüntetett szerep jut, itt is állandóan az időről van szó. Min­ dig az időről. A hiányáról, a párhuzamossá­ gairól, a felgyorsulásáról, a telítődéséről, az ugrásairól, a visszaáramlásáról, az elapadásá­ ról. Az idő olyan makacsul nyomul előre a regényben, mint egy páncélos ék. Az időtank �mozgatását, amely teljes súlyával gördül előre mondatról mondatra, legtöbben csak utólag látják ilyen világosan. Miközben a megszóla­ lók rekonstruálják az útvonalát, tragikusan szétválik egymástól idő és személyiség, majd teljességgel leválasztódnak egymásról. Holott úgy tűnhet, az utólagos műveletek révén most vannak a legteljesebb összhangban. A cse­ lekvő tudat és az emlékező tudat mindenko­ ri távolsága, majd megváltozó aránypárja ez: cselekedni kellene teljes értékűen — korláto­ zott tudattal; aztán emlékezni kellene teljes értékűen a korlátozott lehetőségű cselekvésre. Lényegében erről szól a jó emlékirat, erről a modern regényirodalom számos fontos műve. Az utóbbiak a legritkább esetben nemzeti sor­ sot meghatározó eseménysorról, sokkal inkább a személyiség és az idő viszonyáról, végső so­ ron a személyiség kétséges győzelméről vagy látványos bukásáról az idővel szemben. Lé­ nyegében Simonffynál is erről van szó, „csak éppen” történelmi hangszerelésben. Mint re­ gényíró részben ezzel a jelentésszinttel mond mást, mint a történész. A történésszel szem­ ben az írói munka sajátos amatőrizmusábó] következő erényeket mutatja fel. Az ama­ tőrizmus érzékeltetésére elég, ha a regény­ nyel szinte egyidőben megjelent monografi­ kus igényű munkára hívjuk fel a figyelmet. Korom Mihály Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet (1944—1945) című könyvében egyszer említődik Simonffy apja, és a mondat végén az anyja is. Simonffy forrásbázisát áttekintve pedig lehetetlenség, hogy eszünkbe ne jus­ son a magyar televízió Századunk című vál­ lalkozásának új folyama, amely Magyaror­ szág háborús szereplésével foglalkozik. Mek­ kora anyagi, erkölcsi, technikai erőt vetettek be az íróhoz képest! Az írónak ennyi minden álmában sem merül fel! A létrehozott mű fogyatékossága nem is ebben keresendő, hanem abban, hogy fiúi és regényírói szerepét rendkívül visszafogottan játssza el. Ami ebben az esetben inkább hi­ ányt eredményez. Nem kellene ugyanis le­ mondania a szerepben rejlő lehetőségekről. A máskülönben méltánylandó szerénység követ­ kezteben nem nyílik meg egy dimenzió, ami által kiteljesedhetne a regény. Ha erőtelje­ sebben „beleírja” önmagát, s az Apa mellett a Fiút is megismerhetnénk, az alkotói szemé­ lyesség aktív jelenléte révén a maga nemze­ déke nyomulna be a régényvilágba és kap­ csolódna az apák nemzedékéhez- Múlt és je­ len dialektikája így lenne teljes. Biztosabbak lehetnénk abban, hogy a megtalált történe­ lem milyen kezekbe került. Nem mintha egy percig is kétséges lenne az író etikai tölteté­ nek milyensége. A művet magát mégis gyen­ gíti a dokumentumok takarta személyesség. Mindezek miatt megtörténhet, hogy az esemé­ nyek mind szélesebb körű megismerése, s ezen ismeretek általános elterjedtsége, történelmi tudatunk tisztultabb állapota csökkenteni fogja Simonffy András munkájának jelen­ tőségét. Jelenbéli fontossága azonban nem vonható kétségbe. Cseres Tibor más úton jár, mint Simonffy. Természetes következménye ez a nemzedéki különbségnek, annak, hogy Cseres résztve­ vője volt azoknak az eseményeknek, ame­ lyekről a fiatalabb pályatárs csak apja és kortársai közvetítésével értesül- A magyar re­ gényíró sajátos kishitűségében mégis mind­ ketten osztoznak. Simonffy a választott for­ mával; Cseres pedig így fogalmazott egy in­ terjúban: „Tükrözte-e valaha irodalom olyan mélyen és összetetten a valóságot, mint ami­ lyen bonyolult maga a történelmi folyamat? Aligha.” A reménytelen józanság ellenére be­ levág mégis ő is a maga vállalkozásába. „Konzervatív” módon előbb kemény mun­ kával egybegyűjti tetemes forrásbázisát, az­ tán a „hagyományos” írói képzelet, alakte­ remtés, történetszövés segítségével megele­ veníti nyersanyagát. De éppen mert tisztában van a valóságos történelmi folyamat össze­ tettségével, nem tesz eleget az olvasói vára­ kozásnak, amely a hősök fölötti erkölcsi és politikai ítélkezést, s használhatónak hitt tanulságokat szeretne. Cseres nem bosszan­ tani, provokálni akarja az olvasót regénye formájával, az A és B részek közötti többféle lehetséges olvasattal. Amikor kizökkenteni szándékozik olvasóját a megszokott menet­ ütemből, amellyel oldalról oldalra kényelmes belefeledkezésben haladna a VÉGE felirat felé, ezzel a végleges válaszok és megfelleb­ bezhetetlen ítéletek látszatrealitását kíván­ ja elkerülni. A befogadás és gondolkodás ke­ reteit jelölte ki inkább, aktivitásra kénysze­ rítve az olvasót a lehetséges értelmezések számbavételével. Nem a történelmi látásmód műbe fagyott relativizmusával állunk itt szemben, hanem a történelem és értelmezésé­ nek összetettségével, amelyet leegyszerűsíte­ ne az egyirányú szerzői tanulságsugalmazás. Ellenben a magyarázatok teljes körű panorá­ mája demokratikus befogadói viszonyulást hoz létre. Cseres Tibor munkássága általában is kínál tanulságot a magyar regény és a magyar tör­ ténelem viszonylatairól. A kritika már felfi­ gyelt arra, ahogyan Cseres visszafelé nyomul az időben. Ha nem egymást követő sorrend­ ben kerültek is ki műhelyéből a személyi kul­ tusz éveiről, a II. világháború egyik véres epizódjáról, majd ugyanerről az időszakról szintézis igényével készült, majd pedig a Kossuthról szóló regénye, szembeötlő az írói következetesség. A történelmi tudatot befo­ lyásoló mai vitáink egyik alapkérdésére rí­ mel Cseres magatartása. A kérdés így hang­ zik: mi az a végső ok, az időnek az a meg­ bízható sarkköve, ameddig minimum vissza kell hátrálnunk, hogy kielégítő magyarázatot kapjunk jelenbe torkolló folyamatokra? Ha a hosszas nyomozásban nem káprázik el a sze­ münk, s nem mosódik szét az idő, helyén a balvégzetünkről szóló hiedelmek szürke ködgomolygásával, legalább a reformkorig viszsza kell nyúlnunk. Ha a műveletet re­ gényíró végzi, hiányt érzékel, amely lehetet­ len feladattal terheli. A múlt század középső harmadának magyar világáról ugyanis nem talál „egykorú” hitelesnek tekinthető regényt. Jókai művei ugyan önértékükkel menthetők, de a jelenkori történelmi tudat igazságkere­ sése kiveti magából, illetve mint egy jelleg­ zetes sajátkorú viszonyulást tartja számon. A nagy regénynemzetek korabeli teljesítményei mellé, azok folyamatszerűségével, alkotói ga­ lériájának gazdagságával, a művek szerves egymásraépülésével szemben csak az elége­ detlenségünket fogalmazhatjuk meg még ak­ kor is, ha nem elrugaszkodott maximalizmussal közelítünk. Kemény Zsigmond más eset, mondanánk, Gyulai Pál műve pedig már későbbi idő, s egyébként is a véletlen benyo­ mását kelti (Egy régi udvarház utolsó gaz­ dája): a hiány valódi jelzőoszlopa. A magyar regényíró tehát fogja magát, s tapasztgatni kezdi a magyar regény kezdetleges oldalfa­ lait. Regényt dédelget Kemény Zsigmondról, és 1848—49-ről, az emigrációról, az önkény­ uralom idejéről, a kiegyezés tájékáról. Mert nem egyszerűen múltba vetített mai monda­ nivalóról, vagy véletlenül többek által prefe­ rált korszakról van itt szó. Hanem egy sajá­ tos (tudatosított vagy nem, majdnem mindegy is) jelenségről: pótlólagos munkáról. Mintha ezek a regénytörekvések a társadalom összmozgására rímelnének: a mai magyar regény sem ugorhatja át az árnyékát. Nem véletlen, hanem egy nagyobb áttekintést igénylő je­ lenség része tehát, hogy Cseres megírta fiktív Kossuth-konfesszióját. Hinnünk kell abban is, hogy az Én, Kossuth Lajost „népkönyv­ nek” szánta: az idealizáló romantikus törté­ nelmi regénymesékkel szemben álljon ott a magyar olvasó könyvespolcán az önismeret valóságára szoktató próza is történelmünk e meghatározó szakaszáról. Az elszakadási törekvések ettől a nehézkes történelmi anyagtól legalább annyira jellem­ zőek, mint az űrkitöltő próbálkozások. A feladatkijelölés kezdetben még árnyalatlan. A hetvenes évek közepétől különösen a fiatal művésznemzedék mind karakteresebb jelen­ lététől tisztábban merül fel az a kérdés is, hogy ebből a partikuláris — vagy annak tudott — nemzeti történelemből hogyan lehet általánosabb érvényű epikus sűrítményt ki­ csapatni. Egyáltalán: lehetséges-e? Termé­ szetszerűleg vizsgálat tárgyává lesz prózánk eszázadi teljesítménye és távolabbi múltja is. Leverő végkövetkeztetések is kikerekednek, heves sértődöttséget váltva ki a nagyjából rög­ zültnek tudott irodalomtörténeti értékrend híveinek köréből. Az érdeklődés azonban új művek felé fordul. Szerencsére. Miközben a prózapoétikai kutatások modern eredményei is ismertté válnak. Másként nem is volna le­ hetséges több új mű kritikai befogadása. Mindezek együttes hatásaként kirajzolódik a kortárs próza önreflexiós hajlama. Ennek egyik sajátosságaként tartható számon a tör­ ténelem és az író megmérkőzése. A sajátos változatok közül úgy tűnhet, Spiró György Az Ikszekben kitér az ütközet elől. Miroslav Krlezáról írott monográfiájá­ nak „tiszteletlen” gondolatmeneteiből viszont nyilvánvalóvá válhat az érdeklődő számára hogy Spiró esetében inkább tudatosan eltérő léptékválasztásról van szó. Ugyanis a kelet­ európai valóságot és a kelet-európai regény lehetőségét méri össze. Nem tévedhetünk ha azt állítjuk, ebben a tágabb regionális össze­ függésben látja egyben a magyar regény le­ hetőségeit és korlátait is. Spiró nem azt állít­ ja, hogy ebben a térségben, ha valaki re­ gényíró, olymértékben megbéklyózott nemze­ tének történelme által, hogy reménye sem le­ het a kitörésre — érvényes művel — a vi­ lágirodalom tágas mezőire. Ellenkezőleg. A régió sajátosságait végiggondolva, az epikus alakítás — a köztudottnál szigorúbb, ámbár nem kanonizált — kötöttségeit nem feledve, megírható a kelet-európai regény. Hogy egyébként Krleza is érezhette a re­ gényvilág egyetemes érthetőségének, értel­ mezhetőségének követelménye és a tulajdo­ nában levő epikásítható valóságanyag (népe történelme) közötti feszültséget, azt a Ban­ kett Blitvában is jelzi. Vélhette: a regényíró egy képzeletbeli kelet-európai ország fiktív történelmével könnyebben létrehozhatja mű­ ve és olvasója között az elfogadás és megér­ tés óhajtott állapotát. Spiró kimutatja ennek a lehetséges útnak a buktatóit is. Az Ikszeket tehát, amely megmarad egy konkrét kelet­ európai nemzet konkrét történelme, valóban élt nagyjai világában, tudatosan választott re­ génymintának kell tekintenünk. Spiró kap­ csán, ha csupán a végeredményt nézzük, me­ gint kijelenthetnénk — felületes magabiztos­ sággal —, hogy nem az elméletek az érvé­ nyesek, hanem az alkotói invenció, mert min­ den lehetséges. Igen, minden lehetséges, de csak azon művek érvényessége tartós, ame­ lyek olyan megelőző műhelymunka után íródnak, mint Spiró Györgyé. Naiv regényí­ rói tudattal Kelet-Európában valószínűleg ke­ vesebb eséllyel születhet jó mű, mini más szerencsésebb régiókban. Egyébként az utóbbi idők művekben meg­ nyilvánuló és műveken kívüli folyamatának lehetséges eredőiként, poétikai szempontból teljesen logikusan, jelentkezett a történelem és az író megmérkőzése. Cseres Tibor még megteremti azt a narratív struktúrát, amely­ ben az oknyomozást hősére bízhatja. Thormayban valójában az írói anyaggyűjtés (nyo­ mozás?) folyamatát képezi le Cseres a szuve­ rén regényhős jelenidejű cselekvésévé. A vegytiszta képletet a csehszlovákiai fiatal ma­ gyar író Grendel Lajos hozza létre. Regénye helyszíne egy felvidéki város, amelynek nem kevesebb mint hét évszázados (!) történetét tekinti át bizonyos talált iratok, családja tör­ ténete és saját csekélyke tapasztalata segít­ ségével. Nem fél a történelem áttekinthetet­ len eseményhalmazától, a végeérhetetlenül tolongó személyek sokaságától, mert más ese­ mények jönnek más szereplőkkel ugyan, de egyvalami nem változik: „a dramaturgia ma­ rad ugyanaz”. Ez pedig lehetőséget ad a sű­ rítésre. Ezért Grendelnél hét évszázad epikai megjelenítésében nem a cselekmény, a törté­ nés számít. „Az elbeszélő helyett ugyanis a 25 �kép dönt majd’’. A képben rögzített történés statikusságot eredményezne, magának a tör­ ténetnek a felszámolását és nem mozogna (merre? hová?) a regényvilág. A város törté­ netének hét évszázada elkülönült rétegeiben lenne jelen. De ennek a hét évszázadnak ép­ pen ez a jellemzője! Még inkább a róla való mindenkori gondolkodásnak: "a különféle felületek között hiányoznak az érintkezési pontok, mintha midenki más történetet írna, s nem ugyanazt a történetet írná másképpen”. Ha a történet ugyanaz, ha a dramaturgia is változatlan, csakis az írói reflexió, a szerzői elmélkedés lehet a regény szervezője. Az el­ mélkedés folyamata fogja össze tehát, tartja mozgásban a szöveget. Eközben feltárul a szerző teljes pszichológiája. És ha több eleven személyt nem is találnánk, a szerző mint tel­ jes személyiség már megtartja a regényt. Grendel tehát fikcionált dokumentumokból — önmagával hitelesítve — beszél a valós tör­ ténelemről. Szemben mondjuk Simonffyval, aki a dokumentumok jól elrendezhetőségé­ ben bízva, mindent azok hitelesítő erejére alapoz. Grendel egyenesen kijelenti: „Ahány forrás, annyi nézőpont”. Ami annyit jelent: a dokumentatív segédlet tetszőlegesen bő­ víthető, viszont nem biztos, hogy többet tu­ dunk meg. Már ami a lényeget illeti. Ezért a Kompország katonái esetében könnyen kia­ lakulhat az az olvasói végső benyomás, hogy még mindig nem tudjuk a teljes igazságot. Mégpedig nem is a részletkérdések vonatko­ zásában, hanem döntő elemek ismeretlensége miatt támadnák kétségeink. Cseres átlátja a nyomozati eredmények dokumentatív jellegé­ ben rejlő bizonytalansági tényezőt. Nála sincs ugyanis kevesebb történelmi adalék, mint Simonffynál. De a források információs érté­ kéhez kapcsolódó labilitást szerves formai elemmé avatja: ennek a többféle olvasat le­ hetősége a strukturális megjelenése. Grendel viszont mindhárom írótól külön­ bözik, mivel nem olyképpen tapad a történe­ lemhez, mint ők. Közelítése a leszámolás gesztusa, amely három fázisban bontakozik ki. Egyben ezek a fázisok regényének fejeze­ tei is, amelyek „Első leszámolás (történelmi)”, „Második leszámolás (irodalmi)”, „Végső le­ számolás (végső)” címekkel jelölődnek. Mint­ ha prózánk gondolati, önértékelési fejlődésé­ nek legújabb korszakát szakaszolná a szerző. Van abban valami műmesei, ahogy a papír­ forma szerint eleve vesztésre ítélt irodalmi tábor egyszerű fia, regényírónak siheder, Lúdas Matyi módján, háromszor veri el a port a maga lehetőségein-lehetetlenségén. Előbb népközössége Történelmét döngeti el, majd az Irodalomnak is kijut, végül önmagát mint Szerzőt kapja le. s véglegesen vissza­ vonja magától a Regényíró címet, megelég­ szik a szerény (bár pontatlan) elbeszélő meg­ nevezéssel. Alighanem mindez kellett, hogy ezután is íródjék Kelet-Európában magyar regény. Legalábbis a Grendelnek szükséges kiinduló­ pont megtaláltatott. És kellett talán ahhoz is, hogy az olvasó korszerű művekből gyarapodjék a helyze­ tünkkel való számolni tudás képességével, egy kis nemzet készenléti fokának érzékelésével. Laczkó Pál Emlékeztetjük a T. olvasót, hogy előző számunk­ ban D. Rácz István és közöltük a mai magyar Pósa Zoltán fejtegetéseit történelmi regényről. Laczkó Pál tanulmánya ezekhez az írásokhoz kap­ csolódik. A tárgykörben továbbra is helyet bizto­ sítunk szerzőinknek, ha újabb gondolatokkal gaz­ dagítják az eddigi három írás szemlézését, észre­ vételeit, elemzéseit. 26 Elérhetetlenebb Tíz-tizennégy évvel ezelőtt szinte rob­ banásszerűen törtek fölszínre fiatal költők — megjelenésüket, hivatalosan, különbö­ ző antológiák legalizálták; 1968-ban az Első ének, a következő évben kettő is: az Elérhetetlen föld és a Költők egymás közt majd 1971-ben A magunk kenyerén. (Ek­ kor indult a Mozgó Világ is, füzetes kiad­ ványként, antológiajelleggel.) Közülük azonban csak egy, az Elérhetetlen föld volt a szó igazi értelmében vett antológia; azaz nem ömlesztett, úgynevezett gyűjte­ mény, hanem valóságos együttes költői vállalkozás. Ezért is lehet, hogy Kiss Bene­ dek, az egyetlen, aki az Elérhetetlen föld­ ből másutt is szerepelt (Költők egymás közt), ezt írhatta akkori önéletrajzába: „...Pesten végeztem egyetemet. Itt alakult ki a »Kilencek« néven egyre ismertebb baráti társaság mint költői csoport, akik­ kel harmadik éve fáradozunk közös anto­ lógia kiadásán” A „Kilencek” könyve ne­ hezen jelent meg, majd viták tárgyává lett s ezzel is különbözött többi antológia­ társától. Mindez már bizonyos fokig le­ genda, történelem, mely mégis jelenlévő nemcsak azzal, hogy 1982-ben kezünkbe vehetjük az újabb Elérhetetlen földet, a II.-at, a,,folytatást”, hanem azzal is, hogy többek közt e gyűjtemény idejétől számol­ hatjuk jelenünk jelentős vagy jó költői­ nek „születését”. Látszólag a külső mindenben változat­ lan. Kilenc költő, a 12 évvel ezelőtti sor­ rendben, versei követik egymást; ugyanaz a szerkesztő: Angyal János, és még a fo­ tós is: Cservenka Ferenc. Csak Molnár Imre lett időközben Péntek Imre és Konc Jó­ zsef Konczek József; és a fotók tükröz­ nek — bár az alanyok ugyanazok, ponto­ san fölismerhetők — más arcokat. Nyolc középkorú férfi és egy nő tekint ránk a borítóról, s ez úgyszólván mindent meg­ magyaráz. Az Elérhetetlen föld II. egyik „főszereplője” az idő, az a 12 év, mely az első gyűjtemény óta eltelt. Ugyanis ezek­ nek az éveknek kell/kellett igazolniuk a Kilenceket mint csoportot, magát a kö­ zös fellépés eredményét, az első antológi­ át, s az időnek mint folyamatnak a mos­ tani, a második könyvet. Egészen ponto­ san, az Elérhetetlen föld II. az a pont, ahonnét most már az időre, az első könyv­ re, s az egyes költői teljesítményekre tár­ gyilagosan visszatekinthetünk, értékelhe­ tünk. Mindebből szinte óhatatlanul követ­ kezik, hogy a két antológiát összehason­ lítsuk s — bár ez olykor elkerülhetetlen — mégsem teszem. Az elsőnek minden­ képpen megvan a maga történeti értéke, melyet átértékelni, revízió alá venni ma már fölöslegesnek látszik, illetve, ami mégis szükséges, azt a „folytatás” nagyon is jól tükrözi. Akárhogy is nézzük azon­ ban, a megítéléshez nehéz szempontrend­ szert keresni és találni. Talán a kiindulá­ si pont, az alap — itt most már képlete­ sen, emeltebb szinten — az lehetne, amit az előzőekben az arcképekről mondtam: ugyanaz, mégis más; változatlanság a vál­ tozóban. S persze, mindez megfordítva is. Ez az önmagában ténykérdés (vagy éppen cáfolható tény) azonban csak akkor lesz/ lehet releváns, ha kiegészül a Kilencek eti­ kai és esztétikai leírásával, a költői világ­ látásmód, magatartás és a poétikai meg­ formálás együttes érzékelésével. Az előb­ bit illetően állapítható meg kisebb válto­ zás a kötet költőinél. Jellegzetes példája ennek, hogy Utassy József az első Elérhe­ tetlen földben verseit (s egyúttal az egész könyvet) Erőforrás című alkotásával fe­ jezte be, most pedig ezzel a verssel nyitja művei sorát. Nyilvánvalóan nem véletlen ez; hangsúlyozott kiemelése a folyamatos­ ságnak, a folytonosságnak. Az sem vélet­ len ugyanakkor, hogy ez az etikai s egy­ szersmind poétikai közvetlen folytonosság­ vállalás éppen Utassynál figyelhető meg. Az ő költészete már az antológia idején is talán a legkiérleltebb, döntően kiala­ kult volt; első kötete is egyidőben jelent meg az Elérhetetlen földdel. Nála koráb­ ban csak Győri Lászlónak volt kötete (1968). Költői világa azóta gyakorlatilag változatlan; eddigi — meglehetősen kicsi — életműve több tanulsággal is bír, nem­ csak saját költészetét, hanem egy egész irányzat tevékenységét illetően. Nevezete­ sen a népköltészeti ihletésű, elsősorban az érett Nagy László nyomdokain haladó (de a múltban egészen Petőfiig visszanyomoz­ ható) költői-költészeti kibontakozásról van szó. A magyar lírának ez a hagyományo­ sabb vonulata. Utassy költészete bizonyí­ ték arra, hogy ez a hagyomány bizonyos fokig meg is újítható, s keretein belül is nagy költészet hívható életre. Első két köte­ tében tragikus, megrendítő líra bontakozott ki, formálódott meg, de újabb kötetei-versei — s így a második Elérhetetlen föld­ ben is — már korlátait is megmutatják. Túl a személyes sorson, úgy tűnik, Utassy költészete elérte csúcspontját, de az innét való továbblépéshez most már a hagyo­ mány keretein kívüli megújulásra lenne szüksége. Ha Utassyt az egyik pólusnak vesszük e változásban/változatlanságban, Oláh János lehetne a másik. Oláh számolt le talán a legradikálisabban 1969-es önma­ gával és költészetével a Kilencek közül. Ahogy Utassynál, nála is egy külsőleges tényből indulhatunk ki: Oláh 1972-es el­ ső kötete, a Fordulópont mindössze két versét tartalmazta az Elérhetetlen földből, a Kiáltvány és a Fordulópont címűt, azo­ kat is erősen átdolgozott, átformált alak­ ban. Egyébként e két vers mutatta már az első antológiában is Oláh másféle tájé­ kozódási irányait. Az ő költészete is a Ki­ lencek általánosan népköltészeti ihle­ tésű, kevésbé bonyolult szerkezetű, erős József Attila-hatásokat mutató lírájától indul el, hogy aztán egy bonyolultabb, szi­ kárabb, alapvetően nem metaforikus gon­ dolati lírává alakuljon. Jellemző, hogy bár a költőszerep a Kilencek legtöbbjének problematikus, a szerep mint olyan, hogy a költő „Teremt-e jelrendszert, ami közve­ títeni képes?” (Oláh János) a legélesebben Oláhnál vetődik fel, válik kérdésessé. Saj­ nos Oláh tárgyiasság felé hajló költészeté­ nek sajátságait — eredményeit, szövegkí­ sérleteit és kudarcait — a kettes számú antológia nem tükrözi jól, legalábbis ará­ �nyaiban nem. Mint ahogy azt sem, hogy jóllehet Oláh nem szakított a történelemben-nemzetben gondolkodó költői maga­ tartással, költői világa a többiekéhez ké­ pest jóval ezoterikusabb, a személyiség belső autonómiájára alapozottabb lett. Úgy vélem, e két pólus között helyezke­ dik el többi társuk, ki-ki a maga törvényei szerint formálódva; a maga egyéni útját járva. Ha mindezt figyelembe vesszük, fel­ merülhet a kérdés: milyen is hát az Elér­ hetetlen föld II.? Amit pozitívan értékel­ hetünk, az az antológia viszonylagos sok­ félesége, sokszínűsége, hiszen Utassy és Oláh mellett megtalálhatjuk a lírában is ma előtérbe került groteszk törekvéseket (Péntek Imre); Rózsa Endre költészetét is megérintette a groteszk, de avantgarde elemekkel is dúsultak versei (sajnos, ez megint csak kevésbé látszik az antológiá­ ból); Kovács István, Kiss Benedek és Győ­ ri László, úgy tűnik, jobban kötődik az in­ dulás népköltészeti ihletettségéhez, mégis mindhárman különböznek: Kovács sziká­ rabb, visszafogottabb, a hallgatás formaés értékteremtő eszközével intenzívebben élő, Győri László oldottabb, az iróniát-öniróniát (lásd legjobb példáját, Születésna­ pomra című József Attila-parafrázisát!) is hasznosítja versépítkezésében; Kiss Bene­ dek áll talán a legközelebb Utassyhoz a következetes hagyományvállalásban. Ez­ zel együtt viszont azonosnak és változat­ lannak érzem a kilenc költőnél a költői eti­ kát (ha úgy tetszik, programot, ars poeti­ cát), melyet a legsarkítottabban és legtö­ mörebben Kiss Benedek fogalmazott meg: ,,S dolgod — az egész világ.” (Mosolyodból árnyék). Szövegkörnyezetéből így kiragad­ va ez az ars poétika talán túlzottan is ro­ mantikus gesztusnak tűnik. Árnyaltabb ér­ zékeléséhez néhány szóban történeti viszszatekintést kell tennünk, egészen vázlato­ san érintve a Kilencek és nemzedékük világhoz való viszonyát. A Kilencek, mint már említettem, 1969-ben „legalizálódtak” — ma már tudjuk, hogy amennyire ugyan egy nemzedék „hajnalát” jelezte is a dá­ tum, legalább annyira, ha nem is egy kor­ szak, de egy részidőszak lezárulását jelen­ tette. Amikor a Kilencek nemcsak mint csoport költészete alakult — a 60-as évek eleje, még inkább közepe — ez a világhoz való viszony sajátos ellentmondásokat tük­ rözött. Az 50-es évek után a 60-as évek viszonylagos nyitottságot, szabadabb lég­ kört hoztak, s ez még bizonyos fokú op­ timizmusra is okot adhatott. Ugyanakkor, persze, ez az időszak is tele volt ellent­ mondással, hiszen a 68-ba torkolló idők elég, ha csak a Kilencek sorsára gondo­ lunk — tele voltak látszatokkal. S ha a társadalmi mobilitás fel is gyorsult ko­ rábban, 69-re ez már lassúdott, s egy-két év múlva már a teljes kiábrándultság vet­ te át a teret. Az első Elérhetetlen föld — mivel adminisztratív okokból meg is késett — tragikus ellentmondást hordo­ zott magában. Költői részben a világ megváltoztathatóságának hitével, részben ezen etika reménytelenségével érkeztek hivatalosan az irodalomba. E kettősséget jól szemlélteti Kiss Benedek 69-es kis önéletrajza-ars poeticája (Költők egymás közt című kötetből): „Nemzedékem alap­ élménye a magába fúló, reménytelen me­ ditáció, az önpusztító, sokszor tartalmát vesztő (legalábbis a konkrét aktív tartalmat vesztő) »csiszolódás«, amikor funkció és szervezet egymásra utalt harmóniája meg­ bomlik, s a funkció lehetetlenülése révén a szerkezet önálló életet kezd. Ez a de­ kadencia és l’art pour l’art képlete, ter­ mészetellenes és egészségtelen állapot, s a költőnek elsők közt kell e bágyatag romlás arcába vágni kesztyűt és öklöt.” (Kiem. tőlem — D. P.) Ugyanakkor Rózsa Endre az első antológiában így fogalmaz: „Sosem halunk meg ezen a csatatéren / mert nem csatatér ez s mi nem harco­ lunk” (Elsüllyedt csatatér), de említhet­ ném Vers ifjúságom értelméről (Európa diákmozgalmainak) című versét is („mér­ sékelt, északi szél fúj...”). Ehhez az am­ bivalens világhoz való viszonyhoz ké­ pest a változás az, hogy a Kilencek alap­ hangja, világlátásmódja még keserűbb, tragikusabb. Ezt is Rózsa Endre fogal­ mazza meg legpregnánsabban, már verse címével is: Elérhetetlenebb (s csak mellé­ kesen jegyzem meg: talán szerencsésebb lett volna ezt köteteimmé emelni). Az egyre reménytelenebb helyzetben való ki­ tartás, etikai tartás nem kevés pátosszal telített, de — minden értéke ellenére — az amúgy is kétséges költői magatartás ellentmondásainak elmélyülését nem ta­ karhatja el. Nem arról van szó, hogy a „S dolgod — az egész világ” jelzésű ma­ gatartás, pontosabban a költő, s egyálta­ lán minden művész, alkotó „dolga” meg­ változott volna, főként pedig érvényét vesztette volna. A világ változott meg, s e változáshoz a viszonynak — etikai tar­ talmának fenntartásával — igazodnia kell, meg kell újulnia, új formákat kell talál­ nia. Az Elérhetetlen föld II. arról győz- heti meg olvasóját, hogy a Kilencek mind­ ezek tudatában vannak, de csak részben mutatkozik ez meg eredményeikben. Előb­ bit igazolja az antológiában is észrevehe­ tő (s már jelzett) sokféle törekvés; utób­ bira példa lehet, hogy a kilenc költő külön-külön azonos problémákkal viaskodik. Elsősorban arra gondolok, hogy úgy tű­ nik, mindannyiuk számára egyre nehe­ zebb a megszólalás — többen mintha már-már a hallgatás felé indulnának el: Utassy József, Kovács István például; vagy más területekre is elkalandoznak, nem­ csak próbaképp, mint Oláh János, aki drámával, prózával is foglalkozik. Az egyes lírai „életművek” pedig, egy-két kivételtől eltekintve, igencsak „karcsúak” — néhány, jobbára két kötetre (Oláh, Pén­ tek, Kovács, Győri, Mezey) korlátozód­ nak. Az előzőek értelmében érvényes tehát az újabb közös jelentkezés, de eltérő jel­ leggel és minőséggel az elsőtől. Itt most, ezeken az elsősorban etikai értékeken, s részben formai-poétikai értékeken túl, fő­ leg egy nemzedék művészi-költői problé­ máira mutat rá az antológia rejtetten. A Kilencek bőséggel megtanulták már azt a Történelmi leckét (Oláh János verse), hogy „Akárki akárkit eltaposhat / egy szebb jövő nevében. Semmit se hihetsz, / magadnak se már, többé gyanútlanul”. S joggal elmondhatja mindegyikük:,, Én élek itt és nem más, / ezen a szűk he­ lyen, / amit kiérdemeltem... ” (Oláh Já­ nos: Jel). Többségük tehetsége azonban most már mást és többet is igényelne —, hogy tapasztalatuk, a Jel, amit közösen és egyenként felhalmoztak és fölmutattak, folytatható legyen, részben mások számá­ ra, de mindenekelőtt saját maguk szá­ mára. (Magvető.) Dérczy Péter Elérhetetlen föld II. nak gyakran kellett szembenéznie olyan akadályokkal, amelyek valójában nem a színvonalas művészet kibontakozását ered­ ményezték. Hiszen természetesnek kellene lenni — de ’69 előtt sajnos még nem volt igazán természetes —, hogy fiatal, „újdon­ sült” irodalmi nemzedékek csoportot cso­ portokat alakítanak, és együttesen, egy­ mást vállalva, kicsit egymás mögé (vagy inkább egymáshoz) bújva közös kiadású könyvben szerepelnek. Nem volt igazán természetes, és így csak huzavona, nehéz­ ségek árán sikerült kiverekedni az anto­ lógiát. Átlagban 27 éves — nem is olyan fiatal —, kiforrott költők voltak már ek­ kor. „De antológiájuk kiadására nehezen akadt vállalkozó. Sejteti ez a tény is, hogy kibontakozásuk nem lesz idilli” — írja Nagy László a kötet előszavában. 1969. Kilenc fiatal, induló költő antoló­ giát jelentet meg „Elérhetetlen föld” cím­ mel. Több ez egyszerű bemutatkozásnál, „szárnypróbálgatásnál”! Kilenc költő egy­ mást segítve, egymást vállalva, az irodal­ mi közéleten belül frontot alakítva, kihar­ colja magának, hogy egységes, közös, erős hangjuk egyszerre — és így annál hatáso­ sabban — szólaljon meg. Irodalmi csoport jön létre: csoport, amelynek tagjai 24—28 évesek, gondolat- és érzelemviláguk kö­ zös, megközelítőleg azonos Csoport szüle­ tik, amelyre nem lehet nem odafigyelni, mert új, mert más, mert erő. A hatvanas évek vége világszerte a vál­ tozások kora volt; ez érezhető az akkori antológián is. Költészet és irodalom: min­ dig kicsit korukat megelőzve, az újra ráérezve jelentkezik. Ám nincs veszélyesebb annál, mint ha az irodalmi-művészeti ki­ bontakozást nem a tehetség hiánya, ha­ nem adminisztrációs nehézségek akadá­ lyozzák. A háború utáni magyar irodalom­ Az indulás sok mindent eldönthet. A jó rajt — fél győzelem Az ő indulásuk nehéz volt. Nehéz volt, mert a hatvanas évek lírai megújulásának kellős közepébe csöppentek, egy olyan közegbe, amely csak nehezen — ma már közismert viták árán — volt haj­ 27 �landó a korábban rosszul értelmezett "lí­ rai realizmus” elvetésére, illetve átformá­ lására. Nem csoda, hogy Nagy László 1967ben kelt előszavában mentegetni kénysze­ rül a Kilenceket, „megmagyarázva”, hogy a beatköltészet hatása végül is természe­ tes, és a költők bizonyos fokú „obszcenilása” csupán a fiatalság ereje. A mai ol­ vasó számára — az elmúlt tizenöt év fo­ lyamán Magyarországon is közismertté vált európai és amerikai lírai újítások ha­ tására — az akkori Elérhetetlen földet ol­ vasva, kicsit túlzottnak tűnhet Nagy Lász­ ló segítő féltése, de ismerve az akkori iro­ dalmi közéletet, érthető. Tizenhárom év távlatából ma már megállapíthatjuk: az akkori Elérhetetlen föld nem hozott igazi lírai forradalmat, nem eredményezett va­ lódi költői megújulást. Nem eredménye­ zett a költők alkatánál fogva sem, mert a magyar költészet hagyományait követik, egyéni indulattal, szemlélettel felfrissítik, igazi, fiatalos ötletességgel alakítják ugyan, de nem forradalmasítják. Az elérhetetlen föld mégis az elmúlt huszonöt év kiemel­ kedő jelentőségű eseménye: nyugodtan mondhatjuk, hogy napjaink irodalmi életé­ nek felpezsdülése, a magyar irodalmi többsíkúság, a modern magyar irodalom kibon­ takozása valahol ennél az eseménynél, a Kilencek, az Elérhetetlen föld megjelené­ sével kezdődött. Maga a tény, az Elérhe­ tetlen föld megjelenése az irodalom ön­ szerveződésének lehetőségére mutatott rá, eredményeképpen megkezdődött az induló írók „felkarolása”, antológiák megjelente­ tése sorozatban, és ebbe a folyamatba tar­ tozik a Mozgó Világ megszületése is. Tizenhárom évvel az indulás után a Ki­ lencek ismét együtt vannak, a csoport megmaradt, és továbbra is egységes, kö­ zös hangon szólnak. Sokféle csatornából táplálkozik ez a közös hang. Származásuk, szülői indíttatásuk hasonlóságából, a ko­ rai, még az egyetemen kialakult költői­ baráti egymásrahatásból, és nem utolsó­ sorban a közös példaképekből. A Kilencek hangvételükben a magyar irodalom Ady— József Attila—Nagy László vonalát folytat­ ják, különös érzékenységgel felvállalva azok társadalrni-nemzeti-népben gondol­ kodó líráját. Formaviláguk József Attilát, Nagy Lászlót idézi, de jelen van költésze­ tükben Sinka István és Váci Mihály is. „József Attilát dibolom, /földmélyi zümmjét dúdoom/ énekének” — írja Győri László Születésnapomra című versében (A vers egyébként József Attila azo­ nos című versének tökéletes parafrázisa.) Ez az alapállás gyakorlatilag mindegyi­ kükre jellemző. Egy-egy mottó, cím, aján­ lás majdnem mindegyiküknél József Atti­ lára vagy Nagy Lászlóra utal. A két nagy, egymással művészi rokonságban álló köl­ tőelőd ilyen határozott felvállalása termé­ szetes, vállalt küldetés. Ám talán éppen ezért költészetüknek nem igazán jellemző vonása a művészi megújulás, a modern irodalom lehetőségeinek felmutatása. Egyéni sorsuk, nehéz indulásuk sem mo­ tiválja őket arra, hogy közülük valaki a kor, a magyar irodalom — ritka — csúcs­ 28 pontjává váljon. "József Attilát díbolom” — írja Győri László. „Saját erőmből vál­ tam senkivé” — fogalmazza keserű han­ gon Péntek Imre. Talán ma már nem is lehet meg a költészet vezető szerepe iro­ dalmunkban: legalábbis ezt érzékelteti Kiss Benedek: „Szívemet én kondítottam,/ belécsendült az éjszaka, /kuvikolt egy gyárkéményen./ de ráhagyta, elcsendesült” (Sinka zsákja). „Szavaink megzápultak” — írja máshol. A költészet, a szólás remény­ telenségére utal Mezey Katalin is Eltávo­ zott szavak című versében. Rózsa Endre így fogalmaz: „Idők árvái — van-e mire várni? /Lopótökharanggal ébreszt a haj­ nal!/ Magunk megóvni — mennyit ér e holmi, /lenni helyett — volni,/ holott a ha­ lál se marasztal?” (Széchenyi ősze). A Kilencek másik nagyon fontos jel­ lemzője kifejezetten társadalmi fogantatású költészetük. Éles, bíráló, de alkotó kri­ tikával mutatnak rá az általuk megélt, felfedezett igazságtalanságokra. Keserű hangon szólnak, amely gyakran csap át iróniába; „Milyen némák a hosszú gyár­ falak. /Ártatlanságát harsogja a mész./ A szabványbetűvel festett mondat ott: befa­ lazott zászlójú tüntetés.” — írja Péntek Imre a Külvárosi érme című versében. Csak néhány verscímet említek még, ame­ lyek már önmagukban utalnak arra, hogy Péntek és általában a Kilencek, nem vala­ miféle elefántcsonttoronyba húzódva, ha­ nem társadalmunk valóságában járva ír­ nak, és ezekben a versekben nem csupán személyes problémáikat, hanem szélesebb rétegek problémáit dolgozzák fel. Ilyenek az Éjféli pályaudvar, A melós, a Kiárusí­ tás című versek. Vagy akár elég erre a né­ hány sorra utalni: „Az ő sexuális normá­ ik mások. A lakástulajdonosoké.” (Szociálpszichopatológiai jegyzetek) De az alko­ tó, bíráló és féltő társadalmi érzékenység nemcsak Péntekre jellemző. Elég utalni Kiss Benedek Kenyeret anyám úgy eszik, Oláh János Nyom.oru.lt, A különc, Konczek József Munkaszünetben és Alsó-tó utca című versére. Ez utóbbiban Konczek az egész magyar valóságról mikroszkópikus pontossággal, az egyéni lét mélységeibe le­ ásva mond véleményt. „Lám, így folytat­ ja egymásban mind a saját sorsát, /így lé­ tezik egymás fölött egy többszörös szintű Magyarország./ Ne mondjam, hogy min­ den ablakán kilóg vagy három-négy gye­ rek.” Kovács István Szmog, Rózsa Endre Munkásszálló, Kültelki ünnep, című ver­ sei szintén idesorolhatók. A Kilencek költészetének kiemelkedő vonulata a nemzet, az ország, a magyar­ ság iránti ragaszkodás, és ezzel párhuza­ mosan egy sajátos közép-európai költé­ szet megvalósítása. A haza iránti szeretet nagyon szép példája Utassy József Ma­ gyarország! című verse. „Világ Világa, Szerelem Kápolna-virága./ Nekem, /Édes Egyetlenem, Hazám, Te Drága!” A sze­ retet mellett jelen van a féltés, a haza fél­ tése is, amely gyakran komor. Pesszimisztikus gondolatokkal társul. Nem lehet nem rokornítani pl. Oláh János Buborék című versét a magyar költészetben végig jelen­ levő „nemzethalál”-vízióval. „Az életed buborék, /akárcsak e városé, ahol élsz,/ e népé, akiből vagy/ fajodé, s e földé.../ Akármikor/ váratlan pattan el.” A ma­ gyarság kérdésével szorosan összefügg né­ pünk közép-európaisága. Kiemelkedik a versek közül Mezey Katalin Határaink, Győri László Jiri Wolker című munkája. A magyarság sorskérdéséről szólnak egyéb vonatkozásban is, például Rózsa Endre Elérhetetlenebb című, hosszabb lélegzetű költeménye, amelyben a Kilencek sors­ vállalása és az ország, a Közösség mellett tesz hitet. Megemlíthetnénk még olyan ki­ emelkedő jelentőségű műveket, mint Ko­ vács István Tamási Áron és Csángók című versei. A magyarság, a közép-európaiság sors­ kérdései csak békében, kölcsönös egyetér­ tésben, megértésben oldhatók meg. Talán a Kilencek legaktuálisabb mondandója a béke- és emberközpontú gondolkodásmód. Már a kötet címe is — ez a többrétegű, és éppen ezért nagyon kifejező metafóra — is utal/utalhat egy békés, egy megjob­ bított világ igényére. Oláh János kötetcímadó verse egyértelművé is teszi ezt a felfogást A Kilencek mai irodalmi életünk egyik legérdekesebb színfoltja, követésre méltó példa. Az elmúlt tizenhárom év alatt egyenként is, műveikkel bizonyítottak, és ki-ki elfoglalta az őt megillető helyet iro­ dalmunkban. Közös hangon szólnak, ám ez nem jelent egyformaságot. Irónia, gro­ teszk, formai megoldás, mikroszkópikus látásmód; kinél ez, kinél az jelentkezik erősebben, és teszi a csoporton belül össze nem téveszthetővé. Sorrendet felállítani közöttük nem lenne értelme. Most a leg­ fontosabb maga a csoport: a Kilencek együtt, ez adja igazi jelentőségüket mai iro­ dalmunkban. Talán ezt segíti szervezés­ ben, ösztönzésben a Kilencek tizedik tag­ ja, a szerkesztő Angyal János, aki a hat­ vanas évek végén mint alkotóköri társ, műveik első bírálója, velük együtt lépett be az irodalmi közéletbe. (Magvető) Petőcz András �Győri László: Tekintet Amilyen szenzáció volt megjelenésekor a „kilencek” antológiája: az Elérhetetlen föld — úgy tűnik — olyan nehezen születnek meg a kör tagjainak a második kötetei. Ez a tény már önmagában is megérdemelne egy — mondjuk szociológiai — tanulmányt, s minden bizonnyal feladatot is jelent a maj­ dani irodalomtörténészeknek. Mi lehet az oka például annak, hogy Győri László az 1968(!)-ban megjelent Ez a vers eladó című kötet után csak tizenkét évvel később adja ki második könyvét? Hová tűnt az a lendület, publicus furor, amely a 60-as évek végén még lázba hozta, és mozgásban tartotta ezt a csopor­ tot és a kortárs irodalmat? Hiszen Győri Lászlóék sem akartak kevesebbet, mint a példaképül választott elődeik, köztük is leg­ főképpen József Attila; olyan költészetet te­ remteni, amely nem csupán tükre a világ­ nak, de vissza is akar hatni arra, formálni is akarja azt. Ez a vers eladó — hirdeti kamaszos hetykeséggel és derűs bizalommal az első kötet címe, tehát a költő és a világ kap­ csolata a kölcsönösségen alapul, „én is adok valamit, te is adsz (érte) valamit”, mig a Tekintet már eleve passzív, hiszen a szem­ lélődés aligha szokott hatni a világra. Tizenkét év nagy idő egy ember életében, különösen ha fiatal emberről van szó (Győri László 1942-ben született). Éppen átlépte az „ember életútjának a felét”, azaz befeje­ ződött, visszafordíthatatlanul, a felnőtté érés folyamata. És tudatos! Keserű és játékos is egyszerre Születésnapomra című verse, amelyben a „humorforrás” éppen az, hogy átveszi József Attila versformáját. De hol van ebből az a kamaszos kihívás, amellyel az akkor már a halállal eljegyzett költő da­ colt a sorsával! Győri László úgy éli meg, szinte pironkodva ezt a férfikort, hogy rezignáltan legyint rá: „Ne képzeld, hogy új tüzet csiholsz, / légy kishitű, az a legfonto­ sabb” — mondja ki a Levél egy költőhöz cí­ mű versében, amelyet így fejez be: „A hit olyan lapos, / akár a palacsinta. Dobd föl a levegőbe, / fordíts rajta, kapd el! / Ne írj le semmit, ne is írj, eredj a pokolba!” „Költé­ szet? Kő? Bolondság. Azt mondd ki csak, má­ sokban, magadban ki vagy és mi vagy." (Kő) „Ugye soha kimondani, / ugye soha elmon­ dani / ne szólj szám, mert kinyelveli / amit fejem fog megsínyleni” — fogalmazza meg a szentenciát a Tétel — ellentételben. Mi történt a költővel? Hova lettek a társak, hova lett a szerelem, akik és ami olyan ígéretessé tet­ ték a jövőt az Ez a vers eladó című kötet­ ben. A társak? „Egyútjárók” — ajánlja Pén­ tek Imrének. „Meghaltak az egyútjárók”, mert az „idő bekapott minden felküldött időt”, már benne ülünk mi is, és „keringve és zötykölődve visz”. Visz, de hová?, hiszen mindannyian az Idő foglyai vagyunk! Az idő-élmény szorongató a tér élménye nélkül. Igen tanulságosak Győri László utalásai a térre,.a számára megadott és átélt térre. Már az első kötetében is feltűnő, hogy ked­ velt évszaka az ősz és a tél. Szinte rímeltetni lehet a verscímeket. Hó, Tél (Ez a vers eladó), Hóesés, Ősz, Sár, Füst válaszol rájuk az új kötetben. Csupán egyetlen vers: a Pi­ pacs idézi élénk színével a nyarat, a kalászo­ kat „Borfoltos a rét / Búza közt pipacs / bugyog szerteszét”, de ezt a Juhász Gyula-i ké­ pet, víziót is lehűti a „Szigorú szik”. A táj már-már a gusztustalanságig kopár, „ágyból kiugró lány hajszálai” a kukorica levelei (Az őszi kocsikon), vagy „cuppog a sűrű trágyá­ ié, / nyüszít a didergő puli” — sorok idézik a másnál talán vidám eseményt, a disznó­ vágást (Disznóölők), „Kifordult, összeguban­ colódott belek közt / forog előre a kerék” (Ősz). De még rosszabbul érzi magát a város­ ban, a társtalanságban, ahol az udvarias kérdé­ sekre hazugok a válaszok. „Sivatag dől a függönyön át”. (Te meg ők) Nem segít már a szerelem se, noha a Kis himnusz című versében még verbális bravúrokra is képes. A magyarázat: a Cédula című kis életkép: a család tagjai már alig találkoznak. Mi hát ennek a ritkántermő költészetnek az erénye, hatása? Talán az idézett példák is igazolják, hogy Győri László rendkívül ér­ zékeny ember, aki éppen az átéltek miatt óvja is, vissza is tartja önmagát a költői túl­ zásoktól. összefogottan, szűkszavúan és rend­ kívül tömören fogalmaz, mert így él, így érez. Még nem adta fel. ifjúkori eszményeit (lásd például Jiri Wolker, Petőfi, Szindbád, Viharsarok, Sarkadi, Kalendáriumban, Ci­ gánysirató című verseit), de már látja, tud­ ja, hogy a világot nem ezek az eszmék irá­ nyítják. Túlságosan is jól ismeri a könyve­ ket (a szakmáját) ahhoz, hogy fenntartás nélkül hinni tudjon a leírt szóban. Félő azonban, hogy ez a folyamat egyfajta kiszá­ radással, sőt (a költő) elhallgatásával vég­ ződhet. Az idő, amelyben élünk, nem mindig kedvez a költészetnek. A Győri Lászlóéhoz hasonló költői alkatnak semmiképpen. Ám a hallgatás egyenlő a lemondással. Hisszük, higgyük, hogy Győri László nem jut el idá­ ig, s ihlete új forrásokból buzog föl. (Mag­ vető) Horpácsi Sándor A hetvenes évtized tényei „írószemmel" A szociográfia másfél évtizedes újbóli fel­ lendülését vizsgálva, több mint csábító fel­ adat volna bebizonyítani, hogy a társadal­ mi visszásságok megragadásában is a lénye­ gileg meghatározó indítékok között szerepelt a „folyamatos jelen’’ minél több oldalúbb bemutatása. Sőt, csupán a vizsgálódás egy­ oldalúsága, nem pedig a tényállás meghami­ sítása volna, ha ehhez a non-fiction írások tucatjait sorakoztatnánk fel, melyek — ha más-más módon és színvonalon is — a tár­ sadalmi átrétegződés sokszor egyedinek tű­ nő kísérőjelenségeit vették szemügyre. Minél több ellentmondás keletkezett a kinyilvání­ tott eszmények és a valóság között, annál élénkebbé váltak a szociográfiai elemzések. Az ötvenes és részben a hatvanas évek túl­ nyomórészt apologetikus „valóságirodalmát” ugyanis csak úgy lehetett meghaladni, ha a szociográfusok újra megkísérelik feltárni a hétköznapok mélyén meglevő fontos emberi változásokat; tény- és adatszerűen reprodu­ kálva azokat a társadalmi okokat, melyek nemritkán vezettek emberi-közösségi konf­ liktusokhoz. Más szóval: a társadalmi el­ lentmondásokra figyelő szociográfiának sa­ ját önálló státusát kellett kialakítania ahhoz, hogy válaszoljon akárcsak a legégetőbb kér­ désekre is. Bizonyára nem véletlen, hogy miközben a hetvenes évek magyar társadal­ ma a gazdasági kihívásokra való folyamatos felkészülés lehetőségeit kereste, a megjelent szociográfiák, publicisztikai és esszégyűjte­ mények egyre többet foglalkoztak a társa­ dalmi együttélés biztató és aggodalmat keltő jelenségeivel. Az egyre inkább érezhető munkaerőhiány, a viszonylag gyors — önmagában véve még­ is ellentmondásos — urbanizáció, az átállá­ si képesség kényszerítő ereje egészen egyér­ telmű ösztönző hatást gyakorolt a kritikai szemléletmód megerősödésére, mégpedig ép­ pen abban az irányban, mely a felfedező értékű információk széles körű terjesztését tette szükségessé. A tájékozódás és az új folyamatok megértése egyszeriben elkerülhe­ tetlen követelménnyé vált; az elleplezett el­ lentmondások egyre kevésbé maradtak lát­ hatatlanok és egyre inkább behatoltak a köztudatba. De bármilyen egyértelmű is a hetvenes évek struktúraváltása, igen jellem­ ző, hogy a szociográfiai érdeklődés azokra a társadalmi tényekre irányult, melyek a mindennapi gyakorlat és a tudat síkján meg­ jelenő antinómiákat fejezték ki. Az írószem­ mel című évenkénti riportválogatást olvas­ va is világossá válhat a szociográfusi néző­ pont sajátossága; az eddig megjelent köte­ tek valamennyi fontosabb írása a társadal­ mi előrehaladás — többnyire kellően fel nem ismert, vagy éppenséggel szemérmesen el­ hallgatott — jelenségeire reagál. Bármilyen formálisan, minden sajátos tartalom nélkül is fogjuk fel a szociográfusi nézőpontnak ezt az oldalát, aligha vonható kétségbe, hogy minden esetben egészen konkrét, tartalmá­ ban pedig társadalmi érvényű jelenségek, folyamatok bemutatását ismerhetjük meg. A társadalmi tények diagnosztizálása ugyanak­ kor nem csupán a riportokat jellemző meg­ közelítésmód egységét jelzi, hanem — a mű­ faji eltéréseken túl — a valóságmozzanatok feldolgozásának más-más irányú hatását és értékét is. Az egymástól világosan elkülö­ níthető írások — akár a munkaerő-gazdál­ kodás kérdéseivel, akár a peremiét kínzó emberi jelenségeivel foglalkoznak — önma­ gukban is a változtatás szükségességét su­ gallják. Az értékelési szempontok eltolódása és összeeolvadása elsősorban azokban a ripor­ tokban követhető nyomon, melyek a szo­ ciográfusi „élményvalóság” már-már művé­ szi feldolgozásából születtek. Ez az élmény­ valóság egyszerre jelent belső szelekciót és ítéletet, hiszen a tények kívülről történő be­ mutatása helyett a „megéltség” hitelessége fejeződik ki bennünk. Ennélfogva azok az írások haladják meg az elszigetelt társadal­ mi jelenségek véletlenszerű és esetleges be­ mutatását, melyekben az egyediség — ép­ pen az értékhangsúlyos megítélésből adódó­ an —, a különös mozzanatát is magában hor­ dozza. A különösség mindenekelőtt a szoci­ ográfiát oly gyakran kísértő pillanatnyi idő­ szerűséget szünteti meg; csak akkor lehet ugyanis eljutni a tartós hatáshoz, ha az a mód, ahogyan a szociográfus a valóságmoz­ zanatokat feldolgozza, paradigmaként, érvé­ nyes mintaként jelenik meg számunkra, és ha ezáltal saját hatásminőséggel rendelkező művé válik. Egy ilyen paradigmatikus szem­ pont minden szociográfiai írás számára az általában vett megformálás szükséges felté­ tele. Tíz esztendő riporttermésének egyik legfőbb elméleti tanulsága éppen az, hogy azok az értékítélet nélküli írások, melyek a tények puszta bemutatásán kívül másra nem törekedtek, az esetleges aktualitás áldoza­ taivá váltak; a parciális esetek, jelenségek „ábrázolása” ugyanis legfeljebb csak illuszt­ ratív példaként használhatók fel az átfogó elemzésekhez. Mert a „nézőpont’’ nélküli pillanatfelvételek esetében hiába tűnik szí­ vet szorongatóan érdekesnek például a mun­ kásszállókon élő emberek világa, az olvasó legfeljebb „ma még létezik ilyen?” kérdésé­ ig juthat el. A szociográfusok számára tehát a riporttechnikának a társadalmi tények személyes kezelési képességeként és lehetőségeként va­ ló megjelenési formája nem sémát jelent, hanem olyan rugalmas formát, melynek fel­ használási módját — a választott téma sa­ játszerűségén és valódiságán túl — az igaz­ mondás belsőleg hitelesített követelménye szabja meg. Innen nézve kiderül, hogy a va­ lódi, vagy igazi paradoxona a maga sajá­ tosságában és következményeiben szorosan összekapcsolódik az elemzett társadalmi je­ lenségek politikai megítélésével. Sőt, az író­ szemmel régebbi köteteit forgatva, úgy lát­ szik, mintha az 1976. előtti riportok elsősor­ ban a gazdasági-társadalmi fejlődést kisérő jelenségekkel foglalkoztak volna, míg a ké­ sőbb megjelentek az élet minőségével kap­ csolatos szimptómákkal. Természetesen kö­ zös, vagy hasonló témák valamennyi kötet­ ben találhatók; a közélet demokratizmusa, a munkaerő-gazdálkodás, az ingázás, az al­ koholizmus, a munkásszállók belső világa újra és újra előjönnek, mint amiképp a mű­ faji megoszlásban is észrevehetünk bizonyos törvényszerűségeket. A témaazonosságot mindenekelőtt a hetvenes évtized tartósnak mutatkozó társadalmi-gazdasági változásai, fejlődéstendenciái teremtik meg, annak elle­ nére, hogy ezek az évek egészen más rez­ gésszámmal jelentkeztek és korántsem vol­ tak annyira látványosak, mint például a hatvanas évek, melyekben egy sor — mél­ 29 �tán jelentős — társadalmi változásnak le­ hettünk tanúi és részesei. Mindazok a külö­ nös mozzanatok (gazdasági struktúraváltás, a háztáji gazdálkodás megnövekedett szere­ pe) és általános korlátok (munkamegosztás, beilleszkedési zavarok), melyek ezt az idősza­ kot jellemzik, s amelyek végső soron a tár­ sadalmi együttélés belső szerkezetében, moz­ gásában örökítődtek meg, a riportokban is szemmel követhetők. Ha a gazdasági fejlődés dinamikája el­ vontan magával is hozta a hatékonyság, a szakszerűség igényét és egy olyan követel­ ményrendszert, amit már nem lehetett csak lelkesedéssel kielégíteni, a közélet demok­ ratizálódásában és a kinyilvánított politikai szükségletekhez való igazodásban olyan hát­ ráltató tényezők léptek fel, melyek egyik pillanatról a másikra távolról sem látszot­ tak megszüntethetőnek. Ehhez járult még, hogy az átrétegződő társadalom következmé­ nyei nem merőben elszigetelt tényékként jelentek meg, hanem elválaszthatatlanul az emberi viszonyokat, kapcsolatokat deformá­ ló hatásmechanizmusokkal. S attól függően, milyen osztály, réteg tagjait érintette ez az átrétegződés, aszerint változott a hiány, az ellentmondások felfogásának módja. Az in­ gázókról készült legtöbb riport éppen azt az ellentmondást érzékelteti, mely a megnöve­ kedett anyagi lehetőségek és az önkizsákmá­ nyolás nem tudatosult emberi formái között feszül. De ugyanezt az ellentmondást ve­ hetjük észre a kistulajdonos önellátó munkás esetében is, aki a maga építette és saját tu­ lajdonában levő házban lakik. Életének alap­ feltételeit csak úgy tudja előteremteni — legalábbis a családalapítást követő időszak­ ban —, ha a saját háza táján is dolgozik, de máshol is vállal munkát. A házépítő munkás minden jövedelmét és minden — munkaidőben megtakarított — energiáját az otthonteremtésre fordítja. A vállalatnál vég­ zett munkáját és bérét épp olyan joggal te­ kinthetjük a napszámosok felfogásában vég­ zett kiegészítő tevékenységnek és jövedelem­ nek, ahogyan a képesítés nélkül, de annál nagyobb figyelemmel, lelkiismeretességgel és szorgalommal gyakorolt „fusizó” tevékenysé­ gét mellékesnek mondjuk. A ma dolgozó munkások — mezőgazdasá­ gi népességből származó többség — számára (mint a riportokból kitűnik) a rohamos és szélsőségesen centralizált formában végre­ hajtott iparosítás a gyári munkás pályáját sorsává, egyféle kényszerpályává tette. A végzetszerűség itt nem az apáról fiúra szálló változhatatlan tradícióban jelenik meg, ha­ nem éppen e tradíció folytathatatlanságában. Alsórendű helyzetük öröksége viszont azt jelentette, hogy az iparban dolgozva, ide­ genben és torz formában mégiscsak folytat­ niuk kellett egyfajta falusi hagyományt. Az üzemi szervezettel csak munkaidőben és csak a végrehajtandó munkafeladatokon ke­ resztül érintkező munkás számára a megél­ hetés stratégiáját éppen ez a kétirányú mun­ katevékenység jelenti. Minél több infor­ mációt szerzünk az ingázó vagy éppenséggel a „kétlaki” életet élő munkások helyzetéről, annál inkább erősödik bennünk az a felis­ merés, hogy az „önkizsákmányoló” lét meg­ szüntetéséhez a tudati meggyőzés és ráhatás semmiképp sem elegendő. Mint ahogyan nem elegendő a munkások művelődési vi­ szonyainak megváltoztatásához a „felülről” nézve még oly rugalmasnak tűnő kezdemé­ nyezések sora sem, hiszen a sajátos élethely­ zet és a vele összefüggő munkakörülmények figyelmen kívül hagyása a legtöbb esetben ideologikus fikciókat szül. A munkáslét kor­ látai és a rendelkezésre álló társadalmi fel­ tételekhez való kötöttség csak úgy oldható fel, ha az elsődleges szükségletek kielégíté­ se nem kíván munka- és szabad időt egy­ aránt akkumuláló, elidegenedett emberi te­ vékenységet. Mindez még inkább szembeötlővé válik, ha azokat a riportokat vesszük tekintetbe, melyek a társadalmi lét peremére szorult emberek életmódjáról tudósítanak. Mert az­ által, hogy megismerjük a szegények és el­ 30 esettek sokszor csak a fejlődés „mellékhatá­ saiként” feltüntetett világát, a létminimum alatt tengődő emberi sorsokat, a reálisan lé­ tező társadalmi hiányok újratermelődéséről is bizonyítékokat kapunk. Nem olyan könynyű elég elfogulatlannak lenni annak meg­ látásához, hogy akár az alkoholizmusba való menekülés, akár a kényszerű emberi sors tudomásul vétele nem csupán személyes in­ dítékokból (tehetetlenségből) ered, hanem igen erőteljesen funkcionáló társadalmi kö­ zömbösségnek is közre kellett játszania ab­ ban (s erre nem egy riport utal), ha valaki ezt az alternatíva nélküli életet „válasz­ totta”. Az emberi viszonyok hiányaihoz gya­ korta hozzájárul a bürokratikus megmere­ vedés, a dologi és személyi függőség új rend­ szere, és az a „deszocializálódás”, mely üres­ sé és céltalanná formálja az emberi tette­ ket. A kényszerű szakmaváltással, a falu­ ból a városba költözéssel, a családi együttlétből a magányba, a tevékeny életből a nyugdíjas létbe való „átlépéssel” foglalkozó riportok egytől egyig önmagával, életformá­ jával és megszokott viselkedéskultúrájával meghasonlott emberekről tudósítanak. A leg­ meggyőzőbb példa itt azoknak az eseteknek a leírása, melyek a marginalizálódás szo­ ciológiában is kevéssé vizsgált okait tárják fel. Nem egy írásban méltányolhatjuk a tár­ sadalomlélektani megfigyelések bőségét, s nem kevésbé azt a kíméletlen kritikai szem­ léletet, mely — időnként túlzónak érzett he­ vessége ellenére is — racionális logikájával fegyverez le. A szociográfusi megfigyelés és a kritikai szemlélet viszonya persze sokkal bonyolul­ tabb, mint ahogy az első pillanatban látszik. Ha például azokból a riportokból indulunk ki, melyek — miként az 1979-es kötet bizo­ nyítja — a gyerekek és az öregek hátrányos társadalmi helyzetével foglalkoznak, kitűnik, hogy a kritikai ítélet többnyire az írói vé­ lekedésben oldódik fel. Egyik-másik írás mintha egyszerűen és maradéktalanul meg­ elégedne a többé-kevésbé pontos látlelet felvételével, anélkül, hogy akárcsak utalna is a „beszéltetés” kockázatára. Mert ahhoz, hogy az ember beszédjétől eljussunk magához az emberhez, nem ele­ gendő azt a fikciót elfogadni, hogy a beszéd feltárja és kifejezi az ember lényegét. Egy bizonyos határig lehet ugyan az „elbeszélés” tényeit társadalmi érvényűnek feltüntetni, ám ha ez nem érzékelteti a különöst (vagy éppenséggel az egyedi jelenségekben az ál­ talánost), egyre kevésbé vehető észre, mi­ lyen társadalmi okok játszanak szerepet például a hátrányos helyzet kialakulásában és mire lenne szükség meghaladásukhoz. Minél inkább a megdöbbentő egyedi esetek részletezése válik uralkodóvá — legyen akár szó az elmebeteg vagy legalábbis értelmi fogyatékos szülők gyermekeinek sorsáról, akár az állami gondozásba került fiatalok reménytelen helyzetéről —, annál kisebb a lehetőség a különböző szociális vetületek feltérképezésére. S bár az ellentmondások és Visszásságok bemutatása — némileg a ri­ portok műfajából adódóan is — szükségkép­ pen feltételezi a megdöbbentés motívumát, a valóságos hatást mégis a megértés kriti­ kája teremtheti meg. Mivel a kötetek közel egyharmad része tartalmaz olyan riportokat, melyek sem az apró tények közötti összefüggést, sem az egyedi mozzanatokban rejlő törvényszerűsé­ gek társadalmi feltételezettségét nem érzé­ kelteti, a megértés kritikája óhatatlanul fel­ cserélődik a tetszőleges szubjektív értékelés­ sel. A hétköznapi tudat és gyakorlat síkján megjelenő anómiák egyéni átszínezése kö­ vetkeztében az őszinteség önértékké válik: mindegy, hogy milyen értékeket hangoztat valaki, fontos, hogy szavainak személyes fe­ dezete elfogadhatónak tessék. Ennek egyik fajtája szerint a végső igazság a közvetlen tapasztalatokat, mint izolált, tovább nem elemezhető elemeit illeti meg. Csakhogy ez­ zel az eljárásmóddal a szociográfiai tudósí­ tás hitele válik kétségessé; az elszigetelt társadalmi tények merőben elvont egymásmellettisége nem teszi lehetővé, hogy az ol­ vasó egységes ítéletet formáljon azokról a társadalmi okokról, melyek az adott állapot létrehozásában játszottak közre. Még nyil­ vánvalóbbá válik ez a felismerés, ha a köz­ élet demokratizmusát és annak hiányát elemző írásokat vesszük szemügyre. Bár­ mennyire meggyőzőnek tűnnek is a demok­ ratizmus hiányáról szóló tudósítások (a meg­ szólaltatott személyek szinte mindegyike az önálló kezdeményezés végigvihetetlenségét vonja kétségbe), a személyes döntések, vá­ lasztások lehetősége jóval több mint puszta lehetőség. Egyúttal olyan döntéskényszer is, amely autonóm magatartásmódként fogható fel minden embernek saját sorsa meghatá­ rozására, a személyiségre szabott célok meg­ találására. így az elhibázott, visszaigazolódást nem adó választások okainak feltérké­ pezése legalább annyira izgalmas feladat lett volna, mint a kínzó dilemmák előli meg­ hátrálások indítékainak többé-kevésbé meg­ győző részletezése. Több okkal is magyarázható, hogy a het­ venes évtized struktúraváltása nyomán be­ következő változások közül éppen azok ma­ radtak feldolgozatlanul, melyek a közössé­ gek kohéziójának csökkenését (nemegyszer megszűnését) és a valódi értékrend kiala­ kulatlanságát jelzik. Kétségtelen, hogy az elért társadalmi-gazdasági fejlettséget nem lehet valamiféle polarizált ellentétek által leegyszerűsített helyzetnek tekinteni. A gaz­ dasági élet ellentmondásai azonban (a kü­ lönböző tulajdonformák „tudati vetülete”, a piac sajátos szerepe, az ösztönzések rend­ szere) külön-külön és együtt is hatást gya­ koroltak azokra az emberi magatartásokra, amelyek —, mint ahogyan az utóbbi évek szociológiai és szociográfiai elemzései mu­ tatják — a paternalisztikus hatalomgyakor­ lás következményeképpen váltak jellegzetes­ sé. Éppen ezért az egyik oldalon fellépő el­ lentmondásosság a másik oldalon is felté­ telezi ugyanezt, de a kettő kapcsolatában is. Nem véletlen tehát, hogy általában igen nagy szerepet kap az ilyen társadalmi szi­ tuációkban az eligazodást segítő értékek rendszere, mind ellentétes pólusaik, mind jelentőségük és szerepük szerint. Ennek hiá­ nya megmutatkozik az egyéni magatartá­ sokban is, hol a zavarodottságban, hol pe­ dig a teljes közönyösségben és érdektelen­ ségben. Mindez azonban csak utólag lehet ennyi­ re egyértelmű, hiszen azok a társadalmi okok, melyek a hivatalos értékrend és a működő gyakorlat közötti szakadást létre­ hozták, fokozatosan váltak megismerhetővé. Nem is beszélve arról, hogy a társadalmi érzékenység és a szociális szemlélet által be­ folyásolt kritikai magatartás csak az utób­ bi időben vált tolerálttá. Ha a hetvenes évek­ ben megjelent riportok mindegyikére nem is jellemző a „feltáró valóságirodalom” kriti­ kus szemlélete, a témamegközelítésben és -feldolgozásban annyira eltérő írásoknak le­ hetetlen nem észrevenni néhány közös alap­ motívumát. Mindenekelőtt hiteles képet akarnak nyújtani olyan jelenségekről, me­ lyek „a valóság egészét átható egyenlőtlen­ ségek következtében sokszor nem a társa­ dalmi nyilvánosság szintjén nyilvánulnak meg”, hanem a való élet mélyáramaiban öltenek testet. Olyan ellentmondásokról, hi­ ányokról tájékoztatnak ezek az írások, me­ lyek valódiságához, felfedező értékű infor­ mációihoz kétség nem férhet. A közös, vagy legalábbis hasonló témafeldolgozások persze nem leplezhetik el a kötetek nagyon jól ész­ revehető különbségeit: a megfogalmazás és a kifejtés árnyalatait, a rejtőzködő jelensé­ gek felfedezését és eltérő tudatosítását. S ha ebből a nézőpontból tekintünk a mármár parttalanul szóródó riportokra, bízvást állíthatjuk, hogy elsősorban azok az írások lesznek maradandóak, melyek vállalták az itt és most elv szembesítését az itt és most gyakorlatával. Kerékgyártó T. István ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1982/5. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1982 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6bb5c218d18f3ffde66e9d9fda9060af.jpg 91299201242ee4787385dd86c8eee4e7 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/973ca68636e8a6b4a729b03434477a9b.pdf a42ae8ea8550c5afd335816771715be8 PDF Text Text 1981/3 A paragrafusok szűkszavúak ÁFÉSZ-demokratizmus Mindenhez van közöm Endrődi Szabó Ernő, Madár János, Zonda Tamás versei és Onagy Zoltán prózai írása Kazinczy emlékezete Bérczy, Madách, Balassagyarmat A 11. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatról „Az üzemi jogi felvilágosítás, úgy tűnik, mindenkinek kifizetődő. A gyár dolgozóinak, mert helyben és ingyen jutnak hozzá a szá­ mukra oly’ fontos információkhoz, s legtöbb­ ször megnyugodva indulnak haza. Hasznos a gyárnak, mert csökkent a törtműszakok szá­ ma, a máról-holnapra való szabadságigény­ lés, amelynek hatása termelésben, árbevétel­ ben, hatékonyságban kamatozik. (...) A pa­ ragrafusok szűkszavúak, s mindenkire egy­ formán vonatkoznak. Némelyekben úgy él a munkaügyi bíróság, mint olyan szerv, ahol a munkásnak mindig igazat adnak.” (M. Szabó Gyula: Egy üggyel kevesebb) „Második évtizedébe lépett a salgótarjáni tavaszi tárlat. Létét szervezői jóvoltából ön­ maga küzdötte végig, váltakozó sikerek és fel­ tételek között. Beköszöntésekor három város: Miskolc, Eger, Salgótarján, valamint Nógrád megye művészeinek adott bemutatkozási lehetőséget. Országos kitekintésűvé az utóbbi öt esztendőben vált. Gondozóit sikerült megsza­ badítani a részrehajlásoktól: azóta szakmailag és morálisan is a mindenkor kiállított művek alapján határozzák meg a díjazottak névso­ rát. A tárlat területi zártsága feloldódott; nö­ vekedett rangja, szerepe.” (Molnár Zsolt: A második évtized küszöbén) „Emlékezésünk tárgya most Kazinczy jelle­ me volt, s lám, szinte észrevétlenül, ismét az elveivel, világnézetével kényszerültünk fog­ lalkozni. Újra kérdezem: juthatunk-e ebből arra a következtetésre, hogy e két dolog elválaszthatatlan egymástól?! Most már nem halogathatjuk a választ. Kazinczy hitte, és számtalan kudarc után is élete végéig hinni akarta, hogy nem szabad a kettőt összekap­ csolni. Hihette, mert a felvilágosodás korá­ nak gyermeke volt, s ez a kor a vallás, a tu­ domány, a művészetek és filozófiák világá­ ban éppen úgy, mint a politikában: a tole­ rancia elvét hirdette.” (Kulin Ferenc: Kazinczy emlékezete) TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Pályázati felhívás A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztá­ lya és a Palócföld Szerkesztősége 1982. évre is meg­ hirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szol­ gáló pályázaton olyan eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet részt ven­ ni, melyek elkötelezett alakító szándékkal, elmélyült szakmai igénnyel mutatják be mai valóságunk közér­ dekűen időszerű kérdéseit, illetőleg amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékokat tartalmaz­ nak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1981. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesz­ tőségének (cím: 3100 Salgótarján, Arany János u. 21.). Pályadíjak: 1. szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft 2. versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft Eredményhirdetésre 1982. januárjában, a Madáchünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. nógrád megyei tanács vb MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE 1981/3 TARTALOM 3 M. Szabó Gyula: Egy üggyel kevesebb 5 Kelemen Gábor: ÁFÉSZ-demokratizmus 8 Regös Molnár Pál: Mondd, mit tehetnék 11 Lantos László: Egy munkadarab sorsa 12 Kulin Ferenc: Kazinczy emlékezete 15 Zonda Tamás: Nehogy. Dance, dance... 15 Madár János: Mindenség arca, Hullámverés 16 Onagy Zoltán: Kérjük — mibe kerül Eridanusban 1300 szó? 18 Endrődi Szabó Ernő: Erdélyi képeslap, Krétarajz őszi délután, Egyedül 19 Kerényi Ferenc: Bérczy, Madách, Balassagyarmat 22 Vonsik Ilona: Két 1936-os bevásárlási könyv 24 A második évtized küszöbén (Molnár Zsolt) 25 Kő, virág, madár (P. Szabó Ernő) 26 Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül (Pósa Zoltán) 27 Bertha Bulcsu: Ilyen az egész életed (D. Rácz István) Amint arról már hírt adtunk, április 3-án a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban megnyílt a 11. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. A Salgótarjáni városi Tanács által alapított nagydíjat Tornay Endre András szobrászművész, a Nógrád megyei Tanács különdíját Sáros András Miklós kapta. A festészeti dijat Fábi­ án Gyöngyvér, a grafikait Kéri Imre, a szobrászatit Rieger Ti­ bor vehette át. Eddigi munkásságát is figyelembe véve, a Mun­ kásábrázolásért különdíját Mustó Jánosnak adományozták. A Borsod megyei kiállító művész díját Feledy Gyulának, a Nóg­ rád megyei kiállító művész díját Czinke Ferencnek adták át. Borbás Tibor — az 1980. évi tavaszi tárlat nagydíjasa — önál­ ló kamaratárlaton mutatkozott be. A díjazottaknak ezúton gra­ tulálunk. A tárlat kritikája lapunk 24. oldalán olvasható. A megnyitó ünnepség keretén belül került sor — immár hagyományosan — a Salgótarján város Tanácsa által adomá­ nyozható aranydiplomák átadására, amit azok kaphatnak meg, akik a város művészeti életéért, a közízlés fejlesztéséért érdem­ legeset tettek. Morvai Ernő, Salgótarján város Tanácsának álta­ lános elnökhelyettese Bálványos Huba grafikusművésznek, Kokas Ignác festőművésznek, Róna Frigyes karnagynak és Herold Lászlónak, a Bolyai János Gimnázium igazgatójának adta át a diplomát. Eddig végzett munkájuk elismeréséhez mi is csatla­ kozunk, a továbbiakhoz jó egészséget kívánunk. * Április 9—12. között tizennégy szerv, egyesület, intézmény közreműködésével rendezték meg a XVI. Nógrád megyei pe­ dagógiai napokat. A megnyitóra a József Attila Megyei Műve­ lődési Központ színháztermében került sor. Előadást tartott dr. Gazsó Ferenc, tanszékvezető egyetemi tanár, a Társadalomtu­ dományi Intézet munkatársa A társadalmi változások és a közoktatási rendszer a ’80-as években címmel. Később a ren­ dezvénysorozat tanulságaira folyóiratunkban visszatérünk. * 1981. április 28-án az 1980. év kiemelkedő eredménye elis­ meréseként a Kiváló vállalat címet tanúsító oklevelet vette át a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat. Kitüntetésük számunk­ ra is öröm, hiszen kollektívájuk gondozásában készül többek között lapunk is. A vállalat minden dolgozójának további munkasikereket kívánunk. 28 Gáli István: Vaskor (Laczkó Pál) 29 Csoóri Sándor: A tizedik este (Zalán Tibor) 30 Orbán Ottó: A visszacsavart láng (Dérczy Péter) * E számunkban közölt rajzok Pető János munkái. (Fotó: Pető János) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.22227 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Egy üggyel kevesebb Falusi porta, keskeny és hosszú udvar­ ral, amelyet végignőtt a gyöp. A kutat rozsdás vaslemezzel takarták le, nehogy baj érje a két kislányt. D. András a kert­ ben kapálgat, felesége fehérre hypózott pelenkákat tereget szárítókötélre, mintha bekrétázná a verenda oldalát. A férfi a kapunyikorgásra abbahagyja a munkát, együtt vizsgáljuk át a lakást. Szerelő, a finom műszerekhez szokott ember alapos­ ságával mutogatja, itt is, ott is plakátokat kellett rajzszögezni a falra — a penész, nedvesség miatt. A födém alsó deszkabo­ rítása a szobában is hiányzik, olcsó és durva betonra terítettek pokrócokat, mert linóleumra sem pénz, sem idő. Aztán mi­ nek is? Menni készülnek innen öt éve. Benn dolgoznak a városban, autóbuszon cipelik reggelente a kicsiket óvodába, böl­ csődébe. Lakásigényük nyilvántartásban, meg is újították. — Nincs olyan fogadónap, hogy ott ne toporogna valamelyikünk. Az igazgatási osztály vezetője névről ismer. Kiabáltam, könyörögtem, ígértem, csalogattam... Hiá­ ba ! Egyelőre szó sem lehet lakásról — ke­ sereg, s a tenyérnyi ablakon begyakorlott mozdulattal kipöccinti a parázsló cigaret­ tavéget. — S a gyár? — Együtt járunk az asszonnyal. Mond­ ták, adjuk be igényünket, lakásra azonban semmi kilátás. Háromhoz-négyhez jutnak évente, előnyt a törzsgárdatagok élveznek, mi pedig két éve jöttünk ide a több pénz reményében... D.-t az üzemi rendész ajánlotta. — Nincs olyan hét, hogy ne lépne ki néhány órára a gyárkapun, műszak alatt. Egyszer lakás, máskor ótépé, aztán vá­ sárlás, a gyerek... Ki győzi ezt? — jelle­ mezte röviden. — Az ügyeimet saját magamnak kell intéznem! — horkan fel a szerelő, amint megemlítem a rendész szavait. — Nekem nincs titkárnőm, aki elszaladna péntek dél­ ben a henteshez, sem gépkocsivezetőm, aki nyakába venné a várost ezernyi gon­ dommal. Nem tudom, miért nem tanuljuk el más országok gyakorlatát, ahol akkor nyitnak az üzletek, amikor kijön a melós a gyárból — háborog tovább, aztán kol­ légáját hozza fel bizonyítékként. Házat épít, neki volt mersze belevágni, de amíg tervet, építési engedélyt intézett, fogyni kezdett a kedve. S amikor szabad szomba­ ton elment cementet, áthidalógerendákat venni, bosszúsan fordult vissza, mert a TÜZÉP-telepen is szabad napot tartottak. — Tudom, tudom... Nem ez a jellemző, mert csütörtökönként, ha tetszik, este hét­ kor megvehetem még a fél áruházat, az állami biztosító fiókjában bejelenthetem az összes károm, s azt is tudom, ha tü­ relmesen várok mint kétgyermekes, s rá­ adásul fizikai dolgozó, csak megkapom. De engem az is érdekel: mikor? — vált han­ got, s a földön szanaszét heverő játékokat szedegeti a kiságyba. — Az idő nekünk tényleg pénzt jelent! — mondja az asszony, aki eddig észrevét­ lenül kuporgott az ajtóban. — Ez a csöpp­ nyi kert? El sem tudja képzelni, mennyit bajmolódunk vele, de nem is járok a piac­ ra, mint a munkatársnőim — dicsekszik némi büszkeséggel. D. András nagyot sóhajt. — Bánom is én a zöldséget, csak egy­ szer eljussunk innen! A szakszervezeti bizottság irodája prak­ tikus okokból a földszinten található. — Ha két emelettel följebb lennénk, a gyár javarésze benevezhetne az Edzett If­ júságért mozgalomba — céloz a forgalom­ ra N. Kálmán, szb-titkár. — Szerencsére túlvagyunk azon az időszakon, amikor ha a művezető összecsippentett szemmel nézett a beosztottjára, már szaladtak is hozzánk igazságtételért... Alig kezdtünk hozzá a beszélgetéshez, máris kénytelenek vagyunk szüneteltetni. Csapzott hajú karbantartó nyitja ránk az ajtót. — Kálmán bátyám! Ne haragudjon, mondták, hogy fontos ügyben tárgyal, de hát az én ügyem is fontos — rágja meg a szavakat, aztán máris a tárgyra tér: — Nem tudom, minek a zsebszámológép meg mit-tudom-én-micsoda, de nekem legalább egy adyval kevesebb nyereséget számol­ tak! — Voltál a bérszámfejtésen? — Nem. — Édes öregem, én semmit nem tudok csinálni. Menj fel G.-néhez, aztán majd ő elmagyarázza neked, hogy miért ennyit kaptál — tanácsolja az szb-titkár, de a másik csak nem akar mozdulni. — Mondom, hogy nem ránk tartozik. Te vagy ma a nyolcadik, aki azzal jön hoz­ zám. hogy nem stimmel a pénz. A G.-né az illetékes... — Jól van! De az az érzésem, hogy ha­ marosan visszajövök — nyugszik bele ide­ iglenesen a fiatalember, és becsukja maga mögött az ajtót. — Remélem nem kell lefestenem ezek után, hogy mekkora nálunk a vendégjá­ rás — néz rám mosolyogva N. Kálmán. — Világos, mindenkinek a maga ügye a legelsőbb, csak én vagyok olyan mulya, hogy még a tavalyi szabadságom fele is benn van, az asszonnyal négy év óta ké­ szülünk üdülni, de a beutalót mindig át­ engedem valakinek, mert aztán hallgat­ hatnám: bezzeg az szb-titkár a Balaton­ hoz kapott, főidényben... Telefon után kapkod, közben postát bont, elharapva a szájából kicsúszó „elnézést”-eket. Meséli, mindenféle aprócseprő ügyekkel keresik fel. Persze, hogy örül is neki, mert a bizalom megnyilvá­ nulása, s akin tud, természetesen segít. Aztán papírcsomót nyom a kezembe. — Olvassa közben! Legalább addig sem unatkozik! Jegyzőkönyvek, beadványok. H. Tibor ügye. Kérelemmel fordult a gyár vezetői­ hez, hogy ismerjék el törzsgárdatagságnak azt az időt, amíg ő 1952-től hallgatóként egyetemi tanulmányait folytatta nappali tagozaton. „Indoklásul szeretném felhozni, hogy engem a gyár irányított tanulni, s így ez az idő úgy tekinthető, mintha mun­ kaviszonyom folyamatos lett volna” — áll a papíron. A gyáriak a beadványt el­ utasították, erre a munkahelyi döntőbi­ zottsághoz fordult, amely kedvező választ adott. A gyár fellebbezett. — Joggal, hiszen a törzsgárdatagságot nem munkajog szabályozza, hanem a kol­ lektív szerződés, ez pedig nem teszi lehe­ tővé a tanulmányi évek elismerését. Fő­ ként harminc év után — kommentálja az esetet a szakszervezeti bizottság titkára. — Én mondtam Tibornak, hogy fölösleges írogatnia össze-vissza. Úgysem lesz igaza. Tudja, mivel jött? Hogy én fúrtam meg, hogy ha akarom, elintézhettem volna, meg ilyen a szakszervezet, mit tudom én mió­ ta fizeti a tagdíjat, s ez volt egyetlen kérése. Mit csinálhatok? — tárja szét kar­ jait. Hasonló eseteket sorol, több mint két évtizedes mozgalmi múltja alatt volt mit intéznie. — Nagyon vigyázunk arra, hogy a jo­ gos panaszok, legyenek azok a legaprób­ bak is, házon belül megoldódjanak. Mos­ tanában az emberek érzékenyebbek... Nem sajnáljuk az időt, aztán a dolgozók érdekvédelme fontos feladatunk, de na­ gyon kellemetlen nemet mondani! Kikísér. A gyár betonudvarán sárga tar­ goncák futkosnak, a szomszédos üzemcsar­ nok kapuján ki-be járnak. Gyors üdvözlé­ sek. biccentéssel, felemelt mutatóujjal. N. Kálmán izzadtságcseppeket törül a homlo­ káról, pedig a központi fűtést már ki­ kapcsolták, az északi fekvésű szobában pe­ dig aligha lehetett több plusz tizenöt fok­ nál. — Melegem van! — jegyzi meg. Látni is. * A szomszédos gyárat, bár több mint százéves múltra tekint vissza, nem a jö­ vedelmező gazdálkodásáról emlegetik. Rossznyelvek szerint a népgazdaság job­ �ban járna, ha azonnal lehúznák a redőnyt. Tavaly ősszel egy hónap alatt több mint százan léptek ki, bár már enélkül is mun­ kaerőgondokkal küszködtek. — Néha az az érzésem, hogy nem is vesszük komolyan saját dolgainkat. Miért ne? Ha egy téeszt szanálnak, nyöghetik jó néhány esztendeig a terheit, a mi adós­ ságunkat pedig az állam rendezi. Biztos megéri veszteségesen termelni is, csak én innen ezt képtelen vagyok belátni. Fő­ ként úgy, hogy hagynak életrevaló javas­ latokat elkallódni — panaszkodik mű­ szaki ismerősöm, aztán kiszakad belőle: — Ha egyszer itt szabad kezet kapnék, megmutatnám... — Termelési tanácskozáson elmondtad? — Mit? Hogy én akarok igazgató len­ ni? — Az ötleteidet. — Régebben. Egyiket-másikat figye­ lembe vették, de aztán nem nézték jó­ szemmel, hogy mindenbe beleütöm az orrom. De ha majd nem minden időmet a gyártósorok mellett töltöm, nem hunyha­ tom be a szemeimet... A randevút ő szervezte meg. Egyik kol­ légája tízmillió forintos megtakarítást eredményező javaslattal állt elő, papírra is vetették, újításnak szánva. Annyira egy­ szerű dologról van szó, hogy magától ér­ tetődőnek tartották bevezetését. — Tízezerszámra rendelünk egy bizo­ nyos mütyürt termékeinkhez valamelyik pesti cégtől. Kiszámoltuk, ha a nyugatné­ met partnertől kérjük, felébe kerül. Nem beszélve arról, hogy pontosabban is szál­ lít. Az árkülönbségből származna a tízmil­ lió megtakarítás. — Mit szóltak? — Először: nem újítás! Másodszor: meg kell vizsgálni, kapunk-e valutakeretet a behozatalra, s aztán majd visszatérünk rá... Két hónap elteltével újból összeakad­ tunk az utcán. — Mi van a „mütyürökkel”? — Megérkezett az engedély az import­ ra — újságolta a fiatal műszaki. — Akkor minden oké! Vízszintesen rázta a fejét. — Hol van még az! A diri közölte, ala­ posabban végig kell ezt gondolni, nehogy a magyar cég megsértődjön. .. Nincs is égető szükség az NSZK-beli alkatrészek­ re, de legalább szorítsuk rá a magyar partnert, adja olcsóbban. Az is néhány millió költségcsökkentés, s persze nekünk is illene valamit kapnunk az ötletért — magyarázta a járdán állva. A szokatlan és egyszerű megvalósításá­ nak göröngyös az útja, s ennél talán egy dolog a nehezebb: a különböző érdekek összeegyeztetése. * Régi, elhamvadt nyár emlékét viseli szí­ vében J. János. A mondat szó szerint ér­ tendő. Az s.-i üzem szerszámkészítője ti­ zenhat évvel ezelőtt szenvedett üzemi balesetet. A műhelyben sérült meg. Mun­ kavégzés közben acélszilánk fúródott a szívébe, a legjobb orvosok is tehetetlenek voltak, műtéttel sem lehetett eltávolítani az apró és konok fémdarabot. J. azóta könnyebb beosztásban dolgozik, másfél évtizeden keresztül havonta 950 forintot kapott jövedelme kiegészítésére és százöt­ ven forintot gyógyszerekre. Nemrégiben az üzem megszüntette a járadék folyósítását azzal az indokkal, hogy nincs jövedelem­ különbség a többi szerszámlakatoshoz ké­ pest. J. János a vállalati munkaügyi dön­ tőbizottsághoz fordult, s mert ügyében nem született kedvező fordulat, a megyei munkaügyi bírósághoz fellebbezett, ahol kiszámolták az átlagkereseteket, s megál­ lapították: jogtalan a jövedelemkiegészí­ tés megvonása, a vállalatnak továbbra is fizetnie kell. — Az ilyen és ehhez hasonló ügyek ná­ lunk mindennaposak — fűzi hozzá az ügyet tárgyaló bíró. — Több száz évente, s meglehet a szerencse forgandó, a jog mindenkire egyformán érvényes. Hol a munkásnak, hol a vállalatnak kell igazat adnunk. B. Gábor belenyugodott az ítéletbe. Gé­ pészmérnöki karra jelentkezett, magára vállalva a levelező tagozattal járó költsé­ geket. Munkáltatója nem javasolta fel­ vételét. Alig hogy túljutott az első vizsgá­ kon, új munkakörbe helyezték, s előírták neki a mérnöki végzettség megszerzését, amelyre a friss beosztáshoz szükség is volt. Az egyetem befejezése után B. há­ rom hónap múlva beadta felmondását, amelynek következményeként a vállalat az öt év alatt kapott kedvezmények viszszafizetését követelte. — Jogtalanul! — mondják a bíróságon. — Ha utólag kötelezték az egyetem elvég­ zésére, legfeljebb az azt megelőző egy év­ re kifizetett összegre tarthatnak igényt... * • A paragrafusok szűkszavúak, s minden­ kire egyformán vonatkoznak. Némelyek­ ben úgy él a munkaügyi bíróság, mint olyan szerv, ahol a munkásnak mindig igazat adnak. M. János aligha híreszteli ezt. A megyeszékhely melletti húsfeldol­ gozó üzem dolgozójának szekrényében az ellenőrzés során másfél kiló húskészít­ ményt találtak. Az üzem szigorú szabályai szerint öltözőszekrényben szalámit, fel­ vágottat tárolni tilos, s lopásnak minősül. Erről M.-nek is tudomása volt. Annál in­ kább, hiszen hasonló dolog miatt már két­ szer kapott fegyelmit. Az üzem vezetői több esélyt nem hagytak, azonnal fel­ mondtak a dolgozónak. S ezt — „további fellebbezésnek helye nincs” megfogalma­ zással a határozatban — a munkaügyi bí­ róság is jóváhagyta. A tárgyalások egymást követik. A fo­ lyosón hárman-négyen várakoznak. Al­ peresek és felperesek. Az arcok szinte személyigazolványul szolgálnak. A derűs tekintetű, cigarettázó férfi, hóna alatt ak­ tatáskával, a vállalat jogi képviselője. Tő­ le másfél méterre, fotelba süppedve a vele egyivású másik. Homlokán vékony ráncok ugrálnak, tompuló érzékszervek­ kel, mereven nézi a szemközti fal világos festését, nyakkendőjét lazára engedi, feszélyezetten érzi magát. Ő a vállalat volt dolgozója. Mustrálgatják egymást, mind a ketten tudják már, ki lesz a munkaügyi per vesztese. * A b-i vállalatnál, miként a pártszerve­ zet titkára fogalmaz, mindent elkövetnek, hogy megkönnyítsék a munkások ügyei­ nek intézését. — Jó pár éve létrehoztuk a jogsegély­ szolgálatot. Eleinte alig-alig vették igény­ be a dolgozók, de ha ma megszűntetnénk, alighanem visszakövetelnék — állítja dr. H. István jogtanácsos. Hosszasan sorolja, miféle dolgokban kérnek és várnak tő­ le segítséget: válóper, tanulmányi szabad­ ság, szabadság pénzzel való megváltása, telekhatárvita a szomszéddal... — Van mi után búvárkodnom még es­ te otthon is. Lassan univerzális leszek... Az üzemi jogi felvilágosítás, úgy tűnik, mindenkinek kifizetődő. A gyár dolgozói­ nak, mert helyben és ingyen jutnak hoz­ zá a számukra oly fontos információkhoz, s legtöbbször megnyugodva indulnak haza. Hasznos a gyárnak, mert csökkent a tört­ műszakok száma, a máról-holnapra való szabadságigénylés, amelynek hatása ter­ melésben, árbevételben, hatékonyságban kamatozik. Néhány esztendeje — talán tanácstagi választások előkészítésének jegyében — a helyi tanács vezetői látogattak műszak vége után a gyárba. Beszámolni jöttek, tájékoztatni településfejlesztésről, az ál­ lamigazgatás korszerűsítéséről. A tanács elnöke pompás képet festett az újonnan létrehozott ügyfélszolgálati irodáról, el­ mondta, hány féle beadványmintát dolgoz­ tak ki és sokszorosítottak. A hozzászólók közül valaki megkérdezte: „Azok közül a papírok közül nem lehetne néhány da­ rabot a gyárba eljuttatni, hogy ne kelljen minden apróság miatt szaladgálnunk a ta­ nácsra?” Az ötlet hamarosan megvalósult. — Nézzen nyugodtan körül! — ajánlja az üzem- jogásza. — Van itt minden: űr­ lapok, hatósági bizonyítványok, lakás­ igénylő nyomtatvány, fejből lassan már számon sem tudom tartani. Fiatalasszony érkezik a jogsegélyszolgálat hivatalos ideje alatt. — Doktor úr! Tessék nekem megmon­ dani, hogy milyen, támogatás vagy ked­ vezmény jár a nyúltenyésztő-szakcsoportban... Attól függ, hogy belépünk-e! — teszi hozzá a fontosság kedvéért. A jogtanácsos mosolyogva csóválja a fejét. Cinkosan kacsint felém, mintha előbbi szavait hallaná igazolva. — Ne haragudjon! Ennek bizony utána kell néznem. Holnap délelőttös? — kér­ dezi a nőt. — Igen. — Műszak után ugorjon be hozzám, ígérem, hogy előkeresem magának — ad megnyugtató választ az érdeklődőnek, �majd miután újra kettesben maradunk, az előbbi gondolatot próbálja befejezni: — Ha ilyen apró dolgokra odafigyelünk, a dolgozók hangulata is jobb. Nekem jól­ esik, amikor az üzletben ruhát próbálok, s az eladó tanácsaival segít az öltöny ki­ választásában. Az ablak üvege híven közvetíti a kinti eseményeket. Tisztára mosdott munkások igyekeznek kifelé a gyárból. Furcsa pél­ da jut a paragrafusok emberének eszébe. Amikor a környező falvakból toboroztak munkaerőt új üzemcsarnokukba, nem a betanítás okozta a legtöbb vesződséget, ha­ nem hogy az újakat rászoktassák a mun­ ka utáni fürdésre. — Nagy ügyet oldottunk meg ezzel is... * Úgy tűnik, D. Andrásék álma valóra válik. Bement a gyár igazgatójához, mert saját ügyében nála még nem járt. Lefes­ tette lakáshelyzetét, szemléletesen idézte fel a plakátokkal elleplezett penészfolto­ kat, a doh szúrós szagát, s igyekezett ki­ puhatolni, hogy a tanács által a vállalat­ nak ígért keretből mikor juthat hozzá új otthonhoz. — D. elvtárs! Beadta igénylését válla­ lati lakásra? — Azt mondták, fölösleges, mert csak öt év után jöhetünk szóba. — Kitől kapta az információt? — A kollégáktól, a szereidében. — A kollektív szerződésünkben akad egy kitétel, hogy eltekinthetünk a törzs- ÁFÉSZ-demokratizmus ESEMÉNYJÁTÉK a formalitásokról Az elődöt FMSZ-nek hívták. A zömmel 1948-ban alakult Földművesszövetkezetek kezelésükbe vették a volt nagybirto­ kok fel nem osztható „maradványait” — darálókat, magtára­ kat, cséplőgépeket és traktorokat —, aztán üzleteket, kocsmá­ kat nyitottak. A jelszó nyomán — Egy falu, egy szövetkezet! — minden községnek megalakult a maga FMSZ-e, az ügyvitelt és a könyvelést pedig ellátta a hat-hét falut is kiszolgáló ván­ dorkönyvelő. A fejlődésben a körzeti Földművesszövetkezetek megalaku­ lása volt a következő lépcső; szűk egy évtizede pedig sor került a cégtáblák cseréjére, s a bélyegzőkre is ekkor vésték rá: ,,. • és vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet”. Az elnevezés többé-kevésbé sejteti, hogy az ÁFÉSZ-ek tulajdon­ képpen azt teszik, mint a volt FMSZ-ek — csak nagyban. Az­ az: ellátják a szövetkezet tagságát — s az egész falut — „étellel-itallal”, tartós fogyasztási cikkekkel, felvásárolják a piacra szánt mezőgazdasági terméket, adott esetben pedig ezeket ma­ guk termeltetik; s különféle szolgáltatásokkal, kölcsönzésekkel is foglalkoznak. A szövetkezetek gazdasági okokkal indokolt egyesülése még napjainkban is folyik, ennek eredményeként például a p.-i ÁFÉSZ munkáján egy egész járás ellátása, két­ tucatnyi faluban élő szövetkezeti tagság közérzete múlik. — Ha mammutszövetkezetekre van szükség, ám legyen. Az egyesülésekkel azonban olyan messzire került a tagságtól az ÁFÉSZ, hogy igencsak kevéssé érezhetjük a magunkénak —, dohog R. G. Kié akkor hát az ÁFÉSZ? A szövetkezeti demokratizmus szerint a kisebb-nagyobb összegű — s a szövetkezet gazdálko­ dását segítő — részjegyek váltásával anyagi áldozatot is vál­ laló tagságé. A szövetkezet azonban hatalmas, a tagság egy­ szerre és egy helyre soha össze nem hívható; így jogait, bele­ értve a döntéseket is, közgyűlés helyett részközgyűléseken gya­ korolja. A színpadon nyakkendős elnökség, a valamikor mozinak használt terem vaslemezhez csavarozott székein bakancsos, ber­ liner kendős szövetkezeti tagság. „Fél hét, ideje lenne már kez­ deni!” — rikkantja elől a boltos. Hátam mögött pedig remény­ kedve jegyzi meg Válócziné: „Ma valami új sorozat kezdődik a tévében, szeretnénk megnézni”. Balgaság — nézek a kezemben tartott, a Rákóczi Nyomdá­ ban 13 ezer példányban sokszorosított meghívóra. A napirend ugyanis „félméternyi”. Igaz is, az általános fogyasztási és ér­ tékesítő szövetkezet részközgyűlésén vagyunk: itt hallgatjuk meg az igazgatóság beszámolóját; fogadjuk el a tervet; „dön­ gárdatagságtól, amennyiben fiatal és jó munkát végző szakemberről van szó. Maga pedig mind a két kitételnek megfelel. Ha jól tudom, vasárnapi műszakot rendsze­ resen vállal, a legutóbbi exportszállít­ mány határidőre történő teljesítésében nem kis része volt. Igaz? — Ühüm... — mondta irulva-pirulva a dicsérettől a szerelő. — Adja csak be azt a kérelmet. Persze, ha vállalkozik rá, hogy hosszabb ideig marad nálunk! Azóta D.-ék fel-felülnek a helyijáratú autóbuszra, s az új lakótelepen ellenőrzik, hogyan haladnak az építők. Egy üggyel talán megint kevesebb lesz. M. Szabó Gyula tünk” a tagsági érdekeltségi alap felosztásáról; itt módosítjuk az alapszabályt; titkosan és nyíltan választunk mindenféle he­ lyi és felsőbb vezetőt — viszik a szavazatainkat a központba összesíteni. Mindenekelőtt tehát szavazunk. Negyven kéz emelkedik a magasba, kérdés-javaslat-ellenszavazat-tartózkodás nélkül jóvá­ hagyjuk a napirendet, a jelölő- és szavazatszedő bizottság öszszetételét. A munkabizottságok tehát annak rendje és módja szerint megválasztattak, bár a 116 meghívott szövetkezeti tag­ ból csak negyven van jelen. De bejelentik, hogy harminchatan „igazoltan hiányoznak, ezért a részközgyűlés határozatképes. Mellesleg, az „igazoltan” meg nem jelenteket nem számolja sen­ ki, éppen annyi a számuk, amennyi szükséges. („Az indokol­ tan távollevőket le kell vonni az összes taglétszámból és a meg­ maradt létszámot kell viszonyítani a megjelentekhez, a határozatképességet ennek megfelelően kell megállapítani.”) , ... Az. ÁFÉSZ ez évi célkitűzéseiről hallgatjuk a központ kiküldöttjét, közben „dolgozik” a jelölő bizottság. A kocsmáros — ezúttal elnöki minőségében — az ölünkbe nyomakodik. a negyedik széken ülő Vinczénéhez hajol. Gépelt papírlapot nyom a kezébe. — Hallotta, Manyika, maga is tagja lett a jelölő bizottság­ nak. Itt a lista a jelöltekről, nézze meg! Bár, úgysem ismer kö­ zülük senkit... „Sosem lesz már vége, ideje lenne kezdeni a sorsolást!” — morognak egymás között a jobbára idős asszonyok; de a ki­ küldött csak beszél, beszél, beszél: „ ... értékesítésünk megszer­ vezésében az árualapok biztosítását a társadalompolitikai fel­ adatok megvalósításának jobb segítésére kívánjuk felhasznál­ ni, előtérbe helyezve az egészséges táplálkozást, a nők háztar­ tási munkájának könnyítését, a munkásellátás javítását... ” __ olvassa rendületlenül a 25 példányban stencilezett beszámolót. Ki figyel oda? Senki. Minek is, amikor az innen-onnan öszszeollózott közhelyekkel traktálják a tagságot. Amikor a szé­ pen hangzó, mégis semmitmondó — és főleg ide nem illő — beszámolóban el sem hangzik a falu neve. Hivatkoznak a nők háztartási munkájának megkönnyítésére — mert manapság ez a divat, határozat is van rá, a beszámolót meg le lehet fűzni, a „teljesítés” kipipálható —, de szó sem esik arról, hogy tizen­ egy órakor még ott állnak az asszonyok a bolt előtt, kenyér­ re várva. A beszámoló azonban folytatódik tovább, le van stencilezve, azt kérem fel kell olvasni. „A termeltetés területén foko­ zottabban kell törekednünk a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének segítésére, az innen felkínált, minőségnek megfe­ lelő áruk felvásárlásának és továbbértékesítésének fokozására, a szakcsoporti tevékenység szervezeti és működési szabályzat­ nak megfelelő működésének biztosítására.” �Szép És ismerős nem volt meg olyan Hogy a leszedett áru az előbb szép szóval, szöveg. Igaz, azt nem említik, hogy soha szervezetien a felvásárlás, mint tavaly. fásládákban és vesszőkosarakban töppedt majd indulattal reklamált göngyöleg híján. A továbbiakban megtudjuk, hogy az egyesült szövetkezet­ nek 744,6 millió forint összegű bevételt kell az idén elérnie Később meg is „szavazza” ezt mindenki, bár nem hiszem, hogy egyetlen résztvevő is emlékezne a tervszámra. Végül: „Gazdál­ kodásunk eredményeként 13,5 millió forint összegű nyereség realizálódik, amely 7,1 millió forinttal, 34,4 százalékkal keve­ sebb az 1979. évinél. A jelentősen csökkenő nyereség miatt be­ szűkülnek továbbfejlesztésünk lehetőségei is.” A milliókat meg a „beszűkülést” ugyan nem érti senki, mégis viszonylag csöndes a tagság. Vár, látszólagos türelemmel. Még fel is lélegzik, amikor a napirendnek megfelelően feláll a területi — helyi — intéző bizottság elnöke: talán most lesz szó rólunk. A faluról, az ellátásról, mindennapi gondjainkról. Csalfa remény. Bázis-terv-tény-százalékok — ennyi az egész, kissé összezagyváltan előadott mondandó az elmúlt évről. A máról, a holnapról egy hang se. — Tessék, elvtársak, szóljanak hozzá! Hosszú csönd. Igaz is, van mihez hozzászólni? A brosúrákból, állásfoglalásokból és irányelvekből mi­ xelt beszámoló itt a faluban nem vitaalap. Pontosan egy év­ vel ezelőtt, egy hasonló gyűlésen, megtagadtuk a formális, sem­ mitmondó, a helyszínt és a megjelenteket érdeklő tényeket egyaránt figyelmen kívül hagyó beszámoló meghallgatását. Csöppnyi, ártatlan — és eredménytelen! — lázadás volt ez __ emlékezik egy zöldségtermesztő. — Nézzék, mi is tudjuk, hogy ez fölösleges, máshol is morognak az emberek az időrablás miatt — mondta akkor a kiküldött. — Értsék azonban meg, ez a szabály. A törvény! Az ÁFÉSZ beszámolóját, meg a tervet minden részközgyűlé­ sen jóvá kell hagyni. Jóváhagyjuk, bánná a fene, de legalább egy passzus ró­ lunk is szólhatna benne. Így azonban hiába agitál kényszere­ detten a részközgyűlés helybeli levezető elnöke — aki melles­ leg az apám —: „Kezdheti, emberek, mindjárt a második hoz­ zászóló is... ” Igaz, a hallgatásnak más oka is van. A hosszan tartó csen­ det végre megtöri a területi intéző bizottság elnökének elégedett hangja: — „Akkor, emberek, semmi gond, semmi probléma...” S a hamis nyugalmat árasztó kijelentés nyomán a színpad felé löki jobb kezét az első szólásra jelentkező: — Nagyon rövid leszek, csak erre a nagy szótlanságra kí­ vánok magyarázatot adni. Eszerint bebizonyosodott már, hogy teljesen fölösleges felállni a székről, mert a bajainkra a hely­ színen mindig rábólintanak, de aztán a kutya sem foglalkozik velük. Alig három hete, hogy a falugyűlésen — az ÁFÉSZ ki­ küldöttjének jelenlétében — kritizálták a több kilónyi rozsdá­ val, csigával, mindenféle szeméttel vegyített fűtolajat; elmond­ ták, hogy két esztendeje nem lehet tápot kapni; hogy negyed­ éve bádogvödörben mossák a falu kocsmájában a poharakat. .. hogy... Mi történik ezek után? Még arra sem méltatják a fa­ lut. hogy reagáljanak az észrevételekre, legalább a szövetkezet gyűlésén. Ezért a csend, belefáradtunk az ismétlésekbe. Mint a zsilip mögött kitörni készülő, majd kibuggyanó víz­ tömeg, olyan erővel töri darabokra a csendet az indulat; a színpadon elhelyezett asztal mögött ülők lázasan jegyzetelhet­ nek: nincsen hentesáru, rosszul értelmezett takarékosságból nem világítanak kellően az italboltban, tisztességtelen, terme­ lői kedvet szegő sápot szed a szövetkezet a felvásárlásban, ruszli, azaz pácolt hal kellene, kasza-kapa-köszörűkő is lehetne a bolt­ ban. Pestre menjen érte az ember? Egyre jobban belejövünk az igények sorolásába, valaki már ott tart, mintha egy nagy­ városi gyűlésen szólna: mirelitárukat is kínálhatna a vegyes­ bolt. Kínos pillanatok következnek, a hozzászólók között a kül­ döttünk áll fel: — Nehéz helyzetben vagyok. Az jár a fejemben, hogy mit gondolnak rólam az emberek: hogyan képviselem érdekeiket a szövetkezet küldöttgyűlésén? Csakhogy én ott is szóvá tet­ tem az idegborzoló táphiányt, meg azt is, hogy egy ócska bá­ dogvödörben mossák a poharakat, a hónapok óta rossz víz­ csap mellett. Csak az a baj, hogy ott sem, meg azóta sem kap­ tam választ. Nem is tudom, mi értelme van így ennek az egész küldöttségnek. Indulatos szavait hallgatva felidézem, hogy egy alkalommal ugyanez az ember azt mondta: nem volt addig semmi baj, amíg „kis szövetkezet voltunk”. Egyvalaki ezerfélével foglalkozott, mégis mindennek volt gazdája. Ma csoportok-osztályok-főosztályok vannak, de az „apró­ ságokra” nem jut idő. Igaz, másra — a kereskedelmi, ellátási, szolgáltatási és termeltetési tevékenység szervezésére — sem nagyon. Pedig... Mindig mosoly szalad az arcomra, amikor eszembe jut az egyik „vendéglátóipari egység” vezetője: — Ha bemegyek a központba, azt sem tudom, kihez szól­ jak, annyian ülnek körül egy íróasztalt, felállni meg egy ember sem akar, nehogy „elfoglalja” valaki a helyét. Legközelebb az­ tán megint ott ül egy új pofa, azt sem tudom, mi a titulusa, ke­ gyelmesnek. .. félkegyelmesnek illik-e szólítani... Az emlékidézés alatt már-már széles folyammá duzzadó vi­ ta nehezen ér véget, a kiküldöttek hiába lökdösik a levezető elnök könyökét: „Zárd már le a hozzászólásokat!” Az nem en­ ged, ellenben biztatja a jónépet: „Mondják csak, emberek!” �De egyszer a panaszkodásba is belefáradunk, következnek a válaszok. Feláll az egyik kiküldött, pártunk helyes politiká­ járól értekezik — húsprogram és kistermelés így, meg úgy —■ majd „válaszol”: — A tápellátás központi kérdés. Értsék meg azonban, em­ berek, időnként akadozik a szállítás, jelentkeznek a gondok. Mondja tovább rendületlenül, a részközgyűlés meg felrö­ hög, itt-ott még az elnökség drapériás asztala mögött is fel­ villan egy-egy kínos mosoly. Hogyisne, amikor ez a szövetke­ zeti vezető úgy válaszol, hogy azt sem tudja, miről van szó. Itt ugyanis nem rendszertelen szállítást reklamálnak, hanem amiatt sírnak, hogy kerek két esztendeje egy kiló tápot sem láttak a szövetkezet lerakatában. De a kiküldött elvtárs azért meglehe­ tősen nagy lelki nyugalommal kijön a részközgyűlésre, anél­ kül, hogy tájékozódna: mi is a „helyzet” abban a faluban, ahová „kiszáll”. Meg kell hagyni, az ilyen felkészüléssel jókora becsületet ad a részközgyűlésnek. Ideje nem volt talán, a hoz­ zászólásokra azonban odafigyelhetett volna. Legalább. Az ifjabbik kiküldött azt mondja: nem értették a legelső hozzászólás kérdésének lényegét. — Egymást nem értettük — hangzik higgadtan az „ismét­ lés”. — Kérdésem nincsen, hiszen arra úgyis rábólintasz: iga­ zad van! Mindenki ezt teszi, aki idejön a faluba, aztán mégis minden marad a régiben. Még csak számon kérni sem tudjuk az ígéretet, mert a legközelebbi gyűlésre úgyis más jön. Leg­ közelebb te sem ülsz majd ezen a színpadon! Kérdés helyett hát azt mondtam el, milyen csekély a súlya a szavunknak. Aminél talán csak a kényelmes bólintás, a könnyelmű-felelőtlen ígérgetésetek súlytalanabb. Kérdés hát nem volt, válaszolni nem kell — ebben egyet­ értünk. A válaszadások után szavazunk ismét, merthogy vezetőséget-vezetőségeket-küldötteket kell választanunk. A jelölő bizott­ ság elnöki tisztét ellátó kocsmáros kiáll a publikum elé: — Titkos szavazással kell megválasztani az ÁFÉSZ elnökét és a felügyelő bizottság elnökét minden részközgyűlésen, a szavazatokat azután összesítik. A szövetkezet elnökének java­ soljuk M. J., a felügyelő bizottság elnökének pedig P. ... P. J. elvtársakat. — Kik ezek? Nem ismerjük őket! — kiabál egy nagy da­ rab bányász, határozottan a színpad felé. — Dehogyis nem, te Lajos! M. J. elvtárs már húsz éve a szövetkezetünk elnöke. Ez a P. .. — próbálja kibetűzni a ne­ hezen kimondható nevet —, hát... ezt én sem ismerem — vörösödik el az éppen felelősségteljes tisztét gyakorló jelölő bizott­ sági elnök. — A banktól... aki a banknál volt. .. — súgják a szín­ padról. Magyarázkodás jobbról-balról, majd újból közlik, ideje sort keríteni a titkos szavazásra. A szavazatszedő bizottság elnöke ki is osztja a néhány négyzetcentiméteres — gondolom, ugyan­ csak 13 ezer példányban sokszorosított — cetliket, rajta a két névvel. A bizottság gyorsan dolgozik. Egyik tagja nyomja a kezekbe a cédulát, a másik pedig gyűjti össze. Talán a terem feléig jutnak el, amikor megúnják ezt az aprólékosságot, az egyik széksor mellett megáll a két ember. — Hány szavazólapot szedtél eddig össze? Amaz mond egy számot, majd a bizottság elnöke az előbbi markába szurkolja a további cetliket. Hangosan számol, egé­ szen addig, amíg a „leszavazást” tanúsító cédulák száma a tár­ sa kezében el nem éri a részközgyűlésen megjelentek jegyző­ könyvben rögzített számát. Kész, vége. A kiküldöttek átveszik a szavazólapokat, vi­ szik az ÁFÉSZ központjába; lehet összesíteni a többi község szavazataival. A műveletnél majd kiderül: a tagság megválasz­ totta-e (?) az ÁFÉSZ és a felügyelő bizottság elnökét. Végre, a gyűlésre csalogató-marasztaló gyűlés fellélegzik, hamarosan itt a gyűlés néhányan némi aprópénzzel vastagabban terembe való belépéskor mindenki kapott most ott van a kalapban. sorsolás! A részköz­ vége, ráadásul jó mehetnek haza. A egy számot, a párja Talán egész este először érdekli valami az embereket, iz­ galommal vegyes kíváncsisággal várják: kik is lesznek a sze­ rencsés nyertesek, kinek nem kell holnap a boltban fizetnie. Egy öregasszony hangosan zsörtölődik, „úgyis kicsinálták az egészet!”, aztán el sem akarja hinni, hogy az ő számára húzták ki a százforintos vásárlási utalványt. Lassan azonban elfogy minden utalvány, nincs több nye­ remény. Nincs többé, ami itt tartaná az embereket. Tódulnak kifelé az ajtón, a kocsmáros pedig viccesen elkiáltja magát: — Senki ne feledje, hogy a vásárlási utalványokat az idén csak a kocsmában lehet beváltani! A propagandafogást néhányan még hallják, az elnöki zár­ szót aligha. A kifelé hömpölygő emberfolyam vége tolong az ajtóban, amikor a részközgyűlés levezető elnöke „bezárja” a tanácskozást. Késő este van, de e nevezetes alkalomból még kinyit a kocsma. Itt jegyzem meg a kiküldöttnek, az ÁFÉSZ egyik ve­ zetőjének: — Egyszer elhagyhatnátok a sorsolást. Kíváncsi lennék, elmennének-e a gyűlésre vagy hárman? Nem szól, de a választ mind a ketten jól tudjuk. Egy deci bor mellett aztán legalább háromszor megnyugtat: „Egyébként teljesen igazatok van... ” — Tudom. Ti meg helyeseltek — a gyűlésen. A pohármosás­ ra is, ugye, egészen addig, amíg valaki fel nem jelenti a szö­ vetkezetet a KÖJÁL-nál. Valakinek drága mulatság lesz... Egyetértenénk még sokáig, de a kiküldöttet sürgeti a gép­ kocsivezető: menni kell, a kocsit X faluban várja X. elvtárs. Ott is, másutt is részközgyűlés van. Vakulásig és orrvérzésig. �Két tucat faluban hallgatjuk és szavazzuk meg a mérleget, vá­ lasztunk elnököket, meg aztán mindenféle helyi elnököket-tagokat-küldötteket. Mindenütt ugyanaz a napirend — még egy­ szer: 13 ezer példányban sokszorosította a nyomda a meghí­ vót, s mindenütt a huszonöt példányban stencilezett beszámo­ lót olvassák fel. A gyűlésezés pedig megy tovább. Néhány nap múlva zöld­ ségtermesztő szakcsoport ülésén vagyunk, a kiküldött pedig előveszi a „stencilt”, merthogy az ÁFÉSZ fennhatósága alatt dolgozó szakcsoport önálló részközgyűlési egységnek számít. — Te, fiú, tedd el gyorsan azt a papírt, meg se kíséreld felolvasni! Itt renitens emberek ülnek. A kiküldött új ember és engedékeny. Így hát ezen a gyű­ lésen tényleg arról van szó, ami odatartozik: termelésről, szak­ csoporti tervekről, felvásárlásról. Azaz, a szakcsoport ügyeiről — a szakcsoport összejövetelén. Vaskos hiányosságokkal (?), persze. Elvárnák ugyanis, hogy hagyjuk jóvá az egész ÁFÉSZ célkitűzéseit, például: a ruházati cikkek forgalmát 4,5 százalékkal kívánják növelni. Tényleg: mi van, ha a zöldségtermesztő szakcsoport azt mondja, ez a terv­ szám, kérem, nem jó, legyen öt, hét vagy kilenc százalék? Szó­ val, ezt meg kellene szavazni, de bármennyire is kérjük, azt nem tudja a szövetkezet, mennyit forgalmazott a szakcsoport az elmúlt évben. Szövetkezeti mérleg és szövetkezeti terv van a szakcsoport gyűlésén, de szakcsoporti mérleg-forgalom-jöve- Mondd, mit tehetnék — A tizenhét oldalas jegyzőkönyvből le­ tette elém a tizenhetedik oldalt és azt mondta: írjam alá. Hol van a többi? — kér­ deztem. Ezeket úgyse szokták elolvasni — vetette oda. De én szívesen elolvastam vol­ na — mondtam neki. Jó, majd akkor oda­ adom — válaszolta mérgesen. Persze, azóta se adta ide. Én viszont aláírtam. Háborogva, zsörtölődve, de aláírtam. — A háborgás, morgás semmit nem jelent. Aláírtad. Ez a tény. — Mit tehettem volna? * Mit tehetnék, mit tehettem volna? — hall­ juk a kérdést itt is, ott is. Mintha nem tu­ datosulna bennünk — nem hisszük el? —, hogy a közéletet mi magunk alakítjuk, s mindenért viselünk — közvetve vagy közvet­ lenül — felelősséget. — Nem azonos, hogy az embernek viszo­ nya vagy köze van a világhoz — lát neki a magyarázatnak a pedagógus, aki másod­ állásban ideológiai oktatással foglalkozik. — Viszonya mindenképpen van, már azáltal is, hogy él, dolgozik. Erre mondta Marx — vagy Engels? —, hogy „teszik, de nem tudják”. Itt tehát még nem tudatosul az ember szabadságlényegűsége. Pedig fontos lenne, hogy tegyék, de tudják is! Ekkor volna közük a világhoz és csak ekkor fejlődhet ki a de­ mokrácia. — Tehát ön szerint kizárólag intellektuális föltétele van annak, hogy közünk legyen a világhoz? — Nem. A politikai, ideológiai ismeretek birtoklása, az általános műveltség kevés. Sze­ mélyiségjeggyé kell, hogy váljon a demok­ ráciára való igény. Az ember erkölcsi köte­ lességének érezze, hogy köze legyen emberi és tárgyi környezetéhez. Régi meggyőződé­ sem, páran megmosolyogtak miatta, hogy a történelem mindenkire személy szerint ki­ osztotta a maga feladatát... Tetszik a gondolat, bár csöppet sem új. De alkalmat ad „műveltségem” fitogtatására. delem stb. nincs. Válaszolni se tudnak rá. Egy idősebb, talán két évtizedes szövetkezeti múlttal is rendelkező férfi meg is jegyzi: — Hogy van ez? Miként készült el az ÁFÉSZ mérlege, ha az az összesítés nincs meg. ami része a mérlegnek? Mi pedig egyébként is erre, a mi munkánk eredményére volnánk kíván­ csiak. A szövetkezet küldöttgyűléséig pótolni is kell ezt a mu­ lasztást, mert a részmérlegek hiánya akadálya a küldöttgyűlés megtartásának- Nem volt akadálya. Megtartották, sőt, azóta már meg is ismételték. — Hallottad? Visszatapsolták a küldöttgyűlést, mert el­ csesztek valami szavazást — újságolja a szövetkezet egyik benn­ fentes alkalmazottja. — Rosszul választották meg az elnököt, vagy mi, valami fejes meg felfigyelt a szabálytalanságra, ezért újra össze kellett hívni a küldötteket. A szövetkezet jogászának és az egyik főosztályvezetőnek — ők a ludasok — részkártérí­ tést is kell fizetni. Csak nehogy a szívedre vedd... hamarosan megkapják jutalomban. A küldöttekért autók mentek, egy délután a járási székhe­ lyen újra összeült a küldöttgyűlés. Félórára csupán. Leszavaz­ ni, immár helyesen, szabályszerűen. Kiköszörülendő a csorbát, ami a szövetkezeti demokratiz­ muson esett. Kelemen Gábor — Németh László írta a Tanúban: „Az ember csak a maga dolgára vállalkozhat; so­ ha nagy dolgokra.” Erről van szó? Határozottan bólint, jólesően nyugtázom. — Pontosan. De a maga dolgát sem tudja mindenki. Pedig tudnia kellene. — Miért nem tudják? — Mert vannak olyan ellentmondások, amelyek a tudatosulást nehezítik. Kollekti­ vista társadalomban élünk, kollektív érde­ kek kellene hogy hassanak, de olyan a gaz­ dasági helyzet, hogy az emberek gyakran el­ fordulnak a közösségtől. Mit kell ma csinál­ nia például egy magafajta fiatalembernek? Hajtani, mert hiányzik a lakás, a bútor, a kocsi, az utazás... Nem is a javak szűkös­ ségével van a baj, hanem azzal, hogy a ja­ vakat nem csupán munkával lehet megsze­ rezni. hanem néhol ügyeskedéssel, helyezke­ déssel. S az ilyen megnyilvánulások száma mintha sokasodna... Úgy érzem, most találtunk rá a tulajdon­ képpeni témánkra, de ezen a ponton éles kanyarral térhetnénk el tőle. Marasztalni próbálom: — Mit tesz ezek ellen ön? — Én tanítok egy második osztályban. Eze­ ket a gyerekeket igyekszem tényleg dialekti­ kus szellemben nevelni. Megpróbálom a gon­ dolkodás kényszerét kialakítani bennük. Ez egyébként a politikai érzék beplántálásának is a módja, mert politikailag megbízható — véleményem szerint — az, aki józanul, ra­ cionálisan gondolkodik. Lekerekített gondolatok. Szeretnék közé­ jük piszkálni, hogy valami szúrós, hegyes do­ log akadjon az ujjamba. — Megelégszik avval, hogy húsz-harminc kamasznak rendet rak a fejében? — Nem tartom kielégítőnek. Közéleti fó­ rumokon is ki szoktam fejteni „hajmeresztő” nézeteimet. De egyebet mit tehetnék? Egyet nem értéseimet fedezendő tekinte­ tem elkalandozik a könyvsorra. Egy kötet fekszik keresztben a többi tetején. Károlyi Mihály: Egy egész világ ellen. * „Mint ahogy az orvosló csodatevők és cso­ dakúrák a természeti világ törvényeinek nemismerésében gyökereznek, akképpen a szociális csodatevők és csodakúrák a szo­ ciális világ nemismerésében...” — írja Marx egy helyen. Ez az aforizmának is beillő gon­ dolat motoszkál a fejemben, mikor szobrász­ ismerősömmel beszélgetek. Műtermében kisebb és nagyobb, kész és félig (?) kész agyagfigurák, faragványok egy­ más hegyén-hátán. A sarokban magányosan áll a nagy mű, amit nem adna a zsüri meg­ szabta értéken alul. „Annyit nekem is meg­ ér” — mondja, majd átmenet nélkül kije­ lenti: — Minden társadalom egy koordináta­ rendszer, ami tulajdonképpen rácsrendszer. Váratlan, ennélfogva meglepő közlés, amit nem is állhatok meg szó nélkül. — Képzeletmozdító hasonlat. — És a közöm a világhoz kérdése úgy me­ rül fel: közöm a rácshoz — mondja rendü­ letlenül tovább. Agyaglepény hever az asztalon. Apró kés­ félével abba rajzolja bele a rácsmintát. — Itt vannak a lyukak, amikbe kerülhetsz. Előre látod, hova juthatsz, s ha ott vagy, meddig érhetsz, mi fér el belőled a keret­ ben. Megeshet, hogy választhatsz, vagy át­ léphetsz egyik lyukból a másikba. De csak a közeliek állnak nyitva előtted és ott is meg vannak szabva a határaid. Föl kell ven­ ned a rács formáját, erre az életösztön előbb-utóbb rávisz. Mert, ha üresen hagysz egy-két sarkot, vagy valamelyik oldalon kitüremkedsz, kihullasz az egészből. — Te mit teszel a rácsforma újraterme­ lődése ellen? — Szobrász vagyok. Szoborral tudom ma­ gam a leghatásosabban kifejezni. Ezért kö­ vet faragok, vagy agyagot gyúrok. Ha jó szónok lehetnék, akkor prédikálnék; ha író válhatna belőlem, akkor regényeket tennék az asztalra. De ilyesmire nem vagyok alkal­ mas. Tehát maradnak ezek... Körülmutat a szobrokon. Olyan szuggesztíven, hogy magam is rájuk bámulok, mint­ ha még soha nem láttam volna őket. Végig­ simítom az egyiket. — Ezekkel lehet világot formálni? — Remélem. Az biztos, hogy én a szob­ rászatomat soha semmilyen kétes célú pa­ rancshoz vagy érdekhez nem igazítottam. A közösségnek fontos tartalmat keresek és pró­ bálok kifejezni. Olyat, amely a jobbik ré­ szedet birizgálja. �Tűnődve elnéz rólam. Szeme egy apró, kétfigurás szobron állapodik meg. A kis mű megragadja az ember figyelmét. Én azt a címet adnám neki: Birkózók. * — Az a csoda ebben a gazdaságban, hogy össze sem beszéltünk, de ha az ország bár­ melyik végébe megy, minden főmérnöktől ugyanazokat a panaszokat hallja. Mégis min­ dig a vállalati vezetők a hülyék. Pedig mind­ annyian csak nem lehetünk azok. Zsebkendőnyi, de pazarul berendezett iro­ dájában már tucatszor beszélgettem ezzel a műszaki vezetővel. Ezt a sirámát most hal­ lom harmadszor. Alkalmasint ideje megkér­ deznem tőle, s meg is teszem: — Elég-e az, ha egy mai magyar főmér­ nök csak ironizál a dolgokon, vagy netán valamennyi felelősséget is magára kell vál­ lalnia. Összeszűkült szemmel pár másodpercig maga elé meredve gondolkozik. Nem láthat­ ni rajta: sérti-e a kérdés, vagy csak a sza­ vakat rágja meg. — Nézze... Jár hozzánk mindenféle bizal­ mas kiadvány, amikben rólunk, magyarokról szóló külföldi cikkeket közölnek. Mind azt írja, hogy Magyarország a lehetőségekhez képest nagyon jól áll. Mintha még tartaná magát a nézet hogy „Magyarország a keleti tábor legvidámabb barakkja”. Ezt még alá is támasztják adatokkal és kétségtelenül van igazságtartalom a megállapításaikban. Persze mi, akik itt élünk, nagyon jól tudjuk, hogy egy másik reflektor fényében ugyanezek az adatok egész másképpen fluoreszkálnak. Élvezettel mondja ki az utolsó szót. Ne­ kem is tetszik, le is írom, közben a mér­ nököt visszaterelem az eredeti kérdéshez. — Tehát akad mit tenni az irónia mellett. — Tudja, én született nonkonformista va­ gyok. Szerintem ez alkati kérdés. Olvasta a Caine hadihajó történetét? Olvassa el. Ott szemben állt egy kozák típusú, katonás, sarkos szabályzatember: a kapitány meg a non­ konformista hős. A regényben ez utóbbi ke­ rekedik felül. De amikor már győzött, egy ügyvéd megmondja neki: igaz, hogy győz­ tél, de azért te egy csirkefogó vagy. Mert lehet, hogy ezek a szabályzatemberek szűkfejűek, merevek, de igenis ilyenek vezetik győzelemre háborúban a hadsereget. No, ezért mondom, hogy bár valaki ezt megérti, mellre is szívja, és mégis nonkonformista marad, az már alkati hiba lehet. Én se tu­ dom ezt levetkőzni. Igaz, nem is próbálom. Amit magának a szabályozókról mondtam, azt szóvá tettem nagyobb nyilvánosság előtt is. Ezt tudom tenni és teszem is. Bár sok­ szor furcsán néznek rám. A főmérnök — többek közt — azt a gyöngéjét panaszolta a szabályozórendszer­ nek, hogy a gyárat csöppet sem ösztönzi az egyébként agyonpropagált termékszerkezet­ váltásra. Ő ezt hobbiból erőlteti. — Miért vállalkozik ilyen kockázatos „hob­ bira”? — Látott már maga vizslát vadászni? Megrendíthetetlen őszinteséggel rántom le a leplet műveltségem eme fogyatékosságáról. — Nézzen meg egyet valamikor. Ezt a ku­ tyát évszázadok alatt arra tenyésztették ki, hogy bizonyos helyzetbn meghatározott mó­ don viselkedjen. Megy a vadász előtt és amikor megérzi a vad szagát — illatát, bű­ zét, ahogy tetszik —, elindul feléje, hogy nem is lehet fékezni, megy. Mikor odaér, a fácántól egy-két méterre lekushad és meg­ merevedik olyan pózban, mintha villám csa­ pott volna bele. Orrával a fácán felé mu­ tat és így marad, ha kell, negyedórán ke­ resztül is, amíg a vadász oda nem ér és nem lő. Engem az egyetemen kialakítottak egyfajta munkára: műszaki tevékenységre. Ha belépek egy üzembe, egyből azt figye­ lem, hogy mit lehet ésszerűbben megoldani. A köztünk álló lapos dohányzóasztalra nyúl. — Hogy ezt a naptárt jobb így megfordí­ tanom, mert akkor innen is el tudom olvas­ ni, mi van ráírva, nem kell odamennem, ahol maga ül. És ezt csinálom, ha ösztönöznek rá, ha nem. Másként nem tudok viselkedni. — Nem inercia ez? Vagyis: a vizsla egy életen keresztül vizsla marad. De ha csak tehetetlenségi nyomatékről van szó, az idő­ vel gyöngül. — Ez is alkati kérdés. De különben a vizsla vadászösztöne is gyengül, ha megme­ revedett pózában ahelyett, hogy a fácánra lőnének, őt rúgják orrba. Mikor kiléptem az irodából, akkor értet­ tem meg az allegória záróképének értelmét. * Teszi, de tudja is (ahogy a korábban meg­ kérdezett pedagógus mondaná), hogy mit, miért csinál szakszervezeti titkár ismerősöm, aki nemrég került ebbe a pozíciójába, s most javában hajtja a lendület, a tenni akarás. Néha talán túlbuzog benne a jó szán­ dék, így aztán élete nem szűkölködik össze­ ütközésekben. — Gyakolczi újabban meg akar fúrni. Ko­ rábban elintézte, hogy egy közeli hozzátar­ tozójának adjon a cég kétszázezer forint la­ kásvásárlási kölcsönt. Most azt szeretné, hogy ezt a pénzt ne kelljen megadniuk. De én nem járulok hozzá és már az igazgatón­ kat is sikerült magam mellé állítanom eb­ ben a kérdésben. Gyakolczi ez miatt vicso­ rog rám. „Gyakolczira” egyébként régebben is, más­ tól is hallottam panaszt. Az a kép bontako­ zott ki — halványan — előttem: az illető­ nek nem tetszik, hogy a fiatal szakszervezeti titkár a korábban üres formaként kongó tisztséget most — zsurnalisztikai panellel szólván — megtöltötte tartalommal. „Ténye­ ző” lett, mert ténylegesen köze van a dol­ gokhoz. Ámbár tájékozatlansága, közéleti járatlansága miatt „felemás helyzetben” ér­ zi magát, s ez gyöngíti, ellentmondásossá te­ szi egyébként kétségtelenül jó szándékú mű­ ködését. — Mint szakszervezeti titkár és mint párttag is felemás helyzetben vagyok. Ha valamit titkárként esetleg megvétóznék, ak­ kor magasabb fórumon kell egyeztetni az álláspontot. És ott végső soron nekem kell engednem, hiszen köt a pártfegyelem. Kortyol kettőt a sörből, ezt az időt hasz­ nálom föl arra, hogy hitetlenkedésemnek hangot adjak. — Volt már ilyen eset? — Nem. Egy személyi ügyben morfondí­ roztam a vétóról. Valakit nem tartottam alkalmasnak arra a posztra, amire javasol­ ták. De tudtam, hogy „fent jól fekszik”, ezért végül én is bólintottam inkább. „Mit tehettem volna?” — hallom lelki füleimmel az alapkérdést. Legyinteni, bólin­ tani könnyebb volt, mint vétózni lett volna. — Mint párttag is eléggé felemás helyzet­ ben vagyok. Mert követelmény egyfelől, hogy lépjek fel a hibák ellen. Másfelől vi­ szont, ha ezt csinálom, egyből kapok egy címkét: önfejű! Sajnos, nem érzem, hol a határ, ameddig a bírálat építő és amin át­ lépve „önfejűvé” válok. Tartok tőle, hogy személyes érdekszférák peremén húzódik ez a vonal és ezért szinte soha sem látható. Még akkor is bele-belelépek, ha kínosan vi­ gyázok rá, hogy a bírálatom elvszerű le­ gyen. Megrágott, megformált, kerek gondolatok és könnyen érthetőek. Mint a féligazságok általában! — Te nem kapsz bírálatot? — törlőm le a sört a bajuszomról. — Dehogynem. Ez hozzátartozik Gyakolczi harcmodorához. Persze nem ő mondja el. Szócsőnek egy régi kádert használ, aki még harmadik Mátyás idejéből maradt ránk. Hét elemije van, nekem felsőfokú végzettségem. Ez is szálka a szemében. A múltkor mond­ tam az igazgatónak: Tárkányfy elvtárs, ma­ ga . kandidátus. Mi lenne, h,a a maga mun­ káját a portás bírálná meg? S jót nevet a viccén. Nem ismervén föl, hogy ezzel a tréfával mintha máris valami­ féle arisztokratikus pózba kezdene beleme­ revedni. — Te szavaztál erre a régi káderre? — Igen. Gyakolczi rávett. Azt mondta, hogy ha ez bent van, kevesebb bajt kever, mintha kint lenne. Nem láttam át a szitán. — Ilyen helyzetben mit tudsz tenni a kö­ zösségért? — Nagyon sokat. Erre nem lehet pana­ szom. Rávezethetem az embereket a külön­ féle problémák megoldására. Hatásköröm ré­ vén sok mindenben intézkedhetek, ezáltal gyorsíthatom a jó folyamatokat. Egyes jó embereknek megkönnyíthetem, hogy a kö­ zéppontba kerüljenek. Nagyobb testületi ülé­ seken a jó ügyeknek rangos embereket nyer­ hetek meg... �bár tudják, hogy akkor rájuk is „rosszabb” napok köszöntenek. Még körmölök szorgalmasan. Közben —, hogy megtörjem a csöndet — köszörülök egyet a torkomon. * Sorolja a lehetőségeit: jó ügy, jó ember, jó folyamatok... Remélhetőleg hamar meg­ tanulja, hogy nem mindig az a jó, amit egyetlen — bár kétségtelenül jó szándékú — ember annak vél. * — Megvalósul minden egyéni elképzelés, ha előremutató és megvannak a feltételek hozzá? Nagyvállalatunk versenyfelelőse — koráb­ ban egy tekintélyes szerv politikai munka­ társa volt — határozott és derűlátó. — Nálunk erre számtalan példa van. Hoz­ zám jönnek be a műszaki tanácskozások jegyzőkönyvei. Ezekből kigyűjtjük az egész vállalatra vonatkozó javaslatokat és továb­ bítjuk az osztályvezetőkhöz. Előfordul per­ sze, hogy egy-egy javaslattevő nem veszi figyelembe a valós lehetőségeket. Az ő in­ dítványukkal, még ha előremutatóak lenné­ nek is, nem tudunk mit kezdeni. Így aztán ők, a saját szemszögükből, úgy látják, hogy figyelmen kívül hagytuk az ötletüket. Kéthárom ilyen eset még kedvüket is szegheti. Két kávét hoznak be kis tálcán. A ver­ senyfelelős ragaszkodik hozzá, hogy én ve­ gyem le elsőnek a csészét. — Van-e tárgyilagos mércéje az „előremutatóságnak”, vagy egyéni érdek is eldönt­ heti az igent vagy a nemet? — Hogy mennyire előremutató egy javas­ lat, ez sokszor csak utólag derül ki. De nem hiszem, hogy egyéni érdek elgáncsolhat jó kezdeményezést. Már csak azért sem, mert minden egyéni érdek hosszabb távon egybe­ esik a közösségi érdekkel. Egy adminisztrátornő nyit ránk, horkant egyet és gyorsan visszahúzódik. — Most például élüzem lettünk. Ez di­ csőség a vállalatnak is és a borítékon is meg­ érzik az emberek. Megeshet, hogy egy „el­ lenség” keresztülhúzza a jó szándékú embe­ rek számítását, de nálunk ilyet még nem ta­ pasztaltam. .. Váratlanul ér az „egy ellenség” szóba ho­ zása. Közbevágok: — Ki az ellenség? — Ellenség az, aki a céljaink ellen tevé­ kenykedik. Vagy nyíltan, vagy leplezetten. Ez természetesen nagyon ritka manapság. Gyakoribb, hogy valaki lazít, ül a babérja­ in. Ő nem ellenség, csak hátráltató. — Van aki fél, hogy hátráltatónak bélyeg­ zik, mert szóvá tesz vélt, vagy valós hibákat. — Ilyet nem tapasztaltam. Ezt kispolgári nézetnek vallom. Ha nem szólunk a hibák miatt, akkor akadályozzuk a fejlődést. Én gyakran mondok bírálatot különböző fóru­ mokon és soha nem ért hátrány utólag. Gallérján fényes bányászjelvény csillan meg az ablakon bevágó napfénytől, Összehunyorítom a szemem. — Lehet, hogy épp ezért maradtam opti­ mista. A vállalat többi területén is nyugod­ tan kritizálhat mindenki és kritizálnak is! A munkások a termelési tanácskozásokon a „legmeredekebb” dolgokat is elmondják. Pe­ relnek mindenféle hiányosság miatt. Még a közvetlen főnöküket sem kímélik. — Hallottam olyan panaszt, hogy nem tudhatni: meddig előremutató a bírálat, mettől visszahúzó. — Ez attól függ, hogy az illető hol mond­ ja el. Ha azon a fórumon, ahol kell, akkor nincs baj. De sajnos nem minden emberre ez a jellemző. Sokan a kocsmában mondják el, ami a szívüket nyomja. Mert magyar ember a kocsmában vagy politizál vagy „dolgozik”. Eszembe jut, hogy kihűlt a kávém. Belepöttyentek egy kockacukrot a csészébe. — Múltkor a szomszédban Gábor napot ünnepeltek. Panelház, minden áthallatszik. Hát ki hallott már olyat, hogy Gábor na­ pon külpolitkáról vitatkoznak egész éjszaka? — Talán csak nem árt, ha vitával tisztáz­ nak kérdéseket... Mikor ezt — némi zavartságot mímelvén — mondom, nem rá, hanem a könyvszek­ rényre sandítok. — Természetesen. Azt helytelenítem, ha valakit megbélyegeznek téves nézete miatt. Vitázni kell vele és meg kell győzni. Ha lehurrogjuk, nem változik meg, sőt makacs lesz. De ha meggyőzzük, akkor egy újabb embert állítunk be a csatasorba. — De sajnos, vannak emberek, akiket szinte lehetetlen meggyőzni. Közbevetésemhez egy mélyről fölszakadó sóhajtást is mellékelek. — Vannak türelmetlen emberek. Nemrég azt mondta egy munkás: jó, hogy ez az or­ szág még fennáll, ha így dolgozunk. Dolgo­ zunk! Ezt mondta. De nem magára gondolt, hanem másokra mutogatott. Szerencsére, többségben vannak azok az emberek, akik követelik a meglevőnél nagyobb fegyelmet, — Néha a feleségemmel is veszekedek a cég, vagy az utca ügye miatt. „Minek fog­ lalkozol vele — kérdezi —, ne idegesítsd magad”. Van, amikor igazat adok neki, mert jószerint csak károm származik belőle, hogy háborgok. Ilyenkor egy ideig vissza is fo­ gom magam. De nem sokáig. Esztergályos ismerősöm üzemében — a kül­ ső szemlélők megítélése szerint — rendben mennek a dolgok. „Kvantitatíve” növelik a termelést, „kvalitatíve” is fejlesztik termé­ keiket. Ő maga vállalatszerte ismert — és elismert — munkás. Szorgalmas, de nemcsak a keze, az esze is jár. Lelkiismeretes: ka­ tonaságból leszerelvén első útja a gyárba vezetett. Szokott helyén találom: a modern, alumíniummegmunkálásra fölszerelt csarnok­ ban. Megbök: menjünk ki az udvarra, ott jobban értjük egymás szavát. — Hol és mi miatt háborogsz? — kér­ dem tőle a hajborzoló szélben. — Népfrontbizottsági tag vagyok, felszok­ tam szólalni az üléseken. Gyakran panaszko­ dom a szemét miatt. Nem tetszik, hogy a várost egyik végéről is meg a másik végéről is szeméttelep határolja. Aztán a környé­ künkön is sok a szemét. Húzódik ott egy új épületsor. Olyan személyiségek kaptak benne lakást, hogy az ember elvárta volna tőlük: kulturáltan viselkedjenek. Nem ezt teszik. Például kipakolják a kukájukat a járdára. Mért nem tudják ők is, mint más, a kerítésük mögé rakni? Gyerekek játszanak ott, kiborítják a szemetet és hetekig nem takarítja össze senki sem. Elmondtam ezt a népfrontülésen és javasoltam, hogy változ­ tassunk a dolgon. Azt válaszolták: „Hát igen, igaza van, de hát...” Érted: „de hát”... — Talán nem mindig kell ilyen „dehátba” beletörődni... Keménységre akarom figyelmeztetni, de hangom elárulja az én bizonytalanságomat is. Az alapkérdést hallom tőle „válaszul”. — Mit tudok csinálni?... A múltkor ki­ nyitom a csapot — harmadik emeleten la­ kunk —, nincs víz. Kinézek az ablakon, lá­ tom, hogy a szemközti földszinten lakó ta­ nácsi dolgozó slaggal mossa a kocsiját. Mit lehetett volna csinálnom? Menjek be a ta­ nácsra? Ki fog ott velem foglalkozni? Még ha meg is hallgatnak. Örüljek, hogy kiönt­ hettem a lelkem. Van olyan felelős, aki erre épít: meghallgatja az embert, aztán meg­ nyugtatja, hogy jól van, maga elmondott mindent. — Azért néha tesznek is valamit. Ahogy ezt mondom, gyorsan bólintok is hozzá. — Igen. Ezt meg kell hagyni. Már több­ ször is torkomra forrasztották a szót azzal, hogy felsorolták: ezt meg ezt tették. És úgy is volt. De a fő problémák ettől még problémák maradnak. Itt van a vízellátás. Évtizedek óta gond. Tettek az ügyben sok mindent, de még jó ideig nem lesz elfo­ gadhatóan megoldva a városban. És éppen az új lakótelepeket sújtja a hiány, pedig ott seregnyi a csecsemő, egész nap kellene a víz. Csak közhelyeket tudnék rögtönözni „meg­ nyugtatásul”. Inkább témát váltok, s hang­ zatos kérdéssel teszem próbára: — Érzel felelősséget a gondok miatt mint a társadalmunk életét meghatározó osztály tagja? — Én azt vallom, hogy lényegében a dol­ gozók határozzák meg az ország sorsát. A jó dolgozók. És egyre többen érzik, hogy mi­ lyen felelősség van a vállukon, amikor sza­ vaznak egy taggyűlésen. Fogy az olyan, aki azt se tudja, miről kell szavazni. Meditál. Hangjában meggyőződés és biza­ kodás erősíti és gyengíti egymást. �— Persze, azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az ember mindenbe ne szóljon bele. Csak akkor beszéljen, amikor tisztában van a helyzettel. Szólnak neki, menjen, kezet fogunk. * — Ilyen „széthúzástól” nem kell megijed­ ni — mondom, s legyintek is. — Tegnap az egyik gépkezelőm panasz­ kodott, hogy nem kap lakást három éve, a két üzemmérnök meg fél év után kapott. El volt keseredve, szidott mindent. Végül azt is felhozta, hogy egy másik országban állítólag már megoldották a lakáskérdést. „Állítólag!” — mondom neki. Erre azzal jön, hogy a szomszéd lány oda ment férj­ hez és kaptak lakást. Mepróbálom visszaráncigálni a témához: — Hogy érzi: munkásemberként — a na­ pi jó munkán kívül — tehet valamit, hogy az ilyen gondok minél hamarabb megszűn­ jenek? — Nem biztos, hogy nekem kell tennem ezért. Sokan azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, vagy vigyék nekik oda. Mások meg maguk mennek el érte. Megkönnyebbülten búcsúzunk el. Nehéz perceken jutottunk túl mind a ketten (?!). Mint félhivatalos nyilatkozóhoz, igazítanak a vezetők a brigádvezető asztaloshoz. Har­ minc éve költözött a városba, azóta ugyan­ ott él, ugyanott dolgozik egyfolytában. — Olyan helyen lakunk, hogy körülöttünk már mindenhol megcsinálták az utat, a jár­ dát, a mi utcánkat meg, mint egy szigetet, kihagyták. A múltkor elmentem a tanácstagi beszámolóra, ott elmondtam, hogy jó lenne, ha minket se felejtenének ki. Meghallgat­ tak, aztán közölték, hogy jogos az igényem, de nincs a megvalósításra keret. Régebben többször is panaszkodtam, hogy hónapszám nem viszik el tőlünk a szemetet. A panasz után egy ideig elhordták, utána megint el­ * felejtették. Most én rakom fel egy taligára és tolom ki a patakpartra, ha sok. Zavarba ejtően elegáns irodába invitál be Zúgnak a gépek, rekedtesen kiabálom: az exportőrgyár párttitkára. Türelmesen vé­ — Máshol is nehéz dolga van, ha el akar gighallgatja zavaros és hosszadalmas beve­ érni, vagy meg akar változtatni valamit? Láthatóan örül a témának, van ró­ — Embereket meggyőzni valamiről ma­ zetőmet. la mondanivalója. napság nagyon nehéz. Még hat-hét évvel ez­ ember a maga területén fele­ előtt jobban élt mindenkiben a felelősség. lős—a Minden világ vagy az ország sorsáért. Ez a Mostanra mintha eltrehányodtunk volna... reális alapállás. Nekem a „világ” elsősor­ Ez ronda szó, ne ezt írja le. . . Elkényelmeban ez a két és fél ezer ember, aki itt dol­ sedtünk. Akkor a társadalmi munka is job­ gozik a gyárban. Tehát nekem nem a VILÁ­ ban ment. kell megváltanom, hanem elérnem azt, „Áthúzom” a nem kívánt szót, közben kér­ GOT hogy az üzem teljesítse a tervét és ez a két dezem : és fél ezer ember jó fizetéssel menjen ha­ — Mi az oka az elkényelmesedésnek? za. Akkor tiszta a lelkiismeretem a világ — A világ változása. Hetvenöt óta sokat meg az ország dolgai felől is. De ha a vi­ emelkedtek az árak, az embernek társadal­ lágot általánosan akarom megváltani, s mi munkák helyett inkább a pénz után kell ugyanakkor rosszul dolgozom, akkor hordó­ loholni. Különösen, ha családja van. De szónok válik belőlem. Ne a Szabolcsban lé­ nemcsak a körülmények, mi is hibásak va­ vő hibákról prédikáljak, hanem a gyári mel­ gyunk. Összefogás kellene széthúzás helyett. léfogásokról. Akkor megtettem azt, amit le­ Nagy szavak. Gyanús, hogy üresek. hetett. Jegyzeteimet túrom föl, keresek egy ide­ — Hol van széthúzás? — A múlt héten például túlóráznunk kel­ vágó idézetet. lett. Volt aki tiltakozott, veszekedett a mű­ — Van, aki szerint a közeli hibát szóvá vezetővel. Nem tudta bevenni a feje, hogy tenni bajos, mert könnyen fenéken billent­ hetik az embert. hétfőn szállítani kell az árut. Egymunkadarab sorsa__ __ Kovács szaki esztergályos, tíz éve tengelyeket esztergált. Meg­ kapta a rajzokat és azok alapján, különösebb nehézség nélkül el­ készítette a munkadarabokat. Művezetője meg volt vele elégedve. Mi­ óta itt dolgozott, igazolatlanul egy órát sem hiányzott, a rábízott fel­ adatokat mindig pontosan elkészítette, órabéremelésért soha nem követelődzött. Csendes ember volt, szinte észre sem lehetett venni, hogy itt dolgozott. Egy munka befejezése után ezzel állt főnöke elé: — Főnök, valami érdekes munkát adjon nekem! A művezető meghökkent. Milyen érdekes munkát adhat ő Ko­ vács szakinak? Hiszen ez sorozatgyártó üzem, nem kísérleti részleg. Az egész több ezres gyárban öt ember, ha van, aki a kísérleti üzem­ ben esztergál. A művezető zavartan rakosgatta az elkészítésre váró alkatrészek rajzait. Melyiket adja? Mindegyik egyforma. Teljesen mindegy, me­ lyiket adja. Mi baja lehet ennek a Kovácsnak, hogy érdekes munkát akar? Egyet csak oda kell neki adni . . Odaadta a legalsót. — Remélem jó lesz — tette hozzá bizonytalanul. — Igen, igen ... — motyogott magának, és megindult a rajzzal az esztergapad felé. A művezető sehogy sem értette a dolgot. Még kevésbé értette, amikor egy óra múlva Kovács gépe felé pillantott, az még mindig a rajzot tanulmányozta. Hiszen ez egy egyszerű tengely! Ilyenhez azon­ nal hozzá szoktak fogni, nincs rajta mit nézegetni. Nem akarta bántani, hisz eddig semmi baja nem volt vele. De hát miért nem dolgozik ez az ember? — Valami hiba van a rajzban? — állt meg felette. — Nem, talán nincs — szólt az, de fel sem nézett a rajzból. Kovács hazavitte műszak után a rajzot. Egész este ezt nézegette. — Ez a nézet alapvetően hamis. Kifejezet­ ten erénynek számít, ha valaki jobbat aka­ rásból „sokat jártatja a száját”. Éppenhogy azokat az embereket emeljük ki, akik fele­ lős véleményt mondanak a fórumokon. Az én szememben nem volt hátrány még az sem, ha valaki szenvedélyesen beszélt, nem válogatta meg a szavait. Értékeltem inkább, hogy őszinte. Mert mi, akik a politikában nyüzsgünk, sokszor hallunk jól fésült véle­ ményt, ami mögött hamis a tartalom. Ezért szimpatikusabb az őszinteség. Nézze meg az ifjúsági szervezetünket. A tisztségviselők épp azok közül kerültek ki, akik ilyen, vagy olyan ügyben verték az asztalt. Hirtelen támad egy gondolatom. Nem tud­ nám megalapozni példákkal is, de kikíván­ kozik belőlem: — Közülük néhányan ma már „jól fésülik” a mondandóikat. A párttitkár nem tiltakozik, sőt bólint: — Ennek két oka lehet. Egyik, hogy könynyebb egy alsóbb szintről mindent bírálni. Ha ugyanaz az ember magasabb beosztásba kerül, több információt szerez és szélesebb látókörrel már másként ítéli meg a dolgo­ kat. A másik ok: sokan azt hiszik, hogy ilyen beosztásban már állandóan viselkedni kell. Borzalmas lehet egész nap viselkedni. Nincs is rá szükség, sőt káros, mert így előbb-utóbb alkalmatlanná válik az ember a feladat ellátására. Éppen azokkal lehet sokat kezdeni, akikben van élet. Mert ben­ nük van ötlet is, egészséges, rizikóvállaló szándék is. Berreg a házi telefon. A titkárnő kérdezi, hozzon-e be kávét. „Nem kell” — feleli be­ szélgető társam. Visszaül, s ott folytatja, ahol abbahagyta. — Akad ugyan, aki azt vallja: jobb a tel­ jesen beszabályozott ember. Mert az nem okoz gondot. Csakhogy nem hoz hasznot sem! Persze, egy dologra vigyázni kell! Nem dőlhetünk be azoknak, akik bátran hallat­ ják mindenütt a hangjukat, de nem tesznek le semmit az asztalra. Lejárt a beszélgetés ideje; a titkárnak ér­ tekezlete kezdődik. Kint, a gépírónő szobá­ jában köszönünk el. A szekrényen bronzból öntött kis szobor: jól ismert arc. Regös Molnár Pál A felesége sem értette a dolgot. Sohasem szokott a férje hazahozni semmit. Szeretett volna egy nagyon jó alkatrészt készíteni. Nem egy összedobott, trehány munkát, hanem egy pontos, a rajznak tized-, század-, ezredmilliméterre megfelelő tengelyt, ami a legkisebb súr­ lódással, a leggyorsabban fog forogni. Nem olyat akart esztergálni, mint amilyen az elmúlt tíz év alatt bármelyik volt, hanem egy pre­ cíz, pontos, csodálatos munkadarabot, egy remekművet. Beleadni mindent, minden idegszálát, minden ügyességét, minden adottságát, minden mozdulatát . . . Éjszaka sokáig nem tudott elaludni. Végiggondolta százszor az évek óta begyakorolt műveleteket. Hogyan tudná még pontosabban, még szebben elkészíteni ezt a munkadarabot? Úgy izgult, mint még soha... Sikerül-e olyan alkatrészt készíteni, mint szeretné? Másnap reggel a gép olajozásához, majd ellenőrzéséhez kezdett. A művezető sehogy sem értette a dolgot. Mi baja lehet ennek az em­ bernek? Minek olajozza most a gépet? Ellenőrizni meg csak éven­ ként szokták . . . — Valami baj van vele? — kérdezte megdöbbenve. — Csak, hogy pontos legyen — válaszolta az, s fel sem nézett az olajozásból. Nem érdeklődött tovább, el kellett mennie. Délután, mikor viszszajött, Kovács még mindig nem volt kész a munkadarabbal. — Azzal a félórás ócska tengellyel mit tud csinálni ennyi ideig! Már tizedik munkaórát tölti vele. Ez megbolondult! Ez nem normális — dühöngött —, az én türelmemnek is van határa ... Mi baja lett ennek a szorgalmas, precíz munkaerőnek . . , A munkaerő műszak végére nagy nehezen elkészült a munka­ darabbal. Diadalmas, ragyogó arccal vitte a művezetőnek: — Főnök, kész! Ezt nézze meg, milyen jól sikerült! — Igen, rendben van — motyogott az, és bedobta a többi tízezer tengely közé. Lantos László �Kazinczy emlékezete* Olyan íróra emlékezünk, akinek viselt dolgait alig-alig őrzi már emlékezetünk, s akinek művei nem élnek — s talán soha nem is éltek — elevenen az irodalmi köztudatban. Különös ér­ zés, mert a számontartás és a felejtés eme sajátos ellentéte a szelle­ mi közösség legrejtélyesebb, mégis magától értetődő élettörvényére irányítja figyelmünket. Kazinczy neve ugyanis azok közé a mitikus fogalmak közé tartozik, amelyek akkor is jelentenek valami nagyon lényegeset az értékérzetünk számára, ha munkásságuk részleteiről nincsenek is tárgyszerű ismereteink. S Kazinczynak még a mitikus­ sá emelkedett nagy nevek között is különös szerep jutott. Mert ve­ zéregyénisége lévén az újkori magyar történelem első nemzedékei által vívott nemzeti-kulturális küzdelmeknek, ő már a „hőskorszak”, a magyar reformkor fiainak a szemében is magának az „ügynek”, az „eszmének” szent megtestesülése volt. Érthető, hisz értékelő, szerve­ ző és irányító szerepe páratlan a magyar irodalom történetében. Cso­ konai még a barátságát élvezhette, Berzsenyi Dánielt ô biztatta, hogy a nyilvánosság elé lépjen, Kölcsey Ferencet ő vezette be — szinte kézenfogva — az irodalmi élet világába, de — noha nem követték —, őt ismerték el a legnagyobb tekintélynek a fiatalabbak: Kisfalu­ dy Károly és Vörösmarty Mihály is. S hogy azok számára is „ve­ zércsillag” maradt, akik személyesen már nem is ismerhették, arra Petőfi híres verse, a Széphalmon című költemény talán a legszebb bizonyíték. De mi volt az az „ügy”, az az „eszme” amelynek szolgálata révén neve oly mitikus-jelképes tartalmak hordozója lett? — Akár kortár­ sait, akár későbbi tisztelőit faggatjuk, úgy tűnik, két fogalmat és egy képet őrzött meg legtudatosabban a munkásságát méltató szak­ mai közvélemény. Íme a két fogalom: nyelvújítás és „fentebb stíl”. És íme a kép: a börtönében raboskodó Kazinczy, amint 1795. május 20-ának hajna­ lán borzadva, de rendkívüli önfegyelemmel nézi végig Martinovics és társai kivégzését a Vérmezőn. Ma már — talán, mert tisztábban kirajzolódtak az egész életmű roppant arányai — úgy látjuk: inkább a kortársak, s az utókor érdeklődését és értékelő szempontjait jel­ lemzik ezek a képi-fogalmi mozzanatok, semmint Kazinczy mun­ kásságának valóságos érdemeit. De vegyük sorra ezeket a „mozza­ natokat”! Kétségtelen, hogy szépirodalmunk, s a tudományok ma­ gyar nyelvű fejlődése elképzelhetetlen lett volna annak a nyelvújítá­ si mozgalomnak a diadalma nélkül, amelyet Kazinczy vezetett. Ért­ hető tehát a nyelvújítás szerepének eltúlzott hangsúlyozása az utó­ kor részéről. Nyilvánvaló az is, hogy a XVIII. század végének sze­ met kápráztató stíluskavalkádjában — a kései barokk többféle vál­ tozatának, a rokokónak, a klasszicizmusnak, a szentimentalizmusnak, a népiességnek és a „preromantikának” a keveredésében — lényegé­ ben két fő ízlésirány ütközött meg egymással, s hogy ebből az ütkö­ zetből a Kazinczyé került ki győztesen. Nem alaptalan tehát az ál­ tala hirdetett „fentebb stíl” eszményének kiemelése sem. Nem alap­ talan, de nem is igazolható tökéletesen. Mert igaz ugyan, hogy ennek a stílusideálnak a hatása követhető nyomon — hogy csak a legnagyobbakat említsem: Kölcsey. Eötvös, a fiatal Arany, s a mi századunkban Babits, Kosztolányi, vagy Németh László írásain, de ma már azt is jól látjuk, hogy Csokonainak — a Kazinczyéval szem­ ben egykor alulmaradó törekvése a népies-populáris irányzatoknak nagyobb szerepet biztosító stílusszintézise már az 1840-es években tovább folytatódott, mindenekelőtt Petőfi költészetében, de tovább hatott a kései Arany, majd Ady lírájában, éppúgy, mint Jókai, Mik­ száth, Krúdy és Móricz prózaművészetében. Miben láthatjuk hát a Kazinczy-mű igazi értékeit, ha sem a nyelvújítási küzdelmeknek, sem a stílusok harcának nem tulajdonítunk oly kizárólagos jelentősé­ get, mint korábban? Mielőtt e kérdésre válaszolnék, vessünk egy pillantást ama „harmadik mozzanatra”. Írásműként is emlékezetesek azok a sorok, amelyeket Kazinczy vetett papírra a Fogságom napló­ jában a Martinovics-féle mozgalom tragikus fináléjáról. De a memo­ árnak ezek a lapjai mégsem annyira művészi értékük, mint inkább dokumentumérvényük miatt lettek örökbecsűek az utókor szemé­ ben. Mert, ami a Vérmezőn történt 1795. május 20-ának hajnalán, az nem pusztán egy politikai törekvés vérbe fojtása volt, de intő-fi­ gyelmeztető példa is: milyen sors vár a változtatni akarókra, a re­ formerekre, ha nincsenek tisztában a politikai realitásokkal, s hová vezet a forradalmárindulat, ha nem mérik fel pontosan sem önma­ guk, sem az ellenfél mozgósítható erőit. Ma már pontosan tudjuk: a magyar jakobinusmozgalom, a mindössze néhány száz értelmiségire támaszkodó Martinovics-féle összeesküvés bukása szükségszerű volt. Nemcsak azért, mert önmagán belül sem lehetett egységes, hanem mert mind céljai, mind módszerei az idegen — francia — példa használhatatlan másolatai voltak, és nem a hazai lehetőségekből és szükségletekből nőttek ki. Miért éppen Kazinczy szemével néztek vissza erre a politikai drámára az egymást követő nemzedékek? Hi­ szen annyi kívülálló szemlélője volt e tragédiának. Hadd hivatkoz­ zam Széchenyi Ferenc gróf, az idősebb Wesselényi báró, vagy a köz­ gazdász Berzeviczy Gergely személyére, akik objektíve talán hitele­ sebb képet adhattak a történtekről. Csakhogy az ô viszonyukat eh­ hez a bukáshoz soha nem tekintették szimbolikusnak honfitársai. A Kazinczyét igen. Mert ő volt az, aki valójában nem is vett részt a Elhangzott Losoncon 1981. február 23-án, a ünnepségen. CSEMADOK Kazinczy- konspirációban, csak annak eszméivel rokonszenvezett. Ő volt, akit a halálos ítélet, majd az azt börtönbüntetésre változtató „kegyelem” eljuttatott a kudarc legfontosabb tanulságának felismeréséig: ha a hatalom gátat emel a haladó törekvéseknek, nem a gátat kell ostro­ molni; föléje kell emelkedni, s magasabb régiókban — a nyelv, a művészetek, a kultúra világában — kell kimunkálni egy új minősé­ gű társadalom műveltségbeli, ízlésbeli és erkölcsi feltételeit. S végül ő, Kazinczy tudott példát mutatni arra is, hogyan kell élni és dol­ gozni egy ügyért, ha magáról az ügyről beszélni többé nem lehet. — Előttünk áll egy ember, aki büntetlenül bűnhődött, halálos veszélybe került, de túlélte a katasztrófát, s alkalmazkodott az új körülmé­ nyekhez, anélkül, hogy bármit is feladott volna eszményeiből. Íme, ezek a Kazinczy-féle sors- és jellemképletnek azok a szimbolikus vonásai, amelyek miatt az elmúlt korok magyar értelmisége oly sok­ szor nemcsak tipikusnak, de követhetőnek is érezte példáját, s ami­ ért egy mozdulatlanságba és reménytelenségbe dermedt kor legrep­ rezentatívabb alakjának tekintette az örökké sugárzó kedélyű és fá­ radhatatlanul tevékenykedő széphalmi mestert. S, ha most újra fel­ teszem a kérdést, miben láthatjuk ma a Kazinczy-mű aktualitását, akkor ezeket a morális erényeket: a jellem hajlíthatatlanságát, a tántoríthatatlan ügybuzgalmat, s a már-már aszketikus önkorláto­ zást követelő alkotáskényszert semmiképpen nem sorolhatjuk az örökség múlandó értékei közé. Kazinczy szellemi sugárzásának mele­ gét tehát ma is érezzük. De kérdés: vajon a fényét is érzékeljük-e? Nos, kétségtelenül másképpen érzékeljük, mint elődeink. Újra hang­ súlyozom: nem azért, mert nyelvújító és stílusművészi tekintélyé­ nek újraértelmezésével magának a nyelvújításnak, vagy a „fentebb stíl” hatástörténeti szerepének a jelentőségét becsülnénk alá. Hanem azért, mert bennünket ma jobban érdeke), hogy milyen törekvések, tartalmak kifejezésére akarta alkalmassá tenni a nyelvet, mint az, hogy hogyan. És jobban izgat, hogy mit gondolt a világról, az em­ berről, a vallásról, a szépségről és a politikáról, mint az, hogy miként fejezte ki gondolatait. Ügy is mondhatnám, fontosabbnak tartjuk az ízlés és a világnézet, mint az ízlés és a stílus kapcsolatá­ nak kérdését. Egy másféle egyoldalúság hibájába esnénk? Nem hi­ szem. Maga Kazinczy hatalmaz fel a tartalmi problémák tüzetesebb vizsgálatára. Hiszen a nyelv és a stílus — általában a forma — az ő szemében sem volt önmagában érték. „Jót, s jól. Ebben áll a nagy titok”. — Írta híres epigrammájában. Nem pusztán egy szellemes aforizma ez. Nem volt Kazinczynál szenvedélyesebb gyűlölője a fel­ színességnek, a tartalmatlan formák csillogásának. Nemcsak a mu­ latságok, ünnepségek és társasági szokások hamis pompáját és cere­ móniáját vetette meg, de elborzadt attól is, ha a nemzeti érzés és büszkeség primitív gőgjével találkozott. S talán éppen ez riasztotta a legjobban egy olyan korban, amikor a falusi kocsmáktól a főúri szalonokig többnyire csak a külsőségekben — öltözködésben, tánc­ ban, virtuskodásban — nyilatkozott meg a nemzeti érzés. Hogy mennyire kényes és szigorú volt e tekintetben az irodalmi ízlése is, hadd idézzem annak bizonyítására az 1780-as évek legnagyobb ma­ gyar könyvsikeréről. Dugonits András Etelka c. regényéről ítélkező sorait: „Én ennek a könyvnek a látásán elejéntén nagyon megörül­ tem, hazafiúi elragadtatást, s tsak őseink előtt esméretes felséges eggyügyűséget, s Magyar tüzet reménylvén: ah, de mint szomorod­ tam el. midőn a legízetlenebb galantériát, a legalacsonyabb popularitást. s gyermeki affectációt, hogy Magyar vagyok, találtam benne. Én is tsak-nem a szenyvedhetetlenségig, tsak-nem a más Nemzetek megbántásáig kevélykedem abban, hogy magyar vagyok: de még is Etelkát olvasván, sok helyeken mintegy elszégyenlettem magamat, látván azt, hogy Pajtás Uram magát miként teszi nevetsé­ gessé a Magyar Névnek illetlen s ok nélkül való emlegetéseivel". Jegyezzük meg rögtön, Kazinczyt — a Dugonitshoz hasonló szel­ lemű művek olvasásakor — nem csupán a melldöngető magyarkodás kedvetlenítette el. Gyanakvással és félelemmel szemlélte magát a tényt, hogy kortársai nagy lélegzetű eredeti művek írására adják a fejüket. Gyanakodott, hogy a hivalkodó eredetiség mögött nem lepleződnek-e le a plagizálás kísérletei, s félt, hogy ha csakugyan önál­ ló magyar eposz, regény, dráma születne, nem ítéli-e rögtön halálra azokat alacsony művészi színvonaluk. Nem hitte, hogy a magyar nyelvű irodalom eljutott már az érettségnek arra a fokára, amelyen képes a klasszikus mintákhoz mérhető, maradandó értékű művek megalkotására. S ennek az aggodalmának nem egyszerűen az iro­ dalmi nyelv akkori fejletlensége volt az oka. Kazinczy híres utánzás­ elve — vagyis az a tétele, hogy korának meg kell elégednie az ide­ gen szerzők műveinek átültetésével, magyarra fordításával (idegen elsősorban az antikvitás remekeit és a korabeli angol, német, fran­ cia és olasz szerzők legjobb alkotásait értve), lényegében nem is nyelvi-esztétikai érvekre támaszkodik. Hiszen, aki annyira ismerte a régi magyar irodalmat, mint ô (s tegyük hozzá, Kölcseyig senki nem volt, aki jobban ismerte volna), aki oly tökéletesen tisztában volt egy Szenczi Molnár Albert, egy Zrínyi Miklós, egy Pázmány Péter művészi jelentőségével, az azt is pontosan tudta, hogy a nyelv — újí­ tás nélkül is — mindig áll olyan szinten, hogy saját korának szelle­ mét ki tudja fejezni. Csakhogy éppen ezt nem akarta. A hazai vi­ szonyokból fakadó korszellemben érzett valami végzeteset, s ezért elfojtani valót. A nemzeti kultúra európaiságát fenyegette halálos ve­ szély. Az ország, amelynek — úgy tűnt legalábbis — végképpen le kellett mondania politikai szuverenitásáról, most valamiféle „tős­ gyökeresen” magyar kultúra megteremtésével próbálta kárpótolni önmagát. Kazinczy zsenialitása megsejtette, hogy kikerülhetetlen csapdát állít magának a nemzeti indulat. És ettől a szellemi öngyil­ kosságtól akarta megmentem kortársait. Mert meg volt győződve ar­ �ról, hogy az európai kultúra egy és oszthatatlan, s hogy egy nemzet csak olyan mértékben lehet képes kibontakoztatni saját különös ér­ tékeit, amilyen mértékben el tudja sajátítani ezt az egységes szelle­ met. Azt vallotta, hogy ahol egymás mellett van fejlett és fejletlen, ott nemcsak fölösleges, de veszélyes dolog is ez utóbbinak önmagára hagyatkoznia. Ha tudjuk, hogy mi a szép, mi a jó, mi a hasznos, mert az előttünk járók megmutatták nekünk ezeket az értékeket, akkor nem azon kell fáradoznunk, hogy újra feltaláljuk, hanem, hogy megszerezzük azokat. Az erőltetett eredetiség különcködéshez vezethet. A különcködés pedig eltorzíthatja ízlésünket és jellemünket is, s nevetségessé tesz mások szemében. Ha pedig nevetségessé válunk, könnyen megeshetik — s ez az, amitől Kazinczy annyira félt —, hogy valóban kívülrekedünk Európa szellemi határain. Csaknem kétszáz esztendő távo­ lából sem lehet meghatódás nélkül olvasni Kazinczy leveleiben azokat a sorokat, amelyeket egy-egy tökéletesnek érzett magyar mű fölötti elragadtatásában vetett papírra. Költőbarátjának, a dunántúli Kis Jánosnak, később pedig Kölcsey Ferencnek néhány sikerültebb ifjúkori verséről írja, hogy meg kellene azokat mutatni a nagy né­ met mestereknek is. De kár, hogy meghalt Schiller — panaszkodik Kölcsey verseit olvasván — most láthatná, mire képes a magyar nyelv, a magyar poézis. Nem a sznobság vezeti tehát. Nemcsak azon fáradozik, hogy a fellebbezhetetlen külhoni tekintélyeket népszerű­ sítse hazai környezetben, hanem azon is, hogy jelzést adhassunk ma­ gunkról: íme, ilyenek! Közétek valók vagyunk. Azt mondhatjuk te­ hát, hogy Kazinczy klasszikusokra támaszkodó ízlésének elsődlegesen nem esztétikai, hanem — ha szabad ezt a mai kifejezést használnom — kultúrpolitikai és történetbölcseleti gyökérzete volt. És mi min­ dent meghatároz még az ízlésén kívül ez a kultúrpolitika és ez a történelembölcselet! Kazinczy nemcsak hirdeti elveit, nem csupán programokat fogalmaz és ítélkezik. De egész egyéniségével: tetteivel, gondolkodásmódjával, viselkedésével meg is valósítja ezeket az el­ veket. Mindenekelőtt a felvilágosodás eszméjét. Érdemes ezt hangsú­ lyoznunk, mert a magyar felvilágosodás történetében egészen kivéte­ les az ő világnézeti határozottsága. Bessenyei György nagyobb böl­ cselő volt nála, s Csokonai Vitéz nagyobb művész, mint ő De mind­ ketten vívódó: a természet és az emberi lét végső kérdéseivel folyto­ nosan birkózó szellemek. Életük utolsó pillanatában sem jutottak nyugvópontra pl. afölött a kérdés fölött, hogy mi történik az ember leikével a halál után. S ez a világnézeti nyugtalanság — igaz, mű­ vészileg rendkívül termékenyítően — egész életművükre rányomja bélyegét. Kazinczy lelki-szellemi alkata alapvetően harmonikus. Is­ meri, de távoltartja magától a metafizikai eszmék, a nagy lételmé­ leti dilemmák és a szélsőséges érzelmek szédítő mélységeit. 3, noha sorsa kétségbeejtőbb helyzetekbe sodorja, mint imént említett kor­ társait, irigylésre méltóan egészséges kedélye mindig megóvja a sú­ lyos lelki válságoktól, személyiségének sérülésétől. Vajon világnézete tette ilyenné? Vagy szerencsés alkata révén vált alkalmassá a szel­ lemi egyensúly megőrzésére? Akárhogy is van, a kettő nyilvánvaló­ an feltételezi egymást. S az eredmény, az a hatás, amelyet a szemé­ lyiségen és a műveken keresztül kifejt — végül is függetlenné vá­ lik létrejöttének okaitól. S ha most az emberre és műveire egyszer­ re kívánunk emlékezni, hadd idézzem meg a felvilágosult Kazinczy arcát. Célszerűnek látszik azokból az írásaiból idézni, amelyekben a valláshoz való viszonyát jellemzi. Márcsak azért is, mert valamit talán módosíthatunk azon a képen, amelyet az irodalomtörténeti köztudat őriz. Kazinczy világnézetét minősítve ugyanis a deizmust szokták emlegetni. Vagyis olyan világfelfogást tulajdonítottak neki, amely szerint az istennek csak addig volt szerepe a világban, amíg megteremtette azt, s a továbbiakban mindent a változtathatatlan és örök természettörvényekre bízott. Nos, túl egyszerű ez a képlet ahhoz, hogy fogalmat alkossunk Kazinczy nézeteiről. Hallgassuk ehelyett őt magát. 1801-ben ezt írja gróf Török Lajoshoz címzett episztolájában: „Hatalmas mesterének egy szava /Miként hozá ki a puszta semmiből Ezt a tömérdek mindent, s önmagát /Az ért­ hetetlen, a megfoghatatlan / Nagy mestert, / fejtik leckéid nekem. / Oh, ahelyett, hogy e mélységeket /Előttem felnyitnád, kérlek, bo­ rítsd el; S kikopva e szép világból, hol magamnak / Honn lenni lát­ szom, és ahol szemem/ Gyönyörködése millió tárgyait /A legvarázsb sötét tisztában, és /Nem elvakító fénynél látni szokta; / Ne kényszeríts, időn s űrön keresztül /Addig repülni, hogy csak fény la­ kik, /És aholott én, /durva föld fia, /A fény miatt magamra nem ta­ lálok. Ifjú koromnak boldog reggele óta, 'Mind addig amidőn ha­ vát az ősz Fejemre még nem kezdte hinteni, /E viszketeg gond kínzott engem is. / Lángoltam látni, s megkapni a valót, / És mint menyasszonyt keblemhez szorítani. /S új, szebb, jobb életet élni kar­ ja közt. /De ő futotta a v a k m e r ő t, s az éj /Lidérci közt eltűne, — nem haraggal, /De mint ki később újra visszatérend. — Kétség, s elcsüggedés rohant reám. /Kérdeztem a természetet: siket volt; Kérdeztem bölcsinket; ők csevegtek, /S bizonytalanabbá tőnek, mint valék; Barátim vállat vontak, s hallgatónak. /S arany korom hasz­ nálatlan repült el, /S büntetve voltam kábaságomért. /Többé nem űztem a futót, s magamba /Vonulva azt kérdém, amit tudhatok, És amit tudnom használ. S ô jutalmul /Megtért, s így szóla: „Láss! Amit keressz, Nyúlj kebledbe, s feltaláltad...” Példaszerűen tömör szellemi önéletrajz és önarckép ez a vers. Azt hiszem mégsem személyes vallomásértéke miatt érdemli meg fi­ gyelmünket. Hisz az az élmény, amelyről Kazinczy beszél, talán a legfontosabb kultúrtörténeti esemény a XVIII. századi Európában. Mert miről is van itt szó? Fordítsuk prózára! Egy embert arra ösz­ tönöznek, hogy próbálja a misztikus révület állapotában megragad­ ni a valóság lényegét, de ez az ember, bármennyire igyekszik is, képtelen erre. Ám nem emiatt marad benne bűntudat, sőt, éppen ezért lelheti fel lelke békéjét, mert ki meri mondani, hogy nem tö­ rekszik erre a világontúli lényegkeresésre. Egy új történelmi korszak születésének a pillanata ez. Mert a felvilágosodás kora nem akkor kezdődik, amikor az emberek elvesztik vallásos hitüket, s nem is akkor, amikor új magyarázatokat keresnek a megoldatlan létkérdé­ sekre, hanem akkor, amikor a vallásos élmény csábításával küszködő ember arra az etikai döntésre jut, hogy többé nem engedi magát a hit hatalma által megkísérteni. Nem azért, mintha úgy érezné, hogy valamely ateista világmagyarázat kikezdhetetlen válaszokat adott a világgal kapcsolatos kérdéseire, hanem, mert a végső válaszok által kínált statikus nyugalom helyett a folytonos kíváncsiság állapotát választja, s a mindenek fölött rendelkező isteni hatalom helyett ön­ maga akar sorsa urává lenni. „Láss! Amit keressz, Nyúlj kebledbe, s feltaláltad-..” — szól az égi hang, végleg felszabadítva hívét a transzcendens képzetek hatalma alól. Azt jelentené ez, hogy Kazinczy ateista lett? Szó sincs róla. A felvilágosodásra nem az ateizmus, s nem a deizmus volt a jellemző, hanem az, hogy újfajta hitet terem­ tett. Hitet abban, hogy nem az egyén fölött, hanem magában az egyénben: a személyes képességekben, az ész erejében, az erkölcsi érzékben, s az esztétikai ízlésben nyilatkozik meg az isteni erő. Ha­ talmas energiákat szabadított fel ez a hit a személyiségben. Kazin­ czy írta: Rajta tehát! Merjünk! Ne hallgassuk a mások javallását, ne a vádakat, hogy rontjuk, amit segélenünk kellene; a bennünket hívó, a bennünket toló, a parancsoló Istent hallgassuk keblünkben. Jobb az, amit ez parancsol, mint amit a sokaság mint amit a nem­ zet legjobbjai, mint amit magok legkedveltebb társaink akarnának. Ezek úgy tévedhetnek meg, mint mi, s miért kelljen meggyőződé­ sünket más miatt, akárki legyen az, megtagadnunk?” (Kis Jánosnak, 1793. júli. 27.) Önhittség? Gőg? Mások megvetése? Ne tévesszük össze a ma­ kacsságot és ostobaságot azzal a rendkívüli önbizalommal és eltökélt­ séggel, amely ezekben a sorokban megnyilatkozik. Kazinczy maga­ tartása egyszerre jelent védekezést a gondolkodás, a véleményalko­ tás kívülről és felülről történő irányítása ellen, s jelez már valamit abból a kivételes elhivatottságérzésből is, amely majd a fogságból való szabadulása után erősödik meg benne. 1803-ban írja egyik (Puky Ferencnek szóló) levelében: „Érzettem, hogy eszköz vagyok az isteni kézben; Érzettem, hogy az isteni végezés engem a maga mi előt­ tünk isméretlen céljainak érlelésére választott, s ime eltűnt előt­ tem a halál rettegése... (...) Lelkem vigasztalást lelt abban, a képzelésben, sőt édességet, hogy magamat közelebb é r z é m az isteni kézben: s az a tántoríthatatlan hit támogatott, hogy az isteni gondviselés a jó embernek pártjára kél, és szenvedéseiért neki meg­ adja a bért, mégpedig néha előre. Ezekkel az érzésekkel bátran vár­ tam a halált.” Egy olyanfajta létélmény és magatartás csírájával ta­ lálkoztunk itt, amely a Kazinczy után következő nemzedékek leg­ nagyobbjainak jellemében fog kiteljesedni. A kiválasztottság érzésé­ ről, a küldetéstudatról van szó. A közösség, a nemzet életében be­ töltendő rendkívüli missziójukat majd Széchenyi, Kölcsey és Petőfi fogják a Kazinczyénál is magabiztosabb határozottsággal felismerni. Nem csak az ügy, a program tekintetében láthatunk tehát megsza­ kítatlan folytonosságot a magyar felvilágosodás, s a romantika kor­ szakai között, de íme, rokoníthatók egymással világ- és önszemléle­ tük alapján is. Miért időztem ennyit Kazinczy eme jellemvonásánál? Mert úgy tapasztalom, hogy ezzel az örökséggel vagyunk a legna­ gyobb zavarban. Tudjuk, hogy érték, de mintha nem tudnánk mit is kezdjünk vele. Úgy kezeljük, mint valami törékeny ereklyét, el­ helyezzük dísztárgyaink között, de nem merjük használni, mert attól tartunk, tönkretesszük vele. Nem azt mondom tehát, hogy ak­ tuális a Kazinczy-féle küldetéstudat, hanem, hogy ez a dilemma nyomasztóan időszerű. Hihetjük-e magunkról, hogy — akár világ­ politikai helyzetünk, akár polgári hivatásunk okán — különös fel­ adatok elvégzésére predesztinált bennünket a történelem? De for­ dítsuk is meg a kérdést: beletörődhetünk-e abba, hogy mindent, amit személyesen tehetünk, eleve meghatározzák azok az objektív történelmi erők, amelyek életünk kereteit kialakították? Nem éri-e az a vád a küldetést vallókat, hogy a próféta attitűd romantikus pózá­ ban tetszelegnek? S megfordítva: vajon nem az jelenti-e a legna­ gyobb problémát a pedagógiánkban, hogy nem vagyunk képesek felszabadítani az emberekben a lappangó személyiségerőket: az al­ kotóképességet, a vállalkozó kedvet és a közösségformáló erőt? — Mondom, nem föltétlenül a Kazinczy-féle modell, de az ő példája miatt is megkerülhetetlen dilemma az aktuális. Van-e megoldás? Erre már egyértelműen Kazinczy szellemében felelhetünk. Döntse el ki-ki önmagában, semmit nem törődve mások véleményével. Hi­ szen „Ezek úgy tévedhetnek meg, mint mi, s miért kelljen meggyő­ ződésünket más miatt, akárki legyen az, megtagadnunk?” Lám mi­ lyen különös! Elemzésünk tárgya ezúttal Kazinczy világnézete volt, s szinte észrevétlenül, újra a jellem áll előttünk. Vajon juthatunk-e ebből arra a következtetésre, hogy e kettő elválaszthatatlan volt egymástól? Ne siessünk. Kazinczy tiltakozna ellene talán a legélén­ kebben. Mert alapelve volt az embert és nézeteit egymástól hatá­ rozottan megkülönböztetni. „Az én lelkemben — írja Cserey Farkas­ nak — 1807-ben — harag nem lakhatik azok ellen, akiket egy vagy más oldalról becsülni lehet, és (hogy) én bátran és élesen kike­ lek ugyan az ellen, akinek igaza nincsen, de azért a személy előttem illetlenül marad.” Vajon képes volt-e e szerint az elv szerint rendezni emberi kapcsolatait? Vagy csupán egy tiszteletre méltó, de általa meg nem valósított etikai normát fogalmazott meg? �A kérdés azért is indokolt, mert sokan és sokáig a nehezen össze­ férhető, türelmetlen és zsarnoki vonásokban látták Kazinczy emberi természetének lényegét. Halász Gábor híres Kazinczy-tanulmányát például — melyet éppen 50 évvel ezelőtt, a költő halálának száza­ dik évfordulójára írt — ezekkel a szavakkal kezdte: „Gyerekkorá­ ban makacs akaratosságáért gyakran meg kell fenyíteni (...) Ural­ kodó hajlandósága és irodalomszeretete együtt bontakoznak a lelké­ ben.” Nem volt ezeknek a vádaknak komoly alapjuk, de érthető a szándék: a nagy irodalomtörténész pszichológiai magyarázatokat ke­ resett, hogy megértse és megértesse, hogyan válhat valakiből vezér — ha csak az irodalmi életben is. Ám sajnos ez a dicséretes tö­ rekvés nehezen menthető torzításokhoz vezette. Halász Gábor tud­ niillik később ezeket mondja: „Ítéleteiben kétségtelenül elfogult; el­ vi álláspontja és érzelme gyaránt befolyásolják. Szektárius hajlan­ dóságú, a kiválasztottak kicsiny csapatát egybeforrva szereti látni, a kinnmaradtaknak és a kifelé tekingetőknek nincsen igazuk. (...) Hiú temperamentum, aki csak a vezérkedés enyhe szédületében ér­ zi jól magát.” De nem idézem tovább. Ez a portré — amelynek megrajzolásá­ ban egyébként a legnagyobb tisztelet, és tárgya iránti szeretet ve­ zette az esszéírót — függetlenül attól, hogy mennyit ártott a szép­ halmi mester emlékének, azért ingerel ellenkezésre, mert hamis. Kétségtelen ugyan, hogy voltak jó néhányan Kazinczy kortársai kö­ zött is, akik sértettségükben hasonló vádaskodásokra ragadtatták magukat, de miért hinnénk nekik? Csak azért, mert menthető volt elfogultságuk? Itt van például az egykori jó barát, Döme Károly ese­ te. „Azt akarnátok — írja barátjának egy sértő levelére válaszolva — hogy mindenik erővel is úgy nézzen, úgy gondolkodjék, mint ti, s ha nem akar úgy nézni, úgy gondolkozni, vagy nem nézhet, nem gondolkodhatik úgy, már akkor szenvedhetetlen ember ő előttetek, már akkor iszonyodtok tőle, néha üldözitek is. Valóban nagy igaz­ ságtalanság ez azoktól, akik előtt különben legszentebb, legsérthetet­ lenebb juss emberben a gondolkodásnak minden határ nélkül való és senkinek szolgálatjára, következésképpen másnak gondolkodása módjára is magát le nem kötő szabadsága.” Döme Károly sorai nyilvánvalóan Halász Gábor állításait igazolják. S a huszonhárom vaskos kötetet kitevő levelezés számtalan — a Döméjével egybe­ hangzó — jellemzést tartalmaz. De lapozzunk csak vissza, s nézzük meg, mi ingerelte fel ennyire az ifjúkori jó barátot! Döme Károly egy Bousset nevű katolikus teológus munkáját fordítja magyarra, s a fordítást elküldi Kazinczynak, aki így egy levélben reflektál rá: „Bousseted, tisztelt Dömém, végre eljuta kezemhez. Olvastam a szép ajánlást, olvastam a szép előszót, sőt, olvastam egy egy-két részt Boussetedből is. Lehetetlen volt sokáig olvasnom. Nem, mintha igen Kálvinista volnék; hanem, mert tanításai egy oly ember füleiben, aki nem a más karján lép, hanem tulajdon szemeivel választja az ösvényt, elviselhetetlen, sőt, lelket öklendező riasztás. Csaknem sír­ va tettem le kezemből Könyvedet. Sajnálottam, hogy az, aki Cicerót, Tacitust fordíthatná, Boussetre vesztegeti fáradságát, idejét. Ah Dö­ mém, ha látnád, mint vérzik szívem, midőn azt kell szemlélnem, hogy Te is azok közé állsz fegyvereddel, akiktől én iszonyodom!” Megértjük Döme Károlyt. Ilyen kíméletlen őszinteséget a leg­ jobb baráttól is nehéz elfogadni. De van-e Kazinczy soraiban a leg­ kisebb jele is a megvetésnek, a hiúságnak, az uralkodói felsőbb­ rendűség érzésének... bárminek, ami a barátság árulása lenne, s a személy önérzetét sértené? Ugye nincs! Az elvi kérlelhetetlenség töké­ letesen megfér itt az embert, a barátot szólító érzelmekkel. Nem Ka­ zinczy, hanem a kortársak emberi gyengéiről árulkodik, hogy az ennyire tiszta elviséggel nem tudták összhangba hozni érzelmi igé­ nyeiket. Elemzésünk tárgya most Kazinczy jelleme volt, s lám, szinte észrevétlenül, ismét az elveivel, világnézetével kényszerültünk fog­ lalkozni. Újra kérdezem: juthatunk-e ebből arra a következtetésre, hogy e két dolog elválaszthatatlan egymástól?! Most már nem halo­ gathatjuk a választ. Kazinczy hitte, és számtalan kudarc után is élete végéig hinni akarta, hogy nem szabad a kettőt összekapcsol­ ni. Hihette, mert a felvilágosodás korának gyermeke volt, s ez a kor a vallás, a tudomány, a művészetek és filozófiák világában ép­ pen úgy, mint a politikában: a tolerancia elvét hirdette. Egészen addig, amíg a nagy francia forradalom tapasztalati igazsággá nem tette, hogy minden gondolat, mindenfajta ízlés, minden esztétikai kon­ cepció közvetve, vagy közvetlenül beavatkozik a világba, hogy egyé­ nek, osztályok, nemzetek sorsának szabhasson irányt. A forradalom utáni idők már nem kedveznek a gondolat, a vélekedés és az ízlés szabadságának. Az, hogy ki milyen eszmékben hisz, kinek a pártján áll a legártalmatlanabbnak tűnő művészeti és tudományos viták­ ban, mostmár nem számít többé az egyén magánügyének. „Az ügy és a személy csaknem mindég két egymástól külön nem gondolható dolog...” — fogalmazta meg Kölcsey 1817-ben, éppen Kazinczyhoz írott szakító levelében az új nemzedék által felismert új igazságot. Neki volt igaza? Hagyjuk nyitva a kérdést. Azt hiszem, teljes bizo­ nyossággal nem mondhatnánk többet, mint amit Kazinczy küldetés­ tudatával kapcsolatban mondtunk; itt sem ez, vagy az a példa, ha­ nem a dilemma az aktuális. Csakhogy ez olyan dilemma már, amelyet nem kinek-kinek saját magában, hanem egyszer sokakkal együtt, közös megegyezéssel kel­ lenne eldöntenünk. De maradt itt még egy nyugtalanító kérdés. Kölcsey álláspontjának Kazinczy nézetével való szembeállítása okkal keltheti azt a benyomást, hogy az új generáció színrelépésé­ vel az öregedő mester elvesztette realitásérzékét, s csökönyösen ra­ gaszkodott azokhoz az elveihez, amelyeknek csak egy korábbi kor­ szakban volt létjogosultsága. S miért tagadjuk, irodalomtörténet­ írásunk sem vétlen abban, hogy ez a szemlélet az irodalmi köztu­ datban is kialakulhatott. Pedig szó sincs arról, hogy a hatvanadik éve felé közeledő Kazinczy nem tudott volna lépést tartani korá­ val. Igaz, Katona Bánk bánja, Kisfaludy Károly drámái, Kölcsey lírikusi pályájának a 10-es évek második felétől számítható szaka­ sza, s végül a 20-as esztendők legelején porondra lépő Vörösmarty Mihály — az őt csakhamar körülvevő tudós-esztéta társaival, Toldy Ferenccel és Bajzával együtt — már egy merőben új esztétikai el­ vek jegyében álló irodalomtörténeti korszakhoz tartoznak — ám a régi, csak azért, mert régi, nem feltétlenül jelent korszerűtlent és avultat. És egyáltalán: nem esztétikai elvek döntik el, hogy egy ön­ magához hű életszemléletnek és emberi magatartásnak a megvál­ tozott körülmények között van-e történelmi érvényessége. Az ifjak, a romantikusok, az eredetiség elvére esküsznek, épp arra tehát, ami­ től — a maga fiatalsága idején — Kazinczy óvni akarta kortársait. S ha most maga is eredeti művek alkotásába fog — megírja Pólyám emlékezetét, s Fogságom naplóját, s az Erdélyi leveleket —, ez utób­ bira célozva elvhűséget bizonygató büszke öntudattal, s egyben hi­ bátlan műfajérzékelő képességgel jelenti ki: „nem teremtés az, csak azt írtam le, amit láttam.” Vagyis az, hogy most nem műfordítást, hanem eredeti művet ad az olvasó kezébe, nem jelenti azt, hogy önálló szépírói alkotásra adta a fejét. Ne firtassuk most, hogy ezek a memoárok, s az Erdély levelek, ez a csodálatba ejtő korai remeke a magyar dokumentalista prózának, mennyire tartoznak a szépiro­ dalmi műfajok körébe. Mert az ok, ami miatt most szóba kerültek, nem esztétikai természetű. Arra a kérdésre keresem a feleletet, hogy a hit és a morál dilemmáival megbirkózva, hogyan foglalt állást Ka­ zinczy korának legújszerűbb kihívásával szemben. A XVIII. század elejétől hirtelen felgyorsuló civilizatorikus fejlődésre gondolok. Igaz, a gazdaság, az ipar, a technika, a kereskedelem, gyors fellendülése Magyarországra akkor még nem volt jellemző, de akik látták, tud­ ták, hogy mi kezdődött el Európában, azok azzal is tisztában voltak, hogy a külföldi példán saját hazájuk jövőjét tanulmányozhatják. Nos, Kazinczy nem ment nyugatra, de megfordult Erdélyben, s a miéinknél összehasonlíthatatlanul fejlettebb szász települések csillogá­ sát és dinamikáját látva alkalma volt töprengeni a magyar viszo­ nyok elmaradottságán. „Mily szép volna ily kőből épült, cserép­ pel fedett házú falukat látni a magyar földön — írja az Erdélyi levelekben —, mert dicsőség az igazságnak, ezek a faluk csak mégis szebbek, mint a mi bogárfedelű viskóink Árokszállás körül. De ha óhajtanám-e mindenütt ilyennek látni Erdélyt, hogy mindenütt ily kőházakat láthassak? Azt az örömet nem szeretném ily drága áron megvásárlani.” Mit jelent ez a drága ár? Kazinczy az előzőekben egy szebeni szász lutheránus papról ír, aki azért választotta a papi hivatást, mert azt látta a legjövedelmezőbbnek. Hivatást alárendel­ ni az anyagi érdeknek — ez az, ami Kazinczyt riasztja. De kövessük tovább elmélkedésében: „Debrecen táján sok csinos, földből vert, nád, vagy gyékényfedelű házakat látunk a könnyen felszökellt ákácok, vagy eprek árnyékában, s azok nekem kedvesebbek, mint a kőházak itt, mert az el nem foglalt utas azokban lelket lát; azt itt lelni, nekem legalább, szerencse nem jutott; ott egy magával nem gondoló, büszke, szabad, szilaj nép lakik, s egy jószívű, nyájas; itt egy magába zsugorodott, könnyen élést szerető, s csak azt óhajtó. Mi volna a magyarnyelvűnép, ha a régi idők neki, a kiművelődésre nyugalmat, az újabbak ahhoz erőt adnának vala!” — Van ebben a népszemléletben még valami az ún. patriarchális nemesi népiességre jellemző illúziókból. Ezt kár lenne vitatni. De Kazinczy eszmefutta­ tásának lényege nem ez. Nem arról van szó, hogy a régi és az új alternatíváját látva maga előtt — valamiféle mesei konzervatívizmusból fakadóan — a régi mellett dönt. Igenli az újat, a materiálisan fejlettebb életminő­ séget, de nem bármi áron. Semmiképpen nem azon az áron, hogy az emberi kedély, a morál és a humánum értékei veszendőbe men­ jenek. S ha a jómódnak az az ára, hogy elérése közben az ember „magába zsugorodóvá, könnyen élést szeretővé, s csak azt óhajtóvá válik” — akkor inkább az egyszerű szegénység! A nád- és cserép­ fedelű ház alternatívájában Kazinczy az ipari forradalom előtt álló Magyarország legsúlyosabb dilemmáját érezte meg. Az az aggoda­ lom, amellyel a várható fejlődés elé nézett — ma már mindnyájan tudjuk —, semmit nem veszített aktualitásából. Mindezért, azt hiszem, nem is lehet igazán ünnepélyesen emlé­ kezni rá. Bármelyik művét vesszük kezünkbe, ha van időnk és erőnk cseppet sem nehézkes, de a mai olvasó számára mégiscsak archaikus ízű prózáját estéről estére fellapozni, nem érzünk benne „régiséget”. Sokszor azt kell hinnünk, nem csak nekünk, de rólunk szól az írás. Kulin Ferenc �Zonda Tamás Nehogy Most majd a bőség áradása ellen, nehogy a kapkodás kudarcai idegen arcokba törölni ■könnyem nehogy, nehogy rámkényszerítsék az éjszaka tintás zubbonyát nehogy a madarak szárnyát kitépjék nehogy véget érjen a szél dorombolása csontjaimban ... Csak annyira, hogy a kő még visszaessen, amikor hazudni kezdek fossz meg rangjaimtól mint a mészarcú katonákat kivégzés előtt. Dance, dance .. El kéne mindent mondani vallani végtelen minden szarkalábat torkomat hogy szögezte át minden aládúcolt mosolyt apró sebek történetét szomorú bohóc-arcomat padamm szaladva vissza időbe tálcafény-magányom pörgetem elnyomott bogarak bűneit padamm siessünk időm véget ér, mondom minden szorongást igen, meg néha-néha azt a rezdülést kifordul-elkap-sasszé szemünk nyálunk is hogy csorog elherdált jázmin-szerelmek fonnyadt függőkertjein vissza nem hozhatók padamm, már késő elmondani a felröppenések feszülő ívét, mindent de elkéstem vége nem menekszem, felkenve rojtos színfalakra poros szemekkel nézek már a lázadókra, mert ugye „kis hercegem remélem megbocsájtja” meg én persze mindent „kék nefelejcs hejde kék nefelejcs” és egy sört kísérőnek jó, jó nem felejtek és csak kísérjenek, padamm kódolják minden sejtemet elnézést a vicceket egyszerűen elfelejtem igen foglalkozási ártalom, tudom mondom tovább padamm silicosis vagy Debrői lé mindegy csak az enyészet tervét teljesítse... Nem megy Uram! Még a csatatereket is eladták teleknek. Hullámverés Elmúlt a szomjúság, csillagnyájak legelésznek a képzelet hegyoldalán. Széthasongatott egek alatt bujkál a megszégyenített szerelem. Tudom, kezedhez hiába simul a védtelenség. A hazatalálás egyre nehezebb, mert árnyékommal lesz teli lassan minden önvigasztalás. Csöndáradatban siet Madár János Mindenség arca___ menekülök jegenyék indulnak felém megbocsátom magamnak hogy élek ha két kezeddel betakarsz senkitől sem félek szerelem mindenség arca forró lehelet te védj meg a haláltól engemet oly szótlan az ember szemében a csillag is fázik szíve alatt Magyarország fejfa éjszakázik szerelem mindenség arca vércsöppnyi sziget menekülök hozzád gyönyörű üzenet letérdepelek a füvek oltára elé megbocsátom magamnak hogy élek ha két kezeddel betakarsz senkitől sem félek az út. Kanyarog léleknyi törékenységgel feléd. Mért hallgatsz? Átbukik szótlanságodon a megváltó gondolat, tenyeredet megfertőzi a semmiség. Szökj meg magad elől, hogy szomorúságom tüskéi ne szegezzenek rám hitetlenséget! A halál szakadéka fölött siratóasszonyok éneke száll. Folytatódsz emlékeimben. �ONAGY ZOLTÁN Kérjük-mibe kerül Eridanusban 1300 szó? „talán egy halálos betegség megtisztíthatná még az életedet — a kórházi virágcsokrok egykedvűségében mindegy lenne, hogy az ablakon túl tél van-e vagy tavasz — fülledt, kolostori csöndben feküdnél mint aki legyőzött már — létezhetnél már a tested nélkül nem vesznének össze válladon a barátaid lehetnél álom, lehetnél képzelet s még vibrálhatnál egyszerre harminc befejezetlen regényben, ragyoghatnál egyszerre harminc szerelemben —” „The” Kezdjük a hajnal pálinkájával. Mert ugye, szabad országban élünk, jogunk van hozzá. Persze reggeli előtt, így megeshet tőle az ihlet, ha pedig nem, még mindig előttünk az egész nap. És mit? És mennyiért? És hol? És kivel? Igyunk a példának okáért: törkőt. Ha ébredés után egyedül megyünk le a főzdébe — át a Lókoson, a főzde környékét borító bűzön, öklendezve — igyunk kettőt, és egy Erigonos üvegben hozzunk még kettőt, engedve a lehetőség lehetősé­ gének, a kávé után megint nem lesz étvágyunk, mint ez általában történik. (Ötkor letúr a paplan, kilök az ágy — nem éppen úri szokásun­ kat munkáskorunk örökségének tartjuk, ha már nem is vágtatunk köhögve, káromkodva az ötkettes buszhoz —, nem szabadulunk tőle.) Ha nem egyedül ballagunk, hanem szomszédunkkal, aki meglátta az égő konyhai villanyt: kétszer két pohárkát iszunk, amely kopo­ nyánként harminc pengő. Nem rettenetes összeg, ha nem látnánk: itt a nap csak kezd. Hazaérkezvén lefőzzük a kávét: asszonyunk, gyerekeink alszanak még, óvatosak vagyunk, nem zörgünk, nem keltjük fel őket. Állapo­ tunktól függően megisszuk előbb az egyiket, vagy egyszerre mindket­ tőt, vagy később újra melegítjük a maradékot. Már eldöntöttük, a na­ gyobbik fiút visszük az óvodába, ne kelljen csak az üzletbe mennünk. Öltöztetésnél és reggelinél tartjuk magunkat, mintha éppen most éb­ redtünk volna mi is. Főzde! Ugyan! Újra főzetnyi kávét készítünk. Nagyfiunkkal indulunk. Öltöztetjük, elbocsátjuk, kapunk csókot tőle. Szia apa, jó legyél! Ez komoly, pontos dolgokat jelent, hiszen többet lát kettőnk viszonyából, mint azt normális ésszel feltételeznénk, ha az alapokat nem is érti. ABC. Visszajövet bort veszünk. Ezt vagy asszonyunk által ránkbí­ zott százasból szorítjuk ki, tej, kenyér, debreceni, sült szalonna, meg­ lepetés-cseresznyebefőtt a gyerekeknek, vagy aranytartalékunkat von­ juk be. Ok a veres borunk. Kettő butelka. A kettő az ritka, ha nem javítottunk aranytartalékunkon előző este asszonyunk aranyából. A kettő azért ritka, mert a szeme tizedike után, olyan, mint a sasé. Ülve telik időnk. Mondjuk, még nem fogyott el a reggeli tarta­ lék, és éppen megérkeztünk az ABC-ből. Asszonyunk már tanítja ne­ bulóit. Oktatja rendre, esztétikára, tisztességes formára, melyet mi is igaznak, böcsületesnek, sőt: egyetlen járható útnak vélünk, ha a mennyországba kívánkozunk. Mondjuk: szomszédunkkal jártuk meg a főzdét, most pedig min­ dent megteszünk, a hirtelen két deci törkő ne látszék meg rajtunk, egyenesen járunk, feszesen, mint a cövek, fölsőtestünk nemigen moz­ dul, ha akaratlanul mégis, okosan, gyorsan korrigálva, ki tudja, ellen­ ség is lapulhat környezetünkben. Asszonyunk nagy gondjában ráncolta homlokát: Nem tudok ma jönni, csinálj magadnak valami ebédet. Jó. Mondjuk, csókkal simít­ juk homlokát. Miért fogysz, te gyerek? — kérdezi. Amióta megjöttél, leadtál vagy öt kilót. (Hónapokra kiátkozódtunk a családi tűzhely langyából, egy vagy két lyány miatt.) Nem tudom, tán te használsz többet, mint illenék. Ki vagy éhezve legszebb férjedre, somolygunk tahó humo­ runkkal, de a külön töltött hónapok ott állnak előttünk, szemérmével nem kérdez többet, talán gondol, de azt honnan tudhatnánk és jobb is, ha nem tudjuk. Már itthon vagyunk, össze kéne adni, mennyit értünk ez idő alatt. Kenyeret helyére, húst, tejet, ezt-amazt hűtőbe tettük, az idő alig lépi a nyolc órát, és már megéleztük elménket az irodalom teremtéséhez: állunk a munkának, Tudjuk — ÓH, NAGYON TUDJUK! —, mikor kell abbahagy­ nunk hordónk fejtését, „amíg ki nem szárad”, így tehát csak át­ futjuk a tegnap készült anyag utolsó oldalait és már vetjük is ke­ zünket a masinára: kopogjon! hadd kopogjon! A folyam (hordó), mert tegnap ki nem száradt — indul, höm­ pölyög. Pörgetjük a fickót, ki sajátunk, esmérjük, lemeztelenítjük, nő fölé helyezzük, perverz gondolattal alá helyezzük, ripacsul meg­ forgatjuk a néző szeme előtt. Kedvünkre való anyag, a fickót egyéb­ ként is utáljuk, nem ajándékozzuk meg össztársadalmi jelentőség­ gel. Majd a nőt. Valamelyiket... Csöngetnek. Első szavunk káromkodás, ki mer háborgatni, amikor a világ­ irodalom válykát vetjük. Aztán eszünkbe jut, a másik szomszéd lehet, aki betegállományban lopja itthon a napot, lógatja büdös lá­ bait. Hallhatta persze, hogy kopog a masina, de őt az ilyen nem zavarja —, akkor különösen nem, ha nincs egy árva krajcárja sem, de inna valamit. Tudja, az asztal sarkán legalább délig megáll a bor, s akkor néki is csurran. Kimegyünk, szánk sarkában szitkok. Néha előbb eldugjuk az üveget. Kinyitjuk az ajtót. A feljáróban fekete viharkabátos ismeretlen, szemvonalig húzott kapucniban. A kapucni is fekete. No! ennyi gondolatunk van: kurva villanyszámlás, gázszámlás, ellenőr a ta­ nácstól a szolgálati lakás állapotának ügyében. Óhaja? kérdezzük, közben sajnálkozunk persze, cége ebben a rettentő időben is kiüldözi. Kérem, azonnal. Bemutatkozik. Tárjuk az ajtót, beengedjük a férfit, aki szőrös, mint a tarló a hó alatt. Kint a széllel ropja az eső, hullámzanak a hirtelen támadt tó­ csák — csuda, mire képes a természet, az előbb trikóban jártunk kint. Kérem, mondja bevezetőnek a fickó, miközben gubbaszt, akár az ázott tyúk és látszik, baja van. Be kellene ugrania egy órányi beszélgetésre. Akit vártunk, ma lemondta. Hová? ezt csak becsületből, mert egy éve becsületből nem me­ gyünk sehová. Megmondja. Az összeget is. Nem azért vállaljuk, mert így kifizetjük az adósságainkat, ha­ nem mert mit számít. Olyan mindegy. Jó lenne, ha az íróról is mondana néhány mondatot, akit vár­ tunk és a művészetéről. A francba ne! Mi aztán mindenkiről! Hiszen olyan mindegy. Még jó, hogy olvastuk a kritikákat a könyveiről. A fickó megszorítja kezünket, hálás: valami pálinka legyen a hűtőben, ugró... dörmögjük utána, de szolidan, ne hallja meg. Nekilódulunk az írónak. Van harminc percünk. Viruljon minden kedves recenzens, minden sakál, mindenki, akit hirtelen meglelünk. Süt a nap, amikor kocsi jön értünk, a fickó most fekete gar­ bóban, fekete cipőben, borostája levéve. Visszapörgetjük fejünkben mindazt, amit elmondtunk már né­ hányszor. Amit tanultunk, amit kitaláltunk. És, ami ebből a kettő­ ből kialakult. Vodkájuk hűl. Kár. Megérzi a tarkónk egy órán be­ lül. De beszélünk, mint a jól olajozott masina. Tagadjuk a művészetek burzsoá értelmezésű szabadságát — mint ő —, mely nem egyéb fikciónál, illúziónál. Szabadságértelmezésünk, azaz eszméinket hirdető, hazánk építését szolgáló művészi alkotások korlátlan lehetősége és a pártosság a mi szabadságunk — mint neki! És, mint ez egyértelmű — a differenciált irányítás alapvető mód­ szere a vita, a meggyőzés, az egészséges kritikai élet, tárgyilagos tu­ dományosan megalapozott —, mint ez természetes... Brüngünk, a fekete fickó két másodperces szünetben sokallja meg, áll fel, megkéri a mosolygó brigádokat: ostromoljanak kérdéseikkel. Jönnek a naplók. Díszesek, dísztelenek, arany-acél veretűek. Néhányan hozzák az író könyvét, ha ugyan ő nincs is itt, majd örök ér­ tékké tesszük. Így. Kinyitva. Kiötlünk egy búcsúmondatot: az is feladatunk, hogy mélyítsük, erősítsük a demokratizmust, népszerűsítsük csókolom a művészetet, segítsük, elősegítsük elő, hogy ez alakítsa a közerkölcsöt, közízlést, morált, életmódot és a tömegeket — aktivizálva visszahasson mű­ vészetünkre — ő is így gondolja, csókolom. Nincsenek meghatva. Néhány kései napló tulipántos sormintával. Mi egyebet is tehet­ nénk: ülünk szemben a fekete fickóval, isszuk a vodkát, nézzük az összeget: nagyon sok. Nézze, mondja a fickó, nekem megéri így, és tudom, munkája elől hoztam ide, de ezek az emberek annyira ké­ szültek, és ön megmentette a helyzetet. Akkor örüljünk: jelentős áldozatot hozunk, viva! Fekete kocsi tesz le az ajtó előtt, újra zuhog az eső, a vodkát — bontatlant — táskánkba helyezte a fekete ruhás. Várunk, hadd ázzunk legalább egy kicsit: kopog fejünkön az eső, ha­ junk nyakunkba tapad, a hirtelen tócsákban hullámokat kever a vihar. Később beengedjük a szomszédot. Ha hó van, leveri talpáról. Ha sár van, gondosan lepucoválja. Ha por van kint a pampákon, csattog talpával a kaparón. Asszonyunk kényesen rendes. Csak nem dógozol? kérdezi, van enyhe gúny is rejtve. Néha megfeledkezünk a reánk rótt kötelességről, ilyenkor alszunk, mint a bunda nyáron — délelőtt, délután, egész nap. Pedig szándéknak nem vagyunk híján. �Csak dolgozom, hoztál valamit? mondjuk és kérdezzük egy füst Azt mondtad, ma utánanézel annak a hangjátékügyletnek! vol­ alatt, nehogy nála induljon meg az első kérdés e fontos tárgyban. tál, nehéz az öreg modora, istenem! de ha meg végképp nincs ked­ Gondoltam iszunk egy freccset, aztán átmegyünk hozzám, ki­ ved, minek jegyzetelted ki?! visszük az olajkályhát (stb.), aztán ott is becsavarunk néhányat. Szeretjük asszonyunkat. Ő életünk lábas lexikona. Nincs nap, Hozzászólás? melyről megfeledkezett volna, bár ez inkább rossz, mint jó. Amit Oké... Siessünk, ég a munka a kezem alatt... dörmögjük, már az enyészetnek tettünk hirtelen kedvünkben, azt feledje, pláne, ha nem vagyunk annyira megsértve, bár egyértelműen csinger az, amit mi rég megtettük... úri veres borunk helyett odaát kapunk. De hát iszunk kettőt, hármat, Tényleg nem is montad, mit ettél... négyet. Függjön attól, mennyi van. Csemeték kicsomagolva, lábukon mamusz, jönnek sündörögve, Ügyesen belevetjük magunkat szomszédi munkálatainkba. előbb a kicsi, akit úgy, de úgy kedvelünk, aztán a nagy, aki cso­ Segítünk a kályhajavítás nehéz teendőjében: mechanikus érzé­ daszép, csodaokos, csodarafinált, akár az anyja: Sipirc a helyetekre! künk a bal bakancstalpunkéval egyező: de a jó pap holtig tanul, Sört hoztál? kiáltunk be, miután már tudjuk, egy-két sör s ha mi pap lennénk, jó pap lennénk. Szót sem ejtve arról a kanná­ reparálna beteg másnapunkon. Nem? Akkor elsétálunk Borbélyhoz, ról, melyben a szomszéd úr húsz liter novát kapott ajándékba. Ne iszunk egy sört. ejtsünk szót efféle félrevezető kutyamájákról, titkunk nincs, tiszták, Csinálok egy jó citromos teát! őszinték, egyszerűek vagyunk, akár egy kosár kolompár. Főzés előtt Jóvan, jólesz a gyerekeknek! Kicsit maradjatok csendben, be­ — majd a disznók kapják, idejében. fejezem ezt az oldalt! Dél van, s hazatérünk. A lemez forog, csak forog, hangot nem Kezünkre pillantunk, reszket. Visszanyálazzuk a ma készült ad, csak reccsen, amikor ki kéne kapcsolnia. anyagot: 1300 szó. Megint kezünkre pillantunk, megint reszket. Ülünk a masina elé, azon szép anyagunkat tovább alkotni. Va­ Jókedvünkben azt mondanánk másnak: cigánypunci az oka. De kon gépelünk, akár a profik. Aztán, hogy az oldalt befejezzük, kont­ rosszkedvűnkben csak búsulunk. Készül Eridanusban a század nagy­ rollálnánk a sok okos, fontos gondolatot, úgy látjuk, jobban járunk, regénye. Járatjuk szemünket a polcon, megakadunk előbb Gerelyesnél, ha vakon is olvassuk, mint a profik. Mert most meg olyan sokat van szemünk elfordítva munkánk­ majd Lowrynál. Keresztet vetünk pogány mellünkre, kettőt. Hala­ ról, egyértelmű: álmosak vagyunk. Igyunk egy kávét. Kimegyünk a dunk tovább. Meg-megakadunk, mellünk csupa kereszt, mint ab­ konyhába, meggyújtjuk a gázt, szétszedjük a főzőt, bekészítünk lakon a jégvirág. Jól néz ki, akár az angyaloké, szűzeké, püspö­ rendesen, nem hagyjuk ott, ismerve gumiolvasztó tehetségünket. köké. Megállunk, nem bizonygattunk tovább, már nem fér a kereszt. Ülünk és vacogunk a hokedlin. Halljuk, ahogy lesistereg. Keserűn Utoljára visszatérünk Lowry kék gerincére, aztán a rozsdaszínűre: isszuk, akár az urak. Aztán leküldünk két kockacukrot, mert még kedvéért homlokunkra helyezünk egy keresztet, jó bő nyállal, hoz­ nem vagyunk urak, bár minden vágya ez szívünknek. zátesszük: barátaim, szeressük, hát szeressük! Homlokunkon a nyál Erről ne beszéljünk, hiszen anyagunk fő témája prózaibb: Mi­ hideg. Asszonyunk érkezik: kezében tányér. A hidegben füstöl a friss be kerül ma, Eridanusban 1300 szó. Kérjük — mennyibe kerül egy szó? Ha tudnánk, csak megszoroznánk azt az egyet azzal a kutya 1300-zal, szelet bundáskenyér, a tea. Odanyomja orrát orrunkhoz; Megint egész nap nem ettél... Fölfordulsz, süsü, hát nem érted? melyhez úgy ragaszkodunk. Ennénk mi, de nem megy. Boldogok vagyunk, ilyen asszony Namost: ha gazdasági tárgyú lenne írásunk, könnyed példával élhetnénk. Egy nyomdászlegény (büszke, okos, olvasott, igazi mun­ másnak nem juthatott: bendőnkben görcs van, de jóllaktunk. Hi­ kás arisztokrata — mint a legtöbben, ugye!) azt mondja műveze­ hetetlen a szeretés, már-már hihetetlen. A szomszéd beront: gyorsan, gyorsan, hadarja, töltsétek ki, má­ tőjének: Te, disznó! S ha ezt a főnök lelkére is veszi, (kevesen te­ hetik meg), attól a szótól kezdve csak olyan munkákat ad a le­ sodszori melegítésre elmegy a bukója, nem töltött káposzta ez! Le­ teszi a borosfazekat, koccan a fedő. Megkínáltok engem is? génynek, melyekkel nem, vagy csak alig hozza a normát. Nincs múzsa, kit szívesebben látnánk ebben a szentséges pil­ Így havi vesztesége kb. 1300 forint. Jobb nyomdákban ennél töb­ bet is rátermelhet a biztosított bérére a jó munkás. De órát figye­ lanatban. Nincs az a részeges istennő... S a palóc fűszer illata száll, kering, homlokunkon a nyál ki­ lünk, akkor egyetlen szó hat forint nyolcvanat ér. Nem olcsó szó. De erről se beszéljünk, mert anyagunk nem gazdasági tárgyú hűlt, adunk néki újat, meleget viduljon! és a gazdaság nélkülözi az ilyen művezetőket. A művezető előbb boldog, hogy egyáltalán van embere, és csak hátul boldogtalan, ha engedve a fájdalomnak, kinézünk asztalunkhoz. A hi­ részegen családját emlegetik, vagy ő magát, boldog személyét. Nem deg Éjfélkor, székre. Belső részünk hegyorom, megmászhatatlan szikla Eri­ hazudunk tehát, ha nem vagyunk Verne. danus fölött. Megszámoljuk hány a szó. Olvasnánk, javítanánk is, Namost. hát mik is volnánk akkor? de az már igazán nem megy. Erre elálmosodunk, lefeküdnénk. Nincs porcikánk, amely ne reszketne. Betartunk neki, erre a szí­ Megtesszük. vünk indítja magát, legendás önuralmunk, vasakaratunk nem se­ Épp az alvás küszöbén jelenik meg kedves szomszédunk csön­ gíthet ezen. Visszaindulunk. getésével — neki nincs kávéja, hogy elalhatna tőle —, azt mondja Asszonykánk mellé bújunk, meleg hátához, seggéhez. Rég el­ árkos szemünkbe pillantva: igyunk hát még egy kortyot... aludt. nem érintettük őt ma sem. Hosszasan gondolkodunk, fölAztán gyorsan elmosogatunk. Aztán persze, messze még a moso­ keltsük-é. De nem merjük, nem egyértelmű a kévánásunk. gatás ideje. És porszippantunk. Tétován, mondjuk így. majdnem Haját, illatos, őszülő haját beszívjuk: mibe mérnek ma ezerhá­ tántorogva. A fejfájás már most megindul, pedig hol van még! romszáz szót, kérjük tiszteletvel? Mibe mérnek? Meghallgatjuk a szomszéd élettörténetét, különös tekintettel a Szemünk behunyva, igyekszünk a semmire gondolni, ami sem­ bukkanókra, melyek meghatározták a bejárt utat, mondjuk így: mi, holnapra, lehet, meghalunk... A varnyú... kocsmákat, pincéket, házi kiméréseket. Ha számoltuk volna, épp ma Meleg hátától, kemény combjától lassan meglangyalunk, ke­ lenne száz a szám, ennyiszer hallottuk. Megfogadjuk újra, megír­ zünk mellén, s míg a lopott tűztől keményen nyakába csókolunk, juk ezt a mesét, hátha nem mondja el többször. Most a törések a nagyobbik fickó kiszól a nyitott ajtón, komolyan és egyszerűen, sztorijának vége: mi lehettem volna! mi mindennek hívtak! mit el­ akár anyját hallanánk ott az éjszakában: Apa. ma nem adtál jóérhettem volna! ha... — ez következik: Ha ott; ha akkor; ha azon éjszakátpuszit. a napon nem... Felkelünk, átmegyünk hozzá, érkeztünkre felül az ágyban, öszHa nem csalják meg. Ha nem veszi feleségül. Ha nem gyűlöli szefonja két erős kis karját nyakunkon, s ad két puszást. a fizikatanár. Ha nem féltékenykedik munkájára a főnök. Ha nem Hideg jár hátunkon. A fiú tűzforró és a miénk. Leülünk mellé, lopják el az eredményeket. Ha más a társaság... lábaira vigyázva. Óvatosan lefektetjük, simogatjuk fejét, magas’ Nem mosolygunk! Megijedünk: itt állunk tíz év múlva!? homlokát, szép haját, arcát. Mellébújnánk, anyja illatát érezzük Századszor ránktör a lehetőség. Végigtapogatjuk szemünkkel anyja gondoskodását. szomszédunk rongyos, beteg arcát századszor. kezünk meg a boros­ Megszorítja csuklónkat: Menj aludni, apa. Én is alszom. Késő poháron: Uramatyám! van. Adj még egy puszit. Ébredés után, nem várva, hogy újra elaludjunk, azonnal kávé, Felállunk, a kedv valahogy elkerül bennünket, nem akarunk közben a beígért mosogatás, fejünk szétszakad a porszippantó dü­ még menni. Azt hisszük, itt meglelhetjük a választ. Lehajolva áll­ börgésétől. meg egyébként is, a köd novából van homlokunkban, nem tunkból adunk egy utolsó puszást. Aztán úgy meghajolva ágyig, söpri el az első szél. megkérdezzük: Nagyfiam, tudod, mibe kerül nálunk ezerhárom­ száz szó? Szorgalmasan kopogunk, fél öt. asszonyunk érkezik, csemetéink A gyerek álmosan pislant. Nem értetlenül, csak álmosan, fá­ vele. Asztal mellé felsorakoznak mindhárman, kiosztják, bekasszí­ radtan. éjfél az idő: Mibe apa? Mibe? rozzák puszásaikat. Asszonyunknak érzéki puszást mérünk, végül is Nem tudom, nem én, fiam. Egyet kéne venni és megszorozni, ő a mindenünk. A valakink, ha van valakink ebben a nagy, kerek igaz? Ügy kijönne? világban. Nyakunkhoz szorítjuk hideg kezét, tudjuk, ezt szereti. Tud­ Nem indulunk vissza. Nézzük, ahogy leszáll rá az álom, ahogy juk, ha volt valami rossz a napban, ez visszakéri a házba, vissza- álmában a párnát öleli, szuszog. A másik, sötét ágy a kedves, kis szerzi közénk. Másnaposak vagyunk, fejünk gömbölyű tök disznók békát bújtatja. Ő halkabban lélegzik, alig hallani. Megkapaszkod­ előtt, s a disznók harapják, tépik. Jót tesz neki a jéghideg ujjak va a kiságy két falában, megérintjük ajkunkkal arcát. érintése. Ez is igazság. Állunk a küszöbön: már asszonyunkat is halljuk, asszonyunk Na, megyek, levetkőztetem a gyerekeket, ment a munka? mit éjszakai hangjait, innen meg gyerekeinkét, lekuporodunk, mint a ebédeltél? van valami posta? Filmgyárból még mindig semmi? ért­ beteg strázsa. Hallgatjuk őket és várjuk azt a szót, azt az egyetlent. hetetlen, ne is gondolj rá. ne mérgelődj! Ott várunk, a küszöb fémpántjain. Nem nyomnak a vasak, nem fá­ Hoztam a Csokonai-anyagot, tudtad, hogy barátja volt Kazin­ zunk, nincs melegünk, nem vagyunk pihentek, nem vagyunk gyen­ czynak? ismeretlen kor, alig tanultunk róla valamit, mi? gék. Csak úgy vagyunk. Néha felböffen a nappal egy-egy íze, illa­ Fábryt befejezted? (már a szobából kiabál) ta, s a palóc fűszer. Várunk türelemmel. �Endrődi Szabó Ernő Erdélyi képeslap Sean O’Robes levele ziháló /dohogó/ fújtató mozdonyokkal át a hágón ménkű üsse meg! nem kívánom senkinek! kifogtuk az időt! Úristen micsoda hóvihar! mintha száz öregördög és száz boszorka együtt rázta kavarta fútta bőgette volna az erdőt a hegyet a hófelhők öklözte szurokszín eget jégszilánkok tűkristályok tiszta Szibéria (erről meg bővebben majd ha hazamegyek) hát megérkeztem végre szerencséren az indóháznál az erdész várt és a völgyben ez az istenhátamögötti behavazott éden mindez még az elmúlt héten most itt ülök szobámban — látnod kéne egy mese ez a világ — szobám mint ez a kastély ez a kert mint ez az elsüllyedt völgy („istenhátamögötti éden”) télnyugalmú jó illatú kicsi a mélybarna komód és a szekrények birsalmával birsalmasajttal dundi dunsztosüvegekkel teli kandin villognak rám kíváncsian csillognak lámpám éjféli fényében most is mikor a bársonyfüggöny előtt diófaasztalomon girbegurba betűimet rovom s köröttem lengedez méz sajt naspolya télialma és körte illata és szürke párát lehel az ablakmélyedésben forralt vörös borom: fahéj és kömény és gyömbér jó szaga uralja szobám a benyílóban meg aszaltszőlő jegyében zajlik az élet hát itt élek rendszerint hajnalig írok /olvasok háromtájt vetett ágyba tornyos dunyha alá bújok két pufók puttó keretezte madonnaarc s kitömött bércisas tárt szárnyai alatt — látnod kéne ezeket is: pompás darabok — lámpát oltok fekszem a sötétben fülelek s hallgatok félálomban felneszelek még a tűz duruzsolására mintha rőt élőlény morogna/ fészkelődnék fel-felfénylő öntöttvas ketrecét nyaldosva elalszok — s álmomban kivirágoznak a kertben lávalángolású magnóliabokrok Krétarajz őszi délután hommage a Simonyi a költő föláll rozsdamart délután az ősz széptestű öbleit rendre bezárja s tárja már pilláit bölcsőnyi tél és ő fölállva földreszegezett szemmel (tehát: földreszegzett sorssal) elindul s tán búvó sikátorok zeg-zugán ballag e sikátor délután tán hazafelé tart (holt-külváros-neszezés foszló tűzfalak bedeszkázott ablakok napok celláiban szűkülő szemek-szavak s törtcsontú óhajok között) vagy csak magány-odúja hosszát járja s földreszegzett pilláin túl OTT BELÜL. valami földön-túli (nem-köd-mitológiás élet s nem legendacsillogás — talán ez történik egy seőszsetél délután és talán) oly vakítón villan OTT BENN hogy nem érdemes versre sem valami oly keserves-igaz hogy már semmire se vigasz és (talán félmozdulat csurranó bor cigaretta villanó gyufaláng míg körömre ég) künn kutya ugat karmot ereszt az ég és hajnali folyóból kibúvó didergő macska a délután talán így történik de talán csak az ablaknál réved s dúdol félhangon költőnk: „HAJÓTÖRÖTT VERS VERSÜNK, MINDENIK.” és: „VIGYÁZZBAN ÁLLOK ITT.” Egyedül hommage á József Attila két lábnyom a szigorú tárgyilagos homokon (és egy halk kérdésben kivérző szavak — kinek szólnak kinek szólhatnak ameddig szem ellát sehol más ember csak a szigorú tárgyilagos homok és a kérdésben a hiábavaló gondolat:) Uram?! hová tűnt a tenger? �HAGYOMÁNY Toldy Ferenc a Victor Hugo-i elvnek megfelelően politizáltak az iro­ dalomban, tudniillik, hogy a romantika nem más, mint liberalizmus a művészetben. (EGY IRODALOMSZOCIOLÓGIAI ELEMZÉS VÁZLATA) Ha az 1820-as években az Aurora ismerete, a zsebkönyvhöz va­ ló szerzői és olvasói viszony volt a vízválasztó régi és új, a patri­ Bérczy Károly 1821. március 2-án született Balassagyarmaton. archális és liberális irodalmi élet szintje között, akkor az 1830-as Néhány nappal korábban Trattner János Tamás kiadó farsangi va­ évek elején ugyanezt a szerepet Széchenyi István Hitele töltötte be. csoráján Pesten egybegyűlt a Duna-parti két város értelmiségének A megye helyzetét az országgyűlés számára a rendszeres munkála­ legjava. Körükben döntés született egy irodalmi zsebkönyv kiadásá­ tokban felmérő nógrádi tisztségviselőket a Hitel éppúgy polarizálta, ról és mindjárt meg is történtek az első pénzbeli megajánlások. Az mint szerte az országban. Hatását, amelyet még a feudális olvasási almanach, az Aurora ugyanezen év végén jelent meg először Kisfa­ kultúra formái között fejtett ki, Sréter János, a megyei liberálisok ludy Károly szerkesztésében. Ettől az időponttól számítjuk az irodal­ egyik vezéralakja rögzítette. Kazinczy számára, aki ekkortájt járt mi reformkor kezdetét, amely így, átvállalva a politika jó néhány Nógrádban, mintha megállt volna az idő: ebből semmit nem érzékelt, nemzeti feladatát, évekkel megelőzte az országgyűléssel adatolható és a változásokat csak azon mérte le, hogy a losonci gimnázium di­ politikai reformkort. Ettől kezdve gyorsult meg Pest-Buda irodalmi­ ákjai, Dayka, Kis János, Himfy és Berzsenyi mellett már Kisfaludy művelődési központtá, kulturális fővárossá válásának folyamata; in­ Károly és Vörösmarty verseit is szavalták. nentől a magyar literatúra mindennapjai két szinten zajlottak. És, A szintén 1831-ben alapított Nógrádi Nemzeti Intézet ezt a Hitel ahogyan az új, a minőségi változás mindig felveti a tegnap még és a rendszeres munkálatok jobbítási ötletei által megosztott közvéle­ korszerű, mára elavuló régi továbbélésének, alkalmazkodásának ményt egyesítette még egyszer és azzal az egyetlen lehetséges jelszó­ problémáját, úgy esetünkben is együtt vizsgálandó az eddigi, pat­ val, ami a 138 alapító tag törekvéseit egy irányba vezethette: a ma­ riarchális, központ és központi orgánum nélküli literatúra szintje és gyar nyelv ügyével. Az intézet létrehozására kiküldött vármegyei a formálódó, új, már romantikus elvek alapján szerveződő, a tehet­ bizottság vezetése volt id. Madách Imre egyik utolsó közéleti szerep­ ség minősége szerint rostáló irodalmi élet szintje. lése és a tisztikarban együtt szerepeltek az országos irodalom élvo­ A régi típusú, patriarchális irodalmi-művelődési életnek Nóg­ nalából kiszoruló, de regionálisan még előrevivő szerepet játszható rádban három összefoglaló dokumentuma, illetve vállalkozása szüle­ költők (mint Kacskovics Károly, Szentmiklóssy Alajos) azokkal a tett: Mocsáry Antal megyemonográfiája (1826), Kazinczy Ferenc út­ megyei politikusokkal (Sréter Jánossal, a Kubinyi fivérekkel), akik leírása (1831) és a Nógrádi Nemzeti Intézet létrejötte (ugyanakkor). immár nemcsak kulturális-nyelvi, hanem politikai liberalizmust is Az agg széphalmi mester élete utolsó utazását tette ekkor, hazatérő­ sürgettek. A liberális és a politikának mind jobban alárendelő iro­ ben Pannonhalmáról. Balassagyarmaton felkereste a régi megyehá­ dalmi-művelődési szint jelentkezése Balassagyarmat életére is kiha­ zat, megnézte nevezetességül szolgáló olajfestményeit, a munkával tott. Jelenlegi adataink szerint először 1832-ben játszott magyar nevelő fegyintézetet, június 20-án tanúja volt a vármegye losonci színtársulat a városban, 1835-ben a vármegyeház pompás épületének kisgyűlésének, és kirándulásokat, látogatásokat is tett. A rokoni, il­ avatása országos figyelmet vonzott, 1838-ban megalakult a kaszinó. A letőségi kapcsolatokon, személyes ismeretségen épülő társadalmi nyil­ megyeszékhelyszerep és a városfejlődés között feszülő alapvető el­ vánosságnak remek, sommás jellemzése a Bocsáron tett látogatás lentmondást azonban, a mezővárosi státusban levő Balassagyarmat Mocsáry Antalnál: „Ez a lelkes szíve, s Nógrádnak leírása által feudális, földesúri függését nem sikerült fölszámolni. Korszakunk tiszteletes ember kedves veje volt helytartói tanácsos Darvas Ferenc­ egészére igaz tehát Nagy Iván 1858-as, visszatekintő és a történetírás nek, kedves sógora consiliárius Puky Ferencnek”. Ez a kapcsolat­ egzaktságával megfogalmazott jellemzése: „A város emelkedése (...) rendszer persze, őrzött irodalmi és függetlenségi hagyományokat is: folytonosan halad, de mind ezt csakis külsőleg, a házak szaporodá­ Ludányban Kazinczy még látta Ráday Gedeon szülőházát és a kert­ sára, csinosb épületek rakására és a népszám növekedésére kell ben leülhetett az asztal mellé, ahol a szécsényi országgyűlésről ide­ értenünk; mert ami egy község jelentőségét, független önközigaz­ látogatott Rákóczi fejedelem tárgyalt, ebédelt, és amely mellett Ka­ gatását, ennek anyagi alapját, jövedelmét illeti, arra nézve a fejlő­ zinczy kuruc dédapja is helyet foglalhatott. Kulturális nevezetessé­ folyamában, dacára az urodalmi egykori engedményeknek, az geket azonban nem csak a megyeszékhelyen, hanem szerte szemlélhetett. dés 1771-ki decemberben más faluk gyanánt reá rótt úrbér által teljesen Gimnáziumot — magyar költők verseit szavaló diákokkal — Loson­ megakadályozott. ” con, régiség- és természettudományos gyűjteményeket pedig a KubiAz új generáció, Madách Imre és Bérczy Károly nemzedéke, nyi fivérek videfalvi kastélyában. Járhatott volna másfelé is, felke­ magasabb tanulmányait a megyén kívül végezte, mint ahogyan a reshette volna például a Mocsáry Antaltól leírásban és versben megye szellemi életének és közigazgatásának dokumentumai is Nóg­ egyaránt megörökített alsósztregovai Madách-kastélyt, könyvtárát és a parkot is, csakhogy a közügyektől visszavonult földesúr távolabb rád határain kívül, Pesten és Vácott jelenhettek meg nyomtatásban. eső házát ritkán kerestek fel idegenek. (Bérczy Károly egyenesen Pesten a leendő íróknak tág lehetőségük nyílott arra, hogy a társa­ ebből vezette le a fiatal Madách Imre zárkózottságát, életidegenes dalmi nyilvánosságnak, a művelődésnek már polgáribb, liberális el­ koraérettségét). A lényeg azonban — változatosabb megjelenési for­ vi alapokon szervezett formáival ismerkedhessenek meg, sőt azok­ mái ellenére — egy: a kastélyközpontú, feudális jellegű művelődési nak irodalmi hasznát is élvezhessék. Az Aurora egykori köre az és társasági élet, tehát a patriarchális szint hiányosságai mindinkább 1830-as évek végére kultúrpolitikai pozíciók birtokába jutott; készen szembeszökőek. Már Mocsáry szóvá tette a regionális művelődési és alkalmasan arra is, hogy a bécsi kormányzat erőszak-intézkedései központtá válható szabad királyi város hiányát a megyében; főisko­ idején, 1836 és 1840 között a politikai fórumok szerepét időlegesen lát, könyvnyomdát és közkönyvtárat szeretett volna látni Nógrádban. pótolják. A Magyar Tudós Társaság működésének rendszeressé vá­ A nemesség körében számos literátus embert találunk. Bérczy Já­ lása, a Kisfaludy Társaság megalapítása (1836.) a Pesti Magyar nos megyei főorvos például szívesen versenyzett szójátékok és ana­ Színház megnyitása (1837.), a megszaporodott divatlapok, hírlapok és grammák készítésében barátjával, Sebestyén Gáborral; verseiket, szakfolyóiratok publicisztikaja — csak néhány lehetőség és fórum más írásműveiket ki is nyomtathatták, ha kedvük tartotta és pénzük az 1830-as évek végéről, a Nógrádból indult írók pesti iskolázásának futotta rá. Mocsáry Antal is megtette ezt alkalmi írásaival és kádenidőszakából. Bérczyt a Regélő, a Rajzolatok, Madáchot a Honművész ciás verseivel, és Nógrád első monográfusa épp olyan lelkesedéssel avatta publikáló költővé. Mindkettőjüket megtaláljuk a színházi né­ másolt epigrammát, miegymást, mint ahogyan Madách Mária gyűj­ zőtéren, de a bálokon is. Bérczy nemcsak az idősebb, de az otthono­ tött idézeteket Alsósztregován olvasmányaiból, máig fennmaradt sabb. a bírálónak felkérhető, már-már befutott költő. Madáchnál a emlékkönyvébe. A megye rendszeresebben publikáló íróit, Szentmikpesti évek igen fontos jellemváltozást hoztak: a családi, neveltetési lóssy Alajost, Kacskovics Károlyt és a többieket Kazinczy biztatta és egészségi okokból tartózkodó, majdnem rideg félárva gyermekif­ munkára, akár mindenkit a magyar literatúra két évtizedében a júra érvényes még a sztregovai életforma minden követelménye, de XIX. század elején. Az 1820-as években azonban már mutatkoztak önmegvalósítási törekvései, társaságkeresése már nem elsősorban il­ jelei, hogy az Aurora köre által képviselt kritikai elvek, a tehetség letőségi vagy származási motívumok alapján formál baráti kört, ha­ szerinti „írói respublica” mihamar összeütközésbe kerül velük. Baj­ nem a vele egyívásúak és egy törekvésűek közül választ társakat. za József, az Aurora fiatal kritikusa híres irodalmi pöreinek egyiké­ Madách szinte rejtett pályakezdése, a Lantvirágok című kis verses­ ben, 1828—29-ben folytatott vitát Szentmiklóssy Alajossal „az epig­ kötet érdekesen mutatja a patriarchális és a liberális irodalmi ramma theoriája” ügyében a Tudományos Gyűjtemény és a Felső­ szint vonásainak vegyülését. Magánköltségen, Majthényi Annának magyarországi Minerva hasábjain. Jellemzése így hangzott a pat­ dedikálva jelent meg csekély példányszámban, s mint Bérczy mond­ riarchális irodalmi élet e jellemző típusáról: „ . . ez a különben ja: „...csupán rokoni és baráti körben kiosztva, sohasem jött tájámbor úriember, kinek eddigleni recensenseink nem tudni mely gabb forgalomba”. Versei azonban már a liberális-nemzeti líra első kedvezés, vagy kíméletből csak complimenteket osztogattak és saját nagy életműveinek, Kölcseynek és Vörösmartynak mintáihoz kötőd­ kárára elkényeztették . . .” Bajza és elvbarátai, Vörösmarty Mihály, tek. Bérczy, Madách, BaIassagyarmat �A Pesten tanuló ifjak számára felvillant egy harmadik szint le­ hetősége is, a Kazinczy Gábor vezette radikálisok körének, az Ifjú Magyarországnak „mozgalomliteratúrai” koncepciója, amely a legfon­ tosabb taktikai kérdésekben a liberálisokkal egyetértett ugyan, de eredményeiket, mint nélkülözhetetlen alapot tekintette csupán, egy direktebben közéleti művészet javára. A fiatal radikálisok új tarta­ lommal igyekeztek megtölteni a meglevő kereteket, miközben új le­ hetőségek teremtésére is törekedtek: népművelési célú könyvkiadói vállalkozásokat, független lapalapítást terveztek. Bérczy kapcsolatát az Ifjú Magyarországgal nem tudjuk adatolni, Madách és baráti köre azonban — az újabb kutatások szerint — több szállal is kapcsolódott hozzájuk; a majdani jóbarát, Szontágh Pál pedig Kazinczyék szűkebb köréhez tartozott. A megszerzett ügyvédi diploma után (mindenfajta szellemi sza­ bad foglalkozás belépője ez a XIX. században) Bérczy és Madách életútja hosszú időre elkanyarodott egymástól. Előbbi tagja lett a helytartótanács hivatalnoki karának, annak a testületnek, amely te­ kintélyes létszámával a pest-budai irodalmi és társasági élet liberális szintjének egyik legfontosabb közönsége volt. A folyóiratok előfize­ tőiként, a könyvek vásárlóiként, a színházi előadások nézőterén ez a réteg — jelenlétével vagy éppen távolmaradásával, tetszésnyilvá­ nításával — eldönthette művek, kulturális vállalkozások sorsát. Eb­ ben a körben (Arany László emlékbeszédének jellemzése szerint) Bérczy „eleven, víg fiú volt, kedvence a társaságoknak és barátai­ nak. Tréfákban, apró csíntevésekben mindig leleményes, adomákban pedig kifogyhatatlan”. Fontos egyéni vonása angoltisztelete, amelylyel a francia kultúra vonzáskörében élő és dolgozó fiatal írók köré­ ből kitűnt. A liberális szintként jellemezhető fővárosi irodalmi élet­ ben azonban csaknem folyamatosan tovább élt a harmadik szint, a radikális mozgalomliteratúra létrehozására irányuló kísérlet is. Bér­ czy — hivatalnoki munkája mellett, dandysége fenntartásával — ré­ szese volt a kiadók és lapszerkesztők, tehát a második szint fórumai­ nak gyakorlati birtoklói elleni sztrájknak, a Petőfi vezette Tízek Tár­ sasága létrehozásának. E kettős kötődés jól lemérhető Bérczy líráján, a divatlapok olvasói igényeinek pontos kielégítésén és 1848 előtti legjelentősebb fordítói vállalkozásán, Lamartine híres munkájának, A girondiak történetének töredékén. Ha az 1820-as éveket az Aurora irodalmi zsebkönyvvel, a harmincas évtized elejét Széchenyi Hitelé­ vel, akkor az 1840-es esztendők derekát valóban a francia forrada­ lom modellrajzát vázoló történetírói munkákkal jellemezhetjük, ki­ vált Lamartine művével, amely eljutott a „forradalom bölcsészeinek” nevezett girondisták szükségszerű felmorzsolódásának leszögezéséig, s mint ilyen, valóban újabb vízválasztóul szolgált. Pálffy Albert is­ mertette először a fiatal írók közlönyében, az Életképekben 1847. július 11-én. 1847. június 28-i naplójegyzetéből tudjuk, hogy ott volt Bérczy hivatali elöljárójának, Széchenyi Istvánnak íróasztalán is, mintegy elrettentő olvasmányul. De óvott szinte politikai bibliaként való forgatásától — Pulszky Ferenc emlékezése szerint — a liberáli­ sok egyik vezére, Deák Ferenc is. A Lamartine-mű hatásáról egyébként az ekkor már nógrádi illetőségű Pulszky ezeket írta: „Az újabb nemzedékből mindenki olvasta e könyvet, melyet a forrada­ lom szelleme átrezeg, s melyben az író mámora elkábítja az olvasót. Ily munkát csak forradalmak előestéjén lehet írni...” A forradalmi erőszak jogosságának és szükségszerű voltának el­ ismerését fogalmazta meg Madách Imre is, Szontágh Pálhoz írott egyik, közelebbről nem datálható 1847-es levelében: „ . . .mindin­ kább erősödöm régi hitemben, hogy csak véres út vezetne boldog­ sághoz, és a franczia forradalom alatt is azok voltak a leg becsüle­ tesebb emberek, kik leg több vért ontottak”. Az út, amely idáig el­ vezetett, azonban nehezebb — s hozzátehetjük, tipikusabb — volt Bérczynél. Az 1840-es évek elején a Pesten végzettek visszatértek a vármegyékbe, hogy ott szerepet vállalva, megkíséreljék szűkebb pát­ riájuk liberális szintre emelését, természetesen ekkor már a politika függvényében. Madách számára a kezdet biztató volt, hiszen princi­ pálisa Sréter János alispán lett Balassagyarmaton, egyike e törekvés helyi előharcosainak. A Sréter mellett eltöltött fél év elodázta, az alispán korai halála viszont elmélyítette azt a szükségszerű válságot 1842—43-ban, amely a Pesten megismert elvek és a vármegyei va­ lóság közötti ellentétből következett. Ez a forrása Madách és barátja Szontágh Pál centralizmusának — ami viszont különbözik Eötvös József és a Pesten élő doktrinérek centralizmusától abban, hogy a válságát leküzdő Madách szerepet, funkciókat vállalt a bírált vár­ megyében. Bérczy emlékbeszéde ezekről az évekről szólva érdekes jellemfordulatot rögzít, immár a másodikat: „...a helyzet komiku­ mát rögtön kiaknázni tudó, élénk, merész, s barátjával együtt nem csak a szónoklat terén, hanem magánkörökben is legörömestebb hallgatott társalgóvá lett”. Mindezt jól mutatják Madách magánem­ beri és közéleti tettei az 1844 és 1848 közötti években. 1845-ben, házasságkötése után a Csesztvére költözésnek egyik motívuma, hogy közelebb legyen a megye székvárosához. A Pesti Hírlapnak küldött tudósításokból, a Timon-levelekből és a Nógrádi Arcképcsarnok cí­ mű, Szontághgal és Pulszkyval írott 1847-es epigrammagyűjteményböl nemcsak a közéleti visszásságok általában vett ostorozása hüve­ lyezhető ki, hanem bennük a nógrádi kulturális életnek a patri­ archális irodalom szintjén rekedt fórumait is folyamatosan bírálta, újabbakat sürgetett, a Pesten látott, illetve az elvekben megismert magasabb művelődési szintek jellemző formáiból. A Timon-levelekben együtt találjuk a tőkepénzét gondosan növelő, de szerepét im­ már betöltött Nógrádi Nemzeti Intézetre tett gúnyos célzásokat a népművelő könyvkiadás sürgetésével, amely — mint láttuk — már 1840 táján felbukkant Kazinczy Gábor körének terveiben Balassagyarmat azonban — említett földesúri függése folytán — nem válhatott a liberális szinten mérhető regionális irodalmi köz­ ponttá. A balassagyarmati székhelyű, de megyei intézmények között tipikusnak tekinthető a nógrádi kaszinó, amelynek hanyatlásáról Nagy Iván 1847-es helyzetképét idézhetjük: „Hírlapot jelenleg csak hatot járat, úgy mint Pesti Hírlap, Budapesti Híradó, Nemzeti Új­ ság, Életképek, Allgemeine Zeitung és Illustrierte Zeitungot. (...) Az említett hírlapokon kívül igen kevés újság jár még néhány privát házhoz”. A változás (a város szempontjából tekintve) ritka és alkal­ mi: „Megyei gyűlések alkalmával Gyarmat egészen más színt kap. Az élénkség ekkor nagyobb. És erre nézve kis Pestnek mondható”. Nem véletlen tehát, hogy a politika és az irodalom nyilvánossági fó­ rumai 1848 előtt szinte kizárólag a patriarchális-nemesi élet formái­ ból valók. Amikor Pulszky Ferenc 1846-ban szécsényi birtokos lett, a fővárosi sajtó is leírta azt a híresztelést, hogy azilumot szándékozik kastélyában létrehozni íróink számára. Az igazság ebből ennyi volt: „ . . .Szontágh Pál, ki helyben lakott, gyakran volt vendégünk; Lisz­ nyay Kálmán is eljárogatott hozzánk a szomszéd faluból. (...) Az országút Szécsénynek vezetett, s csaknem mindennap látogatókat ho­ zott . . .” Sőt, az Ellenzéki Párt nógrádi szervezete, a megyei radi­ kálisokat is magába fogadó szegénylegényegylet is (tagjai között Madáchcsal, Szontághgal) inkább egy asztaltársaság, mint egy kor­ szerűen vett politikai párt alakját öltötte; tanácskozásai gyakrabban folytak magánkörnyezetben, kúriákban, mint a székvárosban. Két Madách-adalék szolgáljon itt bizonyítékul. 1847. január 28-án Csesztvén zajlott le Szontágh, Matolcsy György és Madách között az a költői verseny, amely a szegénylegénytémát tűzte ki feladatul, és amelyre a házigazda Szegény dal című, eleddig következetesen félre­ magyarázott versét írta. Ugyanitt, Madách magánkörnyezetében gyűltek össze a megye ellenzéki politikusai tizenketten, hogy a le­ mondott országgyűlési követ, Károlyi János helyébe Kubinyi Fe­ renc jelöltségét támogassák (1848. márc. 11.). A szabadságharc bukása után a művelődés, az írói életforma va­ lamennyi szintjén jelentős átrétegződés ment végbe. Bérczy Károly és Madách Imre ekkori kapcsolatrendszerét, sőt mindennapjukat, ma­ gánkörnyezetüket is részletesen ismerjük. A rekonstrukció feladatát — kitűnő, érzékeny tollal — Balogh Károly irodalomtörténész, mind­ két költőnek leszármazottja végezte el. Bérczy esetében a költő fiá­ nak, Bérczy Gézának Képek a múltból című naplószerű kézirata, Ma­ dách életéről pedig id. Balogh Károlynak, Madách Mária fiának fel­ jegyzései szolgáltak a rekonstrukció forrásául. Bérczy, aki 1849 tavaszán verssel üdvözölte a Pestre bevonuló honvédseregeket, Világos után a passzív ellenállás szellemében nem vállalt hivatalt. 1851-ben kötött házassága óta önmagát és családját �jussán is rendszeresebb kapcsolatban állt vele. A magánkörbe viszszaszorult, szalonéleti formákat öltött irodalmi kapcsolatokban újra felerősödtek a rokoni és az illetőségi szálak, amelyek összekötötték a magányos vagy szükségszabta alkotóműhelyeket Pesttel. „Belátogatások”, folyóirat- és könyvrendelések, levelezés öröklődtek a pat­ riarchális nemesi irodalmi élet világából az abszolutizmus korára is. Bérczy kapcsolatainak specifikuma — házassága óta — apósa, Frivaldszky Imre révén a tudomány és kivált a természettudomány je­ leseivel való tartós érintkezés volt, Reguly Antaltól Xantus Jánoson és Nendtvich Károlyon át az utolsó polihisztor Brassai Sámuelig. Egészen más kapcsolatrendszerek jellemezték Madách Imre tár­ sadalmi helyzetét Csesztvén, majd Alsósztregován. A Hadtörténeti Levéltár őrzi azt az 1852-es aktát, amely Madáchnak és ugyancsak Csesztvén lakó rokonának, Majthényi Pálnak megfigyelt látogatóit rögzítette. A költő Károly öccsét leszámítva a listán 16 név szere­ pelt, és többeket (4 fő) még a rendszeres megfigyelés után is ritka vendégnek minősítettek. A névsorban rokonok éppúgy találhatók (öten), mint az 1848. március 11-i csesztvei megbeszélés egykori esz­ metárs résztvevői (négyen), de szerepel a listán Fráter Erzsébet ud­ varlója, Hanzély Ferenc is Irodalmi érdekű név egyetlen van. az időnként felbukkanó Lisznyaié. Ezt az életformát, a birtokperekkel, tagosítási és kölcsönügyletekkel bajlódó falusi földesúrét Madách 1851-ben írt verse, az Otthon szebbik oldaláról ábrázolja: Föl van szítva kandallónk tüze — És körüle néhány jó barát vár, Pipafüsttel, tajtékzó pohárnál Majd feledve lesz az ősz szele. S ha kocogtat zúgó szárnya nálunk, A zsarátra új hasábot hányunk, És regélünk rég történteket: Hű szerelmet, bút, tündéri arcot, Pajzán tréfát, óriási harcot, Melyben egy nagy nemzet vérezett. publicistaként, lapszerkesztői jövedelmeiből és irodalmi működéséből tartotta el. Az 1848—49-ben jogilag is fővárossá emelt Budapest azonban megváltozott. „Kicsi bár, de oly vonzó, oly kedves főváro­ sunk oly színtelen, egyhangú, oly unalmas hellyé vált legújabb idő­ ben, hogy mély bánatos érzés fogja el a honfi kebelét . . .” Mocsári Lajost idéztük 1855-ből. S noha a liberális elvek szerint szerveződött irodalmi-művelődési élet számos vívmányát nem lehetett visszahozni, ezekre most nem a fejlődés, a továbblépés vár, hanem az értékőrzés feladata. Ennek gyakorlatában Pesten is vissza-visszaléptek a bizton­ ságot nyújtó magánkörnyezet, a patriarchálisabb formák felé. A la­ kásokkal együttélő szerkesztőségek korszaka ez, mint ahogyan Bér­ czy Károlyt, a Vadász- és Versenylap szerkesztőjét, majd tulajdono­ sát is lakcímén lehetett elérni, a pesti Szervita tér egyik házának második emeletén, ahol a dolgozószoba és a szerkesztőség egyazon helyiségében íróasztal és pipatórium, könyvespolc és pisztolykészlet fért meg békén egymással, míg a falakról Széchenyi István lovas­ képe, Petőfi arca és a híres angol író, Thackeray szemüveges port­ réja tekintett a látogatóra. A megőrzést szolgálta most Bérczy anglofiliája is. Ő maga — Arany László emlékezése szerint — így defi­ niálta a gentleman fogalmát: „ . . .aki szóval, tettel, viselettel soha illemet, törvényt, jogot nem sért, ki egyéni és polgári kötelességei­ nek mindig eleget tesz, adott szavát megtartja és súlyos körülmé­ nyek közt is mindig nemesen viseli magát”. Arany Lászlónak ter­ mészetesen igazat kell adnunk abban is, amikor szembeállította (és magasabbrendűnek minősítette) ezt a polgári-értelmiségi létformát a passzív ellenállás másfajta, látványosabb lehetőségével, amit Lisznyai és társai követtek, az irodalmi népiességet „kelmeiségre” váltó epigonok asztaltársaságaiban, kompániáiban, a patriarchális életmód újabb, anakronisztikus hullámában: „Akkortájban — az ötvenes évek közepén — némely pesti ifjú író szerette a nemzeti eredetisé­ get hetyke modor által affektálni és az irodalom népies irányát az életbe geniális szilajságok, rendetlen életmód és pitykés dolmány ál­ tal vinni át”. Bérczy társadalmi kapcsolatai az 1850-es években négy csomó­ pont körül rendeződtek. A Vadász- és Versenylap szerencsésen tű­ zött ki már címében is olyan témákat, amelyben a társadalmi szo­ kások folytonosságát bizonyító régi szórakozás (a vadászat), a re­ formkor reminiszcenciáit felkeltő, széchenyiánus lovászat, valamint a nemzetnevelés fizikai oldalát célzó új és korszerű tevékenység (a sport) szerepeltek együtt. Mindez kaput nyitott az arisztokrata vezetés alatt működő egyleti formák, a Casino és a Lovaregylet felé. Irodalmi kapcsolatai Bérczyt szinte valamennyi csoporthoz kötötték: Szervita téri lakásán és a svábhegyi nyaralóban Eötvös József, Gyu­ lai Pál éppúgy megfordult, mint Jókai Mór meg Lisznyai Kálmán. Fáy András és Kemény Zsigmond távoli, illetve választott rokonság- Nem változott a helyzet 1854, tehát a Sztregovára átköltözés után sem. Az ottani „oroszlánbarlang” tárgyi környezetét — hála Balogh Károly megőrző leírásának — pontosan ismerjük. Tudjuk, hogy a családi felmenőket ábrázoló olajfestmények — a patriarchális élet­ mód e gazdagságot és maradandóságot sugalló relikviái mellett — Gutenberg, Luther, Goethe, Schiller szobrocskái, a Biblia, Shakes­ peare, Dante, Goethe, Schiller, Heine költői munkái, Humboldt természettudományos, Fessler és Gibbon történetírói munkái adtak európaibb távlatot a legszűkebb környezetnek. Név szerint ismerjük a baráti kapcsolatokat is, Veres Pálnétól a gácsi Forgách-grófokon át Szontágh Pálig. A patriarchális földesúr élethelyzetének megfele­ lően a társadalmi rangsor széles, hiszen arisztokratáktól terjedt ne­ mesi származású tiszttartókig és Sztregova két felekezetének lelké­ széig. De nemcsak az feltűnő, hogy ezek a kapcsolatok egy régebbi típusú társadalmi nyilvánosság jellemzői, és hogy az ismeretségek zöme még a reformkorból való, hanem az is, hogy Madách tágabb környezetében már megjelentek azok az anakronisztikus, leromló birtokukon élő különc figurák, akik műveltségüket, irodalmi érdeklő­ désüket a literatúra vagy a műpártolás korszerű formáiban nem tud­ ták hasznosan kiaknázni. Szinte Mikszáth alakjainak galériájába kí­ vánkozott a különc könyvgyűjtő Szentiványi Bogomér (még a Nóg­ rádi Nemzeti Intézet első tisztikarából), a mindenről verset író Sréter Miklós és a találmányok iránt lelkesedő Lutter János. Jellem­ ző e körre, hogy Madáchnak két olyan vitatott fényképét ismerjük az 1860-as évek elejéről, amely baráti körben ábrázolja őt, a többiek azonosítási lehetősége nélkül. Az irodalmi kapcsolatok csaknem tel­ jes megszakadását viszont az a tény szemlélteti, hogy a legszűkebb családi és baráti körön kívül senki nem tudott a sztregovai oroszlán­ barlang irodalmi műhely voltáról, Bérczy Károly és Nagy Iván is meglepve értesültek Az ember tragédiája kirobbanó sikere után Madách költői tevékenységéről. Madách és a megyei székváros, Balassagyarmat kapcsolata 1861ben vált országosan is fontossá Madách követté választásával, akit parlamenti beszéde révén megyéje és az országos közvélemény is előbb tanult meg politikai szónokként tisztelni, mint költőként be­ csülni és olvasni. A város a reformkor óta keveset változott. Nagy Iván, aki szülővárosa történetét és leírását először 1847-ben készítet­ te el, 1858-ban sem kényszerült alapvető átdolgozásra. Igaz, vizsgált korszakunkban a lakosság több mint kétszeresére nőtt (az 1834. évi 3699 főről 1856-ban 8016 főre); a művelődési viszonyokon viszont csak az 1855-ben létesített Kék-féle nyomda változtatott számottevő­ en, könyv- és folyóirat-kiadási lehetőségeivel. Ennek igazi haszonél­ vezője Pajor István lett és a következő nemzedék, Madách csak érintőlegesen, a Felvidéki Magyar Közlöny kapcsán. Balassagyarmat polgárosult jövőjének kérdései — a rendezett tanácsú városi rang elérésétől az ipolyvölgyi vasút ügyéig — a dualizmus évtizedeire maradtak, amelyet azonban a sokat küzdött, sokat vesztett, nagy emlékezetű reformkori nemzedék tagjai közül sokan, így Madách Im­ re és Bérczy Károly sem értek meg. ' Kerényi Ferenc �Két 1936-os bevásárlási könyv 1981 január közepén került a salgótar­ jáni Nógrádi Sándor Múzeum gyűjtemé­ nyébe két bevásárlási könyv, mely két család 1936—1937-es bevásárlásait tükrö­ zi. Az egyik a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. élelmezési üzletben, pontosab­ ban a Szent Ferenc-telepen működött, s zsarnói Zarnay Zoltán élelmezési boltve­ zető által vezetett társulati élelmezési üz­ letben használt bevásárlókönyv. A másik: a salgótarjáni Hangya Szövetkezet bevá­ sárló könyve. Az előbbi egy háromgyer­ mekes acélgyári kazántisztító munkás, az utóbbi a salgótarjáni acélgyár egygyer­ mekes főmérnökének tulajdonát képezte. * Az élelemtárak, magazinok még a múlt század utolsó évtizedeiben jöttek létre, a részvénytársaságok, a gyárak hozták lét­ re saját dolgozóik élelemvásárlásainak le­ bonyolítására. A munkaadók a munkások megtévesztésére — a kórház, az iskola, az olvasóegylet, a futballpálya mintájára — jóléti intézményeknek nevezték az élelem­ tárakat, magazinokat is, noha ezek a tő­ kések sajátos kizsákmányolóeszközei vol­ tak: a munkások ugyanis keresetük egy része helyett utalványokat kaptak, melyért a munkáltató által fenntartott üzletekben kellett élelmezési és ruházati cikkeket vásárolniok, sokszor 50—60 százalékkal ma­ gasabb áron, mint a salgótarjáni piacon. Ennek az utalványnak népies elnevezése Jancsi-bankó volt. A XIX. század végén törvény tiltotta a Jancsi-bankó haszná­ latát, ennek ellenére még az 1910-es évek­ ben is alkalmazták. Az 1920-as évektől a kereset egy részét helyettesítő utalványrendszer megszűnt. Ennek pótlására a társulati magazinok hitelezési lehetőséget biztosítottak saját dolgozóiknak. Bevezették a bevásárlási könyvet, mely egyben hitelkönyv is volt. A részvénytársaságok, a munkaadók ré­ szére még így is nyereségesnek bizonyult a saját üzlet, élelemtár, magazin fenntar­ tása, hiszen az alapvető élelmezési cikke­ ket, árucikkeket nagykereskedelmi áron vásárolták és kiskereskedelmi áron adták el. A társulati magazinokból, élelemtá­ rakból csak a gyár, üzem dolgozói vásá­ rolhattak. Szanálás, elbocsátás alkalmá­ ból megszűnt a munkásnak az a joga, hogy a vállalati üzleteket vegye igénybe legfontosabb élelmezési cikkeinek beszer­ zésére: a bevásárlókönyv munkaviszonyt is jelentett. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. 1935. június 27-én nyitotta meg a gyártelepen a Bikási utca 1. sz. alatti fiók­ üzletét, a Bikási utca és a Szent Ferenctelepen lakó gyári munkások élelmisze­ rekkel és italokkal való ellátása céljából. A munkás — a bevásárló hitelkönyv ta­ núbizonysága alapján — ebből az üzlet­ ből szerezte be családja részére az alap­ vető élelmezési és tisztálkodási áruféle­ ségeket. A Hangya Szövetkezetek — termelő-, ér­ tékesítő és fogyasztási szövetkezetek — működését az 1875. XXXVII. tc. szabá­ lyozta. Ez az üzletforma részjegyet, rész­ vényt bocsájtott ki, s a jelentős részvény­ nyel rendelkezők, mint elnökségi, illetve választmányi tagok részt vettek a szövet­ kezet üzletmenetében, ügyeinek folyama­ tában, és évenként jelentős osztalékban, jutalékban részesültek. Részjegy, vagy részvény nélkül is lehetett a Hangya Szö­ vetkezetben vásárolni, hitelben is, ha a vásárló munkaviszonyt is tudott igazolni (vásárlás, illetve a hitel kiegyenlítésére kereseti háttérre volt szükség). Salgótarjánban 1904-ben alapították az első Hangya Szövetkezetet, amely azon­ ban hamarosan tönkrement. 1906-ban is­ mét létrehozták és ez a kereskedelmi vál­ lalkozás már sikeresnek bizonyult, újabb gazdasági csőd nem következett be. A Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja (Budapest) hálózatába tartozó fióküzlet, a Salgótarjáni Hangya Terme­ lő, Értékesítő és Fogyasztási Szövet­ kezet a Fő utca 37. szám alatt épült fel az 1930-as évek első felében. Mivel Salgótarjánban minden gyárnak, társulatnak volt magazinja, élelemtára, a Hangya Szövetkezet elsősorban a város kisiparos, kiskereskedő, tisztviselő rétegét látta el élelemmel, s csupán emellett biz­ tosította a bánya- és gyári munkások iparcikk-vásárlási igényeinek kielégítését is. Felvetődhet a kérdés, hogy az acélgyár­ ban alkalmazott vezető műszaki értelmi­ ségi miért nem a gyár élelemtárából sze­ rezte be élelmiszer-szükségletét? Ennek tulajdonképpen több feltételezhető oka volt: a főmérnök egyik nagy részvényese volt a Hangyának; a szövetkezetnél na­ gyobb volt a választék, mely igényeit job­ ban kielégítette; valószínűleg nem akar­ ta, hogy a dolgozók tudomást szerezzenek jövedelméről a vásárlások nagysága és értéke alapján. Árucikkek és árak. A 45 évvel ezelőtt élelem vételezésére használt bevásárló hi­ telkönyveket lapozva számos összehasonlí­ tó adat kínálkozik a két üzlet működé­ sére, áruellátására, s a két család élet­ módjára, életszínvonalára, élelmezésére, jövedelmi viszonyaira vonatkozóan. Mint ismeretes, az 1929—1933. között lezajlott gazdasági világválság után a gaz­ dasági élet fokozatosan javult. Csökkent a munkanélküliség is és a reálbérek né­ mileg emelkedtek a válság éveihez viszo­ nyítva. A Rimamurány—Salgótarjáni Vas­ mű Rt-nak 1935—1936-ban jó üzletmene­ te volt — írta a Vas- és Fémmunkások Lapja 1937. március 5-én —, és „jószán­ tából” szociális olajcseppek adagolásával a munkásoknak minimális órabérjavítást adott (ami átlagosan a 2 fillért sem tet­ te ki). A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. bevásárlási könyvében kétféle árucso­ port szerepel: társulati áru és magánáru. A társulati áru az alapvető élelmezési és iparcikkeket foglalja magában — termé­ szetesen az átlagos munkás lehetőségei­ nek és a kor színvonalának megfelelő mértékig A társulat által nagykereske­ delmi áron beszerzett és kiskereskedelmi áron forgalmazott árucikkek az alábbi­ ak: 0-ás liszt, 2-es liszt, 4-es liszt, só, zsír, szalonna, cukor (kristály, kocka), rizs, bú­ zadara, kenyér, zsemlye, mák, élesztő, ecet, sütőpor, szappan, gyufa, sidol, levelező­ lap, bélyeg. Magánáru: fűszerek, gyümöl­ csök, cukorkák, kávé, árpagyöngy, rövid­ áru, pipereszer, tisztítószer, dohányáru. A Hangya Szövetkezetben szinte valamenynyi árucikk megtalálható volt. Ha a két bevásárlási könyv alapján öszszehasonlítjuk az azonos élelmiszercikkek árait, szembetűnik a társulat látszólag „jó­ léti” intézményének kizsákmányoló jelle­ ge. Nézzük a tényeket: Áru megnevezése: 1 kg só 1 kg 0-ás liszt 1 kg 2-es liszt 1 kg 4-es liszt 1 kg zsír 1 kg kristálycukor 1 kg kockacukor 1 kg rizs 1 kg kenyér Társulati ár: Hangya Szö­ vetkezeti ár: —,42 P —,38 P —,37 P —,37 P 1,80 P —,40 P —.36 P —,33 P nem vásárolt 2,00 P 1,32 P 1,32 P 1,40 P —,96 P —,40 P 1,38 P —,88 P —,36 P A zsír és a kristálycukor kivételével a társulati élelmiszercikkek ára magasabb, mint a Hangyában. A kristálycukor azo­ nos árfekvésű, a zsír a Hangya Szövetke­ zetben 20 fillérrel drágább. (Lehetséges azonban, hogy nem azonos minőségű zsír­ ról van szó.) 4-es minőségű lisztet csak a munkás vásárolt. Mint köztudott, ez ke­ nyérliszt volt, s a Hangya Szövetkezeti bevásárlókönyvben ilyen minőségű liszt nem szerepelt, ennek következtében az összehasonlításra nem nyílt mód. Joggal kérdezhetjük, hogy a társulati áruk magasabb ára ellenére a munkás miért vásárolt ott? Megbízható forrás hi­ ányában csak feltételezni lehet: mint tár­ sulati munkás kötődött a társulati üzlet­ hez, a „jóléti intézményhez”; közel volta lakásához stb. A vásárlás összehasonlítása. Ami a két család jövedelmi viszonyaira, életvitelére, táplálkozására utaló adatokat illeti, az el­ ső szembetűnő különbség az 1936 decem­ berében vásárolt áruk összege. A mun­ kás 19,31 Pengőt, a vezető értelmiségi 373,88 Pengőt költött — a vásárlási könyv alapján — alapvetően élelmezési cikkek­ re. Néhány tétel abból, amit 1936 decem­ berében vásároltak: A háromgyermekes munkáscsalád: 2 kg zsír, 1,5 kg szalonna, 0,5 kg árpagyöngy, 1 kg rizs (karácsony és újév előtt 0,5— 0,5 kg), 0,75 kg kristálycukor, 0,75 kg kockacukor. Lisztet nem vásárolt, felté­ telezhető, hogy novemberben egy tételben vásárolta meg az egy hónapra szükséges mennyiségű kenyérlisztet és tésztalisztet. (A vásárlókönyvet 1936. december else­ jével nyitotta a társulati élelmezési üz­ let.) Az egygyermekes értelmiségi család: 1,5 kg vaj, 10 csomag ligavaj, 0,5 kg sza- �lonna, 10 kg kockacukor, 11 kg kristály­ cukor, 10 kg porcukor, 6 kg rizs, 30 kg 0-ás liszt, 30 kg 2-es liszt. Zsírt nem vá­ sárolt. A fentieken kívül vásárolt még (többek között): 1,5 kg cuba-kávét, 0,5 kg madáreleséget (48 fillér, 0,5 kg rizs ára), 1 doboz szardíniát, 1 doboz kaviárt, 7 kg mandarint, 0,75 kg datolyát, 2 liter ru­ mot, 6 csomag toalettpapírt, 2 csomag szalvettát, 1 csomag fogvájót, 3 csomag kocsigyertyát, 4 pengőért egy babát. (A felsorolás természetesen nem teljes, csak illusztrálni akartam az alapvető élelmisze­ reken kívül vásárolt áruk skáláját.) A fenti tételek a munkás bevásárlókönyvében sem 1936-ban, sem 1937-ben nem sze­ repelnek. A bevásárlókönyveket lapozgatva egyes dátumokhoz kötődően is érdemes össze­ hasonlítani a bejegyzett tételeket- Márci­ us 15., az 1848-as polgári forradalom év­ fordulója: a munkás 4 fillérért vásárolt szalagot, ezenkívül semmi olyat, amely megkülönböztette volna egyéb napokon történt vásárlásaitól. Ezzel szemben az értelmiségi már megadta a módját az ün­ nepnek. Az általában vásárolt cikkeken kívül szerepel a vásárlási könyvében 0,25 kg mandula. 0,35 kg sonka, 0,20 kg téli­ szalámi, 1 doboz ringli, 1 doboz szardí­ nia, 1 kg narancs, 1 tábla Stübmer cso­ koládé (96 fillér értékben). 1937-ben húsvétra a munkáscsalád 40 fillért költött az ünnep jellegének megfe­ lelő árucikkre: kölnivizet vásárolt. A kö­ zépréteghez tartozó család vásárlása jóval választékosabb és gazdagabb volt (a tel­ jesség igénye nélkül például): 0,5 kg cuba-kávé, 10 db húsvéti tojás, 2 kg na­ rancs, 0,25 kg mazsola, 0,25 kg mogyo­ róbél, 0,15 kg mandula, 1 doboz szardí­ nia, 1 labda. Néhány adat még a társulati bevásárló­ könyvből: a munkáscsalád 1937. augusz­ tus 6-án 2 fillérért sárkánypapírt vásá­ rolt. (Valószínű, hogy a három fiúgyer­ mek ebből készítette nyári szünidei játé­ kát, a papírsárkányt.) Szeptember 1-én 8 fillérért 0,25 kg újságpapírt vettek, szep­ tember 6-án 1,50 pengőért gumitalpat. (Mint ahogy az a munkáscsaládoknál szo­ kás volt, az apa talpalta otthon a cipőket. Ehhez rendelkezett a legalapvetőbb fel­ szerelési eszközökkel: vaskapta — lehető­ leg öntött vasból —, kalapács, ár, fa- és vasszeg. A bőr- vagy gumitalpat a cipő méretére kiszabva vásárolta.) Szeptember 17-én és 22-én kék csomagolópapírt vá­ sároltak összesen 32 fillér értékben, isko­ lai könyvek és füzetek bekötésére. (A tár­ sulat iskolát is tartott fenn, a gyermekek az iskolában kapták meg a tanszereiket, könyveiket, füzeteiket, s a következő hó­ napban a munkás béréből az iskolai fel­ szerelések árát levonásba helyezték. Ezért a tanév kezdetekor csak a kék csomago­ lópapírt kellett üzletben vásárolniok.) December 4-én — mikulási ajándékként — az alábbi tételek szerepeltek: 10 dkg keksz 40 fillérért, 10 dkg cukorka 32 fil­ lérért, 1 koszorú füge 20 fillérért, 0,5 kg narancs 50 fillérért. Összesen 1,42 pengő. Vásárlási szokások és különbségeik. A társulati bevásárlókönyv egyéb érdekes adatokat is tartalmaz, melyek következ­ tetni engednek a család vásárlási szoká­ saira. Például havonta egyszer vásároltak lisztet általában 10—15 kg 4-es lisztet ke­ nyérsütéshez és 3—5 kg 0-ás lisztet tész­ ta készítéséhez. Kéthetenként, fizetés utá­ ni napokon vásároltak zsírt, szalonnát, cukrot, sót, gyufát frankkávét, élesztőt, szappant, szódát (mosáshoz). A hitel kiegyenlítése is kéthetenként történt. Havonta 12—15-e körül és a hó­ nap végén 28—30-a körül, a bérfizetéshez alkalmazkodva. A havi nettó kereset, a kifizetett bér hozzávetőlegesen egyharmada a társulati üzlet bevételét növelte. A Salgótarjáni Acélgyár órabér-kimutatása szerint 1939-ben egy kazántisztító mun­ kás 55 fillér órabért kapott, mely havi 100—110 pengő bruttó keresetnek felel meg. 1936—1937-ben ez csak kevesebb le­ hetett, kb. 80—100 pengő. Ebből a kere­ setből a levonás nagysága ismeretlen. A tények tanúsága szerint a kifizetett bér egyharmada élelemre, a kétharmada la­ kásra, tüzelőre, világításra, ruházkodásra stb. lett felhasználva. A vezető értelmiségi jövedelme ismeret­ len, de a vásárlókönyv bejegyzései alap­ ján a havi vételezés költsége meghaladta a munkás két és fél havi fizetését. Át­ lagban havi 250—270 pengő értékben vá­ sárolt a Hangya Szövetkezetből — egy­ két kisebb tétel kivételével — élelmi­ szert. (Pl. 1936. március 12-től december 28-ig 2770,02 pengőt vásárolt le, közben egyszer sem fizetett, holott naponta vásá­ rolt. December 28-án 2700 pengővel törlesztette a hitel nagyobb részét, de adós marad 70,02 pengővel.) A vásárlási könyv nem tanúskodik ar­ ról, hogy a munkás dohányzott volna. Ugyanis csak egy tétel szerepel egy év vo­ natkozásában dohányáru-vásárlásról: ápri­ lis 29-én vásároltak egy szivart 2 fillér értékben. Ezzel szemben a főmérnök do­ hányáru-vásárlása a következő képet mu tatja 1936 decemberében: 400 db cigaret­ ta és 10 db szivar, összesen 23,60 pengő értékben. Ez az összeg több mint a mun­ kás egész december havi vásárlásának összege. Vonsik Ilona �KÖRKÉP A második évtized küszöbén JEGYZETEK A TIZENEGYEDIK SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLATRÓL Második évtizedébe lépett a salgótar­ jáni tavaszi tárlat. Létét szervezői jóvol­ tából önmaga küzdötte végig, váltakozó sikerek és feltételek között. Beköszönté­ sekor három város: Miskolc, Eger, Salgó­ tarján, valamint Nógrád megye művészei­ nek adott bemutatkozási lehetőséget. Or­ szágos kitekintésűvé az utóbbi öt eszten­ dőben vált. Gondozóit sikerült megszaba­ dítani a részrehajlásoktól: azóta szakmai­ lag és morálisan is a mindenkor kiállí­ tott művek alapján határozzák meg a dí­ jazottak névsorát. A tárlat területi zártsá­ ga feloldódott; növekedett rangja, szere­ pe. Az idei katalógus előszavában Bereczky Lóránd állapítja meg: „A salgótarjáni tavaszi tárlat az önmozgató erővel érvé­ nyesülő hierarchiában előkelő helyet fog­ lal el... nem túlzás azt mondani, hogy a tavaszi tárlat, nagy nemzeti, összefoglaló kiállítás hiányában egyike ma azoknak a kiállításoknak, amelyek alapján informá­ ciót szerezhetünk kortárs művészetünk ál­ lapotáról”. A korábbi évek tárlatainak minőségét kétségtelenül befolyásolta az elhelyezés. A József Attila Művelődési Központ üveg­ csarnoka kényszer szülte kiállítóterem volt, csupán keret a bemutatásra, alkalmatlan a különböző folyamatok érzékeltetésére. A művek majdhogynem raktárszerű egymásmellettiségében a rendező alig nyújt­ hatott segítséget; a néző mindenekelőtt saját ismereteire és tájékozottságára szo­ rítkozva dönthetett az értékek megjelölé­ séről és kiválasztásáról. A régebbi tárla­ tokat a változó mennyiségű és minőségű iparművészeti anyag tovább osztotta. Vol­ tak évek, amikor felvonulássá változott a kiállítás, csak a jelenlét volt fontos, a művek másodlagossá váltak. Az öt esz­ tendeje kialakított országos kitekintésű koncepció ezen változtatott: művésztelepé­ vel és személyes ismeretségükkel országos nevű és tekintélyű alkotókat kötöttek a városhoz az itt élő művészek. A műfaji tisztázatlanság így is a tizenegyedik tár­ laton oldódott meg: ezentúl csak szobor, grafika és festmény kerül bemutatásra. Az iparművészek nyaranta lépnek kö­ zönség elé a művelődési központban, míg a képzőművészeti anyag a tavaly felava­ tott Nógrádi Sándor Múzeumban kapott helyet. A múzeum időszaki kiállítási ter­ me és kisgalériája már a művek csopor­ tosításával is megfelelő körülményeket te­ remt a bemutatásra. Megoldódott a vilá­ gítás, a mozgatható paravánrendszer tet­ szés szerint állítható, a praktikus térren­ dezéssel áttekinthető lett a tárlat egésze. A salgótarjáni tavaszi tárlat ettől az évtől kezdve nem az elhelyezkedés gond­ jával küzd: a minőséget akarja emelni. Az új hely eleve biztosította, hogy a szer­ vezők a tárlat motorjaivá váljanak. A gondos előkészítés jutalma a tárlat tör­ ténetében eleddig soha nem tapasztalt kitekintés, a művészek topográfiailag Ka­ posvártól Esztergomig, Soprontól Nyíregy­ házáig kimutatható részvétele. Ez is jel­ zi Salgótarján rangját a kiállítási életben, de érzékelteti a tárlat sokszínűségét is. A tizenegyedik tárlat távol áll a homoge­ nitástól; törekvéseikben egymásnak ellent­ mondó művek is paravánra kerülhettek. A legegységesebb műfaj benyomását két­ ségtelenül a grafika jelenti. A plasztika a festészethez hasonlóan vajúdik, elsősor­ ban a fiatalabb korosztályhoz tartozó mű­ vészek hívják fel magukra a figyelmet. A festészeti anyag különben szélsőséges; ke­ vésbé mutatható ki az alkotások folya­ matjellege, mint a grafikusok munkáin. A műfajok rangsorolása, a stiláris prob­ lémák feltárása a hasonló hazai kiállítá­ sokon azonos gondokra figyelmeztet. Az új körülmények, a megújhodás igénye, a nagyszámú részvétel (49 festő, 62 grafi­ kus, 51 szobrász!) szinte provokálja, hogy tisztázzuk: mi különbözteti meg ezt a tár­ latot a többitől; csak a közreműködők la­ kóhelyétől válik-e országossá, vagy egyéb mondanivalója is van a képzőművészet barátai számára? A tárlat mindenekelőtt azzal válik he­ lyivé, hogy a város és a megye művé­ szetpolitikai és közművelődési elképzelé­ seit szolgálja. Nemcsak műveket gyűjt össze, hanem szemléleteket befolyásol, egy­ ben megpróbál hatni a résztvevők névso­ rára is. Mindez azonban nem jelent új fe­ szültségeket: az újgeometrikus törekvé­ sek képviselői éppúgy jelen vannak Sal­ gótarjánban, mint a lírai absztraktok, vagy a hagyományos figurális rendben al­ kotók. A sikeres mecenatúra a kiállító­ termek falain túl a városszervezésben, a közterek művészeti beruházásaival is ért­ hetővé válik. Salgótarján hasznossága ab­ ban rejlik, hogy a magyar művészet öszszetettségére irányítja a figyelmünket. Nem kötelezi el magát egyik irányzat mellett sem, esszenciálisan élvezi annak az értékét, amit ma határainkon belül al­ kotnak. A meglevő arányokra azonban Salgótar­ ján sem tud feleletet adni, s a döntőbíró szerepét sem kívánja eljátszani. A meg­ honosodott hagyományok és az eddigi tár­ latok tükrében azonban érdemes lenne ki­ mutatni a divatjelenségek és a művészi­ leg megalapozott kezdeményezések egymásrahatását. Salgótarján — összegező vállalásával — kiindulópont is lehet. A helyi kötelezettségek és kötődések mellett talán ez különböztethetné meg az orszá­ gos kitekintésű tárlatoktól. A magyará­ zat egyszerű: hosszabb távon előbb-utóbb Nógrádban is fárasztóvá válhat a „min­ denevés”. Félő, hogy a művészek szerep­ lési kedvének fokozódása miatt egyre több, már másutt is látott alkotást kell másod-, illetve harmadközlésben végignézni a salgótarjáni tárlatlátogatóknak. A körfor­ gás magától értetődik: a salgótarjáni ta­ vaszit a szegedi nyári, a vásárhelyi őszi, majd a miskolci téli tárlat követi (a tel­ jesség igénye nélkül), s kezdődik minden előlről. A gyakori ismétlődések elkerülé­ se érdekében nem ártana megszabni — a tarjánitól függetlenül is —, hogy a mű­ vész hány országos tárlaton mutathatja be ugyanazt a művét. Ez a lépés újabb művek megalkotására serkenthet, más­ részt hathat az alkotók felelősségére is. A továbbgondolás már ebből adódik: egy tárlat jövőjéről akkor kell leginkább gon­ doskodni, amikor az még felfutóban van. Akár úgy, hogy a másutt még nem sze­ repelt új művek bemutatóhelyévé avatják, akár úgy, hogy évenként tematikus meg­ kötöttségekkel (munkásábrázolás, évfor­ dulók stb.) pályázatot hirdetnek az alap­ díjaktól függetlenül. Valószínűen a kettő ötvözete a legjárhatóbb út. Mindez azért lehet fontos, mert például az utóbbi húsz esztendőben csak dicsért grafika is egy­ re inkább belefeledkezik önmaga eredmé­ nyeibe, felemészti tartalékait, minőségi aprólékosabb áttörések helyett csupán műhelygonddal, a régebbi gondolatok, problémák átértelmezett, új köntösbe va­ ló csomagolásával jelentkezik. Ha neveket akarunk említeni, akkor a felsorolás nem tér el sokban a miskolci, a szegedi tárlat névsorától. Czinke Ferenc, Feledy Gyula, Somogyi Győző, Banga Ferenc, Szemethy Imre, Szabados Árpád munkássága mindenütt garancia arra, hogy a mondanivalóval társuló kiállítási grafika nincs a véletlenekre bízva. Sáros András Miklós, Prutkay Péter, Muzsnai Ákos, Záborszky Gábor, Helényi Tibor, Kéri Imre lapjai éppúgy megjárják Bu­ dapest és Szeged kiállítótermeit, mint Miskolcét. Almássy Aladár is éppúgy je­ len van részletező szépségű rézkarcaival, mint Lukoviczky Endre rendkívül precíz és tartalmas szitanyomataival. Az idén Bálványos Huba kötődik a legjobban Sal­ gótarjánhoz. Nemcsak azért, mert a vá­ ros nevét címként viselő kilencrészes ofszetsorozata az emberi fonákságok fel­ térképezésének a csodája, hanem azért is, mert az egyre inkább kialakuló művésze­ �ti hagyományok mellet az itt élő lakos­ sághoz ezúttal az ő kötődése a legerőtel­ jesebb. S ezzel végre azt is kimondhatjuk, hogy nem a személyi igazolványba be­ jegyzett állandó lakhely tesz valakit sal­ gótarjánivá, sokkal inkább az a gondolati kapcsolódás, amely sajátos problémákra, apró rezdülésekre képes felfigyelni. A festészeti anyag háromszögelési pont­ ját Kokas Ignác jelöli meg, de felsora­ koznak melléje a fiatalabbak: Ef. Zámbó István, Fábián Gyöngyvér, Végh András. El Kazovszkij Qartettje a tárlat egyik att­ rakciója, akár csak a másik oldalon Ló­ ránt János önmarcangoló, eddigi optimiz­ musát felrúgó, sötétbe feledkező színvilá­ ga. Kovács Péter kezd megfeledkezni festőiségéről, egyre inkább saját magát is­ métli, gondolati reprízei megkötik ecset­ jét. Mészáros Géza papírmasszát színez egyre nagyobb biztonsággal, míg TölgMolnár Zoltán geometrikus lírai absztrakt­ jai újdonságként hatnak a tárlaton. A plasztikai anyag legnagyobb értéke Tornay Endre András szereplése. Népi hagyományokból levezethető fakompozí­ ciói sommás példáját mutatják az átlényegítésnek. Érmei még egzaktabbak, a népművészet formarendje nagy lehetőség­ re jogosítja művészetét. Szabó Tamás mi- Kő, virág, madár CSOHÁNY KÁLMÁN EMLÉKKIÁLLÍTÁSA Tizenegy évvel ezelőtt készítette a ta­ valy elhunyt Csohány Kálmán Visszate­ kintő című rézkarcát. Egy férfi áll az ab­ lak előtt, szemben a csillagos éggel — az univerzummal, a mindenséggel. Ahogyan az egymáson áthatoló, jellegzetesen ener­ gikusan, mégis szelíden, gondos-egyenle­ tesen metszett vonalak, a tér különböző mélységeit egyetlen egységgé változtató kompozíció is érzékeltetik, a figura kilép az itt és most állapotából, létezése időt­ lenné, alakja a természet szerves részévé válik. A tűnődés állandósul, mintegy ál­ landósítva, örökké téve az emberi lét tör­ ténéseit, szépségeit, fájdalmait is. A grafika tehát tizenegy évvel ezelőtt készült, s a következő esztendőben írta Féja Géza a Kortársban Csohányról: „Egy művész a tetőre ért és hiteles képeket ád az emberről meg a világról”. Tegyük hoz­ zá magyarázatként a fenti mondathoz: ekkorra valóban, a hivatalos elismerése­ ket tekintve is, a csúcsra ért Csohány; művészetében hiteles képet tárt elénk, mert megélt világról beszélt; s tegyük hozzá, hogy a csúcs után nem a völgy fe­ lé vezető visszaút következett, hanem az állandósult magas színvonal jellemezte munkásságát. Ami az elismeréseket ille­ ti, csak a legfontosabbakat másolom ide a budapesti Vigadóban január 15.—febru­ ár 15. között rendezett emlékkiállítás ka- niatűr fejei ötleteket vetnek fel, Rieger Ti­ bor Mennyegzője kiérleletlensége ellenére is hatásos. Nagy Sándor a tőle megszo­ kott műgonddal vési kőbe egyre jobban egyformának tűnő figuráit. A tavaly nagydíjas Borbás Tibor kamaratárlaton mutatja be munkáit. Alko­ tásai is kamaraműveknek nevezhetők, in­ timitásuk nem gazdagítja a művészről ed­ dig kialakított véleményünket. A művészi finomságokat szinte kötele­ zően kiemelő rendezés gondossága ellené­ re sem célszerű tovább folytatni a név­ sorolvasást. A sokszínűséget éppen a fel­ mondásra nem kerülő nevek biztosítják. Hasonlóságukkal, bármikor és bárhol keltezhetőségükkel. Szándékukat, munkássá­ gukat azonban tisztelnünk kell, miként hozzáállásukat is: hiányukkal a minden­ kori szorgos derékhadat érné érzékeny veszteség. Valójában ők biztosítják a kö­ tődést, hétköznapi munkájukkal válik le­ hetővé, hogy felemlegessük a legkiválób­ bak neveit. Ők az itteni tájak, az itt élő emberek krónikásai. A második évtizedé­ be lépő salgótarjáni tavaszi tárlat létéért őket is megilleti az elismerés és a köszö­ net. Molnár Zsolt talógusából: 1964-ben és 1967-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben Érdemes művész cí­ met kapott; 1967-ben a miskolci grafikai biennálé, 1971-ben a Dürer-emlékkiállítás nagydíját nyerte el. A kitüntetések, díjak annak a művész­ nek szóltak, akinek — Kondorral, Feledyvel, Gross Arnolddal együtt — az öt­ venes évek második felétől kezdődően a magyar grafika megújulása köszönhető. Csohány, aki Pásztón született 1925-ben, s érettségi vizsgája után dolgozott faki­ termelőként, vasúti pályamunkásként, szénbányászként, s aki 1952-ben végzett a képzőművészeti főiskolán, elsősorban talán azért játszott a megújulási folya­ matban jelentős szerepet, mert sem téma­ világában, sem szemléletében nem sza­ kadt el az őt útjára bocsátó tájtól, közös­ ségtől. Sokat köszönhetett főiskolai mes­ tereinek, Hincz Gyulának, Ék Sándornak, Koffán Károlynak, Konecsni Györgynek, még többet azonban a lényegében mun­ kásságának egészét meghatározó gyer­ mek-, s ifjúkori élményeknek, azoknak a természeti motívumoknak, amelyek újra­ fogalmazásával, sűrítésével előbb apró ter­ rakotta érmein, tollrajzain, akvarelljein, majd rézkarcain, az emberi lét alapkér­ déseire — élet és halál, szabadság és kiszolgáltatottság, egyén és közösség vi­ szonya — keres feleletet. A terrakotta érmek — s ugyanígy a Csohány-kerámiák, -faliképek — fontossá­ gát külön is hangsúlyozni kell. Tény ugyanis — bár a Vigadó kiállítása erre nem utalt —, hogy a grafikus a főiskola elvégzése után majd’ egy évtizedig nem csinált rézkarcot. A kis — néhány centi­ méter átmérőjű — terrakotta érmek viszont kitűnő kísérletezési lehetőséget jelentettek számára vonalkultúrája kialakításához. Ennél persze egyben jóval többek is: egy-egy állatmotívum, emberi arc jelenik meg csak rajtuk, de végletes tömörségük­ kel is önálló, igényes alkotások. Ugyanígy az ötvenes évektől folyamatosan készített, stilizált díszítésű kerámiák, faliképek, amelyek azt is jelzik: Csohány a népi kultúra értékeiből nem a külsőségeket, a konkrét motívumokat, hanem a leglénye­ gesebb jellemzőket — tömörség, a kife­ jezés pontossága és szürrealisztikus jelle­ ge — vette észre és használta fel saját művészetében. Mert tény, hogy Csohány a természet mellett legjobban a nép­ művészethez, a népköltészethez, a népi hiedelemvilághoz kötődött — de soha­ sem gondolt arra, hogy motívumok műbe emelésével bizonyítsa hűségét. E művek vezetik tehát — legalábbis a Vigadó kiállításán — a nézőt Csohány legfontosabb, lényegében egyetlen kor­ szak alkotásainak tekinthető műveihez: rézkarcaihoz, tollrajzaihoz, az 1965—79. között készült grafikákhoz. Két sirály, Té­ li nád, Fenyők és madarak, Hold és vi­ rág — a címek is jelzik, hogy a művész alapélménye (akár a népművészet névte­ len mestereinek is) a természet volt. Elég egy kő, egy virág, egy nádszál, hogy kép­ zeletét mozgásba hozza, hogy a szépség, az élet jelképeként jelenjen meg a lapon — s elég egy parasztember arca, meg­ görnyedt tartása, hogy a mindenkori em­ beri sors fájdalmainak kifejezőjévé vál­ jon. Sorozattá rakhatnánk össze a mada­ rakat — a szabadság jelképeit — ábrá­ zoló rézkarcokat, ahogyan ő maga tuda­ tosan sorozattá kerekítette jónéhány, a témavilág állandóságáról beszélő grafiká­ ját: a Falum eltűnt figurái tollrajzait, vagy a Pásztói népszokások rézkarcait. Csupán a témái is érdekessé tennék — ám világszemlélete, formavilága követ­ keztében a megújult magyar grafika sa­ játos értékévé vált Csohány művészete. Ezt talán a Kondor Bélával való összeha­ sonlítás érzékeltetheti a legmegfelelőbben. Míg Kondor — a megújulási folyamat legjelentősebb, korszakot teremtő alakja — a lehetségest, a XX. század emberére leselkedő veszélyeket mutatta fel, mint­ egy jövő időben, s ugyancsak jövő időt használva állította a fentiekkel szembe az etikai, esztétikai értékek megőrzésének szükségességét, addig Csohány egy, a ma embere elől lassan (persze igen lassan) el­ tűnő világ megidézésével mutatja meg az értékeket, munkálkodik átmentésükért. Kondor zaklatott, az érzelmek legszéle­ sebb skáláját kifejező vonalkultúrájával szemben Csohány vonalainak szűkebb — bár nem kevésbé mély — érzelmi skálá­ ja, alkotójuk szelídebb, meditatívabb egyé­ nisége, líraibb magatartása áll. Dózsa György kivégezve is Dózsa György, örök példa marad (György, 1972). Levágott fejét kard emeli magasba, de a �kompozíció mintegy az anyaföld oltal­ mára bízza a fejet, s a horizont szöges formái, a parasztok vezetőit kivégző ka­ rók egymás mellé sorolva Dózsa koroná­ ját adják. A vonal és a folt együttes al­ kalmazása —• mint annyi más lapon —, itt is átgondolt: tompítja a gyászt, mert a nagy egész szerves részévé változtatja a részletet. Ugyanez a kompozíciós meg­ oldás jellemzi a Temető Gesztely mellett című rézkarcot. Idő koptatta sírkövek, erőteljes körvonallal, s finoman maratott foltokkal, amelyek a részletet a felület egészével — az élet folytatódását, a kör­ forgást jelképező két „csohányos” fával is — összekötik. „Csohányos fa”, „csohányos madár”, „csohányos emberek” — talán fölösleges is hosszasan szólni azokról a formai megol­ dásokról, a bennük, általuk megjelenő tartalmakról, amelyek olyan jólismertté váltak az elmúlt két évtizedben, amelyek értékéről oly jól tanúskodott a Vigadó emlékkiállítása is. Érdemesebb viszont arról szólni, hogy a lírai szemlélet, a nép­ költészet szürrealizmusával találkozó alko­ tómódszer a humort, iróniát, a groteszket sem zárja ki teljesen. Elég az Üzenet a Bandula kocsmából című, Kohán György festőművész alakját megidéző sorozatra, a Falum eltűnt figuráira, vagy éppen az Éjszaka emlékei macskájára gondolni, hogy észrevegyük: a csöndes humor mi­ lyen jelentős — bár kevésbé méltányolt — vonása Csohány művészetének. És ez a vonás más — formai — jel­ lemzőkkel együtt mintegy összekötő kapoccsá is teszi életművét, a hatvanas és a hetvenes évek grafikája között. Csohány ugyanis — mint korábban is jeleztem — már a hatvanas évek elején sem a gazda­ ságilag, szellemileg egyaránt pezsgő tár­ sadalom jelenidejű kérdéseit feszegetve vált „újítóvá”, hanem a természetből, a népművészetből táplálkozó képzeletvilá­ gával, tiszta, meditatív hangjával. A het­ venes évek elejére világossá vált a társa­ dalmi kérdések, megoldandó feladatok öszszetettsége, a konkrét jelenségekben, fo­ lyamatokban megjelenő értékek nehezeb­ ben kitapinthatóakká váltak. Az ekkor megjelenő fiatal grafikusnemzedék jelen­ tős része éppen ezért az időben való el­ távolítást, a közvetett ábrázolást, az elvontabb, jelképes beszédet, az irónia, gro­ teszk adta lehetőségeket választotta. Nem állítom, hogy Csohány közvetlen hatást gyakorolt bárkire is, az viszont bizonyos, hogy szemlélődő, értékőrző magatartását az idő és több új grafikusnemzedék alap­ törekvése igazolta. Talán csak egyetlen litográfiát készí­ tett — legalábbis ennyi szerepelt a Viga­ dó Galériában. Az 1966-os Arckép vi­ szont, a rézkarcokéhoz hasonlóan, szűk­ szavú fogalmazásával, visszafogott hang­ jával, a bajusz, a szemgödör foltjaival oly időtlennek, súlyosnak őrzi meg az ar­ cot, amilyennek Csohány Kálmán lapja­ in minden egyes madár, fatörzs, kődarab bizonyul. P. Szabó Ernő GALGÓCZI ERZSÉBET: Törvényen kívül és belül Galgóczi Erzsébetet sokáig „csupán” úgy emlegettük, mint a plebejus elkötelezett­ ség árnyalt irodalmi képviselőjét, aki a társadalom peremvidékére szoruló kiszol­ gáltatottak nevében perel, azaz kissé rámerevült a rokonszenves, eleve rangot, el­ ismerést kiváltó szerep. A falu, a kisvá­ ros mikromaffiájának megjelenítésekor csillantak meg legerőteljesebben korai prózájának erényei. E művek egyik figu­ ratípusa a tiszta szándékú, népi indítta­ tású főhős, akit a moralitás, a törvény és a haladás tisztelete emel piedesztálra. Téeszelnöktől rendőrig terjed az alakok változatos repertoárja. Vele szemben áll­ nak részben a hagyományos közgondol­ kodás következetes, erkölcsös, képviselői, akik becsapva érzik magukat a téeszesítés miatt. Ügy érzik, hogy a „földet viszsza nem adunk” hangzatos jelszavát az a hatalom nyilvánította semmisnek, amely a szép mondatot csalétekként írta zász­ lajára annak idején. Harmadik figuravál­ tozat a helyi, járási, megyei szintű felsőbbség reprezentánsa, az elvtelen, örök­ ké „fölfelé bukó funkci”, akit részben szűklátókörűsége, de még inkább kicsi­ nyes és nagyszabású panamái fordítanak szembe a „tiszta szándékú”, prófétai elhi­ vatottságú hőssel. E novellák-kisregények viszonylag szűk horizontja okozhatja, hogy az olvasóban az a tévképzet támad, mintha az író fölmentést adna a társa­ dalomban tapasztalható általános visszás­ ságoknak, pedig a kontraszelekció, a pro­ tekcionizmus, az antidemokratikus ten­ denciák nemcsak kis közösségek, vidéki kiskirályok, egyfajta provincializmus túl­ kapásaiból fakadnak — bár melegágyuk az említett anomáliáknak. Az, amit Galgóczi pályafutásában egye­ temessé válásnak, kiteljesedésnek neve­ zünk, természetesen nem afféle előzmény nélküli, kopernikuszi fordulat következ­ ménye. A Kinek a törvénye, az Orbán Teca háza című novella, a Pókháló című kisregény „földnehéz” gondokkal birkózó figurái mellett fölbukkannak halálfélel­ mektől gyötört, bőrük börtönébe zárt ér­ telmiségi hősök, akiket az ötvenes évek dogmatikus, antihumánus rendje, illetve napjaink kontraszelekciója szorít a peri­ fériára (Dankházi Julka, a Kőnél kemé­ nyebb, illetve Veronika, a Félemelet köz­ ponti alakja). Utolsó két könyvében (Kö­ zel a kés, 1978; Törvényen kívül és belül, 1980.) mind a hagyományos Galgóczi-féle mikrokörnyezet, mind az „urbánus” mil­ liő kisugárzása egyetemessé vált. Ha öszszevetjük a Közel a kés tribuni lendüle­ tű — bár nem egészen makulátlan — téeszelnök főhősét a jóval korábbi (1972-es születésű) Pókháló Niklai Gézájával, azon­ nal szembetűnő, hogy Szalánczkit erköl­ csi aggályai, kételyei bölccsé, humanistá­ vá érlelik, aki megérti a parasztember mitikus földszeretetét is, míg a Pókháló azonos típusú hősénél éppen csak, hogy jelezve van e folyamat. Niklai hozzá mél­ tó ellenfelek nélkül esik a járási maffia áldozatául, ahol egy-egy jellemző vonás­ sal megrajzolt, de mégis kissé szabvány­ funkcionáriusok keverik a kártyát a ré­ szeges parasztlumpenné züllött, „föld­ imádó” Pigniczkivel. Mennyivel árnyaltabbak, élettelibbek, diabolikusabbak az egy évvel későbbi (1973-ban megjelent) Bizonyíték nincs című novella gátlásta­ lanul panamista vezetői. Szalánczki János ellenfele, Csiszár is barbár erővel, kon­ zekvensen képviseli a maga szentírásként tisztelt világnézetét: „Több föld, több sza­ badság”. A Közel a kés robosztus, haj­ szálpontos pszichológiával megjelenített hőseinek összeütközése pszicho- és törté­ nelmi drámává szélesül... „egészen más, mint az eddigi írásaid... Nemcsak a té­ mája miatt, hogy ez nem termelőszövet­ kezet, meg járási kiskirályok...” — jel­ lemzi a Hínár című elbeszélés (Közel a kés kötet) író főszereplőjét a felesége. Új motívum a Galgóczi-oeuvre-ben a közvet­ len írói önvizsgálat is. A középkorú, is­ mert, de a „szakmán belül nem igazán menő”-nek tekintett alkotó önanalízisét — a novella centrális problémájától elte­ kintve — vallomásértékűnek tekinthet­ jük: „Az én szintemen már nem úgy ve­ tődnek föl a problémák, hogy megjelen­ nek-e, vagy sem, hanem, hogy én meny­ nyire elégedett vagyok azzal, amit csiná­ lok”. Az új könyvek makacsul vissza-visszatérő alapkérdése a középnemzedékbeli ér­ telmiség illúzióvesztettsége. Ugyanakkor még markánsabban szól azok nevében, „akiket semmi sem illet meg”, akik a saját jogaikat sem tudják, mert „A tör­ vény nem tudása nem mentesít a követ­ kezményei alól, de kirekeszt abból, ami megillet” (Hajnali látogatók). Megszállott moralisták kálváriája, tragédiája erősíti az író aggódását az átmeneti kor viszszásságai miatt. A túl hosszúra nyúlt át­ menetiség önmagában is a hitetlenség primer forrása: „És tudni szeretném, hogy egy huszonkilenc éves, parasztszármazású, egyetemet végzett, kommunista, tehetsé­ gesnek tartott fiatalt mi hajszol odáig, hogy nem lát más kiutat maga előtt, mint elhagyni az országot. Ezt a rendszert, amely mai, nem is Rákosi-rendszer”. A Törvényen kívül és belül című kötet Tör­ vényen belül kisregényének idézőjeles főhőse-ciceronája, Marosi határőr főhadnagy teszi föl a kérdést egy csúcsfontosságú dialógusban. Az igazi központi alak Szalánczky Éva, a kiemelkedően tehetséges, prófétikusan megszállott újságírónő. Ma­ rosi az ő halálosan végződött disszidálási kísérletének körülményeit kutatva deríti föl a középnemzedék kálváriáját. A fő­ hadnagy magánemberként, a rendőrséggel párhuzamosan nyomoz. Korábban köze­ pes amorózósikerekbe menekült az ötve­ nes évek kísértő-nyomasztó határőremlé­ keitől, s egyre idegenebb hivatásától. A főhős értelmetlen halála rázza föl apá­ tiájából, akinek alakját egyetlen igazi, reménytelen szerelmeként őrzi a főiskolai �évekből. A megalkuvásra képtelen újság­ írónőt kivételes tehetségén kívül homoszexualitása is deviáns elemmé teszi. Új­ szerű mai irodalmunkban a „nemi ferdü­ lés” elfogulatlan ábrázolása. Az előítélet­ mentesség hangoztatása ellenére tabuként kezeljük, vagy óvatosan kerülgetjük ezt a nagyon is létező problémakört. Így ma is bátorságnak számít egy rokonszenves, emberi módon gyötrődő leszbikus hősnő ábrázolása. A vegetálásra kényszerült, illetve nyo­ morúságosan elpusztult, antik tragikumot hordozóan nagyformátumú szereplők ku­ darcát az író átlagos figurák meg nem ér­ demelt karrierjével ellenpontozza, akik a kontraszelekció aranyszabályainak isme­ retében beházasodnak a „pixisbe”, s akik magánéletük tragikus vétségéért bűnhőd­ ve mennek tönkre. Mintha a minden korábbi Galgóczi-novellában-kisregényben külön-külön fölbukka­ nó hős megjelenne végre egy nagy mű­ ben, monológjaik-dialógjaik egymás szó­ lamait erősítik végzetszerűen tragikus kó­ russá. Döbbenetes és elgondolkoztató, hogy Szalánczky Éva zsenije és homoszexualitása szinte egyenrangú szégyenbé­ lyegként ég a homlokán. Torz ellenpont­ ja a tehetséges, besúgóvá züllött költőnő — akihez képest mintha túl sok írói föl­ mentést kapna a szép, de tehetségtelen, gátlástalan rovatvezetőnő. A pompásan nagyszabású, infernális színek együttesé­ ben árnyalatnyit zavaró, hogy a „par ex­ cellence értelmiségi”, urbánus figurák egy­ től egyig ellenszenvesek, az olvasónak az a tévképzete támadhat, hogy a tiszta mo­ ralitás egyedüli kritériuma a népből érkezettség. Szerkesztésbeli árnyalatlanságot okoz a deus ex machinaként megjelenő „jóságos Blindics rendőr őrnagy” értelmi­ ségellenes vádmonológja. Szinte Fortinbrasként tűnik föl a színen, késleltet­ ve, többször említik, hogy ő vezeti a nyo­ mozást. Túlzott várakozásokat táplálunk iránta, így a megjelenése pillanatában már írói szócsőként, orákulumként hall­ gatjuk rosszul általánosító, elmarasztaló szavait. A Törvényen kívül ennek ellené­ re szintézis erejű regény, egész mai éle­ tünk komor, életteljes, nagyszabású tab­ lója, a rangos magyar próza igazi értékei közé tartozik. A társadalmi horizont szempontjából nem ilyen nagyléptékű, de szerkezetileg kristálytiszta alkotás, hitvallás a Szent Kristóf kápolnája, a kötet másik regé­ nye. Arról nyilatkoztat ki, hogy a mű­ vésznek —• bármely tartományba „szám­ űzik” is — önmaga legrangosabb mércéi szerint kell cselekednie, morális értékeket mutatni föl embertársainak a mindent el­ pusztító idő hatalma ellen. Egy fővárosi restaurátornő, s egy erős, életvidám fa­ lusi esperes találkozása, plátói barátsága adja a cselekmény keretét. A két magá­ nyos ember kölcsönösen meggyónja a má­ siknak élete nagy titkát, s fölvillantják egymás számára a megváltás — de leg­ alábbis a megnyugvás — lehetőségét. Galgóczi írói eszköztára puritán maradt, változatlanul a hagyományos novella és a kisregény formai keretein belül alkot. Kezdeti műveiben — talán éppen az ak­ tualitás keresése és a valóság makacs kutatása miatt — publicisztikus elemeket is föllelhetünk. Az elbeszélések szerke­ zetén átizzó, égető társadalmi probléma néha vázlatossá nyomta el a hősöket, kü­ lönösen a mostani, érettebb alkotásokhoz képest. Az újabb művekben drámai dia­ lógusok. indirekt belső monológok, gazdag helyszínfestés fokozza az ábrázolt való­ ságszeletben eleve jelenlevő feszültséget. Visszaemlékezések, naplórészletek válnak a múltbatekintés eszközévé. Az atmoszfé­ rateremtés, a hű társadalmi makro- és mikrokörnyezet megjelenítése így általá­ nos, az ember értékeit féltő üzenetté ne­ mesül. A művész újjászületéséről, az ér­ telmes-humánus létezés minden körülmé­ nyek közötti megvalósításáról, az akadá­ lyok fenyegető erejéről egyetemesebb ré­ giókban szól, s megőrzi korábbi művei­ nek erényeit is. A szélsőségeket hitelesen, szenvelgésmentesen. sematizálás nélkül rajzolja meg. (Szépirodalmi, 1980.) Pósa Zoltán BERTHA BULCSÚ: Ilyen az egész életed Bertha Bulcsu összegyűjtött novellái­ nak kötete határozott, egyéni írói karak­ tert mutat, amelynek legfontosabb öszszetevője a példázatszerűség vállalása az emberi gonoszság ellen, a haladás érdeké­ ben. Valamilyen módon minden novellá­ ja az emberi élet újrakezdéséről szól. Ide­ jétmúlt életformák és tartalmatlan embe­ ri kapcsolatok állnak szemben valami új­ jal, amit legtöbbször csak sejtet a ta­ vasz. a napfény és a munka. Az író e no­ vellákban mindenekelőtt azt tartja szük­ ségesnek rögzíteni: mi az, ami ellen küzdenünk kell? Ezért fontos része ennek a világnak az atomháború látomása is. A lezajlott katasztrófa képe fokozza a fenye­ getettségélményt, s az atomtámadás ár­ nyékában a józan gondolkodás és az őrü­ let határai elmosódnak (Nyugtalan Euró­ pa). Fölvet azonban kevésbé általános problémákat is, amelyek nemzeti létünk­ kel állnak szoros kapcsolatban. Sok kor­ társával együtt ő is fontosnak érzi az összehasonlítást a felszabadulás után föl­ lépő és a hatvanas-hetvenes években munkálkodó politikusnemzedékek között. Ez azért is lényeges, mert Bertha Bulcsu átélte az új rend keletkezésének szörnyű előzményét: meghatározó gyermekkori él­ ménye a második világháború, elsősorban a bombázások. Egyik leggyakoribb képe a vadász-, illetve bombázógép, legtöbb­ ször használt idegen szava a detonáció. Ebben a világban nő hatalmassá annak a felnőttembernek az alakja, aki képes arra, hogy egy kisgyermeket megvédjen a háborúban (Lint gyermekkora). Az em­ beri jóság és gonoszság ellentéte lélek­ tani-bűnügyi történetben is megjelenik (Kék égi tej), és gyakori kísérője a ter­ mészet iránti finom nosztalgia. Sok novellában megjelenik a szerelmi viszony, s ezen belül is a testi szenve­ dély, de többnyire nem ez áll a közép­ pontban. Az író inkább azt kutatja, ho­ gyan képes egy emberi kapcsolat áthi­ dalni a múlt és a jövő közötti szakadé­ kokat. Mivel a kötet első novellája 1958ból, az utolsó 1974-ből való, egyaránt mu­ tatja az író fejlődését és társadalmunk változásait. Az egyik tanulság az, hogy a hatvanas évek novelláiban inkább a harmónia lehetőségének felmutatása, a ké­ sőbbiekben inkább a disszonanciáé a meg­ határozó: a „modern” világban a felszí­ nes szemlélet megmérgezi a szerelmet, a karrierizmus, a garasoskodás pedig le­ hetetlenné teszi a múltban kialakult őszin­ te kapcsolatok megőrzését. Nem egysze­ rűen egy elidegenedett világ rémlik föl ezekben a novellákban, hanem történel­ mi jelentőségű kérdést vet föl az író: mi okozta az egyéni zsákutcákat az ötvenes, a hatvanas, majd a hetvenes évek szocia­ lista fejlődésében? A Bertha Bulcsu pub­ licisztikájából jól ismert indulatok ott vannak a novellákban is, de természete­ sen jóval áttételesebb módon. Gondolat­ körének egyik központi kategóriája itt is az értékek megőrzése. Ezért foglalkozik olyan sokat a civilizáció ártalmaival, ezért olyan gyakori nála az atomháború láto­ mása. Egy másik Bertha Bulcsu-kötet is nap­ világot látott nemrég: A fejedelem sírja felett címmel megjelent publicisztikai írá­ sainak gyűjteménye. A két könyv szer­ vesen kiegészíti egymást, de meg kell je­ gyeznünk, hogy a novellák szemléletileg kiegyensúlyozottabbak, átgondoltabbak. A fölháborodásokat gyakrabban kíséri ben­ nük a derű. Dührohamok és boldogságitörések állnak a háttérben, de mire az élmények művé alakulnak, lecsöndesíti őket az író múltat-jelent-jövőt vizsgáló gondolkodása. Sok novella gyújtópontjában az egyéni élet kilátástalanságai és reményei állnak. Bertha Bulcsu szenvedélyesen kutatja az emberi sorsokban rejlő lehetőségeket. Az egyéni életutakban Bertha hősei számára csaknem mindig a víz jelenti a nyugal­ mat, a biztos pontot, amelyet a gyermek­ korból a későbbi felnőttkor számára is megőrizhetnek. Olykor az emberek egy­ másra találásának közege is lehet egy tó (Az Őthey lány), másutt egy statikus és egy dinamikus létszemlélet összecsapásá­ nak színtere (A fehér csend). Ahol az emberi kapcsolatteremtés le­ hetőségét vizsgálja az író, ott külön-külön elemzi a két szereplő lélektani folyamata­ it, s így kettős szerkezetű novella jön létre (Változatok egy témára, Nyugtalan Európa). Az emberi viszonylatokat több műben a valóság és az illúzió egybemosódásának izgalma teszi teljesebbé. A víz­ tükör virtuális képe elfedi a szereplők szeme elől a meder titkait. Így válhat a folyó a bonyolult, zaklatott felnőttkor ki­ hívásává. A biztonságot sugárzó víz ak­ nát rejt, s így gyermekhalál okozója lesz (Szomjan haltak a szilvafák). A Nyugta­ �lan Európa a világpusztulásnak azt a stá­ diumát jelzi, amelyben a férfi-nő kap­ csolat is csak félszeg kísérlet marad az emberség megőrzésére. A novella két sík­ ja (a realitás és az őrület látomásai) kö­ zül fokozatosan az elektrosokkba kerge­ tett ember képe erősödik föl. A fősze­ replő saját tudatában addig menekül, amíg úgy nem érzi, hogy magányában is szabaddá vált a tér és idő tengerén. Így tágul itt ki egyetemes élménnyé a Ba­ laton világa. A kötet azonban a megoldás esélyeit is keresi az emberben, ezért bukkan föl gyakran az empátia mint téma. Ez segí­ ti egyik szereplőjét abban, hogy a „sza­ bályos” és a „küzdelmes” élet közül az utóbbit válassza (Hajók, emberek, nyár). Elsősorban e lélektani folyamat ábrázolá­ sát segíti elő az idősíkok egymásba csúsz­ tatása. Ehhez általában derűs vagy elégikus hangnem társul, de keserűen ironi­ kussá válik, amikor a fiatalkorból kilépő férfi hirtelen rádöbben szülei öregségére (Szeptemberben). Az ilyen témájú novel­ lák többnyire egyetlen emberről készített portrék, s egy részük sejthetően önélet­ rajzi fogantatású, szubjektív hangú. A föntebb említett emberi kapcsolat nem minden novellában jön létre a szó valódi értelmében. A Búvár és a Katona két ember egymás mellé siklott sorsát mutatja be. A Katona tizenöt évvel ko­ rábbi háborús sebesülése okát keresi, a Búvár pedig — hasonló konoksággal —, végzi a maga nehéz munkáját. Nem lel­ kesedő típusúak, inkább valami csöndes elszántság, tudatosan vállalt magány jel­ lemző rájuk, akárcsak a többi novella hő­ seire. Két férfi találkozásának leírása mö­ gött mindig az élet nagy kérdései sejte­ nek föl, bár az életutak Bertha Bulcsu­ nál általában csak ideiglenesen futnak öszsze. A kötet utolsó novellái már olyan embereket állítanak a középpontba, akik reménykednek ugyan abban, hogy sikerül hidat verniük a múlt és a jelen közé, s ekként majd továbbléphetnek a jövőbe, de ez a vállalkozásuk kudarcba fullad. Néhány novellában a főszereplő a ma­ gányból is megpróbál kitörni, hogy föl­ oldódhasson egy közösségben. Ez a tö­ rekvése a Citerás címszereplőjének épp­ úgy, mint a Változatok egy témára unat­ kozó szépasszonyának, de az ő kísérlete az önmagát fojtogató kispolgári világban eleve kudarcra van ítélve. A királynő ro­ kona szellemes, bár egy kissé leegyszerű­ sített szemléletű történet arról, hogy egy grófi származék hogyan illeszkedik be a mai magyar társadalomba. Bertha Bulcsu novellái realista oknyo­ mozáson alapszanak, de nem épülnek csat­ tanóra: egy-egy történet általában ott fe­ jeződik be, ahol a főszereplő teljesebb sorsa elkezdődik. Nem annyira drámai, inkább lírai fogantatású művek ezek. Az író csak sejteti, s nem mondja ki a lé­ nyeget. A sok mögöttes gondolat óvja meg novelláit a sematizmustól, s teszi őket a kortárs magyar realista próza ér­ tékes alkotásaivá. (Szépirodalmi, 1980.) D. Rácz István GALL ISTVÁN: Vaskor Különösen a feleségek ismerik férjeik­ nek azt az eléggé nem hibáztatható, fá­ rasztó szokását, hogy némi ital után, a tár­ salgás előre megjelölhető pontján, hősko­ rukról — azaz, a „katonáéknál” eltöltött éveikről fognak (már egymás történeteit is kívülről ismerve) adomázni. Az esetek persze az évek során csiszolódnak. Vér­ mérséklet, önismeret, jellem, hivatás kér­ dése, hogy melyik mire fordul a sokszori ismétlésben. Gáli István is a mániákus férjek közé tartozik. No persze, ő más is, mint férj. Írói pályája kezdete óta szinte ugyanazt a történetet mondja. (Miként nyilatkozataiból ismerjük, s ebből a köte­ téből is kiderül, magánszerencséje — nem az egyetlen az életében —, hogy türelmes feleséget talált hozzá). Patkánylyuk című kisregényében tett először kísérletet katonaélményei összefog­ lalására. Ebben a helyenként vadromanti­ kus korai regényben már együtt áll min­ den, ami a Vaskor alapanyagát szolgáltat­ ja majd. De mekkora a különbség a két munka között! A két kötet lényegi színvo­ nalbeli különbsége példázza talán a leg­ jobban, hogy az élmény önmagában még nem tesz íróvá senkit. Ennek tudatában van Gáli István is. Ezért prózájában nem is érzékeljük a görcsös élményhajszolást. Útja, a mesterség meghódításával párhuza­ mosan, alapvető élményanyagának mind mélyebb feldolgozásához vezet. Gáli István valószínűleg ennek a szívós önismeretnek köszönhetően emelkedett az elmúlt évti­ zedben a realista magyar próza élvonalá­ ba. A ménesgazdával vált ez nyilvánvaló­ vá az olvasóközönség körében is. A Vaskor ideje ismét az ötvenes évek eleje. Élményanyaga a határőrök világa, végig a dél-dunántúli és nyugati határsáv­ ban, az éleződőnek mondott belső osztály­ harc és a feszült, hidegháborús nemzetkö­ zi légkör idején. Katonákról olvashatunk tehát, a se béke, se háború korában. A novellák snittjei azonban a „katonaság” mellett a „népséget” is felvonultatják, a korabeli életet magát, hitelesítő részmoz­ zanataival, jellegzetes figuráival, konflik­ tusaival, közérzetével. A novellák két ciklusba rendeződnek, majd a kötetet három, közvetlenül önélet­ rajzi írás zárja. „Mit keresek én itt?” — ezzel a mon­ dattal kezdi a könyvét Gáli, s egyben az Aknákon című ciklust. A kérdést persze, bárki emberfia föltehetné, más korban is, aki szembenéz saját életével és saját korá­ val. Az első mondatnak ez az általános érvényessége mindvégig fönnáll: a teljes étet kerekedik ki mindenféle filozofikus áttételesség vagy pszichologizálás nélkül, pusztán az emberek, történések, helyszí­ nek, körülmények nyers valóságossága ál­ tal. A nyitó kérdést egy gyermekember teszi fel magának, éppen berukkolt újoncként. Válaszadási kísérletét önmagának alig lep­ lezhető kétségbeeséssel kezdi. Aztán lát, tapasztal, cselekszik, berendezkedik eb­ ben a különös világban. A Kalendárium című ciklusban már ő a tapasztalt öregka­ tona, aki ismeri a világ fondorlatait, cse­ leit, semmi újat nem tehet neki mondani, éli azt az életet, amit élnie megadatott, s amikor az idő szorítása engedni látszik, legszívesebben a katona örökké vágyott menedékét, az alvást választaná, holmi átfogó válaszok helyett. Hiszen az évek, a tapasztalás leülepszik úgyis, mint haj­ danvolt gazdag kultúrákra a szél fútta ho­ mok, s a vizek hordaléka. Ki ez a koravén ifjú ember, akire idő előtt rátelepszik a férfikor rezignációja? Ezt a Magost szabvány olvasói követel­ mények szerint olykor még utálni is tehet: nem hős — életben akar maradni. Ennyi­ ben ő a magyar történetem által a próza számara kitermelt egyik tehetséges jellem. Leginkább a monarchia íróitól tudjuk, hogy a katonavilágnak mindig van valami érthetetlenségi tényezője, szélsőségeiben abszurd jellege. Ennek következményei sajátosan csapódnak te az egyszerű közle­ gényen. Önértékelése, helyzetelemzése erősen behatárolt. Ezért, amikor tettenérni véli a valóságot, szerencséje van, ha csu­ pán a katonanyelv durván naturális rea­ lizmusával világosítják fel, hogy ki is ő és mennyit ér a felismerése. Az egyéni tá­ jékozódásnak („Mit keresek én itt?”) ezen az eleve kudarcra ítélt terepén az eszmélkedő lény számára nem marad más, mint önmaga védelme. Megvastagítja hát. jelle­ me kitinpáncélját, aminek védelme alatt embernek hiheti magát. Tudjuk azonban, hogy miféle erők érvényesülése miatt, ez az egyéni védelmi rendszer sem külső, sem belső fenyegetettségekkel szemben nem je­ lenthet életbiztosítékot. Persze Gáli István főhősét sem történé­ szek és irodalmi művek világosítják fel, mint az utókort, hanem az unokabátyja, aki lőmesterből tett rendőr, majd, mint „bányatelepi belevaló gyereket” a határ­ őrség „erősítésére” vezényelték. Magos be­ fogja hát a száját és figyel. Önkéntes száj zárát ugyan gyakran feloldja, de a fi­ gyelme még álmában is dolgozik. Kettős okból. A bányászivadék exgimnazista írás­ ambíciókkal van jelen önmaga hányattatá­ saiban: „szakmai” kényszer nála a figye­ lem. Másrészt aknász, a robbanásveszély állandó közelségében él társaival együtt — úgyszintén szakmai alapkövetelmény a fi­ gyelem. (Mi több, a kettő találkozhat is: a prózaíró munkaterve megvalósulhat-e az olyan telki képességek trenírozottsága nél­ kül, mint amilyen a koncentráció? Lehet, Gáli Istvánból azért tett író, mert véletlen folytán aknásznak sorozták . . .) Mégis ez az örökös önvédelmi készenlét gyakran ki­ hagy. A lélektan egyszerű törvényei sze­ �rint is, meg más okból is. Gálinak kétség­ telenül érdeme, hogy az önburkában hívő­ bízó ember vesztének okát legtöbbször ön­ maga emberségében láttatja: a „váratla­ nul” föltámadó emberi szolidaritásban. Ezért néznek szembe sokan a halállal, rob­ bannak fel — köztük Magos is , vagy sodródnak veszélyes kalandokba, lesznek akaratuk ellenére „hősök . (Már a Mé­ nesgazda. Busó Jánosa is a személyiségnek ebben a ravasz történelmi csapdájában vergődött). Ennek a világnak törvénysze­ rűen emelkedik egyik főszereplőjévé a vé­ letlen és a szerencse. És ugyancsak magá­ tól értetődően jönnek létre az intim világ, a pillanatnyi feloldódás, a nemiség, az ital, a nevetés, a tréfa kicsiny szigetei. Gáli tudja, hogy nem lehet egy kort hitelesen ábrázolni — hibátlan sötét lak­ kozással sem. Ha az értelmes, Használni akaró emberi humánum folyamatos jelen­ létét képtelen egy író felmutatni, érthetet­ lenné válik a történelem menete, nem lelünk arra magyarázatot, hogy miféle tár­ sadalmi és emberi tartalékok színrelépése folytán voltunk képesek kilábalni az adott kor kárhoztatott viszonyai közül. Közhe­ lyesen fogalmazva, ezért (is) érvényesek Gálinál az új rend születésének gyötrel­ mei. Aki ezt megélte, nem lehet szépelgő humanista. Éppen tudatos elkötelezettsége kényszeríti rá, hogy ne a történelem föle emelkedve, hanem a történelem lapos vi­ dékét maga mögött hagyva, realista le­ gyen a gondozott gyepen. Gáli egyszerre igazodik anyagához és önmagához, amikor nem vállalkozik lát­ ványos formaújításra. A magyar novella hagyományos változatait műveli. Beleját­ szik ebbe a hatvanas évek elejének Hemingway-hatása is, ám ez jobbára már külsődleges. (Bár lehetetlen Magos kap­ csán A mi időnkben Nickjére nem gon­ dolni, vagy a Kalendárium-ciklus novellái elé írt kalendáriumi bejegyzések kapcsán Hemingway vignyettáira). Nem érdekte­ len, s nem is ötletszerű Bábel nevének és a Lovashadseregnek a felemlegetése sem. A Vaskor novelláit a legjobb pillanatok­ ban a magyar novellisztika anekdotikus vonulatától nem csupán a Bábel módján szigorú látásmód, a hemingway-i takaré­ kos szerkesztés távolítja el, hanem a viszszatérő főhős, Magos személyiségének meg­ formálása is. Magos — még ha az anekdo­ tához közelálló módon, mint szemtanú me­ sél is el egy-egy megtörtént esetet — anynyira érintett személyében is, hogy csak ön­ magára vonatkoztatva válik teljessé bárme­ lyik története. Szemben az anekdotával, amelyben az elbeszélő rendszerint a kívül­ állását és fölényét is tudomásunkra hozza (ettől még csattanhat rajta az anekdota os­ tora), amely persze, látszólagos, de ennek nincs tudatában, snem is lehet. Gáli ifjú embere azonban mindig tisztában van ön­ maga szorongatottságával, s azzal is, hogy berendezkedése ebben az állapotban mi­ lyen törékeny. Valószínűleg a kötet nem minden írása remekmű, de a forma mérsékletességén belül lélegző, eleven mikrovilág tenyészik, s ez jelentős munkává avatja a Vaskort, egészen a jóízű könyvsikerig. A kötetzáró három önéletrajzi írás fölös­ legesnek tűnik. Fegyelmezettebb lehetett volna a könyv, ha ezek a vallomások — használaton kívüli tartalékkulcsként az olvasó kezében — elmaradnak, egybe­ gyűjtésük későbbre halasztódik. Ha nem is merőben idegenek a novelláktól, mégis megbontják azok zárt, takarékos, alkotói távolságtartással megteremtett világát. Oda tántorodik vissza a kötet általuk, ahonnan a két ciklusban fáradtságos mun­ kával elszakadt az író. Az önéletrajziság patronjai — legyenek bármilyen jól meg­ írtak — a „régi jó” anekdota hangfekvé­ sében pukkannak. (Szépirodalmi, 1980.) Laczkó Pál CSOÓRI SÁNDOR: A tizedik este______ A bejelentett csődök ellenére, vagy ép­ pen miattuk, „Állok a helyemen”, állapít­ ja meg új verseskönyvében Csoóri Sán­ dor. Ezért is kapom fel riadtan a feje­ met, mikor egyik kritikusa arról beszél: ... nyilvánvaló, hogy a magyar költészet folytonosságát jelképező stafétabotot, mely Nagy László kezéből korai tragikus halá­ lával kihullott, Csoóri ragadta föl. (Ki­ emelés tőlem — Z. T.!) Meglepő és jel­ lemző zavar ez a költő körül. Besorolása régen szükségeltetnék költészetünk kaszt­ rendszerébe, érzik ezt bírálói is, ám ez idáig mindig megúszta. Most kézenfekvő lehetőségként kínálkozik Nagy László megüresedett helyére állítani. Tetszetős lenne, csak nem ilyen egyszerű ez. Mert nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy Csoóri lírája, s gazdag, szinte egye­ dülálló esszétárháza már a Nagy László-i időszakban is létezett, önállóan fejlődött, alakult. Nem hiszem el, tehát el sem fogadha­ tom, hogy Csoóri attól lesz nagy költő, hogy egy jelentékeny kortársát félreállí­ totta útjából a halál. Értem én, persze, hogy mire gondolnak itt: egyfajta gon­ dolkodás, etikai tartás folytatását remél­ hetik a költőtől. Joggal. Csakhogy a vers­ világuk, melynek csak egyik szintje az erkölcsi, sokban különbözik egymástól. Abban többek között, hogy Csoóri nem, vagy csak kevésbé stilizál, mint Nagy László. Kevésbé tömörít, metaforái nem olyan feszesek, mint Nagyé, versei in­ kább az esszéisztikusság bélyegét viselik magukon. A megoldást mégis azonosságuk sugallja: mindkét költészet autonom. Je­ löljük hát ki Csoóri helyét inkább ott, ahová önnön magát állította, azaz, azt a helyet térképezzük föl, ahová eljutott, ahol most állni tud. Nem kevesebb ez, mint mit előbb fölajánlottak számára! Új könyvével megerősíti vezető helyét a leg­ jobbak között irodalmunkban, sőt, versvi­ lágának jelentős változásaival-állandósulásaival előbbre is lép. Elmúlt a Csoóri-versek nyárideje, a le­ gendás lángolás, mely egy időszakban meghökkentően reményessé és vágyottan regényessé tette őket. Sok az ősz, sok a tél, a csapadék: eső, hó. Sok a fáradtság, a reménytelenség. Állandósult az elégikus hang, egyidőben ezzel csúcsáig ért a Csoóri-féle versépítkezés. A kötött és sza­ bad vers közötti szüntelen átmenet álla­ potát értem ezen, (Ő maga „ködalakú verseknek” nevezi konstrukcióit.) Többnyire erős állítást, igés szerkezetet tartalmaznak az indítások. Ezután szinte azonnal átcsap hangulatfestésbe, a szín­ helyeket — szoba, város, folyó- és tó­ part — felváltják az idő koordinátái: év, évszak, nap, napszak. Majd a helyzet vá­ zolása: magány, ill. a társsal való intim együttlét. Innen indul el a versbéli elem­ zés (esszéizmus?!), mely költőnknél a mindennapi empíriától távolodik, s jut el a metafizikus pillanatokhoz. A Virasszon velem a víz című vers kezdő szakával il­ lusztráljuk az elmondottakat: „Fölébre­ dek. Ott kint a tó / s egy idegen ország sötétsége. / Megfejthetetlen madársírás / a bokrok alatt, / mintha valakit gyilkolná­ nak”. A lépcsőzetesen induló, majd ellebeg­ tetett szerkezetet jól szolgálják a különös, félmetaforaszerű képek, melyek a való­ ság testén tapadnak, ugyanakkor a gon­ dolat számára új dimenziók felé nyitnak teret. Amikor egyik kedvenc megoldásá­ val, a felsorolással él a költő, egyenesen katartikus hatást tud elérni, pár vonás­ sal: „Mintha távoli városok gerendája ro­ pogna a tűzben, / mintha fölhasadt em­ berbőrt csattogtatna a szél, / mintha ki­ fosztott telefonfülkék oldalát / verné va­ laki ököllel / s éjféli kutyák víz alatt al­ vó arcokat ugatnának”. A katartikus hatás természetesen nem csak nyelvi biztonsága miatt jelenik meg műveiben, hanem élményköréből adódó­ an. „Tankok, szakszofonok, s lüktető, őrült mozik”. A költő által összefogott, együvé tömörített motívumokat lebontva eljutunk e lírának a leglényegesebb öszszetevőiig. A tankok motívum a háború, a háború utáni közel-távol-múlt megrázó, kitörölhetetlen élményét idézi, az erőszak­ kal szembeni irtózást, gyűlöletet, tehetet­ lenséget hordozza. A szakszofon, a hatva­ nas évek legdivatosabb és legfontosabb hangszere a „második indulást ’, annak hőskorát idézi, a lüktető mozik szintúgy. A korszakot, amikor összerázódott a mai ötvenesek generációja, illúziókkal, tervek­ kel, akciókkal koponyáikban, választások­ kal és lehetséges válaszokkal. Csoóri most a csődöt jelenti be, a nem sejtett, nem várt válaszokat, a kikerülhetetlen válasz­ �tásokat: „legalább undorodjunk; elmen­ nék már egy kihallgatásra is boldogan, ) lámpák és öklök elé”. Csak az képes hallgatni, aki nagyon so­ kat tud. Akit nem a kibeszélés igénye, hanem az elhallgatás szerénysége-keménysége mozdít, vagy tesz teljesen mozdulat­ lanná. Aki megérti az élmények csöndjét is. Aki tudja, hogy a csönd élménye meny­ nyire véres. Csoóri már tudja ezt. Van azonban egy másik csöndje is, mely fölerősödött verseiben, mely éppen cím­ adó költeményében jut ontológiai szerep­ hez: „Olyan a csönd / mintha valaki / verset írna egy haldoklóról. / Olyan a csönd, / mintha egy haldokló írna verset”. A halállal határos csönd új tája ennek a lírának. Nem csak az elmagányosodás csöndje ez, hanem az elmélkedésé, a számvetésé is. Egyik oldalról tehát a le­ hetetlen megjelenése, nincs többé „szö­ kés”, nincs „elmenni” ebből az állapotból, csak „menni” lehet, ezen az állapoton be­ lül. A lélek mozoghat. Egyúttal más kényszer csöndje is: „Te­ li van csönddel a nap, / teli van csönddel a világ, / rossz csönddel, nehéz csönd­ del”. Ebbe a csöndbe szól bele a rádió a híreivel, a háború a szörnyűségeivel, a szerelem a lehetetlenségeivel. Csoóri tehát, amikor megteremti, s magas művészi szinten teremti meg, a mindennapi élet kisszerűségei és a ma­ gas lángon tartott élet közötti egyidejű­ séget, nem tesz mást, mint egy régebbi felismerésének enged: A művészet az em­ ber természete. A természetesség szüksé­ ges velejárója ennek a lírának, lévén, hogy a könyv alaphangja a személyessé­ gé. Mégsem marad személyeskedő, mert ez a személyesség a legváratlanabbul tá­ gul ki Európáig, vagy a legváratlanabbul koncentrálódik vissza a diólevél mítoszába. Ezzel el is jutottunk a modernség kér­ déséhez, mely egyik alapproblémája min­ den mai művésznek — Csoórinak is. Jellegében értékőrző költészet az övé. Értékőrző morális síkon, mikor szülőföld­ ről emlékezik, szociális síkon, mikor nem­ zetről, hazáról, európaiságról gondolkodik. De értékőrző formai szempontból is, ami­ kor a hagyományos formákat felbontja ugyan, de nem rendezi át teljesen. Ala­ kítja, szándéka szerint formálja. Közvet­ len versbeszédet teremt, melyben lírai hő­ sét hagyományos szerephez juttatja. Rea­ lizmusa, ha nem verbális szinten értjük a szót, elementáris erővel dobja felszín­ re az általa megélt valóság szeleit, em­ lékképeit, nyersen, már-már naturálisan. Nem mindennapi fontosságú a jelenség, klisékben dolgozó és gondolkodó, tragi­ kusan kifinomult költészetünkben. Ezt modulálja, szervesíti eredendő készsége a nyelvhasználatra, szintaktikai alakításra. Csoóri tehát úgy modern, hogy nem mond le a konzervatív költészeti kelléktárról sem. Leginkább azonban a verseiben terem­ tett viszonyok, a pszichológiai-politikaiszociális felismerései teszik izgalmasan modernné. A legkonvencionálisabb témá­ kat felvállalva is ütni tud újszerűségével, mert szüntelenül átértelmez. Túl tud nyúl­ ni a látható: túl az egyszerűen elérhetőn: megragad, lényegénél keresi fel tár­ gyát, alkalmanként a fésületlenség válla­ lásával is. Így valósul meg „egy félreta­ posott élet” diadala. Akkor is, ha így ér­ zi: „Egy behavazott golyót látok röpül­ ni / ráérősen a homlokom felé, / lassítva száll, mint rajzfilmeken, van hát még időm!” Ebben az időhaladékban kell befejeznie nagy programját, melyet a Közeledés a szavakhoz című esszéjében körvonalazott: „Szavak, utolsó esélyeim, utolsó akadá­ lyaim! Veletek kell újrakezdenem min­ dent”. Újra, velük, velünk. Zalán Tibor ORBÁN OTTÓ: A visszacsavart láng „Mert Orbán, bármilyen furcsa is — még ma is fiatal költő: joga van forrongani is, de ha akar, már le is tisztulhat. Mindkettőhöz megvan minden adottsága ...” — írta a köl­ tőről Almási Miklós, válogatott verseinek megjelenése alkalmából, megérezvén azokat a lehetőségeket, melyeket Orbán akkori leg­ utolsó kötete, az Emberáldozat rejtett magá­ ban. A mostani, A visszacsavart láng, már a lehetőségek biztos és egyértelmű valóra vál­ tását tükrözi, s a közbülső kötet (Távlat a történethez) az ide vezető út egy fontos ál­ lomása volt. Ügy gondolom, Orbán e két utóbbi verseskötetében vált a mai magyar költészet jelentős alakjává. A visszacsavart láng egy letisztult, „klasszicizálódó” költőt állít elénk, aki azonban mindent — érzé­ kenységét. fiatal nyitottságát — megőrzött, amit érdemes volt korábbi önmagából; nem vált akadémikussá. Mindkét lehetőségét vá­ lasztotta. Külsőségeiben A visszacsavart láng a legvisszafogottabb Orbán Ottó-kötet; szerkezete egyszerű, kristályszerűen áttekinthető. Az egyes versekre is ez a viszonylagos szűkszavú­ ság a jellemző. Mégis talán éppen ez ered­ ményezte, hogy ugyanakkor a legkomorabb, legtragikusabb hangvételű-szemléletű is Or­ bán költészetében. S ennek az sem mond el­ lent, hogy Orbán itt a legemberközelibb, a leglágyabb-melegebb hangú. Egyszerűség, tragikum és ironikus megértés (de nem elné­ zés) az emberi világ kusza hétköznapjai iránt — ezek azok a pontok, melyek a versek vi­ lágában eligazíthatnak bennünket. A kötet esztétikai-etikai magját pedig a következő so­ rok fogalmazzák meg a legpontosabban: „és egyre több körmondat visszavezethető / egy­ nemű igenre, vagy nemre / s a vers mindin­ kább törött evevő, // amit egy eszelős hajótö­ rött markol / hogy a csupasz jelentés élve el­ terülhessen / (ha van olyan) valami ismeretlen parton”. Sorolhatnám még tovább az orbáni etika e központi gondolatát hordozó idézete­ ket — a bizonytalanság teljes-őszinte és ez­ ért hiteles bevallását, a termékeny szkepti­ cizmust, mely Orbánra mindig is jellemző volt. Ma már azonban a költő nem menekül álmegoldásokba, nem keres tetszetős kibúvó­ kat: nyíltan néz szembe a hiányokkal. Ezért is nevezhető A visszacsavart láng a hiány költészetének. Sajátos módon azonban Orbán­ nak éppen ezáltal sikerül ténylegesen az egyetemességre-teljességre törnie; a valósá­ got úgy versbe fogalmaznia, hogy egyszerre legyen konkrét és általános érvényű. Orbán kiindulási pontja, szemlélete, s ebből követ­ kezően, módszere változott meg a, mondjuk, tíz évvel ezelőtti Orbánhoz képest. Költésze­ te, ha lehet ezt így kifejezni, „induktív lírá­ vá” vált: a köznapok, a „kényelmetlen rész­ letek” felől közelít az emberhez és világához. A történethez most találta meg igazán és tökéletesen a távlatot. Különös egység szüle­ tik így meg a lírai én és a világ között, nem a harmónia értelmében, hanem úgy értve ezt az egységet, hogy a versekből mindkettő igen élesen és pontosan kirajzolódik. Orbán döntő élménye, a háború is így válhat el­ vont (persze, emberileg megszenvedett) sti­ lizált lírai alapból konkrét költői — költé­ szeti és emberi — háttérré. Az eredmény mindenképpen sokkal megrázóbb, döbbenete­ sebb, mert a szenvedés kifejezése — nem átéltebb, csak — egyszerűbb, önmagában ha­ tó. A történelem is, mint a valóság folyama­ ta, ebben a tükrözésben jelenik meg. Úgy gondolom, a kötet egésze, s az egyes versek is, a teremtő reflexivitásból született. Abból a költői magatartásból, mely egy pil­ lanatra sem engedi el magát, amelyben a „nagy történelemre” mindig a hétköznapok reflektálnak és vissza, amelyben a „csupasz jelentésnek” partot kell érnie, akkor is, ha nem tudható, van-e hol elterülnie, s, amely­ ben a költészet nem hatalom, a költő nem is­ tenség, csak „vastagon hámozott alma” és esendő ember. Ebből a reflexivitásból követ­ kezik, hogy A visszacsavart láng egyik köz­ ponti témája a költészet maga, mely „nem a vers, a zenével nyakonöntött látomás”. Új­ ra és újra felbukkan a költészet lehetőségeit, „feladatait”, egyáltalán létezését boncolgató gondolat (A kezdet. Az orvvadász jól megér­ demelt pihenését élvezi, A harmincas évek költői, A tengerek kék szalagja, A körülmé­ nyek, A visszacsavart láng stb.). A világ így rajzolódik ki hármas fénytörésben: a törté­ nelem, mint a lírai én önéletrajza, története, mely egyúttal azonos a költészettel. Az or­ báni szemlélet és kifejezés így lesz a kötet­ ben ellentéteket egységbe ölelő: etikai intranzigencia és ironikus távolságtartás, szkepti­ cizmus, már-már ódai szárnyalás és köznyelvi fogalmazás. /Naná, mondanám a legszíve­ sebben erre,/ csakhogy mi van a kényelmet­ len részletekkel/ Ó szabadság, aki gyakran vagy magad is börtönőr (...) egyetlen lehet­ séges hőse vagy minden igazi versnek” (Canto). Fenségesnek és hétköznapinak az együttélése, állandó egymásrahatása adja a befogadó számára azt az „otthonosság”-érzetet, mely a kötet olvasása közben elfogja. Ahogy „röhej és gyász között” folyik az élet a versekben, úgy lüktetnek spontán termé­ szetességgel Orbán szabadverseinek, próza­ verseinek sorai; formáltságukban is kuszánéletszerűen. Ebben az értelemben is A viszszacsavart láng Orbán legtökéletesebb kötete. Az annyiszor fölhánytorgatott formaművészet úgy rejtőzködik a versekben, hogy olvasójuk szinte észre sem veszi. S talán ez is a már említett megszerzett távlatnak köszönhető; annak, hogy Orbán Amerikából is Európára lát és Európából Közép-Európára. S egyszer­ re csak ott áll előttünk „a hírhedt, főfoglal­ kozású hűtlen/ akiről végül kiderül, hogy hű — /csak tudná, hogy mihez . . .”. Ez a fajta etikai elkötelezettség, az ebből születő forma vezetett oda. hogy A visszacsavart lángban jelentős alkotások sora követi egy­ mást. „Negyvenéves kora fölött a költő, ha csak­ ugyan az, már úgy költő, ahogy ember — föltűnés nélkül és gyógyíthatatlanul” — írja a fülszövegben Orbán Ottó. Csak azt tenném hozzá, úgy jelentős és „klasszikus” költő, hogy tudja, „a honnan-hová személytelen éjé”-ben „egy darab papír” (...) delfinek nélkül is határtalan, ha jól írjuk tele”. S en­ nél többet aligha kívánhatunk. Dérczy Péter ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8564a5ca6f6c05dc4caaf03b3815ad91.jpg dda3396984402602fedc9688d1e4ce0c https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bdf813636c16b58244438f51c46717ee.pdf 412988a92491e1e0839b8d322396c17b PDF Text Text 1982/4 Generációk egy fedél alatt? Szövetségek és barátságok A klubok helyzetéről és jelentőségéről Krasznahorkai László prózai írása, Bókkon Gábor és Faludi Ádám versei A mai magyar történelmi regényről Miért járnak újra sokan moziba? „Válságokkal, személyes kudarcokkal, prob­ lémákkal teli korosztályok keresik a helyü­ ket időről-időre. Nézetek, irányzatok, ideoló­ giatörmelékek halmaira ágaskodva, sokszor isteni sztárok csapdáiba, önmagukba, devian­ ciákba veszve. (...) Akik klubokkal behatób­ ban foglalkoztak, nagyon jól tudják, milyen fontos funkciója van a családban, az iskolá­ ban, a munkahelyen ért kudarcok levezeté­ sében, feloldásában, korrigálásában. Az in­ tenzív társas együttlét, az ott szövődő ba­ rátságok, szerelmek, a felfedezett minták tisztelete, elvetése, az ért hatások közös fel­ dolgozása, megbeszélése, a fontosnak számító információk cseréje stb. okán.” (Brunda Gusztáv: Klubszindróma) "Egészséges szellemi életben a történelem­ tudomány és a történelmi témájú szépiroda­ lom egyaránt megőrzi autonómiáját: egyik sem vállalja föl a másik alapvető feladatait, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást (...) Az említett öt regény közös vonása, hogy mindegyik jellegzetesen kelet-európai. Ami­ kor történelmünket kutatja egy író, azzal ter­ mészetesen jelenünk kérdéseire keres vá­ laszt; így ezek a müvek a mai kelet-európai személyiség tudatának minőségére kérdeznek rá.” (D Rácz István: A cselekvési tér kérdése utóbbi évek néhány történelmi regényében.) az „... mindenesetre tény: megint sokszor be­ népesítik a nézők a termeket, ’sikk’ lett egyes filmeket megtekinteni és megvitatni —, s manapság senki sem beszél a mozi tegnap még feltartóztathatatlannak elkönyvelt vál­ ságáról. (...) Az eredmények kézzelfoghatóak. A nézők új szokásokat alakítanak ki. Nem egyszerűen, betévednek’ a moziba, amikor magyar filmet játszanak, hanem érdeklőd­ nek a kísérletek iránt és figyelemmel kísérik a mellesleg frappánsabb propagandával tá­ lalt hazai bemutatókat. Hat-nyolc rangos mű azt jelzi, hogy egész filmgyártásunk ’jó passzban' van, s az is köztudomású, pszicho­ lógiai kétszerkettőnek számít: a siker nagy húzóerő, belejátszik, méghozzá nem is kis mértékben, a következő premier látogatott­ sági mutatóinak alakulásában.” (Veress József: Miért járnak újra sokan moziba?) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Többek érdeklődésére közöljük, hogy a Nógrád megyei Ta­ nács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége által meghirdetett Madách pályázat (beküldési határidő: 1982. október 31.) és a Salgótarján város Tanácsa által a szerkesztő­ ségünkkel közösen kiirt Gerelyes Endre irodalmi pályázat (be­ küldési határidő: 1982. november 30.) felhívása 1982 2. szá­ munkban olvasható. Kérjük kedves pályázóinkat, hogy a borí­ tékra és a beküldött munkákra a jelige mellett a pályázat megnevezését (Madách- vagy Gerelyes Endre) is írják rá! 1982|4 TARTALOM 3 M. Szabó Gyula: Egy fedél alatt 5 Császár Nagy László: Szövetségek és barátságok 7 Brunda Gusztáv: Klubszindróma 10 Tanka László: „Minek a rizsa, ha jó nálam a fej?” 12 Onagy Zoltán: Föld alatti hadtest Az idén is megrendezésre került a salgótarjáni nemzetkö­ zi grafikai művésztelep, amely június 21-én, dr. Szittner And­ rás tanácselnök köszöntő szavaival indult. A résztvevők: Antti Ojala (Finnország), Alexi Natchev (Bulgária), Kovács Péter, Somoskői Ödön, Stuiber Zsuzsa és Swierkiewicz Róbert. A művésztelep ünnepélyes zárására július 16-án került sor a Nógrádi Sándor Múzeumnak ajándékozott alkotásokból rende­ zett kamaratárlat megnyitásával. 15 Krasznahorkai László: Az ólból fölrepülni 16 Faludi Ádám: Nélkülem 17 Bókkon Gábor: Két portré, Két sor 19 Szepesi József: Egy vállalati villanyszerelő naplójából 21 Fancsik János: Salgóbánya '82 Június 23—július 2. között tartották Salgótarjánban a 8. ifjúsági nyári szabadegyetemet. Az évről-évre növekvő érdek­ lődésre vall, hogy az ifjúság szabad ideje, művelődése szóra­ kozása témakörével foglalkozó előadásokra, vitákra az idén több mint százan voltak kíváncsiak. A résztvevők fakultatív programok keretében a nógrádi tájjal, nevezetességeivel is­ merkedtek. 22 Hausel Sándor: Nógrádi boszorkányperek 24 A cselekvési tér kérdése az utóbbi évek néhány történelmi regényében (D. Rácz István) 25 Változatok a történelmi regényre (Pósa Zoltán) A nyár már hagyományosan az olvasótáborok ideje. A nem­ zetiségi, az úttörő- és a szakmunkástanulók, szakközépiskolások tábora (július 12—24, Szécsény), gazdag programmal várta az érdeklődőket. Az úttörők tetszését Csizmadia István, nógrádsipeki mesemondó, a Népművészet Mestere, R. Várkonyi Ágnes történész, Iszlai Zoltán és Csanády János költők nyerték el. A szakmunkástanulók és szakközépiskolások táborában kiscsoportvezetőként közreműködött lapunk rovatvezetője, Kele­ men Gábor. Palócföld ankétra is sor került, amelyen Végh Miklós és Kojnok Nándor vett részt. A tábort Fábián Zoltán zárta. Július 30-án Váradi Sándor, (a Magyar Képző- és Ipar­ művészeti Szövetség szakosztályvezetője) nyitotta meg Salgó­ tarján főterén a XII. szabadtéri szoborkiállítást. A napjaink köztéri szobrászatát hűen tükröző kiállításon belül kamaratár­ laton mutatkozik be Kiss György szobrászművész. Augusztus elsején Bánkon nemzetiségi művészeti csopor­ tok látványos bemutatójával nemzetiségi találkozó volt. A XVI. Nógrád megyei nemzetiségi napok március 15-én indult gazdag rendezvénysorozatához méltó seregszemle nagy közön­ ségsikerrel ért véget. 27 Kultúra és munkásélet (Csongrády Béla) 28 A Nógrád megyei múzeumok évkönyvéről (Kolta Magdolna) 29 Miért járnak újra sokan moziba? (Veress József) * A címoldalon, borítókon és belső oldalakon Szalay Lajos (Fotó: Buda László). munkái PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás Igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.26884 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Egyfedél alatt Néhány órája könnyű, tavaszi zápor mosdatta a fasudarakat. A nedves járdalapokon a világra hozó gallyaktól elszaba­ dult virágszirmokon, mint vékony, puha szőnyegen sétálunk. Lépteink vizet préselnek belőlük. D., a házigazda túl az ötvenen. A rendezett porta minden apró részletéhez megjegyzést fűz. Maga ásott gödröt a gyümölcsfacsemetéknek, ő telepítette a kerítés mellett végighúzódó málnasövényt, a kéttucatnyi szőlőtőkét, a szamócát, a ribizlibokrokat. Pedig gyümölcsbe ritkán harap, a bortól, pálinkától pedig az orvos tiltotta el. Mégis, amikor a hó már csak szürke foltokban tanyázik a kert földjén, előveszi a metszőollót, kitakarja a rózsabokrokat, s ahogy valamelyest szikkad, délutánonként fájós derékkal forgatja a kertet. — Az asszonnyal arról ábrándoztunk, milyen jó lesz együtt a gyerekekkel, unokákkal — mondja csendesen, majd mint aki elnézést kér, hogy tervei kudarcba fulladtak, széttárja karjait: — Három fiút meg egy lányt neveltünk fel. Egyik sem maradt meg velünk___ A beszélgetést a lakásban folytatjuk. Háromszobás, két­ szintes ház, a faluban a legnagyobbak közé tartozik. A helyi­ ségeket szépen rendezték be. A korábbi kamra kettérekesztésével fürdőszobát nyertek. Nagy teljesítményű szivattyú nyomja fel a vizet a kút mélyéről. D. megnyitja a konyhai csapot, jég­ hideg, klórozatlan víz gyöngyözik a pohárba. — Kati kedvéért vezettük be a vizet. Ő tavaly „repült ki”... Huszonkét éves, szakácsnak tanult. Volt is helye a téesz üzemi konyháján, de nem érezte jól magát. Benne forrt a vérében az állandó mehetnék. Összeakadt egy pincérrel, az csábította el S.-be, az egyik étterembe. Néhány hónapig innen járt be, aztán panaszkodott, hogy únja a lavórban mosakodást. Megcsináltuk a vízvezetéket. Utána a sok utazgatás nem tetszett neki. Ha dél­ utáni műszakba osztották be, csak a gyáriakkal ért haza, tizen­ egy óra körül. Kocsira már nem futotta, elvitte a fürdőszoba. Éreztem, hogy nem ezek az igazi indokok. Azután kirukkolt: neki elege van a faluból, szűk neki. A város mégiscsak más... Elköl­ tözött ahhoz a pincérhez. Havonta egyszer-kétszer kiszalad hoz­ zánk. Mit tehetnénk? Felnőtt, a maga ura! Csak az a fiú el­ venné feleségül, mert ez az összeállás nem tetszik — magyarázza az idős férfi. Arcán nyoma sincs az indulatoknak, nem most nyu­ godott bele, hogy a nagy portán ketten maradtak. — És a fiúk? — A legidősebb, Laci, a szomszéd faluba nősült. Ahogy mi­ felénk mondják, elment vőnek. Jól vannak, egyes lányt vett el, szép nagy házban laknak, a nászék megférnek a nyárikonyhá­ ban. Két szép kislányuk van, Trabantjuk, egyszóval nem panasz­ kodhatnak. Pista, a középső, még nem nősült meg. Pesten dol­ gozik a metrónál. Rengeteg pénzt keres. Onnan tudom, hogy ami­ kor hazajön és adni akarok neki keveset, megmutatja a fizetési jegyzéket. Nyolc-tízezer forintok állnak rajta. Szorgalmas gye­ rek. Ott akar lakást venni, gyűjti is a rávalót, de azt mondja, nagyon nehéz. Munkásszálláson lakik. Géza, a legkisebb fiú, a belügyieknél dolgozik. Ahogy megnősült, szolgálati lakást kap­ tak, bolond lenne velünk lakni — készíti a leltárt. így aztán hét végén sűrűn lesik a kaput, melyikük állít be. Leginkább a karácsonyt, meg az őszi vendégséget várják. Ilyen­ kor asztal köré ül a család. Fekhelye pedig mindenkinek akad. — Néha szóba hozom, hazaköltözhetne valamelyikük. Elfér­ nénk, nem zavarnánk őket, elkelne a segítség. Itt a nagy kert. Dehát, maguknak építik már az életüket, nem kívánkoznak vég­ leg haza — mondja, s a szekrényhez totyog, ahonnét piros fede­ lű albumot halász elő. Benne a fényképek a családról, az utolsó lapokon a legkisebbek. Olyan fotográfia nincs, amelyen vala­ mennyien együtt volnának. — Egyébként nemcsak mi vagyunk így. Szétszélednek a gyerekek. Itt a faluban legfeljebb addig maradnak a szülői ház­ nál, amíg nem építenek maguknak, vagy nem utalnak ki lakást nekik... M.-éket említi. Két esztendeje nősült az egyetlen fiuk. A lagzi előtt még két szobát toldottak a házhoz, az öregeknek különbejáratot véstek, garázst építettek a nászajándék személygép­ kocsinak. A fiatalasszony mindent átrendezett. Anyósa a kíván­ ságát már akkor teljesítette, amikor még ki sem gondolta, fő­ zött és mosott helyette. A fiút elvitték katonának, megszületett a kisunoka. Az őt körülvevő nagyszülői gondoskodásnak aligha lehet felsőbb foka. Az ifjú M.-né viszont kijelentette, ha férje leszerel, menni akar, mert önállóan szeretné az életét igazítani. Az após a telket már ki is szemelte, gyűjtik az építőanyagot, megvették a betonkeverő gépet. — Némelyik fiatal a jómódban azt sem tudja, mit csinál­ jon. Mi meg annak idején örültünk, amikor az egyik szobában apámmal én aludhattam, a másikban anyám, a húgaim meg a feleségem. Alig vártuk a nyarat, mert akkor legalább egy petrence tövében, vagy a szőlő végében elbújhattunk — mosolyodik el D. Az udvaron kis türelmet kér. Haragospiros tulipánokat sza­ kít le, kezembe nyomja a csokrot, tegyem vázába. * A családalapítás körüli legnagyobb gond a lakás. Fiatal há­ zasok ismétlődő kívánsága az önálló otthon. Akkor is, ha a szü­ lők szívesen megosztják velük szobáikat, akkor is, ha elkülöní­ tik a háztartást és nem szólnak bele a fiatalok dolgába. A szem­ léletünkben meggyökeresedett: ahány család, annyi lakás, mi­ közben a nemzeti vagyonunk jelentős százalékát kitevő épülete­ ink éppen emiatt kihasználatlanok, vagy csak a töredéke szol­ gálja eredeti célját. Hetente felröppennek anyósviccek, baráti beszélgetéseken ömlik a zokszó az idősebbekkel együttélők szá­ jából. Súrlódásokról, cívódásokról, megmérgezett családi légkör­ ről. Beleitatódott a köztudatba: a legjobb, ha a fiatal házas­ pár az esküvő után azonnal külön költözik. Még akkor is, ha az egyetlen megoldás az albérlet. K. Béláéknak eszük ágában sem volt. Jól megférnek szüle­ ikkel, pedig négyen mindössze két huszonegy négyzet méteres szobában élnek. — Néhány éve még az öcsém is velünk lakott. A konyhában aludt. Cseppet sem zavart, hogy öten voltunk együtt. Van ben­ ne valami vonzó, amikor leültünk vacsorázni és mindenki kitá­ lalta búját-baját. Ha visszahúzódtunk a szobába, még véletlenül sem kopogtattak be hozzánk. Most, hogy lassan ideje az utód ér­ kezésének, apámmal összedugtuk a fejünket, és döntöttünk: meg­ nagyobbítjuk a lakást, vagy pedig a manzárdtető alatt alakí­ tunk ki még két szobát — újságolja terveit a műszerész. — Anyukának eleinte furcsa volt, hogy amikor ebédhez ké­ szülődött, én már meg is főztem. Szóvá is tette: mi az, nem ízlik a főztje? No, nem nekem, hanem Bélának. Ő meg elcsendesítet­ te, elvégre nekem is bele kell jönnöm, meg aztán ott van a tűz­ helyen a kaja, az eszik belőle, aki akar. Végül odajutottunk, hogy összehangoljuk a főztünket — csatlakozik a beszélgetésbe K.-né. Ő is a faluból származik, Bélával kölyökkoruk óta ismer­ ték egymást. Néhány házzal errébb cseperedett fel, ma nagy könynyebbség, hogy a másik nagyszülők ötven méterre találhatók. Arra még nem volt példa, hogy csak úgy átugrottak. A házas­ ság, az após lakása újfajta viselkedést ír elő. — Megbeszéljük, szombaton este találkozzunk! Persze, hogy nem zavarkodnak — jegyzi meg K. Béla. 3 �Most a toldaléképület várhatóan ismét közelebb hozza egy­ máshoz a lányos és fiús házat. Van a rokonságban kőműves, asz­ talos, villanyszerelő. A többihez már csak anyag, itóka és étel kell. — Munkatársaim csodálkoznak, hogy milyen jól megva­ gyunk egymással. Mit mondjak? Soha életemben nem volt konf­ liktusom a szüleimmel. Lehet, hogy azért, mert korán rászoktat­ tak az önálló gondolkodásra, cselekvésre. Eredetileg gimnázium­ ban tanultam. Egy év után vetettem fel az öregnek, hogy nincs kedvem folytatni. Az kérdezte: „Mihez van kedved?” Mondtam, a televíziók, rádiók érdekelnek. Üstökön ragadtam a szerencsét, hogy a műszerésztanulók közé kerülhettem, ha nem is azon a szakon. Nem volt lelkifröccs, hogy így édes fiam, úgy édes fiam — meséli a fiatalember. Nem K. esete a tipikus. Barátja példáját hozza fel, aki az esküvő után azonnal külön költözött szüleitől nagyanyja nyolc­ van éve épült házába, ahol a sarkokban ott tanyázott a penész, meggörbült a födémet tartó ácsolat, a sebtében lerakott desz­ kapadlón kirajzolódott a nedvesség. Feleségével úgy éltek, mint a galambok, az anyósék is meg-meglátogatták őket. Néhány év után a megyeszékhelyen új lakáshoz jutottak. K. is ott volt a költözködésnél. — Én csak a számat tátottam! Megérkezett az anyós, és di­ rigálta a brigádot, mint a karmester: „Ezt ne oda tegyétek, ezt be sem kell hozni!” Szőnyeget vett a lakásba a haverom fizeté­ séből, ő meg nem is tudott róla. Olyan csiricsáré színűt, hogy az ember szeme belekáprázott — eleveníti fel a hurcolkodást K. Béla. Az anyós „gondoskodása” sokoldalú volt. „Beleszólt” a va­ sárnapi étlapba, a legváratlanabb időpontokban toppant be a fia­ talokhoz. — A barátom feltette a kérdést a feleségének: „Válassz! Vagy én, vagy az anyád?” Rossz kérdés, mert az asszony na­ gyon anyás volt. A vége válás lett! A vagyonmegosztásnál a srác odalökte a szőnyeget az anyósnak: „Ezen repüljön mama, mert a seprű hiánycikk!” Mosolygunk a történet csattanóján. A két kisgyerek havonta egyszer láthatja az apját... * A statisztikákat böngésszük. Az elmúlt tíz esztendő alatt az egy lakásra jutó háztartások aránya a megye két városában va­ lamelyest emelkedett, a falvakban viszont csökkent. Mi okból? Az ismerős statisztikussal meditálunk rajta. Meglehet, a falvak­ ban élők jövedelme a háztáji gazdaságok fellendülése révén gyor­ sabban emelkedett, mint a városiaké. Meglehet, hogy a közsé­ gekben az építkezni szándékozók gyorsabban és olcsóbban jut­ hattak építési telekhez. A városokban az egy lakásra jutó ház­ tartások számának emelkedésével párhuzamosan nőtt a lakás­ igénylés. Ellenben a lakáshoz jutás esélye csökkent, mert az ál­ lam pénzügyi lehetőségei mérsékeltebbek, mindinkább szükséges az úgynevezett magánerő bevonása a lakásprogram megvalósí­ tásába. — Nem egészen értem ezt a helyzetet! — horkan fel P. Im­ re. — Amíg a lakásépítésből az állam jobban kivette részét, aránylag elfogadható áron juthattak a családiház-építők is telek­ hez. Most, hogy alig épül tanácsi lakás, a telekárak is felszöktek. Pontosabban nem is a telekárak, hanem a telek tartós haszná­ latbavételének díja. Jó kifejezés, mi? — néz rám, mint aki a már számtalanszor hallott érvekhez újabbat vár. — Az a kiindulópont, hogy a nagy jövedelemmel rendelke­ zők építenek családi házat. Azok meg fizessenek! — mondom. Ő vitatkozik: — Nekem meg az a kiindulópontom, hegy eddig is a kis­ pénzűek építettek családi házat! Mert segített a brigád, adott cémenetlevelet a vállalat, innen-onnan összejött valami építőanyag, OTP-hitellel apránként elkészült a lakás. Felindultságát érteni, mert négy esztendeje fizet albérletet. Feleségét szülei kolóniai lakásába vitte, tíz négyzetméteren él­ tek, de csak néhány hónapig, mert P. megúnta az örökös célzá­ sokat, hogy sok villanyt használnak, most már két család, a lakbér felét ők fizessék. Nyugdíjas apját zavarta a hajnalban felcsörrenő óra, a halkan dudorászó rádió. 4 — Inkább az albérlet! Sok különbség úgy sincs — hozták a döntést, közösen az asszonnyal. Most is háromszor három méteres szobában laknak. Olyan, mint egy raktár. Ha a heverőt este szétnyitják, a dohányzóasztalt a szekrény elé kell tolni, reggel addig nem öltözködhetnek, amíg helyre nem állítják az eredeti állapotot. Az egyik sarokban a mosógép és a centrifuga, télen még a szárítókötelet is keresztbehúzzák, mert a háziak — idős házas­ pár — nem nézik jó szemmel, ha sokat császkálnak a fürdőszo­ bában. A könyvek az ágy alatt porosodnak, a poharak a vit­ rinben. — Még bölcsőnek sem maradt helyünk — szólal meg az asszony, akinek szép arcát ráncok szelik. — Négy éven keresztül havi nyolcszázat fizettünk, mellette kuporgattuk, amit megspó­ roltunk. Össze is jött úgy hetvenezer... Akkoriban ennyi pénzzel nyugodtan belevághattak az épít­ kezésbe. Most, ha igaz, amit beszélnek, a telekhez is kevés... — Kérelmüket nem adták be a tanácsra? — De igen! Csak kergeti a macska a farkát. Amíg ilyen kö­ rülmények között élünk, nem vállalkozom gyerekszülésre. S amíg a gyermekek számára fenntartott rovat üres, nem hiszem, hogy nekünk utalnak lakást. — Nagyon érdekes dolog: amióta eljöttünk apáméktól. még véletlenül sem zördültünk össze. Hívnak vasárnapi ebédre, húsvétra. Csak azt nem mondják: költözzetek vissza, nektek az is havi nyolcszáz megtakarítást jelent — fájlalja P. az atyai invi­ tálás hiányát. Abban bízik: előbb-utóbb szanálják a lakást, s mint állandó lakhelyre bejelentettek, ők is önálló otthonhoz jutnak. * Kiterített tervrajzok az asztalon. Lejtős terepre, tetőtérbe­ építéssel, alápincézve és pince nélkül, déli és északi tájolással kettőtől négy szobásig. Külön a típustervek vaskos katalógusai. — Évente megrajzolom két-három tucat családi ház kiviteli tervét. Négy-öt évenként változik a „divat” e területen. Az épít­ tetni szándékozónak kell a sok és nagy szoba. Megkérdezem, há­ nyan laknak majd benne, hány gyerekük van, egyezik-e a ne­ mük. Kiderül, távlatokban azzal is számolnak, hogy valamelyik csemete velük marad majd. Ezt a szempontot azonban a terve­ zéskor figyelmen kívül hagyják — magyarázza M.. az építész­ mérnök. A generációk együttélésének egyik gátja a lakás minősége. Nem az alapterület mérete, hanem az alaprajzi elrendezés. A jelenleg népszerűek nem biztosítják a minimális elkülönültsé­ get, ami két család igénye egy fedél alatt. A későbbi átalakítás, ajtónyitás, befalazás sok vesződséggel jár és újabb kiadás. — Mi a megoldás? — érdeklődöm M.-től. — A szemléleten kellene sürgősen változtatni. Egy lakás egész életre szóló befektetés, olykor három-négy emberöltőre. Kihasználására két út kínálkozik. Az egyik: már az építéskor gondoljunk a legalább két háztartásra, a másik: olyan tervek is elkelnének, amelyek lehetővé teszik a család növekedésével, a gyermekek családalapításával párhuzamos bővítést... Előkotor íróasztalának fiókjából egy vázlatot. Nemrégen kapta a megbízást. A minden bizonnyal jómódú megrendelő ele­ ve kérte, hogy átmeneti jelleggel oldja meg házában két serdü­ lő korú gyermeke leendő családjának az elszeparált elhelyezé­ sét is. * Vannak az emberben mélyen rögződött szokások. S ami et­ től eltérő, bizonytalanságot, olykor félelmet vált ki. Mint H.-néban a fia terve. S.-ben élnek, városszéli kétszobás házban. Nagy kert hoz­ zá, régebben még baromfit is neveltek. Néhány éve férje meg­ halt, épp hogy fiuk asszonyát hazahozta. Az egyik szoba H.-néé, a másik a fiataloké. A fiú a közelmúltban felvetette anyjának a toldaléképítés gondolatát. Még egy szobát szerettek volna ra­ gasztani az épülethez. — Szó sem lehet róla! — pattant fel az asszony. — Mi lesz, ha véletlenül bajod esik? Ki fizeti akkor az OTP-részletet? �— Majd az asszony, vagy a gyerek! De miért esne nekem bajom? — csodálkozott a fiatalember. Mondhatott, amit akart, anyját nem tudta meggyőzni. így az időközben megszületett lá­ nyukkal már hárman szoroskodnak a szobában. Elköltözniük egyébként nincs hová, s nem is áll szándékukban. Hiszen a csöpp­ ség a nagymama kedvence, s ha a házaspárnak kedve támad moziba, színházba menni, koncsorogni, H.-né önként ajánlkozik dadának. A házhoz toldás gondolatát azonban úgy hessegeti el magától, mint ördög a tömjénfüstöt. — Most mi a fenét csináljak? Patthelyzet! — zsörtölődik H. Géza az orgonabokrokkal szegélyezett teraszon. — Csodálatos lenne együtt, ha nem lennénk ilyen szűkösen. Meg aztán arra is gondolnunk kell, hogy anya már túl van a hatvanon, előbbutóbb gyámolításra szorul... Együtt kell maradnunk! — Ő erre nem gondol? — Engem félt, hogy velem történik valami! — mondja ci­ nikusan. * Generációk egy lakásban? Gyermekkori képek villannak fel előttem. A faluból, dédapámék házából, ahol négy helyiségben tízen éltek. Öregek és fiatalok, unoka és meny, apa és fia. Titok­ ban cseréptetős, tornácos saját házról álmodoztak. Hosszú évek teltek el, amíg telek került, vályogot vetettek, az erdőből össze­ szedték a szarufának, gerendának valót, az elhagyott bányából a homokot, sódert. S amikor elkészült az új lakás, többet voltunk az öregék házában. Együtt, a család... M. Szabó Gyula Szövetségek és barátságok A hirtelen ötlettel vendéglőnek keresztelt ÁFÉSZ-kocsma csaposa meghökkenve vette tudomásul, hogy Ferenc, ez a de­ rék fuvaros felpattan a székre, és sütőlapátnyi tenyerét magasba emelve csendre inti a vendégeket és a zenészeket. — Ma este mindenki a vendégem! A csapos meghökkent. Sejtette, hogy most valami olyasmi következik, amivel jókorát adhatnak az antialkoholista ligának — vagy minek keresztelte magát az a szervezet —, amelynek tagjai legszívesebben bezáratnák ezt a vendéglőt. Ferenc, ez a magának való fuvaros, aki többnyire csak magában iszogatott, mert köztiszteletnek nem örvendő foglalkozása miatt mégcsak igazi ivócimborája sem akadt a faluban, megbillent a széken. Azt viszont már az asztal mellett állva beszélte el, hogy nemré­ giben eltemetett nagybácsikájának akarja megadni a végtisztes­ séget. Miután az öreg is fuvaros volt, és egyenesági leszármazott hiányában költözött át a túlvilágra, Ferencre hagyta gumikerekű stráfkocsiját és két lovát. Ferenc azonban hamar túladott az örökségen, és a befolyt pénzből nyomban kifizette az egyik kun­ csaftjától hitelbe vett ünneplőruháját, amit a temetésen vett fel először, és akkor lesz rajta legközelebb, amikor őt magát kisérik utolsó útjára. Merthogy Ferenc nagy becsben tartja a szépet. Előrelátó ember lévén még betett ötszáz forintot a takarékszö­ vetkezetbe, mondván, jól jön az majd a szűkösebb időkben. És mivel az öreg is sokat duhajkodott egykor, emberünk úgy érez­ te, egy nagy kocsmai mulatsággal búcsúztatja méltóképpen. Odalépett a cigányhoz, és egy ideig ő vitte a prímet: — Aszongya, hogy „Részeg vagyok rózsám, mint a csap...” — kezdte el a nótázást. A többiek hamar bekapcsolódtak a mulatásba, elénekelték még a,,Káka tövén költ a ruca” című nótát, azután úgy belelen­ dültek az ivásba, hogy hirtelen megoldódott a nyelvük. Különféle hősies tulajdonságokba öltöztették a megboldogultat, aki bátor volt (hiszen egyszer még a tanácselnököt is megleckéztette), bölcs (jól tudta, kire kell hagyni az örökséget), olyan derék, hogy e tulajdonságáért, akár még Kossuth Lajos és Deák Ferenc is megirigyelhette volna. Amikor pedig kifogytak a szóból, ismét nótáztak és öblögettek. A csapos még azt az üveg pezsgőt is fel­ bontotta, amit az AFÉSZ-elnök soron következő látogatására tar­ togatott, ajándékként. Később betévedt a postamester is, aki úgy döntött, ha már ingyen van, felhajt egy-két kupicával. Sőt, ott­ ragadt az egyik tanácsi hivatalnok is, aki pedig azért jött be, hogy a záróra pontos megtartására figyelmeztesse a vendéglőst. Már az éjfélt is elütötte az óra, amikor elénekelték a „Lehullott a rezgő nyárfa levele” című dalt, aztán ki-ki indult saját útjára. Csak Ferenc szédült meg hamar az italtól. Vagy inkább at­ tól. hogy nem szokta ezt a nagy-nagy szeretetet, ami ezen az es­ tén átölelte. Emiatt aztán hamar lepihent a kocsmához közel, az árokparton, amelyet foltokban még puha hó borított. Azt hitte, hazaérkezett, ember pedig nem akadt, aki felsegítette volna. Beszélgetésünk idején még az ágyat nyomja, azóta sem nyi­ totta rá senki az ajtót. Az eset tanulságáról kérdezem. — Régen még jobban bírtam — böki ki nehézkesen, prüsz­ köl is rá kettőt —, de úgy látszik, közel a negyvenhez az ember már nem a régi. Hol maradnak a barátok, ismerősök, vetném közbe, amikor tekintetem megakad a sarokba dobált szennyesen, de míg a kér­ dést formálgatom megelőz a válasszal: — Az asszonyokkal sosem volt igazán szerencsém, mert le­ nézett foglalkozás az enyém. Másnak két autója is van, nekem meg csak két lovam. Amikor valami fontos mondandóm van, hát azt nekik beszélem el. Az embernek csak addig akad cimborája — bölcselkedik —, amíg nem hagyja el az ereje, meg nem fogy el a pénze. Én meg az utolsó ötszázasomat kellő tisztelettel átad­ tam az orvosnak, amiért levitte a lázam. * Gyakran esik szó napjainkban az emberi kapcsolatokról, vagy éppen azok válságáról, az elmagányosodásról, amit sokan már elidegenedésre hajlamos századunk természetes velejárójának te­ kintenek. — Elidegenedésről azért nem beszélnék — állít meg a fejte­ getésben a pszichológus —, sokkal inkább arról, hogy az emberek nem tudtak lépést tartani a köröttük lezajlott változásokkal. Emiatt sokan időzavarba kerültek. Kétszeresen is, hiszen nem tud­ nak mit kezdeni megnövekedett szabad idejükkel, másrészt pe­ dig az anyagi jólét messze megelőzte a tudati fejlődést. És ez szá­ mos konfliktust okoz életvitelükben. Nos, ez az időzavar okozza, hogy gyakran a legtermésztesebb kapcsolatok lazulásának, és a sokak által visszasírt, már-már legendaként számon tartott kap­ csolatok hiányának. Egyszerűen nincs ma idejük az embereknek beszélgetni, pedig enélkül nem alakulhatnak ki igazi barátságok, társas kapcsolatok. Sokkal inkább szövetségek. Mint ahogy a te­ vékenység is mindinkább célra irányuló, az emberi kapcsolato­ kat is gyakran ez a célra orientáltság jellemzi. Ezért találkozunk ma gyakrabban az érdekkapcsolatok fogalmával, amelyben iga­ zából sosem tudnak feloldódni az emberek. És az is tény, hogy őszintétlenségből fakadó belső feszültségek és kommunikációs za­ varok gyakori eredői a neurotikus panaszok, amelyek gyógyítá­ sára az orvostudomány napjainkban még nem készült fel meg­ felelően. * Péter ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai az öt­ venes évek második felében tizenéves fejjel, elsőként ismerték fel a közösségi élet szükségességét, és nem csupán gyűléseken hangoztatták együvétartozásukat. A középiskola és az egyetem elvégzése után azonban — mintha eddig csak valami kényszer fogta volna össze őket — hamar szétszéledtek. Ki a világ túlsó felén találta meg boldogulását, ki pedig kizárólag saját életútja egyengetését tekinti feladatának. Mégcsak érettségi találkozót sem rendeztek az elmúlt két évtizedben. Jószerivel Péter az egyedüli, aki a hajdanvolt társak közül faluban vállalt állást. Kap­ csolatairól így beszél: — Csaknem egy évtizede élünk S-ben — kezdi a summázatot a patika pultjára támaszkodva —, de azóta is csak ez a pati­ ka, az ehhez tartozó szolgálati lakás és kétszáz négyszögöl kert az életünk színtere. Mindig társasági emberek voltunk, itt azon­ ban még nem találtunk barátokat. Kezdetben bemutattak ben- 5 �gyökere, hogy összetörték a kispadokat, ahová esténként kiültek az emberek, aztán megbeszélték a világ sorát. Néha előkerült egy üveg bor, aztán ki-ki mondta a maga baját. De lassan a rokon­ sággal se tudunk mit beszélni, mert a jó disznótorosok se az igaziak már. A fiatalok mind elmentek, nincs kit összeboronálni, meg kibeszélni. Meg nincs is erre idő, mert az ember tehetetlen, és minden pénzt magának akar összeboronálni. De minek is pa­ naszkodom magának? Ilyen időket élünk. Szóval, élünk, mint mindenki más — legyint egyet monológjára, aztán kibaktat, hogy tisztelegjen a következő állomás főnökének... Nem jön vissza. * nünket az orvosnak és néhány tanárnak, de aztán egyik kap­ csolatból se lett barátság. Miért? Mert rögtön látták, hogy má­ sok a törvényeink, szokásaink, mint az idevalósi embereké. Az orvos csak a mindenkori tanácselnökkel jár össze, a tanárnak a barátja, már amennyire barátságnak lehet nevezni a közös mu­ latságokon kiagyalt intrikákat. Patikus meg egyedül vagyok. Egyébként se hiányoznak az életemből az estély méreteit öltő ven­ dégeskedések, nem is futná erre a fizetésemből, nem vágyom kö­ zös ivászatokra és a botrány szélét súroló bódult szerelmekre sem. Mert nem elégíti ki az igényeimet az afféle társalgás, ami jószerivel abból áll, ki-kinek a feleségét szerette el. Nincs meg­ beszélnivalónk. Pedig suttogják, hogy az ilyen estélyeken dől el sokminden, már ami a falu jövőjét illeti. De ezt nem tudja senki bizonyítani, meg talán nem is akarja. Azt viszont látom, hogy a kapcsolatokat az anyagi érdekek kovácsolják barátsággá. Kicsor­ bult a világ, felborultak az értékrendek. Csak azt nem tudom megemészteni, hogy nemzedéktársaim sem kivételek az ilyen kapcsolatok kialakításában. Pedig, de másként álmodtuk az egé­ szet! Apáink nemzedékében — és ez meglátszik a közéleti tiszt­ ségek elosztásánál — még van némi összetartás. Hovatovább már ezt is becsülnünk kell, még akkor is, ha kapcsolatukat tisztségük megőrzése és az anyagi érdekek fűzik szorosra. De a mi nem­ zedékünk atomjaira szakadt. Már azt sem tudom, hogy szükség esetén képesek lennénk-e még összefogni? * — Ki a barátja — kérdezek rá a lassan zötyögő vonaton a szolgálattevő kalauzra. — A lyukasztó, meg a váltáska — próbálja tréfával elütni a feleletet. Tétován megáll, mint aki nem tudja eldönteni, menjen-e. maradjon-e? Aztán mégiscsak letelepszik a szemközti ülésre. Hümmög egy sort, közben eltöpreng, mit is válaszolhatna? Ne­ hezen kezdi: — Csak nem valami kérdőívvel futkosó ember — kérdi, hátha ezzel is időt nyer. — Nem? Akkor jó, mert nem akarok ilyen kimutatásokban szerepelni. Nézze, azt biztos, hogy a faluban se dívik már akkora komaság, mint korábban. Mindenki elbí­ belődik a maga bajával. Némelyiket ez agyon is nyomja. A múlt héten kötötte fel magát a falunkban egy ember. Aztán az a vicc az egészben — ha szabad ezt mondanom, tisztelettel —, hogy még az asszonya se tudja, mi volt az ura baja. És ez a nemtörő­ dömség érződik az utasokon is. Régen lyukasztás közben annyi jó pletykát csípett el az ember, most pedig az asszony hétszám­ ra is hiába kérdezi: miről beszélnek az utasok. Nem beszélnek ezek semmiről. Még talán az idősebbek, néha. A fiatalokat nem győzöm figyelmeztetni, hogy hallgattassák el a magnójukat. Mások pedig csak néznek maguk elé. Ezt meséljem el az asszonynak? Tudja, nekem az a meglátásom, hogy onnan sarjadhat a magány 6 Próbálom magam elé képzelni Máriát, aki ezen a vonalon indult a városba, hogy megalapozza a jövőjét. Szülei orvosnak szánták egyetlen lányukat, ám az első kudarc után ez a szemrevaló teremtés kénytelen volt beérni az ápolónők munkájával. Anyja orvos férjet álmodott lányának. Eleddig mindhiába. Be­ szélik, Mária semmiféle árat nem sajnált anyja és saját reménye valóra váltásáért. Nagy a falu szája. De azt senki nem tudja megmondani, mennyi igazság szorult a pletykákba. Mint ahogy Mária se tudja, hogyan feszíthette volna szét a városban rátele­ pült magány szorítását. Sután forgatja ujjai között a cigarettát, amikor arra kérem, beszéljen városi kapcsolatairól. Majdhogy­ nem félreérti a kérdést: — Megértheti — magyarázkodik —, szokatlan a város. Az ápolónők között akkor éppen egyedül voltam, aki többet akart elérni. Mások megelégedtek az ágytálazással, az olcsó flörtök­ kel. örültek, ha a szakközépiskola után itt jutott nekik állás, mert itt többet kapnak a betegektől, mint egy körzeti orvosi rendelőben. Hamar megtanultam, hogy az életben mindennek ára van. A betegek pénzzel akarják megvenni az egészségüket, meg olykor a törődést is. És az életben mindent meg lehet ven­ ni... A kórházban meleg van, a köpeny meg áttetsző és az or­ vosok is csak emberek. Az ígéreteket pedig időnként elhiszi az ember. Különösen akkor, ha nem lát más reményt céljai meg­ valósítására. Az egyik falumbéli beteg egyszer meglátta, hogy beülök az osztályos orvos kocsijába... csak ő kelthette rossz híremet. Két esztendeje már, hogy eljöttem otthonról, de igazi barátokat és barátnőket még nem találtam. A lányok férjet ta­ láltak maguknak, nekem erre nem volt időm, mert a munka után készültem a felvételire. Most már tudom, hiába. Még nem tudom, mihez kezdhetnék. Szülőfalumba nem akarok vissza­ menni, talán Pesten kellene szerencsét próbálni. Ott nem ismer senki és talán akadnának barátaim is. Mit gondol, érdemes megpróbálni? Felelet helyett, tanulságként, ide írom Gyula történetét, aki a fővárosban igyekezett elsajátítani a marósszakma fortélyait. — Apám akarta — mentegeti magát —, pedig tudta, hogy engem a történelem érdekel. Csendes falusi gyerek lévén hamar elbátortalanodtam a városi vagányok között. Teli voltam féle­ lemmel és gátlásokkal. Hecceltek a lányok, és rajtam hamar el­ uralkodott valami megmagyarázhatatlan félelem. Ezért aztán kisiparos mellé mentem alkalmi munkásnak, de akkor se volt ez másként. Inni kezdtem, az orvos meg nyugtatót írt. Ettől aztán olyan bátor lettem, hogy akár egy egyetemi tanárral is vitába mertem volna szállni. De az alkalmi barátokkal a téren éltünk, a hegyekben, meg néha egyik-másik haver szüleinek la­ kásán, amikor azok elutaztak. Lebegtünk boldogan, kapaszkod­ tunk egymásba és csak akkor döbbentem rá, sodor magával az élet, amikor a vádiratot fogalmazták ellenünk. Útja nem törvényszerű, de mindenképpen továbbgondolko­ dásra érdemes. Úgy döntött, amint megteheti, visszamegy szü­ lőfalujába. * Induljunk hát vissza a faluba, keresni a mai társas kapcso­ latok milyenségét, az egymásratalálás és elmagányosodás okait. — Miért kíváncsi maga erre — rivall rám Júlia asszony, az egyik községi körzeti orvos felesége. — Mi baja magának az emberi kapcsolatokkal? Próbálom megértetni, nincs bajom, csak kíváncsi vagyok a véleményére. �— Az más — enyhül a haragja. — Hát nézze, régi szokás, hogy orvosnak orvos a barátja, mint ahogy a munkás a munkások között érzi jól magát. De mivel a községben csak hat igazi ér­ telmiségi maradt, a férjem, meg néhány tanító, hogy ne legyen örökké unalmas a társalgás, hát időnként összejárunk a taná­ csi kirendeltség vezetőjével, meg az ÁFÉSZ-iroda vezetőjével. A férjem haladó gondolkodású, időnként elhívja a szomszéd fa­ luból a papot is. De megmondom magának, ezt nem szeretem, mert nem minden községi vezető nézi jó szemmel. Szóval, mon­ dom, mi meghívunk mindenkit, bár megmondom őszintén, a na­ gyobb műveltséget igénylő témákhoz nem mindenki tud hozzá­ szólni. Ezért aztán mi nők arról beszélgetünk, ki hol vette vagy csináltatta a ruháját, miért adják a termelők olyan drágán az árujukat, a férjek meg arról társalognak, mi újság van a vi­ lágban, és ki mit hallott, meddig marad tisztségében a székhely­ község tanácselnöke, hogy hogyan döntöttek a falu sorsáról a megyénél. Meg néha leülök a zongora mellé, Bachot játszom, de ezt nem mindenki értékeli igazán. Meg a festményeinket se, ezeket én választottam. Magát érdekli? Látja azt a gyönyörű tá­ jat? Az erdőt a csermellyel, vagy azt a csendéletet, a tulipánt or­ gonával. Néha még az illatát is érzem — kezd hosszas fejtege­ tésbe. így aztán gyorsan megdicsérem sajátos ízlését, és magára hagyom orgonáival meg a lassan csogobó csermelyeivel. * Szerencsére hamar átérek a szomszéd falu orvosához, aki az első szóból érti a kérdés lényegét. Előbb elpuffant egy köz­ helyet, aztán alig győzöm jegyezni válaszait: — Az az igazság, tudja, hogy megváltozott a világ. Míg ré­ gen az emberek otthonuknak tekintették a falut, ma inkább át­ meneti szállásnak, megélhetési, gazdagodási forrásnak. De nem csak az értelmiség van ezzel így, hanem a munkások, meg a pa­ rasztok is. Mert kitették őket annak a veszélynek, hogy egyszer kidöntik a települést jelölő táblát, lekerül a tanácsházáról is a felirat. Ilyen helyzetben pedig mindenki másutt akarja megala­ pozni a jövőjét. És ez határozza meg a falun belüli kapcsolatokat is, meg az, hogy ki-kitől remélhet segítséget, kinek hol van isme­ rőse. És itt a baj. Míg egyetemistaként az igazi barátságok, a közös elképzelések, a hasonló érdeklődési kör jellemezte a kap­ csolatainkat, itt a faluban senki nem tudja igazán kiválasztani barátait. Marad az érdek, és ennek mélységétől függ a barát­ Klubszindróma A kisöcsém ma este is klubba készülődik, mint rendesen. Az any­ ja kétségbeesetten panaszolja, hogy a fiú nyíltan megval­ lotta, sokkal jobban érzi magát a klubbéli haverjaival, mint otthon. Nagybátyi tekintélyem latba vetve, az anyai szív iránti kíméletes­ ségre intem a fiút, s érveim sorából a kishúg előtti minta fontos­ ságát sem felejtem ki. Hegyibeszédem jutalmául pillanatokon belül elkönyvelhetek néhány gunyoros mosolyt, és az összezárt ajkak kö­ zött surrogó szavakból valami ilyesmit hámozok ki: — Höö, nem lehet elmaradni a manusképzőből. A manusképző, az manusképző! Világos? Ügyesen palástolom titkolt rokonszenvem, míg becsapódik a bejá­ rati ajtó. Az anyai sóhajok már nem érik el a kamaszt, de ha el­ érnék is...? Azt, hogy mi a klub, és mi az ami annyira vonzza a fiatalokat a klubszerű együttlét felé, körülírni, meghatározni — nem egyszer tudományoskodó szakszerűséggel — már sokan próbálták. A szakiro­ dalom rögzített vagy egy tucat definíciót. Vannak közöttük olyanok, amelyek hivatalos irányelvekbe is bekerültek, mások „csak” tan­ könyvekbe. A teljességre törő meghatározások egy dologban többnyire hasonlítanak egymásra: a mindenáron fogalmi skatulyákba való gyömöszölés során bizonyos ismérvek mindig kilógtak a rámából. A klubok belső viszonyainak leírása, lényegük felmutatása — a csoportszocioló­ gia, szociálpszichológia vizsgálati módszereinek felhasználásával — csak néhány éve folyik. Így azt mondhatjuk: a klubbal, klubsággal történő szembenézésre — a fiatalok klubozás iránti belső indítékainak figyelembevételével — a „klubmozgalom dicsőséges korszaka” után kerül sor. Megfigyeléseim szerint az emberek aszerint válaszolnak a klu­ bokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre, hogy volt-e részük ilyen ság mértéke. Az a nyomasztó, uram, hogy régebben az ember az érdekkapcsolatait éppenhogy ápolta, addig ma kénytelen be­ érni ezekkel. Mert nincs ideje, hogy átjárjon hét határon, amíg esetleg talál egy olyan barátot, aki hasonlóan vélekedik a világ­ ról, akivel képes azonos hullámhosszon gondolkodni, vagy eset­ leg maradandót alkotni. És azok, akik képtelenek az érdekkap­ csolatokat legalábbis a látszólagos barátság rangjára emelni, menthetetlenül kívül rekednek valamin. Egyedül maradnak. Ezek törvények, amelyeket, ha jól esik, ha nem, tudomásul kell ven­ ni ahhoz, hogy az ember boldogulni tudjon, és ne találja magát kívül az életen. Mint ahogy András, a községi tsz mezőgazdásza, mert ő kívül rekedt az összes érdekkörön. Róla beszélik, hogy miután képtelen volt elviselni feletteseinek munkaebédjeit, munkavadá­ szatait és munkaivászatait, (amelyeket az az érdek diktált, hogy itt maradjon a tsz központja), szóvá tette a közös pénz elher­ dálását. Elvitte a hírt messzire, hogy tudniillik az emberek roszszalják a dinom-dánomokat. — Hagyjuk az egészet — legyint, amikor szóba hozom az esetet — úgysem lehet ezen segíteni. Nézze, ha kíváncsi rá, el­ mondhatom, hogy itt az érdek barátkozik az érdekkel, pozíció cimborái a pozícióval. Közben azt is elfelejtik, ki választotta őket, és nem az uralkodásra, hanem a szolgálatra. Eleinte engem is hívtak, de az első visszautasítások után furcsán néztek rám, bi­ zalmatlanul méregettek, aztán amikor a nyilvánosság előtt szó­ vá tettem, hát alaposan lejárattak. Valóságos hajsza indult el­ lenem. Mert benne volt ezekben az ügyekben mindenki, akinek valamire való rangja van a faluban. Előbb a beosztottaim előtt igyekeztek lejáratni, aztán a családom előtt, végül már a gyere­ kemet is kikezdték az iskoláiban. De nem hagyom egykönnyen magam. Kivárom, még igazam lesz — mondja elszántan, miköz­ ben dühösen nyomja el cigarettáját. — Nem járok senkihez, nincsenek barátaim, mit mondhatok még magának a kapcsola­ tokról? Talán az tart itt, hogy néhányan, akik gyávaságból nem mertek mellém állni és csak azért csatlakoztak, hogy kényelme­ sebb életük legyen, néha biztatóan kacsintanak rám. Ők tud­ ják, hogy igazam volt. Tudom, hogy most még csak kacsinta­ nak, de amikor majd kivárom az igazságom, olyan barátaimnak mondják magukat, akik a nehéz időszakban is mellettem álltak. És András vár. Még talán ő sem tudja, hogy az igazára. Barátságra. Vagy csak szövetségesre? Császár Nagy László jellegű együttlétben, s ha igen, mit jelentett számukra. Nekem pél­ dául szerelmek, a szakmám és első igazi sikereim a klubhoz fűződ­ nek, hogyan is ne gondolnék elfogultsággal az életem folyását meg­ határozó élményeimre e szó hallatán: klub. Egy ismerősöm mondta nemrégen: — Ha kimarad a klub az életemből, soha nem lettem volna népművelő, de lehet, még tanul­ ni sem vágyódom. Természetesen, a leírtakkal nem azt szeretném bizonygatni, hogy a klub minden idők leghatásosabb nevelési színtere, és embert formá­ ló erőben minden más csak mögé sorolhat. Azt azonban érzékeltetni akarom, hogy klubügyben általában komolytalanabbra „vesszük a fi­ gurát”, mint amennyire megérdemelné a kérdés. S mivel így gon­ dolom, bevallom; olykor elvakultnak tűnő kardcsapásaim az ifjúsági klubok megfakult tekintélyének visszaállítását célozzák. Nem talákoztam még olyan szakemberrel, aki elvitatta volna, hogy a fiatalok körében tapasztalható klubbajárás meghatározott élet­ szakaszhoz kapcsolódik, tehát korjelenség. A klubok ügyeit szívükön viselők látják és hangoztatják: éppen ez az, ami megadja a klubság problémájának súlyát, hiszen a klubbajárás időszaka a legfogéko­ nyabb időszak, a világra eszmélés ideje, vagyis meghatározó a sze­ mélyiség további alakulása szempontjából. Az a tény tehát, hogy a klubbajárás a 14—22 éves fiatalok aktív időtöltésének egyik formá­ ja — figyelembe véve az ifjúság körében regisztrálható különféle szubkultúrák és marginális csoportosulások helyzetét — fontossá teszi, hogy beszéljünk klubokról, újból és újból rájuk irányítsuk a közművelődési iránykampányok kereszttüzében lankadó figyelmün­ ket. Részlet a Művelődéskutató Intézet megbízásából, megyénk egyik ifjúsági klubjában készült mélyinterjúból (a továbbiakban: interjú): „Ügy érzem, itt a fiataloknak nincsen olyan hely, ahová elmehetné­ nek, mert a presszó az nem az igazi megoldás. Többnyire kinéznek onnan bennünket, igaz, nem nagy forgalmat csinálunk. Kell egy hely, 7 �ahová a fiatalok nyugodtan beülhessenek, és ahol az ember a saját korosztálybeli haverjaival beszélgethet, elmondhatja a problémáját, és egy ilyen klub alkalmas erre. Közös problémákat könnyebb kö­ zösen megoldani, mint egyénenként hozzányúlni. Meg az az igazság, hogy ez a társaság szinte együtt nőtt fel, itt ezen a településen, és egyelőre nem könnyű lemondani egymásról.” Amiről a fenti sorokban szó esik, az természetesnek, egyértel­ műnek látszik. És miért ne? Végül is van-e annál egyértelműbb, mint hogy egy fiatal a szabad idejét azért töltse együtt a társaival, mert velük érzi jól magát? A megnyilatkozó és barátai szempontjából nincs, mint ahogy annak a lánynak se, aki a következőket mondta (interjúrészlet): „— Szeretek a fiatalok között lenni, táncolni, zenét hallgatni, meg mindent. Azért is, mert a fiatalokkal jobban el tudok beszélget­ ni, mint mondjuk az idősebbekkel. Az egész klub tetszik. — Ha valakinek ajánlanád és megkérdezné milyen ez a klub, mit mondanál neki? — Hát, hogy klassz, gyere, jól tudsz szórakozni, el tudsz be­ szélgetni.” A dolgok tehát rendben is lennének. A fiataloknak szükségük van olyan terepre, ahol szabad idejükben jól érzik magukat, ahol egymásra és ezzel problémáik megoldására találnak, ahol szórakoz­ hatnak kedvük, esetleg pillanatnyi hangulatuk szerint. S mivel tudjuk jól, nálunk léteznek intézményes keretek között működtetett klubok szép számmal, nincs más hátra, mint intézmény és igény egymásra találjon. Ügy tűnik azonban, mintha a „dolgok” mégse lennének teljesen rendben. Amikor a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején lekerül­ tek a KISZ-klub feliratok az ajtókról, és helyükbe „csak” klub feliratokat tettek, ezt nagyon sokan jó érzéssel nyugtáztuk. Mond­ ván. végre nem akarják számon kérni a klubon azt, amire eddig is nehézkesen volt jó. KISZ-tagok és nem KISZ-tagok egyaránt lát­ ták, az intézkedéssel olyan fiatalok is a „tizenhatoson belülre” ke­ rülhetnek, akik eddig kívül lézengtek és onnan figyelgették a bű­ 8 vös vonalon belül folyó játékot. Sajnos, nem sok nagy levegőt ve­ hettünk, mert a hetvenes évek közepén egyszeriben arra ébredtünk, hogy az új gazdákhoz került klubjaink, legyenek üzemben vagy fa­ lusi művelődési otthonban, egyszeriben a közművelődési feladatok végrehajtásának újonnan felfedezett színtereivé léptek elő. A már visszavonhatatlanul elnéptelenedő művelődési házak után gyorsan rátalált mindenki, akinek talajtalanul, levegőben lógott az éves TITelőadáskontingens, akik nem tudták lebonyolítani a most már tör­ vény által előírt, vagy egyszerűen csak a felfokozott légkörben el­ várt letudnivalókat. S amint a láz, a föltétlen igyekezet alábbhagyott, maradt a vá­ kuum. Interjúrészlet: „Szerintem az igazgatónak nem érdeke az, hogy a klub jól működjön, csak az az érdeke, hogy működjön, hogy nyil­ ván tudja tartani. Tehát ő nem is próbál segíteni abban, hogy előre­ lépjen maga a klub egy pontról, ha ott megcsömörlik. Neki az az érdeke, hogy kinyisson ez a klub hetente kétszer, egyébként nem is engedélyez többet” A megye számos művelődési otthonában évekig az egyetlen ad­ minisztrálható, jelenthető művelődési csoport a klub volt. (Talán nem feltétlen kell múlt időben fogalmaznom.). Nem véletlen hát, hogy sokszor komisz feltételek mellett is, „megannyi áldozat” arán, számos ilyen társaságot éltettek, támogatták, erőltettek a népműve­ lők, saját sáncaik fedezése céljából. Mindez, a klubokról kedvezőt­ len kép kialakítását segítette elő. Részlet egy vezetői interjúból: „Nekem nagyon jó, én nagyon örülök, hogy működik a klub, mert elő vannak írva, nem előírás, de mégis vannak a művelődési otthonnak olyan feladatai és funkciói, amiket teljesíteni kell, ha ez a klub nem működne, én nem tudnám teljesíteni.” * Valami mégiscsak hajtja a fiatalokat a „klubság” felé, hiszen megszámlálhatatlan a példa: jön egy új nemzedék, épít, fest, tapé­ táz, dolgozik, energiát, időt nem kímélve, vagy egyszerűen csak be­ költözik a régi fészkébe, mint a kakukk, és új élettel tölti meg. Klu­ bok tűnnek el és alakulnak, keresik fel a megyei művelődési osz­ tály főelőadóját a működési engedély bejegyzéséért, hogy aztán egykétéves tündöklés után hűlt helyük maradjon a megye közművelő­ dési térképén. Mi végre hát mégis az igyekezet? Mondhatnám: a fanatizmus határát súroló elszántság? Elég megemlítenem néhány nevet, akiket szerte a megyében ismernek: Buda László, Benus László, Kollár Zoltán, Nyíri Károly, Máth Róbert, Medvách Lajos, Mezei István, Sárközi Éva (s még ugyanennyit sorolhatnék), akik­ re nem ritkán rámondják: „ezek őrültek”! Mi tagadás, kis híján. Este buszra, vonatra, kocsiba ülnek, és irány a megye, gyakran en­ nek is legtávolabbi pontja, ahol 15—20 fiatal várja őket. Új ötletek végigvitelénél, klubavatókon, táborokban, a klubvezetők ritkuló öszszejövetelein biztosan feltűnnek. Talán kell is egy kis „őrültség” annak, aki említésre méltó ellenszolgáltatás nélkül ilyesmit felvál­ lal. Újból feltehetem a kérdést: miért? Elintézhetném valami kedé­ lyes okossággal, mint például a Spectator című angol lap újságíró­ ja az 1700-as években, miszerint: „Az ember, úgymond társas állat és minden lehetőséget és alkalmat megragad, hogy esténként kis cso­ portokba verődjön össze. Ezek a csoportok klub néven ismeretesek.” A tények azonban többnyire útbaigazítanak. Ma Magyarorszá­ gon presszókon, kocsmákon, az amatőr művészeti csoportokon és a klubokon kívül nincs más hely, ahol a fiatal szabad idejében kö­ töttségek, adminisztrációs formulák nélkül más emberekre, netán önmagára találhatna. Ha feltevésem helytálló, nem hiszem, hogy akad, aki vitatná, milyen rendkívül fontos szerep jut a kluboknak, s belátja aggódásomat. Különösen akkor, ha felemlegetjük a fal­ vak szabadidő-eltöltési lehetőségeit. Interjúrészlet: „A presszóban nem nagyon sűrűn szoktunk találkozni, mert a klubvezető iskolába jár, mások táncpróbára men­ nek. Én általában akkor szoktam lemenni a faluba, hogyha klub van. Ha nem jön össze értelmes dolog, akkor csellengünk valahol, de akkor is már nyolcra otthon vagyak, ami igencsak meglepő, mert általában kilenc, negyed tíz felé megyek haza. Ha nincs klub, unatkozunk, mert nem tudunk mit csinálni. Rossz az, hogy egy hé­ ten csak kétszer van nyitva a klub. Például hétfőn is jó lenne, mert a tv-ben adás sincs, és sok fiatal bemegy a városba, aztán tök­ részegre issza magát, úgy mászik haza. Amikor meg kinyit a klub, akkor azok a gyerekek mind ott ülnek, beszélgetnek, játszanak.” Talán akad, aki szememre veti, nem gondolok elfogultságom­ ban a munkahelyi kollektívákban, brigádokban rejlő lehetőségekre. Az igazság az, szándékosan nem hozom őket szóba, mert mindanynyian tudjuk, mennyi formalitástól terhesek ezek a csoportok, s a formális kollektívák — tapasztalataim erről győznek meg — igen ritkán válnak informális közösséggé, bármekkora jószándék egyen­ getné is útjukat. Interjúrészlet: „— A munkatársak? — Jók, ki lehet velük jönni. — Összejártok? �— — — — — Ritkán. Milyen ritkán? Hát csak a gyárban, rendezvényeken. Más nem. Milyen rendezvényeken? Ilyen hogy nőnap, meg karácsony, mikulás.” * A téma kapcsán lehetetlen elkerülni a családok problématikáját, ha fiatalokról szólunk, szembe találjuk vele magunkat. A csa­ lád, mint elsődleges közösség, ősidők óta a biztonság, a külvilág el­ leni védettség lehetőségét tartogatta az ember számára, s tartogat­ ja ma is, noha „korszerű betegségek” mételyezik: úgymint az egész napos, családtól távoli pénzkereső, társadalmi elfoglaltság, a vá­ lások rendkívül magas száma, a lakótelepek sokszor elmondott ba­ jai, a gyermekintézmények túlzsúfoltsága, a leírtakból adódóan az egy főre jutó szeretethányad permanens csökkenése, de nem soro­ lom tovább. Elég, ha kiegészítem: pedagógiai munkám győz meg ró­ la, napjainkban tömérdek családban nem esik másról szó, mint a létfenntartás gondjairól, a napi szükségletek kielégítéséről. Nem kell bizonygatnom, a mit eszünk, mit iszunk problémakör kitárgya­ lása nem teremtheti meg a partnerséget, különösen akkor nem, ha a fiatal számára rendkívül fontos érzelmi, szellemi kalandokat él át. Márpedig Tamási Áron szerint „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk.”. S akikről szó van — a fiatalok —, ezt kitartóan keresik, és gyakran bandákban, galerikben, a „teraszo­ kon”, az aluljárókban, különféle együttesek fanjaiban, az egymás­ hoz tartozásra lehetőséget biztosító „balhékban” meg is találják. Te­ hát ott érzik jól magukat, ahol lehet, s viselkedésük ennélfogva mint­ ha logikusnak látszana. Válságokkal, személyes kudarcokkal, prob­ lémákkal teli korosztályok keresik a helyüket időről időre. Nézetek, irányzatok, ideológiatörmelékek halmaira ágaskodva, sokszor isteni sztárok csapdáiba, önmagukba, devianciákba veszve. Kivonulni, kiválni — bizonyos rétegeknek akár a marginális helyzetet tüntetőleg felvállalva —, elvonulni, elkülönülni, mintha egyre gyakoribb programmá válna. Már-már nem lepődünk meg, hogy burjánzik a csövesség, az alkoholizmus, hogy „menedék” a narkó. Én magam azon lepődöm meg, milyen kevesen veszik észre, meny­ nyire menedék, mondhatnám szocializációs menedék a klub. Mert a válságtudat, a csöves életforma nemcsak „úgy van”, hanem kialakul. Anélkül, hogy a kiváltó okaira, társadalmi hátterére kitérnék — vizsgálták, magyarázták nálam tájékozottabbak —, azért azt megkockáztatom kimondani: a valahová tartozási vágv jelentős pszichikai tényező lehet. Ha valamilyen szükséglet kielégítetlenségéből eredően hiányállapotba kerül az ember, érdeklődése jelentős mértékben ebbe az irányba terelődik. Valószínűleg sok csövessé, álcsövessé váló fiatal életében létezik egy olyan pont, ahol a cselekvési lehetőségek iránya még nem egyértelműen dőlt el. Hát persze hogy megint a klubokra futtatom ki a gondolatmenetem, noha tisztában vagyok vele, ennyire azért közel sem egysíkú a kér­ dés. Azon azért érdemes elgondolkozni, létezik-e meg a klubokon kívül olyan lehetőség, amely minden fiatal természetes igényén, a szórakozáson keresztül teremt lehetőséget a befolyásolásra, például az­ zal, hogy az uralkodó értékrend szerinti pozitívabb életforma vállalására ad mintát? Azt hiszem, aligha. Ráadásul a klub megadja a társas elkü­ lönülés lehetőségét, a kapcsolatot a különféle zenei áramlatokkal, kialakulhat az együvé tartozás érzése, a „mi-tudat”. Ezzel nem a csövesség formális jegyeit akarom ráhúzni a klubokra, nyilvánvaló­ an a csövesség nem törölhető le, nem helyettesíthető, hiszen egyik jellemzője éppen az ilyen társadalmasított formákkal szembeni ellen­ állás, azok tagadása. Azt viszont jelezni kívántam, a klub lehetőségei mennyire nem felbecsültek és megbecsültek a csövesek, álcsövesek derékhadát alkotó tizenévesek igényeinek kielégítésében. (S előlük a klub elzárását még akkor sem tartom üdvözítőnek, ha mondjuk, véletlenül kitörik egy ablaküveg.) Akik klubokkal behatóbban foglalkoztak, nagyon jól tudják, mi­ lyen fontos funkciója van a családban, az iskolában, a munkahelyen ért kudarcok levezetésében, feloldásában, korrigálásában. Az inten­ zív társas együttlét, az ott szövődő barátságok, szerelmek, a felfede­ zett minták tisztelete, elvetése, az ért hatások megbeszélése, közös feldolgozása, a fontosnak számító információk cseréje stb. az oka. Interjúrészlet: „Hát tele vagyok már a sulival, de főleg néhány tanárral. Olyan mintha utálnának. Pláne a testnevelő tanár. Olyan, hogy betettem a zsebembe a kezem a múltkor is, egyből: már me­ gint A., már megint lógsz, már megint ez, megint az. Egyből elkez­ dett engem molesztálni mindenki előtt. Már mindenki mondja ne­ kem, hogy ki van rám rúgva. Akkor tudod, én mindig mosolygok, a legtöbbször jókedvem van. Jövök az öltözőből, direkt nagy fapofával, nehogy rámszóljon, nem akartam vele balhézni, akkor megint elkez­ di: A., már megint mosolyogsz, már megint lógni akarsz, már me­ gint így, már megint úgy. Egyből tele voltam. Meg ellopták délelőtt a tornacipőm, mondom neki. Nincs felmentés, igazolatlan óra, mehetek haza. Jaj de unom már. Alig várom, hogy este jöhessek a klubba. Itt van Z., hát mi sokat vitatkoztunk, néha keményen is, de ha me­ gyek le a klubba, látom, hogy jön felém, legtöbbször ő jön oda, kezet fog velem, mintha örülne, hogy fölmegyek. Jókat beszélgetünk. Azt hiszem, egy páran fontosak vagyunk egymásnak.” Kimondom hát, az utóbbi évek klubügyben született legfontosabb megállapítását — amit Diósi Pál tanulmányainak köszönhetünk — miszerint a klub legfontosabb funkciója, hogy az egyén szocializáci­ ós folyamatában játszik döntő szerepet. Olyan hely, ahol a fiatalok kipróbálhatják önmagukat a barátságban, a partnerkapcsolatokban, politikában, közéletben, játékban, a csoporton belül számos sze­ repben. Bár a szakmai közvélemény jelentős része egyetért azzal, hogy ez a klub funkció súlyánál fogva elsőrendű, a klubok ilyen alapállásból történő újraértékelése a gyakorlatban várat magára, hiszen ez a velük szemben támasztott közművelődési követelmények felülvizsgálatát vonná maga után. Erre a körülmények talán még nem érettek. A klubokban zajló szocializációs folyamatokat, társa­ dalmi értékközvetítő funkciót — noha különválasztani, elkülöníteni a személyiséget az őt körülvevő társadalmi közegtől nem lehet — én sokkal jelentőség teljesebbnek érzem annál, mint amilyennek ebben a pillanatban a közművelődés és a politika. Igazi fontosságát talán akkor éreznénk, ha őszintén szembesülnénk az ifjúságnak a politi­ kával szembeni közömbösségével. Pedig az ifjúsági szervezet térvesz­ tését, a fiataloknak a KISZ-SZEL szembeni identitászavarát már ré­ gen érzékelhetjük. A klubra persze nem ruházható rá sem az iskola, sem valamilyen politikai szervezet szerepe — ennyire elrugaszkodott nem lehetünk — de azt tudnunk kell, hogy sok fiatal életében a klub az elsődleges közösséget jelenti és súlya az ő életükben ennélfogva favorizálódik, mint minden ilyen közösségé. Ha például egy fiatal igen fejletlen kommunikációs készséggel csöppen egy klubba, egészen biztos, hogy egy idő elteltével beszéd­ ben, metakommunikációs jelekben a csoportosulás arculatát veszi át, s ezzel együtt annak szellemi tartalmait is. Munkakörömnél fogva rengeteg klubban megfordultam az utóbbi években, s számomra nagy meglepetést okozott a falusi, külvárosi klubokba járók egy részének kommunikációs szegénysége. Különösen a verbális kommunikációé, tehát nyelvi, fogalmi rendszerük alulíejlettsége. Tapasztalataim szerint ezek a fiatalok zenében, táncban játékban sokkal inkább megértették egymást, mint szóban. Interjúrészlet: „Te, ez az izé, hogy mondjam, mióta a P. kiment az izébe, én nem is tudtam, hogy kint van P. Hát föltűnt, mert jártunk be a klubba, hogy mert P. mondta is nekem, meg Sz-el kimentünk motorral, megállított, hogy nem-e megyünk ki P-hez? Mondom ho­ vá? Azt mondja, hogy izébe, P. mondta is, hogy jó lesz neki, megy ott az izétől, ki hat hétre. Hogy mondjam? P. Nincs kint itthon, amióta van ez. Nincs az az izé, meg mikor Sz. is elment”. (Talcott Parsons amerikai szociológus írta, hogy az új generációk születése folytonos barbár invázió a társadalom ellen.) Megyénkben a klubok száma száz-százhúsz között ingadozik már több esztendeje. Ez a szám önmagában alig jelent valamit, hiszen általában a 60—70 százalékuk ha rendszeresen működik. A törzsgárdatagság létszáma többnyire 25—30 fő, de nyilván találhatunk jó­ val terebélyesebb társaságot is, csakúgy mint néhány fős baráti kö­ röket. Hetven klubot alapul véve, ez kétezer aktívan klubozo fiatalt jelent Nógrád megyében. Sok ez, vagy kevés? Attól függ, honnan nézzük! Ha intézményes keretek között működő klubokról beszélünk, nem hallgathatjuk el azt a talajtalanságot, amely nagy részük működtetését fenntartását jellemzi. Tudvalévő, hogy a klubok működési engedé­ lyének kiadásához a jogilag felelős működtetőnek és a folyamatos fenntartásért garanciát vállaló fenntartónak az aláírására is szükség van. Természetesen ilyen intézmények, vállalatok, esetleg szerveze­ tek minden klub mögött ott állnak, csak éppen nem mindig biztosít­ ják az egész éves működési költségeket. Gyakori eset, hogy a tanácsok, művelődési intézmények öt-nyolc ezer forintból szeretnék letudni az éves költségvetést, amiből két-háromezer forintot szánnak az eves tartalmi munka fedezésére. Ha tizenkét hónapban gondolkodunk, az annyit jelent, hogy havi ötszáz forintot költhet a 25—30 fiatal, ebből 250 forintot különféle programok tiszteletdíjainak fedezésére. Mit mondhatnék e számvetés után? Elgondolkodtató! Ugyanakkor természetesen nem hallgathatom el azt sem, ami már nem egyszer megtörtént, hogy néhány község ifjúsági alapját év végén pénzmaradványként visszautalták (több tízezer forint nagy­ ságú összegről van szó), az ugyanebben a községben működő klub vezetője pedig néhány ezer forintos támogatásért esdekelt a megyei ifjúsági titkárnál. Működési költségek, rogyadozó berendezések, penészes, télen hi­ deg falak. Egyszerű, átlátható, olykor érthető gondok ezek ahhoz ké­ pest, amit akkor látunk, ha tartalmi igénnyel vizsgálódunk a klu­ bok belső életével kapcsolatban. Most kezdhetném a közművelődés szempontjából legneuralgiku­ sabb kérdések felvetését. A klubok ügyében mindig vitát provokál, ha valaki szóban vagy írásban nyilatkozik a módszervásárokról, ame­ lyek jószándékuk ellenére kárt is okoztak; a pályázatokról, amelyek nemegyszer valamilyen állami pénz szétosztásának ürügyéül szol­ gáltak, az ÁIB-kazettákról, amelyek a klubok szerint is kútba do­ bott pénz, a hakni határát súroló körműsorokról, a klubkiadványok botladozásairól, a bázisklub-rendszer bukásáról, amely a klubok lé­ nyegéből eredően szükségszerű volt, a személyes, módszertani segít­ ségnyújtás soványságáról, a klubvezetők áldatlan helyzetéről, s en­ nek kapcsán az „ahány ház, annyi szokás” alapján szervezett klub­ vezető-képzésről, vagy arról, mozgalom-e ma a klubozás, s ha nem az, számon kérhetők-e rajta mozgalmi módszerek? Dehát egyedül üdvözítőt úgysem tudnék mondani, marad hát a szakmai körökben olykor-olykor csörgedező vita. Ami sajnos elég rezignált. Brunda Gusztáv 9 �„Minek a rizsa, ha jó nálam a fej?" „Most azonban sok fiatal Dámáknál más módi jőve szokásba, melly igen jól kivagyon koholva; és főzve a’ végre, hogy a' Férjfiak érzéki indulatait felingereljék, őket magok­ hoz csábíthassák... az, aki aképpen hódol nékiek, a szemérmetességnek erköltsével so­ kat nem gondol; az illyes a’mit az igaz úton el nem érhet, mellékes utakon kíván ahhoz jutni.” (Az illendő magaviselet tudományára ve­ zető Erköltsi Oktatások és Anyai Tanátsadások, 1826.) „Teszek a jó modorra, úgy sincs mögötte, csak egy rakás szar... ” (Salinger: A Franny and Zooey, 1961.) Amikor aztán csaknem teljes sötétség bo­ rul a teremre, a daliás lemezlovas még egyet srófol a hangerősítőn, s ezzel megszakad minden összeköttetés a táncpartnerek között. Akár egy elvarázsolt kastélyban járnánk: kék-zöld-vörös lámpák villódznak, árnyak libbennek, néha egy sziréna visít föl, s a sokkhatásig dübörögnek a ritmusok. Észre sem venni, amikor mindez hirtelen abba­ marad, mert az ember feje még jó ideig zsong-bong. — Csücs! Csücs! Csücs! — halljuk aztán a lemezlovas bőséges tájékoztatását és he­ lyünkre vánszorgunk. — Marha jó volt, mi?! — kérdi sűrű homloktörölgetés közben egyik asztaltársam, a diszkók nagy ismerője. Ő avat be az itteni rejtelmekbe, tőle tudom, ki, kivel, mit, mi­ kor, hogyan... sőt, még a törzsvendégek italfogyasztásában is igen járatos, hogy a háló­ szoba-titkokról is szóljak. — Nézd, apukám — ez a szavajárása —, mi itt egy nagy család vagyunk, nincs ta­ kargatni valónk, senki nem játssza meg az eszét... szóval, önmagát adja. Tudod, az egyéniségét! — próbálja amolyan nyilatkozatszerűen bemutatni a közönséget, dehát ő is hamar belátja, hogy néhány üveg sörrel és egy-két stampóval a fejében már nehéz­ ségekbe ütközik a szórend helyes alkalma­ zása. — Na. igyunk! — hangzik a kötőszó, s kólás vörös borunkat fölhörpintjük. Órámra tekintek, tizenegy óra felé jár, a diszkóban ez még korai időpont. Bámulom az asztaltársaságokat. Az átlagéletkor húsz­ egynéhány év körül lehet, többségük a gyen­ gébb nemhez tartozik, s minden híresztelés­ sel ellentétben szolidak, szépek és csönde­ sek. Vagy ki tudja? — A lányok? Hja. kérlek, rájuk semmi pa­ nasz nem lehet. — És hogyan ismerkednek... hogyan te­ remtenek kapcsolatot itt a fiatalok? — kér­ dem ismerősömet, mire ő válasz helyett az egyik asztalhoz invitál. Három lány és egy fiú társalgását szakítjuk félbe. — No, csibészkéim megírtátok-e szépen a házi feladatokat? — mondja köszönés he­ lyett. — Tudod, ők még oskolába járnak, ezért egy kicsit merevek, de tehetségesek... — Hogyan ismerkedünk? — morfondíroz Z. Henriett, s látszik rajta, hogy túl naivnak véli a kérdést —, hát valahogy jön magá­ tól az egész. Ideállít a hapsi, azt mondja, zö­ rögjünk egyet... s ha jó nálam, akkor elme­ gyek táncolni, ha pedig nem, akkor például azt mondom neki, foglalt vagyok. — Tiszteletkörök, udvarias formulák? — Minek a rizsa, ha jó nálam a fej?! Ha nem, akkor felőlem ledumálhatja a csillagokat is az égről, akkor sem tud izgatni. Közbeszól a fiú: — Nem mindenki ilyen modern gondolko­ dású, mint a Henriett! Van, aki elvárja, hogy az ember finomkodjon, játssza meg a jól neveltet. ígérgessen... utálom az ilye­ neket. Legyünk őszinték egymáshoz, nem? — Mire gondolsz? 10 — Hát, mire... amire agy fiú gondolhat, ha fölszed egy nőt. S akkor fölösleges a púder... — Csák „arra” jó egy ilyen kapcsolat, egy ismerkedés? — Nemcsak arra... de arra is! A két szép szemével meg a dumájával nem tudok be­ telni. Tudod, az egész emberi kapcsolat az érzelmi és az érzéki elválaszthatatlan... — De éppen az előbb mondtad, hogy ha fölszedsz egy nőt, akkor eleve „arra” gon­ dolsz. — Hát, igen... sok mindentől függ ez — ráncolja össze a homlokát. Valahogy bizto­ san folytatná, de mentségére siet a diszkós. — Fiúk és lányok! Egy kis Led Zeppelin­ muzsikával kezdem a műsorom következő részét! Led Zeppelin! Zeppelin! — és már ordítanak is a hangszórók. Ő füldugót hasz­ nál, mint az egyik szünetben mondja, nem bolond kitenni magát efféle ártalmaknak. Panaszkodik, hogy egyre nehezebben megy a sora, a diszkó már kiment a divatból, igaz még nincs helyette más. — Bővítem a repertoárt egy kis horror­ ral, egy kis vérrel, persze csak vidéken — magyarázza. — Feketén hozzá lehet jutni egy-két tiltott filmhez, az még jelent némi forgalomemelkedést, de nem sokat. Ám, ha elkapnak, keményen a fejemre koppintanak, tudod, hogy van. Mindenesetre a mai estétől nem kell fél­ nie, annál is inkább, mert e társaságnak szemlátomást nincs szüksége a vér látványá­ ra, megelégszenek a jó muzsikával, a talp alá valóval. Z. Éva is szívesen menne táncolni az asztaltól, de pechére ketten maradunk, s engem inkább a véleménye érdekelt, mint a tánctudása. Huszonnégy éves, szőke, bogárszemű, fi­ ligrán alkatú, érettségizett, az egyik taná­ csi vállalat irodáján dolgozik, háromezer fo­ rint körüli a fizetése. Kissé szentimentális alkat, bízva bízik abban, hogy manapság még létezik a nagy Ő. Tizennyolc esztendős korától négy hosszú éven át járt egy fiúval, ő az első és mindmáig utolsó szerelme. �— Csak akkor omlott össze bennem egy világ, amikor arra a kérdésre, hogy felesé­ gül vesz-e, azt válaszolta, nem! — mondja gyűlölködő pillantásokkal kísérve, s újabb cigarettára gyújt. — Tudod, eszem ágában sem volt, hogy megcsaljam, vagy egyáltalán valaki mással legyek, s arra sem gondoltam, hogy ő közben-közben másokkal is szórako­ zott. Én, kis naiv, hittem neki. — Két éve a szakításnak... — Igen, de nem könnyű felejteni. Főként, mert azóta nincs szerencsém a fiúkkal. Több­ ségük csak arra hajt, hogy lefektessen. ígér­ nek fűt-fát, szerelmet, házasságot, gyereke­ ket, aztán másnap már semmire nem emlé­ keznek. Próbálkoztam az apróhirdetéssel is, a megyei lapban idáig ötször jelent meg, hogy házasság céljából szeretnék meg ismer­ kedni a korban hozzám illő 24—28 éves fér­ fiakkal. Jöttek is levelek! Kisimulnak arcáról a gyűlölködő pillantá­ sok ráncai, élvezettel meséli, miket írtak öszsze a „házasságra vágyók”. Kézitáskájába nyúl, s különösebb diszkréció nélkül elővesz néhányat, én pedig szintén különösebb diszk­ réció nélkül beleolvasok. Csaknem vala­ mennyi azzal kezdődik, hogy az illető most ír először apróhirdetésre, s a levelek zöme azzal végződik, hogy remélhetően sikerült a két szívnek egymásra találnia. Persze, akad­ nak kivételek is. „Jószerivel nincs hol ismerkednie egy ma­ gamfajta, harminc körüli férfinak — írja egyikük. — Üzemmérnöki beosztásomnál fog­ va a munkahelyemen eleve meg kell tarta­ nom a három lépés távolságot, vagy ahogyan az igazgatóm mondja: házinyúlra nem vadá­ szunk! Szóval, a munkahely eleve kizárt, maradnak a szórakozóhelyek, dehát oda pe­ dig kik járnak?! Persze, hogy nem a rende­ sebb nők! Ezért gondoltam arra, kedves jel­ ige, hogy válaszolok Magának.” Miközben a levelet olvasom, Éva nagyot kacag, úgy mondja: — Képzelje, micsoda véletlen! Ez a férfi ugyanabban az utcában lakik, ahol az albér­ letem van. Isten őrizz tőle! Egyébként is, annyit hazudik önmagáról ebben a levélben, hogy az már túlzás. Majd megírom neki, hogy már nem aktuális a hirdetés. Sose tud­ ja meg, ki volt a jelige mögött. — Akkor mégsem komoly az a félmon­ dat, hogy „házasság céljából”. — Dehogynem! Huszonötödik évemben va­ gyok, gondolnom kell a jövőmre is, csalá­ dot, gyerekeket szeretnék és nem ötvenéve­ sen! Valami komoly kapcsolatra lenne szük­ ségem. de ehhez meg idő kell. A probléma nekem is az, hogy a barátnőim már mind férjhez mentek, s így velük nem járhatok a szórakozóhelyekre. Ha pedig egy-egy bará­ tom, vagy a bátyám elkísér, akkor azt hiszik, foglalt vagyok. Maradt hát az apróhirdetés, igaz eddig még nem sok sikerrel. Mert az igényeimből én sem’vagyok hajlandó engedni! A diszkós-diktátor újabb „csücsöt” rendel el. Fölkerekedek az asztaltól, randevúnk van az egyik főrendezővel, az ifjúsági szervezet képviselőjével. Másik asztalhoz ülünk, az úgynevezett protokollasztalhoz, amely volta­ képpen alig különbözik a többitől, csupán közel van az ajtóhoz, a diszkós pódiumához, tisztább, virágosabb, ja és persze, itt a szám­ lát másképp rendezik. — Nagyon szar buli, mi? — kérdezi, noha egyáltalán nem érzem annak. De mielőtt ezt bővebben kifejteném, egy pincér elhívja, ugyanis néhány pofon csattant a kinti mel­ lékhelyiségben. a randalírozókat haza kell küldeni. Míg ez tart, tanulmányozgatom az asztalon heverő, nekem szánt dossziét, amely­ ben az ifjúság szórakozásáról és társas kap­ csolatáról esik szó, fölírok néhány mondatot: „Általában a fiataloknak társas együttlétre folyamatosan szükségük van, hiszen tö­ megméretekben nem lehet megoldani azokat a problémákat, amelyek nap, mint nap fog­ lalkoztatják őket. Igényük van arra, hogy tartozzanak valahová, kapcsolódniuk kell valakihez. Erre a klub a legalkalmasabb... Manapság az ifjúsági klubok nemcsak a művelődés, a szórakozás színterei, hanem sok esetben otthonteremtők is... A klub nemcsak a művelődés, az ismeretszerzés, ha­ nem a szocializálódási folyamatoknak is szín­ tere. A fiatalok ott tanulják meg a társas együttlét szabályait, a viszonyulási formá­ kat. ott próbálják ki magukat, ismereteiket, vitáik, játékaik során.” — Ha itt tartanánk, ez már a Kánaán len­ ne — mondom a visszaérkező KISZ-es ren­ dezőnek —, mert a valóságban, ha a megye száztíz-egynéhány klubjából húszban jól mennek a dolgok, akkor még talán inkább fölfelé kerekítettem. Vagy, nem? — Nem egészen! Szerintem harminc kö­ rüli ez a szám... De tulajdonképpen ez is nagyon kevés. Ám összetettebb ennél ez a kérdés. Képzeld el, hogy például egyrészről azért sírnak a fiatalok, mert nincs egy hely, ahová mehetnének. Másrészről pedig évente tíz- és százezer forintok maradnak meg az ifjúsági számlákon, mert „nem tudják” né­ hány helyen fölhasználni! — Miért? Nincs, aki elköltse? — Hogyne lenne, csak éppen üresek, ki­ használatlanok a klubok, nincsenek rendez­ vényeik, csupán alkalmanként és kampány­ szerűen. Ugyanakkor a fiatalokban egyre erősebb az igény... — Ha ilyen tisztán látjátok ezeket a prob­ lémákat, akkor miért nem oldjátok meg? Cigarettára gyújt, kellemes illatú St. Morritzot szív. — Ezt sem lehet ilyen egyszerűen megkö­ szemrehányással zelíteni — mondja némi —, hogy látjuk a problémát, s mégsem old­ juk meg. Mélyebb gyökerei vannak. A haj­ dani ifjúsági klubokban kialakult egy hiva­ talos, s meglehetősen puritán szemlélet, mely szerint ez a hely a beszélgetésekre, a rendez­ vényekre való, s ennek megfelelően állt össze a kötött klubprogram. Tehát hetente, kéthetente van egy esemény, előtte fél órá­ val hozza a vezető a kulcsot, a végén pedig zárja és kész! Holott a klubnak egy szabad­ idős-helynek kellene lennie, ahová a nap szinte bármely szakában beülhetne az ember beszélgetni, olvasni, lemezt hallgatni, satöb­ bi. Itt találkozhatnának a baráti társaságok, fiúk-lányok, s az sem lenne baj, ha a szolid keretek között egy-két üveg sört is megin­ nának. No, szóval az én klubeszményem ez. — Ami pedig a megvalósítást illeti? — Ez már nehezebb. Mert például a KISZ-nek csupán a program kialakításába lehet beleszólása, de a fenntartás, az üzlete­ lés, a finanszírozás legtöbb esetben az adott művelődési ház, vagy üzem, intézmény hatás­ köre, így aztán a mi prédikációnk gyakorta nem több a falra hányt borsónál! De azért a helyzet csak változik, mert nemrégiben például a megyeszékhely központjában nyílt egy olyan szabadidős-klub, amely a legszé­ lesebb rétegek rendelkezésére áll abban az értelemben, ahogyan az előbb mondtam, s elég jók a tapasztalataink. — Ha jól tudom, a többi klubokban a je­ lenlegi társas rendezvények kétharmadát a diszkó teszi ki. — Kicsit későn kapcsolt ismét a mozga­ lom, mint annak idején a beatzenénél. Itt is már rég mentek a diszkók, amikor végre megnyitottuk a kapuinkat. Most már meg annyira elkényelmesedtek a klubok, hogy jó­ formán minden rendezvényük diszkóból áll... Ismét nem hagy időt a társalgásra a le­ mezlovas. a hangfalakból felbőgnek a gitá­ rok. A csöndes és sötét éjszakába beledübö­ rögnek a ritmusok, itt bent ez senkit nem zavar. Kint, éjfél után valamivel, egy öreg úr szeretne bejönni, dehát bizonyára nincs je­ gye, amit, igaz nem is kérnek tőle, mert mit keresne a fiatalok között egy hatvan felé já­ ró idős ember? Egy ideig idegesen kopogtat az üvegajtón, az ott álló néhány suhanc azt hiszi, valamelyik lány aggódó apukája, így gyorsan eloldalognak az ajtótól. Mások dajdajosnak vélik, megint mások észre sem ve­ szik. Az öreg csak nem tágít az ajtótól, mostmár kézzel-lábbal mutogat, hogy engedjék be. A mellékhelyiség bejáratánál smároló if­ júgárdista lefejti kezeit a lányról, megcsör­ renti a kulcsokat, kinyílik az ajtó. — Hogy a francba lehet bírni ezt az üvöl­ tést? Mikor hagyják már abba?! — ömlik az öregből a düh, mire valamelyik fiú lá­ gyan kipenderíti, s utána szól: — Nyugi, papa, van engedély a diszkóra! Mindez néhány másodperc alatt játszódik le, a bentebbi teremben levők tudta nélkül, s a nemzedéki kapcsolatok fura grimaszaként. Az öreg később sem jött vissza, noha egy ideig a ház előtt ácsorgott. Bizonyára né­ hány nyugtató tabletta megtette a hatását. Itt azonban a legjobb nyugtató kétségtelenül az ital, amelyből — intelligens pincér­ nyelven szólva — szépen fogy. Persze, az igazi hatásról a taxisofőrök tudnának me­ sélni, meg talán néhány rendőrségi jegyző­ könyv. Záróráig, már csak a legszorgalmasabbak tartanak ki, közöttük meglepő módon nem kis számban a nős, családos férfiak, termé­ szetesen a „kötöttségek” nélkül. Jól ismerem N. Zoltánt, sőt gyerekeit, feleségeit — ez utóbbiból idáig kettő volt, pontosabban most zajlik a második válópere. — Az embernek joga van a boldogsághoz — fejtegeti a bárpultnál egy ENSZ-beli dip­ lomata modorában, miközben jobb kezét ba­ rátnője mély dekoltázsa fölött pihenteti. — És. kérlek szépen, nekem ebben az életben még kevés öröm adatott meg — folytatja, majd miután látja, hogy a spontán hallga­ tóság egyelőre nem zokog a sajnálattól, rá­ tesz még egy lapáttal: — Amit belőlem ki­ sajtolt az asszony — itt sokat sejtetően fél­ behagyja, gondoljon ki-ki amire akar. Én mindenesetre arra a N.-nére gondolok, aki az idegösszeroppanás határán nevel két gyere­ ket. két és fél ezer forintos adminisztrátori fizetéséből. Aztán Zoltánra, aki elissza az eszét és talán minden emberi reményét. Az éppen betérő taxisofőr ismerősöm súgja oda halkan, hogy három napja a munkahelyére sem ment be. A zeneszámok közben vígan peregnek tovább, mitsem törődve a lelki háborgások­ kal, hazugságokkal, sem az otthoniakkal, akik már bizonyára javában alusznak. Né­ hány törzsvendégnek ez itt is megy, a szé­ ken végignyúlva, vagy csak gálánsan az asz­ talra hajolva. Csata utáni kép a teremben. A táncparket­ ten még három-négy pár imbolyog lágyan, úgy egymásba fonódva, akár a fogaskerekek, amelyeket természetesen olajozni is kell, s erre a célra, a szakemberek szerint, hajnaltájt a vodka a legmegfelelőbb. Józan embert, talán az alkalmazottakon kívül keresve sem találnék, dehát minek is, nálunk ez immár hagyományos befejezés, nem is emlékszem eltérőre. Hiszen mi lenne, ha másnap vala­ ki nem azzal kezdené a beszámolóját, óh, gyerekek, tegnap de részeg voltam! Bóbiskolunk mi is az asztalnál, idestova nyolcadik órája. Atyaúristen! — pillantok az órára, s szólnék a szomszédomhoz, de az már megindult a kijárat felé. Egy álmosképű pincér zárórát hirdet, kit zavar már. hogy nem éppen kincstári modorban. — Elfújták a takarodót... elfújták a taka­ rodót! Már mások munkába indulnak... mi lesz már?! — hangzik a „fizetőképes keres­ let” távozásra szólítása, s szedjük a sátor­ fánkat. Kint egykedvűen szemerkél a hajnali eső. Tamka László 11 �Föld alatti hadtest „Alázatos, békességös egyik részögös Az második garázdás és oly versenyös, Imádkozik és bőnén sir harmad részögös." Tinódi Lantos Sebestyén Szomjasan, átkozódva az igazságtalanul elrendezett világ miatti haragjában, kolduskenyéren éldegélve írta e sorokat a vándorköltő, Báthori nyírbátori kastélyában, sehová és senkiihez nem tartozva, mint az őszi levél. Azonban tévedés volna személyében felfedezni az absztinencia első bajnokát, hiszen gyűlölete nem fakadt másból, minthogy amíg vendéglátói az egyik kupa bort a másikra töltötték, addig néki az „Udvarbírák bort nem adnak, vannak átkjában.”, de még „sóit kappan” se jutott, így aztán szegény Tinódi Lantos Se­ bestyén kútvizet kortyolhatott füstölt szalonnára, ez okból a XVI. század legrangosabb historikása pokolba kívánta az összes kulcsá­ rokat, pincegazdákat és borivókat, namár azokat, akiknek éppen volt mit bendőbe tölteni. E nemes harag lett szülőanyja és nemző atyja két rangos, máig örömmel fogadható pamflettjének, az Udvarbírák és kulcsárok, valamint a Sokféle részögségről címűeknek. Ismerek ötvenkilós ötvenéves asszonykát, akinek szerencsétlen­ ségére két házasságába két alkoholista férj jutott, az elsővel, két lányának apjával, tizenkét évig, a másodikkal nyolc évig élt, s ez a húsz esztendő éppen elegendő volt értékrendjének megszilárdu­ lásához, amely pedig ezen következőkből áll: Magyarország férfila­ kossága keit táborra osztható. Az egyik táborban találhatók azok a személyek, akik belátják feleségük bölcs igazságát, amikor az így beszél: „Ne igyál! Ne barátkozz olyan munkatársaddal, akiről tu­ dod, hogy poharaz!” Ez a táborlakó a nemdisznó. (Felhívom a fi­ gyelmet a jelző minőségére! Szó sincs rendes emberről, családsze­ rető, tisztességes férjről, dehogy! Ő a nemdisznó.) A másik, ezen előzőnél jelentősebb méretű táborba azokat osztotta be az asszony, akik a fönt elmondottakat nem fogadják meg, hanem szóval és tettel kigúnyolják feleségüket. A tett a pohár közelébe kerülés. Ezek a disznók. Szeretném, ha az olvasó egy pusztán elszigetelt, általában nem jellemző — tehát kiragadott — szélsőségként értelmezné az elmon­ dottakat. De hogy ismerőseim sorát, e soron keresztül példáimat gyarapít­ sam, beszélek egy álabsztinensről a nemdisznó táborból, aki felfog­ hatatlan undorral, viszolygással beszél kollégájáról(iról), aki hiva­ tali munkaidejét kétóránként meglopva a kiskapun ki-kiugrik a szomszédos vendéglőbe egy-egy döbrői kisfröccsre. Utálkozó bará­ tunk már meg is feledkezett arról, hogy egy vállalati összejövete­ len, kissé borosan elsírta, napi nyolc forintot kap kávéra. De senki nem sündörög olyan ügyesen, mint ő, amikor valaki névnapját megünneplendő az íróasztal fiókjából konyakot oszt. Kétszer, sőt, háromszor is felköszönti a névnapolót. Ennyit a gyűlöletről. Nem tárgyam és nem is dolgom, hogy mindenkiről kiderítsem, miért puffogtatja a méteres vonalzót a ré­ szegesek fején. Ha a vonalzó puffog, nyilván oka van. Ha a puffogó fej gazdája nem menekül eszeveszettként, hogy bűneitől szaba­ duljon, akkor valószínűleg úgy véli, így jobb. Elviselhetőbb. Hogy mindez miért van így, milyen elosztási rendben kapja meg egyik ember a vonalzót, a másik a fejet alá — ennek eldöntése a társa­ dalomtudósok, pszichiáterek, alkohológusok. valamint vonalzológusok feladata, nem kontároké, aki néha úgy érzi magát, mintha egér volna kísérleti labirintusban, a látszólag ellentmondó, de demokra­ tikus alapelveinket meg nem sértő tekervényes folyosórendszerben. Kiapadt a Tisza Csak a sara maradt, Meghala szegény Bogár Imre Csak a híre maradt. Bogár Imre — Népballada Szegény Bogár Imre lólopással készült pénzt csinálni, amelynek segítségével a híres Duli Marcsát asszonyául kérheti, bölcsőt vásá­ rolhat fehér házába —, mert nyugodalmát végre meg akarja venni. Ám a dolog nem olyan egyszerű, mint azt Bogár Imre elkép­ zelte. A lólopás megtervezéséhez még csak ért egy betyár, a lovak értékesítése se keresztülvihetetlenül nagy tett, különösen, ha már gyakorlatra tett szert e mesterségben. De az ember nem kígyó, hogy egyik napról a másikra kibújhatna bőréből, még akkor sem, ha éhes, szomjas, tehát tiszta pillanataiban „vá-vágyakozik” is arra a fehér falú kicsi házra, ahol az udvaron, akácfa hűvösében ring a bölcső, és Dűli Marosa felgyűrt alsószoknyában mos a patakban és énekel. Mily csudálatos kép! (És hányszor hallottam öt fröccs után, könnyes szemmel!) Csakhogy Bogár Imre és Dűli Marosa tervezett nászából, gőgicsélő csemetéből, mészszagú házikóból semmi nem lett. Imrénket elcsábította a korcsmárosné veres borával, tüzes, fe­ kete leányával. A tornácon való, bodor pipafüsteregetés helyett le­ csapott reá a vármegye. Ennyi a meséből. A napokban — egész délelőttös együttlét után — ismerősöm, aki azért nem únt el, mert volt fedezetem jókedvé­ nek újbóli és újbóli feltámasztására, elmesélte hosszú önmarcangolás és -igazolás után, milyen terveket is szőtt az éppen elmúlt té­ len, amelyet az eddig eltelt harmincnyolc éve legrettenetesebb te­ lének nevezett. 12 A postásasszony kirablását tervelte, olyan napon, amikor az emberi számítások szerint legalább harminc-negyvenezer forinttal indul kézbesítő körútjára. Mindent kiszámított. Tucatszor végigjárta a postást kísérve a számbavehető terepeket, amíg az egyik legbiz­ tonságosabbnak ítéltet ki nem választotta. Kikalkulálta, mit kezd a pénzzel. Először is, természetesen el­ költözik a kisvárosból, ahol feltűnhetne, hogy pénze van — néki, akinek soha nem volt, s ez gyanúba keverhetné. Egy távoli nagy­ városba költözik, ahol azonnal munkába is áll, jól fizető szakmá­ jában. Itt ezt azért nem tehette meg, mert a híre miatt nem bíztak már benne és a legalacsonyabb órabérrel vették fel, az pedig „hi­ deg vízre is kevés”. A másik városban egy évre előre kifizeti az al­ bérletet, hogy ne legyen gondja vele és tizenkét hónap alatt ren­ geteg minden megeshet, lehet, újra megnősül, itt már rendes nőre sincs lapja, csak ezek a részeges kurvancok jutnak. Meglátnám, mondja, milyen nagy változáson menne keresztül, ha elkerülhetne ebből a posványból, ahol őt mindenki elítéli, rokonai nem ismerik meg az utcán és örökösen úgy érzi, mintha ropogó jégen járna és az bármikor beszakadhat, hát ezért lett volna szükségszerű annak a postásasszonynak a kirablása, ezt is így mondja, ilyen tárgyilagos egyszerűséggel, én meg pislogok a mellettünk levő asztalok felé, nehogy valaki, meghallva, félreértse, nyakunkra küldje a rendőröket. Szenzációra számítva ültem, vártam, figyeltem és fizettem. A fickó, amennyire megítélhetem ezt, nem bűnöző alkat, inkább resz­ kető kis ácslegény, aki nem akarja összerúgni a port főnökeivel, de a maszek munkáihoz húszdekánként a cégtől lopja a szöget és a félelem, hogy megszégyenítik a leleplezéssel: csikarja a hasát. Mégis valahol Dosztojevszkij-alaphelyzetet sejtettem, ha nem is egyértel­ műen a regényre utalót. — És hogy gondoltad az elkövetést? — Hmm — bólogat, csillogtatja a szemét a rum. — Kíváncsi vagy, mi? Kíváncsi voltam, jobban, mint az elmúlt hónapok bármely ha­ sonló delén. — Nem szúrtam volna le, ha erre gondolsz. Elkábítás... Egy átjáróház alagútszerű sötét barlangjában készült elkövetni tettét, ahol mérései szerint óránként három ember halad át. Hogy miért nem tette meg? Hallgassuk őt. — Egyszerűen nem volt huszonhat forintom egy deci rumra meg egy kávéra, hogy meg ne fagyjak, amíg várakozom... — ez persze a részegség felé közelítő vagány szövege. Bár nem elképzelhetetlen, hogy hiányzott a bátorság feltöltéséhez, élesztéséhez az a deci rum, bár szerintem csak az átjáróban döbbent rá. hogy a hajnali gőzös agyában született tervrészletek és a végrehajtás közt a különbség annyi, mintha a vegetariánus nem eszik húst, vagy az, akinek nem futja rá. Nyilván ott állt az átjárónál átfagyva, a hidegben ropogó műanyag szatyorral, alján a lapuló, szálkáitól megszabadított fa­ hasábbal. Nincs hát kezemben Raszkolnyikov, bármennyire szerettem vol­ na profitálni belőle, ha igaz ez. — Ez a dolgok vége lehetett volna — mondja megint a vagány biggyesztésével. — Még nem voltam börtönben. Nagyon félek tőle. Könnyen bejuthat, az út egyenes és nem méterek, fogyatkozó centiméterek választják el az elhatározást a tettől. Hiszen senki mellette nem áll, aki megkérdezné, elszámoltatná. Nem kell csak vé­ letlen lökés, új cimbora, szerencsétlen összejövetel. Nincs, aki se­ gíthetne rajta. Nincs anyja, felesége, szeretője, nevelt fia. senkije. Harmincnyolc éve, meg én ültünk ott a délelőtti kocsma asztal mel­ letti székeken. De az is elmúlt. ,,Negyedfélék apróságot igen kívánnak, ötödfélék dúlnak, fosztanak, oly igen lopnak. T. L. S. Tanult barátom rúdja kifelé áll. Mindenhonnan. Anyjának meszsze elege van kósza híréből, feleségének, lányainak iszonyúk van láttán. így aztán új ágyra vágyakozik, mint az egészségesnek látszó férfiak jelentős része. Új asszonyra, aki szereti rövidke tiszta per­ ceiért, elvitathatatlan tehetségéért, s elnézi mulasztásait, virtuóz éj­ szakai műsorait, amelyeket hasonszőrű — tehetséges —, de elviselhetőnek alig nevezhető hímneműek társaságában ejt meg — im­ már új lakhelyén. Ismerem szokásait, és ritkán hagyom magára könyvespolcaim között, mert, ha nem fedez fel kötetet, amelyet irigyel és szívesen magáénak tudná, akkor antikvár értékek közül választ, amelyet aztán busás haszonnal adhat tovább. A haszon azért busás, mert neki semmibe se került. — Gyere — mondja. — Veszünk valamit. — Jó — egyezem bele, anyagi helyzetem bármilyen kirándulást megenged, krajcárom alig csörren. Annak ellenére, hogy kint igen meleg van, ezer ágra tűz a nap, karjára veti kapucnis kabátját. A nő —, akivel él — néz, szikrá­ zik a szeme. — Megmondtam neked! Nem értem a nő figyelmeztetését, így betudom migrénnek, más­ naposságnak, akárminek, nem is érdekel különösebben. Tanult ba­ rátom ügye szeretőije regulázása, arról nem beszélve, a magunkkal hozott üvegek kiürültek, menjünk tehát. — Mennyi pénzed van? — kérdi az utcán. �Tizenöt forint körül kaparok össze különböző rejtett zsebzugok­ ból. Oké, mondja, elegendő. Megállók a bejárat két csapóajtója közt, nézem bent a tájat. Rengeteg a vásárló. Tanult barátom—, aki sem magasságával, sem egyéb testi adottságával nem tűnik ki a tömegből — azonnal levesz két doboz cigarettát, majd az italospolc előtt laposan körülnéz. Ezt persze nem látom, csak később, a visszajátszáskor vélem laposnak a körbepillantást és már igyekszik a pénztár felé. Már kint. — Na, mit kívánsz leginkább? — kérdezi, vigyorog. Előhúz ka­ bátja zsebéből egy Lánchíd konyakot, később egy kisüsti, piros-fehér-zöld csíkos barackot. A nő int, segítsek neki behozni a kávét, miután hazaérünk. Szé­ pen megterítve, gyönyörű készlet. — Neked volt pénzed? — néz rám. — Nem. Valami húsz pengő — mondom és csodálkozom. A nő arca elborul. Reszket a keze, csörömpölnek a kiskanalak, amíg bevisszük a kávét és lecsapja az asztalra. — Nézzétek meg! — kiáltja teátrálisan, igen hamisan játszik, bármennyire őszinte a dühe. — Nézzétek meg ezt az embert! Gim­ náziumi tanár... volt — csúsztatja hozzá undorral: ez még roszszabbul áll. — Kilopja az ABC-ből, amire szüksége van. Jó, mi? Húsz éve élek itt és reszketnem kell, ha bemegyek, mert azt gon­ dolom, az elárusítók tudják, csak nem szólnak, rám való tekintet­ tel. — Nem folytatja, zokog, kirohan. Tanult barátom vigyorog: — Hülye ripacs, mi? „Az második garázdás és oly versenyös.” Budához csatolt falu, a kocsma tehát budapesti kocsma. Semmi­ től nincs messze, semmihez nincs közel. A kék, hernyóforma autó­ busz kijár idáig, sőt még vagy tíz kilométernyit. De nem falu és nem város, csak mindkettőre hasonlít, olyasmi. Amolyan levegőben lógó, városi ruhákban —, ha ugyan városinak és falusinak lehet még nevezni öltözetet — jövő-menő emberek gyülekezési helye. A környékinek nincs mozija, mert hát van ott „bent”, nincs ki­ használt kultúrháza, mert minek, az emberek úgyis a városban kul­ turálódnak. és jószerivel a „benti” művelődési központok sem telnek meg. A szellős, ma már vendég nélkül szellős kocsmának viszont van két flippergépe, egy biliárd- és egy rexasztala, több tábla sakkja, megszámlálhatatlan bérelhető kártyacsomagja magyar és — a rablórömihez, amelyet a leghátsó teremben űznek — francia. A rexasztalon egy kör a tét. Délelőtt is, délután is. Ezt nem eme­ lik, nem csökkentik. Nem számít, hogy valaki burgundit iszik colé­ val, a másik pedig kimért sört. Ilyen árkülönbözet nem ad okot vi­ tára, ügyesnek kell lenni, megnyerni a csatát, s akkor a burgundis fizet. A sakkos asztaloknál már más a helyzet. Ők fizetésnap kör­ nyékén százasban, egyébként ötven forintért csapnak össze kopo­ nyánként, plusz öt-öt forint a bírónak, aki a játék tisztaságát ellen­ őrzi. A flippert — más ismert kocsmákhoz nem mérhetőn — itt tel­ jesen ingyen játsszák, megelégedve a partinként, öt golyóért bedo­ bandó négy forinttal. Kivéve persze azokat a helyzeteket, amikor egy nagyszájú részeg beleköt valamelyik profiba és kierőszakolja, hogy tétre derbyzzenek, ezt a részeg később, nyilvánvalóan megbánja. Ma péntek van, fizetésnap. Riasztó, elkápráztató egy asszony­ nak, aki urát várja, vagy harcos alkohológusnak hihetően keserű látvány ennyi részeg ember egyetlen gomolygó füstfelhőben. A csa­ pos. a felszolgálók, akár a gyík hajtanak, meg nem állnak, néhol futtukban fel-felhajtanak egy jatt-kisfröccsöt, rohannak tovább. Sza­ kad róluk a víz, fehér kabátjukon egyetlen gomb bezárva csak, s az a fehér kabát délutánra szürke a tömegtől. Négy ember tartja élet­ ben ezt a kocsmát, reggel kilenctől este tízig. Takarítót nem vettek fel, mert a takarító ellopja a hasznot, így reggel fél nyolckor talál­ koznak a kocsma előtt, kollektíve takarítanak. Szombatra, vasárnap­ ra sem vesznek fel kisegítőt, kivéve egyetlen szakácsot, aki ugyan inas még, de a vendégek elégedettek vele. Pörkölt van, pacal, nokedli, krumpli és kétféle savanyúság. Olyan árakon és adagban, hogy az emberek csak egyszer esznek. Ezenkívül kapható szendvics. Az ehhez való húst az egyik asszony készíti el otthon, a gázon. Mindezeken kívül kapható, ezt csak azért mondom el, hogy ínyenc olvasóm szá­ jában a nyál összefusson: ruszli. Valamelyikük felesége igen nagy mester a ruszli érlelésében, hagymázásában, tehát a ruszligyártásban. ízre a csehek félliteres üvegekben forgalmazott hasonló nevű étke meg sem közelíti ezt, igaz árra sem, de árról ne beszéljünk akkor, ha igazi finomságot csemegézik az ember. Csakhogy az otthoni ruszli egyszer elfogy, akkor aztán hazai­ ként kezdték árulni az ötliteres üvegekben, üzletekben is megvásá­ rolhatót. Nem is vettük észre. Ahol részegek vannak, ott akad ok összetűzésre, nem kevés. Elsőként egy pofont látok a sarok-sakkasztalnál. Tekintetem épp arra járt, s a pofonra elmondhatom, meglehetősnek tartottam. Aki elszenvedte, kissé megemelkedett a levegőben, valószínűleg azért, hogy a közelben tartózkodóknak legyen idejük elugrani, majd pillanatnyi lebegés után lecsattant a kőre, s úgy tett, mintha nem is szándékozna felállni. Aki kimérte, s nem fukarul, e pofont, viszszaült a táblájához, lépéséhez. A fekvő — kibic lehetett, aki meg­ feledkezett a hallgatás törvényéről — nem akart mozdulni, amíg le nem öntötték egy pohár vízzel. Később, nem telt el fröccsnyi idő, betámolyog az ajtón egy fe­ kete, borostás férfi, szájából, orrából folyik a vér, köpköd, elhúzód­ nak mellőle, lép néhányat, amíg egyszer csak felbődül: „Lali, a kur­ va anyád! Hát hagysz megverni!” A Lalinak nevezett úr a rexasztal mellett izgul a következő lö­ késéhez maradó állása miatt, felkapja fejét, kirántja a dákót a má­ sik kezéből, rohan kifelé. Utána a többiek, akinek jut, az dákóval, akinek nem. az haragjával, mert a Lali barátját odakint a mocskos klozett táján megverték. Én meg szép lassan elballagok. Akit vártam, nem érkezett, va­ lószínűleg egy másik, ilyen remekül megtervezett szórakozóhelyen töltötte délutánját, megfeledkezett rólam. Kifelé menet látom: JÉGHIDEG COCA-COLA AZ IGAZI Nem kétséges, ha nem kommersz, hanem casinó, vagy portói rumot mérnek, és az is hűtve vagyon. Mert a fröccs és a sör már most, nyár elején hasonlatos a lóhúgyhoz, hogy rosszabbat ne mond­ jak. „Imádkozik és bőnén sír harmad részögös.” 13 �Nem szeméremből, s nem együttérzésből — ez a két tulajdonság rég kipusztult belőlem kocsmacimboráim iránt, hiszen mindenki a maga gödrét kaparja — mégsem akartam beszélni a következő pél­ dáról, alanyról, mert bármennyire is megkeményítem szívem, sze­ mem sarkából akkor is szeretettel figyelem, s ha mondok valamit, azt szeretettel, óva mondom, meg ne bántsam, s ha szándékosan bántom, vagy figyelmeztetem, azt tízszer megforgatom nyelvemen, hogy a segítő szándékot, vigyázó tekintetemet érezze szavaimon keresztül. Sorsunk is hordoz közös vonásokat. Öt is zenetanulásra kényszerítették, azzal a különbséggel, hogy tehetséges volt, ami azzal járt, hogy keserves három esztendő után érezte a zongorát és kedv­ vel csinálta, én pedig a magam töretlen lustaságával addig sem jutottam el, hogy tehetséges lehetek-e, vagy zenei tőkehal. Csak jár­ tam rendületlenül, s őszítettem a zongoratanárnőt, aki pedig ap­ rította minden hamis hangnál kézfejemet festett mutatópálcájával. K. — nevezzük így — évente megnyerte az éppen akkori év­ folyamának rendezett tanulmányi, azaz zongoraversenyt. Aztán már csak gimnáziumba kellett kerülnie, gitárt kézbevennie és szólógi­ tárosnak számított. Bandát alapított, s a város diákbáljain szolgál­ tatta a zené.t majd különböző amatőr versenyeken is díjakat szer­ zett velük. Sztár. Megválogatja barátait, barátnőit. A lányok vele álmodnak. Idősebb fiúkkal jár, akik a város színe-java és akik lassan-lassan megismertetik vele, milyen jó, ha az ember alkalman­ kénti rossz kedvét átbillenti néhány korty vermuttal. Ekkoriban még csak tizenhat, tizenhét éves. Az idő száguld fölötte, leérettségizik, zenésznek tartja magát, sőt nagyon jó zenésznek, különböző zenekarokkal kísérletezik, az egész környék tőlük hangos, bulikat csinálnak. Az érettségije sem­ mit sem ér, a tanárok is varázsos, kedves egyénisége alá kerülnek, hiszen nem nagyképű, mindig kedves majdnem szolgálatkész, de ehhez persze büszke is, büszke a diákhierarchiában elfoglalt helyé­ re, de nem arrogánsan, hanem édesanyjától örökölt szellemes in­ telligenciával. Csa«khogy az egyetemen, a felvételinél ezek nem szem­ pontok,az itt, ebben elért eredményekkel nem lehet pontszámot gyűjteni, hiába a jó jellemzés. Így aztán két sikertelen felvételi után katonának vették fel. ahonnan nagyon gyorsan, mint deprimál­ tat leszerelték. Újabb év. megnősül, lánya születik. Ügy tűnik, élete sínre kerül. A zenével nem foglalkozik, estin valami technikumba jár, hogy előbbre jusson a cégnél. Itt eltűnik a szemem elől, s csak akkor találkozom vele, amikor már lefogyott hatvan kilóira, nyolc­ vanról, már elvált, unokanővérénél lakik, aki segíti őt, anyagilag ésatöbbi. Gyakran összeakadunk itt-ott. Többnyire olyan helyeken, ahol az üdítő italok mellett mást is mérnek. A futva elfogyasztott vala­ mik közt nagyon ritkán ejtettünk szót életünkről. Soha nem be­ szélt róla, mi van vele, amíg egyszer csak mellém nem ült és ke­ zembe nyomott egy stencilezett A/4-es ívet, olvassam és adjak taná­ csot, lehet-e itt még valamit kezdeni, mintha jogász lennék. A papír is, a kérdés is fal volt. A kívánsága sem más, mint hogy sajnáljam egy kicsit és búcsúztassam el, mert nem volt pénze, de szomjazott nagyon. Mert úgy vélem, olvasóm nagyon ritkán találkozik nagyfai be­ hívóval, szó szerint idemásolom desszert gyanánt. Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézet Szeged-Nagyfa Tárgy: Felhívás intézetbe történő jelentkezésre K. István B., Lenin út 17. A B-i Járásbíróság..................... sz. végzésével elrendelte kötelező mun­ katerápiás intézeti alkoholelvonó gyógykezelését. Felhívom, hogy kezelé­ sének megkezdése végett Intézetünkben a behívó kézhezvételétől számí­ tott egy 24 órán belül jelenjen meg. Elmaradása esetén rendőri elővezetése iránt vagyok kénytelen intéz­ kedni. Bevonulásakor egynapi hideg élelmet és kb. 10 napra szóló tisztál­ kodó szereket (fogápoló szerek, mosdószappan, önborotva, egészségügyi papír) és esetlegesen dohányféleséget hozzon magával. Amennyiben olyan kiskorú gyermeke van, aki intézeti gyógykezelé­ sének ideje alatt felügyelet nélkül maradna, ezt a körülményt gyermeke nevének, korának, lakóhelyének megjelölésével — felhívásra hivatkoz­ va — a felhívás kézhezvételétől számított 72 órán belül hozzám jelentse be. Tájékoztatom, hogy a szegedi Marx térről (ahol a vidéki buszpálya­ udvar is van) nyíló Csemegi és Boross József u. sarokról a 10.15 és 16.20 órakor intézeti buszokkal lehet az Intézetbe jutni. Az Időjárásnak megfelelő öltözékben jelenjék meg, azonkívül egye­ lőre más ruhaneműt ne hozzon magával. Egyben röviden tájékoztatom, hogy az elrendelt intézeti kezelés 2 év időtartamra szól és megfelelő magatartás, így az Intézet szabályainak be­ tartása, alkoholmentesség, rendes munkavégzés esetén a kezelés egy év után felfüggeszthető. Tájékoztatom arról is, hogy az intézeti gyógykezelés időtartama alatt a fent jelzett megfelelő magatartás esetén bizonyos időközönként szabadságos eltávozásra is lehetőséget kaphat. Szeged-Nagyfa, 198. május 3. ig, főorvos Nem mondhatom, hogy bőrömből ugranék ki egy hasonló le­ vélkétől. Sőt azt sem mondhatom, hogy betartanám a 24 órás be­ vonulási parancsot. Valószínűleg megvárnám a rendőri elővezetést. És igyekeznék úgy búcsúzni szeretett kanyarodásaimtól, hogy egy ideig még bennem maradhassanak. K. pontosan így tett, hiszen már két hét eltelt, s még mindig nem vonult be. pedig sem kiskorú gyermek, sem más akadályoztatás nem forgott fenn. A napokban aztán eldöntöttem, hogy megírom K.-t. Az utóbbi időben már nem mertem közelébe maradni, ahogy Nagyfát kerülte, úgy lett egyre elviselhetetlenebbül részeg. De mert ültem és mert 14 kiszúrt, ahogy belépett, nem ugorhattam el. Péntek délelőtt volt, én a reggeli sajtóval foglalkoztam. Leül. Már most csont. Lekönyököl, aztán felhúzza az ingét. Mindkét csuklója össze-vissza van szabdal­ va. De olyan rettenetesen, hogy a bekötetlen, kiforduló falú sebek láttán felfordul a gyomrom. — Meg akartam halni. Nagyon hülye voltam... Ugyan, barátom. Ismerem ezt a cipőt, kényelmetlen. Orvosának mondhatja, aki talán elhiszi, de én tudom. Jobb az idegosztály! Anynyi történt, hogy le akart vetni egy kabátot, amely már a bőrére égett. Hátha megoldás. ,.Az bort házunknál ámbátor igyad, de az korcsmát te ne gyakoroljad;” Ismeretlen szerző: Asszonyok buzdítása Nem gondolom, hogy statisztikai adatokkal kellene bizonygat­ nom: az asszonyok isznak. A leányok is isznak, a menyasszonyok is, minden bizonnyal, de közülük kevésnek vagyok ismerője, így in­ kább függőben hagyom. Okra persze, ha keresik, lelnek ők is. vég­ tére emancipált társadalomban élünk. Van nőtörvény, asszonyvéde­ lem, sőt a válóperek asszonypártisága sem titok manapság már, miután erről is lehet szót ejteni. De lehetne sorolni, mennyi ok fede­ zete mellett ihatnak az asszonyok is férjuraikkal azonos jogokkal, azonos feltételekkel. A nőnemű, akiről itt szó lesz, a föntebb említetteknél nem ke­ vésbé italos kedvű. Csak a bennem levő — ösztönös — tisztelet mi­ att nem használtam egyértelműbb és keményebb jelzőt, amellyel azonnal bizonyítanám a feministáknak, összehasonlíthatatlanul kriti­ kusabb szemmel nézem az ittas nőt, mint az ugyanilyen férfit —, s ezzel elmaradott, fejlődőképesnek alig nevezhető szemléletemet is felfedném. A házaspár férfitagját — itt most nem taglalandó események utórezgéseként — a helyi bíróság egy esztendő fogházra ítélte, amely­ nek megkezdése ügyében X hónapban X napon reggel kilenckor jelentkeznie kellett. Az asszony megszabadulva a nyűgtől, heteken keresztül ünnepelt. Azon a napon, amikor e levelet a kocsmaasztal alatt felfedeztem, már szundított egyet a szomszédos lépcsőházban, de a levelet nem kereste. Így aztán lemásoltam, titokban, mert úgy vélem, belőle —, ha néhol vulgárisan is — kiérezhető az a szemléletváltás, amely ha­ talmába keríti az ember fiát, ha mozgásában, szabadságában kor­ látozott. íme a kérelem a Gyűjtőből: Drága Marikám! Végre megkaptam leveledet, kicsit megnyugodtam, igaz, nem telje­ sen, mert nem írtad meg konkrétan, hová is mentél. Na, és a Vargáék! Tisztára dinnye vagy! írod, találkoztál Prütyivel, hát ennek igazán örülök és nyugodt leszek, ha B-re kerülsz. Menj oda lakni és dolgozni. Csomagszállítót küldök, a beszélőre viszont várni kell, mert amíg itt vagyunk, addig az nincs és spejzolás sincs, azért csomagban lehet kül­ deni cigarettát és kaját, tisztaságit, mindent, 3 kiló felett is, persze nem sokkal. Erről ennyit. Amikor elváltunk, ott a „portánál”, hidd el. nem magamért aggód­ tam, miattad voltam nyugtalan, ideges, majd főleg másnap, amikor hoszszú hetek óta először tisztult ki a fejem — úgyahogy. Tudtam és most is tudom az Itteni programomat, tehát ismerem a menetrendet, de nem látom, sajnos, most sem, hogy abból, amit megbeszéltünk, a lehetősé­ gekből, amiket felfelettünk, mi jött be. Megmondom őszintén, nem va­ gyok optimista, mert amikor ott voltam az elérhető közeledben, akkor is csinálták egy-két ronda dolgot, baklövést. Persze, én is hibás vagyok, nekem kellett volna másképp irányítani mindent, de már késő. Most majd szépen fizetünk és osztunk újra — másképpen, normálisan. Ne haragudj, de itt bent az ember hajlamos a borúlátásra, gyanakvásra, szinte természetes érzése ez az ittenieknek a kintiekkel kapcsolatban. Ha a szegedi ívekre visszagondolok, azt mon­ dom. sokkal könnyebb volt, mert egyedül voltam, mint az ujjam. Így viszont nagyon nehéz, Marikám! Mindazonáltal ez az idő, amíg bent vagyok, számodra egy jó próba­ tétel lesz. Az lebegjen mindig a szemed előtt —, ha még jelentek neked valamit! —, ha összepiszkolod magad, akkor vége! Mert mint ahogy azt már előre megmondtam neked, én az itt eltöltött idő alatt rendbehozom magam, fizikailag és bár lehet, ez furcsán hangzik a számból: morá­ lisan is és akkor majd más szemmel nézek sok mindenre, nem úgy, mint az elmúlt hónapokban! Mondd, élet volt az? Mert nem akarom boncolgatni, ki milyen mértékben volt hibás, bűnös: mi ketten, a Te szü­ leid, az én Anyám, a Te testvéreid és az enyémek, aztán a körülmé­ nyek, mindez már lényegtelen. De sokadik esetben újra levonhatjuk a tanulságot. Ők maradjanak maguknak és ha szabadulok — —------ és ha minden OKÉ!------ -- ------ , akkor mi is maradunk magunknak. Küldöm tehát a csomagszállítót, küldj — főleg cigit! —, amit a pénz­ tárcád enged. Én vigyázok magamra, nyugodt lehetsz, de Te ezersze­ resen is! Sokszor csókollak és kérlek! Jánosod Valamiféle bölcset kellene mondanom az árván maradt férfi szobra „olvasata” után, de minden bölcsesség benne volt ezekben a sorokban. A nő egy idő után elfeledkezik arról, hogy Jánosának mi­ lyen kemény az ökle, más, kemény dolgok járnak fejében Jánosá­ val kapcsolatban, szerelmes leveleket írnak egymásnak, az év el­ telte előtt — talán hónapokkal — elhelyezkedik, amit eddig nem tett meg és talán megtörténik a csoda, annak ellenére, hogy ma­ napság ritkán akad össze csodával az ember fia, és egymást segítve leszoknak arról, hogy örökösen húsz forintot kérjenek tőlem. Előbb Jánosom, majd Marika. A költői kérdés — Mondd, élet volt az? — tekinthető az írás elején említett irigységnek a,.sőlt kappan” iránt. De ha visszakerül a sült kappan közelébe, ki tudja, mennyire undo­ rodik tőle Jánosom? E munka írása közben Barátom érkezik, izzadtan lezuhan a székre. — Jó hideg az üdítő, iszol egy kortyot? — kérdezem tőle, fá­ radtan int: hülye vagy! (Folytatás a 19. oldalon) �Krasznahorkai László Az ólból fölrepülni Nem volt könnyű. Annak idején még neki is két napig tar­ tott, míg végre rájött, hová tegye a lábát, miben kapaszkodjon meg, s hogyan préselje be magát azon az első látásra reményte­ lenül szűk lyukon, amely a ház hátulsó oldalán, az eresz alatt nyílt néhány hiányzó verébdeszka helyén; mostanában persze már egy fél perc volt az egész: kockázatos, de jól megválasztott mozdulatokkal ugrott fel a fekete ponyvával letakart farakás tetejére, megkapaszkodott a csatornavasban, bal lábát bedugta a nyíláson és oldalra csúsztatta, majd fejjel előre egy lendület­ tel bebújt, másik lábával elrúgta magát, s már bent is volt - a padlásnak e valaha galambok számára leválasztott részében, eb­ ben az egyszemélyes birodalomban, melynek titkát egyesegyedül ő maga ismerte csupán; itt nem kellett tartania bátyja váratlan és érthetetlen támadásaitól, arra pedig ösztönösen ügyelt, hogy hosszabb távolléttel ne keltse fel anyja, s nővérei gyanúját, akik — ha lelepleződne — kíméletlenül leparancsolnák innen, s akkor hiábavaló volna minden további erőfeszítés. Anyja odalent aludt a házban, nővérei ma nem jöttek haza ebédre sem, így aztán szinte biztos lehetett benne, hogy délután nem fogják keresni, hacsak a Sanyi nem, akiről sohasem tudták, éppen merre jár, s emiatt mindig váratlanul bukkant föl, mintha valami lappangó titok magyarázatát kutatná a tanyán, melyet csak ekképpen — hirtelen, meglepetésszerű támadással — lehetne leplezni. Tulaj­ donképpen nem is igen lett volna oka a félelemre, végül is sohasem keresték, sőt: inkább türelmetlenül ráparancsoltak, ma­ radjon távol, különösen akkor, ha vendég volt a házban. Ám egyik utasításnak sem tudott eleget tenni, sem az ajtó közelé­ ben nem maradhatott, mint ahogy azt sem tehette meg, hogy messzire elkóborol, hiszen tudta, bármikor szólíthatják (hogy: „Szaladj csak el egy üveg borért!”, vagy: „Hozzál csak, lányom, három pakli cigarettát, Kossuthot, nem felejted el?!”), márpe­ dig egyetlen elmulasztott alkalom és végérvényesen eltávolíta­ nák a házból. Mert csupán ez maradt; anyja ugyanis, amikor „közös megegyezéssel” hazakerült a városi kisegítő iskolából, konyhai munkára fogta, ám az elmarasztalástól való félelem miatt a tányérok széttörtek a padlón, a lábosokról lepattogzott a zománc, a sarkokban ott maradt a pókháló, a leves ízetlen, a paprikás sós lett, míg végül már a legegyszerűbb teendőknek sem tudott eleget tenni, és nem volt hátra más, mint hogy, ki­ zavarják a konyhából is. Ettől kezdve napjai görcsös várako­ zással teltek, a csűr mögé, vagy a ház végébe, az eresz alá hú­ zódott. Játékról persze szó sem volt; nem mintha nem lett vol­ na a keze ügyében egy hajasbaba, egy meséskönyv, vagy egy üveggolyó, melyekkel —, ha bárki idegen megjelent az udva­ ron, vagy ha ők odabentről egy ellenőrző pillantást vetettek rá az ablakból — fenntarthatta a folyamatos játék látszatát, ám az örökös készenlét miatt nem is mert, de jó ideje már nem is tudott volna elmerülni semmiféle játékban. Nem csupán azért nem, mert az erre alkalmas dolgokat bátyja pillanatnyi szeszé­ lye határozta meg, könyörtelenül megszabva, mit és mennyi ide­ ig tarthat magánál, de ennél is döntőbbnek bizonyult, hogy ját­ szani mintegy kötelességszerűen, önvédelemből játszott, hogy megfeleljen anyja s nővérei elvárásainak, akik inkább eltűrték, hogy nem „a korának megfelelő játékokhoz” ragaszkodik, mint­ sem, hogy el kelljen viselniük a szégyent, amint nap. mint nap „betegesen figyel és lesi minden mozdulatunkat”. Csak itt fönn, a néhai galambok nyugvóhelyén érezte magát biztonságban; itt nem kellett játszani, itt nem volt ajtó, amin „be lehet jön­ ni”, nem volt ablak, amin „be lehet nézni”, a galambok előreugró tetőablakára pedig ő maga rajzszögezett föl két, újságból kitépett színes fényképet, hogy „szép legyen a kilátás”: az egyik tengerparti tájat ábrázolt a lemenő nappal, a másikon hóborí­ totta hegycsúcsot lehetett látni, előterében egy figyelő szarvas­ sal. Huzat csapta meg a néhai padlásfeljáró felől, megborzon­ gott. Levette átázott mackófölsőjét, s egyik legértékesebb kin­ csét, a hátsókonyhai kacatok közül kimentett fehér csipkefüg­ gönyt terítette magára, inkább mint hogy lemenjen a házba, s felébressze anyját, valami száraz ruháért. Azt, hogy ilyen vakme­ ről lesz, akár még egy nappal ezelőtt is elképzelhetetlennek tartotta volna; de nem is sejthette, hogy mint egy robba­ násban, melytől nem leomlik, hanem fölépül valami, tegnap es­ tére megtisztulva, egy „csábító méltóságba vetett hittel” hajtja majd álomra a fejét. Néhány nappal ezelőtt már feltűnt neki, hogy bátyjával történt valami; másképpen fogja a kanalat, más­ képpen húzza be maga után az ajtót, s napközben erősen töp­ reng valamin. Tegnap reggel pedig odajött hozzá a csűrhöz, de ahelyett, hogy a hajánál fogva felállította vagy —, ami még rosszabb — megállt volna mögötte némán, míg csak ki nem tör belőle a sírás, zsebéből egy fél Balaton szeletet húzott elő, s a kezébe nyomta. Estike nem tudta mire vélni a dolgot, s még ak­ kor is rosszat sejtett, amikor délután Sanyi megosztotta vele „a legfantasztikusabb titkot, ami valaha is létezett”. Nem bátyja szavaiban kételkedett, sokkal inkább azt tartotta hihetetlen­ nek. hogy Sanyi éppen őt avatja be. „akire aztán igazán nem lehet számítani”. De a remény, hogy ezúttal mégsem egy újabb csapdáról van szó, erősebb volt a szorongásnál. Így Estike min­ denbe — feltétel nélkül és villámgyorsan — beleegyezett. Szé­ gyenkezve nyújtotta át húsvét óta összekuporgatott vagyonát a „holtbiztos kísérlet céljaira”, mert ezt a házba járó vendégek kétforintosaiból gyűjtött összeget amúgy is Sanyinak szánta, s ezt most mégsem vallhatta be. E szégyent az öröm, hogy végre részt vehet bátyja titokzatos kalandjaiba, azonnyomban el is mosta; arra azonban nem talált magyarázatot, mivégre ez a beavattatás, hogyan érdemelte ki ezt a veszélyes bizalmat, hiszen nem gondolhatja komolyan, hogy „a bátorság, a keménység és a győzelem parancsának” húga valaha is megfelel. Bár: nem fe­ lejtette el. hogy minden kegyetlen tettének mélyén ott lappan­ gott ez a magyarázat, hiszen néha, amikor beteg volt, Sanyi megengedte neki, hogy odabújjon hozzá a konyhai vaságyon, sőt, egy ízben azt is eltűrte, hogy átölelje, s úgy aludjon el. Amikor pedig évekkel ezelőtt apja temetésén megértette, hogy a halál, mely „az egyetlen út az angyalok közé”, nemcsak az Isten aka­ ratából történhet meg, hanem választható is. s ő akkor elhatá­ rozta, föltétlenül megtudja, hogyan is kell ezt végrehajtani, ak­ kor is bátyja világosította föl. Nélküle sohasem tudja meg pon­ tosan mit is kell csinálnia, mégha rá is jön valamiképp, hogy „a patkányirtó is megteszi”. És akkor tegnap hajnalban, ébredés után, amikor végre legyőzte félelmét és eldöntötte, nem halo­ gatja tovább, mert nemcsak látni, érezni is akarta, ahogy fel­ emelkedik a magasba, ahogy egy vonzás szélsebesen húzza föl­ felé. ahogy egyre messzebb és messzebb távolodik a földtől, és eltörpülnek a házak, a fák, a dűlők, a kanális, az egész világ odalent, aztán már ott is áll az Ég Kapujában, a lángoló vörös­ ben élő angyalok között —, akkor is Sanyi volt az, aki a pénzfa titkával visszarántotta őt e varázslatos, de félelmes röpüléstől, és aztán már alkonyatkor együtt — együtt! — indultak el, ki a kanálishoz, bátyja ásóval a vállán vidáman fütyörészett, ő meg pár lépéssel mögötte izgatottan szorította magához a zseb­ kendőbe kötözött vagyont. Sanyi szakszerű szótlansággal ásta ki a gödröt a partoldalban, s még azt is megengedte neki, hogy ő maga helyezhesse az aljára a pénzt. Szigorúan meghagyta, hogy az elvetett pénzmagokat reggel és este bőven meg kell öntöz­ nie („Különben kiszárad az egész!”), aztán hazaküldte, azzal, hogy pontosan egy óra múlva jöjjön vissza a locsolókannával, mert addig „bizonyos varázsszavakat” neki magának kell — teljes magányban! — ráolvasnia. Estike buzgón teljesítette a rábízott feladatokat, aztán nyugtalanul aludt, álmában elszaba­ dult kutyák üldözték, de reggel, amikor látta, odakint ömlik az eső, mindenre jótékony homály borult. Első útja a partoldalba vezetett, hogy a biztonság kedvéért meglocsolja a varázslatos veteményt, hátha még így sem kap annyi vizet, amennyire pe­ dig szüksége van. Ebédnél suttogva tudatta Sanyival, hogy még „semmi, de semmi nem látszik”, de bátyja kioktatta: talán há­ rom, de inkább csak négy nap alatt bújik a földből, előbb „sem­ mi esetre sem”. Ezzel vigyorogva elsietett hazulról (Érted egy­ általán, mit mondok, vízfejű?!”), Estike pedig elhatározta, söté­ tedésig —, hacsak nem muszáj — nem mozdul ki a padlásról. S most itt fönn, ki tudja, hányadszor hunyja már be a szemét, hogy lássa, mint „növekszik a fa”, hogyan lesz egyre sűrűbb a lombja, aztán hamarosan meghajlanak az aranyágak is attól a rengeteg súlytól, s ő egy napon a szakadt fülű kaskát — telidesteli! — megszedi, hazamegy, kiönti az asztalra...! Mekkorát 15 �ámulnak majd! Aznaptól a tisztaszobában alszik, a nagy ágyon a nagy dunna alatt, és más dolguk se lesz, csak megszedni reg­ gelenként a kaskát, és akkor már csak tánc lesz és rengeteg kakaó, és akkor aztán eljönnek az angyalok is, ott ülnek majd a konyhaasztal körül valamennyien... összeráncolta a szemöldö­ két („Várjunk csak!”), s előre-hátra hajladozva dúdolgatni kezdte: Tegnap az egy nap, ma az meg kettő, holnap az három, holnap meg holnap az négy! „Lehet, hogy már csak kettőt kell aludni?” — gondolta izgatot­ tan. ,De nem! — állt meg hirtelen. — Nem jó!” Kivette hüvelyk­ jét a szájából, másik kezét is előhúzta a csipkefüggöny alól, s megpróbálta ismét kiszámolni az ujjain: Tegnap az egy, ma az kettő, kettő meg egy az három, holnap, de hát holnap az három meg egy az négy! „Hát, persze! És akkor már lehet, hogy ma este! Ma este!” Odakint, a cserepekről lecsurgó víz akadálytalanul, szigorú, éles vonalban ért földet a Horgos-tanya falai mentén, egyre mélyülő árkot vájva a ház körül, mintha titkos szándék munkálna min­ den egyes esőcseppben, hogy előbb csak körülárkolják az épüle­ tet, elszigetelve lakóit a világtól, majd lassan, milliméterről milliméterre leszivárogjanak a sárba rakott alapkövekig az el­ lenséges földben, és alámossák az egészet; a könyörtelenül meg­ szabott időben aztán egymás után roppannak meg a falak, az ablakok, az ajtók kibillennek a helyükből, a kémény megdől és lezuhan, a falba vert szögek porhanyóssá, az ott maradt tük­ rök vakká válnak, hogy végül ócska tákolmányként elmerüljön az egész megroggyant épület, mint a léket kapott hajó, szo­ morúan hirdetve eső, föld és törékeny emberi szándék nyomo­ rúságos küzdelmének hiábavalóságát: a tető nem védelem. Alat­ ta szinte teljes volt már a sötétség, csak a nyiláson át szűrő­ dött be —, mintha köd gomolyogna — némi fény. Alattomos láz bújkált benne, fájt a feje, tagjai elnehezültek.S ahogy hirtelen „az ablakra” meredt, rádöbbent: mégsem várhatja tétlenül, hogy ez a baljós homály csak úgy magától kitisztuljon, megértette, hogy mindaddig, míg méltónak nem bizonyul bátyja megmagya­ rázhatatlan jóindulatára, csak azt kockáztatja, hogy végérvé­ nyesen elveszíti ezt a bizalmat, pedig Sanyit, mert ő ismeri a világ „győzelmes, kusza és ellenséges szerkezetét”, nem veszít­ heti el, nélküle vakon bolyong csupán harag és gyilkos szána­ lom, tékozlás és düh ezernyi veszedelme között. Kihúzta szá­ jából hüvelykujját, szorosabbra fogta magán a csipkefüggönyt, s járkálni kezdett a szűk helyen, hogy ne fázzon annyira. Mit te­ gyen? Hogyan bizonyítsa be, hogy képes a győzelemre? Tanács­ talanul körbenézett a padláson. A gerendák fenyegetően me­ redtek fölötte, a fából itt-ott ácskapcsok, rozsdás vasszegek áll­ tak ki. Vadul kalimpált a szíve. Ekkor zajt hallott odalentről. Sanyi? A nővérei? Nesztelenül leereszkedett a farakásra, s ami­ kor a konyhaablak homályos üvegén át meglátta Micurt, ahogy az asztal tetején vidáman lefetyeli az ebédről maradt paprikást, már tudta, mit kell tennie. Hangtalanul benyitott, a macskát ledobta a földre, majd leemelte a fogasról a zöld hálót, s hívogat­ ni kezdte: „No, gyere szépen!” Micur engedelmesen odasétált, s hagyta, hogy Estike beletegye a hálóba. Közönye persze nem tartott soká: ahogy a lyukakon kilógó lábaival nem talált szi­ lárd támaszra a levegőben, ijedten felnyávogott. „Nem hall­ gatsz el azonnal!” — sziszegte Estike, s gyorsan, lélegzetét viszszafojtva kilépett az udvarra, kezében a nyávogó szatyorral. Baj nélkül eljutott a sarokig, ott megállt, s mély lélegzetet vett; aztán futásnak eredt, mert érezte, körülötte minden ugrásra kész. S amikor végre — harmadszorra — sikerült feljutnia birodalmá­ ba, zihálva nekitámaszkodott az egyik tetőgerendának, mert tudta, alatta, a farakás körül tehetetlenül, vicsorogva —, mint éhes kutyák az elszalasztott zsákmány miatt — dühösen egymásnak rontanak a csűr, a kert, a sár, a sötét. Szabadon engedte Micurt, s a csillogó szőrű fekete macska előbb a nyiláshoz szaladt, majd 16 óvatosan körbeszaglászott a padláson; néha felkapta a fejét, be­ lefülelt a csöndbe, aztán odadörgölőzött Estike lábához. "Véged van — suttogta neki, s Micur barátságosan dorombolni kezdett. — Persze, védekezhetsz, ha akarsz, de úgyis hiába!” Letakarta a kijáratot, majd lassan a macska felé indult. Micur nem fogott gyanút, engedelmesen tűrte, hogy gazdája felemelje a magasba, s csak akkor próbált menekülni, amikor Estike levetette magát a földre, s vadul hemperegni kezdett vele egyik saroktól a másikig. Rémülten megmerevedett, de aztán kihasználta az első kedvező alkalmat, s karmait gazdája kezébe mélyesztette. Estike elszán­ tan nézte a sarokba menekülő Micurt, aki felborzolt szőrrel, ug­ rásra készen meresztette rá meg-megvillanó, különös szemeit. Mi­ tévő legyen? Megpróbálja mégegyszer? De hogyan? Ijesztő arcot vágott, s úgy tett, mintha rá akarna rontani a macskára, aki er­ re szinte átröpült az ellenkező sarokba. Aztán már csak egy-egy hirtelen mozdulatot tett — felrántotta a kezét, dobbantott a lá­ bával, közelebb ugrott hozzá —, mert ez is elég volt ahhoz, hogy Micur egyre kétségbeesettebben dobja át magát egy védettebb Faludi Ádám Nélkülem A száj bevallja hogy mekkora Az arc bevallja hogy pofátlan A fej elaggott istenek szociális otthona meséli a szem A láb szavatossági idejét térdig már lejárta és a kéz a fel-nem-támadási szerződést megkötötte Az illetékest azonban soha nem kérdezik meg Az újjászületésnapi köszöntőt évek óta hiába gyakorolja az árulások láttán mindig belesül �sarokba; mit sem törődve azzal, hogy testét felsértik a gerendák­ ból kiálló ácskapcsok, szögek, hogy teljes erőből neki-nekivágódik a cserepeknek, a szelemenfának, vagy a kijárat melletti deszkapalánknak. Halálos biztonsággal tudták mindketten, hol van a másik: a macska szemeiben megvillanó fény, teste tompa puffa­ nása alapján Estike mindig pontosan és villámgyorsan tudomást szerzett Micur pillanatnyi helyzetéről, öt pedig már az az alig ér­ zékelhető örvény is elárulta, melyet karjaival kavart a sűrű le­ vegőben. Az öröm és a büszkeség, mely fokról fokra növekedett benne, lázba hozta képzeletét, úgy érezte, már mozdulnia sem kell, hatalma elviselhetetlen súllyal nehezedik a macskára. Még nem tudott választani, de már látta önmagát, ahogy kiszúrja Micur rémült szemeit, amint egyetlen rántással kitépi a melső lá­ bakat. vagy egyszerűen felakasztja spárgával valamelyik ácska­ pocsra. Mereven figyelte a macska halálosan fénylő szemeit, s hirtelen mintha megroppant volna benne valami. E szemek, mintha reflektorfény vágna át a sötétségen, váratlanul bevilágí­ tották az elmúlt néhány percet, gyilkos birkózásuk hol széteső, hol összetapadó pillanatait, és Estike tehetetlenül érezte: ami oly Bókkon Gábor Két portré (S. É.) Magányát ágyról ágyra cipelte Azután a lepedők szájára tekeredtek Nem álmodott már esküvőről „Pedig az anyja milyen rendes” — mondták Soha nem sírt A temetésén illendően meglepődtek „Altatóval hát persze” Kevés virágot hoztak (D. G.) A szakosított anyai, majd a jegyesség felsőfokú oktatásának hatására sikeresen leszokott önmagáról. Híreket nem hallgat, mert sohasem közölnek használható ételreceptet. Véleménye szerint a havi 8000 különben is véd a bombázások és a szívinfarktus ellen. Távolabbi tervei: talán megtanul olaszul és férjének — reggel — jobb teát főzni. Két sor Fabábu fakardja fasebet ejt, Fasebből vér csöppen mégis. gyötrődve épült- föl benne, most egy csapásra összeomlik. Lát­ ta e fényben a. rémületet, a másik tehetetlen vergődését, a mármár önmaga ellen forduló kétségbeesést, az utolsó reményt, hogyha koncként kínálja fel magát, talán megmenekül. A geren­ dák, az ácskapcsok, az „ablak”, a deszkapalánk, a cserepek s a befalazott padlásföljáró megint beúsztak tudatába, de — mint egy parancsra váró fegyelmezetlen hadsereg — elmozdultak ki­ jelölt helyükről: a könnyű tárgyak fokozatosan távolodtak- a sú­ lyosak különös módon lassan közeledtek felé, mintha valamenynyien egy mély tó fenekére kerültek volna, ahová már nem ér el a fény, s ahol mozgásuk irányát, lendületük történetét súlyuk határozza meg. Úgy érezte, Micur máris úszni kezd felé a nehéz levegőben, tenyerében szinte ott volt a macska hevesen behorpadó-kitáguló hasfala, a horzsolások körül kiserkent vér. A szé­ gyen és a szánalom fojtogatta a torkát; tudta, győzelmét már nem teheti jóvá semmi. Ha elindul felé, hogy az ölébe vegye, hogy megsimogassa, Micur menekülni fog. S így lesz ez most már mindörökre: szemeiben kitörölhetetlenül ott marad e halálos ka­ land ijesztő emléke, hogy ezzel szinte kikényszerítse belőle a végső mozdulatot. Azt hitte eddig, csupán a kudarc elviselhe­ tetlen, most már értette, kibírhatatlan maga a győzelem is, mert e szörnyű birkózásban nem az volt a szégyenletes, hogy ő „ma­ radt fölül”, hanem hogy az esély hiányzott a vereségre. Átvillant rajta, hogy talán megpróbálhatnák mégegyszer („...Ha a karmai­ val... Ha megharapna...”), de hamar belátta, hogy nincs menekvés: ő az erősebb. Bőrét égette a láz, homloka verejtékezett. S akkor megérezte a szagot. Csak akkor jött rá, mi történt, amikor Micur — mert Estike tett egy bizonytalan lépést „az ablak” felé („Mi ez a bűz?”), s a macska azt hitte, gazdája újból támad — átsur­ rant a szomszédos sarokba. „Beszartál! — kiáltotta dühös szem­ rehányással. — Be mertél szarni!” A bűz egy pillanat alatt betöl­ tötte a helyiséget. Visszafojtotta a lélegzetét, s a kupac fölé ha­ jolt. „És még le is pisáltad!” Egy fadarabbal bekotorta egy új­ ságpapírba, s megfenyegette vele Micurt: „A legszívesebben megetetném veled!” Félretolt egy deszkát, és a bűzlő csomagot kihajította a nyíláson. Majd villámgyorsan (nehogy időt adjon a macskának a menekülésre) leereszkedett a farakásra és visszaigazította a deszkákat. „És én még sajnáltalak!” Lábujjhe­ gyen elosont a konyhaajtóig, arcát az üvegre nyomta. Hallgató­ zott. „Meg merem tenni. Igenis, hogy meg merem tenni.” Be­ nyitott, nesztelenül a spájzhoz ment. Halkan kinyitotta az ajtót. „Egy szaros dög. Igenis, megérdemli.” Leemelte a tejeslábast, teletöltötte a küszöb mellett a macskatányért, azután óvatosan, hogy ki ne lötyögjön a tej, visszamászott birodalmába. Megiga­ zította a deszkát, s szólongatni kezdte Micurt a vaksötétben. „Micur! Micur! Merre vagy? Gyere csak, kapsz egy kis cseme­ gét!” A macska a legtávolabbi sarokban lapult, onnan figyelte, amint gazdája benyúl az.„ablak” alatti gerenda alá, előhúz egy papírzacskót, szór valamit belőle a macskatányérba. Estike tett egy lépést felé. „Mi az, nem vagy éhes?” Hízelgő hangon szólon­ gatni kezdte, s ezzel annyit csakhamar el is ért, hogy Micur nem ugrott azonnal félre, ha gazdája közelebb lépett hozzá. S aztán eljött az alkalom: a macska — egy pillanatra behódolt ennek a hízelgő hangnak — hagyta, hogy Estike egészen a közelébe fér­ kőzzön, s akkor ő villámgyorsan rávetette magát, leszorította a padlóhoz, majd ügyesen, hogy karmait ne tudja használni, fel­ emelte, s az „ablak” alatt már előkészített tányérhoz cipelte. „Na egyél, egy kis csemege!” — kiáltotta remegő hangon, s egy erő­ teljes mozdulattal beleszorította Micur fejét a tejbe. Amikor végre eleresztette, maga sem tudta, megfulladt-e. vagy csak „tet­ teti magát”, mert úgy nyúlt el ott az üres macskatányér mellett, mintha már nem is volna benne élet. Lassan hátrálva a legtá­ volabbi sarokba húzódott, két tenyerével eltakarta a szemeit, hogy ne lássa ezt a fenyegető, halálos sötétséget, hüvelykujjait pedig a füleire szorította, mert a csöndből kerepelő, kattogó, rikácsoló hangok zúdultak rá. Ám nyoma sem volt benne sem­ mi rémületnek, hiszen tudta jól, az idő neki dolgozik: csak ki kell várnia, s e zaj magától elhal, amint a vezérétől megfosztott, lerongyolódott hadsereg is — rövid fejvesztett kavarodás után — megfutamodik a csatatérről, vagy ha már lehetetlen a mene­ külés, a győztes kegyeit keresi. Hosszú idő múltán, hogy az utol­ só puffanó hangot is felitta a csönd, nem téblábolt, nem kapko­ dott, mert pontosan tudta, hová kell lépnie, mozdulatai hibátla­ nok és célratörőek voltak. Megkereste a görcsbe merevedett 17 �macskát, s látótól kipirult arccal leereszkedett az udvarra, kö­ torságát. „Te... tudtad...?” „Mit, bogaram, mi a túrót...?” „Tud­ rülnézett, majd büszkén, boldogan elindult az Alsóúton a kaná­ tad... hogy....hogy a pénzmagok... sohase... sohase...?” Sanyi el­ lishoz, mert ösztönei azt súgták, Sanyit nyilván ott találja már. vesztette türelmét. „Na, ne akarjál már engem megetetni! Ko­ Az út nem volt ugyan hosszú, mégis jó időbe telt, míg célhoz rábban kell ahhoz felkelni, gyügyükém! Azt hiszed, beveszem, ért, mert minden harmadik lépés után elmerült a sárban, lábacs­ hogy te nem szórakoztál az egészen? — Gyufát húzott elő, s kái ide-oda csúszkáltak a nővérétől rámaradt nehéz bakancsban, tenyerével takarva meggyújtotta a csikket. — Marha jó, még ne­ ráadásul „ez a szaros dög” is egyre nehezebb lett, így folyton át ked áll feljebb. Ahelyett, hogy szépen megköszönnéd, hogy fog­ kellett vegye egyik kezéből a másikba. Kizárólag önmagát okol­ lalkoztam veled. — Hosszan kifújta a füstöt, hunyorgott. — Na, ta, amikor végre a kanálishoz ért, s látta, egy teremtett lélek most már elég, az ülés be van rekesztve. Nincs nekem időm itt sincs sehol. „Most aztán hol lehet?” A tetemet ledobta a sárba, veled diskurálni. Na, futás, csibém, futás!” S mutatóujjával meg­ megnyomkodta fáradságtól égő karjait, majd egy pillanatra bökte Estikét. „— Mi ez itt? Mi van a zsebedben?” Benyúlt a mindenről megfeledkezve, gyöngéden a vetemény fölé hajolt, kardigán zsebébe, s két ujjal előhúzta a papírzacskót. — Nofene! aztán csak állt elakadt lélegzettel ebben a félbemaradt mozdulat­ Micsoda ez itten? — felemelte s kibetűzte a feliratot. — Azanyád! ban, mint akit eltévedt golyó ütött szíven, mert a gondosan ápolt Ez patkányméreg! Elloptad a csűrből?! — Megropogtatta a zacs­ földkupac helyett, mint egy kiszúrt szem, most egy üres árok meredt kót. — Mire kell ez neked, gyügyükém, mondjad szépen a bácsi­ nak!— Majd hirtelen ötlettel visszadugta Estike zsebébe, s megfe­ rá. Kétségbeesetten levetette magát a földre és beletúrt az üregbe. Aztán fölugrott, összeszedte minden erejét, hogy képes legyen át­ nyegette az ujjával. — Rajtad tartom a szemem, vigyázz! El ne kiáltani az előtte tornyosuló éjszakát, de erőlködéstől eltorzult használd az egészet, mert kitekerem a nyakad! Na, nyomás, hangja (Sanyi! Sanyi, gyere...!”) beleveszett az eső és a szél le­ nyomás!” Estike kacsázó lábakkal futásnak eredt a Horgos-dűlő győzhetetlen zúgásába. Elveszetten álldogált a parton, nem tud­ felé, s ahogy többször is vissza-visszanézett, még látta, amint ta, merre induljon el. Aztán nekilódult a kanális mellett, de utolsót villan bátyja kezében a cigaretta parazsa, s ez a villanás pár lépés után visszafordult, és rohanni kezdett az ellenkező olyan volt, mint egy örökre eltávolodó csillag kihunyó fénye, az irányba, majd megint megtorpant, s a köves út felé fordult. Ne­ utolsó csillagé az égen, amelynek nyoma még Hosszú percekig hézkesen haladt előre, olykor bokáig süllyedt a néhol már szinte ott marad a sötét égbolton, hogy aztán hullámzó körvonalait is elmocsarasodott földbe. Elcsigázva ért a kövesúthoz, s amikor vé­ végképp feligya a súlyos éjszakai homály, mely most lecsapott rá, gignézett az elhagyott tájon — feje fölött egy pillanatra előbuk­ lába alól kioldotta az utat, s úgy érezte, tehetetlenül úszik ben­ kant a hold —, olyan érzése támadt, hogy rossz irányba indult ne, támasz nélkül, súlytalanul, s magárahagyottan. Csak akkor el, talán mégiscsak jobban tette volna, ha inkább otthon keresi mérsékelte kissé az iramot, amikor elérte a Horgos-dűlő elejét, előbb. De hát melyik úton induljon vissza? És ha elkerülik egy­ megállni azonban még ekkor sem tudott. A szél az arcába verte mást? És ha a városban van...? A láz egészen elgyöngítette már, az esőt, állandóan köhögnie kellett, a kardigán kigombolódott a távolban egy hunyorgó ablakszem vonzotta tekintetét. Tétován rajta. Sanyi ijesztő szavai akkora súllyal nehezedtek rá, hogy nem elindult, de alig tett néhány lépést, oldalról ráreccsent egy hang. is lett volna képes újból felidézni ezeket; figyelmét apró dol­ gok kötötték le: kioldódott a bakancsa... köhögnie kell... nem „Pénzt, vagy életet!” Estike ijedten felkiáltott, s futni kezdett. „Mi az, beszartál, mókuskám?” — folytatta a hang a sötétből, s vesztette-e el a papírzacskót... Mire elérte a kanálist, s megállt nyersen, szaggatottan felröhögött. De erre már a kislány ijedtsége a földúlt vetemény előtt, már különös nyugalom szállta meg. is elpárolgott, s megkönnyebbülve szaladt visszafelé. „Sanyi...! Igen, gondolta, igen, az angyalok látják ezt, és értik. Nézte a Gyere...! Gyere gyorsan! A pénz...! A pénzfát...! Sanyi lassan ki­ szétmálló földet az ágyás körül, megkötötte a fűzőt, begombolta lépett a kövesútra, kihúzta magát, s elvigyorodott. „Anyu kar­ a kardigánt, lábával megpróbálta betemetni az üreget. Megállt, digánja! Na, ezért úgy elvernek, hogy egy hétig nyomod megint abbahagyta. Oldalt fordult, s megpillantotta Micur kinyújtózott az ágyat, te gyogyós!” Bal kezét mélyen a zsebébe süllyesztette, tetemét. Szőre beitta a vizet, szemei üvegesen bámultak a sem­ jobbjában cigaretta égett. „A pénzfát...! Valaki...!” A fiú végig­ mibe, hasa furcsán megereszkedett. „Jössz velem." — mondta mérte Estikét, s a szemébe fújta a füstöt. „Mi újság a diliház­ csendesen, s felemelte a sárból. Magához ölelte, s megfontoltan, ban?” — Fölfújta az arcát, mint aki éppenhogy csak vissza tud­ határozottan elindult. Egy darabig a kanális mentén haladt, ja tartani a röhögést, aztán hirtelen megkeményedett a tekintete. • majd elfordult a Kerekes tanya előtt, s elérte a kanyargós pós„Ha nem tűnsz el innen azonnal, úgy képen csaplak, édesem, teleki-dűlőt, mely átszelte a köves utat, aztán már nyílegyene­ hogy leesik az a nyomott fejed! Még csak az hiányzik, hogy meg­ sen vezetett a Weinkheim-kastély romjai felé. Igyekezett úgy lássanak itt velem, aztán egy hétig rajtam röhög mindenki... Na, lépni, hogy a bakancs belső kérge minél kevésbé dörzsölje a sar­ tűnés!” Estike egészen mégrémült. Mi történt? Mi történhetett, kát, mert tudta, hosszú út áll még előtte: mire felkel a nap, a hogy Sanyi megint... Elkövetett valamit? Valami olyat, amit .Weinkheim-kastélyban kell lennie. „Igen — mondta halkan ma­ nem lett volna szabad? Megpróbálta mégegyszer. „A pénzmago­ ga elé — az angyalok látják ezt, és értik.” Békességet érzett ön­ kat is... ellop... ellopták...” „Ellopták! — kiálltotta megjátszott magában, s körülötte még a fák, az út, az eső, az éjszaka is — csodálkozással a fiú. — Nahát! És ki lopta el?!” „Hát, én nem valamennyien nyugalmat árasztottak. „Minden jó, ami történik.” tud... hát, valaki el...” Sanyi hitetlenkedve megcsóválta a fejét. Nézte az út két oldalán menetelő kopasz akácfákat, érezte a sár „Hogy valaki ennyire bunkó legyen...! Ez egyszerűen... Ez egy­ különös, fojtogató szagát, és tévedhetetlenül tudta, hogy helye­ szerűen...! — Elvigyorodott, egészen közelhajolt a húgához. — sen és pontosan cselekszik. Most már látta, hogyan függenek öszAztán mit gondolsz, vízfejű, ki az isten lophatta el, mi?! Ennyi­ sze a dolgok; úgy érezte, az elmúlt nap eseményei már nem vé­ re gyügyü vagy?” Estike egészen összekavarodott. Rosszul látta letlenül és esetlegesen kapcsolódnak össze, mert közöttük az űrt volna? Eltévesztette a helyet? „Hogy állsz itt?! — reccsent rá a kimondhatatlanul szép értelem hidalja át. Azt is tudta, hogy fiú dühösen. — Húzd ki magad, mert kiverem a kancsi szemeidet, nincs egyedül, hiszen minden — apja, anyja, nővére, Sanyi, ezek komolyan mondom!” Estiké lehorgasztotta a fejét, a bakancsot az akácfák, ez a sáros út, ez az ég. ez az éjszaka — függ tőle, nézte, szalmasárga haja előre hullt, s eltakarta az arcát. Sanyi mint ahogyan ő is szinte csüng mindenen. „Micsoda ellenfél len­ dühbe gurult. „Mit ácsorogsz itt?! Tűnés innen! Világos?!” Vé- ne belőlem? Így csak az útjában vagyok.” Magához szorította Migigsimitotta pattanásos, pelyhedző állát, s idegesen felsóhajtott. curt, felnézett a mozdulatlan égre, aztán gyorsan megállt. „Ő „Na, idefigyelj! Kellett a pénz! Na, és akkor mi van? He? Az a nagyon erős. Majd onnan segítem.” Keleten lassan pirkadt már. pénz az enyém. Világos?” Estike ijedten bólintott. „Az a pénz... S mire a felkelő nap első sugarai elérték a Weinkheim-kastély az enyém is volt! — folytatta Sanyi felbátorodva, majd jó öt­ romos falait, s a réseken és a tátongó hatalmas ablaknyílásokon lete támadt. — Hogy merted eldugdosni előlem?! — S elége­ beáramlottak a kiégett, gyomos szobákba, Estike már mindent detten elvigyorodott. — örülj, hogy ennyivel megúsztad.” Estike előkészített. Jobb oldalára Micurt fektette, s miután testvériesen egyetértően bólogatott, s közben lassan hátrált, mert azt hitte, megfelezte a tartalmát, a papírzacskót a baljára rakta, egy kor­ bátyja meg fogja ütni. „Különben — tette hozzá diadalmasan — hadt deszkadarabra, mert biztos akart lenni abban, hogy Sanyi van egy teljes orizsinál borom. Na? Kérsz egy beöntést? Adok. figyelmét majd nem kerüli el. Ő maga középre feküdt, lábait Vagy egy slukkot? Nesze. — S felényújtotta a kialudt cigaret­ kényelmesen kinyújtóztatta, kifésülte homlokából a haját, hü­ tát. Estike gyámoltalanul érte nyúlt, de szinte azonnal vissza is velykujját a szájába vette, s lehúnyta a szemét. Nem volt oka kapta a kezét. — Nem? Így is jó.” A kislány összeszedte a bá­ nyugtalanságra. Tudta jól, hogy angyalai már elindultak érte. 18 �(Folytatás a 14. oldalról.) Mit csinálsz? — kérdezi. Gyorsan elmondom, s odanyújtom ne­ ki az eredeti levelet, majd miután kiröhögte magát — ismeri a kli­ entúrát —, beletúr a már elkészült kézirathalomba. Néha felvicsít. Aztán pénzt ad. régebbi adósságát rendezi. — Hálás téma, mi? — vigyorog mentében. Ma nem sakkozunk. Barátom felesége a kisfiával a város másik végén lakik, ő eb­ ben a végében, szüleivel. Nap mint nap meglátogatja őket. Hetente kétszer — rettentő magányában — lerészegedik, egy utat ismerve hazatalál, mint a szódásló. Azt mondja, ő nem alkoholista, ha meg is issza a napi liter vö­ rösborát. — Ha akarom, egy hónapig, egy esztendeig nem iszom! De mi­ nek akarjam? „Félek ettől a hajótól, mondja Primrose, a háború alatt mosógépgyáro­ sok dobták össze.” M. Lowry A Hegedűsben ebédelek. Talponálló, olcsó. A maguk éldegélő, sehová sem tartozó figurák étkeznek itt. Még nincs fél tizenkettő, de már vagyunk. Korombéliek, idősebbek. Mielőtt hozzálátnék tojásostésztámhoz, alacsony srác koppantja le tálcáját. — Megengeded, hogy ideálljak? — kérdezi. — Persze — bólintom. — Nem egyszemélyes egy ilyen könyöklő... Egy vállalati villanyszerelő naplójából 22-én délutános műszakba mentem. A mű­ helyben találkoztam munkatársammal és a nappalos ügyeletesekkel. — Mi ez a monoton csattogás? — kérdez­ te Géza bácsi. — Toldószinten a négyes kohó sátorventillátorja — mondta Pista bácsi. Később felmentünk megnézni, hogy mi van vele. A motorban szétesett a csapágysörétet tartó kosár, a golyók egyenetlenül szalad­ gáltak; a forgórészt a kuplung tartotta vala­ mennyire. A művezetőhöz mentünk, hogy le kéne cserélni a motort, majd ezután a rak­ tárba, ahol találtunk belőle egy olyan tar­ talékot. ami előzőleg a jelenleg lebontás alatt álló filterben forgott és a motordeklijén két helyen ujjnyi hosszúságú és vastag­ ságú hegesztővel égetett lyuk tátongott. Ilyen állapotban először is a műhelybe vittük ki­ próbálni. hogy üzemképes-e egyáltalán. Ki­ próbáltuk és jónak bizonyult. A művezető ezek után azt mondta, hogy nem tud laka­ tost adni, aki szét kuplungod, pedig említet­ tük neki, hogy így le fog égni a motor (ami másnap nyolc órakor meg is történt), kö­ rülbelül 6000 forintért tekercselik újra, s ezt a munkát egy másik cég végzi el rajta. Az „új” motort a helyszínre vittük, a la­ katosoknak. Másnap délelőttös voltam. Az az új motor megmaradt nekünk, mivel az éj­ szakás villanyszerelő nem kötötte be! Az előző motor kapocsdeklije csavarokkal együtt le volt szakadva, amiből arra követ­ keztettünk, hogy a lakatosok egyszerűen le­ lökték a motorállványról. Elvittük a mű­ helybe, majd másnap kocsira raktuk a rak­ tárnál, hogy elszállíthassák tekercseltetni. (Dátum nélkül) N. Józsi tegnap elmondta, hogy csapolófej már a múlt héten, csütörtökön se volt. Szólttak a raktárban, hogy hozatni kellene, a rak­ tár leveleit írt a szállításnak, hogy kocsi kel­ lene, a szállítás válaszolt levélben, hogy nem tud adni addig, amíg x alkatrészt nem ho­ zat a raktár. Ez péntek este volt. Hétfőn meghozatta a raktár a kívánt al­ katrészt, de azt még szerdáig sem szállítot­ ták ki. A kérdésre, hogy miért nem, azt fe­ Ismerem a srácot. Vasárnaponként a matinén meg a pályán szoktam találkozni vele. Egy öt-hat év körüli fia van. — Ne igyunk valamit? — kérdezi. Nyilván ismer ő is. — Aperitifnek — mondom. — De igyunk. Jó ötlet. Ebéd után átmegyünk a Fogaskerékbe. Egész idő alatt nagy pénzt jelentő újításáról beszél. Délutános, van még ideje, nekem meg csak időm van, meg a fülem, hogy figyeljek rá. — Nem tudod, az újítási díjból is levonják a gyerektartást? — kérdezi. — Kár lenne. Volt feleségem a bikájára költi az egész pénzét. Iszunk még egy sört, aztán indul a helyijárathoz, nézem a há­ tát. Kemény kis ember. Igaz, hogy albérlet, igaz, hogy három mű­ szak és hogy még nem szokott bele új életébe, nem is igen hiszi el, hogy kipenderítették és csak egy év telt el azóta, mégis kemény kis ember. Becsukódik mögötte a helyijárat ajtaja, majd két kilométerrel később kinyílik előtte, leszáll, kinyílik a gyárkapu, bemegy, kinyit­ ja öltözőszekrénye bádog ajtaját, átvedlik munkásba, eltölti az időt, megint átvedlik, helyijáratra száll, onnan le. közel az albérletéhez, kinyitja a kaput, majd külön bejáratú szobájának ajtaját, majd az ágyneműtartót, megágyaz. Az ágynemű hűvös, belefekszik. Feleségére gondol, és felesége bikájára, akire az asszony elkölti a gyerektartást. Aztán elalszik. Kemény kis ember. Kemény kis újító. Kemény kis tartalékos a föld­ alatti hadtest behívójára várva. lelte a szállításvezető, hogy még papíron nem jelezték neki az anyag megérkezését a raktárból. A csapolófej vajon mikorra ér ide? (Július 8.) A IV-es kohó néhány hete üzemel csupán, s ez alatt a konzolokat tartó bakelit sorban leégett a trafóról — örvényáram következ­ tében. Jelenleg a fázisokat a betonfal tart­ tja. Ma az áramváltónál volt egy kis zűr: a sorkapocs lazulása miatt lángra lobbant, amely aztán szép szürke füstöt eregetve el­ illant. Szintén mai esemény — igaz, a szálak a tegnaphoz kötik —, hogy B.-t, a vizesek fő­ nökét hajnali öt órakor behívatták csőtörés miatt. Ő kijelentette, hogy a hibát nem le­ het kijavítani, mivel az egy nagyméretű fém alatt fungál, amit kézi erővel lehetetlen eltá­ volítani. A szelei fővezetékben volt a törés, így az ügyeletes szivattyúházi dolgozónak meghagyta, hogy fürdés idejére nyissa még a csapot, hadd folyjon a víz, amerre akar, csak írja le az órát. Abban bízott, hogy így a fürdőig eljuthat a víz. Ez nem történt meg; a dolgozók für­ dés nélkül, füstösen, grafitporosan. olajosán voltak kénytelenek hazamenni. A követke­ ző műszak csak nagy rábeszélések árán volt hajlandó felvenni a munkát, de megígérték, ha fájrontra nem indul meg a víz, holnap feléje se néznek a gyárnak. V., az üzemvezető megijedt és reggel hét­ kor engem szalajtott ki az energiaosztály ve­ zetőjéhez egy levéllel. Felcsöngettem lakásán és átadtam az üze­ netet, mire ő lesétált az egy szinttel lejjebb lakó B.-hoz. B. elmondta azt, amit tudott és megnyugtatta, hogy telefonon beszél V.-val. Az üzemben a hangulat tovább romlott. N„ a csoportvezető jött, hogy adjunk neki gipszet, mert a csőtörés csak kb. harminc centiméterre van a talaj felszíne alatt és a víz a törés környékéről már magától el­ hordta a földet. B., dél felé egy félórára mégiscsak előke­ rült. Mosolyogva átadta a munkát a vízmű két emberének, majd eltűnt. A vízművesek egy-egy, másfél méteres szakaszt levágtak a törés két oldaláról, majd órákig álldogáltak csőhiány miatt. Végül valahonnan előkerült a megfelelő cső is. Szemmel láthatóan nem nagy örömmel, de végül is leszabták a meg­ felelő méretet a toldáshoz. így műszak végére lett víz a fürdőben — igaz, csak hideg... Onagy Zoltán (Július 10.) Hová tűnnek az izzók? A kérdés régóta foglalkoztat, mivel az én műszakomban nagyritkán, ha kell egyet, vagy kettőt kicserélni. Ma végre rájöttem erre is. Géza bácsi helyett K. Béla volt délután velem. Két óra után rögtön a laborba men­ tünk: visszaraktuk egy ventillátor biztositékját. Miután végeztünk, a csoportvezetőnőnek adott egy izzót mérőpohárért cserébe. Később a raktár irodájában elpasszolta a zsebében dudorodó másik égőt is egy toll­ betétért. A nap folyamán bárhová mentünk — ahol tudtak adni valamit —, kitömte zsebeit iz­ zókkal és a helyszínen lekenyerező gesztus­ sal osztogatta. Az egészben az a mulatságos, hogy ma az irodaházban is megfordultunk és távozáskor a takarítónő énrám támadt, mondván, ellop­ tam egy tekercs vécépapírt. Egyébként tegnap Géza bácsinak is majd­ nem sikerült bepöccentenie. Nem az volt a probléma, hogy a toldószinti darura nekem kellett felmászni, hiszen azt már megszok­ tam, hanem, hogy „bunkó módra” még rám is kiabált: „Készen vagy már, te lajhár?! Meddig várjak? Mozogj, mert ránk estele­ dik!” Erre mit mondhat az ember? Káromkodik. Mert kinek van kedve lassan szöszmötölni olyan füstben, hogy ha a kezét kinyújtja, nem látja az ujjait...? Persze, lentről ki­ abálni valamivel könnyebb. (Július 13.) E hó tizenkettedikétől érvénybe lépett az ötnapos munkahét. Ennek következménye az, hogy az irodistáknak, akik eddig negyedhá­ romig dolgoztak, tíz perccel meghosszabbo­ dik a munkaidejük. A villanyszerelőknek és más szakmunkásoknak, akik egy, illetve két műszakiban dolgoznak — húsz perccel. A há­ rom műszakosoknak pedig, akik eddig négy nap után váltottak műszakot, most öt na­ pot kell hetenként ledolgozniuk. A munkás­ buszokat visszatartják, haza tehát senki sem menet előbb, hacsak nem helybeli lakos. Így húsz perccel minden dolgozó műszakja meg­ hosszabbodik. Ritkán, de előfordul, hogy egy héten négy napot kell csak ledolgoznunk, ám az is előfordul, hogy hatot. Az általános öt nap talán nem is lenne rossz, ha szinte, majdnem minden szombat és vasárnap bele nem esne. Ráadásul a kohók mellett hatvanhetven fokos melegben kisugárzásnak, füst- 19 �nek és mindenféle ártalomnak kiszolgálta­ tott dolgozók átlagkeresete, nem haladja meg a 3300 forintot sem. (Dátum nélkül) Az üzem fizikai és szellemi dolgozóinak megoszlási aránya ötvenszázalékos. Itt jön az, hogy jó néhány olyan nevet ismerek, mint a haveromét, aki fizikai állományban van, de irodában dolgozik, a szállításnál, vagyis nem dolgozik. Saját bevallása szerint a hó ele­ jén és végén van munkája — négy hétből három kihasználatlanul telik el. (Tavaly nyáron az üzemben, a Központi Bizottságtól volt lent egy fejes. Előző nap és aznap félgőzzel üzemeltek a kohók, hogy ne legyen annyira meleg!) (Augusztus 26.) H.-nétól hallottam, az üzemi négyszögben szó esett arról, hogy a T.-i gyáregységet be kell zárni, mivel a várost nagymértékben szennyezte füstjével, de állítólag gazdasági szempontok is közrejátszanak az ügyben. Az I.-es alapszervezeti titkár megorrolt a bizottsági titkárnőre, mivel az nem őt tá­ mogatta a huszonötezer forintos üzemi se­ gély elosztásánál. Hárman pályázták meg az összeget, ő és az öccse, akivel közös erőből ikerházat építe­ nek — a ház eddig kilencszázezer forintban van, de még csak a falak felhúzásánál tar­ tanak —, valamint egy cigányasszony, aki egy szoba-konyhás lakásban él négy gyereké­ vel, s arra kéri a pénzt, hogy nagyobb ta­ nácsi lakásba költözhessen. H.-né, az utóbbit támogatta. (Dátum nélkül) Tizennyolc órakor jött egy kőtörő, hogy nem jó a rosta. Kimentünk a helyszínre. Ki­ derült, hogy már tizennégy órától áll, s mindössze a biztosítékot kellett cserélni. Tizenhét óra körül találkoztam a kőtörők­ kel a metallacsarnok mellett, ahol szemmelláthatóan csak ténferegtek. Augusztus harmadikán kezdték meg a né­ gyes kohó átépítését, amit negyven napra terveztek. Már majdnem két hónapnál tar­ tunk és a befejezés még mindig sehol. Az új kohó lengyel gyártmány. (Szeptember 20.) Ötödikétől hetedikéig szabadságot igényel­ tem, elsején szóban — mivel folyamatos mű­ szakban dolgozok. Az üzemvezető elutasított azzal az indokkal, hogy "most ő kinek mond­ ja, hogy jöjjön be helyettem hét végén”. Má­ sodikán „írásba fektettem” a szabadságigénylést, amit szóban szintén elutasított. Erre kijelentettem, hogy csak akkor fogadom el azt, ha papírra írja, hogy „elutasítva”. Ab­ ban az esetben viszont kénytelen leszek a szakszervezethez fordulni, mivel a vállalati munkatörvénykönyv kimondja, hogy három nappal előbb jelzett szabadságigény esetén a vállalat köteles gondoskodni a helyettesí­ tésről. Géza bácsinak is megemlítettem az ügyet, mire ő eléggé kifakadt és nevetségesnek ne­ vezte a hétszentséget. Az üzemi demokráciá­ ról meg az volt a véleménye, hogy többet beszélnek róla, mint amennyit tesznek érte. Kis idő múlva aztán szódabikarbónát kellett bevennie, mivel fájni kezdett a gyomra. Ké­ sőbb még elmesélte, hogy a tanácselnöki po­ zíciójáról is éppen ezért kellett lemondania, mert minden kis izgalom ilyen következmé­ nyekkel járt Engesztelésül a majorszigetet (a műhely közepén levő villamoskacathalmazt) többékevésbé megsemmisítettem reggelig... (Dátum nélkül) Ma volt az ifjúsági parlament. Az elnök köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte az 20 igazgatót, hogy olvassa fel a beszámolót. Mi­ után ez megtörtént, az elnök szünetet ren­ delt el; ezalatt mindenki elfogyaszthatott két szendvicset és egy üdítőt. Elsőként a KISZ-bizottsági titkár(nő) szó­ lalt fel. aki beszédében „a XII. kongresszus határozatainak vállalati szántén való érvé­ nyesítéséről” beszélt, majd a fiatal műszaki­ ak tanácsának eddigi sikertelen beindítására tett újból javaslatot. A vállalat vezetését kér­ te. hogy konkrét feladatokban határozza meg a KISZ vállalaton belüli tevékenységét. Erő­ síteni kell a KISZ iránti bizalmat. Meg kell fogalmazni a problémákat, és közös erővel keli keresni a megoldást, szorgalmazni a vál­ lalattal közös megmozdulásokat. Kevesebb, de jobb szabadidős-programot, KlSZ-megmozdulást stb. A beszámolót a KISZ elfogadta és az 1982 —84-es intézkedési tervhez a fent említett ja­ vaslatokat csatolta. Ezután felszólalt az üzemi szakszervezeti titkár. Részletezte a vállalati szakszervezet, a szakmunkás-utánpótlás helyzetét, s mind­ ezekhez a szociális feltételek biztosítását ja­ vasolta. Szólott továbbá a házon belüli to­ vábbtanulás lehetőségéről, az ehhez kapcso­ lódó juttatásokról, valamint a nem kampány­ szerű ifjúságpolitikát szorgalmazta. Hiányol­ ta a törvények és határozatok végrehajtását. Az I-es KISZ-alapszervezet titkára a válla­ latnál dolgozó fiatalok problémáiról beszélt. Elfigyelte, hogy a lakatosoknál például a fiatal dolgozók állandóan bent bujkálnak a kohókban, míg az idősebb szakik kint üldö­ gélnek a jó levegőn és beszélgetnek. Nagy­ ritkán, ha a főnökük feljön, ők is a fiatalok mellé ugranak és úgy tesznek, mintha ki tudja, milyen nagy munkában volnának. Fiatal tár­ saikat —, ha szólnak — azzal intik le, hogy ők már megmutatták, most őrajtuk a sor. Ráadásul a munka elosztása egyáltalán nincs arányban a bérek elosztásával. Cso­ dálkoznak, hogy a fiatalok nem maradnak hosszú ideig az üzemnél...? Tmk-esztergályos, KISZ-bizottsági tag: „Az ember őszintén nem mondhatja el a véle­ ményét, mert ez azzal a következménnyel jár, hogy hosszú ideig kimarad a bérfejlesz­ tésből”. �Autószerelő, leendő II-es alapszervezeti titkár: A Március 15-e brigádról beszélt, s annak jó munkájáról. Megtiszteltetésnek ér­ zi, hogy befogadták. Előző vállalatánál csak az volt a dolga, hogy focizzon, a szakmáját egyáltalán nem ismerte. Elmondta, hogy itt az „öregek” példamutatóan dolgoznak, lehet tőlük tanulni. Új, alig kéthetes párttitkár: Először egyet­ értett az intézkedési tervvel, s hangsúlyozta, hogy azt kedvező alapnak tekinti az elkövet­ kező évekre. Majd kiemelte a gazdasági, po­ litikai építőmunka jó feltételeit az üzemnél. „Reális képet kell alkotnunk — mondta — a fiatalokról, és védeni kell őket szélsőséges nézetektől.” Továbbá beszélt a vállalat gaz­ dasági helyzetéről, a gazdasági feladatok vég­ rehajtásában való részvételről. A végzett munka elismerésével folytatta, s kijelentet­ te: a többség becsülettel végzi munkáját, de egyes személyek hátráltatják. Bérezés tekin­ tetében javasolta a korosztályok közötti meg­ különböztetés eltörlését, mondván, a bér függ­ vénye legyen a teljesítmény. A KISZ-ről el­ mondta, hogy annak rossz kapcsolata van a szakszervezettel, s hibájául az érdekképvise­ letnek „nem megfelelő gyakorlását” emel­ te ki. Végül az igazgató értékélte a hozzászóló­ kat, majd a szakmai utánpótlás problémájá­ ról, a köztudat formálásáról (stb.) beszélt. Az elnök szerint az 1978-as parlament — a résztvevők és hozzászólások arányát te­ kintve — a jelenleginél sikeresebbnek mond­ ható. (Szeptember 28.) A filter lebontását megkezdték, mivel a füstleválasztó nem vált be. Felépítését egy belga, egy francia és egy csehszlovák cég pá­ lyázta meg; a belga cég azt ajánlotta, hogy nyolcvanmillió forint értékű valutáért felépí­ ti a füstleválasztót, és ha az nem válik be, a saját költségén lebontatja. Az üzemnek nem volt megfelelő értékű valutafedezete, nem tudta tehát elfogadni az ajánlatot, így a csehek építhettek szintén nyolcvanmillióért, de az összeget rubelben kapják. Kéthónapos üzemeltetés után le kellett állítani a filtert, mivel az üzem „füsthozama” csöppet sem csökkent. A gyár pert indított a csehek ellen. A pert az utóbbiak nyerték. (Dátum nélkül) Munkatársaim a hajamra pályáznak: néhányan meg szeretnének nyírni. Csak arra vár­ nak, hogy egyszer éjszakás műszakban el­ aludjak... Szepesi József Salgóbánya '82 Az út szélén fagyott sárral keveredett, je­ ges hókupacok. A február végét meghazud­ toló, metszően hideg szél zörgeti a dermedt gesztenyefák ágait. Nem kifejezetten sétálgatásra csábító az idő, de szorosabbra tekert sállal, behúzott kalappal azért ki lehet bírni. A nyáron dús lombok alatt megbúvó tele­ pülés képe most nem mondható idillikusnak. A KISZ-tábor felé vezető utat övező erdő­ szél elsárgult bozótja nem rejti el az eldobált pléhdarabokat, sparheltlábat, építési törme­ léket. A szemétgyűjtő vastartály felcsapott ajtajával üresen árválkodik, a mellette dom­ boruló szeméthalom porát akadály nélkül ra­ gadja magával a szél. A partoldalban amo­ lyan bányászosan összeácsolt verem küzd az enyészettel, düledezik, omladozik. Valaha gazdája verítékkel bespájzolt élelmét védte a nyári hőségtől, a tél fagyától. A bányász­ kolóniák képéhez úgy hozzátartoznak ezek a pincék, mint falusi udvarhoz a gémeskút. Pár lépéssel arrébb, valami vasfedelű ak­ nából, szitkozódó asszonyhang hallik fel, majd kikászálódik lilára dermedt kezű gaz­ dája is: — Verné meg az isten, aki ilyen munkát végez. Egész télen ezt csinálom. Itt kell el­ zárnom a. vizet, másképp szétfagy az udva­ ron a csap, amit tavaly csinált az ingatlan. A főelzárót, ahelyett, hogy a földbe süllyesz­ tették volna, kívülre szerelték, mindig elfagy az egész. Megyünk lefelé a meredek oldalba épített betonlépcsőn. A hófoltok között tyúkok kapirgálnak a szemétben. Rogyadozó ólak kö­ zötti eljegesedett ösvényen óvakodunk a ré­ gi kolóniaépület udvarára. A csúszásra fi­ gyelmeztető intelem mellett talán egy kis hamu sem ártana ennek a jeges lejtőnek. Az udvaron az alkalmi segítőtársak: egy asztmától fulladozó nyugdíjas és egy fiatal­ ember. Éppen befejezték a munkát, mára si­ került vizet nyerni. Amíg tart a fagy, napon­ ta kezdődik minden elölről. — Be kéne talán szalmafonattal burkolni?! — Megette a fene az egészet. Nem segít minket a tanács, pláne amióta a városhoz csaptak. Leszerelték még azt a villanyt is, ami azelőtt legalább idevilágított. Most meg csak botorkálunk. Még elkísér egy pár métert, elindít a job­ bik úton. Köszönés közben majd hanyatt vá­ gódok. — Mondtuk már százszor, hogy erre is jár­ jon a hókotró, de beszélhet az ember. — Hal­ kul mögöttem lassan párával kísért hangja. A rozoga ólak, kalyibák tetején mindenütt Vastag hóréteg terpeszkedik. Három-négy csa­ lád otthona ez a zord hegyoldal. Már régen arrébb költözhettek volna, de ragaszkodnak hozzá, itt élték le életük javát. A lakbér ha­ vonta hat forint. * — Ide pöfögött be azelőtt a fogaskerekű kis­ vasút — világosít fel alkalmi kísérőm. Az ütött-kopott kerítéssel körülvett park szélén egy téglaberakásos kis épület: ez volt a vég­ állomás. Arrébb az évek óta használatlan strand medencéje fagyoskodik a téli délutá­ non. Egy hatalmas betonaknából víz zuhogásának zaja üti meg a fülemet. — Nem szennyvízakna ez kérem. olyan nincs nálunk. Kristálytiszta bányavíz ömlik itt évek óta a vakvilágba. Azelőtt egy része legalább a strand medencéjébe került. Néznék a víz nyomába de csak egy szakadékos mély árok tátong előttem, s pere­ me szeméttel jócskán feltöltve. Távolabb alattunk Zagyvafő, jobbra a Boszorkánykő (vagy ahogy itt mondják: Kis Salgó), feny­ vesek Zöld foltjai mindenütt a kopár lombjavesztett erdők között. A völgyet megüli a vasötvözetgyár szürke füstje, de felette ki­ emelkednek a távoli hegyek csúcsai. Megkapó panoráma — vegyes érzelmeket keltve. — Amott lejjebb, a Kis Salgó felé is van még néhány ház, szép nagy kertekkel. Lak­ ják is még, de inkább csak nyáron. Ilyenkor, pláne este, nem gyerekjáték ezen az úttalan úton odajutni. Van, aki megvette a részét, a többi az ingatlané. Azóta is vitatkoznak, ki járt rosszabbul. Mellettünk öntöttvas nyomókút. Kíváncsi­ ságból megnyomom, meg se nyikkan. A tél beállta óta nem sok víz csuroghatott belőle. Csakúgy, mint a telepen levő jó néhány tár­ sából. Hogy egyébként merre folyna el...? így legalább nem nyílik a „közműolló”, aho­ gyan hivatalosan nevezik a vezetékes vízel­ látás és csatornázatlanság közti aránytalan­ ságot. * Kolóniasor. A házak egy része, ahogy an­ nak idején megépítették. Néhányat közülük felújítottak, az ablakok nagyobbak lettek, garázs is került az udvarba. Egyébként kis­ kert, nyárikonyha, baromfiólak. A gyümölcs­ fákon madáretetők — feketerigókkal, pin­ tyekkel, verebekkel. A régi kerítések falécek­ ből, helyenként foghíjasok, az újak betonoszloposak. dróthálósak, legtöbbjét felül szö­ gesdrót zárja. A pléh háztetők jól állják a havat, Szlovákiában az új épületeket is ezzel fedik a hegyvidékeken. Zöldes patinájukkal belesimulnak a tájba. De kékre, rózsaszínre festve, vagy rozsdásan, lyukacsosan: hát nem a legszebb látvány! Azt mondják a rendbe hozott házak lakói, nem cserélnének a városiakkal. Csakhát egy kicsit jobb lehetne az úttest, a járda, no meg az utcában szétfolyó szennyvíz bűzétől megszabadulhatnának! A közelmúltban egy építészeti folyóiratban olvastam — és képeken láttam —. hogyan újítják fel Finnországban, Hollandiában a régi munkáskolóniákat. Már amelyik arra érdemes. Gazdaságosnak tartják — és nem éppen csúnya látvány! Ha az ember végig­ néz egyik-másik salgói kolóniasoron, az az érzése, talán ebben is lenne fantázia. A rend­ be hozott házak példája már bizonyítja. És talán Hollókő is. Élő kolóniaskanzen? Üdü­ lőfalu? * A telep körül hétvégi házak sorakoznak. Fából, kőből, kicsik, nagyok, lapos és „al­ pesi” tetősek (az Alpokban ilyet sehol sem látni). Egy dologban hasonlítanak egymáshoz: mind az utóbbi tíz évben épült. Gazdáik jól érzik itt magukat. Megmunkált kertek, gyü­ mölcsösök árulkodnak a kikapcsolódást je­ lentő szorgos munkáról. Az év jó részében üresen állnak. Vendégfogadásra nem alkal­ masak — többek között a közművesítettség híján. A kerítések masszívak, változatosak, aszerint, ki milyen bontott anyagot tudott szerezni. A kapukon belül rend, azon túl meg már az erdészet, vagy a tanács illetékessé­ gére lehet hivatkozni. A telepiekkel a kap­ csolat? Hát csak úgy megvannak egymás mellett. Legyen mindenkinek a saját baja a gondja. A futball pálya az ottmaradt kapufákról is­ merhető fel: a vadrózsa és kökénybokrok lassan visszahódítják a természetnek. Üdü­ lés és sportolás, társas kikapcsolódás? Isme­ rősen hangzó, itt mégis üresen csengő szó­ kapcsolatok. — Lebontották még a kuglizót is, pedig a telepiek ragaszkodtak hozzá. Talán valaki­ nek jól jött az a kis faanyag. * Este találkozás a város vezetőivel a kultúrházban. A telep lakosságának összetéte­ lét tükrözően idős emberek vannak túlsúly­ ban. A városközpontba költözött Gyermekés Ifjúságvédő Intézet hátrahagyott épületei­ nek sorsa az érdeklődés középpontjában. Az idősek a vele együtt megszűnt kedvezmé­ nyes étkezést sajnálják, a fiatalabbak az ő társadalmi munkájukkal épült ház sorsáért aggódnak. Az elképzelések még nem kiková­ csoltak, de az érintettek abban egységesek: ne álljanak sokáig üresen és a döntés előtt őket is kérdezzék meg. A kenyér-, a tej-, a zöldségellátás, a hely­ ben foglalkoztatás lehetősége, olcsóbb busz­ bérlet a nyugdíjasoknak: mind fel jegyzen­ dő kérdések. * A bányatelep él, megújulásban vajúdik. Az egyik végén úttörőtábor, a másik végében az ország egyik legkorszerűbben megépített KISZ-tábora, fedett uszodával, tornaterem­ mel, kultúrteremmel — és sok-sok fiatallal. — Higgye el, ebből nekünk semmi hasz­ nunk sincs. A belépés a salgóiaknak tilos. Az úttörőknek is. Akár a moziról, akár a tornateremről, vagy uszodáról van szó! A vajúdást avatott kézzel, átgondolt, öszszehangolt tervezéssel, az értékek megóvá­ sának, átmentésének és közös kihasználásá­ nak jegyében szüléssé kellene segíteni. Fancsik János 21 �HAGYOMÁNY Nógrádi boszorkányperek Vannak az emberi társadalom fejlődéstörténetében olyan szociá­ lis jelenségek, amelyek embertelensége és érthetetlensége századok múltával meghökkent, de egyúttal megismerésre is sarkall. A kan­ nibalizmus, az emberáldozatok, a boszorkányégetések, a kirakatperek esetei olyan társadalmi jelenségek, amelyekben az egyén az adott hit- és eszmevilágú, tudásszintű társadalom áldozatává válik, ami­ nek eredménye a közösség megnyugvása, biztonságérzetének növe­ kedése. A középkorban és az újkor elején a boszorkányperek hullá­ ma öntötte el Európa országait. Hacsak harmadfélszáz évet me­ gyünk is vissza az időben, azt tapasztaljuk, hogy ha egy-egy közös­ ségen belül valakire a boszorkányságnak a gyanúja esett, akkor an­ nak (de még családjának is) attól a pillanattól fogva üldöztetések­ kel, meghurcoltatásokkal, megkínzatással és gyakran a máglyahalál­ lal kellett szembenéznie. S mindenképpen számolnia kellett azzal, hogy a társadalom kiközösíti, ha életét meg is hagyja. Így volt ez egész Európában, elsősorban Nyugat-Európában, szerte Magyaror­ szágon és megyénkben is. Bizonyítják azok a törvényszéki, egyházi, úriszéki jegyzőkönyvek, amelyek ránkmaradtak, megőrizve elődeink boszorkánypereit. Századok múltával az emberi elme, tudással felvértezve, újra felfedezte a boszorkányokat és pereiket. A dokumentumok értékes forrásai lettek a néprajznak, művelődéstörténetnek, nyelvészetnek, jogtörténetnek, de még a pszichológiának és az orvostudománynak is. Már a századelőn megindult a gyűjtésük. Komáromy Andor kí­ sérelte meg először Magyarország boszorkánypereit összegyűjteni, azonban munkáját az első világháború megszakította. Utána csupán szórványosan jelentek meg gyűjtemények e perekből. Újabban Schramm Ferenc tette közzé, mintegy Komáromy könyvének folyta­ tásaként, a magyarországi boszorkánypereket, amelyek között Nóg­ rád megyeiek is vannak. Azonban levéltáraink, múltunk gazdag tár­ házai, mindig rejtenek a böngésző-kutató ember számára új felfedeznivalót. Így áll a dolog a boszorkányperekkel is. Milyen jellemzői voltak egy megyebeli boszorkánynak? A válasz előtt az európai boszorkányfogalmat, valamint a pogány magyar hit­ világot érdemes kevés szóiban bemutatni. Boszorkányokat az ókor­ ban is ismertek, s talán azóta, hogy az embernek ismerete és fantá­ ziája lett. Az első kevés volt a környező világ és a vele történő ese­ mények megmagyarázásához, a másik segített, amennyiben a ma­ gyarázatot a fantasztikumban találta meg. Európai boszorkányokká a pogány hit makacs gyakorlói váltak. Főleg nők, akiknek ősi szer­ tartásai egyre érthetetlenebbeknek, titokzatosabbaknak tűnhettek az új hit. a kereszténység szemében. Legfőbb jellemzői voltak: szövet­ ség az ördöggel, részvétel a boszorkányszombaton, seprűn repülés, boszorkányjegy (anyajegy) megléte, paráználkodás az ördöggel, a boszorkánybalzsam összeállításának ismerete. Üldözésük Európában, főleg Nyugat-Európában az 1484-es pápai bulla után hatalmas mére­ tűvé duzzadt. Egész falvak hamvadtak el a máglyák tüzében az in­ tézményesített boszorkányüldözés „eredményeként”. Honfoglaló őseink gazdag hitvilággal érkeztek új hazájukba, a Kárpát-medencébe. Hitük természetfeletti erőivel sámánok, táltosok, boszorkányok voltak kapcsolatban. Mivel a természeti jelenségeknek kellő ismeret híján a természetes magyarázatát nem tudták adni, ezeket a természet törvényein felül álló szellemek jó vagy rossz aka­ ratával hozták összefüggésbe. E szellemekkel szertartások, révülé­ sek, imák által jutott kapcsolatba a sámán, táltos, vagy a boszorkány. A magyarság megkeresztelkedésével nemcsak új rítusokhoz, új imákhoz, új szertartásokhoz kellett alkalmazkodniuk a pogány hitű magyaroknak, de új babonákhoz is. A régi viszont nem tűnt el teljesen, hanem beleolvadt az új, a győztes hitvilágba. Ebből a szempontból figyelemre méltóak Szent István és Kálmán király törvényei: mindkét királyunk külön rendelkezett a keresztény nyu­ gat-európai értelemben vett boszorkányokról és külön a bűbájosok­ ról, ördöngősökről, a pogány hit gyakorlóiról. Ezek után a feltett kérdésre visszatérve azt válaszolhatjuk: me­ gyénk boszorkányai inkább vajákosok. bűbájosok, ördöngősök, látók, nézők, varázslók, garabonciások, vagyis az elpusztult pogány hitvi­ lágunk táltosainak, sámánjainak elkorcsosult utódai voltak, akiknél alig lehet fedezni az Európában általános, előbb felsorolt jellemzőket. (A továbbiakban tehát a boszorkány szót a fenti értelemben hasz­ nálom.) Jó vagy rossz cselekedeteik a mindennapi élet tárgyait tet­ ték hasznavehetetlenekké, vagy tették átlagosnál nagyobb hasznot hajtóvá. Hatalmukkal „képesek voltak” végtagokat kitekerni, meg­ zsugorítani. általában megbetegíteni, gyermeket éjjel földhöz csapni, kísérteni állattá változva, főként fekete macskává, tehenek tejét vé­ ressé tenni vagy elapasztani, férjhezmenést megakadályozni, vagy 22 épp ellenkezőleg segíteni, elvesztett állatot megtalálni, tolvaj embert kinyilatkoztatni. Szinte valamennyi boszorkány kitűnt azzal, hogy sokkal több teje-vaja volt, mint szomszédainak. Cselekedeteik indítóoka az egykorúak tanúvallomása szerint vagy az volt, hogy valaki megtagadta valamely kérésüket (ilyenkor aztán bosszút álltak), vagy valaki megkérte őket, segítsen gondjabaja megoldásában. Idézet az első esetre egy 1714-es perből, amelyet a Patakon lakó Zsiga Örzse ellen indítottak, s amely során az egyik tanú szerint így bosszulta meg a kérés megtagadását az említett Zsiga Örzse: „Ez előtt egy esztendővel Zsiga Örzse hitta a fatenset (tanút) magával kendert áztatni, aki hogy el nem ment véle, követ­ kezendő éccaka a pitvarban az ágyon, azhol csak maga hált, Zsiga Örzse képében megszorítván kegyetlenül kínzotta és csigázta, mond­ ván; miért nem jöttél ennekem kendert áztatni? Mely csigázás mi­ att egész karácsonyig fel nem vehette magát”. Egy másik eset 1718ból Herédről, Molnár Kata peréből. A gazda nem akarta tovább meg­ tűrni a házánál a csordás feleségét, aki a tanú vallomása szerint ily szókra fakadt, s nagy kárt is okozott a gazdának: „No, úgymond, nem akarnak itt szenvedni. De elhigyék azt, hogy Csordás György felesége két tehenitül sem jüjt egy icce vajat. S nem tudják még azt, kinek mit cselekedhetek én. Amint is csakhamar ezen fatensnek (tanúnak) egy salva venia (engedelemmel legyen mondva) kablája (kocája) hetedmagával hirtelen megdöglött és elveszett. Hasonlókép­ pen egy nyári borjúja is ugyanazon a hétben, azmely nap megbete­ gedett, azon éjjel elveszett. Absoluté rajta semmi tályog sem observáltatott (figyeltetett) meg. Hallott ezen fatens olyat is, hogy inter caetera (egyebek közt) azt mondta volna azon megnevezett aszszony: ha én akarnám, az én uram meghalna, én penig egy óráig sem lennék özvegy”. A nagykürtösi molnár, aki látó hírében állt, így fenyegetőzött: „Jöjjön akarki is az én kertemben és próbállya meg, csak egy foghagymát szakajcsón és megláttya mi történik rajta”. A herédi vád­ lottról pedig azt vallották a tanúk, hogy „elégszer fenyegette a heré­ di leányokat közönségesen azzal, hogy bizony férjhez nem mennek, gyermeket penig fogtok szülni, így megcselekszem nékik”. Tetteik másik indítóokára (valaki megkérte, hogy mint látó se­ gítsen elveszett állatát megkeresni, a tolvajt „kinyilatkoztatni”) pél­ da az az 1714-es per, amelyben a vádlott Kopa Mihály, az előbb em­ lített nagykürtösi molnár volt. Az anya miután a fia méheit meg­ lopták, elment a molnárhoz, hogy megtudja a tolvajt. Közben a tol­ vaj fiatalember meghalt, betegeskedés után. Emiatt mentegetőzik az anya eképpen: „Jóllehet ezen fatens maga járt a nagykürtösi mol­ nárhoz, Kopa Mihályhoz, vevén magával az meglopott méhek sejtébül és morsalékjábul, de mindazonáltalis nem kérte arra, hogy vala­ mi halálos veszedelem érje a lopót, hanem csupáncsak azt kívánta, hogy az tolvaj nyilatkoztassék ki”. A boszorkányok körüli hiedelmek között a leggyakrabban a te­ hénnel kapcsolatos lelhető fel. S ez érthető, hiszen a falusi ember életét és létét a tehén hasznavehetetlensége, vagy hasznot hozó volta nagyban befolyásolta. A gazdag hiedelemvilágból olvassuk el Zsiga Örzse receptjét, amit a tanúk vallomása alapján idézünk fel: „Zsiga Örzsével egy szálláson lakván látta, hogy egy fazék vizet hozott. Tu­ dakozván Zsiga Örzsét; hol jártál Eörzsik, hogy olyan lusta vagy? Arra felelt: arra tanítottak, hogy három puszta kútbul hozzak vizet és azt főzzem három telelt torzsával együtt, s úgy adjam tehenemnek. Látta szemeivel, midőn Zsiga őrzőének a tehene megellett, a borjút az ablakon vetette be a házba. Azután ismét kivitte az udvarra és a válót (vályú) hágdostata által, s meg által a borjával. Látta azt is, hogy mindennap adogált valamit tehenének a korsóbul”. Mit adott a korsóból? A csordásné készítménye a falu bírájának vallomása sze­ rint ez volt: „Hogy amidőn kiment volna maga kerti végiben imád­ kozni pünkösd harmadnapján idején reggel, reájött Zsiga Örzse egy nagy fazékkal, hozván benne vizet és hangyazsombokot. Avval szállá­ sára ment Zsiga Örzse és kemencét befűtvén főzte azon vizet. Azu­ tán elhozatta fatens ezen fazekat, más kisebbel, aki füstben fel volt függesztve. Abban is volt valami víz és fellyül rajta olyan volt, mint az vaj, olyan vastagon, mint az kés foka”. Ha aztán valakit a naiv tudatlanság, az irigység vagy olyan ár­ tatlan cselekedetek, mint gyökérásás, vajkészítés mesterségének jobb ismerete a boszorkányság gyanújába kevert, akkor hamarosan szem­ bekerült az egyházi, a világi, vagy a vegyes igazságszolgáltatással. Egyébként a hatóságok, legalábbis a világiak, nemigen kezdemé­ nyeztek pereket. Egy-egy ügy inkább a falu megnyugtatására indult. Boszorkány jelenléte a faluban a babonás emberek szemében nagy veszedelemnek számított. Még jobban féltek tőle, mint a hatóságok­ tól. A felbolydult falu csillapítására először a falu bírája intette a boszorkányságot űző személyt, hogy hagyjon fel azzal, különben a vármegye gácsi tömlöcébe viteti. Ha úgy tűnt, az ő szava nem hasz­ nál, akkor valóban elvitték és a vármegye törvényszéke ítélkezett felette. Ez azonban nem ment egyhamar. Egy fél év is eltelt az ítéle­ �tig. Ez idő alatt a szolgabíró felvette a jegyzőkönyvet a vádlott fa­ lujában, amit a tárgyaláson ismertettek együtt a kínvallatás és egyéb ártatlanságot bizonyító próbák során készült protokollumokkal (jegy­ zőkönyv). A tanúvallomások jegyzőkönyvét ilyen kérdőpontok alap­ ján vették fel általában: „Mit tud, mit hallott, mit látott, Salgó Tar­ jánban lakos Vince Mihály felesége. Tót Anna micsoda életet élt és micsoda vétekben leledzett? Vallya meg! 2. Micsoda bűvölést, bájo­ lást tud hozzája? Avagy pedig micsoda boszorkányságot hallott éle­ tiben iránta? Magyarázza meg! 3. Ki tud ebben a dologban jó ta­ núnak lenni?’’ A tárgyalás elején az ügyész ismertette a vádat és mindig súlyos büntetést kért, hivatkozva arra, hogy a vádlott tettei ellentmondanak "Isten és országunk törvényeinek”. A kért büntetés égetés volt, holott a Corpus Juris törvényei erről nem rendelkeznek. Ez megint csak az európai boszorkányüldözés hatásaként magyaráz­ ható. Szent István ugyanis eképpen hozott törvényt: „Ha valami boszorkány találkozik, vigyék a bírák törvénye szerint az egyház eleibe és bízzák a papra, hogy böjtöltesse és oktassa hitben; böjtö­ lés után pedig menjen haza. Ha másodízben találtatik azon vétek­ ben, alázza meg magát ismét böjttel; annakutána a templom kulcsá­ val keresztforma bélyeg süttetvén homlokára, mellére és válla közé, menjen haza. Ha pedig harmadízben, adják bírák kezébe”. A bűbájo­ sokról, ördöngősökről külön rendelkezett: „Hogy Isten teremtménye minden gonosznak ártalmától ment maradjon és senkitől kárvallást ne szenvedjen, hacsak nem Istentől, ki előmenetelét is adja, tanácsi végzésből vetettünk nagy rettentő tilalmat az ördöngösöknek és bű­ bájosoknak; hogy senki bűbájjal, vagy ördöngös tudománnyal egy embert is erejéből kiforgatni, vagy elveszteni ne merjen. De ha mégis ember, vagy asszonyember ennekutána ilyetén dologra vete­ mednék, adják annak kezébe, akit megrontott avagy rokonai kezé­ be, hogy tegyenek törvényt reá az ő akaratjok szerint. Ha pedig jö­ vendőmondók találtatnának, akik hamuban, s más effélékben mes­ terkednek, igazítsa meg őket a püspök ostorral”. Szent László csak röviden így rendelkezett: „A lator asszonyok és boszorkányok úgy lakoljanak, amint a püspök jónak látja”. Kálmán király törvényei pedig eképpen szólnak: „Boszorkányokról pedig, mivelhogy nincse­ nek, semmi emlékezet ne legyen”; de: „A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel, s vigyék törvény eleibe”. A megyei törvényszék által hozott ítéletek között nem lelni nyo­ mát, hogy égettek volna Nógrádban boszorkányt (bár az egyik vád­ lottal kapcsolatosan megjegyzik, hogy annak anyja is boszorkány volt, akit megégettek). Az 1695—1722. közötti ismert perekben már nem hoztak ilyen szigorú ítéletet: „Az producált (bemutatott) bizonyságokbul csak holmi paraszt gyanúságok jövén ki, minthogy valamely aggravens circumstantiák (terhelő körülmények) azokhoz nem járultanak, ezért az ellene kelt panaszokra nézve öt holnapi raboskodása elégséges büntetésnek ítéltetett lenni, tartozván mind­ azonáltal rezerválist (bizonyságlevél) adni magárul, elbocsájtatik. Molnár Kata saját keze + kereszt vonása”. A történelmi Nógrád megye területéről 1695 és 1722 között ti­ zenkét községből tizenhárom boszorkányról van tudomásunk jelen­ leg. Hét esetben csupán a vádlott nevét ismerjük. Nyilván sokkal több volt, de az eljárásról vagy nem vettek fel jegyzőkönyvet, vagy elkallódott az idők folyamán. A tizenkét község pedig a következő: Baglyasalja, Felsőpetény, Herencsény, Heréd, Horpács, Kösd, Nagy­ oroszi, Patak, Nagykürtös, Pálfalva, Salgótarján, Pinc. A nemek megoszlásának aránya is érdekes. A perbefogottak háromnegyede nő, egynegyede férfi. Végül is a boszorkánypereknek Mária Terézia 1768-as, majd II. József rendeletei vetettek véget. Azonban boszorkányság vádjával a továbbiakban is fel-feljelentettek embereket a hatóságoknál. Ez még a XIX. század utolsó évtizedeiben is előfordult. Hausel Sándor 23 �KÖRKÉP A cselekvési tér kérdése az utóbbi évek néhány történelmi regényében Az utóbbi évek több tanulmánya megálla­ pította már, hogy a hetvenes évek magyar irodalmában fölerősödött a történelmi érdek­ lődés, illetve az addig is fölbukkanó történe­ ti témák bonyolultabban, több valóságos el­ lentmondást tükrözve tértek vissza. Ennek a törekvésnek sok eredőjét kimutatták, de vi­ szonylag kevés szó esett a legkézenfekvőbb okról: a regényírónak olyan témára van szüksége, amely elbír egy egész epikai felé­ pítményt. És az ilyen téma könnyebben kí­ nálkozik a múlt eseménydús korszakaiban, mint a mai lassú fejlődés szakaszában. Ez a látszólag triviális tény is indokolhatja, hogy az utóbbi évek magyar regényterméséből Cseres Tibor Parázna szobrok című művének cselekménye a második bécsi döntést követő időkben kezdődik, az Én, Kossuth Lajos cse­ lekménye legtöbb szállal a 48-as szabadság­ harchoz kötődik, Spiró György Az ikszekje a a napóleoni háborúk utáni Lengyelországba viszi az olvasót, Simonffy András Kompor­ szág katonái című kollázsregénye második vi­ lágháborús témájú, Moldova György könyve, az Elhúzódó szüzesség pedig az ötvenes évek elejéről szól. A történelmi regények elszaporodását azon­ ban poétikai szempontok is motiválhatták. Cseres Tibor két regénye olyan szintézisként is értelmezhető, amelyben az író kísérletet tett a szociográfiai elemek fölhasználására a történelmi regényen belül. Az Én, Kossuth La­ jos az emlékezés alapszövetéből bontja ki a bonyolult történelmi folyamatokat, anél­ kül, hogy elhajlana a líraiság felé. Fiktív ön­ életrajz, amelyben a múltba tekintő politi­ kus szólal meg. s igazsága megerősítésére statisztikai adatokat is fölhasznál. Viszony­ lag kicsi a fikció szerepe, nagyobb az életrajziságé, az esszéisztikus elemeké és a múltba ágyazott szociográfiáé. Sajátos, néhány te­ kintetben újszerű regénytipus jön így létre, amely azonban elválaszthatatlan a jelenkor­ ral foglalkozó mai magyar művektől, hiszen ezek körében is egyre nagyobb a tényirodalom szerepe. Éppen ezért párhuzamot mutat e regény a világirodalom hasonló jelenségei­ vel is. A magyar irodalomban elsősorban Mó­ ricz az előd, aki — jellemző módon — nem­ csak A boldog ember, hanem az Erdély írója is. , Egészséges szellemi életben a történelem­ tudomány és a történelmi témájú szépiroda­ lom egyaránt megőrzi autonómiáját: egyik sem vállalja föl a másik alapvető feladatait, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. A Parázna szobrok kapcsán írja Berkes Erzsé­ bet: „Míg... egy hadtörténeti dolgozat, for­ rásértékű emlékirat nem képes együtt látni neveltetés és jellem, katonai fegyelem és ha­ dihelyzet interferenciáit — márpedig magya­ rok százezreinek sorsa dőlt el ezek következ­ tében — addig Cseresnek a regényötvözetben módja nyílt, mégpedig nagyszerű megoldás­ bán, mindezekre”. (ÉS 1982. május 14. ) Ezt a törekvést közelebbről is körülhatárolja Cseres Tibor egy nyilatkozatában: „Fogyat­ kozó nemzedékem magános tagjaként azt vallom még: munkámnak legyen társadal­ mi, sőt nemzeti funkciója, feladata, s még azt is igénylem, hogy ezt a minőségemet iro­ dalmi, esztétikai értékként is mérlegelje az olvasó. S mindezt valamiképp úgy, hogy a 24 magunk, s fiaink generációja azonosulni tud­ jon a közösnek elfogadott vergődéssel... Di­ vatos szóval: egymásra találjunk a közös identitásban.” (Új Tükör 1982. ápr. 25.) A Parázna szobrok és Simonffy regénye a mai magyar társadalomnak egy különleges csoportját, a volt hortysta tiszteket vonja vizsgálódás körébe. Alapvető kérdésük: a folytonosan változó társadalmi körülmények­ hez hogyan tud alkalmazkodni ez a réteg, képes-e tisztázni önmagában és a teljes tár­ sadalom előtt hajdani háborús felelősségének kérdéséit? A háborúhoz való viszony problé­ mája jelen van a Kossuth-regényben is: a háborúhoz nem szokott nép lelkesen ün­ nepli ugyan Kossuthot, de a harcot képte­ len folytatni, s ennek még a jelentőségét sem látja. Így válik el egymástól mítosz és valóság. A kettő határozott elválasztása a közelmúlt történelmi epikájának egyik leg­ fontosabb tette. Az említett öt regény közös vonása, hogy mindegyik jellegzetesen kelet-európai. Ami­ kor történelmünket kutatja egy író, azzal természetesen jelenünk kérdéseire keres vá­ laszt; így ezek a művek a mai kelet-középeurópai személyiség tudatának minőségére kérdeznek rá. A Parázna szobrok ezen belül a történelemben élő ember lelkiismeretét elemzi. Thormay, akinek személye alapvető­ en meghatározza a narrációt, erkölcsileg ma­ gasabb minőséget képvisel, környezeténél. Legalább saját maga szeretné tisztán látni a múltat, de ebben újra és újra meggátolja az, hogy környezete megáll a féligazságok­ nál. Rákosi felelősségét például ennyivel in­ tézik el: „Lám lehettek hibái vagy tévedései Rákosinak, de... ” Thormay helyzete akkor válik válságossá, amikor nyíltan nekiszege­ zik a vádat: „ön a jelent a múltba, a múltat a jelenbe siklatja át.” Így lesz egészen nyil­ vánvalóvá a két felfogás közti kibékíthetet­ len ellentét: az egyik csak szakítani akar a múlttal, a másik elsősorban számot vetni ve­ le. Idegen testként bukkan föl a hatvanas években a címben jelzett vezérmotívum: a pornográf faragványok. Már bűnjelnek, bizo­ nyítéknak is értéktelenek, s csaknem min­ denki, a háború hajdani résztvevői is sze­ mérmesen elfordítják fejüket, ahelyett, hogy az egykori elkövetett tettekkel szembenéz­ nének. Az igazság kiderítését gátló tényezők rész­ ben homályban maradnak, mégsem kafkai világ alakul ki a regényben, mert van re­ mény az igazság megtalálására, mégpedig nem elvont hanem konkrét-társadalmi síkon. Ugyanez érezhető a Kompország katonáiban is. Éppen e regény kapcsán írta Dobai Péter: „Simonffy könyve érinti, súrolja is előreutalóan ama később éveket is: ugyanezt a fel­ tárást és magunk elé tárást kell elvégeznünk — történészeknek, itthon és külföldön élő politikusoknak íróknak, tanúknak, írásra ké­ pes volt foglyoknak és volt fegyőröknek, ki­ hallgatóknak és kihallgatottaknak (ezek az ötvenes években Magyarországon szerepet is cseréltek elég gyakran) — az 1945-öt kö­ vető drámai dekád egyelőre a közvélemény és az újabb nemzedék számára nem hozzá­ férhető, zárt érzelmi-tudati »archívumával« is. A fő cél: a megélt történelmet, összes válságával, tanulságával együtt, egyenesen egy mai nap komolyon szembesítő kérdésé­ vé tenni”. (Mozgó Világ 1981. 11.) A Parázna szobrokban megkettőződik a tér és az idő: jelen van benne a reális tér és idő, elsősorban dokumentatív jellegű szö­ vegekben; másrészt a szereplők tudatában létrejön egy történelmi-metaforikus tér-idő rendszer. A regény azt vizsgálja, hogy az eredetileg csak szubjektumokban, partikulá­ risan létező cselekvési lehetőségek és gátlá­ sok hogyan válnak közösségi jellegűvé. (Ezért bonyolultabb a szerkezete, mint a Kossuth-regényé, bár alapproblémájuk ha­ sonló.) Amint ennek a térnek és időnek a tu­ datban való kiteljesedése akadályba ütközzik, csökken vagy meg is szűnik a történelmi önvizsgálat lehetősége. Ezt példázza a regény visszatérő motívuma: a bizottság Thormayt sokszor azzal állítja meg, hogy „ilyen réges-régi, ide nem illő eseteket nem hallga­ tunk meg.” Így a felelősség kérdése nem­ csak a negyvenes, hanem a hatvanas évek magyar társadalmára vonatkoztatva is föl­ vetődik. A múlt rendkívül erőteljesen, olykor szin­ te drasztikusan szól bele a jelenbe. A hábo­ rúban megszokott, beidegződött alá- és fölé­ rendeltségi viszonyok nem szűnnek meg a lélek mélyén, legtöbbször nem is oldódnak. Fontos dologra figyelmeztet ez: a társadalmi hierarchiát nem lehet pusztán adminisztratív eszközökkel, máról holnapra megszűntetni. A múlt problémái így máig húzódnak. Arra, hogy ezek a problémák hogyan épül­ jenek be tudatunkba, már az Én, Kossuth Lajos mutat követendő példát: a fiktív elbe­ szélő a 48-as forradalmat úgy ábrázolja, mint egy hosszú történelmi folyamat szükségsze­ rű részét; sem erényeiben, sem hibáiban nem érzi egyedi jelenségnek. A történelemben élő ember szabad válasz­ tásának és cselekvési kényszerének kérdése már a hetvenes évek második felében meg­ jelenő önéletrajzokban is fölvetődött (Ká­ dár Gyula: a Ludovikától Sopronkőhidáig, Bárczy János: Zuhanóugrás). Részben ez a probléma jelenik meg a regénnyé teljesedő önéletrajzban, Illyés Gyula Beatrice apródjai című művében is, amikor a tudatosnak in­ duló történelmi cselekvés öntudatlanná vá­ lik, és visszájára fordul: „Az emigráció li­ berális és szociáldemokrata vezetői bizonyos fokig jobb ügy érdekében, tán jóhiszeműen lehettek részesei egy kezdettől fogva rossz­ hiszeműen vezetett politikának, tehát szá­ munkra egy végzetesen rossz ügynek.” Mindennek a hatását ma is érezzük. Cseres regényei és Spíró kiemelkedő mű­ ve, Az Ikszek, egyaránt a politikai cselekvés lehetőségeit vizsgálják, természetesen külön­ böző írói eszközökkel és más problematikára leszűkítve. A Kossuth-regényben és Az Ikszekben közös vonás, hogy mindkettő egy harapófogóba szorított nemzetet tükröz, amelyet egy-egy vezéregyéniség — az egyik­ ben politikus, a másikban egy zseniális szí­ nész — a maga szűkre szabott eszközeivel igyekszik fölszabadítani. Margócsy István ír­ ja Spíró könyvéről: „Bár első pillanatban úgy tetszhetik, a regény cselekményessége, eseménygazdagsága a regény minden más rétegét maga alá rendeli, a dolog mélyére nézve azonban ennek épp ellenkezőjét fi­ gyelhetjük meg: a sokágú és aprólékos cse­ lekményszálak itt csak arra valók, hogy a szereplők választásának és aktív reagálásá­ nak terepéül szolgáljanak. A regénynek ez a kulcsmozzanata: a megítélésnek alapja nem �az, ami történt, hanem az, hogy a történé­ sekre, a leleplezésekre ki hogyan reagál, il­ letve minek a nevében reagál éppen így.” (Mozgó Világ 1981. 11.) Hasonló alapszövete van a Simonffy-regénynek is. de ismét egé­ szen más, különös témára szűkítve és más eszközöket (a történelmi kollázsregény lehe­ tőségeit) fölhasználva. Az Ikszek befejező része nem csupán azt tükrözi, hogy Boguslawskit, a zseniális szí­ nészt, elfelejtette Lengyelország, hanem az ő tragikus sorsa mellett fölmutat egy másik félresiklott lehetőséget is: Fiszerét. Az ő egyénisége mindenben ellentéte a Boguslawskiérak: nem gyakorlatias, hanem filozo­ fáló elme, nem Lengyelországban, hanem Párizsban próbálja meg kiküzdeni a művé­ szi szabadságot. A korabeli lengyel társada­ lom tragikumát, kiúttalanságát tükrözi, hogy a két ellentétes magatartásforma közül egyik sem éri el végső célját. A cselekvési lehetőségek ilyen polarizált kidolgozása Cse­ res és Simonffy műveiben is megjelenik. Simonffy András nyilatkozta regényével kapcsolatban: "... a magyar példa azért fontos és tanulságos — s talán nemcsak számunkra —, hogy végre azt is elemezzük, elemeztessük, hogy a progresszív elemek milyen mozgási, cselekvési lehetőséggel ren­ delkeztek, rendelkezhetnek válságos törté­ nelmi pillanatokban — tehát azokban a bi­ zonyos alternatív korszakokban”. Az individuum problémája bizonyos öszszefüggésekbe ágyazva már Galgóczi Erzsé­ bet deviáns hőseiben megjelent (Szent Kris­ tóf kápolnája. Törvényen belül). A nagyepi­ ka éppen az ilyen összefüggésrendszert ké­ pes tágítani, és a tárgyalt regényírók éltek is ezzel a lehetőséggel. A Parázna szobrokban élesen kirajzolódik az öreg, háborúban meg­ rokkant tábornok, Stoom alakja. A kemény hangú, zord külsejű, de szive mélyén hazája sorsáért szinte az érzelgősségig aggódó tá­ bornok külső vonásai nem puszta rekvizitumok: nagyon mély gondolatok húzódnak meg e szereplő mögött. Belső vívódását, sa­ ját múltbeli cselekedeteinek újraértékelését tragikussá színezi az a tény, hogy a hatva­ nas évek Magyarországa mint idegen testet kiveti magából. Pedig nem különc, mint ahogy nem az Kőhidai sem, Moldova regé­ nyének zsidó főhőse, nem különcségből cse­ lekszenek Simonffy regényének szereplői sem, és Cseres Kossuth Lajosa sem extrava­ gáns. Környezetük azonban mindnyájukra rásüti ezt a bélyeget — a Spiró-könyv Boguslawskijára is —. mert érzik tudatuk mi­ nőségéből fakadó elkülönülésüket. Az individualitást Cseres Kossuth-regényének már a címe is hangsúlyosan jelzi. A mű folyamán nemcsak az egyes szám első személyű narráció erősíti ezt meg, hanem a — részben fiktív — élményanyag látszólag csa­ pongó, mégis fontos összefüggéseket fölmu­ tató válogatása is. Olyan apró események jelennek így meg, amelyek egy történelmi munkában (pl. Szabad György szép monog­ ráfiájában) nem kaphatnak helyet, mégis fontos személyiségjegyeket mutatnak. A bör­ tönévek idején jön rá Kossuth az alapigaz­ ságra: „...csataleírásunk sok van, de a múlt emberét alig ismerjük”. Ez akár a re­ gény mottója is lehetne. Kossuth a börtön­ ben nem személyes múltján töpreng, hanem az emberiség kultúrájához és a magyarság történelméhez találja meg a fonalat olvas­ mányai révén. így válik a regény lényegévé a történelem személyesen átélt folyamata. Ennek egyik legfontosabb tanulságaként fo­ galmazódik meg a Kossuth-jelenségnek mint emberi-politikai magatartásformának a kul­ csa: „a politikában nem az a legnagyobb hi­ ba, ha az ember a célig nem megy el, ha­ nem ha a célon túlmegy”. Ez a mértéktartás veheti elejét annak, hogy a törénelmi újat akarás öncélúvá váljék. De része ennek a magatartásnak az is, hogy a problémákat nem megkerülni akarja, hanem megütközni velük. Érzékeli az imént említett politikai polarizálódást, s nem szívesen, de vállalja a szembekerülést Széchenyivel. Fájdalma ak­ kor hatalmasodik el, amikor úgy érzi, hogy a nép háttérbe szorult, s a nemzet kérdései­ ben már csak a hatalom birtokosai dönthet­ nek. Az emigrációban élő Kossuth számára pedig végső lehetőségként a krisztusi áldo­ zatvállalás is fölsejlik. Sorsa végül a tétlen­ ségre kárhoztatott politikus férfi tragédiájá­ ba torkolik. Történelmi szükségszerűség, hogy a hatva­ nas-hetvenes évek magyar irodalmában föl­ erősödött a nemzettudat problémája (többek között Csoóri Sándor és Sütő András esszéi­ ben, Dobos László és Duba Gyula regényei­ ben). Megjelenik ez Cseres regényeiben is. A Parázna szobrok több tekintetben is Móricz és Németh László nyomdokain halad. A mitologizáló realizmus azonban itt új tartalom­ mal telítődik: a hatvanas évek kelet-európai értelmiségének útkeresését tükrözi (Hasonló problémáról szólt Duba Gyula a Szabad­ esésben, egyetlen nemzetiségi kisebbségre vonatkoztatva.) Föltétlen erénye, hogy sem nemzeti önostorozás, sem illúziókeltés nem jelenik meg benne. Természetesen nemzetben gondolkodik az Én Kossuth Lajos is: a társadalom itt sem csupán háttérként van jele. A katonának állt nép a politikai öntudatra ébredés küszöbén áll. Kossuth ezen a küszöbön igyekszik az embereket átsegíteni. Abban a jelenetben, amelyet utólag maga is tragikomikusként értékel, ezt a tragikomikumot éppen a kü­ szöbhelyzet okozza: a nép már bízik veze­ tőjében, de még nem bízik igazán önmagá­ ban. A tragikum akkor teljesedik ki, amikor Magyarország az európai nemzetek függvé­ nyeként jelenik meg. Hasonló összefüggés­ ben látjuk Lengyelországot is Spíró regényé­ ben. Ilyen módon is leszűkül tehát a cselek­ vési tér, de végletes borúlátással sem ók, sem a többi említett író nem vádolható, hi­ szen a megmaradt teret még mindig cselek­ vési térként értelmezik. D. Rácz István Változatok atörténelmi regényre Ha a magyar történelmi regényről beszél­ lünk, mint folyamatosan létező, sajátos, te­ matikai szempontú műláncolatról, paradox kettősséget kell megállapítanunk. Kontinui­ tás és prosperitás tűnik föl történelmi tár­ gyú művekben — ám kifejezett hiányról szá­ molhat be a par excellence történelmi regény kutatója. A históriai regényre jellemző a tör­ ténelmi hitelesség, ennek megfelelően ütköz­ nek a mű enigmarendszerén belül különböző morális, nemzeti, politikai nézőpontok, s ezek korhű képviselői. Másfelől szükségszerű az allegorizálástól-szimplifikálástól mentes, ak­ tuális gondolati tartalmak jelenléte az alko­ tó korához viszonyítva. Ugyanakkor tértől és időtől bizonyos mértékig független („örök”) metafizikai, erkölcsi, filozófiai rendszerek kristályosodnak ki — legalábbis az elemzés­ re érdemes alkotásokból. Ezek közé tartozik a tanulmány tárgyát képező öt könyv is. AZ AMBIVALENCIA POKOLI BUGYRAI — AVAGY A KISNEMZETEK LÉTKÉR­ DÉSE. Spiró György Az Ikszek című revelációerejű regényében egy rokonsorsú kelet­ európai nemzetet választ a téma modelljéül, úgy, hogy a megidézett kor eseményeihez tényszerűen is hű marad. A mű valóságos színtere Lengyelország, Napóleon végső bu­ kása után; komplex gondolatiságának egyik leitmotívja a „mindig rossz lóra tévő kis­ nemzet” létkérdése. A függetlenségért küz­ dő lengyelség forradalmárai először a revolúció szent apostolát látják Napóleonban, majd érdekből, a szuverenitást ígérő szuperimpátor szavatartását remélve tartanak ki mindvégig a hódító mellett; hogy aztán utol­ só, hű csatlósként álljanak kiszolgáltatva a győztes nagyhatalom kénye-kedvének. A sokszoros szerepvállalásra kényszerült nép politikusai, hadvezérei a harcban fáradtan — a tiszta nemzeti forradalmiság, s a zsar­ noki hatalom kiszolgálásának végletei között fölőrlődve — immár különösebb megerőlte­ tés nélkül ünnepük parancsra valódiként bábkormányukat, látszatfüggetlenségük biz­ tosítékát; s fölszabadítóként legyőzőjüket. Spiró az újkori hatalmak genezisének lét­ rejötteként tárja elénk a XIX. század ele­ jének nagyszabású társadalmi tablóját. Na­ póleon forradalmár-világhódító metamorfó­ zisa, majd bukása után a világ az infernális létbizonytalanság, az ambivalencia pokoli bugyrává lett. Morál, szabadság, érték, nem­ zettudat — mind zárójelbe kerül a manipu­ láló struktúrához fűződő viszonyhoz képest. A Szentszövetség tagjai kibékíthetetlen ellen­ ségek — de adott helyzetben (1848—49-es magyar szabadságharc) érvénybe lép közöt­ tük a nagyhatalmak közötti szolidaritás a kis népek forradalmi megmozdulásai ellen. A korábbi — nyíltan abszolutisztikus mo­ narchiákban kibogozhatóbban, áttekinthe­ tőbben létezett az elnyomó-elnyomott vi­ szonyrendszer; s jobban tűrte a szuverén, öntörvényű személyiségeket, mint a félde­ mokrácia, liberalizmus köntösébe bújtatott hatalmi apparátust. Menthetetlenül elveszett az az ellenzéki politikus, aki titkon-félig nyíltan nem épül be, s pusztulás fenyegeti a tisztességes vagy szűk látókörű kormány­ párti politikust, aki nem biztosítja magát hatalmon belüli pártfordulások esetére vala­ miféle progresszivitással. Mi a művész dolga a látszatok árnyjátékának poklában? Az alkotó számára létkér­ dés, hogy a művészi morál parancsának en­ gedelmeskedjék késztesse az élet-halál pó­ lusai közé szorított embert, hogy egyénisége csúcsállapotaira törekedjék, minél több ér­ telmet gyűjtsön a mindent elpusztító idő ha­ talma ellen. Semmiképpen sem választhatja a végső hallgatás alternatíváját, önnön létét szűntetné meg, s megfosztaná embertársait a legjobb lényegükre ébredés esélyétől. Így kacérkodnia kell a hatalommal, kijátszani, sőt, bumerángként saját maga ellen fordítani a manipuláció különböző bázisait — ez Woj­ ciech Boguslawski, a XVIII—XIX. század­ fordulós lengyel színművészet zseniális apostola, a..Mester” örök konfliktusa Hall­ gatás és megalkuvás között lavírozva hasz­ nálja ki a különböző árnyékhatalmak konfliktusait-helycseréit. úgy, hogy minden esélyt kihasznál a művészet, a humánum, a nemzeti függetlenség eszméjének éltetésére, a bábkormány mögött sötétben manipuláló nagyhatalom leleplezésére — miközben megalázzák, mellőzik, megvesztegetik, pró­ bálják, perifériára szorítják. Ám az infernális végkifejlet, s a középszerűség abszolút diadala a címszereplő titokzatos Ikszeket is elsodorja. Kik is ők? Az újkori társadalmak hozadékai. a „pártoskodó” ítészek csoport­ ja, X-szel, vagy X-ekkel szignálják művei­ ket. Abban az illúzióban ringatják magukat, hogy hatalom és művészet párbaján belül egyensúlyt teremtenek, s a „józan szelep” szerepében tetszelegnek. Egyszer a művészet, máskor az árnyékkormány szócsövei, tit­ kon a félfüggetlenség a humanitás meglé­ vő bástyáit védelmezik. Részben valóban azért „nyesegetik a szélsőségeket”, hogy megelőzzék a nagyhatalom nyílt közbelépé­ sét, részben a hatalomban való részesedésért — mindhiába. Egy politikai pálfordulás — és lényegében a Mester halála — akkor te­ szi ad acta őket, amikor leginkább nyereg­ ben érzik magukat. A műben klasszikus egységben áll a kor atmoszférájának hű megidézése, a jelenre irányuló példázati sugallat, s az általános, létfilozófiai modell megteremtésének szándé­ ka. Mint ahogy a fülszövegből megtud­ juk, Zbigniew Raszewski varsói professzor monográfiájában földolgozott valóságos ese- 25 �népét a Habsburg elnyomás igája alól föl­ szabadítsa. Kossuth alakja lélektanilag hi­ telesen éled újjá belső monológjaiban — s három kiemelkedő politikai ellenfelével folytatott permanens polémia tükörcsarno­ kán belül. A történelmi hitelesség és tisz­ tánlátás szempontjából egyértelműen kikris­ tályosodik az a tény, amit az egyidőben kö­ telező álobjektivizmus, rosszul értelmezett nemzeti lelkifurdalás elkendőzött: a Duna menti népek ellenségeskedésének sorrend­ ben első, fő indítéka, hogy győzedelmeske­ dett a Habsburg impérium divide et impera politikája. Cseres Tibor kiemelkedő nagyregénye ob­ jektív heroizmusával rengeteg pro és kontra félreértés tisztázásában segíti olvasóját. Szerkezete bravúrosan ölel egybe látszólag heterogén elemeket; a regény belső mono­ lógból, fiktív hallgatók számára előadott konfesszióból, esszébetétekből, Kossuth-művekből ötvözött memoár. mények, s létező alakok álltak Spiró György művének centrumában — s hogy a szerző, természetesen, élt a művészi stilizálás jogai­ val. A kor extenzív bemutatására törekedett. Bár a figurák a hétköznapi lét szintjén mo­ zognak, a mű expresszivitása nem minden­ napi létük jeleneteiből, hanem intellektuális hatóerejükből eredeztethető. Az intenzív fe­ szültség, a hagyományos realista nagyregény­ nél stilizáltabb légkör tudatosan óvja a műegészet a részletek precizitásából, az anak­ ronisztikus nehézkességből fakadó veszé­ lyektől. TALAPZAT NÉLKÜLI SZOBOR A SZA­ BADSÁGHARCNAK. Az újkori hatalmak szembeállása — illetve érdekszövetségének áthatolhatatlan — országokon túli hatalmi egyensúlyrendszere ellen az egyik nagy, nem­ zetközi hullám az 1848-as szabadságharcok Európán átívelő láncolata. Nem véletlenül centrális gondolatköre drámáknak, monog­ ráfiának — s kiemelkedő regényeknek a forradalom és a szabadságharc. Nálunk a szabadságharc —, s a legendás, apostoli népvezér, Kossuth alakját mesék, anekdoták névtelen szerzői, számos ifjúsági mű alkotói rajzolták el. Érthető — ám semmiképpen sem helyeselhető — a szükség­ szerű ellenérzésekkel szemben megszületett álobjektív deheroizálás divatja. Cseres Tibor Én, Kossuth Lajos című álmemoárjának sar­ kalatos erénye, hogy Kossuth Lajost „talap­ zat nélküli szoboralakká” nemesíti. Tegyük föl, hogy Kossuth Lajos, turini száműzeté­ sének éveiben — halálközelséget érezve, konfesszionális regényt alkot — így jelle­ mezhetnénk Cseres írói alapmagatartását. A memoár valódi alkotója vállalja az empirikus hitelességet, remekműteremtő eredetisége a tények sajátos rekonstruálási módjában van. Korszerű belső ábrázolással kelti életre a néptribunt, aki az életét arra tette föl, hogy 26 „MOHÁCCSAL SÚLYOSBÍTOTT TRIA­ NON” A túlzott nemzeti önvád is lehet a tisztánlátás gátja: „Mert nem a történelem (a veszejtő)" de az önfeljelentö köpedelem” (Simonyi Imre: Történelmi lecke)” A máso­ dik világháború művészi és álművészi alko­ tások legexponáltabb problémaköre. Az egyetemes katasztrófa megrázó élménye-közelsége remek- és fércművek sorozatát ih­ lette. Ám semmiképpen sem elégedhetünk meg a „bőség zavara keltette homály” pa­ radoxonával a káosz, a tényismeretek hiá­ nyának magyarázataként, amely csak az ötve­ nes évekkel kapcsolatos előítéleteknél ha­ sonló A sarkítások, az óvatossági reflexek beidegzettségeit oldották a parabolizmus re­ mekművei, s a Tények és tanúk sorozat fontos dokumentumai. Cseres: Parázna szob­ rok, Simonffy: Kompország katonái című re­ gényeikkel a teljes igazságföltárásnak két szépirodalmi alapművét is megteremtették. Cseres ikerregénye imponálóan gazdag for­ rásanyaggal is bizonyítja: az apokaliptikus háború antihumánus borzalmaiban egyik résztvevő fél hadserege sem maradt ártatlan. Az „ikerregény” komplex, szintézisteremtő szerkezete két aspektusból pörgeti végig az eseményeket. Az A egység sikertelen ma­ gánnyomozás története — a logika, a ráció kudarcával végződik. Valódi.,ideje " ” 1963, az egyik főhős, egykori horthysta százados, Tömössy Aladár megidézi 193S, a háborúba lépés eseményeit. A B rész átbillenés a fik­ ció tartományaiba; lélekrajz, diplomáciaihadtörténeti esszék, s egy képzeletbeli, min­ dent tisztázni akaró tárgyalás tudathasadá­ sos élménye ötvöződnek benne. A szerkezetet még összetettebbé teszi, hogy a cselekmé­ nyes első, s a látomásos emléktöredékes máso­ dik regényegység azonosan számozott részei között asszociatív kapcsolat keletkezik. A mű víziók, realisztikus-dokumentatív elemek bravúros-gigászi méretű szintézise. Két tisz­ tességes katonatiszt-hősének példája bizo­ nyítja, hogy abban az időben is voltak a ha­ za sorsáért aggódó emberek, akik éreztékátérezték a katasztrófát, amibe a nemzet Sodródott, a „Moháccsal súlyosbított Tria­ nont”. Tényszerűen pedig szó esik eddig szemérmesen agyonhallgatott eseményekről. A sokat koptatott-emlegetett történelmi bűn­ tudat mesterséges túlhergelésének ellenpont­ jaként a szerző, gyötrődő főhősével azono­ sulva, eljut a kérdésföltevésig: a II. világ­ háborúban alakulhatott volna-e lényegében másként a magyarság helyzetében levő kis­ nemzet sorsa? A kiemelkedő szépírói kvalitások rokonítják Simonffy András Kompország katonái című kollázsregényét Cseres Tibor alkotásá­ val. Lényegében Veres Péter döbbentette rá az írót, hogy az örökséget vállalnia kell, s megfogant művének alapkoncepciója: igaz­ ságot szolgáltatni egyszer apjának, Simonffy Tóth Ernő egykori vezérkari őrnagynak, a debreceni ideiglenes Magyar Nemzeti Kor­ mány tagjának, a katonai ellenállás egyik kiemelkedő egyéniségének. Simonffy-Tóthnak, akit a mielőbbi békekötésért végzett pá­ ratlan cselekedetei ellenére — majdnem ki­ végeztetett 45 után a statáriális bíróság. Simonffy kitűnő regénye a történelmi lelkiismeret-túltengés beteges zavarával leszá­ moló alkotások sorát gazdagítja. A Komp­ ország katonái riportelemekből, dokumen­ tumokból, konfesszionális passzusokból, tör­ ténészek, ex-katonatisztek bravúrosan ütköz­ tetett véleményeiből alakul egyedileg komp­ lex nagyepikai formációvá: vitairat dokumen­ tumkollázs — tudományosan megalapozott történelmi konfesszióregény. A sokrétű ele­ mek egységbefonása, az empirikus hitelesség gel együtt — kompozíciós egészként belletrisztikai teljesítményként is rangossá avatja a művet. MALOM A FÉLMÚLT POKLÁBAN A „félmúlt”-ként aposztrofált időszak első, ran­ gos regényei Hernádi Gyula, Vészi Endre és Sánta Ferenc nevéhez fűződnek. A legtöbb tisztánlátásra törekvő „ötvenes évek tárgyú” alkotás viszont Moldova György nevéhez fű­ ződik. A történelmi regény fölsorolt krité­ riumainak még inkább megfelel az Elhúzódó szüzesség című Moldova-alkotás. Főhőse, Kőhidai Miklós sorsának előzményeit a Szent Imre-induló című regényéből ismerjük. A fia­ talember gyerekkorának egész életre szóló­ meghatározó élményeit a budapesti gettóban szerezte. A regényben jellegzetes sorsmodellt ismerhetünk meg. Moldova a szó legempirikusabb értelmében valósághíven mutatja meg az ötvenes évek sajátos világát. Az újabb magyar történelmi regények je­ lentősége fölbecsülhetetlen: szembenézhe­ tünk tényszerűen, egyben a konzekvencia­ alkotás igényével, közel- és távoli múltunk fontos, ha nem is fehér, de mindenképpen ködszürke foltjaival. E sorok írója semmi­ képpen sem akarja háttérbe-zárójelbe szorí­ tani korábbi történelmi tárgyú irodalmi mű­ vek kiemelkedő értékeit. Jelenkori irodal­ munk egyedülien meghatározó vonulataként sem akarja föltüntetni a tárgyalt művek cso­ portját. (Legalább ennyire fontos az Esterhá­ zy, Kolozsvári Papp, Hajnóczy, Nádas, Len­ gyel, Grendel stb. által fémjelzett új intel­ lektuális próza). Ám tudományos és tényszerű múltkeresés-föltárásnak, a nemzeti önisme­ ret igényének, s rangos esztétikai értékmér­ céknek együtt, ennyire egységesen megfelel­ ni — mindenképpen sarkalatos és új igény történelmi tárgyú irodalmunkban. Pósa Zoltán �Kultúra és munkásélet E kiadvány az UNESCO keretében megvalósult nemzetközi együttműködés eredménye. 1972ben a kulturális miniszterek — Helsinkiben tartott — európai konferenciája azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy indítsanak közös mű­ velődéspolitikai kutatásokat és „végezzenek összehasonlító tanulmányokat jól körülhatá­ rolható, közös érdekeltségű területeken.” A kormányközi konferencia ajánlása abból a szándékból is fakadt, hogy előmozdítsa a kü­ lönböző politikai berendezkedésű országok kulturális kapcsolatait. E törekvést három év­ vel később a Helsinki Egyezmény záróokmá­ nya is megerősítette („A humanitárius téren és a kultúra más területein való együttműkö­ dés” fejezete „Együttműködési módok és te­ rületek” címmel). 1975-ben Bonnban fogadta el egy szakértői konferencia a tématerveket, a fő célkitűzéseket, valamint a tanulmányok összeállításának módozatait. A tizennégy té­ ma egyike volt a Kultúra és munkásélet — eredeti címén „Kultúra a munkakörnyezet­ ben”, — amely azt a célt tűzte maga elé, „hogy olyan módszereket kutasson fel, ame­ lyek alkalmasak és valóban felhasználhatók arra, hogy bátorítsák a kulturális tevékeny­ ségeket és az azokban való munkahelyi részvé­ telt.” A kutatási megbízás értelmében a ta­ nulmány előkészítésében érdekelt országok — Belgium. Franciaország, Jugoszlávia. Magyar­ ország, Norvégia, Svédország — képviselői szemináriumi keretek között találkoztak, há­ rom alkalommal. Hazánkat e munkában a Kulturális Minisztérium kijelölése alapján a Népművelési Intézet részéről Sz. Fodor Kata­ lin és a Szakszervezetek Országos Tanácsa megbízásából Baranyi Gézáné képviselte. A vitára szánt előzetes tanulmány 1977-ben jelent meg angol, francia és svéd nyelven. Az eszmecserék tapasztalatait is figyelembe ve­ vő jelen változat angol, francia, magyar szerbhorvát és svéd nyelven látott napvilágot. (A magyar fordítás Baranyai Gézáné munkája.) A tanulmány négy fejezetre oszlik: az első és az utolsó elvi kérdéseket tárgyal, a másik kettő pedig ismerteti a vizsgálat során tapasz­ talt sajátosságokat. Az első fejezet a kiindu­ lópontokat hivatott tisztázni, fogalmi megálla­ podásokra törekszik. Erre a rendkívül sokfé­ le kultúrafelfogás miatt eleve szükség van, de méginkább a vizsgálatban részt vevő hat or­ szág történelmi, nemzeti karakterbeli eltéré­ sei, különböző politikai rendszerei miatt. Mi­ után igy országonként is változik a kultúra fo­ galmának. társadalmi szerepének a felfogása, nem meglepő, hogy ebben a tanulmányban sem sikerült egységes meghatározáshoz el­ jutni, s csak közmegegyezés eredményeként alakult ki — a közös munkát egyáltalán le­ hetővé tevő — azonos nézőpont. Ez túlmu­ tat a kultúra — főleg művészi kifejezésmó­ dokra — szűkített értelmezésén, s szakít az­ zal a szemlélettel is, amely a kultúrát kizá­ rólag az úgynevezett szabadidős-tevékeny­ séghez kapcsolja. Az egyezményes kultúra­ koncepció alapját „a munka mint kulturális tevékenység, a kultúra mint létforma és a kultúra mint művészi, alkotó- és kutatótevé­ kenység természetes összessége” képezi, s mint ilyen az egyes országokban végbemenő közös fejlődési tendenciákra koncentrál. Ezzel szemben a Különböző társadalmi struktúrák, különböző megoldások című má­ sodik fejezet öt kérdésben a dolgozók életé­ nek megszervezése; a kultúrpolitika hatása a munkások életére; a szakszervezetek szere­ pe a munkahelyi kultúra fejlesztésében; más társadalmi és tömegszervezetek kulturális tevékenysége: a kultúrára fordítandó költ­ ségek a munkahelyeken) ad módot az eltéré­ sek megjelenítésére. Magyarországon — mint a gyakorlatból is ismeretes — a közművelődés céljai és funk­ ciói közvetlen kapcsolatban vannak a társa­ dalom programjával, a közgondolkodás, a magatartás, az életmód szocialistává formá­ lásával, a demokratikus közszellem kialakí­ tásával, a termelékenyebb, racionálisabb és magasabb rendű emberi-termelési feladatok megoldásával. A művelődéspolitika a társa­ dalom építésének egyik alapvető eszköze és a tervgazdálkodás egészének lényeges eleme. A vizsgálat is úgy ítéli meg, hogy a közmű­ velődési törvény alapján „erőteljes a törek­ vés arra, hogy a kulturális tevékenységet job­ ban közelítsék a dolgozók életéhez,... a mun­ kahelyeken javítsák a kulturális feltételeket és bátorítsák a munkások kulturális jellegű aktivitását”. A szakszervezetek hagyományo­ san gazdag művelődési tevékenységének rész­ letezése mellett a tanulmány érinti a KISZ, a TIT és a Vöröskereszt, valamint a — mun­ kahelyi viszonylatban — kisebb jelentőségű baráti körök, klubok szerepét. Minden üzem számára kötelező egy legalább minimálisnak deklarált kulturális és sportjuttatási szint megtervezése. Ezen túlmenően az e célra tar­ talékolt összegek nagyságrendje a kollektív szerződésektől függ. Jugoszláviában a decentralizáció és az ön­ igazgatás révén a munkahelyek kiemelt sze­ repet töltenek be a társadalmi rendszerben. A jogok gyakorlásához szükséges műveltség elsajátítására, közvetítésére — a kultúra hi­ vatásos szakemberei és a munkások közvet­ len kapcsolatait elmélyítendő — „kulturális érdekközösségek” elnevezéssel egy sajátos együttműködési formát hoztak létre, amely­ nek az a feladata, hogy lehetővé tegye a ten­ nivalók és az anyagi források között a ko­ ordinációt. A munkahelyeken a szakszerve­ zetek tevékenysége kiegészítője az önigazga­ tás keretei között kifejtett aktivitásnak. A kulturális szervezetek és a munkahelyek kö­ zött egy újabb együttműködési lehetőség te­ remtődött az úgynevezett „színházi közössé­ gek” létrehozásával. A dolgozók által meg­ állapított fontossági sorrend alapján hatá­ rozzák meg a rendelkezésre álló anyagi for­ rások szétosztását, a kulturális célokra for­ dítandó összegek nagyságát és a felhasználás módozatait. A francia ipar és kereskedelem legna­ gyobb része magánkézben van. A munkadók és a munkavállalók közötti kapcsolatok rész­ ben az üzemi bizottságokon keresztül reali­ zálódnak, s ezekre különösen jelentős sze­ rep hárul a dolgozók kulturális életének megszervezésében. Tevékenységük fontos ré­ szét szentelik tanfolyamok, nyári egyetemek szervezésére, különösen a szakszervezeti kép­ zés terén. A tapasztalatok azt igazolják, hogy az üzemi bizottságok hatékonysága és ki­ sugárzó hatása nagymértékben függ a vál­ lalatnál kifejtett szakszervezeti tevékenység színvonalától, életképességétől. Az állam — néhány kivételtől eltekintve — nem támo­ gatja az üzemi bizottságokat, de a rájuk vo­ natkozó törvény komoly anyagi felelősséget ró a vállalatokra: például a tanulmányi sza­ badságok biztosításában. Egységes kulturális politika Franciaországban nincs, minden nagyvárosnak saját művelődéspolitikája van. Számos független klub vagy szabad társulás létezik, melyek ugyanazon vállalatnak a mun­ kásait egyesítik, és igen sokoldalú tevékeny­ séget folytatnak. A kulturális és szociális jellegű kiadások nagyságrendjét a vállalat bértömege alapján a szakszervezetekkel foly­ tatott tárgyalások után kell kialakítani. Belgiumban az üzemi tanácsok hivatottak a dolgozók képviseletére. Konzultációs ha­ táskört gyakorolnak a munkaszervezést és a munkakörülményeket, valamint a vállalat nyereségének felhasználását illetően. A fran­ ciaországi gyakorlattól eltérően törvényes előírások nem kötelezik a magánszektort a kulturális kezdeményezések anyagi forrásá­ nak biztosítására. A munkavédelmi és egész­ ségügyi bizottságok a munkahelyi környezet szépítését is feladatuknak tartják. A kultu­ rális politikában nagy vívmány az utóbbi évtizedben életbe lépett „kölcsönös munka­ órákénak nevezett törvény, amelynek ér­ telmében a magánvállalatok 40 éven aluli munkásainak joguk van ahhoz, hogy munka­ idejükön belül, maximum három éven át tartó szakmai képzésben vegyenek részt, melynek költségeit fele-fele arányban az ál­ lam illetve a vállalat finanszírozza. A kultu­ rális szabadságokhoz való jog elsősorban a szakszervezeti küldöttek, az üzemi tanácsok és a munkavédelmi bizottságok tagjainak képzésével kapcsolatos. A szakszervezetek kulturális tevékenysége a dolgozok informá­ lására és képzésére összpontosul. A politikai pártoknak nincs meg aza joguk, hogy a mun­ kahelyeken fejtsék ki aktivitásukat. Sajátos szerepük van a dolgozók baráti köreinek. A norvég és a svéd viszonyok sok hason­ lóságot mutatnak. Mindkét országban kollek­ tív szerződések szabályozzák a munkáltatók és a munkások közötti kapcsolatokat, új tör­ vény lépett életbe a munkakörülmények be­ folyásolására. A skandináv országokban a tömegmozgalmaknak jelentős szerepük volt a társadalom fejlődésében, s ezzel magyaráz­ ható, hogy az állam, a területi és községi hatóságok erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatják az úgynevezett népi kollektívák és a nagyszámú egyesületek tevékenységét. A szakszervezetek arra törekednek, hogy a mozgalmi munkát a kulturális tevékenység­ gel egyesítsék. Amíg Franciaországban az üzemi bizottságok tagjainak lehetőségük van arra, hogy szociális és kulturális jellegű feladataik elvégzésére munkaidejük egy ré­ szét is igénybe vegyék, Norvégiában és Svédországban ezt nem tehetik meg anél­ kül, hogy ez egyéb szakszervezeti tevékeny­ ségük rovására ne menne. Jelentős kulturá­ lis szerepük van mindkét országban a külön­ böző művészeti egyesületeknek, szövetségek­ nek, társaságoknak. A termelő vállalatokat a törvény semmilyen közvetlen anyagi támo­ gatás biztosítására nem kötelezi. A tanulmány harmadik — Gyakorlati ta­ pasztalatok című — fejezete valóban a kul­ turális élet mindennapjainak bemutatását szolgálja; a munkakörnyezet és a szabad­ idős-tevékenységek tervezése, a kollektív tevékenységi formák (tanulmányi, művésze­ ti tevékenységek, ünnepségek, utazások, kirándulások stb.) szervezése, a kulturális eszközök munkahelyi használata (különös tekintettel a könyvek, hanglemezek, képző­ művészeti alkotások alkalmazására és ter­ jesztésére, a művészek, tudósok bevonására) valamint a munkahely és a külvilág (ami alatt az üzemek kapcsolatrendszere érten­ dő oktatási, kulturális, tömegkommuniká­ ciós intézményekkel) témakörökben. Miután a példák nagy tömegét sorakoztatja fel egyegy ország jellemzésére, alig lehet részlet­ kérdéseket kiemelni megállapításaiból. Itt csak azt a nyugat-európai sajátosságot em­ lítjük meg, hogy a munkahelyi konflik­ tusok alkalmával, sztrájkok idején, a bezá­ rással fenyegetett üzemekben gyakran igen intenzív kulturális tevékenység folyik. „A munkások ilyenkor erőteljesen felhasználják a színjátszást, a dalt, a zenét és az újságo­ kat, mint a szakszervezeti harc régi hagyo­ mányokra visszatekintő eszközeit. A tömeg­ kommunikációs eszközök segítségével lehe­ tőség nyílt arra, hogy ezekkel a tevékenysé­ gi formákkal a korábbiaknál jóval több em­ ber ismerkedhessen meg. Magyarországon és Jugoszláviában a gazdasági és társadalmi rendszer sajátos természete miatt a munka­ helyi konfliktusok más módon zajlanak le". Noha az egyes fejezeteken belül valamenynyi főbb kérdés összegzésre kerül, a záró­ fejezet — egy nagyobb szintézisben — fog­ lalja össze a helyzetelemzésből levonható következtetéseket, a közösen hasznosítható tanulságokat. Az általános megfontolások és a konkrét intézkedések síkján egyaránt a munkának, mint önmegvalósítási lehetőség­ nek a felfogására ösztönöz. Abból követ­ kezően, hogy „az üzem nem egyszerűen csak termelési egység, hanem olyan helyszín, ahol kielégíthetők az emberi személyiség önkife­ jezési, alkotási és kommunikácós szükségle­ tei” fogalmazza meg a munkahelyek fele­ lősségét és lehetőségeit a munkakörnyezet fejlesztésében, a dolgozók kulturális aktivi­ tásának fokozásában. 27 �Az UNESCO együttműködés keretében lét­ rejött közös szeminárium jelentése — adekvátan a hetvenes évek közepi kiegyensúlyo­ zottabb nemzetközi helyzethez — reális ké­ pet törekszik adni a vizsgálatban részt vevő országok munkahelyi kultúrájáról, az elért vívmányok mellett nem elhallgatva a fejlő­ dés korlátait, nehézségeit sem. A tanulmány formailag is jól áttekinthető, s valósággal kí­ nálja az alkalmat a szűkebb környezetünk­ ben tapasztaltak összevetésére is. (Népműve­ lési Propaganda Iroda) Csongrády Béla A Nógrád megyei múzeumok évkönyvéről Igen rövid ideje számítják a történettudo­ mány mulasztásai közé az életmód kutatásá­ nak háttérbe szorítását. Egy-egy korszak, életkörülményeinek, művészetének, gondol­ kodásmódjának tárgyalására a történelem­ könyvekben még mindig csak színező, illuszt­ ráló jelleggel kerül sor, s függelékként a tár­ sadalmi struktúra életközeli megelevítését szolgálja. Könyvtermésünk szintén nem bő­ velkedik művelődéstörténeti munkákban. Az utóbbi időben a történelemoktatás hiányos­ ságairól folytatott viták a történelmi tudat, nemzettudat csökevényességéről élhangzó filippikák mellett egyre sürgetőbb fel­ adat, hogy a történetírás dinamiku­ sabban haladjon egy újfajta, komplexebb történetszemlélet kialakítása felé. Ebben a munkában hosszú távlatok nyílnak az életmódkutatás számára. Természetesen nem kell eltúlozni a jelentőségét, a vita hevében nem mint egyedül üdvözítő szempontot, mindent megmagyarázó, központi kategóriát kell üdvözölni. De az életmód mindig össze­ függ az értékrenddel, a mentalitással, ezért feltárásával egy-egy réteg specifikus vonása­ ira, a réteget összetartó erőkre deríthetünk fényt. Igen sokat tesz a Nógrád megyei múzeu­ mok 1981. évi évkönyve annak érdekében, hogy a nemességet ne az eddigi túl egysze­ rű séma, a társadalmi struktúrában elfoglalt helye szerint, elnyomó osztályként értékel­ jük. hanem e felfogás helyébe árnyaltabb kép lépjen. A kötet tematikus: valamennyi tanulmánya a nemesség XVII—XX. századi történetével foglalkozik. R. Várkonyi Ágnes a XVII—XVIII. század fordulóján élt köz­ nemesek gazdasági helyzete, műveltsége, mentalitása közötti összefüggéseket keresi; Wellmann Imre a XVIII. századi köznemes­ ség gazdálkodását, Benda Kálmán művelő­ dési törekvéseit elemzi. A réteg olvasmá­ nyainak feltárásától (Fülöp Géza), a reform­ kori lakóviszonyok feltérképezésén át (Praznovszky Mihály), egészen a (Monarchia dzsentroid hivatalnoki karával foglalkozó írásig (Nagy Endre), illetve a XX. század­ ra paraszti sorba süllyedt nemesekről szóló tanulmányig (Paládi Kovács Attila) terjed a skála. Az impozáns tartalomjegyzék e hoz­ závetőleges felsorolása sejteti, hogy átgondolt — és remélhetően ezután is következetesen megvalósuló — nógrádi programról van szó: annak az egyelőre még kevés hagyománnyal rendelkező kutatási szemléletmódnak az ér­ vényesítéséről, amely rendszerezett kutató­ munkával igyekszik egy mozaik hiányzó kockáit megkeresni. Az évkönyv gazdag anyagából ezúttal Praznovszky Mihálynak a Nógrád megyei kúriákról szóló tanulmányát választottuk részletesebb elemzésre. A klasszicista kú­ riák eddig szűkén építészettörténeti kérdés­ ként kezelt vizsgálata itt túllép az építészeti érdekességek, a jellemző stílusjegyek feltárá­ sán. A szerző ezeket is korrektül felsorakoz­ 28 tatja, de egyben be is illeszti egy nagyobb ívű, átfogó életmódvizsgálat keretei közé. Ez a törekvés adja meg a részterületek kutatá­ sának rangját, s egyben világossá teszi, hogy részkutatások nélkül nem születhet meg a viták — sokszor túl általános igényű — gon­ dolatmeneteiben hiányolt egységes, reális, szo­ ciologikus történelemszemlélet. Praznovszky írásának módszere megmu­ tatja az alakuló művelődéstörténeti gondolatmenetek egyik lehetséges változatát. Nyil­ vánvalóvá teszi, hogy az életmód feltárása nem egyelő az érdekességek, a részletek, a „korhangulat” érzékletes ecsetelésével, ha­ nem ezeket alapanyagként használva, a ré­ teg gazdasági-társadalmi helyzetére világít rá. Hiszen a kúriaépületek méreteinek, épí­ tőanyagainak aprólékos felsorolása a kúriák nagysága már egzakt következtetéseket tesz lehetővé. A nógrádi nemesség osztálytagozó­ dására éppúgy fényt derít, mint az elavult gazdálkodási rendszerre, arra a sokszor fe­ ledésbe merült tényre, hogy „a jobbágynak nem csak a lakóháza, de sok esetben a bir-toka is különb volt, mint a már csak a ki­ váltságait őrző egyes köznemesi rétegeknek.” Igencsak figyelemre méltó tény, hogy a megye nemességének túlnyomó része három­ négy szobás házban lakott: a családok lét­ számának, az életkörülményeknek, a vagyo­ ni helyzetnek ez a méret volt a legmegfe­ lelőbb. Tehát korántsem beszélhetünk fény­ űző, gondtalan életről, de még elkülönülő, az osztálytagozódást kifejező házhelyválasztásról sem. A kúria gazdasági egység is volt, csak­ nem kivétel nélkül a falu belsejében épült. Ahogy Széchenyi írja: „Homloka az utcára, a háta az udvarnak, s emögött kert, gazdasá­ gi épület.” Ezeknek a gazdasági épületeknek az átte­ kintése közelebb viszi az olvasót annak a sokat Hangoztatott, de rendszerint felülete­ sen magyarázott ténynek a megértéséhez, hogy a nemesség legnagyobb része 1848. után „nem tud polgárosulni”. Hiszen elég egyetlen pillantást vetni arra a felsorolásra, mely a kuriózumszámba menő, ipari, vagy ipari jellegű épületekről, kúriatartozékokról tesz említést — a gubacsszárító ház, a jégverem, a sajtház, vagy akár csak a gyümölcsöskert, a méhes éppúgy kirívó vállalkozás, mint a megye gyér iparának emlékei: a pipagyár, a losonci bőrgyár, a rima-brézói vasgyártó egyesület, a szénbánya. A vállalkozói mentalitás satnyasága mel­ lett a vagyoni stabilitás bomlása nyomán széthulló morál, illetve a fényűzési kórság leírása is helyet kap a tanulmányban. Arra figyelmeztet ez a részlet, hogy a dzsentri fogalom holdudvara reformkori fejlődésig tágítható. A Mikszáth, Justh regényeiből is­ merős hangulat fedezhető fel a Mocsáry, vagy Pulszky által megörökített névnapi la­ komákban, a periratokban. A nemesi életmód rajzának harmadik lép­ csőfoka a kúriák belső berendezésének vizs­ gálata. Ez a leginkább adatszerű fejezet a nemesség differenciált vagyoni helyzetének konkrét példáit sorakoztatja fel. Ha a szer­ ző itt nem is von le következtetéseket, mi­ vel a tanulmány a gyérszámú nemesi könyv­ tár vizsgálatával zárul, teljessé válik a kép. A nógrádi köznemes gazdasági, mentalitás-, és műveltségbeli állapotának ismeretében már könnyebben megválaszolhatjuk a kötet egy másik tanulmánya — Szabad György igen magas színvonalú munkája — nyomán felmerülő kérdéseket. Milyen körülmények között élt, gazdálkodott, milyen lehetőségei voltak a politizálásra annak a kisnemesnek, aki a reformkor szépirodalma, publicisztiká­ ja szerint öntudatlan, minden saját meggyő­ ződést nélkülöz, s — leginkább a konzervatív udvari körök számára — készséges eszköz a korteshadjáratokon? Fülöp Géza is arra tesz kísérletet — né­ mileg az adatfelsorolás szintjén maradva —, hogy a köznemesség reformkori olvasmá­ nyainak feltérképezésével feloldja az ellent­ mondást a liberális köznemesség polgári fej­ lődést helyettesítő szerepe és a kortársak ál­ tal lépten-nyomon ostorozott műveletlensége, provincialitása, durva nemtörődömsége között. Az évkönyv tanulmányai a művelődéstör­ ténet sajátos — eredményes — formáját mű­ velik. Az adatok, levéltári források szóra bí­ rása, egymással való kapcsolatuk felderíté­ se, hozzáférhetővé tétele megkérdőjelezi a kényelmes beidegződéseket, a sematikus társadalomrajzokat. Ez a kritikus kutatói szemlélet két irányban lép tovább. Egyrészt a tárgyát körbejáró sokszempontúság a ki­ alakítandó komplex történelmi szemlélet fe­ lé mutat, másrészt a tanulmányok „összeol­ vasása” a szintézis egy lehetőségét villantja fel. (Salgótarján, 1981.) Kolta Magdolna �Miért járnak újra sokan moziba? A mozi, a huszadik század évtizedeken át népszerű —, ha nem a legnépszerűbb — szórakoztatási intézménye fölött mos­ tanában sűrűn megkondult a lélekharang. Rohamosan romlottak a látogatottsági sta­ tisztikák. Ha a jegyüzérek nem is marad­ tak mindig munka nélkül, az úgynevezett „telt ház” már-már pirosbetűs ünnepnek számított. Több filmszínház megszűnt (nemcsak a budapesti körutakon, hanem kislélekszámú falvakban is), újak viszont alig épültek. Számos szociológiai felmérés tanúsítja: a szabad idő eltöltésének új for­ mái alakultak ki azzal párhuzamosan, hogy a vetítések iránti érdeklődés jelentősen megcsappant. Általában a televízió térhó­ dításával magyarázták a trónfosztást, pe­ dig más okok is közrejátszottak a mozi népszerűségének hanyatlásában. Például a kulturális kínálat bősége, az autózás tö­ meges elterjedése, a hobbikertek művelé­ sének kedvtelése, a filmkínálat esetenkén­ ti szűkössége, esetleg egyes mozik műsza­ ki és egyéb feltételeinek elégtelensége stb. Miért használtunk gyakran múlt időt az előbbi bekezdésben? Egyszerű és örvende­ tes a magyarázat. A negatív tendencia 1981— ben — meglepetésre — megállt, s noha el­ képzelhető, hogy csak átmeneti jelenségről van szó, mindenesetre tény: megint sok­ szor benépesítik a nézők a termeket, „sikk” lett egyes filmeket megtekinteni és meg­ vitatni —, s manapság senki sem beszél a mozi tegnap még feltartóztathatatlannak el­ könyvelt válságáról. Jegyzetünkben megkíséreljük felmérni a jelenség összetevőit — anélkül, hogy mély­ reható következtetésekre vállalkoznánk, s részleteznénk azokat a prognózisokat, me­ lyek a filmforgalmazás jövőjével kapcso­ latosak. Vegyük mindenekelőtt adatokat. szemügyre az A „leszálló ágba” került mozizás 1981-ben fantasztikusan jó eredményekkel rukkolt elő. 1980-ban 60 millió 718 356 jegyet vál­ tottak. Az ezt követő esztendő végén a szám 67 millió 90 315-re nőtt. A különb­ ség számottevő (a százalékos emelkedés 110,5). A részeredmények sem akármilye­ nek: csaknem két és fél millióval többen voltak kíváncsiak a hazai produktumok­ ra, mint az előző naptári évben. Közel egy­ milliós növekedés dokumentálja a szovjet filmek iránti érdeklődés fokozódását. s egyéb kategóriákban is hasonló a „felfu­ tás”. Néhány kirobbanó siker: A pogány Ma­ donna — Mészáros Gyula hazai Piedonevariációja — a magyar filmekkel szem­ ben hagyományosan megmutatkozó előíté­ letek ködét oszlatta el (1 180 811 néző); A XX. század kalózai — ugyancsak a szem­ nek szóló mulatságok családjából — tö­ meges érdeklődést keltett, a kertmozik iga­ zi slágere volt a Piedone Egyiptomban, a Nevem: Senki és az Óvakodj a törpétől — mindhárom populáris eszközökkel készített kapitalista kommersztermék osztatlan tet­ szést aratott. Még csak azt sem mondhat­ juk. hogy szégyellni kellene ezeket a fil­ meket és ezeket a számokat, hiszen a mű­ vek a profimezőnybe tartoznak, s kategó­ riájukban tisztes színvonalat képviselnek. Sokáig sorolhatnánk a széles publikum ál­ tal kedvelt filmek címét (nemcsak tőkés il­ letőségűek szerepelnek közöttük). Mi magyarázza a hirtelen fordulatot? Ismételten szeretnénk leszögezni: nem akarunk hurrá-optimista húrokat penget­ ni. Előfordultak már hirtelen megtorpaná­ sok, váratlan visszaesések a hazai „mozizás­ ban”; meglehet, 1982 végső eredményei nem az 1981-eséhez, hanem a megelőző eszten­ deihez fognak hasonlítani. Mindez azon­ ban másik kérdés, függvénye a repertoár­ nak, s egész sereg további tényezőnek — hagyjuk tehát békében a futurológiát. In­ kább azt vizsgáljuk meg: milyen okok hú­ zódnak meg a számszerűen is impozáns előretörés hátterében? Megismételve cí­ münk kérdését: miért járnak újra sokan moziba? Maradjunk a magyar filmnél. Természe­ tesen nem véletlenül, mivel — ezt minden szakmabeli, sőt érdeklődő tudja — bármi­ lyen ország filmpolitikájának (moziforgal­ mazásának) kulcskérdése a nézők viszonya a hazai produktumokhoz. Mielőtt néhány megfigyelésünket közreadnánk, emlékez­ tetni szeretnénk arra, hogy a magyar film már néhányszor itthon volt otthon — nem szójáték, tény! —: a nézők jó része ekkor szinte versenytárs nélkül preferálta a ha­ zai műhelyekben forgatott alkotásokat. Két időszakot említek (egyébként több is volt): az egyik hagyományai vállalhatatlanok. a másiké annál inkább. A harmin­ cas években —, amikor Kabos Gyula, Já­ vor Pál, Csortos Gyula. Karády Katalin csillaga tündökölt — a Meseautó és a Halá­ los tavasz lekörözött minden külföldi slá­ gert; a filmesek készségesen kiszolgálták a kispolgári ízlést; a publikumnak — nagy­ városban és parányi falvakban — a felülmúlhatatlanul konzervatív magyar áru kel­ lett. Sajnos. (Zárójelben: filmkultúránk el­ maradottságának bizonyos gyökerei egé­ szen idáig nyúlnak vissza.) Egy másik jó üzleti periódus, mely viszont tartalmában száznyolcvan fokos fordulatot hozott a ha­ mis ideológiák és klisék „made in Hungary”-filmtípusával szemben: a hatvanas évek új Hullámának lendületes forradalma. A Szegénylegényekre, a Hideg napokra és a többi — ma már históriai értékű műre — egyáltalán nem kellett látogatókat to­ borozni, a spontán érdeklődők száma el­ érte, vagy meghaladta a mostanában szer­ vezettekét. Más szavakkal fogalmazva: tökéletes szinkron biztosította a művészek és a be­ fogadók együtthaladását. A külföldi ta­ pasztalatok is bizonyítják előbbi tételünk érvényességét. A franciák elsősorban Belmondóra. Funez-re, Girardot-ra „fizetnek be”, az amerikai programban szinte kizá­ rólag USA-filmek kapnak helyet, az ola­ szoknál mindenkit leköröz Sordi, Tognazzi, Gassmann, Manfredi és a többi belföldi nagyság. Eltérnénk a tárgytól, ha most ar­ ról meditálnánk, miért vezet utcahosszal a kommersz az efféle statisztikákban, ezért elégedjünk meg annyival: az ismert és ked­ velt fűszerezés a szellemi táplálék ízét is megadja, tehát nincs okunk csodálkozni a menetrendszerűen visszatérő favorizáláson. A közelmúltban —, s ezen az időegységen kivételesen legalább tíz esztendőt értve — rossz akusztika mérgezte a levegőt a ma­ gyar film körül. Tény, hogy nem születtek zsinórban a remekművek, néha a közép­ szer — azaz az átlag — nívója is joggal késztetett fejcsóválásra, sokáig és tartósan a komor színek uralkodtak a palettán — mindez azonban semmiképpen sem indo­ kolta a közhangulat megromlását, a ma­ gyar film határainkon belüli talaj veszté­ sét. A kabarétréfák csak szították a tüzet. Jancsó Miklós neve — idevezetett a buta hisztéria — már önmagában poénnek szá­ mított. Csoda-e, ha ilyen körülmények kö­ zött jobb sorsra érdemes filmek is ment­ hetetlenül eltűntek a süllyesztőben — ak­ kor, amikor kapitalista és szocialista or­ szágokban egyaránt tisztelet övezte Fábriék, Kovácsék, Makkék, Szabóék homlo­ kát, s egybehangzóan a jelentős filmgyár­ tó nemzetek közé soroltak bennünket? Mostanában érik be a koncepcióváltás. Ne gondoljunk olcsó fogásokra, a „töme­ gek uszályába kerülésének” vétkére, ellen­ kezőleg: számos jel utal arra, hogy rende­ zőink a művészi igényesség feladása nél­ kül keresik — és meg is találják — a tar­ talmas kommunikáció lehetőségét. Magya­ rázzuk meg a fordulat lényegét, s felel­ jünk a kétkedőknek, akik a „fából vas­ karika” találmányára gyanakszanak. A képlet — némileg leegyszerűsítve — a kö­ vetkező: Filmeseink (a műhelyek tagjai, rendezők, írók, dramaturgok stb.) tudato­ sabban törekszenek közérthető fogalma­ zásra; a hatáskeltés effektusait szaksze­ rűbben tervezik meg; olyan kérdésekről igyekszenek beszélni, melyek — egy szűk elit helyett — tömegek rezonanciájára méltók. A szórakoztatás most már nem szorul a filmkészítés határmezsgyéire, sőt — bár ez egyelőre ritka, mint a fehér holló — népszerű színészekre is írnak szerepeket. Az eredmények kézzelfoghatóak. A nézők új szokásokat alakítanak ki. Nem egysze­ rűen „betévednek” a moziba, amikor ma­ gyar filmet játszanak, hanem érdeklődnek a kísérletek iránt és figyelemmel kísérik a mellesleg frappánsabb propagandával tá­ lalt hazai bemutatókat. Hat-nyolc rangos mű azt jelzi, hogy egész filmgyártásunk „jó passzban” van, s az is köztudomású, pszichológiai kétszerkettőnek számít: a si­ ker nagy húzóerő, belejátszik, méghozzá nem is kis mértékben, a következő premi­ er látogatottsági mutatóinak alakulásába. Még mutatósabb lehetne a számsor, ha egyes megyékben, helységekben felszámol­ nák az előítéleteket, s legalább megadnák filmművészeinknek a bemutatkozás lehe­ tőségét... Az igazság kedvéért azt is hozzátesszük az elmondottakhoz —-, nehogy valaki egy- 29 �oldalúsággal vádoljon meg bennünket: egy jogos akut igény kielégítése változatlanul várat magára. A partizánakciók, melyeket Palásthy György folytat, semmiképpen sem minősíthetők offenzívának. A gyerekek, az általános és középiskolások, az ifjúsági korosztályok filmellátásáról még mindig képtelenek vagyunk gondoskodni. Pedig kicsi a kockázat. A Vuk, A szeleburdi csa­ lád —, s a további néhány film, miket e legesleghálásabb fogyasztóknak ajánlha­ tunk — a bevételi listák élén szerepelnek. De menjünk tovább. A nézőgrafikon görbéinek emelkedését természetesen importunk minősége és mennyisége, a szelekció jellege, a behoza­ tal gyorsasága is jelentős mértékben be­ folyásolta. Alább mindegyik összetevőt ré­ szeire bontjuk, de előtte hadd hivalkod­ junk kicsit: a magyarországi moziműsor úgyszólván mindenfajta összehasonlítás próbáját kiállja. Nálunk — kevés kivétel­ lel, melynek részben ideológiai, máskor materiális okai vannak — a világ filmmű­ vészetének java-kirakata látható. Tőlünk jóval gazdagabb és fejlettebb országok sem biztosítanak színesebb választékot a mozi híveinek. Számos barátom bosszankodott már amiatt, hogy — teszem azt — Angliá­ ban elverte a fontjait, vagy Franciaország­ ban a frankját valamilyen filmre, mert azt hitte: itthon nem lesz lehetősége fo­ rintért jegyet váltani. Mivel az átvevők úgysem kegyelmeznek meg a műnek. Mi­ re kiderült, hogy tévedett, már késő volt. Különben tarifáink — az 1979-es helyár­ emelést követően is — krajcárosak. Nyu­ gaton a belépő nyolcszorosa-tízszerese a miénknek. Alapelveink évtizedek óta változatlanok: az ellenséges ideológiát népszerűsítő és a pornográf jellegű filmeket elutasítjuk, őriz­ zük a szocialista ízlés bástyáit, mindenkor előnyben részesítjük a haladó szellemiségű és kvalitásos művészi értéket képviselő mozidarabokat — ugyanakkor nagykorú­ nak tekintjük a nézőt, s magunkra vállal­ juk a széles körű tájékoztatás kötelességét. Jó tudni, mi történik a filmvilágban, me­ lyek az uralkodó tendenciák, műfajok, té­ makörök, kísérletek... Mindent nem vásárolunk meg. De nem is lenne érdemes. Viszont amit játszunk, az a fontos, vagy jellegzetes filmek közé so­ rolható. Az arányok évek óta nagyjából változatlanok, azaz — egyenletes emelke­ dést követően — 1982-ben valamelyest csökkenni fog az újdonságok (és felújítá­ sok) száma. Összesen körülbelül kétszáz tétel csillapítja az „éhséget” (1981-ben en­ nél mintegy három tucattal több filmet je­ lentettek meg az országos hálózatban). Hogy ennyi jó mű a kinematográf felta­ lálása óta nem született? Tagadhatatlan, csakhogy lépést kell tartanunk a jelenleg meglehetősen középszerű filmgyártás ese­ ményeivel is, no és bizonyos filmféleségek, napi fogyasztásra szánt portékák sem hiá­ nyozhatnak az ajánlatból. Ügy ítéljük meg, hogy elvi és gyakorlati tevékenységünk nem szorul korrekcióra. Erre szavazott bi­ zalmat több mint 67 millió ember... Tallózzunk a tavalyi év műsornaptárá­ ban. Minden bizonnyal fokozta a mozi —, 30 mint kulturális intézmény — népszerűsé­ gét, hogy láthattuk az alábbi, világszerte nagy érdeklődést keltett filmeket: Moszk­ va nem hisz a könnyeknek (Menysov), Ob­ lomov néhány napja (Mihalkov), Katasztró­ fa földön-égen (Mitta), Az amatőr (Kies­ lowski), Solo Sunny (Wolf), Kóma (Chrichton), Harmadik típusú találkozások (Spiel­ berg), Manhattan (Allen), Kramer kontra Kramer (Benton), Mindhalálig zene (Fosse), A nyolcadik utas: a Halál (Scott), I., mint Ikarusz (Verneuil), Woyzeck (Herzog), Sze­ relmeim (Steno), S. O. S. Concorde (Deodato). A felsorolást még sokáig folytathat­ nánk. Három tanulság megfogalmazásá­ val. Egy: a skála meglehetősen széles, arisztokratizmusnak a tervezésben nyoma sincs. Kettő: az igazi tömegfilmeket vál­ tozatlanul „odaát”, a tőkés filmvilágban kreálják. Három: 1981 rekordjait néhány váratlan bombasiker is motiválja. A for­ galmazók nem nagyon számítottak arra, hogy olyasfajta filmekért is szétszedik a mozit, mint például az Óvakodj a törpétől, a Sivatagi show vagy — ez is megesett, igaz, nem mindenütt! — a szakszervezeti mozgalom amerikai gondjait feszegető Kék gallér. Konklúzió: az érdeklődés hullámzá­ sára akkor is fel kell készülni, ha nem a várt irányban leng ki a mutató. A szakmabeliek közül többen meges­ küsznek arra, hogy a mozikedvelők tábo­ rának gyarapodását a tévében sugárzott filmek gyengesége eredményezte. Katego­ rikusan vitatkoznunk kell ezzel a tévhittel. A Magyar Televízió — leszámítva a hétvé­ gek megtorpedózhatatlanul kommersz mű­ sorát — számos jó filmet iktatott program­ jába; rangosak a sorozatok; mindenki vá­ logathat kedvére a több száz mozitermék­ ből. (Egyszer — bár ez egy másik érem másik oldala — érdemes lenne azt is meg­ vizsgálni, hogy a képernyőről miért szám­ űzték könyörtelen szigorral a filmművé­ szeti ismeretterjesztést, a vitaműsorokat, az esztétikai magyarázatokat, a nívós aján­ lásokat...) Az a tény, hogy a tv-futószalagon valamennyi napszakban gazdagon áradó filmek ellenére sűrűn megtelnek a mozik, két dolgot bizonyít. Az érdeklődők nem a képernyőn megtekinthető filmek számának meghatványozódása, vagy minő­ ségének zuhanása miatt részesítik előnyben a társas szórakozást, hanem azért, mert kedvük felcsigázásában a tv-műsor (az eredeti bemutatók, a reprizek, az életmű­ szériák stb.) mozgósító erővel bírnak. Logi­ kus a másik következtetés: a mozi és a tévé nem konkurrensek, hanem szövetsé­ gesek. Mindkettejük számára bőségesen van tér a nap alatt. Még az olyan „hibrid­ vállalkozások” jövője is sikerekkel kecseg­ tet, mint a tévémozi. Egyelőre gyé­ ren látogatott, de nincs kizárva, hogy hol­ nap a kedvelt filmszínháztípusok közé fog tartozni. Régi tradíció, hogy időről időre — álta­ lában viszonossági alapon — bemutatko­ zik reprezentáns követeivel egy-egy film­ gyártó ország. Majdnem mindig „táblás házak” kíváncsiak a művekre, melyek ké­ sőbb a magyar moziműsorban is felbuk­ kannak, de az alkalmi vetítést nem tör­ vényszerűen követi az átvétel. 1981-ben folytatódott a sorozat, a vendégkönyvbe márkás nevek kerültek, s minden bizony­ nyal számos „kinofil” tapsolt Godardnak, Sordinak, Lumet-nek, Mihalkovnak és a többi nagyságnak. Szorosan ehhez az akció­ hoz kapcsolódik a filmforgalmazás-teremtette hagyomány: kampányszerűen, de egy­ re inkább megszabadulva a „musz-szempontoktól”, fórumot teremtenek a munkásés parasztközönség számára, csakúgy, mint az ifjúságnak, a gyermekeknek, hogy ide­ ális közegben találkozzanak a művekkel (és megteremtőikkel). Százszázalékos bi­ zonyossággal állítjuk, hogy a Munkásfilmnapok, a Filmnapok falun, a Szocialista fil­ mek fesztiválja, a Gyermek filmnapok, a Film- és ifjúság-akcióprogram ugyancsak ráirányította a felvonultatott alkotások ér­ tékeire a figyelmet. Amikor szociológiai fejtegetéseket olva­ sunk arról, miért fogy a közönség a mozi­ ból (kopogjuk le: ez most múlt idő!), majd­ nem mindig megemlítik: nincs légkondi­ cionálás, szűkek és recsegnek a székek, kul­ turálatlanok a körülmények, rosszak a kép­ és hangleadó berendezések, a közönség egyrésze kritikátlanul viselkedik stb. Vala­ mennyi vádpont igaz, magam azonban ma már kétségbe vonom elszívó hatásuk túl­ zott jelentőségét. Bizonyára akadnak — nem is kevesen —, akik az említett kényel­ metlenségek miatt széles ívben elkerülik a mozik nézőterét, érdekes módon azonban a Piedonéra, a Pogány Madonnára, az ilyenolyan-amolyan seriffre mindig tódulnak a nézők. Akkor nem számít ez a sok töké­ letlenség? Bunuelnél, Fellininél, Jancsónál igen? De ne bagatellizáljunk: persze szük­ ség van modernizálásra, kistermekre, a ki­ szolgálás feltételeinek megjavítására, kel­ lemes légkörre, s e téren is beszámolha­ tunk előrelépésekről, a lényeg azonban mégiscsak az, hogy mi szól a szemnek kéthárom óra leforgása alatt a vetítőteremben. Végül, de nem utolsósorban említést ér­ demelnek lassan-lassan nagykorúvá váló tömegkommunikációs intézményeink, me­ lyek — figyelemfelkeltő, agitatív, rábeszé­ lő tevékenységükkel — ugyancsak kedve­ zően befolyásolták a látogatottság alakulá­ sát. A sajtó jobban koncentrál a filmélet hazai eseményeire, mint korábban. A tájé­ koztatás színes és mozgalmas. A propagan­ da — bár felelősei mindig hivatkoznak a „szegények vagyunk, vízzel főzünk” köz­ helyszerű igazságára — célirányosabb, fantáziadúsabb, differenciáltabb. Jó néhány olyan film elevenedett meg 1981-ben a mo­ zikban, melyeknek az „ítészek” csináltak igazi hírverést. Csak a Magyar Rádióban féltucat — egymástól hangvételben, stílus­ ban, jellegben gyökeresen különböző — filmes „mit nézzünk, hogy nézzünk” mű­ sor hangzik el hetente... Befejező összegzés helyett — valamennyi tanulság megfogalmazása még korainak látszik — reményünknek szeretnénk han­ got adni. Nevezetesen annak, hogy általá­ nos megfigyeléseink, a „mozgás” örvende­ tes irányaival kapcsolatos eszmefuttatása­ ink holnap, sőt holnapután sem vesztik el érvényességüket. Veress József ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1982/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1982 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/35f38683638a791bf969eed546337e17.jpg 9e9101db23cf5d60bae44d36eb3e8323 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a0cfe49907d88d2058a56d16e3c22fac.pdf 4afb734aa46ee399b5d0504106d9c69c PDF Text Text 1981/1 Lehetőségek, mulasztások Beszélgetés egy filmről Kockázat és konfliktushelyzet Zenei életünk kis tükre II. Akác István, Baksán Márta, Banos János, Hideg Antal, Huh István, Körmendi Lajos és Tamás István versei Laczkó Pál prózai írása A szellemidéző Madách-fiú A virágnyelv — világnyelv PALÓCFÖLD "Ha a filmről akarunk valamit megtudni, az alábbi beszelgetés csalódást kelthet. Ez már az egyoldalú helyzetből is következik: ebben a „cigányfaluban” a Koportos mint „cigányfilm’* fog szerepelni, holott hitem sze­ rint nem az. Esztétikai fejtegetések, mély elemzések nem hangzanak el a film értékei­ ről, esetleges hiányosságairól sem derül ki sok. A bennfentes kritikákban — joggal — agyonidézett Sziszifuszról itt nem lesz szó. Annál több a faji előítéletről, erkölcsi bék­ lyóinkról, a pénzről, életmódunk, gondolko­ dásunk végletes különbségeiről.” „Ahhoz nem fér kétség, hogy Madách Ala­ dár nem a Tragédia szintjén adott választ kora kérdéseire. A magatartása az, ami iz­ gat bennünket, s nem annyira a műve. Köl­ tészetének például nem az esztétikai rang­ ja az érdekes, hanem a belőle kibontakozó viszony a századvég valóságához. Spiritizmusa sem mint tudomány foglalkoztat bennün­ ket, hanem mint sajátos reakció a válság­ helyzet jelenségeire. Madách Aladár művei elsősorban dokumentálta értékűek számunk­ ra. Felvillantanak egy jellegzetesen század­ végi magatartást. Megmutatják, hogy miként gondolkozott akkortájt egy művelt, igényes szellemű nógrádi birtokos nemes — aki rá­ adásul Madách Imre fia.” (Bérczes László: „Cigány mindig lesz”) „Az intézményesített, a »védett« klasszikus zene, és a mindennapok általános igénye kö­ zött látok egyre mélyülő szakadékot. Hiszen zenei műveltség és praktikus szükségletek között vajmi kevés az összefüggés, egymás­ rautaltság. Miért nem kell propaganda a zenei giz-gaz terjedéséhez? A bugyuta nótázások, a disco, a romantika kiürült kliséjét idéző slágerek miként jutnak el hallgatóik­ hoz? Félreértés ne essék: nem értékeket és tartalmakat ítélek meg. Csupán a vázlatosan említett alkalmak során találkoztam a leg­ szélesebb rétegek zenében való tökéletes fel­ oldódásával. Hosszabb tanulmányt igényelne a kérdés lélektani és szociológiai mélységű ki­ fejtése, most csak annyit: vonzóvá, termé­ szetessé kell tenni a «hírrel hirdetett», intéz­ ményesült zenei formákkal való találkozást.” (Szabó Károly: A szellemidéző Madách-fiú) (Németh János István: Zenei mikro [bb]kozmosz) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Január 23-án a salgótarjáni Karancs Szálló presszójában került sor az idei Madách-ünnepségre, melynek keretében Devcsics Miklós, a Nógrád megyei Tanács elnöke átadta az 1981. évi Madách-díjakat, valamint a Nógrád megyei Tanács VB. művelődésügyi osztálya és a Palócföld Szerkesztősége által meghirdetett Madách-pályázat dijait. Az ünnepi esten fellé­ pett Lukács Margit Kossuth-díjas színművésznő. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának dön­ tése alapján a Madách-díjat ez évben a debreceni Csokonai Színház operatársulata, dr. Gordos János, az MSZMP Nóg­ rád megyei Bizottságának titkára és dr. Horváth István, a Nógrád megyei Múzeumok igazgatója vette át. A Madách-irodalmi pályázat első díját nem adták ki. Meg­ osztott második díjban részesült Bódi Tóth Elemér, Erdős Ist­ ván és Onagy Zoltán, megosztott harmadik díjban Dózsa Il­ dikó, Faludi Ádám, Fábián István, Szikra János és Tamás Ist­ ván. A kitüntetetteknek és díjazottaknak ezúton is kívánunk további munkájukhoz alkotó erőt és jó egészséget. 1981/1 3 5 6 6 8 9 10 Kelemen Gábor: Lehetőségek, mulasztások Kerékgyártó T. István: Kockázat és konfliktushelyzet Bérczes László: „Cigány mindig lesz” Zenei életünk kis tükre II. Németh János István: Zenei mikro(bb)kozmosz Torják Vilmos: „Előrelépést ígérő változások reményében” D. Rácz István: A társadalom mozgása Duba Gyula műveiben 13 Tamás István: Nézd a vájt völgy, „A borostyánfa, ha verselik” 13 Iluh István: Kérdeztél 14 Banos János: Napló — holnapra holnaputánra, Egy naptár föl­ jegyzéseiből 14 Hideg Antal: Reklámszöveg, Beatricsaj 15 Laczkó Pál: Boldogulni 20 Akác István: Ha majd ..., Ha százszor is tagadna 20 Baksán Mária: Ének 20 Körmendi Lajos: Az idegen, Hétköznap 21 Szabó Károly: A szellemidéző Madách-fiú 23 Makoldi Sándor—M. Pap Gizella: A virágnyelv — világnyelv 26 Kultúraelmélet — művelődéspolitika (Csongrády Béla) 28 A kritika kritikája (Körmendy Zsuzsanna) 30 Moldova György: A szent tehén (Horpácsi Sándor) * Képjegyzék: Címoldal és 18. o.: Feledy Gyula; borító 3, és 4., 7. o., 12. o.: Banga Ferenc; 4. o.: Czinke Ferenc; 5. o., 27. o.: Iványi Ödön; 8. o.: 13. o.: Kass János; 10. o., 19. o.: Raszler Károly; 14. o.: Bálványos Huba; 17. o., 23. o.: Szemethy Imre; 20. o., 29. o.: Lenkey Zoltán. A 24—25. oldalon a szerzők saját rajzai. (Fotó: Tolnai Gábor) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenüI, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.19810 N.S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Lehetőségek, mulasztások (MOTTÓ HELYETT) A céduláimat szortí­ rozom, miről is írjak a szervezés ürügyén. Hét kis papírfecni marad végül együtt, bizonyitandó a találékonyság mindennapos szük­ ségét. Es a hasznát, természetesen. A „szemléltető példa” pedig akkor „ko­ pogtat” az ajtón, Z. barátom érkezik, aki pillanatokon belül összetúrja az íróasztalon a papírhalmot, találomra beleolvas egy-egy feljegyzésbe: — Most éppen mire pusztítod ezt a drá­ ga papírt? Kelletlenül, a váratlan látogatóknak kijáró, palástolt méreggel kezdeném a választ — „A szervezés . .”. Z. azonnal közbevág: — Na, akkor írd a következőket! — Ké­ nyelmesen elhelyezkedik, diktáló pózt vesz fel. — Szóval, van két ikergyár, az egyik nálunk, a másik Franciaországban. Teljesen azonos a két üzem — egy cég építette! —, mindkettőben ugyanazokat a gépeket szerel­ ték fel, és természetesen egyező technológiát vezettek be. Tudsz követni? Ott tartunk, hogy mindkét üzemben pontosan annyi a munkások létszáma is. A különbség csak annyi, hogy ugyanazzal az anyaggal dolgozó, ugyanazt a mütyürt gyártó francia üzemben húsz-negyven százalékkal jobb a teljesít­ mény. A hatékonyság, ha úgy tetszik! Z. szünetet tart. Hatásszünetet. — Csak nekem csörögne a különbség! Lá­ tod barátocskám, ez a szervezés, ne is fe­ csegjünk róla többet . . . Van egy pohár bo­ rod? * (SZERVEZÉS? ÜGYESKEDÉS?) A Z. által oly magabiztosan összekutyult cédulák sok­ kal hétköznapibb esetekről tudósítanak. H. -ről például, aki nyilvánvalóan „rokona” I. Z.-nek, legalábbis ami a rámenősséget illeti. Az ifjú üzletkötőre — és segítőkész kollégá­ jára — mérhetetlen szánalommal nézett a szomszéd, amikor egy reggel nekifogtak a garázs alapjának kiásásához. — Nem irigyellek, I. Építkezni manapság kész idegösszeomlás, mégha csak egy nyári konyhát akarsz is összehozni. Az a sok szaladgálás, az „ez sincs, az sincs”-ellátás... A kétkedő szomszéd estefelé azt hitte, hogy csodát lát, állt H. I. garázsa. Szép vakolatá­ val és a friss mész illatával messziről is bosszantva az „ez sincs, az sincs”-szaladgálásban elbizonytalanodott, sokkal lassúbb tempóhoz szokott idegeneket. Most, hogy H. I. felidézi a történteket, alig leplezett elé­ gedettséggel mosolyog. — Ahogy feljött a nap, még semmi sem volt a telken. Elkezdtük a kollégámmal ásni az alapot, s már a kupica pálinka mellett megmondtam: semmi lazsálás, kilenc órára ki kell dobnunk az utolsó lapát földet is! Akkorra ígérték ugyanis az anyagot. Akaratom ellenére is gonosz mosoly in­ cselkedik H. I.-vel: ígérték . . . — Ott is volt! Egy tsz-elnöknek tettem már néhány szívességet, s amikor a telefon­ ba azt mondta, hogy kilencre küldi a sódert, tudtam: akár szólhatok is a kőműveseknek. Ebben az időpontban állapodtunk meg ugyanis a TÜZÉP-pel is, a feleségem révén... de ez nem is tartozik ide. Az a lényeg, ki­ lenc órakor sóder, tégla, mész, cement, min­ nem kaphatunk, minden rajtunk múlik. Hogy den, amire szükség volt, várta a kiásott alap is magyarázzam . . . Nálunk este az ágyban mellett a kőműveseket. Nem sokáig persze, az az utolsó mondat, hogy mit főzünk masnap pontosan érkeztek azok is. Kommunista mű­ délután. Reggel az uram megy először mun­ szakot tartottak ezen a napon, itt Kellett vol­ kába, csöndben kel, pakol magának, indu­ na valahol a környéken dolgozniuk, ehe­ láskor gázra teszi a teavizet. Negyed órát, lyett felépítették az én garázsomat. felet, ha nyerek így, de az is jólesik. Én vi­ „Lám, így kell ezt csinálni!” — sejteti az szem a gyerekeket az óvodába, utána egy elbeszélés alatt H. I. fölényes hangsúlya, ami kosarat — benne egy cédulával — beadok a most meglehetősen keménnyé válik: boltba az ismerős üzletvezetőnek. Éppen — Ne less így rám, mint a tolvajra szo­ annyi időm marad, hogy fellépjek az utolsó kás! Kifizettem én mindent, az utolsó fillé­ buszra, amivel még pontosan beérhetek a rig. Számláim vannak az anyagról, aláírtam munkahelyemre. Hazafelé az uram — ő ér­ a hivatalos menetleveleket, megkapták bérü­ kezik ugye, elsőként — átveszi a boltban a ket a kőművesek is, a láda sörrel együtt. Az megpakolt kosarat, otthon meg előkészíti a csak nem bűn, hogy nem akartam hónapokig főznivalót. Amikor hazaérek a gyerekkel, építgetni azt a francos garázst?! Ehelyett né­ már megpucolta a krumplit, zöldséget, behány órára ráragadtam a telefonra, tudako­ panírozta a húst, összevágta a kelkáposzta­ zódtam, közelítettem a lehetőségeket, s egy főzeléknek valót . . . mikor mit beszéltünk szombati nap kilenc órájára össze is jött éppen meg. Csak így lehet ezt csinálni. Tud­ minden. Így kellene, valahogy, nagyban is ja, mennyi időt takarítunk meg? Az egy­ csinálni — nem gondolod? mást segítő egyetértés hasznáról nem is be­ szélve! Rágondolni is rossz az egymásra mu­ togatásra, a kapkodó szaladozásra. A vesze­ (A BEKALKULÁLT GYEREK) A garázs­ kedésekre, mert csak az lenne a vége. Meg­ építési mutatvány révén a szervezőkészséggel tervezzük mi a hétvégeket is, pontos rendje (és nem utolsósorban összeköttetésekkel) bíró van, hogy ki takarít, melyikünk hová viszi ifjú üzletkötő időt és pénzt nyert. Sok időt addig a gyerekeket. Furcsa, de így jut több és minden valószínűség szerint sok pénzt. időnk egymásra, meg külön-külön saját ma­ Erre spekulál B. S. is, a szervezés gunkra is. meglehetősen különös módját választva. A A célszerű elrendezésből és előkészítésből fiatal műszerész hosszú, ondolált-gyanús haj­ születő mutatósabb végeredmény önmagáért fürtöket visel — meg egy darabig. beszél. Úgy látszik, M. J.-né mégis szüksé­ — Le kell vágatnom, nincs mese, így nem gesnek vél még egy érvet: vonulhatok be a seregbe. Igaz, ha minden — Nálunk az üzemben újabban megszer­ sikerül, akkor npm sokáig kell viselnem az vezik a nyári óvodát. Amikor tatarozzák és angyalbőrt . . . felújítják a gyermekintézményeket, össze­ A sejtelmes hallgatás csak pillanatokig gyűjtik a dolgozók gyerekeit az üzem kul­ tart, nem lát okot arra, hogy tervébe be ne túrtermébe. Vigyáznak rájuk, foglalkoztatják avasson. őket, a szülőknek meg nem kell elmenni sza­ — A bolond is tudja, hogy azt leszerelik, badságra. A gyár nem kisdedóvó intézmény, akinek két gyereke van. Zsolt ugyan már el­ mégis vállalták az egészet, mert végül is ez múlt kétéves is, mindenképpen akarunk má­ az üzem érdeke: a zavartalanabb termelés sik gyereket, az asszony már molesztált is, érdekében szervezték meg a nyári óvodát. hogy nagy lesz közöttük a korkülönbség. Ne­ Ha egy termelővállalat így megkönnyítheti a kem nem volt sürgős, most aztán változott a dolgát a szervezéssel — egy látszólag apró, „leányzó fekvése”, nem várhatunk tovább, pénzbe kerülő kezdeményezéssel —, mert megjön a behívó, Össze is hozzuk a kevés akko r miért ne gondolhatnánk erre a ma­ második lurkót még a bevonulás előtt, ne­ gánéletünkben is. hogy elszaladjon velünk az idő. Ha ugyanis egy darabig nem engednek haza, akkor lehet, hogy nem születhet meg a csemeténk az első katonaév letelte előtt. Kár volna minden óra (BIZONYÍTÉK A BRIGÁDNAPLÓBAN) a késedelemért . . . Vagy mindkettőre, magánéletre és munkára Fröccsel kínál B. S. Nem is tudom, mire együtt. Erről beszél É. K.-né, aki kellemes innánk, ha elfogadnám: a regrutabúcsúra, megjelenésével, hamisítatlan eleganciájával vagy e különös családtervezés diktálta „mag­ éppen odaillik egy áruház divatosztályának ültetésre?” az élére. — Számolni kell, mindent pontosan ki kell — Az az igazság, hogy néha akadozott az kalkulálni — folytatja a katonajelölt. — ellátás, legalábbis a legkeresettebb holmikból Gondold csak el, hathavi fizetésem, egy fél évem köszönhetem a bevonulás előtt fogant nem mindig kaptuk azt — és főleg annyit —, árusítani szerettünk volna. Itt van második gyereknek. Ennyivel hosszabb lesz amit ugyanakkor ez a rengeteg követelmény, haj­ az életem. jaj, mennyi mindent teljesíteni kell a bri­ Zsolti gyerek közben ott játszik a szőnye­ gádmozgalomban a címekért. Na már most, gen, nem értheti még, hogy miről folyik a mi, vagyis a Tyereskova brigád, kitaláltunk szó. Mint, ahogy azt sem tudhatja, miért ép­ valamit, amivel egyszerre több legyet is üt­ pen akkor születik majd a kistestvérke, ami­ hetünk. Felvettük a kapcsolatot a budapesti kor. A katonai behívóhoz kalkulálva. nagykereskedelmi vállalat egy brigádjával, már egészen jól összemelegedtünk. Jogos a két pont, mondják a brigádmozgalom érté­ (AZ UTOLSÓ MONDAT AZ ÁGYBAN) A kelésekor már akkor is, ha semmi egyéb két gyerek örömét és gondját M. J.-né na­ nem történik. A java persze, még hátravan. ponta megéli. A könnyűipari üzemben dolgo­ Kérdezem én, hová szállít a keresett áruból zó csoportvezető nyugodt, kiegyensúlyozott könnyebben a nagykereskedelmi vállalat? A fiatalasszony benyomását kelti, s mellőzi a szimpla üzletfeleknek, vagy a „testvérbrigád” huszonévesek oly gyakori panaszait. áruházának? Nekünk, persze, hogy nekünk, — A férjemmel csak önmagunkra számít­ elvégre ott szava van a velünk együttműkö­ hatunk, távol élnek a gyerekek nagyszülei. dő brigádnak, akárcsak a miénknek itthon, Ezt azért mondom, mert segítséget tőlük az áruházban. Bejáródott már a verkli, elég * * * �egyetlen telefon is. Jön Pestről a drót, hogy milyen kínálat várható, milyen új cikket dobnak piacra, mi pedig meg is kapjuk igény szerint. É. K.-né kereskedő, ráadásul a jobbik faj­ tából való, azt is eladja a vevőnek, amit az éppen nem is szándékozott vásárolni. E kap­ csolat révén meg egyébként is jobban megy a bolt: — A pesti „brigádunknak” is köszönhetően jelentősen növekedett az osztály forgalma. Mutatósabb adatok kerülnek a brigádnapló­ ba, s ez újabb pontokat szerez a verseny­ mozgalom értékelésekor. Az osztályvezető és egyben brigádvezető látható elégedettséggel felnevet: — De még nincs vége, megszerveztük mi ezt alaposan! A kulturális feladatok teljesí­ tése ugyancsak a hármas követelményhez tartozik, igaz, mi tényleg nem azért „szere­ tünk” színházba menni, hogy a jegyet fel­ mutathassuk. Ha így lenne, akkor a jegyet meg is vásárolhatnánk a közönségszervezők­ nél, elvégre, ha „pontot szerző” színházjegy kell, akkor mindegy, hogy mi megy a szín­ padon. Mi azonban szeretünk jó előadásra járni. Telefon Pestre, a nagykereskedelmi vállalat testvérbrigádjához, ők könnyebben megszerzik, aztán értesítenek, hogy mikor van az előadás, mikor utazzunk. A jegyet azért beragasztjuk a brigádnaplóba, elvégre kell az értékeléshez. De nem ez a lényeg... Ügy tűnik, valóban nem. * (KI ÉR RÁ ARRA?) Bizonyos vagyok ben­ ne, hogy a szervezés ürügyén hallok egy-két példát D. I.-től is. A termelőszövetkezetben dolgozó fiatalember családos, együtt élnek a szülőkkel — jó lehetőség ez az életmódszer­ vezés bemutatására. Az ifjú szakember siet­ ve beleharap az összetett szó utolsó tagjába: — A szervezés . .. Mondhatom, gyönyörű példákat sorolhatok! Itt van mindjárt az első . . . Ősszel kezdenénk a vetést, amikor kiderül, le van robbanva néhány vetőgép. Ez még hagyján, elvégre előfordul az ilyes­ mi, de kiderült, tavalyi hibák! Akkor is emi­ att kínlódtunk, közben meg senkinek nem jutott eszébe, hogy a vetés megkezdése előtt rendbe kellene tenni a gépeket. Szépen is néztünk ki! Elment két nap, három nap, egy hét, lassan-lassan rendbehozták a gépeket. De a késedelemnek az lett a vége, hogy mi­ re a tavalyi hibákat kijavították, akkorra meg leszakadt egy darab ég, olyan eső esett. Mondjam tovább? — Gondoltam, most nem a tsz-ről beszél­ getünk. _ ? ? ? — Ügy értem, a szervezés . . . otthon . . . — Ne nevettess, ki ér rá azzal foglalkozni? Elég megbolondulni itt a tsz-ben is . . Az embernek az esze megáll, olyan hajmeresz­ tő dolgok történnek. Bütyköljük a múltkor az egyik traktort, de be kellett látni, hogy ha megszakad az ember, akkor sem lehet használhatóvá pofozni az egyik alkatrészt. Nem megy, emberek? — kérdezi végül a fő­ nök. Nagy nehezen elhiszi, hogy azon már az isten sem segít, aztán meg szó nélkül ott­ hagyja a szerelőket. Beül a kocsiba, elutazik P.-be alkatrészért, anélkül, hogy bárkinek egy szót is szólna. Szépen vagyunk, mondha­ tom! Ha megmondja, hogy hová készül, ak­ kor magával hozhatta volna a többi szüksé­ ges dolgot is. De ő nem szól, indulhat is utá­ na egy fél óra múlva egy másik kocsi. Mit gondolsz, nem kellene ezt kiszámolni benzin­ be? Meg kell hagyni, imponáló hévvel beszél D. I. Kibuggyan belőle a jót akaró mérge, s akárhogy is fordítom a szót, folytatja to­ vább: „A szántásnál meg ... A műtrágya­ tárolás, ne is kérdezd, hogy ezek a süke­ tek . . Lassan végigzongorázzuk valamennyi ága­ zatot, kisebb-nagyobb mulasztások, szervezést bukfencek mindenütt előfordulnak. Egy idő után aztán nem is erőltetem D. J.-t, az ere­ deti kérdésre valószínűleg úgysem kapok vá­ laszt. A hevülékeny ifjú ember példája azon­ ban jól szemlélteti, hogy a közfelfogás sze­ rint szervezni ott kell, ahol termelés van. Az üzemben, a gyárban, a szövetkezetben. Mintha csak ott volna fontos a „hatékony­ ság”, s az életmódot nem is tehetné a szerve­ zés mássá. Mondjuk: teljesebb értékűbbé, tartalmasabbá. * (BUKÁSAIM) Ha csupán D. I.-vel nem tudok zöldágra vergődni — az még csak hagyján. Bukásaim azonban sokkal számo­ sabbak. A háztartást vezető asszony mindent úgy csinál, ahogy azt hosszú évek alatt megszok­ ta, még a moslékosvödröt is ugyanazon a helyen tartja. Este pedig kétségbeesetten sopánkodik: „Csak megfőztem és elláttam a jószágot, de már vége a napnak. Semmi lát­ szata . . A fiatal agrármérnöknek gépkocsija van, otthon „az asszony az úr, ő tudja, hogy mit kell csinálni”; a hét vége meg a szabad szombat — „ahogy alakul”. S így tovább. A kevés számú, fantáziára és előrelátásra valló példát nem számítva, idő­ sebb és fiatalabb, segédmunkás és értelmisé­ gi él otthon úgy, ahogy „megszokta”, „elles­ te”, „ahogy apám csinálta”. * (MIÉRT?) „Megmondom én neked, hogy miért. A munkahelyen tervteljesítés van, azzal nem lehet kukoricázni, vért izzadva is szükség van a leleményre. A munkát szá­ mon kérik, s ha a hiányzó feltételeket nem pótolja a szervezőkészség, akkor lassan ha­ lad az ipse. Manapság egyre inkább ez járja, mellesleg, nagyon helyesen. Otthon meg? Ha elcseszek, valamit — teszem azt, elszúrtam az időt és a család nem indulhat el a nóta­ estre —, legföljebb bőg egy sort az asszony. És akkor mi van?” Igaz. A könnyek úgy is felszáradnak — előbb, vagy utóbb. Kelemen Gábor �Kockázat és konfliktushelyzet „Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa” (J. A.) Az életét tudatosan élő és formáló egyén számára is elkerülhetetlenül gondot jelent a környezet bonyolult, félig vagy még annyira sem értett helyzeteiben megjelenő konfliktusok átlátása, a jelenségek mögött meghúzódó összefüggések megértése. A m ért és hogyan kérdései éppúgy felme­ rülnek a nap mint nap kísértő veszélyek­ kel szemben, mint a véletlen, előre ki nem számítható eseményekkel. Miért éppen én kerültem konfliktushelyzetbe, miért kell nekem kockáztatnom, s miként kerülhe­ tem el a legkisebb erőfeszítéssel a veszé­ lyeket? — fogalmazódik meg az egyen­ súlyra törekvő egyénben a kérdés. S ez annál is inkább indokolt, mert a konflik­ tus nélküli élet a nehézségeket elfedő tet­ szetős „színfalak” mögé kerül. A látszat törvényei pedig egyszeriben mozgásba in­ dulnak: a magabiztos és minden oldalról körülbástyázott lét — Max Weber-i kife­ jezéssel — ideáltipikussá válik. Nem sza­ bad persze, arról sem megfeledkeznünk, hogy az élettevékenységek folyamatossá­ gát megteremtő egyensúlyérzés mindennél erősebben hat; az egyén, vállalva akár a kívülrekedés kockázatát is, inkább épít maga köré „öntörvényű” és hamis világot, semmint a konfliktusok végigvitelére vál­ lalkozna. Vagyis, kezdetét veszi az én vi­ lágom és a másik világ közti ellentét felerősödése, ezzel teremtve átláthatatlanul számos konfliktushelyzetet. Éppígy nem nehéz azt sem felismerni: minél inkább elkerülhetővé akarja tenni az egyén a mindig megújuló konfliktus­ helyzeteket, annál inkább belesodorja ma­ gát azokba a csapdákba, melyeket a konf­ liktusok kivédésére állított fel. Nem akar­ ja észrevenni mások csalásait, vállalja akar a „szürke egér szerepét” is, csakhogy megszabaduljon a mások előtt való számotadás felelősségétől. Kiszorítottnak, vagy a maga számára alárendelt jelentő­ ségűnek véli azokat a veszélyeket, me­ lyek óhatatlanul behálózzák és alattomo­ san körbefogják életét. A látszólag aktív társadalmi magatartás „veszélyét” is az­ ért vállalja, mert ezzel önmaga számára védőfalakat lát megteremthetőnek. Ezt fejezi ki a védekezés ama közkedvelt for­ mulája is, hogy „szerezz minél több bará­ tot, akik megvédhetnek”. A konfliktusok kikerülésének képzete így olyan magatar­ tásszabályozó tulajdonsággá válik, mely szükségszerűen háttérbe szorítja, vagy másodlagossá fokozza le a konfliktusok végigharcolásának valamennyi lehetőségét és formáját. Persze, a védekezés mégoly rafinált módjainak kiépítése sem szünteti meg teljesen a veszélyérzést, hiszen a lát­ szólagos biztonság- és egyensúlyérzés ki­ alakulása csupán a valóságos veszélyek időleges elodázását jelenti. Kétségkívül a pillanatnyi elodázás és késleltetés kiváltképpen alkalmas arra, hogy az egyén a konfliktusok feloldásá­ ra használható erőit más formában ka­ matoztassa (például a még nagyobb kom­ fort megteremtésére). Az imént elemzett képzet azonban — illuzorikus jellege kö­ vetkeztében — újabb és újabb csapdák életrehívásában működik közre. Mint ahogy Hankiss Elemér „A társadalmi csapdák” című könyvében rámutatott: a „felülről” várt döntések az egyén nullkockázatát váltják ki. Az individuális öniga­ zolás ezért gyakran a hamis, váltig hang­ súlyozott felelősségkikerülés egyik mó­ dozatává válik. A konfliktusokat elhárító társadalmi „szabályozás” kétségtelenül bizonyos komfortot jelent az egyén szá­ mára; ha másként nem, hát úgy, hogy felmenti az okkeresés és önálló döntésfor­ málás kényszere alól. Sőt, sokszor egyene­ sen eltiltja attól. Mivel az egyén mindig kész kívülmaradására minden indoklást feleslegessé tevő magyarázatot adni, a függőség — mely megszüntethetetlen -még inkább nyilvánvalóvá válik. A látszat törvényei szerint való élet azonban semmiképp sem szüntetheti meg a „kiszolgáltatottság” érzését, jóllehet en­ nek felszámolására indult be az egész vé­ dekező mechanizmus. A konfliktusokkal való szembekerülés elodázásával még szük­ ségszerűen fennmaradnak az életben ké­ sőbb fellépő veszélyhelyzetek; s ezek egy­ szersmind még inkább kiszolgáltatottá és sebezhetőbbé teszik az egyént. A konfliktushelyzetek külső felszámolását az egyén többnyire már a családban megszokja: a nehézségek előli örökös menekülést a szülői beavatkozás teremti meg leginkább. Az „életbe kikerülve” pedig jószerével mindenki a felelősségvállalás kényszere elől menekül, melynek bizonyára oka az is, hogy a döntések meghozatala mindig felülről jött instrukciók szerint történik. Éppen ezért senki sem akarja vállalni sem a tévedés kockázatát, sem a felelősségre vonás veszélyét. Ez a megnyugtató, fe­ szültségeket oldó, a nehézségeket eleve „elrendező” és a saját csapdákat kiépítő magatartás összefonódása okozza a leg­ több katasztrófahelyzetet. Noha az át nem élt konfliktushelyzetek a teljes öszszeomlásnak pusztán egyik okaként sze­ repelhetnek, általánossá válásuk — társa­ dalmilag — mégis igen veszélyesnek bi­ zonyul. S mivel az egyensúlyra — avagy a József Attila-i „boldogságra” — törek­ vő egyén élete szakadatlanul a félelem és remény kettősségében telik el, ezért értel­ mi és érzelmi labilitása mindig magában rejti — a remény és bizalom mellett — a kételkedés és menekülésvágy mozzanata­ it. Sőt, maga a menekülésvágy is egy­ könnyen átcsaphat megmagyarázhatatlan lázadásba. A konfliktushelyzetek és a kockázat elől „elzárkózó” egyének ugyan­ is vagy maguknak állítanak fel különbö­ ző, konfrontációra alkalmat adó helyzeteket — nemritkán abban az illúzióban élve, hogy ezzel máris „megmutatták magukat” , vagy a többi ember számára készítenek csapdákat. De ez a kockázatvállalás és „konfliktus­ feloldás” csak látszólagos: utaltunk már rá, hogy az öntörvényű látszatvilág pusz­ tán az egyén szűkös életére vonatkoztatva érvényes. A konfliktusok feloldásának eme formája persze nagyon jól megfelel a partikuláris életvitelre egyébként is jel­ lemző felfogásnak: annak, hogy az egyén — a konfliktus nélküli élet illúziójában élve — hajlamos életét kizárólagosan sa­ ját szűkös aspirációi szerint értékelni. E felfogás számára nagyon kézenfekvő pél­ dául, hogy amikor hirdetőjét valamilyen megpróbáltatás éri, akkor ezt, vagy a kül­ ső okok fatális hatásának tulajdonítja, vagy önmaga nem eléggé körültekintő fel­ készültségének. Azoknál az egyéneknél pedig, akik nincsenek, vagy legalábbis ke­ véssé vannak konfliktusoknak kitéve, a kockázatvállalás hiánya fokozatosan a se­ bezhetőség növekedését váltja ki. Ebből sem lehet persze arra következtetni, hogy szándékosan és mindig a konfliktusokat kell keresni, hiszen maga a konfliktus is lehet társadalmilag és egyénileg értékes és kevésbé értékes, hanem csupán a kvázi-elzárkózás és illuzorikus menekülés megszüntetésére kell törekedni. Mint aho­ gyan már említettük, a nem valóságos megoldások olyan attitűdöt alakíthatnak ki, amely lehetetlenné teszi a veszélyek pontos felmérését. Másképpen kifejezve; nem a konfliktusok kikerülésének lehető­ ségeit kell szaporítani, hanem — a koc­ kázat reális értékét felmérve — az illúzi­ óktól megszabadult egyéni szembenállást kell kifejleszteni. Az értelmes emberi lét­ forma korántsem a konfliktusok kikerü­ lésében, vagy éppenséggel elodázásában válik ugyanis valóságossá, hanem a konf­ liktushelyzetek társadalmilag és individu­ ális szempontból optimális megoldásában. Ehhez pedig a rilkei értelmű létformálás („ . . .változtasd meg életed!”) szakadat­ lan folyamatára van szükség. Kerékgyártó T. István �„Cigány mindig lesz" BESZÉLGETÉS EGY FILMRŐL Kunmadaras, 1980. március. A községi mo­ ziban a Balázs József kisregényéből készült új magyar filmet vetítik, a Koportost. A ve­ títés után beszélgetés lesz Gyarmathy Lívia rendezővel és Rostás Mihály nagyecsedi ci­ gányemberrel, a film főszereplőjével. A szer­ vezés első része jól sikerült, minden jegyet eladtak. Igaz, jó néhányat „csak a brigádok­ ra lehetett rásózni”, így aztán a mozivezető izgul, jönnek-e majd az emberek. A konkurrencia is igen nagy: a vendéglőben magyarnótaest, a tévében Kék fény. Végül is várakozáson felüli létszámban összejövünk. Háromnegyedház előtt kezdődik a vetítés. Az első 8 10 sorban csak cigányok ülnek, hátul a „magyarok”. Ha a filmről akarunk valamit megtudni, az alábbi beszélgetés csalódást kelthet. Ez már az egyoldalú helyzetből is következik: ebben a „cigányfaluban” a Koportos mint „cigány­ film ’ fog szerepelni, holott hitem szerint nem az. Esztétikai fejtegetések, mély elemzések nem hangzanak el, a film értékeiről, esetle­ ges hiányosságairól sem derül ki sok. A bennfentes kritikákban — joggal — agyon­ idézett Sziszifuszról itt nem lesz szó. Annál több a faji előítéletről, erkölcsi béklyóinkról, a pénzről, életmódunk, gondolkodásunk vég­ letes különbségeiről. Hogy egy ankéton miről beszélnek az em­ berek, az nemcsak a művet jellemzi, de a kort és a közeget is, ahol mindez elhangzik. 1980. telén egy kis faluban a következőkről volt szó: I. VITÁRA VÁRVA (A majdani vitára várva, magnetofonnal felvértezve, kényelmesen elterpeszkedek a széken, és nézem a filmet. És elmulasztom a lényeget. Mikrofonnal a kézben most kellene a cigányok közé mennem. Mert ők viszont nem várnak a vitára. Nem fontolgatnak, ha­ nem azonnal reagálnak. Nem várják ki a be­ szélgetést, hogy majd, egyszer-háromszor is meggondolva — elmondhassák véleményüket. A képpel élő kapcsolatban, állandó és aktív részvétellel végigfecsegik-röhögik-kiabálják a vetítést. A filmben elhangzó mondatokra, kérdésekre, ütésekre a vászonhoz tapasztott idegszálaikon azonnal érkezik a válasz. Ezek­ ről maradok le, amikor utólagos okos nyilat­ kozatokra várok. Lemaradok az „illetlen sza­ vakról”, amik a halott asszony mosdatását kísérik. A kétségbeesett és reménytelen kí­ sérletről, amivel a főhőst figyelmeztetik: — Vigyázz csávó, viszik a pénzed! A kaján és olcsó szellemeskedés nyilairól, melyek a fo­ lyóba lépő meztelen cigányt célozzák. A bántó durva röhögésről, amivel a vesszőért vergődő és elbukó cigány Sziszifuszi kínoz­ zák. És a mozi ártatlan sötétjéből is félelme­ tesen hangzó fenyegetésről, ami a Balog Mi­ hályt sárba taposó Bogdánnak szól: — A kurva anyádat! Találkozunk még haver! Ezekre emlékszem. Sok más megjegyzéssel együtt a vetítés közben hangzottak el, mi­ közben én a filmet néztem és a vitára vár­ tam). II. A VITA Vége a vetítésnek. Senki nem mozdul, lát­ ni akarják a vendégeket. Amint Rostás Mi­ hály belép, a cigányok felugrálnak, tapsol­ nak és Mihály köré gyűlnek. Egymás szavá­ ba vágva kiabálnak. A rendező vet véget a zűrzavarnak. Gyarmathy Lívia: — Azt javaslom, akit érdekel egy beszélgetés, az maradjon itt. Ül­ jenek le és adjuk meg a tiszteletet egymás­ nak azzal, hogy végighallgatjuk a másikat! A cigányok többsége nagy üvöltéssel viszszamegy a helyére. Kb. ötvenen lehetnek. Ülnek, mégis állandó az alapzaj. Sustorgás, kuncogás, széknyikorgás . . A magyarokban is megvan a hajlandóság. Tétovázva téblábolnak. De, amikor látják, mennyi cigány marad, győz a félsz és büszkeség. Hazamen­ nek. Néhányan azért így is előreszivárognak és közénk ülnek. „Öshagyományok” Fiatal cigányasszonyka kezdi: — Nekem tetszett a film, valóság volt. Lényegibe ér­ tettem is, egy ember sorsárul szólt, aki itt áll előttünk. Bemutatta, hogy úgy él, ahogy mi élünk. Szeretném elolvasni a könyvet is. Rostás Mihály: — Hát persze, hogy úgy élek. Munkásember vagyok, építőipari dol­ gozó. Láttátok a filmben, meghalt a felesé­ gem, haza kell mennem. De nem tudtam eleget tenni, hogy olyan temetést csináljak, amilyet a szívem diktál. Mert én azt szeret­ tem vóna, hogy talán híre menjen a világ­ ban. De elfogyott a pénzem, meg, ahogy lát­ tátok, el is loptak belőle (röhögés). Szeret­ tem vóna, de nem vót hozzá módom. Nagybajúszú öreg cigány: — Na jó, szakikám, nincs semmije, de a pénzt meg a fele­ sége kezibe tette! R. M.: — Nézze, átaljába, hogy cigányosan fejezzem ki magam, átaljába, ha önöknél meghal valaki, nem tesznek neki kiváltó pénzt? — Nem. R. M.: — Hát Szabolcs-Szatmár megyébe van ilyen őshagyomány. Halottal mindig tesznek kiváltópénzt. Mer azért ki kell, hogy váltsa magát! Többen közbeszólnak: — Ilyet én még nem is hallottam! — Nálunk máshogy van. — Mifelénk csak a megszokott tárgyait szokták mellétenni az ágyba. Újra az öreg: — De lássa, nálunk nincs az se, hogy lemossák a nőt. Meztelen! Meg. hogy mán rögtön táncolnak-danolnak . . . A fiatalasszony kisegíti: — Keresztapám. Seres Miklós, azt mondja, itt nem szokás az, hogy lemossák a halottat. Meg, hogy táncol­ nak a virrasztalás közben. R. M.: — Nálunk ez így van. Tessék eljön­ ni Szabolcs-Szatmárba, ott ősi hagyomány ez. Akkor sírnak, amikor megszület egy cigány­ gyerek. Mert nem tudja, hogy mire nő és mi­ re fog a sorsa menni. Akkor örülnek, amikor meghal, hogyhát valóban jól járt, és nem szenved tovább. Így aztán átaljába olyan ha­ lott nincs, hogy meg ne mossák. Aki meghal becsületesen, annak csak lemossák legalább az arcát. Nálatok ez nincs meg? Úgy viszi­ tek el, ahogy meghalt? Meztelen? A cigányok élénken tiltakoznak, sokan köz­ bekiabálnak: — Dehogy meztelen! — Hát ru­ hába ! — Oszt mibe halt meg a felesége? R. M.: — Ugyan mibe? A ruhájába! (Ne­ vetés, mindenki egyszerre beszél). — De jól mondja! — Jaj, de hülyéket kérdeztek! — Node idehallgasson, ez is egy gazember­ ség vót ám. Valakit így megverni . . . (Zűrzavar, csak hangfoszlányokat lehet ki­ venni. Felszabadultan, jókedvűen veszeked­ nek, viccelődnek, bár a mondatok mögött hi­ tetlenkedő gyanakvás is bújkál. Valami „kö­ zülünk való ez még egyáltalán?”). Újra Mihály büszke-boldog hangja feszül a hangzavar fölé: — Na, most mondjátok meg. szeretnétek másik filmben is látni? — Én még ezt is megnézném még egyszer! Gyarmathy Lívia veszi át a szót: — Én pontosan tudom, hogy néhány jelenet — pél­ dául, amikor Mihály meztelenre vetkőzik és átússza a folyót — magukban felháborodást kelt. Ennek ellenére vállalom ezt. és nagy hibának tartom, hogy az emberek kiszúrnak egy filmből két-három olyan dolgot, amihez nem szoktak hozzá, és így ítélkeznek. Ma­ gyarország különböző területein, Dél-Dunántúlon, Szabolcs-Szatmárban, Biharban, min­ denütt más-más a szokás. A filmben a ci­ gányok saját kultúrájukat, saját templomu­ kat, saját liturgiájukat jelenítik meg. Ügy látszik, ezt itt nem ismerik. Ha az itteni szo­ kásokat mutattuk volna meg, a szabolcsi ci­ gány kérdezhetné, miért éppen ezt? A templom említése nagy meghökkenést kelt, izgatja mindenki fantáziáját, valaki meg is kérdezi: — Miféle templomról beszél? R. M.: — Kérem, átaljába Szabolcs-Szat­ márba van egy olyan község, Nyírhodász, ahol nekünk, cigányoknak saját templomunk, sa­ ját papunk van. Hallottátok ti ezt? Van még Magyarországon olyan község, ahol cigány­ templom van? Na, most mondjátok meg. Gy. L.: — Az épületet is maguk a cigá­ nyok építették! R. M.: — Nekem is 500 — ötszáz! — fo­ rintomba vót . . . Mondjuk 250-et adtam ab­ ba az időbe, amikor szedték a pénzt, de má­ ma az kitesz 500-at. A nyírhodászi cigány­ templomnak híre van, nagyon távol, még külföldeken is! — Cigány-e a papjuk, akiről itt szó esett? R. M.: — Kérem, az egy magyar pap. — És milyen vallást prédikál? R. M.: — Görög katolikust. De úgy beszél cigányul, mint én. Úgy énekel, mint én. Olyan 25 éve, hogy ez a pap a cigányságé. Van kántor is, az cigány. — De akkor miért külföldi színész játszot­ ta a filmben? Gy. L.: — Jogos a kérdés, de ez egy já­ tékfilm, nem dokumentumfilm. Ha észrevet­ ték, hivatásos színészek is játszottak . . . — A Bencze Ferenc. Gy. L.: — Tehát felesleges számon kérni a hodászi papot, mert valószínű, hogy ez a szí­ nész jobban el tudta játszani. — Élethű volt a játéka, az igaz. Meg lehe­ tünk vele elégedve. Pénz, pénz, pénz Témát váltunk. Egy régóta feszengő, 35 év körüli férfi — nem cigány — rászánja magát és átveszi a szót. És ezzel messze ke­ rül a remény, hogy ma este még a Műről, a Filmről is szó lehet. De figyeljünk, fontos dologról van szó: a pénzről. — Ez a film bemutatta azt a küzdelmet, hogyan akar ez az ember eleget tenni az ígéretének. Kezdődik a város forgalmával, ó ott dolgozik és kapja a hírt ugye, hogy meg­ halt a felesége. És, ahogy utazik haza, őben­ ne leperegnek azok a képsorok a múltról. Megérkezik, eleget kíván tenni a temetésnek. De elfogy a pénze. Azt mondta ugye, hogy 3500—4000 forintot keres és én úgy láttam, gyereke nincs. Bekövetkezett a haláleset és neki nem volt egy fillérje sem. Hát hogy képzelte ő ezt? Előtakarékosság nélkül ho­ gyan akart megküzdeni az élet folyamán felmerülő nehézségekkel? Csak a mának él és nem gondol a holnapra! Önöknek mi a véleményük erről az életformáról, ami egyre inkább elharapódzik? Szükséges-e takarékos­ kodni, hogy valamit elérjünk? (A cigányok kezdenek unatkozni. Beszélgetnek, felállnak, járkálnak, nevetgélnek). És még valamit. Ügy kellett volna ezt a filmet rendezni, hogy ne csak az ő küzdel­ mét mutassák egy óra hosszán keresztül. Va­ lami látványosabbat kellett volna. Egy na­ gyobb teret, közösséget, esetleg a munkahe­ lyét, az ottani megbecsülést. Talán akkor jobban kifejezte volna, hogy akarunk rajta segíteni, nem zárkózunk el . . . Gy. L.: — Hát jó. Belemegyek ebbe az utcába, bár ez az anyagiakra vonatkozó kér­ dés nem érinti a film lényegét. Ez az ember keres 3500 forintot. Ebből nem lehet olyan ragyogóan megélni, másrészt láthatta, hogy azt a kevés pénzét is ellopták. Egyébként is: takarékosság, vagy nem takarékosság? En­ nek semmi köze a filmhez. Képes dühös in­ dulatokat kiváltani, vagy nem, tetszik, vagy nem tetszik, ez érdekel. De megvan-e a ru­ hája, rendesen áll-e rajta a kalap ... ez nem érdekel. �A MAFILM jelenlevő propagandistája, Fe­ kete Ibolya sem hagyja szó nélkül: — Hadd kérdezzek már valamit! Ebből a pénzből ma Magyarországon mit lehet félretenni akkor, ha valaki Pesten, dolgozik, ott el kell magát tartania, haza kell utaznia, a feleségét segí­ teni kell, továbbá szüksége van ruhára stb... Gy. L.: — Talán bántó, de csak megkérde­ zem: esetleg valamilyen hozzátartozója meg­ hal. Van otthon pénz a sublóban a temeté­ si költségre? — Nézze, én fizikai dolgozó vagyok, 18 éve szakmunkás, 18 forintos órabérrel. Ha csak a mának élnék, mindent csak a hasamra és a ruhámra költenék, mit gondol, mit érnék meg el? Valahonnat valamennyit mindig kell szűkölnöm, hogy el tudjam érni a célo­ mat. Én is eltemettem két szülőmet és negyedmagamat tartom. 6000 forintot keresek. És építettem lakást, pedig nem kaptam örök­ séget, nekem nincsenek pénzes hozzátartozó­ im, akik doppingoltak volna. Mert, ha én is csak élhetnék és mehetnék! De mindent megvontam magamtól! Nem mentem minden évben üdülni, hanem elmentem tíz évben egyszer. A cigányok türelme fogytán. Egyre többen kiabálnak be, egymással üvöltöznek, mász­ kálnak, nem mennek el, tetszik nekik a helyzet, de a többség már nem tud figyelni. Három, ünnepi díszbe vágott jegyszedő néni köröz köztük és csitítgatja őket Fekete Ibolya: — Nem értem magát. Miért nem hiszi el, hogy ez a cigányember ugyan­ olyan kínkeservvel szedte azt a kis pénzt, mint maga? — Elhiszem én. De a film csak azt mutat­ ta nekem, itt egy órán keresztül, hogy ez az ember be akarja váltani az ígéretét. Ezért megtesz mindent. Tisztelem és becsülöm érte. De miért nincs neki is olyan elgondolása, hogy a céljai eléréséhez félre kell tenni egy kis pénzt? Mindenki elveszíti a türelmét. Hárman egymás szavába vágva vitatkoznak, a cigá­ nyok vigyorogva hallgatják, élvezik a „mű­ sort”. Gy. L.: — Zárjuk ezt le, végül is a film szempontjából lényegtelen kérdésről van szó! Milyen ember Balog Mihály? A filmbeli Balog Mihály erkölcsi győzel­ me, emberi nagysága nem nyugtatja meg a cigányokat. Vagy nem is veszik észre. Kéz­ zelfogható felemelkedésre diadalmas, látvá­ nyos győzelemre áhítoznak. Talán a semmi­ ből összetákolt büszkeségüket sérti társuk sárbataposása. Mindenesetre a váratlanul be­ állt csendet a háborgó önérzet kérdése töri meg. — Miért egy ilyen szerencsétlenről csinál­ nak filmet? Gy. L.: — Nem az volt a célunk, hogy be­ mutassuk, lám, így élnek a cigányok. Nem akármilyen jellemű és akaratú cigányembert látnak itt, akinek a célja a teljes erejét, em­ berségét, hitét kívánja. Neki mindent jelent a papnak adott szó, a vessző megszedése. Persze, van a cigányoknak egy olyan rétege, amelyik már jobban él, mint a film sze­ replői. De nem ez a jellemző. Ezért nem le­ het elvárni, hogy a milliomos cigánygrófok és -bárók jólétét ábrázoljuk. Nekem, filmren­ dezőnek nem az a feladatom, hogy a Hilton cigánybálján terpeszkedő emberekről csinál­ jak filmet, hanem azokról, akik valahol úton vannak, mert már elhagyták a putrit, de még nem érkeztek meg sehová. És még valamit megpróbált ez a film. Hogy van egy ember, aki hittel tud küzdeni. És a küzdő embert tisztelnünk kell. Ezért nem értettem egyet azzal, hogy nem ezekről a cigányokról kell filmet csinálni. Ha nem róluk beszélnénk, akkor hazudnék. A cigányok tehát túl szerencsétlennek ta­ lálták Balog Mihályt. De a hátsó sorokból megszólal a másik véglet. Egy magyar, aki túl jónak találja Balog Mihályt: — A film nagyon hitelesen ábrázolta en­ nek a cigánynak a sorsát. De milyen cigá­ nyét? Kiválasztott a sok közül egyet, aki megpróbál beilleszkedni. (— Na mi me­ gyünk! — ezzel néhány cigány elindult ki­ felé. Elegük volt a szócséplésből). A cigá­ nyoknak a legjobb tulajdonságait mutatták be, a magyaroknak pedig a legalja szerepelt. Valahol lyukat találok a filmben, hiányosnak tartom. Csak egy részletet mutat az életből, nem az egész társadalmat. Gy. L.: — Tehát azt kifogásolja, hogy olyan embert választottunk, aki elüt a töb­ biektől. Céltudatosabb, harcosabb. Ugyanak­ kor olyan magyarokat látott, akik sunyik, lopnak, faji előítélettel rendelkeznek, mint például a nő a kocsmában, a fogatos ... De hogyan viselkedik az erdőőr? Kiderül, hogy ugyanolyan szerencsétlen, mint Balog Mi­ hály. Vagy ott van a pap, aki szándékom szerint szintén emberséges. Viszont a Bogdán cigányt nem ábrázoltam olyannak, aki úton van, aki valahová tart. Ő még nagyon ott­ hon van a putriban, odakötik a szokásai, a gondolkodása. Kulisszatitkok Békésebb témára térünk. Az egyik jegysze­ dő néni kezdi egy „bennfentes” kérdéssel, majd erre mások is bátorságot kapnak: — Láttuk, milyen őszintén siratja Mihály a feleségét. Hogy tudta ezt megcsinálni? Rendezői uta­ sítás, vagy őszinte indulat indította el a könyeit? R. M.: — Őszinte indulat. Átériztem, hogy a feleségem meghalt. Mintha a saját felesé­ gem lett volna. Istenem, lehet, hogy holnap ő kerül sorra. Merthogy valóban egy beteges asszony. — Hányszor próbálták ezt a sírást? Hány­ szor mászta meg a partot a vesszőkért? R. M.: — A megmászás kétszer volt. A sí­ rás . . . hát az egyszer! — A rendezőtől kérdezem, hogyan talált rá Mihályra? Gy. L.: — Nagyon-nagyon sokat kerestük. Mihálynak volt egy komoly vetélytársa, aki ugyanilyen tehetséges volt. De nem hittem, hogy az ember ezeket a fizikai megpróbálta­ tásokat kibírja. Áprilisban átúszni a Szamost, nem akármilyen teljesítmény. — Én kevésnek találtam ezt a címet. Koportos. Láttam egy állomást, amire ez volt írva, de semmi egyéb. Más címet adtam vol­ na. — Gy. L.: — Én is azt hiszem, hogy ez egy rossz filmcím. De mindenképpen tiszte­ letben akartuk tartani Balázs József azonos című regényét. Ezért vállaltam, noha a film­ ben a magyarázat nem is történik meg, il­ letve nem jól oldottuk meg. A kisregényben — azt hiszem — húsz oldalt szánt az író. A koporsót idézi ez a szó és tulajdonképpen egy állomás neve, ahol már nem állnak meg a vonatok. Másfél órája ülünk itt, kezdenek elszállin­ gózni az emberek. Így aztán udvarias köszö­ nő szavak kíséretében véget vetnek a be­ szélgetés hivatalos részének. Hangzavar, székcsattogás, lassan ürül a terem. A cigá­ nyok újra felélénkülnek. Mihály körül cso­ portosulnak, újra a kezdeti kép, a kezét ráz­ zák, vállát vergetik, szinte agyonsimogatják a tekintetükkel. Egyesek még vissza-visszaszólnak az ajtóból: — Nekünk, mint cigányoknak, tetszett. — Én már soha többet nem jövök moziba! Soha többet! — Hülye cigány, de hiszen ezt neked csi­ nálták! — Köszönjük szépen a filmet. — Sokáig élj, komám, Mihály! III. A VITA FOLYTATÁSA A vita folytatódik. A hivatalos zárás elle­ nére néhányan kitartanak. Mozisok, szerve­ zők, ittragadt nézők, köztük a „takarékos” is. A középpontban újra a pénz és az életmód: — Ha én úgy élnék, ahogy maguk filme­ sek, ha annyit dolgoznék, úgy szórakoznék, mint maguk, akkor megnézhetném magam. F. I.: — Tudja maga, mi az, hogy meg kell vennem mindent, a húst, a zöldséget... Közlekednem kell . . . — Hagyjuk ezt. Én arra akartam kilyu­ kadni az imént, hogy ezt a cigánykérdést so­ kan, sokféleképpen látjuk. Itt Madarason sok cigány van. De például az én üzememben tisztelet, megbecsülést élvez az, aki beil­ leszkedik. F. I.: — Láthatta, ez az ember tisztessé­ ges, becsületes. És még neki is milyen iszo­ nyú nehéz a beilleszkedés. Ezen azért csak el kell gondolkodni! — A községben el is gondolkodtak. Van 35—40 család, a többségük lakást kapott és beköltözött. Nézze meg három év múlva, mi lett a lakásból! F. I.: — De azzal még nem oldottunk meg mindent, hogy lakást adunk. Ha hajlandó dolgozni . . . — Látja, ezt hiányoltam ebben a filmben. Nem mutatták meg, hogy nem akarnak dol­ gozni. Gy. L.: — Az én véleményem szerint két dolog az, amivel változást lehetne elérni: a cigányok is dolgozzanak és tanuljanak. Egy másik férfi is bekapcsolódik: — Ké­ rem, nekem van egy meglátásom. Lehet, hogy nem jó, de elmondom. A községben harminc évvel ezelőtt a lakosság 7 százaléka volt cigány, ma már megközelíti a harminc százalékot. 18 éves korukban már van két gyerekük, 21 évesen négy. �F. I.: — Azok a magyarok, akik ezen az életszínvonalon élnek, ugyanilyenek. Nem hiszem. Normális felfogású ember nem lehet ilyen. Na, most képzelje el, hogy 12 gyerekkel mikor tud ő kiemelkedni? Ki tud egyáltalán emelkedni ebből a sorsból? Nem. Míg ezen nem változtatnak addig min­ den hiába. Azt kellene elérni, hogy ne le­ gyen három gyerek se. F. I.: — Ezt szabályokkal megoldani lehe­ tetlen. Volt már rá példa a történelemben Embertelenség! — Hát, embertelen, az biztos, de ak­ kor hogy legyen? (Elindul, de még vissza­ szól.) Amúgy nagyon pártolja a cigányokat! egyet mondok magának: csak egy szomszédja lenne cigány, majd pártolná tovább őket! (Nevetés. Ezzel a „jókívánsággal” búcsúzik, nem győzték meg egymást). Gy. L.: - Még életemben nem sikerült akkora vihart kavarnom, mint ezzel a film­ mel. Mihály, miért vannak annyira felhábo­ rodva a meztelenségen? R. M.: — Mer átaljában nincsenek ehhez hozzászokva. A mozigépész közbeszól: — A temetésihez nincsenek, de amúgy néznék ezek az ilyen pornófilmeket reggeltől estig! Mihály folytatja: — Nem bírják elképzel­ ni, hogy ez a szokás. De a nagyecsediek is megszólnak, mér vetkeztem le. Gy. L.: — Mit szólt a család? R. M.: Örülnek. Három előadás volt. Egyik az első cigánytránszportnak, másik a második cigánytránszportnak. Mer a magyar cigány az oláh cigánnyal nem megy egy előadásra. Kiabáltak a magyar cigányok, hogy ha-ha-ha, kiabáltak. Utána bejöttek az oláh cigányok, nyugodtan végignézték, oké... De a magyar cigányok, jaj-jajajjaj! Kiabál­ tak! Ezek is itt . . . Dolgoznak ezek egyálta­ lán? Kérem azért errefelé, Szolnok megye, Pest megye, ne tessék haragudni, de ezek ... eh (legyint)... nem értettek semmit. Gy. L,: — A békési ankéton is nagyon ér­ dekes volt. Ott is magyar cigányok voltak, és pillanatokon belül kijelentették, hogy nem vállalják a közösséget az oláh cigányokkal. Azt kérdezték, miért egy oláh cigány játssza a főszerepet. Honnan látták ezt? De például a Lina, aki pedig nagyon képzett, tanult em­ ber, azt mondta: „Gyűlölöm a Bogdánt, mert egy magyar cigány”. Holott a Bogdán is oláh cigány. R. M: — Hát, átaljába ezek haragusznak ránk, pedig mink nem bántjuk őket. Azért mert, mi nem tapasztottunk, nem vetettünk vályogot. Teknőket csináltunk, meg fődeket kapáltunk, szóval üzleti emberek vótunk. Ők meg négykézláb vágták a sarat, a vályogot. Ezért haragusznak. Ez mán így van és míg cigány lesz, így is marad. Gy. L.: — Ránézésre megismerik egymást? R. M.: — Már a szeme elárulja. Gy. L.: — Milyen a magyar cigány sze­ me? R. M.: — Olyan mord, mord a szeme. (Ne­ vetés). Gy. L.: — Hát az ellenfele, a Bogdán? Az is oláh cigány. R. M.: — Hát . . . (nehezen akarja elfo­ gadni) ... olyan ... keresztezett. Tessék el­ hinni, hogy az keresztezett vót. Nem eredeti. Nem tőrül vágott tőke vót. Még cigányul se tudott igazán. Mert nálunk kérem, őshagyomány a nyelv. Az én Jolán lányom is alig tud magyarul. Most elsős, mondta is a ta­ nárnő. illetve a tisztelendő úrnak a felesége: „Rostás, foglalkozzon a gyerekkel!” Én. csak kéthetenkint vagyok otthon, de ráparancsol­ tam az anyjára . . . Gy. L.: — Megállt ez a nyelv, Mihály, nem fejlődik. R. M.: — Ez a nyelv nem áll meg. Az oláh cigány nyelv megállni nem fog. Míg csak éghajlat lesz és cigány lesz. Cigány meg mindig lesz! (Későre jár, szedelőzködünk. Még egy-két megjegyzés, kézfogások, búcsúzkodás. A szer­ vezők a rendező körül szorgoskodnak. Kocsi­ val visszaviszik Pestre. Mihály hazafelé tart Nagyecsedre. A vonatokat kérdezi. Szállása nincs. Motorzúgás, a hidegben melegíteni kell az autót. Beszállás, aj tócsapódások. Mihály pedig elindul az állomás felé). Bérczes László Zenei életünk kis tükre II. ZENEI MIKRO (BB) KOZMOSZ Vitázni nehéz — gondoltam rögtön a szűkebb hazánk zenei éle­ tével foglalkozó két tanulmányt végigolvasva. Hiszen mindkét vita­ indító elemzés olyan alapos, tényfeltáró munkát végzett, hogy azok­ kal bajos lenne vitába keveredni. A fölvetett gondok élő problémák, és a vázolt körkép minden részterületre kiterjedő. Dicséretes tett hogy volt vállalkozó, aki „tükröt állított” zenei művelődésünk rend­ kívül összetett rendszere elé, melyben kedvére tanulmányozhatja avatott és avatatlan azokat a sikereket, gondokat, hiányosságokat, amelyek többé-kevésbé valamennyiünket érintenek, akik a zenei ér­ tékek — tágabb értelmezésben a kultúra — közvetítői, részesei, irá­ nyítói vagyunk. Szívesen végigtanulmányoznánk hasonló „kis tükör­ ben” megyénk színjátszásának, vagy akár amatőr mozgalmának hely­ zetét. A zenei életnél maradva elsősorban nem vitázni szeretnék, ha­ nem a némely területen továbblépést jelentő megoldások összefogla­ lására törekszem. A zenei műveltség helye egy lehetséges értékstruktúrában „Lehetséges értékrend”- és „adott értékrenď’-terminusok közel­ harcában kellett igazságot tennem. Korántsem stilisztikai bakafántoskodásról van csupán szó. Alapvető viszony, hozzáállás eldöntendő kérdése ez. Míg a „lehetséges” kifejezése sejteti, sőt sugallja a re­ ményt, hogy ami van, az nem végleges, nem elfogadható, addig az „adott” meghatározás nem kevés beletörődésről, lemondásról tanús­ kodik. Mindez világosabbá válik, ha a szükséglet és érték összefüg­ gésének az utóbbi időben divatos és fennen népszerűsített ideológiá­ ját is megkérdőjelezem. Amennyiben elfogadható az az állítás, hogy az ember értékrend­ jét a mindennapi szükségletei határozzák meg, úgy bizony nem sze­ retnék a művelődés helyében lenni. Hiszen mostohagyerekké degra­ dálódik szegény. S a tág körön belül a zenei művelődés — ha lehet még fokozni — Móricz tragikus sorsú Árvácskájára emlékeztet. A „kiadott” lelencek megaláztatását kell átélni a zenének a fenti „be­ sorolás” szerint. Némi racionalitás kedvéért fogadjuk el, hogy a szükségletek befolyásolják ugyan az értékrendet, de magunk becsü­ lése végett, adjuk meg az esélyét annak, hogy más tényezők is hat­ nak hasonló intenzitással. Konkrétan Fiatal, ambiciózus énektanár Nógrád megye névadó falujából a Zeneakadémiára viszi növendékeit egy négy hangversenyből álló so­ rozatra. Nem titkolja lelkesedését, és örül, ha együtt örülnek vele a gyerekek. Mindemellé persze korszerű didaktika is párosul, tehát �előkészítés, megvalósulás, visszacsatolás dialektikus egysége. Nézzük a visszacsatolást: 1. kérdés (a kérdőíven): Mi tetszett a legjobban a sorozatból? A döntő többség válasza: a Nyugati pu. automatái; néhányan: az első emeleti szökőkút; két tanuló: a zenekari számok. (Műsoron a többi között Mozart, Bartók, Ránki gyermekek szá­ mára írt művei szerepeltek, élvonalbeli előadóművészek előadásában.) A továbbiakban kiderül, hogy a negyven gyerek közül ötnek van otthon lemezjátszója, úgynevezett komolyzenei lemez egynek sem. A rádió egyes és kettes programját hallgatják, melyek zenei igény­ telenségét nincs jogom bírálni, hasonlóan a tv egyes műsorához. Ze­ nével ezen kívül lakodalmakban, bálokon kerültek kapcsolatba. Szü­ lők, nagyszülők a legritkább esetben énekelnek otthon, ezek dal­ anyaga azonban meghatározhatatlan, az emlékezet egyet sem őrzött meg példaként említendő. Év végi összesítés a járás művelődési intézményeinek műsortí­ pusairól. A járási központ 1980-ban nem tervezett felnőttek számára koncertet („Tudod, a hangverseny, az egészen más. Oda...”), az is­ kolásoknak megrendezte Filharmónia-sorozatát, de hadd ne idézzem az intézmények közti közelharcot, ami a „ház megtöltését” megelőzte — végül is sikerrel. Kedvelt járulékos forma a kiállítások megnyi­ tóját megelőző zenei betét. Halovány, de életképes ötlet a zenei mű­ velődés „sötét tengerén”. És a többi intézmény? Ha a kedves olvasó körül most teljes a csönd, akkor sikerült átélni azt az „élményt”, amit az intézmények „szerveztek” az érintett községek lakóinak. Bánk. Ki ne ismerné Nógrád megye gyöngyszemét, e kiváló tu­ lajdonságokkal bíró üdülőhelyet „A kies fekvésű és festői szépségű tó az őt környező tekintélyes erdővel nem csak a nyaralókat nyűgözi le és nyújt nekik 100 százalékos élvezetet, de a gyógyulást keresők is számos bajra találnak írt..., a görvélykórtól és a sápkórtól a vér­ szegénységen át, az idegrendszer minden megbetegedéséig gyógyulást nyújt felkeresőinek. Elhízás, magas vérnyomás és véredény-elmeszesedés, továbbá... vasárnaponként cigányzene és tánc a villa tóra néző teraszán.” (Idézet egy régi prospektusból) Lelkes és hozzáértő népművelők a közelmúltban bőségesen láttak még a fentieken kívül kiaknázatlan lehetőséget, e pompás helyen. A megye nemzetiségi hagyományápoló együtteseinek találkozója immár évről évre erősödő, gazdag program a víziszínpadon. Apropó: víziszínpad. Nem mindennapi lehetőség. Kihasználtsága? A lépések megtörténtek. Micsoda zenei csemege a pihentető nyári estéken. A Collegium Musicum, Ars Renata, a Rézfúvós Quintett... kamara­ zenei estje a víziszínpadon. Hirdetik a plakátok és viszi a posta a sok száz propagandafüzetet. A meghívottak eljönnek, és eljön tizen­ öt-húsz fizető néző. A fölséges zene élvezetét néha ugyan megzavarja a részeg randalírozók óbégatása, akik nemegyszer a művelődési köz­ pont igazgatójának a testi épségét is fenyegetik. Mindenesetre őszin­ te öröm, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb a „vérszegény”, „sáp­ kóros” látogató a tó partján. Okok és kérdések Az említett jelenségek gyökerei a gonddal terhes múltból táp­ lálkoznak — mondhatnánk. Tetszetős közhely. Mögé bújni szeren­ csétlen hiba lenne. Tény, hogy a rétsági járás a múltban (a háború előtt) vajmi kevés klasszikus és tevékeny zenei élményben részesült. Az idő azonban múlik, és az élet vitathatatlanul szépül, gazdagodik. Gondoljuk el, ki lakna ma szívesen az idézett kor lakásaiban, dol­ gozna azokkal a szerszámokkal stb. Szédületes, hogy mennyit fejlő­ dött azóta a mindennapok kulturáltsága. Vajon mi indokolja, hogy a fusizás, az ún. „második gazdaság”, a tömegkommunikáció kínála­ tából való primitív szelekció vonzóbb, mint a kamarazenélés, a kó­ ruspróba, a hangverseny? A megváltozott életforma, az anyagi érde­ kek valóban ilyen fontosak lennének? Nem hiszem. Minden kornak megvolt a maga létformája, az anyagi érdekeltségről nem is beszél­ ve. Nem szabad hinni a közhelyeknek! Az intézményesített, a „vé­ dett” klasszikus zene, és a mindennapok általános igénye között lá­ tok egyre mélyülő szakadékot. Hiszen zenei műveltség és praktikus szükségletek között vajmi kevés az összefüggés, egymásrautaltság. Miért nem kell propaganda a zenei giz-gaz terjedéséhez? A bugyuta nótázások, a disco, a ro­ mantika kiürült kliséjét idéző slágerek miként jutnak el hallgatóik­ hoz? Félreértés ne essék: nem értékeket és tartalmakat ítélek meg. Csupán, a vázlatosan említett alkalmak során találkoztam a legszé­ lesebb rétegek zenében való tökéletes feloldódásával. Hosszabb ta­ nulmányt igényelne a kérdés lélektani és szociológiai mélységű ki­ fejtése, most csak annyit: vonzóvá, természetessé kell tenni a „hír­ rel hirdetett”, intézményesült zenei formákkal való találkozást. A zenei folyamat tevékeny részesévé kell avatni a felnövekvő nemze­ déket. Színvonalas, bátor iskolai énekoktatással, a járulékos formák (zenei kiscsoportok, ifjúsági klubok zenei lehetőségei, művelődési in­ tézmények szolgáltatásai stb.) tudatos együtthatásával lehet tovább­ lépni. Vagy sikerül a nevelési folyamatban a zenét az életforma ter­ mészetes részévé tenni, vagy maradunk a papírra kopogtatott vitá­ nál. Ha figyelmesen elemezzük az ötvenes évek virágzó zenekultú­ ráját, szembetűnő, hogy valamennyi csoport mögött, vagy előtt egy megszállott, elhivatott zenész áll. Biztos, hogy fontos a szakosellá­ tottság mutatószáma. A zene tanításához és megszerettetéséhez azon­ ban több kell, mint amit a diploma ad. Jelenlegi helyzetünkben má­ gusokra, megszállottakra lenne szükség. A kis települések hajdanvolt nagyszerű csoportjai sorra elhallgatnak, mert hiányzik a „gazda”, a szív-lélek muzsikus. Az énekórák módszertani kultúrája biztos csil­ logó-villogó, de mit sem ér, ha nincs egy utazó-éneklő-próbáló-izguló kórus (s ami több annál, közösség), melynek hatása egy életre szól. (Persze a kisördög nem alszik. A „Járási Éneklő ifjúságra” két kórus nevezett — és hozzá kell tenni, hogy aki már utaztatott nap­ jainkban kórust, annak nem kell mondani, hogy milyen fáradságos szervezéssel, előmunkálatokkal jár, majdhogynem légüres térben.) Ezek a gondok azonban nem jelenthetnek akadályt. A zenei mű­ veltség fogyatékosságai sok más kortünetre rímelnek. A megújulást csak az alapoknál, elsősorban az iskolai nevelésben lehet és kell kez­ deni. Az jelenthet majd lényegi, minőségi változást. Kodály „százéves terve” Nógrád megyében talán nem válik való­ ra határidőre. Ez azonban nem adhat felmentést a felelősség alól, sőt! A holtpontról már régen elmozdultunk. A vitaindító „kis tükör” nem kevés jelentős sikerről, eredményről is hírt ad. Ahhoz, hogy a „zene mind többünké” legyen, átgondolt, összehangolt munkára van szükség. Együtt kell látni a cél érdekében irányítást, intézménytípu­ sokat és -funkciókat, de mindenekelőtt azokat az emberi közössége­ ket, kiknek gazdagodását kívánjuk. Németh János István „ELŐRELÉPÉST ÍGÉRŐ VÁLTOZÁSOK REMÉNYÉBEN” Még nem tudom eldönteni, hálás vagy hálátlan feladatra vállal­ kozott-e Tóth Csaba, amikor Nógrád megye muzsikusai elé tükröt tartott. Egyrészt, mert írásában néhány — talán szándékoltan — be­ fejezetlen gondolat is található, másrészt tartalmaz néhány negatív megállapítást, amellyel — akár tetszik, akár nem — egyet kell ér­ tenünk. Ez a kényszerű egyetértés viszont arra kötelez, hogy gon­ dolatait tovább szőjük abban a reményben, hogy a jelenlegi — zenei téren tapasztalható — erjedést majd pezsgés váltja fel. Tóth Csaba cik­ két olvasva, egy sereg „miért” bújik elő a sorok közül, amelyekre válaszolni kötelességemnek érzem, magamra vonva esetleg mások neheztelését is. Megyei kórusmozgalmunk színvonalát — úgy érzem — nem anynyira szakmai, mint inkább társadalmi-tudati okok határozzák meg. Világszerte tapasztalható, hogy az emberek érdeklődése a természet­ tudományok felé fordul, s ez jelentős mértékben kihat az ifjúság ne­ velésére, oktatására, konkrétan az iskolák tananyagára, óratervére is. Emiatt egy énektanár munkáját az általános iskolák nagy részé­ ben elhanyagolhatónak tartják, illetve a nevelőnek keményen meg kell küzdenie azért, hogy tevékenységét elfogadtassa és kivívja kar­ társai megbecsülését. Széles látókörű iskolavezetés szükséges ahhoz, hogy belássa az érzelmi nevelés fontosságát, és támogasson egy nem szorosan az intézmény profiljába tartozó munkát. Szerencsénkre a helyzet fokozatosan javul, de egy-egy iskolai kórus színvonalának megítélésekor a fentieket is számításba kell venni. Természetesen az énekkar vezetőjének felelősségét is hangsúlyozni kell (felkészültség, a munka tervszerűsége), nem lehet mindent a körülményekre há­ rítani. E kérdés megoldása annál is inkább fontos, mert az általános iskolás korosztály lehet bázisa a középiskolai, majd a felnőtt ének­ karoknak. Meg kell szervezni — nem jelentene különösebb erőfeszí­ tést senkinek —, hogy a dalos kedvű fiatalok el is jussanak egyik kórusból a másikba. Azt hiszem, nem lenne reménytelen vállalkozás az sem, hogy a zenei tagozatú iskolában több mint húsz év alatt végzettekből meg­ alakuljon végre egy városi vegyes kar. (Ez a gondolat egyébként a KÓTA megyei értekezletén javaslatként hangzott el.) Ugyancsak kí­ vánatos lenne, ha a szakmunkásképző intézet énekkara megerősöd­ ne, és biztosíthatná a bányász férfikar jövőjét. Egyébként, ha a pillanatnyi állapotot az öt évvel ezelőttihez hasonlítjuk, bizakodó­ nak kell lennünk, hiszen az eltelt időben csak Salgótarján három új együttessel gazdagodott, és néhány iskolában megélénkült a kórus­ élet. A mennyiségi gyarapodás pedig jó gazdák segítségével minőségi javulást ígér. Ha a nagybátonyi kamarazenekar helyzetét kívánjuk elemezni, első helyen a mecénatúra kérdése vetődik fel. A társulat alakulása­ kor megfelelő összeg állt rendelkezésre a nagybátonyi Bányász Mű­ velődési Házban, de ennek forrása az évek során elapadt. A művé­ szeti alapból biztosított támogatáson kívül — amely sajnos nem fe­ dezi az éves költségeket — sem a nagybátonyi tanács, sem a Nóg­ rádi Szénbányák nem kíván részt vállalni a zenekar fenntartásában. A „próbahelyiséget és fűtést biztosítunk” jelszó inkább a tűrés, mint a támogatás fogalmát meríti ki. Arról, hogy az együttes a kottatá­ rát, hangszerparkját gyarapítsa, a jelen körülmények között szó sem lehet, mint ahogy arról sem, hogy a próbák számát — a tartalmi munka javítása érdekében — növelhessük. Lényegében a megye fel­ nőtt közönsége még nem ismerhette meg a kamarazenekart. Tulajdonképpen hasonló helyzetben van a salgótarjáni szimfo­ nikus zenekar is. Nemhogy a megyében, de saját városában sem tudta megteremteni közönségét. A Filharmónia által szervezett if­ júsági hangversenyek nem alkalmasak ennek megítélésére, hiszen általában az iskolák tanítási idejében zajlanak, ezért az ott tapasz­ talható érdeklődés valószínűleg nem csak a zenekarnak szól. Ám az �esti, felnőtt közönség érdeklődésére számot tartó koncertek (évente egy!) üresen tátongó széksorok előtt zajlanak. Vajon a közönség­ szervezés hagy-e maga után kívánnivalót, vagy a zenekar színvo­ nala? Azt hiszem, mindkettő. A városban létező intézményi, üzemi közönségszervező hálózat betölti-e szerepét? Ennek mozgásba hoza­ tala egy-egy rendezvénnyel kapcsolatban igen hatásos lenne. Nem értek egyet azzal, hogy nincs szükség a közönség becsalogatására, mert a zene csak akkor tud hatni, ha van kire. Ez azonban csak a szervezési oldal. Az előadóknak — jelen esetben a szimfonikus zene­ karnak — fel kell készülnie arra, hogy a becsalogatott közönséget megtartsa és növelje pártolóinak számát. Nem csak szakmai felké­ szülésre gondolok, hanem koncepciózus műsorpolitikára is, amely hagyja keveredni — jól irányítottan — a „komoly” és a könnyűmű­ fajt. (Erre jó példa volt az októberi opera-operett est.) A műsorpoli­ tika körébe tartozik az is, hogy a zenekar ne kerüljön szembe erejét meghaladó feladatokkal! Túl merész műsorválasztás „emberfeletti” teljesítményre sarkallja ugyan a muzsikusokat, de nem jelent igazi élményt a közönségnek, aki ezért inkább otthon marad a lemezját­ szója társaságában. Az unalmas koncert taszító hatása nem a közön­ ség érdektelenségét jelenti. Különben az a véleményem, hogy a ze­ nekar potenciálisan többre képes, mint a jelenlegi színvonala, de a nem elég céltudatos munka eredményeképpen az olykor valóban szép produkcióknak nincs meg a szakmai háttere. Ez egy amatőr együt­ tesekre jellemző sajátos tünet: képes önmagát felülmúlni, bár ez nem pótolhat olyan hiányosságokat, amik csak professzionista fe­ gyelemmel és az alapokra építő munkával küszöbölhetők ki. Talán furcsa és morális szempontból támadható, hogy mint a zenekar egyik kiemelt (?) tagja írtam le a fentieket, de az előrelépést ígérő válto­ zások reményében tettem. Zenei életünkben a legtöbb gondot fúvószenekaraink okozzák. Amíg ezek az együttesek nem tudják, vagy nem akarják betölteni közművelődési funkciójukat, sajnos létüket is meg kell kérdőjelezni. Egy fenntartó szerv sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy temetésekért és egy-egy fesztiválszereplésért tartson fenn egy tár­ sulatot. Különösen akkor nem, ha a szakmai színvonal is hanyatlik, Az 1980. szeptemberében tartott szécsényi fúvószenekari találkozó cseppet sem bíztató képet festett megyei fúvóskultúránkról. Egyedül a balassagyarmati zenekar nyújtott elfogadható produkciót, a többi együttesnél egyértelmű romlás volt tapasztalható, összefügg ez a műsorösszeállítással és a karnagyok zenei igényével. Igénytelenség­ ben a szécsényi „zenekar” vezet, az életképtelenség ilyen fokán már nem szabad megengedni, hogy működjenek; és ezt a fenntartóiknak be kell látniuk. Ha a közművelődésbe való bekapcsolódást tekintjük követel­ ménynek, a salgótarjáni két munkászenekar pozíciója is kérdéses. Ügy érzem, kívánatos lenne a karnagyok nagyobb kezdeményező­ készsége, hogy ne növekedjék tovább a szakadék az országos és a megyei színvonal között. Ha a mai körülmények között ez nem megy, létre kell hozni a két zenekar fúzióját, városi koncert fúvós­ zenekarrá egyesíteni a tagokat. Ehhez azonban egyes vállalati tiszt­ ségviselőknek túl kell tenniük magukat kicsinyes álláspontjukon. Ha egy közös kasszába tennék a fenntartásra szánt összeget, mindenki jól járna, különösen a megye nagy múltú fúvószenéje. Ha nem megy, néhány évet várnunk kell, hogy az ifjúsági fúvószenekar bekapcso­ lódjék a zenei élet vérkeringésében — bár ezzel a két felnőttegyüt­ test pusztulásra ítéljük. Tóth Csaba gondolatfelvetése ezért nem eretnekség, hanem szükségszerűség. Úgy érzem, nincs sok vesztegetni való időnk, ha lemaradásain­ kat pótolni akarjuk, ezért közös akarattal kell jó irányba fordítani a szekeret. Mindezt azért, hogy a tehetséges embereket évek múlva ne a bezártság érzése, hanem a büszkeség kerítse hatalmába! Torják Vilmos A társadalom mozgása Duba Gyula műveiben A mai magyar irodalomnak az a vonulata, amelyhez Duba Gyulái sorolhatjuk, közvetlenül a két világháború közötti népi írói mozga­ lomban gyökerezik. A hatás nemcsak eszmei szempontból érdekes, hanem műfaj tani vonatkozásban is: ebben az időben kezdtek elter­ jedni azok a művek, amelyekben a szociográfia és az önéletrajz ele­ mei keverednek, s a fikciónak gyakran alárendelt szerep jut. Duba Gyula faluképe részben gyermekkori élményekben gyöke­ rezik, de ezekhez az élményekhez szorosan kapcsolódnak az irodal­ mi példák: Móricz parasztábrázolása, Veres Péter társadalomképe, Erdei Ferenc munkássága. Erdei Ferenc művei azért is közel állnak Duba Gyula világához, mert nemcsak a paraszttársadalom képe bon­ takozik ki bennünk; a Parasztok bevezetőjében már Erdei Ferenc is leírja, hogy a paraszti sorból kiemelkedő értelmiséginek szükség­ szerű sorsa a „kétlelkűség”; s ez a megállapítás sok Duba-novella hősét is jellemezhetné, hiszen a „kiemelkedésről” ezt írja Erdei: „Olyan világ tárult elém ezen az úton, amelynek ízei megkeserítették az ad­ dig való paraszt békességet.” Másrészt a visszahúzó erőt is félreért­ hetetlenül megfogalmazza: „Nyugati városok utcáin ért el utolsó pa­ raszt élményem, amikor azt hittem már, hogy régen nem vagyok paraszt.” A hatvanas években kibontakozó magyar irodalmi szociográfia már más jellegű, mint a falukutató mozgalom, de jellemző, hogy föl­ keltette Erdei Ferenc figyelmét is, aki 1964-ben ezt írta róla: „Ala­ pos a gyanú, hogy az irodalmi szociagráfia rugalmas műfaji keretei között éppen korunk mondanivalójának a kifejezésére nyílik kivéte­ les lehetőség, s ha ez realizálható, akkor a sokféle hagyományos mű­ faji keret »formabontása« mellett éppen az irodalmi szociográfia eszközei nem a legrosszabb esélyeket nyújtják a »mindent kimon­ dó« ábrázolás számára.” Bár szoros a kapcsolat a falukutatók és Csoóri, később Sütő András, Duba Gyula szociográfiai munkássága között, Erdei Ferenc felhívja a figyelmet a leglényegesebb különb­ ségre is: „ez az új gárda mélységesen helyesli a régi paraszti világ elsöprésének most zajló történelmi folyamatát, s nincs aggálya a szocialista gazdasági és társadalmi fejlődés kimenetele iránt, sőt szenvedélyük oda irányul, hogy minden, ami még nem változott meg, az is minél gyorsabban alakuljon át.” Az azóta keletkezett művek azonban — többek között Duba írásai is — azt bizonyítják, hogy nem csupán a régi világ elsöprésének folyamatát, hanem sok érték átmentését is lényegesnek tartják ezek az írók. Érdemes viszont még egy mondatot idézni Erdei Ferenc cikkéből: „Azoknak is, akik a pa­ raszti sorsot követik minden figyelmükkel, a város felé kell tekinteniök, mert a paraszti jövő is itt van.” Nem szabad ezt mereven értelmeznünk, de hogy a mai falukutatásnak szükségképpen „város­ kutatásnak” is kell lennie, ezt éppen Csoóri és Duba Gyula művei bizonyítják. Duba Gyula 1953 óta van jelen a csehszlovákiai magyar iroda­ lomban. Már első, humoreszkeket és karcolatokat tartalmazó köte­ teiben megmutatkozott írói tehetsége, szociológiai érzékenysége. Ké­ sőbbi műveinek realizmusát már ezek az írások előrevetítik: a cse­ lekmény nem poénokra épül, középpontjában emberi, társadalmi problémák állnak. A sematizmust megkerülve folyamodott Duba a humor és szatíra eszközeihez, a józan észt szembehelyezte az em­ bert megnyomorító bürokráciával. Az írói indulat némelyik karco­ latot csaknem szarkasztikussá tette. Későbbi nagy témakörei már itt megjelennek. A komikum éle nemcsak általános emberi hibákra irá­ nyul, hanem azokra a fonákságokra is, amelyek a gazdasági forra­ dalom és az emberek tudati szintjének eltérő ütemű fejlődéséből kö­ vetkeznek. Még jelentősebb esemény volt Duba első novelláskötetének meg­ jelenése (Csillagtalan égen struccmadár, 1963.), mert megszüntette az 1948 és 1963 közötti szlovákiai magyar novellisztika egysíkúságát, jellegtelenségét, új lehetőségeket csillantott meg, korszerűbb szemlé­ letet hozott. A második kötet novellái (Delfinek, 1966) nem mutat­ nak igazi írói fejlődést, de a társadalmi problémák jelentősége nem csökken, sok elbeszélésben érzékelteti az író az ötvenes évek egyéni tragédiákat okozó légkörét, különösen a szocialista értelmiség prob­ lémáit. Ezzel függ össze a Duba-novelláknak az a sajátossága, hogy középpontjukban nem a cselekménybonyolítás áll, hanem a jellemábrázolás. E művek szintéziseként írta meg Duba Szabadesés című regé­ nyét (1969), amelynek megjelenése nemcsak az írói életműben, ha­ nem az egész mai magyar irodalomban jelentős esemény volt. Ron­ csol László írja ezzel kapcsolatban: „az egész csehszlovákiai magyar irodalom megértésének kulcsa lehet, ha Duba művészetének belső lényegét megismertük. Hősének, Morvainak különös személyisége, úgy látszik, típus, akinek viselkedésében, reflexeiben, belső átalaku­ lásában szinte az egész 1950 utáni magyar értelmiség belső útját ta­ nulmányozhatjuk”. A Szabadesést problémaköre és esztétikai értéke a legizgalmasabb, legszínvonalasabb csehszlovákiai magyar regények közé emeli. Problémafölvetése sokrétű: nemcsak a csehszlovákiai magyarság háború utáni sorsát mutatja be, hanem nemzedéki ellen­ téteket, a személyi kultusz légkörét is. A regény cselekménye két szinten játszódik: egy falusi és egy nagyvárosi létezési mód törvényszerűségeit mutatja be. melyeket összeköt a főhős alakja. Egy olyan világ ellen emeli föl a szavát, �alapokon álló közösséget létrehozó ember rajzához. Hontfüzesgyaramely túlságosan nagy teret enged az önkényeskedésnek, s ezzel valósággal kiöli sok emberből a természetes, humánus érzéseket, az mat lakói rendkívül egyszerű gondolkodásmódjukkal, szikár, de nem embert nemesítő erkölcsi tartást. Jelentős erénye a regénynek, hogy rideg egyéniségükkel válnak jellegzetessé. Ezt mutatja sajátos kul­ a létfilozófia kérdései szervesen illeszkednek az ábrázolásba. Igazat túrájuk: a takaros, de dísztelen házak, a népmesék hiánya stb. kell azonban adnunk Mészáros Lászlónak abban, hogy a regény má­ A szociográfia első részéből a természethez és ezzel az egyete­ sik szintje már kevésbé kidolgozott: „A csehszlovákiai magyar en- mességhez közvetlenül kapcsolódó ember képe kezd kibontakozni, de tellektüel születését valahogyan túlságosan kívülről látjuk, remekül ugyanilyen hangsúlyt kap a közösségi jelleg is. Az is fölsejlik, hogy megkomponált társadalmi összefüggésekben ugyan,, de alig kapunk a falu igyekszik függetleníteni magát a társadalom nagy erőitől, lét­ betekintést a hős gondolkodásának mélyebb szférájába.” rehozni a maga mikroközösségét. (Ez később még nagyobb hangsúlyt A Szabadesés társadalomképében nagy szerepet játszik az a kap az Ívnak a csukákban.) A Vajúdó parasztvilág módszere első­ történelmi előzmény, hogy a második világháború után a szlovákiai sorban a rendszerezett leírás, de mindenütt, ahol szükséges, az író magyarságot a németekkel együtt háborús bűnösként kezelték, s az levonja az általánosító következtetéseket. Az alapvető probléma, ekkor hozott, magyarság ellen irányuló intézkedéseket csak 1963-ban amelyből kiindul: milyen föltételek szabják meg egy zárt mikrotárítélte el a Csehszlovák Kommunista Párt, ami magával hozta a hat­ sadalom létrejöttét? Duba emlékidéző hangon, de a túlzott elérzékenyülést elkerülve vanas évek második felében a szlovákiai magyarság szellemi fölemel­ kedését. De a regény azt sugallja, hogy ennek a nemzetiségi csoport­ írja le, hogy gyermekkora paraszti világa már eltűnt. A falu bemu­ nak önmagával szemben is erkölcsi követelményeket kell támaszta­ tatása közben egyre inkább tágítja mondandóját: ez a leírás csak nia. hogy a történelmi körülményeket figyelembe véve, új, korszerű kiindulópont számára ahhoz, hogy egy nagy történelmi átalakulást elemezzen. Azt vizsgálja, hogy a parasztság hogyan illeszkedhetett szemléletet kialakítva, szellemi rangot vívjon ki magának. a szocialista társadalomba, milyen erők segítették, melyek gátol­ Megjelenik a regényben az életformaváltás problémája, de egye­ be ták. Sorsában drámainak tartja azt a pillanatot, amikor elveszti ön­ temessé is tágul az élmény: a főhős a történelem egyik darabját lát­ állóságát, melyet a faluközösség viszonylagos függetlensége biztosí­ ja, amikor visszatér szülőfalujába. Érzi a kettősséget: a múltnak ál­ tott számára. Duba ezt a kicsiny társadalmat sokoldalúan bemutatja. cázott — mert hagyományokba kapaszkodó, de egyre inkább gyö­ A szokások, a környezet leírásából egy humánumra épülő és a kö­ kereit vesztő — jelenidőt. A mű végén igyekszik visszatalálni ahhoz zösség megtartó erejét megteremtő társadalom képe bontakozik ki. a világhoz, amelyből származik, de az utat részben ő maga, részben A második részben a falu mikrotársadalmának fölbomlását kezdi a társadalom fölégette mögötte. Egy olyan világ tűnik el így előle, s a nagy fordulópontnak a háborút tartja. Olyan törté­ amelyben az emberek természetesnek veszik egymás jelenlétét. Tö­ részletezni, rök Ilona megváltozása jelzi azt, hogy ezt a világot kegyetlenül pusz­ nelmi helyzetet rögzít, amelyben a falu bensőséges közössége már títja a feltörekvő új életforma. A főhős borúlátó szemléletét nem nem tudja magát függetleníteni a nagy társadalmi mozgásoktól. Az író mindenütt hangsúlyozza, hogy ez a közösség sok tekintet­ egyszerűen az okozza, hogy kiválik a parasztságból, mint társadalmi osztályból, hanem inkább az, hogy magával hozza az otthonterem­ ben önmaga alkotta belső törvényeit. Még a vallást is arra használja tés vágyát (még ha ez nem is tudatosul benne), de az a világ, amely­ föl, hogy saját erkölcsi erőit megalapozza, rendet teremtsen önma­ be bekerül, ennek a vágynak útját állja. Duba alapvető célja ebben gában és környezetében. Ezért elmondhatjuk, hogy a vallás szerepe ebben a közösségben alapvetően nem az, hogy hamis tudatot kiala­ a regényben, hogy okokat elemző módon feltárjon. kítva meggátolja az osztályharcot (a könyv más részeiből tudjuk, A Szabadesésben nagyobb erővel vetődik föl a nemzetiségi kér­ hogy a falun belüli osztályharcot nem ez akadályozza!), hanem az, dés, mint a későbbi Ívnak a csukákban, mert szorosan összefügg hogy humánus erkölcsi mércét adjon, s ezzel megteremtse egyén és egy életforma megváltozásának problémájával. Ezért a Szabadesés­ közösség harmonikus viszonyát. ben élesebb a cselekvésre késztető hang; maga a cím is jól kifejezi Amikor Duba a parasztság szocialista átalakulásának kezdetét a nemzetiségi kisebbség sorsa iránti aggódást. Így függenek össze a regényben fölvetett egyéni problémák és a kelet-európai szocialista vizsgálja Hontfüzesgyarmaton, a hangja részvéttel teli, de tárgyila­ gos. A változásokkal szemben nem elutasító, sőt a falu szocialista társadalmak fejlődésének fontos kérdései. szükségesnek tartja, de értékeket kutat a múltban is. A A Szabadesés megjelenése után a kritikusok joggal állapították fejlődését nagy átalakulás képe gyermek-, kamasz- és ifjúkori emlékekbe meg, hogy ez a regény olyan írói tehetséget mutat, amely a jövőben ágyazva megjelenik. A falu mostani állapotát minduntalan szem­ még kiérleltebb alkotásokat hozhat létre. Ezeket a reményeket vál­ besíteni is a felszabadulás előttivel. A kérdés számára nem tották valóra az Ugrás a semmibe című novelláskötet (1972) leg­ az, hogy igyekszik jó irányban halad-e a parasztság (ebben bizonyos!), hanem jobb írásai és a Vajúdó parasztvilág (1974). az, hogy a régi paraszti közösségek értékes vonásai — elsősorban Az Ugrás a semmibe egyik legérdekesebb, önéletrajzi elemek­ kemény erkölcsi tartása — megőrizhetőek-e a megváltozott körül­ kel átszőtt novellája A harmadik helyezett, amelyben a lélektani mények között. A kérdésre válaszolni is igyekszik: a parasztságra típus mögött ugyanaz a társadalmi meghatározottság sejlik föl, jellemző lelki alkatnak több olyan értékes vonását leírja, amely ér­ ami a Szabadesésben. Lényeges Duba gondolatkörében a Tárgyalás zése szerint a ma falujában is megvan. Ennek kapcsán elemzi a pa­ előtt példázata: a szabadság szobra előtt vernek egy nőt, és senki raszti életszínvonal forradalmi változását. Nem részletezi, de érez­ nem siet a segítségére. Nem csupán a „hiányzó hős”-típusú társa­ hetően problémának tartja, hogy az anyagi javak nagyobb mérték­ dalmi csapdát mutatja be ezzel, hanem azt is, hogy milyen követ­ ben fejlődnek, mint az emberek tudati szintje, kulturális igényei. kezménye lehet annak, ha egy szocialista társadalomban ellentét kép­ Azonban ez a tárgyilagos megállapítás sem válik értelmetlen nosz­ ződik elmélet és gyakorlat között. A Magánélet képekkel azt mu­ talgiává: érzelmileg nemcsak a múlthoz, hanem a jelenhez is kötő­ tatja, hogy a veszendő szellemi érték problémája érdekli Dubát: dik Duba. Nem téveszti szem elől azt sem, hogy a parasztközösség hogyan lehetséges az, hogy emberi gondolatok a semmibe fut­ egy nagyobb közösségnek, a társadalomnak része. Nem is jelenték­ nak anélkül, hogy esélyt kapnának a megvalósulásra? A Forró nyarak telen része: a történelemnek nemcsak tárgya, hanem formálója is, a következő Duba-kötet szempontjából is lényeges: élményvilágának mint ezt Duba a könyv több részében bizonyítja. Ezért teljes joggal sok eleme beépült a Vajúdó parasztvilágba. A címadó novella rész­ hangsúlyozza a Színdarabok című fejezet végén azoknak az óriási fe­ letesen elemzi a főszereplőben lezajló folyamatot, s ezen belül mond­ lelősségét, akik a parasztság tudatát formálják. Végső soron Erdei ja ki Duba vallomásszerűen, hogy miért kell megírnia a Vajúdó pa­ Ferenc „társadalom a társadalomban” gondolata visszhangzik itt. rasztvilágot; „egyszerre úgy érezte, hogy neki azt a valóságot, mely Duba a jelent vizsgálja azáltal is, hogy kapcsolatot keres a hú­ már csak őbenne él, meg kell őriznie, hogy végleg el ne vesszen, mert minden értékért kár, ami nyomtalanul elvész és megsemmi­ szas évek kommunista mozgalma és az ötvenes évek szocializáló te­ vékenysége között. A nemzedékeket vizsgálva lényegesnek érzi a sül.” különbséget a két kommunista generáció között, s bár ezt részlete­ Ez a vallomásos szín jellemző Duba egész eddigi életművére. Megmutatkozik ez a Vajúdó parasztvilágban is. A mű nagy része sen nem fejti ki, érződik, hogy többre becsüli azokat, akik nehéz kö­ igen részletes, de nem színtelen leírás: Duba a riporter és a realista rülmények között fejtenek ki ellenállást, mint a tényleges közösség­ író igényességével kutatja a jelenségek okait. Nem azért mutatja be től elszakadó álforradalmárokat. Ez is része az ő társadalomképének. részletesen a falu háború előtti szokásait, mert néprajzi érdekessé­ Vizsgálódása marxista szemléletű. Az ellentétek harcában látja a gekre vadászik, hanem azért, mert a fölbomlás folyamatát vizsgálja, fejlődés mozgatórugóit, a múlttal való összehasonlítás józan, reális, mind a hurráoptimizmus, mind a múltat visszasíró nosztal­ s ehhez először alaposan elemeznie kell azt a világot, amely meg­ elkerüli gia veszélyét. Költői, de tárgyilagos. Különösen szép az utolsó feje­ szűnik. Már a házat leíró első fejezet sem száraz tényközlés, mert zet: tiszta költőiséggel úgy zárja le a szociográfiát, hogy az egész az emberből indul ki, és az emberre irányul. A ház leírása azért lé­ nyeges számára, mert ezen keresztül bemutathatja a tulajdonosok mű egyszerre sugall harmóniát és jövőbe néző nyugtalanságot. Har­ mert a személyiség képes arra, hogy erőt nyerjen a szülő­ — szülei — jellemének néhány lényeges vonását, amelyek közül né­ móniát, hányat a későbbi fejezetekben a Garam-menti parasztember általá­ földtől és egészséges izgalmat, mert a közelmúlt és a jelen ellent­ nos jellemzőjeként említ meg. Hogy miért foglalkozik külön fejezet­ mondásait megoldani létkérdés a szlovákiai magyarság számára. A Vajúdó parasztvilágban a költői szóképek is jelentéssel telí­ ben a lovakkal, annak költői indoklását olvashatjuk a korábban írt Szülőföldem című esszében: „Föld ló és ember: olyan lánc volt ez, tődnek, leggyakrabban a parasztember és a természet viszonyát mu­ melyben a világmindenség alkotó elemei egyesültek, s mely a termé­ tatják. Csak egy példa: ebben a világban nem elmúlik a harag, ha­ szetben fennálló harmóniát valósította meg.” Így az ember és ló nem: „a gazdából meg kifújja a szél, kiáztatja az eső és kicserzi a kapcsolatának leírásában ismét emberi jellemvonások mutatkoznak fagy a mérget” Zsilka Tibor írja, hogy az esztétikum csak a háború utáni irodalomban vált igazán a szociográfiák tudatosan alkalmazott meg: humánum és munkaszeretet. Duba a könyv minden részében nagy fontosságot tulajdonít a parasztembert körülvevő tárgyaknak, alkotóelemévé. Ez jellemző Duba művére is. A könyvet az teszi ma­ amelyek gazdájukat mind-mind determinálják, s így rajzolódik ki a gas szintű irodalmi alkotássá, hogy a múlt és a jelen tárgyilagos parasztember jelleme. Így szerveződik egységes irodalmi művé Duba vizsgálatát áthatja az író személyisége, akinek érzelemvilága kettős szociográfiája: az aprólékos leírások legkisebb mozzanatai sem ér­ kötődésű: minden mondatából sugárzik a régi paraszti erkölcs tisz­ dektelenek, mert adalékok a természetet formáló és szilárd erkölcsi telete, de azt is érzik, hogy ő már alapvetően más világban érett fér­ �fivá. Tudja, hogy jövőt építeni csak a múlt értékes alapjára lehet. Ezért fordít nagy figyelmet a múltra, egész mai világunk gyökerére. Gorómbei András így látja a Vajúdó parasztvilág szintézisét: „Erdei Ferenc ténybeli pontossága, a tudomány erénye társul ebben a könyvben Sütő András »naplójegyzeteinek« lírai látásmódjával ” Az összehasonlítás azért is helytálló, mert Dubára is jellemző, amit Kovács Sándor Iván Sütő Andrásról ír: „műfaja az igazság keresése és kimondása, a tűnődés a fennmaradás szükségességén, lehetőségein és módozatain.” Az Ívnak a csukák című regényben (1977.) Duba alapvetően a XIX. századi realista regénymodellt tekinti mintának: a világos szerkezet és stílus kauzális világot tükröz. Szerkezete nem hálózat­ szerű, mint az első regényé, a főszereplő Péter nem uralja annyira az ívnak a csukák cselekményét, mint a Szabadesését Morvai A regény egy mikroközösség életének ábrázolása, jórészt néhány kamaszfiú szemén keresztül. Társadalomábrázolása két irányban hat: egyrészt egyre több kapcsolódási formát mutat be, amely a falut az egész országgal s világgal összeköti (a rádió hírei, a közeli kisváros­ ba tett út stb.), másrészt magának a falunak a képe is egyre árnyal­ tabb. Mivel Duba „szemléletére alapvetően jellemző, hogy lényeges­ nek tartja egy eltűnő életforma vizsgálatát, jelentős a regénynek az a vonala, amely a külvilág hatását vizsgálja a falura, hiszen a kül­ világ mar azt az új életformát képviseli, amely a régit lassan kiszo­ rítja. Az ábrázolt falu főként konok, de józan szemléletű parasztem­ berekből áll. Az író hangsúlyozza természetközelségüket, mert ezt a szemleletet is olyan értéknek látja, amely a régi falusi életformával együtt kezd eltűnni, s így lassanként megszűnik az ember közvetlen, tapasztalati tényeken alapuló kapcsolata az egyetemességgel. A kis falu, ez a zárt közösség, csak laza szálakkal kapcsolódik a külvilághoz, s így szinte törvényszerű, hogy kialakítja a maga míto­ szát, amellyel a nagy társadalmi, politikai változásokat igyekszik saját maga számára magyarázni, értelmezni. Emellett azonban köz­ vetlenül megjelenik a regényben a nemzetiségi probléma, amelynek fontosságát és bonyolultságát a gyorsan pergő események tömör el­ beszélése tükrözi a X. fejezetben. Az Ívnak a csukákban hiányolhatjuk az összetett valóságábrázolást — ha Duba első regényével hasonlítjuk össze —. bár kétség­ telen, hogy az Ívnak a csukák egyszerűbb világát némileg indokol­ ja a tiszta kategóriákban gondolkodó kamaszhősök középpontba ál­ lítása. Az első regényben az emlékezés gondolatkörének része a csukamotívum, tehát az a világ, amely az Ívnak a csukákban kamaszos tisztasággal, egyértelmű archimédeszi pontként jelenik meg, a Szabadesésben egy bonyolultabb életérzés része. A regény középpontjában a kamaszfiúk lassú férfivá érése áll: a Szabadesés hősének gyermek- és kamaszkorát látjuk. Péterben ugyan kevés olyan tulajdonság van, amely a Szabadesés Morvaiját határozottan emlékezetünkbe idézi, de összekapcsolja őket az a vo­ násuk, hogy mindketten önelemző lelki alkatúak. Ugyanakkor az Ívnak a csukák főszereplőjének jellegzetesen kamaszos szemléletét mutatja, hogy bár súlyos nemzetiségi, társadalmi problémák miatt kell bujdosnia, mindezt szinte egyáltalán nem éli át, mert a szere­ lem nem hagy helyet más gondolatoknak. Csak a regény egy-két részletében érzi meg (pl. a XI. fejezet végén), akkor is inkább csak ösztönösen, hogy ezek a kérdések valamiképpen az ő életével is öszszefüggenek. Ez az oka annak, hogy a regényben az ábrázolt kor problémái meglehetősen leegyszerűsítve — de elferdítések nélkül — jelennek meg. Duba Gyula kiérleltebb alkotásait, az utóbbi egy évtized ter­ mését így foglalhatjuk egyetlen fejlődési sorba: a Szabadesésnek és az Ugrás a semmibe novelláinak része néhány szociográfiai ízű leírás, amelyek enciklopédikus gazdagsággal jelennek meg újra a Vajúdó parasztvilágban, Duba edigi legértékesebb művében. A té­ mát azonban Duba még korántsem érzi kimerítettnek: célja az, hogy regényciklusban mutassa be a felszabadulás utáni dél-szlovákiai ma­ gyarság sorsát. Ennek a vállalkozásnak első terméke az Ívnak a csukák. Duba legértékesebb műveinek gyökerei a két világháború kö­ zötti népi irodalmon keresztül visszanyúlnak a XIX század népies mozgalmáig és a XVIII. század végének nemzeti föleszméléséig. Ilylyés Gyula írja: „A falukutatás magyar műfajának — a vidéki hely­ zetjelentéseknek — stílusgyökerei ott vannak Petőfi úti leveleiben, sőt Kazinczy útleírásaiban — szinte minden idő magyar útleírásai­ ban.” Közvetlenül természetesen a falukutató mozgalom tekinthető az eddigi Duba-életmű elődjének. A hagyományokból való táplálko­ zás azonban nem jelenthet, és Duba esetében nem is jelent korsze­ rűtlenséget. Realizmusa szorosan összefügg szociológiai érzékenysé­ gével és azzal, hogy művei között megjelenik a szociográfia műfaja. Az irodalmi szociográfia kialakulása elválaszthatatlan azoktól a tö­ rekvésektől, amelyek a XIX. századi realizmust igyekszenek tovább­ fejleszteni. Dubának is azért volt szüksége erre a műfajra, hogy egy­ szerre lehessen hagyományőrző és ízig-vérig modern, együtt lélegez­ zen a világirodalommal, de jellegzetesen mutassa egy nemzetiségi kisebbség problémáit. A kérdések, amelyeket fölvet, a szlovákiai ma­ gyarságból indulnak ki, de kitágulnak: az egész szocialista rendszer s így az egész emberiség fejlődésével kapcsolatosak. D. Rácz István �Tamás István Nézd a vájt völgy kerek laposát minek visszájára ráadásnyi elégtételemül ha kirajzottak a csípős derek s legyűrhetted konok kérkedésed iringálni bundás irgalmadnak gyöngy rámába rianó tükörré elhűlt folyó szertelen vigalmát ezüstözte a fagy ott búcsú zsong ma bódulatban s a bandáktól bolydult március visszás óratornya alatt megrekedve piros lábujjhegyen ágaskodnak bolyba gyűlt zöldruhás tündérek tolongnak a nyelvelő sóskák s a bogarak boltozatos kazamatáiban meghúzódva felocsúdik violaszín hét pecsét alatt e vérbő virradóra a karikába hajló rozmaring látomás s amikor a nevedre címezett lágy visszhang megkondul tudatot hasító sugárutak reklám s a zöld sikátorok halpénz cégérein az öröklét márványkő lapjáról visszapattan a halhatatlanság nyűgözött bolyaként labdává átkozott mély tavirózsája Csak néhány fodrot a gyámolatlan ünnepek gallérjára s egymásba haló jegyes abroncsokat tágítva maga után nagyot csobban versembe bugyoláltan bátortalan kabalákkal az őszben a vakmerő beleemlékezés „A borostyánfa, _ ha vereslik" sereglenek rangos szemellenzők ömlengésben hetykén kenetesen deli henye érmezettek élesre fent kukorékolással bontására kézbesítetlen babérleveleknek hogy eme kaptafán rezesült nyalka kupolákba kelendő képletek — megesebb szólamokból az idült hagymázas állapot Kioltott nyelvű harangok döglött Bábeléből a szentesített ágyútalpakon díjugrató ünnepezésekre vérrózsákat verejtékez a böjt S a kisemmizett mécsvilágnál elvétik holdfény fonalát a dalnak bölcs baglyaid Virág Benedek Iluh István Kérdeztél Hova sietsz ezen a korai nyári hajnalon A gyárba igyekszem Mennyit aludtál vajon Későn fekszem A göncölszekér nyikorgó kereke altat Hajnalcsillag csilingelőse ébreszt Amikor kirojtolódik a nap sugara Megetetem a malacot összeszedem a tyúktojást Kettőt megfőzök reggelire a szalonna mellé Több gyár van ezen az útvonalon zsúfolt a busz Rálélegzünk egymás arcára Ilyenkor kávé- és bagószagú az egész világ Télen elviselhetőbb az összeszorított hömpölygés Három perc alatt átöltözöm Tegnap száz darab fékdobot öntöttünk Kéregöntéssel mert bírni kell a fékdobnak A rohanás súrlódó visszafogottságát A felrobbanó pillanat lassúló fuldoklását Van mikor hatvanfokos hőségben nem izzadok Éjszaka csorog rólam a veríték Félek a szilikózistól az öntvénypor Lerakódik a tüdőcsúcsokba ez olyan érzés Mintha sáros lenne a lélek És öntvényporos a világ Minden fizetéskor megkapom a veszélyességit Huszonnyolcforintnegyvenfillért Hova igyekszem dolgozni szeretek dolgozni �Október 2. Banos János Napló — holnapra holnaputánra 1. Akár a tenger törékenyen Arcom — sirályok repülőtere — krizantémokkal kivilágítva A szél is egy nő hálóinge ahogy a víz viharral vetkőzik Az arc kihalt pusztája fölött krematóriumok illő füstje mint intim-spray tisztálkodás után — Milyen csöndes ez a ház alvó kutyával tanyáz milyen kutyás ez a ház És tessék! A televíziós fény mezőjéből Speer úr kimered akár egy derékba törött sírkő Mily házias itt a csönd hálóinget hogyha ölt: elháziasul az ölyv Felénk irányítva az árnyék katapultja — a huszadik század műszaki hibája kijavíthatatlan Október 3. 2. Ha azt hiszik hogy részeg vagyok kikövezhető velem az utca s valóban itt az alkalom — hiába A buszon reszkető kézzel az ablak párájába dőlve ujjam a gyémánt könnyedségével kirajzolja az alkonyatot 3. Ügy ahogy isten levetkőzik lerúgja cipőjét, zokniját Elfordulok a szeretőktől — magamra zár a délibáb Október 6. (Utószó — rímrontással) Milyen tanya ez a dal lakatlanul lakatol szabaddá vét a kötél Egünk rézgálic-buborék permet csöppje az ősz — Sterilizált tél a kötszer: ujjunk begyétől ismerős Hideg Antal Reklámszöveg van kék lufi zöld lufi piros és sárga is van ovális gömbölyű s hozzájuk spárga is 4. Lám örültem ennek is — pedig a muskátlik oly végzetesén ahogy egy katonatemető keresztjei vonulnak be a történelembe Egy naptár föIjegyzéseiből_______ 1976. szeptember 11. — ezután mint a kardinálisok — öltöztetve nyárfák sudarába s a tél előtt gerincre-büszkén van fagylila kisnyuszi fújható fülekkel ÉLJEN MÁJUS 1. lufi májusi szüzekkel van Sicc-lufi farkatlan foszforos szemekkel hernyó minek farka van 12 gerezddel van millió szép lufi s nincs kinek üres a mancsa óriási a választék ezt ugyi akárki mondhassa (Agaim a zászlók jegét arcoddá döfik Santiago) Szeptember 18. Ez az ősz is mint a purgatórium — Eláznak a kesztyűk levedli az öklöt a kéz Gyertyafény géze hull: bepólyálható vele a Föld Kik estére hazatérnek lefürödnek a tűz lucskában s kezükbe veszik a tükröt A világ ujjlenyomata a vér páncélszekrényébe zárva Beatricsaj (egy tv-műsorra) Biztos a biztosítótű: , a habókos, hűhás punk-mű — mint szökőkútbeli naszád, modell: miként járhat a szád. Nem kell itt érv, csak csámpás élc, valóságból csak szakadt férc, — versem legyen hát mukknyi mukk, vékony virtus, bamba vogymuk. �NEDVÉBEN) mégis indokolni kellene. Laposan: önmagán túli (in­ neni?), tehát szavakon túli (inneni) tartalmai. Laczkó Pál Boldogulni, _________ AVAGY SZÖVEGEK KÉT TEKERCS SMENA SL GÉP KÉSZÍTETTE _______________________ KÉPHEZ ______________ Sem a fáknak, sem a verebeknek. Sem a rendszeres időközön­ ként feltűnő helyijáratoknak, amelyek úgy haladnak a két megál­ lóval arrébb levő végállomás felé, mint véglegesen nyugvóponthoz. Az sem jelent cáfolatot, hogy az autóbuszok rendre megfordulnak, hogy megtegyék visszafelé is, a város centrumába az utat. Nagyobbacska gyerek szemben, az óvoda kertjében, kardként forgatja botját, szabályos vágásokat mérve egy fiatal szilvafa dere­ kára. Bordó IFA, pótkocsival. Már nem először áll ott. Mégis most először Talán, mint egy képregényt..:? Álló napi meddő erőfeszítés után. Az ablakkeretbe foglalt kinti látvány valószínűleg ettől töltődött fel túlcsordulásig. Kezdetben az ablaküvegen át. Utcai némajáték. Ablaknyitás után lekapcsolta a lemezjátszót. (King Crimson — J. szerint prog­ resszív; mégis azt a számot nyúzza, ahol citerának tűnik az indí­ tás; később bizonytalan lesz: vélhetően szintetizátor ez is. Az Equinoxe-én egyértelműbb: rézfúvósok, mint az acélgyári zenekar.) Akkor? Napsütés. Pontosság. Hószag a hegyekből. Itt olvadás utá­ ni fagyottkemény. Élesség. Hogy szilárdan valóságos a világ. Arra jól emlékszik: a hangok viszont- nem voltak élesek. Mint, amikor lassúbb fordulattal szólal meg az ember magnószalagról. Női hang: ,,Nem tetszik tudni, hány óra van?” Férfi: ,,Fél kettő lesz tíz perc múlva.” Mintha most hallaná. S már az idő is az obeliszkek pontosságával, éleivel, lehatároltságával és szükségszerű súlyával állt. Az egész nem több, mint nonfiguratív öncélúság. Ornamentális önismétlés. A telítettséggel szemben fokozatosan úrrá lesz rajta (ismerős természetű) makacssága. Miközben a külvilág telítettsége konokságba fordul — makacssága ellenhatásaként. Tautológia árnyéka. Bennem, vagy kint? Ez: mint lehetséges meghaladás. Egy árnyék mégis valami. Miből támadt a kényszerűség érzése? Csak körülményesen és hosszan lehetne indokolni, miért nyúlt a képekhez. Maga a látvány követeli ki a magyarázatot, avagy... (?) Alig indokolható bonyolultság. Amit lehet, szét kell választa­ nom és tagolnom. Szükségem van erre a győzelemfélére. Ma? A fotókat tartalmazó borítékon Zs. kezeírása: precíz dátum, napszakmegjelöléssel. A többi borítékon is. Családi képregény. Mindent le kellene takarítania az asztalról, hogy tetszőlegesen szétrakja annak az egy. most fontos borítéknak a tartalmát: a bal felső sarokból kezdve, Peterson—Mountfort—Hollom Európa mada­ raitól (ami alatt méretre vágott — a maga méretére — kéziratla­ pok hevernek) — benne a Magyar Madártani Egyesület tagsági iga­ zolványa (Budapest, 1980. augusztus 6.), P-nek is át kell adnom a belépési nyilatkozatot, ha megjön Hollandiából — a jobb alsó sa­ rok céduláiig, legfelül a következő szöveggel: ,78. ápr. 27. Nov. ötlet Lehetséges cím: Szemét (az őszintétlenségről, alattomosságról, ag­ resszivitásról, meghunyászkodásról. restségről, az ember véglény­ voltáról [-szemét], a totalizáció és nonkomformizmus viszonyáról, az eligazodhatatlanságról). Talán alcímek: Ősállapot, Szégyen, Le­ kenyerezés, Valami persze véget ér/t?) Mozdíthatatlanok. Egy kiismerhetetlen liturgia merev törvé­ nyei rögzítik helyükön. Vallásújítóvá kellene felfejlődnie. Vagy: Élesebb szem kellene? Mert: Elkoptatott (elkopott?) látvány. Tele van velem. Megfosz­ tani magamtól. A valóságossága nem lenne ingerlő ennyire. Hon­ nan a kényszerítő (mire?) ereje? Értelmezést akar (?) ? Egyre körülményesebb. Ezt a többrétegűséget (PALARÉTEGEK EGYMÁSON — ez rossz, inkább szervesen: A BEKEBELEZETT TÁPLÁLÉK ELVEGYÜLÉSE ÉS ÚSZKÁLÁSA AZ AMŐBA SEJT­ M. M. idézi Styront: „Talán ez az egyetlen tudománya a fény­ képezőgépnek, de ez megdöbbentő: hogy ami elmúlt, az végleg el­ múlt”. Ebben más is: látvány-hierarchia! (?) Valamiért ide: ’79. nov. 9. Ma a buszon: „Mi a helyzet?” „Minden rendben van, csak semmi sincs a helyén.” Ha meg tudnád valósítani (ha legalább közelítenél ehhez), hogy úgy nézd ezeket a képeket, mintha a harcok csendesülte után, le­ terített ellenség (akihez még annyi közöd sincs, hogy nagy való­ színűséggel nem te ölted meg — ismeretes, a fegyverek fokozódó hatékonyságával az ölés ősi mestersége egyre személytelenebb: még olyan gondolatunk is támadhat, hogy nem is öltünk; u.-erről; halá­ laink utolérték életeinket — nem a miénk végtére is egyik sem) le­ véltárcájából vennéd elő, s fásultan, asszociációk nélküli közöny­ nyel szemlélnéd. Biztosan napokig, hetekig szétszórva majd. Zs. evangéliumi tü­ relme. Zs. a borítékban hagyta az OFOTÉRT kísérőkartonját is: EX­ PONÁLJON HELYESEN. Nem olvassa el csak az általa készített ké­ pekre vonatkozó megállapításokat. Standard hibalehetőséget sorol­ nak fel négy csoportban, csoportonkénti alesetekkel, de az éppen aktuálisat csak a főcsoport átikszelésével jelzik: az amatőrök kö­ rülhatárolt tanácstalansága. Az OFOTÉRT-laboratórium közli Önnel, hogy felvétele... ALULEXPONÁLT, mert — a zársebesség beállítása rövid, — a fényrekesz állítása túl szűk, — a filmérzékenység nem az évszak­ nak megfelelő, — a fénymérő beállítása hibás. — zárhiba (nem nyitott a zárszerkezet), ÜRES KOCKA, mert — az objektívsapka a gépen maradt, — a negatív igen kevés megvilágítást kapott. A körültekintésnek és a pontatlanságnak ez az egyvelege némi­ leg leköti. Tovább olvas: NE KÍSÉRLETEZZEN, mert a munkát átvevő boltunk szakemberei készségesen adnak felvilágosítást, hogy felvételei jól sikerüljenek! ÉRDEMES MEGHALLGATNI szakta­ nácsadásunkat, mert, ha minden felvétele sikerül, díjtalanul készí­ tünk Önnek 3 db nagyítást, a III. n. é. főszezon kivételével. NE FELEDJE: az OFOTÉRT-laboratóriumok VILÁGSZÍNVONA­ LON DOLGOZZÁK KI felvételeit! A SMENÁ-val neki az első, vagy az utolsó, vagy mindkettő ál­ talában nem sikerül. Biztonságképpen sokat befűz az üres kazettá­ ba, attól tart, nem kap be a perforációba a filmtovábbító szerke­ zet. Az ÜRES KOCKA itt mégis tévedés. Két tekercs film képei helyett csak egyét kapták vissza. Az elsővel befuccsolt az óvatos­ sága. Mindenféle technikai szerkezet előtt feltámadó izgalma öszszezavarta. Nem a megfelelő helyre tette a filmes kazettát, hanem az ellenkező oldalra. A zárszerkezet végig gyanúsan könnyű ellen­ állást tanúsított, de a gyerekek öröme elaltatta az éberségét. Min­ denféle helyzetben rájuk irányította SMENÁ-ját. Valódi szánkóhó volt. A nap a lehetséges téli élességgel sütött. Mindenki tudta, hogy ez lesz az első, komoly szánkózásról készült közös fényképük. E. életkora most (?) tette lehetővé az első ilyen kirándulást. A maku­ látlan hótakarón csak az ő nyomuk látszott. Ahol borulás nélkül lecsúsztak, úgy maradt ott a szánkó párhuzamos nyomvonala, mint a nyulaké, őzeké, fácánoké: ha geometria is, természeti. Zs.-nek két­ szer is sikerült elkapnia, amint A.-val és E.-vel fölborult. Kilesett a jelenetből, látta, amint Zs. elkattintja a zárat. Látta négyőjüket, amint a gyerekek még szándékos hempergéssel is rájátszanak az esés­ re. A gépben mindez már múlt volt, már ott, akkor. A nevetés sem feledtette vele. A. és E. nem véd ki semmit. Nem is megújítják, nem is megismétlik. A felelőtlenség mozzanata: áthárul rájuk is, ami vele. Kezdettől fogva tudható. Nem a képet kívánta. A lerakódást inkább A.-ban és E.-ben. Ők a fényképet akarták (később keresték is). Bizonyosnak látszott egy valamikori pillanat: „Hová tűnhettek azok a képek? Lehetetlen, hogy elkallódtak! Hiszen gondosan elraktak mindent: a szárnyashajójegyüket Várna és Nessebar között, a belépőjüket a Westerplatte-múzeumba, a Brezsnyev—Carter találkozó helyszínen vásárolt elsőnapi borítékját Bécsből, szóval mindent”. „Miről beszélsz? Nem is vittünk akkor magunkkal gépet. Anyám­ ra emlékszem, milyen pici volt a hegy tetején, amint felszabadul­ tan nevetett, hogy nem történt bajunk, apánk pedig — a kedvün­ kért — gurult-gurult lefelé a havon, mi pedig álltunk a hegyoldal­ ban, kicsit megijedve, fázósan, hol egyikre, hol másikra nézve és félni kezdtem, milyen messze van egyik is másik is, és soha nem éremmel egyiket sem, és ez már így marad örökre.” �„Miről beszélsz?” „A halálról. Amikor valamire ráismersz, hogy emlékké ülepe­ dik benned... Ez az ára a gazdagságnak.” „Valahol mégis lennie kell azoknak a képeknek. Szinte egyen­ ként emlékszem mindegyikre.” „Lehet. Én csak magamra. Rátok.” „Miről beszélsz?” „Mondtam már... ” Mint lehetséges változat, ahogyan az a tabula rasa, amit ren­ desen a gyerekünknek nevezünk összeíródik. És még számtalan variáció. A szülőszerep szomorúsága. Inkább ezt a szentimentalizmust bennehagyni, mint Az összbenyomás: határozott (?) szomorúság. A géptől? Miért nem azt ismétli meg, ami megismétlődik vele szinte min­ dennap: az évszakok váltakozása ellenére, bizonyos elmozdulások dacára, a hármas osztatú ablakon túl, innen az asztalától, a látvány minden eleme mindig azonos önmagával. Talán éppen ez a ma­ kacs önazonosság kelti azt a képzetet, hogy mindennek jelentése is van; s mivel minden annyira azonos önmagával, hogy önmagán túl semmit sem jelent, még titokzatosnak is tűnik az egész: a kitartó őszinteség gyanússá válik — lepleznie kell valamit. A misztikum képződésének modellálása. Tehát két tekercs SMENA SL-kép. Mert a másik (első) is meg­ van. A visszaküldött negatívon osztatlan fehérség: abszolút lehető­ ség. Mondhatni: szabadság. Mégis az emlékezet fölénye és bizonytalansága együtt. A gépi önkény fölszámolja, vagy legalábbis kétségessé teszi, az emlékezet uralmát (egy másféle önkényt). A tévedés viszont, ami által a ne­ gatívból soha nem lehet pozitív, egyenlővé teszi mindkettőt: a lát­ vány már nem rögzíthető, egyedül az (a négy) emlékezet birtokolja, kitéve mindenféle (négy alaptípusú) torzításnak, amelyek mellé mindig kirakható a kérdőjel: mi lett volna, ha a negatív pozitívra fordítható? Világos, persze, hogy az emlékezet szabadsága a nagyobb. De szabadság-e ez? Természetesen, más szempontból. / Van még a helyszín. Van-e beleszólása annak a hegyoldalnak? Az elolvadt hó a vízgyűjtőterület kényszerei szerint összegyűlt és tovafolyt. Ennyit biztosan tudunk. A látható képeken már alig találni havat. Az sem olyan: lesuppant a tetőről, összerogyott, tömör tömege ellenállt a napnak. Hóesszencia. Hókovász. Hópogácsa. (???) Pedig nem sokkal később készültek, mint az előzőek (?). A dá­ tum (...) tanúsága szerint — Zs. precízsége — kéthetes különbség­ gel. amolyan már-a-tél-sem-az-igazi időben. Az első kép a szokásos módon elveszett. Gépállása többé-kevésbé megegyezhetett az első ötével, könnyű rekonstruálni. Így a park egyharmada belefért, a kultúrház sarkával, az esőcsatorna könyök- (hattyúnyak) és levezető csövével. A helyéről nézve, az író­ asztal mögül, ez a valódi színtér. A legszebb mégis a fény. Pedig hol itt, hol ott tesz láthatatlanná egyes részleteket. Egészen mé­ lyen, amint átbukik a dombgerincen, lecsonkolja a vadgesztenyéket az óvoda kertjében, mintha a tavalyi növekmény az ágvégeken nem is képezné azt a gótikus áttörtséget, amit — kitekintve — most is szemlélhet. Valószínűleg ebben fárad ki a fény annyira, hogy a park területére már puhán és szórtan érkezik, a túloldali kerítés és a díszfák, cserjék suhángjaitól küllősen, de ezen árnyékterüle­ teken is puhaszürkén, mintha porhó hullt volna, s szél hordaná. Valójában sehol egyetlen foltnyi hó. A csalóka sugarak egybemos­ sák a tavalyi gyepet és a kertészmérnök kialakította salakutakat. Tulajdonképpeni mivoltát a kép előterében, tehát már szinte bent, a fenyőgallyak között nyeri vissza a fény. Az ezüstfenyő alsó gallyai a képes levelezőlapok művészkedő rutinfelvételei szerint lógnak be felülről. Három helyen az átszü­ rendő fény kifakítja a tűlevelek sűrűvé összeálló sötétjét. Alul, va­ lósággal az aranymetszés szabályai szerint, a kerítésük betonoszlo­ pának éles (az egyetlen élesség a képen) hasábja osztja meg a te­ ret, míg jobbra, ferdén, az ablakkeret középső tagja homálylik. A síkok világosan elkülönülnek és egybetartozónak látszanak távoleső térelemek, így például a sötétlő-szétolvadó fenyőtűsűrű, meg az ablakkeret: mintha a fényképező terét határolnák el — ku­ kucskálásnak tűnik az egész, tehát merő szubjektivitásnak. A szán­ dék lepleződik le: kifelé irányuló figyelemről értesülünk. Ez már kaland, pedig még innen vagyok. Az óvoda mögötti domb felé néz: az alkonyati napban kifakult felület mintha a vá­ ros esti fényeit jelezné: arrafelé esik S., a város. „Kisváros. Re­ ménytelen félút a kultúra és a természeti élet között.” (Erdei Fe­ renc) Nem is annyira S.-ről; inkább magunkról. Ebbe a látómezőbe férnének bele a padok is — amelyek most természetesen a kultúrház pincéjében tárolódnak — s amelyek ko­ ra tavasztól késő őszig a helyi, városszéli ifjúság bizonyos rétegei­ nek biztosítanak alkalmat, a legkülönfélébb kamaszkori ismeretek megszerzésére, mégha ők nem is tudnak róla, mint feltételről, s a fiatalság gyanútlanságával használják. Nem tudva arról, hogy egy figyelemre sem méltatott, viszont igénybe vett pad olykor milyen mértékben szól bele a mindennapi életbe. Ha nem lenne ott, nem biztos, hogy annak a hiányát éreznék. Valami hiányozna minden­ képp és ez a meghatározatlanság beláthatatlan bonyodalmakat okozna. (Ez vicc? Vagy szociálpszichológia?) A padokat gyakran rendeltetésétől messze eső célokra is hasz­ nálják. Előfordult többször is, hogy a kultúrház felé eső parkrész kézilabdapályányi salakfelületén tollaslabdázók balul sikerült ütése következtében a labda az esőcsatornában kötött ki. Létra nem lé­ vén, az egyik padot, végére állítva, a falnak támasztották, lábaival kifelé, majd egy másikat emennek a tetejébe. Két magasabb fiú biztosított, egy harmadik a padlábakat létrafokoknak használva meg mászta a képtelen alkalmatosságot. Veszélyes volt, a lányok sikon­ gattak, az utcáról — ha látta valaki — nem mert rájuk szólni sen­ ki, míg a csatornából le nem került a labda, a merész pedig, térd­ re rogyva az ugrástól, földet nem ért. Akkor a megkönnyebbülés korholásait ritkán mulasztotta el. aki egyáltalán figyelmet szentelt az egésznek. Mindez nem történhetett meg, ha az Öreg a közelben, vagy éppen a parkban volt. Akik az ifjúsági klubba jártak, azokkal szemben lényegében tehetetlen volt, csupán az iskoláskorúakat tud­ ta szétzavarni, azok némi bűntudattal el is iszkoltak mindig. A nagyobbak, még a lányok is, szájaltak vele. Nekik — miért, miért nem — föl sem emlegette a szobrot, meg hogy „emlékpark”. Amúgy barátságos, kerek feje kivörösödött és csak azt ismételgette: „Ki hallott már ilyen beszédeket? Még ilyet? Ki hallott már... stb.” Mégis, legtöbbször, sikerült kiszorítania a parkból azokat, akik nem „rendeltetésszerűen” használták. A Tilalmak Kertjét hozta létre a szobor körül. Az igaz, hogy rendben tartotta. Kaszáját időről időre beakasztotta a vasbeton villanyoszlop mászólukaiba, kapáját, gereblyéjét, kosarát a jázminbokor rejtette. A kisebb gyerekeknek valóságos fegyverzet, még ha ezekkel nem is fenyegetődzött soha. (E. jelenti A.-nak felderítése eredményét: „Nincs itt a kaszás [Kaszá?], jöhetsz!” A. mért a kisebbet küldi? Mért nem maga?) A kapával időről időre sarabolja a salakutakon makacsul kisarjuló (A SALAK!) gyermekláncfüvet s a dús gyepet (műtrágyázza ta­ vasszal behinti fűmaggal) lekaszálja. „Higgye el nem éri meg nem is a munka de ez a nagy idegesség kell ez nekem ha a tanács nem nyüstölne hagynám az egészet de így de úgy más nem tudná ennyire rendben tartani vállaljam még legalább erre az egy évre a népek azt gondolják ki tudja mit kapok én ezért a fűvel többet érek ott van az a pár nyúl ugye azoknak megvan a takarmány belőle a nyulat az asszony se eszi beadjuk abból hullik egy kis pénz a nyugdíjam mellé még az óvodakertet meg a temetőt is rám akarták sózni annyit már nem bírnék fű se kell több meg ez itt jó kövér fű még herés is nem gaz mint a temetői az óvodai meg le van tiporva kinek kell az; de azért lekaszálom azt is már csak az unokám miatt is ha a magam korácsúak között rám ke­ rül a sor azért az is fű egy kis nyúltáppal ha olyan nincs is mint ez itt a magamé.” Az Öreg, ha rendszertelenül is, de iszik. A felesége — ponto­ san az ellentéte: vékony, sovány asszony; csak az alacsonyságukban hasonlítanak — nyilvánvalóan gyűlöli. Amin túlzás lenne azt érteni, hogy nyilvánvalóan nem szereti. A fogalmak egyértelműsé­ gét (győlölet, szeretet), sőt, alkalmazhatatlanságát mar az is alá­ támasztja, hogy az asszony rendszeresen idejár az Öreget ellenőriz­ ni Az Öreg rendszertelen részegsége az asszonynak rosszabb lehet, mintha idült alkoholista lenne a férje, mert így kiszámíthatatlan. Emiatt nem válik meddő közönnyé a győlölete (tegyük idézőjelbe?)? Kettejüket szemlélve, mint megoldandó helyzet, egyszerűnek látszik az egész: értelmetlen az asszony érzelmi hevessége. Ha ezt váltja ki belőle, tekintse semmisnek a viszonyukat. Itt most nem a jogi szabályozásba merevedett, társadalmi konvenció szerinti helyzetfel­ számolásra gondol. Hanem egyáltalán. Az Öreg kapirgálja a sala­ kot, föllazítja a szobortalapzat körül a kőzúzalékot, az asszony pe­ dig,’ amennyire aszottságából futja, fröccskölő szájjal lekapcabetyározza. A som itt áll az ezüstfenyőnk közelében és nem mehet arrébb. Erről ennél többet. Szinte megvilágosodás volt. Megmaradt kép­ nek. Valamit mégis érteni vél. Az asszony egy ilyen ellenőrzés során (bent jártak az elhúzódó tavaszban) férjét az egyik pad szélén találta, ülve. Kezében ásó, arra a pontra irányítva, ahonnan nem vette le a szemét. Látta, amint a nő átveszi ugyanazt a vadászszenvedélyt, amivel az Öreg kitartóan egy pontra meredt, és megfelelő távolságra megáll. Nézte az órát: negyvenkét percig tartottak ki, akkor a túrás újból meg- �legjobban szeretünk: Mükéné; minden esetre utána kell nézni, hogy a „kerítés” valóban leomolva áll-e; a kapu bizonyos, hogy tárva, a maga oroszlánjaival; de oroszlánokkal lehet-e tárt akárki kapuja is? Nekünk vakondjaink vannak a föld alatt, és sorra mind bevégzik — feltéve, ha többen vannak —, mihelyt az emlékparkba fúr­ ják át magukat.) Pedig az Öreg ivászata is kiszámítható. A nő is sejt három olyan alkalmat, amikor erősebb a kísértés. 1. A nyúlleadás napja; 2. A mozielőadások napja (heti három); 3. Amikor az ötvözetgyár­ tól fölúszik a völgyben a finom, kék füst, és ettől eszébe jut idő előtti nyugdíjaztatása, a leszázalékolása. Tartós magasnyomású idő­ járás esetén a környék kölykeinél megszaporodnak, kiújulnak a lég­ úti megbetegedések; belőle az elégedetlenség tör elő, heveny lég­ szomj kíséretében; valami bonyolult követelése van a nyugdíjeme­ lésre. „Az a kurva üzem itt is, most is megtalál” — szokta mon­ dani. Ha ilyenkor késik az ellenőrzés, fuldokolva felgurul a kocs­ mába egy felesre. Ez már visszaélés az első képpel: mert nincs, ezen minden fel­ vonultatható. N, szokta mondani: „Már megint a saját fészkedbe piszkítasz?” Somolygás helyett kellene is neki egyszer valamit válaszolnia. A magyarázkodás sok (hosszú) és elégtelen. Frappáns csak akkor tud lenni, ha felkészül rá jóelőre. (Mondjuk: „Gentleman lennék? Így angolos! Nem!?” Vagy: „Mióta az ország a komfortfokozatban igen jelentős előrelépést tett, nem is állok ezzel olyan egyedül”. Kimond­ va, szituációban, még jól is hangozhat. Így: alpári, érdes.) N. sza­ vai mégis mindig jobban eltalálják annál, semmint, hogy érvényes­ nek tekinthetné a gondos előkészülettel lecsiszolt választ. Somolyog inkább. Hiszen végül is fontos, amit N. mond. Ha mindketten más­ ként értik is. KAPUNK TÁRVA — KERÍTÉSÜNK LEOMOLVA. moccant, mire az Öreg pontosan és meglepően gyorsan bevágott az ásóval, majd ügyes mozdulattal kifordította a földdarabot. A va­ kond tétován tájékozódott, de mielőtt bármit is dönthettek volna ösztönei a szokatlan helyzetben, az ásó éle kettészelte. „Fölülről jött, mögülünk a hegyoldalból. A fölső szomszédunk átszólt március elején, amikor a gazt égettük a kertben: „Szom­ széd, maga fiatal, ráér vele bíbelődni, mit szólna hozzá, ha átirá­ nyítanám a vakondunkat. Nincs szívem megmérgezni” — ilyen a humora. Mondtam: „Kerítésünk leomolva — jöhet.” Nevettünk és szagoltuk a kórófüstöt. Attól még átjött. Persze, a kerítésünk va­ lóban leomolva (KERÍTÉSÜNK LEOMOLVA): sornyi kőhalom a hátsó telekhatáron. Ha az alap mély, sokat kellett fúrnia. Lehet, hogy egyszerűbb megoldást választott: a felszínre jött és a puha, tavaszi éjszakában áttapogatódzott a kövek között, aztán fejest új­ ból a földbe. Öröm volt látni a szaporodó túráshalmokat a kertben. „Látja, szomszéd! A kerítés fontos dolog, porta anélkül nem lehet” — tréfált F. bácsi, a felső szomszéd. (Szinte szó szerint, mint édes­ anyám. Csak ő komolyan. Ámbár lelke mélyén gyakran F. bácsi is komolyan. Csak valamiért respektál.) Aztán a sötétlő vakondtúrá­ sok kifehéredtek a napon, és mielőtt a kertásásba — F. bácsihoz képest késve — belekezdtem volna, már sehol nem láttam friss nyomát kerti állatunk szorgalmának. Arra gondoltam, mégis meg­ mérgezték valamelyik kijáratának végén. Már el is felejtettem, amikor két nap múlva, kora reggel a nyomdába menet, éppen az örökké tárva hagyott kapunk (KAPUNK TÁRVA) előtt egy lépés­ sel ott domborodott a formás kis földőrlemény, a felszín salakját körben levetve. „Áá, itt vagy hát!” — szóltam örömömben hango­ san. A következő napokban föltúrta az egész parkot. Valóságos bi­ rodalom — csodálkoztam nap, mint nap, míg az öreg, a vakond tavaszi szorgalmát kihasználva, fel nem oszlatta a birodalmat. A kettévágott bársony szőrcsomót a kukába dobta, aztán módszere­ sen és elégedetten elegyengette a túrásokat. Később elmondta, hogy mérget a nyulai miatt nem mert használni.” Ez egy történet. Szimpátiája a vaksi állatka iránt. „Előkeresni az emlékére: Kat­ ka Az odúlakó. U.-ebből: a nagyjából egyidőben, életünk fontos kor­ szakában olvasott művek újraolvasása — leomlott vakondjáratok felújítása.” Bár az is lehet, hogy ez egy család volt. A vakond családsze­ rető? Az ellenkezője rémlik. Valahogy mégis szaporodik. Lényegében magányos — hogy mondjunk is valamit, meg ne is: A végén azok a zárójelesek összevonva, jelek feloldva: „Kapunk tárva — kerítésünk leomolva.” (Ha paradoxnak is tűnik; ámbár a művészettörténet ismer erre példákat, mert itt van például, amit A meglevő első öt kizár minden eddigihez fogható zsibvásárt. Zs. és E. a maguk idejét abszolutisztikusan szétterjesztik. Tudna emlékezni másra is, de az már belemagyarázás lenne. Zs. és E. le­ szűkíti jelenlétével a lehetőségeket, pontosabban: más irányba nyit­ ja meg — azaz tulajdonképpen tágítanak is. Tehát még előttük a salakról. B. Gábor, nyugdíjas középiskolai igazgató (t): „A salakhegyet nem elég önmagában nézni. Az sem kielégítő, ha a gyárakkal együtt látjuk. A bányát is be kell kapcsolni. Corinékról már te is tudsz annyit, amennyit én, ha könyvből is, de ezt hallgasd meg! A bányát valami hatalmas testű élőlényhez tudnám hasonlítani; mint egy óriás bendőjű ragadozó, élte föl ezt a vidéket. A Kastély volt a fe­ je, onnan irányították a termelést, meg szinte a környék egész éle­ tét. Az élelemraktárak az energiát raktározták; a legnehezebb idők­ ben is akadt bennük füstölt szalonna, só, jóbors, rizskása, zsír. Ez a gigantikus dög levegőhöz úgy jutott, hogy irtották az erdőt, bá­ nyafának, errefelé minden domboldalon, azzal dúcolták alá a tárná­ kat, így teltek meg a föld alatti járatok levegővel, mint valami óri­ ási légzsákok. Ereknek ott voltak a tárnákban, vágatokban futó, de még az egyes üzemeket, telepeket is összekötő vágányok, amin a ki­ termelt szén jött a felszínre és továbbítódott rendeltetési helyére, meg amin a minden rendű-rangú bányásznép közlekedett. Hatalmas kloákaként, végtermékként, ott voltak a meddőhányók és a salak­ hegyek, meg a temetők a bányászsírokkal, mármint azokéval, aki­ ket egyáltalán ki tudtak emelni. Hát így kell felfogni a salakhegyet. Csakhogy tudni kell ehhez azt is, mi a különbség a meddőhányó és a salakhegy között. Ezért, ha futballpályán, játszótéren, iskola­ udvaron, parkban, sáros falusi tereken, kövezetlen településszéli ut­ cákon és ezer más helyen salakot látsz, erre a szörnyetegre gondolj. Nehogy azt hidd, magam találtam ki az egészet. Egy idősebb bá­ nyász mondta nekem, amikor a kórházban egymás mellett feküd­ tünk, hogy gyakran elképzeli azt a rengeteg vágatot, amit alattunk több’ mint száz év alatt annyi meg annyi bányász kihajtott; mind­ ről tán nincs is tudomásunk. Szinte, mint egy föld alatti élőlény pi­ hen alattunk. Én meg arra gondoltam, hogy a széthordott salak­ hegy pályákon, játszótereken, parkokban, mintha ennek az állatnak itt is, ott is, amott is elővillanó, vörösre égett bőre lenne; tart ben­ nünket a hátán, mint a régiek világképében az óriás teknőcök, ele­ fántok, vagy cetek; népe válogatja, hol melyik. Két megfáradt em­ ber képzelődései, tétlen unalmukban. Igaz?” A kintnek ez a színpadszerűsége. Talán a növényvilág téli élettelensége miatt: mozdulatlanok, majdhogynem halottak. Díszletszerűen. Megelevenedésre képesek, ha a köztes tér benépesül. Zs. és E. tehát, minden szándéktalanságuk ellenére, gyanútlanul — színre léptek. De mit nézhetnek? Kideríthetetlen. Teljességgel elveszett. Való­ színűleg akkor sem érdekelhette. Vagy fel sem tűnt. Az is lehet, tudni vélte. Ha így lett volna, utóbb kiderült, tévedés volt: a kép cáfol. �Érzékelem, amint a látvány jelenetté rendeződik át. A park monotonná válik, mint a változatlan színpadi díszlet, amit már az első felvonástól bámulunk. Mégis, a park még önmagát hozza. Ők már engem. A gépben azonban bizodalmam van: le fog leplezni, mint nagy, manipulátort. Egyben kisszerűvé is teszi mesterkedésemet, mert a szándékosságom — remélhetően — fecskecikkanásnyi lesz a környezet látványközegének rezzenéstelen felületén. Valami fordulatot mégis remélek. Valami véletlent.” Lehet, hogy célszerű lenne bevárni az évszak visszatértét. Zs. dátuma alapján a napra is felkészülni. Szorongó ráérősségünk. Játék? „A szülők infantilizmusa. A gyerekek láthatják ezt. Csak úgy tesznek, mintha... ” „Elnézőek.” „Általában meg lehet bocsátani nékik. Magunkat viszont soha. Aztán (aztán) nekünk sem.” „Nem kellene annyira odafigyelned.” „Félek. Muszáj.” „Ja.” Valószínűbb azonban, hogy mindkettőjük gyanútlan jelenléte foglalkoztatta, irányultságukat mellékesnek tarthatta, ezért is mérte föl felületesen. Most látja a fejtartásból; kitekintenek a képből. Arccal vannak feléje, de magasabbra néznek a somnál, még a fö­ lötte levő tetőnél is. Zs. az égen mutatott volna valamit? Ez el­ veszett. Balra haladó mozgásukkal beúszik a park maradék része is. A hatodik és hetedik (meglevő) képen a fenyő törzse és a szobor az újdonság. Az előbbin a fenyőtől jobbra vannak ők, a szobor balra, az utóbbin a bal oldalra kerülnek, tehát együtt a szoborral. A fe­ nyőfa most (?) takarja az egyik zászlótartó rudat. E. a fellobogózott város láttán: „Ez harcoló ünnep?” Zs.: „Hát...” (Mi lehetett a lényege a meglepetésének?) Ők ketten állandóan elmozdulnak. Ezért, hogy ők nem határoz­ hatók meg maradéktalanul egyetlen kockán belül. Talán. Viszont minden más látványosan azonos marad önmagával. Zs.-ről és E.-ről el lehet ugyan mondani, hogy ők azok, de azt, hogy csak ezek ők, már nem. Ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is,---------------------------------------------ők. Zs. például a harmadik (meglevő) képtől elveszíti gyanútlanságát és éberen van benne. Közben még a második (meglevő) felvé­ telen fordulatot hozó, eseményszámba menő mozzanat maradt fenn: az ég tartós szemlélése után ezen a lucskos, fonnyadt, gémberedett gyepen tanulmányoznak valamit, hasonlóan egyöntetű figyelemmel, mint az előbb (?). Művi koreografáltság (pedig itt még nem irányítottam): etűdök ég-föld párosra és anya-gyermek kettősére. Ismeretlen 20. század­ végi kismester véletlen remeke, amely Ráfael Az athenei iskolá­ jának mintájára készült. (Vö.: a két jobb mutatóujjának társalkodása — anya és gyermekének hajlongása égre, földre: ismétlődő to­ poszok.) „A harmadiktól Zs., manipulációm vélt kimenetelének tudatá­ ban, cinkosomnak hiszi magát. Irányítja E.-t, igyekszik elterelni fi­ gyelmét az ablak felől — ahonnan, a párkányra könyökölve, biztos tartással célzok rájuk —, hogy a mozgás esetlegességében és az arc természetes kíváncsiságában örökítődjék meg. Feladata (vélt) nem is olyan könnyű, hiszen gépem gyenge minőségű, tömegszéria, „kon­ fekció” ezért — ha az arcokat is jól kivehetően akarom, rögzíteni — a mozgásterületük bizonyos távolságon belül kell, hogy marad­ jon. Emiatt Zs. még több ügyeskedésre kényszerül. Bár elégedetten jelzek a kezemmel, vagy fejbiccentéssel, egyre jobban zavar kettőjük viselkedésének ellentéte. A gyerek magatar­ tása belésimul a magát rám erőltető látványba, egynemű azzal, Zs. azonban hullámokat vet szándékosságával. Váratlanul ingerel, hogy ismerni véli szándékaimat és indokaimat. Nem ismerheti! Nem avat­ tam be mindenbe! Eszközként van benne. A szűz-kurva állapotát (színlelést?) várnám el tőle; úgy legyen jelen, miként a fagyalsövény, a kint felejtett pad, vagy a somfa; mozogjon olyan magától értetődően, mint a gerlék, verebek, cinegék, pipiskék — és mégis legyen gondja (leplezett szándékosság?), a fényképezőgép meghatározta szempontok szerint, a gyerekre. Elvá­ rásom (tudható) képtelen. Még ha... De nem. Szebb lenne a hajáról. Még most is, mint régen. Arany­ lik az ellenfényben. Legalábbis keveset. Mert valami marad. Az ugyan már más. „Csendes, áztató eső volt. A szoboralak fejetetejére és a vállaira hullt. A nyak és a tarkó alatti felületek teljesen szárazon ma­ radtak. A fejtetőn észrevétlenül terjedt a nedvességfolt, hasonló­ képpen a vállakon. Volt egy időszakasz, amelyen belül a vállak a sötétlő esőfolttal úgy hatottak, mintha a kelleténél nagyobb tömés lenne bennük. A hagyományos módon megformált büsztről a ka­ rok — a szándékoltság erős hangsúlyozásával — lemaradtak. Amint a nedvesség váll-lapjai egyre nagyobb felületeket hódítottak meg, ez a csonkaság egyre tragikusabbnak tűnt. Jó lenne kimenni és elöl­ ről is megszemlélni. Jószerivel nem is nézte még meg elölről. In­ nen, mögüle — mint fedezékből — széles, mégis rokkant vállai mögül tekint ki a parkra, az útra, az óvodakertre, s veszi szem­ ügyre a szobor tarkóját révületeiben. Esik. Marad inkább. Újra olvassa a szobor (?) életrajzát. A kő felületén terjed a víz, a háton már egyre gyorsuló ütem­ ben. A lapockák magasságában egymásba ér a kétfelől hódító, nö­ vekvő folt. A tarkó védelme alatt rövid ideig háromszög alakban száraz maradt a kő, majd a tarkóról a nyakon át azt a csuklyásizom-formájú felületet is elfoglalja a nedvesség- Közben a talapza­ ton, bármennyit elnyelt is maga a kő, a felgyülemlett esővíz már duzzadt erekben futott a föld felé. Másnap az öreg fellazította az acélszürke kavicszúzalékot. A tarkó alatt szárad meg legkésőbb, az öreglyuk mélyedésében. Ott már megtelepedett valamilyen penész, vagy moha. Egyedül a házi rozsdafarkú száll le a fejére (standhely-vö-: etológia). Szorgalmas. A kelleténél óvatosabb velük. Minden fogás után fel­ méri a biztonságos etetés lehetőségeit. Szemléit, teli csőrrel, gyak­ ran a büszt tetejéről végzi.” „Ha utolérlek, kitaposom a küllőtöket!” Megkeresni, hol írja Hemingway a magyar tábornokokról, hogy mind intrikus volt, Ő állítja, vagy valaki mondja rólunk? Azért A forradalmárt szeretted. Mi is az indítás? A dátum. Így: „Ezerkilencszáztizenkilencben vonaton utazott Olaszországban egy darab vi­ aszosvászonnal, amelyre a párt főhadiszállásán tintaceruzával ráír­ ták, hogy itt van egy elvtárs, aki sokat szenvedett a fehérek alatt Budapesten és kérik az elvtársakat, segítsenek neki mindenben. Szívós mondat. Mint az örvény. Beszippant. Legszívesebben ide az egészet (H.: Novellák, Bp. 1963., Európa) És ilyenek vannak meg benne: „Giotto-, Masaccio- és Piero della Francesca-képek reproduk­ cióit vásárolta és az Avanti egyik példányába csomagolva hordozta �őket. Nantegnát nem szerette.” Előtte a vignettát sokáig nem sze­ retted (pedig a kettő együtt!): „Hajnali két órakor két magyar be­ tört a Fifteenth Street és a Grand Aveune sarkán levő dohányosboltba (...) Boyle az egyiket a kormánykerék mellől lőtte le, a má­ sikat a kocsi hátsó ülésén.” A teljes életrajzot ide, vagy elég a forrásokat megjelölni? 1. Györkei Jenő: Sz. M. (Forradalmárok, katonák, Bp. 1968. — 1945—157. 1.) 2. A magyar munkásmozgalom Bács-Kiskun megyei harcosai (életrajzgyűjtemény) 3. Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában (Bp. 1959. 223. 1.) 4. Vagyunk az Ifjú Gárda (Emlékezések az ifjúmunkás mozga­ lomra 1900—1944. Bp. 211—221. 1.) 5. Szabad Nép, 1955., november 22. 6. Hadtörténeti közlemények, 1955. 3—4. sz. 7. A Hazáért (különszám) 8. Nincs élőbb holtjainknál! (Életrajzok a Nógrád megyei mun­ kásmozgalom harcosairól, 89—93. 1., kiegészítésekkel a múzeumi adattár volt vöröskatonáktól begyűjtött visszaemlékezéseiből) A teljes panoráma bizonyíthatja (kellene bizonyítani?), hogy nem E. és Zs. foglalkoztatta: mihelyt az ablakból lehetséges látó­ szöget feldolgozta, elszakadt a párkánytól. Lényegében ez is elve­ szett. A tény, a végeredmény maradt meg: kisebbfajta koperniku­ szi fordulatnak látszik. „Drámai, de ezt kell mondanom holnap: leomlott. Leomlott és a kagyló hat darabra tört. Mint egy hatszirmú fehér virág. Nem a kagyló, meg a csempe miatt, hanem J. általános bizonytalanságára tekintettel. Nem lett volna szabad rábízni. Lelkesültségből vállal­ kozott, de nem ért hozzá. A segítőkészségét könnyebb lett volna nem elfogadni, mint most a kudarcát helyretennünk. Pedig elég egy­ értelmű: nem a csempe ragadt föl tökéletlenül, hanem a vakolatot kellett volna felújítani. Mi lenne, ha beavatnánk a dilemmánkba: nem tudunk dönteni, beadjuk-e a lakáskérelmet. Mintha jelenthetne bármit is a döntés. A kárba ment mosdót, meg a csempéket kisebbítheti J.-nél.” „A kaland a ma emberének háza küszöbén kezdődik. De ami­ kor kimegy, nem válik hőssé.” (Vlado Gotovac: A csönd elemei.) Erre emlékszik: kérte, menjenek be a parkból a fenyőfa alá. A kerítésük betonoszlopa most is benne van, de most a másik ol­ dalról. Világosan kivehető, hogy a drótkerítést tavaly befutotta a paplonc. A fenyőfa árnyéka rávetül a ház falára, s a kiterjedt sötét folt magába foglalja az ablakot is. A jobb szélső ablakszárny is csukva. Ettől még kitüntetett hely benyomását kellene, hogy keltse. Ezt várja el tőle. Semmi. Csukott ablak. (Erre sem emlékszik, például, amint meggondol­ ja, hogy becsukja a kinti hideg miatt és kezében a géppel kimegy.) Miközben háttal a szobornak meghatározza korábbi helyzetét, egyben el is rejtőzik maga elől: ez rásüthető, tudja. Hiszen már nincs ott. Viszont, hogy ott volt, nem innen bizonyított: ez kudar­ cot vallott kísérlet. Most E. és Zs. háta biztonságban: az ablak becsukva mögöttük. Óvatos bekerítő manővere mégis sikerült. Kört vont köréjük magá­ ból — benne vannak. Bizonyság rá, hogy ők vannak, s eképpen ők az ő bizonyosságai. Sokat köszönhetnek egymásnak. A tautológia mosolytalan szépsége. Mintha szétosztódva lennék jelen. Mintha feloldódtam volna. Pedig manővereim akcióképes akaratot látszottak megjeleníteni. Diffundáltan. Az eredmény is csak ennyi: a hiányomat jártam körül. Megteremtettem önmagam utópiáját. Én: ami lehetek — időle­ ges kristályosodások. „P.-ék megérkeztek Hollandiából. Beszámolójában mulatságosan keverte a benyomásait E.-tel való torzsalkodásaival. M.-sal jókat nevettünk: szeretjük mindkettőjüket. Letapperolta a Van Gogh-okat — mondta. „Nem lenne szabad kezet mosnom.” Rembrandtunk (a kettőnké! kisajátítottuk!) páratlan realizmusához felfedezte »miszti­ cizmusát«. Az éjjeli őrjáratról beszélt. Bizonyos előzmények miatt (beletartozik ebbe Csontváry ege a Taorminán és Bruegel ege a Téli vadászaton) nem kellett győzködnie. Nem is akart. Tudta, ho­ gyan fogadom. Egy idő múlva arra kaptam fel a fejemet, hogy kéthárom mondatát nem hallottam, csak a beszédzörejt. Elhomályo- sult körülöttem minden, utazásvágy lepett meg. Elég különös. Az az érzetem támadt, mintha el lehetne utazni az Éjjeli őrjáratba., mint egy országba, városba. Arcomon éreztem a fátyolos homályt, amint leple alatt meglesem a Fehérgallérost. P. kérdésére kaptam fel a fejem: »Mit gondoltok, Spinoza lencsesziszolás helyett mit csinál­ na nálunk ma?« »Szerződéses sertéshizlalás.« »Kecsketej jövedelmezőbb.« »Virágkertészet.« »Nyúltenyésztés.« »Ez az! Nem olyan éteri, mint a fény, de nem is annyira ma­ teriális, mint a sertés, viszont nem is szépelgés.« »Azért a nyúlnak is van némi bűze.« Nevettünk. Elfelejtettem átadni neki a belépési nyilatkozatot.” A. hol volt eddig? Lassan föladta és megengedte, hogy az utolsó két kockához mindketten kimenjenek alvóbabáikkal. Míg megtalálták a kedvező helyet és a gépet elkattintotta kétszer, átjárta őket a hideg. Talán ettől olyan boldogok (erre élénken emlékszik) idebenn a melegen. Elevenek, feltöltődtek. Hidegszaguk volt. Fehér tisztaságszag, mint a szélben szárított lepedőknek. „Betegek a babák — mondták. Meg­ fáztak.” Együtt, négyen. Amikor kissé lecsillapodtak, elhúzta a függönyt és megmutatta a téli kumulusok között azt az égdarabot, ami Balaton-zöldnek látszott. Ő is ritkán látott ilyet. Olyan korácsú lehe­ tett, mint A., amikor azt mondta neki erre az apja, hogy a takaró nélkül maradt őszi vetés nézi az eget, lesz-e hó. (Nem így, de ezt.) Errefelé (ezen a szélességi és hosszúsági fokon) ritka az ilyen. Megadom magam. „Nincs két táj, csak emberi táj van. S hál’ isten, sok ablak (...)” (M. M.) Könnyedebben kellene végre. Meg­ tanulható? Ennek is van valamiféle technikája. De a betanított munkás kijátszható öntelt biztonsága mire vezetne? Militáns köze­ lítésed helyett nem lehetne ártatlanul, jóhiszeműen? A feladás mint­ ha csüggedés is lenne. Ezt az árnyalatot leválasztani. Tehát enélkül. Nélkül. Kapunk tárva, kerítésünk leomolva. „Ebben a helyzetben a kapuszárny leszállt, azaz becsukhatatlanná vált. A szándékunk szempontjából egyre megy. Viszont láto­ gatóink többsége — jövet, vagy menet — kísérletet tesz. Nekik nem mindegy. Bizonyos, hogy közülük sokan nem tudják, hogyan nevez­ zük az akadály okát. Leszállt. A kapukeret alsó szegélyléce a gye­ pen nyugszik. Nem is látszik. Dúsabb, kövérebb körülötte a fű.” �Akác István Ha majd..._ Ha majd kihunyt a kusza lárma, ha majd a dühödt szájasok nyomában hűvös szél suhog, ha majd az örök-sírók nyája verten réved az éjszakába, dalt sikolt szívünkben a hit — s Napunk hajnal-fényénél szánjuk egük festett közhelyeit. Ha százszor is tagadna A jól fésült szelídség álarcát ha levettem, nézzetek a szemembe, kiket mindig szerettem... Szívemnek lágyan integet a halk polgári béke, — kik szerettek, segítsetek, a szívem el ne érje. Ne legyek renyhe agyvelő! Ne legyek bomlott háló! legyek: termő láz, friss erő, csillagokig kiáltó. Tagadjam meg az ölelést, hogyha jégcsap-kar adja, de öleljem át, aki hű, ha százszor is tagadna__ Boksán Mária Ének Körmendi Lajos Az idegen A furcsa idegen jobbra se néz, balra se néz, biztosan lépked az utca porában. A furcsa idegen elől a mogorva, lándzsás pofájú komondorok nyü­ szítve rohannak az ólak mögé. A furcsa idegen dühös fújtatásától hetedik határba röppen a jól­ rakott háztető. A furcsa idegen káromkodásától bivalyok rontanak az égre dörgő szekeret hurcolva, és jégeső veri a gyenge vetést. Az asszonynép reszketve kutat a hűtőszekrényben és hideg tejjel, hússal, foszlós kenyérrel kínálja az idegent. A betöretlen, szilvaszemű süldőlány riadtan súgja: „Az idegennek kakasfeje van, édesanyám!” Az én gyöngyöm elgurult Holdas szemem béborult Kicsi öklök eget vernek Szakajtóim fehérednek Aki hallja aki látja Aki gyűrűm megtalálja Adja annak aki vette Aki nyaram téllel verte Szeretőm hát odalett Fonok ösvény-kötelet Járja végig untig járja Akit keres ne találja Hétköznap Ennek a holdszemű, napszemű vézna fiúnak az arca már vénembert formáz. Issza a tejet, bámulja a cserépkályhában vergődő tüzet, odakint felvonítanak a kutyák. Magától bekapcsol a televízió, idegen nyelven gajdol, minket muto­ gat, homlokunkon vakító bilyog lángol. A gémeskút ostora szaporán lemerül, feljön, a vályúba ömlik a víz, teremtett lélek nincsen sehol. Akár a véres hús, olyan az ég alja, tatárkodó szelek bandáznak a sziken. �A szellemidéző Madách fiú Madách Aladár pályafutásához édesapja remekművében, Az ember tragédiájában is találhatunk értelmező sorokat. Kora kapitalizmusát éppúgy szemléli, mint Ádám a londoni vásárt: „Jerünk tehát, mit is nézzük tovább, / Hogyan silányul állattá az ember...” A polgárosodás nyomán jelentkező kozmopolita gondolkodás belőle is kiválthatta volna a falanszter-szín híres mondatát: „Egyet bánok csak: a haza fogalmát,/Megállott vol­ na az tán úgy hiszem, Ez új rend közt is.” S mintha csak őt korholnák Rudolf császár Keplerre mondott szavai: „...új ta­ noknak hívéül szegődtél, / Rostálod a szentegyház téteit.” Nem idegen Madách Aladártól a kepleri büszkeség sem: „Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, / Mely a vén földet ifjúvá teszi.” Madách Imre fia szinte a Tragédia Ádám-alakjaiból van összegyúrva. Gondolkodását ugyanúgy nemesíti a nő, mint a fáraóét. Ő is kiábrándul a szeretet vallásából, mint Tankréd. Különcnek mondják, mint Keplert. Egy eszményített múlt alap­ ján utasítja el a saját jelenét, mint a londoni- és a falanszter­ szín Adámja. Honnan adódnak ezek az egyezések? A Tragédiá­ ról köztudott, hogy válságdráma. A „lenni vagy nem lenni” hely­ zetében született. Hőse is színről színre dönteni, választani kény­ szerül. Madách Aladár élete is egy nagy fordulat jegyében telt el. 1848-ban született és 1908-ban halt meg. Férfikora tehát: a magyar kapitalizmus kibontakozásának időszaka. A rohamosan előtörő tőkés viszonyok máról holnapra gyökeresen átalakítják a gazdaság szerkezetét, a gazdálkodás mikéntjét, az életmódot, a gondolkodást, erkölcsiséget. A sztregovai földesúr is naponta kényszerül — legalábbis gondolatban — döntésre, választásra. Miben tud azonosulni, s mit utasít el? Élete nagy próbája: ho­ gyan tud úrrá lenni gondolatilag a megváltozott körülmények teremtette helyzeten? Nem csoda hát, ha kérdései annyira em­ lékeztetnek az Urat faggató Ádáméira: „...oh mondd, minő sors vár reám... / Megy-e előbbre majdan fajzatom.” Ahhoz nem fér kétség, hogy Madách Aladár nem a Tragé­ dia szintjén adott választ kora kérdéseire. A magatarása az, ami izgat bennünket, s nem annyira a műve. Költészetének pél­ dául nem az esztétikai rangja az érdekes, hanem a belőle kibon­ takozó viszony a századvég valóságához. Spiritizmusa sem mint tudomány foglalkoztat bennünket, hanem mint sajátos reakció a válsághelyzet jelenségeire. Madách Aladár művei elsősorban doku mentális értékűek számunkra. Felvillantanak egy jellegze­ tesen századvégi magatartást. Megmutatják, hogy miként gon­ dolkozott akkortájt egy művelt, igényes szellemű nógrádi bir­ tokos nemes — aki ráadásul Madách Imre fia. Ruttkay Teréz 1938-ban írott Madách Aladár-monográfiájá­ ban az angol Wordsworth szavait alkalmazza Madách Aladárra: „The child is the father of the man.” A gyermek a férfi apja. Rendkívül találó idézet. Madách Aladárt 16 éves koráig az édes­ apja nevelte. Alapvető eszméit, világfelfogása gyökereit tehát a sztregovai „Oroszlánbarlangból” hozta. Ügy is mondhatnánk, hogy a dualizmus évtizedeiben élő nógrádi birtokos nemes egész gondolatvilága egy generációval a saját kora előtti. Prolongáló­ dott benne a reformkori liberális nemesség magatartása. A gyer­ mekkor eszméinek jegyében élt férfikorában is. Az írott szó iránti érzékenységét s az ezzel összefüggő társadalmi felelősség­ tudatot — amely az apja nemzedékének olyannyira a sajátja volt — szintén továbbvitte. Madách Aladár megkésett képvise­ lője annak a birtokos nemességnek, amely még tudta, hogy tár­ sadalmi kiváltságait, művelődési kiváltságait nem ingyen kapta. Helyzeti előnyét erkölcsi kötelessége a közjó szolgálatába állí­ tani. Magatartásában a legmegkapóbb: az erkölcsi alapozottságú társadalmi felelősségtudat. Persze, Madách Aladár korában ke­ vesen voltak ilyenek. Ezért is tartották őt különcnek. Dilettáns költőnek is mondották. Az 1881-ben megjelent Hangok a pusztán című verseskötetéről szólva a Magyar Szemle bírálója a képek zsúfoltságát, a keresettséget, a stílus döcögősségét. a rímek gyarlóságát veti a szemére. A végső megállapí­ tása: „Az író nem gyakorlott művész.” Legyen becsületére mond­ va, Madách Aladár sohasem tiltakozott a dilettantizmus vádja ellen. „Én csak a magam mulattatására és önművelésképpen írok”, „...én, mint műkedvelő, az is csak alkalmilag, néha”. De ebben a „műkedvelő” költészetben sem nehéz fölfedezni a tar­ tást, a különbözni akarás szándékát. Szellemi életet élni, túl­ emelkedni a lehúzó köznapiságon — itt, Nógrádban: ez a szel­ lem előkelősége azokkal szemben, akiket így jellemez: „És egész nap nem érdekel / Semmi más csak a — kutyátok.” A maga mulattatásának, az önművelésképpen való írásnak a hangsúlyozását egyébként sem szabad szóról szóra értenünk. Mindazok, akik irogatásuk önmulattató jellegét emlegetik, vol­ taképpen szeméremből teszik. Madách Aladár személyiségének ismeretében el kell hinnünk a másik vallomást is: „Pár kábult szívet tán fölzaklatok, / Érdekálmukból néhányat fölrázok / S honszerelmük új hajnalt gyújtani fog.” A férfi versírásának is a gyermekkor az apja. Madách Ala­ dár — a vele együtt nevelkedő unokafivérrel, Balogh Károlylyal — már 14 éves korában rendszeresen fejezi ki magát vers­ ben. Természetesen az akkor divatos költői modorokban, Eötvös és Bajza, majd Petőfi és Arany stílusában. Az almanach-lírai és a népies-nemzeti kifejezésmód elkíséri egészen a haláláig. Vers­ írói stílusa tehát a hagyományos, s a század első feléből való. A mondanivalója azonban jellegzetesen századvégi. A maga mód­ ján annak a szellemi krízisnek ad hangot, amely a XIX. század második felében Európa-szerte s Magyarországon is megfigyel­ hető. Az ipari forradalom nyomán előretörő pozitivizmus, biologizmus és materializmus alapjaiban rendítette meg a hagyomá­ nyos gondolkodást. Madách Aladár versesköteteiben a vallásos és a természettudományos gondolkodás nógrádi megütközésének lehetünk tanúi. Egy szellemi robbanást érzékelhetünk bennük. Azt, hogy mit jelenthetett az akkori ember számára az evolúció tanítása a lélek mibenlétéről, az öröklött tulajdonságok szerepét hangsúlyozó biológia véleménye a bűnről, vagy az elkárhozás megkérdőjelezése az energiamegmaradás törvénye alapján. Ma­ dách Aladár lírájában az antimaterialista érvek egész arzenál­ jával találkozunk. A hangja nemegyszer lekicsinylő és gúnyoros. A járni tanuló majomban fölmerülhetett-e az eszközhasználat gondolata? Meg tudják-e magyarázni „uraimék”, hogy mi az ihlet: „Föl tudjátok-e darabolni a napsugarat?” Vádolja a tu­ dományt, hogy elvette a hitet: a „végső reménységet”, kiölte a szeretetet, s az „anyagerő” hit sötétbe vonja a világot... és az egész mindenségből „Az Istent kifelejtette”. De hiába a tiltakozás: gondolkodását mégis csak kikezdte a tudomány. A vallásos eszmét védi, a tételes vallásokat azonban elutasítja. Az egyház — szerinte — elvesztette tekintélyét. A dogmák hitelét megingatta az értelem. A pozitívum és a katoli­ cizmusnak a Habsburgokkal való összefonódása Madách Aladár­ ban is elvégezte a maga munkáját. De mit állított mindezzel szembe? Először is a pantheizmus egy sajátos — Komjáthy Je­ nőre emlékeztető — változatát, másodszor, és egyre inkább, a spiritizmus tanításait. A szellem megrendülésének másik előidézője a liberális po­ litikai gondolkodásmód csődje. Ez kap hangot — amint a cím is sejteni engedi — a Romlott Magyarország című 1898-ban megjelent kötetében. Nem a Vajda János-ok nemzedékéhez tar­ tozik. Mégis az ő eszmevilágukban él — magányosan és kiáb­ rándultan „egy törpe korban”. Nem ériti, hogyan lehet egyszer­ re tisztelni Kossuth Lajost és Ferenc Józsefet. Ő, aki anyanyel­ vükön beszél szlovák parasztjaival, aki katolikus létére evangé­ likus templomot építtet nekik, aki a losonci újságban cikkeket ír a nemzetiségi jogok védelmében, csüggedten szemléli, hogy a liberális-nemesi hazafiság mint csap át a vak nacionalizmusba. Olvasmányaiból viszont azt érzékeli, hogy az irodalomban a ne­ mesi-nemzeti világképet egyre-másra kezdi ki a kozmopolitiz­ mus. S látja azt is, hogy a fennen hangoztatott hazafiság meny­ nyire önérdeket takar, és a 48-as nagy demokratizmus milyen jól megfér a „derestörvénnyel”. A véleménye az, hogy „elalkud­ tuk magát a hont”. „S Kossuth nem polgár itt, csak halott” és „A függetlenség szent eszméje / Haldoklik itt, vagy már meg­ halt”. Olyan korban él, amelyben a „Politika? Személykérdés, / Az Én körül forog minden”, amelyben „Legeltetünk és meg­ nyúzunk”, s „Ez most az elv: Semmit ingyen”, az igazság pedig „mellékkérdés”. Ő viszont „dalolva koldulja az árban/A hon­ szeretet érzetit”, és — szinte az apja szavaival mondja — „jajongva jár az alkusz nép között”, mert „Ha nemesbül már az egyén, / Jobbat kíván...” �Líráját a két legjobb baráté, Reviczkyé és Komjáthyé kö­ zött kell elhelyeznünk. Ők is a századvégi szellemi válság líriku­ sai. Madách Aladár filozófiai hajlama szintén rájuk emlékeztet. Hasonlít rájuk a világnézeti krízis gondolati meghaladásának igényében is. De a schopenhaueri pesszimizmus, amely Reviczky költészetének annyira sajátja, Madách Aladártól távol áll. Nem tud egyetérteni barátja programszerű kozmopolitizmusával sem. Komjáthy Jenővel a miszticizmus iránti fogékonyság s egy er­ kölcsi forradalom hirdetése köti össze elsősorban. A nemzeti ér­ zést azonban képtelen semlegesíteni magában. Bár verssorai időnként Komjáthy önittasult szárnyalását idézik, mégis szíve­ sebben tartózkodik a hazai, a nemzeti, a nógrádi „puszta” ke­ retei között. A lírában megfogalmazott világnézeti-politikai válságból Madách Aladár a spiritizmus tanaihoz menekült. Bár a menekü­ lés a dolognak csak az egyik fele. Nála a spiritizmus egyben flastrom is a kor összes szellemi bajaira. A spiritizmus a XIX. század közepétől terjedt el Európában. A hetvenes években Budapestre is eljutott a mozgalom. „Szel­ lembúvár” társulatok alakultak, s a század végén már lapjaik is vannak. Madách Aladár szerint „A XIX. század közepén vi­ rágzásának tetőpontját elért anyagelvű (materialista) világfelfo­ gás ellenhatásaképpen új alakban föléledt szellemelvű (spiritu­ ális) áramlat” a spiritizmus. Ma úgy látjuk, hogy a „szellembúvárlat” a vallás és a tudomány nagy megütközéseinek sajátos kísérőjelensége. Az újkori tudomány a vallásos világfelfogás hármas megrendülését eredményezte. A kozmológiai megrázkód­ tatást Kepler heliocentrikus nézetei idézték elő. Kiderült, hogy a Föld nem a teremtett világ középpontja, az ember csupán egy parányi bolygó lakója. A második nagy egyensúlyvesztés bioló­ giai természetű. A darwini evolúció szerint az ember az állatvi­ lágból emelkedett ki. s nem közvetlenül az Isten teremtette. Az evolúció után a vallásos hit egyetlen vigasza, hogy legalább a lélek isteni eredetű. A századvég lélektani érdeklődése, a lelki jelenségek előtérbe kerülése a filozófiában, a hagyományos lélekfogalomhoz való görcsös ragaszkodásra is visszavezethető. De a pszichológiai megrázkódtatás mégis bekövetkezett. A freudi mélylélektan szerint az, amit léleknek nevezünk, teljesen az el­ fojtott ösztönök rabja, s önálló léttel szinte nem is rendelkezik. A spiritizmus arra vállalkozik, ami — szerinte — a tételes vallásoknak nem sikerült: a halhatatlan lélek és végső lakhelye, a túlvilág létezésének bizonyítására. Ezt leginkább a test és a lélek közötti, úgynevezett étheri (asztrál) test beiktatásával old­ ja meg. Mivel az asztrál test szellemi és bizonyos mérvű anyagi természettel is rendelkezik, alkalmas arra, hogy benne a lélek, a „tiszta szellem” megjelenjék. Általa képes a megidézett lélek — írással, kopogással, beszéddel — közölni a szándékait. A spiritizmus a tudomány által megbolygatott miszticizmus fellobbanása, de úgy, hogy közben a tudomány alakját ölti ma­ gára. A tapasztalatra és a tudomány eredményeire hivatkozik a szokásos hittel szemben. A metafizika és a kinyilatkoztatás helyett az „induktív-analitikus kísérletek” fontosságát hangsú­ lyozza. A szellemidézést is tapasztalati kísérletnek fogja fel. Ter­ mészettudományos módszerekkel akar meggyőzni a természet­ felettiről. Elvet minden hitbéli tételességet. Ezzel a szellem vég­ leges felszabadulásának illúzióját kínálja. S ez — szerinte — együttjár a polgári szabadságjogok megszilárdulásával is. Ugyan­ akkor egy erkölcsi forradalom letéteményesének vallja magát. Ha ugyanis a szellemidézés, mint kísérlet a „napnál világosabban” bizonyítja a lélek és a túlvilág létét, s ha az asztrál testben tá­ vozó lelket annak megfelelően fogadják az égiek a halál után, hogy miként élt a földön, mindez — elfogadva a spiritizmus ta­ nait — az erény otthonává teszi a földet. Madách Aladár a spiritizmusban lelte meg „azt a nagy ta­ lizmánt, mely a vén földet ifjúvá teszi”. Hihetetlenül vonzódik a szellemidézéshez, s az is mintha csak leselkedne rá. Apja könyvtárának két spiritiszta műve szinte felkínálkozik neki. Pesti háziasszonya a lélekvándorlás híve. Barátja, Huszár Sán­ dor lakásán szeánszokat tartanak. Amikor Sztregován átveszi birtokai irányítását, teljesen az okkult tudományoknak szenteli magát. A Balassagyarmatról elbocsátott Komjáthy Jenővel az élen hasonló érdeklődésű barátokra talál. Hogy mi mehetett ilyen tekintetben Sztregován, nagyon jól érzékeltetik azok a szavak, amelyeket háborodott testvére, Borbála vágott a szemé­ be: „Te veres sipkás gazember, búcsúzz el a szellemeidtől, akik denevérek alakjában jelennek meg hívásodra előtted az alkony óráiban.” 1878-ban már ismert spiritiszta, s ahogy Palágyi Meny­ hért írja: „a misztikus bölcselmi tanok egyik legnagyobb isme­ rője hazánkban”. Cikkeket ír a Pesti Hírlapba a szellemidézés elméletéről és gyakorlatáról. 1884-ben A gyakorlati spiritizmus védelme címmel lefordítja Alfred Russel Wallace művét. A szer­ zőt később Angliában személyesen is fölkeresi. 1899-ben megje­ lenik saját összegező műve. A szellembúvárlat irányeszméi. Eb­ ben nemcsak a spiritizmus történetét és alapelveit vázolja fel, hanem a szókincse megmagyarosítására is vállalkozik. Mivel magyarázható mindez? Hiszen lélekbúvárlatáért nem­ csak különcnek, hanem egy kicsit bolondnak is tartották itt, Nógrád megyében. Fogékonyságának egyik s talán a fő oka az idegzetében, az alkatában keresendő. Balogh Károly szerint „Aladár valóságos médium”, s beteg, „nervózus állapotról” be­ szél vele kapcsolatban. L. Kiss Ibolya az „anyjától öröklött lelki abnormitásban” keresi Madách Aladár ilyen irányú hajlamának magyarázatát. A másik ok Madách Aladár természettudományos érdeklő­ dése. Különösen a fizika és a kémia foglalkoztatja gyermekko­ rától kezdve. Mindene az experimentum: a kísérlet. A szellem­ hívó szeánszokat a spiritizmus természettudományos kísérletnek tekinti. Személyiségének alkati és műveltségbeli vonásai tehát a titokzatost természettudományos módszerrel faggató okkultiz­ mus felé terelik. Segítenek ebben lelki megrázkódtatásai is. Édesapja, halálát érezve, Pestre küldi. Ne lássa az ideggyenge fiú az apa haldoklását. Nem tudná elviselni. A megyében úgy tudják, azért lett spiritiszta, mert férjhez adták nagyanyja ko­ mornáját, akibe beleszeretett. Mások szerint azért vigasztalta magát a szellemekkel, mert rangon aluli házassága miatt a csa­ lád elidegenedett tőle. Spiritizmusában, tagadhatatlan, van valamiféle önigazolási törekvés is. A házasságát ellenző nagymamának úgy vág viszsza, hogy a „szellemek felsőbb parancsára” kell feleségül ven­ nie a kávéházi alkalmazott Fekete Máriát. Amikor a szemére vetik, hogy nem törődik beteg, züllésnek indult anyjával, azt válaszolja, hogy a szellemek megtiltották neki. De nagyon meszsze maradnánk a lényegtől, ha ennél a felelősségelhárító gesz­ tusnál megállnánk. De még akkor is tévednénk, ha puszta me­ nekülési formát látnánk a szellemekkel való társalkodásában. Tetszetős dolog lenne például szeánszait valamiféle idillkeresésnek, okkultizmusát a társadalomból való kivonulás, szecesszió egy változataként felfogni. Akkor azonban megfeledkeznénk Madách Aladár „elkötelezett” közösségi magatartásáról. Hiszen — ahogy a lírájában is tetten érhető — egész életében tanított, vezetett, agitált, prófétának érezte magát. Spiritizmusának a lé­ nyege a világmegváltó szándék: „Korunk gyermekeinek legna­ gyobb része nem hiszi el többé az egyházaknak a földön túli életet. Ezért lett s lesz erkölcstelenné. Kísértsük meg, hátha a mi bizonyítékainknak hinni fog.” S nem feledkezhetünk meg arról a szellemi igényességről sem, amely a századvég világnézeti krízisének gondolati legyő­ zésére törekszik. Hogy ezt az édesanyjától örökölt enyhe ter­ heltségből adódóan a spiritizmus felé tájékozódva teszi, a gesz­ tus szempontjából majdnem közömbös. Az alapállása s a kér­ désfeltevései nyilvánvalóan merőben. mások, mint a kortársak közül — mondjuk — Schopenhaueré, Bergsoné vagy éppen Nietzsche-é, mégis valahogy rájuk emlékeztet abban, ahogy a szellemihez, a lelki jelenséghez ragaszkodik — görcsösen és meg­ szállottan — a természettudományos gyökerű anyagelvűség elő­ retörésének idején. Madách Aladár spiritiszta megszállottságát már csak azért sem szabad kézlegyintéssel elintézni, s okkultizmusa miatt mun­ kásságát a nógrádi művelődéstörténetből kitagadni, mert „hó­ bortja” korántsem uralkodott el az egész személyiségen. Azzal párhuzamosan, hogy a misztikus bölcselmi tanok egyik legtisz­ tább kezű ellenzéki politikusa. Pártgyűléseken szónokol, cikke­ ket ír a függetlenségi Losonci Újságba. A dzsentri társaságot megvetette, arra azonban nagyon vigyázott, hogy tót parasztjai ne gyűlöljék benne sem az urat, sem a magyart. Szabó Károly �A virágnyelv— világnyelv A magyar nyelvben ismert fogalom a virágnyelv, mely olyan titkos jelbeszédet jelent, amit használói általánosan értenek. Ma a köztudat legtöbbször csak a virágdalokra gondol a fogalom említé­ sekor, pedig a népi kultúra más területén is használták és értették; pl. az öltözködésben — de az egész ún. díszítőművészetben. Nem vé­ letlen, hogy a magyar virágnyelvről beszél, nem másról, hiszen nép­ művészetünk jelkincsének majdnem teljes egésze növényi alakban nyilatkozik meg; jellemző motívum, hogy a madár szájából virág­ inda kígyózik, „virágnyelven beszél”. A következőkben vizsgáljunk meg néhány példát, hogy a népművészet fogalma alatt értett kultú­ ra mennyire szerves egység, a vizuális nyelv, melyet a természet megfigyelése alakított ki, mennyire közös, időben és térben távoleső produktumok esetében is. E célból most egy siroki ház tornácának oszlopfőit egy Cereden faragott palóc pad háttámlájának kazettái­ val hasonlítjuk össze. Nézzük előbb Sirokot, ahol több tornácos, kőoszlopos ház van A szakirodalom megemlíti róluk, hogy a helyi, alkalmas kőanyag, valamint a nemesi kúriák klasszicista előképei és a Parádfürdőn dolgozó olasz kőfaragó mesterek, kiktől a sirokiak „eltanulták” a faragást — létrehozói ennek a népi építészetet Sírokon jellemző öszszetevőnek. (Bakó Ferenc: Parasztházak és udvarok a Mátra vidé­ kén. 64. o.) Az egyébként kitűnő könyv eme állítása elfogadhatónak tűnik, ha a Vöröshadsereg út 35. számú házat (170. ábra), vagy ugyanott az 58. ábrát nézzük. A sima, négyzetes alátámasztású hengeroszlopok összevethetők a bükkszéki Práff-kúria, vagy a parádfürdői Cifra istálló oszlopaival. Még az egri főszékesegyház portikuszának oszloprendjével is (Voit Pál 1941.). Az összehasonlítás alapját a földrajzi közelség, valamint az a fennmaradt adat szolgál­ tatja, hogy „1875 körül építteti Károlyi gróf Parádfürdőn a Cifra is­ tállót, és az ott dolgozó, olasz kőfaragók mellé sirokiakat is alkal­ maztak” (Bakó i. m.). Arra nézve azonban nem találunk semmilyen adatot, hogy kőműveseink ott és az olaszoktól tanulták el, amit tudtak. De ha előképnek is vesszük a kúriákat, vagy az egri székesegyházat — összevethetjük-e őket a siroki Petőfi út 11. szá­ mú parasztház oszlopaival (melyet az idézett szakirodalom meg sem említ)? (1. ábra) A parádi istállóban tanulhatott klasszicista stílus­ jegyek semmiképpen sem engedték volna meg azt, hogy minden osz­ lopfő változzon, ha dór, mint az istálló, ha ión, amire a csigavonalak emlékeztetnek, ha korinthoszi, amire talán a virágdíszítés miatt gon­ dol az idézett mű. E siroki ház oszlopai formailag nem hasonlítanak a klasszicista „nagvművészeti” alkotásokra, ott előképüket nem ta­ láljuk. Szakmai tudás szempontjából a faragás eléri azok színvona­ lát, hiszen minden elemet tartalmaz, amit a klasszicizmus, sőt más elemeket is. Elvében is más, amennyiben állandóan változtat, ragoz­ za a formákat. Ilyen szemlélettel a hazai középkori művészetben ta­ lálkozunk, de más népektől, más korokból is inkább hozhatnánk példát, mint a klasszicizmusból. E szemlélet révén állíthatjuk pár­ huzamba pl. a szudáni kopt-keresztény templom oszlopfőivel, ame­ lyeket Farasban tártak fel lengyel régészek, és most néhány darab­ juk Varsóban, a Nemzeti Múzeumban látható. (2. ábra.) A VIII—XII. századi szentély keresztény, Krisztus kultuszát szol­ gálta. A korai kereszténység Krisztus életét a még élénken élő po­ gány ünnepnapok felhasználásával rekonstruálta, mely ünnepeket az itt élő népeknek az égitestek, főképp a Nap járása határozott meg. Mai napig is a Karácsony, a kisded születése, a téli napforduló tá­ jára esik, megegyezik az új Nap születésével. (Ettől kezdve hosszab­ bodnak már a nappalok.) A húsvét ma is a tavaszi napéjegyenlőség után következő első holdtölte vasárnapján tartandó, ez Krisztus fel­ támadásának ünnepe — a természet, a vegetáció feltámadásának ideje téli halottaiból. Stb. A farasi templom tehát régen a fénylő égitestek, mindennekelőtt a Nap járását megfigyelhetövé tevő objek­ tum is volt, díszítéseinek is valamilyen módon összefüggésben kel­ lett e céllal lenniük. Valóban. A 2. ábra első oszlopfőjén a gömb­ forma a maga valóságában juttatja eszünkbe az égitestet. A máso­ dikon a csigavonalak mintha kosszarvakká alakultak volna, melyek között a felnyúló növényi létforma virágfejet visel, de viselhet em­ berfejet is, mint a harmadikon. Van olyan ábrázolásuk is, ahol az oszlopok ugyanezen helyén kereszt jelenik meg a nagy madár tár­ saságában. A kosszarvak között feltűnő rozetta, emberi fej, kereszt, madár eléggé valószínűsíthetően a kos-világkorszak határán feltűnő új Nap, Krisztus, ebben a környezetben. Ennyi világosan kiolvasha­ tó a töredékekből is, a további elemzést azonban fel kell adnunk, mert nem tudjuk, hogy az oszlopok hol és milyen sorrendben, öszszefüggésben álltak, milyen egységet alkottak. A siroki ház még épségben áll (bár öreg gazdái már készülnek sorsára hagyni). Oszlopai még az eredeti helyükön, eredeti sorrend­ jükben találhatók, építőjük koncepciója még megbontatlan, ezért elemezhető. Minden oszlop más. A formák fokozatokban alakulnak át. A díszítőkedv hozta-e létre őket (mint mondani szoktuk), vagy logikai sorrendjük valamilyen szükségszerűség kifejezője, azaz je­ lentéshordozó? A ház oszloprendje keletre néz. A kapun belépve északról dél felé haladunk el mellettük. (Rajzunkon is ezt a sorrendet követjük.) Az egészben a díszítés (önmagában való) célját keresve nem talá­ lunk kompozíciós sémákat, ami díszítésnél általában kötelező: nincs szimmetria, az aszimmetria sem tökéletes, mert az oszlopok fő né­ zetének változását oldalnézeteik nem ugyanúgy követik. A csigavo- �Lábra 2. ábra nalak nem olyanok, mint a klasszicizmusban, hanem egy pontból in­ dulnak, még inkább kosszarvszerűen, mint Farasban. A szarvak kö­ zött azonban itt is növényre emlékeztető formák foglalnak helyet. Az 1. oszlopon egy ovál forma tör magasba, mely a belsejében elhe­ lyezkedő pontsor miatt növényi formát asszociál, termést, magokat. Ha viszont körvonalait figyeljük, alsó, szétnyíló „farka” miatt hal­ testre is emlékeztet. Az oszlop sarkának díszítése ennek a motívum­ együttesnek mintegy szimmetrikus megfelelője: az összeérő spirál­ vonalak mögül egy félkör bújik ki, mely sugarasan fogazott, skála­ szerű beosztásban végződik. A 2. oszlop oválisa alsó nyitottságát, egyéb jellemzőit megtartja, csak a belsejében a pontok száma kezd el növekedni. A 3. oszlopon mar a spirál is változik, a hozzákapcsolódó füzérrel együtt olyan ha­ talmasra növekszik, hogy majdnem az egész sarkot beborítja. Az oválmotívum alsó nyitottsága viszont megszűnik azzal, hogy a kon­ túrvonalak összeérnek. A 4. oszlopon már nem csak összezáródnak, hanem keresztezik is egymást, ezzel mintegy „megszakad a töve”, az ovál leválik alsó feléről, az 5.-en már el is tűnik az alsó rész’ egy pontból indul a motívum. A 6.-on a magok helyét kalászszerű vonalkázás váltja fel — kalásszá fejlődik a mag — és eltűnik a fü­ zér. Ügy látszik, itt nem az kell, hogy hangsúlyozódjon, hanem a kö­ zépső, nagy változás. A 7. oszlopon újra megjelenik, méghozzá min­ den eddiginél sugárzóbban, különösen oldalnézeteiben. A kosszarvak lágy ívelődése, az ovál belsejének egy vonallá olvadása miatt a mo­ tívum most már inkább egy nagy virágra hasonlít. Oldalt más, már megjelenik rajta a következő oszlop főmotívuma. 8.: Az ovál megte­ lik, és a tövét átvágó vonal belsejét is bevagdalja, mintha cipó len­ ne. a füzér újra elveszti jelentőségét, eltűnik. 9.: Az utolsó oszlopon sincs, és már a csigavonal szárai is eltűnnek, illetve felülről és nem alulról kötődnek. Az átvágások egy faszerű növény törzsét osztják, levelei a 7. oszlop virágának közepére hasonlítanak, felső része az eddigi oválmotívum jelentéktelenebbé váló változata. Ez a fa tehát nem új motívum, mint első ránézésre gondolnánk, hanem az előző­ ekben megjelenő formák más struktúra szerinti alakulása — mint ahogy az előző formákra is elmondhatjuk, hogy egymásból alakul­ tak fokozatosan, egyetlen összefüggő folyamatot alkotnak. Természetesen az oszlopsor motívumainak nem csak ez az egyet­ len olvasata lehetséges, kiegészítheti, kiszélesítheti közléseit az a tény, hogy az év, a nap különböző szakaszaiban más irányból más­ más felületek kapnak megvilágítást. A megvilágított felületek olva­ sati sorrendje más-más összefüggésre világíthat rá. Peter Tompkins: A nagy piramis titkai című könyvének ismer­ tetésében Reisenbüchler Sándor is felhívja a figyelmet az egyiptomi domborművek ilyenfajta értelmezésére. (Művészet 1977/3.) 4. ábra A kopt oszlopokon a gömb-rózsa-arc-kereszt egyenrangú, analóg elemek voltak. A magyar parasztházon a hal (halál)-ból induló nö­ vekedés láttán elgondolkodhatunk a Nap-búza-élet-életfa összefüg­ gésén. Népművészetünknek ismert elemei ezek, a palóc területről is számtalan szép példát örökített meg Malonyay a Magyar nép mű­ vészete V. kötetetében (pl.: 406, 409, 422, 413 stb. ábrák). Ezek közül való 3. ábránk két házstukkódísze. Ha a siroki házon nem rózsát, Krisztus-alakot faragott is a mester, hanem egy búzakalászszerű éle­ tet — azt hiszem nem kisebbíti értékét. És hogy kosszarvakra em­ lékeztető forma közé az első oszlopon mint halat is jelölte, felté­ telezi, hogy tudhatta, Krisztus a Kos világkorszakot felváltó Halak­ ban születik. A keresztény szimbolikában ezért jele a hal, és a ka­ rácsonyi böjti halevés akár, mint szakramentális rítus is feltételezhető. Természetesen a Nap ért a Halak csillagképébe időszámításunk kezdetén. Krisztust pedig azonosította a keresztény szimbolika a Nappal, így lett a hal is jele. Talán az sem véletlen, hogy a házon kilenc oszlop van, ami az élet összefüggésében a születéssel, a kalász összefüggésében a tavasz­ tól őszig eltelő kilenc termékeny hónappal kapcsolható össze. Az év­ szakok változását a Nap okozza, ezért figyelte a földművelő ember mindig. Ez a megfigyelés adott neki tájékozódási támpontot az idő­ ben. A ház, mint fix objektum, igen alkalmas volt a változások megfigyelésének eszközéül — az évek és évszakok periodikus válta­ kozása mindig ugyanahhoz az oszlopsorhoz volt viszonyítható. A megfigyelt és felismert tények rögzítésére, jellemzésére szolgáltak a kisebb formák, amik az oszlopokon létrejöttek. Idővel így bomlott a tér konkrét részekre a ház körül — tehát az olvasat is csak a tér­ idő egységében adhat igaz megoldást. Az archívumokból ismerünk még olyan házat, amely mögött kü­ lön e céllal „évszakfát” emeltek: a Nap járását direkt módon vizs­ gálták egy skálán. (Mátrakeresztes, Művészet 1978/6. 4. o.) A nép­ művészet vizuális hagyatékának szóbeli közvetítése ma már Ma­ gyarországon nagyon ritka, írásbeli sem igen maradt fenn, hiszen maga a nép fölöslegesnek tartotta a képírás értelmét szavakba foglalva is megadni. „Csak” az objektumok maradtak ránk, azokat kell faggat­ nunk és egyben tanúnak is hívnunk. Elemzésekkel kell bizonyíta­ nunk, hogy a díszekké degradált motívumok között képírás-logikai összefüggés áll fenn, s akkor nem fogunk a siroki háznak klasszicis­ ta, formális előképeket keresni, hanem tartalmiakat, amiket egyéb­ ként a magyar hagyományokban is fellelhetünk. Oszlopfők a budai várpalotából, a vértesszentkereszti templomból, a honfoglaláskori tarsolylemezek indái, lőporszaruk karcolt figurái, népmeséink élet­ fái, sámándobok jelei, népdalaink virágnyelve — mind-mind ékes tanúbizonyság erre. Ezek útmutatását követve eljuthatunk a népek egyetemes kultúrörökségéhez is. �3. ábra Ez az út vezetett egy ceredi faragott, áttört támlájú palóc pad értelmezéséhez is, amelyet a helybeli, Lazsik nevű pásztor faragott a századforduló táján. (4. ábra) Ezt a padtípust a szakirodalom a népművészet virágzásában a legutolsó fázisnak tartja, alkotói már a hanyatlás korszakában dol­ goztak és szinte napjainkig éltek. Hiába vagyunk, úgy látszik, idő­ ben közel a munkálkodásukhoz, mert elég keveset tudunk így is ró­ luk. Ügy tűnik, elfelejtettük megkérdezni, hogy mit, miért faragtak. A leírások nem közlésből származóan, hanem saját következtetésként annyit említenek, hogy a pásztor „kedvenc figuráit, a paraszti élet­ ből vett jeleneteket” faragott lócájára. Hofer Tamás a Művészet 1976/5. számában Krisztus életével kapcsolatban kimutatja ugyan, hogy van logika a palóc pad támláinak elhelyezésében — de mihez kezdjünk ezzel a felismeréssel, ha nem a felismerhető bibliai jele­ netsorról van szó, hanem egymás mellé rakott virágokról, rácsról és emberekről? Itt merőben különböző dolgok jelennek meg azonos kazettányi méretben. Merjük feltételezni, hogy talán éppen a különneműség egyenértékűvé emelése a fontos: észrevétetni, hogy az em­ bereknek és a „nem embereknek” egyforma fontossága van a jel­ zésben! Ebből az alapállásból vegyük szemügyre a ceredi lócát. A pad támlája 14 kazettából áll. Az első három, mindkét olda­ lon, növényi létformákkal keretezi, szimmetrikusan, a középen zajló, aszimmetrikusnak látszó emberi jeleneteket. A növények, melyek a siroki ház utolsó oszlopának fájára emlékeztetnek, befelé fokozato­ san terebélyesednek, változnak — ebben is hasonlítanak az előbb elemzett példára. A negyedik kazettában levő rács formailag telje­ sen más, mint az előzőek, de színben tovább viszi a folyamatot: a fák színei váltakoznak rajta sötéten-világosan. Ha a ház oszlopainál hivatkoztunk az évszakokra, itt még inkább indokolt ennek a fejlő­ dési menetnek a fázisaira gondolnunk. A három fejlődő növény a három termékeny évszak, a szerves élettől merőben különböző, a termékeny évszakokkal szemben a terméketlen, zárt, élettelen rács — a tél jele. A vegetáció (fa) összezsugorodik, a négy sarokban szív­ vé záródó formában búvik meg a rács körül. Elválasztó jellege is indokolt, hiszen a paraszti időbeosztásban a három termékeny év­ szak a növényekkel váló foglalatoskodással telik el, és a negyedik évszakban, a tél keretei között szabadul fel a cselekvés a tánc, a mulatozás számára. Első látásra ezt a szintet vesszük észre mai világunk „sztorira” hangolt szemével. Hosszabb szemlélődés vet fel újabb kérdéseket, ami kitágítja gondolatkörünket. Nem illenek bele a „sztoriba” a nö­ vények arányai: oldalról nézett favastagságú törzsükön a virágok szem­ befordulnak velünk és óriási méretűek (ha faként értelmezem a jelen­ séget). Sugaras, nagy sárga-piros körök az égig nyúló ágak között... Diószegi Vilmos közöl a Pogány magyarok hitvilága című könyvé­ ben ilyen fákat, többek között egy nanaj amulett világfa rajzát, tör­ zsén a Nappal, háromlevelű ágain madarakkal. „De nem csak hie­ delemmondáink, nemcsak népmeséink sajátos eleme a hatalmas fa, ágai között a Holddal és a Nappal, hanem népi díszítőművészetünk­ nek is.” (Diószegi i. m.) A szélső — első — kazetta felénk fordult, kör­ körösen sugárzó virága valóban olyan a hegyes, felálló, friss leve­ lek között, mint a megszülető Nap tavasszal, vagy a hajnal pirosá­ ban. A következőn a három rózsa kisebb és sárga — az ég tetején is sárgának és kisebbnek látjuk a fenn járó Napot nyáron is, délben is. A három emelkedő, süllyedő virágcsoport egy hullámvonalat ír le, mely utalhat a Nap pályaíveire is, míg el nem tűnik a levelek alatt vö­ rösen éretten, este, ősszel. A szárny alakú leveleken a leszálló pálya felett ülnek a madarak, mint a felső világ képviselői, de mint akár lélekmadarak is, jelezve azt, hogy ez égi zóna­ ilyen környezetben az emberi jelenetsor is tágabb értelmezési lehetőséget kap, mert, ha a megjelenítés egyik fele jelszerű, feltéte­ leznünk kell, hogy a másik fele is az. Ilyen szempontból vizsgálód­ va, most tűnik csak fel, hogy nem akármilyen figurák vannak a pa­ don, hanem csak olyanok, melyek a híres dunántúli pásztorfaragá­ sokon szintén jelen vannak: zenészek, betyár kedvesével, áldomás­ ivók. Király Zsiga mángorlóin, tükrösein zenészek húzzák többnyire férfi-nő polaritása csoportnak, kik máskor szemben állva, áldo­ mást isznak, pipáznak — illetve valami „kijön” a szájukból. (A du­ nántúli faragások madarainál, állatainál többnyire kacskaringózó viráginda; embernél, például a maya kultúrában egy kacskaringózó „pipa”; a középkorban hajladozó mondatszalag; a mi népművésze­ tünkben is leginkább pipa.) Pap Gábor művészettörténész a Művé­ szet 1978 '6. számában a Csík megyei hímzett párnavégről, melyen Ab­ rahám és Izsák is pipával a szájában látható, analógiák során ki­ mutatta, hogy a pipa a közlés, az információ („pipaszó”) vizuális meg­ jelenítése is. Ugyanő Király Zsigával foglalkozva bebizonyította a figurális ábrázolások kozmikus léptékűségét is, amit az az előbbi tény is valószínűsít, hogy nem minden típusú figurát használtak pásztoraink faragásaikon. Ennek a padnak válogatott figuráin is érezzük, hogy nem akár­ kikről, nem akármilyen jelenetről van szó — olyan ünnepélyesek. A jelenetek fontosságára utal az is, hogy a pad eredetileg a tisztaszoba központi helyén állt, két ablak és a tükör alatt, az ún. rituális tér­ ben. Mindig ott állt, sőt, oda készítette Lazsik Bódy Balázsék szá­ mára. Óriás mérete (hossza 3,2 méter) azonnal felhívta magára a figyelmet és emelte jelentőségét. A fény a szomszéd falon levő ab­ laknyíláson keresztül világította meg és vándorolt rajta, úgy erő­ södve, mint ahogy a fák terebélyesednek ki a faragáson. A figurák is mind lépőhelyzetben vannak — vándorolnak. A zenészek balróljobbra indítanak el bennünket, vonóik emelkedő-haladó ívet von­ nak. A másik oldal párjainak darabonkénti szimmetriái egyenkénti forgó mozgást is asszociálnak, karjaik pedig egy lejtős pályagörbét írnak le. A zenészek egyedül vannak ugyan az egyik oldalon, de nem magukban, hanem hangszereikkel. Különösen az első figura bő­ gője előlegezi a nő formáit (gondoljunk csak Juhász Gyula Tápéi lakodalom című versének asszony-bőgő viszonyára), amit a lépő lá­ bak két közbeeső fázison keresztül érnek el. Ekkor a férfi szerepe megváltozik (más ruhát kap ugyanaz a fej), a haladás is mintha megállna egy fordulóra a pettyes ruhás asszonnyal — de mivel meg­ ismétlődik a jelenet, szemünk önkéntelenül továbbhalad az ivó­ pipázó férfiakig. Itt a nő eltűnik, de vissza is fordul a jelenet az asztal X lábai körül, melyek előtt a lépő mozdulat a tériséget félre­ téve hangsúlyozódik mindkét figuránál — az utolsónál már vissza­ felé. Ha nem tudnánk azt, hogy a kalotaszegi szobabelsőn rekonstru­ álva bebizonyítható: az ünnepnapokon a fény a kitüntetett időpont­ ban a megfelelő vizuális ábrára esett (Lugosi Gy.: Benapozás vizs­ gálata, Művészet 1977/3.), akkor is visszaolvashatnánk a képi utalá­ sokból a funkciót. Mert az ülésen és díszítésen kívül ilyen jelző funkciója is bizonyosan volt a padnak. Ugyanúgy, mint a templo­ moknak, melyekben a megfelelő ünnepnapokon a szertartás alatt az oltárra esett a fény — úgy építkeztek, vagy a megfelelő freskóra — úgy díszítettek. (Művészet, 1977/3. 14—19. oldal, 1978/6.) Így olvassa a fény az előbb említett siroki ház oszlopsorát — és így olvasta már évezredekkel ezelőtt az egyiptomi szentélyek dom­ borműveit, vagy az inkák naptemplomának ábráit... Makoldi Sándor—M. Pap Gizella �KÖRKÉP Kultúraelmélet — művelődéspolitika Már abban is fellelhető némi tenden­ ciaszerűség, hogy azonos kiadónál, közel egyidőben láttak napvilágot az alábbi kö­ tetek. jelezvén, hogy egyrészt a szellemi életben, másrészt a könyvkiadásban to­ vábbra sem szorultak perifériára a kul­ túraelmélet, a művelődéspolitika kérdé­ sei. Szoros tartalmi rokonságuk azonban még inkább magyarázza együvékerülésüket recenziónkban. A teória és praxis egy­ másrautaltságát, a szocialista viszonyok közti megfeleltségét bizonyítandó, egysé­ ges gondolati ívre — amely a definíció­ alkotás szükségszerűen elvont problema­ tikájától, az esztétikai tudat sajátosságai­ nak, mozgásterének elemzésén át végül is a direkt politikai gyakorlat szférájába ve­ zet — fűzhető ugyanis fel e négy tanul­ mánykötet. Alapkategória-mibenléte körüli véle­ mények szembesülnek a kultúra fogalmi leírásának kísérleteiben. Ezek részint tük­ rözik, részint kielégítik a tudományos­ technikai forradalom, az ideológiai konf­ rontáció és — nem utolsósorban — a közművelődés társadalmi léptékű prog­ ramja által inspirált, növekvő érdeklődést a kultúraelmélet iránt. A kötet jól érzé­ kelteti azt a paradox helyzetet, hogy amíg (egyfelől) a kultúra közvetítése ha­ tározott koncepció jegyében szerveződik, addig (másfelől) még nem sikerült nyug­ vópontra jutni a kultúra meghatározásá­ nak kérdésében. S ez akkor is gondot okoz, ha — egyetértve a szerkesztő Szerdahe­ lyi István bevezető gondolataival — nem fetisizáljuk a terminológiai problémákat és elfogadjuk, hogy csak hosszabb, öszszehangoltabb erőfeszítések eredményez­ hetik egy olyan fogalomrendszer kidolgo­ zását, amelybe a kultúra fogalma is be­ illeszkedik, s amely magyarázni tudja az adott valóságszféra egészének tényeit. Azonban (mint Ágh Attila, Barna Jó­ zsef, Hermann István, Köpeczi Béla, Vi­ tányi Iván és mások itt közölt tanulmá­ nyai azt is egyértelműen sugallják) már ma sem vagyunk híján biztos elméleti ki­ indulópontoknak. Ezek közül a legfonto­ sabb a kultúra abszolút autonómiáját, szel­ lemi lényegét hirdető polgári gondolat meghaladása a marxista társadalom- és történelemszemlélet talajáról. Ugyancsak nem kevés, ami a szocialista kultúra sa­ játosságairól, a kapitalista kultúrát fő­ ként tényleges demokratizmusában felül­ múló ismérveiről — konkrét tapasztala­ tokkal is megerősítve — megfogalmazód­ hatott. Egy jobbára egységes alapkoncep­ cióval a háttérben ugyanis kevésbé nyug­ talanító a hazai művelődéselmélet élvona­ lának (a kötet által is tanúsított) meg­ osztottsága. A véleménykülönbségek zömmel a kul­ túrafogalom terjedelmében jelentkeznek. Ez elsősorban a köznapi és publicisztikai szóhasználatban élő, meglehetősen szűk — a tudomány, a művészet, illetve az ok­ tatás, a nevelés körére kiterjedő — kul­ túrafogalom elméleti meghaladásának igé­ nyével magyarázható. Elfogadva, hogy praktikusan szükség lehet e szűkebb ér­ telmezésre is, méltányolnunk kell a tá­ gítást célzó, de nem parttalanná szélesítő törekvéseket. Közülük az értékhangsú­ lyos kultúrafogalom látszik a legalkalma­ sabbnak arra, hogy e kategóriarendszer alapfogalmául szolgáljon, de mint Szerda­ helyi is véli, meggyőzőek azok az okfej­ tések is, „amelyek ezt a fogalmat az em­ beri lényeg (vagy szinonimája: a nembeliség) pozitív mozzanatával, az emberi szabadsággal kapcsolják össze”. Nem le­ het viszont elfogadni azt a több szerzőnél is tetten érhető álláspontot, hogy a saját­ juktól eltérő felfogásokat tévesnek, sőt egyenesen károsnak ítélik meg. Hiszen a materialista világnézeti alapon felépülő koncepciók bármelyike jelentős tartalmi hozzájárulás lehet a kultúrafogalom ki­ alakításához, illetve a meglevő ismeretek gazdagításához. Nem kirekeszteni, hanem egymásra feleltetni kell tehát a külön­ böző értelmezéseket, hogy ennek nyomán megindulhasson a szintézist előkészítő, s teremtő érdemi eszmecsere. E konszen­ zust — legalábbis a kultúrafogalom filozófiai-kultúraelméleti vonatkozásait tekint­ ve — szolgálja kitűnően az elmúlt másfél évtized szakirodalmát jól reprezentáló vá­ logatás. A gazdag bibliográfia csak tovább növeli a kötet forrásértékét. Ugyancsak a Vélemények / Viták so­ rozatban jelent meg — Poszler György szerkesztésében és előszavával — Az esz­ tétikai nevelésről című tanulmánygyűjte­ mény. Ezen is végigvonul egy határozott elméleti irányultság, a világ esztétikai bir­ tokbavételének leírására, a kultúra, a ne­ velés, az ízlés esztétikai jellegének defi­ nitív megragadására való törekvés. De az alkotás-befogadás viszony sajátosságai ré­ vén szükségszerűen érinti az adott hely­ zet gyakorlati aspektusait is. A kötet nagy érdeme, hogy — bár e területen is csak látens vitákra utalhat — néhány alapve­ tő kérdésben, az esztétikai kultúra lénye­ gesnek tetsző dilemmáiban egységes szem­ léletet hivatott tükrözni és szolgálni. Ezek sorából mindenekelőtt arra a for­ dulatra való ösztönzést emeljük ki, hogy az esztétikai nevelés egyoldalú (a befo­ gadást hangsúlyozó) szempontjait, az alkotói-befogadói mozzanatok együttes ér­ vényesítése, a befogadói magatartás al­ kotó jellegének a felerősítése váltsa fel. Ezzel függ össze annak kimondása is. hogy e folyamat — mármint a világ esz­ tétikai birtokbavétele — az érzékiség ál­ tal indítva és közvetítve, de lényegében az intellektus síkján megy végbe. Szintén a közfelfogásban elterjedt nézet ellené­ ben sugallja a kötet azt a gondolatot, hogy az esztétikai nevelés — noha középpont­ jában valóban a művészet áll — nem egyszerűen művészeti nevelés, hanem a művészeten kívüli esztétikum egész terré­ numát is átfogja. Az esztétikumra és az esztétikum általi nevelés egyébként sem úgy foglal helyet a nevelés összfolyamatában, az egységes organizmusként értel­ mezett személyiség formálásában, mint rész az egészben, hanem, mint az egész­ nek egyik vetülete, egyik követelménye. Ebből viszont a nevelési aspektusoknak egy olyan határozott egymásrautaltsága következik, amelyet messzemenően figye­ lembe kell venni mind a művelődéspoli­ tika egésze és részterületei (az értékte­ remtéssel fémjelzett művészet- és tudo­ mánypolitika, valamint az értékközvetí­ tést, megőrzést szolgáló oktatás- és köz­ művelődés-politika) síkján megnyilvánuló tervező, irányító munkában, mind az esztétikai nevelés tényleges megvalósulá­ si alkalmaiban, színterein. A komplexitás következetessége érhető tetten abban a felfogásban is, ahogyan a nevelés más társadalmi tényezőktől (iskolázottság, sza­ bad idő, életszínvonal, életmód stb.) való befolyásoltsága megfogalmazódik. A kötet három fejezetbe rendezve szól az esztétikai nevelés kérdéseiről. Az első­ ben az ízlésnek, mint az esztétikai neve­ lés központi kategóriájának mibenléte, természetrajza, a közízlés állapota kerül megítélésre — többek között Mesterházi Lajos és Szabolcsi Miklós tollából. A má­ sodik gondolatkörben elsősorban az esz­ tétikai nevelés helyzete, eredményei, kér­ dőjelei képezik az elemzések tárgyát. Kö­ zülük Deme Tamás és Vitányi Iván közös tanulmányát azért emeljük ki, mert az esztétikai-művészeti nevelés integrációjára tett javaslatuk egyike a hosszú távú tan­ tervi reform programjában kialakított új pedagógiai koncepcióknak. A harmadik fejezet egyszerre tesz eleget a komplexi­ tás és az ágazatonkénti differenciálódás (nyelvi-irodalmi, vizuális és zenei neve­ lés) igényének, az elméleti és — az ama­ tőr művészeti mozgalom három markáns területének (színjátszás, képzőművészet és kórusmozgalom) bemutatásával — gya­ korlati szempontoknak. Az utóbbi tanul­ mányok is méltán kerültek a kötetbe, va­ lóságfeltáró funkciójukat színvonalasan teljesítik, szellemi izgalmat azonban eb­ ből a fejezetből is elsősorban azok a dol­ gozatok — Szerdahelyi István és SzegedyMaszák Mihály munkái — jelentenek, melyek az eddiginél hatékonyabb, komp- �lex igényű nevelési modell szükségletét fogalmazzák meg — egyelőre teoretikus szinten. Pándi Pál könyvének — noha az Esz­ tétikai Kiskönyvtár sorozatba illeszkedik és több témában (például A fogalmak tisz­ tázásáért; Jegyzetek az ízlésről; A köz­ érthetőségről) az előbbi kötetek proble­ matikájának folytatását ígéri — már a közvetlenebbül politizáló kulturális publi­ cisztika adja a karakterét. „A gyakorló szer­ kesztő gondjai, választásai, helyzetképei sorakoznak itt” — ahogyan ő maga jel­ lemzi kötetét — de nem annyira a szer­ kesztői munka közvetlen praktikumait követve, mint inkább elvi, művelődéspo­ litikai természetű megfogalmazásban. A realizmus igényével, a következetes pár­ tosság jegyében fogant cikkek lényegében válasznak tekinthetők a hetvenes évek művészeti, irodalmi közéletét leginkább jellemző — az irodalom társadalmi sze­ repét, valamint a marxista kritika hely­ zetét, feladatait érintő — kérdésekre. Pándi a megváltozott társadalmi, poli­ tikai feltételek által indíttatva fontos — kötete alcímében „másodiknak” nevezett — következtetéséig jut el. (Az „első”: az irodalomnak az ötvenes évek elején kó­ rosan megnövelt, természetéből elütően működtetett funkciójára vonatkozott egy — ezúttal is közölt — 1961-es tanulmá­ nyában.) Ennek lényege, hogy „az iro­ dalom csakis saját természete szerint, a művészeti ág belső sajátosságainak op­ timális kifejlesztésével töltheti be igazi szerepét a társadalomban”. E sajátossá­ gok gondos és érzékeny figyelembevéte­ le azonban nem moshatja el a művészeti életben meglevő világnézeti-világszemléleti-életfelfogásbeli különbségeket. „Egy olyan diagnózisból, amely jelzi a világné­ zeti különbségeket az esztétikai közegben is, nem az adminisztratív korlátozás, vagy elhallgattatás „terápiája” következik, ha­ nem a művészi sajátosságokat maximáli­ san érzékelő marxista szellemi jelenlét, vitakészség a kulturális életben.” Ebből következően hangsúlyozza Pándi — több cikkében és interjúalanyként adott vála­ szaiban — a határozottabb kritikai atti­ tűd jelentőségét és bírálja a kritika sze­ repét formálisan betöltő, de az igazi fel­ adatot, a világnézeti, esztétikai orientá­ ciót megkerülő látszatmegoldásokat: „A jól működő marxista műbírálat hozzájá­ rulhat egy olyan szellemi légkör kialakí­ tásához, amelyben lehetetlenné válik a látszatkritika. A látszatmarxista látszat­ kritika is”. A Kiküldetésben című fejezet sajátos­ ságát az adja, hogy Pándi külföldi kon­ ferenciákon, ankétokon, a magyar szelle­ mi élet képviseletében elmondott előadá­ sait, felszólalásait gyűjti egybe. Ezek tar­ talmukban egybeesnek a tanulmányok, cikkek mondandójával, jól integrálják a művelődéspolitika lényegjegyeit, „össze­ kötő szálaknak” bizonyulnak kultúrák és népek között. Az „együtt, közös célért” eszméje motiválta a szocialista országok irodalmi folyóirat-szerkesztőinek buda­ pesti tanácskozásán elhangzott megnyitó beszédet is: „Közös feladatunk, hogy fel­ emeljük meggyőző szavunkat az antikommunizmus ellen, bárhol és bármilyen formában jelentkezzék is. Ettől elválaszt­ hatatlan munkánk, hogy hiteles választ adjunk a világ szellemi, kulturális életé­ nek új és új kérdéseire, s, hogy hitelesen értelmezzük országaink, s a nagyvilág kulturális jelenségeit. Tudnunk kell kü­ lönbséget tenni destruktív és konstruktív bírálat között, tudnunk kell különbséget tenni igazi érték és múló divat között —, mindezt tudnunk kell annak érdekében, hogy hozzájárulhassunk munkákkal a szo­ cialista eszmék győzelméhez”. Ahogyan a valóságban, Pozsgay Imre könyvében is összemosódnak a határok politika és kultúra, gazdaság és művelő­ dés, politika és gazdaság metszéspontja­ in, vagy másként fogalmazva: szoros ösz- szefüggés teremtődik a társadalmiság alapvető területei között. A kötetbe válo­ gatott cikkek, tanulmányok, beszédek, in­ terjúk nyomán legújabbkori történelmünk utóbbi tizenkét évének (1968—1980) kez­ deményezésekben gazdag, sok vitával já­ ró, sikeres korszaka rajzolódik ki. A kro­ nologikus szerkesztés révén, a szerző fő szempontjainak változásaiban jól nyomon követhető a társadalom mozgásiránya. A gazdaságirányítási rendszerről, a szocia­ lista demokráciáról és az ideológiai, kul­ turális életről leírtakban néhány alapve­ tő kérdés — az érdekstruktúra és az ér­ dekképviselet, az egész demokratizálási program és „újra meg újra a párt szere­ pe és funkciója” — rendszeresen vissza­ tér, s — többek között — ezzel magya­ rázható a kötet következetesen egységes szemlélet: „Rá kell nevelni a párttagságot és az egész társadalmat annak a ténynek az elismerésére, hogy a társadalmi fejlő­ dés a szocializmusban is szakadatlan el­ lentmondások és érdekkonfliktusok soro­ zatán át érvényesül. A párt vezető sze­ repe azáltal válik hatékonnyá, hogy tuda­ tos erőként az ellentmondások. konflik­ tus szövevényéből képes kiemelni és ér­ vényesíteni az előremutató, progresszív elemeket, s ezekre támaszkodva gátat vet­ ni a retrográd irányzatoknak” — írja, s ez egyik legfontosabb — a társadalmi ta­ pasztalat szülte — következtetése. Ugyan­ csak a párt érdekintegráló szerepének megnyilvánulását látja abban a demokra­ tizálódási folyamatban, amelynek ered­ ményeként a szocializmusban a nép való­ ságos közösséggé válik. „A magyar nép­ nek évezredes történelmében most, a szo­ cializmusban van először igazán alkalma és lehetősége, hogy megteremtse a neki való közösségi formát, amelyben még nem maradéktalanul, de mindinkább megvaló­ sul a követelmény, hogy az egyén boldo­ gulása, érvényesülése a közösségért tett személyes erőfeszítéssel álljon arányban. A közösség megerősödése teremti meg a valódi lehetőséget a személyiség kibonta­ kozásához, egy olyan — a maira épülő, fejlődő — szocialista demokráciához, amelyben a nép politikai hatalma az em­ berek igazgatása helyett egyre inkább a társadalom szellemi, erkölcsi irányítását jelenti.” Ehhez viszont egy olyan (a gya­ korlat által már igazolt) politikára van szükség, amely a kultúrát „nem kolonc­ ként és dekorumként” fogja fel, hanem saját belső hajtóerői között tartja számon. Lényegében ez a mottója a művelődéssel kapcsolatos összes mondandójának. Pozsgay Imre könyve — a szerző sa­ ját fogalmazása szerint — „egy — az el­ méletben sem egészen járatlan — gyakor­ lati politikai munkás gondolkodásmódját” tükrözi. Az írások zöme — elsőként — a Társadalmi Szemlében, a párt elméleti fo­ lyóiratában jelent meg. (A kultúra fogalmáról; Az esztétikai nevelésről; Pándi Pál: A realizmus igé­ nyével; Pozsgai Imre: Demokrácia és kul­ túra, Kossuth, 1980.) Csongrády Béla �A kritika kritikája_____ JEGYZETEK A FIATAL MAGYAR KÖLTŐK ÉS A FIATAL MAGYAR PRÓZAÍRÓK CÍMŰ TANULMÁNYKÖTETEKRŐL Írótól kezdve közepes újságíróig oly so­ kan elemezgették már — fanyarul, vagy dühösen, teoretikus alapokról, vagy zsur­ nalisztaindulattal — a „fiatal író”, „fiatal költő” elnevezések bántó pontatlanságát, rejtett és teljesen jogtalan esztétikai mi­ nősítő jellegét, hogy az ember föl sem té­ telezné, hogy ez a szörnyszülemény cím­ ként köszön vissza a tekintélyes Akadé­ miai Kiadó által közreadott kettős tanul­ mánykötet fedőlapjairól (szerkesztette: Kulin Ferenc, illetve Vasy Géza). Ráadásul minden második tanulmány­ szerző (Takács József, Mátyás Győző stb.) elmondogatja békétlenségének okait — ezzel az idegesítően elharapózott szóhasz­ nálattal. Hozzátéve még, hogy nem is az írók és a költők fiatalok ebben a két kö­ tetben, hanem a prózaelemzések szerzői. Gyors fejszámolás: a kritikusok zöme az iróportrék leadásai határidejekor a har­ mincadik életévén innen volt Az átfutási idő magyarázhatatlan hosszúsága is közre­ játszhatott abban, hogy napjaink két, mél­ tán legtöbbet emlegetett írója, Hajnóczy Péter és Esterházy Péter, nem került be a kötetbe. És micsoda szemtelenség: egyi­ kük, Esterházy, valóban egészen fiatal... Mégis letette az irodalmi élet asztalára az évtized legkellemesebb regényét. Előszavában Kulin Ferenc próbálja men­ teni a menthetőt, s mint írja: „Az 1978-as és 1979-es könyvtermést is figyelembe véve méltánytalanul maradt ki a portrék so­ rából Csalog Zsolt, Lengyel Péter, Hajnó­ czy Péter és Esterházy Péter”. Az igaz­ sághoz azonban hozzátartozik, hogy Haj­ nóczy Péter első, rendkívül markáns novelláskötete jóval az anyaggyűjtés előtt, 1975-ben (!), a második 1977-ben jelent meg, Esterházy pedig 1976-ban jelentke­ zett novellafüzetével, s jobbszemű kriti­ kusok mindkettejükre felhívták a figyel­ met első könyvpublikációjuk méltatásakor. Sajnos, a jelen gyakorlat szerint a kri­ tika — vagy inkább a gyűjteményszer­ kesztés? — óvatossága értelmében elsőkö­ tetesek pedig nincsenek. Valószínűleg az­ ért, mert sokan vannak, ki tudja, mi lesz belőlük? Hát a kritikus. Neki kellene tud­ nia, vagy legalább állást foglalnia. De a józan kritika művelői nem tesznek olyan lóra, melyről a tapasztalt öregek nem ej­ tettek el egy fél mondatot. Esterházyt Alexa Károly a családregény kapcsán már emlegeti, tehát eszerint a Termelési regényről is lehetett volna írni, a kézirat nyomdakész állapotban létezett. Ezek ugyan irodalmi életünk kulisszatit­ kaihoz vezetnek, de talán megérnek né­ hány kérdőjelet. Ugyanis föntiek ered­ ményeképpen 1980-ban megjelent egy olyan tanulmánykötet az újabb magyar prózáról, amelyből a hetvenes évek két élvonalbeli írója hiányzik. Ez több, mint sajnálatos. Ráadásul a kötet kritikusai unos-untalan hivatkoznak mind Esterházyra, mind Hajnóczyra (Szkárosi Endre egész kis elemzést szentel az utóbbinak Szemléleti változások a fiatal novellairo­ dalomban című tanulmányában), ahelyett, hogy, teszem azt, a külön portrét kapó Ujhelyi János prózaírói eredményeivel példálóznának. E nem túl lelkes bevezető után mégis le kell írnunk, hogy a prózaírók névsorá­ nak összeállításánál nagyobb volt a szigo­ rúság, mint a költői listánál. Így a tizen­ hat íróról tényleges elemzések születhet­ tek, a fiatal kritikusok túlnyomó része fölkészültnek mutatkozott be, rutintól el nem fárasztott elemzésekkel bizonyította szellemi erejét. A prózát értékelő kötet keveset markolt, többet fogott. Általáno­ sabb tárgyú, színvonalas esszék és tanul­ mányok egészítik ki az íróportrékat; Kul­ csár Szabó Ernő — a közhangulattal el­ lentétben — végre leírja, hogy „nem a nagyregényminták megléte, vagy hiánya dönti el a legújabb magyar próza fejlődé­ sének mikéntjét”. Ugyanis kritikusaink­ nak valóságos komplexusává vált a „nagy­ regény várás”. Ha valamelyik ifjú kritikus Csehov Antalról írt volna, a portré utol­ só mondata ez lett volna: „Csehov Antal novellái félreérthetetlen lépést jelentenek a nagyregény felé. A fiatal író eddigi eredményei följogosítanak a reményre, hogy tolla alól előbb-utóbb igazi nagyre­ gény születik”. Az „extenzív totalitásba” vetett messianisztikus hitet lehet méltányolni, de nem érdemes komolyan venni. Ez ügyben ko­ moly leckét ad az utóbbi évek két kitűnő prózája, Esterházy Termelési regénye, és Hajnóczy A halál kilovagolt Perzsiából cí­ mű kisregénye. Sok mindent rájuk lehet fogni — az extenzív totalitás kivételével. Vagyis: nem a teóriához kell idomítani a regények esztétikai értékét, hanem dia­ lektikus ésszel, fogékonyan figyelni az új értékeket és a műfaj valóságos válto­ zásait. Ami a költőkről szóló tanulmánykötetet illeti, a veszélyt ott a szétaprózódás jelen­ ti. (Szerkesztő: Vasy Géza) A névsor il­ lusztris, a lelkiismeretlenségig lelkiismere­ tes. Szerencsére a féltehetségek közt az igaziakat is megtalálhatjuk. Ha azonban a prózakötetbe bekerülhetett fiatal íróként az érett férfikorát élő Császár István, nyilván fordulatkő-értékű korábbi mun­ kássága révén, akkor viszont nem logikus, hogy a lírikusok közt nem találjuk meg Tandori Dezsőt. Ennél nagyobb baj az, hogy a portrék egy része kevéssé elemző, sommás, gesztusszintű. Különösen, akik több portrét is írtak, azoknál érezhető a fáradtság. A tanulmányírónak önmagá­ ban tisztáznia kellene — a megrendeléstől függetlenül —, hogy mihez van érzéke, mire fogékony, minek a kapcsán tud in­ tellektuális izgalmat kelteni. Tarján Ta­ más igen jó, szellemes portrét ad Szilágyi Ákosról, érdekesen ír Dohai Péterről (bár szívesen olvastunk volna kifejtett, jobban alátámasztott gondolatokat a „militárisagresszív” költői világról), s ugyanakkor a másik, a prózaírókról szóló kötetben elmé­ letileg remegő lábakon álló fejtegetésbe kezd a regényhősről. Szerinte a „lézengő hős” helyét elfoglalta a „vívódó hős”. Ezek üres állítások. Ha Tarján Tamás megne­ vez a világirodalomban egyetlen hőst, akiről — így, vagy úgy — nem lehet el­ mondani, hogy vívódik, akkor. . . ő nyert. Csak örülni lehet viszont annak, hogy a szerkesztők nem tartották meg rigoró­ zusan azt a szabályt, miszerint az író ír, a költő költ, a kritikus kritizál. Csapiár Vilmos fejtegetése a hősről, „aki falnak támaszkodik és legyint”, szenvedélyes hangnemével, szubjektív formájú állításai­ nak objektív igazságtartalmával üdítően az összes többi tanulmány. más, mint Gondolatvezetése logikusabb és elméletileg is helytállóbb, mint némely „profi” kriti­ kus kaotikus elméletieskedése. Csapiár nem szépírói erényeinek csillogtatására tört; mondandója volt. (Más kérdés, hogy a nyugatmítosz gyökereiről szóló eszmefuttatása szépirodalmi anyagul kí­ nálkozik.) Mezey Katalin tanulmánya a hazai mű­ fordítókról informatív, ügyvállaló, lelkiis­ meretes. A jelen gondjaira való érzékenység fel­ tűnő hiányával lep meg Mátyás Győző, Csörsz István regényeinek elemzésekor. Amilyen kitűnő — szélesebb, társadalmi kitekintése révén — komplex portré szü­ letik Munkácsi Miklósról Kőbányai János tollából, olyan érzéketlen marad Mátyás Győző a Csörsz által szinte hagyománytalanul fölvetett társadalmi gondok iránt. „Azóta ezek a fiatalok eltűntek, viszont a hosszú haj maradt és nem háborít fel senkit” — írja Mátyás. De, hogy mi jött a szelíd hippikorszak után, hogy a „rö­ vid hajú” agresszív punkmozgalom gyö­ kerei végső soron ugyanoda vezetnek vissza, csak az ellenreakció lett más, ideo­ lógiában, mentalitásban stb., arról mintha nem is hallott volna a kritikus. Pedig Csörsz regényében ennek a csírái is benne vannak. Teljesen tarthatatlan Mátyás Győző másik állítása, miszerint „a nagy­ epika lehetőségeit ugyan csökkenti a tota­ litás hiánya, dehát hogyan is lehetne tár­ sadalmi totalitást ábrázolni olyan alako­ kon keresztül, akik éppen a totalitást ad­ ták föl a perifériáért”. (Szegény Gorkij, nagy pácban lett volna, ha Mátyás Győző kapott volna megbízást róla írandó kriti­ kára!) Sajnos, a moralizáló esztétika mo­ rálként lapos, esztétikaként hamis szokott lenni. Örülnünk kell a határainkon túli ma­ gyar irodalom mégoly szűkre szabott számbavételének, kevésbé szívderítő vi­ szont az egyes pálya- illetve műelem­ zéseknél a világirodalmi kitekintés hiánya. Mintha sem a szomszédos, kelet-európai, sem a nyugati országok irodalma nem ki- �nálna összevetnivalót a magyar prózával. A hazai hagyományokra még csak akad utalás, ott se akkor, amikor elkelne. Pe­ dig az Iskolavárat aligha lehet érdemben elemezni Ottlik Géza kulcsfontosságú re­ génye, az Iskola a haláron említése nél­ kül. Csapiár Vilmos Nanenáné című no­ velláját sem Farkasházy (Tárnok) Zoltán írásával, hanem az ősmodellel, Kafka Az odújával lett volna hasznosabb összevetni. Az írókról ugyan az a mendemonda járja, hogy csak a saját írásaikat olvassák, de a különféle korok és áramlatok hatásai az ellenkezőről tanúskodnak. Egy-két évtized elteltével csak azok a müvek — életmű­ vek — maradnak fönt, amelyek kétségte­ len nóvumot jelentenek az elődök és kor­ társak eredményeihez képest. Nem lehet azt állítani, hogy eme igazság mottója le­ hetne a két tanulmánykötetnek. Az elemzések feltűnően lineárisak. Gyöngébb portréknál valóságos tartalomis­ mertetéseket olvashatunk elemzés gya­ nánt. (Igaz, azt is sor szerint fizetik). A művek világának elsajátítása helyett vi­ szont számtalan kategóriagyártmánnyal találkozhatunk, pl. „közérzetíró”(?!). Remérhetőleg használatuk nem fog elterjed­ ni. legendákat követel. Szakolczay Lajos Szöllősi Zoltánról írt portréjából tudtam meg, hogy jobb híján egy közönséges válóper is megteszi. Szerencséje van annak a költőnek, akit ifjúkora hajnalán nem fogott kézen va­ lamely nagynevű előd. Így ugyanis meg­ menekül attól, hogy pártfogója egyenes­ ági folytatóját lássák benne, s számonkérjék tőle, mit kótyavetyélt el. Sárándi Jó­ zsef már réges-rég letért Váci Mihály út­ járól (nem beszélve arról, hogy inkább etikai, mintsem formai rokonság volt köztük), de úgy látszik, élete végéig szá­ molnia kell azzal, hogy egyesek számára versvilágának zsinórmértéke a Váci-örök­ ség megvalósítása lesz. Petri György pe­ dig egy kicsit mindig megmarad csodabo­ gárnak, mert kételkedik a magyar líra folytathatóságában (persze, azért ő is foly­ tat), Oravecz Imre is — sajnos — azon kevesek közé tartozik, akik nem mitizálják ízetlenül szülőfalujukat: őnála ez a mítosz . . . Hiába no, irodalmi életünk olyan szörny, amely szűzlányok helyett Néhány szóban a kritikák nyelvéről. Ritkább eset az, hogy teljes elméleti fegy­ verzetben közelítenek meg kritikusaink egy pályaképet, vagy témakört. Szilágyi Ákos a kevés kivételhez tartozik. Szeren­ csésen egyesíti a megalapozott esztétikai tudást filozofikus hevületeivel. Nyelve pontos és mégsem száraz, tudományossá­ gával sem fárasztó. Kulcsár Szabó Ernő nem stílusa, hanem alaposan megtámasz­ tott következtetései révén okoz gondolati izgalmat. Tarján Tamást művekre és al­ kotói személyiségekre egyaránt fogékony intellektusa hajlékony gondolatvezetések­ re inspirálja. Szakolczay Lajos túlzott je­ lentőséget tulajdonít az életrajzi tények­ nek. Nyelve ízes, néhol azonban meglehe­ tősen modoros. Vasy Géza interpretációi sokszor iskolások. Szentmihályi Szabó Pé­ terről azt írja, „mereven dialektikus”, mert a költő „csak az ellentétek harcát hangsúlyozza”, az „egységüket nem”. Pe­ dig hát a dialektika nem gumibot, ami akkor hajlik, ha odasóznak vele, különben merev ... A dialektika fogalma önmagá­ ban jelenti a merevség tagadását. Pintér Lajosról azt olvashatjuk „lírai alkat”. Költőről lévén szó, nem nagy megállapítás. E kijelentésnek viszont in­ formatív tartalma volna Dobai Péter, vagy Csapiár Vilmos prózája kapcsán. Nem biztos, hogy szerencsés ötlet volt Rózsa Endrével bemutattatni pálya- és köl­ tőtársait a „kilencek” közül. A baráti hang vállaltan szubjektív — amíg mások való­ ban mérlegre kerülnek. (Mezey Katalinról írt portréja kapcsán egyetlen megjegyzés: a költő-prófétai magatartás időszerűségét lehet vitatni, de nem jogos leszögezni, hogy az „tisztességtelen”. Ez nem morális kérdés. No, és az sem biztos, hogy akár a neoavantgardizmus okvetlenül tisztesség­ gel párosul). Hiányzik a költői pályaképelemzések­ ből a pályaív pontos és illúziótlan fölraj­ zolása. Mintha nem szabadna leírni csak magánbeszélgetések témái lehet? —, hogy Utassy József lendülete alábbha­ gyott, hogy Petri György korántsem pro­ dukálja újabban publikált verseiben első két kötete szintjét, és Apáti Miklós „a hét­ köznapi élet vállalása, a mindennapok törvénnyé emelése” (Vasy Géza) közben nemcsak a pátoszt találta meg, hanem az érzelgősséget is. Egyről ne feledkezzünk meg: az elem­ zés mélysége, avagy sekélyessége önmagá­ ban állásfoglalás. Egyelőre az a helyzet, hogy a kritikusok túlságosan udvariasak, amikor értékelni kell, és túlságosan ud­ variatlanok, amikor elemezni kell. Körmendy Zsuzsanna �Moldova György: A szent tehén Értelmiségi társaságban hangzott el a megállapítás, miszerint „Moldova a leg­ jobb krimiírónk”. Nos, amennyire ez az állítás meghökkentő, annyira frappáns is. Mert miről is szól a jó krimi? A bűntény felderítéséről. A szerző már az első olda­ lakon „produkál” egy hullát, egy tényt, s utána jön az éleseszű detektív, aki meg­ keresi a tettest. Igényes szerző persze nem éri be csupán a tényekkel, feltárja az okokat és motívumokat is. Nem tesz mást Moldova sem riportkönyveiben, amelyek — minden túlzás nélkül — iz­ galmasabbak a legfordulatosabb cselek­ ményű kriminél. Első rendben a hatásuk az. Mert a krimi végén a szerző minden­ kor feloldja, lecsillapítja valahogyan a maga keltette feszültséget, Moldova vi­ szont éppen ellenkezőleg! A feltárt való­ ságanyag akkor kezd igazán munkálni, nyugtalanítani, amikor behajtjuk a köny­ vet. Így volt ez már a Rongy és arany­ nyal is, de fokozni tudta a hatást Komló­ ról, az Őrségről és a vasútról írt könyvei­ ben is. A kritika többször is feltette a kérdést, hogy mi a szerző titka. Sommá­ san egyetlen szóval válaszolhatnánk: a megdöbbenésé. A valóság annyira kép­ telen, hogy noha részeit valamilyen szin­ ten mindenki ismeri, így feltárva, felmu­ tatva még azt is mellbe vágja, aki szak­ embernek tudja magát. A Rongy és arany, például azzal lepte meg az olvasót, hogy a MÉH-vállalatról, a hulladékgyűjtésről nem csupán azt mutatta ki, hogy több milliárdos haszonnal dolgozik, de azt is, hogy amatőr módon, mondhatnék, pancserül csináljuk. Aki Moldova riportjait olvasta, az egyszerűen nem érti, hogy egy ilyen energia- és nyersanyagszegény or­ szágban miért nem gyűjtjük össze az utolsó rozsdás szeget is, miért dobunk el egy villamosjegyet, amikor potenciálisan minden (tehát még a szemét is) hasznos nyersanyag?! A másik felismerés már a bosszúságé. Ha a nyersanyag ekkora ér­ ték és ennyire fontos, akkor miért az út­ törők hobbijellegű és -szintű akcióira bízzuk a dolgot, miért moralizálgatunk ott, ahol súlyos milliárdokról van szó, ahol a népgazdasági és az egyéni érdek­ nek már régen találkoznia kellett volna? S egyáltalán, hogyan lehetséges az, hogy ez a napnál is világosabb evidencia nem hatja át életünk minden területét? Ho­ gyan lehetséges az, hogy ami az egyén­ nek jó, az nem összegződik az össztársa­ dalmi érdekben? Moldova makacs, szívós és hallatlanul szorgalmas író. Nyugodtan mondhatjuk, hogy rögeszméje a valóság. Azokra a fen­ tebb megfogalmazott kérdésekre keresi a választ, amelyeket a Rongy és aranyban csupán felfedett, mintegy megérintett. Mondjuk, hogy a kukák tartalmából kö­ vetkeztetni lehet az illető család anyagi helyzetére is, de a jellemére is. Nagyon is jellemző az egyénre is, de az egész or­ szágra is, hogy mit pocsékol el. Nos, ha a Rongy és aranyban azt mutatta ki Mol­ dova, hogy mit dobunk ki a szemétre, a többi könyveiben tovább ment és rákér­ dezett arra is, hogy ki, miért és hogyan tette, tehette ezt. Kutatásainak eredmé­ nyei így lettek fokozatosan egyre izgal­ masabbak és megdöbbentőbbek. Kimu­ tatta, hogy az, aki az anyaggal pocsékol, az az emberi munkával és életekkel teszi ezt, hiszen minden, még a „szemét” is élő emberi munka terméke! Ráadásul nem is mindig szemét, azaz hasznavehetetlen hulladék az, amit felelőtlenül az enyé­ szetnek adunk át, hanem nagyon is ér­ tékes, súlyos valutákért vásárolt, égetően szükséges, sokszor kínzóan hiányzó nyers­ anyagok, alkatrészek, egy szóval: értékek! Hogyan lehetséges ez? — lényegében er­ re a kérdésre válasz ez a 680 oldalas ri­ portkönyv is a magyar textiliparról. Mint mindig, most is a „kályhától” in­ dul el Moldova. Először a legendás hírű Goldberger gyárban tölt el hónapokat, azt kutatva, hogyan építette ki a magyar textilipar egyik fellegvárát ez a tehetsé­ ges és szorgalmas család. Meg is vádolták azóta a szerzőt azzal, hogy egy kapitalis­ tát eszményít, állít szoboralapzatra. Érde­ mes megvizsgálni ezt a vádat, egyrészt, mert oly jellemző, másrészt, mert köze­ lebb visz a téma és a szerzői szándék megértéséhez. Mi az, ami a Goldbergerekben imponál a szerzőnek (és olvasónak), ami olyan fájdalmasan hiányzik ma a textil- (és más) iparból? Nincsenek „tit­ kok”. A Goldbergerek mindenekelőtt ér­ tettek a szakmájukhoz. Olyan feltétel ez, amely evidenciának tűnik, de Moldova bebizonyítja (pl. a kiskunhalasi gyárról szólván), hogy sokszor még nyomaiban sem lelhető fel néhány vezetőnknél és gyárunkban. Az eredmény — csoda? — katasztrofális. A hozzáértés persze össze­ tett fogalom. Jelentette azt, hogy Goldbergerék tudtak szőni, fonni, textilt fes­ teni. Ennek a titka apáról fiúra szállt, il­ letve kemény következetességgel megtaní­ tották erre az örökösöket is, de a gyár minden dolgozóját is! Megteremtették a jó munka feltételeit, de meg is követel­ ték a minőségi munkát. A kettő elválaszt­ hatatlan egymástól. Ehhez kapcsolódik szervesen a vezetni és gazdálkodni tudás, a ma oly sokszor (az unalomig) emlege­ tett hatékonyság. Mert nem elég csupán termelni. Eladható árut kell produkálni, azaz garantáltan jó minőséget, s el is kell tudni azt adni. Goldbergerék, akik szinte a filléreskedésig takarékosak voltak anyaggal, géppel, energiával, az élő em­ beri munkával, zseniálisan „nagyvonalú­ ak” és bőkezűek, amikor a hozzáértést, rátermettséget, a hatékonyságot kellett honorálni. Itt jut el Moldova ahhoz a má­ sok által is felismert és leírt tényhez, hogy a kapitalisták legmegbízhatóbb, leg­ hatékonyabb bázisa a jól megfizetett szakembergárda volt, az, amelyet általá­ ban „munkásarisztokráciának” neveznek. A művezetőkre valóban rá lehetett bízni az üzemet, mert egyrészt érdekeltek vol­ tak a termelésben, másrészt abszolút volt a szakmai megbízhatóságuk és tekinté­ lyük. Elképzelhetetlenek voltak a terme­ lést ma sokszor csaknem megbénító fe­ gyelmezési gondok. S ez az a pont, ahol a bírálói félreértik Moldovát. Mintha bi­ zony mindezt a kapitalizmus, „mint olyan”, védelmében mondaná el. Holott éppen nem! De ezek a tényezők lehettek volna azok, amelyeket a szocializmus, al­ kalmazva a megszüntetve megőrizni el­ vét, továbbépíthetett volna. Ám, mi tör­ tént ehelyett? Az államosításkor, a fürdő­ vízzel kiöntöttük sok helyen a gyere­ ket is. A szakembergárdát részben meg­ alázták, lehetetlenné tették, a termelésben és gazdaságon kívüli „szempontokat” ér­ vényesítve. Az eredmény gyorsan és viszszafordíthatatlanul jelentkezett. Nemcsak a termelés minősége romlott, de a gazda­ ságosság és a hatékonyság is; azaz ugyan­ azzal a gépparkkal, drágábban, gyengébb minőségű árut tudnak csak produkálni. A szakembergárda elmenekülése és kihalá­ sa után bekövetkezett az is, amire há­ rom évtizeddel ezelőtt senki se mert gon­ dolni : a textilipar ma katasztrofális mun­ kaerőgondokkal küzd. Elnőiesedett, a gép­ parkja leromlott, az egész szakmán a defektista, sokszor pánikhangulat lett úrrá. Ha mindezek után valaki azt hinné, hogy Moldova sötétebbnek festi a valóságot, mint amilyen, az téved. A szerző érezhe­ tően nagy önuralommal tanulmányozta a témát, keresve a derűsebb színfoltokat is. Nem ő tehet arról, hogy ilyent (pl. a Gra­ boplast, Rábatext) keveset talált. A valóságon nem lehet erőszakot venni. An­ nak se lenne sok értelme, hogy megszé­ pítsük azt, mert éppen a történelem fi­ gyelmeztetett arra, hogy ez mekkorát üt­ het vissza. Az utolsó oldalon mondja ki a „megváltó” szót, amely talpra állíthatja (s nemcsak) a textilipart, s ez a kreativi­ tás: a cselekvő értelem, illetve az értel­ mes cselekvés és szorgalom. A magyar ér­ telmiség és munkásgárda — többször is bebizonyította már — csodákra is képes. Már az csoda, hogy a Moldova által le­ írt körülmények (épületek, gépek állapo­ ta, bérezés, létszám stb.) között is él és dolgozik. A szerző természetesen — nem ez a dolga — nem adhat megoldó képle­ teket. Az élet (a világgazdasági helyzet, a piaci és árviszonyok, a szükségletek stb.) azonban olyan lépéskényszer, amely elől kitérni nem lehet. Aligha fogják megsze­ retni Moldovát ezért a könyvéért a textil­ ipar irányítói. De aki fél a diagnózistól, az nem remélheti a gyógyulást sem! Hűvö­ sen józanító ez a könyv. Még abban is felkelti a felelősségérzetet, akinek semmi köze nincs a textiliparhoz. Pontosabban: arra döbbenti rá az olvasót, hogy minden­ kinek köze van hozzá. S bár lenne több Moldovánk, hogy mindenhová jusson be­ lőle, hogy mindenütt ilyen józanul, tisz­ tán lássunk. (Magvető, 1980.) Horpácsi Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/1. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/45dca54f010b3ea747ba883cdaf0270f.jpg a2ff1efb12068d8c779043453032804a https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4bbd5aeafb74fecc204a693e6e2b3a69.pdf f1565a905563e333abf8fbd3194adfde PDF Text Text 1981/6 Bartók Béla emlékére Bartók-szobrok ürügyén A nép nem elzárkózó Interjú Rajeczky Benjáminnal Bartók mai líránkban Fábián István, Vaderna József versei és Gerelyes Endre prózája Manga Jánosról Gondolkodó magyarok PALÓCFÖLD „A népdalélet örökös fölvevés az idegenből. Mert a nép nem elzárkózó. Megvan a maga elképzelése, de emellett örökösen nyitott a kül­ ső hatásokra. A történelem hozta az idegene­ ket a maguk zenéjével egyik oldalról; a má­ sikról ugyanígy a magyar — mint katona, ke­ reskedő, iparoslegény, diák, zenész, művész — járta Európát. Gondoljunk csak bele, mit je­ lentett például a monarchia idején az Itáliától Galíciáig terjedő közös államiság! Örökös alakító tevékenységről van itt szó. Ami tehát idehaza van, az óriási konglemerátum.” (Interjú Rajeczky Benjáminnal) „A bartóki jellemről, erkölcsiségről, életút­ ró] valló költői alkotásokat több évszázadra visszanyúló, erős kötői hagyomány élteti, ér­ tékük is a műfaji hagyományrendszerrel szem­ ben kialakított viszonyukon keresztül ragad­ ható meg. Abban, hogy a mai, Bartók Béláról megnyilatkozó költők miként és mennyire tudnak elszakadni a műfaj hagyományos köl­ tői redszerének eljárásaitól, hogy tudják vá­ lasztott műfaji hagyományukat megújítani. Hiszen még az in memoriam-típusú versek­ nek is érezhetően nagy a költői-műfaji nehe­ zékük. Elsősorban a személyhez kötöttség.” (Szigeti Csaba: A „Bartók-versek” formavilága) „A sorozat első „futamában” mindenesetre olyan művek szerepelnek, amelyek súlyos tár­ sadalmi, erkölcsi küzdelmek sodrában jöttek létre egy-egy komoly moralitású, önmagával és közösségével szemben szigorúan igényes, az egyéni felelősséget érzékenyen átélő intellek­ tus műhelyében. A reformer, a törvényalkotó, a szellem őre veszélyt érez, hibától, vissza­ eséstől tart, kudarccal fenyegető tévutakról akarja eltéríteni mindazokat, akiket lehet.” (Csűrös Miklós: Gondolkodó magyarok) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �A Nógrád megyében élt, élő írók, költők életének, életművének bemutatására vállalkozó Irodalmi Estek első eseményeként a város szülöttére, GERELYES ENDRÉRE emlékezett az október 30-án a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum tanácskozótermébe összegyűlt nagyszámú közönség. Gerelyes Endre emberi alakját a barát és pá­ lyatárs Baranyi Ferenc idézte fel, alkotói munkásságát Farkas Lász­ ló kritikus méltatta. A program keretében — Merényi Judit és Sán­ dor Zoltán tolmácsolásában — elhangoztak Csanády János és Bara­ nyi Ferenc Gerelyes Endréről, illetve hozzáírt versei, bemutatták az író novellája alapján készült Kilenc perc című rövidjátékfilmet. Az esten jelenlevők kézhez kapták az író műveinek teljes bibliográfiá­ ját, tárlókban elhelyezve láthatták a család és a Petőfi Sándor Iro­ dalmi Múzeum által rendelkezésre bocsátott fényképeket, az író ha­ gyatékának dokumentumait, továbbá könyveit, publikációit. A hagyományteremtő szándékkal szervezett estet, melynek rendezői a Nógrádi Sándor Múzeum, a Balassi Bálint megyei Könyv­ tár és lapunk szerkesztősége, meleg hangulatú baráti beszélgetés zár­ ta le. * Palócföld-ankétra került sor október 22-én Nógrád községben, melyen Végh Miklós főszerkesztő és Laczkó Pál olvasószerkesztő képviselte szerkesztőségünket. A folyóiratot érintő kérdéseken túl a beszélgetés központi témája a jelenlevő szerző Szalmakomiszár című könyve volt. * A művészek és művelődésirányítók továbbképzésének soros ese­ ményeként október 19-én Berki Mihály, a megyei tanács elnökhe­ lyettese tájékoztatta a meghívottakat Nógrád megye művészeti éle­ tének helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. * Lezárult az 1981. évre meghirdetett Madách Imre pályázat be­ küldési határideje. Az előző évekénél jóval jelentősebb számban be­ érkezett jeligés pályamunkák elbírálása folyik — eredményhirdetés­ re 1982. januárjában kerül sor, a hagyományos Madách-emlékünnepségek keretében. 1981/6 TARTALOM 3 Bartók Béla emlékére 3 Laczkó Pál: A nép nem elzárkózó (Beszélgetés Rajeczky Benjáminnal) 4 P. Szabó Ernő: A Prométheusz-affér Meditáció két Bartók-szobor ürügyén 8 Szigeti Csaba: A „Bartók-versek” formavilága 9 Németh János István: Szilágyi Domokos Bartók-idézése 11 Szombathy Viktor: „Két zongorán: Bartók Béla és Pásztory Ditta" 12 Kristóf Károly: Az első koncert 13 Fábián István: Arra menj, Őszi firka 14 Gerelyes Endre: Tizenhárom stáció 20 Vaderna József: A bukfenc színei, Tenger, Gemmák: Dionyszosz részegen, Bakkhánsnő, Héraklész és Antaiosz, Dionyszosz 21 Róna Frigyes: Hozzászólás Nógrád zenei problémáihoz 22 Tátrai Zsuzsanna: A Palócföld kutatója — Manga János 24 Gondolkodó magyarok (Csűrös Miklós) 26 Kozma Ferenc: Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben (Kerékgyártó T. István) 28 Két könyv az innovációról (Sólyom István) * 29 Kmetty Kálmán: Balassagyarmati utcanevek (Belitzky János) E számunk 13—18. oldalán közöljük Gerelyes Endre Tizenhá­ rom stáció című filmnovelláját, mely az írónak a Petőfi Irodalmi Múzeum által 1980-ban átvett hagyatékából került elő a feldolgozás során. A közlés lehetőségéért külön köszönetet mondunk a közreadó JUHÁSZ SAROLTÁNAK. 30 Csenki Imre—Csenki Sándor: Cigány népballadák és keservek (Holdosi József) * A címoldalon, a borítókon és a 11. 23. oldalon Czinke Ferenc; a 6., 7. és 13. oldalon Hibó Tamás; a 10., 16. és 17. oldalon Farkas And­ rás Bartók-illusztrációi, az 5. és 8. oldalon Csohány Kálmán; a 20. és 30. oldalon Ferdinánd Judit munkái. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenüI, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.24131 N. S. 1200 db �BARTÓK BÉLA EMLÉKÉRE A nép nem elzárkózó BESZÉLGETÉS RAJECZKY BENJÁMINNAL Pásztói otthonában, a középkori emléke­ ket őrző templom és az apátsági romok kö­ zelében kerestem fel Rajeczky Benjámint. Ablakdeszkáját szinte a járdára ejtő — a pásztói születésű, s már örökre itt pihenő Csohány Kálmán grafikáiról is jól ismertek­ hez hasonló — rozzant házat találtam. A desz­ kakapu nem múlta felül az épületet, eléggé lemondóan szolgált a virágos udvarra. Tisz­ telettudó szorongásomat a körülmények csak fokozták, ha a Rajeczky Benjámin mögött levő munkásság és papi mivolta nem lenne amúgyis tiszteletet parancsoló. Ám a házi­ gazda szíveslátása hamar feledtette kezdeti zavaromat. A kényelmes, komfortos lakás­ belső, régies bútoraival és a könyvekkel, szintén segítségemre volt. Rajeczky Benjá­ min korát meghazudtoló frissessége, bűbájos kedélye rögtön olyan hangulatba hozott, mint­ ha régóta ismernénk egymást, s mindig szí­ vesen látott vendég lennék. Váratlanul leálló mosolyai és kutatóvá keményedő tekintete utalt jelleme rejtettebb régióira, miközben megszakítás nélkül elfoglaltságai felől tájé­ koztatott. Külföldi tudós vendégeiről, a Ma­ gyar Népzene Tára vaskos kötetei körüli te­ vékenységéről, a gregoriánnal kapcsolatos kutatásairól, a készülő hatodik lemezről, a magyar népzene lemezkiadásának fontosságá­ ról, mert „az igazi, valóságos hangzás” értet­ né meg a felnövekvő, új generációkkal, miről is van itt szó tulajdonképpen. Mert „ebbe az igazi, eredeti, valóságos hangzásba bolondult bele Bartók és Kodály is. A hang őszintesé­ ge, a helyzet elementáris hatása ragadta el őket” — mondja témánk felé kanyarodva. — Bartók munkásságának lényege nem ab­ ban van, hogy feldolgozta a népzenét. Azt is elvégezte, természetesen. Népzenével Bartók előtt is foglalkoztak. Ott volt például a Bartalus-féle gyűjtemény a nagyközönség szá­ mára és más gyűjtemények. Ezek legfeljebb addig mentek el, hogy zongorakíséretet ad­ tak a népdalhoz. Bartók és Kodály is csinálta ezt, munkájuk elején és később is, hoztak zongorakísérettel ellátott dallamokat. De a fő munkájuk nem ez volt. Az addigi gyűjte­ ményeknek volt egy hibájuk. Az általános gyűjteményekben ugyanis, jelentős részben, jó sor népies műdal is szerepelt. Az úgyne­ vezett művelt osztály az iránt érdeklődött. Kodály nyomán indult el Bartók és fölfedez­ te, hogy van egy régies réteg. Ők ezt más füllel hallgatták, mint az előttük járók, nem a XIX. század emberének fülével. Azoknak dúr és moll volt a fülében, többszólamúságra lettek szoktatva. Viszont Kodály és Bartók nem akkordos darabokat találtak, hanem a pentatóniát. Persze ott volt Debussy, akinek jó füle volt erre, s ő is alkalmazott pentató­ niát. De Bartóknak és Kodálynak ráadásul még különleges ritmusvilága is volt. Szándé­ kuk egyszerűen megfogalmazható: mindabból, amit fölfedeztek, egyszer végre magyar zene legyen! Bartókék pályakezdésének idején már világossá vált, hogy Erkelék — mint legjobb szándékú zeneszerzők — a verbunkosokkal nem jutottak messzire. Ott van például a Szózat: sohase tudtuk megtanulni énekelni, mert erőszakolt verbunk... Tudniillik jambus és verbunkos nem illett össze. A század vé­ gére a verbunkos kifulladt. Kiderült, hogy sallang volt. Bartókék viszont a lényeget ke­ resték. Így találtak rá (és emelték be a ma­ guk zenéjébe) a magyar ritmusú, pentatonizáló dallamvilágra. A dallamok alaprétege mindenütt ott van, ha nagy történeti anyag is telepedett rá. Mióta Európában vagyunk, az itt élő népekkel való állandó kultúrérintkezésben rakódott rá ez az anyag. De ez nem mechanikusan ment végbe: a magyar fül folytonosan átalakította a vendéganyagot. És ezt ellenőrizni lehet, írásban is fennmaradt! A XVI. századtól magyar nyelvű írásos zene is bizonyítja. A népdalélet örökös fölvevés az idegenből. Mert a nép nem elzárkózó. Megvan a maga elképzelése, de emellett örökösen nyitott a külső hatásokra. A történelem hozta az ide­ geneket a maguk zenéjével egyik oldalról; a másikról ugyanígy a magyar — mint kato­ na, kereskedő, iparoslegény, diák, zenész, művész — járta Európát. Gondoljunk csak bele, mit jelent például a Monarchia ide­ jén az Itáliától Galíciáig terjedő közös álla­ miság! Örökös alakító tevékenységről van itt szó. Ami tehát idehaza van az óriási kong­ lomerátum. Amiből ki lehet szűrni a rétege­ ket — mi európai középkori, vagy német, szláv, román stb. Bartók a rendszerezést is elvégezte. Mint az közismert három nagy ré­ teget különböztetett meg. Mi a gyűjtőmunká­ ban a három réteg közül csak a legkorábbi életével foglalkoztunk: a régi stílusúakra men­ tünk rá. Nem törődtünk a tízes, húszas, har­ mincas évek nótaanyagával, mondván, hogy az „szemét” nem kell. Igen, de az is bent él a népben, hat a régi anyagra is, még az elő­ adásmódját is megváltoztatja. (Ezt Sárosi Bá­ lint szokta erősen hangsúlyozni.) A legutób­ bi ötven évet tehát nem lehet kihagyni. Tu­ lajdonképpen mindent gyűjteni kell. A „sze­ metet” is össze kell gyűjteni, mert hangzó anyag. Külföldön erre erősen rámentek. Mi­ ért? Mert nincs régi anyaguk. Mi még min­ dig gyűjthetjük a régi anyagot is. Sietni kell vele, mert a rádió és a televízió is pusztítja a maradékot, nemcsak az öregek viszik ma­ gukkal a sírba. — A muzsikusoknak volt fülük korábban is, mégha többszólamúságban gondolkodtak is. Perotinus például (még a XII—XIII. szá­ zadban) tökéletes népzenei anyagot őrzött meg. A gregorián végig állandó kontaktusban maradt a népzenével. A hivatalos gregorián­ anyagban betoldásként és ünnepekhez kap­ csolódó zeneként őrződött meg a nép zenéje. Hangsúlyozni kell azonban, hogy végered­ ményként mégis európai hangzású zenéről van szó. Bartókék viszont a magyar réteg ré­ vén valami ősire kapcsoltak rá: arra a pen­ tatóniára, ami később elhallgatott és mára csak kevés helyen lelhető fel Európában. Skó­ toknál, íreknél, vagy a távoli Hebridákon. Az újabb angol zeneszerzők, éppen Bartókék példáján okulva, szépen felgyűjtötték és hasz­ nosították. Nem egyszerűen a primitív for­ mával éltek, tehát nem zongorakíséretet ír­ tak hozzá, hanem megtanultak belőle egy nyelvet. Ez a különbség a korábbi felhaszná­ lással szemben. Bartókékat azért mondjuk korszakalkotóknak, mert megmutatták, hogy a maguk nemzeti jellegét hogyan kell, nem külső sallangként, hanem belső hatóerőként, érvényre juttatni. — Bartók is a maga idejéből beszélt, a maga stílusában, úgy volt magyar és európai. Ha a mi mostani modern komponistáinkat nézzük, velük kapcsolatban szintén kérdés, hogy mennyire magyarok. Ahogy én látom ők, nem túlságosan törik rajta a fejüket. Ők nem érzik át talán annyira a kérdés fontos­ ságát. Nem is veszik maguknak a fáradsá­ got, hogy a modernség mellett zenéjük ma­ gyar is maradjon. Megmutatkozik ez abban is, hogy a magyar népdal kezelését átadják az epigonoknak. Éppen a Röpülj páva kap­ csán kérdeztem meg, hogy neves zeneszerző­ ink közül miért nem dolgoznak fel többen nép­ dalokat. Náluk ez egyelőre hiányzik. Hogy a Röpülj páva kapcsán visszaeszmélnek-e Bartókra? Vagy egyszerűen azt mondják, van egy európai, vagy ahogy most mondják van egy világstílus; és a zeneszerzőknek fel kell adni a maguk hovatartozási helyszíneit....? Olyanokat is hallok, hogy „nem vagyok ké­ pes új dallamokat hozni!” Rögtön megkérde­ zem, őutánuk a nép már nem fog énekelni? És azt is hallani: „a gyerek halljon modernül”. Jó. De mit? És főleg: mit énekeljen? Ma so­ kan félnek a folklorizmus vádjától. Holott et­ től csak a felületes felhasználás esetében kell tartani. A folklorizmust az ügyetlen, dilet­ táns feldolgozások képviselik. Talán ezek tér­ nyerése miatt nem fűlik a foga a mai mo­ dern zeneszerzőnek a népdal hasznosításá­ hoz. Persze elsősorban azért nem, mert nem számítanak rá, hogy őket énekelni fogják. Nem a népnek, pláne nem a gyerekeknek komponálnak. Az új zenei világ nyitottabb lehetne. Effelé még a gondolkodásban sem látok nyomokat. Itt, most pontosan olyan zsák­ utcában vagyunk, mint a modem művészetek más területein: a realizmus minden vonása félre van téve. Stílushiány uralkodik. Nincs stílus, de van egyéniséghajhászás. �— Bartók szintén individuális, de érzik be­ lőle, hogy van egy közösségi alapja. Gondolt például a gyerekekkel, akart és írt nekik. An­ nak idején az általam tanított gyerekek gyö­ nyörűsége és élvezete az egynemű karok ének­ lése közben bizonyította számomra, mi ennek a jelentősége. Itt tetten értük a nagy zene­ szerzőt. Ma, itt viszont az individuum érvé­ nyesítése folyik. A világ pedig nyögjön artikulálatlanul, fejezze ki magát, ahogy tudja. Milyen helyzetet eredményezett ez? A világ itt áll, s nem tudja kifejezni magát. A nép úgy érzi, hogy ő valami régiség kifejezője. Zavarban van. Hagyományos öltözékéből gyorsan ki is vetkőzött. A gyerekek pedig? Most is figyelem őket. Jönnek a diszkóból és csak töredékeket gajdolnak. Legtöbbjük csak hallgat. Hozza a gép a zenét úgyis. — Bartók és Kodály zenéjéhez való viszo­ nyulásban van különbség. Ők tökéletesen megértették egymást, tökéletesen bemutatták egymás zenéjét. Pedig Bartóké „vadabb” Ko­ dályé szelídebb. Aki a tonalitástól nem tud szabadulni, annak Kodály kedvesebb. A gye­ rekek viszont minden további nélkül meg­ szeretik Bartókot, míg Kodály már sok fia­ talnak cúgos cipős. Ne feledjük persze, hogy Bartók ma már szintén klasszikusnak szá­ mít. Hozzá képest a fiatalok a radikálisok, a modernek. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy Bartók — főként az utolsó munkáiban — stílus szempontjából viszakozott. — Kodály mellett dolgozván évekig, Bar­ tók ritkán került szóba. Igaz ugyan, hogy nem is értünk rá sokat diskurálni, rengeteg elvég­ zendő munkánk volt. Ha a munkatársakkal egy-egy stíluskérdésről vitatkoztunk, Kodály nem szólt bele. Tudomásul vette kinek-kinek a véleményét. Kijelentette legfeljebb, hogy ismeri a szóban forgó stílust. Bartókról az volt a véleménye, hogy a komolyabb ze­ nészeknek való, akik el tudnak mélyedni ben­ ne. A nagyközönséget teljességgel megértet­ te a Bartókhoz való viszonyában. — A centenáriumi év vége felé azt a ta­ nulságot már levonhatjuk, hogy Bartókkal becsületesen foglalkoztak. Hangsúlyozni kell, hogy már korábban is. Kodállyal közel sem ilyen mértékben, mert Bartók mellbevágóbb korproblémákat adott át műveiben. Vajon a Kodály-centenárium idején fognak-e az esz­ téták átfogóan törődni Kodály stílusvilágá­ val. Utoljára Tóth Aladár foglalkozott vele érdemben. Kodály esetében főként a pedagó­ giai munkássága került előtérbe — ami ter­ mészetesen óriási jelentőségű —, de Kodályt, a zeneszerzőt is meg kell végre ismernünk. — Tanulságos volt számomra is a Röpülj páva, valamint a sajtóvitája. Kritika- és vé­ leményütköztetés szükséges. Csak legyen mindenkiben meggyőződés, hogy az ügynek akar használni. A Röpülj páva esetében én úgy látom, négyet, négyfélét kellene csinálni az egy helyett. Négy fesztivált. Külön a tánc­ háznak, külön a kórusoknak, külön a zenei kisegyütteseknek és külön a szólistáknak. Mindegyiknek megvan már a maga közönsé­ ge is, ami már maga is nagy eredmény — és ezt is érdemes hangsúlyozni a Bartók-évforduló idején, a Kodály-centenárium előes­ téjén. A televízió fesztiváljával az volt a ne­ hézség, hogy olyan dolgok szerepeltek együtt, amiket nem lehetett összevetni. A róla folyt vita... ? Látszott, hogy kinek-kinek külön szempontjai vannak. Amivel én nem értet­ tem egyet az a népdal úgynevezett klasszikus megjelenési formája. Hiszen a népdal állan­ dóan változik és fejlődik! Néprajzilag ez a helyes felfogás. A variáns az variáns. És az egyik szebb, mint a másik. Fontos tanulság az is, hogy mindegyik közösségnek a maga re­ pertoárját kell előkaparnia — mert van is ilyen repertoár —. ha már a ruhát újra fel­ veszik egy szereplés idejére. Ne a másodlagos megnyilatkozásokra, hanem az eredeti, saját anyagra ügyeljen egy közösség. Laczkó Pál A Prométheusz-affér MEDITÁCIÓ KÉT BARTÓK-SZOBOR ÜRÜGYÉN Az első „Prométheusz-affért” szinte min­ denki ismeri. A görög mítosz szerint mielőt, az emberek a világra jöttek volna, az iste­ nek két titánra bízták a halandókat. Epimétheusz, a Későn Gondolkodó, bőségesen el­ látta az állatokat mindazzal, amire szüksé­ gük lehetett, az embereknek ezután már nem adhatott semmit. Az embert testvére, Prométheusz tanította meg a beszédre és a munkára, a leleményességre, s ellopta szá­ mára az isteni tüzet is. Ez a cselekedet ve­ zetett az első Prométheusz-afférhoz, amely­ nek kimenetele nem lehetett kétséges: az emberek ugyan jótevőjükként emlegették a titánt, az istenek azonban törvénysértés vád­ jával illették, s a Kaukázus egyik sziklá­ jához láncolták. Mindaddig, amíg Heraklesz meg nem szabadította, két keselyű tép­ te egyre újranövő máját. 1. Nem csupán ismerjük, hanem gyakran idézzük ezt a mítoszt egy-egy szituáció, cse­ lekvéssor jellemzésére —, s különösen gyak­ ran említhetünk hasonló affért, ha a mo­ dern művészet fejlődéséről beszélünk. Ti­ zenhat évvel ezelőtt például olyan esemény rázta fel a magyar képzőművészeti életet, amellyel kapcsolatban nem is volt szükség különösebb erőfeszítésre a mítosz aktuali­ zálásához. Akkor, a X. Magyar Képzőmű­ vészeti Kiállításon mutatta be Varga Imre szobrászművész krómacélból hegesztett mű­ vét, a Prométheuszt, amely Rózsa Gyula szerint nem elsősorban a készítés technoló­ giájával váltott ki ellenérzéseket, hanem azokkal az értelmi-gondolati tartalmakkal, amelyek kifejezéséhez elengedhetelenül fon­ tos volt éppen ez a technológia (ha lehet egyáltalán szétválasztani az érthetőség ked­ véért a tartalmat és a formát). „Az a ka­ tartikus, önmagát cáfoló, de a cáfolattal ön­ magát egyszersmind megerősítő Hérosz­ szemlélet jellemző a Prométheuszra, amilyet korunk embere — a sok hőst artistává silányító és artistákat hőssé magasztosító transzfigurációkat megért ember — elfogad, hin­ ni képes” — írja Rózsa Gyula a plasztiká­ ról, amelyet az affér után nem is állítottak fel tervezett helyén, Veszprémben, s amely végül is külföldön kapta meg az első mél­ tó elismeréseket. Talán nem vert fel ekkora port a másik, 1965-ös esemény, Somogyi József Szántó Kovács János-szobrának felállítása Hódme­ zővásárhelyen, de ez a mű is vihart kavart. Itt nem volt szó lánghegesztésről, de szó volt hasonlóan új, sokak számára elfogad­ hatatlan szemléletről, amelynek jegyében a szobrász mezítlábas, beesett horpaszú, min­ den idegszálával az ügyért rezdülő figurát állított a talapzatra, a város fejlődését hir­ dető, modem épületekkel körülvett főtéren. Az ellenkezők Szántó Kovács módosságára is hivatkoztak, nyilvánvalónak tűnik azon­ ban, hogy lényegében a mű végiggondolásá­ tól, az ezzel járó szigorú önvizsgálattól, a társadalmi szituáció, a cselekvési lehetősé­ gek, a követendő magatartás elemzésétől húzódoztak. Mert végül is mindkét mű azért nagysze­ rű, mert egy új korszak új követelmény­ rendszerét fogalmazza meg: a jelenségek, fo­ lyamatok lényegének, a látszat mögötti való­ ságos erőknek a vizsgálatára, felszínre hoza­ talára, az egyén és a közönség kapcsolatá­ nak szervessé formálására serkent. Lényegében tehát Prométheusz a Szántó Kovács-szobor is, annyiban legalábbis, hogy a leginkább közösségi jellegűnek nevezett képzőművészeti műfaj, a köztéri szobrászat nyilvánosságát felhasználva segít oszlatni a homályt, segíti világosabban látni, őszintéb­ ben fogalmazni feladatainkat. Ez az újsze­ rűség azonban, úgy tűnik, nálunk, ha nem is bűnnek, de legalább illetlenségnek szá­ mít, vagy számított sokáig, megzavarta a rendet, a nyugodt, különösebb események nélküli hétköznapok sorát, kellemetlen gon­ dolatokat ébresztett. Paradox dolog történt: ezek az újszerű művek nyilvánosan hirdetett céljainkkal összecsengő gondolatokat hordoz­ tak — kellemetlenekké akkor váltak, amikor figyelmeztettek arra, hogy nem elég szép szavakkal beszélni a célokról. E két mű vé­ gül is — persze jó néhány más köztéri plasz­ tikával együtt — oszlatta, bár el nem osz­ latta a homályt, őszinteségre ösztönözte, de nem tette valóban őszintévé, közönségivé a köztéri szobrászat egészét. Ha azzá tette volna, akkor az egyik leg­ jobb, ma már a középgenerációhoz tartozó magyar szobrász, Melocco Miklós nem ren­ dez néhány évvel ezelőtt kiállítást a szoboszlói Kisgalériában Visszaélések és im­ port címmel, nem írja le a katalógus Példa­ beszédében: „...a legtöbb szobor a tere­ ken és utcákon rossz, mert pontos megfo­ galmazása ökörségek logikátlan, semmitmon­ dó halmaza, vagy avitt igazságok csak logi­ kus tákolmánya. Ok a szakmai felkészület­ lenség, vagy a szellemi munka hiánya, több­ nyire a kettő együtt. A költőietlen, szépnek, újnak megfogalmazhatatlan szobrok három kaptafára készülnek. Vagy férfialak, vagy női alak, vagy elvont, absztrakt”. A helyzet az utóbbi években talán válto­ zott, javult valamit, s néhány város —, mint például éppen Salgótarján — szobortelepí­ tési politikája már hosszabb ideje példa­ mutató, az általános mecénási, illetve vélt mecénási, hiszen sosem az illető tanácsi hi­ vatal, gazdasági vezető az igazi támogató — követelmények a közönség, a „nép” ízlésé­ re hivatkozva még mindig inkább a meg­ szokottnak, a megnyugtatónak, a középsze­ rű műveknek kedveznek, s ha Prométheu­ szokat sejtenek valahol, már eleve igyekez­ nek elválasztani őket a tűztől, vagy ha ez nem sikerül, teljes hangerővel kifejezést ad­ nak nemtetszésüknek. Valóban elképzelhető, hogy a legszélesebb közvélemény az első pillanatban megretten az újtól — mondhat­ juk erre —, ez azonban nem indokolja, hogy azok, akik illetékesek az ügyben, bólintsa­ nak: nincs is szükség a tűzre, csak csapdossák magukat a karjukkal, ha dideregnek .. 2. Kő Pál, a ma már ugyancsak szobrászatunk derékhadához tartozó művész mintha minden művével a „visszaélések és az im­ port” ellen, a Varga és Somogyi-féle szob­ rászat lényegi törekvéseinek folytatása mel­ lett törne lándzsát — persze úgy, hogy köz­ ben épít a magyar plasztikai hagyományok­ ra, a kortárs nyugati törekvések eredményei­ re és a népi tárgyformálás tapasztalataira is. Kossuth Lajosa sok köztéren ágáló Kossuth-szobrot látott nevetségesnek, az avult világszemléletek lomtárába valónak, s Bar­ tók Bélája is arra figyelmeztet: újra kell gondolnunk a bartóki zenéhez való viszo­ nyunkat. Mesebeli madárra ülteti Bartókot — mellett Csontváry madaragol —, s mint­ egy elküldi a távoli kisázsiai síkságokra, vissza a még még sem született mítoszok valóságos időn és téren túli világába. Lehet, hogy csupán ötlet ez a mű, lehet, hogy a következtetés is szubjektív a nemrégiben a Nemzeti Galéria Műhely-sorozatában szere­ pelt kisplasztikával kapcsolatban, de úgy érzem, a szobor arra figyelmeztet: gondol­ juk át, valóban jelen van-e Bartók az év­ fordulót ünneplő Magyarországon, gondol­ juk át, mit jelent számunkra életműve, je­ lent-e egyáltalán valamit közgondolkodá­ sunkban? Nehéz lenne a fentieknél nehezebben meg­ válaszolható kérdéseket feltenni. Hiszen elő­ ször vissza kell kérdeznünk: a legszélesebb rétegekről, vagy a zenei érdeklődésűekről, �esetleg a zenei szakemberekről van szó? A könyvtárnyi szakirodalom, elemzés, egymás­ nak ellentmondó szakemberi vélemények után mit értsünk az életmű legfontosabb jellemzőin? Az ezekre a kérdésekre adott feleletekkel megint csak kötetekkel gyarapíthatnák a zenetörténészek, előadóművé­ szek, komponisták, szociológusok a Bartókirodalmat. Kiindulási alapként — vagy végső követ­ keztetésként — viszont nyugodtan elfogad­ hatjuk azt, amit 1956-ban a pályatárs-barát Kodály Zoltán mondott az életmű jelentő­ ségéről: „Bartók neve... nagy gondolatok szimbóluma. Az első ilyen gondolat az ab­ szolút igazság keresése művészetben, tudo­ mányban egyaránt; s ennek egyik előfelté­ tele: a minden emberi gyengeségen felül­ emelkedő erkölcsi komolyság. A másik gon­ dolat az elfogulatlanság különböző fajok, népek sajátságai iránt, aminek következmé­ nye a kölcsönös megértés, majd a népek kö­ zötti barátság. Jelenti továbbá Bartók neve a népből való megújulás elvét és követel­ ményét művészetben és politikában. Jelenti végül a zene áldásainak kiterjedését a leg­ szélesebb néprétegekig”. Kroó György, mint­ egy értelmezve a fentieket, így folytatja Ko­ dály gondolatmenetét: „Azaz Bartókból több lett, mint iskolamester, vagy zenei stílus­ irányzat zászlóvivője... Neve egész emberi magatartásunk, világlátásunk számára, mű­ vészet és társadalom kapcsolatának szemlé­ letében vált mércévé és mértékké. Ez az el­ ismerés Beethoven óta soha senki más ze­ neszerzőt nem illetett meg méltóbban”. Mérce és mérték; művészet és társadalom újszerű kapcsolata; emberi magatartás és világlátás; erkölcsi komolyság; a népből való megújulás és figyelem más népek iráni — világszemléleti szempontból nézve ma is példamutatóan korszerű közép-kelet-európai, s egyben általános érvényű gondolatokat hordoz tehát ez a zene; a művészettudomány szempontjából a fogalompárok mintha arra a kérdésre felelnének, amelyet a képzőmű­ vészetre vonatkozóan 1916-ban Fülep Lajos tett fel a Magyar művészet című tanulmá­ nyában : „... van-e (a magyar) művészet­ nek nemzeti jellege, s nemzeti jellegének egyetemessége, azaz van-e olyan művészi­ formai problémája, amelyet neki és éppen neki kellett fölvetnie, s megoldásán fáradnia ugyanakkor egyetemessé téve azt, ami nem­ zeti?... Egyszóval: a lokális jelentőségén túlemelkedve van-e a magyarnak valami sa­ játos küldetése az európai művészet közös­ ségében, a világművészetben?” Aligha kell bizonygatni, hogy a Bartókéletműben a nemzeti és a nemzeten túli, a sajátosan magyar, közép-keleti-európai és a XX. század egyetemes, zeneileg megfogal­ mazható kérdései együtt vannak jelen. S ha ennek az életműnek a fontosságát, sorsát, fogadtatását vizsgáljuk, akkor beszélhetünk csak igazán Prométheusz-afférról. Fölidéz­ hetnénk a korabeli zajos elutasításokat (s persze az elismerő véleményeket, külföldi sikereket) a harmincas évek végének fojto­ gató, emigrációra kényszerítő légkörét (s az amerikai évek magányát), Révai József és „a szégyenletes Bartók-per muzsikus-ügyé­ szeinek” elmarasztaló sorait az ötvenes évek elejéről, de sorra idézhetnénk — s az utób­ bi negyedszázadot tekintve csak ilyen akad — a muzsikusok, szakemberek, zenebarátok, művészek feltétlen elismerését is. Hogy csak néhányat említsek azok közül, akik versben fejezték ki hódolatukat, Illyés Gyula, Som­ lyó György, Fodor András nevét sorolom fel. Az egyik legszebb Bartók-verset Kassák Lajos írta, egyszerre idézve fel a bartóki zenét inspiráló kort, s magát a törékeny emberi alakot is: „Olyan vékony, mint a halszálka olyan fehér, mint egy liliom de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át csörömpöl, sír és néha ugat hogy elsötétül az ég, s a házak falai beomlanak”. 3. A fizikai megjelenés és a mű hatása kö­ zötti ellentét oka talán, hogy a képzőművé­ szet nyelvén kevesen tudtak, tudnak bartóki mélységgel, teljességgel szólni a zeneszerző­ ről, hogy ritka, kivételes pillanat az, ami­ kor prométheuszi tüzet hozó alakját más fények is erőteljesen megvilágítják? Ez is lehet egy ok. A másik ok — a képzőművé­ szet egészét illetően — a zene és a vizuális művészetek eltérő nyelvi, kifejezésbeli sajá­ tosságaiban rejtőzhet. Ezzel kapcsolatban érdemes talán felvetni, persze a végleges válasz igénye, reménye nélkül, azt a kérdést, hogyan jelentkezhet a XX. századi magyar vizuális művészetben a bartóki mélység, tel­ jesség? Nyilvánvalóan a nemzeti és az egye­ temes Fülep Lajos megfogalmazta dialekti­ kus egységében, s ahogyan ez a kérdés a zenében a népzenéhez, a vizualitás terén a népi tárgyformálás tapasztalataihoz való vi­ szony alakulását is magában foglalja a sa­ játosan magyar és egyben egyetemes prob­ lémák felvetése közben. Művészi teljesítmények sora bizonyítja a népművészet valódi értékeinek felfedezésé­ re irányuló szándék meglétét — néhány éve Népművészet—kortárs művészet címmel gyűjteményes tárlatot is rendeztek e tárgy­ ban —, de azt is, hogy a bartókihoz hasonló mélységű feleletet nem adott a kérdésre a mai magyar képzőművészet. A szentendrei­ ek — Vajda, Korniss, Bálint, Amos — mű­ vein a népi motívumok a szürrealisztikus képszerkezet fontos részévé váltak, Barcsay Jenőnél a népi architektúra a következetes, konstruktív képépítésben kapott jelentős sze­ repet; a vásárhelyieknél az átalakuló ma­ gyar falu életképi elemei jelennek meg; Tóth Menyhért tisztasága, Halmy Miklós jelképrendszere, Samu Géza tárgyformálása. Csohány Kálmán balladisztikus hangja, Föl­ di Péter varázslatos stilizált világa — né­ hány név, törekvés a sok közül — mind iz­ galmas kísérlet a lokális és az általános, a népi és a modern elemek összeötvözésére. Végül is azonban a mű vagy megkerüli a század — vagy akár a magyar társadalom — jelenének, félmúltjának nagy problémáit, vagy úgy szól róluk, hogy az itt és most nem tudatosul bennünk, vagy külsődleges elemként hordozza a népművészeti motívu­ mokat. Távolról sem személyes tehetség, kife­ jezőerő, hanem a kétféle nyelvrendszer kö­ zötti különbségek kérdése lehet ez, s azé a különbségé, amely a nyelvrendszerek eltérő volta következtében jelentkezik a népi kul­ túrához való viszonyulásban is. Vadas Jó­ zsef a magyar iparművészetről ír ugyan a Kritika 1979/4. számában, de következteté­ sei tanulságosak lehetnek az autonom mű­ fajok szempontjából is. Míg Bartókék gyűj­ tőmunkája nyomán — írja — a népzene ősi rétegei bukkantak elő az „új stílusúnak” nevezett múlt századi népdalok mögül, ad- �dig a tárgyi néprajz kutatói zömmel XIX. századi anyagot találtak. A zenei hang egye­ temessége és a megformált tárgy helyhez, anyagi szükségletekhez, s így társadalmi formációkhoz való kötöttsége alapvetően meghatározza az örökséggel való sáfárkodás lehetőségeit. Míg tehát Bartók a magyar (és sok más) nép zenéjét kutatva, az időben visszafelé haladva egyre több közös vonást talált, s mintegy az általános emberi érzelmek ská­ láját kifejező rendszert építhetett be a XX. századi zenébe, addig a ma képzőművésze vagy motívumokra építhet, vagy ezektől szinte teljesen elvonatkoztatva a szerkesztés­ mód tömörségére, következetességére, eset­ leg szürrealisztikus voltára. A konkrét mo­ tívum mást mond természetesen a ma em­ berének, mint az egykori faluközösség tag­ jainak — nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy az egykori formálásmódnak az alapelveire — a lényeg, a legfontosabb dolgok kifejezé­ sére irányuló szerkesztésre — kell támasz­ kodni. A ma legfontosabb kérdései pedig könnyen észrevétlenné, láthatatlanná teszik a népi formakincset... Törvényszerű tehát, hogy a két művészeti ágban eltérően jelentkezik a népi és a mo­ dern kapcsolata, hogy más a nemzeti és az egyetemes viszonya is. Ha lehet a felszaba­ dulás utáni magyar képzőművészet képvi­ selői közül valakit párhuzamul Bartók mel­ lé állítani, azt hiszem, leginkább Kondor Béla grafikus- és festőművészt lehet: egy­ aránt merített Blake és a névtelen és is­ mert középkori mesterek művészetéből, a népi tárgyformálás eredményeiből — s egy­ szerre fejezte ki a XX. század emberének széttöredezett világképét, félelmeit, magá­ nyosságát, kiszolgáltatottságát, s a tiszta­ ságra, emberségre, szeretetre irányuló vá­ gyát; Közép-Kelet-Európa nem könnyű év­ tizedeket átélt polgárának csalódottságát és mégis-reményeit. Prométheuszi tett a Kon­ dor-életmű is — és igencsak azok voltak az afférok is körülötte. Nos, ahogyan Kondor grafikáját, az ÉS 1975. szeptember 27-i szá­ mában megjelent Bartók-portréját nézem, ez a mű sem volt méltatlan sem hozzá, sem a zeneszerzőhöz: a tollvonások törékeny és kemény esendően fáradt-szomorú és min­ den idegszálával reagálni kész ember arcát mutatják. A vonalháló, amellyel Kondor oly mesterien — sohasem öncélúan — bánt, egyszerre tűnik nagyon is megfoghatónak és zenei hatásúnak, egyszerre tördeli részletek­ re és teszi dacossá a vonásokat. Ha lehet Bartók arcát a bartóki művet is érzékeltetően visszaadni, ezen a kis grafikán sikerült 4. Bartókról bartóki mélységgel, teljességgel az egyénnek és a közösségnek egyaránt fon­ tos vonásokat visszaadva szólni persze még a grafikusnak, a társadalmi elvárásoktól, közízléstől talán leginkább független mű­ vésznek sem könnyű, s itt sem elsősorban tehetség szabta korlátokról van szó, hanem a Bartókkal és művével kapcsolatos vizuá­ lis, auditív, érzelmi és gondolati elemek olyan bonyolult együtteséről, amelynek leg­ alább a legfontosabb összetevőkben való meg­ fogalmazása is igen nehéz, szinte lehetetlen feladat, Pátzay Pál szerint például „Bartók ezüstösen sápadt lény volt és oly mérték­ ben testetlen — vagyis hogy nem is juttatta az embernek eszébe azt, hogy teste van —. annyira dominált az átlátszó, pergamenszerű bőrének a világossága, amiből csak a feke­ te szemei villogtak ki”. A kívülállók szemé­ ben gyakran kedélytelennek, komornak tűnt a zeneszerző, fia — ifj. Bartók Béla — sze­ rint viszont igen fejlett humorérzéke volt. Lukács György tíz éve azt írta: „A népha­ talom eszméje Bartók egész tevékenységé­ nek alapmotívuma” — Pethő Béla egy év­ vel ezelőtti tanulmányában, a Valóságban Kodály 1946-os kijelentését idézi: „Bartók ma bizonyára élénken tiltakozna a nevében folyó pártpolitika ellen”. S az összes tulaj­ donság mellett, előtt ott vannak az egyszer­ re magyar és általános XX. századi, nép­ ből eredő és a mércét utolérhetetlenül ma­ gasra állító művek, amelyeket, legalábbis szellemiségükben, a szobrásznak, festőnek, grafikusnak meg kell idéznie. Ferenczy Béni kitűnő portréját, Schaár Erzsébet rendkívül kifejező mellszobrát, Borsos József, Vigh Tamás. Ligeti Erika, Szinder Antal, Kutas Antal érmét csak azért említem, hogy a megközelítések sokfélesé­ gét — a zeneszerző iránti érdeklődést — ér­ zékeltessem, s hogy eljussak ehhez a kér­ déshez: milyen mélységben, szellemben szól­ hat ma Bartókról a köztéri szobrászat, ne­ vezetesen az a két köztéri szobor, amelyet a zeneszerző születésének századik évforduló­ ján állították fel Budapesten, Varga Imre szobra, amely a Csalán utcai emlékház kert­ jében áll és Somogyi Józsefé, amelyet a Feneketlen-tó körüli parkban állítottak fel? A kérdésre adott válasz nyilvánvalóan nem csupán két művész Bartók-képét tükrözi, hanem azt is. milyennek vállaljuk mi a muzsikust, s a művön, a jelképen keresztül hogyan látjuk önmagunkat, eszményünket, változott-e önértékelésünk a társadalmi vál­ tozások, közöttük a köztéri szobrászat kor­ szerűvé válásáért vívott harc során. E küzdelem közben természetesen sosem arról volt szó, hogy nem akartak szobrot állítani a Szántó Kovácsoknak, József Atti­ láknak — sokkal inkábbb arról, hogy álta­ lában olyan szobrot akartak állítani nekik, amely az ábrázolt érdemeivel, a jelkép nagy­ szerűségével együtt mindjárt a szoborállitók szép szándékát, odaadását is dicséri, s persze arról is beszél, hogy ma, ebben a „szép és egyre szebb korban” nem venné körül értetlenség, ellenállás az ábrázolt mű­ vészt, tudóst, politikust, egyszerű embert A köztéri szobor így nem cselekvésre ösz­ tönzött, hanem megnyugtatott, konzervált, s közben értetlenség, ellenállás vette körül azt a művészt, aki méltó módon akarta áb­ rázolni az illető alakot... Meggyőző példa lehet erre, hogy Somogyi József 1953-as Martinásza, amely nem idea­ lizálta a munkást a kor követelményeinek megfelelően, csak 1960-ban került köztérre, hogy Varga újpesti partizánjának kopott �deszkapalánkját a köztéri művön márvány­ falra cserélték, hogy Derkovitsa mellől le­ parancsolták a rozsdás vaskályhát, hogy sokan a költőhöz méltatlannak tartották a Radnóti-emlékmű valódi kockaköveit, a tö­ rődött munkaszolgálatos költőt támasztó fa­ korlátot, s akadtak, akik azt sem tartották helyesnek, hogy a mohácsi emlékművön Le­ nin elgondolkodva lépdel a lépcsőn lefelé. Váltakozó sikerrel folyt a hadakozás, az idő azonban mindegyik esetben azokat iga­ zolta, akik szerint nem emberfeletti lények­ re, hanem követendő, követhető példákra, okos gondolatokra van szükségünk a köz­ tereken. Nem a tömeg feje fölött harsogó mondatokra, hanem olyan őszinte szavakra, amelyeket mindenki külön-külön is felé irá­ nyulónak érez. Nos, Varga Imre Bartókja ilyen, mindenkit külön-külön megszólító szo­ bor. Aki a villa kapuján belép, alulról élet­ nagyságúnál alig nagyobb alakot pillant meg. Ahogy közeledünk, egyre kevésbé ma­ gasodik fölénk a mű, s amikor egy magas­ ságba érünk vele, akkor vehetjük szemügy­ re a szobor minden részletét. Mintha az utolsó hazai években itt készített fénykép alakja jelenne meg a bronzban: kalaposan, felöltősen is törékeny figura, akárha elgon­ dolkodva sétálna a fák alatt. Az arcon nagynagy fájdalom, magányosság — és hatalmas belső nyugalom, az olyan emberé, aki már felkészült rá, hogy a mindenséggel kell szá­ mot vetnie. S ez a számvetés teszi látszó­ lagossá a magányt, hiszen nem lehet egye­ dül az, akiben a kor általános érvényű prob­ lémái fogalmazódnak meg; éppen a befeléfordulást jelző arcvonások teszik látszóla­ gossá a nyugalmat: hiszen sokkal több és fontosabb itt a belső történés, mint ami a muzsikus és a közvetlenül érzékelhető kül­ világ kapcsolatát jellemezheti. Mindazonáltal nem lényegtelen a figura és a környezet kapcsolata: a szobor körüli tér növényzete mintha a fűbe simuló talap­ zat növénykéiben folytatódna, s mindaz az energia, amely a természetben rejlik, a bronz sima felületén, az alig részletezett formarendszeren keresztül mintha a művész belső energiájává válna. A téralakítás, a mű, a természeti és épített környezet in­ tim kapcsolata mintha mindenkit arra ösz­ tönözne : ebből a bronzalakból kiindulva ke­ resse meg a maga számára a bartóki zene általános érvényű és egyben szigorúan a személyhez szóló értékeit. Ha Varga Imre szobra erre a továbbgon­ dolásra ösztönző, Bartókról, az emberről és a művészről érzelmileg, intellektuálisan is árnyalt képet adó mű, akkor Somogyi Jó­ zsefé mintegy elébe megy a nézőnek az ér­ telmezésben, harsogó szavaival egyértelmű képet sugall, kínál az azonosuláshoz. A harsányság persze a mű környezetéből is szin­ te törvényszerűen következik: a park, a tó hatalmas téren terül el, a szobor mögött a távolban házsor, templomtorony, s messze, a magasban apró pontként a gellérthegyi Sza­ badság-emlékmű is feltűnik. Már a mére­ tekkel, a tömegek nagyságával is a műre kell terelni a figyelmet ebben a környe­ zetben, s a hatalmas kőtömbön, fa harang­ torony alatt álló mintegy másfél-kétszeres életnagyságú alakot szinte ki sem kerülheti a szem. A zeneszerző figurájára tökéletesen ille­ nek Németh Lajos Somogyi művészetének egészéről írt sorai: „Bármit mintázzon is, munkást, parasztot, a közelmúlt típusait, alakjai a sorssal szembenálló, inas, kemény emberek. Nem népi hősök, mint Medgyessy alakjai, nem klasszikus arányú atléták, mint Pátzay fehérvári lovasa és nem is barbár erejű hímek, mint Kerényi félistenei, hanem földhöztapadtak, mítosznélküliek, illetve a Sziszifuszok véréből származók”. Nos, ez a sziklaszilárdan álló figura is inassá, keménnyé, mítosznélkülivé vált, a benne rejlő, az expresszív felületalakítás által is fokozott feszültség nem valamiféle belső történést, hanem egyértelmű, az el­ határozás után következő, cselekvésre irá­ nyuló vágyat sejtet. Míg a Varga-szobor mintegy átgondolja a „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?” gauguini kérdé­ sét, addig ez a mű az önmagában már min­ den kérdésre feleletet adott zeneszerzőt, vagy éppen közéleti embert ábrázolja. Ha a szigorú, elszánt arcú alak önmagában ke­ vés lenne ahhoz, hogy bizonyságot adjon erről, segít a harangtorony, segítenek az odafönt sorakozó harangok, az ihlető népi környezetet idéző egyszerű, rusztikus for­ mák, amelyek között egy törött harang je­ lenti a diszharmóniát... 5. Ez a jelzés azonban nagyon erőtlennek tűnik ahhoz, hogy Bartók egyéniségének életművének összetettségét érzékeltethesse. Így, bármennyire szeretnénk, nem mond­ hatjuk, hogy más-más oldalról kiindulva megrajzolt, de egyformán meggyőző, bartóki mélységű képet ad a művészről a két szo­ bor. A Somogyi-mű plebejus elszántsága túl­ zottan egyértelmű, a forrás tisztaságához ragaszkodó, s azt őrző ahhoz, hogy érzékel­ tethesse a század diszharmóniáit tükrözve harmóniát teremtő muzsika mélységeit. Var­ ga Imre azzal, hogy oly hétköznapian fá­ radttá, reménykedővé tette, emberivé csu­ paszította az arcot, amilyennek gyakran a sajátunkét is érezzük, a kort is megmutat­ va szól a zenéről. Affért, újabb Prométheusz-affért, úgy tu­ dom, egyik mű sem okozott. Az egyik ta­ lán azért nem, mert a szándékok nem tel­ jesedtek ki az alkotásban, mert hiány­ zik belőle az a bizonyos tűz. A másik talán azért nem, mert évtizedek küzdelmei után kezdjük talán azt a teljességet, tételesen megfogalmazott eszméinkhez méltó színvo­ nalat várni a köztéri szobrászattól, ame­ lyet valóban adhat. A Somogyi-mű minden részletszépsége ellenére azért nem válhat igazán közösségivé, mert fel akar bennünket emelni a műhöz, a példaként megmutatott teljességhez. A Varga-plasztika azért vál­ hat azzá, mert egy közülünk való zseniális emberről szól, aki őszinte akart lenni. Tud­ juk: zseninek kevesen születnek. Őszinteség­ re viszont — kezdünk rájönni — mindanynyiunknak igen nagy szüksége van. P. Szabó Ernő �A „Bartók-versek” formavilága Örömmel olvastam a pozsonyi Irodalmi Szemle márciusi számában Roncsol László­ nak A példamutató Bartók-Mikrokozmoszról megjelent írását. Az árnyalt formaelemzésekkel teli dolgozatnak különösen a magas igényszinten megfogalmazott, felütéses zár­ lata érdemel figyelmet — a gondolatmenet végpontja. „Arra gondoltam — írja —, nem most, hanem régen, a Bartók-évforduló csak újabb alkalom, hogy írásban is megfogal­ mazzam a kérdést: miért nem jutott még egy magyar költőnek sem eszébe, hogy pá­ lyája csúcsán, kiérlelt költői életműve bir­ tokában a Bartókéhoz és immár a Kurtágéhoz is hasonló, az alapelemektől a bo­ nyolultig ívelő és közben teljes művészi él­ ményt is nyújtó poétikai iskolát írjon?” Amolyan poétikai Mikrokozmoszt, költői verstant. Roncsol dolgozata olvastán tovább kell kérdeznünk. Ha a poétikai Mikrokoz­ mosz verselmélete még nincs, kompozíciós versgyakorlata jelen van-e mai költészetünk­ ben? A bartóki zenei kompozíciós model­ lek hatottak-e analóg verskompozíciós szer­ kezetek kialakulására? Fel kell tennünk ezt a kérdést, még akkor is, ha tisztában va­ gyunk a zenei és a költői formák és az alapjukat képező konvenciórendszerek közti távolságoknak, sokszor szakadékoknak. Meg­ találhatók-e a „Bartók-versek” kompozíció­ csoportjaiban zenei szerkezetek költői le­ képezései? Milyen ideológiai jelentései van­ nak a zeneszerzőről írott versek formáinak és szerkezeteinek? Hol a bartóki kompo­ zicionális modellek hatása költészetünkben? Milyen költői és szellemi előfeltételek alap­ ján íródtak költemények a XX. századi ma­ gyar zenetörténet úttörő alakjáról? E mö­ göttes világ, a formáknak tulajdonított je­ lentés világa érdekel bennünket. Nem az egyes „Bartók-versekről”, hanem a „Bar­ tók-versek” jelenségéről gondolkodunk in­ kább, ezért az egyes költői alkotások csak a gondolatmenet illusztrációjaként jelennek meg. A propos’ „Bartók-vers”! E kissé félre­ érthető, de nap mint nap használt szókap­ csolat tulajdonképpen műfajmegnevezés. Ál­ talában többes számban használatos, vagy mint „X. Y. Bartók-verse” hallható. Ma már klasszikusnak számító művek is vannak köztük, éppúgy, mint az „X. Y. József Attila-verse” tematikus műfajcsoportban. Maga a verstípus eredetileg a szónoklattan legne­ mesebb osztályában, a bemutató nemben (ge­ nus demonstratívum) alakult ki és e tény manapság is nagy gyakorisággal meghatá­ rozza az idetartozó költői művek hangnemét és felépítését. Ha a költő „Bartók-verset” ír, ezzel számolnia kell. Műfaját és hangne­ mét tekintve a „Bartók Béla” című és té­ májú alkotások legnagyobb része nagyjából a hagyományos dicséreteket képviseli, ter­ mészetesen ötvöződve és átmenetet képezve rokon verscsoportok jellemzőivel. (Egyik 1642-ből való költészettanunk szerint az „epicedium gyászköltemény halottakra. Mondják neniaenek, monodiának, latinul carmen lugubrenek” és az „encomiasticum személyek, vagy dolgok dicséretére írt költemény”.) Érthető, hogy ma a dicséretnek és a gyász­ költeménynek e tiszta típusai meglehetősen ritkák. Jóval gyakrabban találkozni a tisz­ teletadásnak (és így a bartóki szellemi örök­ ségért vívott harcnak) modernebb műfaji megoldásaival. Ilyen megoldásnak tűnik a verscímek alatti in memoriam..., hommage a ... (... -nak ajánlva), hiszen ily módon a költő eltávolodhat Bartók Béla alakjától, személyiségétől, s koncentrálhat művei szel­ lemiségére. A bartóki jellemről, erkölcsiségről, életútról valló költői alkotásokat több évszázadra visszanyúló, erős költői hagyo­ mány élteti, értékük is a műfaji hagyomány­ rendszerrel szemben kialakított viszonyu­ kon keresztül ragadható meg. Abban, hogy a mai, Bartók Béláról megnyilatkozó költők miként és mennyire tudnak elszakadni a műfaj hagyományos költői rendszerének el­ járásaitól, hogyan tudják választott műfaji hagyományukat megújítani. Hiszen még az in memoriam-típusú verseknek is érezhető­ en nagy a költői-műfaji nehezékük. Elsősor­ ban a személyhez kötöttség. Közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy a hatvanas-hetvenes évek nagy „Bartók-verseiben” a zeneszerző alakja sejlik föl, etikai tartása, fegyelme, erkölcsi példa­ mutatása. A Forrás márciusi emlékszámá­ ban is olvashatjuk, hogy „A Bartók-versek jelentős csoportja — életrajzba, pályaképbe, személyes emlékekbe kapaszkodón — mementóként, vagy tanulságként, a morális pél­ dát hangsúlyozza a zeneszerző portréjában.” Érthető és természetes, hogy e portréversek esetében rendkívül megnő a szoborszerűség veszélye. A megemelt versnyelv és az áb­ rázolt etikai magasság következtében alig kerülhető ez el. Ha a költő „Bartók-verset” ír, ezzel is számolnia kell: már az 1940-es években megalkotta Kassák Lajos annak az ábrázolásmódnak az őstípusát, amely révén a Bartók Béláról írott versek sorozatában el­ kerülhető a szoborrá merevítés veszélye, anélkül, hogy az emberi portré és a legszo­ rosabban vett művészetikai magatartás fel­ rajzolásáról lemondanánk. A mérleg serpe­ nyője (Bartók Béla) című versének legjellem­ zőbb ábrázolási eszköze heroizáló deheroizálásnak lenne nevezhető, ha e kifejezés nem lenne annyira riasztóan idegenszerű. A költő a jelentéktelennek látszó, a látszólag jelentéktelen és köznapi részletekben mutat­ ja fel a távlatosat, a köznapi fölé emelkedőt: „Szóljunk valamit a zeneszerzőről is. Láthatod szárnyas kabátban a dobogón s az uccán, amint levett kalappal sétál a reggeli napsütésben”. A verskezdet ilyen szándékoltan „kereset­ len” nyelvezete, e „köznapi” hangütés után, épp, mert szakított a portréversek hagyo­ mányosan magas hangnemével, a költő a poklokat is megmozgathatja. A Bartók Béla örökségéért folytatott küz­ delem a hatvanas-hetvenes években az aktualizáltság mozzanatát állította előtérbe. Nemcsak arra a küzdelemre gondolok, ame­ lyet a költők azért vívtak, hogy megleljék és kijelöljék viszonyukat a zeneszerző élet­ művéhez. E viszonykijelöléshez, „bemérés­ hez”, a nemzettudat és az európaiság-tudat kettősségével kell megküzdenie mindenkinek. Ekként a Bartók-inspirálta vers sokkal in­ kább költőjéről mond, állít, ad információt, mint a zeneszerzőről. Hatalmas felelősség Bartók Béláról verset írni. Hiszen ő az a „legmagyarabb magyar”, aki — Vas István és Nagy László szavaival — „a napkoroná­ ig felküzdi magát”. Rendkívül nehéz szem­ benézni a bartóki élet és mű teljességigé­ nyével. Hol az „ezüstfej”, az arisztokratikus, hol a népi ihletettségű, hol a magyar, hol a kelet-közép-európai, hol a kozmopolita Bar­ tók igazsága perel a maga igazáért a róla �írott versekben. A bartóki mű eredendő tel­ jessége és a bartóki örökség helyzettudata ezért jelenik meg némileg ironizált formá­ ban Zalán Tibor versében (Igor Stravinsky álma Bartókról): egy ember Cantata profana-t ír TÁRSAS-JÁTÉK egy csoport kantátaprofánát ír NÉPI-JÁTÉK egy nemzet kantátaprofánát ír KONTINENT-SPIELE egy európa kantátaprofánát ír MUNDO-LUDO egy világ kantátaprofánát ír COSMOS-PLAY A mindenség írhat csak Cantata Profana-t Az ember-csoport-nemzet-Európa sor ide­ ologikus jelei a kompozíció és a versforma megválasztásában is jelen vannak. A forma jelentése érthető módon különösen fontos sze­ repet játszik a Bartók-művek inspirálta ver­ sek esetében. Feltűnő, hogy nincs vagy alig van a vizsgált költemények között például alkaioszi vagy szapphói strófaszerkezet — ál­ talában antik metrum. Ezzel szemben igen sokan előnyben részesítik a magyaros, dal­ szerű formákat, kolinda-szövegváltozatokat stb. Valószínű, hogy ebben a forma jelenté­ sére vonatkozó szerzői előfeltevés és döntés mutatkozik meg, mintegy versben leképezve a népzene szellemét és Bartók népzenei ihletettségét. Újabb csoportot alkotnak szempontunkból a prózaversek (gondoljunk például Juhász Fe­ renc Örvénylések című portréversére) és a szabadversek. A forma itt sem közömbös: bár ötvöződhet folklórmotívumok rendszerével, tulajdonképpen a bartóki zenei kompozíciók 20. századiságának, modernségének analóg­ ja. Sejteni, hogy nemcsak a zene-, de a köl­ tészettörténet is túljutott a klasszikus össz­ hangzattan korszakán. Végül a Bartók-inspirálta versek között elég sok montázstechniká­ val készült verset találunk. A montázs épp­ úgy ideologikus, jelentő forma, akár a dal­ szerű verskompozíció. E technika az alkotás egészét vonatkozáshálózattá fejleszti a kü­ lönnemű részek összerendezésekor. Magába olvaszthatja a dalszerű formát éppúgy, mint a prózaversét. Sokkal inkább zenei, mintsem filmelvü jelenség. (Gondoljunk akár ennek legszebb példájára, Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című kompozíciójára. De szíve­ sen olvasom versként Cselényi László Bartók és Joyce című szövetmontázsát is.) Előnye a megoldásnak, hogy nem kell törődni a vers hangnemének, modalitásának (csak végső!) egységével — amint ezt Cselényi műve pél­ dázza. Kompozicionális szempontból talán a legjárhatóbb út a Bartók-ihlette versek tér­ képén. A „Bartók-vers” műfaja nehezéke, örökletes poétikai követelményrendszere — tán kitűnt valamelyest az eddigiekből — vé­ leményem szerint kevéssé alkalmas arra, hogy a bartóki kompozíciós rendek örökségének költői gyakorlatát felvállalja. E feladat eleve nem is lehet a célja. De igenis célja az ál­ landó küzdelem a műfaj adott korlátaival, ami nem csekélység. Hol kereshető esetleg a bar­ tóki kompozicionális modellek ihlető hatása költészetünkben? A „Bartók-verseken” kí­ vül, a zenei analógiára épült költői alkotások­ ban. Ám mindjárt hozzá is kell tennünk, hogy a bartóki mű kompozicionális lehetősé­ geit költői gyakorlatunk eddig jobbára csak érintette. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy milyen lehetőségei vannak a zenei szerkezetű kom­ pozícióknak a költészetben ma. Vannak-e a korszerű jelzőt valóban megérdemlő ilyen irányú törekvések? Csak esetleges példákra szorítkozhatunk. Azt hiszem, kevéssé köztu­ dottak Tandori Dezső nagyon jelentős ilyen irányú erőfeszítései, ezért tán érdemes föl­ idézni belőlük. Az ív is érdekes. Első köteté­ ben még ortodox megoldásúak a versszer­ kezetekben átértelmezett zenei műfaj meg­ jelölések (ilyen a Macabre..., e zenei elvet poétikaivá legmélyebben váltó Preludium és ötsoros, a Koan bel canto). Az Egy talált tárgy megtisztítása kötet (1972!) már e tá­ jékozódás módosult irányát mutatja. Egyik legnehezebb versének II. Termében „1. (Szeriális kompozíció)”. A szerkezetet a legtartal­ masabb, mert üres seria, hangzó sor zárja: +++ +++ folyt.; fogyó sor Tandori gyakran alkalmazza a seria megfordíthatóságának, általános, az aleatóriában is fellelhető elvét is: Elmarad egy jel !tlob a innem dzek, ruhtrA Arthur, kezd menni a bolt Fel kell figyelnünk arra az érdekes kísér­ letre, amely során a szerző — jóval a Talált tárgy után, 1974-ben — átírja tisztán hangzó s az eredetivel egyenértékűnek tekintett kompozícióvá első kötetének Hommage cí­ mű nevezetes kezdődarabját önkényesen fel­ vett előzetes szabályok szerint. Az előrende­ zett, átírt mű címe és első sora különben így hangzik: =234567 Míg a második kötet megváltozott versesz­ ménye a szérializmus jegyében alakította a maga arcára a költői indulás programversét, a Még így sem szonettjei a jazz eredményeit fölhasználva a leginkább kötött formán belü­ li improvizáció megtalálását mutatják. A Miért élnél örökké? prózájában fontos sze­ repet játszó Varése-lemez (rajta az 1936-os Density 21,5 is) mellett megjelennek a messiaeni madárhangok. S végül A meghívás fennáll című műben a valószínűség által ha­ tárok közé szorított véletlen kompozíciós alapjait fejtegető John Cage indítja el a leg­ lényegesebb művészetfilozófiai gondolatokat. A regény első mondataiban arról van szó, hogy, ha a veréb a vállon ül, az ember vállán, nem lehet akármelyik billentyűre, akárho­ gyan ütni az írógépen. Mert akkor bármi be­ következhet, és ezért kell figyelni a ma­ dárra. Ezért „Ez itt nem automatikus re­ gény; más dolog az, hogy a madár következő pillanata kiszámíthatatlan, más, nem gépies­ ség. Nem is az ellenkezője.” Akkor milyen az a regény, amelyik egy madár röptét figyeli? Elemzést gátló kérdés. Pedig a regény egy­ szerűen aleatórikus. Ez az életformaregény zenei analógiára íródott: akár a madár re­ pülése, a repülés meghatározta műalkotásszerű élet és az ezt lejegyző művészet is aleató­ rikus (a kifejezés a latin alea ,kocka’ szóból ered). Az ilyen művek a véletlenre épülnek, az „improvizációs szabadság mozgásterei”. Elemei egyszeriek, megismételhetetlenek. A zenetörténész Zofia Lissa az időbeli folya­ matosság hiányát és a többértelműséget tart­ ja e szerkezet alapjellemzőjének. „A kompo­ nisták — írja — a véletlenre bízzák a mű tu­ lajdonképpeni megszületését, az lép elő szer­ vezővé, ők maguk csupán a körülményeket szervezik meg, amelyek közepette a véletlen alakjában juthat »chance d’operation« ered­ ményeként érvényre.” Íme a zenei elv: a műalkotásszerűen megélt elindítója és mintegy szó szerint „mozgó”, változója, fikciója a ve­ réb (a szerző csak a szituáció megszervező­ je), amely megteremti az eseménymenet, a kompozíciósor véletleneinek kalitkáját, sza­ badságot és kényszert egyszerre. Mivel az irányító erő részben a szerzőn kívül helyező­ dött, nincs a műnek abszolut előzetes szerzői terve, de ez már szerkezeti kérdés. Az aleatória elvének fölismerése egy lehetséges utat nyithat a rejtvényszerű mű megértéséhez. A középnemzedék tagjai közül is számosan kísérleteznek zenei kompozíciókkal. Prózában sokak mellett tán Nádas Péter a legeredmé­ nyesebben. Rendkívül ígéretesek Baka Ist­ ván törekvései. Most megjelent második kö­ tetének (Tűzbe vetett evangélium a címe) legfontosabb kompozíciója a Háborús téli éjszaka is ezt példázza. A költő kiküzdött sa­ ját összhangzattanának szabályait kódolja át benne: hamis harmóniát szabályként meg­ értett diszharmóniává. E vers is megérde­ melné a kompozíciós elemzést. Ám a bartóki szerkezeti modellek hatásának kérdéséhez visszatérve — itt még csak lehetőségekről szólhatunk. Egy ötlet. Számos oka van, hogy sok fiatal szerzőnk ún. hosszú-versekkel kí­ sérletezik. Nagy lehetőség ez, már csak azért is, mert e verstípusban a szövegvariálás és a jelentés többértelműsége kibontásának esé­ lye sokkal szélesebb más, esetleg rokon mű­ fajokénál. Tudott, hogy Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kirepülnek című vers­ kompozíciója — e verstípus egyik ősképe — is „Szerkezetét tekintve harmonikus polifon zeneművekhez hasonlítható, melyben egyszer­ re kell érzékelni a szólamok időbeli mozgását és az egyidejűleg megszólaló hangok közötti harmonikus összefüggéseket” (Szegedy-Maszák Mihály). A bartóki kompozicionális mo­ dellek inspirációja bizonyára itt is felszaba­ dító hatású lenne, eltávolító a műfajha­ gyományoktól. Mint sok más verstípus ese­ tében. Hisz’ a bartóki életmű alternatívák so­ kaságát rejti a költői gyakorlat számára. Ez az esszé csak kompozíciós kérdésekről szólt. Arról, hogy hatalmas felelősség Bartók Béláról verset írni. A bartóki mű kompozi­ cionális lehetőségeit költői gyakorlatunk eddig jobbára csak érintette. Ha a költő „Bartókverset” ír, számolnia kell ezzel. Szigeti Csaba Szilágyi Domokos Bartók idézése Köztudott, bárha ritkán mondjuk ki nyíl­ tan, hogy Bartók birodalmában Erdély, az ottani román és magyar népzene világa volt a „fele királyság”. Élete és munkássága leg­ mélyebb és legtartósabb inspirációit onnét kapta. Igen. Fodor András tömören megfogal­ mazta Bartók életének meghatározó alap­ élményét, az erdélyi emberek, az ottani kör­ nyezet emberségformáló hatását. Ez a föl­ ismerés sok mindent megmagyaráz abból a különösen mély kapcsolatból, ami a zene­ szerző és az erdélyi emberek, alkotók között kialakult még életében, s tart halála után is, mind a mai napig. Benkő András köny­ véből és Kelemen Imre gondos tanulmá­ nyából tudjuk, hogy mint népdalgyűjtő, ze­ neszerző és zongoraművész 1936-ig szinte minden évben — akár többször is — fölke­ reste Bartók az erdélyi falvakat, városokat. Ezt a ragaszkodást szerencsére gazdagon vi­ szonozták az ott élő, és az életmű előtt hű­ ségesen tisztelgő zenészek, tudósok, költők. A romániai magyar könyvkiadás 1971-óta folyamatosan jelentkezik Bartók munkássá­ gának teljesebb megértését szolgáló tudo­ mányos munkákkal, és a bartóki példát vállaló önálló alkotások megjelentetésével. Szilágyi Domokos Bartók Amerikában cí­ mű verse ennek a törekvésnek a leghívebb kifejező példája. A Szilágyi-vers titka a helyzet azonosságában van. Az „amerikaiak közt egy európai” problémakörének hang­ súlyozása, a bartóki életpálya legtragikusabb szakaszának közelképe messzemutató tanul­ ságokat rejt. Az önkéntes száműzetésben élő Bartók etikai tartásának fölmutatása nyújt­ hat-e megoldást a történelem száműzöttjeinek? A nemzeti tragédia felé tartó Magyar­ országon agyonhallgatott zeneszerző szaka­ datlan ragaszkodása, hűsége népéhez lehet-e követendő példa a hivatalosan elfelejtett, és az új keretek között mindvégig idegen magyar nemeztiségeknek? Ez a súlyos tör­ ténelmi-társadalmi azonosság kiegészül Szi­ lágyi költői nyelvezetének megújulásával, �stílusának teljessé válásával. S ami a dön­ tő, hogy e belső forradalom éppen a bartóki alkotói módszer átvételén alapul. Az elem­ zés lehetőséget ad annak az útnak végigjá­ rására, miként szerveződhetett Szilágyi köl­ tészete monumentnális versépítménnyé, a bartóki példa előtti alázat és az öntörvényű stílusfejlődés harmonikus, egymást kiegészí­ tő találkozásának eredményeként. Hazamegyek, mihelyt lehet. Aminthogy úgyis hazamentem volna (t. i.. ha nem vá­ lasztják meg 1945-ben nemzetgyűlési képvi­ selőnek, Budapesten. N. J. I.) Tudom, hogy a külső viszonyok igen nehezek lesznek, de egy zongora csak akad és egy csendes szo­ ba, ahol dolgozhatok. „Hová vetemedtél,/ hová vetemedtél/ szi­ várvány havasáról,/ szivárvány havasáról/ tűzre te vetetettél/ hamuvá vedlettéi,/ mint jó Ráduj Péter/ szëme mënyëcskéje,/ romá­ nul Marinka,/ magyarul Margitka.” A halálos kór megmásíthatatlan ítélete alatt — melytől annyit szenvedett — valójá­ ban már kölcsönkapott időből élt, minden­ nap többet hagyott magából a szellemnek, mindennap többet engedett át testéből az anyaföldnek, úgy, hogy amikor felvázolta a végső hangjegyét, és utolsó akkordját a szél szárnyára bocsátotta, addigra a Halál szá­ mára már alig maradt valami elérhető bebőle. A Szilágyi- vers komor gondolati töltésű nyitó része az intuitív helyzetábrázolás lé­ lektani „átvilágítása”: „Milyen széles az Óceán/ annak, ki hazagondol — /s rossz hír számára mily rövid az út.”... „Jaj neked, hús-vér idegen! — /szerves gép itt az em­ ber —”, A kényszerhelyzet szülte lehetőség sivárságát izgalmas stílusmegoldással ellen­ pontozza a költő. A Bartók életében oly nagy jelentőségű néphagyomány gazdag vi­ lágának idézését látja az érzelmi szélsőségek ábrázolására legalkalmasabbnak. „Marinka, Margitka,/ hamvasság hamvedre,/ ajkadból rózsa nő,/ rög tapos kezedre,/ jó Ráduj Péternek/ (szëme-szép-mënyëcske./...”. A népkültészet klasszikus tragédiák­ ra emlékeztető sorainak bartóki feldolgozá­ sa új esztétikai minőség teremtésére képes. Fokozva így a lélektani sokk megrázó hatá­ sát. A kifejezés skálája gazdagodott a nép­ költészet hiteles feldolgozásával — a vers szövegében végig nyomon követhető ez a megoldás —, mint ahogy a vers nyitó szaka­ szában a továbblépés feszültségét készíti elő. Az a kérdés már most, hogy miként nyil­ vánulhat meg a parasztzene hatása a ma­ gasabb műzenében? Először is úgy, hogy a parasztdallamot minden változtatás nélkül vagy csak alig variálva, kísérettel látjuk el, esetleg még elő- és utójáték közé foglal­ juk. Bartók hangrendszere a funkciós zenéből nőtt ki; a funkciós zene kezdeteitől a bécsi klasszicizmus összhangzattanán és a roman­ tika hangzásvilágán keresztül törés nélkül vezet az út a „tengelyrendszer” kialakulá­ sához. ...A tengelyrendszer az európai ze­ nének nem csak szerves továbbfejlesztését, de a betetőzését, sőt bezárulását is jelenti — mert a funkciós kapcsolatokat a homogén 12 fokúságra kiterjeszti, s ezzel lezárja a fejlődéstörténetét. Szilágyi Domokosnál a formai megúju­ lást mindig igazolja a gondolatok energiafe­ dezete. Kísérletei, „játékai” soha nem öncé­ lúak. Esztétikai hatás elérésére töreksze­ nek, átgondolt, tartalmi célkitűzés megva­ lósulását segítik. A megszerkesztett egész nélkülözhetetlen részei, A költészet tanának Babits-tanítványaként — kinek később ver­ sét is ajánlja — ragaszkodik a hagyományok funkciós értelmet kapó megjelenítéséhez. Olyan költő volt ő, ,,....aki úgy szerkesztet­ te a rímet, hogy méltóságát a szabadvers­ ben megszerezhesse.”, fogalmazza meg a lé­ nyeget Tömöry Péter. Ha követjük továbbra is a bartóki párhuzamot, akkor a vers foly­ tatását a tonális réteghez sorolhatjuk: „Jaj istenem a világ,/ kinek szoros, kinek tág,/ jaj de szoros a világ,/ csontig hatol, velőt vág,/ hogy kitágul a világ,/ ha egyszer jobb időt lát.” Tanulságos Nagy László összefoglalása Szilágyi hagyománytiszteletéről: „Emlékezze­ tek, óhajtozott élni, játszott az életért ma­ dárkecsesen, szeretősen. Táncolt neki vitézmihályos verslábakon, ál-marcsás dib-dábul, atavisztikus bájritmusokban, fából faragott királyfi-tagokkal.” Ebben a versben is Má­ té evangéliumának részletidézésétől („Gyön­ gyeiteket ne hányjátok a disznók elé...”) Illyés Bartók-versének emlékezetéig kalan­ dozik a költő: ,,Estélyiben-frakkban/ Urakhölgyek, hölgyek-urak,/ zongoraszónál szebb/ zongorafödélen a lakk,/ gyémántbolygók ke­ ringenek,/ csiribirivalcer —/ pucér füleknek szól./ veszett ez a hangszer!/, hogy rögtön darabokra törje a feltételezhető áthallást: ..Kicsi ember, tudsz-e/ szépeket hazudni,/ szép álságot hinni?/ Van-e erőd: utolsóig/ minden poharat kiinni?”. Ez a minden ízé­ ben Szilágyira jellemző tételzárlat a hely­ zettudat azonosságából táplálkozik. Innen a meghökkentő fordulat, a kételkedő remény, a derűlátó megdicsőítés helyett. Emlékezzünk rá, hogy Bartók motívum­ fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze az ellentétezés és megfordítás. A tétel és ellen­ tétel kettős egysége erre is kiterjed: ...Íme a karakter, mely ellentétein keresztül érke­ zik magasabb önmagához. A vers következő szakaszában az ellenté­ tek könyörtelen hangsúlyozása, az így terem­ tett feszültség lélektani kálváriája gazdag gondolattársítást szabadít fel. „Halál elől meghalásba menekül aki él —”, jut el a különös, de idegtépően veszélyes szakadék szélére. A szakadék fölött átívelő apokalip­ tikus látomás tengelyében a szigorúan for­ mált fölismerés áll: „Akit sorsa meg akar tartani/ síriglan-rerményben ég el./ akit sorsa el akar veszteni:/ megveri tehetetlen­ séggel.” A parasztzene hatásának második meg­ nyilvánulási módja ez: a zeneszerző nem használ fel valódi parasztdallamot, hanem ehelyett maga eszel ki valamilyen parasztdallam-imitációt. „Tűz-víz-föld-ég/ Basa Pestát megölték,/ füst-füst-zöld-kék/ tűz-víz-föld-ég/ Basa Pos­ tát megölték/ ...a természet zenévé szervező­ dik/... dúdol a mélybarna-szem: —/ itt csak Mr. Bartók/ amerikaiak közt egy európai/ felhőkarcolók közt az elemek rokona.” A vers forrongó kidolgozási részében va­ lamennyi eddig részletezett alkotó elem szer­ ves egységgé olvad. A Szilágyi-versekben a későbbiek során — Haláltánc-szvit, Apok­ rif Vörösmarty kézirat..., Nyár, ..— oly jelen­ tős szintetizáló törekvés, az ismerethalmazt rendező montázstechnika itt valósul meg először hibátlan többszólamú hangzásban. A megmásíthatatlan valóság világgá kiáltása után („múló élet múlhatatlan hangjainál/ pusztuló vörösvértestekben gondolkodik a halál.”), a vers dinamikája fokozatosan megcsendesül. A nagy fölismerések látványos sorozatát, gazdag és merőben szokatlan tár­ sítását, filozofikus átvezetés követ. A Kán­ tor Lajos által „értékezőpróza-szövegnek” nevezett elmélkedés, miként a gondolatok tisztítótüze, a hitelesség próbája úgy kap rendeltetést a vers egészében. A költő, e gon­ dolatilag legelvontabb tételeket az axiomatika vasbetonszerkezetébe sűrítve, nem kis fel­ adatot ró az értelmezőre. Bartók, műveinek van egy érdekes sajátossága: nem lehet készületlenül, figyelmetlenül félfüllel hallgatni. Csak az áhítatos figyelem előtt nyitják meg szépségüket. A Bartók Amerikában szerkezetének alap­ vető összefüggéseit vizsgálva, a zeneszerző által oly következetesen alkalmazott hídformára emlékeztet. A két nemlét közti lét alapkérdéseinek a föltevése és a „kölcsön­ kapott idő” titkának föltárása megtörtént a hatalmas versfolyamatban. A végső összeg­ zést tartogató befejező versszakok letisztult világa pedig már Bartók Hegedű szóló szo­ nátája lassú tételének kristályragyogású csúcsaiba emelkedik. Végezetül még egy harmadik módon mutotkozhatik a parasztzene hatása a zene­ szerző műveiben. Ha tudniillik sem paraszt­ dallamokat, sem parasztdallam-imitációkat nem dolgoz föl zenéjében, de zenéjéből mé­ gis ugyanaz a levegő árad, mint a paraszt­ zenéből. „Minden élőre ezer halál jut —/ könnyezik a kft is./ A borzalom napjaiba/ belefárad az idő is./ Dolgos állat az ember,/ a cél: re­ mény is egyben./ Így hát a félt halál sem/ oly kérlelhetetlen....... ” A két alkotó közt feltárt azonosságok bo­ nyolult rendszere, a bartóki modell teljessé­ gének hiteles felvállalása, Szilágyi Domo­ kos sorshelyzete és költői elhivatottsága azok a meghatározó tényezők, melyeknek ez a kötöttségeket szétfeszítő és új szintézist megvalósító költemény létrejöttét köszönheti. Csak ilyen összefüggésben tudjuk megérte­ ni, miként emelkedhet ki Bartók Ameriká­ ban világítótoronyként a Bartókról írt ver­ sek tengeréből. A Bartók Béla életével és munkásságával kapcsolatos szövegeket Bartók Béla, Yehudi Menuhin, Lendvai Ernő, Szabolcsi Bence és Szöcs István írásaiból válogattam. Németh János István �— A mindenit maguknak. Ma nem fognak felel­ ni. Megdicsőülten hallgattunk el. Pásztory tanár úr volt a legszigorúbb tanár a gimnáziumban, békében és háború után. Szigorúsága ellenére a leg­ szelídebb órákat is ő tartotta: az énekkar vezetője volt; ebben az évben - a háborús távollétet is beleszámítva — már a huszadik éve. Most is az volt a bánata a harcterekről betegen hazaérkezett tanár urnak, hogy fáradt és beteg volt már a dal­ kor újjászervezéséhez, holott tudtuk, otthonában nem hagyta abba a zongorázást — pompásan játszott -, sőt együttes erővel a feleségével, az elsőszülöttet, Ditát és két öccsét is szorgosan zené­ re tanítják. A leánynak főiskolai rangot szántak úgy hírlett, nagyszerű tehetség. Néha fellépett is­ kolai hangversenyeken. Pásztory Gyula —, mint annyi matematikus egyúttal jeles muzsikus is volt, mind elméletben mind gyakorlatban. Szarvason született. Gyakorló tanárként Krassó-Szörény vármegye székhelyére, Lugosra került, ott feleségül vette egy magasrangú vármegyei tisztviselő lányát — mindnyájunk által halála napjáig oly szeretett, későbbi „Nel i nénit” - és a családban először őt a ­ nította meg zongorázni. Pásztory Gyulát — evanlévén - l900-ban Rimaszombatban válaszgélikus tották meg számtan—fizika tanárnak. Újjászervez­ te az iskolai énekkart is, sok dicsőséget aratott vele. Idővel a dicsőségnek e szárnyalásába az én szopránhangom is, belekontárkodott. Még ma is fújom sorra, a dalokat, amelyekre Pásztory tanár úr bennünket, nem kis dörgedelmekkel, diák-drukkokka Pásztory tanár úr oly ragyogóan tanította meg zongorázni a feleségét, hogy Dita mamája évtize- deken át Rimaszombat igen kedvelt, víg természetű zongoratanárnője maradt. Mert Pásztory ta­ nár úr már nem tudott bennünket érettségire sem vinni, hamar elhunyt. A háborúban szerzett betegségei siettették halálát. Az érettségibiztost sema magyar m csehszlovák állam. Viszont Pásztory Dita a két szülő jóvoltából már ekkor oly remekül zongorázott — az elméletet édesapja, a gyakorlatot a mamája tanította hogy ez a tehetség elkívánkozott Rimaszombatból: a szép, vidám lelkületű -, s táncóráinkon anynyira körülrajongott — művésznövendék Pesten kellett, hogy folytassa tanulmányait. Először ma­ gánintézetben, a bizonyítványadásra is jogosított dr. Somogyi Mór-féle zeneiskolában, majd ennek elvégzése után a Zeneakadémián -, ahogy abban az időben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát hívták. 1922-ben jelentkezett Bartók Bélánál. Bartókcsak két-három növendéket szokott volt felvenni. Meghallgatta Pásztory Dittát, felvette növendékeiközé. Két eszten „Két zongorán: Bartók Béla és Pásztory Ditta” Azt a kerekre nyitott különös szemet, Bartók Béla melegbarna szembogarát nem felejtem az­ óta sem. Ha most magam elé tudnám varázsolni akkori arcát, alakját, vékony ujjainak határo­ zott billentéseit, a csengő üveghangokat — jó öt­ ven éve ennek — az egész emberből mindössze beszédes, barna, biztató szempárját szeretném láttatni. Amint e szempár gazdája a zongorado­ bogón finom meghajlással fordul a közönség fe­ lé, és minden egyes hallgatója figyelmes tekinte­ tébe külön-külön tűzi szeme átható sugarát, s vé­ gül a zongoraszéken elhelyezkedve várja a tap­ sok halkulását. Futnak a másodpercek, s még vár, hogy tökéletes legyen a csend. Emlékezetem retináján ma is egyetlen messzevilágító, óriási barna szempár az egész filigrán ember. A pillantás egyszerre átható és kutató, egyszerre barátságos és ígéretesen biztató. Kicsit tanáros, kicsit családias. ,.Együtt örvendezünk — tolmácsolta a szem — kérem, figyeljenek, Beetho­ ven következik!” Ha kajánkodnék, mai eszemmel a tekintetbe még ezt is beleolvasnám: „Vigyázat, akár értik, akár nem, Bartókot is játszom!” A bartóki muzsikával ez idő tájt kezdett ismer­ kedni a magyar zenehallgatóság. Olykor idegen­ nek tűnt még, de szoktattuk hozzá magunkat. Ráhelyezte két kezét a billentyűkre; a mozdu­ lat már a kalauz gesztusa volt, a zenei önfeledtség boldog birodalmába bátorított. A közönség pedig a beethoveni szárnyalásokon és Debussy harmóniáin keresztül a bartóki, hindemithi mu­ zsikához szoktatta magát. Brilliáns előadóművész volt. Két kéz került a billentyűkre? Nem. Négy. Ez­ úttal négy kéz játékára tekinthettünk. A mélybarna szemű férfivel szemben kék szemű, sötétszőke hajú hölgy foglalt helyet a másik Bösendorfer mellett — a pesti Vigadóban a művé­ szek ekkortájt Bösendorferen játszottak —, a hölgy tekintete azonban rögtön a billentyűkre siklott. Mosolygós kék szem volt pedig, jól tud­ tam, kislány kora óta ismertem tulajdonosát. Hányszor táncoltattam meg diáktáncórákon! Pásztory Ditta volt ő. Bartók második felesége. Nevét nálunk Rimaszombatban egy tével, Ditának ejtették. Edita. Ma is úgy. A barna szempár ez átható sugárzásának idé­ zett estjén kétzongorás hangversenyen lépett föl Bartók Pásztory Dittával. Mily szívós művészi munka, mennyi gyakorlás, újra, s újrakezdés, ál­ dozatvállalás, zenei áhitat, munkatársi egyetértés volt feltétele annak, hogy ez a két ember ily ra­ gyogó összjátékkal, hibátlan harmóniában, egyfor­ ma technikával legyen képes kifejezni magát, akár Beethoven és Mozart, akár a modernek vi­ lágában. Gyorsan vált Pásztory Ditta Bartók egyik leghívebb, legpontosabb, s legértőbb tolmácsolójává, hiszen számtalanszor láthatta ,,in statu nascendi” formálódni a kottafejeket az otthoni zon­ gorán. Nem „a feleséggel” ült zongorajátékhoz Bartók, nem afféle családias háziáldás hangulata érződött kemény szorgalommal eggyé kovácsolt já­ tékstílusukon, hanem két zenei tehetség nagyszerű találkozásának szép példái lettek ők Máskülön­ ben nem is ült volna le Bartók négykezest, avagy kétzongorást játszani a feleségével. Egyenrangúak ültek a zongorák mellé. A nagyszerű tanítványból kiváló feleség is vált. A Bartókról szóló megemlékezések forgatagában essék tehát néhány szó a zenei és életbeni társ­ ról, Pásztory Dittáról is. * A rimaszombati gimnáziumot 1920-ban hívták utoljára azon a néven, amelyet 1865-től kezdve vi­ selt: Egyesült Protestáns Főgimnáziumnak. (1938— 1945. között még egyszer használta ezt a nevet.) A református és evangélikus egyház tartotta fönn az intézetet, államsegéllyel; hagyományaiban Mik­ száth, Pósa, Kiss József emlékeit őrzi ma is. 1918 őszét írtuk, az első világháború utolsó hó­ napjait. Pásztory Gyula tanár úr, a fizika és a matema­ tika tanára, döcögve ballagott végig a gimnázium földszinti folyosóján. Rossz kedve volt. A kárpáti harcokban elfagyott a lába, úgy került haza vé­ gül századosi rangban. Most is katonai zubbonyt viselt, de a három aranycsillag nélkül. Hirtelen figyelt föl arra az énekkvartettre, amelyet — há­ rom hetedikes — trióban énekeltünk valahol a tornaterem ajtaja előtt, Abban élvezkedtünk, hogy nem létező prím szólamunkhoz kíséretet találjunk ki három szólamban. Zeneileg képzetlen egyén, avagy a pedellus ezt afféle éretlen bőgésnek tar­ totta volna — és méltán — és, amikor Pásztory tanár úr feltűnt a fordulónál, zavartan abba is hagytuk; iszkoltunk volna el is, Pásztory tanár úr azonban mély hangján ránkdörgött: — Ne hagyják abba. Folytassák! Folytattuk. Félve kissé, de aztán újfent elfogott bennünket a dalolás heve, ismét jól összetalálkoz­ tunk a hármas hangzatban. A prím nélküli, har­ monizált kvartettben. A tanár úr taktust bóloga­ tott hozzá. Ragyogó hallása, kiváló zenei érzéke volt. Két esztendő múlva felesége lett. Özvegy Pásztory Gyuláné, kisvárosunk népszerű zongoratanárnője pedig - talán elsőként a felvidéki kisvárosok között — lelkesen kezdte tanítani Bartók műveit. Népszerűsítette és megkedveltette. Bartók maga is meglátogatta néha anyósát — Péter fiukkal együtt — Rimaszombatban, s elmondhatni, hogy anyós és vő igen jól megértették szerették egymást. Bartók hangversenyt is adott felesége szülővárosában. Értette-e, nem-e a kisvá­ ros zeneileg középszinten álló közönsége a bartó­ ki muzsikát: ezt a „titkot”, sajnos legtöbben már a sírba vitték. Nelli néni azonban haláláig — alig né­ hány esztendeje hunyt el — lelkes apostola volt Bartók zenéjének. Ha valaki Bartók látogatásainak színhelyét, a Pásztory-házat azonban meg akarná jelölni Ri­ maszombatban, ez már nem lenne lehetséges. Ta­ valy bontották le a város lázas és nem alaposan átgondolt bontása-építése, átalakítása-újjászervezése során. De éppen úgy nem lehetne megjelölni Tompa Mihály, Blaha Lujza, avagy a költő Győry Dezső, a tudós Hatvani István és a szintén termé­ szettudós Szabó-Patay József szülőházát sem. Vagy a bomba pusztította el vagy a csákány. Emléküket a helyi múzeum sem őrzi. A húszas évek vége felé a közös szülőváros jo­ gán sokszor meglátogattam Bartókékat a budai Szilágyi Dezső téren. Észrevehető volt a ház ura irán­ ti tisztelet, afféle belső, családi fegyelemtartás még akkor is, amikor a ház ura távol volt. Ha pedig otthon tartózkodott, a félhomályos, tágas hallban üldögéltünk a színesre festett, népies faragású ló­ cán, székeken. Az egész ház a lábujjhegyen való mozgás óvatos csendjében élt. — Pszt! — súgta Ditta — Béta dolgozik. — Szeretném egyszer meginterjúvolni — mond­ tam. — Talán inkább Kodályt. Jobban rááll. El is mentem Kodályhoz a Zeneakadémiára: fá­ radtan, a heverőn fekve felelt kérdéseimre. És a Bartók iránti interjútámadásaimat finoman mindig elhárította a feleség. Kímélte az urát. Csa­ ládilag beszélgetni: igen. Interjúval kínozni: nem. Megértettem őket. Inkább Szabó Dezsőt válasz­ tottam. Élt-halt azért, hogy nyilatkozhasson és szórja átkait pillanatnyi — képzelt — ellenfeleire. A Gombaszögön, a Sajó partján 1928 augusztusá­ ban alakult „Sarló” úgyis együtt esküdött a Mó­ ricz—Szabó—Bartók hármasra. Bevallom őszintén, akkortájt e szlovennkói ifjú­ sági mozgalomban Bartók neve inkább csak ma­ gyar politikai jelszó volt, etnikai ragasztókkal, Zenéjét sokkal kevesebben értették, mint hirdették. * 1947. májusa. A Pesti Hírlap szerkesztőségének egyik szobájá­ ban üldögéltünk Fodor Gyulával, a lap zenei kri­ tikusával. Kissé szomorkásan tűnődött. �— Bartókné hazatért, beszélgetni kellene vele, de úgy hírlik, senkivel sem áll szívesen szóba. Meg­ próbálhatnád — fordult felém — gyerekkori pajtások vagytok. Pásztory Ditta akkor — nem sokkal Amerikából való hazajövetele után — öccsének, Pásztory Je­ nő gázgyári mérnöknek lakásán lakott, s itt talál­ kozott először edesanyjával is, a Tanács körúton, amit akkor meg Károly király útnak hívtak. IV. Ká­ roly után. Feltelefonáltam Jenőnek, mi a célom. Próbáld meg — javallta Pásztory Jenő —, ta­ lán neked nyilatkozni fog. És most itt közlöm — rövidítve — az első inter­ jút, amelyet Pásztory Ditta Amerikából való ha­ zatérése után adott: „Törékeny, finom arcú, bájos asszony Pásztory Ditta, Bartók Béla özvegye. Maga is kiváló zongoraművésznő. Férjének kétzongorás hangversenyein Bartók legkitűnőbb társa volt, s hozzá Bartok-tanitvany is. Eszményi élettársi és művészi együt­ tes. Olyan családból származik, amelynek minden tagja jeles muzsikus. Pásztory Ditta művészetének alapjait otthon szerezte, Rimaszombatban. Nem szívesen beszél. Még elevenen élnek az em­ lékek benne, a kegyelet és szeretet tesz tompítót mondataira, s most már nem is az özveggyel beszélek, hanem a régi, kedves diáktárssal, még a gömöri időkből. — Mi indította útnak Amerikába Bartók Bélát? — A férjem félelme a világkatasztrófától. Az volt az érzése, hogy Európában oly zivataros idők következnek, amelyek aligha engedik meg a nyu­ godt dolgozást, Úgy remélte, hogy Amerikában minden munkájában változatlanul aktív maradhat s nagy lehetőségek nyílnak előtte. Régóta félt a világ összeomlásától. — Tervezték a visszajövetelt is? — 1940 októberében indultunk ki, hangversenykörutat rendeztek neki akkor az Egyesült Álla­ mokban. Nem tudtuk, hogyan alakul a vilaghelyzet, meddig maradunk kinn. Mindenesetre szán­ dékában volt a visszatérés. Állandó lakásunk New Yorkban volt, de ideiglenes szállásainkat vál­ togattuk. Egyébként ő már harmadszor járt Ame­ rikában, s így eléggé ismerte a körülményeket. Az ilyen „átplántálással” azonban sokféle komplikáció kapcsolódik egybe, különösen, ha az em­ ber bizonytalan időre megy ki. — Végül is tudott odakinn jól dolgozni Bartók? — Hogyne. Egészen az utolsó időkig. Sok hang­ versenyt adott, együttes fellépéseink száma is szép volt. Kisvárosban, nagyvárosban, egyeteme­ ken, egyesületekben. Kedves szerzőit játszotta legtöbbször azonban a saját műveit. Kedves szerzői voltak ugyan, de „legkedvesebb” nem volt. A közönség nagyon hálás, tudásra szomjazó, isme­ retek szerzésere vágyó, kíváncsi a szó gyermekies értelmében. Úgy vélem azonban, hogy megértet­ tek Bartók zenéjét, s lényegében ez volt a leg­ fontosabb. — Az anyagiakat ne hagyjuk ki . . . — Anyagi létalapunk többféle volt Férjemnek hangversenyei, szerződése a Columbia egyetem­ mel népdalok tudományos feldolgozására, főképp a szlávokéra, mert az volt az egyetem birtoká­ ban. Zeneszerzői tantiémek. A hangversenyezés azonban csak az első két-három esztendőben fog­ lalta le idejét, mert később annyira beteg lett hogy egyre kevesebbet utazhatott. El kellett ke­ rülnünk a hangversenyzéssel járó állandó fáradt­ ságot. Nyaranta szép hegyek közt járkáltunk, gyönyörű vidékeket barangoltunk be. De akkor is folyton dolgozott, a munka éltette. — Állandó társaságuk volt-e? , — Természetesen. Magyarok, amerikaiak, kü­ lönböző nemzetiségű muzsikusok, igen kedves emberek. Úgy gondolom, nagyra értékelték a magyar zeneszerzőt és előadóművészt. Az utolsó időkben, amikor már nagyon beteg volt, az ame­ rikai muzsikusok egyesülete támogatta Bélát, s ez igen jelentős segítség volt. Fedezték az orvo­ sok, gyógyszerek, az üdültetések költségét. Főkép­ pen az észak-karolinai hegyekbe utaztatták. De betegen is dolgozott. Sok terve volt még. Ma­ gyarországról is vitt ki magával be nem fejezett tudományos munkát, megkezdett szerzeményeket; ezeket fejezte be. Népdalok feldolgozására a Harward-egyetemtől is kapott megbízást. Megéltünk szerényen. De, hogy nyomorogtunk volna — amint itthon írták —, nem igaz. Laktunk mi kez­ a középiskolát a sárospataki angol gimnáziumban. Nagy nehezen tudták végül is kivitetni Ameriká­ ba maguk után, három hónapig tartott az útja. Ma is kinn él, hanglemezgyártó vállalata van. Tíz éve ta­ lálkozott legutoljára anya, s fia, Svájcban. Pásztory Ditta igen sokáig nem ült zongorához, annyira megviselték az amerikai évek. Sok-sok kérés, biztatás után hajlandó volt végre zongorá­ hoz ülni, s a nyilvánosság számára játszani —, hiszen általános vélemény szerint ő tudta tolmá­ csolni zongorán legjobban Bartókot —, de csak négyszem között Jenő öccsével, magnetofonra játszva. Édesanyja —, aki sokszor látogatta meg Pesten — igen biztatta, már csak a benső, lelki egészség kedvéért is. Sok-sok tátrai nyaralás után kezdett hát újra munkához Bartók Béláné. Az ötvenes évek végén azonban még nem volt megfelelő, érzékeny, s mű­ vészi zongorajátékok felvételére alkalmas magne­ tofonja a magyar kereskedelemnek. Bartók Péter hozott egyet Amerikából, s a magyar állam vám nélkül engedte be, azzal a feltétellel, hogy csak Pásztory Ditta játszhat általa. Pásztory Jenő, az egyik öccs lemondott mérnö­ ki állásáról, hogy a művészetnek szentelje ma­ gát, azaz a lehető legtöbb Bartók-művet — nővére játékával — Magnószalagra venni segítse. Először a Mikrokozmoszt örökítették meg. Olykor a fiatalabb öccs, Gyula is feljött Er­ délyből — szintén ragyogó zongorista, számtan— fizika tanár —, s ekkor ketten hallgathatták Dittát. — Nemcsak szépen játszik újból — mosolygott egy­ szer elégedetten Nelli néni már az új lukasban, a budai Krisztina körúton —, hanem nagyszerű befőttöket és likőröket is készít a lányom. Valóban kitűnőek voltak. Nelli néni —, akinek, ha Rimaszombatba haza­ mentünk, mindig el kellett vinni a legfrissebb pesti vicceket — élete végéig megőrizte pompás kedélyét. Férje mellett, kedves tanárom mellett, a rimaszombati temetőben nyűgszik. Sírjukon min­ dig friss virág: a losonci unokahúg, Fábián Me­ linda gondozza. Jenő és Gyula is elköltözött már az égi me­ zőkre. * A napokban újra meglátogattam Pásztory Dittát; csaknem a szomszédunk. Bár a Bartók Mú­ zeumnak ajándékozta a legtöbb érdekes bútort, a könyveket, a zongorát, a lakás még ma is finom, gazdag, nyugodt; valóban Birtok emléke lengi körül. „Skatulyában tartott" lakás és ez nemcsak a bejárónő érdeme. Elnézem és magam elé gondolom azt a régi Dittát, a város egyik leányszépségét, a jókedvű, huncut, tizenhat éves táncórai körülrajongottat. Egy ici-picit megráncosodtunk azóta. — Ditta — kérdem — mondja, nehéz volt Bar­ tók mellett élni? Kerekre nyitja a szemét. — Nem. Miért lett volna nehéz? Az ő segítségé­ vel és gondoskodásával minden gondon-bajon túl lehetett jutni. Voltak nagyon szép éveink és akad­ tak problematikusak is. Béla mindent el tudott intézni. Jó volt mellette élni. Szombathy Viktor Az első koncert- Mikor zongorázott Bartók Béla először a nyilvá­ nosság előtt? Ismerjük-e édesanyjának hősi küz­ delmét gyerekei felneveléséért? Feltárult-e már előttünk alaposabban a magyar tanítóság helyze­ te a Ferenc József-i időben? Évekkel ezelőtt erről faggattam egy szem- és fültanút, Nagy Endrének, a magyar kabaré megalapítójának testvérhúgát, özv. Reichard Józsefné visegrádi lakost. Reichardné ma már nem él, de mondanivalóját írásban is rögzítette, s e sorok írójának adta át felhasználásra. Nagy szomorúság ért bennünket — így kezdi —, bennünket, nagyszőllősi negyedik elemistákat az detben villanegyedben is! Annyi sokféle lehetősé­ 1890—91-es tanévi beiratkozásnál. Megtudtuk, hogy günk mutatkozott, s végül annyira tetszett ne­ eddigi fiatal tanítónőnket, Jeszenszky Jolánt, aki künk, hogy bizonnyal kevesebb gondunk-bajunk minket az első elemi osztálytól tanított, s akit küldenünk nem kellett volna betegséggel megmindnyájan rajongva szerettünk, egy másik vá­ rosba helyezték át. Helyette a nagyszőllősi isko­ — Az utolsó napok? lában ott ült az igazgató jobbján egy szomorú - Csendesen elaludt. Hagyott maga után né­ szemű, halvány, szerintünk idős hölgy — (mi ak­ hány új szerzeményt, s két be nem fejezettet is kor a harminc év körüli nőt idősnek láttuk). El­ A Harmadik Zongoraversenyt Serly Tibor fejezte keseredve jöttünk ki az igazgatói szobából. Könybe Amerikában, s befejezésre vár egy brácsavernyeztünk, jaj, miért nem tanít már a cuki Jolán seny is. Sok terve volt még. nagysád? Akkor nagysádnak kellett szólítani a Még csak annyit: hol volt a legérdekesebb? tanítónőket. Tettünk is néhány tiszteletien meg­ — Mindenütt az volt. Ha most visszatekintek, jegyzést, persze, csendben, az új tanítónőre, de nem tudnám megmondani, hol éreztük magunkat osztályunk nagy szája, Literáty Margit el­ jobban, vagy kevésbé jól. Elmentünk egészen Los rikkantotta magát: „Na, majd én megmutatom, Angelesig, mindenféle emberrel találkoztunk, hogy ez az öreg nő nem sokáig fog bennünket pompás kaleidoszkóp volt az egész. Az élet min­ tanítani”. Furcsán hallatszott ez a kijelentés egy denütt érdekes. Izgalmas, higyje el, a művésze­ kilencéves leány szájából, de ennek a lánynak tet, úgy láttam mindenütt kedvelik. Fiam Péter nagy tekintélye volt nemcsak az osztály, de a kinn maradt, elektromérnökséget tanul Brooklyn-ban. tantestület előtt is. Tekintélye onnan eredt, hogy tanfelügyelőnk Atzél László volt, az ő és nagy­ — És most? számú testvéreinek keresztapja. Osztályunk má­ — Sok jó ember van a világon . . .” sik tekintélye. Nicki Ilus volt. Ott laktak mellet­ tünk egy nagy udvar hátsó részében levő nádfedeles házban. Kint a fakerítésen tábla lógott: * ,.Nicki István kovács és lópatkolás”. Persze, nem csak patkolta a lovakat, hanem, mert nem Eddig az 1947 májusában feljegyzett beszélgetés, lévén állatorvos a környéken, gyógyított is. Egy­ Pásztory Jenő kályhája mellett üldögélve. Bartók szerre csak hozzáírták a táblára azt. hogy ..és Péter 1940-ben még itthon maradt, hogy befejezze gyógykovács”. Jöttek sűrűn három vármegyéből állatokkal hozzá úgy, hogy szépen megszedte ma­ gat. Akkor határozta el, hogy építtet az elülső traktusra egy szép „úri” házat. De milyen szép ház lett abból! Valódi tükörüvegből az ablakok, kifestett falak, egy kisebb és nagyobb szoba. Így keletkezett Nicki Ilus nagy tekintélye, mert ezt a lakást mindig tanárok vagy tanítók vettek ki. En­ nek a lakásnak egyik szobájába költözött be Bartokné két gyermekével, a kilencéves fiúval és a hat év körüli kislánnyal. Kiadta Literáty a parancsot, ha bejön az új ta­ nítónő, csináljunk mindenféle zajt. Majd ő meg­ adja a jelet, mi prüszköljünk, köhögjünk, hozzuk zavarba már az első órán. Halkan, csendesen jött be, szép kis beszédet intézett hozzánk, síri csönd­ ben hallgattuk, míg egyszerre csak nagyot puf­ fant valami. Literacy elejtett egy könyvet, amiért lehajolt, miközben zajosan csapta le a padot. Ki­ hívóan szemtelenül ránézett Bartóknéra, aki csak annyit mondott: „Lányom, máskor vigyázz, ne ejtsd el a könyvet”. Literáty nem felelt, de az óra után kijelentette nekünk: „Azért is ki fo­ gom szekírozni innen”. Pedig mind jobban meg­ szerettük, olyan szépen tudott magyarázni. Elve­ zettel hallgattuk. Alig akadt rossz tanuló közöt­ tünk. Volt az osztályban egy faliszekrény. Abban tar­ tott valami italfélét Bartókné, amiből szerény tíz­ óraija után mindig ivott egy pohárkával. Literáry kisütötte, hogy a nagysád alkoholt iszik órák kö­ zött, s ő már érezte is a pálinkaszagot a nagy­ sádon, amikor felelni ment. Egy napon váratlan látogató érkezett. Atzél úr, a tanfelügyelő. Boldog pír lepte el Bartókné halvány arcát, büszkén hív­ ta ki tanítványait felelni; tudta, hogy nem fog szégyent vallani velük. A tanfelügyelő néhány gyermeket meghallgatott, aztán érdeklődni kezdett az iskolai felszerelések iránt. Megnézte a falitáblákat, térképeket, betekintett a katedra fiók­ jába, aztán úgy véletlenül megkérdezte: „Hát eb­ ben a faliszekrényben mi van?” Bartókné nyu­ godtan kinyitotta és elővette az üvegcsét: Kínavascseppek voltak benne, amit vérszegénysége el­ len szedett. Minél jobban megszerettük Bartóknét, annál élénkebben érdeklődtünk Nicki Ilusnál. Ha felér­ jük ésszel, bizonyára nagyon szomorúnak találtuk volna, amit róla mondott. Azt, hogy hajnalban, amikor apja, a kovács dolgozni kezd, ő már min­ dig ébren látja Bartóknét. Az asszony maga taka­ rít, főz, mos. Késő este még ott ül a varróasztal­ ka mellett, mivel mindent maga varr a gyerekei­ nek. 1891-ben történt, hogy az addigi szokásoktól el­ térően az iskolának végre megengedték: nyilvá­ nosan is megünnepelheti március 15-ét. Addig csak az osztályban ünnepelhettünk, és szünetet sem adtak aznapra. Lelkes magyartanárunk össze is állított egy szép, hazafias műsort. A tanfelügyelő úr aztán mégse engedte az ünnepélyt március ló­ én megtartani, hanem április 1-re halasztotta! Lel­ kes ünneplőközönséggel telt meg a terem. Eléne­ keltük a Nemzeti dalt, amit háromszor megismé­ telteitek velünk. Bemutattuk a Tavasz ébredése című jelenetet. Néhányan hazafias verseket sza­ valtak. Végül kijött a pódiumra a kis tízéves Bartók Béla, hogy zongorán eljátssza saját szer­ zeményű darabját. Hatalmas sikere volt. Újra és újra kihívták. Már nemcsak saját szerzeményét adta elő, de egyéb müveket is játszott, míg végül a szűnni nem akaró tapsra kijött a tanár és je­ lentette, hogy a kis művész már elfáradt. Egy napon Bartókné felkereste édesanyámat. Megkérte, hogy fivérem, Nagy Endre, aki nagy­ váradi diák volt, legyen szíves az ő fiára vigyáz­ ni. A kis Béla ugyanis szintén akkor jön haza Váradról, mikor a bátyám. Együtt is érkeztek. Endre nem győzött eleget beszélni a kisfiúról. Négy évvel volt idősebb Bartóknál. A vakációban együtt kóborolták be a gyönyörű nagyszőllősi hegyeket. Endre akkoriban festőnek készült. Vitte magával a palettáját. Egy-egy he­ lyen megpihentek. A fiúcska a fűben leheveredve hallgatta a madarak énekét. Bátyámnak ké­ sőbb fontos munkája akadt. Édesapám bérelte az egyik közeli birtokot. Aratáskor nekünk, gyerme­ keknek is kijutott a munkából. Verhovinai ara­ tókra kellett felügyelnünk. Évről évre megjelent kora tavasszal vezetőjük, Ő tudott beszélni ma­ gyarul, megkötötte a szerződést, és aratásra viszszajött a csapatával. Lakásuk egy óriási csűr volt. Este főzték meg másnapi ebédjüket, amikor is körülülték a n így üstöt, és valamennyien mo­ noton hangon énekelték újra és újra megismétel­ ve egy és ugyanazt a dalt. ..Máramaros dobri város i dobre tám zsiti. Jeszt pálinku i jeszt chleba ne trebá plátiti, tiitii, tittiii.” Munka közben is ugyanezt énekelték. Egy na­ pon, amikor Endre kivitte a kis Bartókot az ara­ táshoz, a fiú kottapapírt és ceruzát vett elő, és biztatta az aratókat, énekeljenek valami mást is. De ők csak továbbra is erre a nótára gyújtottak, ezt a dalt pedig Béla már felírta a kottapapírra. A szegényeknek nem volt más nótájuk. És. ami volt, az sem volt egészen az övék, mert hiszen a szövegbe magyar szót is kevertek. Ennyit mesélt Nagy Endre testvérhúga. Persze, mai szemmel rendkívüli jelenséget tulajdonítha­ tunk ennek a Máramaros-dalnak. Talán az elsők egyike. amelyet megfigyelt a fiatal Bartók a szomszéd népek dalaiból Talán erre vonatkozik későbbi tanulmányának („Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét?”) ez a mondata: „Nagy uradal­ mak bérestanyáin általában véve nem kapha­ tunk egészen jó anyagot, mert lakói különféle tá­ jakról verődnek össze . . . Otthonuktól elszakadt emberek annyira kieshetnek otthonuk zenei kö­ zösségéből, hogy még előadásuk is megváltozik”. Kristóf Károly �Fábián István Arra menj arra menj, ahol jegenyefáklyák lobognak a hosszúárnyú estén. arra menj, ahol az utat behullják száraz akácfa gallyak és gonosz tövissel kapnak lábad után, ahol a hűlő homokban nem hallod saját léptedet és fehér falak mögül figyelnek mélyszemű purdék, ahol a háztetőn, mint őslények csupasz gerincén a Hold fennakad s rádereszti sárga kutyáit, hogy körülszaglásszanak: MIFÉLE IDEGEN VAGY? ahol az éjszaka mögédsompolyog a házak közül és mikor ijedten hátranézel, a kerítések mögül lányok hívogató nevetését hallod. Őszi firka amibe végül belepusztulunk: a tétovaság kényszerű csoda robbanás, ahogy félbeszakad életünk tükrei között csapódik ide-oda a tiszta ész és a tiszta harag meztelenségünk mégis megóvja valami furfangos kaloda bár fogunk sem bírja már a tiszta levegőt. erőt csak a hazugok nevetéséből hallok. ócska gallyseprűvel kaparász ablakomon örökké zsémbes ősz-anyó zörgő szelek szaladnak s fölkerekednek a fagy ördögszekerei, galambok fúziódnak a képzelet bádogtornyaiban. forgok magamban dühösen s mint a gubós rügyek: kevélyen gubózok én is. leterít engem bármi szerelem mondom puskás angyalkák rámpukkogatnak hová rohanjak! . firkálom magam novemberi égre tavaszi hóra augusztusi lapuló vizekre. én kipróbáltam a ravaszkodást rejtőztem füst fényű látszatokba tavaszfényű sörökbe én méricskéltem a távolságokat miket magam veszítve bejártam s hogy magamat lássam hittem fegyelmem mindvégig kitart megfordulok párát gyöngyöző falakhoz tapasztom fülem visszhangtalan csendre hahózok. �Gerelyes Endre Tizenhárom stáció A nyolc esztendeje elhunyt Gerelyes Endre tizennyolc év­ vel ezelőtt született filmnoveláját korántsem valamiféle számontartandóan kerek — évforduló alkalmából, de éppen nem is véletlenszerűen adjuk közre folyóiratunkban. Hiszen hát sorsát, munkásságát életében mindvégig örömmel-féltéssel figyeltük, s tartottuk számon olvasóiként, földijeiként, barát­ jaiként egyaránt. Sokrétű alkotó tevékenységével való ismer­ kedésünk során érzékletessé vált számunkra, hogyan emelke­ dett a felszabadulás utáni magyar szocialista irodalom jelen­ tős íróegyéniségévé. Most, itt megjelenő írása is bizonyítja, hogy a legnagyobb figyelmet az új társadalmat építő-alakító ember sorsának, gon­ dolat- és érzelemvilágának elemző feltárására, példákat fel­ mutató ábrázolására fordította. (Ezért is veszteség, hogy a végső pontosítást igénylő novellából nem készült film — tervei szerint Suksinnal a főszerepben). Miként az sem vitatható, hogy gyermekés ifjúkorának közvetlen környezete — Salgótarján — meghatározó volt va­ lóságlátásának, magatartásának alakulásában. Otthona lévén e vidék, ahová később is oly gyakran haza járt, mert idetartozónak érezte magát, mert felelős hírvivője volt e tájnak: no­ velláiban, szociográfiáiban, publicisztikai írásaiban felfedez­ hető megfogalmazója, értelmezője sajátos világunknak. Az emlék őrzését, az élet és életmű ápoló számontartását természetes kötelességnek tekintjük, mert úgy érezzük, szel­ lemi életünk gyarapítása, a hagyományozott értékek átszár­ mazó megbecsülése hiányos lenne, hiányos lenne az ő mun­ kásságának, rólunk és nekünk megfogalmazott üzenetének is­ mertetése, terjesztése nélkül. Nem kisajátítani akarjuk — ez lenne legméltatlanabb hoz­ zá —, hanem hogy valóságos, végleges otthonra találjon itt, s mindig érdeklődő és értő, közös és közösségi figyelem segítse maradandóan élővé válni emlékét, hagyatékát. Fenyvesek Között vezető, keskeny földút. Az alkonyat lassan estére váll, szürke, vizenyős pára ereszkedik a földre. vagy huszonöt ember húzódik előre egyesével, nehezen lépve a tapadó, nedves agyagban. Földszínű, fá­ radt katonaarcok. Csaknem betöltik a világot, ugyanakkor kívül is vannak rajta, nehézkesen kihúzzák a sárból a bakancsot, előrelendítik, beletaposnak a sárba. Távolról, mintha közeledő vihar jönne, halk, állandó ágyúszó hal­ latszik. Körös-körül ágyúznak. Senki nem emeli föl a fejét, lehet hogy nem is hallják. Lihegve, lassan másznak egyre feljebb. Csépány, fekete homlokán összehúzva a redőket, menetközben, nagy fi­ gyelemmel cigarettára gyújt, maga elé meredve szippantgat belőle. Azután megnézi a félig elszívott cigarettát, s hátranyújtja. Hátra se néz. tartja a cigarettát, de senki nem nyúl érte. Meghökkent, s inkább haragos arccal hát­ rafordul, rámered a mögötte baktató harmincöt-negyven éves, elnyűtt ember­ re. A mögötte lépegető, cigarettára se figyelő Simon Sándor lehajtott fejjel jár, arcán kopár reménytelenség. Távol van már mindentől, olyanféle lelki­ állapotban. melyben már a saját sírját is megássa parancsszóra az ember. Csépány tovább szívja a cigarettát, töpreng, kilép a sorból, és beáll Simon Sándor mögé. A zömök, megtöretlen ember, akiben inkább a harag, s nem a reménytelenség nőtt meg — indulatos szeretettel szemléli Simont, ahogy a gyengébb testvérre szokás nézni. Közeledő dübörgés. Csikorgó lánctalp surrog a sárban, a forgó, nagy acélszemekről nagy darabokban hull az agyag. A tank nehézkesen, majd olyan fáradtan mozog, mint a katonák. Tornyában bukósisakos, ernyedt arcú fiatal német hadnagy. Amikor a harckocsi, követve a kanyargó utat, egész testével fordul egyet, a torony meglódul, a tiszt fölriad egy pillanatra, az­ után megint maga elé bámul. A megtépázott, sáros kis csapat félreáll, a pus­ kát, géppisztolyt, mint a botot tartják a vállukon, hónuk alatt, állnak és nézik az elhaladó tankot. A sor elején álló zászlós kihúzza magát, s föltisz­ teleg. A német oda se pillant, elmegy a meg-megingó, nagy testével nehe­ zen forgolódó tankon. Csépány vigyorogva nézi a még mindig tisztelgő zászlóst. — Micsoda marha ez. Kikészült a tankos hadnagy úr is, megdöglötök, pajtás. — Mink is megdöglünk. Otthon ez is könnyebben menne. — Bolond vagy te, komám. — Mozgás, emberek — ordít a zászlós, talán erőt merített a német tank­ ból, talán megszokásból ordít, s taszít egyet a nehezen moccanókon. — Hová, zászlós úr? A zászlós megperdül, megáll, megállnak a többiek is. Az ágyúk körös­ körül szólnak. — Azt mondtam, gyerünk! Nem hallotta? — Hallottam én — mondja Csépány feszülten, s mégis jókedvűen. — Én meg azt kérdeztem, hova? Végigvittek már a fél világon. A zászlós nem akarja kenyértörésre vinni a dolgot. — Ez parancs — mondja halk, fenyegető hangon. — Parancsolni. — nevet Csépány. — Parancsolni könnyű. Én még sose parancsoltam, de egy hét alatt megtanulnám, elhiszi? A zászlós elcsigázott, borotválatlan, az ágyúszó napok óta tépi az ide­ geit. — Vigyázz! — ordít, s a katonák kelletlenül engedelmeskednek. Csépány, aki tudja, hogy eljött a perc, sötéten figyel. — Hozzád beszélek, te barom! — Hová — ordít fölcsapó indulattal a tiszre —, hová menjünk, ha valamelyik baka berezel egv orosz géppisztolytól, mielőtt kifúlna, már az amerikaiak kapják nyakon! Ezek meg — pillant Simonra — Itt dögölnek meg valamennyien. — Ez parancsmegtagadás és kommunista lázítás. Ismerlek én téged, meg a fajtád is! Hazaáruló, piszok parasztja! Csépány a zászlós arcába vág, az hátrahanyatlik, s az elviselhetetlen hely­ zet egy másodpercre megbénítja. Fölugrik, előkapja a pisztolyát. Ekkor a há­ ta mögött meghallja egy závár csattanását. A hátával hallja, amelyben szin­ te már érzi a golyót. Rettegve nézi Csépány kezében a puskát. A fekete em­ ber jókedvűen elvigyorodik. — Eriggy innen, te taknyos. Mink itten egy vidékről vagyunk majd' mind­ annyian. Mink majd másfelé megyünk. Meg-megcsúszva a síkos úton, elkanyarodnak, be az erdőbe. A zászlós, nyomában három-négy emberrel, továbbkullog az úton. Szilánkoktól megszabdalt oldalú személykocsik. Üveg jóformán egy ab­ lakban sincsen. Az olvadó hófoltokról befütyörészik a hűvös szél. A romos állomásépület mellett barakkok, a kocsiban egymás hegyén-hátán a fogság­ ból szabadulok. Egy amerikai katonatiszt kiabál valamit a mozdonyvezetőnek. A vonat megzökkenve elindul, a kupéban ülők tág szemmel nézik az elfutó világot, gondolkodnak, vajon igaz-e a dolog. Simon és Csépány egy ablak melletti ülésen szoronganak, velük szemben szemüveges fiatalember, köpenygallérja felhajva. Ül, olvas, nevetgél. A körülötte ülő bakák gyana­ kodva, furcsálkodva figyelik. — De jó kedve van. — Nekem is jó kedvem van. — Mégse vigyorog, mint egy fakutya. Nézik, félrehajtott fejjel vizsgálgatják, érthetetlen dolog. — Idefigyeljen már! Maga miért nevet? A szemüveges fölrezzen, pislog, tájékozódik. — Mi van? — Találgatjuk, hogy mit nevetgél itten. Nevettem? Ja, jó könyv. Azon nevettem, hogy kitoltak az őrmester­ rel. Mert velem mindig az őrmester tolt ki. Később még jobb dolgok is lesznek, majd elmondom. — Azt maga honnan tudja? — Gyanakodva nézik, városi, lehet, hogy becsapja őket. — Hohó. Olvastam én ezt már vagy ötször. Tátott szájjal hitetlenkednek. — Minek? — Nem volt más. Ezt is nehezen szereztem. Négy konzervet adtam érte. - Négyet? Húskonzervet? És ha teszem azt, ez a .... könyv az envim lett volna, azt mondom, ... öt konzerv? — Mi? Ja, akkor ötöt. — De ha mondjuk, én azt mondom, . . . tíz kell érte? — Ha lett volna annyi, annyit. szemüvegest haragos és nevető arcok veszik körül. Nem jó, ha bolond­ A nak tartják az embert, s ezt teszi ez a szemüveges. Vagy ő a hibbant, sze-gény. -Mennyen már! Egy egész havi adagot, mi? Egy ilyen vacakért, mi? — S csak azért, hogy elolvassa ötször? Simon fölemeli a fejét, gyanakodva bámul a szemüvegesre. — Miért adott maga egy ilyen hitvány k s könyvért ötöt? — Jó könyv. — Odatartja a legközelebb ülő katona elé a címet. Az hú­ zódva nézi. Énnekem nem nagyon áll rá a nyelvem a betűre. — Csépány kikapja a kezéből, s elolvassa. , — Nyugaton a helyzet változatlan. Hallgatnak, kinéznek az ablakon. — Azt mondták, négy nap múlva otthon vagyunk. — Majd ha otthon leszek, majd akkor hiszek. - A Somborék barakkjában volt egy röpcédula. Azt még a visszavonulók közé szórták, az volt rajta, hogy földet osztanak. — Hazudnak azok is. — Az volt rajta, hogy másképpen lesz minden. — S hogy a földet elveszik a báróktól meg a bérlőktől. — Erdődytől is elvennék? Nem igaz az. — Ez volt rajta. S az is, hogy kiosztják. Egy mindeddig hallgatag, sovány, csöndes ember megszólal. — Volt már ilyen világ. Mi lett a vége? Tizenkilencbe’ az apám Szek­ szárdon volt fuvarral, s ott, a téren lőtték agvon, akik az ilyesmiket csi­ nálták. Elvenni a földet a jogszerinti tulajdonostól? Ki hallott ilyet? —De az anyja istenit, akinek ezer holdja van, meg tízezer — Csépány szinte köpköd a méregtől — attól, ha csak lehet, el kell venni, az anyjuk parancsolgató istenit! Simon, aki hallgatva figyelt a vitára, ismét a szemüvegeshez fordul. — Minek adott maga ezért a könyvért öt konzervet? A szemüveges tanácstalanul mosolyog. — Hogyhogy minek? Hát maguk sose vesznek könyvet? — Sohase. Mink itten jobbára cselédemberek vagyunk, örül az ember, ha alhat. Minek lenne a könyv? — Szebb lesz az ember élete tőle. Ettől lesz emberebb az ember. — Nem — rázza a fejét Simon, s a többiek helyeslően ráintenek a fe­ jükkel. — Nem ettől. — Hanem mitől? Mi kell hozzá? — Erős kommenció. — Ház. Ennivaló, elegendő. Simon lehajtott fejjel, súlyosan mondja. — Föld. * Tavaszi sár az úton. A bakancsokra tapad, szinte húzza őket A láb­ szaporán lépegetnek. Föntről apró, igyekvő rovaroknak látszanak, a nagy síkság szinte agyonnyomja őket. Szétszóródnak a tanyák között. * Simon föllép a tornácra, kicsit meggörnyedten áll, vár a kopogással, be­ lépéssel. Letisztogatja a zsákdarabon a lábát, s belép. Áll a megnyitott ajtó keretében, pislog, hunyorog a kinti világosság után, s csaknem szégyenke­ zik a viszontlátás szokatlan ténye miatt. A csikótűzhely előtt, erős testű, szép arcú, a férfinél tíz esztendőnél is többel fiatal asszony. Az ajtónyitásra visszanéz, kiegyenesedik, s visszadobja a fát a tűzifakosárba. A ládára terített régi báránybőr ködmönön nyolc-tíz esztendős kisfiú. Valami ócska képeskönyvet lapozgat, fölnéz, nagy szem­ mel lesekszik. Az asszony arcán rebbenő öröm, rohanna a férfihez, aztán odaszól a kisfiúnak. — Laci — mondja halkan gyere hát. .. ide az apádhoz! ♦ Az asszony a megterített asztal körül járkál, szalad ki a kamrába. Si­ mon megtisztálkodva, ingben ül, várja a vacsorát. A kisfiú odasomfordál hozzá, erre érte nyúl, s a térde elé húzza. — Maga honim jött meg? — Hát én nagyon messze voltam. — Milyen messze? — Mint hogyha te bemennél a faluba vagy százszor. A gyerek hitetlenkedve mosolyog. — Olyan messze nincsen. �— Dehogy nincs, te gyerek. Sokkal messzebb is voltam én. Olyan meszsze, hogy kimennél az országúira, s mennél, mennél, egy évig is mehetnél, hogy oda megérkezz. — Ha én megnövök — mondja Laci —, majd akkor én is elmegyek ilyen messzire. Az jó. — Nem jó — ingatja a fejét a férfi. — Rossz. Itthon, az jó. Te Laci —néz az ajtóra Simon, figyel, be ne lépjen az asszony — mondd meg nékem, jól bánt-e véled. . . . az anyád? — Te — suttogja mocsárba, a jóisten se S visszaemlékezve gében, megüti a fiút. tal elküldi Lacit. — Ezt a gyereket meg sohase. Ezért hát Az osztott földeken folyik a munka. Minden családtag kinn dolgozik, a gyerekkézre is szükség van, gép semmi, jószág is kevés. Egy férfi két sza­ márral szánt, másutt tehén jár az eke előtt. Kézzel is törik, ássák, szinte kaparják a földet. Az egyik parcellán asszony tartja az eke szarvát, egy idősebb s két fiatalabb férfi húzza. Belefeszülnek a zsákokkal bélelt hám­ ba, kezükkel kötélbe kapaszkodva, mélyen előrehajolva zarándokolnak az eke előtt. Egyikük a felszántott földön tapos, rossz csizmája mélyen merül a puha földbe. Fejük lehajlik, minden lépésnél mélyet bókolnak, szinte köszöntgetnek, tátott szájjal szedik a levegőt, arcuk fénylik az izzadságtól. Boldog erőfeszítés. Simon belép az ajtón, s aztán meggondoltan, a győzelem és beteljesült remény tudatával csukja be maga mögött. — Veron. . . Az asszony előbukkan az ólak mögül, sebes lépésekkel, örömtelen arccal közeledik. Simon Sándor, meg a felesége megállnak a nekik kiosztott parcella szélén. Simon nehézkesen áthuppan az árkon, odamegy a föld végébe, szét­ néz. Visszafordul, s a asszony, mintha engedélyre várt volna, boldogan átevickél hozzá, odaáll a férfi mellé. Simon becsülgeti a földet, rá se pillant a mellette tébláboló asszonyra. — Hat hold. — Annyi. Többet nem lehetett? — Nem tudtunk még akkor magáról semmit biztosan. Ennyit adtak La­ cinak, meg . . . nekem. A gyerek kicsi, ezt meg kell dolgozni. Az én nevem­ re adták. Most majd átíratjuk a magáéra. Simon rápillant az asszonyra, komolyan mondja-e, amit mond? Lehajlik, fölemel egy maréknyi rögöt, lassan elmorzsolgatja, nem is nézi, minek, hi­ szen az ujjaival jobban „látja”. Félkörben lendít a karjával, s mintha csak magot hintene, visszaveti a maréknyi hantot a földre. * A községháza irodaszobájában, a régi szúette szekrények, a kopott barna asztalok között három férfi ül, közöttük Csépány. A választásról beszélget­ nek, amely egyikük szerint, ezen a környéken a kisgazdák győzelmét hozza. A nagy bajuszú, sovány arcú ember napnál világosabbnak tartja, hogy a parasztpárt győz, Csépány hallgat, komor arccal bámul az asztalra. Kopog­ nak, a megnyíló ajtóban városi ruhás fiatalember áll, beljebb lép, s bemu­ tatkozik. — Jónapot — kezel a három férfivel. — Danka Gábor vagyok. A nagy bajuszos arca felismerő mosolyra húzódik. — Ahán. Megkaptuk már a levelet, kedves öcsém. A járástól szóltak le, hogy jönne. S honnan érkezett ide? — Pestről. — Ide — elégedetlenkedik Csépány —, ebbe a sárfészekbe? Danka elmosolyodik. — Hát mit keressen egy mezőgazdász Pesten? S mivel politikai témánál tartottak az előbb, a kopasz megkérdezi. — S ha meg nem sértem öcsém. .. foglalkozik politikával? — Erősen — nevet Danka. — És hát melyik pártban? — A kommunista pártban. — A szentségit neki — csap az asztalra Csépány —, akkor legalább ketten vagyunk már ebben a büdös faluban! * Simon egy lóval szánt, s a szikkadt földön akadozva, nehezen merül az ekevas. A föld szelíden félrehajlik előle, olyan a vas, mint egy hajóorr, amely idegen vízen halad előre. A ló nehezen húzza az ekét, néha pihen­ nie kellene, az ostor ilyenkor kíméletlenül végigvág rajta. Simon ekét tartó kezét jobbra-balra rángatja a makacs rög, verejtékezik, s az egyik baráz­ dát a másik után húzza egymás mellé. Simonné, s a gyerek apró alakja közeledik, nagyobbodik az úton. Amint oda­ érnek, Simon csak szánt tovább, int nekik, hogy telepedjenek az alacsony akácok alá. Amint végez, kilódítja az ekét a barázdából, kifogja a lovat, oda­ viszi a fához, kipányvázza és szénát dob elébe. Indul az asszony felé, aztán visszanéz a lóra, amely fújtatva áll a csípős, friss szélben, s nedves testéről pára lebeg, felfelé. Visszafordul, és pokrócot vet reá. Lezöttyen az étel mellé, fáradt mozdulattal nyúl a kenyér után, s kana­ lazni kezdi a levest. Laci az árkon túli cserjés, bokros rész felé figyel, gya­ nús mozgást észlel a bokrok között, settenkedve elindul feléje. — Estére megleszek vele. —-Jól húz, ugye? Simon a szénát szálazó ló felé pillant. — Jól. Jó, törekvő állat. Ilyennel lehetne fuvarba menni, s minden. — A kanál csikorog a pléhbögre alján. — Este, ha visszaviszem apádhoz, meg­ mondom neki, adja ki a részed. S akkor vehetünk lovat. Az asszony fölkapja a fejét, riadtan bámul Simonra. — Úgyis ránkmarad az egész. A férfi lassan visszateszi a kanalat, s leereszti az edényt a földre. — Most kell. — Ha nekem kiadja a részt, neki négy hold se marad. — Akkor annyi se marad. Nem kértem én, amíg nem volt nekünk föl­ dünk. Eleget dolgoztam én az övében. Semmiért. Kell a ló. A bokros részről megserétezett nyúl bukdácsol elő, s nehézkesen mene­ kül, elfelé az enyhe lejtőn. Laci, vadászlázban utána. Távolabb füzes, nádas rész borzong a szélben. Az asszony felugrik, s mered* szemmel kiált. — Laci! Simon felpillant, a lehajított cserépedény széttörik a mezsgyekövön, s a fiú után lódul. Nagy csizmás lábai nehézkesen csattannak az egyre vize­ sebb talajba, az asszony lelkeveszetten nézi őket. Simon fut, ordítja a fia nevét, a gyerek végre meghallja, sóvár szemmel néz az üldözött után, de megtorpan. A férfi eléri a fiút, egy pillanatig zihálva bámulja a friss, zöld fűvel, náddal borított lápost, melynek kis, szabad víztükreit csöndesen bor­ zolgatja a szél, aztán kézenfogja a fiút, s csöndesen indulnak vissza. Az asszony, háttal a fának támaszkodva, ernyedten várja őket. Simonné —, te szerencsétlen..., ha belegázolsz abba a húz ki. a veszélyre, aztán megkönnyebbüléséből támadó mér­ Simon összeharapott szájjal bámul, egy kézmozdulat­ — mormogja — se az édesanyja, se én nem ütöttem te meg ne üssd többé! — Meglett — mondja a férfi, mosolyog, talán az áldomás miatt is, jó­ kedvű. — Ezt kaptam a három holdért, nézd-e. Egész köteg százforintost tesz az asztalra, Simonné szótlanul bámul a halomnyi pénzre, s a férje italos arcára. — Ebből meglesz a ló. Kocsi, eke. Szólj már! — Mikor megmondtam az apámnak, hogy most kell a részem, kiesett a könny is a szeméből. — Neki se mondtál semmit? — Az asszony hallgat. — Miért nem mond­ tad, hogy ez a világ rendje? Ha valaki hatvan esztendőt nyom, mit akar még? Miért is ne adná? Tán vigye a földet a föld alá? A karját is alig emeli már, s ha meg napszámost fogad, azok viszik-húzzák tőle a pénzt? Így van ez, mióta világ-világ, idősebb a fiatalnak. Ő nekünk, mink meg a fiúnak. Azt kellett volna mondanod, idejöjjön hozzánk, van itt föld eladó, itt lak­ jék nálunk. A kezét se mozdítsa, mégis jó sora lesz. Mert ez is a világ rend­ je. Kap itt jó szót is, holtig jó tartást is. Ahogy majd mink is a Laci gye­ rekre maradunk, ha már nem bírjuk magunkat. * A rázkódó, új kocsi szalmával felhintett aljában kuporog Laci, két kéz­ zel fogódzik a szekéroldalba, arcán öröm és enyhe félelem. A bakon az asszony és Simon. A férfi ráfeledkezik a ló széles, fekete hátára, simogató szemmel nézi, olyan gyengédséggel, amit az asszony sose kapott tőle. A rá­ szálló legyeket ostorral hajtja az állatról, s ha lehet, még a zökkenőket is elkerülteti vele. Fut velük a rázkódó szekér, s amikor beérnek a faluba, is­ merősök állnak ki a kapukba, megnézni Simon új lovát. Simon tudja, hogy amint elhajt, megindul az irigy vagy elismerő szóbeszéd, megtárgyalják majd a lovat, s hibát nem lelnek benne. Szemével erre-arra vág, s amint a pará­ déskocsisoktól látta, egyenes derékkal ül a bakon. A kocsmából kitódulnak a gazdák, nézik, Simon szándékkal visszafogja a lovat, toporzékoltatja, rá­ jukbillenti a kalapot, s tudja, mennyit nőtt becsületben. — Ezzel a lóval — mondja, amint elhaladtak —, ezzel én.. . Az úton, először, most, rávág a lóra, a megriadt állat vad vágtába vág, Laci rémülten kapaszkodik, s végignyargalnak a poros, széles utcán. * Komor, szép téli este. A házakon hó, erős szél fúj, a hold szinte hide­ get permetez a világra. A tágas paraszti porta végén nagy kert, havas fejű, fekete kazlak. Néha egy kutya surran át a szérűn, s egypár, lábonhagyott kukoricaszár zizeg-mozog a szélben. A világos ablakú házból cigányzene hangzik, éneklés szűrődik kifelé. Kinyitnak egy ablakot, kitódul a lárma és nevetés. „Megy a gőzös, megy a gőzös. ..” éneklik. Hosszú sor fiatal, ka ­ patos legény, korosabb férfi is, egymás vállát fogva, libasorban jön kifele az ajtón, énekelve végigballagnak a tornácon, s libasorban bemásznak az ablakon. Benn, a tágas, emberrel, étellel teli szobában csak asztalok és padok. Valamennyit körbeülik, alig férnek el. Visongva és kiabálva beszélnek egy­ mással, a friss menyecske megilletődve, boldogan ül az asztalfőn a férje mellett. A terítő mögött egymás keze után nyúlnak, a két kéz ide-oda této­ vázik, végül összeütődnek, s boldogan egymásba kapaszkodnak. Simonné, aki mint rokon, segítőasszonyként dolgozik, egy tállal jön mögülük a másik szobából, megtorpan, végignézi a jelenetet, sötét, majdnem kétsegbeesett arc­ cal néz, és indul tovább. Simon a nagy porcelánkályha mellett áll, felhajt egy pohár bort, s türelmetlenül rángatva az inget, kigombolja a nyakát. Előrefurakszik, s ki­ lép a tornácra. Megáll egy pillanatra, hozzátápászkodik a repedezett „faoszlophoz, nagyokat lélegzik, s hogy kijárja magából a mámort, tappogni kezd az udvaron. A kút mellett meglát egy embert, csaknem összeütköznek. Kö­ zel hajlik hozzá. — Aj. . . maga az? — Én volnék - Danka szégyenlősen mosolyog. — Szellőzni kell, a lene egye meg, becsíptem egy kicsit. — Akkor — bólint Simon elégedetten — levegőzzön. Felfigyel a zizegő kukoricaszárakra, rázza a fejét, s belemarkol az egyikbe. Éhe. Ezt meg itthagyták a télnek, isten harmincadjára. — Nahát, ettől nem mennek még tönkre. Simon hosszan nézi a másikat, s tagadólag integet a fejével. — Nem úgy van. Amiért megdolgozott valaki emberfia, ... egy diót se, még egy szem búzát se lehet veszni hagyni. Ezt is. Szántani kellett, ültetni, kapálni, törni, meg minden. Jó lenne ez alomnak is, takarmánynak is. Amit egyszer a földből ki lehetet* húzni, az nem mehet szélbe! Hallgatóznak. Fönn, a felhőtlen, fekete magasságban vadlibák repülnek, rikácsoló hangjuk előbukkan az éjszakából. — Látja — Danka kijózanodva nézegeti Simon Sándort —, ezek jól csi­ nálják. Csapatban mennek. Simon nem érti, mit akar a másik, vonogatja a vállát. — Az állat ezt teszi. — Az embernek is ezt kellene. — Annak nem. Csak akkor, ha olyan lesz, mint az állat. Maga ezt nem tudhatja, tán nem is tanították ezt az iskolán. Tizennégy éves koromban én már férfirészen dolgoztam, húszan-harmincan egy falkában. Mint az ál­ latok. Reggel háromkor költötték a cselédembert, s kifelé. Minden csapat mellett ott volt a gyalogparancsnok. Álljon ide mögém! — Danka Simon mögé lép, a férfi előrelép, a fiatalabb követi, lassan mennek előre egymás nyomában. — Látja? Így jött, mindig mögöttünk. S ha az ember a verej­ téket törölte a pofájáról, már hullott a keserves jóistenedet! Otthon meg... egy házban négy család. Egy konyhán. Mint az ólban az állat. Meg a há­ borúban. Csapatba és csak előre vagy hátra, ahogy az élen a gúnár kiabál­ ja. — Egyszerre rájön, Danka miért pengette meg ezt a témát, s o is kijó­ zanodik. — Azt mondják, meglesz itt is a kolhoz, s belehajtják az embere­ ket. Maga tud erről? �— Tudok. — Mit tud? — Azt tudom én, hogy ebben a határban, a mezsgye meg a dűlő renge­ teg földet elvesz. Meg ezeken a kis darab földeken forgolódnak a lóval s felolyan melyre se megy az eke, mint kellene. — Az én földemen — mondja Simon, s a mellére kopogtat —, ott én úgy szántok, ahogy jónak látom. Akkor kezdek, végzek, mikor én akarok Anynyit eszek, amennyi nekem kell. És én, magamban igen jól megvagyok. Tudom. Te is tudod, hogy megmondtam neked, hagyd az istenbe ezt a földvásárlást. Ott van már hét holdad, lovad, jól megélsz. — Hét hold — Simonra rátör a viták ingerültsége —, az csak annyira föld még, amennyire madár a tyúk. Semmi. — Most lenne nyolc. Aztán húsz, száz, ezer, mi? Hát mit akarsz te tu­ lajdonképpen? Az apád koszos cseléd volt, te kaptál hat holdat. Hát hol vagy te tőle? — Nekem az apám — mondja Simon csöndesen — olyan ember volt, Megfordul, indul befelé. Danka néz utána, hallgat tűnődve, figyeli, amígeltűnik a másik, s utánaered. Az egyszál, kukorica zizeg-mozog a fel-de ház. Rámmaradt. Ez a összeragasztott egy házat. száraz Nyomorult kis ház az, támadó szélben. föld meg, amit szerzek, a Laci gyerekre marad. Ez ennek a rendje, Jóska. Semmi ember az, aki semmit se szerez. Csépány dühösen odalép a kapcsolóhoz. — Idenézz — föl-lekapcsolgatja a villanyt —, sötétség és világosság válto­ gatja egymást. — Így volt ez mindig? A fenét. Más lett a világ. Te meg ugyan­u gy akarsz mozogni benn, mint rég. A tanácsháza olajos padlójú, vedlett-kopott szobája Danka Gábor az asz­ — A föld, az sose lesz más. Meg a becsület se lesz más. tal mögött ül, ír. A nyitott ablakon beáramlik a szél, fölkapja és szétszórja — Emlékezzél vissza, Sándor, akkor mondtam én Ausztriába, hogy most a papírhalmot. Danka mérgelődve felugrik, összeszedi a szélfútta lapokat, már ki az erdőbe, mikor lehetett, meg kellett. Már nem hallgatsz te rám? halomba rakja őket, szétnéz az asztalon nehezék után, fölkapja a kis, bronz Akkor se mondtam rosszat, most se mondok. Sztálin-szobrot, s ráteszi az iratokra. Csépány gyorsan, indulatosan benyitja az ajtót, nézi Dankát, s lassan beteszi maga mögött. Danka felpillant, mo­ — Harmadszor járok én már itt, mindig elodázod a dolgot. Nem vagyok solyog és dolgozik tovább. én süldőgyerek, hogy bolondjába járass. — Megmondtam-e én neked, Danka elvtárs, miféle ember ez a Vágó? -Azt mondom neked — mormogja Csépány, s lassan elönti a düh —, hallgass reám, és gyere a szavam után. Hallod? — Meg. — Hallom. S miért mennék? Nekem föld kell, tenéked meg nem. Te a -No. A listán meg ezt olvasom róla: „Tizenkét holdas kisgazdapárti, hivatalodból úriasan megélsz..., amíg megélsz. partjának megyei képviselői mellett erős agitációt fejtett ki a választásokon. Magatartása 1948 óta: passzív, de lojális, megnyerhető”. Bolond vagy te? Is­ Csépány fölkapja a fejét, rábámul a hallgató emberre. merem én őt jól. Kisgazdapárti kertes: megnyerhető. Az első alkalmat várná, hogy a torkod elharapja. Inkább mink az övét. — Vigyázz a szavadra, te. Ha én ellépek mellőled, magadra maradsz! — Ismerem én is. Mióta itt vagyok, tudok egvet-mást róla. — Az meg az én dolgom. Míg én a kezem bírom, nem kell nékem senki Csépány, mint egy jóságos állatszelidítő, néz Dankára. gyámkodása. Ne tanácsolgassál és ne parancsolgassál te nekem. Úgyis a te szavadtól visszhangzik már itt minden. Mert ahhoz értesz te, csak le­ — Az jó. De én azt is tudom, mit vár tőlem a járás. Azt is tudom, gyen, aki mozdul a szavadra. Holnap én negyedszer is lejövök. hogy mit kell írni. Emberség kell és szigor, nem ilyen makogás. Írjad! „Erős jobboldali kortestevékenység, beállítottsága miatt feltétlen szemmel tartandó, Csépány az ajtócsattanásra megrezzenő szemmel, vérig ingereken néz hallgat, alkalomra vár, rendszerünk számára nem jelenthet támaszt.” utána. Gondolkodik egy pillanatig, aztán odamegy a fiókhoz, kihúzza a lis­ — Ezt írjam? tát, s odaírja Simon Sándor nevét. Odamegy az ajtóhoz, leoltja a villanyt, csupán a folyosó fénye szűrődik be és szóródik távolodó alakjára. Ahogy — Ezt. behúzza az ajtót maga mögött, egyre kevesebb, egyre kisebb a fény. Danka tétovázik, Csépány rámered, azután lenéz az asztalra, és leemeli a mellszobrot az iratokró1. Erős koppanással teszi a méltatlan helyről az asztal lapjára. Danka fölemeli a tollat, s leírja a diktált szöveget. Az ablak alatt nagy, világos színű személykocsi áll meg, két utasa kiszáll. Egyikük fiatal, bőrkabátos fiú, a másik negyvenéves, szikár nyugodt. Majdnem embernyi magas kukorica. A körbevágó kapáktól megremeg Aktatáskát hoz magával. Danka felugrik, Csépány eléjük siet. Az idősebb, egy szár, s a széles, surrogva a földbefutó kapák pattanva szelik ketté a táskájából iratokat vesz elő, közben az órájára mered. gyomot. Kapák egymás mellett. Kettő gyors, pontos, a harmadik fáradtabb, — Röviden, elvtársak. A lista megvan? tétovázóbb. Gyerekkéz dolgozik vele. A gyerek kapája elmetsz egy kukorica­ Csépány kelletlenül átnyújtja a lapokat, a szikár nézegeti, összehasonszárat, a kukorica kidől. Mindhárom kapa megáll. Hosszú szünet, süket csön­ lítja saját irataival, elégedetlen és mérges. desség. S aztán egyszerre, egyik a másik után indul. — Én nem tudom, ez maguknál járvány vagy mi? Laci meggyötört, napszívott arca. Próbálja tartani a rendet és iramot, — Mi? a neki osztott részt. Az asszony vissza-visszanéz rá, de nem áll meg mun­ ka közben, Simon Sándor hallgat, dolgozik, mint a gép, fejét se fordítja - Megküldtük a pontos mutatószámokat. Hét-nyolc névre számítottunk,van három. oldalt, de ha a gyerek vagy az asszony elhagy egy-egy gyomot, gyors oldal­ vágással helyrehozza a hibát. Laci vágásai egyre gyérülnek, törli az arcá­ - Éppen ez az - pislog Danka —, a mutatók szerint ennyi a kulák. ról a verejtéket. Cseléd meg törpegazda az egész falu. — Bajt látok én itt Csépány elvtárs! Középparaszt is, tizennégy. A fiatalabb rávág az asztalra, s felugrik. Az istenfáját, elvtársak, hát nem lehet ezt megérteni? Az ország be­ szolgáltatási bázisát csökkentitek ezekkel a laza mércékkel! - A mércéket - Danka határozatlanul beszél, de végigmondja — fölülről kaptuk. Errefelé elég soványak a földek. S ha van is: zsellérfalu. Ura­ dalom volt itt. Kik tollasodtak volna? A fiatalabb csupa lobogás. — Nem erről van itt szó. Az országnak csak egy része, vállalnia kell a ráeső frontvonalat. Kenyércsatát vívunk. Lentről Titóék, nyugatról meg . . . eh! A munkásosztály szövetségese a szegényparasztság, a középparaszt adja meg, amit kivetünk rá, a többi, a zsíros, az várja onnan őket. Nem lehetnek itt szubjektív szempontok. Ha csak egyet is elkerül a figyelmünk,bomlaszt! — Szerintem — mondja Danka, s nem néz föl az asztalról — az igazságtalanság is bomlaszt. Az idősebb alaposan megnézi Dankát, s ezután csak Csépánynak be-szél. - Egyetlen teendő van. A falunak hoznia kell a ráeső részt. Igen. Tessék átvizsgálni alaposan a középparasztok névsorát, és a szegényparasztok közül is, az úgynevezett szegényparasztok közül is egypárat. Ha egy kicsit megkaparom ezt a listát, kibújik innen három-négy kulák még. Ha meg ezt, akad közötte középparaszt. Vannak helyzetek, amikor nemcsak meg­ győzni. hanem parancsolni kell! Egyedül ez - mondja, és Csépányra sze­ gezi a szemét, mintegy személy szerint neki mondja —, egyedül ez a fölfelé vezető út! Mind a négyen állnak. Danka reménytvesztett, Csépány megilletődött és elszánt. A fiatalabb lelkesen, hosszan rázza Csépány kezét, s hűvösen kezel Dankával. Az idősebb csak Csépánnyal fog kezet. Danka és Csépány hosszasan néznek a porfellegben eltűnő, szép autóután. — Az istenit — mondja Csépány elragadtatottan —, odanézz, hogy ro­ ban! Mint az istennyila. Tíz falut is bejárhatnak egy nap. Így lehet szer­ vezni, nem biciklivel, mint mink. Megváltoztatja az életet, meg a munkát. — Igen — bólint Danka — meg az embert... A falu térré szélesedő utcakeresztezésénél emberek állnak. Beszélgetnek, nézik a frissen állított oszlopok körül sürgő-forgó szerelőket, mutogatnak, figyelik az egyik lábkampós embert, aki ott fenn igazít még valamit, s ügye­ sen mászik lefelé. Kíváncsian, kicsit hitetlenül várnak. Simon, mellette a már nagyobbacska Laci, a tömeg háta mögött álldogál. A falura már rá­ terült az est, az emberek egyetlen tömbbé olvadnak össze. Amikor kigyullad a fény, Simon, a meglepetéstől egy percig mozdulatlanul ál), s azután szo­ rosra zárja szemhéjait, s elfordul a fénytől. Laci mohón, csodát látó arccal bámul fölfelé. * Simon Sándor — régi látogatások emlékeként — az ajtó előtt veszi a kalapot, és határozatlanul koppant. Az íróasztal mögött Csépány József. — Szervusz — Csépány fölkel, elébemegy az érkezőnek. — Tudod te azt, Jóska. Most már az átírásra gondolok. Csépány elkomorodik, odalép az ablakhoz. Kibámul az alkonyodó dél­ utánba. �— Apám — mondja halkan, ziháló mellel — pihenni kéne már. Az asszony fölegyenesedik, ránéz a fiúra, aztán Simon Sándorra, A férfi hallgat, dolgozik, tovább surrognak a kapák. Távolból vonatkattogás hangzik, a gyorsvonat kéményéből füstcsíkot húz­ va, átrohan a határon. Laci fölemelkedik, utánanéz, áll egy pillanatig és ledobja a kapát. Simon fölegyenesedik, visszafordul. Szeme végigvág a lihegő, fáradtság­ tól elvadult, keserű gyereken. Odamegy elé. Az lassan lehajol, s fölveszi a kapát. — Te taknyos — mondja Simon —, mikor én ennyi esztendős voltam, az Erdődy földjébe döglöttem bele. Te meg nem bírod? A magadét nem bí­ rod? * Tikkadt hőség ül a határon. Simon a levágott, már kévébe kötött búzát rakja keresztekbe, közben aggódva néz az égre. Felhők tolakszanak a nap felé, a férfi csaknem futólépésben hozza a kévéket. Megmordul az ég, a saroglyához kötött ló idegesen felkapja a fejét, topog, farol, táncol a kocsi melleti. A hatásban dolgozók szállingóznak hazafelé. A nagy sárga tarlón, mint egy varjú, Simon ugrál a keresztek között — egyedül. Esni kezd az eső, a ló fejét leeresztve állja a záport. Vakító villám robban elő az égből, a közelben vág le, s csaknem azonnal repesztő, levegőtrázó mennydörgés. A ló villogó szemfehérrel ágaskodik, eltépi a kötőféket, fordul, és nekinyargal a zápornak. Simon dermedten bámul utána, nekiiramodik, elhajítja a kévéket, ordítja a ló nevét. Megfeketedik a világ, körös-körül csapkodnak a villámok, az emberek, mint menekülő hangyák, futnak hazafelé. A ló bele­ nyargal a mocsárba, felvág körülötte a víz, s megvadulva a lábát béklyózó iszapot, egyre beljebb keveredik Simon szétdúlt arccal ordít segítségért, s a ló hánykolódó, süllyedő teste eltűnik az égből ömlő víz fala mögött. Csupán majdnem emberi üvöltése hangzik. A férfi leeresztett karokkal nézi, csizmája eltűnik az iszapban, arcán végigcsurog a csapkodó eső. Benn a tanácsházán, Csépány válogat az iratok között Ideges kézzel firkál, néhány dolgot széttép, azután kulcsra zárja a szekrényt. Danka csön­ desen figvel az ajtó mellől. Amikor Csépány észreveszi, hogy van még va­ laki a szobában, megrettenve hátrafordult, aztán sóhajt és nyugodtabbá vá­ lik. A szekrényből előhúz egy pisztolyt, s leteszi Danka elé. Amaz nézi, az­ tán halkan megszólal. — Most fűrészelik le a csillagot. Csépány megfordul, s tanácstalan mozdulatot tesz a kezével. — Oda kellene menni? Beszélni velük? Vagy mi? — Most már hiába mész. Akikkel lehet beszélni, nincsenek ott, akik meg ott vannak. . . — Hát akkor mit csináljunk? Az istenit az anyjuknak! Hallottam én már azt is, mit kiabáltak a kocsmában. El akarnak oltani engem. A sok gazem­ ber tetvese! Ezt is neked köszönöm én. Te nyitogattad a szádat miattuk min­ dig. Hogy ne vaduljak, meg az ember kényes portéka, csínján kell vele bánni! Most meg fűrészelik a csillagot! — Az volt az én bajom — Danka halkan és nyugodtan beszél —, hogy nem kiabáltam eleget veled. Most nem fűrészelnék azt a csillagot. Vagy nem olyan könnyen. Csépány káromkodik, de inkább tanácstalan, mint dühös. — Elegem van énnekem ebből a piszok faluból, meg a sok, keményfejű, barom parasztjából is. Az ember a jó életbe vitte volna őket, s itt van! Megbolondult ez az ország. — Ordítani, meg fenyegetőzni, most meg jajgatni..., ez megy. Csak ez kevés. Nézd meg, mi van ott kinn! — Cirkusz van. Ellenforradalom van. Dankáról minden bizonytalanság lehullt már, halkan és majdnem meg­ vetően beszél Csépánnyal. — Ezt én tán jobban is tudom, mint te. De részed van ebben neked is. — Hogyne. Én vagyok az oka. — Te is! Másképpen kellett volna ezt csinálni. És másképpen is kell majd. Csépány odamegy Bankához, s belebámul az arcába. — Meg vagy te bolondulva? Majd ha elkapnak valahol, gondolkozhatsz, hogy csinálod másképp. Tűnjünk el innen a fenébe! Danka mosolyogva hallgat, s csak amikor Csépány kérdően visszafordul az ajtóból, akkor szólal meg. — Kell itt most legalább egy kommunista. Csépány feltörő szégyenét dühödt ajtócsapásba akarja fojtani, bevágná az ajtót, aztán arra gondol, hogy meghallhatják, és csöndesen becsukja. Danka egyedül marad, az ablak felé fordul, s nézi az alkonyi naptól megfestett csil­ lagot, melyet a ház másik oldaláról kötelekkel húznak. A csillag lassanlassan lefelé hajlik, s egyszerre eltűnik a tető gerince mögött. Tavaszodó falu. Az utcán szennyes hófoltok, víz és sár mindenütt. Laci a könyvtár felé lesekszik, amelynek ajtajában kulcsot fordít meg egy fiatal nő. A lány visszanéz, észreveszi a leselkedőt, elmosolyodik, mert mulattatja a legény vad és szemérmes-szótlan hódolata. Odainteget Lacinak. A fiút öröm és szinte ijedtségig menő lámpaláz önti el, zavartan viszonozza a köszönést, kilép az eresz mellől, s indul hazafelé. Bakancsával szétfreccsenti a vizet, és beletapos a sárba. * Simon az asztalnál ül, felesége ott áll a háta mögött, mondani akar vala­ mit, de nehezen szánja rá magát. — Délelőtt itt volt apám. Keresett. Azt mondta, náluk két nap alatt majd az egész falu belépett. Simon fölpillant, de nem az asszonyra néz. — Akkor megkezdik itt is. — Azt mondta, ő se akar mást csinálni, mint a falu. Belép a csoportba. — Belép — Simon most teljes testtel fordul az asszony felé. — A maga földjét se tudja megdolgozni már! — Elmondták neki, hogy ha kiöregszik, kaphat nyugdíjat. A háztáji is tovább jár. — Kétszázötven forint nyugdíjat. S abból éljen meg, ha tud. Könnyen be­ szélhet ő, ha megrokkan, idehúzódik hozzánk. Megmodtam én, hagyja ott azt a koszos falut, adjon el mindent, s jöjjön ide. Mert én nem lépek be. — Nem lehet ezt csak így... , hogy gondolhat ilyet. Simon keserűen nézi az asszonyt. — Nem lehet, bizony. Hogy is lehetne valamit úgy tenni, ahogyan én mondom. Cselédembernek hallgass a neve. Látod Veron, ez volt a mi ba­ junk, egész életünkben. Gürcölni az apád földjén, húzni az igát, ingyen­ napszámosnak lenni, arra jó volt Simon Sándor. Ha most itt lenne nálunk, megmaradt volna a föld is, mi baj lenne akkor? — Ha itt is megalakul a csoport, minket is belevisznek akkor. Simon föláll, odaáll az asszony elé, s alig moccanó szájjal mondja. — Én akkor se... soha. Elég volt a földnélküli sorból! Én újra cseléd­ nek. .. soha többet! — Akkor máshol adják ki a földet. — Akkor máshol. Ha kiadják, tíz kilométerre, akkor odamegyek, ha meg húszra, akkor húsz kilométerre. — Nem lehet ezt bírni. — Lehet. S ha már én nem bírom, bírja majd a Laci. Átmegy a konyhán, s megtorpan. Rámered az ablakpárkányon felhal­ mozott öt-hat könyvre. — A Laci — mondja nehezen mozduló nyelvvel — megint annál a nő­ nél volt? Teherautó gördül az úton. Körben padok, rajta overallos, ünneplőruhás férfiak. — Na, Gyuszi — kötekedik az egyik —, téged itt is kivernek majd a háztól. Gyuszi széles, fiatal képén nevetés ömlik. — Huhu, téged meg kacsával várnak. — Nem valami szívesek. Hol a hagyományos magyar vendégszeretet? Egy idősebb, ősz hajú ember mosolygó szájjal, de komolyan mondja. — Hát, itt se lesz könnyű. Mit csodálkozzon az ember rajta? Ti, amikor a hegesztőket más műhelybe raktuk, az égig ugráltatok, hogy már megszoktátok, hogy ott rosszabb lesz, meg minden. Ezek itt ezer évig éltek így. Most meg. . ., egyszerre csak másképpen, közösen. Nem olyan könnyű egy másfajta életbe ugrani. A kocsi begördül a faluba, az emberek kilesekszenek a kerítés mögül, gyanakodva, kíváncsian vagy gyűlölködve figyelik a lekászálódókat. Simon az utca végéről közeledik, megáll a portája előtt, nézi őket, azután belep a kapun, s bevágja maga mögött. A súlyos, repedezett ajtó dörrenve ugrik a helyére, Gyuszi összerezzen, s grimaszt vágva húzza a nyakát. * Laci belép a könyvtárba, tétován topog az ajtóban, s nézegeti a körbe­ futó polcokat. — Jónapot... Az egyik polc mögül előbukkan a lány, s mosolyogva végigméri a tébláboló fiatalembert. �— Jónapot, Lacika. Jöjjön beljebb, mit áll ott, mint egy oszlopszent. Lacit ismét elönti az öröm, félszegség és méreg. Ez a mindig jókedvű, szép ruhás lány olyan más, mint a falubeliek. Olyan, mintha más országból vagy világból jött volna. Sokat és szépen beszél, furcsa szavakat használ, melyek felöl Laci nem tudja, mit tartson tulajdonképpen. Most azt mondta: oszlopszent. — Elhoztam ezeket... újakat szeretnék vinni. — Lacika, maga a legodaadóbb olvasóm, és ezért én nagyon szeretem. — Hát mit akarsz te tulajdonképpen? — Én — Laci, féltében egyre bátrabban beszél — meg akarom nézni, mi van az orromon túl. Meg félcipőt. Nem akarok mindig hasig járni a sárban meg a porban. Azt akarom, hogy legyen egy százas a zsebemben. Mert még egy húszas se volt. Soha. — Tudod te azt, hogy énnekem se. Meg földre. Ami a tiéd lesz. Laci elvigyorodik, s vörösödő füllel hallgat. — Tudja mit, Lacika? Milyen könyvet akar? — Olyat, Marika, mint ez volt. Amiben idegen városokról, meg országról írnak. — Jó. És mert olyan gyorsan elolvasta az előbbieket, adok magának egy puszit. Odahajlik a fiúhoz, megcsókolja, és fütyörészve bemegy a polcok közé. Laci lelkeveszetten bámul utána. A lány fütyörészve visszajön, letesz két könyvet Laci elé, és mosolygó szemmel nézi. Még egy liter borra se. Lóra kell. — De énnekem nem kell. Másképpen akarom én. Maga is másképpen él, mint ahogy az apja. — Nem. Az én apám az ember volt a talpán. Azt nem lehetett belegyűr­ ni a darálóba soha. Cseléd létére összekaparta magának ezt a rongyos házat. Ehelyett is új kell. Én is tettem már hozzá, s ha a Kormos bele nem dög­ lik a mocsárba, hol lennénk már akkor? Itt kell azt folytatni. Kifelé a sem­ misorból, magad ura — magad szolgájának! Azt nem mondhatod te, hogy rosszul bántam véled. De hát dolgozni kellett. Semmit se adnak ingyen. Egy öl földet se adnak szép szóra. — Minek lenne az? - — De jó a kedve, Marika. .. — letelt Pedig Deltát Az öreg a csattanó szóra felfigyel. Méreg, tanácstalanság, rémület vál­ takozik benne. Felnőtt a fiú, akkora lett, mint ő, s kimondta neki az első nemet. Azám, azám — mondja a lány, s ide-oda fut, rakosgatja a könyvet —, a száműzetés, Lacika. Tudja, szinte sajnálom, hogy el kell mennem. hogy vártam, hogy meszabaduljak ebből a sárfészekből, jó Istenem. hol lesz nekem olyan lelkes olvasóm, mint maga? — Elmegy? — Bizony, bizony. Hipp-hopp, már itt se vagyok. Mint a pinty. Megyek vissza, Pestre. — A föld — mondja Simon halkan — a parasztember tisztessége. — Énnekem nem kell. — Tudom én — mutat a könyvekre Simon — tudom, honnan gyökere­ zik ez a beszéd. Az a festett szájú városi kisasszony bolondított meg! — Hallgasson el róla — ordít az apjára Laci, s maga is megriadva, el­ hallgat. — Olyan vagy te, mint Júdás. A kezére adsz engemet ezeknek — int az öreg a tanácsháza felé. — Én még nem ütöttem meg embert életemben, mert az nagy bűn. Téged se, soha. Jól tudod te azt. Ezért most menjél ki innen. — Elmegy? — Nohál, azért nem ma délután. — Minek megy el? — Mert — kedveskedik-gúnyolódik a lány —, mert Pesten nincsen sár, bizony, és színházba megy az ember, és barátai vannak, és az ördög se lesi, ki mászik be az ablakán, bizony. Te jó isten, mintha valaki be merne itt mászni egy ablakon. Még kimászni se mernek. Volt már színházban, Lacika? Laci remegő szájjal bámul az apjára, aztán a sarokban álló Simonnéra néz, s kimegy a konyhából. — Látod — fordul hozzá Simon, s hangja tele van panasszal, segítségkéréssel —, ezek a francos könyvek! A sustorgás ott a könyvtárban, azt is, minek hozták ide? Az a festett szájú nő. Ez meg még kölyök, persze, hogy tele lett a feje. — Azt én jól látom. — Nem. — Sajnálhatja. Pesten volt már? — Egyszer. De akkor még féltem. — Miért? — Nagy zaj volt — mosolyog Laci —, rengeteg ember az utcán, de sehol egy fia ismerős. — Ha az embernek barátai vannak. . . hát, ha legközelebb feljön, akkor keressen ám meg. Nem tréfáltam most — mondja komolyan —, tényleg ke­ ressen meg! Elmegyünk színházba. Aztán — most megint gúnyos és kedve­ sen lekezelő — a lányokat majd eszi a méreg, milyen deli legénnyel vagyok, jó? Tudja, Lacika, maga egészen jóképű fiú. Csak többet adna magára. Le­ gyen jókedvű, beszéljen többet, hordjon nyakkendőt! Miért jár ebben a csú­ nya bakancsban? Laci hebeg. — Miben járjak? — Félcipőben. — Nekem nincsen — mormolja lehajtott fejjel. — Nekem csak ez van. — Istenkém, hát akkor vegyen magának egyet! Laci benn dolgozik a sertésólban. Félrelökdösi a disznókat, az állatok rö­ fögve és vonakodva tágulnak mellőle, s csaknem bokáig tappogva a szemét­ ben és szennyben, összekotorja és kivillázza a trágyát. Tiszta szalmát szór a disznók alá, s dühöngve kibújik az ólból. Végigpillant csapzott, szennyes nadrágján, s átgázolva a sáron, megy befelé. — Hát akkor. Miért hallgatsz te akkor? Ha egy szót se szólsz, már ak­ kor is ellenemre teszel. — Mindegy az, amiatt a nő miatt, vagy másképp, ha elkerül innen, jobb lesz az élete. — Mert most ugye, nincsen jó élete? — Nincsen. Simon rettegve bámul a nyugodt és keserű asszonyra. Nem tudja, mi zaj­ lik körülötte, becsapták, félrevezették, mindeddig elrejtették magukat előle, és most elárulják. — Miért nincsen? — Mert ez állatnak való élet. — Ha az én első asszonyom, szegény Bora élne, ne félj, az jönne énutánam. Mert az panasz nélkül dolgozott velem. S ha ő nevelte volna fel Lacit, ne félj, nem beszélne most így. — Én Lacit szeretetben neveltem. Akkor is, mikor nem tudhattam, haza­ kerül-e maga vagy sem. — Egyedül vagyok én már közöttetek. — Miért lenne egyedül? — Kérdezed. Ebben a gyerekben volt énnekem minden bizodalmam. Ben­ ned sose. Kellett az apádnak a jó ingyenbéres. Neked meg valaki, aki elvi­ gyen abból a faluból, ahol tudta mindenki rólad, hogy szeretőd volt néked. Pedig szerettelek én téged. S hogy dolgozni kellett? Melyik szegénynek nem kell? — Mióta mink együtt vagyunk, nem volt más életünk, csak földet meg lovat, meg még megint csak földet. Egy jó szó, Simon Sándor! Ennyit se kaptam én. Éppen tizenhat esztendeje! Meg az a gyerek se. S ha most men­ ni akar, menjen csak, repüljön, mint a madár. Jó lett volna énnékem is, ha megtettem volna. — Miért nem tetted meg? — Az asszony ránéz, hallgat. Simon folytatja. — Megmondom én. Mert az apád mellett csak az apád lánya lettél volna. Mellettem meg gazdaasszony lettél. _ — Rossz ember vagy te — mondja az asszony olyan halkan, hogy Simon meg se hallja. — Rossz ember vagy te, Simon Sándor. Benn a konyhában dohányt vág az apja. Laci ellép a háta mögött, a szekrényről felemeli az odadobott könyvet, rápillant a címlap városi utcájá­ ra, autóira, embereire, s ledobja a párkányra. — Apám — habozik —, gondoltam én valamit. — Simon Sándor hallgat, dohányt vágó karja mozog tovább. — Gondoltam, én elmennék hazulról. — Hová? — Valamelyik gyárba. Mindenütt keresik most a munkást. Talán Pestre. — Minek? — Sokan elmennek. — Mert megbódorodtak. Elmászkálni hazulról, puccos fiatalurasan tözni, uraskodni. Ezért mennek. A gazdaság meg marad magára. öl­ — Ha belép a téeszbe, mindegy az, itthon vagyok-e én, vagy nem. — De ha ittmaradsz — kiált fel az öreg —, nem lépek én be. Sohase lépek be! — Máshogy gondoltam én el az életemet. — Hogy? Énnekem már az apám nagyapja is, s ha meg lehetne kérdezni, akkor annak a nagyapja is, itt, érted-e, itt élt. Jó volt az mindnek. Neked meg nem jó. — Nekem nem. Két agitátor, Danka és Csépány jönnek befelé a kapun. A négy ember körbeállja a fát fűrészelő Simont, topognak, borzonganak a hűvös szélben, nézik a rikoltozva járó fűrészt. Várnak, tán egy perc is elmúlik, míg Csé­ pány megszólal. — Mennénk tán be, Sándor. Simon rápillant, s kelletlenül mormogja. — Dolgom van énnékem. — Hát akkor hagyd abba. Elbeszélgetnénk veled. — Miről? Gyuszi, kicsit zavartan, elneveti magát. — Mintha nem tudná, bátyám. Simon abbahagyja a fűrészelést, szembefordul velük. — Arról nekem semmi beszédem nincsen. — Nono — Csépány uralkodik magán —, nem hallottad te, mit mond­ tam? Menjünk innen már be! A kemény, szinte vad hangra Simon megfogja a fűrészt, s húzza tovább. — Simon bátyám — Danka tudja, hogy Simon megriadt, de becsület is van a világon. —, hát azért csak beenged. Az öreg leteszi a fűrészt, s anélkül, hogy visszanézne, indul befelé. A többiek lassan utána. Benn a konyhában körbeülik az asztalt, s csaknem egymás szájából kap­ kodva ki a szót, mondják az okos érveket. Példákra hivatkoznak, számol­ �nak, statisztikákat említenek. Simon hallgat, föláll, bemegy a kamrába, viszszajön egy demizsonnal, elővesz öt poharat, sorba állítja őket maga előtt, s valamennyit megtölti. Gyuszi ragyogó arccal várja, hogy elébetolja az egyik poharat a gazda, Simon azonban, hallgatva az érveket, egyiket a másik után, kiissza. Csépány eltorzult arccal nézi, ordítani vagy ütni akar, de Dan­ ka, az asztal alatt, megregadja a karját. Ezért csak feláll, s rekedten mondja. — Jól van, Sándor. Találkozunk mink még. Simon, csöpp mosollyal a száján, megszólal. — Jó volt ez a bor, igaz-e? — Honnan tudhatnánk — mosolyog kínjában Gyuszi —, ’hisz még nem kóstoltuk. — S honnan tudhatnám én, jó-e az a téesz? Csépány és Danka, a folyó hosszú fahídján ballagnak végig, lépésük alatt halkan dong a deszka. — Egy hete nem hallok egyebet: Jó volt-e a Simon bora? Kiröhögteti az embert az a csúfondáros alak. Danka elmosolyodik, neki még tetszett is egy kicsit a borral értésükre adott válasz. — Nem nagy baj az. Annál jobb lesz, ha belép. — Azt lesheted. S akik még nincsenek a téeszben, most mind őt figye­ lik. Várnak. Röhögnek, packáznak velünk. Merthogy a Simon megcsúfolt bennünket. Azt hiszed, hogy minket? Az elvet! Az államot. . . Danka megütközve figyel. — Bolond vagy te? — Vagy te. Egyebet se hallok. Majd ha Simon Sándor. . ., jó gazda. . ., okos ember. . ., majd utána. De az anyja jó istenit, engem ne figurázzon senki! — Türelem kell ide. Minden ember más kulcsra nyílik. — Az, türelem, türelem, türelem. Föntről: meggyőzéses módszert! A já­ rásról meg sürgetik a nagy létszámú csoportot. S ha nincs, ki a rossz ta­ nácselnök, tehetetlen alak? Én. — A csoport meglesz. — Száz év múlva. — Vagy most vagy jövőre. A munkát ennyi emberrel is meg lehet kez­ deni. Az agitáció tovább folyhat. Meglátod, jönnek. Még kéredzkednek is. — Lesheted. Hátha rossz lesz a egész? . Hát nem szabad, hogy rossz legyen. Éppen ezért. No, hallod — fordítja tréfára a szót —, milyen csoport lehet az, ahol én leszek az ideiglenes el­ nök? Csakis remek. — Nem kísérlek én tégedet tovább. Igyekezzél vissza. — Két nap múlva itthon vagyok. Kezet fognak, s a híd vége felé távolodnak egymástól. Csépány hallgat, rugdossa az útjába kerülő, szekérről hullott széndarabokat. Egyszerre elmo­ solyodik, de a szeme olyan hideg, mint a jég. ♦ Az asszony a konyhában ül, egy papírdarabot tart a kezében, olvassa. Simon belép az ajtón, lassan leveti a bundagalléros félkabátot, s nehézkesen leereszkedik a priccsre. — Bezárta-e a kaput? . — Bezártam. Húsz ember sincsen már, aki nem lépett be. Azokkal aztán megállapodtunk. Senki. Senki se lépjen be. — Hallgat, maga elé mered, az­ tán ránéz az asszonyra. Mi az? A felesége az ölébe ereszti a kezét, nem szól egy szót se. Simon föláll, kiveszi az asszony kezéből a levelet, sillabizálva olvassa. Arcán a támaszát, reményét vesztett gyerek félelme és tanácstalansága. — A disznó — mormolja —, mégiscsak megtette. S egy görcsös, vízbefúló mozdulattal lerántja Laci könyveit az ablakdesz­ káról. Kopogtatnak, aztán ököllel döngetnek a kapun, azután rugdossák Az asszony rémült szemmel kinéz. Az utcán, a kapu előtt, ott áll vagy húsz ember. Nyílik a kapu. A résben Simonné rémült arca. — Jó estét — mondja Csépány —. A gazdával lenne szavunk. — Nincs itthon — makog az asszony —, átment Bogdányba, az apámhoz. Csépány suta jóindulattal elmosolyodik. Gyorsan jár, az előbb az utcán látták. Félretolja Simonnét, belép, mögötte benyomakszanak a többiek. — Frissen nézzünk széjjel, hátha megjött már azóta. Csépány és Gyuszi együtt tartanak, bevilágítanak a kamrába, átváltanak az udvar végébe, s egy alacsony kukoricagóré mögött megpillantják a kuporgó Simont. Csépány jókedvűen nézegeti a szégyenkezőt, s elmosolyodik. — Ejnye, te meg mit csinálsz itten? Fölösleges a szó. Simon szégyentől martan föláll, indul befelé. A torná­ con tömegnyi ember várja, az asszony kitágult szemmel bámul a közeledők­ re. Betódulnak a lakásba, padra, székre, ládára telepszenek. Arcok. Közöm­ bös, mosolygó, restellkedő vagy kíváncsi arcok. Simonné behátrál a szekrény mellé, Simon és Csépány a konyha közepén maradnak. — Hát, Simon Sándor, megígértem én, hogy eljövünk tehozzád. Nem kérünk a borodból sem, mert egy kicsit sokan vagyunk. Pedig ugye, te szí­ vesen adnád? S barátságos szóval megkérdezném én, meggondoltad már a belépést, ugye? — Én már régen meggondoltam. — Tudom — mondja Csépány halkan —, tudom én. S te is tudod, akik még kívül vannak, mind rád lesnek, merthogy te olyan tréfás, kemény em­ ber vagy, Simon Sándor. S most hát mi addig el nem megyünk tőled, míg ezt a tartozást le nem kvitteled. — Simon hallgat, bámul maga elé. Dehát mit akarsz te? Ha kívül maradnál is, földedben nem maradhatsz. És hol tudnánk adni? Vagy tíz kilométerre. Ott is. . . mocsarat, vagy sziket. Nem bírod te ezt már. — Bírom én — blöfföl Simon —, s ha én nem is. A Laci. .. — A Laci — Csépány elneveti magát, biztos győzelem ez —, a te Laci fiadnak én intéztem a kijelentőt, meg a munkakönyvét. Hol van már azóta! - Simon hallgat, kiesik a könny a szeméből, s végiggördül az arcán. Ne siránkozz itten. — kiált rá Csépány —, nekem kellene itt sírnom, nem neked. Az egész járásban, ez az utolsó rongy falu, ez.. . benned akadtunk meg, mint kerék a kátyúban. S rajtam az egésznek a gondja. Katonapajtások vol­ tunk mink, hát miattam ne makacsold már meg magad! Simon hallgat, semmivel sem lehet hozzáférni már, s a konok, távoli em­ bert látva, Csépányra olyan gyűlölethullám rohan, hogy nem tudja kivédeni többé. Előbbre lép, rátapos Simon csizmaorrára. Az asszony rémülten mered rájuk, a körbeülő férfiak nyugtalanul figyelnek. — Hallod-e — mondja Csépány, egyenesen bele a másik arcba , ha én beszélek hozzád, nyisd ki a füled! Szabotálod nekem a fél falut, s énrajtam verjék el a port miattad? Hallod, a keményfejű paraszt istenedet! Simon ekkor ránéz Csépányra, s rekedt, ugató hangon nevetni kezd. Csépány arcul üti. Gyuszi fölugrik, s ráordít a tanácselnökre. — Mit csinál itt maga? Csépány kiszakítja magát a szorító karokból, s lihegve mered Simonra. Az agitátorok felkelnek, s indulnak kifelé a házból. Az őszhajú odamegy az arrébb lépő Csépányhoz, s halkan, hogy csak ő hallja, odaszól neki. — Megbántam, hogy hallgattam magára. — Várjál csak — szól vissza Csépány —, nincs ennek a táncnak vége, Simon Sándor! Belépsz te, ha vért izzadsz, akkor is! Az asszony hang nélkül áll a fal mellett, folyik a szeméből a könny. Si­ mon fölrezzen az ajtó csadódására, körbejáratja a szemét, és kimegy a kony­ hából. Simonné, mint egy alvajáró, rakosgatja az elmozdított székeket, s nyugtalanul a férje után pillant. Kimegy, fél perc se telik el, lobogó szok­ nyával fut vissza, tátott szájjal kapkod levegőért, kirántja a fiókot, a kibo­ ruló kések, kanalak csörögve hullanak gubancba, kapkodó kézzel kotorászik kés után. Laci föllép a tornácra, megnyitja az ajtót, s belép a sötét konyhába. Té­ tován megáll, s világosan szobából kijön az asszony. Nem váltanak ölelést, nem is üdvözlik egymást. A fiú kérdezve int a fejével a szoba felé. — Itthon van már — bólint Simonné —, hazakívánkozott. Nincsen semmi baj már, csak gyenge. Sokáig nem tudott semmit se lenyelni. — Maga vágta le? Az asszony kezébe temeti az arcát. Laci belép a szobába. Odamegy az ágy végéhez. Simon Sándor mozdulatlanul fekszik, két keze a dunnán, feje mélyen benne a párnában. Kimennek. Kinn a konyhában, Laci, inkább csak magának, megszólal. — Hát Csépány ütötte meg. — Ő. — Kinn hagytam az udvaron a pakkot. Összébbhúzza magán a kabátot, és kilép az ajtón. Hárman ülnek Csépány konyhájában. Az asztalon fél pohár borok, ciga­ rettahamu. Amint Laci belép, Csépány tanácstalan félelemmel néz a fiúra, éj tréfálni próbál. — Héj, legény. Hát eddig tartott a pesti élet? Laci feléje int a fejével. — Magával lenne énnekem szavam. Négyszem között. Csépány furcsa kis mozdulatot tesz a kezével. — Lehet itt is. A fiú gondolkozik egy pillanatig. — Lehet. A kezében ott a bicska. Csépány elszörnyedve nézi, aztán véres nyakkal összeroskad. Simonné üvegek között ül, s könyökig nyúlva az ecetes lébe, uborkát rak el. Simon belép az ajtón, kalapban van, fekete félkabátban, nyugodt és szo­ morú. Hátat fordít az asszonynak. — Benn voltam a községházán. Azt mondtam Csépánynak, ha elintézi, hogy a fiút ne gyilkossági szándék miatt, csak verekedésért pöröljék, akkor én. . . belépek. Danka is ott volt. Előttem telefonáltak. Itt a levél, hogy bo­ rosan összeszólalkoztak. — Háttal áll az asszonynak, s csak sokára szólal meg. — Emlékszel-e Vera, azt mondtad, néked is el kellett volna menni már éntőlem. Nincs már föld, amit reádhagyjak. Hát mostan elmehetsz. Simonné fölnéz a férfire, aztán lehajtja a fejét, és tovább rakja az ubor­ kát. Tágas, széljárta rét. Szabályos sorokban szénarendek. Sokan mozognak a rendek között, viliáznak, petrencébe rakják, s viszik a készülő kazalhoz. Si­ mon szótlanul dolgozik, a villa vasa meg-megcsillan a fényben. A mező túl­ só végén Danka igyekszik, gyors lépésekkel vág át a rendeken, amint meg­ pillantja Simont, megáll, s feléje indul. Odaáll mögé, az öreg még nem vet­ te észre, lassan haladnak előre, szinte egyszerre lépnek. Ekkor Simon valami neszt hall, hátranéz, és meglátja a mögötte lépegető elnököt. Szótlanul dol­ gozik, meg egy ideig, azután hátrafordul. — Nem jól csinálja, elnök elvtárs. A gyalogparancsnoknak káromkodni is kell a cselédre. Danka szánakozva, szótlanul nézi az öreget, s lassan elmosolyodik. — Tanulni jöttem én, Simon bátyám. Régen villáztam már, s egy elnök­ nek ahhoz is érteni kell, igaz-e? A villa után nyúl, Simon átadja neki, Danka gyűjtögetni kezdi a szénát. Néhányszor, talán széndékosan, beleszúr a földbe, s az öreg ilyenkor meg­ rándul, mintha belészúrtak volna. Egyszerre az égre pillant, s kikapja a vil­ lát az elnök kezéből. — Majd máskor kell tanulni. Zivatar lesz — mondja —, van-e itt kinn kötél? — Nem tudom én — Danka is aggódva nézeget a felhősödő égre —, nem tudom, hoztak-e magukkal? — Akkor el kell szalasztani érte. Danka visszaint neki, és fut a kazalhoz. A mezőt erősödő szél boronálja végig, a földön lapuló rendeket fölforgatja és szertesodorja, nekiesik a harmadáig kész kazalnak, s nagy darabokat görget-repít le róla. Lehull az első egy-két csepp eső, elsötétül az ég, a szénahordók zavartan bámészkod­ nak széjjel. Ekkora itt a vihar szele, s a laza szénát nagy csomókban tépi, hordja szét. Zuhogni kezd az eső, Danka a billegő, szétsodródó kazal tete­ jén hadonászik. — Ide jöjjünk, emberek! Az öreg mellett két legény álldogál, vágyódva pislognak a zsuppos ta­ nyaépület felé. — No — mordul rájuk Simon —, süketek vagytok tik? Totyogó, nehézkes futólépésben indul a kazal felé, amelyre másznak már a többiek is, nehezéknek ráfeküsznek, s szétterpesztett kézzel-lábbal állják az esőt. Simon odaér a kazalhoz, s éppen szembekerül a szélről hasaló el­ nökkel. Danka haja csapzottan lóg az arcában, facsaró az inge, de vízcseppes arcával vidáman sandít az esőre, s rávigyorog Simon Sándorra. Az öreg megindul a létra felé, s arcának fagya enged egy kicsit. Mint amikor enyhülni kezd a tél. �Vaderna József GEMMÁK A bukfenc színei Dionyszosz részegen________ REZEDA-KRÚDY GYULÁNAK Megterített asztal az ég. A Hold remegő velőscsontvég, bordás és gerinces hús a természet, természetem. Kifosztva ez a táj. Félrebeszél. Ledobom a leplet vállamról. A természet arányai megújultak: szédelgés, pocak a kor mértékei. Héraklész és Antaiosz Elbizakodtam a föld szagától. Héraklész a magosba emel. Lebegek, vergődöm a levegőben; nincs segítség, aki leteperjen. A délibáb foga közt tartja a bibliát, zsakettes évszakot, összerágcsálja az ingem, a fogyasztásban fogyok el. Megfagyott levelek peregnek, ismét megcsalnak a nők, nem ér haza az álom, sötétednek a bukfenc színei. Süllyedek a harmadik emeleten az ugyanolyan hálószobák zátonyain széttöredezve. Búsmagyar hegedűszót tűzött gomblyukamba a nyár, a fák. virágok helyén most fátyolos, nyitott üresség szól: a magánytól nincs magányom, otthagyom a lányt, fájjon, ajkam torlasza, süket pohár, ég játszotta ki ellenem az ízeket, éhségre nevel az étel. Ha mozdulok, falevél az őszben, sötétednek a bukfenc színei... tenger Ki vonszol itt maga után nagy halat? S hol sütkérezhet egymagában a halász? ' A terek egymásbacsúsztak, Hemingway, röhögök, döglődik a ravasz mese, Összefüggő seb a tenger. Hullámok munkamegosztása: külföldön heverészek, tárgyilagos a drágaság, s a napszúrásos nők harmadfokú fagyások a nyárban. Európa hering-szálkáit köpködöm, nem tudva, melyik égtájnak, konzervdobozban csörömpöl Kamcsija. Bakkhánsnő Dionyszosz________ Nem tudom, ki szeretkezik velem. Elfogytak fogadalmaim. Megtéveszt szem, fül és test. Párduckölyök szopja mellem. Zabálok és kövéredem, hentes hízik a hús szagától. Figyelem magam a bor tükrében, arcom utálata is mámor. �Hozzászólás Nógrád zenei problémáihoz Nógrád megye zenei életének aktuális kérdéseit Tóth Csaba és Rozgonyi István és az utánuk következők mélyrehatóan és lelkiis­ meretesen elemzik. Hozzászólásomat tehát nem kívánom terjengőssé tenni jó néhány helyes megállapításuk ismételgetésével Ezért három — egymással összefüggő — témával kívánok foglalkozni: 1. A zene­ vei foglalkozó együttesek közötti kapcsolat, és az együttesek közötti kapcsolat, és az együttesek kapcsolata a megye közönségével. 2. Az amatőrizmus kérdése, különösen a zenekari amatőrizmusé és ennek tükrében a salgótarjáni szimfonikus zenekar helyzete és perspektívá­ ja. 3. A műsorpolitika. 1. Nem speciálisan Nógrád megyei jelenség, sajnos országos érvényű tapasztalat, hogy a zenei együttesek belterjes eletet élnek. A működő énekkarokat — tisztelet a csekély számú kivételnek — a karéneklés nem inspirálja a zene szélesebb körű megismerésére, ze­ nehallgatásra. A muzsikával való kapcsolatuk kimerül saját fellépéseikkel és az azokra való felkészüléssel. Egymást sem hallgatják (gyakran még a fesztiválokon sem), nemhogy szimfonikus zenét, ka­ marazenét vagy szólistákat hallgatnának, akiket, ha nem is bősége­ sen, de tisztes számban kínál a megye hangverseny naptara. Nem ér­ deklődnek egymás munkája iránt, még olyan esetekben sem, mikor a karmesterük közös. Pedig igen szerény becslesem szerint, ha pl. Salgótarjánban az énekkarok és a fúvószenekarok tagjai hangver­ senyre is járnának, ez 60—100 személlyel növelné átlagban a koncer­ tek látogatottságát. Tényként kel! elfogadnunk, hogy a zene ez idő szerint még messze van Nógrádban attól, hogy társadalmi ügy te­ gyen. Természetesen ez sem megyénk specialitása. Naivitás is volna elvárni, hogy a zene valaha is olyan mérvű közérdeklődés tárgya legyen, mint mondjuk a futball, de helyes műsorpolitikával és jó propagandával célul tűzhetnénk ki, hogy mint­ egy másfél évtized leforgása alatt megteremtsük az állandó hang­ verseny-látogatók 500—1000 főnyi táborát. E cél elérésének első és legfontosabb előfeltétele, hogy azok, akik csinálják a zenét, tanúsítsa­ nak érdeklődést az élő zene változatos megjelenési formai iránt. Ki legyen a zene propagandistája, ha nem maga a zenész, kórusénekes, zenetanár, énektanár. Nincs szükség új szervezett formára, kitűnő keret erre a tevékenységre a KÓTA. Teremtsük hát meg a muzsikusok tevékeny baráti körét, akkor majd lesz eredményesen működő zenebarátok köre is Természetesen, ez sem oldana meg mindent, de előrelépést jelentene a zene közüggyé válásának utján. 2 Amatőrizmus. Az amatőrzenekarok tagjai — országszerte díjazást kapnak a próbákon, hangversenyeken való részvételért. Az ún. félfüggetlenített zenekarok havi fizetésben részesülnek. Nem amatőrök tehát? De igenis azok, mert főfoglalkozásuk mellett, amelyből élnek, kevés szabad idejüket feláldozva, nemegyszer munkahelyük meg nem értésével küzdve, vállalják a zenekari munkát olyan szerény díjazásért, melynek összegét legtöbben sokkal könynyebben meg tudnák keresni más módon. Tehát végső fokon a zene­ lés szeretete hozza őket a zenekarba, arról nem is szólva, hogy próbadíjukból kell fedezniük saját hangszereik karbantartását (nádak, húrok stb.). Furcsa amatőrizmus ez! A közönség és a hangversenyeket ren­ dező Filharmónia ugyanis elvárja (és az ő szempontjukból jogos az igény) hogy a heti egy-két próbát tartó, egész napi munkájuk után próbáló, szabad napjukat feláldozó együttesek elérjék vagy megkö­ zelítsék a naponta rendszeresen próbáló, hangszerükből élő hivatá­ sos együttesek előadási színvonalát. Magyarán: amatőrellatottság és -foglalkoztatottság mellett profi teljesítményt várnak az öntevékeny zenekaroktól. , Ennek az elvárásnak az összeszokottabb együttesek egy része nagyjából meg is felel, mert a rutint és az esetleg szerényebb hang­ szertudást gyakran pótolja a lelkesedés és a zenével való azonosulás Persze, éppen a kevés próba, kevés fellépés, tehát a rutin hiá­ nya miatti lámpaláz nagyobb hibaszázalékkal veszélyeztet, így kitű­ nően sikerült produkciók közé óhatatlanul búcsúszhatnak mélyen forma alatti teljesítmények is. A salgótarjáni szimfonikus zenekar figyelemre méltó eredménye­ ket mutathat fel. Rövid tíz év alatt a zenekar együttessé kovácsolódott, a vidék legjobb amatőr zenekarai között tartják számon, amint erről egyre több sajtó- és rádiókritika, tekintélyes muzsikusok vé­ leménye is tanúskodik. Csakhogy az elért eredményeket meg is kell tartana Közhely, hogy megtartani-továbbfejlődni. Amely pillanatban a fejlődés meg áll, szükségszerűen bekövetkezik a hanyatlás. Három dolog kell alap­ vetően a fejlődéshez: rendszeres próbák, rendszeres hangversenyezés, rendszeres személyi továbbfejlesztés. A rendszeres próbák megvannak. A rendszeres hangversenyezéssel már baj van. Az Országos Filharmónia évi maximális tizenkét fellépést tud biztosítani. Ahhoz, hogy a hangversenyezés rendszeres­ nek legyen mondható, évi minimum húsz hangverseny kell. Két ok­ ból: azért, mert a zenekar így tudja rutinját fenntartani, mert a ze­ nekar azért van, hogy szerepeljen, hogy betöltse azt a fontos köz művelődési funkciót, amiért létrejött. És itt mar sajnos anyagi gon­ dok szólnak közbe. Eddig ugyanis a zenekar a megye segítségével hasznos hangversenyeket adhatott Nógrád néhány olyan helyén, ahová a Filharmónia révén nem juthatott el, és eleget tudott tenni megtisztelő meghívásoknak más megyékben és Budapesten. Az együttes jelenlegi pénzellátottsága mellett viszont ezek a „sa­ ját” hangversenyek nem férnek bele a költségvetésbe. Ez bizony visszaesés a zenekar munkájaban és a megye kulturális életében egyaránt. A rendszeres, tervszerű személyi fejlesztésnek ugyancsak anyagi okok állnak útjában. A zenekarból különböző okok miatt eltávoztak, vagy hosszabb időre kimaradnak tagok. (Évi átlagban három-négy.) Ezek pótlása ,kapásból” lehetetlen, viszont adva volna a fejlesztés azokkal a fiatal képzett művésztanárokkal, akik a zeneiskolák igen üdvös fejlődése folyamán megyénkbe kerülnek. Ezek a friss erők erősítik a zenekart, — azaz erősítenék, ha helyet kapnának az együttesben. Ez azonban a szűk anyagi keretek miatt egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. De, ha ezek a fiatal, jól képzett muzsikusok kívülrekednek a zenekaron, elkedvetlenednek, eltávoznak a megyé­ ből, vagy eleve nem is szerződnek ide. Keresnek — és találnak — olyan helyet, ahol zenekari munka is vár rájuk, ahol saját művészi fejlődésüket jobban látják biztosítva. Ez a folyamat —. ha egyszer megindul — már nemcsak a zene­ kart érinti. Szegényíti a zeneoktatást, énekoktatást, visszaveti a fia­ talok zenei nevelését, elsorvasztja a jövő hangverseny-látogató kö­ zönségének igazi magvát, megtizedeli a zenélő fiatalok sorait A je­ lenlegi, kényszerűen takarékos pénzgazdálkodás mellett nem idősze­ rű a megyei ellátmány növelését reklamálni. De időszerű —, mert hosszú évek óta megoldatlan — az üze­ mek, intézmények, társadalmi szervezetek patronáló szerepéről be­ szélni. A zenekar szinte megalakulása pillanatától ajánlgatja közre­ működését az említett helyekre — sajnos, sivár eredménnyel. (Volt ugyan az elmúlt években a megyei KISZ-nek egy jó kezdeményezése, amely több hangversenyre teremtett lehetőséget, csakhogy aztán ab­ bamaradt. És volt 1930-ban a megyei KPVDSZ rendezésében és fi­ nanszírozásában egy nagy sikerű opera-operett estünk. Ez lényegé­ ben minden). Vajon valóban megoldhatatlan volna, hogy a na­ gyobb üzemek, intézmények, társadalmi szervezetek anyagilag, eset­ leg szállítóeszközzel támogassák a zenekart, azért, hogy dolgozóik­ nak, tagjainak hangversenyeket biztosítsanak? Csak nyerne vele a megye közönsége. És itt csatlakoznom kell Tóth Csaba megállapításához, hogy nem is anyagi, hanem szemléleti kérdésről van szó, arról, mikor költjük el a kultúrára szánt pénzt célszerűen és közhasznúan! Mert nem nagy összegről van ám szó! Ha például csak öt nagyobb üzem, intézmény támogatná évi tíz-húsz ezer forinttal a zenekar működését, ez hat-tíz pluszhangversenyt jelentene egy szezonban és talán nem állna elő olyan helyzet, hogy a zenekarnak le kell mondania egy bu­ dapesti felkérést, mert nincs hatezer forintja utiköltségre. 3. Végül a műsorpolitikáról néhány szót, s csak a felnőtthang­ versenyekkel kívánok foglalkozni. Régi vita a könnyűzene és a szimfonikus zene viszonya Sokak tapasztalatával egyezik az a véle­ ményem, hogy az úgynevezett fokozatos közönségnevelés kudarcra ítélt kísérlet. A könnyűzenétől (ezen az operetteket értem egészen a Strauss-valcerekig) nem vezet út a szimfonikus zenéhez. Mindkettő­ nek megvan a maga közönsége. Talán még a népszerű operák je­ lenthetnek törékeny hidat a kettő között. Nagy kár volna viszont fi­ gyelmen kívül hagyni, hogy a klasszikus operett (Lehár, Kálmán, Offenbach stb.) nagy közönséget vonz. Ezt a közönségigényt saját erőnkből kellene kielégítenünk, mert az operett kívülesik a Filhar­ mónia profilján. (Hiba!!!) Megint anyagi kérdéssel állunk szemben pontosabban könyvelé­ si kérdéssel. Jelenleg ugyanis hiába rendeznénk például a megyei művelődési központban mondjuk évi két operettestet, (amit szívestörömest tennénk, amellett majdnem biztos, hogy telt házat vonzana), a zenekar anyagilag csak veszítene (próbák, szállítás stb.), mert a bevétel más költségvetési rovatba kerül és nem fordítható közvetle­ nül a zenekar működtetésére. Találni kellene — esetleg a fentebb felvetett patronálási rendszerrel összekapcsolva — módot arra, hogy a zenekar ilyen formán is segíthessen eltartani önmagát. Meggyőződésem, hogy az igények és lehetőségek ügyszerető és lelkiismeretes felmérésével, céltudatos, de rugalmas tervezéssel a je­ lenlegi szigorúbb gazdasági mutatószámok mellett is előbbre tudjuk vinni a zene ügyét Nógrádban. Róna Frigyes Amint rendszeres olvasóink tapasztalhat­ ták, lapunk figyelemmel kíséri Nógrád me­ gye művészeti életének alakulását, s a ma­ gunk eszközeivel tevékenyein részt is válla­ lunk fejlesztésében. Korábbi számainkban ennek jegyében kezdeményeztünk vitát szűkebb pátriánk zenei életéről. Ha a hozzászó­ lások vékonyan csordogáltak is, a megjelent álláspontok és javaslatok hasznosulásuk esetén — jó szolgálatot tehetnek. A Bartókév végén, Kodály centenáriumának előesté­ jén a kérdések továbbra is nyitottak, ha a vitacikkek közlését lapunk befejezettnek is tekinti. — A szerk. �HAGYOMÁNY A palócföld kutatója — Manga János 1977. szeptember 2-án húnyt el Manga János kandidátus, a kiváló folklorista. Hirtelen érte a halál 71 éves korában. No­ ha hivatalosan már nyugdíjban volt, mégis hihetetlenül sokat dolgozott: rendszeresen járt gyűjteni, tanulmányokat írt, rádió-elő­ adássorozatot szerkesztett, könyveit ren­ dezte sajtó alá stb. A ma csehszlovákiai Pereszlény község­ ben született, itt járt elemi iskolába. A középiskolát Ipolyságon kezdte meg és Bu­ dapesten folytatta — egyetemi tanulmá­ nyait is Budapesten végezte, majd ugyan­ itt szerzett doktori címet 1942-ben, a Nyitra megyei magyarok ünnepi szokásairól írt doktori értekezésével. 1961-ben A du­ nántúli pásztorművészet másfél százada című kandidátusi dolgozatának megvédé­ sével nyerte el a kandidátusi fokozatot. A harmincas évek elején (mivel Magyaror­ szágon nem tudott elhelyezkedni) vissza­ költözött Csehszlovákiába, ahol előbb taní­ tói állást vállalt, majd a pozsonyi rádió­ hoz került. 1936 után Bartók Béla kéré­ sére és irányításával főként a Nyitra vi­ dékén végzett népzenegyűjtéseket. A negyvenes években visszatelepült Magyar­ országra, előbb a budapesti Néprajzi Mú­ zeumba, majd 1949-től saját kérésére Ba­ lassagyarmatra helyezték és megbízták az ottani múzeum vezetésével. A Palóc Mú­ zeum helyreállítása, gyűjteményének gya­ rapítása, kiállítások szervezése mellett a palóc falvak népi kultúráját igyekezett feltárni néprajzi gyűjtéseivel és az eze­ ken alapuló tanulmányaival, könyveivel. 1957—58-ban a Népművelési Intézet igaz­ gatója volt, majd ismét a balassagyar­ mati múzeumban dolgozott, míg 1960-ban a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgató­ helyettese lett. 1963-tól a Magyar Tudo­ mányos Akadémia néprajzi kutatócso­ portjának folklór osztályán dolgozott, melynek néhány évig osztályvezetője is volt. E rövid életrajzi áttekintésre azért van szükség, mert magyarázatát adja Manga János érdeklődésének, kutatási irányának is. A népzene-, a népművészet- és a nép­ szokáskutatás egyaránt számontartja és értékeli gazdag munkásságát. Kitűnő, fá­ radhatatlan gyűjtő volt élete végéig. El­ sősorban az Ipoly, a Garam-mente, a Zobor-vidék és Mátyusföld magyarlakta köz­ ségeiben végzett nagyszabású gyűjtéseket, de például az Élő népdal című rádiósoro­ zatához szinte az egész országot bejárta magnetofonjával. Munkásságában igen fontos helyet fog­ lal el a népzenekutatás. De nem csak nép­ dalok, szokásdalok vizsgálatával foglalko­ zott (szokásleírásaiból sem hiányzanak a kottapéldák), hanem a népi hangszerek kutatásával is. Népzenekutató munkájá­ ban sem tudott, s nem is akart elvonat­ koztatni az emberektől, társadalmi kör­ nyezetüktől. A népzene- és a népi hang­ szerek kutatása során is vizsgálta a vál­ tozásokat, számbavéve a történeti adato­ kat és a különböző korú, társadalmi és anyagi helyzetű adatszolgáltatóitól szer­ zett információkat. Mindehhez végül a szomszéd népeknél kereste az összevetés lehetőségeit. Az azonos témára vonatkozó tanulmányaiból kibontakozik munkamód­ szere, ahogy kisebb területen végzett ku­ tatásaiból kiindulva (Népi hangszerek a Felföldön: Ethnographia, 1939. Nógrádi dudások Bp. 1950. Néprajzi Múzeum füze­ tei 12..) végül nagyszabású monográfiá­ ban foglalja össze eredményeit (Hungari­ an bagpipers Bp. 1965. Acta Etnograpica Tom. 14.; Magyar duda — magyar dudá­ sok a XIX—XX. században Bp. 1968. Né pi Kultúra — Népi Társadalom I.). A népdalok kutatásában is érvényre juttatta a már említett változások és interetnikus kapcsolatok vizsgálatára való tö­ rekvését; pl.: Varianten der Hochzeitlieder eines Dorfes (Bp. 1970. Acta Ethnographica Tom. 19.) címen német nyelven megjelent tanulmányában a lakodalom, a lakodalmi dalok változását vizsgálta az 1930-as és 1961-ben végzett gyűjtései alapján; A török háborúk emlékei a ma­ gyarországi szlovák népdalokban. (Ethn. 1956.) című tanulmányában pedig az etnikus tradíciók továbbélésére és a kölcsön­ hatásokra mutatott rá. Az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára a cikk zárósorai­ ban hívja fel a figyelmet: „A magyar és szlovák néprajztudomány legközelebbi tennivalója, hogy a történelem hosszú századai alatt együtt, vagy egymás mel­ lett élt két nép kulturájának közös, vagy egymásétól eltérő vonásait feltárja, és megmutassa azt a közös utat, amelyen a közös sorsban megedződött két népnek a jövőben méginkább, mint eddig, járnia kell.” (258. o.) A népzenekutatásban elért eredményeit tudományos-ismeretterjesző könyve, a Magyar népdalok, népi hangszerek (Bp. 1969) foglalja össze, mely a Corvina Kia­ dónál négy nyelven jelent meg. Új nép­ zenefelvételeit rádiósorozatában az Élő dépdal közel ötszáz adásban hallhattuk. A népzenegyűjtéskor arra törekedett, hogy a helyi énekesek közül azokat válogassa ki, akik mind hangjukban, mind pedig előadásmódjukban legjobban képviselték az adott műfajt (pl. balladát, szokásdalt, lírai dalokat stb.). A hagyatékában talál­ ható hangszalagok alapján azt mondhat­ juk, hogy felvételei kiváló minőségűek, lemezre, adásra készek. Manga János érdeklődésének másik nagy iránya a díszítőművészet, s ezen belül a pásztorművészet volt Kandidátu­ si értekezését is e témakörből készítet­ te. Két nagyszabású tanulmánya a dunán­ túli, illetve az alföldi és felföldi pásztor­ művészetről német nyelven jelent meg az Acta Ethnoraphicában. E munkáit is a történeti szemlélet, a változások vizsgá­ lata, a körültekintően aprólékos anyagis­ meret jellemzi, s nem feledkezhetünk meg gazdag illusztrációs anyagáról sem. A pásztorművészet stíluskorszakainak, egyes tárgyainak elemzését a XVIII. századtól napjainkig végezte el. Egy korábbi tanul­ mánya a pásztorok és betyárok történeti kapcsolatának feltárásával és a betyár­ élet költészeti megnyilvánulásaira utalva mutatta be a betyárábrázolást a pásztor­ művészetben (Betyarendarstellunger auf den Schnitzereien ungarischer Hirten Bp. 1951. Acta Ethnographica Tom. 2.) A pásztorművészetről is megjelent tudo­ mánynépszerűsítő kismonográfia a Cor­ vina Kiadónál. négy nyelven, Magyar pásztorfaragások címmel. (Bp. 1972.) Fen­ tebb említettük, hogy stúdiókész, akár hanglemezre vágható felvételeket készített magnetofonjával; nos, ugyanilyen tökéle­ tesek Manga János fényképfelvételei, lényeglátóak, kitűnő minőségűek. Az általa válogatott, vagy megbízásból készített fel­ vételeknél is a különleges igényességét tapasztalhatjuk, miként a pásztorművesze­ ti tanulmányok és könyv képanyaga is bizonyíték erre. Manga János munkásságának harmadik fő területe a népszokáskutatás volt. Gyűj­ tési terülte ebben a témakörben javarészt a Nyitra- és Zobor-vidékére, az Ipolymentére és a szlovák—magyar interetni­ kus kapcsolatok vizsgálatára koncentrá­ lódott. Népszokásgyűjtési módszerébe ki­ tűnő betekintést nyújt a Tájékoztató szín­ játékszerű népszokásaink gyűjtéséhez cí­ mű munkája (Bp. 1953.) A saját gyűjté­ seivel illusztrált módszertani tájékoztató megmutatja azt az igényt, melyet Manga János maga iránt is támasztott, s amely­ hez mindvégig következetesen ragaszko­ dott. Így például az adatszolgáltatók meg­ választásakor a különböző korosztályok, társadalmi rétegek kikérdezésére, a válto­ zások megfigyelésére, a pontos lejegyzés­ re törekedett, valamint felhívta a figyel­ met a történeti forráslehetőségekre. Doktori disszertációját a nyitrai ün­ nepi szokásokról írta. E témakörből két tanulmánya jelent meg: A tavaszi ünnep­ kör hagyományai a Nyitra megyei Meny- �hén (Néprajzi Értesítő 1941.) és A téli ünnepkör hagyományai a Nyitva megyei Menyhén. (Ethnographia 1941.) Szokástutató munkásságában jelentős helyet kap­ tak az észak-magyarországi tavaszi ün­ nepkör jellegzetes megnyilvánulásai: a kiszehordás és villőzés. E tanulmányaiban a cseh, morva, lengyel és szlovák párhu­ zamok, történeti adatok és recens gyűjté­ sek segítségével vonja le a népszokások változására, alakulására vonatkozó álta­ lánosabb következtetéseit. Ugyancsak nagyobb lélegzetű tanul­ mányt írt a palóc aratószokásokról és ara­ tódalokról (Erntebräuche und Erntelieder der Palozen Bp. 1959. Acta Ethnographica Tom. 8.) Rámutat a palóc—szlovák interetnikus kapcsolatokra, arra, hogy a né­ pi kultúrák egymástól sohasem izoláltak, különösen, ahol a közös munka és szóra­ kozás alkalmai is megvoltak. Korábban a karácsonyi szokások vizsgálatánál hívta fel a figyelmet arra, hogy a palóc etnikum hosszú savban érintkezik a szlovák lakos­ sággal, összehasonlítva a magyar és a szlovák hagyományt, arra a következtetés­ re jutott, hogy a magyar anyag a szoká­ sok eredetibb értelmének a feladását mu­ tatják; például a szlovák karácsonyi ét­ kezés hagyományaiban erős a halottkul­ tusz szerepe, a magyarban sok esetben a rítuson van a hangsúly, a szlovákban azonban a rítus értelmén. (Szlovák kap­ csolatok a palóc karácsonyi szokásokban Etnographia 1948.). A Néprajzi tanulmányok sorozatban jelent meg az Ünnepek, szokások az Ipoly mentén című monográfiája (Bp. 1968.). Az adatgyűjtést az Ipoly jobb oldalán levő községekben — a mai Csehszlovákia terü­ letén — a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején a következő köz­ ségekben végezte; Ipolybalog, Kelenye, Ipolyszécsénke, Palást, Hidvég, Pereszlény, Gyerk, Tompa, Horváti, Felsőszemeréd, Deménd, Ipolyvisk és Ipolyszakállos. Az 1950-es évek elején az Ipoly bal oldalának következő magyar községeiben gyűjtött: Ipolytarnóc, Litke, Mihálygerge, Bocsárlapujtő, Őrhalom, Balassagyarmat, Ipolyszög, Érsekvadkert, Patak, Dejtár, Ipolyvece, Drégelypalánk, Hont, és Bernecebaráti. A rendkívül gazdag anyagközlésű kötet, a téli, tavaszi, és nyári ünnepek leírásá­ val a felvetett kérdésekre kereste a vá­ laszt. Általános tanulságként megállapítot­ ta: „Az ünnepeket, az ünnepek rendjét, a hozzájuk kapcsolódott hiedelmeket, rí­ tusokat végső soron a gazdasági-társadal­ mi struktúrával összefüggő eszmék hoz­ ták létre, azok életették, alakították, for­ málták, s változásuk azok változásával, megszűnésük azok megszűnésével van öszszefüggésben. Az ünnepekhez fűződő kép­ zetek, babonás cselekmények viszont ma­ guk is visszahatottak a gazdasági-társadal­ mi élet szférájára.” A népszokások kutatásával szoros össze­ függésben érdeklődött a vallásos néprajz, a tételes vallás, a keresztény egyházi rí­ tusok és a népszokások kapcsolata iránt. (Pl. A kánai menyegző változatai című tanul­ mányában a bibliai eseményeket utánzó dramatikus vallási népszokást vizsgálta, s érdekes jelenséget figyelt meg a Haszno­ st tömegpszichózis című tanulmányában, rámutatva a csoda, a látomásképzet nyo­ mában járó tömegpszichózis gazdasági-tár­ sadalmi gyökereire.) A tételes vallásban, a hit- és szokásvilágban végbemenő vál­ tozásokat vizsgálta A hitvilág és hitélet (Bp. 1978.) című tanulmányában. A Ma­ gyar Tudományos Akadémia néprajzi ku­ tatócsoportja a Nógrád megyei Varsány községben társadalomnéprajzi kutatást folytatott, s Manga János tanulmánya is e munka eredményeképpen született 1973 —1974-ben végzett gyűjtései alapján. A magyar—szlovák interetnikus kapcso­ latok vizsgálata Manga János egész munkás­ ságára jellemző, mint ahogy erre már az ed­ dig ismertetett tanulmányai esetében is utal­ tunk. Külön kell e tárgykörben szólnunk a magyarországi szlovákok körében vég­ zett kutatásairól. (Áttekintő tanulmányt is írt a XVII. század óta betelepülő szlo­ vákokról, történeti adatok, egyházlátoga­ tási jegyzőkönyvek és recensgyűjtés alap­ ján. Elsősorban a folklórjelenségekben, a néphitben és a népszokásokban megnyil­ vánuló szlovák—magyar kölcsönhatásokra hívta fel a figyelmet, s bekapcsolódott abba a kutatómunkába is, melyet a Nép­ rajzi Múzeum és a pozsonyi Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete már az öt­ venes években megkezdett, majd a hat­ vanas években folytatott. E munka ered­ ményeiről Szokások Tótkomlóson (Békés megyei Múzeumok Közleményei 3. 1974.) című tanulmányában számolt be, egy má­ sik magyarországi szlovák község, Vanyarc vizsgálatáról pedig Egy magyarországi szlovák falu (Bp. 1969. Népi Kultúra — Népi Társadalom II—III.) című tanulmá­ nyában olvashatunk. A teljes falumonog­ ráfia Manga János postumus munkájaként látott napvilágot, szlovák nyelven: Z mi­ nulosti Venarcu (Bp. 1978.) címmel. A XVIII. században betelepített szlovák la­ kosság megtelepedéséről, anyagi és szelle­ mi kultúrájának főbb vonásairól szól a könyv: szokásos módszerével a hatvanas évekig követi nyomon a változásokat a vanyarciak életében, a reá jellemző nép­ zenei érdeklődéssel ad ízelítőt, kottapél­ dákkal, a község népdalkultúrájáról is. Végezetül meg kell emlékeznünk Man­ ga János ugyancsak postumus munkájá­ ról a Palócföld (Bp. 1979.) című monográ­ fiájáról. Bakó Ferenc, a kötet lektora, ki­ adásra előkészítője többek között így ír az utószóban: „A múlt század második ne­ gyedétől csaknem száz esztendőn át meg­ jelenő palóc néprajzi leírások nagyobb ré­ sze az egykori Hont és Nógrád vármegyék területén készült. Manga Jánost a szárma­ zás, a nevelkedés, majd a munkahely sok­ sok szállal ugyancsak ide kötötte, ami a leg­ természetesebb indoka annak, hogy érdek­ lődésének fókuszában mindig ez a terület, de leginkább Nógrád megye állt. Ez indokol­ ja a jelen kötet származási adatainak sa­ játos összetételét is, amelyben többnyire Nógrád a súlypont, adatainak java a nóg­ rádi palóc nép életét, kultúráját tárgyal­ ja, mutatja be és a máshonnan közölt ada­ tok csak ennek kiegészítését szolgálják az elterjedés, vagy a társadalmi fejlődés érzékeltetésére. A palócföld népének kultú­ rájáról, társadalmáról adott összefoglalás mellett a kötet nagy értéke a fel nem dol­ gozott sok adat, amit Manga János évti­ zedeken át gyűjtött. A kötet — amely összefoglalja mindazt, amit idáig a paló­ cokról írtak, szól a palóc házról és a nagycsaládról, a gazdálkodás formáiról és változásáról, a viseletről, szőttesekről, hím­ zésekről, hiedelmekről és szokásokról, a népdalokról és -táncokról — javarészt Manga János kitűnő fényképfelvételei il­ lusztrálják, irodalomjegyzéke pedig a pa­ lócföld kutatói, érdeklődői számára ad válogatott bibliográfiát. A fenti számvetés Manga János publi­ kációiról, kéziratos-, hangszalag- és fotó­ anyagáról gazdag néprajzi munkásságá­ nak bizonyítékai. Gyűjtési és a történeti anyagra alapozott, recens gyűjtésekre tá­ maszkodó feldolgozási módszere követen­ dő példaként állhat a fiatalabb folklorista­ nemzedék előtt. A palóckutatás, a szlovák —magyar interetnikus kapcsolatok vizs­ gálata pedig ma is az időszerű tudományos feladatok közé tartozik. Az ELTE Bölcsésztudományi Kar folklór tanszékén Manga János kézirat- és mag­ netofonszalagra rögzített gyűjtéseinek ha­ gyatékából archívumot létesítenek. Az anyag rendezése megkezdődött. Tátrai Zsuzsanna �KÖRKÉP Gondolkodó magyarok A Magvető Kiadó új sorozata „a magyar irodalom- és gondolkodástörténet remek­ műveit” akarja az olvasók kezébe adni, ke­ véssé ismert, vagy nehezen hozzáférhető alkotásokról lefújni a port; „kisebb, nem könyv terjedelmű” írásokat, esszéket tar­ talmaz, a nagyközönség számára „a menynyiségből kiemeli... a minőséget”, de az­ zal a nem igen titkolt üdvös céllal, hogy életművek és korszakok tágabb kapcso­ lataira rávilágítva a teljesebb megisme­ rés, a „mennyiség” dimenziója iránt is szellemi szomjúságot keltsen. A sorozat­ címben csöndes polémia bujkál a magyar művelődés antiintellektualizmusát, filozófiátlanságát egyoldalúan hangsúlyozó bí­ rálatokkal; a több korszakból való válo­ gatás gesztusa a szellemi kontinuitásnak, a problémalátás és megoldáskeresés folya­ matosságának elvét húzza alá. A kérdések, melyek a „régi magyarság” kiválóságai­ ban tudatosultak először, változott for­ mában a reformkor, az ezernyolcszázas évek második fele, a XX. század gondol­ kodóit is foglalkoztatták, a nagy egyéni­ ségek „folytatják egymást századról szá­ zadra”, és (bár Babits ezt a metaforát a világirodalom történetére alkalmazta) „ke­ zet nyújtanak egymásnak” egyetlen nép feje fölött is. Vajon a történelmi szituáció tipikus visszatérései, egymásra rímelő sorshelyze­ tek, állásfoglalás és döntés párhuzamos egyéni kényszerei hozzák létre az egymás­ hoz kapcsolódás és az analógia tényét, s keltenek olyan benyomást, mintha egyet­ len kórus folyamatos zengésébe hallgat­ nánk bele az előadásnak egyszer az egyik, máskor a másik pillanatában? A sorozat első „futamában” mindenesetre olyan mű­ vek szerepelnek, amelyek súlyos társadal­ mi, erkölcsi küzdelmek sodrában jöttek lét­ re egy-egy komoly moralitású, önmagával és közösségével szemben szigorúan igé­ nyes, az egyéni felelősséget érzékenyen át­ élő intellektus műhelyében. A reformer, a törvényalkotó, a szellem őre veszélyt érez, hibától, visszaeséstől tart, kudarccal fe­ nyegető tévutakról akarja eltéríteni mind­ azokat, akiket lehet. A Gyulafehérvárról elmart Apáczai Csere János „az újonnan felépült kolozsvári kollégium igazgatását” átvéve, 1656. november 20-án hatalmas beszédet mond Az iskolák fölöttébb szük­ séges voltáról és a magyaroknál való bar­ bár állapotuk okairól; indíték és polarizá­ ció Németh László történelmi drámáinak képletét előlegezi, a koránál messzebbre látó szellem az utódok érdekében és az utókor rokonszenvét keresve „szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve” tör „az erény felé”. Kölcsey még országgyűlési kö­ vetként írja 1834-ben a Parainesist, nála a politikai tevékenység gyakorolhatóságával egyenes arányban áll „a lélek min­ denkori termesztő ereje” (irodalmi és böl­ cseleti művei éppen a lemondatás után, a politikai passzivitás időszakában ritkulnak majd meg). Az „erkölcsi végrendelet” ge­ nezise eszerint politika és etika szétválaszt­ hatatlanságát sugallja, a cselekvő ember nem nélkülözheti a reflexív moralitást. Nyolc évvel később — és tizenhét eszten­ dővel az Akadémia-alapítás feledhetetlen pátoszú pillanata után — Széchenyi is a mérték, az arány érzékét kéri számon azo­ kon a honfitársain, akik „indiszkrét negédtül hajtva, elég előkészület nélkül”, átgon­ dolatlan, túlbuzgó, erőszakos magyarosítás­ sal akarnák nemzetünket alaptalan elő­ nyökhöz juttatni. Talán az önvád, a pa­ lackból éppen általa kiengedett szellem el­ szabadulása, ellenőrizhetetlenné válása miatti szorongás is motiválja, erősíti aggo­ dalmat, hogy „nemcsak mulasztás, de túlhév által is lehet olvasztgatni a hazán”, és a figyelmeztetést, hogy fajtánkon azok len­ dítenek a legtöbbet, akik „híven járnak el istenrendelte mindennapi hangyamunká­ ikban”. A következő csomópont (a XVII. század és a reformkor után) a kiegyezés tárgyá­ ban folytatott viták körül bogozódik. Deák és Kossuth „párbeszéde” a kiegyezésről nem 1867-ben kezdődött, ekkori, a sorozat­ ban most újra közölt állásfoglalásaik in­ kább összegzik és véglegesítik a kétféle koncepciót, melyek addig az 1865-ös „hús­ véti” cikkben, illetve Kossuth idevágó pub­ licisztikájában körvonalazódtak. Durva egyszerűsítés volna véleménykülönbségü­ get reálpolitika és utópizmus ellentétére visszavezetni, de ami az indítékokat, a vi­ lágnézeti, történelembölcseleti gyökerekét illeti, Deákra mindenképpen óvatosabb empirizmust, Kossuthra jövőbe irányuló, a nemzet „jogai valósításának reménye” iránti elvontabb bizakodást kell jellemző­ nek mondanunk. Az előbbi „a bizonytalan­ ságnak, a zavarnak, rendetlenségnek ör­ vényébe” visszaeséstől fél legjobban, s a közvélemény előtt a nem hízelgő „opportunitás” megjelölést is vállalja meghatározott értelemben, az utóbbi az ellen a tétel ellen fakad ki mélyről feltörő szenvedéllyel, hogy „el kell fogadni, ami kivihető, miután többet elérni nem lehet”. Látszólag lazán kapcsolódik ide Vajda János me­ moárja (Egy honvéd naplója), pedig akár a magyar katonai géniuszt magasztaló cél­ zatára, akár az általa fenyegetően közeli­ nek, sőt máris bekövetkezettnek érzett „üzér, kalmár világ” kritikájára gondo­ lunk, nyilvánvalóvá lesz a kiegyezéssel kezdődő kor kisszerűsége elleni tiltakozás tendenciája; másrészt a hősi és a komor emlékeket idézve a memoáríró olyan idők eljövetelével számol, „midőn a magyar nemzet lesz hivatva királya vezérlete alatt védeni a birodalmat”, s ez furán ellent­ mondásosnak mutatja Vajda kiegyezésellenességét, amelyet a Luzitán dal és a Kossuth védelmében Perczellel folytatott vita alapján szoktunk tulajdonítani neki (a „napló” és az említett művek egyaránt 1867—69. között keletkeztek). Végül Babits a II. világháború előtt a német szellemi és hatalmi imperializmus elleni gátnak szán­ ja A magyar jellemről készített tanulmá­ nyát; számos kortársához hasonlóan ő is Prohászka Lajos A vándor és a bujdosó című nemzetkarakterológiájával vitatko­ zik, s amikor a módszertantól az eredmé­ nyig, a magyarságról alkotott vízióig min­ denben ellentmond neki, a részletes érve­ léssel nemcsak ellenfele szellemi rangját és nézetei veszedelmességét ismeri el közvet­ ve, de mintha önnön lelkiismeretét is sze­ retné megnyugtatni és felelősségét tisz­ tázni: Prohászka tételeiben ugyanis a sa­ ját elméletét, 1913-ban írott Magyar Iro­ dalom című esszéjének gondolatait véli föl­ fedezni „torzító tükörben”, vádként a ma­ gyarság ellen fordítva, ezért egykori ön­ maga gyakori idézése és kommentálása 1939-ben a fokozott személyesség és érde­ keltség szükségszerű kifejezése. A „gondolkodó magyarok” legállan­ dóbb eszméje, meditációs tárgya, egyfelől evidenciának látszó, másfelől mindig újra kínzóan kérdésessé váló meghatározni va­ lója magának a magyarságnak, a nemzeti jellegnek, sajátos karakternek a mibenlé­ te és milyensége. A „mi a magyar?” kér­ dése már évszázadokkal a Szekfű Gyula szerkesztette nevezetes antológia előtt ele­ ven volt, bár mondjuk Apáczai Csere Já­ nos idevágó megjegyzéseit — Szűcs Jenő­ től átvett terminológiával élve — aligha­ nem a nemzeti tudat „prehistorikumához” tanácsos sorolnunk. Amikor a kolozsvári beszédben sajnálkozva invokálja hazáját: „szánlak téged. Magyarország!” — a klaszszikus történelemből ismert és a fejlett kortársi nemzetekkel való összehasonlítás alapján mond önkritikát: viszonyokat, fel­ tételeket, intézményeket, személyeket tá­ mad, de fejtegetéseiben benne lappang a sejtelem, hogy a társadalmi bajok alkati torzulásokat idézhetnek elő és viszont. A bölcsesség lebecsüléséről mondja: „Né­ pünkre ragadt vagy inkább népünkben gyökerező betegség a magyar földön ez a téboly, mely már a lelkünkbe is behatolt, és amelynek bizony nem remélhető semmi más orvosszere, csak az, ha akaratuk elle­ nére is segíteni igyekszünk a betegeken”. Mintha ezt a gondolatot folytatná évszá- �zadokkal később Kölcsey, amikor a közös­ ség, a nemzet hibáinak és megszüntetésük módozatainak szövevényes kérdésével néz szembe. „Egész nemzetnek is lehetnek és vagynak előítéletei, balszokásai, s más ár­ nyékoldalai, miket felvilágosítani nem pillantat dolga.” De „általán fogva nem­ zet, mint nemzet nem is lehet rossz-szívű. Erőszák ritkán orvosol”, ám példa, tapasz­ talás és idő elérheti, amit a türelmetlen­ ségnek nem sikerül véghez vinnie. Szé­ chenyinél éppenséggel a középpontba ke­ rül a probléma, „miképp lehessen őrizni, . . .ápolni, s növeszteni” „oly annyira ké­ nyes kincset, mint nemzetiség, nemzeti sa­ játság”; akadémiai beszédében is új meg új hullámokat vet a féltésben gyökerező bírálat indulata, nemzetiségünk legfeljebb „bágyadtan”, „észrevehetlen léptekkel halad”, hiányzik az állhatatosság, „közön­ séges jelenet” „a szapora beleúnás akár­ mibe is”, a magyar, „bálványaitól elszé­ dítve”, ' önmagának okoz kárt, amikor min­ dent nemzeti „köntösbe akar ölteni”. Kulcsszavak, súlyos mondatok ütköznek ki az amúgy is végig sűrű szövésű szövegből; a nyelv ügye „életkérdés”, az Apáczainál, Kölcseynél is megjelenő gyógyszerhason­ lat „az önmegismerés ... legkeserűbb ada­ gévá” konkretizálódik; Berzsenyitől Né­ meth Lászlóig legjobbjaink gondolkodásá­ nak egyik forrására villant fényt előrehátra az aforizmává érlelt fölismerés: „nem a mennyiség, hanem a minőség a szellemi erőnek sarkalata”. Fölbukkan már a válogatásnak ebben a félig-meddig véletlenszerű mintaként keze­ lendő előzetesében a nemzeti erények, ér­ tékek dicsérete is, az eszményi, „virtuális” magyarság látomása. A kiegyezésről vi­ tatkozó Deák szeme előtt belülről vezérelt egyének összetartó közössége lebeg, azt ta­ pasztalta (nyilván az önkényuralom ide­ jén), hogy „a magyar ember nem szeret vakon más után indulni, nem hagyja ma­ gát vezettetni”, viszont „az egy gondolkozású, egy meggyőződésű emberek” alkotta párt nálunk „nem egyhamar bomlik fel ismét, hanem tagjai kitartással maradnak egymás mellett”. Vajda János nem habo­ zik tényként kijelenteni, hogy „a magyar emberből lehetne a világ legjobb katonáját csinálni”. Deák inkább erkölcsileg eszmé­ nyít, Vajdának politikai illúziói vannak, az egyik szerint hazánkra mindig abból származtak „szomorú következések”, hogy „erősebbnek hitte magát, mint amilyen volt”, az utóbbi ugyan hibának véli a „nemzeti önerő” túlbecslését, de „de szé­ gyenletesebb”, folytatja, „ha valamely egyén, vagy nemzet kevesebbet mer, mint amennyire ereje képesíti”. A kérdést, „ma­ gyar létünk mibenlétének problémáját” a sorozat eddigi kiadványai közül Babits először 1939-ben megjelent nagyszabású értekezése vizsgálja módszeresség és lényegretörés legnyilvánvalóbb ambíciójá­ val. Nagy elődei hasonló töprengéseiben „a látnoki pillanatok” villanásait sejti, me­ lyeket tudományosság dolgában szeretne meghaladni, elvi szigorral azonban a prekoncepciózus „sorselmélettől”, Prohászka „idegen mintára formált rendszerétől”, mindenfajta „misztikus presztízzsel fellé­ pő frázistól” határolja el magát. Nemzetét „szeretettel és belülről” nézi, voltaképpen mindvégig azokon a „titkain” tűnődik, „amik egyszerre teszik erejét és gyengesé­ gét” ; ha mégis inkább az értékeket, a mél­ tányolni valókat domborítja ki, azt a szo­ rongató történelmi pillanaton és a vita közvetlen célzatán kívül még valami ma­ gyarázhatja. „Nemzet vagyunk, a szó régi, szellemi, jogi, erkölcsi értelmében; nem pedig faj a tülekedő fajok között” — véli Babits, majd szorongva hozzáteszi: „Csak nem akarunk ilyenné válni?” Vagyis az efféle jellemrajzban posztulatív igény is munkál, a „mik vagyunk” és a „mivé le­ gyünk” gondjai között nincs merev határ, a leírás funkcióját egyfajta nemes érte­ lemben vett nemzetpedagógiáé egészíti ki és aktualizálja. A nemzeti öncélúságtól, egoizmustól, tülekvéstől elsőül és látványosan a magas erkölcsi igényesség választja el a szóbanforgó eszmélkedőket. Valamennyiüktől idézhetnénk bizonyító erejű maximákat, aforizmákat, életrajzi adatokkal is igazol­ ni lehetne, milyen felelősséggel és méltó­ sággal viselték a kritikájuk kiváltotta há­ látlan, ellenséges reakciókat. Szándékához és műfajához képest természetesen a „parainess” szerzője fejt ki részletesebben er­ kölcsi kérdéseket. Az embert a „rény” (cselekvő erény, virtus) emeli „az állato­ kon felül”, „minden nemes szív elenged­ hetetlen feltétele” az emberiség szeretete. A haza fogalma, terepe, föladata ennek az egyetemes követelménynek szab határozott medert, hogy megóvjon az általánosságba veszéstől, tartalmatlanná olvadástól, mert „az egész emberi nemre jóltevő behatást gyakorolni, az a nagyok legnagyobbikának sem adaték”. A hazához, a társasági (tár­ sadalmi) élethez, a „hon nyelvéhez” stb. való ragaszkodás és a belőlük következő kötelességek tehát éppen nem az elzárkózásnak, hanem az abszolút normák konk­ retizálásának, „meghatározott körre” össz­ pontosításának eszméjéből fakadnak. A Ba­ bits emlegette gyepüknél mindig távolabb­ ra tekintő szemlélet további jele a hivat­ kozások nemzetközisége, tér- és időbeli sokoldalúsága. Közhelynek számít, hogy az európai művelődés ősforrásai a görög­ római antikvitás és a Biblia; nem is ütkö­ zünk meg külön-külön, ha Apáczainál ugyanazon a lapon Cicero- és Platon-idézettel, majd a „bölcsesség” (sapientia) fo­ galmának a Példabeszédeken és a Prédiká­ tor könyvén alapuló kifejtésével talál­ kozunk, ha Kölcsey erkölcstanának legfőbb ihletőjeként Iszokratész Intelmeit jelöli meg a szakirodalom, ha a nyelv és nemzetiség ügye iránti felelősséget Széche­ nyi a tantaluszi kínokhoz hasonlítja, De­ ák pedig a törekvések, akaratok összezavarodásától óva a Bábel tornya építőinek bibliai csődjét idézi analógiaképpen. E sokáig szaporítható hivatkozásokat jócskán megtoldhatnánk a mindenkori európai kul­ túra-alkotó nemzetek politikai és szellemi életére vonatkozó kortársi észrevételekkel, praktikus célú összehasonlításokkal, kite­ kintésekkel. Mivel a magyar kultúra eu­ rópai, vagy „keleti”, ázsiai illetőségének vitája a két világháború közötti évtizedek publicisztikájában megint, sokadszor föl­ lángolt, Babits kénytelen külön is hangsú­ lyozni, hogy az őshazától, az ősmagyarok útvonalától függetlenül „mi ma már pon­ tosan itteni nép vagyunk, s életünk színeit nem Kelet vetíti”, hanem túlnyomórészt az a „földkaréj”, melyen a honfoglalás utáni történelmünk folyt le. De a legjobb ma­ gyar értekező próza „európaisága” melletti fő érveket nem kiragadott idézetek, elvi nyilatkozatok és fogadkozások szolgáltat­ ják, hanem annak a szellemi horizontnak, művelődéstörténeti kontextusnak még oly vázlatos jelzése, amelyben ezek a szövegek keletkeztek, valamint a műfaji összeha­ sonlítás, a hasonló célzatú és esztétikumé külföldi alkotásokkal való futó egybevetés. Apáczai Csere Magyar Encyclopaediája 1977-es Kriterion-kiadásának gondolatéb­ resztő előszavában írja Szigeti József mű­ velődéstörténész: „Apáczai nem abban eredeti, hogy átvette Descartes eszméit, hanem ahogy a hazai viszonyokhoz alkal­ mazta, ahogy rendszerezte” őket. Újszerűt, az egyetemeshez hozzájárulót teremthet a magyar szellemiség képviselője akkor is, ha az úgymond „átvett” eszmét és hatás­ körét szakszerű adaptáció és akklimatizáció révén idomítja a hazai sajátosságok­ hoz, ha külföldi egyetemeken (utazások során, olvasmányokból) elsajátított tudá­ sát, észjárását a magyar viszonyok elem­ zésére alkalmazza. A Bacon empirizmusát, Descartes racionalizmusát gondolatilag föl­ dolgozó filozófusnál a „hazai talajon” e bölcseletek funkciója változik meg oly módon, hogy „a tudomány teológiaellenes szabadságharca mellett — korlátozott for­ mában ugyan — a társadalmi szabadság kérdése is érdeklődési körébe került”, meghaladva a „tisztán vallásenkölcsi” ala­ pú koncepciókat. Hasonlóképpen lehetne kimutatni Kölcsey gondolkodásában az egyetemesség és nemzetiség korrelációját. A világmindenségben „egy végetlenül bölcs, nagy és jó, de egyszersmind megfog­ hatatlan lény jelenségeinek” sugárzását látja, antropológiája, mint Kanté, az álla­ ti létezés, az „érzéki természet”, a „pillantati szükség” rabságából kiszabaduló em­ bert írja körül, de a világpolgárság kanti gondolata helyett a nemzeteknek, nemzeti kultúráknak önálló értéket tulajdonító Herder szemléletmódját részesíti előnyben — a hazai reformkor szükségletei szerint önállóan „szelektálja”, rendezi el a filozó­ fiai hagyomány elemeit. Bonyolultabbnak tűnik föl — kivált napjaink szigorú gondolkodástörténeti kritikájának tükrében — a Babits-tanulmány szellemi forrásvidéké­ nek kérdése. Hatott rá a taine-i miliőelmé­ let; a szándéktalanság, „a tudattalanból feltörő költészet”, mint lélekigazság esz­ méje a freudizmussal tart rokonságot; s a vitatott nemzetkarakterológiai módszer­ rel sem szakít teljesen, hiszen egy „kol­ lektív lényt”, egy nemzetet ahhoz hasonló eljárással próbál jellemezni, ahogyan sze­ mélyeket (például írókat vagy történelmi alakokat) szokás. Mégsem az eklekticizmus benyomását érezzük döntőnek, hanem az ésszerűségnek, a hiteles magyarázatnak azt az igényét, amely a pozitivizmus és az „ész trónfosztása” jegyében fölvetett kér­ déseket magasabb szempontból akarja megválaszolni (Rába György szerint már a fiatal Babitsra jellemző a törekvés, hogy �„az irracionálist is racionalizálja”), s amely az egyéniség és a nemzet klasszikus pol­ gári értékei nevében hárítja el a fajelmé­ let agresszív kihívását; e tekintetben jog­ gal nevezhető a kései „beszélgető füzetei­ ben” többször emlegetett Thomas Mann szellemi rokonának. Ne firtassuk most, mennyiben van iga­ zuk a magyar irodalom ama bírálóinak, akik szégyenkezve takargatják, vagy har­ ciasan támadják a nemzeti öndokumentá­ cióhoz tapadást, főleg szépprózánkban, de aligha árt leszögezni: a művészi célzatú értekező próza műfaj csoportjában éppen nem számít kivételes magyar, vagy kelet­ európai jelenségnek a hazai társadalom, in­ tézmények, a nyelv, a nemzeti jellem kér­ dései iránti fokozott érdeklődés. Országh László amerikai esszé-válogatása Benjamin Franklin írásaival kezdődik, a szövegek do­ kumentálják, az utószó kiemeli, hogy az „új világban” kétszáz éves eddigi történe­ te során e műfaj soha „nem riadt vissza a hazai állapotok szigorú kritikájától, sőt a kíméletlen önmarcangolástól sem”. A hasonló típusú német antológiában ugyan­ csak az a mindjárt Wielandnál leütött hangzat ragad meg először, amelyik a né­ met nemzet „határozott nemzeti karakte­ re” meg a „hazai föld” félreismerhetetlen íze mellett tesz hitet; Salyámosy Miklós frappánsan jelöli meg e tematikai és mű­ faji vonzalom eredetét Dante nemzeti nyelvről szóló kis traktátusában: „A törté­ nelmileg esszészerű” — állapítja meg ró­ la —, leginkább abban van, „amiről gon­ dolkodik: a nemzet valóságáról”. A mű­ faj létrejöttének és megerősödésének fel­ tételei között a bátor szellemi kísérletezés­ be bocsátkozó individualitás kialakulása, a teológiától való függetlenedés mellett szá­ molni kell a nemzetegyéniségek létrejötté­ vel, a középkor nemzetköziségéből való nyelvi, ideológiai, majd gyakorlati-törté­ neti kiszakadás tendenciájával is. De hát egyáltalán azonos műfajúak-e, esszék-e Apáczai, Kölcsey, Deák és a töb­ biek tárgyalt művei? Ha a legáltalánosabb definícióból kiindulva az értekező meg a szépirodalmi igény párhuzamos érvénye­ sülését fogadjuk el perdöntő kritériumnak, akkor a mást sugalló részletek, az egymás­ tól való eltérések ellenére megkockáztat­ hatjuk az igenlő választ. Gyakori a ma­ gyar esszében a szónoki hajlam és eredet. Apáczai Csere, Széchenyi, Deák eleve be­ szédnek szánja és akként adja elő szöve­ gét, de Kölcsey intő, tanító, Széchenyi, majd Babits polemizáló törekvése is reto­ rikai indíttatásra vall, testületekre és egyé­ nekre akarnak hatni a szó erejével. A for­ mai sajátosságok, művészi eszközök koron­ ként és egyénenként tarkán különböznek. Apáczai — eredetileg latinul írott beszé­ dében — szigorú logikai rendet tart, a meghatározáson kezdi, „amint azt minden rendes értekezésben tenni illik”, mondan­ dóját pontokba szedi, de a példák halmo­ zásával, szónoki kérdésekkel és felkiáltá­ sokkal, közbeiktatott megszólításokkal, az iskola megszemélyesítésének és beszéltetésének leleményével intellektuális érzel­ meket fejez ki és ad át a befogadónak. Kölcsey esszéstílusát, Horváth Jánossal szólva, „némi ihletett, ünnepélyes líraiság” hatja át, amely a tárgy iránti tiszteletből fakad, s többek között a „zenei fegyelme­ zettség, ritmusos körmondatosság” folyo­ mánya. Hagyományos kérdése — Kemény Zsigmond óta — a Széchenyi-irodalomnak ész és szív, érzés és elme viszonya; olyan fölfogás is ismeretes, hogy a Kelet Népétől kezdve műveiben „a gondolatok ereje he­ lyett az érzések ereje jut előtérbe”, s pél­ dául éppen az akadémiai beszédben „ag­ godalmai a kétségbeesés fölsikoltásában törnek ki” (Beöthy Zsolt). Tagadhatatlan, hogy nála a legkorrektebb szillogisztikus bizonyítás is különös feszültséget kap, va­ lamilyen fölfokozott izgatottság gerjesztet­ te belső áram kering benne. Gondolatme­ neteiben kikezdhetetlen észérvek és baljós szubjektív látomások váltogatják egymást, egyszeri, rejtelmekkel terhes találkozásként az értekező logika és a rapszodikus önkife­ jezés lírája között. Deák és Kossuth kivételes jelentősége a magyar szónoklás történetében már a ki­ egyezés évtizedében elismert ténynek szá­ mított; Toldy István 1866-ban megjelent antológiájában, amelyet egy új retorika­ történeti mű, némi megszorítással „az el­ ső magyar politikai beszédgyűjteménynek” nevez, Széchenyivel és Eötvössel együtt ők szerepelnek a legtöbb beszéddel. Az is­ kolai tradíció szembe szokta állítani őket, Babits a közös vonásra is rámutat az el­ lentétes jellemekben: „mindkettő a nem­ zeti morál szónoka”. Az erkölcsi pátosz Deáknál rejtettebb, a józanságot hangsú­ lyozó, tárgyilagos, olykor humoros előadás­ mód mögé húzódik, Kossuthnál csillogóbb, romantikus-irodalmias köntöst ölt: az ellentétezés, a hatásos ismétlés, a túlzás, a vallomásos bensőségesség, az aforisztikus tömörítés megannyi effektusával tünteti ki érzelmi és morális indulatait, s a híres be­ fejező Cassandra-utalással allegorikus mi­ tológiai távlatot ad szerepvállalásának. Vajda emlékirata a szépirodalmiság, az el­ beszélő próza irányában nyomul előre, de az esszéhez fűző szálakat sem szakítja el. Átélt eseményekről számol be, érzékle­ tesen, olykor megdöbbentő erővel és hitel­ lel idéz föl képeket, jeleneteket; sokkoló hatását tekintve a XX. századi próza egyik irányának kegyetlen verizmusával veteke­ dik A tábori élet című fejezetben a bán­ sági harctér tapasztalatainak szűkszavú leírása, s más hasonló erejű lapokra is hi­ vatkozhatnánk. Értekező jellegét azért őr­ zi meg mégis, mert az epikus részleteket következetesen értelmező reflexiókkal el­ lenpontozza, a végsőkig tömörített elbeszé­ lést gondolati tézisek példázatául használ­ ja. Másképpen, a szoros értelemben vett esszé taine-i, emersoni, carlyle-i tradíciói­ hoz csatlakozva távolodik a szónoki hagyo­ mánytól, s alakítja ki a maga műfaji vál­ tozatát Babits, de hat rá némely kortárs magyar költők és írók kevésbé szisztema­ tikus esszéírása, töredezett jegyzet-techni­ kája is (Illyés Gyula Magyarokjára külön hivatkozik). „Itt nincs rendszer és tudomá­ nyosság. De annál több a mondanivaló” — írja a „tükör” helyett „kutat” használó sorskutatásról, s ha a „tudományfetisizmus és szakszerűség” esszéellenes irányza­ tára gondolunk, amelyet idézett utószavá­ ban Salyámosy a dehumanizálódás szubli­ mált formájának nevez, akkor Babits véle­ kedését ma is időszerűnek, továbbgondolandónak. aktualizálni érdemesnek kell tartanunk. A Gondolkodó magyarok sorozatszer­ kesztője Szigethy Gábor, ő írja a kötetek előszavát és jegyzeteit is. Eddigi teljesítmé­ nyéből (az 1981 karácsonyára megjelenendő röpiratok, esszék, értekezések előzetes hir­ detését is figyelembe véve) elsősorban a válogatást érezzük dicséretesnek. Bevezető eligazításainak rokonszenves vonása a kü­ lönféle értékekre fogékony pluralizmus, a józanság, amely visszatartja, hogy például Széchenyi és Kossuth, Deák és Kossuth évszázados pőrében bárkivel szemben vád­ lóként lépjen föl vagy elfogult apológiába bocsátkozzék. Kevésbé vonzó színben tün­ teti fel fogalmazásmódját, „irályát” a szép­ irodalmiság erőltetése, az életképszerű­ ségnek, a jelenetezésnek, az elképzelt ese­ ményeik regényes ábrázolásának igénye. Helyszínek, találkozások, életrajzi esetle­ gességek játszhatnak szerepet eszmék inspirálásában, de közvetettebb, rejtélyesebb módon, s főként a világnézet vagy világ­ kép tartalmának, minőségének alárendel­ ve, döntően általa meghatározva. A soro­ zatcím sugallata is azt a törekvést erősíti, hogy „gondolkodó” elődeinkről szólva élet­ rajzi valószínűségeken és fikciókon túl a gondolatok keletkezésére, kibontakozásá­ ra, hatására, megvalósulására, az eszmék biográfiájára és históriájára fordítsuk fi­ gyelmünket. (Magvető, 1981.) Csűrös Miklós Kozma Ferenc: Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben A társadalmi fejlődés — ha több-ke­ vesebb késedelemmel is — éppúgy kiala­ kítja azokat az elméleti kereteket, amelyek­ ben a megoldandó feladatok tükröződnek, mint azokat a tényleges (vagy vélt) isme­ reteken alapuló elméleti összefüggéseket, amelyek segítik a feladat megoldását, vagy más módon közrehatnak benne. Ezért sem lehet egészen véletlenszerűnek tartani, hogy az utóbbi években a figyelem elsősorban a gazdasági változások okaira irányul. A hetvenes évtized végével egyidejűleg meg­ jelenő korszakváltás számos jelensége kényszeríti a kutatókat, hogy számba ve­ gyék a megváltozott gazdasági-társadal­ mi feltételekkel kapcsolatos tényeket, kí­ sérletet téve újfajta gazdasági stratégia ki­ alakítására. Itt nem csupán olyan szinte már közhelyszámba menő példáról van szó, hogy a nyugalmas hetvenes évek (?) után egyre bizonytalanabbá válnak a lét­ feltételek, s mind többet kell foglalkozni a gazdasági fejlődés alternatíváival. Sok­ kal inkább arról, hogy a gazdasági válto­ �zásokat meghatározó tényezőket, összefüg­ géseket az eddiginél differenciáltabb mó­ don kell elemezni. Kozma Ferenc Az em­ beri tényező a gazdasági fejlődésben című könyvében — eleget téve ennek a követel­ ménynek — annak a logikának a megvi­ lágítására vállalkozik, ahogyan a népgaz­ daság helyzetét és teljesítőképességét a nagyobb horderejű gazdasági döntések előtt végig kell gondolni. Kétségkívül az elmúlt három és fél év­ tized folyamán a magyar gazdaság minden tekintetben jelentős változáson ment át. A negyvenes évek végén meghonosodott gaz­ daságirányítás tervutasításos modelljétől, mely a javak és szolgáltatások feletti ren­ delkezésnek a termelés alapegységeitől va­ ló központi elvonásán és a centralizált erő­ források döntően naturális formában való újraelosztásán alapult, az 1968-ban életbe lépett reformokig ívelő időszak önmagá­ ban is érzékeltetheti a fejlődést. A társa­ dalmi viszonyokban születő és kibontakozó szocialista vonások azonban semmiképpen sem tehetik kétségessé azokat az ellent­ mondásokat, melyek az utóbbi években —, mégoly nagy arányú fejlődés ellenére is — megjelentek. Annál kevésbé, mivel a szo­ cialista termelési viszonyok között vitatha­ tatlan követelményként szerepel a gazda­ sági összfolyamatok minél tudatosabb tár­ sadalmi szabályozása, a gazdaság egyes részeinek a többivel és az egésszel össze­ hangolt, a társadalmi szükségletek alá ren­ delt fejlesztése. Csakhogy a népgazdasá­ gi mozgások természetének megítélésekor olyan vizsgálati szempontokat kell kivá­ lasztanunk, melyek lehetővé teszik a ter­ melési tényezők mennyiségi értelmezését csakúgy, mint azoknak a természetes fej­ lődési irányoknak a figyelemmel kísérését, melyek a gazdasági folyamatokra való tu­ datos, vagy ösztönös reagálással állnak öszszefüggésben. Kozma Ferenc az eddiginél reálisabb gazdaságpolitika megtervezésé­ ben és végrehajtásában mindenekelőtt a magyar gazdaság adottságainak sokoldalú elemzését látja fontosnak. Meglepő felisme­ rés, hogy a gazdaság vizsgálatában „ana­ tómiai”, „fiziológiai” és „etológiai” megkö­ zelítéseket alkalmaz. Bármennyire igaz­ nak tetszik ugyanis az a megállapítás, hogy a gazdasági mozgások alapvető okai „ana­ tómiájának milyenségében” rejlenek, azt sem lehet tagadni, hogy az érték- és dön­ tési rend — a tudatos emberi cselekvések által befolyásolt hajlamokkal együtt — döntő hatással van a gazdaság tényleges viselkedésére. A „társadalmi” munka termelékenysége — miként a mű első részében meggyőzően kifejti — nemcsak attól függ, milyen me­ zőgazdasági, vagy bányászati kitermelési feltételekkel rendelkezik egy ország, ha­ nem attól is, milyen művelt, szervezett a munkaereje, a népgazdaság mint többdi­ menziós rendszer megismeréséhez az em­ beri tényező szerepének vizsgálata máris magától adódik. Ha ugyanis elfogadjuk azt a tényt — s ebben aligha lehet kételked­ ni —, hogy a magyar gazdaság termelési tényezőinek struktúrája hiányos „mennyi­ sége csak igen szűken elegendő ahhoz a növekedési iramhoz, amelyet viszont egyensúlya végzetes veszélyeztetése nélkül nincs módjában radikálisan csökkenteni”, az emberi fejekbe való beruházás mértéké­ nek növelése elengedhetetlen követelmény­ nek látszik. S mivel a szocialista társada­ lom sajátos igényeinek megfelelően alakí­ tott és a gyorsan változó világgazdasági környezettel szoros kölcsönhatásban vég­ hezvitt gazdasági fejlődésnek eddig fele útja zárult le, a célirányos fejlesztési prog­ ramban hangsúlyozottan nagy jelentőséget kell kapnia a szakképzés növelésének és az emberi tehetséggel való racionális gaz­ dálkodásnak egyaránt. Ennek sürgősségét és elodázhatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a megszüntetendő állapot, hogy jelenleg Magyarországon az aktív la­ kosság átlagos képzettségi foka csak vala­ mivel haladja meg a betanított munkásét. Konkrétan kifejezve: az iparban dolgozó munkások közül például csak minden má­ sodiknak van szakképzettsége, a szakkép­ zetteken belül pedig minden negyediknek közép-, vagy felsőfokú végzettsége. Mindezeket figyelembe véve, a fejlesz­ tési stratégia meghatározásakor nem ele­ gendő csak a szokásos termelési tényezők­ ből kiindulni, hanem legalább ennyire fon­ tos, a gazdálkodás emberközpontúságának érvényre juttatása is. Ennek megfelelően a fejlesztési politikát sokkal inkább a szak­ tudás gyakorlati átválthatóságára, sem­ mint a termelési eszközök látszólagos kor­ szerűsítésére kell alapozni. Mint ahogyan a gazdálkodás értékrendjét és döntési rend­ jét is oly módon kell átalakítani, hogy ked­ vező hatással legyen a minőségi munka és az innováció kifejlesztésére, illetve az egyé­ nek és a vállalatok kooperativitására. Am ez az igény puszta óhaj maradna, ha a szer­ ző nem indokolná részletesen választását. A legésszerűbb fejlesztési alternatívaként ép­ pen a nemzeti munka bonyolultsági foká­ nak növelését tartja. Az emberi termelő­ erő fokozott felhasználása ugyanis számos olyan tartalékot rejt magában, melyet sem a takarékosság, sem a vállalaton belüli és vállalatok közötti munkaszervezés minősé­ ge nem tud pótolni. A növekvő szakérte­ lem mint termelési tényező folyamatos és viszonylag gyors fejlesztése előtt aligha le­ hetnek akadályok, hiszen a következetesen végrehajtott képzési-továbbképzési rend­ szerre fordítandó költségek igen gyorsan megtérülnek. Nem is beszélve arról, hogy a kvalifikált munka népgazdasági részará­ nyának növekedésével lehet csak áttörni „a nyersanyag- és energiaszegénységünk szabta korlátot: egyrészt a bonyolult mun­ ka önmagában is leszorítja a termelési ér­ ték anyaghányadát (nő a termelés mun­ kaigényessége anélkül, hogy létszámigé­ nyessége növekedne), másrészt az anyagés energiatakarékos technológia elterjeszté­ se önmagában is magas fokú műszaki és szervezési tudást igényel”. Igazán nem nehéz észrevenni, hogy e felfogás mögött is a gazdasági összfolya­ matok tudatos társadalmi szabályozásának igénye húzódik meg, hiszen a gazdaság különféle részeinek egységes és az említett társadalmi szükségletek alá rendelt fej­ lesztése az emberi tényező fokozódó szere­ pének figyelembevétele nélkül megvalósít­ hatatlan volna. Épp ezért a távlati nép­ gazdasági tervezésnek az a feladata, hogy kidolgozza a gazdasági mozgások szabá­ lyozásának alternatív stratégiáit és takti­ káját, előkészítve az erre vonatkozó gaz­ daságpolitikai döntéseket. Míg tehát a népgazdasági tervezésnek központi problé­ mája a gazdálkodás értékrendjének a gon­ dos munka és az alkotókészség szolgála­ tába való állítása, addig az emberi ténye­ zőkben rejlő lehetőségeket a döntés- és szervezeti rend átalakítása révén kell fel­ színre hozni. A gazdasági egyensúly viszszanyerése és az intenzifikálódás meggyor­ sítása — miként Kozma Ferenc elemzései bizonyítják — csakis az emberekben rejlő alkotóerő hatékonyabb kibontakoztatását célzó gazdaságpolitika alapján mehet vég­ be. Ha igaz az, hogy az egyén gondolko­ dása és viselkedési formái összefüggésben vannak a társadalom értékrendjével, ak­ kor — mint írja — „ma igen tudatosan számolni kell azzal, hogy a társadalmi ér­ tékrend feladataink teljesítésének irányá­ ba befolyásolja az egyéni viselkedésfor­ mákat, és fordítva, társadalmunk legcél­ ratörőbb erői a szocialista demokrácia minden rendelkezésre álló eszközével has­ sanak pozitív irányban az egyéni tudatra is”. Az értékrend és a döntési rend összefüg­ géseinek tanulmányozása alapján vitatha­ tatlan felismerés, hogy a gazdasági cselek­ vést irányító társadalmi tevékenység csak akkor lehet hatékony, ha az értékrend nem egyszerűen az árarányok, vagy csereará­ nyok együttesén alapszik, hanem magá­ ban foglalja mindazon társadalmi viszo­ nyok összességét is, amelyek végső soron a társadalmi hasznosság szempontjából mi­ nősítik az egyének és csoportok tevékeny­ ségének eredményeit. Bármennyire triviá­ lis és kézenfekvő törvényszerűség is az, hogy a döntéseknek mindig az objektív ér­ tékelési kritériumokra támaszkodva kell születniük, a gyakorlatban mégis mintha az ellenkezője valósulna meg. Azaz: a leg­ több értékelés magáértvalóan készül el, hiszen a legritkább esetben követi ráépülő döntés. Ám ez az elválasztottság azt a nagy veszélyt hordja magában, hogy az egyes stratégiai célok másképp fogalmazódnak meg a népgazdaság, a vállalat és az egyén szempontjából. Az értékrendnek éppen azt kellene biztosítania, hogy a különböző tár­ sadalmi szinteken megfogalmazott célok oly módon összesítődjenek, hogy azok vég­ ső soron az összetettebb egység céljainak megvalósítását is előmozdítsák. Ehhez pe­ dig mindenképp szükség van arra, hogy ne csak a gazdaságirányítók, hanem a külön­ böző társadalmi szervezetek szerepét is át­ értékeljük az érték- és döntési rend kiala­ kításában. Mint ahogyan a szerző írja: egy olyan korszakban, amikor az emberi té­ nyező szerepe egész gazdaságunk és egy­ ben egész társadalmunk továbblépése szem­ pontjából döntő jelentőségűvé válik, „nem elég tömegekhez szólni, még akkor sem, ha ezeket a tömegeket bizonyos szempont­ ból rétegek összességének is tekintjük és mondanivalónkat eszerint differenciáljuk”. A könyvet végigolvasva, az olvasó szá­ mára aligha válhat kétségessé, hogy Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben szaktudományos szempontból is az utóbbi évek egyik legjelentősebb írása. A mai ma­ �gyar gazdaságfejlődés sajátosságainak ta­ nulmányozásával számos olyan összefüg­ gésre nyitott kaput, amely távolról sem csupán a szűk szakmai közönség érdeklő­ désére tarthat számot. Mivel egész társa­ dalmi-gazdasági szerkezetünknek a mai­ nál sokkal nagyobb mértékben és komp­ lexebb módon kell a figyelem középpontjá­ ba állítani a műveltség, a szakképzettség, a kulturált emberi viszonyok növelését és terjesztését, az együttgondolkodás, az al­ ternatívák felismerése csak akkor tekint­ hető valóságosnak, ha minél következete­ sebben és tudatosabban vetünk számot azokkal a gazdasági és emberi tényezőkkel, melyek a továbbfejlődés lehetőségeit hord­ ják magukban. Kozma Ferenc műve ehhez minden szempontból megadja az elméleti alapokat. (Kossuth, 1981.) Kerékgyártó T. István Két könyv az innovációról Még a felületes szemlélőnek is feltűnik, hogy manapság divatos téma lett a gazda­ ság. Valóban, míg könnyebben mentek a dolgok, az emberek nemigen gondoltak arra, hogy életük csaknem minden mozza­ nata így, vagy úgy összefügg a gazdaság­ gal. Ma már ez nem egészen így van az emberek kezdik sejteni, hogy amikor ter­ melnek, részesednek, fogyasztanak nem há­ rom énjük nyilvánul meg, hanem énjük három egymástól elválaszthatatlan oldala. Jelentőségében alig felmérhető felismerés ez, még akkor is, ha a gazdaságpolitika a maga eszközeivel kikényszerítette ezt a felismerést. A „beavatottak” azt is tudni vélik, hogy ez a kényszer szándékában is volt. Ennek a kényszernek a történetét is­ merhetjük meg Nyitrai Ferencné A ma­ gyar gazdaság és társadalom a hetvenes években című könyvéből. (Kossuth, 1981.) Bár csábító dolog lett volna, a Központi Statisztikai Hivatal hatalmas adattengeré­ ből merítve gazdaságstatisztikai összefog­ lalót adni a magyar gazdaság fejlődéséről, a mostanában sokat publikáló szerző nem ezt az utat választotta. A mindent bizonyí­ tani képes adatok csupán illusztrációul szolgálnak egy viharos változásokkal jel­ lemezhető évtized rajzához. Vagyis: nem az önmagában vett gazdaságot ábrázolja csu­ pán, amelyben több-kevesebb tervszerű­ séggel teljesülnek gazdasági célok, hanem azokról a társadalmi folyamatokról ad ké­ pet, amelyekben az emberek körülménye­ ik által determináltan hoznak létre értéke­ ket, miközben maguk, s körülményeik is változnak. A könyvön végigfutó központi gondolat: milyen kölcsönhatásban változik a gazda­ ság és társadalom, fejlődésükben, együtt­ mozgásukban megvan-e a kívánatos szinkronitás. Ennek érzékeltetésére a mögöttünk álló évtized (a népgazdaság IV. és V. öt­ éves tervének évtizede) azért különösen alkalmas, mert ebben a rövid korszakban a minket körülvevő világban, a világgaz­ daságban rég tapasztalt mértékű és ütemű változások indultak meg. Ez, mint külső kényszerítő körülmény, indította el a tár­ sadalom innovációs készségének vizsgála­ tát. Erre a manapság sokat (jól, vagy roszszul) használt forgalomra a kötet bevezető soraiban lelünk magyarázatot és minősí­ tést: „Az új technika befogadásán a kuta­ tás megkezdésétől az új termék, vagy te­ vékenység eredményének értékesítéséig tartó teljes innovációs folyamatot értem. Ehhez megfelelő műszaki, szervezettségi, szellemi és fizikai kultúrára, közgazdasági gondolkodásmódra, az új iránti fogékony­ ságra van szükség, amelyhez csak részben nőtt fel társadalmunk.” Ennek a gondolatnak a folytatásaként arra a következtetésre jut a szerző, hogy az alapvető gond nem az, hogy nincs kel­ lő számú és felkészültségű szakember, ha­ nem az, hogy a meglevők nem mindig a képességeik kibontakoztatásához legalkal­ masabb környezetben dolgoznak. Követ­ kezésképp a legfontosabb feladat (s egyút­ tal egyetlen lehetőség) a rendelkezésre ál­ ló anyagi, szellemi, műszaki és szervezett­ ségi erőforrások racionális felhasználása. Ma már világosabb, mit jelent ez a gya­ korlatban, hisz gondolkodásunk lassan be­ fogadja azt, hogy a munkához való jog nem azonos a megszokott munkahelyhez való örökös joggal. Azt a szándékot azon­ ban, hogy mindenki ott dolgozzék, ahol képességei és a gazdaság igényei szerint szükséges, keresztezte, s keresztezi még ma is, hogy a munkaerő iránt még mindig nagy a kereslet. A könyv a következőkben részletesen elemzi a hetvenes évtized első és második felét jellemző fejlődési folyamatot, a mun­ kaerőben, beruházásokban, a termelési szer­ vezetben bekövetkezett változásokat, öszszehasonlításra alkalmas adatokkal bizo­ nyítva, hogyan módosult az egyes ágazatok létszám-, eszköz- és importigénye. Ezek alapján kaphat az olvasó világosabb ké­ pet arról, miért lehetséges és szükséges az egyik ágazatban a népgazdasági átlagot jóval meghaladó fejlődés, s miért szüksé­ ges másokban visszafogni a növekedés üte­ mét. A könyv a további fejezetekben a fog­ lalkoztatottság és társadalmi mobilitás, az életszínvonal és életmód változásairól ad statisztikai adatokkal jól illusztrált képet. Részletesen foglalkozik a szerző a fiatalok, nyugdíjasok helyzetével, a nők szerepével. A szerző összegzésében a hetvenes éve­ ket a váltás alapozó, bevezető korszaká­ nak minősíti, amely megteremtette a szük­ ségességét (s részben már feltételeit is) annak, hogy „ ... a teljesítményorientált gazdasági fejlődés váljon a társadalmi elő­ rehaladás fő elemévé, mozgató rugójává”. Ehhez legfontosabb, hogy többet törőd­ jünk a fejlődés emberi tényezőivel. Arról, hogy ezzel az emberi tényezővel az elmúlt évtizedekben mindig megfelelő­ en törődtünk-e, görbe tükröt tart elénk Mezei András Ilyen gazdagok vagyunk? címmel kiadott cikkgyűjteménye (Magvető, 1981.). A könyv sikerét (megjelenése után pillanatok alatt elfogyott) nemcsak az ad­ ta, hogy korábban ilyen összefoglaló cím­ mel vita folyt az Élet és Irodalom hasáb­ jain. A hatvanas években fogalommá vált a nehéz ember, egy-egy televízióban meg­ szólaltatott feltaláló sorsát az egész társa­ dalom figyelme kísérte. A figyelem kö­ zéppontjában sosem maga a találmány állt, hanem a feltaláló. Mezei András könyvé­ ben közismertté vált feltalálókkal talál­ kozhat ismét az olvasó, olyanokkal, akiket nem a találmány tett elsősorban ismertté, hanem találmányuk kalandos sorsa. Több olyan feltalálóról olvashatunk, akiknek kálváriája messze van a befejezéstől. Az olvasó számára (mert nem szakember) tel­ jesen közömbös, hogy különleges katalizá­ torról, görgősekéről, gyógymetszésről, az elromolhatatlan liftről, vagy a „zöld atom­ bombáról” van szó. Hisz a riportokban, jegyzőkönyvekben leírt tényeknek, ame­ lyek arról tanúskodnak, hogy a találmány­ ban „van valami”, mert a megkezdett kí­ sérletek —, még ha nem is vitték végig — bizonyították, hogy a találmányok jók, vagy legalábbis nem rosszak. Egy-egy ta­ lálmány értékének, újdonságának — ezen keresztül a benne rejlő nagy üzleti lehe­ tőségnek — bizonyítékaként tekinthető az is, hogy legtöbbjük iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg külföldről, nálunk fejlet­ tebb országokból is. Végül — nem utolsó szempont — a találmányok értékét bizo­ nyítja, hogy azok többségére valóságos szükséglet van, vállalkozó is akadna gyár­ tásukra. Mégis, valami nincs rendben. A jobb sorsra érdemes találmány és feltalálója rendre fennakad valami nehezen felismer­ hető hálón. Szaktekintélyek írnak elma­ rasztaló szakvéleményt. Olykor azért fut zátonyra valami, mert a tapasztalati igaz­ ságok nem illeszthetők be a már kialakí­ tott (s ezek szerint végérvényesen megvál­ toztathatatlannak tekintett) elméleti rend­ szerbe. Zsákutcát jelenthet a feltaláló ál­ tal megkezdett út, ha menet közben vala­ kinek a kutatási területére téved. Meghiú­ síthatja a legjobb szándékot, ha valaki nagy saját üzlet reményében akar „beszáll­ ni” a boltba, amelyet a feltaláló érthető okokból nem fogadhat el. Még arra is ta­ lálhatunk példát, hogy az ellenlábas ki­ adóknál kilincsel, lebeszéli őket arról, hogy az eljárást ismertető könyvet kiadják. A riportok, cikkek nem vállalkoznak ar­ ra, hogy okokat keressenek. A gyakran ke­ serűen összefoglalt sorsok fel-felvillantanak valamit, feltételezéseket, sejtéseket, vagy egyszerűen hagyják a tényeket ön­ magukért beszélni. Teljesen a laikus olva­ sóra bízza Mezei András a következteté­ sek levonását. Egy biztos: az érdekeltségi rendszerben valami nem funkcionál kellően. Az egész társadalom érdekelt az újításban, a fen­ tebb már említett innovációban, egy gyár valamely ígéretes, külpiacon is jól értéke­ síthető új termék gyártásában, a feltaláló találmányának felkarolásában. Ezek az ér­ dekek azonban nem rendeződnek mindig szerencsés konstellációban. Ezen változtat­ ni kell, még akkor is, ha vannak már sike­ res feltalálók is. Sólyom István �A balassagyarmati utcanevek története Tudományos igényű helytörténeti feldolgo­ zásaink jelentős gyarapodását jelenti Kmetty Kálmán Balassagyarmati utcanevek című könyve, amit a Balassagyarmati városi Ta­ nács adott ki. A huszonkét szerzői ív terje­ delmű, történeti bevezetéssel, képekkel, tér­ képvázlatokkal és táblázatokkal ellátott, le­ véltári kutatások és egyéb helyi vonatkozá­ sú adatokon és személyes közléseken alapu­ ló mű sokkal többet tartalmaz, mint amire szerény címéből következtetni lehet, mert a névadások emberföldrajzi, társadalmi és politikai indítékaira is fényt derít. Értékét emeli, hogy nemcsak történelmi feldolgozás­ nak, hanem forráskiadványnak is tekinthe­ tő. Nem könnyű olvasmány, de nem is csak „lexikon”, Az, aki áttanulmányozza, az Ipolyparti város múltjának olyan részleteit is megismeri, amelyek az 1977-ben megjelent Balassagyarmat története című műből hiá­ nyoznak és amelyek túlnőnek a helyi kere­ teken, megyetörténetileg is értékesek. Arra nem vállalkozhatom, hogy Kmetty műve nyomán még csak vázlatosan is fel­ tárjam azt a folyamatot, amely a város 1690. évi újratelepítésétől napjainkig az utcanév­ adások, új utcák kialakítása és új lakótele­ peik létrehozása tükrében jelent meg. Ezek olyan, sokszor maguktól értetődő részletek, amik egy ismertetés keretén belül bővebb magyarázatra nem szorulnak. Szeretnék azonban rámutatni néhány olyan várostörté­ neti és emberföldrajzi jelenségre, amelyek Kmetty műve nyomán ma már hitelt érdem­ lően ábrázolhatok és más hasonló jellegű művek szempontjából is tanulságosak és ér­ tékesíthetők. Balassagyarmat az 1690. évi újratelepítés után csak lassan bontakozott ki nagyobb te­ lepüléssé, és így a napjaink urbanisztikai feladatait is befolyásoló utcahálózatának jel­ legzetességéi csak a XVIII. század derekán jegecesedtek ki. Kezdetben ugyanis nem volt útmenti település, hanem csak a régi vár- és városfal által határolt területen kis, egymást keresztező utcákkal bíró uradalmi központ, amely kívül esett az Ipoly mentén húzódó és a folyót keresztező két főútvonal metsző­ pontjától. Nagy érdeme Kmettynek, hogy hozza mű­ vében a vár- és a városfal Le Dentu 1650-es évekből származó városképével igazolható alaprajzát, továbbá az 1773. és 1848. évi vá­ rostérképeket, mert így kitűnik, hogy Balas­ sagyarmat ősi „belvárosa” köré miként he­ lyezkedtek el a külvárosok, a „tabánok”. A település ily módon történt kiterebélyedésének az lett az eredménye, hogy ún. „piac­ utcás” elrendeződés jött létre az egymást keresztező két főútvonal mentén, annak öszszes előnyeivel és hátrányaival egyetemben. Ez a probléma egyrészt a tulajdonképpeni főtér hiányában, másrészt pedig abban je­ lentkezett, hogy a különbző foglalkozású iparosok és a különféle árukra specializált kereskedők számukra előnyös módon he­ lyezkedhettek el a főutak mentén. Ez az előny azonban csak a céhrendszer egymás áruit és árait ellenőrző világban érvényesült, de már hátrányt jelentett a szabadkereske­ delem korszakában, bár hagyományai a vá­ sárok alkalmával még századunk elején is éltek. Ennek a „piacutcás” elrendezésnek volt a következménye, hogy a fontosabb középüle­ tek a legforgalmasabb nyugat—kelet irányú főút mentén helyezkedtek el és így ez a for­ galmi főtengely, egyik szakaszán pótolva a főteret, vált az általa kettéosztott város köz­ életének és kereskedelmének központjává. Ez a piacutcás elrendeződés nagyon jól szemlélhető az 1848. évi házhelytérképen, amely az 1773. évi ugyanilyen térképpel egy­ bevetve a főútvonal kelet és nyugat felé tör­ tént megnyúlását szembeötlően érzékelteti. Ugyanakkor feltűnő, hogy a városias jellegű sorházak száma 1773-tól 1848-ig alig szapo­ rodott a főút főteret pótló szakaszán. Ez a jelenség azonban nyomban másként értékel­ hető, ha tudjuk — ami Kmetty művéből is kiderül —, hogy itt a földszintes házak he­ lyét már emeletes házak foglalták el. A vá­ ros többi utcájában a sorházak csak a XIX. század második felében váltak uralkodóvá, ami a városiasodás egyik kétségtelen bizo­ nyítéka, mert az ún. „gazdaudvaros” telepü­ lési rendszer eltűnéséhez vezetett. Kmetty utcanévtáblázatai szerint 1800-ban 27 utcája volt a városnak és ezekből csak 12-nek ismerjük a nevét. Az 1840-es években már 45, amelynek mind ismeretes a neve. Ez a szám 1890-ben, mivel utcanév-összevonások történtek. 44 és ez 1914-ig hetvennégyre, 1944-ig kilencvenhatra, 1965-ig százhétre és 1979-ig százharminchatra emelkedett, ami nem csak a névadások, hanem a város tér­ beli kiterjedésének a növekedését is tükrözi. Értékesek Kmetty észrevételei a népi, a társadalmi és a hivatalos utcaelnevezéseket illetően is. A népi utcanév-elnevezések, ame­ lyek kizárólag a helyi jellegzetességeken ala­ puló térbeli tájékozódást elősegítő megjelö­ lések, 1848-ig voltak uralkodó jellegűek a városban. Ezen mit sem változtat az István és Sándor utcaelnevezés, amely az ilyen Ke­ resztnevű földesurak idejében kialakított ut­ cákra vonatkozik. E tekintetben is legyen szabad egy idő­ ben és térben távoli, de kétségtelenül népi utcanév elnevezésű analógiára hivatkoznom A török összeírások szerint 1550-ben Pásztón — amely Gyarmathoz hasonlóan a XV. század elején lett mezőváros — és az össze­ íráskor mintegy kétezer lakosa volt, kilenc utcát találunk. Ezek nevei a következők: Piac, Hatvani, Szent Anna, Szőlő, Magyar, Szent Lőrinc, Apátúr, Detre, és Pászti Fe­ renc utca. A három utóbbi a földesurakra utal, illetve az azoknak itt lakó jobbágyaira, Balassagyarmaton ilyen az óvárosi Kúria és a már említett „külvárosi” István és Sándor utca. A Hatvani utcanév gyarmati megfe­ lelői a középkori Visegrádi és Budai út és a XVIII. századi Kassai út elnevezés. A Sző­ lő utca nevéhez hasonló Gyarmaton a Ká­ poszta és Árpa utca, az utcában levő temp­ lomra utaló Szent Lőrinc és Szent Anna ne­ veké pedig a Templom megett. Nyilvánvaló, hogy a gyarmati Vadkerti, Szécsényi és Hugyagi út, a Káposzta és a Kender utca el­ nevezések — hogy csak néhányat említsek — szintén népi eredetű elnevezések. Hasonló eredetű nevek sejthetők a Le Dentu által ábrázolt XVII. századi városban is, Annak pedig, hogy a XVI. század derekán a török összeírások nem említenek a mintegy négy­ százötven lakosú Balassagyarmaton, utcane­ vet, az lehet az oka, — amire Kmetty rá­ mutatott —, hogy a környékén levő, szintén mezővárosi joggal bíró közeli települések gá­ tolták a város növekedését. Pásztóval kap­ csolatban ilyen tényezőről nem beszélhetünk. Az első politikai jellegű utcanévadás, a Vadkert útnak Kaiser Strassera történt elne­ vezése, az abszolutizmus időszakában követ­ kezett be. Ugyanekkor jelentek meg az első utcanévtáblák is. Ezzel a politikai jellegű névadással szemben jelentkezett az ugyan­ csak politikai színezetű társadalmi névadás. Amikor 1861-ben, a rövid „alkotmányos” idő­ szak beköszöntekor, gróf Teleki László sziráki temetéséről hazérkezett a balassagyar­ mati küldöttség, akkor Imády plébános ja­ vaslatára a hazatérők, ott a helyszínen, köz­ felkiáltásra nevezték el az Űri utcát Teleki utcának. Hasonlóképpen társadalmi elneve­ zésnek tekinthetők az ez idő tájt Kossuth, Klapka és Garibaldi nevével jelölt utcák ne­ vei. Ezek az elnevezések a provizórium ideje alatt megszűntek. Kossuthról 1868-ban, Klap­ káról pedig 1909-ben neveztek el hivatalosan utcát. Kmetty részletes utcanév-felsorolása alap­ ján, amely az élő és az egykor volt utcane­ veket is felsorolja, megkíséreltem azokat az 1886-ig tartó mezővárosi, az ettől kezdve 1922-ig tartó nagyközségi, és az 1923-tól kez­ dődő városi időszak névadásai és névmeg­ szüntetései tekintetéből csoportosítani. Ezen az alapon igen érdekes képet kapunk az or­ szág, a megye és a város múltjában és min­ denkori jelenében élt politikai szerepet ját­ szó személyek, valamint az irodalom és mű­ vészetek nagyjainak a balassagyarmati utca­ nevekben tükröződő elismeréséről. A politi­ kai vonatkozású utcaelnevezésekből az tűnik ki, hogy azok a mezővárosi és nagyközségi időszakban és a városi időszak 1914-ben le­ záródott első korszakában sokkal uralkodóbb jellegűek és nagyobb számúak voltak, mint az írókról és művészekről elnevezettek, és hogy ez az arány ez utóbbiak javára csak 1945-től kezdődően változott meg. Az utcane­ vekben tehát nem csak politikai, hanem Közművelődési tényezők is előtérbe jutottak 1945. óta. Számokban és százalékokban kifejezve ez — az első szám a politikai, a második az irodalmi és művészi kategóriára vonatkozik — így nyilvánul meg: mezővárosi időszak 4—1=80+20 %; nagyközségi időszak . 23—9 =71+29 %; városi időszak 1944-ig 31—1= 97+3 %; városi időszak 1945-től 37—25= 60+40 %. Ügy vélem, hogy ezek az arányok önmagukért beszélnek A fentiekkel kapcsolatban még néhány jel­ legzetességre kívánok rámutatni. A mezővá­ rosi korszakban 1867. után vette kezdetét az országosan elterjedt utcanévadási gyakorlat­ hoz való alkalmazkodás. Ugyanekkor azon­ ban még érvényesülnek — szabad talán így nevezni — a „várospolitikai” elgondolások is. Ez utóbbi jegyében nevezték el Forgách főispán nejéről a Sarolta kertet és az élő földesúrról a Zichy utcát. Ezek mellett Kos­ suth, Deák és Madách kaptak még utcát eb­ ben az időszakban. A nagyközségi korszakban a helyi vonatko­ zású utcaelnevezések terén a vármegyeháza urainak az elgondolásai érvényesültek. Így kapott utcát még életében 1898-ban Scitovszky alispán, a vármegye székhelyének Balas­ sagyarmaton maradásáért harcoló Szontágh Pál már halála évében, 1904-ben, és ugyan­ csak még életében, 1910-ben, Nagy Mihály alispán. 1911-ben utcanévvel emlékeztek meg a vármegyeháza épületét 1835-ben befejez­ tető Tihanyi Ferenc alispánról, valamint a megye közéletében jelentős szerepet játszó gróf Forgách családról. Vitatható, hogy 1900ban az akkor kihaló Balassa- család, vagy Bálint, a költő, emlékét idézték fel egy ut­ canévben. Más helyi nagyság ekkor mégnem kapott utcát. Az 1923-ban ismét várossá lett Balassa­ gyarmat vezetői már csak egy ízben hódoltak ezen óhajoknak, amikor 1927-ben Stranyavszkyról neveztek el, szintén életében utcát. El­ lenben utcát kaptak a várossá fejlesztésben érdemeket szerzettek: 1923-ban Baintner Ot­ tó, 1927-ben Balázs Ferenc és 1940-ben Re­ ményi Károly. Az 1944-ig az ország közéle­ tében erősen megnyilvánuló ún. „vallási-er­ kölcsi politika jegyében neveztek el 1930-ban a városban egykor élt Baltik Frigyes evan­ gélikus püspökről, és mintegy ellensúlyként, 1940-ben, az itt született Trikál József kato­ likus egyházi íróról még életében, utcát. Szó­ hoz, azaz utcához jutott a telekparcellázó Aninger László is 1940-ben. Érdekessége a város ezen időszakbeli utcaelnevezéseinek, hogy csak egyetlen író részesült ilyen meg­ becsülésben. Ez Jókai Mór volt. Hivatalo­ san róla még 1904-ben neveztek el utcát, az elnevezés azonban a testületi döntés ellené­ re a nagyközségi időszakban feledésbe me­ rült, és így csak 1927-ben a város vezetősége tette jóvá ezt a méltatlan eljárást. A várostörténet felszabadulás utáni idő­ szakában nyílt lehetőség a város munkás­ mozgalmi múltjában szerepet vivő egyénisé­ gek utcanevek alapján is történő megbecsü­ �lésére. 1947-ben a mártír Révész Gábor, és 1948-ban az 1919-ben szüleivel együtt elhur­ colt és kivégzett Bíró János, 1969-ben Murár Lajos direktóriumi elnök, és 1976-ban a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa, Böjtös Sándor neve került az utcanévtáb­ lákra. Utcát neveztek el 1969-ben az egykor a városban hivatalnokoskodó Lékai János­ ról is, az 1919-es KIMSZ titkáráról, épp úgy-, mint 1972-ben a megye partizánjainak hős parancsnokáról, Nógrádi Sándorról. Elmond­ hatjuk, hogy a térbeli lehetőségekhez képest korunk kiemelkedő politikus-, író- és művész­ egyéniségeinek nevei ma már ott szerepelnek a város utcanevei sarában. Csenki Imre-Csenki Sándor. ( Cigány népballadák és keservesek indoklásra, ha a szerető miatt történt a lo­ pás,, került börtönbe a férfi, hisz a cigány­ férfi tönkretevője a nő! Egyes szám első személyű a búcsúzkodás, hisz azonosulnak a börtönbe menővel, a bújdosni kényszerü­ lővel. Lótól, gyerektől, anyától búcsúznak, feleségtől ritkán: „Vigyázzál a gyerekekre, /meg az én szép lovaimra,, Hej, asszony, most mit csináljak...) Mivel a keservesek közösségibb jellegűek, mint a népballadák, jobban is ismerték őket. Ezek töredezettebbek is ami abból fakad, hogy mindenkinek van hozzáénekelni valója. Itt is, mint a balladák többségében, vala­ milyen társadalmi konfliktus váltja ki az éneklést, de itt már egyértelműen az érzel­ mek dominálnak. Az érzelmek oly magas fokon törnek ki, hogy az értelmi kontroll megszűnik (extázis?) és a tudatalatti világ mozdul meg, ami generációkon át, a folyto­ nos vándorlás, pusztulás, alkalmazkodás el­ lenére is megőrzött emlékeket hoz a felszín­ re Titkokat, de már túlvitte őket az érze­ lem a korlátokon, az elragadja az, előadót. Ez történik a Vonatnak nincsen rúdja ese­ tében is, ahol két versszakaszon át egész másról hallunk, mint amiről eredetileg szó van, mégpedig egyfajta abszurd halálvágy­ ról: „A vonatnak rúdja nincsen, /hogy a másvilágra vigyen. /..../ Akár itt hágy akar viszen, /Nem hoz vissza bizony sosem. És a ráütő harmadik versszak: „Hozzál anyám rongyot nekem,/ Bátyám vérét letöröljem. Hiánypótló ez a kötet, tisztelet a két gyűj­ tőnek, Csenki Imrének és Csenki Sándornak, akik a legnehezebb időkben, 1938. és 1944. között gyűjtötték össze Püspökladányban, oláhcigányoktól a népballadákat és keserve­ seket. E rövid recenzió csak egy szempont­ ból próbálta megközelíteni a nagyobb tanulmányt is megérdemlő kötetet. Vekerdi Jó­ zsef Jegyzetek című utószavával lehet vitat­ kozni, de az olvasóközönség számára kellő és értő eligazítást nyújt. A környezet, a társadalom (kint), mind a balladák, mind a keservesek szintjén a ve­ szélyt, veszélyeztetettséget jelenti, jelentette a cigányember számára. E veszélyhelyzet a létükből következik, életmódjukból. A Fagyos király című népballadában a Folytathatnám az elemzést, de e tekin­ hétéves fiúcska baltával megy fát szedni a tetben a könyvre irányítom az érdeklődők figyelmét. Kmetty művének jelentősegét sarjerdőbe — ismerjük, hogy az engedély­ nélküli rőzseszedést büntették. A Száz sze­ úgy is lemérhetjük, hogy azt egybevetjük egy gecskében a cigányasszony a nagy úrhoz viszi másik hasonló tárgykörű értékes és szinten a szegeket, hogy egyszer nagy kanállal ehes­ hiánytpótló művel, az 1977-ben három szer­ senek. A veszély: az úr szerelmi ellenszolgál­ ző tollából megjelent Zalaegerszeg utcane­ tatást is követelhet. Kívülről jövő a hátsó vei című szép kiadvánnyal. szomszéd szerető, Juca kapitány is. Hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ez a város szintén a XV. század első A társadalom törvényszerűségeit nem is­ felében lett mezőváros, csakhogy sohasem merik a balladaénekesek, elzárt előlük, ezért néptelenedett elés így utcanevei jobban a válasz környezetük minden kihívására leg­ gyökereznek a régmúltban, mint Balassafeljebb a virtus szintjén történhet — Mujgyarmaton. Érthető tehát, hogy ötszázhukálo Zlotári: „Nem vagyok katona, /Nem szonkilenc levéltári, irodalmi és vérképi hi­ mehetek kardra, /De mék birkózásra.” Az vatkozást tartalmaz a Kmetty száznyolcvan egyéni morális magatartást a hermetikusan ugyanilyen vonatkozású jegyzetszámával zárt közösség határozza meg (bent). A fér­ szemben. Több az utcanév is. összesen ket­ jét megcsaló ordas kurvának kegyetlen mó­ tőszázötvennyolc. amiből a tulajdonképpeni Egerszegen száznyolcvannégy, a többi pedig don kell pusztulnia (Száz szegecske), nincs bocsánat a hűtlenségre, különben a férjet a hozzákapcsolt településeken található. A nem tartják férfinak a többiek. A bátyjának gyarmati százharminchat utcához hozzáadva az ipolyszögi hat és a patvarci kilenc utca­ mérges kígyót főző szép Mancit elhagyja a fiatal cigánylegény szeretője, felbujtója: nevét ez a szám, mint élő utcanév csak száz­ ötvenegyet tesz ki. Kmetty azonban utcanév- testvérgyilkost a cigányközösség nem fogad be (Mérges kígyó). Természetes, hogy a fele­ felsorolásában 337 nevet hoz mert ő részle­ tesen ismerteti a már nem használatos ut­ ségszöktető csúfos halálát sem gyászolja a balladaénekes. caneveket is. Ezzel nagymértékben megkönyÉrdemes jobban szemügyre vennünk a nyítette a helytörténeti kutatásokat, amit népballadát! Kétfajta még száz oldalas történeti tanulmánya is Száz szegecske című morál szembesítődik ebben egymással, a férjé nagymértékben elősegít. A zalaegerszegi ki­ adványban csak az élő utcaneveket sorolták és a fiaié. A cigányférfi szemében a szerető, a kurva, a rosszba, a bűnbe, a börtönbe fel a korábbiakban pedig a 22 oldalas tör juttató. A keservesekben például a cseh téneti bevezetésből ismerhetjük meg némi zsandárok megfogta selyemlopó férfi ezt keresgéléssel. Mind a két mű hiánypótló, de Kmettyé gyakorlatiasabb jellegű, könnyebben mondja: „Veszek én revolvert, /kurva, ne­ ked veszem. /Meglőlek én, kurva, /szemből a kezelhető. szíveden.” (Jaj, megfogtak engem, anyám...) Nincs olyan helytörténeti feldolgozás, Az anya a szent, a bemocskolhatatlan: amely minden vonatkozásban kitérhetne a „Anyám megsiratja, / nevet majd a kurva.” helyi eseményeket befolyásoló országos és (Sáncárokba, anyám...) Így van ez a Száz megyei hatásokra. Áll ez Kmetty könyvére szegecskében is. A férj hűtlen felesége két nézve is. Mentségére szolgai az, hogy 1977mellét, kezét lemetéli, a szemét kiszúrja. A ben már megjelent a több szerző által írt fiúk szemében viszont tisztességes asszony az Balassagyarmat története című várostörténeanyjuk, akinek piros szoknya, nagykendő, ti mű, és így okkal és joggal felementve érezvirágos kötény jár és végül isteni csoda hette magát, hogy az ott rögzített tényeket bizonyítja az igazát. megismételje. Jegyzeteiben azonban utalha Az asszony útja a száz szegecskével az tott volna az abban megtalálható vonatkoÚrhoz, és a fiúk útja haza megegyezik, fe­ zásokra. Kétségtelen, hogy ő a varos múltdik egymást. Az asszony hű volt az urához, jának egyik legkiválóbb ismerője, de nem hisz visszaadta az Isten a mellét, kezét, sze­ mindenki' aki művét használja, rendelkezik mét, és a fiai ugyanazon az úton jöttek viszolyan tárgyi ismeretekkel, hogy a Kmetty sza apjukat megölni „azt a gonoszt,, a hazu­ által felderített részleteket egyhamar a ma­ got”. A matriachátusban rekedt közösség er­ guk helyére tudja tenni. Nem ártott volna kölcsét adja tehát a ballada. e tekintetben bőbeszédűbbnek Kriza Ildikó szerint a magyar népballadá­ viszont az. hogy igénybe vette a ban „... a házassági hűség (...) megszegése ke­ közléseket is és így számos az okiratokb an gyetlen halált von maga után, míg az uj fel nem lelhető adatra tett szert, amik gaz balladák ugyanezt a tettet naturális gyil­ dagítiák várostörténeti ismereteinket, külö­ kossággal büntetik — és ebben már nem a nösen a népi eredetű elnevezések tekintete­ közösségi erkölcs, hanem a juriszdikció fe­ jeződik ki.” A cigány népballadák eseteben ben. egy le nem írt, meg nem fogalmazott, nem Mindez azonban semmit sem von le Kmet­ kodifikált, de a közösség által jóváhagyott, ty Kálmán művének értékéből. Teljes mér­ szentesített jog nevében történnek meg a na­ tékben helyállónak tekinthetjük tehát a dr turális gyilkosságok, tehát a közösségi er­ Vass Miklós előszavában leszögezett tényt, kölcs nevében. az ő „várostörténeti kutatásainak eredménye­ A keservesekben a külvilág nem csupán it igen jól felhasználhatja — sőt, mar több veszélyt jelent, a cigányember számára, ha­ esetben fel is használta — a település jövő­ nem ellenséget is, börtönbe zár:„Jaj, meg­ jével foglalkozó minden tevékenység az ut­ fogott anyám, /két szép csendőr, meg ám. canévadástól egészen a városrendezésig.’ Okot, van úgy, hogy meg sem neveznek. Az Többet igazán nem lehet kívánni egy jól si­ énekes közösségben énekel, ott tudják, hogy a kívülről jövő baj bármikor bármelyikükkel került helytörténeti kiadványtól. megtörténhet, így az együttérzés az első mondattól megvan. Nincs szükség akkor sem Belitzky János Holdosi József ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld