30 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/932bf308c5ae898f8fb745801bc45709.pdf b01633953c4af5b41a4d989e9793849b PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Oláh András versei Baranyi Ferenc: Körözvény Jóna Dávid: Körözvény Lackfi János: Mi kék a kék Tajti Bálint versei Berényi Klára versei Acsai Roland: Vízkereszt Lengyel János: Papírosok vére Fellinger Károly versei 12 19 20 32 38 49 59 78 84 MADÁCH 200 Gy. Szabó András: Arany Madáchnál Gyukits György: Danton a terror hálójában 3 22 SALGÓTARJÁN 100 Nívelt Ágota: Gyertyaláng Baráthi Ottó: 50 év a 100 éves Salgótarján városában – Emlékmorzsák egy készülő memoárból (3. rész) 4 40 MIKSZÁTH 175 Gy. Szabó András: Fili, a magyar Oblomov – Egy Mikszáth-novella kapcsán Pásztor Éva: 140 éves A jó palócok, Mikszáth Kálmán novellásgyűjteménye Kun Miklós Jenő: Adalékok a Mikszáth család és Pósa Lajos kapcsolatához – Fókuszban Az Én Újságom 13 33 61 HISTÓRIA Erdős István: Nyezabudka – Nefelejcske 50 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája – Disznóvágási emlékek 80 �INTERJÚ Ádám Tamás: Musicalt írt a csikidam-király – Interjú Szikora Robival 85 NÉZŐPONT Pásztor Éva: Játék – komolyan – Belső utak szavakban való bejárása 89 SZEMLE Lajtos Nóra: Útijegyzetek gazdag tárháza – Lukáts János: Tájak tenyerén 101 Szentjánosi Csaba: Jóna Dávid: Déévid, Aranyapám! 105 Csongrády Béla: Egy megvalósult álom – Gabora Attila: Záróra után – A pincértől kapott borravaló 107 �MADÁCH 200 3 GY. SZABÓ ANDRÁS Arany Madáchnál – Hát, megyek – szólt magának. – Érkezésem megírtam, Imre vár. Régóta tegeződtek, ontotta hevét tűzőn a nyár. Nem aludt sokat, ötkor már fenn volt, a szoba közepén zsúfolt csomagok. – Hogy kerül le innen mindez? Állt fölöttük, morfondírozott. Lent konflis várta, kövér kocsis. Mogorva férfi, szuszogva pakolt. Kihalt utcán futott a két pej, ébredt a város, hat óra volt. Az indóház falán vastag korom. Vaspályáján gőzben a vonat. – Írjál, írj le mindent! – hallja feleségét az ablak alatt. S futott a mozdony, „iszonyú sebesen”, ahogy emlegette később eleget, fák suhantak, távolabb a Duna, majd éles fütty, fék, Vácra érkezett. Az állomáson Pass András várta, kedvére való öreg palóc. Régi embere Madáchnak, ki kópén vitte a szót fenn a bakon a négy lovas batáron, s hányta a tréfát végig az úton. Értette is, nem is Arany. Mulattatta a huncut „inas”. Mit kihántott szavai burkából, annak tán fele sem volt igaz. Rétságon megálltak „villázni” keveset. Ittak a lovak is, Pass abrakoltatott. Majd: – Sétáljon az úr, ülünk még eleget. Bírnunk kell valahogy a fene meleget. Kevéssel dél után Csesztvén voltak, Árnyas szép hely, Múzsáknak való. Ketten várták, Madáchnak öccse, és Szontagh, a barát, a hű támogató. Aztán megjött ő is, kiért lelkesült, indult útnak Arany, a „rokonérzelmű pályatárs”, mert így gondolta, mióta első levelét Madáchnak megírta, benne a hírt, a döntő ítéletet: remekmű született. S mint a pipafüst a jó ebéd után, áradt a szó az abrosz felett, – No és, rázott az út, és a Börzsöny? S Arany felelgetett. Fáradt volt még, de üdítette Madách, a megért találkozás, öles hársfák alatt a könnyű séta, a parttalan idő, mely alatt csapongott, szárnyalt a gondolat, ahogy haladtak, kart karba öltve az ösvény szeszélyét követve. Közel a házhoz egyszer csak megálltak. Buja rekettyésben a többitől távol két fa hivalkodott az ég magasából. A tagadás két fája – szólt Arany, majd Madáchra nézve, szelíden: – Hát, nem itt kezdődött minden? �SALGÓTARJÁN 100 4 NÍVELT ÁGOTA Gyertyaláng December volt. Végre készen állt a szoba-konyhás kis lakás, az asszonyt és az ötéves kisfiát várta, akik éppen a havat taposva a salgói erdőn át igyekeztek új otthonuk felé. Ahogyan a homály rátelepedett a hegyekre, a háború űzte vadak megkezdték pihenőjüket, de most nyugtalan, felszínes álmukból a léptek hangjára felriadva menekülőre fogták magukat. A szürkeségben hol itt, hol ott villant fel egy-egy riadt szempár. Őzek, nyulak, szarvasok mozdultak, s közülük sok éppen a Zagyva-patak medrét át-átszelő földutat keresztezve rohant a sűrűség túlsó oldala felé. – Anyuka! Tetszett ott látni? Meg ott is? – suttogta félénken a gyermek, mutatva hol erre, hol arra valamely sejtelmes árny irányába. – Jobban félnek azok a szegény állatok tőlünk, mint mi őtőlük, Jenci – nyugtatta az asszony a gyereket. – Nem bántanak ők senkit. A kis Jenci hamar megnyugodott, hiszen ez semmiség volt az elmúlt hónapokban átéltekhez képest. Aztán Zagyva faluhoz közelebb az erdő ismét álomba szenderedni igyekezett, és ő elmélyedt az emlékekben. Mert mikor is kellett félni? Jó párszor, a légvédelmi sziréna hangját meghallva, a legközelebbi védelembe inalva. A teljes besötétítés, a régen oly hívogató meleg fényű ablakszemeket takaró kék légópapír komorsága, és hogy az I. világháborús emlékművet ölelő park mentén húzódó mély árok szélét csak a fehérre festett, elgörbített sínek mutatták, mindezek a télbe forduló, rövidülő nappalok miatt amúgy is szomorkás napokat még nyomasztóbbá tették. Az őszön már lehetett hallani a bombázásokat, és Hatvan felől láthatók voltak a tüzek. A színek, hangok, látványok és érzések szorongatták az emberek lelkét. Miközben Jenci anyukája mellett szaporázta lépteit, gondolatai az időben egészen a nyár végéig léptek vissza. Ragyogó és békés meleg volt augusztus 20-án. A porszemek táncoltak a fák levelei között áthulló napfényben, és a lelkekben együtt ült meg csendben Szent István ünnepe és a bánat a világ sorsa felett. A nyugalom halk neszeit megint a légvédelmi sziréna üvöltése hasította szét, az emberek azonmód rohantak a legközelebbi bányaaknához, amely a salgóiak számára óvóhelyül szolgált. Jenci nagyapókával és édesanyjával otthon maradt. Valahogy úgy érezték, most �SALGÓTARJÁN 100 5 nem Salgóbánya a célpont. És valóban. Az ég egyre erősebben morajlott, majd elsötétült. Észak-olaszországi támaszpontokról a Visztula felé, a német vonalak bombázására dübörgött órákon át száz meg száz angolszász repülőgép. Középen a liberátorok, jobbra-balra a kísérőgépek. A mennydörgő ég alatt az élet remegő szívverése alig volt tapintható, a poros cseresznyefa szinte erejét vesztetten engedte át levelei között a napfényben ezüstösen csillogó gépek káprázatos látványát. És csak szállt és szállt pörögve, forogva, meg-megremegve a rengeteg kidobott, rádiózást zavaró sztaniolpapír... Elszorult torokkal álltak a fa alatt, majd Jenci kijjebb lépett, megkövülten szegezte a tekintetét az égre, míg az utolsó gép hangja is el nem halt. Már szeptember lehetett, nagyapókával a futballpálya feletti kis akácosban sétált, amikor ugyancsak repülők hangjára kapták fel a fejüket, de ez most nem az a mély és monoton dübörgés volt, mint amit a hatalmas bombázók özöne hallatott. A csalóka, erdőszéli békét most három repülőgép motorja fojtotta, taposta porrá, a levegőt remegtetve. Két orosz JAK szorongatott egy német Messerschmittet. Föl és alá szállva, körözve, fordulva, pörögve próbáltak egymás elől kitérni, az ellenség mögé kerülni, és azt likvidálni. A torkolattűz, a golyószórók kelepelése, a golyók süvítése, a manőverező repülőgépek vad keringője, mélyen brummogó, majd rekedten fel-felsikító hangja szédítő, részegítő látvány és élmény volt. Végül a Messerschmitt kilőtte az egyik orosz repülőt. Akkor a maradék orosz kelet, a német nyugat felé elmenekült. A sérült orosz gép sötét füstgomolyt okádva szintén keleti irányba távozott. Később nagyapóka mondta, hogy távolabb, talán Kazár határában zuhanhatott le. Az ég elcsendesült, vége volt. Jenci lenyűgözve állt, megszólalni sem tudott. De nagyapóka is nyirkos tenyérrel szorította a gyerek kezét, és remegő térddel, szinte botorkálva kísérte őt haza. Jenci még az emlékképek hatása alatt volt, amikor Zagyvára értek. Nemsokára befordultak a Godén-szögbe. – Ez már a mi utcánk! – örvendezett édesanyja. Hangján érződött, hogy lelke most nyugodott meg igazán, mintha a horgonyt vető hajóról a pallót most engedték volna a partra. – Anyuka! Laknak itt gyerekek? – Hát hogyne laknának. Sok játszópajtásod lesz majd, meglátod. A zagyvaiak jó emberek, nekem elhiheted! – válaszolta az anya, azzal benyitott egy kiskapun. – Itt is vagyunk. Itthon. A parányi ház ajtaja a léptek kopogására, a talpak csoszogására kinyílt. Nagyapóka állt az ajtóban. Szeretettel kapta föl a gyermeket. �6 SALGÓTARJÁN 100 – Mancikám, már aggódtam, olyan későn értetek – üdvözölte zsörtölődő hangon nevelt lányát. Azzal beléptek az ajtón. Mancika a küszöbön átemelve lábát úgy érezte, hogy akkor egy új, áldott világ kapuját is átlépte. Másnap a bágyadt napfénynél Jenci alaposan szemügyre vette a környéket. A ház sok apróbb és nagyobb társával együtt a szűk, zegzugos kis utcácska mentén a Vár-hegy oldalába tapadva állt. Az utca fölött vezető, az övéktől alig szélesebb kocsiúthoz keskeny, a falusiak által csak szurdiknak nevezett gyalogos átjáró vezetett. Az út fölé magasodott a sárga falú templom. Az Árpád-kori szentély s hajó millenniumra kapott karcsú tornya vigyázva őrizte a temetőt, és úgy ragyogott, mintha tudomást sem akarna venni a háta mögött terpeszkedő Vár-hegyről, ahol egykor Zagyvafő vára állt. A várból mára már semmi sem maradt, de csupasz sziklájáról a látogató még így is leszegett fejjel nézte a karcsú templomtornyon büszkélkedő keresztet. Jencinek tetszett ez az új lakhely. Nem csak az volt abban izgalmas, hogy itt valaha vár állt, volt az Salgónak is, s az még ma is áll. S nem csak az, hogy a bányatelep poroszos képétől eltérően két egyforma portát ide nem teremtett a jó Isten, hanem az is, hogy az utcájuk telis-tele volt vele egyívású gyerekkel! De a dolgok nem maradtak sokáig ebben a nyugodt mederben. Kis létszámban már nyár óta állomásoztak itt katonák, de decemberben a visszaszorulóban lévő németek átlépték a falu határát. A Godén-szögi házikóba Kurt, a német sofőr lett bekvártélyozva. Hatalmas, erős, harcedzett katona volt. Nagyapókával, aki tört németséggel valahogyan csak elboldogult, estelente megbeszélték a világ dolgait. Elmesélte, hogy Füleken az állomást rettenetesen szétbombázták, és azt is, hogy 1937 óta szolgál, és hogy otthon négy szöszke gyereke várja. Teste, lelke bármilyen fáradt volt, minden alkalommal, amikor megérkezett, derékig levetkőzött, és alaposan lemosakodott. Nagyon vágyta már a békét, regensburgi otthonát, ahonnan látni lehetett az óvárosi Szent Péter-katedrális kettős tornyát. Gyakran emlegette, hogy vasárnaponként a Duna felett átívelő Kőhídon szeretne már sétálni a családjával, nem pedig távoli hegyek-völgyek dűlőútjainak sarát taposni. Jencinek minden alkalommal, amikor az egyre-egyre közeledő frontról visszatért, kilőtt géppisztoly-hüvelyeket hozott játszani. December 23. volt. A fagy picit megroppant reggelre. A tél súlyos hóterhet cipelő lila és fekete felhőket ültetett a környező hegyekre. Délidőre aztán nekiveselkedett a szél, és mint szorgos juhászkutya, a felhők javát arrébb terelte, a maradékát pedig szétmaszatolta. Délutánra olyan szürke �SALGÓTARJÁN 100 7 takaró borította a falu egét, mint amilyen a front egyre közelgő ágyúinak dörgésétől szorongó, reményét elvesztő asszonyi tekintet. Így várták a zagyvaiak Isten fiának születése napját. A Godén-szögi kis család tanakodott. Hogyan legyen a karácsony? Ünnepi asztal nem lesz, nem lehet. Fogytán az élelem, az a kevés zsír, liszt, cukor a szén alatt lapul. De a tüzelő is igen szűkös. Aztán Mancika és nagyapóka, mintha összebeszéltek volna, egyszerre fordították a hokedlin ólomkatonáit pakolgató Jenci felé tekintetüket. – Egy kis fát mégiscsak állítsunk a gyereknek – mondta Manci halk, fátyolos hangon. – Hadd legyen valami az örömére. – Reggelről kisétálok, láttam egy formásat a Hegyes-hegy aljában – rendezte el nagyapóka az ügyet. Aznap Kurt egészen hamar megérkezett, de mondta, hogy az estét most a bajtársaival tölti, s hamarosan indult is. – Weichnachten steht vor dem Tür! – mosolygott még vissza az ajtóból. – O Tannenbaum…! – hallatszott a távolodó katonacsizma kopogása mellett a dudorászás. Egy jó óra múltával az utca csendjét olyan hangos éneklés verte föl, hogy az emberek kíváncsian dugták ki a fejüket az ajtórésen. Elöl vonult egy német tizedes, a vállának támasztva méteres erdei fenyőfácska. A gyantás törzset szorongatva büszkén vezette a csapatot. A többi katona, német és magyar – közöttük Kurt – a téli zimankó ellenére felgyűrt ingujjban, hármasával, négyesével egymást átkarolva, énekelve vonultak az utcán. „Stille Nacht, heilige Nacht! Alles schläft, einsam wacht …” Zengett az ég dicsérete, és a csodavárás ott bontotta üde és zsengezöld illatú leveleit a kérges katonaszívekben. Ahogy nagyapóka mondta, másnap délelőtt a kis karácsonyfa már a kerek szobaasztalon állt. A csillámporos papírmasé házikó, a pici templom, a parányi szélmalom a finom tűlevelek közül hunyorogva kukucskált a csendes szoba világába. Egy esztendő alvás után, még álmosan pislogva keresték az ismerős tárgyakat, fülelték az ünnepi neszeket. A fenyő sudarára csíptetve színes tollú madárka billegett. Büszkén remegtette kis fejét, mintha azt mondaná: „Igen-igen-igen, itt az idő!” Manci éppen az angyalhajért nyúlt, amikor iszonyatos detonáció rázta meg a házikó ablakait. A szirénák előtte nem jeleztek semmit. Nem volt légiriadó. Nem értették, hogy mi történt. Reszketve várták a folytatást, és az jó két óra múlva következett, s ha lehet, ennek még erősebb volt a hangja, mint az elsőé. Kurt alig tíz perc múltával benyitott a konyhába. Tőle tudták meg, hogy a �8 SALGÓTARJÁN 100 csató-kuti hidat és az erőmű hűtőtornyait robbantotta föl a visszavonulóban lévő német alakulat. És nem volt többé villany. Dél volt, amikor riadó jött, amit nagy lótás-futás követett. Kurt sebtiben pakolta a katonazsákba a holmiját és búcsúzott. Jenci haját szeretettel megborzolta, Manci előtt tisztelgett egyet, Nagyapóka vállát megveregette, a kezébe nyomott egy doboz szardíniát és egy tégely bagarol cipőpasztát. Ez volt azon a karácsonyon az összes ajándék, ami abban az esztendőben a fa alá kerülhetett. A magyar és német katonák Salgó irányába visszavonultak. A kis fenyőt, amely ezen, a következő éjszakán volt hivatott az élet öröklétét hirdetni, most egy hórihorgas, tüskés hajú közlegény vitte a menet közepén. „Es ist der Herr Christ, unser Gott …” – dúdolta a hátráló alakulat, miközben elhagyta a falut. Délután három óra felé suttogták a hírt, itt vannak az oroszok! Ki így, ki úgy várta a felszabadító hadsereget. A zagyvaiak az eddiginél is nyugtalanabb lélekkel hajtották aznap este a fejüket a párnára, de arra nem számított senki, hogy karácsony szent napjának hajnalán, úgy 6 óra tájban akna süvítő hangjára és becsapódásának robajára ébrednek. A rémület és a félelem, ami az első akna bevágódásával a szívekbe költözött, egész január közepéig maradt. Befészkelte magát a keskeny utcácskákba, s a vályogfalak lehunyt szemű ablakai mögé. Megvetette lábát, nem tágított, zordan gomolygó árnya vadul bömbölve vetődött rá az emberekre. Godó Józsefék Jencivel egyidős kisfia volt a háború első civil áldozata még akkor, karácsonykor. József a legdurvább aknatűzben egy pillanatra kilépett az óvóhelyről a gyerekkel. Ott halt meg egy találattól a kis Józsika. József is súlyosan megsebesült. A háború a félelem, a hideg, az éhezés és a sötétség ideje. És 1944−45 telén Zagyva, a zagyvaiak az évszázad történelmének legmegrázóbb hónapjait élték át. A II. ukrán front katonái az előreküldött román hadtest után léptek a falu földjére. Manci és családja a karácsonyi ünnepnapok elmúltával lakókat kapott. Ezúttal két tiszt került a parányi lakásba. Iván, a hosszú köpenyes főhadnagy és Jurij, a bőrkabátos kapitány késő délután lépték át a küszöböt. Amíg szemük megszokta a félhomályt, ott topogtak az ajtóban és tört magyarsággal próbálták megértetni magukat a háziakkal. Hamarosan kiderült, Manci beszéli a szlovákot, ami a tót atyafiak földjén rendjén való dolog, hát szlovákra, azaz szlávra fordult a szó. Került valami kis vacsora, s ahogyan az lenni szokott, amikor a gyomor picit nyugodtabb, a száj akkor lesz beszédesebb. Az asztalnál ülők nyelve megoldódott. �SALGÓTARJÁN 100 9 – My ukrayintsi! Ukrayina! Kijiv! – magyarázta baljával mellkasára ütve, jobbjával társára mutatva a kapitány több ízben is. – Ukránok. Úgy veszem ki, hogy ez fontos nekik, ne nézzük orosznak, románnak, akármi más nációnak – fordult Manci nagyapókához. – Az biztos, hogy egészen tisztességes embereknek néznek ki, nem olyan… tudom is én, no, nem olyan durva fajták – sommázta. Nappalonként a belövések mind gyakoribbak lettek. Egyre több épület sérült, s akadt egy-két kisebb vályogház, ami teljesen lakhatatlanná vált. A Godén-szögben a Kupicék és a Kovács Gyusziék háza tetejét is találat érte. A nappalokat óvóhelyre, a házak pincéibe húzódva töltötték az emberek, s estefelé félve siettek haza. Az otthonuk ugyan áll-e még? Az a pici ház, a Manciéké még rendben volt. Egyik este a főhadnagy, Iván elővette tárcáját, és megmutatta féltve őrzött kincsét, a családi fotót, amelyen égő tekintetű fiatal felesége és masnis, varkocsos kislánya mosolygott. Iván a hokedlin ült, két könyökére támaszkodott kissé meghajolva, mint amikor az ember Isten akarata előtt hajt fejet. Két markos kezével fogta a nyitott tárcát, és sokáig, nagyon sokáig nézte azt a fényképet. Szeme sarka nedvesen csillogott a pislákoló mécses fényében. Manci térdét átfogva a kis sámlin kuporgott. A petróleumlámpa táncoló lángjába révedve azon mélázott, hogy az a másik fiatalasszony is arra gondol minden nap, mint ő. Hogy az ura vajon merre járhat? Él-e még? Amikor a kis fogaskerekű elzakatolt Jenővel az ősz elején, milyen elkeserítő volt a bánatban hallani, ahogy „szaladok, szaladok, szaladok” kopogták a kerekek. Bezzeg kifelé mindig nyögtek: „Isten segíts ki a hegyre! Isten, segíts ki a hegyre!” Fordítva lett volna az helyes! Amikor elviszi, akit szeretünk, legyen a vonat is tisztelettudóan csendes, lassú, szomorú, az Úrhoz fohászkodó! Ne ilyen hetykén fusson a bizonytalanba indulókkal! Aztán sóhajtott egyet, felállt, mert a tűz bágyadt fényéről az is eszébe jutott, hogy a bányászlámpához szükséges karbid elfogyott már, de petróleum és gyertya is alig van. Bár mindezt tudta, de valami csodát remélve kinyitotta a vizespad ajtaját, és kihúzta a kartondobozt. Igen. A doboz alján alig pár szál gyertya gurult tehetetlenül odébb. Most hogyan legyen? Ilyen időben merre, kihez forduljon? Aznap is megint belövések voltak. Csak ezen a napon Soós Mariska háza sarkát meg a Báró Zsuzsi néni pajtáját érte találat. És holnap sem lesz nyugodtabb a világnak ez a kicsi sarka. Másnap reggel, miután nagyapókát és a gyereket leterelte a Gellérthegyiék pincéjébe, mégis elindult. Mindenhol járt, ahonnan támogatást re- �10 SALGÓTARJÁN 100 mélhetett, de – hiába spájzoltak az emberek – senki sem tudta megsegíteni. Dolgavégezetlenül, lehangoltan tartott hát hazafelé. Az utca sarkán összeakadt egy kiskatonával, aki jókora batyut cipelt. Alig akart hinni a szemének! Vászonba göngyölve hatalmas gyertyák! Igen, gyertyák! A kanócos végük kikukucskált a csomagból. – Daj mi sviecku! – fordult hozzá Manci hirtelen. A katona meglepődött, hogy érti a szót. A váratlan élmény hatása alatt, s mert látta, hogy nem valami burzsuj, gazdag ez a fiatalasszony, a pólyából kihúzott három szálat. A templom szentelt gyertyái voltak, amiket a Mária meg a kisded Jézus képe ékesített. Bizony, a templom! Amikor Jurij pár napja a térdére ültette a kis Jencit, és tanítgatta a nagy konyhaasztalon mindenféle rajztudományra, akkor mesélte, hogy a németek azt célozták napok óta Somoskő irányából. A templom büszke tornyát. Úgy vélhették, orosz megfigyelő lapul a toronyban. És azt is mondta, hogy már a Pakópán, azon a kopár sziklán láttak valami mozgást. Úgy vélte, hogy onnan valaki rádióval irányítja a Somoskőben állomásozó német tüzéreket. Azért is volt ez valószínű, mert a lövések egyre pontosabban érkeztek. Másnap jókor reggel, amikor éppen csak kibújtak az éjszakai sötétség takarója alól a hegyek, völgyek, és kirajzolódni kezdtek a girbe-görbe házsorok, már talpon volt mindenki a házban. Készülődött ki-ki a maga dolgára. Manci a konyhában matatott, nagyapóka a szobába lépett, hogy a kis Jencit nógassa az öltözéssel. Iván és Jurij elmélyültek a napi feladatuk megbeszélésében. Jurij a köpenyére száradt sarat dörzsölgette, őrölte öklei között, majd eszébe jutott, hogy a szobában maradt a katonasapka. Iván a sarkában volt, figyelme tábornokára irányult, a fésűje még a kezében. Így, tükör híján is rutinos mozdulattal, bal kezével haja választékát tapintva, jobbjával a fésűt hosszan húzva szőke üstökén igyekezett a fejébe vésni Jurij minden szavát. A következő pillanatban a reggeli csendet újfent ágyúlövés süvítése zúzta porrá. Nagyapóka éppen meg akarta jegyezni, hogy nagyon korán keltek ezek ma, de a száját még ki sem nyitotta, amikor minden eddiginél iszonyatosabb detonáció, mindennél hatalmasabb erejű, őrült robbanás rázta meg a falakat. A becsapódó lövedéket kísérő légnyomás olyan irtózatos erejű volt, hogy a kicsi karácsonyfa lerepült az asztalról. Abban a pillanatban Iván a mellette toporgó Jencit a földre lökte, és ráfeküdt, hogy a testével oltalmazza, míg a kapitány a védett sarokba lökte nagyapót. A döbbenetes erejű és hangú becsapódástól Mancika is megtántorodott, baljával a kredencbe kapaszkodva, jobbjával a falnak támaszkod- �SALGÓTARJÁN 100 11 va tudott csak állva maradni. A robbanás, és ami ez alatt a pár pillanat alatt történt, sokkoló és vérfagyasztó volt, de mindahányan, akik abban a házban voltak akkor, nagyobb sérülés és baj nélkül túlélték. Túlélték, és egyben, amit átéltek, örökre és mélyen beleíródott a lelkükbe. S ami történt, annyi volt, hogy a német tüzérek telibe találták a büszke templomtornyot. A jó Isten a maga házát mégis megőrizte valamennyire, mert a harangok csaknem sértetlenül megúszták. A környező épületek azonban jócskán kaptak a szerteszét lökődő téglák záporából. Még ezen a napon, egészen rövid időn belül sikerült az ukrán katonáknak a Pakópán lapuló rádióst egy aknatalálattal örökre elnémítani. Azt mesélték, a német egy rossz paplanba burkolódzva hasalt a sziklán. Aztán Jurij és Iván, akiknek arcvonásait a család tagjai már soha el nem feledték, továbbindultak. A hála és a szeretet könnyeitől elhomályosult szemmel búcsúztak tőlük a háziak. Mikor nekem ezt a történetet mesélték, már pontosan nem is bírták felidézni, hogy ez a búcsú hogyan történt, csak azt tudták, hogy ott és akkor értük ez a két ukrán katonatiszt az életét adta volna, ha azt kérik tőlük az égiek. Arra emlékeztek még, hogy Jurij a búcsú közben megemlítette, jön majd egy orosz major. Annak a majornak már nem túl sok dolga akadt, de ez, illetve mindaz, ami ezek után történt, már egy másik történet. Háború volt. És mint írtam, a háború sötétség, fájdalom, rettegés, hideg és éhezés. De azon a télen ott volt mindezek között valami más is. Egy gyertyaláng, egy aprócska meleg fény, ami segített hinni abban, hogy a gonosz hiába telepszik rá a világra, valami mindig marad abból a jóból, ami az embert emberré teszi. Ezen a télen ott volt a családi szeretetben, amely a legsötétebb karácsonyra is fát állítva üdvözli a Megváltót, és a gyermekarcra mosolyt próbál varázsolni. Ott volt a karácsonyi dalokat dúdoló katonák szívében, és azokéban, akik idegen földön is testükkel védelmezik a gyengék életét. �SZÉPIRODALOM 12 OLÁH ANDRÁS tartozásaink mi maradna ha kivonnánk emlékeinkből a könnyeket… hiába lapoznánk vissza… örök kísérőink a restanciák de fölöslegesen tartjuk számon tartozásainkat ha nem engedjük magunkat megmotozni mert ez nem az örömről szól és nem is a vágyról csupán a múlt megszenvedett perceit osztjuk vissza hogy ki lehessen bírni holnapig… mert itt nincs feleselés nincs visszabeszéd – csak hiányjelek amikért felébredni talán még érdemes csalásaink ártatlanul hazudni mozdulattal gesztussal és szóval – ez igenis a következetes figyelem jele mert a köztes dolgok nagyon is fontosak: hogy ízlett-e a leves finom-e a kávé tetszik-e a ruhád a hajad – ez a szeretet legkomolyabb záradéka ami csak a tiéd s bár látszólag szóra sem érdemes mégis megment minket a kiszáradástól parazita-lét közel bújok hozzád de már így sem látlak lelkembe hasító gyönyöreid fájnak árulóddá lettem – pusztító ölelés – parazita aki nap mint nap fölemészt méregbe mártotta vágyunk az erényt a kifosztott ártérben bűntudat henyélt örökölt terhünk a szív borogatása magánynak magány lesz holnap is az ára �MIKSZÁTH 175 13 GY. SZABÓ ANDRÁS Fili, a magyar Oblomov Egy Mikszáth-novella kapcsán Lehet-e a cselekvésképtelenséget, az élni akarás hiányát, az idegenkedés és elutasítás gesztusa helyett részvéttel és valami oksági magyarázatot kereső megértéssel szemlélni? Nálunk Gyulai Pál 1857-ben írt regénye, az Egy régi udvarház utolsó gazdája című remeke foglalkozik először az „időből kiesett” ember figurájával. Arról a hősről van szó (esetünkben Radnóthy Elek egykori alispánról), aki, s ebben áll az írói lelemény, kimarad a történelem menetéből, az 1848-as forradalom és szabadságharc történéseiből (betegen fekszik a nagy esemény idején), s gyógyulása után már képtelen felvenni azokat a szálakat, melyek korábbi életéhez kötötték. Életének meghatározó pillérei ugyanis eltűntek, a világ megváltozott körülötte, s az új helyzethez már nem tud alkalmazkodni. Neveltetése, erkölcsi beidegződése, őrzött szokásrendje megakadályozzák abban, hogy környezetének alakítója, formálója legyen; a létezés perifériájára szorul. Az orosz irodalom másfél évtizeddel korábban egy olyan társadalmilag meghonosodott létformát emel be a szépprózába, melynek megtestesítője a „felesleges ember”, akire ugyancsak az alkalmazkodás hiánya, az akarathiány, a cselekvésképtelenség a jellemző. Ami az „időből kiesett” és a „felesleges ember” típusát rokonítja egymással, annak táptalaja mindkét esetben a meghaladott patriarchális, nemesi értékrend hasonlósága, s a belőle következő életforma. Egészen pontosan az a létforma, melyhez az életidegenség fogalma társul. Goncsarov Oblomovja, mert hisz rá gondolunk elsőként, ennek az életformának legautentikusabb képviselője, de már Lermontovnál megtaláljuk a Korunk hőse főszereplőjében ennek az embertípusnak lényegi vonásait. Oblomov alakja Gyulai Pál regényével egy esztendőben lép ki az orosz író tolla alól. Csak míg az öreg táblabírót a megváltozott környezet ítéli halálra, értelmetlenné téve magát a küzdelmet is, addig Oblomov belesodródik az apatikus mozdulatlanságba, feladja a küzdést önnön sorsának alakítására. Gyulai a figyelmeztetés szándékával írja meg regényét, rádöbbentve a polgárosodás előtt álló kis- és középnemességet azokra a veszélyekre, me- �14 MIKSZÁTH 175 lyet az új társadalmi helyzet állít elébük. Arra inti a nemzet hangadó vezetőit, a nemesi vezetést, hogy mint főhőse, ne essen „se a lázas szenvedélyek, se a tétlen fásultság martalékául”. Alkalmazkodni kell tudni a megváltozott környezethez, még ha ez az alkalmazkodás hagyományos értékeink feláldozását kívánja is meg tőlünk – ez az Udvarház végső tanulsága. De vajon tudott-e hinni az alkalmazkodás kényszerű lehetőségében a regény írása idején? Aligha! Valójában 1857-ben, a mű születése idején a nemesség útját, jövőjét, más lehetőség híján, az öreg táblabíró sorsában látja. Regénye későbbi, 1883-as előszavában azonban már nyoma sincs ennek az aggodalomnak. „Az az érdek, az a hangulat, amely írására ösztönzött (ti.: a regény megírására), hála istennek, nincs többé sem az én kedélyemben, sem az olvasóéban. A magyar nemzet megküzdött az idők mostohaságával.” De ezt már 26 évvel később írja, abban az időben, amikor a „régi nemesből” „mai gentry” lesz Mikszáth tollán. A „mai gentry nem a régi nemes többé, de legalább abból való” – írja Mikszáth a Nemzetes uraimékban. Az Udvarház nemesei, azok gyermekei tovább éltek, tudtak alkalmazkodni, de ennek az idomulásnak súlyos ára volt; 1867 után azok az erények sorvadnak el, melyek Radnóthy Elekben és nemzedéktársaiban még megvoltak. Az oblomovi értelemben vett felesleges ember magyar alteregója az 1902-ben írt Mikszáth-novella hőse, Fili. Ez a Mikszáth-szereplő hordozza sorsában leginkább annak a létformának a jellemzőit, melynek megtestesítője az „oblomovkai Platon”, ahogy egy helyen ironikusan a meddő bölcsességéről ismert hősét Goncsarov nevezi. Vajon olvasta-e Mikszáth az Oblomovot? Egészen biztosan, bár a regény csak 1906-ban jelenik meg magyar nyelven. Könyvespolcán ott volt a nagy orosz író Hétköznapi történet című munkája németül, melyben Adujev, a szimbirszki fiatalember nagy terveinek meghiúsulása után, a hozományvadászat ígéretes lehetőségével próbál kilábolni megfeneklett állapotából. A mű egyaránt előlegezi Oblomov életútját, s Mikszáth nagy regényének, a Nosztynak problematikáját. Oblomov nemes ember, csakúgy, mint Fili. Oblomov földesúr, szülei halála után egy háromszázötven lelkes falu birtokosa, Fili saját elszegényedő nemesi rokonságának haszonélvezője. Apja királyi tanácsos volt, gazdag, befolyásos ember, aki idővel lejjebb csúszva a hivatali ranglétrán, szerény évjáradékból élt vidéki kúriáján. Tipikus dzsentriképlet: bár a vagyon oda, a rang, a cím megmaradt, s a titulus után tartja még mindig számon a kiterjedt atyafiság. A család fejeként ő határozza meg az éven- �MIKSZÁTH 175 15 ként más-más famíliáknál összegyűlő rokonság ülésrendjét. Ha valamely családtag lejjebb kerül az asztalnál, mint a megelőző esztendőben, annyit jelent, hogy a família szerencsecsillagzata leáldozóban van. Ez az „organizátori” szerep biztosít megélhetést Fili szüleinek, velük reprezentál a rokonság, s a szülők elhaltával Fili örökli meg tőlük ezt a kiváltságot. A királyi tanácsos után vagyon már nem marad, de mielőtt távozna a földi világból, megnyugtatja fiát: ha mást nem is, de a „pompás rokonokat” rá hagyja. „Ragaszkodj hozzájuk, édes fiam.” Oblomov előtt ott kínálkozik az elérhető cél, a birtok korszerűsítése, gazdaságának megreformálása, Filinek egyedüli létalapja a státusza, az is formális. Oblomov elhagyja a szentpétervári hivatalt, hogy a távoli kormányzóság területén fekvő uradalmának gazdája legyen. Kezdeti lelkesedése azonban hamar lelohad: az ambíció hiányzik belőle, a valósághoz való viszonyulásnak az a módja, melynek birtokában az ember kész az élet kihívásainak elfogadására. A megszokott környezetet nem feladva, fokozatosan adja át magát a céltalan létezésnek. Hivatali munkájában sem találta örömét, áltatta magát, hogy még előtte áll életének, holott az már rég kezdetét vette, csak ő nem érzékelt semmit azokból a hangokból, melyek a külvilágból felé áramlottak. „De napra nap jött, évre év, a legénytollból kemény borosta lett, szemének sugara fakó ponttá tompult, derékbősége egyre nőtt, haja könyörtelenül hullott, harmincéves lett, s ő még egy lépést sem tett előre semmiféle pályán, még mindig csak az aréna kapujában állt, ugyanott, ahol tíz évvel korábban.” A megörökölt birtok normális esetben egy hasznos, cselekvő élet indulásának esélye lehetne, csakhogy minduntalan közbeszól a már említett akarat hiánya, a terveket nem váltja fel a tett, a gazdaság korszerűsítéséről szőtt elgondolásai ideák maradnak. Mikszáth is, mikor Filiről ír, valami hasonló látleletet állít ki hőséről, mint Goncsarov, amikor arról beszél, hogy Fili sosem tett semmi érdemlegeset: „Ha a természet azt akarta volna, hogy Fili dolgozzék, beleoltotta volna a munka vágyát. De a természet nem akarta.” Ami az emberi élet értékvonatkozásait, viszonyulási pontjait tekinti, hasonló álláspontra helyezkedik, mint az Oblomov szerzője. Hőse életvitelének kommentálásában, a jelenség értelmezésében, ítéletalkotásában megengedő és elbizonytalanító. „Kell-e az erdő minden fájából okvetlenül szerszámot faragni? – teszi fel a kérdést. – Csak abból, amelyik már a gyökerén kínálkozik rá. Arra is kell fa, hogy a mókusnak legyen hol fölszaladni, leszaladni. Arra is kell egy-két gally, ahová a madár a fészkét lerakja, arra is, ahová a vándorló legény a tarisznyáját, kis pók a hálóját akassza. Szóval, mindenféle fa kell. Sőt olyan fa is legyen az erdőben, �16 MIKSZÁTH 175 melynek még ennyi szerep se jut, csak épp, hogy van. Megnő, susog, zörög, hajladozik egy-két száz esztendeig, aztán visszarohad a földbe. Ami erőt, zsírt kiszítt onnan, visszaadja annak a saját szétmálló testével. És hát, minden úgy van a végén, mintha semmi se történt volna.” Oblomov a gyerekkori jóbarátnak, a vele mindenben ellentétes, tettre kész, vállalkozó, mozgékony Stolznak fejti ki egy alkalommal: „– Tudode Andrej, hogy végül is az én életemben soha nem gyúlt ki semmiféle tűz? Se megváltó, se romboló. Az én életem nem hasonlított a reggelre, amelyet fokozatosan elöntenek a színek, a tűz…, az én életem a tűz hamvadásával kezdődött. Vagy én nem értettem ezt az életet, vagy nem is jó ez az élet semmire, de jobbat nem ismertem, nem láttam, senki meg nem mutatta nekem.” Aztán ott a legárulkodóbb mondat, amit Goncsarov összegzésül elmond hőséről: „Ő nem próbálta ki a harcban szerzett gyönyöröket, gondolatban lemondott róluk, s lelkében csak nyugalmat érzett, amely minden mozgástól, harctól, élettől mentes volt.” A kitörés egyedüli esélye Oblomov és Fili esetében is a rájuk talált szerelem lehetett volna. S ahogy nemcsak az ábrándok szintjén, de a valóságban is megjelenik kettejük esetében a nő, úgy csillan fel életükben a remény is, hogy talán lehetőség nyílik sorsukban a változtatásra. Olga feltűnése Oblomov környezetében egy olyan ígéretes jövő nyitánya, mely az élet értelmének és rendeltetésének megértéséhez vezethette volna el a regény hősét. De Oblomov nem élt a lehetőséggel, visszalépett, félúton elakadt, nem vállalta a szerelmet, melyet a lány kínált fel számára. Ezen a ponton kerül végérvényesen régi medrébe az élete, hullik vissza abba az apátiába, mely a későbbiekben pusztító, vegetáló létezésének meghatározója lesz. Mikszáth hasonló helyzetet teremt hősének, amikor az elszegényedett rokonok egyike, a szép Liszkayné egy táncmulatság alkalmával megsúgja Filinek, hogy évekkel korábban szemet vetett rá, szívesen vette volna udvarlását, szerette őt. S Fili, akinek saját bevallása szerint „nem volt élettörténete”, mert nem történt vele semmi említésre méltó, megzavarodik. Kiforgatja addigi lényéből a felismerés, hogy az élete nem az volt, ami lehetett volna. Megérzi, „hogy a rokoni szeretet kenyérmorzsa – és hogy a szerelem egy kád méz, de abba a morzsának nem szabad belevegyülni, mert a morzsa is elvész és a méz megsavanyodik.” Elbujdosásának oka azonban nemcsak ez a jóvátehetetlen mulasztás, amit helyrehozni már nem lehet, hanem egy fontos megbízatás, egy feladat betöltése, mellyel Filit környékezi meg a rokonság. Régóta húzódó birtokpert nyer meg a família, egy uradalom tulajdonosa lesz, melynek �MIKSZÁTH 175 17 gondnoki teendőire Filit akarják felkérni. Csakhogy Filit elszoktatta a környezete minden felelős döntés meghozataláról, a hozzátartozók irányították életét, nem tett semmi érdemlegeset beleegyezésük nélkül. „Amik én velem történtek, azok inkább a rokonaim esetei” – mondja egy beszélgetés során, s mivel Oblomovhoz hasonlóan sosem próbálta ki magát céljai megvalósításában, mert idegen volt számára is az élet mint harc és csatatér, meghátrál az uradalom igazgatása elől. Az önbecsülés hiányának áldozata Fili, önértékének tudatosítása sosem foglalkoztatta: „azt szerette legjobban, ha észre sem veszik, hogy ott van. Végtelenül csekélynek tartotta magát.” Rokontól rokonig vándorol, évente többször ismétlődik ez az egyszerre komikusnak és tragikusnak feltüntetett rituálé, vele reprezentál a família, ő pedig belőlük él, ezt tartja természetesnek. Alakja, személye iránt mindvégig valami együttérző rokonszenvet érez az olvasó, s hogy némi megértéssel követjük sorsát, arról maga a szerző odavetett megjegyzése gondoskodik: „Sohase ítéltem meg a szegény Filit szigorúan.” Az elbeszélés végén nemcsak azért bujdosik el, mert megriad az uradalom igazgatásával járó gondok vállalásától, a tisztség rá háruló felelősségétől, hanem mert az időközben megözvegyült szépasszony már nem tart rá igényt, más férfit szeret. Akár Oblomov, Fili élete is úgy telik el, hogy nem érti, mi a viszonya szűkebb és tágabb környezetéhez: saját létének célja, értelme homályban marad előtte. Nincs, nem is lehet az ilyen embernek élettörténete, viszont nyerhet magának egy kis boldogságot, a belső világ gazdagságát. Ez az öntudatlanul megélt elégedettség, ami már-már a boldogsággal azonos, kíséri élete végéig Oblomovot. Goncsarov hősében az évek teltével egyre erősebb a meggyőződés, maradva a példánál, hogy nem az arénák gladiátorának, hanem a harc békés nézőjének született, és ez az érzés mély megnyugvással tölti el. Fili nem ilyen szerencsés. Lelki nyugalma akkor rendül meg, életében talán először, de akkor végzetesen, amikor megtudja, hogy kétszeresen is elvesztette Liszkaynét, mert az asszony titokban a fiatal mérnökkel osztotta meg kegyeit. Belső meghasonlottságát, fájdalmát érzékenyen adják vissza Mikszáth sorai, amikor elhagyja megszokott rokoni környezetét és a bujdosás útjára lép. „Aztán ment-ment a kavicsos utakon a susogó hársak között, a feje zúgott, az ezernyi bogár is zúgott a levegőben, muslincák kergetőztek, egy légy ringatta magát egy pókhálón… Minden lény dőzsölt és mulatott, csak Fili ment szomorúan, mintha vesztőhelyre menne.” �MIKSZÁTH 175 18 A cselekvésképtelen ember alapmása, stilizált, szélsőségesen túlzott karakterekben öröklődik tovább Krúdy Gyula regényeiben. Fili-féle, oblomovi életformákkal találkozunk Napraforgó című művének nyírségi világában. Könyve szereplői, a kisnemesi udvarházak mélyén olyan emberek, akik mellett elment az idő, nem látnak célt maguk előtt és ebből adódóan nem találnak megfelelő tevékenységet sem életükben. Talán az sem véletlen, hogy regényének főszereplője, a szerelmében csalódott Evelin, a nyírségi Bujdosra menekül a fővárosból, hogy orosz írókat olvasgasson esténként karos gyertyatartója fényében, kitüntetett helyen az Anyegint, kinek alakjában már a kortárs írók is rokon vonásokat véltek felfedezni Goncsarov hősével. Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (12.) �SZÉPIRODALOM 19 BARANYI FERENC Körözvény Ezerkilencszázhetvenkilenc október tizenharmadikán fölegyenesedett a kertben és lopva szétnézett az apám. Az ásót földbe ütve hagyta, mintha csupán a boltba menne, s mivel kezén is, homlokán is zavarta őt a munka szennye: megmosdózott a locsolónál – nyitva maradt nyomán a vízcsap – s úgy lopakodott ki a kertből, mint aki percre távozik csak. Aztán – mikor senki se látta – egy alacsony felhőre lépett és nekivágott kiskabátban a magasságos őszi égnek, amikor rájöttünk a cselre: már nem tudtuk követni szemmel. Fogják meg! Ott! A földi létből kereket old egy öregember! (1979) �SZÉPIRODALOM 20 JÓNA DÁVID Körözvény Baranyi Ferenc Körözvény című versére Amikor a versed olvastam, gyönyörűség az, s mondtam is magamnak, hogy erre válasz fel nem érhet, többszöri jelzői az igének a tiszta fehéret csak maszatolná, hiába érik a pihe tollá, ily magasra nem repíthet. Az elmenetel szorongása hajt Neked fejet, kiskabátos csillagképedet karcolja az égre, természet és képzelet egyességére, a háttérben a befejezetlenség, (nincs elzárva a vízcsap), rá egy évre, talán már kopik róla a festék, s felfut rá a díszbab. Egy apának síremléknél is maradandóbb versben van az örök. Felhő dunyhájából néz minket, és büszke is talán: termővé lett gyümölcsösök ajándékai fekszenek az Úr asztalán. (2021) �SZÉPIRODALOM 21 Zsigmond István illusztrációja �MADÁCH 200 22 GYUKITS GYÖRGY Danton a terror hálójában Ebben a rövid írásban Az ember tragédiája párizsi színét elemzem a főszereplő Danton kapcsolati tőkéjének bemutatásával. De mi is az a kapcsolati tőke? A téma szerteágazó és ellentmondásokban is gazdag szociológiai szakirodalmának hosszas fejtegetése helyett inkább egy leegyszerűsített meghatározással fogok élni. Danton, mint bárki, egy emberek alkotta hálózattal rendelkezik. Tehát amikor Danton kapcsolati hálójában ott van Robespierre, Saint Just vagy a márki, ez hatalmas erőforrás lehet számára, ebben az értelemben egyfajta tőke, ami ambivalens módon akár a vérpadra is juttathatja. De először néhány szót a színről. Ne tévesszük szem elől, hogy a Tragédia kilencedik színének történései a hasonlóságok ellenére pusztán történelmi események ihlette álomképek egy álomban. A Lucifer tolmácsolásában megjelenő történelmi tablók ott kezdődnek, ahol Goethe Faustja véget ér (ALEXANDER 1921: 248), azaz a társadalomra eszmélő embernél – és a párizsi színben teljesednek ki, ahol a Tragédia három nagy eszméje, az egyenlőség, testvériség, szabadság egyszerre látszik megvalósulni a fényes nap1 alatt, mely a drámai költemény szerzőjének fenti ideákhoz való 1 A párizsi szín a két Kepler-színbe ágyazódik, melyeknél az első elsötétedik, míg a második megvirrad, és a kettő közé beékelt párizsi direkt értelemben is felvilágosodik: „Estve, később éj (Felkél, és tántorogva az erkély szélére lép.) Nem retten vissza a nagy eszközöktől, Nem fél a rejtett szót kimondani, Mely majd hatalmas görgeteg gyanánt Haladni fog a végzetes uton, S lezúzza tán azt is, ki őt kimondta. (A Marseillaise dallama hallik.) Óh, hallom, hallom a jövő dalát, Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjuvá teszi: Kepler, íróasztalára hajtott fővel látszik, Lucifer mint famulus mellette áll s vállára üt. A reg szürkül.” �MADÁCH 200 23 pozitív viszonyulását szimbolizálja. De ez nem csoda, hisz a Madách által oly nagyra tartott negyvennyolcas magyar forradalom vezérfonalát a nagy francia forradalom adja. „ÁDÁM (Folytatva.) Egyenlőség, testvériség, szabadság! – NÉPTÖMEG Halál reá, ki el nem ismeri!” Ezt a harmóniát töri meg rögtön Madách halált kiáltó néptömege, és itt el is érkeztünk a Tragédia központi kérdéséhez: miért válnak Leviathánokká e szép eszmék inspirálta társadalmak? A továbbiakban erre a kérdésre keressük a választ a társadalmi tőke elmélete segítségével a párizsi színben. Először tekintsük át Danton kapcsolati hálóját! E kapcsolati háló elemei három csoportba sorolhatók: a forradalmároké, a régi rend tagjaié és a nem evilági hatalmaké. Kezdjük ez utóbbival! A párizsi színben, éppúgy, mint a többi történeti színben, csak Lucifer jelenik meg, e kör képviselőjeként, de hisz ő bocsátotta Ádámra a történelem álmát, és ő a kísérő színről színre. Ellenben itt Lucifer szótlan bakó a vérpadon, míg a többiben társ, akivel a látottakat megbeszélni és nem utolsósorban vitatkozni lehet, nem véletlenül vélik felfedezni benne Madách barátját, Szontagh Pált (ALEXANDER 1921: 248). Hogy itt miért néma, ez rejtély. Dantonnak a forradalmárokhoz, az eszmetársakhoz való viszonya rendkívül ambivalens, pedig ez számára a saját-csoport. A saját-csoport megjelenési formája a színben az egyenlőség, testvériség, szabadság szentháromságában hívő néptömeg. Furcsa kapcsolati háló a vezért istenítő tömeg, őt mindenki ismeri, de ő személyesen senkit sem. Így vall erről Ádám: „ÁDÁM Az áldozat, hidd el, magam vagyok. S ha írigyelve nézik is hatalmam, Örömtelen, megvetve életet Meg a halált, nézem királyi székem, Melyről mellőlem hullnak el naponkint, S várom, mikor jő már reám a sor. – E vér közt úgy gyötör az egyedüllét,” A fenti sorok tökéletesen illusztrálják a tömeg és az egyén viszonyát. Ebből lépnek elő a szereplők: �24 MADÁCH 200 „(Az újoncok közül egy tiszt kilép.) A TISZT Tégy engemet helyébe, Polgár, s letörlöm a gyalázatot. ÁDÁM Dicséretes, barátom, önbizalmad, De biztosítást, hogy szavadnak állsz, Előbb a harcok színhelyén szerezz. A TISZT A biztosíték lelkemben lakik, Aztán imé! van nékem is fejem, Mely többet ér tán, mint az a lehullott. ÁDÁM S ki a kezes, hogy elhozod, ha kérem. A TISZT S kell-é kezes jobb, mint magam vagyok, Ki életem nem nézem semmibe? ÁDÁM Az ifjuság nem úgy gondolkodik. A TISZT Polgár, még egyszer felszólítalak. – ÁDÁM Türelem még, a cél el nem marad. A TISZT Nem bízol bennem, látom, hát tanulj Felőlem jobban vélekedni, polgár. – (Főbe lövi magát.)” A fenti idézet a bizalom hiányára világít rá. Márpedig a társadalmi tőke elmélete (COLEMAN 1994) felhívja a figyelmet a kapcsolatok esetében a bizalom meghatározó voltára. Danton nem hisz a tisztnek, és ebből fakadnak cinikus szavai annak halálát követően: „ÁDÁM Kár érte, egy ellenséges golyót Megérdemelt.” De a Tragédia Dantonja egy kivételtől eltekintve valójában senkiben nem bízik: �MADÁCH 200 25 „De nékem harc jutott csak, nem dicsőség, Nem ellenség, mely által esni is dísz, De mely rejtekből orvul leskedik Fondorlatával rám s a szent hazára. – …. (NÉPTÖMEG) Halál, halál az arisztokratákra! – Jerünk, jerünk a börtönüregekbe, Tegyünk törvényt, a nép törvénye szent. (A néptömeg indul a börtönökbe.) ÁDÁM Nem ott van a vész, a retesz erős, A bűzhödt lég, mely elmét, izmot öl, Szövetségestek úgyis, hagyjuk őket. Az árulás emelt fővel kacag, S tőrt élesít a Konvent padjain. NÉPTÖMEG Fel a Konventre hát, nincs még eléggé Átválogatva. – A Konventre később, Gyakorlatúl előbb a börtönökbe. – Addig szedd össze minden áruló Nevét, Danton.” Generalizált bizalmatlanság a kapcsolati hálóban, ezért félelem mindenkitől. Megvan a képlet: a forradalom így falja fel önmagát. Éva a másik alak, aki az arctalan tömegből előlép. „(Éva mint rongyos, felgerjedt pórnő kibontakozik a sokaságból, és egyik kezében tőrrel, másikban egy véres fejjel Dantonhoz rohan.) ÉVA Danton! tekints ez összeesküvőre, Téged kivánt megölni, én ölém meg. … jutalmamat kivánom: Tölts vélem egy éjet, nagy férfiú.” A forradalmár Éva eltorzult alakja az emancipált nőnek2, mivel úgy viselkedik, mint egy férfi, azaz öl, és egyéjszakás kalandot keres. Talán nem 2 A revolúció és szexualitás összekapcsolása nem ismeretlen más irodalmi alkotásokban, mint például a Marat halálában, de a képzőművészetben is találni rá �26 MADÁCH 200 véletlen, hogy a váteszi képességekkel rendelkező Madách itt saját korának mércéjével mérve úgymond elmegy a falig a nemek közötti egyenlőség tekintetében. Mindenesetre Dantont e nő finoman szólva egyáltalán nem igézi meg: „Ettől pokolnak gőze undorít el.” – Pedig a forradalmár Éva azt állítja, megmentette az életét. Hogy ez tényleg igaz-e, nem derül ki. De ha igen, akkor Danton túlélése szempontjából a néptömeg mint kapcsolati háló, pontosabban ennek általa ezidáig ismeretlen tagja kulcsfontosságú szereplővé válik. Fontos, hogy a kapcsolati háló a segítségnyújtás szempontjából egyirányú is lehet, ugyanis Danton minden bizonnyal nem sietne a pórnő-Éva segítségére szükség esetén. Szokatlan módon Éva e színben két alakban jelenik meg, a másikban egy márki húga, aki első pillantásra rabul ejti Danton szívét: „ÁDÁM Az én világom e szörnyű emelvény. Midőn ráléptél, véled egy darab Menyország szállt le, s szentélyébe zár.” Ő az egyetlen, akihez Danton őszintén és érdek nélkül beszél, de hát a lángra lobbanó szerelem mélyén az ősbizalom rejlik (COLEMAN 1994). Ha jobban belegondolunk, mai kifejezéssel élve Madách szexuális forradalmat ábrázol e forradalmi színében, de nem csak a pórnő esetében, hisz Danton és a márki húga közötti érzések a társadalmi helyzetből adódó korlátokat feszítik. Bár meg kell jegyezni: példát. Delacroix A szabadság vezeti a népet című képét, több mint valószínű, nem ismerte Madách, mégis mennyi a hasonlóság Éva és az e képen látható, a forradalmat szimbolizáló fedetlen keblű nőalak között! Delacroix forradalmár nőalakja egy antik szépségre hasonlít, de tulajdonképpen Éva is szép, csak a szerep, amit betölt, az, ami Ádám számára visszataszító. „ÁDÁM (Félre.) Végigborzongat; elfordul szemem. Nem bírom e szörnyű káprázatot. Minő csodás hasonlat! – Aki az Angyalt ismérte, s látta azután, Hogy elbukott, az látott tán hasonlót. Azon vonások, termet és beszéd, Minden, csak egy kicsinyke semmiség, Amit leírni sem lehet, hiányzik, S minő egészen más lön az egész!” �MADÁCH 200 27 „Örömtelen, megvetve életet Meg a halált, nézem királyi székem, Melyről mellőlem hullnak el naponkint, S várom, mikor jő már reám a sor. – E vér közt úgy gyötör az egyedüllét ... A sejtelem, mi jó lehet szeretni. – Óh, nő, csak egy napig tanítanál Ez égi tudományra – második nap Nyugodtan hajtnám bárd alá fejem.” Királyi szék? „Óh, jaj, ne hidd – a trónon is ver a szív,” Danton a trónon? Hja, aki egy márkilánynak merészel udvarolni, az nem lehet akárki! De akkor a márki lánya meg csak egy nő? Ez most csábítási kellék vagy a Dantonként megjelenő Ádám, ki mögött Madáchot vélik felfedezni (ALEXANDER 1921), aki nem képes „elhagyni avult eszményit”? Ez itt valójában a rég elveszett paradicsom újra megtalálása, hisz ott férfi és nő, ez utóbbi hiába csak egy oldalborda, de egymással egyenlő, és csak így lehetnek társai egymásnak. Ezt szimbolizálja talán, hogy Éva éppoly bátor, mint férfibátyja: „Itt is van egy fő, nem roszabb Rolandnál.”3 A férfi−nő közötti viszony a társadalmitőke-elmélet mostohagyermeke, e kérdés pusztán a család mint az ún. erős kötés tipikus formájaként jelenik meg, érdemes lenne ezt egyszer pusztán a férfi-nő dichotómiájának horizontjáról is végiggondolni. Gondoljunk csak a forradalmat megelőző kor madame Pompadourjának befolyására, vagy a közelmúlt Monica Lewinsky-jára, aki használtruha-kollekcióját a nyilvánosság elé tárva micsoda politikai vihart kavart. Madáchnál viszont a férfi–nő kötelék kardinális kérdés. Kell-e csodálkozni azon, hogy miért a néptömeg fölé emelkedő vérpad emelvényén halált megvető bátorságú márkilány-, és nem a tömegben örjöngő pórnőÉvában látja meg Ádám a lehetséges társat?4 Ennek lehetnek önéletrajzi vonatkozásai is, hiszen Madách nővére a magyar forradalom áldozatává vált, erről szól Mária testvérem emlékezete című verse (ANDOR–GRÉCZI-ZSOLDOS 2014). 4 Ha a Tragédia egészében tekintjük a férfi–nő kapcsolatot, akkor azt látjuk, hogy az ízig-végig romantikus Ádám mindig ugyanazt a nőt találja meg, ez egyéb3 �28 MADÁCH 200 Ha Ádám egy nem különösebben válogatós Don Giovanni lenne, márpedig egy Don Giovanni nem válogat, akkor biztos, hogy nem hagyná ki a kínálkozó lehetőséget a pórnővel, de ezáltal hiteltelenné válnak a márkilányhoz intézett szavai, így maga is azzá válna. Visszatérve a férfi−nő kapcsolat társadalmi tőke-paradigmájú szociológiai elemzésére, akkor a fentiek arra világítanak rá: nem lehet könnyű annak eldöntése, hogy például az interjúzás során egy leporellóáriát vagy egy madáchi narratívát hallunk-e. Most nézzük Danton stratégiáját vészterhes kapcsolati hálójában! Egyrészt – mint fent olvasható – mintegy megelőző csapást próbál mérni a hozzá hű néppel azokra, akikről úgy véli, hogy az életére törnek, akiket fortélyosan árulóknak bélyegez: „Az árulás emelt fővel kacag, S tőrt élesít a Konvent padjain.” Másrészt furcsa mód megmenti egy márki életét: „ÁDÁM Úgy meg fogsz halni. A MÁRKI Eggyel több leend Családomból, ki meghalt a királyért. ÁDÁM Miért rohansz ily vakmerőn halálba? A MÁRKI S azt véled-é, hogy e nemes előjog Csak títeket illet, népemberek? – ÁDÁM Dacolsz velem, jó, hát én is fogok. Ki lesz erősb? megmentlek ellenedre, S e jellemért egy higgadtabb jövő, Melyben kihamvadt a pártszenvedély, Hálát fog adni nékem. – Nemzetőrök! Lakomra véle. Tí feleltek érte. (Nehány fegyveres nemzetőr a márkit elkíséri.)” ként fordítva nem igaz, gondoljunk csak a Kepler-szín Borbálájára, ha azonban Éva, Madách kifejezésével élve silledt (l. GRÉCZI-ZSOLDOS 2016), akkor azt a társadalom teszi azzá. Itt ismét fel kell hívni a figyelmet az önéletrajzi vonatkozásokra, gondoljunk csak ezzel kapcsolatban Madách válására. �MADÁCH 200 29 Danton ezzel a tettével úgynevezett „hídszerű” kapcsolatot (GRANO1994) épít egy másik társadalmi csoporttal, mégpedig a forradalom egyik legfőbb ellenségével, az arisztokráciával. Ennek szerepe kettős, egyrészt jól jöhet még egy arisztokrata kegyelme e vészterhes és bizonytalan korban, vagyis a csoportokon átnyúló hídszerű kapcsolat nagyon értékes erőforrás lehet (GRANOVETTER 1994) egy politikai fordulat esetén, másrészt stabilizálhatja a fennálló rendszert (CSERMELY 2011) oly módon, hogy a régi rend képviselőinek túlélése komoly ellensúlyt képezhet a jakobinusokkal szemben. A „stabilizálja a társadalmat” gondolat itt azt jelenti tehát, hogy megfékezi a forradalmi terrort. De vissza a tömegekhez! A forradalom vezéregyéniségeinek érdekes módon saját tömegük van: VETTER „(Ezalatt Robespierre, Saint-Just s más konvent-tagok új néptömeggel jőnek, s egy rögtönzött emelvényre állnak.)” Mely egyfajta kisajátítható szervezetre hasonlít a társadalmi tőke elmélete alapján (COLEMAN 1994), ezen felül a kockázati tőke fogalmával írható le.5 Majd megkezdődik a demagóg párbaj: „ÁDÁM 2365 Vádolni mersz, Saint-Just, nem ismered, Minő erős vagyok? – SAINT-JUST Voltál előbb, A népben. Ámde a nép bölcs, megismert, S a Konvent végzését megszentesíti. ÁDÁM Nem ismerek birót magam felett Mást, mint a nép, s a nép, tudom, barátom. (Ismét zúgás a nép között.)” Leegyszerűsített kifejezésekkel zajlik a szócsata: úgymint a nép bölcs, megismert, vagy a nép, tudom, barátom, de hát a tömegkommunikáció már csak ilyen. „SAINT-JUST Barátod az, ki a hon ellene. A felséges nép majd itél fölötted, 5 Csepeli György szociálpszichológus jellemezte nagyon találóan így a tömeget. Nemcsak e színben, hanem az athéniban is nagyon szeszélyes a tömeg, mely rávilágít Madách tömeggel–néppel kapcsolatos ellentmondásos viszonyára. �MADÁCH 200 30 Előtte vádollak, honáruló: Csempészetért az állami javakban, Rokonszenvért az arisztokratákkal, Vágyódásért a zsarnok úralomra.” A halálos ítélet receptjét láthatjuk a fenti sorokban, először köztörvényes bűnözőnek kell beállítani az ellenfelet, és csak ezután jönnek a politikaiak, de hát ez az eljárás napjaink politikai arénájában is jól ismert. Lényeges, hogy nemcsak Danton, hanem még a hívei is árulók e retorika alapján, ezáltal egy tisztogatás során ők is könnyen a célkeresztbe kerülhetnek, felerősítve a félelmet és a bizalmatlanságot. Így falja fel tehát a kapcsolati háló mentén a forradalom önmagát, csak terrort hagyva hátra. DANTON „Bakó, ügyes légy – órjást vesztesz el. (Fejét a nyaktiló alá hajtja.) ... (már a 10. színben) LUCIFER Ezúttal a nyakazás elmarad.” Némi képzavarral élve a megfelelő ember a megfelelő helyen! Így válik a néma Lucifer Ádám kapcsolati hálójának kulcsszereplőjévé.6 Összegzés gyanánt elmondható, hogy Dantonnak a tömegben való ismertsége révén ugyan kiterjedt a kapcsolati hálója, de ezt e rövid pillanatfelvételnek tekinthető színben felemészti a bizalmatlanság és ezért is mondja: „E vér közt úgy gyötör az egyedüllét.” Az egymással ellenséges csoportokon átívelő hídszerű kapcsolatokkal sem sikerül stabilizálnia a társadalmat, ezáltal megfékeznie a terrort, − nincs már rá idő. A forradalom elmegy a végsőkig, s itt immáron csak egy nem evilági kapcsolat segíthet a főszereplőnek. „(Az egész hirtelen olyanná változik vissza, mint a nyolcadik színben volt. Ádám ismét mint Kepler, íróasztalára hajtott fővel látszik, Lucifer mint famulus mellette áll s vállára üt. A reg szürkül.) LUCIFER Ezúttal a nyakazás elmarad. – 6 A nem evilági hatalmak beavatkozása más esetben is kulcsfontosságúvá válik a Tragédiában, gondoljunk csak Éva szavaira: „Anyának érzem, óh, Ádám, magam.” �MADÁCH 200 31 ÁDÁM (Felemelkedve.) Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim? LUCIFER Elszálltak a mámorral, mesterem.” Régóta ismert fordulat ez, gondoljunk csak a Bibliára, a homéroszi eposzokra vagy az ősi ind Mahabharátára, annyiban azonban különös, hogy a fentiekkel ellentétben olyan társadalom megjelenítése kapcsán történik mindez, hol: „Felkeltek a papok, s villámukat Kicsavarók kezökből, visszatéve Trónjára az észt, e rég üldözöttet.” A felvilágosodás társadalmának tablója így ér véget. Végül talán nem haszontalan Danton-Ádámnak – de tulajdonképpen az egész Tragédia Ádámjának is – a kapcsolati hálóját összevetni Madáchéval, amikor a Tragédiát írta, mert nagymértékű a hasonlóság. Madách, aki amúgy is visszahúzódó ember volt, lényegében néhány emberrel tartott fenn kapcsolatot ekkor, és ebben közrejátszhatott, hogy ő is éveken át a terror hálójában élt. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy maga a társadalom is hatással lehet az individuális kapcsolati háló kiterjedtségére, és a társadalmitőke-elmélet oly lényeges elemére: a bizalomra is. Hivatkozások ALEXANDER BERNÁT (jegyz., magy. ellátta) 1921. In: Madách Imre: Az ember tragédiája. Atheneum, Budapest. ANDOR CSABA–GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ (szerk.) 2014. Madách Imre levelezése. Dornyay Béla Múzeum–Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján–Szeged. CSERMELY PÉTER 2011. A gyenge kapcsolatok stabilizálják a komplex rendszereket. In: Varga V. Attila (szerk.): Társadalmi kapcsolathálózatok elemzése. BCE Szociológia és Társadalompolitika Intézet, Budapest, 94−104. COLEMAN, JAMES S. 1994. „Társadalmi tőke”. In: Lengyel György−Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. Aula Kiadó, Budapest. GRANOVETTER, MARK 1994. „A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája”. In: Lengyel−Szántó Zoltán i. m. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ 2016. Silled. Madách Imre egy szaváról. Édes Anyanyelvünk 38: 2, 13. �SZÉPIRODALOM 32 LACKFI JÁNOS Mi kék a kék E házban élni volna jó, az asztalon kecsöp, majó, minden szín itt-ott megfolyó, partra kicsapó színfolyó hátán színreflexes hajó. A színfolyamban élni jó, a színvonal nem változó, bolygó, imbolygó fémgolyó, melyen a fények táncoló alakja bolyg, piros a hó, meg kék, meg zöld, meg lángoló. Márványfagyások árnyaló ikrázódása, mintha ló horpaszán semmivé haló fényreflex – élni volna jó. Jó lenne házban élni még, megfújni, hűlni, jó ebéd, hez szól a nóta, semmiség és mindenség, ha összeég, nem csak odaégett ebéd, összeérve lehull eléd, hogy az angyal bújjon beléd, belénk, belém, kilég, belég zeni a zengő lég lehét. Vant és voltat átérzenék e házban jó, hol földhöz ég és éghez föld nőtt, térzenék, alkonyok összevérzenék, rajtunk anyaszült bőrzekék: mi zöld a zöld, s mi kék a kék! �MIKSZÁTH 175 33 PÁSZTOR ÉVA 140 éves A jó palócok, Mikszáth Kálmán novellásgyűjteménye 1882 fordulatot jelentett a nagy palóc magyar író, Mikszáth Kálmán életében. Ekkor már a fővárosban élt, neve ismertté vált Szegeden és Pesten is, hiszen országos hírnévre tett szert két novellásgyűjteményével. 1881-ben a Tót atyafiak, 1882ben A jó palócok is napvilágot látott. Mi, Nógrád megyeiek, a Görbeország lakói nagyon büszkék vagyunk arra, hogy e föld szülötte irodalmi témává tette a palócságot. A szülőföld olyan erős kötődést jelentett Mikszáthnak, hogy prózában énekelte meg az itt élők történeteit. Mi sem bizonyítja bensőséges viszonyát az anyaföldhöz, mint a következő vallomása: „Hiába, sok földet bejártam, de csak mégis Nógrád vármegye tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon… Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, mikor átsuhan felettünk… Ez az én igazi hazám…” Az egyik palóc novellájában, a Lapaj, a híres dudásban megszemélyesíti földanyánkat: „Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul, s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának száz mérföldnyire mélyen belsejében, a szíve dobogása az. A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. Avagy honnan van az, hogy ez elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette, hová madár sem viszi magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színű és alakú virág támad magától? A föld költészete ez! Az ő új gondolatai!” Rubinyi Mózes Mikszáth Kálmán élete és művei című munkájában ezt írta általában az írók világáról: „Minden író világa külön világ, melynek vannak emberei, állatai, tájai, hangulatai, sőt van egy külön egyéni dialektus is, melyről a nagy írót megismerjük legparányibb műveiben”. A mi Mikszáthunk is ezek közé tartozik. �34 MIKSZÁTH 175 Mikszáth Kálmán beleszületett egy sajátos falusi környezetbe, ahol magába szívta a parasztember gondolkodásmódját, megismerte történetüket. Hiszen a sokat betegeskedő gyermekhez a falu mesemondói jártak, hogy szórakoztassák a kisfiút. Volt Szklabonyának néhány nevezetes helyszíne is, ahol mindennap megfordult, így a Kürtös-pataknál, a malomban, a kovácsműhelyben, a savanyúvíz-forrásnál. Az itt élők és a falun átutazók is – akik itt-ott megálltak valamilyen fontos céllal – ontották magukból az érdekesebbnél érdekesebb történeteket, amelyeket a gyermek Mikszáth megfigyelhetett, megjegyzett, s aztán írósága elején nagy fantáziával novellák történeteibe öntött. Irányítsuk most figyelmünket a palóc novellák emberi sorsaira, karaktereire! Vannak közöttük egyszerű, hétköznapi figurák, módosabbak és szegényebbek, vallásosak és istenkerülők, fiatalok és idősebbek, rossz útra tévedők és naiv hiszékenyek. A tizenöt rövid novella egyikében találkozunk a falu elöljárójával, Sós Pállal, aki bizonyítottan eltulajdonította a kis Baló Borcsa Cukri báránykáját. Véletlenül, de a mű végén kiderül az igazság. Egy másikban arról olvashatunk, hogy Bede Anna helyett a testvére, Erzsi ment a bíróságra, s vállalta volna a börtönbüntetést is, hogy haló porában nyugalma legyen Annának. A Péri lányok között is volt egy vétkes. Judit erkölcsi vétke miatt megszenvedett, s Kata a haját is eladta, hogy beteg húgának gyógyszert tudjon vásárolni. A megható történetek sorában megismerhetjük Bizi apót, aki öregségére jó cselekedeteivel talált vissza az isteni útra, magához vette a falu árváját. Ez az egyetlen, az emberi jóság az, amely az életét is jó irányba terelte. A hűtlen Tímár Péter rosszul járt, elszédült a magas torony tetejében, s lezuhant. Elhagyott feleségének, Zsófinak minden reménye elszállt, pedig megbocsátott volna férjének. Egy gonosz apáról is olvashatunk, Filcsik Istvánról. Apai büszkesége miatt megtagadta lányát, aki az ő engedélye nélkül ment férjhez, ráadásul egy gazdag emberhez, nem a hozzá való sánta molnárhoz. A pogány apa nem kap feloldozást az író részéről még akkor sem, amikor egy koldusasszonyra és gyermekére terítette híres bundáját. Gélyi János rafinált módon, de megszerezte Vér Klára kegyét, aki megfogadta a háborúba menő urának, hogy akkor folyjon visszafelé a Bágy vize, ha megcsalja őt. S ni, a hosszú éjszakának és Kocsipál Gyurinak köszönhetően visszacsapott a gáton a Bágy vize. A címmel ellentétesen, Szűcs Palinak nem lett szerencséje, mert a korhely legényt a lánykérés után a kis ördögök bevitték a kocsmába, s aki nem tud megjavulni, nem érdemli meg Bede Erzsi kezét. A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, az író is – bevallottan – hisz a babonákban. A falu boszorkányának története kereke- �MIKSZÁTH 175 35 dik ki a Galandáné asszonyom című novellában. A vallásos hit az alapja A gózoni Szűz Máriának. A kedves és tanulságos történet Kovács Marissal esett meg. Tragikus történet is olvasható a novellák között, ilyen A két major juhásza című. Az apák régi, feloldhatatlan haragja gyermekeik halálát okozza a két major juhászának. A palóc emberek között vannak, akik jobban akarnak járni, mint embertársaik, de a sors fintora mégis kedvez a Gyócsi árváknak, és csalódást okoz a „királyné szoknyája”. Gélyi János végül feleségül vette Vér Klárát, aki kétszer lett ezáltal édessé, de Klára nem változott meg, most új urát készül megcsalni. Tragikus végű történet a Szegény Gélyi János lovai. Mosolygásra sarkallja az olvasót A gyerekek, mert az az igazság, hogy ha valakik csak szerelmeskedni akarnak, nagyon korán házasságot kötnek, és semmihez nem értenek, bizony pórul járnak. S végül a 15. novella a szigorú anyai nevelésnek a következményéről szól, mert Gál Magda soha többé nem ment vissza anyjához. Megállapíthatjuk, hogy a falusi élet világában szigorú erkölcsi szabályok uralkodnak. A palóc ember biztos lehet abban, hogy a bűn mindig lelepleződik, a bűnös megbűnhődik. Szűcs Pali korhelykedése miatt nem lehet Bede Erzsi férje, Tímár Péter és Vér Klára életével fizet a hűtlenségért, Péri Juditnak Csatóné levágja a gyönyörűszép hosszú haját, mert elcsábította a férjét. Palyus felakasztja magát, mert Galandáné kegyeiért szövetkezett az ördöggel, s Gughi Panna hazudozása, tolvajlása is lelepleződik. A báránygyilkos Sós Pál bűne is működésbe hozza a mennyei igazságszolgáltatást A néhai bárány című novellában. A palócok vallásos hite, hiedelmei, babonái azt sugallják, hogy az ember akkor lehet boldog, ha megpróbál békében élni önmagával, embertársaival és az Istennel. Ez a babonás hit sok mindenre jó. A palóc nép hisz a csodában is. A szerelem, a bűnbeesés, az erkölcsi vétek szoros kapcsolatban áll a nép csodahitével ezekben a palóc novellákban. Mikszáth minden feltűnő és szokatlan eseményt a természet valami csodálatos vagy meglepő játékával hoz összefüggésbe. A természet ítélkezik, igazságot tesz. A természet ugyanis isteni hatalom, jelenségei tükrözik a falu magatartását, buzgó vallásossággal párosuló babonásságát. A vihar pusztításától félő falusiak Istenben bízva harangszóval tudják elfordítani a veszedelmet: „Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette a határból Istennek fekete haragját.” A palóc vidéken egyébként mindig is szokásban volt a vihar előtti harangozás, mert a veszélyt ez jelezte előre. A harang szava mellett az alacsonyan röpülő fecske látványából az emberek is meggyőződhettek a közelgő égi háborúról. Egyfajta �36 MIKSZÁTH 175 időjósló szerepet töltött be, mint a kéményekből fölfelé szálló füst, amely azt bizonyította, hogy már nem lesz eső. Nagy szerepe van a novellákban a jelképiségnek. Az állatok és a növények között vannak szerencsét és szerencsétlenséget hozók is. A szarka szívesen látott madár a falusi házaknál, mert ha valamely ház kerítésére száll, azt jelzi, hogy kedves vendég érkezik. Tímár Zsófi valahányszor szarkát lát repülni, mindig abban reménykedik, hogy az ő háza kerítésére fog leszállni. Nagyon várta férje hazatérését. Az út porába ejtett fehér mályvarózsa a hűtlenség szimbólumává, sőt bizonyítékává válik. A virág jelzi Gélyi János számára felesége hűtlenségét: „jaj kiesett kezéből, nincs többé mellén a fehér mályvarózsa.” A négylevelű lóhere azonban szerencsével kecsegtet, Szűcs Pali a szerencséjét köszönhette volna a talált ritka növénynek. Amíg helyesen gondolkozott, addig szerencsét hozott neki, amikor vétkezett, a szerencsés füvet is elveszíti, Réki Maris még rá is taposott. Ha a verebek és a fecskék nem repülnek jó magasan a kút fölött, az erős víz megkábítja és megfojtja azokat. A csevice sok édes találkozásnak és megbánásnak a helye, s már régóta a bodoki lányok rossz erkölcsének szimbóluma. A Péri lányok szép hajáról című történetben a madármotívum a fészekrakásra való képességre utal először, majd mesteri ügyességgel fonja bele az író Csató Pista vágyakozását: „Judit leoldá fejéről a kendőt, és a fészekre terítette... Pista azonban elvette onnan, és a kebelébe rejté... Rajta volt még a madárfiak melege...” A szeretővé tett, elcsábított lánynak, s az elkerülhetetlen pusztulásnak is a szimbólumává válik a madár, amikor Pista felsóhajt, hogy milyen jó dolga van a madárnak, mert más fészket is rakhat, ha megunta a régit. Az emberi világ – a természet – a természetfelettiség hármasságának szoros kapcsolata szépen nyomon követhető a palóc novellákban, hiszen egyrészt érzéki közelségbe hozza a táj fényeit és belső zenéjét, másrészt érző díszlet, amely megelevenedik, ember módra viselkedik, végül harmadrészt oltalmaz, segít, büntet, gúnyolódik vagy akadályoz, tehát mindenféleképp megelevenedik. Szűcs Palit – aki Gózonba siet Bede Erzsit megkérni −, észrevett egy lóherebokrot. „A napsugarak pajkosan szaladgáltak rajta levélről levélre, s kis tömzsi levelek mosolyogva nyújtózkodtak ki a melegítő fénytől, s ragyogásukban aranyos színt nyertek... a haragos zöld füvek és zúgó nádak intik arra, hogy forduljon vissza”. Gélyi János lovait becézgeti, kiscsikó korukban csókolgatta is őket. Ezt a féltő, mosolyogni való naivitást azonban féktelen szenvedély váltja fel, amikor a szakadék felé hajtja, s feláldozza feleségével együtt a négy lovát. �MIKSZÁTH 175 37 „… mint a sietős szél, ha felhőket vinne, vágtatnak szilajon Gélyi paripái, nem is paripák már, a szörnyű sebesség összegyúrja őket egy fekete szárnnyá, amely röpül… röpül… Nem is szárny az, de a megvadult halál!” A Tímár Zsófi özvegységében így mutatja be az író a magára maradt asszonyt: „Hírét sem hallotta, ki tudja merre mentek? Út pora, melyben nyomuk veszett, el nem beszéli, szellő nem árulja el, hol vannak, suttogó lombok nem mondják meg értelmesen, pedig arról beszélnek”. A kis csizmákban Bizi apó feleségének keresztjét a temetőben összetöri a villám. Istennek nincs szüksége az adományra, csak az őszinte, jó cselekedetre, s amikor ezt látja a Teremtő, az ember – mint a mesében – kiérdemli a jutalmat: „Ott künn eloszlottak a felhők… A napfény eltöltötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott. A füvek nevettek rá az úton, sőt még a meggyűlt esővizek is…” Lehetne folytatni a példákat, de most véget vetünk a felidézésnek. Az lenne jó, ha a szándék, amivel ez a kis tanulmány megszületett, elérné a célját, s a kedves olvasó leveszi a polcról Mikszáth Kálmán A jó palócok című novelláskötetét, és elkezdi olvasni. Van a könyvtárban, lehet kapni a könyvesboltokban, ha valaki nem találja otthon a szépirodalmi könyvei között. Mikszáthot olvasni ma is élmény, s ha úgy gondoljuk, hogy az a világ, amit ábrázolt, már egy letűnt korszak, nem mondhatjuk komolyan, mert általános emberi témákat hagyott nekünk örökül, s ami örök, azt időnként érdemes újból és újból elolvasni. Szeretettel ajánlom tehát mindenki figyelmébe az évforduló kapcsán is Mikszáth Kálmán 140 éves palóc novelláit. �SZÉPIRODALOM 38 TAJTI BÁLINT Homo moralis A vén cigány letette vonóját, nem zenél többet velünk. Elhajózott messzire nélkülünk, felvonta a fenséges vitorlát. Nem szedtek tőle vámot, sem adót, Mindig kedvelte a mérleg elvét, Anubisztól tanulta. Ő sem ismerte igazán a tervét. Vadul hullámzik a tenger, hisz megjött, megszületett, eljött ő, akiért eljött. Nem ismerte fel magát a víz tükrében, hiszen ő volt maga a tükör. Szépirodalom Ködös, hideg, merev ágy, megvárom a gondolát. Tombol bennünk a tudásvágy, folyton keressük a múzsát. Nyomorba, utálatba fészkeli be magát, tetemrehívás ideje következik. Előtted van, látnod kell a patát, dicstelenített lelkeddel szeretkezik. Sosem várjuk az újat, Kivéve az, aki újít. Beleborzongott minden tagom, és ő azt mondta: szépirodalom. Eldöntendő Nem tartok pénzt magamnál, a pénz tart magánál engem, s mindenkit. Nem nézek tévét, csak filmeket. A filmek idézik életem filharmóniáját. Nem látok képeket, csak hallom őket. A képek viszont látnak minket, s befolyásolják életünket. A játék csupán szenvedés. A szenvedés már csak játék. Álhírterjesztő zsargonok mind elhitették. Bűnös Ha bűnösként neveltetsz, bűnöst nevelsz magad is. Elhiteted vele az igazságot, és ő elfogadja a gyávaságot. Kelj fel, állj fel, állj ki magadért! Bűnösnek bűnözés a dolga. Könnyen kerülhetsz pokolra az ördögnek melegágyat adó keserves magatartásodért. �SALGÓTARJÁN 100 39 Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (8.) Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (10.) �SALGÓTARJÁN 100 40 BARÁTHI OTTÓ 50 év a 100 éves Salgótarján városában Emlékmorzsák egy készülő memoárból 3. rész Az előző lapszámban megjelent, a fentivel azonos című írásom 2., – a memoárt befejező – részében életem és pályám 1990-től napjainkig terjedő időszakára tekintettem vissza. Sorozatírásom alábbi, 3. részében az elmúlt 50 év egyes időszakaira is jellemző cikkeimből válogatok. A főleg Salgótarján városára, gazdasági-társadalmi helyzetére és jeles embereire fókuszáló, különféle műfajú, kiemelésekre szorítkozó vagy rövidített és szerkesztett írásaimból kínálok ízelítőt. Szemléletváltozás vagy…? A vállalatok létszámbővítési hajlamának mérséklődését mutatják a munkaerő-közvetítő szervek adatai. Amíg 1979 végén a salgótarjáni munkaerő-közvetítő irodák ezer körüli bejelentett munkahelyet, munkaerőigényt tartottak számon, addig ez a szám 1980 elején mintegy egyharmadára csökkent. Az igények elsősorban a pótlólagos munkaerő-szükséglet biztosítására, a valóban hiányzó létszám pótlására irányultak. A bejelentett munkaerőigények közel fele szakmunkás, mintegy 30, illetve 20 százaléka betanított és segédmunkás-kereslet. A mérséklődő munkaerőigények ellenére elhelyezkedési gondok még nincsenek, az azonban érzékelhető, hogy a gyakran munkahelyet változtatók, a notórius munkakerülők és a képességeikhez indokolatlanul magas igényeket támasztók már nehezebben tudnak elhelyezkedni. Maga a tény azonban beszédes – és ez a legfontosabb. A vezetői szemléletet – úgy tűnik – motiválta a szabályozók módosítása, ami érzékenyebb és racionálisabb reakciókat vált ki, kedvezőbb feltételeket teremt a rugalmasabb alkalmazkodáshoz. Ez lehet a záloga a többi vállalat ilyen irányú munkájának is. A munkahelyi felülvizsgálat legjobb módszerei még nem alakultak ki, de a gyakorlati tapasztalatok alapján célszerű az egész tevékenységet átgondoltan megtervezni, a végrehajtásért felelős szervezetet kijelölni, az ütemterv szerinti munkát ellenőrizni. (Nógrád 1980. április 29., 3.) �SALGÓTARJÁN 100 41 Polgármesterképzés Salgótarjánban A rendszerváltás részeként a közigazgatás is új pályára áll. A „síneket” a parlament a helyi önkormányzatokról szóló törvény megalkotásával rakta le. A személyi „feltételek” pedig az önkormányzati képviselők és a polgármesterek megválasztásával jöttek létre. Legalábbis részben, hiszen a választott tisztségviselők egy jó része nem rendelkezett igazgatási ismeretekkel, gyakorlati tapasztalatokkal sem. Ezért szervezte meg az Államigazgatási Vezetőképző Intézet a polgármesterek alapozó képzését, megyei közreműködéssel a Medves Hotelben. A 115 községi polgármester közül 110 jelent meg. A képzés központi tematika alapján valósult meg: az előadásokat és a konzultációkat a minisztériumok, a megyei tanács szakemberei és egy német polgármester tartották. Csupa fül volt a hallgatóság a polgármester, a testület és a jegyző jogállásáról szóló előadás alatt. Nagy érdeklődést váltott ki az ügykörök telepítésének (képviselő-testület, polgármester, jegyző,) egyes kérdéseiről szóló előadás is. Kritikai észrevételeiket sem hallgatták el a polgármesterek. Szóvá tették például a törvényelőkészítő munka lassúságát, a kapcsolódó törvények hiányát (pl. az államháztartási, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény stb.). Ugyanakkor jó véleménnyel voltak a polgármesterek az egész tanfolyamról. Amely – mint elmondták – a szakmai képzésen túl a személyes kapcsolatteremtéshez is jó feltételeket teremtett. (Új Nógrád, 1990. december 18., 3.) Dilemmák és csapdák A választásokat megelőző időszakban azt gondoltam, hogy a kampány és a választási propaganda még a mélyen lappangó ellentéteket is felszínre hozza, és a valóságosan releváns érdek- és értékkülönbségek eldurvítják, botrányossá teszik a választást megelőző napokat-heteket. Ez a dilemmám alaptalannak bizonyult. Esetenként előfordult, hogy a pártok frontemberei eltúlozták szerepüket, nagyították tömegbázisukat. Mégis: mintha fejlődött volna valamit a politikai kultúránk. Vitaindító dolgozatában egy helyütt ezt írja Bilecz Endre: „A május után kialakult egyoldalú helyzetet a megyei MSZP-vezetés sorsdöntő politikai tévedéseinek sorozata változtatta meg.” Nos, ez elég dehonesztáló megállapítás, amit én sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudok. (Arra viszont kíváncsi lennék, „kikérte-e” már magának az, akit illet.) Majd így folytatja: „a kormány megyei jogú várossá nyilvánította Salgótarjánt. Intézkedése indokolt, méltányos gesztus volt.” �SALGÓTARJÁN 100 42 Azt nem tudom, hogy a Horn-kormánynak milyen szerepe lehetett Salgótarján megyei jogú várossá válásában. A lényeg, hogy Salgótarján megkapta a rangot, és rendelkezik a törvény által biztosított fontos jogosítványokkal. Amelyekkel kívánatos lenne, ha élni tudna. Ehhez kompromisszumokra van szükség a Nógrád megyei és a salgótarjáni önkormányzat között. Csak remélni tudom, hogy a készség egyik fél részéről sem hiányzik. (Palócföld, 1995/5., Vita, 411−418.) Dobog a város szíve Salgótarján, Erzsébet tér, kora őszi délután. Szédítő, színes forgatag: emberek jönnek-mennek minden irányból. Mint megbolydult méhkas, olybá tűnik a város centruma. Diákok üdítően friss serege, munkából fáradtan-fásultan hazasietők sokasága fut, rohan, mintha balsorsa elől vagy éppen szerencséje után szaladna. Vége a tanításnak, a gyárakban az első műszaknak, a hivatalokban is lejárt a munkaidő. Néhányan még benéznek az üzletekbe, mások már a jól megérdemelt pihenőre gondolnak. Nem így az egyik ismerősöm, aki – mint mondja – azért siet, mert várja otthon a második műszak. Az elsőből nem tudja eltartani családját, pedig a lelkét kiteszi munkahelyén. Az új tulajdonos sokat követel, egyszerre mindent akar: mennyiséget, minőséget, a határidő pontos betartását. A fizetés elég jó, csak az árakkal nincs megbékélve. De azért örül: két évig volt munkanélküli, csak az tudja, milyen kín ez, aki átélte. Most végre megint van munkája. Tinédzserforma fiúk, lányok telepednek a mellettem lévő esőverte, napszítta padra. Szépek, harsányak: Nike-, Adidas-szerelésben villognak. Eszembe jutnak Pesten élő és tanuló gyermekeim… Indulnék is, ám egy 15 év körüli, ápolatlan külsejű fiú áll elém, és húsz forintot kér. Azt mondja szemlesütve, hogy nagyon éhes. „Félpénzemet” neki adom, talán valakik el is veszik tőle, nem akarja megmondani, kinek is koldul. A vasúti aluljárón keresztül megyek a könyvtárba. Tetszik, amit ott az újságban olvasok: üzletet adtak át, sörfesztivál volt, kereskedelmi napokat rendeztek, jól megy egyes vállalkozóknak, konferenciákat is tartunk. Él ez a város, dobog a szíve, remélem, soha nem kap infarktust. A kéregető kisfiú azonban nem megy ki a fejemből... (Nógrád Megyei Hírlap, 1996. szeptember 18., 3.) �SALGÓTARJÁN 100 43 Az utolsó interjú dr. Lonsták Lászlóval A 60-as évektől kezdve végnélküli viták folytak Nógrád megye vezető testületi ülésein és egyéb fórumokon arról, milyen felsőfokú intézményre lenne szükség Salgótarjánban. Végül megállapodás köttetett a megyei tanács és a budapesti székhelyű Pénzügyi és Számviteli Főiskola (PSZF) vezetése között, miszerint a főiskola kihelyezett tagozata az 1972/73-as tanévben megnyitja kapuit Salgótarjánban. Kinevezték az iskola igazgatóját is Lonsták László 40 éves közgazdász személyében. A szakember irányítása alatt a tagozat dinamikusan fejlődött, hamarosan önálló intézménnyé nőtte ki magát. − Hogyan érintette a rendszerváltás az intézet szervezetét, működését? – kérdeztem tőle. – A PSZF és salgótarjáni intézete nemcsak a rendszerváltásra, de a gazdaságban és a társadalomban végbemenő minden lényeges változásra érzékeny műszerként reagált, rugalmasan alkalmazkodott a bekövetkezett változásokhoz. Hosszútávú célkitűzésünk volt, hogy a képzés tartalma, színvonala és struktúrája feleljen meg a piacgazdaság és az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek. A lényege az üzleti orientációjú (business) pénzügyi-számviteli-informatikai képzés volt. Dr. Lonsták László munkásságát számos kitüntetéssel honorálták. 1996-ban – nyugdíjazása alkalmából – a Salgótarján Díszpolgára címet is megkapta. − Nyugdíjasként hogyan telnek a napjaid? − Szívesen és sokat vagyok az unokáimmal. Van egy víkendtelkünk Salgón és így régi hobbimnak is hódolhatok – horgászhatok. Itthon a legszívesebben olvasok, a TV-t is megnézem. A politikától megcsömörlöttem, az embert a sok áskálódás visszatartja, hogy részt vállaljon belőle. (Palócföld 2000/2., Seregszámla 50−58.) Adventi gyertyák November 27-ére, advent első vasárnapjára ünnepi fénybe öltözött őszbe hajlott városunk. A Fő téren a Mindenki Karácsonyfája átadásával és az adventi koszorún az első gyertya meggyújtásával, a hit lángjának fellobbanásával Salgótarjánba és jóérzésű lakóinak szívébe is beköltözött az ünnepi várakozás felemelő érzése. Természetesen ott leszek a három egymást követő vasárnapi gyertyagyújtáskor: december 4-én a remény, 11-én �44 SALGÓTARJÁN 100 az öröm, 18-án a szeretet lángja fellobbanásakor is. Nem maradok ki az adventi sokadalomból sem. Advent a karácsony megünneplésének felvezető időszaka, amit az ötödik század elejétől ünnepel a kereszténység. A vallásos ember Jézus születésére várakozik, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten öltsön testet. A közönséges halandó a Megváltóval együtt jobb idők eljövetelére várakozik, hogy háborúk helyett békességben élhessen, az igazságtalanság helyébe az igazság, a méltánytalanság helyébe a méltányosság lépjen. Hogy a szegénység helyett biztos megélhetésben legyen része, ami még nem adatik meg mindenkinek városunkban sem. Abban a reményben, hogy boldog karácsonyban minden jóakaratú embernek része lesz, Ágh Tihamér Adventkor című versének záró sorait idézem: „De a hétköznapok bágyadt szürkesége / nem törheti meg azt, ami bennünk béke. /Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás: / Ránk köszöntött advent, / boldog Jézus-várás...” (Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december 1., 3.) Fancsik János: Rokkantteleptől a Vásártérig Az esszé igényességével készült, közvetlen hangú, ízes-népies nyelvi fordulatokat is idéző, olvasmányos helytörténeti kötet – megkapó visszaemlékezés. Elvileg kronologikus felépítésű, de a memoár természete miatt az események sorrendje esetenként keveredik. A könyv egyes részei a helytörténet egészén belül család-, hivatás- vagy társadalomtörténetként jelennek meg. Szívesen idézem a Nobel-díjas Gabriel García Márquez megállapítását, amely a most bemutatandó könyvre igazán illik: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.” Fancsik János sem egyszerűen az életét írja le, attól lényegesen többet és mást is közöl olvasóival. Könyvének egyik nagy értéke korának és környezetének körültekintő és sokoldalú leírása, kortársainak – családtagjainak, munkatársainak, ismerőseinek – árnyalt ábrázolása. A könyv – a szerző saját szerkesztésében – hat nagyobb, igencsak kifejező címekkel ellátott fejezetből áll, amelyek mindegyike jobbára rövidebb, de szintén beszédes közcímekkel tagolt részeket tartalmaz. A könyvet a hátsó borítóján dr. Szvircsek Ferenc salgótarjáni helytörténész többek között így méltatja: „Munkájának értékállósága mindenekelőtt a szerző gazdag szakismeretére, és kimeríthetetlennek látszó, élettapasztalatából származó helyismeretére vezethető vissza.” �SALGÓTARJÁN 100 45 Fancsik János dr. most különösen rászolgált, hogy ezt a legújabb, a hely szellemét megidéző remekművét ne „csak” a család- és helytörténeti köteteket kedvelők, a lokálpatrióták és a széles olvasóközönség, de a Salgótarjáni Értéktár Bizottság figyelmébe is jó szívvel ajánljam. (Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Salgótarján, 2016. 338 o.) (Honismeret 2016/5. Könyvespolc 99−100.) Kulturális kincstárak Salgótarjánban A bemutatásra kerülő intézmények közös vonása, hogy 1990 után jó két évtizeden át még a Nógrád Megyei Önkormányzat fenntartásában és irányításával működtek. E jeles megyei (városi) intézmények – miközben gazdájuk változott – szellemiségének vezérlő elve napjainkban is a jó palóc hagyományok ápolása, a gyűjtemények, a nógrádi értékek őrzése és a helyi identitás erősítése. Mindhárom intézmény élén jól felkészült, az új iránt fogékony, női vezető áll. E sorok írója szívesen beszélgetett velük. Nógrád Megyei Levéltár: Gusztiné dr. Toronyi Judit – Érzékelte már, Juditka, hogy mit jelent a megyei levéltár integrációja? – Vezetőként szem előtt kell tartanom azt az intézményintegrációt, amely a MNL szervezetében ölt testet. A szakfeladatok ellátása során partnerként kell közreműködni az integrált intézmény sikeres működése érdekében. Az MNL beruházásokra fordítható keretéből korszerű, új épülettel gazdagodott. Az EU és a NKA támogatásával is megvalósított beruházás 234 millió forintból készült el. Itt a tágas és világos munkatereken túl alakítottuk ki az új kutató- és oktatótermet, az ötezer iratfolyóméter levéltári anyag elhelyezésére alkalmas raktárt és a restaurátorműhelyt. Balassi Bálint Megyei Könyvtár: Molnár Éva – Igazgatóvá történt, 2009. évi kinevezése óta hét év telt el… – Igen, de nem volt ez hét szűk esztendő. A működés alapfeltételei biztosítottak voltak, állományunkat gyarapítottuk, sikeresen pályáztunk, több szakterületen előbbre is léptünk. Az éves beszámolók készítésekor jó érzéssel konstatálom, hogy sok sikeres rendezvény és nívós program valósult meg intézményünkben. Jó munkánkat igazolja 6200 beiratkozott olvasónk és 129 ezer látogatónk is, akik közül sokan fejezik ki elismerésüket. Eredményeink egy részét pedig „bejárásunk” során is megmutathatom. Dornyay Béla Múzeum: Shah Gabriella − 2013. december 1-jétől áll a múzeum élén. Hogyan ítéli meg az igazgatói pályázatában is vázolt elképzelései megvalósulását? �46 SALGÓTARJÁN 100 – Pályázati elképzeléseimet múzeumi terveinkben is rögzítettük, és bizonyos időközönként tételesen áttekintjük. Ennek alapján azt mondhatom, hogy főbb célkitűzéseink és tervezett feladataink időarányosan megvalósultak. Az egyik legjelentősebb eredménynek azt tartom, hogy az épület állagának megóvását, a terek korszerűsítését megvalósítottuk, és a múzeum belső komfortjának javítását is célzó felújítások döntő többsége elkészült. (Comitatus 2016/221., Interjú 64−73.) Vendégtanár öt ország egyetemein Külföldi katedrákon: Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Beszélgetőtársam sokoldalú szakmai tevékenységével, széleskörű közéleti szerepvállalásával jó két évtizede részese és képviselője szűkebb pátriánk tudományos, kulturális és szellemi életének. − Mi kell a külföldi katedra elnyeréséhez? – kérdeztem tőle. – Minden alkalommal egy pályázati folyamaton kell átesnie az aspiránsnak: angolul kell pályázati anyagot írnia, melyben fel kell tüntetni az előadások témáját, be kell mutatni a fogadónyilatkozatot, amelyet a fogadóintézmény küld. Ezt követően a pályázatot bíráló egyetemi bizottság dönt arról, hogy kinek ítéli oda a vendégtanári utat. − Hol, milyen nyelven tartottad előadásaidat? – Németül Hildesheim egyetemén, angolul Tartuban és Nápolyban (bár legutóbb a beszélgetés négy nyelven folyt: az angol mellett magyarul, olaszul, németül), Krakkóban magyar szakosoknak magyarul. A németországi hildesheimi egyetemet azért pályáztam meg, mert a német nyelvtudásomat is gazdagítani és kamatoztatni akartam, az észtországi Tartu egyetemét pedig nemcsak a szakmai kihívás miatt, hanem az érdekes útiélmény miatt. Hildesheim és Tartu egyetemével az ott folyó hungarológiai kutatás és oktatás miatt szoros a kapcsolata a miskolci bölcsészkarunknak. A legutóbbi nápolyi tanításom alkalmával felkérést kaptam egy olaszországi tudományos periodikában való megjelenésre. Az angol nyelvű tanulmányom már megjelenés alatt van. (Tarjáni Városlakó Magazin, 2019/1. Tudomány 12−13.) Város- és korszakformáló polgármesterek Tolmácsi Ferenc 1990−1991. A dupladiplomás, mérnök-közgazdász az SZDSZ jelöltjeként került polgármesteri pozícióba. Mindössze egy évig állt a város élén, igazi kvalitásait nem mutathatta meg. Más képességét annál inkább, amibe aztán bele is tört a bicskája. �SALGÓTARJÁN 100 47 Dr. Zsély András 1991−1994. Az újságíróként ismert fideszes jogász többek között azt ígérte, hogy a szakmai és politikai szempontokat egyezteti a város érdekében. Ami nem sikerült neki sem. A vehemens viták viszont elvették az időt a súlyos gazdasági problémák kezelésétől is. Puszta Béla 1994−2006. Az MSZP fiatal favoritja az 1994. évi megválasztása után az ipari park átadásával és infrastrukturális fejlesztések megvalósításával tűnt ki. Ám a város gazdaságát az ő három ciklusa idejében sem sikerült dinamizálni. A helyi társadalomban kialakult jelentős feszültségek pedig 2006-ban bizalomvesztést „eredményeztek”. Székyné dr. Sztrémi Melinda 2006−2014. A tanár és jogi doktor, gimnáziumigazgató asszony a Fidesz támogatásával került megválasztásra, és a város 2007−2018 időszakára készített gazdasági programjával debütált. Aminek több eleme megvalósult, ám a gazdasági céljai kevésbé. A pártok közötti „keret-megállapodások” nem köttettek meg, a vállalatokkal való együttműködésre is csak az Üveggyapot Rt. „kivonulása” (2009) és az Öblösüveggyár drámájának kezdete (2010) után, a második ciklusban került sor, miközben több száz ember veszítette el munkáját. Ez is oka lehetett – egyebek közt – a jobb oldali vezetés 2014. évi kudarcának. Dóra Ottó 2014−2015. A baloldali politikus 2014 őszén határozott koncepcióval lépett fel. Ennek egyik pontja volt, hogy ami korábban történt és programba került, azt felül kell vizsgálni és át kell dolgozni. Amire 2015 végén bekövetkezett halála miatt csak részben kerülhetett sor. Fekete Zsolt 2015− A – műszaki és szociálpolitikai végzettségű – polgármester vezetésével azonnal nagyszabású programalkotó munka kezdődött. Eredményeként a Közgyűlés rendre jóváhagyta az átdolgozott Területi Programot, a Területfejlesztési Koncepciót, a Településfejlesztési Stratégiát, SMJV Önkormányzat 2016−2020-ra érvényes bérlakás gazdálkodási koncepcióját, illetve Szociálpolitikai Koncepcióját. Ezek végrehajtása folyamatosan történik. Miként az időközben született Modern Városok Program megvalósítása is. Igaz, ezek időarányos megvalósításának állásáról e sorok írója kevés információval rendelkezik. Munkájuk eredménye is ez a város – korszaklenyomataik egésze. Harminc év alatt, hét önkormányzati cikluson át hat polgármesterrel az élen formálódott ez a város, és vált azzá, ami ma. (Salgótarján város gazdaságának és társadalmának főbb jellemzői 1990−2020 időszakában. Nagy Iván Honismereti Pályázat. Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2020, 132−138.) �SALGÓTARJÁN 100 48 Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (6.) Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (13.) �SZÉPIRODALOM 49 BERÉNYI KLÁRA Blokkvidék Félszázados blokklakások, veres templom, szürke sáncok, a Credo in unum Deum, elkoptatott linóleum a lépcsőn. Édes panel házam, hazám, sebes beton, hámló platán, kérget ringat egy kék hinta, nyekereg, és csuklik, mint a csecsemők. Lámpafényben hullik a hó, glóriában ficánkoló, pihéktől tisztul a járda, szűztakarja hajnaltájra csikkjeit. Szarvasbogár Most tél van, és nincs semmi baj, tapad a hó alattam. Fent a szénfejű madárcsapat, csepp jókedvét fejemre szórta. Lent egy barna test hever. Kivágott tölgy, vagy fáradt hölgy. Kicsit ledőlt, szemérme ránca hófehér, karján kacér a csipkedísz. Nincs semmi baj. Helyére hull a mag, pihen ki álmos, álmodik. Álmában táncol, s fényes bogarat ringat hasán. �HISTÓRIA 50 ERDŐS ISTVÁN Nyezabudka – Nefelejcske Valamikor a rendszerváltás küszöbén Végh Antal nevű népszerű magyar író már évtizede a lóverseny szerelmese volt. Abba a brancsba tartozott a Kerepesi úton, ahol Csurka István, Rákosi Gergely, Csukás István, Sándor Csikar volt a hangadó. Mellettük Zelk Zoltán költő volt itt a rangidős, örök vesztes fogadó. A versenyzést irányító lóverseny-vállalat lehetőséget teremtett rá, hogy a korábbi tulajdonosi struktúrával, a ménesi birtokokkal szemben, vagy azok mellett, lovakat tartsanak, futtathassanak magánemberek, kisebb-nagyobb gazdasági társaságok. Végh Antal kétéves lovak közül választott. Az egyik Újságíró névre hallgatott, a másiknak a neve Nyezabudka volt. Ez a kétéves orosz földről származott át a Kerepesi útra. Végh Antal tudott oroszul, egykor egy Szabolcs megyei faluban tán még oroszt is tanított az általános iskolában, és igen nagy jelentőségét látta annak, hogy számára egy Nyezabudka nevű orosz ló rendelkezésre áll. Nefelejcske! Úgy gondolta, hogy egy ilyenfajta névre, egy ilyenfajta szónak a szuggesztiójára igen nagy szüksége volna ő magának is, de a magyar társadalomnak is. A magyar közéletben, politikában, a kulturális életben feltűnő hajlamot lehetett arra látni, hogy felejtsünk, felejtsük el, amit nem szeretünk. És elfelejtődött. Ez is, az is. A szándékosan is működtetett felejtésre az a magyarázat, hogy nem akarunk szembenézni azzal, ami történt velünk korábban. Vajon Végh Tóni csak a magyar viszonyokra vetítette ki ezt a gondolatmenetet? Mikor az orosz import kétévest megvásárolta? Végh Antal arra is gondolt, hogy ez a Nefelejcske örök időkre, vagy amíg élünk, emlékeztessen bennünket különösen 1956-ra. Neki is, nekem is, szívünk csücskének számított 1956 októbere. Végh Antal géppisztolyt ragadott, és bement a börtönbe, az ártatlanul elítélt kulák édesapját kiszabadítani. Aztán büntetőtáborba is került Kerepestarcsára. És tíz–tizenöt év után is együtt kellett élni az egykori eseményekből következő fenyegetésekkel. Mintha Végh Antal a fülembe súgta volna, ne felejtsük el, hogy itt ’56ról, meg elsősorban az oroszokról van szó, a ruszkikról. �HISTÓRIA 51 Nézz csak rá, barátom, mondta, mi közöd van neked és a világnak az oroszokhoz. Muszáj, hogy emlékezzünk! Muszáj, hogy te is emlékeztess! Én ijedtemben visszabeszélek: vannak nekem egyáltalán orosz színezetű emlékeim? Amire emlékezni és emlékeztetni kéne? Hiszen én 1956-ban még csak gimnazista voltam. Hogy én és az oroszok, az oroszok és a világ? Ha komolyan gondoljuk, igen-igen fontos tanulságai lehetnek az emlékezésnek. Mérlegelhettem íróbarátom javaslatát, hogy megpróbáljak az életem szerény mérlegén ránézni – oroszok, Oroszország? És évtizedek teltek el már azóta, hogy Végh Antal nincs is közöttünk. Nyezabudka nem versenyzett a magyar pályán egyáltalán, és azóta ő is elpusztulhatott már, de mégis eljött az ideje, hogy be kell vállalnom Végh Antalnak tett néhai ígéretem teljesítését. Én egy zempléni faluban voltam egy parasztcsalád gyermeke. Ötévesen, ötéves koromban találkoztam először az oroszokkal. Novemberben a faluból kivonultak a megszálló németek, és valamivel karácsony előtt megérkeztek az oroszok, a ruszkik. Félelmetes hírek előzték meg őket az oroszországi csajkarendszerről, a szegénységről, a durva, erőszakos katonákról. Nyezabudka, ha nyeríthetett volna, mégis valami jóféle üzenetet küldött a helyzetről. Tágas udvarunkra egyszer csak bevonult egy hatalmas konyhai gépezet, és körülötte féltucatnyi orosz katona talált szálláshelyet a szénás pajtánkban. Németek mentek, oroszok jöttek. A németektől ötévesen is megtanultam gutenmorgent, jó reggelt köszönni. Az oroszoktól két nap alatt már ötig-hatig számolni. Ogyin, dva, egy-kettő. No meg az „igyiszuda” szókapcsolat. Könnyen megjegyezhető volt. Gyere ide! Eljött a karácsony. Az udvaron állomásozó katonák két őrmester-parancsnoka engedélyt kért az apámtól, hogy részt vehessenek a család karácsonyi vacsoráján, a gyertyagyújtás ünnepén. Valami szerény élelemajándékcsomagot is hoztak, így lehetetlen volt visszautasítani a kérést. Az én két ügyes kezű nővérem az ünnep tiszteletére csodákat művelt. Minden igazi volt. A fényben ragyogó fa, az ajándékok, a terített asztal. Az én ajándékom egy tenyérnyinél alig nagyobb, ezüst színű csodarepülőgép volt. Olyan, amelyik nem csak gurulni tudott, de bukfencezni is, ha jól felhúzta az embert. Az egyik orosz őrmester mellém ült a földre, játszott velem meg a repülővel. Én meg elmagyaráztam neki, hogy azért szeretem én a repülőt, mert ha nagy leszek, pilóta leszek. A jó vacsora után égtek a gyertyák, zengett a Mennyből az angyal... üzenete. Gond csak akkor jelentkezett, amikor a rendkívül udvarias vendégkatonák nem tudták, mit csináljanak. Amikor az ének-sorrendben a csa- �52 HISTÓRIA lád azt énekelte, hogy „Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el Betlehem városába...”. A szent ének pattogó ritmusáról azt hitték a katonák, hogy táncolni lehet. Felpattantak, mintha bálban lennének, odarohantak a nővéreimhez, meghajoltak, táncra kérték őket. Édesanyám, szegény, nem győzött kapaszkodni az őrmesterek karjába, hogy nem, nem... Ez szent ének. Erre nem lehet táncolni. Édesapám a katonák búcsúzásakor egy-egy pohár szilvapálinkával vigasztalódott. Mikor elindultunk éjféli misére, az apám megköszörülte a torkát, és úgy búcsúzott az estétől, hogy hát mintha ezek is emberek lennének. Olyanok, mint mi vagyunk. Nyezabudka, ha gyerekkorom másik korszakáról üzenne, emlékeztetne, megint csak jó érzések felől nyeríthetne. Talán hetedikes voltam, mit se tudtam róla, hogy az oroszokkal milyen a viszonyunk. Hogy ugyanazon időben egy kormányzati felhatalmazású parasztküldöttség járt a Szovjetunióban. Ebben a küldöttségben a csapat tagja volt egy falumbéli kedves öreg parasztember, Fésűs Laci bácsi, akit úgy ismert a család, hogy ő a vén kisgazda a faluban. Egyszer csak a Magyar Rádió riporternője a főúttörő osztálytársam mellett engem választott ki az iskolában, hogy mint két úttörő kérdezgessük ki mikrofonok előtt Laci bátyánkat, hogy hogyan élnek a szovjet pionírok. Milyen az élet a nagy Szovjetunióban, amellyel megbonthatatlan örök barátság köt össze minket? Mintha ott, akkor épp megint a kezemben éreztem volna a régi karácsony fényes repülőjét. Azzal kezdtem a kérdezést az öreg parasztembertől, hogy Laci bácsi, én pilóta akarok lenni, ezért az érdekelne engem, hogy hallott-e arról, hogy az olyan szovjet pionírok, akik pilóták akarnak lenni, mint én, járnak-e repülős klubokba vagy repülős modellező szakkörökbe. Találkozott ilyenekkel? Sugár Ágnes nevű kedves, aranyos riporterlány néhány hét múlva újra fölkeresett minket, meg Laci bácsit, és az én főúttörő barátommal együtt egyszer csak egy budapesti nagyszállóban találtuk magunkat. Onnan egy reggel egyenest a Magyar Rádió stúdiójába vittek minket, ahol a riportot stúdiókörülmények között kellett megismételni. Jól sikerült az egész. El is hangzott a rádióban. Hát nem lett aztán nagy örömöm a faluban a rádiós szereplés miatt, mert a kisebb nővérem udvarlója úgy minősítette a szereplésemet, hogy arra nem lehettem büszke. Azt mondta, te kis szerencsétlen, még a földön se tudsz rendesen járni, meg a futballpályán is csak botorkálsz. Hát pont te akarsz pilóta lenni? Pont tebelőled lenne repülős? Nyezabudka nyeríthetne egyet vigasztalásul. �HISTÓRIA 53 Ez volt a gyerekkor: hol van ez a sok-sok jószívvel megélt orosz élmény a pár év múlva rám törő kétségbeesett tehetetlen düh, harag érzésétől. Számomra 1956 októbere gyerekreményeimnek nagy diadala volt a természetes, hazafias érzelmek mellett. Én ugyanis olyanfajta októbert éltem át ’56 őszén, amely megkettőződött, mert a négy évvel korábbi lázadásom emlékét is őriztem. Kiskamasz koromban cselekvési csapdába csalt egy magyar földre leszórt, Amerikában repülőgépre rakott röpcédula, amely éppen azon a sáros szántófölddarabon landolt, ahol én teheneket legeltettem. A színes, szép, nagy röpcédulán óriás betűkkel NEM felirat volt, nagybetűk, színes szöveg: NEMZETI ELLENÁLLÁSI MOZGALOM. Így hangzott az emigránsok üzenete: Végre magyar földön is véget ér az orosz zsarnokság, lezárul a bilincs korszaka, mert mindenki csatlakozik most a nemzeti ellenállási mozgalomhoz, amelyiknek a rövidítése ez a NEM. Én rögtön csatlakoztam. Fegyveres betyárbandát szerveztem. Fegyvereket találtunk egy, a háborúban berobbantott pincében. Telefonokat, rádiókat, írógépeket szereztünk, hogy készüljünk a nagy harcra, amelynek eljött az ideje. Hogy ezt a néhány hónapig tartó forradalomra készülés akcióját élve megúsztam, s a családom is megúszta börtön nélkül, az maga volt a csoda. Azon múlott, hogy az én betyárseregemnek az alvezére az a főúttörő barátom volt, akinek az édesapja épp a falu párttitkára volt. Nekem ’56 októbere a győzelem csodája volt, november 4-e fájdalmas tragédia. Gimnazistaként nagyon nem szerettem az orosz katonákat. Az iskolánktól alig néhány száz méterre lévő laktanyában rendezkedtek be. Nem félemlített meg bennünket, hogy ez az oroszoktól megszállt laktanya éppen szemben volt a város rendőr-főkapitányságával, ahonnan jó egy héttel azelőtt a tüntetők közé lőttek. Tíz-tizenkét osztálytársammal rendre naponta elmentünk tanítás után a laktanya kerítéséhez. Odacsalogattunk egy-egy orosz katonát, és már elég jó orosz tudással felvilágosítottuk őket a jó édesanyjuk nemi erkölcseinek alakulásáról. Vad káromkodásaink mindig azzal értek véget, hogy menjetek haza, pasli domoj, eredj haza! Hangoskodó társaim közt szinte hősnek éreztem magam ezen a novemberen, de tavaszra már az osztály árulója lettem társaim szemében. Az osztályból egyedül én jelentkeztem orosz érettségire, hogy egy mutatós jelessel szépítsem majd a bizonytalannak tűnő érettségi bizonyítványomat. Úgy védekeztem a vádjaik ellen: gyerekek, én Puskint, Tolsztojt szeretem, nem az oroszokat. Azért jelent- �54 HISTÓRIA keztem az orosz érettségire, mert egyetemre akarok menni. Már rég nem pilóta, hanem tanár akarok lenni. Nyezabudka most már a novemberi lórúgás helyett barátság érzését sugalló nyerítéssel vesz körül. Amikor bekerültem az egyetemre, már béke volt a fejekben. Az 1952-es és 1956-os szerepléseimet már-már el kellett felejteni. Mondogattuk ugyan, hogy nem felejtjük el ezt az októbert, de lassan elfelejtettük. Meg azt is, hogy mit jelentett ’57 tavaszán a MUK, hogy márciusban újrakezdjük. Tanár lettem, egy gimnáziumban tanítottam, aztán népművelővé váltam, művészeti szakértő lettem a közigazgatásban. Tartalékos katonaként éppen 1968 nyarán kellett bevonulnom kiképzésre, egy Heves megyei támaszpontra. A kiképzés idejének második hónapjában köszöntött ránk augusztus 20-a, vasárnap. Döbbenetes hír érkezett a laktanyába, orosz tankok dübörögnek, magyar seregek vonulnak Prága utcáin. Ebédhez ott a táborban kiosztották nekünk az ünnepi vasárnapra megjelent Népszabadságot, amely harsogó főcímmel védelmébe vette az orosz bevonulást, a magyar részvételt a csehszlovákiai szocializmus ügyének védelmezőjeként. Nem egyedül voltam olyan, aki sok értelmiségi között a szívéhez kapott. Ez nem lehet igaz! De igaz volt... Véget ért a Dubček-féle demokratizálódás. A tábor könyvtárosától gyorsan elkunyeráltam a kulcsokat, hogy vasárnap ide, vasárnap oda, takarítani szeretnék. A könyvtár melletti stúdióban meg kell hallgatnom, mit mond a Szabad Európa erről az egészről. Meghallgattam. 10 percig üvöltött a rádió a fülembe. Vége lesz a most igazi arcát mutató orosz katonai imperializmusnak, amely ma az utolsókat rúgja, és arra vetemedett, hogy Prágába vonuljon tankjaival. Dühös ordítással nyitotta rám az ajtót a tábor stúdióvezetője. Ki az a barom, aki itt a Szabad Európát hallgatja? Mikor a rádió rá van kapcsolva a tábor összes hangszórójára! Mindenki ezt hallgatja! Szerencsére az ezredes úr rosszul hall, és csak azt mondta nekem, hogy recseg a hangszóró, menjek, javítsam ki. Nagy szerencséd van, hogy recseg! Nagy szerencséd van, mert különben ezt nem úsznád meg, nem úsznád meg hadbíróság nélkül! Nyezabudka most végtelen szomorúsággal üzen: ha élni akarsz, változnod kell. Hiszen élni akarsz... Talán a humor segítene. Sokat nevettünk a viccen. Kádár Brezsnyevvel beszél. Mond vagy tíz-tizenkét igent, mikor tizenharmadikként azt feleli Brezsnyev elvtársnak: nem, nem Brezsnyev elvtárs. Pesten nem esik az eső. Hát ilyen volt akkoriban a szovjet-magyar viszony minősítése. �HISTÓRIA 55 Haragudtunk, szomorúak voltunk, megbékültünk. És már örültünk, hogy jutalomként elmehettünk egy-egy békevonattal Oroszföldre. A békevonat moszkvai vendéglátóitól elfogadtuk a sok-sok jó vodkát. Sőt a Vörös téren sorba álltunk a mauzóleum előtt, hogy láthassuk a „Nagy Lenint”. Sőt városunkban a nagyvezér születésének 100. évfordulóján értelmiségi csoportunk mutatós nagy irodalmi plakátot szerkesztett. Száz éve született a Nagy Lenin. Nagyon büszkék voltunk az irodalmi plakát sikerére, bár egy kis családi gondom azért akadt Leninnel. Az óvodában az ötéves fiam nem volt hajlandó foglalkozni menni, mikor nagyon belemerült a legójátékba. A foglalkozásnak az volt a címe: Lenin bácsi lámpácskái. Ugyanezen időben egy novellám ifjú hőse csaknem rendőrségi fogdába juttatott. Papneveldébe menekült fiatal így ír egykori menyasszonyának a káderekről, akik miatt száműzte magát: ezek kövérek, hájfejűek, semmihez nem értenek. Ezeket egy ellenséges nagyhatalom mesterséges úton állítja elő valahol messze, és becsempészi őket az országba vezetőnek, s ezzel lezüllesztik az országot. Normális embereknek nehéz őket elviselni. Hát, mindezek miatt én kolostorba vonultam volna, de mivel nincsenek, papneveldébe kerültem. Hát ilyenféléket is írtam ebben az időben, de egészen másféle hangulatú, érzelmű rendkívüli dolgok is történtek velem váratlanul, miután egy-egy írásomért ejnye-bejnye típusú „szigorú” számonkérésre számíthattam. Váratlan fordulat volt az életemben, hogy filmes művészeti munkálkodásom vagy alkalmi filmkritikáim miatt valamilyen módon bekerültem egy csapatba, beválogattak egy igen különleges csoportba, amelyik Magyarország képviseletében azzal a hivatalos céllal utazott Moszkvába, hogy filmeket vásároljon. A főváros talán legnagyobb modern szállodájában, a Rosszijában 8–10 napra kaptunk szállást, s naponta megnéztünk öt–hat filmet. Nagyjából másfél–két órás alkotásokat. Főigazgatók, igazgatók, főosztályvezetők voltak a társaim a bizottságban, és egy filmkritikus. Valaki, aki számomra nagy-nagy tekintély volt. Úgy hívták, Gyertyán Ervin. Régtől ismertem az irodalomtörténeti munkásságát, filmes kritikáit is igen nagyra becsültem, és úgy éreztem, hogy benne a moszkvai hétköznapok nyomása, mechanikus életvitele mellett barátra számíthatok. Gyakran voltunk egy véleményen a látott filmeket illetően is, úgyhogy bizakodtam. Azt mondtam neki, hogy a szállodánktól alig 15 kilométerre van egy hely, ahová szeretnék vele elmenni. A hely neve Bega volt. Gyertyán Ervin jól beszélt oroszul, rögtön tudta, hogy valami lóversennyel kapcsolatos dologról van szó. Bega, vagyis Futás, ez a neve a pályának. �56 HISTÓRIA Elmentünk hát a Begára, a futásra. Megfogadtuk, hogy 20–25 rubelnél semmiképp nem fogunk többet veszíteni a fogadások során. Gyertyán jól tudott oroszul, mint tolmács is segített nekem eligazodni a szerény orosz szókincsem miatt. Az alig 15 kilométer távolságra lévő Bega csöppet sem hasonlított a Kerepesi úti pályára, és úgy alakult, hogy tényleg órák alatt, majd egy krajcárig elvesztettük minden pénzünket. Akkoriban egy rubel 16–20 forintot ért, és úgy gondoltuk, hogy azért ez nem olyan nagy katasztrófa. Talán még két rubel volt a zsebemben, Gyertyánnak már egy fillér sem, és akkor jött egy olyan futam, amit még utolsóként meg kellett nézni. Tizenegy ló futott. Én kiválasztottam a 9-es számú lovat, amelyik esélytelen volt, és azon túl még 20 méter térhátránnyal indult el a többi versenyző lóhoz képest. Na, még egy futam, mondtam, aztán mehetünk a szállodába. Alighogy elstartolt a mezőny, az én lovam, amelyiknek az volt a neve, hogy Bonaparte, azonnal durván hibázott, és egyszerre a 20 méteres térhátrányból már 40 méteres hátránya volt. Ervin legyintett, ostobaságot játszottál. Eltelt két perc, és Bonaparte nemcsak hogy stabilizálta a futását, de 20 méteres, 40 méteres hátrányát pillanatok alatt ledolgozta, és mire a mezőny a célegyenesbe fordult, hogy finiseljen, addigra már ott volt a nyakukon. A lovam óriási finissel rohamozva elsőként ment át a célvonalon. Na, mondtam, ez a szakértelem! 193-szoros befutó pénzt ért a játékom. Bonaparte sikere. Nem volt kis pénz. Másnap a főváros Frunze kerületébe utaztam egy helyi filmes főnök kocsijában. Ő megtudta valahonnan, hogy a kerület műszaki boltjába éppen elektromos varrógépek érkeztek, és ha én ilyet akarok venni, ott most azonnal meg tudom vásárolni. Moszkvában a sorban állás mindennapos volt. Hosszú-hosszú sorok álltak még egy-egy gyermekáruház előtt is, hogy például meleg harisnyanadrághoz jussanak. A varrógépért is nagy sor állt. A bolt komszomolistái mindent megtettek, hogy megakadályozzák, hogy egy külföldi, csak úgy soron kívül vásároljon egy gépet. Küzdelmük nem járt eredménnyel, a gépet megvásároltuk. Moszkvából Budapestre, Salgótarjánba utaztattuk. És a gép mintegy 40 éves korában is teszi még a dolgát, ha a feleségem mellé ül kisebb-nagyobb ruhadarabokat földolgozni, megdolgozni. Mintha ez a „svejnaja masina”, ez a gépezet is valahogy egy kis békét, békességet üzent és teremtett volna Nyezabudka sugalmazásai, figyelmeztetései mellett. Akár szerethető világ az ott talán Moszkvában. Nem kellene olyan nagyon ellenségesnek lenni. �HISTÓRIA 57 A felnőttkor derekán, amikor már az íróbarát sincsen mellettem, Nyezabudka, Nefelejcske békességre, megértésre hangolna, hogy legyen helye baráti megértésnek, hogy hagyjuk a döbbenetet, riadalmat későbbi évekre. Reményteljes dolog volt hallani a különös szó üzenetét, hogy peresztrojka. Jó volt hallani róla, hogy Gorbacsov főtitkár és a magyar miniszterelnök, Németh Miklós okos tárgyalásokon készül megállapodni róla, hogy magyar földről az orosz csapatok 1945 és 1956 után mikor, hogyan vonulnak ki. A politizáló magyar értelmiség akkoriban még talán azt a szörnyű tévedést, tévedésháborút is megbocsátotta volna Moszkvának, amelyben majd egy évtizeden át fiatal orosz emberek ezrei érkeznek vissza Kabulból, Afganisztánból Moszkvába fémkoporsókban. Amikor a 80-as évek végén kivonulás zárja ezt a kalandot, tűnődhetünk rajta, hogy vajon okulhatott-e Moszkva a felesleges áldozatokból a jövőre nézve? Nemigen. Derűre ború! Mégis, mégis Nyezabudka baráti érzelmek szükségességéről üzent. Barátkoztunk. Salgótarjánnak, Nógrád megyének nyugat-szibériai testvérvárosával, Kemerovóval. Mikor népes művészeti együttes érkezett Nógrádba vendégszerepelni, én azzal járultam hozzá a barátkozáshoz, hogy napokon át menedzseltem az együttes szereplését. A program vége felé a Bánki-tó partján lévő szállodában vendégeskedtünk, ünnepeltünk: táncos, énekes, muzsikus vendég, fiatal, harmincfős csapat. Körülöttük tucatnyi nógrádi vendéglátó. Megértettük egymást, és kifejezetten őszintének tűntek a baráti érzelmek. De alig múlt el Afganisztán emléke, rázúdult az oroszokra az iszonyatos csecsen háború évtizede. Már az első években százezer halottról számoltak be a hírügynökségek. A második csecsen háború folyt akkor, amikor én Záhonyon át megint egyszer egykori orosz földre léptem, KárpátUkrajna földjére. Én most nem azért jöttem ide át a határon, hogy távoli vidékek háborújáról beszéljek. Azért jöttem, hogy tárgyaljak az egykori orosz földön itt élő magyar értelmiségiekkel arról, hogy igenis béke van, és igenis van egy nyári egyetem Magyarországon, Salgótarjánban, amely az egészség megőrzéséről és a valódi emberi értékek védelméről, megtartásáról beszél. Később döbbenten éltem meg, hogy egy igen-igen ingatag állapotban lévő, talán teljesen részeg pártfőtitkár mutatkozik a világ előtt. Nyomában erős kezű moszkvai vezetés jelentkezett. A kemény kéz az orosz föld gazdaságára alapozva, az olajkincsre, a gázvagyonra építve stabilizálni készült az országot. Remélhető, hogy egyszer s mindenkorra rendbe teszik Orosz- �HISTÓRIA 58 országot a XXI. század küszöbére érve. Igenis várjon nyugalom, békesség Oroszország lakóira ebben az új évezredben. Hát tévednünk kellett. Épp ezidőben jutott eszembe, hogy pont negyven éve jelent meg Végh Tóni nagy vihart kiváltó szociográfiája: Miért beteg a magyar futball? Bizony, bizony, a lóverseny, az irodalom mellett a foci imádata is erősítette barátságunkat. Tóni focizott Moldova szocreál írócsapatában, aztán Szürreál néven ellenfél írócsapatot teremtett. Mikor a Lipótmezei úti házánál az évezred utolsó évére is emlékezve emléktáblát avattunk, ott voltak mind egykori barátai. Az egykori miniszterbarát régvolt disznótorokra emlékeztetett, ahol december 21-én arra koccintottunk, hogy megdöglött a disznó. Egy szerkesztőtárs azt emlegette fel, hogy Tóni hetilapjában rendszeresen publikáltam dühös cikkeket, glosszákat. Nefelejcske, Nyezabudka − erre valahogy nem emlékeztetett. Ekkor már nagyon-nagyon nem szerettem ezt a szókapcsolatot, hogy orosz katona, orosz vadászpilóta. Lassan-lassan 80 éve lesz már, hogy németül tanultam jó reggelt kívánni a német katonáktól. És azután nem sokkal számolni, meg káromkodni fegyveres orosz katonáktól. Szüleimnek a család négy gyermekét, akkor háborús viszonyok között sem volt lehetetlen megvédelmezni minden bajtól. Túléltük 1944−45 telét. A saját családomban is négy gyermek született, és igen büszkék vagyunk arra is, hogy öt unokánk van. Vajon meg tudom-e őket óvni a bajtól? 2022 első napjaiban ugyanis híre kelt, híre jött, hogy sok-sok tízezer orosz katona és töméntelen hadigépezet, harci jármű állomásozik Ukrajna határainál, mert hadgyakorlatra készülnek. Békepárti állampolgárokként bizony kissé aggódni kezdtünk a hatalmas létszámtól. Azzal együtt már-már kinevettük, amikor az amerikai titkosszolgálatok prognózist jelentettek be arról, hogy itt bizony háború lesz. Nem! Nem lesz, mondtuk. Mégis lett... Egy réges régi utazásom jut eszembe. Beregszász felé vonatozva – micsoda véletlen − épp Csukás István versét olvastam, Tavasz Kárpátalján címmel. Volt két sora a költőnek, amit soha nem lehet elfelejteni: „Az Idő nagyot lép, talpa csattan, népek bújnak össze riadtan...” �SZÉPIRODALOM 59 ACSAI ROLAND Vízkereszt / 1. Csütörtök, és hideg, meg vízkereszt. A tél mint lemerült akkumulátor. Kiállunk a kocsival a garázsból. A hőmérséklet is visszaesett. Hátsó ülésen már ott a gyerek, a gyermekülésben, hol lenne máshol? Kocsinkat indítgatni kell be párszor. Egyébként most éppen betűz a nap. De gyorsan elborul s abbamarad, Fagyottan földre hullt tűlevelek. hogy aztán újra betűzzön megint. A ház elé kitett karácsonyfáké, Ez így ma változik szokás szerint, miket elvitt a kukásautó, miként talán a hűs Rákos-patak amíg úgy villogott, mint egy ufó, makacs magánya dagad és apad. és semmi nem maradt belőlük kábé. Az égből még nem hullott le a hó ‒ Vízkereszt / 3. de innen még minden folytatható. Vízkereszt / 2. De innen még minden folytatható. A fák törzsén a nagykabát a kéreg, s felhallatszanak idáig a léptek, mikor kilép az útra egy lakó. Makacs magánya dagad és apad a téli víznek télvíz idején. A templomban most van a mise épp, mi ott vagyunk, és szenteltvíz szakad a fejre, mint eső ‒ szórja a pap. Majd vár a templompadlón térdelés. Kicsit meginogsz, a padló kemény. Nézem sötét, nehéz, göndör hajad. Minden téliesen szürkés, fakó. Általában így kezdődnek az évek, Mi itt, a lányunk óvodában. eresztjük így a régiket a szélnek, ha tűnt emlékük már nem mérvadó. Megkötöm újra téli sálam, s kilépünk szélbe, napsütésbe. Te hazamész, én a könyvtárba, a tág Bosnyák utcába lépve ‒ csak a versnek lehetne vége. �SZÉPIRODALOM 60 Vízkereszt / 4. Csak a versnek lehetne vége. Minként ennek a Csokonainak, amit olvastam épp előbb. Vigasz, hogy semmi nem hagyható félbe. Krumplilevest főztél ebédre, gyorsan készen lett, és hűlni kiraktad az erkélyre. Délutániak a fények és eső esélye csekély. Viszont a percek gyorsan telnek. A vers ki tudja, hol van? Mármint a Csokonai verse, mit olvastam előbb. De robban az űrben árva csillag teste keresztet írva hűlt vizekre. Vízkereszt / 5. Keresztet írva hűs vizekre az este itt van: altatásidő. Kakaó és kalács. A csapba már fogkrém lemenve. Valaki bekiált a csendbe. Vagy inkább még csak suttogás. Nem és nem érteni szavát. Minden szó értünk szállna perbe. Honnan nincs már se be, se ki, onnan van út ma felfelé, jó lenne ezt megérteni, jó lenne, ha megértené a szív. Hideg lett odaki. Az égi út fehér tejé. �MIKSZÁTH 175 61 KUN MIKLÓS JENŐ Adalékok a Mikszáth család és Pósa Lajos kapcsolatához – Fókuszban Az Én Újságom – Mikszáth Kálmán és Pósa Lajos barátsága a rimaszombati közös diákévekig nyúlik vissza. Az 1870-es esztendők derekától nyomorúságos körülmények között tengődnek a fővárosban, majd a Szegeden magára találó, s onnan Budapestre visszatérő Mikszáthot Pósa váltja a Naplónál, 1881 elején. A Tóth atyafiak (1881) és A jó palócok (1882) kirobbanó sikere az egekbe röpíti Mikszáth nevét. A Szeged népétől nehéz szívvel megváló Pósa az évtized végén, Benedek Elekkel megindított korszakos jelentőségű gyermeklapjával, Az Én Újságommal írja majd be a nevét a magyar művelődés történetének aranykönyvébe. Az 1880-as években sem tévesztik szem elől egymást. Pósa, barátjának új kötetén föllelkesülve (A tekintetes vármegye), remek tárcaverset közöl; érzékeny tolla húsz sorba sűríti hódolatát (Mikszáth Kálmánhoz, Szegedi Napló, 1884. nov. 27.). A költeményt Tíz év alatt c. visszatekintő kötetébe is fölvette (1886. 256.). Mikszáth, alkalmasint Pósa további útját is meghatározó bírálatot ír harmadik verseskötetéről (Egy jó fiatal poéta, Pesti Hírlap, 1883. máj. 28.), előszóval látja el Dalok, regék az ifjúság számára c. könyvét (1884), majd ismerteti Gyermekversek c. kötetét (Pósa és a gyermekek, Pesti Hírlap, 1886. máj. 21.). Mikszáth vissza-visszajár szegedi barátaihoz. Nem lenne teljes a ’80-as évek dióhéjban történt fölidézése Pósa vidám esték emlékét őrző versezeteinek említése nélkül, melyekből Apró Ferenc adott ízelítőt (Pósa tréfás rigmusai Mikszáthhoz. In: Mikszáth szegediekről – Szegediek Mikszáthról, 1997). Praznovszky Mihály nélkülözhetetlen monográfiájában elemezte Mikszáth említett írásait. Könyve Örök barát a Felvidékről: Mikszáth Kálmán c. fejezetében az évtizedek óta háttérbe szorított Pósát illetően valósággal tabudöntögetésként ható sorokat olvashatunk: „Mikszáth nemcsak a kötetről [Gyermekversek] szól, hanem a gyermekirodalomról, annak hazai szükségességéről. Első ízben fogalmazza meg a saját gyermeknovelláinak alapvető szellemiségét: a gyermekek világa a legbonyolultabb lelki állapot, amelyről írni a legnehezebb feladat. Ehhez majd modellként persze saját �62 MIKSZÁTH 175 gyermekei szolgálnak, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy erre a témára éppen Pósa Lajos versei, illetve az abból leszűrhető gondolatiság vezette.” Érthető, hogy Pósa induló lapjába attól a barátjától is írást kér, aki cikkeivel már szegedi évei során egyengette kibontakozó karrierjét, s akinek a gyermekeihez is erős érzelmi kötődés fűzi. Mikszáth azonban új írást nem tud adni. „Nevének olyan csengése volt – írja Révay Mór, – hogy a szépirodalmi lapok valósággal versengtek érte... Karácsony felé aztán úgy megrohanták tárcákért, elbeszélésekért, hogy meg kellett volna sokszoroznia önmagát, hogy minden kívánságnak megfeleljen.” Az Én Újságom számára egy korábbi írását alakítja át. Választása telitalálat! Az értelem nélkül betanult szövegek hiábavalóságát festő Ne félj, Mátyás! c. történet rövidített változata tökéletesen megfelel a szerkesztők egyik fő célkitűzésének: játszva oktatni, szórakoztatva nevelni. Noha Pósa Mikszáthot mint a lap munkatársát mutatja be (1892/6.), egy kivételtől eltekintve, a későbbiekben is be kellett érnie barátja másutt már megjelent írásaival vagy azok átalakított részleteivel. Ennek okait talán az író alkotói módszerében és rendkívüli leterheltségében kell keresnünk. Mikszáth szívesen írt a gyerekekről; a fiairól szóló elbeszélései a legszebbek közé tartoznak. Ilyenféle írásaiból és vártörténeteiből, anekdotikus novelláiból Pósa ügyesen kölcsönözgetett: az olvasóvá nevelés nemes szándékával ily módon is irodalmi értékű alkotásokat közvetítve a gyermekeknek. Így került a Pali pályája c. elbeszélés egy gyermekolvasmánnyá egyszerűsített fejezete is Az Én Újságomba (Okos Pali almái). Bisztray Gyula szerint „Pósa Lajos Az Én Újságomban – kellő pedagógiai érzékkel – Pali »pályarajzából« csak ezt a vásári epizódot közölte.” Mikszáth változtatásaival kerülhettek közlésre egyebek közt A sovány Tóth Gyula (A rossz matéria), A trencséni vár kútja (A Csák fészke), A Tinti (Az első bánat), A ködmönös vendég (Bagi uram frakkban) c. írások. A századforduló legjobb gyermeklapjának köteteit lapozgatva föltűnik a nagy palóc fiainak, valamint Mauks Kornéliának a neve is. Indokolt tehát a Mikszáth család és Pósa kapcsolatának Az Én Újságomban található – olvasói levelekre adott válaszokkal bővített – dokumentumait szemlézni, már csak azért is, mert részben kiegészítik, részben gyarapítják az eddig ismert irodalmi és családi vonatkozású emlékeket. Voltaképpen a Mikszáth összes Krk. sorozat egyes köteteinek szempontunkból különösen érdekes jegyzetei indítottak a Pósa lapjában található szerkesztői üzeneteket is fölölelő gyűjtésem közreadására – ezzel a kultúrtörténeti kitekintés- �MIKSZÁTH 175 63 sel is ráirányítani a figyelmet a 175 éve született Mikszáth Kálmánra, egy szép barátságra s az idestova száz éve halott Mauks Kornéliára. Pósa mint „Magyarország és Társországainak pesztonkája” (Mikszáth szavai), A szerkesztő bácsi postája c. rovatán keresztül állandó összeköttetést tartott fönn a gyermekvilággal. Igazi baráti kapcsolatot alakított ki velük. Válaszolgatott a kérdéseikre, tanácsokat adott, lelkesített, dicsért – a korholásban is szeretet vezette a tollát. Itt levelezgetett az írótársakkal is, olykor a gyerekeiken keresztül üzenve a szülőknek. A Mikszáth családdal kapcsolatos üzenetei ebbe a tartalmi keretbe illeszthetők. Szabó Bandi, Fähndrich Lujza. Hogy A kiszurkált kecske oly nagyon tetszett, annak örvendünk. Tudjátok-e már könyv nélkül? Budapesten már sokan tudják. (1890/7) Pósa meséjéért Mikszáth Jánoska is lelkesedett, akit négyesztendős korában ölt meg a torokgyík. Pósa Mikszáth Jancsika emlékére c. versével búcsúztatta (1890/19.). Szigethy Vilmos, Mikszáth halála után írt cikkében említi, hogy „Az éles eszű kis fiúcska talán Pósa Lajosnak, az apróságok rajongásig szeretett Pósa bácsijának nőtt leginkább a szívéhez. Már verseket tudott, édes gügyögő hangon szavalta el azokat. »A kiszurkált kecskét« különösen jól tudta… az ő csöppnyi fantáziája elédelgett rajta sokáig, aztán, hogy megérkeztek a leglázasabb órák s fásulni kezdett a szülői szív a készülődő katasztrófa terhe alatt, cserepes kis ajka még mindig a kecske sorsával törődött, mert hát mit tudta ő, milyen szomorúság marad utána.” Kohn Riza. (…) Mikszáth Jancsika, kit oly korán ragadott el a halál, Mikszáth Kálmán fia volt. (1890/22) Herczog Berta. Fájdalom, úgy van. Egy Mikszáth Jancsika nevű kedves fiúcska csakugyan meghalt s ennek emlékére írta Pósa bácsi azt a verset, mely rád oly nagy hatást tett. (1890/22) Rennberger Miklós. Mikszáth Jancsika 5 [4] éves volt és difteritiszben halt meg szegény tavasszal. (1890/31) Böhm Sándor. Kornélia néni, aki azt a szép mesét írta a Hattyú lovagról, Mikszáth Kálmán hírneves írónk sógornője. Szebbnél szebb meséket tud ám ez a néni, s megígérte, hogy mind leírja Az én Újságom számára. (1891/21) Mauks Kornélia, a Mikszáth-fiúknak szinte második anyjuk, valósággal benne élt a Mikszáth-családban. Rubinyi Mózes szerint „úgy lett �64 MIKSZÁTH 175 ifjúsági író belőle, hogy Pósa egy ízben végighallgatta, mint mesél »Nelka néni« a Mikszáth-fiúknak. Felszólította, hogy írja meg elmondott történeteit. Nagy rábeszélésre Mauks Kornélia eleget tett Pósa kérésének. Az első kísérlet fényesen sikerült s követte a többi.” Mikszáth Lacika. Jaj, de messze estünk egymástól! Szeretnék ott lenni én is a fenyvesek között. Elmulatoznék veled, meg a Bercivel. Piros hajnalhasadáskor, madárdaloláskor már kinn sétálgatnánk a gyantaillatos zöld erdőben, virágot szednénk édes anyácskának. Napközben meg folyna a sokféle étvágycsináló, testedző játék. Olvasgatnánk is, mesélgetnénk is. Hanem hát te ott vagy, én meg itt. Így csak levélben beszélgethetünk egymással. A lapot kívánságod szerint oda küldöm. Mondd meg édes apának, hogy ő meg küldje el már a Plútót. Jó mulatást, Laci pajtás! (1891/28) Mikszáthék ekkor Gleichenbergben nyaraltak. Bisztray Gyulát idézem: „Pósa Lajos »A szerkesztő bácsi postájá«-ban az idősebb fiú, Kálmán László (Laci) által is üzengetett az apának. Egy ilyen szerkesztői üzenetből értesülünk arról, hogy A Plutót Mikszáth eredetileg Pósa Lajos lapjának szánta, de utóbb – a kísérteties történet megfogalmazása közben – arra az elhatározásra jutott, hogy az mégsem való gyermeklapba, s a Pesti Hírlapnak adta át közlésre… Az Én Újságom 1891. október 4-i száma már egy másik Mikszáth-elbeszélést ígér ifjú olvasóinak. (Ez a »nagyon szép mese« a Huszár a teknőben.)” Mikszáth László. No hallod, igazán okos egy fiú vagy, hogy olyan apró ember létedre apa, anya segítsége nélkül kitaláltad azt a nehéz rejtvényt. Vajon nem a Berci segített-e? (1891/47) Bauer Béla. Üzenetedet megmondtam Mikszáth bácsinak. Mikszáth bácsi azt mondta, hogy jól van, majd gondolkozik felette. (1892/7) A levél tartalmát nem ismerjük. Az ifjú olvasó föltehetően a Huszár a teknőben c. elbeszéléssel kapcsolatban üzenhetett Mikszáthnak. Sturm Erzsike és Margit. Hiszen Mikszáth Kálmán Huszár a teknőben című elbeszélésének már vége van. S ti még mindig várjátok a folytatását. Nézzetek csak utána jobban, Erzsikém, Margitkám! (1892/10) Baky Sárika. Kornélia néni, aki oly szépen tud mesélni, Nógrád megyében lakik. Értésemre esett, hogy e napokban a fővárosba érkezik; akkor majd megmutatom leveledet neki, s válaszát tudatom veled. (1892/20) Sümegh Margit. Mikszáth Kálmán, hazánk kitűnő írója a fővárosban lakik Lónyai utca 13. sz. a. Két gyermeke van: Laci és Berci. Mindakettő okos és jószívű fiú s nekem mindakettő kedves kis pajtásom. (1892/21) �MIKSZÁTH 175 65 Mikszáth László. Köszönöm szíves figyelmedet, kedves Lacikám. Onnan a távolból is elküldöd hozzám szeretetedet. Én is gondolok rád sokszor. Édesanyát, apát köszöntöm. Mikor jöttök már haza? Úgy szeretnélek már látni. Hát az a kis vasgyúró Berci mért nem írt egy pár sort? (1892/36) Laci Pósának küldött névnapi köszöntéséről van szó. A Pósa-asztal Lajos-napi összejöveteleit a költő vidám rigmusai kísérték, melyekből a könnyen verselő Pósa kifogyhatatlan volt. Jutott belőlük más alkalmakra is. A Fővárosi Lapokban jelent meg Levél Mikszáth Kálmánhoz c. opusza, szerkesztőségi jegyzettel: „Mikszáthot a minap Szabó Endre megverselte, mint a róla elnevezett társaság fejét. A kiváló humorista kijelentette a P. H.-ban [Mikszáthasztal. (Levél a szerkesztőség tagjaihoz), Pesti Hírlap, 1893. okt. 24.], hogy a Társaságot diffikultálja [nehezményezi], ellenben az asztalt szívesen elfogadja, mert jobban illik a Mikszáth-asztal, mint a Mikszáth-Társaság.” (1893. okt. 31.) A cikknek, a keletkezése előzményeit tárgyaló Rejtő Istvánék szerint: „túl azon, hogy tükrözi Mikszáth vélekedését a politikai csoportosulás vezérkedésével kapcsolatban, a legfőbb értéke az, hogy autentikus dokumentuma egy baráti csoportnak, a kilencvenes évek elején Mikszáth szorosabb köréhez tartozóknak.” Pósa versezete Mikszáth cikkére rezonál: lényege az, hogy az asztalnál nincsen házszabály, „Szabad a szó, nincs a gondolatnak lánca, / Nincs tekintély, aki csengetyűjét rázza.” Az asztal minden tagja megkapta a maga strófáját. Ide iktatom a kezdősorokat és Az Én Újságomat érintő részletet: �MIKSZÁTH 175 66 Kedves tót palócom, szklabonyai Kálmán, Ki mindennap délig nyujtózol a pálmán! Hadd hintsek fejedre egy-két szál virágot, Hogy eltörölted a Mikszáth-Társaságot. ………………………………………… Wolfner egyre dudál, ez a kis portugál, Jámbor Nagy Miklóssal hevesen disputál. Azt vitatja, hallom, azt vitatja, látom: A Vasárnapinál jobb Az én Ujságom! Fölmerül a kérdés, miért nevezte Pósa Wolfner Józsefet kis portugálnak? Nehéz a magyarázat. Talán az egykorú sajtóban is figyelmet kapott portugál trónviszályra gondolhatunk. Beniczky Aladár. Mikszáth Laci Mikszáth Kálmán kitűnő írónknak a fia. Nagyon kedves, okos gyermek. (1892/39) Tolnay István. Ismered-e Kornélia nénit, Az Én Újságom kedves mesemondóját? Ő is ott abban a Nógrád megyei községben lakik. Keresd föl és kérd meg a nevemben, hogy írjon már valami szép elbeszélést, vagy mesét, mert Az Én Újságom olvasói nagyon kedvelik mindazt, amit ő ír. (1892/42) Kornélia néni. Laci mondta, hogy a mohorai szellő szép regét suttog. Kérem, tessék megírni, mert Az Én Ujságom olvasói nagyon szeretik Kornélia nénit. Azok a nógrádi hegyek-völgyek csupa költészetet lehelnek. Berci már sokra haladt. Annyi verset tud könyv nélkül, hogy no. Ha Kornélia néni feljön Budapestre, meglássa, milyen szépen tud szavalni. (1892/50) A szép rege címe: Mese az árvalányhajról Molnár Ilona. Mikszáth bácsinak nincsen semmi baja. Vidáman mesélget a Lacinak meg a Bercinek; épít nekik házat, kerítést is csinál a ház elé. Elindítja a robogó gőzöst a szoba padlóján, muzsikál is hozzá a sípládán. Aztán elmegy az országgyűlésre és mindennap ír valami szépet. (1893/6) Weisz Lajos és Alfréd. Jó ízlésed van. Kornélia néni meséje az árvalányhajról valóban a legkedvesebb mesék közé tartozik. Milyen szép az, mikor a szegény árva lány helyett a gazdag lányokat viszi a főgenerális a beteg királyfi elé és a fülemile elhallgat, a szellő elsuhan, az árvalányhaj összehúzza kinyílt szárnyacskáit. Milyen szép, mikor az igazi árva lány kerül a beteg királyfi elé s a fülemile elkezd gyönyörűen dalolni, a szellő lágyan lengedez, az árvalányhaj kinyílik, s a királyfi egyszerre meggyógyul! �MIKSZÁTH 175 67 Kornélia néninek megírom, hogy ti mennyire gyönyörködtetek az ő kedves meséjében. (1893/6) Kornélia néni. A koszorús baba megérkezett. Aranyos kis jószág. Nemsokára bemutatom Az Én Újságom kis olvasóinak. (1893/16) A Koszorús Piroska c. meséről van szó. Kornélia néni. Igaz szívből írtam, mert nagyon szeretem a Laci pajtást meg a Berci pajtást. Ki ne szeretné ezeket a kedves, okos gyermekeket? Az özvegyasszony rozmaringja igen szép, mint minden, ami a Kornélia néni lelkéből fakad. Nógrád hegyes-völgyes vidéke, mint örömmel látom, csak úgy leheli a szebbnél szebb meséket. (1893/23) Az üzenet első része válasz Mauks Kornélia köszönetére, hogy Pósa megjelentette Laci pajtás, Berci pajtás c. versét (1893/21. 326.), e szám címlapján a fiúk – Mikszáth, először A lublói ember címen, folytatásokban megjelent elbeszélésének képes kiadásából átvett – kettős arcképével (Képes Folyóirat – A Vasárnapi Újság füzetekben, 13. kötet, 1893. 563.). A képes kiadásban egy másik fotó is látható, amely a hintalovaikon Kaszperek módjára – vagyis háttal – ülő két fiúcskát ábrázolja (uo. 562.). A két fotót – „Jön a Kaszperek!” Mikszáth Kálmán két fiával, Kálmánnal és Alberttel, ill. Mikszáth Kálmán fiai: Kálmán és Albert –, a Képes Folyóirat képaláírása szerinti szöveggel Bisztray Gyula is közreadta (Krk. 5. 1957. VII. és VIII. sz. fényképmellékletek). Pósa versét ez utóbbi fotó ihlette, amelynek átvételétől nyilván azért tekintett el, mert a szöveg nem igazán fedi a képi látványt. Az első strófát idézem: Laci pajtás, Berci pajtás Még csak kis legények, Faparipán lovagolnak, De már nagy vitézek. Felállítják mind A fakatonákat, Laci pajtás, Berci pajtás A sor előtt vágtat. A fotók kapcsán említést érdemel egy lényeges körülmény. Figyelemmel az olvasni még nem tudó apróságokra, Pósa a képi szemléltetést nagyon fontosnak tartotta. Az illusztrációk segítették a hozzájuk tartozó mesék, történetek, versek megértését, átélését. Lapja vizuális világát a rajzos képek határozták meg: a fényképek aránya – különösen címoldalon – nem jelentős. Ha oda portréfotók kerültek, azok jellemzően általa fontosnak tartott személyekhez és aktuális eseményekhez kapcsolódtak s csekély számú kivételtől eltekintve (pl. a Brassai Sámuelről és a Kossuth Lajosról, ill. az íróasztalánál ülő jubiláns Mikszáthról készült – azóta is az egyik leg- �68 MIKSZÁTH 175 ismertebb – fölvétel), mindig gyerekeket ábrázoltak, méghozzá olyan gyerekeket, akikkel Pósa a levelezési rovatán keresztül is érintkezett. Bizonyos intimitást ad a dolognak, hogy míg más lapok természetszerűen kiírták az általuk közölt fotókon látható gyerekek és/vagy a szüleik teljes nevét, Pósa ezt soha nem tette: legföljebb a keresztnevüket nyomtatta ki a fényképük alatt. Vagy azt sem. Ilyenkor a képhez tartozó versben szerepelt a keresztnevük, s ez alapján lehetett kikövetkeztetni a „címzett” személyét. A Mikszáth-fiúknak Az Én Újságomban közölt kettős arcképe nemcsak hogy aktuális eseményhez – a végső címén Kísértet Lublón c. elbeszélés megjelenéséhez – kapcsolódik, de Pósa lapjának történetében az első olyan címlapfotó, amely közismert ember gyermekeit ábrázolja. A kis olvasóknak persze, főleg ha szüleik nem járatták a Képes Folyóiratot, fogalmuk sem volt róla, hogy Mikszáth fiai mosolyognak rájuk. Pósa lelkületét ismerve, az ilyenfajta közlések inkább a barátainak vagy általa is becsült, köztisztelet övezte személyeknek szánt gyöngéd figyelmességnek tekinthetők. Mikszáth Laci. Hát már te fejtörőt is tudsz kigondolni, Lacikám? Nagyon ügyes, közlöm is nemsokára. Édesanyát, apát köszöntöm. Bercinek mondd meg, hogy írjon már egy szép levelet. Édesanya vagy a Kornélia néni fogja meg a kezét, vezessék a papíroson. Majd meglátjátok, milyen szép levelet tud írni a Berci pajtás. (1893/32) Király Sára. Kornélia néni Mohorán lakik Nógrád megyében. Írj oda neki egy szép levelet. Jaj de megörül majd annak a szép levélnek! (1893/48) Winter Ilona. Mindenkinek tetszett az ügyes kis majom. Ugye, szépeket tud írni az a kedves Kornélia néni? Megsúgom neked, Ilonám, hogy Kornélia néninek karácsonyra egy gyönyörű meséskönyve jelenik meg. Tudom, öröme lesz benne majd a gyermekvilágnak. (1893/48) Az ügyes kismajom története Timúr címmel jelent meg. Kornélia néni mesekönyvét Pósa ajánlotta az ifjú olvasók figyelmébe, a lap Új könyvek c. rovatában: „Kornélia néni, Az Én Újságom szorgalmas munkatársa Meseország című könyvével lép föl. Nógrádmegye hegyes-völgyes vidékén szedte össze tündérmeséit és történeteit. Meghallgatta a patakot: mit csörög; meghallgatta a dalos madarat: mit énekel és leírta a gyermekeknek. Zúgó erdő, pillangós mező az ő meséinek, történeteinek a szülőföldje. Aki egyszer a kezébe veszi a Kornélia néni mesés könyvét, le nem teszi addig, míg el nem olvasta. Hazai művészeink sok sikerült rajza és több színes kép tarkítja ezt a kedves mesés könyvet.” (1893/51) Mikszáth Laci és Berci. Hogy te, Laci, tudod könyv nélkül A hamis furulyát? Hosszú vers az nagyon, kis öcsém. Mennyi idő alatt tanultad meg? Hát a Berci tudja-e? Egyszer, ha elmegyek hozzátok, majd elmondatom �MIKSZÁTH 175 69 veletek. Mondjátok meg Kornélia néninek, hogy írjon már egy szép tündérmesét. Sokan sürgetik Az Én Újságom olvasói közül. (1894/9) Mikszáth László. Örvendek, hogy megszólaltál, Laci pajtás! Rég nem írtál levelet. Úgy szeretnélek már látni. Valamelyik szerdán gyere be a szerkesztőségbe Bercivel. Édesanyát, apát köszöntöm. (1895/14) Zathureczky Gyula. Kornélia néni, aki azt a szép mesét írta, Mohorán lakik Nógrádmegyében. Leveledet elküldtem; tudom, majd megörül neki. (1898/14) A Hamupipőke c. meséről van szó. Ezt követően a Mikszáth család tagjait illető üzenetek sora egy időre megszakad. Az évtized végéig megjelenik Az Én Újságomban még néhány Mikszáth-írás és Mauks Kornélia több meséje, 1900 után ők is elmaradnak. Mikszáth a hosszabb lélegzetű munkák felé fordul, a melegszívű, ragyogó fantáziájú Mauks Kornélia Tutsek Anna lapjában, a Magyar Lányokban folytatja gazdag ifjúsági írói pályáját. A Mikszáth-fiúk is fölcseperednek. Havassy Jenő. Mikszáth Kálmán bácsi megígérte, hogy legközelebb ír újra ő is Az Én Ujságom kis olvasóinak. Előre örülhetsz neki, mert bizonyosan gyönyörű lesz az, amit arany tollával ez a nagy magyar mesemondó ír. (1909/43) Kovács Böske. Nem sokáig leszel már te kürtabonyi kis leány, Böske lelkem. A ti falutokat, mint már bizonyosan tudod is, Mikszáth Kálmánnak, a nagy magyar írónak nevéről Mikszáthfalvának nevezik el. Mikszáth világhírű neve méltó rája, hogy szülőfaluja az ő nevével ékeskedjék. A falu hivatalos neve 1899-ig Szklabonya volt, ekkor Kürtabony lett, majd 1910-ben, felvette a Mikszáthfalva nevet. (1909/49) Kedves olvasóimnak. Piros pünkösd hétfőjén nagy ünnepe volt az irodalomnak. Mikszáth Kálmánt ünnepelte a magyar nemzet a budapesti Vigadó termeiben s odaültette a ma élő magyar írók fejedelmi trónjára. Ez a fejedelmi trón nem arannyal, nem gyémánttal volt kirakva, hanem mosolygó virággal, a szív legdrágább kincsével: szeretettel. Hódolt előtte egész Magyarország. Hálás érzésekkel, koszorúkkal, nemzeti ajándékokkal halmozták el a kiváló költőt, aki negyven esztendőn keresztül szórta lelkének drága kincseit gyönyörűségünkre, okulásunkra. Az ünnepelt író meghatottan mondott köszönetet s azzal végezte remek beszédét, hogy láttak végre egy boldog embert. A közönség tomboló lelkesedéssel és percekig tartó tapssal fogadta minden szavát; a nők a karzatról virágokat dobtak feléje, majd lerohantak az emelvényre, körülvették s boldog volt, aki kezet foghatott vele vagy névaláírást kaphatott tőle. Tündérmesébe il- �MIKSZÁTH 175 70 lő ünnep volt ez. A boldog ember most megkoszorúzva ül az élő magyar írók fejedelmi trónján. Imádkozzatok érte, kedves gyermekeim, hogy még sokáig ragyogjon ott erőben, egészségben. (1910/22) Nem így lett… Az Én Újságom ünnepi számának (1910/22. máj. 22.) címlapján még az íróasztalánál ülő jubiláns Mikszáth látható, a két héttel későbbi, 24. számban már az író május 28-i halálának hírére címoldalra került Mikszáth Kálmán c. vers olvasható. Pósa az ünnepi számban jelentette meg Mikszáth álma c. költeményét, melyet ugyanazon a napon az Új Idők is közölt, s amelyben A ló, a bárányka és nyúl c. novella elemeiből szőtt képek során idézi meg, és beszélteti apjához Jánoskát. Koszorúzott fejét boldogan lehajtja, Elrengeti lágyan a dicsőség karja, Álomba ringatja csillagos éjjelen, Megnyílik a kék ég… Jánoska megjelen: „Hol van az én lovam, nyulacskám, bárányom? Kosztoltad-e, apa? Szép-e mind a három? Selyemfüves rétjük van-e szegényeknek? Hol van a zöld pokróc, ahol legelgetnek?” „Itt vagyunk, kisgazdánk!” szólal a bárányka S örömében mindjárt csengetyűjét rázza. Nyerít a lovacska… Jánoska rápattan… Robognak… repülnek… egyre szilajabban.” „Hóha, hó, lovacskám! Tán meg is éheztél? Egy kis etetőre állj meg itt a kertnél! Bárányka is éhes, nyulacska is éhes… De szép három jószág! Oly aranyos édes!” S kedves állatkáit eteti, itatja, Puha kis kezével meg-megsimogatja. Meg-megölelgeti sorra mind a hármat… Lóra szökken ismét… apa elé vágtat. Lehajol hozzája, koszorúját nézi, Szerető szavával ezt suttogja néki: „Szebb koszorút fonok én a homlokodra Csillagvirágokból, csókkal harmatozva. Csak tovább is kosztold, apa, szegénykéket. Játsszál a barival, ha utánam béget. Nyuszikámnak legyen piros pántlikája, Ha nyerít a lovam: te is pattanj rája!” �MIKSZÁTH 175 71 S kinek a bánata soha meg nem fordul, Könnytelen szemének újra könnye csordul. … Laci, Berci reggel csak azt tudakozták: „Mért sírt, apa éjjel?” – „Láttam a Jánoskát!” „Nagy köszönettel tartozom az uradnak azért a szép versért, amelyet az Új Időkbe írt. Ez a vers adta meg nékem azt a nagy dolgot, hogy Jánoska az uram mellé került… Ha az urad verse nincs, talán nem is tudtam volna meg ezt az akaratát… [Mikszáthné fölolvasta a verset férjének. Mikszáthnak nagyon tetszett a vers, sokáig elmerengett azon. Az asszony – félve – szóba hozta Jánoskát. Az író ekkor jelentette ki, hogy kettejük közül az veszi őt magához, amelyikük előbb meghal.] Igazán ennek a versnek köszönhetem azt az óriási dolgot, hogy a Jánoska várta őt ott, a temetőben is, ott van vele s az ő kedvence nincs egyedül. Mélységes mély gyászomban az az egy vigaszom van, hogy nincs egyedül… Köszönöm, ezt nektek köszönhetem.” – írta Mikszáth özvegye, Pósa feleségének címzett levelében. A levelet a költő nevelt lánya, Pósa Sárika bocsátotta Scheiber Sándor és Zsoldos Jenő rendelkezésére, akik teljes terjedelmében közölték (Mikszáth Jánoska sírhelye, Magyar Nemzet 1962. jún. 22.). A tartalmát – vélhetően Pósáéktól – ismerte a már említett Szigethy Vilmos is, aki a Mikszáth csodálatos fantáziájához méltó történetet fölidéző cikkét a következő sorokkal zárta: „A gyermekiesen hófehér lelkű költő így álmodta meg a legnagyobb magyar író túlvilági boldogságát, meg is szerezve neki azt abban a kvadrátnyi terjedelmű földbirtokban, amelyet elcserélt néhány száz holdnyi földi birtokkal.” Várnay Magda, Vanda és Imre. Szépen, szeretettel, komolyan emlékeztetek meg a váratlanul elhalt Mikszáth Kálmánról. Meg is érdemli s meg is érzi a halhatatlan író ezt a gyermeki, áhítatos szeretetet holtában is, sírjában is. (1910/26) Fischer Rózsika. Bizony szép Mikszáth Kálmánnak a lóról, a báránykáról meg a nyúlról írott elbeszélése. S ki tudja: hány ilyen gyönyörű elbeszélést írt volna még a magyar gyerekeknek, ha a Jóisten olyan váratlanul el nem szólította volna. (1910/26) Bekő Zoltán. Szíved hálás érzéseinek virágaiból álmodban is koszorút fonogatsz az elhunyt nagy írónak, Mikszáth Kálmánnak a sírjára. Csak fonogass, fiacskám! Fonogathatsz neki ébren is mindig, oly sokat vesztett benne az irodalom, oly sokat nyert halhatatlan műveivel. (1910/34) * �72 MIKSZÁTH 175 „Midőn Mikszáth Kálmán az írói jubileumára készült, akkor az ő méla, fatalista humora ilyenformán nyilatkozott meg: »ha már meggyújtják a gyertyákat, akkor közel az este.« Pósa Lajos ünnepi gyertyáit, ép úgy, mint a megdicsőült Mikszáth Kálmánéit, ugyancsak hamar oda kellett állítani a ravatal mellé.” (Herczeg Ferenc) Pósa Lajos 1914. július 9-én adta vissza lelkét a Teremtőnek. Az élete utolsó éveiben ágyhoz kötött nagybeteg Mauks Kornélia szenvedései 1924. március 10-én értek véget. Albert (Berci) 1921. június 24én; Kálmán László (Laci) 1950. december 20-án halt meg. Fölhasznált irodalom: Praznovszky Mihály: Pósa Lajos, a szelíd költő, 2006. 82. Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók. II. 1920. 187. Mikszáth Kálmán összes művei Krk 41., 1978. 163-165; 206. S. a. r. Bisztray Gyula Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései, 1922. 229. Mikszáth Kálmán összes művei Krk 82., 1988. 260. S. a. r. Sz. Garai Judit és Rejtő István Sz. Szigethy Vilmos: Mikor Jánoska az apját várta, Pesti Hírlap, 1910. júl. 3. 46. Herczeg Ferenc: Pósa Lajos halálára, Magyar Figyelő, 1914/3. 148. �MIKSZÁTH 175 73 Függelék: Mikszáth Kálmán Az Én Újságomban megjelent írásai, 1890–1914: Ne félj, Mátyás! 1890/1; A sovány Tóth Gyula 1891/27; Huszár a teknőben 1892/1–3; Az óriási csizmák 1892/51, 1911/34; Okos Pali almái 1893/40; Jókai Mór /vers/ 1894/2, 1904/20, 1910/22; A törpe lovacska 1897/47; A Tinti 1898/7–8; Ajnácskő 1898/28; A trencséni vár kútja 1898/42; A ködmönös vendég 1900/32; A ló, a bárányka meg a nyúl; Madárfészek 1910/22; Veneturné vára 1910/23; Krasznahorka (Mikszáth Kálmán után) 1910/24; A kis csizmák 1912/12; A sárospataki vár (Mikszáth nyomán) 1914/14; Beckó vára (Mikszáth nyomán) 1914/23. Mauks Kornélia Az Én Újságomban megjelent írásai 1891–1900: Hattyú lovag 1891/18; A megtért vándor 1891/19; A kis torkos 1891/25; Levente vitéz 1892/6; A nagymama karosszéke 1892/7; Baba-vár 1892/13; A nagy kő 1892/24; A fürjecskék 1892/23; A virágok harca 1892/37; Bodri meg a gidó 1892/52; Mese az árvalányhajról 1893/4; Bátor vitéz 1893/14; Koszorús Piroska 1893/17; Az özvegyasszony rozmaringja 1893/24; Timúr 1893/45; A selyemszövő takács 1893/49; Tréfa Jóska 1894/12; Miska bácsi állatkái 1894/40; A kis hősök 1896/22–24; Kelen vitéz 1897/45; Hamupipőke 1898/9–12; A rémvadász 1898/21; A nap leánya 1898/23–25; Harmat kisasszony 1899/12–15; A három árboc 1900/15. MAUKS KORNÉLIA A nagy kő Ki a nagy kőhöz! Ki a nagy kőhöz! Ez hallatszott a tornácon végig az éléskamrába, hová Jolánka és Piroska a mama után szaladtak, segíteni a kosarakat megtölteni jobbnál jobb ennivalóval. Pistike az istálló felé szaladtában kiáltozta: – Miska bácsi, öreg Miska bácsi! Fogja be hamar a Cinkét meg a Fátyolt, kimegyünk a nagy kőhöz. Gyurka átszaladt Pannikáékhoz, onnét Gézáékhoz a jó hírrel. Nagy volt az öröm mindenfelé. Siettek is felülni a kocsikra, csak Piroska késett. – De hát hol is van már az a Piroska? Piroska, jöjj már! �74 MIKSZÁTH 175 – Itt vagyok – felelte mosolyogva –, csak a kertben voltam megkérni a sárgarigót, hogy szálljon át gyorsan a hegyeken és mondja meg Ádám bácsinak: jöjjön ki ő is a nagy kőhöz. – Ó, te kis bogár! – nevettek a nagyobbak –, meg is mondja azt a rigó, csak te azt várjad. – Ki tudja? – szólt közbe apácska. – Hátha meg is mondja. Szőlők között, gyümölcsfák között vezetett az út a Bükk hegység déli oldalán egész a pásztor kunyhójáig. Onnét azonban már gyalog kellett felmenni a hegyre. Mikor Piroska leszállott az utolsó kocsiról, hát kit látott? Ki mást, mint a jó Ádám bácsit, ott ült a pásztorkunyhó előtt. Piroska sietett hozzá, már messziről kérdezgette: – Ádám bácsi, édes jó Ádám bácsi, hogy tudta meg, hogy mi kijövünk a nagy kőhöz? – Egy rigó mondta meg, azért előtökbe jöttem, hogy én vezethesselek a nagy kőhöz. Olyan vígan törtettek fel a meredek hegy oldalán, hogy észre se vették: már előttük volt a nagy kő a hegy legmagasabb pontján. Zöld füvek és virágok között volt ez a nagy, roppant nagy kő. Egynehány bükk és cserfa védőleg terjesztette fölé ágait, borostyán fonta át a tetejét, itt-ott moh borította. De a nagy kő, a századok néma tanúja hideg maradt az ő mozdulatlanságában. Körülötte az ibolyák és gyöngyvirágok elhullatták virágaikat, a bükkfák ágait itt is, ott is letörte a vihar, de a nagy kőnek nem árthatott semmi, maradt a réginek. – Hogy is került ez a nagy kő ide? – kérdezgették a gyerekek apácskát, Ádám bácsit is, még az öreg erdőkerülőt is. – Ki tudhatná azt bizonyosan – felelte Ádám bácsi. – Egy régi monda beszéli, hogy az óriások királya csináltatott a hegy belsejébe egy tündérpalotát, oda rejtette Hajnalkát, egy öreg király leányát, és hogy testvére, Tábor vitéz, meg ne találja vagy, hogy ki ne szabadíthassa, vállán vitte fel a hegyre ezt a nagy követ, és mikor elment hazulról, evvel zárta el a palota ajtaját. – De ugye megtalálta mégis Tábor vitéz Hajnalkát? – kérdezte Piroska. – Majd elmondom a télen – felelte Ádám bácsi –, most nézzétek csak. Mikor én olyan kicsiny voltam, mint ti most, itt még a kő alatt egy nagy barlang volt, ahová háborús időkben sokan elrejtőzhettek veszedelem esetén. Most már a barlang beomlott, legföljebb borzok tanyázhatnak benne. – Van még egy másik monda is a régi dicső időkből, mely azt mondja, hogy mikor Rákóczi Ferenc elvesztette a romhányi ütközetet, zenészei, a �MIKSZÁTH 175 75 barna cigányok megijedtek, és mivel egyikük erről a vidékről való volt, ide menekültek. Mindaddig a barlangban rejtőzködtek, míg uruk, Rákóczi, segítséget nem küldött. – Ki tudja – szólt tovább halkabban Ádám bácsi –, nem itt csinálták-e azokat a szép szomorú Rákóczi-nótákat. Avval levette egy sűrű cser ágáról ott rejtegetett hegedűjét és eljátszott egynehányat azokból a szép Rákóczi-nótákból, melyeknek minden hangja csatákról, hősökről, letűnt dicsőségről beszél. Mindnyájan énekeltek, még az apácska is. Ezt énekelték: Hej Rákóczi, hej Bercsényi, Magyarok híres vezéri! Bizony, bizony egy szem sem maradt szárazon. Ekkor aztán megfordította a nótát Ádám bácsi, húzott egy friss csárdást s intett a fiúknak. Géza megkapta a Jolánka kezét, Gyuri a Pannikáét, a többiek is párt kerestek és olyan jó kedvvel táncoltak, hogy még. Nem is kellett újrázni, Ádám bácsi szívesen húzta, míg csak az ozsonnához hívta anyácska. Ozsonna után honnét, honnét nem, előkerült apácska messzelátója is. Gyönyörködve nézték rajta a sötétkék hegyek közül kiemelkedő kékkői várat. Evvel majdnem szemben a szandai váromladékot, melynek egy bástyája erősen ellent áll az idők viszontagságainak. Aztán azt a szép nagy síkot, melyen árnyas faluk és nyüzsgő városok között, mint egy ezüst kígyó, kanyarog tova az Ipoly folyó. Odább nyugat felé a rónák felett büszkén magaslik ki a dicső, történelmi nevezetességű drégelyi vár mohos omladékaival. – Ó, mily szép! Ó mily gyönyörű! – mondogatták nézegetve a messzelátón. – Milyen boldogság lenne a drégelyi várromot közelről látni. – Hát tudjátok, mit? – mondta apácska. – Ha a nevelő úr meg lesz veletek elégedve és jó vizsgálatot tesztek, akkor elmegyünk megnézni a drégelyi várat. – Letesszük a vizsgálatot kitűnően! – ígérte mindegyikük. Pistike aztán csergallyakat tördelt, mindnyájan felékesítették magukat csergallyal. Ádám bácsi ráhúzta a Rákóczi-indulót s a Rákóczi-induló magasztos zenéje mellett indultak hazafelé. (Az Én Újságom, 1892/24.) �MIKSZÁTH 175 76 MIKSZÁTH KÁLMÁN Ajnácskő Rimaszombat közelében két várrom van, egyik Fülek felé, másik a kies Gortva-völgyben. Ajnácskő az, Várgede emez. A honfoglaló csaták lezajlása után következett az ország felosztása a vezérek, alvezérek és katonák közt. E tájra Huba vezér indult a maga népével s útközben osztogatta a javadalmakat. Ez a szép völgy azé, ez meg ott amazé. Ott volt Huba vezér gyönyörű leánykája, Hajnácska is. Legelőször értek a gortva-völgyi bűvös forráshoz, mely fölött egy vár emelkedett. Elkezdték ostromolni s csakhamar sikerült bevenni, kivált Gedő hadnagy vitézségének miatta. – Tied a vár s a környék – mondá Huba vezér –, s ameddig naplementig érünk, mind a tied legyen a vidék. Azonban nem kellett sokáig menniük, midőn elibök bukkant egy völgymederből kiemelkedő sziklacsúcson egy gyönyörű tündérvár. – Oh, be szép, be szép! – kiáltott fel elragadtatva Hajnácska. – Apám, add nekem ezt a várat, ha bevesszük. – Nem lehet – mondá Huba –, a vár a Gedőé lesz, neki ígértem. Erre Gedő is könyörögni kezdett, hogy elég neki a másik vár, csak adja ezt oda a leányának, ha olyan nagyon megnyerte a tetszését. – Nem szeghetem meg a szavamat – szólt a vezér–, ám jól van, legyen Hajnácska leányomé a vár, de akkor legyen a leányom a tied. Így keltek össze Gedő és Hajnácska s sokáig éltek boldogul a két szomszéd várban, melyet „Gedő” és „Hajnácskő” várnak említenek sokáig a krónikák. Most már csak rom. Omlik, romlik, minden évben kisebb a rom, csak a szép kőszirt ugyanolyan ma is, mint aminőnek a szép Hajnácska látta ezer esztendő előtt. (Az Én Újságom, 1898/28.) �MIKSZÁTH 175 77 Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (17) Birkás Babett: Salgótarján-sorozat (18.) �SZÉPIRODALOM 78 LENGYEL JÁNOS Papírosok vére – Nyugalom – mondta a mester, a bölcs mentor, ki már sokat megélt és sokat megért, mit az ifjú kivárni képtelen. – Mindennek eljön az ideje, eljő a szerkesztő, ki felismeri írásaidban az érték csipkefodrait! Egyszer már az író türelme is elfogy, az utolsó falat kenyérrel dőlnek le a falak, amik az elmét a nyugalom elfogyó szigetén tartják. Tarthatatlan állapot, miközben az őrülettel szennyezett türelmetlenség óceáni türelemmel falja fel testét minden mohó hullámmal. – A hullámmal sem én rendelkezem – gondolta az író, aki már régen nem alkot. – Miért is írna, hiszen ma már mindenki ír? Mindenki író, költő, képzőművész vagy egyéb alkotó. – Mindent elvesznek tőlem az angolok, hiába írok, ha nem kell senkinek! Idegen emberek, idegen arcok, idegen szívek, idegen szavak, idegen lét. Hát csoda, hogy tönkremegy idegem? Még létezik, mert éhezik. Jó szóra, ölelésre, illatra, érzésre, terített asztalra. Az éhség megélesíti az elmét, tartja a közmondás. Ezért van hát annyi Nobel-díjas Etiópiában és Szomáliában, Grammy-díjas Bangladesben, Oszkár-vallottja Haiti rengésének, Radzsasztán porában Rotschildok fetrengenek. Közleményben deklarált közöny, ahogy a képernyő előtt ülve jóízűen költjük el vacsoránk, miközben a világ borzalmait nézzük. Az ember közöny-ségesen tekint maga elé. Mindegyre fel. Mire fel? Kire lehet még felnézni egyáltalán? Egyáltalán érdemes-e még nézni? A látvány csak elszomorít. Engem, téged, de azt is, akit nézünk, mert tudja, nem együttérzésből érdekel sorsa. Az író, türelme fogytán, elindult a városban. Hóna alatt paksaméta, fehér papírosok kesze-kusza halmaza, önkényes halmazállapot. A papírokba szavakat gyömöszölt lázas elmével. Izzadtság szaga testén, agyverejték-termék a papírokon. Mik egykor szűzen vártak polcokon, hogy valaki végre eszméivel szennyezze be testüket. A város megértően kísérte útján, tudta jól, mit érez. Őt sem értették meg soha. Az író sajnálta a várost, de leginkább mégis önmagát. Ha már �SZÉPIRODALOM 79 mások nem teszik, ő sem szívesen. Szívbaját a sors szívtelenségének tudta be. Érezte, ennek sincs értelme, csakúgy, mint az értelmetlenségnek. De ki dönti el tévedhetetlenül, hogy mi értelmes, és mi nem az? Az író műveit cipelte. A természetes dolgokat nem hozzák létre. Az író a műveit cipelte. Az évek súlyos szavait, mondatait. Rongyosra olvasta Times New Roman-gondolatait. Azok mégis érintetlenek maradtak. Az író a műveit cipelte. Nem más, mint szellemi önkielégítés. Ágyában más elme meg sem fordult. Olvasatlanul hurcolta magával papírosait, mint elkeseredett sziszifuszi-poéta, ki újra és újra nekiveselkedik, hogy a meredek úton feljusson a literátum csúcsára. A város hallgatagan figyelte, miközben testén, mint vérszívó paraziták nyüzsögtek az emberek. Emberrekkenő idő. Már megszokta. Már megszokták. Már meglopta, már meglopták. Már megtudta, már megtudták. Mégsem értett semmit az egészből, ezért hizlalta félelmét. Fél elmét szánt a célra. A maradék, életre nem elég. Az író a közeli parkba ment. Meg nem született könyveit sétáltatta. A friss levegő jót tesz a szervezetnek. Nem volt tagja egynek sem. Létszámot nem növelt sehol, semmikor. Rossz helyre, rosszkor, rossz kor, bármikor. A pázsit közepén megállt. A fűben eb-maradék lapult. Hóna alatt a paksaméta. Tapéta zöld fűszálak testére. Nyomuk sem lesz már estére, a gondolatok vesztére. Az író érezte, nem tudja, mit tesz, de bánni fogja nagyon. Életében e pillanat az, amikor kezéből kifolyt a vagyon. Nagyon. Végleg. Pusztítva törve át agyon. – Legyen hát, mit rosszakaró elmeharang kongatott csonthüvely mélyén álmatlan éjszakák csendjére firkálva grafiti-árnyakat! Az író a zöldre vetette papírosait. Fehéren villogtak, mint hiéna sziréna az íriszt marcangolva, szemkehely nedvét lefetyelve. Kérdés-érzésekre feleselve. Feleslegesen. Egy halom. Nézte, látta. Ott volt ő, az író, aki már nem ír. Analfabéta lett jobbja. Balja nem sikerült, csak sejtelem. A tv-ben látta, szájjal és lábbal is lehet írni, festeni. Érezte, ő már elég feslett. Álljon meg a szó egy szóra! Ezt neki kellett kimondania: – Elég!!! Elég a papír, elhamvad teste, s vele a gondolat. Serceg, mint tábortűz fölött a szalonna. Mégsem ég. Még nem elég. Az öngyújtóból kifogyott a szufla, a dobozból elfogytak Irinyi szálai. Zsebében nem volt más, csak egy karcsú penge. A fű zöldje befogadta a papíros fehérjét, pirosat tetejébe csuklójából ereszt. �PALÓC KONYHA 80 Nagy Zsófia konyhája Disznóvágási emlékek Gyermekkoromban még minden háznál volt disznótor, amit minden évben nagy készülődés előzött meg. Lekerültek a padlásról a hatalmas nagy fazekak, lábasok, vajdlingok, teknők, katlanok, katlanházak, a hurkatöltő, disznóperzselő. Ezeket az edényeket a nagyi mindig meleg vízzel jól átmosta, a késeket pedig megélesítette. Megkészítette a fűszereket, sót, borsot, köménymagot, majoránnát, erős és édes fűszerpaprikát, amit természetesen saját maga termelt meg és készített el. A disznóvágást megelőző napon mi, gyerekek is részt vettünk a hagyma és fokhagyma pucolásban. Ma is jól emlékszem, hogy potyogtak a könnyeim a hagyma erős illatától, és már akkor kérdezgették: – No gyerekek, ki jön holnap meghúzni a disznó farkát? Korán reggel az ágyba hallottam, ahogy a szegény disznó visított, akkor aztán ki kellett pattanni az ágyból és segítkezni. Akkoriban nagy hó volt, csípős téli, hideg idő. Mire kiértem az udvarra, már a katlanokban párolgott a forró víz, és éreztem a perzselt bőr illatát. Bőven adták a parancsokat: – Ezt hozd ide, ezt vidd oda, tegyél a tűzre, öntsél vizet, öblítsd ki, mosd el rendesen, kérdezd meg apádtól vagy a hentestől, kínáld meg pogácsával, pucoljál krumplit! A felfogott vér egy részéből hagymás sült vér készült főtt krumplival, ez volt a reggeli. A férfiak szilvapálinkával kezdték a napot, amitől aztán kezdődött a viccelődés. A disznó megperzselt körméről lehúzott szarut kínálták gyűrű gyanánt, hogy nem húzom-e az ujjamra. A hentes, édesapám és egy-két férfirokon szalmával perzselték a disznót, tisztították, kaparták a bőrét és gondosan feldarabolták. Minden egyes darabnak megvolt a maga helye. Tudták, melyik része megy a katlanba az abárléhöz, milyen húsból darálják a kolbásznak valót, mi kerül a teknőbe besózásra, amiből később füstölt hús lesz. A feldarabolásnál mindig azt vártam, hogy a disznó fejét mikor vágják szét, és veszik ki belőle az „eszét” (a velőt). Utána hagymás zsíron megsütötték, sóval, pirospaprikával ízesítették. Felszeletelt kenyérre kanalaztuk és úgy ettük. Nagyon finom volt, csak kevés, akkor szoktuk mondani, hogy: „Kevés esze volt a disznónak”. Ezen aztán jól elviccelődtünk. Folyamatosan készültek a különböző finomságok, mint a kolbász, májas hurka, disznósajt, a fokhagymás abárolt szalonna, abár, amibe vért is �PALÓC KONYHA 81 tettek. Szinte olyan színe volt, mint a csokoládénak. Alig vártuk, hogy a nagyi elkészítse, s már forrón kóstolgattuk, ami nem is csoda, hiszen annyira finomra tudta készíteni. Az abárhoz kenyeret és savanyú káposztát ettünk. Az asszonyok egész nap sütöttek-főztek. Mindig kiválóra sikerült minden, amit készítettek, hiszen jól tudták, mibe mennyi só, bors, paprika, majoránna kell. A férfiak nagy előszeretettel kóstolgatták a kolbásznak valót: hogy mi hiányzik még belőle, de hát meg kellett többször is kóstolni, nehogy elfűszerezzék, mert akkor kaptak volna az asszonyoktól „letolást”. Vígan, gyorsan telt el a nap, hiszen mindenki kivette a részét a munkából. Estefelé vártuk, hogy jönnek a „kéregetők”, akiknek kellett adni egy kis kóstolót, ami abárból, hurkából, abárolt szalonnából, frissen sütött tepertőből állt. A kéregetők a faluból voltak, és olyan ruhákba öltöztek, hogy ne ismerje fel őket senki. Nagyon vidám hangulatot csináltak, énekeltek és táncoltak is. A vacsora előtt még szét kellett nékünk, a gyerekeknek hordani a szomszédoknak és a rokonoknak a kóstolót. Ebben a csomagban volt: csontos karmenádli, tiszta hús, abár, hurka, abárolt szalonna. Mi pedig alig vártuk, hiszen mindenhol kaptunk érte pénzt, csokoládét, gyümölcsöt. Mire visszatértünk, az asszonyok már megterítették az asztalt a nagy disznótoros vacsorához, ahol bőségesen sorakoztak az ételek: 1. disznótoros leves, 2. főtt hús savanyúsággal, tormával, paradicsomszósszal, 3. pörkölt főtt krumplival, de szokták enni az abárral is, úgy, hogy rászedték az abár tetejére, 4. sült hurka, sült kolbász, 5. sült hús pecsenyekrumplival, 6. disznótoros káposzta. Az ételek után hájas süteményt kínáltak, amit házi szilvalekvárral töltöttek meg, és persze nem maradhatott el a hájas pogácsa sem, amit azért készítettek, hogy a férfiaknak „jobban csússzon a bor”. A fáradságos munkát estére elfeledtették a finom falatok és a közbeni borozgatás. Másnap felrakták a füstölőbe a kolbászt, sajtot. Mivel akkoriban nem voltak fagyasztók, a húsok egy részét a nagyi besütötte üvegekbe. Mindenféle tartósítószer nélkül zsírban sokáig elállt. �82 PALÓC KONYHA Disznótoros leves 5 kg tarját felöntünk hideg vízzel, hogy jól ellepje, és lassú tűzön felforraljuk. A habját leszedjük, hogy szép tiszta legyen a leves. Ezután beletesszük a megtisztított zöldségeket, kb. 60 dkg sárgarépát, 70 dkg petrezselyemgyökeret, 1 nagy fej zellert, 1 fej fokhagymát, 3 fej vöröshagymát, 1 csokor petrezselyemzöldjét. Sózzuk, teszünk bele kb. 12 szem egész feketeborsot és 1 evőkanál köménymagot. Lassú tűzön főzzük, amíg a hús meg nem puhul. Befejezés előtt 2 evőkanál őrölt pirospaprikát adunk hozzá. Ennek a levesnek a tálalása úgy történt, hogy a levesestálba szeleteltek vöröshagymát, és kb. 3x4 cm-es szárazabb kenyérszeleteket tettek, erre merték a forró levest. Volt, aki csípős paprikával ízesítette a levesét. Savanyúleves tüdőgombóccal A disznótüdőből egy darabot sós vízben megfőzünk. Megdaráljuk, kevés füstölt szalonnát kockára vágva megpirítunk, és kevés sóval, borssal együtt összekeverjük a tüdővel, 1 db tojást és 1 ek. lisztet keverünk hozzá, majd gombócokat formálunk belőle. Rántott levest készítünk, amibe 1 babérlevelet, 1-1 tk. cukrot, mustárt és 1 citrom levét teszünk. Ebbe főzzük bele a gombócokat. Végül ízlés szerint tejfölt teszünk a levesbe. �PALÓC KONYHA 83 A frissen kifüstölt húsból, bőrből kocsonyát főztünk, ami szinte egész nap főtt, mivel lassú tűzön kellett főzni. Alig vártam, hogy szétosszuk a tányérokba a húsokat, bőröket, és erre mertük a levet. Késő estére mindig megdermedt, és bizony pizsamában kértem a nagyit, hogy nem lehetne-e már megkóstolni. Természetesen meg lehetett, de nem sokat kóstolgathattam, hogy éjszakára ne fájuljon meg a gyomrom. Házi kocsonya Hozzávalók: 4 kg bőrös, csontos része a disznónak (füstölt), 3 kg füstölt comb, csülök, 2 ek. szemes bors, 3 db hagyma, 3 szál sárgarépa, 4 szál fehérrépa, 4 fej fokhagyma, kb. 7 liter víz, só ízlés szerint. Az alaposan megtisztított hozzávalókat egy nagy lábasba rakjuk és felöntjük annyi hideg vízzel, hogy jól ellepje. Időnként leszedjük a habját. Belerakjuk a zöldségeket, a borsot. Amikor a zöldségek megfőttek, kiszedjük őket. Nagyon lassú tűzön 4−5 órán keresztül éppen csak gyöngyözve főzzük. A megfőtt húsokat, bőröket tányérokba osztjuk, majd rámerjük a levét. Hideg helyen hagyjuk dermedni. Aki szereti, megszórhatja a tetejét pirospaprikával, apróra vagdalt fokhagymával. Megjegyzés: a hosszú főzési idő azért fontos, hogy az összes zselésítő anyag kifőjön a hozzávalókból, és a kocsonya kellően rezgő legyen. Ha nem elegendő a bőrkés részek aránya, nem tud megdermedni a lé. �SZÉPIRODALOM 84 FELLINGER KÁROLY Cilinder Fogolycsere Csukás István halálára Akinek nincs múltja, annak már múltja van, aki a múltban él, az bármikor kiugorhat a jövőből, de már a legmodernebb ejtőernyővel született, ami a jelenben nem nyílik ki, máskülönben előítéletet gyakorolna. A velem született felejtés hasznosítja a feledékenységet, étvágyam szembemegy a számmal, megfogadtam, felfogadom teremtőmnek. Legyél angyal, akinek nem kell léteznie ahhoz, hogy a képzelet falára fessék. A lényeg maga a csali, a holtak tudomást se vesznek rólunk, bizonyosak bennünk. Magamon élősködöm, hogy ne hiányozzak senkinek. �INTERJÚ 85 ÁDÁM TAMÁS Musicalt írt a csikidam-király Interjú Szikora Robival Szikora Róbert (Budapest, XV. kerület, 1953. december 16.) EMeRTondíjas magyar énekes, az R-GO énekese, frontembere, a csikidám stílus magyarországi megteremtője. Apja Szikora Jenő táncdalénekes, anyja Tarnai Franciska. 1974 elején Szikora Róbert csatlakozott a négytagú legendás Hungária együtteshez. A Hungáriából való kilépése után felhívta régi zenésztársát és barátját, Környei Attilát, hogy alapítsanak együttest. Attila éppen fel akart hagyni a zenéléssel, de inkább barátjához csatlakozott. Szikora punkzenét szeretett volna játszani, és együttesének a Zoo nevet akarta adni, de már volt egy ilyen nevű együttes. Végül a Környei javasolta R-GO név mellett döntöttek, melyben az R Robit jelent, a go pedig angolul „menjünk”, tehát értelmezése „gyerünk, Robi!”; a név egyben homofón a latin ergo (’tehát’) szóval. Így találták meg az együttes nevét, majd hozzá a Rejtő Jenő légiósregényei ihlette, szafariba hajló katonai stílust, valamint a zenei alapokat, utóbbit később csikidámnak nevezték el. Az R-GO több évben is az év együttese lett, tagjai a maguk hangszerén dobogósok. Szólókarrierje sem elhanyagolandó, ekkor született például a Mire gondolsz, katona? című nagy sikerű sláger. Pesten születtél, merre? A papám, a mamám és én is Rákospalotán születtem. A nagyszüleim is itt éltek. Hogy telt a gyerekkorod? �86 INTERJÚ Mozgalmas és szép évekre emlékszem. Amikor épült Újpalota, bebarangoltuk a területet, hülyéskedtünk, mint valami extrém sportolók, bicikliztünk a betonfalak között, a pallókon. A körvasút környékén játszottunk, fociztunk. Maga volt a csoda. Pontosan merre laktatok? Azt a helyet úgy nevezik: Pótlékdűlő. Ez a Tóth István utca, a Pézsma utca, a Rákos út és a Körvasútsor környéke. A Szikora-ág pedig a MÁVtelepen lakott. Ez már szinte Újpest. Valóban, egész közel van. Először is: minden Újpesten történt, a „nagyfaluban”. Ha komolyabban akartunk vásárolni, elmentünk az Árpád útig, bementünk az Állami Áruházba, tudod, ami a filmben szerepel. A piac pár száz méterre található, és rengeteg kisbolt üzemelt akkoriban. Nagymamámmal minden héten egyszer átmentünk az újpesti nagytemplomba, misére. Persze a haverokkal is gyakran átruccantunk hancúrozni. Korán felfedeztek, több együttesen keresztül vezetett az út a Hungáriáig. Az elején Kovács Katit kísértük, míg aztán hat és fél év után Sipos Peti disszidált, átalakult, irányt váltott az együttes. Dollyka is ekkor csatlakozott hozzánk. Hatalmas slágerek, szédítő sikerek jöttek, pár év után mégis más irányba mozdultál. Egy művésznek nem lehet megmondani, mit csináljon, vagy mit ne tegyen. Nehéz sakkban tartani bennünket. Szűcs Juditot felkérték egy nagylemez elkészítésére, ekkor a Marina és a Micsoda buli a slágerlista élén állt, ami felhívta rám a figyelmet. Megkerestek, írjam meg a lemezt. Megszületett a Kihajolni veszélyes című album. Hogy fogadták a Hungária tagjai az „eltévelyedést”? A szocialista retorika szerint: bomlasztottam a Hungária egységét. Létrejött az R-GO, érdekes zenei világ alakult ki. Miként találtál rá? Tisztázni kellett, mi a közös bennünk zenésztársaimmal. A válasz: szeretjük Rejtő Jenőt, azt a hangulatot. Feltűnt egy idegenlégiós kép, amely zenével harcol, ellenség nélkül. Szalmakalap került a fejre, sok jelvény a mellre. Ha már öltöny, akkor Brezsnyev elvtárs ötezer kitüntetése. A zene kicsit eklektikus lett. Megkérdezték, milyen stílusban játszunk, mire azt válaszoltuk, semmilyenben. De bizony, csikidamban! �INTERJÚ 87 Az egyik koncerten énekeltem a Megy a lány című számot, és a hosszú gitárszóló alatti részt annyira unalmasnak éreztem, hogy fel kellett oldanom valahogy. Hirtelen a mikrofonba üvöltöttem azt a szót, amelyet Paul McCartney mormolt valamikor az egyik lemezén. Hasonló hangzott el fonetikusan: „csekidau”. Szándékosan nem néztem utána, hogy kell írni helyesen, és mit jelent ez. Mindenesetre én csikidamnak kiáltottam, tizennyolc éves koromban. És a Gidák? A színház csak hozzátesz a produkcióhoz. Siker, népszerűség. Mi kellett ahhoz, hogy minden összejöjjön? Visszafelé nézve baromi egyszerűnek tűnik minden. Valójában sok apró részletből, megfoghatatlan pillanatokból áll össze az egész. Régebben említetted, hogy film készül az életedről, az életedből. Hogy áll ez jelenleg? Lett ebből valami? Nem valósult még meg a rólam szóló életrajzi film (de a jövőbeni terveim között szerepel). Az eredeti producer önhibáján kívül nem tudta elkészíteni a filmet, mert bár több forgatókönyvet is kaptam, nem tetszettek, nekem más elképzelésem volt a személyem és az R-GO életútjának a bemutatása kapcsán. A Gidák gyakran cserélődnek. Nem okoz gondot a gyakori csere? Én ezt nem nevezném gondnak. Nem egyszerű feladat megtalálni, kiválasztani az utánpótlást. Ez az élet rendje, a Gidák már többször cserélődtek a zenekar 33 éves fennállása óta. Általában náluk is, mint minden nőnél, eljön az az időszak, amikor családot alapítanak, vagy gyermekvállaláson gondolkodnak, ami mellett már nem tudják ezt tovább csinálni. Egy új Gidának sok követelménynek kell megfelelnie, a tánctudás mellett jó, ha tud énekelni, de ugyanolyan fontos a kisugárzása és a személyisége is. Felléptek Dorogtól Hódmezővásárhelyig, Nyírtelektől Várpalotáig, eszméletlen tempót diktálsz, hogy bírod? Köszönöm, nagyon jól. Minden nap járok templomba, a hitem erőt ad. De genetika kérdése is, ezen felül rendszeresen teniszezem, és mellette futok is Macival, a kutyámmal. Az Ünnep című lemezed 2013-ban jelent meg. Milyen volt a fogadtatása? Aztán jött a többi is. Nagyon sikeres. Aranylemez lett, a Na, ne makacskodj című dalunk videoklipjét rendszeresen játsszák, több dalunkat napi szinten hallhatják a �88 INTERJÚ rádiókban, ami egyébként már nem olyan természetes, nem túl könnyű egy új dallal bekerülni a kereskedelmi rádiókhoz, főleg a mi korosztályunknak. Tervek, új lemez? Terveim mindig vannak, és dolgozom is rajtuk. Turnézunk folyamatosan itthon, télen pedig külföldön folytatjuk, ám tavasszal és nyáron sem maradtunk, maradunk munka nélkül. Kaptunk meghívást Amerikába, Ausztráliába, és Londonba is, a felkéréseknek részben eleget is tettünk. Megjelent közben az új lemezem, a CD-n az új dalok mellett egy igazi különlegesség is lesz: egy karácsonyi dal, amelyet az X-Faktor eddigi évadainak a versenyzőivel és mentoraival éneklem. Elkészült egy musical. Az 1970-es évek közepén született meg a Szent Erzsébet életéről szóló zene megírásának gondolata, amikor Türingiában, Wartburg várában és környékén jártam. De csak a 2000-es években kezdtem el dolgozni a zenén. Célom volt, hogy a musical zenéje a mai kor zenéjéhez hasonlítson, a stílusok közötti átjárások jelenjenek meg a zeneműben. �NÉZŐPONT 89 PÁSZTOR ÉVA Játék – komolyan Belső utak szavakban való bejárása A JÁTÉKOT EGYSZER Handó Péter költői estje „Egy kicsi csendből talán fölvirrad. Érkezik fentről nyugalmas új nap? Egy kicsi csenddel bütyköl az éjjel. Valami most kell? Átjár egy fényjel.” Csomor Imre fotója Handó Péterről (Handó Péter: Egy kicsi …) A balassagyarmati Artéria művészeti klub szervezésében költői estre szólt a meghívó 2022. május 27-ére, Handó Péter nemrég megjelent verseskötetének bemutatója alkalmából. Három barát és a szép számú közönség ült egymással szemben a képzőművészeti tárlatokat, fiatal költőtehetségeket bemutató, zenei hangversenyeknek és színházi programoknak is helyet adó barátságos kis helyiségben. A három barát: Botos Zoltán festőművész, Zsibói Gergely író és Handó Péter költő. Ők hárman és a közönség jó ismerősei egymásnak, hiszen a beszélgetés nemcsak a két felkért beszélő partner és Handó Péter között folyt, hanem bármikor a közönség is szót kapott egy-egy kérdés vagy vélemény megfogalmazása erejéig. Így közösségi élménnyé vált a költői est, amelynek mindenféleképp a költő volt a főszereplője. A visszafogott stílus, a szerény személyiség mögött filozofikus alkatú, a világ és az egyén dolgaival lételméleti síkon gondolkodó entellektüell áll. Nagyon jól illik Péterre az a megjegyzés, amit Botos Zoltán mondott bevezetőjében: „Kétféle művész létezik. Az egyik, aki szereti a rivaldafényt, nyomulós, a másik a rejtőzködő, aki csak alkot, és értéket hoz létre, dolgozik. Handó Péter ezek közé tartozik”. �NÉZŐPONT 90 Handó Péter, Botos Zoltán, Zsibói Gergely Agócs József fotói Így keletkezett a játékot egyszer című kötet. Igaz, volt, van egy olyan barátja, akinek mindig megmutatja verseit. Az ő segítségét kérte a kötetbe válogatáshoz is. Így van ezzel Zsibói Gergely is, mert amit ő ír, megmutatja Péternek. Nemcsak emberileg számíthatnak egymásra, hanem fontos nekik egymás szakmai támogatása is. Tizenöt év versterméséből válogattak. Péter kirostálta a versek kétharmadát, Gergely az egyes ciklusok további válogatásában segített, illetve számos észrevételt tett arra vonatkozóan, hogy egy-egy általa jónak ítélt, de valami miatt mégis döccenő verset miképp lehetne rendbe tenni. Az első ciklus záróverse például az ő javaslatára lett a tükör. A második ciklus profán világa kivételével mindegyikben talált olyan verset, amelyik közel áll hozzá. A költőnek ennél nagyobb elismerés nem kell. Handó Péter, a költő, a sok tapasztalattal rendelkező, az élet sötétebb bugyrait megjáró, néha nélkülöző szabad szellem, szabad költő. Soha nem volt könnyű költőnek lenni, manapság sem. A „Ma milyen költőnek lenni?” kérdésre Handó Péter ezt válaszolta: „Nem gondolom, hogy a költői lét nagyon más lenne, mint egy csőszerelőé, egy adminisztrátoré. Írás közben hozzájuk képest más anyaggal dolgozom, mert leginkább így érzem otthon magam, többek közt ez a tevékenység okoz némi örömöt. Az ember leginkább ember szeretne maradni minden helyzetben. Jóban is, rosszban is. A költői lét mellékes.” Érthető tehát a kötet hátlapján olvasható gondolat, hogy Péter nem akar többet mondani önmaga keresésénél. A költői est felvezetéseként Botos Zoltán egy iskolai beszélgetést idézett a tanítónő és kisdiákjai között. Egy reggel a tanító néni megkérdezi a gyere- �NÉZŐPONT 91 kektől, hogy mit szólnak ehhez a szeles késői tavaszhoz. Az egyik kisfiú azt válaszolta, hogy a szél jó, mert elszállítja a virágport az egyik fáról a másikra. Csak úgy terem a gyümölcs. A tanító néni igazat adott kis tanítványának. Felállt egy kislány is, aki egy szép gondolatot fűzött az előbbiekhez: − A verseket is a tavaszi szél hozza el nekünk! Arra a kérdésre, hogy miért jó nekünk a vers, a kislány azt válaszolta, azért, mert örömet okoz. Óhatatlanul felmerül a kérdés, miért ír verset Handó Péter. A válasz rövid és egyértelmű volt: arról ír, ami foglalkoztatja, amit szeretne valamilyen formába önteni belső késztetésből, de akár kívülről érkező inspiráció hatására is. Egyaránt izgalmas számára az alkotási folyamat és az elkészült mű is a maga átmenetiségében. A költő időnként kísérletezik, újat akar teremteni. Péter is feszegeti a határokat. Így gondolkodik erről: „a nyelvet, a kultúrát, de magát a létet is folyton meg kell újítani, mintegy újrateremteni. Az eredmény mindig ugyanaz és mindig más. Nincs új a nap alatt. Költőként az ember olyan téglákból építkezik, amelyekből mindenki más is. Ezeknek a tégláknak kiterjedésük van, bizonyos határt nem lehet túllépni velük anélkül, hogy atomokra ne hulljanak. Talán ezen a vékony nyelvi határon kell szlalomozni ahhoz, hogy még érthető maradjon az olvasók, befogadók számára, ugyanakkor segítse e határ tágítását is a lehetséges »univerzumok« felé”. A mai költészet változatos, összetett, de lehet megosztó is. Péter őszintén kifejtette, hogy a pluralizmus korában a XX. századi izmusok korát felváltotta egyfajta sokszínűség, amelyben publicitást nyer sok minden. Sajnálatosan nem minőségi alapon. Amivel nem a szakma elsajátításának szükségességét vonja kétségbe, pusztán azt, hogy az egy szellemi akolból jövők közös nagy bégetése olyan kiváltságos helyzetbe juttat szerzőket, amit a teljesítmény semmiképp nem indokol. Attól még nem építészmérnök valaki, hogy megtanult házat építeni. Lehet, hogy ez okozhat némi válságot a mai költészetben. Csoóri Sándor mondta valaha, hogy „a művészet mindenkori válsága mindig az ember válságára vezethető vissza”. Válságban van-e ma az ember és a művészet? – hangzik a jogos kérdés. Handó Péter: „Egyetértek Csoóri Sándorral. Ugyanakkor maga a válság, mint jelenség, nem újkeletű. Hamvas Béla a Nagy Háborúban átélt trauma után a válság kutatása felé fordult, s arra a megállapításra jutott, hogy az időszámításunk előtti ötödik század gondolkodásában jelenik meg először, s azóta folyamatosan jelen van, még ha új és új arcát is mutatja. Az a szakadék, amely tágulóban van az ember és a művészet között, már a történelemben egypárszor megtörtént. Például a manierizmus a maga idejében szintén eltávolodott a befogadói táborától, amelyre a következő �92 NÉZŐPONT generáció – mai szóhasználattal élve – konzervatív választ adott. Hogy akkor töredék idő alatt lezajlott a visszarendeződés, az valószínűleg az oktatás hiányos voltának tudható be. Az azonban ma már látszik, hogy az oktatás nem mindenható. Nem lehet a hetedik fokról prédikálni azoknak, akik éppen az elsővel küzdenek. Akik valóban feljutottak, azoknak vissza kell térniük. Akik pedig csak imitálják, hogy feljutottak, azoknak be kellene állniuk az elsővel küzdők közé. Egy maszk se tett még senkit sem emberré. Hogy olvasnak-e verseket az emberek, Handó Péter a következőt válaszolta: „azt gondolom, lényegesen kevesebb verset olvasnak ma, mint a rendszerváltás előtt. Ennek számos oka van, és ezek közül csak az egyik a vers társadalmi szerepének, presztízsének elvesztése. Olyan új médiumok jelentek meg és terjedtek el, amelyek az olvasási, befogadási szokásokat megváltoztatták. Ráadásul a vers elmélyülést igényelne, de ez nem megy egy repkedő sült galambhoz szoktatott világban, ahol a felszínességgel szembeni igény határozza meg az ember tetteit”. Általános filozófiai eszmefuttatások után Botos Zoltán festőművész rátért a kötet bemutatására. Szerinte az élet végességének érzete feltételezhető Handó Péter új verseskötetének címéből. Mi a hiányos mondat folytatása? Handó Péter szándékosan hiányosan szerkesztett mondatban fogalmazta meg a címet, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a kötetet kezében tartó versolvasó kialakítson egy előfeltevést, s az olvasás során ebben megerősödjön vagy újragondolja azt. A költő végső verziója az, hogy a játékot egyszer „be kell fejezni”. Erre talán leginkább az utolsó ciklus erősít rá. Hasonlóan elgondolkodtatóak a ciklusok címei: játék – jelen s léten; elmejátékok – elvétve; hatalom nélküli haláljáték és Játék egy más világ felé. A cikluscímek kisbetűsek, kivétel a negyedik. A kötet címe is kisbetűs. Semmi szándékosság nem vezette a költőt, hogy eltérjen a helyesírás ismert formáitól. Hogyan születtek meg a ciklusok? A négy ciklusba rendezés ötlete megelőzte a kötetet. Először azokat a verseket kellett kiválogatnia, amelyek a négy ciklus valamelyikébe beszerkeszthetőnek tűntek, a többit félretette. A második szűrő a cikluson belüli hely megtalálása volt. Handó Péter tudta, hogy melyik verstől melyik versig akar eljutni. Ha valahol nem volt meg a szükséges átmenet, oda „faragott” egy verset. Vannak kötött és kötetlen formái, azonban a képverseknél, a szonettformánál és több versénél sem használja a hagyományos központozást. Az avantgárd óta nem feltétlen kelléke az írásjel a szövegeknek. A „miért?”-re adott válasz így szól a költő részéről: „A képversek egy részének van installációja, ahol a szövegen belüli szöveglehetőségek feltárásában zavaróak lennének az írásjelek, ott elhagytam őket. Más verseknél azért, �NÉZŐPONT 93 mert egy kicsit nyitottabbá szerettem volna tenni a mondandóm, vagy mert az írásjelek nélkül is egyértelműnek tartom a sorokban foglaltakat. Egyébként a központozást fontosnak tartom. Ha nincs írásjel, azt utólag hagyom el, sohasem a vers születése közben”. A kötetben összesen 103 vers olvasható, a nyitó vers a jel-beszédek. Súlyos gondolatait egy olvasásra fel sem lehet fogni. Botos Zoltán először azon gondolkodott, hogy a vers játék a jelen szavunkkal, ahogy ezt Bach mester tette a hangokkal, melyeket szétbontott és másként összerakott, s akkor már új jelentéssel bírt. Újra és újra el kellett olvasnia, s rájött arra, hogy olyan általános, minden embert érintő gondolattal foglalkozik költőbarátja, az élet és a halál kérdésével, amellyel mindenkit tanít is. Handó Péter kihasználja a nyelvünk szavaiban rejlő játékos és komoly lehetőségeket, így a jel szótő a következő szavakban jelenik meg: jelen, jeltelen, jelöletlen, jelen lenni, jelölten vagy nem, jelen léteken létezem, jelenben, jelenre, jelenbe szórt jelek, jelhazám, jelkép, képjel, jellemem, jelenem, jelenet, jelképtelenben, képjeltelenül, jelenlét, jellemlét, jelhálón, hálójelek, jelhalál. Jeles szavak szövedékén át jut el a költő a jeltelen kriptán át a jeltelen nyughelyig, a halál tragikus motívumáig. Súlyos szavak ezek a mögötte rejlő súlyos gondolatokkal. Handó Péter szeret játszani nyelvünk szavaival. Ebből a játékból születik mély tartalmú alkotás. Játék vagy kemény munka a versírás? – „Számomra játék. Véresen komoly játék, mindenféle görcsösség nélkül. A versíráshoz kell egyfajta tudatállapot, amelybe ma már tudom, hogy juthatok. Viszont ha elfogy a lendület, nem agyalok azon, hogyan lehetne továbbgörgetni a mondandót, félreteszem a papírt, s valami másba fogok. Néha elég egy teát főzni, néha évekig újra és újra előveszem, mire rálelek a számomra elfogadható megoldásra. A nyelv logika – állította például József Attila. Nem törekszem szóalkotásra, arra inkább, hogy minél tömörebben mondjam el azt, amit akarok. Ez a tömörítési szándék eredményezhet olyan szavakat, szókapcsolatokat, amelyek a közbeszéd számára idegenül hangoznak. Idegenül, de – remélem – nem érthetetlenül” – hangzott a válasz. A képvers utóirattal fejeződik be: „jelek a hálón fennakadt jelek rajta az átlón magamnak üzengetek válaszom nincsen többé nem lehet �NÉZŐPONT 94 veszi az Isten körmöli a képzelet”. Pesszimista versnek érzékelte Botos Zoltán a kötetet indító alkotást. Handó Péter szerint semleges, bár bizonyosan lehet pesszimista olvasata, miközben optimista nem. Botos Zoltán az első versciklusból – amelyben újszerű képverseket találunk – a gondolatmatek címűt emelte ki. A költő a szám főnév származékszavaival, ill. ragozott alakjaival teremtette meg a verset, s eljut az egytől a négyig, s annak ragos, illetve képzett alakjáig. Nyelvi játék ez vagy gondolatmatek? Bízzuk az olvasóra. Olvashatjuk függőlegesen és vízszintesen. számos számtalan rá számít nem számít számíthatok vagy egyszer egytől egyig valaha * számra számomra rá számot számosat számlázottan vagy kétszer kettőtől kettőnkig valaha * számon számodra rá számítással vagy három háromszor háromig * számon számolom valaha �NÉZŐPONT 95 számost számára számol számosat számszakilag vagy négyszer néggyel négyel rá valaha Fájdalom, magány. Ezek az érzések ütnek át a !? (azaz a felkiáltójel és a kérdőjel) című képvers sorain. A vers tündőklően szép gondolattal zárul. Így szól az utolsó tíz sora: hagyj magamra miattad is vagyok magamba vagy ok vagyok mit is akarhatok társaságra ki szánna árvuló csillagot Handó Péter a következőket fűzte hozzá a vers alapvető motívumaihoz: „A fájdalom is, a magány is része a létezésnek. Egyfelől ideiglenes, másfelől tartós. Mindkettőnek ezer arca van, de a magány alapvetően az ember egyedvoltából fakad. Akkor is, ha a világból birtokol/elfoglal egy helyet, ha közösségi lény, és alapvetően a közösség teremti meg a személyiségét, valamint az összes ezzel járó tulajdonságát”. Botos Zoltán ismeri Handó Péter életét. Nem volt nehéz rájönnie, hogy milyen élet-, pontosabban munkahelyzet hozta létre benne az eltüntetés és a létezés I. című verseket. Részlet az eltüntetésből: figyelnek kerékbe törnék lelked úgy szeretnek nyomnak nem maradhatsz fülelnek �NÉZŐPONT 96 nyomorult csak és nyomorultabb nyomnak lejjebb és lejjebb így szeretnek „Az ember a személyes tapasztalatát is belesűríti a szövegbe, de nem a személyes, hanem az általános a lényeg. Az a tény, hogy kihasználva és másokat felhasználva élünk. Morális szempontból egészségesebb az előbbiek táborába tartozni. Mellesleg ez a népesebb” – fejtette ki véleményét Handó Péter a vers gondolataival kapcsolatban. Botos Zoltán kiemelte az áttörés című költeményét az ék alakú vagy piramis formája miatt, megjegyezve, hogy az új formák megdolgoztatják az olvasót. A csúcsra helyezte a költő az ék, alá a valék szót, majd hat bővülő soron át, úgy, hogy tökéletesen kijöjjön az egyenlő szárú háromszög, eljut a legfontosabb gondolathoz, amely az alapját adja a versnek: csak így velem együtt lehetsz boldog. A kötet második ciklusa filozofikus gondolatok tárháza. Handó Péter irodalomtörténész, kulturális antropológus, és hallgatott az egyetemen filozófiát is, jártas tehát az emberi élet hétköznapi kérdéseiben. Sok más mellett A kör című verset is felolvasta Zsibói Gergely. Forog a kör. Forog. Világ, benned vagyok! Forgatsz, s én forgatok. Világ, mondd, hol vagyok?! Forog a lét. Forog. Szemembe fényt fogok. Forgatsz, s én forgatok. Meghalni nem fogok? Forog a kör, a lét. Forgatod kerekét. Forgatják kereked. Az vagy, ki nem lehet. Forog a lét, a kör. Nem léphetsz másra föl. �NÉZŐPONT 97 Körötted egy a fal. Záródj be magaddal! A Hatalom nélküli meddő játék című ciklus első verse megfogja és elgondolkodtatja az olvasót – állapította meg Botos Zoltán. Éles bírálatnak tartja Handó Péternek a társadalomról, politikáról, az emberek kisstílű törekvéseiről és az egyetemes értékrend elfelejtéséről szóló gondolatait. Nem lehet azon csodálkozni, hogy az önként vállalt magányt választotta a költő. Magány-dal Ha bégetni támad kedvem, bégetek. De nem veletek egy akolban, sosem veletek. Mert mi maradna belőlem akkor, hatalmas birkanemzet? Egy lennék az állományból. Egy. Sose vég és sose kezdet. Az itatótól elkóboroltam messze, bizony el. Tudok járni felegyenesedve. Miért vegyüljek el? Kicsapódtam világotokból, mint aludttejből a savó. Helyettem bárki választ, számomra csakis így a jó. Botos Zoltán szerint a Lelépőhöz című vers olyan keserű, mint az epe. Szerinte hasonlóan nagy vers az Ünnep. Mindkettőből sugárzik Handó Péter tántoríthatatlan szikár magatartása: nem hagyja magát bedarálni semmilyen kényszerűségbe, inkább marad kis szabadságban kispolgár, inkább eltörik, mint megtörik. Így szól az Időtlen időben című versének első versszaka: Eltörsz. Megtörsz. Ha törsz, több leszel. Többé törsz. Akár Jézus kezében a kenyér. Akár a hegyen, akár az asztal mellett. Szétosztva gyarapodhatsz, hogy szüntelen tovább oszthassanak. �NÉZŐPONT 98 Megrendítő a Hely, ahova… című verse. Az utolsó versszakkal is bizonyítható: Kerülhetnél-e mélyebbre végül? Mire a gödör kész lett, belefáradtál ebbe a világba végképp. Bele abba, hogy parancsra engedelmesen ássál, mélyítsd azt, amiből már csak te hiányzol. Az Oratórium című vers az atombomba hatásairól szól, a tudósok felelősségéről, illetve felelőtlenségéről. Sírnak a verssorok. A világ csak addig világ, amíg az embernek van kihez szólnia: Gondoltad, semmi a világ egy bombatölcsérben. Semmi, ha nincs kihez szólnod. Handó Péter a Halál című versében azt mondja el, és ezáltal arra tanít, hogy a halál nem az, amire az ember általában gondol, a test megsemmisülése. A halál valójában az élő ember lelkének halála, melynek oka a rettegés, / az elnyelt szó, / az elhallgatott igazság, / amikor az ember / a vállalhatatlan alá rendeli sorsát, / amikor behódol, alkut köt, /enged a megfélemlítésnek, / hátrál, sunnyog, bólogat, / gerincét megtöri. A verseskönyvben vissza-visszatér a magány és a halál motívuma. A negyedik ciklus főként ezt a két témát öleli át, kiegészülve néhány istenes és szerelmesverssel. A ciklus címe is erre utal: játék egy más világ felé. Az Epilógus című vers után kapta a helyet a Lassan … Lassan kikönyöklök az időből, mint a gyomrom a köldököm táján a mozgáshiányos léttől, a zsíros falatoktól. Lassan eggyé válok a csönddel, akár egy barlangba falazott remete a száraz kenyérhéj és poshadt víz társaságában. Lassan pereghetne a mindenség gyorsabban is, mert a máz elfogy a jövendő mosolygáshoz, s itt maradok helytelenül szomorún egy üres világban. �NÉZŐPONT 99 A halál témája a kötet visszatérő motívuma. Handó Péternek megvan erre az észrevételre a természetes állítása: – „mert a létezés egyik legfontosabb ténye, hogy egyszer véget ér”. A közönség azt javasolta, hogy gondolja végig, az ember életre született, Péter is tele van újabb és újabb ötletekkel. Be is mutatta az egyiket, amelyet szájtátva figyeltünk. Verseit a modern technikai eszközök segítségével vizuális alkotássá formálja, melyben szétbontja, szavakra szedi, majd összerakja a sorokat. Színfogó mosókendőre saját maga készíti a háttérnek szolgáló festményeket, rajzokat, s mindezt a két művészeti ágat magába sűrítő hatásos látványt megtetőzi a szintén saját maga által kollázsolt zenével. A néző olyan intenzív élményben részesül, amelyet nem elég megnéznie egyszer, sőt azt igényli, hogy újból és újból elindítsa a számítógépén, mert fel akarja fedezni a komplex művészi hatást, az AHA-élményt keresve. Mindnyájunkat érdekelte, hogy jutott eszébe, hogy a számítástechnika segítségével újszerű és komplex élményt kíván nyújtani a befogadóknak? Milyen az alkotói folyamat, mi készül el előbb, a vers, a zene, a rajz? A következő választ kaptuk: „1990 óta használok számítógépet, elsősorban írásra, de nem kizárólagosan. Egy-egy képvers vizuális átdolgozásának ötlete először a Jel-beszédek kapcsán fogalmazódott meg bennem. Fel lehet-e építeni és lebontani a szöveget úgy, hogy a szavak rejtett kapcsolataira is rávilágítsak? Megjelenjen a versen belül egy másik vers, egy másik gondolatvonulat? Elkezdtem tehát a meglévő versciklus egyes darabjai szövegrészeinek különböző kontextusban történő megjelenítését. Színfogó kendőre készített rajzaim közül választottam mellé szöveghatárolót, hogy ne csak fekete felületen megjelenő fehér betűk látsszanak a képernyőn. S ha már ott voltak, mozgásba hoztam őket, hogy a textus mellett a kép is változzon. Hogy a változásnak hallható üteme is legyen, zenét szerkesztettem hozzá egy vagy több zenemű vágásával, egy-két másodperces motívumuk strukturálásával. Volt egy elképzelésem és egy elég erős késztetés ahhoz, hogy azt megvalósítsam, de egy csöppet sem érdekelt, kíváncsi-e rá valaki, míg néhány el nem készült belőle. Talán három lett belőle elsőként bemutatva egy asztaltársasági kiállítás megnyitóján. A vetítést követő visszajelzés alapján gondoltam azt, hogy elküldöm egy hazai elektronikus felület számára. Visszautasították a közlését, viszont aznap megszólítottak egy induló szerbiai irodalmi portál részéről, így elküldtem oda, ahol azonnal megjelent. Kérték, hogy küldjek még. Ezáltal elkezdődött a képverseim ily módon való installálása. �100 NÉZŐPONT Verseinek XXI. századi modern feldolgozásához szívből gratuláltunk Handó Péternek. Handó Péter kortárs költőnk, Nógrád megyében, Salgótarjánban született 1961-ben. Zagyvarónán nevelkedett. Szülei fizikai munkát végeztek. Édesapja kocsikísérőként dolgozott, hajnalban kelt és többnyire este 8–9 óra között érkezett haza. Vasárnapjait átolvasta. Édesanyja két műszakba járt, az esztergapad mellett dolgozott. Öt évvel fiatalabb öccsével vagy a reggeli órákat, vagy a délutánokat magukban töltötték. A családban ugyan volt értéke a tudásnak (apai nagyszülei papot szerettek volna belőle faragni, mondván, mindig adott a család embert az egyháznak), de anyja kijelentette, ha tanulni akar, keresse meg az árát. Így lett Péter villanyszerelő. Összességében több mint egy negyedszázadot töltött iskolapadban, döntőrészt esti képzésben, illetve levelező hallgatóként. Egyetemi diplomát kulturális és vizuális antropológia szakon szerzett. Számos munkahelye volt, a legkülönbözőbb területeken próbált megfelelni az elvárásoknak többé-kevésbé sikeresen. 1991-ben nősült, azóta Sóshartyánban él. Egy lánya, egy fia és két fiúunokája van. Handó Péter már általános iskolában foglalkozott írással, s valahogy az élet úgy hozta, hogy nem is hagyott föl vele. Verset alapvetően akkor ír, ha nem éppen egy nagyobb lélegzetű tanulmányon vagy prózai művön dolgozik, vagy amikor időszűkében van, ugyanakkor foglalkoztatja valami, ami papírt kíván. Tavasztól őszig sok időt fordít kertészkedésre, a telet viszont alkotómunkával tölti, általában a számítógép előtt. Ha kultúráról, helytörténetről, művészetről kell beszélnie, örömmel megy bárhová, ahová hívják. Szervezi az 1988-ban létrejött Balassi Bálint Asztaltársaság kiadványainak anyagát és a Pál József Alkotói Kör műhelyfoglalkozásait havi rendszerességgel. Handó Péter csendben, szerényen éli hétköznapjait, dolgozik a kertjében, kenyeret süt és istenül, amikor megérinti őt az írás csodája. Kezét valamiféle láthatatlan erő vezeti. Azt tervezte, hogy 15 évenként ad ki egy kötetet, a játékot egyszer a harmadik (1992, 2007, 2022). A közönség azt kérte tőle, ne várja meg a következő 15 évet, hiszen olyan gazdag a költői termés, ajándékozza meg olvasóit mihamarabb egy újabb kötettel. �SZEMLE 101 LAJTOS NÓRA Útijegyzetek gazdag tárháza Lukáts János: Tájak tenyerén „Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki diszes hivatalába bele unván, utazni ment. Nem titok, hát kimondom, hogy ez a segédszerkesztő én voltam” – ekképpen kezdődik Petőfi Sándor 1845-ös Úti jegyzetek című alkotása. És hol volt, hol nem volt, volt a világon egy költő, író, kritikus, kinek élete nagy vállalkozása volt, hogy tíz éve elkezdte felfedezni a magyar kisvárosokat. Lukáts János tizennyolcadik kötete igazi kuriózum, hiszen olyan útirajzokat tár az olvasó elé, amelyekben szinte magunk előtt látjuk kis hazánk kisebb-nagyobb városait, mert írói atmoszférateremtései lenyűgözővé, igazán olvasmányossá teszik számunkra a leírásokat. Néhol utcáról utcára haladunk, tereken állunk meg, szobrok íveit tapogatjuk le képzeletünkkel, emléktáblákat olvasunk együtt a szerzővel, és a városok történelméről is úgy szerzünk tudomást, hogy szinte észre sem vesszük, mert nincs bennük semmi tudálékoskodás, de van bennük precízen összegyűjtött eseményleltár, gondosan levezetett etimológia. A három ciklusba tagolt harminchét írás mindegyike izgalmas utazásra hív. A 2009 és 2020 közötti szövegek az Agriában, a Búvópatakban, a Lyukasórában, a NapútOnline és a PolíszOnline felületeken jelentek meg, de így „tömbösített” formájukban egymást színesítik. Vácról máris az írás elején megtudhatjuk, hogy a település elnevezése egy XI. századi remete neve, aki győzelmet jövendölt Géza királynak. A diadal bekövetkeztének emlékére nevezte el Géza Vácnak a települést. Géza és Szent László Vácot akarta az ország fővárosává tenni, ám a kereskedelmi utak Pesten és Budán haladtak. Az ország egyetlen klasszikus értelemben vett diadalíve itt található: a Kőkapu érdekessége, hogy csak északról dél felé haladhatunk át alatta. A város gimnáziumában Madách Imre tanult egykoron. Két nevezetesség kötődik még Váchoz: az egyik, hogy a Nagytemplomként emlegetendő püspöki székesegyház két mű- �102 SZEMLE vész – Anton Maulbertsch és Migazzi – vetélkedésének színhelye volt. Maulbertsch Mária és Erzsébet találkozása festményét befalaztatta, és helyébe Schmidt János Márton alkotását, a kereszten szenvedő Krisztust ábrázoló festmény került. 160 év után ma már mindkét munka fellelhető. A másik érdekesség, hogy 1847-ben Petőfi itt írta meg (a Báthory utcában) az Anyám tyúkja című versét. Balassagyarmat nevében a Balassa családnevet és a Gyarmat honfoglalási magyar törzsnevet fedezhetjük fel. 84 emléktáblát számolt össze a szerző a városban. Irodalmi vonatkozásai között említhetjük a következőket: Madách és Mikszáth tisztviselők voltak itt, Komjáthy Jenő is tanított Balassagyarmaton két évig, Szabó Lőrinc a Tücsökzenéjében több, mint 40 verset szentel a városnak, Tormay Cecile itt írta a Bujdosó könyvet. Szabó Lőrinc Ipoly füzei című vers soraival vesz búcsút a tájtól az író: „Visz a vonat, már elfelé, a távolból még bebólogatnak a búcsúzó Ipoly parti fák. Agyamban mormolni kezdik magukat a verssorok: »Nyáron zöld bánat, ősszel halk tüzek, szeretlek, csöndes szomorúfüzek…«” „»Fúj, süvölt a Mátra szele…« – dúdolom magamban a hajdani betyárdalt, a tél szele azonban most jókor érkezett, elvitte a ködöt a Mátraaljáról…” – kezdi következő útirajzát Lukáts János. Árpád fejedelem lánya volt Gyöngy (vagy Gyöngyös), innen Gyöngyös városnevének eredete. Gyöngyös szerencsés helyen fekvő település, „ahol a nap és a hegy összeér” – mondja a város mottója. Címerében az emberarcú Holdat, a nyolcsugarú Napot, szőlőfürtöket és farkast találunk. A 16 ezer kötetet tartalmazó egyházi könyvgyűjteménynek a ferences templom és kolostor ad otthont. Az Orczy-kastély Mátra Múzeumának látványossága egy 30 ezer éves mamutcsontváz. Jászberénybe érkezve egy 300 éves kőfeszülettel találkozunk, amelynek „látványossága”, hogy hiányoznak Krisztus lábai. Ezen kereszt tövében imádkozott II. Rákóczi Ferenc. A város leghíresebb szülöttje Déryné Széppataki (Schenbach) Róza. Itt található Lehel kürtje, amelyet látott maga Petőfi is, aki meg is verselte a féltve őrzött ereklyét. 1963-tól üzemelt a Lehel hűtőgépgyár. Majd a várost elhagyva egy 260 éves időjósló szoborcsoport álldogál a határban: Szent Orbán, Szent Medárd, Szent Donát és Szent Vendel egymás társaságában. Város az ország szélén: Sátoraljaújhelyre vesszük az irányt a szerzővel, aki megemlékezik Kazinczy Bányácskájáról (Széphalom), ami közel esik Újhelyhez, továbbá a Szár-hegyről, amelyen a Magyar Kálvária 14 stációja az elcsatolt városokra emlékeztet, Szent István kápolnával a hegytetőn, tetején a Szent Koronával. Költői eszköztárát villantja meg az utolsó be- �SZEMLE 103 kezdésben Lukáts János: „Ragyog a májusi nap, a cukrászda legalább húszféle fagylaltot kínál, közöttük sajátos íze van a bodzának, illata a napos hegyoldalakat idézi, színe fehéres-szürke, apró fekete pettyekkel. De hiszen, ezeket a bodzásokat láttuk a vonat mellett, amint intettek felénk, szépen sorba állítva! Aztán még »át kell menni« a halászcsárdába, háromféle tokaji bort tartanak, előbb végig kell kóstolni, hogy aztán kiválaszthassuk, melyik a nyelvünkre való. Hazafelé… A napkorong hosszú percekig gurul végig a sátorforma hegygerincen. Arcunkon ott ragyog a naplemente narancsos fénye.” Összesen huszonnégy kisváros „otthonába” nyerhetünk betekintést a fenti példák szerint: a helységnév etimológiája után a legfőbb turisztikai látványosságok mellett egy-egy érdekes irodalmi-képzőművészeti nevezetességet is feltár előttünk a szerző. Ekképpen kapunk képet a könyv első blokkjában többek között Gyuláról, Csongrádról, Bajáról, Ráckevéről, Keszthelyről, Sopronról, Zircről vagy Esztergomról. A Járok-kelek… itthon vagyok című ciklus nyolc írása egy-egy sajátos fénytörésben mutatja meg számunkra a „pannonföldi peregrinus” és útitársa, Viola által bebarangolt vidéket. Először a Hernád völgyére esett a választásuk az utazóknak. Gönc, Vizsoly, Sárospatak, Abaújvár, Hollóháza kiszemelt zempléni helységek mellett útba ejtettek apróbb falvakat is. Így jutottak el az alig kétszáz lakosú Hejcére, amelynek pihenőházai ma idős apácák otthona. „Komlóska, Mogyoróska – kicsi falvak ezek, a hegyek tenyerén bújnak meg, miként a könnyű komló, az apró kerek mogyorószem” – olvashatjuk az apró falvakról a híradást. Majd Miskolc következik, Lillafüreddel, az Anna-barlanggal és a Hámori-tóval. A Vakáció szenátoréknál című közel tízoldalas úti jegyzet Eger városának főbb nevezetességeibe kalauzolja el az olvasót. A Líceum, az érseki palota, a vár körbejárása után Szilvásvárad következik. Érdemes itt ideidéznünk Lukáts János lírai tónusú, szemlélődő sorait: „A vízbe némán bólogató tölgyek és füzek, némelyik még csak éppen megindult a vízbehullás felé, némelyik már egy-egy karjával a tófenékre támaszkodik. Boszorkányos mutatvány, szélcsendben alig érzed, keresed a föld és ég határát, vajon a fát látod-e, vagy csalóka tükörképét?” Palócföldről, vagy ahogyan Mikszáth nevezte el ezt a vidéket, Görbeországról kapunk egy szintén minden apró részletre kiterjedő leírást. A festői Horpácsról induló görbeországbeli barangolás során jutnak el Kemencére, a Szalamandra-völgybe, majd Bernecebarátiba. Majd következik két irodalmi emlékhely: Alsósztregova, a Madách család ősi fészke, és Szklabonya, melyet egy időben Mikszáthfalvának is hívtak. A kritikus műszemlélő Lukáts János sorait olvashatjuk itt: „Rémes szobor áll itt is, �104 SZEMLE Mikszáth a szemét dülleszti, bajusza égnek áll.” Ugyanilyen megmosolyogtató a környék névadási szokása. Egyszótagú helységnevekkel találkozni errefelé: Penc, Rád, Kosd, Vác, Sződ, Göd. Egy másik szép ívű úti jegyzet Győr városába kalauzolja el az olvasót, a húsvéti időszakban. A bencések tanodájának látogatói között találhatjuk Jedlik Ányos fizikust és Czuczor Gergely szótárkészítőt. Majd Pannonhalma lesz az új úticél, s arrafelé is egyszótagú falunevekbe „ütközik” az ember: Écs, Pér, Bőny, Kóny, Dör, Tét. A tihanyi apátság alapítólevele, amely 1055-ben kelteztetett, egy üveglap mögött simul. Visszalátogatva Győrbe, Borsos László műhelyében „vagyunk”, aki Németh Lászlót, Illyést, Szabó Lőrincet faragta ki vörös és fekete márványból. Odébb néhány háznyival pedig a Kovács Margit-gyűjtemény látható. A „királynék városa” titulust Veszprém viseli hazánkban. Azért kapta ezt az elnevezést, mert a veszprémi székesegyház a magyar királynék koronázótemploma és temetkezési helye volt. Gizella és István több mint négy évtizednyi időt éltek meg harmonikus házasságban. Öt gyermeküket temették el. Szent István király és Gizella királyné szobra a Vár utca végén található, a kilátóbástyánál álló műalkotás mellől egyedülálló kilátás nyílik a városra. Sok egyéb turisztikai látványosság mellett láthatjuk még a hajdani kolostor romjait: „reflektorfényben feszület sötétlik, itt Margit lakott, a későbbi szent királylány. Ezt a várat látta, ez a folyócska mormolt neki, ezek a bakonyi hegyek küldöztek neki szelet-havat hat éven át. A kolostorból ez a fal maradt és a térdig alig érő kőhalom, de ez megmaradt, Veszprém ezektől, tőlük lett királylányok és királynék városa.” Majd a Kis-Balaton és az Őrség tájainak bemutatásához érkezünk: Keszthely, a Badacsony mellett Hévíz, Zalakaros és Kehidakustány fürdőinek felkeresése történik. Kehida „kőhíd” jelentéssel bír, míg Kustány ősi magyar vezetéknevet rejt magába. Az Őrség központja, Őriszentpéter felkeresése mellett a kőszegi várat érintik a kedélyes és kíváncsi vándorok, hogy aztán onnan továbbhaladva megcsodálhassák a jáki templomot, sőt Grazba is átnéznek, hogy majdan hazalátogassanak Velemérbe és a Vadása-tóhoz. Végezetül egy külföldet is bebarangoló lírai tónusú szövegblokk következik a könyvben: a metonimikus ciklus (és egyben kötet)-címadás – Tájak tenyerén – öt útirajzot rejt: a Velence nem süllyed el, Madárlátta Svájc, Prágaságom, Hegyek alján, tornyok között és a Hargita élni akar… – Székelyföldi széljegyzetek című írásaiban Lukáts János a tökéletesség szintjére emeli az útijegyzet műfaját. Mindegyik szövege úgy mutatja be a kiválasztott vidéket, mint egy barokk templomleírás: minden mellékhajóba betekintünk, az aranyló szépségeket is észrevételezve, meg-megállunk a szemlélődővel �SZEMLE 105 együtt egy-egy boltozat alatt, s várjuk a hatást. A Székelyföldi széljegyzetek tizenhat oldalon keresztül szemlézi a tájat. „Erdélybe látogatni – hazajárás, világlátás, utazási ajándék. A »mintha otthon volnánk« és a »valami kuriózum« különös vegyülése. Valószínűleg mindenki érez ebből valamit, ha végig nem is gondolja, ha ki nem is mondja.” Lukáts János sokszínűen gazdag élménnyel gazdagító könyve igazából mindenkinek szól, aki szeretné, ha kinyílna számára a világ, s a vándor szavait kölcsönözve: meg szeretné ismerni hazáját, történelmét, Magyarország értékeit. (Hungarovox Kiadó, Bp., 2022) SZENTJÁNOSI CSABA Jóna Dávid: Dééévid, Aranyapám! Nem túl elegáns azt mondani: szendvicskötet… és mégis: Dávid (az én Barátom, Gazduram, Verstestvérem) – a versek – és megint Dávid. Ahogy beleharap a lélek az olvasással a Dééévid, aranyapám! (ahogy Baranyi Feri bácsi szólítja Dávidot) c. kötetbe, ropogtatva a szinte agyélvező fordulatok porcogóit. Az én szendvicskötetem: a mindenhol fogyasztható, tápláló, ahogy éppen a Kossuth téren adta át nekem Dávid, mint a váltófutók a váltóbotot, úgy rohantam vele hazáig. Bár a versek 90%-át ismerem, azért így 228 oldalnyi felvonásban feltárul az élet színpada. A szereplők: éppen a kötetet nyitó évszakok, a pályatársak (Fövényi Sándor, Ugron Zoltán, Andrássy Réka, Tóth Krisztina, Géczi János…), a nagy elődök (Petri György, Orbán Ottó, Dsida Jenő, Garai Gábor, József Attila, Váci Mihály… sorolhatnám), az Ostromnapló. Megannyi párbeszéd, megannyi monológ, megannyi játék, megannyi filozófia. Az ember belefeledkezik ebbe a költői atmoszférában teret nyerő dávidi világba. Amikor a háború, a közöny, az érdektelenség, a műveletlenség Góliátjai kísértik mindennapjainkat, akkor Dávid könyvparittyáját kell kézbe venni… Eddig az ismertető. Klasszikusan szép recenziót lehetne írni megtűzdelve versidézetekkel..., de nem megy… nem is recenzió ez, amit írok, �106 SZEMLE hanem inkább ölelés, szeretet, vallomás. Képtelen vagyok kiszakítani a könyvből idézeteket, egyszerűen olyan karmesterien vannak megkomponálva, hogy nem lehet kivenni belőlük egy dobszólót, egy hegedű-virtuozitást. Méltatlan nem leülni hozzá és nem elolvasni. Hogyan lehet Michelangelo Mózes-szobráról csak a lábat mutatni! Nem megy. Nagy elvárásokban élünk, klasszikus szabályrendszerekben, igaz ez a recenzió megírására is… Na de ez nem szokványos könyv, nem elemzésre váró, mikor minden elem benne van… Bocsáss meg, Dávid, az időben nem létezhetsz egyszerre kétszer: verseidnek olyan valósága van, hogy minden közelítés hozzá csak tolakodás lenne, egzisztenciálisan udvariatlan marcangolás… Juhász Ferenc: Pipacsok a pokol fölött c. kötetét olvasva éreztem ezt, nem bírtam el, és életemben először letérdeltem itthon, egy könyv miatt letérdeltem feleségem előtt… Most is ezt érzem, betűid villamosvezetékeiben a lélek áramának fájdalmát. Ez életkötet, ahogy versszak-arcaidban feldübörög Európa – lelkemet megrázkódtató vonatod. Az életben jelen vannak a versek, a versekben meg az élet. Ahogy napunkban az időt kinyitja egy meghatározó óra, egy meghatározó perc, így nyitom ki Dávid kötetét mindennapi sodrásaimban, mert a Dééévid, aranyapám!-at, mikor átúszom dolgaimat, kitartom a vízből, felviszem a hegyre, becsomagolom utazásomkor. A kötet hangyabetűi embertelen nagy dolgokat hordoznak el (tűzdelhetnék ide – klasszikus recenzióként – idézetet: „Ez itt a kisbetűs élet, / s minden ócska velejárója, / kempingszéken nem lehet enni sajtkülönlegességet, / összeér az igénytelenség és az igényesség depressziója.”). De ahogy írtam, nem megy. Hogy lehet belenyúlni a lángba, vagy szabályosan kettétörni a jeget. Én is „Hunyorgok, mint a kórházi neoncső”. Fiaméknál is „egész éjjel ugattak a kutyák”, és igen, én sem: „nem aludtam jól”. Bella István mondta nekem az Írószövetségben, mikor jártam hozzá: hogy József Attila versei azért nagyságrendűek, mert nem lehet elvenni és hozzájuk tenni egy szót sem. Dávid költeményei? Ugyanilyen élesek. Elolvasom őket, és csak azt veszem észre, hogy vérzem. Kiolvashatatlan a kötet. Ajándék! Egzotikus – de egyben nagyon magyar, pazar, sokrétű, teli versszak-visszhanggal, ironikus–tanító, küzdő– kiengedő, szeretet–fellebbező, léleklegyező kihajtású – világhőségben, örökfolyamú sorok – a mindennapok csuklásaiban. Paradoxon ajándék: belecsomagolva a világ. Köszönöm, amit nekem írtál: �SZEMLE 107 „Nem Neked írom Csaba, de Rólad, hisz Sorsunk erős szállal köt össze, évszázadok barátsága ez, még ha három évtizednyi is mindössze. (…) „Régóta igaz barátom, és a fán nincs elszáradt levél, úgy védi a tisztelet a gerendáinkat, mint egy jól felrakott cserépfedél.” CSONGRÁDY BÉLA Egy megvalósult álom Gabora Attila: Záróra után A pincértől kapott borravaló „Mindenki álmodik egyszer valamit, / Kicsit, nagyot, csodát s gyakran valakit, /múltat, jelent, jövőt mi volt, mi lesz / drága álma nem fogható semmihez” – írta egy ismeretlen szerző, és sorai nem véletlenül kerültek az alábbi recenzió élére. Ugyanis az a könyv, amelyről szó esik benne, egy többéves álom realizálásaként valósult meg, minthogy Gabora Attila már régen dédelgette és meg is írta a salgótarjáni vendéglátóhelyek történetét. Az értelemszerűen nem kevés ideig tartott gyűjtőmunkát követően ugyancsak hosszú esztendőkön át várt arra, hogy megteremtődjenek a kiadásának anyagi feltételei. A közelmúltban azonban immár elhagyta a nyomdát a várva várt – Záróra után című, A pincértől kapott borravaló alcímű – kiadvány, sőt a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban tartott, nagy érdeklődéssel kísért bemutatón az érdeklődők is kézbe vehették. Erre az eseményre abban az intézményben kerülhetett sor, amely az elmúlt esztendőben otthont adott Gabora Attila félévszázados szakmai életútjából, pályaképéből rendezett, mondhatni, jubileumi kiállításnak is. �108 SZEMLE A szerző 1955-ben született Salgótarjánban, s Somoskőújfaluban – felmenői révén – cigányzenész családban nőtt fel. Négyen voltak testvérek, és mindegyikük tanult valamilyen hangszeren, de meg sem közelítették unokaöccsük, az utolsó tarjáni prímás, Gabora Károly talentumát, akinek a nevét két éve joggal őrzi emléktábla az Arany János utcai egykori lakóházán. Hegedűjét éppen a minap ajándékozta a róla elnevezett asztaltársaságnak, baráti körnek – konkrétan a vezető Kakuk József vállalkozónak – Gabora Attila. Másként volt híres bátyja, a 2020-ban elhunyt János, aki országos és nemzetközi jellegű teremlabdarúgó-tornák szervezésével írta be nevét a város, illetve a megye sporttörténetébe. Róla a városi sportcsarnokban az idén januárban neveztek el egy termet. Ritka az ilyen család, ahonnan hárman is a közérdeklődés fókuszába kerülnek, és méltó elismerésekben részesülnek. Munkásságuk, örökségük – nyilván kivételként – ellentmondani látszik annak a közmondásnak, hogy az ember nem lehet próféta a saját hazájában. Azt az érzést viszont igazolja, amelyet Radnóti Miklós az egyik örökbecsű versében papírra vetett: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága…” Gabora Attila a somosi kuglizóban került először kapcsolatba a szórakozni vágyó emberekkel, minthogy gyerekként úgynevezett pinkapénzért állította a bábukat. Az általános iskolai tanulmányok befejezését követően először nem pincérnek jelentkezett, kelmefestő és vegytisztító szakmában kapott bizonyítványt. A későbbiekben Budapesten megszerezte a vendéglátáshoz szükséges végzettségeket is. Ezek birtokában a megyei vendéglátóipari vállalat által működtetett eresztvényi Napsugár étteremben kezdett el dolgozni, s megfordult más salgótarjáni egységben is, de a legtöbb időt a Borsodi Sörözőben töltötte. Joggal büszke arra, hogy e térségben egyedül rendelkezik éttermi mesteri címmel, s kétszer nyert aranyérmet országos díszterítési versenyen. Mint a könyvbemutatón is szó esett róla, a rendszerváltozás utáni években több emlékezetes kezdeményezés, akció is fűződött a nevéhez. Például megszervezte a pincéregyletet, amelynek a megszűntéig elnöke is volt. A ’90-es évek végén, az új évezred elején szülővárosában, Salgótarjánban öt alkalommal rendezett országos szakmai találkozót és azon belül látványos utcai pincérversenyeket. 1999-ben, a várossá nyilvánítás 77. évfordulója tiszteletére éppen ennyi kilométert futott a somoskői vártól indulva – kétóránként tízperces pihenéssel – Pásztóig és vissza a tarjáni Fő térig. 2010-ben megszervezte, hogy a Pécskő Áruház falán egy tábla �SZEMLE 109 emlékeztesse az utókort a hajdani Duda cukrászda névadójára. Könyvírásának is volt előzménye, minthogy Vidám történetek vendégekről és pincérekről címmel 2003-ban már megjelentetett egy visszatekintő anekdotakötetet. Jóval nagyobb, fajsúlyosabb elhatározásra volt szüksége ahhoz, hogy évekkel ezelőtt belefogjon a város vendéglátóipari múltjának feldolgozásába. A sokszor meglátogatott úgymond hivatalos forráshelyek (levéltár, könyvtár, múzeum) adatain túl a megszólaltatottak, a kollégák és nem utolsósorban saját maga élményeire alapozva vette számba a százhatvan egység főbb jellemzőit, és örökítette meg több mint négyszáz oldalon. Sokáig gondolkodott, hogy milyen sorrendben, azaz szerkezetben mutassa be a különböző nagyságrendű és jelentőségű helyeket a kocsmáktól, a kis presszóktól kezdve a neves, kedvelt szórakozóhelyekig, éttermekig, szállodai éttermekig. Végül is a földrajzi elhelyezkedés mellett döntött: azaz északról, Salgóbányától, a hajdani KISZ-iskola kocsmájától kiindulva vette számba az egységeket a legdélebbi, tehát zagyvapálfalvai helyszínig. Az egyes leírások portrékkal egészülnek ki, s számos esetben olvashatók a Csapos közbeszól című, zömében humoros vagy másként érdekes sztorikat tartalmazó bejegyzések is. Felmérhetetlen dokumentum- és korfestő forrásértékük van a könyvben közzétett fogalmi szótáraknak, kislexikonoknak, recepteknek – kiemelten a palóc ételeknek – étlapoknak, menükártyáknak és mindenekelőtt a sok-sok fotónak. Mindezek számos olvasóban alkalmasint személyesen megtapasztalt, átélt emlékeket is felidézhetnek. Gabora Attila két évig dolgozott a balatonőszödi kormányüdülőben, s nyugállományba vonulása óta sem pihen, nem szakadt el szakmájától – ami az ő esetében hivatásnak számít –, s számos rangos fővárosi protokoll-rendezvényen ott volt, ott van az asztalok mellett. Felsorolni is nehéz lenne, hogy milyen hírességeknek – magyar vezetőknek és különböző országok, szervezetek első számú embereinek, mások mellett a japán császárnak, a belga királynak, a NATO-főtitkárnak – szolgált már fel az elmúlt évtizedek során. Az utóbbi esztendőben a Puskás Arénában megfordult neves sportolók, magyar és nemzetközi labdarúgók, sztárok társaságában is. Törekvéseinek, könyvének jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint Saly Noémi muzeológusnak, a magyar vendéglátás-történet alapos ismerőjének és Praznovszky Mihály irodalomtörténésznek az elismerő szavai, gondolatai. Az előbbi szakember a következőket vetette papírra: „Ilyen kimerítő összefoglalót egyet sem ismerek Magyarországon. Az írott források feldolgozása mellett óriási érték a rengeteg személyes közlés: a vendéglátás közkatonáinak életútja, emlékei, amelyekhez semmilyen más módon nem lehet hozzájutni. A kötetből az ő dolgos életük is meg- �110 SZEMLE ismerésre, elismerésre kerülhet.” A szintén helyi gyökerű, salgótarjáni születésű Praznovszky Mihály – aki Madách Imre munkásságának vizsgálata, elemzése mellett alaposan elmélyedt a gasztronómiai érdeklődésű Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula szellemi örökségében is – a kötet várostörténeti értékeire is felhívta a figyelmet, mondván: kirajzolódik előttünk egy furcsa sorsú, a felszálló ágú, majd a visszaépülés folyamatát egyaránt átélt település képe is. Tegyük hozzá, hogy akár szimbolikusnak is értelmezhető, hogy a könyv a viszontagságos előtörténet után éppen 2022-ben, Salgótarján várossá nyilvánítása 100. évfordulója évében jelent meg mintegy gyarapítva a centenáris történések, programok sokaságát. A lektori munkát – amin elsősorban nyelvi korrekciók értendők – Bajczárné Gyenes Erzsébet középiskolai tanár végezte. S ha már itt tartunk, itt és most tudatosan vétünk a magyar helyesírás szabályai szerint, amikor arra a kérdésre keresvén a választ, hogy miről is szól igazán Gabora Attila könyve, akkor az igazi főszereplőnek a nagybetűs Vendéget tartjuk. Ugyanis minden helyszín leírásából és valamennyi szereplő mondandójából kisugárzik az éttermekbe, mulatókba, presszókba stb. belépők iránti határtalan tisztelet igénye, követelménye. Olyan magatartásé, amellyel manapság már alig találkozni, de ugyanez például a köszönés nélkül érkezők, udvariatlanul viselkedő kiszolgálást igénylők jó részére is vonatkozik. S mi mással, mint éppen a szerzőtől vett szó szerinti idézettel fejezhető be legméltóbban a kötetével foglalkozó recenzió: „Merem remélni, hogy ezzel a gyűjteménnyel sikerül kedves mindannyiukat – ha csak egy kis időre is – kizökkenteni a gondokkal teli, rohanó mindennapokból, és visszatekerve az idő kerekét, újra átélhetik azokat a kellemes perceket, órákat, amikor mondjuk egy kis presszóban – a sercegő bakelitlemezről már ki tudja hányadszor lejátszott sláger dallamából bátorságot merítve – a halványan megvilágított háromlábú kis asztalnál először merték megfogni szívük szerelme kezét. Aztán amikor a teltházas étteremben a damasztszalvétával terített asztal mellett fehérkabátos és szmokingos pincérek szorgoskodása közben a cigányzenekar édes-bús nótái és a prímás virtuóz játéka tette még ízletesebbé a vacsorát, egyben felejthetetlenné az éjszakába nyúló éttermi élményt és a mindenkire átragadt vidám hangulatot.” (Garbo Kiadó, Budapest, 2022) �SZERZŐINKRŐL ACSAI ROLAND (1975, Cegléd) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas és Bárka-díjas író, költő. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BARANYI FERENC (1937, Pilis) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) Madách-díjas író, népművelő, tanár. FELLINGER KÁROLY (1963, Pozsony) felvidéki magyar költő, meseíró. GYUKITS GYÖRGY (1961, Budapest) szociológus, egyetemi oktató. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapító-főszerkesztője. KUN MIKLÓS JENŐ (1952, Budapest) önkéntes Pósa-kutató. LACKFI JÁNOS (1971, Budapest) író, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudomány doktora. LAJTOS NÓRA, DR. (1977, Püspökladány) Debrecenben élő irodalomtörténész, költő, író, kritikus, szerkesztő. LENGYEL JÁNOS (1973, Beregszász) író, újságíró, szerkesztő. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. NÍVELT ÁGOTA (1963, Budapest) Salgótarjánban élő mérnök, helytörténeti kutató. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. PÁSZTOR ÉVA (1955, Balassagyarmat) középiskolai tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozatának elnöke. GY. SZABÓ ANDRÁS (1953, Balassagyarmat) előadóművész, irodalomtörténész. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, szerkesztő. TAJTI BÁLINT (2003, Salgótarján) a Miskolci Egyetem történészhallgatója. �A lapszám Birkás Babett alkotásainak felhasználásával készült. A külső borítón a Civilek a városért-díj képe, a belső borítókon a Somoskő vára I–II. és a Gránátalmaszörp 3. című képei láthatók. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2022/4. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2022 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2022 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/04077a6c65df2186e6e0981eec8f42a8.pdf a868b85eee75f3305d29082e6d27abe8 PDF Text Text ��Tartalom 3. Bíró József versei 5. Marno János: A titok rendje (pályarajz) V A LÓ SÁ G U N K 1 1 . Kalocsai Péter: Politikai graffiti (tanulmány) 28. Németh János István: A politika áldozata (tanulmány) 39. L ö ffler Tibor: Lukács György trónfosztása? (tanulmány) 47. Brunda G usztáv: Gazdakörök, olvasóegyletek, társaskörök, kaszinók, a két világháború között Nógrádban (tanulmány) TO LLPRÓ BA 47. Lőrinczy István: A skótszoknyás felügyelő II. (minikrimi) VALÓ SÁG U N K 62. Kuti É va-M arsch all M iklós-N yilas G yörgy: Helyi kultúra mecénások nélkül? (tanulmány) 72. Ádám Tamás versei SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 73. Németi G ábor: Hatvani (tanulmány) 79. Kováts G yu la: Koncepciós beszámoló) vasutasok internálása az ötvenes években perek Nógrád megyében 86. Horváth G yu la: Doni magyar apokalipszis II. Szabó Péter történész közlésében (tudományos (visszaemlékezés) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. FŐ SZERKESZTŐ : Pál József F Ő S Z E R K E S Z T Ő -H E L Y E T T E S : Zsibói Béla M Ű SZA KI SZER K ESZTŐ : Nagy Kovács József F E L E L Ő S K IA D Ó : Dr. Németh János igazgató. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14 367/36. ÁDÁM T A M Á S költő (Balassa­ gyarmat), B ÍR Ó JÓ Z S E F költő (Budapest), B R U N D A G U S Z T Á V közművelődési főelőadó (Salgótar­ ján), K A L O C S A I P É T E R népmű­ velő (Salgótarján), D R . K O V Á T S G Y U L A ügyész (Salgótarján), K Ú ­ TI É V A művelődéskutató (Buda­ pest), L Ö F F L E R T IB O R tudománvos kutató (Vác), L Ő R IN C Z Y IS T V Á N költő, író (Salgótarján), M A R N O JÁ N O S költő (Budapest), M A R S C H A L L M IK L Ó S művelő­ déskutató (Budapest), D R . N É ­ M E T H JÁ N O S IS T V Á N Megyei Közművelődési Központ igazgatója (Rétság), N É M E T I G Á B O R tanár (H atvan), N Y IL A S GYÖ RGY szociológus (Budapest), SZABÓ P É T E R történész (Budapest). Levélcím : 310 1 Salgótarján, 1. P f.: 270. K ia d ja : A Nógrád Megyei művelődési Központ. Köz- Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) í v terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.56354 N . S. * Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig és minden csütörtökön 1 1 - 1 6 . 3 0 h-ig. E számunk illusztrációs anyagát FÖ LD I PÉTER Munkácsy-díjas festőművész, a Nógrádi Történeti Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállításának anyagából válogattuk. (Fotó: Buda László) T e rje s z ti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly h ír la p k é z b e s í tő p o s ta h iv a ta lb a n , a p o sta h írla p ü z le te ib e n és a H írla p e lő fiz e té si és L a p e llá tá s i i r o d á n á l (H ELIR ) B u d a p e st, V., J ó z s e f N á d o r té r 1.. — 1900 — kö z v e tle n ü l, v a g y p o s ta u ta lv á n y o n v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E L IR 2155—96 162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y e s sz á m á r a 25 F t, e lő fiz e té si díj fé l é v re 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t é s r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n e m k ü ld ü n k v issz a . IS S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �B ÍR Ó JÓ Z S E F Független vers nem érdekelnek/ ... / az I S T E N E K / . . . / - / / . / nem érdekelnek / . . . / ! / ... / hisz / ! / erkölcsről / becsületről / ... / szeretetről / ... / papolnak / ... / s közben / ! / szavaik / - mintha / elhülyített táltosok - / . . . / hibernált késeket / ... / preparált patkányokat abrakolnak / ... / - / / / nem érdekelnek / ... / ! / . . . / -------szívük helyén / ,,csak salétrom és mész és síkos márga” / ... / Ő K A Z O K / ! / kik mindig készek / ! / - semmikor sem restek / ! / — / perverz / ... / privát donna-táncra / ! / vádakat koholni / ... / csekély bíztatásra / ... / napjában / többször is / ! / - / színeváltozásra / ... / --------- miként megrögzött hűtlenek /fejüket adják / silány árulásra / . . . / - / / / nem érdekelnek / . . . / ! / ... / mert göthös / kehes csinálmánya ikban / - akár / foglár a cirklit - / ajtót - / - ablakot / ... / bezárnak / s némelykor / ! / ha mutatkoznak / ... / - / épp / midőn nem zsenánt / ! / - / - L Á S S É K / ! / M E N N Y IR E Á R V Á K / ! / - / . . . húzódnak / . . . / ! / magasztos küszöbökhöz / ... / gőgös portához / ... / - dallani - / . . . / ! / rozsdamarta rigliket / ... / tükrösre / . . . / ! / nyallani / !/.../-/// nem érdekelnek / ... / az I S T E N E K / ! / . . . / —/ / / �A kényes d iz őz bajuszt növeszt — szőcs gézának — .. - tem / .. - tél / ül / . . . / - / / / Ő / a kávéházi asztalnál / ... / - / / / nem / Ő / nem / a kávéházi asztalnál / ! / . . . / - / / / Ő / in tower / Ő / in a rmchair / ... / - / / / Ő / all over the country - - - : - - everywhere in the country / ... / ül / ... / - / / / Ő / in party centre / Ő / party woker / Ő / party badge / ... / Ő / leader of / a / party / . . . / - / / / Ő / a fanyelű hotelportás / Ő / a hadgyakorlat / Ő / a kengyelfutó középparaszt / Ő / a mértékadó porfelhő / . . . / - / / / majolika buzogány / Ő / betonkeverő / Ő / kedélybeteg harangláb / Ő / harcedzett kékharisnya / Ő / kanárisárga kannibál / Ő / gúnykép / Ő / meseíró / Ő / üvegbúra / Ő / nyelv / Ő / nívó / Ő / kéjgyilkos / Ő / sokadpéldány / Ő / habverő / Ő / demokrata / Ő / - für alle F ä lle - / sunny tyrant / Ő / . . . / - / / / V A N / Ő / Ő /van / . . . / - / / / Ő / a kávéházi asztalnál / . . . / - / / / iszik / mondhatnám - : - mondhatnánk / ! / vedel / ... / fodros szoknyácskáját / ... / kacéran lebbenti / - mintha véletlenül - / cseppet leönti / ... / álcázza magát / ... / most / Ő / ... / - / / / A K É N Y E S D I Z ŐZ - / ki / - B A JU S Z T N Ö V E S Z T / ! / �M ARN O JÁ N O S A titok rendje (pályarajz) Életem alighanem legtisztább, legmaradandóbb gondolata, hogy akármit gon­ dolok, megfogalmazni és elmondani már csak a rengeteg hátulütőjét tudom. Nem mintha mindig ilyen pocsék, erőnlétben volnék, mint most. Homályosan emlékszem nagy hevületű, tartós virrasztásokra, éjszakákra és hajnalokra, fő­ leg hajnalokra, mikor az ember úgy van igazán önmagánál, hogy közben haj­ szálra egy másvalaki haláltusáját vívja (nem pedig szórakozik csak, mint most, az elmúlás gondolatával), testével ráfonódik amannak a szellemtestére, és már-már felugranék is az ágyból, ha nem taszítaná, undorítaná előre a látvány, amit a nappali világosság az áldozatával művelt. A postás - a másodszori kézbesítéssel. Könnyen jövök izgalomba, annyira azonban mégsem, hogy ne tudnám né­ hány percig megjátszani a távollevőt. Lekucorodom a döglött televízió elé, re­ megő, csupasz lábamat egy dög nehéz, munkásgyűlést, forradalmat, vidéki vá­ rótermeket, kijárási tilalmat, föld alatti vizeldét, mozi- és liftgépházakat, irodal­ mi kávéházat, disznóólat, hidegháborút, lapostetűt, benzinkutat stb. látott té­ likabátba csomagolom, és várom, hogy abbamaradjon a csengetősdi. A lélek­ jelenlét - egyelőre - nem kérdés. Egyelőre a történet sem az, a mímelt kézzelfoghatatlanság révén szempillantásra hozzáférhetővé válnak számomra a dolgok, nem vagyok kiszolgáltatva mindenféle jöttment sporthíreknek, cigaret­ tára gyújthatok anélkül, hogy tartanom kéne tőle: valami is kiszivároghat a csínytevésemről. Az elszenesült kis facsonkot az üvegernyőnek pöccintem, és így szólok: - Miért épp előttem világosodna meg a rejtély? — Rejtély, rejtély.. . — visszhangozza egy női, idősebb alt, színre, állagra, ízre, mint a cementpor, sietnem kell a folytatással, ha nem akarom, hogy tényleg belém kössön. Két anyát sikerült eddig átvészelnem: csak nem fogok rajtaveszteni most egy harmadikon? Konzultációra van szükség, de Dodó, akivel annak idején éjt-nap együtt tanácskoztuk meg összes titkunkat, sérel­ münket, bosszúfantáziánkat, teendőket és máskorra teendőket. Dodó már rég nincs sehol, egyetlen újságban, könyvben, jeligés hirdetésben, sportrovat­ ban, memoárban, reklámfilmben, feketedobozban, villanófényben, poszteren, tóvizen, borotválkozótükörben, játék és muzsika tíz percben, s hadd ne ra­ gozzam tovább, nem találkozom a nevével, genotipikus fantomképével, ámbátor, persze, az is kétséges, hogy vajon reáismernék-e, ha netalán mégis felbukkanna valahol, a vonásaira, pléhpofájára, foghíjas, gonoszan vigyorgó vagy üres, ki­ fejezéstelen tekintetére. Tizenegy év alatt mindössze egy alkalommal láttam őt ellágyulni, meghatódni kicsinyég, amikor egy hajnali kószálásunk, ami eszem szerint: portyázásunk közben váratlanul a hátam mögé került, lábával össze­ akasztotta a lábaimat, majd ahogy prüszkölve-röhögcsélve feltápászkodni igye­ keztem a nyálkás-csalános fűből, marék szart kent szét a fejemen. A kenet ter­ mészetesen elsápasztott, mint mondani szokás, kikergette a vért az arcomból, s ez - mi más? - már őrá sem maradt hatás nélkül. Dodó lassan elnézett a 5 �falu félholt viskói, terméketlen kőházai felé, szar alakok vagyunk, mondta re­ kedtes, rezignalt, már-már bölcs hangsúllyal, és engesztelőleg odanyújtotta ne­ kem a barna, zsírfoltos micisapkáját. Elképzelem, hogy Dodoból később titkosrendor lett, aktataskabuzi bolcs; vékony karimájú, szürke kocakalapot vi­ sel, triss borjubőr kesztyűt, amiben ép oly ügyesen banik a papír zsebkendő­ vel, mintna csupasz volna a keze. Mindazonáltal rejtély a számomra, hogy vé­ gul is mi vitte rá Dodot, hogy a temérdek, vonzóbbnál vonzóbb hivatas kö­ zül éppen a rendőri pályát találja meg magának. Mért nem musicalstar vagy operakorista lett belőle, teszem? A rendkívül intenzív tudati erőfeszítéstől mar egészén elzsibbadt a labam. Talán nem szabadna tovább nyújtanom a dallamot, talán jobb volna kimásznom ebből a dohos, szalmiákszagú helyiségből alsóneű t, zoknit, torokkendőt, sérvkötőt, borogatást, sebtapaszt váltani, vagy meg félúton megváltani a kényszerképzetektől. Anyám elnyomja a cigarettát, ruhaja alól előtűnnek májfoltos, rongycsomó formájú testreszel. Most már a nyelvemet se érzem, csak a sípcsontom felől érkeznek a jól ismert nyilalások, anyám a szekrényajtóval nyikorgat, nemsokára dél, este hatig, de lehet, hogy hétig, nyolcig is, egyedül fogok itt játszani ma­ gamban. Anyám utolso lehellete ott tejel, bőrzik a jeges ablaküvegen, a négy csemete diófának csupán az arnyékroncsait latom. Megfordítom a képeket, de egyiken se szerepel, sem a portré, sem a szerző neve. De hát nem is uralt erre mifelénk a néven nevezés gyakorlata soha. Tudjuk, hogy csúszunk lefelé, és ettől csak méginkább felforrósodik köztünk az alja képzelősdi, túl sok le­ vegőt nyelünk, túl szederjessé színezi a szánkat, nyálkahártyánkat, körmünk haztájait a higanygőz. Utoljára a helyszín - szegélyekkel, mert a szegletről, ahol kezdettől fogva vagyok, nincs semmi őszinte mondandóm. Mintha szűz, azazhogy aggszűz hóban lépdelnék. Nem, nem lépdelnék, gázolnék. A bemondó azt mondja süt a nap, hogy igen meleg hideg van, érdemes kicsődülni a szabadba, kenetteljes, alvatag modorban beszél, másként, mint pél­ dául egy sportközvetítő. Mint aki hivatalból tudja, hogy a halált nem illik csak úgy összecsapni. Azt viszont már valószínűleg kevésbé tudja, hogy a sza­ badság méreg az elgondolkodónak, hirtelen ható méreg, felindulásában esik tőle össze az ember. Meglehet, hogy Dodóval is egy ilyen roham végzett. És csak utána kezdi kínozni a szomjúság. És csak utána kezdte el kínozni a szomjúság. A bemondó szerint nem mozdult többet, nem kúszott, nem kapasz­ kodott, nem is győzködött magával, rezzenéstelen tekintete méltó foglalata volt a köréje fonódott embergyűrűnek. Mindebből én alig észleltem valamit, siettem, mit siettem!, rohantam keresztül a fronttól bódult, izgága tömegen, le az aluljáróba, fel a villamoshoz, el a pályaudvarig, be egy férfifülkébe. És csak akkor tört rám a halálfélelem. Emlékszem: hátrafordultam: semmi. A mocsokkal telefirkált fal, akárha cigaretta- vagy bibliapapír, némán, vészjós­ lón zizegett. Megrántván a letépett fogantyújú láncot, az öblítő pokoli sivítással szárazjég-sűrű füstöt okádott magából, na, gondoltam, ez is megvan, a színpad a monológomhoz, együtt van a harmadik anyának szánt darab. Pedig mekkorát tévedtem! Félálomban, erőfeszítés nélkül jutottam ki a helyiségből, az obulust odacsörrentettem a többi közé, és már vitt is a villamos vissza a gyászoló gyűrűbe. Egyenlő az egyenlítő egyenlőivel együtt. Azt hiszem, írja Bergman, Schiller mondta, hogy tudni kell időben kompromittálni magunkat. Egyformán megkönnyíteni barátaink és ellenségeink dolgát, pár lépéssel félrehúzódva tőlük kivárni - háthogyha az újabb rosszulléttel tartósabb szabad­ lábra kerülünk. Az autóbusz orránál, faránál egy-egy sötétzöld, pénzszállító 6 �postakocsi parkolt. Nem akármilyen felállás! gondoltam, mert akkor még nem láttam, csupán a szemgolyóm alfelén piszkálódott - bágyadtan inkább, mint heveskedve - a magyarázatkép: Dodó egy gyerekméretű, fakósárga, lezárt bádogkoporsóban. Közben narancsot, tormát, feketeretket, kínai kelt és két doboz albán halkonzervet vásároltam az utcai zöldségesnél, vagyis mindazt, amihez nem fűlt a fogam, viszont a lírai énem - épp ezen okból - nélkülöz­ hetetlennek ítélt; világéletemben utálkoztam az archaikus szellemektől, de a Télapó iránt, miért, miért sem, egy idő óta szelíd, gyengéd-sóvárgó érzelmeket tápláltam; az időpontról azonban, hogy ez a vonzalom mikor is foghatott ben­ nem talajt, s onnét meg hogyan nem tűnt addigra el az összes táplálékom, egyelőre nem kívántam magamban faggatózni. Megelégedtem a csaknem ma­ kulátlan, a zsebemhez mérten kissé költséges közjátékkal, majd természete­ sen ismét visszakéredztem a halottszemlén élvezkedő, nagyjából állandó lét­ számú semmittevők sorfalába. Odafent a buszban különféle egyenruhás fér­ fiak jöttek-mentek, némelyikük imitt-amott leült, de sosem hosszabb időre, volt aki nevetgélt vagy egy kollégájával váltott pár szót, volt, aki jegyzetelt, vagy egy másiknak a jegyzetfüzetét lapozgatta, egészében azonban semmi nyugtalanságot nem árasztott a foglalatosságuk. - R ejtél.. . rejtél. . . - kezd újból kötözködni velem a női alt, valamely ré­ gi, özönvízkori képeslap-lemez dallamára, szétnyújtja, felvagdalja a szavakat, az amúgy is talányos strófákból minden lehetséges értelmet kiöl. Úgy énekel, mintha légszomja volna, mintha nem is mikrofonba, hanem egy porszívócsőbe lihegné, pontosabban kotorná bele a dallamot - hála a józan, felemás házi technikának, hogy nem kell őt mindjárt itt látnom, hús-vér valójában. A téli­ kabát a lábamon már jócskán átnedvesedett, pompás sírhalom, ilyen lehet, gondolom, az iszappakolás is, csak valamivel melegebb ennél, nem annyira bensőleg északi fényű. Az orrom eldugul, könnyek gyűlnek a szemembe, po­ fonegyszerű érzések tartanak most a sarkukban. Egyszerre azon kapom ma­ gam, hogy megint hallani vágyom a kézbesítő zihálását a lépcsőn, hallani, amint valaki azt mondja neki rólam, Hiszen ez napok óta ki se mozdult a bűnfészkéből, vagy, ahogy én mondanám, a bűzfészkéből, szóval a székhe­ lyemről szeretnék egy pár szavas külső eszmecserét, csekélyke frissítőt a halódó emlékezetemnek. Dodó története elakadt valahol félúton a rengeteg, szerteágazó semmi közt. Én pedig itt rekedtem, a rohadt, ünnepi zöldséges­ vermemben, izzadok, ráz a hideg, és továbbra se tudom levenni a tekinte­ temet a döglött képernyőről. Nem tudok, s ezért nem is akarok elszakadni tőle. Az első anyám még azért aggódott, nem érem meg a tavaszt, a második már több évre szóló betegségprogramot állított össze a számomra, most meg ezzel a harmadikkal kezd kísértetiesen stabillá válni a viszonyom. Képzele­ temben felkattintom a gyertyarúd olvasólámpát, és megnézem: alszik, a szája résre nyitva, idiotikus babaarcát buja, elkínzott vonások hurkolják. Nézem ezt a magatehetetlen arcot, és hirtelen elönt a méreg: Miért nem elég a puszta egyes szám, első személy? miért jön mindig rá még egy sorscsapás?.. . Talán tárgyszerűbbek leszünk ettől? . . . Kénytelen leszek melléje csinálni, meghányni-vetni utolsó mentsváram halmán az általa előhívott hisztérikus akarattal felsorakoztatott sorskérdéseket, s mert nevetséges volna abban reményked­ nem, hogy még egyszer rábírhatom, bármivel is rávehetem őt: csinálja ezeket vissza, szívja fel őket a fogcsikorgató ártatlansága mögé. A sárból, persze, alig pár csepp kerül az ágyra, a javát felissza a türkisz, bermuda gyapjú, akarom mondani, pamut, vagy lehet, hogy mindkettő, mégis, bizonyos érte­ lemben megkönnyebbülésről beszélhetek. Anyám! mondom, megfulladok, meg- 7 �süketülök a közelségedtől, nem tudok tőled sem elaludni, sem tétlenül virrasztani a hideg és sikamlós sötétben, pedig ha legalább ez az utóbbi menne, a megkönnyebbülésen túl, bizonyos értelemben, talán még élveznélek is. V a­ lahányszor bizonyos értelemben gondolok el egy dolgot, tüstént Dodó emléke vesz újból elő, a szememmel érzem a cukorral meghintett zsíros kenyér ízét, csupasz térdem majd szétroppan a fekete télikabát súlya alatt, Dodó mohón, vigyorogva zabái, nem értem, mit eszik ezen a förtelmes alamizsnán, amit én nemhogy lenyelni, elnézni sem bírok. Vagyis ugyanazt érezzük mindketten, csak neki ez az érzés jó, nekem viszont rossz. Mivelhogy én szerfelett élek, széles csíkokban csorog alá homlokomról, halántékomról, tarkómról, hónal­ jamból, fartövemből a csípős bűntudat, a bemondó szerint vegyesfront jön, ki­ számíthatatlan, Isten egyik pillanatról a másikra meggondolja magát, és oda a vidám, oda a tragikus fejlemény, vagy még mielőtt tényleg közönség elé kerülne a titok nyitja, az egész darabnak nyoma vész, illetve bemondja a te­ levízió az unalmast. Semmi hír Dodóról. Hátam mögött a lichthofra nyíló, sebtapaszcsíkokkal összerondított ablak, szelídebb mása elől, a duzzadt vagy püffedt képernyőn; az biztos, hogy nem talpra, de vajon hányszor esnék egyhuzamban pofára, ha kiugrom rajta, hányszor futná körbe a tekintetem, míg valaki fel nem töröl, a szürke üvegmezőt? Hanem hogy ilyen lét-nemlét kérdések egyáltalán még foglalkoztatnak, ez, azt hiszem, legalább annyira az egészség, mint a beteg­ ség jele. Fürge egyensúlyozásom azonban semmi esetre sem hasonlítható Do­ dó egyensúlyállapotához. Dodó csupa zsír, cukor, élesztőcsomó, részeg gyerekfelfagyás egy sárga postaládában, bemenet az első útba eső fülkébe, ajtódör­ renés, ovális deszkalapocska a kagyló és a száj közé - és már guggolhat is egy örökkévalóságig, a paciens panaszait a halál érti. - Hová gondolsz?! - hallja, természetesen őrjítő távolról, amilyen meszsziről ő nem igen szokott menni a gondolataival, kivált mint titkosrendőr sem, Hová gondolnék? nyaldossa a kirojtosodott, száraz, szájhúsát, Micsoda ter­ mészetellenes ötlet! már hova gondolhat egy magafajta felderítő, hivatásos bűnutász, Nem, gondolja, ez a kérdés nyilván nem neki lett szánva, hanem biztosan valami fantaszta történetírónak, a valóság egyik gyászhuszárának, Istenem! Iste-nem, is-te-nem, nyögdeli mély, zsíros hangján, de ahogy egyre ismétlődik benne a sok nem, az már érzi, több, mint siralmas, bontakozóban kell itt lennie egy általa eleddig nem ismert, vagyis a figyelmét mindmáig el­ kerülő történetnek, amely, a kérdés módjából ítélve, valakivel természetesen most végezni fog. Röviden: D odóval az őrjítő messzi hang végül mégiscsak eléri a célját, a füsttel, köddel, titokzatos renddel teletömött fülke a latyakos útszélen vaskos obeliszk-formát ölt, és nekem eszem ágában sincs feltépni, ne adjisten, szertefoszlatni ezt a vakvéletlen adta, utánozhatatlanul obszcén bú­ csúképet. Dodó és én, két másvilág vagyunk. A kút, amelyből közös múltunkhoz próbáltam egypár csepp mintát vagy adatot venni, most látom, hogy olajos, ganéjas, húgyszínű hólével van tele. Úgyhogy jogosan nevetgélek magamon. Miközben a világ kétségkívül előre­ felé halad, addig én egyre mélyebbre süllyedek pocsékoló halottszemlémbe, már a harmadik csomag cigarettát fogyasztom, orvosra, postásra, fényképész­ re, műszerészre, anvámra, Dodó osztályfőnökére, újabb szarásingerre, méltó büntetésre/fölmentésre, Makulás bácsira, vérképemre és a hozzávaló szer­ számokra várok, csak Dodóra többé nem - ővele már így is túl messzire mentem. Meg kell mondanom, velejéig tudatos munkát végeztem, tükörsimára 8 �vágtam a falakat, és - leszámítva a televízió meg a télikabát idétlen, nyomo­ rúságos halmait - szögletes kutat ástam, nem kereket. Ráadásul, ismétlem, azonnali szükségből, előkészületek nélkül. Ámde, mint említettem volt, a kút tartalmat már kevésbé sikerült tisztáznom, s ezért most megérdemelten resz­ ketek minden porcikámban, vért izzadok, mondhatnám, mire egy épkézláb mondat a válaszlevélhez megfogalmazódik bennem, de nem mondom, hogy vért izzadok, mert evvel csak elijeszteném a kézbesítőt a munkájától, nyíltan visszaélnék a türelmi idejével, hiszen ahhoz, hogy a válaszlevelet akar megír­ jam, akar csak tollba mondjam is, ahhoz előbb le kellene csillapulnom vala­ melyest. A telikabátba és a televízióba hiába kapaszkodom; Dodo tulajdonát képezi mindkettő, bizományban vannak itt nálam, csupán arra jók, hogy egy­ re összébb zsugorodjon bennük, általuk tévedjek, sőt vesszek el a legbensőbb gondolataim között, egyéb se maradjon utanam, mint egy rakás nikotinfolt, stilizált szarkenet, az úgynevezett utolsó fajtából. Bólinthatok. A női alt pon­ tosan a pilisemen keresztül találta el a gyöngémet. Szenvedélyem kioltva, bűnös disznó szégyenérzésekké darabolhatott fel. . . Ott hagytam abba, hogy az anyám iránti érzelmeimben igyekszem tárgy­ szerű lenni zen szóval (nincs betűkimaradás, nem zeneszóval!), szóval zen szó­ val: „követni az ecset nyomát” , kiforrott Dodó-módon részesítsem őt mind­ abban, amiben az évek, évtizedek során bizonyos gondolataim megszilárdul­ tak. A szilárd gondolatok akármit kibirnak (?) elviselnek (?), számukra egé­ szen közömbös, hogy éjjel-e vagy napvilágnál ütődnek össze a tárgyukkal (anyummal tehát!), számukra kizárólag az esemény, a baleset a fontos, onnét kapják a fogódzót, illetve a rúgódzót önmaguk, eo ipso, forrásuk visszakere­ séséhez. Az a körülmény viszont, hogy az első két anyám vonásai megkü­ lönböztethetetlen ül egybemosódtak az emlékezetemben, hogy a tőlük szárma­ zó halál- és betegséghajlamaim együttesen alkotják mindmáig időszerű (bűn) tudatomat, ez a körülmény valósággal gúzsba köt, lelki-szellemi tehetetlenség­ re kárhoztat a közelemben alvó, holmi álomkéjekben fürdőzó, tehát igencsak önelégült anyámmal szemben. Széjjelbontom az üres cigarettadobozt, az arany alufóliát csíkokra tépdesem, bepólyálom velük a három munkaujjamat, és ki­ csavarom agya fölött a tejszínű gyertyaégőt. A mocskos szalmiákszagú kis há­ lókamra lenvászon ablakfüggönye teljes sötétet varázsol a délutáni szürkü­ letből. Anya most úgy simul, dörgölődzik hozzám, hogy hangja sincs, és teste sincs. Hiányoznak a megszokott kellékek, s így egyszerre minden mellékkörül­ mény lesz, úgy értem, nincs se honnét, se hová menekülnöm, megfutamodásra meg már csak azért se gondolhatok, mivel a lábamon a télikabát s alatta a bermuda gyapjú (vagy pamut) a rengeteg ürítéktől időközben tökéletesen meg­ kötött, nem maradt egyéb foglalatoskodásom, mint a lelkiismeretemben még erre-arra elkalandozgatni. Ez engem is undorít, de mentségemre legyen, hogy anyát is, legyen az akárki, olyannak fogadom el, amilyen. A postás - a visszajátszó, színes készülékkel: szemét kifüstölésre, kioltásra ítélt hallucináció, úgyhogy mihelyt újból egy csepp erőnléthez jutok, az első dolgom lesz ezt elvégezni. A kutyát majd Dodónak szólítom, vagy rövideb­ ben csak annyit mondok neki: kuty - anya szeme, előre látom, amint erre is, arra is könnybe lábad, szamára a féreg, lucskos kis ölebben maga a tavaszi áradás ölt testet. Engem pedig nemhogy zavar, de féktelenül szórakoztat ez a kép. Mintha életem legősibb jelenete ismétlődnék benne szakadatlanul, azt gondolom, most örökre megvagyunk, sötét van, a képernyő jól csúszik, anyá­ nak mint eddig, ezután sem fogok Dodóról beszélni, hadd higyje továbbra is rólam, hogy kívüle nincs senki gondolatom. 9 �valóságunk A politikáról másképpen Lehet-e, szabad-e még bármit mondanunk a politikáról? M ost, amikor végre m indenki szabadon kimondhatja buszon, munkahelyen, újságban, ka­ baréban, hogy elege van, hogy hallani sem akar többet a politikáról, hogy most már őt igazán hagyják élni. Úgy érezzük, kellő tapintattal és emberszeretettel van joga még a szónak. M i ezúttal számainkban - nem az öncélú politizálás retünk, helyzetelemzésünk - és várhatóan következő agresszivitásával, de megítélésének a rem ényével szólunk a politi­ kumról, mint személyiségütik elindegenítbetetlen érzékeljük önisme­ tartományáról. T u d ju k, és átéljük azt a meghasonlást, amit a diktatúra évtizedei k i­ váltanak a politikával szemben. Á m de a történelem bölcs tanítása figyelm ez­ tet arra is, hogy csak a politika okos védőpajzsa tarthatja meg az embert em­ berségében. Kalocsai Péter tanulmányában összegyűjtött és elemzett falfirkák az elfojtott politikum görcsös megnyilvánulásai egy olyan korban és olyan városban, melyről politikamentesen még évtizedekig nem beszél a hazai közvélemény. Röntgenképe és ennek rögzítése olyan értékekkel gazdagít­ ja a várost, mely nélkülözhetetlen a terhelő múlt enyhítéséhez. János István a személyiség és politikum általánosabb kapcsolatait a hetvenes években felnőtté érő nemzedék egy lehetséges N ém eth rögzíti nézőpontjából. A z írás nem mentes a vitatható fölvetésektől és ellentmondásoktól, de né­ hány figyelem re méltó tanulsága mellett, talán éppen ez adja igazi értékét. Szándékunk az anyagok közlésével, tanulmányának utolsó mondatával őszszegezhető: „ ... a politika tényleg nem fontos, de azért oda kell végre fi­ gyelni, nehogy mégegyszer becsaphassanak.” ( - a szerkesztő - ) 10 �KALO CSAI PÉT ER Politikai graffiti (Salgótarján, 1990 ) Húszezer évvel ezelőtt - talán egy tűzből kiragadott széndarabkával ábrákat ró a falra a falka egyik tagja. Az ábrák bölény- és emberalako­ kat formáznak, melyek életre és birokra kelnek. A barlangban csendesen ropog a tűz, kint sűrű függönyként omlik az eső. A többiek megbabonázottan figyelik a rajzolót, - a készülő művet. A rajz: varázslat. Altam ira barlangjának falán falrajz: graffiti születik. A rajzoló valam i sajátos kényszerűségtől hajtva mutatja fel, teszi láthatóvá mindenki szá­ mára rejtett gondolatait. Vágyának mélyén a kettészakadt ,,kint” és ,,bent " keresi egymást. Az emberi tudat belső magányából most a kommuniká­ ció e fajtája ver hidat a külvilág felé: Lássátok, amit én látok! Az alaphelyzet lényegében változatlan, akár Mózes kőtábláiról, akár Pompejről, a francia forradalomról, a harmincas évek Németországáról, vagy a huszadik század végéről legyen szó. A graffiti irodalmában gyak­ ran emlegetett időszakok végsősoron ugyanazon logika szerint jelenítik meg saját érték- és szimbólumrendszerüket. Jelet hagynak maguk után, efféle útjelzőket az idő riasztó kavargásában. B ertold Brecht „legyőzhetetlen felirata” ott virít a világ minden föld­ részén, szürke városfalakon, útmenti táblák hátoldalán, a metrók alagútjaiban, hirdetőtáblákon, járművek oldalán. Spray, ecset, véső, kréta hir­ deti a legkülönfélébb emberi gondolatokat, a legkülönfélébb nyelveken és megfogalmazásokban. Figyelme mindenre kiterjedő: az emberi viszo­ nyok összessége. Visszatükröz és visszahat, olykor kegyetlen, olykor szo­ morkás, olykor derűs, együgyű, vagy körmönfont hatásmechanizmusaival. A graffiti egyetmes és specifikus, objektív és szubjektív állítás és tagadás egyszerre. A graffiti alkotója semmiképp sem „őrült” , de a társadalom elemeinek együtthatása szempontjából feltétlenül: deviáns. D evienciája kisebbségi és perifériális helyzetéből fakad - ezek azonban relatív fogalm ak: mennyiben kisebbség és mihez képest perifériális? Egy árnyalattal egyszerűbb a kép, ha a graffiti jelzőt kap: politikai graffiti. Politikai értelemben vett kisebbség, politikailag periferialis hely­ zet. V agy: szexuális tárgyú graffiti. A szexuális szokásokat tekintve ki­ sebbség: aberrált, periferiális szexualitás. A könnyűzenei együttesekre vo­ natkozó gra ffitik: szűk, kis létszámú rajongótábor, elszigetelt szubkultúra. Természetesen ez a két paraméter önmagában kevés. Ha elégséges len­ ne, valamilyen jellemzőnk alapján mindannyian mániákus falfirkálók len­ nénk. H arald N aegelit (akit falfirkálás vádjával ítéltek el Zürichben) pe­ rének kapcsán, a szakértő M anfred Schnekenburger a következőket mond­ ja: „ A sprayfestő nem lehet példakép, mindenesetre azonban művész. L e­ het, hogy hadilábon áll a kategorikus imperatívusszal, de mikor lépett vol­ na frigyre egymással a művészet és a kategorikus imperatívusz.” 1 n �A graffiti harmadik dimenziója tehát a „gátlás” hiánya. A bent feszülő indulatot fékentartó zsilip gyengesége, vagy méginkább differenciált mű­ ködése. A területenkívüliségből, a megerősítés óhajából fakadó indulat vissza­ vezethető e tényezőkre, és W alter Grasskamp valójában már e jelenség részmozzanatairól szól, amikor ezt mondja: „A z okkupációnak ez a gesz­ tusa, mely a fal egy darabját (...) elfoglalja, a megfontolást arra vezeti, hogy felismerje ebben a területi igény és jelzés archaikus gesztusát, de nem hagyható figyelmen kívül a saját egzisztencia nyomának hátrahagyá­ sára, irányuló vágynak a szerepe sem .” 2 Motivációs bázisuk - a graffitik sokféleségének megfelelően meg­ lehetősen tág. E bázis elemei pedig rendszerint erősen elütnek a társada­ lom általában elfogadott értékrendjétől. Pontosan a kiváltó okok sokfélesége miatt célszerűnek látszik egyetlen alfaj: a politikai graffiti kiragadása a műfaj egészéből. E z annál is idősze­ rűbb, mivel napjaink világjelenségei, a társadalom mozdulásai folytonos örvénylést idéznek elő: a politika statikussá vált építménye újra megele­ venedik, a graffitik alkotói pedig a legközvetlenebb módon reagálnak a változásokra. Személyiségükben a labilis politikai struktúra, a társadalom funkcionális zavarai, valamint a politikai szocializációnak azok a meghatá­ rozó hiányosságai tükröződnek, melyek a legnagyobb gondot okozzák a politikai intézményrendszer - legalábbis részleges - visszaszerzése során. A politikai tárgyú graffiti kettős természetű jelenség. Egyfelől része a graffiti rendkívül kiterjedt, sokrétű nemzetközi műfajának, másrészt, azonban pontos tükre a mindenkori politikai viszonyoknak, sajátos jelző­ rendszere, megnyilvánulása a politikai kultúrának. - Ha tehát a politikai kultúráról szólunk, akkor érintjük a politikai graffiti lényegesebb jellem­ zőit is: „ A politikai kultúra csoportminőségű politikai beállítottságok, a történetileg kialakult és megalapozott (kondicionált) reakciókészségek foglalata, amely az intézmények által behatárolt és csatornázott politikai tevékenység általános emberi előzetese, kísérője és következménye. A v a ­ lamilyen szervezeti keretek közt folytatott és a tudatosság valamilyen fo­ kán lévő politikai tevékenység mindig sokszintű érzelmi beágyazottsággal rendelkezik és ennek tapasztalatilag is ismeretes a csoportminőségű karakterisztikája. ( . . . ) A politikai félelmek, indulatok, tömegszenvedé­ lyek és sajátos észjárások pedig mindig a politikai értékek vonatkozásá­ ban és vonzásában merülnek fel.” 3 A politikai graffiti és a tömegkommunikációs eszközökből oly jól is­ mert kép - mosolygó politikusok, vakuk villogása, tülekedő újságírók, te­ hát a politikai shaw - végsősoron rokonok. Ugyanannak a rendkívül bo­ nyolult működési mechanizmusnak két ellentétes pontját jelentik: a cent­ rumot és a perifériát. Ha a politikai viszonyokat úgy képzeljük el, mint egy rugalmas anyagból szőtt, minden irányban kiterjedő hálót, azt talál­ juk, hogy ahol sok a szál, ott a szűkített m odellben még erőteljesebbé válnak a vonalak, ahol ritkábbak a kapcsolódások, ott pedig politikai viszonyrendszerről nem is beszélhetünk. Ha úgy tetszik a politikai viszonyok szövevénye egyfajta lenyomata, ka­ rikatúrája is az emberi viszonyok összességének. A politikai kultúra jelzőrendszere a fennálló politikai viszonyoknak, értékei minősítik a mechanizmusokat, tükrözik azok együtthatását, ele- 12 �mciknck egymáshoz való viszonyát. Amennyiben a politikai graffiti, szubkultúrájának értékei révén szintén minősít, annyiban része a politikai kultúrának és ezen keresztül az egyetemes emberi kultúrának. A politikai graffiti minősítése lehet konkrét és általános, de minden esetben a perifériáról tekint a viszonyok szövevényére. E helyzetéből fa­ kadóan egyszerre objektív - mint a politikai intézményrendszeren kívül álló személy ítélete - és szubjektív, amennyiben az ítéletet alkotó ma­ ga is része, kiszolgáltatottja és szenvedője a működő politikai mechaniz­ musoknak. E kettősség az oka a szélsőséges értékrendszerek könnyed ingadozásá­ nak, a progresszió és regresszió látszólag érthetetlen váltakozásainak. A politikai graffiti tehát ott jelenik meg, ahol a politikai struktúra vé­ get ér, ahol az, érdekérvényesítés és nyilvánosság legális eszközei már nem állnak rendelkezésre. E z nagyjából közös a liberális és diktatorikus társadalmakban egya­ ránt, különbségek a politikai felépítmény formájából adódnak. Minden politikai irányzat rendelkezik a maga centrumával és perifériájával, nem csak a politikai beltér sokszínű, hanem a perem is. Az autokratikus struktúrákban azonban - bár természetük szerint szintén számtalan kü­ lönböző elemből állnak - az egyszínű politikai hatalommal szemben an­ nak megfelelő egyszínűség jelenik meg. A lig változik ez a helyzet a ke­ let-európai „hidegforradalm ak” első időszakában. Ekkor a politikai graf­ fiti tekintetében számszerű gyarapodás figyelhető meg, tartalmában pedig - és ez megfelel a kiélezett helyzet barát-ellenség sémájának - meglehe­ tős egyhangúság. M a Magyarországon a politikai konstrukció - egyelőre - részleges át­ alakulása okán nehéz különbséget tenni abban a tekintetben, hogy a tár­ sadalom egészéről, vagy helyi társadalomról beszélünk. Annak függvényé­ ben, hogy a közeljövő milyen mélységig demokratizálja a politikai intéz­ ményrendszert, megjelenhetnek a politikai graffitiben az adott lokalitásra jellemző helyi specifikumok problémáinak megnyilvánulásai is. (Erre egyébként a választási időszak már szolgált néhány - későbbiekben emlí­ tésre kerülő - példával.) * K ét dolog is bizonyítja, hogy a politikai graffiti nem jelentéktelen mű­ faj. Először az, hogy az elmúlt néhány évtizedben a hatalom meglehetős arroganciával reagált a falfirkák e csoportjára. K iterjedt rendőrségi iro­ dalmát az államvédelmi osztályok megszüntetésével párhuzamosan nem rég semmisítették meg! Másodszor pedig az, hogy megjelentek az „á l­ lami graffitik” , a politikai hatalom által kreált álpolitikus falfeliratok. Jó ­ magam a hatvanas évek végén találkoztam először effélével, mégpedig a Cserhát egyik zugában rejtőző parányi faluban - azaz a politikai graffi­ ti szempontjából legkevésbbé autentikus helyen. A z autóbuszváró rozs­ dás pléhfalára fehér mésszel odakanyarított felirat így szólt: „ S Z A B A D ­ S Á G O T A N G E L A D A V I S N E K !” . A nemesen internacionalista követe­ lés mögött erős depolitizáló hatásmechanizmusok működtek, melyek meg­ feleltek az akkori „politikai nyilvánosság” jellegének és célrendszeré­ nek. 13 �Végül is a politikai graffiti azonban nem a hatalom műfaja. Egyszerű­ sége, spontaneitása és sokfélesége utánozhatatlan maradt az uniformi­ zált és saját gondolkodásmódjából kilépni képtelen politikai elit számára. Lehetőségképpen a jelenség üldözése maradt, mégpedig az ,,államellenes izgatás” mágikus - és együgyűen erotikus - jogi formulájának kiterjesz­ tésével. A büntetőjog jelzi a politikai centrum perifériájához való v i­ szonyát. Az államnak a politikai graffitihez való viszonya tehát jellemezhető a törvényeivel; fordítottan, a falrajzok készítőinek államhoz fűződő v i­ szonya a graffiti tartalmával mérhető le. Nem sokkal szerencsésebb a jogi helyzet például az USA-ban, ahol a magánterületek összefirkálása egyszerűen vandalizmusnak minősül, mely­ nek megtorlásául hat hónapnyi elzárást, vagy ennek megfelelő pénzbüntetést helyez kilátásba a törvény. Vitathatatlan előnye azonban a jog­ szabály politikamentessége. * A graffitivel foglalkozó irodalom gyakran - és nem ok nélkül - utal a feliratok és elhelyezési terük viszonyára. H ernádi M iklós „ A házfalak kommunikációja” című írásában szignifikáns elemként említi az úgyneve­ zett „gazdátlan falat” , mint a faljel valódi életterét. E z legalábbis rész­ ben magyarázza a falu védettségét a graffitivel szemben. A gazdátlan fal léte azonban megbatározott társadalmi viszonyokat tételez. N agy menynyiségű előfordulása csak egy kis területre zsúfolódó, nagy sűrűségű, és erős dinamikájú népesség tevékenysége során alakul ki: a városokban. A város és falu különbözőségének tünete, de nem kizárólagos megkülönböztetője a gazdátlan fal. A termelőtevékenység eltérő jellege foly­ tán teljes gazdasági struktúrájuk és az ennek megfelelően elrendeződő társadalmi felépítmény erősen elüt egymástól. Következésképp ma, a v á ­ rosban élő ember éthelyzetében rejlik a graffiti valódi titka. A város, mint a legdinamikusabb élettér, nem kedvez a tartós kötő­ déseknek - akár tárgyi, akár emberi környezetről beszélünk. Nem kedvez tehát az emberi viszonyok mezejében realizálódó politikai mechanizmu­ soknak sem, végső soron tehát az érdekérvényesítés lehetőségének. A sa­ ját politikai és általában közösségi viszonyaitól eltávolodott, elidegene­ dett ember számára a gazdátlan fal könyörtelen és kihívó realitás. Ilyenformán a graffiti és a politikai graffiti urbanizációs jelenség. A z anyag gyűjtése során találkoztam ugyan „falusi graffitivel” (S Z A V A Z Z I G E N N E L ! - Galgaguta, 1x2 m. szürke neolux), mépgedig egy bolt fa­ lán - azaz gazdátlan falon - , ez azonban szórványos jelenség. A felirat majdnem annyira idegen volt a falu arculatától, mint a hajdani állami graffitik. Amennyire természetellenes volt ott, annyira magától értetődő megjele­ nése Salgótarján közterein, súlyos betonfalain, szürke labirintusainak mé­ lyén. A graffiti, főképp a politikai graffiti ott jelenik meg, ahol az érdekérvé­ nyesítő csatornák véget érnek, megszűnik a legális politizálás lehetősége. E z pedig nem jellemző azokra a társadalmi csoportokra, akik nagy töme­ gű plakát előállításának lehetőségével bírnak (különös tekintettel a jelen- 14 �legi nyomdai árakra). A „plakátháború” ma Magyarországon része a „nagypolitika ” rutinjának, alkalmazása a politikai centrumok mentén jel­ lemző. D e megjelenik azért is - és ezt Carl Segan „Kozm osz” című sorozatá­ ban épp a barlangrajzokról szólván tudatosította bennem mert a graffiti: egyedi jellegű. Egyszeri és megismételhetetlen. A sokszorosított fal­ jel annyiban graffíti, amennyiben a Rembrandt önarcképéről készült reprodukció festmény. Hogy az amerikai graffiti műfajában léteznek alkalmazott sokszorosítá­ si eljárások (klisék), vagy hogy a graffiti olykor a plakátok kísérőjelensé­ geként jelenik meg - ez semmit nem változtat egyediségén. Viszont épp ezért a graffiti osztályozásakor különbséget kell tennünk kontextuális és autonóm faljel között. A z előbbi valam ely más faljel, pla­ kát kiegészítőjeként, értelmezőjeként, vagy átértelmezőjeként jelenik meg. A kontextuális graffitire a választási időszak szolgáltatott bőségesen pél­ dát: politikai személyiség áthúzott, kidekorált fényképei, szövegmódosított plakátok, reklámfeliratok formájában. Példaértékű az a metamorfózis, melyen Don Blutz „Ő slények országa” című rajzfilmjének plakátja esett át Budapest közterein. A néhány dinosaurust ábrázoló képen igen gyorsan megjelent az alábbi felirat: S Z A ­ V A Z Z A Z M SZ M P J E L Ö L T J E I R E ! Általánossá azonban az áthúzás, átrajzolás technikája - tehát a jel negativitása - vált. Határesetnek tekinthető az a graffiti, melyet egy szeméttároló konté­ ner oldalán helyezett el az ismeretlen alkotó: M SZ P (fekete neolux, 30x50 cm, Salgótarján, K emerovo krt.) E z esetben is nehéz elválasztani, függet­ lenül kezelni a felirat tartalmát a háttértől, ámbár a felirat készítőjének nemigen állt szándékában ezt az összefüggést hangsúlyozni. Ezt támasztja alá az az autonóm faljel, mely az előbbitől száz méterre, egy semleges fa ­ lon olvasható: M SZ P A F E L E M E L K E D É S Ú T JA (1x3 m, fekete neo­ lux, azonos betűformákkal). Utóbb az M SZ P - meglehet, hogy ugyanazzal a festékszóróval át­ húzásra került. A graffiti tehát dinamikus műfaj, önálló életre kel, ala­ kul, miközben elveszti eredeti jelentését, avagy megerősödik abban. Is­ meretlen alkotók helyezik rá kézjegyeiket, miközben a rendelkezésre álló falfelület területe egyre csökken. E két utóbbi példa már Salgótarjánból származik, bár az ország akár­ melyik településén érthető lenne. A város graffitijei és politikai graffitijei meglehetősen kevés helyi jellegzetességet mutatnak - főként a már emlí­ tett okok miatt. Épp ezért a specifikumok kiemelésére legfeljebb egy-egy konkrét faljel kapcsán vállalkozhatom. A Salgótarjánban előforduló politikai graffitik első közelítésben a kö­ vetkezőképpen osztályozhatók: - a direkt politikai megnyilvánulások, ak­ tuális (autonóm és kontextuális) politikai feliratok; - a „kem ény” és „lágyabb” politikai szimbólumok; - a politikai felhangú (áttételes) egyéb jelek. A „hidegforradalom ” első időszaka a sematikus gondolatoknak, maga­ tartásformáknak kedvez. A már említett barát-ellenség séma szerint el­ rendeződő társadalom zavarban van, általánosít és néhány kulcsfogalom­ mal szeretné egyszerűsíteni helyzetét. �l.kép 2 .kép 16 Salgótarján, városközpont. (vörös neolux, 1 x 2 m) Szöveg: ROHADT KOMCSIK! S a l g ó t a r j á n , M é r l e g út. (fekete neolux, 1 x 1 m , középen mész k i t a k a r á s ) Szöveg: R O H A D T K O M M U N I S T Á K A K U RVA ANYATOK! �Valójában - a társadalom fokozott dinamikája réven - az ember, szán­ déka ellenére bármelyik pillanatban, bármelyik oldalon találhatja magát: teljes identitását újra kell fogalmazni a mindenkori cinkosság gyanújá­ nak ballasztjával. E bizonytalanság miatt kényszerül sarkított megfogalmazásokra, éles el­ határolódásokra a graffiti alkotója is. A bizonytalanság fokozza félel­ mét és agresszióját, az indulatot. A direkt politikai megnyilatkozások ( 1 - 2 . kép) direkt hatásmechaniz­ musokra épülnek. Minden árnyaltság, magyarázat nélkül, erős indulati töltettel készültek. Sematikus politikaképet sejtetnek, minőségüket te­ kintve akár tömegeffektusként is értelmezhetőek. Az indulat persze ért" hető, a megnyilvánulás mégis feszültté teszi a szemlélőt. A faljel v a ­ lójában az elmúlt évtizedek beidegződésével „ü t” . A sérthetetlen fogalom tökéletes megalázása nem feltétlenül személyre irányuló, mint, ahogyan a hatalom gyakorolta kompresszió sem mindig volt az. A politikai indulat e primer fázisa inkább csak jelzésértékű, ám a tel­ jes politikai mezőre vetítve kellemetlen utóíze lehet. Ugyanennek a témának létezik szolidabb megközelítése is. Stilisztikai és gondolati együgyűségük „kiforratlan” személyiségre enged következtet­ ni. A kréta, mint technika egyébként is „iskolai jellegzetesség” . A való­ di politikai indulatoktól mentes ábrák ( 3 - 4. kép) „túlkonstruáltak” , lé­ nyegi vonásuk a szocializációs folyamatba történő beépülés, egy adott történeti periódusban. A kiegyensúlyozatlanságot a 3. kép bal szélén lévő kiegészítésnél lehet tetten érni. Azonos alkotótól némiképp markánsabb szöveg is olvasható, azaz egyelőre kérdéses, melyik hangnem válik ural­ kodóvá a későbbiekben. Mindezek a politikai graffiti „offen zív” időszakának legszélsőségesebb megnyilvánulásai az ellenségkép m egtalálásával és folyamatos hangsúlyo­ zásával. Keletkezési idejük legkorábban az 1990-es év elejére tehető, a választások kapcsán kiéleződő helyzet előrengéseként. A vasúti aluljáró homályában fekete festékkel megkomponált alapgondolatában is kellemetlenül sötét - felirat kígyózik: JÖ V Ü N K LAS­ S A N D E B IZ T O S A N — S K IN (0,5x3 m, fekete neolux). A graffiti rej­ tőzködő és fenyegető, alattomos és agresszív. Nem is olyan régen lobbant fel az a - főként a cigány etnikumot érin­ tő - tömeghisztéria, melynek utórezgése ez a felirat. A jelenség magyarázata alighanem a cigányság tradicionális ellenség­ képeiben rejlik, mely önálló fejezetet érdemelne. Jelen esetben azonban a graffitiről van szó, mégpedig a nagyon is mindennapi agresszió objektiválódásáról. A felirat nem nevezi meg a címzettet, de kétséget sem hagy annak kilétéről. Nógrádban a cigány etnikum nagysága okán a súrlódási felületek igen kiterjedtek. A kialakult szegregációk védelmet jelentenek ugyan, de pro­ vokatívak is egyszerre. A mássággal szembeni intolerancia pedig olykor a félelem, olykor a fölény érzetéből motivált agresszióban nyilvánul meg. A felirat készítője (készítői) - ösztönös pszichológiai érzékkel az egyik leggondosabb stratégiával élnek: megfoghatatlan, tehát legyőzhetetlen ellenségképpel operálnak. A szakirodalom szerint „a rémhírképződés láncreakcióját az esetek többségében valam iféle, a társadalom, vagy adott közösség mindennapi gyakorlatában fellépő működési zavar váltja ki.” 4 17 �3.kép Salgótarján, Pécskö út. (1 x 0,5 m, kréta) Szöveg (középen): EZ KELL NEKED ? (jobb oldalon): ROHADT KOMMUNISTÁK AKI UTALJA ŐKET HÚZZON EGY VONALAT 4.kép Salgótarján, Pécskö út. (0,5 x 0,5 m, kréta) Szöveg: AKINEK ELLENSZENVES AZ MSZP HUZZON EGY VONALAT 18 �E z a graffit i tehát tulajdonképpen csak érintőlegesen politikai, de azért nem kétséges, hogy helye van a gyűjteményben. Áttételeivel - szem­ ben például a „rohadt komcsik” felirattal - árnyaltabb, kidolgozottabb és összetettebb. Valódi áttételrendszerek működtek abban a néhány évvel ezelőtti, Arany János úton megjelent - a rendőrséget, tűzoltóságot, talán még a mentőket is aktivizáló - feliratban, melynek tényleges jelentése a mai na­ pig nem tisztázott számomra: L E A C I G Á N Y K O R M Á N N Y A L ! A fel­ irat értelmezése az akkori politikai viszonyokat figyelembe véve sem egy­ szerűbb. Valódi érdekessége - az 1990-es graffiti szempontjából - az indirektsége , többszörösen beágyazott tartalma, és az a hatásmechanizmus, ami ennek megfelelő összetettséggel realizálódik. A graffiti a tudat mély­ rétegében - lezáratlansága folytán - eleven marad, kisugároz a felszíni folyamatokra, (láthatatlan jelenlétével befolyásolja azokat). Jellegét tekintve erősen elüt ettől a Pécskő Üzletház mögötti betonsze­ gélyen látható felirat: L E A V A S G Á R D Á V A L . (0.5x4 m fekete neolux). E z a graffiti különösen érdekes abban az értelemben, hogy van némi na­ cionalista és internacionalista színezete: állásfoglalás egy, a magyarságot érintő soviniszta szervezettel szemben. Politikai értelemben tehát progreszszívnek tekinthető. Indulata szoros összefüggésben van a nemzetközi - és csak részben a belpolitikai - helyzettel. Ezúttal a politikai periféria széle­ sebb értelemezésével van dolgunk, amennyiben az érdekérvényesítő csa­ tornák a szokottnál is távolabb esnek a szemlélőtől, eképp a tehetetlenség érzése sokkal nagyobb az alkotóban. Leglényegesebb jellemzője azonban az, hogy a graffiti készítője ezúttal nem az őt fojtogató politikai viszonyok kritikáját készíti el, hanem egy magasabb minőségű aktivitást fejt ki: füg­ getlenül saját érdekeitől. A választási időszak plakátorgiájának kísérőjelenségeként - de olykor attól függetlenül is - óriásira duzzadt az aktuális politikai feliratok tár­ lata. A faljelek típusainak csoportosításakor (autonóm, kontextuális) már szó került a politikai graffiti meghatározó jellemzőiről. Elsősorban a jel negativitásának uralkodó formájáról, plakátok áthúzásáról, á tfirkálásáról. Viszonylag kevés a konstruktívabb tagadás, a megszövegezett negáció. E z utóbbira példa a Vörös Hadsereg út hirdetőtábláin sorakozó SZD SZ-plakátok felüljegyzése: N E S Z A V A Z Z P IS T Á R A A Z A L K O ­ H O L IS T Á R A (0.5x5 m. kék neolux, v. akrill). A mondat az S Z D S Z je­ löltjére tesz utalást, hatásmechanizmusában összetettebb az egyszerű taga­ dásnál. Az „alkoholista” fogalmának alkalmazása a gondolkodás mélyré­ tegeit aktivizálja, miközben a „ne szavazz” előtag tűnik az információ lé­ nyegesebb elemének. Eltekintve a dolog igazságtartamának boncolgatá­ sától, ez a típusú graffiti leginkább a rémhírképzés (-képződés) mechaniz­ musával rokonítható, amennyiben tényanyag hiányában kizárólag arra az emberi gyengére épít, mely - különösen a kelet-európai gyakorlat okán a kiválasztottakban, némi ráhangolással. azonnal ellenséget tételez. Mégpedig függetlenül attól, hogy a kiválasztódás az egyén képességei, vagy az idegen hatalommal való kapcsolódás miatt következett be: és hogy valójában kiválasztódás történt-e, vagy csak valam i hasonló dolog. A probléma azonban megér egy további kitérőt az „alkoholista” fo­ galmának kapcsán, lévén ez egy valódi salgótarjáni sajátosság. A város látszólag rendkívül erőteljes politikai kompressziónak volt ki- 19 �5. k é p Salgótarján, Arany J.út (0,5 x 0,5, fekete neolux) 6.kép 20 Salgótarján, városközpont (0,5 x 1,5 m, vörös neolux,v. akrill) Szöveg: AURORA �teve az elmúlt évtizedekben. A szinte kizárólag nehéziparra hangolt tele­ pülés lakosságának összetétele egyszerre volt homogén - amennyiben a proletariátus fogalm ával lefedhető - és heterogén, amennyiben a város­ ba áramló tömeg szükségképpen feloldotta, felhígította a tradicionális ko­ lóniatársadalmakat. E z a folyamat - kisebb-nagyobb anomáliákkal - évti­ zedeken át zajlott és nem csak az ipartelepeken, hanem az értelmiség kö­ rében is. A folyamatos és mesterségesen is gerjesztett tendencia eredménye­ képpen Salgótarján egy végtelenül megosztott - jóformán csak elemeiben létező - konglomerátummá vált, melynek egyetlen, viszonylag egységes ré­ sze a politikai intézményrendszer volt. A település belső viszonyrendszerének szétzilálásával párhuzamosan egy kirívóan alacsony színvonalú infrastruktúrára támaszkodó, részleges ur­ banizációs folyamat zajlott. A két folyamat közötti űrben pedig egy új, meglehetősen szegényes szubkultúra kezdett kialakulni. E szubkultúrának az egyik tipikus terméke az oly gyakran hallható „alkoholista” jelző. Az itt élőknek - a széttagoltság okán - soha nem állt módjukban érdemi kritikát megfogalmazni a politikai szférával szemben (ez az oka a hatalom látszó­ lagos stabilitásának), tehát kódokat kezdtek használni, melyek mára messze sodródtak eredeti jelentéstartományuktól. Először a párt helyi vezetői váltak „alkoholistává” a nép ajkán, majd a középkáderréteg, valamint mindazok - legyenek akár írók, szerkesztők, művészek, - akik kiválásuk révén feltételezhetően kapcsolatba kerültek a politikai szférával. Hogy aztán a politikai karrier - mely a kiválás egyetlen lehetséges út­ ja volt - valóban együtt járt a kancelláriák zártkörű poharazgatásaival, ez kérdéses, de hogy a hatalomhoz való alkalmazkodás a kompromisszumok sokasága miatt az alkoholizmusnál is erőteljesebben károsítja a személyi­ séget, ez tény. Mindemellett a fogalom nem klinikai esetekről, hanem a hatalom delíriumáról mesél. Az utóbb idézett graffiti tehát ennek alapján tekinthető specifikusnak, függetlenül az ötlet eredeti céljától és a mögötte bújó érzelmektől, indula­ toktól. A keményebb politikai szimbólumok — köztük a legeklatánsabb: a horogkereszt - gyakran feltűnnek a „deffen zív” időszakokban is. M ivel nehéz tradicionális kötődést találni az érintett korosztály és az érintett ideológia között, a horogkereszt sok esetben nem más, mint egyfajta po­ litikai perverzió. Feltűnő továbbá, hogy pontosan a horogkereszt a legfiatalabbak szim­ bólumrendszerében szerepel a leggyakrabban. Az általános iskolák kör­ nyékét időnként horogkereszthullám önti el, aminek vajm i kevés köze van a fennálló politikai viszonyokhoz. A jel geometriai struktúrája szinte kihívja a kísérletező kedvű iskoláso­ kat, másrészt a „gonosz” egyfajta objektivációját adja a kezükbe, mely lerajzolható, elidegeníthető saját személyiségüktől. E z esetben a szimbó­ lum elsődlegesen a misztikum kategóriájába tartozik, politikai jelentő­ sége sokszor elhanyagolható. Létezik természetesen a tudatos alkalmazás tendenciája is, bár erre példát jelenleg nem találtam a városban. (A jellegzetesen fővárosi antisze­ mitizmus operál ugyan a horogkereszttel - elsősorban kontextuális faljel­ ként, pl. a R. W allenberg-em lékm űnél, vagy az SZD SZ-plakátokon, 21 �esetleg mint provokációs elem a szélsőbal propagandájában - de ez ma v i­ déken, legalábbis az északi területeken nem mérhető.) Megjelenési formájától függően kemény, vagy lágyabb jel a bekariká­ zott ,,A ” -betű, az anarchisták nemzetközi szimbóluma. A 6. képen az A U R Ó R A felirat egy együttes neve, kezdőbetűje azonban legalább akkora karriert fut be, mint a horogkereszt. A X IX . és X X . századi - helyenként erősen szocialistaellenes - anarchiz­ mus a húszas évektől feoldódik a munkásmozgalmak különféle áram latai­ ban, vagy épp nacionalista irányzatokba olvad. Magyarországi története sem utal a folytonosság lehetőségére. Ma legfeljebb nyomelmeiben találkoz­ hatunk az anarchizmus eszméjével, főként a gazdasági, vagy társadalmi vál­ ságperiódusokban, és elsősorban Nyugat-Európában (Franciaországban, Spanyolországban, vagy Olaszországban.). Mindez nem zárja ki, hogy az ,,A ” -jelnek van politikai jelentése a mai Magyarországon és akár Salgótarjánban is. Ebben azonban sok az áthallás, félreértelmezés, tisztázatlanság. Nehéz megítélni annak mértékét is, hogy a különféle terrorszervezetek (IR A , A D , E T A , R A F stb.) betűjelei milyen mélységű politikai azonosu­ lást jelentenek magával a szervezettel. Tekintettel azonban arra, hogy ez, a csoportok tevékenységével foglalkozó irodalom nem túl bőséges, vala­ mint, hogy a feliratok készítőinek politikai ismereteivel kapcsolatban nem érdemes „illúziókat” táplálni, valószínű, hogy e szimbólumok az álta­ lános erőszakkultusz tárgykörébe tartoznak. A 7. kép szövege: R A F (Vörös Hadsereg Frakció - nyugatnémet ter- 7.kép 22 Salgótarján, városközpont (0,5 x 1 m, vörös neolux.v. akrill) S z ö v e g : RAF �rorszervezet, bár a rövidítésnek létezik egy másik feloldása is: Royal A ir Force - az angol katonai légiflotta, de ez kevésbé ismert, azaz kevésbé valószínű értelmezés.) Nincs nagy jelentősége, de érdemes megemlíteni, hegy a R A F szemben például az IR A -v al, vagy E T A -val nem függetlenségi, nemzeti mozgalom vadhajtása, hanem ideológiájában is különösen szélsősé­ ges szervezet. A kontextuális graffiti megjelnése nem kötődik két dimenzióhoz. Tér­ plasztikák, szobrok, egyaránt ki vannak téve a spray benzinszagú lehelletének. E gy zsebben elhelyezett festékszóró még nem politikai graffiti. Egy Münnich Ferenc-szobor sem feltétlenül. Festékszóró, plusz szobor: ez azon­ ban már védhetetlenül az. A jel nem tesz egyebet, mint túlexponálja tárgyának egy vélt, vagy v a ­ lódi vonását, és ezáltal manifesztálja politikai álláspontját. Ha egy diák rájön arra, hogy például a N O D IS Z szótagjait felcserélve is értelmes szót nyer (és erről másokat is tájékoztatni kíván - az Arany János út épületének falán - 8. kép), szintén szimbólumokkal operál. A különféle szervezetek nevének rövidítései valójában átmenetet képeznek a szöveg és a szimbólum között. A pártok ugyan igyekeztek ügyelni arra, hogy jelvényük egyszerű legyen, a dolog mégsem sikerülhetett tökéletesen, amennyiben nem szívódtak fel kellő gyorsasággal a köztudatba, nem jelentek meg a politikai graffiti ki­ egészítő szimbólumai között sem. Az ívelt vonalak kombinációi - fejlett arányérzéket feltételezve is sokkal nehezebben reprodukálhatók, mint például egy egyetlen vonal­ lal megrajzolható ötágú csillag, egy horogkereszt, vagy a zárt körben el­ helyezett „ A ” betű. Nem vitatva az új pártok szimbólumainak esztétikai értékeit, a jövőre nézve sem várható áttörés e tárgyban. A graffiti alkotói - az egyszerűség kedvéért - be fogják érni rövidítésekkel, betű formákkal, feltéve, ha a pártok karakterének kontúrjai elérik azt az élességet, ami elengedhetetle­ nül szükséges ahhoz, hogy a perifériáról is jól láthatóan visszatükröződ­ jenek. A 8. kép felső szélén látható ábra pedig már átvezet a műfaj harmadik csoportjába, ahol a politika csak láthatatlanul, álruhában van jelen. A harmadik csoport - a politikai felhangokkal rendelkező, egyéb fal­ jelek - meglehetősen tág értelmezésre csábítanak. Nem egyébről van szó, minthogy ártalmatlannak tűnő graffitik tömege elmélkedik életformákról, életérzésekről és világnézetekről. Nem véletlen, hogy a listavezető kifejezések szinte mindegyike az angol­ szász nyelvterületről származnak, tehát nem az egzotikus (és kevésbé egzo­ tikus) keletről, hanem egy másik égtájról. A puszta földrajzi meghatározás önmagába sűríti a gazdaságot, liberalizmust, versenyt, dinamikát, a szabadság végtelen érzetet. Égig szökő felhőkarcolók, suhanó Cadillac-ek, hibátlan és hófehér fogsorok - efféle asszociációkból áll össze a szó: nyu­ gat. Egyetlen graffiti Kelet-Európa mélyén - például: N ew Y o rk city elvetélt álmok tömegét, titkolt vágyakozásokat idéz a valójában körülrajzolhatatlan „m ás” felé. ( 10 . kép). 23 �8.kép 9.kép 24 Salgótarján, Arany J.út (0,5 x 1 m , kréta) Szöveg: N0(Z)DISZ-DISZNO Salgótarján, vá rosközpont (0,2 x 0 , 5 m, k r ét a) Szöv eg : SZ D S Z �Legyen bármilyen felületes és nevetséges ez a kép, bármilyen infantilis a kacér mosoly nyugat felé, a graffitik ott virítanak mindenfelé. Értékrendszerszeletek vándorolnak át, keresztül a tömegkommunikációs eszközökön, miközben a ,,termelőerők,, változatlan egykedvűséggel figyelik a szubkul­ túra zűrzavarát. - A helyzet egyszerre abszurd és természetes. A graffiti alkotója egyre ritkábban szólal meg magyarul - e tekintetben a közvetlenül politikai tárgyú feliratok jellegükből fakadó védettséget élveznek - , a hu­ manizálandó betonfalak nyelve éppenséggel érthetetlen, dekódolhatatlan környezete számára. Az angol nyelvű feliratok tömege végső soron elide­ genedés az elidegenedésben. Nem történik persze egyéb, minthogy a faljel hangsúlya áttevődik a tartalomról a form ára.5 A graffiti ezen önmagára irányulásán persze legfeljebb a politikai graffiti gyűjtője kesereg. A graffiti folklórjelenség, a népművészet sajátos, urbanizált formája. Minden egyes vonásában (akár színes folthalmaz, akár értelmes szöveg) ke­ letkezési körülményeire utal. Minőségében megfelel életrehívója jellemző­ inek; a graffiti olyan, mint a kor, amelyben keletkezett. A graffiti úgy viszonyul a fal felületéhez és az azzal összefüggő „egész­ hez” , ahogyan Michelangelo „A z ember teremtése” című freskója a Sixtusi-kápolna mennyezetéhez, az épülethez és Róma egészéhez; nemkevésbé pedig magához a korhoz, a X V ., X V I. századhoz, a művészetek e féktelen burjánzásának időszakához. A graffitinak esztétikai értelemben nem kell feltétlenül művészetnek minősülnie, bár az is lehetne. Valódi értéke időbeliségében rejlik, abban a megragadhatatlan dimenzióban, amely a jelnek súlyt ad, megajándékozza tiszavirágéletével, majd egyetlen metszetében az örökkévalóság archívumába rejti. Salgótarján X X . századi - pontosabban század végi - graffitijei nem túlságosan mosolyogtatják meg a szemlélőt. Komorak és fenyegetőek, fé­ lelmet és agressziót sugallnak. Olyan társadalomról mesélnek, amely öntör­ vényei ellenében mozog, vajúdik és a benne élő ember szorongása hatja át minden mozzanatát. A progresszió lendülete épp úgy zavarba ejti, mint évtizedes - váltakozóan heves - dulakodás a hatalommal. Valódi visszonyulási alapja ponto­ san ez az utóbbi tényező, melynek megszűntével meghatározó vonását vesz­ ti el. Recsegnek gazdasági építményének eresztékei, s nem sok idő kell ahhoz, hogy a közigazgatás csekély szakítószilárdságú cérnájával összefércelt konglomerátum elemeire essen szét. A politikai graffitik tagadásaiból azonban még nem áll össze a kép. Az indentitás újraforgalmazása, átmenet a városszerűből a valóságos városi létbe: ez csak valam iféle tradicionális alap mentén jöhet létre. A tradicio­ nális alap pedig nem egyéb, minthogy az ember alapos okkal legyen jelen a településen, a település pedig hasonlóképpen alapos okkal a megyében. Célja és funkciója ne merüljön ki a tagadásban - amint Salgótarján me­ gyeszékhellyé emelkedése is a történelmi központok megtagadásából kö­ vetkezett - , mert ha így történik, akkor az ott élő ember számára sem lé­ tezik más alternatíva, mint a tagadás „tagadása” . E z utóbbi lehetőség mint logikai művelet kellemesen csenghet a fülünknek, de be kell látnunk: a társadalom egészének működése nem ír- 25 �1 0 . k ép Salgótarján, városközpont (0,5 x 0,6, vörös neolux, v .a k r ill) Szöveg: NEW YORK CITY 11.kép 26 Salgótarján, városközpont (falrészlet, vegyes technika) �ható le formállogikai eszközökkel. Sem gondolatban, sem papírlapokon, sem a város falain. Salgótarján politikai graffitijei ezzel a hiábavaló tevé­ kenységgel vannak elfoglalva, mégpedig a siker legcsekélyebb reménye nélkül. Am ikor H eikki Jokinen graffitigyűjteményét olvasgatom (melyet finn néprajz szakos diákok gyűjtöttek), nem magukat a falfirkákat irigylem távoli rokonainktól, hanem azt a derűt, amelyet ezek az alkotások sugá­ roznak. Nem kis teljesítmény, ha a társadalomban élő ember legalább a problémáit meg tudja fogalmazni. Hogy a léthelyzet és életérzés gondolatkavalkádjából előbb-utóbb kikristályosodik a megfogalmazható, artikulál­ ható eszencia. És végül, hogy az alkotó a kellő derűvel, iróniával, szem­ léli az eredményt. Az irónia ugyanis az a fázis, amikor már átlátjuk a dolgot - rosszabb esetben, amikor rájövünk: a dolog végképp átláthatat­ lan. A bennünket körülvevő viszonyok annyiban humanizáltak, amennyiben uraljuk őket, akár az össztársadalmiak, akár a politikaiak, akár sajátok. L egbensőbb viszonyrendszerünkről van szó. Ennek megfelelő fokon v a ­ gyunk képesek, vagy képtelenek tehát az iróniára. A graffiti ilyenformán tartalmában és indítékában jelzi a zavart, de nem maga az elidegenedés. Sőt, a fal birtokbavétele lehet akár magasabb mi­ nőségű kapcsolat a bennünket körülvevő tárgyi világgal. Amennyiben megbomlik a város rideg harmóniája, annyira billenhet helyre a személyiség benső egyensúlya. Minél sokfélébbé válik a környe­ zet, annál valószínűbb, hogy az ember megleli a számára legkedvezőbb életteret. A graffitiváros pedig - amennyiben minden talpalatnyi hely egyegy lakójának jellegzetességét viseli - új és sokféleségében is egységes rendszert, harmóniát alkot: valóságosat és emberszabásút. JE G Y Z E T E K : 1. W a lte r G r a s s k a m p : S e b n e k .n b u r g e r sz a k v é le m é n y e 1982., 2 . sz a v a k eg y g r a ff itie s z té tik á h o z ) 1982., 3. p e s t 1983. ELT E A JT K T SZ T 4. H a n k is s dapest 1985. M ag v ető K vk., 5. E rrő l ld. K u ltú r a és K özösség. 1978. A k é z írá s á ru lk o d ó cím ű írá s á b ó l M a n fre d W a lt e r G r a s s k a m p : A k é z írá s á ru lk o d ó (C ím ­ G o m b á r C s a b a P o litik a c ím s z a v a k b a n B u d a ­ E le m é r: T á rs a d a lm i c s a p d á k , D iag n ó ziso k B u ­ H e rn á d i M ik ló s: A h á z f a la k k o m m u n ik á c ió ja . 27 �N É M E T H JÁ N O S IST V Á N A politika áldozata „ . . . az emberek sohasem beszélnek a korsze­ retetről. Szeretem korunkat, csodálattal adózom neki, szenvedek miatta, szenvedek érte, és akarom, hogy szerencsés fordulatokban bővelkedjék.. . ” (V. Tyendrjakov: Merénylet a délibábok ellen.) A gondolat betegsége, avagy beteges gondolatok zűrzavara - mondhatnánk fölényesen, jelenkori közállapotaink ismeretében, a politikáról. Pedig nem a kifejezés, de a mögötte húzódó történelmi tapasztalat vétkes abban, hogy csen­ gése oly riasztó a hétköznapiság gondözönével viaskodó sokaság számára. Rendezetlen történelmünk és napi feladványaink kínlódásai gyűrűznek alig át­ tekinthetően a fogalom epicentruma körül. E gyűrűk rajzolta területeken be­ lül a politikán, politizáláson, sokan sokfélét értenek. Milliók számára a poli­ tika úgy ahogy van, nem lett több mint a hajdani „úri huncutság” szocialista változata. Mások riasztó kötelességeket erőltettek egy politikai drapéria mö­ gött, álságok és bitang elfajzások találtak zöld utat a politikai jelszavak ci­ nikus hangoztatásával. Tekintélyes az a réteg, amelynek egy fajta karrierkapaszkodót jelentett a politikai szolgálat. A hatalombirtoklás e többszólamú partitúrájának bántó hamissága visszavezethető a mindennapi élet, a magyar társadalom számos fontos kérdése iránti teljes politikai közömbösségére. Ijesztő törésvonal mély­ ségei tárulnak föl az elmúlt évtizedek távolából az ideológiával megbénított társadalom erőtelensége és a politikahiányos tevékenységében elmagányosodó egyéni életsorsok között. Hol kezdődik ez a mára szakadékká mélyülő elválás? Talán az úttörőava­ tások indulóharsányságának kínzó éhséget felidéző sorakozósdiaiban, a történe­ lem órák agyonunt osztályharc-antagonizmusaiban, a fülre növesztett hajtin­ csekért kapott osztályfőnöki pofonok megaláztatásaiban, netán a szülői be­ szélgetések elhallgatott félmondataiban, a családi emlékezet titokőrzéseiben, a nagyszülők, a szülők, a tanárok, a barátok eltérő értékvilágában? Ki tudna erre ma már pontosan válaszolni. Az biztos, hogy a felnevelő tapasztalatok szerint gyanús lett minden, mi a hivatalos politikához kötődött. Hány kínos emlék rögzítette bennünk azt a fölismerést, miszerint: ne arról beszéljünk, amit gondolunk, érzünk, tudunk, de jól tanuljuk meg: hol, mikor, ki előtt és mit is lehet gondolnunk, mon­ danunk, tudnunk. Úgy alakult, itt nálunk, hogy a borközeiben együtt ülő fér­ fiak a családi ünnepek nyugalmát gyakrabban zaklatták indulataiktól görnye­ dő politikai hitvallásaikkal, mint a hivatalos politika félelemhatású intézmé­ nyeit. Ennek a megtöretésnek óriási ára van. Hiszen a „hivatalos törekvések” támogatására nem zárkóztak fel a közösségek, nem éltette azokat a nemzet szolidaritása, az emberek életvitel-mélységű cselekvéssorozata. Az együvétar- 28 �tozás gazdagító aktivitása helyett a látszatazonosulás, a távolmaradás, a poli­ tikai passzivitás, vagy az ellenzéki aktivitás lett a normális magatartás. Különös politikai iskolában volt tehát része az elmúlt harminc év magyar ifjúságának. A politikai szocializáció emlékeinek és élményeinek számbavételét mérték­ adóan segíti nagyapám felejthetetlen történeti bölcselete, a vele töltött apok­ rif stúdiumok végtelen sora. Frissen áll ma is előttem kedves alakja, ciga­ rettájával, okos tekintetével, letisztult humorával, no és eligazító kézlegyin­ tésével, miközben tudtomra adja: „A politika, eh - és itt a kézlegyintés, csak úgy finoman - , nem fontos ez az egész, fiam, de mindig vigyázz, nehogy becsapjanak!” . - És peregnek kezei között a kukoricaszemek a falusi kertek örök harmóniájának színpadán. Sorjáznak elunhatatlan történetei háborúkról, forradalmakról, tömegmészárlásokról, füstokádó mozdonyokról, embertömege­ ket préselő marhavagonokról, soknyelvű katonai körletekről, fegyverek­ ről, vezényszavakról, a Nyitráig futó cseh légionáriusokról, választá­ sokról, kiállásokról, átállásokról. . . majd a kézlegyintés, és a mindig öröm­ mel teljesített felszólítás: „. . . gyerünk, igyunk, egy p ohárral...” - A nagy­ szülői bölcseletet az idő múlásával megérteni is alig, fölülmúlni egyáltalán nem tudom. Noha szakadatlanul érzem, hogy a számomra meghitt történe­ tek mélyén megfejtésre érdemes titok lappang, ám, ennek föltárásához az elmúlt harminc év politikai tapasztalata nem nyújt elég jártasságot. Próbára kellett hát ismét tennem - különösen a közeli hónapok nemzeti korszakvál­ tásához érkezve - a nagyapai vigyázó gondolatot: a politika igaz termé­ szetének megismerésével, harmincéves politikai emlékezetem vázolásával. A P O L IT IK A T E R M É S Z E T E A politika általában érdekformálás, melynek során az ember akarata mu­ tatkozik a maga bonyolult összefüggéseiben. .. A politika konkrétan a társadalmasult ember éles körme, ragadozó fogazata, érzékeny szaglása, puha já­ rása, rejtő színe, nyers erejének ezernyi alakváltozata. Eligazítónk, irányjel­ zőnk a társadalom érdekdzsungelében, létezésünk biztonságának sajátos ga­ ranciája. Aki nem politizál kiszolgáltatott, védtelen. A politika az egyéni szán­ dékok tömegesítője, erőkoncentráció, a szolidaritás létrejöttének e s z k ö z e . Az így létrejövő - és a társadalmak életét meghatározó - tömegmozgások hajtóenergiáját az egyéni ambíciók szakadatlan újratermelése biztosítja. Ehhez a politikai mechanizmusok működőképessége szükséges: az egyéni érdekek szelektálása, csoportosítása, majd együttműködése. Ebben a folyamatban va­ lósul meg a politika lényegi funkciója - az érdektranszformáció. A politikai kultúra minősíti, hogy a létrejövő tömegerő milyen formában, milyen keretek között, milyen következménnyel jelentkezhet és gyakorolhat ha­ tást az adott társadalomban. Az a társadalom, ahol a politizálás bármely oknál fogva korlátozott, érdektorlódás miatt súlyos működési zavarokkal küzd, infarktusos állapotba kerül. A diktatúrák, az elnyomás fojtó mechaniz­ musai éppen az érdektranszformáció útját zárják el, természetesen csak ide­ iglenesen. Így az egyéni érdekek, a megállíthatatlanul termelődő érdekkonf­ liktusok drámai társadalmi robbanással hatnak a folyamatokra - amint ezt például a magyar történelem gazdag példatára bizonyítja 1988-ig. Más ese­ tekben a társadalmi feszültség az egyéni, vagy rétegproblémák világába 29 �zsugorodik. Az ilyen érdekartikuláció szinte teljesen hiábavaló, majdhogynem deviáns jellegű, átmenetileg elnyomható, tömeghatása elenyésző. Kevés jobb példa van erre, mint a kisebbségi magyarság kérdése a Kádár­ korszakban. Szép volt, igaz volt Illyés és követőinek érdekükben hangoztatott véleménynyilvánítása, kiállása - a hatvanas évektől szinte folyamatosan a Tiszatáj 1986-os szerkesztőség-leváltásáig - , mégis megmaradt a probléma „értelmiségi belügynek” . A román politika évtizedek óta jól ismert brutalitásán túl a Romániából menekülők áradata és a nemzetiségek iránt mindvégig érzéketlen hatalmi garnitúra elsöprése kellett a feszültségek tömegesítéséhez: amit Tabajdi Csa­ ba és Szokai Imre emlékezetes tanulmánya, majd Szűrös Mátyás Rádió Napló­ beli politikai auftaktja jelzett, hogy azután a kérdéskör végre kormányzati szintre kerüljön. Csak ekkor gyakorolhatott hatást a határokon túli magyarok problémája - és hazai képviselői - a nemzeti kül- és belpolitikára. Szerencsésebb helyzetben az érdektranszformáció létrejöhet a demokratikus politikai rendszerek regulációjában. Á m a célszerűség és hasznosság megvaló­ sításával párhuzamosan sokszor megdöbbentő a demokratikus technikák ri­ degsége. A legkifinomultabb demokratikus berendezkedések bizonyítják, hogy a politikai érdekérvényesítés kemény küzdelem, melynek egy biztos áldozata van: a s z e m é l y i s é g . Ennek az állításnak csak látszólag mond ellent, hogy ke­ vés olyan politikai-társadalmi lávakitörést ismerünk a világtörténelemben, melynek élén, eszmei megtestesítésben ne lenne döntő a személyiség szerepe Jézustól Kossuthig. Minden rebellió, minden érdektektonika mélyén ott dol­ goznak a személyiségek, ám mozgalmuk politikai erővé válásával és megerő­ södésével kíméletlenül feloldódnak a praxis hígítójában. Az előbbi példák­ nál maradva: az egyház fegyelmezett hierarchiájában épp úgy, mint a másik esetben a duális monarchia délibábos világában. A politika az egyéniségből tömegeset formál, és csak a tömegeset méltányolja hosszabb távon az egyé­ niségből. Mert a politikai akarat mindennapi életben lejátszódó széles körű elfogadása feltételezi ezt az áldozatot: az egyéniség fokozatos közhelyesítését. E gyébként nem lenne érthető, miért a középosztályok mintaátlaga lesz a de­ mokráciák sikeres politikusa, miért oly diadalt arató egy elnöki mosoly Ame­ rikában, ahol az egyéniség a politika számára érdektelen, rosszabb esetben zavaró; Tanulságos, hogy a vietnami háború árnyékában, a legnagyobb bel­ politikai válságot az egvéniségáhítás olyan szimbólumai okozták, mint a farmernadrág, a torzonborz haj- és szakálldöbbenetek, az elhelyezett virág­ díszek vagy az angolszáz gyökerű énekes beategvüttesek. Az amerikai po­ litikai rendszer dicséretére legyen mondva, hogy sikerrel szabadította föl és csiszolta össze ezt az egyéniségrajongó nemzedéket; hiszen ők azok, akik ma a technológiai átalakulásban, az életmód formálásában a világ jó része szá­ mára követhetetlen tempót valósítanak meg. Noha a nagy metamorfózisban farmernndrágos indulatok, szakállas próféták, hatvannyolcas tüzek komformizálódtak, és hamvadtak el, borotválkoztak meg a kameraman-idomárok akarata szerint a televíziózás áldozati oltárán - kielégítve a tömegigények sematikus és féktelen mohóságát. Ám ez az áldozat a közösség javára hasz­ nosította az elrugaszkodó formákat és individuális törekvéseket, a társadalmi méretű többlet termeléséhez szükséges energia kifogyhatatlan sugárzásával. Ez a politika személyiségáldozatának az értelme. Így, ebben a folyamatban jön létre az emberi viszonyok aktivizálásának kifinomult rendszere: a politikai mechanizmusok egésze. - Életvezetési biztonságot, kiegyensúlyozott köz- és 30 �magánéletet, gazdasági virágzást és kulturális sokszínűséget kap cserébe politizáló polgár. a P O L IT IK A K É P E IN K - K Ö Z E L M Ú L T U N K B Ó L A társadalomba tagoló politikai viszonyok személyes élményeinek fölidézése, a mulandóság könyörtelenségével dacoló hangulatok ismételt átélése az, ami­ re írásunkban vállalkozhatunk. Harminc év politikai leltárából nehéz eldön­ teni mi kerüljön lomtárba és mit érdemes viselkedésünkben, szokásainkban, kapcsolatainkban, értékeinkben, életvitelünkben megőrizni. A diktatúra szí­ neváltozásainak évtizedei többdimenzióssá formálták politikai viszonyainkat, a politizálás terheit. Politikaképek békés egymás mellett élése épp úgy jellemző volt, mint az évtizedekig kibékíthetetlen ellentétek halálos komolysága. Vol­ tak, akik nem tudtak itthon politizálni három évtizeden át, voltak, akik nem akartak. Mások azt hitték, hogy politizálnak. Generációt kapcsolt egybe a politikán kívüli aktivitás: sok lelkesedéssel, civil kurázsival, káderpukkasztással, de elképesztően kevés társadalomformáló eredménnyel. Mind­ ezekkel együtt döbbenetes a tény: mára a politika tagadására és annak csőd­ jére egy válasza van az ébredő társadalomnak; irtózat mindentől, ami a komp­ romittált politikával összefüggésbe hozható. Irtózat és félelem. Ez a nemzedé­ kek kötőszövetébe ágyazódott félelem immár létállapot. Tehát, nem nap mint nap tudatosuló, felserkenő élményanyag, de életformát, politikai magatartást meghatározó mentalitás, véleményalkotás. * A stílussá rendeződött félelem forrása az 1956/57. évi restauráció rém­ tetteiből ered. Az utóbb nyilvánosságra kerülő adatok bizonyítéka szerint, törtenelmi összehasonlításban is példátlanul kegyetlen pufajkásterror gyó­ gyíthatatlan sérülésekkel indította útjára az új hatalmat. Az áldozatok meg­ rázó „feltámadása” napjainkban döbbenetes hatású. A családi rejtekhelyekre visszaszoruló 56-os emlékezet a kimondhatatlanság tilalmától szabadulva szinte elviselhetetlen katarzissal rázta meg pangó társadalmunkat. Hiszen az eseményekben részt vett nemzedék vagy külföldre menekült - ezért szakad­ tak meg kapcsolatai a következő generációkkal az itthon maradottak pedig valójában nem politizáltak. Többé-kevésbé mindenki örült annak, hogy a megtorlásokból kimaradt. Így az 56-os törésvonal mentén szakadék képződött. Nem csupán az események megítélésében, de a nemzedékek folytonosságában is. Az egyre erősebben ellenforradalmat harsogó hivatalos politika azonosulása helyett csak az igazság kollektív elhallgatását kapta a társadalomtól - amely, ezért felmérhetetlen árat fizetett erkölcsi roncsolódásban, a nemzeti tudat bé­ nultságában, a bizalom és a hit kötőanyagainak szétporladásában. A fokozatos szétesés kórokozói elleni átfogó támadás Pozsgai Imre irtózatos erejű „népfel­ kelést” bejelentő rádiónyilatkozatával indult - a nemzet számára visszafor­ díthatatlanná téve a megtisztulást - , majd győzelmessé lett Nagy Imre és társai temetésén. Nem könnvű felfogni, de harminc év tényleges veszteségei­ nek a felszámolását kezdhettük meg ettől a naptól. Az elvesztegetett évtizedeknek a mai harmincasok-negyvenesek az igazi vesz­ tesei: a minthapolitizálók. A szubkulturális azonosságfitoktatásukkal apáiktanáraik idegrendszerét borzolok, az immár visszavonhatatlanul keleti tömb­ bé merevedő régióban születő, iskolába járó és felnőtté váló, trabantos31 �moszkvicsos perspektíváért önkizsákmányolók nemzedéke. Ők a jelbeszéd nagy generációja. Ezek a korosztályok már a Varsói Szerződés határain be­ lül születtek. Az ő számukra a szülők értékei és normái a hivatalos és iskolai ideológia nézőpontjából károsnak minősültek, míg a propagandisztikus érték­ világ mindennapi hitelesítése elmaradt. Élelmet és ruhát tudott ugyan biz­ tosítani nekik a társadalom, de ezen túl elárvult magány lett természetes ál­ lapotuk. Kifosztott, megbecstelenített értékraktárak, pocsolyává zavarosodó erkölcsi káosz, hit nélküli mindennapok, kiskertekbe és Trabantokba töpörö­ dött távlatok között lett mind magányosabb, mind önmagára utaltabb, ám önmagát megszervezni képtelen, a jelet választók generációja. Apáink po­ litikai süketnémasága után ez a jelválasztás elemi igény volt, az önazonosság egyetlen formalizált, nyilvánosan is működő mechanizmusa. A Bródy János költői csillagjárásához igazodó jeladásra, gesztusáradatra, koncertrőlkoncertre megfogalmazott üzenetekre volt lehetősége ennek a politikától el­ tiltott fiatalságnak. Minden választás az állásfoglalás érvényével történt. Az Illés- és Omega-rajongók, majd az „ Új Metro-klub” hívei között véget nem érő csatározás dúlt a középiskolákban. A látványos vetélkedések nemzedéket összekapcsoló hatása egyszerűen erőt adott. A fülcimpára nőtt hajtincsekért kapott osztályfőnöki pofonokat, pajeszcibálást, a főtereken elégők mártír­ tudatával viseltük, pofozóinkban a mindenkori zsarnokhatalmat látva és meg­ vetve. Csöves farmerjaink, a lányok miniszoknyái, Lennon gombafejét után­ zó frizuráink, hegyes orrú cipőink versengése, a „Rádió Luxembourg” sláger­ listájának dúdolása, az „ Úton” című K erouac-regény parkbéli hangos olvasá­ sa, a lengyelországi tengerpartig táguló világ autóstoppos meghódítása, a sopoti és tabáni fesztiválok „kis amerikája” , egyáltalán az angolszász eredetű if­ júsági lázadás jelanyagának mind mohóbb átvétele életre szóló hatású volt. Ha ezekben az években valahol elhatározták volna az angol nyelv iskolái tanítását, mára perfekt világnyelvbeszélő milliók állnának nyugodtan a szer­ kezetváltás technológiai és átképzési kihívásai előtt, biztosabb esélyt nyújtva e népnek az európai „átszállásra” . De nem jutott eszébe a korabeli oktatási felelősöknek, hogy kihasználják a praktikus és nagy kulturájú világnyelv itthoni népszerűségét. Nem érzékelték a főhivatalnokok azt az irigylésre méltó mo­ hóságot sem, ahogy a hatvanas években felnőtté váló ifjúság nyitott elmével rávetette magát a Lukács-iskola marxi köpönyegéből kirajzó szerzők és köz­ vetítők élvonalbeli filozófiai-etikai alapműveire. És azt sem, hogy ez az új típusú értelmiség a tiltott gyümölcs örök mámorával fogyasztotta a kiátkozott tudományokat: a szociológiát, a politológiát, kibernetikát, szociálpszicho­ lógiát. . . Gépiratos nyersfordítású szövegek jártak kézről-kézre magánlaká­ sokon, egyetemi előadókban, presszókban, kirándulásokon, baráti társaság­ ban. Legendák és rémhírek keveredtek szerzőkről, csoportokról, röpiratokról, felolvasásokról. Pezsgett a felszín alatt a generáció érett szelleme , és alkotás­ ra. tettre, bizonyításra vágyott. Egy valamirevaló oktatáspolitika csodát tett volna ezekben az években, a nemzedéki dinamizmus energiáinak szabadonengedésével. - ha eszébe jutott volna. . . De nem jutott eszébe. Viszont sok olyan eszükbe jutott a korabeli politikusoknak, mellyel a generáció gerincét szívós következetességgel szétmorzsolták. A „ jelazonosság” hitével összekap­ csolódó csoportok mellett/fölött az orwelli látomást felülmúló iramban és tartalommal hódított az „újbeszélül” rögzülő hatalmi taktikázás. Az MHSZ, K ISZ , PB, V B, PTO, P O L FŐ TU D SZO C, P O LG A Z , TÖ RTM A T, MÜV O SZT, H N F, M K K , B R F K , A G ITPR O P. . . . új fogalmait, a velük leírt és meghatározott világot már csak az „újbeszélők” értették. A „jelbeszélők” szinte 32 �semmit nem tudtak az „újbeszélül” kommunikálók komformabb, szalonképe­ sebb gyülekezetéről, amíg ez fordítva már nem volt igaz. 1988-ig ez a kap­ csolat meglehetősen egyirányú volt, noha az egymást keresztező mobilizáció szinte elképzelhetetlen. Az újbeszélők változatos módszerekkel, de szívósan ellenőrizték a jelbeszélőket. Módszereikre a „tűréshatárok” taktikai to­ logatása volt a jellemző, amivel tökéletesen áttekinthetetlenné tették a küzdőteret a londoni útjáról hazatérő Illésék letiltástól a Tiszatáj szerkesztő­ ségének látványosan visszatetsző lefejezéséig. Eközben ezernyi tiltás, ezernyi egyeztetés, ezernyi telefon, ezernyi megté­ vesztés, gerincmorzsoló intrika. . . Ez a világ ilyen egyszerűen működött. Egészen 1972. március 15-ig, amely 1956 után, az első korszakhatárt jelző dá­ tum. Ahhoz, hogy a „jelbeszéd” nemzedékének sorsát, politikai viszonyulását világosabban lássuk, pontosan kell bemérni ennek a napnak a jelentőségét. A Kossuth-nóták és nemzeti színek jeleit választó néhány ezres fiatal se­ reglés ezen a napon megtapasztalhatta a spontán tömegmegmozdulás mámor­ csíráját és a hatalom nyers erőszakát. A Nemzeti Múzeumtól induló esti fel­ vonulók számára szemtágító volt az Astoriánál, a Vigadó téren, a Petőfiszobornál, a Mátyás-templomnál, a Bem-szobornál és a lassan-lassan minden utcasarkon megnyilvánuló rendőri kegyetlenség. Ez a leplezetlen szadizmus, a trágár szavak, megalázó pofonok, a gumibotok ütlege döbbenetes volt a még tanuló, múlttalan nemzedéknek. A családi suttogásokból, rokoni levelek­ ből előkandikáló félelem hirtelen testet öltött. Noha a feltűnően nagy erőkkel megjelenő rendőralakulatok néhány óra alatt brutálisan kiverték a felvonulók­ ból az utcai megmozdulás máshoz nem hasonlítható összetartozás-tudatát, a beavatás megtörtént. Sokan, akik látták a kipirult arccal himnuszt éneklő lá­ nyok és fiúk rendőrautóba, orvul használt mentőautóba tuszkolását, az éjsza­ ka haza nem térő gyerekek szüleinek rémülettől riadt tekintetét, majd hall­ hatták a hamarosan disszidáló, rövid ideig fogságba kényszerített Kossuthnótázók börtönbeszámolóját egyszerűen nem hittek többé a dalok és ibolya­ csokrok rendőrfegyvert legyőző romantikájában. Mások ezen, a számukra igazán először igazi március 15-én egy életre fülükbe vésték, lelkükbe zárták a szájbavertek, a kokárdájuktól megfosztottak, a tüdőn gumibotozottak, a megrugdosottak fájdalmas jajgatását, dacos, majd megtört tekintetét. Ők is dön­ töttek: a hatalom ellen minden áron. A pályaívek nagy váltója ez a korán eltiport forradalmi emléknap: a ha­ talmi komform fokozataitól a nyíltan vállalt ellenzékiség 1972. március 15-én, a jelbeszéd generációjának politikaképe darabokra tört, és a mai választási le­ hetőségek minden csírája ott kelt életre. Ám a választott jelek közben meg­ fakultak, a létező cselekvési kínálat kíméletlensége, voluntarizmusa fokozato­ san arctalanná, minimál fogyasztóvá, egoistává tette a veszteseket. Mert vesztett ez a generáció 1972-ben, noha esélye sem volt a győzelemre. Gondoljunk el egy népstadionbeli „Erdély-koncertet” mondjuk 1972/74-ben, a fokozatosan kiépülő civil társadalom millió szereplehetőségét, a kisvállalkozások monopó­ liumrobbantó dinamizmusát, a művészeti, tudományos és gazdasági életben egyaránt, hogy a plurális politikai intézmények utópiáját már ne is említsük. E tényleges és végleg elveszett cselekvési aktivitás helyett észrevétlenül ráül­ tették a jelelhagyókat a „reformhintalóra” . Tagadhatatlan, hogy a társadalom jó része szívesen elfogadta ezt a játékot a reform retorika és a konzervatív kényelem valósága között. Majd lassan, csepegtetve jöttek a lazítások a mo­ solyogva gyámkodó kultúrpolitika jótékony gesztusaiban: vidéki színházakba eldugott bemutatók, a szűk körben terjesztett kiadványok, a zárt beiskolá­ zású tanszékek, a kis példányszámban kiadott és majdnem kiadott köny- 33 �vek körüli botrányok, az irodalmi lapok szekértáborai közötti villongások, az ország értelmiségét megmozgató hetilap-viták, álviták, a dobozba zárt filmek és lehallgatott ankétok, a megtűrt koncertek és néma „fehér lemezek” . . . Európai vonások jelentek meg közéletünkben, egyre artikuláltabb lett a másképpengondolkodás kórusa. Úgy tűnt, sok minden rendeződött. A „nagy öregek” együtt mosolyogtak a hatalmi Olympos csúcsain a fegyverkovácsok­ kal, a fiatalok és közép generációk - néhány tabu kérdést leszámítva - sza­ badon írhattak, járhattak, kelhettek, egy néhány tízfős társaságot leszámítva. Odáig is eljutottunk, hogy mérvadó, értékmérő lett a hazai tudományos és művészeti közélet. Rangot jelentett egy-egy színházi siker, egy folyóiratköz­ lés, egy kiadott könyv, egy kutatási megbízás. - Hatalmas előnye ez a mai Magyarországnak: nem kell mindent elölről kezdeni, vannak az elmúlt har­ minc évből is viszonyítási lehetőségeink, mint intézményekben, mint közéleti szereplőkben. . . Egyszóval már-már jól esett a mezőny minden játékosának - kivált nem­ zetközi, jelesül kelet-európai összehasonlításban - ez a hintalovazás vágy és valóság, liberalizmus és paternalista diktatúra, kivívott szabadság és engedé­ lyezett játéktér között: egészen 1988-ig. Mert ekkor vált világossá majd tízmilliónyi honfitársunk előtt, az a gyermeki igazság, miszerint: „a hintaló akárhogy ló, nem száguldó, csak ringató” . Döbbenetes hatású a húszéves helybenjárás fölismerése. Az őrzőket, a tisztességüket megóvó beletörődőket és a cinikus kollaboránsokat egyaránt ne­ héz kihívás elé állította néhány hónapos demokráciánk drámai feladványa. A hirtelen jött világosságban újra ismerkedünk: hogyan tovább? Nem nagyon tudnak egymással mit kezdeni a hajdan jelet választók napjaink valós politi­ kai küzdőterén. Igazából nem ellenség az „ellenség” , és sokszor gyanús az új barát. Sok az egymásra mutogatás, az „én már akkor is megmondtam” kufárkodás, a csörtetés, a stílust vesztett erőlködés. Ennek a nem sok reményre jogosító várakozó helyzetnek egészen sajátos bizonytalanságot ad a nemze­ dékek közötti politikai, kommunikációs, kulturális megszakítottság. Így az új generáció, a mai tizen-húszon évesek minden korábbitól eltérő politikai ér­ zésvilággal, képzetekkel, cselekvési vággyal lépnek porondra. A jelbeszéd nem­ zedéke mindenért tudott lelkesedni, ami a tiltások határait ostromolta: a nemzeti érzésért, az angolszáz kultúrhatásokért, a látványos káderpukkasztásért, az együvétartozás változatos formáiért. A „mai fiatalok” egyszerűen fásultak. A depolitizáltság és a nyers indulatkitöresek határa között figyel és hallgat, esetleg kezeit az égnek lendítve csa­ pol extázisig. Unottak. Ők a „hallgatag nemzedék” . Számukra az apák és nagyapák egyszerűen cikisek. Handabandázás a családi asztaloknál, acsarkodás, mellveregetés, frázispuffogtatás, igazi és hamis hősködés két és fél millió Háry Jánossal és közben a sanda előnvszerzés, korai részegség, agyonunt szülői marakodás, zsákutcás életminták. . . Ebbe az egészbe megcsömörlöttek. Nincs tétje semminek, nincsenek küzdelmeik, nincsenek számukra kitapintha­ tó erővonalak, nincs sérelmük, nem őriz emlékezetük kollektív megbántást. Terhes minden színlelés és fölös a pátosz köreikben. Érdekeik praktikusak, nem politikai, de racionális célok vezérlik cselekedeteiket. Öltözködés, ko­ csik, valutázás, diszkó, szolid, de jó színvonalú fogyasztás, mértéktartó tanulás és munka. Tudatukban a nemzeti érzület dögunalmas történelemórák szeren­ csésen zsugorodó emléke csupán, szüleiktől nem kaptak zavaró „második ér­ tékrendet” , így nincs ami megzavarja ezt a lemondó felejtést. A politika, a társadalom, a demokrácia, a kultúra annyit sem érnek kifejezésszegény be- 34 �szélgeteseiken, mint egy új farmertípus. Semmi duma, fölösleges szemfény­ vesztés, őket már ne vágja át senki. Munkájuknak nem értelmét, hanem a hasznát keresik, s mivel nem nagyon találják, ezért zömében életuntak. Nem látják értelmét a nagy erőfeszítéseknek, hisz’ valljuk meg: ilyen lakásárak, ilyen életkezdési feltételek, ilyen sok nyilvánosan beismert hazudozás, ilyen fülsértő hatalmi birkózás káoszában nem is nagyon van értelme a túlbuzgalomnak. Ezt ők nem titkolják, mint ahogy nem is követelőznek, nem gyújta­ nak gyertyát izzó koncerteken, de nem is kívánnak különösebben lendíteni az ország sorsán, melyhez dokumentumok szerint nem sok közük van. Ellentét­ ben például Euroamerika generációs párhuzamával, e térségben a kortárs kor­ osztály lankadatlan szorgalommal, szinte koravén racionalizmussal ott nyüzsög a tőzsdéken, a programozótermek és kutatóintézetek sci-fi hangulatú techno­ lógiai csúcsain, a teljesítőképes kisvállalkozásokban, vagyis mindenhol, ahol a belátható és elérhető haszon érdekében tenni lehet. Ez a fiatalság már nem vonul ki virágokkal a társadalomból, nem hajszolja a modern kor posztroman­ tikus kábulatait, nem akarja megbotránkoztatni egy jól cső Berger-húgyozással a világot, nem. Ők a fejlett világ „szürke kistőkései” , akik emberi képessé­ geik specializált legjavát adják a piacnak, hogy az a fogyasztás maximumát biztosítsa cserébe érte. Az üzlet megköttetett itt a földön és létrejött minden idők legteljesítőképesebb paradoxona: a fiatalok konzervativizmusa, a szakértő demokraták világméretekben irigyelt birodalma. Vajon mindezzel ellentétben mi vár a mi „hallgatag nemzedékünkre” egy általános társadalmi válság valóságában, a kiúttalanság motiválta „minden mindegy” életérzéssel? Mi lesz, ha az értelmes cselekvési lehetőségek híján egyszerűen a demagógia, a nyers erőszak, a primatív előnyhöz jutás hamis motivációja lendíti ki őket fásultságukból? Elképesztő anarchia és pusztítás következhet akkor, nem is történelmi előzmény nélkül. Mostani, átmeneti kor­ szakunk után azé a politikáé a győzelem, amely ezzel a generációval a lel­ kesedés értelmét újra elhitetni tudja, ezért cselekedtetni lesz képes őket. Az elmúlt harminc év a különféle politikaképek egymásmellettiségét alakí­ totta ki hazánkban. Nem volt és nincs is köztük béke. Generációk, nemze­ dékek élnek itt e hazában, egymástól messze került tudattal, tapasztalatokkal, érzésekkel, lélekkel. Meglepő, hogy ugyanazon térben átfoghatatlan távolságok alakulhatnak ki nemzedékek, csoportok között. Elgondolkodtató, hogy egy mai videodiszkós gyereknek, mennyire semmitmondó a nagyszülői, vagy akár a szülői emlékezet. Mégis, akik e folyamatok részesei, elemzői lehettünk, képe­ sek vagyunk és voltunk a hovatartozás elkülönítésére 1988-ig. Monor, Lakitelek, majd a budapesti MSZMP-értekezlet olyan energiákat szabadított föl, melyek hatására földcsuszamláshoz hasonló mozgások temették maguk alá a korábbi politikai tájat. Minden megváltozott. Ú j szereplők, új színterek, új közösségek, új kapcsolatok tarkítják napról-napra terjedően ha­ zánk politikai térképét. Ismerkedünk. Egymással és magunkkal egyaránt. V i­ szonyítási pontokat, értékeléseket, kapcsolatépítéseket indítunk, ítéleteket, elő­ ítéleteket, szélsőségeket utasítunk vissza, sebeket kapunk és adunk egyaránt, élvezzük a politikacsinálás nyilvános lehetőségét. Megindultunk egy olyan társadalmi állapotba, melynek végigjárása után talán képesek leszünk a társa­ dalom demokratikus szervezésének a gyakorlatára. A P O L IT IK A M E G D IC S ŐÜL A diktatúra visszavonulásának kísérőjelensége a politika megdicsőülése. A szabadság első fuvallatai ritka termékeny légkört hoznak a politikai vitali­ 35 �tásra. Politikai áramlatok, szerveződések, közösségek tűnnek fel a színtéren jelentkezési skálájuk szinte bemérhetetlen. Tipikus jelensége ennek a szakasz­ nak a személyiségek politikavállalása. Elég ha ennek érzékeltetésére Lukács György 46-os szereplését, vagy akár Csoóri Sándor 88-as szerepvállalásait említem. A kivételes egyéniségek politikaképviselete ezekben a zavaros hóna­ pokban nélkülözhetetlen, eligazodást segítő jelenlét. Az ilyen formátumú al­ kotók közfellépése a történelmi pillanat szükséges velejárója. Meg kell ezt ten­ niük a hitelük miatt, de visszavonulásuk a hitelképesség megőrzéséhez épp úgy szükségszerű. A politika megdicsőülésének másik, kevésbé vonzó kísérő jelensége a politikai dicsekvés, a talmi csillogás hajszolása, a propaganda hullámlovaglása. Ezek a kalandorok jelölik valószínűleg az átalakulás idő­ szakának még elviselhető szélsőséges törekvéseit, a diktatúra visszavonulá­ sának sokkhatásából következő szakadékperemeinek távolságát. Igazából nincs elfogadott magyarázatunk a szélsőségeket okozó motívumok, a hajtóerők forrásvidékének feltárásakor. A diktatúrában elhallgatott irányzatok és kép­ viselőik természetesen messzebb sodródnak, mint az új helyzetben szólásra jelentkezők. Más a mondanivalója annak, aki építő hittel és felelősséggel indul ma politikai csatákba, és máshogy szól, akit az elmúlt harminc év szen­ vedélyes elutasítása, történelmi igényű eltörlése vezérel. Ezek a tünetek a korábbi elfojtások természetes következményei. A nem is oly rég ellenőriz­ hetetlen politikai-hatalmi mozgások szembekötősdije után most derül ki, hogy a hetvenes évek elejétől rendszeres kulturális botrányok, betiltások, szerkesz­ tőségek menesztése mögött a politika tényleges küzdőteréből kitiltott érdekek, erdeknyalábok erősödtek. A kádári harminc év egyik széles körűen elismert pozitívuma, hogy ezeket a csoportokat elviselte a hivatalos nyilvánosság „alatt” , és szervezkedésüket, együvétartozásukat nem zúzta szét a diktatúrák egyébként közismert eszkö­ zeivel. Így azután a 88-as pártértekezletet követő hónapokban szinte „kész gárdák” népesíthették be az ellenzéki törekvéseket - hatalmas munkát végez­ ve máig is a politikai anómiában vegetáló társadalmunk öntudatra ébresz­ tésében. A diktatúra összeomlását követő időszak politikai dinamikájának hű tükre az újságospavilonok kirakataiban van. Szédítően gazdag életkedv. Politikai napilapok, független folyóiratok, erotika, krimi, rehabilitációs kiskönyvek. Mindszenty és hölgy-pornosztár békésen fekszik egymás mellett az aluljá­ róban. .. Ez idáig egyedül itt győzött a világnézetek és politikai szerveződések nagy koalíciója. Alig néhány éve még a szerkesztő állásába került egy nem kívá­ natos tanulmány, szerző, gondolat, mondat, utalás, téma közlése. Buzgó ide­ ológusok ültek reggeli kávéjuk mellett, és kezüket telefonjukon tartva mani­ pulálták a szerkesztőségeket a három „ T ” szocialista művelődéspolitiáját „ve­ zérelve” . . . Istenem! A történelem ritka pillanata, ahogy népünk fegyverek helyett lapok sokszí­ nűségével vívja meg az átalakulás harcát, ahogy a szabadon lélegző újságok erejétől inkvizítorok, tiltók., tűrők, és támogatók sokasága megsemmisül, fel­ olvad vagy éppen átalakul. Ezért sokak számára meglepő, hogy ez az egész konstrukció ilyen erőtlen volt. Hihetetlen. Amint feltárulnak a hajdan rejtett hadállások, a mára elhagyott irodák, a kihült telefonokkal, a szemétbe silá­ nyult jelentéskötegekkel, feljegyzéshalmokkal. . . Nem csodálkozhat senki ezek között lapozgatva az indulatok és politikai feszültségek szélsőségein. Vegyük még ehhez, hogy a magyar politikai hagyományoktól nem is idegen a bűn­ 36 �bakképzés, az előítélet-duzzasztás, a hűbelebalázsos nagyotakarás. Ezért nem is kell meglepődni a politikai pluralizmusunk egyik legszembetűnőbb sajátos­ ságán, hogy egyelőre ki nem állja a pluralizmust. Ezt jó néhány hónap alatt ismét bebizonyítottuk. Itt nem csupán a kommunistákat száműzni akaró pri­ mitív indulatokra gondolok, bár önmagában ez is az elmúlt évtizedek termé­ szetes következménye. A magunk mögött hagyott hónapok politikai azonosságkrízisének egy általánosabb következményét, az indulatoktól fűtött politi­ kai önigazolás és „igazolás” mindennapi kínlódásait tartom f igyelmeztetőnek. A „ki mondta meg előbb” . . . típusú vetélkedések, a „csak végeztem a dol­ gomat. . .” önfelmentő, új trónoknak hajbókoló felelősségelhárítás, az „én már akkor meg mondtam. . ” bekezdéssel induló prófétaindulatok, a „még nekünk sem volt fogalmunk az egészről. . .” -szerű kádermentséggel együtt olyan tünetegyüttes, mely tartósítja a félelem kötőanyagát kapcsolatainkban, megalázza demokráciánk hétköznapjait. Közben sokasodnak az „új bírák” , akik gátlástalanul ítélnek elevenek és holtak felett, a szókimondásról, az erkölcsről, a kollaborálásról, nehezen vi­ selhető feszültségekkel terhelve a társadalom roncsolt idegrendszerét. A P O L IT IK A V IS S Z A V É T E L E A magas láz megviseli a szervezetet, ugyanakkor jelzi a szervezet betegsé­ gét. A cél soha nem lehet a láz fokozása, csak a betegség okának, okainak megszüntetése. Vagyis a politika hazai lobogása nem csak a demokrácia­ törekvések megdicsőülése, de egy beteg társadalom lázgörbéjének meredek felfutása is. A politikának mielőbb - sőt a szabad választások után biztosan — azzá kell lennie, amire a demokráciák sikerrel alkalmazzák: az elviselhető emberi együttélés eszközének. Nem érdemes, de nem is szabad kizárni a posztdiktatórikus időszak személyeskedésen alapuló, indulatvírusokkal fertő­ zött egyénieskedését, petárdapufogtatását. A politizálás lehetőségének birto­ kában a politika visszavételének folyamatában társadalmunk megtanulja ke­ zelni ezeket a szélsőségeket, hozzásegítve népünket a történelmi erőpróbán immár kedvező vizsgát tett demokratikus szerveződések sikerélményéhez, az európai folyamatokhoz történő csatlakozáshoz. Annyi sok Európa-definíció, ragyogó történelmi elemzés után ezúttal inkább a hétköznapi életünkbe ágyazott apró követelmények tudatosítását érzem fontosnak a sikeres „csatla­ kozásra” . Ilyenekre gondolok, hogy tanuljunk minél sürgősebben nyelveket, mert siralmas ez az európai külsejű, mutogató barbárságunk, nyelvi bezárt­ ságunk, kommunikációs analfabétaságunk. Legyünk türelmesek egymással, ér­ zékeljük önmagunk létezésén túl embertársaink gondjait, örömeit, szeretetét, konfliktusait. Szokjunk hozzá nagyvárosainkhoz, lakjuk be községeinket, te­ reinket, közintézményeinket. . . Legyünk otthon hazánkban, legyen a miénk az ország. . . Legyünk érdekeltek abban, hogy munkánkat pontosan, jobban, em­ beri odaadással végezzük, magunk és közösségeink hasznára. Ha ez tulajdon­ reformot feltételez, akkor legyen tulajdonreform, ha ez sok ezer lebzselő bü­ rokrata munkanélküliségével, sok-sok önigazoló intézmény elsöprésével jár, akkor tegye meg társadalmunk ezt a sebészi beavatkozást, mert előbb-utóbb úgyis meg kell tennünk. Ahhoz, hogy az elmúlt negyven esztendőben kifejlő­ dött maffiákkal, a látnok Bulgakov „végzetes tolvajaival” az autóértéke­ sítéstől, a mezőgazdasági lánckereskedelmen keresztül a külkereskedők szí­ vós hálózatáig bezáróan - a társadalom sikeresen vegye fel a harcot, a poli­ tika visszavétele szükséges. Így leszünk képesek a demokrácia követelmé­ 37 �nyeinek megvalósítására, a hatalmi egyensúlyra, a nyilvánosság és a politikai ellenpontok társadalmi ellenőrzésére, a népet érintő döntések sikeres befo­ lyásolására. Ez a visszavétel adhatja meg a magyar népnek az erkölcsi biz­ tonsagot, a hitet, a bátorságot a szembefordulásra, a varható kritikus idő­ szakok átélésére. Ez a gyakorlati út a pártmonopolium után a gazdaságiigazgatási-újraelosztási monopóliumok tényleges felszámolásához vezet, hogy megvalósulhasson a versenyben tisztuló termelés mellett az eredményes és emberi méltóságon alapuló haszonélvezet. A politika visszavételével kibontakozó demokrácia a gazdaság működőképességéhez nélkülözhetetlen, az indítómotor és a gyújtószikra funkcióját egyaránt betölti a munkamegosztás minden színterén. A politika segédletével a teljes életre törekvő ember a „kedvező életfel­ tételek” kiaknázásáért és megteremtéséért él majd a mindennapokban, lehető­ leg minél jobban. Értelmet kapnak a reggelek, a munkaidő, a politikai aka­ ratnyilvánítás, épp úgy, mint a viselkedés, a ruházkodás, az élethosszabbító táplálkozás, az egészség megőrzése, az előbbre-többre jutáshoz nélkülözhetet­ len műveltséggyarapítás, az egymás megbecsüléséből fakadó társadalmi szo­ lidaritás, a világnézetek, hitek és programok azonosságának kiteljesedése, sza­ bad áramlásuk humánenergiáinak fölszabadulása. Összekapcsolódnak a min­ dennapok ebben a politikacsinálásban a történelmi lehetőséggel. A hétközna­ pok 24 órája szinkronba került népünk történelmi időszámításával. Ez a tétje, új, demokratikus önépítkezésünknek. Ezért megdöbbentő a de­ mokratikus választásokon hatalomra jutottak gyakori amatőrizmusa, kisszerű „pozíció-újraelosztása” . Felelősségüket növelje, hogy a bennük való csalódás e tizenötmilliós nép erkölcsi megsemmisüléséhez vezethet! Az elmúlt harminc év politikai történéseit szemlélő „időszociográfiánk” végére értünk. A politikaképekbe kikristályosodó és konfliktusainkban letisz­ tuló emberi viszonyokat gyűjtöttük össze a múlt tisztázásának és a jövő tisz­ tább látásának a reményében. A politika természetét vizsgálva láttuk, hogy sikeres politikai gyakorlat sze­ mélyiségáldozatot követel, ám ezért cserébe társadalomgazdagító energiák szabadulnak fel. A mögöttünk hagyott - valójában szeretetreméltó- évtizedek fontos tanulsága, hogy a politika hiánya viszont olyan áldozatot kö­ vetel, mely a társadalom együttélésének minden formáját veszélyezteti. A politika visszavétele népünk számára létfontosságú. Sorsformáló hétköz­ napjainkban ki-ki végezheti a maga dolgát ám ennek értelmét a politikai ak­ tivitás garantálja. Ezért és most érthető meg igazán a nyitó gondolatsorban idézett nagyapai bölcsesség, hogy bizony a politika tényleg nem fontos, de azért oda kell végre figyelni, nehogy mégegyszer becsaphassanak. 38 �L Ö F F L E R T IB O R Lukács György trónfosztása? (A szegedi Lukács-konferenciáról) Az Ész trónfosztása címet viseli az egyetlen igazán nagyformátumú „keleti” marxista filozófusnak tar­ tott Lukács György máig sokat v i­ tatott könyve. A lukácsi örökség kisajátítására törekvő politikai rendszer lassú, de biztos bomlása már régóta sejtetni engedte, hogy a trónfosztás előbb-utóbb magát a mű szerzőjét is utoléri. Várható volt, hogy a filozófus értékelése for­ dulatot vesz, hiszen Lukács (poten­ ciális) kritikusainak elhallgattatása a tudományos életből való kiszakítása egyben a radiká­ lis kritika illegalitásba kény­ szerítését is jelentette. Az ideológiai elfojtás megszűnésével azonban a filozófia iránt érdeklődő szélesebb közönség is szembesülhetett Lukács munkásságának bírálatával. Figyelmet érdemlő alkalom volt erre a Szegedi Lukács-Kör, fenn­ állásának tizedik évfordulóján Szegeden megrendezett Nemzet­ közi Lukács György-szimpozion. A tudományos tanácskozás kuriózu­ ma az volt, hogy az életműnek el­ ismeréssel adózó (baloldali) L u ­ kács-kutatók nyilvános eszmecsere keretében találkozhattak a filozó­ fust ért tiszteletteljes, de igen ha­ tározott bírálattal. A konferencián - melyet Szabó Tibor, a Lukács-Kör elnöke nyitott meg - előadást tartott az Egyesült Államokból meghívott Tar Zoltán (Weber és Lukács) a Lukács-tanít­ vány V ajda M ihály. (A filozófus és a politika: Heidegger és Lukács), az N SZ K -b ól érkezett W erner Jung (A mindennapi élet ontológiájához), Bayer József (Lukács és a sztáli­ nizmus), az olasz A ntonio Infranca (A lukácsi munkafogalom és kapcso­ lata az Ontológiában), a Lukács nézeteinek dél-amerikai fogadtatá­ sáról értekező brazil Tanja Tonezzer, és a szegedi K ré mer Sándor. (A Prolegomena szabadság-koncepciója.) Nem vállalkozhatom a szimpozionon elhangzott szakfilo­ zófiai - s esetleg ezoterikusnak tű­ nő - eszmefuttatások ismertetésére, hanem a Lukács értékelésében be­ következett, számomra trónfosztás­ nak tűnő „paradigm aváltás” köré rendezem mondandómat. Az elsőként előadó, Tar Zoltán igazán „csemegének” számító tudomány- és eszmetörténeti kuta­ tásait ismertette. A német szociológusfejedelem M ax Weber és L u ­ kács gondolatvilágának összeha­ sonlításán keresztül az utókor ál­ tal egyértelműen marxistának el­ könyvelt Lukács György nézeteinek weberiánus és neokantiánus gyö­ kereire igyekezett rávilágítani. Napjaink ideológiai szituációjá­ ban sokan vannak, akikre meghök­ kentően hat bármiféle párhuzamot vonni Lukács és Weber között, ér­ demes ezért megjegyeznünk, hogy Weber és a fiatal Lukács - utóbbi 1912-től 19 17 -ig tartó heidelbergi tartózkodásából kifolyólag - szemé­ lyesen is ismerték egymást, s W e­ ber köre szinte átszociologizálta Lukács esztétikai irányultságát. Weber hatásának súlyát tükrözi, hogy a Lukács iránt tagadhatatla­ nul elfogult egykori tanítvány, a marxista Herrman István vélemé­ nye szerint is: „ A párhuzam M ax 39 �Weberrel szükségszerű” .1 Ezért Tar vállalkozását mindenképp megalapozottnak tekinthetjük. Tar Zoltán Az Ész trónfosz­ tását helyezte előtérbe, hiszen a könyv Weber-fejezete szinte magá­ tól kínálkozik egy elemzés kiindu­ lópontjául. Tar rámutatott: Az Ész trónfosztásának melyben Lukács azt boncolgatja, hogy a né­ met gondolkodás, hogyan jutott el a fasizmus támogatásához és d i­ csőítéséhez - általános fogadtatása nagyon negatív volt.2 A Weber-fejezet lesújtó kritikája ugyanis akarva-akaratlanul elősegítette a dogmatikus marxizmus támadását a szociológia, mint tudomány ellen, s ezért közvetve komolyan késlel­ tette Weber kelet-európai recepció­ ját. M íg Sartre dicsérte a könyvet, addig A d orno felháborodott,3 s mások sem fogadhatták el, hogy Lukács felelőssé tette Webert a nácizmusért. Ennek ellenére, Tar szerint, mégis kimutathatók Weber hatására utaló jegyek Lukács mun­ káiban.3 Mindketten elvetették, a II. lnternacionálé vulgármarxizmusát. Közös volt bennük a neokantiánus ismeretelmélethez való kö­ tődés, valamint a művészet- és irodalomszociológiai érdeklődés. E gy­ aránt hatott rájuk az „orosz él­ mény” , Dosztojevszkij és Tolsztoj világa. No és persze az etika: az erőszak használatának és jogosult­ ságának problematikája. Lukács esetében etikai fordula­ tán, Dosztojevszkij-recepcióján ke­ resztül érthetjük meg az orosz terrorizmushoz való megértő viszo­ nyulását és az „új embertípus” kér­ désének megjelenését. Lukács eti­ kai orientációja annál is inkább érhető, mert számára a szocializmus egy jobb és igazságosabb társadal­ mat jelentett, melyhez így logikusan kapcsolódott a cél: egy új kultúra megteremtése. Ezért Lukács kora­ 40 beli jövőképe, melyben a kultúra elsődleges szerepet kapott, nagy­ ban hasonlított az ifjú M arxnak az elidegenedéséhez kapcsolódó — Tar szerint - romantikus képéhez. M ivel Tar úgy véli, hogy a L u ­ kács osztálytudat-elemzéseiből oly jól ismert „hozzárendelt tudat” tu­ lajdonképpen weberi kategória (!), érdemes néhány sort szentelnünk a szocializmus weberi felfogására.4 Kortársaink szocializmusra vo­ natkozó elképzeléseit M ax W e­ ber a mindennapok valóságával szembekerülő emocionális f orradalmiságon keresztül értelmezte, s ar­ ra a megállapításra (felismerésre) jutott, hogy a szocializmus egyre inkább a politikusok szólamaivá válik. Ezáltal nyert új funkciók nyomán a szocialista eszmék a mindennapok és a hatalom (avagy a hatalom birtoklásának legitimá­ lása) közötti ellentmondás áthida­ lásában kaptak szerepet. Bár W e­ ber elismerte az erőszak (fontos) szerepét a politikai folyamatokban, a (szocialista) forradalmat mint megváltást, mint politikai erőszakon alapidó megváltást, nem tudta elfogadni. Weber averziói azzal magyarázhatók, derült ki T ar elő­ adásából, hogy szociológusként ész­ lelte az értelmisóg(iek)nek a szo­ cialista mozgalmakban betöltött egyre növekvő szerepét, s felismer­ te annak (lehetséges) történelmi súlyát és következményeit. A szo­ cialista forradalom „m egváltó” , tisztító erejében reménykedő ér­ telmiségre a forradalom egy olyan „romantikus csoda” erejével ha­ tott, amely természetszerűleg ter­ melte ki a hatalomért való „sóvárgá­ sukat” . A z értelmiség mozgalmi jelenléte pedig magától értetődően vetette fel az értelmiség által gyár­ tott osztálytudatnak a proletariátus mozgalmaiba való bevitelének, te- �hát a „hozzárendelt tudat" - nak problematikáját. Lukács Weberhez való kötődése abban is megragadható, hogy a „totalitás” ismert elvéből kifolyólag nagyon is foglalkoztatta a minden­ napi életként értelmezett „rész” nek az „egész” nélküli vagy azzal együtt történő demokratizálásá­ nak kérdése. A továbbiakban Werner Jung is kiemelte a Történelem és osztálytudat „romantikus” jellegét, levon­ va azt a következtetést, hogy L u ­ kácsnak a mindennapi élettel fog­ lalkozó kései művei, az „igazi” marxista művek. Jung azért tulaj­ donít nagyobb jelentőséget ezeknek a munkáknak, mert Lukács itt tár­ gyalja szisztemikusan azt, hogy a társadalmi objektivációk elsajátí­ tásához szükséges képességek a mindennapi életben: az így-lét és közvetlenség világában termelőd­ nek ki. A mindennapi élet szubjek­ tuma, azaz a gondolkodó, érző, cselekvő, babonás és ideilogikus vonásokkal bíró mindennapi em­ ber reakciói „spontán realista” re­ akciók.5 Jung úgy véli, hogy az Esztéti­ kum sajátossága és az Ontológia az a két mű, amely a kiindulást és a túllépést jelenti Lukácsnál, a mindennapi élet tárgyalása során. Lukács azért igyekszik túllépni a mindennapi élet fenomenológiáján, hogy megragadhassa a létet, mint valódi önmagáért valót, hiszen a marxizmusban a dolgok léte je­ lenti a kategorikus létet. (Ez eset­ ben a kategória fogalmán létfor­ mát kell értenünk.) Lukács megér­ téséhez Jung szükségesnek tartot­ ta kiemelni, hogy mivel nem lehet­ séges logikailag alátámasztott történetfilozófia, nem létezik a szocializmus „logikailag létreho­ zott, teleologikus szükségszerűsé­ ge” sem. A Lukács-tanítvány, V ajda M i­ hály - legnagyobb érdeklődéssel kísért - előadása a filozófus és po­ litikum kapcsolatát, konkrétan pe­ dig Heidegger és Lukács „ijesz­ tő példáját” elemezte. Eme újabb párhuzam alapjául az szolgált, hogy a két gondolkodó egyaránt elköte­ lezte magát a totalitárius ideológia (a nemzeti szocializmus és a kom­ munizmus) mellett. Ám kettőjük közül Lukács az, aki - túl ezen még alázatosan alá is rendelte ma­ gát egy politikai ideológiának.6 V ajda értetlenül fogadta azt, hogy a tizenkét évi Szovjetunió­ beli tartózkodás után, miként volt képes Lukács a második világhá­ borút követően újat akaró fiatal ma­ gyar értelmiségnek „eladn i” az általa is „átélt és megértett” rendszert. „Honnan van a filozófiának ez a hajlama a türannizmusra?” - tet­ tette fel a kérdést. Nos, V ajda detronizáló válasza az, hogy Lukács és Heidegger - Európa nagy gon­ dolkodóiként - „hajlottak a türan­ nizmusra" ! V ajda Mihály szerint a két fi­ lozófus nem volt képes ellenállni a „totalitarizmus kísértésének” . Sor­ suk a társadalmi problémák iránt érdeklődő és cselekvő tudósok sorsa volt, mert abból a feltevés­ ből indultak ki, hogy a tudomá­ nyos kérdések érintik-e „életprob­ lémáinkat” . H eidegger számára is a politi­ kum azért válhatott alternatívává, mert úgy gondolta, hogy az egzisztenciális problémák (lét, érzések, fájdalom) társadalmi mozgalmak segítségével megszüntethetők. H e­ idegger kereste azt a társadalm i­ politikai (mozgalmi) szubjektumot, amely megvalósítója lenne az ő saját filozófiai igazságának. Bár gondolkodása nem volt náci, nem volt azonos azzal, nézeteiben még­ is olyan aktivista mozzanatok hú­ 41 �zódtak még a 30-as évek folyamán, melyek mégis a náci mozgalomhoz vezérelték. Annak ellenére, hogy sem a rasszizmust, sem a nácik átpolitizált ideológiáját nem fo­ gadta el. Gondolkodásában jelen Volt ugyan a Führer-elv (a semmi által nem korlátozott, éppen ezért Új Világot teremteni képes ember tisztelete), de végül feladta a nácizmus elfogadására ösztönző heroikus aktivizmusát, mert nem békéit meg azzal, hogy a mozgalom ideológiája nem felel meg a moz­ galom nagyságának. Ahogy H eidegger, úgy Lukács is tudta, hogy a totalitárius moz­ galmak „m etafizikai bűnök" for­ rásai, mégis vállalták azokat, mert oly erőt láttak bennük, mely meg­ szabadíthatja a világot önnön bű­ nösségétől. Tehát Lukács nagyonis tudta, miféle mozgalomhoz kap­ csolódik, ám - Hiedeggerrel ellen­ tétben - a világ megváltása érde­ kében képes volt a bűnt tudatosan vá lla ln i! Ebben a helyzetben Lu­ kácsnak meg kellett találnia azt az Istent, mely kivezet az önző és partikuláris csoportérdekek gerjesz­ tette tökéletes bűnösség nyugati (!) világának poklából. M ivel Lukács kultúraellenesnek látta a modern (nyugati) világot és szeme előtt a kultúrát öncélként kezelő új világ felépítése lebegett, az ál­ tala romlatlannak tartott Kelet „m arxista” mozgalmában rálelt az eljövendő megváltás ígéretére. É p ­ pen ezért Lukács csatlakozott egy kultúrán kívü li totalitárius moz­ galomhoz és eme választása mel­ lett élete végéig kitartott. Utóbb azért vette védelmébe a szta liniz­ must is, ami ' 56 után bátor tett volt, mert minden partizánharca ellenére hajlandó volt nézeteit alávetni egy politikai doktrínának. Azért hitt abban, amit végső soron nem fogadott el, mert hinnie 42 kellett. Ezért is írta meg a polgári filozófia bírálatát tartalmazó Az ész trónfosztása című művét.Az elő­ adó szerint Lukács önmagát bün­ tette meg a második világégés után, mert csalódott választott is­ tenében... Végül V ajda azzal adott kegye­ lemdöfést volt mesterének, hogy Lukács 1968-as keltezésű Dem ok­ ratizálás ma és holnap című mun­ káját - gyökeres ellentétben a fi­ lozófus mai híveivel - a „semmi­ nél is rosszabb” minősítéssel illet­ te, hozzáfűzve, hogy az anyagot a párt tette naggyá - azzal, hogy betiltotta. Összegzésképpen V a j­ da életmű-értékelése: a harmin­ cas évektől Lukácsnak nem volt már autentikus filozófiai gondo­ lata, mivel választott mozgalmá­ hoz igazodva tudatosan határt sza­ bott saját gondolatainak. V ajda radikális bírálatát plura­ lista világnézete magyarázza s az, hogy értékrendjében már a „kell" és „nem kell” kifejezéseknek is totalitárius íze van. - A z én igaz­ ságom az egy, a másiké is egy, de más, ezért az igazság nem lehet abszolút, hanem az a dialógusban rejlik - vallja V ajda Mihály. Érthető hát, hogy bírálatának mag­ ja az a felfogás: filozófiát kell művelnie annak, aki filozófus akar maradni. Ezzel szemben Lukács „a kultúra nem áru” téziséből ki­ indulva egy „bármi áron” való piac-, és árutermelés-ellenséghez ju­ tott el (mindegy, hogy mi, csak ne piac legyen), filozófushoz mél­ tatlan módon „izm ust” építgetett, s nem a dolgot magát gondolta végig. Bármennyire is csábító azonban V ajda szemlélete, ezen a ponton úgy tűnik - elfeledkezett egy fontos mozzanatról. Lukács „ortodox” marxizmusáról. Azzal, hogy a filo­ zófus V ajda Lukácsban csak a filozófust látja és keresi, akaratla­ �nul is felmenti őt, hiszen Lukács aktivista elkötelezettségének ép­ pen az a Feuerbach-tézis a forrása, amely leszámol a V ajda által is képviselt filozófiával, és bármilyen furcsa is - megkérdőjelezi Lukács filozófus voltát. A I I . tézis sze­ rint ugyanis „ A filozófusok a v ilá ­ got csak különbözőképpen értel­ mezték, a feladat az, hogy meg­ változtassuk” (M E M. 3., 10.) A ki értetlenül áll V ajda ér­ telmezése előtt, annak fogódzót nyújthat Bayer Józsefnek előadása kezdetén felhangzó figyelmezte­ tése: Lukács megítélése, értékelése két véglet között mozog. Egyrészt elhangzik a vád, ami a jelen rendszerváltás ideológiai szituá­ ciójába is illeszkedik, hogy Lukács a sztalinizmus egyetlen adekvát és színvonalas filozófusa volt. Mások viszont, ezzel gyökeres ellentétben, az antisztalinista szocializmus teo­ retikusát (ideológusát) látják benne. A z utóbbi megközelítése szerint a hetvenes években a ká­ dárizmus ,,hozzánőtt” a hatvanas évek Lukácsához, ezért is volt képes többé-kevésbé integrálni őt, kivéve a filozófus sztálinizmus­ kritikáját, és a már említett művet, a ,,Dem okratizálás....” -t, De mivel - a rendszer korláta i miatt - a „marxizmus reneszán­ szát” így nem tűr(het)ték el, az nem válhatott a rezsim legitimá­ ciós ideológiájává... Bayer ismertette Lukács egyik legszigorúbb kritikusának, az ex-marxista Leszek K olakow skynak a véleményét. Kolakowsky aki nem tesz különbséget a leni­ nizmus és a szta linizmus között, úgy látja, hogy leninizmusa Lu­ kácsot eleve szta linistává teszi. Ezért Lukács a sztalinista orto­ doxia legjobb koponyája volt, aki - trójai faló gyanánt - képes volt Lenin doktrínáját a nyugati értel­ miség számára közvetíteni. K o la­ kowsky annyiban finomít állás­ pontján, amennyiben elismeri Lukács sztalinizmus-kritikáját. Ezt viszont bátortalannak és elégte­ lennek tartja, minthogy mindig csak szimptómákat érint, a min­ denkori taktika és stratégia szo­ rításában a felépítmény jelenségé­ re korlátozódik. Lukács azért nem válhatott antisztalinistává, véli Kolakow sky, mert rendre csak taktikázott, s belső morális ellenállása foglya maradt a szitu­ ációnak. Kolakowsky szerint Lukács szel­ lemi biztonságra lelt a pártban mint „pótosztályban” és annak küldetésében. Ebben rejlik dogmatizmusának titka, hiszen szá­ mára a cél mindig az adott kánon helyes értelmezése volt, s nem kérdezett rá, hogy az, igaz-e. M i­ vel Kolakow sky véleménye sze­ rint Lukács írásait a marxizmus­ nak az igazság monopolizálására való igénye jellemzi, felmerül annak kérdése, hogy a totalitás, objektum és szubjektum, az osz­ tálytudat kategóriái mennyiben foglyai Lukács szta linizmusának és mennyiben eszközei egy dialek­ tikával űzött manipulatív já­ téknak. Bayer ugyan nem tekinti Lu­ kácsot a szta linizmus „ad ekvát” ideológusának de elismeri a filo­ zófus dogmatikus voltát. E n ­ nek magyarázata pedig az, hogy Lukácsot a sztalinizmussal szem­ ben védtelenné tette messianiz­ musa és totalitásfelfogása, ám ugyanakkor alárendelődését fel­ vállalta, s következetlensége folytán az Ontológiában hiába­ valónak bizonyult a sztalinizmus áttörésére tett kísérlete. A z ok Lukácsnak a politikával szembeni racionális előítélete, illetve a párt 43 �racionalitásáról vallott felfogása volt. Lukács sztalinizmus-kritikájának gyengéje az, emelte ki Bayer, hogy hiányzott belőle a p oli­ tikai dim enzió, s a gazdaságitörténeti valóság elemzését is a filozófiai szintű analízis nyomta el. Ebből kifolyólag demokráciaelképzelései is híján voltak a társadalmi spontaneitás (párttól) független megszerveződébe elvé­ nek, azaz végső soron a pluralista mozzanatoknak, mivel Lukács eleve nem foglalkozott a nem racionális emberek autonómiájá­ val. Így szinte törvényszerűen ju­ tott el ahhoz a felfogáshoz, melyben a társadalmi konfliktusok kihordásához szükséges racionali­ tás és szabad viták letéteménye­ sévé a párt vált. Érdekes adalék volt B ayer előadásában az, hogy Lukács György és Werner Hoffmann v i­ tája (kiadatlan levelezésükben) meglepő módon a „süketek pár­ beszéde” volt. Lukács nem bírál­ ta Hoffmannt, sőt még állást sem foglalt annak koncepciójával kap­ csolatban. Hoffmann sajátos mo­ dernizációs programként értelmez­ te, egy uralomelméleten belül a szta linizmust, s a rendszer szociális lényegét, gazdasági és szociális alapjait kutatta.8 Lukács eme elgondolással szembeni - érzéket­ lenségének oka minden bizonnyal abban keresendő, hogy Hoffmann szerint a politikai pluralizmus el­ engedhetetlen a szocialista fejlődés számára, ellenben - amint arra Bayer József utalt - a maga sajá­ tos demokráciafelfogása folytán nem kérdőjelezte meg az antipluralista szta lini rendszer egészét. Lukácsnak nem volt teoretikus eszköze a szembeforduláshoz, ami nem utolsó sorban a „thermidori fordulat” (Trockijtól is ismert) 44 értelmezési keretének tudható be. A „thermidori fordulat” ugyanis a szta linista rendszer kiépülését a forradalom egy olyan szükségszerű szakaszaként igazolja, amely az eljövendő történelmi for­ dulat fényében egyfajta kisebbik rossznak. - és hozzáteszem fel­ tétlenül átmeneti, ideiglenes je­ lenségnek tekintendő (lásd „to r­ zulás” ). Lukács ezért sok mindent elfogad a szta linizmusból, de nem követője annak, nem ért egyet az­ zal. Ám a jövőben bizakodó, „őriz­ zük meg erőinket” alapállása a sztalinizmus szükségszerűségével való kibéküléshez, végső soron pedig - véleménye szerint - po­ litikai csődhöz vezette Lukácsot. Szabó Tibor hozzászólásában más megvilágításba helyezte a korábban keményen megbírált „Dem okratizálás. ,.” -t mondván, hogy az tulajdonképpen az Ontológia mellékterméke, ezért - vélte Sza­ bó - azon keresztül (is) értelmezhető. Másrészt a tanulmány mindenkori (negatív) értékeléseit aszerint kell megítélnünk, hogy Lukácsnak az ún. létező szocializmusra vonatko­ zó reményei utóbb nem igazolód­ tak. Ha jól értettem Szabót, akkor a „D em okratizálás...” annyiban helyezhető az Ontológia gondolatrendszerébe, amennyiben - annak folytatásaként - újból felveti a személyiségnek a munkához, az elidegenedés leküzdéséhez és az „igazi” („tulajdonképpeni” „echte” ) ember kialakulásához való v i­ szonyát. M ivel az idős Lukács a demokratizálás lényegét az „echte Mensch” kiformálódásában látta, kései műveiben egyfajta egzisztencialista politikai filozófia körvonalazódott. Lukács Sartrehoz és Heidcggcrhcz közelít abban (Figyelem! E gy újabb, de immá­ ron más előjelű párhuzam!), hogy az egyén (egyed) személyiséggé �válását kutatva arra a megállapí­ tásra jut, hogy a személyiség ki­ alakulása végül is alternatív dön­ tések és a döntések következmé­ nyeinek függvénye. Továbbá az elidegenedés oly módon történő leküzdése (azaz a nembeliség felé való felemelkedés) az egyén min­ dennapi életében hozott döntések­ ben és - főleg - az egyén tetteiben valósul meg. Az elidegenedés le­ küzdése ugyanis elhatározás (az elszakadás akarásának) kérdése, ezért az egyénnek cselekednie kell. A lukácsi ,,praxisfilozófia,, tehát a történelmi ,,automatizmusok" és a szabadság ,,szükségszerű” meg­ valósulásának elutasítását jelenti: a tett, a praxis eredménye nem más, mint a szabadság „megszer­ zése” lehet. Ha helyesen interpretálom Szabó szavait, s ha Szabónak iga­ za van abban, hogy Lukács „k ife ­ jezetten antisztalinista” , mikor a sztalinista „brutális” manipulá­ ciót veszélyesebbnek tartja a kapitalizmus „finom ” manipulá­ ciójánál, akkor végképp tanácsta­ lanul állunk Lukács sztalinizmu­ sa előtt. Gondoljunk csak arra, hogy Lukács mekkora jelentőséget tulajdonít az alternatív döntéseknek, az egyén személyiséggé v álá­ sában, mégis közömbös a - V ajda és Bayer által is hangsúlyozott pluralizmus iránt. M árpedig sza­ badság és pluralizmus problema­ tikája nem kerülhető meg. Hogy a pluralizmussal és annak politikai konzekvenciáival szem­ ben miért volt immunis Lukács, az, az elmondottak alapján - azt hiszem - érthető. Válaszunk azon­ ban mindenképp torzóban ma­ radna, ha figyelmen kívül hagy­ nánk Lukács sajátos felfogását magáról a szabadságról. Ezzel éppen Krém er Sándor előadása foglalkozott. Krémer Sándor szerint: „ A valóságban csak a szabadság konkrét form áival, különösségükben elté­ rő alakjaival” , azaz „szabadsá­ gokkal” (!) találkozhatunk, melyek „számtalan meghatározás met­ széspontjaiként foghatók fe l” . Lukács ezzel szemben egyáltalán nem elemzi a szabadság konkrét formáit. Tartalmailag közelít ah­ hoz, az ember egyik létmeghatá­ rozásaként definiálva azt. Lukács a társadalmi lét összfolyamatába illeszti a szabadságot, és általános struktúrájára, fejlődésének okaira és tendenciáira kérdez rá. Ebben a megközelítésben a pusztán bio­ lógiailag determinált szerves szint meghaladása, avagy az emberi társadalom kialakulása a kiindu­ lópont. A társadalmiság létrejötte egyben egyén és nem (emberi nem) kettőségét vonja maga után. A to­ vábbiakban a természeti korlátok visszaszorításának, az ember rep­ rodukciójához társadalmilag min­ denkor szükséges munkaidő folya­ matosan csökkenő tendenciájának, és a kisebb társadalmi csoportoknak egységes emberi nemmé való integrálódásának alapjává a nem és az egyed, az általános és az egyedi dualizmusa válik. A törté­ nelem során e dualizmusnak minőségileg új összefüggései ala­ kulnak ki az egyén és a nem kö­ zött közvetítő társadalmi me­ chanizmusok (kaszt, polisz, ne­ messég) változásával, mígnem a „szabadság birodalmában” egyén és nem közötti konvergencia ér­ vényesül. A z emberi nem va la ­ mennyi példánya (egyéne) a saját reális életmódjában megvalósít­ hatja a nembeliséget. M ivel az egyén így tetteiben és magatartá­ sában (döntéseiben és cselekedete­ iben) a nembeliségre reflektál, individuális nem beli lénnyé válik. Lukács azért a történelmi pers­ pektíván keresztül értelmezi a 45 �szabadságot, mert a marxi törté­ nelem-koncepcióban ,,az egységes világmagyarázat egyetlen lehetsé­ ges kulcsát’’ látja. A z „egységes” világmagyarázat monista igénye többé-kevésbé érthetővé teszi, szerintem, Lukács­ nak a „szabadságok” számtalan (plurális) meghatározásától és konkrét formáinak elemzésétől való tartózkodását, de nem ad magyarázatot arra, hogy - tekin­ tettel az egyes egyén egyszeri létére - egyén és nem között az ún. létező szocializmusban köz­ vetítő mechanizmusok inadekvát politikai formáit miért nem bí­ rálta. J e g y z e te k . 1 . H e rm a n n I s tv á n : L u k á c s G y ö rg y élete. C o rv in a, 1985. 50. old. 2. F e l k e ll h ív n o m a fig y e lm e t K e le m e n J á n o s n a k , a V ilág o sság 1986. m á rc iu s i s z á m á b a n k ö z z é ­ t e tt „A z ész tr ó n f o s z tá s a ” v é d e lm é b e n cím ű d o lg o z a tá ra , m e ly b e n a sz e rz ő L u k á c s ­ m ű v é n e k e r é n y e it ta g la lja . 3. E rrő l b ő v e b b e n lásd T a r Z o ltá n : A f r a n k f u r t i isk o la . G o n d o la t, 1986. 54—66. old. 4. M ax W e b e r sz o c ia liz m u ss a l k a p c s o la to s n é z e te irő l lásd S zab ó M á té : M ax W e b e r és a sz o c ia liz m u s. M a g y a r F ilo zó fiai S zem le, 1983/5. 5. É rd e ­ k e s a d a lé k M o ln á r G u s z tá v á llítá s a : „ M a rx n e m ism e ri el a s z u b je k tív tu d a t e m p ir ik u s ö n e lv ű s é g é t és u g y a n a k k o r té te le z eg y o ly a n o b je k tív é r v é n y e s s é g ű tu d a to t, a m i a t á r ­ s a d a lm i o b je k tiv itá s f e ltá ru lk o z á s a .” (M o ln ár G u s z tá v : V ázlat a m a rx iz m u s ró l. A ETA S, 1988. l. S zeg ed, JA T E .) 6. V a jd a M ih á ly ú g y i n te r p r e tá lta a „ h o z z á re n d e lt t u d a t ” k a t e ­ g ó r iá já t, h o g y : „A d o lo g lé n y e g e az, h o g y m a g a a p r o le tá r m in t eg y ed , s az e m p ir ik u s p r o le tá r e m p ir ik u s tu d a ta n e m lá t a b u rz s o á tá r s a d a lo m k ö z v e tle n s é g é n , és e b b e n az é rte le m b e n m e g m a r a d a p o lg á ri tá r s a d a lo m v isz o n y a i k ö z ö tt” , v a g y is ,a p r o le tá r iá tu s e m p ir ik u s tu d a ta b u rz s o á t u d a t ” (!), a m i m ia tt sz ü k sé g v a n a p r o le tá r iá tu s „ v a ló ­ sá g o s o sz tá ly h e ly z e té n e k m e g fe le lő ” tu d a to t, az „ ig a z i” tu d a to t te rm e lő sp e c ifik u s i n ­ té z m é n y é re , a P á r tr a . (L u k á c s G y ö rg y , a p o litik a i g o n d o lk o d ó , és p o litik u s, V a jd a M ih á ly h o z z á sz ó lá sa a P o litik a tu d o m á n y i T á rs a s á g 1985. f e b r u á r l- i ü lé s é n . I n : L u k á c s 1985—1971. A M K K E T á rs a d a lo m e lm é le ti K o llég iu m a lk a lm i k ia d v á n y a , é.n.) 7. L u k á c s ta n u lm á n y a „A d e m o k r a tiz á lá s je le n e és jö v ő je ” cím m e l m e g je le n t a M ag v ető K ö n y v ­ k ia d ó g o n d o z á s á b a n 1988-ban. 8. E rrő l b ő v e b b e n lásd , B a y e r J ó z s e f : „ S z tá lin iz m u s és a n tik o m m u n iz m u s ” . W e rn e r H o ffm a n n k o n c e p c ió já ró l. V ilá g tö rté n e t, 1983/3. (A sz erz ő k é z ir a tá n a k rö v id íte tt v á lto z a ta .) 46 �B R U N D A G U SZ T Á V Gazdakörök, olvasóegyletek, társaskörök, kaszinók a két világháború között Nógrádban Korszakváltás, kurzusváltás. A dualizmuskori egyesülettörténet hű tükörképe egy polgárosodó, - ha meg­ torpanásokkal is - gazdaságilag fejlődő ország belső társadalmi folyamatainak. Az 1867 után erőteljesen ható liberális eszmények nem csupán a haladó tár­ sadalmi elitet, hanem az állam, a közhatalom világát és középrétegeket is „megfertőzték” . A lassan magához térő, szabad lélegzethez jutó, de intéz­ ményhiányos társadalomban valóságos egyesületalapítási láz bontakozott ki, amely a múlt század utolsó és a század első évtizedeiben tetőzött.1 Az ál­ lam nem mondott le ugyan az egyesületek ellenőrzéséről, de rendezett jogi keretek között szabad utat engedett működésüknek. Az egyesületi élet fej­ lődésén belül tetten érhetők a megkésett magyar társadalomfejlődés anomáliái, a fő tendencia mégis a folyamatosan épülő, demokratizálódó civil társadalom formagazdagságát, teljesedését mutatta. Az első világháború kitörése után gyorsan lehanyatlott az addig élénk egyesületi élet. A háború utolsó éveiben a legtöbb egyesület szüneteltette működését, kivéve a kórházi, a segélyző és a karitatív tevékenységet végző­ ket. A forradalmak idején is zárva maradtak az egyleti házak, termek, ka­ szinók, vagy ha mégsem, akkor általában nem hagyományaik szerint folyt bennük az élet. Később a bosszú, a büntetés évei alatt csak a legmegbízha- L Ö R IN C Z Y IS T V Á N A skótszoknyás felügyelő II. Az újabb fojtogatásos gyilkosság hírére Mr. Andrews elhalasztotta Fauna megtekintésének nem sok újdonsággal kecsegtető látványát, s százötvenes sebességgel robogott vadonatúj Fordjával vissza a kisvárosba. N agy volt itt a felfordulás. Mindenki sejtette, hogy Mrs. Smollett meggyil­ kolása valam i összefüggésben van az eddigi fojtogatásos bűntettekkel! Mr. A n drewst borzalmasan megrázta Mrs. Smollett halála, hiszen az aszszony már a kedvese volt, szerette a felügyelő ezt a nőt. És Mr. A n drewst talán ez az érzelem is vezette abban az emberfeletti igyekezetében, hogy az asszony gyilkosát mindenáron kézrekerítse! 47 �tóbb körök irányítása mellett szerveződő társulásokat tolerálták. A két világháború köze eső korszak egyesülettörténete jellegzetes jegyekben különbözött a dualizmuskori egyesülések megnyilvánulásaitól. A különbsége­ ket az eltérő társadalmi, politikai, jogi viszonyok determinálták. Már a Horthy-korszak első éveiben az előzőektől alapvetően eltérő, az egész társa­ dalmat átható ideológiai mező alakult ki, amely erős befolyást, mintegy ve­ zérlő erőt jelentett minden intézmény számára. Természetesen nem ez az egyetlen olyan hatásrendszer, amely befolyással volt a társadalom szerveződé­ seire. Az egyesületi élet működésének, problematikájának felfejtése, bemuta­ tása, részletes elemzést kívánna, amely e helyen nem áll módomban.2 Az 1960-as évek elején írt dolgozatában Kiss Jenő, azzal indokolta az ol­ vasókörök, népkörök és gazdakörök két háború közötti elterjedtségét, hogy azok egyfelől a kiépítetlen, megfelelő törvényekkel nem támogatott állami népművelést pótolták, másfelől a vidéken nem létező politikai szervezeteket.3 Állítása - véleményem szerint - nem fedi egészen a valóságot, hiszen az egyesületek éppen ott szaporodtak a leggyorsabban, ahol a népművelés felté­ telei is a legjobbak voltak. A községekben, kisvárosokban az állami népmű­ velés ugyanazokra támaszkodott, akik az egyesületeknek is szervezői, aktivis­ tái, motorjai lehettek. Nem helytálló tehát azt gondolni, hogy a népművelői szándékok és az egyesületi élet függetlenedtek, távol kerültek egymástól. Az állami népművelés gyakorlata nem bizonyult egyesületellenesnek, s az egyle­ tek fő céljait áttekintve kitűnik, hogy nem elsősorban politikai szándékok kifejezői, megformálói voltak. Természetesen aligha létezett egyesületi élet a tagok politizálása nélkül. Ugyanakkor köztudott, hogy általában tilos volt az egyesületek helyiségeiben politikai kérdésekkel foglalkozni - különösen a munkásegyesületekben - kivéve a pártköröket és politikai egyesületeket. Ez utóbbi kategóriába tartozó társaskörök, klubok, kaszinók azonban nyíltan szolgálták valamilyen helyi vagy országos politikai párt érdekeit. A falvakban tevékenykedő egyesületek mindennapjait, konkrét történéseit alapul véve sok­ szor szinte megkülönbözhetetlen egymástól a gazdakör, a kaszinó és az olva­ sóegylet. Jelentős eltérést tapasztalunk azonban, ha a város és a falu azonos N a, most nem volt túl nehéz dolga a nyomozásnak. E gy Cadillac érkezett az éjszaka a kisvárosba, abban láttak egy csinos, fekete hajú hölgyet, meg egy igen magas férfit, a férfi vezette a kocsit. Az orvosszakértő megállapítása szerint a tettes gumikesztyűt használt az asszony megfojtásakor, így ujjlenyomat most sem maradt... Hajnalban, a kisváros szállodájának bárjában Oneda, a pincér megis­ merte Clinkert, a fiú két üveg skót viszkit csomagoltatott be a japánnal, azt mondta, elviszi a piát. A szállodaportás, Hewitt, szintén rögtön felismerte Clinkert, bicegős já­ rásáról, ami egy rugbysérülés örök emléke maradt a fiúnál. Szobát vettek ki a szállodában, az asszonyt nem ismerte fel ekkor még senki, mert na­ gyon ki volt festve. Clinker, Mr. Sing néven jelenkezett be, a portásnak 48 �nevű egyesületi képződményeit vetjük össze. Egy olvasóegylet teljesen más életet élt akkor, ha kisközségben alakították, s másképp, ha ipari környezet­ ben, ahol tagjai a gyári munkásságból verbuválódtak. Mást jelent egy községi kaszinó, mást a vállalati tiszti kaszinó, az úri kaszinó, vagy az, ahová kato­ nák jártak. A legnagyobb egyesületalapítási gyakoriság a konszolidációs időkre esik. A számba vett 105 egyesületből 51 jegyeztette be magát 19 22-1931 között, az ezt követő tizenhárom évben pedig 32. (Lásd a mellékelt táblázatot.) Gazdakörök, olvasóegyletek, társaskörök, kaszinók 1919 előtt Egyesület típusa Olvasóegyletek 1919 -21 1922-31 7 2 18 10 23 6 21 Gazdakörök 1 1 Kaszinók 6 1 Társaskörök 1 - 1932-45 Vissza­ csat. ter. 3 - 37 - - 1 Össz. 46 13 4 9 összesen 105 15 32 4 4 50 Viszonylag magas a dualizmus idején létrejött társulások száma: 15. A viszszacsatolt területeken nem találtam olvasóegyletet, kaszinót, gazdakört, mindössze 4 társas kört. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem is lé­ tezhetett ilyen, de azt igen, hogy előfordulásuk nem volt jellemző. sok dohányt adott, megjegyezte: Nem akarja az asszonyt férje miatt kel­ lemetlen helyzetbe hozni! Ezért nem mondta be igazi nevét... Aztán Clinkert a szomszédos nagyváros bárjában fülelték le, éppen két kurvának mesélte a rugbyjáték elemi szabályait... A Clinker-bűnper aztán, az valódi szenzáció lett! A skótszoknyás felügyelő legidősebb fia eleinte igen nagyképű volt, meg" játszotta a „volt rendőrt” ... Mr. H ewitt, a szállodás azonban a megfojtott Mrs. Smollettban felismerte azt a nőt, akivel „mint férjes asszonnyal” . Clinker a szobát kivette. Oneda is rávallott Clinkerre, hogy felismerte a bárban... Ekkor Clinker már nem tagadott tovább, beismerte, hogy Mrs. Smollettot, azaz a nevelőanyját ő fojtotta meg. Az igazi szenzáció azonban mégis az volt, amit a tárgyaláson Clinker „kitalált” ! - M iért hozta a városba Mrs. Smollettot? - kérdezte Clinkertől Mr. Laurel bíró. - Mert be akartam neki bizonyítani, hogy az a szemét apám, a „skót­ szoknyás felügyelő” volt annak a száz lánynak gyilkosa, akiket tíz év alatt megfojtottak, „akarom mondani megfojtást nyertek” - ironizált Clinker. - És mivel akarta ezt bebizonyítani a mostohaanyjának? - faggatta to­ vább Mr. Laurel, a bíró. 49 �Gazdakörök. Már a Horthy-korszak elején nyilvánvalóvá vált, hogy a parasztság ala­ csony iskolázottsága számos gazdasági, gazdálkodási és politikai problémát rejt magában. Czettler Jenő, az első világháború elején megjelent munká­ jában kifejtette, hogy a parasztság önálló politikai és társadalmi szerepválla­ lásához, gazdasági eredményeinek javulásához nagyobb műveltségre lenne szükség. Az iskolarendszer nyújtotta szerény alapműveltséget iskolán kívüli oktatással kellene megtetézni, amelynek középpontjában a kisgazdák szak­ képzése állhatna. E nevelést többek között falusi gazdakörök és szövetkeze­ tek szervezésével vélte megvalósíthatónak.4 A világháború után, az iskolán kí­ vüli népművelés fogalomköre és gondolata gyorsan terjedt. Léteztek olyan elképzelések, hogy más országokban már bevált modelleket kellene megho­ nosítani és elterjeszteni - pl. ír példa szerint a falusi népfőiskolákra épülő népakadémiákat, vagy a skandináv tapasztalatokat, stb. - , de ebben nem szü­ lettek eredmények.5 Az 1923-ban zászlót bontó Falu Országos Földműves Szövetség, mint ag­ rárius mozgalom, feladatának a közép- és nagyparasztság megszervezését te­ kintette. Elsődleges célja: ,,A falu és a falu népének erkölcsi, anyagi és kul­ turális gondozása és fejlesztése” volt.6 S mint a szövetség alapszabályának II/I. pontja kimondta, „A cél elérése érdekében... gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet fejt ki, aszerint, amint ezt a helyi viszonyok, vagy az általános érdekek megkívánják.” 7 A Faluszövetség alapítói (Rubinek Gyula , Meskó Zoltán , Nagyatádi Sza­ bó István , Sokorópátkai Szabó István) úgy látták, hogy elsősorban a már ha­ gyományokkal rendelkező gazdakörök lehetnek támaszaik, helyi szervezeti formáik. Az első világháború előtt a gazdakörök többségét — 1907-ben öszszesen 532 kört - a Magyarországi Földmunkások Szövetsége tömörítette, - Az apám naplójával, amit a halála után találtam meg a fiókjában! Abban minden fel van tüntetve pontosan - felelte Clinker. - E z a napló most magánál van? - Csak volt, bíró úr, mert én, hülye odaadtam a nevelőanyámnak, Polly nak, amíg viszkiért lementem a bárba... M ire visszajöttem a piával, Polly elégette a kandallóban apám naplóját, - magyarázta a fiú. - E z nem túl meggyőző bizonyíték, Mr. Smollett! D e miért kellett ehhez Mrs. Smollettot a városba hoznia? - Hogy megmutassam neki a helyszíneket, ahol apám a megfojtott, megerőszakolt lányokat kidobta a kocsijából, a folyóparton... - N agy fantáziája van magának Mr. Smollett, de mondja már meg, hogyan létezik az, hogy az állítólag apja által megfojtott lányok esetében sosem maradt nyom? - Hogy apámat, a skótszoknyás felügyelőt idézzem: ,,ha én azt tudnám, én lennék az atyaúristen” . D e talán jól emlékszem, ez nem az apám bűn­ perc, hanem az enyém! - Nézze bíró úr, én azt elismerem, hogy a mosto­ haanyámat, pardon nevelőanyámat megfojtottam, amikor tudomást sze­ reztem arról, hogy az apám naplóját elégette, szóval a bizonyító erejű do­ kumentumok elégetése miatt - , ahogy rendőréknél mondják... - Az Ö n által említett „bizonyíték” igen ingatagnak tűnik Mr. Smollett. 50 �1920-ban azonban m in dössze 12 kört tartottak hatókörükben. 19 21-re a helyi csoportok számát föltornászták ugyan 42-re, de befolyásuk nem tudta meg­ közelíteni a régi időkét.8 Szerepét fokozatosan átvette a Falu Országos Szö­ vetség és az Országos Földműves Szövetség egyesületéből létrejött Faluszövetség, mely működésének első tíz évében elérte, hogy az országban működő tár­ sadalmi egyesületek mintegy 50 százalékát bevonta tevékenységébe.9 Nógrád­ ban is a Faluszövetség alapszabálya szerint működött a 44 gazdakör többsége. A fennmaradó kisebbség az Országos Gazdasági Liga (Buják, Szarvasgede, Zagyvaszántó), a M agyar Parasztszövetség (Kozárd), a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara (Litke, Tereske) és a húszas évek elején, a Magyarországi Földmunkások Szövetsége (Tolmács) égisze alatt fejtette ki tevékenységét. A keresztény kisgazda orientációjú Faluszövetség egységes falupolitika ki­ alakítására törekedett. Elsősorban a már létező egyesületeket kívánta szerve­ zeti keretébe vonni, de ahol még nem működött kör, ott szervezéssel ala­ kítottak.10 Hasonlóan jár el a többi agrárius szövetség is. Például a Litkei Mezőgaz­ dák Körének alakuló közgyűlésén felvett jegyzőkönyvben a következőket ol­ vashatjuk: a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara „a megalakítás kérdésé­ ben . . . megkereséssel fordult a község elöljáróságához” . Az elöljáróság pedig megszervezte a gazdákat, az alakuló közgyűlésen felolvasták a kész alapszabályt, amit azonnvomban el is fogadtak, s ezzel megkezdhette szerve­ zeti életét a gazdakör. Ez az eset a megalakulás egy tipikus példájának te­ kinthető. Ha a megye térképére vetítjük azokat a községeket, ahol gazdakör alakult, lokálisan elhatárolható két területen jellemző az előfordulásuk. (I. sz. ábra.) Nógrád nyugati szegletében és Balassagyarmat-Szécsény vonalától délre a megye tengelyében. A gazdakörök ilyen bokros jelentkezése a természeti adott­ ságok mellett talán éppen a szervezésre jellemző módszerek miatt sem véletlen. Kicsit bemószerolás-ízű az ön vallom ása... M ikor erőszakolta meg az áldo­ zatot? - Am ikor visszamentem hozzá a bárból a két üveg skót viszkivel... - Kedves Smollett, maga valam ikor rendőr volt, és úgy hallottam, hogy nem is rossz rendőr - próbálkozott tisztán látni a bíró, Mr. Laurel, - szó­ val egy maga által döntőnek értékelt bizonyítékot, nevezetesen az apja naplóját, mely az általa elkövetett gyilkosságokat rögzítette, időrendi sor­ rendben, - hogyan adhatta Mrs. Smollett kezébe? Nem számított arra, hogy az asszony megsemmisíti az ön ,,döntő” bizonyítékát? Erre még egy hatéves gyerek is gondolt volna, .Mr. Smollett! - Én is gondoltam erre. bíró úr... Engem már égetett, emésztett ez a napló, meg kellett, hogy mutassam a mostoha, pardon nevelőanyámnak, bár tudtam, hogy megsemmisíti azt! Erre én is számítottam! Magam is ezt akartam tenni, csak nem mertem! Most látta csak ez a nő, hogy kinek volt a felesége... Én már tizenötéves korom óta, midőn először megláttam a fürdőszobá­ ban meztelenül, őrülten kívántam a nevelőanyámat, aki aztán rendszeresen előttem vette fel a melltartóját, hogy csodálhassam isteni, kőkemény mel­ leit... Majdnem minden éjszaka az apámé volt! - Én az emeleti szobá­ ban laktam. „É d esk éi” , az ikrek a hálószobájuk mellett aludtak, s regge- 51 �lente óriási élménybeszámolót tartottak az „öregek” viharos szeretkezé­ seiről... - M iért vitte a folyópartra a holttestet, Mr. Smollett - erősködött Mr. Laurel, bírói minőségében. - M iért? - Csak a régebbi „leányfojtogatásokra” akartam emlékeztetni szép kis városkánk lakóit. Jónéhányan úgy gondolom bizonyára rájöttek arra mondta a volt rendőr - , hogy összefüggés van Mrs. Smollett „fulladásos halála” és az előző száz lány megfojtása között. A hullát kocsival vittem el a folyópartra, ott meg kidobtam, ahogy apám mindannyiszor csinálta. Hát így folyt le a bírósági tárgyalás. Clinker százhúsz évet kapott. Immár élete végéig raboskodhatott a melbournei börtönben. Mr. Andrews ott volt a Polly temetésén, akit férje mellé helyeztek örök nyugalomra. Mr. Andrews ezt követően a közeli nagyvárosba helyeztette magát, ott lett aztán felügyelő, Mr. Zimmy pedig rendkívüli stréber mó­ don öt év alatt elvégezte a jogi egyetemet, és főügyész lett ugyanott, ahol Mr. Andrews főfelügyelő. Mr. Andrews már nagyon unta az egyedüllétet, megnősült. Mr. Zimmy továbbra is két dologtól irtózott nagyon: az őszi esőktől és a nőktől. Hősies helytállással nőtlen maradt, bár igencsak ostromolták a leendő feleségek, mert jóképű férfi volt. E gy esős őszi napon Mr. Andrews főfelügyelő lábát az íróasztalán nyug52 �A gazdakörök működésének két lényeges területe a gazdasági szervező te­ vékenység és a felvilágosító, ismeretterjesztő, népművelő munka. Gyakoriak voltak a gazdaudvar-versenyek, az állatbemutatók, egybekötve tenyészállat­ díjazásokkal, a harmincas években pedig az ezüstkalászos tanfolyamok. Különösnek tekinthető az 1920-ban alakult Nógrád megyei Földmívesszövetség programterve, amely elsősorban „gazdasági iskolák létesítésére, a föld­ míves ifjúság helyes nevelésére” törekedett.11 A Faluszövetség helyi csoport­ jainak alapszabályai általában rögzítették - mint például a Cserhátsurányi Fiókegyesületé - , hogy „a falusi társadalomnak osztály és hivatás szerint tagosulásra és anyanyelvre tekintet nélkül nemzeti alapon való” összefogására törekednek.12 A Balassagyarmati Evangélikus Földmíves Ifjúság rendszere­ sen játszott színműveket, de gyakran előfordult, hogy községi gazdaköröknek is volt „ifjúsága” , s népszínműveket tanultak be. Olvasóegyletek Az olvasóegyletek előfordulási helyei szinte ellenpontozzák a gazdakörökét. A 38 olvasóegylet Salgótarjánra és közvetlen környékére koncentrálódott a korszakban. (1. sz. ábra.) Alakulási idejüket tekintve itt is a konszolidációs évek termik a legtöbb egyesületet, majd pedig a háborúig tartó időszak. (Lásd a táblázat adatait.) A legsokoldalúbb tevékenységet a megye nagy iparvállalatának olvasóegy­ lete fejtette ki, a Vasmű-Acélgyári Felügyelő és Munkásszemélyzeti Olvasó Egylet, vagy egyszerűbb nevén az Acélgyári Olvasóegylet. A háború utáni évek az egyesületi élet jelentős visszaesésével jártak, mivel a részvénytársaság az országcsonkítással ipartelepeket, vas- és mészkőbányákat, szénbányái nagy részét veszítette el. A termelés visszaesett, a dolgozók száma 2000-ről 1100-ra csökkent. Az egyleti helyiségeket évekig a csendőrség használta. Elvétve né- tatva éppen a helybéli Morning Start böngészte, amikor kopogtatás nél­ kül benyitott az ajtaján dr. Zimmy, a főügyész. - Meghalt Fauna, a „százszoros leányfojtogató” , mondta gúnyosan a főügyész. - Mikor? - kérdi Mr. Andrews. - Ma, hajnalban - feleli Mr. Zimmy. - Tegnap este, talán érezve ha­ lála közeledtét „egy kis papírt” kért az egyik ápolótól. A papírdarabkát, „cigire” kérte. Halála után a párnája alatt találták meg, itt van. Mr. Zimmy átadta a papírdarabot a főfelügyelőnek. A papírdarab olyan gyűrött volt, mint egy százéves férfi arca. Golyóstollal ezt írta rá Fauna: K e d ve s A n d rew felügyelo urrl Azon az iccakán amikor a fojoparton alattam hajnalban egy férjfitt látam amikor egy B ujikkbol kidobot egy sárgaruhás nőtt, az a fé rjffi Mr. Smolit vót megismertem ültet a skót szoknyájárul. Ü meglátott engemett Faunna (Calvinn Murrst) Mr. Andrews rezzenéstelen arccal olvasta végig Fauna levelét, megkérdezte Mr. Zimmyt, hogyan került hozzá a papír. aztán 53 �hány bál, színielőadás és a könyvtár működése jelentette az olvasóegylet életének folyamatosságát. A húszas évek közepétől virágzásnak indult az egyleti élet. A bálok színe­ sedte. Fegyelem, pontosság és tisztaság jellemezte őket, s rangos esemény­ nek számított a város életében. 1935-től a zenét Krajcsi Lajos „Szürke Fiúk” nevű jazz-zenekara szolgáltatta, az acélgyári cserkészek olvasóegyleti álarcos­ báljai kuriózumnak számítottak, a dalárda figyelemre méltó tevékenysége pe­ dig külön fejezetet is megérdemelne. A műkedvelő szakosztály 1926-tól, Szabó István rendezői munkásságával érte el csúcspontját. 1930. október 12-én méltóképpen ünnepelték az olvasóegylet fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepségen a salgótarjáni kultúregycsületek és felekeze­ tek képviselőin túl eljöttek a borsodnádasdi és ózdi társegyesületek díszven­ dégei is. Este az Operaház művészeinek közreműködésével rendeztek hang­ versenyt, amely előtt Wabrosch Béla elnök tartott ünnepi beszédet. Az ünne­ pi hangulat nem sokáig tartott, mert egy hét múlva már kultúrelőadást ren­ deztek Salgótarján szegényei javára. Az egyesület választmánya és a gyár vezetői fontos szerepet szántak a könyvtárnak dolgozóik műveltsége gyarapításában. A könyvtár könyvállomá­ nyát csaknem megdupláztuk a két világháború között - 1944-ben 4285 kötetet tartottak nyilván - , a gyarapítás még a nagy gazdasági válság éveiben sem szünetelt. A kölcsönzött könyvek száma 1943-ban volt a legtöbb: 10648 kötet.13 A Hirsch és Frank Gépgyári Alkalmazottak Olvasóköre 1912-ben alakult, 1922-től Gépgyári Alkalmazottak Olvasóköre nevet vette fel. Az egyesület az olvasás és a hozzá kapcsolódó tevékenységeken túl színjátszó kört működ­ tetett, bálokat rendezett. Hagyománnyá vált, hogy minden év karácsonyán ünnepélyt rendeztek és megajándékozták a szegény „gyári” gyerekeket. Az - A főorvos küldte el nekem, ma reggel. Ja , persze. Elvégre te is doktor vagy - ironizált Mr. Andrews. Mr. Andrews elment hát a melbourne-i fegyházba, a Smollett-fiúhoz, mert néhány technikai részletre azért kíváncsi volt... Clinker és Andrews te­ gező viszonyban voltak, hiszen C linker gyakran bejárt apjához az irodába. Ott sokszor találkozott az akkori segédfelügyelővel. Mr. Andrews a beszélőre jónéhány csomag skót cigarettát vitt be Clinkernek, talán azért, hegy bosszantsa, vagy azért, hogy a Mr. Smollettól régen kapott skót-cigarettakészlettől szabaduljon. Említést tesz Clinkernek Fauna leveléről. C linker: N a, az idióta fényt derített a múlt sötét foltjára. Tényleg látta apámat, akkor amikor az, E lle K ay holttestét kidobta a Buickból, szép kisvárosunk kies folyópartján. Mondta is apám, hogy lekapatja azt a hülye hullamosót. Érthető: a száz esetből ez az egyetlen, melynek szemtanúja akadt! Mr. A n d rew s: Te, Clinker, hol szedte fel apád a lányokat, akiket aztán megerőszakolt és megfojtott? Netán te szedted fel a lányokat neki? C linker: N a, én egy lányt sem „szedtem fel” apámnak. Rafinált volt az öreg, mindig csak stoppos csajokat vett fel az autójába, általában a kör­ nyékről, de néha az ország távolabbi részeiből is... Lehet, hogy több lány 54 �olvasókör nem csupán anyagi támogatást kapott a gyártól, hanem az igazgató, Horváth Géza személyesen is részt vett tevékenységében. Valóságos népmű­ velőként viselkedett, hiszen aligha volt nélküle műsoros est az olvasókörben, vagy a város bármely egyesületében, ha a Hirsch-gyáriak felléptek. Feleségé­ vel együtt gyűjtötték maguk köré az alkalmazottakat, tisztviselőket. A kultúrestélyeken nem egyszer saját családjának tagjai is felléptek.14 A múlt század végén alakult a Salgótarjáni M ÁV Segédtiszti Olvasókör. Tevékenysége céljaként fogalmazták meg, hogy „. . . a helyben lakó szolgálatot teljesítő m. kir. államvasúti segédtisztek és segédtisztjelöltek és annak meg­ felelő iskolai végzettséggel bírók egymás közötti társadalmi érintkezését le­ hetővé tenni, hogy szellemi műveltségüket önképzés által fejlesszék..........” 15 800 kötetes könyvtárral, tekepályával, biliárddal és egyéb társasjátékokkal rendelkeztek. A sajtó elismerően szólt az állomáson levő vámvizsgáló nagyter­ mében 1924 szeptemberében rendezett „nagyszabású” kabaré-előadásukról, amely zsúfolásig telt nézőtér előtt zajlott. 1943 karácsonyán bemutatták G ár­ donyi Géza „Karácsonyi álom” című három felvonásos betlehemes játékát.16 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Segédtiszti és Altiszti Olvasókörét 1895ben alakították. A háború alatt hadi kórháznak használták a kör helyiségeit, könyvtára megsemmisült. 1934-ben már újra 1200 kötetes könyvtárból válo­ gathattak a tagok, de a szórakozáshoz is együttálltak a tárgyi feltételek: kár­ tyaszoba, biliárdterem, modern tekepálya. Társas összejövetelei, mulatságai, színjátszó eladásai rendszeresek voltak.17 A Kőszénbánya Rt. iparosai külön olvasókört hoztak létre, de más salgótarjáni bányákhoz tartozó kolóniákon is működtek olvasókörök, (pl. Borsodban a Macskalyuk-bányatelepi Olvasó­ kör, amely a Somoskői Bazaltbánya Rt. telepe volt és a Farkaslyuk-bányatelepi Olvasókörök a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. érdekeltségében). felismerte a „skót szoknyás felügyelőt” , de felismerésüket már nem tudták közölni senkivel sem, mert, hogy úgy mondjam nem volt rá idejük... Egyéb­ ként városunkbéli lány csak egy volt köztük. E lla K a yt abban az elha­ gyott utcában szedte fel apám, ahol a lány barátnője lakott, persze vélet­ lenül... Aztán neki se volt ideje a „felism erését” másokkal közölni... Mr. A n d re w s: Apád minden „lányfelszedését” láttad, vagy csak elmesélte ezeket neked? Clinker: Szaladgáltam én is eleget éjszaka, láttam vagy húsz alkalommal... Tudtam, hogy apám a megfojtott lányok gyilkosa, ezután minden esetét elnondta - dicsekedve - nekem... M indig azt a hülye skót dalt dudorászta, ha egy-egy sikeres akciójából visszatért, ez volt a fő perverzitása.... Nálunk, tudod családi hagyomány a perverzitás, apai felmenőink között mindig akadtak fojtogatok, egyebek... Mr. A n d rew s: Humorodnál vagy, mint mindig, Clinker... Az apád „nap­ oja” - az, ugye hamuka volt? C linker: Az hát, jellemző Laurel bíró hülyeségére, hogy majdnem bevet­ te ezt a hadovát! Mr. A n d rew s: Te, én azt sem hiszem el, hogy te Pollyt, a mostoha, par­ don, nevelőanyádat megerőszakoltad... C lin ker: N agy megérzéseid vannak, fiú! Nem kellett nekem őhozzá erőszak... 55 �A város szintén nagy tradíciókkal rendelkező egyesülete a Salgótarjáni Ró­ mai Katholikus Olvasókör. Fennállásának 30. évfordulóját 1930 májusában ünnepelte. Munkálkodásának középpontjában a művelődés, a karitatív tevé­ kenység és a keresztény társadalmi élet állott. A körben rendszeresek a fel­ olvasások, előadások, a színjátszás, volt vigalmi gárdájuk. Színi előadásaikat a jó idők beálltától a nyári színpadjukon tartották. Előfordult, hogy felol­ vasó, műsoros estjeiken az érdeklődők nem fértek be a nagyterembe, és az ablakok alatt is hallgatták az előadásokat. 1927. novemberétől önálló mozi, 1930 nyarától pedig tekepálya szolgálta a tagok jó közérzetét. Még nem fi­ zették ki az olvasókör építésére felvett kölcsönöket, amikor máris hozzáláttak a kicsinek bizonyult épület bővítéséhez. Megkeresésük eredményeként a Földművelődésügyi Miniszter 10 000 pengő segély kiutalását ígérte az építkezéshez.18 Baglyasalján, mint akkor még önálló településen négy olvasókör is léte­ zett. A Baglyasaljai Bányamunkások Olvasóköre és a Baglyasaljai Altiszti Olvasókör volt a legjobban ellátott és legrendszeresebb életet élő, de folya­ matos munkát végzett az Iparos Olvasókör és a Római Katolikus Olvasókör is. Előfordult, hogy együtt tartották az ünnepeket, de praktikus dolgokban is együttműködtek. Két-két olvasókörbe járhattak Salgóbányán, Zagyvarónán, Zagyvapálfalván, de volt Somoskőújfaluban, Somlyóbányán, Etes-Amálián és Jánosaknán is. Jobbágyiban a Katolikus Olvasókör mellett külön olvasókört tartottak fenn az iparosok. Palotáson az Iparos Olvasóegylet önálló helyiség­ gel rendelkezett. Kaszinók A kaszinók az úri világ társaskörei maradtak. A Nógrádban alapított 13 kaszinóból mindössze a sziráki és a berczeli nem szelektálta a tagokat, a vá- Am ikor a barátnőjénél lakott, többször próbálkoztam már vele. Most be­ jött... Azt ígértem neki, hogy megmutatom azokat a helyeket, ahol férje, apám a megfojtott lányokat kidobta kocsijából. Így jött el velem, kisváro­ sunkba... M r. A n d rew s: Clinker, te szerelmes voltál a mostohanyádba? C lin ker: Igen, tizenötéves korom óta szerelmes voltam Pollyba.... Azóta, mikor először megláttam meztelenül, s azóta is... Am ikor megláttam őt bikiniben a városi strandon, ahol mindig nagy sikere volt a férfiaknál a kkor is... Szerelmes voltam a fekete hajába, a kőkemény melleibe, fehér combjaiba, mindenébe szerelmes voltam ! Jobb, ha tőlem tudod meg, hogy apám piszokul féltette tőlem „szép kis feleségét” ! A zt mondta, hogy meg­ öl, ha Pollyhoz nyúlok... Am ikor a szálloda bárjából visszamentem a szobánkba, már elég piás voltam, a bárban is iszogattam egy kicsit, úgy há­ rom viszkit és Polly már meztelenül várt az ágyon szétvetett combok­ kal.... Világítottak a fehér combjai a szobában, sőt, hogy költői legyek „az éjszakában” ... Most végre megtörtént az, amire húsz éve őrülten vágy­ tam... Csodása n szenvedélyes volt Polly, de amikor kimerülten elaludt hajnal felé, ne feledd, hogy már negyvenhétéves volt - megláttam pihegő fehér nyakát: meg kellett őt fojtanom... Hogy elvihessem holtan oda, ahol apám azt a sok lányt kidobta az au­ tójából, akiket megerőszakolt - és sajna - szintén megfojtott... �rosi kaszinókra ez már nem jellemző. A „Berczeli Kaszinó” alapszabálya így fogalmazta meg fő céljait: „...m ű velt társasági eszmecsere által közértelmesség fejlesztése osztályok kizárása nélkül, testvériség eszméjének megvaló­ sítása, a közjónak és a hazának felvirágoztatására szükséges erők összesíté­ se” .19 A tizenhárom kaszinóból hat már az előző korszakban is létezett, hét pedig az19 2 2 -1 931 közé eső időszakban alakult. (Lásd a táblázatot, a 2. sz. ábrát.) A Nógrád vármegyei Kaszinó már nem nyerte vissza valamikori fényét a há­ ború után. A harmincas évek egy közgyűlési beszámolója részvétlenségről és a kaszinó iránti érdektelenségről számolt be. Ennek okául a tisztviselők és a nyugdíjasok nehéz helyzetét, a fiatalok elfordulását és a sok társadalmi egyesületet emlegetik. A kaszinói igazgató jelentése szerint, a 104 rendes tag 382 pengő, a 76 kültag pedig 342 pengő hátrálékkal tar­ tozott.20 Hasonló helyzetben volt a Szécsényi Kaszinó is. Bérelt házban tartott fenn helyiséget, de működését a húszas években a pangás jellemezte. 1929-ben W olf Béla több javaslatot tett a kaszinói élet fellendítése - az egyesület le­ gyen nyitott, vonják be a nőket, családtagokat, legyen jelei a zene, a dal, stb. - , de nem sok sikerrel.21 Salgótarjánban kiterjedt kaszinói élet folyt. A város iparvállalatainak és nagyobb bányatelepeinek életéhez hozzátartozott a kaszinó. Míg a munkások és altisztek szórakozásának, művelődésének színtere az olvasóegylet volt, ad­ dig a tiszti világé, a város elöljáróié a kaszinó. A korszakra jellemző erős társadalmi elkülönülési igényt jól szolgálta ez a forma. A megye legreprezentatívabb kaszinója az Acélgyári Tiszti Kaszinó volt. A háborús évek a gyár szomszédságában, az olvasóegylet melletti épületüket Szóval ez történt, na.... Hiába, mint említettem - már apai felmenőim is nagy fojtogatok voltak.... D e talán csak így akartam figyelmeztetni kisvárosunk lakóit, hogy van valam i összefüggés a száz lány megfojtása, és a „skótszoknyás felügyelő” fe­ leségének megfojtása között... Mr. A n d rew s: Hát, Clinker, én most megyek, azt hiszem az elkövetkező száztizenkilenc évben nemigen látogatlak meg majd itt a fegyházban. Jó pihenést kívánok neked, csomagban küldök még skót cigit, rengeteg ma­ radt még abból, amit apád ajándékozott nekem. Nem haragszol azért, hogy így kérdezgettelek? C lin ker: Vagány vagy, Andrews, bírtalak téged mindig, de apámat, a skót szoknyájával, meg az egész „skótságával” együtt nagyon rühelltem. Főleg azt az idióta skót népdalt nem csíptem, amit mindig eldúdolt, miután egyegy spinkót megfojtogatott... N a, járj szerencsével Andrew s... Mr. Andrews a Clinkerrel történt beszélgetéséről részletesen beszámolt dr. Zimmermann ügyésznek, pardon, a főügyésznek, „Zim m ynek” . Zimmy megcsóválta szép fejét, ugyanúgy, mint amikor a feleségjelöltek ajánlkozását szokta visszautasítani, s így szólt: - Te Andrews, jogilag itt egy tény bizonyított: az, hogy Clinker meg­ fojtotta a kedves mostoha, pardon nevelőanyját, anyukáját. Szerintem Clinker jónéhány lányt megfojtott maga is, sőt - most szőr­ szálat hasogatok: az elmebeteg Fauna „levele” egyáltalán nem fogható fel 57 �bizonyító erejű dokumentumként! Tudod, hogy a hullamosó nagyon sze­ retett piálni, hát a diliházban ettől a nagy lehetőségtől jórészt megfosztot­ ta őt Mr. Smollett, meg persze a szabadságától is megszabadította őt az el­ megyógyintézeti elhelyezés. Talán így állt bosszút Fauna, a beszámoló ,,levéllel", a skótszoknyás fel­ ügyelőn - annak halála után... Lehet, hogy nem is a felügyelőt, hanem Clinkert látta a hullamosó a folyóparton, azon az ominózus hajnalon... Aztán Clinker szólt a kedves papának, hogy tegye hűvösre Faunát! Lehet, hogy a pajzán, skót dallal arra figyelmeztette Mr. Smollett Clinkert, hogy mindannyiszor tudott a bűntetteiről, a lányok megfojtásáról.. D e hagyjuk a fenébe az egészet, Andrews, gyere el hozzám, mert meg akarom veled beszélni a Smith-ügyet, tudod ez az a pali, aki kirabolta szép városunk egyetlen bankját... Most írom emlékirataimat is. E gy agglegény feljegyzései a címe, egy-két stilisztikai problémát akarnék veled megbeszélni, hiszen te mindig nagy irodalmár voltál... Csak a feleségedet nehogy magaddal hozzad tette hozzá elgondolkodva Zimmy . - Én sosem voltam nagy irodalmár - szerénykedik Mr. Andrews - és ne aggódj, a nejemet nem fogom magammal vinni. Mr. Smollett, ő volt a nagy irodalmár, a fiainak is skót regényhősök nevét adta! Most elmegyek Fauna temetésére, biztos én leszek az egyetlen résztvevő, viszek neki egy szál virágot... aztán indulok hozzád Zimmy.... - De vigyázz ám a temetésen, nehogy megkínáljon Fauna angolszalon­ nával - figyelmezteti Mr. Andrews főfelügyelőt Doktor Zimmy... - VÉGE 58 �sem hagyta nyomtalanul. 1923-ban nagyobb összegből felújították a könyv­ tárat. A következő évek pénzügyi nehézségekkel teltek, amelynek részben az infláció volt az oka, részben az, hogy a „mulatságok, játékok tetemes vigalmi adó alá estek, sőt még a közgyűléseink megtartása is csak megfelelő belyegilleték stb. lefizetése mellett engedélyeztetnek” , s még ezt tetézték egyéb ki­ fizetések, hozzájárulások: „cserkészek zászlójára, torbagyi viharkárosultaknak, leventék alapítványára, olvasóköri dalárdáknak összesen 1 625 000 K -t.” Ezekben az években gyakran adták ki helyiségeiket más egyesületeknek, bár ezek közül nem mindegyik volt fizetőképes. Ahogyan az egyesület történeté­ nek szerzője Wabrosch Béla írta: „Szinte özönével dőltek ránk a keresztény, hazafias irányú egyletek. . A kaszinó lassan tért magához, a múltjához méltó konszolidált életet csak a harmincas évektől élt. Általában 10 -15 lapot járattak, rendszeresek vol­ tak az előadások, felolvasások. Több száz fős báljaik, ahol egyszerre cigány­ zene és jazz is szólt, jelentős társadalmi eseménynek számítottak. A kaszinó és az olvasóegylet épületét egy függőfolyosó, az úgynevezett „sóhajok hídja” kötötte össze, s ha az úri közönség érdeklődésének megfelelő programot vélt az olvasókörben, ezen keresztül látogatta, majd tért vissza. A kaszinó termé­ szetes tartozékai voltak a játéktermek. E helyiségekben a szerencsejátékok fogalma alá tartozó „hazárd” játékok is megengedettek voltak. Erre a „kár­ tyajátékokkal űzött visszaélések megakadályozása tárgyában kibocsájtott 174000/1928. B. M. sz.” rendelet külön feltételeket állapított meg. Ez a ren­ delet szabályozta a kaszinók tagfelvételi rendjét is. Eszerint két egyesületi tag ajánlására, a jelentkező nevének 14 nappal a közgyűlés előtt történő kifüg­ gesztése után lehetett szavazásra bocsátani a tagsági kérelmet. A kaszinói életet élő egyesületek záróráját éjjeli két órában szabta meg a rendelet. A gyári, bányai és helyőrségi kaszinókon kívül a városnak külön kaszinója létezett, 1876-os alapítással. A Tanácsköztársaság idején megszűnt a tevékeny­ sége, s csak 1924-ben alakult újjá Róth Flóris, bányaügyi főtanácsos vezetése alatt. Először a Vadász Szálló nagytermében rendezték összejöveteleiket, de ez nem oldotta meg helyiséggondjukat. Végül Róth F lóris bányaigazgató jó­ voltából, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. átruházta a kaszinóra a Kiss Gyu­ la-féle vendéglő melletti helyiségei bérleti jogát. A termeket úgy alakították át, hogy kapcsolatban legyenek a vendéglővel, de a különállást is biztosítot­ ták. Az 1926-os esztendőt 172 taggal nyitották. A húszas évek végén, a har­ mincas évek első felében különösen élénk társadalmi és kulturális életet élt a kaszinó. Jelentős újításnak számított, hogy minden csütörtökön este hölgynapot tartottak, amikor a „kaszinótagok hölgy hozzátartozói is szabadon” használhatták az összes helyiséget. T ársaskörök A társaskörök belső élete alig különbözött az olvasókörökétől, olykor a ka­ szinókétól, egyesek működésének azonban jellegzetességet, karaktert adott, ha valamilyen konkrét érdeklődési terület, vagy cél köré szerveződtek. Salgótarján nagy múltú társasegylete a palackgyárban fejtette ki napi te­ vékenységét. A húszas évek első fele jobbára a régi idők árnyékában telt, míg végül 1927-ben, az acélgyár példájára olvasóegyletté alakult a munkások társasegylete. A későbbiekben életük számos mozzanata hasonlított az Acél­ gyári Olvasóegylet formai megnyilvánulásaira. 1928-ban mindössze 48 fizető 59 �tagot tudhattak magukénak. 1934-ben azonban már 200 fős tagsággal rendel­ keztek. 2000 kötetes könyvtárukon kívül volt népi zenekaruk, amely többnyire a színjátszókat kísérte, 1936-tól pedig szalonzenekar is játszott az egyesületen belül. Híresek voltak az üveges-, csiszoló-, iparosbáljaik és hagyományos gyermekmajálisai.25 A Nógrád vármegyei Széchenyi István Társaságot balassagyarmati fiatal ér­ telmiségiek alakították 1939. március 15-én. Sajnos, érdemi működésükre nem sok időt hagyott a háború. A Kisterenyei Társaskörön kívül volt két népköre is a megyének, Ludányban és Szécsényben. A Ludányi Népkör alapszabálya a gazdakörök és községi olvasókörök célkitűzéseit egyesítette magában. Belépett a Magyar Gazdaszö­ vetségbe, ugyanis művelődési elképzelései mellett külön hangsúlyt helyeztek az „okszerű gazdálkodás előmozdítására” és a hasznot hatjó háziipar megho­ nosítására” . Emellett jogi tanácsadást adtak a tagoknak, s szükség esetén bé­ kéltető bíróságokat állítottak. A népkör politikai kérdések megtárgyalásától távol tartotta magát.26 A visszacsatolás után Losoncon bejegyzett társaskörök közül a Polgári Kör érdemmel kitüntetett figyelmet. Helyiségeiben a mai értelemben vett korszerű művelődési otthoni tevékenységet fejtett ki. Társas összejövetelein, műsoros délutánjain, a szórakoztató játéklehetőségeken kívül ismeretterjesztő és szak­ lapokat járatott, nyilvános előadásokat, felolvasásokat, mulatságokat rende­ zett. Épületében kapott otthont a Losonczi Magyar Dalegylet, s minden hét egy délutánján a nagyközönség rendelkezésére állt kölcsönkönyvtára.27 A vázlatosan bemutatott egyesülettípusok a két világháború közötti Nógrád társadalmában létrejött egyesületeknek csupán egy töredékét alkotják. K u­ tatásaim során eddig 465 művelődési tartalmú egyesületet leltem fel, ame­ lyek szűkebb hazánk e néhány évtizede alatt fejtették ki tevékenységüket. Feltételezem, hogy sokaknak az egyesületek e burjánzása meglepő jelenség. Pedig érdektagolt, modern társadalmakban az állampolgárok leginkább egyesülés révén nyerhetnek árnyalt, valóságos önkifejezési formákat, maguk­ nak való szervezeteket. S a jól működő szervezetekkel otthonosságot: a va­ lahová tartozás megerősítő érzését. Az ilyen igények megfogalmazására és gyakorlására az európai társadalomfejlődés nem tudott jobb keretet találni, mint a jogi garanciákkal is biztosított egyesülést. A dualizmuskori és a két vi­ lágháború közötti évek csupán prológust jelentettek a szabad egyesülés jogának ki­ vívásához. Mai társadalmi életünknek is szomorú tragédiája, hogy amikor e proló­ gus után elkezdődhetett volna az igazi kibontakozás, rövidesen lehullt a függöny. Az egyesületek nagy társadalmi szerepjátékát a második világháború után rövidesen kiteljesedő, kontrollját vesztett hatalom felfüggesztette. 60 �JE G Y Z E T E K 1. E te n d e n c iá t jó l m u ta tja N ó g rá d v á rm e g y e m ű v e lő d é s i ta r ta lm ú e g y e s ü le te in e k s z á m sz e rű a la k u lá s a : K o rsz a k 1849 e lő tt 1849—1866 1867—1874 1875—1899 1890—1918 Összesen E g y e sü le te k sz á m a 9 3 10 41 156 219 2. A k é r d é s i r á n t é r d e k lő d ő o lv asó á t te k in té s t ta lá l e p ro b lé m á ró l, a N ó g rá d M egyei K ö zm ű v elő d ési K ö z p o n t g o n d o z á s á b a n e lő k é s z ü le t a la tt álló N ó g rá d i K ö zm ű v elő d ési F ü z e te k IV. k ö te té b e n : B ru n d a G u s z tá v M ű v e lő d ési ta r ta lm ú e g y e s ü le te k N ó g rád m e g y é b e n a k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tt. K é z ira t, 129. p. 3. K IS S J e n ő : G a z d a k ö rö k és o lv a s ó k ö rö k a k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tt. N é p m ű v e lé s i É r­ te s ítő , 1963. 172. p. 4. C Z ET TL ER J e n ő : M a g y a r m e z ő g a z d a sá g i s z o c iá lp o litik a . B p. 1914. 837—844. p. 5. S Z E N T IV Á NYI K á ro ly : N é p a k a d é m ia . V eszp ré m , 1924. 1—36. p. A n é p m ű v e lő k m u n ­ k a k ö z ö s sé g e felé. A B a la to n k e n e s é n 1943. m á ju s 19—21-én t a r t o tt o rsz á g o s n é p m ű ­ v elési é r te k e z le t e lő a d á s a i és v ita a n y a g a . M. k ir. O rszág o s Isk o lá n k ív ü li N é p m ű v e ­ lési In té z e t. B p. 1944. 6. A ,,F a lu ” O rszág o s F ö ld m ű v e s S z ö v e tsé g A la p s z a b á ly a i. B p. 1928. 2. p. 8. K IS S J e n ő , 173—174. p. 9. H. SA S J u d i t : N é p fő isk o lá k , g a z d a k ö rö k , o lv a s ó k ö rö k , in .: F él év sz á z a d k é t é v ti­ zed e 1930—1950. N é p m ű v e lé s i In té z e t és a S zo ln o k i M egyei M ű v e lő d ési K ö zp o n t, 1983. 81—106. p. 10. K IS S J e n ő , 182—185. p. 11. N ó g rád M egyei L e v é ltá r = N M L; IV. 489. (N ó g rád , ill. N ó g rá d -H o n t v á rm e g y e e g y e s ü le te i a la p s z a b á ly á n a k le v é ltá ri g y ű jte m é n y e = NVM EAGY/1. r. sz.) E g y le te k és tá r s u la to k n y ilv á n ta r tá s i je g y z é k e . (A to v á b b ia k b a n : NM L.) IV. 489. 1. r. sz. 13. S zázév e s a S a lg ó ta r já n i K o h ász M ű v e lő d ési K ö zp o n t. S z e rk .: M o ln á r P á l, S a lg ó ta r ­ já n . 1978. S a lg ó ta rjá n i K o h á s z a ti Ü ze m e k M ű v e lő d ési K ö z p o n tja 127. p . : W AB RO SC H B é la : A S a lg ó ta r já n i A c é lg y á ri O lv a s ó k ö r tö r té n e te , 1888—1925. S a lg ó ta rjá n , 1926 , M u n k a K ö n y v n y o m d a ; M u n k a 1923. o k t. 6., 1924. ja n . 19., 1925. m á ju s 13., 1930. o k t. 18. 14. M u n k a 1924. jú l. 12., 1926. ja n . 1., 1927. dec. 24. 15. NM L. IV. 489. 6. rsz. 16. M u n k a 1924. sz ep t. 13., 1935. ja n . 1. 17. M a g y a r v á ro s o k és v á r m e g y é k m o n o g r á fiá ja . S z e rk . L A D Á N Y I M ik sa. B p. 1934. Bp. = C egléd, 337. p. 18. NM L. IV. 409. 7. r. SZ ., M unka 1923. o k t. 6., 1924. nov. 22., 1925. m á j. 30., 1925. d ec. 8., 1927. n ov. 19., 1930. jú l. 12. 19. NM L. IV.. 489. 1. rsz. 20. N ó g rá d i H írla p 1938. á p r . 18. 21. A N T A L K á r o ly : 150 éve a la k u lt m eg S z é c sé n y b e n a K aszin ó . S zé c sé n y i H o n ism e ­ r e ti H íra d ó , S zécsén y , 1988. 45—48. p. 22. W A B RO SCH B é la : A S a lg ó ta r já n i A c é lg y á ri T is z ti-C a sin o tö r té n e te 1888—1925. S a l­ g ó ta r já n , 1926. 45. p. 24. M u n k a 1927. fe b r. 12 . 25. V R A T N I J ó z s e f : A S a lg ó ta r já n i ö b lö s ü v e g g y á r k u ltu r á lis é le te 1906—1963. S a lg ó ta r ­ já n , 1963. S a lg ó ta r já n i Ö b lö sü v e g g y á r S z a k s z e rv e z e ti B iz o ttsá g a . 26. NM L. IV. 489. 3. rsz. 27. NM L. IV. 489. 8 . r s z .: L o so n ci H írla p 1938. ja n . 16 ., 1944. ja n . 23. (A d o lg o z a t az E ö tv ö s Jó z s e f-A la p ítv á n y tá m o g a tá s á v a l k é sz ü lt.) 61 �va lóságunk________ K U T Í É V A - M A R 5 C H A L L M IK L Ó S - N Y IL A S G Y Ö R G Y Helyi kultúra mecénások nélkül? M iért fontos a lokális kultúra? A helyi kultúra léte, nélkülözhetetlensége - ahogyan az olyan kultúrhistóriai kifejezések is, mint a ,,génius loci” , vagy a ,,couleur locale” is utal­ nak rá - tulajdonképpen annyira természetes, hogy meddő okoskodásnak tűnhet minden racionális magyarázat. Olyan, mintha azt kérdeznénk: mi­ ért van család, miért vannak közösségek, miért van (esetenként kellene, hogy legyen) helyi társadalom, miért szerveződtek az emberek falvakba, városokba? A társadalomtudományok persze megpróbálnak választ adni ezekre a kérdésekre is, mi azonban (itt és most) csak utalunk a helyi kul­ túra szerepére, funkciójára, mert vizsgálódásunk arra korlátozódik, hogy ma M agyarországon melyek a helyi kultúra létének és fejlődésének gaz­ dasági, jogi, politikai feltételei és ezek a tényezők mennyiben segítik, il­ letve hátráltatják - itt és most - a helyi kultúra létezését. Az utalások szintjén m aradva: ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mi az, ami nem lokális a kultúrában, máris közelebb jutunk a lokális kultúra jelentőségének megértéséhez, mert mindaz, ami nem lokális - birodalmi, udvari, állami, reprezentatív magaskultúra és népnevelés (Bildunskultur) - később lett, éles, cezúrákkal terhelt (vagy áldott?) és a kultúra jelen­ ségvilágának csak egy töredékét képviseli. Másképpen szólva: éppen a helyi, konkrét közösségekhez, nem pedig az ideologikus, szimbolikus, el­ vont közösségekhez (nemzethez, birodalomhoz, osztályhoz) kapcsolódó kultúra az, ami a folytonosságot biztosítja és így a fejlődés szerves fun­ damentuma. Jóllehet, az árutermelés, a kapitalizmus, a piacgazdaság kifejlődésével egyidejűleg a kulturális tevékenységek jelentős része is levált az elsődleges közösségekről és „professzionizálódott” , szolgáltatássá vált, a lokalitás, a „helyhez” , a helyi társadalomhoz való kötődés jelentősége nem csök­ kent. A lokális kultúra jelentőségét persze a másik oldalról a település, a helyi társadalom oldaláról is megfogalmazhatjuk. Elegendő arra a köz­ helyszerű igazságra utalnunk, hogy nincs helyi társadalom helyi nyilvános­ ság nélkül, amelynek viszont egyik legfontosabb hordozója a kulturális nyilvánosság. A helyi azonosságtudat, a lokálpatriotizmus kifejlődésében szintén nélkülözhetetlen a helyi kultúra, sőt arra is sok példát találhatunk, amikor a gazdasági fellendülés éltetője volt a jól megválasztott helyi kul­ túrpolitika, (pl. a fesztiválvárosok esetében). Magyarországon mindig is töredékes, korlátozott volt a központi hata­ lommal szemben kiépített helyi autonómia. Sokan éppen ezt - a helyi „autonóm szigetek” hiányát - tartják a kelet-európai társadalomfejlődés egyik meghatározó sajátosságának. 62 �A helyi hatalom, azert fontos, mert neki van módja a struktúra által engedett szabadsággal élni, a külső kényszerítő-korlátozó erők szorításán lazítani (kijátszani vagy éppen meglovagolni azokat), másfelől mint a struktúra terméke és újratermelője maga is kényszerítő-korlátozó tényező a helyi kultúra alakulásában. A II. világháború után szocialista köntösben jelentkező megkésett cent­ ralista indusztrializmus még a meglévő töredékes helyi autonómiákat is szétrombolta. Gondoljunk csak a községi, városi, önigazgatás, a helyi egye­ sületek stb. felszámolására. A végletesen egyoldalúnak bizonyult indusztrialista gazdaságvezérlés ágazati és hierarchikus alapon szerveződött: logikájá­ tól idegen volt mindenfajta lokalizmus, regionalizmus, területiség. A területhez, településhez, lakossághoz kötődő infrastruktúra sokat emlegetett le­ maradásának alapvető okát is valószínűleg ebben kell keresni. A helyi önállóságot elfojtó, a településeket (és így embereket, állam ­ polgárokat) rangsoroló, ,,körzetesítő” , egyes ipari és igazgatási érdekcso­ portokat kiszolgáló központi újraelosztás diszfunkcionalitása régóta nyil­ vánvaló, társadalomtudományos és politikai kritikája már mintegy más­ fél évtizede mélyül és terebélyesedik. A lokalitás jelentőségének újrafelfedezése, a ,,helyi társadalom” in­ tézményeinek „rehabilitálása” sarkalatos pontja a meghirdetett demokrati­ zálási programoknak. E sajátos „m ásodik polgárosodás” , a helyi politikai és kulturális nyilvánosság fórumainak újrateremtése jelentheti azt a sokat hiányolt „érdekeltségi többletet” , ami nélkül semmilyen modernizálási, demokratizálási törekvés nem járhat sikerrel. E z lenne az a tág társadalomfejlődési összefüggés, amiben a lokális kultúra jelentősége értelmezhető. A mai magyarországi helyzet azonban ennél bonyolultabb. A fenti hosszú távú „trend” mellett erősen hat egy rö­ vid és középtávú kényszer: a költségvetési restrikció, ami az egész költségvetési szférát - az egézségügytől a kultúráig - differenciálatlanul az alternatív, pótlólagos finanszírozási források felé hajtja. Am ikor tehát a lokális finanszírozás felértékelődéséről beszélünk, na­ gyon nehéz szétválasztani a „lokalitás” általános társadalompolitikai fel­ értékelődését és az ad hoc finanszírozási kényszereket. A helyi finanszírozási „reneszánszban” olyan különböző fajsúlyú dolgok keverednek, mint a központi újraelosztás diszfunkcionalitása, a mindenkori éppen ak­ tuális decentralizálási hullám, a költségvetési restrikció és a lokalitás (legyen az községi, kisvárosi, városi, városrészi) felértékelődése. A K U LT Ú R A H E L Y I FIN A N SZ ÍR O Z Á SÁ N A K STR U K T U R Á LIS KÖTÖTTSÉGEI A kultúra helyi finanszírozásának lehetőségeit a közvetetten és köz­ vetlenül ható kényszerítő-mozgósító erők és korlátozó-fékező tényezők szabályozzák, ugyanakkor a struktúra kötöttségét, meghatározó szerepét a helyi sajátosságok, a helyi hatalom, a helyi társadalom, a tradíció módo­ sítja. Akármilyen erős a struktúra szabályozó ereje, akármennyire erős a központi (állami) kultúra expanziója és finanszírozási rendszerének terelő kényszere, a helyi érdekek törekvések lépten-nyomon megtörik, átstruk­ turálják azt. A közvetetten megjelenő kényszerek a kommunális, infrastrukturális hiányok pótlásának szükségét jelentik, mivel a településnek és az ott működő gazdasági egységeknek egyaránt érdeke a munkaerő (lakosság 63 �megtartása, lokális identitásának megteremtése, kondicionálása. Ha nincs bölcsőde, óvoda, ha rosszak a tanulási, továbbtanulási, kulturális, szóra­ kozási feltételek, ha az alapvető szükségletek kielégítetlenek maradnak, okkal lehet félni a lakosság rossz közérzetétől, elvándorlási szándékától. A strukturális tényezőkből adódó (központi újraelosztás, az infrastruktúra általános elhanyagoltsága) hiányok megszüntetését a rossz általános gaz­ dasági, pénzügyi helyzet, a források szűkössége akadályozza. Ez általá­ nos (országos) probléma, az azonban már kifejezetten a helyi viszonyok függvénye, hogy milyen sorrendet állapítanak meg a hiányok pótlásában, mit preferálnak és mit „hanyagolnak" el, miért hajlandók küzdeni és miért nem. A preferenciák megállapításánál ugyan működnek az általános, min­ denütt érvényes „terelő” kényszerek (célcsoportos beruházás, jogi szabá­ lyozás), ezek azonban a helyi vezetés érdekeinek megfelelően, a helyi erő­ viszonyok függvényében áthághatók, elodázhatok, átütemezhetők. Végül is az, hogy egy településen csatornáznak, iskolát, művelődési házat vagy éppen könyvtárat építenek, attól is függ, hogy a helyi vezetés mit tekint fontosnak, mit elodázhatatlannak, milyen érdekeket képvisel. Ha például az a cél, hogy a helyi értelmiséget, a kvalifikált munkásságot a település­ hez kössék, akkor nyilvánvaló, hogy ezen rétegek szükségleteit (akár más rétegek rovására is) ki kell elégíteni. Ilyenkor jönnek létre a jól, vagy rosszul ellátott lakókörzetek, illetve többnyire csak egyes rétegigényeket kielégítő reprezentatív intézmények. A közvetett kényszerítő erők által felszínre hozott és hierarchikusan el­ rendezett hiányok megszüntetésének finanszírozását közvetlen kényszerítő erők támogatják: a tanács csak „fejpénz” lefizetése ellenében ad óvodai férőhelyet, „bérlőkijelölési jogot” , a termelővállalatoknak. E z mindössze annyit jelent, hogy ha a vállalat fejenként 10 - 15 ezer forintot átutal a tanácsnak, akkor dolgozói gyermekei számára óvodai, bölcsődei férőhelyet biztosítanak. A tranzakció teljesen illegális, mégis mindkét fél kénytelen ezt csinálni. Az üzlettel egyébként mindenki jól jár: a tanács pénzhez jut, a vállalat emelni tudja jóléti színvonalát. (Férőhelyet, lakást szerez dolgozói szá­ mára.) Fejlesztési forrásainak bővítésére az ügyes helyi vezetés természetszerűen igyekszik megragadni minden lehetőséget (annál is inkább, mivel szinte minden területen érezhető a hiány), más olyanokat is, amelyek nem szorító problémát oldanak meg, vagy saját fejlesztési tervében „hátul” szerepelnek. Így például a hetvenes években támogatott akció volt a mű­ velődési központok építése, ami azt eredményezte, hogy szerte az ország­ ban sorra épültek az ilyen intézmények. (Más kérdés, - s ez már a sza­ bályozás és az értékrend anomáliáit tükrözi - , hogy a művelődési köz­ pontok reprezentatív kultúrpalotákká váltak, miközben iskolák voltak életveszélyes állapotban, csatornázási rendszerek mentek tönkre, perifériák maradtak ellátatlanul.) E gy -egy „erős pozícióban” lévő vezető akarata révén a preferáltakon kívüli feladatok is bekerülhettek a fejlesztési tervekbe! A strukturális hiányokból, szakági kampányokból, a felső vezetés irányából érkező nyomásból adódó kényszerek hatását gyakran jelentősen csökkenti egy más típusú, más csatornákon keresztül érvényesülő kény­ 64 �szer, a vállalati és tanácsi szabályozók, előírások betartásának kényszere. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy b iz o n y o s c é lo k ra a k k o r sem sza­ b a d á ld o z n i, ha e rre m e g v o ln a a le h e tő s é g . Közvetlen korlátozó tényező­ nek foghatjuk fel a normatív szabályozást is, amely sokszor csak igen drága fejlesztést tesz lehetővé, s így azokon a településeken, ahol a nor­ máknak megfelelő intézményeket a magas költségek miatt nem tudják létrehozni (pl. ha az előírt légköbméterű, négyzetméterű épületre nincs elegendő pénz), a szükséges fejlesztés elmarad. De a strukturális hiányok (égető problémák) és a közvetlen kényszerí­ tő erők sok esetben a korlátok átlépésére is mozgósítanak (,,meg kell v a ­ lahogyan oldani” ), s a feladatok megoldását az illegális szférába tolják. Az „illegális” vagy féllegális, bújtatott támogatások rendszere ma már ál­ talánosan elfogadott, rutinszerű, kiiktatása komoly gondot jelentne a tele­ pülés életében. A vállalatoktól érkező (legális és illegális) támogatásoknak azonban határt szab egyrészről a vállalatok gazdálkodási feltételeinek keményedése, másrészről, az együttműködő felek közötti egészségtelen viszony: a kérő fél helyzete nehéz, kellemetlen, hiszen közösségi célokért kell pénzt, se­ gítséget „tarhálnia” , az adó fél számára pedig idegesítő, hogy túl sok in­ tézmény próbálja gondjait - többnyire ellenszolgáltatás nélkül vagy for­ mális ellenszolgáltatás fejében az ő terhére megoldani. A kényszerek és korlátok együttesen jelölik ki a lehetőségek körét, az egyes szférák mozgó­ sítják és korlátozzák is egymást (pl. a rossz gazdasági, pénzügyi helyzet, strukturális hiányokat teremt, amelyek megszüntetését a gazdasági szabá­ lyozás gátolja, ugyanakkor azonban a közvetlen kényszerítő erők hatására ezeket a problémákat esetenként akár az illegális szféra bekapcsolásával is megoldják). Ebben a dinamikában nagy szerepe van a helyi akaratokat és érdekeket képviselő helyi vezetők személyiségének, diplomáciai érzé­ kenységének, kijáró képességének, egy-egy gazdasági vezető beállítottsá­ gának, személyes elkötelezettségének. Indokoltnak érezzük, ezért, hogy az ő oldalukról, a potenciális mecénások szerinti bontásban vizsgáljuk meg a helyi kultúrafinanszírozás lehetőségeit és valóságát. H e ly i k u ltú ra nincs helyi mecénások nélkül. A mecénás, tehát valamely kulturális intézmény vagy tevékenység finaszírozója, támogatója, - min­ denütt a világon a három jövedelemtulajdonos lehet: az állam (annak központi és helyi szervei), a lakosság (egyéni vagy kollektív - például alapítványi - adományaival) és a gazdálkodó szervezetek, vállalatok szö­ vetkezetek és egyéb gazdasági társulások. Elemzéseinket ezúttal a helyi tanács és a gazdálkodószervezetek mecénási szerepének vizsgálatára korlátozzuk, mivel a lakossági kulturális rá­ fordítások feltérképezéséhez nagyobb fogyasztásszociológiai vizsgálatra lenne szükség. A T A N Á C S S Z E R E P E A K U L T Ú R A F IN A N S Z ÍR O Z Á S Á B A N A z elmúlt négy évtizedben a helyi tanácsok sohasem voltak olyan hely­ zetben, hogy valóban a maguk gazdáinak érezhették volna magukat, szá­ mottevő befolyásuk lett volna bevételeik alakulására, szabad kezet kap­ tak volna a kiadásaikkal kapcsolatos döntésekben. Anyagi helyzetük min­ dig erősebben függött a központi és a megyei újraelosztási döntésektől, �mint saját gazdálkodási erőfeszítéseik eredményétől. Ebben a tanácsi sza­ bályozórendszer legutóbbi, 1986-os módosítása sem hozott érdemi változást. Nem változott meg az, hogy a tervezés kiindulópontja a kiadási elő­ irányzat (az új terminológia szerint a biztonságos gazdálkodái szint, ami természetesen a bázisszemlélet továbbélését jelenti, és a helyi tanácsok függő helyzetét konzerválja. Az állami támogatás összegének meghatáro­ zása egy olyan többfordulós egyeztetési folyamatban történik, melynek során a megyei tanács részletesen megismerheti a helyi tanácsok költségvetését, fejlesztési terveit, s módja van rá, hogy teljesen egyedi elbírálás alapján ismerje vagy ne ismerje el ezek indokoltságát, adjon vagy ne ad­ jon támogatást a tervek megvalósításához. A helyi tanácsok bevételei között viszonylag alacsony arányt képvisel­ nek a saját bevételek (az úgynevezett érdekeltségi bevételek). A z ebbe a csoportba tartozó tételeknek (költségvetési intézmények ár- és díjbevé­ telei telek-használatbavételi és igénybevételi díj, építési telek eladásából és tartós használatba adásából származó bevétel, lakásépítéssel és jutta­ tással kapcsolatos bevétel, lakossági út- és közműfeljesztési hozzájárulás, üdülőhelyi díj, településfejlesztési hozzájárulás, hitel, vállalatoktól átvett pénzeszközök) már a puszta felsorolása is mutatja, hogy jelentős növelésükre aligha van mód. Emelésük részben a lakosság teherbíró képességének korlátaiba ütközik, részben magára a tanácsra róna olyan kötelezettsége­ ket, (beruházások, közművesítési kiadások, kamatfizetés), amelyeket az nem vállalhat. A helyi gazdálkodó szervezetek adói (és idén a lakossági jövedelem­ adók) nem közvetlenül, hanem az állami újraelosztás rendszerén keresztül kerülnek a helyi tanácsokhoz. E z az újraelosztás azt jelenti, hogy az egyes települések lakosságarányosan, de településtípusonként eltérő normatívák alapján részesülnek ezekből az adókból. Az egy lakosra jutó összeg 1986ban a községekben fele volt a városinak, a városi szintén fele a fővárosi­ nak. Ráadásul ez a bevétel gyenge vállalati teljesítmények esetén elma­ radhat, és a tapasztalatok szerint el is marad a tervezett összegtől. Az így kieső helyi bevételt a költségvetés nem kompenzálja. A helyi tanács e tekintetben teljesen tehetetlen (saját városa vállalatait hiába is ösztönözné jobb teljesítményre, adóbevételét ez közvetlenül nem befolyásolja), mi több, az elemi információi is hiányoznak, amelyekre az időben történő al­ kalmazkodáshoz szüksége lenne. A z eddigieket összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a helyi tanácsok gazdálkodási, s ezen belül kultúrafinanszírozási lehetőségeit, döntési sza­ badságát erősen behatárolja az a központi és megyei irányítóktól való függés, amely meghatározó befolyást gyakorol a rendelkezésre álló forrá­ sok nagyságára. Különösen szembetűnő ez a függés, a fejlesztési források odaítélésében. (A működtetési költségvetés alakulásában sokkal nagyobb a „tehetetlenségi erő” szerepe kisebb a központi beavatkozás szabadságfoka.) A helyi tanácsok fejlesztési lehetőségeinek meghatározásában két mechanizmus játszik jelentősebb szerepet. A z egyik a fejlesztési fejkvóták, a másik a fejlesztési céltámogatások rendszere. A fejlesztési fejkvóták rendszerének kialakítása éppen azzal a céllal történt, hogy bizonyos normativitást vigyen a fejlesztési források elosztá­ sába. M aga a fejlesztési fejkvóta azt az egy lakosra jutó összeget jelenti, amelyet a helyi tanács éves fejlesztési tervében automatikusan megter­ 66 �vezhet. A fejkvóták nagyságának településtípusonként differenciált kiala­ kítása a megyei tanácsok hatáskörébe tartozik. A központi irányelvek sze­ rint ennek során figyelembe kellett venniük a településhálózat-fejlesztési célokat, az ellátottsági színvonalat, és az áthúzódó beruházásokat. A me­ gyéknek öt fejkvóta előírására volt lehetőségük. Ennek során többségük­ ben alkalmazkodtak a közigazgatási besoroláshoz, s a legkisebb fejkvótákat a községek, a legnagyobbakat a megyeszékhely városok számára írták elő. E gy-egy csoporton belül is igen nagyok voltak a különbségek, a községi fejkvóta például 400-tól 1200 forintig terjedt. A legalacsonyabb K om á­ rom és Győr-Sopron megyében volt. Erősen szóródott a megyeszékhelyi fejkvóta is, 1500 és 2600 forint között. A legnagyobb értéket Békés és Tolna megyében érte el. A legnagyobb és a legkisebb egy megyén belüli fejkvóta között Nógrádban 5,7-szeres, Szolnok megyében 1,6-szoros volt az eltérés. A megyei stratégiák tehát széles skálán helyezkedtek el, s ennek, valam int a megyék központi újraelosztásában elfoglalt helyének megfe­ lelően országos szinten igen nagy különbségek alakultak ki. A z egy lakos­ ra jutó éves fejlesztési lehetőség Szekszárdon vagy Békéscsabán hat és félszerese volt annak, amelyek Komárom és Győr-Sporon megye kisköz­ ségei rendelkeztek. A fejkvóták alapján megtervezett fejlesztések anyagi fedezetét rész­ ben a szabályozott bevételeknek (költségvetési intézmények működési bevételei - a különböző adóbevételek) részben az állami támogatásnak kellett volna biztosítania. E z már az ötéves terv első évében sem történt meg maradéktalanul, 1987-ben pedig kétszer is csökkentették az elvben ga­ rantált összegű állami támogatást, s a gazdaság gyenge teljesítménye mi­ att az adóbevételek is jelentősen elmaradtak a tervezettől. E zt követően 1988-ra, s az ötéves terv még hátralévő két évére magukat a fejkvótákat is csökkentették. A csökkentés, éppúgy mint annak idején a kialakítás, megyei hatáskörben történt, a megyei tanács döntésétől függött, tehát hogy melyik települést, településcsoportot miiven súlyosan érintette. A fejlesztési célra rendelkezésre álló eszközök elosztásának másik új megoldása, a fejlesztési céltámogatások rendszere. A céltámogatásként el­ osztható állami fejlesztési hozzájárulást a megyei tanácsok a megyeközpon­ ti beruházások támogatására szánt összegekkel együtt kapják meg a központi költségvetésből. (Az e célra rendelkezésre álló összeget a köz­ ponti tervezés során a hagyományos „szükségletszámítási” módszerrel osztják el a megyék között.) Az ebből leválasztott, a helyi tanácsok kö­ zött pályázatok segítségével szétosztott állami támogatás a tanácsi fej­ lesztési kiadások negyedét teszi ki. A p á ly á z a ti re n d sz e r elvben világosabbá, áttekinthetőbbé, s ezáltal dcmokratikusabbá tenné, s részben teszi is ezeknek a fejlesztési összegeknek az elosztását. Központilag három, minden megye számára kötelező célt írtak elő: a lakásgazdálkodási, a középiskola-építési és a vízgazdálkodási feladatok megoldásának támogatását. Ezeket a megyék további két, sajá­ tosságaiknak megfelelő cél kijelölésével bővíthették. Ezek között a me­ gyék többségében megjelent az általános iskolák fejlesztési célja is. (A céltámogatások útján elosztható összegeknek körülbelül egyötödét for­ dították általános és középiskolai fejlesztésekre.) A céltámogatási rendszer működése azonban korántsem az eredeti el­ képzeléseknek megfelelően alakult. A pályázatok igen sok esetben for­ 67 �málisak maradtak. A célokat sokszor olyan „pontosan” megfogalmazták, a pályázati feltételeket olyan részletesen meghatározták, hogy a feltéte­ leknek eleve csak egyetlen pályázó felelhessen meg. Akadtak olyan me­ gyék is, ahol előzetes egyeztetések során „tisztázták” a helyi tanácsokkal, hogy mi az, amit megkaphatnak. Ezek után a pályázati nyomtatványok ki­ töltése már puszta formalitás volt. A fentiekben azért tárgyaltuk ilyen részletesen a helyi tanácsok anyagi helyzetét meghatározó szabályozást és döntési folyamatokat, mert érzékel­ tetni szerettük volna, hogy milyen szűk a helyi kultúrafinanszírozás moz­ gástere, a pénzügyi meghatározottságok mennyire ellene dolgoznak annak, hogy a helyi tanács a helyi kultúra mecénásává váljon. (Pedig ez a sza­ bályozás az elmúlt években sokat lazult a korábbi idők merev központi irányításához képest.) A helyi kultúr a finanszírozás alapproblémája az, hogy az egész kulturá­ lis költségvetés arra a minimumszintre van beállítva, amely még éppen képes biztosítani a kulturális intézmények működtetését és a tűzoltásjellegű rekonstrukciók, fejlesztések elvégzését. Ennek a ténynek történel­ mi, gazdaságtörténeti magyarázata van. Az iparfejlesztést erőltető gazda­ ságpolitika természetesen diszpreferálta - többek között - a kulturális infrastruktúrát. Az így kialakult, minimumra szorított kiadási szintet az­ tán a ráépítéses, alapvetően bázisszemléletű tanácsi költségvetési gyakor­ lat szinte automatikusan konzerválta. Összefügg ez a helyi tanácsok köz­ ponti és megyei irányítással szembeni kiszolgáltatottságával, de össze­ függ azzal is, hogy a helyi vezetés nem a település polgárainak ellenőrzése alatt működik, így kevésbé érinti azoknak a kulturális intézmények szín­ vonalával való elégedetlensége, kevéssé érzékeny a felmerülő új kulturális igényekre, kezdeményezésekre. A helyi kultúrafinanszírozás jelenlegi rendszerében a bevett, mindenütt egyformán jelentkező feladatok ellátásához (az óvodák, iskolák, művelő­ dési házak, könyvtárak működtetéséhez) még csak-csak sikerül előterem­ teni a szükséges összegek minimumát, de ellenállásba ütközik minden, ami nem szokványos, nem rutinszerű. Márpedig a helyi kultúra éppen ezektől az egyszeri, a helyi körülményekből fakadó kezdeményezésektől válhat valóban helyivé. A helyi társadalmi és kulturális mozgalmak támo­ gatásával nem lehet megvárni a következő tervidőszakot, amikor esetleg már sikerül az ehhez szükséges összeget is beépíteni, a tervbe. Igen fontos lenne, hogy a települések gazdálkodása megszabaduljon a jelenlegi kö­ töttségektől, a forrásképződés automatikusabbá, a rendelkezésre álló öszszegek felhasználása szabadabbá váljon, de ezeket a feltételeket is csak a helyi társadalom ellenőrzése alatt álló, annak érdekeit szolgáló vezetés tudná igazán kihasználni, a helyi kultúra javára fordítani. Közismert azonban, hogy a tanácsok jelenleg nem az önigazgatás in­ tézményeként, hanem állam- és szakigazgatási szervezetként viselkednek. Ebből következően a tanács legfeljebb saját apparátusának és intézmé­ nyeinek lehet a gazdája, de nem a településnek. A helyi kultúrpolitikát, a helyi kultúra mecénás jellegű támogatását a kulturális reszortfeladatok rutinírozott végrehajtása helyettesíti. Reszortfeladatok teljesítéséből v i­ szont nem állhat össze konzisztens település-, (város)-politika. A valódi kultúrpolitikától mi sem áll távolabb, mint a partikuláris ágazati (reszort) szemlélet, hiszen a sikeres kultúrpolitika elemi feltétele, hogy a helyi tele­ 68 �pülés, vagy társadalompolitika integráns része, ez utóbbiak egyik aspektusa legyen. Ú gy is mondhatnánk, hogy ott kezdődne a helyi kultúrpolitika, ahol az intézményekért viselt reszortfelelősség véget ért. Jelenleg azonban ez nincs így, sőt éppen a fordítottja a gyakori: a ta­ nács saját intézményeinek érdekeit, szempontjait képviseli a település, a lakosság érdekeivel szemben. E z annyit jelent, hogy a gazdálkodó szerve­ zetek és a lakosság a helyi hatalom szemében nem a helyi kultúra hordo­ zói, alakítói, hanem végrehajtói, financiális szempontból az intézményrendszer működtetésének pótlólagos forrásai. A strukturális és nem strukturális tényezők összeadódnak, lehetetlenné válik az érdekek egyeztetése, a kulturális nyilvánosság megteremtése. Ezek hiánya persze visszaüt a kulturális mecenatúrára is, hiszen a vállalati, in­ tézményi, állampolgári szabadság relatív növekedésével egyre nehezebbé válik a tervezett pénzek begyűjtése, a strukturális hiányok pótlása, a „he­ lyi kultúrpolitika” végrehajtása. V Á L L A L A T O K M IN T M E C É N Á S O K ? A vállalatok kulturális tevékenységének vizsgálata során kézenfek­ vőnek tűnik az indítékok, a motiváció kérdéséből kiindulni. E z annál is fontosabb, mert a munkahelyi művelődéssel kapcsolatos, már-már közhelylyé koptatott szólamok homályban tartják - s ezzel átláthatatlanná, ke­ zelhetetlenné, befolyásolhatatlanná teszik - azokat az érdekeket, megfon­ tolásokat, kényszereket, amelyek a vállalati kultúrafinanszírozási döntése­ ket meghatározzák. Az a k t ív , k o n cep c ió z u s v á lla la t i k u ltú ra tá m o g a t ás le g te rm é sz e te se b b c é lja , in d íté k a a m u n k a e rő m eg sz erzése é s m egta rtása , a d o lg o z ó k v á lla la t ­ ta l v a ló a z o n o su lá sá n a k e lé ré s e le h e t. A gyerekek biztosított óvodai és is­ kolai elhelyezése, egy jól felszerelt és jól működő ifjúsági klub, egy sike­ res sportcsapat, néhány jól szervezett kirándulás, de áttételesen még a nyugdíjasokkal való törődés is jelentős szerepet játszhat a munkahelyhez való kötődés kialakulásában. Ha ugyanez a munkaerő-megtartási szán­ dék vezetői rugalmassággal, a dolgozók igényeire való érzékenységgel, de­ mokratikus munkahelyi légkörrel párosul, akkor a kulturális tevékenység nem számít nyűgnek, hanem többé-kevésbé szervesen épül be a vállalat életébe. E gy ilyen (ideálist közelítő) helyzet létrejöttét azonban a mai magyarországi vállalatoknál eleve megakadályozza az oktrojált kulturális fel­ adatok sokasága. Hiába van meg a munkaerő-megtartási motiváció, hiába törekednének a vállalatok arra, hogy az átlagosnál magasabb színvonalú, plusz szolgáltatásokkal kössék magukhoz dolgozóikat, ha a krónikus hi­ ányhelyzetben kultúrára fordítható erőforrásaik zömét leköti az állami költségvetés által rájuk áthárított feladatok ellátása. Am íg az elvben ál­ lampolgári jogon járó óvodai, iskolai ellátás finanszírozása, az elvben ál­ lami fenntartású közművelődési intézmények támogatása részben a v á lla ­ latokat terheli, addig nyilvánvalóan igen kevés eszközük marad saját „kultúrpolitika” megvalósítására. A kényszerek különböző szintekről (or­ szágos, megyei, helyi) különböző intézmények követítésével (párt, tanács, hatóságok, művelődési intézmények) és különböző formákban (jogszabály, utasítás, zsarolás, kérés) érvényesülnek, s a kényszerítő erő függ az érin­ tett vállalat pozíciójától is. 69 �A v á lla la t i p o z íció szoro san ö ssz efü gg a v á lla la tv e z té s sz em é ly es h a ta lm i h e ly z e té v e l , s ezen a ponton be kell kapcsolnunk a motiváció vizsgálatába a szubjektív elemet, a vállalati vezetők, a kulturális kiadások ügyében il­ letékes döntéshozók egyéni értékrendjét, személyes kötődéseit, elkötele­ zettségét. Itt kell megemlítenünk a motiváció negatív formáját, a teljes vagy részleges motiválatlanságot. Nem ritka eset, hogy a vállalati kultúrafinan­ szírozási döntésekben az eddigiekben felsorolt indítékok egyike sem ját­ szik jelentős szerepet. Ilyenkor a döntéshozók magatartása alapvetően re­ aktív, az aktuálisan felmerülő követelményeknek, kéréseknek ad hoc módon, minden koncepció nélkül, az éppen adott körülmény függvényé­ ben tesznek vagy nem tesznek eleget. A vállalatok kulturális ráfordításainak nagyságát a motiváció, a szán­ dékok mellett a rendelkezésre álló és e célra felhasználható források nagy­ sága is befolyásolja A szóba jöhető források közül az első helyen állt egészen 1987-ig - a jóléti és kulturális alap. A z alap után a gazdálkodó szervezeteknek nem kellett adót fizetniük. Az iderakott forint tehát drágább volt, mint a ,,költségforint" , de „o l­ csóbb” , mint a ,,bér-, prémium“, vagy a fejlesztési forint” . A jóléti és kulturális alap tipikusan hibrid konstrukció volt: a pénzügyi kormányzat egyfelől adókedvezménnyel „honorálta” a jóléti kiadásokat, másfelől v i­ szont kötelezően elő is írta azokat, tételesen meghatározva mind a kiadá­ sok összegét, (fejkvóta, normatív alapok), mind a kiadási jogcímeket. E b ­ ben a konstrukcióban, az adókedvezménynek nem volt ösztönző hatása; csupán annyit jelentett, hogy az amúgyis kötelező kiadások után a válla­ latoknak nem kellett büntető adót fizetniük. Olyan ez, mintha a „m ecé­ násra” ráparancsolnának: vegye meg az adott képet adott áron, majd „nagylelkűen’ ” közölnék vele, hogy a kép árát levonhatja az adóalapjából. A potenciális helyi kultúra a lehetségesnél jóval kevésbé profitált ezek" ből a pénzekből. Ennek magyarázatát elsősorban a helyi tanács és a helyi vállalatok közötti kapcsolatok korlátozottsága, felülről történő beszabá­ lyozása adta. Először is azért, mert a helyi gazdálkodó szervezetek adóinak csak egy töredéke jut a helyi tanácsoknak. Továbbá az ún. koordinációs (a vállalattól a helyi tanácsnak juttatott) pénzek is központilag beszabályozottak. Végül a kijelölt társadalmi munkák (kommunista műszakok, a városért, egy üzem egy iskola, stb.) címén vállalt feladatoknak is határai voltak. Tapasztalataink szerint így a tanács és a vállalatok között nem alakul­ hatott ki pozitív lokális érdekközösség; a vállalati szerepvállalás a helyi kultúra finanszírozásában nem önkéntes mecenatúra, hanem rájuk hárí­ tott az állami támogatás „kipótlására” hivatott politikai „kötelesség.” A vállalati kulturális feladatvállalás nagy tehertétele a „munkahelyi művelődés” idejétmúlt koncepciója. E z az elvárás akadályozza, hogy a vállalatok lépéseket tegyenek egy sokkal funkcionálisabb „hum ánpolitika” irányába, ráadásul, ez elviszi a kulturális kiadások egy jelentős részét. (Ilyen-olyan vetélkedőkre, érdektelen előadásokra stb.) Ezeknek a pén­ zeknek a bevonása a lokális kultúra finanszírozásába fontos feladat len­ ne, annál is inkább, mivel a külön-külön kis összegek együttesen eseten­ ként elérhetik a helyi tanács összes folyó kulturális kiadásait. 70 �Elmondhatjuk, hogy a hasznos vállalati szerepvállalást a helyi kultúra támogatásában jelenleg többek között gátolja az, hogy: először a vállalatok nem érdekeltek a helyi kapcsolatok ápolásában (piacérzéketlenség), másod­ szor az oktrojált szociálpolitikai, kulturális feladatok tömegét kell ellát­ niuk, harmadszor pedig, hogy a tervgazdaság jelenlegi gyakorlatában tisz­ tázatlanok a gazdálkodó szervezetek funkciói (mennyiben gazdasági v á l­ lalkozások és mennyiben a társadalmi szükségletek kielégítésének társa­ dalmi és termelőegységei.) A legtöbb feszültség alighanem ebből az utóbbi tisztázatlanságból fa ­ kad. Sok a vállalatokra „rálőcsölt” állami szociálpolitikai, kultúrpolitikai feladat. - Nem arról van szó, hogy a vállalatoknak egyáltalán nem kel­ lene ilyen funkciókat magukra vállalniuk. E z eleve lehetetlen lenne, hi­ szen minden szervezet működésének nagyon fontos ,,humán faktorai” van ­ nak. A probléma az, hogy ezek a szociális-kulturális funkciók nem a szer­ vezet és a környezetének sajátos humán igényeihez igazodnak, hanem a hivatásos, állami szociál-, illetve kultúrpolitikának és intézményeinek pót­ lására hivatottak. Ebben viszont a vállalati szervezet szükségképpen inkom­ petens és szakszerűtlen, mert úgy része („telephelye” ) mondjuk az állami szociálpolitikának, hogy ehhez nem rendelkezik, nem is rendelkezhet a szükséges információval (családi háttérről, lakáskörülményekről stb.) A vállalatok gazdaságon kívüli terhei tehát nagyok, de ezek a kötele­ zettségek alig kötődnek a szűkebb környezethez, a lokalitáshoz. Ö SSZEFO G LA LÁ S H E L Y E T T . .. Rövid vizsgálódásunk összegzéseképpen: ha feltesszük a kérdést, meg­ vannak-e az anyagi, finanszírozási feltételei egy város életében oly fontos helyi kultúra létrejöttének, akkor azt kell mondanunk, nincs meg! - Nem elsősorban azért, mert kevés a pénz, hanem inkább azért, mert egy de­ mokratikus és hatékony városi érdekközösség kialakulását erősen gátolják a jelenlegi intézményi és gazdálkodási, finanszírozási feltételek, szabályok. Sem a tanács, sem a gazdálkodó szervezetek nincsenek abban a helyzet­ ben, hogy a helyi kultúra valódi mecénásai legyenek. Egyfelől azért, mert a tanácsi apparátus erejét felemészti a meglévő intézményrendszer elemi működőképességének fenntartása és a harc a pótlólagos erőforrásokért, így nemigen van módja, offenzív helyi kultúrpolitika megvalósítására. M ás­ felől viszont kialakulatlanok még a ,,helyi társadalom” valódi fórumai, hiányzik még az a helyi nyilvánosság, amely láthatóvá és így politikai erő­ vé, a tanácsi apparátus számára érzékelhetővé tenné az egyes települési (városi) társadalmi érdekcsoportokat és ezek versengéséből mindenkor ki­ alakuló városi közakaratot. * (Tanulmányunk az O K K Művelődéskutató és Módszertani Intézetében fo­ lyó TS/kutatás eddigi eredményeit összegzi. Megállapításaink három „k is­ városban” végzett, 1 988-ban lezárt empirikus vizsgálatok eredményein alapulnak.) 71 �Á D Á M TAM ÁS Segédköltők sárguló p a p írjá n Ezekre a borostás évekre vártam és elkötött szelekre bokrétás akácokra hajlik sötétkék arccal a naplemente kertem mellkasán kinőtt már a fű meggyfám dereka kettéhasadt akár a cserkész gyülekezet hatalmas Kossuth-címerek húzzák le a vállat konjunktúralovagok maszatos kézzel nyúlnak nemzeti ribancok combjai közé sokszor büntetésből lobognak a zászlók az újságokban kiszáradnak a versek segédköltők sárguló papírján idegen karmolások égnek ezekre a borostás évekre vártam mégsem vagyok boldogabb félek elúszik a szélben Széchenyi mosolya Kérdések Mik ezek az országos marhaságok lucsokból lucsokba röppenő kormoránok mik ezek a nyegle szólamok madarak csőréből kihulló pipacsok miért, hogy e hóba írt röpirat sértés csak mely olvad s átitat miért, hogy e jeges fal visszaveri zajunk és írásból felmentést kapunk. 72 �személyes történelem N ÉM ETI GÁBO R Hatvani vasutasok internálása az ötvenes években A résztvevők úgy emlegetik, hogy harmincnégy vasutascsaládot telepítettek ki Hatvanból 1950 júniusának második felében. Ez azonban csak megköze­ lítően felel meg az igazságnak. A kitelepített vasutascsaládok száma az egyes visszaemlékezők adatai szerint legalább harminchét, de lehet, hogy a negyve­ net is meghaladja. Aztán nem csak családokat telepítettek ki, hanem egyedül­ álló vasutasokat, sőt nem vasutasokat is. A hatvaniak kitelepítésének egyik sajátossága az, hogy a családokat szét­ szakították: családapákat és az önálló férfiakat különböző kényszermunka­ táborokban dolgoztatták ipari jellegű munkákon, a feleségeket a gyermekek­ kel két hortobágyi állami gazdaságba vitték mezőgazdasági munkára. A másik sajátosság az, hogy Hatvanból nem földbirtokosokat, gyárosokat, a Horthy-rendszer magas beosztású tisztviselőit, katonatiszteket, gazdag parasz­ tokat „Titó-ügynököket” , csendőröket internáltak. Hatvanból vasutas munká­ sokat, feleségeiket, gyermekeiket telepítettek ki és dolgoztattak rabszolga-, jobbágysorban. A tüntetés A hatvani vasutasok internálására ürügyként az 1950. június 19-én lezajlott tüntetés, illetve az abban való részvétel szolgált. Hatvan területét ketté osztja a várost észak-dél irányában átszelő Zagyva, illetve a vele nagyjából párhuzamosan futó vasútvonal. A folyó bal partján terül el Óhatvan, a jobb parton pedig Újhatvan, amelyet jobbára vasutasok laknak. Újhatvant, a Rákóczi út szeli ketté. A Rákóczi úton, az 1930-as évek legelején egy neobarokk katolikus templom épült, és csaknem vele egyidőben, hozzá csatlakoztatva egy kis kolostor a ferences rendi szerzetesek számára. Június 19-én reggel, hat óra tájban néhány leponyvázott teherautó érkezett az újhatvani katolikus templom elé. Az autókon államvédelmisek kíséretével mosonmagyaróvári, tatai szerzeteseket és apácákat hoztak azzal a szándék­ kal, hogy őket további intézkedésig a ferencesek kolostorában helyezik el. Ez a kolostor azonban túlságosan kicsi volt, hogy a jövevényeket befogadhassa, hiszen korábban csak néhányan éltek itt: Aurél, András és Géza páterek Kriszten Ferenc rendfőnök vezetésével, s még két fráter (fel nem szentelt testvérek). A szerzeteseket hozó teherautók nem tudtak beállni a kolostor szűk udva­ rára, de az államvédelmisek talán nem is akarták titkolni jövetelük célját. A barátokat és az apácákat kihívóan a templom lépcsőjére telepítették, hogy 73 �az utcai járókelők is lássák őket. Később aztán beterelték a kolostorba, meg­ hagyva nekik, hogy a kolostort egyelőre nem hagyhatják el. Egyik szobában a szerzetesek, a másikban az apácák zsúfolódtak össze. Ágyakat sem biztosítottak számukra: szalmát terítettek a padlóra, az lett a fekhelyük. Közben elterjedt a híre a kolostorban történteknek. A hatvani ferencesek népszerűek voltak. Hittant tanítottak a közelben levő általános iskolában, jó hírű énekkart alakítottak az iskolás lányokból, a rossz anyagi körülmények között élők számára adományokat gyűjtöttek, maguk pedig igen szerény kö­ rülmények között éltek. A kezdetben rögtönzöttnek, ösztönösnek tűnő megmozdulás egyre növeke­ dett, utólag többen úgy ítélték meg, hogy szervezett jellegűvé vált. Az akkori vezetők és az antiklerikalizmusra hangolt újságok azt állították, hogy a „kle­ rikális reakció aknamunkájának” volt köszönhető a tüntetés. Az egyházi meg­ figyelők viszont úgy vélik, hogy a hatalom tudatosan provokálta a tüntetést. Ezzel akartak ürügyet teremteni az egyházi vezetők és a vallásos emberek elleni fellépésre. Csapást akartak mérni, úgymond, a klerikális reakcióra. Egy résztvevő szerint, a provokátorok azzal biztatták az egybegyűlteket, hogy hamarosan megjönnek a tatai bányászok megakadályozni a papok el­ vitelét. A tüntetésben tevőlegesen csak a tömeg egy része vett részt. Ők állták kö­ rül a templomot, a kolostort és az utcák torkolatát. Beszélgettek, vitatkoztak a helyzetről, a tennivalókról, időnként imádkoztak és templomi énekeket énekeltek. A lobbanékonyabbak feldühödve megállították a járműveket, a gyerekek kővel is megdobálták a hatóságinak vélt gépkocsikat, gorombáskodtak a szétoszlatást szorgalmazókkal. Sokan voltak olyan utcai járókelők, akik munkába, üzletbe, iskolába menve (ekkor volt az első osztályosok beíratasa) csak néhány percre álltak meg, mások kíváncsiságtól hajtva a járdán állva nézték az eseményeket, kívülállóként. Megjelentek megszemlélni a tüntetést a párt és a tanács helyi vezetői is, majd megtették a szükségesnek vélt intézkedéseket: népnevelőket küldtek ki a tömeg szétoszlatására, illetve egyes vélemények szerint a tüntetők meg­ figyelésére, összeírására. A történteket jelentették a megyei és az országos felsőbb szerveknek. A délután folyamán meg is érkeztek Budapestről meg Egerből azok a ve­ zetők, akik átvették a tüntetők elleni akció irányítását: Farkas Mihály és Péter Gábor, illetve a megyei első titkár: Egri Gyula. De megérkeztek a vá­ ros szélére az ÁV H budapesti, majd miskolci osztagai. Először kísérletet tettek békés megoldásra - tessék-lássék. A tüntetés szétverése Péter Gábor, az államvédelmisek parancsnoka, a városi rendőrkapitányság épületéből telefonált a kolostorba. A rend főnökétől követelte, hogy oszlas­ sa szét a tömeget. Ő azonban kijelentette, hogy ezt nem tudja megtenni. Erre nincs eszköze, de nincs rá módszere sem. Hozzátette: különben nem is az ő feladata, hogy egy ismeretlen személy utasítására, aki neki be sem mutatko­ zik, szétoszlassa a tömeget. A parancsnok ekkor Géza atyát kérte a telefonhoz, a legnépszerűbbet a szerzetesek közül. Ő készségesnek mutatkozott. Kijelentette, hogy a maga részéről mindent megtesz, amit tud. K i is ment a hívekhez. Könyörgött ne­ 74 �kik, hogy ha jót akarnak a szerzeteseknek és nem akarnak maguk is bajba ke­ rülni, vonuljanak haza. A rábeszélés azonban hatástalan maradt. Azt válaszolták a tüntetők, hogy ha ők hazamennek, a szerzeteseket elviszik Szibériába. Ez este nyolc óra tájban történt. Fél tízkor Péter Gábor ismét telefonált: szétoszlott-e a tömeg? Amikor közölték vele, hogy a tüntetők nem hajlan­ dók hazamenni, csak annyit mondott: - Most már ne csináljanak semmit, majd én intézkedek. Az ávósok megkapták a parancsot. Körbefogták a tün­ tetés színhelyét, majd vízi fecskendővel, riasztó lövésekkel szétverték a töme­ get, és megkezdték a letartóztatásokat. Az államvédelmisek első csoportja Budapestről már délelőtt tíz óra tájban megérkezett. Egyelőre nem csináltak semmit, csak elzárták az utat Pest felől, tájékozódtak a város vezetőitől és vártak. Később megérkeztek a miskolciak lefüggönyözött autóbuszokkal. Ők a belváros felől közelítették meg a tüntetés színhelyét, majd a környező utcákat is megszállták. Várakozás közben, feltevések szerint, a parancsnokságtól kaptak szeszes italt, mások szerint a környék vendéglőiben (is) iszogattak. Az est beállta után a gyermekek, az alkalmi kíváncsiskodók legtöbbje ha­ zatért, csak a meggyőződéses elszántak maradtak a helyszínen. Este, tíz óra tájban, az államvédelmisek gépkocsijaik lámjáival megvilágí­ tották a színhelyt. A tisztek hangszóróval felszólították a tömeget, hogy oszol­ janak szét és menjenek haza. Amikor ennek nem volt foganatja, fecskendők­ ből vizet zúdítottak rájuk, de az is hatástalan maradt. Végül jelző vagy ri­ asztó lövéseket adtak le, majd a teherautókról leugráltak a katonák, drótkö­ télből kordont húztak és puskatussal kezdték verni az embereket. Jajgatás, sikoltozás kezdődött, a tüntetőkön páni félelem lett úrrá. Aki tehette menekült: megpróbáltak meglapulni az árokban, felmásztak a fákra, átugráltak a kerítéseken, elbújtak a kukoricásban, bemenekültek a templom­ ba, a kolostor udvarába, elrejtőztek a közeli iskola pincéjében. A tüntetés szétverése közben hangszórókból mozgalmi indulókat harsog­ tattak. Ő rizetbe v é te l , az első kih allgatások A tüntetés szétverése közben már megkezdődött az emberek őrizetbe­ vétele, de nemcsak a helyszínen levő tüntetőket és bámészkodókat fogták le, hanem voltak akiket a lakásukról hurcoltak el feltehetően besúgók feljelen­ tései alapján. B emondtak neveket a kihallgatás során pusztán azért is, hogy megszabaduljanak a kínzásoktól. (A lakásáról vitték el például Aradi István vasutast, Tóth János cukorgyári munkást és Nagy Istvánt.) Az őrizetbe vetteket a régi katolikus kör épületébe vitték, ott várakoztat­ ták és vallatták őket. Már várakozás közben megalázó, fenyítő módszerek­ kel igyekeztek megfélemlíteni őket. Féllábon kellett állniok, majd a kato­ nai kiképzés során alkalmazott, kínzó „csuklógyakorlatokat” kellett végez­ niök: fekvőtámaszt és egyebeket. A kihallgatás során azt akarták kideríteni, kik voltak a felbújtók, a szer­ vezők és a tüntetés irányítói. A legfogottak közül többet hazaengedtek, másokat a szerzetesekkel együtt Budapestre szállítottak az Andrássy út 6o-ba vagy más fegyintézetbe. Leszám olás a vasutasokkal Az események híre eljutott a hatvani vasútállomásra is. A pártvezetőség népnevelőket küldött ki a helyszínre a tüntetés szétoszlatására, de annak 75 �megfigyelésére is, hogy kik a résztvevők. Ennek nyomán egyes vasúti dolgozók már másnap megkapták a határozatot arról, hogy felfüggesztették, illetve el­ bocsátották őket állásukból „a demokráciaellenes” tüntetésben való részvé­ tel miatt, - anélkül, hogy meghallgatták volna előzőleg őket. A visszaemlékezők szerint a hatvani főnökség sztálinista vezetői már a tüntetés előtti hetekben készültek leszámolni azokkal, akiknek személye szál­ ka volt szemükben. Róluk fekete listát állítottak össze. Aláírásokat gyűjtöt­ tek, hogy követelik eltávolítani a becsületes vasúti dolgozók köréből a reak­ ciósokat, az imperializmus bérenceit. Hogy ki miért került elbocsátásra és az internálandók listájára, ma még nem tudhatjuk. Maguk az áldozatok is sokat töprengtek ezen. Mégis a kö­ vetkező okokat lehet számításba venni: csapást akartak mérni a „jobboldali szociáldemokratákra és klerikális reakcióra” , hogy a vasútnál teljessé tehes­ sék a korlátlan központosított hatalmat. E l akarták távolítani a vasutasok köréből azokat a régi szakembereket, akiknek tekintélyük, befolyásuk volt munkatársaik körében és volt bennük annyi gerincesség is, hogy szót mertek emelni a szűklátókörű politikai érdekek érvényesítése ellen. Ezen kívül vol­ tak, akik ezt az alkalmat akarták felhasználni kicsinyes, vélt vagy valódi sé­ relmeik megbosszulására. Vannak jelek, amelyből arra is következtethetünk, hogy a Rákosi-klikk ellenszenvezett a vasutasok képzettebb rétegével. Ennek eredete visszavezet a Tanácsköztársaság idejére, amikor a dunántúli vasutasok sztrájkja szegült szembe a ploretárdiktatúrával. A Horthy-korszakban, az osztályharcos szoci­ alista vasutasok eltávolításával az átlagosnál közismerten magasabb fizetések­ kel a vasutasságot sikerült a rendszer megbízható támaszává tenni. Ezért is Rákosiék a vasutasságot munkásarisztokratáknak tekintették, de igazában nem is tartották őket munkásoknak, mert „értéket nem termelő dolgozók” voltak. A felszabadulás utáni koalíciós kormányzás idején a vasutasok több­ sége nem a kommunista párt tagja lett, hanem elsősorban szociáldemokrata, aztán kisgazda- és parasztpárti. (Moldova György könyvéből tudjuk, hogy nemcsak Hatvanban, hanem Záhonyban is tömegesen telepítették ki a vasu­ tasokat az ötvenes években.) F e g y e lm i tárgyalás és elbocsátás A hatvani vasutasok elleni megtorlás nem zárult le a tüntetést közvetlenül követő elbocsátással és felfüggesztéssel. C sanádi G y ö rg y , a M ÁV vezérigaz­ gatója fegyelmi vizsgálatot rendelt el, a felfüggesztés iránti korábbi intézke­ dést fenntartva. Június 23-án távirattal idézték meg a hatvaniakat a 26-án, 12 órára kitűzött fegyelmi tárgyalásra, Budapestre. Az idézésben az is szere­ pelt, hogy a tárgyalásról való távolmaradás a határozathozatalt nem gátolja. Ennek kimondása nem volt alaptalan, hiszen a megidézetteknek egy része, ha akart sem tudott volna eleget tenni a felszólításnak, mert ekkor már az államvédelmisek foglya volt. Hetvenhét terhelt ügyét tárgyalta másfél nap alatt a nyilvánosság kizárásá­ val a dr. Lantos G y ö rg y elnökletével ülésező elsőfokú külön fegyelmi tanács. Tizennégyen nem jelentek meg a tárgyaláson. Közülük ötről tudjuk biztosan, hogy már letartóztatásban voltak. Védőügyvédje csak K o n tra Jó z s e f állo­ másvezetőnek és V ass P á l állomásfőnöknek volt. A vizsgálat alá vontak közül negyvenet minősítettek vétkesnek szolgálati vétségben (!), amely a köztársasági és demokratikus államrenddel ellentétben álló magatartásban nyilvánult meg. 76 �Törvénysértő volt a fegyelmi tanács döntése azért, mert még ha a vádlot­ tak részt vettek volna is a tüntetésben, az nem minősíthető szolgálattal ellen­ tétes tevékenységnek. Ráadásul a fegyelmi tanács határozata kimondta azt is, hogy a vasutasok egy részét azért büntetik, mert ha ők nem is, de a család­ tagjaik követték el a nekik felrótt vétséget. Azonnali hatállyal elbocsátottak harminchetet, ennél kisebb büntetéssel sújtottak tizenhatot. Három esetben további vizsgálatot tartottak szükségesnek. Mindössze hat vádlottat mentet­ tek fel. A bizottság úgy döntött, hogy az eljárás alá vont tizenhat nyugdíjas ügyé­ ben az eljárást megszünteti, mert rájuk nem terjed ki a hatásköre, de meg­ felelő megtorlás céljából ügyükről értesíti a nyugellátást folyósító hivatalt. A nyugdíjintézet a kapott értesítés nyomán megvonta a nyugdíjukat. A vasutas fé r je k elhurcolása A fegyelmi tárgyalás még be sem fejeződött, már 26-án éjszaka őrizetbe vették a hatvani vasutasok újabb csoportját: Ign atovits Sándort, Z sá k ai Lászlót, C sabli Lajost, D é v é n y i Já n o st és másokat. Azt mondták nekik, hogy csak néhány perces kihallgatásra kell bemenniük a rendőrkapitányságra. Ott azonban a fogdában gyűjtötték össze, majd teherautókkal a kistarcsai inter­ nálótáborba szállították őket. Innen kerültek néhány hét után vagy a recski kényszermunkatáborba, vagy internáltként kellett dolgozniuk az ország külön­ böző városaiban a nagy építkezéseken: Sztálin városban, Inotán, Isaszegen, Gödöllőn és máshol. A családtagok kitelep ítése A feleségek és a gyermekek hiába várták vissza a rendőrkapitányságról az „ötperces kihallgatásra" elvitt apákat. Június 27-én, kedden, éjfél után teher­ autók álltak meg harmincnégy család háza előtt. A lakásokba benyomuló ávósok közölték a rémült anyákkal, hogy kitelepítik őket gyermekeikkel együtt a Hortobágyra: a férjük már előre is ment a lakást elfoglalni és elő­ készíteni. Egy órát adtak a szükséges bútorzatok, ruhaneműk és élelmiszer öszszecsomagolására. Az anyák megpróbáltak tiltakozni, egyesek jajgatva ellen­ álltak, mások megtörten engedelmeskedtek. Felrakták a teherautóra az ágyat, varrógépet, edényeket, ágyneműt, ruhaneműt, élelmiszert. Volt aki disznót, kecskét is. Mielőtt kivilágosodott volna, megindultak a teherautók a Horto­ bágyra. Az üresen maradt lakásokat egyelőre lepecsételték. Az állatokat a szomszédok vagy a rokonok gondozták egy ideig. Aztán a magántulajdonban levő családi házakat államosították, a lakásokat a rendszer kegyeltjeinek utal­ ták ki. Így kapott lakást az új tanácselnök, az M SZBT függetlenített titkára, több vasutas, rendőr és mások. A lakásban maradt ingóságokat leltárba vet­ ték, majd azokat a kegyelteknek juttatták: „Rákosi elvtárs ajándékaként” . Legalábbis egyesek erre hivatkozva tagadták meg később a visszaszolgáltatást. H arm inchat hónap internálás Miután a fizikai kényszer alkalmazásával lefolytatott kivizsgálások nem jártak eredménnyel, mert nem sikerült elegendő bizonyítékot kicsikarni a bí­ rósági eljáráshoz, a foglyokat a kistarcsai internálótáborba vitték. Onnan irá­ nyították át őket a különböző kényszermunkatáborokba. Ezek közül a legembertelenebb a recski tábor volt, ahol nagyon rossz élelmezés mellett követ bá- 77 �nyásztattak a rabokkal. Gyakori volt a tettleges bántalmazás, a lelki meg­ alázás. A külvilággal nem érintkezhettek: levelezést nem folytathattak, cso­ magot nem kaphattak, látogatót nem fogadhattak. Nem volt ennyire embertelen a bánásmód a nagy építkezések mellett ki­ alakított internálótáborokban. Itt kapcsolatot tarthattak az otthoniakkal, még látogatni is lehetett őket. Az asszonyok és a gyermekek a Kónya-pusztai és a Borzas-pusztai állami gazdaságban kerültek szinte jobbágysorba. Nem voltak körül kerített zárt táborban, de rendőrök őrizték őket. Körletüket engedély és rendőri felügyelet nélkül el nem hagyhatták. A bánásmód, a hangnem durva és sértő volt. Tö­ megesen istállókban és egyéb gazdasági épületben voltak elszállásolva. Mun­ kába rendőri kísérettel jártak. A városi munkásasszonyok számára ismeretlen mezőgazdasági munkát kellett végezni, olyan csekély bérért, amelyből a csa­ lád számára szükséges élelmet is alig tudták megfizetni. Munkaruhát nem kaptak. Tisztálkodási és egészségvédelmi feltételeket nem biztosítottak szá­ mukra. Levelezésüket cenzúrázták, látogatót csak engedéllyel fogadhattak, csomagot meghatározott időnként kaphattak hazulról. A szabadulás Az internált vasutasok közül néhányat szabadon engedtek már 1951 de­ cemberében, de ezek legtöbbjét néhány hét múlva újra internálták családjuk után a Hortobágyra. Aztán a csecsemőket, óvodás korúakat és néhány kisisko­ lást engedtek haza a rokonokhoz. Csak 1953-ban történt meg az internáló­ táborok felszámolása. Egyeseket már tavasszal, legtöbbjüket a nyár folyamán, az utolsókat szeptemberben engedték haza. A szabadulás után megtiltották nekik, hogy a történtekről beszéljenek. A lakásukba csak akkor térhettek vissza, ha a helyükre beköltözött lakó önként visszaadta a lakást vagy ha megfelelő cserelakást ajánlottak fel. Így a legtöbben rokonoknál, ismerősök­ nél kaptak férőhelyet, vagy albérlők lettek. A korábbi munkahelyekre nem vették vissza a vasutasokat, csak az öt­ venes évek végén. Addig a környék bányáiban, ipari üzemeiben kerestek munkát, de még innen is elbocsátottak néhányat, mint egykori internáltat. 1957 után, fokozatosan rendeződtek ügyeik. Lakáshoz jutottak, visszakap­ ták, visszavásárolták a házukat, néhányan segélyt kaptak az életük újra­ kezdéséhez. A gyermekek igyekeztek az iskolában behozni a lemaradást. A legtöbb vasutasnak felajánlották, hogy visszaveszik őket a korábbi munkahelyükre. Rehabilitálási kérelmüket azonban elutasították arra hivat­ kozva, hogy erre nincs szükség, mert nem bírósági ítélet sújtotta őket. Nyug­ díjuk megállapításakor az internálásban töltött éveket nem vették figyelembe. A több mint háromévi szenvedés mély nyomokat hagyott az internáltak­ ban. Egészségük súlyosan megkárosodott. Volt, aki elzüllött, sohasem tu­ dott visszatalálni a társadalomba. Mások még évtizedek múlva is attól ret­ tegtek, nehogy újból elvigyék őket. (Ma sem mernek beszélni a velük történ­ tekről.) Vannak, akik még mindig féltik gyermekük jövőjét, nehogy hátrá­ nyosan érje, ha kiderül, hogy a szülei internáltak voltak. Amikor ezek az emberek a legnagyobb bajban voltak, sem a felettes szer­ veiktől, sem a szakszervezettől nem kaptak védelmet, támogatást. Ideje len­ ne pótolni és jóvá tenni azt, amit még lehet... (Folytatása következő lapszá­ m unkban.) 78 �KO VÁTS G YU LA Koncepciós perek Nógrád megyében Manapság ha az emberek a koncepciós pereket hallják emlegetni, elsősor­ ban a nagy „közismert” ügyek jutnak eszükbe. (Rajk, Mindszenty, M A O R T , S T A N D A R D stb.). Kevesebb szó esik azonban azokról, a magyar társa­ dalom széles rétegeit érintő perekről, amelyeket egy történelmileg, ideoló­ giailag súlyosan hibás politika jegyében tömegével folytattak le M agyaror­ szágon (és a többi kelet-európai országban) 1 945 —1962(?) között, nem sorolva ide az 1956-os népfelkelést követő megtorlásokat. A cél világos volt. Minden eszközzel biztosítani kellett egy szovjet típu­ sú, diktatórikus állami, gazdasági struktúra kialakítását és annak megszi­ lárdítását. Ebben a büntetőjognak és az igazságszolgáltatásnak kimagasló szerepet szántak, mert a törvényesség látszatát mindenáron - ha ez nem is mindig sikerült - meg kívánták őrizni. Tudjuk, hogy a párt - a fegyverekre és titkosrendőrségére támaszkodva - miként vonta egyre erősebb befolyása alá a társadalom minden területét, miként tette akaratának engedelmes végrehajtóivá az állami intézményeket. E zt a sorsot a bíróságok, ügyészségek sem kerülhették el! A bírói függet­ lenség megszüntetésével, az ügyészségek, bíróságok közvetlen pártirányítá­ sával éppen e szervek kényszerültek leginkább arra, hogy „törvényes’' mó­ don teremtsék meg a félelem légkörét. A büntetőeljárások tömegei bizo­ nyítják, miként használta fel a párt- és államhatalom az igazságszolgálta­ tást politikai ellenfelei (vagy vélt ellenfelei) félretételéhez, megsemmisíté­ séhez, az államosítások zavartalan biztosításához, vagy akar torz gazdasági elképzelései megvalósításához. A kívánatosnak nyilvánított ideológia terjesztése olykor - a szó szoros értelmében - tűzzel-vassal történt. E politikának pedig nemcsak a vezető, nevesebb politikusok estek ál­ dozatul, hanem tömegével olyan egyszerű, hétköznapi emberek is, akiknek a nevében és érdekében (!?) a döntéseket hozták. * Közelmúltunkban a demokrácia megteremtésének viharosan zajló esemé­ nyei égető szükséggel hozták felszínre annak igényét, hogy a történelmi igazságtétel jegyében - a nagy perek mellett - mindazokat a büntetőeljá­ rásokat is felülvizsgáljuk, amelyek a politikai koncepció jegyében igazság­ talanul és törvénytelenül folytak le annak érdekében, hogy e perek elítélt" jeit erkölcsileg és anyagilag is rehabilitálhassák. A feladat óriási volt. A z emberek jogos igénye - nevezetesen, hogy min­ den egyes ügyet vizsgáljanak felül - szembekerült a lehetőségekkel, hiszen több tízezer akta kézbevétele és áttekintése egyszerűen nem volt megoldha­ tó. Külön nehezítette a helyzetet az, hogy az időközi selejtezések, a gondat­ 79 �lan tárolás vagy a szándékos megsemmisítések miatt az iratok egy része már nem volt megtalálható, és az is, hogy az irattározás a jelentősebb ügyek esetében - még a legutóbbi időkig is - sajátos belügyi szempontok szerint nem a bíróságokon, hanem a Belügyminisztériumban történt. A megmaradt iratanyag még így is olyan nagy mennyiségű volt, hogy egyedüli megoldás­ nak az látszott, ha azokat célzatosan, a koncepciózus ítélkezés jegyeit ke­ resve vizsgáljuk át:, olyan ügycsoportokra irányítva a figyelmet, amelyek­ ben hasonló elemek nagy valószínűséggel előfordulhatnak. - Ezek az ügy­ csoportok elég jól elkülöníthetőek, hiszen koncepciózus eljárásra leginkább az állam és társadalmi rend, továbbá a közrend és közbiztonság elleni, illetőleg a terv, vagy a közellátási bűncselekmények kapcsán került sor. (Természetesen nem lehetett kizárni azt sem, hogy egyedi kérelemre a cél­ zottan vizsgált percsoportokon túl, egyéb percsoportba tartozó ügy is felül­ vizsgálatra kerüljön. Minden bűncselekmény-kategóriára azonban - az ügyek már említett nagy száma miatt - az egyedi vizsgálatot nem lehetett kiterjeszteni.) A kormány által létrehozott - jogászokból és történészekből álló - bi­ zottság tagjaként több hónapon keresztül foglalkoztam a Nógrád megyében folyamatban volt büntetőperek iratainak a felülvizsgálatával. Mielőtt a vizsgálat megállapításairól részletesebben szólnék, röviden vá­ zolnom kell azt, hogy mitől is lesz egy büntetőeljárás koncepciózussá. A kérdés látszólag egyszerű, nevezetesen, hogy itt bűnösség nélkül, kreált per­ ről van szó. A valóságban azonban a dolog ennél bonyolultabb. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy létező jogszabály valós sérelme miatt, eljá­ rásjogi értelemben kifogástalanul lefolytatott per is lehet koncepciózus. Végig kell tehát tekinteni a jogalkotás-jogalkalmazás korabeli helyzetét is. A központi elhatározás jogszabályokban jelent meg, amelyek azonban - nem lévén valódi demokrácia - csupán egy szűk hatalmi csoport érde­ keit közvetítették. A látszatdemokráciával létrehozott jogszabályok megha­ tározott cél szerinti érvényesülését a párt, a jogalkalmazó szervek közvet­ len irányításával, olyan utasításokkal biztosította, amelyeknek célja a jogalkalmazó szervek közvetlen befolyásolása, az igazságszolgáltatás függet­ lenségének a felszámolása volt. Mindezek eredményeként a jogalkalmazás legfeljebb a törvényesség látszatát őrizhette meg. A büntetőítélkezés irá­ nya a társadalom védelme helyett az állampárti célok védelme irányába tolódott el, és ez szükségképpen eredményezte a törvénytelen, koncepciózus perek tömegét. De hogyan is nézett ki ez a gyakorlatban? Az árdrágító visszaélésekről, és a közellátás elleni bűncselekményekről, a háború utáni nehéz gazdasági helyzetben született, a később hírhedtté vált 8800/1946. M E számú rendelet. E jogszabály eredetileg helyes indo­ kok alapján jött létre (noha sok tekintetben téves alapokon állt). Később - 1949-ben - azonban abból a szemléletből kiindulva, hogy a gazdaság adminisztratív eszközökkel is jól működtethető, tömegesen indítottak tör­ vénytelen büntetőeljárásokat a parasztok tízezrei ellen. A jogalkalmazást a párt az Igazságügyi Minisztériumon keresztül közvetlenül irányította, szá­ mon kérve a bíróságokon a szigorú büntetéskiszabási gyakorlatot. Az ered- 80 �meny: a parasztság százezreinek jogfosztottsága, egzisztenciális ellehetetle­ nülése, súlyos börtön- és pénzbüntetések. Mindezt azért kellett előrebocsátani, hogy világosan lássunk: egy - lát­ szólag - mégoly törvényesen lefolytatott eljárás is lehetett eredendően kon­ cepciózus, ha a jogalkotás maga eltért a hagyományos jogelvektől, és nem állt mögötte valóságos társadalmi igény és erő. A diktatúrák természeté­ ből következik, hogy a hatalmi elit hatalmának megtartását széles körű jog­ alkotással is igyekszik biztosítani. Ezek a jogszabályok azonban éppen ar­ ra születnek, hogy minden demokratikus megnyilvánulásnak gátat vesse­ nek, kilátásba helyezve a retorziók széles skáláját, az állásvesztéstől az akasztófáig. E jog érvényrejuttatásához pedig olyan eszközrendszer társul, amelyben mindennaposak a testi és lelki kínzások, az állampolgárok meg­ alázása, sőt a kollektív büntetések is. * A Nógrád megyei ítélkezés ebben az időben hű tükörképe volt az orszá­ gos gyakorlatnak, noha természetszerűleg - mint ahogy erről majd a ké­ sőbbiekben is szólok - mégis hordozott magán bizonyos helyi jellegzetes­ ségeket. A témánk vizsgálata szempontjából számba vehető ügyekkel 1945 és 1949 között a Balassagyarmati Népbíróság, később pedig a Balassagyarm ati Tör­ vényszék, illetőleg a Balassagyarmati Megyei Bíróság foglalkozott. A meg­ maradt iratanyagot a Nógrád Megyei Levéltár őrzi. A több hónapos irattanulmányozás során összesen 276 ügyiratot néztem át. Ezek közül 130 népellenes, 40 háborús bűntett, 71 tiltott határátlépés, 16 izgatás, 6 fegyverrejtegetés, 5 közellátás érdekét veszélyeztető bűncse­ lekmény és néhány más jellegű bűncselekmény miatt folyt. A vizsgálat nem terjedt ki az 1956. utáni megtorlás kapcsán lefolytatott büntetőeljárásokra, tekintettel arra, hogy az időközben megalkotott 1989. évi X X X V I. Tv. már rendelkezett a népfelkeléssel összefüggő elítélések or­ voslásáról. Hasonlóképpen nem kerültek a kezembe azok a periratok sem, amelyek főbenjáró állam elleni bűncselekményeket (lázadás, rombolás, öszszeesküvés stb.), továbbá katonai bűncselekményeket tartalmaztak, mint­ hogy ezek, a hatásköri szabályok szerint nem tartoztak a megyei bírósághoz. Az iratok vizsgálata során elsősorban arra törekedtem, hogy feltárjam mindazokat az elemeket, amelyek az eljárás koncepciózus lefolytatására utaltak. Melyek is voltak ezek? Elsősorban a tényállás valótlansága, vagy kreált volta, továbbá a valóságellenes következtetések, az anyagi jogsértések (pl. büntethetőséget ki­ záró vagy megszüntető okok figyelmen kívül hagyása), az embertelen, a kegyetlen büntetések alkalmazása, eljárásjogi visszaélések és törvénytelen­ ségek, mint a büntetőeljárás alapelveinek (ártatlanság vélelme, a védelem vagy a törvény előtti egyenlőség elve) megsértése vagy figyelmen kívül ha­ gyása, valam int az erőszakkal, fenyegetéssel szerzett bizonyítékok és val­ lomások (gyanúsított verése, pszichikai presszionálása) stb. megléte. Vizsgálatunk lényegének megismertetésében az látszik a legcélszerűbbnek, ha a per megindításától, annak befejezéséig a fontosabb eljárási mozzana­ tokat tekintjük át. 81 �A fe lje le n t é s és a n yom ozás. A z általam megvizsgált iratokból kiderült, hogy a feljelentést, szinte min­ den esetben, hivatalból a rendőrség vagy az Á V H . valam ely tagja tette, és azt csak ritkán támogatták valós bizonyítékok, - helyettük mindössze ho­ mályos utalások történtek arra nézve, hogy honnan ered a leírt információ. Több olyan feljelentést is találtam, amelyek teljességgel valótlan adatokon alapultak, és csupán ahhoz kellettek, hogy ennek alapján letartóztatás, vagy őrizetbe vétel mellett megindítsák a gépezetet. A megindult nyomozásokat - különösen az 1950 és 1953 közötti idő­ szakban - a törvénytelen eszközök alkalmazása, a kiszolgáltatott helyzetbe hozott gyanúsítottak testi és lelki kínzása, a tanúk megfélemlítése, a bizo­ nyítékok koholása, a terheltek védekezési jogainak akadályozása és lehe­ tetlenné tétele jellemezte. Különösen ez volt tapasztalható az Á V H tagjai által végzett kihallgatásokra és egyéb nyomozati cselekményekre. Az iratokból persze ezek sokszor csak közvetetten voltak kideríthetőek. Az egyik ügyben például, ahol az ügyészség háborús és népellenes bűntettel vádolta a szorospataki bányaüzem foglalkozás szerinti üzemvezető bányamesterét, a bírósági tárgyaláson az ügy v a la m e n n y i s z e r e p lő je visszavonta az Á V H előtt tett vallomását. A visszavonás indoklására pedig kitérő vá­ laszokat adtak. D e nyilvánvaló volt a beismerő vallomás törvénytelen meg­ szerzése az esetben is, amikor a k é t h o ld földdel rendelkező vádlott kije­ lentette: „beismerem, hogy mint kulák a tszcs, ellen izgató kijelentéseket tettem” . A fegyverrejtegetési ügyekben rendszeresen felmerült a fegyvereknek az Á V H általi elrejtésének a gyanúja, melyből arra lehetett következtetni, hogy a nyomozás minden előzmény nélkül a terhelt lakásán, illetőleg por­ táján történő kutatással és a fegyverek m egtalálásával kezdődött. Itt kell említést tenni az előzetes letartóztatásokról is. A személyi sza­ badság korlátozása szerves része volt a megindított eljárásoknak, s ezt még olyan ügyekben is alkalmazták, ahol a bíróságok rendszerint néhány hónapi börtönbüntetést szabtak csak ki. - Noha az akkori perrendtartás is feltételek­ hez kötötte a letartóztatás alkalmazását, ezek meglétét gyakorlatilag nem vizs­ gálták. Az előzetes letartóztatások széles körű alkalmazása nyilvánvalóan növelte az emberek kiszolgáltatottságát, és a hosszan tartó előzetes szabad­ ságelvonásban a hatóságok könnyebben megtörhették a terhelt ellenállását, könnyebben megszerezhették az általuk szükségesnek vélt vallomást. A z ü gyész e lő tti e ljá rá s , a v á d e m e lé s . A nyomozás befejezését követően az iratok az ügyészhez kerültek, aki döntött a vádemelésről, vagy a vád megszüntetéséről. A z ügyészi eljárás megmaradt iratai sajnos nem alkalmasak a nyomozás során elkövetett törvénysértések feltárására. A cselekmény megítélése szem­ pontjából ugyanis rendszerint nem volt eltérés a nyomozást végző hatóság és az ügyészség álláspontja között. A vádirat teljes egészében magáévá tet­ te a nyomozás „bizonyítékait” , mégha azok törvényes megszerzését, vagy tényszerűségét illetően komoly aggályok merülhettek is fel. A z ügyészi ki­ hallgatás, a nyomozás során előadott vádlotti nyilatkozat rövid, olykor szó szerinti megismétlésére szorítkozott. D e hasonlóan törvénysértő volt 82 �sokszor a vádemelés is, minthogy a vádiratok nem minden esetben tartal­ mazták a tényállás megállapításához szükséges tényeket, nem jelölték meg a bizonyítékokat, és így nem is lett volna alkalmas érdemi tárgyalásra. Ezt némelyik bíró szóvá is tette. Így például egyikük ,, . . . a tárgyalás előtti napon érdeklődött a vádiratot szerkesztő ügyésztől aziránt, hogy a vádirat­ ban megjelölt, zavaros szólamokkal fűszerezett tényekből ténylegesen mit is kíván a vád tárgyává tenni.” A korabeli jegyzőkönyvekből az is kiderül, hogy az ügyészség sajnos nemegyszer a tényektől elvonatkoztatva minősí­ tette a cselekményeket, sorozatosan emelt vádat és kért súlyos büntetést je­ lentéktelen, - még a korabeli szemlélet szerint is csekély tárgyi súlyú cse­ lekmények miatt. A tárgyalóügyészek rendkívül merev, a tárgyalás ada­ tait, a felmerült új bizonyítékokat teljességgel figyelmen kívül hagyó ma­ gatartást tanúsítottak, és még olyan esetben is fenntartották a vádat, és súlyos büntetés kiszabását kérték, amikor az már korábban teljes egészében összeomlott. Jellemző erre egy izgatás miatti vád alól felmentett vádlott esete, ahol az ügyészi fellebbezés így érvel: ,, Köztudom ású , hogy az ellen­ ség igyekszik saját bőrének megmentése érdekében mindent elkövetni, ha kell még a tanúkat is befolyásolni a vallomás visszavonása végett. . . Úgy, hogy nem kellett volna magát a megyei bíróságnak nagyon megerőltetni, hogy a proletárdiktatúra elnyomó funkcióit gyakorolva a vádlott bűnössé­ gét megállapítsa, őt méltó büntetéssel sú jtsa ” A tárgyalás. A lefolytatott tárgyalások látszólag megfeleltek a törvényesség korabeli követelményének. A résztvevők kihallgatása - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - szabályosan történt, azt azonban természetesen már nem lehetett mindig pontosan felderíteni, hogy a jegyzőkönyvek kellő hűséggel tartal­ mazták-e a tárgyalási eseményeket. Az vitathatatlanul kiderült azonban, hogy a bíróságok nem törekedtek a vádlott javára szolgáló körülmények felderítésére, feltárására. A bírói gyakorlat „vádcentrikus” volt, melyhez még hozzájárult a védelem formális jellege is. Csak elvétve találtam széles körű, jogi érvelést tartalmazó védői fellebbezést. Ilyen védői magatartás a tárgyalási jegyzőkönyvekből csak ritkán derült ki. A vádlott és a védelem részéről olykor előforduló bizonyítási indítványokat a bíróság következe­ tesen elutasította, és nem volt gyakorlat az sem, hogy a megnyugtató bi­ zonyítás érdekében a tárgyalást elnapolták volna. A bírói ítélkezés koncepciózussága az említetteken túl jobbára az ítéletekből derült ki. A vád­ lottra kiszabott elmarasztaló ítéletek nemegyszer a cselekmény tárgyi sú­ lya által nem indokolt, súlyos büntetést tartalmaztak, amelyekben mindig nagy nyomatékkai szerepeltek a bíróság által súlyosbító körülményként ér­ tékelt politikai-ideológiai szempontok, és szinte elenyészően csekély mér­ tékben a vádlott javára szolgáló, vagy a cselekmény súlyát más okok mi­ att csökkentő körülmények. Az ítéletekből a megtorlás, és a megtorlás ál­ tali generális prevenció (általános megelőzés) szándéka tűnik ki. A megvizsgált ügyek közül, mint a megyei koncepciós ítélkezés minta­ példáját, a B. 758/1951. számú ügyet emelném ki, annál is inkább, mert végeredményét tekintve ez volt a legtragikusabb. Az ügy két vádlottja, id. dr. B. K . és fia . A z I. rendű vádlott értelm i­ ségi családból született, apja kúriatanácselnök, anyja kereskedelm i osz83 �tályta n ácso s lá n y a v o lt. Á lla m - és jo g tu d o m á n y i cím et szerzett, m a jd Pá­ rizsb a n d ip lo m á c ia i fő is k o lá t vég z ett. K é s ő b b a F ö ld m ű v e lé sü g y i M in is z té ­ riu m b a n fo g a lm a z ó , m a jd fő is p á n i titk ár. 1 9 2 5-b e n fe le s é g ü l v e tte e g y cser­ háts u rá n y i 16 0 0 h o ld a s fö ld b ir t o k o s lá n y á t. 1 9 2 8 - 1 9 3 2 -ig fő sz o lg a b író , m a jd a ttó l k e z d v e a B e lü g y m in is z té riu m b a n d o lg o z o tt, a h o l n é h á n y é v ig K e r e s z t e s - F is h e r b e lü g y m iniiszter s z e m é ly i titk á ra . K é s ő b b o sztálytan ácso s­ sá n e v e z té k k i, m a jd 19 4 4 -t ő l a B M ú tle v é lo s z tá ly á n m ű k ö d ö tt. 19 4 6 -tó l 1 9 49-ig a K ö z p o n t i Ille tm é n y h iv a ta l r e v iz o r a egészen 19 4 9 -b e n tö rtén ő n y u g d íja z á sá ig . A t t ó l k e z d v e B a la to n s z a b a d ib a n élt. A fe ls z a b a d u lá s e lő tt a n y ila s o k in te rn á ltá k , a fe ls z a b a d u lá s u tán E r d e i F e r e n c m e g b íz á s á b ó l ő s z erv ez te m eg a B M ú tle v é lo sz tá ly á t. A z a p a és fia e lle n 1 9 5 1 - b e n e m elt v á d : fe g y v e r r e jt e g e té s b ű n tette. A v á d sz erin t d r. id . B . K ., m in t b e lü g y ­ m in is z tériu m i osztálytan ácso s az e n g e d é lly e l szerzett fe g y v e r e it 19 4 6 -b a n n em a d ta le , h a n em azokat fiá n a k a d ta át, a k i a saját - e n g e d é ly n é lk ü l tartott - fe g y v e r é v e l eg y ü tt 1 9 5 1 - i g , a le fo g la lá s ig , a cserh átsu rá n y i b ir ­ to k u k o n rejte g e tte . 1. re n d ű v á d lo t t e g y é b k é n t 19 4 9 -tő l e g y á lta lá n n em élt C serh á tsu rá n y b a n . A sta tá riá lis íté lk e z é s h a tá ly a a lá tartozó fe g y v e r r e jt e ­ g e té s n yo m o z ása az ira to k szerin t 1 9 5 1 . m á ju s 6-án in d u lt, a tá rgy alásra és az íté le tr e 1 9 5 1 . m á ju s 8-án k e rü lt sor. K ö z v e t e t t e n a z o n b a n k id e r ü lt, h o g y ezt m e g e lő z ő e n a k é t v á d lo tt m á r 23 n a p ja le v o lt tartó z ta tva , e n n e k a z o n ba n az ira to k b a n n in cs n yo m a . A m e g y e i b író sá g r ö v id tárg y a lá so n m e g á lla p ítv a m in d k é t v á d lo t t b ű n ö sség ét a fe g y v e r r e jte g e té s b e n - az I. re n d ű , 50 é v e s , ig a zo lta n b e te g e s v á d lo tta t h a lá lra , a II. re n d ű v á d lo t t a l 1 5 é v i b ö rtö n re ítélte. A z íté le t m egh o z ata lá t k ö v e tő e n a b író s á g i tanács k e g y e lm i tanáccsá a la k u lt át, a m e ly az I . re n d ű v á d lo t t k e g y e lm i k é re lm é t e lu ta síto tta és r ö v id d e l ezu tán d r. B . K .- t a m e g y e i b író sá g u d v a r á n f e l ­ ak aszto ttá k. A z e lre tte n tő íté le te t a b író sá g I. re n d ű v á d lo t t vo n a tk o z á sá ­ b a n azzal in d o k o lta , h o g y „ a H o rth y k a p ita lis ta r e n d s z e rb e n fő is p á n t tit­ k á r, sz o lg a b író , K e r e s z t e s - F is h e r b e lü g y m in is z te r sz e m é ly i titk á ra , m in isz ­ te ri osztálytan ácso s, to v á b b á a fe le s é g e r é v é n 16 0 0 k a ta sz te ri h o ld a s ú ri b irto k o s v o lt, ezt a fö ld b ir t o k o t a fe ls z a b a d u lá s k ö v e tk e z té b e n v e sz te tte el, e z e k a k ö r ü lm é n y e k ö n m a g u k b a n is ig a z o ljá k , h o g y osztály e lle n s é g , és sz e m b e n á ll a h a ta lo m ra ju to tt d o lg o z ó n é p p e l." Ú gy gondolom, nem kell különösebb kommentár az ügyhöz. Noha az iratok szerint mindkét vádlott valóban elkövette a - lényegében ma is büntetendő - fegyverrejtegetés bűntettét, az embertelenül súlyos büntetés és a bíróság ítéletének indoklása nyilvánvalóvá teszi az eljárás koncepció­ zus lefolytatását. E z az ítélet nyíltan a volt uralkodó osztály megsemmisí­ tését vette célba, más ügyekben azonban rendre feltűnnek az éppen soron lévő és megoldandó ideológiai, politikai feladatok. Így az ítélkezésben megjelenik a kulákság elleni harc, a tszcs szervezésének védelme, a be­ gyűjtési tervek teljesítésének elősegítése, vagy a szocialista munkaverseny támogatása. Az ügyek tömege és azok eredményei beszédesen azt bizonyít­ ják, hogy mit is jelentett a ,,proletárdiktatúra elnyomó funkciója” . V é g ü l fe lt é tle n ü l sz ó ln i k e ll a z o k ró l a b ír ó k r ó l is, a k ik e z e k e t az ít é le ­ te k e t h o z tá k . A megyei ítélkezésben részt vevő bírák egy része jól képzett, diplomáját 1945. előtt szerzett szakemberek voltak, akik igyekeztek bírói esküjükhöz 84 �hűen szolgálni, s akik igyekeztek a hagyományos jogelvekre támaszkodni ítélkezéseikben. A bírói értekezletek jegyzőkönyveiből azonban az is kiderült, hogy - különösen 1949-től - már igen súlyos nyomás nehezedett a bírói állományra, s az államhatalom a maga érdekeinek feltétel nélküli é r vényesítését várta el tőle. Ennek a nyomásnak nem mindenki tudott vagy akart ellenállni, míg mások sajátos taktikát választva próbáltak lavírozni. A bírák nehéz helyzetét mutatja az is, hogy az országos vizsgálat feltárt olyan eseteket, amelyekben hadbírókat ítéltek igen súlyos büntetésekre csak azért, mert ítélkezésük során nem voltak elég szigorúak. A megyei bírósági értekezleten rendszerint képviseltette magát az Igazságügyi Minisz­ térium, illetőleg a párt, amelynek kiküldöttje részletesen bonckés alá vette az ítélkezés színvonalát, annak megfelelő beilleszkedését az osztályharc pillanatnyi keretei közé, a büntetéskiszabási gyakorlat enyheségét stb., és néven nevezve állította pellengére azokat a bírákat, akik a „követelm é­ nyeknek” nem akartak, vagy tudtak megfelelni. A jogalkalmazás és igazságszolgáltatás eme sajátos „irányításának” , a bírói függetlenség teljes felszámolásának hű tükörképei az említett bírósági jegyzőkönyvek. Mindezek ellenére számomra meglepő volt az, hogy mégis sok felmentő ítélet született, amelyek igen sok tanulsággal szolgálnak. Ezekben az eljá­ rásokban mindig jelen vannak az egyszerű, és félelemben élő emberek, akik az esetleges retorziók veszélye ellenére is vállalták az igazságot, a vádlott javára tett tanúvallomást, hogy a bírót az objektív igazságnak megfelelő ítélet meghozatalához segítsék. Hogy ezekben az esetekben melyik bíró, miként alkotta meg a bizonyítási eljárás eredményét, az valóban az igazság iránti személyes elkötelezettségétől függött, és attól, hogy mi­ lyen mértékben volt hajlandó „b eá lln ia sorba” , és vállalni a törvénytelen ítélkezés erkölcsi és lelkiismereti súlyát. A törvénysértő ítéletek nagy szá­ ma sajnos, azt mutatja, hogy sok olyan bíró akadt, aki számára ennek vállalása még ilyen körülmények között sem volt túlságosan terhes. 85 �HORVÁTH G Y U LA : Doni magyar apokalipszis I I. 1 943. január 21. csütörtök, Hm elevij Les-Parnicsnij Nagyon nagy a hideg. Nincs hőmérőm, de -30 C 0 körül lehet. Az embe­ reim1 nem bírják, sok a fagyásos sérült. 50 főt hátra kell küldeni, mert lát­ szik rajtuk a fagyási sérülés és nem bírják a szabadban való kintlétet. Nem csoda, ugyanis a kemény földben nem lehet védőárkot ásni. Hólapátokat ka­ punk és méteres hófalakat építünk végig a kijelölt védősávon, hogy legalább ezek mögött rejtőzve ne lássa mozgásunkat az ellenség. Ez aztán nem véd a leggyengébb lövedék ellen sem. Ebben a hidegben pedig a sebesülés a ha­ lált is jelenti, ha nem tud a sebesült valamilyen házba bejutni, ahol kötszer­ rel el tudják látni és el tudják szállítani. Az előttünk levő erdőrészt, a jobbszárnyon visszafoglaljuk. Nem nagy erők voltak benne. Olyan dolgokhoz jutunk, ami nagyon jól jön. A raktár­ ban élelmiszer, bekecsek, bundák, meleg sapkák stb. Amit hirtelenében, tart­ va, mert nem támad. Sajnos, sok mindenünk odamaradt. Az a zászlóalj, meszalonnához és meleg holmihoz jutunk. Érthetetlen, hogy a géhások miért ül­ tek eddig ezeken, amikor a harcoló honvédeknek annyira szükségük lett vol­ na rá. 1 943. január 22. péntek Aránylag csendes nap. Szórványos tüzelés. F elderítés mind a két oldalról. Az ellenség úgy látszik elhagyott védőállásaink felkutatásával van elfoglal­ va, mert nem támad. Sajnos sok mindenünk oda maradt. Az a zászlóalj, me­ lyet felváltottunk még az első világháborúból jól ismert „borjúval” 2 a há­ tán menetelt, védőállásaikban sokat láttam a bunkerek falára felakasztva. Amit pedig ezredünk3 gazdasági raktárának visszafoglalása is bizonyított, még ott is volt élelmiszer, ital, ruha. Mi pedig itt dideregtünk a puszta hófalak mellett. 1 943. január 23. szombat, Hm elevij Les-Parnicsnij Hideg, ködös idő. Abból a kis erdőcskéből, amelyben az ezred gazdasá­ gi részlege, segélyhely, raktárak voltak, s melyet január 21-én Kuti szakasz­ vezetőék pár órára visszafoglaltak, az ellenség támadást hajtott végre a jobb szárnyon levő támpontunk ellen. A támadást sikerült visszaverni, s kb. 15 halott hátrahagyásával a támadók visszavonultak, magukkal cipelve sebesültjeiket. A géppuskás század állományában Kassán, az elindulásunk előtt 12 fő olyan honvéd volt, akiket egyenesen a büntetőintézetből kísértek át hozzánk. Állítólag önként jelentkeztek frontszolgálatra s így ígéretet kaptak rá, hogy hazatérésük után elengedik a büntetésüket. Emlékszem, hogy 1943 nyarán, 86 �még a betegszabadságom alatt minősítést kellett adnom név szerint ezekről az emberekről az ezred részére, amely aztán továbbította a büntetőintézetnek. K i­ vétel nélkül mindet úgy minősítettem, hogy érdemessé vált a büntetés törlé­ sére, akár hazakerült, akár nem tudtunk róla semmit. Itt jegyzem meg, hogy a háború után sokan, főleg olyanok, akik nem vol­ tak a fronton, a szemünkre hányták, hogy miért nem adtuk meg magunkat, miért harcoltunk. Én meg zsidó munkaszolgálatosokat is láttam a doni vé­ dőállásban, akik puskával a kezükben harcoltak a többi honvéddel. Mikor elbeszélgettem velük, hogy miért teszik, a következőket mondták: „ Nekünk a családunk odahaza van. Mi is haza akarunk menni, bármilyen megalázta­ tásban is volt eddig részünk” A zászlóalj minden tagja így gondolkodott. Haza akart jutni bármi áron. Ha lőttek rá, védekezett, s ha megszorították, futott. A harcolók háta mögött parancsnokságok, csapatcsendőrök voltak, akik mindenkit hajtottak előre a vonalba. Fogságba, amely egy ismeretlen valami volt, nem akartunk esni. 1943. január 24. vasárnap A vedősávunk balszárnyán lévő, s pár házból álló Hmelevij Les ellen erős támadás indul. A gyalogság támadása csaknem zárt tömegben veszi kezdetét nagy aknavető tűz és gyalogsági ágyúk tüzének támogatásával. A támadást visszaverik a falu házai között védők, igaz Ivanovka környékéről a saját és a rémet tüzérség is hatásos tűz alatt tartja a terepet. Mi oldalról látjuk a har­ cot, szerencsére minket csak lőnek, de erre a részre nem támad a gyalogság. A falu előtt hevenyészett drótakadályok. A fehér hóban, mint búzakévék ara­ tás után, úgy feküsznek az elesettek. A németek Voronyezs kiürítése miatt Gremjacsje—Ivanovka-Parnicsnij-Kocsatovka-Szemigyeszjátszkoje községek előtti felvételi állást4 minden áron tar­ tani akarják a magyarokkal a kiürítés befejeztéig. Ez sikerült is, mert január 27-én hajnalig tartottuk a kijelölt vonalat. Mi persze nem ismertük ekkor még sem az áttörés erejét, sem azt, hogy a szov­ jet csapatok milyen melyen nyomultak előre. Ezt csak a későbbiek során tud­ tuk meg. Ebben az időben a parancsnokaink akikkel csak akkor találkoztam, ami­ kor a vonalba kiküldtek: Darnay tüzér alezredes,5 vitéz Oszlányi Kornél ez­ redes, dr. Deseő vezérőrnagy6 és Martsa Sándor ezredes voltak. Ennek, a németek visszavonulását fedező harccsoportnak az egységei olyan alakulatok­ ból tevődtek össze, amelyek ezen a területen, vagy mint leváltok, vagy mint leváltottak, de újra előre lettek küldve. 1943. január 23. hétfő A havas, hideg éjszaka aránylag nyugodtan telt el. Hajnali öt óra körül kb. két zászlóalj erősségű orosz csapat szivárgott le az előttünk lévő völgybe, s támad a falura a hajnali szürkületben. A támadás iránya Hmelevij Les és Ivanovka házai. Hatalmas gyalogsági tüzet zúdítanak a vonalunkra egész nap, még a „Sztalin-orgona” is szól. A harc besötétedésig tart. A jobb szárnyon be­ nyomják a tüzérfigyelők támpontját is. Kilőnek egy géppuskánkat. Égnek a falu házai. A támadást sikerül visszaverni. Parancsot kapunk, hogy a jobb 87 �szárnyunk előtt lévő erdőre hajtsunk végre ellentámadást az esti szürkület­ ben. A harc egész éjszaka tart, de csak nagy veszteségeket hoz szamunkra. Elesik dr. Toldy zászlós, aki az ellentámadásra kirendelt századot vezeti. A támadásból visszajövő honvédek azt jelentik, hogy a sötétben és a hófúvás­ ban nem találták. Az alsó tisztikar minden dicséretet megérdemel. Minden támadásnál 3-4 tiszt megsebesül, vagy elesik. E bben a vonalban már csak Geiger főhadnagy' és én maradtam meg súlyosabb sebesülés nélkül. Embereink teljesen letörve, kimerülten, aki tud a sötétedést kihasználva, igyekszik hatra a faluba. Csak a tisztek személyes jelenléte tartja a vonalban őket. Aki hátramegy és meg bír menni, azt az ott levő parancsnokok össze­ szedik s egy-egy tiszt vezetésével visszaküldik hozzánk a vonalba. A nap folyamán Gulyás József és Gulin János is sok társával az utat ve­ rető tűzben hősi halált halt. Gulyás honvéd a géppuskás századnál volt újon­ com, úgy emlékszem rá, mint nagyon derék magyar fiúra. Szegény Gulin Já ­ nos pedig Kassán tisztilegényem volt. Tudtam róla, hogy máramarosi román fiú, öt lány testvére volt, a családban ő az egyedüli fiú. A katonaságnál ta­ nult meg magyarul, s azért vettem magam mellé, mert csaknem földiek vol­ tunk.8 Ivanovkáról küldték ki egységüket hozzám, a vonalba. Nagyon fáradt vagyok, testileg és lelkileg is. A magyar tüzérek figyelőjé­ ben Marton Bandi hadnagy és Auer Juszuf zászlós helyet adnak, hogy meg­ pihenjek a hóbunkerben. Híreket hallunk, hogy talán Kurszk felé fogunk viszszavonulni, mert a németek már kiürítették Voronyezst. Ezért kapjuk most a heves orosz támadásokat. Utóvédek vagyunk. 1943. január 26. kedd, Hm elevij Les- Parnicsnij Nagy a hideg, különösen éjjel: 30C0 körül. Korán esteledik. D él­ után három körül sötét van, csak a hó és a világító lövedékek fénye ad vi­ lágítást. Tegnap az egész védővonalon megújultak a támadások. Igen na­ gyok a veszteségeink. A hideg, a kimerültség, az ellenség tüze szedi az áldo­ zatok a t . Ivanovkáról állandóan küldik előre a vonalunk megerősítésére az ott ta­ lált embereket, egy-egy zászlós, vagy hadapród őrmester parancsnoksága alatt. Kell is az utánpótlás, mert azt hittem, hogy az éjszakát már nem bírják ki embereim. Napok óta a havon feküdni, hófalak mögött toporogni s mind ezt ellenséges tűzben, ez már emberfeletti. A korán beköszöntő esti szürkületben jön előre a mozgókonyha. Meleg levest kapunk. Ez egy kis erőt ad. Össze­ fagyva, halálosan fáradtan, de még megvagyunk. Szűkebb törzsemmel a tü­ zérfigyelők bódéjában üljük körül a kályhát. A hólé csöpög a nyakunkba, aludni ezért nem lehet. Talán ma nem olyan heves a támadás, mint tegnap. Így is egész nap lőnek bennünket gyalogsági ágyúval és aknavetővel. A nagy hó sok repeszt felfog. Sok így is a sebesülés. Heves tűz ül az Ivanovkából felénk vezető úton. A hozzánk küldött emberek közül sokan megsebesülnek. Délután a tüzérfigyelő parancsot kap, hogy bontsák a távbeszélővonalu­ kat és vonuljanak be az ütegükhöz. Látom a távozó tisztek arcán, hogy na­ gyon sajnálnak bennünket, mivel nekünk a további parancsig még itt kell ma­ radnunk. Visszahagyott leplezők vagyunk, akiket már talán leírtak. Az utol­ só parancs a távbeszélőn, hogy írásbeli parancsot kapunk majd a visszavonu­ lásra. Kiküldőnek 10 darab német 2. osztályú vaskeresztet, kitöltetlen ada­ 88 �tokkal, adjam ki azoknak, akik legjobban kitűntek a harcban. A kitüntetése­ ket nem kapjuk meg, de este tíz óra körül megérkezik az írásbeli parancs, egységemmel Ivanovkán át vonuljak vissza Sztaro Nyikolszkojéba. 1943. január 27. szerda, Sztaro Nyikolszkoje Hajnali két óra körül érkezünk Sztaro Nyikolszkoje keleti részére, a hoszszan elnyúló falu szélső házaihoz. A menettávolság mintegy 14 kilométer volt, de éjjel, nagyon fáradtan a sok szabadban eltöltött nap után inkább botorkáltunk, mint meneteltünk. A visszavezető úton sem magyar, sem német katonával nem találkoztunk. Lövések, rakéták tüzét körös-körül észleltük, s tudtuk is, hogy minket utó­ védnek, illetve leplező résznek hagytak hátra. Igyekeztünk, hogy mielőbb utol­ érjük a visszavonuló hadtest többi egységét. A kitaposott nyomon mentünk, melyen látszott, hogy nagyobb egységek használhatták. A falu szélén magyar őrséggel találkoztunk. Az üres házak között kere­ sünk pihenőhelyet. Pihenünk reggelig, mivel a parancs úgy szólt, hogy to­ vább Hoholba menjünk, keressük az oda vezető utat. Nyizs. Turovo irányába haladunk. Sztaro Nyikolszkojéban távbeszélőink házigazdájának házában krumpli­ levest főzünk. A házigazda nemcsak krumplit ad, hanem kenyeret is. Igen jó véleménye van a magyarokról. N incs gyűlölet a magyar katonák és az orosz falusi lakosság között. Az utakon égetik a gyönyörű, menetképtelenné vált autókat. Menetközben tűzrajtaütéseket kapunk az előnyomuló oroszoktól. Pánik, futás, majd a tüze­ lés szünetével tovább menet. Nyizs. Turovoban érjük utol a zászlóalj vonatrészlegét. Mivel parancs­ nokságainkat is utolértük, újra rendelkeznek velünk. Parancsot kapok, hogy em­ bereimmel biztosítsam Nyizs. Turovot, a Gyevica-völgyét. Járőröket küldök ki. Aki nincs járőrben, az a házakba húzódva pár órát pihen, eszik, ha van mit. 1943. január 28. csütörtök, Nyizs. Turovo-Sustovo Reggelig járőröztünk, majd folytatjuk a menetet északnak. Nyizs.Turovo, Sustovo és V erh. Turovo házai összeépültek. Az ellenség a nyomunkban. Sustovo házai között, oldalról nyugati irányból támadást kapunk. Nagy a pá­ nik a vonatnál. A lovak megvadulnak az aknavető és gyalogsági ágyú tüzétől. A repülők alacsonyan lecsapva végig géppuskázzák a falu házai között összezsúfolódó magyar alakulatokat. Németeket itt nem is látok, úgy látszik, már elvonultak. Egy szekéren rohanunk át a falunak azon a részén, amelyet erős aknavető tűz ver. Sok a halott és a sebesült. Dr. Deseő vezérőrnagy törzsével és csapatcsendőrökkel áll a falu közepén. Parancsot ad, hogy a mi alakulatunk egyik százada foglaljon védőállást. Én a vonatrészleggel tovább­ megyek Verh.Turovon át. Estére beérkezünk Vjasznovatovkára. Ezen a napon kb. 20 kilométert tettünk meg, nagyrészét ellenséges tűzben. 1 943- január 29. péntek, Vjasznovatovka - Novaja Olsanka (-30 C 0) Ez az első éjszaka, hogy meleg helyen egy éjszakát végig alhattam január 15 . óta. Ez nagy szerencse, mert az idő kiderült és talán az orosz tél leg­ 89 �hidegebb éjszakája ez. Reggel menet Novaja Olsankára. A páncéltörő löveg mozdonyán teszem meg a kb. 8 kilométeres utat. A fiúk egy feldúlt gazda­ sági raktárból szereztek élelmet, azt eszem én is, fagyos kenyérrel. Novaja Olsankára napfényes déli időben, égő házak között érkeztünk be. Ragyogóan süt a nap, az út mentén rengeteg holmi, melyek a repülőtámadáskor szóródtak széjjel. Hamar szürkül. A menet tart tovább, nagyon nehéz úton. A menetünket német oszlopok keresztezik. Még pisztolyt is fogok arra a németre, aki az oszlopunkat szállítja. Látja, hogy tiszt vagyok, s kezembe pisztoly, meghátrál. Ők, amint később kikövetkeztettem, a Kasztornoje térségéből Sztarij Oszkol irányába visszavonuló németek. Az esti szürkületben Gubanovo községen át a kis Krutaja Gora falucska házai közé érkezünk. Annyira nehéz volt a menet, hogy elmarad az eddig is nehezen vontatott, igen alacsony felépítésű páncéltörő ágyúnk is. Még a vo­ nalban kaptuk ezeket a 47 milliméteres, a németek által a belga hadsereg­ től zsákmányolt, csak jó utakon mozgatható ágyúkat. Nem emlékszem, hogy lőttünk volna vele. Igaz, ez a páncéltörő szakasz a két ágyújával egy másik alakulathoz volt vezényelve a zászlóaljunktól. Míg a védővonalban voltunk nem is volt velünk. Látom, hogy a III. hadtestparancsnokság tisztjei, maga gróf Stomm vezér­ őrnagy is, egy kis szalmatetős parasztházba húzódva pihennek. Sárkány vezér­ kari ezredes a gallérjánál fogva lökdös ki egy német altisztet, aki el akar­ ja foglalni a házat a németek részére. Nekünk semmi reményünk, hogy fedél alatt töltsük az éjszakát. Egy szekéren fekve, őrbundába burkolózva éjsza­ kázom, mellettem, sőt félig rajtam katonáim, talán négyen is. 1 943. január 30. szom bat, K ru ta ja G o ra , O lim -v ö lg y ( - 25C°) Egy kis, orosz parasztház egyetlen szobájában, tiszti megbeszélésre hívják össze a hadtest itt levő egységeinek parancsnokait. Kicsi a hely, talán nem is fér be mindenki. Azt hiszem, rangomnál és koromnál fogva a legfiatalabb pa­ rancsnok vagyok. Sok ezredes, Sárkány vezérkari ezredes s a megmaradt tá­ bornokok mind jelen vannak. A 9. könnyű hadosztály parancsnoka vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy január 28-án megsebesült, repülővel szállították haza. A jelenlegi parancsnok Martsa Sándor ezredes, annak a 47. gyalogezrednek volt a parancsnoka, melyhez a 21/1. zászlóalj is tartozik. A tiszti gyűlésről talán legjobb ha a naplómat szó szerint idézem: „Tiszti gyűlés, teljes tájékozatlansággal. Mintha nem is katonák között, hanem a ma­ gyar képviselőházban volnánk. Mindenki beszél, határozott parancsot, hogy melyik csapat merre menjen, senki sem ad. A gyűlés eredménye, hogy a vég­ cél Tini elérése. Önállóan indulunk. Berúgott tisztek kiabálnak. Lassú, ide­ ges menet, rémlátomásokkal. Elmarad a második páncéltörő ágyúnk is. N a­ gyon dühös vagyok.” Ceruzával ezeket írtam akkor, a tiszti gyűlés után a naplómba. Ekkor pár száz főnyi, de még összetartó kis egységemmel zárt rendben meneteltünk az Olim-völgyében Sirokijba. 7943. január 37. vasárnap, Olim-völgye - Sirokij Az egész éjszaka tartó, betorkoló menettel Olimon keresztül Sirokijba ér­ kezünk. Talán itt van a III. hadtest egész megmaradt része. Rettenetes tö­ meg, mert nem lehet katonai egységnek nevezni az itt összetorlódott sokasá­ 90 �got. Találkozom újra Halász Miklós főhadnaggyal,9 aki a zászlóaljam 3. szá­ zadának parancsnoka, vele van a megfogyatkozott század. Rendezem a zász­ lóaljat, a létszámunk kb. 300 fő. Még mozgókonyhánk is van, s ha mást nem is, meleg teát tudunk főzetni a nagy hidegben kikészült embereknek. Még zárt alakulatban, legközelebb csak február 24-e után, Kibiscsán találkozunk újra. Az Olim-völgye szélesen nyúlik el, szélein dombok, amelyeken szétszór­ tan egyszerű fa- és vályogházak állnak. Amíg rendeződünk, a dombok mögül három T-34-cs harckocsi tör a völgy­ ben gyülekező csapatokra. Hófelhőt kavarva, lövöldözve, legnagyobb sebességre kapcsolva gázolják és lövik a magyar csapatokat. Én, a volt zászloajparancsnokom hátaslován ülve kapom a támadást, a harckocsik egyenesen telénk törnek. Mindenki menekül, vagy lefekszik. Mivel a páncéltörő ágyúnk­ hoz nincs lőszer, még tüzelni sem tudunk, csak szétszóródunk. Engem oldalt elragad a lovam, a vonatparancsnokot, Salgó Andor zászlóst szintén. Nagy zaj, pánik. Amikor a harckocsik velünk egyvonalba érnek, egy hóval teli árokban felbukik velem a ló. A rajtunk túljutott harckocsikat a német 88 milliméte­ res, légvédelemre beállított ágyúk kilövik. Ezt már csak halljuk, mert több száz méterrel innen történt. Mondják a zászlóaljhoz tartozó katonák, hogy az egyik nyitott tetejű harckocsiból még kiabáltak is, s mintha nő lett volna az illető. A nagy zűrzavar, pánik után minden egység gyülekezik tisztjei körül. Én is összeszedem a zászlóalj embereit. A hátamon a fehér hóköpeny cafatokban lóg. Megvizsgálom, látom, hogy a harckocsiból kilőtt lövedék repesze nem­ csak a hóköpenyt, de az alatta levő posztóköpenyt is szétszakította. Szeren­ csém volt, pár centivel lejjebb halálos sebet ejthetett volna. „Jó l imádkoz­ tak értem odahaza.” - jegyzem be a naplómba. Még van mozgókonyhánk, ezért ebédet, majd vacsorát főzetek a kb. há­ romszáz fős zászlóalj embereinek. Az egységeket már csak az a parancs­ nok tudja összetartani, aki élelemmel, főleg meleg étellel tudja ellátni embe­ reit. Borzasztó nagy a hideg. Minden fellelhető ruhadarabot magunkra sze­ dünk, hogy meg ne fagyjunk. Még vannak egyéni fegyverünk mellett géppus­ káink és két darab belga páncéltörő ágyú. Ezen utóbbiak vontatása nagy gon­ dot okoz, mert lovaink már nem bírják az éhezést és a menetfáradalmakat, sorra dőlnek ki. A szakácsok nagyrészt belőlük készítik a meleg ételt. Ha sikerül krumplit szerezni, kész a gulyás. Esteledik. Menet tovább tart az Olim völgyében déli irányba Babanyinóig. A töretlen hóban, a nagy hidegben csak lassan haladunk. Alig több mint 5-6 kilométert teszünk meg az éjszaka folyamán. A kitaposott útról nem lehet le­ térni, néha egy helyben toporgunk órákon át, míg újból megindul a menet. A hadtest még több ezer emberből áll és sok a jármű is. A legutolsó tiszti eligazításon azt a parancsot kapjuk, hogy irány Sztarij Oszkolon át Tim. Nem tudjuk, hogy az orosz csapatok mennyire jutottak túl rajtunk. Itt már csak a csoda segíthet. Menni kell, ameddig bírunk, ha haza akarunk jutni a családunkhoz. Ez adja az erőt a további menetekhez. Ez a második éjszaka, amit a szabadban, alvás nélkül kell eltöltenünk. 1 943 . február 1. hétfő, Olim-völgye-Orlovka-Kraszuoje Olim Gróf Stomm vezérőrnagy parancsa alapján saját belátásunk szerint kell jövőben intézni a dolgunkat. a �Lovas, tiszti futárok járják a csapatokat. Intézkedésük szerint, a könynyebb menetelés miatt a felesleges vonat részlegeket el kell égetni. Nagy tü­ zek mindenütt. Égetik a teherautókat, a légvédelmi vontatókat és a fogatos járműveket. A lovakat is agyonlövik. Teljes a fejetlenség és nagy a káosz. Már nem vagyunk harcképes alakulat, csak egy összefagyott és kiéhezett em­ bertömeg. Élelemre, pihenésre vágyunk, s haza akarunk jutni mindenáron. Két lépcsőt csinálok a zászlóaljból. A vonat, fogatolt járművek, mozgókony­ hák, lőszereskocsik Martsa ezredes csoportjával menetelnek nyugati irányba. A gyaloglépcső pedig vezetésem alatt a Kasztornoje - Sztarij Oszkol vasút pá­ lyáját követve, a visszavonuló németek nyomában igyekszik az éjszakai sötét­ séget kihasználva kijutni az orosz bekerítésből. A németek nem engednek az útra, így csak mellettük, a félméteres hóban utat taposva, egymás nyakában lépkedve követjük a vasútvonalat. A jól fel­ fegyverzett német egységek utat nyitottak a bekerítő gyűrűn át, s biztosítják a folyosó két oldalát. Közöttük menetelnek a hatalmas málhával felpakolt fo­ gatok, szánok és teherautók. A támadókat tűzzel távol tartják. Egész éjszaka tapossuk a havat. Hajnalra egy falu közelébe jutunk. Szeret­ nénk a házakban kicsit megpihenni, de azok zsúfolva, német egységekkel. Min­ ket, magyarokat nem engednek be a faluba. A falu szélén, a talált hulladékok­ ból tábortüzet gyújtunk, hogy a fárasztó menet után pihenjünk egy keveset. Nagyon rövid ideig tart, mert a szitkozódó németek eloltják a tüzeinket. Fél­ nek, hogy az oroszok észreveszik visszavonuló egységeiket. Így most már a harmadik éjszakát töltjük a -30 fokon felüli hidegben szabad ég alatt. Nem is bírják embereim, s kisebb csoportokra szakadva elszivárognak mellőlem. Mire megvirrad, csak pár emberem marad velem. Majd Sztarij Oszkolban ta­ lálkozom ismét a többséggel. 1 943. február 2. kedd, Gorsecsnoje-Sztarij Oszkol (kb. 30 km). Hideg, ködös szürke nap, elindulunk Sztarij Oszkol felé. Lovászom halad mellettem. Az út kihalt, csapataiktól elszakadt magyar és német katonák csel­ lengenek. Váratlanul puskalövés csattan az erdőből. Ijedt német katona rohan felénk és csatlakozik hozzánk. Az úton mindenütt borzalmas pusztulás képe fogad. Az előző napokon erre menetelő csapatokat repülőtámadás érhette, mert sok a kiégett jármű, eldobált felszerelés és a halott is. Dél van mire feltűnik Sztarij Oszkol, de már teljesen bekerítették a szovjet csapatok. Egy német egység készül éppen áttörni az ostromgyűrűn, hogy be­ jusson a városba. Az úton álló német oszlopból egymás után válnak ki a harc­ ba induló egységek. Kemény az orosz ellenállás. A német gyalogságot tüzér­ ség is támogatja, s „stukák” 10 csapnak le az ellenálló támpontokra. Német se­ besültek vánszorognak vissza a menetoszlopunkhoz. Nem sokat törődnek velük saját honfitársaik sem. Kegyetlen harc folyik, csak a gyűrű széttörésére figyel mindenki, hogy a felszabadított úton a biztonságot nyújtó házak közé bejus­ son. Pár órás harc után szabad az út. Meglódul a menetoszlop. Az oroszok tüzér­ séggel lövik az utat, majd a repülők is többször lecsapnak ránk. Jégeső mód­ jára kopognak a lövedékek, akit eltalálnak, az úton marad, aki bír, fut. Mi is velük rohanunk. Az úton kilőtt teherautók és harckocsik. Egy elhagyott német autóból kikapok egy pokrócot, mely a következő napokban véd a hidegtől. Emlékként ma is tartogatom. 92 �Sikerült bejutnunk a város házai közé. Itt már saját és német csapatok sün­ disznóállásban védik a várost. Megtalálom a 21/I. zászlóalj embereit, főleg se­ besülteket. Pártfogásba vesznek, meleg szállást, élelmet adnak. 1943. február 3. szerda, Sztarij Oszkol A háromnapos menet és nem alvás után, bár erősen lövik a várost, egy padlós, meleg szobában jót pihenünk. Még lovaink is fedett, védett helyiségben vannak. Pihenés után kinyomozom a városban található magyar élelmezőraktárt. Mint parancsnok és tiszt, jogos vagyok aláírt élelmezési jegyre élelmet véte­ lezni. Szánokat kerítünk, s embereimet az élelmezési raktárhoz küldve, bőven ellátom őket élelemmel. Oldalszalonnák, csokoládék, és sok minden jó van a raktárban. Míg vételezünk, a raktár elé becsap egy tüzérségi lövedék és négy halott marad ott. Közben a részünkre felvételezett csokoládét egy, a raktár kö­ rül csellengő német katona ellopja. A fiúk utána futnak, s visszaveszik tőle. Nagy az elhidegülés a németekkel szemben. Mindenütt az erőszakos egoiz­ musukkal találkozunk, ha közelükbe jutunk. Sok a kiégett ház Sztarij Oszkolban. Polgári egyének is laknak még benne. Abban a házban, amelyikben a sebesültjeimmel tartózkodom, a házigazda nem is olyan öreg férfi, s a családjával lakik. Megosztjuk vele az élelmünket, ő pe­ dig savanyú káposztát ad a húshoz. Mikor a búcsúzásnál kezet fogtam vele. legnagyobb megrökönyödésemre kezet akart csókolni. Alig tudtam elkapni a kezemet. A nyomorúságban közel kerül az ember egymáshoz, vagy mint a né­ metek esetében, meggyűlöli egymást. Tim felé akarunk menni, de a német tábori csendőrök nem engednek. Így újra valamelyik német alakulat nyomába, vagy közelébe, az út mellett kell majd mennünk. 1943. február 4. csütörtök, Sztarij Oszkol Vannak honvédek, akik lemondtak már arról a reményről, hogy hazajut­ hatunk és Sztarij Oszkolban maradnak. A többség azonban haza akart jutni, s kisebb-nagyobb csoportokban, általában a németek visszavonulási vonalán igyekezett hátrajutni. A visszavonulás során gyakran kerültünk gyűrűbe. Én mindig azt hajtogattam az embereknek, akik velem menetelnek, hogy a re­ ményt nem kell feladni és haza fogunk jutni. Sokan azt hitték, hogy ezt már nem is józan ésszel teszem. Akik ezt az utat végigjártuk, még évek után is arról ismertük meg egymást, hogyha csoportban megálltunk beszélgetni, a lá­ bunkat emelgetve topogtunk és észrevétlenül bokáztunk, mintha kállai kettőst járnánk. Ez az állandó mozgás tette akkor lehetővé, hogy nem fagyott el a lá­ bunk. Napsütéses hideg idő. Az úton az előző napi harcok nyomaiként holttestek. Egy gyűrű áttörése lehetett itt. A menetoszlopot, amelyben mi is megyünk, ál­ landó aknatűz éri. Ez nagyrészt német sebesülteket és raktári anyagot szállító oszlop, melynek élén harcoló rész halad. Amikor az oszlop nem tud tovább menni, várjuk az utat elzáró orosz egységek leküzdését, állldogálunk és a kö­ zelben levő házakba húzódunk be. Egy ilyen kényszerpihenőnél hirtelen gép­ pisztolyok sorozatai érték házunkat, melyben rövid ideig megpihentünk. Sícsa­ patok támadták oldalba az oszlopot. Futás az erdőből ki az út felé, ahol a német nagyobb egységek tartózkodnak, 93 �Egész éjjel kinn a szabadban ácsorgunk. Rettenetes a hideg. Szegény lovam első lábát ellövik. Három lábon ugrál egy darabig. 1 943. február 5. péntek. Egy német egységgel Sztarij Oszkoltól északnyugat felé haladva pár kilomé­ tert jutottunk előre a Tim felé vezető úton. Menetoszlopunkat orosz harcko­ csizóegységek és fehér köpenyes sícsapatok kerítik be. Az oszlop megáll. Egész éjszaka mindenünnen lőnek bennünket. Hajnalra az elől harcoló német osztag­ nak sikerül az utat megtisztítani az oroszoktól. Kilőtt páncélozott járművek között érünk be egy faluba. Számításom szerint ez már az ötödik bekerítés volt. Csak kevés ideig tartózkodunk a faluban. A sok erőszakos német között né­ ha megértőkre is találunk, jóvoltukból behúzódhatunk egy házba melegedni. A német oszlop tovább megy, mi is megyünk a nyomukban. Napsütéses hideg idő. Az egységemből már csak négyen megyünk együtt. Az út csendes. Magyar légvédelmi tüzérekkel találkozunk. Már azt hittem, hogy sikerült a bekerítés­ ből végleg kikeveredni. Sajnos tévedtem. Esti harc az utakért. Kilőtt T-34-es harckocsi. Ú jra egy faluba jutunk. A szétszórt házak között egy nyitott fészerben felhalmozott, összefagyott borsón egy tucat magyar honvéddel együtt ledőlünk, hogy pár órát pihenjünk. Minden helyiség zsúfolásig megtöltve németekkel. Akinek nem jut fedél a feje fölé, csoportokba verődve kódorog a házak között. Egy ilyen csoport hajnalra felgyújtja a mi pajtánkat is. A nagy hidegben még jól is esik a tűz melege. Akkor hagyjuk el a szállásunkat, amikor már szakad le az égő tető. A Sztarij Oszkolban a magyar ello-ból (ellátó oszlapból) kapott pár tábla csokoládé s a zsebembe maradt maroknyi kávé tartja bennem az erőt. Menet közben rágom a kávészemeket. Más ennivalóm nincs. Nem tudjuk, hol vagyunk, merre visz az út. Megyünk arra, amerre vezet a kitaposott út, s amerre nem lőnek. Hainalodik, talán a következő faluban ta­ lálunk pihenőhelyet. Ebben a nagy hidegben a meleg szállásért, a falvakért nagy harc folyik. 1 943. február 6. szombat, Timtől keletre (kb. 25 km). A kihalt úton éjjel ismét egy faluba érünk, ahol véletlenül meleg szállást is találunk. A ház, melyben megpihenünk, két szobából áll. Az egyikben egy né­ met hadnagy négy emberével, a másikban mi vagyunk. Be vagyunk kerítve ismét, mondják a németek. Pár órát tudunk aludni. Krumplit eszünk, sőt a németek által lőtt libából nekünk is jut. A németek megkísérlik a gyűrűből való kitörést. Nem sikerül, mert erős, harckocsikkal megerősített orosz egységek zárják le az utat. A menetoszlop pe­ dig csak úton mozoghat. 1 943. február 7. vasárnap. Délelőtt kizavarnak a németek a meleg helyiségből. A falu nyugati szélén nézzük a németek által megindított támadást. Nagy aknatűz veri a támadókat és a falut. Ácsorgunk az úton, majd amikor alacsonyan támadó repülők lövik az utat, 94 �a közeli, hóból vájt gödrökbe húzódunk. Két ízben ismétlődik meg a repülők támadása, melyek nem csak géppuskáznak, de bombákat is dobnak. A gépek németek, s mert az oszlop nyugat felé mozog, azt hiszik, hogy orosz egységeket támadnak, pedig a sajátjaikat lövik. Honfitársaik káromkodva le­ pedőket terítenek a hóra, s jelző lövéseket adnak le. Így aztán a kitörés nem is sikerül. Az este megint támadással, nekünk meg várakozással telik el. Vasárnap van, nagy hideg. Kódorgunk a faluban, hogy valami fedett helyiségben menedéket találjunk. A körülöttünk levő csapatok állandóan lövik a falut és a bent levő alakulatokat. Miután minden ház zsúfolva van németekkel, így a szabadban töltjük az éjszakát. 1 943. február 8. hétfő, Sztarij Oszkol É N Y . Oszkol-völgye. A kitörés nem sikerült, véresen szaladnak vissza a németek. L ehangolódva töltjük a napot. Immáron harmadik napja vagyunk ebben a faluban bekerítve. Sikerül egy üres disznópajtát találni. Közepén tüzet rakunk és lepihenünk. Krumplit sütünk, s akinek van, megosztja zsírkonzervét a többiekkel. A konzervet a németek kocsijáról szerezték az éjjel a fiúk, sőt Kramcsák lovászom még egy felnyergelt német lovat is elkötött. A sűrűsödő félhomályban nagy mozgást veszek észre a környéken. Lovas katonák ülnek a tüzek mellett a szabadban. Közelükbe megyek. Látom, hogy a németek mellett harcoló kozákok, mert nincs ruhájukon a fejedelmi felség­ jel. Udvariasan még helyet is adnak a tüzeik mellett. Mondom katonáimnak, hogy figyeljék őket, mert ha valaki, ők biztosan ki­ mennek a gyűrűből. Így is történt. Éjfél körül halk parancsokra felszedelőzködtek a lovasok és megindultak a faluból ki a hómezőnek. Természetesen nem abba az irányba, amerre az előző napokban a németek megkísérelték. Mi is azonnal csatlakoztunk hozzájuk. Egész éjjel, töretlen hóban, egymás nyomába lépve meneteltünk. Szerencsére nekünk. Kramcsákkal lovunk is volt, így lépést tudtunk tartani a lovasokkal. De a gyalog jövők se maradtak le, mert az elől haladó lovasok utat törtek a hóban. Nagyon nehéz a menet, de ködös az idő. s a terephez hozzászokott kozákok sikeresen megtalálják azt a rést, amelyen ebből a gyűrűből végleg kijuthatunk. 1 943. február 9. kedd. A kozákok mögött kijutunk a gyűrűből. Harc nem volt. Orosz beszédet ugyan hallottam az éjjel, de lehet, Hogy kisebb orosz őrség mellett haladtunk el, akikkel a kozákok megértették magukat, így békésen elmentünk mellettük. A hideg reggelen, ködös időben egy faluba érkeztünk, ahol egy barátságos orosz házban tovább írom a naplómat. Itt is visszavonuló német kórházi szánok, s csapataiktól elszakadt németek. Egy szemtelen német tiszt el akarja venni a lovamat, de nem engedem. Keveset pihenünk, eszünk, amit a szivélyes orosz házigazda ad és megyünk tovább a következő faluig. Itt este kilenc óráig tartózkodunk. Egy lópadláson a szénában kicsit pihenni akarunk lovászommal. Már majdnem feljutunk a pad­ lásra, amikor a németek a lábunkra kapaszkodva húznak le minket nagy ki­ 95 �abálással, s természetesen a házba nem engednek be. Félve a megfagyástól, to­ vábbindulunk. Még mindig a január 30-i parancs értelmében Tim felé igyekszünk. Térké­ pünk nincs, a vidék ismeretlen. Havas dombokkal, szétlőtt menetoszlopokkal tarkított úton megyünk egy német oszlop nyomában, mindig nyugati irányba. Rettenetes élmények adódnak a hideg, rövid nappalok és a még hidegebb hosszú éjszakák alatt. Magunkkal is tehetetlenek vagyunk és nem tudunk segí­ teni a nálunknál még tehetetlenebb sebesülteken. Emlékszem, amikor egy si­ ránkozó magyar sebesült könyörgött, hogy ha van itt honfitársa a közelben, te­ rítsen rá valami meleg holmit. Azt tapasztaltam végig, hogy nem a harc pusz­ tította el a sok katonát, hanem a hideg, az éhség és a kimerültség. Megfogadom, hogy ha hazaérek, elolvasom a Napóleon seregének visszavo­ nulásáról írtakat, az lehetett ehhez hasonló. Igen, én bízom, hogy hazakerülök.11 JE G Y Z E T E K : II. 1. A sz e rz ő z á s z ló a lja , a k a s s a i 21/1. zá sz ló a lj, m in t fe lv á ltó a la k u la t é r k e z e tt k i 1942. n o v e m b e ré b e n a h a d m ű v e le ti te r ü le tre . A zászló alj p a r a n c s n o k a 1943. j a n u á r 17-i e le sté ig H O S S Z Ú GÉZA (1898—1943) ő r n a g y v o lt. H o sszú ő r n a g y u tó d a H o rv á th G y u la fő h a d ­ n a g y le tt. A c s a k eg y é n i f e g y v e rz e tte l k iv o n u ló , k b . 11 00 fő s a la k u la t a 9. k ö n n y ű h a d ­ o sz tá ly 34/1. z á s z ló a ljá t v á lto tta fel d o n i v é d ő á llá s á b a n 1943. j a n u á r 12-én. M ivel ez a z e s e m é n y az u riv i sz o v je t á ttö r é s n a p já r a e s e tt, a f e lv á lto tt z á s z ló a lja t n e m le h e te tt h a ­ z a s z á llíta n i és b e v e té s re k e r ü lt az 1943. ja n u á r i v iss z a v o n u lá s s o rá n . 2. S zö g letes, s z a rv a s m a r h a b ő rb ő l k é s z ü lt k a to n a i h á titá s k a . A z első v ilá g h á b o r ú b a n h a s z n á ltá k , az e ln e v e z é s a z o n b a n h a g y o m á n y o z ó d o tt a k é s ő b b i id ő k re . 3. A 9. k ö n n y ű h a d o s z tá ly 47. g y a lo g e z re ­ d é rő l v a n szó, a m e ly n e k k ö te lé k é b e ta r to z o tt a 21/1. zá sz ló a lj is. 4. A fe lv é te li á llá s a v is s z a v o n u lá s e s e té n a ré g i és az ú j v é d ő á llá s k ö z ö tt v á la s z to tt á llá s. 5. DARNAY L Á SZ L Ó (1900—1943) ő rn a g y , m a jd a le z re d e s . A III. h a d te s t k ö z v e tle n g é p v o n ta tá s ú k ö ­ ze p e s ta r a c k o s tü z é r o s z tá ly t v e z e tte 1942. á p r ilis á tó l ele sté ig , 1943. f e b r u á r 6-ig. 6. DR. DESEÖ L Á SZLÓ (1893—1946) v e z é rő rn a g y . A III. h a d te s t tü z é r p a r a n c s n o k a v o lt 1942. d e c e m b e r e le jé tő l 1943. j a n u á r 31-ig. S to m m a ltá b o r n a g g y a l, a h a d te s t p a r a n c s n o k á v a l e s e tt fo g sá g b a 1943. f e b r u á r 3-án, s a k ra s z n o g o rs z k i h a d if o g o ly tá b o rb a n h a lt m eg 1943. a u g u s z tu s á b a n . 7. G E IG E R VILM OS (1914— ) fő h a d n a g y . A 34/1. zászló alj á l­ lo m á n y á b a ta r to z o tt a d o n i h a d s z ín té re n . 8. A le g é n y s é g zöm e Z e m p lé n , A b a ú j, B o r­ so d és fő leg H ev es v á rm e g y e k ö z sé g e ib ő l v a ló m a g y a r n e m z e tis é g ű v o lt. B e o sz to tta k a z o n b a n M á ra m a ro s és S z a tm á r v á rm e g y e i ro m á n ille tv e ru sz in n e m z e tis é g ű le g é n y ­ sé g e t is, m e ly a sz e m é ly i á llo m á n y 20% -á t te tte ki. 9. H A L A SZ M IK LÓ S (1919— ) f ő h a d n a g y . A 21/1. zászló alj 3. s z á z a d á n a k p a r a n c s n o k a v o lt a la k u la tá n a k d o n i h a d ­ s z ín té re n k in tlé te k o r. 10. S tu k a : S tu rz k a m p fflu g z e u g , n é m e t z u h a n ó b o m b á z ó . 11. A sz erz ő és z á s z ló a ljá n a k tö r e d é k e tö b b h e te s g y a lo g m e n e t u tá n 1943. m á r c iu s k ö z e p é n é r k e z e tt b e K o ro sz ty e n y k ö r n y é k é r e , a 2. m a g y a r h a d s e re g ú jjá s z e rv e z é s i te r ü le té re , m a jd m á ju s 16-án k e z d ő d ö tt m eg h a z a s z á llítá s a . L é tsz á m a a h a z a s z á llítá s k o r 6 tis z t és 114 fő n y i le g é n y s é g v o lt. (J e g y z e te k k e l e llá tta S zab ó P é te r.) 96 �P Á L Y Á Z A T I FELH ÍVÁS A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosz­ tálya, valamint a PALÓ CFÖ LD társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1990. évre is meghirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1990. decem­ ber 1-ig lehet benyújtani a P A L ÓCFÖLD szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldá­ sát. P Á L Y A D ÍJA K : 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: II. díj: III. díj: 20 000 Ft 15 000 Ft 10 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: II. díj: III. díj: 20 000 Ft 15 000 Ft 10 000 Ft Eredményhirdetésre 1991. januárjában, a Madách-ünnepség ke­ retében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a PA LÓ C­ FÖLD folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által köz­ lésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. N Ó G RÁ D M E G Y E I TA N Á C S M Ű V ELŐ D ÉSI, IF JÚ SÁ G I ÉS SPO R T FŐ O SZ T Á LYA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �Ára: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1990/4. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1990 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9e125be812e8e803a70e66222ec61093.pdf ad96592b8c61b915c6eae3db7942ac82 PDF Text Text ��Tartalom 3. Tarbay Ede versei 6. Handó Péter szövegei 8. Ardamica Ferenc Erzsébet éjszakája (novella) r V A LÓ SÁ G U N K 14. Fodor Péter A művelődésről és a kistelepülésekről (tanulmány) 24. Csapody Tamás Szent és profán (tanulmány) M Ű H ELY 22. Seres Péter Madách „Szép új világ” -a (esszé) 47. N agy Ervinné Görgey álma (tanulmány) 56. Nyéki Lajos Réti Zoltán akvarelljei Madách Mózeséről (tanulmány) HAGYOM ÁNY 59. Marschalkó Zsolt M átrai képek I. (tanulmány) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 72. Fogarassy László Hodza Milán és a Károlyi-korm ány (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 89. Németi Gábor E gy tizenéves Hortobágyra kitelepített emlékei. (Tóth Gyuláné visszaemlékezése) I. �E SZÁMUNK SZERZŐI í A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József F ŐS Z E R K E S Z T Ő - H E L Y E T T E S : Zsibói Béla M Ű SZA KI SZ ER K E SZ T Ő : N agy Kovács József Ardam ica Ferenc író (Losonc), Csapodi T amás szociológus (Buda­ pest), Fodor Péter történész (Buda­ pest), Fogarassy László történése (Pozsony), H andó Péter költő (Sal­ gótarján), Marschalkó Zsolt zenei könyvtáros (Pásztó), N agy Ervinné tanár (Balassagyarmat), N ém eti G á ­ bor tanár (Hatvan), N yék i Lajos egyetemi tanár (Franciaország), Seres Péter műfordító, kritikus (Bu­ dapest), T arbay E d e író, költő (Bu­ dapest). F E L E L Ő S K IA D Ó : D r. Németh János igazgató. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14 367/36. Levélcím : 31 01 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: A Nógrád Megyei művelődési Központ. Köz- Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.56580 N . S. Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig és minden csütörtökön 1 1 - 1 6 . 3 0 h-ig. * E számunk illusztrációs anyagát a Nógrád Megyei Múzeumok Igazga­ tósága nemzetközi 1990. Intersympozion képzőművészeti alkotótá­ borának és a József A ttila Művelő­ dési Központ rendezte X X . Salgótarjáni Szabadtéri kiállításának anyagából válogattuk. A borítókon Vladim ir U. Filipenco (Szovjet­ unió) R onald von Pickhartz (Hol­ landia) és Csemniczky Zoltán alko­ tásai láthatók. A belső illusztráció­ kat Lipovics János, Bobály Attila, Szabó Beáta műveiből válogattuk. Handó Péter írásához a grafika D ivéki Péter munkája. (Fotó: Buda László, P. Tóth László.) T e rje s z ti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á r m e ly h ír la p k é z b e s ítő p o s ta h iv a ta lb a n , a p o sta h ír la p ü z le te ib e n és a H írla p e lő fiz e té si és L ap e llá tá s i Ir o d á n á l (HELIR) B u d a p e st, V .. J ó z s e f N á d o r t é r 1. — 1900 — k ö zv etlen ü l, v a g y p o s ta u ta lv á n y o n v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E LIR 2155—96162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y es sz á m á ra 25 F t, e lő fiz e té si díj fé l é v r e 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n e m k ü ld ü n k v issz a . IS S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �TARBAY ED E Requiem egy csavargóért I. Az emberélet útja kezdetén már nagy sötétlő erdő vett körül, az igazi utat mégis meglelém, bár latrok lestek rám a fák mögül, kerültem őket, s mezsgyék kátyúját, az ösztönöm vezérelt legbelül; nem csábítottak pitykézett ruhák, sem ingyen bortól részeg hatalom, mikor az ember kutyánál kutyább, és torrá lesz a lagzis vigalom ; más asszonyához nem akartam bújni bokor mögött, kazlakban, ágyakon. s mert semmi rosszat nem tudtam tanulni hát irgalmatlan hagytak önmaga mra, akiknek mások bűneik tanúi; amikor szóltam, vágtak a szavamba, mert nem hazudtam, mondtam, mit gondoltam s tudták, a vérem irigység se hajtja, ha megaláznak, elviselem szótlan; sosem gyaláztam Istent, sem a házát, és Bibliáját őriztem, lapokban, de ünnepnapján szószéki sivárság helyett az írott szavakra figyeltem, és megcsókoltam szent, útszéli lábát, hogy őrizzen meg rongyban, kegyelemben, ahogy én őrzöm apámat, anyámat, s hogy hangyával se lehessek kegyetlen, életnek adjak mindent, nem halálnak; s bocsássa meg, ha magam ellen vétek, amikor bennem új kísértés támad, a visszatérő, védhetetlen vétket, mi jónak kurta, mégis megkívánom, mert emberségem mindig beletéved, ha elevenné válik a nadrágom. �III. Sajnállak téged, koldus-testvér, te megalázkodsz az előtt, aki a templom-padba sem fér, miért is nincsen több erőd? Valam it mindig lehet tenni: favágás, kerti munka, bér akadhat értük valamennyi, ha más nem, szalonna, kenyér. IV . Árok szélén három rigó, egyik pandúr, másik rabló. A harmadik örök vándor, botja göcsös szalmaszálból. K i vagyok én, melyik rigó, nem a pandúr, nem a rabló. Ezt a kettőt minden éjjel meleg várja, ágon fészkel. 4 Talán kopott ruhát is adnak, és ennél több mi kellene, hiába görnyedsz, jó szavaknak a zsíros szájon nincs helye. A magunkfajta ebben gazdag mégis, de szűken mérjük ezt, ha nem alázkodsz, befogadlak, leszünk, mint szőlő, egy gerezd Nekem semmi, csupán jászol, bokrok alja, mindig máshol E z már így lesz amíg élek, vagyok sírig szabad lélek. Árok szélén három rigó, egyik pandúr, másik rabló. A harmadik örök vándor, bár semmije, nem sipákol. �VIL Szomszédom a bolondos Pimpi, bodzabokor jószagú háza, ha megszomjazom, hozzá megyek inni, forró kövön rotyog teája. Am íg megisszuk, elmeséli, mennyit cicázott, hány leánnyal, s most, amióta már nem férfi, hogyan riasztja őket csupasz ággal. Tőlem balra az öreg Maksi, lakása tölgyfa odva, esőben, ha kezdek rohadni, bebújok nála egy sarokba. Arról beszél, és mindig arról, milyen volt, amíg élt a párja, s az elmotyogott, tört szavaktól felizzik, lángol tölgy-tanyája. A negyediknek Kupát mondanám, erdészek vágott fái közt lakik, örökké kék folt hátán, oldalán, viseli bőrén öklök nyomait. Kocsmában bor, sör maradékát hörpinti, csupán kortyok, de berúg, ettől a kertek összefolyt bokréták, és szépnek látja máris a lebújt. Ötödik szomszéd, most a legutolsó, hatalmas testű, busa-nagy fejű, úgy is nevezzük: Hétmérföldes Tuskó, nem vakaródzik, bár lepi a nyű. Paprikásról, sült májról álmodik, ha rajta múlna, ő megállás nélkül, szilveszteréjtől szentkarácsonyig ezt mondogatná, míg más beleszédül. Mi lesz velem, ha odébb állok Harmadik rozzant híd alatt talált örökös otthonára, néha a patak megdagad, s ilyenkor szűkké lesz a háza. innen, elvesztem őket, nagy családomat, letörök, m in t a bili füle; Isten, segítsél rajtuk, mindet befogadd. Szava, akár a tehén tőgye, vaskos, de mint a friss tej, úgy csöppen a méze, ha kell, papunknak ő harangoz, s feloldozást kap rossz nyelvére. Részletek a „M ó zes Áron árokszéli versei” ciklusból. 5 �HANDÓ PÉTER Közelítés Hetekkel ezelőtt apróra szeleteltek, miután ropogósra aszalódtam a nap hevén. Sokszor megvizsgáltak korábban: hasamról hátamra vagy hátamról hasam­ ra forgattak. Ha borongósra váltott az idő, fóliával takartak éjszakára egyébként nézhettem a csillagokat. Többnyire ugyanaz a férfi jött. Megtapogatott, motyogott pár szót, távo­ zott. Végül ölbekapott, szobájába vitt, hogy megmutasson a késnek. Módszeresen vagdalt: először csíkokra osztott, majd kunkorodó szakaszok­ ra. Örült nekem. Orrlikának kedveskedett illatommal. Mikor a kést pihenni küldte, megjött asszonya és ráripakodott, hogy mu­ száj ezt csinálni(?), szagom áthatja a bútorokat, több napi szellőztetéssel sem lehet kikergetni. Morgott és rendezkedett férje körül, de egy marékkai a szek­ rény fenekébe dugott belőlem a molyok ellen. Aztán besöpört egy szelencébe. Az idő azóta lassan telik. Néha fedelet nyitnak fölöttem, hogy pár darab­ kám kicsippentsék. Beosztanak. Még sokáig húzhatom. 1990. Képek egy feledhető jelenből Madam, megint rosszul aludtam. Kint feledte érettségtől felpuhult húsát az ablakban, s nézhettem napestig mint mosolyog le az utca forgatagára. Szép ez a szemérem nélküli hajnal, két ébredő emberi test megkenve a vágy illatos olajával. A fogkefék szőre is összesímul a pohárban, és a légtért betölti a bimbók kifeslése az érett lét felé. Ma is úgy kezdem utam, mint négymilliárd éve. Vándorlok, valamit valakit keresve egy előre - és vissza-se látott pályán, ahogyan épp’ kivakaródzom a fekhely és az álom verejtékes kupacából, mindig ballagva vagy folyton rohanva, ösztönösen. Égszínkékül az ég, a tarló bronzos melegsége kisárgul, egy hernyófelhő át­ araszol fölöttem (árnyékát rajtam feledi). Az út veszett és üres, mint a gyom­ rom. Szédelgek. Fölfalnék egy szerelmet, ahogyan fölfaltam már sokat. Megtisztulnék egy nő forró ajkai között - kivetkőzve embermagamból - csak a gyönyörben a gyönyörnek élve. És szenvedve és szenvedtetve az elfogyástól - elfogyasztani a másikat, mielőtt az istentelen kezek megfojtanák. A remény is kibújik bábruhájából, és pillangópillanata is oda lesz. Vágtatok. Hajsza folyik. Bor és vér. Átitatott ingek lógnak-csapódnak szemem elé. Szellemi maszturbációm Onan-i gyógymód? Itt a hó piros betűs napja, de semmi sem gátol. Aminek napja van, hagyjon el. Nem keresem a hit vattáját a komódban - rég eladtam. Szeressek? Ismét vérbajt és áldozatot? Madam, ma ne tegye ki kebleit a sugaraknak simogatni! Maradjon ágynak esve, mint kit gyermekláz gyötör! A nemiség csikkjei szőnyegbe taposódtak, a basszuskulcsokat kunkorivá izélte a cúg, vágyaim Grönland felé me­ netelnek. 1990. 6 �7 �A R D A M IC A F E R E N C Erzsébet éjszakája (Péter Katalinnak ajánlom) Mint kísértet bolyong benne a növekvő szorongás. Marcangoló hiányérzetében üvölteni támad kedve. Nem tudja többé megszerezni a kéjt! Pedig még csak ötvennégy éves. Nem öreg! És semminek sincs mar értelme! Gyönyör nélkül semminek. . . Az éj sötétjében támadt ritka világos pillanatban úgy érzi, a birtokvitának sem. Akkor meg mi az ördögnek járultak ide a káptalani megbízottak? Azért, hogy tanúi legyenek szégyenének és megaláztatásának? Hogy érezzék a kisablakon kiáradó, kiszellőztethetetlen szagokat? Hogy megírják, megörökítsék az utókornak...? ! Nem, ezt nem szabad! Felugrik, szaladgál mint egy fúria, azt nem engedheti, rájuk rivali, rájuk parancsol, tollba mondja a beszámolójukat. . . „Az 1614. év, július 31. napján, a Nyitra megyében épült Csejte nevezetű várba érkeztünk és beléptünk. Hol a nevezett Báthory Erzsébet úrnő ugyan­ azon társaink előtt személyesen jelen lévén, szabadon és akadálytalanul val­ lott.” Szabadon és akadálytalanul - ezen a két szón a hangsúly! Hogy börtönben él, az legyen csak mendemonda! A többivel együtt! Mendemonda?! Ugyan! Habár per nem volt - Thurzó valamint Zrínyi Miklós és Homonnay Drugeth György, a vejei, mindent elkövettek, hogy ne legyen - híre ment . . . Biztosan szorgalmasan terjesztik. A férje. . . Ferenc meghalt, tíz éve özvegy, nincs, aki megvédje! Ha élne, rögvest útját állná a mendemondáknak, befogná a szájukat. Mint annak a hepciáskodó, szószátyár prédikátornak, Magyari Istvánnak, aki Sárvárott a szószékről figyelmeztette. „Amikor elvégezte a prédikációt, mondá a község­ nek, hogy egy keveset várakodnának, mert még volna egynéhány szava. . . Azt mondják mifelőlünk, prédikátorok felől, hogy egyebeket meg tudunk feddeni, de nagyságodat nem feddjük. Azért el nem titkolhatom, ki kell jelentenem, hogy aznémely leányzót tegnapi napon eltemettetött nagyságod, az is kegyet­ lenséged miatt múlt ki ez világból. És az is, azkit azelőtt temettek azonképpen. És nem kellene nagyságodnak ezt cselekednie, mert bánja az Isten, és minket szidalmaznak érette, hogy nem feddjük nagyságodat. Hogy peniglen ez így legyen, és igaz legyen az én szóm, ássák föl az testöt, és így találják, hogy az jeleket megismerik rajta, azmelyekért meg kellett halni.” A várba érvén iziben panaszlevelet íratott az urának. Az ura . . . Nádasdy kihozná innen! Mert férjnek a baldachinos ágyában ugyan mit sem ért - az anyja, Kanizsay Orsolya túlságosan bibliásnak nevelte - , inkább állandóan tá­ 8 �vollevő, a családi tűzhelyre fittyet hányó politikus és hadvezér volt, de volt! És megvédte! Nádasdy Ferenc tudott a szenvedélyéről. Nem, ő nem vett részt játékaiban, nem kért belőlük - pediglen az lett volna az igazi, ha . . . Megfeddte értük de elnézte. Mi mást tehetett volna, ha örömöt képtelen volt okozni?! - Hallassz, Nádasdy Ferenc? Testben és lélekben akkora nagy, hatalmas ember?! M iért...? Nádasdy helyett kellett Trombitás Vitus és Vasfejű Istók - szolgai álla­ potú szeretők, szabadon játszott velük, kopogás, bejelentés nélkül járhattak ki, s be a lakosztályába, de mindig neki kellett kezdeményeznie, csak az­ után töltötték rajta kedvüket - nagy sietve, szinte félve - vele nem törődve. Istenein, próbálkozott... Kénytelen volt! Nem egy szolgálónő előadta, mek­ kora élvezetet kepes neki okozni a férfiem ber.. . No hiszen. Sem az urával, sem más férfinépséggel soha nem volt szerencséje! Csoda hát, hogy elfordult tőlük? Hogy másfelé fordult? Az egészen fiatalka lányokat, amiért egykor majd képesek lesznek élvezkedni a férfiakkal, irigyen gyűlölte, de mar az öltözékük is izgalomba hoz­ ta. A vér látványa meg - erre elég korán rájött - idővel ugyan és nagy sokára, de a magasba lódította. Isten a megmondhatója, mi mindent megpróbált, hogy eljusson a csúcsig! Ó, a várúrnő ennyivel kevesebb volt más nőknél! Valamint ennyivel több! Hol szégyelte, hol büszke volt rá. És meg merte tenni! Igaz, attól is függött, ki előtt. . . A gyermekei előtt titkolta... Mégis, ha élne Nádasdy Ferenc, a férje, a rettegett Fekete Bég, ha a török ellen vívott csatározásokban szerzett súlyos sebek nem viszik a másvilágra, meg nem történik gyalázata. Erre esküszik! Akkor Thurzó György nádor uram, az ország palatinusa, király után az első bíró, nem merészelt volna emígy cselekedni! Erzsébet vicsorít, ökrendezi ellenségeire az „imádságot” , a myjavai cseléd­ asszonytól tanult ráolvasást. . . - „Isten segíts! Isten segíts, te felhőcske! Isten segíts, te felhőcske! Adj Isten egészséget Báthory Erzsébetnek! Küld, küldj te felhőcske kilencven­ kilenc macskát, azt parancsolom én neked, ki a macskák főura vagy, hogy parancsolj azoknak és őket egybegyűjtsd, bárhol legyenek is, akár a hegyen túl, akár a vizeken túl, a tengereken túl, hogy jöjjön ezen kilencvenkilenc macska és, hogy menjenek szerte és Mátyás király szívét harapják, valamint Cziráky Mózes szívét is, és a nádor szívét, úgyszintén a vörös Megyeri szívét rongálják szét, nehogy Báthory Erzsébetnek bántalma legyen! Szent háromság vé­ gezd el!” Felhangzik eszelős kacagása, majd hirtelen, mintha elvágnák, abbamarad. Késő! Második Mátyás király él és virul, Cziráky Mózes - nádori ítélőmester úgyszintén, Thurzó Györgyről, az ellene hivatalos eljárást kezdeményezőről már nem is beszélve. Megyeri Imre, aki kiskorú fia - Nádasdy Pál - birto­ kainak gondnoka, az egész ügy mozgatója pedig busás hasznot vág zsebre. Ő meg itt rohad elevenen! Tehetetlen dühében beleharap az imádkozáshoz használt perec alakú tárgy­ ba, majd messzire hajítja. 9 �Sem az elhajított tárgy, sem az elmondott ráolvasás nem segített, nem ér egy fabatkát! A myjavai majorosné úgy latszik csak akkor cselekedett okosan, ami­ kor az élelmiszerrel lányokat küldözött a kastélyba. Kevés tért belőlük vissza! Micsoda botorság, Atya-Fiú-Szentléiekhez fohászkodnia! Inkább az Ördög­ höz k ellene, mit akar ő Istentől, sohasem voltak jóba, gyerekkorától csak tűr­ te, elviselte. D e semmi több! Mar az anyja, Báthory Anna Istenét is unta. Azután, meg jóval az esküvő előtt Kanizsay Orsolyához, jövendőbeli anyósá­ hoz adtak nevelésbe, aki ott folytatta, ahol az anyja abbahagyta, Őt viszont az istentiszteletek alatt is parázna gondolatok foglalkoztatták - kiszorítván elméjéből a Mindenhatót. mert fel-feltörő paraznaságvágyát leánykorától elnyomták és később is, már mint N ádasdyné - de hat mikor volt Nadasdy otthon? — különös hajla­ mának épített váraiban, a tüzes házon belül, rejtett kamarákot, templomokat. Hajtotta a vére! Kellettek a mezítelen leánytestek, a vér látványa, az égett hússzag! Oh, be kellett, mit lehet ezen nem érteni?! É rezné más valaki ugyanazt, amit ő, való igaz, hogy nem háborodna föl! Bár lett volna inkább világ paráznája, azért csak megvetés járna, nem elfogatás, bezáratás.. . Eleinte azt hitte, el fogja viselni a börtönt. Egy darabig mindenesetre ki­ bírja! Tettenérték? Idehozták Csejtére, a felső várba? Majd lesz per, beidézik. Mátyástól kegyelmet kér - és kap! - ez kijár neki, az ő társadalmi helyzeté­ ben. Nem ítélheti pallos általi halálra, ezt nem teheti meg! De Thurzó uram mindjárt bebörtönözte, s akit egyszer már bezártak, azt nem lehet megidézni - Nádasdy Pál - , a fia is levélben könyörgött a ki­ rálynak, ne taszítsa a perrel örök gyalázatba a családot. Egy ideig biztosan kibírta volna! Homonnayék - a tettenérés után azonnal átengedte nekik a börtönben va­ ló eltartás fejében Keresztúrt - jól gondoskodtak róla, lúdfiakat, vadhúst, talaltak neki, volt mit, van mit aprítania a tejbe. Pislákolt még a remény. . . Csak lányok nem voltak már többé! Egyedül maradt a vágyával, a leküzdhetetlennel, a mindennél erősebbel! Az utolsó fehércselédet még sikerült rábeszélnie, hogy öltözzön leányruhába, úgy hordja neki az ételt. Kap gyűrűt. Szót fogadott, benyújtotta az ételt az ablakon, ő meg behúzta a karját, rá­ illesztette az ujjára a legvékonyabb gyűrűjét, de a világért el nem eresztette volna. . . Beleharapott a hagymaszagú kezébe, a leány sikoltozott, a fehér bőr kifordult, a vér kiserkent, szaga elnyomta a hagymáét. .. Agyára vörös köd telepedett, füle zúgott, a cseléd sikoltozásai a hátgerincét csiklandozták, fo­ gait ismételten belevájta a fogva tartott kézbe. . . Nem kapta ingyen a gyű­ rűt az ételhordó! Azután kintről erős karok kiszabadították a zsákmányolt kezet, még mielőtt előidézhette volna a kéjt! Hátat fordított az ablaknak, az ételnek, füle még mindig zúgott, néha-néha felcsilingelt benne a sikoltozás, a vörös köd mindenre ráült, ráte­ lepedett, mindent elborított, agyát is, szeme tágranyílt, kiguvadt, fogsága el­ süllyedt, csak a fogai nyomán felhasadó bőrt látta, a kiforduló húst, a kicsurranó vért, sokáig sikerült a szeme előtt élve tartani a látványt, úgy nézett be­ le, mint a tükörbe, még önmagát is látta, napról napra gyérülő haját, magaso10 �dó homlokát, lám már beretválni sem kell, teste remegett, foga megkoccant, azután megcsikordult, hátgerincén hangyaboly nyüzsgött, a tele hangya az agya felé indult, a másik fele az ágyéka felé. . . Egyszerre értek célba. Kiáltozása még visszhangzott a helyiségben, ágyéka még nedves volt, a vö­ rös köd még el sem oszlott egészen, amikor az a blakon keresztül meghallotta: - Ezután csak fértiszemely szolgálhatja fel az ételet! Ez az ítélet kegyetlenebbül sújtott le rá minden hohérpallosnál! A z eset után emlékeire hagyatkozott. Amikor a vagy erőszakot tett rajta, kényszerhelyzetében egyenként meg­ idézte őket. . . A h a lá lb a kínzott lányokat. Nem volt könnyű! H iányoztak megszokott kerítőnői, kivégzett segítői. . . Jó Ilonát és Szentes Dorottyát megégettek, de előbb a hóhér egyenként le­ tépte az ujjaikat. Ficzkó Jánost lefejezték, majd levérzett holttestet Ilona és Dorottya után hajítottak a tűzbe. Csak B eniczky Katalin uszta meg egyelőre elzárással. A keritúnők szerepét átvette az emlékezőtehetség, a segítőkét a képzelet. . . Így történhetett, hogy bármikor megölte Kata lánya - akinek kisgyermekkorában annyiszor megveszett a szaja - lakodalmát. Két leány bánta, lett is belőle kellemetlenség. Mégis megérte az akkori felejthetetlen kéj. Meg a fel­ idézett, a képzeletbeli is . . . Három évig mást sem csinált a börtönében, csak gondolatban felakasztgatta a lányokat az ablak vasrostélyára, és tüzes bodorítót, és fodorszedőt sütött a szemérmükbe, vagy égő gyertyát. Gyertyája, hála Homonnayéknak, mindig volt kéznél, mindig akadt. Verte a lányok mellét, gyakdozta karjukat, gombostűt szurkált a vállukba, harapta őket. Vagy Modlnét kényszerítette, hogy vegye le menyecske ruháját, és öltsön lányruhát, s amikor az ellenkezett, hogy nem teheti - ő már bizony szült is, a kis Ferencet - , fazekat akasztott a nyakába, hasábfát hozatott az ölébe, s ráparancsolt: - „Szoptasd, kurva, a gyermeket, ne hadd sírnya!” . . . Kivétet­ te Modlnéval az emlőjét és kényszerítette a szoptatás e játszására, miközben ra-rá vert a bécsi fiatalasszony hasábfára omló szép mellére. Mindkét szép vállából, szép ülepéből kivágott egy-egy húsdarabot, s megétette vele! Modlné többé nem ellenkezett, megtanulta, hogy Báthory Erzsébetnek nem lehet nemet mondani. Ette a saját véres húsát, a felét nyersen, a felét sütve, sokáig bírta, persze nem a végtelenségig, meghalt. . . Fekete Katát láncon halasztotta meg Keresztúrott. . . Hiába hozatta a drága flastromokat, gyógyító kenőcsöket, végül mind meg­ haltak, s az eltakarításuk okozta a legtöbb gondot. Az asszonyszemélyek, ha titokban, sebbel lobbal ásták a sírt a virágoskertben, vagy az árnyékszéknél, nem ástak le elég mélyen, a cudar kutyák meg kikaparták a testeket, és min­ denki szeme láttára szertehurcolták. . . Miért nem volt óvatosabb? Hiszen lehetett volna! Miért hagyta, hogy józan eszét felváltsa a szenvedély? Vonultak előtte a lányok, három évnél is tovább vonultak, több százan, nem számolta őket, sohasem számolta. Válogathatott! 11 �Erőltette képzelőerejét, úgy segítették a jóhoz. De belerokkant a nehéz, fárasztó, minden idegszálát, porcikáját igénybe vevő, kimerítő játékba. Mert a leányarcok és leánytestek kezdtek fokozatosan elhalványulni, a vér felvette a víz színét. Így nem csoda, hogy a gyönyör elmaradozott. Azután - fogságának negyedik évében - eljött az a bizonyos nap! A sittkei lányokat kívánta meg ismét, őket különösen kedvelte. . . Már el­ fogyasztotta a vacsoráját, fácánlevest fürjtojással, nyúlpecsenyét áfonyával, háttal ült a kisablaknak, bámult a gyertyafénybe, várta, hogy eljönnek, hogy megjelennek, de csak a nevük érkezett meg, jött be a helyiségbe. . . Felélte tartalékait! Kétségbeesve ugrott fel, heves mozdulattal eloltotta a gyertyát, egyedül maradt a sötétben. Emlékei cserbenhagyták. Felordított. S attól a naptól, az estétől kezdve, amióta hiába próbálta megidézni kéjes emlékeit, tehetetlen dühe ismételten ordításba tört ki. Jobb perceiben várakat, vagyonokat kínált a szolgáknak, ha falat bonta­ nak, ha kiszabadítják innen - ahol ugyanazon az ablakocskán kapja a mosdó­ vizet és az ételt, amelyiken porcelán éjjeliedényben kinyújtja ürülékeit — de csak megmosolyogták. A legtöbb, amit elért az volt, hogy egy-egy éksze­ réért - melyet előre kellett odaadnia - némelyik legény cserébe és óvatosság­ ból jó messzire állva a kisablaktól, néhány pillanatra leengedte a nadrágját. - Jer közelebb! - csalogatja a legényt, de az egyre távolodik. Trombitás Vitusnak, Vasfejű Istóknak is csak a neve jön közelebb, sem arcuk, sem testük nincs többé. Nádasdy Ferencnek sincs már arca, csak testsúlya. Az 1575-ik esztendő májusának nyolcadikján, Varanón tartott lakodalmuk után sem érzett mást a nászéjszakáján, mindössze a test súlyát, tizenöt éves volt, s csak a test súlyát érezte. . . Felkiált, hiszen csak tizenöt éves, agyon fogja nyomni, rettenetes ez a rá­ nehezedő nyomás, az egészben az a legjobb, amikor lefordul róla, s ő meg­ látja a véres foltot a lepedőn. Erzsébet felragadja a gyertyát, keresi a lepedőn a vérfoltot, de nyoma sincs már ilyesminek. . . Emlékeit felélte, felemésztette, nincs körülötte más, mint hullabűz. . . Fel s alá rohangál, hogy ne érezze, s akkor valakibe beleütközik, a leszetei prédikátor az, aki Ponikenus után másodiknak intette meg a gyanús te­ metések miatt. - Meglátja kend! — ordít rá. — Majd a tanácsadóm... ,,ketten is vannak... Szabad nekem akár Csejtén, akár Leszetén temettetni, hiszen mindkét hely a saját birtokom! . . . Nem félek az elfogatástól . . . Micsoda? Egy nemes embert sem fognak meg citáció nélkül!” - Nem félek! - rohangál fel s alá a helyiségben, tépi ruháját. - Nem félek! - „Isten segíts, te felhőcske. .." - Félek! - rogy térdre. - Félek! Nem fogom kibírni! Kéj nélkül nem! Eszemet veszítem bizony! A csejtei várúrnő feltápászkodna, de valami akadálya van, előtte magaso­ dik a csizmadia lánya, Ilona, nincs arca, nincs teste, mégis torony, csupa gyűlölet, amikor megszólal: 12 �- „ B estye, híres kurva, te Báthory Erzsébet, te pokolra mégy, de én tudom, hová megyek!” - vágja a szemébe. - „Miért szidogatsz, kurva?” - „Azért, ha immár ennyire elkínzottál, öless meg!” - Ilon Füzérbe megy meghalni. Erzsébet egyedül marad, unatkozik, hirtelen elhatározza, hogy a pőstyéni fürdőbe utazik, kíséretre van szüksége. . . - Nocsak, Dorkó, gondoskodj róla! - Egyik sem tud veled menni, úrnőm. . . - Ugyan miért, Dorkó? - „Elájultanak a nagy erőtlenség miatt. . .” Erzsébet összecsapja a kezét, igencsak haragszik Dorkó asszonyra, a kocsi mégis elindul, zakatolnak agyában a kerekek, csak kis szünidőkre hallgatnak el, ilyenkor lányokat temetnek, az útmenti árokba, néha egyesével, néha ket­ tesével. . . A kocsikerekek tovább zakatolnak, s amikor csikorgásuk eltávolodik, a bécsi Nadasdy-palota ablakaira kőzápor zúdul, a szerzetesek megunták a pa­ lotából kiszűrődő zajokat, így tiltakoznak az ellen, ami ott benn történik. - Mit akartok, szerzetesek, hiszen ez nem a bécsi Nádasdy-palota, ez Csejte-felsővár, ez a v é g , itt már nem történik semmi! Miután abbahagyja a pörlekedést a felbőszült szerzetesekkel, megcsavarja ujján legeslegutolsó gyűrűjét. - Megmentőm! - eszelősen mondogatja reggelig többször, mint ahány lányt elveszejtett. Amikor másnap a szolgalegény a reggelijét hozza, a szikrázó gyűrűt ott ta­ lálja a kisablak párkányán. Nézegeti, majd elveszi, s a kisujjára húzza. M á­ sikra nem megy rá. Azután ellép az ablaktól, tétován megoldja a nadrágszí­ ját, s hagyja, hogy a nadrág magától lecsússzon. . . - N e ... Ezt most ne! Nem azért ad om ... Hozz mérget! Erőset, gyorsan ölőt. . . Van a faluban egy asszony . . . - és Erzsébet elsuttogja a nadrágjá­ val bíbelődő, megrémült szolgának az asszony nevét. - Megteszed? - Pár napba beletelik - válaszol a szolga zavartan - amíg sikerül kijut­ nom érte .. . - Jó ! Addig elviselem . . . De nem tovább! Két hétig kellett még tűrnie Báthory Erzsébetnek. Az 1 614-ik év augusztus havának tizennegyedikéről tizenötödikére virradó éjszakáig. (A n o v e llá b a n fe lh a s z n á lt, id é z e tt ré s z le te k P é te r K a ta lin „A c s e jte i v á r ú r n ő : B á th o ry E rz s é b e t” — cím ű k ö n y v é b ő l v a ló a k . H e lik o n K iad ó , 1985. — a szerző.) 13 �valóságunk FO D O R P É T E R A művelődésről és a kistelepülésekről A z ország válságoktól szabdalt. Minden gondolkodó ember számára v ilá ­ gos, hogy a gazdasági mélypontról történő elmozdulás csak közgazdasági döntésekkel nem képzelhető el. Szükség van az erkölcsi értékek „újrafelértékelésére” . Az állampolgárok kulturáltsága megméretik a politikai közéletben, az egymáshoz való viszonyban. N övekvő jelentősége van annak, hogy milyen a társadalom emberi-közösségi arculata. M a egyre nyilvánva­ lóbb, hogy a tudatformálás, a műveltség állapota, a demokrácia gyakor­ lása, hosszú távon meghatározza a társadalom fejlődési irányát. Halaszt­ hatatlan és lényeges, hogy a társadalom műveltségi állapotáról teljes körű tartalmi minősítésű bemutatással rendelkezzünk. Azaz, nemcsak statiszti­ kai adatokat kell citálnunk, nemcsak ezekre kell hivatkoznunk, amikor valamiről szólni akarunk, hanem arról is, hogy az a kép, amely kialakult, milyen összetevők eredménye, s főleg arról, hogy mi van mögötte. A változás előbbi korszakában a fejlődést mennyiséggel mértük. E z pedig, mint tudjuk, nagyon is félrevezető. Ilyen mérési módszer nem alkalmas arra, hogy a műveltség minőségi kérdéseire választ kapjunk. A számok mögött lévő folyamat pedig nemcsak gazdasági, politikai válságot jelez, ha­ nem érzékelhető morális lazulásokról is tudósít. Fontos kérdés, hogy a társadalom értékrendjében milyen helyet foglal el a kultúra, a művelődés, a műveltség, a szellemi tevékenység, a tudás. K ét felmérést említek: 1973-ban a Közvélemény-kutató Intézet N agy Márta vezetésével végzett egy felmérést, amelynek a kérdéseit leegyszerűsítve így lehet megfogalmazni: mi önnek a véleménye a műveltségről, mi a vélem é­ nye a műveltség állapotáról? Ha egy képzeletbeli listát állítanánk fel, ak­ kor a műveltség a középmezőny alatt helyezkedett el. 1985-86-ban H eleszta Sándor vezetésével ugyanaz az intézet elvégzett egy új felmérést a műveltségről, a tudás társadalmi elismertetéséről. A képzeletbeli listán ek­ kor a társadalom még lejjebb helyezte el ugyanezt, mint tizenhárom évvel korábban. A leértékelődés egy alapvetően elhibázott társadalmi stratégiának a következménye: abból a hitből fakadt, hogy a kultúra automatikusan lesz része a szocializmus építésének. Több ilyen automatizmus volt. A kultúra nélkülözhetetlenségéről vallott tézisek csak deklarációkká váltak és meg kell állapítani, hogy nem váltak a társadalom működőképességé­ nek feltételévé. A z érdekeltség kérdése külön is említést érdemel. 1968-ban egy újfajta gondolkodás indult el az országban, és ennek az újfajta gondolkodásnak, amit reformfolyamatnak nevezünk, mindössze négy éve volt arra, hogy 4 1 �létezzen, és kizárólag a gazdaságban. Az 1972-ben bekövetkezett megtor­ panás, amit kellően nem elemeztünk még, egyértelműen annak a folya­ matnak a visszarendezését eredményezte, olyan lépéshátrányba hozva a társadalmat, amelynek meghaladása az elkövetkező évtized minimális prog­ ramjának kellene lennie. Napjainkra a társadalom gondolkodásában elő­ kelő helyre került a gazdasági érdekeltség. A kérdés az volt és ma is az, hogy a művelődési érdekeltség, hogyan épül be a társadalom gondolko­ dásába, milyen eszközök állnak rendelkezésre és azok, hogyan hasznosulnak. Ezek még mindig kérdések. A társadalmi különbségekben az esélyek egyre szélsőségesebb szóródására utalnak. A lakosság életkörülményeit, műve­ lődési lehetőségeit alapvetően meghatározza a településfejlesztés volunta­ rista koncepciójának megvalósítása. A művelődési esélyegyenlőség problé­ máját azért hozom szóba, mert közben olyan döntések születtek, amelyek ismételten hátrányosan érintették a kistelepüléseket. A településfejlesztési koncepció 70-cs évekbeli kidolgozására utalok. A művelődés szempontjából is mérhető károkat okozott a körzetesítés, a munkahely-létesítés területi elosztása, a gazdálkodószervezetek koncent­ rálása, a helyi pénzügyi önállóság korlátozása, hogy csak néhányat említ­ sek. Az ország fejlettségi szintjét egyértelműen a városok növekvő számá­ val igazolta a politika. Nem hiszem, hogy ebben az az állampolgári rész­ vétel - ami nélkül egyébként elképzelhetetlen a döntési mechanizmus olyan aktív volt, mint amilyennek kellett volna lennie. Az esélyegyenlőség egyik deklarált kérdése volt, hogy a bérnek nem kell tartalmaznia a lakás, az oktatás, a kulturális szükséglet, az egészségügyi ellátás fedezetét, hi­ szen az állam társadalmi juttatásként biztosítja ezen alapellátáshoz való hozzájutást. Most olyan helyzetbe kerültünk állampolgárként és szakem­ berként, hogy a sokat emlegetett, 'de fél-, vagy álpiaci viszonyok rászaba­ dultak a kulturális területre. A művelődés pedig éppen az esélyegyenlőség kérdésében szorul perifériára, ahonnan alig tudja megfogalmazni, különö­ sen pedig érvényesíteni elképzeléseit. Következésképpen jelentős rétegek maradnak és újabbak kerülnek hátrányba. Biztos, hogy kulturális-műve­ lődési reformra van szükség. De milyenre? A kormány még 1986-ban a társadalmi tevékenységet termelői, illetve nem termelői szférára osztotta fel. E z a felfogás a társadalomban való gon­ dolkodásmódról való lemondás esélyét is jelentette, egyben feltételezte azt, hogy itt befektetés csak az. ami napi, sőt pillanatnyi, vélt gazdasági ér­ dekeknek felel meg. Am i ezen kívül esik, az gyakorlatilag egyenlő az el­ tartott kategóriával. Vizsgáltuk-e azt, hogy a külföldi hitelekből mennyit fordítottunk szellemi tőkebefektetésre, miközben a társadalomnak alapvető érdeke és joga az, hogy a köz- és felsőoktatás valós alapokat jelentsen, amely a gazdaság működőképességét, a társadalmi demokráciát, s mind­ ezek emberi feltételeit teremtse meg? A kultúra és a gazdaság kapcsolatáról évtizedek óta viták, olykor álviták zajlanak. A mai helyzet bonyolultsága ugyanis megnyilvánul abban is, hogy a gazdasági szerkezetátalakítás igénye óhaj maradt, s nem követelte meg az általános műveltség és a szakműveltség valódi fejlesztését. A gazda­ ság stabilitásában, a kibontakozási programokban a tudati tényezők, dekla­ ráltan is kiemelt szerepet kapnak. D e a művelődés csak ott és akkor lehet gazdasági tényező, ha jelenléte ténylegesen biztosított a társadalmi gyakor­ latban, hiszen a társadalom működése egyben a kultúra megteremtése is. 15 �Minden szükségesnek és lehetségesnek ítélt társadalmi, gazdasági, politikai változás egyúttal kulturális változás is, így semmilyen fejlesztés nem kép­ zelhető el kultúra nélkül. Tanulságos az a vita, amely ciklusosan megismétlődik: áru-e a kultúra? A kérdésfelvetésre mindig akkor került eddig sor, amikor a gazdasági gondok miatt nem fordítható elegendő pénz a kultúrára. Nem a támoga­ tásra, hanem magára a kultúrára. Ezzel párhuzamosan pedig késik a kultu­ rális tevékenységnek bizonyos jogi, pénzügyi szabályozása. Új szempont­ ként kap teret megítélésem szerint az a szemlélet és igény, ami elsősorban ma már nemcsak a közvetítői, hanem alkotói műhelyeket is érinti, amely kimondja, hogy a tevékenység támogatása fontos, és ezt helyezzük előtérbe. D e hol valósuljon meg a tevékenység? K ell hozzá feltétel, és így nevez­ ném átfogóan: közösségi létesítmény. Eszköztelenségre hivatkozva nem történik semmi, és ebből a nem túl kényelmes és vonzó pozícióból nem léphet ki az állam. Azaz egyszerre kell az intézményrendszert korszerű­ sítenie, megőriznie, ha kell valóban átalakítani, újragondolni. Tudomásul kell venni, hogy a kultúra pénzbe került és kerül. S az állam eszközeiből egyre nagyobb arányban kell e rre fordítani. A z állam részéről ez nem áldozat, nem is juttatás, hanem kötelesség. Bár nagyon sok kérdőjellel rendelkezünk az adózást, a települések pénzügyi kondícióit illetően, de a jövőben az állampolgári döntési mechanizmusok új helyzetet fognak teremteni. Az önkormányzat-törvénytervezet az államháztartási törvény nélkül csak politikai fordulatot eredményezhet. Termé­ szetesen a nagy kérdést én nem kerülöm meg, hogy a nemzeti jövedelem jelenlegi elosztási rendje mennyiben hátrányos a művelődésre, azaz végül is az állampolgárra. A költségvetési reformról oly kevés a hír, hogy érdem­ ben nem lehet az elképzeléseket minősíteni. Ú gy gondolom, a vita így az arányok m ódosításira, megváltoztatására irányulhat jelenleg. Az azonban sokat mond, hogy a kultúrára, oktatásra fordított arányok 1949 óta szinte változatlanok, vagy kedvezőtlenebbek. Ugyanakkor világos, hogy a lakosságnak magának is egyre többet kell költenie, sőt adott esetben áldoz­ nia saját művelődésére. E z tendenciájában érthetőbb, de kérdés, hogy az állampolgár a pénzéért mit akar, milyen kulturális szolgáltatásért hajlandó fizetni. Mindez olyan időszakban történik, amikor az élet jelentős mérték­ ben drágul, egyre nagyobb tömegek kerülnek a létminimum közelébe és alá. Ezért nemcsak az a gond, hogy a színházjegy, a könyv ára emelkedik, és az adórendszertől időben is egyre távolodó bérreform, a közeljövőben várhatóan ugyancsak nem az egyéni kulturális ráfordításokat növeli. A művelődési szükségletek kielégítése az utóbbi négy évtizedben a társadalmi kötelezettségek közé tartozott. Azaz azonos esélyeket kínált elvileg-jogilag az egyén számára, hogy hozzájuthat a kulturális értékekhez, szolgáltatásokhoz. E z a „szociális gondolkodásra” épülő gyakorlat az ország gazdasági helyzete rosszabbodásának növekedésével, folyamatosan fele­ désbe merül. A megélhetés gondjainak elsődlegessége, az árak emelkedése - ezen belül a kulturális termékeké is - éppen a művelődésre fordított jövedelemrészt szorítja vissza. E körülmények összegzése alapján meg­ állapítható, hogy a könyvekre, újságokra, sportra, szabadidő-szerekre, színházba, moziba, koncertekre járás, a kulturális-technikai eszközökre fordított kiadások a társadalmi élethelyzettől függően differenciálódnak. Ho ff marin Istvánné közgazdász 1986-os vizsgálódása alapján megállapítja, 16 �hogy a társadalom kulturális kiadásai a teljes kiadások öt százalékát nem érik el. A falusi lakosság kulturális ellátottsága összetett problém a. E gy falusi lakos kulturális igényeinek kielégítése a városinál többe kerül. Ezért is és más szemléleti, praktikus és feltételhiány miatt, ugyanakkor kevesebbet áldoz rá a költségvetés, és ami a legbeszédesebb ő maga is kevesebbet igényel, vagy mer igényelni. Erről a helyzetről elmondhatjuk ellenkezik a társadalmi igazságosság alapelveivel és perspektivikus érde­ keivel, a gazdasági feltételek körülményeivel. A társadalmi mobilitás egyik feltétele az érdeklődő, új iránt fogékony munkaerő, amely nélkül a szerkezet- és termékváltás, az új technológia elfogadása, a piac igényeinek érzékeny nyomon követése lehetetlen. T ár­ sadalmi szempontokból, kultúra hiányában nem alakulhat ki harmonikus személyiség, veszélybe kerülhet közéletünk kibontakozó demokráciája. A megfelelő kulturális szint alatt gyakoribbak az antiszociális személyiségvo­ nások. E z a veszély együtt növekszik a szabad idővel és az életszínvonal változásával. A tények feltárásakor számolnunk kell a mai magyar falu néhány fontosabb ismérvei közül az egyik legjellemzőbbel, az önellátás megszűnésével. A régi falu kulturálisan is önellátó volt. Hagyományai se­ gítségével maga teremtette tárgyi környezetben élt, művészi véleményét maga alkotásaival elégítette ki. A kívülről érkező kulturális hatásokat gyak­ ran adaptálta. A hagyománytisztelet számos példája viszont igazolja az ősi mesterségek, szokások őrzését, továbbéltetését. A mai falu meghatározó má­ sik vonása az, hogy felbomlott a régi zárt faluközösség. Valaha nagyjából ugyanazok a családok több generáción keresztül alkották a falut, a „gyüttmentet” kinézték maguk közül, az elvándorlásnak más gazdasági, társa­ dalmi vetülete volt. Az utóbbi évtizedekben a falvak lakossága fluktuált, a tanyai lakosság befelé törekedett, a falusiak (főleg a fiatalok) városba gravitáltak, az iparszerűvé váló mezőgazdaság és a foglalkoztatottságot se­ gítő ipartelepülések ugrásszerűen megnövelték falun az értelmiségiek és a középfokú szakképzettségűek számarányát. Ugyanakkor e jövevények jó része ingázik, más részük korábbi kedvezőbb helyzetből nehezen szokik bele a falusi kulturális ellátottság szűkös keretei közé, igyekszik ezen a területen megtartani korábbi városi forrásait. A faluból városba ingázók kulturálódási igényét elsorvasztják az utazások, a kétlaki életmód által elfecsérelt többletenergia. (Az ő problémájuk egészen más, mint a valódi falusi lakosoké, csupán azért utalok rájuk, mert általában mindenünnen ki­ maradnak.) A z egyenlőtlenségek megszüntetése. A korábban említettek következté­ ben, ha egyenlően áldozunk minden lakos kulturális igényeire, úgy konzer­ válódik a falusi lakosság hátrányos helyzete. A gyakorlat ennek a fordí­ tottja. Legtöbbet egy budapesti lakos kap, ezt a szintet megközelítik a me­ gyei székhelyek lakosai, a többi városoknak kevesebb jut, a falvak után csak a tanyák következnek. E z a felismerés érdemi változtatást nem ered­ ményezett az arányokon. A pénz természetesen szükséges, de nem elégséges feltétel. Eredmény csak úgy érhető el, ha megváltozik a falu kulturális éle­ tének infrastruktúrája és valódi működő helyi önállóság lesz, működő de­ mokráciában. Ismert, hogy a művelődési otthonok jó része elavult. Az épületek rossz állapotban, célszerűtlen felosztással ellenállnak a korszerűsítésnek. A köte­ 17 �lező nagyterem többnyire üresen tátong, a mozi legtöbbször másutt van, a könyvtár úgyszintén. Változást hozott az is, hogy a nyolcvanas években egyre több helyen egyes közösségek megtalálták a közösségi tereket. A z anyagi keretek szűkösek, az emelkedő könyvárak szükségessé tennék a könyvtárak fokozottabb fejlesztését, a változatlan beszerzési összegek azon­ ban inkább visszafejlődést jelentenek. Nem sikerül a községi és az iskolai könyvtárak erőforrásainak önként kínálkozó egyesítése. Súlyos a szakemberhiány. A pedagógustársadalom elnőiesedett és ingá­ zik. (A családosak érthetően nehezen aktivizálhatók, a magányos fiatal nők státusa falun még ellentmondásos, az ingázást csak - akár az orvos esetében - a szolgálati lakások oldhatnák meg, az önerőből épített lakás a pedagógus számára röghöz kötöttséget jelent a jelenlegi feudális iskolarend­ szerben.) A közművelődési szakemberek képzése folyik, annak színvonala változó. Falura azért nem mennek, mert a kulturális posztok többnyire be­ töltöttek, új státusokra nincs pénz, ha mégis sikerül helyet találniok, ha­ mar konfliktushelyzetbe kerülnek. Hatáskörük, függőségi viszonyuk, tágabb értelemben vett feladatuk nem világos. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a hasonló képzettségű fiatal papgeneráció éppen a hagyományok ál­ tal meghatározott helyzete miatt, jóval zökkenőmentesebben tudta szerepét megtalálni a falu lakóival. Jellemzésül néhány adat a kistelepülések gondjaira 1965-ben: 3259 tele­ pülésből nem volt önálló tanács 338 településen. 1980-ban már 1 5 9 7 ( !) fa­ luból hiányzik. M íg a hatvanas évek közepén 48 falunak nem volt önálló iskolája, addig 15 év múltán a körzetesítés következményeként már 1597 helyen hiányzott az. A népesség megoszlása településtípusonként (1000 főben): Megnevezés 1960 1970 1980 1984 Budapest Városok Községek 1783 2633 5545 2001 3109 5212 2060 3644 5006 2071 3934 4651 Mint látjuk, a városlakók számának növekedése egyre dinamikusabb az utóbbi három évtizedben. A falun élők számaránya 19 80-19 84 között 3,3 százalékkal csökkent. 1989-ben a több, mint negyven új város fellépésével ez az arány tovább módosult a városlakók javára. Nem feladatunk arra a politika-elméleti kérdésre kitérni, hogy a hagyo­ mányos osztályfogalom alapján tagolt társadalom ma is elfogadható kate­ gória, de meg kívánom jegyezni, hogy a parasztság, mint társadalmi osz­ tály, már a hatvanas évektől kezdve, erőteljes módosuláson ment át. Az arányok változásának jelzése részemről inkább csak arra szolgál, hogy az előzőekben jelzett módosítás-lassulást illusztrálja. Az aktív keresők osztályés rétegtagozódása százalékban: Megnevezés 1970 1980 1985 Munkásosztály Szövetkezeti parasztság Szellemi foglalkozásúak Kisárutermelők 56,5 17,6 22,6 3.3 57.8 12,0 55,4 13,4 2 7, 5 26,8 2,8 4,4 18 �A két legfontosabb közművelődési alapintézmény a falvakban, a művelő­ dési otthon jellegű közösségi intézmény és a könyvtár. 1980 és 1985 között 10 ezer lakosra vetítve legjobban ellátott volt mű­ velődési otthonnal Vas, Z ala, Nógrád megyék, míg a legkevésbé Békés, Szabolcs, Hajdú és Pest megye. 1980 és 1986 között könyvtárral 10 000 la­ kosra vetítve, legjobban ellátott Vas, Zala és Baranya megyék, legrosszab­ bul Pest, Békés, Hajdú megyék. Ugyanakkor a beiratkozott olvasók száma 1986-ban Zala, Szolnok és Veszprém megyékben a legtöbb, a legkevesebb Pest, G yőr és Fejér megyékben. Érdekes a ma sokat vitatott mozik helyzete. Az egyes megyék községei­ nek ellátottsága 10 000 lakosra vetítve: 1980-ban 1986-ban Veszprém Vas Zala Baranya 12,9 12.0 10 ,0 8,2 1 1 ,7 11,6 12,9 10,2 1986-ban 1980-ban Veszprém Nógrád Somogy Hajdú 6840 5980 5733 5622 Hajdú Somogy Nógrád Békés 6673 6187 5987 5672 E néhány adat jelzésével arra hívom fel a figyelmet, hogy a községekben élő állampolgárok művelődési lehetőségeinek biztosításából az állam nem vonulhat ki. A kistelepülések infrastrukturális helyzetéről, a helyi közösségi élet szín­ tereiről. 1988-ban az Országos Közművelődési Központ munkatársai felmé­ rést végeztek. A 2000 lakos alatti 2400 megkeresett település közül mintegy fele (12 0 1) válaszolt a kérdésekre, s így, ha nem is teljes értékű, de megkö­ zelítő kép vázolható helyzetükről. Bár a kistelepülés kategóriájának tudo­ mányos meghatározása eltérő, de a felmérés rávilágított néhány alapkér­ désre. E kérdések nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a művelődés hiányát elsősorban nem az intézmények (könyvtár, klub, mozi, iskola, mű­ velődési ház), hanem a közösségek hiánya jelenti. Olyan települést, ahol semmilyen intézmény nem található, csak 19-et találtak. A kérdéseinkre válaszoló települések több mint 80 százalékában van valamilyen könyvtár, 70-80 százalékában valamilyen művelődési ház, 65 százalékában iskola, óvo­ da, 50 százalékában pedig mozi. Ezzel szemben az 1000 fő alatti települések 50 százalékában, az 1000 fő feletti települések 25 százalékában nincs semmilyen művelődési közösség. (A közösség fogalmát itt szélesen értelmezve használták: a tűzoltó-egyesü­ lettől, a nyugdíjasklubtól, a KISZ-szervezeten keresztül az ifjúsági klubig, a hagyományőrző csoportokig.) E z azt bizonyította, hogy az intézmény megléte önmagában nem teremt közösségi életet. A könyvtári hálózat látszólagosan sok helyen működik, ha a letétként ott levő könyveket pár száz forintos ,,tiszteletdíjért” heti néhány órában van, aki kölcsönözze, ám az állomány megújítására képtelen városi könyvtárak 19 �előbb-utóbb v égképp magukra hagyják ezeket az intézménykezdeményezéseket. A meglevő művelődési otthonok a települések zömében emberi tartózko­ dásra - jelenlegi állapotukban - nem alkalmasak. A kistelepülések intéz­ ményeit (beleértve iskolát, óvodát, művelődési házat, könyvtárat) nem csu­ pán az épületállag elavultságával, alkalm atlanságával jellemezhetjük legin­ kább, hanem belső technikai felszereltségeikről sem beszélhetünk. A szék, a pad, a könyvállomány éppúgy rongált, dülledező (tisztelet a meglevő, de arányaiban elenyésző kivételnek), mint ahogyan nincs magnó, tévé, lemez­ játszó, diavetítő sem. A z adatokat értékelve, azt kell mondanunk, hogy ezek „fölfelé” torzítanak. Először is azért, mert az épületek minőségére, használhatóságára vonatkozóan kevés az adat, másodszor pedig azért, mert a nem válaszoló közel 1200 település adatai hiányoznak, feltehetően azért, mert helyzetüket reménytelennek érezve, nem tartották fontosnak a vá­ laszadást. A kistelepülések problémáit növelte, hogy a települések összevonásait mind a mai napig nem ellentételezte az igényekhez szabott tömegközleke­ dés, s így a hátrányos helyzetbe került kistelepülések helyzetét a követke­ zőkben vázolnánk. - Gyakorlatilag nem rendelkeznek fejlődési lehetősé­ gekkel, miután már nincsenek olyan intézményei, amit fejleszteni lehetne. - A társközséggé minősített helyzetük pedig azt jelenti, hogy egy másik, erre kijelölt településen döntenek az ő problém áikról, s ezzel lényegében megfosztották azokat a falvakat érdekeik közvetlen védelm étől. - A helyi kisiskolák megszüntetése fölgyorsította az aktív népesség elvándorlásának folyamatát. - A fiatalok jelentős része nem lát maga előtt perspektívát a kistelepüléseken. A kisfalvak népessége elöregszik és a deprivált társa­ dalm i csoportok gyűjtőhelyévé válik, hiszen csak azok. nem költöznek el, akiknek nincsen erre módjuk, s ez súlyos szociálpolitikai kérdéseket jelenít meg. - E falvak felében ugyanakkor sem pedagógus, sem orvos, sem lel­ kész, sem egyéb, értelmiségi nincsen, s a megmaradók is m ind nehezebben tudják megtartani a helyi értelmiségieket. A ’ 8o-as évek magyar társadalmában azonban a fenti trendekkel ellen­ tétes folyamatok is megindultak. A legnyilvánvalóbb jelenség a társadalom­ nak az a spontán reagálása volt, amely a további központosításokkal szem­ beni ellenállásban mutatkozott meg. E z pedig a kistelepülések „m egm a­ radt” és még létező életképességének bizonyítéka volt, ami a kultúra v ir­ tuális természetére is utal. Arra a jelenségre, hogy az intézményeitől való megfosztottságban is maradt olyan erő a falvakban amely képes helyzeté­ nek megváltoztatására, ha ehhez külső segítséget kap, és ezt a legutóbbi években végbemenő gazdasági és politikai folyamatok is felerősítették. A politikai szerkezet változásai következtében lehetővé vált, hogy a tár­ sadalom spontán reagálásai konkrét formákat öltsenek és a magyar tár­ sadalom rendkívül bonyolult érdek- és értéktagoltsága különböző, az ál­ lampolgári öntevékenységére alapozó mozgalmakban, egyesületekben, majd pártokban fejeződjenek ki. Mindezek együttes hatása következtében a települések fejlődésének új irányai bontakoznak ki, ami nem azonos a településfejlesztésnek ama több évtizedes felfogásával, mely kívülről, a települések világától független, absztrakt premisszákban gondolkodott. Előtérbe kerültek a közösségi, községi autonómia kérdései és a települé20 �sek közötti együttműködésben a vertikális kapcsolatrendszer mellett erő­ södött a horizontális együttműködés igénye és lehetősége. Szakmai törekvések a kulturális infrastruktúra fejlesztésére és a kis fa l­ vak felzárkóztatására (kísérletek, kezdeményezések). A társadalomtudományok érdeklődése a ’8o-as években a makroszerkezet problémáinak leírása és elemzése mellett a mikrostruktúra, s az egyé­ nek problémái felé fordult. E z az irány a helyi társadalom vizsgálatát je­ lentette. E vizsgálatok azt bizonyították, hogy helyi társadalom alig léte­ zik, illetőleg - ha van is - annak sajátosságai, a helyi társadalom sokszí­ nűsége nem jelenik meg a helyi intézményekben, mivel ezek az intézmé­ nyek „ felülről” épültek ki, a működésükben a fölöttük álló szinteknek, s nem a helyi igényeknek kellett megfelelniök. Ezek a kutatások azt is regisztrálták, hogy a helyi közösségek szétestek, és sok helyen csak formálisan működtek. Ennek okaira részben rávilágíta­ nak azok a történeti-szociológiai sajátosságok, amiket az előzőekben fölvá­ zoltam. Kulturális következményei közül kiemelendő az, hogy a mobilizáció következtében az egyéneknek és közösségeiknek nem volt sem módjuk, sem idejük arra, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez. T o­ vábbá az is hangsúlyozandó, hogy ezek a változások szétrombolták azo­ kat a hagyományos közösségeket, amelyek az egyének számára védelmet, szociális hálót jelentettek volna, s így számosa n gyökértelenné lettek, el­ vesztették identitásukat. E zt a tényt az úgynevezett deviencia fő oka­ ként rögzíthetjük. (Magyarország Európában élen jár az öngyilkossági, al­ koholfogyasztási stb. statisztikákban - és ennek egyik fő oka a közösség­ hiány). Végül pedig az is kiemelendő, hogy - az erőteljes külső beavatko­ zások elszürkítették a lokalitást (a ,,hely szellemét” ) elszakították a kistáj­ hoz való kötődés érzelmi és racionális szálait. Ezeket a problémákat nemcsak a kutatók érzékelték. A magyar értelmi­ ség jobbik felének érdeklődése is a helyi társadalom (a települések) és azon belül is annak legkiszolgáltatottabb, leginkább támasz nélkül maradt cso­ portjára, a kis falvakra irányult. A kistelepülések létét, fejlődését akadályozó tényezők számbavételére a debreceni és a szolnoki művelődési központ vállalkozott. Vizsgálódásuk alapján az összehasonlított „problémakatalógusok” a tervező-fejlesztő mun­ ka következő fázisában felhasználható elemeket tartalmazzák. Társadalm i feltételek. a) Munkahely, munkaalkalom hiánya, megélhetési gondok feltérképezése után a helyi munkaalkalmak teremtése (vagy a körzetközpontban), m ajd a regionális fejlesztés, a mezó gazdaság és kereskedelem több­ szektorúsága, valamint a vállalkozások meghonosodásának segítése lenne sürgető. b) A demokratikus közélet hiánya (monolitikus jellegű a közélet, 1 - 2 vezető személy a meghatározó, vagy még ők sincsenek) helyett a po­ litikai pluralizmus, érdekvédelm i szervek kiépülése. c) Tekintve, hogy a közigazgatás elszakad a falutól, a helyben intézett ügyek köre szűk. A kommunális, egészségügyi, kulturális, kereskedel­ mi ellátás rossz, nagyon hiányos. A tudatos elsorvasztás eredm énye­ ként létrejött jelenlegi állapot megszüntetése. - Indokolt lenne a köz­ lekedés fejlesztése az ellátott területek irányába, hírközlés, telefonhá­ lózat kiépítése. A további megállapítások között szerepel az, hogy a közművelődés hely- 21 �zete a fentiek függvényeként alakult ki és az is, hogy az objektív és szub­ jektív feltételek is esetlegesek (épület, felszereltség, pénz, közművelődési szakember). Rontja a helyzetet a kulturális intézmények szervezeti szétta­ goltsága, az anyagi és szellemi erők szétforgácsoltsága (mozi, könyvtár, művelődési otthon). A megoldások tüzetesebb felsorolása között pedig a következők szerepelhetnek: - Elsősorban a társadalmi feltételek javítása. - Az intézmények szervezeti széttagoltságának megszüntetése, rugalma­ sabb szervezeti és működési mechanizmusok bevezetésével. Oldottabbá tenni a közigazgatási és pénzügyi irányítást. - A megfelelő feltételekkel rendelkező nagyobb közművelődési intézmé­ nyek szolgáltatóképességérek, érdekeltségének, hatáskörének fejlesz­ tése. (A kétlépcsős közigazgatási rendszer ez ellen hat!) - Az intézmények tényleges társadalmasítása és az állami irányítás össz­ hangjának megteremtése, az öntevékeny egyesületek stb. számára az alapvető működési feltételek megteremtése (például épületfenntartás). - A tömegkommunikációs eszközök közművelődési, oktatási program­ jának céltudatos kimunkálása (tévében, rádióban), például távoktatás, vizsgára felkészítő programok stb. - A kistelepülések felerősödött önállósulási törekvéseinek felkarolása, az ezzel párhuzamosan kibontakozó öntevékenység, közösségi élet támogatása, segítése. - A közösségek életét szervező emberek „k é p z é e ” , munkájuk segítése. Az Országos Közművelődési Központ fejlesztési elképzelései között szerepel még a művelődési hagyományok újraélesztése, a helyi társa­ dalom- és közösségfejlesztés, a faluházépítés. Kérdés, hogyan lehet a kilencvenes évek első felében a lakossági infrastrukturális ellátás-fejlesztési programjába a kistelepülések hátrá­ nyait mérsékelni. M a, amikor a tagadások korát éljük, élnünk kell az állí­ tások lehetőségével is. Bár mindkettő esetében az egyetértés csak vitában alakulhat ki. De ne feledjük, amíg tart a vita - konszenzusra törekvés nél­ kül - továbbra is magukra maradnak a falvak. Kísért egy kulturális „hi­ ányszindróma” felerősödése, amely tovább konzerválja a helyzetet. Politi­ kai, gazdasági, végső soron a társadalmi igazságosság kérdése az, hogy az állampolgárok hogyan élik meg a városokban és falvakban az esély­ egyenlőtlenség állapotát. Fontos gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális érdeke fűződik az országnak, a nemzetnek ahhoz, hogy a települések megtartó ereje valós legyen, alkotó értékmentés történjen, amely párosul a hagyományápolással és -teremtéssel. A helyi társadalom érje el, hogy saját dolgairól, életfelté­ teleiről maga döntsön, saját eszközeivel ő rendelkezzen és a hiányzó for­ rásokhoz a központi költségvetés nyilvánosan, pályázatokkal nyomon követ­ hető kiegészítést adjon. Ezek a települések önhibájukon kívül kerültek ne­ héz helyzetbe és saját erejükből nem tudtak kilábalni belőle! A kulturális fejlődés szempontjából meghatározó, hogy sikerűl -e aktí­ vabbá, kezdeményezőbbé, nagyobb hatásúvá tenni a művelődéspolitikát. Olyan országos kulturális érdekérvényesítésre van szükség, amely biztosít­ ja az eszközöket a széles körű konzultációval közösen elhatározott célok­ hoz, s nem elégszik meg a rendelkezésre álló fejlesztési források többékevésbé automatikus elosztásával, hanem erőit az országos szintű, nagy 22 �fontosságú problémák megoldására összpontosítja, és segíti azokat a folya­ matokat is, ahol helyi érdekű intézmény és állampolgári kezdeményezé­ sek, döntések ígérnek nagyobb hatékonyságot. E z egyben egy lépésváltási lehetőséget kínál a művelődésirányítás számára. A társadalom finanszíro­ zásában várhatóan nőni fog a helyi önállóság és ezzel együtt a központi és helyi forrásoknak, különböző alapoknak egyre inkább ösztönző, egyfajta katalizátor szerepe, hiszen a helyi anyagi és szellemi erők segítésére hiva­ tottak. Mindez természetesen nem a korábbi paternalista módon képzelhe­ tő el, hanem pályázatokkal, a nyilvánosság működő jelenlétével. Rövid időn belül valódi párbeszédet kell kezdeni a kultúra ügyében, a szakmai fórumokkal, a pénzügyi kormányzattal, alkalmakat teremtve az országgyű­ lési képviselőkkel történő közös párbeszédre is, amelynek tétje valóban a társadalmi haladás és a művelődés sorsa. A közművelődés esélye ebből következően sokkal nagyobb megítélésem szerint, mint, ahogy azt ma han­ gulati elemekből össze tudjuk rakni. M a ugyanis sem elméletileg és rö­ vid távon gyakorlatilag nincs más lehetőség, minthogy a különböző döntés­ hozók kultúrában gondolkozzanak, mert az erről való lemondás évtizedes hátrányokat fog konzerválni és újakat hoz létre. M a már nyilvánvalóan nem az a kérdés, hogy fel tudunk-e zárkózni vagy lemaradunk, ha­ nem az, hogy lemaradásunk milyen mértékű a fejlett világ mögött. Szembe kell nézni azzal is, hogy sürgősen végig kell gondolni, újra kell fogalmazni a művelődési stratégiát. Mindehhez összehangolt gazdasági és művelődéstervezésre, együttgondolkodásra és közös cselekvésre van szük­ ség, amivel élni kell. Hadd idézem Veres Pétert: „...a közösségek vezető dalmi reformot, a változtatásokat. A helyi összeszerveződés - mindegy, hogy alulról, vagy középről indu­ kálják - jelentősége, az egymásrautaltság összetartó ereje. Ez az a lehető­ ség, amivel élni kell. Hadd idézem Veres Pétert: ...,,a közösségek vezető embereinek, akárhol és akármilyen közegben dolgoznak is, igazi alkotó-teremtő értelmiségiekké kell válniuk - nőniük.” Az utóbbi két évtized településfejlesztési koncepcióinak változása lassan jut el ahhoz a felismeréshez, hogy a kistelepülések népességmegtartó erejé­ nek növekedéséhez szükséges az infrastrukturális alapellátás feltételeit a művelődés alapellátás-normáival összekapcsolni. Ennek azonban elvi-gya­ korlati kritériuma, hogy a helyi sajátosságok, a történelmi meghatározott­ ságok nem maradhatnak döntésen kívüliek. Világossá kell tenni, hogy meg kell haladni azt a gyakorlatot, amely tárcákra és annak lehetőségeire és in­ formációira bízta eddig a fejlesztéseket. A döntés-előkészítés középpontjá­ ba a kistelepülés érdeke, az ott élő állampolgárok szándéka kerüljön, és az párosuljon az országos és regionális szervek érdemi együttműködésével, hogy segítsék, ösztönözzék és szolgálják a települések fejlődését, az ott élő állampolgárok életminőségének jobbítását, hogy a kistelepülések ne kolon­ cok legyenek az ország nyakán. E n yedi György Falvaink sorsa című könyvében írta már/még 1980ban: ,,Lassan - eléggé lassan - kezdtünk kigyógyulni a frissen urbanizálódó országok szokásos gyermekbetegségéből, amely a városok mennyisé­ gi növekedését a fejlődés mindenekelőtt való mércéjének, sőt céljának te­ kinti. Most már aggódunk falvaink sorsa miatt. Az aggodalom azonban nem sokat segít: elemezni, tervezni, dönteni kell.,, (Részlet a szerző A falu társadalmáról és m űvelődéséről című tanul­ mányból - 1 9 8 9 novem ber.) 23 �CSAPODY TAMÁS Szent és profán (Házasságkötés és értékrend a jelenkori magyar társadalomban) I. Ü N N EP. Az ünnep többet mutat az emberből, mint a hétköznap. Az ünnep a koncentrált mindennapiság, sűrített jelen. Múlékonyabb-ság és megismételhetetlenebb-ség. Rendelkezik különös egyszeriségéből eredően a megrendezés fe­ levezetésére, a tudatosításra, a változás legitimizálására, az ünnepre, örök időnek. Hétköznapjaink mulandóak, ünnepeink örökéletüek. Ünnepeink az élet csúcsai, amelyekre hétköznapi szürke meneteinkkel ér­ kezünk. Az élet a védett völgyekben, a termékeny folyók mentén, a lankás oldala­ kon zajlik, a lélek azonban felfelé tekint, mint a gótikus székesegyház osz­ lopai és keresi a fennköltet, a más-másságot, a szabadulást, az ünnepet. Meg akarja kaparintani, kalitkába akarja zárni az időt. Szakaszolja, érzékelhetővé merevíti a pillanatot: ünnepelni akar. Az embernek, hogy normális életet élhessen, szüksége van a feszültségek levezetésére, a tudatosításra, a változás legitimizálására, az ünnepre. Az ünnepek a társadalom, a kultúra részei. Kultúra-közvetítők, -fenntartók, -áthagyományozok. Ünnepkultúrája alapján (is) megismerhető egy társadalom arról, hogy mit, mikor, hogyan ünnepel. Az ünnepeiben megfogható az ember, a „nép géniusza”, a társadalom, a térség, a régió kultúrája: mikro- és makrovilágra egyaránt árulkodó jeleket visel-hordoz. Mindennapi életünk tömény, egyszeri, pregnáns lecsapódásai az ünnepeink. Valódi, mindent visszaadó tükör ez. II. H Á Z A SSÁ G K Ö T E S No. 1. A tanácsi esküvőt már egy héttel ezelőtt megkötöttek, minden ceremónia nélkül: két tanúval elmentek a házasságkötő terembe. Az anyakönyvvezető nem csodálkozott a négyszemélyes esküvőn. A templomi esküvő szép, a házasságra lépők aktív közreműködésével zaj­ lik. Fénye, ihlete, rendje - „transzcendens forgatókönyve” van. Az atmosz­ férában hitelesség van. Gratuláció, ajándékok - irány a jó nevű hotelétterem. Az ifjú pár nyugati rendszámú, „ fellobogózott” kocsiba száll. A disszidált báty (nagybácsi, a csa­ lád barátja, szomszéd stb.) bocsátotta rendelkezésükre autóját - az ünnep fénye érdekében. Aperitif: konyak a városiaknak (férj családja), cseresznye a falusiaknak (leány háza népe). Esetleg fordítva. Előétel, utána négyféle hús­ étel, köretek, saláták - túlcsorduló bőség, száz embernek. A levestészta, a csiga és a sütemény hazai gyártmány - előző este hozták fel kocsival. A „decibeles” , egybenyitott teremben nehéz kommunikálni. Hajnalra rekedt mindenki, pedig alig-alig énekeltek. Lakodalmi rock („3 + 2” ) és cigányzene szól. Tánc, éjfélkor menyasszonytánc. „Eladó a menyasszony” - éli ki egye24 �düli szerepét a vőfély. Erőtlenül csordogál a forint, túllihegett a hangulat. Ismét új teríték, kihozzák a vacsora „kettőt” . A sütemények mellett jól fogy a saját termelésű bor is. Kora hajnalra az ifjú pár kimerül, elköszönnek mindenkitől és haza ko­ csiznak. Van ki jókedve határáig, ki pedig a vonatindulásig marad. III. H Á Z A S S Á G K Ö T É S No. 2. A fiú akkor még nem volt a párt tagja és ettől még lehetett volna egyházi es­ küvő is. Mégis úgy döntöttek, hogy jobban illik hozzájuk a társadalmi eskü­ vő. A tanácsi helység szűknek bizonyul a rokonoknak, ismerősöknek és a válla­ lat megjelent dolgozóinak. Jelen vannak a vezetők, de a kollégák is. Valaki a klub videójára veszi a szertartást, az üzemi fotós is a helyszínen. A patronált iskola kis kórusa rövid betéteket, korálokat énekel. A meghí­ vott előadók verseket mondanak. Meleg hangú beszéd az életről - úgy ál­ talában. Tanúk, aláírások, pezsgő. Az ilyen alkalomra tartalékolt vörös szőnyegen tolong kifelé a tömeg, gratulálni a kijáratnál. Az egyik örömapa - kisiparos - a leselejtezett hiva­ tali, ám újjávarázsolt fekete Mercedesszel szállítja az újdonsült házasokat az előkelő vendéglátó-ipari egységbe. A szülők megállapodtak, hogy közösen állják a „cechet” , hiszen „egyszer van ilyen az életben” . Az óbudai vendéglőt teljesen kibérelték kerthelyiséges­ től, belső termestől együtt. (Pohárköszöntőt mondanak a hivatali elöljárók.) Pacalpörkölt, gulyás és nagy pohár vörösborok tűnnek el — egyelőre nyom­ talanul. É jfél után, poharazás közben fel-felcsendül egy-egy mozgalmi nóta is - az após munkásmozgalmi ember volt. Betyáros-magyaros-kackiás-pajkos nótákat húz talpalávalónak a zenekar. Sokan maradnak reggelig. Ők majd egyenlő mértékben részesednek a ma­ radékokból. IV. „ S Z E N T ” É S „P R O F Á N ” . A ma, Magyarországon létező négyféle értékrend1 a házasságkötési szoká­ sokban is jól fellelhető. A házasságkötési szokásokat — a házasság előkészítésétől kezdve a rítuson át a lakodalomig, az esemény kulturális-kulturáltsági ízléséig bezárólag min­ dent - alapvetően két pólus, két értékrend köré rendezhetőnek érzem. A „szent” értékrendbe tartozik vallásos „jellege” , intézményesültségének magas foka, világképet hordozó szándéka, ritualizációs törekvései, illetve idő­ ben elsődlegessége, hivatalossága miatt a tradicionális keresztény értékrend, valamint a munkásmozgalmi értékrend. Ezzel szemben a szekularizált másik pólushoz, a ,,profán” értékrendbe so­ rolom a puritán felhalmozó és fogyasztói-hedonista értékrendeket. Idevonhatóak szekundér jellegük, kisebb - bár az adott közegben jelentősebb - integrá­ ciós igényük, „materiálisabb” attitűdjeik, variábilisabb rituáltságuk, „népibb” , pogányabb megnyilvánulásaik miatt. A „profán” szféra azonban körüllengi az egész házasságkötést, hiszen ki­ töltheti a „szent” szféra szabálytalan, szabadon hagyott részeit, keretet adhat 25 �neki, sőt belophatja magát oda. Természetéhez tartozik, hogy „önállósítja ma­ gát” , formalizálja, bagatellizálja, elhagyja „a szent” szférát és primér érték­ renddé növi ki magát. A házasságkötéseknek - ami alapján „megköttetnek” - más az értékrendje elviekben és más a gyakorlatban. Ezért lehet őket külön is tárgyalni a továbbiakban következő megállapítások szerint: Először a „szent” szféra értékrendjei elvileg kizárják egymást, és a társa­ dalmi gyakorlat szerint is „összeegyeztethetetlenek” . (Ha már egyiket sem gondolják komolyan, legalább tartózkodnak a másik nyilvános ceremónia megülésétől.) Másodszor a „profán” szféra értékrendjei elvileg és gyakorla­ tilag is kizárják egymást. Harmadsorban a tradicionális keresztény értékrend elvileg kizárja a fogyasztói hedonista értékrendet, gyakorlatban igen jól meg­ fér vele. (A választóvonal meghúzása rendkívül nehéz.) Továbbá a tradicionális keresztény értékrend és a puritán felhalmozó ér­ tékrend elvileg nem zárja ki egymást, gyakorlatilag pedig nem látok különb­ séget a kettő között. Végül a munkásmozgalmi értékrend és a „profán” értékrendek elvileg egy­ mással jól megférnek, gyakorlatilag a munkásmozgalmi értékrend a fogyasz­ tói-hedonista értékrenddel „komplementerebb” . V. É r t é k r e n d - t a b l ó . A 8o-as évek magyar társadalmában létező értékrendek nem mindig és fő­ leg nem így léteztek korábban.1 1945 döntő változásokat hozott Európa térképén és a személyes viszonyu­ lásokban, az ünnepkultúrában is. Az értékek kontinuitása megszakadt. A tár­ sadalom alapélménye a változás lett, a minden megváltoztathatósága, a kü­ lönböző nézetek-ideológiák merevségével szemben a másság létezése, a sze­ paráltsággal szemben a világ kitágulása. Legújabb kori történelmünk kezde­ tének kezdetén már létrejött egy értékösszecsúszás, a „normák dilemmája.” A fordulat évét követően az értékzavar immár nem felületi jelenség, ha­ nem „megülepedett” jellemzőként állandósult. Az egyház által képviselt normák a drasztikus üldözés, a diszkrimináció, a közhangulati attitűd miatt jelentős teret vesztettek. Létrejött „az egydimenziós ember” : a marxizmus egyeduralkodóvá válása lehetetlenné tette a polgári gondolkodás továbbélését. A marxizmus, mint a forradalmi cselekvés ideológiája, elvesztette a forradalom nélküli hétközna­ pokra való erejét. A mindig vonzó elnyomott-ideológiából a mindig taszító hivatalos-kizárólagos ideológiává lett. Az 50-es években sajátos értékcserét hajtottak végre: kihúzták a talajt, az értékeket az egész nép alól. A paraszti termelés kollektivizálásával, a klérus etikus szárnyának „lefejezésével” egyszerre szüntették meg a népi vallásosság hagyományos bázisait és tették etikailag impotenssé a „normaképzőket” (egyházi vezetők, iskolák, tanárok). Konzervatív fordulatot tudtak elérni az egyházon belül is. A „többfrontos harcban” sikerült elérni, hogy bázis és méltó vezetés híján belülről kezdett elértéktelenedni, követési szerep betölté­ sére „elalkalmatlanodni” . Az intézmény az egyház(ak) alternatív ideológiát felmutatni nem tudó árnyék- és lomtárszerep betöltésére kárhoztatott intéz­ ménnyé vált(ak). Az értékek ilyen fajta, tudatos lebontását nem tudta követni az új érté­ kekkel való behelyettesítés. Az uralkodó osztály önmaga szűk rétegének valós �hite nem hagyományozódott át. Az új alépítmény nem hozta létre sem auto­ matikusan, sem pedig kiizzadva a felépítményt: a marxista etikát. A meg nem született etika helyett rendeletek, kampányok, jelszavak próbálták a norma­ funkciót betölteni. A centrális, hatalmi értékképzés felruházta intézményeit, szócsöveit az értékképzés autentikusságával. A decentralizáció következményei az esetlegesség, rögtönzöttség, a napi politikától való függés. A kelet-európai prosperitás „hajnalán” egy normáiban lehetetlenné tett nép létezett a ciniz­ mus határán, „értékelési dilemmában és értékelési neurózisban” szenvedőn. A 6o-as évekre „megszelídült” a világ. Az egyház némi mozgásteret kapott, az életszínvonal emelkedett, fölmerülhetett a civil társadalom gondolata. A marxizmus értelmezésében helyet kapott az emberi autonómia, az emberi kö­ zösségi élet fontossága. „Hegemóniából átment domináns ideológiába” . Mi­ után életképtelenné tette a rivális értékhordozókat - maga is átesve a „praxis kritikáján” elerőtlenedett. A „szent” értékrend(ek) mellett nem, vagy éppenhogy létezett a profán értékrend, melynek - szélesebb néprétegekben - csak 45 előtt volt hagyomá­ nya, a „létező szocializmusban” csak a 60-as évek eleje óta lelhető fel. A pu­ ritán felhalmozó egyfajta protestánsetikából táplálkozó - tehát vallásos gyö­ kerű - , de kapitalista, felhalmozó etikának a magyar megfelelője. Szükség­ szerűen akkor jöhetett létre mint értékrend, amikor lett mit felhalmozni és volt hova befektetni: mert önmagát ismétlő spirálba csak ekkor kezdhet ez az életforma. A munkaerő - és az összes munkaerő nyelvére lefordítható kap­ csolat - az önerő maximális kihasználása és az így nyert tőke aszketikus fo­ gyasztása melletti növekménnyel kiegészülve kerül befektetésre. A szigorú normarendszer kapitalista létfeltételek között feszes, periodizált, ugyanakkor nyugalmat é s biztonságot is nyújtó életforma. Az eredeti tőkefelhalmozás magyar megfelelőjében a normarendszer „megpuhul" . A gazdasági útke­ resésben, bizonytalanságban, a felhalmozói spirált részben tisztességtelen gyor­ sításnak teszik ki. részben eleve határt szabnak neki a tulajdonosról, a ter­ melőerőkről vallott, jogszabályba öntött szocialista nézetek. Ilyenformán va­ lahol szükségszerű, hogy a puritán felhalmozó értékrend átcsapjon fogyasztói hedonistává, azaz mivel a befektetésnek korlátai vannak, a fogyasztás válik dominánssá. A ma fogyasztói-hedonista értéktípusa egyrészt a 60-as évekig általánosan jellemző szegénységre támaszkodik, másrészt felvevő értéktípusává lett mind­ azoknak, akik a többi értékrenddel nem tudtak, illetve nem akartak azono­ sulni. Az életszínvonal ugrásszerű növekedése (1956-65) meghatározó élmé­ nyévé vált egyszerre két-három generációnak. A 80-as évek ellenkező előjelű változása azért is olyan megrázkódtató jellegű, mivel a rövid ideig élvezett, „fogyasztói társadalom” -kínálta hedonista értékrend, mint a többi értékrend hiányát befedő űrkitöltő szerepe után nincsenek bejáratott alternatívák.V I. VI. A H Á Z A S S Á G K Ö T É S I FU N K C IÓ K . Az (ünnep) hazasságkötés mikéntje sohasem csak az individuum ügye, ha­ nem eredendően kollektív. A házasságkötéshez fűződő rítus szerepe hármas. Tagolja az életet (a közösségét és az egyénét általában), fenntartja a közös­ ségi integrációt és végül stabilizálja a kultúrát.2 E hármas funkció a két pólus, a „szent” és a „profán” mentén más és más jelentőséggel bír. Az élet tagolásának szerepe szerint, a hagyományos kereszténység kevesebb évfordulót ünnepel, mint a munkásmozgalmi értékrend. A rítusszám külön- 27 �bözőségéből (6:13) eredően a tradicionális keresztény értékrend kevésbé ta­ golja az életet, stabilabbnak, a világ egészébe ágyazva gondolja azt el, míg a munkásmozgalmi értékrend sűrűbb tagolása, dinamikusabb, konkrét társada­ lomba való beágyazottságával periodizál. Mindkettőben közös, hogy jelentő­ séget tulajdonít neki, szankcionálja, illetve preferálja, nyilvánossá, rendkívü­ livé és unnepélyessé kívánja tenni. A közösség integrációjának funkciója a „szent” szférán belül azonos. A tra­ dicionális keresztény értékrend „integrációs eszköztára” jóval bőségesebb, egységesebb. Múltban gyökerező („1000 éves” ) és egyben perspektivikus is. T ransztendenciájánál fogva összeköti a múltat és a jövőt, exponálva a jelent, ezzel a tartósság és biztosság érzetét kölcsönözve. Romantikus, misztikus ele­ meivel, liturgikus megoldásaival minden esetben szemet gyönyörködtető: fé­ nyesebb és csillogóbb a másik pólusénál. A munkásmozgalmi értékrend szerinti házasságkötés hagyománytalanabb, modernebb, felszínesebb. A „szocialista családi és társadalmi ünnepek” mint ilyenek, 1920 óra léteznek csupán, módszeresen Magyarországon csak a 60-as évektől kezdve számolunk vele. A környezet kisebb reprezentativitása, a szű­ kösebb méretek eleve „infrastrukturális hátránnyal” járnak, és ezt nem na­ gyon sikerül szervezési - szavalat, énekkar, gépzene - megoldásokkal szemé­ lyesíteni. Az elvont célokat sokkal nehezebb a házassági beszéd szintjére „le­ hozni” , a személyes konkrétumok és cselekvés terébe vonni. És itt mutatkozik meg talán legjobban az, amitől a két értékrendet a „szent” kategóriájába le­ het besorolni: a tradicionális keresztény értékrendben a házasság szentsége, a felek házassági szándékának Isten színe előtt, a közösség jelenlétében történő kijelentése, hasonló a munkásmozgalmi értékrend „szovjet típusú” házasságkötésében történtekkel, amikor az ifjú pár első útja a L enin-mauzóleumhoz vagy az Ismeretlen katona sírjához vezet. Az ember, hogy a maradandóra képes legyen, kilép a jelenből, az időből (Isten = végtelen, illetve Lenin = történelem) és fellebbezhetetlen, egyetemes tekintélyhez, erőhöz, a számára létezőhöz fordul „pecsétért” , egyben elősegít­ ve ezzel az eszmének, az értékrend alapján történő integrációját. A kultúra stabilizációját is - a maga formakincsével, hagyományaival, szo­ kásrendszerével - jelenti a házasság rítusa. A tradicionális keresztény értékrend jellemzője a kognitív és emocionális összhang. Léteznek értékállónak bizonyult szabályok, amelyek a társadalmi keretektől függetlenül is élnek, amelyek keresztény eredetüket elvesztve, ál­ landóan, általános társadalmi normaként élnek tovább. E mellett a munkásmozgalmi értékrend amorf állapotban, az általános, a humanizált értékek transzformátoraként jelenik meg, ennek következtében önállóbb és variábilisabb. A „profán” értékrendeknek éppúgy megvan ez a hármas funkciójuk, de szekundér jelleggel, szükségszerűen a „szent” -hez is kapcsolódva. Jól kive­ hetők, szinte saját értékrendi képükre és hasonlatosságukra alakítják sok­ szor a „szent” szférát is. Így például a felhalmozó-hedonista értékrendből táplálkozik a szertartást övező egyházi luxus megannyi formája, az esküvő kellékeinek túlhangsúlyozott beszerzése, a közlekedési eszközök túlságosan magas reprezentációs értéke, de leginkább a nagy létszámra méretezett, előkelő helyen megrendezett, túl­ csorduló vendéglátás. A falun megrendezett lakodalom, a Mátyás-templomosHiltonos exkluzív esküvő és a mozgalmi-funkcionárius reprezentációs házas­ 28 �ságkötési rítusára egyaránt érvényes ez. A fogyasztói-hedonista értékrend, mint szemlélet mindig is jelen volt az „ünneplő társadalomban” , csak egyrészt adott életszínvonalhoz viszonyult, másrészt égető szegénység esetén is köte­ lező volt ilyenkor a bőség felmutatása.3 A „profán” szféra nagycsaládos, rokonságra, ismerősökre kiterjedő, „egész falus” , „együtt a család” összejövetelre ad lehetőséget. A sokszor hetekkel előtte elkezdődő készülődés, közös munkaalkalmat biztosít, szerepfelkínálások révén kialakít egyfajta munkamegosztást, erősíti az együvé tartozást. A gyakran pontosan szabályozott, az eseményt forgatókönyvszerűen meghatáro­ zott rítus, mint viszonyítási alap „kulturálisan” is összetartó.4 VII. K O M M U N IK Á C IÓ S ŰR. A „szent” értékrendek számszerűségéből levonható2 az a következtetés, hogy a tradicionális keresztény rítus alapján kötött házasságok száma csök­ ken, hogy ezeket nem mindig helyettesíti a „szocialista házasság” rítusa, il­ letve az utóbbi a társadalom jelentős részének megfelelő. Közel sem gondolható, hogy a „szent” értékrend alapján megkötött házas­ sági rítusok valóban megegyeztek a meggyőződéssel. A hagyományos keresz­ tény értékrend alapján megkötött házasságok sem jelentették azt, hogy való­ ban így is gondolkodtak, éltek a „felek” . Hiába közvetítette maga a rítus az Istent, illetve a szocializmust, a résztvevők ettől független értékrend szerint élhettek. „Kommunikációs szakadék” támadt rítus és „viszonyulás” között. A rítus kiszolgálói nagyrészt elidegenedett módon, rutinszerűen végezték „mun­ kájukat” . A másod-, harmadrendű funkciók kerültek előtérbe, tehát a tradí­ ció, a rokoni elvárás (tradicionális keresztény értékrend) vagy a karrierigény, a hivatalos elvárás (munkásmozgalmi értékrend). Tehát mindkét „szent” értékrend meglétében jelentős szerepet játszott a formális és informális tár­ sadalmi elvárás, a rituális igény, a „vágy-gondolkodó” pedig elhalványodott. Intézményesített tömegfunkciója - eltérő mértékben - abban is állt, hogy kitöltse a „világnézeti űrt” , ami a világnézeti üzenet és annak megértése kö­ zött volt. Az intézményi értelmezéstől függetlenül mindig az egyéni értelmezés adja a keretet. A házasságot kötő pár elő- és utóélete minősítheti csak a rítust, tehet egyenlőségi vagy egyenlőtlenségi jelet az implicit vagy az explicit ér­ tékrend közé. V III. M EC H A N IZ M U S É S ST R U K T Ú R Á K . A házasságkötési szokásokban, mint ünnepi alkalmakban társadalmi je­ lenségszinten valamelyest megragadható a magyar társadalom diszfunkcionális működése és az ebből eredő tudati és magatartásbeli torzulás.5 Tetten érhető a magyar társadalom egészét átfogó gondolkodási aspiráció, az „eszmei dokt­ rína” , az értékháttér, az elméleti-elvi modell, az uralkodó ideológia, a praktizáló élettér (mechanizmus) a marxi-lenini, szocialisztikus, kommunalizáló, munkásmozgalmi, ateista-materialista, egyszóval: szovjet típusú szocializ­ mus. Ez mint mechanizmus „folyamatosan azon dolgozott, hogy az értékek a társadalom tudatában” a saját elképzelése szerinti rendbe rendeződjenek el, vagy rendeződjenek át, így akarva funkcionálisan működtetni a társadalmat. (Az értékátadás szocializációs szerepeit centralizálva, monopolizálva - iskola, tömegkommunikáció - vagy pedig „áthangszerelve” - egyház, család - , hogy végső fokon ezek is a mechanizmus funkcionális működését szolgálják.) De megvolt és kialakult a társadalmi tudatban a „szovjet típusú szocialista mechanizmus” léte mellett és ellenére az „értékek hierarchikus rendjének egy 29 �viszonylag állandó struktúrája” , amely olyan alapvető egyéni értékeket pre­ ferál, mint például szabadság, autonómia, és pozitívan visszaigazolt társadal­ mi, gazdasági szervező elveket vall, mint például demokrácia, függetlenség és piacgazdálkodás. A házassági szokások ilyetén való kialakulásában működött, ,,dolgozott” a szocialista értékrend-értékhierarchia mechanizmusa, amelynek a segítségével - összes részfunkciójával együtt - a szocializmus gvőzelmének-fennmaradásának-uralmának funkcióját volt hivatott teljesíteni. (A házasságkötés miben­ létét mind a négy részfunkció - kulturális, társadalmi, politikai, gazdasági egyaránt meghatározza.) A diszfunkcionális részfunkciók közül a társadalmi és kulturális különösen jól nyomon követhető a házassági normák alakulásában. „A működési zavarok a mechanizmusban és a struktúrában, a struktúra szétzilálásában és a mechanizmus rossz működésében” jelentek meg. Ennek következményei pedig „a világnézeti válság, a világnézet nélküli ember” , „az értékválság, az anómia, a kettős kötés, az ambivalencia, a cinizmus, a ritualizálódás” . (Hankiss E.) A társadalmi részfunkció működési zavara házasság terén úgy nyilvánul meg, hogy a házasulandók „világnézet-hiányosan” (világnézeti válság, érték­ válság, világnézet nélküli ember), bizonytalanul (anómia) állnak házasságuk kapujában, felemás módon kényszerülnek választani házassági ceremóniát (kettős kötés), ünnepet meghatározó normarendjük eldönthetetlen a számukra (ambivalencia); a tartalom hiányát a formával pótolják (ritualizáció).6 (- A ci­ nizmus, az „egészből” való kiábrándulás jelenthet együttélést vagy többszöri házasságkötést.) A kulturális részfunkció diszfunkcionális megjelenítése, a házasság „ p á r o ­ sítása” (politikai keret), agyon lakodalmasítása (elpiacosodás). A házas felek elszenvedői lettek az ünnepnek (passzivitás), az adott hagyományos keretek megszűnését nem követi semmi, nincs saját elképzelés, „megteremtő erő” (a kreativitás hiányos). IX. T E N D E N C IÁ K . A házasságkötésben, rítusában az értékrendek természetszerűen heterogén módon tükröződtek. Ezenkívül viszont jól megfigyelhetők az értékrendek tudatossági szintjeinek, alacsony foka, az elkendőzésre való hajlam, a rejtőz­ ködő bevallása, az értékrendek egybemosása. Továbbmenve - eltérő fokban - nem volt kohéziójuk („szent” értékrendek), társadalmi erejük csekély. Jellem­ zőjük a zavarodottság és a bizonytalanság.2 Pusztán az e témában vizsgált jelenségek alapján leírhatónak gondolom azt, hogy ünnepkultúránk általában véve elszegényedett, hogy az ünnep lényegé­ ben benne levő materiális elemek szerepe fölerősödött, az ezekkel együtt já­ ró integráló-kohéziós hatás felerősödése nélkül. Az értékrendek területén általános a hit - és a hit elvesztése. A tradicionális keresztény értékrend - itt helyesebbnek érzem e helyett „az egyház” szóhaszná­ latát - elveszítette tekintélyét, függetlenségét, hitelét. Az értékrendet megszemé­ lyesítő klérus olyannyira megtalálta szerepét, helyét a másik értékrendben (mun­ kásmozgalmi értékrend), hogy vele összefonódva nem képviselt másságot, töme­ gesen fölvállalható, tiszta értékrend-alternatívát. A munkásmozgalmi értékrend, vagy szocialista értékrend „emberi dimenziója” , elmélete ki sem alakult tel­ 30 �jes mértekben, társadalomépítő praxisának kudarca az értékrend létjogosultsá­ gát kérdőjelezte meg. A „szent” értékrendek Magyarországon válságban voltak. Mindkettő, magához mérten a tömegbázisvesztés hosszan tartó időszakát élte, azzal a különbséggel, hogy a tradicionális keresztény értékrendnél (egy­ ház) valamelyest elkülöníthető a fej a testtől, tehát a transzcendencia mint olyan, továbbra is a legjelentősebb vonzóerőt képviselte, vagyis a „hívek” számszerű növekedése mellett, belső megújulási folyamat is megindult. A tradicionális keresztény értékrend tömegbázisa ilyen formán tehát mégiscsak nőtt, míg a munkásmozgalmi értékrend mindig igen labilis test, alig-alig tudta elviselni, az értékrendnek hosszú idő óta megfelelni képtelen, hitelétvesztett „fejét” . Az értékrend tömegbázisa jelentős fogyásnak indult, a rep­ rezentáns uralkodóréteg esetében sem különíthető el élesen, hogy az érték­ rendet meggyőződésük vagy személyes érdekeik alapján képviselték-e? A puritán felhalmozó értékrend továbbélése a 8o-as évek végén kérdéses. A vállalkozó társadalmi keretek olyannyira szűkké váltak, hogy az a viszony­ lag széles réteg, amelyik kelet-európai módon, de eredményesen tudott fel­ halmozni, a jövőben legfeljebb csak korábbi befektetéseinek gyümölcseit él­ vezheti, de felhalmozásra képtelen lesz, mivel azonos aszketikus fogyasztás mellett is meglehetősen nőnek kiadásai; valamint az önkizsákmányoló munka­ végzés tovább nem fokozható. Feltehető, hogy életszínvonalának fenntartására fogja fordítani megszerzett tartalékait. A fogyasztó-hedonista értékrend egyrészt szintén teret veszthet, hiszen a fentiek rá is vonatkoznak. Az általános eszmétlenség és értékrendválság idő­ szaka, a felhalmozás ellehetetlenülése az általános fogyasztási nehézségek és zavarok feltehetően megnövelik a fogyasztó-hedonista értékrend értékét, szerepét, igényét, házasságkötésben játszott normatív szerepét. X. Ü N N E P . Az ünnep a társas lét eszenciája. Létezésénél fogva közösségi. Az „É n ” magányának, elszigeteltségének feladása, feláldozása a köz oltárán. Az összekülönbözőség helye a hétköznap, az összetartozás tere az ünnep. Az ünnep kilépés az időből, rácsodálkozás a végtelenre, betekintés a legizgalmasabba, közeledés a transzcendens felé. Az ünneptől megfosztott ember vesztesége kettős : elveszíti értékrend szerint az ünnepet, és elveszíti ezáltal annak tudatát is, hogy veszített va­ lamit. . . Az ünnepek paradox eseményei az emberiségnek. Az ember csillapíthatat­ lan igényéből táplálkozik, „a világ egészének univerzális helyeslésének át­ éléséből” , és válik önmaga, önmagunk, az „É n ” helyeslésének „átéltetésévé” . Elszentségtelenedhet, ami „szent” és szentté válhat, ami „profán” . ir o d a l o m . 1. H a n k is s E le m é r: Az é rté k tu d a t, k if o rr a tla n s á g a , (D iag n ó ziso k .) M ag v ető K iad ó B u d a p e s t 1983. 2. T o m k a M ik ló s: É le tfo rd u ló k ü n n e p lé s e a sz o c ia lista o rsz á g o k b a n . K u ltú r a és k ö zö sség . 1982'5. 3. P á p a y Z su z s a : A la k o d a lo m sz o cio ló g iá ja. M ozgó V ilág. 1987/7. 4. S z é m á n Z su z s a : A la k o d a lo m h a g y o m á n y ő rz ő sz e re p e és tá r s a d a lm i f u n k ­ c ió ja F e ls ő tá r k á n y o n . E th n o g rá fia . 1983/2. 5. H a n k is s E le m é r: T á rs a d a lo m p a to ló g ia (D iag n ó ziso k II.). M ag v ető K iad ó . B u d a p e st. 1986. 6. M ü lle rn é : B u d a n e st, X III. k e r ü le ­ ti a n v a k ö n y v v ezető . (Szóbeli kö zlés.) 7. H e rn á d i M ik ló s: Ü n n e p lő tá r s a d a lo m . K o s su th K iad ó . B u d a p e st, 1985. 8. H e rn á d i M ik ló s: A sz a b á lv o z o tt ü n n e p . V ilág o sság . 1984/7. 9. H e rn á d i M ik ló s: T a lló z á s az ü n n e p e k k el fo g lalk o zó sz a k iro d a lo m b a n . V ilág o sság . 1978/8-9. 10. Az ü n n e p te g n a p és m a. V ilág o sság . 1978/ 8-9. (T e m a tik u s szám .) 11. H a n ­ k iss E le m é r: A fe k e te do b o z. V aló ság . 1987/4. 12. H a m v a s B é la : Ü n n e p és k ö zö sség . In : A lá th a ta tla n tö r té n e t. E g y e te m i N y o m d a . B u d a p e s t, 1943. 13. B e re n d T . I v á n : G a z d a sá g i ú tk e r e s é s 1956—1965. M ag v ető K ia d ó . B u d a p e st, 1983. fe lh a szn á lt 31 �műhely SERES PÉTER Madách „Szép új világ"-a „ Kísértet járja be Európát a kommunizmus kísértető." - E zt a ,,klasszikussá” vált mondatot, A Kommunista Párt Kiáltványa kezdőso­ rát ma egyre többen idézik Európa- sőt világszerte. Persze, ma már nem úgy értelmezik a benne foglaltakat, mint ezt Marx és Engels tette a dokumen­ tum megjelenésekor - 1848 februárjában de még csak nem is úgy, mint Lenin a század elején, amikor is többek között erre alapozva dol­ gozta ki az orosz forradalom, majd az ezáltal létrehozott államszerkezet alapvonásait. M a mind többen úgy értelmezik a megfogalmazást, mint a kommunizmus egyetlen mondatba tömörített nekrológját, hiszen köztudott, hogy kísértető csak egy halottnak lehet. Hogy végül is ebben a kérdésben ki, hogyan foglal állást, az mindenki­ nek meggyőződésétől függő magánügye, ez engem pillanatnyilag nem is igen érdekel (bár természetesen magamnak is megvan az erre vonatkozó véleményem). Nekem itt és most csupán annyi a célom, hogy megkísérel­ jem bemutatni, hogy milyen összefüggések vannak a marxista kommuniz­ musfelfogás, illetve A z ember tragédiája tizenkettedik színének jövőképe között. Mert, hogy vannak ilyenek, az vitathatatlan tény. Mint ahogy az is, hogy ezek az összefüggések korántsem egyértelműen pozitívak. Nem azok már az elméleti alapokkal való összevetésben sem, nem is szólva a történelmileg tapasztalt gyakorlat olyan megnyilvánulásairól, mint például a sztálinizmus, a maoizmus, vagy akár a posztsztálinista „államszocializ­ mus” , amelynek persze legfeljebb annyi közük van a marxizmushoz, hogy téziseit és elgondolásait hivatkozási alapként kezelik, noha valóságos tevé­ kenységükben nem sokkal állnak közelebb hozzá, mint Hitler „nemzeti s z o c ia liz m u s a ".Éppen ezért én - bár többször beszélek majd ezen meg­ valósult rendszerekről is - azt tekintem elsőrendű feladatomnak, hogy a szo­ cializmusnak és a kommunizmusnak a „három nagy” , azaz M arx, Engels és Lenin műveiből kiolvasható „ ideáját ” vessem össze azzal az elképzelt jövővel, amit Madách a falanszterben megjelenít. Mielőtt azonban erre rátérnék, szükséges utalnom arra is, hogy a drá­ mában ennek a társadalomnak milyen követelményeknek kell(ene) meg­ felelnie. Erre vonatkozóan idézem tehát Ádám néhány mondatát, aki a megelőző, londoni szín vége felé a kortárs kapitalizmusban végsőkig csa­ lódottan felvázolja egy eljövendő, általa ideálisnak tekintett világ képét, s (akárcsak a kommunisták) meg is van győződve arról, hogy a megálmo­ dott társadalomnak el kell jönnie: „Én társaságot kívánok... / Mely véd , nem büntet, buzdít , nem riaszt. / Közös erővel összeműködik. / Minőt a tudomány eszmél magának, / És melynek rendén értelem virraszt. - / E z el 32 �f og jőni, érzem jól, tudom ...” - Milyen hatalmas, tiszta és szent meggyő­ ződés! S mekkora képtelenség mindaz, amire vonatkozik! Hiszen, ha vé­ gignézzük az utópiák fejlődését Platón államától napjainkig; ha gondolunk arra, hogy a marxizmus kezdettől fogva a „ proletárdiktatúra" fogalm ával operál; ha figyelembe vesszük Lenin azon kijelentését, mely szerint: „ M in­ den állam »külön elnyomó hatalom« az elnyomott osztály leigázására. Ezért minden állam nem-szabad és nem-népállam.” (Lenin: Állam és forradalom ); akkor azonnal világossá méltóan naiv egy olyan világ képzete, nem riaszt...” D e mivel nekem nem a inkább Ádámmal együtt át kell lépnem lesz előttünk, mennyire szeretetre „ M ely véd , nem büntet, buzdít, magam mai eszével kell ítélnem, egy új világba, tehát: „ Vezess, ve ­ zess Lucifer e világba .” Apropó, Luciferi! Ő az a Sátán bőrébe bújt, kissé talán cinikus gondol­ kodó, az emberi történelem önjelölt idegenvezetője, aki „Fényhordozó" jelentésű nevéhez méltóan mindvégig ellentmond az Úr nemegyszer marxi - pontosabban vulgármarxista - tételekhez hasonlókat deklaráló hangjának. (Hogy mennyiben nevezhető marxistának az Űr? Például abban, hogy már a második színben - , s a Biblia első könyvében - kiűzi az embert az É d enből, mégpedig azért, mert evett a Jó és Rossz tudásának fájából, vagyis megszerezte az értelmet, tehát valóban Emberré lett; ez pedig igen közel áll ahhoz, amit például Sztálin, Mao , vagy éppen Rákosi próbált több-kevesebb sikerrel - megvalósítani a vezetése alatt álló államban. D e némileg „m arxistának” tekinthető akkor is, amikor végszavában sem ígér Ádám nak közvetlenül elérhető boldogságot, csupán szinte végtelen harcot hiszen: ,, Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”; ez pedig né­ mileg egybecseng azzal, ahogy a marxizmus ideológusai a kommunizmust csak a távoli jövőben tekintik megvalósíthatónak, a közbeeső nemzedéke­ ket pedig arra buzdítják, hogy a cél elérése érdekében mondjanak le sze­ mélyes kényelmükről és boldogságukról.) Lucifer tehát mintegy „ellensúly­ ként” is szerepel ebben a műben és - annak ellenére, hogy végső soron kollektív öngyilkosságra biztatja az emberiséget - tulajdonképpen nem más, mint a történelmi folyamatok józan végiggondolásában és értékelésében/értelmezésében segédkező szkepszis megszemélyesítője. Vagyis nem gonosz és nem Sátán! S éppen ettől válhat érdekessé - esetenként mérv­ adóvá - mindaz, amit a történelemről általában, s magáról a falanszter­ ről mint olyanról kifejt Ádámnak. Az, hogy az általa képviselt filozófia meglehetősen pesszimista, az a korszak magyar valóságának ismeretében teljesen érthető. S ennek a pesszimizmusnak a falanszter sajátos, csak Madáchra jellemző kialakításában is fontos szerepe volt. Hogy miben áll ez a sajátosság? Mindenekelőtt abban, hogy - noha nem csupán a társadalombölcselet, de még a kozmogónia tekintetében is tökéletesen tisztában volt írónk az alapforrásként szolgáló Fourier egész rendszerével - bemutatott modelljé­ ből kihagyta mindazokat a vonásokat, melyek a francia gondolkodónál enyhítik az általa leírt falanszter embertelenségét. Tudatosan nem vette fi­ gyelembe például azt, amit Fourier az emberi szenvedélyeknek a rendsze­ ren belüli szerepéről mondott, vagyis azt, hogy: „Az a társas rend, amely föl fogja váltani a civilizált inkoherenciát, sem a mérsékletet, sem az egyen­ lőséget nem tűri el, sem a filozófiai célok bármelyikét. Heves és kifinomult szenvedélyeket akar: amint megalakult a társulás, annál könnyebben 33 �békülnek meg egymással a szenvedélyek , minél elevenebbek és számosabbak.” (Fourier: A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete). Ez a gondolat természetesen nem felelt meg Madách prekoncepciójának, aki a tökéletes egyenlőséget és egyhangú szürkeséget tette meg rendszere alap­ jának, így mint ezt Cassius „megzabolázása” is bizonyítja - kénytelen semmibe venni mesterének az emberi szenvedélyek pozitív határára vonat­ kozó nézeteit is. Az elgépiesedést hangsúlyozandó, magától értetődően hagyta figyelmen kívül azt is, hogy Fourier az öt „ érzéki hajlam”-ra (látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás), a négy ,,lelki hajlam" - ra (barátság, szerelem, családi ér­ zés, becsvágy) és a három „ elosztó szenvedély”-re (változatosság, versen­ gés, együttérzés), illetve ezek szervező és szabályozó hatására alapozza egy harmonikus termelőtevékenységen belül - az egyén szabad, ugyanak­ kor a közösséghez idomuló fejlődését. E z így egyáltalán nem felelt volna meg Madách meglehetősen sötétre festett képének, ezért nemcsak elhagyta az egészet, de a család, anya és gyermeke szétszakításának, az eltérések büntetésének szinte túlzott hangúlyozásával éppen a francia utópista szo­ cialista rendszerének lényegét váltotta az ellenkezőjére. De éppígy nem vette figyelembe az eredeti falanszter rendszerének azon - M arx által A tőke I. kötetében említett vonását, melyet Fourier a ,,courtes séances” névvel illetett, s amely nála azt jelentette, hogy szándé­ ka szerint a munkások két-két órás periódusonként eltérő jellegű munkatevékenységeket végeznének, ezáltal pedig - a szerző csaknem szó szerin­ ti megfogalmazásában - képessé lennének szellemi szükségleteik teljesebb kielégítésére, mint a régebbi idők bármely tőkése. Madáchnál ez a vonás teljesen eltűnik, ezért panaszkodhat Michelangelo arra, hogy állandóan széklábat kell faragnia, ami - természetesen - nem teszi lehetővé alkotás­ vágyának kiélését. Itt meg kell jegyeznem, hogy nekem úgy tűnik, mintha Madách Fourier-nál jobban látta volna előre a modern ipari társadalom fejlődé sét, hi­ szen a végletes specializálódás, például a szalagmunka bevezetése valóban az általa jelzett irányban hatott (mint ezt jóval később Chaplin művészi érvénnyel is megfogalmazta a „ Modern idők ” nem egy jelenetében). De ugyanez a gondolat jelenik meg Marx azon kijelentésében is, miszerint: ,,A részmunkás egyoldalúsága, sőt tökéletlensége tökéletességévé lesz , mi­ helyt tagja az összmunkának.” (M arx: A tőke I. kötet.). S, ha ehhez még azt is hozzávesszük, amit Marx jegyzetében az ember ebből következő fizikai/biológiai változásairól írt, elénk tárul egy olyan megdöbbentő tár­ sadalom képe, melyhez talán csak a X X . századi disztópiák és valóságok, így H. G. Wells szelenitáinak, vagy eloy-ainak társadalma és Aldous Huxley ,,szép új világ” -a, illetve a náci lágerek, a sztálini „nagy építkezések,, ; vagy a Vörös Khmerek rendszerének rémképei és víziószerű tárgyai hason­ líthatók. Láttuk, hogy ezen a ponton a Tragédia gondolatmenete igencsak közel került a marxizmushoz. Hogy mennyire volt ennek tudatában maga M a­ dách? Mennyire ismerte a közgazdaságtan és a politikai gyakorlat ezen új rendszerének alapjait? Művéből megítélhetően, vagy egyáltalán nem, vagy csak alig. Elmondhatjuk ezt annak ellenére, hogy a marxizmus igen­ is gyakorolhatott volna akár közvetlen hatást is az íróra: hiszen már 1849ben megjelent Pesten az „ A honvéd és kötelességei” című könyv, ame- 34 �lyik oly részletesen foglalkozik a „commimismus” elveinek egyébként egyáltalán nem ledorongoló - cáfolatával, hogy az már ezen elvek magyarországi elterjedtségének és hatásának bizonyítékaként is felfogható; hi­ szen az ötvenes évek közepén többek - például Vetter Antal honvéd al­ tábornagy, vezérkari főnök, Mihálótzy Géza Gyula honvéd ezredes és Kászonyi Dániel honvéd százados (a rangok és beosztások természetesen mind az egykori, 1848-49-es honvéd hadseregre vonatkoznak) részvéte­ lével megalakult Londonban a Magyar Szociális Demokrata Egylet , ami­ nek híre az emigráció és az itthoniak közötti szoros kapcsolatokat figye­ lembe véve, eljuthatott hozzá is. Eljuthatott, ám a szöveg tanúsága szerint nem jutott. Illetve: az egylet megalapításáról talán tudott Madách, esetleg olvasta az említett könyvet is, a marxizmus elveiről azonban vélhetőleg nem volt világos képe. S talán jobb is volt ez így! Mert mit szólt, mit szólhatott volna a dik­ tatorikus idegen uralom alatt álló országban, kényszerű elszigeteltségben élő író ahhoz a mozgalomhoz, mely már legelső dokumentumában is egy erőszakos hatalomátvételről beszél elérendő pozitív célként, mondván: „A proletariátus fejlődésének legáltalánosabb szakaszait felvázolva, a fennálló társadalmon belül dúló többé, vagy kevésbé burkolt polgárhá­ borút követtük nyomon addig a pontig, amelyen nyílt forradalomban tör ki, és a proletariátus a burzsoázia erőszakos megdöntése után megalapít­ ja uralmát." (M a rx-E n g els: A Kommunista Párt K iáltványa). Vagy mit szólt volna ahhoz a kijelentéshez, mely számára kétségtelenül minden tár­ sadalmi rend felrúgását, a féktelen indulatok elszabadulását érzékeltette: ,,A proletariátus, a mai társadalom legalsóbb rétege, nem emelkedhet fel, nem egyenesedhet ki anélkül, hogy levegőbe ne röpítse a hivatalos társa­ dalmat alkotó rétegek fölötte emelkedő egész felépítményét " (u. ott). S vajon ő, ezen rétegek egyik képviselője elfogadhatta-e a munkásosztály - , mint láttuk, egyébként is erőszakos - hatalomátvételének következő in­ doklását: „A proletárok csak úgy hódíthatják meg a társadalmi termelő­ erőket, hogy megszüntetik a maguk eddigi elsajátítási módját, és ezzel az egész eddigi elsajátítási módot." ? Ezekre a kérdésekre teljesen egyértelmű a válasz: a polgári demokrácia, sőt, általában véve, a demokrácia híve­ ként nem fogadhatta el a fenti elveket, nem érthetett egyet semmiféle dik­ tatorikus berendezkedéssel. Ebből következik az, hogy nem vette figye­ lembe a marxizmus azon megállapítását sem - még akkor sem, ha egyál­ talán találkozott vele - , mellyel pedig vélhetőleg egyet is értett volna, hi­ szen alig tíz évvel korábban maga is tapasztalhatta - Táncsics tevékeny­ ségét figyelve - a benne foglaltak valóságos voltát (noha maga Táncsics nem tartozott a kommunista mozgalomhoz, csak gondolkodásában és a munkásokhoz való viszonyában fedezhetünk fel a marxizmushoz közeli elemeket): „ A kommunisták legközelebbi célja...: a proletariátus osztállyá alakítása, a burzsoá uralom megdöntése..." (u. ott). Egyetértett volna? E z közel sem bizonyos. Az első számú céllal bizonyára igen, hiszen annak szükségességét 1848-49-ben maga is érzékelhette. A második számúval azonban csaknem ugyanilyen bizonyosan nem, hiszen a kor M agyarorszá­ gában még a burzsoázia valódi osztállyá alakulása sem ment végbe. De nemcsak ezért nem! (Ez a magyarázat egyébként is túlzottan mar­ xista ízű lenne, így adott esetben némileg megkérdőjelezhető.) Nem értett volna egyet a kijelentésekkel azért sem, mert az 1848-ban, tehát a magyar 35 �forradalom évében megjelent dokumentumból kiragadott ezen mondatok erőszakosságukkal és diktatúrára való közvetlen utalásukkal valószínűleg meg akkor is visszariasztották volna őt, ha egyébként elhitte volna a szer­ zőknek, hogy ,, A proletárhatalom az óriási többség önálló mozgalma az óriási többség érdekében.” (u. ott). D e voltaképp miért is hitte volna el? M i, a közel százötven évvel későbbi utódok már pontosan tudjuk, hogy - noha a ,,három nagy” őszintén és komolyan gondolta a proletár­ diktatúra demokratikus voltát (ami már nyelvileg is tökéletes önellent­ mondás) - az ezeken az alapelveken létrejött, vagy azokra hivatkozó ké­ sőbbi államok közel sem voltak a tökéletes népuralom példái, inkább a Madách által elképzelt elembertelenedett és elgépiesedett társadalomhoz voltak hasonlíthatók. És mit szólt, mit szólhatott volna a magyar forradalmat átélt, a felelős magyar kormány és országgyűlés létét igenlő Madách, M arx következő mondataihoz: „...a parlamentáris köztársaság a forradalom elleni harcá­ ban kényszerítve látta magát arra, hogy a megtorló rendszabályokkal együtt a kormányzati hatalom eszközeit és központosítását is erősítse. Ezt a gépezetet minden forradalmi átalakulás tökéletesítette , ahelyett, hogy szétzúzna volna."? (M arx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája). E z a felfogás bizonyosan nem felelt volna meg Madáchnak, akinek sze­ mélyes tapasztalatai egyáltalán nem arra mutattak, hogy a parlamentáris köztársaság a forradalom ellen lépett fel. Épp ellenkezőleg! Ő tehát nem juthatott el addig a következtetésig, mely Lenin véleménye szerint „ r endkívül pontos, határozott, gyakorlatilag megfogható" (Lenin: Állam és for­ radalom), vagyis addig a pontig, hogy „az államgépezetet... össze kell tör­ ni , szét kell zúzni”, (u. ott). M ivel Magyarország éppen ekkoriban kísér­ letezett egy független államszervezet létrehozásával, a magyar író termé­ szetesen a marxizmustól teljesen eltérően építette fel saját jövőbeli társa­ dalmát, bár - mint látni is fogjuk - az állam léte, vagy nem-léte a fa­ lanszter esetében is meglehetősen kérdéses. Mégsem mondhatjuk azonban, hogy mindenben olyan óriási lenne a különbség Madách és a marxisták között, hiszen koruk kapitalizmusának megítélésében egész jól egyetért(hét)nének, bár az író természetesen köl­ tőiebben (s némileg hosszabban) fogalmazza meg véleményét a londoni színben, mint ezt Engels teszi egyik írásában. A német gondolkodó ugyan­ is egy igencsak tömör és szarkasztikus mondatban foglalja össze a rend­ szer uralkodó osztályáról vallott nézeteit: ,, Modern burzsoáinknál faragat­ lanabb tuskók még nem voltak a földön.” (Engels: A lakáskérdéshez). Hogy ez a vélemény - így önmagában - mennyire helytálló, az ugyan né­ mileg megkérdőjelezhető, de, ha ezt a kijelentést kiterjesztjük bármely társadalom uralkodó elitjére - ideértve természetesen a „kommunista” párt- és tanácstitkárok stb. döntő többségét is - , akkor már kétségtelen­ né lesz igazságtartalma. S talán ez vezetett Madách szövegében arra a kérdésre, melyet Ádám tesz föl Lucifernek, látva a londoni színben meg­ testesült ,,klasszikus kapitalizmus” visszataszító vonásait: „ K i mondja meg itt , melyik bűnösebb, / Avagy csupán a társaság talán? - / Hol az ro­ had - buján tenyész a bűn.” Itt tehát szinte tökéletes az egyetértés, ami végső soron nem is csoda, hiszen mindketten saját tapasztalataikból szűr­ ték le egybehangzó véleményüket. Egyebekben azonban igen nehéz közvetlen párhuzamot vonni Madách �és a marxizmus társadalomfelfogása között, habár következtetéseik nem egy ponton érintkeznek egymással, még, ha olyan formában is, hogy a Tragédia negatívan értékeli ugyanazt, ami a marxizmusban, mint pozití­ vum szerepel. Ilyen találkozási pont többek között az is, hogy Ádám kérdésére válaszolva, Lucifer egészen nyíltan utal arra, hogy a falanszte­ rek világában megszűnt a nemzeti tudat „feleslegessé” lett ideája, mi több, rejtetten még azt is érzékeltetni látszik, hogy ezzel együtt megszűnt magának az államnak a fogalma, létezése is, hiszen: „E régi eszmék töb­ bé nincsenek. Nem kisszerű volt-é a hon fogalma? / Előítélet szülte egy­ szer azt, / Szűkkeblűség, versengés védte meg. / Most már egész föld a széles haza. ! Köz cél felé társ minden ember, / S a csendesen folyó, szép rend fölött! Tisztelve ál! őrül a tudom ány ” S Ádám - nem tud­ ván, hogy ez a rendszer valójában mit is jelent, s közben azért némileg sajnálkozva a „hon fogalmá”-nak eltűnésén - így válaszol erre a fenti kijelentésre: „Beteljesült hát lelkem ideálja, / Ez mind derék, ezt így kívántam én is.” Látjuk tehát, hogy éppen azon fogalom megszűnése okoz neki fájdalm at, amelyért az 1848-49-es magyarok a leginkább küzdöttek, s amelyet később az (állítólag) a marxi elvekre alapozó államrendszerek, a „proletár internacionalizmus” jelszavára hivatkozva, annak eredeti értel­ mét többé, vagy kevésbé szándékosan félremagyarázva (hiszen M arx, E n ­ gels és Lenin mindig is hangsúlyozta, hogy a nemzeti öntudat és a hazafiság nemcsak nem zárja ki a proletár internacionalizmust, de feltétele is annak), vagy mellékesnek és teljesen elhanyagolhatónak, vagy kifejezetten károsnak tekintettek. De végül is milyen Madách falanszterének államszervezete? Van-e egy­ általán? É s, ha van, akkor kik uralják? É s milyen elvek szerint? Ezekre a kérdésekre csaknem lehetetlen megbízható feleletet adni. Igaz, a Tudós és az Aggastyán központi szerepét látva technokráciára, vagy gerontokráciára gyanakodhatnánk, ez azonban meglehetősen bizonytalan. Am it ugyanis biz­ tosan tudunk, az csupán annyi, hogy ebben a társadalomban mindent még a nácizmus gyakorlatához és Orwell rémképéhez egyaránt hasonlítha­ tó „pároztatási indexet” is - végső soron a közvetlen és ráadásul igen primitíven felfogott célszerűség határoz meg. S bár ez a pragmatikus gon­ dolkodásmód bizonyos korszakok amerikai társadalmát éppúgy jellemez­ te, mint a húszas évek egyes konstruktivista mozgalmait - pl. a Bauhaus tevékenységét - , a „legtökéletesebben” mégis a különböző totális uralom­ ra törő rendszerekben nyilvánult meg, a sztálinizmustól a hitlerizmuson és a maoizmuson keresztül egészen a kambodzsai „vörös” rémuralomig. S ta­ lán nem véletlen az sem, hogy e rendszerek többsége a kommunista elve­ ket hirdette, illetve azokra hivatkozott. Sőt: bizonyára nem véletlen, hiszen Engels, majd az őt kommentáló Lenin egyaránt „a demokrácia »elalvásáról« és »elhalásáról«" beszél. (Lenin: Állam és forradalom). Igaz persze az is, hogy Lenin - , aki talán előre megérezte mindazt a torzítást, amit ez a kijelentés lehetővé tesz, egy totális diktatúra ideológusainak kezében ehhez hozzáfűzte azt a magyarázatot is, mely szerint: ,,Ez első pillanatra nagyon különösnek tűnik. De csak annak »érthetetlen«, aki nem gondol­ kodott azon, hogy a dem okrácia szintén állam, és hogy következésképpen a demokrácia is eltűnik, amikor eltűnik az állam ” (Lenin: Állam és for­ radalom). Még, ha figyelembe is veszem azonban mindezt a pontosítást, szigorítást és megkötést, mely ez utóbbi idézetből voltaképp kiolvasható, 37 �még akkor is kérdéses marad számomra, hogy vajon a demokratikus ál­ lamforma valóban „ külön elnyomó hatalom’ ’-e - mint ezt korábban idéz­ tem - és ily módon valóban szükségszerű és elkerülhetetlen-e annak „elh a ­ lása” ? Nekem úgy tűnik, Madách véleménye szerint nem. Mi több: itt nemcsak a demokráciáról, hanem magáról az államról, mint olyanról is beszélhetünk, hiszen a marxizmus ezen konstrukció teljes és végső megszűnését tételezi. Ha viszont megfigyeljük az Aggastyán büntető/jutalmazó, a szabályokat kialakító és betartató feladatkörét a falanszter - látszólag tökéletes egyenlőségen alapuló, valójában azonban erősen hie­ rarchikus - rendszerében, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy itt közel sem beszélhetünk az állam valóságos eltűnéséről. Hiszen, ha elhagyjuk a mar­ xista értelemben vett „ osztály” fogalmát és jellemzőit, melyek itt valóban nem léteznek, akkor erre a világra is tökéletesen jellemzőnek tűnik Lenin azon megállapítása, hogy: „ . ..az állam egy megbatározott osztály uralmi szerve...” (Lenin: Állam és forradalom). Madáchnál természetesen nin­ csenek osztályok, a szövegből megítélhetően azonban van egy olyan réteg (vagy vannak olyan személyek), amelynek tagjai (akik) igencsak erőtelje­ sen meghatározzák az egész rendszer működését, lenyesegetik az általuk vadhajtásnak tekintett, véleményük szerint a közösség érdekeivel ellentétes ,,kinövéseket" D e végül is milyen valójában a Madách által „megálmodott" társadal­ mi formáció? Azt már az eddigiek alapján is megállapíthatjuk, hogy egy­ értelműen elgépiesedett és elembertelenedett, egyszóval szándékosan disztópikus. E z akkor válik igazán érdekessé, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen típusú képzetek inkább a X X . századra, azon belül is főként a tota­ litárius államok (mindenekelőtt a hitleri Németország és a sztálini Szov­ jetunió) megjelenésének idejére, illetve az ezek után jelentkező étatista ál­ lamalakulatok (így a negyvenes-ötvenes évekbeli Egyesült Államok) ,,fény­ korára” tehetők, kivéve talán Wells-t, aki - valószínűleg fábiánus nézetei hatására - már a század első évtizedében megteremtette saját rémál(la)mait. Megállapításom azonban - a már szintén említett Huxley és Orvell mellett - éppúgy vonatkozik Vonnegut 14. számú Utópiájára, mint Bradbury minden könyvet elégető, a gondolkodást kifejezetten tiltó, teljesen ,,amerikanizálódott” világára, vagy éppenséggel Karinthy Capilláriájára. S, ha mindezt figyelembe vesszük, akkor elmondhatjuk, hogy Madách drá­ mája tekinthető mintegy mindezen művek egyik őse, azaz egy „ paleodisztópia” gyanánt, hiszen a X V III -X IX . században inkább ennek ellenkező­ jével találkozni, így Verne is például csak élete - és a kilencvenes évek végén jut el addig a pontig, hogy írásaiban rögzítse az általa mindaddig felhőtlennek tekintett ipari fejlődés árnyoldalait is. Meg kell persze jegyeznem azt is, hogy a nem negatívnak szánt utópiák is meglehetősen fasizoidnak tűnnek számomra, hiszen - mint ezt már nem egy kutató, így a lengyel Stanislaw L em , vagy a svéd Sam J . L u n dva ll is megállapította a s cience fiction történetéről és fejlődéséről írott monográ­ fiájában (mely műfajban ők besorolják az utópiákat és disztópiákat is) - minden ilyen elképzelt államszervezet rendelkezik a totális irányításra való törekvéssel, polgárai teljes és állandó felügyeletének igényével, s a követelményeknek meg nem felelők megbüntetésének rendszerével. A követelményeknek pedig általában senki nem felel meg, aki valamilyen módon eltér az átlagtól, akinek egyéni céljai és gondolatai vannak. Ez 38 �pedig igencsak egybecseng azzal, amit az állítólag a marxizmusra alapozó országok gyakorlatában követtek, noha a „három nagy” hangsúlyozta az egyén minél teljesebb szabadságát a „ proletárállamon " belül. Engels pél­ dául így írt az állam fokozatos „elhalásával” , illetve elnyomó és irányító funkcióinak egyre kisebb területre történő korlátozásával kapcsolatban: ,,Az állambatalomnak társadalmi viszonyokba történő beavatkozása egyik területen a másik után feleslegessé válik és elenyészik ... A szemé­ lyek feletti kormányzás helyébe dolgoknak az igazgatása és termelési folyamatoknak a vezetése lép." (Engels: Anti-Dühring. Eugen Dühring úr tu­ dományforradalmasítása.). Madáchnál azonban szó sincs a személyek közvetlen irányításának meg­ szűnéséről (bár Ádám korábban idézett mondatai látensen ezt a célkitű­ zést is tartalmazzák), hiszen a falanszterben igenis van személyes bűn, s ezáltal személyre kiszabott büntetés is. S, hogy mik ezek a bűnök? Csupa alapvető emberi tulajdonság: Cassius elveiért bármikor harcolni kész in­ dulatossága; Luther szellemiséget felélesztő lelkesültsége; Michelangelónak az elembertelenedettség ellen ható szépségvágya; Platón menekülése az el­ viselhetetlenné lett valóságból az ideák világába. S a büntetések? A lehe­ tő legprimitívebbek, csak a fizikai létből fakadók, arra vonatkoztathatók: kényszerű gyógykezelés (ez a totalitárius és étatista államokban egyaránt közkedvelt módszer), az ebéd elvonása, szobafogság, borsón térdepeltetés. Ezek az abszolút infantilis, de éppen gyermetegségük miatt mégis gyak­ ran a börtönök hangulatát is idéző büntetések már önmagukban is minő­ sítik a falanszter rendszerét, mely egyébként sokban hasonlít a megvaló­ sult „m arxista” gyakorlat ama elképzeléseihez, melyek szerint a kommu­ nizmusban meg kell szüntetni minden olyan eltérést, amely az átlagtól akár pozitív , akár negatív irányban megmutatkozik. Ezen „víziók” és M a­ dách elképzelt társadalma között azonban van egy lényeges különbség: Sztálin, a posztsztalinizmus és a többiek a gyakorlatban is megkísérelték realizálni elméleteiket, így nemegyszer államuk szellemi életének teljes elszürkítését érték el. S ezzel még közel sem értünk a végére a falanszter negatívumainak, hi­ szen csak ezután következik például a természet „célszerű” átalakítása, ami számos ponton érintkezik azzal az elmélettel és gyakorlattal, melyet az önmaguk által a marxizmus „m egvalósítójaként” deklaráló államok követ­ tek: ,,A z ember uralma alá hajtja a természetet ! ” Hogy ez mekkora képtelenség, arra - úgy tűnik - nemcsak saját korunk ökológusai és környezetvédői jöttek rá, hanem már Madách is, aki a Föld - a Tudós által lombikba szorított - Szellemével a következőket mondat­ ja kitörése előtt: „...Ez a lombik nekem / Nagyon szűk és nagyon tág. Hisz te ismersz, / Ádám , úgy-é, - most még nem is gyanítnak." E z a né­ hány sor, illetve a szellem ezt követő eltűnése nem emlékeztet-e minket azokra a katasztrófákra, amelyeket a természet „kordába szorított” erő­ inek elszabadulása idézett elő (természetesen sokkal gigantikusabb mére­ tekben) például Csernobilnál? De lépjünk csak tovább: a falanszter praktikumra törekvő felfogásából következik, hogy feleslegesként tűnt el e világból a rózsa, a ló, a kutya és az ökör, de még az oroszlán is, mégpedig részben amiatt, mert eleve nem bírt gyakorlati haszonnal, részben pedig azért, mert a technikai fejlő­ dés eredményeképpen az embernek többé már nem volt szüksége a mun­ 39 �kájára (és létére). Hogy ez mennyire hasonlít a X X . század kipusztuló nö­ vény- és állatvilágához, annak részletezését feleslegesnek érzem. D e akkor végül is mi maradt meg. „ Minő kérdés...? / É l ami hasznos, és mit ekko- rig a tudomány pótolni nem tu d o tt:/ A disznó és a birka, de korántse / Olyan hiányosan már, mint minőnek / A kontár természet megalkotá:/ Az élő zsír, ez hús - s gyapjútömeg, / Mely , mint lombik, céljainkra szolgál.” Ú gy vélem, ebben a gondolatban viszont annak az előképével talál­ kozunk, amelyik kialakította a „belterjes állattenyésztés” gyakorlatát, a napot soha nem látó, műemlőn nevelkedett ,,haszonállatok” világát, a tel­ jesen elgépesített tojás- és csirkegyárakat. A marxizmus a jövő gyakorlatára vonatkozó elképzeléseiben nem fogadta el a föld ilyen kiuzsorázását, ellenkezőleg: amikor Marx A tőke III. kötetében a kommunizmus földtulajdonáról beszél, annak gazdasági-társadalmi vo­ násain kívül figyelmeztet a természet ép állapotban tartásának kötelezett­ ségére is: „Egy magasabb gazdasági társadalomalakulat álláspontjáról az, hogy a földgolyó egyes egyének magántulajdonában van, éppoly képtelen­ ségnek fog látszani, mint az, hogy az egyik ember a másik magántulajdonában van. Még egy egész társadalom , egy nemzet, sőt, az egy időben lé­ tező összes társadalmak sem tulajdonosai a földnek. Csak birtokosai, ha­ szonélvezői annak és mint boni patres familias kötelesek jobb állapotban hagyni örökül a következő nemzedéknek.” Látjuk tehát, hogy itt nem ma­ gával az elvvel van baj. Hogy azonban ezek az elvek miként valósultak (illetve nem valósultak) meg a „kommunista” államokban, arra nézve ele­ gendő körülpillantanunk a világban, illetve - a gyakorlatba is átültetett „ökológiai” nézetekre vonatkozóan - néhány helyen beleolvasnunk vala­ mely „szocialista realista remekműbe” , mint akár Ázsájev magyarul 1950ben megjelent „ Távol Moszkvától ” című könyvébe, s máris nyerünk egy viszonylag megbízható összképet erről. (Persze, az igazság kedvéért azt is meg kell jegyeznem, hogy az ilyen, antiökologikus gondolkodás tulajdon­ képpen minden társadalmi formációra csaknem ugyanilyen mértékben ér­ vényes volt a X IX . század második felétől a X X . század utolsó harmadáig. S még az sem egészen biztos, hogy csak volt.) D e térjünk vissza a Tragédiához! A falanszter célszerűségi szempontok - és csak azok - szerint felépített világában ugyanis nemcsak a természet ilyen szellemben való átalakítása magától értetődő, hanem a művészet és a bölcselet kiirtása is. Hogy miért? Tulajdonképpen ugyanazon okból, ami miatt már Platón is megtiltotta ideális államában a művészetek többségé­ nek gyakorlását, mégpedig azért, mert csak megrontják az erkölcsöket, s elvonják az emberek figyelmét a valóságtól. Madách rendszerében azonban megjelenik egy új és a X X . századi olvasó számára nagyon ismerős v ád ­ pont: a társadalmi veszélyesség. Mert mit is mond az Aggastyán a tüzet fel­ szító Lutherre kiszabott büntetés indoklásaként? A következőket: ,,Te is­ mét / Mértéktelen fűtötted a kazánt. / Valóban úgy látszik, hogy szenvedé­ lyed / Veszélybe hozni az egész falansztert.” Az indok tehát - legalábbis a felszínen - az egyénieskedés, a közösség érdekeinek és létének a veszé­ lyeztetése. D e nem ugyanez volt-e az a vád is, amelynek következtében például Hegel, Thomas Mann, Lev Tolsztoj és mások művei a nácik könyvmáglyáira kerültek; amely miatt a legkiemelkedőbb szovjet alko­ tók, így többek között Bulgakov, vagy Szolzsenyicin hosszú évtizedekig hallgatásra voltak kárhoztatva, emigrációba kényszerültek, rosszabb eset­ 40 �ben pedig száműzetésre, internálásra, vagy halálra ítéltettek a sztálinizmus és az azt követő államszocializmus éveiben egyaránt. Ezek a tények pedig igencsak jól illusztrálják mindazokat a lehetséges visszaéléseket és szörnyű­ ségeket, melyeket a köz érdekére hivatkozva, egy totális hatalomra törő ál­ lamszervezet elkövethet (s többnyire el is követ). S ha már a filozófiánál tartunk, foglalkozzunk egy kicsit Platón nak a falanszterben felbukkanó alakjával is. Igen érdekes ugyanis Madách ,,szereposztása’’, mely szerint az Aggastyán éppen azt a filozófust sújtja a gondolkodásért büntetéssel, akinek az ideális államról alkotott elképze­ lései (így a művészetek elvetése, vagy a később említendő nő- és gyermek­ közösség) a legközelebb állnak az ebben a színben ,,megvalósult” rend­ szerhez. Ezt a kettősséget Ádám is hangsúlyozza, amikor a megbüntetett antik bölcs láttán így sóhajt fel: „Ah, mily szerep jutott, Plátó, neked / A társaságban, mely után epedtél!” Ugyanakkor e kettősség mégis természe­ tes hiszen nyilvánvaló, hogy míg Platón saját utópiájában az állam kivé­ telezett vezető rétegéhez sorolta önmagát, addig itt - annak hiánya, illet­ ve legfeljebb álcázott léte következtében - ő is a hétköznapi munkát vég­ zők közé sorolódott, akik viszont ki vannak téve jutalmazásnak és bünte­ tésnek egyaránt. D e ugyanebbe az irányba hat az a tény is, hogy míg az ő államát a filozófusok irányítják (ez pedig elvileg egy emberségesebben működő rendszert feltételez), addig itt erről szó sincs, sőt: a filozófia gya­ korlása egyenesen tilosnak minősül. Emellett végső soron azt sem lehet még viszonylag pontosan sem meghatározni, hogy tulajdonképpen ki is a hatalom birtokosa. E z pedig egyrészt Franz Kafka műveinek arctalan és személytelen hatalmi apparátusára emlékeztet, másrészt pedig a szta li­ nizmus és a posztsztalinista rendszerek gyakorlatára, melyekben a külön­ böző posztokat/státusokat betöltő emberek többnyire csak bábok voltak, míg a valóságos hatalmat senki által nem ismert személyek és szerveze­ tek gyakorolták a „demokratikus centralizmus” és a „szocialista demokrá­ cia”, de főként az ,, állambiztonság” és a ,, honvédelmi érdek” égisze alatt. A falanszterben érvényesülő tiltás azonban nemcsak a bölcseletre, ha­ nem a művészetek bármelyikére is vonatkozik (ezen a ponton tehát Madách ismét megsejtette a X X . századi valóság számos elemét). S ennek indok­ lásában - a célszerűtlenség és „oktalanság” mellett, amire még visszatérek - megint felbukkan a veszélyesség vádja is. Legalábbis erre utalnak a Tudós azon szavai, amelyekkel Ádámnak arra a megjegyzésére reagál, hogy a fennmaradt néhány írásmű szellemi hatása úgy is fel fogja borítani a falanszter látszategyenlőségen alapuló egész rendszerét, s így egy új, em­ beribb világlátás indukálójává lesz: „A méreg, melyet rejt, nagyon veszé- lyes,/ Azért nem is szabad olvasni másnak, / Csak aki hatvan évet megha­ ladt, / S a tudománynak szentelé m agát” E z pedig nem más, mint a nem is olyan régi posztsztalinista gyakorlatban volt a „zárolt anyagok” rend­ szere, illetve az az elv, mely szerint ,. kutatni mindent szabad, publikálni nem”. (S ehhez fűzzük hozzá azt is, hogy ez az - önmagában véve is igen­ csak diktatorikus rendszert sejtető - elv sem igazán érvényesült követke­ zetesen az utóbbi négy évtizedben.) Ha tehát tekintetbe vesszük a falanszternek a művészettel szembeni ma­ gatartását, akkor egyáltalán nincs mit csodálkoznunk az elgépiesedés ellen az esztétikumot és a változatosságot csatasorba állítani kívánó Michelan­ gelo kifakadásán, aki e szavakkal indokolja a meggyűlölt munkahely „ön­ kényes” elhagyását: „..miért mindig széklábat csináltam, / És azt is a lég- 41 �hitványabb alakra. / Soká könyörögtem, hagyják módosítnom / Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt. / N em engedék. Kívántam változásul / A szék támláját, mindent hasztalan. / M egőrüléshez voltam már közel, / S otthagytamkínt, ott a mühelyet.” S hiába tudjuk mi, kései utódok, hogy a hoszszú idő alatt begyakorolt, mintegy reflexszé lett, automatizálódott mun­ ka eredményesebb és termelékenyebb; hiába értjük meg bizonyos mérté­ kig (a Bauhaus tevékenységének és a design fejlődésének ismeretében) a Tudós álláspontját is, miszerint: „ M i gyermekes. A serlegen virág, / A széktáblán ábrándos arabeszk, / Emberkezek, pazarlott műve mind. / S üdv tőbb-é a víz azon pohárból? / Kényelm esb-é e széken az ülés?” - Megért­ jük tehát ezt az álláspontot, de nem értünk egyet vele. Azért nem, mert mi már tudjuk, hogy üdítőbb a víz a pohárból, kényelmesebb az ülés a szé­ ken, ha az esztétikus; mert mi már ismerjük a lakótelepek méhkaptárszerű házainak szürke embertelenségét; és mert mi már tudjuk, hogy ez az anyagi világunkat nagyrészt jellemző szürkeség milyen mértékben szürkíti el szellemileg is a benne élőket. Éppen emiatt mi már igenis kívánjuk az ,,emberkezek pazarlón m üveit” , a virágot a serlegen és az arabeszket a széktámlán, bármilyen „gyerm ekes” is ez a falanszter racionálisan gondol­ kodó Tudósának a szemében. (Ha ilyen a racionalitás, akkor éljen az ir­ racionalitás!) A már többször is említett célszerűségi szemlélet felvet egy olyan kér­ déskört is, melynek elemeivel éppen Michelangelo problémájánál találko­ zunk, s melynek megoldásában/megválaszolásában véleményem szerint ta­ lálkoztak a marxizmus nézetei a Madách által kifejtettekkel: lehetővé te­ szi-e az egyén kívánatos szellemi fejlődését az, ha egész életében egyetlen munkafolyamathoz (pl. éppen a széklábak faragásához) van kötve? Ennek falanszterbeli megnyilvánulását, s „elméleti megalapozását” a következő három sorban foglalja össze a Tudós, aki végső soron az egész színben Ádám, Lucifer és az olvasó/néző vezetőjeként szerepel: „...a tökélyről az kezeskedik, / Hogy a munkás, ki ma csavart csinál, / Végső napjáig amel­ lett m a ra d ” És - a társadalmi osztályokba/rétegekbe való tagozódás mel­ lett - tulajdonképpen ugyanerre a végletekig racionalizált termelésre utalt Engels is, amikor saját korának angliai állapotát elemezve, némileg kriti­ kusan mutatott rá arra a tényre, hogy: „ A k i most munkásnak született, nem számíthatott másra, minthogy örök életében proletár m a ra d ” (Engels: A munkásosztály helyzete Angliában.) D e korábban már idéztem M arx megjegyzését is a A tőke soraiból, mely a részmunkás „tökéletességgé” váló tökéletlenségére vonatkozik. Ennek a szoros megkötöttségnek, melynek árnyoldalait és tragikus kö­ vetkezményeit való életünkben éppúgy megfigyelhetjük, mint az olyan ki­ emelkedő művekben (mint pl. a már említett „Modern idők” ), Madách a legfontosabb negatív következményét az emberi lét és szellem kiteljesíté­ sének lehetetlenné tételében látja, s ezt Ádám következő mondataiban fo­ galmazza meg: „ Tudom jól, hogy kell olyan is, / K i homokot hord, vagy követ farag: / N élkü le nem em elkedik terem. / D e ez csak a homályban tévelyeg, / S fogalma sincs arról, miben segít. - / Csak az építész látja az egészet, / S bár megfaragni nem tud egy követ, / A müvet ő teremti, mint egy Isten. - / Ily építész nagy a tudásban i s .” S, ha ezután szemügyre vesszük azt is, hogy mit mond, ezzel kapcsolatos egyrészt Fourier, másrészt a marxizmus, akkor megfigyelhetjük, hogy ugyanarra a problémára há­ 42 �rom, minden összecsengésük mellett is némileg eltérő megoldást találnak. Madách a gépies tömegtermelés felszámolásában és az egyedi munka fel­ újításában látja ezt a megoldást (ebben mintegy megelőlegezve a nem sokkal későbbi angol preraffaeliták, az A rts and Crafts, Morris és Ruskin elveit és gyakorlatát), Fourier a „ courtes séances” említett gyakorlata ál­ tal biztosított változatosság révén véli megelőzni rendszerének elembertelenítő hatását; a marxizmus a gépesítés fokozásával, a munkásnak az au­ tomatizálható tevékenységek alóli felszabadításával és az így fennmaradó idő minél értékesebb kihasználásával gondolja felszámolni a „ részmunkás” kapitalizmusban tapasztalható beszűkülését. A három gondolkodásmódban közös az emberi élet kiteljesítésének követelménye, illetve a társadalom folyamatos továbblépéséé, amely a Madách teremtette falanszterben lehe­ tetlen. E rendszerben csak stagnálás létezik, s ezért igazak a munkafolya­ mat atomizálásának negatívumát említő Ádám szavai: ,, Azért nincs élet, nincs egyéniség, / Mely mesterén túljárna, semmi miiben ” Egyet kell értenünk ezzel a következtetéssel, hiszen mi már tapasztalatból is tudjuk, hogy mit eredményez egy olyan - akár fasizmusnak, akár sztálinizmusnak, vagy államszocializmusnak nevezett - társadalmi rendszer, melyben nem­ csak feleslegesnek, de károsnak tekintettek is a michelangelók, a lutherek, a cassiusok és a platónok. S itt - úgy érzem - elérkeztünk Madách disztópiájának azokhoz a vo­ násaihoz, melyek talán a legvilágosabban tanúsíthatják a falanszter v i­ lágának tökéletes embertelenségét. E z a három vonás a nő- és gyermek­ közösség, illetve az emberekre alkalmazott faj nemesítés gyakorlata. Em ber­ telenek? Milyen jogon nevezem őket annak, mikor ezek a vonások lega­ lább elméletben, de a harmadik esetében a gyakorlatban is pontosabb kör­ vonalazást nyert, illetve alkalmazásra került. S hogy ez nem von le semmit eredendő embertelenségükből? E z ugyan igaz, de mégis felmenti Madáchot azon lehetséges vád alól, hogy csupán saját pesszimizmusát öntötte ilyen formába. Hiszen, ha ezek a tényezők másban is felmerültek, akkor meg kellett lenniük az emberiség általános gondolkodásában is, így a Tragédia nem tesz mást, mint beépíti falanszterének rendszerébe ezeket a már létező elemeket. Lássuk tehát őket megjelenésük sorrendjében; A nőközösség talán első jelentkezésével éppen Madáchnál a filozófus ősképévé váló Platón fő műve, az ideális társadalmi rendszert körvonala­ zó Állam alapelvei között találkozunk abban a formában, hogy: ,,Ha az­ tán a nők és a férfiak a nemzés törvényes korhatárát már átlépték, ak­ kor a férfiaknak bizonyos szabadságot engedélyezünk, hogy azzal érintkez~ zenek, akivel akarnak ...” E z az elv és gyakorlat - a törvényes korhatár és a csak a férfiakra vonatkozó választási szabadság teljes figyelmen kívül hagyásával - igencsak emlékeztet engem arra, ahogy a hatvanas évek má­ sodik felében a hippik számos kommunája értelmezte a szerelem szabad­ ságát, a tökéletesen nyitott promiszkiutást. D e mi köze van ennek a M a­ dách által is átvett elemnek a marxizmushoz? Hiszen mondhatnánk azt, hogy az a platóni elképzelés igencsak távol áll a marxizmus elméletétől és gyakorlatától egyaránt. Mondhatnánk, de nem mondjuk, mert nem igaz. Hiszen, ha fellapozzuk például A Kommunista Párt Kiáltványa második fejezetét, ott elhangzik a vád, hogy: „...ti; kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni.” E z a vádpont meglehetősen általános lehetett. Ez nemcsak abból következtethető ki, hogy hosszú életűnek bizonyult, így 43 �még a ban is Engels zésüket X X . század szélsőségesen antikommunista rendszerek demagógiájá­ vissza-visszatérő elemként szerepelt, de abból is, hogy M arx és meglehetősen nagy teret szentel a feltételezés cáfolatának. Védeke­ azzal a megállapítással indítják, hogy: „ A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniük, mert az majdnem mindig létezett.” M i­ vel itt a szerzők a hivatalos és nem hivatalos prostitúcióra (mások felesé­ geinek szexuális kizsákmányolására) gondolnak, érvelésük még elfogadha­ tónak is tűnik. Nem sokkal később azonban - épp a fenti tételből kiindul­ va - találkozunk a következő megjegyzéssel is: „ Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni , hogy a képmutatóan leplezett nőközös­ ség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni .” Ez a véde­ kezésnek alig nevezhető mondat még akkor is gyanús, ha tudjuk, hogy ilyen gondolatok a marxisták többségében még elméletben sem merültek fel, a gyakorlatban pedig - néhány szélsőséges, inkább az anarchizmushoz közelítő kis csoportot, illetve az ellenkultúra már említett, gyakran a mar­ xizmusra is hivatkozó közösségeit kivéve - soha sehol nem valósultak meg. Gyanús, mert az elmélet végső soron lehetővé teszi, sőt a kommunizmus­ ban általánosnak is tekinti a nőközösséget. És most térjünk át a gyermekközösségre! Ez a vonás ugyancsak Platón említett művében bukkan fel. aki így fogalmaz: aki... házasságot köt , az valamennyi gyermeket, aki ettől a naptól számítva a tizedik , illetve hetedik hónapban születik , ha fiúgyermek , fiának , ha pedig leánygyermek , leányának fogja nevezni, ezek pedig őt apjuknak , és így to vább” (Platón: Állam ). Hogyan viszonyul ehhez a marxizmus? M arx és Engels kezdettől fogva hevesen tiltakozik azon vád ellen, hogy a kommunisták fel akarnák számolni „ a legmeghittebb viszonyokat” (M arx-E n gels: A Kommunista Párt K iáltványa), s ebben tökéletesen igazuk is van, hiszen elméletükben valóban nem szerepel a családok teljes szétszakítása, így a gyermekközösség sem. H a azonban figyelünk arra is, hogy célul tűzik ki a polgári családmodell minél tökéletesebb és mielőbbi felszámolását, illetve arra, hogy a legfejlettebb országok társadalmi szervezete átalakításának 10 . számú alapelveként ott szerepel „ Minden gyermek nyilvános... neve­ lése. ( . . . ) A nevelés egyesítése az anyagi termeléssel s t b s t b . ” (u. ott), ak­ kor mégis felkap(hat)juk a fejünket. Mert mi már tudjuk, hogy ez a családot látszólag érintetlenül hagyó, a nevelést azonban annak kezéből voltaképp mégis kiragadó - „ nyilvános nevelés” tulajdonképpen nem más, mint jól álcázott gyermekközösség, a társadalmi manipuláció eszköze lett a gyakorlatban (megengedve azt is, hogy az alapítók szándéka szerint ennek nem lett volna szabad bekövetkeznie). Mint ahogy tudjuk azt is, hogy ez a rendszer nemcsak a fasiszta Hitlerjugend, de a lenini Komszomol esetében is elborzasztó eredménnyel járt. Úgy vélem tehát, tökéletesen egyetérthetünk Ádám szavaival, amikor az Éva alakjában megjelenő, gyer­ mekétől elszakított nő védelmében ezeket mondja: „Ah, emberek , ha van előttetek szent , / Hagyjátok ez anyának gyermekét.” S éppen itt érkeztünk el ahhoz a vonáshoz, amely már nemcsak el­ méletben, és nem is csupán álcázott formában, de teljes és drasztikus nyílt­ sággal jelent meg egy későbbi rendszerben, az emberek állatokként tör­ ténő „nemesítéséhez’’. Igaz, ez a rendszer nem valam elyik, önmagát mar­ xistának és szocialistának nevező államé hanem a náci Németországé volt, ez azonban semmit sem von le Madách disztópikus előrejelzésének igazsá­ 44 �gából. Sőt: mivel a sztálinizmus, a magyar ötvenes evek, vagy a Vörös Khmerek vagy Románia kitelepítési és közösségeket bomlasztó politi­ kája bizonyos értelemben egy hasonló, tán nem elsősorban etnikai (bár az is), hanem ideológiai szempontú „nemesítést” céloz, ez a vonás legalább áttételesen még a marxizmusra hivatkozó politikai gyakorlatban is érvé­ nyesülni látszik. S hogy hol bukkan fel a Tragédiában a hitleri eugenika előképe? Ott ahol az Ádám és Éva között szövődő szerelem „engedélyezé­ sét” (ami már önmagában is egy iszonytató gyakorlat meglétére utal) a Tudós a következő indokkal tagadja meg: ,,Rajongó férfi és idegbeteg nő / Korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár.” S hiába tudjuk a genetika tör­ vényszerűségeinek ismeretében, hogy végső soron helyénvaló ez az indok­ lás, érzelmeink és emberi mivoltunk mégis elutasítja egy olyan társadalom lehetőségét, melyben a racionalitást ilyen mértékben fölébe helyezik még a legalapvetőbb érzéseknek is. Ilyen környezetben végső soron az tűnik igazán meglepőnek, hogy M a­ dách fel tud mutatni a falanszter rendszerében valami pozitívumot is. Pe­ dig meg tudja tenni, igaz, csak egyszer: a közösségi tulajdon és a pénz hiánya esetében. S most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amelyen az író né­ zetei végül teljesen egyetértőleg találkoznak a marxizmussal. Találkoznak, de nem függnek össze, hiszen ez az elem hagyományosan része az utópiá­ nak. Egyetlen példát említsek, utalok rá, hogy már Morus is kijelentette Sehol-szigetének világát leírva, hogy: „ Szilárd meggyőződésem , hogy a va­ gyont méltányos és igazságos rendben szétosztani, vagy akár bölcsen élni a földi javakkal csak a magánvagyon eltörlésével le h e t” (Morus: Utópia.) Hogy erről melyek a marxizmus alapelvei, annak részletesebb kifejtését itt és most teljesen feleslegesnek tartom, hiszen azok elmélete és gyakor­ lata egyaránt közismert. Csak arra a vonásra utalnék tehát, amit M arx így fogalmazott meg: „ ...a tőkés termelési mód megszüntetése után , de a tár­ sadalmi termelést megtartva, az értékmeghatározás uralkodó marad abban az értelemben , hogy a munkaidő szabályozása és a társadalmi munka el­ osztása a különböző termelési csoportok között ... lényegesebb lesz , mint valaha” (M arx: A tőke, III. kötet.) E z a változás ugyanis mindenekelőtt azt eredményezné, hogy az ezt követő társadalomalakulatban többé nem mértéke és nem lehet mértéke... a csereérték a használati értéknek” (M arx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai), e viszony meg­ szűnésével pedig elérhető lenne az a valóban ideálisnak" nevezhető állápót, hogy minden dolog értékmérője végre tényleg anyagi vagy szellemi hasznosságának/használhatóságának foka legyen. Madách természetesen nem fogalmaz ilyen közgazdászi pontossággal, amikor a Tudós bemutatja vendégeinek azt a darabka aranyat, melyet már csak a múzeumban őriznek meghökkentő kiállítási tárgyként, de véleménye mégis sokban hasonlítható a M arx által mondottakhoz: ,,Mert még midőn az ember, vak hitében, / Imádott felsőbb lényeket magánál, / Felülállókat még a sorson is: / Ilyennek hitte az aranyat is, / Oltárain jólétet és jogot, / Mindent mi szent volt, áldozott, hogy egy / Bűvös da­ rabját bírja megszerezni, / Melyért cserébe mindent kaphatott - / Csodála­ tos tény, még kenyeret i s ” S bár ez a megfogalmazás, illetve a benne ki­ fejeződő gondolat mai szemünkkel nézve talán már végletesen romantikus­ nak hat, talán épp romantikus volta az, ami miatt egészen világos formát 45 �ad egy olyan kérdésnek, amelyet napjainkban már csak lényegesen bonyo­ lultabban, kevésbé célratörően lennénk képesek megfogalmazni. Madách természetesen még a pozitívummal együtt sem fogadta el a falanszter általa felépített rendszerét. M int ahogy nem fogadhatta (volna) el a marxizmust sem, hiszen a demokratikus köztársaságot joggal ideálnak tekintő író nem érezhetett szimpátiát egy olyan lehetséges társadalommal szemben, melyben „ az egyes személyek független tevékenységét kiszorítja az együttes tevékenység, az egymástól függő tevékenységek egymásba kap­ csolódása” (Engels: A tekintélyről.) S ezt - minden látszólagos praktikuma ellenére - nekünk is vissza kell(ene) utasítanunk, annál inkább, mert mi már gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezünk egy olyan államrendről, mely az egyén érdekeit mindig is mindenben alárendeli a közösségének, legalábbis erre hivatkozik az igencsak szűk korlátok felállításakor. Erről a gyakran szocializmusnak, gyakran pedig egyenesen kommunizmusnak ne­ vezett valamiről pedig joggal elmondhatjuk, hogy egy olyan gazdasági, po­ litikai és társadalmi konstrukciót hozott létre, melyben „ Mintha minden találmányunk, minden haladásunk arra vezetne, hogy anyagi erőket szellemi élettel ruházzanak föl, az emberi életet pedig anyagi erővé tompít­ s á k ” (Marx beszéde Londonban, a „People’s Paper” évfordulóján.) E z pe­ dig olyan iszonytató lehetőség, melynek láttán tökéletesen megértem M a­ dách jövőbe pillantó pesszimizmusát. Mert Madách a Tragédiában végletesen borúlátó. Nemcsak a falanszter esetében, de a többi színben is, melyeket Ádám mindenkor csalódottan hagy el, egy újabb korban valami jobbat keresve, várva és remélve. D e a jobb soha nem következik, így a jövendő társadalmat is visszautasítja, mondván: „ Csalódtam hát a tudományban is: / Unalmas gyermekiskolát lelek / A boldogság helyén, mit tőle vártam.” Madách tehát igencsak feketére festette az ember jövőjéről alkotott ké­ pét. S tetszik-e vagy sem, a X X . századi történelem, az állítólag a, marxiz­ mus legszebb álmait megvalósító szovjetorosz, kínai, kambodzsai, román és albán, vagy akár magyar államrendszerek ismeretében még a marxizmus elkötelezettjei is egyre kevésbé tudják elhinni Marxnak, hogy „Ha majd egy nagy szociális forradalom úrrá lesz a polgári korszak eredményein, a világpiacon és a korszerű termelőerőkön , és aláveti ezeket a leghaladottabb népek közös ellenőrzésének, csak akkor nem lesz többé az emberi ha­ ladás ahhoz az irtózatos pogány bálványhoz hasonlatos, aki csak a meg­ öltek koponyájából issza a n ektá rt” (M arx: A z indiai brit uralom várható eredményei.) Igen: lehet - s talán kell is - hinni ebben a „nagy szociális forradalomban ” , bár annak ma ismert „előmunkálatai” nem éppen azokra a vonásokra látszanak utalni, melyeket M arx oly lelkesen felsorolt. De mégha ez a jövőben meg is valósul majd, akkor is, addig is szükség van egy, a mainál sokkal emberarcúbb társadalomra, amely élhetőbbé és él­ vezhetőbbé teszi az életet. S ennek érdekében „csupán” ugyanazt kell ten­ nünk, amit az Űr A z ember tragédiája (az irodalomtörténet tudomása sze­ rint a művet elsőként olvasó Arany János a dráma pesszimista kicsengését mérséklendően odaírt) végszavában - feladatként Ádám elé tűzött, s amit én most csak azért is újra idéznék, hogy ha már idézettel kezdtem szöve­ gemet, hát stílusosan azzal is zárjam : „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” 46 �N A G Y E R V IN N É Görgey álma (A Madách-rajzok helye és szerepe az életműben) Az ember tragédiája szerzőjének hagyatékából ötvenhét rajzot tart nyilván az Országos Széchényi Könyvtár. A mappányi rajzon utólagos számozás és néhány helyen bejegyzés látható Madách Aladár kézjegyével. Egy rajzon Hu szár Anna, megjegyzése olvasható. A képek viszonylag jó állapotban vannak.1 Néhány monográfia, tanulmány már korábban is közölte egykét ismertebb raj­ zát, festményét, de a teljes anyag átvizsgálása és elhelyezése az életműben még nem történt meg. A költő olajfestményei közül a Fráter Erzsit ábrázoló kép Csesztvén van a múzeumban, Szent Imrébe a sztregovai templom sekrestyéjében. Néhány eltűnt. A többi múzeumban és magánkézben található. A ’8o-as évek elején került elő két eddig lappangó, magánkézben levő fest­ ménye Balassagyarmaton, a Paczolay-hagvatékból. Lyka Károly szerint további festményei: Kocsmajelenet, Vadászok, Szőke lány és a sztregovai kúria környékének két látképed Az utóbbival kapcsolatban Palágyi írja: első olajfestményét Lónyai Menyhértnek ajándékozta, „aki az emléket falon függve mindvégig híven megőrizte szobájában.” Az 1840-cs jelzésű és Madách Emők névvel szig­ nált Amor, és a hagyomány szerint Corvin Jánost ábrázoló portré Pinc község­ be, Huszár Anna otthonába került annak idején, Zrínyi Miklós, a szigetvári hős Madách dolgozószobájának falát díszítette.3 * Madách Imre 1837. XI. 21-én írja anyjának, Sztregovára, „ha bejössz (ti. Pestre) kérlek, hozd be rajzoló formáimat.” Ebben a levélben történik az első utalás arra, hogy Pesten rajzolni és festeni tanul. Úgy tűnik, gyorsan halad, mert két év múlva, már azt írja: „M a kezdtem el az olajfestést” (1839. VI. 17-én). Több alkalommal küld haza levélben képeket, így azt a Calliopét, amely „raj­ zainak képzelet szülte női típusához tartozik.” A XIX. század elején a képzőművészetben jelen van a klasszicizmus és a történelmi romantika. A görög és római mitológia alakjai mellett, egyre in­ kább a nemzeti múlt nagy személyiségeiről készülnek portrék, s fokozatosan megjelenik és minden eddiginél nagyobb teret hódít a hazai tájfestészet. A tör­ ténelmi hangulatot árasztó várromok, hegyvidékek, romantikus sziklafalak és csörgedező patakok válnak egyre festőibb témává. Irodalmi ihletésű festészet ez, ahol a poétika hatása nagyobb, mint a piktúráé. Kazinczy levelezésében több helyen megfogalmazza a kor esztétikai elvét: „Ha festővé akarja magát valaki tenni, nemcsak festéket keverni kell tudni, ha­ nem olvasni Winkelmann és Mengs írásait.” ... „A művész (festőművész) nem művész, ha nem poéta”. Az irodalom és festészet kölcsönhatásában keletkeznek alkotások. Kazinczy hazafias küldetésnek tekinti a tájfestést, mely „a nemzet számára örökké szent helyek” megörökítését jelenti. A romantikus utas, mint a Vág völgyét festői utazás céljából bejáró Mednyánszky Alajos nemcsak raj­ zol, hanem a tájegység földrajzát, történelmét, néprajzát is lejegyzi. 47 �Ez a történelmi, hazafias tájtisztelet indítja el a XIX. század elején a tájrajzolók, festők egész hadát. Müller ]ános lőcsei festő felvidéki tájképsorozatot ké­ szít. Joseph Ficher bécsi képíró, grafikus 1817 körül megalkotja tájképeit a Vág menti vidékről, azt Mednyánszky Alajos báró egy gazdagabb szövegű könyv­ ben illusztrációnak felhasználta és kiadta, majd Wilhelm Friedrich Schlotterbech, aki maga is rajzoló volt, színes akvatinta technikával sokszorosította. Ennek a kötetnek nagy szerepe van a hazai tájak iránti érdeklődés felkeltésében. A divatossá vált portré- és tájfestés hívta életre a műkereskedéseket, tette szükségessé a művészi kiállítások megrendezését. A művészek nehezen tudták értékesíteni alkotásaikat, többen utazó festőként járták a vidéket, felkerestek kastélyokat, városokat és helyi megrendelőknél dolgoztak. A festők megélhe­ tési gondjaik miatt arra kényszerültek, hogy rajzleckéket adjanak, szobát fesse­ nek, rezet metsszenek és halottas címert festenek. Legtöbbje nem is vitte többre az átlagos rajzoktatásnál és lassan búcsút mondott a múzsának. A bécsi műkereskedések mintájára Pesten is alakultak olyan boltok, ahol ze­ neműveket, rézmetszeteket, hangszert, rajzokat, könyveket és festőszereket le­ hetett kapni. A diákéveit Pesten töltő Madách bizonyára többször megfordult ilyen boltokban, és alkalma volt az akkor divatos piktorokkal és nyomtatvánvaikkal megismerkedni. Anyjának írt leveléből tudjuk, hogy egy budai antik­ váriumba járt. amelynek tulajdonosa azonos lehet azzal a Schmidt műkereske­ dővel. akit Lónyai Menyhérthez írott levelében említ.5 A festéssel is foglalkozó műkereskedőről Kazinczy is elismeréssel nyilatkozott.5 Pesten Müller Jánosnak volt jól menő műkereskedése a Nagyhíd utcában. Ott állította ki több, akkor neves portréfestő a képeit, így a kezdő, még fiatal Markó Károly, akivel itt ismerkedett meg az akkor Pesten tartózkodó Pulszky Ferenc Nógrád megyei földbirtokos.7 A Szervita téren főleg litográfiai másolatokat lehetett kapni Wagner József boltjában. A bőséges kínálat bizonyára felkeltette a festeni, rajzolni tudó Madách érdeklődését, aki már a sztregovai könyvtárból ismerte Mocsáry nógrádi mo­ nográfiáját, melyben Lányi Sámuel, kékkői mérnök és tájrajzoló készítette el ti­ zennégy nógrádi vár képét.8 18 39-ben alakult a Pesti Műegylet, az első kiállítást 1840-ben rendezték a redeute épületében négyszáz műtárggyal. A művészetpártolás hazafias feladat­ nak számított, ez tűnik ki abból, hogy a kiállítás elnöke Jósika Miklós báró, a választmányban szerepel Széchenyi István és Andrássy Károly gróf. A ’4 i-es kiállítás alelnöke Kossuth Lajos volt. Ezen az aukción szerepelt Madách köz­ vetlen környezetéhez tartozók közül Andrássy Manó gróf.9 Palágyi szerint a nyolcak közül csak hárman mutattak hajlandóságot és rá­ termettséget a rajzra, olajfestére, „ úgymint Lónyay Albert, Madách és Beniczky” Ezt a feltevést kiegészítem azzal, hogy tájképeivel szerepel a ’4 1-es kiállításon az előbb említett Andrássy Manó és Madách Imre fiatalabb öccse, Madách Pál, két tájképpel.10 A már fent említett hazafias érzésnek tudható be, hogy a nemesi családokban a jobb neveléshez tartozott a rajz- és olajfestés alapjainak elsajátítása. A kora­ beli újságok tele vannak hirdetésekkel, melyben rajzolni, festeni tanító mesterek ígérnek tüneményesen gyors eredményt. A tanítás rendszerint nem terjed ki másra, mint a másolás, utánzás elsajátí­ tására, alapvető technikai fogások megtanítására. De az sem volt ritka, hogy később a festői ambíciók kibontakoztak. Így művésznek tekinthető a Nógrád 48 �megyei grófkisasszony, aki életnagyságban megfestette apjának, a Nógrád me­ gyei főispánnak, Brunawick Józsefnek a képét. Palágyi szerint Madách rajzmestere „valami Gschwind, volt.” Érdemes meg­ vizsgálni az adat hitelességét! Gschwindt János 1824-ben született Pesten, 1844-ben Becsben tanul festeni. Főleg arcképeket fest divatos, népszerű színésznőkről és művészekről (Táborsky, 1844; Marra, 1845). 1845-48 között Párizsban folytatja tanulmányait, ahol arcképeket állít ki. Az adatok alapján nehéz elhinni, hogy Gschwindt, aki 1837ben mindössze tizenhárom éves volt, Madáchot „rohamléptekben” két év alatt olajfestésre is megtanította. A rajz és festés technikáját csak gyakorlott mes­ tertől sajátíthatta el. Ha megnézzük az 1837-ben készült W olff táncz órá-ját és az 1839-ből való Sixtus pápa képét, kitűnik, jó előrehaladást ért el, amit semmiképpen sem sajátíthatott el egy inaskorban levő festőtől. Továbbá, ismerve Gschwindt képeinek egy részét, ezek közül egyetlen képnek sem azonos a témája Madách festményeivel, rajzaival. Vayerné Zibolen Ágnes is úgy véli, Ma­ dách rajztanára Gschwindttel, „ a későbbi biedermeier arcképfestővel nem lehet azonos.” Palágyi adatait már Morvay is kétségbe vonta, úgy vélte, felületesen infor­ mált, és több esetben téved. Ezt erősíti meg Radó György, aki felhívja a fi­ gyelmet Palágyi névelírásaira, (pl. Wolfstein helyett Wolfsbeint ír).12 Véleményem szerint a Madách fiúk rajztanára Scbwindt Károly volt. A bo­ roszlói származású festő 1797-ben született és Pesten 1828-30. között telepedett le. Feleségével, Bizenti Zsófiával együtt arcképeket, táj illusztrációkat készített, és tanítással is foglalkozott. 1834-ben már jeles festőként emlegetik, aki táj- és arcképeket állít ki. A Honművészben rajzol 1835-42 között, képei Kohlmann metszeteiben jelennek meg. Az 1834-es kiállításon Zrínyi Miklós és Szent Imre herceg képével szerepelt, 1838-ban a pesti árvízről készített tizenegy raj­ zával, 1841-ben ismét az arcképekkel, ezek között említik az Ámor címűt.13 Ha ezeket Madách korai képeivel, melyekhez metszett előképeket használt, egybevetjük, feltűnő az azonosság (Zrínyi, Szent Imre, Ámor). Érdekes adat még, hogy a ’4 1-es kiállításon együtt szerepel Schwindt Károly és Madách Pál. Továbbá nem elhanyagolható až a körülmény sem, hogy a Honművészt rendsze­ resen olvassa és abban jelenik meg az ifjú Madách verse, Az anya - gyermeke sírján.14 A korabeli értékelések szerint Schwindt ,, pedáns festő, stílusbeli jelentő­ ség nélkül.” Ez a megállapítás igaz Madách rajzaira is. * A költő rajzain számozás tálálható, de ezek alapján sem kronológiailag, sem téma szerint nem osztályozhatók. (A jelzéseket Madách Aladár készítette). A rajzok többnyire kisméretűek. A Vegyes Jegyzetekhez hasonlóan eltérő formájú és nagyságú papírdarabokra rajzolt.1 5 A képek között akadt gondosabban formált, de vázlatszerű is, ceruzával, illetve tussal rajzolt. Elég gyakori az ismétlődő motívum a képeken. Való­ színűleg nem művészi szándék, inkább a rokon művészetbe való kirándulás késztette arra, hogy miközben egyre feljebb haladt az irodalomban, mellékesen ebben a műfajban is alkotott. A Madách-rajzok téma szerint többnyire három csoportra oszthatók: a családi élet eseményeihez kapcsolódó képekre, a romantikus tájrajzokra és az illusztrá­ ció jellegű alkotásokra. 49 �A diákélet, tanulás, tanár-diák viszony több képen is szerepel. Ez az élmény foglalkoztatja ifjúkori leveleiben, szépirodalmi igénnyel számol be erről nővérének, a Máriához II. levelében.16 A karikatúra, torzítás a rajzokon és a levélrészletekben egyaránt jelen van. A Wolff táncz órája Palágyi szerint sztregovai emlék, Balogh Károly pesti eredetűnek tekinti. A több kiadványban is szereplő Huszár Anna, amint a légy látja a plafonról című kép eredeti látásmódja érde­ mel figyelmet. Anna arcképét többször lerajzolja, róla készült egy kisméretű kép és az 51-es jelzésű kompozíció: hat női profil vesz körül egy férfiarcot. Il­ lusztráció jellegű ez a rajz, és párja az 1. jelzésűnek, melyen a hat férfiarc kö­ zül a felső Madách önarcképe. A játékos, jelképes kompozíció érdekessége a felül és alul elhelyezett miniatűr jelenet, mely groteszkségével, triviális jelenté­ sével az élet árnyoldalait jelzi. Ez a dolgokban rejlő többértelműség, jelképekkel kifejezett gondolatiság szerepel a Görgey álma című festményen. A kép sajnos rossz állapotban van, a háttér sötét, az alakok elmosódottak. A nyitott szemmel „álmodó” férfialak fe­ je felett lebegő nőalakok tépik szét a dicsőség szertefoszlását jelképező babérkoszorút, a lefordított Kossuth-címer a szabadságharc elvesztését idézi. A háttérben álló akasztófa felé lebegő honvédalakok az aradi tizenhárom sorsát előle­ gezik. Madách kedveli a képrejtvényt, maga is alkot ilyet. Ez a típusú ábrázo­ lás, a dolgok egymás mellé rendelése, laza összekapcsolódása figyelhető meg néhány versében. Az allegorikus jellegű közlés visszatér majd késői novellájában is.17 * A rajzok második csoportját alkotják a tájképek. Ezeken többnyire hegyvidé­ ki tájak, kanyargós utak, hegyi falvak, romantikus hangulatot tükröző malmok váltják egymást. Ismerve a kor divatos tájképeit, feltételezhetjük, hogy metsze­ lek után rajzol, könyvillusztrációkat utánoz. A bevezetőben említett alkotók bizonyára hatottak a rajzolni, festeni tanuló Madáchra. Mégis úgy gondolom, hogy a képek többsége szervesen kötődik a költő élményeihez: a művészi tük­ röződés egyik formája. Irodalmi alkotásaival együtt teljesebb képet kaphatunk róla. A költőben már korán kialakul az az igény, hogy amit leír, azt le is rajzolja. Lónvai Menyhértnek levélben készül bemutatni szülőföldjét. Sztrerovát, hogy az legalább „ leírással ősmerje” . A gondosan bemutatott részletek: ,.Lakunk egy dombon van” , körülötte „ angol ízlésű kert” , „szőlő, akol, tó” . pontosan követhetők a tájképen. Már itt megfigyelhetjük a stilizált faábrázolást és a mértani arányokat követő, park részletet. Mint ismert, térképet is arányosan és pontosan készít. Az apró részletekre is ügyel, a távlat talán kevésbé szerencsés. A témát többször meg is írja. ezek közül kiemelkedő a Kolossvak című késői novellájá­ nak ..Sztregovaképe” . A felvidéki gyógykúrakról több levélrészlet számol be. Ilyen az 1840 júliu­ sában Pőstyénben kelt levele, melyben a trencsénvi fürdőt, a sebes folyású Vág folyót és a szétszórt hegyi települést írja le. Ennek az útnak az élménye több rajzon is megjelenik. A szerpentin út fel a hegyre, a hátteret betöltő fenyves és a házrészletek különböző ötletekkel variálva térnek vissza a 8., 10., 13. képen. Elveszett egy „szép tájleírás. melyet Beckó váráról és egy mulatságos hajóútról készített” Valószínűleg ehhez tartozott a 44. jelzésű alkotás, mely emlékeztet Mednvánszkv Beckó váráról készített képére. A tájképek nem azonos méretűek (ceruzarajzok). Ha összehasonlítjuk a sztre­ govai tájfestménnyel, ezek lényegesen gyengébb alkotások. Igazi amatőr rajzok, 50 �távlat és festőiség nélkül. Apró, mozaikszerű részleteket helyez egymás mellé (lépcső, park, híd, vízesés stb.) Ez a szerkesztési elv érvényesül a legjobb ver­ seiben is. Az induló lendület lefékeződik a mozaikszerű részek miatt, a gondo­ lat ellaposodik (ld. Alföldi utazás). Ez a zsúfoltság a Tragédiában is jelen van, apró képek kompozíciójára épül fel egy-egy szín. Szerencsére a szerkezetet ott a gondolati mélység összetartja. Madách első nyomtatásban megjelent prózáját a Regélő 1841 júniusi számában folytatásban közölték, az Ország- s népismertetés rovatban, Trencsini más­ ként tepliczi fürdők címmel. Mátray Gábor, a szerkesztő megdicséri a „jeles tehetséggel értekezöt” és a rajzot is, melyet „ szíves vala velünk k ö z ö l n i A ". kép Kohlmann metszetében jelent meg. Az útleírás, -ismertetés a korabeli ízlés­ nek, elvárásnak megfelelt. A romantikussá dagasztott mondatok itt sem hiá­ nyoznak, a patetikus túlzások színpadiasan hatnak. „ Trencsin bércei az őskornak óriásaiként mosolyognak” . . . „E bércek közt áll a vándor, ha keblében honért érző szív dobog... akkor szeméből könny fakad.” Kazinczy hazafias ihletésű intelmeinek pontosan megfelelt a leírás. A trencsényi fürdő felépítése és el­ rendezése feltűnően hasonlít a sztregovai festményhez. A stilizált fák sora, a meglepően jó arányok, a részletek pontos kidolgozása avatott festői technikát tételez fel. Az épületek között elhelyezett embercsoportok némi mozgalmassá­ got is kölcsönöznek, a népviseletbe öltöztetett alakok etnikai hitelességet adnak a képnek. Madách rajzait ismerve, nehéz elhinni, hogy ez eredeti alkotás lenne. Inkább másolásnak tűnik, de még így is sikerült alkotás. A kép és leírás stílu­ sa is eltér egymástól. A képet tehát Kohlmann metszetében jelentette meg a Re­ gélő, Kohlmannt pedig, aki Schwindt munkatársa is volt, feltehetően Madách ismerte. Erre enged következtetni egy érdekes adat, miszerint Kohlmann fia, aki apja műhelyében tanult a '30-as években Pesten, és maga is arcképfestő lett, Madách hivatali évei alatt készített egy Justicia-képet Balassagyarmatra, a me­ gyeháza dísztermébe.18 Ekkor már nevét Vidékire magyarosította.19 Több képen feltűnik a jellegzetes alföldi táj. Már a csesztvei évek alatt több Petőfi'hatást mutató tájleírás, népéletet bemutató versrészlet keletkezett. Ezek a zsánerképek sok részletet megőriznek a csesztvei tájról, népszokásokról, így a Nyári este, Ő sszel, különösen szép nosztalgikus hangulatot áraszt a költő fog­ sága alatt keletkezett Fogságomból II. Szájhagyomány őrzi a faluban ma is, hogy elveszett egv Csesztvét bemutató tájvers, melyet a kúria késői lakói még ismertek. A rajzok közül Csesztve képét hiába keressük, de több helyen szere­ pel egy pallószerű hidacska, mely eredetileg talán Csesztvén lehetett. Madách kedveli a több képet egyesítő rajzmontázst, ilyen a négy tájat bemu­ tató 48. számozású kén. A felső két rajz hegyes vidéket, alul az egyik jellegze­ tes alföldi tájat ábrázol. A betyárral száguldó ló, a gémeskút mellett álló gólya, és a háttér vizes, mocsaras tája bizonyára több korabeli tájképen szerepelt. De, ha a rajzot elhelyezzük a költő életében, talán képregénye lehet annak az utazásnak, melyen Sztregováról, Borsod megyén és Zemplénen keresztül jutott el a Tokaji hídhoz, és a Nyírségen keresztül leutazott Csehtelekre Fráter Jó­ zsefekhez, az eljegyzésre. A költő rajzai közül a legérdekesebb a 4 3 . jelzésű alföldi tájat bemutató alkotás. Az életszerű jelenetet a költő pontos dátummal és aláírással látta el. Az úszó lovak, az energikusan kormányzó tutajos, a lovakat irányító kocsis jól fel­ idézi a megáradt folyón való átkelést. A fedeles utazókocsi előtt kényelmesen elhelyezkedő utasok között nem nehéz felismerni az ülő alakban a költő személyét. A két nőalak közül az egyik Fráter Erzsi, a másik a kísérője. �52 �A kép valós élményt rögzít. Több vers számol be arról, így Az alföldi utazás is, hogy kocsin járták be az Alföld egyes vidékeit. „ Lánykámmal utaztam alföld sík vidékén.” Erre az utazásra az esküvő előtt került sor, mint ezt más dokumentumok is bizonyítják.20 A kép azonban más élményt is rögzít. A tutajon jól látható központi alak egy fegyveres pandúr. Jelenléte más korszakot idéz. A képen a szerző saját kezű aláírása mellett pontos dátum áll: 1850. okt. 6. Vagyis egy év múlt el az aradi vérengzés óta! Madách több művében megidézi a tragikus eseményt, epigrammájában, Az aradi sírra, és a már többször említett Görgey álmában. Úgy tűnik, a képen több élmény együtthatása jelentkezik. Madách kedveli az egy­ másra vetítés technikáját, ezt teszi a Halál költészetében és a Fogságom II.ben. A kép tehát egy másik alföldi utat is idéz. Az önkényuralom első évében, 1850-ben Madách kénytelen leutazni Szegedre, hogy nővére, a meggyilkolt Má­ ria hagyatéka ügyében intézkedjék. Így ismét végigutazik az Alföldön, erről az élményről is versben számol be. Felidézi a szabadságharc emlékét a pusztán, majd személyes sorsáról is szól: „ Miért maradtam én meg sírásónak?" Ehhez az úthoz belföldi útlevelet kell váltani, amit a vizsgáló állomásokon fel kellett mutatnia. Így két élményt is összekapcsolt, egy derűs idillikus utazást Fráter Erzsikével, és egy „ sorsunk sok csapásá"-val megtett utat, melynek szimbóluma a fegyveres pandúr és a dátum a kép alatt. 53 �A rajzok között térkép és telekbeosztás is szerepei, a gazdasági élet tartozékai ezek. Madách Aladár a 46-os számozású képre azt írta: 1860 körül keletkezett. A képen egy ház tervrajza látható. - A költő magánéletének egyik gyakran emlí­ tett része a Borka-szerelem. Balogh Károly említi, hogy a költő a ’6o-as évek elején házépítési tervvel foglalkozott, és ezt szokták kapcsolatba hozni Borká­ val. A jelzett képen egy arányosan megrajzolt épület látható. Csupán stílusta­ nulmány lenne? Nem valószínű. Inkább annak az új otthonnak a terve, melyhez az alapok lerakása is megtörtént „az Imre-dombon” - Balogh Károly emlékei szerint. A kép alsó szintjén viszont egy magas kastély rajza látható, fantáziacsapongás, egy „Tündérálom” -ba illő palota. Több képen úgy tűnik a medatív hajlam, a tájba vetített magány kap szere­ pet. Ilyen a sivár téli tájat bemutató kép (44), a dőlt fenyő, a kopár cserje mö­ gött a kihűlő nap. A képeken gyakran szerepel a fenyőfa, rendszerint megdől­ ve, karjait az ég felé imádságra emelve. A pszichológiai vizsgálatok szerint az ilyen típusú faábrázolás a környezetében boldogságot nem találó, ezért a fantáziavilágba menekülő emberre jellemző. De kifejezője a hosszú ideig anyai hata­ lom alatt tartott felnőtt pszichéjének is.21 A kép Madách személyiségjegyein túl, felidézi az eszkimó szín sivárságát, a „korcs” kúszófenyőbokor és „végtelen hó­ világ” képét. A valós táj pedig, amely mintául szolgált, az Ipolyáradás, az elmocsarasodott vidék képe. A rajzok között van egy érdekes lányarckép. „ Édesanyám iratai között talál­ tam, nem tudom, ki lehet" - írja rá utólag Madách Aladár. Kit ábrázol a bájos, fiatal lányarckép? Eggyel több rejtély az életműben? Valószínűleg titok marad, mint ahogy azt a költő akarta. Talán az utolsó rajzok egyike lenne? Mindeneset­ 54 �re emlékeztet a Kolossyakban - Madách utolsó novellájában - leírt képre. A tündérszép női arcképre", mely a magányos háziúr szobáját díszítette, s az hosszan elnézte azt. Tekintsük jelképesnek ezt a részletet, hisz’ megfejteni úgy­ sem tudjuk. A teljesség igénye nélkül a Madách-rajzok, -festmények néhány jellemző vonását igyekeztünk megragadni. A költőt ifjúságától élete végéig elkísérte az a törekvés, hogy a világot ne csak leírja, hanem le is rajzolja. Amit látott, megjegyzett: „ Egyetlen eszmét sem bízott az emlékezet táblájára, honnan az könynyen tovaszáll, hanem papírszeletekre tette.” Ez történt itt, e képeken is, meg­ őrizte, rögzítette benyomásait, emlékeit. - Kálnay Sándor feljegyzi, hogy halá­ la előtt többször felkereste a csesztvei házat, kiült a domboldalra, egy távoli pontra szegezte tekintetét, és elmélyülten gondolkodott. A mellette elhaladó gyermekeket sem vette észre. Talán ez a figyelem-összpontosítás a legjellem­ zőbb a rajzaira is. Minden kis részletet megfigyel, elraktároz. Rajzai gyenge alkotások, művészi értékük önmagukban alig van. A költő művészetének harmadrangú szereplői. Bizonyára a szellemi igényen túl, valamiféle játékos lelki kikapcsolódás is vezette megalkotásukban. Így sze­ mélyiségének jegyeit is őrzik a képek. Melankolikus beállítottsága mellett tük­ rözői a költő humorának, groteszkbe hajló karakterének. A rajzok részei az életműnek. Vizsgálatukkal a teljes ember, a művész, a gondolkodó megismerése felé ismét egy újabb lépést tettünk JE G Y Z E T E K 1. OSZK , K é z ir a ttá r a n a le k ta . 3847 M a d á c h -ra jz o k . 2. L y k a K á ro ly : A tá b la b ír ó v ilá g m ű v é s z e te . G y o m a, 1981. 70. 3. V a y e rn é Z ib o len Á g n e s : M a d ách Im re . M ű v é szet 1964 8. 4. M e d n y á n sz k y A la jo s : F e stő i u ta z á s a V ág fo ly ó n , M a g y a ro rsz á g o n (1825) Bp. 1981. 5. G y ö rffy M ik ló s: M a d ách k ia d a tla n lev elei. I ro d a lo m tö r té n e t. 1959. I. 80. 6. L y k a i. m . 7. P u ls z k y F e r e n c : É le te m és k o ro m . 1880. I. 85. 8. M o c sáry L a jo s : N em es N ó g rá d V á rm e ­ g y é n e k H istó riá i. K e c s k e m é t, 1982. M o c sá ry n á l az ,,E lő fizető u r a k ” je g y z e té b e n id ő s M a­ d á c h Im re n e v e is sz e re p e l. 9. L y k a i. m . 67. 10. L y k a i. m . 396. 11. D e b c sé n y i D ezső : N ó g rá d m e g y e m ű e m lé k e i III. k. 125. B. J . k é p é n fe lira t V e rse g h y F e r e n c r ő l : ,,ö n k e ­ zétő l f e s te tt k é p e jó a ty já n a k / L eg y en ö rö k je le r a g a s z k o d á s á n a k /M e lly e l H e n r ie tte N ó g rá d o t d ü c s íti. /M íg m e llé t a lé le k é le tre h e v íti.” 12. R ad ó G y ö rg y : M a d ách Im re é le tra jz i k r ó n ik á ja . S a lg ó ta r já n , 1987. 30. 13. L y k a i. m . 385. 14. H o n m ű v ész. 1839. dec. 28. 15. K e ré n y i F e r e n c : M a d ách Im re „Ír ta m egy k ö lte m é n y t” , B p. 1839. 16. MÖM H alász G á b o r II. 922.........a f riz u r á s p ro fe s s o r... k e c se s a jk a ir ó l h a llo m b e c s ü le te s n e v e m e lz e n ­ g e n i” ,,a ta n á r ... e la lu d t lá r m á n k d a c á r a .” 17. M ÖM . i. m . II. 512—540. 18. D e rc sé n y i D e­ zső : i. m . 125. 19. L y k a i. m . 486. 20. MÖM i . m . I I . 1039. ,,Mi k e d v e s e m (ti: F r á t e r P ál, P á ln é és E rzsi) e h ó 24-én (jú n iu s) m e g y ü n k P e s tre , h a s z á n d é k o d v a n , a k k o r jö jj v e ­ lü n k .” 21. E m a n u e l F. H a m m e r: A h á z -fa -s z e m é ly p r o je k tív r a jz te s z t (k é z ira t). 55 �Réti Zoltán akvarelljei Madách Mózeséről Azoknak, akik a cím láttán elírásra, vagy nyelvi botlásra gyanakodnak, ki kell jelentenem: tudatosan nem Madách drámai költeményéhez készült víz­ festményekről beszélek. Mert véleményem szerint Réti Zoltán művei nem il­ lusztrációk, legalábbis nem szokványos értelemben azok. Az illusztráció fogalmához óhatatlanul a másodlagosság, sőt némiképp az élősdiség mellékíze tapad. Adva van egy irodalmi mű, amely önmagában is megáll, és Madách műve a némileg zavart, sőt kínosnak nevezhető első fo­ gadtatás ellenére, a több mint százéves purgatóriumból kiszabadulva, végül is bebizonyította, hogy ilyen, és elvileg elképzelhető, hogy semmi szüksége sincs illusztrációra. A valóban értékes, létjogosultságát magában hordozó il­ lusztráció nem a műhöz, hanem a műről szól, nem egyszerű dekoratív, könyvszépítő elem, hanem az irodalmi szövegnek grafikai nyelven való új­ raalkotása. Réti Zoltán tizenhat akvarellből álló sorozata ilyen újraalkotás, a Tragédiához kapcsolódó munkáinak nemcsak méltó folytatása, hanem a művész fejlődésének, elmélyülésének, emberi és technikai érettségének újabb állomása. Képzőművészeti szakértők már nyilván méltatták és méltatni fogják Réti akvarelltechnikájának magas színvonalát, én most művészbarátom al­ kotásait jelentéstani, kissé pedáns szóval: „szemiológiai” szempontból szeretném röviden elemezni. Arra a kérdésre keresek választ, hogy Madách szövege miként vált a művész keze nyomán színekké, foltokká, vonalakká, s egyáltalán mi az, amit rögzített a drámai költeményből. S itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy Réti a legkevésbé sem vállalkozott könnyű feladatra. Hisz Madách Mózese, épp az ábrázolás szempontjából, sokat vitatott, sőt vitatható alkotás. Ismeretes, hogy az 1 861 végén akadémiai pályázatra be­ küldött mű nem nyeri el a bírálók tetszését. „Dramatizált eposz” -nak nevezik, amely csak részletszépségekkel rendelkezik, de egészében elveten­ dő. Zavarta a kortárs szakértőket, hogy bár Madách megtartotta a szokvá­ nyos drámák ötös tagozódását, a részek vajmi kevéssé nevezhetők felvoná­ soknak, a valóságban egyenlőtlen hosszúságú és tagozódású képek; az utol­ só. K eresztury Dezső átiratában (Magvető, 1966), 36 sorból áll, tehát klaszszikus értelemben csak rövid jelenetnek számít. A mű ideológiai rehabilitációját az ötvenes években Horváth Károly, esztétikai rehabilitációját pedig kb. tíz évvel később az „élő színpadra alkalmazó” Keresztury Dezső vé­ gezte el, a brechti epikus dráma előfutárának tekintve Madách Mózesét: „Az író - olvassuk az említett kiadás utószavában ( 15 1-15 2 . 1.) - kis, feszült drámákat fog össze - mint a Tragédiában is egyetlen hatalmas ívvel.” Réti ezeket a kis drámákat ábrázolja - kivételes tömörítő erővel, néha már a szimbolizmushoz közeledve, de mindig elkerülve a sematizálás ve­ szélyét. Már pedig ez utóbbi különösképp fenyeget egy olyan mű eseté­ ben, amelynek cselekménye és szereplői - függetlenül attól, hogyan vélekedünk a Biblia valóságértékét illetően - mitológiai jelekké absztrahálódtak. �Réti Zoltán legnagyobb érdeme, hogy - a fő cselekményvonal látszólagos kárára is - jelentős helyet biztosított sorozatában a személyes kapcsolatok megjelenítésének. Már az első kép is ilyen. Mózes „ellágyulva megöleli" anyját, Jókhebédet, így ébredve nemzeti identitástudatára. Lényegében ebbe a kategóriába tartozik a további három kép is: a kígyót kiáltozó, felborzolt hajú, megcsúfolt Mária őrült tánca, a távoli hazáért epekedő Mózes idilli ábrázolása, Mózes és Cippora szerelmi jelenetének nyílt s épp nyíltságánál fogva egészséges erotikája. A szerelem egy másik aspektusát mutatja be a 12. kép: Józsué melankolikus búcsúját Amrától, a moabita hercegnőtől.: „Menj Amra, menj, / Ha gyönge lennék is s könyörgenék, / Hogy csak ma­ radj.” Mózes óvásának enged ezzel az áldozattal, amikor nem akar „ellen" séget vezetni sátorába” . Ilyen lágy hangvételű, poetikus jelenetek viszony­ lagos nagy száma mutatja, hogy Réti Zoltán nemcsak kiváló grafikus, de jó zenész is: jól ismeri a dinamika alapvető szabályait, jól tudja, hogy a for­ ték és fortissimók csak a halkabb részletekhez viszonyítva érvényesülhetnek igazán. Ilyen dinamikus csúcsot jelent a hatodik kép: a rémangyal, Asszasziel megjelenése, aztán valóságos dinamikus ívet képez a kilencedik, tizedik és tizenegyedik akvareli: a bálványimádó nép megátkozása, a Józsuénak ki­ adott parancs a hűtlenek legyilkoljására, majd a moabiták elleni harc, amelyet Mózes karját felemelve irányít (,,Ó Jehova! seregek Istene! / Harcolj velünk, - ne hagyd elveszni néped!” ). Ez a szerkesztésmód, hangsúlyozom, a zenében olyan gyakori íves konstrukcióra emlékeztet, amely számos nép­ dalunkra jellemző, s csak egyetlen műzenei példát említve, Bartók-Balázs „Kékszakállú” -jában is világosan kimutatható. Ezt a csúcsjelleget Réti a gyorsításra emlékeztető ritmikai sűrítéssel is erősíti. Az említett jeleneteket megelőző nyolcadik kép az aranyborjú imádását, a körülötte vonagló po­ gány táncot mutatja be. Nos, ez az egymást követő három jelenet a szö­ vegben szorosan egymást követő részekhez kapcsolódik, amelyek a már idézett 1966-os kiadásban a 85., 86. és a 87. lapon olvashatóak. (Érdemes lenne Réti sorozatában a domináló színek, tónusok egymásra következéséből kialakult ritmust is megvizsgálni, de ehhez elengedhetetlen lenne a vizuális szemléltetés.) Most, hogy ezeket a sorokat írom, világosul meg bennem mindenféle ze­ nei és képzőművészeti ismertetés abszurditása, ha a közvetlen szemléltetés nem lehetséges. Én a Réti Zolinál készített diapozitívokat vetítgetem a falra, hogy felidézzem a balassagyarmati műteremben látott eredetiek felejthetetlen és semmivel sem pótolható élményét. Remélem, az olvasónak is elérhetővé lesz ez az élmény, hisz Réti Zoltán sorozata nyilvánvalóan számos vándorki­ állítást él meg. Lesz tehát mihez kötnie ezt a természeténél fogva tökéletlen hebegést. Nagyon sok mindenről lehetne, sőt kellene még beszélni. A csipkebokor izzó lobogásáról (5. kép). Az utolsó előtti akvareli felejthetetlen telitalála­ táról: ahogy a nézővel szembeforduló Mózes szemében tükröződik - a K ánaán. . . Arról, hogyan jelentkezik a sorozatban a nógrádi táj: Madách és Réti tája, és hogyan felelnek a sorozat egyes képei Réti egyéb akvarelljeire, mint Jókhebéd első képbeli arca és fejkendője az oly nagy szeretettel ábrázolt palóc anyákra.. . Összegzésül: Réti Zoltán művei mindenképpen megérdemelnék az egészen széles nyilvánosságot. Remélem, hogy ez az önmagában megálló sorozat illusztráció formájában is terjedni fog, majd egy újabb Mózes-kiadás szerves részeként. N Y É K I LA JO S 57 �58 �hagyomány M A RSCH A LKÓ ZSO LT . Mátrai képek I. (Fejezetek Nógrád megye zenetörténetéből) PRELÚDIUM Nógrád zenei élete nagyrészt még feldolgozatlan. E tanulmány csak né­ hány képet, mozaikkockát villant fel a megye zenetörténetéből. Nem tö­ rekszik összefoglalásra. Egy majdani, a teljesség igényével készülő munká­ hoz szeretne adalékokat szolgáltatni. E néhány oldal, mely tétova, bátor­ talan kísérlet, afféle zenei képeskönyv, azt akarja bizonyítani, hogy az itt élő népnek, muzsikusoknak az idők folyamán nemcsak önmaguknak, szű­ kebb pátriájuknak volt mondandójuk, hanem olykor az egész ország, sőt Európa és a nagyvilág számára is: zenében. T IN Ó D I H ISTÓ RIÁ S É N E K E I 15 4 1 nyarán a török csapatok besétálnak a budai várba és elfoglalják azt. Török Bálint fogságba esik, Tinódi Sebestyén elveszti legfőbb pártfo­ góját. Az ,,emberi élet útjának felén” járó katona-költő-muzsikus megválni kényszerül szigetvári otthonától. Hosszú vándorévek következnek. Ezalatt sok mindent lát, hall, tapasztal. Kóborlásai során rádöbben arra, hogy a három részre szakadt országnak nem - vagy nemcsak - széphistóriákra van szüksége, az ő Jázon királyról szóló költeményére például, vagy olyan allegorikus bibliai történetekre, mint a „Ju d it asszon históriája” . A „két pogány közt” sínylődő nép igaz szavakat, hiteles tudósításokat vár az or­ szág sorsáról, vigasztalást nagy nyomorúságában. M egírja Eger vár v ia­ dalának történetét és annak Summáját, Enyingi Terek János vitézségét, a Szegedi veszedelmet. Fogadókban, kocsmai asztaloknál, végvárak udvarán szórja szét a híreket, agitál és protestál. Kassán lakik, de az ország végvi­ dékeire is elutazik eg y -egy különlegesnek ígérkező esemény kedvéért. M eg­ járja Erdélyt, Debrecent, a Dunántúlt. Históriás énekeinek egy része szorosan kapcsolódik Nógrád megyéhez. Néhány költeményében megemlékezik Balassa Menyhértről, a kor hírhedett rablólovag-kiskirályáról, aki egyébként kiváló katona volt, és énekel több nógrádi vár birtokosáról, Losonczi Istvánról. A „Varkucs Tamás idejében lőtt csaták" - ban pedig szinte teljes lajstromát sorolja fel ezeknek az erődítményeknek. A Kapitán György bajviadalja elmeséli, hogy a főhős, Hollókő várának ura összemarakodik Hubiár agával egy foglyon, ezért kihívja párviadalra. M ivel Losonczi Ist- 59 �van megtiltja kedves emberének, hogy életet kockára tegye, G róf (Salm) Miklós úgyszintén, ezért Kapitán György a királyhoz fordul engedélyért. A viadalt 1550. augusztus 10.-én - Szent Lőrinc napján - tartják a bujáki vár előtti réten. Tinódi a tőle megszokott részletességgel, a szemtanú hite­ lességével énekli meg az ütközet lefolyását. A jelenlévők felsorolása után - köztük van Balassi János is, Balassi Bálint apja megtudjuk, hogy a mérkőző felek magukra öltik harci ruhájukat, igazlátókat állítanak ki. Először kopjával rontanak egymásra, majd tőrrel és buzogánnyal. M ind­ ketten megsebesülnek, Végül is eldöntetlenül zárul a párviadal. Elköszön­ nek egymástól és .„ . Terek sereg Szondába vígan szálla, Jó Bátori György Bujákba bészálla, Urakval, vitézekvel ott vigada.” A művet egy D ávid királyról és Góliátról szóló példabeszéd zárja le, buz­ dításul és okulásul a magyar vitézeknek. A zárószakaszból - mint szemé­ lyes utalásból a keletkezés időpontjára és helyére - azt is megtudjuk, hogy a költő Kassán „bánkódik, hogy kevés píz ű taslyába” . A történetet több korabeli feljegyzésből ismerjük, így valószínű, hogy a viadal a maga idejé­ ben jelentős vitézi tettnek számított. A költő utolsó éneke a Budai Ali basa históriája. A versfőkből értesü­ lünk arról, hogy „K hadum ” - vagyis heréit - A li basa nyolc várnak, kas­ télynak megvédéséről" mesél a költemény. Ezeket a végvárakat a budai basa alig három hónap alatt foglalta el. Dunántúli hadjárata után, mely­ nek során elveszett Veszprém, „Felföld tartománnak ő rontója” a nógrádi, honti várak ellen indult. Drégely várának négynapos ostroma a magyar történelem legszebb és legtanulságosabb történeteinek egyike. Tinódi rész­ véttel és hősöknek kijáró tisztelettel emlékezik meg a vár védőiről. (Arany ebből a históriás énekből meríti majd híres balladájának, a Szondi két ap­ ródjának témáját). Jellemző az akkori állapotokra, hogy a zsoldosok egy részét Szondi maga fizette és még az ágyúk mozgatásához kért két köteg kö­ telet sem kapta meg, mivel annak kiutalásához Pozsonyban kellett hozzá­ járulni. (A bürokrácia már akkor sem volt ismeretlen fogalom.) Ráadásul az erődítmény erőteljesen megrongálódott, mert egy villámcsapás követ­ keztében felrobbant a lőporraktár. Drégely megvétele után: „ Ságra és Gyarmatra basa elerede, De az két kastélba ő egy embert sem lele.” A szécsényi várat - mivel katonái megszöktek - , Árokháti Lőrinc fel­ gyújtotta. Hollókőnek két kapitánya volt az ostrom idején. Csák Imre el­ futott volna a török elől, de társa, Szaki András megakadályozta ebben, sőt meg akarta ölni gyávaságáért. Végül a budai basa elfoglalta a várat, a két parancsnokot azonban szabadon bocsátotta. Csák Imrét bajtársai megvetették kishitűségéért és mivel „ .. .magát ezzel gyűlölségbe hozá, Ő t addég kergeték, szökék Terekországba.” Bujákot N agy Márton próbálta védeni a többszörös túlerővel szemben. Katonáival öt napig állta az ostromot, aztán éjjel megkíséreltek kiszökni az erődből, de elfogták és kivégezték őket: 60 �„L őn köztük hasonlás, tárházát f eltörék , Éjjel kiszökének, ottvalót elvivék , A z jancsárok őket utakon leselék, Őket mind levágák, Mártont fogva elvivék .” Tinódi a Zsigmond király- és császárnak krónikájában meséli el Tar Lőrinc pokoljárását. Pászthói Ráthold Lőrinc1 királyi étekfogó 1408. ja­ nuár 10 .-én útlevelet kap Zsigmondtól, hogy meglátogassa Szt. Jakab sírját Compostellában és Szt. Patrick purgatóriumát Írországban. Megjárta Jeruzsálemet és Krétát. Látta a Sinai-hegyet és Noé bárkáját. Ezután ju­ tott el Szt. Patrick barlangjához. Ezt a szent helyet állítólag Isten mutatta meg az írek apostolának, mondván, hogy aki itt egy napot és egy éjszakát tölt el, az megtisztul földi bűneitől. Ezért hívják purgatóriumnak. Sok zarándok kereste fel a barlangot. Az itt jártak közül különösen híres Oenus lo­ vag meséje - zarándokhelybéli látogatásairól. Nem a király étekfogója volt az első magyar, aki megjárta a purgatóriumot, hanem György vitéz, jó fél évszázaddal korábban. Ennek a 24 éves fiatalembernek valóban volt mi­ től megtisztulnia, hiszen 250 (!) gyilkosság terhelte a lelkiismeretét. Tar Lőrinc itteni látomásairól egy dublini szerzetes, Yonge feljegyzéseiből ér­ tesülünk. Nem valószínű, hogy Tinódi ismerte volna ezt a kéziratot, in­ kább énekmondók elbeszélésében hallhatta a történetet. Erre utal a nép­ mesék hangulatát és szófordulatait idéző kezdősor is: „É nekben hallottam , vagy volt , vagy nem volt, Tar Lőrinc egy pokolba bément volt, Egy tüzes nyoszolyát ő ott látott volt, Négy szeginéi négy tüzes ember állt volt. ” Az elkárhozottak itt bűnhődnek földi vétkeikért: Hamis dézsmáért és ,,vámszörzését, levél-váltságért” , háborúságért. Látja Zsigmond királyt is, aki paráznaságért egy tüzes kádban ,,feredett volt” . Amikor Tar Lőrinc hazatérvén beszámolt uralkodójának tapasztalatai­ ról, látomásairól, a király úgy megijedt, hogy tizenhárom várost elzálogo­ sított nyolcvanezer forintért és templomot építtetett, hogy megmeneküljön a reá váró rémségektől. A történet a nép között is elterjedt, mely bizonyá­ ra jól mulatott feljebbvalói rovására. B A LA SSI N Ó T A JE L Z É SE IR Ő L 1572. szeptember 25.-én Miksa császár fiát, Rudolf trónörököst M a­ gyarország királyává koronázzák. lstvánffy Miklós, kiváló történetírónk ünnepi beszámolójában megemlíti, hogy az „asztalok eltávolítása után a hadi ifjúság és az előkelő férfiak felserdült gyermekei a ház tornácában táncot jártak, közülük Balassi Bálint, a kegyelembe minap visszafogadott Jánosnak fia nyerte el a pálmát, abban a táncnemben, melyet a mi juhá­ szaink sajátos és külön táncának ismerünk, a külföldi nép pedig valamenynyi magyar közös táncának tart. A császár és a király, s a többi hercegek egy magas emelvényről gyönyörködve nézték őt, amint Pánt és a Satvrusokat utánozva, lábszárait hol összekapta, hol szétvetette, hol, pedig felszökellve ugrándozott” . De Balassi János Bálint nevű fia nemcsak a táncmű­ vészetben, hanem a zenében is jártas.2 Ismerjük „A d notam” és „Azon nó­ tára” jelzéseit. Ezek a költemények eredetileg is éneklésre, vo­ kális előadásra készültek. Vannak olyan Balassi-versek, melyek egyazon �dallamra utalnak. A költő különösen kedvelte pl. a Csak búbánat, a Bánja az Úristen énekeket és a Palkó nótáját. Körülbelül harminc ,,Ad notam” ját ismerjük, ebből valószínűleg 13 magyar, 17 pedig külföldi, idegen ere­ detű. Végtelenül változatos formai és etnikai sokféleségről tanúskodnak ezek. A harminc dal huszonnyolc különböző szerkezetet reprezentál. Van köztük a magyar dallamokon kívül olasz, román, török, lengyel, né­ met, szlovén eredetű is. A zenetudomány sajnos csak nagyon keveset tud ezek közül azonosítani, mert bár címüket, kezdősoraikat ismerjük, magu­ kat a melódiákat nem őrizte meg az emlékezet, vagy pedig énekeskönyvek lapjain lappangnak azonosítatlanul. A zenetörténészek, irodalomtudósok így gyakran kényszerülnek találgatásra. E z persze meglehetősen bizonyta­ lan módszer. Balassi egyik híres, ifjúkori költeménye a Gianeta Padovana nótájára készült. Van, aki e mögött valam iféle divatos táncdallamot sejt, van, aki a commedia delľa rte szolgafigurájának becézett alakját; s van, ki egyszerűen úgy véli, egy olasz kurtizánról lehet szó, akinek nótáját a költő lengyelországi tartózkodása idején tanulta meg. Essék szó röviden az alábbiakban arról az egyik idegen ,,Ad nota m" ­ ról, melynek már a dallamát is sikerült azonosítani. Az „E g y német villanella nótájára” című költemény Jakab Regnart: „ Ich hab v ermeint” kompozíciójára készült. A németalföldi mester a bécsi udvari énekkar tagja volt, a prágai, majd az innsbrucki udvar karmestere. Háromkötetes dalgyűjteménye a maga korában igen népszerű. E dalok nagy része ter­ mészetesen olaszos stílusú: napoletánák, villanellák. Balassi első udvarló verseit Regnart költeményeinek hatására írja, akit személyesen is ismer, hi­ szen, amikor az imént idézett táncot járja Rudolf koronázásakor Regnart az udvari karnagy. A villanellat Eckhardt Sándor találta meg és közölte először 1913-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben. K IS D I B E N E D E K É S A C A N T U S C A T H O L IC I K isdi Benedek (159 8-16 60 ) Szécsényben született. Tizenkét éves korá­ tól kezdve az itteni ferences kolostorban nevelkedett. Nagyszombatban ta­ nult a katolikus restauráció középpontjában, majd Bécsben és Rómában a Collegium Germanico-hungaricumban. Sikeres egyházi személyiség volt, pozsonyi és esztergomi kanonok, Pázmány Péter káplánja. 1648-tól egri püspök, az ellenreformáció lelkes híve. Kassán papnevelő intézetet, aka­ démiát alapított. Az első magyar katolikus egyházi népénekeskönyv, a Cantus Catholici mecénása és védnöke. Sokáig úgy gondolták, hogy a szer­ kesztés is Kisdi munkája, ma már tudjuk, hogy ezt a feladatot Szőllősi B enedek végezte el: a „régi és új deák és magyar ájtatos egyházi énekek és litániák” 1651-ben Lőcsén készültek a B rew e-nyomdában. A protestánsok a X V I. században adtak ki énekgyűjteményeket, köztük olyanokat, melyeket kottával is elláttak. A katolikusok ellenben csak ke­ vés, kéziratos feljegyzéseikre támaszkodhattak. M ár a nagyszombati zsinat sürgette egy katolikus énekeskönyv kiadását. A Cantus Catholici a magyar népének kialakulására vonatkozóan döntő jelentőségű dokumentum. M eg­ bízható képet ad a legkülönfélébb zenei rétegekről és a legfontosabb szak­ rális, egyházi dalokról magyar és latin nyelven. Kottája persze még ide­ genszerű, mint kortársaié általában, kevésbé hajlékony, kevésbé képlékeny. 62 �Katolikus és alaposan átvizsgált, újra felszentelt protestáns dallamok alkot­ ják a gyűjtemény gerincét. A Cantus Catholici évszázadokon keresztül igen népszerű volt, több ki­ adását (1652, 1675, 1703, 1792) ismerjük. Legutóbb 1938-ban jelent meg. O RFEU SZ A LÁ SZ Á LL Lavotta János, a „bájoló hegedűs” , a ,,M agyar Helikon érzékeny Euterpéje” , ,,a M agyar Orfeusz” életének utolsó két évtizedében kóbor zenész­ ként, magányos garabonciásként járja az országot. Igazi munkahelye nin­ csen már ekkor. Főúri kastélyok, nemesi kúriák vendége. Megfordul töb­ bek közt Tiszaszőllősön és Tiszafüreden, Gesztelyen, Berentén, Nógrádban pedig G y ürky Pál tere nyei kúriájában, Benkó Jónásnál és még talán a megye néhány egyéb rezidenciáján is. Ha nem találkozna Terenyén Szemere Pállal nem sok szót érdemelne ez a nógrádi kapcsolat. A kiváló író azonban olyan jellemzést hagy ránk kettőjük találkozása után, amely a Lavotta-irodalom alapvető fontosságú dokumentuma. Keveset tudunk erről a muzsikusról. Életrajzában sok a bizonytalan adat, a fehér folt, gyakran kényszerülünk homályos feltételezésekre ha­ gyatkozni. Szemere Pál levele azonban, amely töredékes és befejezetlen ugyan, mégis kendőzetlenül, a kortárs hitelességével állítja elénk a ver­ bunkos triász tragikus sorsú hegedűsét. E gy negyvenhét esztendős, barna hajú, sovány férfit lát maga előtt, aki rikító, kedvenc, gyűrött, zöld színű ruhájában, borostás arccal szórakoztatja a ház népét. Züllött bohém, aki világos és ihletett pillanataiban megbabonázza közönségét játékával. Eltékozolt és sanyarú élet. . . Nemes izsépfalvi és kevelházi Lavotta J á ­ nos nem úgy indult, hogy vidéki városok megtűrt zenetanáraként, fő­ urak kegyenceként, elfeledett muzsikusként fog meghalni egy isten háta mögötti patikában. Pozsonyban, Nagyszombatban, Pesten tanult, jogásznak készült, a N em ­ zeti Játékszín ,,muzsika directora” volt. A kolozsvári színház karmestere. Tanára Sabodi Bonaventura, Haydn zenekarában játszott. Biharit elbű­ völte művészetével. ,,Compositiójának karaktere felől ítélni nem tudok” - írja Szemere, aki nem zeneértő és nem szakemberként bírálja játékát, Kölcsey azonban az Antimondolatban Lavottát, mint a kulturált, nemes magyar zenestílus képviselőjét állítja szembe Bihari cigányos modorával. Hallhatatlan mű­ veket hagyott hátra. A ki Petőfi: Szülőföldemen című versét olvassa, hall­ gatja, annak fülében minduntalan visszacseng a zárósor refrénje: „ Cserebogár, sárga cserebogár” . Ezzel altatja dajkája a gyermek Petőfit: Lavotta nótájával. Ismertek Csokonai költeményeire készült dalai. Jókai kettejük fiktív kapcsolatáról írja K ét zseni egy házban című novelláját, Lavottáról pedig külön is megemlékezik a Kiskirályokban. Erkel a Bánk bánban idé­ zi egyik motívumát, és hasonlóképpen a neves spanyol zeneszerző, Sara­ sate is a Cigánydalokban. H ubay Jenő3 1906-ban színpadi hőst farag belőle a Lavotta első szerelmében. A háromfelvonásos opera címe a múlt szá­ zad népszerű verbunkosára utal, amelyet az ő művének tulajdonítottak torz fintora a sorsnak, hogy utóbb kiderült erről - Kossovits József szer­ zeménye. Lavotta a magyar programzene első képviselői közé tartozik. 63 �M egírja Szigetvár ostromát. Tanítványa Fáy A ndrás, - akit Szemere a „haza mindenese” -ként aposztrofál - az első hazai takarékpénztár megte­ remtője, egy ideig Jobbágyiban él. Fia pedig Fáy G usztáv, a X IX . század sajnos, korán elfeledett komponistája. (Fáy András és a magyar zenetörté­ net kapcsolatáról rövid, de alapos tanulmány jelent meg M ajor E rv in , ze­ netörténetünk kiváló kutatójának tollából.) A haza mindenese több alka­ lommal megemlékezik Lavottáról. Egy borszerető, híres muzsikusra című epigrammájában így állítja elénk: „ Bachus maga torkát adta L XXX~ának, A polló Ujjait lantoló karjának, Amaz ót magát ha van mivel bővségbe , Ezek hallgatóit hozzák - részegségbe.” A költő jól ismeri tanárát, annak minden erényét és fogyatékosságát. Nem kétséges, hogy legkiválóbb zenészeink közé tartozik, bár csak félbe­ maradt tehetség, akinek nincs elég kitartása és fanatizmusa, hogy végig­ menjen az önmaga megkezdett úton. Schumann azt írja a „Zenei házi és életszabályok” -ban, hogy „egy alaktalan vastömb filléreket ér. De ha pél­ dául óramutatókat készítenek belőle, értéke százezrekre rúg. Ilyen alakta­ lan tömb a tehetség önmagában. Vigyázz, hogy gazdálkodsz v ele!” Lavottának nem volt elég ereje ahhoz, hogy ebből a vastömbből óramutatókat formázzon. Nem képezte magát, nem tanult eleget, nem tudott eleget a zeneművészet megtanulható dolgaiból. Nyughatatlan természete nem volt alkalmas a komoly és kitartó munkára. Mindenhonnan mennie kellett. Pestről is, Debrecenből is, Kolozsvárról is. Nem volt a szó mai értelmé­ ben profi. Akkor játszott, amikor az ihlet - és a bor - tüzelte. Ha meg­ makacsolta magát, semmivel sem lehetett rábírni a hegedülésre. Szemere Pál egy hétig vár Terenyén, hogy művészetében gyönyörködhessék. Nem tudott küzdeni sem. Az alkohol - ahogy ő nevezte: Servus humillimus rabja lesz. Egyszer csónakjáról beleesik a Tiszába, majdnem odavész, de amikor megmenekül, azt mondja: ,,Ha a Tisza bor, úgy belé halok, de a víz engem nem szenvedhet, mint én őt, s így nem is vesz magába.” G ő ­ zös fejjel kinn éjszakázik a réten, az erdőben a fáknak és a madaraknak hegedül, mint Sibelius. Hegedűvonóval párbajozik egy szép „serárus” lá­ nyért. A halotti bizonyítvány szerint belső szervei már teljesen szétrothad­ tak a mértéktelen szeszfogyasztástól. Igaza van Ancsel É v á nak: „Sem m i­ nek sincs akkora... súlya, mint a semmi, satnya kis bálványok előtt elége­ tett napok és évek hamujának.” A tállyai patikában haldokló Lavotta János bizonyára érezte ezt a rettenetes terhet. A M A G Y A R A R IO N Igazságtalan a történelem Rózsavölgyi M árkkal, akinek majd hat év­ tizedes életét keretbe foglaló évszámok (1789--1848) fontos világesemé­ nyeket jelölnek, ám mi csak annyit tudunk a megye legnagyobb zeneszer­ zőjéről, hogy 200 évvel ezelőtt született Balassagyarmaton. Nincsen semmi­ lyen pontosabb adatunk, nincs tehát egy nap, hét, vagy hónap, ami­ kor megemlékezhetnénk róla. Nem volt csodagyerek, de tehetségére hamar felfigyeltek. Nyitrán és Pozsonyban képezte magát, ezután Prága következett, ahol zenei tanulmá­ nyai mellett elsajátította a kalligráfia (szépírás) mesterségét. Szülei nyil­ 64 �ván úgy gondolták, legyen valami polgári foglalkozása, hiszen zenélésből bizonyára nem fog megélni. A cseh főváros jó lehetőséget nyújt a fiatal muzsikusnak arra, hogy kiszakadjon provincializmusából, bepillantást nyer­ jen Európa zenei életébe. Prága jelentős szellemi központ. Néhány eszten­ dővel korábban Mozart itt mutatja be a Don Giovannit, itt viszi sikerre a Figaró házasságát. Bécsből, Berlinből, Itáliából érkeznek zenészek, hogy meghódítsák ezt a várost és tanuljanak a kor híres cseh-morva mestereinél. Hazatérve Pesten könyvelőként dolgozik egy nagykereskedőnél. Eközben persze komponál. A Rondellában az Angyal Bandit az ő kísérőzenéjével játszák. A magyar színtársulat hegedűse. Milyen jellemző a X IX . század idealizmusára, „álom és valóság” , tervek és realitások mérhetetlen szaka­ dékára, hogy a fiatal Rózsavölgyi, aki nagy reményekkel indul európai hírnevet szerezni oroszországi hangversenykörútjára - csak Bajáig jut el. Itt koncerteket ad, megtetszik neki a város, letelepszik, megnősül. Túlsá­ gosan könnyű lenne rajta számon kérni megvalósulatlan álmait, egy esetle­ ges szentpétervári szereplés szakmai, erkölcsi, anyagi sikerét, - de azt mondják, Szlovák Henriette szép lány volt és az ifjú muzsikusnak marad­ nia kellett. Mégis az vesse rá az első követ, aki sohasem áldozott fel fon­ tos dolgokat általa fontosabbnak ítéltekért. Szép és termékeny évek következnek. Köztiszteletnek örvend a várm e­ gyében, sőt hangversenyei és kompozíciói révén lassan az egész ország megismeri nevét. Am ikor a Nógrád megye művelődéstörténetéből is is­ mert K ilén yi4-féle színtársulat a városban szerepel, az Illyés sapkája című színműhöz „Rózsavölgyi (Rozenthal) úr, Baja Városának lakosa készítette a ' Muzsikát” . Aztán a nagy tűzvész alkalm ával 18 19 áprilisában két óra leforgása alatt mindenét elveszti. Újabb vándorévek következnek. Pécsett. T emesvárott és Pesten él, majd ismét Baján. Mindenütt otthon van, de tulajdonképpen sehol sincs otthon. Művei megjelennek nyomtatásban, mint a M agyar Nóták Veszprém vármegyéből kiadványsorozatában is. (M a­ gyar nótán természetesen nem a mai értelemben vett népies műdalt kell értenünk, hanem verbunkos, hangszeres zenét.) A Rózsavölgyi-opuszok messze kiemelkednek az átlagból finom és érzé­ keny dallamformálásuk révén, kantábilis melódiavezetésükkel, formai és harmonizációs árnyaltságukkal. Lavotta és Csermák programatikus szvit­ jeit követi, de egyúttal túl is lép azokon, elhagyva a naiv ábrázolási tech­ nikát és egy összefogottabb, ökonomikusabb ciklikus műfajt próbál megte­ remteni. Erről tanúskodnak Nógrádi emlékek és Em lék Nógrádra című kompozíciói. Soha nem feledkezett meg szülőföldjéről, zenét írt a várm e­ gye tisztújítási ünnepére, a megyeháza avatására. M agyar nótáinak aján­ lása is a főispán feleségének, gróf Sándor M athilda asszonynak szól. D e Bács vármegye is szereti és tiszteli fogadott fiát. Jelentős évjáradé­ kot biztosít számára azzal a feltétellel, ha a megye területén él és nem köl­ tözik el onnan. Rózsavölgyinek azonban mennie kell, Pest és Buda vonzza immár a világvárossá növekvő Pest. Ú gy érzi, csak akkor lehet a nemzet je­ lentős muzsikusa, ha a székesfővárost is meghódítja. K ét gyermekét tanít­ tatni akarja - Gyula fia alapítja majd a legismertebb magyar zeneműki­ adó céget - , tehát otthagyja Baját. A főváros barátságtalanul fogadja. Nem akarja polgárai közé választani, bizonyára azért nem, mert a városbéliek jelentős adót fizetnek, s így csak biztos jövedelemmel rendelkező, megbíz­ 65 �ható honfiakat látnak szívesen. A zenetanításból számtan- és kalligráfia­ órákból élő, kóbor művész nem felel meg igényeiknek. Sok a bonyodalom névváltoztatása körül is. Eredetileg Rosenthalnak hívják. Az országos hírű hegedűművésznek, aki 1824-től Rózsavölgyiként publikálja kompozícióit hosszú ideig, több mint két évtizedig kell küzdenie azért, hogy ,,nevet sze­ rezzen magának” . Hiába üdvözli a reformkor legnagyobb zenetörténésze (az egyébként Rothkrepfből magyarosodott) Mátray G ábor meleg szeretet­ tel a Honművész hasábjain, hiába lesz az ez időben megnyíló Nemzeti Színház első hegedűse, a bürokrácia hajthatatlan. A Nemzeti Színház első, ünnepi előadásán Rózsavölgyi-mű is szerepelt, a Nemzeti örömhangok a pesti magyar színház megnyitása alkalmából. Csak rövid ideig tagja az it­ teni zenekarnak. A fiatal karmester, E rk el Ferenc felbontja szerződését. Hogy miért? Nem tudjuk. R éti Zoltán tanár úr azt írja alapvető Rózsa­ völgyi monográfiájában: valószínűleg a túlságosan szabad, intellektuális, rubato játékmód, amely elvált a zenekar egységes hangzásától, volt az oka ennek a szakításnak. A kellemetlen epizód után egyébként a két művész megőrizte egymás iránti rokonszenvét és tiszteletét. Az ak­ kor már idős mester néhány esztendő múlva Erkelnek ajánlja H alljuk! című csárdását, amit az a Pesti D ivatlap hasábjain köszön meg. A század 30-as, 40-es éveiben a nemzet első számú zenésze, legelső csárdáskomponistánk. Az a tény, hogy ő alkotja meg ezt a táncot zenetör­ téneti vonakozásain túl fontos társadalmi-politikai tett. A magyarság, amely egységes néppé akar válni, ráébred nemzeti értékeinek jelentőségére. G aray János írja 1834-ben: „H ogy a tánc szintoly állató része a nemzet­ nek, mint akármely egyéb szokásai, nyelve és dalai, valamint játékszíne és muzsikája: ki tagadja? Ezek együvé véve teszik a nemzet bélyegét sajátiakká, másoktól különbözőkké: amely nemzet ezekkel nem bír, az nem nemzet, hanem csak néptömeg, nem magán álló, mert másoknak majma, lelketlen utánzója, vagy éppen rabszolgája.” - Hivatalos nyelv lesz a ma­ gyar. Kossuthék létrehozzák a Védegyletet. A nemzet pedig a csárdásban és a körmagyarban ismer magára - Rózsavölgyi csárdásaiban és körmagyar­ jaiban. Nem múlhat el egyetlen bál, farsang, estély ezek nélkül. Arany egye­ nesen „nemzeti bélyegű csárdás" - kén t említi az Elveszett alkotmányban. A z öreg muzsikus divatba jön, ekkor áll művészete csúcsán és amikor zenéje még mindig hódít a forradalom és szabadságharc egyik szellemi hírnöke hoszszú betegség után szegényen hal meg 1848 januárjában. Azt mondják történelmi időket élünk. A z embereket a gazdasági, poli­ tikai, társadalmi változások foglalkoztatják. Nincs idejük és energiájuk a művészetre. Lehet, bár én nem tudom mit jelent a „történelmi idő” , mint ahogy azt sem tudom, hogy milyen a „történelmietlen” . Azt viszont tudom, hogy Petőfi, aki szerette Rózsavölgyit, egy ízben ki is állt mellette a Pesti Divatlapban, verset írt halálára. Pedig akkor már csak néhány hét volt hátra március 15 -ig. (A költemény február 20-án jelent meg.) A forradalom és szabadságharc költőjének még akkor is volt ereje és ideje, hogy néhány sort szenteljen emlékének. Rózsavölgyinek egyébként szép temetést rendeztek. Hiszen mi mindég szépen tudtuk temetni azokat, akikkel életükben igazságtalanok voltunk. 66 �TH ERN K ÁRO LY A balassagyarmati leánygimnázium tanára volt egy ideig. M a már saj­ nos keveset tudunk erről a muzsikusról: múlt századi zenei életünk meg­ határozó személyiségéről. N agyapja hangszerkészítő mester, „ F ecit Thomas Thern Igloviae” fel­ iratú zongorái igen elterjedtek voltak az ország északi megyéiben. Családja Salzburgból származott. Thern K ároly Iglón született. Hegedülni, zongo­ rázni G ellen Ágostontól tanult, az egykori prágai konzervatoristánál. T i­ zenhárom évesen Miskolcra kerül, itt sajátítja el nyelvünket, addig csak németül beszél. Az itteni két év alatt zenei egyesületet alakít, ennek első karmestere. (Muzsikustársa Ellenburger A d o lf, a későbbi népszerű tánczeneszerző, a Nemzeti Színház zenekarának leendő tagja.) Eperjesen böl­ csészetet tanul, és természetesen zenekart alapít. Itt Sárossy G yu lával, a neves költővel játszik együtt. E z időben jelenik meg első nyomtatott műve, az Irma keringő Kassán, a Werfer-kiadónál. Ezután következik Balassa­ gyarmat. Még nincs húszesztendős. 1837-ben Pestre költözik. Rokonánál, Vásárhelyi Pálnál megismerkedik Vörösmartyval, Bajzával, G arayval, Szontághgal. A következő évben már megalkotja egyik leghíresebb művét G aá l József Peleskei nótáriusának kísérőzenéjét. Ennek juhászdala, a „H orto­ bágyi pusztán fúj a szél” a magyar népszínmű-irodalom első slágere. „E z t a kerek erdőt járom én” szöveggel is éneklik. Legnépszerűbb átiratát az a Rem ényi E d e készítette, aki Görgey tábori hegedűse és a fiatal Johannes Brahms felfedezője volt: koncertturnéi során bejárta szinte az egész vilá­ got Amerikától Ausztráliáig. (Egyébként Reményi E de Balassagyarmat díszpolgára, testvére pedig a város főbírája.) Thern sokat foglalkoztatott szerző. Hamarosan felismerik, hogy jó szín­ padi érzékkel rendelkezik és mindent megtesz a siker érdekében. (Miss Baba című bohózatában például egy kötélen táncoló elefántot is felléptet.) Bemutatóit csak néhány hónap választja el egymástól. Gyorsan dolgozik. Kísérőzenét komponál G aál József és Jósika M iklós Ecsedi tündéréhez. Állandó szerzőtársa G aál József Szvatoplukjához. Vörösmarty Áldozatát is részben Thern-zenével játsszák. Fóti dala az ország legnépszerűbb szer­ zőinek sorába emeli. (Vörösmarty ezt a versét Fáy András szőlőjében írta.) Am ikor Heinisch József meghal Erkel őt választja helyettesének. A Nemzeti Színház másodkarmestere lesz. Első operakísérletét, a Gizult 18 4 1. december 21-én mutatja be a színház, a Tihany ostromát pedig 1845. április 12-én. Mindkét mű szép sikert arat, bár egyik sem haladja meg a kor olasz-francia stílusú átlagát. A Moliére nyomán készült egy évtizeddel későbbi bemutató: A képzelt beteg azonban fiaskó. Megbukik. Több szerencsét hoznak pályázatra szánt kompozíciói. A Szózat megzené­ sítésére kiírt versenyen „A k i mer, nyer” jeligéjű partitúrájával Egressy mögött a másodikként díjazzák. Ugyancsak második a pest-budai zenede pályázatán Komoly ábrándjával. Hegyalján című fantáziája „díjkoszorúzott mű” . (A Rózsavölgyi cég adja ki.) A Nemzeti Zenede összhangzattan és zongoratanára. Tanítványa G o b b i Henrik, Langer V id o r, és a neves horvát zenefolklorista, K u hac Franjo X a ver. Az előbbi Thern tanácsára lesz a Prónay5 család zenemestere. M eg­ nősül, unokahúgát, Fest E m íliát veszi feleségül. 1864-ben Weimarba köl­ tözik, hogy két gyermekét Lisztnél és Mochelesnél taníttassa. A fiúk, V il- 67 �mos és Lajos kétzongorás koncertjeikkel bejárják Európát, Belgiumban, Angliában, Hollandiában, Francia- és Németországban lépnek fel. Ennek az időszaknak a termése a Weimari zeneképek, a Szimfónia, a M agyar nyi­ tány. A Fantasie über zwei ungarische L ieder von Tinódi aus dem 16. Jahrundert Tinódit idézi: A z E gervár viadaláról való ének és a J á ­ nos királ testamentumának dallamát dolgozza fel egy bevezetéssel és kódával ellátott háromtagú visszatérő formában. Utolsó éveit Pesten tölti, gyakori vendég Liszt házánál. Jelentős zenei gyűjteménnyel rendelkezett, birtokában volt például M oza rt kottatartója is. E L F E L E J T E T T P R ÍM Á S O K Talán senki nem tudott annyit a cigányzenészekről, mint K rú dy Gyula. Nem volt az országnak olyan jelentős hegedűse, cimbalmosa, kit ne ismer­ ne, s ne lett volna róla egy-egy jóízű története, anekdotája. Az író, mint hő­ sei: Szindbád, vagy Rezeda Kázmér, szívesen elmulatott egy pohár bor mellett a szatmári, budai, nagyváradi kiskocsmákban és vendéglőkben kedv es barna bőrű zenészei játékát hallgatva. Napilapok hasábjain örökítette meg nevüket, halálukat pedig novelláiban siratta el. Ezek a muzsikusok komoly és megbecsült polgárai voltak a X V III -X IX . század Magyarországának. Játékukkal egy egész népet babonáztak meg, buzdítottak harcra, vagy vigasztaltak a gyász nehéz óráiban. Ők hordták szét Európában a verbunkoszenét Szentpétervártól Londonig, Párizstól M oszkváig, olyan híveket szerezve a magyar zeneművészetnek, mint Bee­ thoven, Brahms, vagy Berlioz. Ők is elmondhatták Lavottával: „E go, qui regibus ludo” - Én, aki királyoknak játszottam! Mert valóban királyoknak, császároknak, hercegeknek muzsikáltak. Nem kalapozó koldusok, kóklerek voltak ők, hanem olyan művészek, akikre az ország büszke volt és legjelesebbjei közt tartott számon annak idején. A legendás zenészkirály, Bihari játékáról Liszt csodálattal emlékezik meg több évtized távlatából is a cigányokról írt könyvében és - ezt megint csak Szemere Páltól tudjuk - Berzsenyi, a „niklai remete” , Bihari zenéjére mu­ lat a pesti Paradicsom fogadóban. Vörösmarty a vén cigány játékának ih­ letében és igézetében írja meg a magyar irodalom egyik legcsodálatosabb költeményét. E g y -egy híres prímásverseny országrészeket mozgat meg, s van olyan cigány, akiért különvonatot küldenek. E gy bizottság meghatározott időnként bejárja az országot, meghallgatja a nevesebb zenészeket és megszavazza, hogy kit tart közülük a legjobbnak. E bizottság vezetője egyidőben a balassagyarmati árvaszék elnöke. Valam i olyat tudtak a zenéről, amit talán senki más rajtuk kívül. Bár nem jó a kifejezés, mert nem ,,tudták” , nem volt ez tudatos muzsikálás, lé" vén nagy részük zeneileg képzetlen, naturalista, félművelt hangszerjátékos - mégis, ha megszólalt a zenekar, senki sem vonhatta ki magát hatásuk alól. Nem ők a felelősek azért, hogy a csárdás, a „nemzeti bélyegű csár­ dás” , a népies műdal, a verbunkos a század végére kocsmai szórakoztató zenévé züllött és azért sem, hogy ez a nemzet azt hitte: az élet alapvető és fontos kérdéseit ,tánczenében’ meg lehet oldani és aztán ebbe a téve­ désébe látványosan belebukott. Ők tették a dolgukat, az egyetlent talán, amihez igazán értettek: zenéltek. 68 �A nógrádi cigányzenészeket jól ismerte az ország. A z első magyar hivatásos színjátszó társaság bemutatkozó előadásán (1790) a budai Várszínházban a nógrádi cigányzenekar szolgáltatja a muzsikát. Vidéki Bogdán Bertalan az ismert Radics-féle társaság hegedűse, a balassagyarmati Balogh B andi Patikárius segédprímása. A losonci Rácz Janiról feljegyezték, hogy Kassán elhegedülte azt a híres harci kesergőt, a Losonc végromlását, melyet akkor már csak ő tudott eljátszani. Ugyancsak losonci volt Rácz G yula, aki zenekarával Egyiptomba is eljutott. Az alábbiakban két olyan zenészdinasztia-alapítóról lesz szó, akik nógrádiak voltak. Rácz Pali 1815-ben született Nagygécben, a mai Magyargécben. Tizenöt éves, amikor megszökik falujából, állítólag azért, mert része volt egy gazdálkodó megölésében. Rozsnyón felcsap katonának, huszonkét esztendős­ nek vallja magát - csak így sorozzák be pedig jóval fiatalabb. Gyulai táborszernagy 33. ezredébe kerül, Milánóba. Gyalogosként szolgál, majd egy húsztagú cigánybandát szervez. A jóképű, atlétatermetű fiatalember felderítőként is dolgozik. Előléptetik őrmesterré. Jelentős katonai hőstette­ ket hajt végre. Kiszabadítja fogságából W ladimir orosz herceget, s ezért megkapja a Szent György-keresztet. Veronában állomásozik, a háború után visszatér Milánóba. Megkéri egy dúsgazdag háztulajdonos leányának, F errario G in d itának kezét. Elutasítják - nem bizonyul megfelelő jövendőbelinek. Nem esik kétségbe. Romantikus körülmények között megszökteti a lányt és együtt töltenek három napot és éjszakát egy Milánó melletti kis faluban. Ezután a papa - mi mást tehetne - áldását adja a házasságra. (Ismerjük a módszert többek közt a Noszty fiú esete Tóth M arival című Mikszáth-regényből.). A hozomány tekintélyes: 15 0 0 0 0 líra. Az ifjú pár háromemeletes házban lakik, saját fogatot tart. Am ikor megúnja a 18 éves katonai szolgálatot, Rácz Pali hazatér M a­ gyarországra. Vácott telepedik le, majd Pestre költözik. K ét kézzel szórja a pénzt és hamarosan mindenét elkótyavetyéli. A M exikó vendéglőben dorbézol, a Zrínyiben, meg a K ét huszárban. Itt hallja az akkor már Európahírű Patikárius Ferkó játékát, rádöbben saját technikai hiányosságaira, tanulni kezd, képezi magát. Sárközi révén megnyílik előtte az arisztokrácia világa. E ljut külföldre - most már nem katonaként, hanem, mint művész, Lipcsében, Londonban, Szentpétervárott koncertezik. Hamarosan az ország vezető prímásai közt tartják számon. Jeles zenetörténészünk, id. Ábrányi K ornél (apja házában még Lavottát is hallotta hegedülni), így jellemzi: „V olt sok pózolás és modoros vonás a játékában, de párosult vele melegség, tűz és temperamentum". Rácz Pali híres volt jó memóriájáról. Akinek egyszer eljátszotta a nótá­ ját, azt sohasem feledte el. Egy ízben Sim onffy Kálmán, neves zeneszerzőnk fogad Bertha Miklóssal az Arany Sasban, hogy Rácz Pali eljátszik egymás után 100 nótát, anélkül, hogy egyszer is ismételné valamelyiket. Számolták 114-ig... Szeret jól élni. N agy háztartást vezet és atyai szeretettel neveli har­ minchat gyermekét. A fiúk közt akadnak egészen kiváló zenészek, közülük a leghíresebb 36. Rácz Laci. Am ikor meghal, utolsó útjára száztagú cigány­ zenekar kíséri 1885. január 30-án. Legismertebb nótáját játszák: ,,Lehullott a rezgő nyárfa levele” ... A kerepesi temetőben Arany János sírja mögé te­ metik. D ankó Pista híres dalával búcsúzik tőle, Jókai Fekete vér című regényének főhősét, Barkó Palit róla mintázza. 69 �Berkes Lajos, Rácz Pali közvetlen ismerőse és vetélytársa, 1837-ben szü­ letett Csécsén. Kölyökkorában szervezi első zenekarát. Szécsényben játszik, majd Aszódon Podmaniczky Frigyes házi zenésze lesz. (Sokáig „aszódi” L a josnak nevezik.) Olyan nagy becsben tartják, hogy azt az utcát, amelyben háza áll, Berkes utcának nevezik el. Am ikor a birtokot dobra verik kényszerűségből - Pestre kerül, a Nemzeti Kaszinó prímása lesz. Itt a walesi hercegnek muzsikál, aki meghívja Londonba. Koncertezik Berlinben, a császári udvarban, Ferenc Józsefet Gödöllőn szórakoztatja egy rókavadászat alkalm ával. Az Arany Sas és az Angol királynő állandó prímása. Itt lakik a haza bölcse, D eák Ferenc. Koncertet ad Milán királynak, II. Don Pedrónak, a később száműzött brazil császárnak, Edw ard, angol trón­ örökösnek és a tragikus sorsú Rudolf főhercegnek. Egyik dallamát Brahms is felhasználja a M agyar táncok sorozatában. A Licinus étteremben hegedű­ párbajt v ív Rácz Palival. A zsűriben ott van Ábrányi Kornél és Erkel Ferenc. Berkes Lajos győz. E zt a diadalt vetélytársa csak a halálos ágyán bocsátotta meg neki. Ellenségeskedésük kiterjed magánéletükre. M indketten a Soroksári utca ,(a mai Ráday utca) 33-ban laknak. Az egyébként békés környéket gyakran zavarja meg a két család ádáz perpatvara. Pedig nyugodtan megférhetnének egymással, hiszen kiváló muzsikusok - és mindegyikük szenvedélyes pipagyűjtő. Rácz Pali temetésén Berkes Lajos a prímás, három hónap múlva már őt temetik. A gyászszertartáson a száztagú zenekar az egyik Rácz fiú veze­ tésével muzsikál. Az 1878-as világkiállításra a Berkes-zenekart, apja betegsége miatt, id . Berkes B éla viszi ki. Koncertje után a jeles francia balettkomponista, Leo D elibes személyesen gratulál neki. Ő a walesi herceg és Rudolf trónörökös kedvenc muzsikusa. A „B é la ” tudja legszebben játszani Rudolf kedvenc magyar nótáit a „K épeddel alszom el” , meg az „Édesanyám is volt nékem” kezdetűeket, melyeket a főherceg - úgy hírlik - még a fürdőkád­ ban is szívesen énekel. 1910-ben megkapja az udvari muzsikus címet. T izenhét tagú bandájával Budapesten X III. Alfonz spanyol királyt és felesé­ gét, En a Victoriát szórakoztatja. Moszkvában Vladim ir nagyhercegnek játszanak, Berlinben pedig Hindenburg estélyén. Fia, ifjabb Berkes B éla Amerikába is eljut éppúgy, mint 36. Rácz Laci. „ Olyanok vagytok, mint a szél. A semmiből támadtok és újra eltűntök a semmibe.” Ezt mondja a falu öreg bírája az egyik klasszikus westernfilmben a falut megmentő férfiak valamelyikének... Igaz ez a hajdani cigányzenészekre is. Gyakran nem tudjuk, honnan jöttek, itt voltak és zenéltek. Mámoros éjszakák emléke maradt utánuk, egykor volt farsangi bálok nosz­ talgiája, ahogy K rúdy írta... „Á lom világ” - mondhatnánk mosolyogva. E z így van. Ennek a korrupt társadalomnak, amelyben éltek, életük nagy részében panamázó nemeseivel, lecsúszott dzsentrijeivel, akiket olyan jól ismerünk Móricz- és Mikszáth-regényekből, pusztulnia kellett. Én mégis sajnálom, hogy ezzel együtt eltűntek ezek a zenészek is. És sajnálom azt is, hogy ez a rettenetes és gyönyörű X X . század, számozott világháborúival féktelen idő- és sebességhajszolásában feláldozta a régmúlt idők méltósá­ gát - a cigányzenészek méltóságát például - , amely megnyilvánult az élet minden területén: szórakozásainkban, munkánkban, étkezési szokásainkban (tessék a K rúd y-H uszárik-Sára-L atin ovits-féle Szindbád-filmre gon­ dolni!). Nekünk már arra kell büszkének lennünk, hogy másodpercre mérik 70 �mennyi idő alatt szolgálnak ki egy vendéglőben és a reggeli kávét állva isszuk meg a sarki presszó pultjánál. Többre nincs idő, mert állítólag mindig sietni kell valahová, valamiért. Ebben a világban már nincs helyük ezeknek a muzsikusoknak. . . .Amikor Krúdy már halálos betegen feküdt egy kórházi ágyon, kezelőorvosa meglátogatta. Megdöbbenve tapasztalta, hogy az író éjjeliszekré­ nyén borosüveg terpeszkedik, az ágy sarkánál pedig egy cigányzenész húzza legkedvesebb nótáit, annak ellenére, hogy ő teljes nyugalmat és diétát rendelt számára. Az orvos nézte az üveg bort, hallgatta a hegedűszót, és azt mondta a cigánynak: „Húzd csak, barátom! Te talán még tudsz akkor is segíteni, amikor mi már nem tudunk...” Azzal sarkonfordult és kiment a szobából. (Folytatása következő lapszá­ munkban.) JEGYZETEK 1. A c s a lá d ősi fé sz k e T a ro n v o lt. A T a r n e m z e ts é g sz o ro s k a p c s o la tb a n á llt a R á th o ldi és P á sz th ó i c s a lá d d a l, c ím e r ü k is kö zö s, e z é rt n e v ü k e t g y a k r a n ír tá k P á sz th ó i R á th o ld in a k . 2. F a r k a s Ö d ö n : B a la ssi B á lin t cím ű 3 fe lv o n á so s o p e r á já t 1896-ban m u ta tta b e az O p e­ ra h á z . 3. H u b a y J e n ő t tö b b s z a k m u n k a is n ó g rá d i sz ü le té s ű n e k t a r t ja , ez té v e d é s . 1858. sz e p ­ te m b e r 15-én lá tta m eg a n a p v ilá g o t P e ste n , a R ák ó czi ú t 13. sz á m ú h á z b a n . 4 K ilén y i D ávid fe leség e S z é p p a ta k y J o h a n n a sz ín észn ő , D é ry n é h ú g a . 5. P ró n a y Is tv á n R o m h á n y b a n élt. m ű k e d v e lő ze n e sz e rz ő v o lt, a V ilágosi k a ta s z tró f a cím ű ,,n a g y m a g y a r ” s z im f ó n iá já t a N em zeti S z ín h á z b a n is b e m u ta ttá k . 71 �szomszédság és közösség FOGARASSY LÁSZLÓ Hodža Milán és a Károlyi-kormány (MIÉRT NEM JÖTT LÉTRE M EGEGYEZÉS A KÁROLYIKORMÁNY ÉS A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS KÖZÖTT?) Jászt Oszkár , a Károlyi-kormány nemzetiségügyi minisztere, emigrációja kezdeten közzétette a magyarországi románok politikai vezetőivel folyta­ tott tárgyalások történetét, azonban a szlovákok vezetőivel és a közülük ki­ került dr. Hodža Milán budapesti csehszlovák követtel folytatott tárgyalá­ sok publikálásával adós maradt. Irodalmi hagyatéka O berlinben van, idevonatkozó iratai még nem állnak rendelkezésre, ámde akkori vita­ partnere, Hodža Milán, budapesti diplomáciai küldetéséről kiadott egy kommentált dokumentumkötetet, amelyet azonban az 19 18 - 19 . évi forra­ dalmak magyarországi történészszakértői a szlovák és cseh nyelv ismerete híján nem használhattak. Ami Hodžáról és Hodža műveiből magyar nyel­ ven megjelent, az nagyon „gondos” válogatás. Az első Csehszlovák Köz­ társaságban exponált politikai szerepet vivő Hodža, a magyar Országgyű­ lés egykori képviselője, szívesen vállalta a csehszlovákiai magyarok pártfo­ gójának a szerepét, ott volt a komáromi Jókai-szobor alapkőletételénél is, a kisebbségi statútumtervezetével azonban éppen úgy elkésett, mint két évtizeddel korábban Jászi Oszkár hasonló elgondolásaival. A különbség az volt köztük, hogy Jászi Oszkár akkor lett miniszter, amikor HorvátSzlavonország már elszakadt a magyar államtól, Hodža viszont már akkor lett miniszter, amikor a csehszlovák állam napja még csak emelkedőben volt. Műveinek magyar nyelvű válogatásánál sem neki, sem pártjának, a cseh­ szlovák agrárpártnak nem volt érdeke, hogy írásaiból az is megjelenjen ma­ gyar fordításban, amely magyarbarátságát megkérdőjelezhette volna. Dokumentumkötetére amúgy is felfigyelt a budapesti sajtó, amikor az cikksoro­ zat formájában már előbb, a pozsonyi Slovenský D enníkben megjelent. Az események tárgyalásánál vissza kell mennünk 19 18 . október 30-ig. E napra hívta össze Turócszentmártonban Matúš Dula (a régebbi magyar nyelvű irodalomban Dula Máté néven ismeretes), a Szlovák Nemzeti Párt elnöke a szlovák politikai csoportosulások vezető egyéniségeit egy érte­ kezletre. Ezen ülés határozata szerint a magyar kormánynak nincsen joga a szlovák nemzet nevében beszélni és ezt az eddigi magyar nemzetisé­ gi politikával indokolja. Erre egyedül a Szlovák Nemzeti Tanács jogosult, amely kijelenti: „ I. A szlovák nemzet úgy nyelvileg , mint kultúrhistóriailag az egységes csehszlovák nemzetnek része- Az összes kultúrharcokban , amelyeket a cseh �nemzet vívott, s amelyek ismertté tették az egész világon, részt vett a szlo­ vákság is. 2. A teljes függetlenség alapján követeljük mi is, a cseh-szlovák nemzet számára a korlátlan önrendelkezési jogot. Ezen elv alapján egyetértünk azon újonnan kialakult nemzetközi közjogi helyzettel, amelyet W ilson el­ nök formulázott meg 19 18 . október 18-án és amelyet az osztrák-m agyar külügyminiszter 19 18 . október 21-én elismert. 3. K öveteljü k az azonnali békekötést, mégpedig az általános emberi és keresztény elvek alapján, hogy a béke olyan legyen, miszerint nemzetközi garanciákkal lehetetlenné tegye a további háborút és fegyverkezést."1 A turócszentmártoni deklarációt azonnal leközölte az ottani N árodnie N oviny, ez azonban nem volt pontosan azonos azzal a szöveggel, amelyet az ülés résztvevői aláírtak. Az eredeti aláírt okmány el is tűnt. Dr. Hodža Milán volt az, aki este néhány barátjával behatolt a mártoni nyomdába, pressziót gyakorolt a szedőkre, hogy a deklarációt ne az erede­ ti szöveg, hanem az ő korrektúrája szerint szedjék ki. Matúš Dula és Jo ­ zef Skultéty a bizonytalan politikai helyzetben megelégedtek a formai til­ takozással - a deklaráció eredeti szövege pedig „eltűnt É vek múltán óriási sajtóvita keletkezett az ügyből, amely azonban már nem ingatta meg Hodža szilárd miniszteri pozícióját... Hodža szócsöve, a budapesti Slovenský Týždenník című hetilap, 19 18 . november 1-i számában még csak rövid hírt közölt a Szlovák Nemzeti T a­ nács október 30-i üléséről (mert a szerkesztőség csak lapzárta előtt értesült róla), de A usztria-M agyarország elismeri a csehszlovák államot címmel részletesen foglalkozik az 19 18 . október 28-án beállott politikai helyzettel és bejelenti, hogy az összes összefüggő szlovák területek a csehszlovák ál­ lamhoz fognak tartozni. Mégpedig a következő várm egyék: Pozsony (ki­ véve egyes tiszta magyar vidékeket), N yitra, T rencsén, Turóc, Zólyom, Á rva, Liptó, Szepes, Sáros, továbbá A b aúj-Torna, Zemplén, Ung, Nógrád, Hont és Bars megye szlovák lakta részei. ,.A távoli A lföldön fekvő szlovák településeink nem tartozhatnak a csehszlovák államhoz, de nyilván igen sok, ottani szlovák át fog költözni a szabad sz lo vák hazába.” 2 Hodža sohasem cáfolta, hanem kifejezetten elismerte, hogy ez volt az akkori területi elgondolása.3 K árolyi M ihály azonnal elismerte a Cseh Nemzeti Bizottságot (Národný výbor), amely az emigrációban alakult csehszlovák kormány nevében gya­ korolta a hatalmat a csehek és morvák lakta területen, sőt dr. Supka G éza személyében követet is küldött Prágába. Ezt követően Belgrádba uta­ zott fegyverszünetről tárgyalni a balkáni antanthaderők parancsnokával és amikor visszatért, már az íróasztalán várta Supka Géza jelentése. Ebbői kiderült, hogy a prágai N árodný v ýbor bejelentette igényét Magyarország északi területére a következő határokkal: Duna vonala Vácig, innen Gyöngy ö s-M isk o lc -T o k a j-Csap-M áram arossziget-V erecke. Ezt a Národný v ý ­ bor nevében annak egyik tagja, dr. V avro Š robár közölte a magyar követ­ tel. Š robár nemzeti sérelemnek fogta fel, hogy szlovák lakta területen ma­ gyar karhatalmi osztagok fosztogatókat lőttek agyon, tudomására adta, hogy a szlovák lakosság védelmére cseh katonaságot fognak küldeni és hogy a ruszin (későbbi néven: kárpátukrán) lakosságú területek Csehszlo­ vákiához fognak tartozni.4 A Š robár és Supka közt lefolyt tárgyalásnak ennélfogva eredménytelenül 73 �kellett végződnie. Az erről készült állítólagos jegyzőkönyv meséjét Šrobár találta ki, de már november folyamán Kram ár csehszlovák miniszterelnök egy diplomáciai jegyzék keretében, egy odavetett mondatban megkísérelte, hogy ilyesfajta állítást csempésszen be a köztudatba, amit Supka Géza már akkoriban erélyesen megcáfolt.5 Supka Géza november 1 1 -én már újból Budapesten volt és követi meg­ bízatásáról leköszönt. Utóda K rejcsi Rezső lett. Az első csehszlovák követ ugyanezen a napon mutatkozott be Budapesten dr. E m il Stodola szlovák politikus személyében. Kornél fivére feljegyezte róla, hogy a D u n a -V á c Miskolc vonalat elképzelhetetlennek minősítette.6 A cseh csapatok már bent voltak a szlovák lakta terület nyugati peremén, mire Bartha A lbert alezredes, az új magyar hadügyminiszter szintén csapa­ tokat küldött ellenük. Az első összecsapás november 13-án történt, meg­ újultak az ellenségeskedések éspedig a magyar csapatok részleges sikerei­ v el.7 Következő napon Károlyi Mihály megkapta Kram ář jegyzékét, amely­ ben a megszállást így indokolta: .,Bátorkodom megjegyezni, hogy köztársaságunkat az antant, mint szö­ vetséges hatalmat, elismerte és, hogy miniszterünk. d r. Beneš, mint rendes tag. részt vesz a szövetséges hatalmak versailles-i haditanácsán. Ennek kö­ vetkeztében a megkötött fegyverszüneti egyezmény értelmében nekünk megvan a jogunk, hogy a rend fenntartása érdekében megszálljuk az ösz~ szes fontosnak tartott pontokat. Éppúgy, mint a magyar kormány, mi sem gondolunk arra, hogy erőszak­ kal bármilyen területet meghódítsunk, mert hiszen mi is a béketárgyalások­ tól várjuk a végleges megoldást. A szlovák vidékekre mi csakis azért vonultunk he. mert a magyar közigazgatási hatóságok elhagyták helyeiket és minket felkértek arra, hogy akadályozzak meg az erőszakosságokat és az anarchiát ( . . . ) Az ön kormánya elismerte a szlovák, nép számára az önrendelkezési jo­ got, valamint elismerte a Szlovák N em zeti Tanácsot is, és ennek folytán a Szlovák. Nemzeti Tanács október 3o-án ünnepélyesen deklarálta a cseh néppel való egyesülést a szabad csehszlovák államban. E rre való hi­ vatkozással bátorkodom kívánni, hogy a magyar kormány haladéktalanul adjon parancsot hadseregének,, hogy tartózkodjon biztonsági csapataink ki­ üzésétől."8 Károlyi november 17-i válaszjegyzékében kijelentette, hogy a cseh fegyveres akció a fegyverszüneti szerződés megsértése, amelyre fegyveres ellenakcióval fog válaszolni. A cseheknek nincs joguk megszállni a szlo­ vákok által lakott területet a turócszentmártoni deklaráció alapján, mivel ez az állítólagos csatlakozás nem népszavazás eredménye gyanánt jött létre. K ram ár nyilván előre számolt ezzel a válasszal, mert már 15-én táviratozott Benešnek Párizsba, hogy a szlovák kérdést vigye a francia kormány elé. Károlyival november 19-én szállt vitába. E jegyzékében azzal érvelt, hogy Szlovákia az antant által említett csehszlovák állam része, amelyre a fegy­ verszüneti egyezmény nem vonatkozik. A fegyverszüneti egyezmény M a­ gyarországnak csak azon területeire érvényes, amelyek nem függetlenítet­ ték tőle magukat. (Márpedig egyetlen vármegye és megyei jogú város tör­ vényhatósága sem hozott olyan határozatot, hogy felmondja a magyar kor­ mánynak az engedelmességet és csatlakozik a deklarációhoz, még Turóc sem. Mind a „magyarónok” kezében voltak.) 74 �Stodola Em il helyett, akinek nem volt kedvére budapesti küldetése és vissza akart térni, a prágai kormány dr. Milan Hodžát küldte Budapestre követnek, aki oda november 24-én érkezett meg. Az volt a feladata, hogy diplomáciai úton bírja rá a magyar kormányt a szlovák terület átadására. A két olaszországi légióshadosztály még szállítás alatt volt osztrák terü­ leten keresztül. B eneš is akcióba lépett: november 25-én levélben tolmá­ csolta Louis Pichon francia külügyminiszternek a csehszlovák álláspontot, aki ezt el is fogadta és megígérte, hogy intézkedni fog a magyar csapatok­ nak Szlovákiából való kivonása végett. Hodža Budapestre érve rögtön fölvette a kapcsolatot dr. Erdélyi Sán­ dorral, a magyarországi Román Nemzeti Tanács budapesti megbízottjával és dr. Petrovic Marko jugoszláv ügynökkel, akikkel megegyezett abban, hogy megbízóik érdekei védelmében közösen fognak fellépni a francia pa­ rancsnoknál. Ugyanis ez időben egy teljes francia hadosztály megérkezését várták Budapesten és parancsnokának, Henrys tábornoknak még szállást is rendeztek be egy arisztokrata villájában. Hodža egyúttal a követség sze­ mélyzetéből egy-egy cseh katonatisztet küldött Szabadkára és Újvidékre, hogy kapcsolatot teremtsen a délvidéki szerb csapatparancsnokságokkal és így híreket kapjon a balkáni francia haderő intézkedéseiről. Azonban no­ vember 26-án Henrys tábornok és hadosztálya helyett csak egy tizenhét tisztből és ötvenfőnyi legénységből álló antantmisszió érkezett Budapestre. Parancsnoka a Fernand Vix nevű francia alezredes volt és kíséretéhez tartozott Bodi szerb őrnagy is. Fernand V ix alezredes megérkezése után telefonon értesítette Károlyi Mihályt, aki akkor a külügyminiszter teendőit is ellátta, hogy másnap reg­ gel tíz órakor jelentkezni fog nála. A fogadáson jelen volt Bartha Albert hadügyminiszter is, akinek emlékezése szerint V ix alezredes már a bemu­ tatkozó látogatásnál kedvezőtlen benyomást keltett: a miniszterelnökség go­ belintermébe belépett feltett sapkával, borotválatlan arccal és rendetlen hajjal egy francia egyenruhát viselő köpcös ember, sáros cipőben és gyűrött köpenyben, lovaglópálcával a kezében, aktatáskával a hóna alatt. Ha nem viselt volna alezredesi rangjelzést, altiszt benyomását keltette volna. Bemu­ tatkozása után hosszasan beszélt K árolyival és elsősorban a kíséretéhez tar­ tozó szpáhik elszállásolása iránt érdeklődött. Rossz modora miatt kínos volt a vele való érintkezés. Még azt is megengedte magának, hogy egy al­ kalommal, midőn Bartha hadügyminiszterrel tárgyalni akart, telefonon hí­ vatta magához. Bartha, tekintettel arra, hogy ez nem szokás a diplomáciai életben, azt válaszolta V ixnek, ha vele tárgyalni akar, akkor keresse fel őt, mert neki nem parancsolhat. V ix ezt tudomásul véve, megjelent Barthánál, a Hadügyminisztériumban, aki még mindig felindultan a telefonon le­ zajlott szóváltás miatt, értésére adta, hogy úriemberek közt van, akik el­ várják tőle, hogy úriember (gentleman) módjára viselkedjék. E z a legkeve­ sebb, amit tőle a magyar kormány tagjai megkívánnak. V ix alezredes erre váratlanul nyugodt hangon kijelentette: „ ... mint katona megérte önt, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a magyar kormány összes tagjait úri­ embereknek tartsam. A z önök kormány elnökét, Károlyi grófot a háború ki­ törése idején Bordeaux-ba internálták. Ott becsületszavát adta, hogy Fran­ ciaország ellen nem fog harcolni, és hogy hazatérése után a háborút elitélő határozat meghozatalára fogja ösztönözni a Függetlenségi Pártot. Mi, fran­ ciák, erre szabadon engedtük, sőt még útiköltséget is adtunk neki. Alighogy 75 �hazaérkezett, egy bécsi lapban kiállt a háború mellett és azután önként katonai szolgálatra jelentkezett. Ezzel magyarázható mind az én, mind pe­ dig kormányom magatartása az ön kormányával szemben.” (E szóváltást követően, mindig kifogástalan udvariassággal lépett föl.)9 V ix tévesen tájékozódott: Károlyi nem adta becsületszavát és alá sem írt olyan nyilatkozatot, hogy szabadon bocsátása után nem fog Franciaország és szövetségesei ellen harcolni. Pénzt, illetve útiköltséget pedig franciaországi rokonától, Polignac hercegtől kapott. Hogy Károlyit és társait szabadon bocsátották, abban szerepet játszott a politikai megfontolás is: nem volt érdekük, hogy a magyarországi, franciabarát párt vezetőit internálótáborba zárják a háború végéig.10 (A kevésbé jelentős és en­ nélfogva kevésbé is szerencsés társai sorsát írta meg Kuncz A ladár a F e ­ kete kolostorban, amelyet francia nyelvre is lefordítottak.) A ki ezek után azt gondolja, hogy V ix alezredes a nála tisztelgő Hodžát rögtön tárt karokkal fogadta, az alaposan téved. Nyíltan megmondta ne­ ki- hogy rosszallja a cseh katonaság benyomulását Észak-M agyarországra, ami nem más, mint a belgrádi katonai konvenció megsértése. Ezek a cseh csapatok egészen mostanáig nem harcoltak az antant oldalán, ezért szövet­ séges csapatoknak nem tekinthetők. Hodža ellenvetése, hogy ezeket a csa­ patokat a szlovákok hívták be, V ix leszögezte, hogy ez nem más, mint jogtalan megszállási kísérlet és ez a csehszlovák ügynek ártani fog. Hodža kijelentette, hogy a v ersailles-i legfelsőbb haditanács már informálva van erről a kérdésről és hogy Franchet d 'Esperey tábornoknál már interveni­ áltak, hogy a belgrádi egyezmény 17. pontját értelmezze a prágai állás­ pont szerint. A párbeszéd végül is Hodža győzelmével végződött. V ix alezredes rokonszenvét azzal nyerte meg, hogy információkat szolgáltatott neki a Romániából hazavonuló német M ackensen-hadseregről, meggyőzvén arról, hogy a magyar kormány készakarva halogatja a hadsereg lefegyver­ zését és internálását. A Kram árnak küldött jelentésében még közli: „A a magyar kormány úgy állítja be a helyzetet a franciák előtt, hogy ha magyarok igényeit nem fogják méltányolni, akkor ez a kormány megbukik és utána csak anarchia és bolsevizmus következik. A helyzetet tisztázva, kijelentettem, hogy a magyar kormány akkor idézi elő a bolsevizmust, ami­ kor akarja, fenyegetései pedig a magyar taktika közismerten régi fegyver­ tárába tartoznak.” Egyszóval azt állította, hogy a Károlyi-kormány céltu­ datosan előkészíti a proletárdiktatúrát. Ezzel Hodža el is érte, hogy V ix teljesítette azon kérését, hogy az ő siffrekulcsával továbbíthasson egy távirati jegyzéket H enrys és Franchet ď E s perey tábornoknak. Ebben pedig arról volt szó, hogy ismerjék el a Szlovákiában tartózkodó cseh csapatokat, amelyek az osztrák-m agyar hadsereg részei voltak, szövetséges csapatoknak és a ma­ gyar kormányt egyoldalú döntéssel, a belgrádi egyezmény mellőzése árán, szólítsák fel a szlovákok lakta terület kiürítésére.11 November 30-án Hodža már azt jelenti Prágába, hogy ma volt alkalma V ix alezredest tájékoztatni a szlovák politikai helyzetről, a magyarországi nemzetiségi kérdésről és azon okokról, amelyek következtében Szlovákiá­ nak a csehekkel való egyesítése történelmi és nemzetiségi szempontból szükséges. Kiderítette azt is, hogy V ix alezredesnek - , aki egyébként el­ zászi származású - , ezekben a kérdésekben csak felszínes ismeretei van­ nak. H enrye tábornok a fenti Hodža-jegyzékre V ix útján azt a választ küld­ 76 �te, hogy a Szlovákiában operáló cseh katonai alakulatoknak szövetséges csapatokul való elismerése nem az ő hatáskörébe tartozik. Ezért felettes hatósága (Franchet d ’Esperey tábornok) útján döntés végett a versailles-i haditanács elé terjeszti (Itt a döntő szó Foch tábornagyot illetted H odža ezt Prágába a következő kísérőszöveggel jelentette: „E r r e való tekintettel kérem az említett helyen azonnal táviratilag közbelépni. A kérést úgy kell megfogalmazni, hogy Szlovákiát, de facto ismerjék el a csehszlovák állam részének és ezt a döntést, mint a megszálló hadsereg rendelkezését, parancs formájában adják a magyar kormány tudomására. Egyúttal fel kellene szólítani a magyar kormányt, hogy Szlovákiából vonja ki az összes alaku­ latait. Ha ez a megoldás a fegyverszüneti egyezmény 17 . pontjára való te­ kintettel nem valósítható meg, szubszidiáris kérésként javaslom, hogy ál­ lamunk mindennemű katonasága, tehát mind, a légió, mind pedig a csapatok (értsd: volt osztrák-m agyar alakulatok - a szerző) a megszálló hadsereg ré­ szeinek ismertessenek e l.” A továbbiakban közli, hogy V ix alezredestől nyert érte ülése szerint a Mackensen-hadseregben ,,kitört a bolsevizmus” , katonatanácsokat szerveznek, a katonák nem tisztelegnek a tisztjeiknek. V ix azt az aggályát fejezte ki, hogy ez nehézségeket fog okozni a Mackensen-hadsereg lefegyverzésénél, ha a német katonák megtagadják parancsnokuknak az engedelmességet. Hodža azt állította neki, hogy teljesen a magyar kor­ mánytól és Mackensentől függ, hogy mikor lesz bolsevizmus. E jelentés be­ fejezéseként Hodža közli, hogy a magyar kormánnyal folytatott tárgyalá­ sokról Dula Máté, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke fog tájékoztatást ad­ ni, aki vasárnap Budapestről Prágába utazik.12 E tárgyalásokat Jászi Oszkár nemzetiségi miniszterrel Dulán kívül dr. Lu d evít Bazovský, dr. V ladim ír Fajnor, dr. J. K ohút. Peter M akovický, dr. Ján Ruman folytatták a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács nevé­ ben november 29-én és valószínűleg 30-án is. A Károlyi-kormány nem hi­ vatalos ajánlatát, amely szerint a szlovák terület önkormányzatot kapott volna, elutasították. Hodža leközölte a javaslat szlovák fordítását, de az ahhoz csatolt térkép fakszimiléjét nem tette közzé. E gy kilencpontos ellenjavaslatot dolgozott ki a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottjai részére, amelyben Csehszlovákia részére a következő terület átadását követelte: 1. Trencsén, N yitra, Bars, Turóc, Á rva, Liptó, Szepes, Sáros és Zólyom megye teljes egészében. 2. Pozsony törvényhatósági jogú város, Pozsony megye, Csallóköz k ivé ­ telével, Selmecbánya tj. város, Hont megyének Hontnádas-M agasm ajtény vonalától északra, N ógrád megye, k ivéve a Balassagyarm at-Losonc-Salgótarján vonalától délre eső részt, Göm ör megyének a R im aszom bat-JolsvaRozsnyó vonalától északra és A baúj-Torna megye Szepsi-N a gyida-H ern á dZsadány vonalától északra eső része, Kassa tj. város, Zem plén és Ung me­ gye K ozm a-U ngvár vonalától északra, végül U ngvár-Szinna mellett kelet­ re húzódó vonal. (Meg kell említeni, hogy a szedő Hernádzsadányt ,,Horvátszadánynak” , Szepsit pedig ,,Sepesinek ” olvasta és szedte ki, amit Hod­ ža miniszter úr nem vett észre, amikor a korrektúrát javította.) A z ellenjavaslatot egyébként a Szlovák Nemzeti Tanács Budapestre érkezett tagjaival való megbeszélés után dolgozta ki. Nemcsak kulturális és közigazgatási jellegű követeléseket terjesztett elő, hanem azt is, hogy a magyar katonai és nemzetőrségi alakulatok a szlovák terület elhagyása előtt adják át fegy­ verzetüket. Ebből látható, hogy a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti T a­ 77 �nács nem tartott igényt Csallóközre, Komárom és Esztergom megyék Dunabalparti részére, viszont gazdasági okokból igényelték Pozsonyt és Salgó­ tarjánt (dunai kikötő, illetve szénbányák). Balassagyarmat igénylése fölte­ hetően Bazovský dr., losonci ügyvéd kezdeményezése lehetett, mert ő lett Nógrád megye zsupánja. (Két évtized múltán mindenesetre cáfolta.) Meg­ egyezésre nem került sor. Korántsem azért, mert a csehszlovák kormány a Párizsban tartózkodó Beneš kívánságára 19 18 . december 1 -jén dezavuálta Hodžát. December 1 -jén Prága valóban kijelentette, hogy Hodža nem volt jogosult a magyar kormánnyal tárgyalni, de nem is rendelte vissza állo­ máshelyéről. Hodža a könyvében maga is elismeri, hogy e tárgyalások csak időnyerés céljából folytak és ebből az is kiderül, hogy részben Hodžának is érdeme, hogy V ix vétót emelt az ellen, hogy a magyar kormány a megszállt területeken is megtartsa a nemzetgyűlési választásokat. Az Astoria Szállodában lakó és hivataloskodó Hodžát december 3-án éj­ jel V ix alezredes telefonon meglepetésszerűen magához hívatta a Hungária Szállóban levő hivatali helyiségébe azzal, hogy fontos közölnivalója van. Hodža azonnal megjelent és akkor V ix gratulált neki azzal, hogy éppen most érkezett Párizsból egy jegyzék, amely a Szlovákiába behatolt cseh csapatokat szövetséges csapatoknak elismerte és a magyar kormányt fel­ szólította, hogy csapatait a szlovák területről vonja ki. Ennek a jegyzék­ nek volt egy sarkalatos hibája: nem közölte, hogy a magyar haderő milyen vonalra vonuljon vissza. Mintha Versailles-ben nem tudták volna, hogy ilyen tartomány nem létezett, tehát nem lehettek határai sem. Hodža erre azzal reagált, hogy mindjárt december 4-én (vagy 5-én, nem emlékszik pontosan) V ix siffrekulcsával Szalonikin keresztül Párizsba táviratozott dr. Benešnek, hogy az antanttól a következő városok megszállására kérjen fel­ hatalmazást: Pozsony, Galánta , Érsekújvár , K omárom , Léva , Ipolyság, Ba­ lassagyarmat, Salgótarján, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó , Nagyrőce, Kassa és attól délre Csap-Ungvár vonala. A Dunát egészen az Ipoly torkolatáig kérte határul. Hogy miért lépte túl a turócszentmártoni deputáció által előterjesztett szerényebb területi követeléseket, ennek megindoklásával Hod­ ža emlékirataiban adós maradt.14 A pozsonyi katonai kerületi parancsnokság és a szlovákiai csehszlovák katonai parancsnokság (Československé vojenské velitelství na Slovensku) már december 4-én kötött egyezségét a M orva és V ág folyó közti helyi de­ markációs vonalra vonatkozóan, amelynek német nyelvű jegyzőkönyvéből elég ennyit idézni: „ D emarkationslinie südlich E is enbahnstation Dévénytó südlich Bisternitz Ahornberg D reisterner K otterberg - Mühle nörldich Czajla, Strassenbahnkreuzug, Mühle am Sifak p. mv. Sárfő - Kápolna - Puszta Pál - Meierhof auf Strasse M ajcyhov (sic - he­ lyesen Majcíchov - Majtény) - Szilincs - südlich V ágkeresztúr - südlich V álta auschliessend an die W aag als Linie der B esetzung seitens der tschech. Truppen.” 15 Miután V ix hozzájárult, hogy a magyar és csehszlovák fél közvetlenül egyezzen meg egy ideiglenes demarkációs vonal megállapítása tekintetében, amíg az antant közölni fogja a végleges demarkációs vonalat, Bartha Albert hadügyminiszter és Hodža Milán közt 19 18 . december 6-án létrejött a megállapodás. Eszerint a magyar csapatok kötelesek voltak az alábbi vo­ nalra visszavonulni: D évén yú jfalu -Szen tgyörgy-G alán ta-V ereb ély-B át(K orp o n a)-G ács-N yu stya-N agyrő cc-G ö ln icb án ya-L emes-Gálszécs-78 �N agym ihály-Szobránc-(H om onna)-(M ezőlaborc). A zárójelben levő három helységet a csehszlovák csapatok megszállhatták.16 Még ezt a demarkációs vonalat is részben módosította egy újabb tárgya­ lás december 8-án Dévénytó vasúti állomáson a pozsonyi katonai kerületi parancsnokság és a szlovákiai csehszlovák haderő között: eszerint a demar­ kációs vonal Dévénytótól Ahornberg magaslatig változatlan maradt, innen pedig így húzódott továbbb: Szentgyörgy déli szegélye, vasútállom ás-Cseklész-N ém etgurab déli szegélye-vadászlak Hattyúpataktól (Schweinsbach) keletre-Sárfő déli szegélye-Páld és Ábrahám déli szegélye-vadászlak Á b ­ rahámtól keletre - Vága déli szegélye-m alom Vágától kb. 2 km kelet­ re. Tehát a magyarok átadtak egy újabb sávot, benne Szentgyörgyöt és Szeredet környékével együtt, feltehetőleg azért, mert ez jobban megfelelt az etnográfiai határnak. Megtartották azonban a Dévényújfalutól Érsekúj­ várra húzódó vasútvonalat, amelyre a Pozsony és Budapest közti összeköt­ tetés miatt szükségük volt. A tárgyalásokon részt vevő Tscheppen százados a jelentéséhez még hozzáfűzte, hogy „ a demarkációs vonal nem végleges, ebbe a csehek nem akartak b elem en n i” 17 M ár most a Hodža-féle tárgyalásokról szóló dokumentumkötet szerint Hodža december 6-án a budapesti csehszlovák követség hivatalos papírján 126. ügyiratszám alatt értesítette Vixet a megkötött egyezményről, amelyet rajta kívül, a cseh fordítás szerint egy „dr. V ojtěch Bartha” is aláírt, akit a jelentésben „uherský ministr války” -nak, azaz magyar hadügyminiszter­ nek neveznek. Bartha hadügyminiszternek nem volt doktorátusa, V ojtěch pedig magyarul nem Albert, hanem Béla. Vixet „ezredes úrnak” szólítja, habár budapesti missziója alatt nem léptették elő. A jelentés szerint az ide­ iglenes demarkációs vonal a következő: D é vén y-B a z in -K issen k ő c-S ifa k folyó (valójában patak) vonulata Peredhez, innen egyenes vonal Érsekúj­ várhoz, innen tovább Zsitva folyó mentén V erebély-G arazkovácei (sic!, he­ lyesen G a ra m k o vá csi)-B á t-H o n tn ém eti-L itv a -L est- innen egyenes vonal Szolnok (!, helyesen Szomolnok) községig, tovább G ö ln ic völgyében M argitfalváig, H ernád folyó völgyében Sáros megye déli határa egyenesen Zem p­ lén megye határáig, egyenesen T őketerebesbez, magában foglalva Gálszécs városát, tovább közvetlenül Tőketerebestől Szobránc községen át, Vihorlát hegység gerince, Homonna városon és Laborc folyó völgyén át a m agyarlengyel határig. A Slovenský D enník a dokumentumkötet anyagát annak megjelenése előtt cikksorozat formájában lehozta, mire Bartha Albert 1929. január 9-én „egyes budapesti napilapokban” (nyilván a Magyarságban) cá­ folta, hogy ő a fenti szövegű levelet Hodžával együtt saját kezűleg aláírta volna. Cáfolatát 1929. szeptember 8-án a pozsonyi Slovák című napilap­ ban megismételte.18 Azt kell hinnünk, hogy Hodža a fenti levelet elküldhette Vixnek, de nem „D r. V ojtěch (Béla) Bartha” aláírásával együtt. Nem imputálunk Barthának annyi komolytalanságot, hogy a doktori titulus jogtalan használatával címbitorlást kövessen el. A magyar kormány által kiadott francia nyelvű dokumentumkötetben nem található a H odža-Bartha-féle egyezmény, sem a budapesti iratanyagban (H L Polgári demokratikus forradalom, 43. do­ boz).19 Mindettől függetlenül, a H odža-Bartha-féle egyezmény december 24-én érvényét vesztette, amikor V ix alezredes átadta a versailles-i haditanács döntését, amely szerint „Szlovákia történeti határai” , amelyek mögé a ma­ 79 �gyar csapatokat vissza kell vonni, a Duna folyó az Ipoly torkolatáig , az Ipoly folyó , majd innen Rimaszombattól délre húzódó vonal, egyenes vonal innen Ungvártól délre , majd az Ung folyása Uzsokig. A végleges határt a békekonferencia fogja megállapítani. Arról V ix mélyen hallgatott, hogy ezt a határvonalat Hodža az ő siffrekulcsával táviratozta meg Párizsba, mint megjelölhető határvonalat. Egy különbség mégis volt Hodža (és Beneš) javaslata, valamint a versailles-i határozat közt: Balassagyarmatot és Salgótarjánt meghagyta Magyarországnak. Károlyi Mihály elvben ugyan tiltakozott, hangsúlyozva, hogy Szlovákia nevű tartomány Magyarország területén sosem volt, tehát nem lehettek történelmi határai sem, végeredményben azonban a magyar csapatokat viszszarendelte. Ezek után Piccione tábornok, az olasz légionárius hadtest és egyben Szlovákia katonai főparancsnoka, Š robár miniszter sugalmazására meg merte magának engedni, hogy a demarkációs vonalat jelentő Ipolyt átlépte, Balassagyarmatot és az Ipolyságtól Fülekig terjedő vasútvonalat megszállotta és erről a magyar kormányt egyidejűleg kiértesítette. E z tör­ tént 19 19. január 16-á.n. Abban a feltevésben volt, hogy a magyar kormány szokás szerint most is be fogja érni egy formális tiltakozással. Bazovský dr., a losonci zsupán ezután elutazott Balassagyarmatra és felszólította Rákóczi ]ános dr. kormánybiztost, hogy a közigazgatást adja át. A magyar kormánybiztos ezt megtagadta azzal, hogy Balassagyarmat, Nógrád megye székhelye és környéke a demarkációs vonalon innen fekszik, ezért ezt követelni nincs joga. Bazovský erre azt válaszolta, hogy ,,Am it mi meghódítottunk, az a mienk m arad!” . Tiltakozásával pedig az éppen Zólyomban tartózkodó Š ro­ bár miniszterhez utasította, hogy elodázza feladata kellemetlenebb részét: az opponáló magyar kormánybiztos és a megyei tisztviselők karhatalom­ mal való eltávolítását. A balassagyarmati küldöttség előtt Š katego­ rikusan kijelentette, hogy a most megszállt vonal végleges politikai határ, sőt a tőle szokásos nagyotmondásával még azt is állítani merészelte, hogy egy 19 17 . évi londoni nagyhatalmi konferencia a csehszlovák igényeket még ezen a demarkációs vonalon túl is elismerte.20 Hogy Š robár blöffölt, arra a küldöttség tagjai rögtön rájöttek, mert ha az antant hozott volna a világ­ háború utolsó előtti évében ilyen határozatot, azt már november folyamán tudtára adták volna a magyar kormánynak. A további csehszlovák területi igények kidolgozását Rudolf Kalhous al­ ezredesre bízták, aki volt osztrák-m agyar tiszt és nem légionárius volt. Mint B eneš katonai tanácsadója, 19 19. január 1 1 -én érkezett Prágába. Ő dol­ gozta ki azokat a térképeket is, amelyek az irodalomból ismeretesek és ame­ lyek azt mutatják, hogy az igényelt pozsonyi hídfő érintette volna Fertő tavát és Magyaróvárt magában foglalta volna, továbbá hídfő lett volna Komárom­ nál és Esztergomnál, a Duna és Tisza közt pedig a Börzsöny, a Mátra és a Bükk gerince lett volna a határ és Miskolc is Csehszlovákiáé lett volna. Kalhous ebben az ügyben többször tárgyalt Štefánik Milán tábornokkal, a csehszlovák hadügyminiszterrel, amikor Párizsban tartózkodott. A rra akarta rávenni, hogy támogassa Foch tábornagynál ezeket az újabb terüle­ ti követeléseket, mert ezekre a határokra katonai szempontból feltétlenül szükség van. Štefánik azonban, habár Foch marsallal meglehetősen bizal­ mas viszonyban állott, elutasította ezt a kérést, állítólag azzal az indoklás­ sal, hogy „nem ért hozzá” .21 Tekintettel azonban Štefánik rátarti természe­ tére, aki büszke volt rá, hogy megkapta a francia dandártábornoki rangot, 80 �nem valószínű, hogy ezt a kijelentést megtette volna. Ezzel ugyanis kato­ nai analfabétának minősítette volna magát. Különben is B enešre tartozott az ügy, akinek eddig minden sikerült. Ugyanilyen érzése volt Srobárnak is és ezt a Kassai N apló munkatár­ sának adott interjújában ki is fejezte azon alkalommal, amikor 1919. janu­ ár 12 -én Kassára érkezett, hogy azt a csehszlovák állam nevében birtokba vegye. A riporter kérdésére, hogy mi fog történni a megszállt területek magyar lakosaival, kijelentette: „ természetes, hogy a magyarok ugyan­ olyan elbánásban fognak részesülni és ugyanolyan kiterjedt jogaik lesznek., mint a szlovák polgárainknak...” A riporter: ,,A cseh megszállás és a cseh­ szlovák államhoz való csatlakozás a nép megkérdezése nélkül ment végbe. W ilson ismételte a népek önrendelkezési jogát, tehát népszavazásnak kell ebben a kérdésben dönteni.” Š robár miniszter válasza: ,.Népszavazást nem fogunk tartami Ilyesmire csak a magyar kormány gondol, mert - tökélete­ sen megértem - fáj neki az eddigi magyar területek nagy részének elvesz­ tése és abban reménykedik, hogy a népszavazás talán visszahoz valamit az elszakadt területedből. . . .) Eléggé kifejezte a népünk, hogy a csehek­ kel, testvéreivel akar együtt élni és ujjongó örömmel fogadták a cseh csa­ patokat, mert ezek jelentették nekik a felszabadulást az ezeréves magyar ig a a ló l” A budapes ti újságok be nem engedését a:zal indokolta, hogy irre­ denta propagandával izgatják a helyzetbe már belenyugodott lakosságot stb., a szénszállítás hamaros megkezdését ígérte, befejezésül pedig azt is kije­ lentette, hogy Salgótarján megszállására most adták ki a parancsot.22 Mint­ ha provokálni akarta volna Budapestet, mivel Salgótarján tájékán volt Magyarország legfontosabb megmaradt szénbányája. Tényleg el is érte, hogy Böhm Vilm os hadügyminiszter január 21-én Salgótarjánba rendelte a 40. hadosztály parancsnokságát azzal, hogy a szénbányákat, ha kell, harc árán is védje meg és csapatokat rendelt a demarkációs vonalon innen eső Ipoly menti sáv visszafoglalására. A Berinkey-kormány is jegyzékben til­ takozott V ix alezredesnél az új demarkációs vonal megsértése ellen, aki ezt Prágának tolmácsolta is. Píccione tábornok nem sietett a kiürítéssel, il­ letve csapatainak késve adta ki a visszavonulási parancsot, mert közben a magyar csapatok a vitás területet visszafoglalták, ami a légionárius csapa­ toknak halottakban, sebesültekben és foglyokban 283 fő veszteséget jelen­ tett.23 Hodža a pozsonyi Híradó 1919. január 22-i számának tanúsága szerint két napig Pozsonyban tartózkodott hivatalos úton. Ez alkalommal Pichler Alajos, a Pressburger Zeitung szerkesztője meginterjúvolta. H odža leszögez­ te, hogy a Budapestre 1919. január 10-én kézbesített antantjegyzék szerint a belgrádi katonai egyezmény nem érvényes a szlovák területre, amelynek határait tehát a legutóbbi demarkációs vonal határozza meg. A végleges helyzetet természetesen a békekonferencia fogja megállapítani, de az eddigi demarkációs vonal a legkevesebb, amit a csehszlovák állam meg fog kap­ ni. Például Pozsonynál nem a Duna lesz a határ, hanem egy vonal Moson megyében.24 Hodža február 4-én is Pozsonyban volt és részt vett Š robár szlovák kormányának ottani fogadtatásán. Hodža a neve alatt publikált dokumentumkötetben érdemben nem is foglalkozik Jászi Oszkár személyével, Károlyi Mihályt pedig úgy állítja be V ix alezredes előtt, mint aki tudatosan a bolsevista rendszer előkészítésén dolgozik. A kötetből az is kiderül, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy 8 �a Károlyi-kormány meg tudott volna egyezni Hodžával, ha az utolsó pilla­ natban nem kap Prágából désavut. Ismétlem: maga is beismeri, hogy a tár­ gyalásokat időnyerés céljából folytatta és amit elért, egyoldalii antantdön­ téssel meg is szerezte. A dunántúli korridortervvel nem foglalkozik, sem a Vác (pontosabban Nógrádverőce)-M iskolc határ követelésével. A dokumentumkötet volta­ képpen Hodža igazolása Š robár támadásaival szemben, amelyben hatásosan szekundált neki dr. V ladim ír Fajnor és Fedor H oudek a könyvbe beikta­ tott cikkével. Utóbbi még azt is állítja, hogy V ix alezredes az 19 19. márci­ us 19-én átadott jegyzékben a N ó g rád verő ce-M átra-B ü kk-M isko lc-T isza vonal átadását is követelte Csehszlovákia részére. Erről a közlésről, amely egyéb cseh és szlovák nyelvű kiadványokban is felbukkan, Václav K ral cseh történész 1953-ban megállapította, hogy valótlanság. B enešnek ezt a követelését a győztesek nem teljesítették, megkapta azonban Ruszka Krajnát és ezzel két évtizedre megvalósította a csehszlovák-román korridort. Hogy mit csinált Hodža 19 19 . februárban és márciusban, az a dokumentumkötetből nem derül ki. Tény, hogy Š robár februárban már Hodža fel­ mentését szorgalmazta és a budapesti csehszlovák missziót Hodža távozása után dr. lvan K rno vezette. Ennek személyzete a proletárdiktatúra kikiál­ tása után hazautazott. Augusztusban, amikor a románok Tisza menti győ­ zelmük után megszállták a magyar fővárost, Hodža is visszatért a cseh­ szlovák misszió élén Budapestre. Négy hónap múlva diplomáciai munkás­ ságának jutalmául megkapta a miniszteri bársonyszéket, de politikai kar­ rierje csak 1938 őszén kulminált. JEGYZETEK1 1 Steier Lajos: A turócszentmártoni deklaráció. Magyar Szemle 1928. 16 3 -16 9 , teljes szövege a 164. oldalon. A „tót” nevet a ma használatosabb „szlovák” -ra azért korrigálhattam, mert az autentikus eredeti szöveget nem fogalmazták magyarul. 2 Rakúsko-Uhorsko uznáva československý štát. - Slovenský týždenník, 19 18 . november 1., 44. sz. I. o. Jelenti, hogy a külföldi államok elismerték a csehszlovák kormányt, amelynek tagjai dr. Tomáš G . Masaryk, dr. Eduard B eneš és a szlovák dr. Milan Štefánik. A felsorolt vármegyék közül a szlovák-m agyar lakosságú Gömör kifelejtődött. 3 D r. Hodža M ilán: Közép-Európa országútján (Válogatott írások, Bratislava-Pozsony 1938.) II. kötet 303. Az összeállító, dr. Rudinský I. Hodža életrajza igen erős kritikával olvasandó. Pl. azt állítja (I. kötet 30.), hogy Hodža a turócszentmártoni deklarációba trónfosztó záradékot illesz­ tett. Ennek semmi nyoma! 4 Š robár, dr. V avro: Osvobodené Slovensko. Pamäti z rokov 19 18 -19 2 0 . (Praha 1928.) I. kötet 212. Supka G éza: A Šrobár-féle jegyzőkönyv hitelessége. M agyar Szemle V III. 1930. 3. 294295. 6 Stodola K ornel: Válečné roky s Milanom Hodžom. (Bratislava 1 938.) 57-58. ' Lásd bővebben a szerzőtől: Felvidéki gerillaharcok a K á ­ rolyi-kormány idején. (Herma n Ottó Múzeum Évkönyve X III. k. 2 2 3 248, Miskolc 1973.) 8 E z idő tájban volt Budapesten csehszlovák követ dr. Stodola Emil. Az őt felváltó Hodža november 24-én érkezett Budapest­ re és megbízólevelét négy nap múltán nyújtotta át. Lásd dr. Milan Hodža: Slovenský rozchod s Maďarmi roku 19 18 . (Bratislava 1929.) 13 5 - 13 6 . A l­ cím: Dokumentárny výklad o jednaniach dra Milana H odžu ako čsl. plno82 �mocníka s Kárclyiho maďarskou vládou v listopade a prosinci 19 18 o ús­ tup maďarských vôjsk zo Slovenska. K ram ář jegyzéket közli: doberdói Breit József: Az 19 18 - 19 . évi forra­ dalmi mozgalmak és a vörös háború története. (Bp. 1925./I. 167.) 9 Bartha, Albert von: G ra f Michael Karolyi und die Franzosen. Persönliche Eri .nerungen aus den Umsturztagen. Neues Wiener Journal, N r, 12. 437, 8. juli 1928. 3. o 10 K árolyi M ihály: Hit, illúziók nélkül. (Bp. 1977/66-77.) 11 Hodža 38-46. Ugyanott említi, hogy a Bácskába kiküldött két cseh ka­ tonatiszt eljutott Henrys tábornokhoz. (A magyarországi francia hadseregparancsnok, a Konstantinápolyba székelő Franchet d ’E sp erey alárendeltje.) Az 19 18 . nov. 29-én este 9 óra után elküldött jelentés befejező részében Hodža közli: A (magyar) kormánnyal megindított tárgyalásokra tegnap ide­ érkeztek a Szlovák Nemzeti Tanács jelzett tagjai. A tárgyalásnak olyan le­ folyása van, amilyenre szükségem van. A (magyar) kormány nehézségeket okoz és olyan alapfokú igényeket emel, amelyek ellentmondanak az önren­ delkezés elvének. Remélem, hogy a tárgyalással értékes bizonyítékhoz ju­ tok arról, hogy a magyar rezsim képtelen megoldani a nemzetiségi kérdést: erre törekszem. Részletes beszámoló a tárgyalásokról holnap. (Uo. 47. A beszámolót nem közli.) 12 Uo. 49-50. 13 Uo. 4 3-4 5. A Národnie Noviny 1918. december 3-i számában Matúš D ula Budapest, december 1 -i keltezés­ sel cáfolta azokat a budapesti újsághíreket, hogy a SzN T küldöttsége a ma­ gyar kormánnyal megegyezett volna, okul pedig ,,egyes pesti urak nem őszinte magatartását’’ hozza fel. E tárgyalásokat Jászi és Hodža korábbi megbeszélései előzték meg. (Uo. 52-53.) Hodža Villiam Paulínyt is említi a küldöttség tagjai közt. 14 Uo. 57-59, 65-66. 15 Hadtörténelmi Levél­ tár, Bp., Pozsonyi katonai kerületi parancsnokság iratai, 19 18 . dec. 4-i helyzetjelentés. 16 Breit I. 88-89. Hivatkozás: H Ü M 32.9 31 /eln. 1. sz: 19 18 . december 6. 17 Lásd a 15. jegyzetet, 19 18 . dec. 8-i helyzetjelentés. H 8 1 odža 64-65. A lábjegyzetben támadja Bartha Albertet cáfolatáért és erélyesen tagadja Bartha azon állítását, hogy a szlovák követelés egy mi­ nisztérium, három főispánság és szlovák vezényszó lett volna. Tizenegy év múlva magától Jászi Oszkártól kért tanúbizonyságot, hogy „nem adta el Szlovenszkót a magyaroknak.” (Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kap­ csolatai 19 18 végéig. Századok 1985. 5.5-6. 11 9 2 - 11 9 4 .) A jelzett irat­ anyag és a „Documents concernant l’exécution de l’armistice en Hungrie Novembre 1918-M ars 19 19 ” (Bp. 1919) tanúsága szerint V ix nem írta ipszilonnal a nevét. 20 Antal Zoltán: A balassagyarmati cseh kiverés törté­ nete. (Bp. 1933.) 58. 97. 21 Kalhous, R udolf: Budování armády. (Praha 1936.) 5 0 -5 1. A könyvet a franciákra való tekintettel agyoncenzúrázta a csehszlovák honvédelmi minisztérium. 22 Híradó (Pozsony) 19 19. január 21., 1. o. 23 Lásd a 7. sz jegyzetet, 2 4 1-2 4 4 : 24 Híradó, 19 19 . janu­ ár 22., 1 . o. K ét okmánymelléklet. D r. Hodža Milan az alábbi dokumentumot tette közzé, mint a Károlyikormány nem hivatalos ajánlatát Magyarország és Szlovákia kapcsolatának átmeneti rendezéséről. Az eredetit sem magyar kiadványban, sem budapes­ ti levéltári anyagban még nem találtam meg, tehát a szlovák fordítást kel­ lett visszafordítanom magyar nyelvre. 83 �A magyar kormány javaslata A M agyar Népköztársaság kormánya hozzájárul az alábbi egyezmény­ hez a Turócszentmártonban székelő Szlovák N em zeti Tanáccsal, hogy bizto­ sítva legyen a közrend, a jogbiztonság és a folyamatos gazdasági élet egé­ szen a békekötésig, amely alkalommal sor kerül a végleges döntésre. Azt a területet, amelyre ez az egyezmény vonatkozik, a mellékelt térkép és összeírás részletesen megjelöli. (Hodža nem teszi közzé a térkép fakszimiléjét, sem az összeírást nem közli.) Ezen a területen a teljes impérium a Szlovák Nemzeti Tanácsot illeti. A z ezen a területen lakó magyar és más nyelvű kisebbségeknek biztosítani kell a helyi önkormányzati jogokat. A Szlovák Nem zeti Tanács átveszi a törvényhatóságok és községek öszszes hivatalnokait és alkalm azottait, akiket szolgálati zavar nélkül helyü­ kön lehet hagyni, hacsak korábbi tevékenységük folyamán hivatalos teen­ dőik megsértésével nem tanúsítottak olyan magatartást, amelynek folytán beosztásukban való meghagyásuk nem volna kívánatos. A Szlovák Nem zeti Tanács az impériuma alá tartozó területen ugyan­ azokat a politikai és személyi jogokat biztosítja az enklávéknak és kisebb­ ségeknek a vélem énynyilvánítás és a szervezkedés szabadsága tekintetében, amelyeket a Magyar N épkorm ány a szűkebb értelemben hatáskörébe tarto­ zó területen a más nyelvű polgároknak biztosít. A Szlovák N em zeti Tanács átveszi az egész iskolaügy intézését. Gondos­ kodni fog róla, hogy biztosítva legyen a tanulóifjúság igénye a tanítás za­ vartalan menetére. Az állami pénzügyek és az állami közigazgatás többi része az eddigi keretekben marad, azzal a módosítással, hogy a nem magyar felekkel való érintkezésben az anyanyelvük használandó és a feleknek kikézbesítendő hi­ vatalos okiratokat anyanyelvükön kell kiállítani. A Szlovák N em zeti Tanács kívánságára intézkedés fog történni azon hivatalnokok és alkalmazottak. leváltására, akik politikai propagandatevé­ kenységük miatt gyűlöletessé váltak. A polgári, büntető- és közigazgatási jogszolgáltatás addig marad meg az eddigi keretekben, amíg a Szlovák Nemzeti Tanács, vagy az a szerv, amely hatáskörét átveszi, fel nem állítja az (új) igazságügyi apparátust. A polgári, büntető- és közigazgatási jogszolgáltatásban a bíróságok érint­ kezési nyelve a felekkel ( tárgyalások, tanúkihallgatások stb.) mindig a szlo­ vák nyelv. Azon bírósági aktusok iratai, am elyek a felek által aláírandók, szlovák nyelven állítandók ki. Ezeknek a felterjesztése a felsőbb fórumhoz hivatalos magyar fordítás m ellékelésével történik. Minden olyan bírósági kiadvány, amely a felek tudomására adandó, az érintett felek anyanyelvén állíttatik ki. A bíróságok személyzete a lehetőségekhez képest úgy állítandó össze, hogy lehetséges legyen a szlovák nyelvű tárgyalások vezetése. Am íg ezt végre lehet hajtani azokat az ügyeket, amelyeknek a tárgyalása az ügyvé­ dek kötelező részvételével folyik, magyar nyelven is lehet intézni. A bírák, a bírósági és államügyészségi személyzet áthelyezésére vonatko­ zólag a magyar Igazságügyi Minisztérium figyelembe fogja venni a Szlovák N em zeti Tanács javaslatait és csak feltétlenül indokolt esetekben fogja mellőzni. 84 �A M agyar Népköztársaság megalakulásáig hozott törvények és kiadott rendeletek a szlovák impérium területén érvényben maradnak, amennyiben az, jelen egyezmény folytán, vagy érvényességi ideje alatt szellemének meg­ felelően érvényességük meg nem szűnik. Minden olyan kérdés eldöntésénél, ahol a lakosság anyanyelvi viszo­ nyait figyelembe kell venni, egyelőre a legutóbb megállapított hivatalos sta­ tisztikai adatok a mérvadók. A Szlovák Nemzeti Tanács, vagy annak a helyébe lépő szerv a lehető­ ségek határain belül mielőbb, az önkormányzati testületek bekapcsolódá­ sával és ellenőrzésük alatt eszközli az áj statisztikai adatok megállapítását, amelyek ezután alapul veendők. Minden vitás kérdésben, amelyek ezen egyezmény tekintetében a M agyar Kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács közt felmerülnek, tizenegy tagú bi­ zottság dönt. Ebbe a M agyar Népkormány és a Szlovák Nemzeti Tanács egyaránt öt-öt tagot delegál, akik elnököt választanak. Ha nem egyeznek meg az elnök személyében, annak a delegálására a hágai állandó békebíró­ ság illetékes. A szlovák impérium területén élő magvar és más kisebbségek érdekei­ nek védelmére magyar kormánybiztos küldetik ki, aki összekötő szerv­ ként fog a M agyar Kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács közt működni, javaslati joggal, minden olyan ügyben, amely ezen egyezmény tárgyát ké­ pezi. A Szlovák Nemzeti Tanács szintén megbízottat küld a M agyar N ép­ kormánynak, hasonló hatáskörrel. Az összes, még felmerülő szakmai kérdések rendezése végett vegyes (értsd: közös) szakbizottság állíttatik fel, amely egyetértés esetén közös fel­ terjesztést intéz a M agyar Kormányhoz és a Szlovák Nemzeti TanácshozAz álláspontok eltérése esetén az előbb említetteknek a bizottságok külön megindokolt javaslatát nyújtja be. (Az utolsó bekezdés zavaros szlovák fordítását magyarra visszafordíta­ ni meglehetős problémát okozott. Ha előkerül az eredeti Jászi-féle szöveg, abban nyilván ,,Tót Nemzeti Tanács” és ,,Tót impérium” szerepelhet.) A fenti szöveg a Hodža-féle dokumentumkötet kiadása előtt a „Slo­ venský Denník” 1929. április 19-i számában (2. o.) jelent meg. Hodža a könyv lapalji jegyzetében azt vallja, hogy a szöveget Jászi Oszkár miniszté­ riumának egy volt hivatalnoka hitelesítette, akinek a nevét azonban nem közli. Ugyanott leszögezi, hogy Š robár memoárjaiban erősen ferdít, amikor a Károlyi-kormány nem hivatalos ajánlatát úgy tünteti fel, mint Hodža megegyezését a Károlyi-kormánnyal. Hodža a Jászi-féle javaslatra ellenjavaslatot terjesztett elő. Az általa közzétett szöveg cseh nyelvű fogalmazás a budapesti csehszlovák követség egyik hivatalnokának kézírásával, akinek a nevét nem közli, lelőhelyéül a csehszlovák külügyminisztérium levéltárát jelöli, minden közelebbi jelzet nélkül. Ennek alapján készült a Jászinak átnyújtott magyar (esetleg fran­ cia) nyelvű tisztázat. Valószínű, hogy ennek a szövegében is „tót” -ot mon­ danak „szlovák” helyett. E sorok írója a saját fordításában a ma használa­ tosabb utóbbit írja. A 2. pontban található helységnevek mellé, amenynyiben a szlovák változatot rögzítette, zárójelben a magyar nevet is fel­ tüntettük, a magyar név után pedig zárójelben a szlovákot. 85 �Ami a történészt a legjobban érdekelné: Jászinak Matúš D ulával és tár­ saival folytatott tárgyalásairól nincsen jegyzőkönyv a dokumentumkötet­ ben, sem visszaemlékezés. A Hodž a-féle ellenjavaslat 1. A Matúš Dula elnöksége alatt álló Szlovák Nemzeti Tanács, mint a magyarországi szlovákok politikai képviselője, leszögezi, mint azt már az 19 19. október 30-án kelt kiáltványában kihirdette, hogy a Csehszlovák Köztársaság államjogi alapján áll. A magyar kormány ezt tudomásul veszi. 2. Áthatva azon óhajtól, hogy a nemietek feltétlen önrendelkezési joga közös megegyezéssel érvényesüljön és ezzel megvalósuljon a jövendőbeli korrekt nemzetközi kapcsolatok alapja, a M agyar Állam átadja M agyaror­ szág szlovák lakta területén a teljes állami, kormányzati és katonai hatal­ mat az 1. pontban említett Szlovák Nemzeti Tanácsnak. 3. Magyarország szlovák lakta területe alatt az a terület értendő, amely­ be a következő közigazgatási egységek tartoznak: I. Trencsén, Nyitra, Bars, Turóc, Á rva, Liptó, Szepes, Sáros és Zólyom megyék. II. Prešperok (Pozsony) város, Pozsony megye Csallóköz nélkül. Štiavni­ ca (Selmecbánya) város, Hont megyének Hontnádašš-M agasm ajtény (Nadošany-Hrušov) vonalától északra fekvő része, Né)grád megye, kivéve azt a részt, amely Darm oty (B alassagyarm at)-Lučeneč (Losonc)-(Salgo) T ar­ ján (Salgótarján) vonalától délre fekszik, Gömör megyének Rim avská Su­ botica (Rim aszom b at)-Je lsva (Jelšava)-R ožň ava (Rozsnyó) vonalától észak­ ra elterülő része, Abaúj megyének Sepesi (Szepsil-M oldova nad B odvou)N agyida (Veľká Ida)-H orvátszadány (H ernádzsadány! = Ždaňa) vonalá­ tól északra fekvő része, Košice (Kassa) város, Zemplén és Ung megyék K ozma (K uzmice)-U žhorod (Ungvár) vonalától északra fekvő része, ki­ véve az Užhorod (U ngvár)-Szinna (Snina) vonalától keletre fekvő része­ ket. 4. A Szlovák Nem zeti Tanács átveszi a teljes felelősséget a kormányzati és katonai hatalomért. A közbiztonság fenntartása végett köteles olyan eszközökről gondoskodni, amelyeket felelőssége tudatában célravezetőnek tekint. Az összes állami és önkormányzati vasutat-, posta-, távíró-, telefonhivatalnckok és alkalmazottak, akik a szolgálati érdek szempontjából megfelelnek és a helyükön akarnak maradni, a Szlovák. N em zeti Tanács rendelkezésére állnak. A magyar katonaság, nemzetőrség és népőrség fegyvertelenül távozik a szlovák területről, amennyiben a kiegészítő póttestek szlovák területen van­ nak, ezek a Szlovák Nemzeti Tanács rendelkezésére állnak. 5. A szlovák területre háruló összes költségvetési kiadásokat és az élel­ mezési eszközök és gazdasági termékek megfelelő részét a M agyar Kormány addig fogja a Szlovák Nem zeti Tanácsnak kiutalni, amíg e tekintetben kö­ zös egyezmény nem lép hatályba. 86 �E kiadások felszámolását a magyar és Szlovák N em zeti Tanács közös bi­ zottsága fogja végezni, amely egyenlő számú kiküldöttből alakítandó. Ez feladatának célszerűségéhez képest részben Budapesten, részben Pozsonyban fog ülésezni. 6. A M agyar Kormány és a Szlovák N em zeti Tanács által közösnek e l­ ismert erkölcsi, társadalmi és gazdasági érdekek védelmében egyforma jel­ legű lépések alapján kerül sor kölcsönös megegyezésre. 7. A 3. pontban meghatározott terület feltétlenül a Szlovák Nemzeti Ta­ nács hatalmában marad. Az országos határok végleges megállapítását az általános békekonferencia fogja eszközölni. 8. A Szlovák Nem zeti Tanács garantálja, hogy a 3. pontban megjelölt területen élő magyar nyelvű kisebbségi tömegek ugyanazon nyelvi jo­ gokat kapják, amelyeket a M agyar Korm ány biztosit a szlovák kisebbség­ nek, amelyek a közigazgatása alatt álló területen maradnak. 9. A M agyar Kormány a Szlovák Nem zeti Tanács rendelkezésére bo­ csátja a feloszlatott Slovenská Matica tulajdonát képező összes muzeális és könyvanyagot, úgyszintén a százezer arany pénzalapot, amelyet a Magyar Kormány 1874-ben lefoglalt, mint a Slovenská Matica vagyonát, hozzáté­ ve az 1874-től számított kamatokat. A M agyar Kormány hasonlóképpen átutalja a Szlovák N emzeti Tanács­ nak az összes lefoglalt kulturális alapokat, amelyek megállapítása a 6. pontban megjelölt közös bizottság hatáskörébe tartozik. A z országos központi hitelszövetkezetek azon kirendeltségeit, amelyek a 5. pont szerinti területen, mint helyi hitelszövetkezetek találhatók, a M a­ gyar Kormány átadja aktíváikkal és passzíváikkal együtt a Szlovák Köz­ ponti Gazdasági és Kereskedelmi Szövetkezetnek. (Hodža 40-45) December 2-án érkezett meg Budapestre az a híradás, hogy a prágai kormány nem hatalmazta fel Hodžát ilyen tárgyalások folytatására. Erre Jászi föltette Hodžának a kérdést, hogy a prágai kommüniké után van-e értelme további tárgyalásoknak és az az ő visszahívását jelenti-e Budapest­ ről. Hodža azt felelte, hogy visszahívásról nincs szó és a további tárgyalá­ sokat illetően bevárja kormányának utasításait. Még aznap és 3-án a M a­ gyar Kormány tényezőivel nem hivatalos megbeszéléseket folytatott. (Uo. 56-57.) Ha ezek ismertetésétől Hodža eltekintett, ennek az oka valószínű­ leg az lehet, hogy a V ix-féle siffrekulcs igénybevételével továbbított távira tai elküldése után aktualitásukat vesztették. 87 �88 �személyes történelem Egy tizenéves Hortobágyra kitelepített emlékei 1 953 augusztusának közepétől a hortobágyi internálótáborok foglyai sorra meg­ kapták a Hajdú-Bihar megyei rendőrkapitányság pecsétjével ellátott határoza­ tot arról, hogy megszüntetik kényszerlakhelyhez kötöttségüket és „az összes ál­ lampolgárokra kötelező jogszabályok figyelembevételével választhatják meg le­ telepedési helyüket." Harmincnégy, többségükben csonka, hatvani vasutas család tagjai szabadultak meg a Kónya pusztai és a Nádudvarhoz tartozó mihályhalmai táborból. A ha­ tározat hűvös, hivatalos szűkszavúsággal közölte a régen várt szabadság bekö­ vetkezését, de a hatóság emberei nem kértek bocsánatot, még csak elnézést sem, pedig ártatlan embereket, aláztak, sértettek meg emberi jogaikban, fosztották meg személyes szabadságuktól harmincnyolc hónapon keresztül. Ürügyet az elhurcolásra az szolgáltatott, hogy 1950 júniusában engedély nél­ küli tüntetés volt Hatvanban, amelynek résztvevői így akarták megakadályozni az újhatvani kolostorba összegyűjtött hatvani és más városbeli szerzetesek ki­ telepítését. A tüntetést a miskolci és budapesti államvédelmisek szétverték, a résztvevők közül sokat őrizetbe vettek és Budapestre szállítottak. Az esetet azonban a sztá­ linizmus képviselői felhasználták arra, hogy csapást mérjenek „a jobboldali szo­ ciáldemokratákra és a klerikális reakcióra". A valóságban: el akarták távolítani a hatvani vasúti csomópont dolgozói közül mindazokat, akik nem voltak hajlandók fenntartás nélkül alávetni magukat a korlátlan központosított hata­ lom akaratának. Fegyelmi tárgyalásra idézték a M Á V vezérigazgatóságára a feketelistán lévő vasutasokat, és érdemi meghallgatás nélkül elbocsátották őket a munkahelyük­ ről. A tüntetés után éppen egy héttel, június 26-án éjjel letartóztatták és a kistarcsai internálótáborba vitték őket. Ezzel azonban nem elégedtek meg. Szemet vetettek családi házaikra, lakásaikra, ezért még ezen az éjszakán teherautóra rakták a családtagokat is; öregeket, asszonyokat, gyermekeket, csecsemőket. Pe­ dig közülük nem vett részt senki sem a tüntetésben. A férjek legtöbbjét a hírhedt recski internálótáborba vitték követ bányászni, másokat a különböző nagy építkezésekhez: Dunapentellére, Inotára és máshova. Az apa nélkül maradt csonka családok kerültek a Hortobágyra: Kónyapusztára, a Nagyivánhoz tartozó Borzastanyára, illetve innen Mihályhalomra. Az itt eltöltött keserves három év élményeit eleveníti fel Tóth Gyulámé, az akkori Vásárhelyi Ildikó. N ÉM ETI GÁBOR 89 �Tóth Gyuláné visszaemlékezése egy hortobágyi internálótáborra I. Elhurcolásunk oka A tüntetés előre megszervezett provokáció volt. Ezt azért is mondhatom, mert néhány nappal előbb édesapám levelet írt a testvérének meg az anyjának. Ebben az volt, hogy körülötte megfagyott a levegő. Édesapám, mint a hatvani vasutasok nagy része, a Szociáldemokrata Párt tagja volt 1947-ben. Beválasztották a szavazatszedő bizottságba. Egyszer azt tapasztalta, hogy a szavazóhelyiség előtt megállt egy teherautó, arról leszállt egy csomó budapesti ember, azok bementek és leszavaztak kék cédulával. Édes­ apám ezt rendben lévőnek is találta, de közben hazajött ebédelni és akkor lát­ ta, hogy ugyanez az autó a Dalinál (MÁV Dalkör székháza) áll, és az ottani szavazóhelyiségben szavaznak ugyanezek az emberek. Apám kerékpárral jött haza ebédelni. Nem restellte a fáradságot, kerékpár­ ral utána ment a teherautónak, és látta, hogy a belvárosi iparoskörnél megint megálltak, és bementek ismét szavazni. Akkor apu is bement, és megakadályozta a szavazást. Elmondta, hogy Hat­ vanban már harmadszor akarnak szavazni ezek az emberek. Igazoltatták őket, és egész köteg kék cédulát találtak náluk. A két párt egyesülésekor apukám nem lépett be az MDP-be annak ellenére, hogy hívták. Azt mondta, a hivatása és a családja olyan sok elfoglaltsággal jár, hogy a politizálásra már nincs ideje. Ezek miatt ellene támadhattak, és ennek következtében érezte ő úgy, hogy feketelistára tették Hatvanban. Kiss Miklós is ott dolgozott a kereskedelmi főnökségen, ahol apukám a fő­ nökhelyettes volt. Ő mondta neki már Recsken, amikor ott összetalálkoztak: ,,Tudod Jánoskám, mi a Máriával (a feleségével) úgy megsirattunk benneteket, mert te olyan tisztességes, rendes ember voltál, és láttalak a feketelistán, hogy rajta vagy!” Akkor még Kiss Miklós sem volt rajta, de mire oda került a sor, akkorra már valaki őt is odavéste. Miklós bácsi látta ezt a listát, de nyolc hónappal a tün­ tetés előtt. Akinek valakire panasza volt, azt oda felírta. Édesapám Győrött született, édesanyám tősgyökeres hatvani. Amíg haza nem költöztek Hatvanba, apukám különböző kis állomásokon volt állomásfőnök. Egy időben lent laktunk Újvidék mellett, a Bácskában. Akkor Magyarországon már jegyrendszer volt, de ott még elég jó világ volt. Nagyon sok ismerőse volt munkatársai között, akik lejártak oda élelmiszert venni. Ezek közül néhányan meglátogatták őt később, amikor már itt dolgozott Hatvanban. A kereskedelmi főnökségen a főnöke egy Keszthelyi nevű vasutas lett. A politikai szempontból kijelölt vezető mellett édesapám volt a szakember, helyettese: tizennyolc éves korától vasutas. Mindenféle tanfolyamot, iskolát elvégzett, amit csak kellett. A felsőbb szervek90 �től, amikor jöttek, nem Keszthelyihez, hanem apukámhoz mentek. Őt kérdez­ ték mindenről. Ezt Keszthelyi természetesen emberi hiúságból sértésnek vette. Apu nagyon határozottan elvetette ennek a lehetőségét, de anyukám arra gyanakodott, hogy ő tétette apát feketelistára. A tüntetés Az újhatvani tüntetés megrendezett provokáció volt, mert ha csak a papokat akarták volna elvinni, azt megcsinálhatták volna szépen csendben. Egy éjjel, teherautón, elvihették volna őket a hívek tudta nélkül. De nem így történt: reggel hét órakor, amikor jöttek kifele a miséről, egy teherautón máshonnan odahoztak apácákat és szerzeteseket. Bevitték őket a parókiára, a kolostorba, hogy mindenki lássa, mi van. A papokat és a szerzeteseket ott tartották a ko­ lostorban egész nap. Ez történt 1950. június 19-én. Aznap osztották az iskolában a bizonyítványokat. Be kellett mennünk az isko­ lába. Mi, nyolcadikos lányok a bizonyítványosztás után öten-hatan odamentünk a templomhoz. Emlékszem rá, hogy a kolostorból a papok kijöttek a kerítéshez és ott könyörögtek az embereknek: „Menjenek haza! Nincs értelme itt marad­ n i!” A templom körül főleg asszonyok és gyermekek voltak, hiszen a férfiak dolgoztak. Reggel, mikor meghozták a szerzeteseket és az apácákat, elterjedt a híre, és még a város túlsó részéről is érkeztek bámészkodók, hogy lássák, mi lesz, hogy lesz. Én is elmentem oda, bámészkodni. Otthon elmeséltem anyunak. Anyu elvitte a húgomat, Katinkát beíratni az iskola első osztályába. Katinká­ val arra mentek és ők is nézelődtek. Hazajöttek és mondta, mi van - olyasmit ő sem látott, ami egy igazi tüntetés velejárója lenne. Nem volt se hőzöngés, se hangoskodás, vagy kővel dobálódzás. Tulajdonképpen nem történt más, minthogy kíváncsi emberek ácsorogtak arra­ felé. Valamikor éjfél tájban aztán elvitték a papokat és azokat, akiket össze­ szedtek az ácsorgók közül. Hogy a harangot félreverték volna, arról nem tudok. Lövésről sem, bár volt egy sorozat, de ez nem a bámészkodóknak szólt, hanem az ávósok egymásnak adtak jelt ezzel, amikor körbevették a tömeget, hogy kezdődhet az akció. A bámészkodók közül sokat bevittek a katolikus körbe, de az biztos, hogy a Hortobágyra elhurcoltak között nem volt olyan, akit a templom körül fogtak volna el. A felfüggesztés Apukámat június 20-án, másnap felfüggesztették az állásából és hazaküldték, bár hétfőn egész nap szolgálatban volt. Egyébként erről a főnökség igazo­ lást is adott neki. Hiába. A felfüggesztését azzal indokolták, hogy részt vett a tüntetésben, ott feltűnően viselkedett, valamint azzal, hogy ő és a családja az egyház befolyása alatt áll. A felfüggesztést a vezérigazgató szóbeli rendeletére hivatkozva hajtották végre, és 20-án a minisztérium ügyésze kihallgatta. Neki is előadta, hogy a tüntetés napján este fél nyolcig szolgálatban volt és bemutatta az erről szóló igazolást is. Levelet írt a hozzátartozóinak Győrbe és a lehető legrosszabbra felkészülve kérte, hogy küldjék el a segédlevelét, mert arra gondolt, hogy szakmunkásként kell a jövőben dolgoznia Pesten. A tárgyalás Egy héttel a tüntetés után, június 26-án volt a minisztériumban a főtárgyalás. Onnan, amikor hazajött, nagyon bizakodó hangulatban volt. Azzal biztatták, hogy nem lesz semmi baj. Ők utánanéztek és megállapították, hogy Hatvanban 91 �túlkapásról volt szó. A felfüggesztést vissza fogják vonni. Lehet, hogy lesz va­ lami enyhe büntetés, de az is csak a látszat kedvéért. Apám elhurcolása Apám egy hétig alig evett az izgalomtól és a bánattól. Most megnyugo­ dott. Anyukám akkor éjjel sütött neki rántottát, amit jóízűen megevett. E z­ után lefeküdtünk, de nemsokára kopogtattak az ablakon. Apám kinyitotta az ablakot, és láttuk, hogy ott áll egy civil ruhás, katonasapkás férfi. Ezt jól láthattuk, mert a Balogh Ádám utcában, ahol laktunk, házunk előtt egy lámpaoszlop állt. Ez a civil ruhás azt mondta apámnak, hogy menjen vele a hatvani rend­ őrkapitányságra egy ötperces kihallgatásra: formális dolgot kell tisztázni. Apám magával vitte a minisztériumi tárgyalásról készített jegyzőkönyvet. Ezt a rendőrségen vagy máshol elvették tőle is, mástól is. Nincs az meg senkinél. Kitelepítésünk Anyám nagyon ideges lett, amikor apámat elvitték. Nem tudott elalud­ ni. En elszunyókáltam de egyszerre csak felébredtem, hogy teherautók ber­ regnek. Kiugrottam én is az ágyból és odamentem az ablakhoz leselkedni. Egy teherautó megállt a házunk előtt, a többi továbbment. Csöngettek. Két katonaruhás férfi jött be. Azt mondták, egy órát kapunk arra, hogy minden szükséges holmit összepakoljunk, mert Hatvanban nem kívánatos a tartózkodúsunk. Apámat előre vitték, már vár bennünket. Anyámnak meg is mutat­ ták az iratot, amelyen az állt, hogy Hatvanban nem kívánatos a jelenlétünk, ezért kitelepítenek bennünket. Csekő nagyapám nyugdíjas mozdonyvezető volt. Rájuk nem vonatkozott a kitelepítési határozat. Mi, az ő házukban laktunk. Nekik azt mondták, hogy nem maradhatnak ők sem a házban, mert nekik a lakást le kell pecsételni. A szegény öregeknek azt mondták, hogy most egyelőre jöjjenek ők is velünk, majd visszajöhetnek, nekik nincs papírjuk. Ezzel aztán sikerült a borzasi kitelepítettek nyilvántartási rendjét teljesen felborítani. A létszámellenőrzéskor ugyanis mindig több volt a jelenlevők száma, mint amennyi a nyilvántartásban szerepelt. Hiába volt azonban a nagy kalamajka, haza nem engedték őket, onnan nem volt visszaút. Miköz­ ben pakoltunk a teherautóra, nagymama csak azon sopánkodott, hogy mi lesz a kiscsirkékkel, ha bennünket elvisznek. A rendőrök és az ávosok észre sem vették, hogy én összepakoltam őket egy ládába és átvittem a szomszéd­ ba. Ott laktak a nagyszülőim testvérei. Nem mertek kijönni, csak az ablakon keresztül kukucskáltak, engem nem mertek beengedni, csak azt mondták, hogy tegyem be a csirkéket a vécébe. Mikor visszamentem, a rendőr nem akart beengedni, mert azt hitte, a szomszédékhoz tartozom. Megmondtam neki, hogy én ide tartozom, csak a kiscsirkéket vittem át. Akkor meg rámripakodott; hogy mertem én engedély nélkül elhagyni a lakást. Ezt azért mondom, mert ha akartam volna, meg tudtam volna szökni a kitelepítés elől. Gondoltam is arra, hogy beszököm a kukoricásba és elme­ nekülök, de aztán letettem róla. Nem akartam anyukámat magára hagyni a nagyszüleimmel meg a húgommal. A Hortobágyon Mi nagyon nehéz helyzetben voltunk végig, mert amikor összepakoltunk, a nagyszüleimre nem számítottunk, hiszen azt mondták, ők vissza fognak térni. 92 �A teherautóra felraktuk a hízónkat is, amelyet ágydeszkával kerítettünk el. A disznó sok helyet elfoglalt, emiatt is kevesebb holmit vihettünk ma­ gunkkal, mint mások. Fölkapaszkodtunk hát a teherautóra nagyapám, nagy­ anyám, anyám, én és a kishúgom meg egy katona, kísérőnek. A másik ka­ tona a gépkocsivezető mellé ült, és elindultunk. Egészen pontosan meg tudom mondani, hogy reggel hol álltunk meg. Az anyám öccse Tiszafüreden volt vasutas, én minden nyaramat náluk töltöttem. Amikor megállt velünk a konvoj kikukucskáltam a ponyván és azonnal tud­ tam, hogy Tiszafüreden vagyunk. Nagyon közel álltunk meg a keresztanyámékhoz. Könyörögtem is a katonának, hogy engedjen el néhány perc­ re hozzájuk, én visszajövök. A katona persze nem engedett el, de a teher­ autór ó l leszállhattam. Odamentem egy ismeretlen járókelőhöz, megkértem, hogy mondja meg a keresztapámnak: itt vagyunk, visznek bennünket, de nem tudjuk hová. Kilenc óra felé lehetett reggel, sokan bámészkodtak kö­ rülöttünk az utcán. Tiszafüreden tíz-tizenöt percet tölthettünk, mert úgy lehet a parancsnok nem látta jónak az általunk okozott feltűnést. Keresztapám meg­ kapta az üzenetet, ezt később elmondta, de már nem tudott odajönni hoz­ zánk. Közben mi továbbmentünk. Miután elhagytuk Tiszafüredet megint megálltunk, de most már a pusz­ tán. Itt négy óra hosszat álltunk. Kísérőnk egy fiatal ávós volt, akivel én beszélgettem is. Maguk sem tudták, hogy miért álldogálunk. Később meg­ tudtam édesanyámtól, hogy ők közben a nagyanyámmal a pokol összes kín­ ját végigszenvedték, mert attól tartottak, hogy most és itt fognak kivégezni bennünket. Rettegtek. Nekem eszembe sem jutott, hogy velünk akármi rossz is történhet. Ludvig Rezsika néni három kisgyermekével ült a teherautón és a kecské­ jével. Megfejte a kecskét. Kérte az ávóst, engedje meg, hogy a tejből más gyerekének is adhasson. Az ávós rendes volt, megengedte. Rózsika néni egy befőttesüveggel végig szaladt a teherautók mellett. Odajött hozzánk is, és gyorsan odasúgta anyámnak: - Itt vannak Bereczék is, meg ezek is, meg azok is - közben töltött Katinak egy kis tejet. Rózsi néni azzal vi­ gasztalt bennünket, hogy nem csak mi vagyunk itt, hanem sokan mások is. Amíg várakoztunk, a kísérőink azt mondták, lehet, hogy visszavisznek bennünket, mert nincs előkészítve a szállásunk. Egyszer csak jött egy dzsip. No, gondoltuk, most eldől a sorsunk, kiderül, mi lesz velünk. A dzsipből kiszállt egy katona, és azt mondta: ,,Egyik kocsi Kónyatanya, másik Borzastanya” . A teherautók szétosztásában nem volt semmi rendszer, csak az, ahogyan egymás után sorakoztak. Bereczék családja két autón osz­ lott meg. Az egyiken ült az öreg Berecz néni a csomagokkal, a másikon a menye a három pici gyermekével. Nyolc hónapos volt a legkisebb, a legna­ gyobb négyéves. Külön választották őket, ezért a fiatal Berecznénél egy fillér sem maradt. Az öreg Bereczné Kónyatanyára került, a menye Borzas­ tanyára. Másfél évig nem is tudtak egymásról. A másik tizenkét kocsi utasairól sem tudtuk, hogy életben maradtak-e vagy elvitték-e őket Szibériába. Négyórai várakozás után, megint elindultunk, aztán megérkeztünk a Nagyiván mellett levő Borzastanyára. Utólag azt hallottam, azért várakoztattak bennünket olyan sokáig a Hor­ tobágyon, mert vissza akartak vinni Hatvanba. Azt is hallottam, hogy az ávósok azt tervezték, másnap éjszaka visszajön­ nek, és ismét kitelepítenek harmincnégy családot, vita volt arról is, hogy 93 �visszavigyenek-e. V égül úgy döntöttek, újabb családokat már nem telepíte­ nek ki Hatvanból de akiket már elhoztak, azokat nem viszik vissza. Kovács Károly már nem él, a Mészáros Lázár utcában lakott és akkor a vasútnál forgalmista volt vagy valami hasonló tisztséget viselt, később mond­ ta nekem: „Ildike ! Én nem tudtam, hogy amikor nekem telefonon üzenet érkezett ide a vasútállomásra, amit nekem tovább kellett mondanom Balázs Lajoséknak a tanácshoz, hogy »a cigány karaván Miskolcról elindult« - nem tudtam, hogy én akkor tulajdonképpen azt közvetítettem, hogy az autók ér­ tetek jönnek!” Akkor még nem volt interurbán telefon, csak a vasútnak volt közvetlen telefonvonala. Ezért üzentek a vasúti telefonon, de hogy illetéktelenek ne szerezzenek róla tudomást egy előre megbeszélt szöveget mondtak be. Borzastanya Amikor megérkeztünk Borzastanyára, ott már voltak Baranya megyei ki­ telepítettek. Ezek már kiürítették számunkra a tehénistállókat. Itt ugyanis nem juhakolba helyezték el a hatvaniakat, hanem „előkelőbb” szálláshelyre. A mi családunknak egyébként nem jutott hely a tehénistállóban. Bepréseltek egy valamiféle takarmánykeverő épületbe. Olyan szűkösen voltunk, hogy szinte csak oldalt tudtunk feküdni. Ha valaki alvás közben meg akart for­ dulni, fordulnia kellett a többieknek is. Közben bennünket is átköltöztettek a tehénistállóba, ott laktunk. Az is­ tálló közepén út volt, a tehenek helyén pedig a mi hálóhelyünk. Mindenki­ nek ki volt adva egy bizonyos terület, de erre nagyon kellett vigyáznunk, mert mindenki nagyobb részt szeretett volna foglalni. Nagy veszekedések voltak, az emberek szinte képesek lettek volna megölni egymást húsz cen­ timéter helyért. Az első felében mi laktunk, a másik felében baranyaiak. Nekünk, hatvaniaknak nagyon nehéz volt: a mi családunknak összesen négyszázhúsz forintja volt. A baranyaiak között pedig akadt olyan „kulák” család, hogy mindenik tagjának a nyakában zacskó lógott harminc-negyvenezer forinttal. Nekik volt miből költeni, mi nem is tudom miből éltünk. . . Kenyeret adtak az ebédhez. Az istállóban az első télen nem volt fűtés, csak a lehelletünkkel melegí­ tettünk. Az ottani lakosokat mi bennszülötteknek neveztük, ők pedig bennünket telepeseknek. Eleinte a bennszülöttek nem tudták rólunk az igazságot. A hatóság emberei mindenfélét mondtak nekik rólunk, hogy tartsanak tőlünk, ne beszélgessenek velünk. A helyi rendőröket is félretájékoztatták rólunk. Kezdetben durván bántak velünk. Éjszakánként felkeltettek bennünket, lét­ számellenőrzést tartottak. Ki kellett mennünk a szálláshely elé sorakoznunk. E lemlámpával járták végig az istállókat, közös hálóhelyünket. Ellenőrizték, hogy mindenki otthon van-e. Elég hosszú időnek kellett eltelnie, egy évnek is, amíg megismertek ben­ nünket. Látták, jámbor emberek vagyunk, szófogadóak, akik tesszük a dolgunkat. Senki nem szökött meg közülünk. Hova is szökhettünk volna. Ott volt együtt a család. Nem akartuk egymást elveszíteni. Azt hittük, most már vége a világnak. Úgy voltunk ezzel mint a birka, amikor megfogják a fejét, akkor még odatartja a nyakát is a késhez, hogy itt van, vágják el. El sem tudtuk képzelni, hova tudnánk innen szökni. A legtöbb rendőrrel én jól kijöttem. Ebben biztosan közrejátszott az is, hogy fiatal, csinos lány voltam. A rendőrök legtöbbnyire fiatalemberek vol- 94 �tak, akik szívesen beszélgettek velem. Apróbb szívességet is megtettek. N e­ kem például nem kellett a lebukástól félnem, ha „fekete” levelet akartam küldeni haza. Megkértem valamelyik rendőrt és az feladta cenzúrázás nélkül. A beszélgetés során sok minden kiderült róluk. Emlékszem, egy Harangi Tibor nevű fiatal rendőr elmondta, hogy akik bennünket őriznek, maguk is büntetésből kerültek ide. Kezdetben gorombán bántak velünk. Lehet, első őrzőink csoportjában ele­ ve, goromba emberek voltak. - Ez időszak számunkra nagyon kemény volt. Később sokkal enyhébben bántak velünk. Amikor megérkeztünk, odajöttek hozzánk a régebbi internáltak, a Baranya megyei „kulákok” . Kulákoknak mondták őket, de volt közöttük ügyvéd is. Mondták nekünk, hogy nem kell félnünk tőlük. Ezt azért mondták, mert lát­ ták. hogy mi, akik férfiak nélkül voltunk, mindenkitől féltünk. A mi aszszonyaink úgy mondogatták, hogy velünk van egy már nem férfi, a nagy­ apám hatvannyolc éves volt; meg egy még nem férfi, Jávori Árpád, aki ha jól emlékszem, tizenhét éves lehetett. Nekünk tehát nem volt férfi védel­ mezőnk; segítőnk sem a cipekedésben. A baranyaiaknak ebből a szempontból sokkal könnyebb dolguk volt. Ők könnyebben jutottak tüzelőhöz is: a férfi­ ak elmentek és loptak, ha kellett. Nálunk az asszonyoknak és a gyermekek­ nek kellett mindent csinálni. A mezőgazdasági munka Aratási idő volt, amikor megérkeztünk. Nem sokat pihentünk, talán már rögtön másnap munkába vittek bennünket, aratni. Munkaruhánk nem volt. Énrám például a nagyapám nadrágját adták. Az első nap sortban mentem aratni meg a hosszú ujjú ballagási blúzomban. Mondták ugyan, hogy a kalász majd kikezdi a kezemet, azt azonban nem mondták, hogy a combomat is. Ezért aztán úgy jöttem haza az első nap után, hogy lábamból csurgott a vér. Tizenöt éves lányka voltam akkor. Én voltam az utolsó kaszás, utolsó marokszedője. Munka közben nagyon elmaradtunk a többiektől. Hatalmas búzatáblába állítottak bennünket. Én még a kaszá­ somtól is elmaradtam, már alig láttam őt. Városi gyerekként aratást sem láttam, mindaddig nem tudtam, mit, hogyan kell csinálni. A Baranya megyeiek értettek a mezőgazdasági munkához. Egy baranyai fiú, nem mondta meg, hogy ő is tud már kaszálni ezért marokszedőnek osz­ tották be az apja mellé. Azt tervezték, hogy titokban, az apjával majd fel­ váltva fognak kaszálni, mert ők jól tudták, milyen fárasztó az aratás. Az apja volt az első kaszás, ezért amikor új sort jöttek fogni, látták, hogy én mennyire le vagyok maradva. Megsajnált a fiú, beállt elém, és a kaszásom után felszedte a búzát, hogy behozhassam a lemaradást. Engem nagyon meghatott ez a segítség. Nagy tett volt az akkor az én szememben. Néhány nap múlva bennünket, gyerekeket vízhordásra jelöltek. Kiderült, hogy ez sem volt könnyebb. Maga, a ceglédi vízhordó kanna is nehéz volt. Két kannával kellett a vizet négy-öt kilométerről hordani az aratóknak, ké­ sőbb a kapásoknak. Mire odaértünk már kiabáltak, veszekedtek velünk, hogy hol voltunk ilyen sokáig. Ők időnként leültek reggelizni, ebédelni. Nekünk ilyenkor is menni kellett, mert a nagy melegben sok víz kellett, vízhordó meg kevés volt. A csordakút, ahonnan a vizet hordtuk olyan messze volt, hogy alig lát­ szott. Amikor ketten mentünk még jó is volt, de ha egyedül kellett men- 95 �nem, határozottan féltem. Öt kilométerről is meg lehetett látni, ha jött egy lovas, vagy valaki. Pedig amúgy bátor lány voltam, hiszen sportoltam is korábban. Az első nyáron még csináltam a vízhordá st, de aztán kijelentettem, hogy én erős vagyok, és ezután férfimunkát akarok végezni. Az első télen megettük a disznó árát. Átvették ugyanis től ünk a disznót a közös konyha számára, de ebédet kellett váltanunk. Nagyapa, nagymama és a húgom e g y ebédet evett. Nekem, és édesanyámnak külön egy-egy ebédet vettünk, hiszen ő ment jobbra, én meg balra, amikor munkába vittek. Így aztán három ebédet kellett a családnak venni. Ez olyan sokba került, hogy ketten nem tudtunk annyit keresni. Ebben benne volt az is, hogy reggel vagy fekete kávét, vagy teát adtak. Tejet sohasem. Az első télen tehát megettük a disznó árát. A következő télen már adósságot is csináltunk. Rizsaratásból is volt részem. Örök emléket viselek a térdemen! A rizst sarlóval arattuk. Kezdetben még gyakorlatlan voltam. Egy alkalommal nagy igyekezetemben megcsúszott a sarló a rizsen és beleszaladt a térdembe. Biz­ tosan össze kellett volna varrni a sebet, de ott ilyen fényűzésre nem tellett. A háromszögletű fejkendőmmel kötöttük be. Két-három napig otthon ma­ radtam vele, mert könnyen fölrepedt és újból vérzett a seb. Táppénz „ter­ mészetesen” nem járt. Amikor a seb egy kevéssé bevarasodott újból dolgozni mentem. Részt vettem a rizstelenítési munkálatoknál is, amikor az árokásó gépek kiá sták a csatornákat. Aztán nekünk kellett elvetni, gyomlálni, palán­ tálni a növényt. Az asszonyok inkább meszelni mentek, vagy az istállókba trágyát hány­ ni. Mi, lányok inkább azt vállaltuk, hogy tavasszal beleálltunk térdig, olykor combig a tízfokos hideg vízbe. Dolgoztunk az árasztással is. Időnként el kel­ lett árasztani a rizsföldeket, máskor leereszteni róla a vizet. A mi felada­ tunk az volt, hogy tetőcsatornához hasonló csövet fektessünk át a gáton. Ez a főcsatornából vezetett a rizstelepre. Egy idő után, az ott élő emberek megismertek bennünket, látták, nem vagyunk dologkerülők, sőt igyekezünk erőnk szerint dolgozni, kezdtek megbe­ csülni. Voltak olyan munkák, amelyekhez külön bennünket kértek. Ilyen munka volt például a szénahordás. Ez nem csak abból állott, össze kellett gereblyézni, viliázni a renden levő szénát, petrencerúdon is odébb kellett szállítani. Nehéz munka volt. Egy-egy ilyen csomó széna, nyolcvan kilót is nyomott, amit két lánynak nem volt könnyű felemelni és odébb vinni száz­ kétszáz méternyire a kazalhoz, amelyet a férfiak raktak. A konyhán senki nem akart dolgozni, mert ott nem fizettek, csak egy ebédet kaptak, amit hazavihettek a családtagoknak. Engem a második nyáron beosztottak a libatelepre dolgozni. Anyukám időnként a konyhán dolgozott. Amikor ő hordta szét az ebédet, mi a libatelepen dolgozó lányok jobban jártunk, mert bővebben osztott nekünk. A Hortobágyon, 1950 nyarán aratáskor még nem voltak kombájnok. Az aratás ősi módszerekkel történt. Csépléskor törekszedőknek osztottak be ben­ nünket. Sokat szenvedtünk a hőségtől és a nagy portól. A baranyaiak job­ ban értettek ehhez a munkához, őket például kévevágónak tették. Mi egy ki­ csit irigykedtünk rájuk, mert úgy éreztük, nekik sokkal könnyebb a munká­ juk. Emlékezetes munkánk volt a kukoricakapálás. Nagyon nehéz volt ez is, a szikes talaj miatt. Később szudáni füvet kapáltattak velünk. Télen tehén­ istállóban dolgoztam: trágyát hánytunk ki a tehenek alól, borjút etettem v ö d ö rb ő l... (Folytatása következő lapszámunkban). N ÉM ETI GÁBO R 96 �TISZTELT O LV A SÓ N K A T értesítjük, hogy a PA LÓ C FÖ LD Szerkesztőség P A L Ó C K U LT Ú R A A L A P ÍT V Á N Y T hozott létre, amely az 1989. XLV. tv. 34. paragrafusa szerint az Ön éves adóalapját csökkentheti az Alapítványnak felajánlott pénzösszeg arányában. Az Alapítvány célja többek között a PA LÓ C FÖ LD folyóirat szellemi műhelymunkájának eszmei fenntartása és gazdagítása, a tájegység irodal­ mi, művészeti és tudományos műhelyei közötti alkotó kapcsolat összefo­ gása és erősítése, díjak és pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád megye (Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, a szlovákiai magyar nemzetiségű, de a magyarországi szlovák nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan is elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét kívánság szerint a PA LÓ C FÖ LD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes rek­ lámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámla szá­ munk: 5062-7. * Madách-pályázati felhívásunkra, melyet a Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosztálya, valamint a PA LÓ C FÖ LD folyói­ rat szerkesztősége meghirdetett szociográfiai, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában és versek, szépprózai művek kategóriájában jeligés, három példányban gépelt, eddig nem publikált pályamunkákat várunk, szerkesztőségünk címére. Mindkét kategóriában három (20 ezer forint, 15 ezer forint, 10 ezer forint) díjat ítél oda a szakzsűri. Eredményhirdetés 1991 januárjában. (A díjazott művek első közlésének jogát szerkesztőségünk fenntartja magának.) �Á ra: 2 5 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1990/5. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1990 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7f8390a5dbf9922dd08d37c9e49fabdd.pdf 577323e88adea340e76fa6772b5d4077 PDF Text Text ��Tartalom 3. Kontra Ferenc Lassan ölő kisebbségi méreg (novella) 10. Handó Péter szövegei V ALÓ SÁG U N K 12. M ezey László Miklós Felelős irodalom (tanulmány) M Ű H ELY 25. Ferdinandy György Ilyenek voltunk. (Palackposta I.) 28. Tóth Sándor Római pillanatok (útirajz) HAGYO M ÁNY 33. Marschalkó Zsolt M átrai képek II. (tanulmány) 42. A. Gergely András A palóc történettudat változásai (tanulmány) 50. Bircher Erzsébet-T óth Péter A z démonokról. . . (tanulmány) M ÉRLEGEN 56. Horpácsi Sándor kritikája (Ardamica Ferenc: Anyám udvarlói) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 58. K äfer István A magyarországi szlovákok és irodalmuk (tanulmány) 66. Puntigán József Korszakváltás (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 78. Németi Gábor Tóth Gyuláné visszaemlékezése egy hortobágyi internálótáborra II. 90. Szokács László Sohasem szégyelltem. . . (interjú) 95. P A L Ó C F Ö L D -h írek �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József F Ő S Z E R K E S Z T Ő -H E L Y E T T E S : Zsibói Béla M Ű SZA KI SZ E R K E SZ T Ő : Nagy Kovács József F E L E L Ő S K IA D Ó : Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14 367/36. A . G ergely András szociológus (Bu­ dapest), Bircher Erzsébet levéltári kutató (Miskolc), Ferdinandy G yörgy író (Puerto Rico), Handó Péter költő (Salgótarján), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), K äfer István irodalomtörténész (Buda­ pest), Kontra Ferenc szerkesztő (Újvidék), Marschallkó Zsolt zenei könyvtáros (Pásztó), M ezey László M iklós irodalomtörténész (Buda­ pest), N ém eti G ábor tanár, (Hat­ van), Puntigán József újságíró (Lo­ sonc), Szokács László újságíró (Bu­ dapest), Tóth Sándor író (Buda­ pest), Tóth Péter levéltári kutató (Miskolc). Levélcím : 310 1 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: A Nógrád Megyei művelődési Központ. Köz- * Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.56886 N. S. * Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig minden csütörtökön 1 1 - 1 6 .3 0 és h-ig. E számunk illusztrációs anyagát M U STÓ JÁ N O S festőművész, Lu­ ca című sorozatából válogattuk. A hátsó borítón P R O K O P P É T E R rajza látható. Handó Péter írásához a grafika D IV É K I P É T E R mun­ kája. (Fotó: Buda László.) T e r je s z ti a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly h ír la p k é z b e s ítő p o sta h iv a ta lb a n , a p o sta h írla p ü z le te ib e n és a H írla p e lő fiz e tó si é s L a p e llá tá s i Iro d á n á l (H E L IR ), B u d a p e st, V ., Jó z s e f N ád o r té r 1. — 1900 — k ö z v e tle n ü l, v a g y p o sta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a HE L IR 21 55—96 162 p é n z fo rg a lm i Je lz ő sz á m ra . E g y e s szám á r a 25 F t. e lő fiz e té si d íj fé l é v re 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n em ő rz ü n k m eg és nem k ü ld ü n k v issz a . I S S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �KONTRA FEREN C Lassan ölő kisebbségi méreg Megint előjöttek a patkányok, mintha végszóra vártak volna, végiglopakod­ tak egymás után a fal mellett, lerázták magukról az esőcseppeket. Eleség után kutattak. K ét kisebb csoportban folytatták útjukat. E gy részük meg­ állt a lépcsőfeljáró alatt, és a zsíros papírok, száraz kenyerek közt mata­ tott, a többiek a kapualjban sorakozó szemeteskukák felé vették azz irányt. Odakint még mindig a langyos eső áztatta a beton szennyét, kocsonyássá téve a járda felületét. E gy férfi közeledett, nagyot csúszott a bejárat előtt, megkapaszkodott a kitárt kapu kilincsében. Eszébe sem jutott reggel, ami­ kor munkába indult, hogy az esernyőt magához vegye, csak az újságpapír­ ba csavart szalámis szendvicset csúsztatta indulás előtt a zsebébe. Egész nap álmos volt. Egykedvűen álldogált a korhadt kapufélfának dőlve, pedig otthon mindenféle apró munka várta: össze kellene öltenie a hátán a szét­ hasadt kabátot, meg kellene keresnie a törött gyűrűt, hogy becserélje az aranyművesnél, ki kellene szednie a régi gittet az ablakból. Mégis vár, mert ez fontosabb. A z öregasszony ügyet sem vetett az idegenre. K ét jól megtermett patkány marakodott sivalkodva a szemétben. Megint ezek az átkozottak, talán valam i mérget kellene venni. Egyszer már korábban öszszefogott a ház, kihívták a féregtelenítőt, aztán nyugtuk volt a rágcsálók­ tól. Üres üveg gurult el a lába előtt, leesett az alagsorba és széttörött. Az agglegény ijedten pillantott fel, elkáromkodta magát. Rozsdás kerékpárok és babakocsik tornyosultak az ajtaja előtt, ezt a sok limlomot kerülgette naponta. N yikordult a kulcs a zárban, idegesen csukta be maga mögött az ajtót. Reszketett a keze. Ügyetlenül töltötte a tejet és kiömlött az asztalra. Az eső elől menekült az önkiszolgálóba, végül mégis átnedvesedve ért ha­ za. A tejet sem szerette igazán. Zuhogást hallott a feje felett, szinte beleremegett a mennyezet. Megint két lábbal ugrálnak, csak, hogy bosszantsa­ nak, égetni való ez a két kölyök: fel fel fel le le le, és így folyt a játék az első emeleten legalább fél órán keresztül. A lefolyócsövek a gyerekka­ cajt is továbbították. Giliszták másztak elő a betonjárdára, nehogy meg­ fulladjanak. Lád ák lapultak a lépcső alatt, tele rothadt alm ával. Itt meg kell fulladni. A nő érzékeny volt a szagokra, már az utcán kipréselte tüde­ jéből a levegőt, és csak akkor vett mély lélegzetet ismét, amikor beért a szobájába. Elhúzta a rózsaszínű függönyt. Csalódottan állapította meg, 3 �hogy senki sem várakozik a kapualjban. Biztosan elkerülték egymást. férje pedig két óra múlva otthon lesz, és addig. . . A Ballagott hazafelé. E gy bokszoló nyitott a közelben éttermet. Útközben posta és két zöldségesbolt. A z egyikben szokás szerint megvette a decis üveget. Megállt a lépcsőfordulóban, és egy hajtásra kiitta. Letette a lép­ csőre. A lakók vagy lerúgták a kovácsoltvassal keretezett liftaknába, vagy ott árválkodott másnapig, míg egy másik került mellé; a sokszorozódás legfeljebb négyig tarthatott, addigra csak szemet szúrt valakinek. A szo­ bában a felesége még mindig a rózsaszínű függöny előtt állt, és bámulta a bejáratot, az udvart, a csöpögő ereszt. Milyen friss a levegő eső után. Az öregasszony szeretett magába beszél­ ni, nem érezte magát annyira egyedül. Ezüstözött csomagolópapírba burkol­ ta a nagy mogyorós csokoládét, kevéske nyugdíjából nem sokra futotta. Bezzeg volt idő, amikor lemezjátszót vehetett a kisebbik unokájának tizen­ ötödik születésnapjára. Nem is volt olyan régen. Hálát sem várt érte, hi­ szen tudta, hogy a gyerekek milyen feledékenyek. Azon nem ütközött meg, amikor a múlt héten beállított a nagyobbik unokája a férjével, és köszö­ nés helyett csak annyit mondott, hogy nálad mindig olyan öregasszonyszag van. A csokoládénak azért még örülnek mind a ketten. Még ez a kis ál­ latka is kérne belőle. Az egér végigsétált a konyhán, és szemlátomást této­ ván méregette az odakészített szalonnadarabkát. D e rosszat sejtve odébbállt inkább. Az öregasszony nem félt tőle, éppen ellenkezőleg, beszélt hoz­ zá. Közben zsörtölődött, hogy megrágták a cipőit. Mérget rakott az ágya alá. Lila porral mérgezett magvakat rakott az újságpapírra: kukorica, föl­ dimogyoró, búza és tökmag volt benne. Rakott a lépcsőfeljáró alá is egy adagot, hátha a patkányok is felfordulnak tőle. Szakszervezeti fél disznót cipelt egy ember a hátán. E gy női hang azt mondta a háta mögött, hogy kár lett volna gyorsítanom, annyian megelőztek, az útszéli fák elnémultak a ködben. Annyira nem volt értelme ennek a mondatnak, hogy legszíveseb­ ben hátrafordult volna, hogy megkérdezze, mit akart ezzel mondani. Mire azonban erre rászánta volna magát, a mögötte baktató barátnők már javá­ ban szapulták közös barátnőjüket, és a diagnózis olyan lenyűgözően pon­ tosnak tűnt, hogy akár egy pszichológiai elemzésnek is megfelelt volna. M egállt a kapu előtt, hagyta, hogy kikerüljék. Kinyitotta az újságot, meg­ akadt a szeme egy orvos nyilatkozatán: nem értem, miért teszik ezt a rend­ őrök. Tizenéves gyerekekre miért lőnek? Hiszen fegyverük sincs, csak tün­ tetnek. Megírhatja azt is, hogy valamennyi golyó hátulról fúródott a test­ be, tehát a menekülő emberekre lőttek. Levette a fejéről a sapkát, és ki­ csavarta belőle a vizet. Fel kell vinnem neki az újságot. Toporgott, mintha magát akarná meggyőzni valaminek az ellenkezőjéről. Most miért látogas­ sam meg? Félreértésekkel körülbástyázottan. . . Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, amikor felszólították. A rövidülő mondatok a kétségbe­ esés félelmetes jelei. Mint a dominóvár, úgy dőltek össze sorban a gondola­ 4 �tai. Csak ne kellene annyira egy jó osztályzat a végére, az utolsó héten. . . É s többet nem kérdeztek tőle. Olyan alaposan megtanult mindent, hogy el sem véthette volna, csak éppen mást kérdeztek. Felrajzolhatta volna a zsírmolekulát az összes kötődéseivel. Az ajtóhoz ért, és még mindig nem tudott szabadulni iskolai, egészen friss gondjaitól. Megrázta a fejét, mint­ ha vizes lett volna. Ugyanilyen ajtó. Milyen egyforma ebben a kurva élet­ ben minden: a lepusztult lépcsőház, a nagymamák, meg a jó tanuló okos unokák. Az öregasszony odaadta neki a csokoládét. Tudom, hogy ez a kedvenced. M ajd a csomagban is mindig ilyent fogok küldeni. Milyen cso­ magban? Őszre behívót kapsz, mintha nem tudnád. Jó katona leszel, szó­ fogadó, amilyen sose voltál. N e akarj ilyen jó lenni hozzám, csináltass in­ kább egy műfogsort magadnak! Levisznek majd délre, és neked is lőnöd kell! Az én kezem nem érint fegyvert. O delent semmit O dáig el sem jutok, engem fel sem vesz az a v o n a t.. . sem ér a te hited. N e csináld ezt, tudom, hogy eleged van, hajtanod kell, ez az utolsó év. . . Miért lenne az utolsó? N e köss bele mindenbe! A z én időmben azt szokták mondani a végzősöknek, hogy az utolsó év, de azt hiszem, most sincs ez másként. Az angoltanárnő végigolvasta a dolgozatomat; most ezt figyeld; azért olyan fásult, csipás, kiégett, mert ilyeneket olvas; folyton becsapjuk egymást; az osztály úgy tesz, mintha oda lenne érte, ő pedig úgy tesz, mintha vállalná ezt a ragaszkodást. A múltkor úgy meg­ botlott a küszöbben, hogy majd kiesett a protézise. Aztán a tanáriban elme­ sélte az esetet. É s odarohantak legalább a daliák, hogy felsegítsenek? kérdezte az idős kolléga. - Ugyan már, az én gyerekeim. . . - legyintett keserűen. Aztán a fiatal kollegina megtoldotta: Szóval jót röhögött rajtad az egész osztály! E rre felháborodottan vágott vissza az angoltanárnő: Ugyan már, az én gyerekeim! Szóval így vagyunk mi egymással, mint macs­ ka az egérrel, mint a patkányméreggel, amely megkeseríti életünket. M ajd legközelebb is mesélek neked ilyen szellemeseket, most megyek. Ennyi jótett elég egy napra. Leszakadt a lift, másnap virradóra, talán a patkányok rágták el a kötelet, vagy a rozsda marta szét a láncokat, le-fel ingáztak, mint a falióra. 5 �Elm aradtak az éjszakai csattanások, a jellegzetes lifthangok. N eki úgy­ sem kellett felvonó, mit számít neki, hogy leszerelik, és kidobják. Az sem izgatja, ha a helyére nem kerül másik. Ő a muskátlikat dobta ki, mert so­ hasem hoztak virágot, nem érte őket napfény az alagsori lakás ablakában. Ugyan milyen színűek lehetnek, töprengett, miközben a cserepek tartalmát kiborította a szemétkupac tetejére. E gy tépett macska sétált át az udvaron. Megtanult inni az állandóan csöpögő csapból. Az előszobában régi falióra si­ ettette az elmúlást. Az öregasszony lejjebb húzta a láncon a súlyokat. Mint a lift: vitte fel a ketyegő perceket a mennyországba.... zuhanás visszhangzott a lakásban. Csattant a jég. Kiolvasztotta a hűtőszekrényt. Víztócsában állt a konyhaasztal. A z öregasszony mindig fázott. Vizet forralt, teletöltötte az ágymelegítő tömlőt. Nehéz lett körülötte a levegő, akár az ólom, akár az ócskavas. A lift, ami leszakadt, a jég, ami elolvadt. Egyre lassabban mozdultak előre a gondolatai. Ásított. Lekapcsolta az állólámpát. Nehéz volt a sötét, befödte, nyomta lefelé, melegítette. Neonreklám fénye vibrált a kristályvázán. Fékcsikorgás hallatszott. K iverte a szeméből az álmot. Egyre forróbb lett körülötte minden. Észrevette, hogy csurom víz az ágya. Lassan feltápászkodott, mint aki Csipkerózsika-álmából ébred. Leve­ tette a hálóingét. Hideg vízcseppek gördültek végig ráncos bőrén. A tele­ fonhoz kellett volna nyúlnia vagy segítségért kiáltania... D e a következő pillanatban egyszerűen csak nevetségesnek és tehetetlennek érezte magát. Vacogva álldogált a szoba közepén. A szivárgó tömlőt kidobta a szemétbe. Pokrócba burkolózott. A második emeleten a rózsaszínű függöny mögött még égett a lámpa, az ablak hosszú, fényes csíkot rajzolt az udvarra. Mi lenne, ha holnapra minden megváltozna: a postás bedobna egy napilapot, az ő ládájába is, babakocsit hoznának fel az alagsorból, eljönne megint az idegen férfi, hogy bámuljon a rózsaszínű függöny felé, és eljönne megint a macska, hogy igyon a csöpögő csapból... Ú gy érezte nagyon messze van, nem éri el a fogason a kabátot, távol van attól, aki beszél, attól is, aki hallgat. E gy üzemzavar így fel tudja borítani az embernek az egész napját. Látta lecsúszni a saját kezét a kilincsről, mintha valaki más lett volna, aki nem mer benyitni, nem mer hazaérkezni. Rájött közben, hogy elfelejtett bemenni a boltba a szokásos egy deciért. É lt a soha vissza nem térő alkalommal: hátha rajtakapja a feleségét. Keze izgatottan markolta a kilincset. Az idegenre gondolt, akit egyszer a kapualjban látott ácsorogni. Hiába nyomta le még egyszer a kilincset, a zár nem engedett. Senki sem volt otthon. Szamárság - nevette el magát. Morzsák és ételdarabok hulltak le az erkélyről, a két kisgyermek nézte, hogy csipegetnek az ud­ varon a verebek. Egyikük közéjük dobott egy kavicsot. Egymás után pattantak fel az ablakok, felháborodással és kíváncsisággal vegyes arcok tekintettek le, ugyan ki túráztatja ilyen eszeveszetten a motorját, biztos csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Ilyenek mind ezek a mai suhancok, gondolta az öregasszony. Verebek ugráltak a szemeteskannák kö­ 6 �rül is. Csak nehogy a mérget csipegessék ki, de ezek biztosan rafináltab­ bak annál. A z önkiszolgáló felé indult. Megtorpant egy pillanatra, mert megint oda tartott, ahol tegnapelőtt is becsapták. Felette zászlókat lenge­ tett a szél az épület homlokzatán, mintha el akartak volna repülni. N agy fekete pillangók. Mintha feleseltek volna a széllel. Minden ember végül, egy fekete pillangó lesz. Hányat is öltek meg eddig? Kislány korában azt gondolta, ha sok-sok lepkét fűz egy hosszú cérnaszálra, elrepül majd, el innen, más vidékre. Végre odaért a másik önkiszolgálóhoz. A zacskós­ tej már elfogyott. Az utca végén bukott le a nap. Paneltetők fekete kockái tonyosultak egymásra. Elhúzta a rózsaszínű függönyt. A férje a szokásos egy deci után mohón kanalazta a bablevest. Ú gy tett, mintha nem is tudna zugivásáról. Bepárásodott a konyhaablak, ennek ellenére ki­ tartóan fürkészte a szemközti házat, fényes foltok mutatták, merre sora­ koznak az ablakok. Kilenc betűt rótt ujjával egymás mellé, aztán lefolytak az üvegen. E gy szó nem semmisülhet meg végleg, ravaszul mindig új ala­ kot ölt, permanensen újjászületik, kísérteni fogja mindig, valahányszor a hideg üvegre lehel, ujjaiban bizseregenek azok a betűk. Az a szó vésődött leginkább az emlékezetébe, amitől újra nevedes lesz a tenyere. M egfor­ dult. A tányér üresen állt a konyhaasztalon. Kilöttyintett egy lavór vizet az udvarra, vele együtt az inggombot is. M ajd ágyneműgombbal helyettesíti, úgysem látja senki. A feje fölött valam i dübörgést hallott, a két gyerek megint háborúsdit játszik. Pók ereszkedett vékony szálon az asztal közepé­ re. Az abrosz alatt gyűjtötte a villanyszámlákat. Elővette kabátja zsebé­ ből az összegöngyölt újságot, a feje árnyékot vetett a papírra. Megbízható források szólnak arról, hogy az eltemetett tüntetők többségét hátulról érte a gyilkos lövedék, hogy néhányan teljesen ártatlanul haltak meg. Ahogy például az a tízéves gyerek is, aki nyilvánvalóan nem jelentett semmilyen veszélyt az államrendre, és aki talán egyetlen pofon után bőgve hazament volna. Patkányvisításra kapta fel a fejét, abbahagyta az olvasást. Ha halha­ tatlan lenne, mondjuk, egy görög isten, akkor most fogná a sípját, és an­ nak hangjára sorban előbújnának a patkányok, elbűvölné őket a dallam, követnék a síp hangját, és így kivezetné az utolsót is a pincéből, az egész házból, az egész utcából. E gy nagy zsákba gyűjtené őket, és az egészet a folyóba dobná, sivalkodva zuhannának a vesztükbe. Most tért csak észhez, amikor mindenkit távolodni látott maga körül. Egyedül éldegélt az alag­ sorban, akár egy patkány, az ajtaja előtt ócskavas, az ablaka előtt sze­ mét. A tükör elé állt, és nézte azt a másikat a túloldalon: mély ráncok, a pusztulás lövészárkai, elhagyott szálak a nyakon, kapkodó, igénytelen bo­ rotválkozás. Kent magának egy pástétomos kenyeret. Száznyolcvankét órát dolgozott, a jövő hónapban veszi ki az évi szabadságát. Óvatosan nyi­ totta ki a ruhásszekrény ajtaját, hátha megint valam i rágcsáló lapul benne. A tévé kékes fénye kiszűrödött az udvarra. Kétségtelenül jobb lett a kilá­ 7 �tás, mióta eltávolította a virágládákat. Azonban némi szomorúsággal töltöt­ te el, hogy mégiscsak megtudta, milyen színű virágot hoznak. A szemetes­ tartály mellett, ahová dobta őket, gyökeret eresztettek. Inkább csak kín­ lódásból nyíltak ki, nem jókedvükben; hamarosan el is távolították mind a többi szeméttel együtt. K itárta az ablakot, és összehúzta a rózsaszínű függönyt. Az udvarról beszűrődött a földszinten lakó gyerekek hancúrozá­ sa. F elmelegítette az előző napi bablevest. Minden percben megérkezhet a férje. Bekapcsolta a rádiót. E gy bágyadt hangú énekesnő arról dalolt, hogy az éjszaka ő lesz a bánat királynője. A z öregasszony folyton fázott. Nagykendőbe burkolta magát, és az ablak melletti karosszékben egy régi, szakado­ zott szakácskönyvet lapozgatott. Volt benne néhány recept, amire nem emlékezett. Holnapután lesz az unokája születésnapja, és addigra többféle aprósüteményt akar készíteni. Eljött megint az idegen férfi, megállt az ajtó előtt, nem csengetett, csak rágyújtott csendben, türelmesen várta, hogy a rózsaszínű függöny szétrebbenjen. Rászánta magát mégis az asszony léptei szaporán csattantak a lépcsőn, szétnézett gyorsan, nem látta senki, elindult a sötét kapualj felé. A két gyerek egészen jól feltalálta magát a ház körül Anyjuk az udvaron teregetett, aztán az üres lavórral visszament a lakásba. A gyerekek elkergették a macskát, pedig csak inni jött a csö­ pögő csaphoz. Riadtan menekült a tűzfal kiálló gerendájára. Ott sem hagy­ tak nyugtot neki, addig dobálták kővel, görönggyel, míg le nem ugrott; a lépcshőházba menekült, a két gyerek a nyomába eredt, a lépcsőfeljáró alatt keresték. Ott felfedeztek valam i érdekesebbet, ügyet sem vetettek többé a macskára, különben is hetedhét udvaron túl járhatott. M agvakat találtak újságpapírra szórva. Az idősebbik felismerte, hogy van köztük föl­ dimogyoró is. Milyen szép színűre vannak festve! Szétválogatták a szeme­ ket. Ropogtatták a földimogyorót. A kezük, az arcuk csupa lila lett. Test­ vériesen elosztották egymás között. 8 �9 �HANDÓ PÉTER Jákob Azon a hegyháton töltött estén, mikor Istennel perlekedtem porrá omoltak illú­ zióim. Ültünk egymással szemben és tejes gyümölcsöt rágcsáltunk a lényeg felől tu­ dakozódó és az elrendeltről nyilatkozó sza­ vak fölött. Hajnalra magam maradtam. Fölemeltem ta­ risznyám, mint egy lázadásra szánt követ; elindultam harmattól reszkető füveken a völgybe, közelebb a föld magvához - mele­ gedni. 1990. Jártam... Jártam a hegyen. Fölvittem fiam és megfeszítettem. Láttam a szegek nyomán kifutó vért, fényfürdette nyomát, kavicsokra, füvekre száradtát, és nem éreztem semmit. Fölemeltem egy levelet, melyre teste vöröse csöp­ pent: megszagoltam, szétmorzsoltam. A völgyből jövők körém sereglettek; hallani akartak - szólongattak. Jártam a hegyen. Mozdulatlan álltam, amikor lehanyatlott feje, és le­ hanyatlott a Nap is, és mindenki hazatért. Végtagjai petyhüdten lógtak a rekkenő hőség nyomán. Bőre az első csillag feltűntével lilászölddé vált, fehér hólyagokat növesztett. Vártam, hogy elveszti szépségét, a bomló hús, riasztóvá válik, megértek belőle valam it a rothadás bizonyosságán keresztül. Jártam a hegyen. É s miután karjain átszakadt a szög, az előre rogyó-bukó test letépte a lábfejet is, kavicsok közé fúrt arccal hevert a földön visszatértem házamba. A bútorokon ugyanaz a por szürkéllett, mint utolsó közös vacsoránkon. Fölemeltem a Bibliát az éjjeliedényről, és találomra fölütöttem. Sétálva, hangosan olvastam. Mintha én írtam volna: tartalmat­ lanul szálltak el nyelvem hegyéről a szavak. 1989. 10 �II �va ló sá g unk M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S Felelős irodalom Vázlat a nemzetiségi irodalmak „természetrajzához” Nemzeti irodalom Az irodalom nemzeti jellegének kialakulása, majd a nemzeti irodaiam lét­ rejötte hosszan tartó és összetett történelmi folyamat eredménye. Azt azon­ ban eléggé bajos pontosan meghatározni, hogy egy nyelvi közösség, vagy tájegység regionális írásbelisége mikortól számít önálló léttel és létét jellemző sajátos vonásokkal bíró nemzeti irodalomnak. Európa déli és nyugati felén a reneszánsz kora jelentette a polgári eszmények jegyében egységesülő társa­ dalom létrejöttét, illetve a népnyelv művészi alkotásokban megtestesülő, tehát nemzeti gondolatokat megszólaltató kezdeteit. Kelet- és Közép-Európában e fejlődés jócskán késett, és noha a reneszánsz Magyarországon is megszólaltatója volt bizonyos nemzeti törekvéseknek, a polgárosodás hiánya hátráltatta a nemzeti jellegű kibontakozást, a regionális vagy felekezeti különbségeket meghaladó szellemi egységesülést. N álunk a X V III. század végétől - a nemzeti gondolatoknak a francia forradalmat követő térhódításával - figyelhető meg az irodalom nemzeti jelle­ get öltő fejlődése. Vagyis a nemzeti irodalom, mint történelmi kategória, ott és akkor keletkezik, ahol és amikor kialakul a korszerű értelemben vett pol­ gári társadalom. Ha pedig az irodalom és tágabban a szellemi élet nemzeti célkitűzésekkel telítődik, nyilván a nemzeti lét funkciói legalább egy részének betöltésére, illetve kifejezésére is alkalmassá válik, átvállalva a még teljessé­ gében ki nem alakult polgárságtól a nemzeti létezés fönntartásának - így a nemzeti eszme éltetésének - föladatát. Jó példával szolgálnak erre a magyar fölvilágosodás, majd a reformkor nagyjai, s később a szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszak „virrasztói” , vagy az a kultúrtörténeti tény, hogy a Kárpát-medencét sem a magyar etnikum, sem a magyar nyelv nem volt képes kitölteni - egyedül az irodalom. Az utóbbin mindössze annyit kell érteni, hogy egy nyelvi közösség tudatában mindaddig nem alakul ki az egész hazára vo­ natkozó, otthonosságot is jelentő tájélmény, amíg az irodalmi művekből sugár­ zó tájvarázs ezt nem teszi együttesen elérhetővé. Ilyenformán, ha a teljes utat még be nem járt polgárosodás idején - többnyire nemzetközi áramlatok nyo­ mán - a szellemi értelemben egységesülő társadalom értelmisége hívja elő az addigi regionális irodalom nemzeti karakterét, akkor ez az „új” irodalom ma­ gára vesz egy szolgáló attitűdöt, s ilyen értelmű visszahatásként továbbfejleszti az olvasótársadalom kollektivitását, sorsközösségtudatát. Végül is a nemzet és az irodalom egymást erősítő értelmi-érzelmi kölcsönhatásában kristályosod­ nak ki azok a specifikumok, amelyek azután karakteresen megkülönböztetik egymástól a nemzetek irodalmát. Mert léteznek azonos nyelvet beszélő nemze­ tek, vannak egyazon területen élő más-más etnikumok és kultúrák, de nincs, mert nem lehet két egyforma történelmi utat, azonos társadalomfejlődési és kultúrhistóriai ívet bejáró nép. 12 �A nemzeti irodalom tehát olyan históriai képződmény, amely internacionális viszonylataival természetesen kapcsolódik az emberi civilizáció általános érté­ keihez, ám egyedi karakterét éppen az ettől elütő sajátosságai rajzolják ki. Me­ lyek ezek? Először is a dialektusok fölé emelkedő egységes irodalmi nyel­ ven történő megszólalás; azután az évszázados, évezredes csak az illető nem­ zet tudatában és anyanyelvében élő történelmi tapasztalatok összessége; a bel­ ső művészi fejlődés törvényszerű mozzanataiból elvonható gondolati-formai tra­ díciók eredői; az öntörvényű irodalmi tudat és értékrend léte. A nemzeti jelleg azonban nem csupán történelmi szempontból jelentős ka­ tegória, hanem számontartandók értékvonatkozásai is. Minden nép irodalma nemzedékről nemzedékre, sőt korról korra átörökít némely kollektív érvényes­ ségű fölismeréseket; egyfelől olyanokat, amelyek a változó történelmi létfölté­ telek közepette is biztos - rendszerint etikai természetű - fogódzókat kínál­ nak, másfelől olyanokat, amelyek az etnikai-anyanyelvi összetartozás és ön­ azonosság tudatát ápolják. Szükségtelen külön hangsúlyozni, hogy Keletés Közép-Európa szeszélyesen forgandó históriájában milyen nagy fontossággal más szóval, értékkel - bír az állandóság érzetét keltő eligazítás. Az a tudat, hogy az időről időre váltakozó létföltételek között egyfajta szellemi biztonságot nyújt az irodalom hagyománykincse. Olyan válaszokat kínál ráadásul, melyek kézzelfoghatóbbak az időtlennek és általánosnak tekintett emberi értékeknél, s amelyeket csak az adott nemzeti irodalom adhat a szóban forgó közösség szá­ mára - tanulságul, okulásul, választási lehetőségek gyanánt: életesélyként, a megmaradás, a helytállás és a fölemelkedés modus vivendijeként. Az irodalmi hagyomány átörökítette eszmények híján a nemzet tudata megzavarodhat, ki­ üresedhet, így azután a literatúrának minden más tudatformát megelőzve, köz­ vetlen hatása van a nemzeti létre. S megfordítva, semmi sem jelzi olyan érzé­ kenyen, olyan pontosan a társadalom tudati állapotát, mint a kortárs iroda­ lom. Nemzet és irodalom elemi összetartozását méltán definiálhatta József A t­ tila ekként: „Kultúra, költészet és nemzet, tehát egymásban lelnek életre, azaz a nemzeti közösségek a kultúra egységei ” A mondottakból következik, hogy az emberi érték csak nemzeti vonatkozásai­ val nyerhet hiteles és méltó kifejezést, hiszen a nemzetin át vezet az út az egyetemeshez. Az irodalom nemzeti jellegének és egyetemes viszonylatainak összefüggése sajátos dialektikát mutat, még akkor is, ha tudjuk, némelyek a nemzeti vonások primátusát, mások meg az örök emberi jelentőségét részesítik előnyben, s keresik az elemzendő alkotásban. Ha sarkítjuk e szembeállítást, ak­ kor két olyan szélsőséget különböztethetünk meg, amelyeket a romantika kora a nemzeti, illetve az emberi szellem kifejezéssel jelölt, s amelyek azután a na­ cionalizmus, illetve kozmopolitizmus nevet kapták. E kétpólusosság viszont a szembeállítás és a ráhatás, a konfliktus és az együttműködés - végsőfokon a szintézis válfajainak - terminológiájával írható le. Az irodalomtörténet tényei arra vallanak, hogy a nemzeti irodalom sajátszerűségei ellenállnak az egye­ temesség hatásainak, ugyanakkor nyilvánvaló módon integrálnak is világtávla­ tú, nemzetközi léptékű elemeket, irányzatokat, koráramokat. Lássuk előbb az irodalom nemzeti jellege autonómiájának főbb tényezőit. A nemzeti irodalmak genezise - mondottuk - Európában mindenképpen a társadalom polgári típusú és persze, nyelvi-szellemi egységesedésének föltételét, vagy esetleg nemzeti szabadságtörekvéseinek manifesztálását igényli, illetve jelenti. A nemzeti irodalom kialakulása tehát egyértelműen nemzeti szemponto­ kat, a nemzeti fejlődés történeti tényeit tételezi. Azután a nemzeti irodalom bel­ ső struktúrája rendszerint sajátos formában integrálja a civilizáció általános ér­ 13 �vényű fölismeréseit, voltaképpen nacionalizálja az elvont eszményeket, szellemi­ ségeket vagy ízlést. Az egyetemességbe való feloldódással a nemzeti irodal­ mak létrejöttüktől kezdve hol élesebben, hol lanyhábban szembeálltak: ez leg­ gyakrabban az eredeti hagyománykincs folyamatos ébrentartásában, szellemének fölidéző tudatosításában nyilvánul meg. Minden irodalom keresi - múltjának, jelenének dimenziójában egyaránt - öntörvényűsége tényezőit, csak rá jellemző fejlődésmenetének szabályszerűségeit, tendenciáit, s visszamenőlegesen kijelöli - rendszerint históriai szempontú - fordulópontok szakaszolta korszakait. A tradíciókra történő hivatkozás pedig gyakran látványosan fölerősödik, ha az egyetemesség, az „örök emberi” kifejezéssel jellemezhető általánosság mezében jelentkező modern áramlatok érintik meg a nemzeti irodalmat. Ez persze, két­ ségtelenül arra is vezethet, hogy a korábbi nemzeti szempontú korszerűség hí­ vei válnak konzervatívokká, olyan mértékben, amilyen ütemben a megelőző periódus korszerűsége klasszicizálódik, válik etalonná. Hasonló ellenkezés tapasztalható a történelmi közösségben élő kis és nagy nemzetek irodalmai között - az előbbi részéről; a kisebb nép gyakran tart a szellemi gyarmatosítás veszélyétől, az elnemzetlenítő hatás kiterjedésétől, s vé­ dekező reflexeiből kifolyólag túlhangsúlyozza a nemzeti karakter fontosságát. Ugyanilyen ellenállás figyelhető meg az irodalomtudomány és a kritika részé­ ről is, hisz mindkettő érvényesít sajátos történeti és nemzeti kritériumokat. Nemzeti szempontúság és egyetemesség dialektikájának másik térfelén sora­ koznak azok az érvek, amelyek a két viszonylat kölcsönhatását, termékeny integrációját mutatják. Ezek elsője az a nyilvánvaló tény, hogy nem létezhet egyetlen nemzeti irodalom sem, amelyik a világméretű összefüggésektől elzár­ kózva alkothatna. Minden elméleti ellenállás, különfejlődés mellett autark iro­ dalom nem működhet, hiszen a mesterséges izoláció a gyors provincializálódás kezdete. Az egyetemesség hatása mutatkozik meg abban is, hogy bár vala­ mennyi irodalom az adott társadalom fejlődésének egy fázisában lesz nemzeti jellegű, azért a világirodalmi jelenségek beszüremlése pozitív - mert ösztönző, termékenyítő - impulzusa lehet belső adottságai kibontakoztatásának, egyegy sajátszerű vonása kiteljesítésének. Természetesen nem a kordivat kritikátlan átvételéről van szó, tartós és minőségszempontú gazdagodásról, az eredmé­ nyesen nacionalizálható elemek szerves beépítéséről. Ilyen módon működik az irodalmi kölcsönhatások rendszere. Kimagasló alkotásai révén minden nemzeti irodalom hozzájárulhat a világirodalom értékeinek gyarapításához, éppen úgy, ahogy Goethe gondolta, amikor leírta a ,,weltliteratur’, szót: rangos és érte­ lemszerűen nemzeti vonásokat mutató művészi értékek minőségi összegeként. Mindezek mellett hatnak az általános korstílusok, világirodalmi áramlatok, oly­ kor divatok, amelyek egy bizonyos történelmi szakaszban nagyobb területre ki­ terjedően jellemzőek lehetnek. Ugyanakkor persze ezek, amikor megjelennek egy-egy nép irodalmában, sajátossá színeződnek. Végül is a nemzeti irodalmak belső törvényszerűségei, valamint a világiro­ dalom általánosabb jelenségei közötti kölcsönviszonylat koronként, helyenként más és más - a konkrét társadalom- és kultúrtörténeti helyzet konstellációjá­ ban. Egyszer az egyetemesebb vonulatok, másszor a nemzeti specifikumok mér­ tékadóbbak, nem utolsósorban attól függően, hogy a szóban forgó nemzet tör­ ténelmi szempontból éppen szélárnyékban vagy viharban él. A nemzeti létében magát fenyegetve érző társadalom művelődésében óhatatlanul elsőségbe kerül a sajátos jelleg, a nemzeti gyökeresség, az erős népi kötődés - a népbehúzódás és népszolgálat programja. Nem szorul bizonyításra, hogy Kelet- és KözépEurópában ritkán adatott szélárnyékos időszak, tehát már-már törvényszerű, 14 �hogy az itt élő nemzetek irodalmai ritkán engedhették meg maguknak a „koc­ kázat nélküli” világperspektívájú érdeklődést, mert folyton föl kellett éleszte­ niük nemzeti vonatkozású védekező reflexeiket. Irodalmunk nagyjai — Balassi­ tól Kányádi Sándorig - a legnehezebb körülmények között is vállalták a nem­ zet sorskérdéseinek képviseletét, megszólaltatását, s mintegy a „nép nevében” elöljártak a jogok követelésében, a társadalom számára követendő ideák és ér­ tékek megállapításában - megelőzve gyakran tudományt, politikát vagy nép­ harcot. A magyar irodalomnak ez a sorsfölérző és ábrázolóképessége, társadalmi el­ kötelezettsége, amely sajátos karakterének egyik népszolgálatban kiteljesedő ele­ me, ha tetszik, „anyajegye” - az egyik legjellemzőbb specifikuma. Megállapítá­ sunkat hitelesítendő, számos írói vallomást lehetne idézni, de legyen e he­ lyütt elegendő egy sarkítottságával akár mottóul kínálkozó Tamási Áron-mon­ dat 1930-ból. „ Az a hitem: hogy ennek a szétszaggatott magyar nemzetnek nem az a magyar író az ideálja, aki csak magyarul ír, hanem az, aki magyar­ ból és magyarnak í r ” Az sem lehet véletlen, hogy az idézett gondolatot ki­ sebbségben élő alkotó fogalmazta meg, és éppen erdélyi. Hiszen Erdélyben és akkoriban jelent meg Makkai Sándor a korban rendkívüli hatású, mára nézvést pedig hasonlóképpen tanulságos nagyesszéje, a Magunk revíziója. Ennek! a gondolatmenetét egyszerűsítve és röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy a ki­ sebbségbe hullott népdarab, mivel elveszítette államisága létalapját, a lelkében élő magyarságát kell, hogy az előbbivel egyenértékűvé fejlessze. Ez a gondola­ ti magyarság - másképpen: lelki impérium - , ez a fölfokozott erkölcsiségként átélt nemzetiségi öntudat, túl azon, hogy a korábbi történelmi periódus lejára­ tott „politikai nemzet” fogalmát a korszerűbb, az európaibb és magasabb ren­ dű ''kulturális nemzet” koncepcióra változtatta, azzal a hozadékkal járt, hogy az etnikai identitástudatot hordozó irodalmat még a hagyományos, a nemzeti irodalomból ismert népsors-képviseletet is meghaladó, fölgerjesztett népszolgá­ lati küldetéssel és humánumparanccsal ruházta föl. A Makkai által résztényekként és célként egyaránt leírt lelki metamorfózis nyomán a kisebbségi társada­ lom két fölismerést tudatosíthatott: egyfelől, hogy a benső magyarság lehet egyen­ értékű az államiságtól támogatottéval; másfelől, hogy a tudatreform útján meg­ újult nemzeti gondolat mércéje csakis a humanizmus és az erkölcs lehet. És mivel ebben az időben az utódállamok fönnhatósága alá került nemzetrészek elsőrendűen hagyományos paraszttársadalmak voltak - márpedig a kor fölfogá­ sában a nemzeti lelkület letéteményese a földművesközösség - Makkai útmu­ tatása szerint az értelmiség elsőrendű hivatása a többszörösen kiszolgáltatott és megnyomorított kisebbségi parasztság szolgálata. Azt tette a szellem emberé­ nek kötelességévé, hogy mindazzal, amit alkotni képes, népe öntudatát kell erő­ sítenie, fölemelkedését támogatnia, a néplélek ösztöneit és vágyait nemesítenie, magasabbrendű - humánumot és etikát, új és jobb magyarságot képviselő eszmékké változtatnia. Önazonosságra, az értelmes és kiteljesíthető lét bizonyos­ ságára azonban nem csupán az egyénnek van szüksége, hanem a nemzeti kö­ zösségnek is, irodalmának nemkülönben. A nemzet ilyen József Attila-i - azaz szellemi értelmű - vállalkozás voltát hangsúlyozza Csoóri Sándor ma: „A z iro­ dalmunkat én azért látom a borús tengődés állapotában vergődni, s kiemel­ kedő értékeivel is csak félsikerig jutni, mert, ha egy nemzet nem közös vállal­ kozás, akkor minden mozdulatában ott van a bizonytalanság reflexe. S ott van az a szellemében i s ” Márpedig abban, hogy a nemzet csakugyan közös ihletté váljék, kollektív vállalkozássá lényegüljön, kulcsszerepe van az „anyajegyes” irodalomnak. És a nemzeti mivoltában tartósan és helyzetéből adódóan veszé­ lyeztetett - mert nap mint nap lemorzsolódásnak, beolvadásnak kitett - ki- �scbbeségek, illetve kisebbségi irodalmaknak kell hordozniuk különös erővel e közösségi vállalkozás ihletettségét. Nemzetiségi irodalom A nemzetiségi irodalmak megítélésekor kétféle egyoldalúsággal lehetett szerencsére mind ritkábban - találkozni. Az egyik szerint a nemzetiségi léte­ zés - , amelyből az irodalom merít, s amelyet ábrázol - csupán függelékszerű velejárója volt a szocializmus építésének, tehát a művészet a maga sajátos lá­ tásával kifejezi a nagy társadalomátalakítási folyamatot, azon a nyelven, ame­ lyen éppen keletkezik. Ez volt lényegében az avittas „tartalmában szocialista, formájában nemzeti” formula, vagyis a rossz emlékű és annyi kárt okozó auto­ matizmus, amely a szocialista fejlődéstől egyebek között a nemzetiségi kérdés automatikus megoldását várta. A másik szélsőség pusztán nyelvi-etnikai kérdésnek tekinti az irodalmat, ki­ szakítja társadalomtörténeti, kisebbségpolitikai és művészeti-esztétikai öszszefüggéseiből. Az előző esetben a kérges dogmatizmus, az utóbbinál az időt­ lenségre és öncélúságra hajlamosító romantikusság munkál. Az irodalmat ugyan­ is nem szabad társadalmi, aktuálpolitikai törvényszerűségek illusztrálásának, le­ képezésének szerepére kárhoztatni, de ugyanilyen hiba etnográfiai különösségek, ha tetszik, egzotikum hangulatok megszólaltatójává nyomorítani. Helyette számot kell vetni a nemzetiségi irodalom létét meghatározó objektív föltételekkel, ge­ nezisének folyamatával, általános érvényű és sajátos vonásainak természetével és összefüggésrendszerével, s kivált hivatásának milyenségével. A magyar kisebbségi - illetve mai, de kevéssé jogosult szóhasználattal: nem­ zetiségi - irodalom a nemzeti irodalom kialakulása után egy évszázaddal jött létre, mégpedig filiáció útján. Ebben az esetben a filiáció közel sem természe­ tes folyamatot jelöl, ellenkezőleg: nagyhatalmi beavatkozást a nemzet életébe, egy, a polgári nemzetfejlődés küszöbéhez érkezett nép tényleges és kulturális egységének szétzúzását okozva. A trianoni diktátummal leválasztott nemzetda­ rabok életérzését mindenekelőtt a csak Moháccsal hasonlítható tragikusság hatá­ rozta meg; értelemszerű, ha irodalma; kezdetben föltétlenül, de később is jel­ lemzően komor tónusú volt és maradt. A történteken túl, par excellence ko­ molyságát két tényező is erősítette: részint a Makkai Sándor elemezte „lelki magyarság” nem kevés heroizmust követelő gondolata, részint pedig a korai kulturális önellátás kényszere. Az előbbiről már szóltunk, az utóbbi kérdést vi­ szont érdemes alaposabban szemügyre venni. A magára hagyatottsággal küszködő nemzetrészek szegényes, szerényebb lehe­ tőségeik között - elrekesztve az anyaország szellemi életétől - a maguk erejé­ ből kellett, hogy kultúrát teremtsenek; lokális erőtartalékaikból próbáltak iro­ dalmi értékeket létrehozni. E munkának azonban hirtelen két akadálya is tá­ madt: egyrészt - Erdély kivételével - az alapul szolgáló, inspiráló helyi ha­ gyományok nélkülözése, másrészt az, hogy merész vállalkozás egyszerre alapot rakni és rögvest a teljesítmény tornyát emelni. Az első eredmények érthetően Erdélyben mutatkoztak. A Kós Károly, Páll Árpád és Zágoni István fogalmazta „Kiáltó szó” című röpirat nem pusztán a történelmi tragédiaként átélt impériumváltozás okozta apátiából kívánta fölráz­ ni Erdély magyarságát, hanem rögvest kijelölte a követendő szellemi irányt is, mégpedig a tájélménytől, históriai tanulságtól és a népek békés együttélésének eszméjétől átfűtött transzilvanizmus gondolati rendszerének csapását tűzve ki, amely aztán hosszú időre meghatározó és az egyetemes magyar irodalom vi­ szonylatában is példamutatóan nagy értékeket termő vonulata maradt az erdé­ lyi szépírásnak. 16 �Tudottan mások voltak a körülmények és lehetőségek a Csehszlovákiához és Jugo­ szláviához került területeken. Az egykori Felvidék és Délvidék híján volt a XX. században is életképes, előremutató helyi tradícióknak, még inkább a regionális művelődési intézményhálózatnak, s a helyben maradt kimagasló tehetségeknek. Ugyanakkor persze, ezeken a részeken is múlhatatlan szükség volt mihamarabb a működőképes és színvonalas szellemi élet teremtő munkájára, hisz' e terüle­ tek magyar lakossága is kényszerűen nélkülözte a könyvet, folyóiratot, a szín­ házat. Természetesen az erőszakos decentralizáció folytán létrejött, önellátásra szorult kisebbségi kultúra egyetlen művelője sem azzal az ambícióval fogott munkához, hogy nemzeti irodalmat „helyettesítő” művészetet hozzon létre. „ Csak az lehet a cél - írta az egyik legjelentékenyebb két világháború közöt­ ti szlovákiai magyar művelődéspolitikus, Sziklay Ferenc hogy a kényszerdecentralizáció által előállott új helyzetben az új magyar kultúrtermetek iro­ dalma a maga egyéni színeivel, mint a ma is központi kultúrterület irodalmá­ val egyenértékű komponens álljon be az egyetemes magyar irodalom eredőjébe ” Ez a lényegében máig helytálló és korántsem minimális program az egyen­ rangúságon belüli rész-egész viszony dialektikus kölcsönösségében helyezi el az egyetemes magyar irodalom két alkotóelemét: az anyaországi és a kisebbségi literatúrát. Valahogy úgy, ahogy Babits költői szépségű képe fejezi ki: „ Ma­ gyarság csak egy van, de hányféle szint tud éltetni ez az egy magyarság. (...) Olyan ez a magyarság, mint egy gyűrű ékköve, amelynek minden lapja és éle külön színben csillog, s mégis egy az egész.” Természetesnek tartjuk Babits Mihály és a korszak számos magyar írójának hasonló értelmű állásfoglalását a magyar irodalom egységének kérdésében, még akkor is, ha tudunk ellenkező értelmű megállapításokról - így Schöpflin Aladáréról - melyek a különfejlődés irányába ható és mindenkor irodalmon kívüli tényezőkre helyezték hangsúlyai­ kat. Csakhogy amíg a magyar nemzeti irodalom kialakulása évszázados folya­ mat, természetes és szerves fejlődés eredménye, addig a kisebbségi irodalmak történelmi szükségből adódó „leválasztással” , kényszerű decentralizációval jöt­ tek létre. Keletkezésükben tehát nyoma sincs szervességnek, belső folyamatok eredményeinek, a nemzeti irodalomtól elkülönítő öntörvényű fejlődésmenetnek. Az ország és a nemzet testéről történő elszakítás egyik napról a másikra új helyzetet teremtett: a korábbihoz képest egészen másfajta emberi létezés kez­ dődött a magyarság számára Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken. Az elcsatolt területek magyarsága, érthetően, kevés közösséggel nézte új hazája többségi népének nem egy esetben csak akkoriban nemzetivé egységesülő kultúráját, a magyarétól sajátosságaiban, természetében egyaránt eltérő szellemi életét. Ezért is maradt a korra egységesen jellemző fölfogás a magyar irodalom egységének ideália, mely csupán annyit ismert el általánosságban, hogy a határon túli irodalom regionális színfoltja a nemzet szellemében egységes irodalmának. Ugyanakkor lehetetlen tagadni, az anyaországi irodalom létének föltételeitől nagyon különböző politikai, társadalmi és művelődési tényezők szerepét, s ezek következtében a nemzetiségi irodalom fejlődésében munkáló olyan erők létre­ jöttét, amelyek elkülönülésre valló vonásait erősítik. Nyilvánvaló tehát, hogy számolni kell mindazokkal a tényezőkkel, amelyek a magyar irodalom egysé­ ge mellett szólnak, s azokkal is, amelyek külön útja mellett érvelnek. Az egység szempontja: az etnikai, anyanyelvi azonosság; a nemzeti kulturális és történelmi tradíciók összessége; az évszázados együttélésből adódó létta­ pasztalatok és gondolkodásmód; az őrzött tudattartalmak és egységérzelmek hasonlósága; a nemzeti irodalom hosszas kialakulásával szembeni széttagolt17 �ság történelmileg nézve rövid időszaka; no meg az a tény, hogy egyetlen nem­ zetiségi író sem gondolhat komolyan arra, hogy ő egy „másik” magyar iroda­ lom alkotója lenne. Sőt, a nemzeti irodalom hagyományanyaga nem zárul le 1919-cel, az ezt követő korszakok legnagyobbjainak (elegendő Babitsra, Móriczra, József Attilára, Radnótira, Illyésre, Németh Lászlóra, vagy Nagy Lászlóra hivatkozni) eleven hatása máig termékenynek bizonyul a határon túli iroda­ lomban, olyannyira, hogy az ezekben kimutatható főbb áramlatok, „iskolák” sokkal több, az anyaországéval egyező vonást mutatnak, mint az államalkotó, Béla többségi népek szellemi életének vonulataival. Sőt - mint Pomogáts megállapította - azt kell tapasztalnunk, „ hogy a többségi irodalomtól szinte függetlenül alakult, változott a magyar kisebbségi irodalom egy-egy korszak­ ban.” A különbségeket alakító és az államalkotó nemzet irodalmába „betagozó” tényezőként tartjuk számon azokat a politikai, strukturális föltételeket, amelyek zömmel a második világháborút követő szocialista átalakulás során keletkez­ tek: az egységes írószövetségeket, a központilag irányított tömegkommuniká­ ciós eszközöket, s meghatározott közléspolitikai kívánalmakat, a kultúra ma­ teriális föltételeit - egyszóval, az alkotómunka körülményeit. Ám ezek az erők még a nemzetiségi irodalmak létrejötténél is újkeletűbbek, s nem az iro­ dalmi élet belső törvényszerűségeitől, hanem az intézményi rendszertől meg­ határozottak. Mindez egy elméleti problémát is fölvet. Roland Barthes kategóriáit kölcsönvéve, azt mondhatjuk, hogy két kör áll egymás mellett: egy irodalomszo­ ciológiai, (intézményi, szerkezeti), valamint az ontológiai-esztétikai (a művek) alkotta rendszerek körei. Magyarán, a nemzetiségi irodalmat működésének föl­ tételeit szabályozó rendszerek a többségi irodalom instrumentális szerkezetéhez illesztik, ám teremtett alkotásainak természete, mondandója, üzenete az anya­ nemzet irodalmához kötik. Természetesen ezek nem egyenrangú szempontok, amit két példával is igazolhatunk. Az irányítottan többségi jellegű alkotáslé­ lektani föltételek és intézményi keretek között létrejött művek gyakorta épp azokkal szemben, azokat tagadva ihletődnek, mintegy reakciójaként a körülmé­ nyeknek. Vagy egy nemzetiségi íróból ugyancsak nehezen válik többségi nyel­ vű tollforgató, de akadálytalanul lehet anyaországi író, ha oda áttelepül eset­ leg. A meghatározó erő, a valódi választóvonal ilyenformán nem az állampol­ gárság, de elsődlegesen a nyelv, a kulturális hagyományok ismerete, egy nép gondolkodásmódjában, életérzésében való otthonosság, röviden: a nemzeti ho­ vatartozás. Ezt pedig a nemzetiségi író csak otthoni, pályájára indító környeze­ tében szerezheti meg, élheti át a döntő élmény erejével. A nemzetiségi irodalom létezésének esélye a nemzetiségi társadalom meglé­ tével ugyan adott, de azért két minimális föltétel még szükséges: a nemzeti­ ségi öntudat kifejlettsége az adott közösségben, valamint az irodalom működé­ séhez szükséges tűrhető körülmények kialakítása. A nemzetiségi irodalomnak tehát legelsőül otthon kell gyökeressé válnia, sa­ játos létalapján biztosan állnia - a nemzetiségi létezés meghatározó tudati té­ nyezőiből kiindulnia - , hogy érvényesen szólhasson. S még valamire nagy szük­ ség van: önnön hagyományainak tudatosítására. Minden nemzetiségi kultúrá­ nak szükségképpen van egy jelzője - esetünkben a magyar - mely döntő fon­ tosságú abból a szempontból is, hogy ha a szóban forgó irodalom szellemisége nem tükröz nemzeti meghatározottságot, nem hogy szuverén érvényű nem lesz, ha­ nem egyenesen provinciálissá válik. A provincializmus elkerülésének legrövi­ debb útja pedig az anyaország kulturális életével való szoros kapcsolattartás. Ez magától értetődő és szükségszerű kötődés, mert, ha a nemzetiségi társada­ lom a nemzet része, akkor irodalma is, a nemzeti irodalom - igaz, a szuvere18 �nitás, a minőségszempontú egyenrangúság jegyeit viselő - része; a korunkban és Európában egyedül érvényes „kulturális nemzeti” koncepció értelmében mindenképpen. Továbbá a magyar nyelvi és irodalmi intézmények hálózata tel­ jességgel csak Magyarországon található meg, hazánk helyesírási-nyelvhasz­ nálati etalonszerepe ebből következően is egyértelmű. Mindezeket tudatosítva manapság kezd méltán teret nyerni a nemzetiségi irodalmak „hármas kötődésének” elve, amely röviden úgy foglalható össze, hogy ez a fajta literatúra egyaránt kötődik anyanemzete nyelvi, kulturális, históriai hagyományaihoz és rangos kortársi terméséhez, a nemzeti szépírás teljesítmé­ nyeiből elvonható értékrendhez; azután a honpolgársága szerinti ország műve­ lődési életéhez, főként intézményrendszeréhez; valamint a maga előremutató tradícióihoz, társadalmi valóságához, a kisebbségi létezés sajátos tapasztalatai­ hoz, benső fejlődésének erővonalaihoz, s az ebben az erőtérben kialakult ki­ sebbségi humánumhoz, moralitáshoz, illetve az ezekből levezethető feladatok­ hoz. Mivel az 1960-as években - kényszerű kompromisszumokkal - megfogal­ mazott, de már keletkezése idején sem helytálló „kettős kötődés” koncepciójá­ nak összetevői meglehetősen ismertek (sőt e dolgozatban is többször szóba ke­ rültek), célszerű, ha ezúttal a harmadik kapcsolódási felület pontjait vesszük szemügyre. Kiindulás lehet, hogy a nemzetiségi irodalom a nemzetiségi társadalom te­ remtménye, meghatározóit pedig a kisebbségi lét jellegzetességeiből származ­ tathatjuk. Melyek ezek? A nemzetiségi közösségek szinte kivétel nélkül cson­ ka társadalmak, amelyeknek szerkezete lehet akár torz is (pl. alacsony fokú urbanizáció, a népességszámhoz viszonyítottan aránytalanul csekély számú ve­ zető és értelmiségi réteg, a szakképzetlen munkaerő magas százaléka stb.), de amelyekben szívós összetartó érzések, kohéziós erők működnek. A nemzetiség fokozottan érzékeny, esetleg befelé fordulásra hajlamos, gyakran veszélyeztet­ ve érzi puszta létét is. Kollektív törekvéseiben a legritkábban offenzív, maga­ tartását a védekezés attitűdje jellemzi. Mivel alapvető, akár mindennapos prob­ lémája a megmaradás vagy beolvadás dilemmája, nézőpontja meglehetősen eti­ kai természetű, az élet jelenségeit morális szemszögből vizsgálja. Ez utóbbi azonban jelenthet csapdát is, mert arra hajlamosít, hogy a megmaradás „ügyé­ vé” avasson olyasmit, ami valójában nem az. Fölfokozott érzékenységéből kö­ vetkezően az élet apróbb dolgainak is nagy jelentőséget tulajdonít, számon tart­ ja jogait, közösségi kiterjedésű törekvéseiről vagy kiküzdött eredményeiről nehe­ zen mond le. A kisebbség érzi értelmisége vezető szerepét és elvárja, hogy hivatását méltó módon töltse be. Egyszerűbben szólva: számon tartja írói, képzőművészei, színészei stb. megnyilatkozásait, megítéli közszerepléseit, igényli, hogy nevében és érte szóljanak. Mindez pedig természetesen a nemzetiség arra való íróiban föléb­ reszti a szolgálat, a vállalás hivatástudatát, a közösségi szempontú munka szükségességének érzetét. Az efféle eredők útján keletkező irodalom nyilván­ valóan megbízható tükre a nemzetiség szellemi, erkölcsi állapotának, tudattar­ talmai minőségének, mert jellegét születésének körülményei határozzák meg. A nemzetiségi irodalom csakis akkor képes magasrendű teljesítményekre, ha az alapját képező népvalóságból tör a magasságok felé; ám szükségképpen ki­ csinyes és lapos lesz, ha létének talaja túlságosan szikkadt, szűkkörű. Minden­ fajta egészséges szellemi életnek fontos követelménye a nyitottság: mind a nemzet kulturális élete, mind pedig a világtávlat irányába. A nemzetiségi író magától értetődően átélője a különböző kultúrák találkozásának, differenciáló­ dó és integrálódó hatásrendszerének, mindannak, amit a többségi népek al­ 19 �kotói legföljebb tudnak, ám naponta nem érzékelnek. Mindamellett tudni kell, hogy szó szerinti jelentésében kisebbségi meghatározottsága csak egy társada­ lomnak lehet, irodalmának - esztétikai értelemben - semmiképp sem. Az iro­ dalom túlnő a szükségképpen hátrányos, vagy erősen behatárolt kereteken, úgy, ahogy Féja Géza írta: „ A kisebbségi sors csupán a talaj, az alkotás pedig új magasságok felé növekedő életfa. ” Felelős irodalom Hogy ez a képletes életfa csakugyan életképes, sőt égig érő legyen, a nem­ zetiségi irodalomnak számos nehézséget kell legyőznie, olyanokat is, amelyek a többségi irodalmak másként nem problémátlan életében jószerével ismeretle­ nek. Általában szembetűnő vonása a kisebbségi életkeretekben alkotó iroda­ lomnak a felemásság; az egyetlen írói életművön belül is hullámzó teljesít­ mény, a torzóban maradó oeuvre, a megrekedt, félbeszakadt pálya. Sőt jellem­ ző az egyetlen alkotásban kimutatható értékhullámzás, a részleges értékvonás; a kisebbségi irodalomban ritkán terem hibátlan remekmű. Azután a nemzeti irodalmakhoz képest több a dilettáns, a provincializmusról árulkodó opus, az egymásnak ellentmondó jellegzetességeket keverten, szerkesztetlenül hordozó írásmű. Mindennek kézenfekvő magyarázata lehet az az alkotáslélektani gátoltság, hogy a kisebbség általában kevés számú „főhivatású” írót, költőt ké­ pes eltartani, ezért a toliforgatók többnyire - szerencsés esetben - az iroda­ lommal rokon szakmákban néznek kenyérkereset után: könyvkiadónál, lapszer­ kesztőségekben, művelődési intézményeknél, könyvtárakban stb. Ilyenformán azonban a „nagy mű” megalkotására kevés idő, erő és invenció marad; a ki­ sebbségi író - de persze, nem csupán ő - a hétköznapok fáradtságával küsz­ ködő „vasárnapi író” . De az effajta kedvezőtlen körülményeken túl, egyéb okokra is lehet hivatkozni, hiszen az irodalom értékére, minőségére befolyás­ sal van a szerkesztés gyakorlata, a kritika működése, a publikálási lehetőségek szélessége, az olvasóközönség igényessége, az irodalomtudat inspiráló-értékelő attitűdje. Másképpen: „nemcsak az értékek, hanem a mértékek is eltorzulnak” , hi­ szen a többségi irodalmakénál több az alkotás folyamatát kívülről befolyásoló tényező, a művészeten kívüli szférákból eredő szempont. Ugyanakkor ez a hely­ zet a látszat ellenére akár előnyös is lehet, pl. nagyobb esély kínálkozik a kezdő tehetségek fölfedezésére, első megszólalására. A debütálás lehetőségét le nem becsülve azonban hozzá kell tenni, hogy noha hamarabb kijöhet az első verseskötet, napvilágot láthat a bemutatkozó próza, azért a kevésbé inspiratív közeg fékezheti a pálya további ívelését. A nemzetiségi irodalomban tapasz­ talható effajta ambivalencia már-már tipikus vonás: reményteljesen induló pá­ lyák, értékes próbálkozások félbemaradnak, kifullad az igyekezet. Csábító a gondolat, hogy a felemásság eredőit a kisebbségi létforma felemásságaival ma­ gyarázzuk; kiegészítve azzal, hogy a kettősség - valódi tehetség, a megfelelő szellemi erő és gerjesztés mellett - járhat pozitív eredménnyel is, gondoljunk csak Kós Károly, Tamási Áron vagy Fábry Zoltán példájára. Mert kiindulá­ sa lehet egy magasrendűvé váló helyhezkötöttségnek, mélységes népbehúzódásnak, ugyanakkor világgárugaszkodó regionalizmusnak, a specifikusan nem­ zetinek azt az útját jelölve ki, amely a nemzetközihez vezet; az ismert me­ taforával: Értől az óceánig. Hiszen a világirodalom - a már emlegetett goethei fölfogásban - a regionális, nemzeti(ségi) irodalmak minőségi szem­ pontú hatványösszege. A kisebbségi irodalomban kétségkívül föllelhető kettősség azután a szintézis 20 �lehetőségét is rejti, sugallja, amennyiben a kisebbség nem csupán két, vagy több kultúra metszéspontján élve különböző műveltségelemeket ötvözhet, de sajátos helyzeténél fogva demokratikusabb közérzületet, humánusabb fölfogást, érzé­ keny empátiát és szolidaritást testesíthet meg, mert közvetlen létérdeke a való­ di és magasrendű internacionalizmus, az egyetemes emberi igazságok, értékek őrzése és továbbgondolása. Ugyanakkor ez a fajta valóságszemlélet az adott ki­ sebbségi társadalom céljainak szolgálatában ölthet magasrendű formát. A népének elkötelezett, a közösségért felelősséget vállaló nemzetiségi iroda­ lom etikus küldetésének parancsát sokan és számos alkalommal megfogalmaz­ ták; ezt várta a Nyugatot szerkesztő Móricz Zsigmond, ennek jegyében fogal­ mazta meg programját az E rd élyi Helikon íróközössége éppen úgy, minta ve­ lük vitázó Erdélyi Magyar Írói Rend, Szlovákiában az „újarcú magyarok” nemzedéke és a rövid életű - ugyancsak torzóban maradt - Szentiváni-kúria „helikoni” tábora, Vajdaságban meg a Kalangya köre. Az sem véletlen, hogy a kisebbségi írók - teljes szerkezetű társadalom, ka­ rakteres érdekvédelmi testület és egész anyanyelvi intézményrendszer híján, nem tehetvén mást - rendszerint közéleti szerepvállalásaikról is ismertek, mint­ egy közületük képviseletének gondjait véve vállukra. Erre a közvetlen szol­ gálatra még akkor is szükség van, ha maga az alkotás, a teremtett irodalom is számtalan, a „tiszta irodalomtól” olykor idegen feladatot épít magába. Olyan küldetéses hivatást applikál szellemtestére, mely a többségi irodalmat nem ter­ heli, hiszen annak képviseletét, kifejezését más tudatformák, illetve intézmé­ nyi struktúra végzi el. Már a kezdet kezdetén, az 1919-es államfordulatot kö­ vető időkben megfogalmazódott, a kisebbségi létezés teljességét interiorizáló irodalom igénye, ha tetszik, eszménye. „M a az irodalom: harc és védelem az - emberért. Minden eszköz, munka, barikád leomlott, mindent kirántottak a lábunk alól: a kenyér, az élet, a föld, a csók, mind másé, nekünk csak a szó maradt a gyalázott, prostituált csoda: az ige, hogy mégis mag legyen, és - élet, ember megmaradjon” - visszhangzik ma is Fábry Zoltán expresszionis­ ta hevületű szózata. Így hát az irodalom veszi magára mindazokat a népet eredeti valójában megtartó, fölemelő föladatokat, amelyeket az államiságból kihullott népdarabok „lelki magyarsága” jelent: ami ebből adódó és kifeje­ zendő szándék és panasz, vágy és látlelet, helyzet- és* céltudat, valóságkép és értékeszmény. A kisebbségi irodalom közvetlen társadalmi funkciókat visel, hiszen élet­ közege nemcsak a világhelyzet alakulásának függvénye, de az állampolgársága szerinti ország nemzetiségi politikájának is - jobb esetben - alanya vagy kedvezőtlen helyzetben - tárgya. Ebből következően személyiség és közösség olykor föloldhatatlan és tragikus dilemmái itt még testközelibbek, még ége­ tőbbek, mint másutt. A nemzetiségi író a maga személyes sorsában elevenebbül érzékelheti kö­ zössége gondjait, örömeit. Talán ez lehet az oka, hogy a kisebbségi alkotó önmagát mintegy megsokszorozva éli át a kollektivitás révületét, az egyéniség föloldását népe múltjában, jelenében - sorsában. Ez esetben pedig a nemze­ tiségi irodalom nem párolható le merő esztétikává, hanem szélesebb értelem­ ben: erkölcsi kérdés, méginkább, létkérdés, nemzetiségi ügy, hiszen a nemzeti­ ség létezésének spirituális, ám cáfolhatatlan bizonyítéka. Tudva azt, hogy ha az irodalom más tudatformákból nagyot kanyarít ma­ gának, az veszélyekkel járhat, azt is tudatosítani kell, hogy mindez nyeresége is lehet. Ugyanis a többségi irodalmak - némileg egyszerűsítetten fogalmazva „politikussága” odáig mehet, addig fajulhat, hogy egy vonulata hivatalossá 21 �válhat, állami rangúvá nőhet, kirekesztőleg a többi fajta valóságszemlélettel, vagy stílusiránnyal szemben. Az effajta elhivatalosodás pedig érthetően magá­ val hozza, hogy a valódi tehetségek mellett előbb-utóbb szóhoz jutnak, sőt, előtérbe kerülnek a simulékonyabb alkatú, meggyőződésüket könnyű kézzel cse­ rélő írók, akik önként igazodnak a magasabb helyeken megfogalmazott köve­ telményekhez. A nemzeti irodalom - persze nemcsak az! - elvileg nagyobb teret engedhet át a tehetségek rovására a hivatalosságnak, s általában a kont­ raszelekciót kiváltó tűrés-tiltás-támogatás, esztétikumot gyakran mellőző eszkö­ zének. Kétségtelen persze, hogy a nemzetiségi irodalomnak múltjában, jelené­ ben nem ismeretlen gond ez, de legjobbjai mindenkor voltak annyira öntör­ vényű gondolkodású, elkötelezett alkotók, annyira erőteljes talentumok, hogy ne a hivatal jóváhagyását lessék, hanem a maguk - népszolgáló - lelkiisme­ retét követve alkossanak. A határon túli magyar irodalmak fejlődését egyebek között az is rokonította, hogy valamennyi a saját sorskérdéseire koncentrált, s nem pusztán a ki­ sebbségi sorsba hullás traumáját fogalmazva, de egy újfajta, a korábbival lega­ lább egyenrangú életminőség lehetőségét is elszántan keresve. Államiság híján - Makkai Sándor nyomán mondhatjuk - a többletet az erkölcsi magasrendűségben keresték mind Erdélyben, Szlovákiában, mind Vajdaságban. A pusztulás, a lemor­ zsolódás, a szétszórattatás veszedelmével szembenézve azok szellemi-morális or­ voslásának módozatait keresték és hangoztatták: Erdélyben kivált a megtartó históriai és tájélményt fogalmazva meg ezer színben; Szlovákiában és Vajda­ ságban - lokális tradíciókat nélkülözve - európai kiterjedésű küldetéses sze­ repvállalás, már-már messianisztikus hivatástudat formájában, valamint épp a múlt megtagadása merészségének - némiképp önámító - bűvöletében. A helyi szí­ nekkel gazdagított, szándékában egyetemes léptékű erkölcsi fölfogás rendkívüli er­ kölcsi bátorság segítségével nyilatkozott meg, többnyire a körülményeken, a szű­ kös lehetőségeken való felülemelkedés útján. Ez a megközelítés, nyilván nem véletlenül, hasonlóságot mutat a Németh Lászlótól ismert „kis nép - elit nép” kívánalommal, mégpedig abban az értelemben, hogy a kisszámú elit nem egy­ szerűen kiválóbb a többségnél, de küldetése is van - , miként a korai Sarló­ mozgalom, vagy az „újarcú magyarok” messianizmusa hitte: a nemzetet, sőt Kelet-Közép-Európát erkölcsileg megújító, humánus és a megmaradást szolgáló mentalitás kialakításával. A népi-nemzetiségi elkötelezettség, a kisebbségi vétetésű humánum eszméjét visszhangzó irodalom, a tényleges lehetőségeknél messze nagyobb hivatás be­ töltésére gerjesztett szellemi élet természetesen nem jelenthet egyhúrúságot, sé­ maszerű egyformaságot. A határon túli magyar irodalomban mindenkor meg­ fért egymás mellett a népiesség, a hagyománykövetés, a Nyugatos formamű­ vészet, valamint az avantgárd, a kísérletező hajlam. A kisebbségi létforma ter­ mészetéből, adottságaiból elvont értéktudat gyakran hoz közös nevezőre egé­ szen elütő, legalábbis egymástól távol eső irányzatokhoz tartozó, vagy sorolt íróalkatokat, műveket, generációkat, vagy iskolákat. Hiszen a toliforgatónak ha tudatosítja ezt, ha nem - az anyanyelven szólás tényével már mintegy kö­ zösségi szempontú szerepet vállal, s a szerepvállalás értelemszerűen meghatá­ rozza a műben megnyilatkozó valóságszemléletet, gondolkodásmódot. A kisebb­ ségi sors mélyen átélt tapasztalata az alkotóban erősíti a felelősségérzetét, egy­ ségben tartja identitását, befolyással van törekvéseire, mozgósítja képességeit. Ezért is ritkább az értékvesztésnek az a válfaja a kisebbségi irodalomban olvassuk Pomogáts Bélától - amely egyszer elégikussá, másszor ironikussá, gro­ teszkké teszi a többségi körülmények között alkotók munkásságát. A kisebbsé­ 22 �gi irodalom alkotásaiban rendre megfigyelhető tartalmi-hangulati vonás a ko­ molyság, olykor a komorság, s gyakran mindez a képes beszéd formájában ölt testet. Hiszen ez a fajta létezés naponta komoly gondokkal szembesíti az alko­ tót, s hoz helytállást parancsoló dilemmákat, emelkedett gondolkodásra kész­ tető helyzeteket. „ Határozott értéktudat irányítja munkásságukat: az anyanyelvben, a történelmi és kulturális hagyományokban, valamint a nemzeti identitás­ ban ismerik fel azokat az értékeket, amelyeket mindenképpen meg kell véde­ niük, teljesebb kifejlődéshez kell segíteniük” - írja Pomogáts a nemzetiségi írókról. Mindez - talán a mondottakból is következően - természetszerűleg irodalmon kívüli többletfeladatok vállalását jelenti. A kisebbség rendszerint csonka társadalomként képezi irodalma létalapját, elvégzendő feladatai is esze­ rint, vagyis hatványosan szélesednek ki. Bizonyos esetekben még az iskolai tananyagból hiányzó nemzeti szempontú ismereteket is pótolni kell, gyakran anyanyelvi normaként funkcionál, magába sűrít a tudományos megismerésre jel­ lemző elemeket, olykor a politikai gondolkodás meghatározó szempontjait köz­ vetlenül szólaltatja meg. Afféle gyűjtőmedencévé válik, ahol a nemzetiségi népvalóság „önösszeszedésének” szinte valamennyi lényeges mozzanata megta­ lálható. Az „egészséges” nemzetiségi életnek ugyanis nem kizárólagos garan­ ciája a jogi szabályozás, az alkotmányosság, a közigazgatási rendszer fejlettsé­ ge, egyszóval, az állam előzékenysége, hanem elsőrendűen a kisebbségi társa­ dalom tudati színvonala az eminens tényező e tekintetben. Hogy ismeri-e múlt­ ját, milyen a helyzetértékelése a jelenről, s miféle perspektívát lát maga előtt, hogyan tud alkalmazkodni az időről időre változó körülményekhez, milyen a konfliktusmegoldó képessége, milyen szellemi és morális tartalékai vannak, melyeket szorongató időkben mozgósíthat, hogyan működik önvédelmi reflexe stb? És mivel a nem egész társadalom teljes kultúrát aligha fejleszthet ki, a teljesség letéteményese a nemzetiség legközvetlenebbül megnyilatkozó tudatfor­ mája: az irodalom. Tapasztalhatjuk Kelet- és Közép-Európa kultúráinak vizsgálatakor, hogy a nemzetiségek szellemi élete milyen erősen irodalomközpontú. Egyetlen tudatfor­ ma integrálja - legalább részben - a többi kifejezendőit, így növelve óriásra saját és sajátos szerepét. E kiterjedt vállalás lehet egyfelől ösztönző, másfelől akadály, mert útjában állhat a szabadabb, a természetes, az önmegvalósítóbb művészi kifejezésnek. Továbbá a kibővült feladatkör legendákat is kelthet, ám ezeket - jó értelemben - kizárólag az igényes alkotások hitelesíthetik. A kisebbségi irodalom sem mondhat le a valós - közösségi és művészi érte­ lemben vett - értékarányok színvonalas megjelenítéséről. Ha pl. a szociológia, vagy a publicisztika által megközelíthető tárgy, vagy kifejezendő mondandó uralja, ez az esztétikum rovására megy; és viszont, a valóságtól ezoterikus ma­ gasságba röppenő, légnemű, öncélú formakultuszban kifulladó törekvések nép­ szolgáló hivatását teszik kétségessé. Azért is, mert eltávolítják olvasóközönsé­ gétől, mely épp helytállása szempontjából, közösségi erkölcse tekintetében vár példát és útmutatást a szellem emberétől. A kisebbségi irodalomnak is alapve­ tő követelménye az értékteremtés, a rangos művészi teljesítmény, ami azt is jelenti, hogy a nemzeti, a többségi irodalmakéval egyenrangút kell teremteni, alkotni. Mert bármennyire is becsülendő a felelős népszolgálat, az hiteltelen marad, ha nélkülözi a minőség pecsétjét, az esztétikum semmivel nem pótol­ ható erejét. Az a priori követelmény mellett pluszfeladata, hogy a való lét ábrázolásán felül egyúttal a való és a lét megtermékenyítő akarata, rendte­ remtő irányítója legyen, mi több: törvényhozója is. Legmagasabb rendű fel­ adata, nézetünk szerint, abban áll, hogy egy sajátos létforma és a belőle adó­ 23 �dó életérzés művészi ábrázolása mellett vállaljon részt - kibővült hatásköréből következően - a helyes és etikus, a megmaradást szolgáló kisebbségi tudat alakításából. A jövő távlatait mérlegelve, látnunk kell: európai színvonalú és minőségű kisebbségi irodalom kialakulására akkor van esély, ha maga a kisebbségi léte­ zés is Európához méltó lesz. Csupán így kínálkozik lehetőség arra, hogy ami­ kor a kisebbségi író körülpillant szülőföldjén - az otthonosság jó érzésével a tágabb világot is megláthassa; csakis ebben az esetben várhat érvényes választ kérdéseire, hiszen a kisebbségi kollektívumnak egyenesen létérdeke az egyete­ messég „nagyvonalúsága” , nyitottsága, liberalizmusa, s az általános emberi, s a tágabb nemzeti kultúra áramába való bekapcsolódása. Erre figyelmeztet a kor­ társ szlovákiai magyar író, Duba Gyula egy interjúkérdésre adott válaszában: „ A mai író - az emberiség írója. A nemzetiségi író mögött kevés ember áll, kis népközösség, de annak léte is egyetemes összefüggések része. Ezért csak az általános érvényű helyi értékekének van igazán létjoga. Népünknek írunk, de a világhoz szólunk...” A kisebbségi létezés emberi tapasztalatainak, élményei­ nek és hivatásának sajátos látószöge tehát mit sem változtat azon a tényen, hogy az irodalom egyszerre nemzeti és internacionális. Az irodalom forrásvidéke a nemzet, és a forrás vize az ember arcát tük­ rözi. IR O D A LO M B a b its M ih á ly u to lsó ü z e n e te a sz lo v á k ia i m a g y a r sá g n a k . E sti Újs á g (P o zso n y ) 1941. a u g u sz tu s 6. C sa n d a S á n d o r : A c se h sz lo v á k ia i m a g y a r iro d a lo m é r té k e lé s é n e k k é rd é s e irő l. I n : H a r­ m a d ik n em z ed é k . P o z so n y , 1971. M a d á ch K . C so ó ri S á n d o r : A p a n a sz o s h a n g ró l. I n : A fé lig b e v a llo tt é le t. B u d a p e st, 1982. M ag ­ v ető K . F á b r y Z o ltá n : ír ó és iro d a lo m S z lo v e n sz k ó n . I n : K ú ria , k v a te r k a , k u ltú r a . P o z so n y , 1964. S lo v e n s k é v y d a te ľ s tv o k r á s n e j lite r a tú r y . F a r k a s G y u la : A z e lsz a k a d t m a g y a rsá g iro d a lm i p ro b lé m á i. N a p k e le t, 1923. F é ja G é z a : A k is e b b sé g i iro d a lo m . E lő ő rs, 1930. 33. szám . G ö rö m b e i A n d r á s : A c se h sz lo v á k ia i m a g y a r iro d a lo m 1945—1980. B u d a p e st, 1982. A k a ­ d é m ia i K . Cs. G y im e si É v a : T e r e m te tt v ilá g . B u k a r e s t, 1983. K r ite r io n K . Illé s L á s z ló : K ís é r le te k a ,,p ro le tá rir o d a lo m ” e lm é le ti m e g a la p o z á sá ra . Új Ír á s , 1972. 10. sz á m . Jó z s e f A t tila : M a g y a r M ű és L a b a n c S z e m le . Ú j M a g y a r F ö ld . I I I . szám . 1929. K á n to r L a jo s —L á n g G u s z tá v : A ro m á n ia i m a g y a r iro d a lo m , 1944—1970. B u k a r e s t, 1973. K r ite r io n K . K la n ic z a y T ib o r : A n em z eti iro d a lo m fo g a lm á r ó l. H e lik o n . 1965. 3. szám . L á n g G u s z tá v : A n e m z e tisé g i tu d a t n em sz ü k ség k ép p e n p ro v in c iá lis. K o ru n k . 1982. 3. sz á m . A m a g y a r iro d a lo m tö r té n e te . 1945—1975. IV . k ö t e t . A h a tá ro n tú li m a g y a r iro d a lo m . B u d a p e st, 1982. A k a d ém ia i K . M a k k a l S á n d o r : M a g u n k re v íz ió ja . I n : E g y ed ü l. K o lo z sv á r, 1934. E rd é ly i S z é p m ív es C éh . M a rin o , A d ria n : N em zei iro d a lo m — v ilá g iro d a lo m . K o r u n k . 1976. 9. szám . M ezey L á sz ló M ik ló s : H á rm a s k ö tő d é sb e n . Új F o r r á s . 1986. 4. szám . N em zeti iro d a lm u n k h a tá r a i. A M o d ern F ilo ló g ia i T á r s a s á g I n te r k u ltu r á lis sz a k o sz tá ­ ly á n a k 1984. m á r c iu s 27-i k e r e k a s z ta l-b e s z é lg e té s e az E L T E -n . T is z a tá j. 1985. 1. szám . O zsvald Á r p á d : E m b e r k ö z e lb e n . D u b a G y u la é rd e m e s m ű v ész. H ét (P o zso n y ) 1986. 2. szám . P o m o g á ts B é l a : A m a g y a r k ö lté s z e t m a . Je le n k o r . 1982. 2. szám . P o m o g á ts B é l a : Je le n id ő az e rd é ly i m a g y a r iro d a lo m b a n . B u d a p e st, 1987. M ag v ető K . S c h ö p flin A la d á r : K ise b b s é g i iro d a lo m . L á th a tá r . 1936. 9. szám . S ü tő A n d r á s : Az o rc h id e a p é ld á ja . Ig a z S z ó . 1981. 2. szám . S z a b ó Z o ltá n : S z e re lm e s fö ld r a jz . B u d a p e st, é. n . N y u g at. S z ik la y F e r e n c : Iro d a lo m , v ag y k is e b b s é g e k iro d a lm a ? E rd é ly i H elik o n . 1930. T a m á s i Á r o n : R á k -e , v a g y m á sz ? I n : T is z ta b eszé d . B u k a r e s t, 1981. K r ite r io n K . T ő z sé r Á r p á d : H a g y o m á n y és n y ito tts á g . I n : S z a v a k b a r la n g já b a n . P o z so n y , 1980. M a d á ch K . T u rc z e l L a jo s : K é t k o r m e z sg y é jé n . P o z so n y , 1967. T a tr a n M a g y a r Ü zem . T u r c z e l L a jo s : K ise b b s é g i iro d a lm u n k k a p c s o la ta i a k é t h á b o rú k ö z ti m a g y a ro rsz á g i ir o ­ d a lo m m a l és s a jtó v a l. I n : H iá n y z ó fe je z e te k . P o z so n y , 1982. M ad ách K . 24 �m űhely F E R D IN A N D Y GYÖ RGY Ilyenek voltunk PALACKPOSTA V. Furcsa, hihetetlen volt, abban a forró és forrongó budapesti nyárban, a hű­ vös, északi hír: Tbinsz Géza halott. Ötvenhat éves volt. Nyugaton korán arat a kaszás. A ki túljut az ötödik évtizeden, fellélegezhet: haladékot kapott. A Tanto-domb oldalán, Stockholm déli mezsgyéjén egy ideig még őrzi majd emlékét egy lány meg egy asszony. Huszadik századi líránkban pedig —, s amíg csak lesz magyar irodalom - előkelő hely illeti meg a Móricz Zsigmond körtéri cukrász messzekerült, magányos fiát. * A búcsúzás halk melankóliája ma már a nyugati magyar irodalomról szóló valamennyi tudósítást átszövi. Műfordítás-gyűjteményében („Legszebb verseim” , 1988. a fordító kiadá­ sa) a kalifornikai Santa Barbarában Hetzron Róbert is kedves költőitől búcsúzik: ifjúsága példaképeitől és a férfikor útitársaitól. A szerző neve ismeretlen a nyugati magyar irodalom berkeiben. Hetzron Róbert az 1956-ban kirajzott sok ezer pesti egyetemista egyike. Franciaor­ szágon és Izraelen át jutott az amerikai egyetemre, amely így e hosszúra nyúlt nyugati tanulmányút utolsó állomása lett. A „Legszebb verseim” félszáz oldalas füzete közel száz műfordítást tar­ talmaz, a világirodalom legszebb, és a fordító számára legkedvesebb ver­ seit. Benne a budapesti gimnazista és a párizsi egyetemi hallgató első pró­ bálkozásait az érett férfi termése egészíti ki. Elsősorban a kötött formájú versek jelentenek számára kihívást: a szo­ nett. A kötetben található írások legtöbbjét már lefordították magyarra, mégsem hiábavaló az erőfeszítés: a fordító gyakran meglepőt, újat ad. Pe­ dig munkái aggályosa n hűségesek az eredetihez: a szerző nem költő, aki a maga képére és hasonlatosságára alakítaná az idegen anyagot. A magyar fordításirodalom nem egy új színfoltjával találkozik tehát az olvasó ezeken a lapokon. Ízlelgetheti Verlaine „ Őszi dalának” minden bi­ zonnyal legpontosabb magyar változatát: / A sárguló / Bús nyárutó / M éla húrja / K elt bágyatag / H alk vágyakat / Bennem újra. A formai pontosság kedvéért ugyan néha fordításízű maradt Hetzron egyik-másik ujjgyakorlata. Gérad de N erval versében (Sétány a a Luxembourg-parkban) a fiatal nő olyan v i r g o n c , mint egy kismadár, majd 25 �,,ajkán újveretű dal nő” . „Dal magyarul fakadni szokott, és az ,,újveretű” attributúma sem egy fiatal lány lágy ajkára szabott. A gyűjtemény egészé­ re azonban a trouvaille-ok a jellemzők, az idézettnél szerencsésebb fordu­ latok. A túléléshez mindenki más forrásból meríti az erőt. Hetzron Róbert mű­ fordítás-gyűjteménye azokat a költőket teszi az olvasó asztalára, akik en­ nek az 56-os pesti egyetemistából lett kaliforniai tanárnak harminchárom éven át elviselhetővé tették az életet. A kötet végén található jegyezetek pedig a fordítástudomány művelői számára sem lesznek érdektelenek. * A z Európai Protestáns M agyar Szabadegyetem új kiadványa Haynal Imrének, a tíz éve elhúnyt európai hírű orvosprofesszornak állít emléket. (Ilyen volt Haynal Imre, Bern, 1989.) „ E g y megalázott, politikai szólamoknak kiszolgáltatott nemzedék búcsúestjén vagyunk” - írja bevezetőjében a kötet szerkesztője Dom ahidy M ik­ lós. „ Hányan vannak - hány százan, ezren! - akiket nem volna szabad elfelejtenünk? " Haynal professzor emlékét - egyet a sok ezerből - hála a Domahidy testvéreknek - meg fogja ismerni az utókor. A z ő visszaemlékezéseikkel in­ dult ez a százhetvenöt oldalas, szép kiállítású kötet. Nemcsak egy nagy ember rehabilitációja: igazságszolgáltatás egy egész leszólt, félreállított társadalmi osztály számára is. „ Családomban - írja Miklós - óriások védelm ében, árnyékában nőttem fe l: küzdelmes sorsú, füg­ getlen véleményű, értelmes, becsületes, melegszívű férfiak között. . . H add mondjam ki egyszer ilyen elkötelezetten, hogy a magyar nemesi-főnemesi osztály énnekem nyolcra nyolcat adott, s ezzel eltűnésének tűzijátéka fe ­ lejthetetlen marad.” Domahydi András a Haynal család történetét vázolja fel, „ Hálát kell adnom a jóságos Istennek - idézi az özvegy levelét hogy 56 évig együtt élhettem egy órjás emberrel. ." Azok számára, akik e könyv lapjain ismerkednek meg vele, Haynal Im­ re valóban nem mindennapos jelenség. A Domahidy testvérek után Szemere Pál, a tanítvány, az orvosra, a taní­ tóra és az emberre emlékezik. Balogh László, a kosztosdiák pedig az idős professzor hétköznapjairól rajzol megrendítő képet. A kötet második fele dokumentumokat közöl, a professzor naplóját, le­ veleit, szomorú bizonyítékokat az utolsó harminc év mellőztetéséről. Mi lehetett volna belőle, ha Nyugaton él! - tűnődik a szerkesztő. D e Haynal Imre Magyarországon élt, nem Nyugaton. Ő , aki angolul, németül, fran­ ciául beszélt, akit annyi egyetem fogadott volna tárt karral: otthon maradt. E z az elhatározás is a professzor úr emberi nagyságához tartozik. * „B ré v e s” , ez a kis délfrancia folyóirat a mai magyar novellisztikának szenteli idei második számát. Az, hogy „id ei” csak jóindulatú feltételezés: 26 �a „B ré v es” százoldalas példányban, amit a napokban hozott meg a posta, nem szerepel évszám. E z a zsebkönyvformátumú kiadvány a francia irodalmi élet periférikus jelenségei közé tartozik: vidéki novellisták közlik benne írásaikat. Tudnunk kell: a francia olvasó nem kedveli a novella műfaját. O kkal: néhány nagy kivételtől eltekintve a mai francia elbeszélés meglehetősen alacsony színvonalú. René Godenne, a műfaj nagy ismerője jegyzi meg 1989-es tanulmányában (Droz, G en f): „ A produkció egészét tekintve el kell ismerni, hogy távolról sem kielégítő” a mai francia novellisztika. - A jobb írásokat ráadásul fenntartja magának Gallim ard, a „B ré v e s,, csak a fennmaradó, meglehetősen felemás termésből válogat. A magyar különszám is magán viseli e műkedvelőgárda kézjegyét. A személynevek kivétel nélkül többféleképpen, de minden esetben hibásan szerepelnek itt. A ttila Jósej, Ném eth Lazslo kerül említésre, az ékezetek rendszeresen hiányoznak, a magyar szerzők neve O rdogh, N adas, M edzoli (ez utóbbi Mészöly M iklós francia fedőneve.) A bevezetőben a magyarságról megállapítást nyer, hogy „kelet és nyu­ gat között tétovázik” , ami így, kisbetűvel, és egy féloldalas ismertetésben félreérthető. N e rójuk fel a szerkesztőknek, hogy az utóbbi évek változásai­ val nem tudnak lépést tartani: „fiatal íróként” mutatják be az 1960. kö­ rül induló mai ötvenéveseket, akiknek úgymond a M ozgo V ilag a fóru­ muk. Azonban maga a válogatás is meglepő: négy prózaírónk, Ö rdögh Szilveszter, N ádas Péter, Munkácsi M iklós és N agy András képviselik a mai magyar novellisztákat. A fordítások - ez már nem a folyóirat szerkesztőin múlott! általában jók, és - ez sem könnyű! - a magyar szerkesztő franciául is élvezhe­ tő írásokat válogatott. Ördögh Szilveszter szép gyermektörténete és N agy András jól megírt elbeszélése mellől azonban kilóg N ádas és Munkácsi írá­ sa. Az előbbi, mert a világirodalomban is párját ritkító remek, az utób­ bi szánalmas lapossága miatt. A szerkesztő, Jean Lacroix, a szemelvényeket egy tíz kérdésből álló in­ terjúval toldotta meg. Iskolás, suta kérdésekkel. Itt derül ki a francia szer­ kesztőgárda és a megszólaltatott magyar írók közötti színvonalbeli különb­ ség. N ádas Péter, és itt-ott társai is vállvonogatva kerülgetik ezeket a már-már nevetséges - vagy csak „bennszülöttek számára készült?” - gü­ gyögéseket. N ádas ki is oktatja vallatóit: „ A fejlődés a technika és a tudomány vesszőparipája” - mondja a fejlődést firtató franciáknak. - „A z iroda­ lomban nyomát sem találom. Ha lenne, akkor Goethe, Flaubert vagy Dosz­ tojevszkij elévült volna száz év alatt.” Az irodalmat a film hatásától féltő újságírónak ugyanő elmagyarázza, hogy ha a mozgó kép át is vette az epi­ kus műfajok technikáját, úgy ennek az ellenkezője is igaz: a modern iro­ dalom forgatókönyveket produkál. É s mindebben nincsen semmi félelme­ tes. Befejezésül a „ B ré v es” különszáma a délfrancia A ndré Stílt mutatja be. A Sztálin-díjas André Stilt, akit Thorézzel és Rákosival együtt éltettünk az ötvenes évek elején. Stílszerű végszó. - É s nagy tanulság bármennyire is szeretnénk betörni a nyugati népek tudatába, akárhol és akárhogyan nem érdemes, és nem is lehet. 27 �Római pillanatok Rómába visszatérni újra meg újra? Ha jól emlékszem, X I. Pluszról je­ gyezték fel, hogy aki azzal hencegett neki, jól ismeri a várost, hiszen hat hónapja itt van, annak a búcsúzáskor csak a fejét biccentette meg. A ki viszont panaszkodott: több éve élt Rómában, mégsem ismeri, azzal barát­ ságosan kezet szorított. Alighanem én is az utóbbihoz társulnék, de hát tőlem sosem kérdezte meg a Szentatya, ha találkoztunk, mennyi időt töl­ töttem Rómában. Igaz, ő is idegen, Róma pedig nagyon római, azaz: ma­ gának való. Önző - mondta nekem az egyik ottani ismerősöm. - Vigyázz, nem kedveli, ha hencegnek vele. Csak magáról szeret beszélni, kifogyhatat­ lanul. Cs. Szabóra gondoltam. Azt írja: Róma „nem törődik a m últjával, annyi a súlya, mint a madártoll. Az egyensúly csodája, eleven, örök perc, időtlenség, egyidejűség. A holtak versenyt élnek az élőkkel, az élők élnek maguknak.” Benzingőz, amely már a jelen. A folyónyi autók, lambretták, melyeken diákok száguldanak, cikáznak az autók között, hogy a pesti embernek is égnek áll a haja. Ontják a bűzt. A rómaiak nyugodtak. N ekik van közleke­ dési kultúrájuk, és megállnak, ha átbotorkálsz a kocsisor közt. Persze nem is tudnak sietni, a forgalom akadályozza a forgalmat. E z türelemre kény­ szeríti az embereket. A kényszerűség is teremthet kultúrát. G oeth ével a V ia d el Corsón. A hajdani V ia Lata vonala ez, római kar­ neválok felvonulási útja. Innen, a 1 8. számú palotából, az emeletről bá­ multa a „színforgalm at” a költő római tartózkodása idején, amikor „töké­ letesen boldog volt.” Vége felé járt a X V III. század, s a nyugalomnak volt még helye Európában. Róma már csak akkor vígasztal, ha akarom: ha belülről kérdezem arról, amit az ezredéves kövek, sokszázados városrészek súgnak, a zajban-tolongásban. A Goethe-lakosztályban a Colosseo dicséretét olvasom, a költő so­ rait, micsoda fennséges, monumentális, semmivel össze nem hasonlítható épületóriás. E ddig nem ilyennek láttam. Este arra járok, a kivilágított Colosseónál. Autóbuszról pillantom meg, a Fori Imperiali sarkáról. Valóban félelmetes, a fény-árnyék kontrasztban fenséges. Elképzelem : fáklyafénynél, amelynél Geothe is látta, még hatalmasabbnak tűntek a méretek; ehhez igazították a rómaiak Nero szobrát, amely a közelben 30 méter magasságával verseny­ re kelt a „galambdúcos falakkal” . D e nem szárnyalhatta túl. A szoborról senki sem mondhatta el, amit később Beda Venerabilis, a börtönben filo­ zófiával vigasztalódó gondolkodó: „A m íg a Colosseum áll, áll Róma is. H a ledől, Róma is elveszett.” Félelmet keltenek bennem a szavak, s amíg az erős-illatos feketét kavargatom a téren, ahol villamosok állnak meg, s szinte belép róluk az utas az egymás mellett sorakozó vendéglők valamelyikébe, meghajtom a fejem az 28 �előttem emelkedő épülettömeg előtt. Gladiátorokat fogadott, vért és könynyet látott, de azóta már évente Szent Péter utódját fogadja húsvét előtt, keresztútjárásra. Egyazon út vezethet a vérpadra és a megbocsátáshoz. Keresztények megbocsátó sóhajától vált igazán naggyá ez az épület. Geothe jól látta, és Venerabilis is. Ha a megbocsátás elvész, elvész a világ. Alkonyodik. Nyugodt vagyok, ülök a kinti asztalnál. Buona sera - már így köszön a pincér - Che desidera? Igen, mit óhajtok? - Hm. Ezt a nyu­ galmat. É s mindenütt a Colosseótól távolabb is. Végre sikerült bejutnom az etruszk múzeumba. A V illa Giuliába. Szinte az egész napot ott töltöm. A harminchárom szobában. Engem is lenyűgöz a Castellani-gyűjtemény. A vázák özöne. Mindenik remekmű. H a kinézek az ablakon, a Borghese fáit, parkját látom. Itt, a ház bejáratánál máris int a történelem: III. G yula pápa ötéves uralkodásából nem maradt sok az utókorra, csak ez a palota, de ez nagyon szép. Meg Palestrina híre, akit a pápa nevezett ki a San Pietro karnagyává. A reformmuzsikuson ma is ámul a világ, a pápai nyaraló pedig a világ legnagyobb etruszkgyűjtemé­ nyével dicsekedhet. H a életemben csak egyet tehetnék, ami fennmarad! Járok az emlékek közt, s azok a hatások jutnak eszembe, egy nép néma vallomásai, amelyek Rómát naggyá növesztették. M ert az ő kultúrájuk ol­ totta be a latin törzseket. S mi mindent tudtak az emberről az etruszkok! A házaspár síremléke előtt hosszú időt töltök. Mennyire hasonlít egy­ másra a két arc. A szeretet-kapcsolódás hasonmásokat farag a lélekmárványból, s a fény kiül az arcokra. E z lenne hát a házasság mély titka. A fölcserélhetőség. „H ús a húsomból, vér a vérem ből.” Szemükben az Egyet­ len Tekintet tükröződik. E z az, ami túllép minden emberi szemponton, ha a matrimóniumról esik szó. Csak már kevesen értik. Valam i elveszett. V a ­ laki. Ismerem-e Róm a em berét? A polgárt, aki büszke (volt) rómaiságára? M ár keresni kell. Olykor találni. A csak annyira büszkét, amennyire illik, hiszen érzi a súlyt, amelyet hordoz. Ő a történelem polgára is, nem csupán a Városé. Fejedelem. B. diplomata és újságíró. Házának belsejét jórészt márvánnyal burkolta. A lépcsők fénylenek, a falak hűvösek. A terasz zöldje oldja fel a fehérsé­ get. A z ellentétek nem igazán ellentétek, a latin hűvösség ugyanis mérték­ tartó. Horatius lírájára emlékeztet, amely látszólag kimért, rideg: de mély tüzek, szenvedélyek lobognak a márványszavak belsejében. B. vacsorára várt. Frascati-bort tölt az abacchio mellé. Bárány ez: da­ rabkákra vágott húsok, finom mártásban, sok salátával. Bárány, régi római módra - mondja. Mértéktartóan fűszeres, pompás étel. Lucullus vajon is­ merte? M adárnyelvet várok, pástétomokat, de gyümölcs következik. Csorgó bélű narancs, kókusz, datolya, és - alma. Pannónia - kacsint a gazda Trasdanubia, ahol két hete járt. A Balatonnál. Mesél. Otthon érezte magát. A színek, az alkonyatok, s a dombok hajlata miatt, melyek római titkokat őriznek. Testvérek vagyunk, bár Pannóniában a két nép, népeink sohasem találkoztak. K i tudja? A kik itt maradtak, ókori hódítók? S miért ne maradtak vol­ na? - utódaikban éltek tovább, tán elmagyarosodva? S csak génjeik termé­ szete azonos? A frenológusok ideje lejárt, s génsebészek tudnák, kikben ha­ sonlóak a kromoszómák. E z lesz a legközelebbi családfa-vizsgálat? 29 �B. hangosan nevet: - Lehet, hogy mi is rokonok vagyunk? Szeretjük a jó bort, meg a dalt. Rögtön rákezd: „Lasciate mi cantare” . Engedem, da­ loljon. Én a másikra gyújtok: „N em szoktam, nem szoktam kalitkába hál­ ni. . . K éri, fordítsam le. É s megtanulja. Botlik a nyelve, de dúdolja. N e­ kem könnyebb. A nyelv miatt. D e való igaz, az olasznak dalból szőttek a lelket. Énekel únos-úntalan. M i, csak ha érzelmeink vannak. Aztán abbahagyja, s a maga módján a vállam ra ütöget. Finoman, gyen­ géden. M i ezt másként csináljuk - nevetek, de előtte bocsánatot kérek. Szóval ez a különbség. Ő viselkedik. Nekem előre elnézést kell kérnem. Talán ezért is gyanakodtak ránk mindig a történelmünk során. Megun­ ták a sok bocsánatkérést. D e tehettünk mást? M i vagyunk a gyöngébbek, ezt kell tennünk, ha őszinték akarunk lenni. A Trastevere kényes negyed. Kényes és őszinte. Másként elegáns, mint a V ia Veneto környéke, az úri negyed, a „túl a hídon” , amelytől mindig óvakodtak a trastevereiek. Hogy a szegénységnek is van tartása és kultúrá­ ja, itt meglátszik. Persze koldus sorról van szó. Csupán a helyadta szerényebbségről. M ivel olcsóbb itt minden, és - szabadabb a lélek S ez azt jelenti: a környék múltja fölment a feszességtől. G . Belli, a pórias költő, a római népnyelv kedvelője itt élt. V agy hatszáz szonettet írt a nép életéről. Nem messze a Casa Dantétól a szobra fogad. Zöld környezetben áll. Egyetlen versét sem ismerem, kerestem köteteit az olcsó piacon hasztalan. Kezében sétapálca, így sétálgathatott a szürkületben a század elején, mielőtt a szökőkutak magasba lövelltek, s megnyílt a negyed harso­ nás kedve. M ég a kisműhelyek között járt, amikor a Santa M aria in Trastevere román mívű tornyában megszólalt a harang. Aztán leült egy kávé mellé, hallgatni a zenélő beszédet. Belli tudta, a római időkben bú­ zatenger ringott erre, s az előkelők ide jöttek, ne lássa őket az Urbs, ha „elengedik magukat” . Banditák szállása is volt a Trastevere, s ha a D a Meo Pataccát idéző D a Cicerocchio vendéglő ablakából átnézek a folyón, a Ceni-palota sötét vonulata felé, Shelley jut eszembe, aki a középkori kéjenc-főúr lányának tragédiáját drámába foglalta a Corso egyik palazzójában, a múlt század ele­ jén. Vajon Pataccáról tudott-e? Banditák eszerint mindkét oldalon akadtak. Csak a túlsót főúrnak hívták. A hámladozó középkori épületek nem enged­ nek el. Ahogyan Cecilia emléke sem, aki a Trasteverén született, gazdag patriciusi családban. Marcus Aurelius volt a császár. A filozófus. Akkori­ ban is valahol Strigonium alatt tartózkodhatott légióival, amikor a leányt megölték. A Város kormányzója ítélte el, hite miatt. Jóságot, szeretetet hir­ detett, és orgonán játszott. Ha Aurelius otthon van, talán másként alakul minden. Sfondrato bíboros bontatta fel a sírját. É p volt teste. Így szüle­ tett meg M aderna gyönyörű Szent Cecília-szobra. Nézem és azt várom : ellebegjen, mivel a föld sohasem fogadja be szentjeit. . Kunkovács László az őstehetségű fotóművész a télen azzal keresett meg, hogy Rómába kapott ösztöndíjat, a M agyar Intézetbe. A V ia Giuliára, a reneszánsz-barokk negyedbe, a régi város ép-teljes szívébe, ahol az édes da­ lok hangjait újabban a m affia pisztolydörrenései szakítják meg. Teológus ismerősöm azért menekült innen haza néhány éve, mert ablakából látta a gyilkosságot. Jelentette. Vesztére. Másnap táviratot kapott: ha huszonnégy órán belül el nem hagyja Rómát, végeznek vele. K ét év múlva mert csak visszatérni és vizsgáit letenni. �Fotós barátomnak erről egyetlen szót sem szóltam. A lföldi szíve, ma­ gyarsága azonnal tiltakozott volna az ösztöndíj ellen mondván, gyilkosok közé menjen ő? Itthon Bujákon, meg Boldogon gyönyörű fékötőket lehet fényképezni - veszély nélkül. Így aztán elment. E gy kicsit útbaigazítottam, a többit rábíztam. Jó sze­ me azonnal észrevette a római magyarokat. Azok meg védelmükbe vették, hogy még többet lásson. Én fotókat kaptam tőle. Személyesen azóta sem találkoztunk, pedig húsvétra már megjött, A római magyarok, akiket R iedl Frigyes remek kötetében megörökített, nagy nevek: Zrínyi, Rákóczi, de ha belegondolok: szellemi vérveszteségünk­ ben az elmúlt negyven esztendő is felmutat tehetségeket, elszomorodom. Sokan elmentek, mert el kellett menniök. Triznya M átyás, Szabó Ferenc, Békés Gellért, Prokop Péter. É s annyian mások, hogy „mindenki hazá­ jában” leljenek otthont. A szívük itthon maradt. Fel kell lapoznom Sík Sándor himnuszfordításait, abból is a X I. századi ismeretlen szerző Róma dicséretét, hogy vigasztalódjam : „Ó nemes Róma, te úrnő vagy s egy világ, Szépségben elhagyod föld minden városát, Bíbor köntöst neked mártírok vére ád, Szűzek lilioma fényes fehér ruhát. Mindig és mindenütt áldást mondunk reád, Üdvözlünk, tisztelünk minden századon át.” Legalább ennyit. Mégis szomorú vagyok. Prokop a Szent István Ház la­ kója lett végleg, a Monte Verde-dombon, ahol huszonöt éve még fehér báránykák legeltek. Mindszenty bíboros áldotta meg a huszonhárom éve épült zarándokházat, utódját Szent István szálláshelyének, amit magyar búcsúsoknak épp a Szent Péter sekrestyéje mellé épített. Mester kanonok, az új ház építője kezdetben a V ia Giulián lakott. Aztán valahogy kiegyezett a magyar állam az egyházzal, a Mesternek mennie kellett. A z emigránsnak. A M agyar Intézetbe aztán teológusok érkeztek, civil ösztöndíjasok, mellé­ jük meg figyelő személyzet. Figyelmeset kellett volna mondanom, de más­ ról van szó. Triznyáékhoz sem mehettek a lakók, hogy ne figyelték volna őket. A pártállam hivatott embereire igazán nem lehetett panasz: tudták a dolgukat. . . Hallottam, beszélgetni is biztonságosabb volt a Tevere partján, mint bent a szobában. Szóval Mester kanonok kiköltözött a zöld dombra fezt jelenti a Monte V erde), pénzt szerzett, építkezett, ahová a magvarföldi kispapok, meg föl­ szenteltek nem mertek kimenni. Legfeljebb sutyiban. Ennyire veszélyes volt a Mindszenty, Mester név. M eg a sok emigránsé, akik ott tanyát vertek. Prokop mester pedig telefestette a kápolnát, a falakon, folyosókon te­ mérdek alkotása tündököl. K ad a Lajos érsek vigyáz a Ház nyugalmára. Ő és Genovéva nővér. Az angyal, aki bejárta a világ felét, szolgált és szeretetet osztogatott. Róla egyszer könyvet kellene írnom és mindazokról, akik a Szent István Házban élnek-dolgoznak évek óta, francia, német honpolgárságú magyar szerzetesnők. Ő k őrzik a magyar szellemet, ők vigyázták a magyar érzést a nehéz esztendőkben is. Hitelesen. A kertben különös kereszt áll. A faágat-törzset Prokop Péter találta a Tevere és a tenger találkozásánál. Hazavitte. Göcsörtös ág, kemény törzs, �keresztnek való - mondta. A z lett belőle. Jelképéül a magyar történelem­ nek. Így kell nézni. Mintha a Bükk vagy a Mátra küldte volna. Honnan hozta a folyó? K i tudja. Ismeretlensége római magyar földben más jelzőt kap: crux pannonica. Pannónia i kereszt. A világbajnokság ébren tartja a Várost. A z azzurik sikerére számítanak. Kiütközik belőlük a római virtus. Arénákban üvölthettek ilyen elszántan, nagy hanggal. Ebben nem tudnak diszkrétek lenni. Furcsa, szokatlan ez a játékazonosulás. Játszanak, mint Néró, aki felgyújtotta a Várost. Színészek. V alaki azt mondta: ma is pogányok. Lehet. Állok az ablakban és hallga­ tom a szurkolókat. Dörög a ház, harsog az utca, csendet életveszélyes len­ ne elrendelni. Akkor ölni tudnának. Másnap a buszon senkitől sem hallok a futballról beszélni. V alakit az eredményről kérdezem. A fejét rázza: nem olasz. A másik sem. Észreveszem, csupa idegen közt vagyok, én, a római. . . TÓ TH SÁ N D O R 32 �________ hag yo m á n y M A R SC H A LK Ó ZSO LT. Mátrai képek II. (Fejezetek Nógrád megye zenetörténetéből) LU GU BRE 1985-ben Szirákon Teleki és kora címmel tartottak tanácskozást, ahol törté­ nelemmel, művészettel, irodalommal foglalkozó szakemberek osztották meg ismereteiket egymással. A helyszín kiválasztása nem véletlen. Teleki László gróf gyermekkorának jelentős részét az itteni családi kastélyban töltötte, később a megye politikai szószólója, s itt is temették el a sziráki temetődombon levő családi kriptában. E néhány sor arra szeretne emlékeztetni, hogy a nagy haza­ fit a zenetörténet is számon tartja egy különös, sehová sem besorolható arckép­ vázlat révén. Liszt Ferenc 1885-ben komponálta Magyar Történelmi Arcképek című zon­ goraciklusát. A sorozat történelmünk örökéletű íróinak, költőinek, politikusai­ nak zenei portréit rajzolja meg. Unikum a maga nemében. Nincs előzménye és talán folytatása sem. A negyedik tétel Teleki Lászlóról szól, a forradalmi Ma­ gyarország párizsi nagykövetéről, arról a széleslátókörű államférfiről, aki külö­ nösen a nemzetiségi kérdés megoldásában tekintett tovább kortársainál, aki ki­ hívta 1852-ben párbajra Haynaut, aki kiváló író volt (Kegyencét ma is játszák Illyés G yula átigazításában), a M agyar Tudományos Akadém ia tagja - és aki 1861. májusában öngyilkos lett. Tragikus sors, mint ahogy tragikus a Törté­ nelmi Arcképek valamennyi portréja a Széchenyi Istváné, Eötvös Józsefé, Vö­ rösmarty Mihályé, Deák Ferencé, Petőfi Sándoré, Mosonyi Mihályé. A mű a zeneszerző halálát megelőző évből datálódik, utolsó éveire, „Liszt Ferenc estéjére” ez a gyászos hang jellemző. Ekkor keletkezik a Csárdás macabre, a Balcsillagzat, a La lugubre gondola (Gyászgondola), a nagy pályatársnak em­ léket állító R. W.-Venezia. Gyászzene mindenütt - és a leggyakrabban előfor­ duló jelzők: Lugubre, Trauer stb. Nem véletlen, hogy a Teleki László-tétel a Trauermarsch, a Gyászinduló átdolgozása. Liszt ezzel a zongoradarabbal em­ lékezik meg nagy kortársáról, akit így nevez egyik Marie d’Agoult-hoz írt le­ velében: „A szép magyar jellem tökéletes megtestesítője.” E G Y B É C SI V Á N D O R M A D Á R 1890. őszén új karmester érkezik a losonci 25. gyalogezredhez. A jövevény szemtelenül fiatal: húszéves. Ifjú kora ellenére képzett, jónevű muzsikus. Bu­ dapesti, prágai és bécsi tanulmányai után zenekari hegedűsként megjárta már a Monarchia kisebb-nagyobb városait. Kiváló hangszerjátékos. A konzervató­ riumban Bruch II. hegedűversenyével diplomázik, zeneszerzői invenciójáról né­ hány induló, keringő, zongorakíséretes dal tanúskodik. Szorgalmas, fanati­ kus és nagyon tehetséges. Prágában összeesik az utcán az éhségtől, nincs mit ennie, koplal és fázik, de tanul és dolgozik rendületlenül. Személyesen ismeri Dvorákot, aki kitünteti biztatásával, egy zenekarban játszik Leo Fall-lal, a későbbi neves operettkomponistával. Nem csoda tehát, ha a több tucat jelent­ kező közül őt találják a legalkalmasabbnak erre az állásra. Ő lesz a Mo­ 33 �narchia legfiatalabb katonakarmestere, megelőzve ezzel édesapját, aki huszon­ négy esztendősen nyerte el annak idején ezt a megtisztelő címet. Mit csinál egy ifjú muzsikus, egy pelyhedző állú kölyökzenész, akit Lehár Fe­ rencnek hívnak ebben az álmos, poros felvidéki kisvárosban, amely bizonyára lomposnak és unalmasnak tűnik az osztrák, a cseh és a magyar főváros után? Mindenekelőtt természetesen ellátja azokat a feladatokat, melyeket a katonai élet hétköznapjai és ünnepei megkövetelnek. Ezek az alkalmak azon­ ban meglehetősen ritkák, marad még ideje arra, hogy továbbképezze magát, komponáljon. A papa határozott kívánságára az ezredparancsnok lányát, Fries Vilma kisasszonyt tanítja énekelni. A csinos, tizenhét éves baronesse előtt azon­ ban hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy tanára nem igazán ért a hangkép­ zéshez. Ő elsősorban hegedűs, zeneszerző, karmester - nem pedagógus. A vég­ telen skálázásokkal, rosszul megválasztott hangképző gyakorlatokkal többet árt­ hat, semmint használ növendékének. Lehár is unja az énektanárságot. A két fiatal gyorsan megegyezik: a kisasszony rekedtséget színlel mindaddig, míg az énekórák el nem tűnnek a feledés jótékony homályában. Az ifjú karmes­ ter rövid életű pedagógiai munkássága mégsem múlik el nyomtalanul: a baronesse már a második órán új Lehár-dalt énekel, az Emanuel G eibel szöve­ gére írt Vorübert. A „losonci remeteség” lehetőséget ad az elmélyült műhelymunkára, tapasz­ talatszerzésre. „A zenekarnak nem volt túl nagy repertoárja, de próbákkal sem terhelték agyon, így hát teljességgel a rendelkezésemre állt, s segítségével annyit kísérletezhettem rajta, amennyit akartam.” - így emlékezik vissza ké­ sőbb az itt töltött négy esztendőre. Mintha Haydn sorait olvasnánk, ő is vala­ mi ilyesmit írt annak idején kismartoni magányáról: „...kísérletezhettem egy zenekar élén, megfigyelhettem, mi erősíti és mi gyengíti a hatást, egyszóval, javíthattam, kiegészíthettem, kivághattam, kockáztathattam, el voltam vágva a világtól. Senki nem volt a közelemben, hogy kételyeket ébresszen magam iránt s gyötörjön, így eredetivé kellett lennem.” A karmester feladata, hogy az átiratokat, hangszerelésbeli változtatásokat elkészítse. A zenekar repertoárja ugyanis meglehetősen változatos. Ma már el­ feledett kismesterek (Fahrbach, Wallace, gróf Wilczek Henrik) kérészéletű mű­ vein kívül bemutatják például a Szentivánéji álom - és az Alessandro Stradella nyitányát, Liszt II. magyar rapszódiáját és Serly Lajos6 Palóc rapszódiáját, részleteket adnak elő a Lohengrinből, Parasztbecsületből, Aidából, Millöcker, Gounod potpourrikat játszanak, meg persze az elnyűhetetlen Strauss-keringőket. A koncertek műsorán általában szerepelnek Lehár-opuszok is. Ezek még nem remekművek. Ujjgyakorlatok inkább, tehetséges próbálkozások, amelyekben a kezdő komponista bizonyságot adhat felkészültségéről, szakmai tudásáról. A hangzatos címek mögött (Korallajkak, Adria-keríngő, Mese 1001 éjből, Sze­ gedi-induló, Az élet álom!, Bécsi életkedv, Sylphydek, Császárhuszárok, Bécsi vándormadarak) meglehetősen közepes alkotások húzódnak meg, amelyeket a szürkeségből talán csak a dallaminvenció és a kiváló hangszerelés emel ki. A Fries báró, a Pacor ezredes, a Losonci induló Lehár közvetlen környezeté­ nek hódol, a régi és az új ezredparancsnok nevét örökíti meg, és a városét, mely oly nagy szeretettel fogadta az ifjú művészt. Eközben dalok készülnek a helybeli - egyébként szépen zongorázó Rosa Crebian szövegére, „Tarkaságok a hangok világából” címmel egyveleget állít össze különböző klasszikus alkotá­ sokból. Az országos magyar daláregyesület pályázatot ír ki Jókai Királyhimnu­ szának megzenésítésére: 182 pályamű érkezik. Ebből a legjobb tizenkettőt az 34 �egyesület vidéki szervezeteinek küldi meg elbírálásra. A losonciakat is felkérik erre a megtisztelő feladatra. Az 1892. május 2-án megtartott gyűlé­ sen, amelyen többek közt a helyi egyesület karnagya és Lehár is megjelent, a bizottság a „Magyarország szent egysége" jeligéjűt tartja a legsikerültebbnek. Az elbírálás után a fiatal karmester is bemutatja Királyhimnuszát, versenyen kívül. Ez időből származnak első színpadi próbálkozásai. A „ D er Kürassier” ugyan még töredéknek marad, de a „Rodrigo " - véres és romantikus rablótörténet, ennek szövegkönyvét az ezred egyik fiatal főhad­ nagya írja - Lehár első befejezett színpadi műve. Az egyfelvonásos operát benyújtják a coburg-gothai herceg pályázatára, s bár a librettó jó, a hangsze­ relés pedig egészen elsőrendű, mégsem ők nyernek. Ennek ellenére bemutatják Losoncon a tisztikar és néhány polgári személy közreműködésével, nagy siker­ rel. Megjelennek első művei nyomtatásban a bécsi Hofbauer és a lipcsei Rüder cég, valamint a helyi Kármán részvénytársaság kiadásában. Lehár nemcsak a gyalogezred, hanem az egész város zenei életének meghatározó személyisége. Az ő közreműködésével mutatják be Haydn Teremtését, a L ehár-Éder-Thaisz -Simon-féle vonósnégyes pedig mindenhol szívesen látott vendég, ahol a szín­ vonalas kamarazenét kedvelik. Haydnt játszanak, a kortársak közül Dvoŕákot és Brahmsot - alig valamivel később az ősbemutatók világpremierje után. 1891. májusában nagy megtiszteltetés éri. Az előző évi rendelet értelmében a Gürtelen kívüli településeket Bécshez csatolják. Megszületik „Nagy-Bécs” , amely ekkor tizenkilenc kerületet számlál (1904 óta 21-et). Ebből az alka­ lomból rendezett koncerten a Praterben, a Dalnokok Csarnokában a keringő­ király, Johann Strauss maga vezényelte Nagy-Bécs valcerét egy ötszáz fős ze­ nekar élén. A műsorban fellépett Ziehreren, Komzákon, Czibulkán kívül a 21 éves losonci karmester is. Ő adja át Komzákkal együtt a babérkoszorút a ke­ ringőkirálynak. Ez a pillanat egy) életre meghatározó élményt jelent számára. Népszerű Losoncon. Sztár - , ahogy ma mondanánk. Fiatal, jóképű, tehetsé­ ges és, ha aranylantokkal díszített egyenruhájában zenekarát vezényli, szép­ számú közönség gyűlik össze akár a Vigadóban, ha éppen a cs. és kir. zene­ karnagyok nyugdíjalapja, esetleg a közkórház javára játszanak; akár a tiszti­ kaszinó farsangi ünnepélyén. Az ezredparancsnok születés- és névnapján fáklyás­ zenét, szerenádot adnak, hét végeken pedig térzenével szórakoztatják a város zeneszerető közönségét. Lehár 1894. télutóján hagyja el Losoncot egy kellemetlen epizód után. A tisztikaszinóban éjfél körül már nem hajlandó egy főtiszt parancsára hegedül­ ni: ő nem cigány, aki parancsra bazsevál. Összevesznek. Másnap ezredkihallgatáson színpadiasan, mint egy operetthős leteszi kardját az asztalra és bead­ ja lemondását. Önérzetes és konok, s még ekkor is csak huszonnégy éves. K ö­ vetkező állomáshelye Pola, ahol a Monarchia egyetlen tengerészzenekarának lesz a karmestere. Búcsúkoncertjét február 28-án tartják, amelyen Utolsó üd­ vözletek címmel hegedűszólót játszik. A losonciak még sokáig emlegették a kis karmestert, aki minden idők egyik legnagyobb operettkomponistája lett a Víg özvegy, a Mosoly országa, a Cárevics, a Luxemburg grófjának zeneszerzője. Különösen sokat emlegették a város előkelő hölgyei, akiket zenére tanított, ők viszont Lehárt korcsolyázni. Úgy mondják, hogy azt a tisztet, aki miatt mennie kellett, kiközösítették, s tüntetőleg elfordították tekintetüket, ha vélelenül összetalálkoztak vele az ut­ cán. 35 �KO N DO R ERN Ő D A LA I A balassagyarmati születésű zeneszerzőt a színháztörténet is számon tartja, Ő alapította meg az első magyar irodalmi igényű kabarét, a Bonbonniérét. Ő fedezte fel a fiatal Nagy Endrét és szerződtette húsz koronáért. Nála lépett fel Szép Ernő, Somlay Artúr. A színpadon H eltai Jenő sanzonjait énekelték, Bródy Sándor rövidebb színdarabjait játszották. Az egykori banktisztviselőből lett színész-igazgató könnyelmű, bohém em­ ber volt. Családi örökségét gyorsan ellumpolta, szegényen halt meg a hetedik kerületben. Magyar nótái azonban ma is élnek, megjelentek hanglemezen, ké­ sőbb kazettán, az ORI pedig külön műsorsorozattal idézte fel Kondor Ernő emlékét. A népies műdal, a magyar nóta sok vitát vált ki még napjainkban is. A XIX. századi Magyarországon a társadalom jelentős rétegének ez jelentette ze­ nében az egyetlen kulturálódási-szórakozási lehetőséget. Napjainkban a „tu­ dós” zenészek egy része - jelentős része - elítéli ezt a műfajt, vannak azon­ ban, akiknek ízlése csupán csak ezt képes elfogadni. Az igazság, mint általá­ ban, bizonyára a két véglet között van. Bartók úgy gondolta, hogy „a városi és a városias félmüveit tömegnek tömegcikk kell; örüljenek, hogy zenében legalább a hazai tömegcikket kívánja és nem a külföldi selejtes portékát” Óvott viszont attól, hogy ez a zene megfertőződjék a jazz, valcer, sramli sab­ lonjaival, ami azóta már sajnos bekövetkezett. A magyar nótának éppúgy megvannak a maga klasszikusai, mint minden más műfajnak: Simonffy Kálmán, Dankó Pista vagy Fráter Lóránd. Kondor Ernő közéjük tartozik. (Válogatott dalainak kottáját legutóbb a Zeneműkiadó jelentette meg, 1988-ban.) Dalai a magyar nóta iskolapéldái: megtalálhatók bennük a népies műdal legfőbb sajátosságai. A jellegzetes giusto ritmusképlet emlékeztet a verbunkosörökségre, amelynek merev, csökönyös, vég nélküli is­ mételgetése gyakran unalmas. A bokázó figuráció a sorvégzőkön, a Lehullott a csillogó hó kezdetűben például, szintén verbunkosmaradvány, instrumentális tánczenei örökség. A dalokban sok a skálaszerű dallammenet. A leghosszabbat talán Egressy nótájában találjuk a Hull a fának a levele címűben, - undecima távolságot jár be. Kondornál ez csak egy oktávra terjed, a Hull a könnyem a virágra kezdetűben. A zeneszerző szívesen él a dallamszekvencia eszközével, így legismertebb nótájának, a Vén cigánynak kezdőütemeiben. E művével nyerte meg 1910-ben egy amerikai zeneműkiadó dalpályázatát és a New York-i dalversenyt tizennyolc évvel később. Gyakori az akkordfelbon­ tásból építkező melodika, mint a Kertes házban, vagy a Van nékem egy gerlicémben. A kromatika távol áll a magyar népdal szellemétől, a népies mű­ dalban azonban előfordul. A Badacsonyi csárdás kezdete, vagy a Sárika, Sá­ rika, kis szentem jó példa erre. „Csak fűszer és nem kenyér” - mondaná Szabolcsi Bence. Mégis a magvar nótának helye van mindennapi életünkben, a megfelelő alkalmakkor, helyen, időben és mértékben. A zenészek egyébként azt szokták mondogatni, hogy véletlenül nem lehet jól játszani, véletlenül nem lehet jó zenét írni. Aki maradandót alkot, az jó zeneszerző. És Kondor Ernő jó zeneszerző volt. „ A K I D U D Á S A K A R L E N N I...” A dudáról Bartók azt írja 1910-ben, hogy „most már valószínűleg csak a magyarságnak Komáromtól Egerig terjedő határhelyiségeiben és Szentes tá­ jékán van meg.” Amikor az ország egyes területeiről már kiveszett, ugyan­ �akkor Nógrádban 1949-ben 16 dudást tartanak számon és a század ötvenes éveiben is találunk 8 -10 zenészt a megyében, akik ezen a szép, ma már ke­ véssé ismert hangszeren játszanak. Története több mint kétezer évre nyúlik vissza. Már Néró császárról felje­ gyezték, győzelmének ünneplésekor a choraulam et utriculariumon (e hangszer ősén) kívánt játszani. Kezelését Rómában külön iskolákban tanították. Magyarországon a dudára vonatkozó első feljegyzések a X III. századból származ­ nak, személynévként azonban már 200 évvel korábban előfordul. Legkorábbi ábrázolását egy Corvin-kódex keretdíszén találták meg, amely Mátyás idejében keletkezett. A X V I-X V II. században meglehetősen elterjedt, többféle elneve­ zése ismert: tömlősíp, gajd, csimpolya. A katonaság szintén igényt tart rá, is­ merünk hadidudásokról szóló híradásokat. Abafi Mihály kedvenc hangszere. Feltűnik a nagy flamand festő, Brueghel festményein a Paraszttáncon, a Pa­ rasztlakodalmon és ugyanabban az évben, amikor Dürer megalkotja a dudást ábrázoló remekét, Magyarországon - ezt Taurinus István Stauromachia című könyvének címlapjáról tudjuk - Dózsa György és társainak kivégzését is ez­ zel a hangszerrel kísérik. Szerepe nyilván ugyanaz, mint annak idején a római amfiteátrumokban az orgonának: nemcsak ünnepélyesebbé teszi az eseményt, hanem erőteljes hangjával elnyomja a haldoklók hörgését és jajgatását. Hama­ rosan helyet kap a főúri rezidenciák zenekarában, de jellegzetes hangszíne és rosszul hangolhatósága miatt később kimarad onnan. (Két dudás azért sem fér meg egy csárdában, mert egyrészt osztozniuk kellene a bevételen, más­ részt nagyon nehéz összehangolni a két hangszert.) Becses értéke a zenetörté­ netnek az a dudásábrázolás, melyet a sziráki evangélikus egyház 17 14 -16 . évi anyakönyvében találunk. Gyakran dudával verbuválnak. A duda-hegedű duó a cigányzenekar egyik őse. Népszerűsége a múlt században csökken, Pap Gyula is panaszkodik erről a Palóc dalok előszavában. Az I. világháború után azonban a nagymérvű sze­ génység miatt ismét előkerültek a kamrák mélyéről a régi, kiszáradt hangsze­ rek. A dudatömlő kecske-, kutya-, vagy csikóbőrből készül, leggyakrabban mégis birkabőrből. Ilyen hangszere van Lapajnak, a híres dudásnak Mikszáth novel­ lájában. A jobb első lábcsonkba a duda fújtatóját, a balba a bordósípot, a nyaki részbe pedig a dudafejet kötik be. Ehhez illeszkedik a kettős síp. Egyik szárán az úgynevezett dallamsípon összesen hét hangképző nyílás található. Fel­ ső részén helyezkedik el a „bolhalyuk” . Az oldallyukkal, amelyet váltó-, il­ letve stimmlyuknak is neveznek, változtatni lehet a dallamsíp alaphang­ ját oly módon, hogy nagyságát a szélére ragasztott viasszal szabályozzák. Hangterjedelme egy oktáv, hangsora dúr vagy mixolíd. A síppár másik tag­ jának, a hangsípnak egyetlen hangképző nyílása van. A nyelvsípot, ezt Nóg­ rádban és Hontban piszkornak nevezik, a sípszár két csövének felső nyílásá­ ba illesztik. A 60-80 cm hosszú bordósíp egyetlen hangja a kettőssíp alap­ hangjánál egy-két oktávval mélyebb. Ez a jellegzetes búgó hang megszakítás nélkül kíséri a dallamot és a kontrát, erőteljes hangjáról írja a Bercsényi házassága című vers szerzője, hogy: „Sok hangos hegedű jól megvonva zenge, Duda hordójátul a kőfal is renge.' Manga János a Magyar duda - magyar dudások a X IX -X X . században cí­ mű szép tanulmányában így indokolja a megyei dudások nagy számát: „A nógrádi pásztorélet sajátosságai és a nógrádi táj... magyarázatot ad arra, amit 37 �már említettünk is, hogy itt az első világháború utáni esztendőkben még min­ dig kb. harminc pásztornak volt dudája. Bár néhány pásztor, aki dudálni is tudott a világháború utáni esztendőkben bányász, bányamunkás, napszámos lett, mert mint pásztor, megfelelő helyet nem talált magának, dudáját to­ vábbra is megtartotta hiszen környezetéből nem szakadt ki és a szegé­ nyebb községekbe a pásztorból lett bányász, illetve napszámos is elment du­ dálni egy-egy lakodalomba, vagy bálba. A nógrádi pásztorok pedig - főleg a a juhászok - majorokban vagy azok közelében éltek - pásztorok, udvari cse­ lédek környezetében, amelynek cselédsége előbbi életformájából, tradíciójától éppen szegénysége miatt nem tudott elszakadni.” A nógrádi dudások tehát a pásztorok közül kerültek ki. Nagy részük írniolvasni sem tudott, iskolába nem járt. A hangszerjátékot rokonaiktól, ismerő­ seiktől tanulták. Nemcsak a réteken, mezőkön dudáltak unaloműzésből vagy a maguk gyönyörűségére, hanem bálok, lakodalmak alkalmával is. Ők ját­ szottak farsangi bálokon, húsvétkor. Karácsony böjtjén dudával mentek köszön­ teni, az éjféli misén pedig dudaszó jelentette be a pásztorok hódolatát. Ezzel magyarázható, hogy az Ipolyság környéki idős kántorok a két világháború köz­ ti időszakban a mise alatt az orgonán dudaelőadásra jellemző apró motívu­ mokat az (ún. „apraját” , „cifráját” ) ismételgettek. Duda hatását őrzik az ál­ talában páros ütemű, tánctempójú, egyszerű ritmusú népdalaink, amelyek ambitusa nem haladja meg az oktávot - ez a dallamsíp hangterjedelme. Ezeket dudanótának nevezzük. Instrumentális tánczenénk legkorábbi emlékeiben is rá­ ismerhetünk e hangszerjáték sajátosságaira. A legismertebb nógrádi dudás a szécsényfelfalui Bertók Mihály volt. Kiváló hangszerjátékosként és ügyes kezű hangszerkészítőként ismerték. 1949-ben 72 éve­ sen még dudált Etesen, farsang napján. Tőzsér Ferenc Salgótarjánból költözött Lukanényére, ahol megbecsült dudás hírében állott. Neves dudások voltak még a a tereskei Ciglan János és Lukács Péter, a nógrádmegyeri Gyurkó Pál, Berényben élő Koós József és Havran János. A századfordulón a dudások számára még versenyt is rendeztek a szomszé­ dos Ipolyságon, amelyen jelen volt G yőrffy István és Bartók Béla. Ezt az eseményt örökítette meg Móra a Honti igricek című novellájában. A népi képzelet a dudásokat emberfeletti képességekkel, tulajdonságokkal ruházta fel. Úgy hitték, hogy a dudálást éppúgy, mint a boszorkányságot, a keresztúton lehet elsajátítani. Történetek keringtek a nőtincsi juhászbojtárról, akinek a dudája magától játszott. Egy másik duda pedig meg is kérdezte a gazdájától, melyik nótát fújja. A dudás az ördög cimborája. A levegőből ér­ kezik a lakodalomba. A szűre ujjából malacokat varázsol elő. Ezért mondja a népdal: „ A ki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni, Ott kell annak megtanulni, Hogyan kell a dudát fújni.” Egyike „pokoljáró” költőinknek, József Attila nem véletlenül választotta ezt a dalt verseskötete mottójául. A dudás valóban démoni figura. Hangszere semmihez sem hasonlítható, a dudafej szarvai mintha magát az ördögöt idéznék. (Általában kosfejet ábrá­ zolnak.) Azonkívül pedig muzsikus. Arany is ezt a diabolikus jelleget emeli ki Ünneprontók című balladájában: „Hát íme, kapóra dudás közeleg. Egy sanda, szikár, csúf, szőrös öreg, �Tömlője degeszre fújva; Füle táján két kis szarva gidának, - Mintha neki volna szarva magának, Sípján már billeg az ú jjá .” , M ÁTRAI K É P E K „Részemről mi sem tud annyira megindítani, mintha csendes, holdas éjszakán néhány palóc lánykát hallok dalolni” - írja Papp Gyula Palóc nép­ költeményeinek előszavában. A népzene, népdal jelentőségére már Vikár, Bar­ tók, Kodály figyelmeztettek. Érezték azt, amit Pálóczi Horváth Ádám egy év­ századdal előttük így fogalmazott meg: „ Nagyobb kár egy-egy régi dal pusz­ tulása a hódoltató tábor hatvanfontos ágyújáénál” , majd úgy, hogy népdalaink „ Beethoven-szimfóniák kicsiben” . Meghallották F ülep Lajos sürgetését. „G yo r­ san kell cselekedni most, vagy soha, m ert nemsokára késő lesz, nem lesz magyar paraszt és nem lesz népművészet, amelytől tanuljunk.” Kiváló népzenekutatóink, Borsai Ilona és Manga János, Vikár László7 és Járdányi Pál pró­ bálták feltérképezni nógrádi népzenekincsünket, újabban pedig Nagy Zoltán ta­ nár úr gyűjtéseinek, kutatásainak köszönhetjük, hogy többet tudunk summásés bányászdalainkról, népballadáinkról. Kodály több ízben gyűjtött Nógrádban, utoljára 1922-ben, feleségével. Be­ járták az egész megyét Ecsegtől Diósjenőig, Tolmácstól Szarvasgedéig, Szandáig, Jobbágyiig, Becskéig, Palotásig, Bárnáig, Tarig, Zabarig. (Ezen falvak egy része akkor még a szomszédos megyékhez tartozott.) Itt szerzett élményei, az itt gyűjtött népdalok, az itt élő nép mítoszai, szenvedései, reményei és min­ dennapjai szólalnak meg monumentális kórusművében a Mátrai képekben. B i­ zonyára nem gondoltak arra a szuhai, mindszenti, zabari, tari, ecsegi, verebélyi kondások, summások, parasztasszonyok Tóth Emerencia, Horváth József, Csikós Aladár, Forgó Mátyás, Pádár Ignácné, Lőrincz Mária és Balog Erzsé­ bet, hogy amikor annak a „pesti úrnak” énekelnek, „aki szerkesztette a nótá­ kat, a kottákat jegyezte fel” az örökkévalóságnak énekelnek. A Mátrai képek vegyes kari ciklikus mű, amelynek tételei attacca kapcso­ lódnak egymáshoz. Élettabló, népdalszimfónia, - vagy még inkább szvit. Első része ballada Vidróczki Marciról, a Bükk és a Mátra Robin Hoodjáról, hírhedt betyárjáról-mesehőséről és igazságosztó rablólovagjáról, Bogdál Fe­ renc könyvéből ismerjük élettörténetét. Szökött katona, tolvaj és gyilkos, aki - a nép legalábbis úgy tudja - , csak a gazdagokat fosztogatja és a szegénye­ ket gyámolítja. Fittyet hány a csendőröknek és mindig ő győzedelmeskedik, mert csodatévő gatyamadzagja megoltalmazza. Széplányok és asszonyok szere­ tője, igazi vagány, aki női ruhában menekül üldözői elől, vagy éppen kedve­ sének ágyában bújik meg, csizmástul. Bővérű gazember, szeret mulatni. Tán­ colás közben vödörszámra öntik a fejére a bort, mint Toldi Miklósnak an­ nak idején. A szép, régi stílusú dallam kísérete „a háttérben marad: a gazdátlan, meg­ bomlott juhnyáj gomolygását, a tájat, s még inkább a balladahallgató közön­ ség csodálkozó sóhajait, halk közbeszólásait sejteti” A fel-alá hullámzó tizenhatodok a hegyek-völgyek kontúrjait rajzolják elénk, azokét a hegyekét és völgye­ két, amelyeket Kodály oly jól ismert. (Szabolcsi Bence Úton Kodályhoz című könyvében külön fejezetet ír Kodály és a hegyek címmel.) Hegyi éjszakák és nappalok kelnek életre. Ezeket a partitúraoldalakat csak az a komponista alkothatta meg, kinek zeneszerzői, pedagógiai, zenetörténészi, népzenegyűjtő munkája mellett arra is van ideje, hogy naplójában feljegyezze: a bárnai er39 �dőben épp most vágják ki az utolsó vörösfenyőket. A Már Vidróczki emlegeti a bankót népdal nem erről a vidékről való. A rablóvezér halálát elbeszélő ballada - a verebélyi Zagyva-hídnál ölték meg cimborái hőst sirat el. Olyan hőst, akit a nép teremtett magának, hogy felruházza saját álmaival. A Don Giovanni fináléja jut eszünkbe. Ott is így gyászolja a mitikus nőcsábítót nem a szöveg, a vers - , hanem a zene. Az Elmegyek, elmegyek kezdetű népdal pár sor csupán, mégis évezredes, örök emberi kérdések fogalmazódnak meg benne. Kontrasztokból építkezik: a férfi- és a női kar ellentétéből és egymásrautaltságából - a Férfi és a Nő ellentétéről és egymásrautaltságáról szól. Az elvágyódás és a féltő gondosko­ dás, a ködös álmok bizonytalansága és az otthon biztonsága - az elválás ke­ serűsége és a viszontlátás reménye csendül ki ebből a néhány ütemből. A Madárka, madárka dallamot Kodály úgy jegyezte le, olyan ritmusban, ahogyan előtte soha sem hangzott fel, lévén dallamközlője nem volt különösebben jó hallású asszony. Az idegenből hazagondoló „igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz” gesztusát érezzük ki belőle. A zárórész változatos életkép a Sej, a ta­ ri réten dudabasszus feletti melódiájával, a régi guodlibet-technika feleleve­ nítésével. „Apró-cseprő házi gondok, evés, ivás, vendégeskedés, lánykiházasítás stb. dalolnak itt kórusban és mindezen felül egy igazi baromfiudvar csipogása-gágogása vegyül össze a háziak és szomszédok hangjával.” G Á B R IE L F E R E N C Hegedűművész volt és zenepedagógus. 1889-ben született Salgótar­ jánban. Édesapja is kiváló muzsikus, annál a Koessler Jánosnál tanult zene­ szerzést, akinél többek közt Bartók, Kodály, Dohnányi és Weiner. A helyi bányazenekar karmestere. Gábriel Ferenc a budapesti Zeneakadémián Bloch József és Hubay Jenő nö­ vendéke, majd Párizsban Maurice Hayot-é. 1910. márciusában zenetörténeti jelentőségű koncertet ad társaival a francia fővárosban, mivel „a párizsi zenei világnak nagyon téves hiedelmei voltak a magyar zenéről, elhatároztuk, hogy neves, de Párizsban még ismeretlen magyar szerzők müveiből bemutató hang­ versenyt adunk.” - írja visszaemlékezéseiben. - A műsorban fellép Bartók is. Hazatérve az Országos Szimfonikus Zenekar, majd a düsseldorfi Hofoper koncertmestere. Tanít a Nemzeti Zenedében és négy évtizedig a Zeneakadé­ mián. A húszas évek népszerű Hubay-vonósnégyesében játszik, a névadón kí­ vül még Zsolt Nándorral és Zsámboki Miklóssal együtt. Triójával Berlinben, Kölnben, Párizsban lép fel. Tanítványa például Varga Tibor, Halász Ferenc, Martzy Johanna. Növendékei jelentős díjakat nyernek, a világ minden táján öregbítik a magyar hegedűiskola jó hírnevét. Unokája jelenleg Portugáliában él, a portói szimfonikus zenekar koncertmestere. B É N I BÁ C SI Úgy sétált a pásztói utcákon kezében ételhordójával, vagy fonott kis kosa­ rával, mint egy falusi tanító. Előre köszöntek neki, mindenki ismerte, a város első díszpolgára volt, nevezetesség. De elbeszélgetett fekete fejkendős né­ nikkel, öreg parasztemberekkel, mert ő még beszélgetni is tudott. Tanító is volt persze, meg teológus, zenetörténész, egyike utolsó polihisztorainknak. Hosszú évtizedekig lakott Pásztón, bár szinte véletlenül került ide. „A magyar Athén” -nak nevezett Egerben született. Édesapja az ottani szesz­ gyár gépésze. Nagyműveltségű férfi, egy öreg cigánytól még cimbalmozni is megtanult, ezt a tudományát aztán továbbadta fiának, akit a híres L iceumba íratott be. Az ének- és zenekarban muzsikál. Visszaemlékezéseinek egyikében 40 �megemlítette, milyen szívesen hallgatta nyári estéken a katonai rezesbandák zenéjét és a trombitajeleket. (Ezeket a szignálokat állítólag Haydn komponál­ ta.) Zircre kerül noviciusnak. Itt ismerkedik meg a gregorián zenével. Ének­ kart vezet, az önképzőkör elnöke, előadásokat tart. Tanára az a Békefi R e­ mig, aki a ciszterciek budai gimnáziumát alapította és ő írta a pásztói apát­ ság történetéről szóló vaskos könyvet. 1920-ban Innsbruckba megy, az egyete­ men teológiát és zenetörténetet tanul hat esztendeig. Huszonöt évesen a teoló­ gia doktora. Másodéves, amikor rábízzák a gregorián-oktatást. Itthon a Szent Imre (mai József Attila) gimnázium tanára. Zenekart és énekkart vezet, még oboát és trombitát is tanít, valamint kottaolvasást. Az országban elsők közt játsza­ nak Hindemithet és Vivaldit. Tankönyveket ír. A Kerényi Györggyel közösen készí­ tett Énekes ÁBC-jén nemzedékek nőnek fel. A Magyar Énekkutatók Egyesü­ letének főtitkára, és még mindig kevésnek érzi tudását. Teológiai doktorként középiskolai tanárként iratkozik be harminckét évesen Kodály zeneszerzés­ óráira. Szülei 1913-ban költöznek Pásztora, ő jobbára mégis csak vakációzni jár ide, egészen 1945-ig. Ekkor perjel lesz ebben a városban. A Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemen a népzene lektora, a Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának igazgatóhelyettese, majd megbízott igazgatója. Tanít a Ze­ neakadémián, nemzetközi tudományos szervezetek tagja. Fő kutatási területe középkori zenetörténetünk, a gregorián és a magyar népzene. E témákban írt tanulmányai megjelennek a Zenetörténeti Tanulmányok köteteiben, a Magyar Zenei Szemlében, a Studia musicologicaban. A több kötetre tervezett Magyarország zenetörténete című hatalmas vállalkozás lektora, szerkesztője. (Az első rész megjelenését még megérhette.) Dolgozik a Magyar Népzene Tárán. Érdeklődési köre végtelenül sokrétű, Haydn utolsó hat nagy miséje éppúgy foglalkoztatja, mint Bartók kézírása. Válogatott cikkei 1976-ban jelentek meg. Hanglemezeket szerkesztett, a Magyar Népzene, a Magyar Gregoriánum soro­ zatait. Négy nyelven publikált. Óriási életmű. Nemzedékek munkáját végezte el egymaga. Mérföldkő volt. Minden idők egyik legnagyobb zenetörténésze, akinek neve nél­ kül sem Magyarország zenetörténetét, sem pedig a majdani „Nógrád megye zenetörténeté” -t nem lehet megírni. CODA Majdani ,,Nógrád megye zenetörténete” : korán elhalt, tragikus sorsú művé­ szek, tehetséges mesteremberek, bohémek és alkoholisták, egyszer-volt zenész­ csodák... Mit fog vajon a jövendő zenetörténésze megírni ebből a végtelenül válto­ zatos, szép és izgalmas forgatagból? És főképp kinek fogja írni, lesz-e szük­ ség zenére, zenetörténetre a világnak ezen a táján? A válságba került, önma­ gát kereső ország nem a művészeket, nem a művészetet, a zenét fogja-e leg­ először feláldozni azért, hogy kijusson ebből a kátyúból, mondván: ha majd gazdasági-társadalmi-politikai gondjaink megoldódtak, akkor majd lesz idő, pénz és energia a művészetre is? Tudni fogjuk-e azt, hogy az új Magyarországot csak kiművelt emberfőkkel, képzett és kulturált néppel tudjuk majd megte­ remteni? Lesz-e közönsége a zenének, aki érti, szereti, mindennapjai részesé­ nek vallja azt? JE G Y Z E T E K 6. S e r ly L a jo s fia , S e rly T ib o r L o so n co n sz ü le te tt, 1900-ban. A Z e n e a k a d é m iá n K o d á ly n á l és H u b a y n á l ta n u lt. A m e rik á b a n élt. Ő fe je z t e b e B a r tó k 3. z o n g o ra v e rse n y é t, és a h á tra h a g y o tt v á z la to k a la p já n ő á llíto tta ö ssze a B r á c s a v e r s e n y t. 7. A „ J ó b o rt á ru l S i r ja i n é ” (K e re k az én szű röm ) k e zd etű d u d a n ó ta p éld áu l V ik á r n ó g rá d i (b e ré n y i) g y ű jé s é b ő l k e r ü lt b e a „ K á lla i k e ttő s ” f in á lé já b a . - VÉGE 41 �A. G E R G E L Y A N D RÁ S A palóc történettudat változásai Hogyan tükröződik a múlthoz és a hagyományokhoz való viszony egy falu­ település mindennapi életében? Milyen szerepet játszik az etnikai identitás és a kultúra intézményes vagy közösségi tartalma a társadalmi-történeti változások­ ban? Átélhető-e (s milyen módon) a származás, a kontinuitás jelentősége, s milyen etnikus szimbólumokban formázódik a táji hovatartozás-tudat? Ezekkel a kérdésekkel kutattam a nagyvisnyói helyi társadalom életképességét, változás­ hajlandóságát. Manga János palócföldi monográfiája (Manga J. 1979.) a palóc népcsoport több mint háromszáz éves identitástudatáról közöl okleveles bizonyítékokat. Az oklevélkutatások nehéz helyzetben vannak Nagyvisnyó palócságával kap­ csolatosan, hiszen a Felvidéken, Borsodban, Nyitrában, Zemplénben is van ilyen nevű község (Fodor F. utal Lipszky térképének repertóriumára), sőt Fényes Elek Geographiai szótára még egy gömöri Visnyóról is tud (Fényes E. 1851. 307. p.). A mi Nagyvisnyónk mindezek közt talán a legnagyobb volt, s Fodor Ferenc dédesi cserkésztáborozása közben azért találta figyelemre ér­ demesnek, mert szemmel láthatóan „ősiségében változatlan, minden idegen hatástól mentes egykori jobbágytelepülésnek” tűnt. Kandra Kabos, Ipolyi Arnold illetve Karácsonyi János munkái nyomán Fodor úgy véli, hogy Nagy­ visnyó vagy a honfoglalás óta létezik, vagy a X II. században települt, s az esetben kun (illetve kabar-palóc) eredetű. Az első okleveles adatokat a X III. századból említi, s idézi is a dokumentumok Visnyóra vonatkozó részét egészen 1928-ig. Fodor Ferenc munkáját nem foglalhatom össze rövid vázlatban, s arra sem vállalkozom, hogy Nagyvisnyó kun vagy török-kori históriájához dicsőséges momentumokat idézzek ebből a monográfiából. „Palócország” vagy annak keleti csücske meglehetősen sokat szerepel a régi irodalomban. S ez országrészből Nagyvisnyó kevésbé ismeretes, mint a szomszédos dédési vár vagy a másik szomszéd, Szilvásvárad, s annak jó oka van. Ugyanis épp a Bükk-hegység Eger és Putnok közötti szakasza igen régi közlekedési, ke­ reskedelmi és hadi útvonal lehetett, Eger és Szarvaskő vára őrizte a tájat az Eger-patak völgyében, Dédes és Putnok vára pedig a Sajó völgyében. E két völgyrendszer között fekszik Nagyvisnyó, a Szilvás-patak partján, meglehe­ tősen sovány talajon, mezőgazdaságra alkalmatlan terepen, bükkerdők völ­ gyében. Fodor a történeti múltat ismertető fejezetet azzal zárja: „A völgy régen járt útja 1908-ban vasutat kapott. Úgy látszik azonban, hogy ez sem sokat változtatott Visnyó életén” . S ez nem csupán rezignált megállapítás, hanem bevezetés egyúttal Fodor vezérgondolatához: Nagyvisnyó jelentősége nem történelmi nagyságában vagy hírességében van, hanem abban, hogy népe, a palóc nép kontinuitásának bizonyítéka lehet. Fodor Ferenc a Jászság „életrajzírójaként” a jász folytonosság üdvözlője. A palóc Nagyvisnyó esetében azt óhajtja bizonyítani, hogy „a Bükk mö­ götti palócság egyenes leszármazottja az itteni első letelepülőknek” , s ez a 42 �visnyói nép „keveretlenűl maradt az utolsó évtizedekig” . Jobbágyösszeírások, dicalis jegyzékek, kataszteri névlajstromok alapján a palóc hadak létét, csa­ ládtörténetét vázolja föl, s valószínűsíti, hogy a névazonosság alapján az első kabar letelepülők egyenes leszármazottainak mondhatók a huszadik századi visnyói palócok. Érdekes adatokat közöl arról, hogy a török uralom után is „sértetlenül fennállott a palócok primitív társadalmi és gazdasági rendszere” , „az osztatlan hadak osztatlanul bírták a vagyont, illetve a jobbá­ gyokat, amit közös állatállománnyal közösen műveltek” . A török hódoltság alatt ugyan „erős népmozgalom folyt le a palóc vidéken, de ez a mozgalom nem terjedt túl a palócság területén” , s „a csöndesebb idők beálltával már megszűnt a palócságnak ez a belső népmozgalma” , „nagymértékben állandó­ sult Visnyó lakossága” (23- 25. p.). A falu ősi hadait a szerző több származási metszetben mutatja be. Alapos helyrajzi vázlatokat közöl arról, hol laktak ezek a hadak s hány ágra sza­ kadtak idővel (némely család esetében, például a Molnárok, a Fónagyok, a Likaiak históriájában harminc vagy harminckilenc hadat mutat ki egyidőben). Közli a ragadványnevek - vagy ahogy ő használja: „tapadónevek” - listáját, s megállapítja, hogy a jobbágyfelszabadítás illetve „a föld felszabadítása után egy pár év múlva már erősen megtelt a falu idegen, más vidékről jött ele­ mekkel” , de ezek nagy része mintegy fél évszázad alatt tovább is vándorolt Visnyóról. Nem szándéka a palócság etnográfiai jellemzése, ám a jobbágy­ összeírásokból kimutatja, hogy „a ház- és vagyonközösség megszűntéig, a X V III. századig, átlag egy jobbágytelken két család ült, s az 1850-1890-es években az ősi telkek rendkívül nagy osztódása következtében a palóc vi­ déken is kivételes bonyolultságú utca-udvaros telekrendszer alakulhatott ki. Az 1850-es években legnépesebb Molnár-had például harminchét birtokos családdal harmincnégy házban, lakott, hét házcsoportban és talán hét eredeti telken. A rendkívüli belső telekosztódás zsúfolt falurészt eredményezett, udvar, kerítés és kert nélküli területet, ahol a házközösség és a hadak széttelepüléses utak és ösvények kialakításával járt együtt, melyeket utóbb telekkönyvileg is utcának minősítettek. A régi jobbágyhadaknak pincéje, kertje, beltelke is volt, helyszűke miatt ezekbe települt a nagy család szaporodása során. A családok új sarjadékai az ősi hadak eredeti telkeire, házközösségeibe telepedtek, a kertet és a kaszálót használták föl, s nem a faluszerkezethez, a falu alaprajzához igazodott a nép, hanem a telkek hosszában bővítette lakó­ házát, udvara két oldalán, vagy éppen keresztbe azon, ahogy lehetett. Fodor ezt a rendszertelen településmódot a török fajú népesség ősi vonásá­ nak tartja, ugyanakkor részletezően tárgyalja, hogy az eredetileg keskeny völgybe zárt területen, hogyan épült ki 1870 és 1890 között Nagyvisnyó ké­ sőbbi faluképe. A falu mai alaprajza lényegében azonos a száz év előttivel (a mai itt nemcsak 1930-at, hanem 1980-at is jelent.) Nagyvisnyón a telek fogalma te­ lepülési értelemben szinte nem is létezett, csak a kataszteri térképen, hiszen a belsőségek 4 -14 négyszögöles telkeken vannak, vagyis a „telek” nem­ egyszer csupán házhely nagyságú kis térség, melynek határait maga a lakó sem igen tudja már. A szűkösségnek nemcsak természetföldrajzi okai van­ nak, (patak, agyagos dombhát, erdő, vízmosás, stb.), hanem a társadalmiak is. Ilyen például a népességszám: a visnyóiak szaporodása Fodor szerint elég jelentékeny volt a múlt században (évi 0,6%), sőt a falu feltételezhető kibocsá­ tóképessége is nagy lehetett, ami az Alföldre, a Jász-vidékre települtek szá­ mából is látszik. 43 �Adatai szerint „az 1869-es népszámlálás 1012 lelket, az 1881-i 924-et, az 1900-as 1066-ot, az 1910-i 1164, az 1920-i 1190 lakost talált Visnyón” (s ez utóbbi adat nem tartalmazza a 29 első világháborús hősi halottat). Meglehetősen erős volt Visnyó endogám zártsága, s még erősebb a ha­ gyományos palóc-magyar identitástudat féltése, a faluközösség egységének ér­ zelmi védelme. S ha rákényszerült a communitas, hogy papot, tanítót idegen­ ből hívjon, mert elszegényedett ősi hadaiból szellemi vezér már nem került ki, csak olyat választott, kinél biztos lehetett etnikuma tiszteletben tartásában. Bizonyos történeti korszakokban évtizedekre eltűnik a zsellér és jobbágy közötti társadalmi különbség, megint más periódusokban viszont a református, a katolikus és a zsidó között is akkora küzdelem dúl az egyenlőtlenségek ürügyén, hogy évtizedes pereskedések kísérik a visnyói hétköznapi életet. Az első, 1556-ból származó névjegyzékben 13 jobbágy mellett 5 zsellérrel talál­ kozunk, száz év múltán már 9 zsellér lakott Visnyón, s 1828-ban 42 jobbágy­ család mellett 10 zsellér és 5 lakó, két mesterember és egy zsidó kocsmáros élt a faluban. Ekkor egyetlen egész telkes sem volt köztük, háromnegyed telke volt kettőnek, féltelke 52-nek, negyedtelke 4 1-nek. A jobbágyfelszabadítással 2 1-re nőtt a házas zsellérek száma, a mesteremberek is többen települtek: 1851-ben 2 kovács, 2 csizmadia, 3 molnárt, 2 ács és 2 kőzsindelyfedő lakott Visnyón Fényes E lek szerint. A földön és az erdővágáson kívül a visnyóiak a fuvarozásban vállaltak szerepet, az volt kiegészítő kereseti forrásuk, a szerző nem győzi hangsúlyozni, hogy cseledmunkára, szolgálatba, gulyásnak, kon­ dásnak, napszámosnak nem szívesen szegődött a visnyói, még iparos sem ke­ rült közülük, s e tisztségekben mind idegen nevek viselői vannak. Még az első világháború idejéről való adólajstromokból is az derül ki, hogy „az ősi hadak bizonyos mértékben még mindig tartják magukat szörnyen elaprózódott földjeiken” . A vasút kiépülése után is erdei fahordást, szállítást vállaltak, s nem indult meg mobilitásuk a környék ébredő ipara felé. Két fontos momentumot kell megemlíteni e munka kapcsán. Az egyik az, hogy akár jász, akár palóc vagy bihari etnikai viszonyokról szól, nemcsak a származás- és a lakófolytonosság nagyszerűségét hangsúlyozza, de megjegy­ zéseivel azt törekszik bizonyítani, milyen ősi és milyen mélyen magyar ez a falusi közösség, melynek társadalmi, történeti és geográfiai környezetét vizs­ gálja. A két világháború közötti nemzetideológiának megfelelően Nagyvisnyó Fodor írásában nem egyszerűen egy hegyek közt rekedt község, amely „ked­ vezőtlen adottságok között” küszködik évszázadok óta, s népességét tatár, török vagy szláv veszedelem szorongatja, hanem - például „a felduzzadt tótság délfelé való beszivárgásának” ellenálló végvár, névtelen helyőrség, ahol a falu „kabar-palócai ...a honfoglalás óta derekasan tartják a magyarság hely­ zetét” (35. p.). Miközben kitér arra, hogy „a jobbágyfelszabadítás után még az a társadalmi különbség is eltűnt, ami a zsellér és jobbágy között fenn­ állott” , azt is hangsúlyozza, hogy milyen módon terjeszkedett el a zsidóság, miként vásárolta föl az ősi hadak elszegényedett maradékaitól kicsiny földjei­ ket, külsőségeiket. Keményen kapaszkodik tehát Fodor a honfoglalás kori be­ vándorlás eszméjébe, bár a történeti és a néprajzi szakirodalom nem kezeli ilyen egyértelműen a palócok származását, kun vagy kabar (besenyő?) ere­ detét, letelepedésük tényleges időpillanatát, kultúrájuk és etnikai tudatuk va­ lódi tartalmait.* A másik, említésre méltó momentum - a vallás, a hit, az egyházhoz való viszony - sem független a korábbi etnokulturális kérdéskörtől. Az 1602-ben *L ásd G y ö r ffy G y. 1940. M a n g a J . 1979. é s h iv a tk o z o tt fo r r á s a ik , v a la m in t B a k ó 1980., T á la s i I. 1980. K ó sa I., F ile p A. 1975. T á r k á n y S z ű c s E . 1980. 44 F. �százszázalékos református községbe a reformkor és a dualizmus idején kato­ likusok költöztek be, az 1869-es népszámlálás szerint pedig 842 reformátusra már 130 katolikus, 15 evangélikus és 25 zsidó jutott. Utóbbiakat Fodor „át­ menő népelemnek" nevezi ugyan, de az 1920-as népszámlálás idején is 1029 református mellett 129 katolikus, 4 evangélikus és 25 zsidó lakta Visnyót. A szerző nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a szekularizációnak, nem is tár­ gyalja részletesebben az egyházak egymáshoz való viszonyát. Napjainkban a hagyománytudat és a hagyománytartás szempontjából azonban azért jelentős az egyházak szerepe, mert ez a táj nemcsak gazdasági szférák, történelmi erő­ terek és kultúrák (többek között vallások) ütközőtere, s emiatt kardinális kérdéssé vált a huszadik század második felében a nagy egyházak csökkenő érvényessége a „szekták” tömeghatásával szemben. A későbbiekben erre még részletezőbben is kitérek, itt csupán annyit; hogy az evangélikus, zsidó és katolikus kisebbségnek mindvégig a reformátusok túlsúlya ellenében kellett érvényesülniök. Ez foglalkozási rétegződést is jelentett, tehát valamelyest vagyoni és térszerkezeti modellt mutat. Megjelent a tulajdonviszonyok terén, példaképpen úgy, hogy az egyik nagyobb malom református kézen volt, a nemes Molnárhad jelesebb birtoka és a kocsma zsidók kezén, vagy úgy, hogy a felosztott ne­ mesi birtok főutcára néző telkeit csaknem kivétel nélkül a zsidók szerezték meg (az utca azonban nemesi közbirtokossági terület és nem köztulajdon lé­ vén a házak között létrejött ösvényrendszer szolgált a személyi közlekedésre, s ez a sikátorjelleg nagyjából napjainkig megmaradt). A belsőségen tehát egyetlen gazdának, egyetlen „ősi hadnak” nem maradt nagyobb telke, s bár a nemesi telekfelvásárlás, illetve a zsidó tőkebefektetés a falu újonnan épült részén érvényesült, a belterületen volt a falu egyetlen nagy, ötszáz négyszö­ gölnél nagyobb telke, szintén zsidó kézen. A társadalmi struktúra szerkezete és a vagyoni rétegződés a házakon, a porták nagyságán is meglátszik, s kitűnik a lakók rangjelképeiből, hagyománytudatából is. Nincsenek persze fölöttébb karakteres, kirívó jelei a zsidó tulajdonnak, sem a református közbirtokosi öntudatnak, s éppen így a palóc mivoltnak sem. Nagyvisnyón nem látni viseletet, a hollókőihez vagy a kazánhoz hasonlót nem, de semmilyent sem. Ládában nem tartják, jeles napon nem hordják, s az öregektől sem igen maradt mutogatható öltözet. Használati eszközeik hasonló­ képp nem az „archaikus” visnyói kultúra mintái. A tisztaszobában közepesen olcsó kisvárosi, kispolgári szobabelsőt látni. Adatközlőim nem is emlékeztek olyan falubelire, kinek viselete volna vagy régi falusi bútort, eszközöket tar­ tana. Egyedül talán a házak oromzatán, s főleg a megmaradt két népi mű­ emlék-értékű kőházán látható a rangtartó visnyói gazda öntudata. Mint Viga Gyulától tudjuk, a Bükkalja falvaiban jelentős hagyománya alakult ki a kő­ technikának, faragásnak és építésnek (Viga Gy. 1985.). A századfordulón már a házak kilencven százaléka kőből épült Nagyvisnyón is. Azonban az építőkő sem jelzett társadalmi vagy vagyoni különbséget, könnyen elérhető volt, olcsó és tartós. Feldolgozása a tradicionális kultúra sajátos táji munkamegosztási rendszerében értelmezhető. A kőmunkát végzők kisebbik része iparos, több­ sége paraszt volt. Visnyón ma is a korlátok, sírkövek, emlékművek, keresztek anyaga (és bősége) jelzi, hogy a kőfaragás talán a kulturális alkalmazkodás egy módja, gazdasági stratégiája volt e vidék társadalmi fejlődésformáinak. Idővel persze a háziipar szintjére emelkedett az építkezés, de a tornácok, kútházak ma is mutatják Visnyón a lakó „rangját” , „ősiségét” , származástu­ 45 �datát - jóllehet a kívülálló szántára inkább cifraságigénynek tűnhet, nem etnikus jelképnek. Úgy vélhető tehát félszáz évvel Fodor Ferenc nagyvisnyói monográfiája után, hogy most Nagyvisnyón nem egy egységes palóc kultúra teszi jellegze­ tessé az etnikai hagyományt, nem vallási vagy társadalmi rétegződés szabja meg a paraszti társadalom alakulását, hanem valami más teszi fontossá a változás kontinuitását. V ISN YÓ PA LÓ C SÁ G A ? A palóckutatás mintegy három évtizede tette föl azokat a kérdéseket, ame­ lyekre Jerney János óta próbál választ adni a néprajz és a történettudomány. Néprajzi tájegységeinket legfőképp a közös nyelv, dialektus, a szokástartás és a történelmi tudat egységessége alapján szokás meghatározni. Hagyományos­ nak, ősinek mondott palócfaluról lévén szó, nem kerülhetjük meg azt a kérdést: miben áll, hogyan formálódik Visnyó népének etnikai identitástudata? Ennek rövid bemutatásához azonban rövid kitérő szükségeltetik. Említettem Fodor Ferenc etnikus szférák iránti rokonszenvét. Közismert Horváth István vagy Malonyai Dezső „etnoromantikája” , Lisznyai Kálmán vagy Mikszáth Kálmán külsőségektől dús „jellemrajzai” . Ez az „ősi” magyar ethoszainkról formált ideálképünk nemes gesztus ugyan, de tudományos szem­ pontból csupán korlátozott érvényességű. A palóc kultúra és történet kutatói is megfogalmazzák olykor, hogy a dialektushoz hasonló mélységű és átélésű egységes palóc kultúra nincsen (Bakó F. 1980., Tálasi I. 1980.) Mások - s főleg historikusaink és klasszikus etnográfusaink - az identitástudat alapján mérik az etnokulturális csoportminőségek meglétét vagy hiányát. Mások vi­ szont a tradíciókötöttség alapján, az életmód vagy a kulturális magatartás-, az autonóm személyiségjegyek alapján mutatják ki az etnikai orientáció ér­ vényességét egy-egy táji-történeti környezetben. És vannak, akiket az életút, az eredettudat, a tevékenységhierarchiák vagy az életmódminták ösztönöznek csoportminőségek elkülönítésére (Szabó L. 1988. Hoppál M.-Szecskó T. 1984). Úgy gondolom - egyebek közt Szabó Zoltán véleményét osztva - , hogy a konkrét etnikai vonásoktól eltávolított, a gondolkodás és az életfelfogás titkait csak részben fölismerő, töredékesen értékelő szemléletmódok nem lehet­ nek érvényesek egy etnikai csoportminőség meghatározásában. Továbbá érde­ mes azt is minősíteni milyen eltérő vonásokról számolnak be az egymáshoz tér­ ben közeli településeket vizsgáló kutatók (lásd Szabó L. 1988. 320-323. p., Hoppál M. 1984. 374-386. p.), miközben lényegét tekintve azonos tájegységet, rokon népességet és közös paraszti sorsot vázolnak. Ezekből az következik, hogy vigyázva kell a visnyóiak palóctudatához közelíteni. Vigyázva a faluközösség szilárdságára, a hagyománytudat életké­ pességére, a csoportnormákat áthagyományozó mintaközvetítők létére, a hadak és a bomlófélben levő nagycsaládok eredettudatára vonatkozóan. A megálla­ pítások Fodor Ferenc felmérésekor érvényesek lehettek, tudományosan kétségbevonni kockázatos lenne. Azt azonban kertelés nélkül ki kell mondanunk, hogy ezek a tradícióformák, kötődést jelentő kapcsolati dimenziók már nem élnek (a későbbiekben ezt még bővebben is kifejtem, tekintettel a moderni­ zációs folyamatra). Itt csupán az etnikai identitástudat meglevő minőségéről, illetve „rejtett dimenzióiról” szólok. Kollektív eredettudat nem érhető tetten a visnyóiaknál. Megvan ugyan va­ lami halvány származásképzet vagy etnikai identitástudat, de ez nem egységes 46 �csoporttudatként jelentkezik, hanem inkább emberi karakterjegyekben, menta­ litásban. Az „ügyes", a „méla” , a „furfangos” vagy a „babonás” palóc valamiféle steril formában nem létezik náluk. Szabó Zoltán is említi, hogy a palóc ugyan „sokszor fordul elő, ha a vidék népéről esik szó, de alig-alig fordul elő e vidék népe között... a palócok nem nevezik magukat palócoknak” . Nem tapasztaltam, hogy ebben, az „öntudathiányban” valamiféle kisebbség­ minőség lenne. A magas hegyhátak közé zárt településen nem ritkaság, hogy az identitástudat valamiféle sértettséget is tartalmazna. A visnyóiak éppen olyan idegennek érzik maguktól a „palócság” tömegkommunikációs népmű­ vészeti (tánccsoportok, énekkarok) jelentkezését, ahogy meg-megmosolyogják a rádióban gyakran szereplő falubeli öreg furulyást. Egyszerűen nem tekintik „cirkuszképesnek” a maguk létét, nem is vágynak erre és arra, hogy a paraszti társadalmat kívülről meghatározó, struktúráit kialakító történelmi vagy más dimenziók „fölkarolják” , megsegítsék, fölfedezzék őket. A visnyóiak élete ma nem végletektől tagolt, nincsenek nagy megenyhülések és megbocsátások és nagy hara­ gok. A mindennapi életükben, nincsenek pogány mítoszok vagy meséikben elvete­ mült vidámságok ma. Nem ámulni való csodát rejtenek, hanem józan létállapoto­ kat: nem palóc munkássá, palóc gazdává vagy palóc értelmiségivé serdülnek itt az ifjak, hanem egyszerűen szakmunkássá, iparossá, téesztaggá. Asszimilálódott a palóc öntudat a közösségiséget hirdető, de közösségeket betiltó történelmi folyamathoz. Nem volt már szükségük arra, hogy „visnyóiságukat” valahol bizonyítani kelljen, hogy az jelentést hordozzon, értékké váljék. Amíg bizonyos palóc falvak munkásait sokra tartották ácsokként, más községek női társadalmát megbecsülték cselédként vagy mint könnyen kapható fehérnépet kibeszélték őket - a nagyvisnyóiak soha sem tűntek ki semmivel. Nem asszimilálták különösebben, nem „palócosították” a betelepülőket, nem voltak „híres” táncaik vagy dalaik, sem híres lovaik vagy boszorkányaik, nincs visnyói viselet vagy tócsnirecept sem. A visnyóiak szelid komorsággal veszik tudomásul jellegtelenségüket, s mégcsak az ilyesmi elleni lázadás sincs meg bennük. Mindennapi életük kényszere­ dett, „kívülről formalizált” szintjei nem teszik fontossá értékrendszerükben, hogy a történeti múlthoz és a származásfolytonosság eszméjéhez érzelmi indí­ tékokat fűzzenek. A történeti változások úgy következtek egymásra, hogy nem etnikai tudatuk tartalmait vonták kétségbe - ami megerősíthette volna hova­ tartozás-tudatukat - , s nem kultúrájuk intézményeit szorongatták - hiszen az nem is volt olyan jellegadó, hogy védelmére kelhettek volna. Tudják, hogy a falu népének javát „palócként” illeti a „külvilág” , de ezt sem sértésként, sem dicséretként nem veszik, s nem is tiltakoznak ellene. A nagycsaládok, a hadak széteséséről, mint a kontinuitás jelképéről ugyancsak sajnálkozva emlé­ keznek meg, de a mai hatvanévesek nagymamáik idejére teszik a hadak meg­ létének utolsó korszakát (s ennek egyetlen látványosan megmaradt szimbólu­ mára, az első világháború hősi halottjainak emlékén emelt szoborra, annak fel­ irataira utalnak többnyire, mint „bizonyítékra” ). K i kell itt térni néhánv szóval a nagyvisnyói hadakra. Nemcsak azért, mert Fodor monográfiájában főszerepe van ennek, hanem mert latens múlttudatként a falu idősebb lakóinak is tudomása van róla. A palóc hadaknak a lokális kultúrában elfoglalt helyét a palócokról szóló szakirodalom bőségesen elemzi. A nagyvisnyói palócság hadai az adatközlők szerint nem lehettek jelentősen eltérőek a Felföldön másutt kutatott hadszer­ vezettől. Topológiai helyük Visnyón még ma is kimutatható. Szerepük az 47 �ingatlanöröklés rendjében volt alapvető jelentőségű. A hadak rendje Nagyvisnyón (miként a Jászságban is így volt) fogalmilag megegyzik a nemzet­ ségek rendjével még a XIX. század közepén-végén is. A nemzetség, miként a had is, élő szervezet, vagyonilag megalapozott és jogokat, jogosultságokat jelentő képződmény, ám míg a nemzetség holtakat is, a had csak élőket foglal magába. Fiúági rokonokon túl beletartozik a hadak családjában élő valamennyi nő, akik a had nevét viselik, s akik aktív kapcso­ latban állnak egymással. Működő családok tehát a hadak, még ha eredetileg más nemzetségből származnak is, összeköti őket a munkaszervezet és a ronokság, az egymás közelében lakás és a nagycsaládjelleg (annak zsarnoki patri­ archátusa nélkül). A palóc had egyben nagycsaládi jellegű és egységes vagyonnal, tulajdonnal rendelkezik (Morvai J. szerint). A jászsági had viszont területi távolságokat nem vesz figyelembe, nem föltétele az együttlakás, szétköltözött elemei közös tulajdonukat és közös munkavégzésüket tekintik meghatározónak és családösszetartónak. A nagyvisnyói hadak ennél zártabbnak tűnnek. A földek nyilas osztásától a XIX. század végéig, vagyis a tagosítás tulajdonmegmerevítő hatásának elterjedéséig a hadak együtt maradtak, azután azonban szétköl­ töztek, megmaradt közöttük a rokonsági viszony (apai és anyai ágon, harmad­ íziglen unokatestvérekig). A rokon, atyafi lehetett távolabb, esetleg más te­ lepülésen lakó is. A rokonságot a szokások és a mi-tudat tartotta össze, nem a nagyhatalmú-nagytudású öreg, a rokonságfő. A családfő jóváhagyó, tanácsokat osztó, párválasztásba, keresztelőbe beleszóló, ingatlanvételnél és beruházások­ nál döntő szerepe atyai diktatúrán alapult, tekintélyt adott a hadnak a falun belül, felemelkedésének ügyét is szolgálhatta, de a had képlékenysége, nyitott­ sága miatt ki- és bejárható viszony volt ez, nem tekintették azt, aki kilépett belőle szembefordulónak. Természetes kapcsolatszakadás, társadalmi rétegződés követte a hadak szét­ szakadását a XIX. század végétől - ma már nincs megfelelő alapja a hadak újraalakulásának. A hadat apai ágon tartották nyilván, lényegéhez tartozott a juss, az öröklésbeli részesedés joga. Az egy fedél alatt élés birtokjogilag sza­ bályozott öröklési renddel járt együtt, a lakóház és környéke nehezen volt más­ képp elosztható, de a nagycsaládi termelési üzem is megkívánta a koordiná­ ciót. A nagycsalád széthullott a XX. században alkotórészeire, a kiscsaládokra —, habár például temetkezés alkalmán is igyekeztek együtt tartani a rokonságot, így megmaradt a hadak „hagyománya” a szomszédsági csoportalakzat eszkö­ zeként. Nem akadt azonban adatközlő, aki eligazíthatott volna a nagyvisnyói rokonsági rendszer terminológiáját illetően. Nem kaphattunk bővebb magya­ rázatot arra sem, milyen jelképiség kísérte, milyen szimbólumrendszer „legi­ timálta” a hadak egymáshoz való viszonyát, valamint belső, szervezeti hi­ erarchiáját. A szomszédsági-együttélési rendszer és a rokonsági viszonyok elő­ nyét több adatközlő a munkavállalás, az erkölcsi normák és az anyagi kölcsönkapcsolatok szokásrendszerében nevezte meg. Nem tudtak viszont arról, hogy a falu lakói számára a külső fenyegetettség esetén mit jelentett a nagy­ család összetartozástudata és a hadak csoportközi viszonyrendszere. A visnyóiak számára korántsem volt egyértelmű, hogy amíg a nemzetség kifejezés rokonsági rendszert jelöl, addig a had rokonsági csoportot. Lényegé­ ben a XX. század elejére a had, mint rokonsági csoport, a nemzetséghez ha­ sonlóan funkcióját vesztette és egyre inkább az apaági rokonság jelölésére szű­ kült, elsősorban az együtt élő nagycsaládra és családcsoportokra használták, 48 �s nem jelentette mindenképpen az egymás mellett, szomszédsági viszonyban élők kapcsolatrendjét. A nagycsalád egyben endogám rendszer volt, az egymásközti házasodás tiltó szabályozója. A nagycsaládban ugyanis egymás mellett olykor húsz-harminc ember is élt, két-három-négy felekezet és korosztály, akik véteknek tartották a házasodást ugyanazon családnál, pedig már egymás iránt való rokonságukat nem tudták kimutatni. A had csoportosító szó tehát a nagyvisnyóiak emléke­ zetében, összetartozást és közös származást (férfiági rokonságot) jelent, ház­ építésnél kalákát, egyéb munkában segítséget, disznótorban meghívást vagy kóstolót, gyermekágyas asszonynál ajándékot, máskor vőfélyt, halottvivőt, vagy egyszerűen szomszédot. A nagycsaládok szimbólumrendszerére, önmegkülön­ böztető jegyeire utaló emlékeik már nincsenek. Fodor Ferenc állításától eltérően a visnyóiak nem tulajdonítottak különö­ sebb jelentőséget annak, hogy „ősi hadak” lakják falujukat. A kontinuitás csakis mint családtörténet, illetve közös sors jelenik meg érzelmi tartományuk­ ban és nem fogalmazódik meg úgy mint a tájhoz és annak történetéhez való viszony, vagyis identitástudatukat nem kötik össze etnikai csoporttudatukkal. A kultúra, a táji vagy történeti hagyomány átadására ma már semmiféle intézményük nincs, a fiatalabb generációk következésképp csak annyit tudnak, hogy voltak hadak, de már nincsenek, s közelebbről nem is tudják, mit jelen­ tettek, - szocializációjuknak, életüknek ez a tudás már nem része. F E L H A S Z N Á L T IR O D A L O M : Bakó F e re n c , 1980. A p a ló c k u ta tá s elv i és m ó d sz e rta n i p ro b lé m á iró l. I n .: N é p ra jz i k u ta tá s i m ó d sz e rei. E lő m u n k á la to k a M a g y a rsá g N é p ra jz á h o z , 7. S z e rk . P a lad i K o v á cs A. M TA N é p ra jz i K u ta tó C so p o rt. B p . 130—138. p. B e n k ő É v a, 1986. N ag y ­ c sa lá d a M e d v e sa ljá n . G ö m ö r N é p ra jz a IV . S z e rk . U jv á ry Z. D e b re c e n . K L T E N é p ra jz i T a n sz é k . 91. p. B é la p á tfa lv a é s te le p ü lé s c s o p o r tja . 1988. Á lta lá n o s te le p ü lé s re n d e z é st m eg a la p o z ó ta n u lm á n y . S z e rk . B e r é n y i I .—T in e r T . M TA F ö ld ra jz tu d o m á n y i K u ta tó In té z e t. 100. p. C sé fa lv a y Z o ltá n . 1985. .,S z o c ia lis ta s u m m á s o k ” N ag y v isn y ó n . K u l­ tú r a és K ö z ö sség , 3. sz. 8—19. p. C sé fa lv a y Z o ltán . 1986. T á r s a s k a p c s o la to k té r b e li p ro b lé m á in a k s z o c iá lg e o g r á fia i v iz sg á la ta n é h á n y k iv á la s z to tt te le p ü lé s p é ld á já n . D o k ­ to ri é r te k e z é s . 122. p. D ézsm a G y ö rg y et. al. 1988. C ifr a n y o m o rú sá g , av ag y je le n t é s az é sz a k -m a g y a r o rsz á g i ré g ió b ó l. E g y e te m és tá rsa d a lo m , 1987/1988. E L T E fe ls ő o k ta tá s i sz o lg á la t, B p . 127—144. p. F é n y e s E le k , 1851. M a g y a ro rsz á g g e o g ra p h ia i sz ó tá ra . II. k ö ­ te t, 307. p. F o d o r F e r e n c 1930. E g y p a ló c fa lu é le tr a jz a (N a g y v isn y ó ). A th en eu m , 73. p. A. G e rg e ly A n d rá s, 1988. V á z la t a h ely i tá r s a d a lm a k n é h á n y d im e n z ió já ró l. K é z ira t, 27. p. M e g je le n é s a la tt, T á rs a d a lo m k u ta tá s 1990. G o m b á r C sab a, 1984. A h ely i h a ta lo m ró l. I n : Id e o ló g ia é s d e m o k rá c ia . A M a g y a r P o litik a tu d o m á n y i T á r s a s á g É v k ö n y v e , B p . 191—194. p. K o c sis G y u la , 1975. B ib lio g r á fia a p a ló c o k k u ta tá s á h o z . P a ló c K u ta tá s m ó d ­ sz e rta n i k ö z le m é n y e k X X . E g er, 97. p. K o v á cs N án d or, 1987. M ai su m m á so k . M on og­ r a fik u s v á z la t. (V á ra sz ó ). K é z ira t, 78. p. R ö v id ítv e m e g je le n t a V a ló s á g -b a n is. K ó sa L á s z ló —F ile p A n ta l. 1975. A m a g y a r n ép tá ji-tö r té n e t i tag o z ó d á sa . A k a d é m ia K . K S H é v k ö n y v e k és te rü le ti sta tis z tik a i év k ö n y v e k . B p ., E g er. L e n c sé s F e re n c , 1982. M ezőg a z d a sá g i id é n y m u n k á so k a n e g y v e n e s é v e k b e n . A k a d ém ia i K . A g r á rtö r té n e ti ta n u lm á ­ n y o k 10. 178. p. L ik a i Já n o s n é , 1971. A h e ly i k ö z ig a z g a tá s fo k o z a to s á ta la k ít á s a az 1945—50. k ö z ö tti id ő sz a k b a n . S z a k d o lg o z a t. T a n á c s a k a d é m ia . 16. p. M alo n y a y D ezső, 1912, 1987. A m a g y a r n ép m ű v ész ete, V . k ö te t. R e p rin t, H elik o n K . M an g a Já n o s , 1979. P a ló c fö ld . G o n d o la t K . 325. p. N ád asi É v a , 1980. A n é p ra jz i, e tn ik a i c so p o rto k h e ly z e te , e lk ü lö n íté se , k a p c s o la ta i a d é l-d u n á n tú li ré g ió b a n . M ó d sze rtan i e lv e k . I n : T a n u lm á n y o k a te rü le ti k u ta tá s o k m ó d sz e rta n á b ó l. M TA D u n á n tú li T u d o m á n y o s In té z e te , k ö z le m é ­ n y e k 27. P é c s . 209—227. p. N ie d e rm ü lle r P é te r , 1981. A m in d e n n a p o k f o lk ló r ja a v ag y a fo lk ló r m in d e n n a p ja i. I n : N ie d e rm ü lle r P . sz e rk . F o lk ló r -tá r s a d a lo m -m ű v é s z e t, 7. V á lo g a to tt ta n u lm á n y o k . N ép m ű v elési In té z e t. B p . 192 —219. p. P a lá d i-K o v á c s A ttila , 1982. A B a r k ó s á g és n ép e. B o rso d i k is m o n o g rá fiá k , 15. H erm an O ttó M úzeum . M is k o lc . 210. p. S z a b ó L á sz ló , 1988. A p a ló c o k tá r s a d a lo m n é p ra jz a . F o lk ló r és e tn o g rá fia , 46. D eb ­ re ce n , K L T E N é p ra jz i T a n sz é k . 400. p. S z a b ó P ir o s k a , 1978. A h ad és a n em z etsé g . I n : K is m a g y a r n é p r a jz a rá d ió b a n . R T V —M in e rv a , B p . 229—230. p. S z a b ó Z o ltá n , 1937, 1986. A ta rd i h ely z et. C ifra n y o m o rú sá g . C se ré p fa lv i, A k a d é m ia i, K o ss u th . M agv ető K . re p rin t. (E fa lu k u ta tá s a N ép m ű v elési In té z e t k e z d e m é n y e z é sé re in d u lt. M á rk u s Istv á n v e z e té sé v e l, a k in e k sz a k m a i s e g íts é g é é rt és tá m o g a tá s á é r t k ö sz ö n e tte l ta rto z u n k . A n a g y v isn y ó i v á lto z á sv iz sg á la t m u n k á la ta it C sé fa lv a y Z o ltán , L ic h te n s te in J ó z s e f és a szerző az M TA S o ro s A la p ítv á n y B iz o tts á g fin a n c io n á lis se g ítsé g é v e l v é g e z h e tté k el.) 49 �Az démonokról, amelyek némely bányákban tartózkodnak A titokzatos: ártó és segítő, óriás és törpe alakjában egyaránt megjelenő bányaszellemről, vagy bányarémről szóló mondák jelentős részét alkotják az európai bányászepikának. A bányászélet sajátosságai magyarázzák ezt a mai napig is nyomon követhető mondakört, amely megőrizte számunkra a bányarém, bányamanó alakját. M ár az elnevezés sokszínűsége is jelzi, hogy ez a lény nem rendelke­ zett olyan epitheton ornansokkal, amelyek egyértelműen megrajzolhatóvá tennék alakját. Az, hogy legjobban a germán mitológiában honos koboldhoz hasonlítható jelzi, elterjedésében nálunk a német ajkú bányászok szere­ pe volt a leginkább meghatározó. Teljességgel nem gyökér nélküli azonban a magyar hitvilágban sem a tötpeember. Erdélyben pulyának, az Alföldön kópénak, földi embernek hívták azt az apró termetű emberkét, aki tulaj­ donságait tekintve sok közös vonást mutat a koboldokkal. M ár a lakóhe­ lyük is azonos mindkét nép hitvilágában. Föld alatti üregekben tanyáznak, ahová földi kalandozásaik után a csizmájuk orrával fúrt lyukon át térnek vissza. E gy vezérük van, akinek a többiek katonai fegyelemmel tartoznak. Külsejükre nézve is csaknem megegyezik a két leírás: vörös nadrágos, hoszszú szakállú, bajszú, félreálló orrú és gyakran sánta emberkék. Voltak azon­ ban ettől eltérő alakban megjelenők is: Verespatakon és Veszprém megyé­ ben óriásnak, B ucsumban (Alsó-Fehér megye) pedig rendszerint más és más állat alakjában bújónak hitték. A bányásztársadalom közmegegyezéssel szabályozta azokat a bányabeli viselkedési normákat, amelyeknek betartásával elnyerhették jóindulatú kö­ zömbösségét, vagy akár segítőkészségét. A bányabeli tilalmakat az úgy­ nevezett „tabumondák” foglalják magukba. Ezekből megismerhetjük a föld alatti tilalmak körét. Tilos a bányában fütyülni, káromkodni, ízetlen tréfál­ kozást űzni, egymás rovására csalni, lopni. Ha ezek közül mégis megesett egy olykor-olykor, akkor a büntetés lehetett egyszerű lámpaeloltás, a bű­ nös bányász hosszabb-rövidebb idejű elhurcolása, sőt megfojtása, vagy mint némelyik történetben olvashatjuk, az egész bánya elsüllyesztése is. Valószínű, hogy ezzel a túlméretezett bosszúálló indulattal érdemelte ki a bányamanó, hogy az ördög cimborájának tartották. Pedig olykor segítőkész­ sége is megmutatkozott: figyelmeztetett a veszélyre, vagy épp kimenekítette a bajba jutott bányászokat. Az pedig szorosan a jelleméhez tartozott, hogy a keresett kincs fellelését megkönnyítette a szívének kedves bányászok szá­ mára. A manók természetének kétarcúsága, a velük foglalkozó hiedelemmondák anyagából az ókortól napjainkig nyomon követhetők. M i ebből az anyagból a tudománytörténet szempontjából izgalmas humanista és jezsuita termé­ szettudományos irodalmat emeltünk ki, a kor világképét e sajátos aspek­ tusból bemutatandó. M ár a X III. században a hét szabad művészet között kapott helyet az ars 50 �mechanicae, de a középkor vége volt az, amikor a bányászat olyannyira a figyelem középpontjába került, hogy Georgius Agricola életművével megszü­ letett a montanisztikum eddigi legkiválóbb teljesítménye. Bázelben 1530-ban Rotterdami Erasmus ajánlásával megjelent műve a Bermannus, platóni mintájú dialógusokban tekinti át a korabeli bányaművelés technikáját. A könyv három tudós szereplőjének gondolkodása híven tükrözi a kor hiede­ lem világát: „ . .Bármennyit is tréfálkozzunk rajta, nyilvánvalóan tudott dolog, hogy némely bányákban bizonyosan előfordulnak bányamanók: közülük egyesek semmiféle kárt nem okoznak a bányászoknak, hanem csak bolyonganak az aknákban és bár semmi munkát nem végeznek, mégis úgy tűnik, mintha szüntelenül foglalatoskodnának valam ivel: néha a telérek vájásával, néha annak, amit kibányásztak, a szállítóedényekbe való hordá­ sával, néha az emelőgép forgatásával, néha pedig a munkások bosszantásá­ val, s mindezt legfőképpen azokban a tárnákban cselekszik, amelyekből már sok ezüstöt bányásztak ki, vagy amelyek esetében nagy reménység van ar­ ra, hogy ezüstöt találnak bennük. Más bányamanók azonban meglehetősen veszedelmesek: mint például az, amelyik ezelőtt néhány esztendővel az egyik annabergi bányát - azt, amelyiknek Rózsakorona a neve - annyira nyugtalanította, hogy tizenkét bányászt ölt meg, s ezért a bányát elhagyták az emberek, bármennyire is ezüstben gazdag volt az. A bányamanóknak erről a fajtájáról Psellus is említést tett - egyebek között hat olyan fajtát sorol fel tudniillik, amely a bányákban szokott len­ ni —, s ha nem tévedek, azt is mondja, hogy ez a fajta rosszabb a többinél, mint ahogy sűrűbb anyaggal is van felruházva. Némelyek közülük annyira gonoszak, hogy a bányászok éppen úgy kerü­ lik őket és menekülnek előlük, mintha valamilyen, a közvetlen közelben lévő ragályos betegségek lennének: ezzel szemben némelyiket nem csak, hogy nem vesznek rossz néven és nem nehezményeznek, hanem egyenesen kívánják és jó előjelként tartják számon őket.” Az 1549-ben Bázelben kiadott D e animantibus subterraneis című mun­ kájában pedig így írt Agricola a föld alatti világ lakóiról: ,,Legvégül a föld alatti élőlényeknek, vagy, ahogyan a teológusoknak tet­ szik, a szubsztanciáknak a sorába lehet számlálni a démonokat, amelyek némely bányákban tartózkodnak. Ezeknek pedig két fajtájuk van. E lőfor­ dulnak ugyanis fenyegető és borzasztó kinézetűek, amelyek többnyire el­ lenségesek és barátságtalanok a bányászokkal szemben. Ilyesfajta volt az a schneebergi bányarém is, amelyik fekete kámzsába volt öltözve: ez a G vörgy-bányában az egyik munkást a talajról felemelvén, ama legnagyobb, valaha ezüsttermő üreg magasabb részébe helyezte, testének nem minden megsebesülése nélkül. Egyes bölcselők ezeket a rémeket és a hozzájuk hasonlókat, amelyek veszedelmesek és a természetüket tekintve gonoszak, butáknak és oktatalanoknak nevezik. Vannak azután szelídek, amelyeket a németek közül némelyek, ahogyan a görögök is, koboldoknak neveznek, mivel utánozzák az embereket. Mintegy kimutatván ugyanis az örömüket, nevetgélnek, és úgy tűnik, hogy sok mindent csinálnak, holott egyáltalán nem csinálnak semmit. Mások pedig bányamanóknak nevezik őket, ezzel is jelezvén, hogy legtöbbször milyen termetűek: tudniillik azt, hogy három dodrans (kb. 66 cm) magas törpék. Egyébként olyan a kinézetük, mintha aggastyánok lennének és a bányászok szokása szerint öltözködnének, vagyis mintha egy inget ölte51 �nének magukra, és egy bőrt, amely az ágyékuk körül lóg. Ezek nem szok­ tak kárt okozni a bányászoknak, hanem csak kóborolnak az aknákban, s jóllehet semmit sem csinálnak, mégis úgy tűnik, hogy a munkálatoknak valamennyi fajtájával foglalatoskodnak: néha mintegy bányásszák az ér­ ceket, néha az edényekbe öntik azt, amit kibányásztak, néha pedig az emelőgépeket forgatják. Jóllehet olykor kavicsokkal dobálózva ingerkednek a bányászokkal, mégis csak igen ritkán sebesítik meg őket. Senkit sem bántanak, csak akkor, ha a bányászok korábban kikacagták, vagy átkozódásukkal felingerelték őket. Így tehát nem különböznek túlságosan a dé­ monoktól, egyrészt azoktól sem, amelyek ritkán jelennek meg az emberek előtt, jóllehet nap, mint nap elvégzik otthon a munka egy részét és gond­ ját viselik a jószágoknak, s akiknek, mivel jóindulatúan cselekednek az érdekükben és az emberi nemnek a barátai - vagy legalábbis azoknak lát­ szanak lenni - nevet is adtak a németek: Guttel-nek nevezik őket, más­ részt pedig a trulloknak nevezett démonoktól sem, melyek - részint férfi, részint női neműeknek koholva őket - más nemzeteknél is, de legfőképpen a svédeknél voltak szolgaságban. Különben a bányamanók leginkább azokban a tárnákban dolgoznak, amelyekből már kibányászták az érceket, vagy jó reménység van arra, hogy ércet lehet ott bányászni. Ezért tehát a bányászok nem rémülnek meg a munkáiktól, hanem azokat jó előjelként fogván fel, még eltökéltebbek lesznek a lelkükben és még keményebben dolgoznak. ” A humanista irodalom után a manók és bányarémek jelentős szerepet játszottak a jezsuita természettudomány két kiválósága: Athanasius Kircher és Csiba István műveiben is. A katolikus restaurációt célzó jezsuita rend megalakulása nemcsak a vallásosság, az irodalom, hanem a tudomány terén is új stílust jelentett. Voltak bizonyos képzetkörök, melyeket minden ország barokk irodalma egyaránt kedvelt: ilyen a mi szempontunkból izgalmas természetrajz is, amely gyakran az antik hagyományokhoz nyúlt vissza. Az európai jezsuita tudósok közül is kiemelkedett A . Kircher, akinek kortársait messze megelőző elgondolása - hogy a Föld szerkezete, műkö­ dése, anyagának tulajdonságai meghatározzák környezetünk jellemzőit Bodin, majd Montesquieu műveiben talált méltó folytatóra. A Kircher Mundus Subterraneus (Földalatti világ) című művének ma­ gyar vonatkozásai között, felhasználva a magyarországi ércbányák bánya­ mestereinek és felügyelőinek az általa kiküldött kérdőívekre adott válaszát a következőképp írt a honi bányamanóról: „ A bányászok az elmúlt időkben láttak ilyen szellemeket, s ezek mene­ külésre is késztették őket, néha nagy felfordulást és zűrzavart okoztak, akkor, amikor gazdag érc felé közeledtek a bányászok, többnyire hasonló jel előzte azt meg. - Ennyit Schapelman úrvölgyi bányafelügyelő jelen­ téséből. A nagyon kiváló férfiú, Bem ard a Brun, a magyarországi bányák felügyelője pedig így írt nekem ezekről a dolgokról: »Teljesen bizonyos, hogy észlelnek szellemeket vagy rémeket a bányákban, és nem csupán úgy, hogy azok különféle tevékenységet folytatnak - amelyeknek azonban semmi nyomát sem lehet felismerni - , hanem úgy is, hogy bántalmazzák a bá­ nyászokat, köveket hajigáinak reájuk, többeket pedig olyan keményen meggyötörnek, hogy munkájukat is alig tudják elvégezni, Így például éppen 52 �nem sokkal ezelőtt történt ilyen dolog egy bizonyos - azóta már meghalt - selmeci bányásszal, akinek Egger György volt a neve és aki bizonyította, hogy látott ilyesféle szellemeket, amikor egyedül volt a bányában - jólle­ het gyakrabban csak hallják és nem látják azokat. Am ikor valam i hasonló történik, többnyire jó vagy rossz dolog következik be, s a bányászok abban is babonásan hisznek, hogy ha valaki ilyen szellemet látott és látomásáról azonnal beszél, akkor az rövidesen meg fog halni: erre több példát is tudnak mondani. Egyebek között Selmecen is történt valam i ilyesféle dolog: már húsz esztendeje múlt annak, hogy egy Krausz Simon nevű bányász, aki hasonlókat mesélt társainak, hirtelen halállal meghalt. Mindezeket még jobban megerősíti több, hitelt érdemlő öreg bányász, akik esküjüket és lelkiismeretüket adván biztosítékul, a következőket állították: - A z első, egy L ichy Márton nevű bányász elmondja, hogy tizenhat esz­ tendővel ezelőtt, vasárnapi napon, éjszakának idején egy bizonyos Oberpieberstollen nevű bányában, amikor hátra nézett, egy hat- vagy nyolc­ éves gyermek nagyságú emberkét pillantott meg, aki bőrruhába volt öltözve, széles sipkája, nagy és villogó szemei voltak: ettől a látványtól - mivel egyedül volt - nem kevésbé megrémült, s ezért megragadván a botját, az emberkéhez vágta, mire az eltűnt és soha többé nem volt látható. - A másik, Wetzstein Pál, bányamunkás az Oberpieberstollen bányá­ ban, elmondja, hogy huszonöt évvel ezelőtt egy bizonyos Mohrer Erbstollen nevű bányában, egy szombati napon meghallotta, hogy valaki erősen dol­ gozik. Azt hívén, hogy társai azok, odamegy, de senkit nem talál, mire úgy gondolja, hogy társai elrejtőztek előle és meg akarják őt tréfálni, ezért a fényen túl is keresvén őket, valaki rákiáltott ezekkel a szavakkal: Ba Ba - , ettől erősen megrémülve rájön, hogy nincs rendben a dolog, azonnal fel­ megy a bányából és a fogadóba indulva megtalálja társait, mesélni kezdi nekik, mi történt vele, de azok rögtön ráparancsoltak, hogy hallgasson. M ajd ezután azonnal ágynak esett, és három héten keresztül betegen fe­ küdt, arcán egy fajta kiütés tört ki és nem szabadult meg attól, csak miután eltelt a mondott három hét, és erejét is csak azután nyerte vissza, hogy az elmúlt. - A harmadik, Müller Keresztély, bányamunkás ugyanott, megerősítőleg elmondja, hogy az azután következő héten, amikor az elmondottak tör­ téntek, számára is úgy alakult a dolog, hogy társa egyedül hagyta őt a bányában és megparancsolta neki, hogy maradjon ott tovább. É s akkor meg­ hallotta, hogy fölötte valaki erőteljesen dolgozik. Meg akarván tehát tudni, hogy ki dolgozik ott, keresni kezdett, de senkit sem talált és visszatért a helyére, és ismét meghallotta, hogy valaki dolgozik, újra keresni kezdte azt, de ismét nem talált senkit, erre elfogta a rémület és visszatért a bá­ nyából a felszínre. Amikor pedig társa csodálkodott, hogy miért jött utána olyan hirtelen, elkezdte mesélni, hogy micsoda dolgok történtek vele, társa azonban ráparancsolt, hogy hallgasson, azután őreá is rátört a betegség, és két héten keresztül feküdt betegen. - A nevezett férfiak sokkal többet is mesélhettek volna: azt tudniillik, hogy a hasonló szellemek vagy manók hogyan forgatnak fel fenekestül mindent, és hogy úgy látszik, legtöbbször ezeket a zajokat rohangálás követi, s mintha valam i nagy csobbanással be­ leesne a vízbe, amikor pedig a zajokat kutatják, nem egyszer meg is ta­ lálják a munka vagy az esés valamilyen nyomát.« - E ddig a Selmecbányai 53 �jelentésből. Schultz még hozzáteszi: «Hosszú idővel ezelőtt láttak egy ma­ nót, vagyis bányabeli emberkét, és azt nem minden ok nélkül nevezték em­ berkének, ugyanis rendkívül kicsike volt, amint a lábnyomaiból is kiderült; amikor tudniillik a sáros és agyagos földön áthaladt, két- vagy hároméves gyermek nyomához hasonló lábnyomokat hagyott maga után. A lámpa, amelyet kezében hordoz, csillogó és tiszta fényű, s ha az emberke a bányá­ ba való belépéssel megelőzi a bányászokat, az a kincs és az érc jó remé­ nyét jelenti.«” A hazai jezsuita ismeretterjesztés, földrajztanítás központjában a nagyszombati egyetem tanárai álltak. Kialakult a földrajztanítás költői for­ májaként a tájköltészet, amelynek egyik válfaja a városok eredetét verselte meg. Ilyen a már említett Csiba István: Tyrnavia nascens című műve. A pietizmus elterjedésével, részben azzal összefüggésben pedig kialakult és meghonosodott az a honismereti, államismereti irányzat, amelynek leg­ nagyobb hazai képviselője B él M átyás. A z irányzat jezsuita szellemű műveként jelent meg Csiba: Dissertatio historico - physica de montibus Hungariae című műve, amelynek jelen­ tősége bányászati szempontból is kiemelkedő. Csiba korabeli értesülésekre támaszkodva írt a bányászatról, barlangokról, szőlőművelésről. A mű bányamanókról szóló részében — az ezüsttermő he­ gyekről írott fejezetben - visszanyúlt Kircher munkájához: a következő részben mi is jelezzük a visszautalás tartalmát és terjedelmét. „Közönségesen hiszik az emberek, hogy ezek mellett a jelek mellett néha a bányamanók - ahogyan a németek nevezik: Bergmanlein, vagy Bergmandl - is jelzik a bányászoknak a gazdagabb arany-, ezüst-, vagy rézérceket; hitelre méltó tanúbizonyságok alapján rögtön be fogom bizonyítani, hogy ezek a bányamanók néha megjelennek, vagy ami még gyakrabban megtörté­ nik, jelenlétüket láthatatlanul is elárulják egy bizonyos hangzás révén, amely a »mi-fá« zenei hangjegyekből áll. E z a hangzás annak a - hogy úgy mondjam - faharangnak a hangja, amellyel a munkásokat szokták éj­ szakának idején vagy napközben föld alatti munkahelyeikre szólítani. Maga a harang pedig, vagyis inkább a bányászok fatáblája egy jól kiszárított bükkfadeszkából áll, amely két kötélen függ két gerenda között - e ge­ rendákat egy harmadik köti össze keresztben - ; ha ezt a deszkát egy erre a célra alkalmazott, ugyancsak bükkfából készült kalapáccsal háromszor megütik, akkor igen tiszta hangot ad, amelyet az összes lakott helyen meg­ hallanak, bármilyen messze legyenek is azok. Am ikor a megszokott időn kívül hallják ezt a hangot, a bányászok elhitetik magukkal, hogy gazdag telérek rejtőznek azon a részen, amerre a bányamanó által keltett hang irányul. Közönségesen hiszik ugyanis - s talán tapasztalatból is tudják azt, amit Philip Bem ard a Brun, a magyarországi bányák valamikori fel­ ügyelője mond Kirchernél (Kirchert pedig Caspar Schott idézi a Physica Curiosa című munkája I . könyvéhez írott függelék 4. fejezetében): «ez a bányaemberke nem található máshol, csak a gazdagabb telérek közelében«. - Ha azonban úgv tűnik, hogy a mondott hang a bányák aknájából vagy tárnáiból jön ki, akkor a bányászok valam iféle szerencsétlenségtől rettegnek, ami gyakran be is következik: vagy beomlik a hegy egyik része és agyon­ nyomja a munkásokat, vagy lezuhannak a magasból és úgy halnak meg, vagy pedig kezüket és lábukat törik. Kivétel nélkül valamennyi bányász 54 �így gondolkodik. Azt is mondják továbbá, hogy mindezt elődeiktől és őseik­ től tudják, s hogy az egyik nemzedék a másiknak meséli el azt, ami vala­ mikor régen történt. - A bányamanó úgy néz ki, mint egy hatesztendős gyermek; fehér színű bányászruhába van öltözve, amelyhez fekete bőrből készült, úgynevezett farbőr is tartozik: egyik kezében botot, a másikban bányászlámpát tart, a szakálla hosszú és ősz, a fejét fehér színű kámzsa borítja. Schultz György a következőket mondja az idézett Schottnál erről a bányatörpéről: (...) É s semmiféle kételkedésnek nincs is helye, néha való­ ban lehet látni a bányákban ilyesféle emberkéket: hiszen maga Kircher atya igazolja ezt Mundus subterraneus című könyvében olyan tanúbizonyságok­ kal, amelyek feltétlen hitelt érdemelnek« (...) Minden vitán felül áll, hogy ez a bányamanó, szellem: csak arról lehet vitatkozni, hogy vajon jó­ indulatú, vagy gonosz szellem-e? A z értelem arról győz meg bennünket, hogy gonosz szellem: hiszen néha megrémíti a munkásokat, mint ahogy az elmondottakon kívül is tette harminc esztendővel ezelőtt Selmecbányán, a Windschachtnak nevezett bányában. Meglátott ugyanis egy bányászembert, aki arra a helyre ment, ahol az érceket szokta fejteni és egy másik helyre akarta vezetni, amikor pedig a bányász ellenkezett, a bányamanó kioltotta a lámpáját, ő maga pedig eltűnt. A sötétben maradt bányász visszafordult, de alig ért ki a bányából a napfényre, rögvest megrontotta a hagymáz és három nap múlva meg is halt. A jó szellem pedig egyáltalán nem szokta megrémíteni az embereket és ilyesfajta károkat sem szokott okozni nekik. Végül a bányamanó azt is akarja, hogy ajándékokat és ételt ajánljanak fel neki, ahogy azt egy bizonyos, a mi rendünkből való atyának - akitől én mindezt hallottam - mesélték némely bányászok az Űrvölgyében (így ne­ vezik a Besztercebánya melletti rézbányákat). Am ikor tudnillik ez az atya megkérdezte tőlük, hogy láttak-e valaha is ilyen bányamanót, vagy hallották-e hangját a bányákban, azt válaszolták, hogy sohasem láttak, de a hangját hallották. Ő tovább kérdezett: mit cse­ lekedtek akkor? Azt felelték neki: szüleiktől és őseiktől hosszú hagyomány útján megtanulták, hogy ilyenkor abban a bányában vagy tárnában egy aranyozott bőrből készült cipőcskét helyezzenek el - olyat, mint amilyet a járni kezdő gyermekekre szoktak adni - , továbbá ételt is hagyjanak ott egy szép kis tálacskában. S mivel mindebből kitetszik a pogányság, ez a szokás - tudniillik az ételnek az ezekben az üregekben való elhelyezése - azoktól a pogányoktól származik, akik először vették művelés alá ezeket a bá­ nyákat.” A X V III. század azonban nem jelentette a bányamanók tündöklésének végét. A szénbányászat megindulásával a kialakuló új iparág átvette az akkor nálunk lassan már hanyatló nemesfémbányászat hagyományai közül a bá­ nyamanó alakját is, megőrizve ezzel számunkra - és néprajzi kultúránk szá­ mára - a csodás élőlényeknek ezt a jellegzetesen az iparhoz kötődő alakját. B IR C H E R E R Z S É B E T - T Ó T H P É T E R IR O D A L O M A G R IC O L A , G e o r g iu s : B e rm a n n u s, siv e de re m e ta llic a d ia logu s. B a s ile a e , 1530. A G R IC O L A , G e o r g iu s : D e a n im a n tib u s s u b te rr a h e is . B a s ile a e , 1549. A G R IC O L A , G e o r­ g iu s : D e re m e ta llic a lib r i X I I . B a s ile a e , 1556. C sib a I s tv á n : D is s e rta tio h is to ric o -p h y s ic a K ir c h e r , A th an asd u s: M un d u s su b te rr a n e u s . T o m . I —I I . A m ste lo d a m ii, 1665. M a jlá th d e m o n tib u s H u n ga r i a e . T y m a v ia e , 1714. Ip o ly i A r n o ld : M a g y a r M ith o ló g ia. P e s t, 1854. G y ö r g y : U n g a risc h e S á g é n und M ä rc h e. B r ü n n . 1825. O rb án B a lá z s : S z é k e ly fö ld le írá s a . P e s t. 1868. V e rsé n y i G y ö r g y : A b á n y a ré m r ő l. E th n o g ra p h ia , 1890. 55 �mérlegen A R D A M IC A F E R E N C Anyám udvarlói Tizennégy novellát (ennyi sora van a szonettnek) ad közre A rd a­ mica Ferenc megkésett második kö­ tetében. A késedelem okát csak fi­ noman sejteti a fülszöveg, „hiszen csaknem két évtized telt el az első kötetének (A rokon cseléd) megje­ lenése óta. Ha valakiről 1968 után, 1968 miatt „veszik el a tollat’’ nem kell sokáig találgatni az okát itt, K özép-Európában...” D e minden találgatásnál többet mond maga a kötet, a novellák v a ­ lóságtartalma. Ardam ica Ferenc kü­ lönös fogékonyságú író. Nem tűnik talán frivolnak, ha azt mondjuk, hogy a sorsa, a szenvedés teszi azzá. Noha nyelvezete, meseszövése való­ ban puritán, van ezekben a törté­ netekben valami balladai homály, borongás, ami egyszerre modern, (emlékeztet a mai dél-amerikai pró­ zára), s mégis hagyománytisztelő. Jobb szó híján ?,felvidékiségnek ” nevezném ezt. A távoli ős, M ik­ száth az anekdotikus elemek miatt, mivel minden történet valaminő csattanóval végződik, de a nagy pa­ lóc mindent bearanyozó derűje, hu­ mora nélkül. Ardam ica humora - ha fel is csillan olykor - nyersebb, kesernyésebb, valósághoz tapadóbb, durvább, azaz közelebb áll az akasz­ tófahumorhoz. Érthető Ardam ica maga is vesztes - mindenkor a vesz­ tesek oldalán áll, „alulról” szemléli a világot. Ennek a gorkiji, kas­ 56 sáki nézőpontnak - sokáig azt hit­ tük - , mintha már lejárt volna a szavatossági ideje. Mindenesetre a hivatalos „kultúrpolitika” (csak K ö zép-Kelet-Európában ismert foga­ lom!) nehezen tolerálta. Hogy hazai párhuzamot is találjunk csak utalok „ a ” Hajnóczy-jelenségre, a magyar tényirodalomra Berkovitstól Csalog Zsoltig. Ha egyetlen mondatban pró­ bálnánk összefoglalni ennek az iro­ dalomnak a hozadékát, summázatát, akkor azzal a keserves közhellyel összegezhetjük, hogy ez az állandó­ an az emberre hivatkozó rendszer nagyon nem szerette az embert. Megvetette, lenézte, eszköznek te­ kintette. Példát a címadó novellából (is) vehetünk. A főhős (kisfiú) édesanyja temetkezési vállalatnál dolgozik. Fölöttesei megdorgálják, mert „nem teljesítette a tervet” . Három hónapig nem volt temetés a kisvárosban... ez, a kabaréban is elsütött „poén” Ardam ica novellá­ jában hárommondatnyi, mintegy mellékesen odavetett kis epizód, mégis elárul mindent. Az özvegyen maradt fiatalasszony „vállalata” te­ meti el a férjét is. Az említett (ké­ sőbb már idősebb, megkérgesedett) asszonyt utcai balesethez hívják. Kelletlenül megy, mert nehéz nap van mögötte, s fáradt. Am ikor meg­ látja a kiborult ételhordót, amelybe ő készítette férjének az ebédet már tudja, hogy ez az elidegenedett �„szakm a” milyen keserves, ha a sa­ ját halottat kell fölszedni az útról: a férjét érte autóbaleset. Aki már látott út-járda szélre húzott, újságpa­ pírral letakart, órákon át esőtől ázó, napon aszalódó halottat (vagy itt a tárgyiasabb hulla kifejezés a helye­ sebb?), az érti, hogy mit értek elide­ genedésen. E gy olyan világban, amelyben a személyiség, az ember „mint olyan” nem érték, a halál is elveszíti a méltóságát. A Gyertyák című novellából megtudjuk, hogy a fiatal házaspár kisfia azért születik nyomorékon, s hal meg hatéves ko­ rában, mert a divatos, jó szakem­ bernek mondott nőgyógyász úr, mint­ hogy kevesli a nehezen összeszedett baksist (a fiatal apát a szülei, bará­ tai segítik ki, hogy fizetni tudjon) órákig hagyja vajúdni a fiatalaszszonyt, rá se néz betegére. Császármetszéssel menthető lett volna a gyerek. Ardamica nem átkozódik, nem moralizál, csupán hűvösen el­ mond egy történetet. D e ebben a néhány oldalban egy rendszer né­ hány évtizedét sűríti szociográfiai, történelmi hitellel. Jó néhány éve csehszlovákiai ismerőseim megbotránkozva beszéltek a mi baksisrendszerünkről, mondván, hogy náluk nem fogadnak el pénzt az orvosok. Nem hittem nekik, mert Ardamicának hiszek. Nem hiszem ugyanis, hogy az orvosok jobb emberek, mint mások, (noha kívánatos lenne), mint ahogyan abban sem, hogy a hálapénz magyar specialitás lenne. Anélkül, hogy belebonyolódnék a témába, abban hiszek, hogy ott ahol korrek­ tek a feltételek, ahol szabott árak vannak (tehát nem „ingyenes” a szolgáltatás), ott a felelősség is tet- tenérhető. A humánumról lehet szé­ pen szavalni, de a szegénység min­ denkit megaláz, kiszolgáltatottá tesz. S persze nem csupán a szegénység, mert az említett főorvos úr éppen nem az. A megalázó éppen az (volt?), hogy mindenki tudott (tud) az üzelmei(k)ről, de mindig közbe­ lépett egy „illetékes elvtárs” , aki elsimította a botrányt. (Miskolcon hónapokig volt téma egy ilyen főor­ vos elvtárs...) Ardam ica novellái olyanok, mint a folyami kavicsok: lecsiszoltak, tö­ mören megformáltak, de érezzük azt a hatalmas erőt is, amely ilyenné formálta őket. Nem véletlen, hogy az igazi irodalom mindenkor az alullevőkre, az élet kiszolgáltatottjaira figyelt, Ardamica sehol nem „politi­ zál” dirrekten. „Csupán” leírja egy csúnyácska cigánylány (Hedvig sír) útját, hányódását, a füstszagú putri­ ból az állami nevelőintézetekig, s a kegyelemből kapott utcaseprői „stá­ tusig” , s ebből képet kaphatunk arról a szemléletről, gyakorlatról ahogyan az „állam bácsi” ügyeket „kezel, gondoskodik” . Néhány éve bizony még elmarasztalta volna a kritika a szerzőt, mondván, hogy csip-csup kis magánügyekkel bíbelő­ dik. Mintha az egyes, a „k is” ember tragédiája nem lenne fontos, nem az lenne a legfontosabb. D e, ha valaki tudni akarja, hogy a rovarirtók, a halottszállítók, az utcaseprők, a bá­ nyászok, a magányos lányok, özve­ gyek miért is nyúlnak, nyúltak a ru­ mospohárhoz, sőt, a gázcsaphoz, az lépjen közelebb ehhez a világhoz, mint ahogyan Ardam ica tette, teszi. (Madách, Bratislava-Pozsony 1989.). H O RPÁ CSI SÁ N D O R 57 �szomszédság és közösség K Ä F E R IS T V Á N A magyarországi szlovákok és irodalmuk A mai magyarországi szlovákok ősei a X V III. század első felében, a nemzettéválás korszaka előtt költöztek a jelenlegi lakóhelyükre. A X V III-X IX . század fordulóján alig észlelhető az etnikai tömbből eltávozott csoportok szellemi el­ szakadása, sőt a pest-budai szlovák és szláv kulturális központ egészen a ki­ egyezésig a szlovák kulturális-politikai élet centruma volt. A szlovák irodalomés művelődéstörténet képzeletbeli helynévmutatója egész Magyarhont (benne a mai Magyarország területét) magában foglalná. A szlovák megyék szellemi-politikai kiszakítására némi autonómia követelésé­ vel 18 4 8 -1849-ben, illetve 1861-ben tettek kísérletet, de „Szlovákia” lényegé­ ben csak a tényleges magyar államhatalom megteremtése után, a nyolcvanas években korlátozódott etnikai törzsterületére. Nem volt más választás. Uhorsko, azaz Magyarhon ténylegesen Magyarországgá alakult, a városokban felgyorsult az asszimiláció, a polgárosodás magyarosodást, a magyar nemzetállam kialaku­ lását is jelentette. Ebben a természetes folyamatban, amely egész Európára jel­ lemző, a szlovák nemzetnek nem voltak iskolái, közintézményei, nyelvének hi­ vatalos használatára egyre kevesebb lehetősége nyílott. A második hullámban, főként Budapest építésére levándorló szlovákok kö­ rében gyorsult az elmagyarosodás, s a szlovák vezető rétegnek az egységes et­ nikai területre visszahúzódva kellett védenie nemzetiségét. Ebben az időben indult meg a mai magyarországi szlovákság politikai, kulturális és nyelvi el­ szakadása etnikai tömbjétől, amit az első világháború utáni államhatárok tettek véglegessé. A szlovák politika jobb híján elfogadta a polgári Csehszlovákiát, ami nemzetileg, sőt a társadalmi átalakulás szempontjából is a korábbinál sok­ kal jobb feltételeket biztosított számára. A békeszerződés jelentős magyar et­ nikumú és hagyományú tájakat juttatott Csehszlovákiának, aminek megtartása, szlovákosítása megint csak arra indította a szlovák politikai-kulturális élet ve­ zetőit, hogy területileg a legmerészebb álmaikat is felülmúló szlovák országrész megvalósulása fölött érzett öröm elhomályosítsa a Magyarországon maradt, mintegy negyedmillió földi teljes elszakadásának tényét. Štefan Krčméry így fejezte ezt ki a magyaroktól búcsúzó versében: „ Amit odaadtunk nektek, az alföldi rónákat, azokat tartsátok meg magatoknak, de itt mi vagyunk az urak. Itt, ahol a Tátra emelkedik fenségesen és a Vág, meg a Garam vize zúg, mi vagyunk az urak e szlovák végeken. H ej, magyarok, semmi sem köt már össze bennünket, váljunk hát el, amint illik, békésen.” A X IX -X X . század fordulóján az egykorú magyar statisztikai adatokat felül­ bíráló cseh szakirodalom szerint Békéscsaba volt a legnépesebb szlovák város 27 488 szlovák lakossal, ami a népesség 73 százalékát jelentette. Budapesten 25 168 szlovák élt, a város lakosságának 3,5 százaléka, Szarvas 68%-os szlovák 58 �többsége 17 771 lelket számlált, Selmecen 1 2 1 1 6 (74%), Pozsonyban 10 715 (16% ) szlovák élt, Tótkomlóson pedig 9050 (87%). A többi jelentősebb város közül csak Rózsahegy és Breznó rendelkezett túlnyomó szlovák többséggel, de lélekszámuk csekélyebb volt. Nyitrán és Eperjesen a szlovákok kisebbségben voltak, Nagyszombatban, Trencsénben, Zólyomban, Besztercebányán és Bártfán pedig alig haladták meg az 50%-ot. 1918 előtt Budapesten 68 szlovák időszaki sajtótermék látott napvilágot, Túrócszentmártonban 33, Pozsonyban 19. A X V III. század vége és 1900 között a szlovák könyveknek legalább egyharmadát a mai Magyarország területén nyomtatták és még 19 0 1-19 18 között is a 2785 címből 474 Budapesten jelent meg. A ma­ gyarországi szlovákság 1918 után végképp ún. „második típusú” nemzeti ki­ sebbséggé, helyesebben nemzetiséggé vált, amelynek anyanemzete immár kül­ földön, bár szomszédos országban él, de etnikai területük nem érintkezik. Szlo­ vákia évről évre távolabb került tőlük, nem csupán a nemzeti tudat alakulása szempontjából, hanem még nyelvileg is. Az államigazgatási, városi köznyelvvel nem rendelkező szlovákság saját or­ szágában is csak rendkívüli nehézséggel szervezte meg állami életét. Nyelve egysíkú akár szépirodalmi, akár falusi népnyelv volt, az oktatást, a művészete­ ket, a tudományos életet, a közlekedést és más területeket a cseh országrészből tömegesen érkezett felső- és középszintű hivatalnokok és más vállalkozók szer­ vezték meg, természetesen a csehnyelvűség erős térhódításával. Ez a folyamat egyáltalán nem érintette a magyarországi szlovákok nyelvét és nemzeti tudatát. Viszont egyre gyakrabban hangzottak el olyan vélekedések, hogy a szlovákok a „magyarok” helyett a „csehek” uralma alá kerültek, ami a cseh nyelv közérthetősége és egyházi hagyománya miatt sokkal veszedelmesebb elnemzetietlenedést jelent, mint a korábbi magyarosodás. Mindez a két háború közötti Magyarországon folyó természetes és irányított asszimilációval együtt konzer­ válta a szlovákok tudatát és nyelvét. Ez a tudat szlovák anyanyelvű, magyar nemzeti érzésű, a magyar hazához hűséges polgárt jelentett. A nyelv nem volt egységes. Más volt az evangélikusoké, más a katolikusoké és nagy különbségek voltak az egyes területek nyelvjárásai között is. Ebben a helyzetben szó sem lehetett irodalmi és más művészetek kialakulásáról. Mű­ kedvelő szintű irodalom, színjátszás, helytörténeti és honismereti gyűjtés bon­ takozott ki, mindenekelőtt Békéscsabán, Tótkomlóson, Budapesten, Szarvason, a viszonylag magas lélekszámhoz képest mégis csekély mértékben. A nem­ zetiségi tudatot a régi Magyarország egységéhez hű, állami támogatással mű­ ködő közművelődési egylet és kormánypárti hetilap vigyázta. Az ellene fellépők lázadónak minősültek és dilettantizmusuk, alacsony műveltségi szintjük követ­ keztében könnyen elszigetelhették őket. Korántsem mondható, hogy társadalmi-közművelődési szinten a szlovák parasztnép rosszabb helyzetben lett volna, mint a magyar vagy a szlovákiai szlovák. Irodalma és nemzeti művelődése, értelmisége azonban hiányzott és így azt a funkciót sem vállalhatta, hogy közvetítse a szlovák és magyar szellemi értékeket. Ezen az állapoton az sem változtatott, hogy 1938 őszétől az állam­ határok módosítása következtében mintegy százezerrel nőtt a magyarországi szlovákok lélekszáma. A polgári Csehszlovákiának ugyanis alig két évtized alatt, minden igyekezete ellenére lényegében nem sikerült elszlovákosítania az ország déli területeit, ahol a magyar közművelődés sokkal magasabb szinten maradt, mint a nagy elmaradását behozni igyekvő szlovák kultúra. Komáromban, Érsekújvárott, Léván, Losoncon, Rimaszombatban, Rozsnyón, Kassán, 59 �Ungváron, Munkácson és másutt összehasonlíthatatlanul több magyar sajtó­ termék jelent meg, mint szlovák, és még Pozsonyból sem sikerült végképp ki­ szorítani a magyar közművelődést. Annál kevésbé, mivel a szlovák értelmiségiés művészvilágot sok szál fűzte a magyarhoz, ezért is tekintette egyenrangúnak, az egyetemes szerves részének a szlovákiai magyar irodalmat. A magyarországi szlovák írásbeliségben - mindenek előtt a békéscsabai szlovák kalendáriumban - főként a harmincas években vehető észre némi élén­ külés. A Szlovákiába költözött Jankó V. Zofín (Ján Valašťan-Dolinský) csabai nyelvjárásban írt népdalszerű költeményei (Čabianske piesničke - Csabai da­ locskák) és Ján G erti hasonló versei és rövid prózái mutatják a hazai irodalmi igények jelentkezését. Mellettük a szarvasi Ondrej K orbél és Štefan Nemčok írásai tűnnek fel több alkalommal. Viharsarki lokálpatriotizmus jellemzi eze­ ket az írásokat, a szlovák paraszt idegenkedése az erkölcstelen nagyvárostól, őrizkedése az urak dolgának tartott politikától. Ján Hrabovskíf két versben is bizonyítja az alföldi szlovák élet szépségét, gazdagságát, a hűséget a hazához, melynek védelméhez jó katonákat, rendjének fenntartásához hűséges rendőrö­ ket ad a szlovákság. Ján Gerčí 1940-ben Zornička (Hajnalcsillag) címmel ver­ seskötetet is adott ki saját költségén, a Slovenská jednota is végzett némi ki­ adói munkát és tovább működött az annak idején a Matica slovenská elkobzott vagyonából alapított közművelődési egyesület (Uhorskokrajinský vzdelávací spolok slovenský). 1936 májusában Gerčí Vyslúžená žena (A kiszolgált asszony) című színművét adták elő békéscsabai nyelvjárásban Ján Sekerka rendezésé­ ben, Pechány A dolf, a magyarországi szlovákok kormánybiztosa jelenlétében. A tótkomlósi színjátszók Judita Tomková rendezésében 120 előadást tartot­ tak, amiből a festészettel is foglalkozó rendező 27-et írt és 14-ben magyarul is fellépett. Gyakori volt a klasszikus szlovák írók műveinek közlése, és igen sok orosz klasszikus fordítása. A szlovákok hungarus-hagyományát a főként Podhradszky György szervezésében rendezett irodalmi-helytörténeti esteken népszerűsítették. A szlovákiai kapcsolatok a felszínen ritkák és inkább üzletiek voltak. A liptószentmiklósi evangélikus kiadó, a Tranoscius, bizományossal rendelkezett Békéscsabán, és Szliács, Tátralomnic, Fenyőháza, Csorba-tó szere­ pelt többek között az üdülésre invitáló hirdetésekben. Erőteljes népiség jellemezte ezt az amatőr irodalmat, és a közművelődés szervezésében, a hagyományőrzésben jelentős szerepe volt az evangélikus egy­ háznak. Az anyanemzettől magárahagyott, lényegében szlovák nyelvű oktatás nélkül maradt népcsoport életrevalóságát bizonyítja, hogy ilyen körülmények között is megőrizte önmagát. Annak ellenére, hogy a kormányzat semmit sem tett az asszimiláció lassításáért. A magyarországi szlovákok nyelve, irodalma és népélete olyan értékeket is megőrzött, amelyek, a modernizálódó és csakugyan cseh hatás alá kerülő etnikai törzsterületen kivesztek és asszimiláltsága még az egészen szórványtelepüléseken sem volt befejezett. Az „anyanemzettől” el­ választó távolság konzerváló erején kívül az is lassította a nyelvi magyarosodás folyamatát, hogy a főváros környékén és az Alföldön élő szlovákság sohasem jutott a szlovák etnikumú vármegyék lakosságának nemzeti öntudatára, ezért a központi magyarosítás intenzitása itt mindig gyengébb volt. A második világháború befejezése után a hazai szlovákság sorsa a csehszlo­ vákiai magyarság sorsának függvényévé vált. Mivel az ottani magyarság lik­ vidálása nem sikerült, előtérbe került a lakosságcsere, amelynek célja nem a magyarországi szlovákok megmentése, hanem a rendkívül fejlett, intenzív nem­ zeti tudatú szlovákiai magyarok eltávolítása volt. Ennek érdekében igen rövid idő alatt olyan nemzeti tudattal kellett felruházni a magyarországi szlovákokat, 60 �amilyennel azok sohasem rendelkeztek. Erre államközi szerződés biztosított törvényes lehetőséget a koalíciós csehszlovák állam hivatalos szerveinek, ame­ lyek minden lehetőséget felhasználtak minél több hazai szlovák áttelepítésére. Ez az akció mérhetetlen kínokat, igen sok családi tragédiát okozott. A távozók között is akadt néhány műkedvelő költő. J án Andrášik (Ősagárd) hiába nevezte drága kincsének idehaza nemegyszer megmosolygott, lenézett szlovák anyanyelvét, neki sem volt könnyű a búcsúzás. Ondrej Cerovskýnak (Felsőpetény) sem volt közömbös a hazai táj, miközben az áttelepülésre vára­ kozott. A pitvarosi Štefan Hildák, Rozlúčka s rodným krajom (Búcsú a szülő­ földtől) című versében tudatosan készül az áttelepülésre, mégis szomorú szívvel válik el a földtől, amelyen ősei kétszáz évig éltek. A Szarvasról Zselízre te­ lepült J án K orbel az egyértelműen ünneplők közé tartozott. Lelkesen üdvözölte a Garam-völgyét új-régi hazájában, a határ átlépésével az ezeréves magyar rabszolgaságból szabadult meg, és büszke, hogy ismét tagja lett a háromszáz­ milliós szláv családnak. A legéndi Zuzana Pálová is előre hazájának, az ígéret földjének tekintette Csehszlovákiát, a pilisi J án Stehlík pedig csasztuskában agitált az áttelepítésért (Keď ja idem na Slovensko - Ha én Szlovákiába me­ gyek). Egy budapesti szlovák újságíró, František Zima pedig egy évvel az át­ költözés után a Matica slovenská karácsonyi díját kapta meg ifjúságnak írt művéért. Többen megállapították, hogy a lakosságcsere nem oldott meg semmit, csak kárt okozott a határon innen és túl egyaránt. A magyarországi szlovákokkal való elbánás az anyanemzet részéről is azt tanúsítja, hogy igen nagy az érték­ rendi különbség az emberség és a nemzet között. Ha az utóbbit tekintik az élet értelmének és nem az előbbi szolgálatának, az csak ideig-óráig tartó győze­ lemtudatot jelent. Nem véletlenül látni megannyi csehszlovákiai rendszámú autót a hazai szlovák falvakban és nem véletlenül jelentek meg két évtizeddel az áttelepülés után az egykori békéscsabai Ján Gerčí írásai a Náš kalendár hasábjain. A fordulat éve után mindkét ország rendezni igyekezett a nemzeti kisebb­ ségek helyzetét. Csehszlovákia megszüntette a diszkriminációt, fokozatosan biz­ tosította a magyarságnak az anyanyelvi művelődés lehetőségét. Mindkét ország kölcsönösen kinyilvánította elhatározását a lenini nemzetiségi politika elveinek és gyakorlatának alkalmazására, és harcot indított a nacionalizmus ellen. Rövid ideig még Klement Gottwald és Rákosi Mátyás képei alatt tanultak a magyar­ országi szlovákok és a szlovákiai magyarok, a kérdés kölcsönös rendezését köl­ csönösen deklarálták, olyannyira, hogy Boldoczky János (Ján Boldocký) sze­ mélyében a magyarországi szlovákok szövetségének vezetőjét nevezték ki prágai magvar nagykövetnek, Csehszlovákia pedig a dél-szlovákiai magyarság ügyeinek elkötelezett internacionalista harcosát, Major Istvánt (Štefan Major) küldte bu­ dapesti külképviselete élére. A kölcsönös gesztusok a szlovák-magyar viszony megnyugtató rendezését ígérték. Az eltelt négy évtized eredményei és problémái jórészt ismeretesek. A problémák nem egy vonatkozásban még mindig a múltból származó előítéletekben, az ezekkel összefüggő eszmei tisztázatlanságban gyöke­ reznek, hiszen a szocialista építés időszakában mindenütt a nemzetiségi kérdés automatikus megoldására számítottak, illetve egyéb, fontosabb problémák miatt nem jutott idő és energia az igen jelentős eredmények ellenére felmerült és sokasodó ellentmondások feloldására. A magyarországi szlovákság maradéka a szó szoros értelmében politikai ve­ zetők és értelmiség nélkül maradt. Éppen az írásunk elején említett öntuda- 6x �tosabb elem, elsősorban a kulturális életet szervező és igénylő szlovákok Cseh­ szlovákiába települlek. A szülőföldjüket elhagyni nem akarók az áttelepítés elkerülése érdekében megtagadták szlovák voltukat. Ez a tendencia az elkövetkező nemzetiségpoli­ tikai gyakorlattal, az automatizmussal párosulva oda vezetett, hogy a még mindig legalább százezerre becsült magyarországi szlovákságnak alig egy har­ mada vallotta magát szlovák anyanyelvűnek. A nemzetiségi tudat háttérbe szo­ rulása egybeesett a nacionalizmus elleni harc gyakorlatával, ami íratlan sza­ bályként szögezte le, hogy a népi demokrácia biztosítja az egyéni szabadságjogokat, nincs szükség tehát sem az anyanemzet támogatására, sem a nemzeti­ ségi tudat ápolására. Annál kevésbé, mivel az ötvenes években a nemzeti kér­ dés az ún. kényes kérdések közé tartozott. A húsz-harminc ezerre olvadó szlovák - legalább anyanyelvi tudattal rendelkező parányi - néptöredék v i­ selte a fordulat éve előtti sovinizmus tragikus következményeit. Nem kezdemé­ nyezte nemzeti fennmaradásának lehetővé tételét, viszonylag kielégítő iskolahálózatát szlovákiai illetőségű, gyakran áttelepített magyarok szervezték és tartották fenn, sok esetben egészen napjainkig. A néhány százra tehető nemzeti tudattal rendelkező értelmiség a szövetség aktivistái sok esetben nem megfelelő szintű anyanyelvi és más ismeretekkel rendelkezve óvakodtak a nemzeti ki­ sebbségi lét problémáinak felvetésétől, azután is, amikor a nemzet kérdését mindkét országban átértékelték. Az ötvenes évek szellemében tovább működő funkcionáriusok féltették a hazához és kormányzatához való hűséget az új nemzetiségpolitikai gyakorlattól. Olyan eset is előfordult, amikor a nacionaliz­ mus újjáéledésétől tartottak, ha magyar részéről kezdeményezték a nemzetiségi tudat bátrabb megvallását. E sorok íróját másfél évtizeddel ezelőtt még szlo­ vák (!) nacionalizmussal vádolták, amikor a szlovák hetilapot bírálva kifogá­ solta a magyar helységnevek használatát vagy még korábban megrovást ka­ pott, amiért szlovák oktatási intézményben az oktatási órákon kívül is meg­ követelte a szlovák nyelv használatát. A hetvenes évek derekától sok pozitív változás történt, mindenekelőtt M a­ gyarország szellemi életének kezdeményezésére. Ma már nyilvánvaló, hogy; a nemzeti kisebbségek kérdése, a nemzetiségi politika nem lehet a lélekszám függvénye. A nyelvhasználat joga és lehetősége, a kétnyelvűség támogatása és biztosítása, a kétnyelvű feliratok használata mint - más egyébbel együtt - a nemzetiségi tudat igen fontos megjelenési formája és fenntartásának eszközei, nem függhetnek a lakosság számarányától. E lehetőségek hiánya éa a szám­ arány elvének alkalmazása minden esetben a kisebbség asszimilálásának esz­ köze még akkor is, ha a nemzetiségi lét egyéb keretei adottak. Ha például abból indulnánk ki. hogy egy megyében 20% nemzetiségi lakosság szükséges a kisebbségi nyelvhasználat, feliratok stb. hivatalossá tételéhez, akkor Magyarországon semmiféle kétnyelvűségnek nem lenne létjogosultsága és a többi nem­ zeti kisebbséggel együtt a szlovákság teljes asszimilálódását kellene természe­ tesnek tartani. Minden ok megvolt tehát arra, hogy a magyarországi szlovákság skanzenjellegű és -létű népcsoporttá alakuljon, amelynek szellemi élete nem terjed túl magyaros kiejtéssel énekelt népdalain, és némi néprajzi maradvány ápolásán. A nemzetiségpolitikai szemlélet megváltozása a hetvenes évek derekától felszínre hozta egyrészt a két nyelven tanító szlovák iskolákból kikerült értel­ miség, a nemzetiségi közművelődést igénylők törekvéseit, másrészt aktivizálódott néhány szlovák származású irodalmi, művészeti, közéleti tényező is. A kezdeti 62 �amatőr jellegű irodalom, amelynek 1945 utáni első és egyben utolsó jelentke­ zése a Hrušky mamovky Špiakovej (Spiak mama körtéi) című antológia volt 1956-ban, fokozatosan egyre magasabb művészi, eszmei mércét maga elé állító literatúrává alakul. A Ľudové noviny és a Náš kalendár lapjain egyre gyak­ rabban láttak napvilágot a ténylegesen írókká fejlődő szlovák literátorok mű­ vei, akiknek nem volt már elég a szlovák szövetség és a hetilap rendszeresen kiírt pályázata. 1978-ban jelent meg Výhonky (Hajtások) címmel az az antológia, amely há­ rom költőjével és két prózaírójával a hazai szlovák irodalom tulajdonképpeni kezdete, első jelentkezése. Mérföldkő azért is, mert tisztázódtak bizonyos alap­ kérdések, elsősorban a nemzetiségi hovatartozás. Néhány magyarul író szlovák származású alkotó nem képviselteti magát az antológiában. Filadelfi Mihály főszerkesztőt, az Írószövetség tagozatának vezetőjét 1975-ben Komárom megyé­ ben békéscsabai szlovák nemzetiségű költőnek hirdették a nemzetiségi községek­ ben rendezett találkozókon. A nemzetiségi irodalom - a nemzetiségi lét - meg­ határozója ismét és végérvényesen a nemzetiség nyelve lett. Karol Tomiš szlovákiai kritikus és irodalomtudós Zöld hajtások száraz gallyon címmel írt a Hajtások című antológiáról a Slovenské pohlady című folyóirat­ ban. E mondat tényei szimbolikusan is értelmezhetők. Karol Tomiš, aki ki­ válóan beszél és ír magyarul, egykori szűkebb pátriájának szlovák írásbeliségén kívül egyre inkább a magyar irodalom tanulmányozásával is foglalkozik; a száraz gally, a hazai szlovák írás újrateremtődése; a Slovenské pohľady című folyóirat pedig az az évszázados szlovák orgánum, amely átvészelve a magyaro­ sítás évtizedeit, mindmáig a legrangosabb szlovák irodalmi folyóirat. Ha mind­ ehhez hozzásoroljuk az antológia kiadóját, a budapesti Tankönyvkiadót, akkor megállapíthatjuk, hogy újjáéledő szlovák irodalmunk rendelkezik két lényeges fenntartó tényezővel: az anyanemzet szellemi támogatásával és a magyar állam minden oldalú segítségével, ösztönzésével. Felmerült azonban a nyelv, az olvasóközönség kérdése. Ez a probléma nem újkeletű. Számos kísérlet történt, hogy hazai szlovák íróink nyelvükben al­ kalmazkodjanak olvasóik élő nyelvéhez, azaz ne az irodalmi szlovák nyelvet használják, hanem a leggyakoribb hazai nyelvjárást. Szerencsére ez nem való­ sult meg, így viszont megkérdőjelezhető magának az olvasóközönségnek a léte. Gregor Papuček, az antológia egyik szerzője „süllyedő hajó aranyrakománya” ként értékeli a pilisi szlovákság nyelvét, és ez a magyarországi szlovákság egész jelenlegi létére is vonatkozik. Alexander Kormos az antológia megjelenése után közölt versében némák megszólalásának nevezte a gyűjteményt. A meg­ jelenése alkalmából rendezett irodalmi esten szó esett arról, van-e szlovákul olvasó közönség Magyarországon, azaz van-e értelme egyáltalán az erősen tu­ datát és nyelvét vesztett magyarországi szlovákság megmentésének, helyesebben újrateremtésének. Alexander Kormos a Népszabadságnak adott interjújában a „legyen kinek írni” kérdésre így válaszolt: „E z fájó pontja a szerzőknek. V i­ szonylag szűk az olvasók tábora. M i csak azokra számíthatunk, akik az iskolá­ ban elsajátították a szlovák irodalmi nyelvet. A nyelvjárási szint nem elég... Szerintem az ok elsősorban nem a tudat hiányában keresendő, hanem a nyelvi nehézségekben. Minden tiszteletre méltó erőfeszítés ellenére ezen a téren még van javítani való. A dolog kulcsa a szlovák tannyelvű óvodák és általános iskolák nagyobb arányú fejlesztése volna. Ez adhatna olyan bázist, amelyre később a szlovák tannyelvű gimnáziumot, illetve a további oktatást alapozni 63 �lehetne... Ugyanúgy fontos a néprajzi hagyományok ápolása, a nyelvművelő klubok munkájának szélesítése és tartalmasabbá tétele.” Adott tehát az írói feladat:) a Közép-Európában oly gyakori nemzetmentés, tudatőrzés és nevelés. Óhatatlanul felmerül azonban a kérdés, miért kellett idáig jutnia a hazai szlovákságnak, miért tapasztalhatók hasonlóan sűrűsödő gondok másutt is tájainkon? Milyen tehát a magyarországi szlovák irodalom? Irányzatokról, stílusokról aligha beszélhetünk, hiszen rendszeresen alkotó, művészi igényű író igen kevés van. Soroljuk fel őket név szerint: Alexander Kormos és Gregor Papuček költő, Pavel Kondač és Michal Hrivnák prózaíró. Nem azért rendkívül kurta a névsor, mert nekik van már egy-két önálló köte­ tük, hanem azért, mert az ő műveik értek meg művészi és mennyiségi szempontból egyaránt arra, hogy egy kibontakozó nemzetiségi irodalomnak megalapozó nem­ zedéke legyenek. Valamennyien közéleti tényezők és szervezők. Kormos pedagó­ gus, szerkesztő és olvasótáborok szervezője; Papuček úgyszintén résztvevője közös­ sége valamennyi megmozdulásának és népdalainak rendkívül eredményes gyűjtője; Kondač évtizedekig járta a szlováklakta településeket, a szlovák hetilap első­ sorban mezőgazdasági tudósítójaként, ma pedig a lap főszerkesztője; Hrivnák a szlovák szövetség munkatársa és úgyszintén állandóan a vidéket járó újság­ író. Közös vonásuk tehát a közéletiség és az, hogy lényegében egy-másfél év­ tizede publikálnak rendszeresen. Valamennyien előbb vagy utóbb felsőoktatási intézményben diplomát szereztek. Szabadjon e sorok írójának tulajdon állásfoglalásaként, vitathatóságát ko­ rántsem kizárva értékelő sorrendben szólni róluk - és másokról. Alexander Kormos belső szükséglete a költészet, érzelmi világának kifeje­ zése: a szerelem, a szépség, a lét-nemlét, a szenvedés, az öröm és a halál té­ mája. Költői szabadságától messze áll mindenfajta szólam és jelszó. Száraz virágot öntöz, hogy virágozzék, kidöntött gyümölcsfát olt, hogy teremjen, halottnak gyógyszert ad, hogy felgyógyuljon, rég kihúnyt tűzre tesz fát, hogy égjen - mondja Remény című versében. A remény az életbe, költészetbe, a szó ere­ jébe vetett hit verseinek ereje: „ Most már nem lehet / Nem élni / Meg már nem halhatok / Reménytelenben / Remélni / Megtanítottak / Most már nem lehet.” Volt bátorsága v isszahúzódni, amikor nem értett egyet szűkebb környezeté­ vel. Bátran szemébe mondja „saját fajtájának” , hogy hiába nevetik ki anya­ nyelvén írt ostorozó verseinek merészségéért, mert „talán akad egy-két ma­ gyar” , aki megvédi. (Van aki megvéd.) Van bátorsága vállalni a kétnyelvű­ séget, szlovákságot és magyarságot. Magyar versei ugyanúgy érdemelnének ön­ álló kötetet, mint a szlovákok, s úgyszintén műfordításai is. Van bátorsága szlovákról magyarra és magyarról, meg más nyelvről szlovákra fordítani. Vá­ logatásával - nem szóval, hanem tettel, amint Sző és tett című versében hir­ deti - szolgálja a nemzetiségi lét ügyét, hazai délszláv költők átültetésével. Gregor Pepuček költészetének markáns vonása nemzetisége sorsának elke­ seredett, nemegyszer reménytelen kifejezése. Két ciklust is szentelt ennek a témának: Mennykő a szemekben (Hrom v očiach) és a Pilis alatt (Pod Pilíšom). Ő az igazi nemzetiségi költő, akinek szlovák szülők adtak életet, hazá­ ját már régen Magyarországnak hívják, katonaként azt szolgálja, de szíve mé­ lyén ott van Szlovákia is (Vallomás - Vyznanie). A régi csabai szlovák hagyo­ 64 �mány folytatása ez, gondolati és formai szempontból egyaránt. Az elnemzetietlenedett szlovákság keserűsége és harcos villámai a szlovák himnusz villámá­ nak Tátra fölötti cikázását idézik: nyelvezete zúg, vág, mint a mennykő, le­ csap a gyengékre, a nemzetet elhagyókra. (Nem ismerek szebb nyelvet Nepoznám krajšiu reč). A Dunakanyar festői vidékén hiába adják a nemzeti lét lehetőségét az állami szervek, a szlovákság csak bolyong saját otthonában, és halálra ítéli nyelvét, elszakítja a nemzetiségi lét fonalát. (Tu - Itt). Osto­ roznak ezek a versek. Egyszerűek, közérthetőek, a mai olvasónak nemegyszer időszerűtlennek is tűnnek, végül mégis elfogadjuk őket. Papuček ezt és így érzi, és van ereje ennek kifejezésére. Papuček sem csupán szavakban vállalja nemzetisége megtartását. Gazdag gyűjteményt adott ki szülőfalujának népdalkincséből. A munka önmagában tiszteletet kelt az olvasóban a gyűjtő iránt. Van néhány oldal benne, amelyen rövid életrajzot közöl „informátorairól” . Portréi lírai rajzok a pilisi szlovákok­ ról, köztük édesapjáról és édesanyjáról. Egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a hazai szlovák próza nem éri el a költészet színvonalát. Nem véletlenül került kényes helyzetbe Sziklay László az első hazai szlovák prózai antológia, a Pramene (Források) bevezetőjének tu­ dós szerzője, hazai egyetemes szlovakisztikánk nesztora. Kénytelen volt meg­ állapítani, hogy hazai szlovák prózánk nem értékelhető sem a világirodalom, sem más közép-európai irodalmak mércéjével. Az antológia szerzőinek mű­ veit kísérleti munkának nevezi, a műfaji, nyelvi színvonalat hullámzónak tart­ ja. Nem kevésbé kritikus a szlovákiai recenzens, Karol Tomis sem. A leg­ több írást prózakísérletnek nevezi, és különösen a műfaji és szerkezetbeli hiányosságokat kifogásolja. Ennek ellenére helyesnek tartja az antológia ki­ adását. és eredményét a magyarországi szlovák próza lehetőségeinek meg­ teremtésében summázza, jelezve, hogy hazai könyvkiadásunk a szlovákiai ki­ adók közreműködése nélkül nem tudna megbirkózni a nyelvi, stilisztikai problémákkal. Pavel Kondač novellái nem könnyű olvasmányok a hazai szlovákság szá­ mára. A munkahelyi vezetők sajátos világának rajza túlságosan áttételes és egyben kidolgozatlan (Ale pán riaditeľ - Ugyan igazgató úr). Prevrat (For­ dulat) című tézisnovellájában a lakosságcsere problémakörének felvetésére is vállalkozott. Hazai szlovákjaink szövetkezetbe agitálásáról van szó, s az ered­ ményt egy Hidasi nevű Szlovákiából áttelepített magyar éri el, amikor szlo­ vákul szól a belépni nem akaró gazdához. A sok pont, befejezetlen mondat, aminek továbbgondolása az olvasó gondja, jelzi a szerzői bizonytalanságot. Inkább novellába rosszul ágyazott újságcikkel van dolgunk. Kár, hogy túlsá­ gosan oktatók ezek az írások. Első regénye, a Hrboľatá cestá (Rögös út). A munka első része a Horthy-korszak, a szlovák zsellérek végtelen nyomora és kiszolgáltatottsága, majd 1956 cselekménysora következik miközben sor kerül az ifjabb Paľo Gajdoš, azaz maga a szerző sorsának, szlo­ vákságának elemzésére, végül a falu szövetkezetesítésével zárul a regény. Túl sokat akar mondani, ami rendkívüli egyenetlenségeket okoz és közben olyan esemény marad ki, ami meghatározó volt a hazai szlovákság életében : a la­ kosságcsere. A szerkezeti egyenetlenségből súlyos műfaji zavarok keletkeznek. Elbeszélés, detektívtörténet, kitűnő lélekrajzzal megkomponált regényrészlet, riport, esszé váltakozik, fölösleges, didaktikus betoldásokkal. Hasonlóan problematikus nyelvezete is. Értékei a hazai szlovákság nyelvében megőrzött archaizmusok, illetve a csak nálunk kialakult neologizmusok. Mindezek jó stíluseszközök lehetnének bizonyos regényalakok illusztrálására, de a regény egészében nem alkalmazhatók. 65 �Kondač olyan feladatra vállalkozott, ami a mai szlovák irodalomban is csak a kivételes képességű Peter J arošnak sikerült a Tisícročná včelában (Ezer­ éves méh) vagy a háború utáni két esztendőt feldolgozó Ladislav Balleknek a Pomocníkban (A segéd) és az Agátyban (Akácok). Michal Hrivnák V prúde času (Az idő sodrában) című prózakötetét és másutt megjelent írásait is főként a kompozíciós egyenetlenségek: jellemzik. Helyesen állapította meg K arel Tomis, Karinthy Frigyes példájára hivatkozva, hogy a tréfa még nem humor. A szatirikus hatás eléréséhez alaposan mérlegre keli tenni minden egyes kifejezőeszközt a szavaktól a szerkezeti elemekig. Vannak még akik publikálnak kötetben is és a hetilap meg a kalendárium hasábjain. Michal Bernula prózai írásokat, Havas Tibor néhány saját versén, prózáján kívül műfordításokat, Štefan Lami néhány humoros történetet közölt (rendszeresen foglalkozik hazai szlovák népmesék gyűjtésével, kiadásával). Ondrej Zoltai-Zwada is sűrűn jelentkezik rövid prózával. A Pramene című kötetben szereplő Bárkányi Zoltánt hosszú újságírógyakorlata készítette fel arra, hogy széppróza írására is vállalkozzék. J uraj Marik az egykori Čabiansky kalendár írásaira emlékeztet, A ndrej M edvegy a dokumentumnovella műve­ lésére tett kísérletet, a legfiatalabb Imrich Fuhl prózáján pedig minduntalan átüt költői látásmódja. Újabban áttelepültek és újabb hazaiak is gyarapítják a hazai szlovák irodalmat, köztük a rendszeresen publikáló Mária Fazekasová és O ldfich Kníchal. Nem véletlenül maradt utolsónak a legidősebb - nem értékrendileg - Július Szabó költészete. A Zem na obzore (Föld a láthatáron) című verseskötetének már a „fülszövegén” olvasható életrajzi adatok jelzik hazai szlovákságunk lé­ tének egyik meghatározó kérdését, a kapcsolatot az egyetemes szlováksággal és sorsának egybefonódását a szlovákiai magyarságéval. Szabó Gyula a lehetetlen megoldására tesz kísérletet. Két anyanyelvet vall magáénak: „ Mindhalálig megmarad az ifjúkorban elsajátított szeretet a nyelvek iránt. Ezért boldogok azok az emberek, akiknek több anyanyelvük van és jól megértik egymást. Bárha az én unokáim... akár hazánk többi gyermekei is több nyelven tudnának énekelni! ” A hazai szlovákság problémája egy a sok közül. E maroknyi népesség min­ den szempontból boldog, felszabadult, nemzeti szempontból is felhőtlen léte visszaadná a reményt Közép-Európa valamennyi kisebbségi kérdésének meg­ oldására. Hogy a tiszteletben tartott határok ne válasszák el többé az egy nyelven beszélőket és egy nemzeti kultúrából táplálkozókat, és az államok a humanizmus nagyvonalúságával ne az „amilyen kenyeret eszel, olyan nemzeti­ ségű légy” gyakorlatát alkalmazzák. Hogy legalább szlovák-magyar vonatko­ zásban adjunk példát az egykori közös múlt összekötő erejének felhasználására mai gondjaink megoldásában, hogy legyen bátorságunk az ,,államnemzetek" szintjén is rendezni dolgainkat. Végtére az emberek boldogulásiról, nyugal­ máról van szó, amiért semmiféle fáradozás sem fölösleges. A magyarországi szlovák írók alkotásait is csak akkor olvassák majd nehézség nélkül, ha erre a rendezésre sor kerül. Ha - Milan Rúfus szavaival - nem kell félnünk többé a nemzet szótól, ha nem kell egyetlen nemzetnek sem védekeznie, hanem építheti önnön értékeit - a többi javára. Közben pedig ezrek és tízezrek nem kénysze­ rülnek nemzetük, anyanyelvük, hazájuk elhagyására. (1984.) 66 �Korszakváltás Szlovákiai helyzetjelentés Bevezető helyett 1989. november 17-ének estjén klubmozgalmunk neves egyéniségének, Tóth Lajos születésnapi ünneplésére, készültem, illetve az ez alkalomból összehívott értelmiségi találkozóra Vágselyén. Nem igen sejtettem, hogy Prágában ekkor egy újabb tüntetéssel, diákmegmozdulással történelmi ese­ mények lavinája indul el. Olyan eseménysorozat, melynek csodálatos élmé­ nyét nem tudom felejteni, s talán leírni sem nagyon lehet. A rendőrség bru­ tális - s cseppet sem újdonság - a ,,szocializmus megvédése érdekében” tett beavatkozása az egész országra kiterjedő tiltakozási hullámot indított el. A diákokhoz legelőször a színészek, majd a lakosok, közösségek száz­ ezrei csatlakoztak. Érezhetővé vált az emberek megkönnyebbülése... ketre­ céből kiszabadulóban volt a szabadság szelleme. A z első hónapok eufórikus hangulatát fokozatosan a kijózanodás, a ke­ mény realitások időszaka váltotta fel, s tart ez napjainkban is. A demok­ rácia tanulásának útvesztőiben sok olyan jelenség is feltűnt, mely már ko­ rántsem váltott és vált ki lelkesedést. D e erről majd később. E lő jelek és előzmények Ha jól meggondoljuk, az események nem váratlanul következtek be. G y a­ korlatilag az egész évet a politikai feszültség növekedése, a földalatti „illegális” csoportok és szervezetek fokozódó aktivitása jellemzi. Hatnak a lengyel, magyar, bolgár s alig pár nappal november előtt a német esemé­ nyek. S ha a hazai tömegkommunikációs eszközök csak óvatosan „ontják” a híreket, hiányosságaikat bőséggel pótolják a határainkon túli eszközök. A vezető párt és kormány szerencsétlenségére és a lakosság szerencséjére. A z ország egész területén fogható-hallható volt valamelyikük. A párt (CSKP) és a telies befolyása alatt álló kormány és parlament reagálását egyetlen mondatban lehet összefoglalni: elítélni, leiáratni, meg­ szüntetni mindenkit és mindent, aki és ami ellene, „vezető helyének” meg­ gyengítésére - uram bocsá' megszüntetésére - irányul, természetesen mind­ ezt a ..dolgozó nép érdekében és nevében” ! Illusztrációul néhány idézet, amelvek a január 15 -2 0 . közötti prágai megmozdulásokat követően je­ lentek meg. „ ...N a p, mint nap találkozunk azzal, hogy munkánk gyümölcsét ellenségeink kritizálják. Szemünkre vetik, hogy nem tartjuk m eg a demokratikus állampolgári jogokat. Hogyan formálhatnak erre jogot? Némelyek, a szo­ cializmus »tö kéletesítése « céliából azt javasoliák, hogy szabadon játszunk a piaci viszonyokkal. ...Valam ilyen »párbeszédre« akarnak kényszeríteni bennünket. K iv e l és miről folytassunk párbeszédet? Azokkal. akik a CSKP K B 1968 januári ülése után vakvágányra terelték politikánkat?” 1 67 �„ Jelenleg (1989. április - meg). P. J .) több mint húsz különböző csopor­ tosulás létezik, ám főhangadóik továbbra is azok. akik a Charta magvát alkották. Ezt bizonyítják a január 75. és 20. között rendezett akciók is, amelynek konfrontációs jellege tagadhatatlan. A szocialistaellenes erők távlati céljaik megvalósítása érdekében a bevált módszerekhez folyam od­ nak. Ezek a megfélemlétés, a pszichikai nyomás és terro r..” 1 Az év egyik legnagyobb viharát a ,,Néhány mondat” című Charta-kiad­ vány okozza. E z a társadalmi légkör gyökeres megváltoztatásáért szállt síkra, s olyan pontokat tartalmaz, mint a politikai foglyok szabadon bocsá­ tásának szükségessége, a gyülekezési jog korlátozásának megszüntetése, a hírközlő eszközök, a kulturális tevékenység megszabadítása a politikai ma­ nipuláció összes formájától, a cenzúra megszüntetése (hivatalosan ennek meglétét nem ismerik el)3, szabad vita kezdeményezése az 1968-as esemé­ nyekről stb.4 A párt - valószínűleg tudatosítva az alig egyoldalnyi írás 7. pontjának mély igazságtartalmát és a jogos igényeket - hisztérikus ellenkampányba kezd. Pártvonalon és azonkívül is. Sok dolgozó közösség - és egyén ítéli el (?!) úgy, hogy annak tartalmát alig ismeri. A kampány csúcsán, júliusban a „R u d é Právo” pártlap munkatársai azt is leleplezik, hogy milyen volt a „N éhány mondat” forgatókönyve és rendezése - röviden fogalmazva hogyan tették és milyen céllal tették azt közzé szerzői a „Szabad Európa” rádió­ ban (igen tanulságos írás!)5 A lig pár nappal később újabb „elemző írás jelenik meg” „M it akarnak? - Kinek kellene visszaadnunk az állam ot?” címmel. Leírva - idézve olyan jóslatokat is, amelyekről nem akarják elhinni, hogy néhány hónap múlva majd valósággá válik: „ V áclav H ave l, aki a N éhány mondat egyik szerzője és aláírója, a Svédectví (Tanúvallomások) című emigráns lapban írt cikkében kijelenti, 68 �hogy »A szocializmus szó nem más, mint ízig-vérig hazug fed ő név. Javas­ lom ezért, hogy kerüljük a szocializmus szót«. Ő finomabban fejezte ki azt, amíg Zbigniew Brezinski, az antikommunizmus egyik fő ideológusa, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója jó adag cinizmussal, nyíltan mondott ki a B B C rádióállomásnak júniusban adott interjújában: »A csehszlovák sztálinista (?) rezsim már a végét járja, s csak néhány hónap, vagy talán egy év kell és Csehszlovákiában nagy politikai változásokra kerül sor: Csehszlovákia is arra az útra lép, amelyen most Magyarország és L en ­ gyelország halad. A marxizmus halott. A következő évszázad elején már talán nem is lesz kommunizmusa...” „...M ilyen ek a céljaik? Elsősorban olyan új alkotmány kidolgozása, amelyben nem rögzítenék azt, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a társadalom vezető ereje, amelyből kimaradna a »szocializmus« fogalom ."6 Minden tiltakozás és tilalom ellenére a Néhány mondatot több ezren tá­ mogatják ill. írják alá. Közöttük ismert egyéniségek sora. Csaknem ekkora vihart vált ki Dubček és H avel szerepeltetése a M a­ gyar Televízió Panoráma című adásában. Hivatalosan először a szlovákiai magyar nemzetiség helyzetét bemutató adás ellen tiltakoznak. Sajnos, erre jogos ok is akad, mert az adásokban több hiba, félreértésre okot adó meg­ jegyzés is van, s néha nagyon egyoldalú is. Igaz, ugyanakkor sok kritikus kérdésre is rávilágít! A z adások olyan információkhoz juttatják a lakossá­ got, melyekhez a szigorú cenzúra miatt nem juthatott. Tiltakozni, megszó­ lalni ellene szinte kötelező volt. Mosolyogni való, hogy még olyanok is megtették ezt, akik lakóhelyük miatt az adásokat még véletlenül sem néz­ hették meg. A hangsúly azonban azon volt, hogy a tiltakozók között minél több magyar nemzetiségű legyen. Néhányukról ismerőseiktől érdeklődtem, s kiderült, hogy olyanokról van szó, akik alig élvezik az emberek bizalmát. Biztonsági intézkedésekben bővelkedik augusztus. Ennek ellenére az 1968-as bevonulás évfordulója, tüntetések jegyében zajlik magyarországi és lengyel „turisták” (Ignác Janák, a C S K P K B akkori titkárának megfogal­ mazása az S Z N F besztercebányai ünnepségén elhangzott beszédében) rész­ vételével. A z egyre erősödő ellenállással Já n F o jtik, K B-titkár is kénytelen foglal­ kozni a politikai főiskolán elmondott évnyitó beszédében: „Csehszlovákia Kommunista Pártját napjainkban több oldalról érik támadások. Azok ugyanis, akik oly buzgón azt tanácsolják, hogy kövessük Lengyelország vagy Magyarország »példáját« távolról sem gondolnak csupán a gazdasági re­ formra. Sokkal többet kívánnak tőlün k. Azt akarják, hogy először »politikai reformot« hajtsunk végre, ami alatt bomlasztást, a mai politikai rend­ szer felszámolását értik... N em véletlenül követelik újkori történelmünk radikális átértékelését. A z eredményt előre tudják: szerintük reprivatizálni kell a vagyont, és a »politikai pluralizm usnak ahhoz kell vezetnie, hogy a kommunista párt távozik a politikai életből..” 7 A z október 28-i nemzeti ünnepen már több ezer ember (hivatalosan 3000) vonul ki a prágai utcákra. A rendőrség 355 személyt, közöttük 17 külföldit tartóztat le. Nem várt bonyodalmakat okoz a S Z IS Z (Szoc. Ifj. Szövetség) országos közgyűlése november 11- 12 - é n . A tudósítások alig tudják eltitkolni annak nyíltságát, az ott elhangzott bírálatokat és igényeket. A résztvevők szemé69 �lyes beszámolóin kívül ezekről csak sorok között, illetve az írásokban el­ rejtett gondolatokból lehet olvasni: „ A C S K P vezető erejének, a S Z I SZ-tagok tudományos világnézeten, a m arx-lenini eszméken alapidó nevelés jogosságának m egkérdőjelezése, a kompromisszumos közeledés azokhoz az erőkhöz, melyek »dialógusban« áll­ nak az antikommunista jelszavak alatt tüntetőkkel témájává vált néhány főleg prágai fiatal értelmiségi felszólalásának. Biztos, hogy az ellenséges erők nyomásának kitett fiatalok helyzete egészen más, mint a Csehország, M orávia, vagy Szlovákia területén élő társaiknak.” 8 Itt jegyezném meg, hogy a magyar fiatalok a művelődési táborokban is­ merkedhettek meg a tényleges helyzettel és a tényekkel. A gímesi, őrsújfalusi, somodi tábor fogalommá vált a fiatalok között, de a közbiztonság szervei előtt is. November 13-án a környezetvédők Teplicén tüntetnek. Rákényszerítve a helyi vezető pártszerveket a párbeszédre. November 15-én újabb megmozdulás Prágában, az óvárosban. A rend­ őrség ezúttal sem tétlen... 70 �A z első hónapok A november 17-ét követő országos események lefolytása a sajtó, a rádió, illetve a televízió adásaiból ismeretesek, így azokra csak szükség esetén té­ rek ki. Itt elsősorban Nógrád, s benne Losonc és környékének történéseit foglalnám össze. A z első napokat törvényszerűen a földrajzi távolságból, az információhiányból adódó bizonytalanság tölti be. Sokáig látszólag nem mozdul sem­ mi. A z ismétlődő prágai és pozsonyi tüntetések ugyan állandó témái a be­ szélgetéseknek, de lényegében változást csak a csehszlovák televízió „éb­ redése” hoz. A képernyőn - először csak néhány másodpercre - tűnik fel Dubček és H avel, majd teljesen felborul a műsorrend: az eredeti tervezet helyett helyszíni adásokban számol be a fővárosokban s az azon kívül zajló, egyre izgalmasabbá váló eseményekről. A helyi lakosok többsége a késő éjszakákat a képernyő előtt tölti. Majdnem egy héttel a kezdetek után hangzik el az egyik riportban, hogy a losonci, nagykürtösi és rimaszombati járás alszik, mert ott minden a régi mederben folyik. A zt, hogy ez a nem éppen dicsérő mondat milyen hatású volt nem tudnám felmérni - minden­ esetre felfigyeltek rá - de az „állóvíz” csak 25-e után kezd megmozdulni. Megjelennek a plakátok, főiskolás diákok járják a várost, s több termelési közösség nyilvánítja ki, hogy csatlakozik a november 27-re meghirdetett kétórás figyelmeztető sztrájkhoz. A sztrájk ideje alatt zajlik az első felvonulás a városban, van ahol „d ia ­ lógus” gyűléseket rendeznek, s van olyan vállalat és üzem is, ahol szankció­ kat hirdetnek a résztvevők ellen. 27-én este zajlik le Losoncon a Május 1. téren az első nagygyűlés. Szer­ vezői és vezetői a későbbi Nyilvánosság az Erőszak Ellen ( N Y E E - V P N , V rejnosť Proti Násiliu) helyi csoportjának a legtevékenyebb tagjai. Sokan kapnak szót, sok sérelem, igazságtétel utáni vágy hangzik el. A követelések lényegileg az országos „igényekkel” azonosak: kivizsgálni a november 17-i eseményeket, megszüntetni a C S K P vezető szerepét - törölni az alkotmány­ ból az ezt biztosító cikkelyt, kiírni a szabad választásokat. A felszólalók között nincs magyar szónok. M agyar felszólalásra csak másnap kerül sor, amikor G alcsik K ároly, a Csemadok járási titkárságának dolgozója kér és kap szót. Lényegi monda­ nivalója: a magyar nemzetiségű lakosok támogatják a változásokat, a pol­ gári mozgalmak követeléseit. Nem sokkal később hasonló tartalmú nyilat­ kozatot tesz közzé a Csemadok losonci alapszervezete is. A z időszak egyedüli magyar politikai mozgalmának a Független M agyar Kezdeményezésnek (a mozgalomról majd külön is szólok) az első plakátjai, elvi nyilatkozata, a Szabad Kapacitás (FM K-kiadvány) első száma decem­ ber elején jut el Losoncra. Itt a Csemadok alapszervezetének vezetősége vállalja el a helyi csoport megalakításának kezdeményezését. A z előkészítés hosszú, a helyi csoport december végéig csaknem hivatalosan ténykedik: alakuló közgyűlésére december 27-én kerül sor. A z alapító nyilatkozatot negyvenen írják alá. Szóvivője Galcsik K ároly lesz. Füleken már december 8-án megalakul az F M K helyi csoportja negyvenegy taggal, s mint végül kiderül a járás egyik legjobb munkát végző poli­ tikai csoportjává válik. Szóvivője Takács János. �T ény, és szomorú, hogy e két város kivételével ez időben egyetlen más helységben sem alakul helyi csoport. Több faluban - Sőregen, Nagydarócon - magyar N YEE-csoportok jönnek létre. Ennek egyik kiváltó okát abban lehet keresni, hogy a N Y E E törekvéseit maximálisan támogató FM K -t sokan azonosították a N Y E E -v e l. Illetve úgy gondolták, hogy az csak an­ nak egy része. Sok helyen így gondolkoztak a N Y E E képviselői is. Decemberben a romániai események borzolják a kedélyeket. Az F M K helyi csoportjai gyűjtéseket szerveznek. A fülekiek pedig 20-án gyertyás tüntetésen tiltakoznak. A gimnázium előtti parkot ellepik a gyertyák. A vá­ rosból, Losoncról és a környékről érkezettek egyetlen óhaja: a diktátor és rendszerének eltüntetése. A hónap végén azt hiszem valamennyien együtt örültünk annak, hogy ha bár kétszeri próbálkozásra, de sikerült elfogadható összetételű - leszá­ mítva azt, hogy nemzetiségi miniszter nem lett kinevezve - szövetségi kor­ mányt létrehozni, és olyan emberek kerültek a vezető pozíciókba, mint - Alexander Dubček, a parlament elnöke, V áclav Havel köztársasági el­ nök, akiknek nevét pár héttel ezelőtt még kimondani is alig volt szabad valamint annak, hogy a C S K P csak egy lett a sok párt között, törölték a vezető szerepét biztosító alkotmánycikkelyt. Ugyanakkor csillapodik az eufórikus hangulat is. Csökken a nagygyűlé­ sek iránti érdeklődés. Középpontba a vitákat, ellentéteket kiváltó személycserék, a vezetők és a parlamenti képviselők leváltásai kerülnek. A jelen év januárját már a kijózanodás hónapjának nevezném. Ekkorra kezd világossá válni, hogy olyan problémák tornyosulnak az újjászülető de­ mokrácia előtt, melyeket nehéz lesz áthágni. Kicsit kampányszerűen folyik a C S K P tagjainak elítélése, a közéletből való kizárása. A pártból tömege­ sen távoznak az emberek! A kifogásolható ebben az, hogy nem kis részük köpönyeget fordítva az aktuálisan vezető mozgalmakban keresnek új po­ zíciókat. Január 4-én az F M K füleki csoportja közzé teszi, nyilatkozatát. A vá­ lasztásokig terjedő időszakban legfőbb céljául tűzi a szakmailag megfelelő, erkölcsi szempontból fedhetetlen egyének felkeresését, akik a választáso­ kon méltóképpen képviselik majd érdekeinket. A losonci csoport január 15-én tart nyilvános fórumot hasonló témakörben a „Nem zeti kisebbségek képviselete és érdekvédelme a képviseleti testületekben,, címmel. Az elfo­ gadott s közzétett állásfoglalás lényegi pontja az, hogy ott, ahol magyar lakosok is élnek a nekik megfelelő arányban a képviseleti testületekben is helyet és szót kapjanak. Ezen a gyűlésen szinte elementáris erővel fogalma­ zódik meg az igény arra, hogy nemzeti kisebbségünk keretében alakuljon önálló magyar párt. Ennek alapján fogalmazódik meg egy ilyen irányú fel­ hívás, melyet a magyar lapok szerkesztőségeibe küldtek szét, s többek kö­ zött az Új Szóban meg is jelent. A jelenség nem volt egyedülálló... Január 18-án Fülek nyújt otthont az F M K területi ülésének. Ezen a há­ rom szomszédos járás - Losonc, Rimaszombat, Nagykürtös - FM K-csoportjainak képviselői és szimpatizánsai vesznek részt. Csaknem teljes létszám­ ban jelen van a központi szóvivői testület is. (Tóth K ároly, A. N agy László, Ö llös László, V ilági Oszkár, Gyurovszky László). A felszólalások és be­ számolók szerint addig Losoncon, Füleken, Feleden, Rimaszombatban, Tor­ naiján, Ú jbáston, Balogfalán, Ipolynyéken, Nagykürtösön jöttek létre he- 72 �lyi csoportok. Fő témája pedig a választások és a többségében problémák­ kal terhelt F M K - N Y E E kapcsolat. A politikai csoportosulások Az F M K a cseh Polgári Fórum mellett az első politikai mozgalom volt, amely Szlovákiában megalakult. Időpontját 1989. november 18-ára teszik alapítói. Anélkül, hogy nagyobb jelentőséget tudajdonítanék neki, ezzel a dátummal nem teljesen tudok egyetérteni. A helyszín ugyanis Vágsellye, s mint már említettem, ebben az időpontban ott tartózkodtam. S az értelmi­ ségi találkozón teljes létszámban részt vettek az alapító tagok is. E találko­ zón nagyon sok, nemzetiségi kérdéseinket érintő témáról esett szó - a vita vagy az előadás keretében de politikai csoport alapításáról nem. Ezen az estén az előre meghatározott és kötelező zárórakor a résztvevők többsége hazament, másnapra, csak néhányan maradtunk ott. A követke­ ző nap, 19-ének délelőttjét az ünnepelt Tóth Lajos társaságában töltöttük többedmagammal. Beszélgettünk a találkozó esetleges következményei­ ről, arról, hogy hasonló összejövetelre talán még nem is került sor, a prá­ gai megmozdulásról, a rendőrök brutalitásáról, ám arról nem, hogy az éjszaka megalakult volna az F M K . Titkolódzásra meg egyikünknek sem volt semmi oka. Az F M K elsősége és gyors reagálása ettől függetlenül nem vitatható. E lv i nyilatkozatát csatlakozási igényével együtt eljuttatja Prágába, a Pol­ gári Fórumhoz. M ajd csatlakozik a november 19-én este megalakult N Y E E -h ez, s bekapcsolódik a pozsonyi tüntetések szervezésébe. G rendel Lajos és Szigeti László tagjai lesznek a N Y E E Központi Koordinációs B i­ zottságnak is. November 23-án felveszik a kapcsolatot a M agyar Diákszö­ vetséggel, amely akkor tartja alakuló ülését Pozsonyban. A mozgalom legrokonszenvesebb vonása az együttműködésre való törek­ vés, a szlovák demokratikus mozgalmakkal. Alapelve az „egymásban ne ellenségképet, hanem partnert, barátot keressünk” gondolatában lenne öszszegezhető. Az F M K - N Y E E jó együttműködése már kevésbé érvényesült vidéken. Ú gy mondanám, hogy az eszme szép, csak az idő még nem érett meg arra, hogy az megvalósulhasson. Tényként kell elfogadni, hogy már az első napokban a felszínre kerülnek és terjesztődnek a magyarok túlzott kö­ veteléseiről, területi igényeiről szóló álhírek, melyek a provokátor naciona­ lista körökön kívül senkinek sem használnak. Az együttműködésnek pedig végképp nem! S a helyzet azóta csak romlott. S mivel az emberek többsé­ ge nem eszmei, hanem gyakorlati szempontból nézi az életét nem érezték elérhető közelségben az együttműködés pozitív hatásait. Az F M K - N Y E E együttműködésének legszebb eredménye az a közös nyilatkozat, melyet Pozsonyban 1990. január 21-én fogalmaztak meg a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok együttéléséről Szlová­ kiában. Ez többek között elveti a nemzeti kérdés reciprocitás-elvén való megoldását. Zárógondolata: „ C sehszlovákia számára a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikumok helyzetének rendezése az egyenjogúság elve alapján egyike a kulcsfontosságú feladatoknak, amely a demokratikus E u ­ rópába vezető utat nyitja m eg.” 9 É s 1990. végére már jóval távolabb ju­ tottunk a nyilatkozat tartalmától, mint annak időpontjában voltunk. A 73 �szlovák cseh- és magyarellenesség, az önálló Szlovák állam rémálma pedig lassan a fasiszta időszakot idéző hangulatot teremt. A szélsőséges naciona­ lista pártok primitív eszmeiségükkel egyre nagyobb tömeget fanatizálnak. S félő, hogy a józan ész kevés lesz legyőzésükre. Február közepén a Szövetségi Gyűlés a politikai mozgalmakról és a pártokról elfogadott törvénye értelmében a belügyminiszter bejegyzi az FM K -t, mint politikai mozgalmat.10 Néhány területi találkozó és tájékoztató ülés után az immár hivatalossá vált F M K 1990. február 2 4 - 2 5-én tartja meg első országos kongresszu­ sát. E z főleg szervezési kérdésekkel és az első szabad választásokra való felkészüléssel foglalkozik. Megválasztja ügyvivői testületét és elnökét . is Tóth Károly személyében. Mint már arra utaltam január-február folyamán egyre több helyen me­ rül fel az igény egy teljesen önálló magyar párt, vagy mozgalom létreho­ zására. Sokunkat, közöttük jómagamat is foglalkoztat a gondolat, hogy azt a meglévő, s hivatalos apparátussal rendelkező Csemadok tagságára kell építeni. Most, hónapokkal később, visszatekintve örülök, hogy végül is ez nem valósult meg. Idő kellett ahhoz, hogy tudatosítsuk, a kultúrát és a politikát nem szabad, és nem lehet, főleg negyven év egypárturalma után összekeverni. A nemzetiség ennek csak kárát láthatja. A politika az egyik legfőbb témája a Csemadok losonci járásának rend­ kívüli közgyűlésének is. Az önálló párt igénye bekerül programtervezetébe is. De a többség amellett szavaz, hogy azt a szervezeten kívül kell létre­ hozni. E téma megfogalmazása más területen is időszerű. Kelet-Szlovákiában például elkészül a Csehszlovákiai M agyar Néppárt programnyilatkozata, s hasonló tervezet készültét jelzik Nyugat-Szlovákiából is. Ekkor igen jogos a félelem, hogy a szlovákiai magyarság politikailag darabokra hullik. A kérdést végül is D uray M iklós és a körülötte csoportosuló előkészítő­ bizottság oldja meg. Az Ú j Szó 1990. február 3-i számában megjelenik az „Együttélés Politikai Mozgalom a demokráciáért és a nemzeti kisebbségek jogaiért” alapelvei. A mozgalom hamar a támadások középpontjába kerül, ugyanakkor igen gyorsan növekszik a népszerűsége is. Duray Miklós időt, fáradtságot nem kímélve járja az országot, részt vesz találkozókon, vitaes­ teken, előadásokat tart. Az elsőt közülük még 1990. január elsején Lo­ soncon illetve Füleken. Elsősorban neki, nevének köszönhető a mozgalom híveinek gyors gyarapodása. S ezt nem tudja megakadályozni az F M K Ügy­ vivő Testületének személyeskedő támadásainak sora sem. S ő t! H ívek szá­ zait szerzik meg neki vele. Járásunkban (Losonc) D uray É v a válik a mozgalom fő szervezőjévé. Lo­ sonc és Fülek után több faluban alapsejtek alakulnak, illetve készítik elő ennek lehetőségét. A mozgalom első kongresszusát az F M K II. kongreszszusával egyidőben, a választási kampány kezdetének küszöbén március 31-én tartja meg Pozsonyban. Itt jelentik be, hogy a mozgalom választási koalíciót köt a M agyar Kereszténydemokrata Mozgalommal (M K D M ). Meg­ választja központi ügyvivői testületét és D uray Miklós személyében az elnökét. Az M K D M a harmadik magyar (politikai) mozgalom mely nemzetisé­ günk körében megalakult. Elnöke Janics Kálmán. Járásunkban azonban 74 �nincsenek alapcsoportjai. Belső szervezettségében is hiányosságok mutat­ koznak. A járásban a többi párt és mozgalom közül leghamarabb a Zöldek Párt­ ja és a Demokrata Párt aktivizálódik (1988. december.) Ő ket követi a Szabadság Párt. Később alakul meg a „N ő k pártja” (januárban, azóta se sokat tudni róluk!), a „Nem zeti felvirágoztatás (proszperitás) Pártja (március), a Földművesek Független Pártja (április) és sajnos a teljes mér­ tékben nacionalista beállítottságú Szlovák Független Párt (február), vala­ mint a még inkább e kategóriába sorolható, a legtöbb hívet egyesítő Szlo­ vák Nemzeti Párt. S nem lehet kihagyni a sorból azt sem, hogy január­ ban mint Losoncon, mint Füleken megalakul a M atica Slovenská helyi csoportja is. A választások Bizonyos szempontból a választások előtti erőfelmérésnek is lehetett ne­ vezni a januári-februári időszakot, s három parlament, Szövetségi Gyűlés, Népek Kam arája (N K ) és Nemzetek K am arája (N eK ) illetve Szlovák Nem­ zeti Tanács (SZ N T ), részleges átalakítását. Helyi szinten pedig ez a Járási Nemzeti Bizottságok és Helyi Nemzeti Bizottságok átalakítását jelenti. Még pedig úgy, hogy azok tükrözzék a társadalomban végbement változá­ sokat. A képviselők cseréjére - kooptálására három módon került, kerül­ hetett sor. Ha visszahívták a jelölésből, ha önként lemondott, vagy ha kellő mennyiségű aláírás gyűlt össze a lemondatásukra. E z utóbbi eset­ re alig került sor. A legtöbb új képviselő az addig vezető erő, a C S K P által visszahívottak helyére került. Az önként lemondok tábora nem volt túl nagy. Mindenesetre sok képviselőnek adtak ehhez „hathatós” segítséget „erkölcsi lelkimasszázst” a N Y E E és néhány további képviselőségre pá­ lyázó párt képviselői. A kooptálás módszere nem aratott nagy sikert, de­ mokratikusnak egyáltalán nem lehet nevezni. Némely tekintetben ez az eljárás a közelmúltat is idézte - a lakosok nagy része ugyanis csak a lap­ pokból tudta meg új képviselőinek nevét. Az F M K és a N Y E E éberen őr­ ködtek azon - Központi Szóvivő Testületeik - , hogy a lemondott nemzeti­ ségi képviselők helyett nemzetiségi képviselők kerüljenek. Főleg ennek kö­ szönhető, hogy a füleki körzetet képviselő Magyar Izidor helyére végül is magyar nemzetiségű jelölt G rendel Lajos, a neves író került. Ha a hely be­ töltése a N Y E E Koordinációs Bizottságán múlik, akkor erre aligha kerül sor. Ő k ugyanis az F M K helyi csoportjának kizárásával az „utódról” szűk körben döntöttek, s azt megváltoztathatatlannak tartották. A vita, amely az F M K - N Y E Ľ között helyi szinten kialakult, végül is oda vezetett, hogy a két csoport hosszú ideig együtt tudott működni. Szlovákok részéről Grendel Lajos személyét nem fogadta túlzott lelke­ sedés. Főleg azután, hogy Füleken, bemutatkozó gyűlést tartott. M agyarul! Az elhangzottakat tolmácsok fordították szlovákra. A felháborodottak élén a Matica Slovenská helyi képviselői - közöttük a későbbi köztársaságielnök-jelölt Jolana Ambruzsová - álltak. A helyzetet csak rontotta, hogy épp akkortájt tetőzött a vita a füleki gimnáziumról (ott javaslat hangzott el ma­ gyar és szlovák részének esetleges szétválására.) A kedélyeket alig lehetett 75 �lecsillapítani. A N Y E E Járási Koordinációs Bizottsága javaslatot tett Gren­ del Lajos azonnali visszahívására, de végül is ez nem valósult meg. Nem volt vitáktól mentes a helyi szervek átalakítása sem. A nemzeti­ ségi arányt szigorúan betartották. A z új JN B -b e a Zöldek Pártjának 5, a Demokrata Pártnak 5, a Szabadság Pártnak 2 és a N Y E E -F M K - n a k 23 képviselője került. Közülük 6 volt magyar nemzetiségű. A legnagyobb izgal­ mat az elnöki posztok betöltése okozta. Az eredeti tervek szerint illetve vá­ rosi (Losonc) szinten is az egyiknek magyar nemzetiségűnek kellett volna lenni. E z végül is főleg a Demokrata Párttal folytatott összetűzések és v i­ ták után csak városi szinten valósult meg. A z alelnöki funkciót M arkotán Péter kapta meg. A választási kampány kezdetére a járásban csak egy működő FM K -s csoport maradt meg Füleken. A magyar lakosok többsége az Együttéléshez pártolt át. A választási listákra az E gyü ttélés-M K D M és a N Y E E - F M K koalíción kívül magyar nemzetiségű jelölteket a C S K P és a Demokrata Párt indított. A N Y E E kezdeményezésére a járásban több kerekasztaltárgyalásra kerül sor, melyen a kampány alapszabályaiban egyeznek meg. A pártok és mozgalmak nyelvre és beállítottságra való tekintet nélkül kap­ nak teret a helyi sajtóban (Ipeľ - Ipoly) és a rádióban. Az eltelt hónap alatt különösebb visszaélésekre, a szabályok megszegésére, provokációra nem kerül sor (leszámítva az itt-ott előforduló plakátletépéseket és átra­ gasztásokat). Csaknem minden párt és mozgalom felhasználja azt a vitát, és tiltakozási hullámot, amely a tervezett területátalakítás nyilvánosságra hozott tervei nyomán alakul ki. Ennek értelmében Losonc a rimaszomba­ ti központú területhez tartozott volna. Pár nap alatt mintegy 25 000 tilta­ kozó aláírás gyűlt össze, s került az illetékesek asztalára. A június 8-9-én megtartott választások egyik legnagyobb meglepetése a nagyarányú részvétel volt. Eredményeiről szavak helyett többet mondanak a számok: (A felsorolt adatok a minket leginkább érintő parlamentre, az SZN T -re vonatkoznak, a Szövetségi Gyűlésre vonatkozó adatok ettől nem nagyon különböznek.) Országos viszonylatban a N Y E E 29,34 % -ot, a K D M 19,20 % -ot, a C S K P 13,34 % -ot ér el. Nem örvendetes meglepetés a Szlovák Nemzeti Párt 13,94 %-os aránya. Ennek ellenkezőjét mondhatjuk az EgyüttélésM KDM 8,66 % -ról. Várakozáson alul szerepel a Demokrata Párt 4,39 % -a (ez azt jelentette, hogy nem kerültek be a Szövetségi Gyűlésbe). A z E gyü ttélés-M K D M 8 járásban győz, közöttük a rimaszombatiban (35,08 % ) és a nagykürtösiben (24,86 % ), a losonciban század százalékkal lemarad­ va a C S K P mögött a harmadik (16,74 % ). - Csak érdekességként, a koalí­ ció Szlovákia minden járásában kapott szavazatot. - Itt első a N Y E E , 30,25 % , második a C SK P , 16,75 % , a SZ N P , 9,17 % és K D M , 8,82 %. A községek-városok viszonylatában a N Y E E 27 helységben győz, a D e­ mokrata Párt 4, a S Z N P 3, a K D M 7, a Szabadság Párt 2, a Romák egy győzelmet érnek el. A z E gyü ttélés-M K D M 15 helyen (Béna, 75,7 % ; Bolyk, 29,5 % ; Csákányháza, 63,1 % ; Csorna, 37,8 % ; Fülek, 48 % ; Fülekkovácsi 43,2 % ; Panyidaróc, 46,6 % ; Perse, 86,3 % ; Ragyolc, 53,6 % ; Rapp, 39,8 % ; Sávoly, 77,2 % ; Síd, 67,1 % ; Sőreg, 72,3 % ; Terbeléd, 22,9 % ; Nagydaróc 54 % ) győz. �Országos viszonylatban a szavazatok és maradékszavazatok elosztása alapján a SZN T -ba 23 magyar nemzetiségű képviselő (15,3 % ) jutott (M K D M - 7, Együttélés - 5, F M K - 5, C S K P - 4, K D M - 1.). Az Együttélés ezen kívül a parlamentbe juttatott egy független magyar kép­ viselőt és egy ukrán képviselőt is. Járási viszonylatban területünkről két képviselő jutott be a SZN T-ba. Markotán Péter (FM K ) és K ružliak Štefan (K D M ). S végezetül idéznék néhány gondolatot - csemegéül, nemzetiségi szem­ pontból a C S K P helyi szervezetének választási értékeléséből - akik „Isk ra” címmel saját lapot adnak ki. Az értékelés felrója, hogy ennek magyar vál­ tozatát nem sikerült kiadni. Kedvező visszhangról számol be a sajtóban, többek között az Új Szóban közzétett írásaikról, illetve a helyi rádióban elhangzott műsorairól. D e: „Igen nagy hiba volt, hogy a C S K P ebben az időben, amikor leginkább szükségünk volt a kommunisták nyílt informálá­ sára egyetértett azzal, hogy az Ú j Szó önállósuljon, megszűnjön pártlap lenni. Továbbá igen kevés magyar nyelvű propagációs anyagunk volt, a csehszlovák televízióban a C S K P képviseletében senki nem szólt a magyar lakosokhoz, a választási kampány ideje alatt a K B egy ismert magyar nem­ zetiségű személyt sem küldött k i.” Néhány zárógondolat A választásokkal a parlamentekben még koránt sem fejeződött be a po­ litikai átalakulás. Van két fontos esemény. A területi átrendezés (megszűn­ nek a járások) és a helyhatósági választások. Mindkettő igen közelről érint mindannyiunkat. Eredetileg úgy gondoltam, hogy külön foglalkozom az egyre jobban elő­ retörő nacionalizmussal és szeparitizmussal. A szlovák sajtóban, a gomba­ mód szaporodó „nemzeti érzésű” lapokban közzétett temérdek féligazságot, támadást tartalmazó írásokkal. A nyelvtörvénnyel. O ldalakat lehetne so­ rolni a nemzetiségünket érintő sértéseket, gyűlöletkeltő nyilatkozatokat, s azok hatásait. D e ha a jövőnket illetően vannak is kérdőjeleim, akkor is azokkal értek egyet, akik azt vallják, hogy mindez elsősorban az évtizedek alatt elnyo­ mott indulatok felszabadulásának az eredménye. S idővel mindez lanyhulni fog. Számomra ugyan nyitott kérdés, hogy mikor - az idő most gyorsan halad - de azért reménykedem. P U N T IG Á N JÓ Z S E F C IK K E K É S ÍR Á S O K : 1. „ J ó m in ő sé g ű c ik k e k r e v an s z ü k sé g ” , Ú j Szó, 1989. IV . 2. 2. old al A lo is In d ra , a S z ö v etsé g i G y ű lés e ln ö k é n e k fe ls z ó la lá s á b ó l. 2. ..A la k o s s á g d ö n tő tö b b sé g e tá m o g a tja a z á ta la k ít á s t” , Ú j Szó , 1989. IV . 2. 2. o ld al. 3. „A z első lé p é s ” c. r é s z é b e n . 4. A N éh án y m o n d a t h iv a la lo sa n az Ú j S z ó 1989. X I I . 23-i sz á m á b a n je l e n t m eg. A 24-i sz á m b a n a „C H A R T A 77” sz ö v eg ét k ö z li a la p . A „C H A R T A 77” tö r té n e t e ; „C H A R T A 77. 1977— 1989” , V ile m P re c a n sz e rk . „ A rc h a — B r a tis la v a ” , 1990. 5. ..L e le p le z é s eg y m ü n c h e n i le ­ v é lb e n , A N éh á n y m o n d a t fo rg a tó k ö n y v e é s re n d e z é se ” , Ú j Szó. 1989. V II. 22.. 5. o l­ dal. 6. „ M it a k a r n a k ? K in e k k e lle n e v issz a a d n u n k az á lla m o t? ” , Ú j Szó, 1989. V II. 31., 3 o ld al. 7. „A z á ta la k ítá s s a l sz a v a to ln u n k k e ll fe jlő d é s ü n k fo rra d a lm i fo ly to n o s s á g á t” , Ú j Szó. 1989 IX . 6., 4. o ld al. 8., ..S k e p s a m lád eži n e p r is ta n e ” (A k é te lk e d é s n em illik az ifjú s á g h o z ) P ra v d a . 1989. n o v e m b e r 15, v e z é rc ik k . 9. ,,A N Y E E é s az F M K kö zö s n y i­ la tk o z a ta ...” , N ap. 1990. ja n u á r c ím o ld a l. T o v á b b á : A S z a b a d K a p a c itá s — áz F M K tá jé k o z t a tó ja . 1989. 1. 3 A já r á s b a n k ö z z é te tt n y ila tk o z a to k , a v á la sz á si k a m p á n y í r á ­ sa it a já r á s i la p az Ip o ly , ille tv e az I p e ľ ta r ta lm a z z á k . 77 �személyes történelem Tóth Gyuláné visszaemlékezése egy hortobágyi internálótáborra II. V életlen találkozás. A második nyáron én már cséplőgép mellett dolgoz­ tam. Kijelentettem, hogy én kazlat akarok rakni. Csináltuk is a lányokkal. A barátnőim nem hatvaniak voltak, mert Hatvanból nem voltak velem egykorú lányok. Baranyai lányok voltak a barátnőim. A következő évben libatelep létesült, akkor kezdték a betelepítését. E l kellett mennünk a hortobágyi csárdához. Odahozták valahonnan a li­ bákat. O dafelé traktorral mentünk, onnan gyalog kellett a libákat hazahaj­ tani Mihályhalmára, amely öt-hat kilométerre volt. Három napon át haj­ tottuk a libákat, mert azok a „buta libák’ ’ mindig vissza akartak menni oda, ahonnan hoztuk őket, ha az egyik elgágogta magát. Akkor is elsza­ ladtak, ha megérezték a vízszagot. M árpedig azt megérezték, mert arra ha­ lastavak voltak. Mi arra hajtottuk volna őket, amerre nem voltak vizek. Néha három kilométert is visszaszaladt ez az öt-hatezer liba. Amint ott kínlódtunk a libákkal, egyszercsak kapás emberek jönnek. N é­ zem őket, aztán odaszaladtam hozzájuk: - Zsákai néni! Meg tetszik ismerni? - Jé, Ildikém ! Te vagy az? Hogy kerülsz ide? Most találkoztunk össze a hatvaniak egy csoportjával, akik Kónyatanyára kerültek. Gyorsan soroltuk egymásnak, hogy kik vannak velünk együtt. N áluk meg ott van öreg B erecz néni is. Igyekeztem mindenkinek megje­ gyezni a nevét. Odahaza aztán elmondtam a nagy újságot: találkoztam Zsákai nénivel. Szóltam Berecznének is, hogy ott van az anyósa Kónyán, egymaga. M in­ dig a cuccain ül, mint a túzok, mert úgy félti. Nagyon megörült a fiatal Bereczné, mert remélte, hogy át engedik jönni az anyósát és akkor majd vigyáz a gyerekekre. Meg is kezdték mindket­ ten a kérelmezést, de bizony beletelt talán egy fél év is, míg sikerült elin­ tézni. A z öreg Berecz nénit felpakolták egy kocsira és elhozták Kónyáról Mihályhalmára. Így került össze ez a család az utolsó - egy évre. Libapásztorkodás. A libatelep létrehozása után odajártam dolgozni min­ den áldott napon. E gy idősebb mohácsi asszony mellett nyolcan dolgoztunk ott, lányok. A munkánk a libák etetése, gondozása, nem volt könnyű. A nyolcvan kilós gabonazsákot nekünk kellett megemelni, amikor kiöntöttük belőle a gabonát, korpát, tápszert. Aztán el kellett készíteni az ennivalót a libák számára. Lapáttal keverni, majd vödörrel kihordani a libáknak, ki­ önteni az etetővályúkba. 78 �Nagyon nehéz volt az első időszakban, mert a libák mindig hazafele mentek volna. Később csináltak nekik hodályt ugyan, de kerítés nem volt, csak az éjszakai szálláson. H a kiengedtük őket, rögtön vízbe akartak men­ ni, vagy haza a régi helyük felé. Könnyebbé lett az őrzés, amikor a gazdaság megengedte, hogy kutyát tartsunk. A z állatot egy ottani hortobágyi embertől kaptuk, aki megsajnált kínlódásunk miatt. Mert sokat kínlódtunk. Mellettünk volt a Keleti-főcsa­ torna: a közelünkben nem volt rajta híd. A legközelebbi két, a másik öt kilométerre innen. A libák egy pillanat alatt megszöktek tőlünk, vagy a csa­ tornába, vagy átmentek a túlsó partra, ha ahhoz volt kedvük. Egyedül én tudtam úszni a lányok közül. Apám győri volt, és azt mond­ ta: ,,Győri gyerek gyerekének úszni kell hatéves korától!” - H át én jó úszó voltam. Ú gy mentem át a csatornán a libák után, hogy a ruháimat a fejem­ re kötöttem kendővel. A vékony jeget feltörtem és átúsztam. Ott fölöltöz­ ködtem, aztán szaladtam a libák után. A reumámat biztosan ennek köszön­ hetem. Hiába kértük a gazdaságot, hogy építsenek a libatelep közelében egy hidat, ezt a vízügyesek nem engedélyezték. M ikor már nagyon sokat panaszkodtunk, akkor megengedték a kutyatartást. Adott is nekünk az említett juhász egy Tüzes nevű kutyát. E z olyan okos kutya volt, hogy én azóta is mindig emlegetem. Munkatárs volt, többet segített rajtunk, mint bárki. Soha egy libát szét nem tépett. Ha botot tartottunk neki, ugatott és a libákat hazakergette. O da is adtuk neki a legjobb falatokat: a húst az ebédünkből! Könnyebb is lett az életünk, de azért maradt gondunk elég. Különösen, amikor keltek a kislibák, éjjel is mellettük lenni, mert a liba alól ki kellett szedni őket. Nem volt keltetőgép. A tojók kegyetlenül csíp­ tek. Am íg az egyiket nagy nehezen megfékeztük, hogy kivegyük alóla a kislibát, addig a szomszédja hátulról csípett belénk, de olyan erősen, hogy alig tudtunk megszabadulni tőle. A következő évben már elvitték a libatojást keltetőállomásra, Derecs­ kére, és az élő kislibákat kaptuk vissza. Én végig libatelepen dolgoztam, amíg csak haza nem engedtek bennün­ ket. A libanevelő egy olyan ősi tanyában volt, ahonnan a gazdát kilakoltat­ ták. Jobbra, balra volt egy szoba, középen a konyha és a kemence nyílása. Télen rizsszalmát hoztak tüzelni, hogy a tojások meg ne fagyjanak. Í gy az­ tán mi sem fáztunk. Időnként bementünk a házba, a tojásokhoz, meleged­ ni. Kezdetben tejtermékhez nem jutottunk. A libatelepre azonban hoztak túrót, amikor a kislibák keltek. Abból aztán nekünk is jutott. A köze­ lünkben volt a borjúnevelő, onnan akkor tejet is kaptunk. Jobban táplál­ koztunk, de nehéz is volt a munkánk. A mai napig is megvan egy pléhtányérom. Emlékként őrzöm. Ebből et­ tem a kitelepítés második időszakában, amikor már kulturáltabb volt a helyzetünk. A zt megelőzően ugyanis egy rántásoslábasom volt, amibe bele­ mérték az ebédet. Később került valahonnan pléhtányér: vagy a boltból vettük, vagy hazulról küldték, de ezután mindig ebből ettem. A libatelepen tehát már jobban éltünk. Néha került szalonna is. Azt öszszevágtuk, megsütöttük és tojást ütöttünk rá. A libák tojtak, abból min­ dig tudtunk magunknak is félretenni. Libatojást még haza is vittem a 79 �nagymamáéknak időnként, bár ezt nem lett volna szabad, de eldugtam a bögyömbe. A rra is vigyázni kellett, nehogy a szomszédok meglássák és beáruljanak. Az ellenőrzéstől azonban nem kellett tartanunk, mert a pusz­ tán messzire, öt-hat kilométerre el lehetett látni, ha jött valaki lóháton. A rendőrök ugyanis lovon jártak, ellenőrizni, kettesével. Föl volt nekik írva, melyik munkahelyen kik dolgoznak. Ennek alapján ellenőrizték, hogy nem szökött-e meg valaki. Nem szökött meg senki. * Halálosan el voltunk keseredve kezdetben. Anyuka semmit nem tudott apukáról. Én nem mehettem iskolába, pedig szeptemberben elkezdődött a tanítás. Engem még otthon felvettek a vegyipari technikum első osztályába. Kezdetben számolgattam; még egy hónapos mulasztást be tudok pótolni, ha szabadon engednek. Még talán két hónapot is. Ha karácsonyra hazaenged­ nek, én éjjel-nappal tanulok, de utolérem a többieket, majd segítenek az osztálytársak. Karácsony után azonban elveszett minden reményem, különö­ sen, hogy eltelt egy év. A m i a legrosszabb volt. Meg voltunk mi ott nagyon félemlítve apa nél­ küli A legkegyetlenebb csapás erre a harmincnégy családra az volt, hogy elszakították tőlünk az apákat. Az asszonyokat rendkívül megviselte ez a helyzet. Fehér néni például volt idő, amikor nem volt normális. Később, a hazakerülésünk után telje­ sen rendbe jött, de ott valósággal meg volt zavarodva. Egyszer például anyukám azzal jött vissza: ,,Istenem! Istenem! Mi lesz azzal a szegény Terikével? Elmentem hozzá és úgy találtam, hogy levelet írt. Kérdeztem, kinek írja? Azt válaszolta, hogy az első férjének. Az első férje pedig már vagy húsz éve meghalt. Azt mondta, megírt Jancsinak mindent, mert ha nem írhatná meg, megzavarodna” . - Mondta is nagymamának, hogy Ter­ csinek vége: levelet ír a halott férjének. Ellátottságaink. Az ebédhez adtak mindig két szelet kenyeret. Vacso­ rára volt, amikor főztek, volt amikor nem. Reggelire mindig fekete kávét vagy teát kaptunk meg két szelet kenyeret. A későbbi hónapokban már a tűzhelyünkön főzni is tudtunk. Egyszer például anyukám a mezei munkáról jövet marharépát hozott haza. Ezt a nagymama megfőzte, levest készített belőle, amit a boltból vett ecettel és köménymaggal ízesített. E z úgy emlékszem jól esett a nehéz ételek után, amelyeket a nehéz munkát végző emberek számára főztek a közös konyhán. Üzlet. M ásfél év eltelte után egy kis üzletet engedtek üzemelni. Ebben lehetett kenyeret kapni, cukorkát, ecetet. E gy Baranya megyei kiskereskedő volt az üzletvezető. Orvos. Időnként Nagyivánból jött ki hozzánk orvos Mihálypusztára. Ha valami betegség támadt. Borzastanyáról rendőri kísérettel lehetett bemenni orvoshoz. Nekem is egyszer begyulladt egy szemölcsöm, azzal be kellett mennem Nagyivánba, a körzeti orvoshoz. N agy csoda, hogy ilyen egész­ ségügyi körülmények mellett nem tört ki valami járvány. Emlékezetem sze­ rint én a három év alatt még csak influenzás sem voltam. A közös vécé nádkerítéssel volt körülvéve. V olt egy rúd, abba kellett kapaszkodni, hogy az ember bele ne essék a gödörbe, miközben a gerendán 80 �ül. Bizony előfordult, hogy egy ügyetlen kisgyerek mégis beleesett. Szegény Ludvig Pubi. Szerencsére nem lett belőle nagy baj. A z anyja kannából öntözgette, hogy tisztára mossa, a többiek meg nevetve mondták: „Szeren­ csés ember lesz belőle!” E g yebek. A táborban minden régebbi érték elveszítette értékét. Fehér néni például a stelázsiját békekölcsönkötvényekkel papírozta be. Ennyire talán csak a front alatt szűntek meg a régi értékek. Ott nekünk nem kel­ lett békekölcsönt jegyeznünk. Fehér néni hazulról hozta a békekölcsön­ kötvényt. Annak idején nagyon rendetlenül jelentettek be bennünket a biztosító­ hoz, és rendetlenül fizették utánunk a biztosítási díjat. Ezt onnan tudom, hogy amikor már talán egy fél éve is ott voltunk a Hortobágyon, egyik este értünk jöttek a rendőrök: be kell menni az irodába. Szegény édesanyám a pokol összes kínját végigszenvedte újra, mert azt hitte, hogy minket, fiata­ lokat azért szedtek össze, mert visznek Szibériába. Szerencsére nem ez történt. A gazdaság irodájában leültettek bennün­ ket, mint írástudókat. Tollat adtak a kezünkbe és egész éjjel mindenkiről a biztosítási lapokat állítgattuk ki meg a bélyegeket ragasztottuk rájuk. E z azért volt ilyen sürgős, mert az O TI-tól ellenőrzést vártak. * Azt mondták, hogy innen soha nem szabadulunk, abban ne is remény­ kedjünk. Nyugodjunk bele, az életünket itt kell leélnünk, be kell illesz­ kednünk az itteni életbe. M ajd szépen össze fogunk házasodni az itteni emberekkel. Ezt azonban hiába mondták, mi végig elkülönültünk. Közü­ lünk senkinek nem jutott eszébe, hogy megnősüljön, vagy férjhez menjen itteni emberekhez. Még a baranyai internáltaktól is elkülönültünk. A sza­ badulásunk után néhány hónappal eljött hozzánk például Hatvanba egy baranyai gazdalegény, aki igen jómódú volt még akkor is. Megkért, hogy legyek a felesége, de hiába. E l sem tudtam volna képzelni az életemet mellette. E l akartam felejteni azt a harmincnyolc hónapot amelyet ott át­ éltem. Ú j életet akartam kezdeni. Ezért nem is beszéltem idegeneknek a kitelepítésről: szabadulásom után a cukorgyárban dolgoztam, legközvetlenebb munkatársaim sem tudták, hogy én kitelepített voltam. Igaz, le sem tagadtam, a személyi kartonjaimon rajta volt. G yerekügyek. A z én idős nagyszüleim nem jártak munkába. Őket kérték meg, hogy vigyázzanak a kisgyermekekre, amíg az anyjuk munkában van. Berecznének három kisgyermeke volt, mégis kénytelen volt munkába járni: a konyhára osztották be. A nagyszüleim tizenhat-tizennyolc gyerekre vigyáztak. Közöttük volt már nagyobb is, mint Fehér K ati, aki tizenhárom éves lehetett. Ő segített ne­ kik. Berecz Andris viszont egyéves volt. Őt az anyja beleszíjazta a ko­ csiba. A z meg csak állt és nézett. A z anyja lopott egy kis kenyeret a kony­ háról, azt beáztatta vízbe, hazulról hozott kristálycukorba és a gyerek ke­ zébe nyomta. Azt majszolta, a legyek meg sűrűn ellepték őket. Ilyen kö­ rülmények között az a csoda, hogy meg nem haltak azok a gyerekek. A z 81 �ötegek csak arra vigyáztak, hogy meg ne egyék egymást. Ha összevesztek, igazságot tettek. Ő k hozták el az ebédet, azt kiosztották nekik. A pici gyerekek anyját nem küldték távoli mezei munkára, hanem a konyhára osztották be. Ezek aztán munka közben lopva szakítottak egy-egy percet, haza-haza szaladtak és elrendezték őket - , de hát ez minden volt, csak nem gyermekgondozás. A húgom nem maradt ott a táborban velünk, mert a nagynéném, K a ­ tinka keresztanyja, aki Budapesten lakott, elhatározta, hogy magához veszi őt. Sehol nem álltak vele szóba, míg végül kihallgatást kért a Rákosi-titkárságon. Ott elmondta, hogy ő gyermektelen. Szeretné ezt a hatéves kis­ lányt felnevelni a mostani szellemben, a társadalom hasznos polgárává. Meg is adták Muttinak az engedélyt. (Annyira szeretett volna gyereket, hogy velünk Muttinak hívatta magát.) E l is vitte magával. Ezután a többi hatvani asszony is, aki szerette volna a rokongyerekeket elhozatni a Hortobágyról, hozzá ment tanácsot kérni. Az internált szülők megírták ugyanis a hatvani rokonoknak, lehetőség adódna a kisgyermekek hazavitelére, menjenek el a Muttihoz, kérdezzék meg tőle, mit kell tenni. Pontosan nem tudom hogyan, de egy idő után az apró gyerekeket rendre haza tudták vinni Hatvanba a hozzátartozók. Hazai posta. E gy idő után megengedték azt is, hogy csomagot küldjenek nekünk. M i azt írtuk a nagynénémnek, hogy ne küldjön semmit, csak azzal törődjön, hogy a húgomnak, Katinkának meg legyen, ami kell. - Pedig ne­ kem is szükségem lett volna ruhára, hiszen fejlődő korban voltam. A ha­ zulról hozott holmikat sorra kinőttem, meg el is használódtak. Azért ne­ kem is küldtek. A nagynéném melegítő „m ackót” , a győri nagymamámék meg gumicsizmát, amire nagy szükségem volt az állami gazdaságban. Az ottani boltban ilyesmit nem lehetett kapni, még ha lett is volna pénzűnk. Küldtek ennivalót is: üvegben lekvárt, libazsírt. Később kértem, hogy küldjenek ruhaanyagot. Azt is küldtek. Kovalovszky Manci elhozta hazulról a varrógépét, azon megvarrta ruhának. Én még szerencsés is voltam kezdetben, mert magammal hoztam a H V SC sportegyesület magas szárú tornacipőjét. A többiek amikor látták, hogy ez milyen jó szolgálatot tesz, írtak a hazaiaknak, és nekik is ilyet postáztak. Apám Kistarcsán a jó munka jutalmául engedélyt kapott a levélírásra. Irt is, küldözgette haza a leveleket, de nem volt Hatvanban senki sem, aki a levelét továbbította volna, vagy megírta volna, hogy mi történt a családjával. Végül Győrbe írt az édesanyjának és az ő közvetítésével vált­ hattunk levelet. Apám at a rokonai meg is látogathatták Kistarcsán. Bennünket a Hor­ tobágyon kezdetben nem, csak az utolsó évben, talán Sztálin halála után. Akkor jöttek látogatók, rokonok. Ignatovicsékat meglátogatta Szevera Margit, aki orvostanhallgató volt. V ele én is beszélgettem. Biztatott, hogy most már talán szabadon engednek bennünket. Reménykedtünk titokban, de nem nagyon bíztunk a szabadulásunkban. Ott úgy bántak velünk, hogy onnan soha nem jöhetünk haza. A gyermekek igazságérzete. A gyermekek igazságérzete csodálatos, amíg a felnőttek el nem rontják. Elvittek bennünket a Hortobágyra, ott voltunk. Amiután lehetett írni, írtam haza. Nagyon sokan nem válaszoltak, pedig 82 �azt reméltem, hogy kiállnak mellettünk. D e az én általános iskolai barát­ nőimre a mai napig meghatódva tudok gondolni. Együtt jártam Gömböcz M ártával, az igazgató lányával, Buzelka Zsuzsával (jelenleg M ajláthy Györgyné), Tóth Idával, aki most a 2-es számú általános iskolában tanár­ nő. Tőlük kaptam csomagot. Nem a felnőttektől. Nem azoktól, akik olyan „nagyon sajnáltak” bennünket. A csomagban hazulról ellopkodott négy kis szalonnadarab volt, szappan, dió, két-három szem alma. A csomagot a szü­ leik tudta nélkül, titokban adták fel. Levelet is írtak bele. Zsuzsa azt írta a levélben: „H a m egkapod a csomagot, m ajd úgy írjad a levélben, hogy a szüleim ne tudják meg, mert akkor nagyon kikapok ” Így fejezték ki az együttérzésüket. Ő k jól tudták, hogy mi nem vagyunk bűnösek. Soha nem fogom ezt elfelejteni nekik. Nem annak örültem, ami a csomagban volt, hanem annak az együttérzésnek, amit ez a csomag ki­ fejezett. Meg ahogyan azt összeállították. Én virágnyelven megírtam, hogy megkaptam. D e csak annak írtam, aki­ nek a szülei megengedték a levelezést. M ert nem nagyon örültek a szülők, sőt volt aki kifejezetten megtiltotta a lányának, hogy nekem levelet írjon. E gy kicsit mindenki félt tőlünk még akkor is, amikor hazajöttünk. Mulatságok. N éha módot találtunk szórakozásra is, hiszen fiatalok vol­ tunk. Táncoltunk is. Halálosan fáradtan hazamentünk a munkából, a la­ vórban hideg vízben megmosakodtunk, felvettük a hazulról hozott kis nyári ruhánkat és mentünk táncolni. E gy baranyai fiú, Linding Ferci elhozta a tangóharmonikáját. Ő szol­ gáltatta a zenét Kaposi Pistával, aki hegedűn játszott. Am ikor meghallot­ tuk, már mozgott a talpunk. Én ugyan tizenöt éves voltam, még nem tud­ tam, csak keringőzni. Azt megtanultam az általános iskolában az osztály­ társaktól. Más táncokra is megtanítottak a fiúk. N agyjából annyi fiú volt, mint lány. Am ikor meghallottuk a zeneszót, indultunk táncolni valam elyik barakk elé. Odajöttek az öregek is, leültek és néztek bennünket. E g y kis időre ők is megfeledkeztek a gondjaikról, bajukról, amikor látták, hogy mi vígan vagyunk. Nem tudom, hogy volt erőnk a táncra, olyan fárasztó munka után, de táncoltunk. Borzastanyáról Mihályhalmára. Odaérkezésünk után egy vagy másfél évvel építeni kezdték a karcagi repülőteret. Akkor átköltöztettek bennünket a Borzastanyáról Mihályhalmára. E z Nádudvarhoz tartozott. Nem N agyivánhoz, Nádudvarhoz volt közelebb. Ott vályogból épített házakban lak­ tunk. M i vetettük a vályogot, amikor az megszáradt, abból házakat építet­ tek nekünk. Minden házban két szoba volt, benne hatan laktunk. Családunk Kovalovszkyékkal egy szobába került, mi négyen voltunk, ők meg ketten. A szobában nekik is, nekünk is egy ágyunk volt és egy tűzhelyünk. E z nagy dolog volt, mert addig télen is fűtetlen helyiségben aludtunk. A két szobát elválasztó előszobában építettek egy kemencét. E z mindkét szobát fűtötte. Rizsszalmával tüzeltünk, meg amit lopni tudtunk: kukoricacsutkát, egye­ beket. Am íg a házak fel nem épültek, Mihályhalmán is istállóban laktunk. A nagy betonistállóban a baranyaiak laktak, mi hatvaniak a szénatárolóban. Ignatovicséknak és Illéséknek „előkelő” hely jutott, a silótároló. E z egy 83 �magasabban kiképzett üreg volt, amelynek a tetejét bedeszkázták. Így az­ tán ők magasan laktak, mi pedig lent. Nekünk volt hálószobaágyunk, ab­ ban aludt a nagymamám, középen én és anyukám, nagyapámnak meg egy vaságy volt beállítva mellénk. Innen költöztünk aztán abba a bizonyos vályogházba. Enyhébb szelek. Rádiót nem hallgathattunk. Igaz, nem is volt rádiónk, villanyunk sem. (A táskarádiók akkor még nem voltak divatban.) A z egyik rendőrtől tudtuk meg márciusban, hogy „ meghalt Sztálin elvtárs, nagy gyász va n !” Mi reménykedve mondogattuk: - „H átha lesz valam i változás. Hátha újra tárgyalják az ügyünket, hátha történik valam i!” Annyi már akkor megváltozott, hogy eljöhettek hozzánk látogatóba hozzátartozóink. Már akinek volt közvetlen hozzátartozója. Mert bizony nekünk nem volt. Korábban hivatalosan nem engedélyezték a látogatást, legfeljebb egy-két bátor és élelmes családtag vállalta a veszélyt és jött el titokban látogatni. Ekkor azonban kihirdették, hogy jó munkánk jutalmául hívhatunk láto­ gatót. Aki tudott hívott, de bizony sokan nem mertek eljönni, mert attól féltek, hogy csalás az egész, őket is ott akarják fogni. Az én másik nagymamám igen idős volt, ő ezért nem vállalkozott az utazásra. A nagynéném pedig dolgozó nő volt, az akadályozta, hogy meg­ látogasson de nem is merte elhozni a húgomat, mert félt, ismét ott fogják. Anyukám pedig nagyon szerette volna látni. Talán egyszer mégis elhozta Mutti Katinkát azon a nyáron, amikor már suttogták, hogy szabadon fogják bocsátani azokat, akiket ítélet nélkül tartanak fogva. Szerették az állami gazdaságban a hatvaniakat, mert nagyon dolgosak voltunk. Egyszer jött Szatmári Sanyi bácsi, az állami gazdaság igazgató­ ja és azt mondta: most már ő is meri mondani, hogy hazaengednek bennünket. E z augusztus első napjaiban volt. Ekkor már Gyulai Sanyi, a főagronómus is mondta, hogy talán, talán most lesz valami. A szabadulás. 1953-ban engedtek haza bennünket. Szabadulásunk nem egyszerre, hanem fokozatosan történt. Először öt családot engedtek haza, ezek között voltunk mi is. Talán azért történt így, mert velünk volt a két nagyszülő, akit még a többieknél is jogtalanabbul hurcoltak el, hiszen rá­ juk vonatkozóan még kitelepítési határozatot sem hoztak annak idején. Augusztus tizenkettedikén kijött egy bizottság. E z megvizsgálta a hat­ vaniak ügyét. Először csakis a hatvaniakkal foglalkoztak. A z első csoport­ ba belekerült még, ha jól emlékszem, a háromgyermekes Balázsné, a többieket nem is tudom megnevezni. Én kinn dolgoztam a libatelepen, amikor jött egy lovas rendőr. Azt hittük, a szokásos ellenőrzést végzi, de azt mondta: - „ N a , Ild ik ó ! Csomagoljon, mert m egy haza!” - ..N e bolondozzon! Nincs énnekem kedvem v ic c e ln i” - D e ő csak bizonygatta, hogy komolyan beszél, még papírt is tud mutatni. Én azonban azt mondtam, hogy papírt mindenki mutathat, akkor sem hiszem. Mikor azonban tényleg megmutatta, láttam, hogy nem tréfál, mert rá volt írva a hivatalos iratra: anyuka, a két nagyszülő és én mehetünk ha­ za. Amikor megilletődöttségemből magamhoz tértem gyorsan összekaptam 84 �a holmikat. A többiek, az internált munkatársak irigykedve néztek rám. E l voltak keseredve. Popovics Sanyi bácsi, nádudvari szabad ember volt a libatelep vezetője azt mondta nekik: - ,,N a lányok! Vágjanak le két kis süldő libát, megen­ gedem ! Búcsúztassák el Ild ik ó t!” Én azonban abból már nem ettem, mert rohantam befelé a szállásra. A többiek is érezték már az enyhülést, bár a bizottság nem engedett min­ denkit egyszerre szabadon, az őszi munkák kezdetén voltunk, erre is te­ kintettel voltak. Szerették volna, ha a gazdaság nagyobb része zökkenő nélkül el tudja végeztetni a betakarítást, ezért csak részletekben engedtek haza bennünket. Először tehát a hatvaniakat, mert velünk nem voltak ott a családfők. A hatvaniak közül először a mi családunkat és Balázsnét, aki­ nek három kisgyermeke volt. Egy-egy csoportba négy-öt családot soroltak be. Tudomásom szerint szeptember elejére hazajött az utolsó hatvani is. Először megfagyott körülöttünk a levegő. A többiek azt hitték, hogy nem fognak mindenkit elengedi csak bennünket. M i még ott voltunk amikor újra jött a bizottság és kijelölte a következő négy-öt családot. A k ­ kor meg a baranyaiak néztek ránk görbe szemmel, mert azt gondolták, csak a hatvaniakat engedik el. Később megtudtam, a minket meglátogató igazgatótól, és agronómustól, hogy őket is hazaengedték utánunk. Ő k ok­ tóberben szabadultak. Az egyik baranyai fiú írt is nekem október 23-án, hogy most indul haza, majd meg fog látogatni. Hazatérés. Családunk a Hortobágyról Tiszafüredre ment szabaduláskor. Ott lakott az édesanyám öccse, nagybátyám. Nem tudtuk, hogy Hatvan­ ban mi van, hogy van. A többiek is oda mentek, ahová tudtak. A z állami gazdaság adott egy traktort, egy vontatót. E z augusztus 15-én érkezett meg, akkor indultunk el Tiszafüredre és ott maradtunk néhány hétig. Közben anyukám hazajött Hatvanba megnézni, hogy mi a helyzet itthon. A lakásunkban két rendőrcsalád lakott. Ő k azt mondták, hogy on­ nan ők ki nem mennek. N ekik is lakni kell valahol. Legfeljebb akkor, ha keresünk és adunk nekik másik lakást. M i lesz velünk? Végül is a nagyapám testvére ajánlotta fel, hogy köl­ tözzünk hozzájuk, a szomszédba. Pedig akkor ott lakott még nála az öz­ vegy lánya és az unokája is a férjével. Nem tudtak máshol helyet bizto­ sítani nekünk, csak egy üvegezett verandán, meg az előszobában. N agy­ apának a konyhába tettek egy ágyat. Hogy ne legyünk olyan sokan, én két hétre Pestre mentem a nagynénémhez, Muttikához, oda ahol Katinka élt. K ét hét múltán azonban visszajöttem. Szeptember harmadikán vagy ne­ gyedikén hazaérkezett apukám is Recskről. Édesapám , édesanyá?n és a világ. Édesapám többször mondta, hogy ta­ lán az életét köszönhette K iss Miklósnak ott, Recsken, mert gyakran elő­ fordult, hogy éjszaka titokban kenyeret dugott a takarója alá. N eki úgyis módjában volt hozzájutni többletélelemhez. A szabóműhelyben dolgozott és ha ruhát igazított, javított az ávósoknak vagy a szakácsoknak, akkor azok ennivalót, cigarettát adtak neki. Elmondta, hogy még az élelemnél is többet jelentett neki a lelki segít­ ség, amit K iss Miklóstól kapott. Megerősödött benne az emberségbe vetett hite. 85 �K iss Miklós bácsi eredetileg szabó volt. Am ikor Recskre került, kiderült, hogy ő szabó, hát szabóskodott. Javítgatta, igazgatta az ávósok, a fegyőrök ruháit is. Ennek révén jobb ellátásban részesült. A konyhaiak plusz­ kaját adtak neki. Ebből ő mindig juttatott apukámnak is. Apukám Recsken erdőirtáson is dolgozott. Fákat vágtak ki, amelyekből bányafát készítettek. Soha nem beszélt arról, hogy megverték volna. Lehet, hogy csak büszkeségből, de nem beszélt. Pedig később mondtam neki: - „ Felnőtt vagyok már, elmondhatod nekem, ha megtörtént. ” Mindig azt válaszolta, nem verték meg. Kérdeztem azt is, hogyan szenvedett ott balesetet. Elmondta, hogy rönköt vittek egy társával a hegyoldalon az erdőben. A társa megcsúszott az avaron és a rönk keresztül gurult apukámon. - K iss Miklós bácsi me­ sélte, látta, amint apukámat egy fasaroglyán vitték, a feje akkora volt mint egy vödör. E gy hónap is eltelhetett, miután újból munkába állt. Apukám nem tudta mi történt vele. Csak gondolta, hogy rabkórházba vihették. E gy hónap múlva is fájt még a feje, amikor visszakerült. Könynyeb munkára osztották. Szabadulása után is mindig fájlalta a fejét. Apukám a szabadulása után rögtön megpróbált a vasúthoz visszakerül­ ni, de ez nem sikerült, ezért Petőfibányán helyezkedett el. Recsken együtt volt Csapiár Péterrel, aki a szabadulás után hamaro­ san visszakerült a szakszervezeti mozgalomba valam i magas vezetői be­ osztásba. Ő nagyon sokat segített neki abban, hogy megkapja az ötezer fo­ rint juttatást. Ezt a kártalanítást vagy segélyt a hatvaniak közül először apukám kapta meg - Csapiár Péter segítségének köszönhetően, aki elkérte tőle az iratokat és intézte az ügyét. Kapott apukám egy igazolást is arról, hogy bírósági tárgyalás és ítélet nélkül volt a személyi kultusz idején elhurcolva és, hogy ezért sem neki, sem családjának semmi hátránya nem származhat. E zt az iratot 1962-ben kapta, amikor a nyugdíjazására sor került. E n ­ nek alapján a harmincnyolc hónapját beszámították a vasútnál töltött szol­ gálati időbe és a nyugdíja kiszámításakor munkaviszonynak minősült. A rehabilitálása eredményeképp visszavették a vasúthoz, visszakapta vas­ úti rangját, de a korábbi beosztásába soha nem helyezték vissza, hanem alacsonyabb munkakörben dolgozott, raktárnokként, nyugdíjaztatásáig. 1962. december 31-ig. Nem sokáig élvezte a nyugdíjat: 1963-ban fokozódott a fejfájása. M egál­ lapították, hogy vércukoregyensúlya megromlott. Befeküdt a M ÁV-kórházba kivizsgálásra, de még a vizsgálat idején - tíz nap múlva - meghalt. A boncolás során megállapították, hogy az agyában tyúktojás nagyságú da­ ganat volt. Nagyon valószínű, hogy ez a recski táborban elszenvedett bal­ eset következménye - nem tartotta kizártnak maga a boncoló orvos sem. E l lehet képzelni, hogy egy konyhában milyen zsúfoltan laktunk. Anyu­ kám nem akart ebbe belenyugodni, ezért elment a tanácsházára lakást kér­ ni. Közben a rendőrök is megengedték, hogy a saját házunkban a nyári konyhába beköltözzünk. Innen kirakták a szenet, mert addig szeneskamrá­ nak használták. M i ennek is megörültünk, mert úgy éreztük magunkat mint a mesebeli farkas: nem baj, ha nem is engedtek be a lakásba, de legalább a féllábunkat betehettük. Ettől kezdve a szüleim a nyári konyhá86 �ban aludtak, én pedig a nagyszülőkkel a szomszédban, a testvérük házá­ ban. 1956 első felében kaptak egy lakást a szüleim a Rákóczi úton, ahová is az egyik rendőrcsalád költözött ki, anyukámék pedig be tudtak költöz­ ni az egyik kisszobába. A másik rendőr '56 miatt úgy megijedt, hogy a családjával együtt hazament Boldogra. A lakásban csak egy zsák holmit hagytak. Anyukámék gyorsan beköltöztek a helyükre. A zsákot levitték a nyári konyhába. - Am ikor rendeződtek a dolgok, jött a rendőr, hogy viszsza akar költözni, de anyukámék nem engedték, hiszen elvitte minden bú­ torát. Legalább a nyári konyhát kérte, de a szüleim már azt sem engedték át nekik. Közben ugyanis az államosított házunkat visszaadták saját tulajdonba azzal a kikötéssel, hogy bele költözködhetünk, ha a lakónak lakást tudunk szerezni. Ú gy érveltek a szüleim, hogy a lakó, a rendőr közben szerzett magának lakást Boldogon, tehát ők joggal vették birtokba a házukat. A szomszédok, az ismerősök mondogatták nekünk, hogy a lakásunkból kik vitték el az itthon hagyott bútort és egyéb értékeket. Anyukám a nagymamával el is mentek két helyre, hogy visszakérjék. Apukám nem akart elmenni. M ikor megismerték a konyhabútort az egyik hatvani illetőnél, az azt mondta: nem adja vissza, mert ezt Rákosi elvtárs adta neki. A másik azt válaszolta: neki ezt a párt adta, ez ót illeti, nekünk már semmi közünk hozzá. M i nem akartunk ellentétet szítani. Nem fordultunk hivatalos helyre tá­ mogatásért. Apukámnak az volt az elve, hogy nem kell követelőzni, nem kell gyűlölködni. Édesapám , mint mondtam, nem korábbi beosztásában, ha­ nem alacsonyabb munkakörben dolgozott, raktárnokként nyugdíjazásáig, 1962. december 31-ig. Édesanyám az internálás előtt a háztartásban dolgozott, de hazatérésünk után az Utasellátó Vállalatnál helyezkedett el. Pénztáros, majd felíró, vé­ gül az irodában adminisztrátor volt. Onnan ment nyugdíjba, de a nyugdí­ jat nem érte meg. M ár a nyugdíj előtti szabadságát töltötte, amikor szív­ trombózisban meghalt. K orai halálában biztosan közrejátszottak az átélt szörnyű idők. É n és a világ. Mielőtt elhurcoltak volna, a cukorgyári sportegyesületnek voltam a tagja. Nagyon szerettem kosárlabdázni. Am ikor hazajöttem, rög­ tön megkerestek. Fazekas Zsigmond hívott a csapatba és ennek révén munkára is alkalmaztak 1954 júliusában. Am ikor hazajöttünk, azt tapasztaltuk, hogy az emberek félnek tőlünk, félnek a velünk való kapcsolattól. Nem nagyon akartak alkalmazni ben­ nünket. Én is kénytelen voltam a M átravidéki Erőműben munkát keresni. Apám azt mondta ugyan, hogy maradjak itthon, most már ő dolgozik, el­ tud tartani. Én azonban nem akartam ilyen kenyéren élni, nem akartam el­ tartott lenni. Megőrültem volna, ha nem dolgozhatok. Ezért aztán egy hó­ napig kijártam Hatvanból az erőműhöz, műszakban dolgozni. Rozmaring Pista bácsi a kettes számú általános iskolában tanított. Engem jól ismert. Nemcsak azért, mert én is abba az iskolába jártam, hanem azért, is, mert a közelükben laktunk, a lánya barátnőm volt. Szabadulásunk után ő sem nagyo n mert beszélgetni velünk, de egy este átküldte hozzánk a fe­ leségét, Blanka nénit. E kkor már Pista bácsi a belvárosi egyes számú álta­ 87 �lános iskola igazgatója volt. Blanka néni elmondta, hogy az egyes számú iskolában szeptemberben indult egy „irod ai’' szakiskola és ugyan most már október van, de Pista bácsi megengedné, hogy pótlólag beiratkozzam. Ha ezt elvégzem, lehetek gyors- és gépíró. E z nagyon nagy dolog volt. M i akkor igen el voltunk szokva a világtól. Tiszafüreden anyukámmal például elmentünk a strandra úgy, hogy egy fil­ lért nem vittünk magunkkal. Elszoktunk attól, hogy ha szórakozni aka­ runk menni valahová, akkor jegyet kell váltani. Hónapokig kerestük a he­ lyünket a világban. Ajánlották nekem, hogy menjek fel Budapestre a nagynénémékhez és legyek taxis, mert ott nem nézik a múltamat, vagy legyek esztergályos, mert most azokra nagy szükség van. Ebben a helyzetben kaptam Rozmaringéktól az ajánlatot. E l sem lehet mondani, mennyire megörültem. Előkerestem az általános iskolai bizo­ nyítványomat. Szerencsére meg volt, mert mielőtt elvittek volna már a vegyipari technikumba beiratkoztam. Felvettek, hisz az általános iskolában is nagyon jó tanuló voltam, majdnem végig kitűnő, csak hetedikes korom­ ban volt egy hatosom. Akkor a hetes volt a legjobb érdemjegy. A z elhurcolásunk után a vegyipari technikumban egy féléven át vissza­ vártak, az első osztályban hiányzóként tartottak számon. A z osztálytársak emlékeztek rám. Bartos Tünde, egy másik osztálytársammal együtt kike­ restették az iskola irattárából a bizonyítványomat, három év után. A z „irod ai” szakiskola miatt kénytelen voltam az erőműtől megválni, mert ott nem biztosították a tanuláshoz az időt. Elvégeztem az iskolát, gyors- és gépíró lehettem volna, de adminisztrátornak alkalmaztak a cu­ korgyárban. 1954ben beiratkoztam az esti gimnáziumba is, de olyan nagy volt a le­ morzsolódás, hogy beszüntették a tanítást. 1955ben férjhez mentem. Azután iratkoztam be Budapesten a Teleki Blanka Közgazdasági Technikum levelező tagozatára. E gy héten kétszer kellett utaznom. Kaptam utazási kedvezményt a vasúttól. Sikeresen le­ érettségiztem úgy, hogy egyetlen négyesem volt, a többi mind jeles. Aján­ lották, hogy iratkozzam be a közgazdaságtudományi egyetemre, de akkor már megszületett a kislányom. A cukorgyárban még inkább a szakmai to­ vábbképzést igényelték. A munkámat elismerték. Jelenleg az értékesítési osztály vezetője vagyok. A főnökeim bíznak bennem. Párttag nem lettem, mert sokáig másodrendű állampolgárnak éreztem magamat, de a szakszer­ vezetben sok társadalmi munkát végzek. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy a kitelepítettek sokáig másodrangú polgároknak érezték magukat, egyesek még a mai napig is. K ell, hogy az egész társadalom tudja: Ezek az emberek ártatlanok voltak! E zt le kell írni és ki kell mondani. Különösen abban az időben, amikor hazajöttünk, nagyon sokan gondol­ ták és ki is mondták: „V alam it biztosan elkövettek ezek az internáltak, ártatlanul, ok nélkül biztosan nem vitték volna el őket, egyébként ne?n kerültek volna oda." M i ott Hortobágyon becsületesen dolgoztunk, amivel kivívtuk a veze­ tők elismerését. A szabadulásunk után meglátogatott bennünket Hatvan­ ban Szatmári Sándor, az állami gazdaság igazgatója. M egvárt a cukor­ gyár előtt, ahol akkor dolgoztam és azt mondta: - „Ild ik ó ! É n eljöttem 88 �megnézni, hogy megtalálta-e a helyét. H a itt nem tud beilleszkedni a társadalomba, én szívesen alkalmazom szabad dolgozóként is az állami gaz­ daságban". Személyes ismerősöm volt Szabó István is, a T O T elnöke. Akkor bri­ gádvezetőnk volt Nádudvaron. A szabadulásunk után nem sokkal eljött a Hatvani Cukorgyárba répaügyben, mint a N ádudvari Vörös Csillag Mgtsz elnöke. Megkérdezte az igazgatónkat, hogy nem ismer-e egy Vásárhelyi Ildikó nevű lányt. Mondták neki, hogy itt dolgozik a szomszéd irodában. Eljött utánam a Hortobágyról egy Adorján nevű agronómus is. E l­ mondta, hogy én mindig nagyon tetszettem neki, de nem mert nekem ud­ varolni. Nem volna-e kedvem visszamenni agronómusfeleségnek Mihálytanyára? Válaszul bemutattam neki a vőlegényemet. Ezek az emberek becsültek bennünket a munkánk után, de tartottak is tőlünk. Kapcsi Pistával is találkoztam vagy húsz év múlva. N ekik Mohácson volt kocsmájuk. Cigány fiú volt, de nagyon dolgos családból. Maszek kis­ kocsmájuk volt eredetileg. Am ikor találkoztam vele, pincér volt egy nagy dunántúli szállodában. A közelmúltban egy nyilvános összejövetelen elhangzott, hogy az elhur­ colásban vétkeseket meg kell büntetni. - „Szemet szemért, fogat fogért” . Az ilyen követeléseket nem az internáltak hangoztatják, hanem a fogadatlan prókátorok. Az internáltak nem akarnak bosszút állni. M a már külö­ nösen nem, de régebben sem. Ha akartuk volna, 1956-ban ott lett volna az alkalom. 1956-ban jöttek apukámhoz olyanok, akiket nem internáltak, mondták neki: - „ G yere Jánoskám, most jön a mi id ő n k !'" Ő azonban azt vála­ szolta: — „ É n erre nem vagyok partner. É n nem akarom a régit vissza. É n nem akarok senkin bosszút á lln i." Am it elmondtam, igyekeztem elfogulatlanul elmondani. Harmincnyolc év telt el azóta. A sorsom alakulhatott volna jobban is, de így is meg va­ gyok elégedve. Jó munkahelyem van, jól érzem magam, ott szeretnek, megbecsülnek, de úgy érzem, sokkal többre lettem volna képes. Nem volt lehetőségem egyetemen tanulni. Az egészségem sem a legjobb. Gerincbántalmaim vannak. A jó családi élet sokmindenért kárpótol. El kell felejteni a sok rosszat. Lehet, hogy lesznek, akik nem látják olyan komornak az elmondottakat, mint amilyen az a valóságban volt. Ebben biztosan közrejátszik az, hogy én akkor tizenöt-tizennyolc éves voltam, amikor az ember sokkal bizakodóbban látja a világot, könnyebben elviseli a nehézségeket, szenvedéseket. - V ÉG E N ÉM ETI GÁBO R 89 �Soha nem szégyelltem, hogy palócvárosból származom K eller László, a Zsidó Világkongresszus kelet-európai tagozatának és az Emánuel Alapítványnak az elnöke 1920. szeptember 2-án született Salgótar­ jánban. A világszerte ismert zsidó politikus 1956-ban távozott az Egyesült Állam okba, N ew Yorkban él, és ma is tarjáninak vallja magát. K eller Lászlóval Budapesten a Síp utcai székházban beszélgetett Szokács László. - Egész életem során büszke voltam arra, hogy Salgótarján a szülőváro­ som. Ott születtem, ott gyerekeskedtem, az elemi iskolát is ott jártam, majd amikor Vácott elvégeztem a zsidó polgári iskolát visszakerültem Tarjánba. Miskolcon a Grosz vaskereskedésben voltam praktizáns, majd édes­ apám műszaki üzletében dolgoztam Tarjánban. - Hogyan emlékszik vissza az 1945 előtti időkre? M ilyen élet volt Salgótarjánban? - Salgótarján ipari és kereskedelmi város volt. Zsidók és keresztények minden különösebb probléma nélkül nagyon jól megfértek egymással. A város nekem is nagyon szép volt, sok kellemes emlékkel. Szerettük és soha nem gondoltuk, hogy valaha is el fogjuk, hogy el kell hagynunk. Ha a világ különböző részein járok és tarjániakkal találkozom, nyugodtan állít­ hatom: mindannyian ma is szeretettel gondolunk a városra. Ennek tanú­ jele, hogy az idén nyáron is sokan megfordultak a városban - Izraeltől Ausztráliáig - a Tarjánból elszármazottak. - A német megszállással 1944. március 19 -ével elszabadult a pokol M a­ gyarországon. Hogyan élte át a vészes korszakot? - M a is emlékszem, hogy március 19-e egy vasárnapi nap volt. Tarján­ ban felültem a déli gyorsra, s amikor megérkeztem a Keleti pályaudvarra elfogtak, s azonnal Kistarcsára vittek. Miután igen erős szemfájdalmaim voltak Kistarcsáról először a zsidó kórházba kerültem, majd visszavittek és Hangonyban, mint munkaszolgálatost bevonultattak volna, de alkalmat­ lannak találtak erre. Visszakerültem Budapestre, keresztény papírokat vá­ sároltam, s közben augusztusban meg is nősültem. Zuglóban a Törökőr utcában laktam feleségemmel mindaddig míg a szomszédok fel nem je­ lentettek. Feleségemet a Radeczky-laktanyába hurcolták a nyilasok, én pe­ dig a Vadász utcai üvegházban találtam menedéket. Gyakran voltam élet­ veszélyben, de semmi nem tartott vissza attól, hogy a téglagyárból kime­ nekítsem feleségem, akivel kiköltöztünk a Tátra utcába és ott ért bennün­ ket a felszabadítás. 90 �- Visszajött Salgótarjánba? Igen. Pár nap múltán felpakoltunk, jött anyósom, apósom is és visszatértem fatornyos hazámba. Tarján még nem volt megyeszékhely, de megmondom őszintén, én mindég annak tartottam. Nekem a világ közepe volt. Rettenetes volt a visszatérés. Szüleimet, nővéremet, annak férjét és fiát elvesztettem. Kishúgomat a férjével együtt Békéscsabáról deportálták, ők hála istennek visszatértek. A baráti köröm kilencvenöt százaléka elpusz­ tult, nagyon kevesen tértek vissza a régiek közül. Lakásunk is rettenetes állapotban volt. A katolikus templomnál laktunk, ahol ma bérház áll, körülbelül a második épület tájékán. M it mondjak? A fürdőszobából istállót csináltak az oroszok. D e erőt vettem magamon, hely­ reállítottam a lakást és ott éltem családommal. E gy dolgot máig nem felej­ tek el: hálával gondolok egy Jeszenszki G yula nevű emberre, aki már nem él és aki a Szilárdi-udvarban volt ispán. Am ikor megtudta, hogy haza­ jöttem, hogy itt vagyok a családdal, krumplit, olajat, lisztet és cukrot kül­ dött. E z nagy dolog volt akkoriban. Életében sem felejtettem el ezt a jó cselekedetét és ma is elérzékenyülve gondolok rá. - Úgy hallottam, ha kiejtik az S B T C nevét, hevesebben dobog a szíve. - Nem tagadhatom. Nézze, voltak keserű napjaim és voltak szépek, de a legszebb időket az SBTC-vel töltöttem el, amelynek intézője voltam és nagyon sok találkozóra elkísértem a csapatot. Sőt: a liga összejövetelein én voltam a legfiatalabb. Kedveltek, mert szókimondó, kemény fiatalember voltam. Nem hagytam magam, nem féltem senkitől, amikor a Stécéről volt szó. Pedig micsoda tekintélyekkel voltam együtt. Ott volt az üléseken Huszák Tivadar, Dicker M ihály, az Újpest és a Fradi képviselője, a „dum ás” Molnár. Mind-mind ismert nagy nevek. D e én, mint „újonc" kezdettől egyen­ lő félnek tartottam magam, nem riadtam vissza a nagyságoktól. Talán ezzel szereztem respektet, amit aztán meg is kaptam a foci idősebb vezetőitől. - D e jó csapatot is képviselt... - Soha nem fogom elfelejteni őket. Sok bajom is volt, de megérte a fáradság. Lelkes, jó csapat volt együtt, szerettem a fiúkat, nem egy edzőt is vittem Turjánba, köztük Kiéber Gábort, aki akkor már „m ellékvágányon” futott. Igen szomorú voltam, amikor meghallottam a hírt, hogy K is Gyuszi a pályán halt meg és soha nem bocsátom meg Sebesnek, hogy Vilezsár O szit mindig csak hitegette és tartaléksorban tartotta. M áig szere­ tettel gondolok Zsengellér Gyuszira. aki az egyik legtehetségesebb fut­ ballista volt és jó barát. Turjánból került az Újpestbe és itt Pesten az EM KE sarkán találkoztam vele, amikor utolsó meccsét játszotta, mert az Újpest eladta Olaszországnak. Tréfálkozott: gyere ki, ha utoljára látni akarod, hogy tudok focizni! Kimentem. Nem bántam meg. Tényleg nagyon jól játszott, de hát már Tarjánban is legenda volt. Képes volt egyedül meccseket nyerni. - Ismerek egy történetet, nem tudom legenda, vagy valóság. Egyszer leállította a Szolnokról Hatvan felé közlekedő vonatot, hogy a tarjáni fiúk időben hazaérjenek. - E z igaz volt. Szegeden játszottunk és Szolnokon nyolc perccel elkéstük 91 �volna a csatlakozást. Vasárnap reggel Szegeden elmentem az állomásfőnökhöz, s elmondtam, tegyen valamit, hogy időben hazaérjünk. Kioktatott, hogy menetrendet megváltoztatni nem lehet és ehhez az ő főnöke sem elég. Az időkéréshez, a változtatáshoz csak egy embernek van joga Budapesten. Kértem a telefonszámát. Először nem akarta megadni, de mi tagadás elég erőszakos voltam, megadta. Tárcsáztam, s elmondtam: bányászok vagyunk, akik hétfőn sihtába mennek, ezért várnia kell a szolnoki vonatnak, mert ha nem vár, az országot jelentős kár éri és ezért neki kell vállalnia a felelős­ séget. Én nem vállalom, és ha ő sem, akkor majd illetékes helyre írásba adom, hogy ki a felelős ezért. Emberünk belátta, a vonatnak várnia kell és kiadta az utasítást, hogy a Szegedről érkező gyorsvonatot a Szolnokról Hatvanba induló vonatnak meg kell a bányászok miatt várnia. Í gy aztán időben hazaértünk. - Hogyan került A m erikába? - Eszem ágában sem volt az U SA-ba menni. A feleségemmel Bécsben voltunk 1956-ban, egy barátom vitt ki kocsin, s ahogy járkálunk egy épü­ let előtt óriási sort láttam. - Mi történik itt? - érdeklődtem. - Honfitár­ said állnak itt amerikai vízumért... - mondták. Visszamentünk a szállodába, ahol mondtam a nejemnek: mi is me­ gyünk! A többiek, akik körülöttünk voltak mosolyogtak: - Ho­ gyan, hiszen ők is már két hónapja várják a vízumot. - Ide hallgassatok! szóltam. - Én holnap az amerikai követnél leszek és mindent elintézek. Fogadtak velem, hogy ez nem létezik. Pedig ez történt. Másnap már a kö­ vetnél voltam és tizennégy nap múlva az USA-ban. - Hogyan kezdte idegen környezetben az ú j életet? - Először Ohióba, Clevelandba kerültem, ahol nagyon sok magyar lakik. Itt éltem nyolc hónapig, s egy lámpagyárban voltam előmunkás, amikor rá­ jöttem, hogy ezt nem nekem találták ki. Innen mennünk kell - mondtam a feleségemnek, s átkerültünk N ew Yorkba, ahol egy párnagyárban dolgoz­ tam. E gy év után odaálltam a főnök elé, s azt mondtam, nagyon szépen köszönöm a munkát, de most már önállósítani szeretném magam. Ú gy érez­ tem ledolgoztam az amerikai belépődíjat. Barátaimtól pénzt kölcsönöztem és létrehoztam egy kis üzemet tizenöt munkással, ahol bérmunkában gyer­ meknadrágokat gyártottunk. Így indult pályafutásom. Nézze, az életben csak egy fontos dolog van és ez nem a tudás, ez a szerencse! Később negyven munkással dolgoztam, átálltam az export-importra, Japánba, DélKoreába szállítottunk termékeket. Am ikor először hazajöttünk látogatóba Budapestre, találkoztunk a ba­ rátokkal, akik azt mondták: minek szállítok olyan messzire, miért nem pórbálkozom hazai termékekkel. Meggyőztek és elkezdtem a magyar ter­ mékek „bevezetését” Amerikába. - N ehéz volt? - Nagyon nehéz vállalkozás volt, mert nemhogy nem ismerték, de még meg sem akarták nézni a magyar árut Amerikában. - Egyáltalán milyen term ékekkel lehetett piacra kerülni az USA-ban? 92 �- Lehetni egyáltalán nem lehetett! Csakhogy én erőszakos voltam itt is. Először a hévízi iszapot vittem ki, ez volt az első termék. Nem akarok most panaszkodni, de hát annyi bajom volt vele... Rosszul volt csomagol­ va. Ezután kerti bútorokat szállítottam. A z első komolyabb termék, amit nagyon hosszú, keserves munkával sikerült bevezetnem - s erre ma is büsz­ ke vagyok - a felfújható Palma gumimatrac volt. Aztán jött a cipő. Először a Tisza cipőgyári, aztán a szombathelyi, majd a rakamazi lábbeli. E z a munka odáig jutott, hogy a T A N N IM P E X -szel közös vállalatot létesítet­ tünk Amerikában. Ezt négy évvel ezelőt hagytam fel, amikor nyugdíjba mentem, hogy aztán teljes életemet a zzsidó politikának szenteljem. - M i a feladata a kelet-európai elnöknek? - Minden, ami a kelet-európai zsidó ügyekkel kapcsolatos. A z egyik gondom most éppen az, hogyan tudunk harcolni a Magyarországon is fel­ támadt antiszemitizmus ellen. - Szinte nem múlik el nap, hogy ne hallanánk antiszemita m egnyilvá­ nulásokról, ha az ember a rádiót és a tv-t hallgatja. A lengyel S Z E JM -b en felállt egy képviselő és a zsidó állampolgárok védelm ét kérte a rendőrség­ től. M oszkvában a P A M JA T Y egyik emberét bíróság elé állították, szélső­ séges kirohanásai miatt. N álunk Ön szerint mi jellem zi az antiszemitizmust? - Ott kezdeném, hogy Magyarországon az antiszemitizmusnak históriája van. Ha a történelmet olvassuk és ha bármely korszakára visszatekintünk, egy dolgot mindig tudni kell: ha egy országban az antiszemitizmus elkez­ dődik, annak van egy biztos előjele, mégpedig az, hogy az országban gaz­ dasági nehézségek vannak. Ú gy is mondhatnám, hogy minden országban, ahol a gazdasági helyzet rossz, vagy rosszabbodik, ott az antiszemitizmus nő, egész egyszerűen azért, mert a meglevő rossz gazdasági helyzetért v a ­ lakit hibáztatni kell. É s a legegyszerűbb és legkönnyebb dolog mindig a zsidót hibáztatni! Hogy Magyarországon mikor, hogyan volt antiszemitiz­ mus? M indig volt, van és szerény megítélésem szerint lesz is. Csak az a kérdés, hogy milyen fokon és milyen formában. - H a elolvassuk Fejtő Ferenc, Varannai A urél memoárjait és Ö n is említette a beszélgetés elején, hogy Salgótarjánban is nagyon szépen együtt éltek a zsidók és keresztények, akkor nem szükségszerű, hogy fellángoljanak az ellentétek. - Igen, de akkor békésen, mindenki jól élt. M aradjunk Salgótarjánnál. A bányásznak is volt munkája, keresett is, a Hirsch-gyári munkásnak is volt pénze, az acélgyárban is jól kerestek. Emlékszem a „fasori” szép la­ kássorokra a legszebbek voltak a városban. Tehát erre meg van a magya­ rázat. Említette, hogy volt időszak, amikor egyáltalán nem lehetett hallani zsidózást. M iért? Mert a törvény szigorúan büntette. M a a demokrácia pezsgőspalackiából a kipattant dugóval együtt kiszabadítottuk az antisze­ mitizmus szellemét is. Mindenki szabadon mondhatja, amit eddig csak be­ lülről érzett... Egyetlen amit tehetünk, hogy arra kérjük a kormányt, határolja el ma­ gát ezektől a megnyilvánulásoktól. 93 �- Am ikor ide a Síp utcába jöttem, újra megálltam a W esselényi utcában Varga Imre em lékm űve előtt, amelyet az Em ánuel A lapítvány állíttatott hatszázezer magyar zsidó mártír emlékének. Ön, mint az alapítvány elnöke fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy ez az emlékmű megvalósulhasson. K egyeletes bensőséges ünnepség volt július 8-án, amikor felavatták a már­ tírok emlékművét, amelyen a kormány is képviseltette magát. Ezt nemes gesztusnak tartom. - A z emlékmű felállítását én szorgalmaztam, és amikor Varga Imrénél megláttam a makettet, úgy éreztem, addig nem szabad meghalnom, amíg ez a mű nem áll. H álát adok az Istennek, hogy felállítottuk és, hogy a világ tudomására hozhattuk: íme négy évtized után a magyar zsidóságnak is van emlékműve. Ugyanakkor szégyen és szégyellem is magam, hogy eddig te­ hetetlenek voltunk. Hogy négy évtizedet kellett várni, hogy a magyar zsi­ dóságnak emlékműve legyen a fővárosban. Hogy a kormány jelen volt? Ezt én természetesnek vettem. Más országokban a kormányok hivatalosan bo­ csánatot kértek azért ami a zsidósággal történt, ám bármilyen furcsa, a magyar kormányok az elmúlt negyvenöt évben a zsidóságot még nem kö­ vették meg. Nemrégiben Prágában és Pozsonyban jártam és mindkét he­ lyen a miniszterelnök-helyettes azzal kezdte hozzám intézett beszédét: el­ jött az ideje, hogy a zsidóságtól a cseh és szlovák nép nevében elnézést kérjenek. - Tudom, Ö n sokat tett szerte a világban, itt Budapesten és Salgótar­ jánban is a zsidóságért. E ljárt a templomok, iskolák, temetők ügyében. M a­ radjunk Salgótarjánnál, ahol egyedül a zsidó temetőben felállított emlékmű figyelmeztet a Holocaustra, s nyaranként a mártírok napján egy bőrkötéses könyvből alfabétikus sorrendben ezerötszáz név hangzik el, akik soha többé nem tértek vissza a városba és környékére. Tisztes polgárok, nők, férfiak, gyerekek, akik közül sokan a város fejlődéséért, kultúrájáért, hírnevéért so­ kat tettek. Sehol egy utcanév, egy emléktábla, de egy emlékmű sincs a vá­ rosban a mai napig, amely a zsidó mártírokra emlékeztetne. - Egyetértek Ö nnel. H a legközelebb Salgótarjánba visz az utam, be fo­ gok jelentkezni a polgármester úrhoz és megpróbálok ebben az ügyben egy olyan elképzelést előterjeszteni, ami mindkét félnek elfogadható lesz. - Sokat gondol Salgótarjánra? - Sokat emlegetem ezt a nevet, s emlegetni fogom, amíg élek. Mert ha messzire sodrott is az élet, és amerikai állampolgár vagyok, soha nem ta­ gadtam meg születésem helyét, soha nem szégyelltem, hogy palócvárosból szárm azom .. . SZO K ÁC S LÁ SZLÓ 94 �A P A L Ó C F Ö L D -szerkesztőség meleg hangvételű sorait és a megkül­ dött tiszteletpéldányokat hálásan köszönöm. . . Horváth G yulával a front­ szolgálat másodszor is összehozott, amikor a krasznahorkai vár alatt meg­ alakult 2 1 /1 . zlj.-parancsnoka lett és én pedig segédtisztje. Sorsunk ismét összekötődött és a szovjet csapatokhoz történt átállásunkig tartott. Legna­ gyobb haditettünk az volt, hogy a bennünk bízó zászlóaljat a fogságba esés­ től megmentettük. Minthogy Horváth G yula barátom naplójegyzeteiből írt visszaemlékezés (P A L Ó C F Ö L D , 1990. XX IV /4. sz.) a nevemet is említi talán nem oko2 gondot kérésem, hogy . . .a Don-menti harcokra visszaemlékező írások­ ból. . . további példányokat kaphassak. Ismételten megköszönve. . . a szerkesztőség előzékenységét. Maradok tisztelettel: Salgó A ndor (Miskolc). Hivatkozással a P A L Ó C F Ö L D 1990/3. X X IV . számában megjelent levélre, melyet G aram völgyi G ábor írt, szeretnék kiegészítést tenni (a G aramvölgyi Gábor-levélben felsorolt 56-os elítéltek mellé. - A szerk.): A z ítélet száma: N b f II. 5008/1958/53. Jogerősen Pödör M ihály egy év, Gösszwein Richárd 1 év, D em e A ttila 3 év, Bágyi M iklós 5 év, Lassan József 6 hónap, Bartó László 5 év, É d es G yörgy 6 év börtönbüntetésre ítélték. . . Mentségül szolgálhat. . . az a tény, hogy az 1958-as jogerős ítéletet 1990-ben csak többszöri kérésemre küldték meg. Remélem levelemmel a múlt eseményeit sikerült hitelesebben tisz­ tázni. Baráti üdvözlettel: D em e A ttila (Salgótarján). (1956. dec. 8-ról) . . . a P A L Ó C FÖ LD -ben olvastam, hogy akkor hol voltak az üzemi tanácstagok. H át kérem összeszedtek és Pásztora vittek huszonötünket. . . Engem a nagybátonyi gépműhely dolgozói megvá­ lasztottak üzemi tanácstagnak.. ., nyolcadika után kezdték összeszedni az üzemi tanácstagokat. . . . Jancsi János és D om bi M agda a gépműhely kom­ munista vezetői szóltak a pufajkásoknak és B atki és M rázik János vitt el az üzemből ... a gépműhely melletti rendőrségre. (Ott tudtam meg, hogy Jecsm eniket és Szabó E rvin t meg Bogyait is elvitték). Három nap után en­ gem elengedtek.Otthon nem ismertek rám. M ásik héten este nyolc órakor csenget a szomszédasszony, hogy Szbllösi Pali bácsit Orosz Lajos levitte és félholtra verte: segítsek néki fölvinni. Az iskola melletti óvóhelynél fe- �küdt, a szája tele volt vérrel, fejét félrefordítottuk és kikapartam a szájá­ ból az alvadt vért és utána tudott csak lélegezni, másképp megfullad. A következő nap engem is letartóztattak Orosz Lajosék és jól elvertek mert segítettem fölvinni Szöllősi Pált. A mostani vendéglátóközpont volt a karhatalmisták székhelye. A puhító M olnár László nagybátonyi bokszedző volt, most Szegeden él. . . Körülbelül kilencen voltunk a pincében. Har­ madik nap lejött Darázs István. . . ötünket elengedtek. . . . . .A pásztói rendőrségen őriztek bennünket K orin István, Mrázik, Batki és M olnár, a négy pufajkás. . . Kihallgattam M rázik Jánost, aki azt mond­ ta, hogy a két acélgyárit likvidálták, H adadit és Hargitait. . . Jött a pa­ rancs, hogy a huszonöt tanácstag. . . irány az Ipoly. M ikor Pálfalvánál jöttünk, elénk állt egy autó, a tűzhelygyáriak kerestek bennünket minden­ hol, . . . megállt a fakarusz, amiben szállítottak bennünket és kinyitotta a gépkocsi ajtaját B anos a félkezü és mindnyájunkat kiszedtek a kocsikból, a négy pufajkás maradt csak a kocsiban. . . Attól kezdve nem tartózkod­ tam odahaza, bujkálni kellett csak azért, mert a nagybátonyi dolgozók meg­ választottak üzemi tanácstagnak. Szeretném még azt is elmondani, hogy azt, aki minket a huszonöt üzemi ta­ nácstagot megmentett, mert minket kivittek volna az Ipolyhoz és . . . utá­ na mint szökött magyar állampolgárokat agyonlövöldöztek volna, azt az embert, B anost elvitték Balassagyarmatra és a bolondok házában. . . úgy kezelték, ahogy „ezt érdemli" , mert minket kiszabadított. Most kéne. . . lépni ebben az ügyben és kikutatni, hogy milyen kezelést adtak ennek az áldott jóembernek. . . Nagyon rossz érzés fog el mikor találkozok azokkal, akik megkeserítették az életünket. M ár sok elment közülük, de még akad belőlük. . . Szabó János (Salgótarján,). Ferdinandy G yörgy e számunkban közölt Palackpostájának kézira­ tával együtt küldött, szerkesztőségünkhöz írt leveléből: K ed ves Barátaim. . . M ár küldöm is az V . Palackpostát. Szemműtét előtt állok, igyekszem be­ fejezni, és elküldeni a függőben lévő dolgaimat. Ha úgy álakul, elmondhatjátok, hogy ez volt az utolsó írásom, a mostani. Baráti szeretettel üdvözöl: F e rdinandy G y urka. Ú gy gondoljuk, hogy nem csak a magunk, de Olvasóink nevében is kedvező kimenetelű műtétet és gyógyulást kívánhatunk szerzőnknek, Ferdinandy Györgynek. ( - A szerk.) Bundovics Ju d it részére Szovjetunió, K árpátalja, 295. 523 Berekszászi járás, Oroszi, Lenin út 75. Tudósítását köszönjük. További írásait várjuk. A P A LÓ C FÖ LD -kön yvek sorozatában E rdős István Párkányjárás című novellás kötete után Ném eth János István A demokrácia tragédiája című esszékötete jelenik meg. 96 ��Ára: 2 5 t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1990/6. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1990 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4535e99ad0c4ab69ca89014a85dd5479.pdf 70d4266cd703d015751e586c092d3cd7 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 94/4 július-augusztus �Nagy Pál 60 éves "A szülőföld köszönti távolba szakadt fiát" - írnám le a konvencionális mondatot, ha nem Nagy Pálról lenne szó. Róla azonban leírhatatlan olyan mondat, amely zavartalanul gördül tova a közbeszéd csillogóra koptatott sínpárhuzamosán, egészen a távoli enyészpontig, ahol úgy eltűnik, mint az anyag a világmindenség csapdáiban, a fekete lyukakban. A nyelv Hawkingjának kell lenni ahhoz, hogy megmondjuk mi történik itt. Hogy hogy’ nem lehet leírni egy közönséges köszöntő mondatot. (Talán ide Hawking "fekete lyuk" to­ pográfiáját? Nem bosszantom tovább nyomdász barátainkat. Vö.: a következő lapok.) Ta­ lán rajzolnom kellene, szeroxoznom, vagy videóra vennem, amint szovjet gyártmányú szedőgépen ólomba ömlik a neve. A megdermedő betűsor (NAGY PÁL) látványa után bi­ zonytalan svenk (kézikamera!) a gép behemót öntöttvas állványzatára, s innen szuper­ plánban cirillbetűnként: Szgyelano v SzSzSzR. Végig az unalomig, lassú képek alatt, ami­ nek monotóniáját kromatikusan törik meg a gép mechanikájának (szókészlet vételezhető Határ Győző "ön-keresztrefeszítő szerkentyűjének" leírásából) serénységet mutató klippgyorsaságú rövidsnittjei, végig T-tipusú tankok lánctalpcsörömpölése, amint Pétervására irányából elérik Kisterenyét, és a botkormány határozott rántásával sarkosan rá­ fordulnak a 21-es útra, északi irányba, Salgótarján felé. A réz betűsablonok helyreillesz­ kedő nyomdai zörejzenéje helyett a tankmotorok joviális medvebrummogása szólna bele a lánctalpak és az aszfaltút konkrétzenéjébe. Nem várnám meg, amíg kihül az ólom, hanem jobb kézzel nyúlnék érte (balban a ka­ mera!), előtte körömpiszok ellenőrizendő(!), majd egy kézzel eljátszanám - mintha forró gesztenyével Párizsban -, hogy jobb tenyérből balba, balból jobba zsonglőrködve hűtöm a megtestesült nevet (NAGY PÁL), aztán mutató és hüvelykujjam közé csippenteném (vigyázat: körömkorona!) az ólomlapot és folyamatosan közelíteném az objektív felé. Hangsúly a folyamatosságon. Így lenne pillanat, amikor csupán a nevezett tárgy léte­ zése volna érzékelhető, aztán ebből kibontakozna a név, egyre tisztábban, mint a Nagy A r­ mada a Csatorna feloszló ködében, s csak a szüntelen figyelő észlelné a pillanatot, amikor teljes élességgel olvashatóvá válna: NAGY PÁL. De a mozgás nem szakadna meg, hanem (folyt. folyóiratunk hátsó borítójának belső oldalán) �palócföld 94/4 Tartalom Papp Tibor Tökéletlen rálátás a párhuzamosra ............................................. 297 Albert Pál Kis Fekete Könyvecske ..................................................................... 312 Tőzsér Árpád Egy avantgárd irodalomtörténet iránt való jámbor szándék... . 320 Pomogáts Béla Egy pohár b o r ......................................................................... 321 Czigány Lóránt A kortárs közvetítőeszközök m estere..................................323 Márton László A(z) (H)öskor ............................................................................327 Szépfalusi István (Lőrincz) Nagy Pálról félidőtájt.............................................. 330 Kende Péter Bis hundert und zwanzig............................................................ 333 Peternák Miklós Szövegromlás .............................................................................. 334 Parancs János Köszöntő hely ett......................................................................... 346 Béládi Miklós Avantgarde és érték ....................................................................... 347 Somlósi Lajos Pantacles de Salom on..................................................................... 352 Ungváry Rudolf N ew erm ore.................................................................................. 354 Molnár Vera Képvers ..............................................................................................361 Csutak Magda ezer i n a n d .......................................................................................362 Gáyor Tibor Nagy Palinak a "Palócföld”- b e .......................................................... 363 Maurer Dóra Szó-nyomok....................................................................................... 364 Megyik János Nagy Palinak... a 60-adikra ............................................................ 365 Haász Ágnes Elektrografika .................................................................................. 366 Abajkovics Péter Két oldal Nagy Pálnak ...............................................................368 Székely Ákos Nagy T-t Nagy P-nek.......................................................................... 370 Bari Károly Díszletek egy szinonimához I. II...........................................................372 Simon László N. P...................................................................................................... 374 Hegedűs Mária v e rs e ................................................................................................ 375 Tandori Dezső 7 vers Nagy Pálnak ....................................................................... 376 Lipcsey Emőke a korszerűség sajnos/szerencsére nem korszerűség........... 384 Tóth Gábor Elrabol minket az idő ..........................................................................386 Somogyi Gyula Szöveg ......................................................................................... 387 Bohár András Fax Poetry .......................................................................................388 Balogh Norbert m u n k á i...........................................................................................398 Molnár Katalin gyere be kedvesem........................................................................400 Horváth Elemér Peregrinatio................................................................................ 404 Major Kamill Nagy Pál 60 é v e s..............................................................................405 Határ Győző Mellébeszélgetés.............................................................................. 406 Cselényi László Sokknyomozó történelem ........................................................408 Petőcz András A hatvan éves Nagy P á ln a k ................................................. 411 Kukorelly Endre Nagy P á ln a k ............................................................................412 Kibédi Varga Áron N agyságok............................................................................413 Sőrés Zsolt képverse ................................................................................................414 Pető Tóth Károly Címem: mindenütt .................................................................415 Esterházy Péter N. P.............................................................................................. 421 295 �palócföld 94/4 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf. 270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre E számunk szerzői: Abajkovics Péter, Albert Pál, Balogh Norbert, Bari Károly, Béládi Miklós, Bohár András, Cselényi László, Csutak M ag­ da, Czigány Lóránt, Esterházy Péter, Gáyor Tibor, Haász Ágnes, Határ Győző, Hegedűs Mária, Horváth Elemér, Kende Péter, KibédiVarga Áron, Kukorelly End­ re, Lipcsey Emőke, Major Kamill, Maurer Dóra, Márton László, Megyik János, Molnár Katalin, Molnár Vera, Papp Tibor, Parancs János, Peternák Miklós, Petőcz András, Pető Tóth Károly, Pomogáts Béla, Simon László, Somlói Lajos, Somogyi Gyula, Sőrés Zsolt, Székely Ákos, Szépfa­ lusi István, Tandori Dezső, Tóth Gábor, TőzsérÁrpád, Ungváry Rudolf * Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 296 Index 25925 �palócföld 94/4 Papp Tibor Tökéletlen rálátás a párhuzamosra Nagy Pállal 1958 nyarán találkoztunk először, Párizsban, az Egyetemváros templomához tartozó épület egyik alagsori termében, a Rezek Román rendezte heti irodalmi-kulturális összejövetelek valamelyikén. Parancs János vitt oda. Itt állt össze a kezdő Magyar Műhely kemény háromszöge. Kapcsolatunk első szakasza három pólushoz igazodott, az egyik Párizs volt, a másik Liege, ahol 1959-től Nagy Pál és Parancs János többször megfordult nálam, és - hála a hollandiai Mi­ kes Kelemen kör tanulmányi napjainak - az éppen soron lévő holland konferenciatelep, mint például Vashartyán (magyarított változata a Maastricht közelében leledző Vaeshartelnek). Minden magára valamit adó Európában élő fiatal írónak, különösen akkor, ha a menekült ma­ gyar színskálán a rózsaszínnel rokonszenvezett, kötelező volt a Mikesre elmenni. Az első meg­ mérettetés évei voltak ezek. Nagy Pál a harapós, a rámenős kölyök-ordasok közé tartozott. Az idősebbek és a kezükben lévő Látóhatár nagyon hamar elismerték tehetségét, de formálásába beletört minden igyekezetük. Eljárt a Protestáns Szabadegyetem évi rendezvényeire is - bizo­ nyára a családi nevelés volt a vonzódás hátterében, de méginkább Sárospatak, ahol mendikáns kis diák volt. Az irodalmi esteken minden felolvasása kétségtelen elismerést váltott ki hallga­ tóiból. Biztonságérzetének egyik alapja 1956 volt. Az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatójaként cselekvő részese volt a helyi - meglehetősen veszélyes - eseményeknek. A hatvanas évek elejé­ re már letisztázta magának a forradalom szellemi hozamát. Ettől kezdve kormányrúdja min­ dig 56-hoz igazodott, az 56-ban elképzelt demokráciához, a politikai tisztasághoz, az ideológi­ ától, vallástól mentes országvezetéshez, a valódi egyenlőséghez, a művészetek szabadságához. Indulásának emberi gyűrűjét a fiatal francia feleség, Emilienne Deschamps mellett a szel­ lemi elkötelezettségben rokon gyermekkori barát és gimnazista osztálytárs, Szakái Imre, s az 297 �palócföld 94/4 Egyetemvárosban megismert Szilágyi Ferenc és Martinique-i felesége, Pierette alkották. A Párizsban lehorgonyzott fiatal írók, költők, művészek kezdetben szélesnek mondható affini­ tása kávéházakban, többek között a rue de Seine-i Celtique-ben csapatokat verbuvált össze, melyekben különböző erőterek jelezték a távolabbi barátságokat vagy a szoros összetartozást. Ő a Babocsay Lajos, Bér János, Ditrói Ákos, Fehér László, Görög Vera, Harczi József, Hajdu András, Kabók Mátyás, Karádi Viktor, Karátson Endre, Keszei István, Lehoczky Gergely, Liptay Mátyás, Márton László, Nyéki Lajos, Parancs János, Pátkai Ervin, Sipos Gyula, Stein Anna, Stora Judit, Szabó Csaba, Szakái Imre, Szendi Arisztid, Wald Pál, Wiener Pál, stb. ne­ vekkel behatárolható berkekben volt otthonos. A későbbi években a kör szűkült, de az időseb­ bek és újabbak: Lucien Hervé, Nicolas Schöffcr, Molnár Ferenc, Molnár Vera, Székely Vera, Molnár Katalin, Márk Anna, Major Kamill, Somlóssi Lajos stb. barátsága révén bővült is. Polgári foglalkozása - miután kinőtt az ösztöndíjból és megszerezte a Sorbonne-on a kül­ földi francia tanári diplomát - egy fél, vagy negyednapos állás volt a Szabadeurópa Ösztöndíj­ osztályának párizsi irodájában a támogatásra mindig kész öreg barát, Albrecht Dezső szár­ nyai alatt. Első publikációi a Bécsi Magyar Híradóban, az Ahogy lehetben, a Látóhatárban és az Irodalmi Újságban jelentek meg. A korabeli fiatal íróknak ezek az orgánumok jelentet­ ték a nyilvánosságot s némi honoráriumot. Tudtommal menekülése előtt Magyarországon nem publikált, bár még Pestről ismerte Enczi Endrét, az 56-os (és később a párizsi) Irodalmi Újság szerkesztőjét, akiről nagy jóakarattal beszélt mindig, mert emlékezetében Enczi volt az egyetlen hajdani pesti szerkesztő, aki megértéssel fogadta a fiatal írót. Szülővárosában, Salgó­ tarjánban Gerelyes Endrével és Szakái Imrével együtt járt gimnáziumba, ott érettségizett, azonban utána nem vették föl egyetemre. Az az anekdota járja, hogy kínjában még orosz szakra is felvételizett, de nem sikerült, mert több évi orosz tanulás után sem ismerte a ciril nagybetűket. Bejutott egy könyvtáros tanfolyamra (Ladányi Mihály és Keszei István társasá­ gában), s ennek elvégeztével Pásztora került. Innen felvételizett az Egri Pedagógiai Főiskolá­ ra, ahol magyar szakos diákként érte utól ’56. Ha a véletlen kockája másképpen pörög, már 55-56-ban összetalálkozhattunk volna, mert érettségi után Eger lett az én lakhelyem is, azaz poklom tornáca, ahol segéd- majd szakmunkásként dolgoztam a Lakatosárugyárban. A hollandiai "Mikesen" összesereglő fiatal írók körében már 1960-ban felvetődött egy olyan folyóirat körvonala, amelyik harmonikusan illeszkedik a húszas éveiben járó nemzedék megélt élményeihez, irodalmi elveihez, fenntartásaihoz, politikai véleményéhez, elkötelezett­ ségéhez vagy semlegességéhez. A lapalapítás egyik pólusa Nagy Pál volt. Az utolsó, a lapala­ pítónak nevezhető tanácskozás 1961 késő őszén a Cluny kávéház emeleti különtermében zaj­ lott le. A Magyar Műhely első száma - 1962 május 1-i dátummal - 1962. április 14-én jött ki a nyomdából. A lap címe 5, rue Marie-Davy lett, a Papp-Parancs-Pátkai lakta cselédszobák címe, csekkszámlája Nagy Pál számlája, mert ilyesmivel egyedül ő rendelkezett akkor, s mint egyetlen polgárilag rendezett körülmények között élő szerkesztőre, rá hárult a rendőrség felé 298 �palócföld 94/4 kötelező felelősség terhe is. A kéziratok kiválogatása, a közlés megszavazása volt a szerkesztés napos oldala - az árnyékos pedig a lap fenntartásához szükséges anyagiak előteremtése, bár ez utóbbi sem mindig, mert eme gondjainknak köszönhettük a fél Európát behálózó, előfizetőket toborzó irodalmi estjeinket: Párizs, Dymchurch, Genf, Bern, Lausanne, Lőven, London, Bécs, Graz, Göteborg, Oslo, Stockholm stb. Nagy Pál a fő utazók egyike volt: barátok kocsiján, vo­ naton, stoppal egyik felolvasó esttől a másikig, egyik vendéglátó baráttól a másik barátig. Nyugaton megjelent írásait egészen 1964-ig Lőrincz Pál írói álnéven írja alá, azonban a Magyar Műhelyt Nagy Pálként szerkeszti. A Magyar Műhely első számaiban látványosan tettenérhető ez a kettősség, t.i. a fedőlap második oldalán mindkét neve: a szerkesztőé és - a tartalomjegyzékben - az íróé is előfordul. Az 56-ban menekült fiatalok közül többen álnéven kezdtek el publikálni, főleg azért, hogy megkíméljék a hazai testvért, szülőt a zaklatástól. Egyesek, miután úgy érezték, hogy a veszélyfelhők elvonultak, elhagyták írói álnevüket, s a to­ vábbiakban polgári nevükön jegyezték írásaikat (Székely Boldizsár - Karátson Endre, Lő­ rincz Pál - Nagy Pál), mások (pl. Vitéz György) megtartották. Nagy Pálnál első könyvének, a Reménység, hosszú éveknek a megjelenése tekinthető választóvonalnak, ennek a fedőlapján már polgári neve olvasható. Oldalágon néhány mondatot megérdemel a nyugati magyar diákszövetségben, az UFHSben kifejtett tevékenysége. A párizsi magyar diákok képviselőjeként jutott el az évente meg­ rendezett kongresszusokra, melyeken az 56-os demokrácia jobboldalinak egyáltalán nem ne­ vezhető szellemiségét képviselte, s ebből kifolyólag az UFHS-en belül - Bujdosó Alpárral és Szakái Imrével együtt - a radikális szárny egyik oszlopa lett. Első könyve, a Reménység, hosszú évek 1964-ben jelent meg a Magyar Műhely kiadá­ sában. A Dávid Kis Mária illusztrációival díszített 120 oldalas könyvben tizenhat novellát adott közre, melyek közül a legkorábbit 1958-ban, a címadó utolsót pedig 1964-ben írta. Író­ ságának a kamaszkora ez a könyv. Mutál a hangja, mutál a szemlélete. Jól megírt realista no­ vellákkal kezdi. Mondatai között egészséges humor vibrál, a történetet biztos kézzel vezeti, s a novellát többnyire rezignált csattanóval zárja. A könyv elején Eger és Debrecen legkivetettebb rétegéből áll elő egy-egy alak, morfondírozik, erőlködik és végül beilleszkedik, azaz belesüllyed a létezőbe. Külföldre kerülve elesett, visszahúzódó ember a novellák főszereplője, vagy talpraesettségét bizonyítgató vagány. Az első korszak írásai közé tartozik a Konzerv­ gyárban című novellája is, melynek utóélete, amellett, hogy Nagy Pál kiugró tehetségét bizo­ nyítja, jellemző az elmúlt 30 év magyar irodalmára. A novellát szóról-szóra lemásolta egy miskolci fiatalember, s megváltoztatott címmel beküldte a Kortárs egyik novella-pályázatá­ ra. A fiatalember a pályázatot megnyerte, a pályadíjat felvette, a novellát a folyóiratban lekö­ zölték. Miután kisült a disznóság, Nagy Pál azt kérte (mivel a hetvenes évek elején egy "disszidens" semmilyen méltányos jogorvoslatra nem tarthatott igényt), de azt nyomatéko­ san, hogy közöljék le a Kortársban mégegyszer a novellát, pontos címmel, hibátlan szöveggel 299 �palócföld 94/4 és a valódi szerző nevével. A "nagy múltú" folyóirat ezt mind a mai napig nem tette meg. Könyve második felében Nagy Pál hangja komorabbra fordul, felerősödik a magány proble­ matikája és természetessé válik az abszurd helyzet, a világtól való teljes elszakítottság. Stilisz­ tikailag ekkor már a jelzőkkel nagyon óvatosan bánó rövid mondatok, a helyzet fokozását szolgáló kijelentést követő ellentmondások, az ismétlések, a váratlan logikai ugrások prózájá­ nak legfőbb jellemzői. A címadó, a könyvet záró novellában egy fiatalember, aki valahol a vi­ lág szélén él, próbálja szavakba foglalni a szellemi ziláltságához hasonulni igyekvő ép test kál­ váriáját. Nagy Pál életének egyik tengelye mindig a Magyar Műhely volt, amikor Parancs János 1964- ben hazatért Magyarországra, nemcsak egy barátot vesztett el, de súlyos megrázkódta­ tás érte a Műhelyt is. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy ettől kezdve még nagyobb szen­ vedéllyel kerestük írói kiteljesedésünknek és a Műhely fenntartásának a módját, mígnem 1965- ben egy odesszai zsidó menekült atyáskodó sgítségével, aki szedőmester volt a Béresniak nyomdában, ahol a Műhely készült, bejutottunk a CGT szakszervezet által fenntartott nyomdai szedőiskolába. 1966 tavaszán megalapítottuk - ketten - az ARTIS nyomdai vállal­ kozást, melynek Nagy Pál francia felesége volt a törvénnyel szembeni felelőse. Szedőgépet bé­ reltünk, s a Magyar Műhely 15. számát már mi magunk szedtük, tördeltük. Ettől a pillanattól kezdve megváltozott az életünk: kenyérkereső és írói munkahelyünk lett a nyomda. Albrecht Dezső összehozott bennünket Ioan Cuşaval, román költővel és tehetős nyomdatulajdonossal, aki barátságával és cégünket tápláló munkával járult hozzá ügyünkhöz. Miután kisült, hogy az önálló vállalkozás fenntartására fordított energia nem áll arányban az irodalom és a Magyar Műhely oldalán elkönyvelhető anyagi és szellemi nyereséggel, bezártuk saját vállalkozásun­ kat, s ekkor is ő volt az, Ioan Cuşa, aki egyre nagyobbodó nyomdájában, a Compagnie Francaise d’Impressionban, 1970-től félnapos állásban - sok és sokat érő privilégiummal - alkal­ mazott mindkettőnket, azaz adott kenyérkereső állást. Ezt követően hosszú éveken át hol köz­ vetve, hol közvetlenül, haláláig a Magyar Műhely mecénása volt. 1967 tavaszán a Fédération Francaise des Maisons des Jeunes et de la Culture elnevezé­ sű társasággal karöltve nemzetközi irodalmi tanácskozást szerveztünk - szintén ketten Atelier I. címmel, melyre Európából, Észak-Afrikából és Amerikából hívtunk meg franciául tudó írókat, költőket (pl. Nemes Nagy Ágnest, Pilinszky Jánost, Lengyel Balázst stb.). A ta­ nácskozásról Atelier I. címmel francia nyelvű könyvet adtunk ki. A tanácskozás megismétlé­ sét a 68-as párizsi események akadályozták meg. 1968-ban jelent meg a Magyar Műhely kiadásában Nagy Pál Hampsteadi semmittevők című regénye. Egy saját összeomlásával hadakozó, szellemileg-testileg leépülőfélben lévő fia­ talember első személyben lejegyzett hangulat-leletei. A könyvben nincs elmozdíthatatlan támpont, nincs gravitáció, nincs kézzel fogható valóság, csak mondatokba ágyazott létezés­ szeletek, melyek labilisak, változékonyak. A szöveg mögül egy Angliában élő, francia tanítás­ 300 �palócföld 94/4 sal küszködő fiatal tanárember rajzolódik ki, aki nem tud annyi tanítványra szert tenni, hogy megéljen belőle, s ezért barátjára, az ír színészre, Johnyra támaszkodik. Johny beprotezsálja őt egy éltesebb hölgyhöz, aki rendszeres nemi szolgáltaás ellenében eltartja a hőst. A fiatal­ ember egy gazdag ház tágas szobájában tehetetlenül szenved, de szenvedésének eredete, azaz. a helyzetből adódó konfliktusa nem erkölcsi természetű, hanem a világtól való undorodás ré­ sze, melyet az idősebb hölgy visszataszító fizikuma és a rendszeres lerészegedések a kibírhatatlanságig felfokoznak. A regény második felében a gomolygó mondatfelhőkből egy dél-ame­ rikai forradalom reménye illan a szenvedő elé. A lázálom valósággá formálódik, s ezzel meg­ kezdődik a főhős megmentése, aki természetesen, lelkesedik a forradalomért. Johny is előke­ rül. A forradalom azonban megbukik, s talán ebből kifolyólag föllazul a mondatok kohéziója. A mondatok szétesését a szavak megbomlása követi, a betűk önállósodása. Atomjaira hullik a szöveg. Porrá lesz. Jelen van a könyvben a megújuló magyar próza minden alapanyaga: a tör­ ténet relativizálása, a visszakapcsolás, az önismétlés, idegen szövegrészek bekebelezése, a mondatok menetét megszakító, a szavak formáját megnyeső vizuális effektusok, nyelven kí­ vüli, de jelentést hordozó tipográfiai jelek stb. Ha jön egy nyitott szemű irodalomtörténész, akit ma, amikor már lehet, valóban az irodalom érdekel, nem pedig a jólértesült körök érték­ rendje, bizonyára mérföldkőnek tekinti majd a Hampsteadi semmittevőket a modern ma­ gyar próza útján. Egy évvel később, 1969-ben, a regény franciául is megjelent Les fainéants de Hampstead címmel a párizsi Denoël Kiadónál, a szerző és Philippe Dome átültetésében. Philippe Dome 1968-ban érkezett Párizsba, Angliából. Az ötvenes évek végén Liège-ben volt diák, ott szer­ kesztettük együtt a Dialogue című francia irodalmi folyóiratot. Nagy Pál ott ismerkedett meg vele. Miután Párizsban meggyökerezett, rendszeresen összejártunk és egyre szorosabb lett a munkakapcsolat közöttünk. Hol Párizsban, hol Chervey-ben, a Nagy-házaspár Párizstól 200 km-re lévő vidéki rezidenciáján elmélkedtünk, fordítottunk vagy vitatkoztunk végkimerülé­ sig. 1972-ben hárman alapítottuk meg a Magyar Műhely francia testvérlapját, a ď atelier-t és a hasonló nevű könyvkiadót. Később a francia irodalom fiatal és idősebb jelesei csatlakoz­ tak hosszabb rövidebb időre a csapathoz: Bruno Montels, Jacques Roubaud, Claude Miniere, Michel Deguy, Gérard de Cortanze, Mitsou Ronat, Jean Paris stb. Hárman együtt fordítottuk a ď atelier egyik lesikeresebb, francia irodalmi berkekben feltűnést keltő kiadványát, az 1974-es dátumot viselő Szentkuthy különszámot. A d’atelier egy évtizeden át a francia avantgárd irodalom egyik legfontosabb vizuális fóruma volt. Kiadványainkat mind a mai na­ pig keresik a modern francia irodalom gyűjtői. Nagy Pál következő könyve, a Monologium 1971 -ben jelent meg. Ebben a könyvben pró­ zája új arcot ölt, bár korábbi írásaival kétségtelen a rokonság. A testi és szellemi leépülést ecsetelő tartalmi és formai jegyeket itt a szövegbeli összefüggések logikai és nyelvi játéka váltja fel. A könyv darabjai 1966-tól kezdve jelentek meg a Magyar Műhelyben, amiből 301 �palócföld 94/4 egyenesen következik, hogy már a hatvanas évek végen bekövetkezett a váltás. Ezekben az írá­ sokban rétegekben kerül egymás fölé a nyelvi anyag. A rétegeknek önálló élete van, de csak együtt rajzolnak ki valamilyen megfogható körvonalat. Az épülő velencei hajó éjjel című "Prae -palimpszeszt"-ben azon kívül, hogy az egésznek az alapját a Prae-ből, Szentkuthy Mik­ lós monumentális regényéből vett szövegek adják, idézetek szerepelnek különböző könyvek­ ből, verseskötetekből, nem létező írásokból, és közéjük ékelve különböző felsorolások és szö­ vegtömbök találhatók. A w-variorum-ban Stephanus Weszprémi latin nyelvű munkájából kölcsönzi az alapozó réteget, a földi dolgokról címűben pedig Apátzai Tsere János "Magyar Encyclopaediá"-jából. Palimpszesztjeiben szívesen nyúl a két-háromszáz éves munkákhoz, talán azért, mert a nyelvi rétegezésre ezekben több lehetőséget lát. Néha ál-palimpszeszt is ír, és egy-egy réteget önálló műként kezel, mint például a (tacite: "en paix avec ses dieux") cí­ mű írásában, amelyikben a tételek kohézióját az adja, hogy a szavak alliterálnak. A Monologium egyik fontos jellemzője, hogy megbomlik benne a könyv hagyományos sémája. Nincs eleje és nincsen vége, azaz a borítónak nincsen hátoldala. A (nyílt tér) című írás a könyv vé­ gén normálisan kezdődik, de néhány oldal után tótágast áll, s csak odébblapozva, a könyvet megfordítva, azaz hátulról kezdve olvashatjuk el - visszafelé jövet - a maradék szöveget. Ugyanez elmondható úgy is, hogy a (nyílt tér) című írás a könyv elején normálisan kezdődik, de néhány oldal után tótágast áll, s csak odébblapozva, a könyvet megfordítva, olvasható el visszafelé jövet - a maradék szöveg. Érdemes aláhúzni, hogy ez a séma-bontás nem öncélú já ­ ték. Kétezer éves metafizikus világunkban a kezdet és a vég, az egy pontból való indulás és az egyetlen befejezés anélkül volt része a dolgoknak, hogy valaki rákérdezett volna miértjükre: a kánon szerint egy irodalmi műnek van kezdete és van vége; egy könyvnek úgyszintén. Nagy Pál viszont nem elégszik meg ennyivel, rákérdez, nem szavakkal, hanem a tárgyi feltételek, ez esetben a könyv sémájának a megbontásával. A Magyar Műhely szerkesztősége a tizenharmadik számig, 1965-ig, sokat változik, utána némi nyugalmi állapot következik be, három szerkesztő jegyzi a lapot, egészen 1973-ig, ami­ kor Márton Lászlónak a neve, aki foglalkozása mellett egyre kevesebb időt tud a lapra fordí­ tani, lekerül a szerkesztők listájáról. A Műhelyt ezután két ember, Nagy Pál és Papp Tibor vi­ szi az 54-ik számig, amikoris a kilencedik számban szerzőként bemutatkozó Bujdosó Alpár a szerkesztőség tagja lesz. A hetvenes évek elején új dimenzióval, a Műhely-találkozókkal gyarapszik a lap vonzásában gravitáló szakmai és baráti körök működésterülete. Az elsőt 1962-ben, a folyóirat alapításának tizedik évfordulójára - korszerűség/kortárs irodalom címmel - Marly-le-Roi-ba hívtunk össze, a francia Oktatásügyi Minisztérium évszázados fákkal díszített parkot és főúri kastélyt kínáló konferencia-telepére, amihez francia irodalmi kapcsolataink - többek között a költő Robert Marteau - segítségével jutottunk, s ahol a mo­ dern kényelem minden eszköze a résztvevők rendelkezésére állt. A találkozók évente-kétévente követték egymást. Az elsőkön a szervezés munkáját Nagy Pállal ketten végeztük, 1975302 �palócföld 94/4 től, a Bécs melletti Hadersdorfban megrendezett harmadiktól kezdve pedig felváltva: a bécsi­ eket Bujdosó Alpár és Zsuzsa, Megyik János segítségével, a párizsiakat pedig továbbra is mi ketten. Magyarországon először 1985-ben Kalocsán kerül megrendezésre, 1989-ben és 1991ben Szombathelyen Székely Ákos szervezésében, majd 1993 óta Keszthelyen a lap munkájába most bekapcsolódó fiatalok segítségével. A nyugaton megrendezett találkozók anyagi fedeze­ tét mindig a szerkesztők biztosították a saját zsebükből. Sokan nem tudják, vagy nem szívesen vesznek tudomást róla, hogy míg egyes kitüntetett jótékonykodók fizetésért végezték a jóté­ konykodást, addig Nagy Pállal szombat-vasárnapi nyomdai pluszmunkát kellett felvállal­ nunk, hogy a hazai és a szomszédos országokból jövő magyar írók, költők és irodalmárok szál­ lását és ellátását fizetni tudjuk. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati résztvevők között is akadt olyan, akitől nem tudtuk behajtni a részvételi díjat, aki ingyen, a mi zsebünkre konferenciázta végig a Műhely-találkozókat. 1972-ben a Magyar Műhely szerkesztősége Kassák Lajos özvegyének és barátainak tá­ mogatásával létrehozta a Kassák-díjat, melynek zsűrijét Kassák Lajosné, Schöffer Miklós, a Magyar Műhely szerkesztői, azaz Nagy Pál, Papp Tibor, rövid ideig Márton László és 1977től Bujdosó Alpár alkották, illetve alkotják. A díjjal - mely a Műhely-találkozókon kerül ki­ osztásra - egy Kassák szellemét továbbvivő, modern szemléletű fiatal írót, művészt, zenészt jutalmaz meg a zsűri. Az elmúlt huszonkét évben kitüntetett Kassák-díjasok névsora a mai magyar irodalom középkorú alkotóinak a javát magában foglalja (lásd: Magyar Műhely, 84. szám. 61. oldal). Ezt a munkát, ezt a maradandó kritikusi aktust a zsűri tagjainak, így Nagy Pálnak a művei közé is joggal besorolhatjuk. Nagy Pál következő könyve, a Munkanapló 1970-1978 alcímet viselő korszerűség/kortárs irodalom, a Magyar Műhely kiadásában jelent meg, 1978-ban. A könyv indítása egy hasonló címmel megkezdett előadássorozat volt, melynek első állomása egy hollandiai Mikes Kelemen Kör-i összejövetel volt. A modern irodalomról, a modern irodalom problematikájá­ ról, az új műfajokról, az avantgardról szinte semmi nem jelent meg a múlt rendszerben Ma­ gyarországon. A nyugaton élő, hivatásosnak nevezhető magyar kritikusok és esszéisták - a legjobbakat is beleértve - konzervatívok voltak. A kritikusi pályán keringő nemzedéktársak, az idősebbek árnyékában, úgyszintén megragadtak a "klasszikus" modernségnél, egy sem akadt közülük, aki az avantgárd irodalmat felkarolta volna, s alkalmasint kiállt volna mellette. Nyugaton élő modern magyar író erre csak azzal válaszolhatott, hogy nyakába vette a kritiku­ si és az elméleti munka igáját, azért, mert az irodalomnak általában, és saját magának is, szük­ sége volt az elemzésre, az új kérdések megfogalmazására, az új formák behatárolására. Nagy Pál a korszerűség/kortárs irodalomban a nyelvről és az irodalomról mondja el a modernség égtáját megcélzó íróknak a legfontosabb tudnivalókat. Leteszi az alapokat. Segítségül hív mindenkit, Wittgensteintől Ezra Poundig, Kassák Lajostól Jacques Derridáig, akinek alapot teremtő gondolatai vannak. A könyv fejezetcímei - ha ebben a hagyományostól szintén na­ 303 �palócföld 94/4 gyon elütő könyvben lehet még fejezetekről beszélni - irodalmi jelzőtábláknak is tekinthetők. A "szó szövet szöveg "-gel kezdi, azzal az irodalmi alapanyaggal, amihez vizonyítva könyve tá­ volabbi lapjain jelről, jelentésről, kommunikációról, konkrét költészetről stb. elmélkedik, idéz, elemez, polemizál. A 18. oldalon bejelenti, hogy "tarthatatlan az a divatos megkülönböz­ tetés, miszerint kétféle modernség van: tartalmi és formai..." s azzal zárja a bekezdést, hogy "...a modern irodalomban(...) ezek hol egyszerre, hol egymást behelyettesítve, szétválasztha tatlanul vannak jelen. A szöveg nem más, mint egy írói módszer színrevitele: megvalósítá­ sa...". A következő oldalon pedig azt fogalmazza meg, hogy az "avantgardizmus nem (nem­ csak) történeti kategória, hanem mindenkori írói-alkotói magatartás, szemlélet, mely az alko­ tás értelmének (a kísérletezést szükségszerűen feltételező) újat-alkotást tartja'. A metafizi­ ka fejezetben a metafizikus gondolkodástól lassan távolodó korszerű irodalomszemléletről ír, miszerint az "írás egyetlen »igazolása« : az írás gesztusa, a szöveg kiépülése és felbomlása..." Az önálló jelrendszer fejezetben azt tárgyalja, hogy az irodalom azonosítható-e a nyelvvel, a modern szöveg jelentéstartalma fejezetben pedig a szöveget szervező elvekről beszél, s itt jegyzi meg Maurice Roche alkotástechnikájával kapcsolatban, hogy a "tipográfia nem csupán a reprodukálás technikája, hanem az írói munka szerves része". A percepció és kommunikáció fejezetben az "érzékelési struktúrák"-at vizsgálja, s mondja ki, hogy "az észlelés első mozza­ nata a térbeli «leolvasás», s ezután kerül sor az i d ő b el i olvasásra (...) a kettős percepció el­ ve különbözteti meg a szöveg vizuális jellegét is hangsúlyozó korszerű textúra-irodalmat minden más vizuális törekvéstől.." Külön fejezetet szentel a jelhalmaz anyagi hordozóinak: a könyvnek, a sokszorosítási eljárásoknak. Könyve végén a tér-költészet, konkrét költészet fe­ jezetben felméri, összeszedi az általa ismert irányzatokat, röviden jellemzi őket, majd kifejti a róluk alkotott pozitív vagy negatív véleményét s alkalmat talál arra is, hogy a vizuális iroda­ lom évszázados hagyományairól szóljon néhány szót. Formailag, tipográfiailag ez a könyve is messze eltér az ismert könyvszerkezetektől: címlapja a könyv közepén, kolofonja a kétharma­ dán találhtó, s az oldalak rendezettsége is a vizualitáson alapszik, nem a szöveg linearitásán. A hetvenes évek második felében a francia ď atelier csoport egyre több irányban fejtette ki tevékenységét. Performanszok és kiállítások követték egymást. 1977-ben a párizsi Georges Pompidou Központ "Littérature á l’épreuve" címmel állította ki a ď atelier csoport tagjainak, közöttük Nagy Pálnak, közös és egyénileg készített munkáit. Ezt követte 1978-ban a Le Havre-i hasonló című, majd a francia Nemzeti Grafikai Alapítványban rendezett "Signe graphique - espace poétique" kiállítás. 1979-ben Amsterdam, 1980-ban Párizs, Utrecht stb. követ­ kezett. Az azóta eltelt két évtizedben Nagy Pál munkái számos kiállításon szerepeltek, ezek közül említsük meg az első budapestit, az 1982-ben rendezett "Tisztelet a szülőföldnek" cí­ műt, s az ezt követő fontosabbakat, melyek révén munkái láthatók voltak Portugáliában (Poezia viva, 1987), Görögországban (Eros-Eroticism, 1987), a "kép-vers/vers-kép" kiállításon a Petőfi Irodalmi Múzeumban 1987-ben, Belgiumban, Sao Pauloban, Brazíliában, Mexikóban, 304 �palócföld 94/4 San Diegoban (USA), Olaszországban, többször a párizsi Pompidou Központban, a dél-fran­ ciaországi Tarasconban, "A művészet ma" kiállításon Budapesten, Vácott, az 1989-es szom­ bathelyi Műhely-találkozó alkalmából rendezett "Szabad terület" című kiállításon, a Kanári szigeteken, Sepsiszentgyörgyön, Stuttgartban, Kanadában, Japánban stb. 1977-ben a d’atelier kiadásában önálló kiadványként is megjelent a számos kiállításon bemutatott SadisfactionS című francia vizuális szövege. A mű címe egy szófonal, az "isteni őrgróf" neve: Sade és a kielégülés: satisfaction szavak összefonásából született. A művet hor­ dozó nagy méretű lapon a munkanaplójában említett érzékelési struktúrákról elmondottakat itt megtoldja azzal, hogy az első leolvasás is analizálható elemeket kínál az olvasónak. A nagy lapon két súlypont vonja magára a figyelmet, az egyik egyenes vonalak végén sűrűsödik cso­ móponttá, spirális irányú szövegmozgás közepén a másik, s kettejük között fekete mezőben Sade neve látható. Az értelmezhető költői anyag bolyhokban kerül az olvasó szeme elé. A bolyhokat a szavak értelmi és konnotációs rokonsága fogja össze, s formailag mindenütt a szójáték, a szófonat, az áthallás, az alliteráció dominál. Egyik bolyhában a test a központi je­ lentés, a másikban a szerelem likőrje, a harmadikban a fájdalom, a negyedikben a szemé­ remréssel hivalkodó kielégülés stb. Ezt a művet nem elolvasni, hanem olvasni kell, letapogatni, ízlelni, elmélkedni fölötte. 1976-77-ben Nagy Pál két kollektív költői munkában vett részt, az egyik a Pompidou Köz­ pont 1977-es kiállítására készített tíz méter hosszú "Faux-drap" című kollektív képvers, Philippe Dome, Bruno Montels, Claude Miniére, Nagy Pál és Papp Tibor munkája. A másik az 1977-es hadersdorffi Műhely-találkozóra készített, s ott megvitatott és kiállított "Lányok szeméremajkán csend ül" című vizuális mű, melynek szerzői: Bujdosó Alpár, Kibédi Varga Áron, Nagy Pál, Papp Tibor és Petőfi S. János. A hetvenes évek második felében a korábbi irodalmi felolvasásokat Nagy Pál is önálló iro­ dalmi műfajjal, a performansszal váltja fel. A performansz olyan mű, amely látványhoz, hanghoz, időhöz és az alkotó személyes jelenlétéhez van kötve, s amely teljes azonossággal megismételhetetlen. Írásvetítőre, magnetofonra és emberi testre készített multimédiái is mun­ káknak nevezi ezeket a műveket. Az elsőt, a Homo flash-t 1978-ban mutatta be Párizsban, a Péniche-théà tre-ban rendezett d’atelier esten. A francia és magyar darabokat tartalmazó Journal in-time című performansz-sorozatát 1979-ben kezdte (Állj! Ki vagy?, Sécuritexte, RéVe-Révolution, Huszonegy perc, Pszicho-dream, Violight, A bas-decasse, Kézrőlkézre, Improvizációk), ekkor vonta be vizuális eszközei közé az írásvetítőt. Írásvetítőre komponált műveivel jól behatárolható, műfajilag elemezhető, formai jegyekkel rendelkező, sajátos nagypáli performansz-változatot hozott létre. Az írásvetítő az érzékelhető, az olvasha­ tó anyag kiterjedését növeli óriásivá. A vetített anyagot - előadás közben - az alulról megvi­ lágított üvegasztal elmozdíthatóvá, csúsztathatóvá, alkalmasint homályossá teszi. Dinami­ kussá. Az írásvetítőnek köszönhetően Nagy Pál eme műveiben szerepet kap a harmadik di305 �palócföld 94/4 menzió is, többek között a vászon elé álló alak és a vásznon látható szövegkép interferenciája révén. A látványban az alkotó is bennefoglaltatik, az alkotó gesztusai, mozgása, haja, bőre, ru­ hája, hangja. A performanszok alapelemei között jelentős szerepet kap a hang, amely, eredete szerint, a Journal in-time sorozatban kétféle minőségben szerepel: előre felvett anyagok (ze­ ne, zörej, párbeszéd, hangvers-részletek) és élőben elmondott szövegek. Ennek a performansz-típusnak egyik jellegzetessége, hogy bárminemű segédeszköz használatát megengedi, anélkül, hogy speciális jellegét, műfaji sajátosságait elvesztené. Nagy Pál az asztalra szórt plasztikbetűktől a vetítősugárban fürdetett kaucsukbabákig számos hétköznapi tárgyat állít a költészet szolgálatába. A Journal in-time darabjaiban egy-egy központi mag köré rakódnak le az események. A központi mag egyszer a Bader-Meinhoff német vörösgárdista csoport fel­ tételezhetően rendőrileg siettetett börtönbeli megsemmisítése, máskor a szerző belső tusája a második világháborúban katonatisztként elesett apja emléke fölött, megint máskor a tipográ­ fiával kifejezett félelem. Az írásvetítőre komponált performansz többnyire sötét teremben zajlik le, csak az írásvetítő környékén gőzölög némi fény. A közönség felől nézve kétségtelen, hogy az aktusnak kultikus jellege van. Elméleti megközelítésben is nyilvánvaló, hogy a költé­ szet ősi, kultikus funkciója kerül előtérbe, azaz új, mai megvilágításba. A performansz közép­ pontjában a delejes erő maga az alkotó, a sötétségben ő az egyetlen mozgó, az egyetlen élő alak. Az írásvetítőre komponált műben az emberi együttlétet vallásosságig fokozó aktus emeli ezt a műformát a legfrappánsabb performansz típusok közé. Először a hatvanas évek végén, 1968-ban jut vissza Nagy Pál Magyarországra, meghívott íróként, szerkesztőként egy budapesti nemzetközi fordítói kongresszusra. A szakma szere­ tettel fogadja, a hatalom bizalmatlanul. A hetvenes évek elejétől, az enyhülő légkörben, nem­ csak többször jár haza, hanem a két világ közti párbeszédben a Magyar M űhely szerkesztő­ jeként, majd az Anyanyelvi Konferencia elnökségi tagjaként részt is vállal. A párbeszédben bennefoglalta tott a Kultuszminisztérium Irodalmi Főosztálya éppen soros vezetőjével (Tóth Gyulával, Bíró Zoltánnal, Molnár Istvánnal stb.) való késhegyig menő vita arról, hogy kit en­ gednek ki Műhely-találkozóra, kit Kassák-díjának átvételére, s ennek fejében a Műhely kit vesz fel az általuk javasoltak közül a meghívottak listájára (soha nem utazhatott Szentjóby Tamás, nagyon sokáig nem kapott vízumot Galántai György, Kassák-díjuk átvételére nem en­ gedték ki Erdély Miklóst, Tandori Dezsőt, Haraszty Istvánt) és bennefoglaltatott a párbeszéd­ ben a nyugaton élő írók hazai közlésének kierőszakolása, az otthon élő írók cenzúrázatlan nyugati közlése stb. Nagy Pál a bekéi kockáztatva könyveket hoz be, kéziratokat visz ki az or­ szágból, felszólal, kritizál, követel. A hetvenes évek végén Salgótarjánban tilos fényképezés ürügyével beviszik a rendőrségre. A rendőrautó után sírva szaladó francia feleség és a volt ta­ nár, Marton László mennek érte. A filmet, amelyikre a feleség és a barát mellett a völgy túlol­ dalán látható pártfőiskola is ráéghetett, a rendőrök elvették. A semmitmondó filmszalagot csak évek múltán - heves tiltakozás után - adta vissza a kárvallottnak Párizsban a Magyarok 306 �palócföld 94/4 Világszövetségének egyik vezetője. Magyarországi fórumok a 80-as évek elejétől közlik, meg­ lehetősen gyéren, Nagy Pál munkáit. Ekkor már leírható a neve, de avantgard alkotásai csak kísérőszöveggel jelenhetnek meg vidéki folyóiratokban. A fővárosi lapok kapui csupán a pol­ gári ízlés határain belül, a klasszikus modern írásoknak engednek némi rést, ha nyugatról jön­ nek, de az éra végéig zárva maradnak a nyugaton született avantgard írások előtt. Nagy Páléi előtt is. Ugyanez mondható el a hazai könyvkiadásról, azzal a megjegyzéssel, hogy Magyaror­ szágon vidéki irodalmi könyvkiadó nem működött, a mindmáig "nagymúltú"-nak tisztelt ki­ adók mind a fővárosban székeltek, s a folyóiratokhoz hasonlóan nyitásra képtelenek voltak, ideológiailag esetleg megengedtek maguknak egy-egy kurta félrelépést, még nyugati "emig­ ráns" szerzőket is közöltek, de nem lépték át soha a politikai vagy az irodalmi berkekben kiala­ kított konzervatív tabuk határait. A múlt rendszer utolsó, elpuhuló évtizedében Nagy Pál több hazai irodalmi esten fellépett: Egerben, Szombathelyen, Salgótarjánban, Budapesten a Kos­ suth Klubban stb. Nem sokkal a rendszerváltás után előnyugdíjasként függetlenedett párizsi munkahelyétől, s amikor lehetővé vált, kiváltotta magyar útlevelét. Ettől kezdve egyre többet tartózkodik Magyarországon. 1991-ben kapja irodalmi és irodalomszervezői munkájáért az egyetlen hazai elismerést: a Nógrád Megye Közgyűlése által adományozott M adách-díjat. 1980-tól Nagy Pál egy irodalmilag új terület becserkészésére vállalkozik: a videó szövegközpontú használatára. Ez az elhatározás, minden valószínűség szerint, egy üzenetközvetítés­ sel és egy műfaji előrelépéssel magyarázható okra vezethető vissza. A műfaji előrelépést az. irodalomban a statikus alakzat, a tartóra rögzített íráskép megmozgatása, dinamikussá tétele jelenti. A dinamikus szöveg egyszerre kép és egyszerre írás, a két fogalmat már nem lehet egy­ mástól elválasztani, s az így kialakuló önálló jelrendszert nevezi Nagy Pál képnyelvnek, konk­ rét megjelenési formáját pedig képszövegnek. Az üzenetközvetítésben az előrelépést a kor technikájához való igazodás jelenti, az, hogy a műalkotás, azaz az irodalmi alkotás szinkron­ ban legyen a kor legfejlettebb, leghatásosabb technikájával. A leghatásosabb kultúrát sugárzó technikai eszköz évszázadunk utolsó negyedében a televízió. A televízió a képmagnó segítsé­ gével fölvett irodalmi anyag, azaz az elektronikus írás megjelentetésére ad lehetőséget, az anyagtalan szövegnek bizonyos időre életteret biztosít, s mindezt úgy, hogy az olvasó vagy né­ ző hagyományos, szöveghez kötődő viszonyát alapjaiban változtatja meg. Első műve a Securitexte 1980-as dátumot visel. 1984-ben videófilmet készít Le Trou Noir címmel egy párizsi irodalmi kávéházban bemutatott performanszokról. Műveit 1985-től nevezi képszövegeknek, elsőként Métro-police című munkáját, melynek tárgyi előzménye a hasonló címet viselő ólombetűkből készített munkája volt. Ezt követik a Szemrebbenés nélkül, az Amaryllis, a *A díj adományozását a Palócföld Szerkesztősége kezdeményezte. Pál József főszerkesztő fűzött szóbeli kiegészítést az írásbeli előterjesztéshez a közgyűlés döntéshozó ülésén. ( - a szerk.) 307 �palócföld 94/4 Molnár Katalinnal, Bruno Montels-lel. Sandra Sarazzin-nel közösen készített Tapis roulant, a Phoné (1988), Egy m agánhangzó anatóm iája (1989), Intimex (1989), Szködök (1991) és a Secret (1992) címűek. 1987-ben Albert Pál, Dávid András, Major Kamill, Matolcsy Esz­ ter, Molnár Katalin és Somlósi Lajos társaságában megalapítja az első magyar irodalmi és művészeti videó-folyóiratot, a p’ART-ot. A folyóirat képszövegeket, interjúból- és val fölépí­ tett arcképeket (pl. Ligeti Györgyét) és rövid művészeti riportokat közöl. A p’ART 1990-ben megjelent 6-7. számát teljes egészében a Magyar Műhelynek szentelte. A különszám kazet­ táján a Műhely-találkozókról készült filmek és a Magyar Műhely fényképekből és doku­ mentumokból összerakott története látható, mely Nagy Pál és Dávid András munkája. 1984-ben jelenik meg a Journal in-time 1974-1984 című albuma. A nagy alakú, széles könyvben a nyelvi és főleg a műfaji határokat elmosva képverset, szöveget, vendégszöveget, fordítást, esszét közöl egymás után vagy egymásba fonva. A műfaji kaleidoszkópra a cím is okot adhatna (személyes, azaz intim napló), azonban nyilvánvaló, hogy mindez Nagy Pál el­ méleti alapállásából következik, abból, hogy a modern alkotó a kreatív gesztusokat egyenér­ tékűnek tekinti, abból, hogy a metafizikus gondolkodásban gyökerező műfaji megosztást nem fogadja el, azonban a műfajok bomlásából, egymásrahatásából kicsikarható eredményeket szívesen gyümölcsözteti. A könyvben a konkrét vers technikáját felhasználó műtől a tipográfiai sémán alapuló kép­ versig, a prózaverstől az esszéig számos műfajjal találkozik az olvasó. Van olyan opus, ame­ lyikben egyszerre akár kettővel is találkozunk, sőt, még műfordítással is, például a m aurice roche 1975 című munkájában, amelynek a bevezetőjét azzal a mondattal kezdi Nagy Pál, hogy "Az irodalom végre ledöntötte saját bálványát". Maurice Roche-t, az egyik legmoder­ nebb francia írót idézve mondja ki, hogy a pikturális (képi, tipográfiai) referenciák "általában az elbeszélés szerves részei, s szerepük éppen az, hogy a szöveg szövegszerű működését segít­ sék elő". A bevezetőt követő oldalakra az a műfaji megjelölés illene, hogy műfordítás, mivel a francia eredeti Maurice Roche szövege, azonban itt az tűnik egyedül helytállónak, hogy mindkettőjüké. A konkrét versek technikáját alkalmazza a bevezető oldalakon látható képversekben, ezek között is különösen meggyőző erővel az előző könyvének címét konkrét verssé formáló olda­ lon, ahol a negatív és a pozitív kép szembefordul egymással, felesel egymásnak, mintegy kife­ jezve a monológ lényegét. A Doberdóra rímelő zolderdó-ban a szöveges bevezetés után úgy­ szintén a konkrét-vers technikájára utal a két sematizált fal rajza alatt a földalattinak minő­ síthető járatokban cirkuláló két szó: a halál és az álom. Jellegzetesen konkrét vers a táj (hi­ ányzó figurával) sorozat, melyben az elmaszatolódott, óriásira kinagyított írógépbetűkre ruházódik át az "aranyeres táj" minden tulajdonsága, olyannyira, hogy a végén már a betűk sem láthatók, csak a papíron lévő fekete és fehér mezők, melyek magukra veszik a táj szerepét. A konkrét-vers technikája jellemző a betegnaplómból címet viselő fejezetre is, ahol szavak 308 �palócföld 94/4 erősítik a minden porcikájában kórházat idéző látványt: a lázgörbét, a sebész munkáját szim­ bolizáló ollót, melynek késén megnyilazott Szent Sebestyén látható, a csontok röntgen-képét, a beteg ágya végére kiakasztott, görbékkel kifejezett betegnaplót. A fekete oldalakon sorjázó elvágott szavak a csont-szövet vetületei, semmit nem mondanak, csak láttatnak, legfeljebb azt kenhetjük rájuk, hogy az önkívületet jelképezik. A fejezet címéből következtethetünk a sze­ mélyes élményből fakadó indítékra, a szerző gyerekkora óta elviselt, a többszöri operációval járó betegségre, de a mű messze a magánszféra fölé emelkedik, sokkal általánosabb az egyéni szintnél. A városok elidegenített tipográfiai sémákat állít az irodalom szolgálatába. Olyan töltést ad a szavaknak, amit korunk térképen közlekedő embere, emelkedettségről mit sem tudva, magáénak és ugyanakkor költőinek érez. Az utcák nemcsak a síkban visznek valahová, hanem szellemileg is, például a Boulevard Malesherbes a "ma leszámolunk az irodalommal"-ba tor­ kollik. A látvány sémájára és áthallására támaszkodik egy éjszaka az aacheni pályaudva­ ron című képvers, ahol az állomás síneit, a sínpárok keresztezését jelentő vastag fekete vona­ lak a szöveget megelőzve, első rápillantásra kiterítik mondanivalójukat. A könyv gerincét a labirintusok alkotják. Központi fejezete a kimondottan és látványosan labirintusoknak szentelt imago! (elaborintus) ciklus. Zsilka Tibor szerint itt a "kaotikus, öszszekuszálódott rend áll össze valamiféle egésszé". Ezeken az oldalakon is a szöveghez viszo­ nyított prae-konceptuális vizualitás, a már létező (kvázi-létező), létezésükkel tartalmat sugal­ ló szerkezetek terelik erővonalaik hálójába a szöveget. Amit a labirintusban fellelhető szavak jelentenek, azt még meg kell toldanunk azzal, amit a labirintusról, a labirintus ellen vagy mel­ lett mondanak a szövegkörnyezetüktől függetlenül. Az összekuszálódott rend a szellemileg le­ épített, a múlttá lebontott világ rendje, a szöveggel konfrontált vizualitás viszont a most fel­ épített, az új rend. A labirintus szimbólum is, egyszer "az anya testében töltött" idő, azaz a születés és halál ("az anyaföldben töltött idő") szimboluma, máskor meg a dadogó lété, megint máskor az alkotó fal melletti életet élő magányáé, vagy az élet neuraszténiás játékáé. A labi­ rintus-rajz a ciklus több darabjának a vázát alkotja, egyik-másik lapon viszont csak jel­ zésszerűen van jelen, mint például a Mallarmé tiszteletére készített műben. A ciklusban talá­ lunk egy-bejáratú, azaz lineáris szövegvezetésű és több-bejáratú labirintust. A labirintus "profán imago mundi", mondja Nagy Pál, ahol a "szó zsákutcában fut", ugyanakkor "a labirin­ tus nemcsak életveszélyes bolyongás - kellemes időtöltés színhelye is". Labirintusnak tekint­ hetjük a déli fekvésű házban (álom négy hangra) című lineáris szöveg-kompozícióit is, méghozzá számlabirintusnak, melyben a bejárható utakat a számok egymásutánja helyettesí­ ti, a négy hang tipográfiai megoldása (verzál, kurzív és két elütő típusú félkörvér-verzál) pedig a rétegek közötti átjárhatóságot. Első ránézésre a költői szövegben elhintett számok öszeviszsza, rendszertelenül követik egymást: 3,137,204 stb. de szövegelemeikkel kiemelhetők és sorbarakhatók: "- 0. a fog - 1. jö v őidőben - 2. hurokban született - 3. jö v őidőben"' stb. Ha 309 �palócföld 94/4 ugyanaz a szám többször szerepel, akkor másik sor is kirakható: - 0. a fog - 1. lám a hóhér szőlőt karóz - 2. hurokban született - 3. autodaphne mezereúm". Az is kisül, hogy 4-es szám nincs a szövegben, azaz a most felsorolt két út nem folytatható; ahhoz, hogy beljebb hatoljunk a labirintusba, más bejáratot kell keresnünk. A számoknak köszönhetően ebben a műben is megtöri Nagy Pál a linearitást, ebben is lehetővé teszi, hogy a szöveget gyakorlatilag bárhol el lehet kezdeni, s bárhol be lehet fejezni. Az elolvasott rósz is lehet teljesség. Itt is a mű metafi­ zikus origójával hadakozik. Alkotói tevékenysége mellett Nagy Pál tetemes időt fordít az elméleti munkára, ennek függvénye talán, de mindenképpen ezzel is összefüggésbe hozható pedagógiai tevékenysége. Először 1985 októberétől 1986 márciusáig a párizsi College International de Philosophie-ban Látómezők - Az irodalom mint audio-vizuális kommunikáció (Champs visuels - La littérature en tant que communication audio-visuelle) címmel vezetett szemináriumot, melyen főleg a nyolcvanas évek közepén honos új irodalmi műfajok: vizuális performansz, hangvers és a szeminárium középpontját képező videó-szöveg stb, megismertetésével és elemzésével foglalkozott úgy, hogy az elméleti oktatást összekötötte a gyakorlattal, azaz felkérte a művek szerzőit, hogy darabjaikat eredetiben mutassák be a szeminárium hallgatóinak. 1994-ben pe­ dig Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalomtörténeti Intézete fel­ kérésére február elejétől május végéig speciális kollégiumot tartott, A posztmodern eklekti­ kától az elektrovizuális képszövegig címmel. Ezen a szemináriumon a képszöveggel kap­ csolatos elméleti alapozás és a gyakorlati bemutatók mellett a posztmodern irányzathoz pozi­ tívan vagy negatívan viszonyuló legfontosabb gondolkodókkal foglalkozott és az irányzat filo­ zófiai és irodalmi vetületét tárgyalta, különös tekintettel a jelenlegi helyzetben minden oldal­ ról támadott avantgardra. A tanév utolsó negyedében a pécsi Janus Pannonius Tudo­ mányegyetemen is tartott a fenti témáról hat előadást. 1993-ban jelent meg "Postmodern" háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida című tanulmánykötete. Könyvében a jelenleg egyik legdivatosabb, széltébenhosszában használt és valójában soha tisztán nem értelmezett fogalomról, a posztmodern­ ről mondja el az általa fontosnak vélt tudnivalókat. Eszmefuttatásának legfontosabb té­ nyezője, hogy mindig, mindent az avantgard író szemével néz, az avantgard író szemszö­ géből tárgyal, s hogy mindig levonja az irodalomra vonatkozó tanulságokat is. Témáját a könyv címében említett három filozófus posztmodernről írt szövegeinek értelmezéséből bontja ki. Jean-Francois Lyotard-ral kezdi, aki 1979-ben kiadott "La condition postmoderne" című munkájával meghirdette a posztindusztriális kor bekövetkeztét, s aki az 1985-ös párizsi I mmatériaux kiállítás idején már vállalja a "posztmodernséget", azonban Lyotard egyik 1986-os cikkéből vett idézettel rámutat arra is, hogy a posztmodernnek Lyotard szerint sincs "semmi köze azokhoz az irodalmi mozgalmakhoz, amelyek az elbe­ szélés hagyományos formáihoz térnek vissza." Jürgen Habermas a marxista multú szocio310 �palócföld 94/4 lógus és politikai gondolkodó a posztmodernizmus első kritikusa. Habermas meggyőződése, hogy "a mai modernitás legbiztatóbb eredményeit a kultúra, s ezen belül a tudomány és a filozófia területén produkálta. Az esztétikai modernitás radikális kísérletei is a kultúra radikalizálódását segítették." Jacques Derrida, a dekonstruktív filozófia megalapozója, akit, főleg amerikai kritikusai, posztmodernnek minősítenek, a posztmodernizmust és a körülötte folyó pszeudó-vitát divatjelenségnek tartja. Derrida központi problémája a de­ konstrukció, mely a metafizikai gondolkodás végére utal, de a gondolkodás ettől még 'nem szűnik meg, ellenkezőleg: újra kezdődik." Derrida, írja Nagy Pál, "a mutáció filozó­ fusa, a poszt-indusztriális kor (...) legjelentősebb gondolkodója." A könyv utolsó fejezete­ iben a művészet jelenlegi helyzete: destrukciója, dekonstrukciója foglalkoztatja a szerzőt. Véleménye szerint "korunk autonóm művészete számára létfontosságú, hogy dekonstruk­ ciója: változása, átalakulása, adaptálódása a 21. századi új felvilágosodás szellemében, az újítás, a kísérletezés, ugyanakkor a fokozatosság és a folyamatosság jegyében menjen végbe." A kötetet egy Jacques Derridával az 1992-es budapesti látogatása alkalmából folytatott beszélgetés zárja. Ennek a könyvnek a szerkezete is elüt a hagyományos könyv­ sémától azzal, hogy a könyv oldalain három vízszintes mező fut végig: a legfelső, mely az oldal felénél valamivel többet foglal el, a főszöveg mezeje; az alul-felül léniával keretezett középső sáv a szöveges vagy képi idézeteké, megjegyzéseké, melyeknek betűi kisebbek a fenti betűknél; a legalsó sáv pedig a jegyzetek sávja. 36 éve futnak nagyjából párhuzamosan sínjeink. Az eddig elmondottak mellett sok minden másról is szólni kéne, többek között az elmúlt két évtizedben velünk együtt futó harmadik sínről, a bécsiről, mulatozásról, piálásról, utazásról (például arról, amikor 1962-ben osztrák felségterületű vonaton átcsusszantunk a soproni csücskön), barátnők­ ről, haragokról, a szépemlékű Chervey-i napokról (Cselényi Lacival, Emilienne-nel, Zsu­ zsával és M arie-Louise-zal), az élők sorából elköltözött barátokról (Németh Sanyiról, Pátkai Ervinről, Erdély Mikiről, Bakucz Jóskáról), meg azokról, akik cserben hagytak ben­ nünket, a múlt rendszer hatalmasaival folytatott csetepatékról, a "szedés-javítás-tördelés" soha nem szűnő diktatúrájáról, a lap körüli örökös pénzügyi gondokról, a hazai fogad­ tatásról, a körülöttünk feltűnő új emberekről, a fiatalokról. Sok mindenről kellene, de nem most; mindennek eljön az ideje. Eljön a betakarításé, eljön az összegzésé, az elszámo­ lásé, és eljön az ünneplésé. Azaz ez utóbbi máris eljött: a 60 éves Nagy Pálnak boldog szü­ letésnapot kívánok! Párizs, 1994 június-július. 311 �palócföld 94/4 Albert Pál Kis Fekete Könyvecske Hol kellene kezdenie, elmélkedését mibe beleágyaznia, mily fölkínált távlatokat figyelem­ be vennie a recenzornak: az idestova negyedszázada egy városban, Párizsban élő nemzedéki társnak, olykor persze kétkedő, barátian értő, s hümmögő vagy gyengéden maliciózus tanú­ nak, ha a Magyar Műhely szerkesztőjének és motorjának, Nagy Pálnak Korszerűség/kortárs irodalom című, Munkanapló (1970-78) alcímű új kötetéről, nyilván durva műfaji egyszerűsítéssel: tanulmány- s manifesztum-gyűjteményéről szigorú méltányossággal és a szerző s az olvasó között is haszonnal közvetítve óhajtana szólni? Messziről indulva idézhetnők a távoli-távoli kezdeteket, az avantgárdista választás és buzgólkodás előtti éveket, midőn a tanítóképzőt elhagyó 56-os diák, hazafias hevületű és konok jelemű ifjú a kivetettségben is Németh Lászlót tekintette példaképének, szorgos önképzésében szellemi vezetőjének, első szépírói próbálkozásaiban pedig a népies hangvételű naturalizmushoz igyekezett alkalmaz­ kodni; s dehogy kajánul, ma már inkább elégikus ellágyulással, s főként: a húsz esztendő során megtett út jelzésére. Emlékeztetnünk kellene azután ennek az útnak állomásaira: a Magyar Műhely című folyóirat tizenhét esztendejére meg az egy ideje még szórványosabban megje­ lenő s a helyi szerkesztőtárs, Papp Tibor mellé egyenrangú vagy tanítványi franciákat is be­ vonó d’atelier című francia kiadványra, s persze Nagy Pálnak a hagyományos irálytól egyre inkább a texte-irodalom, majd egy sajátos tipográfiai-vizuális kísérletezés felé elrugaszkodó alkotói törekvéseire, három kötettel demonstrált eredményeire. Tűnődhetnénk közben azon is, mi talán járulékos: a táborra is vágyó dacos aktivista szerepen, a kérlelhetetlen ambición meg váltságdíjain, a félreérthető (s hol itt, hol ott a lényegi jószándékot, az önnön ügyet meg­ haladó ügyre is tekintő buzgóságot, áldozat-vállalást méltatlanul rossz hírbe hozó) "iroda­ lompolitikai" tevékenységen, elvégre mindez, ilyen vagy amolyan megkötésével, kényszerű 312 �palócföld 94/4 választásával, önigazoló berzenkedéseivel, a megmaradó kötetlenség hívogató ígéretével, a béklyókat rázó türelmetlenséggel, mozgalminak tudott előrefutással és terrorizmussal meg a helyszínen éberen elsajátítható s a másik: a honi közegben még merészebbnek, még eredetibb­ nek tetsző "modernitás' rítusaival és játékszabályaival árnyalta vagy váratlanul határozott irányba terelte az írás gyakorlatát s a gyakorlatot olykor előhívó, máskor pedig kísérő, igazoló és értelmező esztétikai, bölcseleti, nyelvfilozófiai elmélkedést; s elgondolkozhatnánk végül hosszú várakozásunk talányos jutalmán: a Nagy Pál tollán összefüggően és magyarul először megfogalmazott "ars poeticá"-n, alkotói programon: egy új műfaj, új írásmód, művészi köz­ lésmód, tágítva még a célok perspektíváját: az "Új Irodalom" utópiáján is. Méltó recenziónak ilyenféle távlata és kerete lehetne; kár, hogy betöltésére nyilvánvalóan elégtelen, műveltségét, bölcseleti hajlandóságát, a különböző szakmák technicista ismereteit tekintve a - Nagy Pál szavával - "kritikát író kritikus": a modernitás harcosságának értéke­ léséhez gyarló az érzelmes emlékező, az újdonságot a folytonosságban gyakorta csak "újrafölfedezésként" köszöntő irodalomtörténész, a más utópiákat (is) tápláló szoba-irodalompolitikus, a más anyagon más elveket és módszereket is próbára tevő szöveg-értelmező, a kizárólagosság aszkézisére nehezen kapható, élvetegen gyűjtögető olvasó. Ennyit előre bocsájtva vállaljuk persze a közhöz szóló házifeladatíróra háramló feladatot: hogy, akár reduk­ ciók és formális megszelídítés árán, de jóhiszeműen s nem is csekély megbecsüléssel közvetít­ sünk az elvonatkoztatás, a divatos finomkodás és a kísérletező türelmetlenség régióiban szál­ lást verő szerző meg a hozzánk hasonlóan tanulékony közönség között; eljárásunk mentsége­ ként csak a makacs elvre hivatkozva, hogy bármely szövegről, ha nem csal, a heterogén szöveg a megvilágosítóbb, némi bátorítást találva rá a szerző utasításában is, tüstént az első lap aljá­ ról: "(tetszés szerint rakja össze!) (tetszés szerint!)" * * * Nem feledjük a leckét, egy szellemi emlőn nőttünk föl elvégre, hogy a közlendő s a közlés formája nem elválasztandó, hogy mily hígításra, ellentétek látszat-fölöldására késztet a "diszkurzív" szelidítés, s azt se persze, hogy a "könyv" hagyományos jellegének kétségbe vonása, új olvasásra késztető új "külsőségek" kihívó fölmutatása mily erővel képes az emígy csak még eredetibbnek, meghökkentőbbnek tetsző új gondolatra irányítani a figyelmet: az egyszerű ol­ vasóra tekintve hántanánk le most mégis Nagy Pál Kis Fekete Könyvecskéjének "külsőségeit", hogy magunkra vállalva a didaxist, hamarabb, biztosabban jussunk el véle a mélységesen ko­ molyan vett s kívülről nézve is komolyan veendő maghoz, a játékos vagy önillusztráló formá­ ban is nyomatékos, megfontolandó közléshez. Nagy Pál könyvének címe például nem ott található, hol megszoktuk: sem a fekete védő­ 313 �palócföld 94/4 papíron, sem a címlapon: részlegesen, de negyvenötször ismételve az 52./53. oldalon, egészé­ ben az 59.-en; s a kolofon sem a mű végén, hanem - térképpel kiegészítve - a 87. lapon, ha jól számolunk persze, mert a lapszám sincsen mindig föltüntetve, és ha mégis, hol egyik, hol má­ sik sarokban, hol számmal jelölve, hol betűvel kiírva. A "modernitás" ismérve (avagy modo­ rossága) a fura központozás: pont után kisbetű következik, s azzal íródnak a tulajdonnevek vagy a meglepően szapora német idézetek főnevei. Megfejtésre vár olykor némely szó-torlasztás, tömörítés, elgondolkoztató, ál-etimológiai szó-elválasztás; más jelek, egyéni "írásjelek" (nyilak, emblémák, aláhúzó vagy szünetet, logikai ugrást jelző vonalak) logikája náluk nem is megbízhatatlanabb. Lényeg vagy dekórum, "hommage" vagy betájolás? - nyilván ez is, az is az értekező szöveget meg-megszakító számos "vendégszöveg" (Ezra Poundtól vagy Maurice Roche-tól, Kassáktól, Dérytől vagy Szentkuthytól, Erdély Miklóstól vagy Szentjóby Tamástól), esetleg ön-idézet, hangulatilag beilleszkedő napló-részlet, borotvapengés kivágás: ablak a la­ pon egy tavaszi, lírizáló futamban; hozzájuk képest az "illusztrációk" (Misztótfalusi Kis Mik­ lós nyomtatványa, Ferdinand Kriwet vizuális embléma-verse, Kocsis Imre hieroglifa-sora, két tükör Kassák Má-jából, egy kabalisztikus kéz, egy Hórus-szem stb.) jobbára úgy funkci­ onálnak, mint bármely más, szabályos könyvben. Lehántható, pedagógus céllal, könnyítésre ez a "külsőség", még ha tiltakozik is közben já ­ tékosságunk; s nem is lehántandó, mert még ennyire sem külsőség, hanem lényegi hivatkozás, érv, s emígy inkább a pontos betájolást segíteni külön fölmutatandó a céltudatosan önművelő szerző alig évtized alatt fölhalmozott, a kor és az újítás kívánalmaihoz igazított irdatlan mű­ veltség-anyaga. Mert Nagy Pál a hetvenes években pokolian sokat olvasott: magyarul, franciá­ ul, Joyce-ot (a Finnegans W ake-t például) s másokat angolul, nyilván németül is (hiszen ere­ detiben idézi a bölcselőket), s a szövegében elszórt szómorzsákból hinnők, még a görögbe s la­ tinba is belekóstolt. Fárasztó a lista, de jobb értésére a következőknek érdemes összeállítani szerzőnk kézi-könyvtáráról! Filozófus akad rajta számos: Platón és Hegel, Bergson, William James, Dunon és Eucken, a Materializmus és Empiriokriticizmus Leninje, Husserl, Nicolai Hartmann és Carnap, Lukács György és Hanák Tibor, Heidegger s nagy súllyal Wittgenstein, Michel Foucault az újabb francia iskolából meg a megannyi parafrázisba átemelt, de magya­ rul is jócskán talányos Jacques Derrida, színfoltnak pedig Pico della Mirandola, Paracelsus és Johannes Reuchlin. Egy másik kutyanyelven nyelvészeket, szemiotikusokat, az információel­ mélet tudósait meg néhány művészetbölcselőt, kritikust, sorolhatnánk: De Saussure-t, Hjelmsevet, Sapirt, Peirce-t, Jakobsont és Chomsky-t, Damourette-et és Benvenisté-t, Lotz Jánost, Péterfalvyt és Kassai Györgyöt; Sklovszkijt, Lotmant, Greimas-t; Umberto Ecot, Julia Kristevát, Christian Metz-et és Roland Barthes-ot; Max Bensét és Abraham Moles-t, Szabolcsi Miklóst és Miklós Pált. Néhány lélekbúvárt azután, Freudot, Lacant, Szászt; tipográfia-törté­ neteket, akadémiai kiadványokat, értelmező szótárakat. Írókat, költőket persze szintén, szen314 �palócföld 94/4 teket és aprószenteket, a szürrealistáktól örökölt protokoll-táblázaton elosztva őket; hevülékenyebb preferenciával Artaud-t, Bretont, Dantét, Faulknert, Góngorát, Hölderlint, Joyce-ot, Kassákot, Lautréamont-t, Mallarmét, Proustot, Ezra Poundot, Raymond Rousselt, Sade már­ kit, Szentkuthyt, Weörest; másodsorban: Apollinaire-t, Baudelaire-t, Cervantes-t, Céline-t, Flaubert-t, Hlebnyikovot, József Attilát, Majakovszkijt, Nervalt, Queneau-t, Rabelais-t, Rimbaud-t, Sterne-t, Villont és másokat; Beckettet, Robbe-Grillet-t, Sollers-t, az "új regény­ nek" meg a "telqueliánus" "új-új-regénynek" mívelőit; egy képversről szóló futamban tíz-húsz hivatkozást, tucatnyit-kéttucatnyit a térköltészet és a konkrét-költészet panorámájában. Együttvéve legalább másfélszáz nevet, az ismétlésekkel oldalanként kettőt-hármat. Sapienti sat, komoly intonációval: kinek hasonló a kézikönyvtára (s tudunk ezért ilyenről nemcsak Pá­ rizsban), útjelzője is van már Nagy Pál szellemi tartományában; ismertetésünk következőpasz szusán gyorsabban söpörhet végig tekintete. * * * Vágjunk viszont egyszerű csapást annak, aki csak hiányosan, felületesen ismerné Nagy Pál auktorait; s véle ne találgassuk azt sem, az eklektikus egybeolvasztásban, "interdiszciplináris" átkapcsolásokban mi idézőjeles vagy rejtett idézet, mi összefoglalás vagy átírás, rezümé vagy parafrázis; "munkanapló", mondja megnyerő szerénységgel, a napi jegyzetelést, cédulázást erénnyé nemesítve az alcím; s ami ebben a naplóban az irodalomra vonatkozik, nem csupán ömlesztett aforizma: hitele is van, személyes; az írás gyakorlata s a kétkezi, nyomdászi munka igazi fedezete. S még elismerőbben: anyaga lehet napi olvasmányok "hordaléka" ennek a "munkanaplónak; lapjait azért még a tipográfus játékosság, modern különcködés is úgy ren­ dezi, hogy nem is megvetendő didaxissal disszertációk, kiselőadások állnak össze belőlük; né­ melyik "fejezetet" valóban olvashattuk is cikként, hallhattuk előadásként. Évekkel ezelőtt egy hollandiai kerekasztal-találkozón például a Szó, szöveg, szövet című, emitt kötetet nyitó írást. Nagy Pál a dán nyelvész, Hjelmslev sugallata s méginkább napjaink becsült francia filozófusa, Jacques Derrida 1966-os, Párizsban nagy port fölvert dolgozata (De la Grammatologie) nyomán fejtegeti, hogy nem idealistán, plátonistán, metafizikusan, a szuflát, a "spiritus"-t, az ideát, a hangot elsőbbségben részesítve holmi "szubsztanciaként", hanem formaként kell fölfogni a nyelvet; a jel, a "nyom", az írás egyidejű, avagy - termékeny paradoxonnal - akár korábbi, mint a szó hanganyaga, s emígy a "beszélt nyelvrendszerrel" leg­ alábbis egyidejű az "írott nyelvrendszer"; kicsit sejtelmes és finomkodó "materializmussal": más, netán elsődlegesebb, mert agykéregbe, viaszra, papiruszra "bevéshető" az "írott nyelv". A másik kiinduló tézis, hogy az ideákat mintegy "leképző" beszélt nyelvben (s persze a hasonló alapvetésű irodalomban) az írás aktusát megelőző, az írásban csak szolgailag tükrözött "mon315 �palócföld 94/4 danivaló" hatalmasodott el, holott "az irodalom elsősorban a kifejezés művészete, formát pró­ bál adni folytonosan alakuló, változó érzéseinknek, mikro-rétegeinek gazdagságát feltáró gondolkozásunknak"; gyorsan általánosítva: "az irodalom önálló jelrendszer", sajátos "szerve­ ző elveivel", kísérleti javaslataival és játékaival, az olvasó közreműködésére is váró megterve­ zett "többértelműséggel". A nevéhez méltó irodalom nem lehet más, mint "kísérletező iroda­ lom", a jelentés fölfüggesztésének mindig új kalandja: a történelmi előzmények és hasonlósá­ gok ellenére is mindig lényegileg új avantgarde-irodalom. Tudóskodva és kissé kusza indulattal a divatos nagy ellenséggel, a Metafizikával viasko­ dik a következő dolgozat. Mellőzzük most belőle, mi megismétlése a bécsi iskola és Focault vagy Derrida téziseinek, csupán az irodalomnak szóló normatív tiltásokat említsük: hogy az új irodalom ne legyen többé a "metafizikai gondolkodás egyik jellegzetes terméke", afféle "vul­ gáris teológia vagy ontológia"; az író szabaduljon meg a "logosz", a "télosz" és az "eidosz" nyű­ gétől, az "antropocentrizmus" és "antropomorfia", sőt az én, a személynek, nem pedig név­ másnak, funkciónak feltűntetett alany idealista illúziójától. S ha így van, így lesz, akkor: "az irodalom 'igazságának', 'valóságának' semmi köze a bizonyítás, ellenőrzés, igazolás, mérték­ hitelesítés egzakt világához; ezt az igazságot nem lehet valamihez viszonyítva bizonyítani, ellenőrizni: az írás gesztusa, a szöveg kiépülése és felbomlása, az egymáshoz hasonló vagy egy­ mással ellentétes elemek összekapcsolása, szétválasztása - az írói munka". Nem közvetlenül a metafizikával, hanem egy nyelvészeti és esztétikai vélekedéssel hada­ kozik az Önálló jelrendszer című eszmefuttatás, amely szerint helytelen élesen megkülön­ böztetni "informatív" illetve "költői funkciójú" nyelvet; az un. "költői funkciókba állítás" elég­ telen az irodalom magyarázatára, hiszen az irodalomnak külön "kódja" van, s léte "elgondol­ ható a nyelven (azaz: költői vagy nem költői nyelven), a ma rendelkezésünkre álló nyelvi nyersanyagon kívül is". Nyomdász-írókról lévén szó, a tipográfia kínálta kísérletező lehetőségeket is figyelembe véve hasonló gondolatokat fejteget az "idiomorfikus irodalomról" A modern szöveg jelen­ téstartalma című fejezet: "a tipográfia nem csupán a reprodukálás technikája, hanem az írói munka szerves része; a rendező elvek a sokfelől származó, heterogén elemeket végtelen (nyílt) jelhalmazzá - szöveggé - szervezik; mivel a modern író számára a szónak nincs jelentése, csak szóhasználat van, nincs a priori jelentés, az egyes szövegek jelentés-hálóját, értelmi rétegeit maga a halmaz, a szöveg hozza létre; ilyen értelemben szokták mondani, hogy a szöveg önma­ gát teremti". Itt történik hivatkozás Szentkuthy Miklós eszményére, a "szétszórás klassziciz­ musára", Derrida szöveget mintegy robbantó, szétfrcccsentő "disszemináció"-elképzelésére, a néven ezúttal nem nevezett Bahtyin és Kristeva "karnevál"- és "kaleidoszkóp"-metafórájára, szöveg-utópiájára; s itt, újabb, Magyar Műhelyes elvet, gyakorlatot, napiparancsot igazolan­ dó: a "közös írói munka" végülis termékeny problémáira. 316 �palócföld 94/4 Történeti áttekintéssel kezdődik a Felület/dimenziók; percepció/kommunikáció című rész: a könyv különféle megjelenési formáiról (selyemtekercs, pergament stb.) és észlelési rendszerünkről. Változó volt ez a viszonylat, új változatot kínál ma is, az újabb technikákkal új, eleddig kellőképpen nem kihasznált lehetőségeit az irodalomnak. Elképzelhető például olyan mű (s Nagy Pálék köre egy ideje ilyeneket is produkál), mely, bár fölhasználja a nyelvet, de nem hagyományos szöveg, s föl a vizuális ábrázolást (jeleket, emblémákat stb.), de nem képzőművészet, hanem, úgymond, külön kóddal rendelkező "scripto-vizuális egység", mely­ nek érzékelése, felfogása, "fogyasztása" kettős lépésben, a "kettős percepció" elvével s gyakor­ latával történik: előbb térbeli formaként, Gestaltként, majd időbeli (ám nem feltétlenül line­ áris és célirányos menetű) olvasattal. Nyomdai (és részint kiadói, terjesztői) tapasztalatokat általánosít a következő elmélkedés: A jelhalmaz anyagi hordozói; könyv; sokszorosítás/terjesztés; dicsérete a nyomdász­ írónak, ki maga "realizálja szövegét"; épeszű, talpraesett bírálata néhány korábbi vagy kortár­ si rokon-törekvésnek: dadának, koncept-art-nak, redundás és illusztráló kaligramma-költészetnek. Hasonló ismertető és bíráló szellemben szól azután Nagy Pál a Tér-költészetről és a konkrét költészetről. Végezetül a Nyelvi minta? Nyelvi nyersanyag! című záró-dolgo­ zatában igyekszik részint téziseit összefoglalni (a nyelvi és nem nyelvi elemek összeegyezte­ téséről, a nyelvet, a nyelvi mintát meghaladó irodalomról stb), részint pedig néhány utópisz­ tikus sejtést lebegtetni az irodalmi többértelműségben és szerény bizonytalanságban egyre szaggatottabb utolsó tiszta szöveg-töredékben... * * * Ismertetést ígértünk, nem bírálatot; nehezen is menne. Hiszen Nagy Pál elveiből, nézete­ iből számosat mi is vallanánk, nem csekélyebb indulattal elutasításait: a didaktikus, a mora­ lizáló, az okoskodó, a "lokál-szentimentális", a naturalista hitelűnek mondott stb. irodalom megvetését, zsigeres gyűlöletét; érdeklődő rokonszenvvel figyeljük kísérletező gyakorlatát s még a gyakorlatot alátámasztó egynémely teóriát is; legfeljebb több kétellyel és humorral szemlélnők önmagunkat is, ha olykor-olykor, kamaszosból görcsösbe, majd szenilisbe váltó fontoskodással mi is cifrázzuk a franciás modernizmus kánonját, elegáns, de más közegben, nyelvben lelepleződő közhelyeit, elmés paradoxonjait, gondolatébresztő szofizmáit; ráadásul, mardosó bűntudattal bevallottuk már bepótolhatatlan járatlanságunkat a bölcseletben, nyel­ vészetben, szemiológiában: oly tudományokban, melyek kisujjában vannak a Munkanapló írásról is egyidejűleg gondolkodó polihisztor szerzőjének. De még hivatottan sem volna ked­ vünk rágalmazni: hogy talán darabos vagy kurta emitt a gondolatmenet, hiányzik másutt egy érvelés a láncszemből; hogy van-é mindig kikezdhetetlen tézis a citátumban, a tekintélyérv 317 �palócföld 94/4 mögött, s alkalmasint nem eklektikus-é a több helyről gyűjtött tézisek barkácsoló összeillesz­ tése? Ezért volna szintúgy felesleges holmi hiányokat emlegetni, hiszen mi mindent kellett volna még belezsúfolni ebbe a karcsú kis kötetbe, mely azért, okkal, nem "kiskáté", mindent tudó könyvecske. Jelzés, fölhívás legyen inkább csak emlegetése annak, hogy mire várnánk még választ Nagy Páltól: hogy retorikai és poétikai megközelítésben nevezné meg retorikáját és poétikáját; hogy elárulná: van-é, s akkor milyen értékelmélete; mit kezd, ha nem is a mar­ xizmussal, de a történelemmel s a korral, a külhoni kisebbségben mégiscsak elszigetelt alko­ tóként olvasójával, a kommunikációban a címzettel, a mű, a "produktum" funkciójával, hatá­ sával, a befogadó, értelmező, olvasatban "újra-realizáló közeggel; s néhány jelzésen, Freudra, Ferenczire, Lacanra való gyors hivatkozáson túl nem érzi-e igényét szembesíteni alkotói módszerüket a pszichoanalizis sugallatával: tűnődni, hogy mi nékik a papír s rajta a jel, a "nyom", a "bevésés"; mily valódi tárgy a szó, mily játékos és libidinális, regresszív vagy utó­ pikus öröm a jelölő és a jelölt kodifikált egységének széttörése, ajándékként, büszke fölmu­ tatásra: barkácsoló új összerakása? Így, félénken, csupán egy nagy dilemmára s ellentmondásra céloznánk. Nagy Pált olvasva ugyanis úgy érezzük, hogy legfőbb ellensége a kategóriákban való gondolkodás meg a rögesz­ més mumussá növesztett metafizika; pontosabb definiciósorozattal is ezúttal, de azért szino­ nimájaként sok mindennek, nem kedveltnek: romantikának és realizmusnak, idealizmusnak és pragmatizmusnak, hagyománynak és az övékétől eltérő újításnak, finomkodásnak és érzelmességnek, zűrzavarnak és arisztotelészi logikának. Érdektelen s méltánytalan volna persze szövegéből kihalászni néhány fordulatot ("eredeti tehetség"; az irodalom mint "expresszivi­ tás"; "kifejezés"), melyet helyi mesterei, a párizsi metafizika-gyomlálók bizony fejét fölütő gaznak látnának. De mert a Metafizikával vívott harc az itteni legjobb bajnokok szerint is hosszú-hosszú harc, s egyenlőre csak bévülről, magának a metafizikának fegyvereivel lehet vívni (kb. így Jacques Derrida): tűnődhetünk, meghaladta-é a metafizikát Nagy Pál, avagy, né­ ha, nem nyakig csúszik bele vissza; hogy nincs-e ilyetén veszélye a jelölő (a signiflant) abszo­ lutizálásának, s a nyelv belső mimezisébe vetett vak bizalomnak; vagy hogy nem lesz-é nála az író épp úgy, még inkább, demiurgosz, mint a legromantikusabb felfogásban: a kegyelem vé­ letlenéből és az egyedül igaz alkotói gesztussal a semmiből, soha nem látottat, nyelven is túlit teremtő? Kiseprűztük az ajtón, jön vissza csőstül az ablakon feladat, küldetés, erkölcsi tartás, apolitikusan politikához súrlódó mozgalmi célzatosság, tanítványt sóváran toborzó s végülis az olvasót legalább igencsak didaxissal tanító szándék. S hiába gúnyolódik a "prófécia fekális terhén" a Munkanapló pedagógusa és manifesztum-fogalmazója; elutasításai, makacs s talán beszűkítő választásai, az úti rendjükbe vetett hívő bizalom (vagyis nemcsak szektássága, de ereje is minden mozgalomnak, konok újító igénynek, még nyájasabban: öntörvényű tehetség­ nek) prófécia is: Irodalom csak egy lesz, az övék; írásképpel nem mi tréfálkozunk, mert kis­ 318 �palócföld 94/4 betűs tipográfiájában ezt az egyet, kizárólagosan és szent áhítattal, nagybetűvel gondolja a szerző. Ily határozott állításra, egyetemes igényre nem is sértés nem a recenzornak: benne is az olvasónak bátortalan kételye: nem túl merész-e az egész Irodalom nevében fogadni s egy speciális irodalom valósabb esélyeiben bízni, de lemondva közben mindarról, mi századokon át legalábbis járuléka, játékosan kijátszott, minthaként integrált fedezete volt az iroda­ lomnak; lemondani egyszerre "logoszról", "téloszról" és "eidoszról", le a "jelentésről", s emígy: a "mimézissel", a "referenciával" való incselkedésről, a történésről, ál-történésről, illúzió-já­ tékokról, fikcióvá növő fantazmákról is; s elég-e helyükre az, miből az új szöveg, jószerivel csak kurta texte, emblémába fogott fröccsentés, körülmetélt, kimetélt palimpszeszt épül: a szószedet, a pontosan soha meg nem nevezett "kód" és néhány nem kevésbé homályos vagy tú­ lontúl egyszerű "szervező elv": néha csak metaforikusan máshonnan kölcsönzött fogás? Ezt azonban mégse most feszegessük: az ócskán hagyományos műfaji elválasztással: a Nagy-Papp-Bujdosó-trojka egyikének szépirodalmi terméke ürügyén, máskor. Dicsérjük in­ kább Nagy Pált, ő jobban tudná, mily mértékben tettük eddig is: komolyságáért, józanságáért és alkati materializmusáért, téríthetetlen következetességéért. Őszintén szeretnők, ha Mun­ kanaplójának számos olvasója lenne; magyar író szakmájáról ritkán ír ily tudós merészsséggel. Olvasója: idősebbje, nyelveken tudója fogja érteni hivatkozásait; fiatalabbja pedig, élvez­ ve is a játszadozó hermetizmust, ebben-abban, sokban saját világ- s irodalomszemléletére is­ merhet: övék legyen jelesül ez a Kis Fekete Könyvecske, vademecum bizonyos avantgarde meredek kaptatóján. 319 �palócföld 94/4 Egy avantgárd irodalomtörténet iránt való jámbor szándék Nagy Pál születésnapja alkalmából A magyar irodalom téridejében egyre nyilvánvalóbb, hogy a 60-as és 70-es évekbeli párizsi Magyar Műhely szerepe és fontossága csak az egykori Kassák-lapok, sőt a legendás Nyugat szerepével és fontosságával mérhető. S ha ez igaz, akkor ebben a szerep- és fontosságrendben a most 60 éves Nagy Pál számára több mint elismerő összehasonlítások, párhuzamok kínál­ koznak. De ismerve az ünnepelt szerénységét, hadd ne emlegessük vele kapcsolatban a Nyugat és a Ma nagy neveit. Egy dolog viszont a konkrét párhuzamok nélkül is nyilvánvaló: Nagy Pál imponáló elméleti tudása, szerkesztői ízlése és igényessége, s nem utolsósorban saját műalkotásai, provokáló és ihlető fonikus és vizuális kompozíciói kezdettől fogva meghatározó és máig fontos koordiná­ tái a Magyar Műhelynek, a magyar avantgárd és neoavantgárd e magasiskolájának. Mindez nyilvánvaló, ugyanakkor mégis félő, hogy a mai magyar irodalmi élet osztracizmusa mellett ez a nyilvánosság csak egy szűk körben hat. A különböző magyar irodalmi isko­ lák ma csak saját magukat képesek és hajlandók észrevenni, s a születő kézikönyvekből az avantgárd és neoavantgárd irodalom szerzői sorra kimaradnak vagy legalábbis nem súlyuknak megfelelő terjedelemben vannak jelen. S így kimarad, nem súlyának megfelelő terjedelemben van jelen stb., stb. ünnepeltünk Nagy Pál is. (Ez utóbbi példájaként lásd Kulcsár Szabó Ernő nemrég megjelent irodalomtörténetét!) De ilyen vonatkozásban nem ígér radikális korrekciót egy esetleges avantgárd nézőpontú irodalomtörténeti szintézis sem. Mert ezt a szintézist meggyőződésem szerint éppen a magyar avantgárd Osvátjának (mégiscsak kicsúszott hát egy név a számon!), Nagy Pálnak kellene megírnia, s egy irodalomtörténetben ugye elvben mindenki szerepelhet, csak egy valaki nem: maga az irodalomtörténet szerzője. Kívánom, hogy a fiatalon 60 éves (s éppen ezért a szokványos jó kívánságokra nem rászo­ ruló) Nagy Pált megihlesse születésnapi jámbor szándékom. Tőzsér Árpád (úgyis, mint a testvéri Irodalmi Szemle főszerkesztője) 320 �palócföld 94/4 Pomogáts Béla Egy pohár bor Címszavak egy barátság történetéhez /Három évtized/ Nagy Palit három évtizede ismerem. 1964 nyarán jártam életemben először nyugaton, s természetesen Párizs volt a célállomás. Tudtam a Magyar Műhelyről, láttam néhány számát az Országos Széchenyi Könyvtár jóemlékű "zárt osztályán", ahol az olvasási engedélyhez kötött könyveket, folyóiratokat őrizték. Egyetemi évfolyamtársam és ötvenhatos kollégám volt Márton László, ugyancsak a Műhely szerkesztője, vele szórvá­ nyosan leveleztem is. Ő hívott meg bennünket feleségemmel együtt a szerkesztőség kis Broca utcai helyiségében - lakni: akkoriban ott lakozott a fél magyar irodalom, előttünk, úgy emlékszem, Mészöly Miklós. Akkor ismertem meg személyesen Nagy Palit, Papp Tibort, Parancs Jánost. Hamarosan magam is a Műhely szerzői közé kerültem: Pap Károlyról, Nemes Nagy Ágnesről, Marsall Lászlóról jelentek meg akkoriban írásaim. (Itthon kaptam szemrehányásokat és fenyegető megjegyzéseket, például Pándi Páltól, aki Aczél György tanácsadói közé tartozott, és a belvárosi Jégbüfé előtt, az utcán egy listát emlegetett, amelyre, ugye, a Műhelyhez csatlakozva, felírattam a nevem...) Egyszóval, akkor lettünk barátok Palival. Ez a barátság kitartott három évtizeden át. Sokszor egyetértettünk, még többször vi­ tatkoztunk, talán egyszer veszekedtünk. Én nem mindig tudtam követni Pali merész avant­ garde száguldásait: "chevauchée fantastique", mindig "új s új lovat" (Ady). Ő többször bizonyára professzorosan konzervatívnak vélt, igaz, nem mutatta nagyon. A barátság azon­ ban, számomra és számára: számunkra, más, talán több mint az irodalom. Nagyszerűen tudtunk irodalomról és könyvekről beszélgetni, politizálni, és vörösbort inni, ezt lehetőleg nagyobb társaságban. Többnyire Pali lakásán, Montrouge-ban, ami ugyanúgy magyar iro­ dalmi találkahellyé és vendégszállássá vált utóbb, mint a rue Broca-beli kis lakás. Magam is laktam ott egyszer, egy hollandiai Mikes-összejövetelre utaztamban. És persze voltunk együtt Budapesten, Keszthelyen, Kalocsán, Marly-le-Roi-ban és Hadersdorfban. Ez utóbbiról különösen szép emlékeket őrzök: mintha fiatalabbak lettünk volna. Egyszer újra el kellene menni oda, és rendezni egy "ismerkedési estet", ahogy ez Műhely-összejövetelek alkalmából cl nem maradhatott: Pali töltögette a kesernyés burgenlandi bort, és Bujdosó Zsuzsa, Papp Zsuzsa kenegette a pástétomos kenyereket. Sokan megvénültek, eltűntek, clhülyültek, po­ litikusok lettek azóta, Nagy Pali ugyanaz maradt. 321 �palócföld 94/4 /E n fan t terrib le és rem ete/ A magyar avantgarde író hagyományosan mindig "enfant terrible": kiszámíthatatlan lény, a szörnyeteg és a világfi különös lelki vegyüléke, merész szabadságharcos és dogmatikai szigorral fellépő kánonalkotó, aki igazából sohasem enged, meggyőzni nem lehet, de nem is érdemes, mert mint jelenség így szép és érvényes igazán. Ilyen volt Kassák, ilyen Tamkó Sirató, ilyen Erdély Miklós és ilyen Nagy Pali. Van abban valami megejtő és megható, hogy egy korban, amikor hovatovább alig érdekel valakit az irodalom, és mindent, mindenkit elsodor, leteper, megerőszakol, kárhozatba taszít és elbutít a politika, akad néhány ember, aki angyali ártatlansággal és pimaszsággal képes hirdetni az irodalom fontosságát, üdvözítő voltát és elküldeni a politikát oda, ahová való. (A helyet csak azért nem nevezem meg közelebbről, mert ez itt a moderált palócföldi nyilvánosság, és nem a Magyar Műhely zártkörű összejövetele.) Egyszóval az avantgarde író "vásott kölyök", egyszersmind szelíd remete, aki elvonultan dolgozik, elmerül önmagába és elméleteibe, lelkének jobbik (rosszabbik) felével társalog, felemelkedik a csillagokhoz, és beéri kenyérrel, vízzel (borral). Igazából minden avantgarde mozgalom, mindenekelőtt Kassák Lajosé, egyféle szerzetesrend volt, önmegtartóztatással és kemény regulával, ugyanakkor felszabadult képzelettel és alkotókészséggel, amelyet nem tartott kordában a hagyomány, az illem, az esztétika. Az avantgarde a szabadság szerze­ tesrendje, és az avantgarde műhelyei a függetlenség remeteszállásai. Ilyen remetelak Montrouge és ilyen a Magyar Műhely: a rue Broca, a rue Pascal, a Berglerstrasse - kis világító pontok egy térképen, amely egyszersmind mappája a moder magyar szellemiségnek is. /Lázadó és tudós/ Nagy Pál született lázadó: főiskolás korában az ötvenhatos magyar forradalom harcosa Egerben, a hatvanas években a független szellemiség harcosa Párizsban, a hetvenes években az új magyar avantgarde organizátora, a nyolcvanas években a modern művészeti médiumok merész kezdeményezője, a kilencvenes években a korszerű művé­ szetfilozófiai elméletek népszerűsítője. Mindig fellázadt valami ellen: szembefordult a kommu­ nista diktaturával, az emigrációban tapasztalt jobboldali konzervativizmussal, a hazai irodalmi vaskalapossággal. A lázadó mindig féktelen és izgatott, s valóban láttam nyugtalannak és engesztelhetetlennek Nagy Palit is. Amikor nem érdekelték az érvek és a megfontolások, és szinte provokatív módon helyezkedett szembe mások tekintélyével, nézeteivel. A szellem embere azonban nem pusztán forradalmár: építeni is kell tudnia, és ez kitartó munkát, megfontoltságot, igen: bölcsességet követel. Nemrég néztem ál Nagy Pali könyvét a posztmodern kulturabölcselet apostolairól: Lyotard-ról, Habermasról és Deridáról; egy­ szerre alapos és invenciózus, gondolatébresztő és meggyőző munka. Hallom, a budapesti bölcsészkaron nagy népszerűségnek örvendtek szemináriumai. Most olvastam tanulmányát a Kritika című folyóiratban Derrida Marx-könyvéről: ez is elgondolkoztató, egy olyan tárgyról, amit mostanában nem volt szokás komolyan és figyelmesen megközelíteni. Igen, Nagy Pali: tudós ember, akinek kezében az elmélet nem pusztán önigazolásra való. Amit elolvasott, azon elgondolkodott, és meg tudta ítélni, ha kellett kritikusan, a teóriát. /Egy pohár bor/ Végezetül, gondolatban, magasra emelek egy pohár vörösbort és fölköszöntöm őt: barátom hatvanéves, a barátságunk harmicéves, Isten éltessen Pali! 322 �palócföld 94/4 Czigány Lóránt A kortárs közvetítőeszközök mestere Valamikor, hajdanában, több mint harminc évvel ezelőtt, Londonban a British Museumban Krassó Miklós (az időközben szintén elhúnyt Krassó Gyuri zseniális testvérbátyja) késve érkezett szokásos délutáni közös kávézásunkra, amikoris a világ megváltását érintő dolgok kö­ zül legszívesebben Feuerbachról vagy a fiatal Marxról prelegált nekem, én viszont kitartóan Wittgenstein igazát (amiről nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell) és Bertrand Russel fö­ lényes iróniáját (Hegel azt bizonyította be, hogy miért kell a porosz rendőrnek önként enge­ delmeskednünk) igyekeztem a saját szellemének tüneményes görögtüzétől elkáprázott filozó­ fusjelölt tudatának fókuszába eljuttatni. Miklós tekintete ez alkalommal a megszokottnál is kissé fényesebben csillogott, s ezt egé­ szen biztosan nem a novemberi időjárás által előidézett (akkoriban még gyakori) angol füst­ köd okozta. "Képzeld Lóránt, ma vagyok harminc éves!" - mondta közömbösséget mímelve, bár kissé mégis csak elfogódott hangon. Nagyfeszültségű áramütés ért: hogy lehet valaki har­ minc éves, s még nem húnyt el aggkori végelgyengülésben? Gratuláltam neki, hiszen már a dantei "emberélet útjának" feléhez közeledett (Nel mezzo del cammin di nostra vita), s azt már az akkori, huszonötéves fejemmel is tudtam, hogy amikor harmincon túl jut az emberfia, prédikálni kell. Nagyon készületlen voltam, nagyon féltem. Elgondolkoztam az évtizedfordu­ lók jelképes értelmén. Negyven. Addigra tehát valamit már le kell tenni az asztalra. Ötven. Perspektívára kell szert tenni, kell hogy legyen mire visszatekinteni. Hatvan . Muramista, Muramista, hiszen ez már a hetedik évtized kezdete. A hivatalos öregkoré. A római szenátusban ilyenkor kerül a civis Romanus a senex, az öregek közé... A dombról lefelé menet már látható, hogy mit hagytunk hátra, hogy mi marad meg utánunk. Elhatároztam, nem hagyom magam 323 �palócföld 94/4 ijesztgetni a kerek évszámoktól egészen a hatvanadik születésnapomig, hiszen az a vízválasz­ tó, az az igazi cezura, addig részesülhetünk türelmi időben. Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk, állapította meg Mikes Kelemen, amikor a vezérlő fejedelem meghalt Rodostóban. Igen, benne vagyunk mi is, ha Nagy Pali hatvan éves lett (Isten éltesse sokáig!), akkor nyakunkon a hatvanadik születésnap. Egy egész nemzedék­ nek. Mint kortárs és sorstárs mit is tehetek? Talán annyit, hogy segítek Nagy Palinak vissza­ tekinteni, hogyan láttuk életútját innen a szomszédból, Londonból. Maradandó módon a párizsiak bontottak elsőnek zászlót 1962-ben az ötvenhatos nemze­ dékből, hiszen az oxfordi Eszmélet (1958) a második szám után megszűnt. A Magyar Műhely viszont él és virul, s nagyon várom, hogy megérje a századik számot. Ilyen hosszú ideig soha sehol avantgarde folyóirat nem jelent meg. Ráadásul az emigráns folyóiratok közül egyedül ők voltak képesek tovább adni a stafétabotot hazai fiataloknak, amikor ennek eljött az ideje. Ezen kívül is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a formabontás, a kísérletező iro­ dalom hazai talajban is szárba szökkenjék, hogy idehaza is hozzászokjanak az ikonoklaszta irodalom létjogosultságához. Ez irodalomtörténeti tény, s ha jobban meggondolom, már ez elég lenne egy életműnek. Másodsorban az autonóm nyugati magyar irodalomban ők képviselték legkövetkezeteseb­ ben azt, amit Szabó Zoltán lépéstartásnak nevezett: rajta tartották szemüket nem csak a hazai irodalom dandárján, hanem különös figyelemmel kísérték a bontakozó fiatal írókat, sokuk­ nak ők adták meg azt a kezdeti lökést (például Kukorelly Endrének vagy Petőcz Andrásnak), mellyel pályájukon elindultak. Kevesen tudják, Esterházy Pétert is ők közölték elsőnek. Kö­ vetkezetesen harcoltak az itthon félreállított nagyokért: Kassák Lajostól Weöres Sándoron, Szentkuthy Miklóson Pilinszkyig és Nemes Nagy Ágnesig terjed az értékszelekció íve. Jelen­ tősen hozzájárultak tehát ahhoz is, hogy a hazai irodalmi tudatban terjedjen a valós értékek megbecsülése. Ez is irodalomtörténeti tény. Harmadsorban, ők voltak az emigráció trójai falova, mindannyian ebben a falóban lopa­ kodtunk be az országba. Ők voltak az az "érthetetlen" irodalmi irányzat, melytől a hazai apparatcsíkok a legkevésbé tartottak, hogy az anyanyelvi konferenciák gondosan megtervezett forgatókönyvében zavart keltenek, hogy jelenlétükből belpolitikai bonyodalom keletkezik. Rosszul számítottak, mert Nagy Paliék nem voltak szűkkeblűek, mások is elbújhattak a trójai falóban. Nekünk is helyet szorítottak benne. Mit kaptak cserébe önzetlenségükért az emigrá­ ciótól? Legjobb esetben is csak sunyi vádaskodást, hogy lepaktáltak a rendszerrel, hogy Pest­ ről "irányítják" őket. Letörölték a sarat és félreálltak. Végezték az önmaguk vállalta dolgukat. Csak most veszem észre, hogy állandóan többes számú alanyt használok. "Róluk" beszélek, a műhelyesekről, csak úgy általában. Tűnődve gondolkozom, miért. Mert Nagy Pali tisztelet­ reméltó szerénységgel sohasem tolakodott az előtérbe (Papp Tibor sem!), nem tudom, nem 324 �palócföld 94/4 tudjuk, hogy az eddig felsorolt érdemeknek hány százaléka illeti meg személy szerint Nagy Pált. Töprengek, jól van-e ez így. Jól van, mert Nagy Pali életművének csupán egy részét ké­ pezi ez az odaadó kitartással, saját személyének tudatos háttérbeszorításával végzett követ­ kezetes irodalompolitikai tevékenység az elmúlt harmincegynéhány év során. Beszélni kell ugyanis az alkotó művészről, most már csak egyes szám harmadik személyt használva. Nagy Pál, mint minden igazi művészember, gyötrődve, kínlódva harcol az önkife­ jezésért a közvetítő eszközökkel (media). Örökös harcban áll saját kételyeivel, töretlen erővel keresi ma is a legmegfelelőbb eszközöket, hogy arról beszéljen, amiről egyenes beszédben nem tudunk hírt adni. A szakadatlan kísérletezés olyanfokú igényességet takar, ami csak a legna­ gyobbak sajátja. Honnan is indult? Mint hagyományos prózaírót ismertem meg, aki erőteljesen megírt no­ vellákban mondja cl, amit el kell mondania. A hangváltást a hatvanas évek közepén vettem észre, a Hampsteadi semmittevők (1968) minden kétségemet eloszlatta, hogy Nagy Pálban egy újfajta írói identitás született. Illetőleg születik, hiszen munkássága a permanens művé­ szeti forradalom jegyében zajlik. Izgalmas irodalomtörténészi feladat lenne nyomon követni azokat az alkotáslélektani folyamatokat és mozzanatokat, melyek kategorikus imperativusz­ ként előírják hogy a kommunikáció közvetítőeszközeinek alkalmas voltát nap mint nap meg­ vizsgálja. Egyrészt azért, mert az a szokásosabb alkotói magatartás, amikor a fiatal író lázad Sturm und Drang korszakában az irodalmi konvenciók ellen (bár Picasso is a figurális művé­ szettől jutott el az absztrakt alkotói magatartáshoz), hogy azután lehiggadjon (mint például Vas István). Nagy Pál permanens formabontó kísérletezését alaposan elemezni tudori érteke­ zés tárgya lehetne, nem pedig alkalmi, köszöntő írás része. Végül személyesebb hangnemben. Siklós Istvánnal az első perctől kezdve figyelemmel kí­ sértük a Magyar Műhely tevékenységét, s talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Szepsi Csombor Kör megalakulásában, Londonban, szerepet játszott az a mozzanat is, hogy a pári­ zsiak megteremtették saját, független fórumukat. Hogy mikor találkoztam először Nagy Pa­ lival? Nyilván az egyik korai párizsolásom alkalmával valamelyik balparti tükrös kávéházban. Egy alkalomra határozottan emlékszem: a Luxembourg-kertre néző teraszon ülünk, körülöt­ tünk hömpölyög a párizsi tömeg, az Új Látóhatárban tanulmányom jelent meg a korai ma­ gyar-angol irodalmi kapcsolatokról. Mivel már akkor rühelltem az ünnepélyességet, valami olyasmit írtam, hogy amikor Kazinczy értesült az első magyar költői antológiáról angol nyel­ ven (1830) "visongott örömében". Ezt kérte rajtam számon egy komoly tekintetű prózaíró, bi­ zonyos Nagy Pál. Hogy írhatok ilyen tiszteletlenül a széphalmi szent öregről? Hüledeztem, mi­ csoda komolyság itt, az életvidám Párizsban. Ha a pásztázó tekintet önmaga felé fordul, felmerül annak a kérdése is, hogy mivel tarto­ zom én Nagy Pálnak? Nemcsak jónéhány francia frankkal (hogy megintcsak idétlenkedve 325 �palócföld 94/4 kezdjem), amit neki kellett kifizetnie azokért az interurbán telefonbeszélgetésekért, amikor a Broca utcai szerkesztőségben több mint harminc évvel ezelőtt az ifjúság másokat semmibe ve­ vő, felelőtlen könyörtelenségével Karátson Bandival fel-felhívtuk Londont, ezzel hálálva meg hogy szállást és szimpátiát kaptam Párizsban (bár vélném, ezt a pesti látogatók is megtették, ők persze azért, mert otthon hozzászoktak, hogy "szerkesztőségekből" ingyen telefonál a ma­ gyar író. Nekem tudnom kellett volna, hogy Párizsban nincs jóságos Állam Bácsi, aki belenyúl a feneketlen bukszába és hogy vendéglátóim talán még ágrólszakadtabbak m int a londoni ven­ dég.) Komolyra fordítva, Nagy Palinak tartozom azzal is, hogy az irodalom olyan tartománya­ iba kalauzolt, ahová saját (ma már tudom) konzervatív alkatom és hajlamaim szerint csak kötelességszerűen és később jutottam volna el. Később vettem volna észre, hogy a hagyományos irodalomszemlélet titokban összekacsint a marxistákkal, ha arról van szó, hogy a korai kísér­ letező irodalmat (tehát Kassákékat) ajakbiggyesztéssel intézze el. Ebből következett, szá­ momra legalábbis, annak a felismerése, hogy nem a Nyugat mozgalom volt a jour-ban a kortárs nyugat-európai irodalommal, hanem a magyar avantgarde. És hogy a kísérletezésre ma éppenúgy szükség van mint mindig, hiszen a komputertechnológia a művészeti közvetítőesz­ közök olyan szintű forradalmát készítette elő, amit egy-két évtizeddel ezelőtt elképzelni sem bírtunk volna, s ami nélkül be sem tehetnénk a lábunkat a 21. századba. Ma tehát sziklaszilárdan vallom, hogy az olyan irodalmi életben, melyből a kísérletező iro­ dalmat kisemmizik, kitagadják, kirekesztik, nem kívánok részt venni. Mondom én is Voltaire-rel, az unos-untiglan ismételt mon mot-t: készen állok (én is) életemet adni azért, hogy a Nagy Pali által (is) képviselt kisérletező irodalmat ne csak megtűrjék, de tudomásul is vegyék. Halálának évében Béládi Miklós vendégünk volt Londonban, s noha feszesre fogalmazott mondatokban szép esszét írt a magyar avantgarde-ról, a hajnali vita hevében elkezdte a térdét csapkodni: "Ezek a fiúk! Ezek a fiúk! Inkább sorsirodalmat írnának!" Akkor nem válaszoltam, nem akartam Béládi protestáns prédikátorokra emlékeztető gerjedelmét lehűteni. Csak most válaszolok: Nagy Pál is sorsirodalmat ír. Csak másként. 326 �palócföld 94/4 Márton László A(z) (H)őskor A Magyar Műhely története avval kezdődött, hogy Nagy Pali eladta írógépét. Az első szám nyomdaszámlájának kifizetéséhez ugyanis nem volt elég pénzünk... és sok más eladnivalónk sem: Pali volt a leggazdagabb közülünk, ennyiből állt vagyona? Talán nem szükséges az abszurd helyzet jelképét túlelemezni. Akkor, 1962-ben, a Magyar Műhely indulásának esztendejében, az emigrációban, kezdő magyar író csak úgy juthatott nyomdafestékhez, ha lemondott önmagáról, azaz írószerszámáról. A pénzből később is csak csurrant-cseppent, talán három-négy esztendeig. Azután semmi. A folyóirat arra sohasem számított, hogy olvasói tartják el, ez a feladat végülis szerkesztőinek jutott. Nagy Pál és Papp Tibor kitanulta a nyomdászmesterséget: a Műhely bázisa gyakorlatilag még ma is ez: a linotypeből hamarosan fényszedő, majd számítógép lett, de a belefektetett munka mennyisége nem változott, az első eladott írógép kamataiból táplálkozik a harmincharmadik évét taposó folyó­ irat. De mi indokolta, hogy hat, koldusszegény magyar menekült egyetemista lapalapításba vágjon? Czigány Lóránt a kortárs és történész így emlékszik: "Az utak elválását... a forradalom élményének hatása mellett az irodalmi ízlés divergenciái tették szükségessé. Az avantgarde, vagy ahogy ők nevezték inkább, a kísérletező irodalom igé­ zetében a párizsi fiatalok bontottak zászlót 1962-ben. A (nevében Németh Lászlói ihletésű) Magyar Műhely időtálló vállalkozásnak bizonyult, szemben az oxfordi (József Attila vers bű­ völetében fogant) Eszmélettel." Ez utóbbit három esztendővel előbb, magam szerkesztettem, gépeltem és sokszorosítottam. A társszerkesztő Mészáros István esztéta Olaszországban élt és inkább csak eszmei segítséget nyújtott. A vállalkozás éppen azért fulladt ki két szám után, mert egyedül voltam. Folytassuk Czigánnyal: "Eszerint a kísérletező kedv kohéziója erősebb volt a politikai csoportosulás igényénél. A fiúk, ahogy egymásközt neveztük pajtáskodva in­ 327 �palócföld 94/4 kább mint vállveregetően Marion Lászlót, Nagy Páll, Papp Tibori és a később hazatelepült Pa­ rancs Jánost, apolitikus magatartásukban következetesek voltak. A konzervatív ízlésű idősebb korosztály... sohasem nézte jó szemmel, hogy a tiszta irodalmat kívánták művelni.". Czigány Lóránt fejen találta a szeget, pontosan erről volt szó, bár a történet kissé bonyo­ lultabb. Akkor mi elsősorban a szocialista realizmust utasítottuk vissza, mind hazai, mind Nyugaton feldajkált változatát. Mert ilyen is volt. Szerény képességű, de jó politikai érzékű emberek kiszámították, hogy a Rákosi rendszer szörnyűségeit leleplező, a forradalom dicső­ ségét hirdető, az emigráció szellemi szerepét mérhetetlenül eltúlzó mégoly gyatra írásművek­ nek piaca van. Nekik jutott hosszú ideig olvasótábor és szubvenció. Ez a látszat-irodalom volt az első ellenfél, akivel szemben kiállhattunk. Ezekkel a fél vagy egész dilettáns, de annál agresszívabb sintérekkel szembem mi nem a "tiszta irodalmat", vagy a politikamentességet, hanem az irodalom és a művészi alkotás öntör­ vényességét hirdettük. A Kádár rendszerről ugyanaz volt a véleményünk, mint ellenfeleink­ nek. Nagy Pál Egerben, Papp Tibor Debrecenben vállalt aktív részt a forradalomban, jóma­ gam pedig a budapesti egyetemisták lapját szerkesztettem. A különbség, meglehetősen szá­ mottevő különbség az volt, hogy esztétikánknak nem a kommunizmus leleplezését vagy ehhez hasonló badarságokat választottuk, hanem az önkifejező alkotást, amelyben adott esetben a politika is helyet kaphat. De az irodalomnak, művészetnek kívülről más célokat adni, mint amit önmaga követni kíván már akkor, egészen fiatalon, elképzelhetetlennek tartottuk. Ez volt különállásunk első oka. A második volt az emigráció vezető egyéniségeinek ókonzervatív ízlése. Ma szinte elképesztő arra gondolni, hogy például, a Nyugat második nemzedékéhez tartozó, majd az onnan levált és a kor leghaladóbb eszmeiségét kifejező Szép Szót alapító Ignotus Pál, a Jung belső köréhez tartozó Kerényi Károly, a Horthyval majd Rákosival szembeszálló bátor és tisztességes forradalmár Ko­ vács Imre első kísérleteink perzekútoraihoz tartozott. Más volt a helyzet Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal, akik ugyan tisztes távolban maradtak, de figyelmüket, baráti támogatásukat so­ hasem tagadták meg. Az előző nemzedékből gyakorlatilag egyetlen alkotó közösködött velünk, gondosan ügyelve arra, hogy ne érezzük sértő leereszkedésnek: Határ Győző. Magyarországon gyorsabban és könnyebben megértettek minket, mint Nyugaton. A hat­ vanas évek közepétől kezdve nemcsak magánlátogatók, munkatársak is érkeztek hozzánk, nem kis kockázatot vállalva. Először a fiatalkori jóbarátok, évfolyamtársak, Pomogáts Béla, Timár György, Mezei András, majd az őket követő nemzedék. Meglátogatott bennünket és életreszóló örökséget hagyott ránk Kassák Lajos. A hetvenes évek elejétől feloldódott az ebzárlat, mi azonnal éltünk a lehetőséggel, hogy otthon is kapcsolatokat keressünk, hiszen az el­ ső perctől kezdve tudtuk és hirdettük, hogy a magyar irodalom nagyobb és fontosabb része Magyarországon lakik. Ezért is, vagy két évtizedig, rágalmakban volt részünk. 328 �palócföld 94/4 A többit, a Műhely harminchárom évfolyamát, a szervező tevékenységet, a találkozókat, a Kassák díjat az irodalomtörténet ismeri, és már jórészt elemezte. De mi volt mindebben Nagy Pál sajátos, mások életpályájával össze nem hasonlítható szerepe? Nem sértés kimondani, ő messzebbről indult és messzebbre jutott, mint jómagam. Sem családi környezete, sem az egri pedagógiai főiskola nem volt különösképpen termékeny talaj arra, hogy valaki avantgarde művésszé, a modern művészeti irányzatok párját ritkító esztétá­ jává váljék. Mindez valószínűleg nem, vagy sokkal később következett volna be, ha a forrada­ lom szele nem veti Nyugatra és ha a környezetváltás sokkjára Nagy Pál, mint annyi társa, ön­ gyilkos módon reagál. Első novellái, a magával hozott naturalizmus jelét hordják: mint indulásunkkor mindany nyian, ő is valahol Móricz Zsigmond és Nagy Lajos között tájolta be a modern irodalmat. Kí­ váncsisága, befogadóképessége mozdította ki a holtpontról. Szerencséjére, szerencsénkre, a hatvanas években a francia próza is irányt váltott, megjelent az új regény, majd a struktura­ lizmus. Nagy Pál testközelből figyelhette meg egy új iskola kialakulását, és rövidesen szemlé­ lőből résztvevővé is vált. Ezen a ponton következett be, a magyar irodalom eddigi történetében eddig példátlan fel­ ismerés: Nagy Pál, mint nemzedéktársainak jó része, tudatosan lemondott arról, hogy visszatérjen, pontosabban, hogy életét egy hipotétikus visszatérés jegyében rendezze be. Ti­ zenöt év után ismét megismerhette az országot, amelyből távozni kényszerült, pontosan fel­ mérhette a távolságot, amelyet áthidalni akkor reménytelennek tetszett. Ezek után tudatosan az emigráció helyett az integrációt választotta, azaz a befogadó ország nyelvét, irodalmát, tár­ sadalmi habitusait úgy sajátította el, hogy közben sohasem mondott le arról, amit a magyar­ ságban fontosnak tartott. Nos, ezért integrálódhatott Papp Tiborral együtt a francia szellemi életbe, ezért válhatott a különböző mozgások tevékeny részesévé. Az új regény, majd a strukturalizmus hamarabb kifulladt, mint az elején látszott, de ez Nagy Pál további pályáját nem befolyásolta: a lényeg nem az iskola vagy mozgalom eszmetára volt, hanem az a tény, hogy egy magyar író, éppen kétlakiságának hála, jelen lehetett, egyen­ rangú félként résztvehetett benne, és amikor eljött az idő, túlléphetett rajta. A hetvenes évek közepére, másfél évtizeddel a Műhely indulása után Nagy Pál alkotó autonómiája is kialakult, ettől kezdve tudta merre halad és milyen eszközökre van szüksége - életmódját alkotó tevé­ kenységének szolgálatába állította. És a harminchárom éve kezdődött kaland még nem ért véget... 329 �palócföld 94/4 Szépfalusi István (Lőrincz) Nagy Pálról félidőtájt... Amennyiben nem csal levélrendezőm emlékezete, nem kallódik valahol rendetlenül levél, esetleg jegyzetfoszlány, Párizsban, 1961 tavaszán ismerkedtünk meg Pátkai Ervin jóvoltából. Őt kerestem a diáktanyán, Parancs János lett néhány napra a szobatársam. Ez az első talál­ kozás röpke bemutatkozás lehetett csupán, Ervinke baráti köréhez tartozott Ő is. A dymchurchi tengergáton, ahol az öregedés megindult... A nyugat-európai magyar diákmozgalmak közül az egyik, az Európai Magyar Evangéliu­ mi Ifjúsági Konferencia Angliába készült. Bécsből autóbuszjáratot indítottunk Basel-Párizs érintésével. A fennmaradó helyekre, majdnem autóstoppos áron, Párizsból be lehet nevezni. Az ár: egynapos párizsi idegenvezetés volt. A franciaországi csoport megszervezését Pátkai vállalta. Meg is gyűlt a baja, főleg barátaival: "Tudod, ezek nagyon nehéz fiúk és még maguk se tudják pontosan, hogyan is képzelik el az utazást. Végre azért valahogy rendbe szedtem őket" (1962- 03-22). Lezajlott a találkozó, jelen voltak valamennyien, hozták magukkal az akkor éppen nyomdafestékes Magyar Műhely első számát. Az volt ám narancs színű, megirigyelhetné minden későbbi magyar narancs. A párizsi szerkesztőség megtartotta második, de első külföldi iro­ dalmi estjét. Parancs János Valomás-sal kezdett, Papp Tibor vette át tőle a szót, aztán követ­ kezett - akkor még Lőrincz Pál álnévvel! - Nagy Pali Vasárnap délután című írásával, utána jött (Harczi) Czudar József, majd Cs. Szabó lászló, Keszey István és végül ismét Parancs Janó. Meglehet, magam konferáltam, megmaradt az est sorrendjét vitató, összevissza nyilazott cé­ dula. ( Boldog, régi szép idők! Könnyű volt akkor Magyar Műhely estet tartani, hiszen jelen vol­ tak a szerzők. Bezzeg később. Megtörtént, hogy Zágrábból, az Ady Endre Kör-bői jövet pon­ tosan illett volna érkezni a bécsi Pálffi-palotába. De lekésték az estet. A Bornemisza Péter Társaság közönségének Bujdosó Alpárral és Kocsis Gáborral hárman mentettük meg a műhe­ lyeseket, akik aztán magyarázkodtak: jugoszláv határellenőrzés, stb. Ugyan kérem, kifelé?) Nagy Pál vasárnapi harangozójának történetét közölni akartam. Más írás érkezett: "Mel­ lékelten küldök egy Dymchurchiádot. Egészen elérzékenyültem írás közben. Úgy látszik, öregszem" (1962-05-11). 330 �palócföld 94/4 Az első Műhely-est Magyarországon, gépfegyveresek árnyékában... Az angliai konferenciázásunkat szerkesztőségi, szerkesztőségközi levélváltások követték. Nem volt pénzünk, olcsó nyomndákat kerestünk, klisécserékről tárgyaltunk, előfizető gyűj­ téssel, s ha lehet címcserékkel foglalkoztunk, kapcsolatokat építettünk. Közben sohasem fe­ ledkeztünk el a magyarországiakról. "Vélenényem szerint érdemes lenne a Széchenyi Könyvtárba is küldeni Magyar Műhelyt" írtam Palinak. Meg is jött később a csattanós válasz: "Neked mindig voltak ilyen keleti kap­ csolataid..." , nekem?, hozzájuk képest...(?). Könyvcsempészem sikeres budapesti útjáról be­ számoltam "a nehéz fiúknak" (1962- 06-09). Azonos esztendőben Bécsbe és Grazba hívtuk őket. A grazi est előtt "átmentünk" Magyarországra, pontosabban átutazunk. Schachendorfban hátrahagytuk a kocsikat és felültünk a GYSEV-re. A trianoni békeszerződés értelmében ez Sopron érintésével átvitt minket Deutschkreuzba. Ott leszálltunk a vonatról, a pályaudvaron kitűnő tormás virslit kaptunk ebédre majd azonos útvonalon, az ellenvonattal visszatértünk Csajtára. Doborján, Őrisziget, Felsőőr, Graz következett. Magyarországon irodalmi estet is tartottunk. Papp Tibor ötlete volt. A hang, a csak ne­ gyedrészt kinyitott vonat ablakon keresztül szivárgott ki, s azt akkor - a széljárás engedélyével - feltehetően csak az utolsó vagon két hátsó, oldalsó lépcsőjén lógó géppisztolyos határőrök követhették figyelemmel. Meggondolandó és talán az irodalomtörténet számára még feldol­ gozandó - Pomogás Bélának ajánlom szeretettel -, vajon kik is lehettek a határőrök (1962-1115-én a déli vonattal utazunk!), hogy azután az első magyarországi Műhely-estnek akkora hí­ re ment az országban, hogy ennek mindmáig nyoma van! Fellapoztam a korabeli vendégkönyvet. Kik is jártak akkor nálunk: Ferdinandy György, Nagy Pál, Papp Tibor és Parancs János. Bécsben még Tasnády Tamás is jelen volt. Papp Tibor írta a kimért szöveget, Nagy Pál élcelődött: "Szép falusiéknak a csúnya városiak". Urbánusok voltak? Lehet, hogy akkor, jókedvükben, huncutkodva. A négylevelű lóhere egyik ága: a párizsi Természetesen másként beszéltünk egymással tíz, húsz, majd harminc év múltán. Az irányvál­ tások és változások azonban sohasem érintették annak tudatát, hogy a nyugat-európai magyar irodalmi társaságok és körök között a párizsi Kassák Lajos Kör (Magyar Műhely), a londoni Szepsi Csombor Kör, a hollandiai Mikes Kelemen Kör és a bécsi Bornemisza Péter Társaság mindig is egyetemes magyar irodalomban gondolkodott. Részben volt csak eltérő a műsorpolitikánk, a leg­ kritikusabb és olykor feszült időszakokban sem szűnt meg az előadások és meghívások időpont­ jainak egyeztetése, az előadó-passz (gondolok különösen is az erdélyiekre /"az Utunk-gárda érde­ kelne bennünket,j öhet"/, de Pilinszkyre, Rónay Györgyre, Hanák Tiborra vagy Mészöly Miklósra, stb.). Nem volt ez a négyesfogat exkluzív, s olykor másokkal is együttműködött, de ez a "négylevelű lóhere", a nyugat-európai magyar irodalmi körök négylevelű lóheréje, a hatvanas évekkel kezdődőleg - kapcsolattartási vitáink ellenére is - ezt az egységet mindig is vallotta. Nagy Pál ismere331 �palócföld 94/4 tében azt hiszem rögzíthetem: erre az időszakra emlékezve ezt közösen, ma is így valljuk. Ak­ kor is, ha az utóbbi években Magyarországon többek emlékezete, tán helyezkedésből, érvényesü­ lésből, stb., ki tudja, felejtéssel, behelyettesítéssel változtatni szeretne a történelmi tényeken. Miért hangsúlyozom ezt Nagy Pál kapcsán? Nem azért, mintha a többiekről - a párizsi "ne­ héz fiúkról" és a hozzájuk csatlakozókról - mást kívánnék mondani, hanem mivel meggyőző­ désem, hogy a párizsiak közül mégiscsak ő volt a leginkább megértő, kompromisszumra hajló, tárgyalóképes. Művészek között ezek ritka tulajdonságok (ebben a korszakban Bujdosó Alpár még csak "kültag" volt!). Visszatérve az ünnepelthez, mert ünnepi alkalomra íródnak e sorok, ezzel akarom ma visz szaadni Nagy Pali egykori, félidejében hozzám intézett sorait: "Csodálom türelmedet és kitar­ tásodat, mindenkori hajlandóságodat a békés, csendes megoldásokra..." (1964-05-16). Ezt ak­ kor írta, amikor még a következőket is közölte: "A novella címe: Reménység, hosszú évek. A kefét visszaküldtem (Molnár) Jóskának." Reménység, hosszú évek..., ezt kívánom a 60. szüle­ tésnap alkalmából! Ünnep a Café de la Paix-ben Pátkai Ervinnel Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia egykori Intéző Bizottsága franciaországi tagja volt Nagy Pál. Sokat segített a tiszteletreméltó, de mozgalmi szempontból túlzot­ tan konzervatívok meggyőzését célzó igyekezetemben (életkor, felekezeti kötődés, műsorpo­ litika). Párizs mindig biztos pontom volt. Akkor is, amikor csak a háttérből segítettek, mert leprás lettem, meg lehet, a kapcsolattartásban tehertétel. Enczi Endréhez, az Irodalmi Újság egykori szerkesztőségébe ő vitt el. Közvetítésével is­ merkedhettem meg Gara Lászlóval, Márton Lászlóval és Méray Tiborral. Szelíden koccantunk St.Moritzban az UFHS-kongresszusán, vagy műhelytalálkozókon Marlyban és Hadersdorfban, valamint antológia-kiadások (átkos műfaj) kapcsán. Segíthet­ tünk egymásnak rokonok, ismerősök utaztatásában, lakott nálunk, laktam nála, Pátkai Ervin kiváltságosaiként és jóvoltából együtt ünnepelhettünk vele, élete talán legnagyobb napján. Francia nagydíjat kapott, számunkra akkor, de részben még ma is, elképesztően sok pénzzel. Meghívott a Café de la Paixba, első ízben tehettük be oda a lábunkat! Hogy mulat egy magyar úr? Főleg ilyen díj birtokában? Szegény Ervinkét - a díjkiosztásról érkezett! - majdnem kinéz­ ték, nem is mehettünk be a terembe, csak az utcai asztalok egyikénél fogyaszthattuk el "a leg­ drágább francia vöröst". Ervin öltözete nem volt Café de la Paix-beli... Utána jól belaktunk "az ismerős arabnál", akkor ismerkedtem meg a kuszkusszal... Akárhogy is számolom: Nagy Pál 60 évéből 33-at, kimondani is nehéz, harmadszázadot valahogyan együtt éltünk Európában. Talán ez a korai, nagyon kezdeti, a lapszerkesztés évé­ ben létrejött első találkozás tett barátokká. Barátság, amit ma is vállalok. Őrisziget, 1994. július 27. 332 �palócföld 94/4 Kende Péter Bis hundert und zwanzig A névsógorság okán a Magyar Műhelyt olykor összetévesztették a - szintén párizsi - Ma­ gyar Füzetekkel. Ebből (a párizsi honosságon kívül) csak annyi igaz, hogy hosszú éveken át a Füzeteknek is Pali volt a szedője, vagyis Pali meg Tibor. Ezt nem kötöttük az akkori budapesti kultúrhatóságok orrára - hogy aztán tudtak-e erről, arról meg nekem nincs tu­ domásom. Palival nemcsak "munkaviszony" hozott össze engem, hanem barátság is. Szimpatizál­ tunk egymással, úgy is mint "ötvenhatosok", úgy is, mint az emigráció zátonyaira vetett magyar értelmiségiek, s talán még abból a titkos okból is, hogy mind a ketten kis növésű emberek vagyunk... Paliban, az érdekes és eredeti humorú írón túl, figyelmes barátra és él­ vezetes beszélgetőtársra találtam, s külön becsültem, hogy keze munkájából él. (Szedői szaktudása végül költészetének is eszköze lett, de ez követelmény volt, nem ok.) No és persze - majd elfelejtettem - szomszédok is voltunk, szegről-végről. Montrouge és Malakoff, mint ez köztudomású, határosak. Ennek a szomszédságnak a szabadság kitörése vetett véget. Noha egyikünk sem költö­ zött el, de otthon sem vagyunk soha. A Füzeteknek, mely a Századvégben múlt ki, nem kell többé szedő. A Műhely tovább él, ami nagy teljesítmény, de azt remélem, hogy Pali, ki még csak hatvan éves, mindannyiunk műhelyeinél tovább fog élni. 333 ��[Tudomány és művészet határán (új médiumok) Kandidátusi értekezés tézisei Peternák Miklós, 1993.] SZÖVEGROMLÁS 1994 MÁJUS 5. (nagy pálnak, barátsággal) �I. E tanulmányban arra vállalkoztam, hogy átfogó, törtai képekológia lehetőségét, mely nem azzal tüntet, hogy vélt vagy valós újdonsága toboz, révén elhatárolj helyét, megmutatva ezzel egy képtipa technikai képeket a tradíciótól, hanem arra mutat hogy az új mérá, diumok jellemzőinek és jésének megértéseelent csak előzményei feltáráseresztül lehetséges án ks itt előzményeken már csupán a feltaláláshoz nem vezetőéneti kontextusban tegyem láthatóvá a technik közvetlen p, hanem korban távoli jelensályaégek és gondok is értendők.lato Természetesen nem jelenti,ez hogy érzé­ kelhetetlen e "tá" kontextus nélkügabbl az új médiumok-technikapek által hozotti ké döntő fordulat, azt viszogen - s erre knt iívántam rámutatni - hogy ptörténet együttlátásaa ké (a kép "előtti", már érzékelhető állapottólnem máig) mutatja meg,rt, mi miatt is jelentős ez a miéváltozás és mi enaz iránya. Mindenekelőtt nek a kép szempontjábósgáltam az új mél vizdiumok jelenségét, kitünt helyet biztosítva a metettűvészéti vontakoknak. Hiányzik így főként a szocozásiológ, de például a lehetséges �pszichológiaiiai, vagy lingvisztikai nézőpontok sokasága, ugyépp ana, ha gyakran csak háttérként tűnik is egen lkkorényeges szerep jut lő, iamindenkori (termé-) tudománynak,szet mint vonatkozási r Felmerüan kérdések, ek ímint a kép "eredet "feltalálá" kelesa - pontosabban,a, hogy mi ennyire kevés, még mzinten is kevs-legés "hír" gyűjthetl, vagy: mi a határ l a f'nézés" és "látás és megértés, fogalo tudm vagy illetve fogalmi gondolkodás kifejezés között? Lehetségesetermészeti törvények és a képjeleött a tudományos "visszacsatoltlenül is, illetve milyen tapasztalatokrmészet) tudományos megismerés sére a képpel kapcsolatbantszik, hoon, mikor odáig jutott, hetetlenné igi divált e területen ipek használata (fraktáloszűk-kutatás, szimuláció, virtuálisvalósérdések megválaolása nem volt feanulmának, mivel mindenek előtpjelengek és az új anakkor képfí kapcsoljellegének megmuta- �egyes vagy szakkívánó atöinformációk felhasználten és areglévő koigyaszná E csapdesetbegve ezdato, hogmal jelentéokártmst tulajdonítotusra tényy módon pró eredetének, az "idézés" szintjének (másodt megzet). A feldolgozás oldani -lagos forrás, ismeretterjesztő munka, leag azzal a nehézséggexilt megálekeztem minden l. konténismereteket y stb.), gondosan ken hagyatkozni, jelezny által merün, hogy egyfelől szintelve az illusztratív y t azzal, hogy minden alkalom (megvásakor milágító) lönböző (szak) tudomáénetig vasokkal tányt és demonstrációs (bizonyító) karakterű tűntam az idézett hely vagynszenző tényanyagokat,elemek egymásba csúsztatásának lehetőségét által ugyanakkor a is. (Így pl. az emberi látás-folyamat teljességébegy könnyen parttalanná n ma sem feltárt, az a viszonylag újkeletű felfedezés azonban, hogy - legalább három különböző pályát vehetünk észre, melynek mindegyike más jellegű információkat dolgoz fel, igen érzékletes keret lehet a képalkotás, mint megértéssel analóg folyamat feltárásához. Vagy: Lehetséges, hogy a görög látáselmélet vitatott terület, ám az tény, mely szerint többfélét különböztethetünk meg, önmagában is használható segítség egyes mítoszértelmezésekhez, vagy az antik képfogalom megértéséhez is). �A bevezető és záró részt leszámítva a tanulmány hat jól elkülöníthető fejezetekre van osztva (I. A "természet ceruzája", a kamera­ töltőtoll és a videó-ecset; II. Az első festmény; III. Árnyék; IV. Lenyomat; V. Tükör, VI. A tekintet útja: a) A szem és a látás; b) A kép a camera obscurától a komputerig), mely egyúttal megadja az anyaggyűjtés tárgyköreit is. A tanulmány az új médiumokat a természetes képjelenségekkel és a hagyományos képfajtákkal közös szellemtörténeti összefüggésrendszer részeként mutatja be. Ez az eljárás általános orientációs pontokat nyújthat, illetve inspirációs forrás ve a klehet azok számára, akik az egyes technikaületeki képek művészeti használatával, történetiGond helyével vagy médiumelméleti megközt und elítésével kívánnak foglalkozni. für A magyar nyelvű szak füirodalom mind fent említett vonatkozásban mifrancianimális és törekes - ugyanakkor legalább tó páriíz-tizenöt éve yre fokozódik s mind széleseb azb körű az érdeődés a tárgykör iránt. Ezzel ö).sszefüggésben arület megjelent - megjelenik tűnh - a felsőoktatban (legalább 8-10 különböző sokk szakalatási kérelemről tudok, mely ide kapcsolhat de bizonyos fokig a közép- sőt alapfokú oktáskerül ban is, gyakorlatilag anélkül, hogy a tanterv götsseli, ti "fedezet" átgondolt lenne minden esben fői kutként a fent említett magyar nelvű szakiro Electrdalmi háttéranyag hiányában. �tudcent, de adataival s a feltáredül lesek rendszerével alátámasztha, és hasonló kérdések mint lehetslalatási munkahipotézisek érvényegdsze Fentiből látgy a képpelára is h való foglalkozás eddszciplináris keretei bül, bár nizonyos fokig bizonyultak - a tanulmány egmegközeyszleteinek szinkább endsze. mektranszdiszciplináris nykaraktere sé tűnhet fel, - ugynyilvánvalólhetngy oly,at hogy a művészettörténet mány e", tkezése", nyújtotta a králtutatáshoz az egyetséges k hogyis az okapaszkodót. Ez az eggéyetlen tyág, mely a képpelítikuendás s történetileg fog ikoezenológiai és ikonográfiai ő errőázisrómó segítségével más kodiszciplinák számasználtás", atos Iáható mintákkal szolgálhassét, s végem utoképalkotás, lsósorban az interpretációs lítésiek lehetősés képi égek gazdagsága miatt. kapcsolat a Ugyan a művészettörténetnségek köz tudomány helyzetét az utandónak ítéltékástól" függe (v.öóbbi időben többen - legszelídebben fogR állnak a (teethinking Art almazva is újragondol.rendelkezé pl. Donald Preziosi:Press, New Haven & azon a pon History. Yale - �University London, 1989), méegogy kikerülhkerülhetetlen forrgis mással szolgál bármilyes a kénl kapcsolatos kutatás szempontú képpehoz, nekk, káosz igaz, hogy a művészet közvetlenül" is elér áes rég). E kmég akkor is, hahetők.ladata a t tényei/produktumai "t az alap-kéajták között II-III.otására kon ht összefüg tja udománk Mint fentiekből sejthető, a vzik,éges kutálasztott témával kapcsolatos források egyfelőlreiét. igen kevéssé hozzáférhetőek (ha pl. a kép "születését" vesszük: nincsenek), másfelől viszont az mondható, hogy szinte parttalanul "érthetünk ide" fonásnak tekinthető anyagokat (ha csak a technikai képekkel kapcsolatos szabadalmak sokaságára vagy történeti vonatkozásában a feltalálás sajtójára, a "fogadtatásra" gondolunk, már előáll ez a helyezen túl módszertanill kellett szembenézze "tálcán" kínálják a küerületek a fontosnak ezek felhasználásadiskurzus nemcsak, hode szinte minden oldalról támadhatóvá is válhat, hiszen nincs mód arra, hogy az orientalisztikától a néprajzon át a matemformatikáig minden felhlapításttényt a szaktudomákívánt szingumentációs szogatva mutasson feát olbáltam atikgy az inkikerü lni - vagy e felaáltalában az �Mdható ugyanttal akkor, hogy átfogó, elméleti kérdéket is tárgúltdiszyaló s nem csupán valamely résztület törtétb. arrneti feldolgozására vállalkozómű nemzetközil Postfeg is ritka (ilyen pl. Vilém Fsser munkássága,e közö vagy S. Zielinski: Audiovisien enc. könyve), Verss így ma is McLuhan sőt, lter Benjedamin n undtalán a legtöbbet hivatkozott srzők.eg A felsőokkltatás, illetindebve általában ve a kutatás Nyugat-Euró tepáznosítában is az elm 1-2 évben jutott, illetözáseljövgramjaőben jut a a szintre, hogy e ter súlpíyuknak örténemegelően jelenjenek meg. (olok itó),t a karlaktuálisruhei Zentmm für KunsMedientatechnologie, a frankfurti Institut Neue Mediemön, a Kunstönzéthochschuler Medien Köln megnyiettására, a orati - oszági La Fresnoy-re, az 1993-yban nyitzsi új Éy elkécole des Beaux-Artsonra vagy új amszterdami Rnyszaijksakademseiere Meglepőemeket, hogyzt a te ezen új intézményi alakuláal párhuzamosan az elítési új médiumok "archeológiáluja" a kutatás centrumába (elég talán a kaonFriedrich Kittler vezette médiumelmWaéletató csoport működésére vagy a linzi Arszeonicára utalnyköréom). Ez a tendencia egévyúkonkrét lehetőségtnék ueket jelent valódi "interciplináris" programoktárán. - kutatás, kiállítás sszervezésére. (Példája kezdeennek a Német �elamúzeum és az Új udapeMédiumok Intézets frankfurti kiállítása és kiadvmagyaánya: Vomchwinden der Ferne. Telekommunikatio Kunst. DuMont, Köln 1990.) Következik mből talán, hogy a tanulmány hassát elsősorban a felsőoktatás új proi vonatkozásában, ezen túl a művészet(tt-) tudomány kutatási szempontjainak s bővítésében s a transzdiszciplináriskutatói mentalitás erősítésére való öszsben látom. Úgy vélem, közvetlen gyakorlktatómunkában való hasznosítása éppúgpzelhető, mint ahogy a választott tudomák belső fejlődését is segíti, gazdagítva achnikai médiumok egy lehetséges megközmódjával. IV. A dolgozat tárgben publikációim közül az alábbiakra szeretalni: Új képkorszak haA számítógépes grafika és animáció tei Magyarországon. SZÁMALK, Bst 1989. (Az első magyarországi r nyelvű könyv e tárgykörben, különösen a bevezető szöveg tartozik ide.) Bemerkungen zur Theorie destt vál Computerbildes. Entgrentzte Grenzen. Künstlerf thhaus, Graz 1987. F.I.L.M. A magyar avant-gardUndee film története és dokumentumai. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991. (Előzménye a SyFilm/művészet c. kiállítás, Budapest Galéria �apít 1983, a könyv bevezető tanulmánya rövidesmánen német nyelven megjelenik, rövidítetozata angolul:) A Short History oe Avant-Garmkulde in Hungarian Cinema. rcut No 18. Autumn 1.)989. (London) Új képfajtákról. Újmposion 1arno989.11-12. (Az MTA Soros Alvány által 19 k88-ban kapott ösztöndíj nyo készített tanulgus, mány első két fejezete).ér ) Új képfajtákról. Filtúra 19merk87.11. (Fenti dolgozat előzményeden Bódy Gábor. Műcsk, BudapeJonast 1987. (Beke Lászlóvalözösen készített monnfénografikus kataló mely Bódy elméleti munkássátúragára is kit Licht und Klang. Beungen zur motíGeschichte des Intermedia in zwanziger Jahren. Wechselwirkungen. s Vrlg. Kaszpubsel 1986. László Sándor, a szíyzene épzőés a Magyar Triangulum. Filmkul 1990. va6. (Az előző tanulmány egyik vumánnolóak részletes kidolgozása.), B A videóról (több réslikáció, így az 1980-ban és 1983-ban a Kművészeti Viláalamghéten tartott előadásaim, lamint a magyar v57-19ideó művészet krogiája, utóbbi: SUGalérB VOCE, Műcsarnokudapest 1991). Ida me kapcsolható még:szok �• A "vizuális vi”. Médiahelyzet vidMagy arországon 1971. Hatvanas évek. Magya törtr Nemzeti ia, Budapest 1991. Megemlítendő, bár édium tudományos kontextusban talm prán atlan, hogy 1989-ben két óm hosszúságúe- ót készítettem a magyar fotográfiaénetéről. (Aés m fény képeiről, IPV-MIT). Mis Jelen tanulmányooblémakörét először felvető írásom: Mit nevezünk dokumen étumfilmnek iért? Dokumentum és fikció. ELTEkolá FTDK kolci Filmfesztivál, 1979. Az elmúlt kétvben a Magyar Képzőművészeti Főisn több tanulmányt és tervezetet készítettem az ott létesített Intermedia művészeti szakkal kapcsolatban. Budapest, 1992. május 12. 1994.5.5. �palócföld 94/4 Parancs János Köszöntő helyett Megértük hát ezt is: Nagy Pál hatvan éves Hívószavak: Párizs, Antony, Montrouge, Emilienne, rue Jean Jaurès, novellák és regények, magyarul és franciául, Sulyok Vince és Szakái Imre, "a malacok mennyországa", szervezkedés, Magyar Műhely, alapzatul a népiek, majd a modernség, a vágtató, keserű avantgárd, "Reménység, hosszú évek", szövegek, képversek, videók, alkotói, elméleti kompilációk, Kassák-díj, Molnár Kati, Hévíz, kiscserkész és próféta, öregedőben a porondon Mi tagadás, kedvelem őt, a nehéz helyzetben is megbízható, egyenes embert, akire számítani lehet. Az irodalmi kérdésekben, sajnos, nem értünk már egyet, de azon kevesek közé tartozik, akire végveszélyben, amikor a hiúság úgy foszlik le rólunk, mint csillogó, ócska rongy, rá merném bízni az életem. Köszöntő helyett a lehető legtöbbet kívánom neki (és magamnak is): a gyötrelmes élet minden pillanatában legyen övé a választás joga. S amíg élni kíván, segítsék őt az istenek! 346 �palócföld 94/4 Béládi Miklós Avantgarde és érték Az irodalomtudomány számára az avantgarde alapkérdése az, hogy mi is voltaképpen ma­ ga az avantgarde? Bár közmegegyezésértékű meghatározás nem született, a több oldalról meg­ kísérelt válaszadás megnyugtató módon körvonalazta a 20. századi irodalomnak ezt az áram­ latát. A különféle megoldási kísérletből levonható a következtetés: az irodalomtörténet azt az ajánlatot alkalmazhatja eredményesen, mely nem egyetlen szempontot emel ki a többi rová­ sára és a történeti elhatárolás keretén belül igyekszik maradni; az avantgarde-ot nem a moz­ galom saját tudata, önszemlélete felől, más irányzatokkal csupán szembeállítva próbálja elhe­ lyezni, hanem a folyamatosság és megszakítottság egyszerre érvényesülő erővonalai között vizsgálja. Avantgarde mint olyan soha nem létezett, ez a gyűjtőfogalom egymástól olykor na­ gyon elütő irányzatokat, csoportokat foglalt magába, ezért kívánatos, hogy az avantgarde-nak egy-egy adott időszakban (és irodalomban) feltűnő jelenségét iparkodjunk minél szabatosab­ ban, összetettebb módon leírni, majd sajátos jegyeit összetett, bonyolult változataikban meg­ határozni. Erre pedig azért van nagy szükség, mert a 20. századi irodalomban e mozgalom kö­ ré szövődött a legszínesebb legendárium: a kihívó lázadás, az esztétika törvényeinek szétrobbantása, a csoportos fellépést követő hangos botránysikerek sorozata az avantgarde-othoszszú időre kivonta a tárgyilagos megfigyelés köréből, és ebben a közhangulatban a mozgalom sodrában keletkezett műveknek nem olvasói, hanem elszánt hívei és nem kevésbé elszánt el­ lenzői támadtak. Az avantgarde immár az irodalomtörténet része, s bár újrafelfedezése vitá­ kat, indulatokat kavart, el kell kezdeni mostmár az avantgarde művek olvasását, hogy megír­ hassuk, kellő távlatból, az avantgarde történetét. Az irodalomtörténetre kettős feladat hárul, és egyik elől sem térhet ki. Fel kell térképezni az avantgarde mozgalom irányait, csoportjait - önmagában és összefüggésben a kor más 347 �palócföld 94/4 áramlataival (ebből a hatalmas munkából eddig Bori Imre végezte el a legtöbbet). Ez a törté­ neti szempontú áttekintés sem térhet ki az értékelő megállapítások elől, célját téveszti azon­ ban, ha vizsgálódását előzetesen tételezett esztétikai értékítéletek irányítják és ezek szabják meg a mozgalom egészének szemléltetését, hiszen egy több elemből összetevődő és bonyolult egészet alkotó irodalmi korszak irányzatcsoportja s ezen belül valamely stílustörténeti jelen­ sége - amilyennek az avantgarde-ot is tekinthetjük - nem föltétlenül, kizárólagosan több, ér­ tékesebb az előtte vagy vele párhuzamosan, esetleg utána következő és hasonlóan összetett másik irodalomtörténeti képződménynél. Ennek az eljárásnak akkor válik eredménye kivált­ képp ingataggá, ha az értékítélet alapja néhány esztétikai általánosság. Nálunk egymás után lépett fel, majd egy-másfél évtizedig egymás mellett élt a Nyugat képviselte modernség és avantgardizmus, s ha akár egyiket, akár másikat értékesebbnek, korszerűbbnek állítjuk meglehet, hogy az irodalomtörténeti anyag felett lebegő tételezett általánosságok jegyében terméketlen értékrend-viták zsilipjeit nyitjuk fel. Az avantgarde irányzatai nagyon valóságos, konkrét irodalmi képződmények, ám maguk a különböző izmusok is meglehetősen általános, tág kereteket jelölnek. Az irányzatokat egyesítő avantgarde meg különösen általános jelen­ tésű műszó; történetileg konkrét jelenségeket egybefoglaló absztrakt fogalom. Éppen úgy, ahogyan a modernség is az. Ezeknek a részint irodalomtörténeti, részint pedig iroda­ lomelméleti tartalmakat hordozó absztrakcióknak értékrangsorba állítása vezethet kétséges eredményhez is. Legalábbis mindaddig, amíg a deduktív irányát nem egészíti ki az induktív irányú vizsgálódás. Eddig jobbára az avantgarde mozgalom rendkívül időszerű és nélkülözhetetlen deduktív irányú áttekintése, feltárása történt meg. Így igen hasznosnak bizonyult a történeti-szocioló­ giai megközelítés: a mozgalomalapítás, folyóirat-szervezés, programadás körülményeinek a tisztázása. Az avantgarde-ot a csoportos fellépés, az iskolateremtés, a manifesztumok kibo­ csátása, a radikális programok közzététele kezdettől megkülönböztető jegyekkel ruházta fel; története az olasz futuristák kiáltványától a szűrrealisták manifesztumáig az egymást követő programok szövegéből is kiolvasható. Az izmusok kezdettől végig harcban álltak a hagyomány nyal, a közvetlen elődökkel, a jelen intézményeivel, értékrendszerével - és még annyi mással -; a szakítást, tagadást, lázadást írták zászlóikra. Az irodalom fejlődését erőszakosan megtörő és a hagyománnyal új viszont teremtő irányzatok megalkották a saját intézményeiket s ezek létrehozásának körülményei, a más - nem avantgarde vagy épp avantgarde - csoportokkal folytatott vitáknak, ellentéteknek számbavétele és tüzetes leírása nemcsak hasznosnak, ha­ nem az avantgarde-ra vonatkozó feltáró munka alapvetésének bizonyult. Nem kevésbé lé­ nyegbevágó eredményeket hozott az avantgarde elméleteinek, programjainak, követeléseinek eszmetörténeti feldolgozása. Mindegyik irányzat érintette a bölcselet, esztétika, ideológia te­ rületét; megkísérelte felépíteni a maga külön esztétikájának elveit, kinyilvánította ilyen irá­ 348 �palócföld 94/4 nyú szándékait, s ha mást nem, legalább újszerűen ható életfilozófia megalkotását tűzte ki cé­ lul maga elé. Az izmusok mozgalma az elméletalkotásban kedzeményezően, vagy a kiáltvá­ nyok ellentmondást nem tűrő erőszakosságával lépett fel, és olyan alaposan megbolygatta az irodalomról való gondolkodás tartományát, hogy hatása máig érezhető. Végül a kifejezési esz­ közök használata kínált még az általánosítható következtetések számára nélkülözhetetlen anyagot, hiszen az izmusok - ha mindig nem is a kiáltványaikban hangoztatott elvek szerint - az irodalom formanyelvét, a kifejezés technikáját, a stílus egész rendszerét is átalakították. Ezen a ponton lehetne a jobbára deduktív irányú irodalomtörténeti rendszerezést az in­ duktív kiindulású elemzéssel összekapcsolni. Az irodalomtörténet egyszersmind iroda­ lomkritika is: nemcsak a nagy összefüggéseket igyekszik eredeti helyzetükben visszaállítani, hanem a műveket, életpályákat egyúttal mérlegre is helyezi, kritikai vizsgálat tárgyává teszi. Az irodalomkritikai célzatú elemzés, noha nem vesztheti szem elől a történeti összefüggése­ ket, s méltányolóan tudomásul veheti az irányzatok történeti szerepét, érdemét, felszabadító hatását, nem elégedhetik meg azzal sem, hogy az egyes művet mintegy a mozgalom, irányzat egyenes lecsapódásának tekintse. A két megközelítési mód között kölcsönösség áll fenn, s egyúttal azt hangsúlyozzuk, hogy el kellene kezdeni az avantgarde körében fogant művek tü­ zetes olvasását, irodalomkritikai szempontú vizsgálatát. A művek felől indulva is el lehet jutni az általános képhez, és nagyon valószínű, hogy ezzel a módszerrel némely esetben másféle eredményekre jutnánk, mint a deduktív módszerrel, amely teljesen soha nem tudja magát kö­ zömbösíteni az avantgarde önszemléletéből érkező erős hatástól. Az avantgarde-kutatásnak ez a soron lévő - második - feladata, s ha kitérünk előle, szembenézhetünk avval a veszéllyel, hogy új legendáriumot költünk a régi mellé. Az nem tárgya a vitának, hogy az avantgarde értékteremtő mozgalom vagy sem. A válasz: egyértelmű igen, melyet minden megszorítás nélül jelenthetünk ki; a magyar irodalmi avant­ garde mozgalmának felszabadító hatása, az irodalom szemléletmódját, formanyelvét megter­ mékenyítő ösztönzése - oly nyilvánvaló tény, hogy rövid lélegzetű hozzászólásban elegendő csupán utalni rá. Érdemes azonban egyetlen megjegyzés erejéig az avantgarde másik - mos­ tanában ritkán emlegetett - oldalával is foglalkozni. Az avantgarde irányzatai - ahogy Breton írja - különböző módon, de egyforma hevességgel vettek részt a realista szemléletmód perének tárgyalásán. Keresték a gyökeresen új kifejezésmódokat, kitágították a műfajok határait, a hagyománytól elütő szemléletet, stílust honosítottak meg. Ám nemcsak ez az iroda­ lomtörténeti értékű cselekedet tartozik hozzá a mozgalom történetéhez, hanem az irodalom közlésjellegének összezsugorítása, kétségbe vonása, szélsőséges esetekben a megszűntetése is. Az avantgarde irányzatainak alkotói módszere teret enged, sőt helyenként kihívóan követeli is a közlésjelleg átalakítását, és egyedüli mércének az alkotói személyiség pillanatnyilag érvé­ nyes kivetítését ismeri el. Az avantgarde egész története folyamán mindig érintkezett a rom­ 349 �palócföld 94/4 bolásnak, szűkítésnek, elvonatkoztatásnak azzal a nemével, mely a művészi alkotást nemcsak hagyományos megjelenési módjában tekinti fölöslegesnek, hanem mint olyat kérdőjelezi meg, ítéli elvetendőnek és merőben mással - közlésre csekély mértékben alkalmas szövegek­ kel helyettesíti. Az avantgarde irányzatai át-átlendülnek a művészet határain túlra vagy pe­ dig, igen logikusan, be sem lépnek a területére. Az efféle kísérlet az avantgarde történetében is inkább kivételes és nem általánosan elterjedt jelenségnek tekinthető. Az viszont széleskö­ rűen jellemző ténye az izmusoknak, hogy az irodalom ábrázoló és kifejező funkcióját, miköz­ ben új stílust akarnak létrehozni, tágítás helyett gyakran szűkítik. Az irodalomhoz hozzátar­ tozik a tárgyábrázolás, a jelentéstartalom közvetítése - amennyiben elfogadható, hogy az iro­ dalom anyaga, a nyelv, az emberi érintkezés eszköze. Az életszerű valóságábrázoló művet épp­ úgy mint a legegyénibb módon önkifejező alkotást az emberi tudat alkotja; s a nyelv nemcsak az irodalomban, hanem azon kívül is kapcsolatban áll a létezéssel, az emberrel, a valósággal, létezésének értelme, hogy elválaszthatatlan tőle a közlés, a továbbítás, a kapcsolatteremtés funkciója. Közhely, hogy az irodalom, a költészet nyelve nem azonos a köznapi beszéddel. Ja­ cobson megállapítása szerint a köznapi beszédben a referencia uralkodik, a nyelvi jelek a jel­ rendszeren kívüli valóságra vontkoznak, ezzel szemben a költői nyelvhasználatban a szöveg a fontos, mely önmagára irányítja a figyelmet, és ezzel a kontextus szerepét erősen csökkenti. Mindez azonban - tehetjük hozzá - nem vonja talán kétségbe, hogy nyelv és világ, message és referencia között létezik kapcsolat, összefüggés, egymásra vonatkozás. A nehézség annak meghatározásában rejlik, hogy az írói mű milyen mértékig távolodhat el a referenciális köznapi nyelvtől, ami ezúttal persze nemcsak nyelvet, hanem befogadást, megértést is jelent. Hol húzódik a határ, mely a kétféle közlést elválasztja egymástól? Tu­ dunk-e erre a kérdésre csak megközelítő érvényességgel is válaszolni? Néhány szélsőséges esetben a válaszadás elé nem tornyosulnak áthághatatlan akadályok. Egy-egy dadaista vagy szürrealista szöveg olvastán bízvást beszélhetünk negatív közlésről, amikoris a szöveg létreho­ zója teljesen kikapcsolja a referenciát, megszakítja az információt, irodalmi alkotás címén betű-, szótöredék-, szó-, jelhalmazt állít elő. Az efféle jelhalmazok tetszés szerinti mennyiség­ ben készíthetők, ideig-óráig hatáskeltőek lehetnek, egy-egy példányuk antológiába is bekerül­ het - mégis inkább gesztusnak, életmegnyilvánulásnak, semmint irodalmi alkotásnak tekint­ hetők. Tovább menve az is bizonyos, hogy bármily erősen próbálunk magára a szövegre figyel­ ni, a megszokott nyelvi normáktól, tapasztalatainktól, világról szerzett ismereteinktől nem függetleníthetjük magunkat teljesen, mert erre egyszerűen képtelenek vagyunk. S épp ezért, saját belső ellenőrzésünk nyomására, figyelmeztetésére hallgatva és legalábbis a magunk szá­ mára, megállapíthatjuk, hogy az író hol szakad el a költészetben engedélyezett szabadság gya­ korlása közben tapasztalati világunktól, és tűnik el szemünk elől a nyelvi kaland hományos út­ vesztőiben. Bár a művek olvasásakor egyéni tapasztalatainkat soha nem kapcsolhatjuk ki tel- 350 �palócföld 94/4 jesen - legfeljebb hallgathatunk róluk - nem alkothatjuk meg belőlük a megértés ismérvét is, mert akkor elméletileg megalapozatlan módon járnánk el. Ha a kétféle közlés között nem tudjuk is az elméletileg elfogadható módon alátámasztott hatást meghúzni, annyit a tapasztalati kritika mérlegelése nyomán mondhatunk, hogy a ma­ gyar avantgarde-ot az irodalom jelentéstartományának kitágítása, de csökkentése, összeszű­ kítése is jellemzi. S ezt azért kell nyomatékosan szóvá tenni, mert ez az összeszűkítés nem csu­ pán az irodalom közlésjellegének elméleti érdekű kérdéseit érinti, hanem úgyszólván merő­ ben gyakorlatiakat: az irodalomtörténeti leírás körébe vágó gondokra hívja fel a figyelmün­ ket. A magyar avantgarde-nak nagyobb az új utakat, lehetőségeket nyitó jelentősége és kisebb a mű-teremtő képessége. A mozgalom több volt a hátrahagyott műveknél. A programok, az esztétikai elvek újrafogalmazási szándékából eredő ösztönzések, az európai aktualitásra ab­ lakot nyitó folyóiratok serkentően hatottak az irodalom szemléletmódjára - máig ható erővel. Ugyanez csupán az avantgarde körében tevékenykedő legjelentősebb írókról mondható el. Be­ látjuk természetesen, hogy egy irányzatot nem dilettánsai, hanem teremtő alkotói minősíte­ nek, ám ennek az irodalomtörténeti alapigazságnak az ismerete nem cáfolja, hanem megerő­ síti az avantgarde sajátos kettéhasadásának tényét, mert nem azt állítjuk, hogy nem mind arany, ami avantgarde, hanem azt, hogy a teremtő avantgarde irányzatok árnyékában meg­ született az avantgarde sematizmus. Az aktivizmustól a szürrealizmusig mindegyik irányzat az általánosságok, elvontságok körében mozgott, s az elvont kifejezésmóddal viszonylagköny nyű visszaélni, mert azokat a közvetítő fokozatokat számolja fel, mely a műalkotásban az em­ ber és a világ sokrétű kapcsolatát érzékelteti. Az aktivizmus leggyakrabban használt motívu­ mai - mint a végtelenbe derülő ember, a kollektív individuum; a nagyváros, a technika világa; a tömeg látványa, az erő érzete stb. - szimultán, szineztéziás, harsogó, dinamikus stílusban, egyszersmind vértelen jelképek formájában elevenültek meg. Ez a jelképesség éppúgy szűkí­ tette, sematizálta a művek közlésszintjét, mint másfelől a szürrealizmus elmosódott képrend­ szere, irracionális ráhallása, paradoxonokat csillogtató stílusa. Az avantgarde irányzatainak alkotó módszere a teremtő kísérletezéssel egyidejűen teret nyitott a tömeges méretű utánzás­ nak, s a valóban úttörő érdemű művek uszályában soha nem látott méretű epigon-irodalmat hívott életre. Ezért napjaink avantgarde-kutatásának egyik legidőszerűbb feladata az, hogy a történeti áttekintés, a nagy vonalak felvázolása után elkezdődjék a művek mérlegelése, a moz­ galom irodalomkritikai módszerű vizsgálata. 351 ��Somlósi Lajos : PANTACLES DE SALOMON �palócföld 94/4 Ungváry Rudolf Newerm ore1 Elbeszélő tanulmány 2 Hogy is... hogy is volt....? Rudolf U. akkor már több mint két hónapja tartózkodott engedéllyel nyugaton. A mámor­ ra hasonlító lelkiállapota3 nem múlt el, s ami ezzel együtt járt: kiélezettebben érzékelte a szí­ neket és a szagokat, mint Magyarországon. Svájcban néhány hetet gyárban dolgozott, hogy valami pénze legyen. Onnan írt levelet Nagy Pálnak, hogy szeretné meglátogatni. Bázelból érkezett az éjjeli vonaton. Amúgy sem mély alvásából föl-fölriadt, valahányszor a vonat megállt, és a peronlámpák derengő sárga fényével megvilágított állomásokon a térkép­ ről ismert francia városok dallamos nevét kezdték ismételgetni a hangszórók. Azon a reggelen az Azori szigetek barometrikus minimuma alig változtatta a helyét, a kontinens fölött hetek óta a magasabb légnyomás uralkodott, és az Urál fölötti maximum még nem kezdett hátrálni a tengeri levegő nyomása elől, hogy elkezdődjék a ködösebb, őszi időjárás és a lassú, szemerkélő eső, mely Rudolf U. hazatérésekor majd beköszöntött. Egyszóval és egyszerűen, ugyanúgy, ahogy azt már valaki4 egy regény elején fél évszázaddal korábban megírta: közönséges nyári nap volt, amikor reggel megérkezett Párizsba. Kilépve a pályaudvarról, zsúfoltnak és áttekinthetetlennek látszó város fogadta, nehezen tájékozódott. Anyjának koragyerekkori francialeckéi keltek életre az agyában s a bűntudat, hogy mégse tanult meg franciául. Hiába nézegette már gyerekkorától kezdve a szülei által még a háború előtt vásárolt Párizs-térképet, néhány nap eltelt, míg a főútvonalak viszonylag egy­ szerű hálózatának ismeretében rendezni tudta az érzéki benyomásait. Franciaországban egyébként is nehezebb dolga volt, mint Ausztriában, Svájcban vagy Né1. Poe , Edgar Allan: A holló 2. Mann, Thomas. A Buddenbrock-ház. 3. Ungváry, Rudolf. Anschwellende Freiheit. In: Kursbuch., Nr. 116., 1994. jún. - 4 7 -6 7 p. [magyarul: Ungváry Rudolf. Erősödő szabadság. In: Nappali ház, 1994. 1.sz. - 3-13.o.] 4. Musil, Robert: A tulajdonságok nélküli ember 354 �palócföld 94/4 metországban. Ismeretlen meghittséget érzett, melyet csak sejthetett, de közvetlenül nem él­ hetett át, hiába volt ott fizikailag. Amíg németül beszélhetett, ha csak pillanatokra is, de elfog­ hatta az érzés, hogy hazaérkezett gyermekkora és a szabadság álomvilágába, ahol anyjának nyelvét beszélték. Ünnepként élhette át, hogy otthon lehet, akárcsak Magyarországon, de ah­ hoz mégsem hasonlíthatón, mert annak határán tányérsapkás, fegyveres katonák őrzik kétol­ dalt a peronon egymástól 5-10 méterre felállva a vonatot, és útlevelét meg csomagjait gondo­ san átvizsgálják. Ő pedig hazatérése után megint - szinte már ösztönből - ahhoz tarthatja ma­ gát, hogy gyűlöletét hazája politikai rendszere iránt gondosan elrejtse.5 Holott Párizs Budapestre emlékeztette. Szürkébb volt, mint a svájci vagy német városok, az emberek viselkedése fesztelenebb, jobban hasonlított arra, amit Magyarországon megszo­ kott. Mégis, állandóan érezte, hogy a német nyelvterületet elhagyva láthatatlan határon lépett át, és akármilyen csodálatos volt, nem tudott már mindent felfogni abból, amit tapasztalt, és nemcsak azért, mert nem értette annyira a nyelvet. A második vagy harmadik napon kerített sort a látogatásra. Nagy Pál elég messze lakott a macskaköves, régies Rue de Clichytől, ahol barátainál megszállt. Estébe hajlott, amikor kiért a betonelemekből épült lakótelepi városrészbe, és megtalálta az utcát meg a lakást. Csak évtizedekkel később, véletlenül derül ki, hogy nyolc évvel e látogatást megelőzően egyszer már találkozniok kellett. Egy ködös novemberi reggelen, két nappal azelőtt, hogy a szovjet páncélos ék a hajnali sötétségben tűz alá vette a vidéki magyar város egyetemének épületeit,6 egyikük bement abba a terembe, amely előtt a másik állt. Az Észak- és Kelet-Ma­ gyarországi Nemzeti Tanács tartotta alakuló ülését 1956. november 2-án. Erről a napról ak­ 5. Ungváry Rudolf: id. mű. 6. "A kora hajnali órákban a rádidólehallgatók jelentik a Diákparlament ügyeletes vezetőjének a szovjet csapatok Magyarországi beavatkozását. Liptai százados figyel­ meztetni akarja a diákszállókban alvó hallgatókat... Ketten indulnak el a tanulmányi épületből, még sötét éjszaka van. A néhány száz méteres út a puszta térségen kihalt, de a négyes diákszállót már golyózáporban érik el. A dél felől Hejőcsaba falun át érkező motorizált szovjet egység páncélosai már akkor elérték az erőművet. Az első diákszál­ ló előtti térség szélén elhelyezett őrség csak annyit lát, hogy a sötétben homályos alak­ zatok közelednek, akik a felszólításukra nem válaszolnak. Figyelmeztetésül a levegő­ be lőnek és parancs szerint azonnal visszavonulnak. Az oroszok - feltehetően támadás­ nak vélve a lövéseket - azonnal tűzzel válaszolnak és lőni kezdik a hozzájuk legköze­ lebb eső I. diákszállót. Erre az ottani őrség kezdi viszonozni a tüzet, amibe hamarosan belekapcsolódnak a szobákban felriadó hallgatók, akik az ablakokból lőnek ki mind­ addig, amíg a harckocsiágyúk be nem avatkoznak a küzdelembe... [Ungváry Rudolf: Utána néma csönd. A miskolci egyetem 1956-os diákparlamentjének krónikája. - Budapest: TIB; 1956-os intézet, 1991. - 244.o. ff. 136-146.0.] 355 �palócföld 94/4 kor még nem tudták, hogy a forradalom utolsó előtti napja lesz. Nagy Pál az egri főiskola kép­ viselőjeként érkezett autóval; vele volt egy államigazgatási hivatalnok - akkor éppen a Heves megyei nemzeti tanács küldötte - és az egri munkástanácsot képviselő sofőr. Az aulán kellett keresztül menniök, hogy az ülésterembe jussanak. Rudolf U. azokban a percekben többedmagával a forradalmi hírszolgálat bejárata előtt tartózkodott. Talán látták is egymást, de a hoszszú távú emlékezet egyikükben sem őrizte meg a másikat.7 Az ajtóban alacsony, szikár férfi fogadta, abból a fajtából, amelyik feltehetően sokáig lát­ szik majd fiatalnak. Nemcsak a mozgásában, hanem a hangjában és a beszédmódjában is volt valami takarékosság. Rövid haja, szürke szeme és egyszerű öltözéke is ezzel volt összhangban. Az első benyomás alapján egyaránt lehetett ravasz hivatalnok, szorgos szakmunkás, vagy a nyugati magyar irodalom egyik folyóiratának szerkesztője. Akik azon az egykori novemberi napon vele voltak, hónapokkal később a bírói ítéletre vár­ tak a megyei börtön celláiban. Akkorra a legtöbbjük ezerszer megbánta már, hogy belekeve­ redtek a forradalomba, s mindent elkövetett a kihallgatások közben és a bíróság előtt, hogy ki­ derüljön: a lehető legjelentéktelenebb szerepet játszott az eseményekben, s csak valami fatá­ lis véletlen okozta, hogy jelen voltt azon az alakuló ülésen.8 Nagy Pál már nem volt köztük. November vége felé átlépte a nyugati határt. Akkor már az utolsó puskalövések is elhangzot­ 7. "Az ülésen kb. 17 fő volt jelen, többek között Hevesből Korompai, egy egyete­ mista és a gépkocsivezető." [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bű­ nügyben, 1957. aug. 17/18. - 7.o.) "...az Egri Városi Forradalmi Tanács egyik vezetője... közölte velem, hogy nem jön, hanem maga helyett Nagy Pál MEFESZ vezetőjét küldi, aki a miskolci helyzetet ismeri, őnála lesznek a meghízó levelek. Szabó Tamás sofőrr elmegyünk... aki szintén tagja volt a forradalmi bizottságnak. 1956. november 2-án 7 óra 30 perckor indultunk el Egerből Pobjeda személygépkocsival, s kb. délelőtt 10 óra körül érkeztünk Miskolcra, az Egye­ temvárosba... Amikor megérkeztünk, kaptunk teát és zsíroskenyeret. Nagy Pállal keres­ tük, hogy hol lesz az értekezlet, úgy nézett ki, hogy a tanári klubban volt. Még nem érkez­ tek meg minden megyéből, - míg a gyülekezés tartott, addig beszélgettünk. [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bű­ nügyben, 1957 aug. 17/18. - 7., 18-19.o.] 8. "Én egyetértettem sajnos vele, hogy a Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot... megala­ kítsuk." "Nógrádból volt egy diák, aki hozzászólásában támogatta, hogy egységesen kell szervezni." "Fekete Simon volt a vezető mindenben... sajnos, akkor az ő utasításait végrehaj­ tottuk mindannyian. Ő csak mint egy utolsó éves hallgató volt, de sajnos úgy nézett ki, hogy még a tanárok is hozzáfordultak egyes dolgokban..." 356 �palócföld 94/4 tak, s legfeljebb a teherpályaudvarok környékén szólalt meg éjszakánként egy-egy rövidsorozat, hogy a veszteglő vagonok tartalmától tartsa távol a fosztogatókat. A félhomályban egymással szemben ültek, egyikük az ágyon, látogatója pedig egy széken, vagy fordítva. Később kis lámpát gyújtottak és az irodalomról, a külföldön élésről, a Magyar Műhely szerkesztéséről, a nyomdai előállításról beszélgettek. Nekik akkor, e beszélgetés ide­ jén természetes volt, hogy Magyarországon ilyen lapot lehetetlen kiadni, ezért erről a lehetet­ lenről nem is mondtak semmit. Akik annak az alakuló ülésnek a résztvevői közül Magyarországon maradtak, nagyrészt azért nem mentek el, mert nem tudták igazán elképzelni, mi fog néhány hónap múlva követ­ kezni. Hogyan őrlődik fel a helyreállított hatalom árnyékában a fegyveres ellenállás után a ci­ vil ellenkezés is, hogy végül a lélek ellenállása is jórészt megtörjön vagy a tudat leghátsó szeg­ letébe húzódjék. A Nemzeti Tanács tagjai egy ideig folytatták polgári tevékenységüket: ki ta­ nított az egyetemen, ki pedig tanult, aki pedig hivatalnok volt, ott folytatta az irodákban, ahol "Elnök kérdésére: Sajnos, akkor úgy néztem a helyzetet, most át tudom gondolni az egészet. Azt gondoltam, hogy azok a célkitűzések, melyeket az akkori korm ány k itű ­ zött, hogy mind helyesek, s úgy gondoltam, hogy a munkásosztály érdekét szolgál já k .” ”...Én magam csodálkozva néztem az egész dolgot eleinte, mert azt határozottan me­ rem állítani, hogy az egyetemi ifjúságnak semmi oka és joga nem volt abban, hogy egy ilyen dolgot kezdeményezzen. Ők olyan oktatást kapnak, am it mi sohasem kaptunk meg... és a tanársegédekhez m ajdnem térdencsúszva m entünk, míg tanácsot adtak, míg ők minden segítséget m egkapnak tőlünk.” "Hogy ezekbe a dolgokba bekapcsolódtam, azért nagyon bűnösnek érzem m agam .” "Most m ár 1957. év közepén látjuk, hogy nem volt helyes a bekapcsolódásunk, de a k k o r a forradalom idején, a nagy viharban helyesnek láttuk a cselekedetünket. A ha­ tározat egyik pontjában volt szó arról, hogy ellene vagyunk minden kapitalista restau­ rációnak." "Azt gondoltuk, ha segítjük Nagy Imre korm ányát, akkor segítjük a népi dem okrá­ cia m egtartását." "Mi csupán javaslatot hozó szervnek képzeltük a Nemzeti Tanácsot." [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bűnügy­ ben, 1957. aug. 17/18. - 7., 10., 23., 24.o.] [Az idézett részleteket többnyire különböző vádlottaktól származnak.] "Enyhítő körülm ényként értékelte a bíróság valam ennyi vádlott ténybeli beisme­ rését, társadalm i megbánást tanúsító m agatartását, az ellenforradalom előtt és után végzett jó m unkájukat, mellyel igyekeztek az elkövetett hibákat k ijavítani. Az első és m ásodrendű vádlottaknál külön, hogy a nemzeti tanács m egalakulása után, bár egy nap rendelkezésükre állt, nem tettek semmiféle intézkedést." [A miskolci megyei bíróság ítélete, 1957. aug. 29. -12.o.] 357 �palócföld 94/4 a forradalom előtt abbahagyta. Magáról az ülésről talán azt gondolták, feledésbe is merül: hisz milyen jelentősége lehet valaminek, ami csak fél napig tartott?9 Lehet, hogy amikor megpillanatotta Nagy Pált a párizsi lakás kinyíló ajtajában, valami mégis emlékezett benne? Azért érezte úgy, mintha valami gyökeret látna a sötétben, valami feketeséget az emberi alak helyén, amely valahonnan jön, nem fenyegetőt, de felfoghatatlant? A nem-emlék képét, amely az emlék egyik fajtája? Melyet nem a részletek határoznak meg, nem a tekintet, a haj, vagy az erős, rövid fülek, hanem az alakvonal egészének sejtelme? Arca beszéd közben nem változott, talán szerénységet fejezett ki, talán valami távolságtar­ tást. De mindabból, amiről beszélt, nem következett semmi tartózkodás: szavaival nem zárt le további gondolatmeneteket, s kérdésekre közlékenynek mutatkozott. A szájnyílás belsejéből indított hangja miatt tűnhetett úgy, mintha a fej egésze szólalna meg. Ez az inkább határozott, mint kemény hang olyan emberről árulkodott, aki a számára legfontosabb dolgokat eldöntötte már, s nem érzi szükségét annak, hogy ezekről beszéljen. Hét évvel e látogatás előtt Nagy Pál már Franciaországban élt. Se akkor, se a látogatás pil­ lanatában, és még néhány évtizedig semmit sem tudott s nem tud majd arról, hogy neve Ma­ gyarországon időnként elhangzott a kihallgatásokon, nyomozók kérdezgetnek róla röviden, 9. "Mind a négy terhelt tényben beismerte a bűncselekmény elkövetését, bűnösnek azonban egyedül Mihala Ferenc érezte magát. Darin Sándor, dr. Korompai János [a Nagy Pállal együtt érkezett Heves megyei küldött] és Jankovics Lajos a Nemzeti Ta­ nács megalakításával kapcsolatos tevékenységük miatt még ügyészi kihallgatásuk al­ kalmával sem ismerték el bűnösségüket. ...A fentiek alapján... [nevezetteket] vádolom... a népidemokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének és vezetésének bűntettével. ...a nevezettek 1956. november 2-án az északi és keleti megyék küldötteivel együtt megalakították az Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot, amely... a helyi kormány szerepét lett volna hivatva betölteni és mint ilyen az ellenforradalom 'vívm ányait’ továbbfejleszteni, azonban ebben megakadályozta őket az 1 9 5 6 . no­ vember 4-én... bevonuló szovjet hadsereg." [Borsod megyei ügyészség vádirata, 0076/1957, 1957.aug.l 3.] "A bíróság... azt a jogi következtetést vonja le, hogy vádlottak, bár ellenforradalmi követeléssel léptek fel, amely az ellenforradalom célkitűzéseit segítette elő, azonban még ebben az időben nem volt szándékuk külön kormányt alakítani, a működésük in­ kább a különböző forradalmi bizottságok egybehangolása, irányítása volt... Közvet­ len veszélyt jelentett többek között a semlegesség követelése, a szovjet csapatok kivo­ násának követelése, a többpártrendszerrel kapcsolatos állásfoglalás, a választások megtartásának követelése, a kormányban levő kompromittált (kommunista, nem szakember) miniszterek eltávolításának követelése." [A miskolci megyei bíróság ítélete, 1957. aug. 29. 9-10.O.] 358 �palócföld 94/4 azonosítják a vallomásokat akkori adataikkal, majd napirendre térnek fölötte, mert nyilván­ valóvá válik, hogy kikerült abból a körből, amelyen belül előbb-utóbb utolérhetnék. Bizonyára megpróbálkoztak vele, míg feladták, s valamelyik akta végére odakerült a bejegyzés: "az or­ szágot engedély nélkül elhagyta", vagy egyszerűen csak "disszidált". Csak sárguló kihallgatási jegyzőkönyvek és ítéletgépiratok őrzik majd a nyomát annak, hogy egy ideig szerepet játszott más emberek életében, noha távol volt tőlük. Ő maga semmit sem tudott arról, hogy ő maga kettő volt, nem egy: az egyik, aki most itt van, ebben a szobában és a látogatót fogadja, és a má­ sik, ami lehetett volna, ha nem ment volna el. Elég sokáig beszélgettek. Nagy Pál idővel oldottabb lett. Amikor érvelt, ujjával, mintegy vo­ natkoztatási pontot keresve, olykor megérintette az arcát, egész közel az orrtövéhez, majd ezt az ujját gyors mozdulattal függőlegesre fölegyenesítve eltolta magától, mintegy egész enyhén felfelé mutatva,így adva időnként nyomatékot a szavainak. Az ilyen pillanatokban szinte bohókás volt, akármilyen komolynak is látszott, s akármilyen komoly dologról is volt szó. Talán ezzel függött össze, hogy később is, egész életében örömét lelte a legvadabb irodalmi irányzatokban és olyan művészeknek adott teret, akik előszeretettel csináltak bohócot mindenből, ami szent és sérthetet­ len. Viszonylag kicsi feje okozta, hogy ha elmosolyodott, szája szinte a füléig ért; talán azért is, mert erősen felfelé húzta a szájszegletét. Még alig észrevehetőek a szarkalábak a szeme sarkán, melyek később, az ilyen mosolyok alkalmával erőteljesen érvényre jutnak. Akik hét évvel ezelőtt a nyomozóknak meg a bíráknak a nevét emlegették, védekeztek. Ab­ ban reménykedtek, hogy aki elment, annak már nem árthatnak, s amit lehetett, rákentek.10 Minden árnyalatnak, a legkisebb részletnek jelentősége volt - hónapokat és éveket jelentett az 10. ” Az egri küldöttek nevében Nagy Pál MEFESZ vezető is hozzászólt, aki hangsú­ lyozta, hogy nem időszerű még a pártok közötti versengés, most összefogásra van szük­ ség, s majd a forradalom végső győzelme után kell a pártok kérdését tisztázni.,, "Az egri küldöttek nevében én írtam alá a határozatot, valamint 1 példányt a ké­ sőbb előkerülő Nagy pál vett magához." [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bű­ nügyben, 1957. aug. 17/18. - 22.,23.o.] "A [Nemzeti Tanács] határozatának meghozatala után a határozatban foglaltak végrehajtására az I.r. és a ll.r. vándottak nem tettek semmit. A III.r. vádlott, valamint a IV.r. vádlott, amikor az értekezletről haza mentek, az értekezlet lefolyásáról nem számoltak be. Egerben például az értekezleten résztvevő Nagy Pál Számolt be. A III.r. vádlott az értekezletről csupán egyes személyekkel beszélt, a IV.r. vádlott sem számolt be az értekezletről, hanem Szolnokon Kocsár József tanársegéd ismertette a határozat tartalmát és a gyűlés lefolyását. A bíróság a fenti tényállást a vádlottak beismerő vallomása, a tárgyaláson kihallga­ tott tanúk vallomása, a tárgyaláson ismertetett okirat alapján állapította meg és vette bizonyítottnak." [A miskolci megyei bíróság ítélete, 1957.aug.29. - 9 - l 0 .o.] 359 �palócföld 94/4 ítélet megállapításakor. Hogy ki miről kiknek mit beszélt! Az életükért harcoltak, azért az idő­ ért, hogy mennyit tölthetnek majd újra szabadlábon, ha egyszer letelt a rájuk mért idő. Átvet­ ték a hivatalos szóhasználatot, vádlottként maguk is ellenforradalomról beszéltek, egyesek talán még azt is komolyan gondolták, hogy megtévedtek, és talán még olyanok is lehettek kö­ zülünk, akik elhitték, hogy bűncselekményt követtek cl: hogy valamiről, valakiknek valamit mondtak! Hogy valahol, valamilyen ügyben valakikkel összejöttek! Hogy akkor azt, úgy és azért gondolták! Sőt, hogy meg is tették!11 Hét évvel ezelőtt látogatója, Rudolf U. remegve várta a következő ütést a kihallgatás közben, mert nem ismert el valamit, amit el kellett volna ismernie. Az orrából kifolyó vér a már jóval előbb elkezdődött sírásának taknyával keveredett. A nyomozó asztalával szem­ közt ülve egy bérház udvarára és függőfolyosóira látott ki az ablakból, melynek a civilru­ hás kihallgató tiszt háttal ült. Valószínűtlen látvány volt, hogy miközben ott, a messzeség­ ben egy nő áthajol a gang korlátján és minden jel szerint beszélget valakivel a többemele­ tes bérház nem látható udvarán, a nyomozó újra feláll az asztal mellől, közeledni kezd megint hozzá, és az, aki a széken ül, az újabb ütés előtt még pontosan látja, amint a gang korlátján áthajoló nő éppen integetni kezd, ő pedig a széken megpróbálja az arca elé emel­ ni a kezét. Hét évvel ezután az emigráns irodalmi folyóirat szerkesztője és Rudolf U. lassan befe­ jezték a beszélgetést, anélkül hogy mindezek az emlékek szóbakerültek volna. Több évti­ zednek kellett eltelnie, míg a világ Magyarországon megváltozott, és hogy néhány évvel a változás után Nagy Pál megtudja, milyen iratokon szerepelt a neve és találgathasson, mi lehetett volna még a sorsa. Most, azon a nyári napon már éjfél felé járt, amikor elbúcsúz­ tak, és csak évtizedek múlva látják egymást újra. Meleg volt, alig jártak az utcán, miközben Rudolf U. a Rue de Clichy felé baktatott. És né­ hány hét után visszatér abba az országba, ahol megverték. Visszaemlékezve meglepőnek talál­ ta Nagy Pál viszonylag nagy szemgolyóját, ha véletlenül egész közelről, oldalról látta, am int elfordítja: nagy, húsos fehértest mozdult meg ilyenkor a szemhéj alatt. Meg azt, ahogy a szájával és olykor a mosolyával, fegyelmezetten beszélt. Bajusza m ár akkor is volt, rövid, függőlegesen lefelé álló szőrökkel, de még nem ősz. Szemüveget sem viselt még. 11. Lásd a 8. lábjegyzetet 360 �Molnár Vera Képvers �Csutak Magda: „EZER I NAND” - Részlet (grafit, vászon, fotográfiáit porcelán) �Gáyor Tibor: Nagy Palinak a „Palócföld”-be �Maurer Dóra : Szó-nyomok �Megyik János: Nagy Palinak szeretettel és barátsággal a 60-adikra (Bécs, 1994.VIII.7.) �Haász Ágnes : Ele k tro g ra fik a ��Abajkovics Péter : K é t o ld a l N a g y P á ln a k ��Székely Ákos: Nagy T-t Nagy P-nak! �Székely Ákos : Korcs Fluid Székely Ákos: Balassi Bálint, Petőfi és Nagy Pál találkozása (a végek dícsérete) �Bari Károly : Díszletek egy szinonímához I. �Bari Károly : Díszletek egy szinonimához II. �Simon László : N. P. �palócföld 94/4 hegedűs- mária magyar műhely nagy pál nyár mozdulatlan sasrepülés fiókák-szárnyai kinyúlnak föléd párizs fölé föléd ki választottál a próbatétel percében választottad a magad fölfedezését párizs fölfedezését magadban ki veszi vérét félelmeinknek ha hétfő hajnalban lemosod a civilizált ember fertőzete it ha koponyakertedben kinyíl nak a vadmentamezők és úgy riadsz föl a fekete tücsök rezgésére hogy szemedben még ott dong a sárga méhek paradicsomkertje ki veszi vérét félelmeinknek amikor a nyár mozdulatlan sasrepülés fekete sirály rózsaszín macska-fehér rák és felkavart szemedben örökös vendég izzik a gőgös város viszi amphora vállán fajtánk kincseit is hongrietude ki veszi akkor vérét félelmeinknek ha pedig látok harangot a nagy harangkészítő műhelyben az ólombe tűkkel megrakott műhelyben ha pedig látok ólombetűket táncoltatni akkorszólni fog a felkorbácsolt harang de ki veszi vérét félelmei n kn ek 375 �Tandori Dezső 7 vers Nagy Pálnak ��������palócföld 94/4 Lipcsey Emőke a korszerűség sajnos/szerencsére nem korszerűség vegyük elő kellékeinket - de mellőzzük a csámcsogást, köpködést, stb. és adjunk hálát Palival először Párizsban találkoztam, tizennyolc éves voltam, mikor hátizsákosan egy barátnőmmel lakására beállítottam, rendetlenség volt, könyvek, folyóiratok, papír mindenhol, az ágy lábai pedig téglából voltak, egy kávéházban üldögéltünk később, ahol Pali váratlanul megkérdezte, vajon nem foglalkozom-e írással. axiómák: a csurunga nem népi hangszer a csurunga nem nép-nemzeti a csurunga nem örökölhető egy kicsit mindannyian az ő köpönyege alól bújtunk ki; az ifjú és azóta a még ifjabb műhelyesek, lankadatlan ereje, önzetlensége megtart és követendő példát mutat, neve és a M.M. neve egymással szimbiózis­ ban élő fogalmak. 384 �palócföld 94/4 vegyük elő az írásvetítőt, videót és ássuk el a csurungát! késsel-villával étkezzünk, ne morzsáljunk. Nagy Pál a jelentésen túli jelentés téridőbeli megfogalmazásának új - és mégújabb lehetőségeit deríti fe l fejét nem dugja fanyalogva a homokba a kor csúfságai láttán, hanem a mát éli meg úgy, ahogy van, az ember számára ma adott lehetőségeket (például a technikát) használja ki maximálisan azért, mert előre tekint s nem hátra. szakadatlanul kísérletező és megújuló művész, ezért határokat fesze­ get és határtalan, legyen ez a magatartás mérvadó az elkövetke­ zendő évtizedek magyar irodalmában. térbeli és halmozott többszörösen összetett akárhogy is forgatja a közönség félrebeszél és kesztyűbe dudál látcsövét igazgatja feszeng a páholyban - ld. Nagy Pál: korszerűség/kortárs irodalom (Magyar Műhely, Párizs, 1978.) 385 �Tóth Gábor �Szöveg órainga-heréi kottázhatatlan ritmusban ütik az időt--------—fogaskerék-kerregéssel------------------------- étolajozottanmeredt semmittevéssel------- himbálja---------------félre veri ---------------------------------- harangot habcsókot hímvesszőt-harci színekkel díszített totemoszlop --------- elnyelvelt— (vermelt)—mélyen a föld alá— szájüregbe----- rángatózik— ----------- mell kasában csíkos darazsak rajzanak------------ el lepik fullánkjaikkal gyomorgörccsé keményítik a becsempész ett kakukkfiókát--------------------- háttérben kötelességüket látják el a herék (családi magazinfotó)------------- királynő csendben lepetéz ------------------- huszár üti futót a fekete­ fehér lapon-------------------- légiposta ----------------------------------rémképek a láthatáron----------------------- széthúzzák luftballonkabátaik-------------- és felszállnak derékra agga tott homokzsákjaik dobálva a mut(og)atók---------------------míg olvashatatlanná nem válnak a hátukra erősített számla pok ----------------------------------------------------------------------- Somogyi Gyula �Bohár András ����������Balogh N orbert: (szöveg)rontás �Balogh N orbert: Dialógus az erényről ����k ív á n j n e k i kellemes idő töltést és m on d d meg n e k i h o g y sz e r e n c s é je v a n az idő vel és k é r d e z d meg h o g y jól u t a z t a k - e s z é p v o lt - e az id e jü k e t t e k - e valam it nem k e lle tt-e s o k á ig v á r n i u k a r t ic s ó k a püré almás sü te m é n y lesz v a c s o r á r a (é s b u r g u n d i b o r) (részlet a szerző 1990-ben megjelent "DE TE KI " ? Y G A V című könyvéből, néhány apró változtatással) �palócföld 94/4 Horváth Elemér PEREGRINATIO Ha egy palócföldi és egy rábaközi Budapesten találkoznak és lesznek barátok, az termé­ szetes akkor is ha véletlen. Ha Párizsban történik ugyanaz, az történelem. Előbb-utóbb bizto­ san eljutottam volna Párizsba akkor is ha nincs Magyar Műhely, de akkor nem Határ Győző­ vel vitázom Bakucz Jóska kollázsain, hanem talán lefényképeztetem magamat az Eiffel-toronnyal a háttérben. Akkor biztosan nem kérem meg az újvidéki Ladik Katalin kezét a bemu­ tatkozáskor, hanem a Notre Dame köveit csodálom. Akkor nem Kemenes Géfin lófiáján gu­ rulunk a nevetéstől egy park füvén, hanem egy montmartre-i kávéház ablakából mustrálom a járdán hullámzó éji hölgyeket. Tehát, a Magyar Műhely, és nem kis mértékben Nagy Pál jó­ voltából, van nekem egy Párizsom, amely nem azonos mondjuk a düsseldorfi turistáéval vagy az amerikai üzletemberével. S ezért köszönettel tartozom, akkor is ha térben és időben távol vagyunk egymástól. Köszönettel a Magyar Műhelynek, köszönettel Nagy Palinak, aki most 60 éves. Ennek a köszönetnek a lényegét az alább, rövid versben rögzítettem papírra. Hadd kíván­ jak vele távoli barátomnak boldog születésnapot. p e r e g r i n a t i o együtt mentünk világgá valaha s ez ma is összeköt csupán mások a mechanizmusok te bemutatod Budapesten derridát aki melletted áll és mosolyog én elbeszélgetek New Yorkban az afrikai püspökkel aki meghalt 15 évszázaddal ezelőtt 404 �Major Kamill: Nagy Pál hatvan éves �palócföld 94/4 Határ Győző M ellébeszélgetés (Nagy Pálnak - hatvan utánra) Alciphron Nem múlik el nap, hogy atomfizikusaink valami új, egzotikus "részecskével" ne lepnék meg a világot. A kvarkok után a hadronok, a hadronok után a neutrinók, és így to­ vább. Százig meg sem állnak, holott nyilvánvaló, hogy csak ez a négy stabil részecske van, az elektron, a proton, a foton és a neutron. A többi, a kvarkoktól a kvantonig önmaga felvillanása csupán, amely azonnal visszahull. Hová? A semmibe. Olyik nem is töltés, csupán egy "mező" összeugrása az atom belső terében, de el se gondolom és már szétugrik. S ilyen fantom-statisz­ ták milliárdjainak, ilyen fantom-kóristák özönének aláomlása a multiverzum. Euphranor Ó igen: a mi kórusunk is, szakasztott ugyanígy. A hangpróbán el kellett za­ varni mind; de aztán, belépéskor, mintha a fejek erdejét a szentlélek szállta volna meg, túlhar­ sogták az orgonát és oly hajszálra pontosan intonáltak, hogy az angyalok se különbül. Alciphron Persze a kvantont csak habozva említem, mert sejtéseknél alig egyéb, ésde se elektronmikroszkópon nem látni, sem ahol a komputer kiadja, a helyén nem találni. Sejtegetése közben jutott eszembe, hogy nem is hatvan éve, van annak közel ezredéve is, hogy Al-Ashari bagdadi filozófus felállította a maga kvantumelméletét: ő az, aki először beszél "üres tér­ ről", amelyben egyforma atomok milliárdjai alkotják a mindenséget. Nála az idő is kvantu­ mokból áll és idő-kvantumonként, döccenve pereg- és száguld a múlás vektora szerint; sőt, az egyformaság atom-özönében a folyamatosság ismeretlen, és minden akcidencia a kvantumelv alapján, eseményelemek elemi mennyiségeit sorozva zökken át valamibe, amit mi tévesen és szimplifikatórikusan folytatásnak vélünk. 406 �palócföld 94/4 Euphranor Ó igen; és érzéseink is, alighanem. Sorozott elemi mennyiségek zökkenő kvantumaival. Így voltam én is, vele, amikor a tükörben megpillantottam - mert hogy tükör volt s nem a valóság maga, erre is úgy döbbentem rá, ahogy mondod: fokról-fokra, menetele­ sen. Szárnyait teregetve derengett fel a sötétség homálytükörén, de ha megfeszülök se tudnám megmondani, hogy odaképzeltem-e vagy csak úgy tetszett: félelmetesnek véltem a mosolyát. Semmi kétség, hogy nekem, hozzám, vélem: küldetett, jött, társalkodott. Kacérság nélküli nagy-nagy szépségében, mely túlnyúlt a szobán, rémületesnek találtam és kis híja hogy fel nem kiáltottam páni félelmemben; de valami fuvalom csapott meg, a tentélő öl szeretete és az a nagy nyugalom, ami akkor megszállt, hogy mozdulni se mertem, semmihez nem hasonlítha­ tó. Nem az első angyal volt és hinni szeretném, nem is az utolsó, aki nékem adatott. Alciphron Hát még ha ott lehettünk volna négy-öt milliárd évvel ezelőtt a széndioxid, a nitrogén és a vízgőz találkozásánál a magmával, amely a dezoxiribonukleinsav primitív láncait létrehozta. Ám az ugráshoz, a ribonukleinsav kettős spiráljáig három milliárd évvel ezelőtt hi­ ányzott egy láncszem s ennek a láncszemnek jöttünk most a nyomára. A kenyérpenész gombái adták hozzá a kulcsot: még nem RNS, de már annak a kezdeti spirálrendszerével rendelkezik DNS-alapon, önreprodukáló, de stagnál: a plazmidhoz hasonló. A penészbe befészkelve, ott "élhetett"-lappanghatott a fél-élet (félszerves-félszervetlen) állapotában harmadfélmilliárd évig, tartogatva proto-génjeit sejtmembrán nélkül, az élet bio-robbanásához, hatszáz millió évvel ezelőtt, amely stabil genetikai kódokkal, ezernyi-ezer molekulacsalád nekipendüléséhez vezetett. Euphranor Az értelem-vezette véletlenszerűség abszurdumnak hangzik, de ez a módja. Ahogyan a hittitok a tudományban kísérletes testet ölt. Mintha megálmodtam volna, és a Hang is: nem belőlem szólott, kívülről jött (ebben biztos vagyok). És ez volt a csodálatos. Bi­ zsergést éreztem, a méltatlanság nyomasztó érzetét ekkora kegyelemre, hogy belevörösödtem. S akkor, a lesugárzásban ráláttam a bogozhatatlan köldökére, elémterítve kínálta magát a misztérium. Hálát, örömöt és a fájdalomig facsart kimerültséget éreztem: és édességes meg­ nyugvást. Hogy éppen én legyek a tudója. És elsírtam magam. 407 �palócföld 94/4 Cselényi László Sokknyomozó történelem montázs Első nekifutás Palinak 1/1 szószerény éjszaka létüres tér pusztába zsidókat vezérlő nagy isten jó néha tévelyegni Hamvas-esték előregyártott tetemek vagina verbalis szaván fogom a szót bársonykövér nyugalmát mellre így ni ki előttök mentél tüzes oszlopképpen kézen fogom a nyelvet szinekurva 1/2 az ige testté lett a virágnak ígéret földében vezérelvén szépen csodálkozik hulla-tó naplementék a virágnak agyara van csontfű a múlt jövőidőben nem görög rémálmaink totál-magaslat hinti 408 �palócföld 94/4 te adtál csillagot három szent királynak nem görög a haraszt üss tökön 1/3 üss tökön ragad az erdő zöldje heródes előtt szűz futó máriának v én t este van nyug alom görcs ajánlott a tiszta szesz kritikája hurokban született aranyeres a táj a kert alatt a hazatartó horda te voltál vezére minden zarándoknak szódabikarbánat öltemény 1/4 páncélszekrénybe zárt levéltitok könyörgök nekem is hogy légy már vezérem a gondolat örvényében a mindegy kurvalányhaj hisz onán is jó zs e f nemzetségéből származott az új opálszínű f agy t este forrad alma mert ím bujdosni űz nagy bűn és szemérem újszülött struccpolitikát fo lytat 1/3 drámadarak csontvelőtrázó csönd én istenem ebben ne vesszen el vérem mi volt mi lesz honnan és merre startol 409 �palócföld 94/4 nézz mélyen farkasszemembe koanna koanna lívia plurabella a sejtjei eszméktől forgolódnak őrizz meg gonosztul felségedet kérem félrevert szöveg becsavarodnak 1/2 csavarodnak az anyacsavarok építsd fel elmémet az jó bölcsességgel a háborús lift bölcsek és bitangok honfoglaláskori lelenc e sokk nyomozó történelem doberdő görcs és malom vitorla és maholnap te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel szaván fogom a szót kézen fogom 1/1 kézen fogom a nyelvet félrevert ó én édes hazám te szép magyarország nagy szürke köd a képe képzeletben a szó félrelépett félrevert szöveg mater dolorózsa messze a szöveg kényszere derrida-ködben ki kereszténységnek viseled paizsát messze semmi fo g d meg jó l doberdő 410 �palócföld 94/4 Petőcz András A hatvan éves Nagy Pálnak Talán ez a legjobb alkalom, hogy elmeséljem Neked, Hatvanas Úr, hogy milyen nehéz küz­ delmeken vagyunk túl, így együtt, avantgarde és klasszicizálódó fenegyerekek, nehéz küzdel­ meken és megpróbáltatásokon, és sok-sok eredményen. Bátran szólok és szólhatok Rólad, mert nem állok már szorosan Melletted, lemaradt tanítvány vagyok csupán, akinek szólnia már nem kötelessége, de feladata, gyönyörű feladat. Kicsit emelkedett hangú lesz ez az írás, lehet-e másmilyen? Végülis egy jó harminc éves pálya évfordulójához érkeztünk, Hatvanas Mester, és nem tehetek mást, fejethajtok Előtted, mert sokat dolgoztál, és a munkát, a tehetséget becsülni kell. 1980-ban jártam először Nálad, Párizsban, kizarándokoltam Montrouge-ba, hogy felku­ tassam a Magyar Műhely szerkesztőségét, és el is jutottam egészen lakásod ajtajáig, amit zár­ va találtam, így akkor a találkozás nem jöhetett létre. Papp Tibornál jártam utána, ő beszélt először mindazokról, amik azóta is az enyémek: vizuális költészet, tipográfia. Személyesen 1981-ben Hadersdorfban találkoztunk, ahol hivatlan megjelentem, belecsöppenve a magyar irodalmi élet közepébe, ahogy szoktam volt, kissé botrányosan. Éppen egy előadás közepén je­ lentem meg, volt feleségemmel, és - emlékszem - ezen az előadáson épp Te elnököltél. Azon a napon kezdődött mindaz, ami azóta is tart, barátság és ellentétek, közös munka és különbö­ zőségek, legfőképp pedig: irodalom. Irodalom, művészet, Kassák, Joyce és Derrida, és: Ma­ gyar Műhely, az ügy, mert büszke vagyok arra, hogy műhelyes lehettem. Írásom elején nehéz küzdelmekről szóltam. Igen, gyanús volt mindaz, aki a Műhely körül akart tevékenykedni, nem felejtem soha, hogy a nyolcvanas évek "progresszív" lapjába nem nagyon lép­ hettem be "műhelyes" verseimmel. Melyik volt ez a "progresszív" lap? A Mozgó Világ, ahol Mányoki Endre szerkesztő úr fanyalogva fogadta tipografikus munkáimat, "ezek olyan Magyar Mű­ helyes dolgok", mondta, leplezetlen fanyalgással. Az Alföldy Jenővel való ÉS-vitára mindannyian jól emlékszünk, és sorolhatnám mindazokat a magyar írókat, akik szemében vörös posztó volt a Magyar Műhely. Én vállaltam ezt a küzdelmet sokáig, és sokat jelentett a számomra az az erő, ami Belőled is áradt. Jó most visszaemlékezni: a Kassák-emlékkönyv szerkesztésére, amibe írásokat adtál, a Médium-Art antológiára, amelyben olyan nagy anyaggal vettél részt, a Műhely Munkaközössége körüli teendőkre, a lap "honosítására", a nagy interjúra, amit Veled készítettem. Jó em­ lékezni ezekre a közös munkákra. Küzdelmek és közös munkák: ezek a maradandó emlékek. Vol­ tak-e viták? Persze. De a szeretet és a becsülés volt mindig a viták mögött is. Rövid írásom végén, Szerkesztőm, Hatvan Éves, csak azt kérem a Felsőbb Hatalmaktól, hogy a többi tanítványod is megmaradjon úgy, ahogy én megmaradtam, Neked. 411 �palócföld 94/4 Kukorelly Endre Nagy Pálnak Egyszer laktam a Palinál néhány napig. Az a lakás olyan, hogy két ember nem fér el, mégis meg lettem tűrve valami miatt, és az jó volt. A jóság miatt. Mert a Pali, mint ez közismert, jó. És ez jó. Van más is, ami jó, egy csomó minden, ilyen az élet, a maga csomó mindenével, folyó ügyek, nem is szeretném eltúlozni, hogy tehát jónak lenni, az olyan kurva jó volna, hogy az volna a legjobb, nem tudom, mi a legjobb, meg aztán, izé: tehát: ugye: lej ó zni valakit, az ma­ napság, esetleg izé, satöbbi, lehet, hogy nem is olyan frankó. Lehet hogy kitolás. Nem baj. Most mégiscsak jó zok. Szóval a Pali egy állati rendes (bocsánat) pali. Rendes tag, na. Legföljebb kicsit kitolok vele. Még soha életemben nem írtam le valakivel kapcsolatban ennyi jó t. Összesen tizenhárom­ szor. Tizenhárom jó. Mikor pedig elmentem, a Notre Dame mögötti parkolóból indult a busz, huszonnégy óra zötyörgés, vett nekem az útra a Pali négy doboz sört. Ezeket pedig én sötétedéskor bedöntöt­ tem, és aludtam szépen hazáig. Ha megálltunk, félálomban öntöztem egy keveset. Mi az, ami nem ilyen kicsiségeken múlik. Egy ágy. Meg négy sörösdoboz. Jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó. (1994 júl.) 412 �palócföld 94/4 Kibédi Varga Áron Nagyságok Kézfogások, a harag mólói. Tüskéket simogatni, sündisznót siratni, kivonulni az előadóteremből. Miből áll a barátság? Áll-e mint szobor? kereket old Kalocsán? Miért éppen mi alattunk törne a világ? A madarat kifütyülik, a hullám füstbe megy: ez. már a korral jár, elől jár és a határt tiporja, körkörös, mint a korszerűség. Van aki lemarad, van aki megölel; marasztalhatatlan: szavait gyötri. Gyorsítja a baráti pusztulást. A költőnek írás közben mindig hiányoznak bizonyos szavak, a színültig töltöttek és a kioltottak; más szavakra viszont nincs szüksége, a bepiszkolódókra, a kiürülőkre. Így tölti hozsannázó (uszonnázó) életét a költő, és olyan szavakra gondol amelyeknek nincsen kimenetele. Mint a barátság Mindig kezdődnek és pezsegnek. Pedig a haza hív, a hűtlen iskolás: ránkszakad a múlt a francia parkban. (Ki csak az idézetek mennek: Veres Péter és Burroughs.) Előre! Előre! Felgyorsulnak az évek, a tengerek. Most már csak azt mondhatjuk, hogy "éljen" ezt nem lehet befejezni. 413 �Sőrés Zsolt �palócföld 94/4 Pető Tóth Károly Címem: mindenütt /a kantegorikus inspirativus mellékzöngéi/ :Nagy Pál hatvan éves: "Nem osztom meg senkivel. Ha elvisz, akkor elvisel." /C. C./ "Tehát attól vers a vers, hogy nem törekszik ellentmondásmentességre." /Erdély Miklós: Metán/ "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" /L. Wittgenstein/ "Amiről be lehet szélni, arról be kell szélni. Amiről hall lehet gatni, arról hall kell gatni." /Tandori Dezső/ "Amiről nem lehet hallgatni, az / a/ nincs" /Airun/ "Adjuk magunkat a Törvénynek, amelyet mindenki maga végez” /Kondor Béla/ 415 �palócföld 94/4 "Kétféle tudás van. Az egyik, amelyik azt hiszi, hogy csak egyféle tudás van, a másik, amelyik azt hiszi, hogy sokféle tudás van. Ezen megállapítással együtt akkor most hányféle tudás van?" /C. C./ Isten izzik az értelmet lenségben - Véleménye szerint hány Isten nincs? Minden lépcsőfokon örökbefogad a pont, a leírhatatlan A látszat világa borzong - A szeplőtelen fogantatás kérdésében ön rugalmas álláspontot próbál kialakítani? Azonban a beszéd igyekszik most tekintettel lenni a körülményekre Tartózkodj az ihlet mögött - Tettértékű-e a magánnyomozó tétovasággal tetovált fölismerése miszerint saját tettenért teteme is csak tetteti, hogy más helyett hullt el, ha még ezt is neveti? A szent gondolat alámerül Isten kinyilvánított létében Kaotikus, azaz elszabadult - Kívánatosnak tartaná-é a tombolát az utolsó ítélet napján s ha igen, mily zálogot adna? A létezés jelenlévőségében számára bármely mérték kibírhatatlan Az ige maradéktalanul árulkodó - Ön szerint a Szentírásban mely kitétel felel meg a piros húsz-száz ulti redurchmarsnak? Kora szülte az elmebajt, mi fénylik a lehetetlen vesztében minduntalan Valami kizárólag lélek - Mondjon egy pótcselekvést! Ha nem megy, mondana tizet? Éppen a tagadásban lát át a remény minden szót A határátlépés a hiány ítélete - Elgondolása szerint lehet-e vágyakozni a másvilágon a túlvilágra, vagy fordítva? Oly ravasz a torok, ha észrevesz magának egy fáraót Túlontúl izzó áldozat - Visszaemlékszik ön, hogy melyik keresztrejtvényben bukkan rá eme kifejezésre: "balneum diaboli"? Az érzékek mámora által szolgáltatódik ki a szenvedés az agynak A kifejezés szétmorzsolódik az istenélmenyen 416 �palócföld 94/4 - Temetetlen halottainak vezényelhető-e "oszolj"? Belesül a váratlanba a megkötött élet azért, amilyen Maga magára felforgat -Szokott-e ön? Semmi sincs önmagában, ha nem tartja meg a zodiákus A létezés egyenletesen változtatja - Épp e kérdés kapcsán mi jut eszébe Johann Cruyff-ról? Szélsőséges fenntartásokkal áramol át a közönségbe a kapott hang Ezért egyedülvaló a vágy - Szeretné-e döntésre vinni a dolgot? Ugyancsak megérintette legsajátabb élményszerűsége a kétféle értelmezés A mindenmegmaradás örvénye - Főnyeremény-e, ha még azelőtt rúgják ki ön alól a sámlit, mielőtt a hurkot a nyakába tennék? A figyelem barlangjából támad a kígyó a megrepedt mennyezetre A nemlehető van-nal terhes - Szereti-e meghazudtolni a korát? Az utolért messszeségben az egyesülésben kezdi el kifosztani a lelkét Ahhoz a halandóság a bizonyíték - Kinek az álmában szokott ön álmodni? Tomboló szélviharban önmagáról nevezi el a káoszt a gyanú Ama seb a születés lelőhelye - Hány király sétál és hány kölyök császkál, mit eddegélnek, mit szürAz igen akaratában élőlény, a feltételében madárforgalom Delphoiban világosodott meg a kígyó - Hazudott-e már ön tükörbe? A tökéletes magyarázat kevéssé csatolja a természethez magát A megkettőződés szenved kül-önösségétől - Első szerelmének mi volt a kedvenc virága? Kerget, enged, megtér, nincs néző mögötte 417 �palócföld 94/4 A vándor halálművész - Mely szót szeretné, hogy utoljára hagyja el ajkát? Önnön megtestesülésének döbbenetét artikulálja a széplelkű költő Az elviselhetetlen megpillantásától őrjöng - Kibe nem? Alányúl s idegen marad a mindenség dermedt kísértete Magára figyel mégis -H a ? Mikor a kideríthetetlen hang megszületett, valamennyiünkben fölvillant A vallás az idő gyermeke - Ha egyetlen kérdést föltehetne önmagának, mi volna az? Nem egy egyszerű rajz által akar érvényt szerezni Örökös pokollal tüntettünk - Mit tesz ön metafizikai elkámpicsorodása közben, esetleg ellen? Többé pusztít a tárulás felderítése a megtaláltba való behatolásnál Törékeny rajta a kérdés - Ha imádkozik mire gondol s ha nem, mire nem? Nehéz pillanataink lesznek, ha megfosztjuk szavainkat hiábavalóságuktól Egyszer kioltott egy tükröt - Szeretne-e ön mégegyszer? Ellenkomédiában, megismételt szakadékban a helyünk leginkább Köldöke körül fáklya - A szabadság szelétől lehet-e szélütést kapni? A láthatatlan írás nyugalma nem találkozik a próféta kijelentéseivel Bekeríti a középpont titka - Fenntartja-e álláspontját az ágyban is? Ébredő embert pecsételő emberré válik ilyenkor 418 �palócföld 94/4 Intézkedő amilyen konstrukció - Írás közben megvakarja-e ön időnként a herezsacskóját, ha igen, akkor tudatosul-e mindez önben s ha tudatosul, stimulálja-e eme "aktus" valamire? Egyes elhasznált szenvedés olyan, amely áthat Minden büntetésre rákötözve - Egy, két, há, négy, öt, hat, hetéra. Mely korban él ön? Mondja a zűrzavart sajátjának, "elrendezem az eget", mondja Azt éli, amit megidéz - Szívesen lett volna ön a Titanicon zenész? A költészet menetközbeni joga, hogy módszeresen elkeseredjen produktumán Belejelzi mielőttjét a túlfeszítettbe - Hány van? Rejlő szög lehet a Semmi, amihez embernek köze van Beszéde a beteljesülés mértéktelenségéből - Kiegyezik azzal, hogy átugrojuk ezt a kérdést? Ama név előtt tele jószándékkal a felülmúlhatatlan pillanat S feltűnik látómezejében az önfeledt - Tekinthető-e ön dezavuált tejberinocérosznak? Azok akkor a test-lélek miatt keveseken uralkodnak Az elvarázsolt tekintetek összefüggenek - Akar-e halhatatlan lenni s ha igen, akkor azt mikor fogja megunni? A két sorsra elszántakat ő teszi szoborrá A beteljesülés éli halálát - Sumákol-e ön miközben co/g/itál? A széttépett Isten vissszhangjában rejtőzik és föltámad a napja Csodálatukban szelídek egymással - Gyermekkorában tapicskolt-e ön zivatar idején tócsákban, kéjes bizsergéssel a gerincén, félvén a villámoktól? Mert kifosztatott, más mozgatja, kit a villám elragadott Fölidézi az origó rohadásszagát 419 �palócföld 94/4 - Hamar kéri-e ön a kalapját és a köpenyét? Arra nincs ember, hogy fölüljön a világ káoszára Fent maradványaival szembesül -Tegyük-e föl? Elnyeli előle töredék művét a kozmosz s alávettetik A gondolat a szemrebbenésben lakik - Mit gondol, az ember gondolja-e a gondolatot, vagy a gondolat gondolja az embert s ha úgy gondolja, hogy ez a kérdésfeltevés/vetés?/ hamis, akkor miért gondolkodott el rajta akár csak egyetlen minutumig is? Páratlanságának mondana ellent, ha sejtjeit babiloni vágyakra cserélné A villámot a gonosz nem tartóztathatja föl - Két kérdésem lenne; melyik az egyik? Nemcsak bolygó templom, ami archaikus energia A számok árnyéka ellobban - Számba veszi néhanap elvesztegetett életeit, s ha... miért az enyémbe? Hanem követ hasonlít levegővel, ha nyomasztja a törvény Elrettentően magabiztosan sodródik - Az avantgarde-ság mibenlétét és hogyanját szereti-e ön úgymond forszírozni heveny leittasodás közepette, vagy színjózanul s ha igen, akkor a fejsze, vagy balta mely részének képzeli titkon, vagy nyíltan önmagát s ha nem, akkor mi a véleménye a köszörűkövön "üdögelő" majomról? Csupán korai kívánsága a magasabbrendűek a hölderlini elem Az eszközök rendkívüli homálya - Ön igenelni szokta-e énjét szolgálva más kedve-kényét? Ki helyett éli a maga regényét: akitől kapta a Nap a fényét, vagy ki eladta áru/ló/i alól a gyékényét? Az erény merénye néha basztat ja-e a gégéjét? A felfoghatatlan végtelenbe merül hozadéka a rejtőzésnek, ó lény Szívverésére rátalálva gyorsul - Magázhatom tegét? Korlátlanságodra a folyó mélye figyelmeztet, határbúcsú! 420 �palócföld 94/4 N. P. A Magyar Műhelynek különböző periódusai voltak, válto­ zó szerepekkel, nem én leszek az, aki ezeket most pontosan lajstromozza - de mindig a modernitás (definició nem itt!) környékén, és ennek a kitartásnak és határozottságnak megvolt-van a maga súlya, fontossága és jelentősége. Nagy Pál és a Magyar Műhely elválaszthatatlanok. Én személyesen is hálával gondolok rá(juk), 1974 áprilisá­ ban ott jelent meg az első írásom, és - emlékszem! - nagyon boldog voltam. És a 77-es bécsi Műhely-találkozóra is jól esik emlékeznem, számomra fontos embereket ismertem meg ott. Később, ahogy mondani szokás, elváltak útjaink, de hát ez sem nagy baj, az utak többnyire ilyenek, elválósak. De nem felejtem el, hogy volt egy időszak, amikor Nagy Paliék segít­ ségemre voltak. Isten éltesse hát az ünnepeltet sokáig, vizuális percepciója lógjon bokáig! Szeretettel: Esterházy Péter 421 �Chief editor:József Pál Adressof editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel:(0036) 32-314-386,32-311 -022 �az objektív felületéig nyomulna (fordított zoom?), magától értetődően olvashatatlanná szétmosódva minden betű. Váratlan csend. Negyven másodperces(?) szürkés mocorgás. Ekkor az ólomsor rákoppanna az objetívre - vigyázat: nem ütné át! -, majd mint a tankok Salgótarján macskakövein, egy helyben forogva karistolni kezdené a lencsét. Hang kina­ gyítva. Hosszan és fájdalmasan az egész. Addig, amíg néző ül a videó előtt. Végül csak ketten maradnánk. Nagy Pál a kicsi ember (pardon: alacsony) jellegzetes figyelő "alapülésében": felszegett állal. Jómagam a balján (tisztelet, ugye), jobbra hatal­ masan megnövelve előreszegzett tekintetem látószögét: egyszóval a sóvárgó kíváncsiság sandaságával. Amikor már Ő is únná, mit mondok?, nem Ő únná, én unnám el, fölállnék, eltakarván a képernyőt és átadnám neki az összekaristolt lencsét díszdobozban. Kedvvel dadognék: "A díszpolgárságod..., és a Pro Arte..., meg minden, itt, ez a egész..." Értené. Tu­ dom. Kissé meg is hatódna, mint a Madách-díj átadásakor, '91 -ben. Mert az avantgardőr (sic!) nem egy esze-lelkement vadőr, aki megszállottan lövöldözik az irodalmi rabsicokra. Azt persze nem árulnám el neki, mi lett a tövig kopott ólombetűsorral. Íróasztalom be­ cses helyére tettem: a Poverello szobra tövébe. A tövig kopott betűk jól kivehetőek. Tisz­ tán olvasható a név. Ólom őrzi. (Ólom, ólom, édes ólom.) Miként a csonkig rágott köröm is nő a halotton. Pál Jó zsef P.S.: Közlöm még, hogy ezt a számunkat - felkérésünkre - Bujdosó Alpár, a baj- és pályatárs szerkesztette. Szívbéli köszönet a munkájáért. A kivitelezés örömteli kínjai re­ ánk maradtak. Vendégszerkesztőnknek, szerzőinknek és nem utolsósorban az ünnepelt­ nek szerettünk volna megfelelni. De az a párizsi nyomda, az felülmúlhatatlan. �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1994/4. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1994 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/59839d3d1aad981f7ea42cc9b3789f50.pdf 4e0684b28f6d7363cdc932bc41b7e21f PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 94/5 szeptember-október ��Tartalom Nagy Gáspár Esztergomi apokrif (vers) Szepesi Attila Emlékdal (vers) Jókai Anna A megvalósulás rokonságai (esszé) Tóth Sándor Szép könyörgés (interjú) Tandori Dezső Ittenes vers (vers) Bertók László Hát hová, ha nincs hová, ha? (vers) Csiki László Szakadozott ének (vers) Csapiár Vilmos Kár lesz majd nem élni, de: költészet (esszé) Ágh István versei Tóth Éva Ad notam Balassi (vers) Kiss Dénes Szavaink üzenetei Balassi Bálint verseiben (tanulmány) Turczi István versei Vaderna József Fordított malaszt (vers) Kelényi István Balassi Bálint szép magyar könyörgései (tanulmány) Géczi János [78. veszprémi naplemente] (vers) Sárándi József Morbid elégia (vers) Onagy Zoltán Beérve az éjszakába (novella) Csanády János versei Barcs János versei Reuter Lajos Sólymok nyomában (interjú) Marschalkó Zsolt Balassi-de profundis (vers) Paróczai Csaba Bűnei bocsánatáért (vers) Csikász István Kesergő ének Bálint Úrhoz (vers) Vincze Dezső Ének Balassi Bálintról (vers) Alpek Zoltán Imre Balassi (vers) Zsibói Béla Arcmások és más arcok (megemlékezés) Praznovszky Mihály Az Óceánum és az Adriának tengere (tanulmány) Käfer István A humanizmus reneszánsza (tanulmány) Szabó Csaba Balassi Bálint és társai az erdélyi regényvilágban 425 427 428 430 438 441 442 445 447 450 452 460 462 471 482 483 484 498 500 503 505 507 508 512 512 513 516 523 528 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Alpek Zoltán Imre költő (Sárbogárd), Ágh István költő (Budapest), Barcs János költő (Budapest), Bertók László költő (Pécs), Csanády János költő (Budapest), Csapiár Vil­ mos író (Budapest), Csikász István költő (Balassagyarmat), Csiki László író (Buda­ pest), Géczi János költő (Veszprém), Jókai Anna író (Budapest), Kelényi István iroda­ lomtörténész (Érd), Kiss Dénes költő (Buda­ pest), Käfe r István irodalomtörténész (Bu­ dapest), Marschalkó Zsolt költő (Salgótar­ ján), Nagy Gáspár költő (Budakeszi), Onagy Zoltán író (Esztergom), Paróczai Csaba költő (Salgótarján), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvámos), Reuter Lajos művészettörténész (Budapest), Sárándy Jó ­ zse f költő (Leányvár), Szabó Csaba újságíró (Kolozsvár), Szepesi Attila költő (Budapest), Tandori Dezső író, költő, műfordító (Buda­ pest), Tóth Éva költő (Budapest), Tóth Sán­ dor költő (Budapest), Turczi István költő (Budapest), Vaderna Jó zsef költő (Vesz­ prém), Vincze Dezső költő (Salgótarján), Zsibói Béla író (Kisterenyei * E számunk illusztrációs anyagát szerkesztő­ ségünk felkérésére Nógrád megye képzőmű­ vészei készítették. A borító I-III. Kő Pál Zó­ lyom várában elhelyezett emléktáblájának részletei, a borító II. Réti Zoltán Balassiportréja, a borító IV. Bíró J ó zsef képverse látható. Fotó: Buda László, Fasching Károly Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HÉLIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) �Nagy Gáspár Esztergomi apokrif Dobokay Sándortól, Balassi gyóntatópapjától származik az első hiteles leírás a költő haláltu­ sájáról, kinek utolsó szavai így hangzottak: "Tuus miles f ui Domine. Tua castra secutus sum." A z értékes dokumentum a Pannonhalmi Apátság Főkönyvtárában található. Dobokay évek múltán, emlékezetből, így rakosgatta össze Balassi szavait. Tusakodván bévül én igaz Istenem soha nem is másokkal hajolj Te most fölém egekből leszálló minden angyalaiddal. Szívem humuszába legszebb hónapodat virágostul borítsad sebemnek üszökét lázam futosását erősen csillapítsad. �Hűsítő kedvével csobogó nagy vized testemet ha megfolyná Danubius forrás szikkadt nyelvem tövét élesztené olyanná mivel Téged Uram végcsatám porondján híven dicsérhetnélek: katonád voltam itt angyalid kürtszaván táborodba megtérek. (ismét lejegyezve az Úr 1994. esztendejében) �Szepesi Attila Emlékdal Somoskő, romos kő, sólyom-szállta Zólyom, Drégelypalánk, Szécsény, Kékkő, messze kéklő, álmok végvidékén hadak-dúlta Dévény. Múlt ködébe hullva jaj, de messze vagytok, tűnő századokkal folyton távolodtok. Omló bástyák, tornyok: Nógrád, Szanda, Csábrág... Vizek tünde kékjét tavasz záporozza, hamar lovak útját orkán szél porozza. Jaj, de messze vagytok, szirteken fehérlők, vitéz régiekről hallgatag regélők: Liptóújvár, Selmec, sasmadarak szállta ódon Fülek vára... El kéne indulni Bálint úr nyomába, bújdosók nyomába, égcsapó hegyek közt karcsú mezsgye hosszán, ahogy egykor régen jó Lengyelországba. �Jókai Anna A megvalósulás rokonságai (Balassi Bálint -Ady Endre) Mintha ugyanaz a szellemi egzisztencia öltött volna testet Balassi Bálintban és három­ százhuszonhárom évvel később Ady Endrében. Más korban, más körülmények között - de ugyanabban a nemzetben. A személyiség sorsfeladata is döbbenetesen hasonló maradt: rész­ ben birkózás az ellentmondásos Én-nel, részben a magyar közösségi lét szolgálata. Beszédesek az egybeesések: Balassi negyven évet élt, Ady negyvenegyet. Az újabban restaurált Balassi portré korántsem hetyke, inkább szenvedő arcot mutat. És a szemek! A nagy, sötét, uralkodó, egy kissé kidülledő szemek; az Ady-fotográfiákról ismerősek. Minthacsak visszatért volna va­ laki, hogy az egykor még tökéletlenül sikerült, de nagyszabású vállalást tökéletesítse az idő­ ben. A korai halálok minősége is kísértetiesen egyezik: a szervezet elmérgeződése, így vagy úgy. És a végeredmény: a tündökletes mű felépítése - miközben az alkotó maga szörnyűséges gyorsasággal leépül. Mindketten zaklatott magánszférát teremtettek - szinte vonzották a különöset, a rendkí­ vülit, a veszélyt; az éjszakai tivornyák után a hajnali keserű csömört. Az életrajzok ismereté­ ben tudjuk, a polgári tisztesség normáit nem egyszer megszegték; sem Balassi sem Ady nem volt a lányos apák álma, a törvény szófogadó kedvence. A vívódás, a diszharmónia náluk fe ltétele a szárnyaló poézisnek. Kalandjaik, mindennapi perpatvaraik megitélhetők, de a haza iránti felelősségben nincs alku, nincs közöny, vagy gyáva cserbenhagyás. Ami Balassinak a kardforgatás, a gyakorlati hazavédelem - az Adynál a politikai hadakozás egy megtisztított, kritikus magyarság-fogalomért. Ki-ki teszi a dolgát a saját létidejének megfelelő formák sze­ rint. �Balassi mitsem törődik a szerelmi konvenciókkal: az ő szerelme tépett, olykor démoni - az "egy asszony" ideálja, az "érett asszony" minden hűtlenkedése közepette is végig kíséri. Nem bűn számára a szerelem, de nem is lovagi-angyali eszményítés, hanem gyötrelem, fájdalmas gyönyörűség: ez Losonczi Anna - Adynál pedig Léda. S persze közben a "kis női csukák": az élménnyé földúsított, valójában azonban alacsony alkalmi mámorok költészete. Istenhez is ugyanúgy szólnak: mielőtt megadják magukat az alázatnak, hosszan perleked­ nek. A hit nem kívülről esik rájuk, mint a mások által már viselt ruha; saját maguk kínlódják ki a bizonyosságot. Mintha valami eleve elátkozottságot kéne ledolgozniuk, mintha száműze­ tésből vágyódnának vissza az égi harmóniába. Balassi is, Ady is vitapartnerként faggatja, nem pedig engedelmes szolgaként követi a Világ Urát; bűnbánatuk végül őszinte katarzist szül; így lesz nyugtalan keresésük rátalálás . Mintegy sugallják: már semmit sem kapunk készen, min­ denért személyes Énünknek kell megküzdenie. Mintha kétszer ugyanazt kívánnák a szellemi erők az ember, a nemzet tudatába belevésni: a feljebb-lépésnek mindig ára van a következmény semmiben sem úszható meg a poézisben igenis hiradás rejtezik a működés sohasem lehet független a haza és a kor aktuális helyzetétől s hogy amibe a fizikum belebukik, lehet, hogy az a lélek győzelme éppen. ...Hol vannak most? S van-e életük; bennünk is? �Tóth Sándor Szép könyörgés Barlay Ödön Szabolcs, Horváth János tanítványa, a magyarországi reneszánsz jeles ku­ tatója, pap és tanár eddigi életének jelentős részét azzal a munkával töltötte, amit a Mohács utáni időszak még eléggé nem vizsgált feladat-tömege jelent. Romon virág című könyvét (Gondolat, 1986) megtisztelő figyelemmel fogadta a kritika és a szakértelem. Ugyanakkor el­ mondhatjuk: a laikusnak is sok örömet szereznek e könyv-lapok, ha érdeklődéssel, tanulási vággyal veszi kézbe, főleg ha Balassi Bálintról akar bővebb, eddig ismeretlen összefüggéseket feltáró információkat szerezni. S akkor már hadd említsem meg a magánkiadású, életművét summázó kis könyvét is, a két esztendeje megjelent Balassi Bálint, az istenkereső című mun­ kát. A kötet dokumentum is, hiszen számos olyan Balassi-írás (próza, vers) található benne, amely a címet igazolja meglepő következtetésekkel. Tanár úr, örülök, hogy annyi év után éppen Balassi ürügyén találkozhatunk. Ez az esz­ tendő a nagy reneszánsz költő halálának 400. fordulója; ilyenkor illik megállni, legalább jelképesen fe je t hajtani a hibei sír lakója előtt, elolvasni néhány versét, és újra meg újra Magyarországra gondolni, melyet ő "édes hazám"-nak nevez, és ekként is érezte. Ellentmon­ dásos egyéniség volt: imádkozott és vétkezett, szenvedélyek gyötörték és igazi bűnbánat égett a lelkében. Szándékosan használom a szavakat, hiszen ez az ember - művész! - a teljes oda­ adás fia akkor is, amikor számot kell vetnie minden tettével. Hajlamos vagyok azt mondani: az isteni kegyelemnek különös választott edénye ő, akit végül a szeretetből fakadó hősiesség, az egy haza szerelme vezényelt Esztergom falaihoz, s nem a kalandvágy, keserűség vagy ön­ gyilkossági szándék. Belerohant az ágyútűzbe - mitagadás -, de, és ezzel kezdem a kérdés­ sort, bármiféle találgatás ellene mondhat-e az Ön által vizsgált életpályának, amelyben egyik legfőbb érzés-meggyőződés az istenesség? �- A Romon nőtt virág című könyvemben külön fejezetet szántam a kérdésnek, amikor Ba­ lassi és a Báthoryak kapcsolatát elemzem. Az ő rejtett világának intimitásai sokkal mélyebbre nyúlnak, mint gondolnánk. Én mindenekelőtt a konverziójára utalok, hiszen Balassi őszinte vallásos érzületét többen azáltal vonják kétségbe, hogy az evangélikus neveltetésű fiatalember feleségével, Dobó Krisztinával áttér a katolikus hitre. Miértek sorakoznak, következtetések születnek, érdekből tette, s egyéb magyarázatok. Egy-két tényre, szempontra kitérek, hiszen ez a terület talán a legkevésbé megvizsgált azért is, mivel az elmúlt évtizedek mindig mostohán bántak egy-egy költővel, ha istenes dolgai jöttek szóba. Nem tudom elfogadni a legtöbb Balas­ si kutató véleményét, szubjektív magyarázatait. Sehol nincs olyan veszélyes csapda a tárgyi­ lagosság elvesztésére, mint éppen az istenes versek magyarázatánál. Legyen a költő Ady vagy József Attila, vagy maga Balassi. Az elmúlt idők nagy bűne, hogy még a Marx által megfogal­ mazott figyelmeztetésre sem hallgatott; tudniillik, valamely kor megértése csak a kor gondol­ kodásának ismeretében lehetséges. Tehát a XVI. század határain belül kell megközelítenünk a témát, és a magunk nézete helyett a Báthory-korszak lelkületéből kiindulva lehetséges a ma­ gyarázatot megadni. Két jeles tudós: Echardt Sándor és Nemeskürty István hívta fel a figyel­ met arra, hogy a költő-Balassi viszonya a római egyházhoz őszinte volt-e, s mi válthatta ki az áttérést. Nemeskürty szerint Balassi lelkivilágához közelebb állhatott Istennek a katolikus hit révén való megközelítése. A gondom: elégséges-e ennyi, hogy valaki megtegye a döntő lépést a régiből, a szüleitől, házi tanítójától örököltből az újba. Erős hatás érhette költőnket, az a vé­ leményem. Jóllehet hitvallásában utal elhatározásának motívumára: "Isten különös kegyel­ métől felvilágosíttatva... hiszem és vallom mindazt... amivel a szent római katolikus egyház élt és él", azonban további kérdések merülnek fel. Ha nem misztikus élményre gondol valaki, ak­ kor feltétlenül egy folyamatra kell utalnia, amely indokolja az elhatározást. Az már végleg el­ vetendő, hogy érdek vezette volna. Ismétlem, ha nem misztikus pillanatra vetődik a fénysugár (Id. Saul, Pál, Ágoston vagy akár Claudel esetében), akkor a költő által említett felvilágosítás az esztendőkön át tartó hatások összességét jelenti Bécsből, Pozsonyból, Erdélyből, Krakkó­ ból. Ezek a hatások a legintenzívebben Báthory István, majd András bíboros környezetében voltak... Vagyis: Balassit hitéletében a gyerekkori nevelő: Bornemisza Péter luteránus prédikátor után az erdélyi fejedelem, lengyel király határozta meg? - Ezzel nem mondunk újat, de nem is szándékunk. Inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy az említett hatásokat ne csupán általánosságban nevezzük meg, hanem konkrét példákat mondjunk. Báthory már 1567-től szinte rabja lett a jezsuiták behívása tervnek, mert nélkülük nem tudta elképzelni sem a kulturális élet, sem az egyházpolitika síkján a kivezető utat. Ismert dátum: Balassi 1575 nyarán Báthory fejedelem foglya lett, de a rokon a legnagyobb tapintat­ �tal bánt vele. (Gyanússá vált ezzel is az udvar szemében, Bécsben.) A költő beavatottja a fe­ jedelmi terveknek, s egyre közelebb kerül Báthoryhoz. Azzal meg, hogy a szultán többszöri kö­ vetelésére sem adta ki őt István fejedelem, hálát, ragaszkodást váltott ki belőle. Kultúra és ka­ tolicizmus mélyen összefonódott Erdélyben. Báthory András, Boldizsár is aligha maradtak is­ meretlenek Balassi előtt, az utóbbival együtt katonáskodhatott, az előbbi jezsuita neveltetése, könyvgyűjtő szorgalma szerte ismert volt... Később? - Az erdélyi felejthetetlen hónapok jutottak eszébe, amikor a sikertelen sárospataki várostrom után fiatal feleségével, Dobó Krisztinával együtt betegen fekszik Királyfalván, Zó­ lyom megyében, és rendelkezni akar, kire hagyja várandós feleségét, kit kérhet meg gyámul. Gondolatában ki más élt volna, mint a fejedelem, akiben a halálfélelemkor is bízott; az ő gyámolítását kérte tehát családjának... Nem telt el tíz hónap, s Bálint és Krisztina katolizáltak. Tehát mégis lehetett összefüggés Báthory személye és Balassi áttérése között... - A végrendeletet és az áttérést - véleményem szerint - ugyanaz a szándék vezérelte, azo­ nos lelkiállapot volt mögöttük. Mintha a végrendeletben szereplő Báthory kívánsága teljesült volna. Azé a Báthoryé, aki unokaöccsei, rokonai hitére kényesen vigyázott, Zsigmondéra is. Ő Bálintnak anyai ágon volt unokaöccse. Amikor a fejedelem meghalt, András bíboros, a jezsu­ iták neveltje pártfogolta. Ha megfigyeljük, leginkább a Báthoryak nevéhez fűződik a költő éle­ tének egy-egy mozzanata, ha fordulatra szánja el magát. Mögöttük meg feltűnnek a jezsuiták; István király, Kristóf vajda, András bíboros, Zsigmond fejedelem jezsuita kapcsolataira kell csupán gondolnunk. 1590 őszétől a következő év nyaráig a bíboros jóvoltából Braniewo, régi Hanza-város jezsuita kollégiumában tartózkodik Bálint, olvas, meditál, fordít, ír. Ekkor ke­ rülhetett a kezébe Campianus Edmond angol jezsuita vértanú hitvitázó műve, amely disputa a javából. Fordítani kezdte, s a szerző által felsorolt tíz okból, amelyekkel a hitújítók ellen for­ dul, hetet lefordított. Ha nem hal meg Esztergomnál, bizonyára a teljes disputa irodalmi bir­ tokosai lennénk, s gyönyörködnénk Balassi nyelvében... A szellemi hatások, a költő mély hite számos istenes vers megírására ihlették. A z egyik legszebb, ökumenikus ének bűnbánati hangú, talán a legőszintébb ebben a műfajban. - Igen, a Bocsásd meg Úristen kezdetűről van szó. Ki nem ismeri? Feltételezésünk szerint 1584-ben íródott, amikor oltárhoz vezette Krisztinát. Az ihletforrás és a szövegkörnyezet alighanem a Zsoltároskönyv hatodik éneke, vagyis a "Vulgata Domine ne in furore tuo arguas me" kezdetű; "Ne fenyíts haragodban Uram, ne büntess neheztelésedben! Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok..." Balassi leikéből pedig így tört fel az érzés: �"Bocsásd meg Uristen ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Teröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbíts lelkem terhét." Adalékul hadd tegyem hozzá: nagy hatással volt kortársaira, s a későbbi idők, nevezetesen a barokk lelkiségre ez a mélységes vallomás. Ha figyelmesen olvassuk, beszélgetés a javából, Isten és a költő párbeszéde: hiteles, őszinte, kertelés nélküli. Így csak a nagy indulatokat lel­ kében görgető zsoltáros és a nyomában járó reneszánsz világfi mer beszélni az Ég és a Föld urával: "Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében szép magasztalásokkal." Ezt szokták felhozni érvül, milyen cinikus volt Balassi. Mert nem ismerik a szövegforrás azonos kitételét, a zsoltár szavait. "Mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének Te ellened az hívek?" - énekli a költő még merészebben ragaszkodván a zsoltárhoz... Persze így kiragadva so­ rokat, elferdíthetjük a szerző szándékát. Az pedig vitathatatlanul bűnbánati. Ezért kerülhe­ tett a 17. századi, Hajnal Mátyás szerkesztette imakönyvbe, s protestáns testvéreink bűnbá­ nati énekei közé. Egyetemes kincs, mint a versfőkben olvassuk, egészen a szerzőé: Balassi Bá­ linthé. Ha már a részleteknél tartunk, nekem az említett ének mellé rögtön a Szép könyörgés tár­ sul: a belső élet, vitézi küzdelem és az elhagyatottság hangján. Számvetésnek tartom ezt is. Kodály kórusremeke pedig arra irányítja a figyelmet, ami szöveg és dallam egységében je ­ lentkezik; nem más, mint két síp együtt-játszása... - Ez az istenes ének is zsoltáros hangvételű, bár Balassi nem utal rá. Sőt a nótajelzésből ar­ ra lehet következtetni, hogy egy német dal ihlette írásra, amelynek még nem akadtak a nyo­ mára. Így kezdődik: "Oh kleines Kind - Ó kicsi Gyermek..." A jelek a lengyelországi, említett kolostorhoz vezetnek, ahol a költő megnyugvást keresett Báthory András segítségével. "Üldö­ zött vadnak" érzi magát, megszégyenített lovagnak. "Nincs már hová lennem, kegyelmes Iste­ nem" - kezdi sóhajtását, majd a katona öntudatával kéri: "Áldj meg vitézséggel, az jó hírrel névvel..." A jól ismert katonaénekének sorai visszhangoznak a bújdosó poéta lelkében: "Az jó hirért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak." Ha kell, az életet is, csak ma­ radjon meg a becsület jó híre. Élet-mottó akár ez a vers. Két, Szentháromságról szóló éneke viszont teológiai ihletű. - Igen. A Szentháromságnak második és harmadik személyét szólítja meg Balassi, igazol­ ván, mennyire komolyan vette a házasság szentségét, jóllehet korának verselőitől hallhatott �Gedeon Hajnalka: Valaki emlékére I. �nem egy pajzán, élcelődő strófát, házasító nótát. A harmadik személy maga a Szentlélek, akit kér a költő, szentelje meg házasságát. Nos, itt lép be a teológia azokkal szemben, akik erőltetettnek tartják a gondolatot, hogy a Lélek szerelem-gerjesztő, házasságot létrehozó isteni személy. Bibliai alapokon a teológiai eszmélődés számára ez nem így van. A keresztény dogmatika tanításának ér­ telmében a Szentháromság első és második személyének egymásra irányuló, kölcsönös szeretete a harmadik személy, a költő korában pedig még a szeretet és a szerelem szavakat sem választották szét mereven, nem hasadtak ketté. A régi magyar nyelvű bibliák mindegyike a latin amort, akár isteni, akár emberi, nem fordítják másként, mint a szerelem szóval. "Szerelmes barátim" - olvas­ suk első prózai nyelvemlékünkben is. Gyakran énekelt himnusz a Veni Creator - Alkotó Lélek jö­ vel. Ez is igazolja: a Szentlélek "az jó házasságnak szerzője". Az pedig egyenest a Biblia tanítását tükrözi, hogy minden hívő keresztény a Szentlélek temploma: "Nem tudjátok - írja Szent Pál -, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?" Balassi pedig: "Könyörgök tenéked, hogy szentelj meg engem, Tulajdon templomod hogy lehessen lelkem, Szeplő nélkül tiszta legyen én életem, Lakozzál te bennem! Katolikus népénektárak kedvelt darabja az Áldj meg minket Jézus. Lankísérettel több­ ször hallottam"elődjét", amely szintén Balassi istenes vers: "Áldj meg minket Uristen az te jóvoltodból..." Egyszerű, nemes imádság. - Újra a zsoltárokat kell szóba hoznom, ezúttal lengyel protestáns énekszerző: Jacob Lubelczyk nyomán. 1558-ban Krakkóban nyomtatta ki zsoltárparafrázisait. Az említett Balassi vers hasonló módon jár el: jelzi, "egy lengyel ének, igéről igére és ugyanazon nótára" ihletését. Kiemelt gondolata a 67. zsoltárból való, tulajdonképpen aratási hálaének-motívum. Csodála­ tos a jelzett nóta és Balassi szövegének szoros egysége, nem égrengető mű, de bámulatosan egyszerű, nemes világa arra utal, hogy a költőt mélységesen meghatotta a lengyel ének. A vers tele van bizalommal. Bizonyára akkor íródott, amikor egészen fiatal volt, s apját a család bra­ vúros ügyességgel szabadította ki a pozsonyi börtönből. Ha így van, akkor a szóban lévő ének a szenvedés teológiai és biblikus magyarázatára vállalkozó prózai fordításnak, a szülei vigasz­ talására írt "Beteg lelkeknek való füves kertecske" című könyvének talajából nőtt ki... Szinte valamennyi istenes énekét elemezhetnénk, amint Tanár Úr megtette, s ha olvassuk fejtegetéseit, valóban az a Balassi Bálint áll előttünk, akit még csak most kezdünk igazán megismerni. Halálakor az esztergomi táborban Dobokay Sándor volt jelen és a tanítvány: Rimay János. Megrendítő órák: valaki eltávozik, "végrendeletet" zsoltárparafrázisban hagy. Önmagát és szenvedéseit, gyötrött lelkét emlegeti egy őszintén hívő művész, az 50. zsoltárhoz kapcsolva imádságát: �"Végtelen irgalmú ó te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes. Onts ki mindenestől jódot rám kebledből, mert la mely veszedelmes Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mert nagy sebbel sérelmes..." - Az egyik egri kanonok Esztergomban őrzött misekönyvében latin nyelvű bejegyzés ol­ vasható, amely szerint Balassi Bálint 1593. november 21-én elfoglalta Divényt, családja ősi fészkét. Úgy tudjuk, a telet a költő a komáromi várban töltötte. Onnét indult aztán a követ­ kező év tavaszán Esztergom falai alá, ahol a sebeket kapta s ahol meghalt. A nevezett vers ide­ je ugyanez az esztendő május hava, helye: Esztergom. Nehéz magyarázatot találni, miért ezt a zsoltárt vette alapul búcsúzóul. Csak találgatni lehet. Ugyanakkor a zsoltár: "Miserere mei - Könyörülj Istenem, én bűnös lelkemen" - amint szertartáskönyvünk tartalmazza a temetési énekek közt, hősi halála előtt foglalkoztatta a költőt. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha Balassinak Dávid királyhoz fűződő rokonszenvét említjük első helyen. Nem egy versében találkoztunk már ezzel a szimpátiával. A hasonlóság ebben az esetben azért szembetűnő, mert az 50. zsoltár hátterének története: Dávid király a csatamezőre, az első vonalba küldte leghű­ ségesebb katonáját Uriást, azzal a szándékkal, hogy csata közben meghaljon, és így az övé le­ gyen szépséges özvegye. Amikor az ószövetségi királynak ez a vérlázító tette kiderült, Nátán próféta - Isten embere - előbb példabeszédbe burkolva, majd nyíltan a király szemébe mond­ ta, hogy vétke el nem kerülheti Isten haragját. Ebben az állapotban tört fel Dávid leikéből az irgalmasságot esdő ének. Talán nem kell folytatnom, párhuzamot lehet találni Dávid és Balas­ si sorsában... A táborban a költő átgondolta életét, sorsának buktatóit, számtalan vétkét, házasságtöré­ sét, hiszen Losonczi Anna férjes volt; felkészült a bűnbánatra, a férfias szembenézésre - ön­ magával. Nem riadt meg az áldozattól, sőt maga vállalta azt. Azt nem tudthatta: életébe kerül ez a vállalkozás, de nem zárhatta ki, amint azt elmondta 1594. május 30-án. Azzal azonban tisztában lehetett, hogy Esztergom várának bevétele csak véres összecsapásokkal érhető el. Itt találkozik Balassi a minden áldozatra kész zsoltáros magatartásával. Amíg ő lelkét az őszinte bűnbánatra készíti, a benső történéssel egyidőben folyik a külső, az ütközet. És ez külső ke­ retül szolgál mindannak, amire a lelke mélyén elszánta magát. A csata reménytelennek látszott. Önként jelentkezőket vártak. 800 német-magyar katona szánta el magát, köztük Gyarmati Balassi Bálint kapitány, akinek mindkét lábát május 19-én golyó járta át. Sérülése nem volt halálos, azonban a krónika megörökítette, hogy német orvo­ sok hibájából vérmérgezést kapott. Az említett jezsuita páter látta el szentségekkel. Eszter - �gom várának ostroma közt értette meg az 50. zsoltár üzenetét, hogy szavakkal, külső áldoza­ tokkal nem elégszik meg az Isten: "Az kövér áldozat jó kedvet nem hozhat, jól tudom, Uram, Néked." Dávidtól hallja, hogy Istennek egyedül az alázatos és töredelmes szívet lehet áldozat­ ként bemutatni. Ehhez a felismeréshez az esztergomi sebesülése segítette. Hogy mennyire mélyre jutott az eszmélődése, és hogy az Istennek bemutatandó áldozatban önmaga megtisz­ tult lelkére és életére, annak odaadó akaratára gondolt, mutatja: a "legyek fejérb hónál" fel­ kiáltás után, mintegy utolsó akkordként felmutatja halálos sebét: "Imé kioldoztam s te elődben hoztam fene ötte sebemet Hogy mint áldozatot, adjak, úgy hálákot, ki néked leginkább kell" A szenvedéseiben megtisztult áldozata - reméli - meghozza a várt eredményt: Isten feltá­ masztja Sion falát. Azaz: Esztergomot, melyet mi magyar Sionnak nevezünk. Radics István: A füleki vár �Tandori Dezső Ittenes vers Balassi-töredékül ...Szép szólattatásim, szétszórattatásim, ha mi voltam, elmúltok; minden borzalmatok, s am it rá-adtatok, buborogva túl-fúlt ok; ott lentről megjőve, föld-rész- s esztendőbe: se dulok, se vidulok. Idegenben inkább, megejt, ha-mi ritkább, titkát nem fürkészem, lásd; magamat így-hagyva, volt, mi volt, ezt adta Ő, ki itten se ad mást, csak ami rémsége, magam veszítése, más könnyítsen meghalvást. Belásd, feléltetek, elég, belőletek, csak így lehet, kik-bármik; a semmit, ha szólít, nézem, egy-lakóig, benne engem határ nyit: azon túl derülök, hülődzve leülök, törökig vagy Burg-várig. �Mindegy, még mik vagytok, hagytommal elhagytok, közte marad egy-világ; még élve miért ne gondolná veszésre egy semmi a másikát; szép világ, rút lompos, némuló kolompos, nem kínálja nyáj szavát. Ezért-így feledjük, meg nem is fejthetjük, mi nem tárult hajnalra; e-világ, túl-világ, egyik a másikát, mondám, nem hozta bajra; csak valami vitte, tűnjék-szűnjék itt je, item, isten, ég terád: nagy kerek Horpatag, nem éred Magadat, magammal be nem zárulsz; elárvulsz, fiadzol, semmi se más attól, hívem lészel s elárulsz: ami volt, sereggel, a semmi csak ezzel veszhet el, ilyet árulsz. Bár ez lenne elég, ne látnám tetejét, alját, milyen keletien; lelkedzve lelkesen tölthetném más-kedvem, ne, hogy még is kelletlen: én legyek, holott más, mind, ami még pozsgás, bozsgás - nekem kéretlen. �Adj olyat is, nyugtot, ha már hozzád-futtot kényszerítesz, Uram, rám, amilyet vétkemül még csupán innenül engedhetetlen portám, kinek kapujából, mint jószág, kibámul, némaság: "Éggel, Gazdám..." /É S MA:/ Vedd el, amit adtál rám, vétkeim bocsásd magadnak, nem várnád, én nem hoznám, semmit, amit velem adnak, nem kínálnék, elhagynám, út felén, nem ismerő, téged vesztve, Egy-Merő, Ki is "volt", itten, Te...s ő. �Bertók László Hát hová, ha nincs hová, ha? Hát hová, ha nincs hová, ha? Mért megy el, ha ott marad mind? Már a képzelet is sántít? Bárhová fut, csak a lába? Föl talán Lengyelországba? Földibb Júliák után, mint? Mint vitéz Balassi Bálint? Ifjúságba? Bratankába? Át a versek ormán, hátha? Hátha Mars vagy Pallas ráint? El megint az óceánig? Ottan aztán meg sem állva? Esztergomba? Kínhalálba? Önmagától önmagáig? �Csiki László Szakadozott ének (A Balassi-tempó) Feljártam jó honom jó lovon, rossz boron, egybenéztem részenként. Teste-fosztott eszmény: választott keresztjén, az elmémben mind elfért. Rabságot ha álltam, örökké hazámban, csakis magyar békóban, a saját ellenség jobb mint idegenség, ahol szabadon voltam. Aludtam halálnyit, s csak határa látszik mára örök álmomnak, erőm bár istenes, kevesebbet szerez, mint erdei bátor vad. �Kiszállva ma harcért mintha csak bujdosnék, jutok idegenségre, s hogyha van szabadság, elleneink tartják, madárnak száll kardélre. Vasak mintha volnánk, abroncsos az ország, hiszem szívem lakatnak, reá vasfegyverek körben megtévedett delejtűkként mutatnak. De álom, képzelem kerített részeken nagyobb erő hadaknál, válva gondolatra egymást vágyva tartja Szabadka és Kolozsvár. Hazám országomnál nagyobb s a vigasz vár felette ha szállhatok, de legyek bár rabul, egy ege rám borul, hazám lelki állapot. �Gedeon Hajnalka: Valaki emlékére III. �Csaplár Vilmos Kár lesz majd nem élni, de: költészet Költő, érintetted-e az életet kézzel? Puszta kézzel? És mit fogtál? Szorítottad, préselted, magadhoz ölelted. Fogtál valamit, vagy minden, amit a kezeddel elértél, szertefoszlott? Nem maradt más, csak amit leírtál. Amit mintegy mellékesen lejegyeztél a sok esemény közepette, az maradt. A sok fontos napi pillanatból kiszakított idő maradandó idő lett. Nem is idő. Időn kívüli tény. Ettől lettél költő. Ezért ismerlek. Ha rád gondolok, egy szobrod meredezik előttem. Nem tudom, ki képzelt el ilyennek és mikor, hol, miért, milyen érzésekkel, mindenesetre az eszter­ gomi vár bejárata alá állították ezt a valakinek a képzeletében megszületett alakot, bronz átköltésben. Innen aztán átjött az én képzeletembe. 1965-ben és 1966-ban Esztergomban laktam, méghozzá ott kezdődött az utcám a vár alatt, ahol ez a képzeletbeli bronz-Balassi le­ ledzik, eggyel több eseményt kanyarintva a vár kövei köré. Sokszor láttam hát a szobrodat, nem csoda, ha te nekem itt kezdődsz. Balassi: az esztergomi szobor. És akkor aztán a szobor elindul. Megmozdul, de nem csak megmozdul, hanem átalakul. Baju­ szos, huncut szemű alakká változik át, aki lóra pattan. Kicsi, nálamnál jóval alacsonyabb em­ ber néz rám fényes szemekkel, sapkában. Nem tudom, hol, a sapka is csak valamilyen. Hogy a versek milyenek? Azok vannak. A nagy végvári ismeretlenségből szóló hangok, egyko­ ri emberek életviszonyait hozzám hozó tények, adatok. Vitézek, mi lehet szebb dolog az életnél? Talán a költészet, vagy még az sem. Én inkább azt az életet szeretném átélni, amit ez a fényes szemű, zűrös személy élt. Regényt kellene írnom Balassiról, de nem a költőről, mégcsak nem is a versek születési körülményeiről. Erre úgysincs lehetőség. Kitalálni csak az életét érdemes, a belőle született versek többet �nyomnak annál, mintsem bárki megpróbálja kitalálni, miképp jöttek a világra. Az élete, az igen. Egy csöppet sem finom élet. Egy csöppet se szemérmes és esztétizáló lény. Egy rene­ szánsz embernek is durva vitéz. Vitézek között is brutális egyed. Lábszag, ürítés, nőkkel hempergés, nem egyszer erőszakkal leterítve őket, ivás, zabálás, részeg lovasvágták, kivont kard­ dal. Csöppet sem humanista érzések az ellenség irányában. Vérontás, hullaszag. Lószarszag, csizmaszag. Hortyogás hajnalonta, kíméletlen birtokharcok. Egy kis gyávaság a vitéz úr deli hazafiassága mögött. Sunyiság. Haszonlesés, álszent magyarázatok. Nem fékezett,gyűlölködő indulatok. Szintén kivont karddal. Poros utakon, piszkos célok után nyargaló, borszagú végvári figura. És mégis. Mi az az emberben (egyes emberekben erősebben, néhányban, de a többiekben is), amiből összejön az a kis vágy, hogy leülni, írni. Leírni azt, ami sehol sincs. Ami mindenben benne van. Benne lehet. Lehet nem látni is. Lehet egy pillanatra érezni, de nem leülni, és nem hagyni el­ hatalmasodni írás által. Homályosan. Mely majd egyre fényesedik, de ezt még akkor nem le­ het tudni. Remélni lehet. Az az emberi megfoghatatlanság lenne a regény tárgya , amitől ez a több száz évvel ezelőtti lucatvitéz-faszkalap most is szól. Hozzám. Ideszól. Szólongat, és nem mint egy szobor. Nem mint egy könyvbe zárt, esztétikum nevű balzsammal bedörzsölt múmia. Négyszáznegyven év meg négyszáz év? Érdekes. Hogy múlik az idő! Horváth Mihály rézdomborítása �Ágh István Balassi Ha bölcső Magyarország: koszorús ravatal, ha ravatal: nászágy, a szél két emlője kibontva, fűre döntettem, pünkösd havának gyepére ontattam mint a vér, itt a tavaszban most születik szakállas fiad, Isten, végeztetek volna velem amúgy, megszabadultam, megszabadultam, csizmámra lentről fölragyog a Duna, megsarkalja ezüsttel, útnak indít, most kezdődik a sehovase út, túl a karokból vetett hurkon, te katonád voltam Uram, és az te seregedben jártam. �Balassi-apokrif Gyermekvoltom őszén, lengedező növény termáltónak öblében, míg gyengéd szőrszálak violája látszott, cikkcakkban mászkált széjjel, mához negyven évvel korább szerződésben állottam már Nősténnyel. Most avas strófában, miként iskolában szándékoztam, asszerint, és ahogy kívánta lengyelszép Zsuzsánna, monyamon tiporván sírt, úgy szerettem volna lovam abrakolva fölkínálni ez papírt. Mindig belőlem szólt, itt vetkőzött s megholt, miképp hátat fordított, csecse két bimbója másfelé állt, s mintha cukorrépa lett volna, könnyezett tintámba, s a számtanirkára ákombákomot zagyvolt. �Skólakékből hűlt el bagolypuha tüllben, míg behemót patanyom, ökör mázsás lépte sárladzó pecsétje gyűrődzött a combomon, ilyen rút muzsától, miként butaságtól keseregtem oly nagyon. Járványos Zsuzsánna, aki mintha náthás tüsszögdélő nőszemély, mely állapot jára nézvést olyan árva, volt-nincs akácalevél, annak sohasem volt híján árok, mennybolt, lábom feje tetején. Miként versemmel is lótfut a Nemezys, ásót fogván betemet, szemenszedett étvágy­ amra marharépák nyársalják föl nevemet, réti margaréta pislogó árnyéka sír fölöttem, kinevet. �Tóth Éva Ad notam Balassi Mindenféle álság, leskelő kívánság orvul tör én ellenem, mindenféle kétség, állhatlan reménység rövidíti éjjelem, egyik félelemmel, másik szerelemmel munkálkodik vesztemen. Én már nem is bánnám, sőt, igen kívánnám, ha sokan elhagynának, úgysem segít senki, nincs orvosság semmi mitől elmúl a bánat, aki vándorlásra indult bujdosásra, nyugtot úgysem találhat. Hát minden hiában? Hát már ne is várjam, nyugtom úgysem lesz soha? Levele a fának, fészke a madárnak, embernek van otthona, hát csak engem vert meg az égi kegyelmek mindenható ostora? �Im a virágoknak, szálló madaraknak adtál társat, Istenem. Ifjúság határán, csak békét kívánván, könyörülj meg lelkemen, szenteld meg nyugalmam, hogy míg meg nem haltam, élhessem jól életem. SzöllősiM ária:Egy Balassi versre �Kiss Dénes Szavaink üzenetei Balassi Bálint verseiben "Azt mondhatnók, hogy ő, aki először f e ­ jezte ki énekben gyökeres magyarságunkat s először merte megszólaltatni a gügyögő, né­ piesség gyermekhangját, ízig-vérig európai költő, nyugati költő, a világ költője." Kosztolányi Dezső Nyelvünk suhanc korának szavait nemcsak a Halotti Beszéd szövegéből ismerhetjük, ha­ nem Balassi Bálint költészetéből is. Noha Móricz Zsigmond szerint a Halotti Beszéd nyelve mai, korszerű magyar nyelv. S minden bizonnyal igaza van nagy írónknak, bár ő talán nem gondolt arra a szinte elviselhetetlen sérülésre, ami nyelvünket érte akkor, amikor elkezdték latin betűkkel leírni. Rögtön kiderült, hogy hiányoznak a latin ábécéből olyan betűk, amelyek­ re a magyar nyelvben létezik hangzó. Például az ö, ü, ny, ty, stb. Ezért kellett a Tihanyi ala­ pítólevél ben így írni: köves kút helyett - kues kut vagy a Halotti Beszédben Latiatuc feleym zumtuchel - Látjátok feleim szemetekkel, illetőleg a gyümölcsétől helyett: gimilcictul stb. Nem soroljuk a példákat, nem ez a célunk, csupán érzékeltetni kívánjuk, hogy az ősi magyar rovásírásnak negyvenhét jele volt, a latin ábécé pedig ennek a felénél alig több betűt használt. Így azután alaposan ki kellett ficamítani és kerékbe kellett törni szavainkat ahhoz, hogy latin betűkkel leírhassák őket. Ezt már azonban csaknem ezer éve belátták azok, akik például a Ti­ hanyi alapítólevelet jegyezték le latin betűkkel, mert a helyiségek, ingatlanok stb. neveit meg­ próbálták a latin szövegben is magyarul leírni, hogy később ne legyen vita, mit is tartalmaz a szöveg. Nos, ezt a gúzsbakötést is elviselte a nyelvünk és győztesen került ki e csonkítási kí­ sérletből is. Nem célunk arról sem írni, milyen kalandos és titokzatos módon tűntek el nyelvemlékeink, illetve kerültek elő gyakran a véletlen folytán. Költőnk halálának négyszázadik évfordulóján majd ismertetik mások, hogy nemcsak a kegyetlen végzet, az ágyúgolyó által lágyék közelében �csonkított lábak, a fiatalon bekövetkezett halál teremtett sajátos legendát Balassi alakja köré, s méltán, hanem az a tény is, hogy versei - szinte mondható - végleg elvesztek. Töredékekben, másolatokban maradtak meg. Mennyi verset írhatott? Ki tudja. Mi most e maradék verseket elolvasva szemelgettünk szavaiból. Ez a válogatás is inkább a példa kedvéért való, a teljességre nem törekedhettünk. Azonban beleszerelmesedve anyanyelvünkbe, költői életművet vizsgál­ va, kínálkozott ez az alkalom. Talán egyszer majd mód nyílik arra is, hogy elmélyültebben fog­ lalkozzunk ezzel a témával. Már csak azért is, mert magunk is valljuk Kosztolányival, hogy Balassi Bálint európai költő, alkotásai egyetemes értékeket képviselnek, s a nyelv, amelyen ír s üzen, legalább a mintegy félezer évvel korábbi állapotot mutatja. Legszebb telitalálatai, köl­ tői teljesítményei ma is rendkívüliek. Ezekből is idézünk néhány sort. Módszerünk egyszerű, sorra vettük valamennyi ma is ismert versét, és azokból - nem va­ lamennyiből - válogattunk olyan érdekes szavakat, amelyekhez volt hozzáfűzni valónk. Rög­ tön a versgyűjtemény elején lévő Aenigma című versében találhatjuk az "egyött" szavunkat. Látszólag ennek az a különlegessége, hogy az ü helyett ö hangot találunk a szóban. Mi azon­ ban, a nyelvünkkel foglalkozva már tudjuk, hogy mintegy négyszáz olyan szavunk van, amely­ ben benne van az "egy". (Erről és az Ősegy fogalmáról írtunk a HITEL 1993 januári, illetve szeptemberi számában.) Amikor valami együtt van, vagyis valamennyi, az összes, azaz mind ott vannak, akkor mondjuk: együtt a család, a csoport, a csapat, stb. Az az érdekes, hogy a ma­ gyar nyelv ezeket a jelentéstartalmakat oly gazdagon fejezi ki az "egy" szó ragozásával és kép­ zésével, mint a nagy nyelvek közül egyik sem. (Sőt az a valószínű, hogy egyetlen más nyelv sem!) Íme néhány példa: egység, egyenlet, egyetem, egyetemes, egyezmény, egyveleg, együt­ tes, egyaránt, mindegy, özvegy, egyedül, egymás, és így tovább mintegy négyszáz szavunkban van jelen az "egy". Ez egyáltalán nem furcsa, nyelvünk lényegéhez, a számtannal való rokon­ ságához tartozik. Mert az is jellemző, hogy például a világegyetem szavunk éppen úgy a vég­ telenséget sugallja, mint a mindenség. Általában a nyelvek az egy-ből alkotják az egyetemes­ ség jelentését, ám a mindenség nem egészen ugyanazt jelenti. Ez azért izgalmas kérdés, mert egytől mindenig tart a számsor. Ugyan a végtelenség végességét is mintha példázná, ám azt a sajátos zártságot is, ami az ember helyzetére jellemző. (Meg kellene vizsgálni a t-sz hasonulatot, gondoljunk az egyösszegre, együttesre, a Zalában még ma is használt összütt szavunkra, amely azt jelenti, hogy mindenki együtt van, máris fontos üzenetet küld ez a szó is az évszá­ zadokból.) Nagyon érdekes még ebben a versben a "rén", azaz: sír-ri szó, az utóbbi már összefüggés­ ben lehet a riad, riadó, rivall stb. jelentésekkel. Azután a "keselö" - keselyű, a "meggyen" - mit �tegyen? mondjuk "buában". Ugyancsak figyelemre méltó, és a fülünkben maradt még isko­ lai tanulmányainkból a "hamar lovak"... Erről eszünkbe juthat a gyorsaság sajátos kifejezése: Maros, mar, marás. Vagy még nyilvánvalóbb a "sziből" - szívből - manysi szim-ke, finn sydan (szüden) a magyarban használták: szüm, azaz szivem formában is. Vörösmartynál is megta­ láljuk, A vén cigány című versében: Szüd teljek meg az öröm borával... S ha már itt tartunk, nyelvünkben a szív és a szivattyú szavunk lényege összefügg. Gondoljuk meg, a szivattyú elve nem más, mint légüres teret - vákuum - teremteni, és a külső nyomás szorítja be, nyomja be a szívandó (szivatandó) anyagot. A nyelvben is erről az ősi szivattyúról van szó! Szüvek for­ mában is használja a szót, dehát az ősi szógyök a "szí", "szü" lehetett. A Losonczy Anna nevére című versből: "lélektül" - ez a szó ma a lélektől alakban fordul elő. Az ü vált ő-vé. De ne feledjük, hogy a tülekedik szavunkban ugyanaz a tól-től rag szerepel, és a tőle, ettől-attól, tolja, tolakodik, tolong, tol-vaj, tulajdon, stb. szavak is hasonló logikai körbe tartoznak. Itt jegyezzük meg, hogy a "j" hangzót mi magunk nem tartjuk igazi mással­ hangzónak, átmenet a "h"-val együtt a magánhangzók és a mássalhangzók között. Balassi elég gyakran ki is hagyja a szavakból, mint a már említett "búában" szó esetében is. Vagy az ugyan­ csak e versben található "gyútád" - gyújtád -szóban is. Érdekes még a "hadsz el engem" ki­ fejezés is. Miként lett a dé-ből gyé? Az elhagyást hadd - vagy had - ne nyomozzuk, de rögzít­ sük s majd vizsgáljuk a le-lo-had, a hadd-el-had és a hat-hat valóban hathatós összefüggése­ inek lehetőségeit. Hadd mondjuk - tehát ne kelljen elhagynunk! -, hogy ezt jelentheti a had-ni vagy hagy-ni alak. Ám a megerősödött "t" hangzó már igazi hatást ér! Már hat-árt szab a je­ lentésnek, ha akarjuk hat-ványozottat! Említsük meg, hogy a mássalhangzók közül a "t" és a "k" szerepel a legtöbbször szavainkban. Az említett versben találjuk még az érdekes "elasztam" kifejezést. (Lásd aszalódni!?) S itt írja: "Szívemnek keservét..." (Mintha komolytalankodnánk, de azért megér néhány mondatot, hogy a keserű, keserves, kesereg, stb. szavainkban benne van a "ser" alak. És a ser, sör íze bi­ zony keserű!) Ugyancsak e versből említhetjük még a "bizlalt" - bíztatott? - "löli", "öszveszedegette", "hűv" szavakat. Az özvegy, összütt társ-szavakat megemlítettük már korábban, a "hűv", azaz hív, mint híve (hyva finnül jó, ejtése hüve) szó esete is bizonyítja az i-ü váltako­ zását, egymás helyettesítését. Chrisztina nevére: "Nem régen szép győrőt szerelmesen küldett, ki rubinnal mind rakva..." Egyrészt Győr város nevét a gyűrű szavunkkal hozzák kapcsolatba, íme Balassinál az ű helyett ö-t találunk! Másrészt e versben is akad több érdekes szó: "kévánja", "idvözítött", "tülem". Nem múltak el, nem vesztek el szavaink, nem gurultak el homokba, fűbe, ott vannak - vagynak - a nyelvünkben, a többi szó részeként, s talán a legősibbeket is megtaláljuk, ha eltördeljük �szavainkat vagy kiegészítjük a lekopott részeket. Némelyik szó tört cseréphez hasonlít, annak kiegészítéseit is megtalálhatjuk, csak figyelmesen kell vizsgálni a nyelvünket. Bocsásd meg Úristen: "Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bújdosik, mint madár a szélvészben..." Tétova szavunk jelentése tehát ide-oda vergődő is. Ám nemcsak lassú tétovaságot hordoz ez a kifejezés, hiszen a "tova" a távolságot jelenti. Más sor: "Hadd inkább dicsérjen..." Megint a hagyd, azaz hagyjad. Az inkább jelentése pedig én-kibb, annál is inkább, mert nemcsak i-ü csere lehetséges, hanem i-é, illetve é-á hangzócsere is. Az "egy" szavunkról már szóltam rövi­ den. Azt hiszem, hogy az ősegynek nagy jelentősége van a nyelvek alakulásában, de a magyar nyelvben különösen kimutatható. Abból gondolom, hogy az "egyéb" szavunk nem más, mint az "egy" sajátos középfoka. Azaz: egy-ebb, mint a másik, de azért másik. Mert az "egyébként" szó jelentése hozzáadást jelent. Tehát másik egy-ékről, egyéb egyedekről van szó beszédünk logikája szerint. Hasonló alak a leg-én-kedik. Én, aki én-kibb vagyok. Tehát inkább én, inkább vala- ki, vala-mi más. Ez tehát az inkább jelentése. (A jonkább lehetősége sem mond ellent e feltételezésnek.) A t-d változatra jó példa: "Hidjünk mindörökké egyedül csak ö benne..." Ma így írjuk: higgyünk, valójában azonban a hit-ről van szó. Így alakul át lágyulva a "t" "d"-vé majd "gy"-vé, mivel a lágyító "j" melléje kerül! Láthattuk: hidjük - higgyük, hadjuk - hagyjuk. Felesége idegenkedésekor: "Titkos keservemben hull orcámrul könyvem..." A loa helyett lett a lova, illetve a könny szavunkhoz a -ve alak (-va,-ve,-vá,-vé) birtokos szótaggá vá-lik! E versben használja a "szemérem" kifejezést. E szó ősi magyar - szkíta - sírok bizonyítékát je­ leníti meg. Ugyanis a halottak - elhunytak - szemére érmét helyeztek, hogy csukva maradjon. Így lett a lesütött szemű lány szemérmes, illetve lesütötte a szemét, ha véletlenül kivillant - kisötétlett - a "szemérme"... Ma már ez nem így van, hiszen manapság szemérmetlenül mutogat­ ják! Különben az érmék a napot és a holdat is jelképezték. Elválása után: "Szemibe nyilamat, horgas kézijjamat adtam szemöldökibe...". Vagyis az ijj ívelt, mint a szemöldök. A horgas jelentése amolyan félkörös - horog, horhos, horony, stb. Más: "...lölkem szernyő kínjára." A -szor, -szer, -ször (sok-szor, ezer-szer, szer-telen, szor­ galmas, stb.) azért rettentő - mert elrettentő! -, hogy a nyű annyiszor: szer-nyű jelen van! Nö­ veli a kínt - másutt: ként, kénját -, tehát a szavak eltördelése, majd a töredékek másfajtaöszszeillesztése is adhat választ a nyelv fejlődésének kérdéseire. Ugyanebben a versben használja a következő kifejezést: "minémő színye", azaz: milyen a színe. A minemű a másságra vonatkozik, ám minden bizonnyal a "nem", mint szépnem, hím­ nem stb. lehet az eredendő alapszó. Ide tartozhatnak a nem, mint nemes, nemző, nemzet, nép, név, stb. szavak is. Most már közbevethetjük, hogy a magyar nyelv valóban korszerű volt már �ezer éve. (Kor-szer-ű, ezért ejthették szépszerével szerét a szeri szerződésnek, és így "népe­ sült" be e történelmi eseménnyel Pusztaszer.) Ahogy a beszéd a leírt szövegre, úgy évszázadok alatt a leírt szöveg is hatott a nyelvre. Júlia látásakor: "kivöle" - kivüle. A szó lényege: ki+val-vel, ki-vel és ki-vel nem. Itt azon­ ban a kijül volna a helyes kifejezés, a kifelé, külfelé jelentés legalább is ide tartozik. Mert a ki­ vüle szavunk azt jelenti, hogy senki mással mint vele! Azzal az egy vala-kivel kívánunk talál­ kozni, együtt lenni, csakis vele, senki más-val! Mint a salamandra: "régulta" - azaz: régóta. Látható, hogy rövidül, tömörül a latin betűs hangzók közé szorított, gyűrt-gyúrt nyelv. Talán azt is mondhatnánk, ekkor már kezd vissza­ térni eredeti rövidségéhez, ami egyébként is természetes, hiszen a rovásírás tömörségre szo­ rította. Másfajta példákat is mutatunk, hiszen nem lehetett szó nélkül hagyni, hogy költésze­ tünk későbbi magasai világlanak elő a mondatokból. Mint például az Örök szerelem című versben: "Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromlanak, Nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak..." Megállapíthatjuk: mintha Berzsenyi-előkép volna! Igen érdekes ez az összefüggés: "Nagy erő, vastagság..." A vastag, vastagság erőset jelent, hiszen a vastag, kövér gyerekre mondjuk: vasgyúró. Aki erőst szól, vaskosan fejezi ki magát. A vas is erőset jelent. (Mongolul a vas = tö­ mör; köze van a tumen, tömeg, tömkeleg, stb. szavainkhoz. Elképzelhető, hogy Timur Lenk, másként Tamerlan nevében is ez a szó szerepel.) Mindenesetre Balassinál a nagy erő, vastag­ ság, sok kincs, nagy gazdagság hasonló jelentéssel bírnak, azonos jelentésű csoportba tartozó kifejezések. Beszélgetés az Echóval: "kénaim" "békó", "távoly", "fertengeni" - A kén a kín szó válto­ zása. (Hogy összefügghet-e a kén, amely erős szagú és halálos is lehet a kín szóval, ez megkér­ dezhető...) A távoly - távol szó érthető, a békóból megint hiányzik a "j". Az a "j", amely lágyít, de nemcsak "gy"-vé, hanem "l"-é is: békló. S ha a fertengeni nem elírás - hiszen Balassi versei másolatokban maradtak meg, tehát mások másolásában -, akkor egyik példája a kalán - kanál változásnak. De az sem utolsó lehetőség, hogy a fer-telem itt a szótő eredete. Azaz: a förtelemben tengeni? Sápolódás: "óhit" - óhajt, "régoltátul fogva", "szerteszerint", "vőn". A szerteszét szó te­ hát valaha szerteszerint volt. Mindenesetre a -szer rag két-szer szer-epel a szóban, amelyet ma így mondanánk: szanaszét. Vajon miféle összefüggésekről nem tudunk még? A "vőn" szó je­ lentése: vett. Hiszen az egybevette kifejezést így is mondhatjuk: összevonta. Tehát a von-vőnvesz-vett szavak változásai követhetők nyomon ebben az esetben. �Kegyes, vidám szemű: Ebben a versben szerepel a "gondolhaddsza" , azaz gondolhatod ki­ fejezés. Megint a "d"-ből lett "tz". Azután: "Mint sólyom kis fuat...” A "fuat" vadréce, olvas­ hatjuk a szómagyarázatot. (Megjegyezzük, hogy az Elő könyvek, magyar klasszikusok c. kö­ tetben, Kosztolányi Dezső előszavával "fuat" olvasható, a Magyar remekírók sorozatban, Szépirodalmi 1979, pedig "fuot".) Az eredeti írásról nincs módunkban meggyőződni, így föl­ tételezhetjük, hogy ott fijat lehetett, hiszen sólyom aligha vadászik vadrécére a vízen. Inkább szárazföldi kisállatokra csap le. Én édes szerelmem: "Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászok tanítanak, viselnek..." A hajrá rácsapást jelent: huj-huj, hajítsd rá, csapj rá, támadj rá! Ezt "gyakor", azaz gyakorta, gyakran használja Balassi. S hogy a ráró eredetileg, legalább is nála vadászsólyom volt, azt másként is igazolja a költő: "Téged penig sólymom, én édes vad ráróm..." - írja később. Így a lovasvadászat, a rárós lovaglás, ha úgy tetszik a lóhoz is kapcsolta ezt a jelentést. De a Búcsú a hazától című versben a mi feltételezésünket erősíti véglegesen: "Ti is ráró-szárnyon járó hamar lovak..." Miként Balassi is írja, magam is rárósan csaptam rá a fölbukkanó "vadra", múltból üzenő szavainkra, amelyek nem voltak annyira elvadultak, mint sokan gondolják. Rend volt már ezer évvel ezelőtt is ebben a nyelvben, s ha ma vizsgáljuk, erre kell gondolnunk. Ugyanis enélkül logikai rendszere, rugalmassága, könnyedén alakítható szavai nem állnának ma rendelke­ zésünkre. Ne feledjük, valóban a számtanhoz hasonlóan viselkedik nyelvünk. Ábécénk hang­ zóinak ugyanis nemcsak alaki, de helyi értéke, jelentése is van. Hiszen csaknem minden hang­ zónk magában vagy másod-, illetve harmadmagával rag, jel, képző vagy annak része. A ragok, képzők, sőt a fokozás jelei, szótagjai nemcsak a szavak végén, de azok elején is megtalálhatók. Néhány példát erre nézve: rend-szer, szer-int, szer-vez; leg-jobb, leg-több, mér-leg, szin-leg, fölös-leg, elő-leg és így tovább. Azonban leg-inkább a szó elején lévő felsőfok képzőt szoktuk emlegetni. Ám ez is olyan képző, ami tovább képezhető s ebből alakult a legesleg szavunk. (Azaz: leg és leg.) Hadd jegyezzük meg itt, hogy bizonyos ragok további ragozása - egymáshoz való ragasztása, inkább csak szórakozás, mint igazi szóragozás. Például -nak, -nek, ennek, an­ nak, de már csacskaság a nekinek... Amíg az erre, arra, ra-re, rája; rá-ró-ra. Vagy így is: Ráróra, hiszen a Ráró lónév lett. Nyilván nem gyalog jártak a solymászok. Csakis az érdekesség és a nyelvi törvények kedvéért szemelgettünk Balassi Bálint versei­ nek szavaiból. A célunk a figyelem felkeltése volt. Teljességre nem törekedtünk. A nyelv gaz­ dagsága, belső oki rendje kimeríthetetlen még ilyen viszonylag kisebb költői életmű vonatko­ zásában is. (Persze talán soha senki mem, tudja megmondani pontosan, hogy mekkora volt ez az életmű. Nemcsak egy esetben kényszerültünk összehasonlítani korábbi kiadásokat és újab­ �bakat, elég sok eltérés mutatkozik a szövegekben. Igazi szakértőnek kellene lenni ahhoz, hogy túl a lehető sajtóhibákon, fölfedezze: melyik lehet az eredeti szóhasználat. Így hát mi is téved­ hettünk.) Azzal a három nagyonis kedvünkre való verssorral fejezzük be kis eszmefuttatásun­ kat, amelyet szintén költészetünk magaslataihoz sorolhatunk: A nagy széles mező S a szép liget-erdő Sétáló palotájok; De jó lenne, ha nekünk is ilyen képeket villantana a világ, ehelyett mi csak fohászkodha­ tunk, hogy kibirjuk: "Építsd fe l elmémet az jó bölcsességgel," s fölismerjük, hogy építeni csakis ép elmével lehet. Másként csak rombolhatunk. Viszont emiatt kötelező "jádzván" ját­ szanunk anyanyelvünkkel. Székely Ákos: (Kékkő, Fülek, Somoskő vára stb.) II. �Székely Ákos: ( Kékkő. Fülek. Somoskő vára stb.) I. �Turczi István Balassi-intarziák Kürtszót hallok; hív az erdő, s ablakomból köröskörül mint suhogó kardlapok, ezüsten villogó jegenyék ágaskodnak a fényre, hogy elérjék az égi pórázt vagy kiszúrják mind a kíváncsiak szemét. Két szememnél több sincs, ki sirasson engem. Híg párával tölti ki medrét és nehéz kövekkel gördül a tébolygó emlékezet, így jár, ki magát pokolra ejti, tusakodván az ördöggel, utóbb porba hull. Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség múlt játék csupán, hullámverés. Az árapály ereimben él, csillagokat tükröz, intő jeleket idéznek Hold sörényén vonító csupasz állataim, nézd, mire jutottam: szüzek, kutyák, hamar lovak, magamat kínra bocsátottam, üszkeimet szélnek eresztettem. Nem kérek többé tűz szeszélyéből, víz roppant súlyából, jelképeimből. Mint rab csak hallgatok. Azért nekem immár el kell most indulnom. Vadászkürt szól, kutyák csaholnak, tisztul homályábul az ég is. Zsákmány vergődik valahol vakon: csapdába kerültem. Könnyebbítsd lelkem terhét. �Balassa Bálint sírjánál, az 1 9 8 5 -ik év karácsonyán Egy ideje már itt állunk a míves vaskerítés előtt, turisták, idetévedtek, otthontalanok. Tél-ihlető hó hull, a kápolna tornyán köd gubbaszt, s csak sejteni vélem: az ott távol az Alacsony-Tátra. A papiak felől végre hatalmas kulcs érkezik, mögötte kendőbe bugyolált, szótalan nénike. Akik belépünk, most mind egyedül vagyunk. Megilletődött, feszületléptékű magány. Tömjénillat, csontig hatoló hideg, madár suhanása minden mozdulat. Előbb az oltár, aztán a sírfelirat, szinte hallom, a karcsú oszlopok izülete mint ropog. A festett ablakokból behulló reggeli fény szétmállik a szentképeken. Mintha a füles sapkába zárt gyermeki csend visszhangozna. Tornyok tűszúrása, befagyott tavak ezüstje, szívemig érő végtelen hó-ölelés. Mintha régi karácsonyok tisztító fényessége. Harangoznak. Katartikus rosszkedv fog el bár fölösleges, mégis az órámra nézek. Alig két óra innen a magyar határ... "Indulj, ha van hová menned." �Vaderna József Fordított malaszt Az vitézségről szóló szabad ének, amelyben Balassi Bálint költő földönfutóvá válik hazájában. Csak a nők szerették és az árokparti bokrok. Fák. Akik a szelet magukra akasztották. Isten talán pálcát tör fölöttem, s pálca töri el az Istent. Kiűzettem természetből természetemből. Egy madár meghalt homlokom mögött. Csontjai koponyámba törtek. Hallom a halál röptét, oly vidító mikor elélvezek valamelyik nőben. Néha keserves az ég. Zivataros. A villám fekete ostor. Lassan himnuszosodom. Többet ér a vágta, ha lovasodik a szél. Pej. Karomban színtiszta a vér, ha a zablát vénámmal is fogom. Szorítom. S ez a vágta tovább inog: kiűzetés. Hazámban megtámadott a jog. Örök pervesztes a lábnyomom. �Már nem állok. Végighaldoklom a tájat. Végig a vetetlen ágyat, s a kivetett Esztergomot. Fantomfájásos dög: nyögök. Csütörtököt mond a sereg. Tönkrementem. Nincsem az ég, de az sem egészen. Felhőtlenedik mellem, levegőtlen, vízszintes ige. Utolsó versem egy fölgyújtott kódex emlékezete. Nincs rím. Strófa. Csak hastájon vágott férfi. Ennyi a mértan. Minden szám után a nincs a van. Az idő ormán olyan az ész, pincefalon nemespenész. Szabadrablásos táj. Szerelmem szájában felejtem magam, s rögtön elszököm. Ahogy elröppen nyelvemről az Ámen, úgy suhan el minden gyönyör. S akit rögtön elfelejtettem, a tisztás az erdőnek visszaköszön. Janicsárrózsák virulnak porladó markomban, s kisfiúk férfivé cseperedett árulása. Vagy Isten koravén ágyugolyója találta el combom, szétlőtte herémben a jövőt? Ezután a haldoklás ostroma jön szemérmetlenül. Ajkamban a lihegésed költészet és erőszak. Ágyékom dönti el: nyelved mit is akar, �s örökkévalóságra tárt szád kettős vércsík, eleven dac feszül a jajgatáson, s vád lüktet, fordított malaszt, Isten tenyere bár ágyékom egy fa levele fedi, volt Anna, Borbála, Judit, Kati, sóhajtod, nyögöd: ne vedd ki, oly mindegy Balassa vagy Balassi, rúgd fel a horizontig combjaid, fordulj át, térdepelj az éjszakán, a felhőket veri le az égről a farkam, míg villám üt agyon, az ám, az idő farán, s hasad vergődő pillanatán. Az utolsó lélegzet végtelen, mint a vitézség, vagy a magömlés a lét ágyékában. S itt kering arcom körül egy légy, fekete szpáhi, döngicsélése jobban fáj, mint az üszkösödés. Nyelvem keserű, a semmi is kiszáradt. Nótákat írtam csak, dallamot. Nem tudtam hol van az itt, az ott. Lovam kardomba dőlt. A vér fáradt keresztény állat. Vágtáztam. Ittam. Bűnöztem. Szerettem. Újra vesztettem. Űzettem. Irdatlan kínban Júlia fenetlen kése lettem. Úgy járok, akár egy széllel telt akasztófa, himbál és megnéz a pillanat. �Verejték, a tél magzatvize, szibériás árvíz sodorja testem egyre lejjebb. Jó volt Bálintkodnom a nőkkel s kardom hegyéről ennem. Akit megerőszakoltam, annak csak a szelídsége lesz könnyebb. Krisztus, s Isten gyönyöre íratta le velem. Vitézek. A széles föld földönfutója lettem. Ahol a lét nem ige. A főnév a melléknévvel dacol, s a fogsor a levegőből harapja ki a káromkodást. Lám Júliám a végeknél élvez el, holott kísért a nem lehet, lovamra teszem, s ringatom, míg szopogatja gyümölcsöm. Sőt harapdálja a vérrel telt időt, az iker-diót. A feszülést. Combomra írd: meddig élt az élvezet, s a nedvesség két szétgyúrt combod között: minden országhatárnál elszédülök, s várlak. Hol megvámolják az imát... Itt a vers félbeszakad. Örökös fegyverletétel az ország. Elkábul kezemben a kard, a vitézek vállán alszik a szél. A holtak szemébe jégvirág mart túlvilági hazát. Palotám a vér, kapuja az utolsó szívdobbanás. �Se ki, se be. Még megremeg a mellem, ahogy a földrengésben összedőlnek a hitek, s megroppant híd vezet Istenig, az végeknél a végtelen. Nekem a földönfutás is kegyelem. Ne hívd forradalomnak a lázadást, haladásnak mindenféle csődületet, a víz fortyogását gőzzé minőségi ugrásnak, lovam is szebbet tud egy kidőlt fán át. Figyeld a strófát, a kanca ugrását a levegőben mennyire egy a vers belsejével: három földetérés, s tizenkilenc levélhullás, az ősz mennyei suhintása a rímtelen ködben, előredőlés a megfeszült pillanaton, Magyarországig és vissza önmagamig. Csuklómon paragrafus-bilincs, s törvénytelen fegyőr vezetget láthatatlanul föl-alá, mintha tudná, mindent előre elveszítek. Ha meglát, a templomtorony keresztet vet rám, s készülődik a végzet. Fekete macska vonszolja a balsorsot? Belerúgok én, úgy belerúgok, nyávogva repül át a várárkon: a jog taláros mocsok. A szél felkúszik a fára, s rögtön le is esik. Rázza, rázza magát egy kicsit, aztán hajamban eltörik. �Elejtem a szabadságot. Nincs. Hadonászó kézen a bilincs. A nyitott ajtón nincs kilincs, újra kattan a nincs. S átfájnak gerincemen a perek: nem birtokom hazám, csak helye lézengésemnek, kamarillák, rizsporos, fürtös körmondatok futtatnak, mint az ebet földemen nem védhetem váram, hát szaladok, vár lengyel nagyúr, várandósát Zsuzsanna ágyasának. A szél a Bibliát lapozza vállamon. Futok. Mindig más szívtáj felől dobog az oltalom. Alig vagyok. Vagy: nem vagy: ok. Az ellenség nyakával játszom, de belepusztulok. Összehajtom a gravitációt, s Isten inog a tulsó parton. Hátamra szorítom a hátam, s horkolásommal horzsolom az eget. Csak versben nincs kész a ciklus. Milyen nap van ma? Hétfőzólyom? Hamisvádkedd? Szerdacelia? Felségáruláscsütörtök? Esztergompéntek? Juliaszombat? Vasárnaphalál? Mindegy. Ez a hét is megtalál, s úgy múlnak el a nők, ahogy a hazugságok, semmi sem marad belőlem, csak az erőszak nyoma félájult éjszaka színe a hajnalon. �Akit tettenértek, én vagyok. S nem ismertek meg: itt vagyok. Átbolyongok a tájakon, s elherdált szerelmeken. Unom. Megkerülök három csiklót, sárga darázson repülök a szívig, majd a legutolsó dobbanásig zuhanok. Úgy fájok, ahogy kirántom kardom, s legeslegutolsó becsületem. S miközben kilövellem a kínt, jajgat. OH. ÁH. Nyomd. Azt. Az ám... Tulipán. Csattanva csukódik be, s nyílik ki ágyékom körül a nyár. Vedeljünk bort babám a száj óriáskerekén, pohár-széli hintáján. Ennyi volt Isten, szerelem. Nagynéha letérdepeltem. Fájt, ha kidőltek a fák, soha nem értem utol a Dunát. Vitézek, semmi sem lehet, a sarokban térdepeltetik lelkem, nincs széles föld, csak keskeny, nincs szebb sem. Ágyékomnál folyik a halál. Nincs gyerek, csak kardvas. Aztán erőszak, s újra földönfutás. Vitézek, semmi sem lehet, a végeknél megakadok, s nincs szebb dolog, csak ez az örök akarnok: okozaton az ok. �s a legvégletesebb dadogásom. Félek, akár az Ámen a misékben, s didereg a férfi, a nő erőszakos álma. A halál csak egy utolsó nyögés a kéj szentségén csúszkálva. Az éjszaka eldobott alma. Ágyúgolyó. Török. Allah igaza. Szétlőtt combom felett azt szerettem, ha Celia a mogyoróim simogatja. A sebláz megaláz. Vitézek. Esztergomosodom. Holott nem szól. Meghajlítom halálom. Isten talán pálcát tör fölöttem, s pálca töri cl az Istent. Réti Zoltán rajza �Réti Zoltán rajza �Kelényi István Balassi Bálint szép magyar könyörgései A Teremtő dicsérete úgy fakad a teremtmény leikéből, mint a madárdal tavasszal. Ambrus püspük - akárha ambróziát öntene - a róla elnevezett ambrosianusokban "Aeterna rerum conditor"... szárnyalásával a világ teremtőjét dicséri. "A középkori költők is emberek" fejtegeti Babits az Amor Sanctus érzése kapcsán - híres (Az európai) irodalomtörténetében. Az Ember egyszerre nézi a földet és az eget, ahogy majd a reneszánsz szemléletében is, egyszerre les az égre és pillant a földre - ott ül egymás mellett az Égi és Földi szerelem Ti­ ziano allegorikus képén. A földről-égbe-földre vetülő tekintet a reneszánsz világ-nézete. A nagy összegező-megújítók, mint Dante és Petrarca költői látomásaiban átváltozik a fö ld i nő-alak égi személlyé. Be­ atrice és Laura - a klasszikus metamorfózisok lélektana szerint - eszménnyé válik... Petrarca művészete az első kísérlet, hogy verseiben (Dalaiban) a szerelem csillagalakzatában a földibb nő is megjelenjék testi szépségével és lelki pompájával. Megteremtődik a világi szerelmi líra az "erotica sacra" hold-fényében... És új vallásos érzés is születik, bennük és általuk új édes stí­ lus : példaértékűen! Nekünk nincs Danténk sem Petrarcánk - de ferrarai-padovai stúdiumok után már hazai földön írja verseit (igaz, még latinul!) a Pannoniusnak nevezett Csezmicei János, aki huma­ nista szokás szerint arcát (európai-magyarságát!) a Janus név kettős tekintetű, szimbolikus jelentésű neve mögé rejti. Tán ezzel is jelezni kívánja, hogy előre (a jövendőbe) és a múltba, visszafelé is tekint. A latinság affektusai és felhangjai ott vannak Petrarca nyelvében is (sőt latinul is ír még!), de személyes érzéseit már népnyelven dalolja. Nálunk Balassi lesz az a "poeta doctus" (aki ha nem is kap doktori kalapot, miként Janus Pannonius), ám tudatosan már nem deáki nyelven, hanem magyarul zengi a haza dicséretét. A szerelem ereje és a természet szépsége egyszerre csendül fel szavaiban lélegzetállítóan szép­ séges magyarsággal! A kor vitézi (tehát lovagi) virtusainak dicsérete egybehangzik nála Isten felségének dicséretével - hisz Krisztus katonája is, miként megvallja. �Az én szenvedélye és szenvedése szólal meg általa a legszemélyesebb módon, egyénisége süt át a szerelmi-istenes-vitézi költészetén, úgy, hogy a mi érzésünk is megdobban benne. Az irodalom(történet) sokáig alig tudott róla. Akik ismerték nevét és müveit, csak szűkebb körben emlegették. Akkor is elsősorban fenegyerekeskedéseit idézték. De voltak, akik - mint Rimay - tudták róla, hogy költő , ak i "mint az sas az több apró madarak előtt" nagyobb a többi kortárs verselő között. A tanítvány, a hagyaték gondozója, Rimay János megláthatta a költő összeállította opus-t, a művet! Később már az sem került elő, ma mindösszesen 5x3 vers sorát ismerjük Balassinak eredeti kézírásában. (Az Országos Levéltár őrzi - P.1313.) A továbbiakban csak másolatok keringtek verseiből. A manierista követők (utánzók) után, tudatosságban Zrínyi barokk lírájának is mintája le­ hetett még - ismerte is az egyik Balassi-gyűjteményt könyvtári lajstroma szerint. Nála, Zrí­ nyinél függetlenedik a költészet a dallamtól. Ő már nem szánja éneklésre is verseit. Balassinál még az "ad notam" jelzések emlékeztetnek, hogy akár énekelhetik is őket az ismert és meg­ adott dallamokra. Ami azt is jelenti, hogy verseinek ritmusai dallammal együtt, de függetlenül is megállnak a "lábukon", verslábai már a poétika szabályai szerint járnak. Istenes versei énekes-gyűjteményekben, sőt egyházi használatra készült vallásos kézi­ könyvecskékben azaz imádságos-könyvekben korán elterjedtek halála után. Nem véletlenül került bele Pázmány Imádságos könyvébe is, a Bocsásd meg Úristen kezdetű "éneke". Ezen bűnbánó verse egyébként igen sok helyütt jelent meg 1600-1629 között; ismerték változatait: Szenei Molnár Alberttő l a jezsuita Hajnal Mátyásig...! Balassiról tehát mégis sokan tudtak, de sokáig nem eleget. Jogosan adta tehát Eckhardt Sándor az 1941-es fölfedező Balassi életrajza után is, még 1943-ban is újra. Az ismeretlen Balassi Bálint címet. Nehéz dolguk volt mindig a szöveggondozóknak is. Meg kellett küzdeniök a variánsok so­ kaságával, s a hibákkal, amelyek még a később előkerült Balassa-kódex (v. Radvánszky-kódex) másolóinak keze-nyomán eshettek, mint jelzi a kódex: "az Balassi írásának nehéz olvasása", vagy a kiadásokban a nyomdászok szövegkezelése miatt. Ekként különféle "helyes" írású Ba­ lassi szövegváltozatok keletkeztek. Balassi értékéről művei alapján csak későn, mintegy száz éve győződhettünk meg igazán. Deák Farkas, Toldy Ferenc, Szilády Áron fölfedezései nyomán. Toldy Ferenc tollából már másodszor jelenik meg 1867-ben a kor összegező műve, A magyar költészet története -a z ősi­ dőktől Kisfaludy Sándorig, róla csak annyit summáz: "az írók közöl a világi dalt ő pendítette meg első". A szerző életével kapcsolatban még arról beszél, hogy "sűrű homály" fedi, bár rá­ mutat poétánk élete és költészete szoros összefüggéseire, jóllehet mindkettőt alig ismerheti. �Az istenes versek kiadástörténetét feldolgozta az 1904-es Rimay János munkái függeléke­ ként Dézsi Lajos. A kötet Radvánszky Béla gondozásában jelent meg, s Dézsi hozzákapcsolta a "Balassi és Rimay Istenes énekei -nek bibliographiájá"-t. A versek keletkezéstörténetéhez és kronológiájához Bóta László vizsgálódásai járultak újabb adatokkal, 50 év múlva... Dézsi Lajos dr. bár kiadta Balassi "minden munkái"-t, még 1923-ban, sok gyakran (ma már közismerten) nem-Balassi művének tartott költeményt is belékevert. Ekként, az ilyen má­ sokéval összekevert kiadásokat, "rendezetlen"-nek nevezzük. Sokáig Balassinak tulajdoníta­ nak olyan verseket is, mint az Őszi harmat után..., még Babits is. Csak 1951-ben készült el a "kritikai "-nak nevezhető alapvető munka, mely Eckhardt Sán­ dor érdeme. A kiadvány az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg, s ezt a kritikai B. B. összes művei I. kötetét vettük alapul most is. Hasznosítottuk természetesen az azóta történt kutatások, javítások, szöveggondozások ta­ nulságait. Ekként: Bóta László 1954-es, Stoll Béla 1974-es, Varjas Béla 1981-es kiadvá­ nyait, s az 1986-os Kőszeghy Péter - Szabó Géza Balassi énekei-t is rekonstruáló közreadá­ sait. Utóbbiak éppen a Balassi Kiadónál jelentkeztek ismét közös művükkel. Meglátásaiktól több esetben eltérünk, valamennyiük szó-magyarázatát felhasználtuk. Néha új értelmezési le­ hetőséget fedeztünk fel... El kellett térnünk a szokásos tördelési technikától is, a hosszú Balassi-sorok (a strófa háromsoros változatai) kilógnának kötetünk tükréből. A rendezési elv is eltér a többitől, hisz nem a keletkezés-sorrendjét kíséreltük meg követni az istenes verseköszszeállításakor, hanem ciklusokba komponáltuk. Az irodalomtörténet-írás sem tudja pontosan a számukat, általában 19-23 között említik őket. Az ún. Sőtér-Klaniczay 1964-es Irodalomtörténet kézikönyv I. kötete szerint: "Vallásos verseket Balassi pályájának szinte valamennyi szakaszán írt: 19 istenes énekének kronológi­ ája teljes pontossággal nem is állapítható meg". Már Varjas is éppen ezért, a kronológia bi­ zonytalanságai helyett a ciklusokba-szerkesztést választja, a költő intenciója szerint. Igaza van Horváth Ivánnak, aki a trichotómia - hármas-osztású szerkezetet a téma-struktúrában is hangsúlyozza. Nehéz elválasztani a vitézi-szerei mi-istenes verseket egyértelműen, közös gyökerűségük miatt. Egymással összefüggenek gyakran motivikájukkal is, s maga a költő is ekkénk csoportosította tervezett kiadásába. A dantei 3-as szám-misztika értelmében 33+33+33+1 műből állt volna a gyűjtemény. Varjas is ekként követi a 66 versből álló füzérben a régi szerkesztési elvet, s foglalja Nagyciklus címen egybe őket. Nézzünk példát arra, hogy mily nehéz elválasztani a motívumokat (vitézi-istenes összefüg­ gésük szerint): A tavaszt dicsérő Borivóknak való címen ismert "Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje" kezdetű vitézi verse is laudes-szel zárul. Az egész a pünkösdi idő (ekként a ta­ vaszra is áldomásozó) himnikus lelkesültsége, s végül: Istennek mond hálát a költő - érte. �"Ily jó időt érvén Isten kegyelméből, Dicsérjük szent nevét fejenként jó szívből, Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!" Szerelmi költészetében is lelhetünk ilyen összefüggéseket, ugyanazon sorkezdéssel ír sze­ relmes és istenes verset! "Bizonnyal esmérem" - kezdi az egyiket, hogy így folytassa: ..."rajtam most erejét, / Szívemben felgyulladt szerelemnek tüzét". A másikat pedig istenessé formázza: "Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod, Felséges Úristen, és kemény ostorod"... Közös fordulat, azonos frazeológia kapcsolja össze a szerelmesének bókoló és az Istennek hódoló versek néhány megoldását másutt is. Zsoltár-átköltéseiben (az egyébként is parafrazeáló Buchanan és Bèze zsoltár-átirataiban) lírája áttüzesíti a szavakat, a személyesség hozzáadja a maga szenvedelmeinek hevét. Saját lélek-drámája is benne lüktet mindig a vendégsorokban, saját arcára ismerünk. Ő maga kiáltozik a zsoltárokkal a mélységből: "Végtelen irgalmú, ó te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes! Ontsd ki mindenestől jódat rám kebledből, mert lá ' mely veszedelmes Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mert nagy sebbel sérelmes Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár, mosd el bűnöm rútságát, S együtt az rút hírrel, mint rút bűzt enyészd el förtelmes büdös szagát, Esmérem vétkemet, kiért Nap engemet rettent, mutaván magát." Ezen zsoltár átköltésében szinte stilisztikai bravúrként érezzük egyszerre a képzeletes (költői) beszéd és a valóság, a konkrétum poétai leleménnyel történt megfogalmazását. A seb és bűn "rútsága" mindkettő "büdös szaga" összehangzik, a seblázban bűzhödő és vérmérgezés­ ben haldokló költő élethelyzetét is tükrözi. (Csupán, mert látszik a sorokból, emlékeztetünk arra, hogy indokolt volt a kötetünkben a 3-sorokat rövidebb 9-esekbc tördelni vagy más, a Balassi-strófára emlékeztetően, megőrizvén a ritmus-képletet! Ekként nem fértek volna el a strófasorok! Már Bóta László is él ezzel 1954-ben.) Miután valóban "Istenes énekeinek kronológiája teljes pontossággal nem állapítható meg" Varjas (1981 -es) gyakorlatából merítettük a ciklusos-szerkesztés lehetőségét. Ő így látja: "Balassi valamennyi eddig bizonyosan neki tulajdonítható versét - az istenes versek kivételével ciklusokba szerkesztette össze. Istenes énekei közül csak a három Szentháromság-himnusz alkot egy kis cik­ lust". Waldapfel József már 1927-ben összefoglalást ír Balassi verseinek kronológiájáról, de pontossága vitatható. Nemeskürty is ad 1978-as kismonográfiájában időrendi mutatót, melyet fi­ �gyelembe is vehetnénk, de a ciklusba-szerkesztés mellett maradtunk inkább. Illik ez a kon­ cepció az amúgy is ciklusokba komponáló szám-misztikai elveket is tükröző Balassi felfo­ gáshoz. Úgy véljük, helyes, ha a három himnuszt az "invenció poetica" (Balassi szellemé­ től sem idegen) leleményével ciklus-szervező nyitó-versként fo g ju k f e l\ Az Atya - Fiú Szentlélek: a Szentháromság "első-, másod-, harmadik személye" egy-egy ciklus élén áll. Mint háromágú gyertyatartó fo g ja össze az istenes verseket. A szerkesztés a régi oratio műfaj, az imádságok hármas retorikai tagolódását is követi. A három fő rész szerkezeti sémájára is ügyel: a megszólítás, a kifejtés és kérelem előadására. Érvényesül bár a cik­ lusokon belül valamiképp az időrendiség is, mégis fölerősödnek így az egyes stáció -mozza­ natok. És jól illeszkednek a versek egymáshoz, főként a zsoltárokból is jól ismert dicséretet zengő lelkület kapcsolja őket össze! Álljon itt bizonyságul a Balassi nevére hivatkozásul fölcsendülő zsoltáros vallomás: "Az én lelkem is kész mindenkor dicsérni, Irgalmasságodért nagy hálákat adni, Rólad emlékezni, Gondolataim rajtad mindenkor tartani" Ha tehát Balassinál a hármas szám (a hármas-pillérű verskompozícióiban is) ciklus-szer­ kesztéseiben és strófaalkotásában is megfelelő volt, ahogy erre többen rámutattak (Gáldi, Varjas, Süpek O.) - számunkra is megoldásul kínálkozik. Sőt, szimbolikus jelként is hangsú­ lyozni kívánjuk a háromágú gyertyatartó-szerkezetet. Ez a keresztény-ikonográfiában az Új­ szövetség jelképe, míg a menóra (a hétágú) az Ószövetségé. Balassi utal a 27. zsoltár-átiratá­ ban erre a fény-szimbolikai előképre is: "Az én jó Istenem ha gyertyám nekem minden sötétségembe" Szenei Molnár Albertnél ugyanezen motívum így: "Az Úr az én világosságom És idvösségem"... változatban jelenik meg. A Zsoltáros-jelkép megújulását majd János evangéliumának kifejtése hozza: "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága." Már egyértelműen krisztológiai megfogalmazás. Balassi istenes verseinek csokrát 21 verssé bővítettük. (A Méznél édesb szép szók szerel­ mes versként is értelmezendő, ám az utolsó részében a szerelmét keserülő költő - korábbi szenvedélyének súlyáért kéri az Istent, hogy szánja meg bújában - és üdvözítse! Ezt a szerel­ mes kesergőjét tehát az istenes versei közé emeltük!) Ezáltal a 21-es szám misztikusságában a következők foglaltatnak: 2+1=3 Továbbá: 3x7=21, sőt a 6+6 +6+3x 1=21 összefüggések szám-misztikai alakzatainak értelmezésére is lehetőség nyílik. Tudvalevő, hogy a verstan-írók is úgy látják (Szepes-Szerdahelyi) kézikönyvükben, hogy Balassi­ nak a "hármassággal szám-misztikai célzatai voltak". Ezt erősítettük fel a ciklus-kompozíció- �ban. A 9 soros strófákra való vagy más áttördeléssel pedig (jóllehet ezt nem helyeslik ezen te­ oretikusok!), Gáldi László meglátásait érvéynesítettük. Ugyanis előzményként a Stabat Mater 6os strófáiban véli fölfedezni a Balassi-szakasz előképét, rímelési ötleteit. Az említett kézikönyv (Verstan) szerzőpárosa azt kifogásolja, hogy "enjambement" jellegűvé válnak így a Balassi-strófák, "anakronisztikus módon". Semmivel sem jobb a megszokott gyakorlat, hogy a cezúra-töréseknél íveltetik át rövidebb sorokba a vers-mondatokat, a gondolatot! Költői gyakorlatunkból fakad me­ rész kijelentésünk, melyben (de filológiai elemzésekben is bizonyítható) tapasztaltuk, a költő gon­ dolatai sosem a sorok végén érnek véget. Az érzelmi átívelések, mondattanilag is átkerülnek a kö­ vetkező sorokba: a 3-soros strófaszerkezetben is. A költői nyelvben akárcsak a retorikában, nem mondatokban és főként nem sorokban beszélünk, hanem szólamokban! A Balassi-strófákon át is át-hajlanak a gondolatok és érzések! Sokkal világosabban hangzanak így a belső rímek, rím-helyzetek formailag is jobban észlelhetők "efeldarabolással". A Balassi poézisével foglalkozók közül eddig kevesen figyeltek föl a költő rím-bravúrjaira. Szerintünk gyak­ ran tudatosan választotta a rím kedvéért a sajátos szó-hangalak változatokat, a rímhangzás külö­ nössége miatt! Eckhardt és Babits is kiemeli Balassi "poeta doctus" voltát. Hisszük, nem minden esetben a másoló "hibája" vagy sajátos nyelvjárása okán került egy-egy szó más-más alakváltozat­ ban a versekbe. Meggyőződésünk, hogy tudatos költői szándék szerint. Az eddigi, korábban hárompillérű verskompozíció felfogása is változott. Varjas felfedezését Komlovszky Tibor észrevételezi.A Balassi-verskaraktere című 1922-ben megjelent könyvének ta­ nulmányaiban, a verskompozíció kérdéseihez az aranymetszés fölfedezését kapcsolja. Eszerint az "aurea sectio" arányai érvényesülnek több, korábban hárompillérűnek vélt Balassi-versben is - néha bonyolultabb felépítésűen... Ezzel egyetértve, de más megjegyzéseivel nem mindenütt osztozunk. Például, hogy "Balassi nemigen törekedett eredeti képrendszer kialakítására" - állítja. "Önálló" képrendszer kialakítására Rimay tett kísérletet - mondja. Horváth Iván is Balassi konvencioná­ lis kép-kompozícióiról ír. Echkhardt éppen ellenkezőjét állítja a költő "bibliai képlátás"-a alapján, hogy "még a vallásos énekekben is kiütközik a költő egyéni látása". A személyesség hitele megújítja a költői kép hagyományos formuláit, nála nem csupán imádságos (zsoltáros) fordulat, hanem lírai attitüdje is. (Úgy véljük, hogy a manierista Rimay modorosabb Balassinál, gyakran utánoz: jóllehet igaz, hogy Balassinak is vannak korábbi elő-képei... akiket fölhasznál, vagy követ.) A szöveg hangzás fejezetében Komlovszky kitérhetne a rím-hangzás kérdésének vizsgálatára is, de véljük, ez újabb problémakör, mely érzékeny elemzést igényel. Babitsnak hihetünk, aki Ba­ lassi strófaszerkezetéről szólván így ír (Dézsi 1923-as szövegkiadása bírálatában): "ezt a formát kétségkívül ő fejlesztette ki, rímben ritmusban, mind dúsabb és dúsabb tagoltságúvá"... Babits hívja fel figyelmünket a szótagszám-döccenésekre, hogy "a költő nen követhetett el ily primitív ritmushibákat"! De a kiegészítő, javítgató Dézsivel és azóta másokkal szemben is, nem minden esetben �helyeselhetjük a szótagkiegészítéseket! Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a költő tudatosan ritmust váltott! Babits írja meg, hogy "a cezurázatlanság még nem halála a ritmusnak", azaz a metszetek szabálytalanságai olykor poétai megoldások is lehetnek! A kötetünk címéül választott Balassi sor: "Dicsérlek énekkel" Eckhardtnál így, másoknál szótagkiegészítéssel: "énekekkel" formában szerepel Stoll, Varjas, Kőszeghy 7-es szótagúvá alakítja (esetleg más kiadások nyomán) az 54. zsoltárparafrázis ezen sorát: az első strófa meg­ felelő sora alapján. Habár szövegváltozatokat használnak is föl, nem látjuk értelmét a betol­ dásnak. Az említett ("Az te nagy nevedért" kezdetű) versnek strófáiban, az 1. vszk. és a 3. vszk. ezen sorában 7-cs szótagszámmal építkezik, a 2. és 4. vszk. vonatkozó sorában felező 6-ost al­ kalmaz a költő. A Balassi-énekek dallammal történő előadásánál már hallottuk, hogy egy-egy szótag hiátusa is a lant-pengetéssel kiegészítődik vagy olykor egy ütem alá elaprózódva illesz­ kedik a szöveg. Balassi és Babits egymáshoz való viszonyát, utóbbinak az előd kedvelését mutató azono­ sulását is hadd említsük! A képátvétel traverziójára és rím-átvétel "doctus"-ságára említe­ nénk példákat. (Már korábban, a Szent István Társulat Babits-kötetének szerkesztésekor, az Isten gyertyája címválasztása alkalmával felbukkant a lehetőség, valahonnan ismerős a kép!) A zsoltáros, és Balassi írja le korábban, "az én jó Istenem, ha gyertyám nekem min­ den sötétségembe" motívumot. Babitsnál ez az ószövetségi zsoltároskép modern élethely­ zetének költői helyzetképévé fordul át. Megfordítja, ő maga, a költő az Isten gyertyája. Balassit olvasgatván tetszhetett meg neki a krisztusi küldetés-szimbolika. Földereng nála a középkori kódexmásolók körmére égő gyertya képzete is, az őt tartó és elhullajtó isteni kéz kapcsán. A kép transzformálása, nem véletlenül történhetett. Ugyanis Babitsot még 1923 márciusában felkérték egy esztergomi Balassi-ünnepség szereplésre. Az előadásra 1928. december 9-én került sor, a Balassi Társaság matinéján, székfoglaló beszédként. Felhasználta korábban megjelent Balassi-tanulmányát, az élő beszédhez igazítva. (Még Dézsi kötetéről írta a Nyugatban annak idején.) Készült hát az ünnepélyre, bizonyára el­ ővette Dézsi Balassi-kötetét és olvasgatta. Ha ismerte is a bibliai előképet, itt bukkanha­ tott rá a szépséges gyertya-hasonlatra ismét. Mert a következő évben jelent meg január 1-én a Nyugatban az említett verse, az Isten gyertyája ! De a rím-egyezések miatt is ekként történhetett, ha másik Balassi-versből hangzik is Babitsig, az itten - Isten rím-csengés. Babitsnál feltűnőbbé poentírozódik: "Engen nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád mit akarsz velem Isten?" �Balasinál egy másik (új) könyörgésében pedig: "Ne tessék az, hogy hiába Bíztam magamat magadra. Kiért az míg élek itten, Dicsérlek felséges Isten, Ki könyörülsz ily veszetten, Áldott légy örökké, Ámen." Talán a XVI. századi poéta-előd még bravúrosabban kihasználja, többszörösíti a hangzást. Modern nyelvérzékünk is frissnek, mainak érzi, tompán is figyelemfölkeltő akusztikáját! Más, bensőséges imádságos-hangulat-egyezés is akad a két poétánál. Babits a szólás kegyelméért könyörögve a Jónás imájá-ban: "Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva ri m előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom,"... Balassi rokon fohászában; (kérte már ő is az imádság lelkét): "Őt áldja énekszóm, versemre okom legyen csak ő énnekem"... Balassi mérhetetlenül és nem méricskélőn bízik az isteni kegyelem megváltó erejében, mely mindenkor kimenti őt a veszedelemből. Egyes elemzők, nyilván saját ateizmusukból kiindulva, diffamáló szándékkal alkudozó-nak tartják őt kéréseiben. Még Kőszeghy is akként magyarázza a "mi hasznod benne" fordulatát a "Segélj meg engem"-ben, hogy eljut "az Istennel való alkudo­ zásig". Ezzel szemben Nemeskürty másként érvel: "Figyeljük meg a már korábbi vallásos verseiben is észlelhető intellektuális gőgöt, ezt az őszinte tisz­ telettel előadott, ámde kihívó okoskodást: Mi hasznod benne, hogy veszélre jutok kétség miatt, Kit fiad által hozzád váltottál mint fogadott fiad? Ilyen emelt fővel, ilyen érvelőn társalgó modorban csak egy reneszánsz ember mert beszél­ ni urával-Istenével." Mások, hitét is megkérdőjelezik, s érdekből való váltásnak tartják katolizálását! Ismét Nemeskürtyre kell hivatkozni, aki (a "Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten" kezdetű idézethez kapcsolódva) kijelenti: "ez a szép fohász is bizonyítja, milyen komolyan vette katolikus hitét �a költő: könyörgése tipikus útrakelő imádság, nem is húsz év múlva Pázmány Péter Im a­ könyvében egészen hasonló megfogalmazású gondolatokra bukkanunk..." Itt jegyezzük meg, hogy nem véletlenül írja a Szentháromság himnuszokat is, hite megval­ lását mutatja az éppen-terjedő servetiánus, unitárius tehát antitrinitárius=Szentháromságtagadó vallási mozgalmakkal szemben! Ateista-marxista "tudósok" kétségbevonták "buzgó kö­ nyörgései" hitelét, az őszinte bűnbánat hangját is. Istenes verseit elemzéseikben hitetlenségük álságos "tudományosságával" lekezelőn vizsgálgatták...! Egyesek, Horváth Iván is, egyenesen a modern vallásosság bizonyságának tartják a hitében fel-felbukkanó kétely (=kétség) mozza­ natát. A kételkedő hit problematikája sokkal bonyolultabb érzelmi-vonulat a világirodalomban, mintsem summásan, nagyvonalúan ezzel el lehetne intézni! A "veszélre jutás" és kárhozat, az elveszettség érzete sokszor indítja fohászra, bűnbánatra. A kétség szóhasznála­ tában pedig a kétely és a kétségbeesés érzelmi töltetét is benne halljuk. Valamennyi Balassiszakértőnek figyelmébe ajánljuk Eckhardt Sándor kiváló értő-érzékeny elemzését az 1941-es könyvéből, melyben "Dávid katonája" alfejezet-cím alatt mintegy az "Epilógus"-ig, azaz a 192216. oldalig sokrétűen elemzi a lírai mozzzanatok s a vallásos lelkület bonyolult összefüggéseit. A marxista irodalomtudomány ebben a kérdéskörben semmi újat s főként pozitívumot nem hozott az elmúlt 50 évben. Hisszük a modem vallásosságnak nem a "kételkedő hit" a mutatója, maga Ba­ lassi is kéri a hit kegyelmét megrendítő bizalommal. A korareneszánsz ("devotio moderna") új val­ lásossága Balassi korában és a barokkal megújuló hitben jelentkezik, ami nem azonos a "hitújítás"-sal. A reformátorok hitújítása nem szentferenci attitüd, s nem Dante és Petrarca lelkületével van azonos hullámhosszon. Balassié pedig vélük rokon! Ő az "örvendetes csókok" emlékezetén ke­ seregve, s a (Méznél édesb szép szók) kudarcélményeire emlékezéssel - hivatkozással korábbi nagy szerelmére - kéri az Urat, hogy emelje föl, adja meg számára az üdvözülést! Petrarca jajdul így föl hajdan az eltékozolt elmúlt időkre gondolván: "Uram végy ki a kárhozatból: Elismerem bűnöm és nem is mentem" (W.S. ford.) hirdeti a Daloskönyv utolsó (Mária-himnusza előtt) verseiben hangot váltva. De ő írja híres bűnbánó zsoltárait is. Balassinak tehát az ő vallásosságuk és lírai-attitüdjük a zsoltárosokéval elegendő exemplum. Ha perlekedik Istenével, a zsoltárosok hangjából tanulhatta, de a hálát is, mert még szerelmei kudarcáért is néki mond jószót: "Áldozom szívem szerén szép dicsérettel"... Önérzetesen küszködik hírért-névért, emberi tisztességért Isten és ember előtt. Olykor önérzeteskedve de alázatos szívvel, istenfélelemmel... Szép magyar könyörgései a lélek mélyéből buzognak, vallásos-vallomásos hitből fakadnak. A hinni-akarás emelkedettségével szárnyal szava Teremtőjéhez "kétségei"-ben is. Kéri, áldja meg, emelje fel őt, az Ő nagy jóvoltáért, bűnből, sebből, gyötrető szerelemből. Olykor a megváltó-Krisztus érdemeire hivatkozva, máskor a maga szerényen is hivalkodó nagy szerelmére... �Eckhardt írja a kritikai kötet bevezetőjében: "...az a tény, hogy B.B. istenes énekei a kato­ likus, unitárius és református ízlésnek egyaránt megfeleltek, arra mutat, hogy költészete olyan jellegű volt, hogy egyesíteni tudta szépségével és egyéni ihletének varázsával az összes egymással torzsalkodó felekezeteket." Az istenes-Balassi kép tehát ismertebb és elismertebb volt saját korában is. Meglepő mégis az a följegyezés, amit a halálakor egy német-írnok tett halálát regisztrálva, "hungarus sed impius". Istentelen magyarként emlegetik hát - de véljük, Nemeskürty pius - impius összevillantását továbbgondolva, pontosabb "kegyetlennek" fordí­ tanunk, s ezzel azt a katonai-virtust is megkérdőjelező megítélést is jelezni - mely már ekkor­ tájt nem mindenkor értékeli a korábbi "vita pericolosa"="veszélyes élet" reneszánszmagatar­ tását! (Az impius szó jelentéstartományában régi szótárak több értelmezési lehetőséget mutat­ nak. Finály Henrik 1884-es latin szótára az istentelen mellé, a gaz, utálatos, kegyetlen szi­ nonim ákat is említi. Arra is utal, hogy a régiek költő és műve minősítésére is alkalmazták pl. átkozott rossz poeta v. carmina vonatkozásában. Szarvas-Szinnyei nyelvtörténeti szó­ tárának tanulságaiból a "pius", tehát kegyes, istenfélő, jámbor elllentéteként használt im­ pius valóban kegyetlen-t is kifejez, sőt a kegyelettelen-t is intonálja. Vagyis mint másutt is fölbukkan: a kegyeletet nem ismerő, szentségtörő, rossz, gonosz, vétkes, gaz megjelölé­ sére is szolgált. Balassi rosszalkodásait, latorkodásait, vétkeit, országosan ismerték, s a tá­ borban is... Erre célozhat a "hungarus sed impius" bejegyzés, azaz megfejtésemben így ér­ tendő: "magyar, ráadásul vétkes, kötelességszegő!) Halálakor tett vallomása, mely szerint Krisztus katonájaként harcolt annak seregében, gyónása-áldozása, az utolsó kenet fölvétele bizonyítja istentelenségének ellentétét! Hétig tar­ tó haldoklása közben szinte extatikus állapotban vergődve "fene ötte sebe kínjaiba" szavakba rejtezik, tárulkozik, miként a versfőkben is el-elrejtette nevét. Az 50. zsoltár átköltése beszé­ des: "Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz szánd keserves fejemet, Bűneim kínjával, testem fájdalmával ne gyötörd életemet." Bujdosott lélekben és valóságosan egyaránt a szerelem miatt és Istene elől. Most, miként egész életében megmérettetve, miután "magát megesmérte" - "ajánlja magát Istennek kezé­ be". Szinte áldozatul kínálja (hálákat adva!) szenvedését hazájáért. (A Szent István Társulat­ nál az Ünnepi Könyvhétre megjelent Dicsérlek énekkel c. Balassi istenes versek kötetének be­ vezetője.) �L. Presits Lujza: „Mint az kevély páva... ” �Géczi János [78. veszprémi naplemente] lantátirat ébred és kél a nap majd le is megy a versben beszalad kiszalad ismételgeti magát morzsalékony és parázs akár a kettészelt tojássárga nincs módja másnak lenni felkél és lemegy kiszalad beszalad a versbe hogy megmutassa a horizontot annak a feszes vonalát rézfényes sávját előtte a lót lovast a surlófényben vágtázó napszívű balassi bálintot �SárándiJózsef Morbid elégia K.E. emlékének Te csalsz! - hallom egy régi vasárnap délutánból mikor a rozoga sezlonon a negyedik numerát produkáltuk pedig hát éltes tinédzserként sem loptam a spermát (Tudom holtodban is megbocsátasz s a hírlapíró is elégedett ki a múltkorában erotikus verseim ürügyén disznó kis cikket kanyarított a Vármegyei Trombitába hiányolván az aktusok száma mellől az időtartamot "Botrányos" opuszom kissé félszegebb Balassinkénál ki kapásból megadta a bécsi kupleráj címét illetett hölgye nevét sem titkolva el indiszkrétnek mégsem mondanám hisz e gesztus poéta-ősöm fényes önértéktudatáról árulkodik mert bizony rang a szerelmi szamárlétrán egy nagy költő volt kedvesébe kóstolni ma is) Találkozunk mi még! - írtad később Téged is elengedtelek kívánt s kívánó nők miatt Ádázul hitted: tanító testeddel mérkőzni Hozzád visszatérek Hódolatodban talán megmártóztam volna újra ha hetvenegy dühöngő nyarán az Alkalmi Motoros Jelenséged hirtelen át nem röpíti másik dimenzióba �Onagy Zoltán Beérve az éjszakába ( Huszonhatodikák ) "Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó. Babits Mihály Öregapámat megidézni nem ügy. Bár tán ügy lehet, mert egyre ritkábban teszem. Ha még­ is, kínból. Ha igen, segítségét kérem. Az öreg a nagy segítőmester. Amikor hozzá fordulok, ma már kétszer is el kell tűnődnöm, no akkor most vagyok-e ak­ kora bajban. Bírom-e majd az utazást és egyebeket. Alkalmatos-e az adott időszak. Felmérem kompetenciámat májfunkció és a 15 %-os tartalék dolgában. Vizsgálat alá veendő a 120 napos nagypihenők eredményessége. A köztes laza hatvanasoké. Indulás előtt tudnom szükséges, mennyi hasznot hajtottak a kravátlijellegű észrevételen tizesek együtt a többivel. Tartalékoltak-e annyi belső energiát és eltökéltséget, hogy indulhassak bátran. Mert bátor vagyok, mint rendszerint, de amikor úttal kapcsolódik, ráadásul nem bemérhető idejű úttal a veszély, komoly minőségellenőrzést kell tartanom. Elsősorban a belső energia hiánya állíthat fejre. A negyven fölött egyre csökkenő tápértékű belső energia. És persze az őszinte kíváncsiságé. Ko­ pik ő is, mint a hóember a napon. �- Kíváncsi vagy rám, Gazsi? - kérdezi az öreg. - Hát... - Akkor meg, az anyád szűzmáriáját?! - Hát tudom én, nagyapa? Tudom? Honnan tudjam? A tízéves gyakorlatnak megfelelően nagyapám megidézése egy liter ribai szilvóriummal kez­ dődik, amelyet talpon és ép ésszel illő túlélnem. Kék hasábüveg szükséges hozzá. Kék üveg nélkül - a dudorodó kalligrafikus feliratozás nem feltétel a decis pohár belső falára apró buborékokból koszorút fonó ribai szilva nélkül, szikkadt kenyérsarok nélkül kár is elkezdenem. A hely is adott. Akárhol csak úgy belepottyanni az italba, s közben még az öregre is várni, azt lehet. Csak nem ér­ kezik az öreg. Nem jön, még ha kettő is az üveg. A hely tehát kötelezően adott. A Bütykös. A Lókos-híd helye. Egy kilóméter a vasúti híd, másfél Dimitrov puszta, száz méter az erdő sarka, két­ száz a 22-es műút Vác és Balassagyarmat között, Balassagyarmat javára, ahhoz közelebb. A Büty­ kös, a hajdani Bütykös a Lókos mocsár-korában készült. Ma már nem látható, de a Lókosnak is voltak szép korszakai. Egy kis síkáros, egy kis vízfolyás, egy kis mocsaras rejtevény, buzogányer­ dő, egy kis patak. Ahol valamiféle agyagviszony ráerőszakolta akaratát ott patakjelleget öltött, ahol nem ott nádat, sást, vadkacsát, piócát, iszapízű halat nevelt. És mint a név is mutatja, bütykös orrú hattyút. A helyzet csalafinta, minthogy minden hattyú orra bütykös. De ez, nevezett bütykös hattyú, ő egyedül - internacionalista beütései ellenére - a magyar hattyú. Öregkorára tollazata szűzfehér, mint Kádáré, vagy mondhatnám akár Kossúthot is. Az évek kifehérítik az ifjúkor szür­ ke tónusú tollait. És bár nem ez a jellemzője, de ingerlékeny, egyetlen rossz mozdulat után kész a támadásra. Ilyenkor bekanyarítja nyakát, szárnyát félig kiteríti, te meg azt se tudod, merre me­ nekülj. Nem sokat locsog, nincs is neki mivel. Sziszeg, mint a kigyó. És hogy mit kavartak erre bütykös hattyúk? Itt a Medence egyetlen termálforrása. Volt. De néha ma is kidugja fejét a Lókost kordába szorító gát mellett, az erdősítés topolyagyökerei közül habosan, büdösen, széttekint és sértetten visszahúzódik. A termálnak köszönhetően a Bütykös híd környékén a víz még a leggo­ rombább teleken sem fagy be, s ezt megtalálja az öreg hattyú, nyomában a lemaradt, sérült, röpképtelen hattyú. A magyar hattyú okos madár. Tudja, a Bütykös környékén más világ van. Lehet élni akkor is, amikor máshol nem. Egyéb feltételek Nem csak a helyről, nem a ribai szilvóriumról van itt szó persze, egy harmadik is jut apróságokat nem említve -, a nő. Egyszer régen megkíséreltem szót érteni az öreggel, fiata­ labb voltam, meggondolatlan, s az asszonyt vittem magammal. Nő nélkül - ez egyértelmű nem mehetek, gondoltam, nézze csak meg nagyapa, milyen szép maradt az én asszonyom, sőt, szebb mint valaha, de öregapám kiakadt tőle. �"Gazsi, azanyád szűzmáriáját! Hát mire tanítottalak én téged?" Az asszony éppen rozsét gyűjtött az erdő alján, ennyi finomság azért csak volt az öregben, nem előtte ugatott le: "Hát, arra, hogy..." "Mi van veled, fiam. Megmondtam, százszor is megmondtam, az asszony megfojt, ha lehet, ki ne lépj vele a kapun. Az asszony arra van kitalálva. Új nőnél te is szebb, okosabb, türelme­ sebb vagy, hasonlítsd hát össze a kettőt, miből mi jöhet ki." Lehet, nem is így fogalmazott, de az ember szívesen dönti el milyen az a másik, mit gondol bizonyos helyzetekben, s ennek megfelelően hajol felé. Az asszony - tehát -, e megidézéseken soha. Nő viszont kelletik. Nő jelenléte kötelező. Hát ez az. Új megoldandó. Nő mégcsak volna, csak a munkakedv hiányzik. Mert ugye ott a nő, s ha már ott, akar valamit. Soha nem hozott utamba a sorsom olyan nőt, aki nem akart valamit, kivéve egy-két kóbor fehérmájút, akinek mindegy, ki kotorász benne, és a nagyon sötétet, de abból meg annyi éppen elegendő volt, amennyi. Egy olyan nőt beszerezni a lehető legkisebb erőfeszítéssel, aki végigcsinálja a megidézést, a követő borzalmas másnapot, végigballag ve­ lem a szandálmerítő szőlődombon, hajtja a pofátlan apró legyeket, később a sonkára startoló dög­ legyeket is, később azután, amikor beleájulok a megidézésbe - rólam is elhajt, kerget, zavar, hesseget minden nem rám valót. Kivéve magát. Magát nem hessenti, pofát nem vág, nem ígéri be, hogy ő most fogja a motyót, hazaindul. Alaptétel, látsszon szemén a szerelem. Úgy mozogjon velem a kínban is, mintha valami könnyed svábhegyi kiránduláson volna, hazaérkezve leveri lábáról a port, végigvizsgálja testét a kullancsok miatt, lubickol a habos fürdővízben és szerelemmel gondol rám. Ez kell, mert öregapám nem csapható be. Megköveteli, azt a rövid időt, az akció előtti hetet, szer­ zetesi böjtben töltsem, tartsak hét érzelem és testmentes napot, úgy könnyebb. És könnyebb. Per­ sze ha minden rendben, ha csattog és fénylik, ha cseng és dalol, szépséges, mint amilyen még soha, és az idő is, meg minden, még mindig ott egy masszív akadály: anyám. "A jóistenke áldjon meg, hát soha nem nő be a fejed lágya? Miféle embert szültem, Mária?" Így jajdul fel szegény ateista mama, ha új nővel lát, ha valami ifjonti leányka bújik, dugja hozzám a seggét, mert a kutyák ki akarnának harapni belőle egy darabot. Nem érdektelen: Buksiék minden új nővel kikezdenek. A hely szelleme. Öregapám szeretője lombos farából is vagy háromszor emelt ki egy-egy részt az öregany etette Néró. Öregany csak cöccögött, amikor Borús Manci feje járt, mint a verébé. "Jár neki, akar a bagzó macskáé" - öregany ezt mondta, pl is lopnám szívesen, de ez az övé. Van lopható szöveg és van nem lopható. Na tehát: anyám. Megoldható volna, hogy nem otthonról indulva közelítsem meg a Büty­ köst, indulhatnék Dimitrovról, Gyarmatról esetleg, csakhogy nem működik. Ki van próbálva. Még úgy is, hogy a lányt kint hagytam a Lókosnál, egyedül ugrottam haza, de nem. Ember vál­ �lalja, amit. Nem lehet egy tarisznya elöl is, hátul is, mindig azt kapja elő, amelyik a nézőnek kedves. Előbb vagy utóbb kiderül, ki a kétféle tarisznya. És persze nem üzemel a megidézés. A rend szerint előző napon érkezem, bejárjuk a megmaradt nyomokat, a hat emberöltőre fa­ ragott, csapolt kerekes kutat az évszámmal, a vénséges szederfát, a takarékos szélességű jár­ dát, a korhadó kerítést, a nyárikonyhát, a rozsmezőn száz éve átalvezető gyalogutat, ami most nincs meg, csak keresem. Egy nappal előbb érkezünk, ahogyan kell. A lány néz derűsen, mosolyog a szeme, biztos benne, valami olyat talál, amit még soha és sokáig nem. Én is mosolygok, mosolygok én bele a lány szemébe, böjt után, a feloldozást érzékelve. Tiszta kamasz. Ha a másnapok nem volná­ nak, össze lehetne téveszteni. Csakhogy minden nap után ott a másik. A szokatlan akciók után fáj a csont. Magyarázok neki, kérdez, mesélek, látom a szemén, micsoda marhaság, ezek mind boszorkánytörténetek, el nem hittem volna, hogy még ilyenek is vannak benned. Bólogatok, megyünk egy kanyarral tovább, ahol még vadabb történetek várják az elmúlt ezer esztendő­ ből. Mintha rá vártak volna, őt várták, nem kétséges. Nagyvárosi lány, kimozdíthatatlan. Fáj majd a feje a tiszta levegőtől, az akácerdő vad, fekete szagától. Az esemény Az esemény a következőképpen - mit csinál az esemény? - lépdel. Mozdul. Fordul. Fest. Az esemény igyekszik, mintha ő maga volna a személy, a főnév, az alany. Az esemény tudja a dol­ gát, s azt is, mennyire cl vagyok maradva. Az esemény tudja, s úgy helyezkedik, sikeresen működjön a cél érdekében. Arra akarom megkérni öregapámat, hozzon össze B.B.-vel. Balynth úrral. Ha. Ha a pokolban van ő is. Ha egyáltalán találkoznak. Ha találkoznak érvényesek-e ott is a társadalmi különbségek, érvény­ ben van-e (az elmúlt években újra felvirágzó) feudális alapvetés. Ha nincs, ha le-leülnek egy máriásra, kockapartira, személyes ügyekben lehetséges-e szót váltani Balynth úrral. Ha igen, ha lehet, hazudik-e? A pokolban már kockázatmentes hazudni, onnan mélyebbre nincs hová. Csal-e a kockában? A kártyában. Mondja-e: mostmár minden mindegy. Ha a pokolban tartózkodik, mit gondol visszamenőleg a búcsúmondatra: "A te katonád voltam, Uram!" Nem tartja-e mókásnak akkor odabújni, amikor már semmi más nincs, és ah­ hoz mit szól, hogy az utolsó napok bűnbánata lószart se ér, legalább fél évvel korábban meg kellett volna kezdenie a zarándoklatot, hamut a leborotvált fejre, korbácsot, kilencágút a hát­ nak, és térden Jeruzsálemig. Mit szól, ha ott van, mit szól? Vagy pedig minden hamis itt, a kor­ szellemnek megfelelően alakította át a történetet a kis Rimay. Korszellem, férfiszerelem, bűntudat, hitkergetés. A legnagyobb mesemondók. Korán kelünk. �Gyalogolunk a harmatban. A régi utakat nem járja senki. Benőtte a vörösparéj, a muhar. Akkora muharok, muharhegyek, amilyenek nincsenek is. Tegnap, huszonhatodikán, ránkzúdult a kánikula. Ha huszonhatodikán érkezik, hetedikéig tart. Ez megrémít. Minden szenvedést jól bírok, kivéve a megbolondult napot. Borospincékben töltöm. Megyünk a topolyával beültetett Szőlődomb gerincén végig. Néhol szívósan küzdenek a gazda rézgálica nélkül is, a horoló nélkül is teremni szándékozó a méteres eke hantja alól va­ lami módon kiszabadult konkordiák, novingerek. A lány csippent itt-ott. A delavári rózsaszín már, de nem ehető. Vigyázz, mondom neki. Rámosolygok a lányra, ő meg rám. Vigyázzunk egymásra ha lehet, amíg lehet. Ő a hét különlegessége. Letagadhatatlanul a vékony csontú, lenge, karcsú, légies nőket szeretem, mellettük akár egy öreg elefánt cammoghatok. Mire kezemet emelem kétszer is körbefuthat, ha akar, nyel­ vével. Ám ez itt, ez a lány, mint egy tökéletesen megszerkesztett, ügyes micsurinisták általöszszehozott tehenke. Minden gyönyörű rajta, minden arányos, minden külön-külön, de nagy. Egy fejjel erősebb, mint az kedvemre való. Az ágyban - gyerekkorom ágya - gyomorból kö­ zelít, mint én is, munka van vele, mint velem is. Közös munka van velünk, s az eredmény is kol­ lektív, Vörös Csillag MGTSz, ámuldozom a végén. Csendes ciróka, apró birizgálás, csiklandozgatás, érintés. Furcsa egy jószág az érintés, néha semmi, máskor minden. Félelmetes, szé­ dületes csend. Lókosi csend. Néha felbőg a sokác kutyája, a dinnyét őrzi, rombol, mint a tank, mintha az ágy alól bömbölne. A lány beleremeg. A semmiben ilyen a váratlan zaj. A lány a semmiben. Azt gondolom hirtelen, megtartom. De csak éjszaka gondolom, reggel már nem. Egy fejjel nagyobb, mint az kedvemre való. Az ember elájul. Azután elájul. Nem csoszog ki kábán a fürdőszobába, pedig mindig kicso­ szog, hátha reggel ismétlés, és akkor ott a bűzök. De a nőnek se jut eszébe duplázás, triplázás. Ez valami ördögadta összhang. Fekvés van, utolsó igazodás az egyszemélyes heverőn. Ez jut eszembe, az ájulás, amikor elkóborol mellőlem, int, rögtön jövök, és átvág a gazon a Kis Tó száraz mélyedéséhez. Tegnap elmeséltem neki, itt, amikor még rendes víz volt, fenn­ hatóságunk alá vontuk egy győztes csata után, két dolog miatt. A március tizenötödikét itt ün­ nepeltük minden évben fürdéssel, másodszor, három szárcsapár költött minden tavasszal. Mi voltunk az első zöldek. Az ellenség komoran és éhesen kiszedte a tojásokat, mindenféle és mindenfajta tojást. Nem, mondom, nem sütötték meg, bár megtehették volna, feltörték, meg­ sózták, lókosi vadász mindig tartott sót magánál egy aprócska jól záródó gyógyszeres üveg­ ben, részben a piócák miatt, részben a tojások kedvéért, mert a tojást megitták. Atyavilág, mondta a lány, atyavilág. Nyersen a madártojást? �Atyavilág, nézek rá, amikor eszembe jut az ő atyavilága. Nevetve jön fel, mintha most az­ tán rajtakapott volna valami hazugságon. Hát itt nincs víz, mondja, hogyan költhetett volna itt szárcsapár, kérlek szépen... Az árkok, a csatornák, az előbb átmásztunk egyen, később készültek, mondom, dolgoztunk rajtuk. Négy forint órabért kaptunk a geodétáktól. Nem hisz. Látom a szemén. Nem baj, gondolom. Ne is. Ő most huszonkét éves. A fenyő jel­ zőkarókat, a csatornák nyomvonalát harminckét éve vertük le. Kérdezi: minek? De hát mi­ nek? Ide nincs ültetve semmi, minek csatornázták? Ez az, mondom. Ne okoskodj, mondom. A történetek igazak, csak hihetetlenek. Mert azt is elmeséltem, a legyőzötteket odakötöztük a tó közepén lévő kis szigeten a kínzócölöpökhöz, egész éjszakára. Gyerekemberben nincs kímélet, ha megdolgozott a győzelemért. Úgy haladunk, úgy veszem az irányt, mintha volna régi út. Megtalálom. Tudtam, megtalálom, meg is találtam. Csak megállok valahol, ahonnan érzé­ kelhetők a távolságok, és már tudom is, innen balra tíz méterrel. És ott kong a kút. Az össze­ pántolt akácrudak széttúrva, néhány kő elmozdulva, behullva a vízbe, érintette az idő, de je­ lentős kárt nem okozott benne. Napos munkával, kétnapos húzással iható vizű kutat tudnék csinálni belőle, ha lenne értelme. Nincs neki. Megyünk tovább. Nem mondok semmit. Leléptem, nem is vagyok ott. Jó, hogy nem kérdez, nem hallanám. Évente egyszer, ha eljutok ide, és mindig ugyanaz a tönkremenetel. A rohadt életbe. Úgy jutunk ki a topolyaerdőből, nem is veszem észre. Kontráznom kell, nehogy beszalad­ jak az akácok közé. A lány látja, bajaim vannak, odasóz a hátamra, hopp, egy bögöly, a lapoc­ kám majdnem leszánkázik a csipőcsontig. Vigyázz az erőddel, vigyázz te, mondom neki, ő meg odabújik, állával elsimítja az ütés helyét. No, az anyád, mondom, közben belemarkolok. Közben a Kéghly fölött kinéz a nap. A Kéghly hegy késlelteti a napfelkeltét ilyen közelről. Így jó. Már csak néhány méter, megérkezünk. Ott, mostmár ottan Ott mostmár, ottan vagyunk. A tavalyi fűzbarlang nyomát nem heverte ki a bokor, a bar­ langot, mert tavaly is ilyen borzasztó klímát kapott el a találkozásvágy, bicsakkal csináltam. Most csak az új, éves hajtásokat vágom ki, betelepedhetünk. Fölénkhajol, akár egy terasztető. A nagy lapos kő is a helyén, mostanában asztalként szolgál, korábban, amikor még a hídnak dolgozott, felhajtókő, lassítókő, talán kerékvető volt, ha a hidakat egyáltalán ellátták a múlt században kerékvetővel. Miért ne látták volna el, akkor is vezettek kocsit részeg kocsisok, ko­ cogtak rosszul betanított parádés és igáslovak. A tűzhely kövei is ugyanúgy. A nyárstámasztó V-k. Itt nem járt senki egy éven belül. �Gáspár Aladár: A költő keze II. �- Tiéd a placc - mondom a lánynak. Márhogy rendezzen el mindent. Terítőt - kockásat - az asztalkőre. Rá a kék üveget, mellé a poharat, le a fűbe a kenyérsarkot. - Miért, miért a fűbe? - Tudom én, hogy miért? Annak ott kell lennie. Csóválja a fejét. Nem hisz. Én meg nem gondolkodom ezen. Fáért megyek, maradt tavaly­ ról valamennyi, de nem tudni nagyapa mikor jön, ha egyáltalán, inkább elbotladozom a han­ gyabolyok között oda, ahol tudom, rögtön találok. Töltök előbb a koszorús ribaiból, hogy mi­ előbb meginduljak. Nem esik jól. Nem mondhatom, hogy nem esik jól, de nem szalad le ben­ nem virágosan, dalolva, felszikráztatva a szemem, mint tíz esztendeje. Tíz éve még csak pró­ bálkoztam, ma meg már ismerem a technikákat, lehet, meglehet, itt a bűnös. Rá akarok mász­ ni valamire, amelyhez csak valami távoli, ködös jussom van, és ez zavar. Megint a könnyebb megoldást választottam. Az első perceké ez az érzés. Később elmúlik. Nem ezért, mert újra meg újra rájövök, könnyebb megoldás nincs, nem létezik, csak nehezebb és egyre, a könnyebb is nehezebb, de a ribai szilvórium jótékony hatásának köszönhetően nem moralizálok visszajövetben. Csak cibálom a fákat. Baltát nem hoztunk, így a tűznek kell a hosszabbakat elfelez­ nie. - Te! - néz a lány ijedten, olyat látok a szemében, amit eddig nem. - Te, ugye én csak va­ lami néző leszek itt, nem akarsz velem valamit csinálni... Egy ideig nem válaszolok, szétválogatom a faszállítmányt. - Nem olvasoltál túl sok rendőrségi tudósítást? Meg vagyok sértve. - Az istenedet. De közben arra is rájövök, háthiszen nem is mondtam semmit ennek az angyali lánynak a dolog lényegét illetően. Az esemény az én eseményem. Ő csak valami díszlet itt. Még azt sem árultam el neki, hogy díszletszerepet kapott. Nyugodtan felmerülhet benne, talán meg akarom sütni. Hiszen mekkora elmebaj ez az egész, ha látvány. Ha semmi nincs hozzá. Egyébiránt - vélhetően - akarok majd vele valamit csinálni. A ribai felénél gerjedelmeim támadnak. Amikor az alsó harmadban kotyog a kék hasábüvegben, akkor még nemigen aka­ rok semmit, de addig több rétegben lefoszlik rólam a konszolidált, keresztényi szerelem. Ezt a hülye szokást ismerve kötöttem össze három plédet. Illetve két szúrós lópokrócot lentre, rá pedig egy margarétás ágytakarót. �Varázsolva szép az élet... Már minden készen, már be vagyunk rendezkedve, mint otthon, ekkor kötöm össze a fűzbokor kiugró ágát az örökös rúddal, a rúd fejem fölé ér, a madzagon csúszóhurok, közepén óri­ ás biztosítótű, a madzag engedi le, emeli föl a tű rögzítette ruhadarabot. Bugyogót szoktam felakasztani. A lány bugyiját. Megfelel, beválik. De még nem kérem el. Ne legyen ideje fejet tömi. A batyu legalján doboz. A dobozban kartonlapok Váczi könyvkötő kollekciójából. A kartonlapok között tizenhárom falevél. A tizenhárom külön-külön is funkcionálna, megtehetném, hogy egyesével helyezem el a parázson, de így egyszerűbb is, hatékonyabb is. 1, Birsalmalevél a parázson: bevalljuk, szerelmünk tárgya, a kedves, már nem egészen makulátlan; 2, Borókalevél: a vágyat jelenti, holnap is, mint ma, két lépéssel, két mondat után odahagy­ ni a pofátlan embert, a politikát, az átláthatatlant; 3, Bodza: az örök egészségé, amikor majd üresen kell hagynom a csizmát, ne legyen több három másodpercnél; 4, Platánlevél: a jótékony izgalmak óhajtása; 5, Akác: állandóság, türelem, kivárás, békevágy, csend; 6, Tatárjuhar levele a belenyugvás és depresszió, a balkáni áfium kezes kompromisszumai ellen; 7, Galagonya: izzó galagonya, őszi, kis körteszerű terméssel a csörgő, kemény levelek közt, a lányoké, legyenek, maradjanak; 8, Dió: a hiányzó bölcsesség folyamatos óhajtása; 9, Szelídgesztenye: hogy minden meg legyen ragasztva, aminek megragasztva köll lennie, tartson, álljon, rögzítsen; 10, Bukszuságacska: az emlékezet szépségéért, a halottakért; 11, Hárs levéllel, virággal: a reggelekért a konyhában, a fagyos telekért, csöpp kezekért, amelyek a forró cserépbögrén melegszenek; 12, Topolya: mert nem maradhat ki, hogy tele, amivel tele a tök; 13, Szederlevél: a repülői szaltózás közben üvöltöző állatok elleni füstért, és a nyomasztó álmok ellen. A tavalyi ágakból nincs már más, mint parázs a kövek között, amikor az óvatosan előha­ lászott leveleket nagyság szerint egymásra simítom, mint a dohányleveleket, ha szivar készül belőlük, kétarasznyi rézdróttal összehengerítem. Kérem a bugyogót. - Viccelsz? - néz rám a lány. - Nem viccelek, soha nem viccelek, jegyezd meg, soha! - emelem a hangom, nézek rá mo­ gorván. �Feláll, szoknyája alá nyúl és apró hengergető mozdulatokkal kibújik. Fantasztikus eroti­ kája van ennek. Mindenki másképpen szabadul meg ettől a kedves, csipetnyi ruhadarabtól, és mert közben saját hasonló textiliáinkkal vagyunk elfoglalva, alig látjuk. Ez most nagyon na­ gyon. Amikor már a kezemben, amikor kikerekedett szeme előtt felakasztom a kötélre, ma­ gasra, hogy a meleg, a parázs tüze el ne érje, kárt ne okozzon benne, ujjaimban érzem az érin­ tést, ahogyan munkám végeztével elheveredek az ágytakarón, ha megérintem ott, semmi nem lesz bőröm és közte, csak a csontra csupaszított vágy. Ágyat kotrok a parázsban a levélhengernek. Azután vizet öntök a levelek közé, mint egy tölcsérbe. Egy része tavalyi, s ha azt akarom, illatozzon, ne csak ellobbanjon, akár a közönsé­ ges parki avar, nedvesnek kell lennie. A füst egyenesen száll az ég felé, ahogyan illik. Bujkál, kanyarog a bugyogón át. Jól van, mondom. Jól van, mondom. Iszom egy kortyot. Kenyeret török hozzá. De a kenyérdarabkával sem esik jól, vissza akarna ugrani az utolsó pillanatban, mielőtt bezáródik mögötte a garat csap­ dája. Megküzdünk, én győzök, legyőzöm. Beleizzadok, nagy munka volt, kovászos, de legalább sósuborka járna hozzá, ha normális helyzet volna ez. De nem lehet csak a kenyér, ami megáll a számban, feltapad a szájpadlásra, káromkodhatnék, de nem teszem, a törvények az enyé­ mek. Szabhattam volna másokat is. Ha nem szabtam, oka volt annak. Beállok a Lókosba. Felnézek a behajló füzek közt a hajlatig. Nincs semmi és senki. A le­ velek füstje Dimitrov felé hullámzik. Ötven méternyire visszahajol a patak fölé, s a füzek kö­ zött, mintha evezne, igyekszik. Ha nagyon odafigyelek, még a nyögését is hallom. Meglötykö­ löm az arcom, a mellem. Ki, vissza a kis teraszokon, a lépcsőkön. A lány hason fekve olvas. Nyilván azt hiszi, hülye vagyok, beteg netán. Ha nem érti, olvas inkább. Két dalnok egy tutajon Most iszom gyorsan még két korty ribai szilvát, mert a küzdelem és a birkózás azt az ered­ ményt hozza, ha visszaugrik az előző korty, mármint ő a győztes, ha nem, ő a vesztes, a követ­ kezőhöz nincs ellenálló erő. Hopp, lecsusszan. Észre se venni szinte, én pedig szeretnék túllen­ ni rajta. Lesz bajom vele néhány óra múlva, amikor szilánkosra szaggatja a fejem. De most siklik, csusszan, helyezkedik odalent, a helyén. Kitölt. Még úgy, pálinka és kovász-szagúan fölétérdelek a vékonyka szoknyának, tehenkém gyö­ nyörűen megkomponált fenekének, kinézem a pontokat, amelyeken gyöngéden harapgatok néhányat. Finoman, épp csak. Összefogva a feszes húst, de nem sértve. Fájdalmat nem okozva. A bugyogó lóg a füstön. Egészen más így, mintha rajta volna. Nem rögzíti semmi a pompás húst, ott keményedik és arra lágyul, ahol csak akarja. Ha megfeszíti a farizmokat, lepattanok �róla, kiugrik a számból, az. óvatos fogak közül. Ezzel irányít. Se szó, se beszéd, se kézzel kor­ mányzás, mégis arra igyekszem, amerre kívánja. Már nem is igen tudom, mit keresek itt, mi a dolgom, amikor a Lókos fölötti fűzalagútból halk, de érthetően egyszerű, szép baritonok bukkannak elő, látszanak szinte. - Hallod?- könyököl fel a lány, miután nem talált zsebrádiót. Nálam későb jut le. Bolyong előbb, körbejár. - Hallom, az anyját - mondom. Megérkezett az öreg. Az öreg, rendben. Ő máskor végigdalolja az utat lefelé a Lókoson. De ki tercel alá? Csakhogy öregapám tercel. Amikor közelebb érnek, hallani, egy ismeretlen bariton, egy szaggatott, cikornya és díszítésmentes hang viszi a prímet, öregapám csak brummog alá, mint­ ha nem ismerné a szöveget, csak a refréneknél kapcsolódik bele három hanggal alatta. Le a vízbe megint. Leguggolok, hogy tovább lássak, messzebbre a vízen. Tutaj közeledik. Az öreg, messziről megismerem fehér bajuszáról, fehér hajáról, elől áll, az ágakat hajtogatja el, takarja a hátsó alakot. Ő is áll, akácrúddal löködi előre a tutajt. Zeng a hang­ ja. A hang maga zeng a vizen, pedig a szótagokat rövidre zárja, nem hajlít, nem hullámoztat. - Gyere, csibém, gyere gyorsan! - kiáltok ki a lánynak. Mellém csobban. Állunk ott, szemben az érkező tutajjal, szemben az érkező férfiakkal. Néz rám, hogy hát még ilyet! Még mindig nyomják. Csak tíz méter, de még nyomják. Semmi integetés, üdvözlés, egyéb­ fene. Ha ezek elütnek, jól nézünk ki. Állunk halálraszántan. A tutaj elfoglalja a patak három­ negyedét, mi meg a felét. Ha le nem bukunk, ha le nem fékeznek, be nem húzzák a rendet, el­ gázolnak bennünket. Már csak öt méter, de nem vesznek észre. Nagyapa brúgózza a gäräkmäz dünje sänsüz ref­ rénjét. De mielőtt megérinthetne a tutaj zászlórönkje, mert persze halált megvetően tehen­ kém elé tornyosulva védem az ő gyönyörű testét, a hátsó alak ráfeszül a rúdra, kifuttatja a jár­ mű orrát a lépcsőkben végződő teraszra. Végigszántja, eltúrja napos munkámat, melyet éppen idénre font be a parti fű. - Halihó! - nevet ránk az ember a tutaj végéből, megbökve tizenkilences katonasapkája sildjét. Nagyapán is elsővilágháborús katonasapka. - Na mi van, beijedtetek? Felmászik a töltésen, derékon kapja a ribai szilvóriumot, felkiált: Éljen, éljen aki nem halt meg! Éljen a Lókos, éljenek a ribaiak! Kortyint, krákog: - Ez egy merész pálinka! - csettint. Letérdel a fűben, segít felmászni a lánynak. - Ahoj, mekkora hús! - félrebillentett fejjel vizsgálja a lányt, a nedves combokra tapadó csöpögő, hi­ valkodó, sonkaforma szoknyát. �Öregapám megölelget, meglapogat. Nevet rám. Nevet, persze nevet, évenkénti kimenőjét szerkesztettem a varázslattal. Borostás, szúrós, mint mindig. - A helyzet? - kérdi. - A helyzet változatlan - mondom. - Mert? - Mert mert. Csak változatlan. - Mit szólsz hozzá? - Kihez. - Bálinthoz. - Kösz. - Ennyi az egész? - Hálás vagyok nagyapa, de azért reménykedtem abban, ő talán mégsincs a pokolban. - Hát mégis hol a büdös francban volna? - A mennyek országában, ha egyszer az Úr katonájának tartotta magát. - Persze, hogyne. Az utolsó három napon én is annak tartottam magam, csak korábban nem. Ez már nem érvényes, Gazsi. Csak az elejétől lehet érvényes. Vagy ha a középtájon rá­ jössz, mi a dolgod. Mit kell tenned, ha az ő katonája kivánnál lenni. Rágyújt, iszik a maradékból, keresztbe néz: - Hahó, gyerek. Csak nem az Úr katonája akarnál lenni, ez az egész azért történik? - Nem tudom, nagyapa. Fingom nincs, milyen katona akarok lenni. Ilyen, mint most, már nemigen. - Jól van. Nem fontos. Csak érezd magad jól, amíg élsz, érezd magad jól. Semmi más nem számít. Egyébiránt a pokol lényegesen szórakoztatóbb... B.B . bedeker Balynt úr elvisz innen, a Lókosról, Esztergomba. Csorgunk lefelé a patakon, azután az Ipolyon, a vizimalmok visszanőnek, az Ipoly árterén kint a víz, soha vissza nem farol a mederbe, bivalyok dagonyáznak, vizimadarak serege röppen fel, kiáltoz, köröz, majd megnyugodva le­ ereszkedik. A folyó U-kat és S-eket írva kanyarog, egyenes szakasz szinte nincs is, ahol egye­ nes szakasz mégis, oda rögtön egy malom, oda rögtön egy molnárné, aki kiáltva üdvözli Balynth urat. Az a kérdés, hogyan találta el a pogány golyója. A körülmények, az egész, és az egésznek a fele. Szobnál kivárunk egy vontatóhajót, kötelet akasztunk az uszályra, feldöcögünk Basaharc, a basaharci Sas-hegy, a Lázkereszti kőbánya, Hideglelős kereszt alatt Helemba sziget és a �Csenke patak közé, itt az uszály lelassít, a munkásosztály fürge kis hajóval kiugrik olcsó sö­ rért, Balynth úr pedig rácsodálkozik: Tényleg Helemba, és tényleg Csenke a patak neve? Hát ezeket így nevezték az én koromban is. A munkásosztály felhúz bennünket közvetlenül a farvízre, kapunk egy-egy Arany Ászo­ kot. Váltunk néhány szót. Honnan jövünk, mi a végcél. B.B. lazán válaszolgat helyettem. Szó­ készlete huszadik századi. Szentgyörgymezőnél, ahol majd leakasztanak bennünket, egészen partközeibe kanyarodik a vonatatóhajó, el ne sodorjon a Duna. Jól kötünk ki, szemben a Ba­ zilikával. Balynt úr megnézi a várat, nem sok maradt meg belőle, mondja, de nem foglalkozik vele tovább. Nyomulunk a kis utcákon a főútra, ahonnan be tudja tájolni a nevezetes helyet. - Háború volt - mondja -, végre háború. A háború két elfogadható alternatívát kínál. Első: meghalsz, erre később azt mondják, hősi halált haltál a haza védelmében. Második: megszed­ heted magad. Én erre a másodikra kalkuláltam, valahogy nem akaródzott negyven évesen hősi halált halni, bármilyen jól néz is ki majd évszázadok múlva az évkönyvekben. Örményben, Szenttamás és Szt. Anna közé beszorítva élt az én Zakariásom, fő hitelezőm. Nem ő hitelezett, nem tőle kaptam, a három részre szakadt országban mindenütt dolgoztak emberei. Olyan szegény voltam, mint a templom egere. Azt is tudod, milyen szemét nagybátya ju­ tott nekem. Olyan szemét, hogy miután meghalt se tudtam egyről kettőre jutni. Zakariás egyik emberével napokig ittam Báthory bíboros úr braniewói birtokán, mert per­ sze Lengyelországban is hitelezett meg behajtott Zakariás mester, és két nagy tortúra és két tőgyes lengyel lány között elárulta, miféle védelmi rendszert épített ki a vagyon, a mozgó va­ gyon köré Zakariásunk a zseniális bankár. Úgy számolta, ezer évre rendezkedett be a török, még a szépunokái is ezt a szervezetet, ezt a biztonsági rendszert használják majd. Ebben nem is tévedett sokat. Ballagunk B.B.-vel, meg-megiszunk egy sört, amíg sört kíván, azután bort, mert elege van a sörökből. Vékony neki. Közeledünk a hajnali Örményhez. Annyit tudok, Szenttamás és a Kályhagyár között va­ lahol. Felviszem a Lépcső utcán, azután visszakanyarodunk a Bajnokon, nem találja. Leereszkedünk remegő vádlikkal a Könyök utcán, föl az Attilán. - Ez nem lesz meg - mondja. - Itt minden más. - Keressük még. Hátha találsz valami emlékeztető hajlatot. De nem. Elege van: Leülünk a Csendesben. Folytatja: - Gondoltam, rendezem az adósságaimat. Meg azt is, a támadás hírére elpucolt, de a rej­ tekhelyeket, a vagyont nem tudta magával vinni, tehát azt feltétlenül megvizsgálom. A máso­ �dik támadás után a török egyáltalán nem mozoghatott a városban, de azért a szövetséges sere­ gekre oda-odapörköltek. Megvártam az estét, magam mellé vettem egy jó emberemet, csá­ kányt, pajszert, lapátot, pisztolyt, kardot, gyutacsokat. A lövést nem is hallottam. Csak megrogyott a lábam. Mondom jóemberemnek, Lackó, el­ találtak. Tapogatok utána, ő meg meghalt, fejlövés. No, itt van-e. Akinek nincs szerencséje, az hiába hajt utána. A szerencse csak egyszer közelíti meg az embert egy életben. - Hozzád jött már? - néz rám. - Fogalmam nincs. Nem szólt, ha jött is. -H á t így esett. - Miért kellett, éppen visszaszerezted Divényt. - Divény egy kutyaól. Kilenc család. Abból pénzt soha nem láttam volna. Maradt még né­ hány falu is, de azokat szépen eladogattam. Elhiheted, nem maradt semmi, csak Zakariás hány milliócskái. A pereket feloldom,a bírókat megveszem, annyi katonát fizetek, amennyit akarok, akkor aztán mindenki elmehet a nagy büdös búsba. Malomárok A malomárok déli, árnyékos végén ereszkedünk alá a mélybe, s a Lókos-parton bukkanunk elő. Öregapám három mogyorópálcikával varázsol, a lány tátott szájjal bámulja. - Na, mi van? Megjártátok? - néz rám az öreg, közben két villámgyors mozdult, s a két mozdulattól a három pálcikából egy mogyoróbotocska lett. Összeforrasztotta egy bottá. -Igen-m ondom . - Megjártátok, és? - Megjártuk, szar az egész. -N a , ne,Gazsi. - Most mit mondjak. - Mondd, hogy örülsz, hogy minden úgy van, ahogy gondoltad. Okos fiú vagy. - Okosfiú vagyok, de nem tudok örülni. És most alszom egyet, sok volt a sör. És nem is nézek sehová, senkire. Szerencsésen rátalálok a fekvőhelyre, addig még ellátok. Alszom. A lány talán betakargat, ha száll a harmat, itt a hűvös. Beérve az éjszakába odabújik mellém. �Csanády János "Áldjon Isten mezőkbe!" (Balassi: Egy katonaének) Reám kacsint a pénz cinizmusa (Clemenceau-képpel, nagy harcsabajszosan): s akik Európát felosztották, s népeket lázítottak "művük" ellen. Nem feledhetem Jaltát, ahol "beilleszkedtem" (bár helyem nem találtam) elárult Magyarország s azt sem, hogy a "Keleti Szélre" figyeltem zúgó fejjel és front -érzékenyen Mert akkor "Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában" az én tűz-nemzedékem, gránát-perzselt haj fölé emelé homlokát, mint hajdan a végvidéken; s a Balassi-dal zengett mindenünnen de ránkszakadt a pénz cinizmusa (mely szüntelen kifoszt s csodát terem, de inkább csak zsarol): a rút tusa, mit itt vívunk "e földi téreken"; aranyat izzad testünk pórusa és pór-tusán Nyugaton, Keleten; de reám csak a pénz cinizmusa �vihog, s a fillér: a foghíjas murva az igazi pornó a tereken, hol a csavargók löttyedt sört kutyulva ölik egymást kutyapecéresen s szutykos-szakállas chlochardként fölénk ül Ázsia és pukkant "Európa". Semmim és mindenem Senkim, semmim ez a kerek világ csak Mindenem, nagy, nem látom át, nem figyel a dalra, nem vigyáz a szóra, mintha nyelvünk nem a tulajdona volna. Víz alatt egy nádszál köt össze a kinti világgal, mely fiát a nádasba inti, mintha kinn idegen hatalom csaholna, mely szavunk a léggel a torkunkba fojtja. Szpáhi vagy ulánus? Janicsár? Lófarkas tatár lopakszik a kertek alatt? Farkas? S a szép gyermekdalok, ázsiai táncok virágzanak csak, hol állnak még a sáncok? Ez mintha Székelyföld kerek szava volna, az mintha döcögne Csanádba, Losoncra, nyílj ki, hasadj szét már te négy kerek égtáj, zendüljön meg újra Balassink strófája! Semmim meg mindenem ez a kerek világ, puszta kút a ménes lovának inni ád, csördít, csak pattogtat a Csikós, a Betyár, kifütyül a vízből az az egyszál nádszál. �Barcs János Csillaghoz közelítve - Balassi Bálintra emlékezve Mindenünnen szól a vigalom; itt lagzi van: hét cigány húzza, futamot játszik a cimbalom, víg táncolókat koszorúzva... A násznép harsányan ünnepel: Ifjú férj asszonyát öleli. Szeme mint macskáé úgy tüzel, nagy vágyakozással van teli... Szíve úgy várja a szöktetést éjféli menyasszonytánc után, alszik a lőporfüst-szürkeség, s átláthat a menyecske-ruhán... Csillaghoz közelítve néz szét borzongás futkos mellén tova: S Balassi Bálint új "nőstényét" eltakarhatta tiszta szoba... Bölcs sólyomnak érzi most magát Balassi: Szeme friss pontot néz: S hanyatt fektetve új aráját, most már neki csoroghat a méz... Romhány, 1982. április 13. �Zólyom és Fülek alatt - Balassi Bálintra emlékezve Állj meg idő egy percre! Megfeketedett az út! Mély árnyék fut reszketve s hallgatnak néma tanúk. Eső hull; álmos ősz van, pusmognak fáradt lelkek, mindenért vezekeltek... Völgyben költő gyalogol s fagyva zuhan az eső a hegyhátra konokul: Zólyom és Fülek alatt Kékkői jégvirágra... surrogva hullat fákra jeges szárnyú madarat! Salgótarján, 1977. december 5. �Sok-sok útkanyar meglátott - Balassi Bálintra gondolva Szemedben futva fénylett a világ nagy ablaka Nincsen utcája de kincset hordtál alatta... Sok-sok útkanyar meglátott utad lelkedben vitted Voltál bátor - mert jól látott mindent a szemed S tisztán állt hited... A bűnös került: nem szeret de arcát feléd fordítva csodálta nyílt szemedet s önmagát szidva ordítja... Világ-palotád volt tornyos Neked nem írt senki idegen: S büszkén mondták: - Te bolondos költő: Nálad meleg van idebenn... Szentendre-Papsziget, 1988. augusztus 5. �Reuter Lajos Sólymok nyomában Beszélgetés Oláh Szilveszter szobrászművésszel Ismerve néhány művedet, tudom, mennyire foglalkoztatnak múltunk jelentős személyisé­ gei. A Balassi-megbízatást hogyan kaptad? Szent Istvánról készítettem egy szobrot, és a Magyarok II. Világkongresszusán összeismer­ kedtem Z. Urbán Aladárral, a szlovákiai Palóc Társaság elnökével. A Társaság nevében for­ dult később hozzám, hogy a Balassi-évfordulóra a kékkői vár falára készítsek egy emléktáblát. Örömmel vállaltam a feladatot, a helyszínt is megtekintettem. Néhány hete már ezen a mun­ kán dolgozom, amely 13x110 cm-es emléktábla lesz, domborművel, felirattal. Február elején, szép napsütéses időben körüljártuk a várat és környékét. Milyennek ta­ láltad? Nekem nagyon fontos, hogy a környezetbe illeszkedjék az alkotás. Ez a vár Kékkőn a Balassiak egyik ősi fészke. Hegyektől övezve, egy magasabb domb tetején áll, körben szelídgesz­ tenyék: kis mediterrán vidék, Pesttől jócskán északra. Most folyik a vár tatarozása. A belső udvar, ahová majd a dombormű kerül, zárt, barátságos, emberi léptékű tér. Sivácek úr, a vár és a múzeum igazgatója készségesen segítette ügyünket. A művészetedben is törekszel a hagyományok őrzésére, a szellemhez való hűségre. M i­ lyennek képzelted el az emléktáblát? A táblára természetesen Balassit terveztem festmény alapján. A bronztábla mellett két oldalon szlovák és magyar nyelvű szöveg áll majd, kőbe vésve. Balassi sokat jelent nekem. Leginkább az In laudem confiniorum gondolatköre idéződik fel bennem, ha rá gondolok: �Az jóhírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn mint jó sólymok mezőn széllel járnak, vagdalkoznak, futtatnak. El tudom képzelni, amint Zólyomból vagy Kékkő várából indultak a környékre vadászni, sólymokkal együtt. Számomra nagyon fontos ez a sólyom-motívum. A magyarságnak ősi to­ tem állata ez a madár, s valami rendkívüli erejű jelkép. A zt hiszem, nyilvánvaló alkotásaidból, hogy a természetet, ugyanakkor a természetest központi kérdésnek tartod. Gyerekkoromból származik ez az életérzés. Az Alföldön éltem kisgyerekként az ötvenes években és nagy szegénységben. Mindenféle állatot tartottam. Egy vízityúkot fél évig nevelgettem. Kutya helyett pedig rókát vezettem végig az utcán, imigyen pukkasztva a csabacsűdi polgárokat. Volt egy sasunk is hónapokig. Amikor meggyógyult, elengedtük, igaz röptében még egy házigalambot is magával vitt. Kisiskolás koromban dőlt el az is, hogy művész leszek. Egy rajzot az unokabátyám csinált meg helyettem, s a tanítóm hitetlenkedésére újra le kellett rajzolnom a képet. Lehet, hogy az­ óta is azt próbálom bizonyítani, hogy az mégis az én művem volt. Ezeknek a tudatalatti jelen­ ségeknek nagy a szerepük az életemben. Ez a történet emlékeztet engem Mikszáthéra. Amikor elmeséli, hogyan lett író, ő is hasonló csalafintaságot említ a házi feladatáról. Véletlen-e, hogy így összekapcsolódnak a dolgok? - Amikor Kékkőre utaztunk, emlékszem megálltunk Szklabonyán, Mikszáth szülőfalujában. Ez a táj az Ipolytól északra Kékkőig egységesnek látszik. A Mikszáth-ház előtt te azonban egy szobrot kezdtél tervezgetni. Úgy tűnik, ilyenképpen szívesen "bebútoroznád" az egész országot. Ez talán túlzás, bár sokféle tervem van. A legfontosabb talán az, hogy egy művésztelepet próbálok most létrehozni Káván. Ez egy kis falu nem messze Pesttől. Az alapítványt már be­ jegyezte a bíróság, és szeretném, ha nyáron már működne a telep. Elsősorban fiatalokat aka­ rok megnyerni az elképzelésemnek. Úgy látom, van bőven munkád, elképzelésed. Erőd is van hozzá? Nem panaszkodhatom. Most már hetek óta a Balassi-táblán dolgozom, ha nem kell éppen szervezni, ügyeket intézni. Szerencsére enyhe az idő, az egész napot a műhelyemben töltöm Káván. "Vitéz próba hellye" ez is, hogy Balassi versét idézzem. Mikor kerül a kékkői vár falára az emléktábla? Október közepén lesz az ünnepélyes avatás. Azt remélem, múltunk és művelődési hagyo­ mányaink egy darabkájával méltóképpen gyarapodik majd e táj. �Marschalkó Zsolt Balassi-de profundis A mélységből kiáltok, Uram, hozzád! Körülöttem a csüggedt, vérző Magyarország, Fejetlen hullák trágyadomb alatt... Várainkból ránk röhög a török, Köztünk viszály dúl és testvérgyilkos pörök S a hajdani cimborák nagyrésze elmaradt. Eltűntek a régi asszonyok, A kunyhók helyén vérszagú szél forog S aki élni akart, messzire szaladt. Nem vagyok se jó, se kedves, se hű. Torkomon gyakran lecsúszik a nedű. Loholtam mohón a szerelemért, Elvertem az engedetlen szolgát, De szerettem azt, ki értette a dolgát, Átkozódtam, hogy engem senki se ért... Lásd, szederbokrok lakója lettem! Mocskos felhőraj kavarog felettem,De adtam mindig annak, aki enni kért. Tudom jól, egyszer eljössz majd értem De a sunyi józanság nem lehet érdem S az óvatosságnak hazudott gyávaság. Ha a nyugalom közönyt takar, Az ember megszokásból ölni akar, A megfontoltság csak tunyaság... De Te, Uram, a Mindenség Tudója Légy az igazak, ne a jók pártfogója Meg ne tévesszen Téged a hamisság! �Álmaimat elvitték az évek, Az emberek szájából kikopott az ének Gúnyolnak, hogy semmire se vittem... Pedig esendő voltam csak és büszke Gyűlöltem mindazt, ami szürke És mindvégig Tebenned hittem... A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Velem jajgat a leigázott ország, Irgalmazz nekünk, Kegyelmes Isten! Szöllősi M ária: Egy Balassi-versre �Paróczai Csaba Bűnei bocsánatáért könyörgés és hommage Belőlem elszállnak a szavak a végtelen tér kicsinységem hozza levegőt játszanak álmaim a márciusi napban s utánuk kinyújtott kezem a semmiséget kapja isteni ajándékul tőled Bocsásd meg hát istenem álhatatlan s mindent akaró vágyam legyints rám hogy tudjam a helyem ints meg hogy dolgaim józanul lássam ne akarjam mit el nem érhetek tőled tudjam amit megérthetek �Csikász István Kesergő ének Bálint Úrhoz Bizon szólingatásom igön mögkésött négyes száz esztendők után BÁLINT ÚR vitéz az végekön sz’t nem is TE mértéködben panaszlok török vagy lengyel énökök szerént csak magam versezetében szabadon: mint sirálaid az tenger fölött átszárnyalom az elmúlott üdőt vagy amint vadászó sólymod az GYARMOTHI VÁR alatt mögpörgetvén az fölbukó nyulat kezedre lassúdan visszaszáll nem az ZÓLOMI szolgákra pazalltad TE sem az erőd hanem asszonyokra ámort biztatád salját pattantyúkkal szíven találni őköt is mégis nyergekben paripákon párbajozásban szélfútta mezzőn mög lengyel nyoszolákon kitöltött víg sorsodat vad szerelem mind elorozta s rokoni gyűlölség mindön birtokod Négy Világ fele szerte szórta �HALLGASS RÁM BÁLINT ÚR: MINK IS ITT e hazában nem másként törgyük összve magunkot: gyakorta magyari széllyelhúzásnak bús állapottyán igön keserödvén idegön mögtöretésnek énököt búsan szörözvén ki-ki ellenünk is dühödten acsarogván ránkhagyott enmagunkban salját erőnköt mögrontván sorsok mezzei kopjatöréssén itt is bozót van leskel az ÁRMÁNY gyilkol az toll is abban ami csak írva vagyon s béna az kard is az kézben avultan sisakrostéllyok mögött az arcok csak az rejtekbül víjják az harcot most az vérös seb nem rontja tested vérmérgezősek löttek az lelkek bagol hukkan az házad elejbe s golóba nincs az halál se rejtve hanem helötte lappangó vérrög settenködik mög ijedt szivedbe �HADNAGY ÚR pörleködésöd adósságodat hitván bíráknak mink róhattyuk le mirajtunk viszöd tovább az sorsod mer’ akik vannak az kapitánkodásban maguknak tartják most is az zsoldot s az markotányos asszonyok lányok az maradékot ránk mögadózzák láncos tizedre örömet percre mérve adássok MONDOM EZÉRT MOSTAN A TE NEVEDBEN: hát ippen ezökért jó uram te fijatalabb JÉZUS KRISZTUSUNK hezzád fordulok úntalan szem elől ne téveszd utunk JEHOVÁNK SIDÓ Istenünk amiként Ábrahámnak Jóbnak szolgáltass kegyelmet nekünk meg MAHOMET is te pogán gyaur kutyaként mögugatlak körösztény fia az Nyugatnak Mekkábul tekincsd én Hazám IGAZSÁG nincsen jól tudom csak JOG gyertyája ég az asztalon �te SZENTHÁROMSÁG Istene SZENTLÉLÖK az TE szellemed tartsa lángban az testemet s lázadás nélkül leikömet ahogy döcög ez Rozzant Rossz Szekér míg egyszer velem HAZA meg ha tér s möggyónásomba' most TE adj föloldozást oszt békin halni haggy 1994 március L . Presits Lujza: „Hogy Júliára talála.." �Vincze Dezső Ének Balassi Bálintról Pom pás testű, alm ásderes kancán igazi férfi vágtat, viszi a verscsodákat... S kémleli az édes haza egét, a török félhold fénye nagyon bántja szemét... Régóta m ár jég veri a határt, a vihar tigriskölykei fogukat hullatják. Alpek Zoltán Imre Balassi G yarm atin Balassa, Balassi Bálint Íro ttá em elte, írtan él máig, dacolva idővel, dacolva korral a m agyar szó. 1994. április �Zsibói Béla Arcmások és más arcok Elöljáró beszéd a szeretet falánál* Tisztelt Balassi tisztelők! Én magam is Balassi tisztelő vagyok. - Ezt azért kell előre kezendőket nem ünneprontásnak szántam. Balassi Bálint emlékezetének felidézői ez alkalommal "Kortársaink Balassiról" címet választották, amit én úgy módosítanék, hogy "Kortárs a kortársunk Balassiról". És ez, az ál­ talam vélt kortársi minőség, cseppet sem hízelgő sem a XVI. századi Balassi Bálintra, sem énrám, akinek megadatott az a szerencsétlenség, hogy a XX. században kénytelen élni. A ki a Balassival foglalkozó szakirodalomban csak kissé is járatos, jó l tudja, hogy nagyszerű kutatói Eckhardt Sándortól, Nemeskürty István tanár úron át Barlay Ödön Sza­ bolcsig - és engedjék meg -, hogy a jelenlévőket ne soroljam; szóval az irodalomtudomány Balassi-értő és igen jeles művelői valamennyien egyetértenek abban, hogy eufemizmussal élve: Balassi ellentmondásos egyéniség. Ezen az enyhítő szándékú körülíráson azt kell ér­ tenünk, hogy a humanista és nagy műveltségű költő, netán istenkereső költő életrajzában ret­ tenetesen nagy és hosszú az istentelenségek lajstroma. Leveleiből és a korabeli periratokból tudjuk, hogy e képzeletbeli listán a garázdaságok­ tól - midőn megveri a selmeci bányabíró legényét, vagy a kamenyeci tiszttartót - a latorko dásig - mikoris Sommer János özvegyét Besztercebánya és Zólyom között, amint az egyko­ ron leíratott : "összevissza hajszolta... alsóneműre vetkőztette és gyalázatos szándékát Elhangzott (egy készülő esszé gondolatmenetének kivonataként) a Budapesti Őszi Fesztivál Kortársaink Ba­ lassiról című éló magyar irodalom estjén, a költő elhunytának 400 éves emlékünnepén a Kossuth Klubban, amelyen szerkesztőségünk meghívottként szerepelt. A rendezvényen e számunk irodalmi anyagából elhangzottak Ágh Ist­ ván, Csanády János, Csaplár Vilmos, Csiki László, Jókai Anna, Nagy Gáspár, Pál József, Szepesi Attila és Turczi Ist­ ván versei, írásai. �akarta rajta végrehajtani", vagy az egri kalandjai bizonyos "közönséges nőszemélyekkel", szóval ezek a cselekedetei azon a képzeletbeli listán mind rajta lennének. És kiegészíthetőek még a selmeci tanács sorozatos panaszaival arról, hogy miatta a polgárok élete nincs biz­ tonságban, vagy azzal is, hogy a pataki vár elfoglalása tulajdonképpen közönséges birtok­ háborítás. É s a sor folytatható lenne. - Ezek pedig mind-mind olyan momentumai a költő életének, amelyekkel szemben tanácstalanok vagyunk. És nem tudjuk elintézni a kérdést az­ zal, hogy egyszerűen "ellentmondásos egyéniség"; ami természetesen igaz is. Á m azzal aztán végképp nincs mit kezdenünk, amikor Balassiról azt olvassuk: "igazi reneszánsz egyéniség, a maga féktelenségeivel". - Hiszen valljuk meg, ha a nagyszerű Balassi oeuvrt és az életét tekintjük, akkor mi magunk is meglehetősen tudathasadásos állapotba kerülünk. A tudat hasadás azonban nem bennünk és nem a költőben leledzik, hanem a Mohács utáni Ma­ gyarország helyzetében. Abban az állapotban, amelyben a magyar királyság három részre ha­ sadt, két magyar királyságra, a megfelelő ellenkirályokkal és középen a hódoltság területeivel. Az ilyen és a hozzá hasonlatos átmeneti rendszerek, mint általában valamennyi társadalmi struktúraváltás magában hordja ellentmondásaival járó nyomorúságait, neurózisait. A z értékek ilyenkor rendszerint gyökeresen megváltoznak. Eltolódnak, devalválódnak vagy el­ tűnnek. - Balassi egyik legkorábbi kényszerű morális dilemmája éppen az lehetett, hogy a gondos humanista neveltetés által nyújott élet-stratégia teljes csődöt mond a Mohácsot kö­ vető értékvesztett világban. S ez, tragikusan rövid férfi-életét végigkíséri és egyre súlyo­ sabban érinti - a mindennapi árulások, a belháborúk és pártütések nyomán, de a törökök hat­ hatós hadi közreműködésével is szüntelenül változó országhatárok következtében is állan­ dósuló vagyon- és létbizonytalanság közepette. - Már maga az is tudathasadásos állapot például, amelyre sok előző nyomorúsága után 1579-ben kényszerül: 50 lóval végvári vitézzé lesz - hadnagyságot (nem kapitányságot!) vállal Egerben. Sarkítottan értelmezve ezt a helyzetet: főrangú, nemesi tudattal, kényszerűen, közkatonát kell "játszania". A lét-, a jog- és az erkölcsi bizonytalanság, ha állandósul, tagadhatatlan, az én-tudat zavaraihoz, végül a személyiség torzulásához vezet. A depriváció, a szüntelen frusztráltság - a pszichológia tanusága szerint - agresszív, kontrolálatlan cselekedeteket eredményez, és igen jó alapjául szolgál a neurotikus személyiség-torzulás kialakulásához. Ma már Ady betegségéről nem "század eleji" lányos pironkodással, titkolózva beszélünk és hellyel-közzel József Attila szkrizofréniáját is tudomásul vessszük, a pályakép részének tekintjük. - És, talán szembe kell néznünk a mindeddig, tudtommal, soha ki nem mondott ténnyel, hogy Balassi Bálint bizonyos mértékig sérült, neurotikus személyiséggé válhatott kora hatására. (Arcmás - más arc?) Nem patológikus, ám neurótikus személyiséggé alakult, olyanná, mint amilyenné maga a kor is változott, az a kor, amelyben élnie adatott. - Takargatnivaló szeplő lenne ez "kultú­ ránkon"? - Úgy hiszem nagyfokú rövidlátást okozhat mindnyájunknak a szenteskedő szem­ forgatás - hosszú távon mindenképpen. Ráadásul a hasonló tisztelet-, vagy szeretet meg­ nyilvánulását méltatlannak vélem Balassihoz, önmagunkhoz egyaránt. �Mondogatjuk, hogy a XX. század neurotikus század. És joggal állítjuk, a helyi háború­ kat mellőzve, már csupán a két világháború és következményeinek okán is. - És neurotikus azért is, mert az elmúlt nyolc-kilenc évtized egy folyamatos és tartós átmeneti struktúrának bizonyult, nemcsak a háborúból a háborúba, hanem közép-európai tájainkon különösen, a társadalom váltakozó rendszerei szerint, de saját rendszerváltoztatásaink miatt is. Mind a mai napig. És kiváltképp neurotikus nekünk, magyaroknak. Trianont követően ugyanúgy háromnégy fele szakították - nagy szerencsénkre, nem a XVI. századhatárok szerint - a nemzetet. - Északról hasadt le a Felvidék, amint az a Délvidékkel és Erdéllyel is megtörtént. És itt jutottam el a Balassival való kortársi minőségünkhöz. - Frusztrációink és kény­ szerű megosztottságunk tudatalatt, de bizonyára munkál bennünk. - Szerencsére, századunk polgári jogviszonyainak viszonylagos szilárdsága, de talán évszázados tapasztalataink, edzettségünk is közrejátszik abban, hogy közvetlen lakótársunkra ma már nem minden eset­ ben rontunk rá baltával. Szelíden fogalmaz a pszichológia: "Amíg van beteljesületlen remény, addig agresszió is van." (Elliot Aronson) - Hozzáteszem, legalábbis a lehetősége mindenképpen fennáll. Tájékozódási eshetőségeink? Önmagunk ismerete, illetve önmagunk lehetőségeinek pontos tudata, netán átértékelése, amelyben - és vállalom a patétikus és ezért tán közhelyszerű kijelentést - a saját művé­ szetnek és tudományosságnak juthatna jelen helyzetünk szerinti igen fontos szerep. - Nagy, sok szorongatottságainak közepette a végvári Balassinak mentsvár volt a szellem és az al­ kotás. Hiszem ugyanis, hogy nekünk sem valós kiút, mint ahogy Balassi számára is csupán pil­ lanatnyi (neurotikus) cselekvészavar lehetett a végső megoldás választása Esztergom alatt. - Elképzelhetetlen ugyanis, hogy Balassi jó negyedszázadnyi tényleges és cselekvő katona­ szakmai gyakorlat után ilyen rosszul mérte volna fe l túlélésének esélyeit. Úgy vélem, nekünk mindennapi neurózisaink, vélt és valós (külső vagy belső) ellenség­ képeink fantomjai közepette sem lehet hasonlóképpen cselekednünk. Ekkorát tévednünk so­ ha, semmiképpen sem szabadna. Végezetül ezért idézem, fohászként is, Balassit: "Reméntelenségemben ne hagyj elsillyednem, Im minden elhagyott, nincsen hová lennem, Nem tudok mit tennem. Sok nyavola miatt apadott hitemet Most többíts meg bennem, segélvén engemet,"... �Praznovszky Mihály Az Óceánum és az Adriának tengere A hó A zágrábi Műszaki Múzeum udvarán állunk százan, százötvenen, s mindannyian az eget kémleljük. Ejtőernyősöket várunk, de csak vastag hópelyhek zuhataga lepi el a teret, az ósdi gépeket. Az élet megbénul, a forgalom leáll, az emberek elakadnak a járdai torlaszokban. 1993 novembere van, túl korán jött a tél. Nem azokat az ejtőernyősöket várjuk, ők itt nem ugranak le, nem is tehetnék, hiszen vi­ gyázzák az égboltot, legalább azt vigyázzák a gyámoltalan nemzetközi segítők. Zágrábban a homo volans-t várjuk, a repülő embert, amint azt 400 évvel ezelőtt megrajzolta Verancsics Faustus Velencében kiadott könyvében a Machinae Novae-ben. Ejtőernyőt talált fel, állítólag nem ismerte Leonardo korábbi elképzelését erről az ötletről. S még inkább, állítólag egy ve­ lencei toronyból maga is kipróbálta az ugrást, amit kötve hiszek, mivel ekkor már hatvanadik évén is túl járt. Most zágrábi fiatalok ugranának a tudós, költő, nyelvész, filozófus, katona em ­ lékére, de a gép fel sem szállt velük. Marad a kiállítás, marad az emlékülés. Mai feladatunk: részt venni a horvát nép tudománytörténeti azonosulásában. Most egy reneszánsz tudós lép be a horvát köznapi tudatba. A kő A dalmát végtelenül udvarias ember. Mi több lovagias is. Önzetlen. Jó barát. Nagyvonalú. Szeretetében féktelen. Mindig meglepik az embert. Most már én is dalmát vagyok. Kérem Milivojt, hozzanak nekem egy követ a tengerből. Amit nyáron én gyűjtöttem, ott felejtettem Jelsán. Milyet hozzanak, kérdi. Mindegy, csak tengeri kő legyen. És nagy. Be akarom építeni há- �zam majdani kerítésébe. Hogy megérinthessem ha hazatérek, ha már rálépni nem tudok, de nem is akarok. A kő megérkezett. Ez a kő egyenesen Prvič-ről jött. Kihajóztak érte a fiúk, kihalászták a tengerből. Lukas, sok-sok kagylófúrta járattal teli. Némelyikben ott a kagyló is. Mióta s meddig? A plakát De hiszen ez a mi Verancsicsunk! - Belőlem szakadt ki így a kiáltás két évvel ezelőtt Zág­ rábban, egy színes plakát láttán. Úgy értettem, hogy a veszprémi Faustusról van szó, akiről a helyi irodalmi lexikonban olvastam pár mondatot. Sokkal többet nem is tudtam róla. Szeren­ csére magyarul mondtam, s így elkerülhettem a megbántást. Mert engem legalább annyira megbántottak két esztendő múltán, amikor a mikrobuszban a horvát költőről, Janus Panno­ niusról beszéltek nekem. Én meg is kérdeztem: mióta horvát ő, mert mi magyarnak tudjuk. Zavart csend. Némi áthidaló mondat után másról beszélünk. Pedig megegyeztünk eddig min­ denben: a Zrínyik Subičok, a Frangepánok Frankopanok és Jurisics Miklós frissen felállított szobra nyugodtan hűsölhet Senj (értsd: Zengg) egyik árnyas terén. Janus Horvátországban született, tán apja is e nációhoz tartozott, de anyja magyar. S horvát földön is halt meg. Köz­ ben Itáliában élt s Magyarországon. S latinul verselt. Kié hát ő? És Faustus, aki így írja a nevét: Vrancsics? Hiszen Sebenicóban született, Pozsonyban érlelődött szelleme, Pádovában járt egyetemre, Prágában a császári udvarban titkároskodott, Veszprémben lett várkapitány. Csanád megyei püspökké nevezték ki, majd Velencében írta filozófiai műveit és Prvic szigeten Dalmáciában - temették el. Osztozunk, osztozunk? Irodalomtudósi naivitás ,A m i a maga korában nem különült el nemzeti szempontból, ami közös örökség, azt az utókornak nics joga egyik vagy másik nép kizárólagos nemzeti tulajdonává minősíteni." (Klaniczay Tibor) A szótár Verancsics Faustus természetesen tudott magyarul. Ötnyelvű szótára 1595-ben jelent meg. Vékony kis kötet, latin, dalmát, német, olasz s magyar szószedet van benne. Sok későbbi szótár alapja, nyersanyaga lett. A szótár végén külön közli a legfontosabb imádságokat is eze­ ken a nyelveken. Sőt, egy kis horvát-magyar szójegyzéket is ad mutatóba azon szavakból, amelyek között szerinte a nyelvi rokonság kimutatható. Példák: cse te-csata, garlicza-gerlice, kopje-kopja, lotar-lator, nyevolya-nyavalya, pakal-pokol,praznovati-paráználkodni, rob-rab, sisak-sisak, szlobod-szabadság, vitez-vitéz. �Párhuzamos életrajzok 1. Verancsics Faustus 1551-ben született. Balassi Bálint 1554-ben. Mindkettőjüket ugyan­ azon évben 1579-ben emelték végvári rangra. Verancsics Veszprém kapitánya lett, Balassi eg­ ri hadnagy. Az előbbi volt a jelentősebb feladat és rang, nem vitás. Verancsics korábban soha nem volt katona, a végeken nem harcolt. Áldott pünkösdnek idején lovát soha nem járatta harmatos reggeli füvön török portyára indulván. Mégis övé a nagyobb rang, a tisztesség és a jövedelem. Mindketten két évig maradtak tisztségükben. Verancsicsot érdeklik a vár műszaki felépítményei, megoldásai. Rajzokat készít, tervezget. Balassi hópénzért könyörög, vakmerő és esztelen kalandokba bocsátkozik. Ismerték egymást? Mondjuk, ha lett volna sereg-értekezlet, minden bizonnyal igen. Tán együtt ülhettek volna a nagyteremben, s egymás után kértek volna szót. Balassi bizonyára mondókája végén odavágta volna sisakját a szónoki emelvényhez, nagy indulatjában. Veran­ csics pedig hűvös-szenvtelenül itáliai hadmérnöki munkákból idézett volna maga igazára. De még így is hallhattak egymásról. Faustus nagybátyja - apja testvére - Verancsics An­ tal. Esztergomi prímás, császári helynök, a birodalom egyik legnagyobb tekintélye. Ő nevelteti unokaöccsét, ő vezeti be az udvarba, biztosítja az egyébként rendkívül tehetséges ifjú számára az érvényesülés lehetőségét. Balassi apja és nemzetsége a másik véglet. Nagyságra, erőre, te­ kintélyre a hazai erőviszonyok közepette legalább ilyen súlyú. Csakhogy ők az örökös veszte­ sek. Van közöttük köpönyegforgató áruló, csatát s ezreket vesztő ügyetlen seregvezér, birto­ kot emésztő tehetségtelen politikus, hitet érdekért ingként váltó lélekkufár. A maga módján mégis nagy hazafi valamennyi, csak olykor az egyéni érdek ezt nem engedi, hogy látszodjék. A sziget Pár kilométer Sibeniktől. A hajó készer is kiköt rajta, ámbár a két kikötő között ötszáz mé­ ter az út gyalogszerrel. Mi a felső kikötőben szállunk ki és megyünk fel a villához. Ez Faustus nyári villája. Reneszánsz épület, ötszáz év óta lakják a Verancsicsok. Ma is benne élnek a ma­ radékok. A kis sziget tetején vagyunk. Csend és egyedüllét. Szinte alig van ember. Ők is csak öregek. Istenem, házak is ilyenek, élőlények, mint ők. Élnek s halnak. A dalmát ember nem tö­ rődik a házával. Az épület addig él, ameddig akar. Nem renoválja, nem javítgatja. Ha összedől épít másikat. De úgy tűnik, ezek a fehér-kő házak nem roskadnak össze. A villába oszlopsor vezet. A ház óriási kert közepén áll, most tényleg dacolva az enyészettel, mert emberi jószán­ dék nem segít rajta, s úgy tűnik, nem is nagyon áll szándékában. A kertben ott a filagória, a ház oldalán a kápolna. A kert túlsó kijáratánál belesétálunk a tengerbe. Fantasztikus! Ősfe­ nyők áttekinthetetlen kuszaságban, tekergő gallyakkal hűs árnyékot vetnek ránk. Odébb �mintha kertművelés nyomait látnánk a felhagyott küzdelem tárgyaival. A kápolna lomtár, a falon a reneszánsz festés nyoma. A villába be sem lépünk, messziről látni mi lehet bent. S még­ is megőrizték, megtartották, nem hagyták államosítani. Nagy küzdelem lehetett, nem csoda, hogy már nem futotta az erőből a javításra. Hetvenegy f e j Másodszor járok már Szebenikóban. (Magamban mindig így nevezem, ezen az ősi néven, s ahogy gyermekkorom kedvenc könyveiben Dékány András adriai történeteiben megszeret­ tem.) Már ismerem a várost (alig lakják harmincezren), sétáltam a simára kopott kőutcáin, voltam fent a tengert őrző várban, amelyet három éve új ellenség bombázott a tengerről! De a Szent Jakab székesegyház mellől megint nem tudok mozdulni! Verancsics sem tudott. Nem véletlenül illesztette be rajzát az Új gépek című könyvébe ezzel a megjegyzéssel: "Ez a temp­ lom nem az én találmányom, hiszen 150 évvel ezelőtt építették. De mivel különösen szép és szokatlan a formája, úgy láttam jónak, hogy erről e helyen, a találmányaim között tegyek em­ lítést mint hazám ékességéről". Engem most azonban a templom külső párkányán, körben a magasban elhelyezett hetven­ egy fej érdekel, amit tán Juraj Dalmatinac szobrász készített kortársairól. A négy-ötszáz évvel ezelőtt élt szebenikóiakról. Polgárlány, öregasszony, derék vitéz, tengeri kalóz, céhmester, építőmunkás, itáliai kereskedő, velencei küldött, ábrándos ifjú - ki tudja kik lehettek ők. Mind egyéni arc, örömmel, szomorúsággal, torz fintorral, csodálkozó pillantással, tragikus kifeje­ zéssel. Vajon van-e közöttük Verencsics-ős, hiszen Cimador nevű ősük már 1360-ban a város­ ban élt. Vagy valamelyik marcona arc egy ottragadt magyart őriz? Akinek őse Béla királlyal egészen odáig, sőt még túl is szaladt a tatárok elől. Nincs nevük. Sokuknak arca sem, hiszen ja­ varészüket most bedeszkázták, eltakarták, féltik őket az újabb lövésektől, hiszen már egyszer lőtték a várost, célzottan a székesegyházat a tengerről a hadihajók. Ott jártam előtt néhány nappal egy hegyekből kilőtt rakéta zuhant a földhivatalba, megölve néhány embert. Ez is a katedrális mellett történt. A titkár Mi lehetett a feladata Faustusnak Prágában? Szinte semmi, mert Rudolf csak a hatalmat szerette, de uralkoni nem akart. Mit érdekelte őt a harc - hiszen Bécsből is félelmében mene­ kült el, túl közel érezte magához a törököt. Végek, zsold, magyar nemesség, Balassi - ugyan! Valóságosan is felépített önvárába menekült, megerősítette a Hradzsint, szűk és sötét folyo­ sókon bolyongott, a pompás díszkertbe soha ki nem lépett. Nagy ritkán fogadott valakit, aki­ �nek sikerült valamelyik belső inasát megvesztegetnie. Terheltsége, vérbaja őrjöngő rohamo­ kat váltott ki belőle, máskor teljes apátiába zuhant, mereven és mozdulatlanul feküdt napokig. S aztán a féktelen bujaság bűnébe esett, amelyben - így mondják - a legsötétebb szertartások­ tól sem riadt vissza. Ehhez kellett volna statisztálnia a humanista Faustusnak? Inkább bírták maradásra a császár világos perceink számára is kedvező kedvtelései. Rudolf ha­ talmas gyűjteményeiben ő is bizonyára szabadon bolyonghatott; ásványok, növények, preparált egzotikus állatok, ékszerek, fegverek mellett a világhírű óra és mechanikus gyűjteményt tanul­ mányozta. Schlottheim mester hajó automatáját, amely három dalt is eljátszott, miközben a fe­ délzeten apró ezüst emberkék mozogtak, s még díszlövést is adott le parányi ágyúiból. Vagy Gerhard Emmoser ezüst éggömbjét, amelyet egy szárnyas Pegazus tartott a hátán, vagy a számtalan remekmívű órát, osztrák, cseh, németalföldi mesterek csodáit. S ha kedve támadt, benézett Giovanni Bologna műhelyébe, aki éppen ekkor kezdte formálni az uralkodó bronz lovasszobrát, vagy megdöbbenve állt meg Giuseppe Arcimboldo sajátságos portréja előtt, amelyen az uralkodó arc­ mását a természet finom gyümölcseiből és zöldségeiből formálta ki. S mert nem volt halvérű, Bartholamäus Spranger műhelyében időzött a legtöbbet, ahol hatalmas méretű festményeken csodá­ latos meztelen nőalakok - szigorúan a mitológiából kiléptetve - töltötték be a vásznat. Orgiája volt itt a szép női és olykor férfi meztelenségnek. Faustus már nem volt Prágában, amikor először a dán Brahe majd a cseh Kepler állt Rudolf szolgálatába, s teljesítette az uralkodó kívánságait, aki nemcsak a csillagos égbolt törvényeit ku­ tatta, de maga is jártas volt az asztrológiában, s gyakorta bukkant fel zárt ajtajú laboratóriumában is, ha nem is aranyat, de a bölcsek kövét keresve. Faustus ezt már nem várta meg, az ő iskolázott elméje ilyen parancsot már nem tudott elfogadni, latin szelleme nem bízott semmilyen bugyboré­ koló retorta titkában. Ment szeretett hazájába, ahol Ernő főhercegtől - aki a gyilkosok tőrétől ret­ tegő őrült bátyja helyett kormányzott - kapott birtokai várták Knin közelében. S ő, aki ilyen kö­ zelről ismerte a császári udvart, az uralkodó testvéreit, ne hallotta volna, hogy éppen Ernő főher­ ceget hányszor sértette meg egy magyar végvári katona esztelen birtokpereskedési lázában. S ki tudja, nem ő fogalmazta-e azt a levelet (parancsot), amely szerint Balassinak nyilvánosan meg kel­ lett követnie Ernőt gyalázatos hangú infámiájáért. A levél Valahol Lengyelországban tán, 1589 végén. Fenséges főherceg! Hogy Fenséged a magyar tanács és a magyar kamara véleményét meg­ vetvén, őseinek, t.i. Ferdinánd és Miksa császároknak záloglevelükben adott világos igérete el­ lenére saját maga határozatát, melyet folyamodásunkra adott volt, megmásítja: elismerjük, �hogy balszerencsénknek, s a méltánytalan sorsnak kell tulajdonítanunk, ami ellen sem igazság sem érdem nem használ semmit, s amit békén kell tűrnünk. De az már csudálatosnak és tűr­ hetetlennek látszik előttünk, hogy véglesi részünkről egy hanggal sem válaszol Fölséged, ho­ lott az egész Magyarország tudja azt, hogy az a vár minket és Balassa Andrást egyenlő jogon illet, mi azt sem per útján, sem egyébként el nem vesztettük, hanem Felséged tőlünk erőszak­ kal ragadta ki. Könyörgünk azért igen alázatosan Fenségednek, méltóztassék rendelkezni, hogy részünket visszanyerjük. Különben Isten előtt protestálunk, s tiltakozni fogunk az or­ szággyűlésen a rendek előtt is, hogy rajtunk ilyen nagy injuria esett, melynél nagyobb nem képzelhető. Fenséged alázatos és hűséges hívei Balassi Bálint és Ferenc. Humanista naivitás Az erény általában vett szinomímái: erő, szeretet, igazságosság, bátorság, jóság, jó erköl­ csök, jó cselekedetek, a jó szeretete, a rossz gyűlölete, szentség, Isten törvénye, önuralom, sza­ badság, szellem, béke, új ember, önsanyargatás, gyakorlás, engedelmesség, lemondás, önmeg­ tagadás, kereszt, világ megvetése, szenvtelenség, a szív tisztasága. Bűn viszont, minthogy vét­ ség: a vágyakozás, igazságtalan, rossz cselekedetek, a test cselekedetei, a bűn gyümölcse a test, a szolgaság, de szétszórtan a Bibliában más elnevezésük is előfordul. (Verancsics Faustus: Keresztény erkölcstan) Ha harc, hát legyen harc A Verancsics Faustus kiállítást 1994 februárjában nyitottuk meg Budapesten a Balassi ki­ állítás részeként. A megnyitóra héttagú küldöttség érkezett Sibenikből. Most azok jöttek, akik dolgoztak; könyvtárosok, muzeológusok, beosztott hivatalnokok - csupa kisember. Mikrobuszukkal a múzeum mellé álltak le, a magyar főváros közepén. Amíg megvacsoráztattuk őket, s tósztokat mondtunk a horvát-magyar barátságra, a közös múltra, a közös hősökre, ismeret­ len tettesek a mikrobuszt kifosztották. Mindenüket elvitték, csak az maradt meg, ami rajtuk volt. Sibenikből kimentünk Skradin városába. Tizenöt kilométer. Ott húzódik a front. A hegyen láttuk a szerb ágyúállásokat. A kis város szétlőve. A templom teteje bezuhant a padok közé, a mellékoltárok csonkán, tépetten álltak. Krisztus már nem öt sebből vérzett. Minden ház ab­ laka homokzsákkal el torlaszolva, az ablakokból fegyverállások meredeztek. Csak katonák és öreg férfiak élnek a településen. Minden ház szitává lőve. Béke volt, nyugalom, fegyverszünet. Egy kolléganőm sírógörcsöt kapott a félelemtől. A városban csend. Kisérteties csend. Minket nem raboltak ki. �Találmányaink A beszegezett ágyút nyomban tűzkésszé tenni. Ágyút beszegezni, hogy az ellenség ne hasz­ nálhassa. Az ágyút úgy fordítani, hogy az ellenség ne szegezhesse be. Módszer arra, hogy ágyúval és egyéb lövő szerszámokkal gyorsabban és többször tüzeljenek, mint eddig. Ágyút magas hegyre vontatni kis erőfeszítéssel. Kapun bárhol puskapor nélkül áttörni. (Verancsics Faustus: Függelék a Machinae Novae-ben.) Párhuzamos életrajzok 2 1594 május. Balassi Esztergomba vonul. Bogáncs-hadnagy - így nevezi őt Dienes István szép regényében - elfáradt már. Ábrándjai oda, se kardja, se ereje. Várat, vagyont nem szer­ zett, pereinek száma végtelen, asszony nem várja fehér karokkal, vágytól kipirult orcával, pénze, ha van, mind hamis. Amit addig írt, ki tudja merre fújta a szél, s tán Rimay János, ifjú tisztelője sem lesz képes összeszedegetni. Balassi az ostromra készül. Csaknem három évtize­ de katona, tudja, hogy minden harc egyben az utolsó is, a végső. De ez valódi harc. Úgyis kell neki öltözni, s a reggeli ima lehet, hogy az utolsó. Verancsics Faustus 1594 májusában Prágából, keresztül az Alpokon, Velencébe indult. Valahol egy meghatározott ponton érinthette Esztergom földrajzi magasságát is. Volt közöt­ tük mondjuk ötszáz kilométer. S egy pillanat, amelyben az egyik felfelé, a vár felé indult, a má­ sik lefelé, a Város felé indult. Mindkettő megérkezett oda, ahová a sors kirendelte. Verancsics Faustus még húsz évet élt. Ez alatt megírta mechanikai művét, ötnyelvű szótárát, vallástörté­ neti értekezését, filozófiai munkácskáját, s hitvallását dalmát származásáról. Balassinak ad­ dig megjelent a Beteg lelkeknek való fűves kertecske című műve, összerendezte kéziratos ver­ seit, s május utolsó hetében már halálos láztól vergődve Béza 50. zsoltárát fordította. Befejez­ ni nem tudta. "Most van szükség bátorságra Aeneas, most erős szívre!" �Kafer István A humanizmus reneszánsza Lehetőségek Balassi Bálint szlovák értelmezéséhez A magyarságtudomány (hungarológia) és a szlovákságtudomány (szlovakológia) anyagát feltáró nemzeti bibliográfiák egyik alapelve a területi. Ebbe a gyűjtőkörbe mindaz a szellemi termék beletartozik, ami az illető ország területén valaha megjelent, tekintet nélkül a nyelvre és a tárgyra. A másik alapelv a nyelvi. Ez természetesen országhatároktól független. Végül a harmadik a külföldi. Ebben a gyűjtőkörben hazai vagy hazai származású személyek munkái, az országról szóló művek stb. szerepelnek. A politikai határok változásait a különböző nemzeti bibliográfiák nem azonos módon veszik figyelembe. Például magyar-szlovák vi­ szonylatban a területi elv alapján 1920-ig teljes az átfedés, hiszen Szlovákia addig M a­ gyarhon része volt, tehát a területén megjelent nyomtaványokat mind a magyar, mind a szlovák nemzeti bibliográfia felsorolja. Elvileg hasonló a helyzet a külföldi vonatkozások­ kal is. A két nemzeti bibliográfia a gyakorlatban kölcsönösen ki is egészítheti egymást, és munkatársai között a XIX. század második felétől korrekt együttműködés alakult ki. Ugyan­ így a lexikonok esetében is, de azokban a nemzeti minősítést vagy egyáltalán a névsorba ke­ rülést már politikai meggondolások regulázzák. Az egymást átfedő nemzeti bibliográfiák anyaga régiónk egykori integrációjának tükre és adattára. Újkori történelmünkben egészen 1989-ig, a szlovákok esetében 1992. december 31 ig népeink életének alakulását külpolitikai tényezők határozták meg, integrációjuk azonban a XVIII-XIX. század fordulójáig töretlen volt. A modern nemzeti gondolat megjelenésétől egé­ szen napjainkig fokozatosan egyre élesedik a dezintegráció, amelyben a vélt vagy valós nem­ zeti érdekek ütközése szoros kölcsönhatásba került a nagyhatalmi politikával. Ez szabja meg, ki, mi és miképpen került a nemzeti adattárakból a nemzeti tudományokba, tankönyvekbe, a közvélemény tudatába. Az egykori természetes magyar-szlovák és még tágabb szellemi integ­ �ráció adattárainak türelmes kiaknázására talán most keríthetnénk sort, amikor egyelőre elhá­ rultak a külső akadályok egy egészen új kétoldalú és így Európához illeszkedő integráció ki­ munkálása elől. Az 1540-től 1620-ig terjedő időszakot a reneszánsz és a humanizmus virágkorának neve­ zik az újabb szlovák irodalomtörténeti periodizációban. Igyekeznek hangsúlyozni e korszak szlovák irodalmi fejlődését, amit azonban nehezít a tulajdonképpeni szlováknyelvűség hiá­ nya, az erőteljes kötődés a cseh-német protestantizmushoz és a Felföld társadalmi-politikai életének magyarhoni (Uhorsko) meghatározottsága. A régebbi irodalomtörténetek ezért alig vettek tudomást erről a korszakról, az újabbakra pedig erős hatással volt az utóbbi évtizedek szemlélete: folytatódik a területi elv merev alkalmazása, és érezhető néhány olyan jelenték­ telenebb tollforgató túlhangsúlyozása, akikről a már komoly művészi értékeket létrehozó ma­ gyar nyelvű irodalom elemzései alig vagy egyáltalán nem vesznek tudomást. Kimaradtak vi­ szont a szlovák irodalomtörténetből régiónk olyan magyar nyelvű alkotói, akiknek művei el­ választhatatlanok a szlovák nemzeti kultúra gyökereitől. Ilyen például számos írónk Balassi Bálinttól egészen Mikszáth Kálmánig. Igaz, a magyar irodalomtörténetben sem tapasztalható törekvés az efféle szemlélet érvényesítésére. Szimbólum-értékűek a humanista költészet kezdetei a szlovák irodalomtörténetben. Egy XV. század véginek feltételezett versezetet Szent patrónusok, magyarhoni urak címmel mor­ va piarista közölt Bécsben 1681-ben kiadott cseh nyelvű énekeskönyvében, de első szakaszá­ nak szövege hasonló, dallama pedig megegyezik egy régebbi, Szent Vencelről szóló középkori himnuszéval. A besztercebányai születésű Joannes Baptista Janus Pannoniusról írt dicsőítő verset, amely a magyarhoni humanista költő elégiáinak - Bolognában megjelent jubileumi kö­ tetének - végén látott napvilágot 1523-ban. Nagyszombati Mártont, azaz Martinus Thyrnavinust Martin z Trnavy-ként tartják számon, és ismertetikA d regni Hungariae proceres cí­ mű művét, amelyben Szent István és Hunyadi Mátyás példájával igyekszik felrázni Magyar­ hon széthúzó nemességét. Biblikus cseh nyelven írt egykorú szöveg nem maradt fenn az 1540-nel záródó korszakból, de a Felföldön számos későbbi másolatban megőrzött cseh ének a mohácsi csatáról igen. A szlovák nyelv nyomelemei Pesti Gábor hatnyelvű szótárában fedezhetők fel, cseh részébe ugyanis néhány szlovakizmus került. Az 1540 utáni korszak szlovák irodalmi szöveggyűjteményeit lapozgatva Nicolaus Olahus - Oláh Miklós esztergomi érsek, minden magyarhoni humanista mecénása kö­ szönt ránk, akinek jóindulatáért az eddig ismeretlen Florianus Franta trencséni polgár, Thurzó György titkára esedezik A d Nicolaum Olahum című versében. �Martinus Rakocius - Martin Rakovský a túróci Rakovo szülötte (1535) Prágában töltekezett a humanizmus tanításaival, tanárkodott Csehországban, majd idehaza Pozsonyban a Ki­ rályi Kamara tisztségviselőjeként és Túróc megye alispánjaként tevékenykedett. 1579-ben meglátogatta Kutná Hora városában működő fivérét, és akkor halt meg. Szépmívű elégikus disztichonokat szentelt Louny cseh városka iskolájának, kultúrájának, népe munkájának (Prága, 1588). Királyi alkalmazottként Miksa császárnak ajánlotta államigazgatási versezetét, amelyben az állam társadalmi rétegződését és a politikai válságok kiváltó okait elemezte (Bécs, 1560). Egy másik művében megrajzolta az eszményi állami berendezkedést (1574). Ra­ kocius magyarhoni hazafisága közvetlenül a Paulus Rubigallus (Rothan) selmeci bányatiszt­ viselőt köszöntő versében nyilvánult meg. Rubigallus wittenbergi tanulmányai során Querela Pannoniae ad Germaniam (1537) című versében Németországot vádolja, amiért közömbös a Magyarhont ért török veszedelemmel kapcsolatban, sőt a Werbőczy-vezette konstantinápolyi küldöttséghez is csatlakozott, amely János Zsigmond támogatását igyekezett kieszközölni I I . Szulejmántól (1544). Egy évtizeddel később, amikor Rakocius is wittenbergi egyetemi polgár volt, Rubigallus ismét az egyetemi városba készült, hogy főként Melanchton közvetí­ tését kérje Magyarhon megsegítésének ügyében. Ez alkalomból írta RakociusA d Paulum Rabigallum Pannoniam poetam című költeményét. Ezekről nem tudósít a magyar irodalomtörténet, Joannes Sambucust viszont Zsámboki János néven "a legnagyobb magyar filológus polihisztor"-ként tartja számon, aki kora vala­ mennyi jelentősebb írástudójával kapcsolatot tartott, és Európa-szerte ismertté tette a ma­ gyar kultúrát. Ján Sambucus néven 1975-ben gazdag anyagú szlovák monográfia jelent meg róla, mint nagyszombati születésű (1531), Bécsben elhúnyt (1584) humanistáról, pedig koráb­ ban, néhány magyar nyelvű levele miatt a szlovák tudomány lemondott munkásságának ta­ nulmányozásáról. Sambucus példája is bizonyítja térségünk kulturális közösségét, amelynek elemzésekor lehetetlen a XIX-XX. századi nemzeti szemléletmód alkalmazása. Még csak nem is kizárólag szülővárosának előjoga, hogy legbecsesebb helytörténeti emlékei, nagyjai között tartsa számon Tirnaviae p atriae meae arma című verse kapcsán: Magyarhon egész nemessé­ gét szólítja egységbe a haza érdekében. A "német" Joannes Bocatiusva (1569-1621) sem azért van joga a modern szlovák iroda­ lomtörténetnek, mert jó évtizedet töltött Eperjesen és Kassán, hanem azért, mert az ő hungarus patriotizmusa, az országért, a közösségért végzett munkája is formálta egész térségünk kultúráját. Bártfán 1599-ben kiadott Hungaridos libri poematum V. című kötetében Rakociusszal és Rubigallusszal egybehangzóan kritizálta Németország közönyét Magyarhon haláltu­ sája iránt a török ellen (Poeta ad Germaniam). Összefogásra lelkesítette a hazai nemességet �(Ad Hungariam). Továbbá anekdotákat közölt Mátyás királyról, verset írt a Fülek környéki harcokról, a Tátra szépségéről, halála előtt pedig Bethlen Gábort szolgálta titkos tanácsosként Gyulafehérváron. E humanista sorba tartozik a szepességi Farkasfalván született (1580?) Joannes Filiczki de Filefalva - Farkasfalvanus Scepusius - Filiczki János - Ján Filicky, aki Prága, Heidelberg, Basel után Sárospatakon tanárkodott. Latin versei között felbukkan néhány magyar és kelet­ szlovák nyelvjárású sor, sőt egy szójáték is: egy Hatala nevű betyár nevét Hát alá-nak ma­ gyarázta. A kálvinista tanár humanizmusa finoman utasította vissza a másság lenézését és a kevésbé fényes jelennel rendelkezők kishitűségét 1614-ben Bázelben megjelent Carminum libri duó-jában; az A d Sphettium című epigrammájában a szlávok kigúnyolóit figyelmeztette a szerencse forgandóságára, és lírai hangvétellel írta meg Hungaria című költeményét. Nagyszombati Márton és Sambucus mellett nem találjuk viszont a szlovák iroda­ lomtörténetben Pécsi Lukácsot, a nagyszombati Telegdi-nyomda, az Egyetemi Nyomda jog­ elődjének nyomdászát, tipográfus-művészét, íróját, költőjét. A katolikus nyomdaalapítás (1577) az Esztergomból odamenekülő főegyházmegyei székhelyen akkor is a szlovák művelő­ dés fontos gyökere, ha ebben a korai időszakában szláv nyelvű kiadvány nem hagyta el sajtó­ ját. Pécsi Lukács családját a király Eperjes környékén kárpótolta Szlavóniában elvesztett bir­ tokaiért, s onnan, Peech-Vyfalu, azaz Pécsújfalu, illetve a néhány évtized múlva elszlovákosodott Pečovská Nová Ves uraként lett Nagyszombatban káptalani ügyész. A reneszánsz írópolihisztor megindította népszerű kalendáriumsorozatát, amelynek fametszetei és versei szé­ lesebb olvasóközönség igényeit elégítették ki. Ő szerkesztette Pietro Ransano Epitome rerum Hungaricarum című munkáját, amelyet Sambucus művéből egészített ki. Országos terjeszté­ sű volt az 1584-ben kiadott Corpus juris Hungarici, amelynek előállításához felújította a nyomda betűtípusait. Latin és magyar nyelvű előszavai, kísérő versei, A z keresztyen hadakozasnac tüköre című könyvecskéje Esztergom visszafoglalására (1595) humanista életszemlé­ letet, magyarhoni hazafiságot tükröz. Még jelentősebb a szerepe a magyarhoni literatúra szlovák hajszálereiben Balassi Bálint­ nak és Rimay Jánosnak. Mindketten a Felföldön töltötték életük jelentős részét, bizo­ nyíthatóan ismerték, Rimay írásban is használta a biblikus cseh (szlovák) nyelvet. Balassit ko­ rábban "szlovák reneszánsz költőnek" titulálták, az utóbbi évtizedek irodalomtörténete azon­ ban lemondott róla, és világirodalomként néhány sorban említette. Pedig milyen tanulságos akár egy rövid lapozgatás összes verseit és leveleit tartalmazó kötetében! Egy latinból fordí­ tott, Rózsahegyen 1579. július 4-én kelt dokumentumban szlovák nyelven maradt meg a lé­ nyeg "Wawrisó kifosztásáról". 1580 májusa előtt valószínűleg Lipótújvárról német nyelvű le­ �vélben panaszt tett a Szentiványiak erdei kihágásai miatt, akik a Holonak nevezett hegyet is elveszik tőle. Az 1584. március 9-én kelt birtokmegosztás szerint Liptóújvár területén min­ den jobbágytelek Balassi Bálinté lesz. A parasztok nevei önmagukért beszélnek, és bizonyára költőnk az ő nevük nyelvén társalgott Usik Andrással, Stefan Mackoval, Nohynkával, Zellyennel, Dzsurov Péterrel.. És olvashatjuk a szlovák irodalomtörténetben szereplő Rubigallus bányabíró család legényének megverésével kapcsolatos levelet is Selmecbányához. Minden bizonnyal sokat kutatja még az irodalomtudomány a Fanchali Jób-kódexben ta­ lált azonos kezek által másolt magyar és szlovák verseket, Balassi-műveket, köztük Szép ma­ gyar komédiáját. Tudunk arról, milyen hatással volt a Balassi-strófa kora költészetére, Beniczky Péter szlovák verseire. Nem veszít vele a magyar és a szlovák nemzet kultúrája, ha min­ den politikai felhang nélkül elismeri a magyarhoni literatúra közösségét, és ilyen "hangszere­ lésben" bocsátja közmegismerésre a jelen és a jövő integrációjának erősítésére. Rimay Jánosról köztudott, hogy ő gondozta, terjesztette mesterének költészetét és levele­ zett hazánk közhasználatú szlovák irodalmi nyelvén, a biblikus csehen. Magyarra is fordított szlovák egyházi énekeket. Sajnálhatjuk, hogy ő is hiányzik az újabb szlovák iroda­ lomtörténetek lapjairól. Azt hiszem, szerves része Balassi-évfordulónk gondolatainak Sztregovai Madách Gáspár kétnyelvű verselése. Igen, Rimay János unokaöccséről, Madách Imre őséről van szó, aki négy vallásos verset fordított magyarra az egykorú szlovák irodalmi nyelvből. Ránkmaradt egy ver­ ses története az 1638. évi kalábriai földrengésről, amit csehből fordított magyarra, de felté­ telezhető, hogy az eredetit is maga írta. Mindenesetre a cseh szöveg elveszett, csak a magyar fordítás ismert, amit viszont Emil Boleslav Lukáč a magyar irodalom tán legjelesebb szlo­ vák tolmácsolója és népszerűsítője, szellemi integrációnk bátor hirdetője ültetett át szlovák nyelvre, s ez szerepel a régi szlovák irodalom szöveggyűjteményében. �Szabó Csaba Balassi Bálint és társai az erdélyi regényvilágban A magyar történelmet, a Kolozsváron játszódó történelmi regények cselekményét egybe­ vetve, a regényhősök "regény utáni életét" követve Kolozsvár és környéke érdekes események színterévé válik: 1594-ben, Balassi Bálint halálának évében - részben - itt játszódik Jósika Miklós A b a fi, valamint Passuth László Sárkányfog című regényének cselekménye. (Egyéb­ ként kétszás2 évvel ezelőtt született Tordán - ma Kolozs megye - az A b a fi szerzője, Jósika Miklós, aki a kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.) Négyszáz évvel ezelőtt fejezték le Bornemisza Jancsit (az Egri csillagok kis hősét) Kolozsvár mellett, Gyaluban. Ugyancsak négyszáz évvel ezelőtt született - Komáromy András szerint "bűbájos" Báthory Anna, M ak­ kai Sándor Ördögszekér , Móricz Zsigmond Tündérkert című regényének szereplője. (Híres esküvőjének színhelyét ma is azonosítani lehet Kolozsvár főterén.) Negyven esztendővel ezelőtt, 1954-ben halt meg Herczeg Ferenc, akinek Fogyó Hold című kisregényében - Nádasdy Ferenc és P á lffy Miklós társaságában - megjelenik Balassi Bálint is, hogy innen elindulva - túl a történelmen - megtalálja helyét az erdélyi regényvilágban... * 1594. május 19-én rés nyílt az esztergomi vár falában. Nádasdy, Pálffy és Balassi Herc­ zeg Ferenc kisregényéből érkeztek az ostromlók táborába. Elhangzanak az utolsó biztatások, felhajtatnak az utolsó kupa borok, aztán megindul a fergeteges ostrom. Egy darabig fej-fej mellett harcolnak, majd az ágyúk mennydörgése szétszórja őket. Először Nádasdynak, majd a nagy törökverőnek, Pálffy Miklósnak tűnik úgy, hogy ott elől, a rés közelében küzdő csapat �azonos azzal a lármás, szitkozódó kis sereggel, amely fittyet hányva a veszélynek, néhány per­ ce elrohant mellettük. Mi lesz most? Balassi kis serege tör be elsőként a résnél? Zászlaja ahogy ott leng a várfal tövében - kétségtelenül ezt bizonyítja. Újra ágyúfüst, újra egy kis szél. Nádasdyék is felbuzdulnak: még mindig ott leng Balassi piros zászlaja, melyre az imádkozó Dávid királyt hímeztette. Aztán megperdül a zászló, elmerül az öldöklő forgatagban. Ágyú­ füst, áldott szél. De most hiába viszi arrébb a füstöt. A zászló nem emelkedik fel többet. Este mindenki tudja, hogy Balassi Bálint "sebes". Van olyan is, aki a sátor előtt ülve biztat: "mind­ két combján átment a golyóbis, de csontot, ízet nem sértett". A megfertőzött seb csak tizenegy napot adott a költőnek, hogy lázálmaiban végigszáguld­ hasson kedves lovával ott, ahol megmaradt végvári harcostársai "széllel nyargalják, nézik" azt a háromba tépett véres földet, melyet egykor királyi Magyarországnak neveztek. Május 30-án már senki sem reménykedett. Tudták, szó szerint teljesedik be az Egy katonaének jóslata: "Sok vérben fertezvén (...) viadalhelyeken, véresen, sebekben halva sokan feküsznek." Amikor hamisan, elcsuk­ lott hangon feltört a sátorból a dal, Gabelmann császári hadtörténetíró pennát ragadott. De a sátor még nem némult el egészen. Még mindig hangfoszlányok... "Ímé kioldoztam s te e-lődben hoztam/ fe­ ne ötte sebemet/ Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz/ szánd keserves fejemet". Aztán csend... A hadtörténetíró már jegyzi: "Meghaltak: Balassi Bálint istentelen magyar". A négy szél felkapja a hírt, és kergeti veszettül minden irányba. Erdély messze van... Míg a hír hegyeken, hágókon átvergődik, és elterjed, eltelik három hónap. Augusztus 31 -én Erdély fiatal fejedelme, Báthory Zsigmond Kolozsvár főterén - egy véres tömegkivégzés árán - csat­ lakozik Balassi megmaradt népéhez és a törökellenes Európához. Így, ha rövid ideig is, ha eredménytelenül is, de együtt csendült fel mindhárom Magyarország éjszakájában Herczeg Ferenc Fogyó Holdjának és Passuth László Sárkányfog című regényének vérfagyasztó Huj! Huj! Rá!-ja... "Úgy élj: vár a halál s fut az óra" Az 1594-es évről sem az irodalmár, sem a történész, sem a "regényes nyomozó" nem írhat anélkül, hogy ne említené Kolozsvárt. Érdekes módon a XVI. században játszódó magyar tör­ ténelmi regények szálai Erdély egykori fővárosába vezetnek, és itt bogozódnak össze. Néha annyira, hogy az eltelt 400 év sem volt elegendő kibogozni őket. Ma sem tisztázódott - például - annak az épületnek a helye Kolozsvár főterén, amelynek ablakából a fiatal Báthory Zsig­ mond ama híres tömegkivégzést végignézte. A z A bafi és a Sárkányfog cselekményét, vala­ mint Kelemen Lajosnak, Erdély híres művészettörténészének - a kivégzéssel kapcsolatos vé­ leményét összevetve ma, 1994-ben teljes bizonyossággal állítható, hogy nem két épület, ha­ �nem három várja mindazokat, akik - a pincék tüzetes átvizsgálása alapján - az 1594-es év nyomába szeretnének eredni Kolozsvár főterén... Előrebocsátva azt, hogy rendkívül kevés a valószínűsége annak, hogy a "három kolozsvári", Jósika, Kelemen Lajos és Passuth összeté­ vesztette volna a főtér néhány reneszánsz házát, pillanatnyilag a kivégzéssel kapcsolatban a következő három lehetőség áll fenn: 1. Kelemen Lajos szerint: (a téglalap alakú főtér) nyugati oldalán húzódó Jósika palota (Főtér 10.sz.) által bekebelezett Kakas-ház ablakán nézett ki a fejedelem. 2. Báró Jósika Miklós - akinek gyerekkorában még egyemeletes volt a Jósika-palota, és akinek egyik őse, Jósika István Kancellár az 1594-es kivégzés alatt a város kulcsait tartogatta zsebében - nincs ezen a véleményen. Jósika Miklós a keleti oldalon lévő Rása-házat részesíti előnyben, és erre a legjobb bizonyíték a regénybeli fejedelem regénybeli kijelentése, miszerint: "Amoda, nézd jól merre mutatok, a Szín utca szögletéhez!" Ez a szöglet ma a Jókai-Napoca utca és az Egyetem utca szögletének felel meg. Ez a szöglet viszont a főtér dél-nyugati sarkát képezi! A keleti oldal Bogner-Rása házából nyugodtan mutathatott a regénybeli fejedelem dél-nyugat felé úgy, hogy ő rejtve maradjon leshelyén, míg a nyugati oldal Jósika-palotájából nem! Ti. ez utóbbi esetben ki kellett volna hajolnia és jobbra mutatnia. Ha kihajol, akkor meg értelmét veszti a "leshely" fogal­ ma... Nem lett volna Jósikának könnyebb, hogy... a Jósika-palotába költöztesse regényhősét? 3. Passuth László - akárcsak Jósika - a keleti oldal, pontosabban a Bogner-Rása ház szomszédja, a híres Wolphard-Kakas ház mellett szavaz. Pillanatnyilag a két épület - a Bogner-Rása és a Wolphard-Kakas - a Cosbuc könyvesbolt földszintjét képezi. Passuth szerint a Wolphard-Kakas ház Zodiacus terme - mely ma a könyvesbolt raktárául szolgál - "Erdély szívévé válik". Itt tanácskoznak Báthory Boldizsárék és a respublikázók a re­ gényben... Kolozsvár főterén járva, térjünk be a Deák Ferenc-Eroilor sugárút első kapualjába: előttünk áll e reneszánsz ház máig megmaradt épületszárnya. Érjünk ujjunkkal az ajtókeretek faragványaihoz. Ki tudja, álmatlan éjszakáin a Sárkányfog Báthory Zsigmondja is így állt itt, pontosan négyszáz évvel ezelőtt... Ha bejutunk a raktárba - a regény­ beli kancelláriába - tovább nyomozhatunk. Itt ülhettek Kendyék és Báthory Boldizsár... Ott állhatott Bornemisza János. Hej, Bornemisza Jancsi! Regényvilágbeli barátod, Balassi Bálint három hónapja halott volt, amikor te itt, ahol én üldögélek most, kardodat utoljára csörgethetted... Ugye nem is álmodtátok, hogy az ajtókeret felirata - mely a Sárkányfog­ ból "kifelejtve" múzeumba került - a TI véres holnapotokat hirdeti? VIVE MEMOR LETHI FUGIT HORA - Úgy élj: vár a halál s fut az óra... Nektek szólt, akik 1594-ben haltatok meg... "Istentelen magyarok"... �Az álruhás fejedelem és halottai Ha a Sárkányfog olvasója figyelmesen követi az álruhában Kolozsvárra visszalopakodó Báthory Zsigmond útját és megfigyeli azokat az épületeket, melyek előtt a fejedelem elhalad, megtörténhet, hogy odatéved, ahova a "regényes nyomozó" csak hosszú kutatások után talál el: a regénykereszteződések kolozsvári színtereire. Az álruhás fejedelem (aki a mai Central áruház elé érkezik) először azon a helyen halad át, ahol Izabella királynő emberei elfogják Dobó Istvánt, az egri hőst, és későbbi erdélyi vaj­ dát. Ezután - a Főtér 27. szám alatti regényszínhelyre lép: itt esketik össze az Ördögszekér­ ben B á n ffy Dienest és azt a Báthory Annát, aki Balassi halálának évében született. Néhány méterrel arrébb, a Főtér 23. szám alatt újabb regényszínhelybe ütközünk. Itt állt egykor a Nagylábasház, Báthory Anna lakodalmának színhelye, ahol "úgy lőttenek az ágyúkkal, hogy az házakban, az piacon egy néhány megszakadozott". E lakodalom után néhány évtizeddel itt lakott Béldi Pál, Jókai Mór Erdély aranykora című regényének hőse, aki - a valóságban ott végezte életét, ahol történelmi regényhőseink - Török Bálint, Bornemisza Gergely - oly gyakran találkoznak: a Héttoronyban... A Sárkányfog Báthory Zsigmondja megáll "az Óvár felé vezető kisutca hajlásában" (a Mátyás király utca sarka), majd "elindul a Szén utca felé"... A fejedelem tehát abba az irányba halad, ahová az Abafi -beli alteregója mutat! És nem véletlen ez! "A harmadik ház irányába" - mind a Sárkányfog , mind a művészettörténészek szerint - lakott Kolozsvár híres főbírája, Kathonay Mihály. Hát ezért mutat az Abafiban ebbe az irányba a fejedelem! Később - törté­ nelmi források szerint - Kathonayt, mert a városba engedte a fejedelmet, Mihály vajda megkínoztatja és kivégezteti. Még egy regényhős tehát, aki felzárkózott - még ha csak közvetve is - Báthory Zsigmond halottaihoz. * Varró János Ki csatát nyer, koronát nyer (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976) című regényének első lapjain a gyulafehérvári fejedelmi udvarban két fiatalember kap össze, majd kardot ránt. Báthory István fejedelem időben érkezik, hiszen az egyik már éppen szurkálja a másik ülepét. A sajgó fenekű vitéz nem más, mint Bornemisza Jancsi. Be is vallja: "Hat éves voltam (...) amikor a félszemű Jumurdzsák ellopott." Most - regényes számítások alapján 29-30 éves lehet. És Varró János regényében feltűnik még egy fiatalember: a "fogoly" Balassi Bálint, aki most - 1527-ben - 21 éves. Hogyan és honnan kerül Erdélybe Balassi Bálint? Miért kerül ő rokoni fogságba? Érdemes utánanézni ennek a családfának, hiszen nemcsak Balassi és társai, hanem az őket megelevenítő történelmi regények is jelen vannak ezen. �E kettős - történelmi és irodalmi - családfáról azt lehet leolvasni, hogy Balassi Bálint a Sulyok családon keresztül szinte minden főnemesi lakodalomra elmehetett volna... mint rokon. Unokatestvére volt -többek között -D obó Krisztina, BocskaiIstván - a későbbi fejedelem - és Bocskai Erzsébet. Bocskai Erzsébetet Báthory Kristóf veszi feleségül. Amikor Kristóf bátyja, István erdélyi fejedelem lengyel király lesz, Kristóf úgymond helyettesíti a fejedelemségben. Balassi Bálint tehát amikor Erdélybe érkezve leütik a Báthory-pártiak - unokatestvére férjének, Kristófnak, valamint ennek öccsének, Báthory István fejedelemnek lesz "rokoni foglya". Balassi Bálint unokatestvérének Báthory Kristófnénak - a fia az a Báthory Zsigmond fejedelem, aki Balassi halála után három hónap­ pal elrendeli az 1594-es kolozsvári tömegkivégzést. A kettős családfán az is látszik, hol találkozik a Sárkányfog, az Abafi, az Ördögszekér és a Fogyó Hold regényvilága... Sőt, még két olyan regény is fellelhető ezen, amelyek lapjairól Erdélybe érkezhetett Balassi Bálint: Dancs Vera Szép szemek ál­ dozatja és Passuth László Négy szél Erdélyben című regénye... A magyar irodalom legszebb "regényvilágbeli barátsága" azonban Varró János regényében lelhető fel: Balasi Bálint és Bornemisza Jancsi borul itt egymás vállára... Sajnos, a regény csak rövid időre tudja felcsillantani az egri dicsőséget. "Szegény, szegény Bornemisza János, ne nézz te messzire! - olvasható a regény végén." - Miért látnád előre szo­ morú sorsodat! Hiszen húsz év sem telik el, s téged (...) a siralomházból visznek utolsó utadra egy másik Báthory - Zsigmond - parancsára." Nem kell különösebb számításokat végeznie a Ki csatát nyer, koronát nyer olvasójának, hogy rádöbbenjen: az 1594-ben - nem Kolozsvár fő­ terén, hanem Gyaluban - kivégzett hadvezér, Bornemisza János azonos a Jumurdzsák által az Egri csillagokban ellopott "Bornemisza Jancsival". Úgy látszik, az Eger alól elvonuló törökök átka megfogant. Mekcsey Istvánt baltával verték agyon a magyar parasztok, Bornemisza Ger­ gő a Héttoronyba került, Dobó Istvánt Kolozsváron érte utol a "csillaghullás". Bornemisza Jancsi még sírjában sem lelt nyugalmat: 1839-ben a gyalui vár istállójának kiásásakor egy boltívet találtak és egy koporsót. A koporsóban pedig Kendy Ferenc mellett a halálba is éne­ kelve menő Bornemisza Jancsi fej nélküli csontvázát is megtalálták... * Hány áldozata van az 1594-es évnek? Hány áldozatnak rejtezik vajon itt a sírja, várva hogy fejetlen testük eggyé váljon a Házsongárdi temető földjével? Ülök egy málladozó nemesi sírkő mellett. Ujjaimmal érintem a faragást Még így, tapogatva is ne­ héz megállapítni, hány ágú a címerbeli korona. Kathonay Mihály főbíró sírja lenne ez? Az ő címerében is a fiókáit vérével etető pelikán díszeleg. Ott feljebb is tudok egy névtelen nemesi sírkövet. Ilyen névte­ len sír rejti vajon az 1594-es év erdélyi áldozatait is? Vannak vajon még olyan kolozsváriak, akik halottak napján rájuk is emlékezvén a Házsongárdban gyertyát gyújtanak? Visszatérek a pelikános sírkőzöz. Rámosolygok a madárra: béke poraidra, főbíró uram... Mást nem tehetek. Itt már a regényes ásatások sem segítenek. Mert a sárkányfogakat a történelemmindig jó mélyre ve­ ti. Földbe, lélekbe és bölcsőbe egyaránt... �i Báth Endre fejedelem Bánffy Dienes Báth . Zsigmond Báth. Kristóf vajda Báth. István király Bánffy Kristóf Báthory Anna Báth. István Sárkányfog Dobó Krisztina Bocskai Erzsébet Bocskai István fejedelem Bocskai Judit A b a f Dobó István Bocskai György Báthory Gábor fejedelem Báth Boldizsár Báth. Endre Sulyok Sára Sulyok Krisztina lekcsei Sulyok Balázs S 9 r é ö k r Z d e ö Nádasdy Ferenc az erős fekete bég Fogyó hold ecsedi Báth. István Báth Erzsébet Báthory Anna Balassi Bálint Balassa János Sulyok Anna Balassi Bálint helye az erdélyi regényvilágban �Chief editor:József Pál Adress of editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel:(0036) 32-314-386,32-311 -022 ��50-Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1994/5. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1994 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c7febb1acb48c20e6b3f392184907895.pdf ce6cf3cfa4f8adb09664b470b633d9e6 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 94/6 XXVII. évfolyam november-december �Tartalom Bettes István Tisztelt Olvasó! Vankó Attila versei Mizser Attila versei Krójer Angi versei Sélley Hudina Zsolt versei Ardamica Zorán versei Prékop Mária versei Hajdú István kisprózái Hajtman Béla kisprózái 537 538 542 544 546 548 550 552 555 Szlovák állameszme - szlovák államiság II. Nógrád megyei magyar-szlovák történész konferencia Karol Wlachovský Tabuk nélkül Milan Podrimavský Államjogi törekvések a szlovák nemzeti emancipációs folyamat keretében Dusan Kovač Szlovákia és az önálló Csehszlovákia létrejötte Szarka László Szlovákia kérdése a párizsi békekonferencián Natasa Krajčovičová Szlovákia államjogi helyzetének rendezésére irányuló törekvések a két világháború között Horváth István A szlovák nemzetiségi politika érvényesülése Nógrád vármegye vezetésében a két világháború között Tóth István A szlovák politika és az alföldi szlovákok viszonya a XX. század első felében Ivan Kamenec A szlovák államiság megvalósulása az I. szlovák köztársaság feltételrendszerében G. Kovács László Josef Tiso nemzetfogalmának legfőbb sajátosságai Michal Bamovský Szlovákia 1945-1960 közötti államjogi helyzetének néhány kérdéséhez Jozef Zatkuliak Szlovákia helye a cseh-szlovák szövetségben és a Szlovák Köztársaság megalakulása 1993-ban Hamberger Judit Az 1939-es és az 1993-as szlovák állam létrejöttének összevetése MÉRLEGEN Horpácsi Sándor Honnan hová? (recenzió) MŰTEREM Rideg GáborŐszi gondolatok a III. Szécsényi Tárlatról (kritika) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László A magyar kultőra tarnowi követénél... kronosz Árnyéka Radó Györgyre emlékezvén Radó György Forgácsok 561 562 567 573 582 591 595 600 607 613 620 627 632 634 637 642 643 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1 .Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Ardamica Zorán költő (Losonc, Szlová­ kia), M.Barnovszký történész (Pozsony, Szlovákia), BettesIstván irodalomtörténész, újságíró (Pozsony, Szlovákia), Hajdú István író (Rimaszécs, Szlovákia), Hajtman Béla író (Érsekújvár, Szlovákia), Hamberger Ju­ dit történész (Budapest), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Horváth István törté­ nész (Salgótarján), I.Kamenec történész (Szlovákia), D.Kovač történész (Szlovákia), G. Kovács László történész (Budapest), N.Krajčovičová történész (Szlovákia), Krójer Angi költő (Losonc, Szlovákia), Mizser Attila költő (Fülek, Szlovákia), Prékop Má­ ria költő (Rozsnyó, Szlovákia), M.Podrimavský történész (Pozsony, Szlovákia), Radó György (1912-1994), Rideg Gábor művé­ szettörténész (Budapest), Sélley Hudina Zsolt (Rimaszombat, Szlovákia), Szarka László történész (Budapest), Szokács Lász­ ló újságíró (Budapest), Tóth István törté­ nész (Szeged), Vankó Attila költő (Fülek, Szlovákia), K.Wlachovský tanácsos, műfor­ dító, a Szlovák Kulturális Intézet Igazgatója (Budapest). * E számunk illusztrációit a III. Szécsényi Őszi Tárlat kiállításából válogattuk A borító I-IV. Párkányi Péter szobra lát­ ható. Borító III.: RadicsIstván Divény vára és várkastélya Fotó: Homoga József Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) �Tisztelt Olvasó! Nem tudom mennyire volt a véletlen műve - ami egyesek szerint van, mások szerint nincs hogy éppen a salgótarjáni atlétikai ugróversenyt néztem a TV-ben, amikor meghozta a posta ennek az összeállításnak talán az utolsó küldeményét. Tréfásan arra gondoltam ép­ pen, no lám, hát nem pont a palóc földről lehet a legjobban elrugaszkodni...? Egy kubai, 236 centivel innen ugrott legmagasabbra magyar földről. Persze azt meg már csak az tudhatja istenigazából, hogy általában így és éppen itt is lehet valóságosan és átvitt értelemben na­ gyot zuhanni. Mert Ikarosz is csupán jelkép és példázat, a fény felé és a szellem világos­ sága felé törekvő ember általában tragikus földi végzetéről. Jól tudatosítja vagy érzi ezt az a hét fiatal alkotó is, kik írásaikkal tavaly a MadáchPosonium könyvkiadónál megjelent Kapufa a Parnasszuson című antológiában mutatkoz­ tak be. Természetesen, mint mindenütt, itt is van kivétel: Vankó Attila Füleken már bemutat­ kozott egy saját kiadású válogatással. Hajdú István első önálló novelláskötete pedig most vár megjelenésre a dunaszerdahelyi Lilium Aurumnál. Ő azért is kivétel, mert nem szerepel az antológiában, de a szlovákiai magyar irodalmi folyóiratokban már évek óta rend­ szeresen közöl novellákat, rövid prózai írásokat. A válogatás egyébként a szűkebb palóc régió fiatal szerzőitől való. Hajdú rimaszécsi, Vankó Attila és Mizser Attila Füleken élnek, S. Hudina Zsolt Rimaszombatban, Prékop Mária Rozsnyón, Ardamica Zorán pedig Losoncon. Ilyenféle szemszögből nézve az Érse­ kújváron tanároskodó Hajtman Béla és az ugyancsak a közelből származó Krojer Angi a kivétel. A biográfiai adatok mai szemlélettel azonban már kissé anakronisztikusnak tekinthető­ ek, a szerzők manapság ezt többnyire elég kelletlenül tűntetik fel, s talán helyesebb is. Be­ széljenek ezek helyett az írások inkább. Pozsony, '94 szeptember Bettes István �Vankó Attila bemelegítő vallomás javarészt ámor nyilában a méreg almát varázsolok benne kígyót zamatos harapással az isten jóllakik oltalmadba meteoritként csapódtam szeleket hallgatok de ez már közhely okozatok találkája - paródia - elesé a feleség az eleségkosárban megüté rendesen prüszköl már a mája nem bámulja hirtelen kuruttyol a csengő üsse el szánja meg a ragadozó mennykő elesé a feleség az eleségkosárban megdermed lábnyoma a halovány sárban uccuneki csészealj még egy tehát kérkedsz csipkebogyót magot meg nagyítót kérhetsz elesé a feleség az eleségkosárban vajúdik szegényke csattog köpköd szája selyembugyi nagy gatya bepiált a tegnap tramtatá tramtatá dínom dánom sej haj �meghívó üres a szám a fogak ünnepségre indultak magukkal vitték koronájukat a ceremónia holnap igen holnap nem lesz nagy felhajtás harminc vegetariánus a díszpáholyé plusz kettő az est fénypontja reflektor összhang csapó Kedves Nézőink Tudósítást innen onnan oda ide és újra reflektor összhang csapó (nem lesz semmilyen felhajtás) a zománcöltözék kötelező állítólag csupán kitömött esetleg betömött gyökérrágók várhatóak hoppá hoppá ez bizony bécsi keringő gyatra egy készülődés a konferanszié majd elájult reflektort összhangot csapót (sok idegcsillapítót) �két vonaglás között pardonok össztüzében hamvad a legeredetibb gondolat égő világtürelem lankad háborúk marják torkomat meghízik a magyarázatért térdre alacsonyult értelem ívik a kedv lyukas tallér kergeti a buzi felleget képversek tán bénák a kortól a Szajnát letagadja Párizs csatlós maradok a bortól a középpont is szolidáris falakon romlott vizeletszag a batyuban kőkemény pogácsa minden csillag szerelmet hajt mellékvágányon a bocsánat foszlanak dicső másodpercek harangmuzsikával nyel a szél a pályán bátorító tercek a láb megindul és visszalép �Radics István: Somoskő vára �Mizser Attila pénteki estékre kiadó óra lépések között szavak rohadnak falakat rugdostunk közéjük az eget elitták a csillagok másnapos más napok jönnek vödörszámra kapitulálnak a kiábrándult homokszemek no töröld le a sarat kapcsolat lefektetem összes percemet a többi ingatlan ügynök gyanánt osztódik a sarkytejbár pultján émmeg ezoretikus gondolataimmal pucsítgatom agyam rejtett zugaiból zúgolódó zsákocskáimat (bélabá testközelből mellőzi vágyaim netovábbjára korcsolyázó nagyapámat) �néma körvadászat megugrik a piac a kis kép megvásárlása a színpadon játszódik tovább kibérelt alkalom ez a perc néma körvadászat biccentés várás az elmaradt felvonásra a függönyt nézem van ilyen nap is csupa telitalálat az ezredes nézet mozdult tenyerében utcák vesztek el könyvet zárt be dalok potyogtak homlokából a gógyi (jógikhoz hasonló) türelemmel feszült fagylaltgépek ütemét képzelte valahol a városban és a mese terül el ilyen �kéjesen ágyadban lámpaoltás után hisz van aki a verebekben hisz de a szobrok legalább megmaradnak mélyről induló böffenések jelzik tudunk ám csak a felhasználás levegőbe harap így feketedikmeg az ezüst a bérházak elhajolnak pár év után sípcsonton rúgható az ég Krójer Angi R.Ó.ZS.A (rituális órák zsurnalisztikai agytornája) felkérlek egy virág nevében Hogy taposs rám, mert... hogy taposs rám felkérlek hogy taposs rám mert virág vagyok még felkérlek hogy taposs rám kérlek taposs taposs taposs felkérlek hogy taposs a Rózsára �ÉRZELEM Varázsolhatnánk - mondta a Lélek. Szerettem volna... A Lélek mindig érdekes meséket mond arról, hogy gonosz vagyok. A Bánatot is ismerem. Olyan kecses, olyan nyugodt; már azon is gondolkodtam, hogy a felesége leszek. Kielégítem a Magányt. Vizet iszik a Rózsa meg liheg, én pedig kérlek: harapj belém! légy maga a Határ! kiindulópont a kiszámíthatatlanság tényleg égek, ha megvalósulok furcsa fényesség a ma de még mindig érdektelen kitágulok, hogy elférhessek neked nem adok utolsót megvédlek, hogy vigyázz rám mert mostanában valahogy: félek TÉR//ÁLMAIMBAN vársz alakok homályosan karnyújtásnyira a Kereszttől halaim álmok mélyén. kígyóbőrből kivágom a Szíved ráhánylak egy sötét égre. kolduló felhők a tűzből képtelenhogyhalottalbeszélek képtelenhogyhalottalbeszélek képtelenhogyhalottalbeszélek van egy hatalom, ami... �Sélley Hudina Zsolt Idegen a védtelen úton, a bámulok fintorgásával megáldva, ittam szenvtelen kacagásod féligazságait eljött a jajt nem ismerő. Mint újfent megtalált betűk: a fa, a táj, a ház. De nőt nem adtál az útra, ki kezemet fogja, és épít várat álomfiaimnak. Halottszivárvány Arcom járdád lesz, lépj rá. Csupán lábad érintését kértem, de mindezek előtt Isten hozott Téged. Ha több lennél, (ez nem kérés) ez fájna. S mint a fájdalom, az is az utolsó, én a legutolsó, vertél, hogy nem tudtad, nem haragszom Rád. �keletek-keletek belekezdtél három sorért, csak folytatom: mondogatod. újra szülöd a kopogós éned előtt ki-kitáruló ajtókat, csak hát ez is illúzió. a szekérnyi próbálkozás nem határoz meg borostás elgyengülést hát újra szülöd a semmit. bolyongásod nevetséges a ki-kitáruló ajtók takarta betonkarikák (kisebbek-nagyobbak) ezek egésze, csak vedd észre azt a három sort úgysem érti senki. Arcomba mély Istenjeleket vésett ama maró füst. Az éjszakának élek, dobban is a szívem, s félek, de nagyon is félek, hogy meg sem találom azt a testet, gyönggyel kirakott, szívvel megáldott testet, ki megérti elmebeteg kiáltásaim zuhatagát. A hangok nem hagynak, �s én sem feledhetem őket. Fényt sem gyújthatok, mert megfojtja az életem bujdosó jeleit. S a gonoszkodó (úgy, mint aki játszik) képzeletbarlangomból ellopja a nékem hazát jelentő árnyékot, s létemben oly kevés az áldás, hogy ezt elvenni soha nem hagyom. Ardamica Zorán Könnyeink ízét tanuljuk már meg végre tisztelni könnyeink ízét a sírás erejét és a sírásó erejét mocskos körmeit lapátja súlyát lopott aranyfogai csillogását talán éppen nagyapád fogai azok - porból porrá borból sokat minél többet ilyenkor bort és könnyet kell inni csillogó fogú mosolyt tisztelni a cserzett ajkak szögleteiben végigfutó verejtékcsermelyek útját simítani s kérdezni hová vezet ez az út �Ha majd egyszer újra születek Ha majd egyszer újra születek senkinek sem árulom el hogy vagyok leszek csak úgy titokban láthatatlanul gyönyörű lányokat erőszakolok meg (he-he, majd néznek, mitől támadt orgazmusuk...) gátlástalan leszek és hullarabló és politikus nevelhetetlen szabad bárkinek a fülébe köpök útálnak majd engem a láthatatlant és szeretnek is személytelenül csöppet sem lesz terhes az élet csak a becsvágyamtól kell megszabadulnom... csókold meg kérlek a homlokom nagyon beteg vagyok �Prékop Mária álommanóváró rengő bölcsőd az ölem lágy párnád a mellem ölelő takaród a karom világod vérző sebem Túlvilági billegés „egy kisméltóságot a megdöglésbe...” S. Beckett igéző hullaéjjeleken élők vad szonátája girnyók - mondja haldokló ellenséged s megborotválkozik minden ÁTlátszó farkasvakság és 2 db. hóvirág megetted a havat a farkas eloldalgott vakvirágság �Szerelmetesdal (szomorkodó) J. Ilonának álmomban merészet álmodtam álmos finom felhők lebegtek narancs szemhártyámon bájos rubensangyalok Chopint keringőzni hívták kedves OTThonukban édes illatú szédületben kavargott keringett minden költemény trillalű-lallölű vakító lobogásba olvadt bódulatunk lehelete mozart síró zongorája a végtelenbe ragadta remegő parfümös képzeletünk : míg folyik a világban a vér megnevezhetetlen „jó sok lámpa rondítja össze a sötétséget” S.B. éjfélkor elárulom nem leszek örök harmadik személy arcomon az őrület harapásaival semmire sem rímelő hangot értek versmértékben v. mértéktelenül - honnan bújtunk elő anyám aludni küld �GYÖNGYEIMÉRT „csak vigyázz, el ne szomorodj...” Cs.T. ISTEN FELMETÉLT CSUKLÓJA (egy kicsit belehalok) AZ A SUHANÓ PERC AZ ÖSSZEBÚJÁS CSENDJE (egy halott sirály mered a véres égre) SZÁZ VIRÁGGAL SZIKRÁZÓ SZÉPSZÍVÜNK RETTEGÉSE HALOTTAK KARÁNAK LIDÉRCES EREJE ÚJ ISTENEKET ÉBRESZT (reszkető hitőrületünk másik hatalmat igér) KARÁCSONY KÖZELEDIK JÉZUS ÁTÖLELŐ ÉBREDÉSE Hajdú István Az ember csak ül... Az ember csak ül ebben az „O” alakú halszáj-világban, mint valami Jónás, belekényszerítve a létbe, félúton az örökkévalóság felé, hiábavalóan keresve a kiutat, az évek teltével mind nagyobb megszállottsággal, fanatikus kitartással, nekiütközve a világlabirintus betonfalainak, ám ő a legmagasabb falakat is megmássza, hidakat épít a folyókon, hegyfogakat tép ki a föld ínyéből, alagutakat váj e mozdulatlan potrohban, titokzatos számításokat és méréseket végez, megfigyel és szimulál, össze-vissza repked a levegőben, sőt már az éterben is, hogy újra és újra csalatkozva visszajusson és leüljön az „O” alakú halszáj-világban, ugyanarra a helyre, ahon­ nan elindult, ugyanabba a székbe, ahonnan felkelt. Az ember csak ül ebben a habarcsmauzóleumban, mint valami Cheops, vagy mint a kop­ tok, kirekesztve, és sohasem juthat el ARRA a helyre, hiába veszi magát körül mindenféle �rekvizítummal: vonalakkal és körökkel, színekkel és bizonytalan körvonalú, változó felületek­ kel, szalagokkal és zörejekkel, a levegő sodorta apró porszemekkel, zöldellő fákkal és bömbölő állatokkal, zuhogó lefolyócsövekkel és hullámzó falakkal, színes neoncsövekkel és az ételek csípős, édes és savanykás ízével, marcangoló csalódásokkal és kérészéletű szerelmekkel, lágy bódulattal és őrjöngő kiáltásokkal, kopár napokkal és félelmetes éjszakákkal, belegyömöszöl­ ve abba a degeszre tömött bőrzsákba, amit testnek neveznek, kidülledt szemekkel naponta el­ olvasva a fenyegető feliratot a betonkoporsón, összerakva a bóbitás É-t, a derékszögű L-t, a villás E-t, és kinyújtott kezű K-t, hogy kitörülhetetlenül a memóriájába vésődjön: ÉLEK. Az ember csak ül a börtönében és szemléli az élet eszeveszett valóságát - bámulja magát a tükörben, kinyújtja a nyelvét, megfogja az orrát, behúnyja a szemét, megcsípi magát, hogy fáj-e?, elmosolyodik, látva egyre mélyülő vonásait, őszülő haját, tudomást sem akarva venni az időről, amely csak a váratlan pillanatot lesi, amikor új árkot vájhat a homlokon és szarkalábakkal karcolhatja teli az arcot, amikor odakenhet egy folt szürke festéket a szem árkaiba, és ott van mindenütt, nem fogy el soha, csak telik, ropja végtelen vitustáncát, fittyet hányva a rendre és kaotikussá zavarva azt, nevetve az ember meghökkentő felismerésein és kínlódá­ sán, újra kézenfogva őt, és bevezetve a végtelen labirintusba, odavetve lábai elé a quiput, a lét színes, csomózott zsinórjainak nagy talányát, melyet lehetetlen megfejteni. Az ember csak ül és számolgat, az orra elé tartja a téglalap alakú színes papírokat, izzadt markában csörgeti a kerek fémdarabokat, és folyvást azon morfondírozik, melyiket nyittassa ki a labirintus érzéketlen, hideg, nyirkos falába vájt kapuk közül, a csábító, keménydeszkás, oroszlánfejes nagyot, vagy a papundeklis, hevenyészett, csalóka kicsit, mely mögött már egé­ szen biztosan ott van, csak a kezét kell kinyújtani és megérinteni, érezheti, beleharaphat és le­ nyelheti, de a kapuk mögött csak kínos mosoly és fintor várja, új falakkal és kapukkal, a tég­ lalap alakú papírosokon lévő sátáni arcok kacaja, a fémdarabkák velőtrázó csörgése, és még azok is fogynak, mindig csak fogynak, szaporítva a hiány és a kiszolgáltatottság érzetét. Az ember csak ül ebben a vakító, sűrű fényességben, bámulja a tenger fodros hullámtara­ jait, félelmében álmodozik, igyekszik hinni valamiben, mert sok dolog van a földön, amiben hinni lehet, valamibe görcsösen belekapaszkodik és nem engedi el, amíg nem talál jobbat, szebbet, kevésbé fájdalmasat, de a világ túlságosan változékony és könyörtelen ahhoz, hogy hittel legyőzhesse, az ember túl kicsi és magányos a kozmosz végtelenjében, még akkor is, ha a tudat, a totális öntudat, olajozottan működik, és cselekvésre ösztönöz, és a száj, a nyelv meg­ mozdul, panaszosan mondja a maga történetét, és azt, ami meg fog történni, és vár, szüntele­ nül csak vár, az isten tudja mire, és folyvást azt kérdezgeti magától: de hát minek vagyok én itt?, ám a válasz nem jön, a száj csukva marad, csak valami cinkos, cinikus, mosolyféle jelenik meg rajta, amitől meg lehet őrülni, mert nincs remény, a kapuk nem nyílnak sehová, az utak a végtelenben összeérnek, és nem marad más hátra, csak rohanni és keresni, és keresni, bele­ röhögni a lét zsarnok képébe. De az ember csak... �Menekülők a függönyön (helyzetgyakorlat) Ez talán mégis egy másik kép. A mélységek mélyek, az élek vágnak, az érdes karcol. Néha valaki behúzza a függönyt, néha valaki villanyt gyújt. Ezen kívül nem történik semmi. A poros, nehéz függöny lőrésein fénytűk hatolnak a koromba. Mi van mögötte? Nem érdekel. Mi len­ ne?! Egy ház van mögötte, na és?! A vörös zsindelyeken fehérlik a galambszar, mint az emész­ tés cáfolhatatlan corpus delictije. (A galamboknak enyhe roppanással tekerték ki a nyakukat. Valahogy így hangzott: prc. Felfalták őket is.) Ez túlságosan megnyugtató, akár egy Diazepam-bomba. Rá kellene lépni minden lépcsőfokra, megfontoltan haladni, mint egy piramisra, és fent (a tetőn), egy grimasszal nyugtázni a csalódást. Enyhén fújdogál a szél, a homokszemek a sze­ mekbe hullanak, a könnytől sípol az orr. Nem egy nagy kaland. Némi joggal a tapasztalat ki­ sajátítható; mint ahogy az is, amikor valaki lámpafénynél alszik, mert egyedül fél a sötétben. A félelem meghatványozza az álmok intenzitását, ilyenkor a legjobb a szenvedés. Nocsak mi van még? Egy ablak, vagyis ablakráma (lila), s mögötte ki-kigyullad a fény, mint az operában. Ködgép: Orpheus vonakodik alászállni. Akkor inkább egy társasutazás a Pan Am-mel, még ha a hot dogot a köpenye alá kell is dugnia. (Hot dog-bomba?) A helyzet rejtelmes, akár egy talált aktatáska - nem a tartalma, hanem a körülmények, a lopva történő birtokbavétel mámora. Ha ezt nem érezted még, soha semmit sem találtál még az életben. Ennyi az egész, tényleg, nem találtál semmit, és ez elszomorító. Talált Tárgyak Osztálya, nem kell erőltetni, majd úgyis jön valaki, és a tömegből kinyújtja a kezét. Tessék, vidd! Nagyvonalúság, de ez csak nevelés kér­ dése. Mindent meg kellene találni, hogy mindent szét lehessen osztani? Nem. A feladat pedig egyszerű, majd parancsba adjuk a következő nemzedéknek. Most ez valahogy nem működik. Tegnap is itt ült, átnézett az egyik lyukon. - Mi a faszt olvasol már megint? - méricskélte a könyvet. - Van valami kajád? Evett egy rántottát, és elment. Kutyaszag maradt csak belőle, makacsul tartja magát. A többieket nem ismerjük, át-átnéznek a lyukon, idegen arcok, senki sem köszön senki­ nek, micsoda emberek, egymást lesik. Felderítenek, se bú, se bá. Szívósan öregszenek, mint a tárgyak is körülöttük. Fél tíz. Miért nem oltják már el odaát a villanyt? Kínozzák egymást a tekintetükkel. A sötétben csak a kusza hangfoszlányok maradnának, és az alattomos érinté­ sek. Így is valahogy minden fel van nagyítva, mintha a tér iszonyatos méretűvé tágulna, mint­ ha valaki túl akarná feszíteni az idegeket. Bizonyára ők a szkarabeuszok. Cél nélkül görgetik maguk előtt gömbölyű életüket. Az akadályok nem annyira lényegesek. Nem is szkarabeu­ szok, inkább... A légáramtól megmozdulnak a hajszálak, a fejeken felborulnak az elrendeződések. Medi­ terrán fuvallat, itt valahol kutyának kellene lennie. Nem érteni, mi történik. �Jó rálátni a függönyre. Valaki sprey-vel próbálkozott valamit ráfújni, de az üzenetből csak szétmosódott csíkok lettek. Talán egy M, mintha I is és T. MIT... Mit akarhatott odaspriccelni? Tegnap a kolostor (most kocsma) falán könnyebb volt elolvasni az üzenetet: „Azt akarom, hogy csípjen meg egy darázs!” Kurva meleg volt, és mindenütt gyilkos darazsak röpködtek. Az üzenet egyszerre volt bájos és rémisztő. Pánikszerű félelem loholt mögötte. Nagyon-nagyon figyelt mindenki. Teljesen normális lenne, ha valaki odaát felmászna a függönyön. Erőteljes karmozdula­ tokkal, mintha felfelé úszna. Aztán, csak úgy lógatná magát, vagy inkább elhelyezkedne (meg­ állapodna), mint a pók a hálóban. Erős, nem vacak függöny, megtartana egy lovat is. „A me­ nekülőket kérem erre felmászni!, a többiek maradjanak az előtérbe. Az oszolj kötelező, be­ szélni tilos, akit rajtakapnak, hogy mutogat, agyonlövik. Ha már egyszer itt vannak, tartsák be a törvényeinket. Mindenkit meg fogunk hallgatni, úgy bizony. ” Néhányan tempós mozdu­ latokkal araszolnak felfelé. Meddig? Hol van ennek a legteteje? A lyukba bele lehet dugni a gyűrűsujjat. A tartályokból megint ömlik a füst. Már egészen térdig ér, ezen a ponton megál­ lapodik. „Megcsonkított testek.” Egyszerűen hurrá! Beszélni tilos! Nem kell ezt a képet annyira értelmezni... Mozgassátok a lábujjatokat! A kisértés óriási: átnézni a lyukon. De hátha a tekintet egy másikkal találkozik? Hátha va­ laki egy tűt szúr a lyukba, netán belő? Hátha valami átfolyik rajta? Ezek a becsüngő ujjak is zavaróak, nem illenek az innenső nyugalomba. Csak az a kérdés: „Ki csinálta a lyukakat?” Hajtman Béla Valahogy másképp Ma is csak azt tudom mondani, hogy szomorú vagyok. Nagyon szomorú. Keserédes nap­ jaim meg csak telnek. Újra beszőrösödve ülök itt a váróteremben. Várom a pillanatot. Csak azt az egyet. Mi az, hogy egy pillanat? Hát a boldogság pillanatát. Eljön-e? Különben nem jó ez így. Szar. Na. Közben elrobogott egy tehervonat. Ráraknám boldogtalanságom terhét. Semmi sem maradna belőlem. Valahová el. Csak el. El. Fel. Párizsba. Meg vissza. Különben is. De másképp. Ülök itt, mint egy elfelejtett csomag. Romlandó vagyok, vigyázzatok! Törékeny is. �Majd csak egyszer fölraknak egy pályaudvari járgányra. Aztán föladnak Párizsba. Rám nyomnak egy pecsétet. Szlovákiai magyar áru. Kinek kellek majd akkor én? Bonszuár madam. Zsönövüpakeszkoungruádötefölé. Vigyázz, romlott, Es stingt. Merde. Mondaná a garszón se­ gédjének. Hűha. Mondanő. Nincsmibő. Jaj, ha legalább te élnél Arthur. Tetetete. Hol vagy Paul? Dörren a pisztoly. Valahogy másképp apuskám. Másképp kell írnod egy novellát. Azt mondta a barátunk, hogy több mint egymillió szavunk van. Ezekből kellene valamit összedobnunk. Az alanyt az állítmánnyal egyezteted. Az igét alanyi és tárgyas ragozásban. Kezdődik a történet. Ülök a váróteremben. Nem, ez így nem magyarosch. A váróteremben ülök. Mit állítunk? Ülök. Ki? Én. A váróteremben ülöm. Mit ülöm? Nem, nem jó. Nem ül. Szül. Nőszülök. Bőszülök. Kösz ülök. Valahogy másképp kell írnod egy novellát, apuskám. Az egész úgy kezdődött, hogy elmentem borbélyhoz. Kérjem nyírja le a szakállam. Úgy le- gényesen. Nyessen le az arcomból. És akkor megláttam egy vasutas kabátos fiatalembert. - Kérem, vigyen el a pályaudvarra! Körbenyírt. Úgy angolosan. A cukrászdában táncra perdült a polgármester a menyével. Mit állítunk? Ki? Kivel? HOL? Miért? Szavak. Valahogy másképp... Újra szőrös vagyok. "Medzinárodný rýchlik Balt-Orient je pripravený na odchod." Tegnap is ezt mondta. Ma nő. Neki sem mennek vonatok. Vége a táncnak. A táncnak vége. A polgármester az irodájába lép. Nem tudom követni. Valahol szül a nő. Ápoló! Nem akar jönni. A gye­ rek sem. (N)ő meg csak nyomja. Aztán végül is felsír a csecse. Pezseg a teje, kint a feje. Nesze, most már neveld! Mondaná a főorvos, aki imént tette le gordonkáját. Hegedűs kerestetik egy duóra. Üt az óra. Legyen Nóra, mondja az anya, távozik. Nem tudom követni. Barátunk azt kérdezte, hogy van-e a nőnek lelke. Van a hegedűmnek is. Ezt nem mondtam hangosan nekije. Nő kerestetik, mondaná a polgármester, de mégsem mondja ki. Hol a pus­ kám, apuskám? Ez elment vadászni... Valahogy másképp kell írnod... Ülök a váróteremben egy padon. Hol vagy Arthur? És te Paul? �Témák egy családregényhez Kisfiam a kiságyában öregesen horkolgat. Szuszog. Ma elfelejtettem az orrát kiszívni. Van egy gumiszivattyúm: hegyes műanyag pálcikaszerű orrsövény-, píka-, szuszonyszippantó. Azt hiszem tegnap az orrlyukacskájában kotorásztam. Szutty. Éjszaka háromkor szoktam átcsavami. Pisis pelenkáját szárazra váltom. Olyankor nem szólok hozzá, nehogy kizökkentsem álmából. Talán nem is álmodsz. Én mostanság sokat álmodom, de már leszoktam álmaim felelevenítéséről. Volt, mikor órákig gondolkodtam egy-egy képen. Most már nem tulajdonítok nagy jelentőséget ezek­ nek a kusza, szövevényes, csupa értelmetlen képsoroknak. Igaz, néha pontosabban, világosabban, sokkal részletesebben felvillan egy álomjelenet, mint életem sokannyi pillanata. A pillanatok összecsomósodásából emlékszem vissza a múltra. Az elmúltra. Talán megtörténtre. Néha jelképe­ sen szólva, kicsavarnám az agyamat. Jól megmarkolásznám, mint a lúgos vízbe áztatott pelenkát, tenyerembe csattintanám és egymásnak ellenkező irányba csavarnám, forgatnám, tekerném, az­ tán kiteríteném. Kiaggatnám tekervényes agyam, persze lehet, hogy az enyém nem olyan, de an­ atómiai ismereteim tudatában talán mégis olyan, az udvart átszelő szárítókötélre, hogy átjárja a le­ vegő, meglengesse a szél, kiszellőztesse a fuvallat. Aztán visszailleszteném. Fáradtság, másnaposság, levertség esetén tenném. Most is. Bedobnám gyermekem felhalmozódott, mosásra kikészített pelen­ kái közé. Lefeküdnék, esetleg leülnék, mint most, pihennék, nem kellene gondolkodnom, nem is lenne mivel, nem kellene álmodnom, nem lenne mi elraktározná a képeket, csak néznék a semmibe, úgy tűnnék, mintha gondolkodnék, pedig csak lennék. Lenni egy apának, férjnek, barátnak, szeretőnek egyszemélyben. felszabadítva magam a gondolkodás orgánumától egy éjszakára. Behatolni az érzé­ kek birodalmába, átadni magam a gátlástalan, leplezetlen valóm mindenható végtelenségének, bele­ süllyedni a feledés homályába, eljátszani a puszta léttel, gyarlóságaim és bűneim terhes súlyai alól el­ menekülve szabadulni vészjósló, gyanakvó embertársaim fojtogató nyakörvéből, csak némán lesni, hallgatni fiacskám éjszakába vesző szusszanásait, belopódzni takarója alá, végiglehellni selymesen puha combjait, cumiként kéjesen megdörgölni fogatlan szájpadlását a fájdalmasan kellemes viszke­ tései enyhítésére, míg az udvart átszelő szárítókötélen kiaggatott agyam továbbgondolná a bizonyo­ san megfejthető válaszokra feltett kérdések túlélhetőségének esélylatolgató érveit és ellenérveit a lú­ gos vízben kimosott enyhe mosószerillatot árasztó-terjesztő pelenkák között. Majd érzékszerveimtől függetlenül, utasításokat adva a maga megszokott gyorsaságú ritmusában az elvégezhető, de mégsem végrehajtható cselekedetekre, a jeladásba megrögzött ideggócok parancsosztogató tekervényeibe zárt univerzum megszabadítana és felmentene az előre kiszámíthatatlan tettek kínosan megfonto­ landó, mérleglendő, kétes határozataiba torkolló, irányszabta kódrendszerébe automatizált énjé­ nek súlya alól. A kötélen száradó tudat a tökéletes ismeretlenségbe burkolódzva az örök rejtély vi­ lágmegváltó üressége, éppúgy, mint a bűn elkövetésénél résztvevő minden titkot, a leleplezést fel­ fedni vágyó koronatanú kihallgatása előtti hirtelen halála. Elvész a világosság fényáradatából a mitsemsejtés végérvényesen megfejthetetlen sűrűjébe. �Megpihenve, mélyeket lélegezve csak a merő képzelgés táptalaját művelhetem, mivel a fik­ ció, a képzelet határtalan elkalandozását, szüntelenül lüktető homlokereim mögé zárt, csekély anatómiai ismereteim tudatában teszem. Azt hiszem, ugyanilyen zárt világ egy néhány hóna­ pos csecsemő, aki még nem birtokolja és bitorolja a szavakat, de a kimondatlanok mögött megbúvik az érzékek és érzetek embernyi összessége, mely bevehetetlen, felérhetetlen és egy­ szersmind kideríthetetlen. Mintha azt várnám, hogy kisgyermekem szájából mikor esik ki a cumli, hogy villanássze­ rűen szájába nyomhassam sírása elfojtására, hogy beavattassam testet öltő szuszogásszerű lé­ legzetvételeibe. Édesanyám melléből szopom a tejet, édesapám hátára zuhanyrózsából rácsöppen a forró víz. Vér buggyan ki hátából, tej csöppen ki melléből. Akkor még nem voltam a szavak birto­ kában. Mennyire színes, gazdag világ. Ma már megfogalmazhatom. Maga a kép leírhatatlan. Körülírható, de pontatlan, tárgyszerű, sekélyes. Agyamban szemlélem az egymástól jól elkü­ löníthető, más-más időpontban történő képeket. És beszennyezett, megátalkodott gondolatvilágom képzelőerejével szemlélem az agyam a szárítókötélen. A gyermek- és felnőttkor kü­ lönbözősége. A padlásra került hiányos kerekű játékautókat tologatod, a mini biliárdasztalka golyóit kocogtatod tenyeredben, hátrahagyott levelek sorait silabizálod gyermekkori alkotóhelyed, játszótermed, meseországod birodalmában. Nem volt nagyobb öröm annál, mikor lépteidet a Mamától rejtve felosontál a padlásfeljá­ rón, kezedben nedvessé szorongatott cigarettával, hogy füstfellegeket fújjál ki a pókháló szűk rekeszei közé. Nem is a dohányfüst íze, hanem az a titokban cselekvés öröme, izgalma, az eset­ leges rajtaütés félelme szőtte át e visszahozhatatlan bájos perceket. A ruhásszekrények alján lapuló, zizegő zacskóba csavart dohánytörmelékek, a kabátzsebekbe csúsztatott cigarettaszá­ lak tűntek el veled a világ és molyok elől a padlás sarkába, ahol a beszívott, de inkább kifújt füsttől kábán lekuporodva némán hallgatod a körötted szálldosó víg legyek röpneszét. Régi, csak a címoldalukon színes divatlapokat, szemétkosárba dobott harisnyadobozokat csentél fel, hogy megosszad velük magányodat, végigsímítsad a lapokat a kisablakon beszüremlő dé­ lelőtti fényben. Ő, az az érzés, mikor szégyenteljesen, az édeskés bűn vágyhatalmában nadrá­ god gombjait remegő kezeddel szabaddá teszed, másik kezeddel az üres harisnyásdobozt gör­ csösen tartod, hogy jobbod rítustáncba kezdjen kiszabadított szeméremtesteddel, elhomályo­ sul előtted a dobozon lezseren ülő nő, hirtelen Anyává változik át, egy pillanatra behúnyod szemed, a kilövellő vágyerő pillanata ez, az eggyétartozás, a komolyan vett játék pillanata, amelyet ezt azért mégsem kellett volna, és az ilyet már soha nem teszel bűne követ; és az az érzés, mikor a fürdőszoba ajtaja előtt, a szívdobogtató csendben szemed a kulcslyuk irányába téved attól a bizonyos vágytól hajtva, hogy hátha feléd fordul a fürdőkád vizébe készülő éppen vetkőző Anyád, de lelki szemeid előtt megjelenik Apád, gyorsan az ágyba ugrasz izgatottság­ tól felhevülten, ahol biztonságban nyugtázod, hogy nem sikerült rajtakapniuk, elszenderülsz �a másnap megint minden előlről folytatódhat reményében; vagy az az érzés, mikor nyári szü­ nidődet Apád szülőfalujában töltöd, ahol mindenki kivétel nélkül szlovákul beszél, de a nyelvi különbségek értelmüket veszítik, mert nem a kimondott szó, hanem a megérzett játék öröme teszi játszótársakká a gyermeki szíveket: a szomszédlánnyal hancúrozol Mostohanagyanyád udvarán, majd benn a hűvös szobában a bibliai jelenet képe alatt, Jézus keresztre feszítésének képe alatti ágyon fogja meg kezed, majd testi épségeteket mit sem féltve őrült marakodásba kezdtek, önkívületedben durván benyúlsz lába közé, ő rád ugrik és ágyékodon önfeledten lo­ vagolva, sikongatva végigmaszírozza a vad érintéseitől bizsergő testedet, köpköditek egymást, úgy érzitek ezzel a színlelt haraggal titkoljátok el egymástól a kéjes érzéseket. Igen, ezek az érzések, melyek megbecstelenítik, semmibe veszik, lemeztelenítik a szavakat, melyekkel a mindennapi bűneinket vezekeljük a megfogalmazható röpke imáinkban. Úgy ér­ zed, akkor gyermekkorod padlásain, kiságyában, udvarain, fürdőszobái előtt közelebb volt hozzád Isten. Testrészeidben lakozott, irgalmazott, büntetett és intett. Felnőttél. Örökre. A szavak bűnterhes birodalmát éled. Egy vasárnap este társak híján fel fogsz sétálni ide, egyébként a diákkollégiumhoz közel eső sörözőbe. Zsebedben diólikőrös kisüveget fogsz szorongatni. Vasárnaponként kevés diák üldögél itt, inkább a kiskocsmához hűséges, a hét utolsó napjára kellő tisztelettel kiöltözkö­ dött munkásemberek fogják lenyelni a pultnál szíverősítőiket. Rutinosan, hüvelykujjukkal megsímítják a fél literes korsónak azt a részét, amelyik oldaláról inni fognak. A másik kezük­ kel a következő féldeci után fognak nyúlni, aztán majd figyeld meg, lomposan ki fognak sé­ tálni a nyílt kerthelyiségbe, vagy nevezzük inkább terasznak. Én mindezt a terasz sarkából fi­ gyelve fogom tudni megállapítani. Rá fogok gyújtani. Kortyolgatni fogom hideg kofolámat. Emmára fogok gondolni. Nem lesz otthon senki. Meztelenül be fogja magát csavarni bolyhos pokrócába. Hallgassatok meg még egy lemezt! Kívánja meg legalább valamelyik testrészed! Nem fogja. Eszedbe fog jutni hazai prózaírótok harmadik kötetében szereplő hőse, EL, aki a kefélésről és a lecsóról áradozik. Savanyúan el fogod magad mosolyintani, mikor az elkészített lecsóban a villával kelletlenül fogsz turkálni. Azon a napon végleg el fogsz keseredni. A diólikőrt meg fogod szabadítani aranyozott, csavaros kupakjától. Melletted egy frissen borotvált, kopaszodó, barázdált arcú férfi fog megszólalni a pultszerű deszkaasztalnál. Úgy fogsz tenni, mintha nem hallanád. Fiam véletlenül kiejti, majd elnémulnak azok is. A szárítókötélre kiaggatott agyam lengeti a szél. Itt ülök, nem álmodom, nem gondolkodom, ülök, was machst du?, ich sitze, nur sitze, ich, já, já, já. �Bobály Attila alkotása �Szlovák állameszme-szlovák államiság II. Nógrád megyei magyar-szlovák történész konferencia Karol Wlachovský Tabuk nélkül Kölcsönös hajlandóság nélkül nem alakulhat ki párbeszéd. Ismeretek nélkül nem ala­ kulhat ki hasznos eszmecsere. És ahonnan hiányzik a beszélgetés, a párbeszéd, ott nem osz­ lathatók el a félreértések, de nem alakul ki megértés sem, ellenkezőleg, termékeny talajra találnak az előítéletek, az elfogultságok. A történelmi tapasztalat arra figyelmeztet ben­ nünket, hogy mindez egyaránt érvényes kis és nagyobb közösségekre, nemzetiségekre és nem­ zetekre. Azaz a szlovákokra és magyarokra is. Jelenleg a szlovák-magyar kapcsolatok - irodalmi kifejezéssel élve - nem felhőtlenek. Nem teljesen tiszta - ez megint eufemizmus - az emberek tudata sem. Mindkét esetben kísért a múlt árnyéka. Ez pedig nem csupán a közös múltat megelőző, az alatt jelenlévő és az azt követő történelem eltérő magyarázatából ered, hanem elsősorban a múlt politikai célzatú ér­ telmezéséből is. A történelmen viszont már nem változtathatunk, csupán valóban eltérően értelmezhetjük. A történelem és a történelmi tények magyarázatához, feldolgozásához nem közelíthetünk az összefüggések objektív ismerete nélkül. Ezt kísérelték meg szlovák és magyar történészek az egykori Csehszlovák Kulturális Központ, a Középeurópai Intézet és Balassagyarmat Város Önkormányzata kezdeményezésére , akik azért jöttek össze, hogy eltűnődjenek a szlovákok szerepéről Európa történelmében (1992. november 18. és 19., Balassagyarmat, Városháza). A konferencia rávilágított a szlovákság történetének és a szlovák-magyar viszonynak jóné­ hány addig meg nem vitatott tényére és összefüggésére. (A konferencián elhangzott tanul­ mányok a Középeurópai Intézetnek köszönhetően könyvalakban is megjelentek Budapesten, 1994 decemberében.) Az első sikeres lépés pedig ösztönözte a következőt: ez a II. - nevezzük így - Nógrád Me­ gyei szlovák-magyar történészkonferencia volt (1994. október 11., Salgótarján) Szlovák állameszme - szlovák állam címmel. A szlovák történészek érett generációja és a fiatal magyar történészgeneráció képvise­ lői megvizsgálták a szlovák önállóság gondolatának megszületését a történelmi Magyarország keretében, valamint fejlődését, s a körülötte keletkezett bonyodalmakat, egészen a második önálló Szlovák Köztársaság létrejöttéig. A hozzászólások megjelenése a Palócföld hasábjain arról tanúskodnak, hogy sikeresen felülkerekedtek a különböző okokból tilalmasnak ítélt "tabuizált" témán és hozzájárultak a hamis elképzelések, dezinformációk és előítéletek lebontásához. Ez pedig igényes feladat. Bizonyára nem marad folytatás nélkül. A harmadik, szintén nógrádi találkozó nélkül. �Milan Podrimavský Államjogi törekvések a szlovák nemzeti emancipációs folyamat keretében (1848-1914) Az önálló szlovák állam létrehozása gon­ dolatának beteljesüléséhez vezető történelmi út megértéséhez szükséges a szlovák állam­ eszme forrásainak és genezisének ismerteté­ se, hogy az egyes fejlődési szakaszok, ame­ lyekben a szlovák állameszme formálódott, küzdött elfogadtatásáért és legitimitásáért, illetve konkrét formákban realizálódott is ál­ lamjogi síkon, tehát ennek megértéséhez az kell, hogy ezek a szakaszok történelmi vissza­ tekintésben kerüljenek bemutatásra. Ezért elkerülhetetlen, hogy a modern szlovák törté­ nelem olyan kulcsfontosságú eseményeire és jelenségeire irányítsuk figyelmünket, ame­ lyekkel nemcsak a szlovák állameszme fejlő­ désének folyamatát demonstrálhatjuk, ha­ nem azokat a politikai törekvéseket is, ame­ lyek programszerűen céloztak meg annak ál­ lamjogi szférában való érvényesülését. Általánosságban megállapítható, hogy a szlovák nemzeti emancipáció gyökerei és for­ rásai azokhoz a nemzeti öntudatosodási fo­ lyamatokhoz kötődnek, amelyek a 18. század végétől alakították Európában a nemzeti kér­ dés modern formáját. Ezért a szlovák nemze­ ti emancipáció lényegét, és a társadalmi élet egyes szféráiban való megjelenését is csak az európai nemzeti mozgalmak kontextusában világíthatjuk meg adekvát módon. Ugyanak­ kor a szlovák emancipáció sajátos vonásait, megnyilvánulásait és problémáit annak az ál­ lamalakulatnak az államjogi, hatalmi, politi­ kai és nemzeti körülményeire való tekintettel ítélhetjük meg, amelyben ez a nemzet élt. Ez az állam létrehozott egy adott behatárolt ge­ opolitikai keretet, tehát saját, és sajátos fel­ tételeket teremtett az egyes benne élő nemze­ ti szubjektumok emancipációs törekvései­ nek, minden egyes nemzeti szubjektum "nemzeti gondolata" megvalósulásának, mi­ után ezek individuumokként saját törté­ netileg formálódó identitással jelentek meg. A szlovák politika lényege és meghatáro­ zó vonása a szlovák nemzet emancipációjá­ nak kérdése volt. Ezért állíthatjuk, hogy a szlovák politika feladata a szlovákok, mint önálló nemzet teljeskörű nemzeti önmegva­ lósítása feltételeinek megteremtése volt. Lé­ nyegében az önálló nemzeti lét jogainak ki­ használásáról volt szó egy olyan államban, amely lakosságának összetétele alapján több­ nemzetiségű volt, azonban alkotmányos ke­ �retei és politikai rendszere nem felelt meg en­ nek a ténynek. Ezért a szlovák nemzet eman­ cipációjának kérdése szorosan összefüggött olyan alapvető államjogi és politikai változá­ sok elkerülhetetlen voltával, amelyeknek ki kellett volna alakítaniuk az államban élő minden nemzet önmegvalósításának kereteit. E nemzetek emancipációs mozgásának poli­ tikai alapelvei között, organikus részeként szerepelt az állampolgárok és nemzetek egyenjogúságának természetes igénye. A 19. század közepére kiteljesedett a szlovák nemzet önálló nemzetté válásának folyamata, ami visszatükröződött a nemzeti emancipációs program tartalmának és célki­ tűzéseinek meghatározásában is. Világosan megmutatkozott ez az 1848-1849-es forra­ dalmi években, amikor a szlovák nemzeti emancipáció lehetőségeivel és feltételeivel kapcsolatos elképzelések jellegében alapvető változás állt be. Ez összefüggésben állt a tör­ téneti Magyarország és a Habsburg biroda­ lom hatalmi-politikai konstellációjának meg­ változásával, mivel ekkor bizonyos tér nyílt a nemzeti emancipációs programok deklarálá­ sa és keresztülvitele előtt. Az 1848. május 11 -i keltezésű - A szlovák nemzet követelései címet viselő - nemzetpoli­ tikai program nem csupán a rendi társadalom polgárivá való alakításának igényét tükröző polgári jogok és szabadságok törvénybe ikta­ tását követelte. A nemzetek helyzetének kér­ dését és jogaik új értelmezésével történő megoldását összekapcsolta a történeti Ma­ gyarország föderatív jellegű állammá való át­ alakításának koncepciójával. Ebben pedig ér­ vényre jutnának az egyes nemzetek, mint önálló - a közös államalakulat területi egysé­ gének atribútumait feltétlenül tiszteletben tartó autonóm jogú államalkotó egységek emancipációjának államjogi garanciái. A nemzeti autonómia egyik módja Szlo­ vákiának a Habsburg birodalom önálló koro­ naországaként való kialakítása, azaz a törté­ neti Magyarországból való kiválása lett vol­ na. A szlovák kérdés megoldásának ezt az al­ ternatíváját 1849 márciusában terjesztették be I. Ferenc József császárhoz Szlovák ké­ relem a trónhoz címmel. A birodalom alkot­ mányos problémái azonban olyan irányt vet­ tek, amely az államigazgatás és a kormányha­ talom centralizálására irányuló törekvéseivel elvetette a birodalom berendezkedésének ha­ sonló változtatásait. Éppen azért, mert a szlovák képviselet irányultságai és törekvései ebben az időszak­ ban nem teljesültek; az az alapelv, hogy a nemzeti emancipáció elérésének feltétele, annak alkotmányos rendben való rögzítése, amely garantálja a nemzeti jogokat (vagyis az önálló nemzeti lét elismerésével összefüggő jogok) - továbbra is a szlovák nemzeti eman­ cipációs eszme programjának magja maradt. Kiegészítésül hozzá kell tennünk, hogy a tör-, téneti Magyarországon élő valamennyi nem­ zet egyenjogúsága feltételeinek alkotmányjogi megteremtését igényként fogalmazta meg a többi nem magyar nemzet politikai reprezentációja is. A szlovák nemzeti emancipáció alapvető irányának megerősítését jelentette egy új nemzetpolitikai program kidolgozása abban az időszakban, amikor az Októberi diploma (1860) és a Februári pátens (1861) kiadásával megújult a birodalom alkotmányos élete. Az 1861. június 6.-7.-i túrócszentmártoni Szlovák Nemzetgyűlés elfogadta A szlovák nemzet memoranduma című programdoku ­ mentumot. Megállapítható, hogy a szlovák nemzeti önigazgatás elképzeléseit tartalmazó 1848-1849-es dokumentumokkal összevetve a Memorandum még nagyobb hangsúlyt he­ lyezett a szlovákok önálló nemzeti létének ál­ lamjogi és politikai princípumaira. Történel­ �mi érvekkel indokolta, hogy a szlovákok a területein tevékenykedő politikai és közigaz­ történeti Magyarország keretében önálló gatási szerveinek jogköre a történeti Ma­ nemzeti individuumként fejlődtek és a fejlő­ gyarországon belül. Tehát, míg a túrócszentmártoni Memo­ dés adott fokán természetes joguk ezt az önállóságot kifejezésre juttatni az állammal randum csupán általánosan fejezte ki egy au­ szembeni kapcsolatban is, és azt, hogy alkot­ tonóm szlovák terület létrehozásának igé­ mányosan elismert államalkotó szubjektum­ nyét, addig a Bécsi memorandum már egy al­ kotmányos jellegű jogi dokumentumban ként léphessenek fel. Éppen a Memorandum két sarkallatos kö­ pontosítja azt. Az említett memorandumok az adott kor vetelése - az önálló nemzeti lét elismerése és egy körülhatárolt területen - bizonyítja, hogy szintjén fejezték ki a szlovákok nemzetállami a nemzet ismérvei további alakulásának fo­ törekvéseit és megerősítették azok folytonos­ lyamata organikus és csak olyan államjogi és ságát az 1848-49-es államjogi törekvésekkel. politikai feltételek között valósulhat meg, Elmondható, hogy nem csupán valamiféle amelyek megfelelő garanciákat hoznak létre. változó értékű és bizonytalan politikai követ­ A nemzeti államiság gondolata, amelyet a kezményekkel járó pragmatikusan értelme­ memorandum a történeti Magyarország kö­ zett cselekedetek voltak ezek. Az 1861-es rülményeire dolgozott ki, hangsúlyozta tehát Memorandum alkotói mindenekelőtt a nem­ a nemzeti emancipációs program lényegét. zeti emancipációs mozgalom elvi alapokmá­ Ez, az adott körülmények között a nemzeti nyát fogalmazták meg, ennek elsődleges érté­ önrendelkezés dimenziójában jelent meg, két egy, a résztvevők által Szlovák Nemzetamelyet a szlovák reprezentáció mint a nem­ gyűlésként meghatározott képviseleti fórum zeti emancipáció többnemzetiségű, federatív adta meg, amely egy kötelező érvényű és stra­ elveken szerveződő államban elérhető célját tégiai dokumentum autoritatív pecsétjét he­ lyezte rá. Erre támaszkodhatott minden értelmezett. A nemzeti autonómia követelését az 1861 nemzeti emancipációs törekvés annak érde­ decemberében kelt bécsi Szlovák memoran­ kében, hogy eljusson a kitűzött célhoz, dum konkretizálta. Ennek első része megerő­ amelynek lényege a szlovák nemzet államjogi sítette A szlovák nemzet memorandumának elismerése és a szlovákok önálló nemzeti vol­ már említett alapelveit, az uralkodótól pedig tának tiszteletbentartásából következő jogai­ a szlovák nemzet védelmét szolgáló kiváltsá­ nak biztosítása. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést gok megadását kérte. Ez azt jelentette, hogy a szlovákok önálló nemzeti voltát egy uralko­ követően a monarchia két része közötti ál­ dói döntés és az abból eredő állam jogi követ­ lamjogi kapcsolat megváltozásával gyakorla­ kezmények erősítették volna meg. tilag az elkövetkezendő időszakra megszűn­ A másik, A felsőmagyarországi szlovák tek a nem magyar nemzetiségek helyzete ál­ körzet (Okolie) kialakítása és szervezete pri­ lamjogi alapokon történő megoldásának le­ vilégiumának tervezete címet viselő doku­ hetőségei. Az 1868-ban a magyar parlament mentum arra tett javaslatot, hogy milyen le­ által elfogadott nemzetiségi törvény az "egy­ gyen az alkotmányosan garantált szlovák séges magyar politikai nemzet" létezésének Körzet (Okolie) önigazgatási formája, belső alapelvéből indult ki, ami azt jelentette, szó­ szervezeti felépítése, a társadalmi élet egyes ba sem jöhetett olyan lehetőség, hogy a szlo­ �vákok ezen a jogi platformon állva önálló nemzeti szubjektumként érvényesülhessenek a történeti Magyarország állami és politikai életében. Ráadásul a nemzetiségi törvény nem valósult meg a politikai gyakorlatban, így tehát nem válhatott az általa proklamált nyelvi és kulturális jogok biztosítékául. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ezzel a tör­ vénnyel szembeni elégedetlenségének nem csupán a szlovák nemzeti reprezentációnak azon része adott hangot, amely a Memoran­ dum programjának alapelveit vallotta magá­ énak, Szlovák régi iskola, hanem csalódással len aktív tényezőként a Memorandum prog­ ramjának követői maradtak, akik 1871-ben Szlovák Nemzeti Párt néven szerveződött politikai párttá. Több, mint jelképes értékű, hogy a párt éppen a Memorandum elfogadása 10. évfordulójának napjaiban jött létre, hi­ fogadta a törvényt a Szlovák új iskola néven ismert csoportosulás is. Ez utóbbi, tekintettel a kiegyezés utáni körülményekre a szlovák kérdés megoldását olyan konstellációban képzelte el, hogy a szlovák Körzet (Okolie) nemzeti identitás jellemzőinek megvédésére irányult, amivel a nemzeti emancipációs folya­ mat programja folytatójává vált. Ez nem csu­ pán a magyar parlamenti választásokon való aktív részvételekor tűnt nyilvánvalónak, hanem akkor is, amikor az állam nemzeti politikájával szembeni tiltakozásul nem vett részt a választásokon (1878,1884,1887,1892,1896). Éppen a követeléséről való lemondással a vezető ma­ gyar politikai erőkkel megegyezve a nyelvi, oktatási és kulturális területen kedvezőbb re­ lációban érhetők el bizonyos garantált jogok, mintha a szlovák Körzet (Okolie) formájában a területi autonómiához ragaszkodnának. Be­ bizonyosodott viszont, ez az út annak ellené­ re, hogy az Új iskola követői helyességét első­ sorban azzal igyekeztek bizonyítani, misze­ rint a történeti Magyarország körülményei­ nek reális értelmezésére támaszkodik, végül nem vezetett semmiféle pozitív eredmény­ hez. Az általuk megtett, hangsúlyozottan a másik fél kedvét kereső lépések nem találtak megfelelő visszhangra, így az Új iskola, mint csoport és mint a szlovák politika bizonyos alternatívája rövidesen megszűnt létezni. Az Új iskola 1875-ös szétesését követően a szlovák emancipációs mozgalomban egyet­ szen annak alapelvei jelölték ki politikai mű­ ködésének stratégiai irányát. A történeti Magyarország politikai életé­ nek viszonyai között a SZNP tulajdonképpen a szlovák nemzet politikai képviseletének szerepét töltötte be. Működése lényegében a Szlovák Nemzeti Párt közvetítésével lettek meghirdetve a nemzeti emancipációs törekvé­ sek alapvető princípumainak különféle változa­ tai (nemzeti egyenjogúság, természetes nemze­ ti jogok), amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a Memorandumban megfogalmazott nemzeti autonómia követelése a nemzetpolitikai törekvések célja. Az adott feltételek között, ami­ kor nem volt valós lehetőség eme stratégiai cél megvalósítására, az 1868-as nemzetiségi tör­ vény előírásai betartásának követelése került előtérbe, azt azonban csak a fő cél elérése felé vezető első lépcsőfoknak tekintették, mint az adott törvénykezési lehetőségek kihasználása taktikájának kifejeződését, főleg a szlovák nyelv közéleti érvényesülése érdekében. �Rá kell mutatnunk, hogy a Szlovák Nem­ zeti Párt hozzáálása a nemzeti emancipációs szándékok megoldásának szükségességéhez főbb vonalaiban összehangban állt a románok és szerbek politikai reprezentációjának szán­ dékaival és közös, 1895-ben kelt program- deklarációjuk tartalmazza a nemzeti autonó­ mia és a történeti Magyarország federalizálásának követelését. Bár a századfordulón a szlovák politika jelentősen differenciálódott, önálló áramla­ tok születtek, ezek valamennyien megegyez­ tek az önálló nemzeti lét értelmezésében és programjaikban a teljes nemzeti emancipá­ ció célkitűzésének szerepeltetésében. A Szlo­ véletlen, hogy éppen ebben az időszakban érett be a szlovák politika különféle pártokra való felosztása áthidalásának gondolata, amelynek célja volt, biztosítani a pártok kö­ zös fellépését a szlovák nemzeti emancipáci­ ós érdekek képviseletében és elfogadtatásá ­ ban. A szlovák politika minden szereplőjét képviselő Nemzeti Szlovák Párt, mint legma­ gasabb nemzeti politikai szerv létrehozásá­ nak tervét nem sikerült ugyan 1914-ben meg­ valósítani, azonban eme szerv küldetésének és funkcióinak koncepciós elképzelései kife­ jezték egy olyan pártok feletti nemzeti képvi­ selet létrehozásának elkerülhetetlen voltát, vák Nemzeti Párt aktualizált politikai prog­ ramja megítélésével kapcsolatos egyes kriti­ kai fejtegetések ellenére, miszerint megfelele az 1861 -es Memorandum a szlovák politika akkori szükségleteinek, végül konszenzus született, amely megerősítette, hogy a szlo­ emancipációs törekvések irányultsága szem­ pontjából ez organikus és megalapozott lépés volt, még ha a háborút megelőző válság majd vák nemzeti emancipáció programja szem­ pontjából az önálló szlovák nemzeti lét alapja a Stúr-féle koncepció. Az 1861 -es Memoran­ dum pedig mint államjogi és politikai prog­ ram, megvalósítása esetén megfelel a nemzeti emancipáció céljainak. A szlovák állameszme specifikus formá­ jában tehát a teljes nemzeti emancipáció ki­ fejeződése volt, ami tükröződött röviddel az első világháború kitörése előtt (1913-14) is, amikor a Szlovák Nemzeti Párt politikai programja újracsak a Memorandumra hivat­ kozva nyilvánosan vetette fel annak államjo­ gi követeléseit a jövő felé vezető útként. Nem a háború kirobbanása következtében nem válhatott is valóra. A háború feltételei között nemcsak az ál­ lamok között, hanem a nemzeti kérdés meg­ oldásában törvényszerűen új megoldási for­ mák és eszközök érvényesültek. A szlovák emancipációs folyamat hagyo­ mányai és annak folytonossága a háború idő­ szakában elegendő indokot szolgáltatott ah­ hoz, hogy a politikai szándékokban és tervek­ ben számoljanak a szlovák kérdéssel és az vé­ gül az önrendelkezési jog alapelvének érvé­ nyesítésével és államjogi formában kerüljön megoldásra. (Fordította: Paulik Antal) amely reprezentálná a szlovákságot más nemzetekkel szemben, akár az állam keretein belül, akár azokon kívül. A szlovák nemzeti �Dusan Kovač Szlovákia és az önálló Csehszlovákia létrejötte Szlovákia helyzetének és szerepének problémája a szlovák politika és a szlovák nemzeti felszabadító mozgalom helye az önálló csehszlovák állam létrejöttének és megalakulásának folyamatában kétségtele­ nül olyan kulcsfontosságú témák, melyek ki­ fejtése nélkül Csehszlovákia megalakulásá­ val kapcsolatos ismereteink minden bizony­ nyal hiányosak maradnak. A kérdés így hangzik: Csehszlovákia megalakulása a cseh politika és a cseh nemzeti felszabadulási harc kibontakozásának eredménye, vagy pedig olyan "kontrapunkt", ahol törvényszerűen és történelmileg megalapozottan találkozott két önálló törekvés? Nem kevés azon tanulmányok száma, me­ lyek csatlakozó, avagy egyenesen a Csehor­ szághoz "csatolt" Szlovákiáról, esetleg a cseh hadsereg által elfoglalt, sőt, egyenesen "meg­ szállt" Szlovákiáról beszélnek. Úgyszintén nem kevés cikk beszél a szlovákokról, mint a Csehszlovákiában élő egyik nemzeti kisebb­ ségről, ugyanúgy, amint a Népszövetséghez és más intézményekhez megküldött számta­ lan magyar és német memorandum szól (pl. az európai Kisebbségek Kongresszusához). Ilyen és ehhez hasonló állítások és következ­ tetéseket találunk azokban a munkákban, amelyek eleve és programszerűen csehszlo­ vák ellenesek. Nem lenne szükség ilyen tézisekre figyel­ met fordítani, ha ennek a kérdésnek nem len­ ne egy másik oldala is. Saját történeti szakirodalmunk legnagyobb részét áttekintve - a cseh és szlovák szakirodalomról egyaránt szó van - csodálkozva kell megállapítanunk, hogy ennek legnagyobb része enyhén szólva sincsen elvi ellentétben az ilyen Csehszlovákia-ellenes történelmi megközelítésekkel. Ezzel a háttérrel és ilyen összefüggések isme­ retében kell a kérdést alapvetően megfogal­ mazni. Tisztáznunk kell azt, hogy Szlovákia a Csehszlovák államhoz, többé-kevésbé, mint passzív objektum (tehát a cseh imperialista politika tárgyaként), vagy pedig mint önálló szubjektum csatlakozott. Csehszlovákia megalakulását nem mint egyszeri aktust, hanem mint történelmi fo­ lyamatot értelmezem. A szakirodalomban legtöbbször csak a háborús éveket vesszük fi­ gyelembe. Ez helyes, amennyiban az önálló csehszlovák állam gondolata reális politikai �programként ténylegesen csak a világháború kitörése után fogalmazódhatott meg. Mégis Csehszlovákia megalakulása szempontjából az 1914 előtti időszakot igen jelentős korszaknak kell tekinteni. A cseh-szlovák együttműködés 1914 előtt is magas színvonalú és jelentős intezitású volt. Nincs itt hely arra, hogy minden részletében felvázoljuk a cseh-szlovák mozga­ lom minden összefüggését. Említésre méltók olyan tényezők, mint a prágai Detvan Szlovák Egyesület tevékenysége, a csehszlovákofilok erősödő aktivitása, a néprajzi kiállítás Prágá­ ban, és ezzel kapcsolatban a Csehszlovák Szö­ vetség létrejötte és működése, a cseh nép Szlo­ vákia iránti érdeklődése főleg a černovai véres események után. Ezzel összefüggésben a korszak csúcs­ pontjaként említendő a luhačovicei kongreszszus. Nincs kétség affelől, hogy - még ha az adott nemzetközi és belpolitikai feltételek között ez az együttműködés nem is nyerhette el a közös államiságért folytatott harc formá­ ját és a gazdasági együttműködés is korlátok közé szorított maradt, az egymáshoz fűződő kapcsolatok megteremtették azokat a feltéte­ leket, amelyek nyomán a megváltozott külső helyzetben mindkét oldal, tehát a cseh és a szlovák is, elfogadja az önálló Csehszlovákia politikai programját. * A cseh és szlovák kérdés mint két önálló kérdés létezett. Mindegyiknek meg volt a ma­ ga jellegzetessége, összefüggésben a történel­ mi fejlődéssel és az adott politikai és társada­ lmi-gazdasági helyzettel. A dualizmus és a kettős egység keretei nem teremtették meg a cseh és a szlovák kérdés megoldásához a fel­ tételeket. A Lajtán innen a cseh kérdés hát­ térbe és deffenzívába szorult, a szlovák kér­ dés pedig a magyar hatalmi tényezők számá­ ra nem létezett, mint ahogy nem fogadták el a szlovák nemzet létét sem. Ebben a helyzetben csak a nemzetközi politikai status quo meg­ változása hozhatott változást. Itt le kell szö­ gezni egy alapvető axiomát, amely vélemé­ nyem szerint Csehszlovákia megalakulási fo­ lyamatának megértéséhez elengedhetetlen: a központi hatalmak háborús veresége nélkül lehetetlen lett volna akár a cseh, akár a szlo­ vák kérdést megoldani olyan módon, ahogy ezt a két nép politikusai elképzelték. A cseh kérdés optimális megoldását az önálló Csehszlovák állam létrejötte jelentet­ te. Természetesen, alternatívaként létre jö­ hetett volna az önálló cseh állam is. Ez az al­ ternatíva nagyon is csábító gondolatként ha­ tott. Egy nemzeti felszabadítási harc kibon­ takozását jelentette. De egy ellenséges nagy­ hatalmak által körbe vett és egybetartott önálló cseh államról szóló elképzelés (miköz­ ben a jövendőbeli lengyel határ is problémát jelentett), mint reális politikai program nem adott okot optimizmusra. Egészen más lett volna azonban a helyzet egy önálló Csehszlo­ vákia esetében. Ezért elmondható, hogy a cseh kérdés optimális megoldását az önálló Cseh-Szlovák állam megalakulása jelentette. Miként állt a helyzet a szlovák kérdéssel: a szlovák nemzet számára perspektivikus programnak látszott a Magyarország határa­ in belüli politikai autonomia elérése, amiről a háború előtti utolsó években a kíméletlen magyarosítás és terror tapasztalatai alapján a szlovák politikai élet túlnyomó többsége igen szkeptikusan véledezett. Ennek alterna­ tíváját jelentette volna a Lengyelországhoz vagy Oroszországhoz való szorosabb kötődés. A szlovák-lengyel variánsnak inkább a len­ gyel oldalon, semmint Szlovákiában akadtak inkább támogatói. Az Oroszországhoz törté­ nő csatlakozást illetően a legismertebb doku­ mentum Ján Kvačala memoranduma. El kell �mondani, annak ellenére, hogy Kvačalát Szlovákiával elszakíthatatlan kapcsolatok fűzték össze, már hosszabb ideje Oroszor­ szágban élt, és egészen más nézeteket vallott, mint a szlovák nemzeti mozgalom képviselői. Szlovákia a spontán ruszofilizmus és Vajanský programszerű ruszofilizmusa ellenére sem kapott ez az alternatíva széleskörű támo­ gatást. Az önálló Szlovákia gondolata ebben az időszakban nem volt reális. Nem értek meg Szlovákiában erre a megfelelő feltételek. A legelőnyösebb variánsnak a szlovák kérdés megoldására Szlovákia és Csehország egyesí­ tése, az önálló Csehszlovákia létrehozása lát­ szott. Ezt a megoldát támogatta a szlovák képviselők túlnyomó többsége. A Szlovák Nemzeti Mozgalom legismertebb képviselői közül ez ellen a megoldás ellen csak Jehlička lépett fel, aki azonban 1907 után már elvesz­ tette minden kapcsolatát a Szlovák Nemzeti Mozgalommal, és ezért nem lehet a szlovák politika reprezentatív képviselőjének tekin­ teni. A szlovák politikai élet ugyan differen­ ciálódott már, de ezt a megoldást minden irányzat támogatta. A Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) túrócszentmártoni központja, élén M. Dulával, a néppárti szárny élén Hlinkával és a magyar parlament képviselőjével F. Jurigával. Ennek az irányzatnak legaktívabb tag­ ja mindenképpen M. Hodža volt, és a hajdani hlaszisták és követőik csoportja: V. Šrobár, M.R. Štefánik, A. Štefánek, I. Markovič, I. Dérer és a többiek voltak. Az önálló Csehszlovákia eszménye, amely mind a szlovák, mind a cseh kérdés optimális megoldását jelentette, metszéspontja és ugyanakkor összekötő kapcsa is volt a mind­ két nép népi felszabadítási törekvéseiben. Két feltételnek azonban mindenképpen telje­ sülnie kellett ehhez: először is Németország és Ausztria-Magyarország vereségének a há­ borúban; másodszor egy maximális erőfeszí­ tésnek a cseh és szlovák részről, valamint a hazai és külföldi ellenzék részéről. A csehszlovák ellenzéki mozgalom jelen­ tőségét aláhúzza még az a tény is, hogy a Népszövetség politikája nem irányult Auszt­ ria-Magyarország széttörésére de a csehszlo­ vák ellenzéki mozgalom jelentőségét még az a tény is kiemeli, hogy bár, a kisebbségi politi­ ka nem irányult az Osztrák-Magyar Monar­ chia széttörésére, a csehszlovák ellenzéki mozgalom előtt nem volt más alternatíva, mint hogy Népszövetségi Párt oldalán száll­ jon szembe a Központi Hatalmakkal. Minket az érdekel, mekkora részt vállalt ebben az ellenzéki mozgalomban Szlovákia? * A Szlovákiában uralkodó körülményeket még csak összehasonlítani sem lehetett a cseh viszonyokkal. A szakirodalomban sok szó esik a nemzetiségi elnyomásról és az egyenjo­ gúság hiányáról a Lajtán innen és Magyaror­ szágon is. Ez a szóhasználat néha félrevezető. Ugyanúgy hangzanak, de egész mást jelente­ nek Magyarországon és az osztrák tartomá­ nyok vonatkozásában. A cseh társadalom összehasonlíthatatla­ nul kedvezőbb lehetőségek között fejlődött, mint a szlovák. Ennek okai a történészek előtt jól ismertek. Ebből következett, hogy a cseh társadalomnak amely politikailag, tár­ sadalmilag fejlettebb volt, törvényszerűen nagyobb szerepe jutott az önálló Csehszlová­ kia megalakulásának folyamatában. Hiba lenne ugyanakkor, ha nem látnánk azt, hogy Szlovákia saját lehetőségein bekül, aktív részt vállal ebben a folyamatban. A szlovák történetírásban elég gyakran hangsúlyozzuk a szlovák politikusok passzivitását, tétlenség­ gel, korlátoltsággal vádoljuk őket. Azt gondo­ �lom, hogy ez nem állja meg a helyét. A szlo­ vák politika aktív volt saját lehetőségeihez képest. A körülmények olyanok voltak, hogy gyakran első pillantásra a szlovák politika va­ lóban passzívnak tűnik. Ez a különbség, ami itt mutatkozik, azoban nagyon fontos. Ahhoz tehát, hogy az önálló Csehszlová­ kia gondolata valósággá váljon, számtalan feltételnek kellett teljesülnie. Kellett ehhez a Népszövetég Párt talaján álló külföldi ellen­ zék. Kellett ehhez egy sikeres külföldi had­ sereg, amely a Népszövetség Párt politiku­ sai előtt a legerősebb érvet jelentette, kel­ lett egy valóságos hazai ellenzék és hazai politika, amelyiknek egyet kellett értenie az önálló Csehszlovákia gondolatával. To­ vábbá összhangnak kellett lenni a külföldi és a hazai ellenzék között, és még összehangnak kellett lenni a csehek és szlovákok között is. Szlovákiának itt mindenütt meg volt a saját képviselete. Ez legszembetűnőbben a külföldi ellenzé­ ki mozgalom kapcsán érhető tetten. A legfon­ tosabb három szereplő közül, a szlovák M.R. Štefániknak volt a mai napig sem teljesen tisztázott, de mégis elég meghatározó szere­ pe. - Vitathatatlan ugyanis, hogy Štefániknak francia tábornokként lehetősége volt a külföldi ellenzékkel való kapcsolat felvételé­ re, amit T.G.Masaryk, a külhoni ellenzék elis­ mert vezető személyisége is magasra értékelt. A szlovák emigráció aktív tevékenységet fej­ tett ki az USA-ban és Kanadában. Soraiból a külföldi ellenzék segítségével S. Osuský volt megbízva. Sok szlovák vett részt az Oroszor­ szági és a többi külföldi légióban is. - Meg kell mondani, hogy éppen a külföldi ellenzék volt az, amelyik kiállt Szlovákiáért, amire ott­ hon nem volt mód, világosan és plasztikusan kifejezve az igényt a csehek és szlovákok kö­ zös államára, a csehszlovák önállóságra. Szlovákiában az otthoni ellenzék ugyanis sokkal kisebb mértékben volt képes aktivitást kifejteni, mint a cseh ellenállás. A háborús terrort Szlovákiában még tetézte, hogy a ma­ gyar uralkodó körök szilárdan kézbentartották a rendőri, a bírói és a törvényhozó hatal­ mi ágakat. Magyarországon nem lehet leve­ lezni, a könyörtelen cenzúra lehetetlenné tet­ te a kommunikációt. A vékony szlovák politi­ kai vezető réteg és a népi intelligencia állandó fenyegetettségben működött. Ebben a szituá­ cióban egyetlen taktikát lehetett választani, semmit nem cselekedni, ami fizikai fenyege­ tettséget okozhat a vezető politikai személyi­ ségek számára, mivel a döntő pillanatban nem lett volna kinek a szlovák nép nevében fellépni. A hazai erők mindenképpen a he­ lyükön voltak, a csehországi és a külföldi ellenzékek jól voltak informálva, még ak­ kor is, ha Magyarországra az információk késve érkeztek. A Túrócszentmártoni politikai tábor erői is jól voltak elosztva: a túrócszentmártoni SZNP élén M. Dula állt, Budapesten S.Stodola működött és ott működtek úgyszintén mint a magyar parlament szlovák képviselői R. Juriga és P. Blaho. Nagyon jelentős szerep jutott a Bécsben működő csoportnak, mely­ nek élén M. Hodža és K. Stodola állt; a ma­ gyar szervek látóterén kívül, de elég közel Bu­ dapesthez és Túrócszentmártonhoz, éppúgy mint Prágához. M. Hodža Bécsben tudta tar­ tani a kapcsolatot az országgyűlés Lajtán in­ neni cseh képviselőivel és a cseh "maffiával". �Prágával a kapcsolatot J. Rotnáglon keresztül V. Šrobár is tartotta. Ezek az egyes közpon­ tok együttműködtek és kölcsönösen infor­ málták egymást. Nem állíthatjuk tehát, hogy Szlovákiában nem tudták, hogy mi történik. Tudtak eleget. Tudták azt, hogy várni kell, várni kell mindaddig, amíg a monarchia összeomlik, és ez a nap a katonai kapituláció napjával jön majd el. M. Dula, félve az idő el­ őtti cselekvéstől és az állami megtorlástól, megmaradt a fontolva haladás mellett, annak ellenére, hogy sok felől sürgették, hogy végre cselekedjen. A SZNP megalakulása és a Túrócszentmártoni Deklaráció volt az az akció, amely a meg­ felelő pillanatban lett előkészítve, tehát akkor, amikor a magyar állam már nem volt arra ké­ pes, hogy a szlovák fellépést elnyomja. A nyilvánosság elé történő kilépés ideje, amely egy­ beesett az Osztrák-Magyar kapitulációval, egy­ beesett a prágai fellépés órájával. A két napos különbség, az akkori fogalmak szerint jelenték­ telennek számított. Az önálló csehszlovák ál­ lam programja, a cseh és szlovák ellenzék közös programja volt és nemcsak a Túrócszentmártoni Deklaráció, hanem a többi közismert akció is - a Mikulási május elseje, Juriga felszólalása a magyar parlamentben, és M. Hodža delegálásá­ nak kísérlete a genfi tárgyalásokra - mindez teljes összhangban volt a fenti fő politikai irányvonallal. A cseh-szlovák együttműködés, főként a háború befejező részében nagyon szoros volt és elég messze jutott. K. Stodola és M. Dula közötti levelezésben utalást találunk arra, hogy már Bécsben is tárgyaltak a jövendőbe­ li alkotmány kérdéséről. A szlovák képviselők egyetértettek azzal, hogy a szlovák kérdést a közvélemény előtt és a béketárgyalások so­ rán, mint önálló kérdést nem vetik föl - erre a taktikára a Népszövetség politikájára való te­ kintettel ez időben nagy szükség volt. Amit a szlovák politikusok meg is értettek. Egy kivé­ tellel: ez a kivétel pedig Hlinka párizsi rögtön­ zése volt. * A béketárgyalások idején, a csehszlovák ál­ lam megalakulásának folyamatában egy csehszlovakizmussal szembeni taktikai variáns is létrejött, melynek akkor meg volt az értelme. Az önálló Csehszlovákiáért folytatott harc fő nehézsége ugyanis abból adódott, hogy a cseh állam minden szempontból fejlettebb volt. Szlovákia része ebben a harcban - tekintettel a történelmi előzményekre és az aktuális politi­ kai helyzetre - lényegesen szerényebb, a körül­ mények által meghatározottabb volt. Eme ob­ jektív helyzet ellenére, amelyet általában isme­ rünk, mind az amit a szlovák politikáról tu­ dunk, és amit a világháború alatti szlovák állás­ pontról, de már a korábbi időszakról is köztu­ dott, tehát mindez feljogosít arra a kijelentésére, hogy a csehszlovák állam, a két nép közös nemzeti felszabadító harcának következményeként jött létre, és hogy mindkét nemzet számára ez volt a nemzeti kérdés optimális megoldása, és hogy mind a két nép, a csehek és szlovákok, az életük­ ben bekövetkezett ilyen forradalmi változáshoz saját lehetőségeik mértékében járultak hozzá. (Fordította: Huszárné Kacurák Szilvia) �Bobály Attila alkotása �Szarka László Szlovákia kérdése a párizsi békekonferencián Az 1919. január 18-án megnyílt párizsi békekonferenciának a már előző év őszén minden antantállam által elismert Csehszlo­ vákia - a társult szövetséges államok státu­ szát élvezve - ugyanúgy aktív résztvevője volt, mint a győztesek azt megelőző fegyver­ szüneti tárgyalásainak. A csehszlovák békedelegáció vezetője 1919 júniusáig Karel Kramář Csehszlovákia első miniszterelnöke volt, de a küldöttség munkáját a német és az osztrák békeszerződés aláírásáig valójában Edvard Beneš külügyminiszter irányította. Beneš a háború befejeztével nem is utazott haza Prágába, hanem Párizsban maradva rögtön bekapcsolódott a szövetségesek béke­ előkészítő munkájába.1 1919 őszén, miután szeptember 10-én aláírták az osztrák békeszerződést és tulaj­ donképpen a Csehszlovákiára vonatkozó te­ rületi, jóvátételi, politikai stb. döntések már megszülettek, a pár főre fogyatkozott cseh­ szlovákiai küldöttség vezetését a továbbiak­ ban annak főtitkára, Štefan Osuský látta el. Osuskýt 1916-ban az amerikai szlovákok az­ zal a céllal küldték Párizsba, hogy ott bekap­ csolódjék a Masaryk, Beneš és Štefánik ve­ zette külföldi csehszlovák nemzeti bizottság munkájába. Nyelvi és politikusi felkészültsé­ ge, diplomáciai sikerei révén a békekonferen­ cián is hamar ismertté vált fiatal szlovák dip­ lomatát - Beneš kezdeményezésére - 1919 nyarán londoni nagykövetté nevezték ki. Osuský az emigrációban is folyamatosan nyomon követte a magyarországi belpolitikai változásokat, a csehszlovák emigráció Ma­ gyarországgal kapcsolatos döntéseiben két­ ségkívül meghatározó szerepet játszott. Az emigrációs tevékenység alatt Osuský jó ideig nem tudott megbékélni a csehszlovák nemzetegység koncepciójával és amint azt amerikai szlovák megbízóinak 1917 február­ jában küldött levelében kifejtette, arra töre­ kedett, hogy a Párizsban működő Csehszlo­ vák Nemzeti Tanács államalapítást célzó munkájában a szlovákoknak ugyanolyan be­ folyásuk legyen, mint a cseheknek. A béke­ �konferencia idején azonban a korábban ki­ alakult ellentétek Beneš és Osuský közt ren­ deződtek, s maga Osuský belátta, hogy a nemzetközi porondon csakis az egységes csehszlovák államnak van esélye a teljeskörű nemzetközi elismerésére, s a területi követe­ lések nagyobbik részének teljesítésére. Ezzel együtt szinte bizonyosra vehető, hogy a cseh­ szlovák békedelegáción belül is folytak cseh­ szlovák viták, de ezekről eddig nem kerültek elő hitelt érdemlő források. A világháború befejezését követően amint azt az előzőekben már bemutattuk - a békekonferencia előkészítő munkálataiban részt vevő Edvard Beneš a prágai csehszlovák kormánnyal és az 1918 májusától az Egye­ sült Államokban tartózkodó Masarykkal tel­ jes egyetértésben a csehszlovák államalapítás szlovák területi programjának katonai meg­ valósítására helyezte a hangsúlyt. E tekintet­ ben Masaryk sem titkolta a katonai megszál­ lás szükségességét: "Szlovákia. Ha nem en­ gednek, megszállás. A magyar történeti jog­ gal szemben (felhozhatjuk, hogy) az brutali­ tás. A törököknek szintén van "történeti jo­ guk". Akárcsak a Hohenzolleroknak."2 Beneš a győztes nagyhatalmak közép-eu­ rópai békepolitikájában kezdettől fogva meg­ mutatkozó különbségeket, az új államrend megvalósításához szükséges katonai erő hiá­ nyát tapasztalva, Masaryk instrukciói nélkül is felismerte annak lehetőségét, hogy a cseh­ szlovák államalapítás kétségkívül legtöbb ka­ tonai kockázatot magában rejtő kérdését - a Szlovákia néven az új állam részére követelt területek megszállását és betagolását - saját katonai erőkkel oldja meg. A nyugati szövet­ séges nagyhatalmak képviselői részére ké­ szült november 3-i memorandumában elő­ ször használta azt az érvrendszert, amelyet később 1919 folyamán, különösen a Magyar Tanácsköztársaság fennállása idején maxi­ mális mértékben kiaknázott: "A cseheknek katonailag teljesen meg kell szállniuk Szlová­ kiát, minthogy a bolsevizmus leginkább Ma­ gyarországon fenyeget és onnan könnyen to­ vább terjedhet nyugatra és eláraszthatja a délszláv és olasz területeket, amennyiben rendbontások törnek ki."3 Beneš a közép-európai szláv kisállamok katonai együttműködésének, a renitenskedő vesztesek sakkban tartásának szükségességét hangsúlyozva, a térség pacifikálásának lehe­ tőségét kínálta fel. A további katonai beavat­ kozások gondolatától egyre inkább idegenke­ dő antant-kormányok a békekonferenciát előkészítő tanácskozásokon, majd magának a konferencián is megkönnyebbülten vették tudomásul a rendteremtésnek ezt a számukra rövid távon minimális kockázattal járó alter­ natíváját. Alighanem ez is közrejátszott ab­ ban, hogy a vesztes államok képviselőit nem hívták meg a békekonferenciára. Beneš már 1918. november 27-én mint rendkívül bizal­ mas információt továbbította a hírt Prágába, amely szerint "valószínű, hogy a magyarokat és az ausztriai németeket hivatalosan be sem engedik a konferenciára".4 A kérdések kérdése persze kezdettől fog­ va az volt, hogy mely területek is tartoznak Szlovákia név alatt Csehszlovákiához. Még­ pedig nem pusztán azért, mert 1918 előtt so­ hasem létezett különálló szlovák közigazga­ tási terület semmilyen formában, hanem azért is, mert a csehszlovák államalapítás te­ rületi követelései is változtak, nem is beszélve a szlovák területi önmeghatározások változé­ konyságáról. Ezt a kérdést végülis nem a no­ �vember végi, december eleji budapesti ma­ gyar-szlovák tárgyalások és az ott született úgynevezett Bartha-Hodža-féle demarkációs megállapodás oldotta meg, amely többé-kevésbé a magyar-szlovák nyelvhatár vonalát követte, hanem Pichon francia külügymi­ niszter november 21 -én az osztrák kormány­ hoz címzett levele: "A vitatott határkérdése­ ket nem oldhatja meg más, mint a békekonfe­ rencia és ennek érdekében rövid időn belül a szövetséges kormányok e kérdéseket meg fogják vizsgálni. A francia kormány azonban addig is úgy ítéli meg, hogy a csehszlovák ál­ lam határaiként a szövetséges államok részé­ ről történt elismerések alapján a békekong­ resszus döntéséig a cseh, morva és osztráksziléziai történeti tartományok eddigi hatá­ rait kell tekinteni. Ami pedig Szlovákiát illeti, határait a következőképpen kell megállapíta­ ni. Magyarország mai nyugati határaitól kez­ dődően a Duna egészen az Ipolyig, innen az Ipoly folyó Rimaszombat városáig, majd pedig egyenes nyugat-keleti vonal az Ung folyóig, ahonnan az Ung folyó egészen Galícia ha­ táráig."5 A szlovákiai terület nemzetközi kijelölése ily módon fő vonalaiban a belgrádi katonai konvenció nyomán támadt diplomáciai kö­ télhúzás heteiben eldőlt és a december 23-i Vyx-jegyzék révén a magyar közvélemény is tudomást szerzett róla, mint ahogy arról is, hogy a Károlyi-kormány a nemzetközi nyo­ másnak engedve elfogadta a belgrádi katonai konvenció jelentős módosítását.6 A Vyx- jegyzék által kijelölt területek csehszlovák katonai megszállása minden számottevő ma­ gyar katonai ellenállás nélkül 1919. január 20-ig lényegében befejeződött, s így az éppen elkezdődött békekonferencián Szlovákiával kapcsolatban hozott döntésekben a katonai kész tényekkel mindenféleképpen számolni kellett.7 A csehszlovák békedelegáció összesen ti­ zenegy memorandumot nyújtott be a békekonferencián, közülük a "csehszlovákok" tör­ ténelmét, kultúráját és világban betöltött fel­ adatukat bemutató 1., a Csehszlovák köztár­ saság területi követeléseit összefoglaló 2., va­ lamint a Szlovákiával összefüggő kérdéseket, a területi követeléseket magyarázó 5. számú memorandum alapján alkothatunk képet ar­ ról, hogy a csehszlovák békedelegáció tevé­ kenységében a szlovák ügyekben milyen fel­ fogás volt a mértékadó.8 Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a legfontosabb szlovák kérdésnek a csehszlo­ vák küldöttség a maximális követeléseknek megfelelő határok véglegesítését tekinti. E tekintetben a prágai békeelőkészületek kez­ dettől fogva három variánssal számoltak: amint azt a békeküldöttség két szlovák szak­ értőjének levelezéséből kitűnik, a maximális változat mellett egy közepes és minimális vál­ tozat is felmerült a szlovákiai határok eseté­ ben.9 Minthogy a szlovákiai területi követe­ lések közül a magyar-szlovák határnak sem­ milyen korábbi történeti előzménye sem volt, s ráadásul a határok kijelölésében a békekon­ ferencia határmegállapító tevékenységében párhuzamosan több kritérium is érvényesült (természetesen szinte minden esetben a tár­ sult hatalmak státuszát élvező közép-európai szláv államok javára), Szlovákia déli határai­ nak kijelölésében csupán a korábbi demarká­ ciós vonalakon túli követelések elfogadásá­ ban, illetve elutasításában játszottak érdem­ leges szerepet a csehszlovák memorandumok történeti, stratégiai, földrajzi, közlekedési �stb. argumentumai. Itt főként a jobbparti dunai hídfők (Pozsony, Komárom, Esztergom), valamint a Vác-Gyöngyös-Miskolc-Sárospatak vonal megszerzésére irányuló elképzelé­ sek érvrendszerére gondolunk. A csehszlovák memorandumok egyik alapvető ideológiai kiindulópontját a cseh­ szlovák nemzetegység fikciójának történeti megalapozása jelentette. Az első memoran­ dum csehszlovák történelmi vázlatából azon­ ban egyértelműen kiderül, hogy Benešék többé-kevésbé a cseh történelemmel vélték azo­ nosítani a "csehszlovák" történelmet. A cseh­ szlovák békedelegáció 5. számú szlovák me­ moranduma ettől eltérően igyekszik a szlo­ vák történelem fő vonulatait is felvillantani: a - valószínűleg Jozef Skultéty által kidolgo­ zott - történeti okfejtés a "csehszlovák nem­ zet szlovák ágának" historikumát volt kény­ telen kifejteni. A történeti Magyarország ke­ retei közt lezajlott szlovák etnogenezis be­ mutatása, a magyar-szlovák-magyar, illetve a felvidéki városi környezetben kialakult né­ met (szász)-szlovák szimbiózis kérdései he­ lyett a 18. századtól adatolható szlovák nem­ zeti martirológia alkotja a szlovák történe­ lem fővonulatát.10 A magyar nemzetiségpolitika barbár jel­ legének bizonyítása mellett a magyarországi népszámlálások nemzetiségi adatfelvételé­ nek totális kritikája szolgáltatott hatásos ér­ veket a szlovák memorandum szerzőinek ah­ hoz, hogy a maximalista szlovák területi kö­ veteléseket kellőképpen megalapozzák. Az adatfelvétel 1910-ben megváltoztatott krité­ riumának többé-kevésbé jogos bírálata mel­ lett a statisztikai adatok utólagos hamisításá­ nak soha senki által nem bizonyított vádját a nyelvhatár menti, illetve szigethelyzetben lé­ vő magyar-szlovák vegyeslakosságú települé­ sek nemzetiségi összetételében regisztrált hullámzásokkal vélték igazolni. A magyar népszámlálások bírálatának végső értelmét az jelentette, hogy a követelt maximális déli határokon belül maradó magyar népesség számát a pusztán becsléseken alapuló utóla­ gos korrekciókkal végletesen lecsökkentse, a Magyarországon maradó szlovákok számát pedig felnagyítsa.11 A szlovák tárgyú csehszlovák memoran­ dum statisztikai táblázatokat tartalmazó mellékletei is azt bizonyítják, hogy a magyarországi szlovák társadalom tényleges kiván­ dorlási és asszimilációs veszteségeit igen cél­ irányosan kezelték a csehszlovák békedelegá­ tusok: szükség esetén a hárommilliósnak mondott szlovák nemzethez számolták őket, máskor viszont a súlyos nemzetiségi elnyo­ más bizonyító tényezői közt szerepeltetik a rájuk vonatkozó számokat, ugyanakkor min­ den esetben a magyar hivatalos adatfelvéte­ lek, a magyar statisztika teljes megbízhatat­ lanságát demonstrálták. A területi követeléseket felsoroló 2. szá­ mú csehszlovák emlékirat Szlovákia megha­ tározásánál kettős - etnikai és földrajzi - de­ finiciót kínált: "Szlovákiának a jelenlegi Ma­ gyarország azon részét nevezzük, ahol zárt tömegben, megszakítás nélkül és összefüggő­ en szlovákok laknak. Szlovákia a jelenlegi Magyarország (északnyugati, északi és északkeleti) hegyvidéki részeire terjed ki. Szlovákia összefüggő földrajzi egységet al­ kot. Határa: északon a Kárpátok és a Beszkidek (a jelenlegi Magyarország galíciai, illetve sziléziai határai), nyugaton a Morva folyó, délen a Duna és Mátra, valamint a Bükk hegység, a Tokaji dombok (Hegyalja) egészen �a Bodrogig, keleten pedig a Bodrog és az Ung folyók."12 A földrajzi értelemben ilyeténképen körülhatárolt Szlovákia területe közel 60 ezer négyzetkilométer lett volna, ami Csehországnál közel tízezer négyzetkilométerrel nagyobb országrész kialakítását jelentette volna. Az ezen a területen élt magyar anya­ nyelvű lakosság száma megközelítette a másfélmilliót, ami azt eredményezte volna, hogy a németekkel, ruténokkal együtt Szlovákia többségét alkották volna. A csehszlovák békedelegáció szlovákiai vonatkozású tevékenységének általunk is­ mert dokumentumai közt nem akadtunk olyan forrásra, amely valamilyen formában Szlovákia államjogi helyzetét próbálta volna körülírni, meghatározni. Az egységes cseh­ szlovák államnemzet elvének vitathatatlan nemzetközi politikai sikerét a békedelegáció tagjai közül senki sem kívánta kockára tenni a szlovák különérdekek hangoztatásával. Edvard Beneš konferenciaszereplésének legem­ lékezetesebb napján, 1919. február 5-én, amikor a Tízek Tanácsa előtt háromórás be­ szédben indokolta meg a csehszlovák területi követeléseket, a csehszlovák nemzetegység eszméjét a következőképpen próbálta Wilson, Lloyd George, Clemenceau, Sonnino és a többiek előtt hitelt érdemlően alátámasztani: "...Szlovákia egykor a csehszlovák állam ré­ szét alkotta. A 10. század kezdete óta azon­ ban a magyarok igájában élnek. A hódítók si­ kertelenül próbálták az országot elmagyaro­ sítani. A lakosság még mindig csehnek tartja magát és azt kívánja, hogy ehhez az államhoz tartozzék. Sohasem volt jele annak, hogy Szlovákiában szeparatizmus lenne. Ugyanazt a nyelvet beszélik és ugyanazt a vallást gya­ korolják. A szlovák nemzeti lelkesedést a ma- gyarokkal szembeni ellentétek táplálták."13 Beneš a korabeli feljegyzések tanúsága szerint egy szóval sem tért ki Szlovákia közjo­ gi helyzetére. Mi több, a békekonferencián 1919 májusában ismételten veszélybe került némely kisebbségi terület megtartása érdeké­ ben a konferenciához intézett Beneš-jegyzékben, amely az országban élő nemzeti ki­ sebbségek jogainak messzemenő, svájci típu­ sú érvényesítésére tett ígéretet, a szlovák kér­ dés ugyancsak említés nélkül maradt.14. A csehszlovák államélet első hónapjaiban igen gyorsan megmutatkozott az államalapítás ünnepélyes deklarációi mögött meg­ húzódó cseh-szlovák viszony megoldatlansá­ ga. Az önálló csehszlovák állam jól felfogott külpolitikai érdekeit tudatosítva a szlovák politikusok többsége tisztában volt a cseh­ szlovák egység hangsúlyozásának szükséges­ ségével, de egyre nyomatékosabban kérték a két nemzet közötti államjogi viszony távlati megoldását garantáló kormányzati állásfog­ lalást. E tekintetben Andrej Hlinka, az 1918 decemberében újraalakult Szlovák Néppárt elnöke bizonyult a legaktívabbnak a prágai parlement szlovák képviselői közül. Miután az amerikai szlovákok delegációja 1919 már­ ciusában Hlinkának átnyújtotta az 1918. má­ jus 30-án Masaryk által is aláírt úgynevezett pittsburghi cseh-szlovák egyezményt, amely Csehszlovákián belül Szlovákia számára kü­ lön kormányt, parlamentet és igazságszolgál­ tatást biztosító autonóm státuszt helyezett kilátásba, a szlovák néppárti politikus tovább fokozta belpolitikai aktivitását a szlovákiai autonómia kivívásáért.15 Miután Hlinkának nem sikerült a cseh­ szlovák parlamentben, sem a prágai kor­ mánynál, sem Masaryk elnöknél semmilyen �ígérvényt kicsikarnia, Tušar miniszterelnök­ höz intézett augusztus 22-i nyílt levelében bejelentette, hogy a a "nem hivatalos szlová­ kok" nevében párizsi békekonferenciához kí­ ván fordulni, hogy "Szlovákiában a köztár­ sasági elnök úr által írásban biztosított auto­ nómia életbe léphessen és hogy a szlovákok a wilsoni elvek alapján sorsukról szabadon, nem pedig mások által kényszerítve dönthes­ senek, miután az 1918. október 30-i turócszentmártoni tanácskozás nem képviselte egész Szlovákiát."16 A Hlinka-féle párizsi szlovák memoran­ dum a Csehszlovák Köztársaság soknemzeti­ ségű jellegét hangsúlyozva, teljes egészében tartalmazta a Pittsburghi Egyezmény szövegét, amelynek a hatalomra került csehszlovák kor­ mányzat részéről történt elutasítását szlovák szempontból "kegyetlen csalódásként" minősí­ ti: "A szlovák autonómia megvalósulása helyett cseh uralom alá kerültünk. A magyar hegemó­ niát a cseh hegemónia váltotta fel. Csupán az igát cseréltük fel. A magyar iga helyett most cseh iga alá helyeztek bennünket, ami azért is nehezebb és keserűbb, mert azoktól kell elszen­ vednünk, aki magukat "testvéreinknek" neve­ zik." A memorandum további részében a cseh­ szlovák állam alig 10 hónapnyi létezése alatt el­ szenvedett szlovák politikai, gazdasági, kultu­ rális nyelvi, iskolai és egyházi sérelmek felsoro­ lása következik. Minden baj forrásaként a me­ morandum a nagyhatalmak mulasztását jelölte meg, mondván, hogy Csehszlovákia 1918 őszi nemzetközi elismerésekor a nagyhatalmaknak ragaszkodniuk kellett volna a szlovák autonó­ miaigények, illetve -ígérvények teljesítésének szerződéses garanciáihoz.17 A szlovák memorandum zárórésze felszó­ lította a békekonferencia döntéshozó ténye­ zőit, hogy a Pittsburghi Egyezményben kilá­ tásba helyezett szlovákiai politikai autonó­ mia intézményeinek létrehozását tegyék Csehszlovákia számára kötelezővé. Amenynyiben erre nem lenne mód, szlovák részről a memorandum szövege szerint, megelégedtek volna az osztrák békeszerződésben a cseh­ szlovákiai kisebbségek számára biztosított kisebbségi jogi státusz elnyerésével, amely azután lehetőséget adhatott volna az autonó­ mia kivívására. A szlovák autonómiakövete ­ lést alátámasztó indoklás leszögezi, hogy a szlovákok nem tartják magukat sem csehek­ nek, sem csehszlovákoknak. Egyedül a sok évszázados történelmi különfejlődést is ele­ gendő bizonyítéknak mondja a memoran­ dum arra nézve, hogy a csehek és a szlovákok két különböző nemzet. Hlinkáék szerint a cseh-szlovák viszony rendezetlensége az or­ szágban tartós belső feszültségeket okoz, és a köztársaság képtelen betölteni a magára vál­ lalt németellenes védelmi funkciókat. A szlo­ vák autonómia mellett szóló érvként említi a memorandum a szlovákiai magyarok és né­ metek csehektől való idegenkedését, a szlo­ váknál jóval kisebb "rutén nemzet" számára nemzetközileg garantált autonómiát, a kül­ földi csehszlovák légiókban harcolt szlová­ kok áldozatait. Mindezek alapján a memo­ randum sürgette a köztársaság összlakossá­ gának mindössze egyharmadát kitévő cse­ hekkel szemben a többi nemzetiség jogainak biztosítását, a szlovák követelések népszava­ zás útján történő megerősítését: "Sorsunkat a békekonferencia kezébe helyezzük. Létjoga­ ink a Teremtőtől valók: azt reméljük, hogy a dicsőséges békekonferencia megvéd bennün­ ket az emberi jogtalanságokkal szemben."18 �A Hlinka-féle párizsi próbálkozásnak is­ mereteink szerint semmi közvetlen kapcsola­ ta nem volt a magyar békeelőkészületekkel, de tény, hogy a Hlinka-féle memorandum szövegét a békekonferenciára 1919. decem­ ber 1-én meghívást kapott magyar békedele­ gáció "A tót kérdésről" készült előzetes jegy­ zékének mellékleteként a békekonferencia elé terjesztette.19 Mindez természetesen semmiképpen sem tekinthető a véletlen mű­ vének. A Hlinka-féle memorandum semmi­ képpen sem a szlovákok Magyarországon va­ ló megmaradását szorgalmazta, hanem a csehszlovák államon belüli szlovák autonó­ mia elérését. Tény viszont, hogy Csehszlová­ kia nemzetközi elismerését követően a ma­ gyar békeelőkészületek tengelyébe szlovák vonatkozásban éppen a széleskörű szlovák autonómia ígéretét helyezték. Ennek a ma­ gyar törekvésnek az alapvetését a Jászi-Hodža-féle 1918. november végi, december eleji budapesti magyar-szlovák tárgyalásokon Já­ szi által felkínált megoldási javaslatai jelen­ tették. A szlovák autonómia ígéretét a "Tótország - Slovenská Krajina - önkormányza­ táról" a Berinkey-kormány által beterjesztett és Károlyi Mihály köztársasági elnök által 1919. március 11-én jóváhagott XXX. számú néptörvény kodifikálta, aminek az adott idő­ pontban már csupán propagandisztikus hatá­ sa lehetett, és elsősorban a békekonferencia döntésének befolyásolását célozta, amit az első cikkely szövege is híven tükröz: „Az ön­ rendelkezési jog elismerésével Magyarország felvidékéből mint külön elhatárolt területből - a nemzetközi békeértekezlet után megálla­ pítandó pontos határokkal - Tótország-Slovenská Krajina néven önkormányzati jogte­ rület alakíttatik.”20 A magyar békedelegáció által 1919. janu­ ár 25-én benyújtott szlovákiai tárgyú jegyzék a csehszlovákok történelmi, néprajzi, gazda­ sági és szlovák nemzeti önrendelkezési érvek­ kel alátámasztott igényét mindenekelőtt a történeti Magyarország, s azon belül is a köz­ ponti részek és a felvidéki területek földrajzi (domborzati, vízrajzi, közlekedési) egységé­ nek argumentációjával próbálta cáfolni. Ezt követően az ezeréves közös állami lét pozitív tényeit, a csehszlovák propaganda képtelen történelmi hamisításait cáfolta tételesen a magyar jegyzék. Az Apponyi által jegyzett jegyzék végeze­ tül nem tartja elégséges hivatkozási alapnak az amerikai csehek és szlovákok által aláírt Pittsburghi Egyezményt, sem a turócszentmártoni szlovák deklarációt ahhoz, hogy Szlovákia a csehszlovák állam részévé váljék, s ezért követeli az egész vitatott területre nézve a nemzetközi ellenőrzés alatt megvaló­ sítandó népszavazás kiírását. S nyilván ez a legutolsó mozzanat az, amely miatt a Hlinkaféle memorandum a magyar jegyzék mellék­ letévé válhatott, hiszen a népszavazás kiírása kétségkívül jelentős területi módosításokat eredményezhetett volna a már Csehszlováki­ ához csatolt szlovákiai és kárpátaljai terüle­ tek vonatkozásában. Jegyzetek 1. Beneš 1918 végi párizsi tevékenységére vonatko­ zó legfontosabb dokumentumait közli a Světová válka a naše revoluce. Vzpomínky a úvahy z bojű za svobodu národa. (Praha 1928.) című emlékiratának harmadik kö­ tetében. A csehszlovák békedelegáció tevékenysége szempontjából meghatározó Masaryk-Beneš kapcsolat levél- és instrukcióanyagát Zděnek Šolle: Masaryk a Beneš ve svých dopisech z doby pařizškych mírových jednání v roce 1919.1-II. Prha 1993-1994. A békekonfe­ rencia szlovák, illetve magyar-szlovák vonatkozású fej­ leményeit a csehszlovák delegáció szlovák szakértője, �Fedor Houdek: Vznik hraníc Slovenska. Bratislava 1931. című munkája foglalta össze a leginformatívabban. 2. Šolle: Masaryk a Beneš, id.m.135. Jellemző, hogy Masaryk ugyanebben a levélben a következő érvekkel vélte védhetőnek a cseh történeti jog érvényesítését a csehországi területi követelések esetében: "a) Mi hoztuk létre az államot b) A németeket a király és mások hívták be c) Sokan vannak az elnémetesedettek d) A csehorszá­ gi pángermánok voltak a legvadabbak e) A többi auszt­ riai némethez hasonlóan politikailag semmire sem képe­ sek f) Meghagyjuk nekik a lausitzieket (ti. a szorbokat Sz.L.), ergo ők pedig nekünk a németeket." Uo. 134. 3. Beneš: Světová válka, III. id.m.488. A padovai osztrák-magyar fegyverszüneti tárgyalások kapcsán ki­ dolgozott csehszlovák feltételek közt a magyarországi területek tervezett megszállási pontjait a Beneš által ké­ szített november 4-i memorandum a következőképpen határolja körül: „...2. Pozsony. 3. Komárom 4. Esztergom 5. Vác 6. Rimaszombat 7. Kassa 8. Csap 9. Máramarossziget 10. Sároseperjes” Uo. 490. 4. Uo. 519. 5. Uo. I. köt. 501. 6. A belgrádi katonai egyezmény eltérő francia po­ litikai és katonai értelmezéséről Id. Ormos Mária: Padovától Trianonig, Budapest, 1985. 64-74. 7. A csehszlovák katonai megszállás részletes leírá­ sát Id. Marian Hronský: Priebeh vojenského obsadzovania Slovenska československým vojskom od novembra 1918 do januára 1919. Historicky casopis (32) 1984. 5., valamint Uo.: Priebeh vojenskéhoc konfliktu ČSR sMaďarskom roku 1919. Historický casopis (41) 1993.56.622-638 8. A csehszlovák békedelegáció szakértői gárdájá­ ban szlovák részről Jozef Skultéty az etnográfiai, statisz­ tikai és földrajzi kérdések, Fedor Houdek a közgazdasá­ gi kérdések, Igor Huršovský az ipari és kereskedelmi ügyek, Viliam Černo a közlekedési problémák, Marian Blaha pedig az egyházi ügyek ismerőjeként vett részt 63 cseh és 1 rutén szakértő mellett. A csehszlovák békede­ legáció munkájáról ld. Fedor Houdek: Vznik hraníc, id.m. 283-286. A békedelegáció szlovák résztvevőiről rövid jellemzést ad egy Masaryk által Benešnek küldött 1919. januári prágai üzenet, amelyet közöl Šolle: Ma­ saryk a Beneš, id.m. 167-168. A csehszlovák memoran­ dumokat közli francia eredetiben és német fordításban Hermann Raschhofer: Die tschechoslowakischen Denkschriften für die Friedenskonferenz von Paris 1919/1920. Berlin 1937. Az újabb szlovák feldolgozá­ sok közül ld. Jozef Klimko: Politické a právne dejiny hra­ níc predmníchovskej republiky (1918-1938). Bratislava 1986., valamint Milan Krajčovič: K. politickým dejinám sankcionovania hraníc Slovenska, in: Ľudovít Haraksim (red.): Národnosti na Slovensku, Bratislava 1993. 39-58. 9. Fedor Houdek Jozsef Škultétyhoz írott 1918. de­ cember 6-i leveléből idézi a háromféle határelképzelést Krajčovič: K politickým dejinám, id. m. 46. 10. Raschoffer. Die tschechoslowakischen Denksch­ riften, id. m. 162-169. 11. Uo. 168-176. 12. Uo. 45-46. 13. Raschhofer idézi D. H. Miller: My Diary at the Conference at Paris című kiadványának 14. kötetéből: Die tschechoslowakischen Denkschriften, ld. m. 439. 14. A kisebbségi jogok szavatolását ígérő Benešjegyzéket ugyancsak Miller szövegközlése alapján ld. uo. 372-375. 15. A Hlinka-féle autonomista mozgalom kezdetei­ ről ld. Juraj Kramer: Slovenské autonomistické hnutie v rokoch 1918-1929. 69-73., Alena Bartlová: Andrej Hlinka. Bratislava 1991. 56-64. Natália Krajčovičová: Politické strany na Slovensku a úsilie o samosprávu v dvadsiatych rokoch. in: Slovensko v politickom systéme Československa. Materiály z vedeckého sympózia. Častá 11.-13. novembra 1991. Bratislava 1992. 47-51. Ma­ saryk a Hlinka-féle parlamenti fellépések hatására Vlastimil Tusa? miniszterelnökhöz 1919. július 8-án írott le­ velében a pittsburghi egyezményt történelmi dokumen­ tumként értékelte és elutasította a szlovák autonómiára vonatkozó kitétel kötelező érvényére történt utalásokat: "Az azóta eltelt időben a szlovák képviselők a Nemzetgyűlésben esküt tettek a köztársaság iránti hűségről és a szlovák képviselők egyetértésével a Tusař-kormány fel­ adatul tűzte ki az egész köztársaság törvényhozásának és közigazgatásának egységesítését." František Soukup: T.G. Masaryk jako politický prǔkopník, sociální refor­ mátor a resident státu. Praha 1930. 337-338. 16. Hlinka nyílt levelét idézi Bartlová: Andrej Hlin­ ka, id. m. 65. 17. A Közép-Európa békéjéért. A szlovákok memo­ randuma az 1919. évi békekonferenciához címet viselő dokumentum francia eredeti szövegét közli Joseph A. Mikus. La Slovaquie dan se drame de l Europe. (Histoire politiquede 1918a 1950) Paris 1955.424-436. Német fordításban közli a memorandumot Jörg K. Hoensch (Hrsg.): Dokumente zur Autonomiepolitik der Slowakischen Volkspartei Hlinkas. München-Wien 1984. 120127. 18. Mikus: La Slovaquie, id.m. 436. 19. A szóbanforgó melléklet ugyan nyilván az ezer­ éves elnyomást felhánytorgató történelmi exkurziók és a dualizmus kori nemzetiségpolitikát keményen ostorozó szövegrészek magyar szempontból sérelmesnek talált kitételei miatt nem szerepel A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly s/.-ben 1920. januárius - március havában. I-III. Bp. 1920-1921. című kiadványban, de az I. kötet 454. lap­ �ján az alábbi megjegyzés található: "A XIV. jegyzék 14. mellékleteként a tótok vezető férfiainak, Hlinka András­ nak, Jehlička Ferencnek, Kubala Józsefnek, Mnohel Ist­ vánnak és dr. Rudinsky Józsefnek a tót nép nevében a Békekonferenciához intézett emlékirata adatott be, amelynek mottója: "Tótország a tótoké. Nem vagyunk se csehek, se cseh-szlovákok, hanem egész egyszerűen tótok (szlovákok). Az igazság és a tartós béke nevében követeljük Tótország autonómiáját." Az emlékirat, ezt a célt elérendő, népszavazást kér Szlovákia szá­ mára " 20. 1919. évi Országos Törvénytár. Budapest 1919. 175-178. - A néptörvény értékeléséhez ld. Schönwald Pál: A magyarországi 1918-1919-es polgári demokrati­ kus forradalom állam- és jogtörténeti kérdései. Budapest 1969. 84-88. Földi Péter alkotása �Nataša Krajčovičová Szlovákia államjogi helyzetének rendezésére irányuló törekvések a két világháború között A cseh-szlovák államiság létrehozása és jogot a magyar végrehajtó és képviseleti szer­ Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságba vektől. Ezt a nemzetek teljes függetlenségen való betagolódása olyan folyamat, amelynek alapuló önrendelkezési jogának az érvényre nemcsak előzménye, külpolitikai mérete és juttatásával indokolta. Másodszor a Szlovák Nemzeti Tanács ki­ nemzetközi jóváhagyása, hanem nem kevés­ bé fontos belpolitikai államjogi dimenziója is jelentette, hogy a csehszlovák nemzet Ma­ volt. S ebből a szempontból éppen Szlovákia gyarországon élő szlovák ága részt vett min­ köztársaságon belüli helyzete volt az, ami a den küzdelemben, amelyet ez a nemzet ví­ két világháború közötti időszakban a két ál­ vott. Egyben egyetértését fejezte ki azzal az lamalkotó nemzet politikai képviseletének az új nemzetközi jogi helyzettel, amely annak egyetértésével létrejött új államszervezet volt következménye, hogy Andrássy külügy­ működésének a kardinális kérdései közé tar­ miniszter elfogadta Wilson elnök feltételeit. tozott. Mind a két pont államjogi jelentősége ab­ Az 1918. október 30-án Túrócszentmár- ban áll, hogy a szlovák politikai képviselet tonban megfogalmazott ún. Mártoni Dekla­ megértette a nemzetek önrendelkezési jogá­ ráció államjogi jelentősége két alapvető pon­ nak a jelentőségét, és érvényre tudta azt jut­ ton alapult. tatni Wilson döntésének a békefeltételek ke­ Először azon a kijelentésen, hogy a szlo­ retén belüli elfogadása idején. Eszerint vák nemzet nevében dönteni és cselekedni Ausztria-Magyarország sorsáról nem fölül­ egyetlen más szervnek sincs joga a Szlovák ről császári manifesztumokkal vagy alkotmá­ Nemzeti Tanácson, mint a nemzet legfelsőbb nyos úton döntenek, hanem a nemzetek saját képviseleti szervén kívül. A nyilatkozat értel­ további sorsukról maguk döntenek. S a Már­ mében a Szlovák Nemzeti Tanács fenntartot­ toni Deklaráció éppen ezt igazolja. ta magának a rendeletkibocsátási és a végre­ Nem vitték azonban véghez következete­ hajtói hatáskört is, és ezáltal megvonta ezt a sen a harmadik, nem kevésbé fontos lépést - �Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságon belül elfoglalt államjogi helyzetének a meg­ határozását. Bár a Szlovák Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának 1918. október 31én hozott határozata kimondja, "hogy tíz éven belül rendezni kell nemzetünk eddig Magyarországon élő ágának az államjogi vi­ szonyát, egyrészt Szlovákia legális képviselői, másrészt Csehország, Magyarország és Szilé­ zia között kötött egyezménnyel...", ez azon­ ban a deklaráció hivatalosan elismert záradé­ kaként sohasem lépett hatályba. A cseh és a szlovák államiságnak cseh­ szlovák nemzetként való deklarálása az 1920-as alkotmányban, valamint a cseh és a szlovák nemzeti egység fikciójának a társa­ dalmi gyakorlatban való érvényesítése erős autonomista mozgalmat hívott életre. Ez a mozgalom azonban megosztott volt, noha kö­ zös céljának Szlovákia törvényhozói autonó­ miáját tekintette. A cél elérésének módszerei sem voltak azonosak. Nemcsak a politika irá­ nyítóinak stratégiai, politikai érdekeit és tak­ tikáját tükrözik, hanem a közös államhoz és államisághoz fűződő viszonyuk fejlettségi szintjét is. A jogilag kidolgozatlan szlovák autonó­ mia-követelések számára az első csapást Hlinka megfontolatlan párizsi útja jelentette 1919 őszén. A Szlovák Képviselőklub ezért is hangsúlyozta ki újra - s meg kell vallani, nem minden belső vita nélkül, hogy a csehszlovák nemzeti és állami egység álláspontján áll, és Szlovákia önigazgatásának biztosítását jelen­ leg az elfogadott megyetörvényben látja. Az önigazgatásról való ideiglenes lemondás azonban nem volt annyira fontos, mint a nemzeti függetlenség feladása, ami Szlovákia államjogi helyzete rendezésének a jogi felté­ tele volt. Az 1920. évi választások után a Szlovák Képviselőklub szétoszlott, s ezáltal megszűnt az ezeket a kérdéseket érintő nézetek "ideig­ lenes" egysége is. A Szlovák Néppárt és a Szlovák Nemzeti Párt saját autonomista programot hozott létre. Ez három, 1921 nya­ rán keletkezett néppárti javaslat volt - Juriga, Labay és Tuka javaslata. Az első kettő mérsékelt volt, s az egységes csehszlovák állam elvét képviselte. Önigazga­ tást követelt, a közigazgatás és néhány szak­ tárca, s a hozzájuk tartozó pénzügyek vonat­ kozásában. A szlovák nemzetgyűlés hatáskö­ rét csak nagyvonalakban vázolta fel, és nem határozta meg a szlovák kormány és a mi­ niszterek hatáskörét sem a központi végre­ hajtó hatalomhoz való viszonylatban. A harmadik V. Tuka javaslata volt. Ebben már egyáltalán nem volt szó Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságon belüli autonómi­ ájáról, hanem egy laza szövetségi államról, amely a szlovák és a cseh állam, mint nemzet­ közi jogi szubjektum közötti szövetségi szer­ ződés alapján jön létre, közös törvényhozó szerv és végrehajtó hatalom nélkül. A két ál­ lamot csak az elnök személye és a közös hon­ védelem kötötte volna össze. A kölcsönös vi­ tákban a Nemzetek Szövetségének kellett volna döntenie. Érthető, hogy az államjogi rendezésnek ez a formája abban az időben teljesen elfogadhatatlan volt. A Szlovák Néppárt 1922. január 25-én benyújtott egy hivatalos törvényjavaslatot is Szlovákia autonómiájára vonatkozóan. A ja­ vaslat a Csehszlovák Köztársaság egységének és oszthatatlanságának a kinyilatkoztatásán alapult. Ebben a szlovák nemzet az önrendel­ kezési jog alapján Szlovákia számára közjogi szubjektivitást követelt, valamint önigazga­ tást a törvényhozásban és a végrehajtó hata­ lom területén, a közigazgatásban, az iskola­ ügyben, a kultúrában, a törvénykezésben, a közmunkában és a szociális gondoskodásban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és az �e területekre vontkozó pénzügyekben. A kor­ mányt az elnöknek kellett volna kineveznie és végrehajtania a központi és a szlovák nem­ zetgyűlés törvényes rendeleteit, miközben az országos nemzetgyűlésnek tartozott felelős­ séggel. Szlovákia közigazgatását az ország sa­ ját bevételeiből kellett volna finanszírozni. Közös maradt volna a hadsereg, a külügyek, a közjog, a pénzrendszer, a közös nemzetgyű­ lés és a közös elnök. A javaslaton azt kifogá­ solták, hogy jogi szempontból nincs elég jól kidolgozva, s így azután nem ment át a par­ lamenti bizottságokon, és nem került tárgya­ lásra a plénum elé sem. Abban az időben avatkozott bele az autonomista program megalkotásába Dr. Emil Stodola, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke is, aki a Szlovák Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizott­ sága 1918. október 31-i, Szlovákia államjogi helyzete rendezésének szükségességéről szó­ ló határozatának legfőbb kezdeményezője volt. Álláspontját, ami egyben az SZNP állás­ pontja is volt, a "Szlovákia önigazgatásáról" című elaborátumban fejtette ki (Martin 1921.) Ebben azt követelte, hogy Szlovákia önigazgatását fokozatosan szélesítsék ki, és hogy Szlovákia és a cseh országrészek politi­ kai egyenjogúságát törvényben garantálják. Mint az új állam belső egysége erősítésé­ nek a híve, először azokat a problémákat kí­ vánta megoldani, amelyek megbontják az ál­ lam egyes részei közötti kapcsolatot. Az álta­ la javasolt út - a közigazgatás fokozatos ki­ szélesítése a meglévő intézményeknek, s azok hatáskörének, valamint a törvényeknek az átalakítása által -, a Csehszlovák Köztár­ saság létének első tíz évében, sőt még később is, valószínűleg a legjárhatóbb út volt az ál­ lamjogi rendezés kérdéseinek megoldásához szükséges kompromisszum felé. Stodola ja­ vaslata nemcsak teoretikus államjogi elmél­ kedéseket és végső célokat tartalmazott, ha­ nem a meglévő politikai valóságot is figye­ lembe vette. Nem állította szembe egymással a szlovák autonómia iránti jogos követelés megvalósításának egyes lépéseit - a közigaz­ gatási és a törvényhozó autonómiát. Átlátta a folyamat egészét, nyíltan beszélt róla, s nem törekedett arra, hogy a pártérdekeket helyez­ ze előtérbe. Nem mondhatjuk el ugyanezt a szlovák politikai színtér két nagy riválisáról - Milan Hodžá ról és Andrej Hlinkáról, akik kezdet­ ben ennek pontosan az ellenkezőjét tették, s ezen politikai pátjaiknak a két világháború közötti időszakban sem sikerült túllépni. Milan Hodžát ugyan gyakran tévesen centralistának tartják. Fő célkitűzése, még a közös állam előkészítésének idejében a cseh politikusokkal Bécsben folytatott tárgyalá­ soktól kezdve, a fenyegető prágai centraliz­ mus elhárítása volt, a közigazgatási autonó­ mia bevezetése révén. Ezt a tervet nem tudta megvalósítani. A tervezett államtitkári funk­ ciótól, amellyel a törvényhozói hatalom telj­ hatalmat biztosított volna számára Szlovákia területén, s így parlamenti miniszter lett vol­ na, Vavro Šrobár megfosztotta. A Szlovákia Közigazgatásával Megbízott Teljhatalmú Miniszteri Hivatal vezetője lett, azonban csak mint a központi kormány hiva­ talnoka. Kezdetben széles rendeletkibocsátá­ si és végrehajtói hatalommal rendelkezett. E hivatalnak és hatáskörének az ideiglenes vol­ ta és fokozatos eliminálása, a fenntartására irányuló törekvéseket hívott életre Szlováki­ ában. Ezért olyan bázist és formát kerestek, amellyel egységesíteni lehetett volna a szlo­ vák politikai pártokat. Az első ilyen kísérlet a szlovák politikai pártok politikai bizottságának a létrehozása volt M. Hodža kezdeményezésére. Ezzel a szlovák agrárpártiak, nemzeti pártiak és nép­ pártiak éppúgy egyetértettek, mint ahogy a �nemzeti szocialisták és a szociáldemokraták is. Az 1920. november 20-án megfogalmazott közös programjuk fő pontja a közigazgatás olyan módosítása és a Szlovákia Közigazga­ tásával Megbízott Teljhatalmú Miniszteri Hivatal hatáskörének olyan meghatározása volt, amelyhez a területi közigazgatási auto­ nómia szolgált volna alapul. Ezt a programot kellő időben elfogadták a néppártiak is, és hajlandóak voltak, mint minimumot érvényre juttatni a közigazgatási autonómia iránti követelést. Azonban csak­ hamar feladták ezt a konkrét célkitűzést, és egyre határozottabban a törvényhozó auto­ nómia propagálására koncentráltak, szem előtt tartva, hogy ez a követelés sokkal na­ gyobb hatást gyakorol az elégedetlen szlovák közvéleményre. A Szlovák Néppárt azonban tudatában volt, hogy a Szlovákia autonómiá­ jára vonatkozó törvény az alkotmány meg­ változtatását vonná maga után, s ez az adott helyzetben illuzórikus elképzelés volt. A párt a törvényhozói autonómiát maximális cél­ ként jelölte meg a programban. A néppártiak gyakorlati politikája viszont realista volt, melynek konkrét célja a közigazgatási auto­ nómia volt. Kisebb változtatásokkal éppen olyan, mint Hodža programjában. Szlovákia autonómiájára vonatkozó kö­ vetelésekkel a huszas években elszórtan talál­ kozunk a kommunistáknál is. Már 1924-ben említést tett a szlovákiai területi autonómia szükségességéről V. Kreibich. A csehszlová­ kiai nemzetiségi kérdésről szóló cikksoroza­ tában, amelyet a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának sajtóorgánuma, a Kommunističeskij internacional számára írt, hangsúlyozta, hogy a CSKP nagyon keveset tett Szlovákia köztársaságon belül elfoglalt helyzetének a kérdésében és problémáinak megoldásában. Javasolta, hogy a CSKP-nek a települések teljes önigazgatásáról és az álla­ mi bürokrácia megszűntetéséről szóló addigi programját egészítsék ki Szlovákia külön te­ rületi autonómia iránti kérelmével. Érthető, hogy ezt a nézetet az akkori kommunista mozgalomban több okból nem osztották. Elő­ ször is azért, mert helytelenül értelmezte a le­ nini követelést a nemzetek önrendelkezéshez való jogáról egészen az elszakadásig, másod­ szor pedig azért, mert a kommunisták meg voltak győződve arról, hogy a nemzetiségi kérdés, így tehát Szlovákia államjogi helyze­ tének a rendezése is, csak a szocialista forra­ dalom győzelme után oldható meg. A kommunisták a politikai gyakorlatban azonban időnként eltértek ettől a követel­ ménytől, bár aktivitásuk csak ideiglenes volt. Megemlítem itt legalább a "Manifesztum Szlovákia dolgozó népéhez" című dokumen­ tumot, amelyet a Zsolnán rendezett országos konferencián fogadtak el 1926. július 25-én. A konferencia jelmondata "Szabadítsátok meg Szlovákiát a cseh burzsoázia elnyomó apparátusától!", a CSKP néhány funcionárusának, köztük K. Gottwaldnak is, a radikális álláspontját tükrözte Szlovákia köztár­ saságon belüli helyzetének a megoldásában. Nem volt ez más, mint politikai reakció a Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSZNP) győ­ zelmére az 1925-ös választásokon. Epizód, amelynek nem volt egyenes folytatása. A DAV című folyóirat köré tömörülő fia­ tal szlovák értelmiség a Csehszlovák Köztár­ saság tízéves fennállásának értékelésekor ugyan már kihangsúlyozta a szlovák nemzet függetlenségét, az autonomista néppárti mozgalom azonban csak a burzsoá nacioanalizmus politikai megnyilvánulásaként és szociális demagógiaként értékelte. Hasonlóan vélekedett az autonomizmusról a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt is. A párt szlovákiai vezető képviselőjét, Ivan Dérert, a cseh és a szlovák nemzet egységé­ �nek rendíthetetlen híveként és a szlovák au­ tonómia ellenzőjeként tartják számon. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásától kezdve aktívan részt vett a csehszlovák álla­ miság építésében és megerősítésében, és a szociáldemokrata mozgalom élenjáró képvi­ selőjeként a parlamentben a prágai kormány Szlovákia közigazgatásával megbízott teljha­ talmú minisztere, a közigazgatás és a tör­ vényhozás egységesítéséért felelős miniszter, iskolaügyi és igazságügyminiszter volt. Jo­ gászként és politikusként is avatottan foglalt állást a közigazgatást érintő kérdésekben, melyek Szlovákia és a cseh országrészek kö­ zötti állam jogi viszony rendezésének alapfel­ tételéül szolgáltak. Dérer a huszas években Szlovákia közigazgatási autonómiájának a híve volt, ame­ lyet Milan Hodžához hasonlóan a már elfoga­ dott megyetörvény és a megyéket tömörítő szervezet, a megyeszövetség alapján támoga­ tott. Következetesen ellenezte viszont a tör­ vényhozói autonómiát, amit mindenekelőtt a fenyegető magyar irredentizmussal és Szlo­ vákiának az önigazgatásra való felkészület­ lenségével indokolt. Dérer részéről a készség hiánya, hogy Szlovákia helyzetét nemzeti szemponttól is lássa, valamint a szlovák nem­ zeti függetlenség permanens elutasítása azonban megakadályozta abban, hogy meg­ értse Szlovákia államjogi helyzete rendezésé­ nek objektív szükségszerűségét. A megyereform sikertelensége után, amit 1923-tól kezdve csak Szlovákia területén vezettek be, de a megyeszövetség megalakítása nélkül, Dérer képtelen volt elfogadni az új igazgatási reformot. Hodža és a néppártiak gyorsan irányt változtattak, és a helyzethez alkalmaz­ kodva egyetértettek a tartományi rendszer bevezetésével a Törvények és Rendeletek Tá­ ra 125/1927. sz. törvénye alapján. A törvény területi szubjektivitást biztosí­ tott Szlovákia számára, amely végre saját tar­ tományi képviselettel, tartományi elnökkel és tartományi hivatallal rendelkező országgá vált. A tartományi képviselet közjogi szub­ jektivitását azonban megkérdőjelezte, hogy tagjainak egyharmadát a kormány által kine­ vezett hivatalnokok alkották. A tartományi képviseletet így kezdettől fogva a tartományi elnök tanácsadó szervévé degradálódott, aki a prágai belügyminiszternek volt alárendelve. A törvényhozói és a döntési jogkör így újra visszakerült a centrumba. A tartományi el­ nök visyont hatósági jogkörrel rendelkezett, ami a tartományi hatáskör kiszélesítésének jogi bázisát jelentette, s ez volt a szlovák po­ litika fő célja a következő tíz évben. A gazdasági válság egyre rosszabbodó kö­ rülményei között a harmincas évek elején ak­ tív működésbe kezdett a regionalizmus, egy olyan mozgalom, amely harmadik utat jelen­ tett az autonomizmus és a centralizmus kö­ zött. A szlovák regionalisták Szlovákiának a köztársaságon belül elfoglalt sajátos helyze­ tét hangsúlyozták, kivetítve azt a társadalmi élet valamennyi területére. Bár elsősorban Szlovákia gazdasági és szociális fejlődésének kérdései foglalkoztatták őket, a politikai problémákat sem hagyták figyelmen kívül. Szlovákiának az egységes Csehszlovák Köz­ társaságon belüli egyenjogúsítását szintén a végrehajtói és részben a törvényhozói hata­ lom decentralizációjával akarták elérni - a tartományi szervek, a tartományi hivatal és a tartományi képviselet hatáskörének kiszéle­ sítésével. Ezzel összefüggésben elkerülhetet­ lenül érdeklődésük középpontjába került a szlovák nemzeti függetlenség elismerésének a kérdése is, ami voltaképpen jogi feltétele volt a Szlovákia és a cseh országrészek közötti ál­ lamjogi viszony újfajta rendezésére irányuló szlovák követeléseknek. Ezek a tendenciák még élesebben nyilvá­ �nultak meg a fiatal agrárpártiak között. Ösz­ tönzőleg hatott a szlovák ifjú nemzedék Trencsénteplicen tartott kongresszusa, ame­ lyen 1932 júniusában Szlovákia legégetőbb kérdéseit tárgyalták meg, és kritikusan fog­ laltak állást az elmúlt 15 év alatt Szlovákiá­ ban végbement fejlődéssel kapcsolatban. A fiatal agrárpártiak, akik ezen a kongresszu­ son nem nyújtottak be új programot, néhány kérdésben megpróbálták összegezve kifejteni álláspontjukat a szlovák agrárifjúság kong­ resszusán, amelyet 1933 áprilisának és máju­ sának fordulóján tartottak Zólyomban. A kongresszus központi kérdése a szlovák agrarizmus és a nacionalizmus közötti vi­ szony volt. Elfogadták azt a nézetet, hogy lé­ tezik szlovák és cseh nacionalizmus, szlovák és cseh nemzet, s ezek céljai nem zárják ki egymást, hanem társadalmi aktivitásuk által utat nyitnak az együttműködés felé. Az agra­ rizmus ezért elveti az üres és szeparatista na­ cionalizmust, elismeri azonban a konstruktív és alkotó jellegű nacionalizmust. Ez a Zem (Föld) című folyóirat köré tömörülő fiatal ag­ rárértelmiség nézete volt, amely elutasította a csehszlovakizmust és a párt vezetésének centralisztikus politikáját. Habár az agrár­ párt egészében véve nem képviselte ezt az irányzatot, az fokozatosan érlelődő új szem­ léletet jelentett a csehszlovák és a szlovák realitásra vonatkozóan. A szlovák politika azonban képtelen volt a végrehajtó hatalom megkezdett decentrali­ zációját megvalósítani. A tartományi képvi­ selet talaján ugyan már a saját szlovák poli­ tika is jelen volt, és a legerősebb politikai pár­ tok szétosztották maguk között az érdekszfé­ rákat és a posztokat is. Együttműködésük azonban nem terjedt túl Szlovákia határain. Sem a parlamentben, sem a parlamenten kí­ vül nem jött létre egy olyan bázis, amely Szlo­ vákia közös érdekeit érvényesítette volna. A kormányzati és a végrehajtó hatalom­ nak a parlament és a parlamenti ellenzék ro­ vására történő megerősödése a centrumban, Szlovákiában az ellenzéki pártok parlamen­ ten kívüli működésének radikalizálódásában nyilvánult meg. Miután a Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSZNP) 1930. május 8-án benyúj­ tott, Szlovákia autonómiájára vonatkozó má­ sodik hivatalos javaslata, amelyhez közvetle­ nül az alkotmánynak Kárpátalja autonómiá­ járól szóló része szolgált alapul, s amelynek az alkotmány további cikkelyeként kisebb változtatásokkal Szlovákiára kellett volna vo­ natkoznia, sikertelen volt: a HSZNP megpró­ bálta az autonomista erőket alulról egyesíte­ ni. 1932 októberében a Szlovák Nemzeti Párttal együtt autonomista blokkot hozott létre, s közös manifesztumot adott ki. Ebben az autonomisták elítélték és elutasították az egységes csehszlovák nemzet fikcióját, és Szlovákia számára törvényhozói autonómiát követeltek, s ennek az alkotmányban való rögzítését. Ez a csoportosulás azonban nem adott ki semmilyen, a szlovák autonómiára vonatkozó közös hivatalos javaslatot sem, s az 1935-ös választások után az autonomista blokk felbomlott. Mindkét autonomista párt a saját útján haladt tovább. A HSZNP a kor­ mányba való bejutásra tett sikertelen kísérle­ tek után sem adta fel egyik bevált módszerét sem: a törvényhozói autonómiát propagálta, s programjában követelte Szlovákia számára, a politikai gyakorlatban pedig a végrehajtó hatalom megszerzésére törekedett, melyben az autonomista program fokozatos beteljese­ désének az eszközét látta. Az autonómiára vonatkozó új javaslattal állt elő a Pittsburghi Egyezmény 20. évfordulója alkalmából 1938. június 5-én. Ebben szlovák nemzetgyűlés és kormány létrehozását, valamint a szlovák, mint hivatalos nyelv bevezetését követelte. Bizonyos újdonságot jelentett a hatáskörök �felosztása a szlovák és a központi kormány között. Az utóbbi hatáskörében maradt a kül­ politika, a honvédelem, az állampolgárság, a pénzrendszer, a közlekedésügy, a postaügy, a közös adók stb. Saját autonómia-tervezetet dolgozott ki a Szlovák Nemzeti Párt is, amit az 1938 au­ gusztusában Besztercebányán tartott kong­ resszusán terjesztett elő. A tervezet szlovák törvényhozó nemzetgyűlés, szlovák tartomá­ nyi kormány és a szlovák közigazgatás létre­ hozását fogalmazta meg, mégpedig a már lé­ tező intézmények törvény által garantált ha­ táskörének kiszélesítése révén. A többi politikai párt, a kisebbségi ma­ gyar pártokat kivéve, amelyek nem utasítot­ ták el az autonomista törekvéseket, mégha saját elképzelésük Szlovákia autonómiájáról mindenekelőtt külpolitikai dimenziót tartal­ mazott, az idő szerint nem volt hajlandó el­ fogadni a néppártiak képviselte autonomista programot. A Csehszlovák Köztársaság lété­ nek utolsó éveit azonban, amikor a köztár­ saság nemzetközi elszigetelődésbe és politi­ kai válságba került, általánosságban nem Szlovákia államjogi helyzetének a megoldá­ sára irányuló kiút keresése jellemezte. S már nemcsak a szlovák ifjú nemzedék volt az, amely politikai hovatartozástól függetlenül a harmincas évek elejétől kezdve követelte, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a szlo­ vák kérdés megoldásának. Ennek a jelentőségét a köztársaság védel­ mében vívott harcban a CSKP is tudatosítja. A "Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelésének terve" című dokumentum, amelyet 1937. májusában a CSKP szlovákiai konferenciáján Besztercebányán fogadtak cl, tartalmazta a kommunistáknak a szlovák kérdés megoldására vonatkozó program sze­ rinti követeléseit az említett területeken. Azonban itt újra hiányzott az államjogi as­ pektus, ami az adott helyzetben annyira fon­ tos volt. A CSKP abból a meggyőződésből in­ dult ki, hogy Szlovákia államjogi helyzetének megoldása csak a társadalmi rendszer egé­ szének a megváltoztatásával válik lehetővé, és az említett dokumentumban csak a cseh országrészek és Szlovákia közötti gazdasági, kulturális és szociális különbségek kiegyenlí­ tését követelte. A szociáldemokraták sem éppen a legü­ gyesebben jártak el. Ivan Dérer 1938-ban több tervezetet is kidolgozott - memorandu­ mokat a szlovák politikai válság megoldására. Ezekben energikus fellépést követelt a nép­ pártiak ellen, akiket a csehszlovák államiság kártevőinek és ellenzőinek mondott, és a szlovák nemzeti függetlenség elismerése iránti követelésüket a dualizmusra irányuló szeparatista törekvésnek tartotta. Tekintet nélkül ezeknek a csehszlovák kormány felé irányuló felhívásoknak a sorsára - közülük csak az utolsó került a kormány elé tárgyalás­ ra. Meg kell említeni, hogy az utolsó tervezet, amely München hatása alatt keletkezett, és amelyben Dérer az addig tabunak számító törvényhozói decentralizáción is túllépett, a szlovák szociáldemokraták teljes támogatá­ sát élvezte. Ez a HSZNP-vel szembeni enged­ mény azonban késve érkezett, legalább kéthárom évet késett, amikor a HSZNP még be­ érte volna a tartományi képviselet hatásköré­ nek a kiszélesítésével. Későn érkeztek azok a javaslatok is a kor­ mány és E. Beneš elnök részéről, amelyek a megoldást egy nemzetiségi statútum kidolgo­ zásában keresték. A statútum célja a nemze­ tiségi kérdés megoldása lett volna a köztár­ saságon belül és a Csehszlovák Köztár­ saságnak, mint nemzetiségi államnak a pre­ zentálása a világ felé. Fontos része volt még a nyelvtörvény mellett a nemzetiségi autonó­ miáról szóló törvényjavaslat is. Ez alapján az �országok jogi személyekké váltak volna, és szerveik átvették volna a központi végrehajtó és törvényhozó hatalom bizonyos hatásköreit. A tagországoknak saját végrehajtó hatalma lett volna - valamiféle tartományi kormány, amely végrehajtó hatalommal rendelkezett volna minden, a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozó ügyben. Bár a nemzetiségi statútumot elsősor­ ban a német kérdés megoldására javasolták, je­ lentősége lehetett volna Szlovákiának a köztár­ saságon belüli helyzete megoldásában is. Ez összhangban volt az akkori miniszterelnök, M. Hodža elképzelésével, aki szerint a szlovák kér­ dést nem mint cseh-szlovák problémát kell megoldani, hanem az állam egészére kiterjedő összefüggésben. Miután a Szudétanémet Párt elvetette a nemzetiségi statútumot, folytatódtak a kor­ mány és a HSZNP közötti tárgyalások, me­ lyek során ez a párt fokozatosan elvetette Be­ nešnek a csehek és a szlovákok közötti köl­ csönös viszony rendezésére vonatkozó vala­ mennyi javaslatát. A politikai válság München után élező­ dött ki, amikor a néppártiak már nem kí­ vánták folytatni a megbeszéléseket a koalí­ ciós pártokkal, és elhatározták, hogy hatá­ rozottan keresztülviszik az autonómiára vonatkozó utolsó javaslatukat. S akkor megmutatkozott, hogy a néppárt és az ag­ rárpárt táborának álláspontja mennyire közeli egymáshoz. Ezegyszer azonban Mi­ lan Hodža nélkül, aki már képtelen volt a helyzeten változtatni. Az agrárpártiak 1938. október 4-i pozsonyi ülésükün úgy döntöttek, hogy autonómiát követelnek va­ lamennyi szaktárca számára, a külpolitikát, a honvédelmet és a pénzügyeket kivéve, s ezáltal tulajdonképpen a néppártiak köve­ teléseivel azonosultak, és egyben cserben­ hagyták koalíciós partnereiket - a szociál­ demokratákat. Első pillanatásra úgy tűnhet, hogy Szlová­ kia államjogi helyzete rendezésének mindkét lépcsőfoka a végrehajtó és a törvényhozó hata­ lom decentralizációja, a szlovák politikában megfelelő helyre került, egymásnak nem elllentmondó és nem kizáró lépések által. Sajnos ez kedvezőtlen nemzetközi és belpolitikai hely­ zetben történt 1938 őszén, ami lehetővé tette a HSZNP számára, hogy nyíltan demonstrálja nemcsak a hatalom és a politikai hegemónia iránti vágyát, hanem azt meg is valósítsa. A politikai pártok zsolnai tárgyalásain ahonnan már kizárták a szociáldemokratákat és a kommunistákat, a HSZNP érvényre jut­ tatta a Szlovákia autonómiájáról szóló 1930. június 5-i javaslatát. A többi jelenlévő párt aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a nép­ párti javaslatot elfogadták, és deklarálták, hogy annak az alkotmányos elfogadása után Szlovákia állam jogi helyzete véglegesen meg­ oldódik. A széles hatáskörrel rendelkező au­ tonóm szlovák kormány azonban még az adott helyzet legalizálása előtt létrejött, a Szlovákia autonómiájáról szóló törvény elfo­ gadásával 1938. november 22-én. Szlovákia államjogi helyzete rendezésének a módja azt mutatja - tekintet nélkül arra, hogy a köztársaság külpolitikai és belpolitikai nyo­ más alatt állott, hogy a végrehajtó hatalom de­ centralizálása Szlovákia köztársaságon belüli helyzetének a megváltoztatása szempontjából kulcskérdés volt. Ez a végrehajtó és a törvény­ hozó hatalom közötti konkrét és tényleges köl­ csönös viszonyból adódott a Csehszlovák Köz­ társaság politikai rendszerében, s ennek a po­ litikai gyakorlatban való érvényesítésében. A hatalmat 1938. október 6-a után Szlovákiá­ ban egyetlen, csaknem ellenőrizhetetlen párt ragadta magához, amely hatalomra jutása után azonnal a társadalom irányításának autoritatív módszereit kezdte alkalmazni. (Fordí­ totta: Sztanek Mária) �Oláh Jolán alkotása �Horváth István A szlovák nemzetiségi politika érvényesülése Nógrád vármegye vezetésében a két világháború között A megosztottság és szétszóródottság a szlovákság jellemzői A történelmi Nógrád vármegyében het­ vennyolc településen éltek szlovákok. Na­ gyobb, egységes tömbben a Losoncról észak­ ra fekvő területek falvaiban. Ezekre a telepü­ lésekre érvényes a megállapítás: a lakosság lényegében színtiszta szlovák volt. A megye déli, délnyugati, keleti részén a török utáni betelepítések kövekeztében, illet­ ve a bányászkodás, a vas- és üveggyártás nóg­ rádi meghonosodásával elszóródva telepe­ dett meg a szlovák népesség. A trianoni békeszerződésben foglaltak szerint, mintegy 37 faluban élt szlovákság maradt nógrádi illetőségű. Ez utóbbiak fog­ lalkozásra nézve különböztek: a megye déli részén a pásztorkodás, állattartás és földmű­ velés volt a fő termelő tevékenység, a keletre eső területek férfi népessége az iparban, a bá­ nyászatban kereste és találta meg a minden­ napi megélhetést. A szlovákok vallásuk szerint többségük­ ben evangélikusok voltak. Dél-Nógrádban: Keszeg, Alsópetény, Nézsa, Nőtincs, Nóg- rádsáp szlovák lakosságának a többsége azonban katolikus volt. A többségi evangéli­ kus települések nem tartottak rendszeres kapcsolatot a katolikus lakossággal. A politikai döntés nyomán a megyei né­ pességen belül nagyon lecsökkent a szlovák­ ság száma, aránya. A kor népszámlálási, sta­ tisztikai adatai időszakunkban sok bizonyta­ lanságot hordoznak. A történeti források sem egységesek a létszám tekintetében. Így pusz­ tán azt rögzíthetjük, hogy - a különböző, hi­ vatalos helyek véleménye szerint - a szlovák­ ság száma 1920-1938 között 3.000-5.000 fő­ re becsülhető. Megjegyzendő, hogy 1910-ben még közel 60.000 fő vallotta magát szlovák­ nak Nógrádban. A falvakban letelepedett szlovákokra, amellett, hogy őrizték anyanyelvüket, visele­ tüket, vallásukat, általánosan az volt a jel­ lemző, hogy alkalmazkodtak a környezetük­ höz. Pechány Adolf, aki a szlovákság kor­ mánybiztosa volt Magyarországon 19201938 között, a szlovákság mentalitását kife­ jező közmondást idézett a helyzet jellemzé­ sére, amely szerint a szlovákok alaptulajdon­ �sága a beilleszkedő képesség, így "ha idegen viszonyok közé kerül azt mondja: ahogy a többi varjú károg, úgy kell kárognod neked is." A fenti okok következtében, a Nógrádban maradt szlovák nemzetiségű falvakban nem jöttek létre a magyar lakosságtól eltérő civil szerveződések. Újságjuk, egyesületük, érdek­ képviseletük nem volt. Helyzetük általános jellemzésére elfogadhatjuk a sámsonházi képviselőtestület álláspontját. - Az 1940-es évek elején úgy foglalt állást a testület, hogy "a tót ajkú lakosság a magyar szülőföldjét, magyar hazáját épp oly lángoló hévvel szere­ ti, mint fajmagyar testvérei." Eszmék, eszközök módszerek a vár­ megye politikájában A magyar uralkodó körök általános, nem­ zetiségi politikájának gyakorlatát segítették, a miniszterelnökség mellett létrejött kor­ mánybiztosságok. 1920-1938 között a szlo­ vák kormánybiztosságot Pechány Adolf, illavai születésű szlovák tanár vezette. Hivatali idejében látogatást tett Nógrád, Alsó- és Felsőpetény, Nőtincs, Keszeg, Ősagárd, Nézsa, Bánk, Legénd, Nógrádsáp, Kétbodony, Kise­ cset, Patvarc, Ipolyszög, Szügy, Mohora, Galgaguta községekben. Nem járt hivatali minő­ ségében: Bokor, Bér, Vanyarc, Szirák, Lucfalva, Sámsonháza, Szupatak községekben. En­ nek okát nem ismerjük. Tapasztalatairól hivatalos levelekben szá­ molt be, amelyet a miniszterelnöknek, azt kö­ vetően a főispánnak küldött meg. A doku­ mentumok tanúsága szerint megállapításai­ val nemcsak az ország vezetőinek nyújtott se­ gítséget, hanem alapvető orientációt jelentett a szlovák nemzetiségi politika megyei alaku­ lásában is. A megye politikai vezetői közül markáns, nemzeti érzelemmel gazdagon bíró Huszár Aladár főispán 1920-1922 alakítot­ ta ki az új szomszéd csehszlovák állammal, az új helyzettel összefüggő megyei álláspontot. E szerint a trianoni határt rögzítő béke eluta­ sítása, az irredentizmus és revízió, a Nógrád megyében élő szlovákokkal való további bé­ kés együttélés alkotta a politika magvát. E hármas szándékot az őt követő valamennyi főispán magáévá tette. A gyakorlatban alkalmazott módszerek, eszközök az idő múlásával változtak. Kezdet­ ben - az 1920-as évek közepéig - az új ország­ határ ellen tiltakoztak. A higgadtabban gon­ dolkodók elsősorban a gazdasági ellehetetle­ nülést érzékelték, és úgy látták: "Az Ipoly fo­ lyó mentén fekvő falvak híres kertészete megszűnt, mert hiszen terméküket a felsőma­ gyarországi városokban értékesítették." A tiltakozás módja a Balassagyarmaton és a környék - nem szlovákok lakta - falvai­ ban rendezett gyakori népgyűlések voltak. A keretet leggyakrabban a Társadalmi Egyesü­ letek Szövetsége és az ébredő magyarok szer­ vezetei biztosították. A diplomáciai döntés elleni hangulat tar­ talmát, a későbbiekben, a szlovák magyar bé­ kés együttélés történeti elemzése képezte. Jeszenszky Kálmán balassagyarmati prelátus kanonok figyelemre méltó tanul­ mányában szögezte le: "Az idetelepített tót lakosság magyar ellenes soha sem volt. A sza­ badságharcokban vagyonának feláldozásá­ val, vérének kiontásával vett részt." A Lucfalván 1924-ben a hősi emlékmű avatási ünnep­ ségén "tót ajkú, de magyar szívű" községről szólt az ünnepi szónok, Sztolár Miklós lel­ kész. A megyében élő szlovákok iránti jó vi­ szony megtartása a későbbiek során, a 30-as években is uralkodó gondolata maradt a me­ gyei politikának. Gyakran hangsúlyozták, be­ szédekben, újságcikkekben hangot is kapott az a felfogásuk, hogy "ezer éven át barátság­ ban éltünk a „jó tótokkal”. A két nép jó �Ennek eredménye az lett, hogy a terényi együttélésének, barátságának bizonyítására több előadást is szerveztek Balassagyarma­ lelkész beiktatásának ünnepsége "át volt sző­ ton. Az összejövetelek színhelye a múzeum ve hazafias bánattal, és a szebb magyar jö­ díszterme volt. Az előadásoknak politikai vendő reménységével". Az iskolában folyó rangot biztosított, hogy azokon a hallgatóság munkát "az evangéliumi hit, hűség és törhe­ sorában a város polgármestere, igen gyakran tetlen hazaszeretet" vezérelte. A galgagutai a főispán, az alispán is megjelent. Az egyik, óvoda munkájáról is hiteles képet kaptunk. A 1936-ban tartott esten Kászonyi Ferenc elő­ Nógrádi Hírlap 1929 szeptemberi tudósítása adó odáig elment, hogy kijelentette: "tótok szerint: az 54 tót ajkú kisgyermek csodálato­ san szép kiejtéssel, meglepő bátorsággal és szlávul beszélő magyarok". Úgy tűnt, hogy a közvélemény jelentős ré­ nagy tudással adta elő... az üdvözlő verseket. sze ezt el is hitte. A vármegye politikai veze­ Bámulatos volt "hogy a gyerekek micsoda lel­ tése nagy figyelemmel volt a prágai parla­ kesedéssel mutatták be az irredenta dalokat, ment magyar kérdésben hozott döntései játékokat és szavalatokat." iránt. Elmondható, hogy amíg egyfelől a szlo­ A szlovák identitás megjelenése vák-magyar barátság pozitív történelmi vo­ A nógrádi községi képviselőtestületi jegy­ nulatát nem felejtették el soha sem hangsú­ lyozni, másfelől éles cseh ellenes nézeteknek zőkönyvek kevés számban maradtak ránk. engedtek teret a vármegyei sajtóban, a közös­ Ezekből a dokumentumokból kiolvasható, ségi rendezvényeken. Masaryk elnök 1931 hogy azokon a településeken, ahol a népes­ januári, alsósztregovai látogatásakor Madá- ségszám megfelelő volt, a helyi testület tagjai chot "mint szlovák költőt ünnepelte", és ez el­ között ott találtuk a szlovákok képviselőit is. len a Madách Társaság tiltakozott. Általában A község tényleges életét azonban - a leg­ véve a cseh - szlovák fogalom közös használa­ több esetben - magyar anyanyelvű, bár sok tával nem értett egyet. helyen szlovákul is beszélő jegyző irányítot­ Az uralkodó magyar, a vármegyei politi­ ta. Az eddigi tapasztalatok, ismeretek birto­ kusokat megfogalmazott törekvéseikben kában leszögezhető: önálló szlovák önkor­ együttműködően támogatták az egyházak: mányzati érdek megjelenítésének, képvisele­ mind az evagélikus, mind a katolikus, mind a tének fóruma nem alakult ki Nógrádban. Kü­ református egyház helyi, világi képviselőiről, lön egyesületeket, szervezeteket nem hoztak létre. Önálló, helyi politikusai nem termelőd­ lelkészekről, papokról elmondható. A politikai szándéknak megfelelően kü­ tek ki. A határ megvonása után, a nagyobb lön figyelmet fordítottak az iskolai oktatásra. tömbben élő északi falvak szlovák lakosságá­ Szlovák nyelven tanító iskola nem volt Nóg­ val is gyengült a kapcsolatuk. rádban korszakunkban. A megyei oktatási Az itt élő szlovákság egyes képviselői, az vezetés elképzeléseiben két településre - Te- egyházak képviselőin túl, elsősorban az ún. rényre, Galgagutára - fordított nagy figyel­ Tót Központi Irodával tartottak kapcsolatot. met. A két községben jelentős volt a szlovák Mind a két irányú hatás a beilleszkedésüket népesség, ezért az iskolaügy irányítói úgy segítette. gondolkodtak, hogy itt erőteljesebb eredmé­ Némileg más eset fordult elő a balassa­ nyeket kell elérniük a magyar nyelv tanulásá­ gyarmati evangélikusok között. Nógrád me­ ban, a magyar nemzeti érzés terjesztésében. gye székvárosa is különleges helyzetbe került: �az új államhatár kijelölését követően határ­ várossá vált, amelyre az új szomszéd politi­ kusai igényt tartottak, mondván: a település "szlovák hagyományai, népessége" alapján reális az óhajuk. A város és a megye vezetői úgy vélték, hogy a látszatát is meg kell szüntetni az igény realitásának. Ezért 1924 közepétől intenzí­ ven munkálkodtak azon, hogy a szlovák nyel­ vű evangélikus istentiszteletek nyelvét ma­ gyarrá változtassák. Dr. Sztranyavszky Sán­ dor főispán, Rákóczy István volt kormánybiztos volt az élharcosa a feladat megoldásá­ nak. Az egyházi, a világi személyek és testüle­ tek támogatták a megyei elképzelést. Az egyházközségen belül azonban voltak ellenzői is a szándéknak. Az úgynevezett "tót párt részéről történt kifakadások" miatt nem is került a terv megvalósításra. Hosszú, az egyházi testületen belüli vita után, 1934. ja­ nuár 14-én megtartott evangélikus közgyűlés - Kondor Vilmos, iskolaszéki elnök és Kar­ dos Gyula balassagyarmati evangélikus espe­ res elnöksége alatt mondta ki "a tót istentisz­ teletek eltörlését és a tiszta magyar istentisz­ telet bevezetését". Az újságíró megjegyzése szerint "az öreg tótajkú is zaj nélkül tudomá­ sul vette a döntést." A trianoni határok közé került nógrádi szlovákok 1938 novembere után - amikor a felvidéki visszacsatolás eseményei történtek - kikerültek a vármegyei vezetés és a közvéle­ mény figyelméből is: ennek oka egyrészt az volt, hogy a jelentkező mindennapi feladatok miatt az adminisztráció az új magyar terület­ re fordította erőit, a közvéleményt pedig az Ipolyon túlról visszakerült népesség élete ér­ dekelte. Másrészt az itt élő szlovákok is a ma­ gyar nemzeti érzés győzelmeként, a saját örö­ mükként élték meg a revíziós politika sikerét. Mindez a további itteni beilleszkedésük szük­ ségességét erősítette fel. (Az irodalom és forrásjegyzék megegye­ zik: A nógrádi szlovákok 1920-1938 között /Mikszáth, 1994./ c. tanulmányom 67-73. ol­ dalain közöltekkel.) Orbán György alkotása �Tóth István A szlovák politika és az alföldi szlovákok viszonya a XX. század első felében Az alföldi szlovákoknak természetesen nemcsak a XX. században voltak kapcsolatai a szlovák politikával, a politikai központok­ kal. Ám a korábbiakkal most nem foglalkoz­ nék. Sok esetben azzal érvelnek, egyes szak­ mai vitákban is, hogy az Alföld szlováksága azért asszimilálódik, mert minden tekintet­ ben izolált helyzetben van. Így a szlovák poli­ tikától is elhangzott. Nos, akkor minek köszönhető, hogy a ké­ sőbbi Csehszlovák Köztársaság jeles szlovák politikusa Milan Hodža, pont a kölpényi vá­ lasztókerületben (Kulpín) lett országgyűlési képviselővé választva 1905-ben? - Minden bizonnyal annak volt köszönhető, hogy a vá­ lasztókerület szlováksága aktívan politizált sőt olyannyira eredményesen, hogy e felvidé­ ki szlovák politikus volt számára— nemzeti­ sége szempontjából is - a legalkalmasabb ér­ dekei képviseletére. Eme tény, többek között, feltételez egy intenzív információs kapcsola­ tot is. Ezt segítették az egyes evangélikus lel­ kész családok ugyancsak szoros kapcsolatai a felvidéki szlovák lelkészcsaládokkal. A kap­ csolat egyébként fennállt úgy is, hogy az egyes politikai lapokba például - Národny Hlásnik - megírták véleményüket a politikai eseményekről. S mindezek mellé sorakozik az a tény is, hogy az Alföld némely településén a neves szlovák politikuscsaládok pl. Mudronék egy-két tagja rokonsággal rendelkezett. Ezek a szerteágazó, az élet szinte minden te­ rületét átszövő kapcsolatok mintegy előreve­ títették, miként is fog gondolkodni ez az ön­ tudatos szlovák réteg kritikus időszakban. Gondolok itt az 1918-1920 közötti időkre. Nos csatlakoztak a Szlovák Nemzeti Ta­ nács felhívásához. Eszerint minden jelentő­ sebb, szlovákok által lakott településen létre kellett hozni a helyi Szlovák Nemzeti Taná­ csot. Így alakultak meg Tótkomlóson, Nagy­ lakon, Kysácon, Újvidéken s a Bácska több részén is. 1918. november 10-én megalakult a bács­ kai és szerémségi Szlovák Nemzeti Tanács. Ugyanezen hó 21-én KA.Medvecky üdvö­ zölte a megalakulást, s felhívta őket a többi alföldi szlovák elemmel való egyesülésre, �hozzák létre az Alföldi Szlovákok Nemzeti Tanácsainak Központját, ami 1919. január 2-ra megtörtént. Erről számol be Hrdlicska Lajos evangélikus lelkész levelében Tótkom­ lósról. Sőt folyamatos információkkal látták el a túrószentmártoni központot a hadihely­ zetről a katonaság vonulásáról. Erről az idő­ szakról írt Milan Krajčovič több munkájá­ ban is. A jólszervezett Nemzeti Tanácsok úgy vélték, hogy memorandumaikkal el tudják érni a Jugoszláviához való csatlakozást. Ami­ kor pedig már sem ez, sem a Romániához va­ ló csatlakozás nem lehetett reális cél, akkor eljutnak az önálló Tótkomlósi Köztársaság gondolatához. Míg az első két próbálkozás részben szlovák körök, illetve román politikai körök nyomásának volt köszönhető a harma­ dik önálló elképzelésként jegyezhető - persze mindhárom irreális talajból táplálkozott. Végül az alföldi szlovákság három ország területére került. A nagylakiak és környékbe­ liek Romániához, a Bácska és Bánát mint igen jelentős szlovák tömb a Szerb- HorvátSzlovén Királysághoz csatolódott, a Békés és Csanád megyeiek pedig Magyarország terü­ letén maradtak. Úgy tűnhet, az utóbbi térség szlováksága el lett zárva az anyanemzettel való éltető kapcsolat ápolásának lehetőségé­ től. Ezt látszanak igazolni a Matica Slovenská adminisztratív levéltárának anyagai is. A kulturális kapcsolatok 1928-tól kezde­ nek aktívabbá válni, s ez az aktivitás majd csúcspontját éri el 1946-1948 között. Ám az 1920-21 között lezajlott felségsértési, izgatási, hűtlenségi perek jónéhány vádlottja ké­ sőbb a zaklatások elől emigrálni kényszerül. Részint résztvevői voltak a román és szerb megszállás alatt kifejtett aktív elcsatlakozási mozgalomnak, részint csak vádolták őket, másrészt pedig teljes mértékben exponálták magukat a román parlamentben képviselői mandátum elfogadásával. A Szegedi Ügyész­ ség e korból származó iratai ezt bőségesen alátámasztják. Az emigráltak kemény magját alkotta Hrdlicska Lajos és Hrabovszky György. ben 1922ők ketten próbálják képviselni a magyarországi szlovákokat a genfi kisebbségvédelmi konferencián. Memorandumuk sta­ tisztikai része annyira pontatlan, hogy Svetoň Ján 1942-ben megjelent alapos statiszti­ kai munkája sem támasztja alá. Az Alföldön maradt szlovákság pedig próbált kulturpolitikai téren aktivizálódni. ban 1923Dorkovics György szlovák nyelvű lapot akart kiadni. Péchány Adolf ezt ügyes taktikázással lehetetlenné tette. Ugyancsak gátolta új szlovák kulturegyesület létrehozá­ sát. Mindkét esetben egy-egy kormány által támogatott szerveződést hozott létre. A Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykö­ vetsége kultúrataséjával már ekkor is jó kap­ csolatuk van. - Ez a személy a sokak által is­ mert Anton Straka. Több alkalommal rajta keresztül jutottak el a pénzbeli támogatások a Slovenská Rodina és más kulturális termék kiadásához. Erről bizonyító erejű dokumen­ tumok maradtak fenn a rendőrségi nyomozói jelentések alakjában illetőleg Anton Straka levelezésében. Számtalan alkalommal felvetődik a kér­ dés bennem: - Vajon honnan ered illetve ki volt a közvetlen iniciátora a lakosságcsere gondolatának? Jól tudjuk, hogy a Párizs-környéki békeszerződések egyes rendelkezései lehetőséget �biztosítottak arra, hogy a kétoldalú tárgyalá­ sok során létrejött egyezségek alapján a né­ pességcserék, lakosságcserék megvalósulhat­ tak. Ezzel görög-török viszonylatban éltek is 1923-ban. Keserű tapasztalatai voltak. Mégis a Szlovákiában 1930-as évekre te­ tőző demográfiai mélypont a 20-as évektől folyamatosan foglalkoztatta a szlovák értel­ miséget, köztük az emigráns Hridlicska Lajos lelkészt is. 1937-ben több alkalommal kérték föl véleményének kifejtésére, előadások tar­ tására. Ezeket összefoglalva a Cirkevné Listy 1937 évi számában közzétette s ugyanúgy különlenyomatokban is terjesztette. A közle­ mény címe: "Plodte se a rožmnozujte se!" (Termékenyüljetek és szaporodjatok) - Ezzel a gondolattal mértékadó politikai tényezők is egyetértettek. - jegyezte meg lábjegyzetében. Azonban, hogy ez mikor válik kormányszíntű szándékká azt pontosan behatárolni nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy az emigráns kormány programjában ez már szerepel. Miről is írt Hrdlicska lelkész? Kifejti, a hosszú évek óta emlegetett ma­ gyarországi szlovákok rekolonizációja nem hogy elvetendő, hanem egyenesen erkölcsi kötelesség, égetően szükséges, lehetséges s ennél fogva aktuális kérdés. Úgy érvel, hogy a rekolonizáció Szlovákia és a magyarorszá­ gi szlovákság számára mind egyházi, mind nemzeti szempontból egyformán szükséges. Aztán a szomorú helyzet lehangoló demog­ ráfiai adataiból merít. Ehhez bibliai idézete­ ket illeszt. Hangsúlyozza, hogy gyorsan kell cselekedni. Míg a szlovákiai nép betegségek­ kel, szegénységgel küszködik, addig az alföl­ diek csupán csak az elnemzetlenítés katlaná­ ban főnek. Ezért rendkívül fontos a számuk­ ra a rekolonizáció. Gyakorlati példákon bizonyítja, hogy egy átgondolt, tervszerű telepítésre lehetőség van azért is, mert a fordulat éve után közvetlenül a földreform végrehajtásánál és több belső telepítés szervezésénél már tapasztalatokat gyűjtöttek. Tehát, kellően képzett adminiszt­ ráció is biztosított volt - nézete szerint. Felhívja a figyelmet, hogy különböző fa­ jú, vallású, nyelvű és mentalitású elemekből egy kolóniát alkotni céltalansághoz vezet. Te­ hát a felsorolt szempontokat figyelembe véve homogén településeket kell létrehozni amint azt a korábbi spontán vándorlások és kivándorlások alkalmával tették legtöbb eset­ ben a szülőföldet elhagyó szlovákok. Érv­ rendszerébe beépítette azt a statisztikai tényt is, hogy 1920-tól a 30-as évek második felére 141.000-ről 104.000 körülire apadt a ma­ gyarországi szlovákság lélekszáma. Így hát végveszélyben vannak, s tíz év múlva nyomuk se marad. Kifejtette: korábban azon a véle­ ményen volt, hogy totális repatriációt nem tudnának véghezvinni. S csupán egy részleges rekolonizációval a külföldön élő szlovák ki­ sebbség további helyzetét és egzisztenciáját lehetetlenné tették volna. A fenntebb már felsorolt érvek persze szerinte ennek ellenére is azt követelik erkölcsi szempontból, hogy végre kell hajtani ezt a mentő akciót; mely egyben nemzetmegújító és kisebbségmentő minőséget nyerne. Megjegyzi, hogy ezzel a gondolattal azonosulni tud a Magyarország­ ról már áttelepült, letelepült szlovák emigrá­ ció is. Meg kell menteni őket, mert ők élő alkotó elemei az idős csehszlovák kultúrának s ezt a biblia-cseh nyelv a králici biblia nyelvé­ hez való ragaszkodással próbálja bizonyítani. Szerinte nem lehet a repatriációnak semmi �akadálya, mivel a magyarországi szlovákok igen igénytelenek, dolgosak, és termékeny parasztok, s az ilyenek az államnak és a ki­ sebb közösségeknek egyaránt csak hasznára lehetnek. Főként, amikor a magyarok is arról tanakodnak - írja Hrdlicska lelkész -, ho­ gyan tudnák maguk számára a határaikon tú­ li magyarságot megmenteni. Tehát itt az al­ kalom egyezzünk meg velük s használjuk ki a kínálkozó alkalmat. Érdekességként vessük ezt össze egy má­ sik véleménnyel. Michal Topoľský a Nové slovo 1947 szeptember 20-i számában "Szlo­ vák személyek a magyar megszállás alatt" cí­ mű cikkében a következő fejtegetést olvas­ hatjuk az alapvető szociális tények fejezete alatt. - A magyarországi szlovákoknak négy főbb csoportját különbözteti meg. Az első a Magyarországon tartósan lakók. A többiek akik az átcsatolások révén kerültek oda: a délszlovákiai, romániai és jugoszláviai szlo­ vákok. Topoľský úgy vélekedik, hogy habár ezek a szlovákok egy ugyanazon nyelvet be­ széltek, mégsem alkották teljesen ugyanazt a nemzetet. Még győzködő formában rábeszéli az olvasókat, hogy ezt be kell vallami minden­ kinek őszintén. A magyarországi szlovákok részben már csak szlovákul beszélő magyarok voltak. Szlovákok voltak persze nyelvileg, tu­ datilag, sőt szlovákok voltak, ami a nemzeti büszkeséget illeti, de ha az önálló társadalmi nem azok. Nos, akkor megvolta-e igazán az áttelepítés feltételei? Igaz, hogy a harmincas évek sajtója kellően megszellőztette e kér­ dést. Az emigrációban lévő Beneš állítólag már az emigráció legelején eljutott a "transz­ fer", a kitelepítés gondolatához. Az 1943-as látogatását Moszkvában pedig arra használta fel, hogy ezt a tervét Sztálin és Molotov elfo­ gadják. Beneš útjával az Új Látóhatár című mün­ cheni lap 1985-ben foglalkozott. A szerző András Károly részletesen elemzi Beneš emigrációs politikáját. A lakosságcserét végül is 1946. február 27-én kötött szerződésben foglaltak szerint hajtották végre. Ez komoly vérveszteséget jelentett a magyarországi szlovákoknak. A végrehajtásáról, lefolyásáról számos hosszabb-rövidebb szakmunka készült mind magyar, mind szlovák részről. Persze mindegyikből csak az derül ki, hogy végülis óriási fiaskó volt ez a háború utáni 2. Cseh­ szlovák Köztársaság transzfert és lakosságcserét szorgalmazó politikai vezetése részé­ ről. Ezzel zárult tehát a XX. első felének vé­ gén az alföldi, illetve magyarországi szlová­ kok és a szlovák politika viszonya. �Párkányi Péter szobra �Ivan Kamenec A szlovák államiság megvalósulása az I. szlovák köztársaság feltételrendszerében 1939 és 1945 között A háborús szlovák állam - az I. Szlovák Köztársaság - létrejötte és létezése, bel- és külpolitikája nem csupán a modern szlovák történelem egyfajta traumáját jelenti hanem az egykori Csehszlovákia totalitárius, kom­ munista rendszerének bukása után, a szlovák történelem ezen korszaka a legellentmondá­ sosabb események egyikévé vált. Szenvedé­ lyesviták folynak róla - főleg a közvélemény­ ben, a publicisztika terén, ahol a legkülönfé­ lébb mítoszok és antimítoszok keletkeznek; egyfelől démonizálják és kriminalizálják ezt az államot, másfelől pedig legendákat szőnek köréje és glorifikálják. Előfordul, hogy a je­ lenkori, hivatalosan 1993. január 1-én létre­ jött Szlovák Köztársaság szerves és logikus előképeként mutatják be, máskor viszont azt állítják, hogy ebben a két államalakulatban a hivatalos elnevezéstől eltekintve - semmi közös nincsen, s egymástól homlokegyenest eltérnek. A modern szlovák történelem értel­ mezése (de ez talán más országok és államok történetére is vonatkozik) ellentmondásos és az is marad. A jelenlegi, nyugtalan időszakban, ami­ kor történelmünk és e történelem morális kritériumainak átértékelése folyik, minden eddiginél nagyobb mértékben kerülnek bele a történeti publicisztikába a szóban forgó ese­ mények közvetlen résztvevőinek és a kortár­ saknak személyes élményei és véleményei, amelyek hangsúlyos szubjektivitásukon túl­ menően nem egyszer intoleranciáról is tanús­ kodnak. Ezt legfőképpen az I. Szlovák Köz­ társaság történelmének értelmezésekor ta­ pasztaljuk, amikor is a visszaemlékezőkön kí­ vül számos laikus, amatőr történész, sőt sar­ latán is rendkívüli aktivitással kapcsolódik be a vitába. A történetírásra és a történészek megismerői feladatkörére - melynek révén talán a legésszerűbb és legjózanabb módon tárhatnák fel a háborús Szlovák Köztársaság szerepét és helyzetét - olykor meglepően erős politikai és társadalmi nyomás nehezedik. Ennek a nyomásnak nem mindig képesek ha­ tékonyan ellenállni. Véleményem szerint a Szlovák Köztár­ saság 1939. március 14-én végbement meg­ alakulása az adott időszakban és az adott fel­ tételek között elsősorban egy hosszantartó �európai politikai válság következménye volt, nem pedig a hazai politikai illetve társadalmi törekvések valamiféle logikus kiteljesedése. Másképp fogalmazva: a szlovák állam létre­ hozása 1939-ben Csehszlovákia nácik általi szétverésének afféle mellékterméke volt. Természetesen ebben a folyamatban más környező államok is dezintegrációs szerepet játszottak, akárcsak egyes hazai politikai erők, mind Csehországban, mind Szlovákiá­ ban - mégpepdig tekintet nélkül arra, hogy az adott helyzetben tudatosították-e politikai lépéseik és állásfoglalásaik következményeit vagy sem. A szlovák államnak az összeurópai válság keretén belüli, a náci Németország rendezésében és kényszerítő körülmények között lezajló létrejötte döntő mértékben meghatározta az állam arculatát, bel- és kül­ politikáját, ezen túl pedig determinálta léte­ zésének feltételeit az elkövetkező években, s azt a helyet Európa térképén, amelyet az önálló állami szubjektum szerepében elfog­ lalt. Formai szempontból a szlovák állam úgy­ mond jogi úton jött létre. Kikiáltása 1938 de­ cemberében - tehát még a Csehszlovák Köz­ társaság fennállása idejében - megalakult szlovák parlament aktusa volt. Az állam szü­ letésénél bábáskodó legfőbb politikai erőnek - Hlinka Szlovák Néppártjának (HSLS) - a programjában sosem szerepelt önálló állam létrehozásának a követelménye. A Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) együtt következetesen síkraszállt Szlovákia autonómiájáért, mely­ nek kihirdetésére (ugyancsak az európai poli­ tikai válság és a müncheni egyezmény utáni erkölcsi és politikai nyomorúság légkörében) 1938. október 6-án került sor, s amelyet a csehszlovák parlament ugyanezen év novem­ berében hagyott jóvá. Szlovákia politikai au­ tonómiája a HSLS-tagság abszolút többségé­ nek a maximális és végső célkitűzést jelentet­ te az országrész államjogi helyzetének Cseh­ szlovákián belüli rendezése kapcsán. Természetesen a politikai színpad sosem statikus, megvan a maga belső és külső dina­ mikája, a rajta végbemenő mozgás időnként a szabadesésre emlékeztet, amikor is a sze­ replők már nem befolyásolják és nem irányít­ ják az események menetét, hanem többé-kevésbé önként vagy a félelemtől vezéreltetve alávetik magukat az eseményeknek, bábokká változnak, azoknak a hatalmasabb külföldi erőknek az eszközeivé, amelyek birodalmi céljaikat követik. Úgy gondolom, ugyanez történt azzal a szlovák politikai garnitúrával is, amely 1939 márciusában az önálló szlovák állam kikiáltá­ sánál színen volt. Ebből azonban nem követ­ keztethetünk arra, hogy Szlovákiában nem voltak olyan erők, amelyek legalábbis 1938 őszétől ne törekedtek volna ennek az állam­ nak a megalakítására, s ne segítették volna tudatosan a nácikat Csehszlovákia szétveré­ sében. Befolyásuk azonban nem volt nagy, s az állam fennállása idején is csak átmenetileg jutottak jelentősebb pozíciókhoz. Ők a hatal­ mon lévő állampárt radikális, ún. nemzeti szocialista szárnyát képviselték. Vojtech Tukán, Alexander Machon, Ferdinand Ďurčanskýn kívül a szlovák közélet túlnyomórészt harmadrangú, politikai és államférfiúi képességek nélküli kalandor elemei tartoztak ide. Ennélfogva a nemzet saját állam iránti ősrégi vágyairól és törekvéseiről, a cél elérése érdekében hozott áldozatairól szóló ünnepé­ lyes deklarációk és hivatalos kijelentések el­ sősorban a korabeli propaganda részei voltak, �a történelem utólagos rekonstrukcióját szol­ gálták, de valós történelmi tények híján gyen­ ge lábon álltak. Az ilyenfajta kijelentések fő­ leg - természetesen - az állam hivatalos kép­ viselői részéről hangzottak el, elsősorban a miniszterelnöktől, Josef Tisotól, aki utóbb köztársasági elnök is lett, s az uralkodó ál­ lampárt elnöki tisztét is betöltötte, s aki a két háború közötti időszakban az egységes Cseh­ szlovákián belüli autonóm Szlovákia meggyőződéses híve volt. - A történelemben többé kevésbé természetes, hogy minden győztes politikai erő a történeti múltban keresi győ­ zelmének és az uralkodáshoz való jogának utólagos indoklását és igazolását - akkor is, ha a győzelem sok esetben pirruszi kivált­ képp az önkényuralmak és a totalitárius rendszerek esetében. A szlovák állam 1939 márciusában tör­ tént kikiáltásának egy másik dimenziója is volt: a félelem és a veszélyeztetettség dimen­ ziójáról van szó, amelynek a kisebbik rossz politikája volt az alternatívája. A szóban for­ gó időszakban ezt egy nyíltan kimondott, de legalábbis gondolatként jelen lévő tézis fejez­ te ki, amely a legerősebb, később pedig már egyetlen szlovák politikai párt ideológiai konyhájában született: "A nemzet több az ál­ lamnál". Ezzel a jelszóval indokolták azokat a fokozatos lépéseket (1938 őszén és 1939 első két hónapjában), amelyek a csehek és a szlo­ vákok államjogi szövetségének meggyengíté­ séhez vezettek, mindenekelőtt azonban a ve­ zető szlovák politikai garnitúra 1939 márciu­ sának nyugtalan napjaiban követett eljárását volt hivatott igazolni. Ma már, aprólékosabban ismerve a szlo­ vák állam kikiáltásának körülményeit, s ki­ vált J. Tiso és A. Hitler 1939. március 13-án lezajlott tárgyalásainak alapos rekonstrukci­ ója után a történésznek legalábbis tudomásul kell vennie az akkori realitását, s főleg az ún. kisebbik rossz politikájának alternatívanél­ küliségét. A csehszlovák állam süllyedő hajó­ jának kényszerű s az ország szövetségeseinek és biztonsága garantálóinak cinikus passzivi­ tásával kísért elhagyását nem nevezhetjük ex postfacto árulásnak, "tőrdöfésnek", de ugyanúgy nem nevezhető dicsőséges szlovák győzelemnek, a szlovák államjogi törekvések kiteljesedésének sem. Az 1938-1939-ben, de talán az egész má­ sodik világháború folyamán a közép-európai fejlődés keretében megvalósuló szlovák poli­ tika domináns tényezője a szlovák társada­ lom s különösképpen a szlovák nemzet létér­ dekeinek veszélyeztetettsége miatti aggoda­ lom volt. A félelem jelenségével a politika, természtesen, többféleképpen is élhet és visszaélhet. Hiszen már az azodáig a szlovák politika államjogi törekvéseinek maximális célkitűzését jelentő autonóm Szlovákia is joggal érezte veszélyeztetve magát három ha­ talmasabb és rosszindulatú szomszédjától: Németországtól, Magyarországtól és Len­ gyelországtól. Mindhárom említett ország erőszakkal annektált olyan területrészeket, amelyek addig Szlovákiához tartoztak. Né­ metország már 1938 októberének első har­ madában - a müncheni egyezmény közvetett következményeként - elfoglalta Pozsony du­ nántúli elővárosát, Ligetfalut (Petrzalka), va­ lamint a dévényi (Devín) vár körüli területet, amely sok szállal kötődött a szlovák nemzet legősibb történelméhez. Néhány héttel ké­ sőbb Lengyelország szállt meg egy kisebb te­ rület Észak-Szlovákiában. A legnagyobb veszteséget azonban az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés okozta, melynek �2 értelmében Szlovákiának 10 400 km2 nagy­ ságú területről kellett lemondania Magyaror­ szág javára, amelyen 860 000 lakos élt. A félelem tényezője, a szomszédok általi veszélyeztetettség érzése a szlovák állam ki­ kiáltása után is hatott. Alig néhány nappal 1939. március 14-e után Szlovákia és Ma­ gyarország között kitört az ún. kis háború, melynek következtében az újonnan alakult állam 1 600 km2 nagyságú területet veszített el mintegy 70 000 lakossal. Ezen kívül pedig a szlovák állam létrejöttét követően még hóna­ pokig potenciális diplomáciai csereáru volt a náci Németország kezében a német-lengyel tárgyalásokon. Abban az időben Berlinben egy szlovákiai protektorátus létrehozását, a Birodalomhoz való csatolását illetve a három szomszédos ország közötti felosztását fontol­ gatták. Ezek a tervek végül nem valósultak meg, de részben kifejeződtek az északnyugatszlovákiai ún. német védelmi övezet kialakítá­ sában. Az 1939. év első feléhez kapcsolódó ko­ rabeli dokumentumokból is kitűnnek a hivata­ los szlovák politika, de főleg a szlovák társada­ lom attól való félemei, hogy a Harmadik Biro­ dalom annektálhatja Szlovákiát. Az említett aggodalmaknak valóságos alapjuk volt. Hiszen több mint egy évvel az állam létrehozása után H. Bemard, az első német nagykövet úgy jelle­ mezte, mint "a délkelet-európai kis országok­ nak s kivált a szláv nemzeteknek felmutatott példát: miképp folytathat önálló életet egy kis ország, amely a Nagynémet Birodalom védelme alá helyezi magát. De az ilyen példával folyta­ tott játéknak megvan a maga időhatára, az eu­ rópai helyzet alakulásától függően." A veszélyeztetettség azonban nem csak félelmet keltett, hanem ösztönözte és el is mélyítette az új állam kollaborációját létre­ hozójával, Németországgal. Ez fokozatosan ahhoz vezetett, hogy a szlovák hadsereg csat­ lakozott a Lengyelország ellen 1939 szep­ temberében végrehajtott náci támadáshoz. A Lengyelország által elfoglalt szlovák közsé­ gek visszatérése vitathatatlan katonai és poli­ tikai sikert jelentett az új állam számára, amely addig szövetségesei és szomszédai ré­ széről csak megszállást és területcsonkítást tapasztalt. Másfelől azonban a lengyelországi katonai kaland hosszabb távon negatív követ­ kezményeket jelentett a szlovák állam szá­ mára. Létezése szempontjából hasonló, sőt még tragikusabb következményekkel járt a csatlakozás az akkori Szovjetunió elleni há­ borúhoz, melyben eleinte a szlovák hadsereg csaknem 60 000 katonája vett részt, s ugyan­ ez vonatkozik a Nagy-Britanniának és az USA-nak 1941 decemberében küldött for­ mális hadüzenetre. Tragikus paradoxon volt, hogy az említett valóságos vagy formális ka­ tonai lépéseket a hivatalos szlovák politika s főleg a propaganda Szlovákia államiságának, területi egységének védelmezésével illetve az 1938- 1939-ben elszenvedett területi veszte­ ségek revíziójának a szándékával indokolta. Mindenekelőtt az első bécsi döntés revideálásáról volt szó, amely a második világháború idején a szlovák-magyar kapcsolatok állandó feszültségforrása volt. A Szlovák Köztársaság 38 000 km2 nagy­ ságú területével és 2,6 millió lakosával az ak­ kori Európa legkisebb országai közé tarto­ zott. Németországhoz való viszonyát fennál­ lása kezdetétől fogva egyértelműen a csatlós szerepköre határozta meg. Mindazonáltal rendelkezett az államiság valamennyi belső és külső attribútumával. Fokozatosan 27 or­ szág ismerte el, bár csak egy kisebb részük �tartott fenn vele normális diplomáciai kap­ térés az első Csehszlovák Köztársaság állam­ csolatokat, aminek kétségkívül Európa és a jogi viszonyaihoz. Az egységes csehszlovák világ akkori helyzete volt az oka. Azt is le kell nemzet fikciója mind a szlovák közvélemény, szögezni, hogy az önálló szlovák állam létre­ mind az ellenállás számára tarthatatlan volt. hozását (születésének valódi körülményeiről, Ezt a kétágazatú problémát a szlovák ellenál­ a nácik fenyegetésekkel és félelemmel kísért lásnak nagyon céltutatosan, de ugyanakkor durva nyomásáról a közvéleménynek nem bonyolult módon kellett megoldania. volt tudomása) a szlovák társadalom nagy ré­ Az ellenállás bírálói, akárcsak fél évszá­ sze az aggodalmak, megkönnyebbülés és a re­ zaddal ezelőtt, ma is azt vetik a szemére, hogy ménykedés váltakozó érzelmeivel fogadta, az önálló szlovák állam ellen támadt, s ezért melyeket egyre inkább háttérbe szorított a nemzetellenesnek, szlovákellenesnek bélye­ megelégedettség, sőt a lelkesedés. A közvéle­ gezték. Ez a politikai és szemléleti konfliktus mény ilyenfajta reflektálása a szlovák állam­ fölerősítve tükrözi a szlovák államiság 1939 ra nem csupán az intenzív propaganda követ­ és 1945 között önálló állam formájában meg­ kezménye volt, hanem a szlovákiai belpoliti­ valósult eszméjének paradox vagy inkább kai fejlődést és a környező államokban lezaj­ tragikus helyzetét. A szlovák állam és rend­ lott események hatását is tükrözte - kivált­ szere közötti ellentmondás mindinkább elő­ képp azokét, amelyek Cseh- és Lengyelor­ térbe került. szágban történtek a náci megszállás után. A A Szlovák Köztársaság az erőszak jegyé­ Szlovákiában tapasztalható viszonylag stabil ben, csatlósállamként jött létre. Rendszere gazdasági és társadalmi helyzet, az itteni kul­ totalitárius volt és fasiszta. Köldökzsinór kö­ turális élet és a nemzeti öntudat fejlődése, a tötte össze azokkal a politikai erőkkel, ame­ tény, hogy az ország területe 1944-ig nem lyek a teljes katonai és politikai vereség felé volt kitéve a háborús események közvetlen tartottak. Esélye a túlélésre és a háború utáni hatásának, a megszállt országokat, sőt a többi Európában való fennmaradásra rohamosan csatlósállamot és magát Németországot is vi­ csökkent. A szlovák állam és a szlovák nem­ tathatatlanul felülmúló életszínvonal - mind­ zet perspektívái paradox módon a német győ­ ez együtt jó pontokat jelentett az önálló szlo­ zelem esetében is fölöttébb bizonytalanok, vák államnak. Eszméje gyökeret eresztett a jobban mondva tragikusak voltak. A hozzá­ szlovák társadalom széles rétegeinek tudatá­ férhető német titkos dokumentumokból és ban, és az ellenállást képviselő illetve ellenzé­ tervekből egyértelműen az következik, hogy a ki erők egy része (kivált a baloldal) is akcep­ hitleri Németország a győztes háború után tálta. Az erősödő ellenzék és az antifasiszta már nem számolt az önálló szlovák állam, sőt ellenállás köreiben a szlovák államiság gon­ az önálló szlovák nemzet létével sem. Egy ré­ dolata egyre fontosabb szerephez jutott. Az szére a fokozatos asszimiláció várt volna, a ellenállásnak - amennyiben sikert akart elér­ faji szempontból alkalmazkodásra képtelen ni és befolyásolni akarta a társadalom széles illetve alkalmatlan csoportokat pedig keletre rétegeit - a szlovák államiság demokratikus szándékoztak telepíteni. Ebből a szemszögből szellemű újjászületésére kellett törekednie. a háborús szlovák állam létezése - minden Ez az újjászületés azonban a fennálló szlovák valóságos vagy utólag kitalált pozitívuma el­ csatlósállam és totalitárius rendszere kereté­ lenére - nagyon komor perspektívában tűnik ben lehetetlen volt, akárcsak a gépies vissza­ elénk. S ellenkezőleg: az államot (de nem a �demokratikus szlovák államiság gondolatát) felszámoló ellenállás új dimenziót nyer. Tehát a szlovák államiság gondolatának 1939 és 1945 között megvalósult változata kiút és alternatíva nélküli helyzetbe került, amivel a szlovákiai ellenállás erői voltak leg­ inkább tisztában, miközben a Szlovák Köz­ társaság képviselői makacsul, sőt fanatikusan elzárkóztak ennek megértésétől. Az a politi­ kai garnitúra, amely 1938-1939-ben azt az elvet vallotta, hogy a nemzet több az állam­ nál, most 180 fokos fordulatot tett, s annak az elvnek a jegyében politizált, mely szerint az állam több a nemzetnél. A fennálló államot a szó szoros értelmé­ ben fetisizálják, érinthetetlenné nyilvánítják, melynek fennmaradása érdekében vala­ mennyi rendelkezésre álló eszközt és minden külföldi szövetségest mozgósítani kell. A va­ lóságban azonban a szlovák államvezető és képviselőinek manőverezési lehetőségei a fenti célok megvalósítása érdekében nagyon beszűkültek: nem csupán a Harmadik Biroda­ lommal szembeni csatlósi viszony határozta meg őket, hanem elsősorban az a tény, hogy ideiglenesen bár, de egyedül Németország volt a háborús Szlovák Köztársaság létének egyetlen garantálója. Ez az államalakulat megelőző politikai ténykedésével felégette az azon nagyhatal­ makhoz vezető összes lehetséges hidat, ame­ lyek kezeskedhettek volna háború utáni lété­ ért, vagy legalábbis lehetővé tehették volna, hogy kedvező politikai konstelláció esetében a gondolat felmerülhessen. E tekintetben nem csak a szlovák állam említett katonai ka­ landjai képezték a legnagyobb akadályt, de a zsidókérdés radikális megoldása is. Nagyon ingatagok voltak a Szlovák Köztársaság és a semleges európai országok s végső soron a be­ folyásos Vatikán közötti kapcsolatok, mely utóbbiban a keresztény ideológiát magáénak valló szlovák állami képviselet talán legin­ kább bízott. Úgy tűnik, a szlovák állam veze­ tői az emigráns csehszlovák kormány által a Hitler-ellenes koalíció országaiban elért sike­ reket is alábecsülték. Szinte meglepő, hogy bár a Csehszlovák Köztársaság eredeti hatá­ rok közötti helyreállítását háborús célként kitűző emigráns csehszlovák kormányt a Hit­ ler-ellenes koalíció elismerte, a szlovák állam reprezentánsai nem hitték el, hogy ezek a té­ nyek a realitást tükrözik. Mindezen túl elképesztő a hivatalos szlo­ vák politika fatalizmusa, amely a második vi­ lágháború végső szakaszában sem tett sem­ miféle konkrét lépést annak érdekében, hogy szabadulni próbáljon a Németországgal való egyre kényelmetlenebb és mindinkább pusz­ tulással fenyegető szövetségesi köteléktől. Mi több, e tekintetben semmiféle konkrét politi­ kai vagy katonai tervet nem dolgoztak ki. (Az egyetlen kivételt a Szlovák Köztársaság hon­ védelmi miniszterének, Ferdinand Čatloš tábornoknak 1944 nyarán született terve je­ lenti, amely azonban már túl későn jött, és az ellenállás központi erőinek fontosabb tervei­ be már nem került bele, noha katonai szem­ pontból nagyon hasonlított hozzájuk.) A szlovák államnak a háború utáni Euró­ pában való megőrzésére vonatkozó elgondo­ lások az irracionalitás síkján mozogtak, s in­ kább csak óhajok és naív elképzelések voltak, amelyek adósak maradtak a dolgok valódi ál­ lásának, a szlovákiai és az európai politikai il­ letve katonai helyzetnek az értékelésével. Ezen elgondolások némely hirdetője még mindig bízott a háború menetében beálló for­ dulatban (reményeiket a megígért német tit­ kos fegyverekbe vetették), a Hitler-ellenes koalíció felbomlásában és az azt követő kü­ lönbékében, s néhányan közülük hajlandók voltak - legalább ideiglenesen - magukévá tenni a Szovjetunió védnöksége alatt álló s a �csehszlovák állam tervezett újjáalakításával csodára és fordulatra való várakozás vagy pe­ szemben ellensúlyt jelentő önálló Szlovák dig a fennálló Szlovák Köztársaság aktív Köztársaság gondolatát is. A Csehszlovák politikai és katonai védelmezése melletti Köztársaság újjáalakításának gondolata fanatikus kitartás között. Ez a védelmezés azonban a szlovák állam vezetői garnitúrájá­ azonban csakis a Szlovákiában tartózkodó nak egy részét is megfertőzte. Egy ideig állí­ megszálló német csapatokkal együtt és az ő tólag maga J. Tiso elnök is számolt vele, de kizárólagos segítségükkel volt lehetséges - s még inkább más magas rangú politikai, kato­ voltaképpen így teljesedett be a háborús nai és gazdasági vezetők. Ezt az elképzelést szlovák állam tragédiája. E tragédia vala­ azonban egyfelől a Csehszlovákia szovjetizá- miféle szimbolikus záróakkordja volt az a lásától való félelem tette semmissé (kivált­ távirat, amelyet a köztársasági elnök kül­ képp a csehszlovák-szovjet egyezmény 1943 dött - immár az ausztriai emigrációból - az decemberében történt aláírása után), másfe­ újonnan kinevezett német kancellárnak, lől - s főleg! - pedig a Beneš elnök vezette hi­ Karl Dönitznek, s amelyben a szlovák ál­ vatalos csehszlovák politikai emigráció állás- lamnak az új Európáért harcoló német bi­ foglalása; Beneš nem csak a szlovák antifa­ rodalom melletti hűségéről van szó. siszta ellenállás demokratikus államjogi kö­ Az 1939 és 1945 között fennállt veteléseit utasította el, hanem továbbra sem szlovák állam vitathatatlanul az állami­ volt hajlandó a szlovák nemzet identitásának ság megvalósulásának egyik lépcsőfo­ elismerésére, és ragaszkodott a csehszlovák kát jelenti a modern szlovák történe­ nemzet fikciójához. lemben. Létrejöttének körülményei, Úgy vélem, az emigráns kormány fentebb mindenekelőtt pedig a hitleri Németor­ említett állásfoglalásai 1943 és 1945 között szággal szemben megalázó csatlós vi­ jobban hozzájárultak a fennálló szlovák csat­ szonyban lévő háborús szlovák állam lósállam eszméjének megerősítéséhez, mint rendszerének jellege nem csupán az eu­ magának az államnak a politikája és a propa­ rópai, de a hazai közvélemény szemé­ gandája, mely utóbbi az önálló szlovák állam ben is degradálták őt, s ez utóbbi össz­ létét demagóg módon összekapcsolta a szlo­ nemzeti fegyveres felkeléssel fejezte ki elutasítását. Ez azonban nem volt azo­ vák nemzet szellemi sőt fizikai létével. Az 1944 őszén zajló össznemzeti és anti­ nos a szlovák államiság elutasításával, fasiszta fegyveres felkelés Szlovákia egyenjo­ amely mindenkor - ma is - csak a tota­ gú helyzetének elve alapján deklarálta a kö­ litárius politikai rendszerek keretein zös csehszlovák állam felújítását (a felkelés kívül, a polgári demokrácia feltételei által felszabadított területeken ez az államjo­ között valósulhat meg. Minden más kísérlet rövid ideig tartott és gi modell sikeresen működött), s ezt követően a helyzet lényegesen egyszerűsödött - és po­ fog tartani, s előbb-utóbb sikertelenül végző­ larizálódott. Akik továbbra is az önálló szlo­ dik. Az 1939-1945 között létezett első Szlo­ vák államiság 1939 márciusában megvalósult vák Köztársaság történetének talán ez a tör­ formájának a hívei voltak, csupán két (pers­ ténelmi tanulsága - ha egyáltalán létezik pektíva nélküli) lehetőség közül választhat­ ilyesfajta tanulság. (Fordította: G. Kovács tak: a politikai passzivitás, a lemondás s a László) �G. Kovács László Jozef Tiso nemzetfogalmának legfőbb sajátosságai Jozef Tiso nemzetfogalma, a Szlovák Köztársaság egykori elnökének a nemzethez/nemzetekhez való viszonya mindeneke­ lőtt azért érdemel figyelmet, mert az államfő eszmei állásfoglalásai alá nem becsülhető be­ folyást gyakoroltak az ország politikai és szellemi életére, s döntő mértékben járultak hozzá a hivatalos ideológia meglapozásához. Mindezen túlmenően nézeteinek kritikai ér­ tékelése a ma embere számára is tartogat fontos tanulságokat. Tiso, a politikus és a lelkész gondolkodá­ sában a nemzet központi katagóriaként sze­ repelt. Világnézetének egyik pillérét jelentet­ te. Felfogása szerint a nemzet fölötte áll az egyénnek, akinek, ha a szükség úgy hozza, kö­ telessége bármely áldozatot meghozni a nem­ zetközösségért. Arról, hogy számára mit is jelentett a nemzet fogalma, egy alkalommal így vallott: "A nemzet olyan embercsoport, amelynek közös érdekei, közös vágyai, szoká­ sai vannak, közös területe, amelyen saját akaratából az önálló nemzet életét akarja él­ ni." Ezt a definíciót - amely a Slovák című központi napilapban látott napvilágot 1940. április 10-én - egészíti ki a köztársasági elnök udvari filozófusának nevezett Štefan Polakovič Tisova náuka (Tiso tanítása, 1941) cí­ mű kötetében olvasható meghatározás, mi­ szerint "a nemzet egy szellemi képződmény, amely eredendően rendelkezik bizonyos, a természet Teremtőjétől kapott tulajdonsá­ gokkal." Ez utóbbi idézet azért is figyelemre mél­ tó, mert rávilágít Tiso nemzetértelmezésének eszmei alapjára, a keresztény nacionalizmus­ ra, amely a Szlovák Köztársaság szellemi éle­ tében az egyik alapvető irányzatot jelentette. Az etnikai nemzetfogalom Tisonál, a katoli­ kus papnál, meghatározó jelentőségű vallási dimenziót kapott. Tiso már évekkel a Szlovák Köztársaság megszületése előtt, egy 1934-es írásában az azonos származás és a közös vonások mellett fontosnak tartotta kiemelni a kultúra össze­ kötő szerepét. Véleménye szerint a nemzet, ez az organikus képződmény nem létezhetne a közös kulturális örökség, az évszázadokon át létrehozott szellemi közkincs újbóli bir­ tokbavétele nélkül. Legfontosabb téziseinek egyike szerint a nemzeti lét folytatása elkép­ zelhetetlen a kulturális hagyományok átörö­ �kítése nélkül, s ha egy nemzeten belül "szel­ lemi rothadás" üti fel a fejét, akkor pusztulá­ sa elkerülhetetlenné válik. Nem igényel tehát különösebb indoklást, miért emelte ki külön is a nemzet lelkületének megerősítését, szellemi életének fejlesz­ tését - többek között abban az 1939. március 30-án elmondott programadó rádióbeszédé­ ben, amelyben a nevével is fémjelzett új ál­ lam szellemiségének megfelelően "a szlovák történelem, irodalom, művészet és szocioló­ gia roppant gazdagságát" hangsúlyozta, s na­ cionalista doktrinájához hűen a nemzeti lel­ kület megerősítésének egyik fő indokát ab­ ban jelölte meg, hogy e lelkületet "ne törhesse meg semmiféle idegen befolyás, s ne hagyja magát meglepni semmiféle újdonságok által." (Slovák, 1939. április 1.) "A nemzetet egyedül a belülről fakadó lelki erő mentheti és tart­ hatja meg" - szögezte le 1940 őszén is. (Slo­ vák, 1940. október 29.) A fentiek fényében természetesnek te­ kinthető, hogy a nemzeti nagyság kritériuma­ it mindenekelőtt a szellemi értékekben látta, és sosem felejtette el hangsúlyozni, hogy a nemzeteknek területük nagyságára és lélek­ számukra való tekintet nélkül azonos létjoga­ ik vannak. A nemzeti léthez való jog azonban csakis egy alapvető követelmény teljesülése, neve­ zetesen az autonómia megvalósulása esetén juthat érvényre. Tiso az első pillanatban ho­ mályosnak tűnő "autonómia" szónak egyér­ telmű jelentést ad: önállóságnak fordítja, s különös gonddal húzza alá, hogy az önállóság a nemzet legfőbb, természet adta joga. De nem csak jog, hanem létfeltétel is: "Nemzet­ nek lenni önállóság nélkül annyit tesz, mint pusztulásra ítélni azt a nemzetet" - állapítja meg az autonómia fontosságáról szólva. (Slo­ vák, 1940. szeptember 24) A nemzet önállósága mindvégig afféle eszmei iránytű maradt mind Tiso, mind a hi­ vatalos szlovák kül- és belpolitika számára, sőt a végső vereség és az összeomlás közeled­ tével a nemzeti különállás és önrendelkezés gondolata egyre nagyobb hangsúlyt kapott, s a nemzetközösség önállóságát megtestesítő saját állam a hivatalos megnyilatkozásokban és a sajtóban mitikus jelentőségűvé nőtt. Tiso elnök Március 14-e eszméje (Idea 14. marca) című, a Szlovák Köztársaság megalakításá­ nak hatodik évfordulója alkalmából írott cik­ kében többek között azt állapítja meg, hogy az önálló szlovák állam "a szlovák nemzet egyedülálló gyarapítójának" bizonyult, s a szlovák nemzetet csak saját államának meg­ teremtését követően írták be "a világ felnőtt korú népeinek anyakönyvébe". (Slovák, 1945. március 14.) Az önállóság Tiso értelmezésében jogon és létfeltételen túl kötelességet is jelent: a nemzetnek önmagával szembeni legfőbb kö­ telességei egyike az önállóság akarása és védelmezése. Az egyénnek a nemzethez való pozitív viszonya ebből az aspektusból alapve­ tő követelményként jelenik meg, mely köve­ telmény Tiso megfogalmazása szerint az iste­ ni parancsolatokkal egyenértékű: "A nemzet iránti szeretet a vallás parancsa, s a negyedik parancsolat ellen vét, aki nem szereti nemze­ tét. Az ember, aki elárulja nemzetét, nem csak az evilági áruló bélyegét viseli magán, hanem azét a vétkesét is, aki nem tartja meg az isteni parancsolatokat." (Slovák, 1939. au­ gusztus 29.) E ponton a hivatalos ideológia rangjára emelt keresztény nacionalizmus definíciójá­ nak lényegéhez értünk, amelyet az elnök tö­ mören és világosan így fejezett ki: "Az, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, annyit tesz, hogy először önmagunkat kell szeretnünk, s aztán felebarátunkat. A keresz­ tény szeretet alapja az önmagunk iránti sze­ �retet. Ebből következik a keresztény nacio­ nalizmus, miszerint először saját nemzetün­ ket kell szeretnünk, aztán a többit. Más a nem keresztény nacionalizmus, amely csak önma­ gát szereti, és sovinizmussá nő át." A keresz­ tény nacionalizmus pragmatizmusát, humá­ nus oldalait és toleráns voltát ecsetelve Tiso rendkívül optimista következtetésekre jutott: "A nacionalizmus a magáét (tehát önmagát) szereti, de nem szabad gyűlölnie azt, ami el­ térő; önmagát építi, de nem szabad pusztíta­ nia másokat; önmagát erősíti, de nem vá­ lasztja szét, ami egész." (Slovák, 1939. au­ gusztus 29.) Az általa ideálisnak látott és lát­ tatott nacionalizmus pozitivitását hangsú­ lyozta például az Andrej Hlinka halálának első évfordulója alkalmából, 1939. augusztus 16-án Rózsahegyen (Ružomberok) elmon­ dott ünnepi beszédében is, melyben többek között leszögezte: "Szenvedélyes szlovák na­ cionalisták voltunk, vagyunk és maradunk, a mások iránti legcsekélyebb gyűlölet nélkül." Tiso felfogása szerint tehát a keresztény lel­ kületű nacionalizmus nem irányul más nemze­ tek ellen, legfőbb tartalma a nemzet és a haza ön­ zetlen szeretete, elsőrendű célja pedig a nemzet spirituális felemelése. A különböző nacionaliz­ musok közötti összeütközés, véleménye szerint nem jelenthet veszélyt, hiszen a különbségek és az esetleges ellentétek sokkal kisebb súllyal esnek latba, mint az európai nemzeteket összekötő uni­ verzális eszme és közös tradíció, a kereszténység. A kereszténység azonban nem csak a nemzetközi közösség összetartó erejét jelenti, hanem minde­ nekelőtt azt a szellemi erőt, amely a szlovákság fennmaradását biztosította. "A keresztény hit megőrzése - jelentette ki Tiso már említett 1939. augusztus 16-i beszédében - tette lehetővé, hogy a szlovák nemzet nemzetként megmaradjon... Népünk keresztény és nemzeti hagyománya oly szorosan összekapcsolódik, hogy lehetetlen egy­ mástól elválasztani őket." Nem érdektelen megjegyezni, hogy a Tiso által ideálisnak tekintett, mások iránt is tole­ ranciát tanúsító nacionalizmus megkülön­ böztetése a "nem keresztény" és sovinizmus­ sá fajuló nacionalizmustól óhatatlanul elha­ tárolódást jelentett a más nemzetek iránti gyűlöletet és a rasszizmust nyíltan hirdető nácizmustól - más kérdés, hogy ez az elhatá­ rolódás a gyakorlati politikában csak áttéte­ lesen s kis mértékben éreztette hatását, s épp akkor bizonyult teljesen illuzórikusnak, ami­ kor kezdetét vette az ország történelmének legsötétebb fejezete, a zsidónak minősített lakosok túlnyomó többségének deportálása a náci halál táborokba. Tiso nemzetértelmezésében tehát nem ta­ lálunk nyíltan kirekesztő, a gyűlölködést és az emberiesség elleni bűntetteket ab ovo iga­ zoló elemeket. Bár újra és újra hangsúlyozza, hogy állama a szlovák nacionalizmus legfon­ tosabb célkitűzésének a megvalósulása, s lé­ tének értelme a szlovák nemzet sokoldalú fej­ lődésének biztosítása, nem adja fel azon meggyőződését sem, mely szerint ha a többi nemzet is az önszerető, de mások ellen nem irányuló nacionalizmus szellemében fog élni, s megvalósul e nacionalizmusok valamiféle harmóniája, akkor "elkövetkezik a nemzetek nagy testvéresülése, mert a magunké iránti nagy és forró szeretet mellett a nemzetek lel­ kében sem hely, sem idő nem lesz az idege­ nekkel szembeni gyűlölet számára." Ismételten az 1939. augusztus 16-i be­ szédből idéztünk, mely az első Szlovák Köz­ társaság egyik legfontosabb ideológiai alap­ vetését tartalmazta. Számos lényeges megál­ lapítása közül még egyet szeretnénk kiemel­ ni: Tiso a keresztény nacionalizmus elveit az országon belüli kisebbségi kérdés megoldása­ kor is alkalmazni kívánta, és "valamennyi más nemzetiségű polgárnak" igazságosságot s a "keresztényi szeretet szellemének" megfe­ �lelő bánásmódot ígért: A gyakorlat azonban e kell válnia államával, hiszen sorsuk 1938. ok­ tekintetben is élesen eltért az elmélettől. tóber 6-át - Szlovákia autonómiájának kihir­ A nemzet önszeretetének legtermészete­ detését-s kivált 1939. március 14-ét követő­ sebb következménye önmaga boldogságának en elválaszthatatlanul egybefonódott. "Szlo­ keresése, azaz a szellemi és anyagi felemelke­ vák hazafinak és ideálisan nemzetinek lenni dés biztosítása. E cél elérésének eszköze az annyit tesz, mint a szlovák állam odaadó épí­ állam, amely lehetővé teszi mindazt, amire az tőjének lenni. A szlovák nemzet iránti szere­ egyének és a kisebb közösségek önmagukban tet a szlovák állam iránti odaadásban és hű­ képtelenek. Ha a nacionalizmus - az elnök ségben konkretizálódik" - szögezte le neveze­ szavaival élve - "belső hajtóerő, amely érté­ tes, 1939. március 30-i rádióbeszédében. ket teremt egy bizonyos nemzetközösség Amikor az elkerülhetetlen bukás már előre­ hasznára", akkor az állam a közjó megterem­ vetítette árnyékát, az állam és a nemzet sors­ tésének és megőrzésének külső kerete, min­ közösségének hangoztatása vált a hivatalos denekelőtt pedig eszköze. Ebből az értelme­ propaganda legfontosabb tézisévé. A nemzet zésből egyenesen következik, hogy a nemzet és az állam közé egyenlőségjel került, majd az állam fölött áll, melynek képviselői csakis egyre több megnyilatkozás utalt arra, hogy az a nemzettől eredeztethetik hatalmukat. Te­ állam megőrzése olyan cél, melynek érdeké­ kintélyük s az állam tekintélyének alapja a ben a nemzetnek önmagát, jövőjét is kockára nemzet szuverenitása. kell tennie. A nemzet szuverén voltának bizonygatása Tiso felfogása szerint a nemzet csak ak­ Tiso és hívei különféle megnyilatkozásaiban kor hozhat létre szilárd és időtálló állami a leggyakrabban szereplő motívumok közé struktúrát, ha lélekben is egyetlen nagy kö­ tartozott, s ennek oka aligha igényel részlete­ zösséggé válik, s ha a szlovákok a jogok és kö­ sebb magyarázatot: a németekkel kötött szö­ telességek tekintetében is egyenlőek lesznek. vetség Szlovákia szuverenitását a háború ki­ Tehát nem tekintette elegendőnek a közös terjedésével párhuzamosan minél inkább nyelv, kultúra, terület, a közös hagyományok kérdésessé tette, annál inkább szükségessé biztosította alapot, hanem a nemzet egysége­ vált tehát, hogy a hazai közvéleményt az or­ sítésének szociális és szociálpszichológiai vo­ szág önállóságának valóságosságáról meg­ natkozásait is figyelembe vette. A sosem létezett nemzeti egység dicsőíté­ győzzék. Nem kevésbé fontos volt annak a "történelmi szükségszerűségnek" a megvilá­ sében és misztifikálásában maga mutatott gítása, melynek az állam hivatalos ideológu­ példát híveinek, de az 1944 augusztusában sai szerint logikus módon és elkerülhetetle­ kitört nemzeti felkelés napjaiban ő is kényte­ nül a csehekkel való szövetség felbomlásá- len volt - a nyilvánosság előtt is - beismerni, hoz/felbontásához és a saját állam megte­ hogy a nemzeten belül igenis vannak "hűtle­ nek", "árulók", "megtévesztettek" és "kalan­ remtéséhez kellett vezetnie. Tiso is számos alkalommal hangsúlyozta, dorok". Az egységről vallott felfogását azon­ hogy a Szlovák Köztársaság létrehozása a ban az elmélyülő katonai, politikai és gazda­ nemzetfejlődés természetes és messzemenő­ sági válság csak megerősíteni látszott: az en kívánatos következménye. Mondanivaló­ összefogás demagóg és immár teljesen irreá­ jának azzal kívánt nyomtékot adni, hogy újra lis jelszavát szegezte szembe a fenyegető vég­ és újra leszögezte: a szlovák nemzetnek eggyé veszéllyel. 1944. október 30-án a németek ál­ �tal elfoglalt Besztercebányán (Banská Bystri- tekintet nélküli egyenlőségét hirdető keresz­ ca) - a hegyekbe visszaszorított felkelés köz­ ténység mesterséges, ám a történelemben oly pontjában - mondott beszédében sem tagadta gyakori szintetizálását. Az etnikai nemzetfel­ meg önmagát, amikor kijelentette: "...minden fogás alapján s a Szlovák Köztársaság kül- és nemzetnek természetes törvénye, hogy csak belpolitikai helyzetével érvelve mi sem volt akkor lehet szerencsés és boldog, ha vala­ könnyebb, mint a nemzeti egység követelmé­ mennyi tagja a kötél ugyanazon végét húzza." nyének hangzatos megfogalmazása. Nem célunk e helyt annak a sajnálatosan (Slovák, 1944. november 1.) Az államról vallott instrumentalista fel­ gyakori jelenségnek a boncolgatása, hogy mi­ fogását jól tükrözi az 1944. július 12-én Baj­ lyen következményekkel jár az egyén alapve­ mócon (Bojnice) a Hlinka Gárda (Hlinkova tő szabadságjogaira, sőt emberi néltóságára garda) újonnan kinevezett tisztjei előtt el­ nézve az egységeszmény hatalmi eszközökkel mondott beszéde, amelyben többek között le­ (is) történő megvalósítása, csupán azt jegyez­ szögezte: "Az állam annak a rendnek a meg­ zük meg, hogy a "szenvedélyes szlovák nacioszervezése, amely a nemzetnek körülménye­ nalizumus" diktatórikus vizonyok kialakulá­ ket és előfeltételeket biztosít, hogy éljen, fej­ sához, a nemzet belső megosztottságának tra­ lődjön, és életének minden területén gyara­ gikus elmélyüléséhez és a Németországnak podjon." (Slovák, 1944. július 14.) Nem ke­ való teljes behódoláshoz vezetett. Mindezen véssé figyelemre méltóak voltak két évvel ko­ túl pedig végzetes szerepet játszott egy nép­ rábban, 1942. július 1-én a Hlinka Szlovák csoport tragédiájában, s jóvátehetetlenül Néppártjának (Hlinkova slovenská ľudová diszkreditálta a Tiso által oly patetikusan strana - HSLS) tagjaihoz intézett szavai: eb­ megfogalmazott eszmét. Mint ismeretes, a Szlovák Köztár­ ben a beszédben különös hangsúlyt kapott az állam rendőri szerepe a társadalom egységét saságban az etnikai elv alkalmazása kezdettől bomlasztó "önzés" elleni harcban. Nem tit­ fogva antiszemita törvénykezésben, a zsidó­ kolta, hogy valamennyi társadalmi probléma nak minősített polgárok diszkriminálásában megoldásánál fontos szerepet szán az állam nyilvánult meg. erőszakszervezeteinek. Az állam ezúttal már Tisonak, a lelkésznek és a morálteológia az egyének s végső soron a nemzet fölött álló kiváló ismerőjének tisztában kellett lennie képződményként jelenik meg: "Szükséges, azzal, hogy a sajátjának vallott eszmények és hogy az állam éljen hatalmi helyzetével, s a rasszista ideológia s politikai gyakorlat kö­ nemkülönben, hogy az egyének engedelmes­ zött feloldhatatlan ellentmondás uralkodik. kedjenek az állam utasításainak." A totalitá­ Az 1941-ben életbe lépett, és a jogfosztó, le­ riánus rendszer vezetőjének szavai önmagu­ alacsonyító rendeletek riasztó tárházát tar­ kért beszélnek. talmazó ún. Zsidó Kódex s az 1942-ben vég­ Tiso az etnikai nemzetfelfogás híve volt, s rehajtott deportálások igazolásához az el­ e felfogását elvi síkon össze tudta egyeztetni nöknek valóságos ideológiai salto mortalét a kereszténység univerzalizmusával; a nacio­ kellett végrehajtania, s ő képesnek bizonyult nalizmus és a sovinizmus közötti különbség- erre. A részben kényszerűségből vállalt gya­ tétel révén igazolni vélte a szlovák nemzeti korlati politika céljaihoz, a németek és legoemancipációs mozgalmakban gyökerező na­ daadóbb hazai híveik követeléseihez igazod­ cionalizmus és az emberek származásra való va ő is a nácik által pontosított és "tökéletesí­ �tett" biológiai nemzetfogalom szószólójává válik, s ezúttal már egy végletesen kirekesztő, rasszista koncepciót próbál meg kibékíteni a keresztény nacionalizmus eszméjével. A nemzeti önszeretet parancsa érvényben marad, de a zsidóság viszonylatában szó sincs semmiféle koegzisztenciáról, a gyűlölet hiá­ nyáról: az elnök szerint a keresztény lelkület irányukban egészen másképp nyilvánul meg. 1942 augusztusában elhangzott hírhedt holicsi (Holíč) beszédében egyebek között ezt mondta: "Még egy kérdést említenék, amely szóba került, mégpedig a zsidókérdést. Úgy­ mond keresztényi-e, ami történik. Embersé­ ges-e? Nem rablás ez? De kérdem én: Keresz­ tényi-e, hogy a szlovák nemzet meg akar sza­ badulni örökös ellenségétől, a zsidótól? Ke­ resztényi ez? Az önmagunk iránti szeretet is­ ten parancsolata, s ez a szeretet azt paran­ csolja nekem, hogy távolítsak el magamtól mindent, ami árt nekem, ami veszélyezteti az életemet. S hogy a szlováknak a zsidó elem az életét veszélyeztette, erről, azt hiszem, senkit nem kell győzködni." (Slovák, 1942. augusztus 18.) Néhány héttel korábban, a zágrábi Neue Ordnungnak adott nyilatkozatában leszögezte: "A nemzetünk iránti, a katolikus morál által hirdetett szeretet Szlovákiában a szlovák nem­ zet valamennyi kártevője elleni eredményes harcban is megnyilvánult. Régóta e kártevők­ höz tartozott a zsidó, aki a szlovák népet politi­ kailag elnyomta és gazdaságilag kizsákmányol­ ta, s elpusztítására törekedett... Mindaz, amit a zsidókérdésben cselekedtünk, megfelel a né­ pünk iránti szeretetnek." Tisonak a zsidók deportálásáért viselt poli­ tikai és erkölcsi felelősségét a legkevésbé sem csökkenti, hogy elnöki jogkörével élve mintegy ezer zsidót mentesített - családtagjaikkal együtt - a deportálási törvény hatálya alól, s ily módon megközelítően ötezer ember megmene­ külését tette lehetővé - legalábbis 1944 őszéig, amikor a megszálló német csapatok és hazai se­ gítőik már a mentesítést igazoló okmányok bir­ tokosait is letartóztatták és deportálták. Tiso nézeteinek végzetes irányú változását pontosan tükrözi már említett, 1944 júliusában Bajmócon elmondott beszéde, amelyben kijelen­ tette: "A nemzet biológiai egység, tehát magától a természettől adott természetes egység." Ekkorra már a báni (Bánovce nad Bebravou) plébános, a Szlovák Köztársaság elnöke többször is túllépett azon a határon, amelyen egy katolikus papnak semmiképp sem lett volna szabad átlépnie. Semmi kétség, Tiso a náci korifeusoktól elté­ rően nem tartozott a fajirtás, a barbár jelszavak jegyében végrehajtott tömeggyilkosságok ideo­ lógusai közé, de morális tekintélyének teljes sú­ lyával képviselt téveszméi, végzetesen rossz ügyek melletti nyílt vagy közvetett kiállása, az önkorrekciónak legfeljebb halvány lehetőségét felvillantó, ám országa és nemzete tragédiáját csak súlyosbító magatartása miatt nem tarthat számot a történelem felmentő ítéletére. A keresztény nacionalizmus elméletének csődjét földönfutók tömegei, deportáltakkal zsúfolt, a haláltáborok felé zakatoló vonatok, tömegsírok, s egymás ellenségeivé vált és ön­ magukkal is meghasonlott emberek százezrei tanúsították. �Michal Barnovský Szlovákia 1945-1960 közötti államjogi helyzetének néhány kérdéséhez Amikor 1993. január 1-jén a csehszlovák állam szétesett, cseh politikai körökben két, a létezésének értelmét értékelő tézis jelent meg. Az egyik szerint a csehek és a szlovákok közös állama beteljesítette küldetését: meg­ védte a szlovák nemzetet a megszűnéstől, meggyökereztette a demokráciát, és maga­ sabb kulturális, műveltségi és gazdasági szintre emelte. A másik tézis ennek az állam­ nak a művi voltát hangsúlyozta. Az az állam, amely már két alkalommal nem bírta ki a nemzetközi megrázkódtatásokat, és ellenál­ lás nélkül szétesett, az az állam, amelyben a szétválás iránti vágy erősebb volt mint az in­ tegráció, nem lehet természetes képződmény. Magának a Csehszlovák állam művi jellegé­ nek a gondolata nem volt új. - A maga idejé­ ben így jellemezték a folyamatot a Komin­ tern, a náci propaganda, továbbá a Hlinkaféle Szlovák Néppárt ideológusai (a második világháború alatt és azután is). A szlovák racionális irányultságú politi­ kai erők egy része, beleértve az ilyenfajta historizáló publicisztikát is, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnését és az önálló szlovák állam létrejöttét nagy törté­ nelmi eseményként, a szlovák nemzet évszá­ zados vágya beteljesüléseként értékelték. Ez­ zel összefüggésben megjelentek az első Szlo­ vák Köztársaság (1939-1945) keletkezésé­ nek, létének és rendszerének az átértékelésé­ re irányuló törekvések. Néhányan még azt is állították, hogy az első Szlovák Köztársaság nélkül nem lett volna második Szlovák Köz­ társaság sem. A politika irányítói politikai programjai­ kat és döntéseiket mindig történelmi argu­ mentumokkal támasztják alá, és a történe­ lemből azt választják ki, amire pillanatnyilag szükségük van. A történészeknek nem lenne szabad ilyen sémákat és ítéleteket alkotni konkrét elemzés nélkül. Államok gyakran sokkal prózaibb okokból jönnek létre és szűn­ nek meg, mint azért, hogy be kell teljesíteni­ ük, vagy hogy beteljesítették a történelmi küldetésüket. Másrészt túl sok művi állam lenne, ha ezt a címkét ragasztanánk valamenynyire, amely nagyobb ellenállás nélkül szűnt meg a nemzetközi "földrengések" közepette. Ugyancsak nehéz alátámasztani azt a tézist, �hogy a szlovák nép vágyai évszázadokon ke­ resztül az önálló szlovák állam felé irányul­ tak. A kis államok keletkezése és létezése csaknem elképzelhetetlen a nagyhatalmak egyetértése vagy garanciái nélkül, és 1918ban a győztes hatalmaknak érdekében állt a Csehszlovák Köztársaság létrejötte, a máso­ dik világháború alatt pedig a felújítása. Meg­ vizsgálhatjuk, melyik nagyhatalomnak fűző­ dött nagyobb, és melyiknek kisebb érdeke eh­ hez, valamint ezen érdek indítóokait, de az tény, hogy a Csehszlovák Köztársaság fel­ élesztésének a kérdése nem volt vitás kérdés a Hitler-ellenes koalícióban. A háború idején a szlovák politikusok so­ raiban több változat is keletkezett Szlovákia bekapcsolásáról és államjogi helyzetéről, de csak azok voltak reálisak, amelyek Szlovákia jövőjét a Csehszlovák Köztársaság létével kötötték össze. Miután a Hitler-ellenes koalí­ ció hatalmai elismerték a londoni csehszlo­ vák kormányt (1941-1942), a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió pedig 1943 de­ cemberében szövetségi szerződést kötött, gyakorlatilag Szlovákia sorsa is eldőlt. A szö­ vetséges hadseregek oldalán harcoló külföldi csehszlovák katonai egységek létrejötte, va­ lamint a Szlovák Nemzeti Felkelés 1944-ben megerősítették ezt a tényt, de a külső tényező volt a döntő. Szlovákia a felkelés nélkül is betagolódott volna ebbe az államalakulatba. Senki sem végzett volna közvéleménykutatást, nem lett volna semmiféle népszavazás. Az akkori szlo­ vák néppárti képviseletnek, amely az utolsó pillanatig együttműködött a nácizmussal, a legkisebb esélye sem volt arra, hogy meg­ mentse a szlovák államot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzeti állam gondo­ lata halott lett volna. A Szlovák Kommunista Párt illegális vezetése 1944. július 7-én a kö­ vetkezőket írta K. Gottwaldnak Moszkvába: "Ha ennek az államnak (Szlovák Köztársaság - M.B.) más tartalma lenne és más rezsim ve­ zetné, nem is beszélve a szövetégeseiről, szlo­ vák álláspontból nem lehetne semmit felhoz­ ni ellene. Nem csoda, hogy itt a tisztességes emberek részéről nagyon komoly mozgalmak keletkeznek, hogy megváltoztassák a rend­ szert, az államnak szociális töltetet adjanak, de az államot meghagyják. Ezt a teljesség kedvéért említjük meg, hogy világos legyen, London (a londoni csehszlovák kormány M.B.), amely támadja az államot, annak önál­ lóságát, és úgy véli, hogy ezáltal a rendszert is támadja, mellélő." Azezirányú törekvéseket azonban a külső tényezőn kívül - a Csehszlovák Köztársaság nemzetközi elismerése - további tényezők is korlátozták. Szlovákiát az akkori Szlovák Köztársaság határain belül, a bécsi döntés megfosztotta a Horthy-Magyarország által megszállt déli területektől. A győztes hatal­ mak támogatása nélkül ezek visszaadása el­ képzelhetetlen volt. A polgári ellenállási mozgalom képviselői egy időben azért aggód­ tak, hogy a szlovák kommunisták ne éljenek vissza a szlovák államisággal úgy, hogy Szlo­ vákiát mint szövetségi köztársaságot a Szov­ jetunióhoz csatolják. Bizonytalanság uralko­ dott abban a kérdésben, hogy a szlovák álla­ mot fenn lehet-e tartani. J. Lettrich, a De­ mokrata Párt elnöke 1946 júniusában kije­ lentette, hogy a jelenlegi geopolitikai hely­ zetben Szlovákia nem törekedhet önállóság­ ra, "mert Szlovákia szomszédai.... Szlovákiá­ nak ezt a nemzeti és állami önállóságát fel­ számolnák." Végülis a szlovák államiság gon­ dolatának nem voltak mély gyökerei, nem volt meghonosodva. A Szlovák Állam hirtelen jött létre, Hitler segédletével, és rövid ideig tartott. Az adott helyzetben a kisebb rossznak tartották. Egy­ �szóval a szlovák állam létrejöttének és fenn­ maradásának a lehetősége bizonytalan és ke­ véssé valószínű volt, sok kérdőjelet vont ma­ ga után, míg a Csehszlovák Köztársaság fel­ élesztése a háború végén egészen reális alter­ natíva, csaknem kész tény volt. 1945-ben Szlovákia másodszor lépett ugyanabba az államalakulatba - s ez a Cseh­ szlovák Köztársaság. Azonban ez már más Szlovákia és más Csehszlovákia volt. Egy olyan Szlovákia, amely az első (München el­ őtti) Csehszlovák Köztársaság csaknem 20 éves fennállásának, a második Csehszlovák Köztársaság néhány hónapos fennállásának és a Szlovák Köztársaság hatéves létezésének tapasztalataival gazdagodott. Kulcskérdés volt, milyen lesz Szlovákia helyzete a meg­ újult Csehszlovák Köztársaságon belül. Erről már nem a nagyhatalmak, hanem belső poli­ tikai erők döntöttek. Benešnek az a törekvé­ se, hogy Szlovákia állam jogi helyzetének a lé­ nyeges megváltoztatása nélkül, azaz az egy­ séges csehszlovák nemzet eszméje és a tarto­ mányi rendszer alapján kell felújítani a Csehszlovák Köztársaságot, már a háború idején vereséget szenvedett. A Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT), amely mint forradalmi szerv 1944. szeptem­ ber 1-jén legalizálta tevékenységét, elvetette a csehszlovakizmust, és a szlovák kérdés megoldásának új koncepcióját vetette fel, amely a szlovák nemzet önállóságának az el­ ismerésére és az egyenlő az egyenlővel elvé­ nek érvényesítésére épült. A felszabadított területen átvette az államhatalmat, és a lon­ doni csehszlovák kormánytól megtagadta a belpolitikai függetlenséget Szlovákiában. Beneš és követői számára nem maradt más hát­ ra, mint visszalépni. Az új szlovák politikai képviselet győzelme azonban nem volt végle­ ges, államjogi szempontból nem eredményez­ te a két nemzet, a csehek és a szlovákok egyenjogú helyzetét, még ha a szlovákok füg­ getlenségét elismerték és egyenjogúságukat proklamálták is. A szlovák nemzeti felkelés, amely a szlo­ vákok és a csehek egy államalakulaton belüli együttélésére tette le a voksot az egyenlő az egyenlővel elve alapján, történelmi lehetősé­ get jelentett, hogy a Csehszlovák Köztár­ saságot új alapokra építhessék. Ezt a lehető­ séget azonban elszalasztották. Mindkét szlo­ vákiai politikai párt, a Demokrata Párt és a Szlovák Kommunista Párt, fokozatosan arra a következtetésre jutott, hogy szükség van a Csehszlovák Köztársaság föderalizálására. Az SZNT 1945. május 26-án ebben a szel­ lemben egyöntetű döntést hozott. Emellett, a cseh közvéleményre való tekintettel, nem használtak olyan fogalmakat, mint föderáció és autonómia. A Csehszlovák Köztársaság nem szövetségi állam lett volna, hanem egy­ séges állam sui generis, ami azt jelenti, hogy rendelkezett volna szlovák nemzeti szervek­ kel, cseh nemzeti szervekkel, a közös ügyeket pedig összállami szervek irányították volna a Csehszlovák Köztársaság egységének és oszt­ hatatlanságának a megőrzése mellett. Ennek ellenére 1945-1948 között vala­ mennyi cseh politikai párt elvetette a cseh­ szlovák föderáció gondolatát. A csehek to­ vábbra is a cseh országrészek egyikének te­ kintették Szlovákiát. Az 1946 decemberi közvéleménykutatások szerint a megkérde­ zettek 65 százaléka hitt a csehszlovák nemzet létezésében. A csehek mint csehszlovákok, tehát az egységes csehszlovák nemzet hívei, de úgy is mint a többségi nemzet, nem érezték szükségét, hogy megvédjék saját függetlensé­ güket és saját nemzeti állami szerveket hoz­ zanak létre. Sajátjuknak tartották az orszá­ gos szerveket, és a szlovákok szemére vetet­ ték, hogy privilégiumokat követelnek, amikor kitartanak az SZNT és a Megbízottak Testü- �lete mellett. 1938. október 6-át (autonómia) és 1939. március 14-ét a szlovákok árulásá­ nak tartották, a Szlovák Nemzeti Felkelést pedig a cseh nemzet ellen a múltban elköve­ tett igazságtalanság jóvátételeként tekintet­ ték. Bár a háború után a nemzetközi helyzet radikálisan megváltozott, egyetlen hatalom sem támogatta az önálló szlovák állam létre­ hozását, a szlovák szeparatizmustól való fé­ lelem a csehek körében mégsem múlt el. A szlovák politika sikertelenségének a másik oka az volt, hogy a szlovák politikai pártok nem képviseltek egységes álláspontot Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságon belüli helyzetének kérdésében. A Demokrata Párt és a Szlovák Kommunista Párt egyetér­ tése rövid ideig tartott. Lényegében már az első prágai egyezmény (1945. május 31 - jú­ nius 2.) megkötésével véget ért, amikor a kommunisták a CSKP prágai vezetésének utasítására felhagytak a föderáció követelé­ sével. A Demokrata Párt képviselői a Cseh­ szlovák Köztársaság kormányával való prá­ gai tárgyalások során ugyan felvetették a fö­ deratív rendezés gondolatát, de amikor a cseh pártok ellenállásába ütköztek, nem tar­ tottak ki követelésük mellett. Úgy tűnik, egyik politikai erő sem értette meg kellőkép­ pen, hogy éppen most, néhány héttel a háború befejeződése után Európában, kínálkozik a legmegfelelőbb pillanat a föderáció törvényesítésére, és így hosszú időre elodázták ezt a lehetőséget. Később rosszabbodtak a feltételek. A szlovák kérdés megoldása a hatalmi-politikai harc részévé vált, az egyes politikai pártok stratégiai, taktikai szándékaiknak rendelték alá. Az 1946. májusi parlamenti választások után, amikor a Demokrata Párt Szlovákiában megszerezte a szavazatok 62 százalékát, a szlovák kommunisták a centralizáció mellett szálltak síkra, és a föderációt, ami mellett ad­ dig kiálltak, már meg sem említették. A De­ mokrata Párt átvette a kezdeményezést a szlovák nemzeti érdekek védelmében, de a Nemzeti Front talaján elszigetelődött, és de­ fenzívára kényszerült. Több erőt kellett kifej­ tenie saját védelmére és a választás során megszerzett hatalmi pozíciója megtartására, mint Szlovákia egyenjogú helyzetének a biz­ tosítására. Tekintettel arra, hogy a cseh politikai pár­ tok elutasították a cseh-szlovák viszony alkot­ mányerejű -törvény általi rendezését, Szlová­ kia államjogi helyzetének a végleges megoldása elhalasztódott. Az új alkotmányban kellett vol­ na rögzíteni, annak elfogadásáig, a szlovák nemzeti szervek hatáskörét és az országos szer­ vekhez - a kormányhoz, a parlamenthez és az elnökhöz - való viszonyukat politikai egyezmé­ nyekkel határozták meg, melyek eredménye az erőviszonyoktól függött. Az 1945. április 5-i kassai kormányprog­ ram és a három prágai egyezmény 19451946-ban az államjogi rendezés aszimmetri­ kus modelljét rögzítette, mely szerint léteztek szlovák nemzeti szervek és országos szervek, hi­ ányoztak viszont a cseh nemzeti szervek. Ezek szerepét az országos szervek helyettesítették. Az aszimmetria következménye az SZNT és a Megbízottak Testülete jogkörének a korlátozá­ sa, valamint a cseh és a csehszlovák közötti kü­ lönbségek elmosódása lett. Szlovákia köztársaságon belül elfoglalt helyzetét 1945-1948 között, és azután egé­ szen 1968-ig államjogi szempontból úgy le­ het jellemezni, mint bizonyosfajta autonómi­ át az egységes államon belül. Időkeresztmet­ szetben azonban az autonómia mértéke vál­ tozott. Az első prágai egyezmény után a szlo­ vák nemzeti szerveknek még jelentős hatás­ köre volt. Az elnök és a kormány nem avatko­ zott bele az SZNT törvényhozói munkájába. Az elnöki dekrétumok csak az SZNT egyetér­ �tésével léptek hatályba országos szinten. Az rögzíteni. Ezért is törekedtek a kommunisták összes személyi kérdésről az SZNT döntött arra, hogy a Demokrata Pártot a politikai Szlovákiában. A Megbízottak Testülete fele­ életből kiszorítsák, vagy legalábbis meggyen­ lősséggel tartozott a kormánynak az elnöki gítsék hatalmi pozícióit még a választások, ill. dekrétumok teljesítéséért, a megbízottak az új alkotmány elfogadása előtt. Az alkot­ azonban nem voltak alárendelve a miniszte­ mány végleges változatát a hatalom kommu­ reknek. Egyéb területeken a Megbízottak nista monopóliumának a bevezetése után Testülete az SZNT végrehajtó szerve volt. dolgozták ki, és 1948. május 9-én fogadták el. Bár az alkotmány deklarálta a szlovák Szlovákia autonóm helyzete abban az időben a föderalizmus bizonyos elemeit viselte ma­ nemzet önállóságát és egyenjogúságát, a szlo­ vák nemzeti szervek jogköre azonban lénye­ gán. 1946. június 27-e, a harmadik prágai gében a harmadik prágai egyezmény szintjén egyezmény megkötése után azonban az auto­ maradt, és néhány területen a kormány és a nómia mértéke leszűkült. A szlovák nemzeti központi hivatalok ellenőrző szerepe elmé­ szervek csaknem teljes mértékben a kor­ lyült. Ebben az eredményben talán azok a mánynak alárendelt intézményekké degradá­ szlovák kommunisták csalódtak a leginkább, lódtak. A kormány korlátozhatta vagy telje­ akik abban bíztak, hogy a "ki kitől" kérdésé­ sen megszüntethette az SZNT jogszabályal­ nek megoldása után kiszélesedik a szlovák kotó tevékenységét. Az SZNT elnöksége csak nemzeti szervek hatásköre, és fokozatosan a kormány egyetértésével nevezhette ki a kialakulnak a föderáció törvénybe iktatásá­ Megbízottak Testületét és a megbízottakat. A nak a feltételei. Megbízottak Testületének tagjai a kormány­ Az új alkotmány a nemzeti kisebbségek­ elnöknek tették le az esküt. A megbízottak fe­ nek semmiféle jogokat sem biztosított, sőt lelősséggel tartoztak a minisztereknek, sőt a említést sem tett a létezésükről. Ezzel össze­ minisztereknek jogukban állt jogkörüket függében kell szót ejteni a nemzetiségi prob­ Szlovákiában közvetlenül is gyakorolni, saját lematikáról. A ruszin-ukrán kisebbségnek szerveik által. A későbbi időszakban a centra­ volt saját képviseleti szerve, a Prjaševčina lizáció folyamata folytatódott. Ukrán Nemzeti Tanácsa, amely az ötvenes Az 1948 februárjában bekövetkezett for­ évek elején kulturális-művelődési egyesület­ dulatig az előkészített új alkotmány szlovák té alakult át. Politikailag szervezett volt a lé­ részeit nem fogalmazták meg és nem vitatták tező szlovákiai pártokban, képviseltette ma­ meg a parlament Alkotmányjogi Bizottságá­ gát a parlamentben, azSZNT-ben, és saját ál­ ban. Az egyes politikai pártok álláspontjai­ talános és középiskolái voltak. nak a különbsége markáns és nehezen le­ A német kisebbség a kitelepítés áldozata lett. küzdhetővolt, annál is inkább, mivel közeled­ A legbonyolultabb a magyar kérdés meg­ tek a háború utáni második nemzetgyűlési oldása volt. A magyar kisebbséget 1945-ben választások. Tekintettel arra, hogy a Demok­ nemcsak nemzetiségi, de polgári jogaitól is rata Pártnak az Alkotmányozó Nemzetggyű- megfosztották (az antifasisztákon kívül). lésben abszolút többsége volt a Szlovákiában 1945-1948 között a Csehszlovák Köztár­ megválasztott képviselőket tekintve, egyetér­ saságban valamennyi párt a kollektív bűnös­ tése nélkül, gyakorlatilag nem lehetett Szlo­ ség elvéből indult ki, és a magyar kisebbséget vákia államjogi helyzetét az alkotmányban tartotta felelősnek a köztársaság szétverésé­ �ért és az irredentizmusért; és a megsemmisí­ tésére törekedtek kitelepítés, lakosságcsere, ún. reszlovakizáció és belső áttelepítés által. A magyar kérdés megoldását ugyanarra a szintre helyezték, mint a német kérdés meg­ oldását. Hozzá kell azonban tenni, hogy a szlovák politikai képviselet a kassai kor­ mányprogram elfogadásáig mérsékeltebb ál­ láspontot képviselt. Csak azoknak a magya­ roknak a kitelepítésével számolt, akik a bécsi döntés, 1938. november 2-a után jöttek a megszállt szlovák területre, a többiek helyze­ tét pedig a Csehszlovák Köztársasághoz és a demokráciához való viszonyuktól tették füg­ gővé. 1945 áprilisától a szlovák politikai pártok is azonosultak a magyar kérdés megoldásá­ nak a kormány által képviselt koncepciójá­ val. Tekintettel arra, hogy a Hitler-ellenes ko­ alícióban résztvevő nagyhatalmak vezetőinek potsdami konferenciája 1945-ben csak a né­ metek kitelepítésével értett egyet, és a párizsi békekekonferencia 1946-ban nem fogadta el a csehszlovákoknak a magyar lakosság kitele­ pítése iránti követelését, a Csehszlovák Köz­ társaság kormánya a magyar kormánnyal va­ ló tárgyalások útján próbálta meg célját elér­ ni. A magyar kormány beleegyezett a lakos­ ságcserébe, elutasította azonban a magyar la­ kosság kitelepítését. A lakosságcsere keretében Szlovákiából kb. 70 000 magyar települt át Magyarország­ ra. Azután az állami szervek a magyar kérdés belföldi "megoldására" irányították figyel­ müket. Az ún. reszlovakizáció (316 000 sze­ mély részére adtak ki reszlovakizációs bizo­ nyítványt) és a magyar lakosság egy részének (44 000 személy) erőszakos áttelepítése a cseh határ mellé, értendő ezen. Mindkét ren­ delkezés ellentétben állt a demokratikus el­ vekkel, és komplikálta a szlovákok és a ma­ gyarok együttélését és a csehszlovák-magyar államközi kapcsolatokat. A magyarok csak 1948 őszén kapták vissza a polgári jogokat, és fokoztosan az iskolákat és a sajtót is. 1949ben megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (Csemadok). Elhúzódó probléma volt a reszlovakizáltak kérdése. Az alkotmány elfogadásával befejeződött a cseh-szlovák viszony alkotmányjogi provi­ zóriuma, ami politikai egyezményekre épült. Az új alkotmány rögzítette a szlovák nemzeti szerveket, és hatáskörüket olyan formában határozta meg, hogy tulajdonképpen függő­ ségi vagy alárendeltségi viszonyban voltak a kormánnyal. A későbbiekben tovább veszí­ tettek hatáskörükből. El kell mondani, hogy Szlovákia államjogi helyzetének a kérdése a kommunista diktatúra uralomra jutása után veszített jelentőségéből, formális jellege volt, mivel mindenről a kommunista állampárt döntött. Ott, ahol nincs demokrácia, nem respek­ tálják a nemzetek jogait sem. Szlovákia nem lett volna sokkal jobb helyzetben akkor sem, ha létezett volna föderáció, amiről más kom­ munista országok, és 1968 óta a csehszlovák föderáció tapasztalatai is tanúskodnak. A centralizációs irányzatok magából a politikai és a társadalmi rendszer lényegéből fakadtak. A centralizáció az ötvenes években két te­ rületen valósult meg: pártvonalon és az ál­ lamigazgatás vonalán. 1948 szeptemberében a CSKP és az SZLKP szervezeti összevonásá­ val megalakult az egységes kommunista párt, amely az ún. demokratikus centralizmus el­ véhez tartotta magát. Valamennyi, Szlováki­ át érintő kulcsfontosságú és kevésbé lényeges kérdésben a CSKP szűkkörű prágai vezetése döntött. A SZLKP szervei lényegében csak az elfogadott rendelkezések megvalósítását biz­ tosították. A közigazgatás centralizálását az országos hatáskörű minisztériumok és kor­ �mányzati szervek kiszélesítése által valósítot­ ták meg. Míg 1945-1948 között csak három országos hatáskörű minisztérium létezett (külügyek, külkereskedelem és honvédelem), miközben a szlovákok államtitkári funkció­ ban vettek részt ezek irányításában, az ötve­ nes évek elején a szlovák megbízotti hivata­ lok hatásköréből kizárták a nehézipar vala­ mennyi ágát, a vasutakat, a légi közlekedést, a postaügyet, a mezőgazdasági termékek fel­ vásárlását, az állami ellenőrzést és néhány más szaktárcát. Az országos minisztériumok­ ban az államtitkári funkciót megszűntették. A centralizáció további formája az volt, hogy a szlovák nemzeti szerveket szigorúan alá­ rendelték az országos szerveknek - a Megbí­ zottak Testületét a kormánynak, a megbízot­ takat a minisztériumoknak stb. A csehszlovák körülmények között fokoz­ ta a centralizációt az államjogi rendezés aszimmetrikus modellje, a centralizmus tör­ ténelmi gyökerei, amelyek a csehszlovakizmus teóriájára és az ún. szlovák burzsoá naci­ onalizmus elleni harcra épültek. Nem vélet­ len, hogy a "burzsoá nacionalizmus" fogal­ mának az ötvenes években, az akkori idológia és propaganda alapján más töltése volt, mint a többi kommunista országban. Míg a többi országban a Szovjetunióhoz való negatív hozzáálásként értelmezték, Szlovákiában mint csehellenes ideológiát és politikát értékelték, amely "alábecsüli a cseh munkásosztály sike­ reit és Szlovákiának nyújtott segítségét". Ugyancsak nem véletlen, hogy burzsoá nacio­ nalizmussal vádolták azokat a kommunistá­ kat, akik a múltban a föderatív rendezés hívei voltak (G. Husák, L. Novomeský stb.). A centralizációs törekvéseket 19561957-ben ideiglenesen megszakították vagy elfojtották. Az SZKP XX. kongresszusának a hatására a Nemzetgyűlés 1956. július 31-én elfogadta a szlovák nemzeti szervekről szóló alkotmányerejű törvényt, amely kiszélesítet­ te hatáskörüket. Az SZNT megkapta a jogot, hogy elfogadhassa a Szlovákia gazdasági fej­ lesztésének tervéről szóló törvényt és a Szlo­ vákia költségvetéséről szóló törvényt. Az SZNT elnöksége visszakapta a jogkört, hogy kinevezhesse és visszahívhassa a Megbízot­ tak Testületét, részben meggyengült a kor­ mánynak és a minisztériumoknak a szlovák állami intézmények feletti ellenőrző szerepe. Emellett azonban a CSKP KB Politikai Bizottságának 1956. június 4-i határozata ki­ fejezetten megállapítja, hogy a kassai kor­ mányprogramból kell kiindulni, és nem kell következetesen érvényesíteni "a szocialista föderalizmus vagy autonómia koncepcióját". Alig kezdett ez a törvény érvényesülni a gya­ korlatban, a centralizáció új hulláma jelent meg. Az 1960-as alkotmány eltörölte a Megbí­ zottak Testületét, az SZNT-nek pedig össze kellett vonnia a törvényhozói és a végrehaj­ tó hatalmat. A valóságban a nemzeti bizott­ ságok háromlépcsős rendszere mellett az SZNT elveszítette munkájának tartalmát. Szimbólum volt, és nem az államhatalom megtestesítője és végrehajtója Szlovákiá­ ban. Lényegében csak a saját költségveté­ sével gazdálkodott, és az állami terv kere­ tén belül megtárgyalta a szlovák gazdaság fejlesztésének kérdéseit anélkül, hogy jóvá­ hagyta volna azt. A kommunista rendszer részleges liberalizálása után, 1963 után, Szlo­ vákiában mind gyakrabban jelentkezett kriti­ ka Szlovákia államjogi rendezésével kapcso­ latban, ami 1968-ban a csehszlovák állam föderalizálásának a követelésébe torkollott. (Fordította: Sztanek Mária) �Jozef Žatkuliak Szlovákia helye a cseh-szlovák szövetségben és a Szlovák Köztársaság megalakulása 1993-ban A kommunisták hatalmi vágyát kifejező, a szocialista Csehszlovákia 1960-ban elfoga­ dott új alkotmánya az ország központosításá­ nak újabb lépcsőfoka volt. Az egész országot az uniformizáltság jel­ lemezte. A szlovák nemzeti szervek az alkot­ mány rendelkezéseinek értelmében csupán jelképes jogosítványokat kaptak. A megbí­ zottak tanácsa, mint végrehajtó szerv, meg­ szűnt létezni. Mindennek a szocialista de­ mokrácia elmélyítését, és az állami vezetés kétoldalúságának megszűntét kellett ered­ ményeznie. A nemzet, nemzeti állam fogal­ mak a háttérbe szorultak, a szövetség kifeje­ zés pedig tabunak számított. 1962-ben, a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszu­ sán a nemzetek közeledésének fontosságát emelték ki. Elterjedt a "csehszlovák nép", sőt "nemzet" terminus technicus használata. Az egységes állam megerősödése negatív hatással volt a szlovák-cseh viszonyra. A cseh-szlovakizmus és a prágai centralista tö­ rekvések mobilizálták a szlovákiai ellenzéki erőket. Ilyen mozgás főleg a nemzetileg elkö­ telezett értelmiségiek, illetve egyes politiku­ sok -Alexander Dubček és Gustáv Husák körében volt tapasztalható. Cikkek, főként a Kultúrny Život (Kulturális élet) című folyói­ rat cikkei, és különböző felszólalások hang­ súlyozták azt a felfogást, hogy a szlovák-cseh kapcsolatot új államjogi alapokra kell helyez­ ni. A Csehszlovák Kommunista Párt Közpon­ ti Bizottságának első titkára, a köztársaság elnöke, Antonín Novotny, aki bár 1963-ban hozzájárult azok felmentéséhez, akiket az öt­ venes években az ún. szlovák burzsoá nacio­ nalizmus hirdetéséért ítéltek el, nem volt haj­ landó tárgyalni a cseh-szlovák viszonyról. A hatvanas évek második felében a társa­ dalmi feszültségek egyre nagyobb méreteket öltöttek. Politikai szinten a szlovák-cseh vi­ szony ellentmondásai odáig fajultak, hogy 1967 októberében a Csehszlovák Kommunis­ ta Párt Központi Bizottságának ülésén Antonín Novotny nyílt vitába keveredett Alexan­ der Dubčekkel, akit a jelenlévők fülehallatára nacionalizmussal vádolt. Ekkor már egyér­ telművé vált, hogy a Csehszlovák Kommunist Párt elképzelései a cseh és a szlovák országré­ szek közötti szociális-gazdasági egyensúly ki­ alakításáról megvalósíthatatlanok, sőt a kü­ lönbségek még szembetűnőbbek lettek. Antonín Novotny ennek ellenére kitartott a közös gazdaság kiépítésének eszméje mellett. 1967 �augusztusában kijelentette, hogy Csehszlo­ szavazhatóságának betiltására és a paritás el­ vákia Kommunista Pártja elveti a szövetségi vének elfogadására összpontosította figyel­ álamszerkezet kialakítását, mivel az gyakor­ mét. Javaslata alapján a föderációs szervek latilag Szlovákia fejlődését fékezné, ez pedig csak a feltétlenül szükséges jogkörökkel ren­ a nacionalizmus fölerősödéséhez vezetne delkeztek volna. A cseh partner azonban Szlovákiában, de a cseh országrészekben is. nem készült fel az állam hivatalosan már el­ Novotny véleményét támasztotta alá Michal fogadott föderalizálására. A szlovák társa­ Chudík a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is, dalmat egységesítette a föderalizálás gon­ aki még 1967 novemberében kijelentette, dolata, cseh oldalon pedig sokan feltették a hogy Szlovákiában a nacionalista tendenciák kérdést, hogy mit hoz a nemzeti alapokon a felszabadulás óta ekkor nyilvánultak meg a szerveződő államszövetség? Viták folytak a legmarkánsabban. Az állami önállóságot hir­ cseh-szlovák szövetség mibenlétéről és tar­ dető nemzeti mozgalom olyannyira megerő­ talmáról. A csehek az ún. erős szövetséget södött Szlovákiáan, hogy 1968 márciusában óhajtották, míg a szlovákok a szövetséget a Szlovák Nemzeti Tanács napirendre tűzte a tágabban, a konföderáció elemeivel kiegé­ szlovák és a cseh nemzet egyenrangúságának szítve képzelték el. Bizonyos vonatkozások­ kérdését és a két országrész kapcsolatának ban szerették volna lazábbá tenni a közös szövetségi alapokon nyugvó megoldását. állam attributumait, s igyekeztek elérni ál­ 1968 januárja után világossá vált, hogy a lamuk önálló vezetését és igazgatását. El­ legfontosabb feladatok egyike, az államjogi képzeléseik szerint a szövetségi kompeten­ kapcsolatok tisztázása. A reformfolyamatok ciák csupán a külpolitikára, a hadseregre, része volt az unitárius (egységes-a Szerk.) ál­ és a közös valutára terjedtek volna ki, illet­ lamformából a szövetségi államformára való ve a gazdaságot tekintve az irányításra a áttérés, pontosabban az átalakulásban az tervezésre, az árak és a vámok kialakításá­ egyenrangúságon alapuló cseh-szlovák vi­ ra, stb. A szövetségi szervek tehát igen kor­ szony játszott igen fontos szerepet. Miköz­ látozott jogkörökkel rendelkeztek volna. ben természetesen az állam teljes átalakítá­ Az állam új, alulról szerveződő, a nemzeti sáról volt szó. szervek eredeti jogerejére támaszkodó fel­ E folyamat alapvető feltétele a politikai építését próbálták elfogadtatni. Az elkép­ rendszer megújulása és a civil szervezetek ki­ zelés szerint a nemzeti szervek kizárólagos alakulása volt. A demokrácia megteremtése, kompetenciájába tartozna az ipar, a mezővalamint a gazdaság reformja egyértelműen gazdaság, az építőipar, a közlekedés, a bel­ az állam föderalizálását feltételezte. A cse­ kereskedelem, a bíróságok, a belügy, a jegy­ hek és szlovákok közötti viszony kérdését ed­ bankok, stb. dig nem tartották fontosnak, megoldásával A viták hátterében a közös államiság idő­ nem foglalkoztak, de még azzal sem, hogy a szakából származó rossz tapasztalatok, vala­ föderációnak két különböző nagyságú és kü­ mint a saját állam fontossága közötti felfo­ lönböző erejű egység között kellett létrejön­ gásbeli különbség húzódott meg. 1968-ban a nie. Az egyenjogúság elvének megvalósítását szlovák nemzet tudatában volt annak, hogy viszont csak a föderáció segítségével látták saját nemzetállami érdekeinek megvalósítá­ megoldhatónak. sához jó esélyekkel rendelkezik, miközben a 1968 tavaszán és nyarán a Szlovák Kom­ szövetségi rendszer felállítása nem veszélyez­ munista Párt az egyik nemzet másik elleni le- tetné a cseh társadalom demokratizálódását. �1968 nyarán a szlovákok egy olyan államalakulat ötletével álltak elő, amely nemzeti elven (az eredeti joghatalmat a nemzeti szer­ vek gyakorolják, ezzel tehát igazolódna a nemzetek szuverenitása) és két állam együtt­ élésén alapul. A saját nemzeti államra és tör­ vényekre való természetes jogokat hangsú­ lyozták, és elismerték a morvák jogos követe­ léseit is, ami gyakorlatilag hármas szövetsé­ get jelentett. A szövetség megalakulásának előfeltétele a nemzeti köztársaságok prioritá­ sának elismerése, ami miatt elszánt küzdel­ mek folytak. A cseh nemzet túlnyomó része nem volt tudatában, hogy saját nemzetálla­ miságukról is szó van, s hogy egy olyan szö­ vetségről folyik vita, amelynek alapját a cseh és a szlovák nemzetpolitikai képviselet ren­ dezése jelentené. Hosszas huzavona után is­ merték csak fel, hogy a szövetségi állam hoz­ zásegíti őket a politikai és részben a választá­ si rendszer reformjához is. A választásokra azonban, amelyek elősegíthették volna a poli­ tikai hatalom új felosztását, nem került sor. 1968 július elején megegyeztek abban, hogy a földeráció a közös cseh-szlovák államiság ideológiájának alapja, és mindkét nemzet kí­ vánsága, hogy ezeken az alapokon nyugvó egyenjogú államok szövetségét alakítsák ki. A szövetség alapjául a demokratikus szocia­ lizmust nevezték meg, és azt, hogy a demokratizációs folyamat záloga a szövetségi állam megvalósítása. Augusztus 21 után azonban véglegesen megbukott a szövetségi politikai rendszer gondolata, sőt még inkább a Csehszlovák Kommunista Párt. A megszállók inváziója teljesen lehetetlenné tette, hogy demokrati­ kus körülmények között valóra válhassék az állam föderalizációja. Moszkva szerint a léte­ ző szocializmus csak szigorú keretek között működhet. Bár az államszerkezetben előálló változások nem jelentettek veszélyt az efféle "szocializmus" számára, Moszkva mégis fon­ tosnak tartotta, hogy felügyelje a szlovák és cseh nemzet közötti államjogi viszony elren­ deződésének folyamatát. Különös figyelmet fordított arra, hogy a kommunista párt veze­ tő szerepe az új államalakulatban is érvénye­ süljön. Az akkori politikai rendszerben ez feltétel nélküli kiindulópontnak számított. Ettől kezdve számíthatjuk a meghátrálá­ sok és kompromisszumkötések időszakát. Hatályon kívül helyezték az eredeti javasla­ tokat, például a nemzeti szimbólumok hasz­ nálatának elvét, érvénytelenekké váltak a nemzeti tanácsok és nemzeti intézmények létrehozásával kapcsolatos megegyezések. A Cseh Kommunista Párt visszalépett a szövet­ ségi nemzetgyűlés összetételének átalakítá­ sától, azaz attól, hogy kétkamarásak és egyenrangú a két országgyűlés, a szlovák párt pedig visszavonta azt az igényét, hogy a szö­ vetségi kormány összetétele paritásos alapo­ kon nyugodjon. Annyit sikerült elérnie csu­ pán, hogy az államtitkárok más nemzetiségű­ ek legyenek mint a miniszterek. A cseh fél megkérdőjelezte a két nemzetgazdaságból egységesített gazdaság hatékony voltát, és a szövetségi államisággal kapcsolatban pedig éppen az egységes gazdaság széleskörű kom­ petenciáit hangsúlyozta (egységes piac, áru­ forgalom, adók, árak, devizagazdálkodás, külkereskedelem). Ez a felfogás illetve a meg­ tett lépések a nemzetállami egységek fölé he­ lyezte a szövetségieket, amit az 1968. október 27-én elfogadott 143. számú alkotmánytör­ vény is garantált, és sem a szlovák, sem pedig a cseh igényeknek nem felelt meg. A szlová­ kok számára mindezek ellenére mérföldkő volt az 1945-ben elkezdődött harcukban. Úgyszintén lényeges volt, hogy a cseh­ szlovák szövetségről szóló alkotmánytörvény foglalkozott a nemzetiségekkel is, miszerint a nemzetiségek jogállásukat tekintve egyen­ rangúak lettek. Az 1968/143. számú alkot­ mánytörvény kodifikálta az egységes cseh­ �szlovák állampolgárságot, valamint a cseh és zetése törvényhozási és gazdasági előírások a szlovák nyelv egyenjogúságát. és feltételek nélkül. Ráadásul a kibontakozó Dél-Szlovákiában a szlovákok részéről el­ normalizáció és központosítás teljesen ellen­ hangzott az a követelés, hogy korlátozzák a tétes volt a két nemzeti központból és a szö­ magyar nyelv hivatali használatát és a szlo­ vetségi alapon irányított közös állam elvével. vák nyelvet pedig egész Szlovákiában ismer­ Nem valósult meg az átmenet az egységes jék el az egyetlen állam- illetve hivatalos államalakulatból a szövetségi államalkulatig, nyelvnek. A magyarok követelték a magyar már csak amiatt sem, mert a szövetséget fe­ kisebbség és a szlovák nemzet egyenjogúsá­ lülről alakították, tehát az nem a nemzeti gának elismerését, valamint egy bizonyos ki­ köztársaságokból épült fel. Egyenrangúságuk sebbségi önrendelkezés elfogadását. A ki­ pedig puszta illúzió maradt. Az egyenér­ sebbségek államalkotó tényezőként adhattak tékűség elve éppen a politikai központosítás volna hangot követeléseiknek, s ebben az pragmatikus céljainak felülkerekedése kö­ esetben meg kellett volna alakulnia a Magyar vetkeztében folyamatos sérüléseknek volt ki­ Nemzetiségi Tanácsnak és a nemzetiségek téve. A lényeges döntési jogköröket a köz­ szövetségi minisztériumának. Létrejöttükre ponti állami szervek gyakorolták, így például azonban nem került sor. - Az 1968/144. sz. a szövetségi kormány határozatai kötelezőek alkotmánytörvény világosan értelmezi a voltak a nemzeti (köztársasági) kormányok nemzetiségek helyzetét és jogait Csehszlová­ számára is. Az 1970 decemberében elfoga­ kiában, melyekhez az anyanyelven történő dott ún. kompetenciatörvények értelmében a oktatás joga, a kulturális fejlődéshez való szövetségi kormány "szuverenitása" a követ­ jog, a hivatali kapcsolatban az anyanyelv kező két évtized alatt elnyelte a nemzeti kor­ használatának joga, a gyülekezési jog, és az a mányok "szuverenitását". Elfogadták a gaz­ jog tartozik, amely biztosítja az állami szer­ daságirányítás központi modelljét (újabb vekben való részvételüket stb. ágazati minisztériumok alakultak, a nemzeti 1969. január 1-jén jogilag létrejött a Cseh szerveket kizárták a gazdaság közvetlen irá­ Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocia­ nyításából). A szabályozás a reális szocializ­ lista Köztársaság, az új nemzetállami alaku­ mus újjászervezését tűzte ki céljául, eltorzí­ latok de facto azonban nem rendelkeztek az totta ezzel a cseh-szlovák szövetségi államállamiság attributumaival, a nemzeti szimbó­ szervezetet. Sem a szlovák, sem pedig a cseh lumokkal, önálló alkotmánnyal, szuverén nemzet nem rendelkezett teljesjogú nemzeti gazdaságirányítással. köztársasággal, ebből következően nem való­ Megalakult a szlovákok második köztár­ sulhatott meg az egyenlőség sem közöttük. sasága, azonban erősen megnyirbált szuvere­ A húsz évig tartó központosított szövetsé­ nitással. A nemzeti szervek elvesztették valós gi rendszer a problémák nehéz batyujával kompetenciáikat, ezzel szemben a szövetségi terhelte meg a novemberi politikai rend­ szervek joghatalma jelentősen megnöveke­ szerváltást. Csupán idő kérdése volt, hogy dett. A közös szövetségi és a köztársasági jog­ mikor válik szükségessé átértékelni a szövet­ körökért tovább folytak a harcok, hiszen a ségi állam létének lehetőségét. Az átértéke­ köztársaságok pozíciói és kompetenciái nem lést végül is a demokratikus változás és az ál­ lettek meghatározva. A cseh és a szlovák lami centralizmus enyhülése siettette. Szlo­ nemzeti szervek előtt egy nagyon összetett vákiában megalakultak a nemzeti irányzatú feladat állt: a köztársaságok igazgatása és ve­ politikai szervezetek. A Szlovák Nemzeti �Párt (SNS) az önálló Szlovákia programjával lepett fel, a Szabadság Párt (SS) pedig konfö­ derációs javaslatával. A közös állam megnevezése miatt indult el az államjogi tárgyalások, viták és vádasko­ dások lavinája. (Március 1-én fogadták el a Szlovák Köztársaság elnevezését tartalmazó alkotmánytörvényt.) Az eredeti, Csehszlovák Köztársaság megnevezés terve ellen Szlovákia-szerte ellenszenvhullám indult el, hiszen ez a definíció a hosszú évtizedekig fennálló unitárius állam emlékét idézte. Ezért a szlo­ vák kormány a következő névváltoztatásokat ajánlotta: Cseh-Szlovákia Köztársaság és a Cseh-Szlovákia Szövetség. A csehek ezeket az elnevezéseket úgy magyarázták, hogy a Köztársaság szétválasztását készítik elő, s egyúttal a cseh-szlovák viszony megrontásá­ ra törekszenek. Végül hosszas tárgyalások után 1990 áprilisában elfogadták a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnevezést. A viták előzményeihez tartozik az, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Frontja és a Szlovák Nemzeti Tanács javaslata ellenére nem választották meg köztársasági elnöknek Alexander Dubčeket. Tették annak ellenére, hogy 1989 decemberében a transzparense­ ken és a plakátokon az állt, hogy "Dubček he­ lye a Várban van"; a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) képviselői és a diákok határozot­ tan ellenezték jelölését. Ehelyett december 28-án a szövetségi nemzetgyűlés elnökévé vá­ lasztották. Az 1990 júniusában lezajlott parlamenti választások eredményei mindenekelőtt azt mutatták, hogy az állampolgárok egyetér­ tenek azokkal a társadalompolitikai változá­ sokkal, amelyeket 1989 decembere a kom­ munista rendszer eltávolításával hozott. Az államjogi kérdések nem kerültek reflektorfénybe. Még annak ellenére sem, hogy a SNS a 13,94 százalékos szavazati arányával har­ madikként végzett a VPN 29,34 százalékos és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) 19,2 százaléka mögött, és ezáltal Szlovákia harmadik legerősebb pártja lett. Ez a párt a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság Szö­ vetségi Gyűlésében 15 mandátumot szerzett. Az állam megnevezése körüli viták miatt különösen 1990 júliusában több közös egyez­ tető találkozásra került sor, Luhačovicében és Trenčianské Teplicén. Ebben az időszak­ ban kerültek előtérbe azok a politikusok, mint például Alexander Dubček, Marián Čalfa és Vladimír Mečiar, akik a szöveség kereteiben gondolkodtak és cselekedtek. Ezekben a kis fürdővároskákban kezdőd­ tek el a Cseh és a Szlovák Köztársaság közötti találkozók - tizenkettő volt belőlük -, ame­ lyeken főleg a szövetségi illetve a nemzeti kormányok végrehajtó jogköréről esett szó. A viták alapvetően abban nyilvánultak meg, hogy a szlovák fél az alulról, a köztársaságok felől építkező szövetségi rendszert ajánlotta, míg a szövetségi kormány a legfelsőbb kom­ petenciák megtartása mellett kardoskodott, ami Szlovákiában ellenszenvet váltott ki a kö­ zös állam és az egységes vezetéssel szemben, Petr Pithart cseh miniszterelnök tudatában volt, hogy az 1970-ben létrehozott szövetségi rendszert a szlovákok nem fogják elfogadni, és azt is tudta, hogy a szövetségi intézmények nélkül a rendszert újra kell építeni. Emiatt az elképzelése miatt hamarosan le kellett mon­ dania miniszterelnökségéről. Václav Havela. Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnö­ ke, félelmeinek adott hangot azzal kapcsolat­ ban, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács az általa elfogadott törvényeket a Szövetségi Gyűlés törvényei fölé helyezi. Politikai válság veszé­ lye fenyegetett. A csehek féltek a szövetségi rendszer felbomlásától, a szlovákok pedig ret­ tegtek a visszarendeződéstől. Szlovákia igyeke­ zett megszerezni a gazdasági autonómiát. Ezt bizonyítja az 1990 decemberében elfogadott ún. illetékességi törvény, amely azonban össz­ �hangban állt a közös állam érdekeivel. A szö­ köztársaság mellett a csehek 18 százaléka, a vetségi szervek hatáskörének egy részét a szlovákok 6 százaléka, a konföderációt a nemzeti szervek hatáskörébe teszi át. Ez a szlovákok 25 százaléka a cseheknek csupán 4 törvény ideiglenes érvényű volt, hatálya le­ százaléka igenelte, viszont a két állam önálló­ járt a szövetségi és nemzeti intézményrend­ ságát a szlovákok 15 százaléka, a csehek nem szer kidolgozásának és elfogadásának idő­ egész 6 százaléka tartotta kívánatosnak. pontjában. Az egyenlő az egyenlők között el­ Csehországban a megkérdezettek 63 százalé­ vén alapuló cseh-szlovák együttélés fontossá­ ka úgy nyilatkozott, hogy nehezen tudja el­ gát és a nemzeti köztársaságok önálló gazda­ képzelni a Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­ ságirányítását hangsúlyozta. A törvény felté­ társaság széthullását, Szlovákiában erre a telezte, hogy az ún. erős szövetségi rendszer megkérdezettek 48 százaléka reagált hason­ az erős nemzeti köztársaságokon alapszik. lóan, s 52 százalék tartotta elfogadhatatlan­ Szlovákia szuverenitása azzal is hangsúlyt nak az önálló Szlovákiát. 1991 novemberében a CSSZSZK kor­ kapott, hogy 1990 végén Rozsnyót elhagyta az utolsó szovjet katona. Azt lehet tehát mánya határozott lépéseket tett az államjogi mondani, hogy részben (gazdaságilag) létre­ tárgyalások során. Kitartott jogkörei és a jött az autonóm Szlovák Köztársaság. Köztársaság gazdasági egysége mellett. Ez a Kiderült, hogy ha nincs meghatározva szerencsétlen lépés a tárgyalások menetében Szlovákia államjogi helyzete, gazdasági au­ nem maradt válaszlépések nélkül. A cseh fél tonómiája is működőképtelen. 1991 febru­ politikai nyomásnak fogta fel a Szlovák Köz­ árjában a KDH elnöke, Ján Čarnogursky társaság szuverenitásának elérésére tett poli­ prágai tárgyalásain fölvetette, hogy mielőtt tikai javaslatot. Favorizálta a működő - Vácmegkötik a Szlovák és a Cseh Köztársaság lav Klaus vagy az autentikus - Václav Haközötti államközi szerződést, készítsék el vel -, szövetség tézisének elfogadását, ellen­ az egyes köztársaságok alkotmányát. A ja­ kező esetben a szétválást javasolta. Kiderült, vaslatot az Állampolgári Fórum (OF) és a hogy az akkori politikai garnitúra nem volt VPN is elvetette. A vita kiéleződött. A cseh hajlandó kiegyezni a szövetségi rendszer ko­ fél kihasználta a szlovák politikai erők rabeli állapotával, a politikai pragmatizmus megosztottságát és hozzá nem értését, és az pedig látatlanban is mindent elutasított, ami 1991 októberében Štitíron a nemzeti taná­ 1989 előtt történt. Hangsúlyt kapott a radi­ csok elnökségeinek tanácskozásán, az ál­ kális gazdasági reform bevezetése, és a cseh­ lamegyezményt csupán mint törvényhozási szlovák gazdasági egység megtartása. Eköz­ kezdeményezést ajánlotta a Cseh és Szlo­ ben viszont nem találták meg a két nemzet vák Szövetségi Köztársaság Szövetségi egyesítésének és együttélésének módját. Gyűlése elé. 1992 februárjában a nemzeti tanácsok szakAz állampolgárok legfeljebb elálmélkod- bizottságai kidolgozták az államjogi elrende­ hattak a tárgyalások kimenetelén. Az 1991 zésről szóló szerződés szövegét. A szöveg októberében végzett közvéleménykutatás alapjában véve egy közös államról szólt, a ré­ eredményei szerint a cseh állampolgárok 38 gi centralizált állam és Szlovákia alárendelt százaléka, a szlovák állampolgárok 16 száza­ szerepének megtartását szorgalmazta. léka volt az egységes állam mellett, a szövet­ Egyértelművé vált, hogy a szlovákok és a ségi rendszert a csehek 31 százaléka a szlová­ csehek elképzelései kibékíthetetlenek. A kok 34 százaléka helyeselte, és az egyesült szlovák fél nem tartotta fontosnak a két or­ �szág közötti megállapodás megkötését, és azt sem, hogy a két köztársaság saját törvényei alapján rendezze belső életét. Ebben a cso­ magban már benne volt V. Klaus és Vladimir Mečiar megegyezése, és a közelgő választá­ sok. A cseh fél kijelentette, hogy nem hajlan­ dó további követelményekről tárgyalni és an­ nak ellenére ragaszkodott az 1992 februárjá­ ban kidolgozott egyezmény szövegéhez, hogy azt a Szlovák Nemzeti Tanács elvetette. Ez az esemény egyértelműen a szlovák kormánykoalíció vereségéhez vezetett, előkészítette a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) választási sikerét, és természetesen hozzájárult Cseh-Szlovákia széteséséhez. V. Havel megkésve, csak 1992 májusában is­ merte el, hogy "a szlovák társadalomban erő­ sen él az emancipációs vágy" és annak betel­ jesülése sokkal sürgetőbb, mint azt két évvel azelőtt hitték volna. "A szlovákok egyszerűen nem akarnak a csehek árnyékában élni to­ vább." Az 1992 júniusában lezajlott parlamenti választások győztese a HZDS lett (a szava­ zatok 37,26 százalékát kapta), másodikként végzett a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL - 14,70 százalék), harmadik lett a Keresz­ ténydemokrata Mozgalom (KDH - 8,88 százalék), negyedik pedig a Szlovák Nemze­ ti Párt (SNS - 7,93 százalékkal). A választá­ si eredmények hátterében ott találjuk azo­ kat a vitákat, amelyek a nemzeti illetve az állampolgári elv alapján működő államjogi kérdések körül zajlottak. V. Mečiar kije­ lentései, amelyek a választások kimenetelét is befolyásolták, főleg az előző kormányko­ alíció programját, a hosszú államjogi vitá­ kat és a szlovákiai gazdasági reform hibáit kritizálta. A külföldi távirati irodák a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság szét­ esését jósolták. A tárgyalások újabb köre kezdődött el, a delegációkat V. Klaus és V. Mečiar vezette. A HZDS a Szlovák Köztársaság nemzetközi-jogi önállóságát, a saját gazdasági reformot és al­ kotmány fontosságát, valamint szlovák köztársasági elnök választását hansúlyozta. Már 1992 júniusában a brünni tanácskozáson el­ őtérbe kerültek a HZDS és a Polgári Demok­ rata Párt (ODS) programjai közötti ellenté­ tek. Pozsonyban kijelentették, hogy a tár­ gyalások egyetlen célja a szövetség megfon­ tolt és legitim szétválása. Július 17-én a Szlovák Nemzeti Tanács el­ fogadta Szlovákia függetlenségét szavatoló Deklarációt, szeptember 1-én pedig elfogad­ ták a Szlovák Köztársaság Alkotmányát. Kla­ us pártja, az ODS pedig felügyelte a szövetség gazdasági és pénzügyi szétválását. 1992 októ­ berében Jihlaván elvetették az únió illetve konföderáció létrehozására tett javaslatokat. November 25-én elfogadták a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnéséről szóló törvényt - népszavazásra -, amely döntött volna a közös állam szétválasztásáról, nem került sor. Pedig valós tényként állapították meg, hogy Szlovákia lakosságának 50 száza­ léka szavazott volna a szövetségi köztársaság szétválása ellen. A hatalmi elit ezt a tényt nem használta ki, a szétválás mellett döntött, s lassanként átlépett a szövetségi szervekből a nemzeti pozíciókba. 1993. január 1-én létrejött az önálló Szlo­ vák és az önálló Cseh Köztársaság. 1989 no­ vembere létrehozta a látszólagosan kedvező feltételeket ahhoz, hogy a szlovák és cseh társa­ dalom közös állam keretén belül működjön, ez a közös állam viszont szétesett. Az önálló és független Szlovák Köztársaság lét-rejötte a szlovákok nemzeti törekvéseinek bizonyítéka a 20. század végén. (Fordította: Pénzes Éva ) �Hamberger Judit Az 1939-es és az 1993-as szlovák állam létrejöttének összevetése A szlovák nemzetnek két lehetősége volt önálló államának megteremtésére. Ezek kö­ rülményei egymástól eltértek mind külpoliti­ kai-geopolitikai, mind belpolitikai tekintet­ ben. Külpolitikai és geopolitikai tekintetben az 1939-es állam létrejöttének végső lökést a hitleri Németország adott azzal, hogy saját érdekében kikényszerítette az önálló állam kikiáltását. Így 1939-ben szlovák bábállam jött létre, amelyet Németország a maga képé­ re, a maga érdekében és a maga keleti politi­ kája kiindulópontjául hozott létre. Erre az "önálló" államra Hitlernek volt szüksége Csehszlovákia szétveréséhez és a tervezett Szovjetunió elleni támadásához. Gazdasági­ lag a szlovák ipari hátteret - némi fejlesztés­ sel - a német hadigépezet fegyverrel való el­ látására, a szlovák mezőgazdaságot pedig Né­ metország ellátására szemelte ki. Az 1993-as önálló szlovák állam létrejöt­ tének geopolitikai és külpolitikai körülmé­ nyei nem voltak semmilyen jelleggel kény- szerítőek. Az 1993-as állam külső nyomás, erőszakolás nélkül, belpolitikai elhatározás­ ból jött létre. Az enyhének nevezhető nem­ zetközi nyomás az 1939-esnek ellenkezője volt: Csehszlovákia egyben tartására irányult. Nagyhatalmak tényleges, vélt vagy titkos akarata - legalábbis az eddig nyilvánosnak mondható információk, következtetések és folyamatok alapján - nem húzódott meg mö­ götte. Geopolitikai szempontból 1939-ben az önálló Szlovákia közvetlenül és deklaráltan a német nagyhatalmi törekvést, az Európa fö­ lötti német uralmat szolgálta, ennek volt alá­ rendelve és kiszolgáltatva, ellentétes akaratnyilvánítás lehetősége nélkül. Csehszlovákia gyengítése majd megszüntetése német geo­ politikai érdek volt, amit a nyugati demokrá­ ciák nem gátoltak meg. 1993-ban az európai stabilitás jegyében megfogalmazott nyugati érdek ellenében tör­ tént a szövetségi állam felbomlása. Ezügyben a keleti geopolitikai érdek világossá válása még a jövő kérdése. 1993-tól komoly geopoli­ �1939 előtt cseh politikusok megnyilatko­ tikai változás ment végbe a közép-európai térségben: Csehszlovákia helyén két kisebb zásai Szlovákiát saját zsákmánynak, saját tu­ állam jött létre, melyek külön-külön területi­ lajdonnak tekintették. 1993 előtt ez már csak leg kisebbek, gazdaságilag és politikailag enyhe formában, inkább a szövetségi állam gyengébbek. A szomszédaik köre és külpoliti­ megtartásának akarataként nyilvánult meg; kai érdekeik is részben megváltoztak. A két idővel ugyanis a csehek tudomásul vették, nemzeti külpolitika önállóan szeretne magá­ hogy a szlovák külön nemzet, sajátos jegyek­ nak minél jobb kiindulási pozíciókat szerez­ kel. ni. Az önállósulási törekvés mind a kétszer Belpolitikai tekintetben a két szlovák ál­ azon centralizált struktúra ellen lépett fel, lam létrejöttének körülményeiben számos amelyre a cseh túlsúly volt jellemző. Ezért tá­ hasonlóság és azonosság figyelhető meg, de madtak fel mindkét esetben a csehellenes és kiindulási alapjuk, létrejöttük alapelve egy­ centralizmus-ellenes jelszavak. A centraliz­ mástól homlokegyenest eltérő, amit a két ál­ mus mértékében azonban voltak eltérések, az lam létrejöttének dátuma, azaz a 39-es és 93- 1993-as önállóságot megelőző helyzet javára. as évszám is szimbolizálhat. Az önállóság kihirdetését mind a kétszer Míg 1939-ben csak látszólagos volt a köz- a cseh és szlovák nemzet közötti államjogi vi­ társasági forma, addig 1993-ban tényleges szony rendezetlensége idézte elő. Akkor is és parlamentáris demokrácián alapuló köztár­ most is a Matica slovenská lépett fel határo­ saság jött létre. 1939-ben nemzeti szocializ­ zottan az önálló szlovák nemzet érdekeinek musra épülő, parlamentáris formát imitáló képviselőjeként, miközben a szlovák kultúra fasiszta államalakulat jött létre; 1993-ban a önállóságát, sajátosságait, öntörvényűségét piacgazdaság és a nyugati demokrácia érté­ hangsúlyozta és szorgalmazta. Az első eset­ keit felvállaló, parlamentáris demokráciát ben a Hlinka-féle Szlovák Néppárt és a Szlo­ vák Nemzeti Párt fogalmazta meg és képvi­ gyakorló demokratikus jogállam alakult. Az 1939-es alkotmány a hatalmat és jo­ selte az autonómia-harcot a legnyilvánvalób­ got istentől eredeztette és korporatív, keresz­ ban. A második esetben az újjáalakult Szlo­ tény vezérelveket fogalmazott meg; az állam vák Nemzeti Párt és később a Mečiar vezette ténylegesen vazallusa volt a német biroda­ HZDS1 tette ugyanezt egyrészt az önálló álla­ lomnak és klérofasiszta gyakorlati politikát miság, másrészt Szlovákia nemzetközi jogi és rendszert tett lehetővé. A gyakorlatban szubjektumként való elismertetésének han­ egypárti hatalom és diktatúra valósult meg. goztatásával. Akkor a HSLS,2 most a HZDS Az 1993-as alkotmány ideológiáktól és esz­ kívánt a szlovák érdekek néppártja lenni. méktől mentes jogállamot előlegez meg, és Mindkét állam létrejöttét az önállósulás gyakorlatilag működik a parlamentáris de­ mokrácia. * 1 HZDS: Hnutie za demokratické slovensko (De­ Mindkét állam létrehozását siettette a mokratikus Szlovákiáért Mozgalom) csehszlovák nemzet, csehszlovák tudat kiala­ 2 HSLS: Hlinkova Slovenská Ľudová strana kítására irányuló cseh szándék. �felé vivő folyamat hasonló politikai lépesei gadták el a szükséges szövetségi törvényt és előzték meg: az első esetben az elért tartomá­ kiegészítőit. Az önállóság kikiáltásakor mindkét eset­ nyi jellegű autonómiát szeparatizmus követ­ te; a külső nyomás és a belső társadalmi dif­ ben hiányzott az egész társadalom által bizto­ ferenciálatlanság miatt e folyamat az önálló sított legitimitás. 1939-ben az önálló állam államiság mellett a retrográd szeparatizmus, létrejötte egyértelmű német kényszer, erő­ a totalitás, a radikális nacionalizmus és szak folyománya volt, olyannyira, hogy még a rasszimus, valamint a fasizmus jellegzetessé­ meghatározó szlovák politikusok szabad aka­ rata is hiányzott; 1993-ban a legitimizálás geit hordozta magán. A második esetben e folyamat a kompe­ nem külső erőszak miatt hiányzott, hanem tencia-vita, a kompetencia-törvények, a két belpolitikai "szükségszerűség" miatt. Tény, köztársaság folyamatosan kialakuló egymás­ hogy a meghatározó pártok (HSLS, HZDS) a tól eltérő belpolitikai és (részben) külpolitikai sorsdöntő választásokon többségi szavazatot tevékenysége, az államjogi vita során köve­ kaptak, de egyik esetben sem rendelkeztek telt alulról építkező föderáció, a két köztár­ még csak minősített többséggel sem. Mind a saság közötti államszerződés követelése, a kétszer a szlovák társadalmat többé vagy ke­ szuverenitási deklaráció és az önálló szlovák vésbé (de nem teljességében) képviselő politi­ alkotmány létrehozása által megtett politikai kusok döntöttek az önálló államról, az ilyen­ lépésekből állt össze, alapvetően alkotmá­ kor szükséges népszavazás megtartása nélkül. nyos keretek között. Mind a kétszer késleke­ Mindkét állam létrejöttét parlamenti vál­ dett tehát az államjogi viszony és hatalmi de­ ságok előzték meg: 1939 előtt a csehszlovák centralizáció megoldása, amiből az offenzív, parlamentben a szlovák autonómia (önálló radikalizálódó nacionalizmus tőkét kovácsolt szlovák parlament, kormány, és igazságszol­ magának. E folyamat során akkor is és most gáltatás) elérésére irányuló szlovák politikai is felmerült a joghézag (vakuum juris) veszé­ tevékenység miatt alakultak ki. A második lye. esetben 1990-től kezdve jelentek meg a szö­ 1939-et és 1993-at is megelőzte a kötőjel­ vetségi parlamentben az önállósulást szolgáló háború: annak vitája, hogy a szlovák egyenjo­ szlovák törvényjavaslatok. Az 1993-as önálló gúságot az állam megnevezésében kötőjellel államot megelőző szövetségi parlamenti vál­ fejezzék ki. ságok abban is különböztek az előzőtől, hogy Az önállósodás végső fázisa egymástól el­ már olyan feltételek között zajlottak le, ami­ térően zajlott le. kor működött szlovák kormány, parlament és Az első esetben a csehek az utolsó pilla­ minisztériumi szintű igazságszolgáltatás. natban katonai diktatúrával akarták megaka­ A nyomásgyakorlásnak mindkét esetben dályozni a végleges elszakadást, amivel még voltak parlamenti és parlamenten kívüli for­ inkább a németek karjaiba taszították a szlo­ mái és eszközei is. A parlamentiek közé tar­ vákokat; a második esetben ennek fordítottja tozott 1939-et megelőzően a HSLS ellenzéki történt: bár nehezen, de egy hónappal a végle­ szereplése és a kormányba való belépése, ges szakadás előtt közösen hozták meg és fo­ majd az autonómia kikövetelése; 1993 előtt �pedig a kompetencia-törvény és az alkot­ mányvita folyamán kialakult parlamenti helyzet, az önálló szlovák alkotmány létreho­ zásának kikényszerítése is. A parlamenten kívüli eszközök közé tar­ tozott az első esetben a számos tüntetés és a fasiszták általi szabotázsok, a HSLS fegyve­ res testületeinek létrehozása mint erőszakos formájú nyomásgyakorlás, a második eset­ ben pedig azok a nacionalista nagygyűlések, tüntetések és éhségsztrájkok, melyeket a nyelvtörvény, a Csehszlovák Köztársaság ál­ lami ünnepe, a köztársasági elnök látogatása alkalmából és bizonyos parlamenti ülések előtt szerveztek. A nyomásgyakorlásnak mindkétszer jel­ lemző kelléke volt a Pittsburghi Egyezmény­ re való hivatkozás, a nemzeti egység minde­ nek előtti hirdetése és követelése, a szlovák nemzet történelme egyes szakaszainak, sze­ mélyiségeinek hangsúlyozása és felnagyítása és a csehek, a zsidók és a magyarok mint el­ lenségek képének kreálása. Jelentősek voltak azok a gazdasági kü­ lönbségek, amelyek az 1939-es és az 1993-as államiságot megelőzték és megalapozták. 1939-ben háborús gazdasági konjunktúrára épült és kirakatországként gazdaságilag dina­ mikusan fejlődött. 1993-ban és előtte is a gazdaság minden területén restrikció jellem­ ző. 1939-ben a szlovák állam nagyipari fegy­ vergyártási konjunktúrának örvendhetett német fejlesztési segítséggel; most, 1993-ban és azt megelőzően pedig a felduzzasztott ne­ hézgép- és fegyvergyártási kapacitás leépíté­ se folyt, annak minden negatív következmé­ nyével. Mindkét esetben kiderült, hogy a két nemzetnek és társadalomnak vannak egy­ mástól eltérő belpolitikai és külpolitikai ér­ dekei, hogy bizonyos alapvető kérdésekben eltérőek az értékrendjeik, és az erre felépített társadalmi elsőbbségek nem hozhatók össze egy közös államba. Mindkét államszervezési kísérlet előzmé­ nyei azt bizonyítják, hogy a cseh-szlovák együttélés meghatározott szakaszában a társadalomszerveződés döntő kérdéseit illetően a két nemzet érdekei eltértek egymástól, és ez lehetetlenné tette az együttmaradást. 1993at megelőzően az új közös államforma jellege volt az a probléma, melynek során értékrend­ beli és alapfilozófiai eltérések jelentkeztek a két nemzet társadalma között. Leegyszerű­ sítve: a csehek polgári államot, a szlovákok nemzetállamot kívántak felépíteni; 1993 előtt kiderült, hogy a szlovák gazdasági és társadalmi érdekek nem egyeztethetők össze a cseh értékrendre és formára szabott gazda­ sági reformmal. A csehek inkább voltak hívei a radikális gazdasági reformnak, az egyéni teljesítményekre épülő piacgazdaság gyorsí­ tott kiépítésének, míg a szlovák lakosság a kollektivisztikus értékrendet vallotta és el­ utasította a reform tempóját és megvalósítási módját. A cseheknek 1939-et megelőzően szüksé­ ge lett volna a szlovákokra a németekkel szembeni ellenállásban, 1993-at megelőzően azonban a cseheket közvetlenül nem veszé­ lyeztette semmilyen külső agresszió, sőt, a nemzetközi helyzet alapján a gyorsabb EK és NATO tagság reményében előnyösnek és re­ ménykeltőbbnek látszott az önálló, bár ki­ sebb és gyengébb cseh állam létrejötte. Az évszázados szlovák önállósulási törek­ vés e két lehetősége közül csupán a második épült demokratikus alapra, így ennek esélye �lehet a pozitív kibontakozásra és hosszú élet­ re, amennyiben a parlamentáris demokrácia stabilizálódik. A szlovák nemzetet eddig meggátolták abban, hogy megélje, megta­ pasztalja az állami önállóságot, mint a tette­ kért való felelősséget és terhet. Most, mikor saját sorsukat kezükbe vették, kizárólag raj­ tuk múlik, milyen irányban fejlődik társa­ dalmunk. El kell dönteniük, milyen értékrend szerint kívánnak élni, hogyan kívánják magu­ kat megszervezni. A szlovákság mint minde­ nek fölötti érték helyett a nemzeti önállóság elérésével sokszínű, differenciált társadal­ mat és politikai életet kell létrehozniuk. Felhasznált források Kamenec, Ivan: Slovenský stát (1992); Lettrich, Jozef: Dejiny novodobého Slovenska (1993); Gaspar, Tido J.: Velký rok 1939 (1939); Szarka László: A szlovákok története (1993); A szövetségi és a szlovák televízió po­ litikai és publicisztikai hírműsorai és elemzési műsorai (Denník; Události, komentáre; Aktuality; Co týden dal, stb.) 1990 és 1992 között. Fancsikné Csaba Mária munkája �mérlegen Horpácsi Sándor Honnan hová? Egy időben a Nagyvilág volt a legnívósabb magyar folyóirat. Tehette, hisz a (kortárs) vi­ lágirodalomból válogatott. Később, a könyv­ kiadás liberalizálódásával, javulásával, elve­ szítette ezt a súlyát, előkelő helyét, a rend­ szerváltás után súlyos anyagi válságba került, a puszta léte is kérdésessé vált. Kár lenne pe­ dig, ha megszűnne, mert a lapra ma is szükség van. Elvégre még értelmiségi elitünk se tud több világnyelven olvasni, kis nyelveken még kevesen se. Ezt azért jegyzem meg, mert a lap őszi kettős száma (1994/8-9.) egy szomszé­ dos, mégis sajnálatosan kevéssé ismert iro­ dalmat, a szlovákot szemlézi. Csak helyeselni lehet ezt a törekvést, s csak reméljük, hogy folytatása lesz, s megismerhet­ jük a szlovén, román, ukrán, horvát stb. irodal­ makat is. (Bár az elmúlt évtizedekből jól emlék­ szünk még a Nagyvilág ilyen irányú hiánypótló közléseire is...) Miért van erre szükség? Azért, hogy jobban megismerjük magunkat, hiszen történelmünk, sorsunk közös itt, Európa köze­ pén. Ha Vladimir Minac tanulmányával (Hon­ nan hová, szlovákok?) kezdem a szemlézést, annak a szerző és a téma az oka. Valóban gő­ gösek lennénk mi, magyarok - ahogy a szerző írja -, akik lenézünk mindenkit? Bizonyára voltak, vannak köztünk ilyenek is, hisz a naci­ onalizmus, a "kultúrfölény" tudata nem is­ meretlen fogalom történelmünkben. Hogyan látja ezt egy szlovák író, értelmiségi, aki ma­ ga állítja, hogy népének "nincs történelme", hiányos, megfogalmazatlan az identitástuda­ ta, hisz az államiságuk is kisded-korú. Ha jól értem Minacot, ott tartanak, ahol mi a re­ formkorban, a Herder-jóslat idején. Őseiket keresik, helyüket a világban, mert maga a nép már a rómaiak idején létezett, de minthogy sose tudtak állammá szerveződni, nem volt arisztokráciájuk, nemességük, sőt a XVIII. századig önálló nyelvük, nyelvtanuk sem, alig maradt írásbeli nyom történetükről. Illetve ami van, az a magyar, majd az Oszt­ rák-Magyar Monarchia, később Csehszlová­ kia történelmének része. Emiatt van kisebb­ rendűségi tudatuk, ettől frusztráltak. Meg kell ezt érteni, ha elfogadni nem is, hisz magunkról is tudjuk, hogy érzékenyek vagyunk, ha nagyobb, szerencsésebb népek lenéznek minket. Minél nagyobb ez a sebzettség, annál elemibb erővel tör fel a nacionaliz- �mus és sovinizmus. Velünk szemben is, hisz mi vagyunk a "gazdagabb, szerencsésebb" szomszéd. A múlt már nem változtathatná meg (átírni ugyan lehet), de a jelen és a jövő formálható. Türelemmel, tapintattal, egymás megismerésével. Egy folyóiratszám csupán ízelítőt adhat egy nép irodalmából. Az azonban kiderül, hogy történelmünk, fájdalmaink közösek voltak a "létező szocializmusban". Dominik Tatarka (Betyárnóta a fűszálon) írása vagy a Ľudomir Feldekkel készült interjú (Más az a föld, ahonnan a költők származnak) az írói létezés változatait mutatják be a dikta­ túra idején. Lehallgatásokat, levelek és írá­ sok cenzúrázását, megfélemlítést és meg- vesztegetést jelentett ez, a gondolat gúzs­ bakötését. Egyben (s ez ismerős itthonról is) azt a küldetéstudatot, hogy a nyelv és az irodalom a megmaradás és a szabadság biztosítéka, záloga. Küzdelem a szabad­ ságért és a polgárosodásért egy olyan kor­ ban, amelynek a végét nem hogy látni, de remélni se lehetett. Az 1968 utáni, brezsnyevi-husaki Csehszlovákiáról van szó. A hirtelen jött szabadság ott is görcsö­ ket oldott fel, s újabb görcsöket, kínzó di­ lemmákat okozott. Az államiságét, s hogy megtalálják a helyüket a posztmodern­ ben, esetleg Európában. (Nagyvilág, 1994/8-9.) Lengyel Péter rajza �műterem Rideg Gábor Őszi gondolatok a III. Szécsényi Tárlatról A fent nevezett kiállítás valós nevén Őszi Tárlat, ám a jelzőt ezúttal a gondolataimhozpaszszítottam, inkább odaillőnek érezvén. Különös hangulatú jelző ez, kicsit borongós, kicsit szomorkás, de váratlanul felaranyló, akár az évszak; hol ködös, hol nyarat idéző, és ha szép volt a tavasz, az aszály sem pocsékolt, gazdag termést takarító. Ennek az írásnak az olvastán majd eldönti a T. Olvasó, termékeny­ ségben volt-e hasonló ez a néhány gondolat az évszakhoz, én magam a borongósságában érzek analógiát vele. De hadd fejtsem ki ezt bővebben. Annyi jószándékú kezdeményezés porba hullásának voltam már tanúja, hogy az őszi hervadástól féltem ezt a kezdeményezést is, és főleg attól, hogy idővel a megszokás unalmába ful­ lad e kisváros szellemi közegében. Esetleg olyan kötelező penzum válik belőle, amelyet rutin­ ból „le lehet tudni”, és amely megfér a helyi művelődési ház galériának elnevezett emeleti közlekedési terében néhány asztal, szék és az „örökzöldek” társaságában. Lehet, hogy túlságosan borúlátó előrejezlés mindez, hiszen a „galériából” nyíló nagyterem a sokoldalú hasznosítás ellenére valóban alkalmas kiállításra is - most itt mutatták be többek között az idei zománc-telepen készült munkákat is. Látványos képek, hiszen a tűzzománc behízelgően szép anyag és technika. Valamint tudom, hogy a tárlat „házigazdája”, Bakos Fe­ renc - aki maga is két figyelemreméltó grafikával szerepel a bemutatón - a kiállítás rende­ zőjeként is mindent megtett a művészeti esemény sikeréért, de talán a jövőben látványosabb tálalással is ünnepibb eseménnyé kellene avatni a megyei képzőművészeti seregszemlét. Egyébként is, borongás helyett inkább örömre adhat okot, hogy Szécsény vállalkozott, im­ máron harmadszor, a megyei tárlat megrendezésére. A megyeszékhely, Salgótarján országos jellegű kiállítások színtere, ezek a rendezvények esetleg elterelnék a figyelmet, elvonnák az energiát a „csak” regionális jelentőségű eseményről. És ennek az eseménynek a befogadója miért ne lehetne éppen e régió földrajzi központja, ez a patinás kisváros? A megyei tárlatok funkciója amúgy is eltérő az országos művészeti fórumokétól. Egy szűkebb közösség belső megmérettetését és egyben a helyi mecenatúra gyakorlásának lehetőségét kínálja. Mint ilyen, egyúttal nyitottabbak is. Olyan bemutatkozási alkalmak, amelyeken a hivatásos művészek mellett az amatőrök, vagy a „félprofik” is megmutathatják önmagukat, akik számára az ilyen megmérettetés különösen fontos. Egyrészt sikerélményben lehet részük - és ebben közösek az �„érdekeik" a hivatásos pályatársakéval - másrészt, ha kedvük, képességük, kitartásuk, és fő­ leg szellemi muníciójuk van hozzá, a rendszeres és minősített szerepléssel maguk is pro­ fesszionistákká válhatnak. Ez a nyitottság örömmel üdvözölendő, ugyanakkor számtalan veszély forrása is lehet. A demokrácia nélkülözhetetlen a művészeti életben is, de ezzel együtt a művészet mégis arisz­ tokratikus társadalmi „formáció”, amelyben a minőség hierarchiájának kell érvényesülnie. Egy „vegyes” kiállítás az érték-keveredésnek és ennek következtében a lassú értékvesztésnek is ki van téve. Ez tetten érhető, sajnos, a mostani bemutatón is. Az elismerések nivellálnak az amatőr és a profi teljesítmények között, holott mások az értékviszonyok egy naív festő telje­ sítményében, és mások egy amatőr zománcoló munkájában, vagy egy hivatásos művész alkotó tevékenységében. A kiugrót - esetleg még a biztatót is el kell ismerni mindegyik kategóriában, de nyilván­ valóvá kell tenni a kategóriák közötti különbséget is. Esetleg úgy is, hogy az egyes díjak között, ha nem is hierarchikus, de funkcionális különbséget tesznek a szervezők és a díjzsűri. Az egyik díjat rendszeresen a legjobb naív alkotó, a másikat a hagyományos értelemben vett amatőr művészeti teljesítmény kapja. Megint másik díjjal jutalmazzák a hivatásossá válás küszöbén lévőket, továbbá a már profi mércével mért alkotásokat. A különbséget kimondottan is nyil­ vánvalóvá és egyértelművé kell tenni, mert másképpen miféle összevetésre van lehetőség az egyaránt díjazott Czinke Ferenc és Oláh Jolán teljesítménye között. A között a Czinke Fe­ renc között, aki hallatlan szakmai biztonsággal tudta az utóbbi években is megújítani művészi kifejező erejét - erről tanúskodik egyetlen kiállított nagyméretű grafikája is, amely mind for­ maalakításában, mind technikájában szuverén módon lépi át a műfajhatárokat -, és aközött az Oláh Jolán között, aki korábbi, szívvel festett sikeres képeinek manierista utánzójaként je­ lentkezik ezen a tárlaton. A továbbiakban engedjék meg, hogy néhány kevésbé „őszi” vagy ha úgy tetszik, éppen „in­ dián nyári” gondolatot osszak meg Önökkel. Két párhuzamos szobrászati és két festészeti tel­ jesítményre szeretném felhívni a figyelmüket. Mindkét párhuzam végső soron a kiállítás nyi­ tottsága mellett érvel. A ma már Munkácsy-díjas Földi Péter egykoron, rajztanárként, a félprofi státuszában léte­ zett ebben a megyében. Azóta számtalanszor igazolta művészi teljesítményével, hogy hivatásos­ ként is a legjobbak között van a helye. Most kiállított művei is ezt példázzák, bár a két kompozíció közül igazán csak az egy alakos Kacsatömő a meggyőző, a másik, emennek csupán kevésbé sikerült variációja. A tárlaton szereplő pásztói Fürjési Csaba, aki Budapesten tanít rajzot, van most Földi korábbi helyzetében. Nem tudom, pályája a továbbiakban hasonló módon lesz-e sikeres, minden esetre expresszív színhatású képei azzal a reménnyel biztatnak, hogy ha kissé jobban megbecsüli majd saját alkotó munkáját, és szakmailag is átgondoltabb, felkészültebb lesz, a félprofi létből ki­ lépve a hivatásosak és a valóban elhivatottak között is bizonyít majd. Jó néhány évvel ezelőtt a kiállítás egy másik díjazottja, Bobály Attila is az amatőrök ke­ nyerét ette. Úgy kezdte szobrászi pályafutását, mint ügyes kezű fafaragó. Ma a megye meg­ �becsült alkotója, aki bronz-kő kisplasztikájára ezúttal is méltán kapott díjat. A két kiállított munkája azonban az autodidaktákra olykor sajnos jellemző egyenetlenségre, érték- és minő­ ségbeli bizonytalanságra utal. E kettősséget elsősorban nem az anyag, a bronz és a fa külön­ bözősége, valamint az eltérő formarend hordozza, hanem a művészi vállalás, a művészi prog­ ram közötti különbség. Korántsem lehet autodidaktának nevezni, csupán kezdőnek, a főiskolát most végző Pár­ kányi Pétert, aki elbotló bronz-pegazusát talán önmaga számára is figyelmeztető mementó­ nak szánta, hogy oly síkos ez a művészi pálya akár a fölpolírozott, ferde bronz felület, ame­ lyen a legnemesebb szándékok, a legelhivatottabb gondolatok is félrecsúszhatnak. Szárnyaló Pegazust nemcsak optimistább, minden bizonnyal anatómiailag is könnyebb mintázni, mint elbotlót. Figyelmeztesse ez arra Párkányit, hogy a művészi feladatvállalás, az igényes és lát­ ványos szobrászi program mellett a szakmai ismereteket még a főiskola elvégzése után is szűntelenül gyarapítania kell. Ezeket az őszi gondolatokat a szécsényi tárlatról hadd zárjam azzal a bizakodással, hogy a legközelebbi kiállítás krónikása e jelzőt már valóban a kiállításhoz és nem az ahhoz fűzött reflexiókhoz kapcsolhatja. Bízom abban is - legalábbis reménykedem benne -, hogy Szécsény szellemi, kulturális életének valódi ünnepeivé válnak ezek a kiállítások, és a helybéliek a me­ gye képzőművészeinek városuk iránti megbecsülését is kiérzik majd ezekből a minden bi­ zonnyal egyre népesebb és egyre rangosabb művészeti bemutatókból. Orbán György alkotása �személyes történelem Szokács László A magyar kultúra tarnowi követénél... A Tájak Korok Múzeumok salgótarjáni klubjának 45 tagja Vongrey Béla vezetésével Len­ gyelországban a lengyel-magyar történelmi emlékeket kutatták, emlékhelyeket kerestek. Jár­ tak többek között Bem József szülővárosában, Tarnowban. Itt, a kerületi múzeumban Alicja Majcher-Wegrzy nek történész a Bem József életét és munkásságát bemutató kiállítás gondo­ zója és Lippóczy Norbert a város díszpolgára fogadta és kalauzolta a vendégeket. Lippóczy Norbert egész életében sokat tett a magyar kultúra lengyelországi megismertetésé­ ért, a magyar-lengyel művelődési kapcsolatok ápolásáért. A jeles műgyűjtő és mecénás, aki ala­ pítója is a Tarnowi Magyarbarátok Társaságának, 1974-78 között sok értékes berendezési tárgy mellett 2700 darabból álló ex libris gyűjteményét és 1000 kötet szőlészeti-borászati könyvet aján­ dékozott a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak. Lippóczy Norbertet 90. születésnapján, 1992ben a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársaság érdemrend kiskeresztjével tüntette ki, a művelődési miniszter "ProCultura Hungarica" emlékplakettel ismerte el fáradhatatlan munkás­ ságát. Lippóczy Norberttel Tarnowban Miczkiewicz utcai lakásán beszélgettem. - Édesapám földbirtokos-szőlőbirtokos volt Magyarországon, Tokajhegyalján, Tállyán. Huszonkét kataszteri holdunk akkor meglehetősen nagynak számított. Volt egy hétszázhúsz holdas földbirtokunk is. A szüleink Kassán laktak. Nagyon jó termés volt 1917-ben, amikor 720 hektoliter bort adott el édesapám, s ebből nagy pénzre tett szert. A pénz a kassai bankban volt, s amikor bejöttek a csehek, minket kiutasítottak, s a pénzt természetesen nem kaptuk visza. A mezőgazdasági akadémiát 1924-ben Debrecenben végeztem el, s ettől kezdve egyrészt a földbirtokot vezettem, majd amikor eladtuk, 1929-ben visszaköltöztünk Tállyára, a régi ud­ varházba. Édesapámnak támadt az a gondolata, hogy újítsuk fel a lengyel kapcsolatokat. Vá­ sároltunk egy autót, s azzal kijöttünk ide Tarnowba, s itt alapítottuk meg borlerakatunkat. A lengyel kapcsolat nem volt újkeletű, mert nagyapám, aki Podolin polgármestere volt 50 esz­ tendőn keresztül, rendszeresen exportált bort Lengyelországba, s ezt a részleget örökölte édesa­ pám Tállyán. Nagyapám 1892-ben halt meg. A bor szállítása és eladása egészen 1939-ig tartott. �- A német lerohanás itt érte Tarnowban? - Magyarországon voltunk augusztus végén. Két vagon borral megpakolva állt az állomá­ son. A húgom a vagonokat vigyázta, én pedig az állomásfőnöknél hallgattam a rádiót. Olyan hírek jöttek, hogy azonnal kipakoltattam a vagonokat, majd pedig vonatra ültem és kijöttem Tarnowba. Augusztus vége volt és a városból szeptember 5-én elmenekültünk kelet felé. Ami­ kor szeptember 17-én megszűnt a háború, vagyis a németek és a szovjetek elérték amit akar­ tak, vissza szerettünk volna jönni, de már nem lehetett, lezárták a határt október végén. Uk­ rajnában egy parasztembernél éltünk Horupaj faluban. A következő év január első napjaiban elhatároztuk, hogy mi is, mint több tízezer lengyel, illegálisan átkelünk a határon. Nem sike­ rült. Feleségemet, gyermekemet és engem is feltartóztattak. Egy rögtönítélő bíróság elé kerül­ tem, amely öt évre ítélt. - Holt töltötte a büntetést? - Lembergben kezdtem, ott voltam három hónapot, majd később engem is, mint rabot Kujbisev alá küldtek, hogy az erőművet építsük. Ebben a lágerben hatezer üzbég volt. Vi­ szonylag jó körülmények közé kerültem, mint gépkonstruktőr dolgoztam, persze nem ez volt a szaktudományom. Jól rajzoltam, mert a kassai főreáliskolában érettségiztem. Kujbisevben nyolc hónapot dolgoztam, rajzolóként, a normát 150-180 százalékra teljesítettem. No nem azért, hogy sztahanovista legyek, hanem, hogy több kenyeret vehessek. A száz százalékért ugyanis 600 gramm kenyér járt, a 160 százalékért 1200 gramot kaptam. Innen Kujbisevből átvittek minket Szentpétervártól észak-keletre, a Komi köztársaságba, ahol a magyarok rokonai élnek. Ott mint kubikus és favágó dolgoztam, s mi rabok építettük az új vasutat, amely a Pecsorától Vorkutáig vezetett. Szerencsém volt, hogy a szüleimtől jó egészséget örököltem és diákkoromban sportoltam, atletizáltam is. Elkerültek a betegségek. A fizikai munkát mindig szerettem, otthon sokszor a munkásainkkal együtt arattam. Itt is tel­ jesíteni tudtam a 150-160 százalékot. S hozzáteszem: az étkezés jobb volt. A büntetés utolsó másfél évét egy ruhagyárban töltöttem, mint varrómunkás. Ennek a gyárnak 1500 dolgozója volt, akik közül 1200 volt a nő, a többi férfi. Mind rabok voltunk! En­ gem egy kórházból küldtek ebbe a gyárba. Az egyik napon megkérdezték, vannak itt szabók? Felemeltem a kezem, pedig életemben nem szabtam. Arra gondoltam, ha valaki szabász, an­ nak meleg helyiségben kell dolgoznia. Úgy is volt. Először kézzel varrott vatelinos kesztyűket készítettem, utána kézi varrógéppel rabruhákat, inget a nőknek, a férfiaknak alsónadrágot. A háború vége felé nagyon sok Singer varrógép érkezett, amit a hadsereg zsákmányolt. Ezeket motorokkal hajtották. No, itt is teljesíteni tudtam a 150 százalékot. - Mikor szabadult, s hol érte a háború vége? - Itt, ebben a gyárban éltem meg a háború végét és itt is szabadultam a büntetésből. Var­ rómunkásként visszamentem dolgozni már mint "szabad ember" ebbe a gyárba. Közben kide­ rítették, hogy magasabb végzettségű vagyok, és megtettek a szabászat vezetőjévé. Mentem felfelé a ranglétrán, mert ott, abban a gyárban kevés volt az intelligens ember. A gyár igazga­ tója lettem! Én az egykori rab, egykori rabtársaimnak, akik továbbra is büntetésből dolgoztak, �igyekeztem jobb körülményeket teremteni. A gyáram mintagyár lett. A láger, ahol a dolgozók laktak, mintaláger. Nem közvetlenül az ón befolyásom volt a döntő, mert vigyázni kellett az embernek, nehogy ellenforradalmárrá minősítsék. A gyárból mintaszerű árut adtam, s ez óri­ ási dolog volt. Megkaptam a támogatást is a vezérigazgatóság részéről, mert mintaszerűen varrtunk és nem loptunk. Nem hagytam lopni, ugyanakkor jó körülményeket teremtettem a munkásoknak. - Hogyan került haza a Szovjetunióból? - Már 1953-at írtunk, amikor az év elején elhatározták, hogy a gyárat megszüntetik és a felszámoló én lettem. Az volt az elv, hogy ott építenek majd fel hasonló gyárat, ahol az alap­ anyag megterem, a Kaukázus vidékén. Amikor a gyárat felszámoltam, megkaptam az értesí­ tést a moszkvai lengyel követségtől, hogy megvan a konzuli útlevelem. Ez óriási dolog volt! Er­ re vártam! Feleségem nyolc éven át kérvényezte és szerencséje volt, hogy barátnője a varsói külügyminisztériumban dolgozott. Itt jegyzem meg, hogy nejem az első sziléziai lengyel asszony volt, aki a krakkói Jagelló Egyetemen summa cum laude doktorátust nyert. Iroda­ lomtörténész. Fiunk is tudományos munkát végez, egyik legújabb négykötetes nagy munkája az 1956-os magyar forradalom okmánygyűjteménye. Vonatra ültem, Moszkvába mentem, ahol megkaptam a konzuli útlevelet. Egy hetet töltöt­ tem a fővárosban, mert nagyon sok pénzem volt. Nyolc éven keresztül, mint szabad ember, minden évi fizetésemből kutya kötelességem volt háromheti fizetést állami kölcsönbe fektet­ ni. Meg voltam arról győződve, hogy ha hazakerülök, az összegyüjtött pénzt nem engedik ki­ vinni. Azt tettem tehát, hogy a kötelező háromszorosát adtam be állami kölcsönbe. Környe­ zetemből sokan csodálkoztak, hogy miért vagyok ilyen "patrióta". Azért, mert úgy számítot­ tam, hogy amit én kölcsönadok, azt nekem vissza kell hogy fizessék abban a pillanatban, ami­ kor hazajöhetek. Jó gondolat volt, mert így történt. Amikor Moszkvában voltam, több mint 30 ezer rubelem volt. Ez nagyon nagy pénznek szá­ mított. Elmentem egy kereskedelmi igazgatóhoz, s elmondtam, itt a pénz, nem tudom hogyan költsem el. Áruhiány volt, az emberek sorbaálltak. Feldiktáltam az igazgatónak egy papírra, mit szeretnék venni, ő aláírta, s ezzel a papírral mentem vásárolni. Bementem egy raktárba, ott az első ruha, amit kiválasztottam Magyarországról érkezett. Budapesten varrták. Nagyon nagy volt az örömöm. Ez a ruha ma is megvan, nagyszerűen áll. Ma is újnak számít az a téli­ kabát, amit akkor vettem. Elvásároltam a 30 ezer rubelt és kilenc bőrönddel indultam útnak. A bőröndök tartalmáról kimutatást készítettem három példányban. Egyet a bőröndbe ra­ gasztottam, egy a zsebemben volt és a harmadikat a határon átadtam a szovjeteknek. Megkér­ deztem a vámőröket, melyiket bontsuk ki. Rámutatott az egyikre és mindent kihajigált belőle. Akkor mondtam, vigyázzon, mert minden fel van írva pontosan, sorrendben és ez nekem na­ gyon nagy munkát jelentett. Most melyiket nyissam ki? - kérdeztem, s kinyittatott egy má­ sikat, de már csak felületesen nézte meg. Most melyiket? - kérdeztem harmadszor is, s akkor intett és elhitte, hogy a többiben is az van, amit felírtam. Varsóba érkeztem, onnan jöttem Krakkóba, ott vámolták el a kilenc bőröndöt, onnan pedig hazajöttem Tarnowba. �- Hogyan fogadták? Milyenek voltak a lengyel viszonyok 1953-ban? - Nézze, aki a Szovjetunióból jött haza, az semmin nem csodálkozott. Az ember mindent természetesnek vett. Csodálkoztam azon, hogy a hétszobás lakásból, amiben laktunk, a felesé­ gemnek adtak két szobát. Csodálkoztam, mert gondoltam csak egy szoba jár. Sikerült mindent megőrizni a feleségemnek. Az egész könyvtárat! Így tehettem azt - ne vegye dicsekvésnek hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak sok mindent ajándékozhattam. A könyvek mel­ lett odaadtam azt az ex libris gyűjteményemet is, amely kizárólag szőlészettel és borral volt kapcsolatos, és egy szőlőt ábrázoló gyűjteményt a világ különböző bélyegeivel. Sikerült összegyűjtenem egy olyan tokajhegyaljai borcimke gyűjteményt is - 800 darabot -, amelyben 1852-ből származó cimke is volt. A kommunista időkben az Oroszországban töltött tizenhárom évemet itt nagyrabecsülték. Én sosem voltam párttag, de valahogy mindig tudtam a másik oldal nyelvét, mert módomban volt megismerni a kommunisták gondolkodását. Itt Tarnowban a városi elnökökkel kivétel nélkül mindegyikkel jóban voltam. Imponált nekik, hogy én a városi múzeumnak sokmindent adtam. No, és a Magyarbarátok Társasága, ahol függetlenül attól, hogy valaki párttag vagy nem, ha a magyarok barátjának vallotta magát, tag lehetett. Megmondom őszintén, melepett és nagyon jólesett, amikor 1992-ben díszpolgári címet kaptam. Az egyetlen díszpolgár vagyok Tarnowban... A munkát sohasem szégyelltem. Amikor hazatértem, egy ecetgyárnak lettem a vezetője. Képzeljen el egy szőlészt, egy borászt ecetgyárban! Ez óriási degradáció volt számomra, ám megvolt az elégtételem: amikor átvettem a gyárat - Lengyelországban 31 ecetgyár volt és ak­ kor a 29. helyen állt, amikor otthagytam, mert nyugdíjba mentem a 3. helyen szerepelt a rang­ sorban. - A gyűjtőszenvedély szinte egész életét végigkíséri... - Így igaz. Még Oroszországban is gyűjtöttem. Hazahoztam egy bélyeggyűjteményt a tel­ jes szovjet sort három példányban és a cári időkből egy olyan gyűjteményt, amelyből két bé­ lyeg hiányzott. Sokmindent gyűjtöttem. Így 35 éven keresztül a Bemmel kapcsolatos irodalmat min­ denféle nyelven. Itt a múzeumban, amit láttak, az egyike a legnagyobb gyűjteménynek. Több mint 600 kötet. A háború előtt és utána is mindig átjártam Magyarországra vásárol­ ni. Megszereztem azokat a leveleket is, amelyeket a Franciaországban élő lengyelek küld­ tek Bemnek. Okmányokat, amelyek az 1848-as felkeléssel kapcsolatosak. Grafikákat, egy körözőlevelet, amelyet Kossuth Lajos és felesége írt alá. Láthattak egy tányért, amely Pécsről került ide, Bem arcképével. Ezt is Budapesten sikerült megvásárolnom, és az em­ lített relikviákat még 1935-ben vettem egy Váci utcai antikváriumban. Minden egyes da­ rab annak idején amikor megszereztem, nagy örömet, nagy boldogságot okozott nekem. Bármilyen furcsán hangzik, nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy Magyarországról át­ hoztam ezeket, mert itt Tarnowban, Bem szülővárosában talán jobban tudják értékelni az idelátogató magyarok. �Itt mondom cl, hogy annak idején, amikor Bem sírját megtalálták, akkor egy tarnowi em­ ber, aki ismerte Bemnek az alakját, azonosította. Látta a litográfiákat, Bem halálát, az exhu­ málásnak a jelenetét. Bemet muzulmán vallás szerint temették el és hamvait Magyarországon keresztül 1929-ben hozták haza Tarnowba. Végig az utat fotókon is megörökítették. Pár évvel ezelőtt látható volt itt az a körkép, amelyet 1896-ban rendeltek meg Budapestről és amely a segesvári csatát és a nagyszebeni győzelmet ábrázolja. A körképet széjjeldarabolták és csak egy kis része látható most a múzeumban. Ám, mint említettem, pár éve a részleteket össze­ gyűjtöttük és kiállítottuk a festményeket. Bemmel, a kiállítással foglalkozó történészhölgy, aki kalauzolta önöket, vezetőségi tagja a Magyarbarátok Társaságának. - Kérem Lippóczy úr, mutassa be a tarnowi Magyarbarátok Társaságát. - Tarnow városában már 40 esztendeje működik a társaság, amelynek egyik alapítója én voltam. Maga az elnevezés jelzi, hogy milyen céllal alakult. Az első tagok azok a lengyelek vol­ tak, akik 1939-ben Magyarországra menekültek és az ország befogadta őket. Ma már nagyon kevesen vannak, ha jól emlékszem még 4-5 ember él közülük. A társaságnak mintegy 450 tag­ ja van, s ez meglehetősen szép szám. Tagdíjat fizetünk és a tagok közül sokan magyarul tanul­ nak. Hetenként kedden és szombaton tartanak nyelvórát. Jómagam is vezetek órákat, egy hölgy, aki Pécsett végezte az egyetemet és nagyszerűen beszél magyarul, ő a másik nyelvtanár. Az egyik igazgatónő is nagyszerűen beszéli a magyar nyelvet és tanfolyamot vezet a Bem Jó­ zsef nevét viselő általános iskolában. Minden esztendőben hivatalos vizsgáztatáson adnak számot tudásukról a gyerekek és kapnak bizonyítványt. Magas a kívánalom, magyarul kell fo­ galmazni. A társaság a Warynski utcában székel, a négy helyiséget a város önkormányzata ingyen bocsájtotta rendelkezésünkre. Minden támogatást megkapunk és mindenki tag lehet. Jó ma­ gyarországi kapcsolataink vannak, elsősorban Kiskőrössel és Kecskeméttel. Kölcsönösek a lá­ togatások. Nemcsak Bem József emlékét ápoljuk, hanem a két nép, a két ország közös törté­ nelmét és a kultúráját is. Ma már nagyon sok fiatal is tagja a társaságnak, s mint mondtam, egyre kevesebb azoknak a lengyel embereknek a száma, akik 1939-ben Magyarországra menekültek és ott élvezték idős Antall József támogatását, akinek hálából emléktáblát emeltetett a társaság a Warynski utcai székházban. A társaság több emléktáblát avatott már Tarnowban. Az egyik kultúrház fa­ lán Petőfi Sándornak állítottunk emléket, Debno várában pedig Balassi Bálintnak, ahol a nagy költő többször időzött... �kronosz árnyéka ...hirtelen olyan csend támadt, melyből azt lehetett hallani, hogy valaki már nincs... Te­ lefonhoz szólítottan éppen kérdezni gondoltam volna valamit és akkor a vonal másik végén ott volt a részvétes hang. Az ember gondolkodó része rögtön védekezően meg is mozdult, hogy elnyerte végső nyu­ galmát a test, az a hitvány elkínzott darab, majd, hogy rendeltettünk és hogy eleve, aztán be­ fejeztetett és a megpróbáltatás végső szaggató órája is. Ránk köpött az alkony ama júliusi verőfényen... És az ember gondolkodó része rögtön azt is mondatja, hogy ezek csak szavak. Gyarló szavak, melyek összemaszatolják az érzelmeket. Mit sem érnek... A szerzői kézirat még ott feküdt a szerkesztőségi íróasztalon, rajta a rovatcím: Szemé­ lyes történelem. Az is áthuzatott s helyébe a másképpen tisztelgő felirat került: Kronosz ár­ nyéka. - Ez lett az utolsó személyesen postázott iromány, utolszor aláhullt forgács a For­ gácsok közül. Forgácsok: a szellem szikrázó szilánkjai, olykor vakuló üvegcserepei: mindannyiszor írástudói felelősséggel válogatott és egymás mellé sorakoztatott részletek. -A rend igen nagy szeretete és fegyelmezettség is szükségeltetik, korszerű szertelenségeink közepette, ah­ hoz, hogy a szüntelen szanaszét sodródó részek érdemük szerinti helyükre rakosgattassanak. A partikularitás egyetemessége: a teljes Madách Imre, és a torzóban maradt József At­ tila életrajzi krónika (kronológia), valamint a most megszakadt Forgácsok-sorozat - bizo­ nyosság rája. ... „és van még egy s más tarsolyomban ” - írta egyik korábbi folyóiratszámunk búcsúzó soraiban. Példásan állta szavát: ezúttal jelen szellemi kötelezettségeinkről mond megszívlelendőket. - Mely mások következtek volna ezután? És, hogy éppen ki szólott volna hozzánk a költő, a műfordító, a filológus, a szerkesztő vagy az irodalom - magyar - és egye­ temes irpdalom - utazó követe? Ezt már nem tudhatjuk. Mi itt az élők oldalán ilyen alkalmakkor - gondolkodó felünk ellenére vagy éppen mi­ atta - hajlamosak vagyunk, hogy jobb híján mindenfélével foglalatoskodjunk, amolyan ön­ vizsgálódó kényszerrel kötelességeink és adósságainkat elősorolandó. A Szerkesztőnek rossz lelkiismerete azért lehet, hogy hirtelen nem tudja miként hangzot­ tak a legutolsó szavak, melyek telefonos beszélgetéseink bonyolítása közepette estek - az egymáshoz fűződőek közül - egy volt közös város, Kolozsvár emlékezete során (szerel­ meinkre és életeinkre, alkalmi halálainkra tekintő dolgainkat illetően). Aztán becsületes bűntudata lehet még ágaskodó felelőtlenkedései nyomán. Az esztendő­ ről esztendőre halasztott, s immár végképp elmaradt tisztelenevő látogatásai miatt, melyek­ re levélben és telefonon többször is felszólíttatott vendéglátója által. A meghívás pesti otthonába szólt, utóbb a szigligeti szanatóriumba. - Mentsége? - Mentsége semmilyen mulasztásra nincsen, legfeljebb annyi: sohasem hit­ te, mi bekövetkezett. - Hisz néhányan annyira tiszteltük és szerettük, hogy nem szabadott vol­ na neki betegnek lenni és így elmennie. - Sok másokat követően sem. * Másnap visszaérkezett szerkesztőségünkbe folyóiratunk szerzői tiszteletpéldánya. Raj­ ta Radó György, a címzett neve áthúzva. Mellette egy piros szegélyű posta-ragasztotta bé­ lyegnyi nyomtatványon ez állt: Meghalt Alatta franciául is: Décédé. (a Szerk.) �Radó György (1912-1994) FORGÁCSOK Ceterum censeo... A római történetírás szerint az idősebbik Cato, bármiről esett is szó a gyűlésben, beszédét ezzel a mondattal fejezte be: "Ceterum censeo Carthaginem esse delendam". Vagyis: "Egyéb­ ként úgy vélem, hogy Karthágót el kell pusztítani". Lévén: Karthágó volt az akadálya annak, hogy Róma legyen úr a Földközi tengeren. Nekem is megvan a magam Ceterum censeo-ja. Madách Imre nemcsak olvasásra, könyvdrámának szánta Az ember tragédiáját, hanem színházi előadásra is: tanúsítják ezt a szövegen kívüli színpadi utasításai, a didaszkáliák. És mégis (talán attól az egyetlen kísérlettől eltekintve, amelyről Hubay Miklós számolt be az Élet és irodalomban - hogy ő olasz tanítványaival váltakozó színhelyeken Rómában egyszer elő­ adatta a művet) tudtommal soha még csak kísérlet sem történt arra, hogy színre vigyék a Tra­ gédiát úgy, ahogyan Madách megírta. Mindig megrövidítve adták elő, kihagyva sorokat, részeket, egész színeket. Alapvető oka ennek a mű terjedelme: 4117 sor szöveg, plusz a szöveg nélküli történések, látványok, válto­ zások a színpadon annyi időt vennének igénybe, amennyi jóval meghaladja az európai szo­ kást. A kihagyások coupure-ök oka, jellege a legkülönfélébb volt: eltekintve a puszta időkorlá­ tozástól, lehetett merőben technikai (nem tudták az űr-színt megfelelően színpadra vinni), de voltak a kihagyásoknak politikai, világnézeti okai is. Akár ezért, akár amaz okból állapítsuk meg: a coupure mindig megcsonkította, s így meghamisította a magyar irodalomnak költőileg és filozófiailag egyik legnagyobb alkotását. A legutóbbi időkig úgy látszott, bármily szép, sikeres Tragédia-előadásokat tart is nyilván a színháztörténet - a néző mindig meghamisítva kapta Madách mondanivalóját. Ám az angol BBC Shakespeare-sorozata (és bizonyára néhány más előadás is) megtanít rá, hogy a modern technika kezünkbe ad egy olyan módszert, amely lehetővé teszi, hogy végre színre kerüljön a teljes, a hamisítatlan Tragédia, úgy ahogyan Madách megírta. Egy új műfajban. �Ez az új műfaj: a TV-sorozat. A BBC-Shakespeare-it látva, bármelyik darabban megis­ mertem, megértettem olyan jellemeket és mondanivalókat - divatos szóval üzeneteket, ame­ lyek eddigi színházi élményeimnél a kihagyások és hadarások folytán elsikkadtak számomra. A Tragédia egy-egy színéből álló, mindennemű kihagyástól, rövidítésektől mentes, a szöveg­ ből és a didaszkáliákból eredő látványokat teljesen megjelenítő, a szerzői hangsúlyokat hada­ rás nélkül kiemelő 15 részes sorozat végre a teljes művel ajándékozná meg a magyar - és jó fordítások szinkronizálásával a külföldi - közönséget. Nem kellene félni attól, hogy a hosszasabb bölcselkedő szövegrészek meghallgatása fá­ rasztó, unalmas lenne, hiszen a mű szövege és a szerzői utasítások annyi látványosságot kínál­ nak, sőt követelnek, amennyi szinte „belefonódva” az elhangzó szövegbe, nagyszerű monoli­ tikus élményt nyújtana a közönségnek. Tehát: Az ember tragédiája egy-egy színének teljes előadásából álló, a művet úgy megje­ lenítő, ahogyan Madách Imre megírta: ez az én Ceterum censeó-m és - hivatkozva mindarra, amit eddig Madáchért és a Tragédiáért tettem, és, amennyire fogyatkozó erőm engedi, még tenni fogok - kérve, könyörögve kérem mindazokat, akik javaslatom megvalósításához hoz­ zájárulhatnak, színházi és TV-s hatóságokat és szakembereket, kritikusokat és színháztörté­ nészeket: vegyék fontolóra és valósítsák meg legjobb képességeikkel a fent elmondottakat. Ceterum censeo... ezzel tartozunk a magyar kultúrának. Földi Péter alkotása �A fenti rajzot ezévi 5. számunkban közöltük, amely szám teljes terjedelmet Balassi Bá­ lint emlékének szenteltük. A szerkesztés ördöge mesterkedhetett velünk, amikor Réti Zol­ tán nevét tüntettük fel. Valójában Radics István alkotásáról van szó. Mindkét művész, és olvasóink szíves elnézését kérjük. Képaláírás helyesen : Radics István : Divény vára és kastélya �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1994/6. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1994 Pál József Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5350c04d0067e46f0f7b4def9325af7c.pdf 36b0629f9f6d560be851b468a9aef13a PDF Text Text �Tartalom X IX . É V F O L Y A M , 4. S Z Á M G ERELYES ENDRE 1935-1973 2 Baranyi Ferenc: Valamiért, ami nincs sehol 3 Konczek József: Üdvözlet (vers) 4 Árkus József: Apám fia 6 Melocco M iklós: Gerelyes emlékére 8 Laczkó P ál: Gerelyes Endre pályája tükrében (tanulmány) kötetről kötetre - a kritikák 20 Simonffy András: Így h in n i... (Gerelyes Endre-portré II. részlete) 29 Thiery Á rp ád : A Gerelyes Endre-novellapályázat értékelése (tanulmány) 32 Ardamica Ferenc: Az örökség (novella) 39 Onagy Zoltán: Anti strike (novella) 43 G y őrffy A ttila: Őszi kikerics (novella) HAGYOM ÁNY 46 Praznovszky M ihály: K i szereti Mikszáthot? 50 Csűrös M iklós: E gy elfelejtett Mikszáth-levél V IT A 51 K arikó Sándor: A klasszikus hagyatékért 57 Simor András: A politikai költészet esélyeiről 59 Szerdahelyi István: Költészet és közéletiség 63 Iványi Ödön (19 18 -19 8 5 ) 64 A Gerelyes Endre-novellapályázat eredményhirdetése, E számunk szerzői A címoldalon Somoskői Ödön rajza. Fotó: Buda László. A 19. és a 45. oldalon Gerelyes Endre a K ILE N C PERC című filmben, illetve forgatás közben. 1. o ld ;: Gerelyes Endre (Grafika: Varga István), A fotók a család tulajdona. ��Valamiért, ami nincs sehol Gerelyes Endre most lenne ötvenéves. Ha nem viszi el 1973-ban az az os­ toba baleset, talán most halna meg. Attól, hogy a felrobbant világot igazá­ ból az isten sem akarja összerakni már. Valami ugyanis történt a világban. Valami lassított atomrobbanás, amely nem a földgolyót vetette szét, csak az emberi közösségeket. Valami elpattant a hitben és velőnkig hatolt a pendülése. És egyre inkább nincs sehol az a valami, amiről Váci Mihály írt. Gerelyes a legjobb barátom volt. És a legkényelmetlenebb is egyben. És annak, hogy kényelmetlen volt, nagyon sokan nagyon sokat köszönhetünk. A tartásunkat, a jellemünk férfiasodását köszönhetjük. Mert a legköznapibb élethelyzetekben is mindig színvallásra, állásfoglalásra kényszerítette az em­ bert, olyankor is, amikor egy-két kedves szóval, ártalmatlan konformizmus­ sal vagy kegyes képmutatással elkerülhetők lettek volna a csip-csup kon­ fliktusok. A legparányibb ügyekben is kérlelhetetlenül etikus volt, s emiatt gyakran elrontotta a pitiáner kiegyezésekkel kiügyeskedett jóhangulatot. Emlékszem: fiatal csikók voltunk még, úgy hittük, hogy az írói életfor­ ma szinte előírja az állandó éjszakázást, a lezser életvitelt. Törzshelyünk­ nek, egy rozoga kis éjszakai mulatónak igencsak gyatrán muzsikáló öreg zongoristáját mi, többiek, hazug mákonyban tartottuk. Elhalmoztuk szuperlativuszokkal, ódákat zengtünk a művészetéről, ócska kis magnókkal látszatfelvételeket készítettünk vele, mintha a rádió munkatársai volnánk, farizeus módon megtapsoltuk szánalmas produkcióját, s közben jókat röhögtünk a há­ ta megett. Ártalmatlannak vélt játék volt: az öreget boldogította az őszinté­ nek hitt ünneplés, bennünket meg végtelenül mulattatott a komédia. Csak Gerelyest nem mulattatta. Úgy kellett lefognunk, hogy oda ne rohanjon az öreghez: uram, ébredjen fel, gonosz játékot űzünk magával! Értik a lényeget? Űzünk. És nem űznek. Hiányzik nagyon. Legfőképpen a tartásunkból, a jellemünkből hiányzik. Nagy szükségünk lenne azokra a nemszeretem-percekre, órákra, és napokra, amiket ő okozhatna. A megalkuvást még apróságokban sem ismerő maga­ tartásával. Kényelmetlen nagyszerűségével. Most érzem csak igazán, hogy milyen óriási dolog volt a barátjának lenni. Oly lelkesítő volt, hogy húsznéhány évesen mi voltunk a legfiatalabb tag­ jai az Írószövetségnek. És nagyon el kellett volna gondolkodnunk azon. hogy a hetvenes évek elején, már a negyvenhez közeledve, még mindig mi vol­ tunk benne a legfiatalabb kommunisták. Nem igen lépett utánunk senki er­ re a göröngyös útra. Törvényszerűen kellett ennek így alakulnia? Én nem hiszem. Talán azért fordultak így a dolgok, mert lassított robbanás történt a világban. Talán, mert valami elpattant a hitekben. Talán, mert valami nincs sehol. Legyen most Gerelyes Bandié a fél Palócföld, aztán nyugodjék békében. Azazhogy frászt nyugodjék! Még mit nem? Úgyse tudna. Műveivel nyugta­ lanítson és ingereljen tisztábbra, cselekvőbbre bennünket. Ránk fér. És elkél még. Mert a lelkünk mélyén nem mondhatunk le arról, hogy valahol azért még­ is csak van valam i... A felrobbant földgolyón is rajta van. A dirib-darabjain. És újra gömbbé válni ösztökél. BARANYI FERENC 2 �KONCZEK JÓZSEF Üdvözlet Triviális közös bohóckodások em lékével G erelyes Endrének a túlvilágra Oltári egy burzsuj volt a francia király, de nem akart segíteni szegény Rákóczinak, bezzeg palotájában a Pompa dour-rogott. Nézem, hogy a Rákóczi tér táján bundát hord egy nő a bikini fölött, úgy jött be a szeszmelegedőbe, hogy a mollnak dúrja lett. Forralt-bor-zong magában az ember, forgat kezében egy képes bankót, s míg a punk nő ide-idesandít, emlegetjük jó Gerelyes Bandit. Nézegetem ezt az árva bankót, no hisz’, ezzel se fog senki bankot robbantani, gyenge tét, a punk madammal tet a tet. Pedig meghívhatnánk egy piára, s rábeszélnénk, járjon gyakrabban litániára. (Aztán erre járna Brigitte Bardot, azért jönne, hogy a vastag M argot kocsmájába híjjon, ott ülne már Villon. Ott ülne Villon Francois, és bámulna a fransz ruá, rendelnénk sört troá-foá, és nem néznénk reá.) �ÁRKUS JÓZSEF Apámfia Illene azzal kezdeni, hogy Gerelyes Endre arcvonásait úgy látom magam előtt, mintha csak tegnap találkoztam volna vele. Ám , sajnos, nem így van. Istenverte rossz az arcmemóriám és sok év telt el azóta, hogy Bandit utoljá­ ra láttam. Időnként azért megtorpanok az utcán, ha a járókelők között felfe­ dezek valakit, aki hasonlít rá. Egyszer a moziban is elfogott az a nyugta­ lanító érzés, hogy őt látom a filmvásznon. A Pokoli torony című amerikai film ment és egyszer csak feltűnt benne Steve McQuinn, a tűzoltóparancs­ nok, aki aztán a legnagyobb pánikban is úgy viselkedett, ahogy kizárólag az igazi férfiak viselkednek. Itt nemcsak holmi külső hasonlóságról volt szó, inkább belső azonosulásról. Úgy éreztem, hogy ezt a figurát Gerelyes is ilyennek írta volna meg. M ár ami férfias tulajdonságait illeti, mert maga a történet, a sok kiszámítottan hatásos szituáció a lángoló felhőkarcoló fel­ ső emeletein rekedt emberekről egyáltalán nem Bandi világa volt. Mégis, helye lett volna ennek a talpig férfi tűzoltónak Gerelyes valam elyik novel­ lájában, mint valóságos konfliktussal szembekerülő, s a megpróbáltatásban helytálló hősnek. Ez járt a fejemben, amíg figyeltem a rettenthetetlen tűzoltó vakmerő tet­ teit és hirtelen az is eszembe jutott, hogy hiszen Gerelyes Endrét is filmen láttam először. A legendás K ilenc percben, amely az ő novellájából készült és amelyben elvállalta egyik bokszoló hősének filmbeli megszemélyesítését is. Erről persze akkor fogalmam se volt, a két főszereplő közül Madaras Jó Zsefet ismertem, ellenfeléről azt hittem, hogy igazi bokszoló. Abban az időben az Eötvös Egyetem újságját, az Egyetem i Lapokat szer­ kesztettem, s egy délután a soron következő számot állítottam össze, amikor arra figyeltem föl, hogy valaki tapintatosan köhög az íróasztalom előtt. Sző­ kés, vállas, nem kifjezetten magas fiatalembert pillantottam meg, aki vala­ honnan ismerős volt. A nevét nem nagyon értettem. - Hoztam egy novellát - mondta. — Leköteleznétek, ha közölnétek. - Hagyd csak itt, majd megnézem - feleltem. - Nálunk az a szokás, hogy nem olvasunk kéziratot a szerző jelenlétében. E z igaz is volt, a szabályt önvédelmi okok szülték, ugyanis tengernyi vers és prózai alkotás árasztotta el a szerkesztőséget az íráskészségüket próbálga­ tó bölcsészhallgatók jóvoltából és mint tudjuk, nincs erőszakosabb a dilet­ tánsnál. - Nekem nagyon fontos volna, ha megjelenne - szólt az idegen, aki va­ lahonnan olyan ismerős volt. - A z E let és Irodalomnak nem kellett. - Jó , majd megnézem, szervusz - mondtam türelmetlenül, mert szeret­ tem volna túllenni a lapba tervezett kéziratokon. - Pénzt azonban ne várj, mi honoráriumot nem fizetünk. - Nem baj - vonta meg a vállát és elköszönt. Amint oldalt fordult, be­ ugrott a film . 4 �- Várj csak - szóltam utána. - Nem te bokszoltál véletlenül a Kilenc percben? - Én. De nem véletlenül - válaszolta és elment. Félretettem a tudományos diákkörök félévi munkáját értékelő cikket és olvasni kezdtem a novellát. A címe az volt, hogy Nyolcfokos, szép lejtő. Kíváncsi lettem rá, hogy mi késztet egy bokszolót novella írására és már a cím is meglepett. Miképpen jut az eszébe egy öklözőnek az agyrázkódásos jobb egyenesek és koponyarendítő balhorgok világában olyasmi, mint a Nyolcfokos, szép lejtő. M ár az első oldal közepén elkapott a novella hason­ líthatatlanul különös hangulata, s amikor a végére értem, bizonyos voltam benne, hogy kincs került a kezembe. Kidobáltam egy csomó írást a kézira­ tok közül és helyettük leadtam a nálunk szokatlanul terjedelmes novellát. Abban a diadalmas tudatban, hogy őstehetséget fedeztem föl. Néhány nappal a novella megjelenése után a szerző ismét bekopogott a szerkesztőségbe, ahol az akkoriban ott dolgozó B aranyi Ferenc viharos örömmel üdvözölte. Pillanatokon belül tisztázódott, hogy Gerelyes szemé­ lyében olyasvalakit sikerült felfedeznem, akinek novelláskötete jelent meg, s akit irodalmi berkekben már jó ideje a legígéretesebb fiatal prózaíróként tartanak számon. Nem is keresek finomabb kifejezést, égett a pofám a szégyentől. A k ár egy nagyképű hajós a X V . században, aki kiköt az Ú jvilág partjainál és az első bennszülött angolul közli vele, hogy Am erika már fel van fedezve. A későbbiek során sok-sok órát töltöttünk el a szerkesztőségi dohányzóasztal mellett. Ritkán jött üres kézzel, rendszerint hozott egy üveg bort, vagy, ahogyan ő nevezte, lámpást, hogy általa megvilágosodjon az elménk. Arra az egy lámpásra mindig voltunk elegen, kevés pénzű egyetemisták, ösztöndíjuknak már az osztás napján a fenekére verő költők, s más megbíz­ hatatlan népség. Ezeknek az estébe nyúló kvaterkázásoknak Gerelyes volt a főszereplője. Mindenről megvolt a véleménye, napi eseményekről éppúgy, mint filozófiai irányzatokról, s amit mondott, arra oda kellett figyelni. É lő ­ szóban elmondott kis történeteit olyan gondosan felépítette, hogy a legcse­ kélyebb fésülés nélkül is nyomdába adhatók lettek volna. Ám mihelyt eze­ ket a lebilincselően érdekes történeteket valaki máshol el akarta mesélni, rögtön kiderült, hogy lehetetlenre vállalkozott. Gerelyes stílusa, jelzői és elő­ adásmódja nélkül semmit se értek. Mint gyakorló vicclap-szerkesztő, ma is elámulok azon, hogy milyen mes­ terien tudott előadni egy-egy éppen futó viccet. Mindegyikből szabályos kis novella kerekedett, még a legigénytelenebbekből is. Gerelyes mélységesen megvetette a szóvicceket, de becsülte a humoros szituációkat és ebből a leg­ satnyábbat is képes volt vérbő történetté hizlalni. Mielőtt bárki egy kedélyes fecsegő képét alakítana ki magában a fentiek­ ből, gyorsan hozzáteszem, amit talán elsőnek kellett volna említenem. Gerelyestől mi sem állt távolabb, mint az üres csevegés. A z átlagosnál sokkal érzékenyebb igazságérzet munkált benne, erkölcsi normái valamennyiünk közt a legszigorúbbak voltak. A legfontosabb, vagy inkább az, aminek a legfontosabbnak kellene lenni, az erkölcsi tartás, a dolgok etikája, apámfiaTöbbünket így szólított. Apám fia. M ivel nógrádi származék volt, egy ki­ csit á-nak mondva az a-t. Szerettem az apámfiázását, kedvesnek találtam, csak utóbb hatolt el a tudatomig, hogy az apámfia azt jelenti, hogy testvé­ rem. Mérhetetlen igazságtalanságnak érzem, apámfia, hogy már tizennyolc évvel többet éltem nálad. �MELOCCO MIKLÓS Gerelyes emlékére N e feledd a tért, hol ők elestek, A z utolsó s a legjobb v ité z e k ;.. . Th. Moore, Petőfi Nagyon szerettem! Vele tanultam meg, hogy a barátságnak is legendásnak kell lennie, egyengúnak a szerelemmel. H a indultunk ködös útjainkon, tudtuk, hogy legenda indul. Zavartan és hangosan indultunk a mellékutcákban hősi halált halni. Nyomasztó szellemi örökségünk miatt nem tudtuk, hol a főút, pedig azt kerestük. Aranyszájú szent János volt, erőszakos, diadalmas szónok. Valahogyan mindig igaza maradt, mindenütt, csak a másnapi, elemző szégyenkezés volt az ellenfele. Irigyeltem, hogy gyorsabban lehet írni, mint szobrot készíteni, mert legen­ dakereső útjaink nagyon sok időt igényeltek. Tehetségünk recsegett, ropogott a rossz szellemi örökség, a rossz szellemi környezet nyomása alatt. Életkörülményeink provokáltak, mi vadul reagál­ tunk és lelkiismereti szabadságról álmodoztunk. Mint az ostoros véglények, össze-összerándultunk a fényhatásokra. Örökségünk: a kereszténység, a feudális európaiság, a machismo, a na­ cionalizmus, a második világháború, 1956., a magyar nyelv és az alkohol. Moralizáltunk, fiesztáztunk, vezekeltünk, a hibák után mindennap. É s azon veszekedtünk, hogy a felmutatott vezeklés mennyire javíthat azon, hogy ártottunk másoknak. A bűn és annak átértelmezése között imbolyogtunk. Büszkék voltunk, modernebb, maibb jelszavakkal, de mégiscsak elitnek érezve magunkat, kopott ruhában, kötetlen munkaidőben, a Fiatal M űvé­ szek Klubjában, voltaképpen az Úri Kaszinóban, ahol biliárd és adósságok őrizték fölényesen a dzsentrivilágot. Vadászni nem vadásztunk, habár az Európához görcsösen ragaszkodó Hemingway volt a bálványunk, mert nem vettük észre, hogy nem jó, nem is eredeti. A mi tudatlanságunkban a hely­ zet változatlan volt. (R emarque nem került szóba.) Vágytunk az ököljogra is, mert az a szép, ha az embert egy erősebb megveri. Megégettük a kezün­ ket gyufával, de ahhoz egyszer sem volt lelkierőnk, hogy észrevétlenül el­ hagyjuk a Kaszinót és hazamenjünk, pedig ez a terv többször elindult. V ala­ melyikünk mindig fellázadt saját magunk ellen, amiért a másikunk hálát érzett. A nacionalizmus összekeveredik a Háborúval és Ötvenhattal és a magyar nyelvvel. Furcsa nacionalizmus, mert nem vontuk kétségbe az internaciona­ lizmust. D e a Háború, amivel nem vágtunk fel, olyan leckét adott, hogy a nálunk pár évvel fiatalabbaknak (mi egyidősek voltunk) bizonyos dolgokat nem tudtunk volna megmagyarázni, de ennek tudatában kissé öregek vol­ tunk. Ötvenhatot Gerelyes ostobának és szentnek tartotta, majdnem szóról-szóra ezt is írta valam elyik írásában. Én csak szentnek, amit elrontottak. Mind- 6 �szenthy, vagy T ildy felbukkanása a rádióban ötvenhatban kétségbeejtő volt a számunkra. Ötvenhat kamasz volt, mint mi ötvenhatban. Mindenesetre magyarrá alakított bennünket, magyarosítani akartam a nevemet, és a pes­ ti és a palóc nyelvből nagy erőfeszítéssel másztunk ki, rendesen megtanulni magyarul. Különös örökség, elszigetelni magunkat még jobban a nagyvi­ lágtól. Juhász Ferenc és N agy László tetszett akkor, akiket a magyar értel­ miség is alig-alig értett az új magyar nyelvük és szókincsük miatt. A leírt szónoklatok sodortak el bennünket. Csak magyarul beszélő internacionalis­ ták voltunk. Pedig látnunk kellett volna, hogy a „Felszállott a páva...” nem lehet úgy jó, hogy ..П абуш ка на кр ы ш у” , és, hogy az „...itt ül a lelkünk tovább leigázva” , nem jó úgy, hogy „...W ier können nur Ketten kennen” , és így nem jutunk szóhoz. A z alkohol, az alkohol. Soha senki nem mondott róla használhatót, nem is védett ellene bennünket semmi. E l is végezte a dolgát, akit lehetett, so­ kat, megölt. Gerelyest is. Mindenünnen ömlött felénk, Omar Khájjamtól Adyig. A boltok, klubok, kaszinók mindenütt töltötték belénk, és még azt sem tudtuk, hogy a feketekávé nem jó ellene, sőt. Nagyon keveset tudtunk, autodidakták voltunk, rossz, felemás iskolákba jártunk, hol tanár nem volt, hol tankönyv. Ebből az örökségből született az, amit Gerelyes koravén haláláig írni tu­ dott. Amikor meghalt, én még alig csináltam valamit. Örökségünk miatt fél emberöltőt késtünk. Élete vége ijesztő volt a számomra, halálának a fénye is szörnyű. H alálával vezekelt és fizetett, megjavíthatatlanul, és aki idejében megijedt Tőle, szerencsésen életben maradt. Én is. Megmentett. Az újabb születő veszélyekig. A harmincéves Gerelyes képe és a halott közti különbség, szeretett barátom és az áldozat közti évek, az utolsó, s a legjobb vitéz. 7 �L A C Z K Ó PÁL Gerelyes Endre pályája kötetről kötetre — a kritikák tükrében Gyakori, hogy az íróvá avatás meghatározó pillanatai az olvasók körében éppolyan jelentőségre tesznek szert, mint a pályája startkövétől elrugaszkodó al­ kotó tudatában, majd pedig életműve kritikai feldolgozásában. Az ismert példák sorában ott találjuk Gerelyes Endre nevét is. Ha indulása kerül szóba, a kor- és pályatársak, barátok, ismerősök emlékezetében az a dicsfény ragyog fel, amely a Kilenc perc című novellájának megjelenését övezte. E máig világító tiszta fény olykor elveszi látásunkat, s megfeledkezünk az indulás éveinek bonyolult­ ságáról, egyszerűbbnek, konfliktusmentesebbnek látjuk, mint valójában volt. Kétségtelen ugyan, hogy bemutatkozó novellájának szellemisége révén Gere­ lyes az irodalompolitikai törekvések fősodrába került, amely körülmény hama­ rosan kötetes íróvá segítette, de a korszak számos feszültsége, a konszolidáció és a kibontakozás felé megteendő lépésekkel kapcsolatos ideológiai, politikai küz­ delmek sajátos fénytörésben láttatták akkoriban ezt a sikert (- később magával Gerelyessel is). Erre vonatkozóan korábban J uhász Mária, Simonffy András és Baranyi Ferenc tett néhány fontos megjegyzést. Szavaikból világosan kiderül, hogy Gerelyesnek a kezdeti euforikus öröm után tapasztalnia kellett, nem lesz könnyű a pályát befutnia a szerencsés rajt után. Ennek egyik korabeli bizonyítékaként ma már higgadtan tanulmányozhatjuk első kötetének kritikáit, ismertetéseit. Első olvasatban azt kell megállapítanunk, hogy ezekben az írásokban nem találkozunk olyan egyöntetű elismeréssel, amilyen az emlékezők szerint a Kilenc perc című novellát fogadta. Sőt, az első kötetbe felvett hírnevet teremtő írást némelyek nem is említik a legjobbak között. A kö­ tet ma már nyilvánvaló egyenetlenségein túl a különböző előjelű visszhangok legfőbb okát a kritika módosult feladatában, differenciálódásában, „szakszerűb­ bé” válásában kereshetjük. Itt látjuk szükségesnek megjegyezni, hogy szándéko­ san nem tesszük fel a kérdést, hű tükör-e a kortárs kritika általában és tár­ gyunkra vonatkoztatva, hanem csupán az egyes kötetek kritikai visszhangját kí­ séreljük meg összegezni, így követve e rövid írói pálya ívét, meghagyva egy ké­ sőbbi teljes pályakép számára azt a munkát, hogy - mutatis mutandis - ezen kritikák segítségével is elvégezze az életmű átfogó értékelését. Arra sem vállal­ kozunk, hogy az alig valamivel több mint egy évtizedes pálya ideje alatt végbe­ ment változásokat, a kritikai tudat jelentős átalakulását éppen ezen az életmű­ vön, illetve az ahhoz fűzött kommentárokon szemléltessük. Úgy véljük, ez a kér­ déskör egy lehetséges másik dolgozat tárgyaként - mások munkásságának kriti­ kai visszhangjával együtt - érdemes a vizsgálatra. K övek között (Bp. 1961. Magvető). Miként a Kilenc perc, úgy az első kötet sem maradt visszhangtalan. A novella sikere - érthetően - felcsigázta az érdek­ lődést a kötet iránt. A kritika érzékelhetően várakozással fogadta, azzal a kíván­ 8 �csisággal, amely a bemutatkozás után már a teljesebb írói profilnak szól. Általá­ nosságban elmondható, hogy a kritikák hangnemén, egynémely megjegyzésén ér­ zékelhető a Kilenc perc teremtette hírnév, s talán ez is szerepet játszhatott ab­ ban, hogy többségében tartózkodóra hangolt, fenntartással élő, sőt szigorú ítéletű bírálatok születtek. Már-már úgy tűnik, mintha nem is elsőkötetes író mü­ veit faggatnák a recenzensek, noha legtöbben élnek az ilyenkor szokásos fordu­ latokkal, mint például „ígéretes” , „sokat ígérő” , „várakozásteljes” , és sorolhat­ nánk még a szinonimákat. A kötetet komolyabb kifogás nélkül, szinte maradéktalanul elfogadva. Illés László üdvözli. Egyben ő az első, aki Gerelyes helyét is meghatározza a zajló folyamatokban. Leszögezi: „ Annak a fiatal írónemzedéknek tagja, amelynek (sokszor elmondtuk már) természetes életeleme a szocializmus társadalmi rendje” . Illés László a továbbiakban nem szorosabban vett esztétikai szempontokat érvé­ nyesít, hanem irodalompolitikaiakat. Nyugodt lélekkel megteheti, mert a friss, romlatlan, az előző időszakokban nem kompromittálódott Gerelyes Endre a Tűzlánc költőivel, az Emberavatás és az Előjáték prózaíróival az irodalomban le­ het a megújulás és a folytathatóság képviselője, annak eleven bizonyítéka, azé az új szakaszé, amely felé a politika már nyitott, melyet a társadalom egyre in­ kább érzékel. Ezért amikor Illés László felteszi a kérdést, hogy „mi a modern ezekben az írásokban?” , jellemző módon nem a formaproblémákra teszi a hangsúlyt vá­ laszában, s csak látszólag szól az írói módszerről. Íme: „Elsősorban nem az, hogy Gerelyes kerüli a csendesen és szabályosan csordogáló mesebonyolítást. Az a modern itt elsősorban, hogy az író valamennyi írásában közvetve vagy közvet­ lenül választ keres a munkáshatalom fiatal értelmiségének egy-egy rendkívül fontos problémájára, s ezt a választ nem adja olcsón egyetlen hőse szájába sem, nem ismeri a zsinóron futó történeteket és a langyos happy andeket, de ismeri a kemény küzdelemben megszerzett igazságokat." Illés a küzdelem tartalmát és tétjét is megnevezi: „M eg kell hogy birkózzon a fiatal népi értelmiség a polgári eszmeiségnek, a városi civilizációt átitató áradatá­ val” , nincs visszaút, csak győznie szabad. Illés szerint „ez Gerelyes legfőbb monda­ nivalója” , s ahogy ez Gerelyesnél megjelenik, abban „a szocializmus etikája” tes­ tesül meg. Összefoglalóan így összegzi Gerelyes alkotói karakterét: „tartalmas, szilárd osztályhűség, eltökéltség a nép ügye mellett, a népi érdekek szolgálatá­ ban” . A többi kritikus nem tekinti ilyen fontosnak az ideológiai-politikai kérdések hangsúlyozását, a műveken kívüli szempontok érvényesítését. Ehhez mindjárt hoz­ zá is tehetjük, hogy Illés László kritikája korántsem biztosít Gerelyes számára „mentelmi jogot” , ami után a kritika mást nem is tehet, minthogy a tiszteletkö­ röket rója jelentkezése körül. A legtöbb észrevétel a Gerelyes-próza tematikus lényege köré csoportosítható; pontosabban fogalmazva, többé-kevésbé mindenki ebben véli felfedezni az írói karakter meghatározó jegyét. Illés „kemény küzdelemről” beszélt, amely a fő­ szerepet játssza minden Gerelyes-novellában, ahogy már a Kilenc perc bokszpár­ baja ezt szinte emblematikussá tette. Legtöbben éppen azt hangsúlyozzák, hogy a küzdelem, az összeütközés vezérmotívuma egységessé szervezi a kötetet. Ebben utólag is egyetérthetünk, ám a korabeli kritika ezt a tényt eltérően minősíti. Koczkás Sándor méltányolja, hogy így a különféle témák egységbe hangolódnak, míg Bíró Ferenc inkább egysíkúságra gyanakszik. „ A kötet tematikus sokrétűsé­ géről felesel az egyirányban gravitáló problematika - ( . . . ) sokfajta embert fe l­ 9 �vonultató írásaiban általában azonos szférán belül marad a gondolati tartalom’’ (— kiemelés tőlem, L, P.). A kötet kilenc írása közül hétben ugyanazt a „mozgató lényeg” -et véli felfedezni. Gondolatmenete lezárásaként nem hagy kétséget ér­ tékítélete felöl: „az írói érdeklődésnek ilyen erejű centralizáltsága azonos a be­ szűküléssel’’. Majd egyenesen szubjektív eredetűnek (értsd: csak az íróra tarto­ zónak) minősíti a központi kérdést. (Megjegyzendő, hogy az „élmény elsődleges­ ségét” - ami itt a „szubjektív eredet” másféle megfogalmazása - más is említi.) Természetesen ellenvetéssel is élhetnénk Bíró szigorúságával s zemben, mondván, hogy amit ő beszűkülésnek minősít, más szemszögből éppenséggel többféle válaszkísérletnek, ugyanazon kérdés alternatív, tüzetes végiggondolásának is látszhat. Nem beszélve arról, hogy pályakezdő esetében - és mégiscsak pályakezdőről van szó! - akár a saját világ megtalálását is méltányolhatnánk. Hiszen a lezá­ rult pálya egészén végigtekintve, éppen azon lepődhetünk meg, milyen egységben áll előttünk a maroknyi életmű, hogyan válik mind összetettebbé az első kötet szólama, egészen a Lancelot-példázatig. Koczkás Sándor éppen azt fedezi fel, hogy az egységességen belüli mi okozza a változatosságot, sokszínűséget, s ezzel mintegy polemizál is - bár kimondatla­ nul - Bíróval: E novellák, különbségeiben mindenekelőtt az ábrázolásra válasz­ tott konfliktus különbségei a szembetűnőek.” Így Bíróval szemben pontosabban meg tudja állapítani a felfedezhető fogyatékosságok okát, megtalálva a novellák „archimédeszi pontját” : „a jól vagy felületesen választott konfliktus dönti el a művészi siker hatásfokát.” Ezzel az értékskálával már pontosabban mérhetők az egyes novellák, s a kötet egésze is. Koczkás a Kilenc percet helyezi az élre. „Újszerű drámaiság" kifejeződésének látja, amelyben a „tudatosság és ösztönnösség” küzdelme olyan „hiteles és drámai erejű, amelyre a kor irodalmában ke­ vés példát találhatni” . Bíró általában is csupán a „fizikai erőfeszítés” , a „testi erő próbáját" látja a G erelyes-írásokban, s amiként nem méltányolja a küzdelem morális szintjét, az alkotói tudatosságot sem fedezi fel. Márpedig a nyitó írásban felfigyelhetett vol­ na minderre. Koczkás figyelmét nem kerülte el a bevezető, cím nélküli írás tu­ datossága, amelyben Gerelyes bemutatja saját alkotói módszerét, az írás folya­ matát, az olvasó szemeláttára teremtve meg a figurákat, a cselekményt, magát a novellát. Akadt aki egyenesen a könyv „legszebb darabjának” nevezte. Viszont Koczkás szerint Gerelyes a nyitó írással olyan magasra tette a mércét, amelynek nem minden esetben tudott megfelelni. „A tudatos írói nekigyűrkőzés” után gyakran hiányzik az analízis, a mélyebb törvényszerűségek felmutatása, nincse­ nek emlékezetes típusok. Így summázza ítéletét: „K ét kimelkedő írás és néhány átlagosan jó.” Más is felfigyelt a nyitó és az utána sorjázó írások közötti ellentmondásra. Jovánovics Miklós éppen ebből a műhelynovellából von le messzemenő következ­ tetést: „Gerelyes Endre lélekben romantikus, alkotó módszerében realista” . Majd: „A vaskos romantikával dekorált történeten belül meglepően tárgyilagosan és aprólékosan elemzi a hősök lelkiállapotát. Az ábrázolás tárgya és az írói eszkö­ zök ellentéte oly nagymérvű, mintha egy építész vasbetonból akarná felépíteni a régi Vigadót.” B . Nagy László írását azért hagytuk utoljára, mert a Gerelyes kapcsán felve­ tődött ideológiai-politikai kérdésekben - amelyek abban az időszakban amúgyis terítéken voltak - ellentétes a véleménye Illés Lászlóéval, egyben tágabb hori­ zontú is, amennyiben az eddig szóba került szorosabb értelemben vett irodalmi vonatkozásokat is tárgyalja. B. Nagy is a címtelen kötetnyitó „ars poetikával” 10 �kezdi mondandóját. Számára ez az írás annak jelzése, hogy Gerelyesnek ,.a helyt­ állás inkább elvont erkölcsi probléma még, mint a lét kényszere". Félreérthetet­ lenné akkor válik az észrevétele, amikor más írásokra is kiterjeszti. Szerinte „az elvontság azokban is ott bujkál” . Szót sem veszteget arra, hogy esetleg Gerelyes tapasztalatai és élményvilága telített-e vagy sem konfliktusokkal, amelyeket egye­ lőre még nem képes irodalomba emelni, mivel még nem lehet birtokában bizo­ nyos írói eszközöknek. B. Nagy egyenesen azt mondja, hogy a gondolkodásából inkább következik a lehetséges konfliktusokban tanúsítandó magatartás vizsgá­ lata, mint a tapasztalatából. Az is kiderül, mire alapozza véleményét: nála sem marad el a korfestés. Csakhogy míg Illés László diorámája küzdelmesre sikere­ dett, B. Nagyé első pillantásra békét sugároz: T udtommal nem volt még írónemzedék, melynek úgy kellett volna a próbák, a konfliktusok után kutakodnia.” Ebből eredően Gerelyesék írásainak konfliktusvilága egyszerre erőszakolt és el­ vont. Különösen akkor, ha önnön helyzetükkel, alkotói pozíciójukkal maguk sin­ csenek tisztában, s ezért képtelenek levonni a szükséges következtetéseket saját munkájukra vonatkozóan. B. Nagy a feladat kulcsát is megnevezi: „Nem arról van szó hát, hogy a konfliktusok, megszűntek volna. Pusztán, hogy fedettebbek, nehezebb a tettenérésük.” E sorokat olvasva, a mából visszatekintve, kétségeink támadnak, vajon nem túl korán tett-e B. Nagy László ezt a megállapítást? Mintha nem látna különb­ séget Gerelyes egyéni tapasztalatai (másokat - például Galgóczi Erzsébetet szintén idézhetnénk), múltja és a kritika írásának jelenideje között. Megállapí­ tásának egésze inkább vonatkozik majd a 69-esek nemzedékére. Hiszen a meg­ újulás nemzedékének első és második hullámában (ahogy a kritika nevezi őket) szinte mindenkinek eleven emléke a háború, az első békeévek, az ún. személyi kultusz, az olvadás időszaka, valamint túl közeli még az 56-0s tragédia (amit már gondolkodó fővel éltek át!). Hozzátehetjük, amikor Gerelyes első írásai nyilvánosságot látnak, a kibontakozás, a konszolidáció folyamata még koránt­ sem zárult le a társadalom minden szférájában, miközben az új tendenciákkal új konfliktusok sora vette kezdetét. Mindannyiuknak, így Gerelyesnek is, nem a konfliktusok megtalálásáért kellett tehát kutakodnia, hanem a művészi kifejezés érvényességéért - amihez szerintünk is elengedhetetlenül hozzátartozik az alko­ tói látásmód összetettsége. Ebben ma is egyet kell értenünk B. Naggyal. Hogy a nemzedék tagjai közül ki, hogyan, milyen szemszögből dolgozza fel élményeit, döntően világképük határozza meg. Már ekkor egyértelmű, hogy az első hullámmal érkező Galgóczi Erzsébeté, Szabó Istváné, vagy Moldovaé más, mint történetesen Gerelyes Endréé. Azt is értve a különbség alatt, hogy neki mást kell meghaladnia, mint a többieknek. Helyzete ebben a tekintetben is kü­ lönleges, leginkább talán Kertész Ákoséval vethető össze, bár utóbbi indulását a fővárosi munkásközeg, maga Budapest sok tekintetben módosítja. Gerelyes vi­ szont hozza magával azt az osztályharcos szemléletet, amit még diákként szívott magába az ebből a szempontból sajátos atmoszférájú és a társadalmi rétegeket nézve is sokkal egyneműbb Salgótarjánból. B. Nagy László megállapításának G erelyesre vonatkoztatva abban van igaza, hogy ez a leegyszerűsítés mozzanatát is tartalmazó, a „ki kit győz le?” kérdése alapján osztályozó szemlélet kétség­ telenül nyílt konfliktusokban látja alakulni olyan időszakban is az életet, amikor a hatalom birtoklásának kérdése már megmásíthatatlanul eldőlt, és a nemzeti egy­ ség. a szövetség politikájának realizálása, kiteljesítése válik dominánssá. Ebben a keretben kiépülhet a mindennapi élet világa, amelyben a politikai-ideológiai meghatározottságok már több közvetítéssel, nagyobb áttételekkel érvényesülnek. 11 �G erelyes azonban még mindig nyílt harcos, felhúzott sisakrostéllyal, sőt páncél nélkül. B. Nagy nem is hozhat más ítéletet, mint a következőt: ,,Amennyire ro­ konszenves az író, annyira beszűkült, távlattalan a kötet összképe". Meg is mondja, nem az osztályharcos szemléletet kifogásolja, hanem ennek azt a szűkítettebb változatát, amely nem teszi lehetővé a társadalmi harc mélyebb és széle­ sebb felvetését. Mert ennek hiánya teszi G erelyes kötetét „valahogy kisszerűvé, földhözragadttá” . B. Nagy kemény és egyértelmű megállapítását hosszan fejtegeti is. A sokszor emlegetett lehetséges Hemingway-hatást vizsgálva, az egyénire, a fizikaira csu­ paszított helytállás korlátaira mutat rá, mint amin keresztül lehetetlenség a szo­ cialista morál megteremtése, vagy győzelmének ábrázolása, a „polgárkamorál” ellenében. „Éppen az a jellemzője e folyamatnak, amit G erelyes elhanyago l: hogy az. emberi öntudatnak egyszerre kell az élet apró - és sokszor eléggé ke­ serves - hercehurcáival s a lét, a társadalmi harc kérdéseivel szembenéznie". Az eddigiekből is világosan kiderül, hogy míg Illés László már a pályakez­ dést beérkezésnek, egyfajta társadalompolitikai elképzelés megvalósulásának lát­ ja, addig B. Nagy László egy sokkal differenciáltabb irodalomkép jegyében leg­ feljebb a személyes szimpátiáját előlegezi, ám a teljesítményt szinte csak tünetértéke miatt tartja figyelemre méltónak. B. Nagy László értékítélete nem maradék­ talanul elutasító, inkább a lehetőségekre figyelmeztet, Gerelyesére is, és tágabban az egész nemzedékére. Úgy látja, ennek alapvető feltétele, hogy „ezt a »bonyolultabbat« fülönfogják” . Végül is elmondhatjuk, hogy a kritika figyelmét nem kerülte el Gerelyes első kötete. Többen többféle irányból közelítették meg indu­ lását. A véleményekből kirajzolódott minden olyan kérdéskör, amelyet a kritika a soron következő két novelláskötettel és a pályazáró regénnyel kapcsolatban majd újólag vizsgálat alá vesz. Töprengés az éjszakáról (Bp. 1963. Szépirodalmi). A második kötet - az iro­ dalmi élet akkori viszonyaihoz képest - hamar követte az elsőt. Hét novellát, két riportot és egy esszét tartalmaz. Vegyesműfajú tehát, s a kritikák erre épp­ úgy felhívják a figyelmet, mint a második kötet jelentőségére az alkotói fejlődés szempontjából. Almási Miklós mindkét vonatkozást szem előtt tartja, hangsúlyozva írónk tu­ datosságát, amire már az első kötet idején felfigyeltek. Így ír: „A második kötet szigorúbb vizsgáztató, mint az első: ilyenkor már önmagából vizsgázik az. író vajon meg tudja-e őrizni, tovább tudja-e fokozni az első írások frissességét? G e­ relyes Endre új elbeszélőkötetében tudatában van ennek, és talán ezért is választ egy csokorba filozofikus riportot, széles sodrású novellát és esszét. Mintegy az öngazdagodás tükreként.” Elismerően szól az „új utak kereséséről” , aminek leg­ fontosabb vonása, hogy „ez a kötet már előbbre akar lépni az objektívebb tár­ sadalomábrázolás felé” . Miután az írói szándékot körvonalazta, a megvalósulás szintjei szerint csopor­ tosítja a kötet anyagát. Úgy találja, vannak írások, amelyek inkább a (1.) kezdeti korszakhoz sorolhatók (pl.: Békesség, békesség) ; az „új stílust” képviselők kö­ zül például az Charon (2.) feleúton található a régi és új között: a (3.) Kegyet­ len történet már „egy sok oldalról csiszolt kő benyomását kelti” , a Nyolcfokos szép lejtő pedig „a régebbi írások támadó-etikus hangvétele és az új írások hi- 12 �degebb látásmódjának sikerült ötvözete” . Míg a (4.) riportokat és az esszét az átmenet kérdései, a stílus feletti töprengés kifejeződésének tartja. Csoportosításából és osztályozásából úgy vélhetjük, hogy az első kötethez ké­ pest egyértelműen előrelépést állapít meg. Almási összetettebben ítéli meg a tel­ jesítményt. „Magas színvonalú tévedést” emleget, amelyből a jövőre nézve biz­ tató következtetést von le. A tévedés színvonalában ugyanis a „nagyobb formá­ tumú kibontakozás ígéretét” látja. Legfőbb kifogása: „A z önmagát figyelő, elem­ ző író és a gyakorló novellista »n in cs szinkronban« egymással.” Almási Miklós sarkallatos kifogása másoknál is visszatér. Dersi Tamás: „ M i­ lyen kár, hogy erre, az olvasóként és kortársként szívesen, azonosuló örömmel vállalt eszmei színvonalra még csak a lírai, a reflexív én, a riporter-esszéiró ju­ tott fel, megelőzve az epikust, a novellistát." Fülöp László jótanácsa: „»d olgozza le« a novellaíró Gerelyes az esztétikus G e­ relyes »előnyét«: ugyanis akkor számíthatunk valóban maradandó, nagy novellák, születésére.” Nagy Miklós és Dénes Katalin is szóvá teszik a személyességet, de ezt nem szembesítik oly módon a műfaji kérdésekkel, miként Almási. Nagy Miklósnak ha van is kifogása, úgy találja „egészében véve mégis nagyon vonzó tulajdonsá­ ga" a személyesség Gerelyesnek. Dénes Katalin „a hagyományos személytelen­ ségről” való lemondás jegyében az újdonságot emeli ki. Fülöp László forma­ bontást emleget, ha idézőjelesen is, és a kísérletezés vonzásában élő fiatalok „leg­ jellemzőbb” képviselőjeként G erelyest nevezi meg. Igaz, alább ebből kiemeli a már előbb idézett módon - az esztétikai szempontú önvizsgálatra is vállalkozó Gerelyest. Olvashattuk, milyen ítélettel társítva. Nagy Miklós és Dénes Katalin véleménye abban a megállapításukban is összecseng, hogy a korábbiakhoz képest mindketten bonyolultabbnak, összetettebbnek látják az újabb írásokat. Nagy Mik­ lós ehhez még hozzáteszi azt az észrevételét, hogy Gerelyesre ebben a kötetben „tragikusabb árnyalatú szemlélet jellemző. A fiatal művész moralistává érik.. . ” Nagy Miklós egyedül áll ezzel a véleményével. Pedig lényeges kérdésre tapin­ tott, Gerelyes lehetőségére, egyéni vonására mutatott rá. Dersi Tamás éppen ellenkezőleg látja. Nála a moralista Gerelyes és az írói programján elmélkedő tudatos Gerelyes élesebben szembekerül egymással. Ezért csak látszólag áll közel a véleménye Almásiéhoz. Nála ugyanis elvész, ami A l­ másinál a bírálatban is benne van, s amit Nagy Miklós külön méltatott: a ma­ gasra helyezett etikai mérce igényességében rejlő ígéret, a moralista - mint G e­ relyes szereplehetősége. Dersi szerint a „két év előtti kritika nem alaptalanul tette szóvá, hogy a rokonszenves tudatossággal dolgozó fiatal író erkölcsvallató és hirdető igényessége olykor még beéri elvont konstrukciókkal. Gyengeségét ma­ ga is szóvá teszi Így írni című tanulmányában. Diagnózisával egyetérthetünk: az egyetlen tételre koncentráló tézisnovella, a gondolatot lefokozó, művészi kifeje­ ződését akadályozó tantörténet aligha felel meg írói programjának.” Tegyük hozzá, Dersi véleménye nem teljességgel elítélő. Még védelmébe is veszi Gerelyest. Kijelenti, hogy „azoknak, akik a kötet értékét egészében tagadják, aligha lehet igazuk” . Ez azért különös megállapítás, mert a megjelent kritikák között ilyent nem találtunk, s ebből az is következik, hogy többesszámban eleve nem is beszélhetünk „egészében tagadó” kritikákról. Nyilván az informális közegben terjengő véleményekről lehet itt szó, jelzéseként Gerelyes egyáltalán nem könynyű helyzetének. Mintha az Illés László által félreérthetetlenül kijelölt szerep most visszaütne, s Gerelyes a nyílt támadások mellett alattomosabbnak is ki 13 �lenne téve. Az erre az időszakra vonatkozó baráti visszaemlékezések ezt megerő­ síteni látszanak. F ülöp László kritikájával kapcsolatban jegyezzük meg, hogy mintegy gyűjte­ ménye az első kötet novelláiról leírt kifogásoknak. Mintha a kritikus gondosan tanulmányozta volna a vonatkozó irodalmat, de legalábbis B. Nagy László szempontjai kimutathatóan nem hagyták érintetlenül. Ő is csoportjelenségnek, s egyúttal Gerelyesre is jellemzőnek fogja fel a történelmi tapasztalat hiányát, szerinte is „ez a csoport már kimaradt az elmúlt két-három évtized lélekroppantó forgatagából". Első felbukkanásának idézésekor már jeleztük, hogy ez a v é ­ lemény életrajzilag sem állja meg a helyét. Hozzátehetjük, a kötetekben olvas­ ható több írással, az azóta a hagyatékból publikált töredékekkel, (mint utólagos bizonyítékokkal) összevetve sem. Úgy látszik azonban, hogy itt egy kritikai köz­ hely születésének lehettünk tanúi, amely aztán makacsul tartotta magát. Mások egyéni köteteiről szóló ismertetésekben is fellelhetjük. A látszólagos sokszólamúságot Fülöp is szóvá teszi, hasonló módon, ahogyan azt többektől láthattuk az első kötet esetében. Fülöp követelményt is állít, amely hasonlatos a Koczkás Sándor által leírtakhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy a művészi siker elért hatásfokának megállapítása és méltatása helyett in­ kább feladatként jelöli meg „a konfliktusok színvonalának megmunkálását” . Ami, ugye, eredménynek kevesebb, mint amennyi az első kötet esetében már megva­ lósult. Ennyiből is kiderülhetett, hogy a második kötet nem hozta m eg a remélt szakmai sikert. A jellegzetes G erelyes-írások hasonlóan jellemző kritikusi értékelést kap­ nak: a kritikák szóhasználata, kategóriarendszere, problémalátása állandósulni látszik. A beérkezés regisztrálása helyett többen még mindig a jövőbe helyezik reményüket, mondván, hogy „ G erelyes útja magas tetőkre vezethet még” . K i vagy Te? - Á bel! (Bp. 1967. Szépirodalmi). A könyv megjelenésének dá­ tuma a nagy munkabírásúnak megismert Gerelyes esetében, aki előtt a kiadók sem zárkóznak el, figyelmeztető. Taxner-Tóth Ernő fel is teszi a kérdést: „mi­ ért ilyen kevés az elmúlt négy év termése?” Kenyeres Zoltán és J uhász Béla rö­ viden vázolja G erelyes pályáját, s ahogyan a második kötetről beszélnek, vala­ mint a harmadik megjelenéséig eltelt időről, abból világosabban kiderül, milyen volt valójában a második kötet fogadtatása, s az hogyan hathatott Gerelyesre. Kenyeres szerint „pályája gyorsan iveit felfelé, később egy időre megtorpant. Új kötete sok belső vívódásról, keserű és nehéz útkeresésről tanúskodik” . Juhász Béla, miután megemlíti a második kötet lanyhább fogadtatását, kemény ítéletét is hozzáteszi: „ Írói fejlődésének, kibontakozásainak íve azóta sem emel­ kedett az olvasó magasra szökött reményei szerint. A Töprengés az éjszakáról (1963) a részleges előrelépések ellenére, egészében nem hozott számottevő új eredményt. ( . . . ) Az utóbbi években meg mintha lassúbbodott volna alkotó munkájának tempója is, kihagyások, majd további keresések tanúi lehettünk.” A három vélemény alapján megértjük Faragó Vilmos kérdését is. A harmadik Gerelyes-kötet megjelenése előtt tette közzé látleletét a magyar noVella akkori helyzetéről. Megkérdezte: „hol vannak a fiatal reménységek? Hol van Gerelyes Endre?” Gerelyes nevének kiemelése jól jellemzi azt a várakozást, amely mun­ kái iránt megnyilvánult. (Más kérdés, hogy az amúgyis a kollízió változatait bon­ colgató író nem csökkenő feszültségeire, hogy ne mondjuk, frusztrált állapotára 14 �milyen hatással lehetett ez a hevített légkör.) Faragó is felfokozott kíváncsiság­ gal veszi kézbe az új kötetet, amelytől a választ várja. (Lengyel Péter és Szako­ nyi Károly munkáival együtt ír róla.) „Kedvező ítéletet” kér, majd megadja a „jó" -t. Indoklása szerint Gerelyes „művészi értelemben máris győzött.” Hogy mi lyen küzdelemben és „k i” fölött, arról így ír: „Gerelyes nem egyszerűen kifejezni akarja magát - novellában, riportban - , hanem legyőzni, meghaladni, újjágyúrni. Gerelyes önmagával birkózik. A benne lappangó démonnal. Gerelyes intelligens vadember. S amit a jelző és a jelzett szó hordoz, az harcol benne egymással." Faragó tapintatosnak aligha nevezhető jellemzése mégiscsak előrelépést állapít meg. A továbbiakban még a Hemingway-hatást is leküzdöttnek veszi, „félreismerhetetlenül” G erelyes-novelláknak nevezve a kötet anyagát. Sem juhász Béla, sem Kenyeres Zoltán nem így látja. Juhász Béla érzékeli és elismeri az írásokban rejlő tehetség jeleit, de szerinte a novellák nagyobb részt „valahogy még mindig a pályakezdés periódusában tartanak, csak ígérik a várt áttörést újabb szintek meghódítására". Dicsérően szól az írói világképről is, ám éppen annak kiforrottsága miatt tartja szinte talányosnak a részleges eredményt. Kenyeres is csupán az etikai győzelmet ismeri el: Gerelyes „most ért el az írói férfikorba, amikor felismerte, hogy művészetének és sorsának alakulásáért első­ sorban önmaga felelős." A Gerelyessel kapcsolatban kezdettől fogva emlegetett személyesség kérdéskö­ rében itt érkezünk cl arra a pontra, amikor már élet és alkotás, lét és mű vi­ szonylatában elemzik a színvonalasabb kritikákban, miközben természetesen má­ sok (például Danyi Gábor, Lovrity Endre) legfeljebb megállapítják, esetleg ön­ magában vizsgálva tartják kevésnek a személyességet. Már Faragó Vilmos tett célzást írónk életformájára, amikoris a fentebb idé­ zett kérdésére Gerelyeesnek az lett volna a válasza, hogy a lágymányosi bisztró­ ban megtalálhatja. Faragó zárójeles riposztja: „tudtam, hogy Gerelyes a lágy­ mányosi bisztróban ül” . Értse, akinek szeme van hozzá, mit jelent a mondat a kurzivált szóval.. , juhász Béla ennél szókimondóbb: „R égi igazság, hogy a tehetség mellett jól is kell gazdálkodni az adottságokkal az optimális életmű megalkotásához ( . . . ) Vajon Gerelyes nem adósa-e máris önnön tehetségének?” Bár írása végén juhász Mária is kérdőjelesen látja a jövőt, Gerelyes műbeli személyességét és közérzetét, életvitelét szorosabb egységben vizsgálja, s alkotói erényként méltatja. Önfeltárulkozását, belső feszültségeinek megmutatását nem tekinti merő szubjektivizmusnak. Gerelyes (Szakonyival együtt) „az írói munka tárgyává tették” vívódásaikat, méghozzá mindenkihez szólóan. Szerinte az iro­ dalmi élet legendái, melyek azt terjesztik, Gerelyes (vagy Szakonyi) megtorpant volna, valójában nem igazak, Hiszen „a modern irodalom története azt bizo­ nyitja, hogy a rossz közérzet, az emberi szemlélet drámai változása is tárgya le­ het, még mindig igen aktuális és érdekfeszítő tárgya az írói alkotó munkának." A kritikák most nem fordítottak kellő figyelmet a kötet vegyesműfajúságára. Pedig ebben az esetben még az írások sorrendje, a szerkesztés is vitatható. Nincs ugyanis sem tartalmi, sem formai indoka a riportok és a novellák keveredésé­ nek, majd annak, hogy zárótételként állattörténetekbe foglalt példázatok olvas­ hatók. Ha a szerkesztés ötletszerűségét nem is, a riportokból kihámozható írói szán­ dékot annál inkább érte bírálat. Taxner-Tóth Ernőnek úgy tűnik, Gerelyesnek „kevés megírható élményanyaga van” . A badacsonytomaji kőbányában eltöltött időről írott riportja kapcsán jegyzi meg: „A valóságismeret bővítésének nem ez 15 �a fajta közvetlen tapasztalatszerzés az egyetlen lehetősége; az írói horizont tá­ gítását szolgálhatja a korszerű műveltség sokágú fogalmába tartozó különböző szellemi tevékenységek elményük művelése is.” Jelentőségéhez képest ugyancsak keveset szóltak Gerelyes „kettős kötöttségé­ ről” (Juhász Mária), amely egyrészt az otthoniakhoz fűzi, arról a „sajátos össze­ tételű munkás- és paraszti” (Lovrity Endre) környezetéről, amely iránt „írói lelkiismerete érzékeny” maradt (Lovrity Endre), miközben - más részről - a fia­ tal népi értelmiség minden gondjával küszködik életének új közegében. Joggal figyelmeztet Juhász Mária, hogy a hűségnek ez a konfliktusokban kibomló téma­ köre „vörös fonálként húzódik végig” Gerelyes minden addigi kötetén. Ma már tudjuk, hogy a Lancelot-ról ugyanezt mondhatjuk. Lényege szerint tehát az élet­ mű egyik központi problémájaként kell kezelnünk. Azt sem hangsúlyozta eléggé a kritika, hogy a Gerelyesnél szokásos, korábban tantörténetnek, példázatnak nevezett műtípus számszerűségében és arányaiban is megszaporodott. Ebben az esetben a kritika esztétikai alapozottságának hiá­ nyára kell gyanakodnunk. Taxner-Tóth Ernő a Gerelyes-novellák „legértékesebb rétegének” a „gondolkodás síkját” tartja, míg, szerinte, a „hősök halványan ki­ rajzolt emberi arca többnyire vázlatban marad” . Lovrity Endre is rátapint a Gerelyes-féle írói módszer műfaji kulcsproblémájára, ha nem is adja magyarázatát: „Az író ( . . . ) annál bizonytalanabb, minél inkább »epikus« tárggyal áll szem­ ben.” A további elemzés útját véleményünk szerint Kenyeres Zoltán jelölte ki: ..Gerelyes a »schillerizáló« módszert követi. Nem a tételek bomlanak ki az ele­ ven bús-vér figurákból, hanem a szereplők testesítenek meg tételeket.” Végezetül elmondhatjuk, hogy a harmadik kötetről szólva a kritika minden korábbinál élesebben polarizálódott. Az elmarasztaló hangok erősebbek, s még olyan szólam is akadt, amelyben szerzőnk visszautaltatott a startkőhöz. Ugyan­ akkor számot kell vetnünk azzal a pozicionális előnnyel is, amely Faragó V il­ mos É let és Irodalomban megjelent kritikájával járhatott, azzal amely Faragó Vilmosnak az akkori irodalmi életben betöltött szerepéből következhetett. Gere­ lyest azonban ez aligha doppingolta. Következő kötete hat év múlva jelenik meg. Ő akkor már két hónapja halott. Isten veled, Lancelot! (Bp. 1973. Szépirodalmi). Mintha a saját koporsója után dobott volna búcsúröget__ A kritikusok nem érzéktelenek: a kegyelet hangján szól még a bírálat is. Tamás István egyenesen kijelenti: „E z már nem bírálat, hanem tisztelgés” . A barátok nem annyira elemzik a müvet, mint inkább a veszteségről beszélnek, miközben felidézik Gerelyes emberi alakját, s ehhez a búcsúzó regény dicsérete is társul. Baranyi Ferenc szerint „kitűnő regény” maradt utána, a Lancelot... „legmaradandóbb alkotása. A szocialista magyar próza igen komoly értéke.” Ba­ ranyi azonosítja a szerzőt főhősével, egyben az erkölcsi jóvátételről sem feledke­ zik meg: „legelesettebb éveiben sem szűnt meg Lancelot m aradni...” Farkas László summázata szerint Gerelyes a regényében „összegezte mondandóit” . A kritikus eddig a megállapításig a jellemző Gerelyes-motívumok és -tartalmak fel­ sorolása után jut, amelyeket itt nem idézünk, mivel a korábbi kötetek visszhang­ jából már megismerhettük. Természetesen Farkas László is Lancelot és Gerelyes azonosságát igazolja: „Aki ismerte, tanúsíthatja” . De szövegszerű példákkal is 16 �alátámasztja véleményét. Ennél fontosabb megállapítása, hogy ezzel a regénynyel „tört ki” Gerelyes „a görcsös bénultságból” . Tamás István fájdalmában ugyanez a felismerés sajog: „Kínzó olvasmány: Gerelyes közelébe jutott valaminek, már-már el is érte, de meghalt, s a mű nem folytatható. Most látszik igazán a veszteség; nagy próbákra, nagy művészi tet­ tekre volna képes". Tamás István finoman jelzi a kifogásait is, miként az előbbi mondatból is kiolvashatjuk. Nem tagadja meg a „jó könyv” minősítést, „rész­ letszépségei” , „nyelvének ereje és tisztasága” őt is meggyőzik. A tisztelgéshez mégis hozzáteszi: „N em tévedett nagyot, a feladatát majdnem megoldotta". Az eddigi kritikai észrevételek után mégis meglepő, miben látja a félsiker okát. Megállapítja, hogy a Lancelot.. . „parabolaregény” . Meglepődésünk kiváltója nem ez, hanem a folytatás. Íme: „ M erlin: tétel. 5 mert az absztrabálás távol esett Gerelyes hajlandóságától, a regényt benépesítő figurák is tételek." Mi in­ kább Farkas Lászlóval értünk egyet, aki szerint Gerelyes az Arthus-kör történe­ tével „megtalálta az ideális színpadot eszméi, indulatai kifejezésére” . Hozzáté­ ve ehhez, hogy az elvontság fokozatos felerősödése írásaiban, annak ellenére, hogy az író mindig a való világról beszél, s személyéhez is inkább az élet vaskosságait társítjuk, alaposabban megvizsgálandó. Hajdu Ráfis Gábor az első, aki ezt a paradoxont világosan megfogalmazza. Miután ő is megállapítja, hogy pa­ rabolaregényt írt Gerelyes, felteszi azt a mindeddig megválaszolatlan kérdést, amely nélkül nem láthatjuk tisztán Gerelyes hagyatékát, azaz - véleményünk szerint - a kérdés nem csupán a regényre vonatkoztatható: „Mégis - önkéntele­ nül - először az a kérdés vetődött fel bennünk, miért alakult így ez a pálya? Hiszen nem kedvelte Gerelyes ezt a kifejezési formát.” Hajdu Ráfis bizonyítéka a második kötet Így írn i... című tanulmánya. Ma már legfeljebb csodálkozha­ tunk az azóta szintén elhunyt nagy tehetségű fiatal kritikus pillanatnyi figyelmet­ lenségén. Nem elsősorban azon, hogy szó szerint kezeli az írói vallomást, ,.egy az egyben” alkalmazza a produktumokra is, hanem a következők miatt: ,.S ha akad is egy-két (sic!) írása, ( . . . ) reá mégis sokkal jellemzőbb volt annak a konkrét, társadalmi, emberi valóságnak az érzékletes megjelenítésére, amely alkalmasint hordozza a tételt." Hajdu Ráfis Gábor erre a rejtélyre csupán a regényben keresi a magyaráza­ tot. Ha kimerítő válasz így nem is születhet, H. R. G. tökéletesen megfelelt an­ nak az olvasói programnak, amit egy másik kritikus, Keményffy Margit így ha­ tározott meg: „Hármas olvasói tevékenységet végzünk: követünk egy hallatlanul izgalmas történetet, figyeljük egy kiemelkedő személyiség önalakitó tevékenysé­ gét, és keressük a szimbólumok Saját korunkra alkalmazható megfejtését.” (Mel­ lesleg: Keményffy szerint Gerelyes „maradandót alkotott" ezzel a regénnyel.) Végül Hajdu Ráfis megválaszolja a saját kérdését is. A mondához való hűségre egyáltalán nem törekvő feldolgozásmódból arra következtet, ürügy volt csupán a L ancelot-történet, annak érdekében, hogy a szerző a „normatívnak tudott embe­ ri magatartás tartalmát” megfogalmazhassa. Hozzáteszi még: „Talán ezért for­ dult a parabola felé". Haidu Ráfis az eredményre is rákérdez, és Gerelyes End­ réhez méltó nyíltsággal, egyenességgel válaszol: „Hamis kegyelet lenne az, amely­ nek. nevében igent mondanánk. A z Isten veled, Lancelot! értékben, erőben nem vetekedhet a legjobb Gerelyes-novellákkal sem." Annyit azonban Hajdu Ráfis is elismert, hogy ezzel a regénnyel Gerelyes a halálos baleset előtt ,,a romlásból kimenekülni látszott” . 17 �Tigris (Bp. 1975. Szépirodalmi). Gerelyes halála után, dicséretesen rövid időn belül, megjelent írásainak válogatott kötete, születésének negyvenedik évforduló­ ján. A fülszöveg szerint abban a korban hunyt el, „amikor a prózaírók indulni szoktak, vagy első sikereiket aratják” . A válogatás munkáját G áll István végez­ te. Nem ragaszkodott az időrendhez, a kötet ciklusokba rendezett tagoltsága mégis jól követhető. Nem álljuk meg, hogy ehhez hozzá ne fűzzük: véleményünk szerint nem rekonstruálja világosan a pálya alakulását a Kilenc perctől a Lancelot-regényig. Ezt csupán azért jegyezzük meg, mert a kritika figyelme erre nem terjed ki. A visszhang is kevesebb ahhoz képest, hogy már portrévázlatra avagy egy pályakép kialakítására is alkalmas az idő. Pedig Szász Imre alkotói érzé­ kenységgel állítja: „Most megjelent kötete A tigris, (helyesen: Tigris - L. P.), amely válogatott novelláit, riportjait s egyetlen kisregényét tartalmazza, határo­ zott és szorongató képet ad Gerelyesről.” Tamás István még mindig azzal zárja írását, hogy „nem ez a bírálat alkalma” . Részletes elemzés helyett „megszakadt életművet” emleget, talányosságról, ho­ mályosságról ír, Gerelyes „tanárosságát” idézi és közismert „türelmetlen jobbító szándékát” . Csongrády Béla a tehetség elismerése után nem udvariaskodik. A kulcskérdések közül kettőben is állást foglal. „Tézisszerűsége már-már a sab­ lonszerűségig jutott” - állapítja meg. Aztán: „fantomok ellen, légüres térben, misztikus közegben” hadakozott. Utóbbi megállapítása azért figyelemre méltó, mert a Gerelyes-írások feszültségcsökkenésre, kiegyenlítődésre ritkán hajló kiélezettségét ilyen kategorikusan alig-alig minősítették. Borbély Sándor a Palóc­ földről hozott osztályszemléletére és „különös nyerseségére” emlékeztet, valamint „méltánylandó etikus elkötelezettségére” . Hiányérzetét listába foglalja: „ a drá­ mai feszültség vázlatossága, a sűrítés bizonyos hiánya, a tézis-novella, a tantörténet-kerekítés kölönceitől való lassú felszabadulás” . Szász Imre - miként Simonffy András is, akit itt szándékosan nem idézünk elismerőbben szól a teljesítmény egészéről. Mi több, elismerőbben már nem is lehetne: „M ilyen iszonyú is az irodalom: Gerelyes leírta ezeket a halálos gyöt­ relmekkel teli pillanatokat, s a recenzens, akit megcsap e halálos gyötrelem, azt mondja rá: kitűnő próza.” Mindezt a Békesség-békesség című novella kapcsán állítja. Szól a halállal viaskodó Gerelyesről is, ami impressziomsztikus megjegy­ zéseivel együtt is újdonsága írásának. Megfontolásra érdemes az is, ahogyan a novellákat leválasztja a regényről. Szerinte az előbbiekben a belső szörnyekkel foglalkozik, míg a regénybe a „forradalom és hatalom” viszonyát rejtette. A no­ vellákról így nyilatkozik: „Bonyolultabbá, mélyebbé, ugyanakkor formailag oldottabbá vált: s hogy anyagával nem tudott még teljesen megbirkózni, azt szá­ momra visszatérő és kedves, szimbóluma, a Tigris jelzi; realista prózában az ilyen megszemélyesítés rendszerint kényszermegoldás, leegyszerűsítése a bonyolultnak.” A regényt Gerelyes megértése szempontjából fontos munkának tartja, de h iá ­ nyolja az irónia fűszerét: „Nem jó regény a Lancelot: gyermekien naív,- átlátszószimbolikájú, komolykodó.” Erki Edit a „torzóban” maradt életművet „korszakjelző jelentőségűnek” tart­ ja. B. Nagy Lászlóra hivatkozik, mint aki ,,döbbenetesen pontos” diagnózisát adta mindennek, s legfőképpen a próbák és konfliktusok, utáni kutakodásnak. Erki az egyetértése után pontosítja, hogy saját véleménye szerint milyen értelemben is korszakjelző Gerelyes munkássága. Ez pedig eltér B. Nagy értékelé­ sétől. Erki az évtizedforduló tapasztalatai alapján már az újabb írói rajokra al­ kalmazza B. Nagy koncepcióját: „A Gerelyesék után induló írónemzedék számára már a szocialista mindennapok természetes közege alakítja az eszményeket és 18 �morált. Az ő konfliktusaik, lázadozásaik már valóban más szférából valók. Ilyen értelemben korszakjelző Gerelyes törekvése.” Ebből érthetjük meg, miért nem véletlen, hogy a Gerelyest közvetlenül indulásától ismerő Simonffy András (aki­ nek 1965-ben megjelent első kötetét mint az új nemzedék jelentkezésének első jelét is szokás jegyezni) miért hivatkozik úgy Gerelyesre mint elődre. Simonffy Andrásék indulása valóban belső korszakhatárt jelöl a közelmúlt irodalmában. B. Nagy László, Erki Edit, Simonffy András állításai már ezért is megérik a komolyabb vizsgálódást, amelynek el kellene döntenie végre, hogy valóban az útkereső próbálkozások, az előzmények közé sorolható-e Gerelyes egyetlen pil­ lantással átfogható hagyatéka. Legvégül leszögezhetjük, hogy a kritika adósa maradt Gerelyesnek. Munkás­ ságát mindmáig nem tárták fel behatóan, nem vetették alá az egészre figyelő elemzésnek. A kevés számú adósságtörlesztők közül első helyen kell megemlíte­ ni Juhász Máriát alapvető tanulmánya miatt, Simonffy Andrást pedig ismétel­ ten, mert visszaemlékezéseivel és méltatásaival szinte a feledéstől mentette G e­ relyes nevét. A kritikák áttekintésével éppen az volt a szándékunk, hogy meg­ alapozzuk egy teljesebb pályakép megírását. 19 �SIM O N FFY A N D R Á S Így hinni... Arcképvázlat Gerelyes Endréről Egyedül akartam maradni. Ezért felmentem a tanulóba. ( . . . ) Itt készültem a szakdolgozatomra, itt töltöm most a negyedik évemet, egyre közelebb az ál­ lamvizsgához, egyre közelebb ahhoz, hogy mélyebben és jobban ismerjem a vi­ lágot, mint eddig. Ekkor gondoltam először arra: hátha értelmetlenül? Ekkor kezdtek dübörögni a nehéz géppuskák, és amikor az első ágyúlövéseket meg­ hallottam, egyszeriben szertefoszlott minden illúzióm a békés tüntetéssel, a mi »okos, javító szándékainkkal« kapcsolatban; tudtam, hogy itt most utcai har­ cok lesznek és abban a városban, amelybe négy évvel ezelőtt idegenként és tudatlanul jöttem, amely magába fogadott, megszerettette magát velem, embe­ rek halnak meg, lyukak tátonganak a házakon, az utca megtelik kő- és üveg­ törmelékkel, a villany kialszik és kezdődik egy olyan harc, amelyben nem tudom, kinek van igaza. Amikor pedig, hiszen a telefonok működtek, később megtudtuk, hogy az Astoria környékén szovjet péncélosok és páncéltörő fegy­ verekkel is felszerelt nem-tudom-kicsodák - nem tudom, hogy nevezzem őket: ellenállók, forradalmárok vagy csibészek, hülyék, hősök? - csaptak össze, tud­ tam, hogy át kell mennem a hídon, hiszen a lányok szállásán van Editke. ( . . . ) - Harcolnak a mieink közül? - Felületesen ismertem ezt a fiút. Földrajz sza­ kos volt. - Tudtommal nem. D e az Isten tudja. Szétszéledt mindenki - Te fogsz harcolni? - Nem - mondtam. - Igazad is van. Az Isten nyila löveti magát kupán. - Nem azért. . . Nemcsak azért. - Hát akkor mit csinálsz? Editke válaszolt. - Hazamegyünk. - Hülyék vagytok? Nem járnak a vonatok. Meg ez a ház akármilyen ro­ zoga, mégiscsak biztonságot ad. - Biztonságot talán. De bizonyosságot. . . Így történt, hogy amikor éppen nem szóltak a fegyverek, felkerekedtünk, és minden csomag nélkül - nehogy ránk lőjenek - elindultunk gyalog hazafelé.’’ Salgótarjánban korántsem volt a fővárosihoz hasonló méretű felfordulás. De december nyolcadikán a megyei tanács épületéből mégis feldördült egy sortűz a tüntetőkre (harctéri pánik, mondták később, mások szerint fegyveresek let­ tek volna a szemközti háztetőkön), halottak maradtak a tér kövezetén. Köz­ tük Gerelyes Endre legjobb barátja, Pallai József és egy másik barát, Ravasz István költő (aki éppen a szenet lapátolta be a pincéjébe az egyik szemközti háznál). A temetés már igazi tüntetés volt, gyászkarszalaggal, virágözönnel, néA z első részt előző számunkban közöltük. 20 �mán. A nógrádi szénmedencéből is megindult nyugatra a disszidálási hullám, Gerelyesnek is ajánlották, hogy „itt az alkalom” . Az „itt élned s halnod kell” -el válaszolt. Januárban már feljárt a fővárosba, tanult. Ez volt a dolga. 1956-nak végül is személy szerint annyit köszönhetett, hogy felnőtt, férfivá érett, tudatossá vált. Minden jel erre mutat. Önmagát is másképp látja már, kettősségét - egyik levelében - döbbenetes képben fogalmazza meg, immár axiomatikus tömörséggel: „Néha az a kellemetlen érzésem van, azt gondolom, hogy egy hittérítőt megevett egy kannibál, és én örököltem mind a kettő tulaj­ donságait.” Az érzékenyebb fül már kihallhatta egyik, fentebb már idézett 1955-ös levelé­ ből, hogy Gerelyes nem sokkal azelőtt Adyt olvasott. („Asszonyok neveltek, ké­ nyeztettek, lágyan, asszonyosan.. . stb.) 1955-ben még érzelmileg birkózik Adyval, illetve (még tudat alatt) a róla tanultakkal: „Én meg Ady Endrére fanya­ lodtam, noha közérzetem kitűnő, érverésem rendes. Ez a pózos költő (aki kü­ lönben a legnagyobb magyar poéták közé tartozik, de nekem nem túl rokon­ szenves) leírt pár olyan sort, ami tökéletesen feloldódott bennem, és mondha­ tom, olyan mintha én kérdezném Tőled. Hallgasd csak, így van, ni: Be nagy Tél zuhant rám, hitben, vágyban, célban. Valakim, egy Asszony, nálatok is Tél van? Havas, tört lelkemnek nincs vége, se hossza, Rendjét talán Te bús árnyad visszahozza ( . . . ) ” Alig egy évvel később már nagyon is tudatosan, indulatosan fogalmaz, bizo­ nyára véletlenül, megint éppen Ady Endréről: „H a A dy proletárköltő, mi volt József Attila? A dy szimpatizáns, de hogy proletárköltő, ez rettenetes nagy mar­ haság. Kérdezd meg, hogy mit tartanak Kassák Lajosról? Ha azt mondják, hogy elhajlott proletár, hasonlítsd össze Adyval. Ha nem proletárnak nyilvánítják, közöld, hogy Kassáknak több munkástárgyú verse van pedig. De olyan mocs­ kos torzítás ez, Adyt így félremagyarázni, hogy az borzasztó. N e érts félre. A proletárköltészet gyönyörű. József Attila és még egy tucatszor József Attila. De H., aki ismeri Adyt, aki az istenes verseit felolvasta nekünk, tíz vers alapján ezt mondja! Ez agyalágyidást vagy rosszindulatot kíván. Egy költő rendszerint nem töri át osztálykorlátait, a nevelés béklyóit, az életkörülmények falát. Össze­ forr az őt körülvevő atmoszférával, és csaknem visszhangjává, érzékeny memb­ ránjává lesz. A mikrofon, természetesen, távolabbi, erős zörejekre is érzékenyen reagál. É s a magyarság földszerető, szabadságkérő szitkozódása, jajgatása elég hatalmas hang a polgári A dy fülének. Reagál. De hol él ő abban a környezet­ ben? Ez lenne-e a proletárkörnyezet és valóság? Nem. Kirándulás ide, hogy milyen okok miatt, ne firtassuk, de nem lélekzik benne, nem az övé” . Az idézett levélben még oldalakon át hömpölyögnek az indulatos szavak. Érezhetően nem Ady ellen, hanem a hamis irodami skatulyák ellen.. . És mö­ götte mindaz, ami ellen Gerelyes már az egyetemen is hadakozott: ha egy gim­ náziumi tanár jót akart mondani például Adyról, előbb proletárköltővé kellett tennie, ateistává, s ha ezek a szentenciák elhangzottak, akkor néhány bátrabb irodalomtanár szinte suttogva, titokban felolvashatta egy-két „istenes” versét is, hogy, ugye, azért, nahát. . . „Nem minden pálya töretlen ívű.” Mint növendék, magam is végigültem ilyen irodalomórákat. (Ma annyit tudnak a középiskolások Adyról, hogy „ja, az a vérbajos költő. . . ” Mintha diliflepnije lenne.) „ Itt voltam Pesten, találkozhattam a menyasszonyommal, és akkoriban talán ez volt a legfontosabb számomra, lassanként megjelentek első, rövid kis cikke­ 21 �1955-ből érdemes idézni első találkozását az akkori évek akkori redaktorával: „A z első cikk még az enyém volt, nem tettek hozzá, csak húztak belőle. A má­ sodikat megtűzdelték »elvtárssal« meg ezzel-azzal vonalasították. Mikor a har­ madikat beküldtem, írtak, hogy menjek be. Egy R. nevű alak így szólt hozzám: - Fiatalember, magának jó a tolla meg szeme van. Nincs kedve külső mun­ katárssá válni? Havi 3oo forint és heti két cikk. É n nagyon örültem, de így folytatta: - Egy év után rendes munkatárs is lehet. Hogy ezt elérje, felajánlom a segít­ ségemet. írjon irányításom mellett, majd mindig megbeszéljük, mit. - Vagyis havi háromszázért írjam azt, amit ön diktál, és takarjam a nevemmel? - Igen. - Nem kell. - Eljöttem.” (Levélrészlet) A rovatvezető nem felfedezett, hanem kiemelt abban az időben. Ellenkezni sértésszámba ment. A rovatvezető R. még utánanyúlt, vetett néhány gáncsot G erelyes további megjelenései elé, aztán valószínűleg „ejtette az ügyet” . Ha nem, hát nem. Arra bizonyára nem gondolt, hogy túl nagy halat fogott meghajlított gombostűvégre akasztott kukoricaszemével. Növendék bálnából nem főznek ha­ lászlevet. G erelyes pedig bizonyára nem sejtette, hogy olyan vizekre tévedt, amelyek éppen zavarosak, s amelynek minden köbméterét kiigényelték és felosztották már egymás között a pecások és egyéb halfajták. Az igazi nagyhalak pedig éppen be­ kerítve hallgattak, miközben a halastavaknál a vihar okozta károk felmérése folyt éppen. 2 . „Elmegyek, vagy a New Yorkba vagy a Belvárosiba, megírom Tarjánba a boksznovellát. Az lesz a címe: Nehéz 9 p erc... Ha akarsz, gyere utánam, 10-re itthon vagyok. Hej-haj! Hej-ha! Csók Bandi” (1959 őszén) 1959-ben elkészült tehát a Kilenc perc című novella. 1960. január 22-én je­ lent meg az Elet és Irodalomban. Gerelyes mögött azonban ekkor már egy „bu­ kás” áll. Magyar-történelem szakos tanári diplomájának megszerzése után elfo­ gadja a zagyvapálfalvai iskolában felkínált állást. Rá jellemző a mozdulat: viszsza az övéihez, elkezdeni a heroikus küzdelmet a múlt átkaival, a „jobb- és bal­ oldali konzervativizmussal” szemben, még a helyszínen, alakítható, csírázó állapo­ tukban formálni „új embertípussá” a kölyköket. Már másnap levelet kap azon­ ban Sőtér Istvántól, aki gyakornoki állást kínál fel számára a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének bibliográfiai csoportjánál. Ge­ relyes él a lehetőséggel. Boldog. Szakdolgozatát korábban Jókai humora címmel írta, továbbra is foglalkoztatja a humorelmélet, Mikszáth életművét tanulmá­ nyozza. Soha ilyen szorgalmasan és rendszeresen nem dolgozik aztán, szinte für­ dik annak tudatában, hogy „betört” , elfogadták, lám, számítanak rá. Mentes mindenfajta sznobizmustól, olyannyira, hogy kitárulkozik, görcsei oldódnak, úgy gondolja, hogy sikerének hasonlóan szerencsés vagy vele egyivású pályatársai is egyaránt örülnek. Nem a „lám, mire vittem s vihetem még” gőgje, hanem a küz­ delem értelme nyert számára realitást, a „mégis érdemes volt” nagy érzése. V a­ lahol, valakiknek azonban nem tetszhetett az „újkáder” Gerelyes önfeledt mun­ kaszeretete, igényessége: egy év múlva, 1958-ban minden különösebb indoklás nélkül megkapja felmondását. És ekkor már nem megy vissza Zagyvapálfalvára. Kezdetben a IX. kerületi Vendel utcai, majd a XII. kerületi Márvány utcai ál­ talános iskolában tanít. Az Ilka utcában talál albérletet. Huszonnegyedik szüle22 �tésnapján feleségül veszi Schlattne r Editet. Hét négyzetmétert mondhatnak ma­ gúkénak; öt éven át zajlik itt életük - s ez az öt év lesz Gerelyes Endre életé­ nek egyik legfelhőtlenebb korszaka. Ősszel megszületik a Kilenc perc, és 1960 májusában már film is készül belőle. Film, amelynek egyik bokszoló hőse - a novellabeli ellenfél, akit kiütnek - maga Gerelyes Endre. Betör tehát a mű­ vészvilágba - a bokszmeccsek szabályai szerint. Talán - jellemzésül - nem szent­ ségtörés ide idézni a stúdióvezető Nemeskürty Istvánnal folytatott „meneteiről” levélben frissiben írottakat: „Tegnap nem írtam, mert Nemeskü rtyvel nem sikerült találkoznom. Ma azon­ ban. . . ! Reggel kilenckor találkoztunk a Belvárosiban (Kávéházban), most 1 /4 12. Most hagytuk, abba. Nemeskürtynek. a következők, miatt nem tetszett: 1/. Sze­ rinte militarizmus van benne. (Egészen vad ellenszenv.) 2./ W. (a rendező) el­ rontaná. (Csöndes megvetés.) Kezdődött a nagy lélektani bokszmeccs. Hivatkoztam: 1. a modernre 2. Bornemissza-monográfiájára 3. Nemeskürty intelligens fejére 4. Minden egyébre. Eléggé tűzbe jöttem, ő is, közösen szidtuk a magyar filmeket, a hülye rendező­ ket. Ripacskodtam egy kicsit, de inkább tényleg kétségbeesés volt, hogy egy okos ember nem rontja el a nagy filmlehetőséget. Nemeskürty megrendült. T el Azt hiszem, ilyet még nem csinált a pályán senki, legalábbis vele! Azt mondta, egé­ szen megroppanva és a tanárstílusból kiesve: »Arról már meg­ győztél, hogy az írói alapod egészen nagy, nem is merem hasonlítgatni.« (A fi­ zikum és a pszichológia mint alapok.) Azt mondta: »Arról győzz még meg, hogy erre a menetre szükség van, hogy én is szívvel tudjak mellé állni, és akkor meg­ van. Most már azt hiszem, én is meg akarom győzetni magam!!!« Az elutasítást hivatalosan visszavonta, várakozik, csütörtökön telefonálok ne­ ki. Akkor jön a II. menet. Édesem, azt hiszem, egészen korszakos diadallal a hátam mögött, agyonázva írok. ( . . . ) A ddig is írj, és ha tudsz, azonnal gyere. Felfelé jövet a kacsáért menj be Nagymamához! Sokszor, sokszor és nagyon boldogan csókollak Bandi." A húszperces kisfilm elkészült, sikere lett. Azzal, hogy Gerelyes elvállalta a kiütendő ellenfél szerepét, legendája teremtődött. Szokatlan volt ez az akkori légkörben, kiútkereső bizonytalanságban. Jól emlékszem rá, hogy a Kilenc per­ cet még presszókban is vetítették, amolyan vendégcsalogató fogás volt ez, mint manapság az állványra kitett színes televízió. A legenda arról szólt, hogy Gere­ lyes megkérte profi bokszoló filmbeli ellenfelét (aki őt játszotta), hogy ne csak filmes trükkel üsse ki, hanem amúgy istenesen, igazából. A profi bokszoló meg­ tette. Csakhogy Gerelyes nem tudta még, hogy egy-egy ilyen filmsnittet négyszerötször is meg szoktak ismételni. Node, sebaj! Végül a vágóasztalon derült ki, hogy ez az egyetlen eredeti jelenet hat mesterkéltnek a filmben, újra fel kellett venni, immár mímelt kiütéssel. Úgy jó v o lt... Az igazán szédítő, mert erkölcsi kiütés azonban akkor érte, amikor a filmgyár pénztáránál megjelent W., a ren­ dező is, és az írói honorárium felét besöpörte „társszerzőség” címén, természete­ sen a rendezői díjon felül. Ezt a ragadozó halfajtát Gerelyes még nem ismerte. Akkor még nem. A kész filmet mint közös célt látta maga előtt, olyan célt, amelynek elérésében mindenkinek megvan a maga pontosan körülhatárolt dolga és honoráriuma - egyértelműen, fegyvertársi alapon. Ebbe az ütésbe akkor be­ 23 �lerendült erkölcsileg és anyagilag is. És ez akkor mór - gyakornoki állásának felmondását is ideértve - a második gyomorszájra érkező egyenes volt. Még nem készült fel kivédésükre. Ami tragikusabb: nem látja jól saját helyzetét, sze­ repét. Magányos farkasként harcol, öklözik, és egyre inkább érzi, hogy az iroda­ lom jelene bonyolult érdekeltségi hálózatok, több évtizede lappangó ellenszen­ vek és sértettségek szövete, nem tud közelférkőzni a lényeghez (ha van), kívül marad, akárcsak az egyetemi évek történelemdolgozatos „ifjú titánja” . (Egy em­ lék: 1964-ben Tamási Áron újra írni, publikálni kezdett, érdeklődött irántunk, fiatalok iránt. Csatlakozott hozzánk, s eljött velünk egy baráti család vacsoraasztalától a Fiatal Művészek Klubjáig, onnan ő vitt bennünket tovább a Rátkai Klubba, ahol G erelyest Honty Hannának is bemutatta. Bandi nem állta meg, már az elején „tisztázta a frontokat” Tamási Áronnal, megdicsérte munkássá­ gát, majd kifejtette, hogy mi nem olyan novellákat akarunk már írni, mint ő. „Nagyon helyes, csak magyarul legyen” , felelte a nagy író, és attól kezdve az irodalomról kevés szó esett.) Gerelyes érzi már, de még nem méri fel annak a helyzetnek a veszélyeit, amelybe alkatával, származásával, egész habitusával csöppent, nevezetesen azt, hogy az ötvenes években sematizálódot (és éppen ezért az olvasóközönség előtt jócskán hitelét vesztett, korrumpálódott) magyar iroda­ lom, amelyre ráadásul később „az ellenforradalom szellemi szálláscsinálója” bé­ lyeg nyomódott rá, éppen fertőzetlen, eszmeileg nem zavart, nyers őstehetségekre kíván építeni. Teherbíró, szellemileg is újjáépíteni képes tehetségekre. A tisz­ ta lappal indulókra. A helyzet korántsem volt azonban ilyen egyszerű. „ A hatvanas évek elején-közepén - magunk sem voltunk igazán tudatában írja Tóth Dezső irodalompolitikus 1976-ban szenvedélyes viták közben is örültünk a Húsz órának, a Rozsdatemetőnek, a Részeg esőnek, a Hideg napok­ nak; elégedetten méltattuk-bíráltuk a Pesti emberek, a Hajnali tűz előadásait; méltán hivatkoztunk a Tűztáncra s Váci Mihály, Garai Gábor fejlődéssel lépést tartó közéleti költészetére csakúgy, mint az 1954-es Emberavatás prózairodal­ mának megújuló folytonosságára vagy a Galambos Lajos, Szakonyi Károly, G e­ relyes Endre nevével fémjelzett fiatal prózaíró generáció jelentkezésére. S a ki­ fejezetten szocialista irodalom e lendületes kibontakozásáruik sodrában fenntar­ tásokkal, bírálva is a téves történelemfilozófiai általánosításokat, megértettük és visszaigazoltuk a hatalomgyakorlás felelősségére figyelmeztető Kegyencet, Ötö­ dik pecsétet, Árulót. Annál is inkább, mert a „szövetséges irodalom” képviselői művekben - nem egyszer a szocialista irodalom körébe vonható müvekkel tükrözték, tanúsították a szocialista társadalmi valóság minden igazi tehetséget vonzó-orientáló erejét.” Elgondolkoztató az e művek mögötti névsor: néhány töretlen pálya, aztán a halottak, meghasonlottak és azóta is hallgatók csapata. Baranyi Ferenc, a barát és költőpályatárs 1977-ben, a Magyar Ifjúságnak adott interjúban fogalmaz az indulás éveiről: „Sokan azt mondják: a mi nem­ zedékünknek történelmi szerencséje volt, hiszen indulásunk idején jó néhányan hallgattak. Megjelent a Tűztánc (versantológia), amely felverni volt hivatott ezt a csöndet. É n magam valamivel később jelentkeztem, de vállalom azokat, akik­ kel lényegében együtt indultam: Ladányit, G yörét, még akkor is, ha ezt most talán nem is olyan népszerű emlegetni. Azt mondják: csak azért lettünk olyan hamar ismertek, mert minket akartak kijátszani adunak a hallgatás ellen. Így volt-e, nem tudom. Az mindenesetre hamar kiderült: mindenki ment a maga útján. Ezért aztán akadt, aki úgy érezte, hogy nem felelünk meg annak a célnak, amelyre szánva voltunk - ha voltunk.” 24 �Gerelyes Endre 1959 nyarán ismerkedett meg Szabó Györggyel, aki ekkor az É let és Irodalom munkatársa volt. Az ő és tehetségekre érzékeny felesége, Mag­ da segítségével került Gerelyes az irodalmi, művészeti élet belsőbb bugyraiba, ismert meg „műfaj nélküli művészeket” , entellektüelleket és a szellemi élet né­ hány „szürke eminenciását” . Érzésem szerint soha nem érezte jól magát ezekben a körökben, a polgárpukkasztó kisördög azonnal ágaskodott benne, amint hamisságjelző készüléke csipogni kezdett agyában. Nem viselhette az önmagáért való impotens okoskodást, a kényelemben élők álproblémáit, filozofikus elkü­ lönültségüket, a terméketlen kulturáltság légkörét. Inkább kifordult az ajtón, ahogy Karinthy Frigyes is odahagyta a nagypolgári társaság forró, csészében tá­ lalt csokoládéitalát - máig tartó értetlenség közepette. De megtalálta hamarosan a hozzá hasonlóak körét, az akkoriban csakugyan fiatal művészek által létreho­ zott Fiatal Művészek Klubját Melocco Miklóssal és más képzőművészekkel; né­ hány évre „irodalmi házasságra” lépett Baranyi Ferenccel, közös ösztöndíj, kö­ zös külföldi utak, közös országjárások és író-olvasó találkozók. Végül is Szabó György az, aki először figyel fel igazán tehetségére. 1959-ben megjelenő Rombolják Tarjánban a régi falakat című szociografikus írása már címében is jelzi Gerelyes a félresöpört viskók, földszintes házak eltűnése felett érzett örömét - és újra csak meg kell állapítani: ilyen indulatú írásokra vártak akkoriban a szerkesztőségek. Hiszen ez az a korszak, amely a gyors ütemben épülni kezdő panelházas lakótömböktől várja majd az igazi „szocialista életkö­ zösségek” kialakulását (gyakorlatba ültetve át az „új emberrel” kapcsolatos jó­ szándékú naivitást), a vérmesebbek még az osztálykorlátok elmosódását is az összkomfortos lakódobozoktól remélik, miközben az infrastruktúra nem épül ki időben a lakótelepek környékén, s amolyan alvó-városnegyedek születnek, ahol egy hangosabban szóló rádió is merénylet a „pihenni vágyók” ellen, a jövő nem­ zedéke pedig galerikba verődve alakítja ki a bűnözés potenciális határait súroló csoporterkölcseit. Ugyanakkor sürget a kétségbeejtő lakáshelyzet, így a környe­ zet megóvása ekkoriban nem lehet cél, a környezetvédelem valamiféle új nyu­ gati luxusdivat, mentálhigiéniáról még szó sincs, a háztömbgyártókkal szemben elhalkulnak az igazi építészek érvei. Ingerszegény lágermentalitást gyártunk több tízezres nagyságrendben. Érdemes talán itt szólni róla - s ennyire élesen - , hi­ szen manapság isszuk a levét. Ezekben az években tárják fel a bulldózerek a viskók, sufnik, toldalékok maradékát, a nyomorúságos évtizedek szülte sajátos mikrovilágok beltenyészetét, a decentralizálás kampányszerű elindítása azonban vidéki városainkban torzult lokálpatriotizmust szül: már mindennek pusztulnia kell, ami földszintes, ami a múltra emlékeztet. Építészeti egységbe szerveződött városközpontok esnek áldozatul, több száz éve álló falakat váltanak fel száz évre sem garantált „élettartamú” panelek, s bizony ritka még az olyan átgondolt, építészetileg is egységbe rendezett városújító szándék, mint éppen Salgótarján­ ban. Gerelyes első, nagyobb nyilvánosság számára megjelent írása tehát őt ma­ gát igazolja, országosan ugyanakkor bátorítást ad egy kétes kimenetelű, érték­ pusztító kampányhoz. (Nem mintha egy ellenkező előjelű írás megmenthetett volna egyetlen értékes régi épületet is akkoriban.) Gerelyes egy későbbi írásá­ ban már - és ismét a lebontott s lebontásra ítélt házak ürügyén - felfedezi, hogy az építőszándék nem járhat együtt a válogatás nélküli rombolással, de a hatvanas évek legelején ez még nem aktuális felismerés. Nem csoda, ha már a tarjáni cikk és a Kilenc perc megjelenése után néhány hónappal jelentkezik nála a Magvető Kiadó, s induló új sorozata, az Új Termés számára novelláskötetet kér Gerelyes Endrétől. �Később, a hetvenes évek prózai, költői indulásaira figyelve, azt is hozzá kell tennem, hogy ezekben az években egyetlen feltűnést keltő, visszhangos megje­ lenés nagyobb példányszámú országos irodalmi lapban elegendő volt ahhoz, hogy a fiatal író neve „zászlóra kerüljön” . A Kilenc perc megjelenése Gerelyes szá­ mára már betörést jelentett az irodalomba. Manapság gyakran csak a második vagy harmadik önálló kötetnél dönti el (ha egyáltalán eldönti) a kritika és az irodalmi közvélemény végérvényesen: író-e vagy nem az, akinek neve a borító­ lapon áll. Mindkét gyakorlatnak megvannak a maga előnyei és buktatói: amaz nagyobb terheket, felelősséget rak az indulóra, emez kedvez a kontraszelekció­ nak, és az igazi értékek elkallódásának egyaránt, más esetekben elkényelmesíti a valóban tehetséges fiatalt, könnyen beolvasztja az eladható középszerbe. Gerelyes Endrét annak idején ennek a bizonyos első esetnek tipikus képvise­ lőjeként emlegették: egyszerre csak jelen volt, beszéltek róla, volt aki tőle várta a magyar próza megújítását, mások az irodalompolitika kreatúráját vélték fel­ ismerni benne. Szubjektív véleményem szerint Gerelyes méltó és alkalmas egyé­ niség és tehetség volt ahhoz, hogy megfeleljen az előlegezett bizalomnak. Tör­ ténelmi pillanatban lépett fel, egy új nemzedék küzdeni tudását és akarását hirdette, önálló felelősségét követelte az „adassék meg nekünk a tiszta lap” még körvonalazatlan programjával. Bármilyen vízválasztók (1945, 1956) nevelték is, és ta­ nították látni, meglátni hosszmetszetében is azt a társadalmi közeget, amelyben élt, mindenképpen korán volt még. Miközben néhány gondolatával tíz-tizenöt évvel megelőzte azok felvetésének aktualitását, valójában lassan, vívódva ér­ lelődő alkat volt, s a sürgető elvárások arra kényszerítették, hogy a korántsem mindig jóindulatú kritika és az olvasóközönség szeme láttára vívja meg körül­ járható egyéniséggé formálódásának csatáit. (A gyakorlatban ez például azt je­ lenthette, hogy fejbe lehetett csapni saját, korábbi féligazságaival, holott már jócskán túljutott rajtuk. Ezt tettem én is az imént, amikor a tarjáni falak lerom­ bolása felett érzett örömét olvastam rá, mondván, hogy országos viszonylatban nem volt ennyire felhőtlen ez az öröm. Csak el kellet volna hagynom azt az uta­ lást, hogy később korrigálta akkori nézeteit, s máris számon kérhetem rajta a panelprogram túlkapásait.) Élharcossá kiáltották ki abban az irodalmi dzsun­ gelháborúban, amelyet felfokozott napi politikai elvárások is terheltek, s ame­ lyet - mint láttuk - nem ismert, s amelyhez alkatilag sem volt hajlama igazod­ ni. De korán volt már csak azért is, mert amikor a Magvető Kiadó kötetet kért (!) tőle, kiderült, hogy mindössze a Kilenc perc egyetlen kész, érett írása, a fi­ ókban csak vázlatok, jegyzetek hevernek. Gerelyes Változnak az idők című visszaemlékezés-töredékében ezek a hónapok egy fiatal, ugratásra, derűre mindig kész általános iskolai magyartanár arcát mu­ tatják, aki minden nyáron lelkesedéssel készül az úttörőtáborba, hiszen a cserkészmozgalom politikai töltésével együtt lehanyatlott mindaz a kamasz romanti­ ka és erőpróba is, ami a cserkészéletet jellemezte: tábortüzek, csomókötés, ügyes­ ségi próbák, mondjuk így: előkészítés a férfias létre, a küzdelemre. Gerelyes fel­ fedeztette ezt a világot növendékeivel, ideálja az a tanár volt, aki nem ne­ vel és fegyelmez, hanem tudást közvetít és ismereteket ad, hiszen nem a maga hatodikos vagy hetedikes létében látta ezeket a lurkókat, hanem abban a fele­ lős folyamatban, amit az emberré (felnőtté) válás jelent, s amelyben most éppen hatodikosok vagy hetedikesek a leendő férfiak. Viszont elkapta tőlük a mumszot. „Olyan lett az arcom, mint a rajzfilmek iszonyú matrózaié, és hat hétig tá­ jára sem mehettem annak az iskolának, és azoknak a srácoknak, akiktől valószí- 26 �nűleg kaptam ezt az ostoba betegséget. Amikor Editke hazajött, képtelen volt eltitkolni a szánalmat és szeretetet, amelyet azonban brutálisan letaposott a ne­ vethetnékje. Ekkor írtam meg - nem a mumsz, hanem a kényszerpihenő és a méreg miatt is, és sarkallva attól a ténytől, hogy bennem voltak már azok a tör­ ténetek - az első novelláskötetemet.” 1961-ben megjelenik a K övek között. Nyolc novellát tartalmaz. A tizenöt évre bezárt ország kapui is megnyílnak lassanként: néhány szocialis­ ta országba már lehet turistaként utazni, egyénileg. Gerelyesék átkelnek a hatá­ ron Csehszlovákiába, de néhány nap múlva már vissza is fordulnak, mert talál­ koztak a nagy szerelemmel, az összerakható, műanyag bevonatú kajakkal, s nem tudtak ellenállni a kísértésnek. A maradék koronákból viszont egy ebédre is alig telt már: irány haza! (Az első nagy dunai útból született a Mitől fél az ember? című novellisztikus útirajz.) 1963-ban, már két évvel az első után a könyvesboltokba kerül (4000 példány­ ban) második kötete, a Töprengés az éjszakáról. Elfogy napok alatt, ám a kri­ tikusok fanyalgása egyre nyilvánvalóbb. A kifogások sem igazán valódiak: a leggyakoribbnak az tetszik ugyanis, hogy beválogatott kötetébe néhány esszét, riportot. Erről a súlyos felelőtlenségről az akkori fiatal írók még vitát is ren­ deznek az írószövetség klubjában ennek a „műfajilag egyenetlen” kötetnek az ürügyén. G erelyes szenvedélyesen érvel: az írás igazát érzi fontosnak, nem a műfajét. (S mintha nem venné észre, hogy valójában nem is erről van ott szó.) Érdemes előkeresni - s mai szemmel újraolvasni - első köteteinek kritikáit. „A felszabadulás óta egynéhány generáció elindult már a bányák és gyárak vidékéről, a földekről, hogy helytálljon a »kőrengeteg nagyvárosaiban«; értel­ miséggé, mégpedig szülőanyjához, a néphez elszakíthatatlanul ragaszkodó értel­ miséggé váljon, hogy egy számára egészen új közegben megálljon a saját lábán és gyökeret verjen. Nehéz ez a küzdelem? Rendkívül nehéz. ( . . . ) Helyt kell állni és csak győzni szabad. Ennek a kemény küzdelemnek a tudata munkál Gerelyes történeteiben, ez a szigorú törvény érzik figuráinak viszonyaiban, ez G e­ relyes legfőbb mondanivalója. A meghátrálás, a harc feladása szégyenének elvi­ selhetetlen, embertelen állapotától való irtózás lendíti kezdetben, majd a helyt­ állás és küzdeni tudás erkölccsé szilárdulása erősíti hőseit új és új küzdelemre. ( . . . ) A szocializmus etikája ez, a tudatosan dúr hangszerelésű prózában elbúj­ tatott, de abból újra és újra felcsendülő dallam, amely át-meg átszövi Gerelyes elbeszéléseit anélkül, hogy hivalkodva kiabálna jelzőjéről. ( . . . ) Azt is tudja, hogy a küzdőnek biztos bázisa van: a tartalmas, szilárd osztályhűség, eltökéltség nép ügye mellett, a népi érdekek szolgálatában.” Illés László írja mindezt a Népszabadság 1961. december 28-i számában az elsőkötetes G erelyesről. Ez hát a valóságnak az az öntőformája, amely az ő számára jelöltetett ki, valóban jel­ lemző paraméterek alapján. Szigorú politikai elvárások is kihallatszanak ugyan­ akkor ebből a szövegből, a leendő írónak címzett elvárások - ne feledjük: nyolc első novella alapján. Gerelyes a nógrádi szénmedencében készített szociográfiá­ ja után a vakok közé, majd a hullaházi boncasztalhoz indul riportútra. Így lesz „morbid” , „extrém” , ezért is húzódnak vissza zavartan az addig őt támogatók közül is sokan; Gerelyes mintha nem a bekódolt program szerint „fejlődne” . (A zsákutcákat is be kell járnia valakinek” , mondta később ugyanerről a problé­ máról Császár István.) Egyáltalán: mi az, hogy „töprengés” ?, kérdezték kimon­ datlanul is. Töprenghet-e a szocializmust építő ember? Igen, a töprengés káros, meddő, polgári dolog volt még, főleg köteteimként és éppen Gerelyestől. „A z ötletes sportnovellára a filmgyári szakemberek is felfigyeltek és nemso­ 27 �kára nagy sikerű film született belőle. Így történt aztán, hogy Gerelyes Endre is­ mertségben már a kezdet kezdetén »lekörözte« folyóiratokban publikáló fiatal pályatársait. Kérdéses volt, persze, hogy későbbi írásai igazolják-e a gyors író­ avatást. Novelláskötete nem szenzáció, de nem is okoz csalódást. ( . . . ) Hősei közül sokan alig élnek, csak nevük van, vázlatos figurák, eléggé szürkén egy­ formán beszélnek s az író tételes igazságait egy kicsit sablonosan illusztrálják” - lelkesedik a néhány évvel idősebb pályatárs, Papp László a Magyar Ifjúság 1961. október 7-i számában. „A Kilenc perc - Gerelyes Endre müve - sajátos művészi kontraszttal jele­ níti meg, hogy a kollektivitás, az egymásért való felelősségtudat még azokat is mennyire áthatja, akiktől ezt a legkevésbé várnánk: az egymással viaskodó ököl­ vívó-versenyzőket” - véli Fenyő István a Népszabadság 1962. június 1 -i számá­ ban. Gerelyes védekezik: „A műfaj kevertségét jogosnak érzem, hiszen - szerin­ tem - nem egy műfajt, hanem saját magát próbálja kifejezni az, aki író, illetve az akar lenni.” A védekezés nem valami eredeti, de igaz. Ez esetben sokszoro­ san is. Gerelyes nem egyszerűen kifejezni akarja magát - novellában, riportban - , hanem legyőzni, meghaladni, újjágyúrni. Gerelyes önmagával birkózik. A ben­ ne lappangó démonnal. Gerelyes „intelligens vadember” - látja meg Faragó Vilmos az Élet és Irodalom egyik 1964-cs számában, (s ezzel gyarapítja a tudati kettősség jelzős szerkezeteinek sorát is: becsületes csirkefogó, hittérítő kannibál, intelligens vadember...). „Fiatal írók közötti vita résztvevője lehettem Gerelyes Endre második köte­ téről. Kollégái arról beszéltek: érdemes volt-e összegyűjteni a folyóiratokból is­ mert írásokat? Védték és támadták a könyvet, érvek záporoztak, hevesen csa­ táztak az ellentétes vélemények. A kritikus is azzal kezdi, hogy a dicséretesen szókimondó polémia egyik kulcskérdéséhez fűzi megjegyzéseit. A többek által kifogásolt vegyesműfajúság egyáltalán nem ok a fanyalgásra, s csupán a nagyon is kérdéses műfajhierarchia maradi tisztelőit hökkenti meg ( . . . ) A Töprengés az éjszakáról írásai, egyetlen emlékidéző önéletrajz-mozaik kivételével, százez­ reket foglalkoztató erkölcsi kérdésekre keresnek választ. Mire kötelez a meg­ győződés? Szabad-e kényelmességből, pillanatnyi gyengeségből megtagadni az emberség parancsát? Hogyan lehet menteni a bűn és tisztesség kettős vonzásában vergődő fiatal lelkeket? Milyen téveszmék, babonák, ránk kövesedett előítéletek foglyai vagyunk? Mit tehet az új társadalom kedvező feltételei között élő ember múltba húzó gondolatainak, atavisztikus indulatainak és félelmeinek felszámo­ lására? Elárulhatja-e valaki büntetlenül az élete értelmét jelentő hivatást?” védi meg Tornai József az Új írásban. Pezseg Gerelyes körül a víz, így vagy úgy, de foglalkozni kell vele, megke­ rülni nem lehet. Ez az a korszak, amelyről a Palócföldben Kojnok Nándor így ír majd: „A sikerek és a dicsőség éveiben hányan körüllibegték erejétől bűvölten, hogy aztán sunyin sajnálkozzanak önmagukat mentve. Az ő harcát és sor­ sát nem lehet a józan okosság bölcsességével mérni, magyarázni. Tragikus életé­ nek egyetlen alakító ereje a szigorú szeretet lehetett volna talán. D e soha senki­ től sem kapta meg.” 28 �T H IE R Y Á R P Á D A Gerelyes Endre novellapályázat értékelése A pályázatoknak a magyar irodalomban régi, komoly, s szép eredménye­ ket hozó hagyományai vannak. Ezeknek a pályázatoknak mindig is az érté­ kek felkutatása, az új tehetségek felfedezése volt a céljuk. A z irodalomtör­ ténet számos pályázat sikeréről tud, a magyar irodalom nem egy tehetsége, olykor később az üstökös fényével ragyogó tehetsége is irodalmi pályázaton tűnt fel. Anélkül, hogy félreérthető párhuzamot vonnék az irodalomtörté­ net által számon tartott, s nevezetes pályázatok és az eredményében most hirdetendő Gerelyes Endre író emlékére kiírt novellapályázat között, az alapelképzelés, a szándék, s az óhaj feltétlenül közösséget mutat. Minden, tisztességes céllal, az irodalomért, az új művekért, s a friss tehetségekért ki­ írt pályázat reménye közös, így ennek a pályázatnak is legfőbb reménye az volt, hogy a már pályán lévő írók, s az újak, a jelöltek, a szárnyukat bonto­ gató tehetségek legjobb formájukban alkotva versengjenek. A műveikkel. S mivel a pályázat jeligés volt, itt kizárólag a művek közötti minőségi kü­ lönbség dönhetett. A tehetség ereje, a felfogás, az esztétikum, a valóság lá­ tása dönthetett, vagyis ami mércéje minden írásmű elbírálásának. A gyakorlat szerint általában kétféle irodalmi pályázatot szoktak kiírni. A z egyik az úgynevezett meghívásos pályázat, amelyen a pályázatot meghir­ dető szerv - vagy szervek - , saját megfontolásuk szerint tíz-húsz, harminc­ ötven olyan pályán lévő írót hívnak meg, akiktől leginkább remélik a pá­ lyázat sikerét. Vagyis minél több remekművet. A z ilyen meghívásos irodal­ mi pályázatra jelenleg is van példa, többek között a M agyar Írók Szövetsége és a Honvédelmi Minisztérium hagyományos, immár húsz éve jó színvona­ lat hozó pályázata, de megemlíthetem a Központi Sajtószolgálat ugyancsak évente kiírt novella-, illetve tárcapályázatát. A kiváló volt pályatársunk emlékére kiírt novellapályázat a másik kate­ góriába tartozik. Nevezhetjük nyugodtan nyílt pályázatnak, hiszen az: min­ denki előtt nyitva volt a siker kapuja. A felhívás az országban sok helyütt megjelent, irodalmi folyóiratokban, hetilapokban épp úgy, mint tudomásom szerint a megyei sajtóban is. Tehát a Gerelyes Endre, volt pályatársunk emlékére meghirdetett novellapályázat megkapta az ország nyilvánosságát, s a pályázatot kiíró intézmények csakúgy, mint a hattagú zsűri, egyformán reménnyel és érdeklődéssel várta a már beérkezett pályatársak műveit és az új tehetségekét, a ma még ismeretlenek pályaműveit, hogy épp ez a pályázat lehessen az a méltó fórum, amely őket az olvasói nyilvánosságnak bemutat­ ja. Természetesen az ilyen nyílt pályázatnak kockázata is van. A magam ré­ széről kockázatnak nevezem a kéziratoknak azon tömegét, amely az ilyen pályázatokat jellemzi. Túlnyomó többségben az olyan kéziratok beérkezését, amelyek a jószándékon kívül egyéb értéket nem tartalmaznak. E z a kocká­ zat azonban mindig a zsűrié. A zsűri küzd meg az anyaggal, a zsűri tiszte 29 �és felelőssége, hogy a beérkezett írásokat mérlegre tegye, megmérje, és ítélkezzen a díjak felől is. Nem csekély felelősséget jelent ez. A Gerelyes-novellapályázatra körül­ belül négyszáz kézirat érkezett. Nem kevés ez. N yilván nem ennyi hivatásos író pályázott, hanem a kéziratok zöme, tömege írogató szerzőktől érkezett, akik talán épp ettől a pályázattól, ettől a zsűritől várták, hogy álmokat kergető reményeik beteljesednek. Ezeknek a szerzőknek természetesen nem termett babér ezen a pályázaton sem. Mindazonáltal szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeket a szerzőket is köszönet illeti, hiszen nemcsak a hír­ név utáni vágyakozás ragadtatott velük tollat, nemcsak a hírnév utáni só­ várgás ültette őket az íróasztalhoz, hanem az irodalom szeretete, mondhat­ juk, hogy a varázsa, az ábrázolás nemes indulata és kalandja. Hogy ked­ vükre kutathassanak az emberi magatartás, az emberi lélek rejtelmeiben, hogy feltárjanak egy sajátos szeletet az életből, hogy belepillantsanak a va­ lóság kútjába, felszínre hozva azokat az elemeket, amelyeknek csak ők, vagy saját életük, tapasztalataik alapján leginkább ők lehetnek a legjobb ismerői. Csakhogy az irodalom, a művészet nem csupán a megélt valóságon, a tapasztalatokon múlik, nem csupán eköré épül, hanem arra az esztétikára, amit az író a valósághoz önmaga tehetségéből hozzáadni képes. Az előbb említett pályamunkák esztétikájára nem érdemes szót vesztegetni, de azt il­ lendőnek tartottam megemlíteni, hogy a pályaművek túlnyomó többsége olyan szerzőket takar, akik nemes szándékaikért, a fáradozásért, az irodalom szeretetéért és ápolásáért, ha többet nem is, de e néhány szót megérdemelték. Ugyancsak illőnek, sőt kötelességemnek tartom, hogy a zsűri nevében is, néhány szóban beszámoljak a pályamunkákról, általában. M it sugalltak? Mit mutattak fel ezek a pályázatok az emberi életről, a valóságról. Milyen szem­ léletet sugároztak. Túlnyomó részben, talán azt se túlzás mondani, hogy ki­ vétel nélkül hűek voltak a pályázók ahhoz az írói szellemhez, amit Gerelyes Endre képviselt a magyar irodalomban. Sajátos, egyéni képviselet volt ez, amit mindig áthatott a valóság iránti finom érzékenység, a valóság feltá­ rásának őszinte, s elkötelezett igénye. A pályamunkák, elmondhatom itt, hogy sokféle módon, sokféle megközelítéssel, de a magunk világáról szóltak. Ennek a nemzetnek, ennek a társadalomnak a gondjairól. S ha egy kissé, nem is nagyon, talán csak egy-két árnyalattal kibővítem az elkötelezettség fogalmát, a pályaművek megfeleltek ennek a mostanában nagyon is idő­ szerű elvárásnak. Jó érzéssel mondhatom, hogy az írások túlnyomó többségét áthatotta az emberi, etikai felelősség az élet és a világ dolgai iránt. A zsűri ugyan ezt nem méltányolhatta, de egy ilyen nagytömegű kéziratot eredmé­ nyező és ennyi szerzőt megmozgató pályázat eredményessége szempontjából talán ez a körülmény sem közömbös. A zsűri természetesen elfogulatlan volt, nem is lehetett más, mivel a szer­ zők valódi nevét tartalmazó borítékokat csak akkor bontottuk fel, amikor a végső sorrend kialakult. A zsűri nevében mondhatom, hogy az értékelés és a döntés demokratikus körülmények és feltételek között történt. Nem kaphatott díjat vagy jutalmat egyetlen olyan pályamű sem, amely mellett a zsűri tagjainak legalább a kétharmada ne szavazott volna. Mint ahogy nyugodt lelkiismerettel mondhatom: nem maradt ki olyan pályamű a díja­ zottak közül, amelyet különben a zsűri valamely tagja díjazásra javasolt volna. Tiszta lelkiismerettel ítélkeztünk. Ítéleteinkben hiszünk, noha nem le­ hetünk biztosak, de tisztességünk tudatában hoztuk meg a döntést. Vezér­ 30 �elvünk az értéktisztelet volt. Nem az ízlés, a saját ízlésünk vezetett bennün­ ket, hanem a minőség tisztelete és szolgálata. A kéziratokkal szemben tá­ masztott alapvető esztétikai igény. A z eredmény kihirdetése nem az én tisztem, annyit azonban előre hadd mondjak el, hogy kiugró írói teljesít­ ménnyel most nem találkoztunk. Í gy aztán az első díjra nem is javasoltunk pályaművet. Ellenben azt nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a díja­ zott pályázatok szerzőin túl számos tehetségesnek látszó, figyelmet érdemlő írással találkoztunk, amelyek szerzőit a Palócföld szerkesztőinek a figyel­ mébe ajánlottunk. Olyan, még többé-kevésbé kiforratlan, a próbálkozáson azonban már túljutott teljesítmények ezek, amelyek reményt kelthetnek, vagy keltenek, de nem biztos sikert. A zsűri nevében is mondhatom, hogy jó érzéssel és felelősséggel válogattuk ki azokat a pályaműveket, amelyek díjat vagy jutalmat ugyan nem kaptak, de írójuk gondolkodásában, ábrázoló képességében valam iféle tehetség mutatkozik. Azzal a felelősséggel tettük ezt, azzal a jóvátehetetlen veszélyét is megfontolva, hogy senkit se szabad kitenni a hiú ábrándok ragyogásának, hogy aztán épp a valóság, a szerkesz­ tés reális megméretése taszítsa le őket a megalapozatlan remények csúcsá­ ról. A kockázat nagy, de amit vállaltunk, annak a fedezetét a kérdéses pályaművek adják. Kínos gonddal és tiszta lelkiismerettel vigyáztunk, hogy senkit ne tüntessünk fel, egyetlen írást sem az értékén túl. D e arra is v i­ gyáztunk, hiszen az is egy ilyen pályázat zsűrijének a felelőssége, hogy egyetlen valósnak látszó tehetséget, egyetlen biztató írást se engedjen át azon a képzeletbeli rostán, amely arra is szolgál - a díjazások mellett hogy fölfedezze és felkarolja a tehetségeket. A zsűri ennek a nem minden tekin­ tetben hálás írói és emberi tartásában, a minőség iránti igényességében egy pillanatig se megingó feladatnak, munkának igyekezett megfelelni. A díjak odaítélése megtörtént. A kéziratok ismeretében, azok általános megítélése alapján úgy vélhetjük, hogy a G erelyes Endre emlékére kiírt nov ellapályázat gazdái, a pályázatot kiíró intézmények jó ügy, jó cél érdeké­ ben teremtették meg az anyagi feltételeket, s ha látványos, kiugró telje­ sítmény nem is született, a díjakat nyugodt lelkiismerettel ítéltük oda. Elhangzott Salgótarjánban, 1985 . június 3-án, a Gerelyes E ndre novellapályázat díjkiosztó ünnepségén. 31 �A R D A M IC A F E R E N C Az örökség - Patyókát sürgősen kérjük a portára! Ismétlem: Patyókát sürgősen . . . A színházi mikrofon hangját elnyomta a kopácsolás. De Patyó úgyis meg­ hallotta. - A büdös francba! Most kínlódhatok egyedül! Az egyik lábad ott, a másik itt! Siess vissza! - dühöngött a színpadon Jézus, a díszletező. Egyéb­ kor szelíd, szentképhez hasonlító szép arca - innen a ragadványnév - el­ torzult, szemhéja rángatózott, szakállát tépdeste. - P atyókát. . . Patyó kezéből lassan kicsúszott a kalapács. Utoljára alig egy éve hívták ilyen riadtan a portára. Igen, Pesóné hang­ jában határozottan volt valami szokatlan, valami mutáló. M ár amennyire ugye egy vénasszony, egy hajdani harmadrendű táncoskomikus özvegyehangja egyáltalán mutálhat. - Hisztérikus tyúk! . . . Menj már! Mire vársz? - köpködte Jézus a sza­ vakat. - Felveri az egész színházat. Patyó felemelkedett guggoló helyzetéből, átlépett a kalapácson (bár egész eddigi életén így átléphetne!), s mint az alvajáró - elindult a porta felé. Nem, még nem lehet igaz, hogy máris örökölt, hogy ilyen korán . . . , hi­ szen még csak huszonnyolc éves. Pesóné, akinek sikerült boldogult urától némi színésztudományt ellesnie, a kezét tördelte. - Patyóka, rossz hí r . . . Úgy sajnálom . . . Úgy sajnálom, hogy mindig én . . . Tavaly is, amikor az édesanyja . . . Kivette Pesóné kezéből a feketekeretes távirato t.. . „A pád meghalt, temetés csütörtökön, gyere azonnal, Karola n én i!" - Úgy sajnálom, Patyóka! Meg kellene mondani Pesónénak, hogy ne sajnálja! Hogy sose sajnálja! Ha meghalt az apja, hát meghalt! Jó l tette! Élete egyetlen napját, egyetlen óráját sem érdemelte meg! . . . A tavalyi távirat, édes­ anyja halálesete, az más volt. Akkor egész testében remegett, az értesítés úgy táncolt a kezében, mint a nyárfalevél a szélben, szemébe könnyek to­ lakodtak. Az anyját szerette. Az apjáért viszont egyetlen könnyet nem fog ejteni. - Őszinte részvétem, Patyóka! Fogadja őszinte részvétemet! - Ne strapálja magát, Pesóné! Most nem az anyám halt meg! A táv­ irat első négy szaváért egy lépést sem tennék. Csak az húz haza, ami a „gyere azonnal” mögött van. De az aztán erősen! - Meghalt az apja, s még csak nem i s . . . ? D e miért? É s mi rejtőzik a „gyere azonnal” mögött? - Az örökség, Pesóné! Az Ö R Ö K S É G ! Faképnél hagyva a portásnőt, elindult az irodák felé. 32 �- Meghalt az apja, s még csak nem is sajnálja! A z egyetlen, ami ér­ dekli, az örökség! Lám , mit tesz a pénz! Patyókát teljesen kiforgatta emberi mivoltából. Nem ismerek rá! Ez nem az a Patyóka, aki t a v a l y . .. - Pesóné helyet foglalt a portásfülkében, amely elnyelte hangos dohogását.. . - Felmondok! - tört rá Patyó köszönés helyett Zmitkónéra, a sze­ mélyzeti osztály vezetőjére, aki szokásos bon-amiját szopogatta. Zmitkóné rögtön megérezte, hogy nem babra megy a játék. Abbahagyta kedvenc cukorkája szopogatását. - Van rá valam i oka? - Van. Meghalt az apám. - Ez nem ok! Részvétem... Elm egy a temetésre, azután felveszi a mun­ kát! - Nem a munkát veszem fel, hanem az örökségemet. Hazaköltözöm! - Dehát miért ilyen sürgős? - Á t kell vennem az örökséget! - Örökség?! Állandóan ez az örökség! Mit örökölt? - Az csak rám tartozik! Zmitkóné megsértődött. - Felmondását adja be írásban. - Kérek papírt és ceruzát! Patyó hevenyészve lefirkantott néhány sort, átnyújtotta a papírlapot és hozzátette: - Ismerem a Munkatörvénykönyvet. A költözés felmondási oknak szá­ mít. Zmitkóné feljajdult. - Hol szerzek én hamarjában díszletező munkást? Legalább a tizenöt na­ pot várja be! - Lehetetlen. V ár az örökség! - Patyóka, maga olyan finomnak látszott. Csalódtam magában. Ilyen szép és okos fiú. Idővel akármi lehetett volna magából. Segédszínész, a ren­ dező asszisztense, akármi. M eg voltunk magával elégedve, Patyóka. A há­ rom év alatt, mióta nálunk dolgozott, nem merült föl maga ellen az égvi­ lágon semmi kifogás... Esetleg besorolhatnám magasabb bérosztályba... - K ár a gőzért. M ár mondtam! A z örökség! - Hol szerzek én hamarjában...? - Kulisszatologatót bárhol talál. Annyi lecsúszott egzisztencia mászkál a városban. Meglátja, két kézzel kapnak majd az alkalmon... Kérem a pe­ csétet! - Jöjjön vissza egy óra múlva. Addigra elkészítem a szükséges nyomtat­ ványokat... A Jenci az asztalosműhelyből... Kölcsönkérem... - Ne felejtse el, hogy sietek! - Tudom, a temetés.... - Dehogy a temetés! A z Ö R Ö K S É G ! - és magára, az az egy újabb bon-amira hagyta a felháborodott Zmitkónét. Mire a színpadhoz ért, a színfalak már álltak, s javában folyt a próba. Jézus dühöngött. - Hol a fenébe voltál? Egyedül kellett vacakolnom! Ha még egyszer... - Fékezd le magad! Nem lesz még egyszer! Haza kell mennem. N é­ hány napig a Jenci fog helyettesíteni az asztalosműhelyből. Aztán felvesz­ nek valakit. - Leszámoltál? 33 �- Igen. Meghalt az apám... Törődnöm kell az örökséggel! - Ez már döfi! Ú gy látszik, vannak még csodák! - füttyentett Jézus el­ ismerően. Patyó elfordult. - Kégli van? - kérdezte Jézus. - Van - hömmögte Patyó. - Hány szobás? - Három... - M ázlista! - irigykedett Jézus. Patyó durván felröhögött. - Sárgulni azért nem kell! - Kéz- és lábtörést! - higgadt le Jézus. - Ugyanezt neked! - mondta Patyó és sarkonfordult. - H é...! V árj! É s H elenka? - hökkent meg Jézus. - Nem lesz búcsúzkodás! - torkolta le Patyó. - Te tudod! Fene sürgős, annyi szent! - Igen. - Az örökség..., már mondtad... - Az örökség! - Kíváncsi volnék rá! - Idő előtt m egöregednél!... Szevasz! Patyó villamosra ült. Külvárosi szobácskáját - egy sufnit - hamar fel­ számolta. Igazán nem volt mit sajnálnia rajta. Legfeljebb azt a hatezer ko­ ronát, amit három éve a tulajnak adott, hogy állandó lakónak bejelent­ kezhessen hozzá. Persze, a borsos albérleti díjat továbbra is fizette, de a lakásigénylők listájára a mai napig nem sikerült felvétetnie magát. Most meg már... nem időszerű... K ét bőröndjébe minden holmija belefért. Nem volt az a gyűjtögető tí­ pus... Lekezelt a házi úrral, útközben két hivatalban kijelentkezett, majd poggyászát Pesónénál hagyva a portán, Zmitkónét szerencséltette. Utána bőröndjeivel elvergődött az autóbusz-állomásra, sajnos, Zmitkóné precizitása miatt az orra előtt ment el az utolsó, vidékük felé igyekvő távolsági busz. Kivillamosozott az állomásra, s az indulásokat jelző tábla előtt megkönynyebbülve állapította meg, a vonattal nagyobb szerencséje van, háromne­ gyed óra múlva indul szülővárosa felé egy gyors - útközben át sem kell szállnia. Bőröndjeit bevágta a csomagmegőrzőbe, a büfében megivott egy konyakot (nagy szüksége volt rá!), majd az egész műveletet még egyszer megismételte, végül beállt a sorba hot-dogért. Amikor befalta, és még min­ dig korgott a gyomra, akkor jött rá, hogy két adagot is meg bírt volna enni. A büfében hosszú sor kígyózott, még egyszer nem mert beállni, nem szerette volna lekésni a vonatot. Jegyet vett, kiváltotta a bőröndjeit, le­ cipelte a peronra, ácsorgott egy keveset, azután befutott a szerelvény. Kupéról kupéra vergődött, amíg üres fülkére talált... Kényelmesen el­ helyezkedve, hátradőlt az ülésen, egy pillanatra halott apjára gondolt, de azon a ránduláson kívül, amely a vonat indulásakor bekövetkezett, más megrázkódtatást nem érzett. Később az örökség - vajon milyen állapotban találja? - foglalkoztatta - egészen addig, amíg a vonatkerekek egyhangú zakatolása rövid időre el nem altatta.. A kalauz ébresztette fel, a jegyet kérte. Miután a jegykeze­ lés megtörtént, Patyó az órájára pillantott, közel hatórás útnak nézett elébe... 34 �Jézusnak azt mondta, nem lesz búcsúzkodás! Most, hogy ennyi ideje volt, úgy döntött, mégis lesz. Megtartja. Legalább gondolatban! Három embertől kellett volna elbúcsúznia... H elenkától a tánckarból, Máriától - aki kortalan volt, királynőket ját­ szott és az „érdemes művész” címet viselte, valamint Libortól, a harmincvalahány éves színésztől, aki most kezdte kifutni a formáját, s akivel alig két hete melegedett össze. H a Jézust is számítja, akkor már négytől! Hogy mondta Jézus? „K éz- és lábtörést!” Jól van, Jézus, veled már megvolnék! Patyó jobbkeze görbe ujjaira nézett, és keserűen elmosolyodott. A kéz­ törés már megvolt! Rabiátus apját látta maga előtt, épp valam elyik sze­ retőjétől vagy valam elyik kocsmából érkezett haza - a sorrend mindig bi­ zonytalan volt, Patyó és az anyja a sorrendet sosem ismerték, csak a ré­ szegség tényét tudták megállapítani! - ittasan. Patyó anyja nem állta meg szó nélkül - sohasem állta meg szó nélkül, ezért volt mindig a baj! - , az apja meg nekitámadt, ütötte volna, Patyó közéjük ugrott, apja ütései őt érték, a felemelt jobbkezét, két helyen tört el a karja, több helyen az ujjai... Amikor a gipszkötést levették, megállapították, hogy a karja rend­ be jött, de a két ujja görbén forrt össze, azokat újból el kellett törni, gipsz­ be tenni, de egyenesek már úgysem lettek soha. A zeneiskolából, ahol zongorázni tanult, a sajnálatos baleset miatt - anyjával együtt azt állítot­ ták, hogy baleset volt - eltanácsolták. Azután inasiskolába íratták, aszta­ losnak tanult, de az utolsó évet nem fejezte be. Feladta... A szakma se érdekelte úgy istenigazából, no meg apja viselkedése miatt tarthatatlanná vált otthon a helyzet. Felköltözött a fővárosba, ahol kétkezi munkásként kereste kenyerét, sűrűn váltogatva munkahelyeit. A színháznál már úgy lát­ szott, megállapodik... A színház... Furcsa, festett világ, mímelt érzelmek és hangulatok, a vé­ gén mégis minden összejön és valódinak hat... Helenka... E gy lány a tánckarból. Még üde, s aránylag romlatlan... Végy feleségül, Patyó, kérj meg, hozzád megyek! ... Nem nősülhetek! ... Miért nem? Hiszen megvan mindened, amire egy házasságban szükséged lehet! Sőt. talán egv kevéssel több... Nem erről van szó! Nem ezért! Te ezt nem érted! Nem értheted! Rám örökség vár, amit egyszer át kell vennem, amit gondoznom kel!... Örökség?! Nahát, milyen maradi vagy! Azt hittem, ilyes­ mi ma már nincs is, ilyesmi csak a könyvekben létezik. Ú gy látszik, téved­ tem! ... Mondom, hogy nem érted! Megígértem az anyámnak! A halálos ágyán a szavamat vette! A szavamat adtam! Nem szeghetem meg! ... Még miattam se? ... Még miattad se! ... Akkor nem szeretsz igazán! ... É s te? Te igazán szeretsz? M eddig? Am íg nem jön egy táncos, fel nem bukkan egy színész? Ugródeszkának kellenék néked én, a díszlettologató? ... Ugró­ deszka vagy nem ugródeszka, addig is egészen jól eléldegélnénk, mondta Helenka és édesen csücsörített... Most már csücsöríthet, akire akar! Kereshet magának másik ugródeszkát a K A R R IE R felé. M ásik palit! M áriának már nincs szüksége ugródeszkára. Ő már annak idején mind­ egyiket alaposan kihasználhatta, ő már karriert csinált, M ária már meg­ 35 �ette a kenyere, jobban mondva a kétszersültje javát, s hogy ez ne látszódjon meg rajta, azért van szüksége valami egészen másra: a fiatalságra, fia­ tal férfitársaságra, hogy elodázza az öregedést. É s sok make-upra. V ala­ mint a tudatra, hogy az életben is - akár a színpadon - tud még illúziót kelteni... Patyónak viszont minél kevesebb fényre, inkább félhomályra volt szüksége Máriánál. É s a szeretkezések után - melyekben M ária mindent a partnerére bízva alig működött közre - sok és finom kajára. Hiába pró­ bált vele a „nagyasszony” kitűnően végzett szerelmi szolgálataiért pénzt, vagy egyéb ajándékokat elfogadtatni... Patyónak mindez nem kellett... Pa­ tyónak csak a kaja kellett. A kaja - az nem sértette... M ária elbűvölten és őszinte csodálkozással - , melybe nem kevés szomorúság vegyült - nézte kétszersültje fölül Patyó nagy zabálásait... Máriánál minden nagy és tágas, és kényelmes volt - a lakás, a konyha, a bútorok - , végső soron kettő­ jük kapcsolata is... A kajája kimondottan hiányozni fog. D e nem job­ ban, mint Libor tengerkék színű szempárja. Libor szerethette a kék színt. A szeme színén kívül kék volt a heverője, ezüstöskék a háziköpenye és világoskék az alsóneműje. Azonkívül hidegkék a rúzs a száján. M ert Libor egyébként meleg volt... Mindez L i­ bor lakásán derült ki két héttel ezelőtt, ahová egyik előadás után Libor meghívta... K ék üvegből (lám, az üveg is kék volt!) ittak valami finom­ ságot, amelytől az ember egyszerre érezte magát erősnek és befolyásolhatónak, felszabadultnak és félénknek... Libor hasonló helyzetekben nagy gyakorlatra tehetett szert, könnyedén és természetesen szabadította meg Patyót gátlásaitól. Patyó csupa ronda és lealacsonyító történetet hallott ed­ dig a melegekről, de ami akkor Libor lakásán kettejük között történt, egészen más volt. Túlszárnyalta M áriát és Helenkát. Végignézve Libor a heverőn elnyújtózkodó, pompásan felépített testén, Patyó úgy érezte, ha Libor kívánni fogja e kapcsolat folytatását, ő sem lesz ellene... Libor azt mondta, „ez az élvezetek magasabb form ája” , s Patyó akkor, abban a pillanatban ezt el is hitte neki. M a már tudta, Libor csak mentegetőzött. Nahát, Libor már lesheti a kapcsolat folytatását, és lesheti Helenka, és M ária nagyasszony! A vonat rázkódása tette-e, vagy mi a szösz, de ágyéka alatt hirtelen Helenka ropogós testét, szájában M ária finom kajáját, hátában Libor tengerkék tekintetét érezte. A jk a megduzzadt és kifordult, azután foko­ zatosan elkeskenyedett. M ár nem gondolt semmi másra, csak az örökségre. Tagjai lassan elernyedtek, hol mély álomba zuhant, hol felriadt, kisfiú volt újra, érezte a konyha és az anyja melegét, és csecsemő öccse friss tej- és szappanszagát, valamint a készülő vacsora illatát. Ajtó nyílt, mit nyílt, csapódott, a meleget felváltotta a hideg, a jó otthoni szagokat el­ nyomta a kocsmabűz, mely eluralkodott a konyhában. A családi békét felváltotta a perpatvar, a simogatást az ütlegek. Akkor még kicsi volt, nem mert közéjük ugrani, mint később (amikor a karja meg az ujjai tör­ tek!), istenem, miért is nem mert? ...Patyókám, menekülj, menekülj ez elől a vadállat elől! ... M iért törődött az anyja vele is, miért törődött ve­ le elsősorban, miért nem törődött elsősorban Pim pivel?! Pimpi, a kisöccs, az anyja karján ült, ártatlan kék szemét tágra nyitva bámult, nem hitte, hogy félnie kell a saját apjától. Patyó anyja menekülni próbált, de nem volt hová, férje rúgásai és ütlegei utolérték, Pimpinek is jutott belőlük, 36 �Pimpi felsírt, anyja felsikoltott, aztán bekövetkezett az a szörnyűség, anyja elesett és elejtette Pimpit... Patyó hátán vizes lett az ing. A z étkezőkocsi pincére állt előtte, sörrel és sonkászsömlével kínálta. Patyó megrázta a fejét. - Jó volna egy konyak! - szaladt ki akaratlanul a száján. - Tessék talán átfáradni az étkezőkocsiba! Patyó ismét megrázta a fejét. Nem fárad át. Elfáradt... Pedig most, „éppen most” , az örökség átvétele előtt nem fáradhat el. Leemelte bőröndjeit a polcról, készült a leszállásra. A vonat fékezett, feltűntek az ismerős állomás fényei, a szerelvény nagyot zökkent. Leug­ rott, sivító, bűzös gőzfelhő csapott az arcába, megérkezett. Kilépett az otthona felé, ahol az örökség várta. K ét karját a két nehéz bőrönd, két vállát az emlékek súlya húzta! A házon, mely előtt megállt, a sötétben is látszott, mennyire elhanya­ golt... A kapu fülsértően nyikorgott... Odabenn is meghallhatták. K arola néni, anyja unokanővére nyitott ajtót. Látszott rajta, hogy kő esett le a szívéről... - Csakhogy itt vagy! Nagyjából mindent elintéztem. Sírásó, pap, temet­ kezési vállalat megrendelve, kifizetve. Beláthatod, nem várhattam rád! - Jó l tetted, K arola néni. Szedd össze a számlákat, holnap elszámo­ lunk. É s köszönöm... - Nincs mit, fiam ! E z csak természetes! M ajd holnap, a temetés után... Mondd, hogy lesz tovább? - Ne aggódj, itthon maradok. A színháznál felmondtam. Munkát majd találok. Ha máshol nem, az üveggyárban biztosan akad. - Ennek igazán örülök. Ha van valam i különleges kívánságod a szer­ tartással kapcsolatban, légy szíves közölni, hogy még idejében... - Nem, K arola néni, nincs. - Akkor, ha megengeded, én mennék is. Több, mint két napja alig vol­ tam otthon. A temetésen, el ne felejtsem, háromkor lesz, találkozunk. - Nem érdekel, hogy mikor lesz. M ajdcsak elkaparjátok nélkülem. N él­ külünk! - Patyóka, az istenért! - Jó éjszakát, K arola néni! - és hátat fordítva a halálra rémült aszszonynak, odábbrugdalta bőröndjeit az előszoba falához, levette kabátját és benyitott a konyhába. Pimpi az asztalnál ült édes semmittevésben, s kissé nehéz fejét ingat­ ta. - Patyó - mondta gurgulázva. A gurgulázás nála az öröm jele volt. Patyó világoskék szempárba tekintett. Libor tengerkék szemében benne volt a mindenttudás, Pimpi szempárja viszont alig sugárzott némi értel­ met... Libor dús, szőke hajkoronája apró, göndör hullámokban övezte ar­ cát, Pimpi szőke haja kemény, erős, egyenes szálú volt és rövid. - Éhes vagy? - kérdezte Patyó, hogy visszanyomja a torkába tolakodó gombócot. Pimpi megingatta a fejét, ami igent is jelenthetett. - Akkor mindjárt eszünk! Patyó pirítóst készített és teát. Csak ez volt a háznál. Istenem, micsoda disznóólat csinált az apja a lakásból. Berendezés alig maradt, úgy látszik, 37 �mindent eladogatott, a pénzt pedig a saját rokkantsági nyugdíjával, v a ­ lamint a Pimpiéval együtt elitta. Hetekig lesz mit csinálnia, amíg munka mellett kifesti és kitakarítja a lakást. Elmosott néhány koszos tányért és bögrét. Bár éhes volt, alig ment le a falat a torkán. Pimpike ellenben alaposan belakott. E ltelve ült, kék szemét Patyóra függesztette, és boldogan nyáladzott. Patyó zsebkendőjével letörölte az állára csorduló nyálat, és megkérte: - Pimpi, légy szíves, ne nyáladz! M ár nagy fiú vagy. Hány éves is? - Tíz... - Dehogy tíz! Rosszul tudod. Húsz! Húszéves vagy, öcsikém. L át­ szik, hogy nem foglalkoztak veled. Számold az ujjadon! Így...! Közelebb ment Pimpihez, kellemetlen szag csapott az orrába. Szegény - büdös volt! E gy pillanatra összeszorította a fogát, aztán megszólalt. - M ajd később számolunk. Most fürödni fogunk. Bement a fürdőszobába, de meleg víznek se híre, se hamva, a bojler nem működött. Összekeresett néhány fazekat, megtöltötte hideg vízzel, feltette a tűzhelyre melegedni, azután tiszta ágynemű után kutatott, de hiába. V é­ gül meg kellett elégednie az ágyterítővei, és néhány takaróval, amelyek aránylag keveset voltak használva. Elhatározta, a holnapot mosással kez­ di. Pimpi örvendezve pancsolt a vízben, alig tudta belőle kicsalni. M egtörülgette, gyengéden rábeszélte a fogmosásra, saját pizsamáját kölcsönözve neki, ágyba dugta. - Mese - kérte Pimpi állig bebugyolálva az ágytakaróba. - Mese? Legyen!... - és hozzábújva, birtoklóan átölelve a vállát, átvette végre sokat hangoztatott örökségét, mely most már csak az övé volt. 38 �O N A G Y ZO LTÁN Anti strike A z igazgató, sarkán tizenöt fős uszály, átsuhant a dobozüzemen, aztán áthullámzott a géptermen. A raktárajtóban bukkant elő szellemként, fehéren, mögötte csattant a slep, mint a gyerekkígyó iskolaudvaron. Felemelte a kezét, jelezve így, álljanak le a gépek, szólni kíván, ebben a zajban nem hallják, akiket illet. A gépmesterek összenéztek. Most szorítottak a normán, és, ha hozni, ne­ tán túlteljesíteni akarják, nem engedhetik meg azt a luxust, hogy egy szó­ noklat miatt beszáradjanak a hengerek, hogy menjen a festék. Nem állunk le, intettek végig a kirakónál könyöklő mesterek, akár a do­ minó. A z 1 . géptől indult, 7-nél koppant az utolsó vétel. A z igazgató körül tömörül a nép. Fehér köpeny, barna köpeny, kék kö­ peny. Szemüvegek, kampós orrok, kézben ezüstszínű toll, nyitott, cégjelzéses notesz. A művezető, parancsszóra, kénytelen-kelletlen elindult az 1. géphez. - Álljatok már le - kérte a mesterek hangadóját, és az igazgató felé bic­ centett. - Mondani akar valamit... - Így is úszok az áramszünet miatt - mondta a mester dühösen. - M in­ denki úszik, de még be lehet hozni! - Írjátok hosszabbra az áramkimaradást... - Nem írok semmit! M i az istent akar ez?! Dúdolja el váltáskor! Vagy írja ki az ajtóra, ott majd elolvassuk! Az igazgatót a normakiigazítás miatt nem kedvelték, bár azt még elnéz­ ték volna, de a módot nem bocsátották meg, a módot, ahogyan bevezette. Tanácskozott az uszály a csarnok közepén. - N e marhuljatok - nézett bánatosan az üzemi önkéntes tűzoltók parancs­ noka, az szb-titkár. - Háromnegyed kettőkor! - indította a dominósort a mester a nö­ vekvő számú gépek felé. Fél egy volt. - Rendbe’ van, tik fáztok rá! A z igazgató elvtárs menni készül... A stancák, nyomóhengerek dörögtek tovább, köpték a kirakóba az Izzó kék-vörös dobozait. Háromnegyedkor legumizták a lemezeket, kezet mostak, a mesterek vad számolásba kezdtek, hogyan lehetne legalább a 100 százalékot kikerekíteni. Végül a váltásra érkező délutánosoktól kölcsönöztek tízezer nyomást. Az igazgató köpönyeges segédei eközben a gépek között daráltak, jegyzetelve, rajzolgatva, méregetve. Aztán benyújtották a jegyzeteket, rajzokat, bemondták észrevételeiket az ablakon át, a kutrincának nevezett művezetői irodába, melynek koszos üve­ gén át láthatók a csarnokban váltásra készülődő, gépet átadó és átvevő mes­ terek. 39 �Az uszály elállta a csarnok és a ragasztó közti átjárót, visszatartva így az öltözőbe, fürdőbe igyekvőket. A z igazgató még egyszer átlapozta a benyújtott jegyzeteket és levonult a lépcsőn. A z egyre hangosabban káromkodó délelőttösök fölött négy lépcső­ fokkal lehorgonyzott, és érccsen azt kérdezte: - K ollégák! Megkínálna valaki egy sima Symphoniával? Hallgatói nem hittek fülüknek. Háromszor visszapörgették a szavakat, amíg megbizonyosodtak róla, nem értették félre. A mesterek nem nyúltak zsebükbe, egy szemvillantással figyelmeztették, ezzel megállították embereiket is. - Mi van? A z új normával se keresünk neki cigarettáravalót? - jegyez­ te meg hátul egy formakészítő, szétcsúszott Izzó-íveken ülve. Akiknek szólt, röhögtek egy rövidet. Fiatalka, nyakig olajos szerelő lépett az igazgató felé, föl a legalsó lép­ csőfokra, és nyújtotta a dobozt. - M i a neve, milyen minőségben dolgozik? - kérdezte az igazgató. - Szabó János, téemkás - válaszolt a fiú felcsillanó szemmel. - Felírta? - nézett az igazgató a tűzoltóra. Aztán a szerelő felé fordult. - A tűzrendészeti szabályok megszegéséért ötszáz forintra büntetem, mert csak maga szív ebből a cigarettafajtából, és beosztása miatt megfordult an­ nál a gépnél a reggeli olajozáskor, ahol a bűnjelet találtuk... E gy négy színnel nyomott, cégjelzéses borítékból összetaposott csikket ka­ part elő, felmutatta az elnémult közönségnek. - Jelentkezzen az egyes gép mestere! - emelt hangján, és a keresett le­ génység felé nézett. - Én vagyok - lépett ki a felszólított fehéren a dühtől. - Ötszáz forintra büntetem, mert nem tartatta meg a népgazdaság által magára bízott gép körül a munkavédelmi és tűzbiztonsági rendszabályokat. Felírta? - vakkantott az szb-titkárra, aki, mint jegyzőkönyvíró és tűzoltóparancsnok vett részt a kihallgatáson. - Igenis - bólogatta a kérdezett. Az igazgató hátat fordítva a megdöbbent gyülekezetnek, elindult a lépcsőn a kalitka felé. A művezető is, telepvezető is elsárgult. Tanácstalanul tekergették nyaku­ kat a példátlanul gyors fegyelmi tárgyalásféle berekesztése után, de, mert a körülöttük álló munkásaik egyelőre nem kérdeztek semmit, ők sem láttak az elmúlt esztendőkben hasonlót, nem kényszerültek beszédre. A z 1 . mester a fiatal üzemrész legrégebbi embere, így tapasztalatban is páratlan. Negyed­ évi zárás előtt, ha senkinek sem sikerült rávenni a műszakot szombat-vasár­ napi túlórára, neki néhány szavába került. Néhány perc múlva a csarnok délutánosai is a művezetői ablak körül áll­ tak, ezzel egyidőben a ragasztógépek asszonyai, lányai is megindultak, nem értve, mit csinál ott annyi ember, mi a csudát osztanak! Lassan a beszélge­ tés is megindult, halkan elmesélték az újonnan érkezetteknek a történteket. A munka állt, csak a bekapcsolt motorok morogtak végig a két hatalmas helyiségen. Végül az 1 -es gép hátsóembere megmarkolt egy másfeles vágólécet, kemé­ nyen megverte az ablakot, mely mögött az igazgató és a tűzoltó papírmun­ kát végeztek nagy koncentrációval. Az éles kopogtatásra egyszerre kapták fel fejüket. 40 �- Ugyan bújjon már ki az igazgató! - kurjantotta a hátsóembet. - Mon­ dani akarunk neki valam it! E gy barna köpenyes jelent meg a lépcső tetején, és emelt hangon, mielőtt bárki megszólalhatott volna, azt mondta: - A személyi és anyagi biztonság érdekében fokozottabb ellenőrzést veze­ tünk be a mai naptól, a büntetéseket, mint első figyelmeztetést fogják fel, a gyűlést berekesztem! - és hátraarccal eltűnt a kalitkában. Most egyszerre öt vágóléc verte az ablakot. - Jöjjön ki az igazgató! - kiáltották többen is. Az 1 -es mester már lehiggadt, első mérge, mellyel legszívesebben ketté­ tépte volna a most másodszor látott igazgatót, elcsöndesedett, és amikor látta, hogy a fehér köpeny mozdul odafönt, és mozdulnak a kékek, a bar­ nák, csendet intett. - M aradjatok! N e üvöltsetek! - harsogta túl a többieket. Főleg kollégái, a csarnokbeliek hangoskodtak. A fehér köpeny most nem merészkedett olyan mélyre, mint korábban, ti­ zenkét lépcsőnél megállt, összeszedte gondolatait, nem értette pontosan, mi­ ért nem egyértelmű a határozata, és miért nem indulnak az emberek dolguk végeztével átöltözni, hogy ne késsék le az autóbuszt; de a mester most gyor­ sabb volt nála. - Igazgató úr! - kiáltotta rekedten. - Valam i hiba történt! Kérem az elő­ ző, statáriális ítélet felülvizsgálatát! Szerintünk nincs hadiállapot, és ha az ember békeidőben kapkod, könnyen tüskébe nyúl! Hangja nem volt sem kötekedő, sem sértő, sem hangos. Magabiztos em­ ber hangja volt, aki megszokta, hogy meghallgassák, ha mondandója van; rekedtségében föllelhető ugyan az önérzetében megbántott, megszerzett sú­ lyát elveszíteni látó ember haragja, de annak, aki személyesen nem ismeri, alig felismerhetően. A mondat végére évre a köpenyesek mégis egyszerre felhördültek. - A z első hiba ott történt - mutatott a szerelőre, aki túlságosan fiatal és tapasztalatlan volt ahhoz, hogy megértse, miért bünteti az új igazgató a leg­ jobb mestert (a megtagadott leállásról nem értesült); arról pedig, hogy ép­ pen őt miért, arról fogalma sem lehetett - , hogy ez a gyerek a mai napon nem is járt a gépemnél! Ilyen erővel az első Symphoniát szívó embert is megbüntethette volna az udvarosok közül! Nevetés, vékonyka, feszült. A z udvarosok, a gyárudvar szemetét rendező munkások, hagyományosan börtönviselt, iszákos, gőgös emberek voltak, akik ősz végén beléptek, tavasszal ki, és hagyományosan a legkevesebbet keres­ ték az üzemben. - A második hiba a rám kiszabott ötszáz forint. A z egyesen senki nem dohányzik. Én magam három hónapja nem. Sündörgő köpenyesein kívül sen­ ki nem járt a gép környékén, tehát kérdje meg őket, ugyan nem közülük dohányzott-é valaki zsebből, hogy félrevezessen, mert mindenki tudja rólam, ha meglátok a gép környékén füstölgőt, úgy rúgom ki, lába nem éri a földet. E z történt volna sündörgőjével is! Könnyebb, lassúbb nevetés. A z igazgató segédszemélyzetének sündörgővé való kinevezése a normarendezéssel kapcsolatos. E gy hónapot töltöttek a ka­ litkában, stopperrel felszerelve, minden munkafolyamatot újramértek, újra­ értékeltek, úgy, hogy közben senki nem ismerte tevékenységük igazi célját. 41 �A nevetés ennek is szólt, megköszönték az 1 . gép mesterének, hogy nem fe­ ledkezett el megemlítéséről. - A harmadik hiba feltehetően enyém. Meghökkentő ugyan, de bízom benne, elfogadhatónak és hihetőnek találja az igazgató úr! Feszült, várakozó csend. - Amióta nem dohányzom - kezdte egészen más hangon, barátságosan, majdnem komázva - , fóliába csavarva zsebemben hordozok egy csikket, és, amikor nikotinéhségem támad, és szeretnék rágyújtani, csak előhúzom, kite­ kerem a fóliát, megszagolom. A csikk bűzétől legalább háromórányi undo­ rom támad, és így megszabadulok a kísértéstől, az esetleges visszaszokástól... - mosolyogva nézett az igazgató szemébe. Úgy lehet, ezt a csikket veszítet­ tem el, talán kiesett a zsebemből... Tetszik érteni, igazgató úr? D e ha így is történt, akkor sem én, sem más nem követett el tűzveszélyt jelentő cseleke­ detet, hát én mindezt elmondva, tisztelettel kérem a kiszabott ötszáz forintos büntetések hatályon kívül helyezését. N agy taps jutalmazta rafinált szónoklatát. Ennek halkultával hozzátette: - Mindezt a tűzoltó úr és titkár elvtárs ugyanígy elmondhatta volna ön­ nek... - mutatott a gyár önkéntes tűzoltócsapatának parancsnokára, aki ugyan másképpen tudta ezeket a dolgokat, de bólogatott buzgón: - Így van igazgató elvtárs, pontosan a mondottak szerint, igazolom a tényállás valósághűségét! - E tekervényes mondatszerkesztést már mint tit­ kár tanulta, korábban sm-ként a 6. gép festékfelelőse, egészen rendesen be­ szélt magyarul, bár ezt mostanáig sem felejtette el, de titkolta, ezért magá­ ban tette hozzá a korábbi beszédtechnikával: - Öreg, te elmész a V olgával, engem meg bezárnak ezek a vaddisznók valam elyik öltözőszekrénybe... Végül a mondottak megszívlelését javasolva, az 1 . gép mestere, háta mö­ gött a néppel, elvonult az öltözők irányába, búcsúzóul hozzátéve: - Végül is ez nyomda, nem börtön, kuttyamáját a lisztesseggűnek... Mert szakmája szerint pék volt az igazgató úr, korábban egy megyei sütö­ de eszmei-ideológiai-politikai irányítója, és ebből a minőségéből avanzsált át a mindig irigyelt munkásarisztokráciához. A z étteremben, ahol összetoltak három asztalt, már nem beszéltek az öt­ száz forintokról, esetleg a pincér hozhatta szóba. A nap eltelt, vége. Talán holnap. A később érkező művezető három vodka után elhúzta az 1 . gép nagymes­ tere elől a cigarettásdobozát, helyére fényes kis göngyöleget csúsztatva azt mondta: - Ezt szagolgasd, nehogy újra rászokj, a szentséges szemit a nagy pofád­ nak! — összenevettek. Vagy inkább hunyorítottak. Hasonlóan, mint tegnap, amikor a gép alatt, nyakig az olajban, a harmadik órában végre megtalálták a szétcsúszott fogaskerekeket. 42 �G Y Ö R F F Y A T T IL A Őszi kikerics Tavasszal költöztek a faluba. M ár az első délután kivezettek a patakon túli rétre, a fahídon át, mely alatt csiklandozott lányként szelesen csobogott tova a víz, tisztán és áttetszően. A réten mohón sarjadt a fű; a fiú telt orrcimpákkal szívta magába a tavasz illatát. A z öreg fűz alatt roskatag pad korhadt; botját letámasztva hátradűlt raj­ ta; mint a napraforgó, egész arcát kitárta a még bágyadt napnak, s amint eltávolodtak az ismerős léptek, a madárhangok szívdobbanásközi csöndjé­ ben hallani vélte a fű szellő tépte szavát. Egyedül volt. Azontúl minden esőden napon végigsétált a kerti ösvényen, olykor meg­ állt a hídon, a fű selymeibe szédült víz táncát hallgatta. E gy napon a pad felé menet vékonyka hang ütötte meg. - Vigyázz! Rálépsz! Botja megdermedt a levegőben. - A gyíkra... - magyarázta a vékonyka hang. - Akkor elhagyja a farkát. - Nem hallottam... - szabadkozott a hang irányába fordulva. K isvártat­ va kérdezte. - Te ki vagy? - Anna - felelte amaz. - Idevalósi vagy? - Igen. Itt születtem... Gyere, üljünk a padra! - unszolta a lány. A fiú óvatosan indult. - Elment már? - kérdezte. - Micsoda? - Hát a gyík - mondta. - E l - felelt a lány, hangja már a pad irányából röppent. A fiú óvato­ san telepedett mellé, hallotta lélegzetét, öntudatlanul kereste a lány szagát a többi illat között. - Hány éves vagy? - kérdezte, botjával a füvet döfködve. - Tizenhárom. É s te? - Tizenöt. Most költöztünk ide - felelt, s tekintete a semmibe meredt, ahol a lány arcát vélte érezni. - Gyönyörű hely - állapította meg a lány. - Legalábbis a rét, meg a folyó. Csak kora és késő nyáron lekaszálják. A kkor más. Nem szeretem. Előtte selymes. Térdig érő. Tele virágokkal. A felső végében tavasszal ibolya nyílik. Ősszel meg kikerics, de az mindenütt. Akkor a legszebb. - M ár szin­ te szavalta. - Halottsápadt, gyönge szárakon a halványlila szirmok. Szépen mondtam? - fordult a fiú felé. - D e nem tépem le a virágokat. Régen igen, régen leszakítottam. Egyszer aztán meghallottam a hangjukat. Elhiszed ne­ kem? A z valami szörnyű. Egym ást siratják, azt hiszem. V agy talán magukat, mint az árva fiókák... Nos, megyek! - ugrott föl váratlanul. - Ott lakunk! - bökött szeles ujjával a levegőbe. - Látod? Abban a pirosfödeles házban. - Nem - mondta a fiú, megdöbbenve és kétségbeesetten - , nem látom. 43 �Másnap már a hídon megérezte Anna közelségét. A lány a korláthoz tá­ maszkodva állt, nézte a gyöngyöző vizet. A fiú jöttére megfordult. - Ebben csak csík van - szólt, kivéve szájából a fűszálat. - M eg persze, ebihal, csíbor, vízibolha. - Fesztelenül beszélt, s újbóli közelsége elhessen­ tette a múlt napot, az áthánykolódott éjszakát, akár egy pillangót, vagy egy szitakötőt. Mindketten a korláthoz dőltek, a víz fölé hajolva hallgatták a patak elnyűhetetlen, könnyed csörgedezését. - Szeretem nézni, ahogy hullanak a szirmok a vízbe, hánykolódnak, tán­ colnak a csöpp hullámokon. - Hiszen azt mondtad, nem tépsz le soha virágot! - csapott rá a fiú. A lány pillanatig hallgatott. - Azt csak a kikericsre mondtam - felelte aztán tárgyilagosan. - Azt tény­ leg nem tépem le. * Azontúl naponta találkoztak. Anna hallgatva várta a fiút, mindig az utol­ só pillanatban szólalva meg, amikor már amaz is megérezte a lány közellétét. Megfogta a kezét, hagyta, vezesse. A botot elhagyta, mindig a hídnál, ismer­ te már a rétet, minden buckáját, a néhány bokor, s a csenevész szilvafák he­ lyét. Anna egy-egy fölrebbent lepkéért cserbenhagyta, ilyenkor megállt, vár­ ta, szinte anyátlanul, mikor röppen hozzá vissza, s bújik tenyerébe a csöpp fogoly, a meleg leánykéz. N yár közeledtén egyre többet ültek a leveledzett fűz lombja alatt, Anna könnyű szoknyában és blúzban, kibontva hosszú, csöndsúlyos haját. A fiú tétován nyúlt felé. Amint megérintette, Anna összerezzent. - Szőke? - kérdezte elcsukló hangon a fiú. Anna némán bólintott, s a fiú kezét kijátszó remegést szívéig érezte futni. * M ár a másodszori kaszálás közelgett, mikor egy nyár végi napon a fiú v á ­ ratlanul bejelentette. - Holnap elutazom. Nem tudom, mikor jövök vissza. A lány nem faggatta, csak később szólalt meg. - Addigra talán kinyílik a kikerics. M ajd elmondom, milyen... Mikor a fiú újra megszólalt, Anna már nem volt mellette. * A műtét, amelynek kudarcától hetekig rettegett, sikerült. Az elsőt, amit életében megpillantott, amely leoldotta szeméről a fehér gézkötést, az orvos kezét remegve taszította el arcától, a saját először meglátott kezeivel. * Hazafelé görcsösen kapaszkodott a kocsi ülésébe. Döbbenten nézte az eled­ dig örökké másmilyen és eltitkolt világot, amely íme, mától az övé is; azt hitte, szétpattan a szíve. Annát akarta látni és rettegett a pillanattól. M ind­ azt látni akarta, amit a lány néven nevezett színekkel a folyónál neki adott, a tapintott formák rázúduló vadidegen látványától eufórikus állapotban. 44 �Odahaza első útja a rétre vezetett. Reszketve rohant a lábai vezette úton, messziről látta, hogy valaki áll a hídon, mozdulatlanul, kibontott, szőke haj­ jal és nem bírt kiáltani neki. Amaz a folyót nézte, most, a léptek zajára fölkapta fejét, arccal felé fordult, virággal teli két keze lehullt. A fiú futása meglassult, tíz lépésnyire voltak egymástól, zihálva megállt. - Anna! - szó­ lalt meg végtére, lassú léptekkel indulva-közeledve kereste a lány tekinte­ tét. - Anna! - kiáltott elcsukló hangon, már érezte régi, régi illatát, már kartávolságnyira volt tőle, mikor a lány fölnyitotta lehunyt szemeit, és ő éle­ tében először látott halott szemeket. Felé tévedő keze megdermedt a levegőben, nézte a kiszolgáltatott és vak­ ságába zárt arcot, hitetlen tekintete most a lány elnyílt kezeire siklott, on­ nan a hídra, széléről kerengve buktak a lila virágok a vízbe, gyönge, tört szárnyakkal, nesztelenül és vakon. 45 �HAGYOMÁNY Ki szereti Mikszáthot? Nem tenném fel így a kérdést, ha egyik barátom nem hívja fel a figyelme­ met Kolozsvári Grandpierre Em il új kötetére, amelyben a szerző most közölt, ám ötven évvel ezelőtt írt esszéjében amúgy istenesen leszedi a keresztvizet Nógrád híres szülöttéről. Kolozsvári Grandpierre Em il elemében van: szívesen, látványosan utalja Mikszáthot a harmadik sorba s érvei megcáfolhatatlanok. Én sem teszek rá kísérletet, csak felteszem magamba a kérdést: akkor hát ki szere­ ti és ki olvassa Mikszáthot? (Bizonyára azok, akik nem olvasták K . G. E . írá­ sát. ..) A kérdést különösen az teszi indokolttá, hogy az elmúlt két évben há­ rom társművészeti feldolgozása is volt műveinek. Láthattuk színházban A Nosz­ ty fiú esete Tóth Marival-t, hallhattuk (volna, ha elmegyünk) operaszínpadon Pozsonyban a Beszterce ostromát., s nézhettük a kék képernyőn több részben a Különös házasságot. Színház-opera-tévé - nem sok ez egy kicsit egy megúnt klasszikusból? Hát mégha hozzáteszem azt, amit az évtizedes olvasásszociológiai felmérések igazol­ nak: Jókai után Mikszáth következik az olvasottsági sorban. A legolvasottabb öt magyar könyv közül kettő Jókaié, kettő Mikszáthé és egy Gárdonyié.. Ugye azt is ki lehet találni, melyik ez az öt mű? A sorrend: A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Az aranyember, Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös há­ zasság. Tovább már nem akarom fokozni a „mikszáthizmust” , hiszen megvádolnak bigott Mikszáth-imádattal (és teljes joggal), de meg kell említeni, szinte nincs olyan hét, hogy a rádió valamelyik adásában ne hangozna el Mikszáth-adaptáció s most már videón is megvásárolható egy korábbi tévéfeldolgozás, a Beszterce ostroma. (S ezt már tényleg csak a kivagyiság mondatja velem, hogy Mikszáth alakjait viszontláthattuk eddig diafilmen, képregényen, mozivásznon, festményen és érmen. A felsorolás nem teljes...) K i szereti hát akkor Mikszáthot? Alighanem én, meg te, meg ő, valamint mi, ti és ők, azaz valamennyi személyes névmás. Mi szeretjük Mikszáthot, akik a halála óta eltelt 75 év alatt mindvégig konzervatívak maradtunk. Ódivatúak annyiban, hogy szeretjük a klasszikus regényformát, imádjuk a jól megformált regényhősöket, szurkolunk az igazság, az igaz érzelem diadaláért, örvendünk a gonosz, a gaz felsülésén, és rettentő módon szeretünk jókat nevetni. Tudom, hogy szégyen ma ilyesmit beismerni, de vagyunk még néhányan ilyenek. S ha sekélyes ízlésünkhöz netán klasszikusok szolgáltatnak tápanyagot, akkor joggal mond­ hatjuk: a „nagy palóc” örökké él, mert örökké lesznek olvasói. S lesznek nézői is, mert bizonyára ilyen érzelmek vezették a Madách Színhá­ zat is, amikor 1983-ban színpadra állította a Noszty fiú esete Tóth Marival-t. A színpadra alkalmazó ezúttal is Karinthy Ferenc, aki már nem először birkózott meg ezzel a regénnyel s még más Mikszáth-művel is. (Így például 1953-ban ő alkalmazta színpadra a Két választás Magyarországon-t Körtvélyesi csíny cím­ mel. Társszerzője Benedek András volt.) 46 �Apropo! más Mikszáth-feldolgozások. Nem teljes dokumentációm szerint ti­ zennyolc Mikszáth-műből, regényből, nagyobb elbeszélésből készült színházi és filmváltozat, a rádiós feldolgozásokról nem is szólva. Köztük olyanok, mint a Beszélő köntös, amelyből operett, film és színdarab egyaránt készült, vagy a ha­ sonló karriert befutott Az eladó birtok, vagy a fantasztikus hazai és külföldi si­ kert elért Szelistyei asszonyok. A Szent Péter esernyőjéből három filmváltozat is készült. Ebbe a népszerűségi sorba illeszkedik a Noszty fiú. Már 1927-ben ké­ szült belőle egy némafilm, majd 1938-ban Székely István rendezte meg a Harsányi-féle adaptáció filmváltozatát. Néhány évtized múlva daljáték lett belőle, egyszerre kettő is! 1971-ben Farkas Ferenc, 1972-ben Rónai Pál írt hozzá zenét. S milyen gazdag a színpadi pályafutása! 1926-ban készítette Harsányt Zsolt első átdolgozását, majd 1939-ben a másodikat. Karinthy Ferenc és Benedek András 1950-ben álmodta színpadra és ezt később szinte az ország minden színházában játszották a későbbi években, Pécstől Miskolcig. S micsoda szereplőkkel: Kállai Ferenc, Mészáros Ági, Balázs Samu, Szabó Ottó, Láng József, G yurkovics Zsu­ zsa, Margittal Ági, Solti Bertalan, hogy csak néhány nevet említsünk. S ha már a neveknél tartunk: 1926-ban egy fiatal színész játszotta Noszty Fe­ rit Kecskeméten. Bizonyos Gertler Viktor, aki majd 1960-ban megrendezi a nagy sikerű filmváltozatot Mécs Károllyal, Petényi Ilonával, Uray Tivadarral, Páger Antallal a főszerepekben. S ez volt az a Mikszáth-mű, amely a legképtelenebb (és legaljasabb?) átdolgo­ zást szenvedte el, a Harsányi Zsoltét. Olyannyira szemérmetlen mű lett belőle, hogy a kötetkiadás címlapjára már fel sem került Mikszáth neve - egyébként joggal - , csak Harsányié. Noszty Feriből kedves, érző szívű, a véletlenek s a gaz ármánykodók jóvoltából megbotlott, s ártatlanul bűnhődni kényszerült fiú lett. A Noszty família jószándékú úriemberek szimpatikus gyülekezete. A darab végén pedig Tóth Mari boldog sikolyok közepette rittyen oda Noszty Feri keblére. Függöny, taps, könny. Hiába, csak szép az élet. .. Persze az 1950-es átdolgozás sem volt mentes a korszakízlés és politikai köve­ telményeinek kiszolgálásától. Hogy mást ne mondjunk, a dolgozó osztályok for­ radalmi jelenlétére utaló befejezés némileg idegen Mikszáth elképzelésétől. Ez a legutóbbi, a Madách Színházban előadott feldolgozás a legsikerültebb, mégha nem is a leghűbb. (Alighanem ilyen nem is lesz soha, az eltérő műfaji sajátossá­ gokból következően.) Ha nagyon akarjuk, bele lehet magyarázni sokféle alkotóirendezői szándékot, de minden valószínűség szerint két kimagasló színész kedvéért-kedvére formálódott a mű: Haumann Péter (Kopereczky) és Körmendy János (Bubenyik). Kétszemélyes színház az, amit ők csináltak. M ég szerencse, hogy a szöveg jórészt Mikszáthé. S ha a mű társadalombírálata közel sem érvényesül olyan erővel, mint a regényben, ha nem is érezzük a színpadon Schöpflin Aladár igazát, aki szerint ez a regény „olyan lett a korabeli vármegyére nézve, mint egy kivégzés” - nos még abban az esetben is kitűnően lehet szórakozni a Mikszáthadomák áradó humorán. Ez a megfizethetetlen jókedv volt ösztönzője egy Mikszáth-opera létrehozói szándékának is. J án Cikker Herder-díjas szlovák zeneszerző maga írta le, hogy gyermekkorában került először kezébe a Beszterce ostroma, magyarországi nya­ ralása közben. Természetesen nem ez volt az első Mikszáth-mű, amelyet megzenésítettek, de mint opera, úgy tán az első. A Beszélő köntös 1889-ben jelent meg, s egy évvel később már egy bécsi karnagy akart operettet írni belőle. A Szelistyei asszonyok­ ból készült operett - Mikszáth engedélye nélkül - már színpadra is került 1907- 47 �ben. 1924-ben Kozma Géza zenéjével lett zenés játék, majd több átdolgozás után Sárközy György muzsikája tette repertoár darabbá 1951-ben a fővárosi Operettszínházban. Parádés szereposztása volt: Gábor Miklós, Honty Hanna, Zentai Anna, Bilicsi Tivadar játszották, majd 1960-as felújításban a két Latabár, Sárdi János, Petres Zsuzsa, vitte sikerre a darabot. A Beszterce ostroma is gazdag színházi múltra tekinthetett vissza. 1929-ben Harsányi Zsolt átdolgozásában mutatták be, míg filmen 1948-ban Keleti Már­ ton rendezte. A tévéfilm változata 1976-ban készült Zsurzs Éva rendezésében. Ján Cikker operáját Pozsonyban mutatták be, 1983. október 8-án. Egyik ma­ gyar méltatója „az igaz barátság adójának” nevezi, s ebben van is valami. Fő­ leg ha arra gondolok, hogy pár éve még ezt olvastam Mikszáthról egy szlová­ kiai múzeum magyar nyelvű ismertetőjében: tekintve, hogy szülőfalujának la­ kossága szlovák volt, „így aztán 10 éves koráig. . . otthon maga is szlovákul be­ szélt” . Ami ellen nem is tehetnék kifogást, ha igaz lenne. Mikszáth írói világá­ ban a szlovák és a magyar táj és ember éppúgy szervesen összetartozik, mint az a valóságban volt. Csak a mindenáron bizonyítani akarás kívánja ezt kettésza­ kítani, néha még máig ható sérülékenységgel. Ezért is kiemelkedően fontos Ján Cikker operája. Külön érdekesség, hogy a zeneszerző maga is Besztercebányán született, tehát önmagában hordozta a kü­ lönc Pongrácz gróf környezetének emlékét. Erre utal maga Ján Cikker is, ami­ kor műve keletkezéstörténetében a történet szlovák környezetéről beszél. (A fenti félreértések még ma is élnek. Az opera egyik szlovák méltatója 1983-ban azt írja, hogy Mikszáth aki Szklabonyán született és Budapesten halt meg, „sohasem tagadta szlovák származását. . . ” ) Három év alatt készült el vígoperájával, s messzemenően ragaszkodott Mik­ száth szövegéhez. (Az előjátékban egy Petőfi-vers hangzott el megzenésítve.) Az opera három felvonásból, kilenc képből áll s a zeneszerző nem kíván döntőbíró lenni, vajon őrült volt-e Pongrácz István gróf vagy sem. Inkább a környezete le­ hetett az, akik bár épelméjűnek tartják magukat, mindent elkövetnek a gróf rög­ eszméjének kihasználására. „Az emberi szív operája ez” - vallja Ján Cikker, s a vásári hangzás mellett különösen figyelt a regényből kiáradó érzelmi tisztaság zenei megjelenítésére. Feltehetően hasonló gondolatok vezették Zsurzs Évát is, amikor belefogott a Különös házasság tévéváltozatának elkészítésébe. (Egyes jeleneteit éppen Nógrádban forgatta, bizonyára sokan felismerték Bernáthék házában a csesztvei kú­ riát.) Zsurzs Éva keze alól már kikerült 1970-ben egy, ma már nyugodtan állíthat­ juk, klasszikus alkotás, a Fekete város. Érdekes, hogy korábban egy hangjátékot leszámítva, ebből a műből nem született más műfajú alkotás. Igaz, Kókai Rezső még 1960-ban tervezte, hogy operát készít belőle, de nem lett semmi az elkép­ zelésből. Legalábbis a színpadig nem jutott e l... A Fekete város sikerének titkát akkor is, azóta is sokan keresik. Talán a pa­ rádés szereposztás? Máskor is a legjelesebb magyar színészek szerepeltek. Egy­ szerűen imponáló a Mikszáthot játszók névsora: Uray Tivadar. Jávor Pál, Csortos Gyula. Somlai Artur, Törzs Jenő, Mály Gerő, Tolnay Klári, T urai Ida, Ma­ jor Tamás, Feleky Kamil , Básti Lajos - s még ki mindenki más a magyar szín­ játszás legnagyobbjain kívül. Talán a kitűnő, a regény szellemét pompásan átérző és átvevő rendezés a ma­ gyarázat? Talán, de mindig is a magyar rendezők színe-java állt a kamerák mö­ gött, vagy dirigálta az első sorból a színpadi próbákat: Rad ványi Géza, Hor­ 48 �váth Árpád, Székely István, Góth Sándor, Korda Sándor, Gertler Viktor, K e­ leti Márton - ízelítő a névsorból. Vagy tán a kitűnő dramaturgiai munka? Hány kiváló alkotó dolgozott ko­ rábban is Mikszáth-adaptációkkal 1 1937-ben a Szelistyei asszonyokat például Ödön Von Horváth alkalmazta színpadra. A Szent Péter esernyőjét pedig 1917ben Karinthy Frigyes írta filmre. A Különös házasságból 1948-ban Örkény Ist­ ván készített színpadi alkotást. Alighanem valamennyi összetevő hozzájárult a Fekete város emlékezetes si­ keréhez. S mindezek mellett az is, hogy ez volt a Magyar Televízió első igazi nagyszabású sorozatvállalkozása. Azóta már számtalan külföldi és hazai soroza­ ton túl vagyunk - néha megkönnyebbült sóhajjal de ez még az első élmények erősítő hatásával formálta maradandóvá bennünk Mikszáth remekét. Joggal várhattuk hát a „folytatást” , a korábbi teljesítmény elérését, sőt felülmúlását. Pedig már kezdetben voltak aggodalomra okot adó jelzések. Egyik egyházi hetilapunk glosszaírója például már a forgatás elején kifogásolta, mi szükség van ennek a regénynek a filmrevitelére az állam és az egyház együttmű­ ködésének szép esztendeiben?! Egy másik, már nem egyházi kritikusnak is ha­ sonló volt a véleménye a film bemutatása után, azzal a vitatható kijelentéssel bővítve: „sem történelmi tanulsága, sem erkölcsi intő jele nem túl időszerű mos­ tanság” . (Akkor ugyan mi közünk van ma egy bizonyos Hamlet nevű, nyugat­ európai, pszichoanalitikus kezelésére szoruló, elkényeztetett fiatalember nyavalygásaihoz - kérdezhetjük vissza!) Igen felemás volt a film fogadtatása. „Elbűvölő unalomba fulladt, lankatag biedermeier id ill; fáradt vérszegény” stb. - írták egyesek. Mások dicsérték, hogy pompás illusztrációja volt Mikszáth regényének, hogy valóban a művet mutatta be. Kiemelték a gyönyörű helyszíni felvételeket, a látvány erejét, a tökéletes korfestést, a hűséget Mikszáthoz. Az valóban biztos, Zsurzs É va egy bizonyos pont után visszarettent a regény rendkívül komoly, súlyos politikai töltetének teljes kifejtésétől. (Az okokat csak találgatni tudjuk.) De az is tény, hogy végig hű maradt Mikszáthoz. A Különös házasság éppen olyan, mint ahogyan látjuk. Kicsit terjengős, helyenként túlbe­ szélt, de nagyszerű alakokkal zsúfolt, remek anekdotákkal dúsított, meghatóan szép szerelmi történetet foglal magában. Olyan mint egy diadém, a közepén egy csillogó gyémánttal. Mikszáthot végül is nem lehet elrontani. A Harsányi Zsolt-féle, és a törvénv által is büntetendő hamisítást leszámítva, minden színházi, filmes, zenés, tévés feldolgozás többé-kevésbé ragaszkodott az eredetihez, hiszen annál jobbat úgy sem lehet írni. Másrészt a feldolgozások gazdagították Mikszáth életművét, hi­ szen a szemünk láttára keltek életre a Noszty Ferik, Pongrácz Istvánok, Veronkák, Prakovszkyak, A kli Miklósok, Görgey alispánok, Vidonka Józsik, s a más műfaiú alkotások eredendő sajátosságaikkal kibővítették az olvasmányélményt. Aligha kétséges tehát, hogy a feldolgozások készítői-közreműködői szeretik Mikszáthot, s művészi munkájukkal, annak eredményeivel újabb ezreket nyer­ nek meg a csodálatos mikszáthi világnak. Ma a Gutenberg-galaxis válságának korában ez cseppet sem lebecsülendő eredmény! P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y 49 �Egy elfelejtett Mikszáth-levél A Nagyváradon megjelenő Szabadság című napilap 1917. szeptember 3o-i szá­ mának nyolcadik oldalán aláírás nélküli közlemény jelent meg Mikszáth Kálmán levele D us Lászlóhoz címen. A levél nem található meg Mikszáth levelezésé­ nek háromkötetes kritikai kiadásában, s így a szükséges filológiai pontosításig is némi érdeklődésre tarthat számot. A cikkíró szerint egy „már elsárgult névjegykártyára” íródott, és D us Lászlónak arra a kéziratára vonatkozott, amelyen ez a fölirat állt: Hurrá Smith kapitány. Regény. A levél szövege a következő: „K edves barátom! - Meglepett szépsége regényének és nagy hatással volt reám. Hivataloskodó ember vagyok és nem igen szeretek kéziratban levő irodalmi termékeket elolvas­ ni, de az ön regénye elsőrangú élvezetet szerzett szépségeivel. Ami azonban azt illeti, hogy az én elismerésem elegendő lesz-e egy fővárosi kiadó érdeklődését felkelteni, ezt kétlem. A kiadóknak nem fontos, hogy jó e a könyv, hanem az a fontos, hogy veszi e a közönség. Tehát Ön azért csak tovább dolgozzon szorgal­ masan. A fülemile sem azért énekel, mert hallják, hanem azért, mert kedve te­ lik benne. Még egyszer legmelegebb elismerésemet fogadja a kiváló élvezetért és gyönyö­ rűségért, amit regényével szerzett. Szerető híve: Mikszáth Kálmán." D us (vagy Dús, eredetileg Reich) László (18 4 1-19 17) ügyvéd 1880-tól fő­ ügyész volt Nagyváradon. 1886-ig kifejtett irodalmi tevékenységét részletesen do­ kumentálja Szinnyei József a Magyar írók élete és munkáiban. A Széchényi Könyvtár könyvkatalógusa három művét tartja számon: Árpád. Bolgár háború. Hősköltemény. Nagyvárad, 1896.; Dalmátia a magyar közjogban. Bp. 1906.; Rákócziak. II. Rákóczi György házassága. Költői elbeszélés. Nagyvárad, 1909. A Szabadság említett cikke részletesen ismerteti D us László kéziratos hagya­ tékát, amelyből érdemes kiemelni „a hátramaradt vaskos köteg .Memoár’ felírású kézirat csomót” . A tudósítás szerint a Memoár főleg Tisza Kálmánnal és család­ jával, valamint a „nagyváradi társas élet” ismert szereplőivel, Schlauch Lőrinccel, Beöthy Ödönnel, dr. Szmrecsányi Pállal kapcsolatos emlékeket tartalmaz. CSŰRÖS M IK LÓ S 50 �VITA K A R IK Ó SÁNDO R A klasszikus hagyatékért „hisz nem dogma, hanem iránytű mindaz, mint hajdan létrehozott” (Györe Imre: Egy arc valahol, valahonnan Marx Károly múlhatatlanságának) Lehet, hogy egyedül maradok véleményemmel, mégsem hallgathatom el: szerintem Gyertyán E rvin A viharmadár - kalitkában című írásában a klasszikus marxizmusra tett megállapítása, éles bírálata súlyosabb dolgokat mond, vitára ingerlőbb meglátásokat tartalmaz, mint maga a vitaindító vagy a nyomában született eddigi összes hozzászólás. Mindenesetre a politikai líra mai helyzetének vizsgálatát izgalmas vállal­ kozás átfogóbb keretbe helyezni. Számomra a politikai költészet a társadal­ mi (erejű és hatású) konfliktusok végigharcolásának sajátos szolgálatát je­ lenti. Miután pedig e konfliktusok végigharcolásának elveit, tudományos szempontból legmélyebben M arx világította meg, Gyertyán Ervinnel együtt mondhatjuk, a szerkesztőség által indított vitatéma valahol összefügg a marxi életmű lényegével, mai hatásával. Gyertyán törekvése tehát indokolt, szem­ pontja termékeny, s tanulságos lehet. Magam azonban másként ítélem meg a klasszikus tanítás mibenlétét, s hatását, mi több, vitatkoznom kell G yer­ tyán egyes részmegállapításaival és végső mondanivalójával egyaránt. M eg­ próbálom hát összefoglalni ellenvéleményemet, mely rendhagyó hozzászólás­ nak fogható fel, amennyiben nem közvetlenül a vitaindítóhoz kapcsolódik. A z alábbiakban szeretném pontosan jelezni - nem az elemzés, s kiváltkép­ pen nem a filozófiai szakszerűség igényével, csupán a felvillanás erejéig, s közérthetően fogalmazva - a klasszikus marxizmus alaptanításának néhány, Gyertyán Ervin által félreértve exponált összefüggését. Bízom abban, hogy ilyen munkálattal, jellegében tehát mégiscsak filozófiai kitekintéssel új, s reá­ lisabb megvilágításba helyezhetjük majd a politikai líra mai helyzetének kérdését is, s ösztönzően hathat a vita további menetére. * Nézzük, mit állít vitapartnerem a klasszikus marxizmussal kapcsolatban. Gyertyán Ervintől elnézést kérek azért, hogy - a terjedelmi korlát szorítá­ sában - magam próbálom röviden összefoglalni álláspontja lényegét. R e­ mélem, sikerül pontosan értelmeznem főbb gondolatait. Előzmény: 1 . Alföldy Jenő K Ö LT É SZ ET ÉS POLITIKA N A PJA IN K B A N című vitaindítóin (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A V IH A R M A D Á R -K A LIT K Á B A N ; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6. szám); 3. Sík Csaba N A PLÓJE G Y Z E T E K -A L F Ö L D Y JE N Ő C IK K É H E Z ; Petrőczi Éva É R T E , ÉR T E D , É R T Ü N K ! : Tandori Dezső V E R S ÉS KÖZ (1985/1. szám); 4. Kerékgyártó T . István ........ AMI M EGHÓDÍTÁSRA VAR. A Z T LÁTVÁNYO SA N NEM LE H E T M EG K Ö Z ELÍT E N I” ; Petőcz András A Z IRO DALO M /KÖLTÉSZET M Ű V ÉSZE T E; Kassai-Végh Miklós É R D E K E L T SÉ G E K KONFLIKTUSA (1985/2. szám); 5. Németh János István A H IÁ N Y K Ö L T É SZ E T E ; Endrődi Szabó Ernő HOGYAN A KA SSZU K A K IR Á L Y O K A T !? (1985/3. szám). 51 �Szerinte a m arxi-lenini tézisek egy része felett túlhaladt az idő, amiből az a következtetés adódik, hogy csak (!) a módszer bizonyult időtállónak. Sem a kapitalizmus mai, sem pedig a létező szocializmus útja-formája nem a klasszikus „előrejelzéseknek” megfelelően alakult. M arx nem tanított meg bennünket arra, hogy az eszme és a valóság egységének, s ellentétének dia­ lektikája folytatódik a szocializmusban, s a kommunizmusban is. S ez azért „elméleti negatívum” , mivel ez a dialektika nem fog feloldódni valam iféle emberi, s társadalmi tökéletességben. Továbbá: nem igaz az, hogy az embe­ riség megszabadulhat - miként M arx vélte - a természeti, s társadalmi korlátoktól, és elérkezhet valamilyen társadalmi homogenitáshoz. A kapita­ lizmusban a termelési viszonyok - ugyancsak M arx állításával ellentétben nem gátolják a termelőerők fejlődését, viszont az új, szocialista társadalmi­ termelési viszonyok nem hozták meg a termelőerők feltételezett magas szintű fejlettségét. A z idő nem igazolta M arxnak a proletár diktatúrára vo­ natkozó elgondolásait sem, (amennyiben demokratikus társadalmi folyamat­ nak írta azt le, nem pedig monolitikus politikai diktatúrának, ahogyan a valóságban alakult). S végül, nincs teoretikus, ki mindezeket a paradoxiákat megválaszolná. Láthatjuk, a klasszikus marxizmus tanításának célzatos, lehengerlő erejű kritikája fogalmazódik itt meg. Gyertyán a mai gyakorlati fejlemények, s ellentmondások világa felől közeledve, lényegében üdvtannal, utópizmussal vádolja M arx bizonyos - elméletének éppen döntő pontjait jelentő - taní­ tásait. S keserű pesszimizmussal vonja le végső következtetését, immár a politikai költészet alakulására vonatkoztatva: születhet-e politikai líra olyan történelmi helyzetben, melyben a szocializmus gazdasági javulása az ellen­ ségtől, tehát a tőkésországok gazdasági fejlődésétől várható. Végső soron rendkívül lehangoló, sötét képet, defenzív alapállást tükröz Gyertyán írása M arx klasszikus teóriájával kapcsolatban. S bizony, ha a lé­ tező szocializmus különféle ellentmondásaira, súlyos problémáira gondolunk, hajlamosak lehetünk kényszerű tudomásulvételére is. Azonban mélyebben vizsgálva a szerző kijelentéseit, s szembesítve azokat az eredeti marxi el­ gondolásokkal, kiderülhet - talán meglepetést keltve - , hogy jórészt olyan dolgokban marasztalja el a klasszikus tanítást, elsősorban M arx életművét, amelyekért az nem felelős, és amely nem igazol(hat) ilyen kritikát, mégha jóhiszemű is az. Hadd válaszoljak először M arx állítólagos utópizmusának, üdvtanának vádjára. H a elmélyülten újratanulmányozzuk M arx munkáit, könnyen fel­ fedezhetjük, milyen óvatosan, szándékosan visszafogottan, elvont módon, azaz egyáltalában nem konkrét meghatározottságában beszélt a szocializ­ musról, méginkább a kommunizmusról. Csupán néhány igen általános el­ vet jelzett, s azokat sem valam iféle látnoki varázslattal jövendölte, hanem a történelem objektív mozgástendenciájának mély megragadásából következ­ tette ki. Viszont határozottan úgy vélte - , s itt mutatkozik leginkább M arx éles utópizmusellenessége - , hogy a kommunizmus nem az emberi történe­ lem abszolút beteljesedését, csúcsát, a tökéletesség birodalmát, a természeti, s társadalmi korlátok lerombolását jelenti. Ellenkezőleg: ekkor indul csak be igazán az emberi nemhez való s méltó történelem. Ugyanis megterem52 �tődnek - a természeti s társadalmi szükségszerűségek alapzatán maradva a társadalmi feltételek ahhoz, hogy a nagyon is sokszínű, s merőben külön­ böző emberi képességek valóban kibontakozhassanak. Jóslásra magam sem szeretnék vállalkozni, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem homogén, uniformizált, mindenben egyenlő emberiség fog létrejönni. A rra számítha­ tunk, hogy egyrészt az egyéni életutak fölöttébb különböző megnyilvánulási formákat öltenek s gazdag értékeket hordoznak majd, másrészt akkor is kell majd alkalmazkodni a természet s a társadalom mozgástörvényeihez, nem egyszer váratlan s nem jelentéktelen gondokat okozó új fejleményeihez. Menjünk tovább, a konkrétabb vitapontok vizsgálata felé. Valóban azt állította-e M arx, hogy a tőkés társadalomban a termelési viszonyok gátolják a termelőerők fejlődését? Azt hiszem, mód felett csábító lenne elidőzni a marxi - sokoldalúan tárgyalt s bizonyított - nemleges válasz bemutatásá­ val. Inkább csak ezzel kapcsolatos néhány felismerésére emlékeztetek. M arx szerint a tőke természetes mozgása, s érdeke a termelőerők, min­ den korábbi történelmi állapotához képest nagyobb léptékű s hatású fej­ lesztése. A tőke állandóan forradalmasítja a termelési eszközöket, valamint a természet- s műszaki tudományokat. A kapitalizmus a történelem mene­ tének kitüntetett pontja, abban az értelemben tudniillik, hogy több s lénye­ gesebb változást hoz a társadalom életében, mint az összes korábbi alakulat. Civilizatorikus hatásokat produkál: kialakítja a világkereskedelmet, a világ­ piacot, a világtörténelemben való gondolkodás s értékelés képességét; a lokális, helyi fejlődés helyére a világtörténelmi folyamatokat, a világegész mozgásokat állítja; kitágítja az emberi szükségleteket, fürge s találékony új és új vonatkozások s szükségletek teremtésében; megszüli, majd természetes szokássá változtatja a dolgozó egyének - munkafolyamatokban megnyilvá­ nuló - általános serénységét, precizitását, fegyelmét. Noha, a kapitalizmus a legfőbb termelőerő, vagyis az ember fejlődését végül is eltorzítja, az ember s az egyén különféle problémáit képtelen megoldani, (s erről ma már nem egy polgári filozófiai irányzat és szaktudományos iskola vall), mégis M arx messzemenően elismerte a termelőerők, imént jelzett oldalainak, természetes fejlődését, progresszív történelmi szerepét. Olyan folyamatot elemzett M arx több mint száz esztendővel ezelőtt, amely a maga kifejlett alakzatában nap­ jainkban, szinte szemünk láttára bontakozik ki, s amelyet úgy hívunk, hogy tudományos és technikai forradalom. Olyan éles, pontos, s aktuális leírását adja M arx ennek a jelenségnek, hogy ha nem lenne olvasható, el sem hin­ nénk. De, újólag hangsúlyozva, nem azért juthatott ilyen meglepő eredmény­ re, mert holmi jövőbelátó képességgel rendelkezett. Csupán arról van szó, hogy a tőke mélyelemzése során olyan mozzanatot tudott megragadni, amely benne rejlően ott működött már akkor is, amikor még a felszíni jelenség szintjén nem, vagy kevésbé volt tapasztalható. Nagyrészt a fenti civilizato­ rikus hatásokra vezethető vissza az az új fejlemény is, melyet M arx mint gyakorlati következményt még nem élhetett át, ma viszont közvetlen tapasz­ lati tény: tudniillik a tőkés társadalom válságtűrő képessége. Kétségtelen, a modern kaptalizmus egyik sajátossága ez, de a gazdaságfilozófus Marxból kiindulva, bármilyen hihetetlenül hangzik is - nem merőben új, minden előzmény nélküli vonásról van szó.A „képlet” mindenesetre furcsa: úgy ke­ resztülmenni a különféle válságokon, sőt úgy manipulálni a válságokkal, hogy közben ne lehetetlenüljön maga a kapitalizmus mint társadalmi rend­ szer. 53 �A szocialista termelési viszonyok, s termelőerők dialektikája sem egy­ szerűsíthető le, bár egész sor vulgarizációval találkozhatunk. A z egyik leg­ makacsabb beidegződésünk a következő: a tőkésmutatókhoz képest a szo­ cialista termelőerők - az ismert történelmi lemaradás miatt - alacsony szin­ tet mutatnak, viszont a termelési viszonyok magasabbrendű értékeket hor­ doznak, amelyek legalább ideológiailag konpenzálják a termelőerői lemara­ dást. E z a sztereotípia felmérhetetlen károkat okozott a fejekben. Ennek nyomán a termelési viszonyok oldalán a köztulajdon és a közösségek diadal­ menetének, s mindenhatóságának felfogása tételeződött, a másikon (a ter­ melőerők területén), pedig egy kényelmes, belenyugvó, defenzív álláspont kerekedett felül. M arx mind a termelési viszonyok, mind a termelőerők jövőbeli alakulásá­ ra nézve olyan jelzéseket adott, amelyeket mint tanulságokat nem mellőz­ hetünk mai társadalomépítésünkben sem, ha előbbre kívánunk jutni. A ter­ melési viszonyok szempontjából itt csak a magántulajdon tudatban, érzü­ letben, beidegződésben való továbbélésének marxi gondolatát emelem ki. A magántulajdon, figyelmeztet M arx, oly ostobákká tette az embereket, hogy egy tárgy, eszköz, dolog stb., csak akkor az övék igazán, ha közvetlenül birtokolják, használják, élvezik. Ezért az emberek a köztulajdonhoz kez­ detben nem tudnak pozitív bensőséges és szerves viszonyulást kiépíteni. M a is tapasztalhatjuk, hogy például a gyári dolgozó nem érzi annyira magáénak a szocialista állami tulajdonban levő üzemét, mint mondjuk saját hobbikert­ jét. Ezért felelősséget sem érez annyira a köztulajdon iránt. A szocializmus megszünteti a fő termelési eszközök magántulajdonát, de a magántulajdonosi szemlélettel, érzülettel jóideig, (s ez lehet egy egész történelmi korszak) szá­ molnunk kell. Bár nem kívánok itt foglalkozni a kisvállalkozás jelenségé­ vel, de az bizonyos, hogy e képződmény újabb tudati zavart okoz a szocialis­ ta tulajdon szerepének, jövőbeli alakulásának kérdését illetően. A termelőerők vonatkozásában szintén megszívlelhetünk egy marxi (ké­ sőbb Lenin által is megerősített) felismerést. A szocialista termelőerők mi­ benlétét, fejlődését, mint sok mást, világtörténelmi mércével, a világegészmozgás felől ítélhetjük meg reálisan, s jelölhetjük ki e mozgás természeté­ nek megfelelő feladatokat. Legfőképpen azt a tanulságot szükséges feldol­ goznunk, hogy a tőkés világgazdasági rendszerrel szembeállítódjék egy leg­ alább olyan erős s magas színvonalat képviselő szocialista alapú világgaz­ dasági rendszer. A szocializmusnak ebben is (vagy ebben leginkább) meg kell mutatnia magasabbrendűségét. Igaz, a világgazdaság, -piac, -kereskede­ lem feltételeit ma, s a közeljövőben nem a szocialista országok együttese diktálja, ily módon az egyes szocialista nemzetgazdaságoknak kell alkalmazkodniok a külső világ mozgásához, változásaihoz. D e vigyázzunk: ne­ hogy feladjuk stratégiai céljainkat. Azaz mindenképpen ki kell törnünk a világgazdaságtól való egyoldalú, s méltatlan függőségünk helyzetéből. Tör­ ténelmi kihívás, egyben feladat ez, ami nyilvánvalóan sokféle társadalmi gonddal jár majd. D e az bizonyos, lépnünk elsősorban nekünk kell. A tár­ sadalmi munka hazai termelékenységének növekedését, a gazdálkodás haté­ konyabbá válását, általában a szellemi tőkébe való permanens és magas szín­ vonalon történő befektetését szükséges kiküzdenünk. Csakis ilyen alapon lehet, s érdemes bekapcsolódni a tőkésvilág gazdasági vérkeringésébe, és vár­ hatjuk a gazdasági alávetettségünkből való kilábalást. Továbbá ma már egyre világosabban látjuk, (ha másként nem, a valóság kényszeríti ki), hogy 54 �az egyes szocialista nemzetgazdaságok KGST-m űködését is több nagyság­ renddel magasabb szintre kell hozni. A z eddigi kezdetleges, többnyire kétoldalú árucsere-kapcsolatokat, szűk kereskedelmi-üzleti formákat, s per­ sze a politikai, diplomáciai jó szándékot, az elvekben való egyetértést fel kell, hogy váltsa egy valóban multinacionális, bensőséges, a gazdaság min­ den területét átfogó, szervesen átjáró intenzív gazdasági együttműködés. A szocialista termelőerők ilyen világtörténeti, s -gazdasági megközelíté­ sében (feladatkijelölésében s tendenciájában) különösen szegényes s defen­ zív álláspontnak tűnik az, ha csak annyit mondunk a szocialista termelő­ erőkről, hogy egyes szocialista országok gabonaexportra szorulnak az éhínség elkerülése céljából. S fölöttébb kényelmes, sőt veszélyes következtetés az, miszerint a kétségkívül meglévő gazdasági bajainkból csupán ellenfeleinktől várjuk a kiemelkedést. A klasszikus teória olyan értelmezést is megenged, hogy a kommunizmus első szakasza politikai fázis, „m ég politikai természetű” , mely lehet „d e­ mokratikus vagy despotikus” ( !). A szocializmus még nem szabadul meg az elidegenedés jelenségétől, „csupán” megkezdődik az ember integrációjának történelmi folyamata, vagyis az emberi lényegnek (mint közösségiségének) ember által, s az ember számára történő valóságos elsajátítása. A szocializ­ mus politikaműködése akkor természetes, „norm ális” , ha egyre több funkciót, feladatot sikerül átadnia a különféle társadalmi egységeknek (pl. szervezeteknek) és a spontán egyéni kezdeményezéseknek. Ha a politika­ működést tendenciájában, illetőleg természetes mivoltában, tehát se nem torz formájában, se nem kényszerpályajellegében nézzük, (amelyektől sajnos, a szocialista országok politikája nem mindenütt és mindig tudott megszaba­ dulni), akkor a politika „leépülését” nem tekinthetjük antidemokratikus folyamatnak. Annyiban nem, hogy az egyének, s közösségeik megkezdik ész­ szerűen szabályozni, s ellenőrizni saját társadalmi viszonyaikat. Lehet, hogy ma még csak bizonyos jelei látszanak ennek a folyamatnak. Dehát nem feledhetjük, napi problémákkal küszködünk, s a saját létezé­ sünkért, (mint szocializmus) folyó harc sem szűnt meg napjainkra. S mégis, a nehezebb társadalmi (gazdasági, politikai) helyzetben van csak igazán szükség az átfogó, a nagy távlatot, a világegészmozgást kifejező és értel­ mező marxi elméletre. Nemcsak módszert jelent tehát a klasszikus marxiz­ mus. A z alapkérdésekben nem tévedett M arx, elmélete ma sem veszített ér­ vényességéből, mi több, nem egy ponton fontos mondanivalóval tud szol­ gálni napjainkban is és még jó ideig. Természetesen csak akkor, ha nem ka­ nonizáljuk tételeit, s nem dogmát csinálunk tanításából. M arx nem egy kérdésben tévedett, s önkritikát gyakorolt (írásomban azonban nem erre tettem a hangsúlyt). D e nincs semmi alapunk arra, hogy életművét mel­ lőzzük. Inkább a mélyebb, s eddig talán nem kellő mértékben feltárt alapgondolatait kellene újraolvasni s -értelmezni. Ú gy vélem, e tekintetben tar­ togat még meglepetéseket ez az életmű. Mindenesetre vannak teoretikusaink (s miután Gyertyán nem találja őket, hadd emlékeztessek Lukács György és T őkei Ferenc nevére), akik példát mutattak, mutatnak arra, hogy a klasszikus teória talaján maradva hogyan lehet megközelíteni a valóban új kérdéseket, s miként lehet legalább helyesen megfogalmazni a Gyertyán által is felvetett paradoxiákat. 55 �R obert M usil írja szellemesen, isten óvatosan cselekedett, amikor elren­ delte, hogy elefántból elefánt, macskából megint macska bújhat elő. A fi­ lozófusokból azonban tanimádók és ellenfilozófusok lesznek. Kétségtelen, M arx filozófiájának is kitermelődtek tanimádói. Ő k azok, akik az eredeti elméletet vulgármarxizmussá silányították. Lehet, hogy v i­ tapartneremet is ilyen szellemben ismertették meg a klasszikus marxizmussal. Erre következtethetünk, ha sorra vesszük Gyertyán kijelentéseit. Írása le­ egyszerűsíti a marxi elmélet gazdagságát, tényleges tartalmait, kiöli dialekti­ káját, majd azt sugallja, hogy a létező szocializmus már nem tud mit kez­ deni ezzel a klasszikus - , de valójában megcsonkított - teóriával. Gyertyán Ervin vulgarizmussal vádolja A lfö ld y Jenőt, de kritikájában, bármennyire nem szívesen írom is le, csak más vulgarizmust állít. Az a tény, hogy ilyen neves szakkutató és kritikus, mint Gyertyán E r­ vin, végül is beleesik a vulgarizáció zsákutcájába, közvetve ismételten fel­ hívja figyelmünket arra, hogy bizony marxizmuskutatásunk, -oktatásunk, -propagandánk sem tett meg mindent eddig e veszély elkerülése érdekében. Marxizmusunk egyes pontokon nagyon is erőtlen, s találkozhatni a marxiz­ mus művelésén belül különféle rituális, szakrális formulákkal. A komoly részkutatási eredményeket a marxizmus, sajnos nem mindig vagy nem meggyőző módon tudja filozófiai elméletté olvasztani, egységbe szintetizálni. Mindez természetesen újabb vitatéma lehetne. Itt csupán azt a józan belátást szeretném közös elfogadásra javasolni, hogy a marxizmussal hivatalosan foglalkozóknak és a más területeken dolgozóknak (itt: a szaktudományok képviselőinek, a művészeknek, a szerkesztőknek, az újságíróknak, vagy akár a politikai líra helyzetét vizsgálóknak, s e vita hozzászólóinak egyaránt ér­ dekük és feladatuk a valóság új tényeinek, kérdéseinek feldolgozását az eredeti vulgarizációktól, dogmatizmusoktól megtisztított - klasszikus marxizmus talajáról kiindulva elvégezni. Bárcsak a politikai költészet mai helyzetéről indított polémia majdani vitazárója is törekedne, a klasszikus marxizmus alapzatán maradva, a sok­ féle hozzászólás s a megfogalmazódó új tapasztalati tények valamilyen fi­ lozófiai általánosítására, szintetizálására. 56 �SIMOR A N D R Á S A politikai költészet esélyeiről A dy Endre csodálkozna vitáinkon, hiszen sohasem érdekelte más „fölszánt poéta-ceruzá” -ját, mint a „Politika és Szerelem” . Az is meglepné, hogy akad irodalmár, aki Kozma Andort együtt emlegeti a forradalmi megújulás „szent si­ rályaival” , és aki szerint „talán nem is a tartalom volt veszélyes az uralkodó osztály szemében, inkább az új form a...” Felütné Kozma Andor 1898-as Szatí­ rák című könyvét, beleolvasna az Agrárszocializmusba, ám az olyan sorokhoz érve, amelyekből sugárzik a napszámosok és földmunkások iránti ellenszenv eb­ ben a költője által lázadónak szánt, latifundiumok ellen írt versben, haragosan tolná félre a könyvet. A „népért síró bús bocskoros nemes” és a „Kozma Andorok” között szaka­ déknyi különbség tátongott a tartalomban, és Ady mondanivalója nagyon is ve­ szélyes volt az uralkodó osztály szemében, fenyegetőnek tartották Ady líráját, Adyét, aki népének nem lett minisztere, politikai vezetője sem, akit nem „han­ gos Dózsa” -ként, hanem költőként parancsolt népe, nemzete élére a huszadik század, mialatt a „Kozma Andorok” élcversekben füstölgő „radikalizmus” -a a parasztok, munkások ügyével még akkor sem azonosult igazán, amikor látszólag értük szólt, nem is nyugtalanította hát különösképpen az úri rendet. Irodalomtörténeti közhely, milyen harcot vívott Petőfi és Ady az új irodalom igazáért, és az is köztudott, hogy ez az irodalmi harc politikai harc volt. Kevés­ bé közismert J ózsef Attila küzdelme, hiába dolgozta fel a szakirodalom, példá­ ul Forgács László 1965-ből való József Attila esztétikája című kitűnő könyve, minduntalan egyenlőségi jel kerül az ő művészi teljesítménye és másokéi közé. Pedig ő nagyon is elkülönítette magát másoktól, még azoktól is, akikkel olykor fegyvertársi szövetséget kötött. A magyar líra forradalmai abban az értelemben hagyományőrzőek, hogy Pe­ tőfi Adyban, Ady József Attilában él tovább. Mielőtt bárki rámolvasná, hogy a fenti mondattal költészetünkből a Babits-métetű alkotókat akarom kirekeszteni, hadd írjam ide Babits szavait: „ A magyar lírának még forradalmai is hagyómányszerűek, s pl. az A dy forradalmában félreismerhetetlen a Petőfi forradal­ mának hatása és tradíciója .." A hazai politikai költészet vizsgálatakor igazán nincs okunk esztétikai elem­ zés helyett skatulyagyártó gmk vállalkozásba kezdenünk. A közvetlen politikai költészettől vissza sosem riadó Petőfi a forradalmi apály beálltakor megírja Az apostolt, a tizenkilencedik századi világirodalom - szándékosan nemcsak a ha­ zai mércére utalok - páratlan remekművét. „Semmi kétség afelől, hogy Az apos­ tol hősének, Szilveszternek a szellemében és jellemében Petőfi saját forradalmi hitét és közérzetét fejezte ki” - kezdi Petőfi művének elemzését Pándi Pál a „Kísértetjárás” Magyarországon című tanulmánykötetben. Nem tudok a tizenki­ lencedik századból olyan költői művet, amelyben a plebejus polgári forradalmiság és a marxizmus küszöbére érkező újszociális eszmeiség tökéletesebb meg­ fogalmazást nyert volna, mint Az apostolban. Megkockáztatom azt is, hogy Az 57 �apostol a politikai költészet tizenkilencedik századi legnagyobb remekműve. Pe­ tőfi tudta, hogy ezt a művet nem a meglevő pillanatnak írta közvetlen agitációs versként, noha arra bizonyára nem gondolt, hogy csorbítatlan formában majd negyedszázad múlva jelenik csak meg. Mint tudjuk, Ady sem ódzkodott a közvetlen politikai lírától. A világháború évei alatt mégsem közvetlen politikai lírát írt. Lukács György szerint a világhá­ borúhoz vezető krízisre válaszoló forradalmi szükségszerűség hangját leghama­ rabb és legadekvátabban Ady szólaltatta meg, ezért tartja Adyt a korszak leg­ nagyobb lírikusának. A halottak élén ismét olyan csúcsa a politikai költészetnek, amelyet Európában senki sem haladt meg. Ady nem antimilitarista verses proklamációkat fogalmazott, hanem azt a nagy belső válságot fejezte ki, amelyet a forradalmat váró, sürgető költő a világháború éveiben átélt. A halottak élén po­ litikai visszhangja mégis kevés mű hatásához mérhető, a kor ifjú forradalmárjai úgy hivatkoztak rá, mintha közös forradalmi katekizmusuk lett volna. Árnyaljuk tovább a politikai költészetről alkotott képet. Bölöni György egy Lutherre vonatkozó Marx-aforizma átfogalmazásával így jellemzi az 1867 utáni világ életérzését: „ Deák legyőzte az abszolutizmuson alapuló szolgaságot, mert helyébe a meggyőződésen alapuló szolgaságot állította” . A Petőfi-örökséget leg­ következetesebben őrző Vajda János szerelmi lírája olyan tiltakozás a kiegyezés kori világ „meggyőződésen alapuló szolga-mentalitása” ellen, amelyhez még magának a Montblanc-embernek politikai röpiratai sem mérhetők. Dobjuk félre hát a skatulyákat, és inkább a költői művekben megnyilvánuló világlátást tegyük a vizsgálódás tárgyává. A továbbiakban egyetlen költői életmű alakulásának felvillantásával szeret­ ném jelezni véleményemet a politikai költészet mai lehetőségeiről. G yöre Imre második kötete, a Zuhogj csak ár jelentős irodalmi eseménye volt az 1958-as évnek. A szocializmus történelmi igazát vállaló G yöre közvetlen politikai ver­ sekben fordult szembe az ellenforradalommal. G yöre Imre életművének eddigi csúcsa véleményem szerint az 1977-ben megjelent Bízzuk a tűzre című kötet. G yöre változatlanul a szocializmus marxi-lenini távlataiból szemléli világunkat, és nem hajlandó ezeket a távlatokat az utópiák lomtárába utalni, ám nem riad vissza attól sem, hogy szinte fizikai közérzeteként éljen át minden gyötrelmet, ellentmondást. Kevés közvetlen politikai verset találunk ebben a mindvégig po­ litikus kötetben, mégis az elkötelezett líra legmaibb jellegzetességeit olvashatjuk ki belőle. Külön elemzést érdemelne az is, hogy a József Attila-i hanggal in­ duló G yöre életművében hogyan éledt fel az Ady-örökség, miért talált rá Ady Endre „széttépett bibliá” -jára. Nem tanulmányt írok, hanem vitacikket, ezért jelzésszerűen álljon itt annyi, hogy a hagyományőrzésnek ismerős jelensége ez, utaltunk már rá az idézett Babits-följegyzés kapcsán. Ami engem illet, nem féltem az elfogulatlan utókor ítéletétől politikus termé­ szetű költőinket. Vagyis optimista vagyok, ami egyáltalán nem gátol abban, hogy olykor-olykor fel ne sóhajtsak egy mai Szemere Miklós után, aki sistergő haraggal, metsző iróniával állna ki a porondra védelmükben. Úgy, mint az egy­ kori irodalmi bajvívó tette: „T i nyers, míveletlen költők! Miért nem írtok sújtó szatírák helyett jámbor elégiákat? N e a gúny izzó vasával gyógyítsátok a legátalkodottabb kórt is, csupán cukros labdacsokkal! S politikai költeményeket írni! Nem bűn-e ez a költészet istennői ellen?” 58 �SZERDAHELYI ISTVÁN Költészet és közéletiség I. „A vers nekem mindig a köz volt” - vallja Tandori Dezső, s ha jól értem, ezzel azt akarja mondani, hogy minden költészet mindig közéleti. „A politika egy téma a sok közül” - állítja Sík Csaba, s őt bizonyára jól értem, ezzel azt akar­ ja mondani, hogy nem minden költemény mindig politikai. Hogy mindkettőjüknek egyszerre igaza lehet, azért van, mert „a közéleti” ki­ fejezés (legalább) két jelentésű. Csak szűkebb értelemben szinonímája „a politikai” -nak, tágabban magába foglal mindent, ami a társadalmi nyilvánosság szem­ szögéből nézve fontos, és így nyilvánvalóan jóval szélesebb kört ölel fel „a politikai” -nál. 2. Ámde igaz-e, hogy e tágabb értelemben minden költészet közéleti? Az egysze­ rűség kedvéért tekintsünk el most attól, hogy költői tevékenységet folytathatnak szerelmes gimnazisták és műkedvelő fogorvosok is, és hogy - valamiképpen, de másképpen - költészeti formák jellemzik a reklámverset, agitációs rigmust, a tanköltészetet, sőt, a slágerszöveget is. Nem mintha e formáknak nem lenne érintkezésük a közéletiséggel, vagy egyesek közülük (gondoljunk a kortesver­ sekre vagy a pol-beat, a punkdal szövegeire) nem lennének kifejezetten közéle­ tiek; az itteni keretek azonban aligha engedik meg, hogy túllépjünk a szokásos - sznob - leegyszerűsítésen. Egy még durvább - immáron igazságtalanul agresszív - kirekesztéssel tekint­ sünk el továbbá a világköltészet legkiemelkedőbb remekműveinek felétől, Theokritosz Paraszt hexameterekj étől kezdve Goethe A vándor éji dalán át Weöres Sándor Szán megy el az ablakod alattjáig, amelyek ugyanis „csak” szépek, s e nemben annak a művészetnek a reprezentánsai, ahová a Milói Vénusz és a wortnsi katedrális tartozik. Marad elég probléma az itteni vita által érintett kö­ rön, a visszatükröző művészeti költészet körén belül is. Közéleti-e minden itteni produkció? 3Igen, méghozzá végzetszerűen az. Akár akarja a mű szerzője, akár nem, s bármilyen szöveget bocsát közre, mindenképp közéleti töltetű lesz. Hogy e gondolat érthetővé váljék, azt a tényt kell figyelembe vennünk, hogy a szövegek jelentése nemcsak attól függ, miféle szavakat miféle kapcsolatokban tartalmaznak, hanem attól is, milyen körülmények között jelennek meg: a beszédhelyzet is lényegesen befolyásolja tartalmukat. A „Tündöklőek a prespektívák !” felkiáltás értelme például egészen más, ha egy kiránduláskor a hegytetőn hangzik el, más, ha egy politikai tömeggyűlésen halljuk, s megint más, ha akkor mondjuk, amikor megtudjuk, hogy Jucikának szabad a szombat estéje. Az úgynevezett kommunikációs rendszerek, a sajtó, rádió, televízió stb. kü- 59 �Iönféle rovatai-műsorai és kiadványtípusai - a társadalmi konvenciók révén olyan keretek között működnek, ahol mintegy eleve meghatározott az a „beszéd­ helyzet” , amelyben egy-egy szöveg elénk kerül: e keretek így körülhatárolják azt az értelmezési tartományt is, amelyen belül a szöveg lehetséges értelmét „de­ kódolhatjuk” (kiókumlálhatjuk). Lássuk ennek egy konkrét példáját. Ha a M A L É V kiadványaként kerül a ke­ zembe egy összeállítás, amely repülőjárat-térképeket tartalmaz, világos, hogy e térképek azt akarják megmutatni, miféle lehetőségek között választhatok, ha in­ nen amoda légiúton akarok eljutni. Jogos reklamációkkal élhetek, ha kiderül, hogy valamilyen járat valójában nem létezik, de aki e vonalas ábrákról ron­ csokra, csontvázakra asszociál, forduljon idegorvoshoz. Ha viszont ugyanez az összeállítás Tandori Dezső (saját kifejezésével) „költőegyén” nevével fémjelezve, a művészeti kommunikációs rendszer - milyen jó szó! - „csatornáin” át, Godot-ra várva: 1 1 aero-mobil címmel kerül a kezem­ be, nincsen semmi garanciám arra, hogy valóban léteznek ilyen légijáratok. E k ­ kor a produkció értelme az, hogy - a mű egyik neves elemzőjét, Bojtár Endrét idézve - e világban „ már semmi nincs. Művészet, műalkotások sem. Csak rom­ jaik, roncsaik, lerágott csontvázaik. A ki azonban jól odafigyel, egy ilyen csontváz alapján látni fogja az egykor volt élő egészet meg a valóságot is, amint rágja le a húst.” 4. Vagyis: mindaz, ami e költészeti kommunikációs rendszerben nyilvánosság elé kerül, eleve, már az itteni „beszédhelyzet” révén sajátosan általánosított értel­ met nyer. Lehet, hogy a „költőegyén” pusztán magánéleti okok miatt érez vala­ miféle tárgyiatlan szorongást - ha e hangulatát versben teszi közhírré, azt nem másként, mint „életérzésként” fogjuk fel, úgy értelmezzük, hogy a társadalmi valóság egészét illető érzelmi reflexió. S ugyanez áll legbensőbb magánügyeire, még a szerelmeire is. A szerelmesversnél teljesen érdektelen, valóban létezik-e a személy, akit a költő szerelmével megtisztelt, s igazán úgy érez-e, ahogyan mondja, e költeménytípus valódi mondandója: Íme, ilyen a korszerű, tipikusan mai szerelmi érzés. Az pedig, hogy valóságunk egésze valóban szorongásokat ébresztő-e vagy sem, s hogy a mai világban miféle vonásokkal jellemezhető a szerelmi érzésnek az a típusa, amelyik leginkább közelít a korszerű életvitel eszményeihez, nyilvánvaló­ an közérdekű probléma; a tárgyiatlan szorongást kifejező versike vagy a szerel­ mi költemény is közérdekű állásfoglalás tehát, közéleti tett. Valaha, amíg még legalább vitára érdemesítették e fogalmakat, heves polémi­ ák folytak: kell-e lírai költészetnek a tipikusság, intenzív totalitás jegyeivel ren­ delkeznie? Rossz kérdésfeltevés volt ez. Nincsen itt semmiféle választási lehető­ ség, kell vagy nem kell: minden ilyen „visszatükröző művészeti” költemény ele­ ve a tipikusság és az intenzív teljesség jegyében kerül közforgalomba, pusztán attól, hogy közforgalomba került. Legfeljebb rosszul, hiányosan, torzítottan kép­ viseli a tipikusságot és intenzív teljességet. Ha például nem igaz az, hogy vilá­ gunkban „már semmi sincs. Művészet, műalkotások sem. Csak romjaik, roncsa­ ik, lerágott csontvázaik” stb. 5. Nem nyúl hát kevésbé fontos, kevésbé közéleti érdekű témához a költő ak­ kor, amikor szerelmesverset ír, mint akkor, amikor politikai elképzeléseit önti 60 �költői formába. A lényeges az, hogy jól írja meg, amit ír. Ez a „jól” pedig igen­ csak bonyolult dolog. Persze, hogy igaza van Alföldy Jenőnek, amikor azt eme­ li ki, hogy a líra meghatározott értelemben „mégiscsak önkifejezés, minden egyéb műfajnál nagyobb mértékben, műfajspecifikusan, s Gyertyán Ervinnek is, amikor annak elismerését követeli, hogy „a politikai költészet alapelve csak az én vezérem bensőmből vezérel átéltsége lehet” . Nem mindegy azonban, hogy miféle az az „én” , amit a költő „kifejez” , mit él át az a „benső” és hova ve­ zérli a költő tollát, továbbá az sem, hogy miként - miféle formaeszközökkel történik ez a mélységesen átélt önkifejezés. Ha meg lehetne vizsgálni - aligha lehetne - az irodalomtörténetet olyan szempontból, hogy kik írtak több rossz verset, a hidegen kalkuláló karrieristák vagy az őszintén, bensejük által vezérelt balekok, bizonyára döntetlen lenne az eredmény. 6. Ott pedig már nem tudom követni Gyertyán Ervint, amikor arról ír, hogy a társadalmi-politikai életben „minden helyzetben meg kell találni az optimális prioritást, sorrendet, hierarchiát” az eszmék között, „ami (bizonyos határok kö­ zött persze) a kompromisszumok szüntelen játékát feltételezi és kívánja meg” , de „ez a politikus feladata” , s vele ellentétben a költő „csak a kompromisszum­ mentes eszmeiségnek lehet a szócsöve, és a mindent, a mindenséget kell köve­ telnie az ember és az emberiség számára” . A jó politika és a jó politikai költészet között az eszmeiség tekintetében elv­ ben nincsen különbség: a maga eszközeivel mindkettő a nembeli és népi-nemzeti érdekek érvényesítésére mozgósítja a társadalmi erőket, a konkrét történelmi helyzet igényeinek megfelelően. S ha ezek az igények kompromisszummentes cél­ ratörést kívánnak, kétbalkezes politikus az, aki nem ezt teszi, aminthogy megfor­ dítva, egy okos kompromisszumot igénylő helyzetben csak a fűzfakoszorús vátesz zengi világba a kompromisszummentes eszmeiség klapanciáit. Az európai költészet kezdetén nem a haragos Akhilleusz áll egymagában; mel­ lette, vele egyenrangúan ott látni a leleményes Odüsszeuszt is. A gyakorlatban persze - s ez Gyertyán részigazsága - van némi munkameg­ osztás politika és politikai költészet között. A politikusok kénytelenek a pilla­ natnyi erőviszonyok taktikai problémái, a napi gondok megoldásai körül szor­ goskodni, kerülőutakat keresni a végcél eléréséhez, s a kisformátumú politiku­ sok gyakran nem is látnak tovább az orruknál. Szüksége van hát a politikának az efemer kényszerektől mentes, a jövőbe tekintő költészet intő - ha kell, ha­ ragosan kritikus - szavára. Másfelől viszont a kisformátumú költők arra hajla­ mosak, hogy a „világszabadság” és az „emberiség üdve” szavakra rímeket ke­ resve prófétaszerepben tetszelegjenek, elvontságokkal handabandázzanak. Szük­ sége van hát a költészetnek is a politika információira, s ha kell, az övénél nem kevésbé kritikus intő szavára is. (A haragosságot már nem tanácsos viszonozni: a politikában az indulatokat éppúgy kerülni kell, mint a metaforákat.) Valamennyien a „mindent, a mindenséget” követeljük „az ember és az embe­ riség számára” , nem csak a költők teszik ezt. De követelni könnyű, jóval nehe­ zebb a „minden” felé vivő „valamennyit” kicsikarni. 7. Ami pedig e vita legforróbb pontját illeti, engem eléggé hidegen hagy: mi­ lyen s miért olyan „napjaink” magyar politikai költészete, amilyen? 61 �Ez a „napjaink” ugyanis, ha az „Illyés Gyulák” halála óta „tátongó, fájó hi­ ány” keletkezése óta értendő - ahogyan Alföldy Jenő vitaindítója értelmezi - , irodalomtörténeti léptékben mérve elhanyagolhatóan rövid időszak. Olyan rövid, hogy arculata fel sem tárulhat előttünk, mert nincsen önálló arculata: majd egy­ két évtized vagy még több idő múltán ítélhetjük csak meg, milyen volt az az összkép, amelynek egyik mozaikkockácskáját most belátjuk. Nem véletlen, hogy Alföldy - ódzkodva „egy féloldalas, értékrendet veszélyeztető összkép” felvázo­ lásától - megszakítja a költők névsorát: „mondhatnék más neveket is. . .” Igen, lehet, hogy e mozaikkockácska-prespektívában egyenrangúként kerül egy­ más mellé korunk Arany Jánosa és - mondjuk - Tóth L őrince, Petőfi viszont máshová, netán épp a „mondhatnék más neveket is” kategóriába kerül, mert még pályakezdő vagy épp csúfos vereséget szenvedett a szabadszállási választá­ son. Hidegen hagy ez a kérdés azért is, mert óhatatlanul mennyiségi szemléletet tükröz. Petrőczi É v a így is értelmezi, s Alföldy tételét, miszerint politikai költé­ szetünk hullámvölgybe került, saját „növekvő számú politikai verseire" és má­ sok „köteteket megtöltő cáfolati példatárára” hivatkozva tagadja. Á mde ki tudja azt - s kit érdekel - , hogy 1933-ban milyen volt országos ódatermésünk egy költőre cső mennyisége? Elegendő, ha azt tudjuk, volt egy József Attila nevű „költőegyénnek” egyetlen ódája, s máris megnyugszunk abban, hogy ez idő tájt ódában nem álltunk rosszul. Lehet, hogy az idén is megírták már azt az egy politikai költeményt, amely majd örök időkre biztosítja a 80-as évek közepének dicsőségét e műfajban - csak éppen anyagtorlódás miatt eddig még nem fért be a versrovatba. Avagy nem írják meg se az idén, se a jövő évben, s ebből se támad semmi­ féle gond: Héra Zoltánnak nagyon igaza van, amikor azt hangsúlyozza, hogy nem a tematikai-műfaji hovatartozás teszi a költészetet. Az idei Nemzeti dal el­ maradásáért bőven kárpótolna egy Kiskunság. 8. Végezetül pedig hadd pendítsek meg egy gondolatot, amely a nézetcsere ed­ digi szakaszában még nem bukkant fel, pedig eléggé sokat vitattuk nemrégiben: mi van, ha - nem „napjainkban” , hanem irodalomtörténeti léptékben is érzé­ kelhető idő óta - a költészet egésze került hullámvölgybe? Ha a politikai költészet apálya csak e nagyobb mozgás része? Ha - amint ezt Gyertyán éles szemmel veszi észre - Alföldy azért kénytelen a politikai költők névsorát háromnegyed arányban publicistákkal-esszéistákkal vattázni, mert egy műfajváltás időszakát éljük? Ha a kor, amelyben élünk, immáron más műformáknak kínál kedvezőbb lehetőséget, nem a lírának? De ez egy másik vita már, s mi sem áll távolabb tőlem, mint az a szándék, hogy e régebbi, lezáratlan polémia vágányára siklatva ezt a kezdeményezést is a parttalanul szétágazó, körvonalazatlanul elhaló nézetcserék sorsára juttassam. 62 �Iványi Ödön (1918— 1985) Vigasztaló Június 8-án reggelre a kelő nap fényével — ott is titokban — , a felszálló párarengeteggel, elment virágszekerén IV Á N Y I ÖDÖN fes­ tőművész, folyóiratunk munkatársa, Nógrád megye kiemelkedő mű­ vészegyénisége, az országosan is rangot teremtett akvarellista, ba­ rát, a közéleti ember mintaképe... — Dönci meghalt!!! Döbbenetes hír, szinte hihetetlen, mert aki halhatatlanságát már képpé formálta, aki önmegvalósításában a kerek egészet megterem­ tette, annál kenderszagú alázattal, csak magyarázkodni tudunk, mert immáron ott feszül a szivárványon, s valahol mindig visszaragyog... Hát elmentél, Te fényt teremtő. Te jóságos lélek, aki mindig hig­ gadtan és bölcsen nézted a világot, soha nem estél kétségbe, csak belülről marcangolt a késztetés, s titokban tartottad a hevületet — mert úgy szeretted, féltetted a világot, s úgy teremtetted szépnek, hogy hervadás soha ne érje... A szív okán jót és szépet teremteni, a rend örökérvényű igazsága szerint — belülről ez vezérelt, mint halk húron pengetett zsoltár, fényből teremtett csodahegedű. Mi sokan, rengetegen, nagy hiányoddal élünk ezentúl, szegényeb­ ben és szomorúan. Csak képeid néznek vissza ránk — küldetésed tanúkönyvei — , építve fényprizmákból emlékművet, maradandót a Palócföldnek ... C ZIN K E FER EN C 63 �A Gerelyes Endre novellapályázat eredményhirdetése Az Ünnepi Könyvhét keretében 1985. június 3-án került sor a Gerelyes End­ re novellapályázat eredményhirdetésére. I. d íj: nem került kiadásra II. d íj: K o nczek József (Pomáz) Dippold Pál (Zsámbék) III. d íj: G y őrffy A ttila (Gyál) Bacsa Tibor (Hatvan) Siklós László (Nagyko­ vácsi) S Z O T -d íj: Ardamica Ferenc (Lo­ sonc) B enoze Gábor (Pécs) (megosztva) Jutalm ak: Andrassew Iván (Bu­ dapest) S. Horváth K lára (Bu­ dapest) G ere István (Budapest) Vészits Andrea (Buda­ pest) Bóc Imre (Budapest) A SZ E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁ G ELN Ö KE: A S Z E R K E S Z T Ő BIZO T TSÁ G T A G JA I: Dr. Horváth István Csik Pál A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C E számunk szerzői Ardamica Ferenc író (Losonc, Csehszlovákia); Árkus József, a L údas Matyi főszerkesztője (Bp.); Baranyi Ferenc költő, a Palócföld főszer­ kesztője (Bp.); Csűrös Miklós kritikus (Bp.); G yőrffy Attila költő, író (Gyál); Karikó Sándor főiskolai docens (Juhász Gyula Tanárképző Főis­ kola, Szeged); Konczek József költő (Pomáz); Laczkó Pál író (Salgótar­ ján) ; Melocco Miklós szobrász (Bp.); Ónagy Zoltán író (Esztergom); Praznovszky Mihály muzeológus (Salgótarján); Simor András költő (Bp.); Szakonyi Károly író (Bp.); Szerdahelyi István kritikus, a Kritika főszerkesztője (Bp.); Simonffy András író (Duka); Thiery Árpád író, Kortárs főszerkesztő-helyettese (Bp.). �A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. János ót 2 1. T elefo n : 14-386. K i­ adja : a Nógrád Megyei Lapkiadó V állalat. Felelős k iad ó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Főszerkesztő: Irodánál Baranyi Ferenc, Szerkesztőség: (K H I, Budapest, V ., József 3 100 nádor tér Salgótarján, Arany 1 sz . Postacím : tautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi előfizetési díj fél évre 48, egy évre 96 F t. M egjelenik 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ jelzőszámra. Egyes szám ára kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem 16 Ft, őrzünk meg és nem küldünk vissza, I S S N : o555- 8867. In d ex: 25-9 25 , Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat F. v . : K elem en G ábor igazgató, 85.40387 N . S. salgótarjáni telepén, 3,6 (A/5) ív terjedelemben. �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f966cce8fe2b90c14b3bca65afbd77f7.pdf 3d88b16c12326cd4e14b0601faf1438c PDF Text Text �Tartalom 1. 4. 11. 12. 21. X V III. É V F O L Y A M 3. SZÁM Simor András: Szilveszter írásaiból (versciklus) Thiery Árpád: Téli utazás (novella) Nagy Gáspár: Múlik a Jövőnk (vers) Hajdú Gábor: A legzseniálisabb szabolcsi (elbeszélés) Csanády János: Ezer évre, Köd szitáljon, Volék sirolm tudotlon, Hazai föld, A lfa és omega (vers) ÖRÖKSÉG 24. Kovács Győző: Illyés Gyula estéje 27. Juhász Mária: A Semmi közelít VALÓSÁGUNK 33. Kerékgyártó T. István: Értelmiségi szerep és társadalmi nyilvánosság 40. Nyilas György: A népművelők társadalmi helyzete ABLAK 47. Dél-itáliai költők (Baranyi Ferenc) 48. Dante M affia: Kosárba viperát, Dühöt, Szigetzöld (Baranyi Ferenc for­ dításai) 49. Marcello Camillucci: A rózsa 49. Leonardo Mancino: Sinisgallihoz (Kassai Franciska fordításai) 50. Antonino Contiliano: Szicília 50. Vincenzo Mascaro: Halászok 51. Rosa Maria Ancona: Önmagamról 51. Giovanni Lombardo: A háború tudorai (Romhányi Ágnes fordításai) 52. Rolando Certa: Cataniai impressziók 53. Rolando Certa: A rion (Baranyi Ferenc fordításai) 54. Kassai Franciska: Rosa Balistrieri (kisportré) MÉRLEGEN 55. A Madách-rejtély, András László könyvéről T. Pataki László és Radó György F IG Y E L Ő 61. A tudatosítás változtat (Molnár Pál) A címoldalon Tardi Sándor rajza; 32. oldalon Pallag Zsuzsa éremsorozata; 54 . oldalon Lóránt János fest­ ménye. A 48. és az 5o. oldalon az Il policordo, illetve az Impegno című lapok címoldala. (Fotó: Buda László) �SIM O R A N D R Á S Szilveszter írásaiból „A z embereknek Egy része szent apostolnak nevez, A másik rész pedig Szentségtelen gonosztevőnek. " (Petőfi: Az apostol) Az írásról Megpróbáltam lágyan, szelíden írni, ám a szavak föllázadtak a papíron, s mire a mondat végétért, még szabadabb lett, keserűbb, mint először vala. Eltéptem tízszer, százszor a papírt, és újrakezdtem, de hiába, a lélegzetemet könnyebb lett volna visszafojtanom, mint elfojtani azt, amit kimondták a szavak. Talán jobban gyűlölték ők, mint én magam, az emberiség ámítóit, őket, kiknek keblében szív helyett undok varangyos béka van. Hogyan írjak lágyan, szelíden, amikor írás közben reájuk gondolok? Ezért kellett lelkem tüzet magamba fojtanom, hogy önmagát eméssze el. A másolásról Mialatt mások gondolatait írtam le a magaméi helyett, vérem, mint a Vezuv kráterében fortyogó láva, sistergett. Mennyi csúszó-mászó gondolat, mennyi könyv, mi az embert léte értelmétől ijeszti el. Ezeket másolám, 1 �hogy ki ne fogyjon a kenyérből nőm, gyermekem. Néha egy-egy mondatot kihagytam, ha mindet leírom, belepusztulok. Megtizedeltem, dehogy megezredeltem csupán a hazugság kinyomtatott seregét. Kajánul vigyorogtam reám saját betűim a papírról. Mintha azt mondanák: „Aki milliókat szeretne átölelni, ne öleljen szívéhez hitvest, gyermeket, mert szolgává teszik.” Az isten, ha lenézett reám akkoriban, nem hitte, hogy énbelőlem szállt fel őelébe a lélek, melynek éjszakánként ott fönn csattogtak szárnyai. 2 A lélekről A lélek mire formáz? Leginkább sasmadárra, mely magas ormokon tanyázik, ahonnan egy-két szárnycsapással felszáll az Úr elébe. A lélek titkot őriz, olyat, melyet verébszem nem lát meg, emberé sem, csak nagy ritkán, amikor az égre néz és szárnysuhogást hall, ám nem angyal röpül fölötte, a lélek az, talán éppen sajátja, aki egy pillanatra kiszökött belőle és fölrepült. A föld lakói elfajultanak, mióta lelkük ugrál, nem röpül. D e én őket, bár vétkesek, vétkökben is fölötte szeretem. Érettük szólalt meg bennem a lélek éji útjáról visszatérve: „Ébredj, te nem magadnak, te másoknak születtél!” �A nyomdáról A szabadulásról Amikor a titkos nyomdát fölfedeztem, tudtam: ez a véletlen pillanat ad értelmet létemnek. A nyomdászok megértették s csodálták művemet. Egy öreg azt mondta nekem: „Ön azért, amit itt leírt, rémesen fog lakolni. Az ember szolga még és azt hiszi, a törvény szent és sérthetetlen, a ki más törvényt akar, törvényszegő.” Tudtam: a zsarnok és a szolga együtt áll bosszút művemért. De elrejtheti-é az igét, akinél az Űr igéje van? A nyomdagépek mintha harcosok lettek volna, kik reám hallgatnak, parancsnokukra. Végre nem voltam egymagam, s e pillanat az egyhangú, unalmas élet sok, sok ezer percénél többet ért. Azt mondták: „szabad vagy!” , és kinyitották börtönöm ajtaját. De kint iszonyúbb börtön várt, mint odabent. Amikor a körülöttem lévő világra néztem, összegörnyedtem a kíntól s a szégyentől. Ilyen börtönbe löktek börtönömből, odakint börtönőröm lett minden ember, mert ők szolgaként éltek, és emberméltóságukat vitrin mélyére dugták, mint apró, értéktelen, semmi dolgot. Akkor vásároltam a fegyvert! Ha nem végez zsarnokával a nép, majd végzek vele én. Mi mást tehettem volna? Láng ha nem lehetek, egy szikra tán igen, s egy szikra is több a semminél. De társakat magamhoz nem szereztem, tervem ha megbukik, másra miattam ne szálljon veszély. A kinti börtön világában halálig én nem élhetek. Hát haljak meg előbb! 3 �T H IE R Y Á RPÁD Téli utazás Frank úgy emlékezett, hogy amikor letette a telefonkagylót, már nem is volt boldog. A kollégák elnéző ámuldozása azonban újból felvillanyozta, mint egy léghajó kormányosa, aki a felesleges súlyokat kidobálva, egyre feljebb emel­ kedik. Csakugyan boldog volt. Zsebre vágta a tanítónő levelét. Hazafelé vett egy üveg vörös bort. Fényesnek látta a jövőt. Helga a csipketerítős asztalnál ült. A hét végi újságokból szabdalta a recep­ teket, gyerekruhamodelleket, házilag elkészíthető játékok leírását. A pesti la­ káshirdetéseket is, amelyeknek ugyan semmi hasznát nem vehette. - A lányod küldi - nyújtott át egy borítékot. A címzés Fanny kézírása volt, förtelmes ákombákom betűk: „Mikulás bá­ csinak! Kedves Mikulás bácsi, kérek szépen mindenféle csemegét, és még egy mikulást és szaloncukrokat!” - Ez is az ő műve - mutatott föl Helga egy irkalapot. Frank olvasni kezdett, aztán hirtelen összehajtogatta a papírt. - Fantasztikus . . . Megfagyott a levegő. - Mit vársz egy nyolcéves gyerektől? - neheztelt meg Helga. Frank elbizonytalanodott, mint akiben bűntudat támadt. - Reggel elutazom - jelentette be. - Elutazol? - döbbent meg Helga. - Levelet kaptam egy Veszprém megyei faluból. - Kitől? - Egy tanítónő írt. Frank, mint aki attól fél, hogy hazugságban maradhat, előkapta a zsebéből a levelet, és odaadta a feleségének. - Szóval, egy tanítónő - jegyezte meg Helga. - Nem a tanítónő az érdekes, hanem, amit mondani akar. - Egy magányos tanítónő . . . - Honnan veszed, hogy magányos? Helga arca megnyúlt. - Érzem. Elővette a zsebkendőjét, de anélkül, hogy megtörölte volna az orrát vagy a szemét, visszadugta a kötény zsebébe. - Az örökös utazgatásaid! - fakadt ki. - Amióta ismerlek, nem vagy ké­ pes nyugton maradni! Arra nem gondolsz, hogy családod is van? - Állandóan az eszemben vagytok. - Képzelem __ Frank hallgatott. Helga újrakezdte, valamivel szelídebb hangon. - Bemondta a rádió, hogy holnap havazás lesz. - Akkora csak nem lesz, hogy elakadnak a vonatok. - Dehát, épp Mikuláskor? Mi van ott? Nem is a ti megyétek! - Fontos. 4 �- Akkor utazz helyettem is. - Mit akarsz ezzel mondani? - Sajnálom, ha nem érted. - Mikulás, M ikulás. . . - gyűrte Frank bosszúsan zsebre a levelet. Helga maga elé bámult. - Ha más nem, akkor az a hang, ahogy bejelentetted ezt az utazást. . . Le­ net, hogy néha én is hibás vagyok, ezt nem is tagadom, de most fáradt va­ gyok, és különben sem érzem jól magam. Ilyenkor nem lehet csodát várni tő­ lem. De én akkor is, mindig alig várom, hogy hazagyere. Igyekszem, hogy jól érezd magad itthon, de amikor hazajössz, jóformán meg se hallgatsz. Nem érdekelnek a gondolataim. Te állandóan ilyen utazásokra készülődsz. Azt hi­ szed, hogy csak neked vannak gondolataid? Nekem az sincs, aki tanácsokat adna, vagy bármiben segítene. Azt hiszed, hogy fából vagyok? Azt hiszed, hogy élet ez így? Mindenről lemondok. Igénytelen vagyok. Csak lassan beleőrülök. Rám fogod, hogy ideges vagyok. De hogy miért, az nem érdekel. Tu­ dom, hogy nekem is vannak hibáim, amit te tudnál a fejemhez vagdosni, de ha mindig csak a hibákat keressük, akkor mi lesz velünk? Én szeretlek, és sohasem akarok rosszat neked. Nem érdemiem meg, hogy így viselkedj. Igyekszem mindent jól csinálni. Ha valami mégse sikerül, ahogy szeretném, nem tehetek róla. Nagyon bánt, és nagyon szomorú vagyok. Az is dühít, hogy szétforgácsolódik az időd különböző emberekre. Az idődet idegen emberekre pocsékolod. Azt a drága idődet. . . Frank másnap reggel elutazott. Alighogy elindult a vonat, esni kezdett a hó. Pesten már szakadt. Motoros hókotrók zörögtek fel s alá a pályaudvar környéki utcákon. A restiben várta meg a csatlakozást. A vonat pontosan in­ dult, s időben érkezett Veszprémbe, ott azonban megrekedt. Egy ideig a vo­ natban vártak a továbbindulásra, később behúzódtak a fűtött váróterembe. A söntésben Frank kért egy adag teát rummal, aztán a hatalmas vaskályha kö­ zelébe furakodott. A levegőnek füst- és kátrányszaga volt. A vasutasok kiszol­ gált talpfákkal tüzeltek. A rum, a nedves meleg rövidesen elnyomta Frankot. Alpesi reggelre ébredt. A hó vakított a korai napfényben, a szél megállt. Úgy érezte: most semmi se lehetetlen. Kinézett a büdösmeleg váróterem ablakán. A város fölött magasodó püspöki palota körvonala olyan éles volt, mint a metszet. Az ég színéből és a levegő üvegszerűségéből arra következtetett, hogy mélyen fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. A forgalmista nem sok jót ígért. A vasútvonal ötven-hatvan kilométeres szakaszán megbénult a közlekedés. Néhány bevágásban két-három méter ma­ gas volt a hó. A kotrók csak reggel nyolc után kezdtek dolgozni, és legha­ marabb csak az esti órákban indíthattak vonatot. Frank a söntésben lehajtott két pohár rumot, aztán elindult a sínek mel­ lett. Még tizenhét kilométer várt rá. Az arca rövidesen keményre fagyott. A vastag sálat, amit Helga kötött, a szája elé rögzítette, a beszívott levegő így is szinte belemetszett a torkába. Ci­ pőjére ráfagyott a hó, a lábai elgémberedtek. Két fadarab. Időnként, mintha egy zenekar játszott volna. Hegedűk, kürtök, harsonák. Távolabb egy ápoló­ nőt látott. Fityulája közepén égő vöröskereszt. - Így kezdődik a fagyhalál? ijedt meg. - Legalább volna a közelben egy ablak, amit megzörgethetnék. . . Végső erőtartalékait bevetve, ment tovább. Elmúlt dél, mire megérkezett. A csordahídnál lecsúszkált a vasúti töltésről, és átvágott a behavazott réten. A templom mögött ért be a faluba. Szemben ve­ 5 �gyeskereskedés. Az ajtóharang csilingelésére előjött a boltos. Nyugtalan, ala­ csony ember. - Mit tetszik? - A tanítónőt keresem. - Már megint reggel óta orgonái - mutatott a boltos a templom felé. Frank észrevette a fintort. - Nem sokra tarthatja a tanítónőt - gondolta. - A harangozó majd átkíséri - mondta a boltos. A mázsán egy bundás, borotválatlan öregember üldögélt. Szótlanul biccen­ tett, kiitta a maradék sört az üvegből, cigarettára gyújtott, majd felállt. - Mehetünk. Förtelmesen nyikorgott a templomajtó. Frank fölismerte a zenét: Bach h-moll szvitjéből a fuvolaszólam, verkliszerű előadásmódban. A fújtatós or­ gona, mint egy asztmás öregember, ki-kihagyott. A harangozó felkiáltott a kó­ rusra. - Kisasszony, keresik! A falépcső tetején megjelent egy fiatal nő. A szűk, fekete bársonynadrághoz nem illő piros-sárga csíkozott blúzt viselt. Kíváncsian hajolt le. - K i keres? A hangja feltűnően mély volt. Frank megmondta a nevét. - Istenem, maga az? - lepődött meg. - Jöjjön fel! A kezét nyújtotta. Ő is bemutatkozott. - De szeretném, ha Susunak szólítana - tette hozzá. Frank orrát keverékillat csapta meg: szappan, vodka, széna és valami édes­ kés tejszag. Szemügyre vette a nőt. A kihegyesedő orr ívében volt valami tisz­ teletlenség, a különösen hosszú, fekete szempilláktól az arc sajátságos árnyé­ kot kapott. Fekete, göndör, már-már borzas hajának, ahány mozgékony fürtje, annyi fénylő idegvégződés. - Látja, muzikális vagyok - nevette el magát zavartan. Előreugró fogsora volt. Egy-két pótlással. Visszaült az orgonához. - Fújtasson nekem egy kicsit - mutatott a pedálra. Frank egész közel lépett a tanítónőhöz. Csak így érte el az orgona pedál­ ját. Susu most a Für Elise-t játszotta. A borostyán karkötő lecsúszott a csukló­ jára és zörögve, újra, meg újra a klaviatúra széléhez verődött. - Mivel jött? - pillantott Frankra. - Veszprémtől gyalog. - Te jó Isten! Abbahagyta az orgonálást. Felállt, végigmérte Frankot. - Istenem, ebben az időben__ A lőrésszerű toronyablakból lenézett a templomkert behavazott bokraira, és hálát adott magában az Istennek, hogy épp ilyennek képzelte el Frankot. Ilyen magasnak, idegesítően kimértnek, soványnak. Az iskola üresen tátongó kapunyílásában belekapaszkodott Frankba. Nem bizalmasan, sokkal inkább kétségbeesetten, mint aki elé fenyegetően odatoppan valami. Aztán a konyha felé indult. - Készítek valami ennivalót, maga csak menjen be a szobába. Frank idegenkedve vette szemügyre a tárgyakat: a falba rögzített könyváll­ ványt, a fekete bőrpamlagot, a zöld padlóvázát. Az íróasztalon fémtartóban női aktfotó: a tanítónőt ábrázolta ülőhelyzetben, félmeztelenül. A vállát hátra­ 6 �feszítette, hegyes mellei előremeredeztek. Frank azt gondolta, úgy fog visel­ kedni, mintha az aktkép nem is volna a szobában. Papírral eltakart üvegajtó nyílt a szomszéd helyiségbe. Kihúzott egy rajzszöget, felhajtotta a csomagoló­ papír szélét. A másik szoba üres volt. Susu idegességében elsózta a tojásrántottát, az uborkásüveget csaknem le­ ejtette, s épp oly érthetetlenül - gyámoltalanul? - álldogált az égett zsírszag­ ban, mint a tanteremben szokott, amikor nem képes felfogni, hogy mit keres az utolsó padban az egyetlen ötödik osztályos a hatodikosok között, a hatodi­ kosok a hetedikesek, a hetedikesek pedig a nyolcadikosok közt. Ilyenkor csak egyetlen mozdulatra volna szükség, hogy minden darabokra hulljon, csak meg kellene érinteni a mosdó fölött a kék színű víztartály csapját, a szertári szek­ rény tetején a behorpadt földgömböt. De ilyenkor a legcsekélyebb mozdulat is lehetetlen. Frank levette a zakóját, és enni kezdett. - Elsóztam egy kicsit - mentegetőzött a tanítónő. Frank mohóság nélkül evett. Szinte csiszoltan. A tanítónő az íróasztal fiókjából egy üveg vodkát vett elő. Két vizespoha­ rat is. Előbb Franknak töltött, majd saját magának. - Nyugodtan leveheti a cipőjét - ajánlotta. - Ha akarja, forró lábvizet is készíthetek. Frank elfogta a nő tekintetét. A szeme égő rejtély volt. - Mást ne vessek le? - kérdezte magában, s nyugodtan falatozott tovább. A savanyú uborkát vékony karikákra szabdalta, a rántottára pirospaprikát szórt. - Érezze magát otthon - biztatta a tanítónő, s, hogy a szavainak nagyobb nyomatékot adjon, lerúgta a cipőit, és felült a pamlagra. A bársonynadrág cipzára szétnyílt. Frank elkapta a tekintetét. Az órájára nézett. - Igen, igen. . . - pirult el a nő. - Arra kíváncsi, hogy miért írtam magá­ nak. Rögtön elmagyarázom. Rögtön, rögtön . . . - Hogy jutottam épp én az eszébe? - nyúlt Frank a pohárért. A tanítónő utánozta a mozdulatot. - Sokszor álltam már azon a ponton - tartogatta a poharat a kezében - , hogy azt mondtam magamnak: még ezt a délutánt végigtanítom, aztán este összecsomagolok és eltűnök innen. Mégis maradtam, mert ezek a gyerekek i t t . . . Érti? Egyszer elkezdtem velük kiabálni. Tudja, mi volt a szemükben? Hát, ez is? ...N e m tudom elmondani magának, hogy mit éreztem, amikor el­ vittem őket kirándulni, és a vendéglőben a legtöbbjük először evett életében késsel és villával. A fiúk először a lányoknak töltöttek az ásványvízből. Mit mondjak m ég?. . . A tizenegy nyolcadikosból kilenc továbbtanul. Óriási mászkálások, meg ismeretség kellett hozzá. Meg könyörgés! De ha nem csinálom, a kitűnő rendű lány, aki falja Adyt, az otthon marad kapálni, elhízni, gyere­ keket szülni. É s a temetőgondnok lánya? Mihez kezdene a rajztehetségével? - Ezért írta a levelet? - Ezért is írhattam volna. E pillanatban szerette volna Frankot beavatni az életébe, de nem akart be­ szélni a nevelőszüleiről, akik az összes megtakarított pénzüket képaukciókon költötték el, a mostohabátyjáról, aki többnyire ittasan állított haza, végiglár­ mázta az éjszakát, de reggel hatkor mintegy varázsütésre kiugrott az ágyból, mosdatlanul, hatalmas bűntudattal zarándokolt a reggeli misére, s most egy isten háta mögötti pusztán egy leánynevelő intézet igazgatója, arról pedig mit �mondhatott volna, hogy neki se volt nagyobb szerencséje a művelődésügyi osz­ tállyal, csak hosszas könyörgés után engedélyezték, hogy képesítés nélkül ta­ níthasson ebben az osztatlan iskolában. - Úgy jöttem ide - nézett Frankra - , hogy rendbe hozom az életemet. Hu­ szonöt éves voltam. Messze még attól, hogy vénlánynak nézzenek, de én már beletörődtem. Kielégített, hogy azonosulhatok a munkámmal. Úgy néztem a hársfákra, meg a kőbánya csilléire, mintha együtt nőttem volna föl velük. Amikor leszálltam a buszról, a tanácselnök virágcsokorral várt, és cipelte a bőröndömet. Úgy éreztem, hogy nekem találták ki ezt a helyet. Repestem a boldogságtól. Ahogy jöttünk ide a házhoz, a szembejövők félreálltak az utunkból és nagyot köszöntek: Jónapot, tanító n é n i!... Az elnök maga volt a nyájasság. Megkérdezte, hogy meddig tanítottam az előző helyemen. Mond­ tam, hogy három évig. Itt férjhez is mehet majd, biztatott. Megnyugtattam, hogy nem akarok férjhez menni. Apró kortyokat ivott a vodkából. - Aztán egyszer elvittem a gyerekeket Pestre. Az egyik moziban atomhá­ ború-ellenes filmet játszottak. Tudományos dokumentumfilm volt, gondoltam, ez most új dolog, miért ne nyíljon ki ezeknek az istenháta mögötti gyerekek­ nek a szeme éppen úgy, mint a városiaké. Elvittem őket a moziba. Tátott szájjal nézték, hogy az üres, felhőtlen égbolton óriási villám lobban, aztán ki­ tört az elektronikus dübörgés, majdnem belesüketültünk. Képet nem is lát­ tunk, csak az iszonyú robaj. Aztán megjelent a gomba alakú felhő, és meg­ szólalt egy férfihang. Tagoltan beszélt, hogy mindenki jól az agyába véshesse: a robbanás centrumában a hőmérsékletet ötvenmillió Celsiusra becsülik. A robbanás középpontjától tíz kilométeres körzetben megégnek az emberek. . . A sokkhatás nem maradt el. Talán túl is lőttem egy kicsit a célon. A lányokat a vonaton hazafelé vigasztalni kellett. Nagy baj lett itthon. A gyerekek el­ mondták, hogy mit láttak Pesten. A szülők ellenem fordultak, a tanácselnök az élükre állt. A megyénél kivételesen és szerencsésen megvédtek. Frank azt gondolta: - Csak el ne mesélje az egész é le té t... Töltött magá­ nak s ivott. - Még mindig nem mondta meg, hogy miért hívott id e __ A tanítónő felkapta a pamlag mellől a retiküljét, izgatottan turkálni kez­ dett benne. A zsebkendők, tubusok, ceruzák és iratok közül kirángatott egy levelet. - Tessék! Írógéppel készült jelentés nehezen olvasható másod- vagy harmadpéldánya volt. A megyei művelődésügyi osztálynak címezve. „1964. januártól lényegé­ ben a rendőrség által összegyűjtött (erkölcsi okok) gyermekek kerülnek az in­ tézetünkbe. Helyzetünket leírnom nem szükséges. A szökött tanulókat a rendőr­ ség visszaszállítja, van amelyiket tetvesen és rongyosan. A tanulók reménytelen helyzetüknél fogva, mivel látják, hogy a szökés nem eredményes, ezért több­ ször is a mérgezést választják a Katapusztáról kivezető útnak .. .” Katapuszta abban a megyében volt, ahol Frank dolgozott. De nem is hal­ lott erről a leánynevelő intézetről. - Mentse meg őket! - húzódott közelebb Frankhoz a tanítónő. - Én? Hogyan? - hökkent meg Frank. - Magának biztos megvannak hozzá az eszközei, hogy segítsen azokon a szerencsétlen lányokon. 8 �A tanítónő arca egyre közeledett, mintha gyöngéden meg akarta volna csó­ kolni. Olyan közel volt már, hogy Frank érezte a száj melegét. - Megteszi? - Ennyire fontos magának? - Nem azért, mert a mostohabátyám ott az igazgató, és ezt a beadványt is ő írta. Azok a gyerekek, érti? Valami történik ott, amire senki nem gon­ dol . . . - Tehát ezért hívott? - Ne faggasson! ...O ly a n váratlanul érkezett meg, hogy lelkileg nem tud­ tam felkészülni. Nem számítottam rá, hogy eljön. A tanítónő elhúzódott. - Igazán sajnálom... - Honnan tudta meg a címemet? - Szerettem volna, ha titokban marad. Frank dühös lett. - Az orromnál fogva vezet. - Siroki Nándor rokona vagyok - mondta Susu. Frank elvörösödött. - Micsoda? - Ne meressze így rám a szemét. - Szóval. . . - Szüretkor ott voltam náluk. Sokat beszéltek magáról. Frank a markában szorongatta a vodkás poharat. Olyan erővel, hogy fehér lett a keze. Ostoba módon besétált a csapdába. Hurok. Szégyen. - Tudja, hogy mi történt köztem és Siroki Nándor között? - Tudom. Ő a maga szemében egy ellenség. - Politikai ellenfél - igazította ki Frank. - Mégis megpróbált rajta segíteni. - Az más ügy volt. - Igazságtalanság érte. - Igen. Igazságtalanul el akartak bánni vele. - Megkértem Nándi bácsit, hogy küldjék el nekem azokat az újságokat, amiben megjelennek a maga . . . Azóta minden újságot megküld. Frank az ablakhoz lépett, kibámult. Az ablak egy behavazott tornácra né­ zett. A párkányon egy veréb ugrált. - Erre emlékezni fogok - gondolta. Pil­ lanatnyilag csak az látszott biztosnak, hogy épp annyi vodkára van szüksége, amennyi a pohárban volt. Lehajtotta. Susu elmosolyodott. - Itt maradhat éjszakára. Van még két üveg vodkám. A tenyere vizes lett az idegességtől. A ruhásszekrényből kivett egy üveg vodkát. Ügyesen felbontotta, és megtöltötte a poharakat. - Amikor a levelet írtam, aznap éjszaka magáról álmodtam - mondta. Azt álmodtam, hogy elmentünk egy öregasszonyhoz, megvolt a pontos cím, mégse találtuk a házat. Háromszor is körbejártuk azt a teret. Pedig a cím a kezünkben volt, és az álom szerint ott alhattunk volna, de én olyan szeren­ csétlen vagyok. Így járok mindennel, még álmomban is. Frank gyöngéden magához vonta a nőt. Susu Frank csuklójára kulcsolta az ujjait. - Ne így. - Értem - húzódott vissza Frank. 9 �- Valamit még nem tud rólam. Frank nem szólt. Tekintete a nő testén kalandozott. - Szellemeket szoktam látni - vallotta be Susu. - Nocsak. - Nem is érdekli, hogy félek-e tőlük? - Bátor nő maga - biztatta Frank. - Egy öregembert szoktam látni. Mindig ugyanazt az öregembert. Ezüst szí­ nű köntösben van, hosszú, sárga szakálla. Nem is sárga, hanem inkább ara­ nyosan fénylő. Csomókban lóg, mint a jégcsap. Mintha aranyból lenne. Érti?... E l tudja képzelni? A szemében két hatalmas könnycsepp. Mint a gyöngyök. De sohase csordulnak ki, mert az öreg az ég felé tartja a fejét. A szája alig mozog, mégis olyan zengése van a hangjának, mintha egy katedrális szószéké­ ről beszélne hozzám . . . Frank azt gondolta: - Szellemeket is lát, még ez hiányzott. . . - Van egy el nem küldött levelem is - nézett rá Susu kíváncsian, für­ készve. - Nekem szól? - Igen. Frank türelmetlenül igazgatta a karóráját. - Nem tudom, mit képzel, hogy levelezni fogunk? - gondolta ingerülten. - Felolvassam? - kérdezte a tanítónő. - Most ne. - Küldjem el postán? - Még az hiányzik. - A felesége miatt? . . . Frank nem válaszolt. Az íróasztalon kezdett turkálni. A kezébe akadt egy vászonba kötött, virágmintás emlékkönyv. - A magáé? - kérdezte. - Írhatna bele valami szépet. Frank belelapozott a könyvbe. Első lapján tusrajz: a megnyílt égboltból le­ zúduló fényben egy keresztet magasba emelő vértanú térdepelt. Frank előke­ reste a zsebéből a tollát. A vallásos rajzot bámulva, elfogta az adakozás vá­ gya, nem úgy, mint egy kegyet osztogató királyt, hanem csak úgy, mindent odaszórni a legközelebb álló ember lábai elé. A térdeplő vértanú alakja alá írta cseppet se tökéletes franciasággal, nyomtatott betűkkel: L E D IA B L E SE T R O U V E D E D A N S NOUS, L E D IA B L E C’E ST NOUS, A V E C NOS A P T IT E D R E S A U X V ICES. F R A N K . Susu megnézte. - Fordítsa le. Frank hanyatt dőlt, a plafonra bámult. - Az ördög bennünk van, az ördög mi magunk vagyunk, a bűnre való haj­ lamainkkal . . . 10 �N A G Y G Á SPÁ R Múlik a Jövőnk M úlik a Jövőnk egy erdőből jövök végig ösvények nyílnak most már a hátam mögött már nyüszít az erdő nézi az Egyutat ezen s így vérzik el aki fügét mutat tankpezsgő művér ezeken menni és persze „ t e s t v é r i lett volna jó t a n k o k ” is csorogtak vagy örökre eltévedni mint egy kalózhajó ha J. A . ezt megéri nincs nemzedéksiló de jövőkonzervből élünk homlokegyenest mások homlokán zsibbad a bérünk PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége 1984. évre is meghirdeti a Madách-pályázatot. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szolgáló pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott mű­ vekkel lehet nevezni, melyek elkötelezetten, elmélyült szakmai igény­ nyel mutatják be mai valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, ille­ tőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utó­ életére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban, 1984. november 15-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségi címére (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. Pályadíjak: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában: I. díj 10 000 Ft II. díj 8 000 Ft III. díj 5 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában: I. díj 10 000 Ft II. díj 8 000 Ft III. díj 5 000 Ft Eredményhirdetésre 1985 januárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya Palócföld szerkesztősége 11 �HAJDÚ GÁBOR A legzseniálisabb szabolcsi A kubikoslovak elhúztak előttünk, alálógatták a fejüket, egy ritmusra bak­ tattak egymás nyomában. Feco emelte hátul a csövet, figyelve az öreg vállát, nem billen-e, de amaz szilárdan tartotta. A fiú úgy érezte, a földbe nyomódik a lába. A nyakszirtjén megmerevedtek az izmok, . . . de, ha az öreg bírja . . . - Na, rakjuk le - szűrte amaz a fogai közt a levegőt - , egy a fizetés. A fiú óvatosan egyenesítgette a vállát, mintha attól félne, hogy elpattannak benne az izmok. Ujjával szétmaszírozta a fájó gócot. Az utat nézte a tégla­ halomig. Talán elmegy addig egy szuszra, onnan meg végig. Újabb lovak baktattak el mögöttük. Egyenletesen húzták maguk után a kétkerekű kordélyt. - Látja amott azt a keselyt?! - mutatott előre az öreg. - Olyan volt ne­ kem. - Maga másról sem tud beszélni! - mondta a fiú. - Mert nem tudja mi az, hogy ló - vágott vissza az öreg. - Fél éjszakán át toporogtam, amikor meglett, én fogtam be először a rúd mellé. Aáá - le­ gyintett - , mit ért maga ehhez. Azt sem tudja talán, mit eszik egy ilyen állat. A fiú hallgatagon nézte az elsorjázó kordékat. „Méghogy nem tudom” . A ló, az ló. Négy lába van, és ha kidől a rúd mellől, eladják virslinek. De nem mondta. Minek. Talán szerelmes volt a keselybe, ki a fene érti az ilyen vén kelekótyát. Fehér karikák úsztak a szeme előtt, nehezen találta meg az egyensúlyt. „Még megszakadok ettől a rohadt csőtől és egyre nehezebb lesz” . Azért csak vitte az öreg nyomában. Azon nem látszik semmi. Honnan az istenből veszi az erőt, emeli ezt a marha csövet, mint a gép. Talán nem is húsból van ez a vén ember. Megint megálltak. Annak a lónak, amelyik felfordult itt a múlt héten, fehér folt volt a pofáján, a szeme fölött, mint egy csillag. A bordáin megráncosodott a bőr. Kidőlt a sorból, utolsót rándult a lába, feldöntötte a kétkerekű kordélyt is. Az utána következők kikerülték és tovább mentek az útjukon. Közömbösen, nem úgy, mint az emberek. Honnan tudják vajon, hogy merre kell menniük, morfondí­ rozott a fiú. K i mondta, ki tanította nekik? Csak mennek egymást követve, mint az árnyék. Erre gondolt Feco, közben megfogta a ló üvegesedő szeme. - Miért nem fogja ki?! - rikácsolta az öreg a hajtónak. Nem is látták, amaz honnan került elő. - Ennek már kampec fater. - Talán nem is érdekelte, mi történt a lóval. Leszedte róla a szerszámot. - Az isten pusztítsa el az ilyen csirkefogókat, mint ti vagytok! Ennyit ér nektek egy ló!? - Az öreg halántéka lilásra vált. Nehezen oszlott róla a szín. Feco leste, mikor üti meg a guta. De az öreggel nem történt semmi, két napig nem hallotta a szavát. Mintha az ő lo v át. . . 12 �Ledobták a csövet a többi mellé. Az öreg pléhdóznit kotort elő, komóto­ san rágyújtott. A fiú egy vastraverznek döntötte a hátát, lehajolt és egy fű­ szálat szakított ki a földből. Elgondolkodva rágta. Mögöttük vaskos acéllábakon hatalmas csarnok magaslott. Lehetett vagy hu­ szonöt méter. F entről kalapácsütések zuhogtak alá, odébb meg az épület vé­ génél, mint a csillagszóró felvillanásai, a hegesztőpisztolyok alól, a cunder spriccelt szét szabálytalan időközökben. - Hé, öreg! Elég lesz már. - Megkereste egy hang őket a magasból és be­ léjük csimpaszkodott. - Jöjjenek fel mind a ketten! A vaslépcső tompán dongott a lábuk alatt. Mintha vascsizmában járnának. A fiú a délutánra gondolt és megpárásodott a nyaka. „Csak úgy ne járjak ve­ le, mint azzal a hülye kurvával” . De Erzsébet más. Az első nő lesz az éle­ temben, gondolta, amikor az a pincérnő felhívta a szobába. Riszálta magát előtte a lépcsőn, kezében vitte egy tányéron a vacsoráját. Nincs rossz alakja, gondolta Feco, és bámulta a gömbölyded fenekét. Megették a vacsorát, kéz­ zel tépték szét a rántott húst. A nő a szekrény aljából egy bontott üveget ko­ tort elő, meg egy poharat. Egymást követve, ittak. „Csak annyit engedett meg, hogy kigomboljam a blúzát” , morfondírozott a fiú. Rossz kedve volt talán, vagy én rontottam el valamit. Unta az egészet, az órájára nézett. „Fáradt vagyok” , hadarta, „majd máskor, most menj haza kis­ fiú” . Erzsébethez a szobatársa vitte el, a Nyéki Pista. Melegség fut át rajta, ha a lány puha szájára gondol. Szombaton várlak, súgta búcsúzóul. Márta eluta­ zik, egyedül leszek idehaza. Feco fújtatva baktatott az öreg nyomában. Rohadt magas ez a torony. Körbebámult, amint felértek a nyolcas szintre. A vasvázas épület oszlopait itt már lemezoldalak fogták körül, csak az arcmagasságban nyitott ablakokon ju­ tott be a fény. Eddig hozza majd az elevátor a mészlisztet, magyarázta a múltkor valaki­ nek a brigádvezető. Feco is odafigyelt. Nem sokat értett az egészből, nem is érdekelte. Egy évet lehúzok itt, aztán felmegyek Pestre. A brigádvezető pajszerrel a kezében állt, magyarázott. - Alul vigyázzanak, meg a hatos szintnél, hogy ne akadjon be. Az emberek szétoszlottak, csak hárman maradtak fent az öreggel. A fiúnak oldalt kellett a görgőket igazítani, ha megszorultak a vályúban. Az öreg, meg a nagyhangú brigadéros az emelőt hajtották. Feco az elevátorházat bámulta, amely előtte volt, az öntöttvas, meg hegesz­ tett acélmonstrumot. A vályú egyelőre még üresen állt, az emelő egyenletesen kattogott. A brigádvezető néha levakkantotta az utasításait a trepnilemez egy kivágott négyszögén. A fiú kis ideig nézte a behemót gép mögött ásító nyílást, amely alul egy bunkerben végződött. Abba megy majd bele a mészliszt, gondolta, ahogy közelebb hajolva letekintett. Az öreg, meg a brigádvezető egyenletesen tekerték az emelő karját és nem­ sokára megjelent a vályúban az első tányér kereke. Lassan elgördült a fiú szeme előtt. Felemelte a fejét és szemével követte a gép tetejéig. - Álljunk meg - adta ki az utasítást a brigádvezető, mielőtt még az ele­ vátor tányér átfordult volna a túloldalra. Az üreg szélén lépdelve, átegyensú­ lyozott Feco oldalára. - Itt rögzítjük majd - bökött az ujjával egy tányérra és lejjebb visszük a vontatókötelet. 13 �A pajszert belökte az elevátor tányérok közé, majd óvatosan visszacsavarták a drótkötelet. - Maga maradjon itt - mondta az öregnek - és figyeljen. A fiú meg húzza le a vezérlőt a négyes szintig - tette hozzá a nagyhangú. Nemsokára vissza­ jövök. Feco lebontotta a kötél végét. Az öreg vékony kenderzsinórt húzott a drót­ kötél hurkába, majd egy súlyt kötött rá. Lassan aláengedte. - Na, menjen mondta. A fiú lebaktatott a lépcsőn. Csak már délután lenne, gondolta vágyakozva, ahogy az emeleteket szá­ molta. Amazok ott lent, a nyílás mellett ültek és beszélgettek. . . . - Az a rohadt Csikesz - acsarogta az egyik. . . A fiú elkapta a hangot. . . . - Lesepertette a padlásunkról is a gabonát. De nem éri meg a következő búcsút. Ha más nem, akkor én . . . Megpillantotta a fiút, elhallgatott. A szemét moccanatlanul rátette az ar­ cára. Feco a gerincében érezte a hideg, kék pillantását. Megvizesedett rajta az ing. - A kötelet idáig kell levezetni - habogta. A kékszemű kelletlenül felállt. A másik is követte. Benyúlt a nyíláson, kis ideig kotorászott a kanalak között, majd kihúzta a zsinórt. - Na, fogjad! - mondta enyhültebben. Feco lassan húzta alá a zsinórt. Néha beakadt, akkor rántott rajta egyet, s akkor halk surranással megindult újra a kötél. „M ár nem lehet messze a drót­ kötél” - gondolta. Fentről. kiáltás hallatszott és tompa zuhanás is, de a han­ gokat elnyelte a bunker hideg acélfala. A másik kettő egymásra pillantott, majd gyors léptekkel iramodtak a vaslépcsőhöz. A fiú kis ideig tétovázott, majd ő is a nyomukban törtetett fölfelé. Messze fölötte a brigádvezető hátát is látta, de az előtt is futott valaki. „T a­ lán, aki a hatos szinten vigyázott” - gondolta a fiú. Megtorpantak a nyílás fölött. Feco nem akart lenézni, megborzongott és nem tudta megállítani lába remegését. Lehunyta, majd kinyitotta a szemét, de ugyanazt a képet látta. Az öreg odalent fekszik a mélyben, a tagjai furcsa, ki­ tekert pózban, mint egy rongycsomó. - Hogy került ide ez a vén hülye!? - ordította a nagyhangú. - Hiszen leküldtem a fiúval. - Azután a társaihoz fordult. - Siessenek le az építésvezetői irodába és hívják a mentőket. - Velem nem . . . - makogta Feco és visszafordult a nyíláshoz. A nagyhangú megmeredt. Egy másodpercig rábámult, majd elkapta a fiú karját. - Engem akarsz te kicsinálni, te állat?! - üvöltött az arcába. Megmarkolta a nyakán két oldalt a ceigruha gallérját. - Mit pofázol te itt?! Börtönbe akarsz juttatni, te rohadék! - Az ökle a fiú gégéjét nyomta, Fecót fuldoklási roham fogta el. Hátratántorodott a lemezfalig, de a másik szilárdan tartotta. - Mind a kettőtöket leküldtelek, amikor elmentem! Érted? - szótagolta, és az arcába vicsorgott. Feco lehunyta a szemét. A másik szorítása engedett, de még mindig szoro­ san tartotta a gallérját. A fiú szeme előtt piros körök úsztak és maga előtt látta az öreget, ahogy forogva a mélybe zuhan. - . . . Én . . . . - Én is hallottam főnök! - hadarta sietve a kékszemű. 14 �Ő nem ment a másik kettővel. - Hallottam - ismételte meg. - Nem is ér­ tem, hogy a fiú miért nem emlékszik. A nagyhangúnak enyhült a szorítása, Feco előtt tisztult a világ, kapkodva, szedte a levegőt, mint a partravetett hal. Szaporán pislogni kezdett, egyszerre úgy érezte, kibírhatatlan súlyt helyeztek a vállára. Megtántorodott, a szemét elfutotta a könny. - Teljesen kikészült ez a kis hülye - mormogta a brigádvezető. - De az a fontos pajtás, hogy te hallottad. - Persze - mondta a másik meggyőződéssel és sietve bólogatott. * A temetőt akácfák szegélyezték, a vonatról egyenesen odamentek. Megálltak a görcsöságú fák árnyékában. A brigádvezető, meg a kékszemű egy-egy mű­ virágkoszorút akasztott a karjára. Tétován ácsorogtak. Feco az öregre gon­ dolt, a bádogkoporsót segített két napja kivinni az állomásra. Rápillantott utolsóként a fénylő Mária-üveglapra. Csak egy másodpercig állt fölötte, az öreg arca olyan volt, mintha aludna. A nyalka bajuszos huszárarc viaszszíne megmaradt benne. „Nem használok az öregnek semmit, akármit is gondolok, meg ha monda­ nék is” - nyugtatgatta magát. Mégsem érzett megkönnyebbülést. Elfogta néha a brigádvezető oldalazó pillantását, egyébként már az sem törődött vele. A bal­ eset után behívták őket az építésvezetőségre, kihallgatták mindnyájukat, de a rendőrtiszt nem sokat bajlódott, begyűrte a papírokat a táskájába, sietett viszsza Miskolcra. A temetőben csak néhány ember lézengett, jobbára öregek, fényesre kopta­ tott fekete ruhában. Az öregasszonyt balfelől a lánya támogatta, jobbról ka­ tonaruhás fia kapaszkodott bele. Zöldszegélyű tányérsapkáját a homlokára húzta. A lány már terhes volt, hasán feszült a vékony ruha. A temetés után odajött hozzájuk. - Jöjjenek be hozzánk - mondta a brigádvezetőnek. - Biztosan megéhez­ tek az úton. A nagyhangú bólintott, mögéjük állt. Nem törődött a többiekkel, egyked­ vűen ballagott utánuk. A ház a templom közelében állt. A megroppant tetőt fatornác gerendái tartották. Ennek is patics fala van vagy vályog, gondolta Feco, míg a házat nézte. Végigbaktatott az udvaron, megkereste a deszka-WC-t. Kezét nekitá­ masztotta a falának. A szemetes udvaron vedlett tyúkok kapirgáltak, odébb meg két sáros­ tollú liba. Amikor visszafelé jött, bepillantott az istálló nyitott ajtaján. Már tehenük sincs, gondolta és az üres ólra is vetett egy pillantást. Annak is nyit­ va az ajtaja, belül széttaposott, rothadó kukoricaszár. „Ezt sem használták rég." A brigádvezető odabent teliszájjal magyarázott. Előtte egy tálban rántott­ hús, odébb meg a bor. A kékszemű ült mellette, szemben meg egy támlásszé­ ken az öregasszony katonafia. Feco leereszkedett az üres helyre, szeretett vol­ na gyorsan elmenni innen. Az öregasszony becsoszogott, pogácsát hozott egy tálcán. - Vegyenek - mondta száraz hangon - , jó szívvel adom. - Szegény uram se engedné el magukat étel nélkül. - Kezefejével megtörölte a szemét. 15 �- Jó ember volt - toldotta meg a brigádvezető. Nagyot harapott a rántott­ húsba, bort is ivott rá egy pohárral. - Jó ember volt - bólogatott hozzá. - Ott az építkezésen mindenki nagyon sajnálja István bátyámat. A vonaton csend telepedett köréjük. A brigádvezető a csomagtartóba rakta a háncsszatyrot, amibe az öregasszony a rántotthúst csomagolta. Amazok egy falatot sem ettek velünk, gondolta Feco és nem bírta levenni a szemét a sza­ tyorról. * „Egy napig sem maradok itt tovább” , úgy érezte, fojtogatja valami. Bement az építésvezetőségre. Kis ideig faggatta a mérnök, kivel, mi a baja, ő azonban makacsul hallgatott. A telefon mentette meg. Míg amaz beszélt, a fiúnak eszé­ be villant, szakmát kellene tanulni. - Hegesztő akarok lenni - mormogta, amikor a másik rápillantott. - Miért nem ezzel kezdi?! - bosszankodott a másik. - Segíthetek magán. A kokszolónál most indul egy tanfolyam, kell nekik vagy tizenöt hegesztő. Mielőtt elment, a nagyhangú nekiszorította a folyosó falának. - Ha ki mered nyitni bárhol a pofádat, kicsinállak, még, ha a világ végé­ re is mégy. Érted?! - Végighúzta a torkán a mutatóujja körmét. Feco nem felelt. Kilépett az ajtón. Először csak a palackokat hordta egy magakorabeli fickóval. - Majoros - vigyorogta a másik és megmarkolta Feco kezét. - De neked csak Balázs úr vagyok. - Kékesi, Kékesi Ferenc - mondta ő is, de a társa nem törődött vele, le­ ült egy kőre. A zsebéből napraforgómagot kotort elő. - Te cigány vagy? - kérdezte később. - Nem. Csak fekete a hajam. - Honnan jöttél? - Ibrányból. Együtt hordták a disszugáz-, meg az oxigénpalackokat. Ez nem is olyan hü­ lye, gondolta később Feco és a munka is könnyebb, mint a régi helyen. * - Hogy neked milyen marha szerencséd van! - vigyorgott rá cinkosan a szobatársa, Nyéki Pista. - Belédzuhant az Erzsi, kétszer is kérdezte ma, mi van veled? Amikor kigombolta a lány blúzát, Erzsébet ráemelte ártatlan őzikeszemeit. - Nem fog fájni? - lehelte. Ő nem tudott válaszolni. Piszok ganéj vagyok, hogy ezzel a lánnyal így . . . gondolta és nem is érzek semmit . . . Erzsébet forró karjait a nyakára kulcsol­ ta. - Nagyon szeretlek - dadogta - , többé sohasem engedlek el. Nézte Erzsébet fehér arcát és nem szólt semmit. „Az első lány az életem­ ben és mégsem szeretem.” Hatalmas űrt érzett másnap is. A nyelvére lemoshatatlan lepedék tapadt. Keserű, mint az epe. „Gyerekkoromban, ha elrontottam a gyomrom, akkor volt ilyen, de most nem ettem olyat.” - Magának jó keze van - mondta a művezető. A kemence vasvázát hegesz16 �tették. Mögötte mászkált a csőállványon, a varratokat vizsgálta. Ez is valami? - gondolta. Nem reszket az én kezem. - Ha majd több gyakorlata lesz - folytatta a másik - olyan neve lehet, mint a Muszka Imrének, vagy a Pióker Ignácnak. Feco nevetett magában. Lelkes ez a kis potrohos emberke, ha elégedett. K e­ nyérre lehetne kenni, de ha nem tetszik neki valami, üvölt, mint akit ölnek. Valamiért tegnap bement az irodába. A kisöreg homlokára tolt szemüveg­ gel ágált, fülétől messze eltartotta a kagylót. Kivörösödve üvöltözött. „A bör­ tönbe csukatlak téged is, meg az egész szélhámos bandát. 250 köbmétert írtok a munkalapra és nincs az 160 se. Nem írom alá, akkor sem írom alá, ha panaszra mész az istenhez.” Feco megállt előtte. A művezető rá sem pillantott. Üvöltötte tovább a ma­ gáét. A fiú szeme az asztala fölé tévedt. A kifeszített fénymásolatoktól takarva egy kép: félmeztelen nő a falon, a lábától jobbra valami vers: Jaj istenem, tolvaj, a szívem ellopta, darabokra törte, utána eldobta. Paula Drew kérem, hallgasson meg végre. . . A folytatást eltakarta a rajz széle. Csak egy sor lát­ szik legalul, piros ceruzával aláhúzva. Ezt az útonállót a karjaimba zárnám! A fiú elvigyorodott. Elképzelte a kisöreget ezzel a nővel. A lig tudta viszszatartani a röhögést. F eco a homlokára tolta a szemüveget, elzárta az oxigént, meg a gázt. Több mint két órája egy percet sem pihen. Az arcát, meg a nyakát marta az izzadt­ ság. „Meg kell állnom néhány percre, nem bírom tovább ezt a hajtást.” A töb­ biekre vetett egy pillantást, azok legfeljebb ötöt, ha megcsináltak, ő meg most fejezi be a nyolcadikat. Mélyeket lélegzett, közben megmaszírozta a bal ke­ zével a jobb vállát. A merev tartástól elzsibbadt a karja. A művezető már szemben vele, a kemence másik oldalán rikácsolt. - Ha egy ökör hugyozik ide, az is különb vonalat húz! Megint a haveromat bántja, gondolta Feco. Ma már másodszor. Horváth a kisöreg mellett görnyedt meghajolva, mint egy ijedt gyerek. „Miért nem jön az az értesítés?!” Horváthtal együtt jártak tanfolyamra és igazán jó haverok lettek. Eleinte Feco is egy kicsit vele sütkérezett. „A bátyám a Rákosi testőre” , mondta Hor­ váth és igazán jó dolguk volt. Feco először érezte, hogy megbecsülik. Ez megváltozott vagy tíz napja. A barátját két civilruhás kereste meg. Be­ hívták az irodába, onnan kiküldtek mindenkit. Mit tud a bátyjáról, mikor lát­ ta, meg mit írt neki. Feco az ijedt arcát nézte utána, amikor odajött hozzá. Mit mondhatnék neki, gondolta. Valami vigasztalót kellene, mert érezte, va­ lami baj történt. Később félrehúzódtak az oszlopok árnyékába és a barátja re­ megő ujjakkal cigarettát sodort. Menj haza vasárnap, mondta neki, hátha ott­ hon többet tudnak. Amikor Horváth visszajött, zöld volt a félelemtől. „Ketten voltak testőrök a faluból és a másikat is . . ",mondta Feconak színtelen hangon, de előtte kö­ rülnézett, nem látja-e őket valaki. Azóta Horváth a nehezebb munkát kapja. Ha az árokban hegesztettek, mint annál az összekötő vezetéknél is, ő csinálta az alját. Ott le kellett feküdnie a földre, a válla, meg a melle csupa lucskos sár lett. A többiek meg a tetejét varratolták. Amikor befejezték, a mérnök úgy nézett rá, mint a piócára és csak a többieknek szólt. „Jó l van” , makogta, „örülök, hogy ilyen jól megcsi­ nálták” . 17 �Ez járt a fiú eszében és el is gondolkodott. Még a múlt héten gyűlést ren­ deztek itt a gyárban. Egy nyitott vasúti kocsit toltak be a raktár elé. Néhány padot emeltek fel rá, az volt a díszemelvény. Horváth is ott állt a közelében, ő tapsolt legelőször, de úgy, hogy mindenki észrevegye. „ E l a kezekkel Koreától” , mondta a szónok és Feco arra gondolt, ez egy nagy fejes. Majd odamegy hozzá és megkéri, hogy segítsen. A gondolattól a torkában dobogott a szíve. Magában ismételgette, mit mondjon majd neki. Csak ne dadogjak, mert akkor kiröhög. Elvitték a haverom bátyját, akkor már otthon volt két napja, tessék elhinni, azóta itt is folyton kitolnak vele. Ez itt rendes muki biztos, látszik rajta. Még kiengedhetik Horváth bátyját is, hiszen nem csináltak azok semmit. Jól beszélt odafenn a szónok és Fecoban egyre jobban megérett az elhatá­ rozás. „Segítek a haveromon. Odamegyek és megszólítom. Hegesztő vagyok itt, mi varratoljuk össze ezeket a nagy gerendákat” . Amaz meg jóindulatúan ránéz majd. „Nem várom én, hogy dicsérjenek, csak hagyjanak békében dolgozni” , gon­ dolta később és nagy lélegzetet vett. „Örülök, hogy ebben a szocialista városban mondhatom, ezt a szabadságot várta a magyar nép ezer év óta.” Feco Ibrányra gondolt, négy hold föld, anynyi van nekünk, és hatan vagyunk testvérek. E l kell menned a városba, mond­ ta az anyja, nem tud ennyi éhes szájat eltartani ez a homok. Figyelte fent a szónokot és úgy érezte, az már csak neki mondja. „Megmutatjuk mindenki­ nek, hogy élni is tudunk a kezünkbe adott szabadsággal. A párt és Rákosi elv­ társ .. .” Éljen Rákosi. Éljen a párt, üvöltöttte a tömeg és Feco, meg Horváth ve­ lük kiabált. A szónok odafönn próbálta befejezni, de nem kapott szünetet. Csak az első szótagot dadogta, a fiú látta, hogy hangtalanul tátog és a sza­ vait elnyeli a zaj. Már nem figyelt a folytatásra, a nap égette a tarkóját. Lehajtotta a fejét, földet bámulta. Csak el ne ájuljak, tódult benne elő az ijedtség. Éppen most. Mit csinálnának a többiek, hogy beszéd közben. Mélyeket lélegzett és tisztul­ tak körülötte a karikák. A szédülés alábbhagyott. Felemelte a fejét és Hor­ váth szemét látta maga előtt. Az zavaros tekintettel belenézett az arcába. „Leleplezzük a sötétben bujkáló ellenséget és szétzúzzuk a maradék állá­ sait” - folytatta a szónok és Feco Horváthra pillantott. Egyszerre úgy érezte, mégse szól. Szégyellte magát és azzal nyugtatgatta, erősen süt a nap, meg az is lehet, hogy kiengedik. De nem jött értesítés. A gyűlés óta úgy érezte, megváltozott köztük valami. Körülnézett. Újra be­ gyújtotta a hegesztőpisztoly csapját. Hangos pukkanással gyúlladt be a gáz, majd ráadta az oxigént is. Ebből nem lehet baj, gondolta, ha ezt csinálom. * Feco nem tudta, miért hordozza magában a félelmet. Az apját egyszer meg­ verték a csendőrök, ő már arra sem emlékszik, miért. A kakastollasok becsör­ tettek a házba, a puskatussal nekilökték az apját a kredencnek, szinte most is hallja a kemény fatus tompa puffanását, meg az apja nyögéseit. Ez megmaradt benne kitörölhetetlenül. Ma sem tudja, miért éppen ez az emlék. Gyáva vagyok talán, gondolta ilyenkor szívdobogva, de úgy, mintha 18 �másokon sajnálkozna. Végigömlött arcán a pír. Csak meg ne tudja senki, ne kerüljek soha olyan helyzetbe, hogy megtudhassa valaki. Ettől a lehetőségtől félt ösztönösen. „Mindeddig sikerült elkerülnöm, hogy a pofámba vágjanak.” Ezt érezte most, hogy a lába bevitte az ivóba. Mintha otthon lenne a bál­ ban, vagy a búcsúban. Az asztalokon pálinkás-, meg borosüvegek és a széke­ ken a kötekedő legények. Mi az istennek jövök ide, mondogatta magában, közben haladt előre. Minek jövök? Ú gy érezte, vibrál körülötte a levegő. De az asztaloknál ülő építők, meg bányászok és lakatosok ügyet sem vetettek rá. Ugyanúgy ülnek pedig, pontosan úgy, mint otthon az első legények. Egyikemásika szétvetett lábakkal. Nem látott köztük ismerős arcot. Visszafordulok, gondolta és mégis tovább ment. Talán ilyen vagyok én is az ő szemükben, nézte őket, ilyenek vagyunk itt mindnyájan, ilyenek a bálban, a háborúban, meg a munkahelyen. „Eszes katona voltam” , mondta a szomszédjuk, amikor hazajött, „Nem ön­ ként mentem a háborúba, de sarzsi lettem és én voltam a szakasz legjobb lö­ vésze.” Most meg itt ülnek, itt vannak. Nézte az arcukat, ugyanazok a voná­ sok, csak a csillagok hiányoznak a gallérjukról, a szurony a kéz alól. Itt csak bicska van a zsebben, vagy az élesre fent kés a gumicsizma szárában és nem köti őket a kaszárnya regula, amely célt is ad, ott az ellenség, azt k e ll. . . Itt mindenki ellenség. Hülye vagyok, gondolta, tisztára hülye. És itt a terem kö­ zepén . . . F eco egy asztalhoz tántorgott, két üres szék volt még ott. Na more, inni akarsz?! - Nem vagyok cigány. - De cigány vagy! Tetves, rohadt cigány - mondta a másik. - És velem nem ülsz le egy asztalhoz! K otródj! - Nem vagyok cigány. - Ha én mondom, az vagy. Látom a fekete képedről, meg büdös is a sza­ god! - Szabolcsi vagyok! - acsarogta a fiú. - Akkor is kotródj! Feco úgy érezte, ököllel tudna belevágni a pofájába. D e nem mozdult a keze. A másik féloldalt ült, fel sem pillantott rá. „E z semmibe se néz engem.” Megkerülte a kiálló lábakat, hogy szembe kerüljön vele. Tagbaszakadt bá­ nyász emelte fel a fenekét. - Hagyd a havert öcsém! - mondta, aztán leült. Szolgálatkészen odaugrott a pincér is, megfogta a fiú karját. - Többet ivott már a kedves vendég, mint szabad lett volna - hadarta és kifelé tuszkolta. A fiút kint megcsapta a friss levegő. Visszamegyek, gondolta. Megnézte az ajtót, aztán mégse ment. Megindult az úton. Még, hogy én részeg, mormogta maga elé. Két korsó sör, benne meg egy rum. Nem vagyok részeg. Tovább bo­ torkált. Nem is értem én, motyogta később, miért vagyok én ekkora állat, És az egész Erzsébet miatt. „Az a lány pajtás, az bolondul érted” , mondta a szoba­ társa. „Nem is tudom, miért vagy ilyen hülye, hiszen megnyalhatnád a tíz ujjad, ha egyszer megkaphatnád” . Ő nem válaszolt neki, megmosdott derékig hideg vízben. Tiszta inget vett fel, megnézte az arcát a tükörben, Végigsétált az úton és egyszerre úgy érezte, 19 �unatkozik. Be kellene menni ahhoz a pincérnőhöz. Elindult, aztán eszébe ju­ tott, az csak este tízkor szabadul. Elsétált a vendéglő előtt is, de nem ment be. Tovább vitték a lábai az úton, le egészen a patak partjáig. Átbaktatott a Tardona fahídján. Körülötte csontoságú füzek lógatták karjaikat. Le kéne heveredni valahová, gondolta, ide a zöldbe. Beljebb ment, egy napsütötte tisz­ tás széléig, és akkor meglátta. A fiú átfogta Erzsébet vállát és magához húzva sétáltak be a bokrok közé. Köd úszott Feco szemére. A rohadék kurvája! Utánuk kellene menni s . . . Már mozdította a lábát, aztán megtorpant. Amazok nem néztek hátra. Talán nem is ő volt, nyugtatgatta magát, de hiába baktatott vissza a házak közé, valahol belül egyre határozottabban érezte, az a lány Erzsébet volt. - Juci nincs szolgálatban - mondta a pincér. Oda ment be. Megivott újra két korsó sört. Tíz forint borravalót adott neki. Hátrament a lépcsőn, hármat kopogott. Várt, de bentről semmi zaj nem szűrődött ki. Lenyomta a kilincset. Nem engedett a zár. Úgy érezte, gyűlöli az embereket, akik szembejönnek vele. Megnézte az ar­ cukat, azok közömbösen átnéztek rajta. Nem számítok nekik semmit, motyog­ ta maga elé, és ment tovább az úton. Megbámulta a lányok mellét, meg az ar­ cukat és egyszerre úgy találta, hasonlítanak Erzsébethez. „M i az isten van ab­ ban a lányban, hiszen nem szeretem! Sohasem jutott eddig eszembe” . Araszolt tovább az úton. Egyszerre ott találta magát a ház előtt, ahol a szállása van. Felbaktatott a második emeletre, kinyitotta a szoba ajtaját. Leült az ágyra. Kis ideig maga elé bámult, majd az öklére ejtette az állát. „Olyan rongy va­ gyok én, hogy csak így mással?!” Felállt, odament a szekrényhez. Kotorászott és a ruhák alól egy kiélezett tusérvasat szedett elő. Olyat, mint egy három­ élű reszelő. Betette a kabátja zsebébe. Az utcán körbetekintett. Nem messze volt egy talponálló, mellette egy vendéglő. Reggelizett ott néha főtt tojást, fasírozottat, vagy szalonnát, de a vendégek többsége csak ivott. Nekitámaszkodott a furnérlemezzel borított pultnak. A nagyfröccsnek éme­ lyítően rossz íze volt. Igazi zsupplé, mormogta. Gyorsan lehajtotta és kért még egyet. Az ivóban csak néhányan ültek és éppen távozni készült, amikor három cimborája kíséretében belépett a brigádvezető. Leültek egy távoli asztalhoz. Feco nem vette le róla a szemét. A nagyhangú teleszájjal röhögött valami viccen és egyszerre rápillantott a fiúra. Feco elszakadt a pulttól, bólintott is egyet és megállt az asztaluk előtt. Nem is értette pontosan, miért jön ide, nincs ezzel az emberrel semmi dolga. Amaz rábámult, kimutatta nagy, erős fogait. - Itt a legzseniálisabb tirpák, akit valaha is láttam Szabolcsból - mondta kedélyesen és felröhögött. - A szabolcsiakat nem hagyom! - nyüszített Feco. - Engem bánthatsz, de azokat nem hagyom. A másik rábámult, aztán felnevetett. - Ez még hülyébb, mint gondoltam mondta, és az italért nyúlt. A fiú végre megtalálta az egyensúlyt. Kihúzta magát az asztal mellett. Gyere ki, ha mersz, az anyád úristenit! Amaz letette a poharát. Úgy tett, mint aki felállni készül, majd oldalt ha­ jolt és teljes erejével belevágott a fiú arcába. Feco rázuhant a mögötte levő asztalra, onnan lecsúszott a szék mellé. Lassan feltápászkodott, összezúzott ar­ cából vér szivárgott. Letörölte a kezefejével, majd könnyes arccal rájuk bá­ mult, és könnyfüggönyön át látta, hogy a nagyhangú cigarettát kotor elő és széles, biztos mozdulatokkal a skatulya oldalán kicsiholja a gyufa sárga lángját. 20 �C S A N Á D Y JÁ N O S Ezer évre Ifjúságom aranyfénye tűnik, végleg elveszett; ha nem arany, tán ezüst csak, sőt bronz, az is meglehet. Kár, kár, akár így, akár úgy, mert az acélt, a vasat megeszi a föld, a halál ha vétlen ércemre csap. Ezer évre vagy kiásnak, mint ma a tűnt ezredet, s felemel Ő, a Nagy Régész: damaszkuszi penge ez! Köd szitáljon Most már szitál a köd, a köd szitál, elengedi a mennyezet, elengedi, időm lejár, fejemre hull, időm lejár, kukorica hullámzik még, a tengeri, istene ősznek, ősz szakállas istene lengeti a ködöt, meglengeti, peremet szüremlik, száll a permet, szerelme visszavezeti szerelmemet, arca földek fölött fehérlik, arca sörény haja lobog, haja sörényes, kanca, a remek isteni kanca, istennő ő a pusztaságban, ő Ő , derekát, csípejét, csípőjét, derekát táncba szorítottam hajdan a táncba, s mellét ahogy érintettem, tenyeremben a mellét a betlehemi istállóban, Betlehemben odahagytam, hajh, odahagytam hogy harmincöt év után, hajdanköd szitáljon vezeklő homlokomra, istennyila, csontom istennyila sem hasíthatja ketté, csak a fájdalom. 21 �Volék sirolm tudotlon A magasságban semmi, jobb így a földön lenni, vagy csak az éjszakában szállni a Trónusához. és egy szellem fölébem lebben, fölöttes énem, az, akivel Ady vívott, s bár évezredes hír volt Mert Isten-kényszerem van gyerekkorom, a múltam, ezer év lázadása és megaláztatása ugaron, városokban mégiscsak mindig újra teremtetett az arca, akarata, alakja, kevés volt, hogy elég légyen megtagadásra; rekesz, valami titkos rejteke nyílik itt, most keresztje, kardja, karja; teremtetett azértis már ha nem volt, ki tartsa a Mindenség magyarját! Hazai föld Krumplit hámozunk konyhaasztalon pirosan virít a paradicsom Sárban caplatunk mezítláb csak úgy likas a cipőnk végtelen az út Szotyola pattog lófogunk között parittya hajít egy kisded rögöt A kerek világ tág égboltja hí jólesik legét beszippantani Ágon verebek csapata cseveg magvat szór az ősz az őszi szelek Konyha kert között lót-fut még a láb vígan szeldeli a nap sugarát Hazai a föld szívdobaj a dob tél fagyaszt fölé fehér csillagot. 22 �Alfa és omega Nem gondolok a pusztulásra. Az ősök életére egykedvűen igent mondok, s igen a folytatásra, amely a napi evésre, ivásra, civilizált tisztálkodásra, templomon kívül átokra, imára, zsoltárra és káromkodásra kötelez, és lelkigyakorlatokra hasonlító hadgyakorlatokra, metaforákra, szillogizmusokra; körülöttem mintha mindenki alunna; mély álom tavát dobálom kavicsokkal, hogy gyűrűzzön, lappanjon és csobbanjon legalább; pedig tudom, vannak itt társak, követ faragnak, érmet öntenek, az ember arcát és alakját zenében, versben felmutatják és bensőségét kirajzolják, - sakálok, tigrisek, barik s hogy végleg elveszett-e, amit hajdan egy isten formált: fennen kérdezik. Nem gondolok a pusztulásra? A napok hajnalhasadása, mint baromcsorda támadása fegyvert ragadva, nyugodt lelkiismerettel a frontra nézve, készülök az ellenlökésre. 23 �ÖRÖKSÉG KOVÁCS GYŐ ZŐ Illyés Gyula estéje Van láng alatti ősmag : kék parázsú dacom! S lassan fog az idő vagy sors ilyen kupacon Mindegy majd honnan jön a szél, a tája hullt hamu bolygassa csak meg, főlkél s sziszegve újra gyújt (Simon István: É g ő parázs) Hatalmas életmű tengernyi sűrűjébe merítünk bele, s az ujjaink között ki­ pergő drágagyöngyből az öregkor lírájának legszebb darabjait próbáljuk öszszegyűjteni. A távozó Illyés Gyula koporsójánál a Sokaság fia gyűlt össze; mindaz a gond, mely népét, nemzetét, s a tágabb horizonton az európai emberiséget gyötörte, mintegy kristályosító pontban sűrűsödött. Már életében sem lehetett kétséges: Illyés Gyula életműve klasszikussá vált. Abban az értelemben, hogy nagyon is beleilleszkedett a magyar líra PetőfiAdy-József Attila-Radnóti Miklós alkotta vonulatába, s így folytatója is lett a nemzeti, a nép-nemzeti mondanivalónak. De abban az értelemben is, miként az irodalmi népiességet megfogalmazva, Horváth János már évtizedekkel elébb rögzítette: „A lig is van a modern európai irodalmakban nemzeti klaszszicizmus, mely a naiv népiből oly sokat s oly mélyről merített volna, mint a miénk” . Ha most Illyés Gyula életművének bármely szakaszára, bármely mű­ fajára gondolunk, aligha vonhatnók kétségbe e Horváth János-i megfogalma­ zást. Illyés Gyula kései (még ne mondjuk: öregkori) lírájának letisztult hangjai, első körvonalai valamikor és valahol az ötvenes évek végén sejlenek föl. A k­ kor, hosszú idő után, jelentkezett új kötettel, a Kézfogásokkal (1956). Magá­ val hozva a Hősökről beszélek, a Petőfi, a Puszták népe hiteles-tárgyias szo­ ciográfiáját, mégis az Egy év, a Hunok Párizsban, a Két kéz, s az új drámák mellett, azok után, szinte revelációnak hatott, ilyen erővel robbant bele a kor magyar irodalmába a Kézfogások; benne két monumentális alkotással: a Bar­ tókkal, illetve A reformáció genfi emlékműve előtt című nagyformátumú ver­ sekkel. Nem csak az emberi helytállásról van szó, hanem arról is, hogy már itt és ekkor kitapintható: a tárgyiasságot egyfajta befelé fordulás váltja fel. Illyés hangja nemcsak bölcsebb lesz, de lágyabb is, mely fokozatosan tért hódít 24 �párhuzamosan a hatvanas-hetvenes években írt drámákkal - az Új versekben, a D őlt vitorlában, s nem kevésbé a Fekete-fehérben (1961, 1965, illetve 1968.), hogy aztán mindezeket tetézze a Kháron ladikján gondolataival (1969). Mel­ léjük állítva, majdnem egyidőben, az emberiségért, a nemzetért vállalt felelős­ ségérzet olyan dokumentumait, mint a Tiszták, illetve a Hajszálgyökerek.. Ilylyés Gyula öregkori líráját csak ezekkel együtt lehet fölmérni. Ha bárki olvassa a Dőlt vitorla című versét: „Árboc s vitorla, nézd, előre / mikor repül / leggyőztesebben? Amikor leg- / mélyebbre dűl!” - tehát ha valaki ezt olvassa, aligha mentesítheti magát a Kháron ladikjántót. Avagy, ha belemerül A reformáció genfi emlékműve előtt olvasásába, tudja-e mentesíteni magát a Tiszták áldozatos önmarcangolásától? Aligha. Az aktív cselekvés vá­ gya ösztönzi, űzi-hajtja a költőt - teremteni. Aligha véletlen, hogy 1945 előtt a hazát szinte látomásosan, magasban szemlélete (Haza a magasban), az öreg­ kori lírát pedig éppen a Teremteni alkotásvágya tölti be. Mint gondolatrendszert kifejező motívum - az ellentét éppen a kétféle költői attitüdből ered. S az sem véletlen, hogy a sort a Nem volt eléggel kezdi (még 1944-ben), hogy aztán fiatalabb nemzedéktársai - szinte félévtizedenként - fogalmazzák meg: Nem elég (Simon István), Még nem elég! (Váci Mihály), s ugyanezt kérdés formájában Juhász Ferenc (Mit tehet a költő?), ismét másként s nem a lírá­ ban Sütő András (Csillag a máglyán). E gondolatkört fogja össze - ismét Illyés Gyula, amikor A költő felel: „Dolgozom: küzdve alakítom / nemcsak magamat, aminő még / lehetek, akinek jövőjét / az „ihlet óráin” gyanítom; / formálom azt is, amivé ti / válhattok, - azt munkálom én ki: / ( . . . ) / Sem­ miből nem lesz semmi? S ára van / mindennek, ami valamire jó? / Babrálva e világ dolgaiban / valami mégis újdonan / marad kezünkben, olvasó!” * Sőtér István már 1962-ben találóan tapintott rá: „Illyés utolsó korszaka: küzdelem az új össznemzeti költészetért, olyan körülmények közt, midőn ma­ gának a nemzetinek értelme is átváltozóban van. E z az átváltozás, apály és dagály ütemében, hol cserbenhagyja a költőt, hol hátára em eli. . "(Tisztuló tükrök, 1966. 207. l.) Korunk, s közelebbről Közép-Kelet-Európa szunnyadó, s parázslásában is égető gondja foglalkoztatja a költőt: a nemzeti problemati­ ka. Közelről érzi: mi is a különbség a nemzeti és a nacionalizmus között. Fo­ galmazhatjuk úgyis: a nemzethalál (hiszen a Tiszták erre is példa) víziójával küzdő költő csak egyetlen orvosságot lel. Éspedig: „Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért” (Hajszálgyökerek, 1971. 445. l.). Nem véletlen, hogy a halálos döbbenet pillanatában Balogh Edgár, mint lenini normát idézi föl ezt a szentenciát, s „a néptestvériséggel azonosult szocialista nemzeti tuda­ tot, az élő nemzetköziséget” fedezi fel benne. Mert európaiságunk (gondoljunk az idézett Horváth János-i formulára) és magyarságunk így ötvöződhet egygyé. Rácegres így ölelkezhet Párizzsal, s Boldizsár Iván - ugyancsak Balogh Edgárral egyidőben - méltán írhatta le, hogy „Illyés életében egy ideig Rácegres közelebb volt Párizshoz, mint Budapesthez. Illyés azután is, egész életé­ ben beletartozott Párizs szellemi világába. . . ” Miért? Mert Illyés Gyula gondolatrendszerében, költői „tüzében” , az öregkori líra csöndjében, szemlélődő, s mégis világot s emberi magatartást formálni akaró bölcsességében „költészet és nemzet” - világirodalmi szinten is - összetartoztak. Ha fölidézzük az első budapesti nemzetközi költőtalálkozót, s abban mindazt, amit Illyés Gyula ott, 25 �és akkor (1966-ban) elmondott, egyetlen gondolat maradt meg plasztikusan: nemzet és költészet; nemzet és egyetemesség. A különbözőség egysége; az előbbi a nemzetiben, az utóbbi az egyetemességben, vagyis a költészetben. De úgyis: a költők dolga, hogy - jól vagy rosszul - választ adjanak modern ko­ runk kérdéseire. Vagyis: így is érvényes a Teremteni illyési vágya és igénye, sőt parancsa, amint az Óda a gyorsasághoz, illetve a Mozgó Világban megfo­ galmazta. Ezért tűnik - csak az első pillanatra - megdöbbentőnek az a realitás, amellyel Illyés Gyula Kháron ladikjára, vagyis az elmúlásra tekint. Valami­ féle bölcs derűvel; úgy, hogy a teremteni motívum szálai közé keveredik mindegyre abból, mit a Mors bona, nihil aliudban fogalmazott meg: „mert minden jó, ha jó - biz így igaz! - a vége! / S mi a legfőbb jó a világban? / A végső oltalom! A jó v ég! Ezt ígérte / vallás, feleség, vagyon, állam / [ . . . ] / hogy szépség és igazság és jóság és szabadság / mosdasson, derítsen: segít­ sen / befejeznünk Ádám föld-szelídítő harcát” . De folytatódik a sor - a köteteken át - a Séta árnyékommal, A tárgyak­ kal, A korosztály behajózásával, az avantgarde-ra emlékeztető Alkonyatbannal, a Közelgő csönddel; Arc és tükörrel, az Alkonyi úttal, a Római rommal, hogy mindezeket kövesse a Közelítő fagy, a Világodban világtalan. Másfelől újra és újra fölmerülnek a gyermekkori emlékek, mint e lelkiállapot, gondo­ lat- és érzésvilág jellemzői: Emlékezés egy gyerekkori havazásra, Ifjúság, Pá­ rizs, szerelem, Gyermekkorom zivatarai vagy az Önálló emlék. És szinte le­ hetetlen mindezekhez nem elolvasni azokat a bevezetőket, melyeket a Dőlt vitorla és a Fekete-fehér köteteihez írt: múlt és jelen, ifjúság és jelenvaló öregség ölelkezik ezekben, hogy egy hatalmas életművet forrasszon egybe. Egy hatalmas életművet, melynek utolsó szakasza szemünk előtt ércesedett szoborrá, melyet - ha megérintünk - szól, tanít, bölcsességre int, mint őt is az elődök és idősebb kortársai, a Poesis Hungarica hősei: „Apjuk, nagyap­ juk, dédjük lettem, / kiknek a térdem ügettem; / kik adnak mindig tanácsot / óvni a szétomló családot.” E köré a vers köré úgy gyűlnek össze a vele közeli időben keletkezettek, mint korábban a Kézfogások Bartókja s A reformáció genfi emlékműve előt­ tihez az Árpád, Zrínyi, a költő, vagy a Széchenyi hídja, vagy a szekszárdi táj, s a táj - Erdély(ben). * Mi maradt meg? Ember, emberiség, emberség - haza, s a határokon túli szép, tág horizont. Az egykori álom (Haza a magasban) - végre valóság lett: teremthetett, taníthatott a költő. Hogy’ is írja az Illyés-felfedezte Váci Mihály? „Én úgy szeretnék népem / mesélő emlékezetében / pár szóban megmaradni, / ahogy ma a beszédben / példa s bölcsességképpen / közmondást szokta bólogatni / [ . . . ] / hol van már, hol van! - és ki az?” Mi annyiban módosíthatjuk: Illyés Gyula az, aki népe-nemzete kezét fogva - tudott beszélni, szót váltani világjelenségekkel, nagy reformátorokkal; aki nézte a hazát és nem feledte Európát. Ö regkori lírája ebben is így vált tel­ jessé, s maradt ránk testamentumként. Ez az örökség kötelez. Nagy felelőssé­ get ró az utána maradottakra. Helytállni úgy, miként ő tudott. 26 �JU H Á SZ M Á R IA A SEMMI KÖZELÍT Illyés Gyula hátrahagyott versei Ennek a kötetnek a sorsa s az olvasóra gyakorolt hatása, azt hiszem, részben már akkor eldől, amikor kézbe vesszük. Megjelenését beárnyékolja nagy köl­ tőnk közeli halála, így belelapozván e szép könyvbe, amely már címében is az elmúlásra utal, elsőként nem gondolunk másra, csak a bennünk sajgó fáj­ dalomra és a gyászra. Hogy Illyés Gyula halálával mit veszített a magyar irodalom, annak ma még aligha lehetünk teljes tudatában, inkább csak sejt­ jük, hogy irodalomtörténetileg valamiféle fordulóponthoz érkeztünk. De a hiányérzet, a maga nehéz és kínos súlyával, már ránk telepedett, érezzük, hogy a halál ezúttal is pótolhatatlan és hatalmas kincset rabolt el tőlünk. Hiszen ezt az eltávozott embert, ezt a már életében klasszikussá váló költőt - nagy nemzedék- és pályatársaihoz, Veres Péterhez és Németh Lászlóhoz hasonlóan, s nagy veszteségeink sorát fölemlegetve, hadd tegyük e névsorhoz még oda Lukács György nevét is - nemcsak nagyon tiszteltük, hanem a fiatalabb nem­ zedékeknek kijáró jog alapján, szinte gyermeki elkötelezettséggel szerettük is, egyszerűen azért, mert olyan volt, amilyen. Embernek is nagyszerű, viliódzó szellemiségű erkölcsi fenomén, akire nemcsak irodalmunknak, de egész nem­ zeti közéletünknek szüksége volt. S szüksége volna ma is. Emberi vonatkozásokban a kötet olvasása sem sokat enyhít fájdalmunkon. A versekből minduntalan visszatekint ránk az a méltóságteljes, de már szemmelláthatóan elerőtlenedett és beteg, valahová a nirvána semmijébe révülő öregember, akinek arcvonásait - a kötetben is láthatóan - Molnár Edit érzé­ keny fényképezőgépje örökítette meg számunkra. Ez a portré a szívünket mardossa s fölbuggyantja torkunkon a kimondhatatlan együttérzés sírását, mert fölismerjük rajta a szenvedő, az élettől meghitten, de egy gyermek őszinte megrendültségével és csodálkozásával búcsúzó embert. A kötet egyik legszebb, s legnagyobb szabású versében, A közeli és távoli címűben, Illyés földi bús társamnak, kis árvámnak nevezi szomszédasszonyát, a szintén öreg és beteg Kissnét, így, ilyen szívből jövő keresetlenséggel fejezve ki a halálra várók min­ den különbözőséget elmosó, esendő emberi egyenlőségét. Ez az érzés minket is hatalmába kerít, mert a versek minden kendőzés nélkül tudósítanak minket a halálba való belenyugvás kényszerű állapotának kínjairól, a testi hanyatlással folytatott egyre reménytelenebb küzdelemről, az elmúlás előtti, semmivel sem csitítható, végső nagy magányról, s arról, hogy az ember helyzetében - még ha meg tudná is oldani egyetemes társadalmi problémáit - a halál tudatos átérzésével eleve van valami reménytelen. A Semmi közelít - köszönhetően a ver­ sek válogatójának és szerkesztőjének Domokos Mátyásnak is, aki a sorokban izzó legkisebb gondolat- és érzelemrezdülésre is fölfigyelve, pontosan és simán illesztette egymásba a részleteket - egyetlen hatalmas versfolyammá növeke­ dett, a büszke ember halálba lépdelésének megrázó erejű lélektani dokumen­ tumává, amelynek minden egyes lapjára láthatatlanul is oda van írva a memento mori! napjainkban egyetemleges érvénnyel is föltöltődött, általánosan emberi jelszava. 27 �A művészi teljesítményen azonban semmi sem látszik a belső küszködésből és a testi hanyatlásból, a költő most is könnyedén és férfias eleganciával győzi le anyagát, sőt ami a versek képi sűrítettségét, s e sűrítettségből kibomló gon­ dolati tartalmak bonyolult egymásba játszását illeti, nem egy helyen túlszár­ nyalja eddigi lírai mesterműveit. A kötet feszültségét és drámaiságát éppen az adja - az olvasóra katartikus hatást gyakorolva - hogy ezeket a verseket egy beteg és öreg ember írta, akinek szikkadozó, sovány testében azonban éberen és szorgosan működött az agy, s mindenre nyitott volt a lélek. Olyan költő, aki a tükör előtt állva jól látja hajdani mivoltának roncsait, az elmúlással már alig dacoló emberi csendőségét, mégsem tud hinni a szemének, mert belül még mindég győztes és legyűrhetetlen, friss benne az érzés és az értelem. Közeled­ vén a halálhoz, hihetünk-e annak a szánalmas és groteszk testiségnek, amibe beleköltöztünk? Illyés válasza erre a kérdésre egyértelműen tagadó. „Nem azo­ nosulnak a vénülők/ a homunkulusszal, akivé válnak” - írja. E belső élménye nyomán lírai önarcképe is megkettőződik; hűségesen megidézve magát az öre­ gedés fájdalmas stációin, hatalmas és szikrázó intellektusával, a soraiból len­ dületesen előtörő, magabiztos művészi érzékével és a most is a valóságra irányuló pontos és tárgyias megfigyeléseivel rá is cáfol arra az áttetsző alakra, akivé a múló idő formálta. Illyés Gyula alkotói potenciálja nemcsak hogy mind­ végig töretlen maradt, hanem - valami egészen döbbenetes módon - egyre magasabbra szárnyalt, s ezt tudva, különösképpen átérezzük a halálában rejlő igazságtalanságot. De megérezzük azt is, hogy ez az ember nemcsak úgy győzte le a halált, hogy életművével bevonult a halhatatlanságba, hanem úgy is, hogy szinte az utolsó percéig felelősséggel bíró, alkotó és munkás ember maradt. Van-e ennél tisztább, a halállal halálig dacoló tragédia? Még mindnyájan emlékszünk az illyési prózának arra a lírai gyöngyszemére, amelyik a Kháron ladikján címet viselte. Ebben az 1969-ben megjelent esszéregényében bontotta ki „hivatalosan” a költő az öregedés témájának zászlaját, itt deklarálta először teljes tudatossággal, hogy az „öregedés voltaképpen az egyetlen kérdése min­ den elképzelhető filozófiának” . Lírájában mindennek már komoly előzményei voltak, akkoriban mégsem sejtettük, hogy Illyés mennyire komolyan veszi a fölkínálkozó alkalmat s hogy belülről mennyire el van szánva annak az önviviszekciós folyamatnak a kibontására, amelynek első fejezeteit éppen itt adta közre. Talán az tévesztett meg minket, hogy akkortájt ő maga is folyvást a halál, az elmúlás fölényes és tréfás ábrázolásáról beszélt s azt is cselekedte, így nyújtván mintegy útmutatást számunkra arra vonatkozólag, hogy miként hessegessük el a sötétség bennünk lakozó démonait. S mi olvasók hálásak is vol­ tunk azért az ironikus-tréfás felülemelkedéséért, mert hát ki akar - még a műalkotás nyújtotta gyönyör érzetében is - igazi testközelségbe kerülni a halál­ lal? Nem vettük észre, hogy tréfálkozó, humoros hangnemében több volt az udvariasságból és a nagylelkűségből, mint a valóságos életfölényből, hiszen Illyés mindig pontosan ismerte a mértéket, tudta, hogy mit hogyan lehet és kell ízléssel és igénnyel a nagyközönség elé tárni. Valójában a Kháron ladikján komoly és elszánt programadás volt a még létező jövőre nézve, melyet a költő többször is, több oldalról átgondolt és felettébb tudatosan előkészített. Nemcsak a téma súlyosságát érezte át s azt, hogy vállalásával most igazán a saját bőrét viszi a vásárra, hanem - ez meg­ lehet groteszk módon hangzik, mégis igaz - a benne rejlő hatalmas lehető­ séget is, azt, hogy segítségével egész lírai életművét betetőzheti. A hatvanas években Illyés alkotói erőinek teljéhez érkezett s az előkészítés első stádiu­ maként erőteljes rántásokkal kiszakította magát az aktív közéleti szereplés háló­ 28 �jából. Magányt és függetlenséget akart, mert tudta, hogy tervét csak így való­ síthatja meg. A közvetlen megjelenés, a közvetlen siker többé már nem érde­ kelte, korához különben is a szemérmes és önkéntes elvonulás illett, emlékezhe­ tünk még a Dőlt vitorlához írt előszavának mondataira: „Ellenszenves a magát öregen is fiataloskodva kellető, meglett állapotát kamaszszökdelésekkel tarkító művész. A szökdelést ugyanis elméjétől várjuk el, a tapasztalatok úgynevezett súlyával, a fájdalmak annyiszor emlegetett - s oly igaz - nyűgeivel is! E z az egyetlen módja a világ s a magunk naponkénti megújításának. Ez azonban egyúttal parancs is, a kort, kegyelmet nem ismerő Múzsáé.” Illyés tehát valójá­ ban nem elszakadásra készülődött a nemzetet és az emberiséget érintő köz­ ügyektől, csak ezeknek egy fentebbi, magasabb szempontú, az ő szavaival szólva, „létmélységű” megközelítésére s arra, hogy verseinek művészi közegét feltölti azzal az újfajta tárgyiassággal, amely megfelel a gondolkodásában végbement változásoknak. Nem többre és kevesebbre vállalkozott, minthogy elfogadva tár­ gyi, képi, tematikai közegként saját öregedésének, halálhoz való közelítésének témáját, újraéli és értelmezi addigi életét és pályafutását, és szoros összefüggés­ ben vele a magyar progresszió XX . századi útkereséseit. Mindez törvényszerűen vezette el őt az emberiség egyetemes gondjához, a lehetséges, a bekövetkez­ hető közhalál mindennél súlyosabb problémájához, amely a maga teljes élessé­ gében - legalábbis itt nálunk - szintén a hatvanas években került a közgondol­ kodás előterébe. Illyés azt is megértette és belefoglalta öregkori költészetének alapkoncepciójába, hogy az a tragikus helyzetismeret, vagy veszélyérzet, amely hite szerint a magyar költészetből mindig is kisugárzott, most akaratlanul össze­ csendül a modern világlíra általános hangulatával és alapállásával, itt van tehát a jó alkalom és lehetőség arra, hogy ami új a négy égtáj legkülönbözőbb pont­ jain a lírában megszületett, behordjuk a magyar költészet nemzeti tárházába. Az 1971-ben megjelent Hajszálgyökerek című tanulmánykötet minden egyes költészeti témával foglalkozó cikke azt a meggyőződést sugallta, hogy hazai gondjainkban és gondolatainkban soha nem tapasztalt módon kvadrálunk a világlíra legújabb áramlataival, így egyszerre hirdetett tisztán költészeti és tar­ talombéli megújhodást, mert ebben látta megvillanni annak lehetőségét, hogy a két égtáj irodalma összetalálkozzék egymással. Ő ezt a találkozást nemcsak fon­ tosnak, hanem elkerülhetetlennek is tartotta a költészet egyetemes szabadságá­ nak és felelősségének égisze alatt. „Szabadság és felelősség - sokak számára ellentétes fogalmak - írta a Kétféle költészet? című cikkében. - A jövendő, azt hiszem, összepárosítja őket szorosan. Az a költészet, melyet én a holnapé­ nak érzek, máris ezt teszi. A filozófiában ezek más-más oldalon működő fogal­ mak. D e a madár két szárnya is más-más oldalon működik. Az a költészet, me­ lyet én nemcsak a holnapénak, hanem minden világrész költészetének érzek, azt hiszem, a szabadság és a felelősség más-más oldalú, de mégis mindennél összeillőbb szárnyával fog új pályát kezdeni.” A cikk végén mindehhez még azt is hozzátette, hogy nekünk mindenekelőtt a morált kell hívnunk a Múzsa útitársául, eltérően a nyugati költők többségétől, akik az ihlet első, heveny rohama után rendszerint a tudat, sőt a mélytudat segítségéhez folyamodnak. Ez lehet a mi hozzájárulásunk a költészet állandósult forradalmához. Mindezek után talán leszögezhetjük, hogy Illyés öregkori költészetének leg­ mélyebb jellemzőjét annak a magatartásnak a kiküzdésében és állandó megújí­ tásában kell látnunk, melyet ő az utóbbi évekbeli cikkeiben leginkább a francia résistance - ellenállás és engagé - lekötöttség, érdekeltség, részvétel szavakkal fejezett ki. Költői praxisában ezek az elvont fogalmak élettel és szenvedéllyel töltődtek fel, mert olyan, időnként egészen az eksztázisig eljutó 29 �kiútkereséssel, a valósággal való konok szembenézéssel kötődtek össze, ami a legújabb kori magyar lírában a tudatosságnak ilyen, minden költői révülettől mentes fokán teljesen páratlan jelenségnek számít. Illyés ugyanis úgy ábrázolta a halált és a pusztulást, hogy állandóan hadat viselt ellenük, annak a végső kétségbeesés állapotába került embernek az elszántságával és dühével, akinek már nincs mit veszítenie. Ezt valóban csak teljesen szabadon, a belső függet­ lenségnek egy olyan fokán tudta megcselekedni, amely már-már a társadalmonkívüliség szituációjával azonos. Legfőbb eszközéül - emberként és művészként is - a gondolatiságot vetette be, mégpedig úgy, hogy nem mindenáron új gondolatokat kergetett, hanem merészen visszatért az alapkérdésekhez s a világ jelenségeit egyértelműen erkölcsi nézőpontból kezdte megítélni. Ő valóban a morált hívta a Múzsa útitársául, s ebben a vonatkozásban még attól sem riadt vissza, hogy ha kell, a banalitásokat kerülgesse. Attól, hogy valóban banálissá váljék, gondolkodásának acélos rugalmassága és csodálatra méltó hajlékonysága mentette meg. Az ő lírában közölt gondolatai úgy egyértelműek, hogy ugyan­ akkor a maguk teljes, bonyolult szövevényességükben jelennek meg, innen van verseiben a sok kitérő, közbevetés, a pozitívnak induló képek hirtelen nega­ tívba való áthajtása, a képi megfogalmazásnak fogalmira való fölcserélése és fordítva, úgyhogy mi olvasók csak kapkodjuk a fejünket az intellektusnak ilyen sziporkázó és eleven patakzása láttán. A színes és eleven, gondolatokban gazdag, de mindig tárgyszerű, az elvontságot is átlátható és megérthető képsze­ rűségben kifejező stílus persze nemcsak Illyésnek, a lírikusnak a sajátja. Ezt tapasztalhatjuk prózájában, tanulmányaiban, drámáiban is. Illyésre általában jellemző, hogy olvasóit belevonja a gondolkodás folyamatába, hogy nem leszögez és szentenciákat mond, hanem párbeszédet folytat velünk, élesre csi­ szolt elméjének nemegyszer veszélyes kanyarait is elénk tárva. Nyílt színen gondolkodik - állapítja meg Izsák József, az egyik legkitűnőbb Illyés-monográfia szerzője is. „N em a gondolkodás kész eredményeit kínálja, mint vásáros a piacra vitt portékát, hanem a megmunkálás folyamatát láttatja. Mondatalko­ tása a kifejtő gondolkodás tükörképe.” Illyés találkozása a gondolattal és az az akarata, hogy mi is találkozzunk vele, legdrámaibb kifejeződését mégis lírájában nyerte el. A végsőkig szított közösségi felelősségérzetnek számára ez volt a legszemélyesebb jellegű megnyilvánulási terepe, itt nyílott módja és alkal­ ma arra, hogy intellektusát összepárosítsa érzelmeivel. Aki az utóbbi mintegy negyedszázad során figyelemmel kísérte Illyés költői pályafutását, tapasztalhatta például, hogy a költő mennyire racionálisan és mégis emberien foglalkozott a lehetséges világkatasztrófa, az atomháború problémájával. Nem apokaliptikus látomásokat festett elsősorban, de ilyen tárgyú verseinek a végére nem is bigygyesztette oda a remény ez esetben teljesen irracionálisan ható és üresen csengő jelszavát. Őt az izgatta mindenekelőtt - egész költői, de emberi egzisztenciáját is föltéve erre hogy miként és főleg miért jutott el az emberiség a totális pusztulás lehetőségének széléig? Valamiféle „ősokot” , „ősmagyarázatot” kere­ sett? Ez így nagyon leegyszerűsítve hangzik, mégis rávilágít valóságföltáró törekvéseinek lényegére. Hiszen helyzetismeret és -fölmérés nélkül nem lehet hatékonyan cselekedni, márpedig most cselekvésre s nem ijesztgetésre és csoda­ várásra van szükség. Illyés verseiben így jelenik meg a „folyamatos golgota” költői képzete, vagyis annak fölismerése, hogy a történelem voltaképpen nem más, mint a mindig újjászülető Krisztusok folyamatos keresztre feszítése. A kérdés, hogy elemi létérdekük ellenére miért pusztítják el az emberek a ma­ guk közül való legjobbakat, olyan gyötrően hatja át Illyés öregkori költészetét, hogy az már önmagában is megrendítően drámai. A költő persze nem kollek30 �tív bűntudatot hirdet, hiszen akkor maga is elárulná azokat - a történelmi idők legmélyéig visszanyúlva - akiket nagy szakértelemmel minduntalan rászögeztek a T alakú fára, vagy - ahogy Bemutató című versében írja - karóba, parázsló székbe nyomtak, kimérve húsukat és vérüket a tömegnek, „a mindig dráguló kenyér és bor helyett” . D e valamiféle felelet mégis földereng verseiben, annak a követelménynek nemes pátoszú megszólaltatásával, hogy az emberiségnek morális öntudatra kell ébrednie. Más kiút nincsen. A hátrahagyott versek kötetében változatlan erővel működik ez az emberi jövőért aggódó felelősség. S ez nem is lehet másként, mert Illyés öregkorit költészete, a benne uralkodó közös téma s néhány nagy gondolat vonzásában, kivételesen egységes jelenség. Ám ezen az egységen belül, azt meg nem törve, egyszersmind gazdag, változatos, sokszólamú művészet, amelyben harmoni­ kusan illeszkedik össze a magánlíra a közéletivel, az elmúlással való csendes megbékélés az újra és újra föltörő bátor tettrekészséggel. A Semmi közelít versei formailag is éppoly változatosak, mint a költő korábbi köteteinek darab­ jai. A népdal tisztaságú és egyszerűségű életképektől a nagy, súlyos, klasszicizáló hangvételű költeményeken át, az indulat diktálta ritmussal szabályozott szabad versig és versprózáig, itt minden megtalálható: Illyés már régóta vir­ tuóz formaművésszé érett. Temperamentuma is a régi maradt, bár némi melan­ kolikus visszafogottság már belevegyül. S ez érthető is, hiszen ezeknek a verseknek a többségét - ha megszületésük pontos dátumát nem is tudjuk meg­ határozni - a költő mégiscsak életének legutolsó alkotói korszakában írta. A betegség, a közeli halál biztos tudata - bármennyire el nem hessenthető, köznapi állapottá csomósodott benne, amelynek bugyraiba naponként kötele­ zően le kellett szállnia - nem kezdte ki, nem tudta kikezdeni költői géniuszát, ám kétségtelenül szelídebbé s az élet iránt alázatosabbá tette. Illyés még soha­ sem hangolta ennyire személyesre és emoncionálisra verseit, csak úgy árad, höm­ pölyög belőle - mint a teljesre nyitott csapból a széles vízsugár - a szeretet, a megértés és a részvét minden élőlény iránt. Rejtőzködő magatartása is meg­ enyhült, noha feltárulkozó mozdulatait most is öniróniával fűszerezi, saját prófétikus gesztusait sem kímélve a maga felé irányított gúny nyilaitól. Személyes­ sége azonban egy pillanatra sem csap át egyénieskedésbe, most is arra törek­ szik, hogy a közös emberit mutassa föl magában. Illyés öregkori lírájának ala­ kulását figyelemmel kísérve, már régóta sejthettük, hogy csodálatos költői szel­ lemiségének köze van az eszkatológiához. Elsősorban abból az oldhatatlan von­ zódásból, amellyel a természet jelenségei felé fordult s abból az egyre erősödő törekvéséből is, hogy fölidézve gyermek és ifjúkori emlékeit állandóan ébrentartsa magában a gyermeki tisztaság érzését, és a világra való rácsodálkozás képességét. S végül, de nem utolsósorban szerelmi lírájának megújhodásában, abban a végső, nagy akaratában, hogy még egyszer fölmutatva nagyszerű társa iránti olthatatlan szeretetét, bennünket is figyelmeztessen az érzések jelentősé­ gére az életben. Ezek a motívumok vörös fonálként húzódnak végig a posztumusz kötet versein is. Időnként úgy érezzük, mintha egy hatalmas boltozatú templom falai között járnánk, amelynek áhítatos csendjéből a végső bölcsesség szavai szólnak hozzánk. Mondják, a halál közelségében az ember előtt elvonul egész élete s olyan távlatok nyílnak meg, mint soha azelőtt. Illyés leikéből is föltörtek az érzelmeknek azok a mély rétegei, amelyeket a még ereje teljében levő férfi ha másért nem, hát szeméremből - szégyellt kitakarni. Most viszont már nem kellett tekintettel lennie semmire és senkire, a társadalmi szerepvállal is külső jegyei is lehullottak róla, mint elhasznált ruhadarabok, dolgát elvégezte, hiva­ 31 �tását betöltötte, így számot adhatott arról, ami személyiségének legbensőbb lényege volt: azonosulni tudásával, az egész teremtéssel, az egész mindenséggel. „...T á g u l a Tér. Az Id ő !... A tél sohasem hazug” - ezek a szép szavak is arra utalnak, hogy Illyés tudta, ha meghalunk is, végképp sohasem múlunk ki a világból, munkánk, törekvésünk történelemformáló erőként továbbra is kitörölhetetlenül jelen marad. Részei lettünk és maradunk a nagy Egésznek. Így annak a többször leírt mondatnak, hogy „jövőnk a múlt” mindig is kettős jelentése lesz. Nemcsak az idő visszafordíthatatlanságát példázza, azt, hogy az öregedő ember számára ifjúságának emléke válik azzá az éltető forrássá, amely szenvedéseit megdicsőíti, hanem azt is, hogy az egyedi ember elmúlása elle­ nére, az emberiség számára megmarad az újrakezdés nagy lehetősége. S Illyés végső szavai erről szólnak, az újrakezdés lehetőségéről, a bele nem nyugvásról, arról, hogy az élet befejezhetetlen: „Őrzöm, mi volt az indítás/ ünnepe: a félig kész ház” - írja. S végül hadd másoljuk ide egyik legszebb ars-poetica-i megnyilatkozását, amelyet a belgiumi Monsban mondott el, amikor 1965-ben neki ítélték oda a Le grand prix International de poésie-t, a Nemzetközi költé­ szeti nagydíjat. „A tragédia szónak a költészetben nem az a jelentése, mint ál­ talában. Ott nem a katasztrófával azonos; több annál, csaknem az ellentéte; a tagadása mindenesetre. J óra törő küzdéskényszer mindennel szemben, még az elfáradt vagy el-elaggot istenekkel szemben is, halálig, sőt azon túl - a költői kódexben ez a tragédia. A legizgalmasabb útkeresés az úgynevezett lehetősége­ ken is kívül. Nem elfogadása annak, ami elkerülhetetlen". (Szépirodalmi) 32 �VALÓSÁGUNK K E R É K G Y Á R T Ó T. IS T V Á N Értelmiségi szerep és a társadalmi nyilvánosság Az értelmiség társadalmi szerepe igen sokféleképpen határozható meg; annak ellenére, hogy magát az értelmiség fogalmát - mivel komplex és több rétegű - meglehetősen nehéz egyértelműen definiálni. Ám amire nagyobb szükségünk kellene, hogy legyen a pontos fogalomértelmezésnél, az épp a kérdés felvetése. Mert gyakorta jobb csupán szkeptikusan kérdezni, mint nyomban biztos vála­ szokat keresni. És ez nemcsak az értelmiség lehetséges társadalmi szerepének pozitív értékelése céljából fontos, hanem mindenekelőtt azért, mert elvont követelmények alapján - még ha azok politikai jellegűek is - lehetetlen pon­ tosan megjelölni azokat a tevékenységeket, melyek az értelmiség társadalmi szere­ pével állnak kapcsolatban. S ha nyilvánvaló tényként fogadható is el az a megállapítás, hogy társadalmunk szocialista vonásainak erősítésében jelentős szerep hárul az értelmiségre, szükségképpen vizsgálnunk kell e szerepvállalás belső és külső feltételeit. Mert nem elegendő csupán kinyilatkoztatásszerűen felsorolni a feladatokat, hanem sokkal inkább azokat a társadalmi tényezőket kell szemügyre venni, melyek elősegítik vagy hátráltatják az értelmiség társa­ dalmi funkcióinak megvalósulását. Csakugyan képes-e társadalmunk mai értel­ misége olyan követelményeknek eleget tenni, mint például a szocializmus új értékrendjének kialakításában és elfogadtatásában való példamutató részvétel? Ha nyíltan vetjük fel a kérdést (és a szkepticizmuson való kissé naiv csodál­ kozás nélkül), akkor úgy fog tűnni, hogy a keményebb kérdések is helyénvalóak. Egyáltalán lehetséges-e értelmiségként élni, ha - mint tapasztaljuk - a mindennapi megélhetés gondjai jóval erősebb motivációs mezőt képeznek, mint például a kultúra közvetítésének szándékai és igényei? Kedvez-e az értel­ miségi magatartásnak az a helyenként még mindig uralkodó szemléletmód, amely szerint már egyáltalán „gyanús” az, aki bátrabban és kritikusabban gon­ dolkozik, s amelynek következményeképpen az iskolák is „bólogató jánosokat” nevelnek autonóm személyiségek helyett, akik képesek lennének a kritikai érté­ kelésre? A konformitás és a passzív alkalmazkodás értékként való elfogadta­ tása épp a gondolattalanság egy sajátos módján át válik veszélyessé. Ha az értelmiségiek gondolkodásmódjában a sztereotípiákká vált talmi bölcsességek válnak uralkodóvá, az fékező hatással lesz az önálló eszmélkedés és a bele­ érző-bíráló magatartás kifejlődésére is. S ennek kiegészítő ellentéteként az értel­ miség szerepét „elővételező” társadalmi követelmények is csak vérszegény és ellenszenves sematizmusokként jelennek meg. Ezen a helyzeten változtatni való­ ban csak úgy lehet, ha különféle intézmények, szervezetek türelemmel kezelik a gondolati nonkonformitás megnyilvánulásait. Aminthogy csak a tolerancia segít­ heti elő a kritikai magatartás tudatos pozíciójának kialakulását is. 33 �Nem egy példát lehetne felhozni arra, hogy az értelmiségi megnyilatkozások hányszor és hányszor fulladnak bele az érzelmi-indulati reflexiók áradásába. Az a lélektani válságszituáció, melybe napjainkban az értelmiség nem kis része belekerült, az alkotó gondolkodás csődjében is kifejeződik. Leegyszerű­ sítve úgy is lehetne fogalmazni, hogy egyre gyakoribbá válik az az értelmiségi magatartás, mely vagy a fennálló helyzet elutasításában nyilvánul meg, vagy kényszerű-kelletlen elfogadásában. S ez azzal is összefügg, hogy egyre széle­ sebb értelmiségi körökben a rendezett meditáció helyett a tétova asszociációs gondolkodás vált sikeressé és elfogadottá, a mély felismerésekről tanúskodó eszmélkedés helyett a fokozott erővel előretörő gunyoros vélekedés. De a kritikai eszmélkedés visszaszorulását nemcsak a mindennapi megélhetés gond­ jaival összefüggő válságszituáció indokolja, hanem általánosabb tényezők is. Talán mindenekelőtt az a tény, hogy az értelmiségi foglalkozások presztízse eltekintve egy-két preferált vagy divatos pályától - társadalmi méretekben jelentősen csökkent. Az értelmiségi szaktudás kihasználatlansága, a társadalmi döntésekben való részvétel minimális lehetősége egyaránt az értelmiségi maga­ tartás belső ellentmondásosságát erősíti. Az értelmiségi lét nagy dilemmái ott kezdődnek, hogy az egyéni fontosságtudat ellentétbe kerül a társadalmilag megvalósíthatóval, s ez a hasadás a magatartás sokszor tragikus ellentmondá­ saiban fejeződik ki. Mivel sokak számára eleve reménytelen, hogy valóban értelmiségként éljenek, s ha ezzel tudati szinten számolnak, szükségképpen elő­ lép a meghasonlás, a „nincs mit tenni, mint nem értelmiségi módon megszer­ vezni életemet” tragikus felismerése. A valódi értelmiségi magatartás kerülésének másik oka azzal a felismerés­ sel is kapcsolatban áll, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában elő­ nyösebb, ha a bíráló attitűd helyett a passzív elfogadás és alkalmazkodás válik meghatározóvá. Ez persze önmagában is felemás állapotot jelez. Kiváltképpen azért, mert az egyéni helyzeten - ha tudomásul is vesszük a megváltozhatatlant - a társadalmi antinómiák elfogadása nem sokat változtat. Nem szólva arról, hogy bizonyos ellentmondások pusztán szavakkal és gondolatokkal feloldhatatlanok. Az értelmiségi szerep meghasonlottságát nem enyhíti és nem enyhítheti semmiféle belátás és elmélkedés; hogy ez a meghasonlottság mennyire szük­ ségszerű vagy véletlen, társadalmilag vagy egyedileg meghatározott. Az előzmény (az értelmiségi szerep vallása és vállalása) és a következmény (a szerep megvalósíthatatlansága) kendőzetlenül, a maga kibékíthetetlen ellentétében áll egymással szemben. S épp ebben rejlik az eszmélkedő magatartás és gondol­ kodás hiányának magyarázata. A marginalizálódott értelmiségiek gyakran vak­ vágányra futó gondolatai, vádaskodásai és mentegetőzései a maguk ellentmon­ dásosságában figyelmeztetőek is. A társadalmi nyilvánosság síkján többet, jobban és meggyőzőbben kellene felszínre hozni az értelmiségi sorsok lényegét meghatározó vagy éppenséggel befolyásoló problémákról; bátrabban és őszin­ tébben kellene szembenézni a „kényes” kérdésekkel. Inkább inspirálni kellene az eszmélkedő gondolkodást, semmint megakadályozni. A nyilvánosság síkján az inspirálás eszköze a felszínre kerülő gondolatok szembesítése a tényekkel, vagy annak legitim elfogadtatása, hogy egy-egy értel­ miségi csoport gondolatai bizonyos részigazságokat mindenképpen kifejezhetnek. Éppen ezért a politikai irányítás részéről súlyos félreértés lenne, ha a prefe­ rált társadalomkritikai gondolkodástól eltérő megközelítést akarva-akaratlanul retrográdnak minősítene. Így például tévesnek érzem azok vélekedését, akik bizonyos értelmiségiek társadalomkritikai magatartását csak azért, mert eleddig 34 �tabunak tetsző ellentmondásokat bírálnak, ab avo ellenzékinek tartanak. Az ellenzékiség értelmezése csak az adott értelmiségi magatartás és a kinyilvánított politikai célok összevetése alapján lehetséges, mely egyszersmind meghatározza az általánosítás reális határait. Az általánosítás persze mindenkor függhet az adott politikai helyzettől, de nem abban a mértékben, hogy mindenkori lehe­ tőségként csak az elhallgattatás lép fel. S ebben az összefüggésben kell ele­ mezni az értelmiségi magatartás „eszméktől való vezetettségének” kérdését is. Vagyis azt a körülményt, hogy az értelmiségi magatartás pozitív vagy negatív irányú alakulását mennyire vezethetjük vissza az eszmék közvetlen hatására. Noha gyakran fogalmazódik meg az a leegyszerűsítő ítélet, hogy az értel­ miség bizonyos része - főként a „technokrata” gondolkodásúak - igyekszik megszabadulni az „ideológiától” , maga a megállapítás csak látszólagos érvényű. Mert ha úgy véljük is, hogy az értelmiségi magatartás kevéssé vagy egyálta­ lán nem motiválják az ideológiailag is hangsúlyozott közös célok, a társadalmi eszmék, vagy hogy az egyéni érdekek, hajlamok, célkitűzések csak nagyon átté­ telesen kapcsolódnak a társadalmi folyamatokhoz (előrevivő vagy gátló ténye­ zőkké válva), a gyakorlati cselekvés síkján épp az eszméktől való függőség a meghatározó. Maga az értelmiségi hivatás is - amely ideológiailag befolyásolt - érzékel­ tetheti, milyen kötelezettségtudat fűzi az értelmiségiek bizonyos csoportját olyan feladatok végzéséhez, melyek társadalmilag értékesek, de amelyeknek végre­ hajtása egy sor retrográd jelenséggel való elméleti leszámolást jelent. S ez nemegyszer a konfliktusok végigharcolásával párosul. Ugyanakkor az a felis­ merés, hogy az értelmiség tagjai helyzetükből adódóan törekszenek az alkotó tevékenységre, mély igazságot fejez ki. Nevezetesen azt, hogy az alkotói maga­ tartás kibontakozását nagyrészt a rossz társadalmi mechanizmusok, a jelen viszszásságai gátolják. Társadalmunk valósága ma még sok szempontból figyelmen kívül hagyja az értelmiségi egyéneknek ezt az alkotó természetét - éppen a hivatásgyakorlás, a hétköznapi tevékenység területén. Az alkotás és a rutinfeladat, a megszokotthoz való ragaszkodás és az új utakra vivő lendület léptennyomon összeütközik, konfliktusba kerül egymással. Túlságosan is egyszerű volna mindezt elszigetelt jelenségként feltüntetni vagy csupán a szocializmus jelen­ legi szintjén szükségszerűen kitermelődő ellentmondásként felfogni. Ha ugyanis - számos korlátozással - még azt is elfogadjuk, hogy ezek a szimptómák jelen­ tős hatással vannak annak a korántsem ritka attitűdnek a kialakulására, hogy „maradjunk ott, ahol vagyunk, háborítlanul, megbizonyosodva állásunk, pozí­ ciónk, beosztásunk stb. szükségessége felől” , az értelmiségi szerepek disszociálódásáról (széteséséről) kialakult ítéletek aligha tűnhetnek megalapozatlanok­ nak. Nyilvánvaló, hogy ennek alapján sokkal differenciáltabban kell megközelí­ tenünk azokat a feladatokat, melyeket az egyes értelmiségi „rétegekhez” tartozó művészek, műszaki szakemberek vagy éppenséggel a pedagógusok és a nép­ művelők megvalósítanak. Ebből a szempontból lávákképpen hangsúlyozandó, hogy a különböző értel­ miségi szerepeket és funkciókat semmiképp sem lehet valamely kizárólagos politikai követelmény köré csoportosítani. Mint ahogy „küldetésekben” sem lehet meghatározni az értelmiségi tevékenység különböző formáit. Az értelmiségi szerepeket mozgató belső hajtóerők, a magatartást meghatározó társadalmi, pszichikus mozzanatok nemcsak megvalósításuk jellegére vonatkozóan tárnak fel jellemző vonásokat, de - amennyiben személyiségspecifikus jellemzőiket elismer­ jük - társadalomlélektani vonatkozásban is érdekes következtetésekre adnak 35 �módot. Már az imént utaltam arra, hogy minél inkább nem értelmiségi módon kell egy értelmiséginek megszerveznie életét, annál nagyobb mértékben üresedik ki életformája, s ez a kiüresedés a mindennapi életét gépies cselekvési auto­ matizmusok rendszerévé szűkíti le. Így az értelmiség bizonyos „rétegeinek” sorsát ismeretlen erők által alkotott színfalak közti imbolygássá változtatja. A neurózis a társadalmi elidegenedettség egyik szükségszerű velejárója ugyan, de ez az értelmiségiek esetében hatványozott mértékben jelentkezik. Ám a küldetéskritika jogosultságát az alkotó értelmiségi tevékenység oldalá­ ról is körvonalazhatjuk. Ha a művészi alkotó tevékenység eredményéből indu­ lunk ki, látnunk kell. hogy az egyes műveket - lett légyen az festmény, szobor vagy vers - korszerűségükben semmilyen filozófiai tétel vagy politikai direk­ tíva a posteriori (utólagos - a szerk.) illusztrációjának nem lehet tekinteni. Hiszen éppen korunk számos haladó művészeti áramlatának lényeges jellem­ zője az a nyilvánvaló törekvés, hogy kikerüljön bármely, mindent átfogó eszme meghatározó koordinátái alól, amely egyneműsítené a teljes alkotási folyamatot, s ugyanakkor mintaként szolgálna valamennyi műalkotás számára. Még ha szük­ ség is van valamifajta „általános rendező elvre” , a valóságfeltáró és emberfor­ máló művészi szempont előtérbe állítására, az értékelés kizárólagos kritériu­ mává a feldolgozott tartalom vagy téma korántsem válhat. S itt nem csupán az egyéni ízlés és stílus indokoltan hangsúlyozott szabadságára kell gondol­ nunk, hanem a művészi megformálás feltétlen szuverenitására. A naiv szem­ lélet számára - mint ahogyan ezt többen kimutatták - a forma gyakorta úgy jelenik meg, mint valamiféle „doboz” , amibe beleteszik a tartalmat. Ha némelyest kinőttünk is ebből a naiv elképzelésből, igazából a modern esztétikai kutatások bizonyították be, hogy az egyes rétegek a műalkotásban egymásra épülnek, s ami „lefelé” formai elem, az ugyanakor „felfelé” , a következő réteg számára már tartalmi mozzanat: a kettő tehát egyszerre és egymásban él. Éppen ezért, ha csupán a „mi” a fontos (amely többnyire apologetikusan kijelölhető), és a „miként” másodlagos sajátossággá degradálódik, óhatatlanul fellép az ideologizálás veszélye. Másképpen fogalmazva: valamely műalkotás tartalma úgy jelenik meg, mint ami lehetővé teszi az ideológiai szempontból kielégítő egybehangoltságot a konkrét és változatlannak hitt társadalmi álla­ pottal, azzal, ami van, s aminek lennie kell. Persze ezzel a megállapítással a legkevésbé sem akarom kétségbevonni annak a felismerésnek a jogosságát, hogy a mai társadalmi helyzetben valóban döntő fontosságú olyan művek születése, melyek „történelmi utunk és mai valóságunk reális, előrevivően kritikus ábrá­ zolására” vállalkoznak. Csupán arra szerettem volna utalni, hogy a modern és napjainkban oly sok vitát kiváltó művészeti törekvéseket sokszor csak mint formalisztikusakat utasítják el. Mintha azok az esztétikai vélekedések, melyek egyedül a tartalmat értékelik, nem épp formális szempontból volnának össze­ hasonlíthatatlanul konzervatívabbak; mintha a művészetben a forma egyáltalán elválasztható lenne a tartalomtól, s mintha a lázadónak minősített formák nem hordoznának szükségszerűen magukban új forradalmi tartalmat is. Kétségkívül cseppet sem könnyű megvonni a határt, amelyen túl a forma kísérletezés a semmitmondás leplezéséhez vagy a vállalható értékek látványos tagadásához vezet; legfeljebb a széles körű nyilvánosság és a különböző kriti­ kák, vélemények konfrontációja adhat támpontokat a határok többé-kevésbé pontos megvonásához. De ugyancsak a nyilvánosság teremti meg annak az értel­ miségi magatartásnak, létformának a feltételeit is, melyek a tágabb értelemben vett alkotómunkával állnak összefüggésben. A különböző érdekek „lent” él 36 �„fent” politikai eszközökkel való képviselete a valóságban cselekvési szabály­ ként kell hogy megjelenjen; olyan „orientációs mezőként” , melyben a szocializ­ mus vállalása kétségbevonhatatlan tény. A közelmúlt bürokratikus nyilvános­ sága - melyet teljes egészében távolról sem tudtunk meghaladni - mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a monolitikus szemlélet egyenértékű egy merev társadalmi gyakorlattal, amelyben minden „felülről” rögzített és megváltoztat­ hatatlanul kötődik a fennálló társadalmi-politikai viszonyok konzerválásához, amelyben a szabad választásnak, kezdeményezésnek, az újszerűségnek és az előre nem látható kísérletezésnek semmiféle nyoma nincsen. Olyan társadalmi gyakorlat, amelyik az értelmiségi foglalkozásúaktól is azt követeli, hogy az adott struktúra politikailag kialakított normatíváinak minden mást feláldoz­ zanak. Ezzel szemben a szocialista demokrácia egyre inkább kiteljesedő gyakorlatá­ ban az érdekek „cseréjének” és egybehangolásának folyamata a közös ügyekről való döntéshozatal értékeinek keretében zajlik, mely az egyének szabad állásfoglalását éppúgy feltételezi, mint a saját érdekek és szükségletek közvetlen kinyilvánítását vagy éppenséggel az érdekek egyenrangú szembeállítását a közös érdekekkel való összekapcsolása útján. Az érdekszerkezetet megváltoz­ tató és módosító alapvető értékek egyike a szabad munka és a szabad alkotás, amely az emberi tevékenység és a felelősség kibontakozási területének bővülésé­ ben nyilvánul meg. De ugyanakkor arról az alapvető felismerésről sem szabad elfeledkeznünk, hogy ez az újfajta érdekszerkezet nem kívülről jön létre, egy­ fajta elit értelmiségi csoport „kreációjaként” , hanem kizárólag alulról épülhet ki, az egyének automatikus érdekeinek és szükségleteinek kinyilvánítása útján. Az érdekeknek a társadalom politikai szervezése által közvetített tagolódása ha a társadalmi nyilvánosság sajátos funkcióit is figyelembe vesszük - egyre inkább a demokrácia és az autonómia, a demokrácia és a participáció belső egységeként jelenhet meg. A demokratikus participáció új lehetőségeinek és di­ menzióinak előfeltételei és egyben biztosítékai is a társadalom alapjainak és különböző összetevőinek szuverenitása. A participáció ennél fogva folyamattá lesz az értelmiség és a nem értelmiségi egyének, ill. intézmények tevékenységé­ ben, a munkában és más gyakorlati tevékenységben, ahelyett, hogy szórványos részvétel lenne, amely csupán a társadalom elszigetelt érdekszerkezeteinek rész­ érdekeit és egyeduralmát akarná érvényesíteni. Mindezt szem előtt tartva, az érdekek különbözőségével és az alkotó munka szabadságával számot vető nyilvánosság helyet ad az alulról jövő kritikának csakúgy, mint azoknak a törekvéseknek, melyek a cselekvési alternatívák kiter­ jesztésében öltenek testet. Elfogadja az egységet ott, ahol rátalál, de egyáltalán nem törekszik arra, hogy a szellemi törekvések nagymértékű különféleségét egyetlen aktuálpolitikailag racionális mintába kényszerítse. Az értelmiségi szem­ léletmód sajátossága az, hogy különbözőképpen közeledhetünk valamely társa­ dalmi igazsághoz, különféle meggyőződések alapján, de ennek lehetséges vál­ lalkozásnak kell lennie valamennyiünk számára. Ha saját elveinket ésszerűen alakalmazzuk, érvelünk ezek mellett az elvek mellett, és mások érveit empátiá­ val kezeljük, értelmiségi szerepünknek teszünk eleget. A szellemi nyitottság te­ remti meg egyedül a racionális diskurzust, s éppen a racionális diskurzushoz van szükség a nyilvánosságra. Ám ehhez az is szükséges, hogy a politikai me­ chanizmus mind kevésbé az érdekek osztályszempontú redukálásaként jelenjék meg, és sokkal inkább olyan bővülő „keretként” , amely lehetőséget nyújt az 37 �alapvető, közös társadalmi értékek és elvek által közvetített érdekek különb­ ségeinek és ellentmondásainak szabad kifejezésére és egybehangolására. A különféle részérdekek mozgásterének növekedésével válik elengedhetet­ lenné a hierarchikus szervezettség felszámolása abban az értelemben, hogy pél­ dául az értelmiség tagjai ne csak egyetlen forrásból jussanak információkhoz. Ezért sem lehet a szocialista nyilvánosságnak más feladata, mint teret adni azoknak a jellegzetes egyéni kezdeményezéseknek, melyeknek a szerepe a tár­ sadalmi értékinformációk cseréje szempontjából fontos. Mivel az értékinfor­ mációk cseréjét nagyrészben az értelmiségi réteghez tartozók közvetítik, az általánosság foka attól függ, mennyire sikerül a nyilvánosság szféráját kitágí­ tani. A kiteljesedő szocialista demokrácia érdekszerkezetének alapját az egyé­ nek konkrét érdekei alkotják, nem pedig egy olyan illuzorikus politikai közös­ séghez, egy olyan államhoz való tartozásuk általános érdekei, amelyben korlá­ tok közé szorítják és redukálják társadalmi és politikai szubjektivitásukat. Ennélfogva a nyilvánosság elválaszthatatlanul összefonódik az érdekérvényesí­ tésnek azzal a szintjével, amellyel a közvetlen gyakorlatban találkozunk. Az értelmiség konkrét érdekei sem csupán az anyagi érdekekben, illetve a jövedelmi elosztásokban kifejeződő napi érdekek. A szocialista értelmiség törekvése csakis a távlati és történelmi érdekekkel való tartós kapcsolatban rejlik, ami annak a társadalmi gyakorlatnak folytonosságát biztosítja, amely megváltoztatja és túl­ haladja az ember és a közösség, az egyéni, a külön- és a közös érdekek közötti ellentmondásokat. Ha ezzel összefüggésben fogjuk fel a nyilvánosság tartalmát, nagy a valószínűsége annak, hogy az átalakulás során megváltozik a politika lényege és társadalmi tartalma is; a politika egyre kevésbé a szakosított irányító csoportok dolga lesz, és egyre inkább társadalmi ügyként jelenik meg. Az értel­ miség „példamutatásának” ugyanakkor abban is meg kell nyilvánulnia, hogy ha valamely bürokratikus hatalmat csak közömbösséggel és megvetéssel lehet „kiüresíteni” , akkor eszerint cselekszik. A valósághoz való kritikai viszony mely az értelmiségi lét egyik sajátossága - így válhat mozgósító erejűvé. Csakhogy az értelmiség szerepének ilyen irányú meghatározásával semmi­ képp sem kerülhetjük meg azokat a társadalmi egyenlőtlenségből származó oko­ kat, melyek más és más lehetőséget biztosítanak a munkamegosztás különböző területein dolgozó értelmiségieknek. Mert az egyneműsítés, anélkül, hogy tuda­ tában volnánk, csak sablonos célmegjelölésekhez vezet, melynek különösebb jelentőségét a társadalmi gyakorlatban aligha lehet kimutatni. Nem beszélve arról, hogy az értelmiség szerepeit elővételező célok gyakran azért ütköznek meg nem értésbe, mert a kívánt magatartás messzemenően a valóság adta lehe­ tőségeken múlik. Ha például az értelmiség egy részének arra kell vállalkoznia, hogy szellemi tevékenysége mellett a második gazdaságban keresse meg a létfenntartásához szükséges javakat, nem valószínű, hogy ez a „réteg” aktívan részt vesz a szocializmus új erkölcsi értékrendjének kialakításában és elfogad­ tatásában. Éppen ezért - Hegel egyik megállapítását hasznosítva -, ha társadal­ munk szocialista vonásainak erősítésében változásnak kell történnie, akkor vala­ mit meg kell változtatni. S ez a valami nem más, mint az értelmiségi lét fel­ tételeinek megteremtése azok számára is, akik nem a szellem munkásai, hanem legfeljebb csak napszámosai. Ez a megállapítás kétségtelenül elgondolkodtató; arra a tényre utal első­ sorban, hogy az értelmiség szerepe az adott történelmi helyzetben csak akkor teljesedhet ki, ha ehhez a társadalmi feltételek rendelkezésre állnak. Az a kö­ rülmény, hogy az értelmiség szerepvállalásának lehetőségei korlátozottak, arra 38 �enged következtetni, hogy a passzivitást, a „kívülrekedést” korántsem lehet véletlenszerű és elszigetelt jelenségként felfogni. Sokkal inkább olyan szimptómának, mely a politikai irányítás szempontjából is figyelembe veendő. A passzi­ vitásra kárhoztatott értelmiségi magatartások elszaparodása többek között azt is jelzi, hogy az adott társadalmi helyzetben szükségképpen számolnunk kell a kiteljesedésben megrekedt, kerülőutakra szorult, különc magatartásmódokban rögzült alkotóerőkkel, fel nem használt vagy elvetélt lehetőségekkel az emberi kiteljesedésben. Még ha ez a következtetés első pillantásra elhamarkodottnak is tűnik, a tár­ sadalmi tapasztalat ezt a következtetést nem ritkán látszik igazolni. Szemér­ messég nélkül számos példát lehetne felhozni a jobb sorsra hivatott, potenciá­ lisan értékes emberi energiák neutralizálódására vagy épp destruktív formák­ ban való kitörésére. A marginalizálódás jelensége épp az alkotó erők és cse­ lekvési lehetőségek „elvetélődését” tanúsítja, nem csekély számú értelmiségi csoport kiszorulását a társadalmi tevékenység eleven áramlatából, mellékvágá­ nyokra siklását, gyakran a „társadalmonkívüliségbe” vagy éppenséggel a tár­ sadalomellenességbe való lesüllyedését. Nem a belső tartás, hanem a megfelelő irányulás hiánya jellemzi elsősorban az ilyen értelmiségi magatartást megteste­ sítő személyeket. Továbbmenve azt a következtetést is levonhatjuk, hogy ez a jelenség itt és most a társadalmi dezorientáltságnak valóban meglevő, az értel­ miség bizonyos csoportjaiban megjelenő problémájára hívja fel a figyelmet. Ez a dezorientáltság a realitás síkján mint az életcélok és életforma labilitását ki­ váltó tényező jelentkezik, s nem egy esetben a cinizmus magatartásmóddá vá­ lásában is kifejeződik. Azoknak az egyéneknek a magatartásában figyelhető meg, akik napi és látszólagos érdekeik kedvéért nem pusztán a társadalom érdekei ellen „vétkeznek” , hanem saját létérdek ellen is. Ám ez a felismerés csak úgy tehető nyilvánvalóvá, ha a társadalmi nyilvánosság síkján ez a probléma is megjelenik. Hasonlóképpen azok az ellentmondások, melyek az értelmiségi szerep valóra válthatóságát akadályozzák. 39 �N Y IL A S G Y Ö R G Y A népművelők társadalmi helyzete „Siralmasak e terület anyagi feltételei, s a legtöbb energiáját az emészti fel manapság egy népművelőnek, hogy megtanuljon gúzsba kötve táncolni . . . Van olyan fiatal kollégám, aki valóban nagyszerű szakember és évek óta iszonya­ tos mennyiségű munkát vállal magára, elvétve, ha van két-három szabadnapja egy hónapban, és mindezt 3300 Ft-os fizetéssel teszi és szintén albérletben él. Presztizs? Ugyan! Még az alkotó és vezető értelmiség, valamint az orvosok megőrizték úgy ahogy a tekintélyüket, erkölcsi súlyukat. A magunkfajta csak úgynevezett bocskoros értelmiség ma már” - olvashatjuk a Forrás múlt évi szeptemberi számában egy fiatal kecskeméti népművelő véleményét. Az interjúban megfogalmazott helyzetértékelés korántsem egyedi, egyáltalán nem szélsőséges, a népművelőkről szóló híradások, cikkek, tanulmányok vissza­ visszatérő problémája ez: rosszak a munkafeltételek, kedvezőtlenek az életkörülmények. Persze nemcsak erről van szó. A helyzet tárgyi megítélése mel­ lett ott van az értékelés, a szinte vádként megfogalmazott elégedetlenség: ez így igazságtalan, jogtalan. Az élet- és munkakörülmények nehézségeire való hivatkozás természetesen más társadalmi csoportoknál, különösen az értelmiségi (diplomás) csoportoknál is előfordul. Az elégedetlenséget egyrészt a status inkonzisztencia ténye, más­ részt a státus inkonzisztencia érzete okozza. Mivel ez az „elrettentő” fogalom a népművelők helyzetének megértésében kulcsfontosságú, és nincs is jó magyar megfelelője, érdemes pontosan meghatározni. Lenski nyomán Ferge Zsuzsa két­ féle státus inkonzisztenciát különböztet meg. Az elsőnél a társadalmi munkamegosztás egyes összetartozó dimenziói között elcsúszás észlelhető. Például ,,a széles döntési jogkörrel rendelkező egyén kevés tudást igénylő munkát végez. A másik típusú inkonzisztenciánál a munkamegosztásban elfoglalt hely a meg­ szokott következményváltozókkal nincs összhangban, vagyis például az alkotókészséget igénylő munka nem jut megfelelőnek ítélt anyagi elismeréshez, vagy a széles döntési jogkört betöltő egyén nem kap társadalmi elismerést.” A státus inkonzisztencia ténye tehát azt jelenti, hogy a történeti fejlődés során létrejött, kialkudott pozíció, nincs összhangban azokkal a változókkal, amelyek e rangot szimbolikusan és materiálisan is alátámasztanák. Még egy­ szerűbben: a szükséges és a meglevő, a jogos és a valóságos helyzet között túl­ ságosan nagy rés keletkezett. Ebben az esetben a probléma felvetése jogos, az ellentmondás megszüntetése kívánatos. Az inkonzisztencia érzete viszont nem a tényeken, hanem a saját foglalkozás helyzetének hibás megítélésén alapul, az idetartozók vagy túlbecsülik saját fontosságukat, vagy alábecsülik valódi elis­ mertségüket. Ez a megítélés gyakran összefonódik az érdekvédelmi, taktikai harc­ cal, például a relatíve jobb helyzetben levők ily módon erősítik saját pozíciói­ kat, vagy éppen ily módon szeretnének még előnyösebbet kicsikarni. A népművelők elégedetlensége vajon melyik forrásból táplálkozik? A tények­ ből? A hibás helyzetfelmérésből? Taktikai megfontolásból? A népművelőkről szóló cikkekben tallózva bőven találhatunk mindegyikre példát: az egyik olda40 �lon bocskoros értelmiségként, a nemzet új napszámosaként, a másikon kuruzslóként, hályogkovácsként jellemzik őket. Első megközelítésben valóban mind­ egyik ok egyforma súllyal szerepel, hiszen a tények összessége azt mutatja, hogy az értelmiségi foglalkozások többségéhez képest jövedelemben, presztízs­ ben valóban lemaradtak. (Persze nem minden esetben, gondoljunk csak az óvó­ nők, a tanítók helyzetére!) A taktikai mozzanat éppen a felzárkózás igényében nyilvánul meg, ugyanakkor az is igaz, hogy a lemaradást mindig más értel­ miségi csoportokhoz, mégpedig a nagyobb súlyú, presztizsű értelmiségiekhez, és sohasem saját lehetőségeikhez viszonyítják, tehát a hibás megítélés lehetősége sem zárható ki. A kérdés eldöntéséhez csak a reális társadalmi helyzet feltér­ képezése adhat segítséget, csak ezek után dönthető el, hogy a népművelők egyáltalán státus inkonzisztensek-e? Egy foglalkozási csoport helyzetét az iskolai végzettséggel, a jövedelemmel és a presztízzsel szokás jellemezni. Tekintve, hogy a népművelők esetében nincs tisztázva a foglalkozás presztízse, szükség lesz néhány olyan mutatóra, amely ezt a hiányt közvetve pótolni tudja. Az iskolai végzettség tárgyalásánál kicsit vissza kell nyúlni az időben, annál is inkább, mert a népművelők műveltsége, képzettsége a mai napig neural­ gikus pontja a szakmának, és ennek gyökerei a foglalkozás megteremtésének kezdetéig érnek. A szabadművelődés korszakában a fontosabb állásokba igye­ keztek felkészült, egyetemes látókörű, modern pedagógiai műveltséggel bíró értelmiségieket állítani. A színvonalat olyan magasra állították, hogy a szabadművelődési felügyelőségek (korabeli szakigazgatási szervezet) személyzetében a tanítók aránya nem haladhatta meg a 30 százalékot. Az 1948-as váltás ebben is döntő fordulatot hozott, a szabadművelődést koncepciójával, szervezeteivel, intézményeivel, sőt elnevezésével együtt megszüntették. A válogatás műveltségi, pedagógiai szempontjait a politikai megbízhatóság váltotta fel. Egészen 1956-ig, de még a hatvanas években is vissza-visszatérő panasz, hogy a művelődés „hivatalos munkásai” műveletlenek, szakmailag képzetlenek, politikailag fel­ készületlenek. Az idő múlásával a hangsúly fokozatosan a műveltség, a szak­ ismeret hiányára tevődik át. A felsőfokú tanintézetekben megindult képzés és a képesítési rendeletek fokozatosan mérsékelték a képzetlen népművelők arányát. Kétségtelen, hogy mind az iskolai végzettség, mind a szakképzettség vonat­ kozásában dinamikus fejlődést figyelhetünk meg. Ennek ellenére három olyan tényezőt is felfedezhetünk, amelyek a fejlődés értékelését módosíthatják. Elő­ ször is - s ez a pálya jelenlegi helyzetét jól jellemzi - még mindig 37,6 száza­ lék a középiskolát végzettek és 55,3 százalék a népművelői szakképesítéssel nem rendelkezők aránya. Nem mintha a népművelési szakképzettséggel nem ren­ delkező pedagógust, mérnököt, pszichológust szakképzetlennek vagy a nép­ művelői munkára alkalmatlannak tartanám, de az iskolázatlan csoporttal együtt az ő jelenlétük is vitathatóvá teszi a népművelés önálló szakmaként való elfo­ gadását. (A szakmaiság alapfeltétele ugyanis az a tudás, az az ismeret, amelyet csak az érintettek tudnak, értenek, s amelyet elvileg tömegesen csak egy speciá­ lis képzés, a szakképzés folyamán sajátíthatnak el.) Másodszor: a szigorú ren­ delkezések ellenére a képzetlenek és szakképzetlenek létszáma, ha csekély mér­ tékben is, de mégis növekedett. Harmadszor: azok a kategóriák, amelyeket itt használtam, túl átfogóak, mert egy csoportba kerültek a nappali és levelező tagozaton, az egyetemen és tanítóképzőben, a SZOT-iskolában és a Népművelési Intézet alapképző tanfolyamán végzett népművelők, pedig például igen jelen­ 41 �tős az alacsonyabb presztízsű esti és levelező tagozatosak létszáma. Vidéken 60-80 százalék, Budapesten 30-40 százalék körüli az arányuk. Számunkra most mindegy, hogy ezt a tényt a szakmai ideológiában akár pozitíve is értékelhetik. Úgy például, hogy ez a képzési forma megfelelő ennek a speciális szakmának, hiszen a gyakorlatban tevékenykedő népművelők pontosabban érzékelhetik a tananyag fontosságát és egyútal állandó visszacsatolást jelenthetnek az elmélet számára. De hangsúlyozhatnánk a kényszer elemét is, hogy viszonylag gyorsan kellett és kell nagy tömegeket szakismeretre oktatni és erre egyrészt a nappali tagozat keretszáma nem elegendő, másrészt nem is alkalmas a pótlólagos funk­ ciók betöltésére. Azt az érvet is el lehet fogadni, hogy a szakképzettek nem a pályán, hanem másik szakukon helyezkednek el a végzés után, ezért a műve­ lődési intézmények kénytelenek képzetlen munkaerőt felvenni és ezután főként a képesítési rendeletek miatt - az éppen adott képzési formában „kita­ níttatni” . Akárhogy is van, egy szakma és közvetve a képzőintézmény társadalmi presztízse határozottan alacsonyab lesz, ha képzési rendszerén belül túl magas a nem nappali tagozatosak aránya, s az sem túlságosan kedvező, ha egy szakmát - miként a népművelést - sok képzőintézményben, ráadásul állan­ dóan változó képzési szisztémában lehet elsajátítani. A képzettségi színvonal tehát egyáltalán nem indokolja a népművelői pálya magasabb társadalmi beso­ rolását, nem valószínű, hogy találunk még egy olyan értelmiségi foglalkozást, ahol ilyen magas a képzetlenek száma, ahol ennyire vegyes a képesítés meg­ szerzésének módja, lehetősége. A képzettség mellett a jövedelem az az erős tényező, amellyel az egyes rétegek, foglalkozási csoportok élethelyzetét, társadalmi pozícióját jellemezni lehet. A népművelők esetében különösen fontos, mert - gondoljunk csak az írásunk elején idézett véleményre - a panaszok gyakran éppen a fizetésre, pontosabban az alulfizetettségre irányulnak. A bérátlagok ismeretében a pana­ szok jogosságához nem férhet kétség. Egy 1981-ben végzett kutatás - amely négy megye főhivatású népművelőire terjedt ki - kimutatta, hogy a népművelők kevesebbet keresnek minden értelmiségi csoportnál. Figyelmünket most mégse a különbségek elemzésére irányítsuk, ennél számunkra sokkal fontosabb az az érvrendszer, az az interpretáció, amely a bérek egyenlőtlenségét taktikai fegy­ verként használja. „A fizetés mértékében megnyilvánuló társadalmi megbecsü­ lés, a végzett munka társadalmi elismerése kialakítja a szellemi foglalkozások rangsorát. Nagy fizetési differenciák esetében az értelmiség különböző rétegei között egyenlőtlen szituáció keletkezik” - írja Horváth Margit a népművelők­ ről szóló könyvében. De a fentebb említett kutatás zárójelentésében is hasonló szellemben írnak: ,,A keresetnek erős szimbolikus jelentése is van. Tételezzük fel, hogy három­ szor vagy ötször nagyobb kereset ugyanannyiszor értékesebb munkát is jelent, s ez áttételezve úgy jelenhet meg az emberek tudatában, mintha ugyanennyi­ szer értékesebb emberről lenne szó. A kedvezőtlenül érintettek ezt könnyen magukévá teszik, ez hat magatartásrendszerükre, önértékelésükre, társadalommal szembeni elvárásukra.” És még sorolhatnánk a példákat akár más dokumen­ tációkból, akár a népművelők nyilatkozataiból. A kijelentések mögött levő mondanivaló lényege az, hogy a fizetések mértéke döntően hat a társadalmi megbecsülésre (sőt, a társadalmi megbecsülés ebben fejeződik ki), ez társadalmi lebecsülésüket, rossz közérzetet, alacsonyabb értelmiségi besorolást eredményez. A fizetések alacsony szintje miatti elkeseredés tehát összekapcsolódik a társa­ 42 �dalmi egyenlőtlenség gondolatával, vagy másképpen, a bérek kiegyenlítési kö­ vetelésébe ágyazva fogalmazódik meg a társadalmi - értelmiségi - kiegyenlí­ tődés, az egyenrangúság iránti igény. A végzett munka társadalmi fontosságára való hivatkozással, az egyenlőségre való apellálással más alulfizetett (vagy alulfizetettnek vélt) csoportnál is találkozhatunk, de ilyen hevességgel és a presztízs felé mozduló indoklással csak a népművelőknél. Az önmagában is egy újabb fejezetet érdemelne, hogy valójában milyen erősségű a kapcsolat a fizetés és a presztízs között, jelenleg azonban inkább az a kérdés, hogy a népművelők­ nél a reakciók miért éppen ebbe az irányba fejlődtek, miért éppen ilyen formát öltöttek ? Az okok között első helyre tehetjük a sértődöttséget, amelyet a deklarált fontosság és a fizetésben megnyilvánuló elismertség különbözősége okoz. A fon­ tosság deklarációját ezért kell külön is kiemelnünk, mert a népművelőknél ez valóban csak kívülről érkezik, szemben például a pedagógusokkal, ahol a fon­ tosság belső megélése jóval erősebb a külső elismerésnél. „Tudom, hogy szük­ ség van rám, még akkor is, ha a pedagógiához mindenki ért (érteni vél), s mindenért a pedagógusokon verik el a port” - mondhatná bármelyik pedagó­ gus, s ez a belső hozzáállás, attitűd aligha igaz a népművelőkre. A másik ok a félértelmiségi státus elleni hadakozásból, az értelmiséghez való egyértelműbb tartozásból ered. Mind a fontosság pusztán deklaratív volta, a mellőzöttség ténye, az elismertség hiánya, mind az értelmiségtől való lesza­ kadás a fizetésekkel bizonyítható leginkább. A harmadik ok az eszmei és az anyagi kompenzáció hiánya. A népművelők­ nek nincs olyan legendás hivatástudatuk, mint a pedagógusoknak, jóllehet voltak törekvések egy népművelői mítosz megteremtésére, és nincs olyan a második gazdaságban is beváltható - szaktudásuk, mint más szakértelmi­ ségieknek. A „fekete” és a „szürke” ökonómiáról nem is beszélve, mert itt végképp minimálisak az esélyek. Ezek után nézzük a bérek alakulásának belső szerkezetét. A tanácsi intéz­ ményeken belül az intézménytípusoknak megfelelő hierarchiát találunk. A me­ gyei művelődési ház dolgozói átlagosan ezer forinttal keresnek többet mint a községi művelődési házak népművelői. Az intézmények közötti különbségek természetesen települések közötti különbségeket is közvetítenek. Így például az azonos időpontban készült vidéki és budapesti vizsgálat szerint a fővárosban dolgozók 700 forinttal keresnek többet vidéki kollégáiknál. De ha a vidéken készült felvételből ki tudnánk szűrni a jobban fizető nem tanácsi művelődési intézményeket (annál is inkább, mert a budapesti vizsgálat csak tanácsi munka­ helyekkel foglalkozik), akkor a különbségek jóval nagyobbak lennének. Ugyan­ csak jellemző az a tény, hogy a jövedelem nagyságát a beosztás erősebben befolyásolja, mint a szakképzettség: a vezetők és a beosztottak fizetési átlaga között kétszer nagyobb a különbség (2210 Ft), mint az egyetemi szakképzett­ séggel és a középiskolai végzettséggel rendelkező népművelők között (1050 Ft). Külön kell szólnunk a jutalomról, mert a népművelőknek jószerével ez az egyetlen fizetéskiegészítő lehetősége. (Nincs nyereség, prémium, túlóra stb.) Az 1980. évi jutalomátlag Borsod, Baranya, Békés és Komárom megye népmű­ velőinek 2250 Ft volt. A jutalomnak azonban több problémája is van: az egyik, hogy rendszertelen, a másik, hogy nem járandóság, és nem is feltét­ len a jobban végzett munka eredménye, tehát meglehetősen kockázatos dolog kalkulálni vele. Még akkor is, ha a gyakorlatban erre különböző szisztémákat alakítottak ki. Az egyik helyen például a rendelkezésre álló pénzösszeget 43 �minden akalommal egyenlően felosztják (egyenlősdi elv), a másikon egyszer az egyik, másszor a másik kap nagyobb összeget (rotációs elv). A jutalom alkal­ mát és nagyságát azonban mindig a rendelkezésre álló pénzösszeg - mely min­ dig változó - és a vezetőség határozza meg. Így például 1979-ben a népműve­ lők 40 százaléka, 1980-ban 30 százaléka egyáltalán nem kapott jutalmat, és jelentősebb összeget (4000 forinton felül) is csak 7 százalékuk. A mellékjöve­ delem lehetősége a népművelők számára ugyancsak korlátozott. Az előzőekben már említett átváltható szaktudás hiányán túl, a tevékenység időbeli szerkezete is nagy akadályt jelent. Négy megye népművelőinek mellékjövedelmi forrásait elemezve azt láthatjuk, hogy elsősorban az alkalomszerű, és nem túl nagy, bevételt jelentő, valóban „mellékes” -tevékenységről van szó (szakkörvezetés, mozizás, TIT-előadás), s még ez is csak a vizsgált népesség 31 százalékára érvényes. Az eddigiek alapján különösen érdekessé válik, hogy ilyen feltételek mellett kik vállalkoznak erre a munkára, milyen társadalmi környezetből érkeznek, milyen társadalmi csoportból származnak? A népművelők közel fele fizikai, egy­ negyede értelmiségi szülők gyermeke. Az értelmiségi származásúak tehát nem szívesen választják hivatásul a népművelést, a nagyobb presztízsű értelmiségiek pedig különösen nem. „A közel egynegyed részben értelmiségi szülők, többsé­ gében pedagógusok. Az értelmiségiek között jelentős számban vannak még tanácsi dolgozók, politikai és tömegszervezeti munkatársak” - írja Horváth Margit a fentiekben idézett munkájában. A fizikai apák magas aránya pedig egyértelműen a pálya mobilitási funkciójára utal, a népművelés, mint „kis értel­ miségi” foglalkozás közvetítő szerepet tölt be az alacsonyabb státusú és maga­ sabb státusú csoportok között. A mobilitási funkciót még ennél is jobban mu­ tatja a népművelők első foglalkozásának vizsgálata. Egy Budapesten készült felmérésből az derül ki, hogy 82 népművelő közül mindössze tizenketten kezd­ tek népművelőként, huszonkilencen fizikai munkásként, huszonnyolca n admi­ nisztratív dolgozóként, heten könyvtárosként, hatan tanárként - ami elképesztő arány, ha más értelmiségi foglalkozásokkal vetjük össze. Például a budapesti középiskolai tanárok 60-70 százaléka pedagógusként kezdte pályafutását. Az értelmiségi foglalkozások összetételének további jó mutatója a családi állapot, illetve a házastársak foglalkozása. A népművelők 60-65 százaléka házas, ami mélyen alatta van az országos átlagnak (84 százalék), de eltér a többi értelmiségi foglalkozástól is. A nőtlenek és hajadonok magas arányát részben az alacsonyabb átlagos életkor, részben a pálya speciális feladatrend­ szere, időbeosztása, munkastílusa magyarázza. A házasok számára kevésbé vonzó a bizonytalanságot, sok esti és ünnepi elfoglaltságot, és amint láttuk, gyenge fizetést ígérő foglalkozás választása és megtartása. A házastársak foglalkozásá­ nak megoszlásából elsőként a csoporton belüli házasságok arányát érdemes kiemelni: a népművelőknél 20 százalék, az orvosoknál 38 százalék, a buda­ pesti pedagógusoknál 30 százalék, a vidéki pedagógusoknál 40 százalék. A nép­ művelők az azonos foglalkozásúakkal kötött házasságok hiányát, más értelmi­ ségi rétegekbe való házasodással „kompenzálják” , de jelentős a nem diplomás szellemi és fizikai házastársak száma is. A házastársak foglalkozása ugyan az értelmiséghez történő símulás és a csoport önzáródása szempontjából fontos, messzemenő következtetéseket mégsem szabad levonni. Egyrészt, a csoport ön­ záródását jelző „belső házasságok” alacsony arányát a népművelők területi „szóródása” okozza: a népművelők fele olyan településen dolgozik, ahol rajtuk kívül nem alkalmaznak más szakmabelit, így a házasság lehetősége is kizárt. 44 �Másrészt, az értelmiséghez történő símulás értékelését megnehezítik a statisz­ tikai kategóriák: nem tudjuk milyen presztízsű, társadalmi státusú egyéneket, foglalkozásokat rejtenek az egyéb szellemi, vagy a fizikai foglalkozások. A ku­ tatások erre vonatkozó adataiból és a pálya társadalmi helyzetéből azonban arra lehet következtetni, hogy a népművelők, valóságos helyüknek és szere­ püknek megfelelően, házastársaikat az értelmiségi foglalkozások közül inkább az alacsonyabb (hozzá képest persze magasabb vagy egyenértékű), a fizikai, adminisztratív foglalkozások közül a magasabb ..rangú” csoportokból választ­ ják. A származás, az intragenerációs mobilitás és a házassági mobilitás együt­ tesen jól mutatja a pálya nyitottságát, az alacsonyabb státusú csoportok felfelé történő mozgásának lehetőségét, s ez közvetve kihat a presztízsre, mert a társadalom szemében azonnal leértékelődik az a pálya, ahová a belépés könnyű, amelynek elérése nem kíván igazán nagy erőkifejtést. És amely ráadásul nem ígér társadalmi, anyagi előnyöket sem. A népművelők képzettsége, a szociális összetétele, a végzett tevékenység vi­ tatható értelmiségi jellege, jövedelmezősége együttesen alacsonyabb presztízst teremt, az alacsonyabb presztízs visszahat a jövedelem alakulására, a pályát választók körére. Ilyen feltételek mellett csak bizonyos foglalkozású, képzett­ ségű, ambíciójú egyének vállalják a hivatásos népművelést: véleményem szerint a kisebb arányt képviselő „elhivatottak” mellett bőven találunk „átutazókat” , lecsúszott, kikopott tisztviselőket, saját szakmájukban kudarcot vallott értelmi­ ségieket, és még hobbiból dolgozó háziasszonyokat is. Ez az összetétel pedig újratermeli, konzerválja az eredeti helyzetet. Circulus vitiosus? 22-es csapdája? - hogy e divatos kifejezéseket használjam. Csak részben, mert nem hiszem, hogy a hibás kör valamelyik elemének megjavításával - például a keresetek emelésével - az alaphelyzet gyökeresen megváltozna. A probléma lényege a foglalkozás ab ovo konfliktusos helyzetében, funkcióiban, eredetében, intézmé­ nyesülési szintjében, tehát struktúrájában van. Mivel a strukturális változók hatását már egy másik tanulmányomban kifejtettem, itt most csak vázlatosan foglalom össze, azt is csak azért, hogy az eredeti kérdés, a konzisztencia-inkon­ zisztencia kérdése eldönthető legyen. A foglalkozásnak igen erős a politikai-ideológiai függése, ami a tevékenység irányultságát, a tevékenységet végzők attitűdjét alapvetően meghatározza. K ul­ túraközvetítő funkciójából adódóan a társadalmi rétegződés metszéspontjában helyezkedik el, olyan állami foglalkozás, amely értelmiségi kultúrát közvetít a társadalom felé, ami egyúttal azt is jelenti, hogy létének jogosultságát több irányba is igazolni kell. Az értelmiség felé a szakmai tudás, a szakismeret elkü­ lönítésének nehézsége okoz gondot. Sajátos történeti folyamat eredményekép­ pen, amelyre itt most nincs módom kitérni, ez az eredendően társadalmi tevé­ kenység professzionális foglalkozássá alakult, anélkül, hogy a tevékenység ere­ deti végzői elveszítették volna kompetenciájukat. Nemcsak arról van szó, hogy az amatőrök is „művelhetik a népet” , hiszen ezt amúgy is megteszik, hanem arról, hogy a hivatásos népművelők csak az ő közreműködésükkel képesek egyáltalán tevékenykedni. A foglalkozás konstruált jellege, történeti eredete, a pedagóguspályával való rokonsága, a kompetenciahatárok tisztázatlansága miatt eleve alacsonyabb presztízst jelent az értelmiségi csoportok számára. Ha egyál­ talán tudnak róluk. (Nem régen kérdezte tőlem csodálkozva egy közgazdász: Népművelő? Van ilyen foglalkozás?) D e nemcsak az értelmiség felől marad el az áhított elismerés. Tevékenységük a lakosság szempontjából túlságosan merev, bürokratikus, idegen, hiszen a művelődési intézmények már „kinézetre” és 45 �belső struktúrájukban is a Hivatalt idézik, gondoljunk csak az „eligazító” por­ tásokra, a térbeli elosztásra, az igazgatói, előadói elnevezésekre stb. A lakossági elismerés a látogatottsági mutatókon keresztül közvetve érvényesül. A Társada­ lomtudományi Intézet rétegződéskutatásának adatbázisából megtudhatjuk, hogy a művelődési otthonokat sűrűbben látogatók aránya a 18 éven felüli népesség­ ben mindössze 2,7 százalék. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a sűrűség is csak évi 8-12 alkalmat jelent. Az alacsony látogatottság elsősorban nem a népművelők felkészületlensége, tehetetlensége miatt van, noha ennek befolyásoló szerepét sem zárhatjuk ki. Az alapvető ok az, hogy egy eredetileg társadalmi­ közösségi tevékenység az államilag irányított és ellenőrzött értelmiségi értékek mentén homogenizálódott, következésképpen eltávolodott a társadalmat alkotó csoportok, rétegek valódi szükségleteitől. Az állami szakigazgatás, bürokrácia szemszögéből pedig ez a foglalkozás túlságosan lezser, sokszor amolyan kényszerből, muszájból megtűrt tevékenység. A hivatás létrejötte óta nem volt olyan időszak, amikor a népművelőknek ne kellett volna hadakozni a „reszortfeladat” értelmezése ellen. Akárhonnan is nézzük a dolgot, a foglalkozás társadalmi pozíciója egy szélesebb társadalmi kontextusban nyilvánvalóan alacsony, ezért a státus inkon­ zisztencia nem olyan mértékű, mint ahogy az a népművelői közvéleményben megfogalmazódik. Többségükben állami alkalmazottak, az állami értelmiségi kultúrát preferálják, ugyanakkor tevékenységük a korántsem ilyen igényekkel fellépő társadalomra irányul. Az értelmiségi rétegbe sorolják magukat, de 40 százalékuknak nincs diplomája. Szakmának nevezik tevékenységüket, de ezt mégis bárki végezheti. Egyfelől azt látjuk, hogy a „kisértelmiségi” pályákkal rokon, másfelől, hogy az önértékelési szintjük a pedagógusok fölé emelkedik. Munkájuk ugyan alulfizetett, de önállóbb, kreatívabb. A szakma egészét jellemző konzisztencia azonban nem takarhatja el azt a tényt, hogy a népművelők társadalmán belül bőven találhatunk inkonzisztens egyéneket: képzett és alacsony jövedelműeket, képzetlen és jelentős döntési jogkörrel rendelkezőket. Nyilvánvaló, hogy az ő helyzetük rendezése az igazán megoldásra váró feladat. 46 �A B L A K Dél-itáliai költők Calabria, Szicília. Az egyik a csizma orra, a másik jókora kődarab a csizma orra előtt. (No, bele is botlott nemegyszer.) Turisztikai közhely, hogy Nápolytól délre egy másik Olaszország kezdődik. Valóban így van. És ez nem is annyira a civilizáció „ tárgyi bizonyítékainak” a ritkulásában mutatkozik meg, inkább a hallgatások megsűrűsödésében. Minél délebbre haladsz Olaszországban, annál több a napfény. Mégis egyre sötétebb a kedved. Nem attól, amit látsz, hanem attól, amiket hallottál, olvastál valaha. Maffia, lupara, vérbosszú, márványba vésett morál - ezek a képzetek tapad­ nak Szicíliához Calabriához még csak képzet sem tapad. Illetve hát macska­ körmöt lehet tenni a fenti képzetsor alá. Pedig esküszöm, hogy Palmiban a fürdőzőknek több béke jut, mint Ostiában s a legkihívóbb tekintetű leány Villa San Giovanniban toppant elém. Mégis baljósabb, gondterheltebb a Dél. Pedig az emberek emberebbek maradtak itt, mint odafent a Pó síkságán, Lombardiában vagy az Alpok lejtőin. Még vannak indulataik és hitük abban, hogy a világ még nekik is állhat. Éppen ezért jelenkori irodalmuk is általában egészségesebb, mint a kontinens őrültségeit is buzgón majmoló északolaszoké. A huszadik századi olasz líra legmeghatározóbb irányzata, a hermetizmus is „lepergett” a déli alkotók nagyobb többségéről. Talán, mert hermetikusan be­ zárkóztak öntörvényeikbe. A szemük és a fülük azonban ma kitártabban csügg a világon, mint sokaké, akik pedig közelebb vannak a világ látványaihoz és zajaihoz. Két folyóirat köré csoportosulnak azok a kortárs költők, akiket most bemu­ tatunk. Marcello Camillucci, Dante M affia és Leonardo Manciono a Calabriában szerkesztett IL PO LICO RD O című folyóiratot tisztelhetik műhelyüknek. Rosa Maria Ancona, Rolando Certa, Antonino Contiliano, Giovanni Lombardo és Vincenzo Mascaro pedig az IM P EG N O című orgánum állandó szerzői, amely egy Mazara del V allo nevű városkában készül, Szicília déli partján. Mindkét folyóirat egyértelműen és vállaltan baloldali. A kedvemért valakiről megemlékezünk még összeállításunkban. Költő, noha nem ír verset. Rosa Balistrierinek hívják, tíz éve még parasztasszony volt és kapált a földeken. Ma Szicília legismertebb népénekesnője, gitárjával kommu­ nista nagygyűlések emelvényein jelenik meg és dalokkal tüzel tettekre. Lemezeit úgy vásárolják a kisemberek, mint az orvosságot. Fogadjuk előítéletektől mentes, súlyos képzetektől nem árnyékolt szeretettel Európa egyik legnapfényesebb részének költőit. Nem mindig a fényről énekel­ nek - de mindig a fényt szolgálják. BA RAN YI FEREN C 47 �D A N T E M A FFIA Kosárba viperát Köznapok buktatóin botladoznak emlékeim s a képed kihull zsebükből. Mégis neked írok hazámról, ahol a vér kiáltóbban piroslik. Ismered jól az éjt, a szénaszagot, a pásztorok danáját. Nincs semmi változás: a szél a völgyből felkél s a hegyre fut, fák közt szaladgál, az égbolt is közömbös, a kisgidák karámban játszadoznak. Az esték árnyas arcán moccanatlan az ősi belenyugvás, a kásás hó olajfát kovászol, míg a nap fügéket éget s csoda sehol. A vér is keserveket emészt szuroksötéten s völgyekbe gyűlik lomha csordulással. Calabria - hidd, kedvesem - nem áhit zajos szenzációkat, sem sírokat a téren. Elég egy parti kő vagy egy leánder elfödni bűnt s erényt itt. De kékek még az éjek, a hold figyel kölykökre, tolvajokra, kik a kertekből lopkodják a dinnyét. Hát viperát rakok a kosarakba, bolygatni tespedő tojást, gyümölcsöt. 48 �D A N T E M A F F IA Dühöt Szigetzöld A költők lesben állnak határain az estnek, álmokkal trafikálnak s szerelemről csevegnek, sorsokat hajigáinak, miközben bort vedelnek, a markukban virágmag, mégis dühöt teremnek. Kezük piszkos. Figyeld meg. Tenger lüktet emlékeimben, szívemmel egy ütemre táncol. Nem számolom már, hogy a parton mennyi a kihullott sirálytoll. Bebugyolál a féktelen szél s a szigetzöld felém világol. B a ra n y i F e r e n c fo r d ít á s a i M A R C E L L O C A M IL L U C C I LEO N ARD O A rózsa Sinisgallihoz Az ifjú rózsát ültet, a férfi leszakítja, a vénnek csak az illata m arad... a rózsával oltárt ékesítenek, megcsodálják a szentek, gyökerét kutya permetezi, a vihar a földre szegezi, s lefejezi a h ó .. . Ami engem illet: a rózsával érzek, pártját fogom mindenki ellen, mivel az összes rózsából szeretném, ha egy szeretne engem. Nem bánom, ha nem ő a legszebb, de legyen az én jegyemben született, és velem halni rendeltetett. A rózsák rózsája ő. M A N C IN O E nép fiai továbbra is küzdenek azért, hogy legyőzzék a homlok alázatosságának bélyegét. Hogy legyőzzék a szív kalmárságát, és a bénító szorongást minden moccanástól, minden változástól. Kezük ökölben és meghajlanak. Belőlük mégis művészet fakad. K a s sa i F ran cisk a fo rd ítá sa i 49 �A N T O N IN O C O N TILIA N O Szicília Amikor lángolva elnyel az idő, nézem tajtékzó vizeid, tengered, az én földem tengerét, algák illatozó klorofilliát, a civilizáció odaköpött hulladékait. Meredten hallgatom a sirokkó sípoló szemében népem időtlen kiáltásait testvéreim hördülő haragját a halálból, Avola és Portella földje alól Szicília, tengerközi földem, én szólok e felzúgó hallgatásban, bütykös ujjú hegyeid markolásában, kitörő vulkánjaid torkán, szomjazva áradó patakok nyelvén a vérszín tavaszi pipacsban s a krisztustövisben, mely lassan fölsérti a nyári égen az éjjelt. V IN C E N Z O M ASCARO Halászok Hajnalra virágba gyúlnak a fák. Nyugtalanul ágaskodnak egy kőhajításra a lusta parti hajóktól. Tavasz van. Zöld a kanális. Vidáman várja, hogy már szántsa a hátát újra a sok kis fürge dióhéj. Az ébredő hegyek szegélye mögül már éled az új nap, megszürkítve a végtelen mély akvamarinját. Algák tömény tengerszaga árad szerte a lágy fény remegő részeitől sűrű levegőbe. Egy keresztfa fenn a magasban emberi hangon kiált fel, és a dióhéj-bárkák odalent felmagasodnak gyémánt orrukkal belevágnak a karcolatlan tiszta opálba. 50 6/12 �RO SA M A R IA A N C O N A Önmagamról Egy kicsit itt vagyok, egy kicsit mindig ott is, én, az „afrikai” . Most, hogy elült a szél és fojt a sirokkó, meg sem rezzen a nádas, csak várom, hogy jönnek a bárkák. Bíbor eper hullik sárga kövekre, szentjános bogarak szállnak szederindákra s az ágak megbizseregnek. A szirteken cseppekben ott a tenger. Riadt rákok Gyermekek csivitelnek a csendben, pillangók (hajdani bábok) szép szárnyaikkal (óh, hogy irigylem!) messze, megfoghatatlanul keresik a napot. G IO V A N N I LO M BA RD O A háború tudorai Már nem olvasom a háború tudorait. Nem tudom hallgatni se őket. Nyugalmuk gyilkos, mint pontosan programozott intelligenciájuk. Nem tudok hallgatni, a háború tudorai fiatal napjaink felőrlik, szavaiktól megöregszünk és porrá lett örömeinket elnyeli cseppfolyós békéjük kotyvaléka. 51 �Hol van a gát? Lágy, mint a gyermekek húsa. Új hasonlatokat juttat eszünkbe ez a haldokló XX . század: már rég nem a szagok, a színek, az ízek és a bőr édes érintései.. . itt lent a tenger illata, sikló hullámverés és radioaktív felhő s népek közötti világ felett. Már nem tudom hallgatni a háború tudorait. Jámbor kutyák a kislábost várják a gazditól, közben már fenekednek.. . A hold visszaveti a halál-sugárzást, szép, meleg szemed riadtan kapkod a jövőbe, a szétesett atomok viharába. Már nem tudom hallgatni a háború tudorait. Romhányi Ágnes fordításai R O LA N D O C E R T A Cataniai impressziók Még a fal is fölérez és beszél itt. A kő évezredektől feketéllik, az asszonyok szeme oly mély, akár a megalvadt láng, az Etna-hányta láva. Itt megtanultam: szeretet lehet csak a halál folytatása. A gyászbavont porták betűiben („D rága fivérem emlékezetére” „Imádott férjem poraira béke” ) régi világ üzen. Catania, titok-színű a békéd s alázatoddal úgy keveredett el, hogy már üti az égbolt és a tenger áttetsző, tiszta kékjét. Két napja értenem kell: kapuk karéja, várfal, lépcső és ház, barokk homlokzatával, az idő szívverését magába zárta végképp. Catania, őrizd tovább csodádat: kitörni kész kedélyét a vulkán-lelkek lávafolyamának. 52 �R O LA N D O CE R T A Arion A szikul partvidékről A rion útnak indult gyönggyel, arannyal megrakott hajóján. Bárkája büszke orra Korinthosz zöldes tengerét kereste. Győztesen távozott, mert Szicíliát meghódította dallal. Ám istene a Rossznak kincseit kiszemelte s mohón követve útját halált szabott ki rája. A rion akkor felfohászkodott és a szél sugallatára kezébe kapta lantját s amíg hajója hullámot hasított: elszánt-szelíden vívott a halállal. A delfinek felébredtek dalára, észrevették a bárkát - s mert pártolják az embert körülkerengték nyugtató rajokban. A rion vízbeugrott (mintegy a sírból szökkenvén a létbe) s a delfinek - mint egykoron Apollót Korinthosz fényes partjához vezették. A költészet legyőzte a halált így a sandaság azóta dalba botlik s a kapzsiság szív-dobbanásra retten. B a r a n y i F e r e n c fo r d ítá s a i 53 �KASSAI FRANCISKA Rosa Balistrieri Rosa Balistrieri dalaiban Szicília népe sír. Több évszázados szenvedés, nemzedékek jaja sűrűsödik, feszül az énekében. Az elnyomottak lázadása hódítók sora ellen. Dacosan felemeli fejét, felveti állát Rosa Balistrieri a nőstényfarkas-asszony. Szűkölve kiáltja a világ fájdalmát és a magány iszonyatát. Az asszony kiszolgáltatottságát, félelmét - tán emlékezve arra, amikor hideglelősen kuporogva ágyán rettegett részeg férje tenyerétől. Ez a hang élességével perel. A magárahagyatott perel. Érdességével fölrázza lelkünk. Sötét, véres fájdalom tör elő torkából. Ez a hang kemény, egyenes vonalú, harsánynak tetsző, de rekedtes, ritka suttogásai szétvetik a csend burkát. Nemcsak népe drámáját, hanem egészséges, egyszerű örömét is halljuk az énekében. A z ősgyökerek eltéphetetlenek. Rosa Balistrieri kapálástól elnehezedett kezei már a gitárhoz idomultak. E bátor parasztasszony felnőtt korában tanult meg írni-olvasni. Lehet, hogy még most sem tökéletesen. Ám a hangszerét érti, s az éneke oly természetes, mint a levegő. Csak a népből jött énekesek, a titokzatos őserővel bírók kepesek ilyen csodákra. 54 �MÉRLEGEN A MADÁCH-REJTÉLY András László könyve A rejtély megfejtésére vállalkozott egy igazán invenciózus író, András László. Más szóval van, vagy most már így: volt mit megfejteni, netán van mit folytatni annak, aki esetleg nem ért egyet az író egyébiránt magával ra­ gadó okfejtésével. Ebben a vadonatúj Madách-könyvben nem csupán utalás esik - erős érzékeltetés folyik arról, hogy Madách Imre művét, ember tragédiáját, eleddig milyen polarizált­ ságban és mennyien értékelték két fő szempontból: idealista illetve marxista alapról, és hányan értették félre a köl­ tőt és művét az utóbbi, most már több mint egy évszázad alatt. Nyilván Kántor Lajost idézi, amikor ezt írja - százéves harc folyik a Tragédiáért, mindenki szeretné kisajátítani, a maga oldalára állítani, ideszámítva a vallá­ sos és a nem vallásos irodalomtörté­ nészeket is. Kritizálták és vitatták ed­ dig jobbról és balról, sőt, szélsőbalról, és nyilván szélsőjobbról is „magukévá akarták tenni” . Vitatták ezernyi érv­ vel és ellenérvvel, a költő és a mű bi­ zonyos ellentmondásait külön és Madáchot a Tragédiával oda-vissza szem­ beállítva is. Az ember arra gondolhat, nincs már olyan variáció, amely vala­ milyen oldalról indulva ne kapott vol­ na teret. És lám, mégis van! * Sajátos, miben látja a Madách-rejtélyt András László. Felsorolása két­ ségtelenül tartalmazza mindazoknak a véleményét, akikkel aztán szenvedélye­ sen vitába száll. Mi késztetett egy be­ zárkózott és nem is különösebben te­ hetséges-értelmes vidéki nemes em­ bert, hogy olyan művet írjon, mint a Tragédia? Igaz-e, hogy a haza sor­ sa feletti kesergésében írta meg mű­ vét? Mit akarhatott a Tragédiával? Írhat-e egy író toronymagasan a saját szellemi színvonala felett? Ha nem mégis hogyan? Miként tudott annyi mindent négyezernyolcvan sorba bele­ zsúfolni? Mitől modern ma is az, amit alkotott? Pesszimista mű a Tra­ gédia? Vallásos mű vagy legalábbis vallásos jellegű...? És aztán András László saját kérdései: „Miért írt (vagy miért írt volna) a tizenkilenc éves ko­ rától bizonyíthatóan vallásellenes Ma­ dách Imre vallásos művet? Ha még­ sem azt írt, miért tartja mégis az iro­ dalomtörténet, a Madách-kutatás és következésképpen - a nemzeti köztu­ dat vallásos vagy legalábbis vallásos jellegű műnek Az ember tragédiáját?” Hát ennyi „mindössze” , amire a rej­ tély megfejtésekor az író vállalkozott. De ha igaz az, amit könyve végén ír, hogy ott illik és ott érdemes foly­ tatni, ahol más abbahagyja, és egyben ott is illik abbahagyni, ahol más foly­ tatni tudja - akkor élek ezzel a lehe­ tőséggel és éppen a legutolsó „tény­ szerű” megállapításánál folytatom. Képzeljünk el egy lenyűgöző appa­ rátussal szó szerint izgalmasan végig­ vezetett és igazán meggyőző erejű, sőt, sok tekintetben és ponton meglepően új okfejtést, kizárólag (és ez fontos 55 �lesz a továbbiakban!) filozófia-ideoló­ giai történeti alapról. És amikor már mindenki „megkapta a magáét", ami­ kor már mindenki „verve van” ahogy mondani szokás - amikor már ízekre szedve Madách élete és a Tra­ gédia, és mindenben (de szó szerint mindenben! ) felmutatva a reformko­ ron nevelkedett liberális, mégis cent­ rista, haladó szellemű, anyagelvű, val­ lásellenes nemes, és ugyanígy ezzel párhuzamban a Tragédia minden érinthető pontján kifényesítve az igaz­ ság - nem vallásos a mű sem, s nem pesszimista, ellenkezőleg, a hegeli dia­ lektika érvényesül teljes történelemszemléletében és minden módszeré­ ben, és persze a szabadságeszménnyel maga Rousseau is helyet kap, meg az­ tán kitapintható itt Feuerbach úr is - , szóval végeredményben minden egysé­ ges (az író és műve) és nincs is sem­ milyen rejtély, következésképpen mi­ ről vitatkoztak eddig több mint száz éven át, hiszen talán mégis ez a rej­ tély megoldása.. , Nos, akkor András László legyőzött ellenfeleinek(?) meg­ adja a kegyelemdöfést, és leírja, mi­ ként halt meg a költő (részben Har­ sányi Zsolt Ember küzdj.. . című re­ génye, részben Morvay Győző múlt századvégi feltehetően helyszíni kuta­ tásai alapján), miként utasította viszsza a gyónást és a szentségek felvé­ telét, és miként állt rá mégis mind­ ezekre utolsó óráiban a családtagok unszolására. Két dolog lehetséges az egyik talán elfogadható, a másik kevéssé érthető és meg is kérdőjelez­ hető. Túl azon, hogy amit impozáns méretű bizonyítékpiramisának legtete­ jére gondosan kiegyensúlyozva fölhe­ lyez, mint egy kavicsot, önmagában sem egyéb puszta „szemfényvesztés­ nél” . Hiszen ezek a mendemondák és irodalmi feldolgozások végeredmény­ ben semmit sem bizonyítanak. Az egyik esetben úgy érezhette András László „hogy ide kell azért még va­ lami annak bizonyítására, hogy meny­ 56 nyire vallásellenes volt Madách.. . ” A másik eshetőség: legyen egy kétséges értékű, vitatható pont műve végén és akkor ez a gyónási „ügy” sem más, mint jóértelmű írói provokáció. Az el­ ső eset látszólag szóba sem jöhet, hiszen csupán ennek az egy ténynek (feltehető ténynek) bizonyítására na­ gyon alapos elemző munkát végzett... És ha mégis gondja van saját erejévelérvelésével? Ha valami - ez hihetet­ len! De megmaradva ennél a verzió­ nál, mindenképpen viszolygást kelt bennem és túlságosan földhözragadt­ nak érzem az egészet. Aki ilyen mé­ lyen és sokoldalúan citálja minden életpontján a költőt és mindent meg­ ragad, hogy már „menetközben” bizo­ nyítsa a „közismert és régtől bizonyí­ tott” tényt, és mégis szinte ezt tartja a legfontosabbnak, erre épít fel úgy­ szólván mindent, hogy visszafelé vagy lineárisan a műről is bebizonyítsa nem vallásos alkotás a Tragédia, nos, annak miért szükséges egy ilyen ellen­ őrizetlen (és ellenőrizhetetlen) plety­ kával is megtetézni érvelését? Vala­ miképpen önleleplező ez a megoldás a valóban megragadó, valóságos szel­ lemi izgalmat serkentő és azt ébrentartó mű legvégén. Mint amikor vala­ ki hibátlanul végigeszik egy fényes protokollebédet és a végén, amikor már régen a keblét duzzasztja az a sok elismerő pillantás, ahogy a hallal bánt, ahogy előírásszerűen elfogyasz­ totta (és nem eltolta magától) az őszi­ barackot is - szóval a legvégén a szal­ vétába törli az orrát. Röviden: egy ilyen mű befejezéseként nem számít az ember erre a fordulatra. * Számos ponton hasonló erőltetettséget és ez utóbbival rokon alapokon mozgó érvelési rendet fedezhet fel az olvasó. Miközben végig arra gondol, ez is egy kisajátítási „per” . És még valami. Hogy az igazán nagy műve- �ket azért i s . próbálhatja minden tá­ bor magának eltulajdonítani vagy ép­ pen ellenkezőleg, magától eltaszítani, mert az igazán nagy művek rugalmasságukkal-nyitottságukkal-korszerűségükkel erre alkalmasak és mindvégig meg­ őrzik minőségeiket. Tehát bármikor új­ ra felfedezhetők és kisajátíthatok. Ilyen mű a Tragédia és ilyen költő (vagy drámaíró - vitatják ezt is ele­ get: András László szerint ez utóbbi) Madách Imre. A mű értékelései több könyvtárnyi terjedelmet elértek már. A költő valóságos arcát a mai napig raj­ zolja a történész, az irodalomtörté­ nész, az író, talán még a szociológus is (aki a mai kor költője, mint köz­ ismert). Mégis alig távolodtunk el va­ lamit attól a képtől, mely szerint Ma­ dách egy apolitikus és beteg, azon­ felül szerencsétlen és megcsalt, magá­ ba zárkózott „göthös úr” volt, akinek talán véletlenül sikerült egyetlen nagy művet kies magányában alkotni. E b­ ben a ködoszlatásban az utóbbi évti­ zedben sokat sikerült változtatni, és ide vág András László műve is, ami­ ért szuperlatívuszokat érdemel. A bizonyítási rendszerben azonban - mint említettem - tisztázatlan és ta­ lán „tisztátalan” elemek is bekerül­ tek, néhány megválaszolásra érdemes kérdőjel kíséretében. Ha nem is újabb száz évig, de mindenképpen vitatható, hogy egyáltalán mit ért az író vallásellenességen, amely pontatlanul-elnagyolva magától értetődően jelenik meg mindenhol a könyv oldalain és mindennel összefüggésben. A vallásellenesség esetleg egyházellenesség, vagy klérusellenesség, esetleg a pap­ ság elleni megnyilvánulás? De mi van akkor a szabadgondolkodók hitével, az evangélista-református eszmékkel, amelyek bizonyíthatóan (!) „valláselle­ nesek” , ha a pápista elveket tekint­ jük. A könyvben idézett és szinte per­ döntőnek kinyomtatott Hit és tudás című (1896-ban először kinyomtatott) verset elemezve a biblia történetének lírai megformálásával is találkozha­ tunk; a halál után új élet kezdődött,, de a tudás fája ezt a világot beár­ nyékolta és szertefoszlott a mennyei világ, az ember nem halhatatlan töb­ bé. Ami viszont az „eredendő bűn­ nel” van összefüggésben és bár mind­ ez lehet (miként az író állítja) a köl­ tő tiszta deizmusa, de egy másik né­ zőpontból lehet paradicsom körüli ősi malőr lírai visszfénye is. Mindez ki­ zárólag a veszély miatt érdemel em­ lítést: a túlontúl magabiztos érvelés egy alapjában és eredendően, sőt, minden lélegzetvételében és cseleke­ detében lírikus alkat esetében megle­ hetősen ingoványos talajra kalauzol­ hat. Nem dolga a költőnek minden esetben a világnézeti állásfoglalás. A költő „veleszületett szabadsága” sok mindent megenged és a hangulatokat pillanatfelvételként úgy rögzítheti, hogy azok elsősorban művészi érté­ küknél fogva állják ki az ítéletek és megítélések és persze az idő próbá­ ját. De nem biztos, hogy bizonyíté­ kok bármire is. Helyesebb lenne egyszer - az elkö­ vetkező száz évben - erős vizsgálat elé emelni ezt az úgynevezett vallásellenességet, mint Madách egyetlen lázadási lehetőségét anyja bigott és erőszakos lénye ellen! Helyes lenne egyszer megtalálni azt az író-műtörténész-pszichológust és invenciózus mű­ vészt, aki egzaktan és alkotói beleérzéssel valamennyi elérhető adatot eb­ ben az egy dologban vizsgálva meg­ oldaná a valódi „Madách-rejtélyt” a fiú és az anya kapcsolatának titok­ zatosnak is minősíthető csomóit, akár egy fantasztikus regénybe illő utólagos és monstre kettős pszichoanalízis se­ gítségével. Ebből az aspektusból szem­ lélődve és kutatva esetleg kiderülhet­ ne az is, hogy Madách Imre vallásellenessége valóban (!) az egyetlen lá­ zadási tér anyja ellenében! Hogy ez az egyetlen, ami természeténél fogva a lelkiismeret szabadságának territó57 �riuma, és mint ilyen, megérdemli a fi­ gyelmet. Más kérdés lenne mindez? Aligha. Ha ugyanis hatalmas filozó­ fiai apparátussal bebizonyítja valaki, hogy kizárólag a tudás tette Madáchot vallásellenessé, akkor joggal el­ várható az elkövetkező száz évtől a tudományos és művészi ihletettséget sem nélkülöző lélekanalízis, amely egészen más fordulatot hozhat. Nevezetesen azt, hogy a valódi ki­ indulási pont nem a tudás a hit elle­ nében, hanem a lázadás anyjával szem­ ben; ehhez kellett a tudás, és legvé­ gül mindez a szabad hit miatt tör­ tént. Ugye meglepően is fordítható mindaz, ami Madách továbbra is szá­ mos megfejtésre érdemes arcait érinti némi fénnyel - vagy némi árnyékkal. Mit akarok ezzel mondani? Miközben tisztelgek az ész és a küzdő szellem előtt, miközben minden pontján elis­ merem András László művének ere­ detiségét - arra utalok csupán, milyen további megközelítéseket indíthat el és milyen további kisajátításokat kez­ deményezhet mindaz, amit tőle olva­ sunk és mindaz, amit másoktól előre feltételezhetünk. Az eddigi tapasztala­ tok nyomán. A mű tehát forog. T. P A T A K I LÁ SZ LÓ * „Igen jeles mű” - írta Arany János a Madáchnak szóló első levelében Az e m b e r t r a g é d iá já r ó l, s ugyanez mond­ ható András László művéről, mert fordulat a Madáchról szóló százhúsz évnyi irodalomban. Az irodalomkritika egzaktságát a szépíró szuggesztív eszközeivel szolgál­ ja. Mert András szépíró, sőt műfor­ dító is, aki gyakran tudatosabb kap­ csolatban áll a művel, mint az alkotás lendületétől elragadott szerző. S hogy könyvét a regényolvasás feszültségével olvastatja, ez csak egyik újítása a Madách-irodalomban.. . Andersennél a gyermek felkiált. „A király mezte­ len! ” - valóban ugyanígy hat András­ nál a H ih e t e t le n cím annak a fejezet­ nek az élén, melyben felfedezi, hogy Madáchnak azt az egyetlen írását, melyben maga vall a T r a g é d i a kon­ 58 cepciójáról - az E r d é l y i J á n o s h o z in­ tézett levelét - teljességében még ed­ dig egyetlen Madách-kutató sem ele­ mezte. S még több más dokumentum erejű írását sem. Így annak, amit ed­ dig Madách-kutatásnak mondtunk, nagy része nem is kutatás, hanem ér­ telmezés és átértelmezés, magyarázás vagy belemagyarázás. E felfedezéséhez, valamint alapos okfejtéseihez olykor elképesztően sok­ rétű ismerettár áll András rendelke­ zésére: a gondolkodás történetéből Rousseau-tól és Hegeltől Plehanovig és Leninig, a X IX . század természetismeretéből, a magyar politika és iro­ dalom történetének intim részleteiből stb., a világirodalomból és világtörté­ netből, nem is szólva az alapról, hogy András szinte emlékezetből ismeri a T r a g é d i a szövegét. E kiváló tárgyis- �meret (egy szépíró részéről!) ismét olyasmi, amiért elismeréssel kell adóz­ nunk könyvének. A Madách-rejtély: ez a cím Mes­ terházi Lajos (szerintem legkiválóbb) művét juttatja eszünkbe. A Prométheusz-rejtély azonban a mondák ködéből próbál tényeket kiszűrni, míg itt a legutóbbi százhúsz év elevenen élő vitájába, kritikákban és színpadi ren­ dezésekben mindmáig tartó viaskodásába hoz friss levegőt András László... Manapság egy „magányos farkas” ilyen műve, mint A Madách-rejtély, madáchi belső ösztönzést kíván. A szerző a rejtély megfejtésére tö­ rekszik. Könyvét azzal a feltételezés­ sel végzi, hogy ha „a gondolkodást csak ott érdemes (és illik) elkezdeni, ahol mások már abbahagyták, talán az sem elfogadhatatlan, hogy abbahagyni viszont csak ott érdemes, ahol mások folytatni tudják” . Becsületes elv. Aki kimondta, érdemes rá, hogy a bíráló vitába szálljon vele - akár művének magvát illetően. Mert mi az, ami András Lászlót könyvének megírására indította? Amint az orosz irodalmárok „mindnyájan Gogol köpenyéből” , úgy az utóbbi szá­ zad számos magyarja Madách Tragé­ diájából bújt elő. András László is. Ő éppenséggel a Madách-rajongók közé tartozik. S emellett vallástalan. Hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt? Ez az a „rejtély” , amit meg akar oldani. A baj az, hogy az általa joggal kár­ hoztatott területre téved maga is: talál egy prekoncepciót és ezt húzza rá a Tragédiára, sőt Madách egész élet­ művére. „Miért ír egy szilárd termé­ szettudományos alapokon álló, meggyőződésesen vallásellenes ember val­ lásos drámai költeményt?” - kérdi, s ezzel a kérdéssel viaskodik egész könyvén át. Kitűnően cáfolja meg a Madáchról elterjedt sztereotípiákat: „egy liberális középnemes” , „nincs ki­ alakult filozófiai meggyőződése” stb. kimondja, hogy Madách nagy magyar és nagy európai volt. Ám szembeszállva azokkal is, akik akár méltatták, akár támadták a „vallásos” Madáchot, megpróbálva kialakítani a „valláselle­ nes” Madách képét, közben önmaga szolgáltatja önmaga cáfolatát. Egyik fő érve a Hit és tudás című költemény: mint megállapítja, ezt Madách „a Benső küzdés című ciklus­ ban helyezte el” . Nos, azon kívül, hogy Madách filozófiai benső küzdései egy­ beolvadtak szerelmi és házassági tra­ gédiáiból eredő vívódásaival s hogy e vers utalhat ezekre a küzdésekre is itt nem hit vagy tudás kibékíthetetlen antagonizmusáról, hanem a hit és tu­ dás közt vergődő ember belső küzdé­ séről van szó. Eltökélten vallásellenes ember így nem küzd önmagában. And­ rás másik visszatérő érve az, hogy az immár írói sikerben fürdő, eszméjét költői képek nélkül kimondó Madách 1862-ben, a Kisfaludy Társaságban tar­ tott székfoglalójában ezt mondja: „ . . .a vallás a szívnek költészete” . Te­ hát nem természettudományosan meg­ határozott valami, hanem költészet dehát ki állíthatná azt, hogy Madách, a költő megtagadja, lebecsüli a költé­ szetet? Csupán más dimenzióba helye­ zi, mint a tudást. Andrást dicséri, hogy az idézetet nem vágja el, hanem folytatja: „ . . .s a költészet a szívnek vallása. Mi termé­ szetesebb, mint hogy e két nem egy­ másnak fáklyáján gerjessze lelkesülése lángjait. De a vallásnak, hogy e cél­ nak megfeleljen, szabadnak kell lennie minden ortodox védelemtől, minden igazhitűségi láncolattól.. . ” Tehát a Tragédia bizánci és prágai színében lobogó máglyától éppúgy, mint a Ma­ dách korában még tenyésző antropomorf képektől. Ezeket iktassa ki „a népszellem örökké alkotó módosítása” - kívánja Madách. Tehát vallásos a fent vallott értelemben. Nem vallásellenes. Amikor András ezt írja: „Első feltételezésem tehát az, hogy a Tragé­ dia nem vallásos vagy vallásos jellegű 59 �mű. Nem isten magasztalására készült, egymással való egyeztetését már ak­ nem is isten létét akarja bizonyítani kor, az ultramontánok és Erdélyi János (vagy tagadni)” , akkor Andrásnak iga­ korában megkísérelte. A siker remé­ za van; de amikor így folytatja: „ha­ nyében-e?. . . nem az embernek az isteneszmével S van András könyvének egy hiá­ folytatott történelmi küzdelmeiről szól” nyossága is: a Tragédia négy főszerep­ - ez már nem helytálló. Igen, a Tra­ lője közül az egyiket elbagatellizálja gédia vissza-visszatérő szava a „küzd” . - pedig É va alakja s a vele kapcsola­ Nem tudom, felfigyelt-e már valaki tos életrajzi elemek szorosan hozzá­ arra, hogy ugyanazt kívánja Lucifer is tartoznak a „Madách-rejtély” megol­ (Küzdést kívánok. . . 2. szín), és Ádám dásához. Míg kitűnően feltárja a tör­ is (Az ember célja a küzdés maga. . . ténelmi Kepler-Borbála kapcsolatot, 13. szín), mint az Úr (Ember küzdj’. . . drámai kapcsolatukat illetően ugyan­ 15. szín) - ami nyilvánvalóan a szer­ úgy átveszi a Madách-Erzsi sztereotí­ zőnek a szereplőkre kivetített benső piát, mint ahogy e módszert másoknál küzdése. kifogásolja. Pedig a publikált és levél­ De mi küzd Madáchban? Csak ol­ tári adatok egyértelműen arra utalnak, vassuk el az első színt: kísérlet a hogy Madách Évája (Fráter Erzsi és Biblia és a természettudomány össze­ a Tragédia nőalakja) idősebb Madách egyeztetésére: íme a rejtély kulcsa. Hi­ Imréné becsvágyó és könyörtelen ter­ szen András is elismeri, Németh G. mészetéből formálódott, illetve jutott Bélára, hivatkozva, hogy „Madách nem sorsára. A megjelent Madách-életrajvolt ateista” . Hát dehogy folytat nála zok forrásainak elemzésével tetten ér­ az ember „történelmi küzdelmet az is­ hető, András bevált módszereit alkal­ teneszmével” , dehogy tesz fel dilem­ mazva, az öröklődő sablon, s bár Mo­ mát: hit vagy tudás... hácsi Jenő regényben, L. Kiss Ibolya András okfejtéseinek alaposságával regényben és dokumentumkötetben, továbbhaladva az általa megkezdett Székely Júlia drámában szolgáltatott úton, Madách európai nagyságának igazságot szegény Fráter Erzsinek újabb adatát fedezhetjük fel. Bár ha­ a Tragédia Évájának kialakulása má­ zájában csak száz évvel később kerül ig is feladata a „Madách-rejtély” meg­ sor (hála a politikusok és egyházi ve­ fejtésének. zetők okosságának) „dialógusára” , s Mindez azonban nem változtat még akkor is ezzel a fenntartással azon, hogy András László könyve „ideológiai téren nem” , ő, Madách az igen jeles mű. (Szépirodalmi) európai kultúra nagy összetevőinek RADÓ GYÖ RGY 60 �F I G Y E L Ő ____ A TUDATOSÍTÁS VÁLTOZTAT Töprengés Ernest Jones Freud-könyve fölött „Meg kell még mondanom, hogy ha világnézetemhez nem is, de világké­ pemhez alapvetően járult hozzá a Freuddal való megismerkedés” - írja Bá­ lint György 1937-ben, olvasmányairól szóló vallomásában. Korántsem csak ő mondhatta el magáról, hogy gondolkodásmódjába szervesen beépült a bécsi orvos - összefoglalóan pszichoanalízis néven nevezett - elmélete. Jól jellemzi a helyzetet Szerb Antal A világirodalom történetében: „ akármi is az ember felfogása, nem lehet kétségbe vonni, hogy a freudi elmélet ma már benne van a levegőben, és még heves ellenfelei is bizonyos fokig freudista módon gon­ dolkoznak." A tan elterjedésének évtizedeiben, a tízes, húszas, harmincas évek­ ben a tudományos és a művészi látásmód egyaránt átformálódott. A pszicho­ analízis, a lélekgyógyászat megújítása mellett támpontokat adott a bölcselet to­ vábbfejlesztésének, lökést adott a képzőművészet kibontakozásának - lásd szür­ realizmus - , s áttekinthetőbbé tette a terepet az írók, költők számára is. O ’Neilltől Thomas Mannon keresztül József Attiláig számtalan literátor hasz­ nosította írásaiban - közvetve vagy közvetlenül - a lélekelemzés ismeretanya­ gát. Proletár költőnk bölcseletében és költészetében egyaránt bőven merített a freudi teóriából. Ismert, bár kevéssé emlegetett az „összebékítési” kísérlete, amelynek egyik megnyilvánulása, a Hegel, Marx, Freud című félbemaradt ta­ nulmány. Ugyancsak ismertek, bár kevéssé megértettek versei, melyek a pszi­ choanalízis szellemében fogantak. Az elmélet alapgondolatainak ismerete nél­ kül alighanem csak ködösen értenénk meg például a következő sorokat: „ . . . kuporogva csak várom a csodát, / hogy jöjjön el már az, ki megbocsát / és meg is mondja szépen, micsodát / bocsát meg nékem . . (Mint gyermek . . . , 1935 ) . E nagy hatású gyógymód, kutatási módszer és tudományos elmélet keletke­ zésének és kezdeti elterjedésének részletes ismertetését adja Ernest Jones ki­ tűnő könyve, a Sigmund Freud élete és munkássága című terjedelmes mű. A szerző, aki nem csupán barátja volt a bécsi tudósnak, hanem a pszichoanalízis egyes részletkérdéseinek kidolgozásában és a tan térhódításában tevékenyen részt vállalt, lebilincselő és rendkívül tanulságos írásban számol be az erő­ feszítésekről. Az olvasó világos képet kap Freud fáradozásairól, amelyeket a lélekelemzés körül a múlt század kilencvenes éveitől e század harmincas évei­ nek végéig megtett. Ám kirajzolódik egy általánosabb kép is arról, mekkora belső - tudati - és milyen irdatlan külső ellenállással kellett megbirkóznia annak, aki jelentős, a világképet módosító tudományos fölfedezést tesz, és azt érvényesíteni akarja a gyakorlatban. Ez utóbbi, általánosabb érvényű tanulsá­ gok kikristályosításához Freud élete és életművének fogadtatása kiváló tény­ 61 �anyag, mivel fölfedezése nemcsak tudományos tekintélyeket, s egyben az ér­ dekeiket sértette meg - ahogy az párosulni szokott - , hanem némi kiforgatás által a közerkölccsel is ütköztethették, sőt közvetve - de nem is túl nagy át­ tétellel - , még a korabeli hatalomgyakorlók is érintve érezhették magukat. A felszított antiszemitizmus légkörében bonyolította a helyzetet az orvos szárma­ zása is. Freud nem tartozott azok közé a tudósok közé, akik huszonéves korukban rukkolnak ki életük nagy ötletével. Alapos fölkészülés, és néhány tév- vagy mellékút bejárása után jutott el „saját” tudományához. Nem túl gazdag, de áldozatkészen kultúratisztelő családja révén szerzett kiemelkedően nagy mű­ veltséget, nyelvismeretet, orvosi diplomát. Kutató, megújító szelleme az or­ vostudomány „hagyományosabb” ágaiban is alkotott figyelemre méltó tanul­ mányokat, illetve - önmaga mércéjével mérve - itt is futotta tehetségéből ki­ sebb jelentőségű fölfedezésekre. Harmincas éveinek második felét tapossa, amikor sajátos módszerét alkalmazni kezdi, s negyvenhárom esztendős, ami­ kor első - „korszakalkotó” - műve, az Álomfejtés 1900-as dátummal, 1899 végén megjelenik. Ezután még négy évtizeden át gyógyít, kutat, gondolkodik, előadásokat tart, szervez, kiterjedt családról gondoskodik és nagy hatású köny­ veket, tanulmányokat ír. Lenyűgöző műveket alkot akkor is, amikor, élete utolsó tizenhat évében, az áliában fészkelő rákkal elválaszthatatlan tár­ sául szegődik a szünet nélküli testi fájdalom. Saját élete remekül szemlélteti találmányának, a lélekelemzésnek óriási erejét. Bár tanításait gyakorta bélye­ gezték pornográfiának, s valóban, az akkor meglevőnél ő maga is nagyobb szexuális szabadságot tartott célszerűnek, viszont életvitelében szigorú monogá­ miát érvényesített, s végig boldog házasságban élt, becsületes, művelt gyere­ keket nevelt. Kimutatni vélte a lélek mélyén megbúvó agressziót, ám saját cselekedeteire az altruizmust, az önzetlenséget tartotta kötelezőnek. Végelátha­ tatlan kínjait az utolsó pillanatig panasz és fájdalomcsillapítók nélkül viselte. Jones Ellenállás címmel külön fejezetet szentel annak részletezésére, hogy Freud tanai milyen reagálást váltottak ki az akkori tudományos és közélet­ ből, bár e fejezeten kívül is bőven említ példákat a könyv a teória fogadta­ tására. A megnyilvánulások az utcai fejelfordítástól a sajtó útján elkövetett becsületsértéseken át a könyvégetésig terjedtek. Ez utóbbiban Freud - s ez egyéniségét üdén jellemzi - örülnivalót is talált, mondván: a középkorban még őt magát vetették volna máglyára. (Már nem érte meg, hogy később nő­ vérei a máglyahalál szörnyűségeit fölülmúló sorsra jutottak, igaz, nem eret­ nekség, hanem származás miatt.) Az ellenállás ismert és azóta már tisztázott, pontokba fogalmazható mecha­ nizmus szerint zajlott. L énárd Ferenc egyik könyvében, A gondolkodás hétköz­ napjai című akadémiai kiadványban külföldi kutatásra hivatkozva idézi, hogy „Az új gondolatot először merő képtelenségnek tekintik, amely még említésre sem érdemes.” Freud átélte és megszenvedte ezt a korszakot. Mint Jones írja : „A század első éveiben Freudot és müveit figyelemre sem méltatták, vagy pedig egy-két mondattal intézték el, mintha nem is érdemelne komoly megfon­ tolást.” Jelentős elmélettel szemben ez a taktika csak ideig-óráig alkalmazható. Az utána következő fázist a Lénárd-könyv így írja le: „Aztán jön egy időszak, amikor egy csomó egymásnak ellentmondó kifogást emelnek ellene, például az új elmélet túl fantasztikus vagy csupán új szóhasználat.” Ez az idő Freudra is ráköszöntött, s örömmel fogadta: „A nyílt szembeszegülés, jegyezte meg, sőt még a gyalázkodás is jobb, mint ha agyonhallgatják az embert.” A külön62 �böző minősítések nem maradtak el: „rendőrségi ügy” , „szellemi maszturbáció” , „elvetemült módszer” , „hajmeresztő vénasszony-pszichiátria” - röpködtek a még nyomdafestéket tűrő tudósi megnyilatkozások. Freud abban a „szeren­ csés” helyzetben volt, hogy épp munkája és fölfedezése révén alaposan ismerte az új gondolatokkal szembeni belső ellenállások mechanizmusát. „A z sem lep­ te meg - írja Jones - , hogy az ellenfelei által felhozott, úgynevezett érvek azonosak betegei elhárító műveleteivel - adott esetben ezekből az érvekből is ugyanúgy hiányzott minden éleselméjűség, sőt logika. Mindezt tehát a dolgok természetes rendjének tekintette. . Egy-másfél évtizedig tartott ez a stádium, legalábbis, ami a tudományos fórumok rugalmasságát illeti. Közben ugyanis Freud világszerte ismert személyiséggé vált. Nyilván a közegellenállás is siet­ teti - sajátos módon - annak az állomásnak a közeledtét, amiről Lénárd Fe­ renc könyvében így olvashatunk: „Végül elérkezik az az állapot, amikor szinte mindenki úgy tesz, mintha mindig is ezt az elméletet vallotta volna.” A 83 évig élő Freud megérhette ezt az állapotot, sőt hosszú éveken át élvezhette előnyeit is. 1921. decemberében „elégtétellel értesülhetett róla, hogy a Hol­ land Pszichiáterek és Neurológusok Társasága tiszteletbeli tagjának választot­ ták; ez annál is nagyobb örömmel töltötte el, mert jelölését Winckler pro feszszor is helyeselte, noha korábban többször is állást foglalt a pszichoanalízis ellen.’’ Tíz évvel később - mivel alkalmasint az elismerés mechanizmusán is keresztüllátott - már nem fogadta ilyen derűvel a megtiszteltetés formális je­ leit; „A Gesellschaft der Arzte a Társulat dísztagságára javasolt engem - írja levélben Jones-nak - , s hamarosan jóvá is hagyják a jelölést. Gyáva gesztus ez a siker első jelére, felettébb undorító és visszataszító.” Fizikai, technikai fölfedezésekkel aligha fordul elő, hogy elterjedésük után, még jócskán elavulásuk előtt, mesterségesen „feledésbe” merülnek. A pszicho­ analízissel néhány helyen ez megtörtént. Ennek egyik oka talán magával az elmélettel is halványan megvilágítható. A lélekelemzés fontos elvei közé tar­ tozik, hogy a tudat alá szorult belső konfliktusokat sajátos technikával föl­ színre hozza, s tudatosítja a beteggel. Az érzelmi hullámzással kísért tudato­ sulás hat gyógyítólag. E hosszú folyamat azonban visszaesések közepette zaj­ lik. A konfliktussal való szembenézés ugyanis kínnal jár, ezért nagy erők szo­ rítják vissza az emlékképet a tudattalanba. Nyilván erőltetett a párhuzam, de hasznos lehet fölvetni, hogy talán a lélekelemzés is hasonló mechanizmus ál­ tal „merült alá” . A képzettársítások miatt csak szomorúan mosolyoghatunk azon, hogy az „embertelen” tanokat tartalmazó könyvek éppen a náci Német­ országban kerültek máglyára, az emberi szellem sok más értékével egyetemben. Jones a könyvet az ötvenes években írta. Nálunk először 1973-ban jelent meg, Hermann István utószavával. Mint a filozófus írja: „ . . . a pszichoanalízis bensőleg küzdelmes jellege, a benne felvetődő kérdések eldöntetlen volta több funkciójú. Egyfelől ezek a kérdések mindenütt tartalmaznak reális mozzana­ tokat. Másfelől a kérdések eldöntetlensége önmagában lehetővé teszi a pszi­ choanalízis különböző interpretációit. . . Freud becsületességét mi sem dicséri jobban, mint az, hogy csak a kérdést fogalmazza meg, miután a maga módján felmérte a harci terepet. A kérdésben mintegy benne rejlik elméletének öszszegzése, s egyúttal az is, hogy elmélete szükségképpen megreked a kérdések­ nél, a problémáknál.” Ezekkel az utalásokkal, melyeket Hermann a Rossz köz­ érzet a kultúrában című Freud-tanulmányhoz fűzött, az elmélet korláta it igye­ kezett körültapogatni. Az utószó a most előttünk fekvő, 1983-as második ki­ adásból már kim aradt. . . 63 �A Jones-könyv ismeretében újabb tanulságokkal szolgálhat annak a folya­ matnak az áttekintése, amelynek során a pszichoanalízis megint elfoglalja mél­ tó - se nem túl, se nem alábecsült - helyét „köztudatunkban” . Mint az 1971ben kiadott, A pszichoanalízis és modern irányzatai című könyv bevezetőjében Buda Béla az előző időszakról körültekintően megfogalmazza: „merev szem­ léleti befolyás miatt a kritika élesebb, általánosítóbb és elutasítóbb volt a tu­ dományos, tapasztalati tartalommal szemben is, mint kellett.” Kereken tíz év múlva, a Pszichoterápia című Gondolat-kiadványban karakteresebben fejti ki mondandóját: „Figyelmen kívül maradt az a tény, hogy a pszichoanalízis nem­ csak és nem elsősorban pszichológiai elmélet, hanem gyógymód, empirikus tu­ domány, kutatómódszer, és mint ilyennek, tudományos létjogosultsága van esetleges elméleti hibái, tévedései ellenére is. Alig egy évtizede, hogy erről nyíltan beszélünk, de még mindig csak kis számban jelentek meg a kultúrtörténetileg is jelentős és érdekes, fontosabb pszichoanalitikus és pszichoterápiás szakmunkák magyar nyelven. Ma már világszerte tisztázódott, hogy a mód­ szernek és az elméletnek tudományos értéke van, és ez védelemre szorul, el­ fogadásra érdemes.” A Buda által hiányolt, kultúrtörténetileg jelentős mun­ kák közül kettő már 1982-ben megjelent. Jól illeszkedik a kultúrtörténetileg fontos munkák közzétételének sorába a Jones-könyv 1983-as második kiadása is. A könyvek megjelenése mellett talán apróságnak tűnhet, hogy Hermann Imre 1889-ben született pszichoanalitikus az Új Magyar Lexikon 1980-ban lezárt ki­ egészítő kötetébe már bekerült (legjelentősebb munkáját e lexikon 1943-ra da­ tálja, nem valószínű tehát, hogy 1962 utáni munkája tette volna jelentőssé sze­ mélyét). Izgalmas, hogy József Attiláról a 3. JAK-füzetben a pszichoanalízis alapján készült elemzés jelent meg, így a könyv Buda Béla szerint „egyedül­ álló és eredeti munka ( . . . ) mind a József Attila-irodalomban, mind pedig a hazánkban, sajnos, nagyon szegényes irodalompszichiátriai írások között.” Jellemző tény, hogy az egyház folyóirat-tanulmánnyal szorgalmazza a lélek­ elemzés módszerének fölhasználását a gyónásban. „A pszichoanalízis mint tu­ dományos gyakorlat, akkor lesz igazán a keresztény mindennapok segítőtársa, ha elméletét az egyház-hívő kapcsolatra vonatkoztatva sikerül alkalmaznunk” - írja a Vigília 1983/9-es száma, természetesen többször is fölhíva az olvasók figyelmét: „ez a tudomány eredendően világi talajból nőtt ki.” Ezek az egymástól távoleső tények, alkalmi példák, persze egy elméletnek nem az igazságát, hanem csupán élet- és hatóképességét hivatottak igazolni. Ha Freudtól azt az alapelvet elfogadjuk, hogy a tudatosítás önmagában is segít az emberen, akkor érdemes lenne egy lépéssel továbbmenni, hogy a ki­ nyilatkoztatásain való meditálás után a sorsából kínálkozó tanulságot is nevén nevezzük. A kínálkozó tanulságot, más összefüggésben, de itt is érvényesen, Max Planck kvantumfizikus öntötte formába. Mondván: „Valamely tudomá­ nyos igazság nem úgy szokott érvényre jutni, hogy ellenfeleit meggyőzik, és azok meggyőzöttnek jelentik ki magukat, hanem inkább úgy, hogy az ellenfe­ lek lassan kihalnak, és a felnövekvő generáció kezdettől fogva ezt az igazságot ismeri meg.” Ha a tudatosítás változtat a korábbi gyakorlaton, akkor ezt a föl­ ismerést szívós munkával minél előbb széles körűen tudatosítanunk kellene. A Jones-könyvnek ez az egyik le nem írt, mégis benne szereplő, fontos tanul­ sága. M O LN Á R PÁL 64 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Közeledik Gerelyes Endre (1935—1973) születésének 50. évfordulója. Korai halála meggátolta abban, hogy munkássága kiteljesedjék, de mű­ vei így is számontartandó értékei szocialista prózánknak. Mivel első si­ kereit novelláival aratta, az útrabocsátó táj kezdeményezésére, a Műve­ lődési Minisztérium támogatásával, novella-pályázatot hirdetünk, amelyet ezután kétévenként megismétlünk. A pályázat célja, hogy fölélessze a magyar novella legjobb hagyomá­ nyait, s ösztönzést nyújtson mai művelőinek, akik e szigorú forma kere­ tei között kísérlik meg napjaink konfliktusokkal terhes világának fel­ mutatását. Tematikai megkötöttség nélkül benyújtható bármely, eddig még nem publikált írás, amelynek terjedelme nem haladja meg a 12 gépelt oldalt. Egy szerző legfeljebb 3 novellával vehet részt. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1985. január 31-ig lehet eljuttatni a Palócföld szerkesztőségi címére: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige felol­ dását. PÁ L Y A D ÍJA K : I. d íj: 15 000 Ft. Két II. díj: 10-10 000 Ft. Három III. díj: 8- 8000 Ft. A SZOT a munka világának legjobb ábrázolásáért 10 000 Ft-os különdíjat ajánlott fel. Zsürit az Írószövetség prózai szakosztálya biztosít. Eredményhirde­ tésre 1985. ünnepi könyvhetén kerül sor. Az első közlés jogát — a díja­ zottak esetében — a Palócföld folyóirat tartja fenn. Magyar Írók Szövetsége Salgótarján város Tanácsa Palócföld szerkesztősége A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELNÖ KE: A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: D r. H o r v á t h I s t v á n (cikk, tanulmány) (riport, szociográfia) K o j n o k N á n d o r (szépirodalom) D r . P r a z n o v s z k y M i h á l y (hagyomány) C z in k e F e r e n c (művészet) P á l J ó z s e f s z e r k e s z t ő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: C s ík P á l R a d á c s i L á s z ló D r . F a n c s ik J á n o s D r . S z a b ó K á r o l y D r . M o ln á r P á l D r . T a m á s k o v ic s N á n d o r N é m e t h Já n o s T ó th E le m é r D r . B a c s k ó P ir o s k a K e le m e n G á b o r A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest), Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 900 példányban 5,6 (A /5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 84.35379 N . S. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6f3d21be4780e57e601da175f723443e.pdf d24a2d17875d984e8f0db55095a7aa1a PDF Text Text �Tartalom 1. 4. 7. 9. 10. 16. X IX . É V F O L Y A M , I . SZ Á M Csanády János: A kóbor gépkocsi (vers) Sarusi M ihály: Vinnék a leventéket (szocionovella) V arga Im re: Magányra, Mindenfelől tűz (vers) Dobos É v a : A z a halál, Variációk (vers) Varga Csaba: Konstruált napló (198 2-83) Tamás A lad ár: Jelek és jelzések (vers) V IT A 17. 25. 27. Sík Csaba: Najlójegyzetek - A lföld y Jenő cikkéhez Petrőczi É v a : Érte, érted, értünk! Tandori Dezső: Vers és köz ABLAK 31. K iss Dénes: A K alevala ünnepére, M ai finn költők, Finn népköltés 40 É V E T Ö R T É N T 37. Radó György: Miskolctól Debrecenig... és tovább (visszaemlékezés) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 44. Romsics Ignác: Elfelejtett politikusok M ÉRLEGEN Szerzők, könyvek vidékről 46. 48. 5 1. 53. 55. Visszhang (Bessenyei György) Simonyi Im re: Kettős szerelem (Endrődi Szabó Ernő) Bertók László: Ágakból gyökér (Szirmay Endre) K ét költő Nógrádból (Kiss Gyula) Brackó István: Kinek fütyül a madár? (Szendrei Lőrinc) TAN U LM ÁN Y 57. D uba G yula: A Madách K iadó 15 éve A borítón Csohány Kálm án rajza, aki 1985. január 31.-én lett volna 60 éves. Munkássága méltatására az év során visszatérünk. A belső oldalakon Sáros András Miklós László) grafikái láthatók. (Fotó: Buda �CSANÁDY JÁNOS A kóbor gépkocsi Az eltévedt, kóbor gépkocsi átvágja a ködöt, átsúrolja a beton utcák vasbeton falát, zörög, lelkét teszi ki. Rezegnek az ablakok, reccsen a sebességváltó - hajrá, iramodjunk egyedül - seregben a rosszalvóknak foga koccan. Amint az eltévedt, kóbor gépkocsi átvág a városon nagy körökben, dérhavas fű-rétekre téved, letapossa a száraz szittyót. A volánnál, a nyeregben ül valaki, egy nép, egy vak-ember, csontkorona a homloka, ül jegesedő nyugalomban. A kipufogócső füstöl amikor megfarol a kanyarokban, nem lát a dühtől a volánnál, pedig távcső a nyakban. Az eltévedt, kóbor gépkocsi a XIX. századot keresi, a kerekeken gumi-patkó vág az aszfaltba, fagyott rögbe. Hová kéne neki menni? Ezen töpreng, nyomja a gázpedált egy csontos láb, egyre áttetszőbb az ujjperecek röntgenképe. Egy csontváz vezet az Időbe? Ez az időknek teljessége, Ez a jövendő, ezt jósolták Isten könyvében a próféták? �Dühödten megy és szomorúan hasgat a ködbe felforrt hűtővel, gőzöl az eltévedt kocsi orra, fújja a párát ló és lovas. A körutak visszhangzó gangjai megsokszorozzák a repesztést. ahogy a tévedt-útú rohan, rázatja, túráztatja a motort. Keres valamit, vissza-lobban az eltévedt, kóbor gépkocsi a város-piramisban, forognak ágyukban a múmiák. Nagyot nem mond. Csak kihörögi lelkét az elharapott-végű utakon, sivatagba téved és kanyonok évezred-vágta kő-falai közé. A progmatizmus ül, Heisenberg ül a volánnál, a Pozitívizmus, metafizika és vallás a volánnál, tudja, meg kell találnia az utat Rendbe. A világ gyémánt tengelye meggörbülne, ha falnak csapódna, kisiklana girbe-gurba útján az eltévedt gépkocsi az éjszakába forgó Földön, Napfelkelte nem állítja meg a sötétet, mint a Műholdak, mindig az éjben ing az utakon, míg rohan. Ing az utakon, véres, tépett ing éji vászon, aszfalt szövetű utak és nádasok, ingó gubák vagy bugák, barna buzogányok. Páncélzata lerohadt, a nyilak leverik, mint a középkorban a vértesek lováról a páncélzatot, olajcsövei meztelenek már, oda a karosszéria, a füzesek súrolják az alváz-csontvázat, aki nyomja a gázpedált, ujjpereceiről már lefoszlott a hús, 2 �mégsem lép a fékre, az eltévedt kóbor gépkocsi hörgő benzintankkal néha megáll a kivilágított benzinkutak előtt, az Egész Világ benzinkútjai nyitva várják hogy oda-érjen, gyorsan kiszolgálják menjen tovább, tudják a kutasok, hogy vagy megnyeri, vagy beledöglik. Az eltévedt, kóbor gépkocsi nem fél semmitől, tudja, az Egész Világ ősrengetegben vágott utakon álmában követi. A milliomosok aranyat hörögnek álmukban, úgy szeretik az eltévedt, kóbor gépkocsit, a néptömegek nyomoruk enyhítik, álmodnak rutafával, boszorkánnyal, seprőn lovagolnak a Holdba álmukban, míg az nyomja a pedált, fogy a benzin szüntelenül. Vezet a világranglistán és a rekordok könyvében és a Jelenések Könyvében is ott van már a lovasok között. Nincs semmi baj, itt vagyunk benn, míg ő künn rohan, pörgesd kereked, száguldj, nyúzd széles gumiddal az utakat. Az eltévedet gépkocsi kibillen az útról egy kanyarban, felemelkedik, felhőkbe lel hideg szelet, Föld-apja kirúgja a csillagokba. Föld-apja kirúgja a csillagokba, de ő mint a vadréce fészkére, visszarepül a nádasokba, hátára huppan, kereke pörög az eltévedt gépkocsinak a riadt vadállatok el nyugszanak uralmába veszi újra a csend a luggatott nádasokat, Földet. �SARUSI MIHÁLY Vinnék a leventéket Jött az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik leventebe­ hívó 44-45-ben, de az emberek végig szabotálták. A harmadik leventevitel már veszélyes volt, apámnak intézkednie kellett. M ivel a tapolcai kiegé­ szítő parancsnoka mindig segített, apám vele akart beszélni. A z Eszterházy-kastélyban volt a német parancsnokság, csak innen lehetett telefonál­ ni, német vonalon! Kérte a tapolcai parancsnokot, hogy ne vigyék a fiai­ kat... A németek nem értettek magyarul egy mukkot se! A z előbb még né­ metül magyarázott valamit, miért kell telefonálnia. Pula eléggé náciellenes volt. 42-ben az emberek levelet írtak a minisz­ tériumba, tiltakoztak a volksbund ellen. Hogy ne engedjék be a falujukba ezt az erőszakos, Hitler-őrült bandát! A nép se Hitlert, se Sztálint nem akarta. Itt a levél másolata, megőriztem. Nagyméltóságú Radacsay László igazságügyi miniszter úrnak. Budapest. Kegyelmes urunk! Alulírott pulai község magyar érzelmű lakossága aláza­ tos bizalommal fordulunk kegyelmes urunk elé, hogy panaszunkat meghall­ gatni méltóztassék. Községünkben jelen helyzetben tarthatatlan helyzet ural­ kodik, a község lakossága német ajkú és a német propaganda befolyása alatt kettészakadt, és mi magyar érzelmű, német ajkú magyarok folytonos zaklatásnak vagyunk kitéve. Gyakori gyűléseiken minket minden esetben befolyásolni akarnak, és a német anyanyelv felkarolása alatt valami más lappang: mi alázatosan kérjük kegyelmes urunkat, hogy minket és vele köz­ ségünk békéjét megvédeni méltóztasson, és kérjük továbbá arra is, hogy szónokaikat, szervező erőiket a községből kitiltani méltóztasson. Kérésün­ ket megnyitva, kegyelmes urunk jó indulatába ajánljuk magunkat, mara­ dunk a hazának örök hű magyarjai nevében Szafner Nándor, Szabó Gyula, ifjú Szauer János, Kanczler Márton, Leitold János, Heiter Lőrinc, Jáger András, Holczer János, és még egy sor aláírás. 45-ben jött a kitelepítés. Kilenc házat a legszebbekből kijelöltek. V ala­ kinek eszébe jutott a levél! Apám fölment, megkapta, s Pulán fölmutatták. A z aláírások bizonyították, ki volt náciellenes... Nem is volt Pulán kitele­ pítés ! A negyedik leventebehívó miatt apám begyalogolt térdig érő hóban T a­ polcára, huszonöt kilométer, s vissza. Kapolcson, a csendőrlaktanya előtt kikopognak az ablakon, éjszaka: H ová? Mondja az öreg, hová. M egkapta: N e menjen, Pista bácsi sehová, reggel megyünk a gyerekekért! Azt mondta magában: de én csak megpróbálom! É s papírt szerzett, pulai leventék nem férnek föl a vonatra, majd a következővel! a Akkoriban, 44-ben már mindenkit besorozott a német. A volksbund nő­ szövetségének a vezetője volt a fő besúgó, ő adta a listát, kit sorozzon a 4 �német katonaság! Korábban csak önkéntes SS-nek mentek, 44-ben minden pulait besoroztak, a negyven-ötven éveseket vitték, húszat. Hat bundista, tizennégy nem! Azt mondták: nem mennek! Csak a magyar behívóra... Negyvennyolc órán belül menni kellett, különben főbelövetés járt. Apám fölment a hon­ védelmi minisztériumba, hogy a falu nevében tiltakozzon: az emberek nem mennek német katonának! Ő k magyar érzelműek. Nem ment semmire, visszajött Pulára. A bíróval be Veszprémbe, éjjel, engem fölzörgettek, s vonattal Pestre mentek. A bíró ismerte a Hangya Rt. főjogászát, ő bevitte őket a Hangya katonai parancsnokához, vitéz XY-hoz, az meg be velük a HM -be! Ott azt mondta vitéz X Y : Akkor ezt a tizen­ négy embert átveszed az SS-től!.... S elment. A százados kékült, zöldült: Nem lehet, a németek kinyírnak!... Aztán egyezkedett: Esetleg a felét... D e hát hogy menjenek ők haza, ki legyen az a „fe le ” ?!... Visszamegyünk v i­ téz... Ja j, azt ne!... S végül: Hát, jó! Nem is vitték el azt a tizennégy pulait, se a németek, se a magyarok. 45 elején aztán jött az ötödik leventebehívó: nincs mese, menni kell! Veszprém felől ágyúdörgés, égszakadás... K i akar meghalni?... Föl a sze­ kérre a tizenöt gyerek, köztük én is. Tapolcára vittek bennünket. A z első kocsma udvarán gyülekeztünk. Ott volt a kapolcsi leventepa­ rancsnok, egymaga: Három kocsival jöttem volna, de a magyar gyerekek fölfutottak a Hegyre! Azt mondta apámnak, ne menjen a parancsnok elé, mert rá is pisztolyt fogott, ordibált, hogy ez szabotázs, földhözverte a pisz­ tolyt, taposta. Apám csak bement. Sorakoztatják a tornateremnyi raktárba a járás leventéit: A falhoz, kör­ be! Egy-egy hézagba állítják a pulaiakat, s kérdezik: kinek nincs apja, anyja, vagy olyan betegek a szülei, hogy képtelenek magukról gondoskod­ ni?... K iállt a fele. Több próbakör, s mire befejeződött a rosta, mind a ti­ zenöt pulai gyerek az udvaron volt. Otthon jött a veszprémi elhárító tiszt, SS, hamar a házunknál találta magát. Tudom, hogy kend... Apám a listával már az erdőre küldött. A d ja elő a leventelistát! Nincs... Falhoz! Falhoz állította, pisztolyt szegezett neki... Ezért kellett neki engem elküldenie, nehogy gyengeségében kiadja. Nem tudott kicsikarni belőle semmit. D e : viszik a fiúkat! Maguk a németek. Nincs más, a petendi parancs­ nokságra futott. Öreg, hatvan év körüli vezérkari tisztek voltak ott, mun­ kára fogták a lakosságot a visszavonuló németek ágyúállásaihoz. Azt mondta a parancsnok: Mint apa, megértem magukat, mint katona... Várjanak, megbeszéljük! Kérjük a listát! Reckír, hazardírozás, mert épp ez... Odaadták. Beírták a pulai leventé­ ket az árokásóik közé. D e nem viszik el őket ásni se! Csak egyet kértek, hogy pénzért kaphassanak ennivalót a faluban. 5 �Négy-öt emberről volt szó, apámék boldogan vállalták. Másnap apám összefutott az utcán a veszprémi elhárítóssal, jött a volksbundos asszonytól, aki ma Ausztráliában él, 45-ben elfutott, és az nekiugrott: Tudom, hogy maga járt Petenden! D e az utolsó szó a miénk lesz! Tíz napra rá özönlött a tenger szovjet katona. Viszik az árpát az egyik volksbundos mamától, a férjét ő ugrasztotta be, aki olyan csendes, jó ember volt, ez meg harcias; az asszony tartja a zsák­ ját, két orosz meg lapátolja bele. A házuk előtt mentem el, rámszólt: N a, te nagyokos, ezek jobbak? A lónak enni kell adni... A volksbund vezetője itthon maradt, őt aztán kitelepítették, pontosabban kitoloncolták. 19-ben forradalmár volt, Horthy alatt két évet ült. A negy­ venes évek elején ő lett a volksbund vezetője; ugyanazért, amiért 19-ben... A föld miatt, mert hogy a háború után tíz holdat kap az Eszterházy-birtokból. Három évvel a halála előtt hazajöhetett a gyerekeihez látogatóba. Nálunk így volt. 6 �VARGA IMRE Magányra „ Széthullna: összetartja óriás szeméremként magányának két ajka.” Tőzsér Árpád A mélyben nagy kartonlapokkal újságrongyokkal pléhdobozokkal viaskodik a szél és fekete kóbor kutyákat csapkod szűkölve a pincefalakhoz a villanykörte habogva szavakat téveszt a fény. Elfordul szemhéjad mögött zúgva a föld egy csöppnyi tenger reggelre átszivárog. Jéghó. Hóhő. Mélymagas. Oromsekély. Koromfehér. Hókorom. Lágykemény. Élőhulla. Gyávamersz. Búsvidám. Közeltávol. Messzeitt. Jéggőz. a mélyben nagy jéghő kartonlapokkal hóhő újságrongyokkal hőhó pléhdobozokkal hőhóhő mélymagas viaskodik a szél oromsekély fekete kóbor élőhulla lágykemény kutyákat hókorom csapkod szűkölve mélymagas a búsvidám pincefalakhoz a villanykörte messzeitt Habogva gyávamersz szavakat jéggőz téveszt közeltávol a fény. 19 83. ápr. 19 . 7 �Mindenfelől tűz szertedűl Mózes szeszláng-levelű csipkebokra eget karmolva tüskéi széthull a hatalmas szétromlik a mindenható romlás szénfekete koponyája vicsorog s futrinkaként riadtan menekül pirosa n feketén szikra korom gajdolás és ökrendezés rikácsolás és csörömpölés szirénazengés kocsmacégérek lehullanak korommá lobbanva homlokom előtt s a bokor helyén lám földtölcsér koromfeketén égett rögökkel s körötte a széjjelmászó lángok árnyékok mint futrinkák riadtan s ropogva körbekerít a tűz és bömbölve visítva pirosan üvöltve s feketén közeledik immár mindenfelől és ég aki nézett 19 83. ápr. 26. 8 �DO BO S É V A Az a halál A z a halál, mikor a tárgyak nem egyebek többé, csak tárgyak. Mikor a könyv és az irka már nem az a könyv, az az irka, csak könyv és irka, mikor a kép és a cserép nem az a kép, az a cserép, csak kép, cserép. Ha a cipő már nem emlékszik, milyen utcákon talpalt végig, ha elfelejti az esernyő, milyen volt az az őszi eső, s a tárgyak némán, mint a boltban, úgy állnak, holtan. Variációk I. 3. Most játszani kéne veled még utoljára, mesét mondani, bábszínházba menni, emlékeket gyűjtenem rólad, emlékeket gyűjtened rólam, de ha egyszer legszívesebben addig kiabálnám neked, míg meg nem érted: elutazni annyit tesz - soha többé, és messzire annyit jelent - végleg. Gyakoroljuk a kettősbetűket mintha ez volna a világon a legfontosabb a nyáron messze mész nyártól nem kell már a kettősbetű és többé soha nem kell Gyakoroljuk a kettősbetűket 2. A fehér ajtókon gyerekkéz magasságban színes filctoll-maszat. E gy darabig őrizgetem majd, aztán lemosom. Ennyi marad. Írd: elutazott Júliustól minden múlt idő lesz immár Írd: elutazott messze gyerek é n t soha többé 9 �VARGA CSABA Konstruált napló (1982— 83) Íme, a forradalom? Az énforradalom. Ülök a kertben, s a fenyőfa ágai kö­ zött kilátok az utcára, ahol egy ötven év körüli, őszülő, ismeretlen férfi lép­ ked. Kutyám dühösen ugatva rohan a kapuig. A férfi úgy megy tovább, hogy oldalra sem pillant. Mintha a kutya nem őt ugatná vadul. Ha én mennék ott az utcán, holtbiztos, hogy legalább a fejem oldalra kapnám és egy pillantás­ sal felmérném, hogy miért ez az állati hangoskodás. Így viselkedem évtizedek óta. Folyton, olykor kimerülésig, körbe-körbepillantok, hogy mi van körülöt­ tem, mi történik velem vagy nélkülem. Ennek most vége. A világ ugyanúgy érdekel, de másképpen viszonyulok hozzá. Inkább én legyek a kés, amely úgy szalad bele a világba, mint a vajba. S nem fordítva. Párbeszéd- és megegyezés-képtelenséget látok mindenfelé. Ezt a szélárnyék­ ból kikerült országot az ellentétes erők megint sokfelé húzzák, kíméletlenül. Vagy szétszakad vagy „csak” kinyújtják, mint sodrófa a vajastésztát. Vagy? Utálatos kor. Az emberek közül sokan öngyilkolják, önpusztítják magukat. Ám szinte mindig csak azért, mert nekik fáj a világ, egyedül vannak, légüres térben értelmetlenül. Elvétve a másik emberért, akit akár szeretni is lehetne. Az elmúlt években egyszerre jártam vezetőképzőre és valóságfelfedezőre. Csak az utóbbi „tanfolyamot” magamnak szerveztem és eltekintettem a vizs­ gáktól. Mind a két képzést önként kezdtem el. Az elsőt azért, mert korábban abban az illúzióban ringattam magam, hogy a kulturális életben lehetek olyan irányító, aki új értékrendet és új tisztességet képvisel. A másodikat azért, mert olyan személyes utópia vezérelt, hogy például a mai magyar társadalomról s a szükséges modernizációról hitelesen tudok írni. Azért tudtam, hogy majdnem lehetetlen egyszerre ellátni ezt a két feladatot. De választani nehezen tudtam volna? Aztán választott a kor, az első lehetőséget kizárta. Méghozzá elég drasztikusan? Ekkor már csak „annyi” volt a dolgom, hogy a második feldatot belül is válasszam. Keményen és hosszú távra.. M. I. barátom egy elfelejtett Németh László-tanulmányra hívta fel a fi­ gyelmemet. Néhány hónappal korábban született, mint a szárszói beszéd. E b­ ből idézek: „Ha Bartók, Móricz, Ady természetében a magyarság ószövetsé­ gi modellje érett: az enyémben s másokéban is az újszövetségi. Bennük a hagyomány bukott fel megforrósodva, bennünk az utópia. Az én egész életem a jövőre volt függesztve. Arról volt szó, hogy ebből az életből merre vágjuk ki magunkat.” Csak ismételni tudok. Arról van szó, hogy ebből az életből merre vágjuk ki magunkat. Néhány éve megjelent a Magvetőnél egy falujövő elképzelésem. Tisztes vissz­ hangot vert, de kevesen hittek benne. Tavaly Kamarás István barátommal írIO �tunk egy városutópiát R e f o r m v á r címmel. Ez kis magyar utópia szeretne lenni, saját korunkhoz kötöttsége és szükségképpeni töredékessége ellenére. Vajon hisznek-e majd benne legalább néhányan? Ma elhatároztam, összeszámolom fontosabb fiókjaimat. Azokat, amelyekben ülök, s amelyekbe éppen bemászni készülök, I . Szigetépítés. Nagyszüleimtől örököltem egy házat. Az épületet s a kertet négy éve építem, alakítom. Én­ sziget épül, ahová - ha igaz - mindig visszahúzódhatok. 2. Szigetépítés 2. Négy településen falu- és kultúrafejlesztési kísérletet kezdtem el. A helyben élők jobbjaival s szakértő barátaimmal. Megkíséreljük a humanizált, demok­ ratikus jövőt a mában megcsinálni. Legalább részben. 3. Szigetvesztés, csende­ sen. Az olvasótábori mozgalom - maradva a sziget hasonlatnál - több mint egy évtizede azt próbálja meg, hogy minden évben száznál több, elsősorban személyiségfejlesztő és önálló, közösségi cselekvésre ösztönző szigeteket működ­ tessen. A szigetköztársaságok persze csak egy-két hétig élnek. S egy-két hóna­ pon belül jórészt elmossák őket a mindennapok hullámai. Azért: ez tartós vál­ lalkozás volt. Úgy tűnik most: a vállalkozás tartósan meggyengül? 4. Az or­ szág, mint sziget. Ami természetesen szép álom, de nem értelmetlen program. Világos program kell, átfogó, gyökeres program. Dolgozom rajta én is, egyes programelemek már meg is jelentek. Faluutópia, Reformvár, önérzetreform . . . Soroljam még? Az Olvasó népért! mozgalmat is abba az irányba szeretném tolni, hogy a magyar modernizáció - társadalmi és szellemi modernizáció érdekében valóban tehessen valamit. 5. Valóságkutatás. Ha egyelőre úgy is elsősorban szociográfusnak tartanak, már ezért is, de nem csak ezért, folytatni akarom a szociográfiai kutatásokat. Eddig öt nagyobb munkát fejeztem be: a) életképes-e a középfalu; b) kisváros és életminőség; c) a falun élő ipari munkások és a társadalmilag kötelező önkizsákmányolás; d) a helyi társada­ lom mire vállalkozik önként; e) miért nem működik a falusi önkormányzat? 6. Énkutatás, családunk, s környezetének feltérképezése. Az a kérdés, hogy honnan hová megyek én és a hozzám hasonlók? Ezért írtam esszét a hova­ tartozásról, a szabadságról, a fiatal írókról. Az önvizsgálat vezetett el általá­ nosabb kérdésekhez, például ahhoz, hogy mi az ember vagy mi a szerelem? 7. Műveletlenségem enyhítése miatt írok és közlök sorozatban újraolvasó-naplókat. A magyar irodalom néhány fontosabb művét újraolvasom s igyekszem magam­ nak - és talán másoknak is - újraértelmezni. Félig készen áll több kisebb-nagyobb regényem; most már készülök arra, hogy befejezzem őket. Nem sietem el, mert mint minden irodalmi mű, ezek is megkísérlik a világ újraértelmezését. Ennyi. Húzhatnék még ki magamból fiókokat. Nem is egyet. Vagy írhatnék még elképzeléseimről. Úgy hiszem, ennyi elég. Dolgozom egy intézetben, tudomá­ nyos kutatóként. Eddig befejeztem négy kötetet. Mindegyikben más műfajú írások vannak: novellák, utópiák, esszék, szociográfiák. Nem beszélve az ál­ talam írt fél és negyed könyvekről. A termés nem sok, nem olyan jelentős, mint szeretném. De talán nem ez a fontos, hanem inkább az, hogy alkatom­ nak és programomnak megfelelően, már több fiókban kezdtek otthonosan el­ helyezkedni. A többitől reszkessen a világ! Van egy településtöredék, ahol a nagyszülők felneveltek. Ez se tanya, se tisztán üdülőfalu. Valaha a közeli Balatonszabadi községhez tartozott, s ezért Balatonszabadi fürdőtelepnek hívták. A harmincas évek végén parcellázták fel 11 �az itteni egyházi birtokot, s tisztviselők vásároltak nyaralótelkeket. Nagyapám az elsők között épített házat ide, amelybe aztán - a kitelepítések elől - vég­ legesen leköltözött az ötvenes évek legelején. Folytatta postamester ősei má­ sodik gazdaságát: gyümölcsöt termesztett és árult a siófoki piacon. Mára ez a településtöredék felduzzadt, állandó lakói többnyire bejáró dolgozók, a terü­ letet pedig Siófok városhoz csatolták. Közigazgatásilag a város egyik külső kerülete, noha igazából még falunak sem minősíthető. Hogy a hivatalokban is mekkora zavar van, azt mutatják a különböző településelnevezések. A hely­ zet képtelen, a „falunak” egyszerre három neve van. A vasútállomás homlok­ zatán még az díszeleg, hogy Balatonszabadi, holott a hat kilométerre levő köz­ ségnek már semmi köze ehhez a megállóhoz. Ugyanakkor az állomással ponto­ san szemben, a vasúttal párhuzmosan futó országúton Siófok-fürdőtelep sze­ repel helységjelző táblán. Nem indokolatlanul. Hiszen ezt a településféleséget látszólag elnyelte a terjeszkedő város. Csakhogy még magam is emlékszem arra, hogy milyen messze van ide Siófok; ötödik osztályosként gyakran gya­ log mentünk a városi iskolába, ha a menetrendszerű autóbusz éppen nem ér­ kezett meg. Akkor ez még előfordult. Mindenesetre a távolság azóta sem csökkent. S közben van egy másik településtöredék is, a Tisztviselő-telep, amely azóta eltűnt a térképről, mert megszűnt a vasútállomása. Így tehát olyan helyen van a nagyszülőktől öröklött második otthonom, amely még viseli a hagyományos Balatonszabadi nevet, ám a helyiek változatlanul Szabadi-fürdőtelepként ismerik. Ma megint elcsodálkoztam, hogy látszólag senkit nem zavar az elnevezéstisztázatlanság. Békésen együttélünk a feldolgozhatatlan identitászavarainkkal. Egyedül vagyok a lakásban, hanyatt fekszem az ágyon. Most élesen érzem, hogy az elmúlt hónapokban totálisan védtelen voltam. Pedig senki nem akarta fejemet venni. De senkit nem érdekelt volna, ha lehullik a fejem. Mire észbekaptam, skatulyában ültem. Társadalmi szerepkalodában. Én let­ tem „az olvasótáboros” . Tiszta nevetség. Amíg az olvasótáborok létéért küz­ döttünk, nemegyszer esélytelenek voltunk. Aztán mintha fordult volna a koc­ ka. Az ötletből lassan országos mozgalom lett, de az ügy bélyegét csak ak­ kor sütötték rám, amikor már meg-megtorpant a vállalkozás. Mindaddig örül­ tem a jelzőnek, amíg nem akartam mást. Ekkor már a szerepskatulya akadá­ lyozta a mozgást, noha nem szívesen vettem erről tudomást. A hetvenes évek közepén ugyanígy más minősítő címke is rám ragadhatott volna. Akkor pél­ dául, amikor a nyilvánosság elé léptünk a Keleti Golfáram antológiával. A minimum hat-nyolc kötetre tervezett könyvsorozatot azonban az ifjúsági kiadó nem adta ki, mintha a kelet-közép-európai kis népek szellemi, s irodalmi kö­ zeledése nem lenne aktuális. Azóta a közeledés politikai, ideológiai feltételei romlottak; lehet, hogy megint elszalasztottunk egy kitűnő alkalmat. Ebbe a szerepfiókba így nem szorultam bele, ám nem örültem neki különösebben. Az évtized végén, majd a nyolcvanas évek elején nagyon rám tapadhatott volna a fiatal szociográfus emblémája. Sajnos erre sem került sor, pedig akkor kimász­ hattam volna az olvasótáboros szerepkalodából. Ez már azért sem sikerült, mert szociográfiám keltette vihar és közelharc a nyilvánosság kizárásával folyt. Az írónak pedig gyakran az szerez rangot, hírnevet, ha sokan és hevesen tá­ madják. Közben a fiatal művészet egyik, permanensen vitatott intézményét kí­ séreltem meg tisztességesen vezetni; emiatt többen alkalmazottnak tekintettek 12 �és nem alkotónak. Holott készséges alkalmazott végképpen nem lett belőlem - ezért is kényszerültem távozásra. Egy időben kissé futottam azon szerep és szellemi presztízs után, amit a fiatal író szintén állandóan megkérdőjelezett szerepe jelent. Ám bekövetkezett az, amire számíthattam is. Hiába publikál­ tam folyóiratokban egyre-másra - talán nem érdektelen - írásokat. Ezeket az irodalmi szakma sem nagyon olvasta? Mert csak azoknak a szerzőknek az írá­ sait olvassák, akik éppen a közfigyelem középpontjában állnak; meg persze azokat a műveket, amelyek íróihoz barátságok, személyes vonzalmak kötik őket. Mindezzel párhuzamosan újra és újra az olvasótábori mozgalom meg­ újításával is törődtem - ezért ez a szerepkalitka még véglegesebben rám csu­ kódott. Ma már újra nem érzem magam kalitkában! Függetlenül attól, miképpen ítél meg a szakmai közvélemény. A rám sütött bélyegek nem vonzanak és nem zavarnak. Szellemi életünk egyik ideológusa tegnap valami olyasmit mondott ne­ kem, hogy a nyilvánosság előtt most kellene élesebben kirajzolni az arcképemet. Csakhogy karakteres archoz határozott kontúrok kellenek. Egyedi, tiszta arcéi. Méghozzá divatos arclátvány. A legtöbben ezt úgy érik el, hogy egy szerepszeletben, tevékenységszeletben alkotnak átlagon felülit. Markáns személyiségjeggyé például a kutatási részterület válik. Nekem ehhez nincs kedvem. Nem is vagyok képes rá. Nincs szükségem magam tervezte, magam építette szerep­ skatulyára sem; még akkor sem, ha a nyilvánosság előtt ez sikeresnek látszik. Ne az olykor üres forma, hanem az egyedi tartalom határozzon meg, még ak­ kor is. ha az egyéni értéket nincs mihez mérni. Ezért is írtam korábban, hogy csak író, vagy csak szociológus nem akarok lenni. Így is történt, mert ilyen va­ gyok. A közvélemény sem képes olyan magatartás- és minőségjelző-fiókba dug­ ni, amely rögtön és aztán folyamatosan lehetővé teszi az egyértelmű azonosí­ tásomat. Szeretném, ha ez akkor is így maradna, ha jelentős művek - például regények - lesznek mögöttem. Folyton szeretnék kilépni előző szerepeimből; a szociográfiák után miért ne írhatnék filozófiai értekezést? Változatlanul hol fi­ lozófus, hol író, hol világmegváltó kívánok lenni. Az történelmileg rám kényszerített szerepkorlátozás, hogy a rendszeres világjavítással fel-felhagyok. Le­ hetetlen feladatra vállalkozom, tudom, ebbe csak belebukni lehet. Ez nem ejt kétségbe. Eleget megbuktam már, ennek elviselésében van gyakorlatom. Min­ denesetre jelenleg is több lehetőségem van. Például előbb-utóbb beleszorulha­ tok valamelyik szerepskatulyába, s aztán ügyesen megmagyarázom magamnak, hogy így helyes. De arra is van esélyem, hogy a szerepeket tekintve, folyton hontalan leszek; vagy egyáltalán félremagyarázzák - a társadalmi munkameg­ osztás és szerepelosztás törvényeit áthágó - törekvéseimet. Az pedig talán félig-meddig utópia, hogy sok-sok fiókból álló szekrényországot építsek ki ma­ gamnak, amelyben kedvemre váltogathatom a fiókokat. Addig is, amíg ez eset­ leg sikerül, legalább kiülök az éppen meglevő skatulyám szélére és lelógatom lábam a szerepközti űrbe... Naplót írni: kényszer. Megfogalmazásra vár mindaz, ami elmondhatatlan. A naplóírás nem más, mint a reflexiók megörökítése. Az események sem ér­ dektelenek, de azok kevésbé vihetők a nyilvánosság elé. Naplót írni: ítélke­ zés. De inkább struktúrák, mint a kortársak fölött. A naplóírás persze önma­ gyarázat is. D e nem szeretem halálosan magam. Ugyanakkor az önbecsülésről nem vagyok hajlandó lemondani. 13 �A fővárosban egy bérház legfelső emeletén lakom. Rohad rám a tető. Ha filozófus lennék, ebből az állapotból kiindulva, csodálatos világmagyarázat­ félét találhatnék ki. V agy tíz éve ígérik a tatarozást. Tavaly az alagsorban új pincéket építettek. Ha háború lesz, már van hova bújni? A földszinti kapu belső oldala mögött álló kukatartályokból folyton „kifolyik” a szemét. A la­ kók akkor is kiöntik a szemetet, ha már nincs hova. Néha mintha disznóólba lépnénk be, olyan ez a ház. Siófok-fürdő, május eleje, péntek. Késő délután érkezünk, már nem lehet permetezni. A házban még hideg van, begyújtok; nincs kedvem olvasni. K i­ vételesen megnézem a televízióban az éjszakai filmet. Francia-olasz, igényes krimit vetítenek, Alain Delon főszereplésével. Az átlagértelmiségihez képest szinte semmit nem tudok erről a színészről. Ha megszorítanának, akkor se tud­ nék három-négy külföldi filmsztárnál többet felsorolni. Nem érdekelnek, Mo­ ziban is ritkán ülök, sajnálom rá az időt. Ha meg is nézek egy-egy szórakoz­ tató filmet, hagyom, hogy átfolyjon rajtam. És már vetítés közben sem tudom, hogy kik játszák a főszerepeket. Most is csak azért nyúlok el a televízió előtt, mert mást nem lehet csinálni. így hamarabb eljön a holnap reggel, az én időm. Ki a kertbe, permetezni, s aztán írni a fenyőfa alatt. Erről a szamuráj jellemű gyilkosról szóló film csak azért marad meg bennem, mert a történet befejező jelenetei korábbi szorongásokat és gondolatokat hívnak elő belőlem. Az ér­ dektelen film ürügyén is magamra pillanthatok. Itt elakadok a napló írásában: valahogy elvesztettem a fonalat. Az előbb még tudtam, hogy a film vége ho­ gyan váltotta ki a félelmemet. Mert élesen csak a hívatlan vendégként érkező félelememlékek jutnak eszembe. Ahogy ezt leírtam, mindjárt visszaidéződtek az utolsó filmkockák. A látszólag érzéketlen főhőst, Je ff Costellót - nevét a televízióújságból másolom ki - több oldalról szitává lövik a rendőrök. Pedig ő nem akarta megölni a bár énekesnőjét, üres pisztolyt fogott rá. De mindez nem érdekes. Csak az a - számomra kimerevített - kép, hogy valakire több oldalról lőnek. Átlagos, primitív helyzet. Átvitt értelemben sokan, sokfélekép­ pen megélik. Én rossz pillanataimban félek attól, hogy majd megint, védhetetlenül, egyszerre több irányból lőnek rám. Fekete bogár, két hosszú, vékony csáppal. Lehet, hogy hőscincér. Lányom zajong, hogy tapossam el. Ráteszem a papucsom talpát, de nem nyomom öszsze. Nincs kedvem hozzá. Majd papucsom orrával odébb lököm. Perdül egyet, s a legközelebbi fűcsomó felé csúszik. Mire újra odapillantok, már a hátán fekszik, s magára húz négy-öt fűszálat, melyeket csápjaival átölel. Abban bí­ zik, így eltakarja magát, s megmenekül. Persze halottnak teteti magát. Most azért sem taposom el, mert ilyen ügyesen védekezik. Noha jól tudom, hogy kevesen cselekednének ugyanígy. Én sem mindig. Utópiákban tudtam eddig legjobban megmutatni magam. Olyan reményvesztett korban, amely végképpen nem hitt utópiákban. Csoda, hogy nincs glória a fejemen? Csoda, hogy nincs a kor fején glória? A képesség, a tehetség, alkat az írót adja, írja Veres Péter a Szárszóban, a sors és a gondolkodás pedig a forradalmárt. Nekem nem volt osztálysorsom, semmi sem diktálta, hogy forradalmár legyek. Gondolkodásom azonban foly- 14 �ton arra vitt, hogy megpróbáljak gyökeres reformer lenni. Mégis sokszor azt választottam, hogy inkább esélytelen író leszek, mint esélytelen reformer. Ve­ res Péter is azt írja, lehet abban valami, hogy azért lett irodalmár, mert nem lehetett forradalmár, különösen akkor, ha forradalmáron csak politikust avagy konspirátort értünk. Ha valaki csak konspirátor vagy csak eszközember le­ hetne, nem tehet mást, minthogy radikálisan íróvá neveli önmagát. Hallgatom a rádióban az Olasz Kommunista Párt kompromisszum vagy demokratikus alternatíva. Vagy? vajúdását: történelmi Néha furcsa állapot szakad rám. Mint tegnap is. Hevesen agitálva, egy te­ lepüléscsoport falu- és kultúrafejlesztési kísérletét egyengettem. A kísérlet ér­ telme annyi, hogy a helyi lakosság társadalomalatti, avagy halmozottan hátrányos létezésén javítsunk. A hajszolt nap végén, kimerülten az jutott eszem­ be, könnyen lehet, hogy belül - akaratom ellenére - elromlottam. Mert iga­ zából nem a mások iránti felelősség vezérel? Vagy nem elsősorban az? Eset­ leg öntudatlanul is eljátszom ezt a felelősséget, mert a jelenlegi kultúrában változatlanul értékes magatartás ez? Holott semmi más nem érdekel: csak sa­ ját magam? Hogy társadalmi szereplésemben megnyilatkozzon önnön nagysze­ rűségem? Annyira belátok magamba, hogy sejtem, megfosztottak olykor indo­ kolt sikerektől, s a későbbi elismerések sem enyhítették mindig sikervágyamat. S megmutatásszükségletemet. Persze mindig szégyellem, hogy ennyire fontos vagyok magamnak. Ezért aztán olyan érzés telepszik rám, hogy lényegtelen va­ gyok. Semmi. Ekkor egyszerre tudatosul bennem az üresség és a kuszaság. Ilyen állapotban pihennem vagy olvasnom kell, hogy új érzésekkel s gondola­ tokkal tegyem tisztába magam. Ha lehet. Tudatosan vállalt felelősségérzéssel is. Mi van az emberben legbelül? Ma este egy ismerősöm tombolt, szinte üvöl­ tött, vádolt, még csapkodott is. Pedig normális, olykor szép, s gondolkodó lény. Fékezhetetlen indulata kinyitotta a külső és belső énje közötti ajtót, úgy, ahogy orkán szakítja ki egy pajta kétszárnyú, vaspánttal lezárt bejára­ tát. A kitárt ajtón beláthattam lénye belsejébe; elszörnyedtem. Pokol volt az, tehetetlen düh, orvosolhatatlan fájdalom, őrület. Mintha felbőszült vadállatok laknának benne. Lehet, hogy az egyén legbelül még mindig állat? Csak a hu­ manizáló, fékező, emberiesítő kultúra szerencsére elfedi előlünk a pokoli ter­ mészetet? Olyan vékony réteg ez a burok, hogy akármikor átszakadhat? Lehet, hogy semmi megrázóan fontos nem sikerül? Megint ülök a kertben, s a fenyőfa ágai között kilátok az utcára, s azon túl a tóparti házakra. Az utcán most nem sétál senki. Kutyám nem ugat. Vasár­ nap délután van, nyugalom. Én azonban feszülten gondolok arra, elégtelen nem elfordítani a fejemet. Nem pusztán annyi a cél, hogy a világ ne szalad­ jon úgy belém, mint kés a vajba. Mert ez olykor úgy is kivédhetetlen. Ülök. s metaforák jutnak eszembe. A dombtetők görcsös védelme helyett inkább futóárkokat építsünk. Le a völgybe. Neki a világnak. Úgy szabad megtá­ madni a szemközti dombtetőt birtokló ellenséget, hogy könnyű futásunk köz­ ben is szinte szétszakadjon a levegő. Mintha vászonból lenne. �TAM ÁS A LA D Á R Jelek és jelzések Fecske s gólyaszárnyak gyérebben lebbennek ritkulnak és tűnnek megviselt egünkről s velük meg nem fejtett örök üzenetük: gyönyörű mozgásuk. K ésik a tavaszunk - mondják az emberek megszokták, hát hozzá nagyot sóhajtanak s tovább irtják kertjük füzeit nyárfáit. Megállt a levegő, jelzést lassabban visz dolga kevés akad szárnyak lebbenése lelkünkben is ritkul s reszket a gondolat. Vizek sóhajtanak; erdő, mező gyérül ridegre épített utcák gyarapodnak illetlen szavaink szaporán ömlenek lubickolnak bennünk okos gyermekeink szépségre ha intünk: hangosan nevetnek. Lelkünk madarai: jóság és szeretet szárnyatok be ritkán lebben fejünk felett néha fel-felszálltok, aggódva keringtek tartós maradásra, letelepedésre fészket nem találtok. Sóhajtozhattok majd, jövendő századok levegőtök tiszta, színtelen, ízetlen néma, élettelen szárnyak nem lebbennek okos emberfejjel nézitek az eget magasabbra láttok, mélyebben kutattok s ha lesz értő élet még: hát sajnálkozhattok. 16 �V I TA S IK C S A B A Naplójegyzetek — Alföldy Jenő cikkéhez A politika művészete - a művész politikája. M a a hatalom tudománya­ ként határozzák meg, valaha a művészete volt; írók is, ha kevesellték a papír és a toll kockázatát, a ragyogás pedig hiányzott nekik, kedvtelve választották sorsuk, személyiségük keretéül. Chateaubriand például. Per­ sze, ha típussá léptetjük elő, tanácsos figyelmeztetnünk a dátumokra. „M ert amikor annyi hévvel és gyűlölettel vetette magát a politikába — írja a diplomata, memoár- és esszéíró Paléologue Három diplomata című könyvében - , irodalmi pályafutása lényegében véget ért. Valamennyi fő­ műve megjelent már, költői inspirációja kimerült, ifjúkora meghalt. Az álmok és a rajongások kora örökre elszállt.” Paléologue 18 14 áprilisára teszi Chateaubriand politikai pályája kez­ detét, tehát Napóleonról és a Bourbonokról írott röpirata, amely „élet­ igazolványt szolgáltat” a volt uralkodóháznak, s a restauráció egyik leg­ hatásosabb argumentuma lesz, megjelenését tekinti nyitánynak, bár tíz év­ vel korábban Bonaparte kegye már juttatott neki diplomáciai megbíza­ tást. H at hónapig volt Chateaubriand a római francia nagykövetség tit­ kára, de hazatért, abban a reményben, hogy „az első konzul megérti, szá­ momra csak az első sorban van hely” . Azonban újabb, s megint másod­ rendű pozícióra is jócskán várnia kellett: 1821-ben lett berlini követ. K ez­ detben élvezte a jólétet, a fényűzést, de hamar megúnta III. Frigyes száraz udvarát. A kinevezésért folyamodva írta: „E g y másik ember szüle­ tett bennem, a politikus, de azt hiszem, kevés közöm van hozzá” ; Chamfortról pedig: „G yakran csodálkoztam azon, hogy ilyen férfiú, aki annyi­ ra ismeri az embereket, hevesen csatlakozhat bármilyen politikai ügyhöz. Hát igazán nem tudta volna, hogy valamennyi kormány mennyire hason­ lít egymáshoz,” . E lvek helyett legfeljebb hangulatai voltak, a politika sem az eszmék megvalósításának gyakorlati lehetőségét jelentette számára, ta­ lán nem többet indulatai kiélését biztosító pótcselekvésnél. K ét hónap múltán újra Párizsban van. Részt vesz saját kormánya megdöntésében, a hatalomra került Montmorency-Laval kabinet londoni követséggel jutal­ mazza. A z állomáshely fontossága annyira fellelkesíti, hogy emlékiratba kezd. „A k ik emlékirataimat olvassák, nem fogják észrevenni, hogy az írást kétszer szakítottam félbe, egyszer, hogy nagy ebéden lássam vendégül a yorki herceget, az angol király fivérét, másodszor, hogy a királynak Párizs­ ba való visszatérésének évfordulóján ünnepélyt rendezzek. E z az ünnepElözmény: 1 . Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A VIHARMADAR - KALITKÁBAN; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6 szám)) . 17 �ség 40 000 frankomba került. Díszes szalonjaimat megtöltötték a brit im­ périum nagyjai, főrangú hölgyek...; asztalaim csak úgy csillogtak a lon­ doni kristályoktól és a sevres-i porcelán aranyától.” Lelkesedése hamaro­ san alábbhagy, Guizot szerint azért, mert a londoni társaság inkább tar­ totta írónak, mint politikusnak, önteltségét komikusnak találta; Chateaubriand kevesellte a hódolatot. Valóságos politikai szerepet egyszer játszott, amikor észrevette, hogy a Bourbonok tétlen monarchiája ki fog múlni, ha nem sikerül kiköszörül­ nie az 1815-ös csorbát. Külügyminiszterként a háborút szorgalmazta; a francia csapatok megint átlépték a spanyol határt, visszaültették a trónra Franco előképét, V II. Ferdinándot. A hadjárat a közvetlen célt elérte ugyan, a közvetettet azonban elvesztette, tovább mélyítvén a kapitalizálódó társadalom és a monarchia közti válságot, csak a forradalmat siettette, amely 1 8 30-ban véget vetett Chateaubriand politikai kalózkodásának. N agy író volt, V ictor Hugó ifjú korában Chateaubriand akart lenni, vagy semmi; tehetsége, egyesek szerint zsenije azonban, áttekintvén e po­ litikai pályát, inkább fokozza, mint kisebbíti M arx igazát, aki kímélet­ lenül írt róla: „E z t az írót soha nem álltam. Franciaországban azért lett olyan híres, mert minden tekintetben legklasszikusabb megtestesülése a francia vaniténak. S hozzá ez a vanité nem a könnyű, léha, tizennyolca­ dik századi köntösben, hanem romantikus álruhában, újsütetű szólamok­ kal páváskodva lép fel” . A tanulság: a tehetség nem ment fel, legfel­ jebb a felelősséget súlyosbítja; a hibát bűnre halmozó, a mesterségét, mint tudományt űző politikus baklövéseit látván ne áhítsuk vissza a po­ litika művészetét, a művészpolitikust - elegánsabb volt, hasznosabb aligha. Alföldy Lukács igazának újragondolására biztat, s idézi is: „ A politi­ kai költészet jóval előbb lépett fel, mint a megszervezett, modern pár­ tok. ...Lessing, Shelley, sőt még Heine is pártköltők, párt nélkül.” . Az emberibb jelen és az emberi jövő pártján álló költők, míg Chateaubriandnak csak a Bourbonok klikkje jutott. Példázat - megintcsak tanulsággal. (Ezt a történetet elmondtam már festőknek, szobrászoknak, sajnos, szakmájukra tett célzás nélkül, így si­ kert arattam vele.) Chateaubriand esete - ennyi idő múltán aligha több - Alföldy barátom állításának - ,, . . .a politizálás ugyanúgy az ember nembeli lényegéből fakadó tevékenység, mint ahogy a nembeli lényegből következik az ember erkölcsi érzéke...” — második felét bizonyosan nem igazolja, de igazolható-e az első? Tasso és Bruno példája is kényszerről szól inkább. Kivételes jelenség volt mindkettő, a korban tipikus, bár összeegyeztet­ hetetlen emberi igény megtestesítője. Dél-Itáliában születtek, szinte gyerek­ fejjel léptek Nápolyban kolostorba, Tasso jezsuita lett, B runo domini­ kánus. A z egyházi nevelés kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkükön B runóén is. Korán megérintette őket a nagy rahivatottság érzése, hamaro­ san szűkké is vált számukra a szülőföld. Életre szóló szellemi élményt adott nekik a frissen felfedezett antikvitás; Tasso Plafont és Homéroszt olvasta, B runo így vallott az inkvizíció előtt: „M i is követjük a pythagorasi iskolát, mely az értelem szülőföldjén, nagy Görögországban eredt” . Tassót azonnal elismerés fogadta, B runót rágalom, értetlenség, üldözés, 18 �és kísérte halálig. Mindketten elfordultak a középkori világtól és világ­ képtől, Tasso azonban csak odáig gondolkodott, ahol a kor tabuit fel­ állította, míg B runo habozás nélkül szembefordult a keresztény dogmá­ val. Am ikor művében kivetnivalót talált az egyház, Tasso cenzort kért, s kívánsága szerint átdolgozta művét, meg is kapta a legnagyobb elismerést, ami költőt érhetett a 16. században, megkoronázták a Capitoliumon. Idegbetegsége táplálta aggályait, műve iránti kételyeit túlbuzgó vallásossága fo­ kozta; gyógyulását aligha segítette elő az a hét év, amit a ferrarai Szent Anna-kórházban töltött. Utolsó óráit pápai áldás könnyítette, halottas ágya mellett, a római Szent Onofrio kolostorbeli cellájában bíborosok imádkoztak; „Expectavi expectans, Dominum meum Christum” , mondta állítólag mielőtt kilehelte lelkét. Aznap rendelték el B runo kínvallatását. „ A bírák elé vezettetik - olvashatjuk a jegyzőkönyvben - egy középtermetű, barna hajú, feltűnően szép férfi, kinek életkora körülbelül negy­ ven évre tehető.” . Megesketik, hogy az igazat, csak az igazat vallja. K öz­ bevág, egyenesen a nagyinquisitorhoz intézve szavait: „C sak az igazságot mondhatom. Gyakran megfenyegettek azzal, hogy a szent inkvizíció elé kerülök. E fenyegetést tréfára vettem, mert bármikor kész vagyok számot adni magamról.” . Tasso ma már filológusok zsákmánya, B runo viszont korántsem a tudománytörténészeké, noha filozófiája rég elavult, s taní­ tásai java részét az egyház is vallja. Nem is arról van szó, kinek volt igaza, hanem; kinek volt morálisan igaza? Tasso nem kisebb költő, mert hiányzott belőle az erkölcsi helytállás bátorsága - mérlegelnünk kell ideg­ vagy elmebetegségét is - , B runót viszont feltétlenül nagyobbá teszi az igazsághoz való feltétlen, életét is feláldozó ragaszkodás. Nevetséges lenne persze, ha Giordano B runónak hinné magát, akinek szerkesztővel, zsürorral, dramaturggal, adminisztrációval volt már kocódása, éppen azért, mert vannak helyek a világon, ahol a felismert igaz­ sághoz való hűség ma is az ő sorsára juttatja a szellem emberét; tessék fellapozni a Zrínyi kiadónál megjelent latin-amerikai költői antológia életrajzi jegyzeteit, olyan halálnemekkel találkozhatni benne, amilyenekre Torquemada fantáziájából sem telt. A történetből, ha idejét múlt szere­ pek igazolása nem is, az a tanulság azonban mindenképpen kiolvasható: ahol az író csak fenyegetés, veszély vállalása árán gyakorolhatja mester­ ségét, az igazság kimondását, jelen van az írói erkölcstelenség lehetősége, a hivatását gyakorló ember jellemétől függetlenül. A z üzletággá vált könyvkiadás, műkereskedelem a fejlett világban a dik­ tatúrákénál ravaszabb csapdákat állít. A művészeti életből már teljesen ki­ iktatta a század művészetét sokáig fejlődő mozgásban tartó dilemmát: hivatalos és nem hivatalos, konzervatív és avantgarde konfliktusát, kü­ lönbségüket két, árujával házaló kereskedő ellentétére redukálván. Michel Ragon, az avantgarde egyik legelkötelezettebb kritikusa és történésze írja Művészet: mivégre? című cikkében: „ . . .a dadaizmus a lázadó avantgar- dizmus kalandja volt. És elmondhatjuk-e, hogy ma az alkotásellenes mű sokkolja a polgárt? Nem. Sőt, létezik egy polgári közönség, amely a kul­ túra paródiájának szíves-örömest tapsol. A dadaisták alkotásaikat szokat­ lan helyeken, kicsi, nem kereskedelmi galériákban, saját kockázatukra és veszélyükre állították ki... Mai utánzóik a világ legnagyobb múzeumaiban, a legismertebb galériákban vannak kiállítva. A sajtó nemhogy gúnyo­ lódnék rajtuk: nagy hírverést csap nekik... Mostanában hajlamosak va- 19 �gyunk rá, hogy avantgarde-nak tituláljunk olyan, gyakran tehetséges al­ kotókat, akik megbízások tömegével és az erkölcsi megbecsülés számtalan jelével elhalmozva, inkább az avantgarde tisztviselőféléi lettek. Sok fiatal művész ábrándja, hogy „kiátkozott festő” legyen, mint Van Gogh, aki társadalmi sikerekkel is dicsekedhet. S nem veszi tudomásul a kegyet­ len igazságot: a sikeres Van Gogh nem az a Van Gogh volna, aki meg­ indít bennünket.” Mint az említett antológia bizonyítja, eszelős katonai diktatúrák ítél­ nek ma is brunói sorsra írókat; a modern művészeti intézményrendszer módszerei üzletiek. A vietnami háborút leleplező amerikai művészek ké­ peiről, szobrairól a művészeti establishment zsoldjában álló kritikusokkal is megíratták, a művész leleplezi az U SA mocskos háborúját - remek­ műben, s végül is ez a fontos. (Pénzes gyűjtő azonnal meg is vette Kienholz Hordozható háborús emlékművét, talán épp a háborún keresett pénzt fektette a manapság részvényszerepet játszó műalkotásba). Kapálódznánk a tétel ellen a példa bátorítására, de a művészetben valóban a remekmű a fontos. A fokozás törvénye. Közhely, amit a genetikai ismeretterjesztő cikkek, könyvek megint divatba hoztak, hogy a lélek, az idegrendszer betegségei végzetes hatással vannak a tehetség fejlődésére, érvényesülésére. Kretschmer szerint pszichopatológiás vonással társult tehetség eredménye a zseni; le­ hetséges, hogy Szent Pál epilepsziás volt, az viszont bizonyos, az epilep­ sziások között ritkák a szentpálok. Babits finom distinkciót tesz betegség és betegség között: egyiknek plusza, másiknak mínusza van szerinte. Vö­ rösmarty lelke „felfelé” volt beteg, felismerte a kórt és küzdött ellene, helyre akarván állítani az egészséges egyensúlyt művészettel, szerelemmel, filozófiával, munkával. A művészlélek betegségének történetében talán valóban tetten érhető a szentpáli pillanat, amely felfelé vagy lefelé bil­ lenti. Tasso „lefelé” volt beteg, ennek következménye az erkölcsi mínusz, amely műve értékét, ha nem is csökkenti, de megfosztja az igazságra tö­ rekvés morális súlyától, amely Bruno esetében az értékelés mérlegébe esik. Hasonlóképpen betegítette Chateaubriand-t a politika: véreskezű zsar­ nokot uralomra segíteni háború árán történelmi bűn, erkölcsi vétek, író­ ról lévén szó - a művet akár visszafelé is megférgesítő stílushiba. A z iro­ dalommal, az irodalmi alkotással szemben a kritika gyakran helyezkedik - a példa bizonyítja, nem mindig jogtalanul - a bíró álláspontjára. E r ­ kölcsi követelményt támaszt vele szemben, rendszerint igencsak viszony­ lagost, többnyire ellenpélda segítségével. Mikor Ady ellen támadt a hi­ vatalos kritika, egyik leggyakrabban hangoztatott vádja volt, hogy Ady erkölcstelen költő, erkölcstelenségével előszeretettel állították szembe Petőfi költészetének egyszerű tisztaságát, nemes erkölcsiségét. Kortársai azonban korántsem vallottak ilyen egyértelmű véleményt Petőfi költészetéről, nem­ csak ellenségek, hívek is vitatták, s épp erkölcsi szempontból. „ . . .mint ígérém. Petőfi költeményeit érintem - írta Csalánfy 1845-ben a Pesti D i­ vatlapban. - Ezek nekem tetszenek, ha erkölcsiségében, süllyedni kezdő korunkra nem sok írt látok is benne...” Borról, szerelemről, vallásról, po­ litikáról stb. szólván egyaránt vétett a közerkölcs ellen; a szóhasználat elárulja, az ilyetén erkölcsnek csupán a közfelfogás ad objektív értéket. Azt tenni, amit elfogadtunk helyesnek: erény, különbözni, külön úton jár­ 20 �ni: bűn. Persze, ha az az erkölcs, amit a megszokás tart annak, akkor kri­ tériuma nem hosszú életű, abszolút érték helyett relatív társadalmi normá­ ról van inkább szó, amely divatozása, élettartama idején bír érvénnyel. Mégis norma, törvény, amíg a közfelfogás meg nem változik. A z előírás hatálya fokozódik, ha a költő elé feladatot állítanak. Tompa halála után Aranyt kérték fel, írjon költőbarátja sírkövére verses feliratot. Több követelménynek kellett eleget tennie: Tompa emlékét a legelőnyö­ sebben megörökíteni, kifejezni a nemzet kegyeletét, külön is hangsúlyoz­ va a szűkebb pátriáét, végül is Gömör szurkolja le a sírkő árát, a vers tiszteletdíját: Tompa sírkövére Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék; Ő maradandóbbat tőn maga műveiben. Csak jel: egész ország fájdalm a kiért sajog egyre, Hű fia drága porát e helyen őrzi Gömör! A négy sor kegyeletes valótlanságokat állít. Valóban sziklánál maradan­ dóbb lenne Tompának a középszerűségen csak hébe-hóba, akkor is in­ kább ambíciójában áttörő költészete? Tényleg országos lenne a fájdalom halála miatt? S feljegyzendő áldozat, hogy egy gazdag vármegye sírkövet állít költőfiának, illetve a maga nagylelkűségének? Arany jól tudta, med­ dig terjed az ország emlékezete, mennyi a költő becsülete a megyei urak előtt; új verset írt tehát: Tompa sírkövére 2 Természet! ki ezer képben tükrözte halálod S új életre hogyan kelsz, ha üdül a tavasz, M ert öleden nyugszik, maga egy burkolt, szomorú kép. V árva nagy értelmét bús tele titkainak. Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok Üljetek ágya köré, mondani méla regét. Eminensen megoldott lecke, a hibátlanul működő arányérzék felesle­ gessé tesz minden túlzást, annyit vállal a feladatból, amennyit az őszin­ teség és igazság sérelme nélkül vállalhat. A hang azonban elüt a hatva­ nas évek elejétől az Ő szikékig tartó lírai válságkorszak keserű, gúnyos, önkínzó versbeszédétől, s aligha alkalmas arra, hogy megnevezze, amit valóban érez, Tompára gondolva. M egírja hát azt a négysoros epigram­ mát, amely kisebb költeményei sorában a kiegyezést követő évtizedben az egyik legárulkodóbb: Szegény M iska sírkövére Hát jól van így, amice Tompa: Én skártba, te végnyugalomba; S ha nem pönög lantunk, gitárunk, A varjú sem károg utánunk. „ A hangnem kényessége” . 1945-ben Vas István Költészet és politika címmel írt kritikát Balázs Béla összes verseiről, elvi kérdések felvetését megengedő jelentőségűnek ítélve költőt és művét. A közepén kezdi, talán 21 �nem is sejtve, milyen hosszú időre kibogozhatatlan gordiusi csomónak vág oda: „ Semmi kifogásom a politikus költészet ellen. Tudom, hogy nagy köl­ tők életművében többnyire helyet kapott a politika is, sőt én magam nem is tudom elképzelni, hogy a szélesebb láthatárú költőt ne érdekelje szen­ vedélyesen. Csakhogy a politikai költészet nehezebb műfaj, mint elterjedt­ ségéből ítélni lehet. S az a bökkenő, hogy nálunk újabban szinte előírásszerűen a könnyebb végén fogják meg.’’. Mi riasztja? A pártosság köve­ telménye, a kötelező feladatként vállalandó, politikai lecke? A kérdés bonyolultabb, múltja, s ennek nyilvánvalóan következménye van: ,,A poli­ tikus költő első veszedelme: író és párt viszonya. Nem mintha a párt hatása az irodalomra nem lehetne igen értékes. K i tagadná példáid azt a hatalmas ihletet, amelyet a kommunista mozgalom József Attila vagy Déry Tibor művészetének adott? A nehézség olyankor kezdődik, amikor a költő nem elégszik meg azzal, hogy ő kap a párttól - erőt és élményt hanem adni is akar a pártnak: tüstént használható fegyvert. Holott épp az, akit a politika szenvedélyesen érdekel, hajlamos arra, hogy egyénien és ere­ detien gondolkodjék róla, s amit gondolt, egyénien és eredetien fejezze ki. Így válhatik aztán a párt pillanatnyi szemszögéből eretnekké az, aki ké­ sőbb a dolgok természetes rendjénél fogva a párt reprezentatív művésze lesz, mint éppen József Attila, akinek életében ilyen természetű csalódás volt egyik fő oka meghasonlásának. Ha viszont könnyen tud alkalmaz­ kodni az időszerűségekhez, vigyáznia kell, hogy az ne legyen belőle, »akire csak egy párt vigyáz«” . Vast a dogmatizmus veszélye, az író szel­ lemi-erkölcsi kiszolgáltatottságának lehetősége rettenti, amire éppúgy ta­ lál példát a kritikája tárgyául választott kötetben, mint más írásai tanú­ sága szerint irodalompolitikusok programbeszédeiben, szektariánusnak ítél­ hető irodalomfelfogást megtestesítő elméleti jellegű dolgozataiban: ,,Még nagyobb bökkenője a politikai költészetnek a hangnem kényessége. A po­ litika legújabb kori szerepét sokan a valláséhoz hasonlították. Mindenesetre fennáll köztük az a meglepő hasonlóság, hogy olyan témák, amelyek minden hangnemet kibírnak, csak az érzelmességét nem. Lehet azzal a gyer­ meki-isteni naivitással kezelni, ahogy Petőfi tette, lehet hideg és tárgyi­ lagos szenvedéllyel, mint az József Attilának sikerült, vagy forró szenve­ délybe olvasztani, mint Vörösmarty, Ady, Babits költészetében, csak éppen azon a meghatott, rebegő, biedermeier hangon nem lehet róla szólni, ahogy az mostanában újságjainkban és hetilapjainkban divatos - ráadásul nagy távlatokra törekedve, gyárakkal, földekkel, menetelő milliókkal. Heine vagy Illyés, a politikus költészetnek ez a két mestere, sikerült verseiben a kibuggyanó érzelmet iróniával fékezni. Balázs színekkel akarja magasba emelni. Csakhogy ezek a színek több­ nyire külsőségek. Magyar nosztalgiái érzelmességükben már szinte az »Á l­ modó Tiszapart - Szívem, lelkem odahajt« dallamát idézik. Egyébként színekért végigjárja az egész világot, de minden tájon szokványos tarto­ zékokat talál. Megénekli Sztálin arcképét, Mozartot, aki »Uszitó szépség, lázító öröm A Bastille végső ostroma előtt«, a »katalán tűzvészt«, az orosz május elsejét, a moszkvai fehér éjszakát, a Vörös Hadsereget, Sztálingrád romjait, a versailles-i nimfát, akinek szépsége »Új barikádon új életre kel, C ’ est la France éternelle«, a bécsi felkelést bécsi tájszólásban, Finnorszá­ got, ahol »Ama régi táltos Marxnak... Hős fiai: Lenin, Sztálin« a Kalevala ritmusában ostromolják »Mannerheimék gonosz várát«, Leningrád ostroma­ 22 �kor a Péter-Pál-erőd és a Nyevszkij proszpekt között »A láthatatlan őr­ ség halad el: Nagy Péter, Puskin, s Lenin árnyak, egy munkás éhen hal, de helyére áll a felesége azzal a tudattal, hogy az ő kidőltével majd a lánya folytatja. Sehol egy kép, egy ütem, egy rím, amely eredeti élmény­ ről, átélt stílusról tanúskodik, de szinte - persze fordított előjellel - az a hang, melytől már gyerekkorunk óta a hivatalos magyar irodalom és közírás meglehetősen elkedvetlenített. Vas igazát elismerve is kétségtelen azonban, hogy a nemzethalál ré­ mének szertefoszlása, a földosztás, a nagybirtokrendszer védelmére hi­ vatott közigazgatási apparátus szétzúzása, a demokratikus intézmények bizonyította szellemi szabadság reményt keltő jövő perspektíváját vázolta fel, és a politikai költészetben új hangnak adott érvényt; elegendő a Vas által is szimbolikus szereplőként említett Illyésnél keresni példát: meg kell csak hallgatni, hogy szólt a felszabadulás előtt a Nem volt elég, s utána a Megy az eke. Kialakulóban volt az irodalomnak elvi alapon létrejöhető egysége is, amelynek éppúgy részese volt Füst Milán és Kassák Lajos, s az a nemzedék, amelynek nevében álláspontját Balázsról írott kritikájá­ ban Vas István kifejtette, a megszólaló új is, a negyedik, Pilinszky, N e­ mes Nagy, Rába, Szabó Magda, Jánosy, Darázs, majd egy-két év múltán a pályakezdő J uhász, Nagy László. Ellentmondások, feszültségek, elintézetlenségek, felrémlő veszélyek ellenére ritka pillanata volt az irodal­ munk történetének. A kérdés logikus, de jogos-e? Az irodalomtörténet ismer hasonló pél­ dát az egységre. A századfordulón a dualizmusnak a társadalmi valóság és a társadalmi rend szentesítette világkép közti szakadékot egyre mélyítő válsága ugyancsak létrehozott valam ifajta egyetértést. A valóságot még Szabolcska is meglátta - lásd Hír a falunkból című versét Kozma An­ dor pedig így írt Agrárszocializmus című versében: „M íg tej- és mézfolyók között / A kövér jólét mellett / A vézna munkás sok napon / Még ke­ nyeret sem szelhet, / S míg nagy latifundiumok / S dús telkek vidé­ kén / A földmunkás földönfutó: / Seb tátong a békén. / / No, persze, akinek jutott, / A földjét nem sokallja, / É s kisebb gondja is nagyobb: Mint él a népnek alja. / / S a legnagyobb urak szerint / M ind a bajok­ nak mélye: / Szabadság, szabadelvűség, / Reform és több eféle” . E lek Artúr Ú jabb magyar költők 18 9 0 -19 10 . című antológiájában a Holnap és a Nyugat költői mellé felvette Bárd Miklóst, Jászay-Horvátb Elemért, Kozma Andort, s aligha szerkesztői tévedés, ízlésficam okán, noha az A g­ rárszocializmus verset joggal ítélhetnők a sematizmus előképének. A bajról tehát a Petőfi, a Kisfaludy Társaság tagjai is tudnak, beszélnek is róla valamilyen égi megoldás reményében, nehogy a társadalmi rendet fenye­ gető politikai eszméké és mozgalmaké legyen az egyetlen - elgondolni borzasztó - , a döntő szó. Talán nem is a tartalom volt veszélyes az ural­ kodó osztály szemében, inkább az új forma, amely fenyegetőbben utalt a minden érvényben levőt elsöprő forradalom realitására. Am ikor az Ú j magyar költők megjelent, az irodalmi egység lehetőségét már elfújta a politika szele, 1905. június 18-án a király a katonai létszámemelés ügyében három éve folyó obstrukciós harcnak véget akarván vetni, Fejérváry Géza bárót, a darabont testőrség parancsnokát nevezte ki minisz­ terelnökké. A kormány többszöri lemondása után december 16-án Kristóffy belügyminiszter előterjesztette az általános titkos választójogra vonatkozó 23 �törvényjavaslatát. A parlamentben és a kulisszák mögött zajló alkudozá­ sok eredményeként 1906 áprilisában Wekerle lett a miniszterelnök; kor­ mánypárt és ellenzék közös erővel szabotálta el a választási törvényt, amely mint Tisza írta: „ . . .voltaképpen csak burkolt formája egy olyan harc megindításának, amelyet osztályharc néven, a szociáldemokraták már régen viselnek a mai politikai, társadalmi és gazdasági rend ellen” . Hasonlókép­ pen vélekedett A d y is, de ő valóban viselni akarta, nem úgy, mint a szo­ ciáldemokraták: „R égi módon Bécs csak kacagott / Itthoni, ál, úri ribil- liókra, / D e mit mi kezdtünk, s a lelkekben tombolt, / Már igazi, tüzes forradalom volt” . Politikai költészete ezután valóban „az élet végső kérdéséig nyúlik” , ahogy Lukácsot citálva Alföldy írja, meghatározásában legfeljebb a pátosz szót cserélném etoszra. A d y felől nézvést irodalmunkat, persze el kell gondolnunk, jogosan be­ szélünk-e róla, mint politikus irodalomról? Mikszáthnak a pénzügyminisz­ ter reggelije elanekdótázására telt, K rleza regényéből viszont megismerem a dualizmus korának valóságos politikai viszonyait, hitelesebben, mint Gratz Gusztáv monográfiájából; a példát meg lehetne toldani, hogy a kérdés jo­ gosabb legyen. D e mi a válasz rá? Új helyzetben. A politika egy téma a sok közül, s bár a téma aligha jelentéktelen, önmagában mégsem esztétikai vagy erkölcsi tett, csupán ál­ tala az író nem kerekedik esetleg fogyatkozásai fölé. A hagyományos poli­ tizálás abban a világban, amelyben a jövőre nem alkalmazhatók a múlt tapasztalatai, ahogy a Római Klub elnöke állítja, korántsem biztosít mű­ vészi jelentékenységet. Ha az emberi nem került életveszélybe, a megoldást hiába keresgéljük a megszokott módon, többé már nem elegendő osztály­ ban, nemzetben gondolkodni, mégha „előttünk egy nemzetnek sorsa áll” is: az emberiségben kell. A föld zsugorodik, mondja Peccei, s nemcsak an­ nak következtében, hogy a század utolsó évtizedének népességnövekedését kétmilliárdra teszik az előrejelzések. A biológiai rendszerek kimerülőben vannak, egy főre eső hozamuk évek óta csökken, az energiaválság tovább tart. Félm illiárd ember vegetál ma az éhhalál szélén, mi lesz a sorsa a nyomorövezetekben születendő újabb kétmilliárdnak? A K elet-N yugat, É sz a k -D é l tengely mentén elrendeződött emberiség megosztva az egymásrautalságnál bizonnyal jelentéktelenebb ellentétek által, képtelen a faj sorskérdéseit megoldani, holott vallási, nemzetiségi, nemzeti gondjaival gyűrkőzve is ezzel kell szembenéznie. A z irodalom akkor politizálna korszerűen, ha az emberi faj identitását keresné, azt tartaná fontosnak, ami összeköt, ahelyett, ami elválaszt. Meg kell változtatnia tehát távlatait, dimenzióit és ambícióit, amíg egy művé­ szi alkotás csak keletkezése pillanatában és helyén érvényes, mind eszté­ tikailag, mind erkölcsileg megkérdőjelezhető. Jászi Oszkár Művészet és erkölcs című könyvében, 1908-ban a l’art pour l’art jogosultságát cáfolva, feltette a kérdést: miért esne a költőietlenség bűnébe az, aki a világot leg­ inkább foglalkoztató gazdasági bajokat választaná műve témájául? A kér­ dés pusztán azért naiv, mert ma már tudjuk, a baj korántsem csak gazda­ sági, még kevésbé az a megoldása. A szellemnek is kell, hogy javaslata legyen rá. Csak az az irodalmi jelenség korszerű, amelynek van ; amelynek nincs, politizáljon bár az első szótól az utolsóig, nem bírhat valódi politi­ kai érdekkel. 24 �PETRŐ CZI ÉV A Érte, érted, értünk! A lföld y Jenő gondolatébresztő Kísérletére - ismerve a beérkező vita­ cikkek nagy számát - szabályos korreferátum helyett csak néhány, számom­ ra különösen problematikusnak tűnő részt érintő gondolattal kívánok rea­ gálni. 1. Igaz: a politikai költészet hanyatlása napjainkban nem vívmány. D e: ne feledjünk el különbséget tenni „megrendelt” , vagy legalábbis „elvárt” , és „spontán” politikum között. A z utóbbi kevésbé látványos, viszont jó­ val időt állóbb. Elég, ha az ötvenes és hatvanas évek politikai költészeté­ nek nyilvánvaló különbségeire utalok itt. 2. Alföldy egyik alaptézisét: „ A politikai költészet pillanatnyi hullám­ völgyhelyzetét én annak tulajdonítom, hogy a felszabadulás utáni évtize­ dekben jelentőssé nőtt költők (és nemcsak költők, hanem epikusok és köz­ írók is) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg vagy hallgattak el. Ez azonban nem indokolja, hogy ne lássuk meg azokat a lírikusokat, akik mégis vállalják, hogy az Illyés Gyulák, Veres Péterek és Lengyel Józse­ fek nyomában tátongó fájó hiányt betöltsék.” . (Kiemelések tőlem!) teljes egészében vitatnom, s amennyire tőlem telik, cáfolnom kell. A z illendő­ ség kedvéért, s hogy személyes panaszba ne fulladjon egy nyilvánvalóan elvi kérdés, nem saját, növekvő számú politizáló verseim sorsát kívánom itt taglalni. Csak megjegyzem: vannak, vagy legalábbis lennének..., még­ pedig nem azért, hogy viszályt és haragot szítsanak, hanem hogy a meg­ értését és a közeledést sugallják azokban a közismert, gyötrelmes kérdések­ ben, amelyek generációmat leginkább foglalkoztatják... Ám , ha „csak” műkedvelő kritikusként és gyakorló lektorként közelí­ tem meg a kérdést, akkor is köteteket megtöltő cáfolati példatárat tudnék A lföldy Jenő elé tenni. A számtalanból most csak egyet, Apáti Miklós Sze­ relmi történet című, 1980-ban íródott könyvét említem. Éspedig azért, mert ez a regényszerű versfűzér illusztrálja az utóbbi 20 év verstermésé­ ből talán legnyilvánvalóbban azt a változást, amelynek politikai líránkat szükségszerűen el kellett érnie. A z ötvenes évek politikai versei — mai szemmel legalábbis - kevés kivétellel alig voltak művészibb fokon, mint - mondjuk - a közismert 5 éves terv cigaretta dobozai. Egyformaságuk, harsogó pirosuk-színehagyott kékesszürkeségük abból az alapvető téve­ désből fakadt, miszerint a „közösség költőjének” magasabb célok érdeké­ ben el kell nyomnia magában az elnyomhatatlant: a költészetben minden korban főszerepet játszó individuumot. Napjaink politikai költészetét ép­ pen az emeli fel és menti meg, aminek jogát korábban elvitatták tőle. Az, amit rosszízű szóval „privatizálásnak” neveznek. Ezért is választottam mondandóm illusztrálására éppen Apáti könyvét. A Szerelmi történet ugyanis egyfelől szabályos „love story” , formájában „kései petrarkista” udvarló ének. Am i azonban a nyolcvanas évek legjobb verseskönyvei közé emeli, az éppen a politikum. A politikum, amely nem rikoltó tace- 25 �paokból, hanem csöndes félmondatokból érteti meg az olvasóval, milyen köznapi bajvívások közepette, milyen hivatali packázásokon átbukdácsol­ va nyeri el a költő magyar anyanyelvű, de nem magyar állampolgárságú, „erdőntúli” kedvesét... E versekben a közéleti tartalmat a magáéleti in­ tenzitás szikráztatja fel: „Veszélyes száj ez, barátaim: igaz. / Börtöncella jár ezért a szájért. / Ha ő / kimondhatná, mit Európánkban rettegünk, / nem volna több szavalat, s hálaének..” . „ A tiszt se kérdené: mit hoztál ma­ gaddal: / a fenyőillat / pórusaidból nem vámolható. / ... „M ajd eljössz, majd eljövök, majd / jön hat-hét új miniszter, rendeletsereg...” Azt, hogy e versek mennyire túlnőnek két ember szerelmének témakö­ rén, aligha kell külön bizonyítani. Korántsem véletlen, hogy legpolitikusabb (Apátinál sokkal direktebben politizáló) költőink egyike, Tóth E r­ zsébet reagált a Szerelmi történetre, Érted és érte című, Apáti Miklós­ nak ajánlott versében: „Szerelmedért vámot kér Európa? / Ezt a táncot Európánkért. / Európa legjobb fegyvereiért: / a lelakatolt folyókért, népda­ lokért, kivégzett iskolákért, kitépett virágkezekért...” (Tóth Erzsébet: É r ­ ted és érte). Így lesz, így lehet végül az „érted és érte” - az igazság és a szófor­ málás ereje által - „értünk” , azaz a legtisztább közösségi líra... 3. A korábbiakban már idézett Alföldy-passzus tévedései folytatódnak, sőt tetőződnek a Kísérlet egy másik részletében: „É s ha tüzetesen megnéz­ zük a felszabadulás utáni évtizedek magyar líráját, azt látjuk, hogy a korántsem politizáló természetű lírikusok legjava bőséggel teremtett poli­ tikai értelemben is jelentős m űvet; gondoljunk Weöres Sándor, Kálnoky László, Vas István, Jékely Zoltán, Csorba Győző, N agy László, Pilinszky János, Juhász Ferenc és még jó néhány kitűnőségünk munkásságára, mely­ ből tucatjával és tucatjával szemelgethetnénk, az olyan erős közéleti töl­ tésű műveket, melyek nélkül a politikai líráról adott kép csonka és kirekesztősdit gyaníttatóan hiányos volna.” . E néhány mondatban lehetetlen észre nem venni az önellentmondást: a nem kirekeszteni-akarásban a mégiskirekesztősdit. Ha ugyanis a felsorolt költők „alapvetően nem politizáló természetűek” , akkor hogyan írhattak tucatszámra „közéleti töltésű” verse­ ket? V agy akár megfordítva: tucatnyi fontos közéleti vers megírása után hogyan, milyen alapon nevezhető egy költő „alapvetően nem politizáló természetűek” , akkor hogyan írhattak tucatszámra „közéleti töltésű” verse­ mert iszonya volt az egyre kevésbé vonzó írói közszerepléstől, felszólalá­ soktól?... Mint a felsorolt költők közül számomra leginkább ismerős Jé ­ kely Zoltánnak, akit kényelmesebb örök-egy trubadúr-mezébe visszatusz­ kolni, mint felmutatni költészetének mély, megszenvedett, kiérlelt politikai tartalmát. Igaz, Jékely általában antikos epigrammákban (Egy álljfeljancsira, Egy mikro-Napóleonra) vagy a legjobbfajta romantikán iskolázott allegó­ riákban (Az én országom, Petőfi utolsó dala) mondja ki, amit a máról gondol, ez azonban nem egyéb, mint egy, a vers jövőjében gondolkodó, azt féltő költő szükséges és bölcs önvédelme. A z a módszer, amelyet előbbutóbb nekünk, a hetvenes években felnőtt költőnemzedéknek is el kell sajátítanunk, ha nem akarjuk íróasztalfiók-hizlalásra, vagy a joggal kár­ hoztatott apolitikus magatartásra beprogramozni magunkat. Költői eszköz­ tárunk ilyen értelmű megerősödése-megerősítése lehet az egyetlen garan­ cia arra, hogy közéleti-politikai verseink valóban beépülhessenek a husza­ dik század magyar lírájába. 26 �TA N D O RI D EZSŐ Vers és köz Jegyzetlapok egy 1955-ben vásárolt József Attila-kötetbe M a is ezt emelem le a polcról. A fféle harmadolt áru példányt, a ke­ mény kötésben belenyomott „ 3 0 ” mellett rút lilával, kereskedelmies vég­ zéssel ott a „2 0 ” . (Forint) M osolyogva nézem a nagyobb számjegy óha­ tatlan diadalát: még pár hónap, s az évfordulót jelzi, a könyvét, s az enyémet. N yári keresetemből vettem, s nem tudom, mire használtam pontosan és hogy pontosan használtam-e, akkor rögtön. D e hát van-e a költészetnek pon­ tos használata? S mivel foglalkozom én magam például - , mert kiről szól­ jak hitelesen? Ennyiben a költészet, s megannyi tartozéka, mégis példák adása, egyéni jegyű választásra, ellenőrzésre kínált, bírálatokra kitett min­ tapéldák gyűjteménye is, amikor úgynevezett költő vagyok? József A ttilá­ nak ezt a kötetét alaposan tanulmányoztam mindjárt azokban az időkben. Részt vettem valam i tanulmányi versenyen, és A d y meg Költőnk egész jól ment, csak Juhász Gyula, mint ezt valahol már említettem, hagyott a szárazon, tőle akkor kizárólag A munka című verset ismertem. É s nem mondhatom, amit ma már nyilván szinte akárki, hogy „ismertem viszont Apollinaire-től azt, hogy...” Nem, s a világ költészetét sem akarom be­ lopni ide, ilyesmiket: „ . . . bizonyosság... / Olyan nemesen éltek / Hogy azok, akik még előtte való nap / Egyenrangúnak tekintették őket / Vagy még tán kevesebbnek is / Most bezzeg csodálták / Hatalmukat, gazdag­ ságukat, lángeszüket / Mert van-e fölemelőbb... / ...ha valaki... / ...eljut odáig / Hogy az emlékezet jégmezőin / Az emlékkel összetéveszti magát / Az élet erősödik / É s nincs szüksége többé senkire” . Vagy ,,Tűnt idő L é­ nyemet formáló istenek / Eltűnök mint ahogy ti is eltűntetek / Borzasztja szememet ez az üres jövendő / Látom, hogy az egész múlt bennem élve megnő / Nem halott, csak ami most még nem létezik / Múlt fény fakítja el a hónap szí neit / Idétlen a jövő, de az amit bevégzett / Az erőt, s a hatást mutatja az egészet” . Nem , én akkoriban még „csak” azt olvastam, s az is volt ilyen összetett, hogy: „ . . . bár hűvös, örökkévaló / dolgok között kell őgyelegnem, / a palánkok közt szárnyaló / munkát nem lehet elfeled­ nem”. Azóta, ha nem is palánkok közt, meglehetősen sokat dolgoztam, meg gondolkoztam, és arra jutottam, hogy sem Apollinaire-t József A ttila nél­ kül, sem fordítva, sem a palánkok közt csavarogva, de munkátlanul, se csak dolgozva és csavargástalanul nem hatásos nekem a világ, nem érzek semmit „bevégzett” -nek, nem mutatja semmi „az egészet” . Ilyesmik se tartoznak a lényeges gondolataim közé nyilván, mert akkoriban, 1955-ben nem nagyon juthattak eszembe, jártam viszont már akkor is a Pálya ut­ cán, például az elveszített Berni Nemzeti Meccs délutánján, és a sport is úgy jött be, ahogy még a régieknek. A költészet? A tanulmányi versenyen épp egy hellyel maradtam le a biztos egyetemi felvételről, de aztán így is felvettek, az egyetemen egy jeggyel maradtam le az ösztöndíjról (német társalgási gyakorlatok: 4-es), az egyetem után kiderült, hogy valami hoz­ zám fűzött (magyar nyelvésztudósi) reményeket nem váltottam be, és az 27 �Illatos út palánkjai között lettem nevelőtanár. Önszorgalomból azóta se mentem ki oda, bár semmi elvi kifogásom. Közben tettem és töpreng­ tem emígy-úgy, és azon is, hogy mi ez a sok költészet, amelynek nálam is ellenjátékosai és „legfőbb segítői” támadtak (szintén menet közben): mű­ fordítandó írók, olvasandó írók, lejárandó terepek emberi és nem emberi lényei, megírandó bajnokságok szereplői, értékelendő pályatársak, meg­ mentendő madarak és még sokan mások. A saját megcsinálandó úgy­ nevezett éltem. V agy meg nem csinálandó. (Lásd: nyelvésztudósi remények, másokéi, engem illetően). Most a minap, nem messze a Pálya utcától, ahogy a mindig koszosodó világos kordnadrágom zsebébe kavicsot válo­ gattam, meg teherautóról elhullajtódott kalász magvaiból kinőtt kalászos­ féleség kalászát akartam városiasan aratni a M akk Hetes mellől egérként fölemelt vak madárnak (kavics: Pilinszky; madár-egér-világosságudvar: Szabó Lőrinc), elgondolkoztam ezen a dolgomon, hogy Alföldy Jenő kísér­ letéhez hozzászólnék... s hogy nagyon nekem való cikk, és hát minek azt ismételjem, ahogy ezzel is, amazzal is egyetértek, mit ütközzünk össze épp így a pályán, ugyanazon kapu felé rohanva most a meccsen... elgon­ dolkoztam egy palánk mellett, mi is lenne az, ami... D e hadd áruljam el, nyelvésztudósi tevékenységektől nem azért húzódtam el, mintha nem be­ csülném azt a dolgot is akár a legtöbbre a világon, hanem mert ereden­ dően megvolt a dolgom, mondjuk, eleinte költő formájában készültem annak, ami nagyjából most vagyok, efféle (akkor még mínusz osztályú) felügyelgetőnek, akire nem lehet meghatározott szerepkört osztani, se Il­ latos út emeletkörletét, se pályán csatárt, védőt, semmi posztot, állandó mozgás a költőség (íróság), és a többi művészettől csak az különbözteti meg formajegyileg (ez egy egész világ volna, ahogy mondani szokás?), hogy fogalmakkal bánik és nagyon kötött formában kell bánnia velük, még ha szabad az a vers, akkor is; már amennyiben jó az a vers. N e ágazzunk el erre; azt a pénzemet én, amely a legfontosabbak - az igazán lényegesek - közül való volt, palánkok közti lógással kerestem meg, a kábelgyár ne­ vezetű helyek egyikén, 55-ben. Untam bitangul. Akkoriban még a Siklót arra lehetett használni itt, lakótörzshelyemen, hogy az Így írtok ti!--nek valami 30-as évekbeli regényért cserélt példányával a laza lépcsőtömbökön ücsörögjön az ember, és a tömb siklásnak induljon vele, ecetfák és még kiszedetlen aknák közt-fölött. Most is, hogy az Alkotás és a Márvány (! !milyen szép, ércnél maradandóbb páros) sarkán ezen a József Attilaidézeten gondolkodtam (s persze, pontatlanul! most előre bevallom, nem úgy, mint egy másik alkalommal történt... „míg hűvös...” , de hát maga József A ttila is, mint a dolgoknak afféle perifériáit járó, natúr változatok­ hoz szokott, belső rugalmú költőegyén, csinált egynémely változatot... nem is a verssoraira, hanem arra, amiből ezek aztán alakulnak... volt neki ez a vele született, nem középiskolás fokú, keveset számítógépezgető, inkább francia kaszinón, ezen az egyszerűnek csak tűnő, tűnékeny, nem hűvös, nem örökkévaló ábrákat dobó kártyajátékon és a gyufapörgetésen edzett költőegyéneknek jól való adománya... ezt aztán átadta... átadta a maga életé­ nek minden képlékenységét a végérvényesnek fogalmazott, bár változa­ tokban is feltünedezgető verssorok által), ezen gondolkoztam, íme. Aztán rátértem a Pálya utcára. Sütött a nap, téglafalak mellett haladtam el, gép­ kocsikat javítgattak, egy rég bezárt suszterbolt fa küszöbére ki volt szö­ gezve egy hol megázó, hol megszáradó félcipő. Az élet képeit tudtam látni 28 �általuk. Semmiről meg nem feledkezve. Mentem, dolgoztam. Ugyanúgy, ahogy azt az ezerkétszáz-valahány ívet, közel harmincezer prózaoldalt le­ fordítottam; ugyanúgy, ahogy gyerekkönyvet írtam: vagy húsz év elején, s végén egymással pontosan és pontatlanul rokon rajzötletek jutottak, költőiesen az eszembe, vagy matematikásan, (mert ama régi tanulmányi ver­ senyen ez volt: matematikából is döntőbe jutottam, tudván, hogy hozzá se tudok szagolni majd az ottani példákhoz, hát legalább hamar leadtam ál­ kész dolgozatomat, és kiheveredtem az ellógható délelőtt magas füvű nap­ fényébe), ugyanúgy van, fogalmaztam volna, rég, ama még enyhe-vidékidivatossággal, ahogy minden divat a „vid ék i” szó leértékelője... miközben a dolgok történnek tovább, a Pálya utca mai téglafala mellett egy tövis átszúrja a cipőm alig érezhető talpát (felügyelőcipőtalp!), a füveket a vak madárnak úgy vágom, ahogy (lassan harminc éve) csak hevertem köztük, ez mind a teljes élet, nem lehettem nyelvésztudós (sem), mert nagyon megvolt a közváró terepem, kivárási, mert fogalmam sem lehetett az épp mai szakaszairól, csekély körzeteiről - , amelyek csak egybelátva, egybe­ élve nem bizonyulnak rajtam túltornyosuló, engem elszorító (s „eredmé­ nyükkel” másokat elszomorító) halmaznak. A szervesség ígérete volt meg számomra kezdettől a költészetben, s mint minden élet (Élet), ez is ön­ törvényűvé válik, a világ törvényeinek részeként. A vva l a felelősséggel, ami minden élőé; hordozza azt, hogy nemcsak ő él, de az életnek ő a példá­ ja is (lásd: József A ttila a füvekről), és minden viszontagságos látszat ellenére helyénvaló, s minden helyénvalóság látszata ellenére viszontagsá­ gos meglétű. Rilke írja: hogy „riad és esztelen a század, / ha hívságai mögött nem állhat / valami mozdulatlanul” . Ezt tanultam már tizenkilenc évesen, még az egyetem előtt. V agy ki tudja, mikor. Még az ötvenesekben, vagy ahogy a háború után, végeredményben mégis a romok közül előmász­ va, mindent, amin maradt, nagylelkű gesztusokkal (hát ha elveszett vol­ na...!) a törmelék alól kikaparva, tehát a költészeti válogatás egyik szép alapelvét gyakorolva, jóllehet akkor már vagy eldőlt, hogy ez az írás-dolog lesz, vagy úgyse ettől alakult, de a játékok minden esti behajózása képze­ letben, elalvás előtt... meg az a „ R . L . Stevenson-tudat” , hogy nem lehet mindig odahaza lenni sem, a legfontosabbakat és a legkedvesebbeket se le­ het örökké gondozni, óvni... a két véglet, s közöttük minden rész, ez volt, „csak” ennyi volt az elszánás tartalma. A költészetnek, (mert most törté­ netesen róla beszélünk) alkalmasnak kellett lennie rá, hogy ezt a nagyon egyszerű, nagyon alapvető, mégsem akármilyen emberi vágyat befogadja, hordozza, mások számára átélhetővé tegye. Hogy a „m ások” együttesének egy-valami egységeként mutasson meg „engem” . R ilke mondta még akkor szintén: hogy némelyek tündökölni, virulni akarnak, látszani, és az szép lét, „m i” azonban meg akarunk érlelődni - és erre is sokat gondolok, még ha külön „érlelődni” nem akarok is, hanem úgy ki tudja, próbálok meg­ lenni, korántsem idézetként, és ehhez ragyogásmentesnek (homályosnak, sö­ tétnek stb.) kell lenni, meg fáradozni kell. Azt gondoltam én ott az Alkotás és a M árvány utca sarkán: megírom tételszerűen, József Attila-sorokról sorokra menve, mint érzem alapvetés­ nek azt, ami a költészetben benne foglalt alapvetés. Tehát nem „ a ” költé­ szet. Kezdjük itt! Ezt gondoltam. Nézzük meg, mi a költészet tartalmi­ formai burka, mi rossz mondható el róla, miként járatta le magát annyi mindennel, hogy annyi mindenre, ugye, nem is méltó (miközben az a sok 29 �annyi minden: „m it csinált” ? - hát ezt én nem vagyok hivatott eldönte­ ni), szóval, míg sok hibátlan, kifogástalan, mindig lényegien élő, Pálya ut­ cán sosem búslakodó, önmagát, s dolgát el nem hanyagoló, másoknak csa­ lódást nem okozó gyakorlatias ember jár, s jár a kellő úton... addig az úgynevezett költő felteszi a kérdést: barátaim, óhajtotok tudni magatokról? s tömören, mert nagyon siettek? él bennetek vágy, hogy ne csak egy-egy statisztikai adat tömörségével, számítógép programjával találkozzatok? el tudtok hinni valami véglegeset, még ha tudjátok is: jön helyette újabb „vég­ leges” ; csak az azért nem szorítja ki mindjárt amazt, hanem van ez a tole­ ránsnál is különb egyességük, egységük, összetartozásuk, ahogy Csokonai és Berda és K assák és mind az azótaiak közül a hozzájuk épp érdemben, nem forma vagy formátum szerint illők, egybetartoznak... s nem jelent-e ez is valam it? ez az egybefüggés? ez az egymást oly igen kizáró tények párbeszéde? nem látszat-e akkor csak az a nagy másság? Nincs-e minden­ nek akkor hát, íme, hozzászólása a leghétköznapibb gyakorlatnak ahhoz a részéhez, ahol épp a hajszálgyökerek vannak? Vagy az összetartozásról eszembe jutott, ahogyan a vak madárról írni próbálok, erről az összetar­ tozásról..., emelyet kifogásolni is szokás, kevesellni... Itt hazaértem, s ab­ bahagytam. Tükrök a tükrökben, a költészet szerepe az életben, a valódi valóság szerepe a költészetben... Dolgok, hajszálgyökér-lényegek! Tudja­ tok igazán egymásról, jegyezhettem volna fel költőien. (Fogjuk rá.) Vagy teoretikusan: van-e köz-igény, s köz-nyelv (!!), köz-megegyezés arra, ah­ hoz, abban, hogy mi is a költészeti közhez-szólás? Mi a köz-emberi? Hol a tudatosság minimális határa? (Mennyi képlékenység.). Mondhattam vol­ na, mint szaktársaim szaktársa: több becsületet a költészetnek. (De hi­ szen - mintha volna ez is!) Akkor meg...? Ú gy érzem, hogy nem a Pálya utca mászkálója, nem a madarak felügye­ lője, nem hozzászóló, nem köz-ember vagyok, hanem magyar költő. Ezzel vagyok a nem is olyan sok elébbi (meg a többi említetlen) mind. O lvas­ suk el az Irgalom című verset. A világ azóta bonyolultabb is lett, meg nem is. D e a „kötetemben” (Szállj költemény...) címmel szereplő vers utolsó szakasza sem akármi: „nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet” . Aztán mégis a N em emel föl két sorát választom: „Intsd meg mind, kiket sze­ retek, / hogy legyenek jobb szívvel hozzám...” É s olvasom, olvasom az 1955-ös könyvet. Évszám ok, forintszámok... félre veletek! E város, e város-államnyi költészet-világ (polisz) lakója, már nem magamról beszélek, olvasok, írok. S milyen könnyű lett volna egykor, divatos ál-nyelvésztudori, ifjonci játékkal mondani itt valam it: nem „én ” -zálok, hanem ,,ti” -zálok... Hanem ti, barátaim, akik ezt tényleg érthetitek - és miért ne ért­ hetné bárki ezt! - , tudjátok, hogyan is van. (Hogyan is...?!) Nagyon sokféleképpen. D e mi ez a vita, már amennyit én tudok róla eddig? Mit csinálunk vele? Jobb sokféleségek idején már? Szerényen csak ennyit mondok: ezzel is verset írunk. Állandóság válto­ zik. A vers nekem mindig „a köz” volt. Ennek a tudatosságnak - hadd tudatosítsam - nem örülhet mindenkor a költőegyén. Ám egy idő múltán ő maga is megíródik olyanná, hogy „egyrészt” - már mindegy. É s akkor nem is kell külön kezdődnie a „másrészt” -nek. Az is megvolt, kezdettől fogva. Az volt. (József Attilának, Paul Klee-nek; stb.) Am it - Apollinaire soraiból akár - kiolvashatunk erről: változatlanul igaz. A költészet kü­ lönös rangja, hogy nem is oly különös. 30 �AB L AK A Kalevala ünnepére A Kalevala ünnepe valójában az egész finn nép fennmaradásának ünnepe. Mert nemcsak az énekes őrzi a dalt, de a dal is őrzi énekesét! A nép meg­ őrizte a dalt, a verseket, a versek őrizték a nép ősi történetét és nyelvét, tehát magát a finn népet is! Éppen százötven esztendeje, hogy a szegény falusi sza­ bó orvossá lett fia, a népköltési kincsek nagy tisztelője, E lias Lönnrot, több mint fél évtizedes gyűjtése után 1835-ben kiadta a Kalevala első, nem teljes költeményfüzérét Kalevala, vagy régi karjalai énekek a finn nép őskorából címmel. Ez a legelső kötet mintegy 12 ezer sort tartalmazott. (Majd lankadat­ lan gyűjtői munka után 'készült el a Kalevala végleges kiadása, amely 1849ben látott napvilágot. Ötven éneke több mint 22 ezer sort tartalmaz.) A K a­ levala több vonatkozásban is világjelentőségű mű. Egyrészt, ami az énekelt versekben megőrződött, az még az osztálynélküli társadalom világát mutatja, az ősi nemzetségi társadalomét. Másrészt, ezzel összhangban - , ahogy nagy ta­ nulmányában Otto Kuusinen írja - , „Ha összehasonlítjuk a Kalevalában tükrö­ ződő társadalmi viszonyokat például, azzal a társadalmi képpel, mely Homé­ rosz eposzaiban mutatkozik, világosan látszik, hogy ez utóbbiak a nemzetségi társadalom bomlásának jóval előrehaladottabb korszakát jelenítik meg. A Ka­ levala minden hőse, még a legtekintélyesebb, a bátor dalos Ve jnemöjnen is, végez testi munkát. A Kalevala-kori nemzetségi társadalomban még nem fejlő­ dött ki a gazdagok és szegények közötti ellentét. A nemzetség tagjai közt nincs, a különböző nemzetségek közt viszont lehetnek különbségek, mert az énekben hangsúlyozzák például, hogy Ve jnemöjnen nagy nemzetségből való” . .. Kuusinen így foglalja össze a Kalevala jelentőségét: „ . . . a Kalevala bizonyos tekintetben régibb társadalmi fejlődési fokot képvisel, mint az Iliász- . . Történeti korára nézve (A késői gyűjtés miatt! K. D.) a Kalevala nyilván sokkal fia­ talabb az Iliásznál és sok más nép eposzánál, de szociális korára nézve, ha szabad így mondani, minden ismert eposzok között a legrégibb.” Ebből a logikából az is következik, hogy születését tekintve is ősibb lehet; történeti, gondolati mag­ jai, eseménycsírái a vaskor elején, vagy még régebbi időkben gyökereznek. Ha akarjuk, IImarinen, a kovács, afféle félisten, varázsló, aki a vassal teremt új világot. Ahogy dallal-verssel kovácsolt néppé nemzetségeket Vejnemöjnen, s találó Kosztolányi jellemzése: a finn nemzet „dalban született.” A mai énekesek őrzik-e még a dalt északi rokonainknál? Nincs mód e rövid megemlékezésben elemezni a mai finn költészet hagyományőrző szerepét, ám úgy tűnik, mintha csak a Kalevala lelke hatna rájuk, nyelvi ereje, megjelenése nem, vagy alig. Noha a Kalevala világhírű lett, hatása kimutatható sokfélekép­ pen, bár az egyes nagy nyelvekre való fordítása - e sorok írójának értesülé­ sei szerint - nem mind sikerült igazán. (Az angol és a francia nyelvű Kaleva- 31 �Iára gondolok.) Viszont a magyar Kalevalák Vikár Béla után - Nagy Kál­ mán, a fiatalon és tragikusan elhunyt erdélyi magyar költő tízéves felbecsülhe­ tetlen áldozatosságú munkája nyomán éppen úgy remeklésnek mondható, mint a több mint két évtizede Finnországban élő Rácz Istváné, napjainkban pedig Képes Géza fordítja - már azt mondhatjuk, a magyar költészetnek is roppant tartóoszlopai. Minden bizonnyal a nyelvrokonság, a hasonló dallam, a magán­ hangzó-illeszkedés, az alliterációra való ősi hajlam, és még sok közös, már-már csak nehezen kimutatható belső nyelvi rend segítették a magyar Kalevala gyö­ nyörködtető világrajövéseit. S ezért van, hogy talán a hatása is nagyobb a ma­ gyar költészetre, mint a finnre, még napjainkban is. A fiatal finn költők mohón ültették át magukba a nyugati költészet mutat­ ványos hatásait, hiszen lemaradásuk nagyobb volt, mint a miénk. (Ha a köl­ tészet vonatkozásában egyáltalán lehet lemaradásról beszélni a magyar és a nyugati líra viszonyában?! Inkább a két költészet indíttatásának, hagyományai­ nak más volta a szembetűnő!) Azt viszont elmondhatjuk, s hihetjük, hogy a közeli jövőben a finn költészet is jobban visszanyúl a kalevalai gyökerekhez! Csakis ez lehet megújító, éltető ereje! Az alább bemutatott fiatal finn költők talán még nem tudják ezt, viszont a Hideg Antal által fordított népköltészeti alkotások formájukban, alliteráló kaccsaikkal, történeti tömörségükkel - mely a magyar népballadák jellemzője is - igencsak a Kalevala hajtásai! Az itt bemu­ tatott szemelvények a finn népköltészetben önálló műfajt képviselnek: békes­ ségóhajtók néven ismertek. Az itt közöltek Lönnrot Kanteletarából valók. Az idén február 28-án, nemcsak Finnországban ünnepük meg az első nyomtatásos Kalevala világrajöttének 150. évfordulóját, hanem szerte a világon. E b­ ből az alkalomból mutatunk be olvasóinknak négy finn költőt és közlünk íze­ lítőképpen népköltészeti alkotásokat. A válogatásért és a fordításokban való nagyszerű segítségért köszönetet kell mondanom T uomo Lahdelma költő-műfordító barátomnak, aki egyébként né­ hány éve megnyerte hazájában az Ady-műfordító „versenyt” , és önálló Adykötetet is összeállított, megjelentetett. S közben és jelenleg is - bár Ady költé­ szetével és Kosztolányi novelláival foglalkozik behatóbban - rendszeresen for­ dítja anyanyelvére a mai magyar költők munkáit. KISS D ÉN ES SIRKKA TURKKA 1939-ben született. Hét kötete jelent meg, az utolsó 1983-ban, J ó ll e h e t n y á r v a n (Vaikka on kesä) címmel. Megjegyezzük, hogy a finn „vaikka" jelentései a következők: bár, habár, ámbár, noha, jóllehet. Ez a címválasztás is érzékelteti Turkka gondolati lírájának finom árnyalatait. ILPO TIIHONE N 1950-ben született, négy megjelent könyvéért több dijat is kapott. Legutóbbi, 19 8 2 ben kiadott kötetének címe: E r o ik k a . MATTI TIISALA 1955-ben született, orvostudományi egyetemet végzett. ovi) című, 1982-ben megjelent első kötetéért díjat kapott. LIISA IMMONEN 196o_ban született, zongoratanárnő a (Auringonpimennys) címmel 1981-ben jelent meg. 32 Ez foglalkozása, nem v o lt verseskötete a jt ó (Se ei ollut N a p fo g y a t k o z á s �MATTI TIISALA Sima tóparti kövek, roppant tojások. A fák között vontató látszik, jön elő a félsziget mögül. Elém ér. Én ülök és írok és melegszik a kő. Közeledik a hajóverte hullámzás, hallgatom: gondolataim szétkúszált hajszálak az ágyon, amikor reggel van, vagy mint a finom faágak, már láthatók, tavasz kezdődik vagy már itt a tél. SI R K K A T U R K K A Bent a fákban halottak állnak és néznek minket virágos szemmel. Nem bombaszemmel, hanem esőszemmel. Amikor áldásosan jársz, téged is áldanak. Áldott legyen a tekintet, amely téged áldott. Kullero-virág, mely egy pillanatig rád sütött, törékeny északi nap. Élnünk az élőkkel kell, de szólítsuk a halottakat: mindvégig velünk vannak ők. E z volt az én látomásom. Ezt mondtam már korábban is. Mert amikor elzuhan a költő nyíló ökléből kihull egy madár szárnyra kél és elkezd énekelni. 33 �ILPO TIIHONEN Eroikka E tavaszon, mikor visszafelé néztünk amikor az idő megszűrte emlékünk s te ott álltái még az elhagyott korban kibontott hajaddal vöröslő lángokban éreztük a tüzet, a vas hevült kékjét, a születésünket, miként régi égét, lelkünket útjára szelek ostorozták kibomlott hajcopfod, lobogott az orcád, dacos vitorlákkal a szabadság felé Libéria felé, szabad földek felé a jószándékú pezsgő-golyók elé! D e mindezeket egyikünk se tudta. Gyarlóságaimban hajósinasféle irányítok jéghegyet a hajók elébe ez sorsunk szeszélye, az út és e szándék végett kell minekünk vízhidegben létezőknek süllyedni a mélybe. L IIS A IM M O N E N Liliom nyílik, és a virágzása végtelen a liliom-mindenségben. Hervadásakor megtagadja természetét és a világban neve sem marad. K ISS D É N E S fordításai 34 �Finn népköltés Ments meg engem magas Isten ments meg engem magas Isten ments meg engem magas Isten óvj meg Teremtőm oltalmazz óvj meg Teremtőm oltalmazz csatamének csánkjaitól vitézeknek vészhelyétől lovak patkolt patáitól halált osztó harcterektől ments meg engem magas Isten ahol ólom olt életet óvj meg Teremtőm oltalmazz ólomgolyó ólmoz arcot fehér fémek hatalmától ahol fejünk fordul földre villogó vasak hegyétől nyakunk szárát elszakítják vasköpűnek verőjétől híres hajam halálba hull tarackok tátott torkától sörényem semmivé porlad Hozzál békét határunkra örök Öreg magas Istem lehetnének legényeink mennyek ura Mindenhatónk szelíd szavú férjecskéink hozzál békét határunkra mezőszerte magszórókká finn földekre nyugodalmat szántóföldön szorgosokká békét hazánk határára portánkon nem panaszkodnánk szép szavakat K arjalába völgy zugában nem zokognánk határra ha békét hoznál finn földekre nyugodalmat nyír a nyékbe nem nyomulna suhanc fává nem sarjadna 35 �Fiúk csak mi fogtunk fegyvert ősszel fogant fogyó fényben teljesedett telő télben tavaszkor már minket terelt szerencsétlen szegényeket nyavalyás nyomorúságba hej fiúk fegyvert kell fognunk villogó pengét pengetni fehér vassal vagdalkozni fiatal fiúk harctérre kardot lenget minden legény zablázzák csaták csikaink halál hámjában lovaink te is pompás pejparipám velem felnőtt választottam erre születtél hát szépen ezért futottad a földet hogy háború hóhéroljon fegyver által fúdd ki párád csak ezért csutakoltalak etettelek itattalak hogy pokolba poroszkálj háború üljön hátadra kardra kényszerültünk mostan fiatal fiúk harctérre fázódunk éjente fagyban lábalunk lucskos havakban gazdafélék meg gunyhókban gyáva kutyák gyalázatban erős férfiként enyhelyen fiúk csak mi fogtunk fegyvert de nem sorsunkat siratjuk bajainkért nem bánkodnánk édesink ha jól élnének fonthajúink fecserészve szüzecskéink szeleskedve menyasszonyok mézes kedvvel menyecskék mind mosolyogva özvegyasszonyok örömben nénikék is bánat nélkül H ID E G A N T A L fordításai 36 �40 ÉVE TÖRTÉNT RADÓ G YÖ RG Y Miskolctól Debrecenig ...és tovább Felszabadulási emlékek. 194 5 óta szinte műfaj a magyar (és sok más) irodalomban, jómagam is írtam már ilyent, hét év­ vel ezelőtt könyvbe is foglaltam egyet-mást Moszkvától Moszkváig címmel, mert számomra a felszabadulás útja a szovjet fővárosba vezetett, akárcsak további éveim jó néhány utazása. A könyv első fejezete külön is megjelent Debreceni napló címmel a Hajdú-Bihari Naplóban - de maradt még anyag bőven a tarsolyomban. Felbukkan, elhomályosul, majd újra előtűnik ez-amaz .. . Pátosz nélkül, józan derűvel, oly­ kor életmentő humorérzékkel. A Miskolc melletti Onga községben jutottunk át a tűzvonalon és indul­ tunk el az immár felszabadult földön - kelet felé - hárman. Dr. K . Gy. tudós vegyész, békepárti illegális kommunista. A felszabadítókat arkangya­ loknak mondja, akik tüzes karddal érkeznek megmentésünkre. Vitázom ve­ le. Ő k megtámadott hazájukat mentik meg és közben bennünket és más elnyomott népeket is - node arkangyalok? Orosz emberek, akiknek szen­ vedélyektől hajtott (vagy, ahogyan ők maguk mondják magukról: „széles” ) természetét én Dosztojevszkijtől tanultam meg... - dr. L. G y., neves ma­ gyar író fia, magántisztviselő volt, úgy hurcolták el Hitler-Horthy háború­ jába. É s én magam: dr. R. G y., aki a háború kitöréséig a székesfőváros egyik kerületi elöljáróságán szegénységi bizonyítványok kiállításával építet­ tem a kapitalizmust. Gesztely-Tiszaluc-Büdszentmihály (m a: Tiszavasvári)-Nyíregyháza-Debrecen: ezt az útvonalunkat felvázoltam már könyvemben, csak azt nem írtam meg, hogyan folytattam életemnek, úgy hiszem, egyetlen kereskedel­ mi tevékenységét. A tömegszállásról, ahol először helyet kaptam, reggel elindultam körül­ nézni, hol lehet valam it enni. December elején Debrecenben a nem odavalósinak ez sem volt egyszerű feladat. H át látom, parasztszekér gördül ki a széles utcára, megrakva szép, nagy tökökkel. Itt is, ott is akad vásárló. M it csinál vele? - szólítom meg az egyiket. - Itt, a szomszéd utcában már működik a pék - hangzik a felvilágosítás csak még nincs elég lisztje; egy pengőért szívesen kisüt egy tököt... Nos, egy pengő a tök, egy a sütés: megéri, hogy két napra is lesz ennivalóm. Lebonyolítom az ígéretes ügyle­ tet és a nagy halom kisütött tökszeletet cipelem fekvőhelyemhez a tömeg­ szállásra. Odaoldalog az egyik lakótárs; - D e szép tök, szívesen adnék fél pengőt egy szeletért. Van tíz szeletem, gyorsan kalkulálok: négyből jóllakom, hatot eladok, az három pengő, vagyis költségeim megtérülésén kívül jóllakásom és egy pen­ 37 �gő tiszta haszon. Sőt: szellemi haszon is, hogy megtanulom azt, amit az egyetem nemzetgazdaságtani kollégiumának kacifántos elméleteiből képte­ len voltam megérteni, a gazdaságtan alapjait, a kereskedelem lényegét. Hogy a két pengő befektetéssel szerzett hasznom uzsoraügylet volt-e, vagy sem, ennek elbírálását az olvasóra bízom. Egyet bizonyosan tudtam már: hogy kereskedelemre, vagyis olcsóbb vétellel és drágább eladással végre­ hajtott áruelosztásra minden politikai rendszerben szükség van. Am ikor az általam kezdeményezett tökárusításból szabályos üzletág lesz, s egy ismerősöm boltot nyit a főútvonalon, engem kér meg hiszen már rendszeres fordítói ügyeletet tartok törzscukrászdámban - , hogy szer­ kesszek számára táblát, orosz nyelven hirdetve: Itt sült tök kapható. Az ötlet azonban nem válik be: egy szovjet kapitány felháborodva ront be a kis üzlethelyiségbe, és követeli, ne sértegessék bajtársait azzal, hogy serté­ seknek való ételt kínálnak nekik. Pillanatképek a januári Debrecenből. Szalai Sándor, a kiváló szociológus, aki utóbb a koncepciós perek so­ rán több évre börtönbe került, majd akadémikus és szakmájában világhírű lett, már 1945-ben az ország neves raccsolója volt; ő mondta: „Bavátom , tudod, mi van most Magyavovszágon? A tolmácsok vém uvalm a.” E megál­ lapításához én is adalékot szolgáltattam neki, amikor elmondtam, hogy egy ifjú hölgy, akit a magam akkori csekély nyelvismeretével mindössze három ízben okítottam orosz köszönésre és megköszönésre, már ennyi „tudással” tolmács lett a pályaudvari irányításnál. Én azonban akkorra már tökárusból, cukrászdai iratfordítóból és bot­ csinálta nyelvoktatóból ismét közhivatalnok lettem. Ahogyan akkoriban büszkélkedtem: a szegénységi bizonyítványosztás infernójából a diplomá­ cia paradisójába avanzsáltam. V olt azonban a tolmácsok közt egy valaki - magas diplomáciai rangot is viselt - , akinek emléket kell itt állítanom, mert éppen e sorok megírásá­ nak esztendejében távozott az élők világából: nagy idők tanúja, akkoriban összekötő kapocs a Szovjetunió és Magyarország között, utóbb irodalmunk lelkes terjesztője, sok magyar írónak igaz, jó barátja. A kkor Grigorjev ta­ nácsos néven ismertük, utóbb sokunk kedves Geiger Bélája volt. Én már 1940-ben találkoztam vele Budapesten. Ú gy történt, hogy mi­ nekutána a harmincas években becsavarogtam Európát Nápolytól Helsinki­ ig és a belga Atlanti-parttól a lengyel Kárpátokig, a második világháború első szakaszában, amikor a nyugati kapuk bezárultak, de végre diplomá­ ciai kapcsolat létesült Magyarország és a Szovjetunió között, nekem az a különös ötletem támadt, hogy az ellenforradalmi Magyarország állampol­ gára létemre egy szovjet tengeri fürdőbe, valahová a Krím be menjek nya­ ralni. Vízumkérés ügyében felkerestem tehát a budapesti szovjet követsé­ get. Fekete hajú, átható tekintetű fiatalember fogadott. Magyarként beszélt magyarul. Végighallgatott, majd óvatosan, mint akinek a legkülönfélébb provokációkra fel kell készülnie, és mégis baráti tanácsként közölte ve­ lem, hogy saját érdekemben mondjak le utazási tervemről, mert azonnal a magyar hatóságok feketelistájára kerülnék, ha ilyen útlevélért folyamod­ nám - még jó lesz, ha onnan, a követségről távoztomban nem fényképez­ nek le rejtekből és nem követik a lépteimet... A ki a baráti tanácsot adta: Béla volt, ugyanaz, akivel évtizedekkel később annyit ültünk együtt Moszk­ vában és Pesten, szövögetve irodalmi kapcsolataink terveit. 38 �1945-ben Béla, vagyis akkor G rigorjev követségi tanácsos valóban Szalai Sándor szavával élve - tolmácsi rémuralmat létesíthetett volna M a­ gyarországon, hiszen ő volt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének, Vorosilov marsallnak hivatalos kísérője, szakértője és fordítója. Ő azonban -- bár látszólag zordonul hivatalos volt (féltek is tőle sokan) - , nem tagad­ ta meg magyar voltát és veleszületett jószívűségét. Rideg szóval közölte a szovjet hatóságok rendelkezéseit és közben segített, ahol csak lehetett. Mert ismerte jól - saját hányatott sorsából ismerte meg, mint tizenkilences magyar kommunistának fogolycsere útján Moszkvába került fia - az embe­ rek, családtagok, aggódó hozzátartozók szorongásait, gondjait. S most, 1945re emlékezve, akkori hivatalos, száraz szavainak emlékét elmossa a Jókait (és sok mást) szeretettel és hozzáértéssel fordító, a Gorkij főiskolán irodal­ munk orosz fordítóinak utánpótlását képző, magyar írók hosszú sorát a Szovjetunió távoli sarkaiba elkísérő Geiger Béla képe. Ott volt ő 45-ben már Debrecenben is, de találkozásaink már Pesthez fűződnek. Mert 1945. április 10-én, hat nappal az ország teljes felszabadulása után a kormány tisztviselőstűl, irattárostul együtt egy emlékezetes különvonaton a fővárosba költözött és elfoglalta helyét a munkaügyek mai hivatalának Szabadság téri épületében. Én is ott folytattam Debrecenben megkezdett hivatali és költői - kül­ ügyi bökverseket szerző - működésemet. A bökversek iránt világéletemben szinte abnormis vonzódást éreztem. Még Debrecenben történt, hogy egy kedves kollégánk, aki M edve névre hallgatott, megkapta az akkoriban erősen dühöngő flekktífuszt, a háború­ nak azt a velejáróját, melyet az olyankor mindenfelé elszaporodó ronda ál­ latkák terjesztenek. Én eléggé el nem ítélhetően egész Lafontaine-mesét költöttem, amely imigyen kezdődött: „ A tetű abban lelte kedvét, hogy megcsípte doktor M edvét...” H a pedig ma olyan régi kollégával találko­ zom, akivel Pesten róttuk együtt a külügyi éveket, rendszerint rögtön viszszaemlékezik akkori műalkotásaimra, arra, hogy midőn az elnöki osztály svédországi követünk óhajára ívet körözött, hogy, akinél elintézetlen stock­ holmi irat van, azonnal intézze el, én azt írtam e körözvényre: „B á r van nálam sok holmi, / D e egyik sem stockholmi” vagy néhány kolléga csa­ ládnevét így foglaltam rímbe: „ A külügyben Bárány, Farkas, E lefán t és Medve, / A z embernek Embert látni alig van már kedve” (látszik: nagyon birizgált és ismétlésekre csábított a „m edve-kedve” rím). Hazaérkezni a rommá lőtt, a nyilas terrorból ocsúdó Pestre: erről is so­ kan írtak már. É n a legkedvesebbnek Tabi László történetét tartom: hogy a lerongyolt, éhes tömeg miként állja körül mohó kíváncsisággal, mint a világ sorsának döntő élményét - a planétahúzó fehér egeret. (Örültem is, amikor filmen is, Bujtor Istvánnal és Székhelyi Józseffel, viszontláttam ezt a jelenetet.) N yilván a kontraszthatás váltotta ki tetszésemet, hiszen a tra­ gikum akkor válik igazán érzékelhetővé, ha a derű hátteréből mered elénk. Hadd örökítsek meg én is egy derűs anekdotát abból a nehéz időből. Főhőse Illés Béla, aki maga is nagy anekdotázó volt és hallgatói - sőt, olvasói is - sosem tudták, hol végződik a hitelesség, s kezdődik a képzelet játéka. Nos, hát, Illés Béla magyar író szovjet őrnagyi mundérban megérkezik az éppen felszabadult Budapestre. Egyenesen a városparancsnokságra in­ dul. 39 �A grúz városparancsnok jó ismerőse, aki tudja róla, hogy ennek az or­ szágnak irodalmát gazdagítja. Büszkén fogadja. - No, Illés elvtárs, gondolok én magukra, írókra. Kérdezem a polgármestert: hol van itt az írószövetség. Hát azt mondja: maguknak, magya­ roknak nincs írószövetségük. Hogy lehet az? - háborgok. Ha nincs, hát legyen. Ide azzal a térképpel, ahol ki vannak jelölve az elhagyott épületek. Hozza a polgármester és én mindjárt ki is választottam egyet maguknak, íróknak, a legjobb helyen. A város szívében. M áris veszi elő és Illés Béla elé teríti Budapest térképét, rábök az írószövetség részére kijelölt házra. Illés Béla elsápad. D adogva mondja: - Ezt ne... ezt inkább nem. - D e hát, mi a baj? Hiszen a legjobb helyen van, a centrumban... Illés Bélában azonban feltámadnak ifjúkora pesti éveinek emlékei. S nem is a legkellemetlenebbek. Sőt, éppen az a baj, hogy nagyon is kelle­ mesek... Ugyanis a kijelölt épület nem más, mint a M agyar utcai egykori Frida szalon háza. Csókos emlékek helye... - Mit szólna a közvélemény, ha ezentúl az írók foglalnák el? Pont az írók - próbálja megértetni magát az őrnagy a városparancsnokkal. Amaz mérges, hogy terve balul ütött ki. - Hát, ha nem jó az, amit én adtam, válasszon maga - és elébe löki a térképet. Á llítólag ez az oka annak, hogy a Magyar Í rók Szövetségének budapes­ ti székháza - ellentétben a moszkvaival, a varsóival, a prágaival és még több mással - meglehetősen kiesik a forgalomból. Se non e vero, e ben trovato. Illés Béla előszavával jelent meg 1945 nyarán fordításomban Leonyid Pervomajszkij Budapesti levél című gyűjteménye, az első szovjet verseskö­ tet, amely a felszabadult Magyarországon napvilágot látott... Azután követ­ kezett M ajakovszkij. A Lenin-poémából készült fordításom (1946 január­ jában) már moszkvai kiküldetésemet készítette elő. Moszkvában Szekfű Gyula követ mellett működtem hármas minőségben: mint kulturális attasé, mint sajtóattasé és mint MTI-tudósító. Szekfű Gyulának, a történésznek, írónak és diplomatának igen bonyolult pályáját és látszólag de csak látszólag! - ellentmondásos egyéniségét ná­ lam erre hivatottabbak hosszú tanulmányai elemzik. Én itt csak egy valamit mondanék el róla: olyasvalamit, ami talán szintén ad egy kis kulcsot - , ha nem is állásfoglalásaihoz, de mindenesetre életéhez. Első közös moszkvai napunkon ismerkedésre, afféle eligazításra hívta össze a követség egész személyzetét, titkárokat és hivatalsegédeket is bele­ értve. Több mindenről szó esett, végül pedig kissé zavarban így fejezte be: - É s még valamit. Demokratikus országot képviselünk, tehát felejtsük el a régi magyar uram bátyám stílust. Engem szólítsanak egyszerűen követ úr­ nak, de... - itt kissé elakadt a szava, végül mégis kimondta - , ...de a fele­ ségemnek... neki mondják azt, hogy „kegyelmes asszony” ... ...Ismerkedünk M oszkvával, a szovjet hétköznapokkal. Sok minden, ami ma már Moszkvát járt honfitársainknak, s az ő elbeszéléseikből másoknak is természetesnek, megszokottnak tűnik, nekünk akkor újdonság, különle­ gesség volt. M a már tudjuk, hogy a sok „betűszó” , furcsa rövidítés nem szocialista 40 �különlegesség, hanem világjelenség, nyilván az élet felgyorsulásának követ­ kezménye. D e akkor, mi, magyarok csak olyan régen polgárjogot nyert és szinte családiasan hangzó rövidítéseket használtunk, mint a M Á V , a Beszkárt (szép rímmel arra, hogy „tesz kárt” ), a hajózási vállalat neve, a M efter (mely ugyancsak rímet szolgáltatott arra a tolvajnyelvi szóra, hogy „defter” ), a latinnak látszó Ibusz, vagy a becéző Oti és M abi. (Ha akkor azt halljuk, „Á p isz” , semmiképp sem papírboltra, hanem bikaistenre gon­ dolunk.) Am ikor a szovjet hétköznapokban a Mosszovjet szó bukkant elénk, rög­ tön tudtuk, hogy ez nem lehet más, mint M oszkva város tanácsa, a Moszkovszkij Szovjet. D e mit kezdjünk azzal, a humorosan hangzó szókurtítás­ sal, ami az írópapírok csomagolásán volt látható: Narkombumprom? Rövid fejtörés után megfejtettük. Narodnij Kommisszariat Bumazsnoj Promislennorztyi. Papíripari népbiztosság. M agyarul: Papipnépbiz. Rövide­ sen mi is így beszélgettünk: Mi lesz ma ebédre: marsül, serpör, vagy papcsir? (Az olvasó nyilván érti, hogy marhasültről, sertéspörköltről és papri­ káscsirkéről van szó.) Zaharovról is meg kell itt emlékeznem: amikor megérkezésünk után arra került sor, hogy személyzetet igényeljünk az e célra rendeltetett hivataltól, családos kollégáim szobaleányokat kértek, akik majd segítenek feleségük­ nek a háztartásban. É n , legényember lévén, dilemma elé kerültem: ha szemrevaló fehérnépet kapok, akkor kiteszem magam mindenféle pletyká­ nak - , ha pedig nem szemrevaló, akkor minek? Férfit kértem tehát. Inast? Szolgát? Lakájt? Komornyikot? Hadd legyen ilyen is egyszer életemben, az elnevezés mindegy. Zaharov kiváló férfiú volt, még a régi muzsikok ka­ tegóriájából: amikor könyvvásárlásra kísért el és mindketten egy-egy jókora csomagot cipelve tértünk vissza a követségre, nem volt hajlandó mellettem menni, csak háromlépésnyire mögöttem. Egyszer, amikor gyermekkorom régi álmát sikerült megvalósítanom és megvettem a G L Ó B U S Z -t, visszük haza és egyszerre csak csődület zaját hallom magam mögött. Évődő hango­ kat: - No, öreg, hát te cipeled a földkerekséget? - Elbírod-e minden baját, keservét? - Vigyázz, el ne ejtsd, mert akkor végünk! - ...és más hasonló­ kat mondanak Zaharovnak, ő pedig ügyet sem vetve a kötekedőkre, ko­ moly hivatástudattal lépked nyomomban. Titkárnőm is volt: ő csiszolta hibátlan oroszságúvá különféle átiratain­ kat. Reggelenként pontosan kilenckor megjelent hivatalában, követségi épü­ letünk első emeletén és buzgón verte írógépét délutánig. H a volt mit írnia. H a nem volt, akkor is követelte a munkát, hát orosz verseket adtam neki másolásra. Egyszer egy nagyobb csomag vers - magyar vonatkozású művek gyűjteménye - került volna másolásra, de hivatalos átirat nem lévén, meg­ nyugtattam, hogy a feladat nem sürgős, elég, ha két nap múlva végez ve­ le. Másnap aztán megtudtam, hogy távozásom után délután is bent maradt a hivatalban és még aznap lemásolta az egészet. Késő estig verte a gépet. M ire volt ez jó? - kérdeztem csodálkozva. - A munkát el kell végezni volt a válasz. E gy hét múlva szabadságot kaptam és elhatároztam, hogy megtekintem Leningrádot. D e hogyan utaznak a Szovjetunióban? még nem tudtam. Hol és hogyan kell vasúti jegyet váltani, szállodai szobát foglaltatni? Megkérem titkárnőmet, hogy ezeket intézze el. 41 �Fél óra múlva közli, hogy nénikéje nagybeteg, haza kell mennie hozzá. Hát menjen - biztatom, az utazás lebonyolítása ráér, hiszen csak napok múlva készülök utazni. A titkárnő nyomtalanul eltűnik és akkor bukkan elő újra, amikor már - az utazási adminisztrálást magam lebonyolítván - visszaérkeztem Leningrádból Moszkvába. Ugyanaz a titkárnő, aki késő estig verte az írógépet, holott ráért volna másnap is... Moszkvai diplomata-időszakom fél esztendeig tartott. Augusztus közepén indultam haza, a repülőgépen együtt minisztériumi főnökömmel, Czinkótszky Jenővel, a kulturális osztály vezetőjével, akire orosz nyelvtudása még az első világháború hadifogolytáborában ragadt rá, s aki most azért érke­ zett Moszkvába, hogy velem együtt végigjárva az illetékes szovjet vezető­ ket, nyélbe üsse a kiküldendő magyar ösztöndíjasok ügyét. Repülőgépünk, mely öt óra alatt teszi meg az utat Moszkvától Budapes­ tig, tankolásra leszáll L vo v repülőterén. Repülőtér? Valam ikor tán az lehe­ tett hangárokkal, állomásépülettel, de ekkor, alig egy évvel a háború pusz­ títása után, üres sík mező, csak az ott álló szuronyos őr jelzi a mező hiva­ tását. Meggémberedett tagjainkat kinyújtóztatni, kikászálódunk a gépből és né­ hány lépést teszünk a sík mezőn. K ét civil a nyilván katonai objektumnak számító térségben. A szuronyos őr hozzánk siet és erélyesen közli: - Itt tilos sétálni. Azonnal szálljanak vissza a gépbe. Főnököm, az egykori hadifogoly, már sietne is vissza a géphez, én azonban, immár, mint „dörzsölt moszkvai” , nyugodtan az őr elé lépek, s minthogy jólesne még egy kis friss levegőt szívni a Ívovi mezőn, úgy, te­ szek, mintha nem értettem volna jól a szavait. Azzal a kérdéssel fordulok hozzá, amelyet írásban csak a francia és az orosz szövegek jelölnek. A francia így: „H ein ?” - az orosz (magyar átírás­ ban) így: „ A ? ” Ezt mindkét nyelv szabályai szerint jó hangosan kell ejte­ ni, úgyhogy a magyar akár ráförmedésnek is vélné: - He? A szuronyos vigyázzba vágja magát, összecsapja bokáját. - Tovaris hinyiral! No, igen, aki kemény ,,he” -vel reagál a szuronnyal nyomatékosított fel­ szólításra, az csak katonai elöljáró lehet. Logikus, ugyebár? * Ahogyan így átnézem, végigolvasom a most feljegyzett, inkább derűs em­ lékfoszlányaimat az 1944-46-os időszakból, önkéntelenül a nyugati képes pletykamagazinok jutnak eszembe, a Stern és társai. Mialatt népek történelmét gyúrja, formálja az idő, találmányok, a tech­ nika és technológia újításai alakítják át az életet, dúskáló csoportok és nyo­ morgó tömegek közt némán, vagy ki-kirobbanva folyik az ellentétek küzdel­ me, tudós elmék - ma már adatbankokra támaszkodva - keresik, kutatják itt is, ott is a megoldást - azalatt képes magazinok szorgos pletykavadá­ szai és főként indiszkrét fotósai az unatkozó sekélylelkűek szórakozási igé­ nyeinek kielégítése végett királyi családok és popsztárok, playboyok és playgirlök hálószobáinak intimitásaira lesnek és ezeket tálalják, mint érdekessé­ geket a magazinok olvasóinak. 42 �Jómagam, ha nem is ilyen mértékben, ha nem is ennyire szélsőséges té­ makörökben, de mégiscsak pletykálkodva meséltem a fentiekben 1944-46-os emlékeimről. Valahogy 180 fokra változtattam meg korábbi beszámolóim irányát. Akkor az „alulnézetből” a „nagy vonalakhoz” igyekeztem eljutni: a rész­ letekből valam i egészet felfedezni. Most szétszórt morzsákat - vagy, ha szebben hangzik ez: mozaikköveket - dobáltam szét. D e mégis: nem a képes magazinok szórakoztatási igényével, hanem ab­ ban a reményben, hogy ezek a szétszórt mozaikkövek - ha nem állnak is össze egységes képpé - színezni, motiválni fogják az összefüggéseket... És, mit tagadjam : Jólesett papírra vetve felidéznem azoknak a ma már regényes múltként felidézhető időknek néhány halványuló emlékét. 43 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Elfelejtett politikusok Huszár Tibor: Beszélgetések; Politikuspályák A XX. századi magyar értelmiség története nem kis mértékben a XX. századi magyar emigrációk története. Az 1919 után, a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején, majd 1945 és 1948 között, s végül az 1956 után kül­ földre menekültek százezrei között az írástudók száma tízezrek­ re rúgott. Sokáig hallgatni illett (és kellett) róluk. Majd a hetvenes évek elejétől, az ország határain kívüli magyarság iránti fo­ kozottabb érdeklődés és figyelem következtében egyre többükkel és egyre gyakrabban lehetett találkozni a tv képernyőjén, a rádió hullám­ hosszain és a különböző sajtóorgánumok hasábjain. Az újabb kori magyar történelmet ismerő tv-néző, rádióhallgató és újságolvasó azonban jól tudta, hogy a paletta még korántsem teljes, hogy a magyar diaszpóra értelmisége nemcsak közgazdászokból, orvosokból, Nobel-díjas természettudósokból, san­ zonénekesekből és párizsi lokáltulajdonosokból áll, hanem volt magyar kor­ mányfők, parlamenti elnökök és vezető pártpolitikusok is élnek közöttük. Ok továbbra is tabu voltak. Huszár Tibor könyvesboltokba is került Beszélgetések című interjúkötetével ez a tabu, úgy tűnik, megszűnt. A kötet lapjain ugyanis olyan - a hazai nyil­ vánosságban korábban általában némasággal övezett - emigránsok szólalnak meg, mint Nagy Ferenc, a Független Kisgazdapárt vezetője, s 1946-47-ben az ország miniszterelnöke; Kovács Imre, a két világháború közötti népi írói moz­ galom kiemelkedő alakja, s 1945 után a Nemzeti Parasztpárt főtitkára; Kiss Sándor, a Parasztszövetség igazgatója; Gombos Gyula, az 1945 előtti Magyar Elet és Magyar Út című lapok szerkesztője; Püski Sándor, a népi írók kiadója, s az 1943-as szárszói konferencia kezdeményezője és szervezője; s végül Fejtő Ferenc, a Szép Szó-kör tagja és Cs. Szabó László író és esszéista. A beszélgeté­ sekre 1977 őszén, az utolsó pillanatok egyikében került sor. Nagy Ferenc, K o­ vács Imre, Kiss Sándor és Cs. Szabó László ma már senki mikrofonja elé nem állhatnának. . . A beszélgetéssorozat a harmincas évek és a negyvenes évek első felé­ nek szellemi mozgástendenciáit és ezek egymáshoz való viszonyát járja körül. A téma nem új a történeti irodalomban. Az 1929-33-as gazdasági válságot követő szellemi erjedésről eleddig is lehetett színvonalas elem­ zéseket olvasni - mások mellett éppen Huszár Tibortól is. A levéltárak­ ban, újságokban, sőt az ilyen típusú kutatás legbecsesebb forrásegyütte­ seiben, a személyes hagyatékokban azonban sohasem tükröződik a teljes tör­ téneti valóság. Bizonyos dolgok, sokszor éppen az evidenciák, sohasem íród­ nak le, s az is esetleges, hogy mi marad meg a leírtakból. A túlélő résztvevők kikérdezése, az ún. oral history, a történelmi valóság egyes aspektusai feltér­ 44 �képezésének éppen ezért igen hasznos, bizonyos esetekben nélkülözhetetlen válfaja. S ehhez jön még az objektív folyamatok szubjektív vetületének vonz­ ereje, a történelmet csinálok vagy átélők egyedenként más és más optikája, amely az ilyen típusú munkáknak szerencsés esetben mindig különleges érde­ kességet kölcsönöz. Semmi kétség: a Beszélgetések e szerencsés esetek közé tartozik. Odatartozik, mert Huszár Tibor jól ismeri a kort, amelyről kérdez, s azokat akiket vallat. S azért is, mert a kérdezettek sem rejtőzködnek. V ál­ lalják amik voltak, s amit mondtak. Igen szűkkeblűen ítélnénk meg azonban a kötet jelentőségét, ha szerepét csupán egyfajta forrásbázis-teremtésként határoznánk meg. A népi és urbánus ellentétek mibenlétéről, a népi mozgalom belső tagoltságáról, a Március Front felbomlásáról és egyéb kérdésekről feltáruló új információk ugyanis csak a könyv egyik rétegét alkotják. A kötet szellemi érdekessége és izgalma - a fen­ ti problémák körüljárása mellett - abból is adódik, hogy Huszár nemcsak múltat faggató történész, hanem jelenünk elkötelezett marxistája is, a kérdezet­ tek pedig nemcsak egykori politikusok, hanem - ha más-más ideológiák je­ gyében is - az interjúk pillanatában is elkötelezett antikommunisták. A törté­ nelmi vallatás mögött vagy mellett tehát - noha mindig igen udvarias és ta­ pintatos formában - más-más értékrendszerek és ideológiai meggyőződések összeütközéséről is szó van. Legnyilvánvalóbb ez a Gombos Gyulával, Kiss Sándorral és Püskivel készített interjúkban. Huszár ezekben kilép a kérdező szenvtelen pózából, s a népi ideológia válfajaival szembesülve maga is ideoló­ gusként vitatkozik. Ennyiben a kötet két világ találkozása, illetve párbeszéde is, s mint ilyen történetíráson kívüli fontossággal is bír. A Politikuspályák című kötetben összegyűjtött 22 portrét amelyek eredeti­ leg a Társadalmi Szemle 1982-83-as számaiban jelentek meg, lényegében ugyan­ az a társadalmi igény és politikai szándék hívta életre, mint Huszár Tibor in­ terjúsorozatát. Ezt - József Attila szavait parafrazálva - röviden úgy fogal­ mazhatjuk meg, hogy a múltunkat be kell vallanunk. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, illetve Tildy Zoltán, Mindszenty, Kétbly Anna, Barankovics, Sulyok Dezső és az 1944 és 1949 közötti koalíciós időszak más vezető politikusai, akik közül nyolcan nyugati emigrációban, egy (Rákosi) pedig a Szovjetunióban hal(tak) meg, sokáig ugyanúgy elfelejtett vagy legalábbis hall­ gatással övezett alakjai voltak közel- és félmúltunknak, mint Huszár Tibor beszélgetőpartnerei. Ebben az értelemben a Politikuspályák is az ún. kényes témák kényességét csökkenti, s ezt nem lehet eléggé üdvözölni. A huszonkét portré természetesen nem egyformán markáns, s akad közöttük olyan is, amelyeknek egészen elmosódottak a vonásai. Vida István Tildy- és Nagy Ferenc-portréja például egészen plasztikus, Palkó Magda Schlachta Mar­ git rajza viszont meglehetősen halovány. Más az ecsetkezelése a kortársként megszólaló Dancs Józsefnek (Dobi István) és Nemes Jánosnak (Rákosi Má­ tyás), s más a többnyire fiatalabb évjáratú „céhes” történészeké. Egyes szerzők hősük mindenoldalú bemutatására vállalkoztak, mások megelégedtek (vagy adatbázisuk miatt meg kellett elégedniük) a történések felületi szintjének fel­ vázolásával. A kötet tehát egyenetlen, ám ennek ellenére kézikönyvértékű, amely remélhetőleg nemcsak a közép- és felsőfokú oktatás segédkönyvévé, ha­ nem az 1945 utáni magyar történelem iránt érdeklődők hasznos olvasmányává is fog válni. (Magvető; Kossuth.) ROMSICS IGNÁC 45 �MÉRLEGEN SZERZŐK, KÖNYVEK — VIDÉKRŐL Visszhang Az első szavunk a köszöneté és a háláé, mely e kitűnő, önmagán túlmu­ tató gondolatokat teremtő kötet lét­ rehozóinak jár. Elsősorban Keresztury Dezsőnek, s nemcsak a szép és tar­ talmas előszóért, hanem azért az öt­ letért, hogy vallassák meg az írókat életükről, sorsukról, művészetükről. Ezt Pete György (az Életünk, főszer­ kesztője) páratlan szorgalommal, s nem kevesebb hozzáértéssel maradék­ talanul el is végezte. Ez alkalommal elsősorban erről szeretnénk szólni egy-két szót... Nem mintha az antoló­ gia „csak ezért” lenne fontos. De s itt már rá is térünk mondaniva­ lónkra - tizenkilenc íróról, költőről, szociográfusról „egy füst alatt” véle­ ményt mondani több, mint nevetséges. (Nem szólva arról, hogy az írók le­ becsülése, tekintve, hogy valamenynyi önálló egyéniség.) Továbbá: elég áttekinteni az írók életkori adatait, hogy világos legyen az összefogott vé­ lemény lehetetlensége, a legidősebb 1905-ben, s a legfiatalabb 1957-ben született, tehát, egy fél évszázadnyi idő, ami átfogja a kötet szerzőit. S még változatosabbak a „civil” foglalkozá­ sok: olajipari munkás, segédmunkás épp úgy akad közöttük, mint tanácsi dolgozó, tanár és könyvtáros. Ami összeköti őket, az az, hogy zalaiak. Halljuk a kérdést: irodalmi rendező elv-e, hogy ki hol él? nem lesz-e ebből egy újfajta, beszűkült lo­ kálpatriotizmus? Vagy még inkább provincializmus? A kötet a kézzelfog­ ható bizonyíték, hogy egyáltalán nem. Nem mert ha költői képekben, té­ mákban, emberi sorsokban kapunk is 46 híradást a zalai tájról, emberekről a szociográfiát kivesszük innen, hi­ szen annál nyilvánvaló - , akkor az tárgyi-tematikus indíték, de semmi esetre sem szemléleti. Nyoma sincs itt a „ki, ha mi nem” szemléletnek az ország többi részét kiszorító be­ szűkülésnek. Más az, amiből a „zalaiság” ered. Legvilágosabban Keresz­ tury szép előszava igazít el: ,.Öröm­ mel üdvözöltem tehát a tényt, hogy en­ nek a zalai kiadványnak a létrehívói sem kívántak valamilyen zalai sajátos­ ságot, göcseji mélymagyarságot, virágos zalaegerszegiességet kifejezésre juttat­ ni. Csupán színpadot kívántak nyújta­ ni olyan íróknak, költőknek., akik most éppen Zala megyében élnek....” Erre viszont szükség volt. Hadd folytassuk az előszó idézését: „Mint mindenütt az országban, Zalában is élnek olyanok, akikbe belefulladt a szó, a mondanivaló - mert olyanok a körülményeik - , elnémultak., vagy csak. magukban dohogták tovább ha­ tástalan lelkesedésük kitöréseit. Ta­ lán most, sokkal jobb körülmények között fölhívhatják magukra a figyel­ met, érezhetik a közszereplés gyakran görcsoldó izgalmát, a bár megkésve, de mégis időben érkezett tiszteletadás elégtételét." Ennek az idézetnek az „igazságfe­ dezete” ott van a kötet szerzőinek megnyilatkozásaiban. S ezeken kell elsősorban elgondolkoznunk. Mert a tizenkilenc szerző közül mindössze négy (!) az, aki jól érzi magát szű­ kebb hazájában, aki úgy érzi, bizto­ sítva van számára az alkotás lehető­ sége. A többieknél annál több, an­ �nál keservesebb a panasz. A „legpró­ zaibb” , az anyagi lehetőségek is szű­ kössé váltak. S ez nem az „élvezeti cikkek” hiányát hozza magával (!), hanem a legfontosabbat, az írói kap­ csolatok, társaságok kialakulásának, működésének is akadályává válik. „Nincs pénzünk vonatra” vallják jó néhányan. S nemcsak Budapestre, de a közeli nagyobb helységekbe is prob­ léma már az utazás. Nyilvánvaló: alkotni, magát a mü­ vet létrehozni kollektiven aligha le­ het. De a müveket megteremtő lég­ kör, a gondolatok, ismeretek termé­ keny cseréje-ütköztetése elengedhetet­ len. Ezt tudják, érzik, szenvedik ezek az írók, az anyagi hiány csak mint ennek kiváltója szerepel itt. Az illúziók rombolása sohasem kényelmes és kellemes. De olykor szükség van rá. Kell. Jelen esetben azzal az illúzióval kell leszámolnunk, mely szerint a „vidéki irodalom ma már nincs hátrányban a fővárosival szemben” . Hát - mint a kötet mutat­ ja - igenis abban van. Nem a mi rendszerünk hibája, hanem a múlt sőt régmúlt, mert az Osztrák-Magyar Monarchiára gondolunk! - még fel nem számolt öröksége. Budapest ak­ kor lett „vízfej” , s a század elején in­ duló irodalmi megmozdulásokat gondoljunk csak a nagyváradi A Hol­ napra! - félbeszakasztotta a világhá­ ború, hogy az azutáni állapotokról már akár ne is ejtsünk szót. Nyilvánvaló, a zalai - s általában a jelenlegi vidéki - írókon ez aligha segít valamit is. És szomorúan kell látni azt a visszahúzódást, bezárkó­ zást, amit ez az állapot teremt. Pél­ dának néhány idézet! „Pesszimista vagyok, mert a periférián élek.” „A pesti folyóiratok rendre visszaadják írásaimat.” (S ezt nem kezdő dillettáns írja!) „Nem adok írást, mert nem erőltetem senkire magam.” „Nem adok írást, mert félek a visszautasí­ tástól.” S ez annál inkább súlyosan esik a latba, mert ugyanezen nyilatkozatok között olvashatunk remek ars poéti­ kákat, szép hitvallásokat korunk egyik fő veszedelme, a közöny elleni el­ szánt harcról. De ez nem tud ebben a szituációban kibontakozni. „Nem volt itt becsülete annak, aki írt” mondják sokan. S még jó ( !), ha nem ellenségesen, hanem csupán közönyö­ sen tudomásul veszik az íróembert. Hiszen találunk itt olyan megnyilvá­ nulásokat is, hogy „na végre műsza­ ki könyveket olvasnak, s nem valami vacak irodalmat” . Így a többség önmagába zárkózva, önmagának alkot. Holott, s nem „ki­ oktatásként” , de mint megmásíthatat­ lan igazságot mondanánk, a fiókból az írás magától nem jön ki! Nem esz­ ményünk a „házalás” , a nyűgösködő szerző. De - uram bocsá’ - Petőfi, Ady, József Attila első verseskötete is „támogatással” jelent meg, hogy le ne írjuk azt a kedvelt szép szót, hogy „protekció” . S a nyilatkozatok között sokan említik azokat, akik az induló írók kezét fogták, akire hálával és szeretettel emlékeznek. Tüskés Tibor, Gerő János, Szíjártó István, Fodor András neve fordul itt elő legtöbbet. Értjük a visszahúzódás okát, is­ merjük a döcögő könyvkiadást, a szű­ kös körülményeket. Vak, aki nem lát­ ja. De az elhallgatás és befeléfordulás nem más, mint öncsonkítás. Hi­ bás sok mindenki lehet - hibás is a szenvedő azonban a hallgató író, s végső soron a közönség. Mert - mást ne mondjunk - ezt a kötetet is kár lett volna valami fiókba süllyeszteni. Ismételjük: szándékosan nem emel­ tünk ki neveket, elkerülendő az eset­ leges félreértéseket. De míg nincs ol­ vasóink kezében ez a kötet, addig előlegben célszerű, ha kiírjuk a szer­ zők nevét: Aranyi László, Bán Zsu­ zsa, Blazsetin István, Csordás János, Gelencsér István, Hegyes Zoltán, Karay Lajos, Kántor János, Lackner 47 �László, Lázár Tibor, Morvay Gyula, Orsós Jakab, Pécsi Gabriella, Pék Pál, Simán Mária, Szeles József, Ta­ kács László, Tóth Károly, Völgyi Fe­ renc, Ha látjuk a nevüket, figyelem­ mel és megérdemelt szeretettel fordul­ junk feléjük. És itt mondunk köszönetet a kötet gondos lektorainak, Fodor Andrásnak és Tüskés Tibornak. A szép kötetet Szekeres Emil tervezte, a sikerült fo­ tókat Cservenka György készítette. Létrejött a Zala megyei Tanács VB művelődési osztály és Levéltár jóvol­ tából. Köszönet érte nekik is. BESSEN YEI G YÖ RG Y Félszárnyú szerelmeink Simonyi Im re: Kettős szerelem Petőfi közel másfélszáz éve még így fogalmazott: „szabadság, szere­ lem” . Simonyi Imre ma, 1984-ben ezt írja: haza és szerelem. A szópárban kifejezett fogalmi-érzelmi lényeget, a valódi tartalmat azonban akkor ra­ gadhatjuk meg a legpontosabban, ha az és-t elhagyva a két szót egybe­ vont, önálló alakjában használjuk, így: hazaszerelem! Azaz: míg az elő­ ző megfogalmazásban (az idézett Petőfi-versben) a kettősség és az aláren­ deltségi viszony, addig az utóbbiban az egyenértékűség, a teljes egybeesés a szembeszökő. A módosulás miértjé­ re adható válaszok sokféle gyökérből táplálkozhatnak, ám mindegyik egyet­ len közös eredőre vezethető vissza: a haza és a szabadság állapota akkor és most. Amiként akkor, a nyolcszáznegyvenes években a haza fogalmának egyértelmű állandó jelzője a szabad, és elválaszthatatlan fogalompárja a szabadság volt, akként most, a nap­ jaink jelenévé változott történelmi lét­ ben s annak egy adott, pillanatnyi metszetében - vagyis az egyéni ta­ pasztalássá sűrűsödött személyes tör­ ténelem emberöltőket átívelő folyama­ tában - ugyanaz a fogalom a szere­ lem totalitását választja a létét (meg­ létét) jelentő tartalmak egyetlen le­ hetséges kinyilvánítási módjául. S amiként a tárgyát-célját a Nőben föl­ lelő szerelem hiábavalósága, férfi­ 48 emésztő csalárdsága az egyetlen, örök­ től létező valóság, akként az Aszszony képét magára öltő, lényét és tu­ lajdonságait magába olvasztó - vagy önnön lényegét asszonyisággá változ­ tató - felnőttebb, teljesebb vonzal­ mat ébresztő Hon iránti szerelem sem részeltet másban, mint a hiábavalóság keserűségében; lettünk légyen bár okos vagy suta, hűtlen vagy öröklétig hűséges szeretők. De mégis, szólni, tenni érte - és ez a bizonyosság biz­ tonságával tudható - csak így, már csak ebben a keserű, viszonzatlan szerelemben tehetünk. Körülbelül így, ennyiben írható föl, ez az alapképlete a Simonyi Imre költészete által köz­ vetített világlátásnak. A szemlélet el­ ső közelítésben monolitikusnak is tűn­ het (a jelzőtől kizárólag félreértelmez­ hető mellékzöngéi miatt ódzkodom): a költő első kötete megjelenésétől (Tisztességes írás, Gyula, 1956) ugyan­ azokat az elemi erejű létélményeket fogalmazza versbe, újra és újra. Mind szélesebb indulattal, de mindig „be­ lül valami fájdalmas körön” , mind kihívóbb őszinteséggel, de mindig föltétlen tisztességgel, olykor már-már görcsös, öntépő révületben, állandó „egyirányú menetelésben” : haza és szerelem: hazaszerelem! („Elutazni valahová. A Lánnyal. Valahová. Ta­ lán épp a Hazába.” ) D e honnan ez a maró keserűség, �miért a viszonzatlan szerelem remény­ telenséget keltő érzete, mi az, ami e két, azonos érzelmi gyökerű létszfé­ rát, a Nővel és a Hazában - de ír­ hatjuk így is: a Nőben és a Hazával - élést ilyen elemi, egymást feltétele­ ző, egymást teljességgel átható totali­ tássá, a hétköznapi és a költői praxist (amelyek, jól tudjuk, szét nem vá­ laszthatók) egyaránt alapjaiban meg­ határozó mentalitássá lényegí t i? Aki Simonyi Imre sajnos, nem nagy gyakorisággal sorjázó - köteteit isme­ ri és az azokban foglalt pozitívumokat sommázó, mintegy könyvre-könyvbe komponált egységes gondolati rend­ szer (egymásba épített versciklusok) keretébe foglaló jelenlegit is forgatta, annak számára kézenfekvő következte­ tés a válasz: az a nem csupán mai, hanem egész poézistörténetünkben rit­ kaságszámba menő emberi-alkotói alapállás, amelyet organikus történe­ lemszemléletnek nevezhetünk. Ez a művekben és művek által kinyilvání­ tott történelemszemlélet adja meg Simonyi költészetének markáns, egyedi alaphangját, amelyet egyfelől a konk­ rét történelmi tapasztalás (pl.: Ha­ zám, Természetes halál a XX. szá­ zadban), másfelől épp eme tapaszta­ lás(o k ) által involvált föltétien hu­ mánumra alapozott erkölcsi tartás (pl.: Sírirat) kettőse szervez megbont­ hatatlan egységgé. A „haza és szere­ lem” összefüggésében fogalmazva: a férfi tisztessége: hűség a hűtlen sze­ retőhöz ! Úgy gondolom, hogy e recenzió, de a kötet olvastán is sokakban fölme­ rül a kérdés: van-e létjogosultsága manapság a konok, számonkérő haza­ szerelemnek - egyáltalán: mit is je­ lent közelebbről ez a szó - leírható-e, kimondható-e a kifejezés „hűtelen ha­ za” s ha igen, akkor miért és miben hűtelen? Érzésem szerint - túl azon, hogy a kötetben olvasható, a fenti kérdésekre konkrét választ adó ver­ sekre fölhívom a figyelmet - kísérle­ tet kell tennem az elfogadható - no­ ha korántsem teljességigényű - fele­ let(ek) megfogalmazására; még akkor is, ha tudatában vagyok, hogy szava­ ink devalválódásának idején nehéz el­ kerülni a profanizálás buktatóit és a nemkívánatos, ideologikus felhangok „beleolvasásának” lehetőségét. Az is nyilvánvaló, hogy e dolgozat keretei között a hazaszeretet és hazaszerelem fogalmainak kritikai tartalomelemzé­ sét elvégeznem lehetetlen, sőt, bajos akár csak szabatos, közösségi érvé­ nyű meghatározást adni. A két foga­ lom érzelmi telítettségében megragad­ ható különbözőség azonban, azt hi­ szem, mindenki számára nyilvánvaló, S minthogy Simonyi számára (is) az egyetlen, a teljességet jelentő létfor­ ma a közösségi lehetne, törvényszerű, hogy az „én” -t organikus kisközössé­ gek híján a közvetlen környezetben „lereagálni” képtelen érzelmek teljes, a hiány által fölfokozott sűrű telített­ ségükben a nagyobb, az egyéni iden­ titás alappilléreként (is) működő kö­ zösségre, a nemzetre - és mivel ez századunk húszas-harmincas éveitől meglehetősen képlékenynek bizonyuló „fogalom” - a nemzeti létet jelentő / biztosító tényszerű keretre, a hazá­ ra vetülnek. A Haza - a Nő, a Sze­ relem, (s mint majd később látjuk) a „Régi Gyula” - ily módon a kizáró­ lag csak a közösség léte (megléte) ál­ tal szavatolt egyéni lét, a személyi­ ség fönnmaradásának szinonimájává (is) válik Simonyi költészetében. Így tehát, és persze a fél- és közelmúlt magyar történelme hon-, ember-, mél­ tóság- és ideavesztéses időszakainak s a „nálunk nélkül végeznek rólunk” (in.: Báróczi Sándor: A védelmeztetett magyar nyelv. Bécs. 1790.) törté­ nelem- és politikacsináló módszerei­ nek ismeretében egyszerre természe­ tessé és megindítóan emberivé válnak Simonyi komor indulatai, egy pilla­ natig sem kétséges a számonkérő sze­ relem létjogosultsága. Hiszen a haza történelme személyes történelem is, a Kettős szerelem költőjéé és a kultúr­ 49 �körhöz tartozó tíz-egynéhány millió emberé, és mert a nemzetet előrevi­ vő (vagy csupán csak megtartó) lehe­ tőségek elherdálása egyben az egyéni lét pástjainak csonkítása is. És ha igaz a mondás, miszerint a szerelem a legönösebb önzés, akkor Simonyi Imre rezignáltan okos egoista. Nos, az eddig elmondottakkal ko­ rántsem jellemeztem kimerítően Simo­ nyi poézisét, inkább csak az általa művelt és képviselt költészeti típus alapelemeit igyekeztem körvonalazni. (Rövid kitérő erejéig idekívánkozik egy megjegyzés: a jelenlegivel a hete­ dik kötetét közreadó, hatvannegyedik évében járó József Attila-díjas, irodal­ munkat markáns vonásokkal, költé­ szetünket jelentős értékekkel gazda­ gító költő munkássága - jóllehet mind­ kettő régóta időszerű volna - ez idáig sem egy pályaívet bemutató-értékelő monográfiára, sem válogatott kötetre nem „érdemesült” . Jóvátehetetlen mu­ lasztásaink szaporítása pedig - eny­ hén szólva - értékpocsékoló fényűzés. Akár a versnyelv-versmodell, akár a poétikai előképek, vagy a szűkebb pátria, az alföldi kisváros, G yula ver­ sekben játszott szerepe felől közelí­ tünk, a számba veendő jellegzetes vo­ nások sokasága zavarbaejtő. Ezt a köl­ tészetet lehetetlen egyetlen képletben fölírni. Egyfelől a szikár, fegyelme­ zett, nem ritkán a központi versszer­ vező erő, a versmag, a versgondolat groteszkül abszurd ellentettjeibe for­ duló, a valóság iszonyatát-képtelenségét ekként poentírozott nyelvi logi­ kával kifejező versépítés (pl.: Ro­ mánc, Epilógus, Keser-vers), másfelől az erőteljes s ezért olykor pongyola­ ságként ható indulati elemek lobogóan kamaszos hangütése, ismét másfelől az érett, kiábrándult férfi komor-kese­ rű hangja (pl.: Virágvasárnap, Nem egyeztél bele). Egyfelől a népi költők - közöttük a versben is megidézett nagy előd, Sinka István - örökségé­ nek fölvállalása-továbbvitele (pl.: Szülőházam, Szülőfalum), másfelől a 50 belső vibrálásra, a gondolatritmusra épülő szabadvers kifejezetten simonyis vállfaja. Egyfelől az imádott, az eu­ rópai, kárpát-medencei pátria (pl.: Rendületlenül, Szózat, Hazafele, Tör­ ténelmi lecke, A Hazáról az utolsó szó jogán), másfelől a gyűlölt-imádott, a kitaszító-befogadó, a kisvárosnyi vi­ lágváros, a hazában hazányi szerető: Gyula, képekben, hangulatokban, re­ miniszcenciákban, mindenütt és min­ dig jelenvalóan: alfa és omega, kulcs a Szerelemhez, a Hazához, kulcs a Léthez (pl.: Sarokasztal a „Kék Macská” -ban, A Fiúk a „K irá ly"-ban, A „Kék Macska” meghal. A szerető vallomása). A recenzens, aki maga is személyes élményként élte meg a régi Gyulát, a tapasztalás bizonyosságával tudja, amit a Kettős szerelem olvasója a ver­ sek jelzése-jelentéseként érzékelhet: ez a gyulaiság több mint egyszerű ott­ lét, nem csupán az odatartozás, ha­ nem egy minőség, a / egy létezésmód jelzője („Hisz az A K K O R B A N él az azelőtt / az azóta s az ezután! Légy áldott / Régi Gyula. - Í rta: Hű Sze~ retőd.”). És persze azt is tudja, hogy a coleur locale sugallta létezésmód generális tartalma, az emberléptékű élet - a lebontott negyedek-házak, az átépített utcasorok, a szétfűrészelt fahidak, a kivágott gesztenyeallék, egy­ szóval - a „Régi Gyula” elsüllyedé­ sével együtt pusztul, töredezik. Simo­ nyi költészete a kezdetektől ennek az emberi léptéknek az elsiratása-visszaperelése, hiszen a költő tudván tud­ ja, hogy a lét önmagában csupán az élet lehetősége, a szerelem önmagá­ ban csak a boldogság lehetősége, hogy e kettő megélhetősége kimondás nél­ kül pusztán a lehetőség léte a létezés­ re s a lehetőség e létnek nem bizo­ nyítéka pusztán csak élhetőség lehető­ sége és ezért a költő létlehetőségének létezhetősége a kimondás cselekvése. Tudja, hogy a kívánt, a szeretett, az elérhetetlen - az igazabb szeretők megnevezésével a kínzó hiányérzet, ha �meg nem is szüntethető, legalább versnyi időre, csillapítható. S e mos­ tani kötetében - miként az eddigiek­ ben is - nevén nevezi, vég nélkül szólongatja - az állandósult hiány szüntelen jelenlétévé varázsolja - fá­ radhatatlanul idézi a távollévő, hűte­ len kedveseket: „Haza, Lány” . S a szerelemtől fűtött ráolvasó bájolás még így is, még akkor is érvényes, ha - nomen est omen - „ eleitől fogva” félszárnyú e „kettős szerelem” . EN D RŐ D I SZABÓ ERN Ő „emberré az tesz, ha megszólalok” Bertók László: Ágakból gyökér Hosszú az út Vésétől Pécsig Csurgón és Nagyatádon át. A K ár­ pát-medence pereméig még inkább. D e körbe fordulva, vissza a gyöke­ rekig sokkal hosszabb. Különösen, ha töretlenül hozzuk a magunk sorsát. A közelmúltban jelent meg Bertók László negyedik, önálló verseskötete. Ágakból gyökér - ezt hirdeti a cím. S a könyv olvasásakor érezzük, hogy a rugalmas, élettel teli ágak a földig hajoltak a viharban. Megkapaszkod­ tak a földben, hogy újra gyökeret eresszenek. Mert a megbolygatott vi­ lág megfordult fája tudja, „. . . hogy azóta, / a semmi semmit ér, / tehát a gyökér nem jelez, / furakszik még mé­ lyebbre / hitér, tiszta vízér . . . ” Igen! Kell a hit, hogy higgyük né­ pünk, művészetünk és a magunk sor­ sának jövőjét, igazát. Kell a tiszta víz, meghűsíteni lázas arcunkat - na­ gyokat kortyolva oltani cserepes szánk és szikkadó lelkünk szomjúságát. Bertók a középgeneráció kemény hangú, igényes, felelősséggel alkotó költője. Bátran néz szembe a valóság­ gal, és szilárd erkölcsi alapról üzen hadat a gyávaságoknak, a torzulások­ nak, a megalkuvásoknak, a hőköléseknek. Hogy meggyőződéssel vállal­ hassa a maga korát és tehetségével kiküzdött szemléletét. A mindössze kilencvenoldalas könyv négy rövid ciklusból áll. A nyitó és a záró egység feszesen közre­ fogja a belső képsorokat. Ez a befog­ laló forma kemény harcok, belső ví­ vódások színtere. Az indító versek­ ben „udvara nő minden szónak” . Olykor úgy érzi, hogy „létezem csak, mint a kövek” - vagy éppen „nézzük egymást, mint a katonák., / akik túl­ élték, amit nem lehet” . Mégis hiszi: „aki nem csügged, az hazatalál.” A kötet középső két ciklusa egy kicsit fanyar, egy kicsit féltő - oly­ kor bizakodó, olykor aggódó képek­ ben fogalmazza meg mindennapi gondjainkat, a hétköznapok fonáksá­ gait - s a mindnyájunkra nehezedő felelősség terhét. Valamennyiünk ne­ vében vitázik, kérdez, érvel, vall és számba veszi a megélt „boldog jö­ vőt” . Népünk jövőjét - meg a maga sorsát. Az irónia és az önirónia különösen erőteljes az „idegenvezető” verssorai­ ban. Szűkebb és teljesebb hazájának bemutatásakor többször epésen - oly­ kor naturalisztikus részletességgel ítél­ kezik, de ítéletei mindig a valóságra épülő tapasztalatok és költői absztrak­ ciók karakteresen művészi kapcsola­ tai. - Jól látja, hogy az átlagpolgár „nem érzi, hogy / a Kárpát-medence jelű szakajtóból / kilóg a lába” . Te­ ret és idősíkokat váltogatva föntről tekinti át a tájat és a történelem fi­ camait. De mi a fönt meg a lent, a magas és a mély; a semmi párhuza­ mosak és a végtelen? - Vajon ki lát jól, ki tud hibátlanul eligazítani és eligazodni? 51 �A „szép, boldog jövő” megjeleníté­ se és átélése is keserű vagy fanyarkás - olykor groteszk fintor, máskor meg kemény kiállás, ítélet. Néha már ott tart, hogy ha „csöndben kell meg­ dögölni” - talán a fülünket is be kel­ lene dugni. Sokszor már úgy élünk, mintha „végképpen befalazva, / ma­ gukba . . élnénk. " Mégis fel-feltámadó bizakodással, makacsul visszatér - gyökereivel az ősi talajhoz - újra meg újra. Sejtései azt sugallják: „mert mindig történt csoda, / vagy csoda-féle, amikor / már senki sem figyel oda.” S az ember „álmodozik. / hogy lesz valami jó / valahol, valamikor". A kötetet záró negyedik ciklus szen­ vedélyes felelősségérzettel tér vissza költészetének alapkérdéséhez. Mi tör­ tént korunk emberének - és a köl­ tőnek - reményeivel, hitével, álmai­ val? S szinte kiszakad belőle a vallo­ más, hogy „Akkor szabadna verset írni, / ha nem lehet már verset ír­ ni” . József Attilához szóló „alkalmi” versében - négy szonettre feszítve teríti elénk tömör képek parafrázisa­ in át a mai költő kötődését a nagy elődhöz. Megilletődését így fogalmaz­ za meg: „s mint akit a mindenség vert meg, / sírok egy törött kira­ katban”. Érzelmeinek és aggodalmainak megzokott nyíltságával néz szembe ön­ magával a Születésnapi párosban. Ú gy érzi: „egyszóval, élünk, öregem, / közepesen, közepesen". Bár tapasztalja: „és néha kihagy a szíved, / de semmi sincsen nélküled, / és felelős vagy, minthacsak / te szülted volna önmagad.". A kötet egyik kulcsverse az E l­ menni kevés, itt maradni sok című. Újra vallatóra fogja a munka, az ál­ mok és a szabadság lüktetését: „É p í­ tettem a végtelen falat, / és álmodoz­ tam, mint aki szabad". A verset lezá­ ró egységben megfogalmazza maga vállalta kötelességét és lehetőségeit: 52 „Elmenni kevés, itt maradni sok. / emberré az tesz, ha megszólalok.” Igen a költő felelőssége a megszó­ lalás, az igazmondás joga és lehetősé­ ge! S mire a kötet végére érünk, már tudjuk, már megbizonyosodtunk róla, hogy együtt utazunk életünk vonatján - az emberiséggel. Az is igaz, hogy „a bolond tekinget csak hátra / meg aki fél," - de nem dönthetjük el, van-e joga valakinek is meghúzni a vészféket! ? Bár a költő átkelt már a „lengő fényhidakon” - újra csak visszatér a tárgyakhoz, az emlékekhez, a fákhoz. Most már a gyökerek titkait vallatja. Bertók László szinte észrevétlenül érkezett meg a zárt, csöndes, szigorú falusi világból a mai magyar líra nyílt vizeire. Vitorláját feszíti a szél - a reménykedés; messzi utakra ké­ szül. Költészete kiérlelt, erőteljes, dina­ mikus líra. A belső harc, a pontos, kemény ritmusok, a kifejező, szabato­ san szerkesztett képek világa. A ma­ gyar klasszikusoknak és a népi lírá­ nak eredeti hangú, egyéni továbbépí­ tése. A felbontott térben és időben - az élet és halál feszes és áttételes párhu­ zamait felhasználva - biztos szigetek felé törekszik. Alkotásai újra meg új­ ra emlékeztetnek a lényeg, a tapasz­ talati és az elvont igazság megragadá­ sának jelentőségére. Hiszen az ember a művészetben azonosulhat a legtel­ jesebbem a világgal. A teremtő művé­ szetben. Bertók verseit a valóság meleg vé­ rű, meggyőző hangú, színes megjelení­ tése járja át. Az azonosulás, a felis­ merés és az önkifejezés olyan művé­ szi egysége, ami még - a jövőre vo­ natkozóan - sokat ígér. A hajlékony ágból szemünk előtt lett „dolgozó” gyökér, hogy táplálja a Somogyból ki­ ágazó hazai líra terebélyesedő lomb­ ját. (Magvető) SZ IR M A Y E N D R E �Két költő Nógrádból Bódi Tóth Elemér és Szepesi József verskötetei A Nógrád megyei Tanács VB mű­ velődésügyi osztálya a Palócföld Könyvek sorozatban tavaly immár 5. s 6. kötetét jelentette meg. Szerény, ám tetszetős küllemű könyvecskék, a hátsó borítón a szerzők portréival és vallomásaival, a gusztusos betűk eleve olvasásra ösztönzik a beléjük lapozót. Ezúttal két, szinte pólusként ellenté­ tes alkatú költő munkásságából ka­ punk ízelítőt, hála a kiadói jótéte­ ménynek. Bódi Tóth Elemér mélyen intellek­ tuális erezésű, „tudatos” költő, Sze­ pesi József az „indulatos” , aki ha sze­ lídre fogja is vádoló szavait, mögöt­ tük így is virtuálisan kirajzolódik egy dinamittal töltött, robbanni-kész láda. Mindketten bátran, magabiztosan áll­ nak saját lábukon. Hogy választott mestereik is vannak? Az egyik legoriginálisabb magyar költő, Ady Endre versben-prózában két elődöt is vallott mesterének, Csokonait és Vajda Já ­ nost. Bódi Tóth Elemér - verseiből lát­ hatóan - világot-járt ember; újságíró, több mint két évtizede munkatársa, ma főmunkatársa a megyei napilapnak. Vas megye szülötte, már gyermekfővel publikálta verseit. A szülőföld, a vasi tájak rabként tartják emléklán­ cukon ma is. Minderről tökéletesen meggyőz a három ciklusra tagolt kö­ tet első kis csokra, Az emlékek öble. Vasszilvágyból dalol lelke mélyén ma is, ízt, színt onnan olt verseibe. Mily nemes gesztus Nógrádtól, hogy men­ ten az elfogultságtól, a Vas megyei szép rejtelmek kidalolásának épp ő ad teret. De Vas fia „arannyal" fizet e nemes cselekedetért. Már nem is szürkülő, de reménytelenül megszür­ kült s kopott nyelvünkbe versein át olyan szavakat s fogalmakat csempész be, melyekről nem alaptalanul gondol­ hatjuk, rég kivesztek nemcsak köz-, de irodalmi nyelvünkből is. Íme, mu­ tatóba : lóstál, tergyegess, szelemen, böstörködik, banga, kepéi, müge s folytathatnánk. A külhon, a nagyvilág a színpada a második, a Változékony idő ciklus verseinek. Nyugat iránti akaratlan kí­ váncsiságát, vágyát ő maga nyilatkoz­ tatja ki, tán méreteiben legnagyobb versébe beépített két sorában; „ . . . eleim kunyhója közelebb bozsgó Bécshez, / mint boldog Budához.” München utcáin, London hídján, rak­ partjain barangoló társának érzi a költőt e sorok írója. Ő is rótta azo­ kat, s Cs. Szabó könyveimével élve, a „dóveri átkelés” izgalmában őt is megragadta a bizonytalanul kék-szürke-zöld tenger vijjogó sirályaival, a tenger, mely Bódi Tóthnak legna­ gyobb szerelmévé szegődő élménye marad. (Talán túl is énekli.) Tizenegy versének - egészében, vagy részben - ihletője a tenger. A hajnalok hajna­ la címűben éjszakákon át hallja a „tenger mormolását” (Lévay József Mikes-e első két sorának sztereotip visszahall ásaként.) A mesék kapujában a harmadik, egyben a kötet címét is viselő ciklus az igazán fölszabadító külső világ; jó légvételre biztató tájak, emberek. S ha a „vén Európa csak sirály” „D o­ ver fehér szikláinál, . . . árucserére szűkített demokrácia tévelyeg / Egyik parttól a másikig” - most a mesék kapujában, a Krímben, Jaltán, Bahcsiszeráj szökőkútjánál, Csehov verandáján eloldottnak érzi magát a költő a korábbi kötöttségektől. 53 �A világutazó költővel hazatérve nyereségként tesszük polcra a kis kö­ tetet. Annyi hiányérzettel mégis, hogy a legszebb s legmagasztosabb emberi érzésből, a szerelemből fakadó vallo­ másokkal adósunk maradt, vagy ilyen élmények hiányában - mégsem? Szepesi József Elszórtan, mint a gyom című kötete mintegy harmadá­ val terjedelmesebb, mint a Bódi Tóthé s a versek száma is ilyen arányban magasabb, csaknem eléri a százat. Szepesit korántsem intellektuális alapélmények tolták a versírás felé, fizikai munkás ma is, s így közel a forráshoz, melyből nemcsak vers, de társadalomrajz írásához is bízvást meríthetett. (Munkáját az Í rószemmelbe is beválogatták.) A cikluscímek hiányoznak a könyv­ ből, jóllehet öt részre tagolja a szer­ ző, vagy a szerkesztő a versanyagot, de mert átfolyás van a témákban, vol­ taképpen a tagolásnak nincs is gya­ korlati jelentősége. Tán a keletkezé­ sek, az építkezés folyamatában lett volna célszerűbb a verseket egymás mellé illeszteni. Ebben az esetben a kronológia fejlődéstörténetet is jelen­ tett s igazolt volna egyben. A nyitás nyomban egy lefegyverzően szép kis szonett. Szepesi eredendő­ en lírai alkat, hőmérőnek érzi magát a társadalomban. Szánja magát, s ugyanakkor azt is tudja, hogy „nincs szánalmasabb az önszánalomnál” . Szürke reggelek ölik meg a „fakír hőst” , ki Jack London egyik figurájá­ ban vél önmagára ismerni, a nyil­ vánvaló áttételekkel persze. Utcákon, külvárosokban bolyong, szobájában heverészik, olvas. Mily remek képe­ ket kap el kószálás közben! E szem­ pár azonban nemcsak tárgyakat lát meg kitűnően, a társadalmat is konok tárgyilagossággal szemléli. Egyáltalán Szepesitől kijár az „adag” mindazok­ nak az „uraknak” , vezetőknek, főnö­ köknek, kik pocakosak, sokpénzűek, gigerlisen elegánsak. Olykor olyanok 54 - ezt már mi tesszük hozzá kritikusan - amilyeneknek valaha a tőkéseket volt szokás ábrázolni baloldali gúny­ plakátokon. S a borgőzös éjjelek leg­ léhább vértanújának - ahogy a költő aposztrofálja önmagát - agya veszteg­ zár alá kerül... Írni kéne - sóhajt s aztán iszik. Hiába fekszik le a nővel, szeretke­ zésre sincs erejük. Nem csekély ciniz­ mussal „utóiratban” üzen a kedves­ nek, ha még bűzlik lábszaga, amit a franciaheverő beszítt, szellőztesse ki a szobát. Egyáltalán - miként írja úgy volt mindig a nőkkel is, mint a pénzzel: sose boldogította, de mindig jó volt, ha v o lt.. . Nem kis bátorság kell ily morál őszinte föltárásához. S effajta helyzetekben harcban társadalommal, alkohollal, nővel kellett újra és újra talpra s helyt áll­ nia közlendőivel. A könyvcimadó vers, az Elszórtan, mint a gyom, a kötet egyik utolsó da­ rabja. „K i fia-borja vagy, f miféle szél hozott? / Felelj, ha tudsz, Ci­ gány, / nevezd meg önmagad.” / M ajd: „Elszórtan, mint a gyom, / bur­ jánzik szerteszét / véred a világban / öröktől parlagon." Szepesi egyéni dilemmáit önmagá­ ban mindenképp megoldotta, s egzisz­ tenciálisan is bizonyára. D e elérke­ zettnek érzi az időt arra is, hogy a társadalom segítsen az „oly sokat szenvedett bűnös, bús fajon." (Így ír­ ja, igen, ily adys hangszereléssel.) „Nyissatok ajtót emberek." E három szó a kötet utolsó versének utolsó so­ ra. Sapienti sat. Helyezzük polcunkra ezt a könyvet is a Bódi Tóthé mellé. Jó érzéssel te­ hetjük. Nógrád szép szellemi termést takarított be velük a múlt esztendő­ ben. Nyilván nem holmi „botcsinálta doktor” parancsára láttak e versek kö­ tetekben is napvilágot. Ezt igyekez­ tünk bizonyítani magunk is. KISS G Y U L A �Befogadó és kitaszító városban Brackó István: Kinek fütyül a madár? Mi marad az újságíró napi horda­ lékából? Elherdál-e mindent a rotá­ ciós gépek forgásának fokozására? A filléres információk villamoson zötyögve, autóbuszon szorongatva, vo­ naton pácolódva koppintanak csak meg egy-két olvasót, felszippantva a jegyzetek, cikkek, tudósítások, ripor­ tok mögött gyakran indignáltan szót és gondolatot formázó hírlapíró fo­ gyasztható, közprédára bocsátott idegsejtjeit? Vagy marad még az indula­ tok mögött és után annyi bölcs rezignáció, mellyel kiérlelhető a magas­ nyomáson elpuffantott pillanatnyi hördülések továbbgyűrűző, ülepedő, kövéredő, kimunkált töltete? „Átképezheti-e” magát a könnyűlovassági ro­ hamokra vezényelt huszár bölcs temp­ lomépítő mesterré, aki az időt már nem mérni, hanem eltölteni akarja? A Miskolcon élő Brackó István új­ ságíró Kinek fütyül a madár? című riportkötetét forgatva fenti kételyeim­ re is választ kapok, miközben több új­ rafelfedezés okán örvendhetek. Lehet, hogy nem éppen helyénvaló örömről szólni, ha robbanásveszélytől terhes városi közlekedésről, ha városnyi vá­ rosrész alapvető infrastrukturális hiá­ nyairól, ha a munkások ötleteit, újí­ tásait csak csúszópénzért elfogadó fő­ nökökről, ha csak a pozíciót és nem a teljesítményt megfizető bérmanipulá­ ciókról, ha a több évtizednyi munkát nem becsülő üzemvezetőkről, ha a hi­ tében halálig megmaradt munkás ár­ va lányáról, ha a gazdag vállalatok szegény országáról, ha a tisztes kö­ zépszer diadalmaskodásáról, ha a köz­ vélemény kisiskolás szinten tartásáról, ha a gazdasági mechanizmusunk ke­ rekei közé rakott fékekről, ha suksükölő doktorokról, korán kelő embe­ rekről, kivesző kemény kortársainkról olvashatok. Talán ráncolhatnám homlokom, hümmöghetnék, berzenkedhetnék, ha nem érezném azt az eltökélt igazságés szabadságvágyat (nem félek leírni a közhelyes nagyotmondást), ami túlemelte a napi riporter-kapálás gyom­ irtó aprómunkáján az értékeket terem­ tő, megmentő gazda-ember magatar­ tásában Brackó Istvánt. A Napjaink című folyóirat oldalairól ismerősek vol­ tak már e riportok, de amikor a Bor­ sod megyei Tanács és az Írószövetség észak-magyarországi csoportja közös kiadásában Kalász László kötetével indított sorozatba felvették Brackó írásait még talán a szerkesztők sem gondolták, hogy ilyen tiszta ívű, gon­ dolatról gondolatra, témáról témára építkező kötet formálható Miskolc életéről, arról a városról, ahová a szerző „csak” bevándorlóként er­ refelé úgy mondják: gyütt-mentként - érkezett Szabolcsból és a Viharsa­ rokból. Serfőző Simon szerkesztői gondossága rendezte e könnyen befo­ gadó és könnyen kitaszító város kró­ nikásává szegődő szerző írásait ke­ mény kötetté. Mondhattam volna: penge kötetté. Vágnak a témák, vágnak a sorsok, vágnak-a gondok és vág Brackó Ist­ ván szemlélete. Jelenünk megtört len­ dületei, a köröttünk élők sűrűsödő homlokbarázdái, illanó illúzióink hagyják pengenyomaikat rajtunk. A riporter felkutatta és fekélybontó ér­ zékenységgel kanyarította körbe szike­ éles stílussal, felkészültségre alapozott malíciával a látleleteket. Egyes szám első személyben fogalmaz, de nem to­ lakszik. Úgy van jelen, mint aki szem­ léli a különböző futamokat: a lakóte- 55 �lep lakóinak kívánságait, a felmondá­ sukat beadó művezetőket, a jelenről feltételes módban beszélő kortársait. Nem kívülállás ez, hanem az ítélete­ it, véleményét, gondolatait, tapaszta­ latait elegánsan átadó riporter szem­ lélete. Nem száguld, mint . . . nem leplez le mint . . . , nem bombasztikus poénvadász, mint . . . , hanem értelme­ ző és elemző, szemlélő és féltő, konk­ rét és kitekintő, mint... mint.. . De félre a példákkal, elődökkel, hasonlítgatásokkal! Az elmúlt évti­ zedben megszaporodott szociológiai szemléletű, szociográfiai vénával, ta­ lentummal megáldott, felvértezett ki­ válóságok között gyakran találhattunk különböző „újhullámos” törekvéseket. Brackó magatartásában, stílusában is értékmentő. Érzékenyen korrekt. Mit szeretne, mire kíváncsi a szer­ ző? A kérdés mögött nem szubjektív kíváncsiskodás, hanem közgazdasági szemlélettel és a humánum féltésével átszőtt vizsgálódások állnak. Szeretné, ha az építőiparnak sem lenne ked­ venc színe a szürke. Kíváncsi, hogy miért ködösít és festi magát rózsaszí­ nűre egy-egy vállalati, üzemi közös­ ség, ha már országos dolgainkban ke­ mények és kritikusok tudunk lenni. Szeretné, ha a tegnapi sörösüvegeket nem a mai kenyér reményében vin­ nénk vissza, és szeretné, hogy nem csak a szabad szombatokat várnánk, hanem a hétfőket is. Kíváncsi, hogy a közösség gondjaiért felelősen, gondol­ kodva szóló állampolgárt mikor nem nevezik már végre kellemetlen nyüzs­ gőnek, kotnyeles illetéktelennek a közösség gondjait hivatalból díjutal­ ványozott intézgetők. Kérdéseket tesz fel tehát a szerző. Nem álmélkodó, a körülményeket fi­ gyelmen kívül hagyó átutazó módjá­ ra, hanem tiszta, aggódó tekintettel, mint aki érzi; neki jussa van kimon­ dani a kérdéseket, jussa van válaszo­ kat is kapnia, mint annak a kétszáz­ ezer miskolci embernek, akik csetelve-botolva igyekeznek céljaik felé a demokrácia ma még olykor útvesztős labirintus-rendszerében. Miért? Miért a konok kérdések, miért a konok oknyomozás a buszon munkába araszoló gyárista élete után, a terveire nem ismerő építész álmo­ dott városképe után, az anyja ölében gőgicsélő csecsemő jövőjéért? A vá­ laszra is rábukkanhatunk. Mert: „Az ember nem tud kibújni a bőréből. Az ember nem fér a bőrébe.” Csakhogy a bőréből kibújni nem tudó, a bőrébe nem férő ember min­ dig más és m ás... A kohász abléz alatt már nem fogyaszt el nyolc-tíz li­ ter vizet, a cementmolnár manikűrkészletet vesz, a bányásznak kisebb kesztyű is megteszi, a hengerész már nem izmaiban, hanem idegeiben érzi a nyűvést. Könnyebb lett a kéz, könynyebb lett a munka...(?) Vitatkozhat­ nék, de megteszi ezt maga a szerző is, hiszen tudja, hogy azok szorulnak le a dísztribünökről, akik a leginkább oda­ valók és akiknek tapsolni kellene, nem mindig csattan a tenyerük, mert foglalt a kezük: „szerszámot markol­ nak, bevásárlószatyrot cipelnek, gye­ reket sétáltatnak, vagy éppen egy má­ sik kezet szorongatnak!’. Ilyenek Brackó emberei, ilyenek Észak-Magyarország keleti csücskében a króni­ kás társai, akik ugyan szeretnék, hogy nekik fütyüljön - a nem Arany János-i - madár, de tudják, hogy van­ nak még, akik elpörölnék tőlük. A szerző értük pörlekedik. Komoly sorozat jövőjét mutatja a miskolciak kezdeményezése, amely megérdemli az országos figyelmet. S Z E N D R E I LŐ R IN C �TANULMÁNY D U BA G Y U L A A Madách Kiadó 15 éve* I. Nemzetiségi könyv- és lapkiadónk létét két évtizedes fejlődési folyamat előzte meg. Ez a folyamat egyetlen szakaszában sem nélkülözte a nehézsége­ ket és minden időszakát a nemzetiségi kultúra és írásbeliség élni akarása, fo­ kozódó öntudatosodása és jövőjébe vetett hite jellemezte. Irodalmunk és könyvkiadásunk háború utáni indulását - újrakezdését - 1949-re tehetjük, amikor az Új Szóban megjelentek az első hazai versek, és a Pravda Kiadó magyar szerkesztőségének gondozásában, a Magyar Könyvtár keretén belül az első magyar könyvek. Az irodalom születésének nagy és komoly pillanata ez, olyan irodalom csírázásának, melyben a kezdetektől gyökeret ver, öntudatosul és formát keres a nemzetiségi önkifejezés és programkeresés igénye, a közös­ ségi sorskérdésekkel való szembenézés szándéka. Írásbeliségünk születésének ténye a nemzetiségi politika kedvező és igazságos változásának az eredménye, melyben részt vesznek a párt- és állami szervek, az ugyancsak „pályakezdő” Csemadok és a népi erőkből újjászerveződő, népi-nemzetiségi kultúrközösség. A kezdetek utáni két évtized az irodalmi fejlődésnek, a nemzetiségi sajtó­ rendszer kialakulásának és a szellemi közélet megalapozódásának, valamint a magyar nyelvű könyvkiadás folytonosságának a jegyében telt el. Első köny­ veink megjelenése után állandósult a magyar könyvkiadás. Kezdetben önálló kiadó - a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó - , majd a szlovák szépirodal­ mi kiadó magyar szerkesztősége, üzeme valósította meg. Könyvkiadásunk alapfeltétele és programos célkitűzése néhány éven belül nyilvánvalóvá vált: min­ denekelőtt a nemzetiségi irodalom létét és fejlődését kell szolgálnia. Emellett egyértelműen hasznos kötelessége a szlovák és cseh irodalmak élő és klaszszikus értékeinek magyar nyelvű tolmácsolása. Könyvkiadásunk két évtized alatt szervesen beilleszkedett a csehszlovákiai társadalmi kontextus és kultu­ rális intézményrendszer egységébe, nagy mértékben- lehetővé tette irodalmunk felnövekedését és a hazai köztudatban, valamint az egyetemes magyar írásbe­ liség tudatában való térnyerését. II. A Madách Könyv- és Lapkiadó 1969. január 1 -gyel alakult. Alapító dekré­ tuma állandósította, önállósította és nemzeti vállalat szintjére emelte könyv­ kiadásunk akkori képviselőjét, a Tatran Kiadó magyar üzemét. Nem a sem­ miből keletkezett a Madách, húszéves kiadói múlt örököse, és ez a tény a nemzetiségi könyvkiadás folytonosságára utal. Nem új intézmény alakult te­ hát, hanem a meglevő, a régi bővült ki, önállósult és intézményesedett. Mun­ katársai, szerkesztői gyakorlata, irodalmi célkitűzései és szerzői közössége ma­ radtak, de vezetősége nagyobb hatáskört, tágabb lehetőségeket kapott, mely* Elhangzott Nagykürtösön (Csehszlovákia), a hagyományos Madách Irodal­ mi Napok keretében, 1984. novemberében. 57 �lyel egyidőben az írásbeliség fejlesztésében vállalt felelőssége és elhivatottsá­ gának mértéke is növekedett. Ezek fontos körülmények, mert a nemzetiségi írásbeliség és kultúrtudat további önállósodását, öntudatosulását és minőségi fejlődését tették lehetővé. A Madách Kiadó léte, feladatai és eredményei fel­ tételezik a nemzetiségi irodalom fejlődési törvényszerűségeire, szükségleteire és hivatásvállalására épülő, sajátos és körültekintő eszmei és gazdasági gondolko­ dást. Lévén állami intézmény és nemzeti vállalat, része a köztársaság intéz­ ményrendszerének és gazdasági szervezetének, emellett azonban sajátos - nem­ zetiségi - érdekeket és szempontokat képvisel, mindenekelőtt a nemzetiségi kultúra önállóságát és benső törvényeiből következő, fejlődési sajátosságait. Olyan irodalompolitikai és kiadói gyakorlatot tesz lehetővé, amely összhang­ ban van az egységes társadalmi célkitűzéseikkel, de közben - ezeken belül a parciális, sajátosan nemzetiségi érdekeket juttatja érvényre. Az önállósult kiadó szervezeti kiépülésében a meglévőből, a folytatandóból indult ki, és első kiadói terveiben, irodalmi programjában írásbeliségünk al­ kotó területeinek akkori műfaji összetételét követte. A hatvanas évek végén a költészet, a széppróza és részben a kritikai irodalom voltak vezető műfajaink, s természetesen a rendszeres és számottevő fordításirodalom. Ennek megfe­ lelően a szerkesztőségi részlegen belül három szerkesztőség alakult: az eredeti magyar irodalom és a szlovák és cseh irodalmak önálló szerkesztősége, me­ lyek élén vezető szerkesztők állnak. Néhány év alatt megszerveződött a gyár­ tási-technikai osztály, a gazdasági osztály, magába foglalva az üzleti-terjesztői részleget. A kiadó, kiépülése során, bizonyos értelemben a nemzetiségi közgondolkodás iskolája lett, melyben az önálló politikai és gazdasági döntések nemzetiségi alapelemei szembesültek és belefolytak a széles körű társadalmi gondolkodás és irányítás gyakorlatába. III. Kiadónk önállósulása olyan időszakra esett, amikor irodalmunkban je­ lentős újító szándékú alkotói törekvések jelentkeztek, műfaji és témagazdago­ dás és új esztétikai értékek kíséretében. Fél emberöltő távolából mérlegelve az akkori helyzetet, úgy látjuk, hogy az önálló kiadó létrehozása szükségszerű és törvényszerű volt, alakulását a mennyiségi növekedésnek minőségi értékek­ ben való kifejeződése kísérte, s így létét indokolttá tette. A számbeli növe­ kedés mutatói jelentősek voltak. A hatvanas évek végére irodalmunk meglevő három nemzedéke mellé felsorakozott egy új, fiatal nemzedéki csoport - kö­ zel kéttucatnyi kezdő alkotó - , melynek költői az E gyszemű éjszaka, próza­ írói pedig a Fekete szél című antológiában kértek szót és mutatkoztak be az irodalmi közvélemény előtt, s tegyük hozzá, nem sikertelenül. Így a könyv­ kiadás szerzői bázisa kiszélesedett, műfaji érdekeltsége pedig látványos fejlő­ désnek indult. Az általános fejlődési irányzatot a kiadói produkció évi alaku­ lása is bizonyítja. Megjelent könyvek 1969- 1983. Év 1969 1970 1971 1972 1973 58 Műszám Eredeti Szlovák Cseh Világirodalom 28 33 36 42 46 II I 3 4 6 IO 14 14 II 2 I 3 3 4 15 18 18 20 15 12 �Év 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 Műszám Eredeti Szlovák Cseh 39 36 42 52 51 43 53 55 52 50 l6 20 25 23 25 20 28 29 29 25 12 5 10 12 II 6 l6 12 9 6 9 8 3 l6 14 14 9 14 14 19 Világirodalom 2 3 4 1 I — Az adatok tanúsága szerint az önállósult kiadó évi teljesítménye (az 1974. évi kassai nyomdatűz idejének kivételével) egyenletesen növekedett. Az évi műszámok növekedése mellett - illetve mögött - azonban látnunk kell első­ sorban az irodalmi élet fejlődését, s ezen belül is az eredeti magyar művek szaporodását, amely nemcsak mennyiségi mutató, hanem olyan jelzés, amely minőségi és műfaji gazdagodást is jelent. Az eredeti irodalom jelenléte, minő­ sége és összetétele hat elsősorban az önállósult kiadói politikára, részben meg­ szabja az évi tervek méreteit, másrészt ösztönzőleg hat a szerkesztőségi telje­ sítményekre, mert egyre igényesebb követelményeket támaszt a szerkesztők felkészültségével szemben, másrészt elmélyíti a kiadói tevékenység tudatosságát és célszerűségét. Végső soron megállapíthatjuk, hogy az önálló kiadó léte elő­ segítette a gazdagabb irodalmi differenciálódást, a műfaji sokszínűséget és a nemzetiségi kultúra általános fejlődését, öntudatosulását és reális jövőszem­ léletét. IV. Í rásbeliségünk kezdeteiből és korai fejlődéséből arra következtetünk, hogy az irodalom a történelmi tapasztalatokra és közösségi létélményekre min­ denekelőtt érzelmileg reagál. Legalábbis ezt látszik igazolni a tény, hogy az ötvenes években irodalmunk központi műfaja a líra, és könyvkiadásunk első eredeti kötetei jórészt verskötetek. Ez szinte az ötvenes évek egészére érvé­ nyes. Mindenekelőtt volt - a vers. Mintha az ébredező nemzetiségi öntudat először önmagával - szubjektív érzéseivel - ismerkedne, a lírai érzékelés se­ gítségével próbálná megismerni és felmérni a valóságot, mely körülveszi és lé­ tét meghatározza. Azt is megfigyelhetjük, hogy az értékelő kritikai gondolko­ dás - mondhatnánk - természetesnek veszi ezt a magatartást. Az adott kor­ szakban ébredező kritikai gondolkodásunk - Fábry Zoltánnal az élen - a költői művek elemzésével és bírálatával fogalmazza meg első társadalmi és eszmei-esztétikai felismerését és igazságait. A próza - nevezetesen az elbeszé­ lés és novella, s méginkább a regény korszaka - a hatvanas évek elejével kez­ dődik (Rácz Olivér, Dobos László, Ordódy Katalin, Lovicsek Béla regényei), ezek a háború után született művek már történelmi-gondolati igénnyel köze­ lednek a múlthoz s a jelenhez, és olyan nemzetiségi életsorsokat mutatnak fel, amelyek - természetesen a megírás adott művészi szintjén - általános közös­ ségi élményeket és igazságokat összegeznek. A kiadó első kétévi - 1969-70 évi - produkciója megbízhatóan tükrözi könyvkiadásunk akkori helyzetét, amelyre a Madách építhetett. Az alapítás első évének 28 megjelent kötetéből 11 eredeti magyar mű, a többi fordítás­ irodalom. Az eredeti művek között hat verskötetet találunk, öt prózakötettel 59 �szemben (két regény, egy novelláskönyv és két publicisztikai kötet). A követ­ kező év tizenöt eredeti kötetéből már csak kettő a verskötet, öt regény, két elbeszéléskötet és több közírói és tanulmánykötet adja az évi termést. K é­ sőbbi évek hasonló arányokat mutatnak, a prózairodalom teljesítménye ki­ egyenlítődött a költészetével. Nemzetiségi kultúránk fejlődése során kialakult alapfeltétel, hogy a Madách Kiadónak a szépprózai művek megjelentetése az egyik legfontosabb és leg­ eredményesebb területe. A hatvanas évek során szépprózánk felfedte, kialakí­ totta és megfogalmazta történelemszemléletét, melynek jegyében elsősorban a nemzetiségi lét sorskérdéseinek és a dél-szlovákiai társadalmi valóság válto­ zásainak irányába fordult. Kiadópolitikánk - követve az irodalom irányvé­ telét - ennek következtében úgy alakult, hogy a Madách Kiadó már kezdeti éveiben sorra jelentetett meg olyan prózai műveket - regényeket és elbeszé­ léseket - , amelyek társadalmi elkötelezettség és művészi igazságérzet tekinte­ tében a környező nemzeti irodalmak szélesebb körű értékrendjében is helyt álltak, és legjobbjaik a közép-európai szocialista prózairodalom szerves mégha kevésbé ismert is - részévé válhatott. Egri Viktor Agnus Dei című re­ gényét követték - másodkiadásban - Dobos László Földönfutók, Ordódy K a­ talin Keskenyebb út, Mács József Adósságtörlesztés című könyvei, majd Duba Gyula Szabadesés és Dávid Teréz Ifjúságból elégtelen, valamint Időzített bol­ dogság című regényei. A fellendült regényirodaimat - a közös művészi-esz­ mei program jegyében - hasznosan és gazdagon kiegészítették a novellairo­ dalom és elbeszéléskötetek, Gál Sándor Múmia a fűben és Elsőosztályú ma­ gány, Egri Viktor Eszter, Bella és a többiek című kötetei. A kiadói politika céltudatosságát dicséri, hogy a prózairodalom gazdagodá­ sához olyan könyvekkel járult hozzá, mint Fábry Zoltán Palackposta és Fegy­ ver s vitéz ellen című publicisztikai írásainak második kiadása - az első ki­ adások a második világháború előtt jelentek meg majd Vigyázó szemmel összegyűjtött kisebb cikkei, Darkó István novellái (Romok és fények), Tamás Mihály regénye (Két part közt fut a víz), Ilku Pál Zendűl az osztály című könyve. Az első köztársaság irodalmi hagyományainak feltárásával és közkéz­ re adásával a tudatos - és tegyük hozzá: átgondolt - kiadói program egymás mellé helyezte a múlt és a jelen könyveit, hogy az irodalmi közvélemény öszszevesse őket, keresse közös mondanivalójuk jegyeit és általuk a nemzetiségi történelem és kultúrtudat folytonosságát, életképes alapjegyeit és jövőbe mu­ tató értékeit. A polgári köztársaság szociális fogantatású kisebbségi prózája és a szocialista társadalom nemzetiségi prózájának igazságai a közös sorsélmé­ nyek és létfeltételek folytán összecsengtek. A prózairodalom terén kifejtett kiadói törekvések másik - nem kevésbé fon­ tos - területe az elméleti-kritikai irodalom műfaja. Az irodalmi fejlődés és műfaji gazdagodás eleve feltételezte - és előidézte - az irodalomtudat és esz­ tétikai értékrend bővülését, minőségi előrelépését, bár részben a kiadón múlott, milyen mértékben ad helyet terveiben ennek a műfajnak. A megjelent köny­ vek száma helyes arányérzékre vall és alátámasztja azt a felismerést, hogy az irodalomtudat kimunkálásához elengedhetetlenek az olyan elemző és összegező kritikai művek, amelyek helyesen és színvonalasan tudatosítják az elért ered­ ményeket. A gondolkodó prózának szorosan a művészi-alkotó próza - és köl­ tészet - nyomában kell járnia, hogy a nemzetiségi közösség - de nem kevésbé az irodalom maga! - követni tudja önmaga fejlődését. Ennek tudatában a ki­ 60 �adó Fábry Zoltán, Turczel Lajos, Csanda Sándor és mások - részben iroda­ lomtörténeti fogantatású kritikái mellett - már önálló léte második évében ki­ adta Tőzsér Árpád Az irodalom valósága című tanulmánykötetét, esztétikai gondolkodásunk első - erősen személyes - vázlatát, amelyben, a költő erős egyénisége folytán egy önálló esztétikai értékrend és rendszer vázlata bonta­ kozik ki. A könyvet egy év múlva követte Rákos Péter Tények és kérdőjelek című tanulmánykötete, majd két évre rá Zalabai Zsigmondnak A vers túlol­ dalán című kötete, melyben a szerző a legfiatalabb irodalmi csoport esztétikai gondolkodásának megfogalmazására és dokumentálására tesz kísérletet. Az irodalmi mozgás törvényeit követve, a kiadó vállalta a nemzetiségi köl­ tészet metamorfózisának aktív szolgálatát és alakítását. Líránk esztétikai irány­ vételének és minőségi változásának kiinduló pontja az Egyszemű éjszaka meg­ jelenésével kapcsolatos. Az antológia költőcsoportja - és a velük együtt je­ lentkező fiatal prózaírók, a Fekete szél antológia szerzői - olyan formai igé­ nyességet és avantgarde kísérletező kedvet hoztak az irodalomba, amely hely­ keresésük révén jelentősen tágította annak esztétikai gondolkodását, valóságszemléletét és művészi értékrendjét. Bemutatkozó antológiáik után sorra je­ lentek meg első, önálló köteteik - Mikola Anikó: Tűz és füst között (1971); Tóth László: A hangok utánzata (19 71); Kulcsár Ferenc: Napkitörések (1972); Varga Imre: Crusoe-szaltók (1976) - , melyekben a fiatalos életérzés, sajátos iro­ dalmi program és horizonttágító, individuális valóságszemlélet kereste és kö­ vetelte helyét, lehetőségeit és szerepét az irodalomban (és társadalomban). Az új költői törekvések szembesültek és valósággal megütköztek a régi - hagyo­ mányosabb - lírai kifejezésmóddal és részben megosztották az irodalmi köz­ véleményt, másrészt viszont magasabb szintű - tartalmasabb - művészi szin­ tézis és gazdagabb lírai teljesség lehetőségét készítették el. Tegyük hozzá, hogy ezek a bonyolult, ellentétekben gazdag és társadalmi értelemben sem problé­ mamentes folyamatok nehéz korban, útkereső eszmei-politikai feltételek között zajlottak, az 1968-69-es társadalmi válságot követő konszolidáció korában, ami a kiadó szerepét és felelősségét erősen megnövelte. A kiadó - elismerés érte - felvállalta a fiatalokat, az idősebbek helyzetét - programjuk érvényét - pedig azzal erősítette, hogy sorra jelentette meg válogatott verseiket. - Bábi Tibor: Se elevenen, se holtan (1968); Ozsvald Árpád: Galambok szállnak fe­ ketében (1969); Dénes György: Az idő börtönében (1970), illetve új verseiket - Gál Sándor: Szabad vonulás (1969); Zsélyi Nagy Lajos: Üzenet a barlang­ ból (1971); Veres János: Homokvirág (1972); Török Elemér: Virágzó kövek (1973). A szerkesztőségi koncepció egységében látta a lírát, és ellentmondásait közelítette egymáshoz, eredményeit összegezte. A további években is folytatta ezt a kiadói gyakorlatot, az érett és népszerű értékek begyűjtése és kiemelése mellett - a válogatott kötetek - állandó, gondos figyelmet fordított a fiata­ lokra. A felelős kiadói gondoskodás eredménye és reprezentáns példája a debütánsok munkáit megjelentető Főnix Füzetek, sorozat. A sorozatnak öt év alatt kilenc füzete jelent meg, három műfajban (líra, kispróza és kritika), és olyan tehetségeket indított, mint Bettes István (Bohócok áldozása), Vajkai Miklós (A másnapos város) és Lacza Tihamér (Ember a szóban). V. A kiadó tevékenységét napjainkban az a tény határozza meg, hogy hát­ országként olyan irodalmi munkaközösség - szerzőgárda - áll mögötte, amely - korlátozott méretei ellenére is - több jelentős műfajban képes létrehozni (szolid), maradandó értékeket. Szervező munkája során fejlett költészettel, színvonalas regényirodalommal és kisprózával, és megfelelő gondolati prózá- 61 �val - elméleti kritikai irodalommal - számolhat. Az utóbbi években a gyer­ mekirodalom is örvendetes fejlődésnek indult - Simkó Tibor: Tikirikitakarak, A mállók városa antológia és mások különösen a fiatal szerzők kezdemé­ nyezése folytán. A másik műfaj, amely az utóbbi évtizedben jelentősen fejlő­ dött és felerősödött, a nemzetiségi tudatot és öntudatot tápláló, az önisme­ retet gazdagító helytörténeti, szociológiai és tudományos ismeretterjesztő iro­ dalom. Az irodalmi szociológia és közírás könyvei - Bábi Tibor: A hűség arca (1974); Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág (1974); Gál Sándor: Mesét mondok, valóságot (1980); Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok (1984) - nemcsak hazai elismerésben, hanem egyetemesebb figyelemben is ré­ szesültek. A tudományos teljesítmények között a néprajzi gyűjtések és feldol­ gozások eredményei jelentősek - Ág Tibor: Vétessék ki szóló szívem (1980); Martin György-Takács András: Mátyusföldi népi táncok (1981); Gágyor Jó ­ zsef: Megy a gyűrű vándorútra (1981); de Püspöki Nagy Péter kutatómunkája révén - Boldogfa (1981) - történetírásunk se eredménytelen. Az irodalommal határos tudományágak területéről - kultúrtörténet, szociográfia, helytörténet és műemlékvédelem - való, tudományos-ismeretterjesztő tanulmányokat és doku­ mentumokat az Új Mindenes Gyűjtemény három kötete fogta egybe, prezen­ tálva a nemzetiségi tudományosság szerény, de nem jelentéktelen eredményeit. A hagyományteremtés további fontos műfaja a munkásmozgalom-történet, amely a két háború közötti, fejlett dél-szlovákiai munkásmozgalom és szociális hely­ zet dokumentumait dolgozza fel, bizonyítva a nemzetiség haladó történelmét és szocialista hagyományait (Az Út 50 éve). Végül - de nem utolsósorban szólnunk kell a Madách Kiadó képzőművészeti és művészettörténeti feladatvállalásáról, melynek jegyében néhány szép és jelentős művészalbumot és mű­ vészettörténeti monográfiát jelentetett meg (Szabó Gyula, Lőrincz Gyula, Bacs­ kái Béla, Rigele Alajos, Kisgaléria). Hatósugarát áttekintve, a Madách Kiadó úgy mutatkozik előttünk eredményei tükrében, mint bizonyos értelemben mo­ nopolhelyzettel bíró, sokoldalú intézmény, melynek tevékenysége a nemzeti­ ségi írott kultúra és szellemi alkotótevékenység egészét átfogja. Kiadói telje­ sítménye - önmagán is túlmutatva - azt bizonyítja, hogy a háború óta eltelt emberöltő folyamán írásbeliségünk, írott kultúránk beérett és kiteljesedett, adottságai és képességei arányában átfogja a humán szellemi tevékenység lé­ nyeges területeit és hangvételében, értékrendjében és valóságszemlélete sajá­ tosságában önálló jelleggel bír, ennek folytán a nemzetiségi népcsoport élet­ érzésének összegezője és programadója lehet. E tények a kiadó irodalompoli­ tikáját is meghatározzák és munkájára minden téren nagy felelősséget rónak. Tevékenységének koncepciója, mindenre kiterjedő figyelme nemcsak az irodalom további fejlődését befolyásolja, hanem a mai érték- és eredményszint fenntar­ tását és megmaradását is biztosítja. Minél fejlettebb egy közösség kultúrája, annál nagyobb szüksége van rá, hogy gyökereivel, a múltjával állandó és élő kapcsolata legyen. Az irodalom fejlődése feltételez bizonyos egyidejűséget, a meghatározó értékek állandó mintegy időtlen - , egyidejű jelenlétét az irodalmi tudatban. Az összegezések­ nek és átfogó szintéziseknek is ez az indoka és előfeltétele. Az irodalmi em­ lékezet felfrissítése fejleszti és gazdagítja az irodalom tudatát. A régi részben, elfeledett művek új társadalmi és irodalmi összefüggések között - újra kiad­ va - felfrissülnek és átértékelődnek. Az olvasók újból tudatosítják értékeiket. A nemzetiségi kultúrák számára létkérdés a hagyományteremtés és a történel­ mi-nyelvi gyökerek ápolása, számukra a múlt feltárása és őrzése jövőformáló 62 �tevékenység. Ez egyik oka a kiadó sorozatai létrejöttének. A másik ok az iro­ dalmi értékalkotás természetében rejlik. A művészi - irodalmi - érték egyszeri és megismételhetetlen. Ám tegyük hozzá, hogy kissé az idő függvénye is. A kor és az idő függvénye a mű hatása, a közösségi tudatban való jelenléte. Ah­ hoz, hogy az irodalom eredményei és értékei összegeződjenek, és kiemelkedje­ nek az átlagból - mondhatnánk klasszicizálódjanak - , mennyiségi és időbeli tényezők kiteljesedésére van szükség. A mennyiségi tényezők lehetővé teszik a válogatást, a kiválasztást és az „újrafelfedezés” szükségét, míg az időbeli távolság az érték próbája, maradandóságának választóvize. A kiadó ezt az irodalmi „klasszicizálást” a Csehszlovákiai Magyar Írók. (CSMI) sorozattal kezdte el és végzi ma is. A sorozatba való besorolás ténye mintegy tisztelgés az írói-költői életmű előtt. A sorozat az idődimenzió eredményességére is utal: irodalmunknak már vannak „életművei” . Mindennapi munkája, folyamatos al­ kotótevékenysége és értékteremtése nem nélkülözi a klasszicizálódás mozzana­ tát. Ez nagy eredmény, ha szocialista irodalmunk alig egy emberöltős létére gondolunk, és arra, hogy egész történelme rövidebb, mint egy átlagos ember­ élet. A Csehszlovákiai Magyar Írók sorozat regényirodalmunk értékeinek a fel­ mérésével kezdődött, aztán a költői életműveket vette sorra. Ez ideig - 1978 óta - 23 kötetet jelentetett meg. A sorozat öt antológiáját fontos kiadói tett­ nek minősíthetjük. A Szlovenszkói vásár az első köztársaság kisebbségi irodal­ ma kisprózájának, a Rejtett ösvény lírájának a keresztmetszetét adja, míg a Szlovenszkói küldetés a két háború közti esszé- és kritikai irodalom legjavát eleveníti fel. Ugyancsak a kisebbségi irodalmat prezentálja a Szép Angéla háza című antológia, amely néhány hosszabb elbeszélést és kisregényt tartalmaz. A Családi krónika novella- és elbeszélésantológia a háború utáni irodalom ter­ méséből. Hasonlóan összegező szándékkal indította a kiadó további soroza­ tait, A Szlovák. Irodalom Könyvtárát és A Cseh Irodalom Könyvtárát, ame­ lyek a két nemzeti irodalom klasszikus értékeit hivatottak egységes külsőben kiadásban - az olvasó asztalára tenni.. VI. Szocialista nemzetiségi könyvkiadásunk indulása óta fontos feladatának tekinti a szlovák és cseh művek magyar nyelvű megjelentetését. Felelős és kö­ vetkezetes kiadópolitikájának eredményeképpen ezen nemzeti irodalmak kor­ társ- és klasszikus műveinek legjava olvasható magyar nyelven. A Madách Kiadó 15 év során 309 fordításkötetet adott ki, ebből 123 szlovák és 186 cseh művet. A tény meggyőzően bizonyítja a nemzetiségi alkotókészségnek a szlo­ vák és cseh művészi értékek iránti, cselekvő és hivatásszerű érdeklődését. A fordításirodalom terén elért eredmények igazi jelentősége azonban abban rej­ lik, hogy ezen könyvek döntő többsége elkerül Magyarországra - jelentős pél­ dányszámban - a közös könyvkiadási egyezmény keretében, és így általáno­ san hozzáférhetővé válik az egyetemes magyar írásbeliségen belül. Ennek el­ lenértékeként a kiadó - mint a közös könyvkiadás gazdája - behoz a ma­ gyarországi könyvkiadás (Szépirodalmi, Európa, Móra, Gondolat, Corvina, Medicina, Zrínyi, Közgazdasági Könyvkiadók) évi terméséből 150-700 köny­ vet (átlag 1800-3000 példányban), mellyel gazdagon ellátja a hazai magyar könyvpiacot. Mindkét részről mintegy félmillió rubel értékű könyv cserélődik így ki évente, előnyös gazdasági feltételek mellett, melyek lehetővé teszik, hogy ezek a könyvek olcsóbbak legyenek. A gazdasági előnyöktől azonban sokkal jelentősebb az egyezmény irodalmi-eszmei hozadéka, mert a nagyvo­ nalú könyvcsere szellemi termékek termékeny találkozását, irodalmi alkotó­ 63 �folyamatok kölcsönös közeledését és értékkiegyenlítődését jelenti. Tehát kul­ túrák találkozását, nemzeti alkotóerők szembesülését, s mindezt egy nagy múltú, harmincéves államközi egyezmény rögzíti és intézményesíti. A Madách Kiadó, mint a szellemi értékcsere szervezője és kiadópolitikai irányítója, mintegy öszszegezi sokrétű tevékenysége eszmei szempontjait és értékeit, és mindennapi munkájával az internacionális gondolkodás és a szocialista nemzeti-nemzetiségi együttélés és bizalom korszerű lehetőségeinek a kimunkálásán és fenntartásán tevékenykedik. (Nemzetiségi) Könyvkiadónk feladatai összességét látva válik igazán jelentőssé és fontossá: úgy szervezi és gondozza irodalmunkat, hogy problémáit és eredményeit nemzetközi összefüggések közé emeli, és értékeit a nemzeti irodalmak értékeivel szembesíti. A kiadó jelene és jövője az irodalmi alkotófolyamat születő értékeinek gon­ dozása mellett az összegezés vállalását, helytálló értékrend és történetileg meg­ alapozott tudatszint kimunkálását és ápolását is feltételezi. A nemzetiségi ön­ ismeret és az irodalmi tudat emlékezete és nemzetközi összefüggésrendszere egyre mélyül és növekszik. A kiadóra e téren komoly feladatok várnak. Tett is már lépéseket e téren, és nem eredménytelenül. A néhány évvel ezelőtt 1981-ben - kiadott Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona az első lépés (nemzetiségi) kultúrtörténetünk és múlttudatunk emlékezetének összege­ zésében. Folytatása lesz - jelentőségében messze túlnőve azt - a készülő Cseh­ szlovákiai magyar irodalmi lexikon, melynek első munkálatait - adatgyűjtését, címszójegyzékét - még 1977-ben kezdte meg a kiadó, s a lexikon kézirata je­ lenleg a befejezés stádiumában van. A lexikonírás és -kiadás sajátos, igényes műfaj, irodalmi tisztánlátást, célratörést és gazdag szerkesztői tapasztalatokat igényel, a szellemi érettség sokoldalú próbája. Megjelentetésével a Madách K i­ adó - és irodalmunk - bebizonyítja, hogy bár méreteiben szerényebb társa a környező szocialista nemzetek kiadóinak - és irodalmainak - , életerőiben és felelősségvállalásában azok eredményes és méltó partnere. E számunk szerzői Bessenyei György kritikus, irodalomtörténész (Budapest); Csanády János költő, a Budapesti Gyermekszínház dramaturgja; Dobos Éva költő, szinkron-dramaturg (Budapest, Pannónia Filmstúdió); Endrő­ di Szabó Ernő költő, könyvtáros (Pomáz); Hideg Antal költő (Kecskemét); Kiss Dénes költő, a Népszava versrovatának gondodozója (Budapest); Kiss Gyula író, a Matyóföld főszerkesztője (Me­ zőkövesd) ; Dr. Radó György író, műfordító ,irodalomtörténész (Bu­ dapest) ; Romsics Ignác tudományos munkatárs, M TA Törtténettudományi Intézet (Göd); Sarusi Mihály író, az M TI Békéscsabára kiküldött tudósítója (Békéscsaba); Sík Csaba Móra Könyvkiadó igaz­ gatója (Budapest); Szendrei Lőrinc újságíró (Miskolc); Szirmay E ndre ny. főiskolai tanár (Kaposvár); Tandori Dezső költő, író, műfordító (Budapest; Varga Csaba író, szociológus, a Népművelési Intézet tudományos főmunkatársa (Budapest); Varga Imre szabad­ foglalkozású író (Budapest). 64 �A kritika kritikája, avagy egy olvasó véleménye Sok kritikát, recenziót olvasok, illetve olvastam. Mostanában egyre k eve­ sebbet. Megválogatom, hogy kinek a kritikáját, recenzióját tartom arra érde­ mesnek, kinek a véleményét tudom elfogadni. Ügy látom, hogy manapság egy­ re kevesebb az őszinte, elemző, figyelemre méltó kritika. Sokkal több a felüle­ tes, odavetett, fanyalgó, semmitmondó, hányaveti írás, bármiről is légyen szó. Miért ragadtam tollat mégis most gondolataim közlésére? Azért, m ert úgy gondolom, megérdemli ez az írás, hogy elmondjam véleményemet róla. Körm endy Zsuzsanna nevével ritkán találkozunk a folyóiratok hasábjain.(Lapunknak évek óta rendszeres szerzője — a szerk.). Írása a Palócföld 1984. októbe­ ri számában jelent meg. Páral Gyilkosok és szeretők című nagy (?) könyvéről írt kritikáját kitűnő írásnak tartom. Nem szokványos kritika, kitűnően ism er­ teti a lényeget, érezni írásából az őszinte véleményt, az átélést, m ondhatnám azt is, hogy élvezetes olvasmány, ami feltétlemül arra inspirálja az olvasót, hogy olvassa el a regényt, vagy ha m ár olvasta, valószínűleg azonos vélem é­ nyen van vele. Okos, megfontolt, reáis ítélőképességű, stílusa választékos. N e­ vezhetném avatott tollúnak is. Sok hasonló, tisztességesen megírt kritikára lenne szükség a kortársi m a­ gyar irodalomban is. Én remélem, hogy Körmendy Zsuzsanna ezentúl gyakrab­ ban ír majd recenziókat, nemcsak vidéki folyóiratokban és nemcsak külföldi szerzőtől. Szívesen olvas a közönség magyar szerzőt is — aki arra érdemes —, de az olvasó figyelmét nem árt a jó m ű v e k re felhívni. Szabó Éva Budapest A S Z E R K E S Z T Ő BIZO T TSÁ G ELN Ö KE: A S Z E R K E S Z T Ő BIZO T TSÁ G T A G JA I: Dr. Horváth István Csik Pál A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Németh János Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N YI FE R EN C A Nógrád megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: B a r a n y i F e r e n c . Szerkesztőség: 3100. Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Ki­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a t o k a t é s r a jz o k a t n e m ő rz ő n k m eg is nem k ü ld ü n k v is s z a . I S S N : 0 5 5 5 - 886 7 . I n d e x : 2 5 - 9 2 5 . Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, terjedelemben. F. v .: K e l e m e n G á b o r igazgató. 85.38308 N. S. 900 példányban 5,6 (A/5) ív �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/1. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld