3 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0a5f70b79eb1d888ae6996faea71e996.pdf 9837cfd376da3bbe66f7331164d9d9a8 PDF Text Text �CZINKE FERENC 1926-ban született Nagyrozvágyon. Nagy­ családos, pusztai cselédemberek legkisebb gyermeke. 1953-tól él Nógrád megyében 1963ban olaszországi tanulmányúton járt. 1965-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének tag­ ja. Festő- és grafikusművész, pedagógus. Mű­ vészete tematikai, műfaji és formai szempont­ ból rendkívül gazdag. A változatosság nála azonban nem eklekticizmus, hanem érzékeny, ismételten megújulni tudó szemlélet, egy kö­ vetkezetesen és tudatosan kereső, kísérletező alkotóegyéniség intenzív és dinamikus fejlődé­ sének bizonyítéka. Festményeit, egyedi és sok­ szorosított grafikai műveit, mozaikját, zománc­ képeit korszerű formanyelven megfogalmazott realista ábrázolásmód, mély gondolatiság, lírai és drámai elemekből szőtt hangvétel és szocia­ lista humanista mondanivaló jellemzi. Táj és emberábrázolásának forrása megyénk termé­ szeti és társadalmi valósága. Munkásságának jelentős állomásai: 1961. Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1963. A San Vito Romano-i nemzetközi képzőművészeti fesztivá­ lon díjat nyert. Rómában önálló kiállítást ren­ dezett. 1965. A SZOT művészeti díjával tüntet­ ték ki. A lipcsei Népek Barátsága nemzetközi grafikai pályázaton harmadik díjat nyert. Meg­ kapta a liptószentmiklósi (Csehszlovákia) Bohuna-Galéria díjat. A miskolci Szőnyi István Teremben önálló kiállítást rendezett itáliai anyagából. 1966. Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának székházában felavatták 24 m2-es mozaikját. Rendszeresen részt vesz a nemzeti és orszá­ gos kiállításokon. Képei szerepeltek a Kairó­ ban, Damaszkuszban, Bagdadban, Pekingben Berlinben és Moszkvában rendezett magyar grafikai tárlatokon. Jelenleg a budapesti Ernst Múzeumban, 1967ben megrendezendő önálló, gyüjteményes ki­ állítására készül. �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK, MŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 19661 SALGÓTARJÁN �PALÓCFÖLD Nógrádi írók és művészek antológiája Szerkeszti a szerkesztőbizottság: András Endre, Czinke Ferenc, Erdős István, Kojnok Nándor, Paróczai Gergely Felelős szerkesztő: Csukly László Kiadja: A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya Felelős kiadó: Molnár Pál A borítólapon: Czinke Ferenc: Kiszebábu �SZÉPIRODALOM AVAR PÁL: AZ ORVOS IS MEGHAL Aki ismerte őt, a tömzsi kis embert, pofazacskói közé hajló orrával, sörtebajuszkája körül virító mosolyával, az most így sóhajtott fel: — No, eztán majd betegnek sem szabad lenni, mert ugyan kinek van annyi fegyvere a halál ellen! Annyi teája, pirulája, keserű pora és tablettája, mint Rényi doktornak volt. És lám! Egyik betege és jóbarátja, a számtan tanár aznap idegesen járt fel-alá a szobájában. Mindenkinek azt magyarázta, hogy csakis alattomban történhetett az eset. Mint ahogy Hágen döfte le annakidején Szigfridet, hogy előbb kikémlelte a gyenge pontját. Jóllehet amarról világraszóló monda keletkezett, Rényi doktor hősi alakja pedig úgy hozzátartozott a körzet szürke, mindennapos életéhez, mint a tüsszentéshez a „kedves egészség!” Súlyos betegei egytől egyig túlélték, Ő senkinek sem panaszkodott, csak egy­ szerűen lezökkent a járdáról, és jajszó nélkül omlott bele a felöltőjébe. Akiről irigy kollégái azt híresztelték, hogy mézes-mázos kedvességében az ágyba is bebújik a beteghez, most a rideg aszfalton lelt végső nyugodalmat. Ott az utcán kikutatták a zsebeit. Gyógyszerreklámos naptárjában az aznapi tíz fekvő közül kilenc beteg neve már ki volt pipálva. A tizedik azonban, egy Hoppálné nevezetű asszonyé, immár örökre kipipálatlan maradt. A doktor utolsó útja, így minden valószínűség szerint ehhez a bizonyos Hoppálnéhoz vezetett, de már nem jutott el odáig, mert az a „viszmájor” meggátolta szándékában. És ugyan­ úgy kilehelte a lelkét, mint a múltkoriban Gáspár János tűzoltó, oltás közben, vagy méginkább, mint Prazsák fuvaros muraközije a csúszós kövezeten. Amikor a körzeti rendelő ablakán kitekintett a koratavaszi égre, megint azt a jólismert szúrást-szorítást érezte a mellében, mint nemrégiben. — Szubjektív dolog! — gondolta és legyintett. — Rá is ér az ember önma­ gával foglalkozni! — És ezzel be is csukta maga mögött az ajtót. Az utcán kigombolta a kabátját. Inge gallérját ujjával tágította ki és lassan, bandukolva indult el a peremvárosi suttyó akácok között a „fekvők” vízitlátogatására. Bár alig ügyelt rá, hogy a tavaszi szél hogyan kurizál a csitri leveleknek, mégis megkönnyebbült egy kicsit. És akkor legényesen igazította meg nadrágját, rengő pocakja alatt. Az egyik újonnan épült ház kapujában. a fejkendős Valkónéval futott, össze. — Jaj, már azt hittem, nem tetszik jönni! — csapta össze tenyerét az asszony. — Kis híja, hogy el nem mentem hazulról! — Siessen előre! Mindig csak előre! — parancsolta az orvos, mert egyedül akart felcammogni. A félemeleten megállt, hogy kifújja magát. — Persze, a lift most sem működik, — dörmögött a fogai közt. — Hogy van a kis beteg? — kiál­ totta az asszony után. 3 �Valkóné akkorra a második emelet felé tartott, onnan harsonázott lefelé: — Jobban. Hálistennek, jobban. Már fölköpi a slejmot, — felelte és folyton beszélt, amiből egy szót sem lehetett érteni. Beszélt, amíg csak fel nem ért a negyedik emeletre. Ott aztán jócskán kellett várakoznia, mire az orvos cipőjének kopogását ismét meghallotta. — No, rendben van. Nincs semmi baj, — fricskázta meg a Miki gyerek fülét Rényi doktor. — Egy-két injekció és kész! — Ezzel tette is el a sztetoszkópját, amely zsebkendő helyett mindig a szivarzsebéből kandikált kifelé. Valkóné aggodalmasan topogott az ágy végénél. Egy darabig feszülten figyelt, aztán megkérdezte: — Ugye nem húzódik a tüdejére? — Ó, hogyisne! — emelte rá szemét az orvos. — Éppen elhúzódóban van. — S mialatt a kezét mosta, kisebbik fia jutott eszébe. Reggel hideglelésről panaszko­ dott. — Ugye hogy nem szabad neki futballozni? — kérdezte Valkóné, és a meg­ szeppent fiúra tekintett. Egyelőre szó se lehet róla! — felelte határozott hangon Rényi doktor. Baju­ sza körül azonban nemsokára megjelent az az ismert és megnyugtató mosoly. A lépcsőházban lefelé menet aztán újból csak elkomolyodott. Nem tehetett róla, ha minden zökkenés fokozta mellében a fájást, és neki egész úton a halálra kellett gondolnia. Mi lesz a feleségével, ha ő már nem keres? A gyerekek még hamarább megszokják, s talán a szűkölködés nem is fog ártani nekik. Újabb lépcsőfok. Fejfájára nem írhatnak hangzatos címet. Egyszerűen csak annyit, hogy „orvos”. Akik olvassák, azok közül sokan tudják majd, ki az, aki alatta nyugszik. De éppen azok, akik hozzá a legközelebb állnak, csupán egy morgós, kenyerüket kereső ide­ gent siratnak el. Akinek a szeretetét alig érezhették. Aki mindig sietett, és soha­ sem figyelt rájuk, mert ha odahaza volt is, legtöbbször fáradt volt és ideges. Erőt vett magán. A vesekővel operált egyetemista leányt, meg a zöldségüzlet vezetőjét olyan hamar sikerült elintéznie, hogy szinte maga sem vette észre, és már tovább is ment. Az öreg kereskedő, fejét és nyakát vastag gyapjúsálba bugyolálva kísérte őt az ajtóig. Közben folyton magyarázta, mennyire nem állhatja azokat, akik elhagyják magukat és unos-untalan a betegségükkel foglalkoznak. — Az én szervezetem, akár a vas, kérem. Én rajtam aztán nem fog ki semmi, — hadarta. — Jó, hát ezegyszer megfáztam. Azt is meg tudom mondani, hogy történt... — Tegnap elmondta, — vágott a szavába Rényi doktor, és kezét nyújtotta a kereskedőnek. A szomszédos ház, ahová ment, már nem volt olyan modem, mint az, ame­ lyikben Valkóné lakott a fiával. Négy-öt egymás végéhez épített falusias házikó sorakozott libasorban az utca felé szűk, mosókonyhás udvarral. Panyikék a leghátulsó házban laktak egy szoba-konyhás lakásban. A beteg asszony egy összecsukható vaságyon feküdt a konyhában. Négy apró gyereke maszatosan hancúrozott a lábánál, de amint meglátták az orvost, megszeppenve húzód­ tak a sarokba. A legkisebbik, egy kócos, kékszemű kislány még el is sírta magát. A fülledt meleg, és a gyermektestek szaga hirtelen a mellére ült Rényi doktor­ nak. Levetette a kabátját, még az ingét is kigombolta, nehogy rosszul találjon lenni. — Most kell gyönnie az uramnak. — nyögdécselt az asszany. és sápadt kezével lesimította a dunyhát. Csíkos flanellingéből férfiasan nyúlt ki a sovány nyaka. — Jaj, nagyon jó az az orvosság! — hálálkodott az asszony, miközben az orvos a pulzusát tapintotta, — Cseppet sem fáj az epém azóta. Csak gyenge vagyok, nem bírok semmit, — panaszolta. 4 �— Én már nem érem meg — gondolta szomorúan az orvos —, mire Panyikéknál is foganatosítani lehet majd a tisztiorvosi hivatal előírásait. Talán az utódom megéri! — nézett körül, és leült egy konyhaszékre. — Nem tudom, minek is kellett nekünk idegyönni? Ilyen nagy városba! Se rokon, se ismerős, se senki! Dehát az uram akarta, Csak gyerünk és gyerünk! Min­ denáron menni akart, — búslakodott az asszony. Akkor lépett be a férfi gyűrött vászonruhában. Alig nyílt ki az ajtó, mind a négy gyerek egy szempillantás alatt a nyakában termett és húzta-vonta, ahogy csak lehetett. Apjuk amúgy kormosan csókolta sorra őket, amitől aztán, nagy mulatságukra, maguk is kormosak lettek. A férfi a jobb csuklóját nyújtotta az orvosnak. — Hát én nem bánom, én megmondom az asszony előtt is, hogy már nem bíztam hozzá, — csóválta a fejét. — Már egész úgy volt, csak a csont meg a bőr, nem is evett. De most aztán — mondta ragyogó arccal —, most aztán én isaszondom, lesz belőle valami. — Azért még korai, még feküdnie kell neki. Pontosan szedni a kanalas orvos­ ságot, a tablettákat és ami a legfőbb, a diéta! — emelte fel tömpe mutatóujját. A férfi megfordult, és a konyhaszekrény fiókjában kotorászott. Pénzt keresett. Sokáig csörgött a forintokkal, többször is megszámolta őket, majd egy elszánt mozdulattal az orvos kilincsre akasztott kabátja zsebébe tömte. — Most csak ennyi van itthon, de majd! — A világért sem! — hárította el megfellebbezhetetlenül a doktor, és az egész összeget kimarkolta a zsebéből. Az asztalra tette. A férfi azonban ezzel nem nyugodott meg. A kredenc aljában kezdett keres­ gélni, s az asszony nagy rémületére egy tál krumlilaskát húzott elő és szégyen­ kezve, nevetve tette le az asztalra. Később még egy üveget is talált. Vizsgálódva emelte a sárga, homályos villanykörtéhez, hogy van-e még benne. — Jó lesz ez most nekem? — latolgatta magában Rényi doktor. — Dehát illik. Nem mondhatom meg, hogy én is beteg vagyok. — Már megkérdezem, ha nem tetszik haragudni, — kezdte a férfi —, hegyhát hogyis mondjam, mennyi esik egy betegre? Egyszóval, mi a norma az orvosoknál? — Ez jó kérdés! — hökkent meg Rényi doktor, bár ez a közvetlen érdeklődés jólesett neki. — Bizony, így hirtelen nem tudnám megmondani. De majd legközelebbre kiszámítom, — nevette el magát, és döcögő nevetése a pohárba ömlő bor kotyogásával vegyült össze. — Ha élek addig! — csúszott ki a száján titkos aggo­ dalma. Majd, hogy elterelje magáról a figyelmet, a poharat gyorsan fölemelte, és a beteg egészségére koccintotta. A laskától zsíros ujjait egy erőltetett mosoly kísé­ retében törölte meg a zsebkendőjében. — Ebből nem szabad ám ennie az asszonykának! Túlságosan zsíros, — tette még hozzá szigorú hangon. — Ments isten! — vágta rá azonnal Panyik, de azért lopva a feleségére pillan­ tott. Az asszony lesütötte a szemét, és elvörösödött. A gimnáziumi tanár, akihez ezután becsöngetett, nemcsak betege, hanem barát­ ja is volt Rényi doktornak. Humoros kedvében gyakran csipkedte az orvost, hogy elmarad a világtól, nem műveli magát, reggeltől estig csak a betegek panaszait hallgatja. A tanár hosszú versezeteket szokott szavalni neki, most is egy Horatius eklogába fogott, amint meglátta a barátját. Rényi doktor csak úgy tudta őt félbe­ szakítani, hogy a vitrinhez ment, elővette a sakktáblát és komoly képpel így szólt: — Nem bánom, játsszunk egy partit! 5 �Erre a tanár valóban abbahagyta a szavalást, és boldogan elmosolyodott: — Mindig tudtam, hogy komoly ember vagy. Most sem csalódtam benned, — mondta, és pillanatok alatt felállította a figurákat. Az orvosnak azonban eszeágában sem volt sakkozni, amikor többen vártak még rá. Ehelyett szóbeli támadást intézett a barátja ellen: — No, professzorom, vegyen elő papírt, ceruzát és számítsa ki: mennyi az orvos normája, ha a napi beteglétszám ... A kistermetű, kecskeszakállas ember felnézett a csillárra, tréfásan mozgatni kezdte a száját, és tudákos hangon hadarni kezdett: — Kevesebb, mint a... De nem ez az érdekes, hanem amit az eddig ismert adatokból vektoranalízis segítségével kielemeztem. Ehhez azonban, kérem, jól fo­ gódzon meg! — fordult a barátja felé, és halkabbra vette a hangját: — Nevezett körzeti orvos harmincötévi közszolgálata alatt kereken húszezer szenvedő beteget mentett meg a halál karmaiból. Zárójelben: ezek egy része, persze, előbb-utóbb mégiscsak meghalt. Kétszázat nem sikerült megmentenie. Zárójelben: ezek közül egyesek ma is élnek. Egy műhibát is elkövetett... — Amiért hat hónapot ült, és végre pihenhetett egy kicsit, — szólt közbe Rényi doktor, és elgondolkozva süppedt bele egy fotelbe. A tanár nem hagyta magát zavarni. Kezével legyintett, aztán megvető tekin­ tettel folytatta: — Ha az Egyenlítő hosszát az eddigi számítások alapján hitelesnek vehetjük, úgy csaknem három és félszer körüljárhatta volna a földgolyót. Abban az esetben, hogyha ezt a távolságot egyvégtében teszi meg, már az első kör után felfigyel rá valamelyik sportegyesület. A második, vagy a harmadik után leszerződteti edzőnek, és így gondtalanul nézhet öreg napjai elé. — A tanár pátosszal emelte fel a karját, rámutatott az orvosra, és miközben beszélt, belehuppant a szembenlevő karos­ székbe. — De ő nem ezt tette, hanem felaprózta a távolságot. Minden ötven, száz lépésnél megállt és felemelt egy-egy járni nem tudót... Rényi doktor szemében könny csillant meg, és a zsúrasztalkán heverő tányér­ ból egy szem kekszet harapott el arany metszőfogaival. —... amivel persze a saját teljesítményét rontotta, — fejezte be mondókáját a tanár, aztán diadalmas tekintettel nézett körül. — Jól van, maga stréber! Azt is eldarálja, amire nem kíváncsi az ember. Vi­ gyázzon, mert rossz jegye lesz magaviseletből! Jót nevettek a mókán. Az orvos viszont bejelentette, hogy most nem marad­ hat sakkozni. De szombaton este sem jön el, mert ha nem hal meg addig, a hét végét a családjával tölti. — Meghalni egy orvosnak! — döbbent meg színésziesen a kis ember, és olyan nagyot kacagott, hogy hegyes szakállán a szőrszálak külön-külön járták a táncot. — Állj! — kiáltotta aztán, köhögésén győzedelmeskedve a lopva menekülő orvos után. — Majdnem elfelejtettem, hogy a múltkori mérged kiváló az asztma ellen. Szombaton én megyek el hozzád. Addigra elfogy, és akkor legalább kipróbá­ lom rajtad a szicíliai védelmet. Jó? Kezetfogtak. Rényi doktor jókedvűen ment ki a kapun, de ahogy az utcára lépett, melankó­ liája még súlyosabban nehezedett rá, mint eddig. Sohasem nézett bele ilyen mélyen az életébe. Most, hogy a matematika-tanár számai tükröt mutattak neki, úgy érezte, egész élettörténete elfér egy írkalapon. A számtani példatárban egy többismeretlenű egyenletet, amelynek könnyen rá lehet akadni a nyitjára. Megoldása egy tizenöt éves gyereknek sem okozna nagyobb fejtörést. 6 �Csak ez a folt ne éktelenkednék rajta: az a műhiba! Fiatal orvos korából elérhető közelségbe került most ez az eset. Mintha csak moziban ülne, és még a szemét sem volna szabad lehunynia. Falun működött akkor és szüléshez hívták. A vajúdó asszony hirtelen vért kezdett köpni. Ő ott sürgött körülötte a bábával: a fogóval kínlódott. „Ahelyett, hogy feláldozta volna a magzatot és az anya megmentésén fáradozik, »— csendült fel lelkiismeretében a törvényszéki szakértő tárgyilagos hangja —« a kartárs mindenáron a gyermek megmentését akarta elérni. Holott a műtéttan szabályai szerint...” Ő, az utolsó szó jogán annyit hozott fel mentségére, hogy más az itt az előkelő tárgyalóteremben, és más egy falusi viskóban, petróleumlámpa mellett. De ez már nem segített rajta. A börtön nem volt rossz. Rosszabb volt a vívódás. Pár évvel ezelőtt a lakásán felkereste őt egy fiatal nő. „A doktor úrnak kö­ szönhetem az életem. Sőt, most már a két gyerekem is. Szegény mama!” Lehaj­ totta a fejét és sírt. S ahogy ő nézte, nézte az asszonykát, eszébe jutott a műtéttan. Neki ezt a fejet, ezt a testet szét kellet volna szabdalnia, karjait levagdosni, és darabonkint bedobálni egy vödörbe. Így járt volna el szabályosan, és akkor talán életben marad a tüdőbeteg anya. De ő nem! Ő szabálytalanul járt el... Most, hogy az utcán bandukolt, képzeletében látta magát karddal a kezében, amint a fiatal nővel hadakozik, és hiába vágja le a fejét, helyébe másik nő. Háta mögött pedig gyerekek sokasága kél ki a földből. A kis gyerekekből felnőtt leányok, asszonyok és páncélba öltözött daliák lesznek, akik kivont karddal tá­ madnak rá és legyőzik őt, a gyönge, beteg embert. Mellében újabb szorítást érzett, válla és karja bénán zsibbadni kezdett. Nekitántorodott egy oszlopnak. Tudta, hogy egy injekció segítene rajta. Még ő is beadná magának, ha volna hol. Hatodik betege, egy munkaellenőr lakását zárva találta. Ott beadhatta volna! Az nem ütközne meg azon, hogy olyan orvos ő, aki maga is beteg. Elővette noteszét, és remegő kézzel kipipálta a munkaellenőr nevét. Majd a táskájában kezdett kutatni. Végülis ráakadt egy nitroglicerines kapszulára. A kapu alatt sietve a nyelve alá tette. Félt, hogy meglátja valaki. Néhány másodperc múl­ va megkönnyebbült. — Mégis angina pektorisz! — állapította meg szomorú bizonyossággal. Sehogyan sem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ettől fogva mindig hordania kell magánál ilyen kapszulákat, és bárhol érje is el a szorítás, rá kell harapnia. Ha mindjárt a betegei előtt is. Feje valósággal felrobbant a nitroglicerintől, és tűzmámorban vizsgálta meg a szomszédos bérház vicefelügyelőjét. Óvatosságból kétszer is átfutatta a receptet, mert a betűk és a nullák sátánian ugráltak a szeme előtt. Az utcasarkon csendesen korholni kezdte magát. Mért nem hallgatott az apjára, aki mindenáron papnak akarta adni? Most egy parókia kertjében üldögél­ hetne, nézné az ezüstfenyvek szuronyain fennakadt holdat, és szövögetné a hívságos életről szóló vasárnapi szentbeszéd szálait. Önkéntelenül feltekintett az égre. A hold valóban ott tündökölt, de Rényi doktor e pillanatban semmi gyönyörűséget nem talált benne. Fénye arra szolgált csupán, hogy mellette elolvashatta a házszámokat. Garay utca 70. Itt lakik a bolondos festő, aki a felesége elmondása szerint nem hallgat az orvosokra, nem veszi be a gyógyszert, de folyton panaszkodik. Rényi doktor lemondó pillantással mérte végig Korodinit, és fáradtan leros­ kadt egy székre, ahová a festő modelljeit szokta ültetni. 7 �— Ne mozduljon! — kiáltott rá Korodini, és gyors vázlatot készített az orvos­ ról. — Most álljon fel, és menjen pár lépést! Most vissza! Mégegyszer kérem, amíg nem mondom, hogy elég! Mit tehetett mást a doktor, minthogy engedelmeskedett. Annyi ereje sem ma­ radt, hogy ellenszegüljön. Azután ismerte már az ilyen kamaszos, bohém embere­ ket. Addig erőszakoskodnak, míg el nem érik, amit akarnak. — Rögtön kész! — dünnyögte a festő az orra alatt, és letette a vázlatkönyvet. — Már régen figyelem magát. Remek alakja van kérem. Már festői szempontból. Prototípusa a jövő-menő, örökké elfoglalt embernek. Rényi doktor komolyan figyelt minden szóra, és kíváncsian hajolt a vázlat fölé, amelyen a saját karikatúráját láthatta. Csak a számtan tanár példájából kellene címnek kiragadni egy mondatot, gondolta. Azt kéne valahogy tömören' megfogalmazni, amikor távgyaloglását végzi kopott táskájával, egymáshoz ütődő térdkalácsaival, előre igyekvő fejével. — Milyen élethű! — állapította meg, és elkérte a vázlatot. Aztán a telefonhoz ment és tárcsázott. Körzete legelegánsabb és legpanaszosabb asszonyát, Hoppálnét akarta felhívni, de közben meggondolta magát és letette a kagylót. Arra akarta kérni az asszonyt, hogy ha lehet, tekintsen el a ma esti vizittől, hiszen holnap fel­ veszik a klinikára. Addig már kibírja, és nem lesz semmi baj. — Nem, inkább felmegyek, — mondta hangosan. — Csak az hiányzik, hogy elmulasszak valamit! Ez képes lenne feljelenteni. A festő felesége kíváncsian figyelt. — Semmi, semmi! — mondta az orvos. — Csakhát vannak betegek, akik va­ lóban betegek. De akadnak olyanok is, akik unatkoznak, és nem tudnak mit kez­ deni magukkal. Egész nap a szívműködésüket, meg az emésztésüket figyelik. Az­ tán, ha észrevesznek valamit, egy kis átmeneti zavart, megijednek, rosszul lesznek, és hívják az orvost. Ez is olyan. Az ura jól keres, ő egész nap odahaza van, gyerekei nincsenek, még kutyát sem tart. Nem szeret senkit... — Ezekre kéne szigorú törvényt hozni! — pattant fel a festő felesége, akinek szintén nem voltak gyerekei, és ugyancsak nem dolgozott, de ismeretlenül is haragudott Hoppálnéra, amiért megjátssza a beteget, holott kutyabaja sincs. — Én elküldeném az ilyet valahova. Elküldeném a főiskolára modellnek, hadd tanul­ janak rajta a diákok! — Nem olyan egyszerű, órákhosszat ülni egy bizonyos pózban, mozdulatlanul, — szólt közbe a festő. — Már egy felnőtt művész egészen más. Percek alatt ellesi, amire szüksége van, — tette még hozzá, majd egy fordulattal letért a témáról. — Sehogy se boldogulok ezzel a Van Dyck-barnával! — és dühösen vágta bele az ecsetet egy hosszúkás, zöldmázas köcsögbe. — Állok rendelkezésére! — nézett aztán az orvosra, aki még mindig nem ocsúdott fel a gondolataiból. Szeme a moz­ galmas, szeszélyes színekből, foltokból álló festmény-vázlaton akadt meg, képzelete azonban valahol messzi barangolt. — Egy befutott művész nem szorul ilyen alkalmi modellekre, — zsörtölődött tovább a festő felesége. — Minden emberben talál valami érdekeset, — tette még hozzá, de amint látta, hogy férje vetkőzni kezd a vizsgálathoz, illemtudóan kisétált a műteremből. Amikor Rényi doktor ismét nekiindult az útnak, kint már komoly este volt. Az utcai lámpák fénye a holdvilággal viaskodott, a villanykörték körül szivárványos ködglória ragyogott, és szürke fátyol ereszkedett a háztetőkre. Az egyik ablakból fojtott sóhajtozás szivárgott ki, szapora zihálással szövődő „jajistenem”. Savanya János háza volt ez, az öreg kárpitosé. Felesége kint könyökölt az ab­ lakban, az orvost várta. 8 �Savanyát a kórházból meghalni küldték haza ,de ő nem és nem! Rényi doktor egy pillanatig tétovázott: ide menjen-e előbb, vagy az asszony­ sághoz? Ha sokat késik onnan, esetleg kellemetlenkedhetnek neki felülről. A kár­ pitos viszont a büszkesége, akibe három év óta ő küldi vissza a lelket. Erről senki sem tud, ezt senki sem tartja számon ott fenn, de még csúfolódó, irigy kollégái sem hederítenek rá. Döntött. Benyitott Savanyáékhoz. Megható volt, ahogy fogadták. A kárpitos bizakodva nyújtotta aszott, sárga karját az orvos felé és felnyögött, mint egy kiszáradt topolyafa a zivatarban. Sze­ mében túlvilági fény ragyogott: — Láttam, bimbóznak a fák... Halványzöld alapon rózsaszín pöttyök, — szi­ szegte fogatlan szájával. — Brunner méltóságoséknak csináltam ilyen garnitúrát még negyvenben. — És mintha csak magában beszélne, messzire bandzsított a a szemével. Az orvos jóleső érzéssel hajolt föléje. Puhán kopogtatta a mellét, selymesen tapintotta a máját, és akkor megint felnyögött Savanya: — Ott, ott fáj! Jaj doktorkám, ha megérném, hogy ezek a gesztenyék... Akár­ csak a Lajkó professzorék szalonja! Annak is a mája, de az ivott, sokat, sokat ivott... Én csak kósoltam néha, jaj! Egyszerre szigorúan nézett a feleségére, és tisztán mondta ki a nevét: — Szamóca! — így hívta az asszonyt, bár inkább Töpörtyűnek lehetett volna becézni, olyan kicsi volt és ráncos. — Különben semmi, semmi! — könyörült meg rajta, amikor látta, hogy az mozdulni készül. Rényi doktor az asztalhoz ült, és pótlást írt fel a gyógyszerből. Enyhe nyugtatót az asztma ellen, cseppeket a szívre, porokat a májra, és emlékeztető cédulát a diéta megváltoztatására. És miközben a kezét mosta, mindent szóval is elmagya­ rázott. Az asszony odafigyelt, de lopva az urára is tekintgetett: nem beszél-e megint sokat, jót tesz-e ez az örökös visszaemlékezés, nem terheli-e meg a szív­ idegeket? Rényi doktor aztán az asszony csuklója felé nyúlt, és a szeme elé vonta: — Már megint elmulasztottuk az iszapolást, — állapította meg éneklő hangon, nehogy megsértse Savanyánét. A göbös, deformált ujjak fájdalmasan nyúltak ki az orvos puha tenyerébe. Persze csak félig, mint egy megrozsdált bicska. Szamóca bűnbánóan hajtotta le a fejét. — Csak kell a vízben pancsolni. Szegénykém szíve tájára rakom ezeket a vizes borogatásokat, így hát az iszap nem sokat használ. Az orvos megcsóválta a fejét és elköszönt. Kint az előszobában barackot nyo­ mott a kisunoka lekopasztott fejére. — Meleg sapkát a kobakra, asszonyom! Kanyaró-járvány van! — búcsúzott az ajtót nyitó fiatal anyától. Ezalatt a két öreg szívében újabb reménység csivitelt. A doktor két kanállal felemelte a levesadagot, az injekció helyett cseppeket írt fel. No, és ezek a kereszttájéki szeszes bedörzsölések! Egyszóval javult az állapot, kétségtelenül ja­ vult. — Jaj, ha meg lehetne érni!... Ezt csinálja utánam egy professzor! — gondolta a kapuban az orvos, és olyan könnyedén lépett ki az utcára, mint harminc évvel ezelőtt a klinika bejáratán. Szívspecialista szeretett volna lenni. Savanya János a legjobb példa rá, hogy lehe­ tett volna, ha a szerelem nem veszi el az eszét vagy egy „díjas gyakornoki” állásba besegíti őt a szerencse. Nem tanult más, ügyesebb kollégái példájából sem. Szegény 9 �lányt vett feleségül, akinek parázsló nagyravágyásánál csak a hűsége volt nagyobb. Hányszor kellett hallania a szemrehányást: „Maradtál volna tovább a klinikán, most szakorvos lehetnél, volt klinikai tanársegéd, és csak úgy ömlene hozzánk a pénz!” Ezt hallotta unos-untalan, és a könnyeket látta. A könnyek évről évre mélyülő árkait. . Most is ez tűnt fel előtte. És ezek az árkok óriásivá nőttek a szeme előtt. Ben­ nük zuhogott az áradat. Egy kiálló sziklát keresett kétségbeesetten, amelyre rá­ állhat és előveheti a naptárját, az egyetlen támpontot, amely védi őt a zűrzavar és a feledékenység ellen. Szeme homályosodott. Csak egy nevet látott, és a név mellett a ceruzája hegyét. Hirtelen levegő után kellett kapnia. Ijedtében a táskája is a földre esett. — Itt a vég! — villant át az agyán, de nem rémült meg a haláltól. — Úgy látszik, ennyi az egész! — gondolta. Többre már nem jutott ideje. * * * Hoppálné másnap reggel írásbeli panaszt adott be a kerületi rendelőintézet igazgatójához. Utána vonult csak be a klinikára. A főorvos azonnal elküldött Rényi doktorért, majd a titkárnője felé fordult: — Látja, mindig történnie kell valaminek! — mondta haragosan. — Hogy az emberek nem képesek maradéktalanul teljesíteni kötelességüket. Megtömte a pi­ páját, és az ablakhoz sétált. — Melyik is az a Rényi? — kérdezte a titkárnő kíváncsian. Ő nem ismerhette még, mert alig egy éve dolgozott a központban. Azóta pedig ezt a nevet ott nem emlegette senki. — Az a kövér kopasz... — válaszolta az igazgató. — Beszélek a fejével, csak találkozzam vele! — tette még hozzá dohogva, és rágyújtott a pipájára. 10 �TÓTH ELEMÉR A MINDENSÉG ÉRZETE szabadság Érik a dél gyümölcse, mig ring a szél a fákon. Halálom eltervezték, neked is ezt kívánom. ELNÉMÍTOTT KÖLTŐ Hagyd el borzasztó énekeidet, ne rémítsd testvéreidet, a háztetőkön a macskák szerelmeidet siratják. A HÁBORÚ CHIMERÁJA Szöget láttam egy falban, ráakasztva egy embert, még élt, amikor mentél, de kiabálni nem mert. Ráakasztottad a kabátodat. Csak azt ne mond, hogy szíved megszakad. LEÁNY, VIRÁGGAL Nem szüz az én kedvesem, minek lenne szegénykém? Régesrég elosztoztak mindenkinek a pénzén. TÁJ, ARANY MEZŐVEL Oltsd el a villanyt, ne menj tovább, hajlonganak a szélben a fák. Gyönyörű lenne, ahogy élnénk ... Meg sem született, már megölték. INTIM ROMAI KÉPEK NOVECENTO Látta isten a sebeinket, azon volt, betakarja, néha eljárkált a folyókon, még csak vizes se lett a talpa, tett aztán más csodákat is, de ezekért nemigen becsülték, szólt: ezt még az isten se birja, s elment egy másik házzal arréb. 11 �FIUMICINOI IDILL Pár apáca a reptér hús árnyékában áll magában. Pár apáca, hosszú lábú, karcsú testű, lángos mellű. Nézi őket két tisztes úr nyugatnémet útlevéllel. A két úrra visszanéz a pár apáca ... über alles. QSTIA Süttethetném hasamat a nappal. Törülközhetek-e felhő-condrákkal, díszeleghetek-e tengeri sóval? Hánykolódjatok bazilikák dióhéj-kupolái az ég szelében! Stabat Mater dolorosa. Amikor születtem, meghaltak hatmillióan. OLY SZÉPEK Oly szépek ezek a költemények, csupa intim római képek. (Volksstimme, 1965. április 3: „Egy öre­ gebb ember mellett mentem. Falfehér volt az arca, éreztem, hogy a dühtől, és felháborodástól szinte reszket. A tűn­ tető menet befordult a Kartnerstrasséra, amikor robbanást hallottunk. A ná­ cik egy büzbombát dobtak közénk. A férfi mellettem szinte magának mor­ molta újra és újra a szavakat: ,.Így volt ez annak idején is, így kezdődött.") Föld, ne adj nekünk menedéket! 12 �ID. SZABÓ ISTVÁN: BETEG A GYEREK �VIHAR BÉLA PÁSZTORÉNEK A régmúlt idők kezdetén, midőn még a fennkölt erény, mint zsenge rügy pattant a fán, az ifjú, jámbor Jonatán, nyáját követve együgyűn s buzgón töprengett: mi a bűn, mily titkot rejtő ártalom leselg reá, és egy napon, hajnaltájt fölkerekedett, szomjúhozván az ismeret hűs italát, nosza, tehát, megnyergelte kis szamarát, majd tarisznyájába vetett piros hagymát, friss kenyeret, aztán kocogva, csendesen, átbaktatott dombon, hegyen, bóbiskoló falvak során, s a tudnivágyó Jonatán hű állatkáját tereié, hol fölfelé, hol lefelé, hol kaptatón, hol völgy iránt, követvén a helyes irányt, mígnem meglelte a sötét barlangban ülő remetét, s köszöntötte: Ó, Mesterem, szivemben dúló gyötrelem, mondd: hol a vétek, amelyet elkerülnünk rendeltetett? Felelt a százesztendős agg, figyelmezd fiam szavamat, s tanuld meg a félelmetest: a sátán hajléka a test, ezért kiáltom keserűn: a nők csókjában van a bűn! Virradatra, ismét korán, a szamarán ült Jonatán, miközben a szent remete, s áldásra emelt tenyere, mögötte messze elmaradt, akárcsak a pajkos patak, a csacskanyelven csevegő a duzzatcsecsű dombtető, 14 �a megvonagló karcsú fák, csípőjükön virág, virág, s eltűnődve Jonatán üdvössége, lelke javán, hű állatkáját terelé, hol fölfelé, hol lefelé, hol kaptatón, hol völgy iránt, követvén a helyes irányt, hogy mielőtt a nagyvilág álomba szunnyad, s udvarát körülvonja az éjszaka, elérkezzék haza, haza, is immár ő az intelem ösvényén járjon szüntelen, miként parancsolja a hit, megőrizvén jó juhait. De egy dús babérfa alatt, amikor legurult a Nap, — baktató, sovány csacsiján, megpróbáltatott Jonatán, mert holdsugárban szökkenő lenge leány surrant elő, vagy rejtekező őspogány istennő tört reá talán; szikrázó tűz a két szeme, vártalak — intett — no, gyere, puha a pázsit és karom, röppen az élet szárnyakon, állítsuk meg a gyors időt, leszek — ha kell — a szeretőd, mézes korsód, s ha nem elég, leszek majd göndör gödölyéd. Ekként bukott el az erény, a bársonylágy éj küszöbén, s álmélkodott a bús szamár: gazdám, mikor lesz vége már? —, ám Jonatán feledte rég, a zord, bozontos remetét, s hallgatta aranyhegedűn, rigószavú, halk csengettyűn, amint száz hang kérdezte őt: a nők, a nők, a drága nők csókjában vajon mi a bűn7 15 �CZINKE FERENC: ZOMÁNCKÉP �VÁRSZEGI GYÖRGY: NAGY VOLTÁL KÖZÉPCSATÁR Részlet a Medicina — Sport Könyvkiadó kiadásában megjelenő regényből KIKÜLDETÉSBEN (2)6.) Legutolsó mérkőzésünket megelőző hét csütörtök reggelén Szekeressel Pestre utaztunk. Az együttes többi tagját aznap reggel a sportbuszba gyömöszölték, és a várostól vagy 20 kilométerre eső ócska kis fürdőhelyre vitték, ahol pénteken reg­ gel nekünk is jelentkeznünk kellett. Pesti kiküldetésünk célja az volt, hogy nagy riválisunk vasárnapi ellenfelé­ vel, egy másik pesti csapattal eszmecserét folytassunk, hogy a számukra helyezés szempontjából már érdektelen mérkőzésen teljes erőbedobással hatjsanak. Persze, nem minden anyagi érdekeltség nélkül. Az efféle manőverek sportszerűtlenségéhez kétség nem fér. Dehát melyik csapattal nem fordult még élő, hogy saját érdeké­ ben doppingolt más csapatot a győzelemre? A vezetőség választása azért esett ket­ tőnkre, mert játékos berkekben legismerősebbek voltunk Pesten, ráadásul Selejt játszott is korábban annál az együttesnél: a csapat nagymenői mind haverjai vol­ tak. Fel is kutatta még kora délelőtt két kebelbarátját: Nótást és Ossziánt. Elvit­ tük a fickókat a Mályás-pincébe, és jól tartottuk őket. Sejtették, hogy mi járat­ ban vagyunk. — Hát pajtikáim — mondta Nótás —, rajtunk nem múlik a szerencsétek. Majd beszélünk a többiekkel Amúgyis ráhajtottunk volna a mérkőzésre, mert tavasszal piszokul összerugdostak bennünket a saját pályájukon. Csakhát elég tré helyzetben vagyunk. A kapusunk vasárnap lesérült, két játékosunk most kapott házifegyelmit. A hapsik meg nagyon harapni fognak, ez előre várható. Úgy elkezdtek siránkozni, hogy hirtelenében arra gondoltam: ellenfelünk meg­ előzött, és lepénzelte őket. De amikor ezt kimondtam, cigánymódra esküdöztek, és Osszián kijelentette, hogy sohase engedjék többé dresszbe öltözni, ha ő bele­ megy efajta disznóságba. — Hát jó — egyeztünk meg a végén —, a dohányt döntetlen esetén is meg­ kapjátok. Biztonság kedvéért az edzésükre is kimentünk délután 2 órakor. Láttuk, hogy a két srác nem hamukált, mert a kapusuk le sem vetkőzött, olyan rozoga állapot­ ban volt. Mindezek ellenére fogadkoztak, hogy ráhajtanak a mérkőzésre, már csak az egyesületeink között fennálló barátság kedvéért is. Láttuk Selejttel, hogy meg­ tettünk minden tőlünk telhetőt, elköszöntünk tőlük. Már odakint jártunk az utcán, amikor Selejt, mintha csak éppen akkor jutott volna eszébe, úgy odavetve megjegyezte: — Múlt vasárnap a meccs után láttam, hogy Siklósival beszéltél. — Agitáltak, hogy jöjjek át. Mondtam, hogy korai még a téma, a bajnokság egyelőre nekünk áll. — Ha áll — dünnyögte Selejt, és vizsgálódva nézett rám. — Mondd csak, Doktor, meccs előtt is beszéltek veled? — Hülye vagy? Hol beszéltek volna? — hirtelen rájöttem, hogy mire céloz. — Az anyád istenit, nekem te ne találgass, mert kupán váglak! — Nyugi! Miért lettél egyszerre olyan ideges? 2 �— Mert egyes dolgok iránt háklis vagyok. — Például? — Például azért is, hogy ha piacilégynek néznek. Idehallgas! Mondd meg igaz telkedre: hajtottam a meccsen? Szemtelen vigyorral rámhunyorított, és megveregette a vállam. — Komikám, az csak alakítás dolga. Gürizek én a mezőnyben olyan mutató­ san, akár a szakadt ló, a tizenhatoson belül meg szétrúgatom magam. Az az aranyigazság, hogy vannak olyan meccsek is, ahol többet fizetnek a meg nem rúgott gólokért, mint a rúgottakért. Hja, ilyen az élet! No, suttogd a fülembe: mennyit kerestél az üzleten? Bosszantott kitartó szemtelenkedése, de higgadtan mondtam: — Selejt, hagyd ezeket a marhaságokat, mert bokán rúglak. Magad se gon­ dolhatod komolyan, hogy leállok elseftelni a mérkőzést. — Becsületes lettél, Doktor? Talán annyira vastag vagy, hogy nem kell a dohány? — Az undor nem kell, amit a tükörképem okozna, ha ilyesmibe belemennek. Az ember meghallgatja a lelkifröccsöket bizonyos morális dolgokról, és sok eset­ ben fügét mutat a prédikátornak. De a valóságban ez mégis másképpen van. Én, amit disznóságnak tartok, nem azért nem megyek bele, mert az ellenkezőjét pré­ dikálták a fülembe, hanem azért, mert gusztusom ellen való. Az ilyesmit natúr­ ból kell tudni fiam, nem brosúrából. Rándított a vállán. — Az én brosúrám arra tanít, hogy tartsd nyitva a tenyeredet. Ha keveset tesznek bele, légy öntudatos és utasítsd vissza. Ha sokat, akkor egyezz ki önma­ gaddal, és ne ugass nagy dolgokról, mert a dohány az alapja mindennek. Amit te itt sóderolsz a tisztességről és öntudatról, az csak smafu. Egy ideje megjátszod az érett és bölcs ifjút, tele magasztos érzésekkel. Hogy oda ne biciklizzek! Ha így folytatod, kifúrod a helyéből a KISZ-titkárt. A nőd előtt akarsz te pózolni, öregem, a vesédbe látok. Összeakadtál végre olyan spinével, aki fütyül a nagy nevedre, meg a hősi múltadra. Most aztán úgy állsz, mint kapus a tizenegyes rúgás előtt. Vetődnél, de nem tudod: jobbra dobd-e el magad, vagy balra. Nyomorult érzés lehet ez, a krapek ilyenkor holtbiztosan beszedi a büntetőt. Mondd: mi az isten csudájának akarod megjátszani magad? Elfigyellek, aho­ gyan ülsz az utóbbi időben az íróasztalod mellett. Olyan komoly pofát vágsz, hogy... Még meghatódik valaki a górék közül, és a kabátodra aggat egy kiváló dolgozó érmet. Te vagy a jövendő új értelmisége, szoros összefogásban a munkás­ osztállyal és a dolgozó parasztsággal. Szocialista embertípus! Nem veszed észre, hogy mindenki röhög rajtad? — Idehallgass, Selejt — mondtam neki — unalmas a dumád! Vannak egyes dolgok, melyek huszonhat éves korára érlelődnek meg az emberben. Például az, hogy előre is tekintsen egy kicsit. Az embernek akadnak marha pillanatai, amikor ha csak egy keresztbetett szalmával is ,de szeretne több lenni, mint amennyi. Lehet, hogy hülye yagyok, de a jövőre vonatkozóan vannak homályos elképzelé­ seim. Ha pléhre csúszok velük, akkor neked lesz igazad. Egy presszó mellett mentünk el, intett, hogy lépjünk be egy kicsit. Bent a konyak és a fekete mellett Mártáról kezdett faggatni. — Doktor, mindig gógyis fickónak tartottalak. Hogyan szédülhettél bele enynyire a nőbe? Sejtem én a te homályos elképzeléseidet. Te a házasság tervét kalapálgatod magadban. Csakhogy a babus nagyobb menő, mint te vagy, félő, hogy nem akarja hozzád kötni magát. Te meg, hülye állat, erre meg akarod változtatni a vizek folyását, ahelyett, hogy elegánsan leköszönnél. — Oltári nagy lélekbúvár vagy, Selejt. Tegyük fel: így van, ahogy mondtad. 18 �Bediliztem, kótyagos vagyok és kész. Az életben naponta követnek el ehhez ha­ sonló ostobaságokat. Elnézően vigyorgott, és a szemembe fújta a füstöt. — Bátyám, nem az itt a baj. Ott a bukfenc, hogy a te páternosztered mindig csak fölfelé vitt. Ha feküdjt vezényeltél, a tyúkok engedelmesen feküdtek. A vak­ véletlen elibéd sodort egy osztályonfelüli csinibabát, aki egy kicsit már nem a te zsebedhez való, de ezt is lefektetted. Atyuska, ez az a pillanat, amikor az ember fent van a legfelső emeleten. Most aztán lépj ki ügyesen a páternoszterből, ne mafláskodj, mert ha még egy percig is hülyéskedsz, a szerkentyű megfordul, és visszafelé siklik veled. Aztán az alagsorig meg se állsz. Máig is úgy érzem, hogy Szekeresnek ezek a pimasz mondatai találóan jelle­ mezték akkori helyzetemet. Igyekeztem a fejtegetéseihez jó arcot vágni, pedig legszívesebben ráborítottam volna az asztalt. Pimaszul élvezte a helyzetet, hogy egyszer végre ő oktathat ki engem, én meg azon törtem a fejem, hogyan szaba­ dulhatnék meg tőle. A hétvégi, rejtekhelyen való tartózkodás sivárnak és unal­ masnak ígérkezett, ezért úgy egyeztünk Mártával, hogy Selejtet valamilyen ürügy­ gyei leteszem, visszautazom és együtt töltjük az estét. A vonat indulásig alig egy órahosszányi idő volt hátra, és a balszélső elállíthatatianul fecsegett. A szerencse végre egy ismerős nőt vezérelt útjainkba, akire nyomban lecsapott. Megegyeztünk, hogy másnap reggel a korai vonattal indulunk haza, és ha valamilyen ok miatt elkerülnénk egymást, nyolc óra tájban a Hordó kis termében találkozunk. A vonat indulásáig hátralevő idő most egyszerre hosszúnak mutatkozott. Sze­ rettem volna valamilyen ajándékot vinni Mártának, de sehogyan sem tudtam ki­ okoskodni, hogy mit. Végül összevásároltam egy csomó hanglemezt a legújabb számokból, és azzal igyekeztem a pályaudvarra. Márta hálás mosollyal nyugtázta a lemezeket, de rögtön megjegyezte: nem lett volna-e jobb Pesten maradnom? Szekeres előtt hogyan számolok el az éjszakám­ mal? — Egyszerűen — feleltem. — Selejt reggel fél nyolckor megérkezik a vonat­ tal. A távolsági busz viszont már hétkor itt van. Tudom, mert legutóbb is azzal jöttem haza. Nos, mi feltűnő van abban, hogy reggel is azzal érkezem? Figyelmesen nézett, aztán megkérdezte: — Szeretsz te hazudni. Feri? — Csak akkor hazudok, ha a helyzetem erre kényszerít. — Nekem hányszor hazudtál? — Kis dolgokban lehet, hogy számtalanszor, de alapvető dolgokban, úgy érzem, egyszer sem. — Felelj nekem erre: ha sohasem kaptál volna meg, tudnál-e még szeretni? — Tudnálak. De azt hiszem, pokol lenne az éltem. Én nem tudom szétboncolni önmagamban a szerelmet testi vonzalomra, és lelki kapcsolatra. De úgy gondolom, ezzel minden normális ember így van. Bólintott és megfogta a kezem. — Igazad van. De a kétféle vonzalomnak szinkronban kell lennie egymással. És én ismerlek annyira, hogy kételkedjem abban, hogy ez nálad is így van. — Ne vádolj. Az ember egyszer csak rájön, hogy sok mindent másképpen kell csinálnia, mint eddig. S az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra. Elmosolyodott. — Vacsoráztál már? — Tönkretettem a büfészolgálatot a vonatban. Annyi száraz zsemlyét nyeltem, hogy alig győztem ásványvizet inni utána. 19 �— Ezek szerint éhes maradtál. Így semmi akadálya, hogy velem vacsorázz. Megterített a szobában. Valójában nem kívántam enni, de gondoskodásán lát­ szott, hogy készült erre az estére, s a figyelmessége most mindennél jobban esett. Az eddigi futó szeretkezéseim, a lépcsőházakban és kapualjakban zavart körül­ mények között kicsikart, elsietett kis csókok és miniatűr szerelmek mik voltak ahhoz az estéhez képest, amit akkor kettesben eltöltöttünk! Vannak fogalmak, melyeket csupán konvencionális, semmitmondó jelzőkkel tud kifejezni az ember. Ha most azt állítom, hogy tökéletesen boldog voltam akkor Márta mellett, úgy érzem semmit sem mondok vele. Ha az ember életének minden mozzanatát egy szakadatlanul pergő filmszalag rögzítené, a visszafelé pergetett filmet annál az esténél mindig megállítanám. Késő éjszakáig felvoltunk: végighallgattuk az új lemezeket. Volt köztük egy tangó: szentimentálisan szomorkás alt hang dúdolt az őszi mezőkről és a sze­ relemről, azt a lemezt újra feltettem és táncra kértem. — Vesd le a cipőd — kuncogta, amikor rá se hederítettem a tiltakozására —, meghallják odalent. Mezítláb táncoltunk a parketten, hangtalanul és összesimulva. Mulattatta a komikus helyzet és kötekedve kérdezte: — Mondd meg őszintén: ilyenkor mire gondol egy férfi? — Arra, hogy örökké tarthatna ez a lemez. — Megunnád. — A lemezt lehet, de téged soha. — Nagyon kívánsz? Szorosabban magamhoz vontam. — Úgy érzem, megőrülök érted. A lemez hirtelen vad csacsacsába csapott át. Elengedett és leállította a zenét. — Figyelj rám — mondta oktató hangon. — Az emberi szervezetet alkotó anyagok hatvanöt százaléka víz. Az izmok 75—80 százalékban vizet tartalmaznak. Akarod tudni, miből áll az emberi test? Oxigénből, szénből, hidrogénből, nitrogén­ ből, mészből. Aztán a többi anyagok. Foszfor, klór, fluór, kén, nátrium kálium, magnézium, van. Te ezekbe az anyagokba vagy szerelmes. — Lehet — feleltem. Egyszer elég illuminált állapotban a Képtárban kóvá­ lyogtunk. Mutattak egy képet, amelynek a hozzávetőleges ára hallatán felakadt a szemünk. Miből állt az a kép? Ha jól meggondolom, csupán néhány négyzetméter vászonból, s egy pár kiló okkerből, égetett sziennából, karmin világosból. Akkor megtanultam, hogy ne a primitív anyagot tiszteljem, hanem azt az erőt, ami egy­ séges és fegyelmezett rendszerbe kényszeríti a mozgást, életet lehel beléje. S ezt nem tudod megcáfolni sajátságos materializmusoddal. — Le akarlak beszélni arról, hogy ennyire szeress. — Leült a pamlag szélére, és komoly hangon folytatta: — Amióta téged ismerlek, szüntelenül harcban állok önmagammal. Szívem, te túlságosan eluralkodsz felettem, s ha ezt továbbra is tűröm, egyikünkre nézve sem lehet jó vége. Melléültem és átkarolva kértem, hogy hallgasson, hagyja most ezeket a gon­ dolatokat, de megrázta a fejét. — Vannak dolgok, Feri, amelyekről beszélni kell. És jobb nem halogatni eze­ ket a témákat. Nyár közepén, amikor a Margitszigeten együtt töltöttük azt a napot és hazakísértél, a búcsúzásnál nagyon kedvetlennek láttalak. Emlékszem, arra kér­ tél, hogy másnap még egyszer találkozzunk. Én akkor azt feleltem, hogy nem ígérhetem, s talán egyszer meg is fogom mondani, miért. Aztán azon az októberi estén, amikor kiikocsiztunk a városból... Akkor talán el is mondtam volna, ha engedsz szóhoz jutni. Feri, amikor én nyáron szabadságon voltam, megkérték a kezemet. Ne hibáztass, hogy eddig komolyan nem beszéltem erről. 20 �Igent mondtál? — Nemet se mondtam. Gondolkozást időt kértem, ami hamarosan lejár. S ha igent mondok, egy héten belül állást kapok Pesten, és feleségül vesz egy orvos­ professzor, akinek a kutatásait az egész világ figyelemmel kíséri. A torkom elszorult, de fegyelmezetten kérdeztem: — Szereted azt az embert? — Csodálom őt és jólesik a hiúságomnak, hogy szeret. Olyan férfi, akinek élettársául szegődni nem kis dolog. Önzőnek, karrieristának tartasz? Hidd el, nin­ csenek olyan reményeim, hogy valamikor madame Curie lesz belőlem. De egy szür­ ke körzeti orvosnál mindenesetre több. Milyen perspektíva áll itt előttem? Kinyi­ tok reggelenként, akár a boltos és délután bezárok. Tudom, hogy most a gyógyí­ tás magasztos küldetésére gondolsz. De én nem így akarok gyógyítani! Naponta beadok húsz-huszonöt injekciót, legtöbbnyire olyat, amit még az elődöm szokta­ tott meg a betegeimmel. Aztán lótok-futok, tanyákra kocsizom kificamodott bokákat helyretenni, himlőt és kanyarót gyógyítani, s alig teszek többet, mint egy tapasz­ taltabb felcser, vagy a mondabeli doktorbácsi, aki adomákkal gyógyította a bete­ geit. Ha szülést jeleznek, annyi a dolgom, hogy kihívom a mentőkocsit, egy komp­ likáltabb foghúzásnál beutalom a pácienst a szájsebészetre. Sokszor olyan nevetséges dolgokkal vernek fel álmomból, hogy nem tudom: sírjak, vagy haragudjak-e? De praxisom első haláleseténél olyan tehetetlenül álltam, mint egy háromhónapos medikus, mert még műszereim sem voltak, hogy segítsek a szerencsétlenen. Én dolgozni akarok, Feri. De tágabb és bátrabb horizont alatt, olyan területre merész­ kedni, ahol még kevesen jártak. De ehhez férfi kell: társ, akinek a karjába lehet kapaszkodni, akire fel lehet nézni, de egyszersmind azzal az érzéssel, hogy neki is szüksége van rám. Érzem, hogy itt hamarosan megfulladnék. Az emberre las­ san rárakódik, rákövesedik a kisvárosi élet, akár a guanó, s ez alatt a láthatatlan páncélzat alatt minden kipusztul, ami valaha merésznek és szépnek ígérkezett. Bocsáss meg, de ezeket el kellett mondanom neked, mert e pillanatban te állsz legközelebb hozzám. Jogod van ismerni a terveimet és kötelességed, hogy segíts. Még ha önzőnek tartasz, akkor is. Hosszú csend támadt szavai nyomán. Egyszerre mintha mérhetetlen távolság­ ra kerültünk volna egymástól. De míg magambaroskadva hallgattam, hirtelen vál­ lamon éreztem sima és forró karját. — Ne hidd, hogy a választásom könnyű lesz. Életemben először fordul elő velem, hogy nem tudok a józan eszemre hallgatni. Arató türelmetlen levelekkel ostromol. Bárki más boldogan nyújtaná feléje a két kezét és én is, ha nem sze­ retnélek. Hónapok óta úgy érzem magam, mintha házasságtörésben élnék. Tudva tudom, hogy életem leggyalázatosabb helyzetébe kerültem. Minden neki írt leve­ lemmel megcsallak téged és minden csókunkkal, amit veled váltok, megcsalom őt. Lefejtettem magamról a karját. — És mikorra várható a boldogító igen? — Nem tudom. A telet még mindenképpen itt töltöm. Arató december végén többhónapos külföldi útra indul. Megpróbálom tavaszig elodázni a választ. Egy hosszú telünk lesz ahhoz, hogy megbeszéljünk mindent. Egy hosszú tél! Tudom, hogy ha időt nyerek, a csatában a professzor marad alul. Nem, professzor úr, ilyen könnyen nem hagyjuk legyőzni magunkat! Azt hiszem, életemben akkor találkoztam először össze a féltékenységgel. Egyszerre kitört belőlem a zsákmányát féltő vadállat, és durva kezekkel rántottam magamhoz Mártát. Megfenyegettem, hogy ha elhagy, megölöm. Azt hittem sírni fog, komédiázni kezd, jelenetet rendez. Egyiket sem tette. Nézett rám vizsgálódó szemekkel, és sajnálkozva mondta: — Te őrült, te szánnivaló fenegyerek. Őszinte vagyok hozzád, s erre tombolni kezdesz? Hol marad a jómodorod, amit megfogadtál? És az a híres, nagy önbizal­ mad? Ne hidd, hogy engem fenyegetésekkel más elhatározásra bírhatsz. 21 �Ki tudja, mit mondok neki még akkor, ha szelíden a számra nem teszi a te­ nyerét. A fenevadak ketrecébe lépő idomárok tudnák olyan magabiztosak lenni, amilyen fölénnyel leszerelte újabb és újabb támadásaimat. — Boldog vagy velem? — hajtogatta. — Köszönd a sorsodnak mindezt, és ne kérdezz minduntalan. Be kellett látnom, hogy erősebb nálam. A kilátástalan, meddő vitáktól, és az ölelkezéstől kimerülten aludtunk el egymás mellett. Azon az éjszakán elhatá­ roztam, hogy ha hegyeket kell megmozgatnom érte, akkor is a feleségem lesz. Nem sejtettem még, hogy párna helyett acélsínek vannak a fejem alatt, és a bal­ sorsom gyorsvonati sebességgel száguld felém. REJTEKHELYEN (27.) Minden, ami azután az éjszaka után következett, megnyitotta életem legsöté­ tebb, legádázabb korszakát. Meggyőződéssel vallom, hogy az emberiség sokadalmában sohasem voltak még tükörsima életpályák. Önmagunkban hordozzák a hibák magvát, s csupán akara­ tunkon, emberségünkön múlik, hogy hibáink mekkorára nőhetnek bennünk. Bárki, a legmagabiztosabban járó ember is eljuthat olyan buktatóhoz, amikor a simának, és biztonságosnak hitt utat kicsúszni véli maga alól. Tántorogni és buk­ dácsolni kezd, mint a szakadék szélére keveredett hegymászó és fűbe-bokorba fo­ gódzva igyekszik visszanyerni egyensúlyát. Élet-halál küzdelem ez, néha a szó legteljesebb értelmében. És százszor jaj annak, aki felé nem nyúlnak kezek, vagy aki nem veszi észre a feléje nyújtott kezeket, és magára marad ebben a küzde­ lemben. Hajnali három óra körül Márta felriadt, és engem is felébresztett. — Drágám, menned kell. Nem várhatod meg, míg kivilágosodik. — Vasárnap? — Megnézlek benneteket — mosolygott. — Nagy leszel? — Attól függ, mennyire őriznek majd. Szeretnék nagyot játszani. — Érezd magad előtt a célszalagot. Akkor neked minden sikerül. — A célszalag te vagy. És én kitartó futó vagyok. Tudod, milyen tuti lenne nappalra is ittmaradni nálad? — Még csak az kellene! — Emberek jönnénék-mennének az utcán, a lépcsőn. Mindenki szaladna a dol­ ga után, mi meg fütyülnénk az egész világra. Lábujjhegyen járnánk a padlón, és senkinek sem nyitnánk ajtót. — Ha jól imádkozol a sorsodhoz, talán egyszer ezt is eléred. De most már készülődj. Kinn az utcán sűrű pelyhekben esett a hó; virradatig a vasútállomás váróter­ mében húztam meg magam. Mártára való tekintettel nem akartam a szállóba éjnek idején becsörtetni. Tudtam, hogy reggel menthetelenül Selejt fülébe kerülne a dolog, s aztán vasárnapig lenne mit hallgatnom a fiúktól. A néptelen váróterem világítása a légoltalmi elsötétítések idejére emlékeztetett. Ledőltem egy padra, és később arra ébredtem, hogy beszólt egy vasutas: az öt harmincas gyors, Pest felé, bejár az első vágányra. Álmosan pillantottam ki a kavargó hóesésbe. A gyors­ nak alig volt két-három felszálló utasa. Már mozgásban volt a szerelvény, amikor egy futó alak az utolsó pillanatban fellépett a kocsisor végére. Egy pillanatra az az érzésem támadt, mintha a futó alakban Szekeresre ismertem volna. Selejt futá­ 22 �sában van valami jellegzetes, kiszámíthatatlan kacsázás, mellyel rendszerint be szokta csapni az ellenfeleit is. Persze, az álom és ébrenlét határán az ember haj­ lamos fantasztikus elképzelésekre. Fél nyolckor, amikor befutott a vonat és le­ ugrott róla Selejt, már el is felejtettem az egész hajnali képzelődést. Szekeres nekem tapadt, hogy az egész vonatot tűvé tette értem. Mivel jöttem, hol csámborogtam? Közöltem vele, hogy az autóbusszal érkeztem, mire elhúzta a száját. — Te is züllöttéi? Nagyon tré színben vagy. — Na, te aztán egy szót se szólj! — Nem találkoztál menet közben valamelyik góréval? Rohadt dolog lenne magyarázkodni, hogy miiért jöttünk külön-külön. — Hülye vagy? Együtt érkeztünk, ez csak világos. Nem sokkal később lejelentkeztünk a gyárban a főnök előtt. Jó hangulatban hallgatták, hogy pesti haverjaink harapnak a dohányra, de Domján rögtön hozzá is tette: — Ne feledjük az aranyszabályt, hogy önmagunkban bízhatunk legjobban. Hány góllal kellene győznünk, ha netalán az ellenlábas is megszerzi a két pontot? — Legalább annyival, mint ők — mondta Fábián. A diri feketét főzetett, szendvicseket rendelt, aztán intézkedett, hogy a War­ szawa vigyen bennünket a fiúk után. Szombatiné csodálkozva figyelte a nagy fel­ hajtást, és elismerően súgta oda a titkárságon: — Doboska, úgy bánnak magukkal, mint valami külföldiekkel. — Ha kikapunk, valóban külföldiek leszünk — vihogott Selejt. — Tudja maga, mit jelent az, hogy győzelem vagy Szibéria? — Magára rá is férne egy kis Szibéria. — Magával azt is kibírnám — felelte szemrebbenés nélkül a balszélső. Kora délelőtt már kinn voltunk a rejtekhelyen. A fiúk a nagy medence körül futkároztak. s érkezésünk láttán abbahagyták az edzést. Megtartottuk az élmény­ beszámolót Tarlósi és Jámbor részére is, de itt már nem reprezentálgattak nekünk. A Mester egy-kettőre átöltöztetett bennünket. — Pesten is így bolondozik az idő? — kérdezte Hipó. — Ott is esett a hó? Egymásra néztünk Selejttel, és egyszerre mondtuk: — Esett. — Esett az apátok... — Tusi a tonapapucsával fenékberúgta Selejtet. — Egész Nagy-Budapest területére derült, száraz időt jelzett a rádió. — Tudja a franc! — nevetett Selejt. — Ott ha esik is, rögtön elolvad. De va­ lami esett. — A tantusz a villamosban — mondta Hipó. — Faltatok, bitangok, meg vedel­ tetek, az eget is nagybőgőnek néztétek. Ráztátok a rongyot a köz dohányán. Mi meg jógyerek módjára aludni mentünk nyolc órakor és kukoricaszemekkel malmoz­ tunk a padlón, mert a Főparaszt még a zsugákat is összeszedte. — Szép kilátások. Hát kaja? — Az van rogyásig. De ez a steril környezet kezd kiborítani. Második napja vagyunk itt, de már elegem van az egészből. Ami az előző napi elmaradt edzésünket illeti, Jámbor derekasan bepótoltatta velünk. Dél felé nyoma sem volt a hónak, a sár viszont bokáig ért. Lógott a nyelve valamennyiünknek, mire asztal mellé kerültünk, s úgy zabált a társaság, mintha még életében nem evett volna. Délutánra végképp elromlott az idő. A reggeli ha­ vazás után rázendített az eső, s a tervezett könnyű mozgásból semmi sem lett. Tarlósi, hogy tétlenül ne maradjunk, egy földszinti hodályba terelt bennünket, és 23 �brosúrákkal felszerelve sportszemináriumot akart tartani, de mire észbekapott, Zimán, Wernitzeren és Pintéren kívül mindenki kiszökdösött a teremből. Mint utóbb kiderült, Zimonyi is csak azért felejtkezett ott, mert az első pillantaban el­ aludt. — Ez a Főparaszt teljesen kikészíti az idegeimet — fújtatott odakint Hipó. — Ideiküldilk, hogy gondja legyen a kajára meg a szállásra, erre ő blablázni kezd és nem veszi észre, hogy még olvasni sem tud értelmesen. Később utánunk jött Jámbor és kérlelni kezdett bennünket, hogy ne bab­ ráljunk ki az elnökkel, illendőség is van a világon. — Allergiásak vagyunk a süketeléseire! — fakadt ki Tusi. — Jelentse be a vezetőségnek, hogy undorunk van tőle. Egyszerűen nem tudjuk lenyelni őt se ostyá­ val, se ostya nélkül. Az egész csapat felzúdult erre, Jámbor elkeseredetten csitított bennünket. Ha jól meggondolom, talán nem is Tarlósi ellen voltunk annyira, csupán az elmúlt hetek idegfeszültsége robbant ki belőlünk. Olyanok voltunk, mint a feldühödött darazsak: mindegy volt, hogy kit, csak valakit összeszúrkálhassunk. Lefekvéshez készülődtünk, amikor váratlanul befutott a vállalati kocsi Fábián­ nal. Bevonult Jámborék szobájába, és sokáig tárgyaltak valamiről. Reggel az edző szokatlanul korán beszólt a szobákba, hogy a földszinten gyülekezzünk. — Mi ez? — kérdeztem Hipótói csodálkozva. — Különleges világnap — mondta a középhátvéd. — A macska belerondított az aludttejbe. — Erőltesd meg magad és beszélj értelmesen. Hárman voltunk a szobában: rajta kívül Szekeres meg én. A többiek mosa­ kodni mentek. Hipó Selejtre nézett, aztán széttárta a karját. — Ronda dolog, ha az ember kiugat valamit, dehát itt egymás között vagyunk. Csütörtök reggel, amikor leraktak bennünket, megkaptuk a dumát jobbról is, balról is. Minden eddiginél fontosabb mérkőzés, abszolút erőnlét, esténként korai lefekvés. Négynapos teljes szüzesség. Nézzétek, én rendes körülmények között köpök az ilyesmire, de most belátom, hogy a góréknak igazuk van. Nem lehet hülyéskedni ilyen derbi előtt. Erre az a két féltékeny marha kilógott éjszaka a vá­ rosba, és csak hajnalfelé jöttek haza. — Hordós? — Hordós meg Zima. Hordósnak betette valaki a fülébe a darazsat, hogy idegen kutya ugat a kertek alatt. Zimonyi meg vitte a motorján. No, nem feíebaráti szeretetből, nyilván neki is kedvére való volt egy kis terven felüli nászéjszaka az Icájával. De az ürgék nem voltak mázlisok, mert visszafelé találkoztak a rend­ őrökel. A hekusok szőröztek a stopplámpa miatt, Zimáék meg pofáztak velük. Erre ugrott egy betétlap, másnap telefon a gyárba, könnyű elképzelni a dolgot. Hát így állunk jelenleg az Úr színe előtt. Ezért jöhetett este Fábián. Lenn a raportnál Jámbor és Tarlósi gondterheltnek látszott. Az elnök hátra­ tett kezekkel járkált közöttünk, kopasz fejebúbját minden pillanatban végigsimítva egy kétes tisztaságú zsebkendővel. — Kérem, fiúk, figyeljenek rám, — kezdte fáradt hangon Jámbor. — Azért hívtuk össze magukat, mert komoly kérdést kell tisztáznunk. Azzal, hogy idehoz­ tuk a csapatot, az egyesület vezetősége a lehető legtöbbet kívánta megtenni a felké­ szülés érdekében. Mi komolyságot, egy kis lelkiismeretet és fegyelmet kértünk ma­ guktól. Sajnos, az a látszat, hogy nem így történnek a dolgok. Alapos gyanú me­ rült fel, hogy tegnapelőtt éjszaka a játékosok közül valaki vagy valakik engedély nélkül eltávoztak. Úgy érzem, nagyon sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg ön­ magunkat, ha megpróbáljuk tisztázni őszintén a dolgokat. Tudják, hogy apró- 24 �cseprő stiklijeikben nem egyszer a védőjük voltam. Ha itt-ott nehezen is, de nagy­ jából sikerült a csapat és a vezetőség összhangját arra a közös nevezőre hoznunk, amit emberségnek neveznek. Itt most nem kevésről van szó: a csapat és az edző egész évi munkájának eredménye van mérlegen. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy komoly veszély fenyegeti a holnapi szereplésünket. Önök közül egy vagy több személy hibát követett el, és azt csak úgy kísérelhetjük meg rendbe­ hozni, ha segítenek ebben. Nos, tehát önöké a szó. Csütörtökön éjszaka melyikük hagyta el engedély nélkül az épületet? Hipó mellettem állt a falnak támaszkodva, és mozdulatlan szájjal súgta: — Zavaros a dolog, nem tudom rendezni az egyenletet. A játékosok közül ki a tornapapucsát bámulta, ki egymásra meredt értetlenül. Hordós és Zima a pingpongasztalon ültek, de lapították, és elnéztek az edző feje fölött. Jámbor várt egy darabig, aztán végighordozta rajtunk a tekintetét. Tarlósi elérkezettnek látta az időt, hogy ő is közbeszóljon: — Miért hallgatnak? Adányi, hol járt csütörtökön éjjel? — Balatonbogláron, a nénikémnél. Álmomban. — Hipót elöntötte a pulyka­ méreg. — Nem tudom felmutatni a vonatjegyet. Mondja már, elnök sporttárs, minek néz maga engem? Tarlósi arca bíborszínű lett, de lenyelte a haragját. — Tutsek — intett a jobbszélső felé —, halljuk, nyilatkozzék maga. — Egész éjjel aludtam, mást nem mondhatok. — Wernitzer? Pintér? — Fájt a fejem. — Figaró akaratlanul is vigyázz-állásban felelt a kérdésre. — Éjféltájban átmentem a szomszéd szobába és tablettát kértem Kisstől. — Így volt — bizonyított Horváth —, Kiss azt mondta, amikor fölvert bennün­ ket, hogy hülye baka, és két antineuralgikát adott neki. Kiss II. vigyorogva tette hozzá: — És egy lényeges dolog. Lelkére kötöttem, hogy vízzel vegye be. Többen felröhögtünk erre, Tarlósi rágyújtott, de a keze remegett. — Juhász, maga is aludt? Dumás megrántotta a vállát. — Szúrt a lópokróc és reggelig ábrándoztam. Egy olyan egyesületről, ahol rendes paplant adnak, és nem mószerolják az embert. Jámbor megelégelte az elnökkel való szemtelenkedést, és erélyesen közbeszólt. — Hát jó — mondta komolyan —, látom, nem megyünk semmire. A további kellemetlenségeket önmaguknak köszönjék. Ekkor váratlanul előlépett Selejt, és érthetetlen idegességgel támad Zimáékra: — Most mire jó ez a barkochbázás? Ha lógtatok, mondjátok meg, ne az egész csapat igya a levét. Zimonyi és Hordós, erre természetesen bevallották, hogy ők voltak a renitenskedők. Jámbor nem csinált különösebb patáliát, csak ennyit mondott: — Amíg az ügyükben döntés nem történik, az edzésen kötelesek résztvenni. Az egész csapat olyan lett az eseményekre, mint a felbolygatott méhkas. A teremből kifelé jövet, Hipó szántszándékkal Selejt mellé sodródott, és kiköpött a balszélső lába előtt. — Tudod, mi vagy te? Ganéj alak. Az vagy. 25 �— Ne marhulj — védekezett Selejt —. hiszen jót akartam. — Akkor sürgősen kotródj másik szobába. Aztán majd gondolkozz el azon,, hogy mi lesz a sorsod, ha Zimonyiék holnap kimaradnak a csapatból. Fönn a szobánkban, mely a szállói viszonyokhoz hasonlóan, négyünk számá­ ra volt berendezve, Selejt csakugyan összeszedte a holmijait és kifelé indult. — Állj meg! — szóltam rá. — Bedilliztetek, vagy mi az atyaúristent akartok ezzel a marakodással? Nincs jobb dolgotok? — Undorom van az olyan alakoktól, akik mások hátán keresztül akarnak bejutni a mennyországba! — acsarkodta Hipó. Hiába csillapítottam, feldúltan hadonászott, és a végén alaposan összerúgtuk a patkót. Zima tehetetlenül hallgatta a vitát, néha megpróbált közbeszólni, de meg se hallgattuk. — Én voltam a hülye — hajtogatta —, ha nem hozom el a motoromat, most nem ölnénk egymást. A reggeli incidens a délelőtti edzés hangulatára is alaposan rányomta a bélye­ gét. Fásultan és kedvtelenül mozogtunk, akár a bábok. Bizalmatlanul és gyana­ kodva figyeltük egymást. Tréning közben megjött az autóbuszunk. Nem tudtuk, kik jöttek vele, mert akkor pontosan az épület mögött szaladgáltunk. Alig tíz perc múlva hívatták Zimát. — Kezdődik, — szűrte a szót, fogain keresztül Hipó és Hordósra nézett. A balfedezet sápadt volt és siralmas képet vágott. Zima csak órák múlva került elő, amikor már a szobánkban ültünk. Hordós is ott várt rá. — Menjek? — kérdezte. Zima tagadóan intett, és úgy ült az ágya szálán, mint aki megnémult. — No, mi van már? — sürgettem. — Beszélj. Végigsimított a homlokán, és a keze remegett. — Most már magam sem tudom, mi van. Srácok, itt valami oltári disznóság történhetett. — Hát nem a csütörtöki lógás miatt van a felhajtás? — De, látszatra amiatt. A többieknek nem is szabad tudni az egészről, ezt külön kihangsúlyozták. Domján és Fábián kezdett farigcsálni, hogy mikor indul­ tunk, mikor értünk vissza? És hol jártunk, ki látott bennünket? Két nyomozó is van velük. Az egyik előállt és egyből azt kérdezte, hogy a szállóban mit kerestem? Mondtam, hogy felmentem a szobánkba a sálamért, meg egy tankönyvemért. Erre aztán vége-hossza nem volt a faggatódzásnak. Melyik ajtón mentem be? Mutassam a kulcsaimat. Akár a piócák. Itt vagy betörésről, vagy lopásról lelhet szó. Úgy nézett rám a szobában mindenki, akár egy leprásra. Domján a folyosóra is utánam jött azzal, hogy ha elhallgattam valamit, az őszinteség még nem késő. Ha rám­ sütnek valami disznóságot, ki se tudok mosakodni belőle! — Hülye vagy! — mondta Hordós. — Az se tudjuk, mi történt. Hipó rögtön elment, hogy a sofőrtől megpróbál érdeklődni az eseményék felől. Csakhamar visszatért. — Rohadt a helyzet, srácok. A szállóban megfújták a gondnok kazettáját az ét­ kezési lóvéval együtt. Csak olyan hapsi tehette aki ismeri ott a dörgést. Nem hagyott nyomot maga után. Meg aztán nem is vették észre rögtön, s mire a hekusok kijöttek, már össze-vissza volt fogdosva minden. — Mennyi dohányt vittek el? — kérdezte Hordós. — Úgy négyezer körül. — Kik voltak bejáratosak a gondnokhoz?' — Okos vagy! — támadtam rá. — Mindnyájan. Nincs nap, hogy valamiért be ne mennénk hozzá. Az én ujjlenyomatomat éppen úgy lekaparászták az ajtóról, akár Zimonyiét, vagy Hipóét. Vagy akárkiét a szállói melósok közül! 26 �Néztünk egymásra hárman. Hordós már vigyorgott, a zivatart távozni látta felöl. — Most mi lesz? — kérdezte Hipó. — Kihallgatás a rendőrségen — feleltem neki. — Napjában háromszor-négyszer. Álmodból is arra ébredsz, hogy rádkiáltanak: hová tetted a négyezer forintot?' — Attól, hogy Pesten lébecoltatok, még tőletek is megkérdezhetik! — kaffantott rám. — Titeket smirgliznek majd, az ürge meg lapít a borravalóval — szögezte le Hordós. — Engem? — állt fel az ágyról Hipó. — Úgy itthagyom ezt a koszos kuplerájt, hogy még emléket se hagyok magamról. Nem zárták el rendesen a pénzt? Ellopták? Hát akkor ellopták. Nekem ne tegyen senki még célzást se, mert ha bepörgök, szét­ lökök a figurák között. A szobában hagytam őket, és siettem megkeresni Szekerest. A fickó Dumásékhoz költözött át s amikor kihívtam, hogy beszéljek vele, Hipó modora ellen kezdett méltatlankodni. Idegesen rászóltam, hogy most hagyja ezt, jöjjön velem oda, ahol nyugodtan beszélhetünk. — Itt miért nem mondhatod? — csodálkozott. — Hát hová menjünk? — Eredj előre a WC-be, én majd utánad megyek. — Te... nincsenek neked ferde hajlamaid? — pimaszkodott, de amikor meg­ tudta. hogy miről van szó, elhagyta a nevethetnékje. — No, de édesapám, a szálló­ ban hatan lakunk focisták — érvelt —, melós meg száznál is több. Föltétlenül focistának kellett lennie a pasinak ahhoz, hogy elvihesse a dohányt? — Tudhatod, hogyan vélekednek rólunk. Ami Zimát illeti... Nézd, ilyen esetben rögtön belekapaszkodnak az ipse múltjába. — Hát igen — mondta könnyedén. — Apropó: Zima. Mondd csak őszintén: ha végig gondolsz Zima egész életén... no, persze ez csak amolyan eszmefutta­ tás ... De olyan hihetetlennek tartod? — Azt, hogy ő vitte el a dohányt? — Ne idegeskedj. Gondoljuk csak végig nyugodtan a dolgokat. Fiatalkorú bűnözőnek lenni már egymagában véve nem jelent erkölcsi megalapozottságot. Mondjuk, hogy tévedett a fickó, nem volt gyerekszobája. Galeribe került, ahol jégre vitték, megszoktatták vele a pénzszerzés könnyebbik módját. Ekkor az tör­ tént, ami a szocialista tanmesékben történni szokott: valamelyik jószívű funkcis bevitte a gyárba a kölyköt, prédikált neki az őskommunizmusról, meg a világbéké­ ről. Erre a srác könnyek között megfogadta, hogy becsületes tagjává válik a tár­ sadalomnak. Egy kicsit sematikus mese, nem? — Zima jóravaló, rendes tag. Szobatársunk és haverunk, nem hagyhatjuk a pácban. feje — Persze. Mindaddig, míg nem a mi bőrünkre megy a játék. De mi biztosít­ hat ezek után arról, hogy nem arra megy? Itt okosat csak azzal tehet az ember, ha hallgat és kivárja a dolgok alakulását. — Ezek szerint hagyjuk egyedül kapálódzni azt, akinek ellene szólnak a sze­ rencsétlen körülmények és örüljünk, hogy nem mi vagyunk a szórásban? — Nyersen fogalmazol, Doktor, de pontosan. Szerintem véletlen körülmények nincsenek. Egy tag. aki szépítem akarja a múltját, és azt se tudja, hogyan stréberkedjen a górék előtt, csak úgy baráti szívességből kilóg az ablakon, amikor tudja, hogy ez mivel jár? És véletlenül pontosan akkor téved a tetthelyre, amikor a pénz eltűnik? Na és a magyarázat a tankönyvről, még a sálról. Egy kicsit sántít, nem? Atyus, vannak emberek, akikből időnként fel-feltör a múltjuk, bárhogyan szeretnének szabadulni tőle. Belekerülhetett ő olyan dalba is, hogy szorították vala­ 27 �honnan a dohány miatt és odanyúlt, ahol talált Na, bumm, mi történt? Hányan lopták már ebben az országban, mégis itt vagyunk. Nem az a tolvaj, öregem, aki lop,, hanem az, akit rajtakapnak. A lényeg nem abban van, hogy lopott-e Zima, vagy sem. Abban, hogy ki tudja-e mosni magát. Ha nem, akkor köszönje az ügyet­ lenségének. Mi történhet? Egy kicsit megcirógatják, és az egyesület szép simán befizeti a kasszába a lóvét. Volt már példa ilyesmire, nem is egy. Míg ezeket elmondta, egyre nagyobb gyűlöletet kezdtem érezni iránta. Ha én most el. akarnám mesélni a stiklijeimet, melyeket életemben elkövettem, sorolhat­ nám őket. Benne voltam apróbb disznóságokban, számoltattam el jogosulatlan úti­ költségeket, napidíjat. Segélyeket kértem és kaptam olyan mesék alapján, me­ lyeiket másoktól meg se hallgattak volna. Ha az emberbe belebújik az ördög és csinálni akar egy görbe napot, mindig meg tudja kártyázni, hogy pénze is legyen hozzá. De akárhogyan is, azt a láthatatlan határvonalat mi a kisebb saélhámosságokat a nagyobb disznóságoktól elválasztja, mindig éreztem magam előtt. S mind­ az, ami akkor történt, láttam, hogy túl van a stiklik határán, s valahol ott tart, ahol a becsület és becstelenség határvonalát sejtettem. Ránéztem Selejt kifejezéstelenül vigyorgó arcára, és ennyit mondtam neki: — Ganéj tag vagy te, Selejt. Most már látom, Hipónak van igaz. — Te meg szentimentális ló vagy! Meghallgatod a jóságos Mikulás meséit, és könnyekre fakadsz. Egyet ne feledj: a kloákába mi is bekerülhetünk és ott egy­ másra vagyunk utalva. Ha kiderül, hogy szétcsámborogtunk, mi is megnézhetjük magunkat. — Rettenetesen előrelátó vagy, ha rólad van szó! Látod, eddig eszembe se jutott megkérdezni az alibidet. — Cserébe én sem kérem a tiédet. Egyezzünk meg abban, hogy este tízig a Mátyásiban voltunk, utána anyádnál aludtunk. Világos? — Világos. Jó lett volna alaposan képentörölni, s magam sem tudtam, miért. Intettem neki, hogy húzza el a csíkot, s addig elő se jöttem, míg a lépései el nem haltak a folyosón. Aznap délután sorra kihallgattak bennünket, szállóbelieket először Pintért és Wernitzert. majd Szekerest, utána Hipót és legutoljára engem. A kiskatonák éktelenül be voltak gazolva, és rövid ideig tartó jelenésük után rögtön sza­ ladtak hozzánk. — Mi a dörgés, ugrifülesek? — kérdezte tőlük Hipó. — Valami dohányt keresnek rajtunk — verejtékezte Pintér. — Hová tettétek a pénzt, disznók? — förmedt rájuk Hipó. — Ezt tanultátok a Néphadseregben? — Ne marháskodj — kérlelte Zima —, ez nem játék, srácok. Itt halálosan komoly dolgokról van szó. — S mindez egy nappal a derbi előtt. Olyan oltári jó lesz a hangulat holnapra, hogy elbukjuk a meccset, s az nem szaros négyezer forintba kerül. — Legalább sorra szedjük a fegyveres testületeket — mondta akasztófahumor­ ral Wernitzer —, ma lejátszunk a Dózsával, holnap a Honvéddal. Nevettünk rajta, csak Zima nézett komolyan maga elé. — Marha katona! — mondta Wernitzernek, és kikergette őket a szobából. Addigra azonban szállin­ gózni kezdtek a csapat többi tagjai is. Félórába se került, mire mindenki megtudta a felhajtás okát. A másnapi találkozó izgalmait háttérbe szorította az új esemény: a górék szobájából előkerülő delikvensek alig győzték élményeikről beszámolni. Az oltári zűrzavarnak Jámbor vetett véget, aki idegesen berontott, és a szobájába parancsolt mindenkit. — Mester, ha ez a mószerolás sokáig tart, a fiúk kiborulnak — mondtam neki. — A hétfői napot megvárhatták volna vele. 28 �— Ezt ne nekem mondja — felelte harapósan. — Beszéljenek röviden odabent, és főleg őszintén. — Az egész ganéj ügyről semmit se tudunk. És ezt egy röpgyűlés formájában is megtudhatták volna tőlünk. — Ne okoskodjon, Dobos. Ez rendőrségi ügy. Sajnos, pont a legrosszabbkor. De van olyan dolog is a világon, amiről maguk sokszor megfeledkeznek, pedig az. még a bajnokságnál is fontosabb. — Mi lehet most a bajnokságnál fontosabb? — A tisztesség — fordult vissza az ajtóból. — No, ez is bepörgött! — jegyezte meg Hipó. Nemsokára hivatták őt. — Ne majrézzatok! — tért vissza hamarosan. Az egyik hekus haver, még a Dózsából ismerem, Bánikútinák hívják. Úgy látom, már ők is únják a banánt. Valóban Bánkúti volt az egyik rendőrségi ember: már annak idején is főhad­ nagyként focizott a Dózsában. Azt hittem, hogy nagyképűen magázni kezd, de a régi baráti hangon üdvözölt, és a várt keresztkérdések helyett azzal kezdte a be­ szélgetést, hogy sokat olvasott rólam mostanában és szurkol nekünk, hogy meg­ nyerjük a bajnokságot. Sohasem szerettem a dózsásokat. mindig ellenszenvet éreztem a lila mez láttán, de Bánkúti finom észjátéka mindig imponált nekem. S abban a fehérre meszelt falú, kopár szobában úgy éreztem, ismét ellenfelek vagyunk, csakhogy ezúttal a játékot ő irányította. — Mióta játszol az egyesületnél? — kérdezte. — Január elején kerültem ide. — Dunaújvárosból? Nem, a Spartacustól. Dunaújvárosban az azt megelőző szezonban játszottam. — Vannak régebbi barátaid is az egyesület játékosai között? — Akadnak. Például Adányi, Juhász. Tutsek. — Zimonyi? — Ő NB I-ben nem játszott, korábban nem ismertem. — Ti ugye, négyen: Adányi, Szekeres, Zimonyi és te, közös szobában laktok a munkásszállóban? Bizonyára ismered az ügyet, ami miatt itt vagyunk. Unalmasak voltak a kérdései, szórakozottan felelgettem rájuk. Rutinos játékos voltál, Bánkúti, de igazi klasszis nyomozónak nem leszel. Figyelmesen rámnézett, aztán megjegyezte: — Te olyan ember hírében állsz, aki gyakran szoktál kölcsönökkel segíteni másokon. — Ez is rajta van a káderlapomon? Hát akkor szoktam. Miért? A dohánynak mindegy, hogy kinél van. — Minket most az érdekelne, hogy van-e a környezetedben olyan, aki gyak­ rabban szokott kölcsönöket kérni? — Bevallom, nem vezetek könyvelést az ilyen dolgokról. A nyomozás során tudomásunkra jutott, hogy a szállói szobából egy ízben neked is veszett el pénzed. Megfelel ez a valóságnak? — Nem! Azazhogy... — és eszembe jutott, hogy egyszer zákányos fejjel való­ ban veszítettem el pénzt, néhány száz forintot. Még kora tavasszal történt mindez: a fiúkkal voltunk valami kis esti kiruccanáson. A pénzt másnap reggel kerestem, de a dolgoknak utána gondolva, rájöttem, hogy hol ránthattam ki a zsebemből. Elmondtam mindezt Bánkútinak, aki gondolkozott rajta, és végül azt kérdezte: hol 29 �töltöttük Szekeressel a csütörtök éjszakát? Tudtam, Szekerestől is megkérdezte ugyanezt, azt feleltem hát, hogy anyámnál. A válaszom nem volt-e elég határozott, vagy a hekusoknak van különleges ösztönük megérezni, ha félrevezetik őket? Tény, hogy kétszer is megkérdezte: az általam elmondottak megfelelnek-e a való­ ságnak, nem hallgattam-e el olyasmit, ami előbbre vitte volna a nyomozást? Akkor, ha gerinces vagyok, azt felelem: de igen. Azon az éjszakán én is a városban voltam. És elmondom a Szekeressel kapcsolatos gyanúmat, mely a reggeli gyors indulásá­ nál ötlött föl bennem, de amit — visszagondolva rá — újra és újra képtelenség­ nek tartottam. Az a tudat, hogy a való helyzet feltárásával kiszolgáltatom Máriát, és Szekeressel együtt esetleg önmagamat is kiteszem az alaptalan gyanúsítgatások­ nak, belémfojtotta a szóit s örültem, amikor végre kijöhettem a szobából. Undorítónak és megalázónak tartottam az egész faggatózást: a szennyesek­ ben való vájkálódástól mindig irtóztam. S eközben megfeledkeztem arról, hogy a hallgatás, és a közöny a legnagyobb cinkosság a világon, amit a bűnszövetségében csak vállalhat az ember. Aznap estig még Zimonyit hallgatták ki újra, utána eltávoztak a nyomozók. Zima sápadtam került elő, és furcsa idegességgel támadt nekem: — Ide hallgass, Feri. Haverom vagy, az is lehet, hogy csak voltál. De mindegy, jól megvoltunk egymással. Mindenesetre nem vártam volna tőled, hogy éppen most beköpd a gubát, amit a frász tudja, hol rángattál ki a zsebedből. Én nem vittem el a pénzed, elhiszed? — Ne hülyülj, Zima. Eszem ágában sem volt erről beszélni. Valaki más köp­ hette be ezt a marhaságot. De nem tudtam lecsillapítani. Elkeseredetten handabandázott, hogy tudja ő, mit gondolunk róla, és a fiúk közül is mindenki azon van, hogy őt eláztassa. — Ide figyelj, te ló! — mondtam neki, türelmemet vesztve. — Senki sem gon­ dol rólad semmit. Arról, hogy kilógtál szamár fejjel a városba, egyikünk sem tehet, egyedül te, meg Hordós. Ami pedig azt a nyomorult pár százast illeti, már akkor letisztáztuk, hogy senki sem lophatta el tőlem. — Most mégis szóba hoztátok. Ha már benne vagyunk a darálóban, valamivel csak kell gazsulálni a nyomozók előtt, ugye? Mossuk tisztára magunkat, ott van Zimonyi, az enyveskezű, az ő pofája mindent kibír! — Hipó! — szóltam oda a középhátvédnek. — Te beszéltél valamit arról a pénzről? — Én? — Hipó az ablaknál állt, és úgy fordult vissza mint akit kígyó mart meg. — Lennél szíves megmagyarázni, hogy mire alapozod a föltevésedet? Srácok, hagyjatok ki engem ebből az egész moslékból, mert már hányingerem van tőle. — Hát jó,'majd Selejtet is megkérdezzük. — Kérdezd — rántotta fel a vállát, és kiment a szobából. — Látod? — fogta meg a kabátomat Zima. — Neki ez moslék ügy, nem ér­ dekli, mi köze hozzá! Ő, a szent és sérthetetlen, akire a gyanú árnyéka sem vetőd­ het! Mindenki mosakodilk, mindenki farol. Ostoba Zimonyi, védd meg a bőröd egyedül, ha tudod. Leültettem őt egy székre, és vizet tettem eléje. — Szedd már össze magad, és ne ordítozz össze-vissza. Van valami közöd ahhoz az ellopott kasszához, vagy nincs? — Nincs — sóhajtotta, és a vizet bámulta az asztalon. — De mindegyfene már az, ha az ember bélyeget hord a homlokán. Ha megdöglesz, se tehetsz semmit ellene. — De. A legtöbbet teheted azzal, hogy nem gazolsz be, és kikaparod az igazad. 30 �— Igen. Így egyedül, ahogy vagyok, ugye? — Hülye állat. És én hol leszek addig? Hitetlenkedve nézett rám, és legyintett. — Figyeld meg, pár nap múlva már a köszönésemet se fogadják majd az utcán. Amíg együtt trinkol, együtt zabál az ember, addig haver, aztán... Mikor tettem én rosszat Selejt ellen? Ahol csak lehetett, falaztam neki. Amikor benyalt, végigokádta a hátamat, mert úgy cipeltem haza a vállamon. Első időkben hetekig tartottam kajával, hordta az ingemet. Még dohánnyal is tartozna, ha jól utána néznék. — Ne keseregj. Az ember, ha zűrbe került, hajlamos arra, hogy eltúlozva lássa a dolgokat. Mindenesetre annyit éreztem, hogy valami számolnivalóm van Selejttel. Va­ csora után, amikor a közös étkezőhelyiségből kifelé tartott, megfogtam a rokkját: — Várj csak. Délután még nem beszéltünk meg mindent. Van valami dolgod? — Biliárdozunk Tusival egy kicsit. Beszállhatsz. — Majd azután. Lehívtam őt az épület háta mögötti giz-gazokkal benőtt, hepehupás terepre. Hűvös, nyirkos est volt, didergett a melegítőjében és nyugtalanul figyelte, hogy vajon mit akarok tőle. Nem várakoztattam sokáig. — Idehallgass, Szekeres — mondtam neki komolyan. — Szeretném, ha tövéről- hegyére elmondanád, hogy mit fecsegtél össze a nyomozóknak Zimáról. Meg aztán nem ártana elmesélned, hogy az én pénzelvesztési históriámat miért keverted bele a mondókádba. No, dumálj, édes gyerekem, mert ha nem tudsz kielégítő magya­ rázatot adni, majd kérdezlek tovább. — Most jössz hátulról! — igyekezett fölényeskedni. — Egyáltalán rühellem, hogy kijövünk pusmogni a sötétbe, mint a szerelmesek. — Hagyd ezeket és felelj arra amit kérdeztem. — Mire feleljek? — csattant fel. — Amikor hívattak, megmondták, hogy pofa alapállás, sóderolás nincs, feleljek arra, amit kérdeznek. — És az én pénzemet is kérdezték. — Kérdezték, vagy nem kérdezték. Úgy jött a szó, hogy el kellett mondanom. Azt hiszed, nekem nem tűntek el kisebb lim-lomjaim, azért, hogy nem csináltam balhét belőle? — Például. Csak konkrétan, a halandzsát nem szeretem. — Például könyvek is. Három vagy négy. — Én adtam oda a gondnoknak olvasni őket. Szíves, utólagos engedelmeddel. Gyerünk tovább. Nyelt egyet, és más hangon kezdte: — Most mit hülyéskedsz itt velem? Mit érdekel engem, hogy ki fújta meg a dohányt. Legyen a tagnak könnyű a talaj, csak engem hagyjanak békén. — És ennek érdekében lepocskondiáztad a barátaidat is. Rohadt piaci légy vagy. Azt hiszem, még a betyárbecsületről sincs fogalmad. — Mert utálom Zimonynak azt az alamuszi, stréber pofáját, azért! A drágalátos, jó útra terelt fiú, azzal az érzékeny lelkületével. Az ilyent dédelgetni kell, tálcán hordozni és példaképül állítani a többi elé. De azt senki se veszi észre, hogy a markába röhög a bitang, és a priuszát ugródeszkának használja. — Selejt, ne tüzelj így. Támadt egy oltári jó ötletem. Te nem ok nélkül mó- 31 �szeroltad be Zimát a hekusok előtt. Mindig tudtam, hogy a sakkozók agyafúrt fickók. De most többet léptél egy lépéssel. — Nem értelek. — Tisztet akartál áldozni, fiam, közben matthálóba kerültél. — Viccelsz? — nevetett fel idegesen. — Eszem ágában sincs. Csak úgy elképzeltelek, hogy milyen arcot vágnál, ha egy rossz pillanatomban elmondanám, hogy mi egyáltalán nem voltunk együtt csü­ törtökön éjszaka. — Na és? Azzal a babussal züllöttem, akivel otthagytál. Apropó, te sem szá­ moltál még el a buszjegyeddel. És ahhoz te sem vágnál jó képet, ha számonkérnék tőled. — Könnyen lehetséges, hogy nem tudnám előadni. — Marha izgalmasakat tudsz mondani, Doktor! Éreztem, hogy a partiban a végjáték következik. Selejt is megneszelhette ezt, mert az a pimasz könnyedség, mely modorát jellemezte, erőltetettnek hatott abban a pillanatban. — Van egy javaslatom, Selejt, — mondtam neki. — Én nem szeretem a tojás­ táncot, öntsünk tiszta vizet az ibrikbe. A haladzsa egy tapodtat sem viszi előbbre az ügyet. — Oké! — bólintott. — No, hát akkor csak kezdd te, ha letetted a garast. — Kérlek. Mikor is váltunk el egymástól azon a napon? — Azt hiszem, úgy négy és öt között. — Azután felültem az első vonatra, és hazajöttem. Este nyolckor már itthon is voltam. Az éjszakát a városban töltöttem. — Hol? — Az ágyamban. — Lehetetlen! — vágott közbe, majd hirtelen elharapva a szót, zavarodottan hozzátette: — Bár az is lehetséges ... — Miért mondtad, hogy lehetetlen? — csaptam le rá. — Már úgy értettem, hogy ha hazajöttél, akkor célod volt vele... Sokkal nagyobb strici vagy, mint hogy kihagyj egy ilyen éjszakát. Te a nődnél tentéltél, atya, ne is tagadd. Akkor már tudtam, hogy a parti az enyém. — Nem, Selejt — mondtam neki keményen —, te ezt nem következteted. Te ezt határozottan tudod. — Mit? — Azt, hogy a szállóban nem alhattam. — Honnan tudnám? — Onnan, hogy te azon az éjszakán a szobánkban jártál. Meg másutt is. Te vitted el a dohányt. — Állat vagy! — szisszent fel. — Te kujtorogtál a városban, és én vittem el a dohányt? Most Zimonyit akarod kimosdatni, vagy önmagadat? A szentségit, ne találgass rólam! — Csak nyugodtan, barátom. Én csakugyan Mártánál voltam. De amikor el­ jöttem tőle, a nyelvektől tartva, nem mertem a szállóba felmenni. Hová mehet az ember hajnalok hajnalán, ha mindenáron fedél alatt akar lenni? Az állomásra.. 32 �És most kapod a mattot. Én láttalak, amikor a gyorsra az utolsó pillanatban fel­ ugrottál. Láttam, hogy elképed erre a váratlan fordulatra. De csak egy villanásnyi ideig tartott a zavara. A következő percben már hevesen tagadott, a szitkok özönét zúdította rám. — Azt hiszed, hogy a pályán császár vagy, most már mindenki hasraesik előt­ ted? Előbb a góréknak nyaltál, most már a zsaruk előtt is be akarsz vágódni? Játszod a tisztességes, korrekt úriembert, hogy a nőd az utcára is lejöjjön végre veled? Nem tudom, hogyan ütöttem meg. Azt hiszem, ököllel vágtam az arcába, ami­ től megtántorodott, és hátrazuhant a letapasott kórók közé. Sohasem szeretek rátámadni nálamnál gyengébbre, de akkor nem tehettem mást. Tudta a nyavalyás, hogy kilátástalan vállalkozás lenne számára, hogy szembeszálljon velem, ezért a falig hátrált, onnan acsarkodta, feneketlen gyűlölettel: — Ezért még fizetni fogsz te rohadt, te selyemfiú! Mit gondolsz, most már be vagyok gazolva, hogy szimatoltál utánam? Csinálod a balhét, mert ezúttal nem te nyúlhattál be egy kicsit a bőség kosarába? — Szemét alak vagy, Selejt — mondtam neki. — Mindig sejtettem, hogy az vagy. Mától kezdve semmi közünk egymáshoz, de a pénz holnap, mérkőzés kez­ detéig helyén legyen. A te dolgod, hogy azt hogyan intézed. De figyelmeztetlek, egy percig sem várok tovább. Ami azután következik, magadnak köszönd. — Szaladni fogsz a rendőrsége, mi? — nevetett gúnyosan. — Szépen leszalu­ tálsz, hogy nem ér a nevem, amit tegnap mondtam, hazugság volt. Aztán körzeti orvosi pecséttel ellátott alibit hozol a doktornénidtől, hogy éjszaka vele henteregtél. Van olyan marha nő a világon, aki ilyesmit elvállal? Talán az lett volna egyetlen helyes cselekedetem, ha akkor galléron ragadom és addig csépelem, míg ki nem szedem belőle, hogy hová tette a pénzt. De olyan leküzdhetetlen undor vett erőt rajtam, hogy még egyszer megfenyegettem és fakép­ nél hagytam. Hipóéknak, akik az ábrázatomat kémlelve újságolták, hogy edzői razzia volt a szobában és feltűnt a távollétem, azt hazudtam, hogy fáj a fejem, mozogtam odakint egy kicsit. Aztán lerángattam magamról a holmijaimat, és fog­ vacogva bújtam a pokrócok alá. Soha nem volt még olyan keserves és hosszú éjszakám. A NAGY MÉRKŐZÉS (28.) Zimonyi reggel jelentkezett az edzőnél és közölte, hogy nem vállalja a játékot. Sápadt volt a fiú, a kezei remegtek és látszott rajta, hogy ébren töltötte az éjsza­ kát. Jámbor mogorván vette tudomásul a bejelentést. Amikor Zima nagynehezen megkapta az eltávozási engedélyt, és a sportzsákjába gyömöszölte holmiját, nem mertem a szeme közé nézni. — Remélem, azért a mérkőzésen ott leszel — mondtam neki bátortalanul. Legyintett, és kiment az épülőiből anélkül, hogy bárkitől is elköszönt volna. Az egész csapaton belül nagy riadalmat keltett, hogy össze kell forgatni a tervezett összeállítást. Jámbor az elnökkel folytatott hosszas tanácskozás után, Dumást jelöl­ te ki a jobbfedezet helyére, az összekötő posztjára Wernitzert. Kedvtelenül ődöngtünk kint az udvaron. Tíz óra körül felszállt a köd, és néhány órára kisütött a bágyadt, erőtlen nap: színe volt már csak, melegíteni nem tudott. A beteg legyek ténferegtek olyan szerencsétlenül, mint mi, amint a nap­ fénnyel szembefordulva, a falat támasztottuk. Dumás idétlenkedett csupán, de Hipó rámordult és drasztikus dolgokat helyezett kilátásba, ha be nem fogja a száját. 3 33 �— Arra gondoltam — vihogott Juhász —, hogy úgy állunk itt a fal mellett, mint akiknek már csak a tarkólövés hiányzik, meg a dísztemetés. — A tarkólövést már megkaptuk azzal, hogy veled kell fedezetet játszanom — mondta neki Hordós. — A dísztemetés meg délután öt óra tájban lesz, körülbelül kétezer gyászoló, és a vasutaszenekar részvételével — tette hozzá Tusi. Szekeres tisztes távolban lapított a fal mellett, és nem szólt bele a beszélgetésbe. Az előző esti incidens óta feltűnő gondossággal ügyelt arra, hogy még véletlenül se találkozzunk össze. Egész délelőtt hasztalanul igyekeztem elcsípni: akár a síkos hal, minduntalan kicsúszott kezeim közül. Pokolian tanácstalan voltam, hogy mitévő legyek. Persze, a megoldás egyszerű lett volna: felhívom telefonon Bánkútit és kész minden. De Szekeres ugyanúgy tudta, mint én, hogy Márta miatt nem fogom meg­ tenni ezt a lépést. Talán túlságosan is sejtette, hogy számomra mit jelent ez a szerelem, s ebben a körmönfont helyzetben úgy meglapult, akár a fedezékben. Sajnáltam Zimát a szerencsétlen szituáció miatt, de éreztem, hogy az áldozat, melyet az igazság érdekében hoznom kellene, túlságosan nagy. Mielőtt a sportbuszszal elindultunk volna és felmentünk a szobákba holmijainkért, úgy éreztem, hogy legalább Hipóval meg kellene beszélnem a dolgot. — Tibi — mondtam neki, míg a törülközőjét hajtogatta —, úgy gondolom, beszélnünk kell egymással. Rámnézett egy kicsit csodálkozón és tovább rakosgatta a cuccát. — Hát mondd akkor, ne szertartásoskodj. — Szeretném, ha rám figyelnél. Letette a sportzsákot és ráült. — Hipó én tudom, hogy ki vitte el a pénzt. — Brávó, még a végén hekus lesz belőled. Nem lila mezre pályázol véletlenül? — Semmire sem pályázom, csak rossz pillanataim vannak Zima miatt. — Maga kereste a bajt önmagának. — És szerinted ezzel el van intézve minden? Citerázni kezdett a fogain, és két dallam között mondta: — Zima jó haver, de mindig hajlamos volt a meggondolatlanságra. Ezt az egész balhét neki köszönhetjük. — Tévedsz. Hipó. Egészen másnak köszönhetjük a balhét. Akarod tudni, hogy kinek? — A csapatból való? — Közülünk való. — Hát ide figyelj — kelt föl a szatyráról. — Zima a haverunk, igaz? Már most az a mister X, ha közülünk való, ugyancsak haver. Ha van két ujjad, tel­ jesen mindegy, hogy melyiket harapod meg, mert mind a kettő neked fáj. — És ha most azt mondanám, hogy én fújtam meg a dohányt, továbbra is a haverodnak tartanál? — Nem — nézett rám komolyan. — A pofádba köpnék, és azt mondanám: rongyember vagy, Doktor. Mert te gondolkozni is tudsz. Csak az a hibád, hogy túlságosan nagy dózisokban adagolod a bölcsességet. Megfeledkezel arról, hogy az igazi bölcsesség: nem beleavatkozni mások belügyeibe. Csúnya elv? Meghiszem, kisfiám. Nincs rondább dolog, mint ha az ember hanyattfekszik a vízen és a sodrásra bízza magát. De nyugalmasabb nincs ennél. Bevallom, az emberiségnek abból a tipikus többségéből származom, akik közül még kevesen haltak meg nagy eszményekért. Az igazság, hűség és a többi hangzatos kreációk olyanok, mint a 34 �römiben a Joker. Akkor alkalmazod, amikor akarod, oda teszed, ahová tetszik. És ha az előjelet felcseréled, megváltoztattad az eredményt. Ráripakodtam. Értsd meg, itt bűntényről van szó! Egy haver becsületéről! Mindketten csinál­ tunk már hecceket mások bőrére, mert jólesett marháskodni. De ez már nem kisebbfajta zrí, hanem egy alapos disznóság, s ha befogjuk a szánkat, semmivel sem vagyunk kisebb bitangok Selejtnél. — Szóval Selejt — összevonta szemöldökét. — Az egyenletet megint csak nem értem, de nem is akarom megfejteni. Mossa tisztára ki-ki a maga szennyesét. És ha az igazság angyalát akarod megjátszani, keress más társat a szerepedhez. Azt hiszem, jó lesz, ha indulunk a többiek után. Csalódottan követtem őt a buszhoz. De egy kicsit imponált is megközelíthetet­ len semlegessége. Mindaz, amit mondott, jó volt arra, hogy elaltassa vele a lelki­ ismeretemet. Igyekeztem Zimát kikapcsolni a gondolataimból, és inkább a közelgő nagy derbire gondoltam. Délután kettőre az öltözőben voltunk. Jámbor az előző napi és délelőtti idegességét legyűrve, higgadtan közölte az összeállítást és kijelen­ tette, hogy a legteljesebb mértékben bízik a csapatban. Cédulát vett elő a zse­ béből, a várható eredmények különféle variációival, s a józan számítások valóban esélyeinket igazolták. S bár 56:20-as gólarányunk az ellenlábas pesti csapat 60:22-es gólarányánál csak hajszállal mutatkozott jobbnak, ehhez vitathatatlan pluszt jelentett az, hogy mi hazai pályán fogadtuk ellenfelünket. Az utasítás a mérkőzés előtt egyetlen egy volt: minél többet támadni, és minél több gólt rúgni. Jámbor a fedezetek, sőt a hátvédek figyelmét is arra hívta fel, hogy ne sajnálják távolról bombázni a kaput, mert a honvédek kisméretű kapusát a léc alá tartó lövésekkel bizonyosan zavarba lehet hozni. Wernitzer a lelkifröccsök alatt ott szorongott mellettem a kis padon. Oda­ súgtam neki: — Félsz, Figaró? — Nagyon! — felelte őszintén. — A balösszekötő poszttól is, meg a védel­ müktől is. Nagyjából ugyanazt játszák, mint Hipó, csak nem olyan nagyvonalúan. Tavaly edzőmérkőzést játszottunk ellenük a mi honvéd csapatunkkal. 6:0-ra el­ kentek bennünket. — Nyugi, kisöreg. Mi tavasszal otthonukban vertük 3:l-re őket. Ha rádmennek, add le a labdát. Közben megtudtuk, hogy az ellenfél még kora délelőtt megérkezett, és első dolga volt terepszemlét tartani a pályán. Fábián intett bennünket, hogy a pálya talaja az előző napi esőzések miatt mély és csúszás. Az idő szeles és hideg volt, de esőtől nem kellett tartanunk. Mire a csukáinkat fűztük, a pályáról behallatszott a vasutas-zenekar nagydobjának dübörgése. — A górék bajnokavatásra készülnek — dünnyögte Kiss II. —, láttam, hogy a szertárban szegfűcsokrok vannak. — Az üdvözlőbeszédet egész biztosan a megyei rendőrkapitányság dolgozói tartják! — vihogta Dumás. A nézőtér mindkét oldala zsúfolásig megtelt, mire pontosan három órakor kifutottunk a pályára. A drukkerek lelkesen üvöltő sorai közül Mártát igyekeztem előkutatni a tekintetemmel, de nem sikerült. Idegesen kezdtünk a sípszó után. Jó tíz perc csúnya csapkodással telt el, míg a mieink kezdtek megnyugodni, és elgon­ dolást vinni a játékba. Ekkor már kiütközött, hogy minden csapatrészünkben kaszszissal jobbak vagyunk ellenfelünknél. Az, ami játékfelfogásukból már az első percekben feltűnt, a végtelenségig szívós és szervezett védekezés volt, melyből arra lehetett következtetni, hogy pesti riválisaink sem pihentek babérjaikon a hét folyamán, és meglátogatták az ország déli vidékét. Ennek ellenére az első gólunkat Papp révén elég hamar megszereztük. Majdnem Hipónak lett igaza, aki 35 �a mérkőzés előtt azt mondta: „Mire elhangzik a pálya közepén az éljen, éljen, éljen, addigra már l:0-ra vezetnünk kell, s akkor nem lesz semmi baj.” A gól meghozta csatáraink kedvét, és a félidő folyamán még kétszer találtunk a hálóba. A második gólt Tusi szögletrúgás után olyan látványos csukafejessel küldte a hálóba, hogy percekig tombolt a nézőtér. Huszonöt perc telt el a játékidőből, és már 2:0 volt az eredmény. Úgy látszott, gólzáporral fogunk győzni. A két szélső: Tusi és Szekeres, szinte foghatatlanok voltak: szélvészként nyargaltak el az oldal­ vonalak mentén. De igazságtalan lennék Zimonyival szemben, ha azt mondanám,, hogy Dumás pótolni tudta őt a jobbfedezet poszton. Soha annyit nem dolgoztam, nem mentem hátra labdákért, mint azon a meccsen. Hiányoztak a Zimától meg­ szokott, jól időzített, lágyan beívelt labdák, és elől Wernitzerrel sem értettük úgy egymást, mint Dumással szoktuk. A fickó mindenárom reprezentálni akart, és a jobbnál jobb labdákat felém gurigázta, de azt nem vette észre, hogy állandóan kelten vigyáznak rám, és mit sem tudok kezdeni a leadásaival. — Többet lőjj, ne add mindig „csinbe” a labdát! — kiáltottam rá. Erre aztán úgy megzavarodott, hogy oltári sületlenül kezdett szaladgálni, ténfergett. haszon­ talanul cipelte a labdát, és a lövései fabatkát sem értek. — Idehallgass, nyavalyás! — mondtam neki. — Vagy elkezdesz futballozni, ahogy felnőtthöz illik, vagy beszúrlak az oldalvonalra, a partzászló mellé. — Nem megy! — mondta szinte sírós hangon. — Ha hozzáérek a labdához, minden visszájáról sikerül. Öt perc múlva kapott egy hosszan előrevágott labdát Hordóstól. Mesterien lekezelte, és robogni kezdett a tizenhatos felé. Nem lőhetett, mert az ellenfél középhádvédje keresztezett és becsúszott neki. Lezuhant a fickó a fűbe, de fektében újra megkaparintott a labdát, és elsarkalta a hátvéd elől. Két lépéssel elcsíptem, és félmagasan bevágtam a jobbsarokba. Erős lövés volt, a kapusnak mozdulni sem volt ideje. Odakint újra felzúdult a nézőtér, összeverődtek a tenyerek, néhánvan a nevemet ordították. Egy pillanatra resteltem is magam, mert éreztem, hogy Wernitzer érdeme a gól. Ezután az következett, ami 3:0-ás vezetésnél általában történni szokott. Egy kicsit kiengedtünk, cicázni kezdtünk a labdával, „majmoltuk” az ellenfelet. Tetszetős dolog ez, a közönség mindig hálás érte, sőt el is várja az efféle atrakciókat. A csatár pedig, akinek egy-egy látványos alakítása nyomán felcsattant a taps, a három rúgott gól tudatában hajlamos megfeledkezni a játék tulajdonképpeni céljáról, brillírozik a reáhulló dicsfény özönében, ahelyett, hogy kevésbé mutatósan, de tovább fáradozna az eredmény gyarapításán. Félreértés ne essék, én sem vagyok mentes az effajta gyengeségektől. Mindezt azért említem meg, mert a labdacicára mi is alaposan ráfizettünk, mondhatnám, hogy a bajnokságunk ment rá. Persze félidőben mit sem sejtettünk még ebből. Az öltözőbe betódultak a drukkerek, s ezúttal a vezetőség nem záratta be az ajtókat. A szünet végén még a pálya szélén utolért bennünket a pesti telefonüzenet: az ellenlábasok táborában 0:0 az első félidő eredménye. A kedvező hír, hogy gólará­ nyunk az eddig eltelt 45 perc alatt tovább javult a pestiekéhez képest, rendkívül kellemesen érintette a csapatot. Nagy lelkesedéssel kezdtük a második félidőt. Szebbnél szebb akciók követték egymást. Am az ellenfél kapusa — 0:3-nál már nincs veszíteni való alapon —, mint ahogy mondani szokták, a szemünket is ki­ védte. Egy ízben Szekeres zúdított nagy lövést a kapura, amit csak öklözni tudott az ötös sarkára. Megkaparintottam a labdát, leráztam egy csellel a hátvédemet, és a jobb felső sarokba bombáztam. Már mindenki bent látta a labdát, de az ördöngős fickó hallatlan bravúrral azt is kiütötte. Akkor már Hipó is fönt volt a tizen­ hatosan, és dühében leadott kapáslövését valamelyik hátvéd fejelte ki a kapuból. — Lehúzva a redőny. Ennek már reggelig lövöldözhettek — mondta mérgesen vigyorogva. — Nem hiába határőr az ipse: útlevél nélkül senkit se enged át a gól­ vonalon. Ha most valaki azt mondaná, hogy akciónk ecsetelése közben az ellenfél csa­ tárairól megfeledkeztem, csak annyit felelhetnék, hogy nincs is mit mondani a 30 �játékukról. Szétesően, ötlettelenül mozogtak s néhány távoli, erőtlen lövésen kívül nem is próbálkoztak komolyabb támadással. A mérkőzés után bevallották, hogy a harci feladat számukra nem volt egyéb, mint az, hogy minél kevesebb góllal ússzak meg a találkozót. A mérkőzés hátralevő részéről röviden csak annyit mondhatnék, hogy fölé­ nyünk alapján akár újabb három gólt is szerezhettük volna, de a szerencsénkből csak egyre futotta. Én voltam a negyedik gó.l szerzője. Szekeres szögletrúgását vág­ tam a léc alá. A sok kihasználatlan gólhelyzet ekkor már megcsappantotta a kedvünket. A mérkőzés végét jelző hármas sípszót vártuk valamennyien. Akkor jött az a szerencsétlen eset, amiért tizenegyest kaptunk. Dumás a saját térfelün­ kön akart hazagurítani, de a mély talajon megcsúszott, és a rosszul eltalált labdát a honvédek jobbszélsője megszerezte. A szélső kiugratta vele az összekötőt, akin Kiss II. rajta volt, így zavart helyzetében afféle se lövést, se beadást kanalazott a kapu felé, melyet Vári könnyen felszedett volna. Ám a labda az egyenetlen ta­ lajon oldalt pattant, és a beavatkozásra készen álló középhádvéd kezefejét érte. Nyugodtan mondhatom, hogy ilyen esetben száz játékvezető közül kilencvenkilenc továbbot int, a miénk, sajnos megítélte a büntetőt. Csúnya jelenetek követték a büntető megadását a pályán belül is, odakint a nézőtéren is. Hipóék percekig rángatták a bírót, a partjelzőhöz szaladgáltak. Ered­ ménytelenül. A büntetőt berúgták, a végeredmény 4:l-re alakult. Pár perc múlva megtudtuk, hogy mit jelentett az a gól. Akkor már bevonult a pálya közepére a vasutasok fúvósszenekara, a közönség helyén maradt és részese lehettem a legtragikomikusabb bajnokavató ünnepségnek, amit valaha megértem. Amíg mi, játékosok csapzottan és sárosan egycsoportba verődve várakoztunk, a zenekar pattogó indulóba kezdett, Tarlósi az öltözőbe futott, hogy megtudja a pesti eredményt. Eközben a nézőtérről felhangzott az üte­ mes hajrá Vasas, aztán taps, közbekiáltások, bábeli nyelvzavar. A fanatikusabb drukkerek a kerítésen keresztül ugráltak be a játéktérre, majd előkerült az egye­ sület szertárosa egy nyalábravaló szegfűcsokorral. Végre jött az elnök, izzadtan és lelkesen, hogy Pesten 3:0 a végeredmény ellenlábasaink javára, maradt a gólarány. — Biztos? — kérdezte Hordós. — Adjatok már papírt és ceruzát. A papír Tarlósi belsőzsebéből került el. A sors különös iróniájából éppen a köszöntő beszéd gépelt sorai voltak rajta. Gyorsan összesítettük az adott és kapott gólokat, és ahányan csak voltunk, ott szorongtunk Hipó mögött, aki a fűben ülve végezte el az osztási műveleteket. Kettő egész nyolcszázötvenhét volt gólarányunk hánya­ dosa. A pestiek hatvanhárom gólt rúgtak, huszonkettőt kaptak. A középhátvéd hangtalanul mozgó szájjal számolt, aztán összegyűrte és elhajította a papírt. — A beszédem! — kapott utána Tarlósi. — Erre még szükségem lesz! — Jövőre! — nézett rá Hipó leplezetlen ellenszenvvel. — Addig is kitörölheti vele a fenekét. Mit? — hebegett az elnök. — Úgy, ahogy mondom. Hülye maga? Nem érti? Jobb a gólarányuk a miénk­ nél. Kettő egész nyolcszázhatvanhárom. El tud számolni addig? Kettes, nyolcas, hatos, hármas. Megteheti őket a lottón. Akkor már a fűvet is szaggatta dühében a középhátvéd, és köpködve indult az öltöző felé. Nem akartunk hinni neki, hárman is utána számoltunk. Tarlósi bambán tátogott közöttünk. Gőze se volt ahhoz, hogy a 3:0 jobb, mint a 4:1 s mindazt, hogy ez az egyszerű matematikai törvény mit jelent számunkra, hol az edző, hol a mi arcunkról próbálta leolvasni. , A többi aztán már a burleszk-filmekhez volt hasonló. A hangszóró bemondta, hogy hat ezred gólarány különbséggel a második helyre szorultunk, és köszöntik a még így is kiváló eredményt elért labdarúgó-csapatunkat. A botrány felkavarodó hurrikánját már a zenekar csinnadrattája sem tudta elnyomni. A kerítésen kívül 37 �hadonászó kezek erdeje, füttyögés, becsmérlő kifejezések, gúnyos köszönő szavak az edző és az elnök munkáját illetően. A felhevült elnök drukkergyűrű közepén hadonászott: ketten megfogták és ráncigálni kezdték. Dumással mentünk oda, hogy kimentsük szorongatott helyzetéből. Az öltözőbe befelé menet, a kapu háta mögött hónunk alá dugdosták a virágcsokrokat. Benn az öltözőben síri hangulat. Jámbor sápadtan rágta a szájaszélét, pár perc múlva szó nélkül otthagyott bennünket. Hipó már a zuhany alatt tussolta magát, és amikor meglátott, káromkodni kezdett. — Eszem ágában sem volt benyúlni abba a rohadt labdába! Tudom, hogy miat­ tam van az egész, de mit csináljak? Akasszam fel magamat? Tutsek búsan legyintett. — Ha azt az ordító helyzetet nem hagyom ki az első félidő végén ... Ha, ha, csupa ha. Plébános összezördült Horváth Jóskával, mert egyszerre érkeztek a zuhanyrózsa alá, és egyikük sem akart a másikra várakozni. Máskor ilyesmi sohasem fordult elő. Dumás hülye fintort vágott és rezignáltan mondta: — Most mi lesz? Itt állunk télvíz idején kerti törpe nélkül. Legalább a Fő­ paraszt elmondhatta volna a szónoklatát! Ide süssetek! Szem nem maradt volna szárazon, — kisimította a gyűrött papírlapot és olvasni kezdett: „Most, amikor betakarítjuk egy fáradtságos bajnoki évad termését...” — mondom, hogy paraszt! — vihogta el magát. — „Dicséretet kell mondanunk játékosaink példás, sportszerű küzdőszelleméről, az edzéseken tanúsított fegyelmezett magatartásról és a többi, és a többi. Sok fáradtságos és férfias helytállást követelő állomása volt ennek a bajnokságnak, de győzött a Vasas szív. Áldozatot, és lemondást követelő élet a labdarúgó élete. Munkás hétköznapok, mostoha időviszonyok közepette végzett munka van e szép sportsiker mögött és a többi és a többi. Azt hiszem, az egye­ sület valamennyi pártolója gondolatát tolmácsolom, ha azt mondom: hajrá Vasas!” Zárójel: a virágcsokrok átadása. Istenemre, ezt is beleolvashatta volna! Vári odalépett hozzá, elhajította a papírt. — Vannak helyzetek, amikor idegesítő a hülyeséged. Csak ezt nem veszed észre. — Miért, most már gyászkarszalaggal fogunk közlekedni ezek után? Selejt felkapaszkodott az ablakra, és csendet intett. — Srácok, abriktolják a bírókat. Valóban elkeseredett, és feltüzelt szurkolók hangoskodtak a játékvezetők öltö­ zője előtt. Hamarosan ablaküveg csörrent és felsüvített egy hang: — Ganéjok, mit markoltatok fel a tizenegyesért? Végül Jámbor sietett oda két rendőrrel és néhány rendezővel, eltuszkolni a hangoskodókat. Megfigyeltem már többször, hogy a rendbontó és garázda elemek ilyen esetekben rendszerint előkerülnek, és mondjuk meg őszintén, a tárgyilagosabb többség szótlanul, kárörömmel figyeli őket. Szomorú dolgok ezek, még a holtbiz­ tosra vélt bajnokság elvesztésének pillanatában is. Azt hiszem, a mi szurkolóink tömegében még mindig nincs meg az a szemlélet, hogy a sport, a futball végered­ ményben játék, nem élet-halál kérdése. Alig ült el a lárma odakint, Tarlósi esett be az ajtón, sápadt és ijedt arccal: — Zimonyi egy órával ezelőtt öngyilkosságot követett el a szállóban. Meg­ mérgezte magát. A hirtelen támadt döbbent csendben szinte hallhatóvá vált a szívek verése. A mérkőzés előtti feszült légkörben, majd a letargikus finálé után szó sem esett róla. Most egyszerre mindenki őt kutatta a szemével, mindenki egyszerre akart róla tudni mindent. 38 �Vannak pillanatok, amikor a közöny jégpáncélját a rianások döbbentő erejével hasítja végig egyetlen hír, és késpengeként hatol az ember tudatába mindaz, amit vétkesen elmulasztott. De ilyen áron? — Meghalt? — kérdezte Hipó rekedten, és keze megállt öltözködés közben. — Dehát miért? — kiáltott fel ijedten Hordós. — Annyit tudunk, hogy a mentők elszállították. — Majd ez a rohadt megmagyarázza. Szekeresre néztem, és vérhullám borította el az agyamat. Nyakkendőjébe bújt éppen. Annál fogva rántottam középre. — Hó! Nem egyenlőek az erőviszonyok! — Tusi állt a hátam mögött meztenül és vizesen, ahogy a zuhany alól kilépett. Megcsavarta, és nem engedte el a karo­ mat. — Ne avatkozz bele, légy szíves. Ha jót akarsz. — Nem engedett el. Szabadonmaradt bal könyökömmel vágtam gyomorszájba. Egy pillanatra a gyomrához kapott, aztán teljes erejéből az arcomba csapott, hogy a padlóra zuhantam. — Nesze, te nagymenő, te csodacsatár. Újra felém sújtott, de fektemben sípcsonton rúgtam, aztán felugorva ütni kezd­ tem, ahol értem. Hipó ráncigáit szét bennünket, — Marhák! — rettentő pofont mért le a jobbszélsőnek, engem a falnak taszí- tott és felrántotta az ajtót. Selejtet úgy kapta fel, mint valami bábot és nem nézte, hová esik. — De Adányi sporttárs! — fogta meg a karját Tarlósi. Hipó őt is kilökte az ajtón. — Eredj az anyádba, pont összeillesz a másikkal. Vári és Kiss II. csimpaszkodott a karjába, de nem bírtak vele, minduntalan elrántotta őket. Erre Papp is odament, és folyton azt hajtogatta: fiúk, ez mire való, fiúk ez mire való. Végül Hipó lerázta őket magáról és megcsendesett. — Gyere, Doktor, inkább a klozet, mint ez a büdös hely — és kabátomnál fogva kiráncigált az öltözőből. RADICS ISTVÁN: UTCA 39 �JOBBÁGY KÁROLY A „SZŰGYI ÚT″-ON Ezen az úton egykoron — Gyermekkorom! Gyermekkorom! — minden tavasszal templomi zászlók alatt vonultunk sorban az új búzát megáldani. Vittem a tömjénfüstölőt a pap előtt, a pap előtt. A friss kalász is térdre hullt — akár csak mi, hogy eső essen — (így lép elém a múlt, a múlt.) A szűgyi út mi volt nekem? A végtelen! A végtelen! Itt volt a világ vége, mert ezen túlmenni gyermeklábam túlcsavarogni sose mert. * Ó, ezer kilométerek! Soruk pereg, hogy elpereg! Azóta milyen messzi út röpítette e nyugtalanság s szép szótól megvert kisfiút. Láthatta Bécs káprázatát, Prágát, az Alpok szűz havát, Moszkva, Leningrád és Peking, Szibéria a Mongol puszták dajkálták dédelgetve mind. S Varsó, a tenger színarany — Ó szép nyaram! Ó szép nyaram! — színarany tükrét nézte ... Ám kevés volt! Hisz nem lépett túl a „Szűgyi út” titkos távolán. A borús ég, mint hullt korom — Felnőtt-korom! Felnőtt-korom! — s autó visz, féke felsivít, s röpít, most túl a Szügyi úton... a nógrádmarcali téeszig. 40 �IVÁNYI ÖDÖN: BAKFIS �ANDRÁS ENDRE: A DEZERTŐR Borsos Vince az a fajta munkás, aki nyolc év óta, amióta a motorüzembe ke­ rült, a száját sem nyitotta ki. Elvégzett mindenféle munkát, jót is, rosszat is, ak­ kordban, normában, órabérben egyaránt. Három szép lánya van, jóravaló, dolgos fe­ lesége, s kis kertes háza a gyártól negyedórányi járásra, a Rigó utcában. Édesanyja kedvéért évente egy ízben, apja halálának évfordulóján öt-tíz percet elidőz a Miasszonyunk templom félhomályos oldalhajójában, kocsmában viszont havonta egy­ szer. minden második fizetéskor megfordul. Bort, pálinkát nem iszik, sört is legfel­ jebb két korsóval. Senki sem látta őt még pityókásnak. A személyzetis, ha mindez érdekelné, ennyit jegyezhetne fel róla. Persze csak tegnapeiőtti érvénnyel. Tegnapelőttivel, mert Borsos tegnap száz forintot vert el a „Kis Kanász”-ban. Nem volt fizetésnap, mégis betért. Borral kezdte, pálinkával folytatta. Jó darabig szólózott, mígnem asztalához telepedett egy gyűrött arcú, negy­ venes férfi. Olyan korú, mint ő maga. — Búsulunk szakikám? — kezdte az idegen, akinek érdes hangja zavartalan összhangban állott bíborszínben játszó uborka orrával. Borsos elengedte füle mellett a bizalmaskodást, s elfordult. Ám az uborka orrú nem volt finnyás ember. Nyilván hozzászokott a visszautasításokhoz. Felhajtotta ma­ radék borát, kedélyesen csettintett nyelvével, s újból kezdte: — Sose búsúljon!... A nők, hajaj, jól ismerem őket! Előbb-utóbb mindannyi­ unkat otthagynak... — Nem vagyok kíváncsi a nőügyeire! — Jól van, szakikám, el is mehetek — szólt az uborka orrú, s hangja nem annyira megbántottságot, mint inkább szomorúságot fejezett ki. — Maradjon. — Máskülönben Happel vagyok... Az asztal-szomszédban már volt néhány légkör nyomás. Bizonyára ez volt az oka és nem a tisztesség, hogy nem vedelte a töményszeszt, hanem takarékosan kor­ tyolgatta. S mert a kocsma lélektanát, vagy inkább az etikettjét jól ismerte, hagy­ ta beszélni fizető páciensét, ő többnyire csak fontoskodva bólogatott. Éjfél felé Borsos már az egész gyárat bemutatta Happelnek. Brunnert, a kor­ rupt művezetőt Gulácsy főmérnököt, Török igazgatót. Lakatost a MEO vezetőjét, Szegvári főkönyvelőt, Haverlét a rendészetről, és Bárányt, a szakszervezeti bizal­ mit. Az uborka orrú néha lecsukta fáradt szemét, ilyenkor résztvevően hümmögött. Borsos pedig elmesélte nagy emberi megrendülését, amely a gyárban érte. — Az emberek hitványak... Amíg a művezető együtt járt vadászni az igazga­ tóval. meg a csuda tudja már, hogy hová, mindenki gazsulált neki. A szaktársak eltűrték, hogy Brunner művezető riszteljen az újításokból, akár csinált benne va­ lamit, akár nem. Gulácsy minderről tudott, de ô akkor még nem fúrta igazgatóját, csak később, amikor Haveriétől hírülvette, hogy Török igazgatót legfölül kiejtették a pikszisből. Akkor aztán akcióba kezdett Lakatos, a fömeós, beszállt a játékba Szegvári főkönyvelő, sőt Haverle is, nem különben a szakszervezeti vezető poszt leié kacsintgató Bárány, a bizalmi ... Hát nem aljasak? ... — Hagyja őket a fenébe, pajtikám! — röffent közbe Happel kissé felélénkülve. — Maga kisember, ne kavarja a kását! ... Igazam van, vagy nincs igazam?!... — Nem érti ezt maga... Minden az igazgatón fordul. Ha ő megy, a műve­ zető kiskirályoskodásának is befellegzett. Két legyet egycsapásra!... Ez volt a jelszavuk... Érti már? ... 42 �Az uborka orrú igyekezett értelmes arcot végni. Ez megnyugtatta Borsost, s folytatta; — Az igazgató úgy látszik, mégis megkapaszkodott. Egy hete kint járt a mi­ nisztériumból valami fejes... Nagyon parolázott Törökkel, aztán különbeszélgetésre rendelte be a főkönyvelőt, meg a főmérnököt. Az igazgató ezalatt Brunnert kérette fel az irodába... Többen látták, amint a régi hangulatban kvaterkáztak. —- No persze. Kibékültek... — Azóta a művezető törleszt. Ma is két embert levett a gépről. Jól kerestek. Nemrég még risztelt velük... — Fontos, szakikám, hogy magát békén hagyja. — Nekem semmi közöm hozzájuk... Legföljebb annyit, hogy tanúja voltam, amikor a sógoröcsémet levágta ... — Risztelt... — Risztelt, az anyja keservit!... Aztán följelentettem. — Lássa, ez marhaság volt magától! — nyilvánította véleményét az uborka or­ rú és egyből kiitta poharát. — Azt hiszi? — lepődött meg Borsos. — Azt, azt! — Én pedig nem tágítok... Brunner jött, hogy sikáljuk el a dolgot... A bi­ zalmi is benne van, Haverle. a rendész is hajlik rá, Brunner még órabéremelést is ígért... — Hehe! — röhögött fel az uborka orrú. — Szakikám, tudja, hogyan fogják el­ intézni? ... Így — s negyvenhatos lábát az asztal alól kilökve mutatta. — Brunner a bizalminak azt mondta: fognak még a hangoskodók retirálni. — Maga is hangoskodott? — Én csak a hamisság ellen vagyok. — Na lássa!... Most aztán be van tojva, mi? ... — Van az öregisten! Nem éppen épületes diskurzusuknak a záróra vetett véget. Borsos kissé dülön­ gélve hazagyalogolt. — Lehet, hogy Brunner kirúgat? — morfondírozott egész úton, s mennél több­ ször tette fel magának a kérdést, annál jobban hitt ebben a lehetőségben. Mire üggyel-bajjal kinyitotta a kertkaput, már szorongva gondolt a holnapra. Borsosné nem aludt. Kint a konyhában várta urát. Némán a megdöbbenéstől, elébe tette a melegen tartott ételt, majd hangtalanul sarkonfordult. A férfi nem nyúlt a vacsorához. Felkelt, odaállt a borotválkozó tükör elé. Nézte, borostás arcát, karikás szemét, s tisztán hallotta az uborka orrú korholását: — Lássa, ez marhaság volt magától!... — Azt hiszi? — Azt, azt! Bentről kihallatszott legkisebb lánya köhögése. Egy pillanatra elszállt fejéből a gőz. Arca most még ijesztőbbnek tűnt, mint az imént. Fénytelen szeme kétségbeeset­ ten meredt rá vissza tükörből. — Holnap visszakérem a jelentést Haverlétől — mondta ki félhangon, s megint a mély barázdákat vizsgálta fakó arcán. 43 �— Igen, visszakérem — sziszegte újra, meg újra, s szeme néhány pillanatra el­ homályosult. Mikor a tükör ismét kitisztult, gyanakvással és megvetéssel nézte ben­ ne önmagát. Már hangosan társalgott a pimaszul és hülyén vigyorgó idegennel, s hogy el ne essen, hasát nekidöntötte a mosdóállványnak. — Borsos úr holnap kimagyarázkodik Haveriénél... — Soha!... — És ahogy egy kisembertől illik, Borsos úr kezet csókol Brunnernek... Érti, Borsos úr? ... Kezet csókol Haveriének ... Borsos úr? ... Érti ugyebár? ... Hogy­ ne értené, hiszen magának családja van, Borsos úr!... Szinte már üvöltve nyúlt a tükörhöz, hogy görcsös fájdalmában a földhöz vág­ ja. Keze félúton megállt, mint a dezertőré, aki ellenállás nélkül megadja magát. Az­ tán undorral kiköpött. Egyenesen bele a tükör közepébe. Ennyi kritikája még volt. RADICS ISTVÁN: KERÉKPÁRMEGŐRZŐ 44 �POLGÁR ISTVÁN: ÁTVÁLTOZÁS Katonásan lépett, mintha egy láthatatlan zenekar indulókat játszott volna a közelben valahol, feszített, mint a birokra lendülő bajnokok izma a jótékony húspárnák között — halottaiból támadott fel ezen a napon. Ismét tiszta volt, leegyszerűsödött benne minden bonyolult. Készült, hogy egybeilleszti kettétört életét. Nem lepődik meg többé, nem vár magyarázatot, s ha dönt, határozottan dönt majd, mint a jó vezetők — vezetni önmagunkat se könnyebb, mint másokat —, részvétlen lesz és hangos, az édes megbocsátást undorral ellöki, s nem hagyja, hogy szánják vagy jámbor bolondnak tartsák elnéző mosollyal sima ajkuk körül. Ha olyan lesz, mint ők, nem lesz bár, aki volt, szegényebb lesz és jellegtelenebb, szürkébb és öntudatlanabb, de közülük való lesz, és ennél nem lehet fontosabb. Neki könnyebb — próbálnának csak ők alakulni át olyanná, amilyen ez utolsó percben még feszítve ő! 45 �POLGÁR ISTVÁN: LAOKOON Hajlékony szabályokból merev páncélt kovácsolt a kontárság, a hiúság, az ártás, és beleöltözött, farkas-dühe jóság báránybőrébe bújt, és elvette a kiszlgáltattottól, amiért még érdemes lett volna élnie. Halottak fekszenek benne, aki maga is halott, érzéki csalódás, kit még járni-kelni látsz, érdemtelen dolgokra fecsérel el mindent, egyetlen és újrakezdhetetlen életét. Kifosztó éjszakára kifosztóbb nappalok, lépése fárad, gondolata szívszélhűdött madár. Barátai tágasabb tájakra hívják integetve, de Laokoont körülfogják méregfogú bajai, Laokoon vergődik, elhanyatlik, Laokoon kölykeivel odavész, és mikor szemét még utoljára kinyitja, egy pillanatra csak, tekintetéből kétségbeesetten távozó lélek helyett e meztelen kérdés röppen fel, fölvert bőregér: — Miért, hogy itt megértésről beszélnek? ... De mindenki most is épp másfele néz. (1963 nyarán.) 46 �FARKAS ANDRÁS: PIHENÉS �GYŐRI LÁSZLÓ ÉLNEK FÉRFIAK Miféle készülék a testem, miféle műszer, hogy kileng, hogy kileng, de semmit nem felöl, számlapja sehol. Mi lett a régi, a régi szép időből? Szüleink mesélnek felőle: mikor te kicsi voltál! Jóevő, friss, erős! Hihető-e? Nem, már nem hiszem. Fáradt vagyok, nincs semmi munkám, álmok se topognak szívemben, kihült a homlokom, múltán az ifjúság. De élnek férfiak! Kifutnak a rétre, dresszük csíkos, mint az árnyék, ágat tartanak fejük fölé, befutják a távot, hogy tigrisnek is elég. GYŐRI LÁSZLÓ HÓNA ALATT PIROS ALMA GÖMBÖLYŰ Hóna alatt piros alma, gömbölyű. Szög van verve a bakancsba, gömbfejű. Lába, mint a héjafosztott karcsú ág. Habmellkasú lombok viszik föl a lányt. Ott leteszik a vizecskes dombtetőn, vissza se néz, tovarepdes hitszegőn. 48 �A két bakancs nyögve lóstat, zihálva. Sárfiókák bukdácsolnak utána. Fészekhagyók, mért röpültök el vele? Kosarában pici sülttök fekhelye. Nem jut néktek semmi részen semmi hely, ónesőben, ólomréten énekel. Vasharangok földbeásva konganak. Sárfióka mit csinálna? Ázna csak. Egér szunnyad a zabkéve szög haján, futócsillag, hull a vércse, lecsap ám! Hold jön föl a messzi égre, néma árny, csillag csordul a sötétbe, mint a lánc. Ezüstszeme kereksége buborékot nyom a rétre, benne tátog szemefénye, uszonyt emel éji béke, elrepül. Gyönge fészke kipihézve, fekhelyül. Ne vágyakozz, sárfióka, hús agyag! Nézd, a lángok eltaposva alszanak. 4 49 �BARNA TIBOR CSILLAGOK CSILLAGOK... SZÍNESSZŐTTES EGY SZÉP BARÁTSÁG EMLÉKEIBŐL Kószáltunk, barátai a múlandóság gondolatával, a Kerepesi úti temetőben. Permetezett a szürke tavaszi ég! Jártuk a nemzet halottait, a valahai államférfi­ kat, babéros költőket, írókat, művészeket, akik most új társat kaptak az időtlen­ ségben. Búcsúztatóra jöttünk, ki e délelőttön. Pontot tenni a tragikus hír végére. A hír végére, amely néhány nappal előbb fogalmazódott egy pesti bérház tövén, vére­ sen és cáfolhatatlanul. A temetőkert külső sétányát magányos férfi járta. Megálldogált némely ha­ lomnál s nagyon lassan ment tovább. Sokat öregedett, mióta láttam, amióta a Debrecen-szomszédos Bocskai-kertben nála tisztelegtünk... Akkor tombolt a vihar, a háború negyvenkettes fergetege, s szélcsendet keresni húzódott ide Németh László. Sarkadi Imrével kerestük meg a Bocskaiban. Kérdezgettük tiszteletteljesen, s ő fanyar mondatokban beszélt arról: miért „törvényszerű”, hogy drámái sorra buknak, hogy művei visszhang nélkül múlnak el. Most ő jött tisztelgésre az írótárshoz, a húsz év előtti ifjú riporterhez, a Bocskai-kerti ismerőshöz. * * * Abban a hattagú debreceni redakcióban, amelyben minket összehozott a jó sors, már öreg gyakornoknak számítottam a negyedik-ötödik hetemmel, mikor egy esten nyúrga legény restellkedett felelős szerkesztőnk elé! Volt valami gúnárszerű abban, ahogy a nyakát tegergette nagy zavarában, s elmondta, hogy jogásznak készül, de újságírónak vágyik. Olcsó robotosokra mindig szükség volt a negyvenes évek szerkesztőségeiben, hamar megszületett az egyezség: „Nálunk fogsz dolgozni, fiam. Mi is a neved?” — „Sarkadi Imre János” — „Ismerkedjetek meg Barnával, ő majd bevezet a dol­ gokba.” Bizony, nem igen sejtettem, milyen terhet kaptam a nyakamba. Akkoriban a riporterség mellett mozikritikus és színházi Intimpista, azaz: minden lében kanál tisztet töltöttem be annál a lapnál. Érthető, hogy errefelé vezetgettem a mester­ ségben az újdonsült kollégát. Csakhogy hamarosan nyilvánvalóvá lett bennem: tudásban, értékmérésben meg sem álhatok mellette. Olvasottságban, műveltségben fölényesen több nálam, pedig sem akkor, sem később, soha nem akarta, hogy megérezzem. Hónapokig nyomasztóan hatott rám. Utunkat, együttartásunkat mégis barátivá tette nagyon hamar a művészetrajongás, a szakma szép művelésének láza, s egy kicsit mindkettőnknél a szakmán túlcsapó ambíció: irodalmárrá nőni. Hogy valaki azzá legyen egy kormánypárti züllöttségben élő vidéki napilapnál, 1942-ben, nemcsak hogy lehetetlent, de szinte eretnekséget jelentett. Pedig az a néhány, akiből a szerkesztőség tevődött, majd mind kallódó költő, író volt. De kit érdekelt a vers, a széphistória? A kiadót semmiképp. Izgalom, vér és esemény kell, nem irodalom. Hasábokon sorakozó protokoll nevek egy temetésről, esküvő­ ről, díszlakomáról, és nem novella. „Fiam, mi újság vagyunk. Riportot adj!” Nem ment sehogy a riport, azaz: nem úgy. ahogy a lapnak gusztusa volt rá. Hányszor hallottuk a szerkesztőnk jóslatát: —„Zimi, belőled sose lesz újságíró.” Igaza lett Benyovszky Pali bácsinak. Nem lett soha „vérbeli” újságíró. Szeren­ csére. Valahol író volt már akkor, azokban a riportokban is. 50 �Nem olvastam azóta, de bizonyosra tudom, hogy az a riport, amit onnan a Bocskai-kertből Németh Lászlóról írt, időtálló kisremek valahol, a negyvenkettes debreceni újság eltemetett hasábjain. * * * Visz az ős-Péterfián a téli villamos. Debrecenben egy az útunk hazafelé. Gúnárnyakát fázósan behúzza a könnyű lódenkabátba, de a szemében csínytevés ké­ születe bujkál. A peron ablaka merő jégvirág. Közelebb húzódik az üveghez, s ujjával betűket olvaszt a jég-opálba: „Konfucse mondá: egy jó nő nem rossz.” * * * Egy időben, újságíró évei elején különös módját találta meg a véleménymon­ dás, ha némely sikerültnek vélt írásunkat kezébe adtuk. Olvasni kezdte fenn­ hangon a szöveget. Magas, fej hangot használt ilyenkor, túlzó hagsúlyokat és gesz­ tusokat, s mi első mondatok után már kényelmetlenül fészkelődtünk. Kérlelhetetlen rátapintás volt ez a játék az iromány gyengéire, gyarlóságaira, s megvallom, gyak­ ran igaztalannak éreztük Sarkadi csúfondárosságát, „érzéketlenségét” a „legszebb” líra iránt. De meg kellett bocsátanunk hamarosan mindent, mert komolyra váltva kedves dicséretet keresett egy-egy friss gondolatra, mondatrendre, vagy kifejezésre. Csakhogy ekkor már a csúfolkodó Sarkadit fogadtuk el hiteles mértéknek, s így lett szent és igaz a béke. A rossz színész túlzásával bizonyította be nekünk, a jó műbíráló igazát. * * * Ifjú hírlapíró éveinkben színésznőkbe voltunk szerelmesek. Én akkor a társulat szubrettjébe. S ha 18 éves az ember, szívesen lenne hős imádottja előtt. Ebbe a „hősiességbe” a mindig játszani kész Sarkadi ugratott. Strandoltunk egy meleg nyári délutánon a szerkesztőségi robot után. Egyszerre előttünk lebeg a szubrett, s mézteljes üdvözlet után végighever a napozón. — Te, gazfickó — kezdi Imre a csöndes, alamuszi heccet —, fogadjunk egy liter borban, nem mersz fejest ugrani... — Nem hát. Félek gyalázatosan a fejestől — mondom vissza. — Pedig Csilla is látna... Képzeld el, gazfickó: látna Csilla. Bedőltem a provokációnak, s valami suszterfejessel lekalimpáltam a trambulinról. Még nem buktam fel a vízből, már ölelést éreztem a hónom alatt. Imre várt rám vigyázón, s vitt a part felé. Vigyori volt az ábrázata, és meleg fényű a szeme. — Nagy ember vagy, gazfickó! A színésznő, persze, ügyet sem vetett ránk udvartartásában. Ő saját dicsősé­ gében fürdött, — mi megittuk a liter bort. * * * Negyvenötben, tavasztájon, hogy hazakerül Pestről, megint egy szerkesztőség a kenyéradónk. Telepítették a dunántúli svábokat, ki, a határon túlra és Cséfai Imre névvel okos, emberséges írás jelenik meg róluk. Ez, és sok más Cséfai-cikk Sarkadi Imrét takarja. Akkoriban arról kesereg, hogy Petőfi már húszegynéhány évesen kész költő. S mi ő, — húszegynéhány évével? Petőfi, igen ... Mert nagy költő Homérosz... Goethe rettenetesen nagy, de Petőfi!... Petőfi, maga az Isten! Őrzök egy húszéves viszontagságtól négyrét hasadt verset, melyet nekem aján­ lott, „kedves komámnak” mondva. Dátuma: 1945. jún. 24. Hadd iktassam ide: 51 �LAKODALOM ELŐTT Itt a kurta, görbe ész jár Megzabálták, ami kész már Tehén: elvetélt a borja Templom: leégett a tornya Akác: csak egyszer virágzik Ember: bújva, nyáron fázik Falnak, de meg nem csömölnek Majd nyüszítve megdögölnek S mikor még semmit sem álltak Már megváltóért kiáltnak Gyáván érzik: akik éltek Minden mesét elmeséltek S ha álom volt elálmodták Cifra láda aljába rakták. S ki megnézné, régmúlt, furcsa Elveszett a láda kulcsa. S míg surranva hazajönnek Alázatosan köszönnek Majd megrúgják, aki reszket, Akasztófák a keresztek Aki még él, mind eretnek Nem szeretnek, kik szeretnek S amit már senki se vállal Megküzdeni a halállal; E bánatos, öreg csősszel Lakodalmunk lesz az ősszel. Mint langyos esőre a gombák, tűnnek fel most már munkái a folyóiratokban. Hallatlan gyorsan, 120-as gépírói tempóval alkot. * * * Szétválik szerkesztőségi útunk párhuzamosa. Életében most már Budapest a székhely, de a baráti párhuzamos együtt tart. Tanít, véd, ajánl. Szereti szenvedé­ lyesen a szuperlatívuszokat, így tud örülni, dühödni, vagy keseredni. S tud ajánlani valakit, ha hisz benne. Az ötvenes első esztendőkben megint sűrűbb az együttlétünk. Egy időre Bal­ mazújvárosba megy tanítóskodni. Számtant tanít, sajátos pedagógiával. Tulajdon­ képpen azért jött ide, hogy írói anyagot gyűjtsön egy ifjúsági műhöz, ehhez keres­ geti a kontaktust az újvárosi általános iskolában. Egy kemény, téli kora reggel mély álomból ver fel. Üres a zsebe, gyalog jött Debrecenig, s a jó húsz kilométeren alaposan átfázott. Mindjárt előhozza tervét a gyors pénzszerzésre: bevinnénk az irhakabátját zálogba. Mondom: ennél nagyobb marhaságot nem hallottam tél kellős közepén, de diadalmasan húz elő hóna alól egy ködmönt. Majd az megteszi átmenetileg, amíg pénze jön Pestről. Abban az időben a Hajdú megyei Tanács a maga lehetőségei között szívesen támogatta a helyi írókat. Több-kevesebb száz forintokra mindig lehetett számítani, egy-egy agitációs hasznúnak vélt jelenetért, rigmusért. Ajánlottam, azzal próbálkoz­ zunk inkább a bunda helyett, de hajthatatlan maradt. Azt monda: próbálkozzunk mindkettővel, így két legyet ütünk. Túlestünk a zálogügyleten, s menten pedzeni kezdte, mint is köthetnénk egyez­ séget a tanáccsal? Van egy kis egyfelvonásosa, az újvárosi gyerekeknek írta, hátha megfelel. Szaladtam a tanácshoz, onnan vissza a jó hírrel: kell a darab, persze, sze­ rényen fizetnek. Húsz perc telhetett, míg a futárszolgálattal végeztem. A kultúr- 52 �házban, ahol várt, épp akkor állt fel az írógépe mellől, s ámulatomra az előző mellé vadonat-friss egyfelvonásost nyomott még a kezembe: — Ezt meg próbáld eladni saját neveden. Szabadkoztam az idegen toll ékessége ellen, de erősködött, hogy kettőt tőle úgyse vennének át, hát belementem a játékba. A jelenet címe: „A számolós ember”, s a pénztári gyors-utalvány szerint én lennék a szerzője. S mondhatom, frappáns írásomként tarthatnám számon — ha én írtam volna. * * * Rég felhagyta már az újvárosi nevelősködést. Pesten látogattam, náluk. Jó mérges rumot iszogattunk, amikor Lili, a felesége bejön, s ezzel hozakodik elő: — Hallom, írt Imre valami egyfelvonásost az újvárosi gyerekeknek. Maga ügyes ember, ha megszerzi nekem, kap egy üveg Ikka-rumot. A kéziratot rég odaadtam, a rumnak is rég elszállt már a mámora. * * * Pesten éltem akkor, s mondhatom: futott a csikóm, a műsor szerkesztőségek halomszám jelentették meg füzeteiket. Minden alkalomnak meg volt a maga kiad­ ványa, versekkel, rigmusokkal, jelenetfélékkel. Egyik ilyen szerkesztőség unszolt: nyerjem meg az „aktuális” irodalomnak. Sarkadit. Sehogy nem ment a rábeszélés. Egy szorult napon mégis kötélnek állt: ír majd valamit, ha előleget adnak. Közvetítettem a feltételt s kaptak rajta, kezembe nyomtak menten valami 1500 forintot, előlegül, a készülő műre. Testvéri egyenlőséggel tukmálta rám a felét, hogy aztán együtt ömlesszük le pár nap alatt egy budai poharazóban, a Csillagó­ ban. Hanem egy napon sürgetni kezdték az írást, Sarkadi meg valahol a Balaton mentén kószált, s jó hónapig remény sem volt, hogy viszontlássam. Mit tehettem? Megírtam az egyfelvonásost, a címe alá Sarkadi Imre nevét, így legalább letörlesz­ tettem a debreceni „adósságot”. * * * Sokakból kiábrándult már akkor, akikben előbb hitt. A barátságról beszélget­ tünk, s valaki közös ismerősről ilyen fejtegetésbe fogott: — Mondd csak, gazfickó: tegyük fel, fronton vagy, első vonalban, ő meg hátul, hogy téged fedezzen. Biztos nem hagy faképnél, ha meleg lesz a helyzet? Hogy a saját bőrét mentse. Nem tudtam mit felelni. Feltámadt bennem a kétség, megingott a bizalom a pengeélre tett szituációban. Hosszú pillanatok teltek, míg végre kimondtam: — Nem, ebben nem vagyok biztos. Sápadt, aszkétikus arca bágyadt-meleg, csúfondáros mosolyt öltött: — Ez az, gazfickó... ez az!... Látod, én benned feltétlenül bíznék... Hogy te, velem, minden körülmények közt kitartasz. Illetődötten hallgattunk. Én egy régi-régi fejesre gondoltam, mikor értem nyúlt a vízben, nehogy bajom essék. Azt hiszem, ekkor volt utolsó szavunk egymással. 53 �Öt éve immár, de még mindig hitetlenül gondolok a hírre, a tragédiát hordozóra. Hisz előtte alig napokkal még így hallom a rádióban Gagarin égi útját kommentálni: „Pokolian irigylem az első embert.” A szokott szuperlatívuszok. De őrizgetek egy papírlapot is, az ő ceruzasoraival. Egyik kocsmázásunk em­ léke. Hárman ültünk, Imre a negyedik. „Csimbi, Saci, kicsi Marosi Ugye jó inni!!! Mert majd egyszer, valamikor kiderül, hogy kettőnk, hármónk négyünk Se ér egy hajító fát se, S minket a halál úgyis elkap.” Ebben maradtunk. És kiittuk a poharainkat, hogy búcsút vegyünk. ♦ * ♦ NAGY ISTVÁN MEDITÁCIÓ ahogy telnek a nappalok úgy érzem szinte észrevétlen mozdulnak bennem az évek alig voltam még gyerek gondtalan most eltorzul arcomon a nevetés meghalnak bennem a madarak szigorú nappalok bűnös éjszakák után vágyom a fényre hallgatag arcok közé szeretnék sírva menni nem úgy hogy tennem kell amire soha kényszer nélkül nem gondolok törékeny álmaim kosarában cipelem a semmit vigyázok össze ne törjön éjszakánként bejárom a várost kóbor kutya csatangol ennyire vízzé olvad hátamon az ingem sötét utcákon taposom szét cipőimet kimeredt szemmel bámulom a csillagokat keresem amit elvesztettem azután sírok lépek rám szólhatna rendőr követhetne száz madár magányos lépteim kopognak ahogy telnek a nappalok évek 54 �JÁNOSY ISTVÁN AZ ELJÖVENDŐ Vakarcs, nyomorult asszony — már csak ők laknak bagolyrúgta viskóban — megszülte első csöppjét: pelenkának széttépte egyetlen párnahuzatát. Összedugták fejüket a méhkas-asszonyok, az óraarcú, pontos asszonyok: „Lám ez szült, pedig még kocka-újházat sem épített, nincs még mosógépe, sem televíziója! Kinézzük magunk közül, mert buja nyúl!” Majd oda álltak elé a méhkasok asszonyai az utolsó ítélet harsonáival: „Miért nem vetetted el?” A szekfűszemű fátyolosan mosolygott: „Mert jégcserzett arcom kis-arcra vágyik, ág-karom szél-szárny-ringatásra. Mert hátha ő lesz az eljövendő.” És tehén és szamár helyett a cigányteknő, petrofor, és vékában kotlós lehelt a pufók, bumfordi gyerekre, s a falon a korom és a szakadt bekecs zsoltározott. 55 �CZINKE FERENC: P. G. HALÁLÁRA �PARÓCZAI GERGELY (1936—1966) Bizakodással és lemondással figyeltük fiatal életének harcát a konok, és alattomos betegséggel. A visszavonhatatlan, reményeinket megcsúfoló halál azonban győzedelmes­ kedett. Mély megrendüléssel tudjuk csak tudomásul venni a megdöbbentő valóságot: Ger­ gely, aki legigazibb barátunk volt, aki melegszívű és segítőkész munkatársunk volt, aki őszinte, tiszta ember volt, aki annyira szerette az életet, meghalt 1966. június 14-én, éle­ tének harmincadik évében. A Békés megyei Endrődön született. A szegedi Pedagógiai Főiskolán magyar-történe­ lem szakos oklevelet szerzett, 1958-ban. A Főiskola elvégzése után egy ideig a szegedi Orvostudományi Egyetem művelődési otthonának volt igazgatója. 1961-ben költözött csa­ ládjával Salgótarjánba. A Rákóczi úti iskolában tanított, majd 1962. szeptemberétől a megyei művelődési osztály művészeti főelőadójaként dolgozott. 1965. januárjától újra ta­ nított, a Madác Imre Gimnáziumban. Tagja volt a Szegedi Tudományegyetem 1958-ban alakult alkotókörének. Verseit a Szegedi fiatal írók antológiájában publikálta először 1959-ben. Később a Dél-Magyarországban, a Tiszatájban, a Palócföldben és a Nógrádban jelentek meg alkotásai. Né­ hány költeményét a Rádió is bemutatta. Verseinek nagy része azonban, ok nélküli szerény­ sége, önmaga iránt támasztott túlzó igényessége miatt még nem jelent meg nyomtatás­ ban. Költő volt és pedagógus, megyénk kulturális életének egyik hivatott vezetője. Nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel tevékenykedett új pátriája, Nógrád megye felemelésén. 1962-től volt társunk a Palócföld szerkesztőbizottságában. Igényessége, felelősségér­ zete kötelezően követendő példát jelent számunkra munkánkban. Elért sikereink az ő te­ vékenységét is dicsérik. Paróczai Gergely élete rövid volt, de nem eredménytelen. Emlékét nem feledjük, hí­ ven megőrizzük! 57 ��TANULMÁNYOK PSZICHOLÓGIA MI A LÉLEK (I. P. Pavlov halálának 30 éves évfordulójára.) — Mondjátok meg végre világosan: van vagy nincs! Mert rajtatok tudósokon nem lehet eligazodni! — szegzik gyakran a kérdést lélékgyógyásznak, pszichológus­ nak, hol ironizálva, hol őszinte érdeklődéssel. S a kérdés kapcsán szép sorjában feltünedeznek azok a közkézenforgó tévedések, melyek napjainkban a „lélek” — fogalommal kapcsolatban elterjedték. „A materializmus tagadja a lélek létezését!” — állítja az, aki rosszat akar a materialistákra mondani. „A lélek a papok találmánya, kifejezetten vallásos elképzelés” — mondják egyesek, akik talán materialistának tartják magukat, de sohasem értették meg a dialektikus materializmus lényegét. „A lélek csak arra jó, hogy a pszichológiai regények és drámáik szerzőinek le­ gyen miire alapozniok a konfliktust” — jelentette ki végül egy rosszmájú irodal­ már. S ha ez utóbbi megjegyzést nem is vesszük komolyan, annyi kétségtelen, hogy egy fontos fogalom közérthető meghatározásának hiányával állunk szemben — vagy legalább is egy, a tudósok körében már tisztázott kérdésnek olyan szabatos, közérthető megválaszolásával maradt adós az ismeretterjesztés, mely végre köz­ tudottá teszi azt, ami a tudományban ma már vitathatatlan igazsággá szűrődött le. EGY FOGALOM VÁNDORÚTJA Félreértés ne essék; az a tény, hogy a lélek, a lelki élet fogalmai ma már tudományosan tisztázottak, korántsem jelenti azt, hogy e fogalmak tartalma, értelme azonos volna azokkal a hiedelmekkel, melyek évezredeiken át velük kapcsolatban elterjedtek. Épp ellenkezőleg: ahhoz, hogy a lélekről és a lelki életről a tudomány helyes képet alkothatott, egyenesen nélkülözhetetlen volt egy sor, e fogalmakhoz kapcsolódó tévhiedelem eloszlatása. Mi volt e tévhiedelmek lényege? Az, hogy a lelket évezredeken át úgy kép­ zelték el, mint valami tárgyi értelemben létező valamit, mint az élő, lélegző, Cselekvő ember, belsejében elhelyezkedő megfoghatatlan, de mégis tárgyi valóság­ ként létező „alkatrészt”, amelynek működése biztosítja az ember „lelkes lényként” való megnyilatkozásait, gondolkodását, érzelmeit — egyszóval lelki életét”. A primitív népek hiedelmeiben a lélek azonos a lehellet párájával, a vérrel, az álomképekkel. A vallások kialakították a halhatatlan lélekre vonatkozó elkép­ zelést: a lelket isten a születés előtt „belehelyezi” a testbe, s az a halál pillana­ tában "kiröppen” abból. S az idealista filozófiai spekuláció hitelesíteni törekedett ezt az elképzelést: Descartes, az egyébként sok mindenben haladó nézeteket hirdető újkor-eleji francia filozófus pl. a koponya belsejében levő tobozmirigyben vélte feltalálni a „lélek székhelyét”... 59 �A modern tudománynak nem volt könnyű leszámolni e hiedelmekkel. A „kopernikusi fordulatot” ezen a téren az a felismerés jelentette, hogy a „lélek”, a „lelki” fogalmai nem tárgyi értelemben létező dolgokat jelölnek, — hanem úgynevezett FUNKCIÓFOGALMAK. Ilyen fogalmakkal bőven találkozha­ tunk a mindennapi életben s nem jelentenek mást, mint bizonyos objektumok működését, s az ennek során keletkező jelenségeket. Hogy legáltalánosabb értelem­ ben vett példán szemléltessünk; nincs „mozgás” önmagában, csupán mozgó tár­ gyak, objektumok vannak, — vagyis a mozgás a létező dolgok legalapvetőbb sajá­ tossága, létformája. A mozgás sajátos, bonyolult formája az élő szervezetek élet­ működése. Az életműködések — másszóval életfunkciók — sohasem léteznek ön­ magákban, mindig csak meghatározott szervek működéseként. S a legbonyolultabb szervrendszer, az idegrendszer működésének megnyilvánulása mindaz, ami a „lelki élet” kifejezésével körülírtan él a köztudatban: a gondolkodás, a képzelet, az érzel­ mi folyamatok. Vagyis a „lélek”, a „lelki” az ember életműködéseinek egy sajátos körét jelöli s e működések „végrehajtója”, „lebonyolítója” nem valamely, az em­ ber testében rejtetten megbúvó titokzatos alkatelem, hanem az idegrendszer s azon belül is elsősorban az agy. Mindaz amit e pársoros bevezetés summázni törekszik — évszázados kutató­ munka eredménye. A biológia, az élettan, a pszichológia egész fejlődéséből levont következtetés ez, — mely filozófiai síkon, a dialektikus materializmus elméletében úgy fogalmazódik meg, hogy a szellemi (a lelki folyamatok) az anyag (konkrétan az idegrendszer, az agy) megnyilvánulása, terméke. S ez egyáltalán nem a lelki jelenségek tagadása — ellenkezőleg, valóságos mivoltuk felismerése, elhelyezésük az emberről szóló tudomány rendszerében — s egyszersmind feltétele annak, hogy komolyan vegyük e jelenségeket. Elsősorban I. P. Pavlov, szovjet élettanikutató nevéhez fűződnek azok a vizs­ gálatok, amelyek a lelki működések fiziológiai alapjait tisztázták (feltételes reflex­ tan). EGZAKT TUDOMÁNY — A lélek ma már nem a költészet, a vallás, de nem is a szaloncsevegés, ha­ nem gyakorlati problémák által életrehívott, gyakorlati célokra irányuló egzakt tudomány tárgya — állapította meg már a negyvenes évek végén Dávid Katz, a pszichológia egyik európai hírnevű képviselője. Mi így fogalmaznánk: egzakt tudomány tárgya is — megvannak a feltételei annak, hogy az egzakt tudományos vizsgálatok eredményei a köztudatba szűrődve kiszorítsák az olyan elképzeléseket, melyek szerint a lélek olyan „magasztos valami”, — amelyet csupán metafizikai spekulációkkal vagy asztaltáncoltatással lehet „vallatóra fogni”. De hogyan lehet? — merül fel a kérdés. Korunk embere megszokta, hogy előszeretettel használja a „lelki ökok” „lelki tényezők” — kifejezéseit. Elrontott házasságok hátterében éppúgy előszeretettel fedezi fel ezeket, mint ahogy leg­ újabban sokszor hallani a meteorológiai jelenségek, — különösen a mostanában sokszor emlegetett „frontátvonulások” — „lelki hatásait” taglaló beszélgetéseket Sőt napjaink embere előszeretettel törekszik lelki működéseinek „befolyásolására”, — például koffeintartalmú duplákkal próbálja élénkíteni, serkenteni gondolkodását, kihagyó figyelmét, andaxinnal enyhíti izgalmát, frenolonnal szorongásait — olykor mértéken felül is használva ezeket az élénkítő és csillapító gyógyszereket. Vagyis használja azoknak az egzakt kutatásoknak egyes gyakorlati eredményeit amelyek a maguk egészében, elméleti síkon a pszichikum tudományát alkotják. E tudomány rendkívül bonyolult és szétágazó kutatási területeket egyesít — hiszen a modem lélektan és lélekgyógyászat éppúgy elképzelhetetlen a legújabb biokémiai kutatások nélkül, mint ahogy elméletalkotásában felhasználja a kiber­ netika és az információelmélet eredményeit. A tudományon belüli együttműködés eredményéként alakul ki végül az a korszerű szemléletmód, melynek alapvonásait néhány alapfogalom ismertetésével próbáljuk felvillantani. 60 �LELKIMÜKÖDÉS ÉS ÖNIRÁNYÍTÁS A gondolkodás, az érzelmi élet — egyszóval azok a jelenségek, melyeken a „lelki élet” jelentőségét általában demonstrálni szokták, maguk is csupán részei egy sokkal bonyolultabb és szerteágazóbb jelenségkörnek, melyet a maga egészé­ ben az emberi viselkedés pszichikus regulációja kifejezésével írunk le. Mit értünk e kifejezésen? Azt, hogy az ember valamennyi megnyilvánulása, szervi működé­ sei éppúgy, mint cselekvései az idegrendszer, legfelső szinten az agykéreg irányí­ tása alatt folynak le. E működések egy része, mint belső, szervi folyamatok testünk belsejében mennék végbe, más részük az ember és környezete közötti kapcsolatot valósítják meg. E kapcsolat — az ember és környezete közötti kölcsönhatás — úgy megy végbe, hogy az ember szüntelenül felfogja a környezet hatásait és — reagál azokra. E reagálás külső, mozdulatokban, cselekvésekben, szavakban megnyilvá­ nuló mozzanatai alkotják az ember viselkedését. A viselkedés, a cselekvés csak akkor lehet célirányos, ha megfelelően reagál a külső hatásokra. Ehhez viszont az szükséges, hogy e hatásokról hű képet alkos­ son az ember. Erre szolgálnak érzékszervei — melyeknek híradásait az agy dolgoz­ za fel, s ennek eredményeként jön létre a legalapvetőbb lelkiműködés —, az érzé­ kelés. A látás, hallás, tapintás viszont elválaszthatatlan a tevékenységtől, — szabá­ lyozza a tevékenységet olymódon, hogy folyamatos információkat szolgáltat a cse­ lekvéseket irányító idegközpontok számára. Az érzékszervek működése alapján jönnek létre a bonyolultabb lelkijelenségek; az emlékezés, a gondolkodás, az érzelmek — amelyek mind a valóságról érzékelés útján szerzett információk feldolgozásainak különböző fázisait jelentik. Az emlé­ kezés — az információk tárolása és szükségszerinti egyeztetése. A képzelet — az információk bizonyos belső modellek alapján történő csoportosítása. A gondolkodás — ugyanezeknek az információknak logikai feldolgozása bizonyos feladatmegoldás kapcsán. Az információszerzés és feldolgozás eredménye a valóság visszatükrözése, — mely a pszichikum működésének eredménye. Az információk rendszere összefüggő képet alakít ki bennünk környezetünkről, a külvilágról és önmagunkról. E kép — a fejünkben kirajzolódó valóság — teszi lehetővé, hogy cselekvéseink szabályozása megfeleljen a valóság követelményeinek, hogy viselkedésünk célszerű legyen. Az információszerzés — az információk feldolgozása —, valamint felhasználá­ suk a cselekvés irányításában — a pszichikus működés alapképlete. Az alapkép­ let által leírt működésrendszer biztosítja azt a belső önirányítást — amely az élő­ lényeket megkülönbözteti a nem élő rendszerektől s ami azt a benyomást kelti, amely a legegyszerűbb, szinte gyerekes szavakkal így fogalmazódik meg: ,,az élő­ lény magától mozog” —, vagyis cselekvései egy belső központ irányítása alatt men­ nek végbe. ALKALMAZKODÁS — ALKOTÁS — TUDATOSSÁG Az érzékelés útján történő információszerzés, az információ feldolgozása és felhasználása a szervezet önirányításában nem az ember egyedüli jellemzője, — hanem megtalálható minden valamennyire is fejlett idegrendszerrel bíró élőlény­ nél. Ebből következik, hogy a pszichikus működés az élővilágon belül az állatvilág egyetemes jellemzője. Az állatvilágban a belső, pszichikai úton történő önirányítás azonban csupán a környezethez, a külvilághoz való alkalmazkodást szolgálja. Az embernél az önirányítás a társadalmi tevékenységben testet öltő alkotó munka alapjává, s ezen keresztül az embernek a természet feletti uralmát lehetővé tevő eszközzé válik. Ugyanakkor viszont a társadalomban élő, munkát végző embernél az önirányítás jellegében az állati pszichikumhoz képest minőségi különbséget jelentő változás áll be, — kialakul a tudatosság. 61 �Az állatvilágban a pszichikus önirányítás még nem tudatosan, hanem az ösztönösség jegyében megy végbe. Az információszerzés és feldolgozás az idegrendszer öröklött mechanizmusai révén valósulnak meg, s az önirányítás folyamatában nem alakul ki a valóság tudatos visszatükrözése, s ennek ellenképe — az öntudat sem. Ez csak az embernél jön létre, aki — Marx kifejezésével élve — munkája révén elkülöníti és szembeállítja magát a természettel, a természet erőihez alkalmazkodó lényből, a természet erőivel szembeszálló, s azokon uralkodó lénnyé válik. A pszichikus önirányítás tudatossága abban fejeződik ki, hogy az embernél az információszerzés, feldolgozás és felhasználás folyamatát nem pusztán ösztön­ szükségletek irányítják, mint az állatvilágban, — hanem célkitűzések. A célkitű­ zések mindig szavakban fogalmazódnak meg — vagy is a tudatos önirányítás nél­ külözhetetlen alkotóeleme a szavak rendszere, a beszéd, mely szervesen összefügg az információfeldolgozás sajátosan emberi formájával — a gondolkodással. A tuda­ tos lény — gondolkodó lény, viszont gondolkodás, csak szavak által rögzített fogal­ mak révén folyhat. Az ember célkitűzései — még a legegyénibbek is — mindig társadalmi jelle­ gűek. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy azok csak a társadalmi tevékenység keretében, a társadalom eddigi fejlődésének vívmányai alapján, azok felhasználásával valósít­ hatók meg. Az ember legelemibb célkitűzéseiben — például foglalkozásválasztásra, szórakozásra, kultúrálódásra irányuló céljaiban — visszatükröződik az emberiség egész haladásának valamennyi korábbi eredménye — éppúgy, ahogy az ember te­ vékenységének legelemibb mozzanatai — például az olyan egyszerű cselekvés mint az, hogy felszállók a villamosra, vagy kezembe veszek egy újságot — a társadalmi tevékenység, a tudomány és technika egész fejlődését feltételezik — pl. a közleke­ dés, a nyomdatechnika vívmányait az adott esetben. A PSZICHOLÓGIA FELADATA A fentebbi, helyenként talán túlságosan elvontnak tűnő fejtegetés nélkülözhe­ tetlen a modem értelemben vett lélektan feladatának megértéséhez. A lélektan feladata ugyanis éppen annak a bonyolult, a tudatosság mozzanatát is magában foglaló önirányítási rendszernek a vizsgálata, melynek legfontosabb sajátosságait az imént körvonalaztuk. Vagyis a pszichológia mindig az ember és környezetének köl­ csönhatását vizsgálja — szorosabban: e kölcsönhatást belülről szabályozó működé­ seket, s e működések külső meghatározóit. A pszichológia feladatát az teszi különösen bonyolulttá — s ugyanakkor azál­ tal válik e tudomány gyakorlati jellegűvé, és a hétköznapok szempontjából is hasz­ nossá, — hogy ezt az önirányító rendszert „üzemelés” közben vizsgálja — vagyis az embert megszokott tevékenységének folyamatában veszi vizsgálat alá, azt ku­ tatja, hogy a pszichikus folyamatok hogyan, milyen módon vesznek részt az em­ ber mindennapi tevékenységében, s e folyamatok vizsgálata során hogyan könnyíthető meg az ember tevékenysége, élete. E praktikus feladatai során kerül a lélektan kapcsolatba mindazokkal a tudo­ mányokkal, melyek részint magának az emberi szervezetnek védelmét, másrészt az ember fejlesztését, tevékenysége eredményességének fokozását szolgálják. Így ke­ rül a pszichológia szerves kapcsolatba az orvostudománnyal, a pedagógiával, így alakulnak ki a lélektannak olyan gyakorlati célokra irányuló ágazatai mint neve­ léstan, vagy a munkapszichológia. KORUNK TUDOMÁNYA Az emberi tevékenység pszichikus önirányításának vizsgálata nem véletlenül vált napjainkban olyan tudománnyá, melyre a mindennapi élet úgyszólván minden területén feladatok várnak. Közkeletű kifejezés korunkat az ideges emberek ko­ rának, világunkat az ideges emberek világának nevezni. S ha ebben a jellemzés­ ben van is némi túlzás, — annyi azonban kétségtelen, hogy napjainkban fokozódik az emberek idegrendszeri igénybevétele, s ez a tény a tudomány új módszereinek 62 �igénybevételét teszi szükségessé az idegrendszert károsító hatások, az idegrendszeri túlterhelésből adódó megbetegedések megelőzése és kiküszöbölése érdekében. Az idegrendszer fokozottabb igénybevételének oka az, hogy napjainkban az em­ bereknek életük, tevékenységük során összehasonlíthatatlanul több információt kell felfogniok és feldolgozniok mint régebben. Gondoljuk meg: ha csak végigmegyünk egy forgalmas, útvonalon, mennyi benyomás ér minket, hány olyan hatás, mely önkénytelenül magára vonja a figyelmet, s mennyi mindenre kell tudatosan össz­ pontosítani figyelmünket, hogy betartsuk a közlekedési szabályokat, kikerüljük a szembejövőket stb. Másszóval: rengeteg információt kell felfognunk és feldolgoz­ nunk ahhoz, hogy cselekvéseinket; megfelelően irányítsuk. Mindez az idegrendszer igénybevételét jelenti, s elfáradást okoz. Az információfelvétel és feldolgozás még bonyolultabb formáit igényli az em­ ber munkatevékenysége. Az embernek oda kell figyelnie munkájára, meg kell küz­ denie a különböző figyelemelterelő hatásokkal, ha eredményesen és biztonságosan akar dolgozni, — hisz a figyelmetlenség gyakran életveszélyes balesetet okozhat. Vagyis az embernek állandóan tudatosan szelektálnia, válogatnia kell az őt érő ha­ tások között. Ki kell választania azokat a hatásokat, melyek az adott pillanatban hasznos és szükséges információkat tartalmaznak, — míg másokat figyelmen kívül kell hagynia. S ha most figyelembevesszük, hogy pl. egy zajos, zsúfolt munkahe­ lyen például hóvégi hajrá idején mennyi zavaró, zaklató hatás éri az embert mun­ ka közben, a benyomások milyen halmazából kell figyelmének a munkája szem­ pontjából fontos információkat "kiszűrnie”, — akkor mindjárt érthetővé válik, mi­ ért érzik magukat sokan fáradtnak, idegesnek. A túlzott, vagy egyoldalú idegrendszeri igénybevétel elsősorban az idegrend­ szert terheli, fáradságot, idegességet, álmatlanságot — s más, ún. neurotikus tünete­ ket okoz, de befolyásolhatja egész szervezetünk működését, s a legkülönbözőbb kó­ ros elváltozásokat okozhatja. Közismert például, hogy a trombózisok, az emboliák és a szívinfraktusok keletkezésében komoly szerepet játszhat az idegrendszer foko­ zott igénybevétele nyomán beálló kimerültség. Mindezek a tényezők aláhúzzák egy olyan tudományág jelentőségét, melynek legfontosabb gyakorlati feladata az ember információszerző és feldolgozó működé­ seinek és e működések külső és belső feltételeinek olyan irányú befolyásolása, mely megkönnyíti a tevékenység pszichikus önirányítását. A TANULÁSTÓL KEZDVE . . . Az ember tanulóévei alatt nemcsak azokat az ismereteket szerzi meg, melyek élete során nélkülözhetetlen feltételét képezik munkatevékenységének, hanem ezek­ ben az években sajátítja el azokat a tulajdonságokat is, melyek a munkához nélkü­ lözhetetlenek, pl. megtanul kitartóan figyelni, rendszeresen elvégezni bizonyos fel­ adatokat, a munkában nélkülözhetetlen készségek és szokások alakulnak ki. Nem túlzás azt állítani, hogy az ember gyermek és serdülőkorában kialakított effajta tulajdonságai döntően meghatározzák, hogyan és mennyire képes később az életés munkafeltételekhez eredményesen alkalmazkodni — vagyis mennyire képes meg­ óvni magát a túlterheléstől. Épp ezért a pszichológia az oktatás és nevelés eredményes módszereinek kiala­ kításában nyújthatja az első és talán legfontosabb segítséget. Korszerű és hatékony oktatás-nevelés ma már elképzelhetetlen korszerű pszichológiai módszerek alkalma­ zása nélkül: s a pszichológia segítséget tud nyújtani abban éppúgy, hogy pl. egy idegen nyelv tanulása során mikor, milyen sorrendben tanuljuk meg a szavakat, hogyan kapcsoljuk össze a szó- és mondattanulást, milyen szemléltetőeszközök a legeredményesebbek — mint például abban, hogy a gyermek íráskészsége vagy ze­ nei hallása milyen eljárásokkal művelhető ki a leggyorsabban és a legeredménye­ sebben. E módszerek kidolgozásában a korszerű lélektan, a modem tudományok egész sorának eredményeire támaszkodik; a kibernetika eredményei éppúgy fel­ használásra kerülnek, mint a matematikai logikáé, az érzékszervek működését vizsgáló élettané vagy a biokémiáé... 63 �A PÁLYAVÁLASZTÁSON ÁT ... A tanulóévek eredményei a helyes foglalkozásválasztásban összegeződnek — ugyanakkor az ember életének ez az az eseménye, mely a legdöntőbb befolyással van későbbi sorsára, egész további életére. Az életben helyüket nem találó, örökké nyugtalan, örökké panaszokkal teli emberek többségénél a testi lelki bajok forrása a nem megfelelő foglalkozásválasztásból, a kedvetlenül végzett munkából, vagy ép­ pen az adott munkára való alkalmatlanságukból származik, — viszont a megfelelő pályaválasztásnak döntő szerepe lehet az ember eredményes alkalmazkodásában, idegei épségének, egészségének megóvásában. Az ipari balesetek, foglalkozási neurózisok kórokai közt éppúgy megtalálható a téves pályaválasztás, mint a munkaerővándorlás okai között. A kedv nélkül végzett munka éppúgy szülője a selejtnek, mint ahogy a munkakedv hiánya, a munka iránti ellenszenv motívuma ott szerepel az alkoholizmus, sőt a bűnözés terjedésé­ nek hátterében is. A pszichológia egyik legfontosabb feladata épp azért az alkalmasságvizsgálatok és a pályaválasztási tanácsadás korszerű módszereinek kidolgozása. Hazánkban épp­ úgy, mint a szomszédos szocialista országokban komoly erőfeszítések történnek az egész ifjúságra kiterjedő pályairányítás és pályaválasztási tanácsadás alapjainak lerakására. E munka alapfeltétele az ifjúság pályaismeretének és érdeklődésének ki­ munkálása az iskolásévek alatt, — mely lehetővé teszi, hogy a pályaválasztás idején megfelelő tájékozottsággal válassza ki az ifjú a képességeinek legmegfelelőbb foglal­ kozást. És ezen a téren még igen sok a tennivaló! Csak egyetlen példát: ma a foglal­ kozást választó fiatalok több száz foglalkozási ág között választhatnak, viszont a fiatalok többsége egyáltalán nem ismeri ezeket a foglalkozásokat, s ha megkérdez­ zük milyen foglalkozáságakat ismernek, legtöbbjük alig tud egy tucatnyit felso­ rolni. Az elemi tájékozottság és ismeretek mellett a másik lényeges tényező a képes­ ségek felmérése. A fiatalok nagyrésze korántsem önismeretére alapozza pályavá­ lasztását; a divat, az utánzás, az anyagi érdekék vagy külső személyi befolyások, sokuknál meg egyszerűen a véletlen, az éppen adódó lehetőségek döntik el válasz­ tásukat. Csak a pszihológusok és pedagógusok együttműködése valósíthatja meg azt, hogy valamennyi, a pályaválasztás előtt álló fiatal megfelelő pályaismerettel és ön­ ismerettel felruházva döntsön jövendő foglalkozása felől, összehangolva a társada­ lom által támasztott igényeket az egyéni célokkal, törekvésekkel és képességekkel. Említettük: a munkatevékenység, az információfelvétel és feldolgozás gyakran igen bonyolult formáit igényli, melynek során az ember idegrendszere jelentős terszerint csökkenteni. ' Az alapfeltétel: ismerni kell az idegrendszer teljesítőképességének határait, s azon belül meghatározni a munkavégzéssel kapcsolatos követelményeket. Ezt a célt szolgálják pl. az un. reakcióvizsgálatok, melyek azt mutatják meg. hogy egy-egy em­ ber milyen gyorsasággal képes az őt ért külső hatásra, pl. fényfelvillanásra reagálni — pl. úgy. hogy lenyom egy gombot. Járművezetésnél alapvető követelmény a gyors reagálóképesség! De nem kevésbé fontos például a figyelem vizsgálata sem: olyan munkánál, ahol a dolgozó feladata a gép működésének ellenőrzése, jelzőberendezések szemmeltartása —. a figyelemkoncentráció a munka lényegi mozzanata. De med­ dig képes egy-egy ember egyfolytában egyazon tárgyra figyelni? Ezt csak ala­ pos pszichológiai vizsgálat dönti el. Pszichológiai vizsgálatok segítik elő a megfi­ gyelendő tárgyak, pl. skálák, jelzőlámpák olyan elhelyezését is. mely lehetővé teszi, hogy a dolgozó tiüstént észrevegye a számára fontos jelzéseket —, vagyis hogy a jel­ zés megfelelő figyelemkeltő hatást gyakoroljon rá. A figyelemvizsgálatok szoros kapcsolatban állnak az elfáradás pszichológiájának tanulmányozásával. Egyhangú, ugyanakkor figyelmet igénylő munkáknál a fizikai elfáradást gyakran megelőzi az un. pszichikus elfáradás, a telítődés. Ilyen esetben a környezet egyhangúságának csökkenése, un. tehermentesítő hatások, pl. zene alkal­ 64 �mazása gyakran éppolyan frissítően hat, mint a valóságos pihenés. De mikor és mi­ lyen zenét alkalmazzunk munka közben? Látszólag egyszerű kérdés, de megvála­ szolása komoly kutatásokat igényel... A munkahely nemcsak tárgyi, de emberi környezetet is jelent az ott dolgozók számára. A munkahelyen belüli emberi kapcsolatok, a munkahely un. pszichikus atmoszférája nagymértékben befolyásolja a termelékenységet s a dolgozók közérze­ tét. A munkatársak összeválogatása, a köztük kialakuló munkatársi viszony zavar­ mentességének elősegítése az üzemvezetés egyik fontos feladata. Ehhez azonban a gyakorlati emberismeret gyakran nem elégséges; ismerni kell az üzemi kollektívák lélektani törvényszerűségeit. Mindez együtt... Elméleti tételekből indultunk ki s íme — a mindennapi élet fényeihez jutottunk el. A lélek — ha lehántottuk róla a misztikum burkát —, hétköznapi létünk mozza­ natává válik, s épp e hétköznapiságban rejlik igazi jelentősége. Ennél fogva a lé­ lektan sem a kuriózumok tudománya, hanem a legpraktikusabb tudomány, mely az ember leghétköznapibb szükségletei kielégítésében, a gyakorlati tevékenység tudatos szervezésében nyújt segítséget azokon a részterületeken, melyeket itt csupán kör­ vonalazni, olykor éppenséggel csak jelzésszerűen érinteni törekedtünk. Mindez együtt jelenti a pszichológiát, amely ma már választ tud adni az embernek önmagával szemben támasztott kérdéseire ... MURÁNYI MIHÁLY 5 65 ��PEDAGÓGIA ÉRZELMI NEVELÉS A TÖRTÉNELEMTANITÁSBAN Az érzelmi élet sekélyesedése láthatólag világjelenség. A nyugati, úgynevezett válságirodalomnak ez a legfőbb tanulsága. Gondoljunk csak Hemingway közömbös bérgyilkosaira, Miller, T. Williams vastörvényű, rideg világára, vagy Camus Közöny-ére. De „elérzelemtelenedésről vallanak a legdivatosabb nyugati filozófiai irányzatok is: a hasznosságot istenítő instrumentalizmus és pragmatizmus, a csak fizikai­ biológiai ingereket elismerő behaviorizmus, az emberi kötelékeket szétszaggató egzisztencializmus. Mintha egy világméretű sztriptízben vetné le a nyugati világ az emberi érzé­ seket, s már csak az önzés, hitetlenség, kiégettség látszik. Az érzelmi élet elsatnyulásának bizonyos tünetei azonban felfedezhetők a szo­ cialista országokban is. Kelet-Németországban aggodalmas hangú kritikák hívják fel a figyelmet a líra, s az életszemlélet eltechnizálódására; nálunk a kispolgári, számító nézetek felerősödése utal erre. A Szovjetunióban nemrég heves vitákat váltott ki az emberi viszonylatok tapasztalható „eldologiasodása” — mintha a tudomány, a racionális tervezés, az űrrakéták korában felesleges múltbeli csökevények lennének az érzelmek, érzelmi élmények. Világosan kell látnunk azonban, hogy amíg a biznisz-szellemű kapitalizmus­ ban szükségszerűen következik be az érzelmi élet torzulása, addig az „érzelmi üresség” a szocializmustól valójában idegen; jelentkezése tehát esetleges, átmeneti. A szocialista társadalom építése egyenesen megköveteli az alapvető emberi ér­ zéseket, sőt új érzések jelentkezését teszi lehetővé. Lehetetlen lenne szocialista tár­ sadalmat építeni népszeretet, hazaszeretet, internacionalisa érzések nélkül. De nem nélkülözhetők a munkaszeretet, a jó ügybe vetett hit érzései sem. Az új tantervek helyesen ismerték fel a szocialista világnézetet, erkölcsöt és magatartást megalapozó érzelmi nevelés jelentőségét. Ebben a munkában a törté­ nelemtanításnak — a tantárgy természeténél fogva — kimagasló szerepe van. Mégis jelenlegi történelemtanításunk itt is alatta marad a saját lehetőségeinek, és talán itt a legjobban. Ezért — és a fent vázolt átmeneti érzelemellenes tendenciák miatt — az érzelmi nevelés problémáira megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk. Mindenekelőtt azt a kérdést kellene tisztáznunk, hogy a történelemtanításunk­ ban jelenleg miért nem kielégítő az érzelmi nevelés. Az egyik ok minden bizony­ nyal az, hogy az ilyen irányú erőfeszítések az elmúlt évtizedekben erősen diszkre­ ditálódtak és megnehezültek. Az idősebb tanárnemzedékben, és az akkor diákoskodó mai tanárokban még él annak az emléke, hogyan játszotta ki a Horthykorszak az érzelmi nevelést az értelmivel szemben, hogyan tette nacionalista-sovi­ niszta nevelés alapjává. Ismeretes az is, hogy az ötvenes évek dogmatizmusa meny­ nyire verbálissá, tételmagyarázóan szárazzá tette történelemtanításunkat. Nem ked­ vezett az érzelmi nevelésnek a hazaszeretet érzésének és fogalmának bizonytalan helyzete, nacionalizmussal való gyanúsítgatása, s az az erkölcsi-politikai türelmet­ lenség, amely a tanórák őszinteségét tette kérdésessé. Ügy látszik, a tehetetlen­ ségi erő folytán, még mindig hatnak a régi beidegződések — habitusban, tankönyvi anyagban, módszerekben egyaránt. A másik fő ok bizonyára: az érzelmi nevelés irodalmának szinte teljes hiánya, elvi és módszertani kérdéseinek kidolgozatlansága. A marxista pszichológiában sokáig háttérbe szorult az érzelmek kérdése. Erősen hézagos eredményei még csak 67 �most kezdenek átmenni a pedagógiai köztudatba. Érthető tehát, hogy az általános pedagógiai irodalom is — az aktivitásról vagy az értelmi nevelésről szólva — csak utalásszerűen általánosságokat képes nyújtani. Az elmondottakból következik, hogy szinte teljesen tanári és felügyelői tapasz­ talataimra támaszkodva, legfeljebb a körvonalazását kísérelhettem meg a történe­ lemtanítás érzelmi nevelésének. A félreértések elkerülése végett először is le kell szögeznünk: az érzelmi nevelés sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem választható el a nevelés egyéb területeitől. Nem fogadhatjuk el azt a hagyományos álláspontot, amely az érzelmi nevelést a nevelés, az értelmit pedig az oktatás körébe utalta. A szellemi életet nem lehet az értelem, az érzelem, az akarat mozaikjaira bontani. A tanulás az egész embert köti le; nemcsak a tudat rétegeiben megy végbe, hanem kapcsolódik az emocionális szférákkal is. A gondolkodás az értelmi elemek mellett érzelmieket is tartalmaz. A kétfajta elemek egymást ösztönző vagy gátló, szüntelenül egymásra ható viszonyban vannak; funkcionálásukban tehát szétválaszthatalanok. Az érzések saját eszközeikkel taníthatatlanok. Csak gesztusok, szavak, közvetítő eszközök segítségével tudjuk (jelenleg még) érzékelni és átvenni őket. Ebből követ­ kezik, hogy az érzelmi nevelés valójában intellektuális (és esztétikai) eszközökkel történik. Módszerei lényegében nem különböznek az értelmi nevelés módszerei­ től. A helyes érzelmi nevelés csak ismeretfeldolgozással, az értelmi és esztétikai neveléssel együtt valósítható meg. Ezt bizonyítja a történelemtanításban elfoglalt helye is. Az érzelmi nevelés egyszerre cél és eszköz a történelemtanításban: — eredmény és eszköz. Érzelmi nevelésünk eredményeképpen ott áll a szocialista ember, akinek a személyiségjegyei között az egyik legfontosabb a gazdag érzelmi műveltség ugyanakkor az érzelmi nevelés lehetőségei és részeredményei állandóan segítik az ismeretek elsajátítását, az intellektuális munkát, mint motivációs erők és eszközök. Semmiféleképpen sem lehet tehát a célunk, hogy valamiféle mindentől függet­ len érzelmi nevelést hirdessünk. Más kérdés azonban, ha az oktatás-nevelés komp­ lex folyamatában az érzelmek nevelésének szálait figyeljük meg, és írjuk le — a szövet eme szálainak erősítése, tökéletesítése érdekében. Eljárásunk akkor mutatkozik a legeredményesebbnek, ha elsősorban a szálak kiindulópontjait, összefonódásait, egyszóval az érzelmek genezisét tárjuk fel. Az elemző vizsgálat három főforrást különböztet meg. Az első: az ismeretszer­ zés mint tevékenység, a második: a feldolgozandó ismeretanyag, a harmadik: a tanítás módszerei. A következőkben így vesszük szemügyre, egyenként, a történe­ lemtanítás során megfigyelhető érzelmeket. 1. Az intellektuális tevékenységből fakadó érzések a legközvetlenebbek a tör­ ténelemtanításban jelentkező érzések között. Olyan spontán érzelmi megnyilvánu­ lások ezek, mint amelyek a fizikai munkát vagy a testedzést kísérik: a munka mámora, a sikerélmény, a rátalálás öröme, a nehézségekkel való dacolás stb. A ta­ pasztalatok szerint ezeket az érzéseket hajlandók vagyunk lebecsülni, pedig a munkaszeretet, az önmagában bízó kezdeményezés, a szellemi munka gyötrelmeit is vállalni-akarás szempontjából rendkívül fontosak. Tehát tudatosan és tervsze­ rűen kell építeni rájuk. (Ezek az érzések épp annyira gyümölcsei, mint amennyire magjai az aktivitásnak.) A tanórai szellemi munka nyomában még fel kell lépnie a közösségbe vetett bizalomnak, a közösségben levés jóérzésének is. Az ilyenfajta érzések nyilvánvalóan abból a közvetlen tapasztalatból származnak, hogy aminek megoldására nem képes az egyén, megoldja a közösség. Igaz, jelenlegi pedagógiai szemléletünk még erősen a maga egyedi mivoltában kezeli az osztályközösségben élő tanulót. Inkább az egyént nézi, sokkal kevésbé az osztályt. Korunk a kollektív alkotásoké! De vajon mennyire készít elő a közös erőfeszítésekre az az iskola, amelyben még mindig a leggyakoribb kép: a tanár, aki ad, a tanuló, aki reprodukál. (Milyen ritkák még 68 �a közös megbeszélések, a tisztázó viták, a problémákat oldó kollektív „agyostro­ mok”!) Közvetlenül ható, egyéniséget meghatározó érzések fakadhatnak a tanítás­ tanulás folyamatában a pedagógus személyiségéből. A tantárgy iránti szeretet, a bizonyos történelmi hősök és korok iránti vonzalom, az igazság feltárásának vágya, a tények tisztelete — a pedagógus egész habitusa életre szóló érzelmek megalapo­ zója lehet. A felsorolt emocionális megnyilvánulások a munka közvetlen követelményei. Azonban összefüggésük az ismeretekkel és a módszerekkel nyilvánvaló. Apró, jelen­ téktelennek látszó érzések ezek, azonban mégis csak a szocialista ember személyi­ ségének építőkövei. Számbavevésük szemléleti kérdés. Azé a szemléleté, mely sze­ rint a tanulás tevékenység, munka, mégpedig olyan munka, amelyet a feldolgo­ zandó anyag természetével, a különböző módszerek és eljárások segítségével igyek­ szik a pedagógus élvezetessé, örömmé tenni. 2. A történelemtanításban feltűnő érzelmek második forrása maga az ismeret­ anyag. Az ismeretek valóságot felidéző erejüknél fogva épp annyira lelkesíthetnek, mint amennyire letörhetnek; szeretet vagy gyűlölet kiváltói lehetnek, mint a ben­ nük objektiválódott jelenségek és események. Magának az anyagnak a hatásai ezek, ahogy a fa milyensége érzéseket vált ki a jó asztalosból, vagy a festékek anyaga a festőből. Csakhogy a történelemtanításban legtöbbször magasabb rendű, jelentősebb érzésekről van szó. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy jelenlegi érzelmi nevelésünk elsősorban a tananyag érzelmi nevelése, szinte csak az isme­ retek hatása a tanulók érzelemvilágára. Mert a hatások elmélyítését, növelését, távlatait is biztosító módok és eszközök kialakításában még nagyon az elején járunk. A történelmi ismeretek érzelmi nevelésében első helyre kell állítanunk a tör­ ténelmi személyiségeket, mint az eszményképeket vagy negatív példákat. Az érzel­ meket nem lehet közvetlenül közölni, tanítani. Ezért van szükség a közvetítő-hor­ dozó példákra. A példaadással kapcsolatban azonban óhatatlanul előkerülnek a didaktikai alap­ elvek és módszerek is. A példa csak akkor ér valamit, ha az eleven élmény erejével hat. Ha Leonidászról vagy Szpartakuszról csak annyit mondunk, hogy kiváló katonák, hősök voltak, az érzelmeknek semmit sem adtunk. Tetteikben, visel­ kedésükben, eleven képekben kell megmutatnunk őket. A konkrétban az általánost, mint ahogy a művészet teszi. Az érzékekre, érzelmekre ható eleven élménynél azonban tovább kell lépnünk. Az emóciókból olyan erkölcsi eszméket kell kialakítanunk, amelyek a szocialista világnézet és morál építőkövei lesznek. Alkibiádész hazaárulásában a hazaárulást ítéltetjük el, a méregpoharat kiivó Szokratész okán az elveiért halni is tudó embert becsültetjük meg, Hannibál tetteiben a kitartást, mint erkölcsi értéket állítjuk a tanulók elé. A példaadás érzelmi nevelése nem nélkülözhet még két követelményt. Csak akkor igazán hatásos és helyes, ha a tanulók életkori-morális adottságaira épül, és a szocialista ember személyiségét építi. Érzelmi nevelésünk végső célja tehát erkölcsi-világnézeti fogalmak kialakítása Zrínyi hazaszeretetétől el kell jutnunk a hazaszeretet fogalmáig. Marx és Engels korának és harcának, érzékletes bemutatása nyilvánvalóan csak alapja lesz a szocialista humanizmus és internacionalizmus eszméinek. Megint csak hangsúlyoz­ nunk kell, hogy a helyes — az emóciókat fogalmakká dolgozó — érzelmi nevelés lényegében intellektuális eszközökkel történik. Gazdag érzelem-források fakasztói lehetnek a tömegek történelmi szerepét jelző ismeretek. De erre a lehetőségre ritkábban gondolunk. Pedig a nép- és hazasze­ retet. a nemzeti öntudat, a pártosság, az internacionalizmus érzése leginkább az 69 �ilyen ismeretek nyomában sarjad. Mi neveljen haza- és népszeretetre, ha nem a kuruc szegénylegények példája, akik homályos haza-tudatukkal mindent feláldoztak az uraktól kisajátított, és magára hagyott haza megvédéséért? Vagy növesztheti-e jobban bármi is a humanista, a hazafiúi és az internacionalista érzelmeket, mint az illegális KMP harca a fasizmus és a háború ellen? Az 1848-as forradalom eseményei során a tömegek eldöntő jellegű fellépései — március 15-én, március 29-én, a szeptemberi fordulat idején, szeptember 28-án — a népszeretet érdekében önmaguktól beszélnek. Nyilvánvaló, hogy a tömegek — rabszolgák, jobbágyok, proletárok; a magyar nép, a szovjet nép; keresztesek, kuru­ cok, végvári vitézek történelemalakító szerepének, helytállásának felvétele a tan­ anyagba, igen nagy jelentőségű tantervi kérdés az érzelmi nevelés szempontjából is. De nem szabad elfelejtenünk, hogy pedagógusra háruló szemléleti és módszer­ tani kérdés is. A történelmi ismeretek sokaságából hallatlan erővel hatnak az ember érze­ lemvilágára a helytörténeti jellegűek. A haza és a hazafiság fogalmának kötő­ anyagát azok az érzések alkotják, amelyeket az ember „szűkebb hazája” és annak népe iránt érez. Ezek mozgásba hozása, újabb ismeretekkel való táplálása gazda­ gabbá és elmélyültebbé teszi a fogalmakat. Sajnos, azonban aránylag kevés azok­ nak a tanároknak a száma, akik a helytörténetre is építenek. Nem igen tagadható, hogy a helytörténész tanárok és diákok szórványos, eléggé nem hasznosított jelen­ ségek. Eddig az ismeretekbe rögződött történelmi valóság érzelemkeltő hatásait tár­ gyaltuk. Nem közömbös azonban az ismeretek formája, nyelvi, esztétikai öltözete sem. Az eleven képeket teremtő szépirodalmi szövegek, a Csokonai által emlegetett „nézésre kitett példák”, a „munkálkodásba hozott érzések és indulatok” által mindig jobban szolgálhatják érzelmi nevelésünk céljait, mint az elvont fogalmi ismereteket. De nem csak a művészileg megformált történelmi ismeretekre gondol­ hatunk. A források valóságközelsége, a tankönyv stílusa, a tanári előadás színes­ sége, érzékletessége, a tanóra hangulati elemei mind nagy jelentőségűek az érzel­ mek felkeltésében. A történelemtanítás és tankönyvírás nyelvének kialakításában döntő szerepet kell játszania az érzelmi nevelés szempontjának. Hogy mit érhet el a nyelvi feldolgozás az érzelemkeltés terén, arra jó példa lehet a jelenlegi III. osz­ tályos gimnáziumi tankönyv Marx-szemelvénye a 48-as párizsi forradalomról vagy a tankönyv írójának, Unger Mátyásnak pompás, érzékletes stílusa. 3. A didaktika módszerei közül mindegyik alkalmas az érzelmek nevelésére; a jól megválasztott módszerek azonban még inkább fokozhatják a gondolkodási tevékenység, és az ismeretek által kiváltott érzelmeket. Tehát a didaktikai módszerek közül egyesekkel fokozottabb, és sokrétűbb emó­ ciókat hozhatunk létre. Megkülönböztetett szerepük van ezen a téren az érzékletes, eleven ismereteket nyújtó módszereknek: az irodalmi, zenei, vagy képi szemlélte­ tésnek, az élményszerű, színes tanári előadásnak, a tanulmányi kirándulásnak. Az érzelmi élményeket erkölcsi-világnézeti eszmékké feldolgozó módszerek közül az erőteljesebb tanári vezetés éppen úgy hozhat jelentős eredményeket, mint a tanulók részbeni vagy teljesen önálló munkája. Az érzelmek és élmények fogalmakká fejlesztésében a gondolkodásnak ugyan­ azokat a műveleteit alkalmazzuk, mint általában az értelmi megismerésben. Azon­ ban itt is az egyik művelet érzelmi szempontból hatékonyabb lehet, mint a másik. Az egyszerűbb gondolkodási műveletek közül igen nagy érzelemkiváltó ereje van az összehasonlításnak és a szembenállításnak. (Pl.; Danton és Robespierre; szociál­ demokraták és kommunisták; az egyik oldalon az áruló István nádorok, habozó Mógák, a másikon a felkelő nép, a hazatérő huszárok.) Fokozott érzelemteremtő hatásuk van az ismeretkoncentráción alapuló analó­ giáknak. — pl.: a hódító rómaiak kegyetlenkedései Karthágóban, s a náci hódí­ tóké a II. világháborúban; Cavaignac, Sztolipin, Horthy; a „fekete százak”, Prónai 70 �és Ostenburg különítményesei, Csombe zsoldosai stb. A gondolkodás műveletei közül az érzelmi nevelésben és az egész történelem­ tanításban, igen nagy jelentősége van az ismeretek konkretizálásának. Minél elvontabb egy ismeret, annál közömbösebb az érzelmek számára. Tehát az elvont isme­ reteket vissza kell helyeznünk az érzékletesség körébe, hogy az érzelmileg is has­ son. Nem elég például levezetnünk: a XVI. századi mezőgazdasági árutermelés ho­ gyan vonja maga után a majorsági gazdálkodás kiszélesedését, ez meg a robotterhek növelését; a források alapján érzékelhetővé is kell tennünk, hogyan jelentkezett ez a folyamat a bajmóczi jobbágyoknál vagy a Nádasdy birtokon, — ha azt akarjuk, hogy a népszeretet, a kizsákmányolás elleni gyűlölet vagy a pártosság érzése is kapjanak valamit. A történelemtanításban alkalmazható módszeres eljárások közül különösen az életszerű szituációk teremtésére és a történelmi látszatok, előítéletek elleni harcra, mint eljárásra, érdemes felhívni a figyelmet. Mert mi is az életszerű szituáció-teremtés lényege? Az oktatás módszereivel és eszközéivel eleven történelmi helyzetet teremtünk; azaz lehetővé tesszük, hogy a tanuló beleképzelje beleélje magát bizonyos történelmi helyzetekbe és korokba, s ezzel önkénytelenül állásifoglalásra kényszerítjük. Érzékletsen megfestjük például a tatárjárás utáni Magyarország helyzetét, benne IV. Béla lehetőségeit, s utána következik a kérdés; „Mit tettél volna te a király helyében?” Így a tanuló eleven problémákra irányuló érzelmi-értelmi belátások alapján tanulja meg becsülni a „második honalapítót”, és eszmél rá a felelősségtudat és a hazaszeretet jelentősé­ gére. A másik említett módszeres eljárás azon a kézenfekvő tényen alapul, hogy minden látszat csal, az érzések területén különösen. 1944. október 15-ének valóban az a látszata, mintha Horthy kormányzó komolyan ki akart volna lépni a hábo­ rúból, és már-már a rokonszenv, s a minden alóli felmentés érzései környékeznek meg bennüket. De a valóságos tények elemzése mást mond. A felismert igazság nemcsak Horthy magatartásának teljes elítéléséhez vezet, hanem a felelőtlenség, a nemzeti érdekek fölé emelt osztályérdekek és individualizmus elutasításához is. Ilyenfajta látszat a történelemtanításban rengetegszer előfordul. A NEP-korszak rendelkezései például ugyancsak azt a látszatot kelthetik tanítványainkban, hogy igenis a kapializmusnak készítik az utat. De ha a tények tüzetesebb elemzése alapján eljuttatjuk tanítványainkat Lenin és a későbbi szovjet történelem igazához, megtanulhatják még jobban becsülni Lenint. Még inkább küzdenünk kell — és érdemes küzdenünk — azok ellen a látszatok ellen, amelyek a történelmi és a logikai szempontok diszharmóniája következté­ ben keletkeznek. Az adott történelmi összefüggések mellőzése, jelenségek és sze­ mélyek történelmietlen kezelése, a logikai szempontok türelmetlen alkalmazása, örökösen a „korlátok” emlegetése könnyen szétzúzhatják a történelem érzelem­ nevelő lehetőségeit. Mert szükségképpen fogyatékos lesz az érzelmi hatása annak a Zrínyinek, akinek a hazafiúi tetteit a marhakereskedő kalmárkodásával mérjük, világnézetileg pedig elmarasztaljuk a vallásossága miatt. Vagy nem lesz-e károsan szegényes annak a Kossuthnak az érzelmi ereje, akitől a nemzetiségi kérdés mar­ xista megoldását várnánk el? Ha történelem tanításunkban lelépünk a történelmiség útjáról, s a „végkifejlet” logikáját eröltetjük rá az adott történelmi jelenségekre, az ítélőszékké változtatott történelemtanítás hamis ítéleteket hoz, és megfosztja a történelmet érzelemnevelő erejétől. Kifejtett gondolataim az érzelmi nevelésről észrevehetően csak szakdidaktikai jellegűek. A történelmi tanóra tényezőiből: — tevékenység, tanuló, tanár, ismeret, módszer — indultam ki, s előidézőkként, forrásokként fogtam, fel őket. Nem vizs­ gáltam tehát az érzelmek problémáját a pszichikai folyamatok egészében, sem az érzelmek tartalmait stb. Szándékosan csak a didaktikai apparátusra összponto­ sítottam, mert — véleményem szerint — így világosíthatók meg a legegyszerűbben a történelemtanításon belüli érzelmi nevelés elvi és módszertani kérdései. Dr. SZABÓ KÁROLY 71 �MEGJEGYZÉSEK EGY VITÁHOZ A nevelők és szülők körében a kö­ zelmúltban nagy visszhangot váltot­ tak ki a „Nógrád’’ „Fegyelem és fe­ gyelmezés cím alatt indított vitájá­ ban közölt írások”. (Kár. hogy a be­ érkezett jelentős számú hozzászólásból csupán néhány került a közönség elé). A véleménycserét élénkítette, hogy a „Népszabadság” hasábjain azo­ nos időben látott napvilágot néhány olyan cikk, amely a gyermekek testi fenyítésének kérdésével foglalkozott. vetése tanúsítja, milyen széleskörű még ma is - a szülők és a peda­ gógusok részéről a gyermekek veréssel történő fegyelmezése. Erre mutatnak egyéb tapasztalataim is. Ismerek olyan iskolákat, ahol néhány nevelő kivéte­ lével rendszeresen alkalmazzák a tes­ ti fenyítést és egyes nevelők még elméleteket is gyártanak „nevelési módszerük” jogosultságához. Baráti beszélgetések, családi összejövetelek alkalmával számtalanszor elhangzik, hogy a társasághoz tartozó anya vagy apa miért és milyen módon verte meg a drága — nem ritkán agyon­ kényeztetett — csemetéjét. A felsorakoztatott nézetek, tapaszta­ latok, a mögöttük levő valósággal könnyen meggyőzhetnek arról is, hogy itt nem egyedi esetekről, hanem egy pedagógiai, egyben társadalmi je­ lenségről van szó. Méghozzá egy olyan társadalmi jelenségről, melynek meg­ ítélésében a társadalom tagjai, a ne velők, a szülők nem egységesek. Az egyes szubjektív nevelési tényezők szavakban és tettekben megnyilvánu­ ló nézeteltérései — ha a közvetlen kiváltó okai széles skálán mozognak is — mindig világnézeti tartalmúak. Valamilyen formában állást foglalnak a társadalmunk egész lététől idegen gyermeki testi fenyítés mellett vagy ellen. Megjegyzem, itt az esetek dön­ Az elhangzott vélemények sokolda­ lúan közelítették meg a fegyelem és fegyelmezés problémáját, de az üt­ közőpont döntően — ami bizonyos szempontból érthető is — a testi fe­ nyítés körül bontakozott ki. „Hogyan legyen a nevelőnek tekintélye, ha egy pofon miatt újságba teszik”. Mi­ ért' szólnak bele munkánkba, a szü­ lők közül egyébként is többen kérik, legalábbis hozzájárulnak gyeremeik „komolyabb” fenyítéshez is. „Én ugyan nem nyúlok, hozzá, minek sze­ rezzek magamnak bajt, beírom az ellenőrzőbe és kész”. „Látja, ezek ne­ hezítik munkánkat, hogyan neveljem én a gyermekeket szép szóval, ami­ kor a szülők és a kartársaim közül is néhányan verik őket, így megszok­ ják, hogy csak az az elítélendő cse­ lekedet, amiért kikapnak”. „Az én fi­ amat csak üssék nyugodtan, engem is vertek, mégis ember lettem”. „Csak az én gyerekemhez merjenek hozzányúl­ ni egy ujjal is az iskolában. Mond­ ják meg, ha valami baj van azzal a büdös kölyökkel, majd én elrakom. De csakis én, mert az enyém". „Mi ugyan nem bántjuk otthon a gyere­ ket soha, de ha az iskolában más­ képp nem boldogulnak vele, inkább csapjanak oda, minthogy gyenge le­ gyen a tanulmányi eredménye”. „Én ugyan nagyon ritkán megverem, de olyankor mindig meg is beszélem ve­ le miért kapott ki, vagyis elbírálta­ tom vele tettét és a kapott bünte­ tést.” tő többségében nem valami tudatos társadalmi állásfoglalásról van szó. inkább a gyakorlat bonyolult szöve­ vényeiben való tévelygésről, a követ­ kezetlen gondolkodásról és cselekvés­ ről, a régebbi társadalmakat jellemző szokások, nézetek továbbéléséről be­ szélhetünk. Mivel a helytelein gondolkodás, a hamis nézetek természetüknél fogva csak eszmecserékben, vitákban tisz­ tázódhatnak, a helyes gyakorlat pedig határozott meggyőződésen nyugodhat, feltétlen helyesnek tartom, hogy a fegyelem és fegyelmezés társadalmi és pedagógiai vonatkozásairól — más tár­ sadalmi kérdésekhez hasonlóan — őszinte és nyílt vitát folytatunk a tantestületeken, a családokon túl a szé­ lesebb közönséghez eljutó sajtó ha­ sábjain is. Helyes, ha az élő és nem A gondolatok tartalma, a testi fe­ nyítés kifejezett védelme, megtörése, paragrafusra hivatkozó bátortalan el­ 72 �szintre a minden emberi kizsákmányo­ lás megszüntetésére törekvő munkás­ osztály emelte. A hatalom kivívása után a munkásosztály a régi fegyelem megszűntetésével egyidőben fokozato­ san megteremti a gazdasági és kul­ turális alapját, hogy a saját fegyelmét magasabb szintre emelve uralkodóvá tegye az egész nép számára. Ez a fe­ gyelem már az új társadalmi rend fagyelme, amelynek alapja az emberek érdekazonossága, a szabadság és szük­ ségszerűség kölcsönösségének felisme­ rése. Fő eszközei pedig a közös cél­ kitűzések megvalósítására mozgósítás, az érdekszférák tudatos feltárása és a meggyőzés. Az ember eszménye a közösség célkitűzéseiért aktívan tevé­ kenykedő, a társaiért minden körül­ mények között felelős, a fegyelmet tu­ datosan vállaló ember. is periférikus problémákat a maguk értékrendjében időben feltárjuk, hogy az érintettek széles körével együtt megkeressük a helyes megoldást. Akik egy létező és negatívan ható jelenséget nem létezőnek vagy századrendűnek te­ kintve agyon akarnak hallgatni, kárt okoznak, eltorlaszolják megszüntetésé­ nek lehetőségeit. A nevelés gátjainak megszüntetését célzó véleménycsere, a szocialista nevelés tökéletesítése szemponjából csak hasznos lehet, még ha olyan kényes kérdés is, mint a gyer­ mekek testi fenyítésének elítélése. A széleskörű vita feltétlen elősegítheti a legkülönbözőbb nevelési alakzatok összhangjának megteremtését, amely a gyermekek személyiségének alakításá­ nál nagyon lényeges. * A fegyelem és fegyelmezés vita lét­ jogosultsága vázlatos indoklásán túl szükség t érzem a témához kapcsolódó néhány gondolatom részletesebb kifej­ tésérek. Ügy gondolom, könnyű belát­ ni néhány utalás alapján is. hogy a fegyelem mindenkor fontos alkotó eleme volt a társadalmi együttélésnek. Nélküle lehetetlen a sokféle társadal­ mi viszonyulás rendje, az emberek együttműködése. A közös emberi te­ vékenység minden fajtája magában foglalja a fegyelem elemeit, a vezetés és engedelmeskedés különböző for­ máit. Ezek a függési viszonyok min­ dig valamilyen érdekben vagy érde­ kekben alapulnak. Ez a sajátosságuk meghatározza a fegyelem jellegét, tar­ talmát és formáját. Az előző osztálytársadalmak fegyel­ me a kizsákmányolás érdekeit szol­ gálta, a nép túlnyomó többségét alá­ rendelték az uralkodó kisebbség aka­ ratának. Mivel ez a fegyelem ellen­ tétes volt a milliók érdekeivel, csakis kényszerű, minden tudatosságot nél­ külöző szolgai engedelmeskedés lehe­ tett. A tőkés gyárban a munkás már egészen a gépi berendezés részévé válik, és éppen úgy nem lehet saját akarata, ellenvéleménye, mint a gép­ nek. A fegyelmezés kelléktárában a kényszerű jellegnek megfelelően meg­ található a kegyetlen brutalitás, a bot és az éhség eszköze, az erőszak min­ den lehetséges formája. Az osztálytársadalmakban létrejön egy másik fegyelem is, amelyet az el­ nyomóik elleni küzdelem, hív életre. Az elnyomottak fegyelmét legmagasabb A gyermekeket mindig annak a fe­ gyelemnek a szellemében nevelték és neveljük ma is, amelyet később, ha felnőnek, megkívántak, illetve megkí­ vánunk tőlük. Az osztálytársadalmakban a felnö­ vekvő nemzedéket a legváltozatosabb eszközökkel és eljárásokkal igyekez­ tek engedelmes alattvalókká idomíta­ ni. A burzsoá állam iránti feltétlen hű­ ségre, az uralkodók iránti tiszteletre nevelés érdekében nem riadtak vissza a testi és lelki nyomorítás, az akarat durva elfojtása, a szellemi torzítás egyetlen formájától, módozatától sem. A fasiszta Németországban ezeket a célokat ebbe a rövid mondatba tömö­ rítették: „A német ifjakat úgy kell nevelni, hogy megszokják a kegyet­ lenséget és eltűrjék a ver .st.” A szocialista társadalom már előző­ ekben említett fegyelme szüségszerűen megköveteli, hogy a gyermekek szemé­ lyiségének alakításánál fő feladatunk­ nak tekintsük a közösségi és egyéni ér dek összhangjának megértésén nyugvó aktivitás és tudatos fegyelem vállalás (amennyire a gyermek életkora meg­ engedi) kibontakoztatását. A fegyelem ebben a vonatkozásban olyan erkölcsi jelenséggé válik, amelynek kialakítása nem oldható meg különböző rendsza­ bályokkal, vagy visszatartásokkal. A fegyelem tudatos, önkéntes vállalásá­ ra szoktatás, a gyermek akaratának ne­ velése kizárólag a jól szervezett, fo­ lyamatos tevékenység és széleskörű ha­ tásrendszer eredményeként valósulhat meg. Mivel a testi fenyítés csupán a 73 �cselekvéstől való elriasztást, a passzi­ vitást ,az alázatos alkalmazkodást szol­ gálja, nem illeszthető semmiképpen eb­ be a hatásrendszerbe. Alkalmazása jéről) a számtalan gondra, idegálla­ potra, felnőttek tekintélyére való hi­ vatkozás. Azt hiszem ezeket a gondo­ kat, a gyorsan változó életünkből fa­ kadó nagyobb mértékű idegi megterhe­ lést senki sem tagadja. De vajon a gyermekek életét teljesen gondtalanná tettük már. Nekik nincsenek nagyon is reális és mégis elérhetetlen törek­ véseik, nem lehetnek valóságos, vagy vélt sérelmeik, ők kevésbé önérzetesek? Ügy gondolom erre nem lehet egyér­ telmű választ adni. Bizony, sók gyer­ mek — ha figyelembe vesszük korá­ val járó, nagyobb fokú érzékenységét — elég súlyos terhet hord a vállán, minden oka meglenne a panaszkodásra, helytelen tette mentegetésére. A szü­ lők, a nevelők ennek ellenére — he­ lyesen — megkövetelik tőlük a fegyel­ mezett magatartását, néha olyan szigo­ rúan, hogy igazságtalan bántalmazá­ sokkal megtoldják bajaikat, egy-egy, hosszú ideig nehezen gyógyuló sebbel. Ha a valósághoz egészen hűek akarunk maradni, még azt is be kell vallanunk, hogy a legtöbb verést éppen a nehéz körülmények között élő gyermekek kapják. Szinte hallom a megjegyzést; ez igaz, de mit tegyünk azzal a gyermekkel, aki szemtelenül megszegi az iskola sza­ bályait, vagy az otthon rendjét. Itt már rendkívül káros, ezért elítélendő. Va­ gyis nem azért nem szabad a gyer­ meket megverni, mert rendszabályok tiltják, hanem azért vannak a gyer­ mekeket védő, testi fenyítést tiltó tör­ vények, mert a gyermek verése gátalja egészséges testi és szellemi fejlődé­ sét. Meggyőződésem, hogy a fegyelemre nevelés feladataival, a fegyelmezés he­ lyes módozataival, a testi fenyítés ká­ ros hatásával a nevelők, de a gyerme­ kekért felelősséget érző szülők egy része is tisztában van. Mind többen vállalkoznak a verés nélküli nevelésre, mégis önkéntelenül felmerül a kissé türelmetlennek tűnő kérdés: miért ilyen lassú az új, közös tevékenységen, kölcsönös megbecsülésen alapuló fel­ nőtt és gyermek viszony kialakítását gátló, negatív jelenség felszámolása. Miért nem került még ez az elavult, ártalmas eszköz megfelelő helyére: a történelem lomtárába. A válasz nem olyan egyszerű, hiszen mindjárt az el­ ső áttekintésre az egymással szorosan összefonódó okok egész láncolatával találjuk szemben magunkat. A rend­ kívül bonyolult szövevényből megkísér­ lek egy néhány, véleményem szerint alapvető okot kiragadni. meg is érkeztünk a másik igen lénye­ ges okhoz, a tehetetlenséghez. A lát­ A testi fenyítés tovább élésének egyik igen jelentős oka a nemzedékről nemzedékre származó, régihez, megszo­ kotthoz való kényelmes ragaszkodás. szólag kényelmes megoldást kereső szülő vagy nevelő szükségszerűen szem­ bekerül a helytelen nevelése eredmé­ nyével, a rendszabályok, tilalomfák gátja mögül kitörő gyermekkel. A kü­ lönböző élethelyzetékben, tevékenység­ ben nem tudatosult, rend, törvény, tiltás értelmetlen szólam szintjére sülylyedt, nem jelent többé visszatartó erőt. A felnőttekkel szemben bizal­ matlanná vált gyermek csak a saját tapasztalatára épít, amelynek feldol­ gozása a bizonytalan értékítélet miatt torz, így természetesen helytelen cse­ lekvésre, viselkedésre ösztönöz. Ekkor rendszerint előkerül az egyetlen, idő­ legesen hatékonynak tűnő eszköz, a testi fenyítés, amelynek hatása alatt a gyermek tudatában még hamisabbá vá­ lik a világról és önmagáról kialakított kép. A torz világkép, a hamis tudat, a bizalmatlanság — amely lassan állan­ dósul és kölcsönös jellegűvé lesz — teljesen megmérgezi a felnőttek és a A helyzet legjobban úgy jellemez­ hető, a tételt már nagyon sokan meg­ tanulták, de a meggyőződésen alapuló alkalmazáshoz vezető fáradságos út végigjárására csak az igényesebbek vállalkoznak. A nagyon is sokrétű gya­ korlatban való eligazodáshoz szüksé­ ges politikai és világnézeti meggyőző­ dés kialakulása, a nevelési eljárások eredményes alkalmazására történő gon­ dos felkészülés, a hivatásiból eredő tu­ datos fegyelem vállalás, a nevelőtől és a szülőtől egyaránt nagy erőfeszí­ tést kíván. Ebben a magasabb emberi és pedagógiai szintre törekvésben igen sokszor a legjobb szándék is zsákutcá­ ba kerül, időleges vagy véglegesen megreked. Ilyenkor tolakodik elő, mint­ egy önigazolásul a Makarenkó-i pofon demagógiája, (még olyan szülőknél is, akik mindössze csak ennyit hallottak a szocialista nevelés e nagy úttörő­ 74 �gyermekeik közötti viszonyt. Ez a hely­ zet megnehezíti a gyermek megismeré­ sét, a nevelésben elengedhetetlen alko­ tó együttműködést. rülő gyermekeket. Ezek a gyermekek, a felnőttektől szenvedve, félve, maguk is kis ragadozókká válnak. Egész lé­ nyüket átszövi a dacos ellenállás, a gyűlölet, az agresszivitás, a durvaság. Csavarognak, állandó hordozóivá lesznek a hazug képmutatásnak. Az ilyen erősen sérült gyermekeket ténylegesen rendkívül bonyolult, és sok türelmet igénylő munka árán le­ hetséges csak a közösségbe beilleszte­ ni. A tapasztalatok azonban azt mu­ tatják, hogy az ilyen irányú nevelő munka lehet igen eredményes is. Ugyanis az ilyen erősen sérült, bizal­ matlan gyerek ragaszkodása egy idő után nagyon erőssé válhat az őket szerető, legfőképpen tisztelő felnőtt­ hoz, vagy az általa szeretett közös­ séghez. Én inkább ebben a kérdésben hivatkoznék Makarenkóra, aki a tes­ tet, lelket ölő háború kegyetlenségé­ ben erkölcsileg sérült gyermekeket és fiatalokat kiváló pedagógiai tapintat­ tal, szocialista emberre jellemző hu­ mánunom nyugvó tisztelettel vezetett vissza a becsületes, fegyelmezett em­ berek sorába. * A nevelés egységes hatásrendszer jellegéből kiindulva a testi fenyítés tovább élésének alapvető okai közül csupán azokat igyekeztem feltárni, amelyek a szülőket és a nevelőket közvetlenül érinti, ezért legtöbb he­ lyen együtt szóltam mindkét tényező­ ről. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy a testi fenyítést is végérvényesen fel­ számoló szocialista nevelés megvaló­ sításában a nevelők és szülők egy szinten állnak, vagy azonos elbírálás alá esnének. Ebben az esetben is ér­ vényes a közösség érdekeiből kiinduló, egyéni megítélés. A felnőttek és a gyermekek közötti szakadékot nyugodtan vehetjük a har­ madik jelentős oknak. A nevelők és szülők tekintélyes hányada nem isme­ ri eléggé a tanulókat, vagy saját gyermekét. Helytelenül értékeli tulaj­ donságaikat. Tetteik, megnyilvánulá­ saik megítélésénél csak kevesen vizs­ gálják az indítékokat, cselekvésük mozgató rugóit. Egyformán minősítik a megválaszolatlan érdeklődés által vezetett gyermeki tapasztalanságból származó és a közösség érdekeivel tu­ datosan szembehelyezkedő gyermek fegyelmezetlen magatartását. Mindezt igen gyakran betetőzik a pillanatnyi hangulattól, idegálapottól függő, leg­ önkényesebb büntetések kiszabásával. Hányszor találkozunk igazságtalanul megbántott, önérzetében mélyen sér­ tett gyermekkel. A szándékoktól függetlenül, felüle­ tesen értékelt cselekvésekre indoko­ latlanul kiszabott büntetések, a fel­ nőttek mögötti alattomos megnyilvá­ nulásra késztetik a gyermeket. Az ilyen „meg nem értett” gyermekeket elég könnyen megtévesztik a megér­ tést színlelő, felelőtlen magasabb ko­ rúak, akiknek a társaságát és tanácsait elfogadva, kivonják magukat a szü­ lők, a nevelők, a közösség szabályai és hatása alól, „új baráti körükkel” sajátos törvényeket alkotva hozzá­ kezdenek a környező valóság tapasz­ talatainak gyüjtögetéséhez. Megszüle­ tik a gyermekbanda, a galeri, a hely­ telen tettek láncolata, amelyért aztán legtöbb esetben senki sem akar fele­ lősséget vállalni. A magasabb korúak — közöttük né­ hány szülő — felelőtlensége magasan fölé emelkedik az előzőekben említett okoknak. Ezek az elemek rendszerte­ len életmódjuk következtében maguk is szembekerülnek a szűkebb, vagy tágabb „közösségükkel”, nem ritkán az egész társadalommal. Létüket csupán a farkastörvény szabályozza. Körük­ ben az ütlegelés, a brutalitás nemei­ nek alkalmazása, a mások megkáro­ sítása, a közösség tulajdonának elsa­ játítása teljesen természetes. Maga­ tartásukkal bomlasztják környezetü­ ket és szellemileg, erkölcsileg defor­ málják saját, vagy a hatókörükbe ke­ A bátor következtetések levonásá­ val, a szocialista szellemű nevelés ha­ tékonyabbá tételével nem lehet egy­ másra várni, nem szabad a számlákat ide, oda tologatni, vagy hamis elvek ből kiindulva esetleg elsikkasztani. A nevelők marxista világnézeti meggyőződésének további formálása, helyes cselekvések által történő szi­ lárdítása, pedagógiai és lélektani is­ mereteinek gyarapítása, alkalmazási készségeinek magasabb szintre emelé­ se nem tűr halasztást. Ez a folyamat szükségszerűen megköveteli a nevelőtestületek légkörének pozitívabbá vá­ 75 �említetteken kívül még sok lehetőség kínálkozik. Gazdag a választék a TV adásaitól a' TIT előadásokon keresz­ tül a népszerű szakkönyvek kézbeadá­ sáig. Kérdés; milyen széles körben, mely rétegekben, milyen hatékonyság­ gal hasznosítják e kiváló lehetősége­ ket. Ügy gondolom ezen érdemes gon­ dolkozni. lását, feltételezi a nevelők közötti eszmei, ideológiai vitákat, a pedagó­ giai és közéleti megnyilvánulások bá­ tor, őszinte értékelését. A szocialistá­ vá váló életünk, nevelésünk egy-egy kérdésének, vagy éppen egy nevelési helyzetnek a nyugodt mérlegelése rendkívül tanulságos lehet. Az egészséges pedagógiai légkör ki­ alakításánál nem csak a negatív hely­ zetek boncolgatására gondolok. Sok­ kal fontosabbnak tartom a „nehéz” problémák eredményes megoldásának ösztönző tanulmányozását, vagy a ki­ használatlan lehetőségek feltárását. Ott van például az ifjúsági szerveze­ tek munkája, a gyermekek nagy er­ kölcsi gyakorlótere. Valljuk be csak őszintén — különösen néhány iskola­ igazgatónak tanácsos önvizsgálatot végezni — az ifjúsági szervezet tevé­ kenysége, közgonddá tétele, az úttörő és KISZ közösségék (őrs, raj) együtt­ élésének tökéletesítése hányszor tehet­ né elkerülhetővé a pofont, a vonal­ zó, vagy térképmutató pálca rendelle­ nes használatát. Ha százalékosan nem is számottevő, a demoralizáló hatásuk miatt, mégis legnagyobb gondot okoznak a felelőt­ len, nehezen megközelíthető szülők. A változás lehetősége itt is fennáll, de a folyamat rendkívül lassú, amelynek meggyorsítása rendkívül szükséges. Sokat tehetnek ezért a munkahelyi vezetők, a kollektívák, akik nem le­ hetnék közömbösek beosztottjuk, munkatársuk családjával szemben. Ha valahol, akkor itt lehet és kell a gyermekek érdekében alkalmaznunk a legszigorúbb törvényeket. A másik oldalról pedig egy pillanatig sem szaban szem elől téveszteni, hogy a leg­ nagyobb megértésre, türelemre, szere­ tetne éppen ezeknek, a gonoszságoktól meggyötört, eldurvult gyermekeknek van szükségük. A nevelőtestületekben kialakított helyes szocialista nevelési gondolkozás és cselekvés nem marad meg az isko­ la falai között. Tovább gyűrűzik a szülők, a társadalom körében. A szülői értekezleteken, személyes be­ szélgetéseken még tapasztalható, gyermekeket elmarasztaló beszélgetést felválthatja az eredményesebb, haté­ konyabb, nevelés segítő pedagógiai ta­ nácsadás. A verésre jogosító, burkolt igény benyújtását, az eltérő formában megfogalmazott engedélyadást kiszo­ ríthatja, a nagyjából azonos problé­ mákkal foglalkozó szülők hasznos ta­ pasztalatcseréje. Befejezésül megjegyzem, hogy a testi fenyítés problematikája általában nem központi kérdése a nevelésnek, de nagyon fontos fokmérője lehet a szocialista nevelés hiányának. Fontos hangsúlyozni, ahol a testi fenyítés, a gyermeki akaratmegtörés, a megalázás bármelyik formája jelen van, nem beszélhetünk teljes értékű, szocialista nevelésről. Amíg a káros pedagógiai jelenségek léteznek, jogosult és szük­ ségszerű a megszüntetésükért folyta­ tott küzdelem. A legtöbb esetben ösztönösen ne­ velő szülők pedagógiai ismereteinek növelésére, nézeteinek formálására az Nádházi Lajos 76 �KÖZÍZLÉS ÉS NÉPMŰVELÉS „Új kultúráért, azaz olyan új morá­ lis életért vívott harcról kell beszélni, amely a legszorosabb benső kapcsolat­ ban áll egy új életlátással, míg végül is a valóságérzés, és valóságszemlélet új módjává a „lehetséges művészek­ kel” és a „lehetséges műalkotásokkal” bensőségesen egybeforott világgá nem válik” — írta a 20-as évek elején An­ tonio Gramsci századunk kiváló mar­ xista teoretikusa a művészetről szóló cikkei egyikében. Lenin hasonló álta­ lánosítást tesz, amikor a művészet né­ pi jellegét hangsúlyozva az alkotók és a befogadók közti dialektikus egység­ nek „az egybeforott világnak” a meg­ teremtéséért száll síkra: „Nem az a fontos, hogy mi hogyan vélekedünk a művészetről. Még csak nem is az a fontos, hogy mit ad a művészet né­ hány száz, sőt néhány ezer embernek, amikor népünk milliókat számlál. A művészet a népé. A széles dolgozó 'tö­ megekben kell mély gyökeret ereszte­ nie. El kell érnie a tömegek megérté­ sét és szeretetét. Az ő érzésüket, gon­ dolkodásukat és akaratukat kell öszszefognia és felemelnie. Bennük kell felfednie és kifejlesztenie.” Szocialista forradalmunk szerves ré­ szeként kibontakozott kulturális át­ alakulás pezsgő légkörében napjaink­ ban a marxista elmélet gyakorlati megvalósítására kerül sor, a művésze­ tek tudatformáló hatásának, szerepé­ nek problémája egyik központi kér­ dés. Az MSZMP VIII. Kongresszusán meghatározott közművelődési célkitű­ zések, valamint az Ideológiai Irányel­ vek a népművelés egyik legfontosabb feladataként éppen az esztétikai és művészeti nevelésnek, a lakosság ízlé­ sének gyors fejlesztését, a műélvezők körének bővítését jelölik meg. Az egyre magasabb szintre emelkedő mű­ szaki technika, amely közvetlenül is hatással van a termelőerőik alakulásá­ ra, alkotó fantáziájú embereket kíván. Ez pedig csak az olyan sokoldalúan képzett embernek lehet, aki fogalmi úton szerzett intellektuális műveltsé­ ge mellett esztétikai kultúrával is rendelkezik. Ilyen vonatkozásban az esztétikai nevelés mint az érzékek, az érzelem, a fantázia és az ízlés kimű­ velésének eszköze mind a technikai fejlődés, mind pedig a közhasznú termelés szempontjából általános je­ lentőséggel bír. Elhanyagolásának ká­ ros következményei jól tettenérhetők már azoknak a közszükségleti tár­ gyaknak a kivitelezésében is, amelye­ ket naponta használunk, a munkahely az otthon berendezési tárgyaiban, te­ hát abban a legközvetlenebb miliő­ ben, ahol a munka és a pihenés óráit töltjük. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Az esztétikai nevelésnek a gyakorlati élet szempontjából meg­ lévő jelentőségén kívül van még egy egyetemesebb, még fontosabb emberi jelentősége is. A művészi alkotások megértésére, élvezésére való nevelés alapvetően szükséges a harmonikus személyiség kialakításához, a szocia­ lista ember eszmei, erkölcsi arculatá­ nak formálásához. Olyan emberek ne­ veléséhez, akiknek van szeme a ter­ mészeti és a művészi szép meglátásá­ hoz, akik élvezik és igénylik is eze­ ket a magasrendű élményeket. Az esztétikai nevelés nélkülözhetetlen eszköze a humánum formálásának. A teljes emberséghez hozzátartozik az az érzéki és szellemi, az érzékelés és gondolkodás harmóniája. Az általános feladatok megvalósítá­ sához, — amelyek helyileg párosulnak a kultúrcentrum kialakításának fela­ dataival — elengedhetetlen az eddigi eredmények és hiányosságok számba­ vétele, hiszen a számvetés- sok eset­ ben önkéntelenül is megmutatja a „hogyan tovább” útjait, azokat az utakat, amelyekre az objektív és szubjektív lehetőségek egyaránt mó­ dot adnak. A megye, s méginkább a megye­ székhely kultúrális fejlődésének el­ lentmondásai jórészt az egykori „kenyeretlen Tarján”, a mondvacsi­ nált város káros eszmei örökségében gyökereznek. Ezt az örökséget — amely bizonyos fokú kulturális igény­ telenségben és a polgári ízlés iránti fogékonyságban mutatkozik meg — a rendkívüli méretekben fejlődő új szo­ cialista város még nem tudta teljesen 77 �levetkőzni. A városközpont végleges kialakítása — néhány teljesen kész, impozáns épület ellenére — még né­ hány évet várat magára. Az építkezé­ sekkel járó ideiglenes környezet nem szerencsés az esztétikai nevelés szem­ pontjából. Ennek ellenére a legmo­ dernebb stílus szerint épített új köz­ épületek és lakóházak a lakosság zö­ mének megnyerték tetszését. Az ízlé­ ses külsejű lakásokban legtöbbször új, modern bútor kerül, még akkor is, ha nem fiatal házasok költöznek be, so­ kan kicserélik régi bútoraikat. Ez azt bizonyítja, hogy a mindennapos kör­ nyezet esztétikus kialakítása egyike a legfontosabb, alig észrevehetően, de folyamatosan nevelő tényezőknek. Ugyanakkor a főként magánházakból álló lakótelepeken (Béke-telep, Rok­ kant-telep) sajátos antimodem építke­ zési stílus, az úgynevezett kertkúltúra kezd újjáéledni. Ügy tűnik, a saját házhoz jutó kétkezi munkás az egy­ kori polgár családokat utánozza. A kertekben megjelenő díszítő elemek (törpe, vár, színes gömbök) álromantikájukkal károsan befolyásolják az esztétikai ízlés helyes irányban való fejlődését. A lakások belső díszítése nincs egye­ nes arányban a modern, praktikus bútorok iránti igénnyel. Széles töme­ gek hozták magukkal a múltból fogé­ konyságukat a hamisan csillogó dekorativitás, egy lesüllyedt szecesszió ter­ mékei s a szórakoztatóipar izgató és hódító árui iránt. Ezt, a sajnos még mindig tömegigényt főként a piaci árusok elégítik ki giccses készítmé­ nyeikkel. A kisiparosok termékbemu­ tató kiállításai ráadásul még reklámot is csinálnak ezeknek az áruknak, dísz­ párnák, csiszolt tükrök, falvédők, bi­ zsu stb.) Alakult egy népművelőkből álló bizottság, amely minden igyeke­ zete ellenére sem tudja megakadá­ lyozni ezeknek az áruknak a készíté­ sét és terjesztését. Országos szervek közbenjárására lenne szükég. Helyi feladat viszont több lakberendezési kiállítás, szakmai tanácsadás rendezé­ se, illetve szervezése. Jól ki kell majd használni a Képcsarnok Vállalat új salgótarjáni galériájában rejlő neve­ lési lehetőségeket. A művészeti ágak közül a legna­ gyobb fejlődés a képzőművészet terü­ letén tapasztalható. A képzőművészek nógrádi csoportja az észak-magyaror­ szági területi szervezet tagjaként az elmúlt néhány évben országosan is rangot, nevet szerzett magának. Ered­ ményes munkájukról a gyakori ma­ gas színvonalú, reprezentatív kiállítá­ sokon tesznek többek között tanúbi­ zonyságot. A kiállítások látogatottsá­ ga viszont azt bizonyítja, hogy az eredményekkel párhuzamosan, mond­ hatni azok függvényeként fokozódott a közönség érdeklődése is a képzőmű­ vészet iránt. Egy-egy kiállítást átla­ gosan 3—4 ezren tekintenek meg. Pél­ dául az I. Észak-magyarországi Terü­ leti Képzőművészeti Kiállítást 3521-en, a besztercebányai vendégművészek tárlatát 3100-an, a Nógrád megyei Képzőművészeti Studióbemutakozó ki­ állítását is több ezren látták. Kétség­ telenül örvendetes jelenséget takarnak a számok, hiszen azt mutatják, hogy a város lakóinak tíz százaléka állan­ dó tárlatlátogató. Akkor persze téves képet nyernénk, ha az egyes kiállítá­ sok látogatóinak számát összeadva próbálnánk egy év mérlegét megvon­ ni, hiszen, a tapasztalat azt mutatja, hogy szinte mindig ugyanazok tekin­ tik meg a kiállításokat. Nem készült statisztika a látogatók társadalmi megoszlásról, de a felületes felmérés alapján azt mondhatjuk, hogy főként diákok, — őket kísérő pedagógusok —, népművelők, az állami és a pártap­ parátus dolgozói közül kerülnek ki a „törzstagok”. A széles tömegek még nem képviseltetik magukat megfelelő arányban. Ebből következik, hogy népművelési munkánk egyik aktuális feladata a szélesebb rétegek bevonása a képzőművészet kínálta műélvezetbe. Ez azonban túl a szervező munkán, a tömegek direkt esztétikai nevelését is megköveteli. A látáskultúrára való nevelés és en­ nek lényege a képzőművészeti művelt­ ség alapjainak elsajátítása még meszsze elmarad más művészeti ágak szer­ vezett rendszerezett ismertetése mö­ gött. Ez az oka, hogy szinte naponta találkozni emberekkel, akik fanyalog­ va jönnek ki egy-egy kiállításról, aho­ vá éppen a hangos, de nem hivalkodó hírverés csalogatta be őket. Keserű szájízük oka elsősorban a művek megnemértése. Ez az érzés akarvaakaratlanul a modern képzőművészet elleni protestáláshoz vezet, amely �áll tehát a képzőművészet funkciója. Az igazi művészet feladata nem az, hogy azt tükrözze, amit a valóságból az érzékszervek vesznek tudomásul, hanem mindazt, amit az érzékszervi tapasztalatból az összefüggéseket ku­ tató értelem ismerhet csak fel. Nem a jelenséget, a felszínt, hanem a lé­ nyeget kell a képzőművészet nyelvén, sajátos formaeszközzel tolmácsolni. Egy vizuális élmény az asszociációk sorát idézi fel a művészben, kialakult az úgynevezett képszerű gondolat, aminek segítségével az egyedi lát­ ványt a művész általánosítja, bizo­ nyos érzelmi-gondolati eszme jelké­ pévé formálja, vagy pedig a benne élő tartalmakat vetíti ki az embe­ rek és a tárgyak csoportjára. Bizony elég keveset tettünk még an­ nak érdekében, hogy a közönség ilyen aspektusból szemlélje a műalkotásokat. Nem elég, ha csupán a katalógusokra, művészeti könyvekre, a televízió esz­ tétikai előadásaira, és egyéb spontán alkalmakra bízzuk az ízlés alakítását, a látáskúltúra nevelését. Nem elegen­ dő az esztétikai ismeretterjesztő elő­ adások száma és színvonala sem. Meg kell magyarázni, hogy a modern, ha­ ladó törekvések elismerése nem je­ lenti a dekadens, antihumánus, anar­ chista művészet felkarolását. Vitákra alkalmas fórumokat kell biztosítani a nagyközönség részére is. Szervezet­ tebbé kell tenni a tárlatlátogatásokat, művészetbarát körökre van szükség. Képzőművész-közönség találkozókat kell szervezni. Vannak műtermes la­ kásaink, amelyeknek kisebb csoportos meglátogatását a házigazdák nem vennék rossz néven. Nem „titkaikat ellesni szándékozók”, hanem tanulnivágyók keresnék fel őket. Meg aztán a művész sem tekintheti befejezett­ nek tevékenységét egy-egy kép meg­ alkotásával. A közönséggel való in­ tenzív kapcsolat nemcsak a téma, hanem a fentiek szempontjából is gyümölcsöző lehet. Az örvendetes jelenségek ellenére sok tehát még a tennivaló a művé­ szek és a közönség közti összhang megteremtése, az újszerű törekvések elfogadtatása terén. Hasonló gondja­ ink persze más művészeti ágak te­ rületén is vannak. Az irodalomban a közízlés Jókai, Gárdonyi, Mikszáth színvonalán áll. vagy az alkotók és a közönség közti feszültség, vagy pedig a közöny for­ májában fejeződik ki. Ezt lehetett például tapasztalni Tar István Tereferélők című szép, hangulatos köztéri szoborkompozíciójának fogadtatásakor. Vannak olyanok, — szerencsére a vá­ rosban kevés számban —, akik ne­ hogy a modernség elítélésének vád­ jával illessék őket, szívesen fogadnak minden, számukra új, szokatlan, sőt érthetetlen, kétes értékű képzőmű­ vészeti jelenséget. Mások — ők van­ nak a legtöbben — a megnemértés miatt közönyösen elfordulnak a kép­ zőművészet bármilyen új eredményé­ től. Elmarasztalhatok e vajon ezért? Hi­ bájukul róható e fel, hogy érték­ rendszerük, esztétikai műveltségük nem el_g fejlett? Természetesen nem. De a művészektől sem várhatjuk, hogy ellentmondva koruk, „mestersé­ gük” alkotta fejlődési tendenciáknak, csupán másolói legyenek a környező valóságnak. Herbert Read angol mű­ történész A modern festészet című művében ezt az ellentmondást más vonatkozásban így fogalmazza meg: „A művészet egész története a vizuá­ lis észlelés különféle módozatainak története. Azoknak a változó szem­ szögeknek a története, amelyekből az ember látta a világot. A tapasztalat­ lan laikus ezzel kapcsolatban azt mondhatná, hogy a világot csak egy­ féléképpen lehet látni, — ahogyan az ő érzékei megragadják. Ez tévhit. Mi azt látjuk, amit megtanultunk látni, és eképpen a meglátás szokás­ sá, konvencióvá válik, részleges kivá­ lasztása mindannak, ami nézni való, és torzított összefoglalása a többinek. Azt látjuk, amit látni akarunk — és amit látni akarunk, az meghatározott. Nem az optika merev törvényei által, vagy méginkább az önfenntartás ösz­ töne által, hanem azon kívánság ál­ tal, hogy felfedezzünk, illetőleg szer­ kesszünk magunknak egy elképzelhe­ tő világot.” Azt kell tehát világosan láttatnunk az emberekkel, hogy a műalkotás szépsége nem az ábrázolt tárgy tö­ kéletes természeti hűségén múlik. Hiszen- nincsen olyan művész, aki a természetben látható tárgyakat olyan pontosan tudná reprodukálni, mint például a fényképezőgép. Nem ebben 79 �filmváltozatnak, a Szentjános fejevételének egyik esti előadásán ötvenen alul volt a nézők száma a November 7 filmszínházban, a megyeszékhely központi mozijában. Mindez nem ír­ ható az elavult, korszerűtlen épület számlájára, hiszen a Korzikai testvé­ rek, a Púpos, és a Cartouche vetíté­ sekor szinte lehetetlen volt jegyet kapni. Nem kapunk reális képet színházi és zenekultúránk helyzetéről, — a közízlést csak sejtetni lehet —, hi­ szen mindezideig objektum hiány gá­ tolta e két művészeti ág hatásának kibontakozását. A tapasztalat minden­ esetre azt mutatja, hogy a Déryné Színház átlagos előadásainak színvo­ nalán túlnőtt közönségünk. Ha öszszehasonlítjuk két zenés, vidám darab a Titanic keringő és a Mária főhad­ nagy nézőinek számát, nagy különb­ séget tapasztalunk. Az előbbit 110-en az utóbbit 420-an látták. Az előbbit a Déryné Színház, az utóbbit az Egri Gárdonyi Géza Színház mutatta be. Viszont ugyancsak az egriek előadá­ sában a Stuart Máriát mindössze 180an nézték meg. Az új megyei művelődési ház ideális környezete jól átgondolt műsorpolitika alapián remélhetőleg felszámolja a színháztól, és a gondo­ lati drámától való bizonyos fokú idegenkedést, és segít megszerettetni széles tömegekkel a komolyzenét, Beethoven, Liszt és Bartók muzsiká­ ját. Amint a fenti vázlatos áttekintésből is kiderül nem kis feladatok várnak a népművelésre a közízlés fejlesztése, az esztétikai nevelés területén. Lenin és Gramsci gondolatának megvalósí­ tása az aktuális feladat. Az kétségte­ len, hogy éppen a népművelés haté­ konysága folytán rengeteget fejlődött a közízlés az elmúlt két évtizedben. A további fejlődés záloga a kultúra új formájának megteremtése, amely­ ben az ember nemcsak mint befoga­ dó van jelen, hanem mint saját belső énjének megteremtője, saját személyi­ ségének birtokbavevője, amelynek ré­ vén képessé válik történelmi jelentő­ ségének, az életben betöltött funkció­ jának, jogainak és kötelességeinek a megértésére. Felmérések bizonyítják, hogy az ol­ vasók többsége megrekedt ezen az épenséggel nem érdektelen, de avult szinten. Népművelő tevékenységünk sok éven át nagy igyekezettel nép­ szerűsítette a múlt század klasszikus­ sá vált remekműveit, s századunk művészeti alkotásaiból azokat, melyék leghívebben őrizték a klaszszikus tradíciókat. Ez érthető és he­ lyes volt. A nem-olvasóból olvasót kellett nevelni, a bűnügyi ponyvare­ gény ellen kellett Jókait felvonultatni. De mintha mindez túlon-túl jól sike­ rült volna. Felnőttek tömegének ser­ dülőkori ízlése van. Elég erős még a giccs, a bestseller, a félművészet seké­ lyebb termékeinek az ízlésromboló ha­ tása. A mai magyar irodalom még nem érte el a jogos megbecsülést, a tö­ megek körében. A maiak közül Ber­ kesi és Szilvási könnyű fajsúlyú re­ gényei a legnépszerűbbek. Kevesen olvassák irodalmi folyóiratainkat, alig néhány előfizetője van a város lakói közül az Új Írásnak, a Nagyvi­ lágnak és az Élet és Irodalomnak Nógrádi antológiánk a Palócföld ezek után érthető, hogy nem tud maga mögé állandó olvasó derékhadat fel­ sorakoztatni. A szakadék az olvasók többségénél inkább a szándékban, mint a mű­ veltségben van. Egy francia író meg­ fogalmazása szerint kétféle irodalom van; a lusták, és a vállalkozó ked­ vűek irodalma. A mi közönségünk zöme inkább az előbbiben válogat. Azt tartja egy mondás, ugyanolyan kevés jó olvasó van, mint amilyen kevés jó író. A különbség azonban lényeges; az író születik, az olvasót nevelni is lehet. Ezt kell a népműve­ lésnek kihasználnia. A film iránti érdeklődés a nagy­ számú, — több mint ötezer — tele­ víziós készülék ellenére jónak mond­ ható. Főként a kalandos, izgalmas filmek, utóbbi időben a krimik a legnépszerűbbek. A mélyebb gondo­ lati elemeket tartalmazó filmek, és a magyar filmművészet alkotásai még valóban kimagasló művészi színvo­ nal esetén sem — ezideig még nem nyerték meg a nagyközönség tetszé­ sét. Nagydíjas filmünk majdhogy nem megbukott Salgótarjánban, alig harminc százalékos házzal vetítették. Galambos Lajos regényéből készült Csongrády Béla 80 �ID. SZABÓ ISTVÁN: PÁSZTOR �LÓRÁNT JÁNOS: FALU LÓRÁNT JÁNOS: BALATONI TÁJ �RÉTI ZOLTÁN: HORGÁSZOK �CZINKE FERENC: ZODIÁK JEGYE �SZOCIOLÓGIA NÓGRÁD MEGYE TÁRSADALOMRAJZA (RÉSZLET) A MUNKÁSSÁG 1. a nógrádi tüntetések, éhségmenetek). Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a Horthy-rezsim helyi és országos urait is ez a tény kényszerítette a fokozott szociális—kulturális—vallási offenzívá­ ra ezen a vidéken. Ezért épült itt annyi templom a két háború között, hogy ha ma Tarjáni és környékét járjuk, mél­ tán csodálkozhatunk a minduntalan égrebökő tornyok láttán. Szerzetesren­ dek települnek ide, és folytatják „ál­ dásos” munkájukat az „istenadta” nép között. Más városokban, ahol van je­ lentős polgárság, kispolgárság, az egy­ ház és az állam csak fanyalogva tá­ maszkodik a munkásokra és azok gyermekeire, itt azonban a munkás vagy altiszt gyereke, nagyon jó Mária-lánynak, cserkésznek... A kazári származású alispán „művi úton’ ’fel­ támasztja szülőfaluja népviseletét (eleinte állítólag két pengőt fizetett annak, aki ősei ruhájában ment va­ sárnap templomba) — amit persze mi most megköszönünk neki, de ő nagyon jól tudta, hogy a régi ruhák­ kal az emberek a feudális világ jobbágykötöttségeinek egyikét-másikát is magukra öltik. Szabó Zoltán annakidején örömmel ecsetelte a „Rimai birodalom” tarjáni részét, amely „a sorompón túl” kezdő­ dött, és ahol a munkás jóval többet keres, gyermekei a hidegtől és az éhe­ zéstől nem satnyulnak el, sokan pol­ gáriba, kereskedelmibe járnak, de leg­ többje mégsem hagyja oda apja, nagy­ apja foglalkozását, hanem kovács, drót­ húzó, öntő lesz az Acélárugyárban. A fejezet végén féltően emelte fel szavát, hogy jó lenne, ha az anyagi módhoz a szervezett munkás öntudata is járul­ na... A Cifra nyomorúság megírását követő évtized a medence többi dol­ gozójával együ.tt a rimai munkásnak is módot adott, hogy gondolatait, igazi szándékait cselekedetekben nyilvánítsa: iparmedence A megyében foglalkoztatott mintegy harminckétezer ipari munkásból csu­ pán hatezernyi dolgozik a salgótarjáni járáson kívül, amelynek területe nagy­ jából a nógrádi iparmedence határait tölti ki. Ez a nagyfokú centralizáltság teszi, hogy Nógrádról mint erősen ipa­ rosodott megyéről beszélünk, holott a keresők kétharmada mezőgazdasági munkából él. Hevesben például — ab­ szolút számban — több az üzemi mun­ kás, de míg a negyvenezer lakosú Eger negyven ipartelepén csak mintegy öt­ ezer ember dolgozik, addig a harminc­ háromezer lélekszámú Salgótarján har­ mincegy vállalatánál több mint tizen­ kétezren — köztük a három nagyobb üzemben hét és félezren! Salgótarján és a központi járás mint­ egy kilencvenötezer lakosából minden negyedik ember a szocialista iparban dolgozik (és ezt az arányt a meden­ cén kívülről bejárók sem változtatják meg lényegesen). S ha mindehhez azt is hozzászámítjuk, hogy ennek a lét­ számnak majd kilencven százaléka a nehéziparban (bányászati, fémipar, üvegipar) dolgozik, mégpedig nagy­ részt még a múlt században alapított vállalatoknál, és figyelembe vesszük, hogy itt sohasem volt jelentős kis­ iparos, kereskedő, tisztviselő réteg — akkor érthetővé válik, hogy a nóg­ rádi iparmedence miért játszott és ját­ szik olyan fontos szerepet hazánk hu­ szadik századi történelmében. Szinte keresni kell az országban még egy olyan iparvidéket — Buda­ pestet, Miskolcot is beleértve —, ahol a nehézipari munkásság ilyen túlsúly­ ban van! S elsősorban ez adott mó­ dot a nógrádi munkásságnak, hogy több ízben döntőleg szóljon bele a politikai — társadalmi életbe (1918 ősze, 19 ta­ vasza, a 26—28-as sztrájkok, éhség­ 6 81 �Igaz ugyan, hogy a háború alatt az Acélárugyárban viszonylag sokan vet­ tek részt a nyilas mozgalomban, de ez ott egyrészt a tőkés rend iránti elége­ detlenségnek a jele, másrészt csupán ideig-óráig tartó politikai (és nem osz­ tályhovatartozási!) eltévelyedés volt, amit mi sem bizonyít jobban minthogy a felszabadulás utáni negyvenötös, negyvenhetes „harci” választásokon — a bányászokkal és a többi nagyüze­ mekkel együtt — a rimaiak zöme is a kommunista pártra szavazott! Ha csupán e két választás itteni eredményét hozzuk fel bizonyítékul, akkor is világosan lemérhető, hogy a Horthy-korszak keresztény szellemi kurzusa lényegében hatástalan volt az iparmedence munkásai között. Ugyan­ akkor még ma sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a kevés kispol­ gárság, a vékony tisztviselőréteg és a bányák, üzemek úgynevezett altiszti karának nagy részében erős gyökeret vert a katolicizmus, vagy annak vala­ milyen demokratizált, hogy azt ne mondjuk: „szocializált” válfaja. Ez a szellem vagy torzult alternatívája egyes emberekben (és családokban!) tovább él és — a domináló politikai meggyőződés kontrasztjaként — sokkal erősebben, mint esetleg másutt. Tár­ sadalmi hatóereje nincsen, csupán olyan esetekben, mikor a szocialista építésben, a kommunista politikában hibák, hasadások keletkeznek (lásd 1955—56). A felszabadulás utáni első tíz év­ ben Salgótarján és környéke saját ki­ emelt politikai, társadalmi szerepét szemlélhette az országos politika tük­ rében. Ötvenkettő—ötvenháromban azonban már világossá vált, hogy ez a kiemelt szerep jórészt csupán dicsére­ tekben és elvárásban realizálódik, ahe­ lyett, hogy az igazi megbecsülés a tár­ sadalmi aktivitás fejlesztésében, a vá­ ros és községpolitikában vagy a terme­ lési—technikai szint emelésében je­ lentkezett volna. Ez persze tulajdon­ képpen megegyezett az országos hely­ zettel, de itt azért volt élesebb a kont­ raszt, mert a nógrádi munkásság az évtizedek során és a felszabadulás után is igazán rászolgált arra, hogy dekla­ rációk helyett anyagi, szellemi, kultu­ rális helyzetének lényeges megjavítá­ sát kapja! Hogy a kunmadarasi gazda vagy a szabolcsi szegényparaszt elé­ gedetlen volt az ötvenes évek közepén, az lehetett keserű valóság, de nem volt meglepő — a nógrádi bányász vagy ipari munkás fenntartásai azonban már nem csupán meglepőek voltak, hanem komoly figyelmeztető jelek is! Nem a felszabadulás utáni első tíz év hatalmas, új korszakot nyitó poli­ tikai, gazdasági társadalmi változásai­ nak figyelmen kívül hagyásáról van itt szó. Azok történelmi tények, még letagadni sem lehetne közülük egyet­ len egyet sem. Az is tény azonban, hogy az iparfejlesztésben, a város és a községpolitikában, a munkások anya­ gi helyzetében, szellemi-kulturális éle­ tében 1958-tól indult meg az az erő­ teljes fejlődés, amelyik ma már lehe­ tővé teszi, hogy ne a távol vagy közel­ múlt bűneit, hibáit, hanyagságait em­ legessük, hanem a jelen helyzetet, a nógrádi iparmedence új arcát próbál­ juk megrajzolni! 2. BÁNYÁSZOK A harminc, harmincöt éven aluli bá­ nyász ma már csak az öregek elbeszé­ léséből, leírásokból és filmekről ismeri a régi életformát. S ez a régi nem a múlt századi Szent István Kőszénbánya Társulat idejét jelzi, hanem a felsza­ badulás előtti kort. Ha egy nyugdíjas bányász ma a nyolc általános és három MTH-t végzett vájárok előtt a napi ti­ zenkét órai munkáról, az öt gyermek­ nek jutó három pár cipőről és a bér­ fizetés napján megjelenő kakastollakról beszél, akkor a fiatalok először kimeresztik a szemüket, majd türelmes­ buzgón bólogatnak, és később, egymás között megállapítják, hogy ez az öreg se megy a szomszédba egy kis parázs fantáziáért. Sok idős bányász — többek között — ezért nem szereti a mai fiatalokat ez a jelenség a nemzedéki probléma taglalása nélkül is kiválóan mutatja, hogy huszonegy év alatt mennyit vál­ tozott a világ, a nógrádi bányászok vi­ lága. Ennek a változásnak legszembetű­ nőbb jelei a nyolcezer lakosú nagybátonyi bányaváros, a modern Rákóczitelepi, mátranováki, homokterenyei stb. telepek, a betonba öntött film­ színházak, művelődési otthonok, mun­ kásszállók, utak és járdák, a mindig 82 �élénk forgalmú nagy üzletházak, az emeletes, büszkehomlokú iparitanuló­ intézetek és gimnáziumok. E hevenyészett felsorolásba nem ke­ rültek be az új általános iskolák, mert ezek már annyira természetesek nema volt bányakastélyokba, és tiszti kaszi­ nókba költözött kultúrintézmények, mert azok lassan kiöregszenek, vas­ tag falaikkal, aránylag kicsi ablakaik­ kal korszerűtlen, ósdi benyomást tesz­ nek ránk... A további jelek ugyanilyen szembetűnőek: egy pesti ismerős kora tavaszszal végigautózat a 21-es országutat, és Tarjánban kiszállva megjegyezte; azt gondolta, hogy határmenti város­ hoz közeledvén egyre csökken majd a közúti forgalom, de csalódott, mert éppen ellenkezőleg történt... A bér­ házakon a tévé antennák erdeje; egy családnál két rádió, az új zeneszek­ rény a nappaliban, a régi rádió a konyhában, amit a gyerekek is nyúz­ hatnak. Minderről elég gyakran írunk, s a beszámolóknak, jelentéseknek és ünne­ pi beszédeknek szinte szerves részei a tévé-előfizetők (a rádió már nem ér­ dekes), a motortulajdonosok (a kerék­ pár bagatell) számának gyarapodása. És újságírók, tanácsi, tömegszervezeti vezetők, társadalmi aktívák hökkenten jegyzik meg a beszélgetésekben, hogy mindezek ma már nem „hatják” meg a bányászt: természetesnek ve­ szik, vagy esetleg még egy türelmet­ len kézmozdulatot is tesznek. Valóban. Mert ami van,' az már van! A bányász gondolataiban a jelenlegi helyzet mindenesetre eredmény — de ma már nem annyira vívmány, mint mindennapi munkájuk természetes ve­ lejárója. S örülhetünk annak, hogy idáig ha­ ladtunk: ez a felfogás világosan jelzi az emberek biztonságérzetét. Van azonban még egy dolog, amire egy jószemű pedagógus hívta föl a fi­ gyelmemet, s a múlthoz viszonyítva ta lán ez a legjellemzőbb kép: Huszonöt évvel ezelőtt este hatkor és reggel hatkor bizonytalanul lassú léptű, foltosruhájú emberek cammog­ tak elő a tárnák ásító torkából; szén­ portól fekete arcukon az izzadtság hú­ zott sokszoros csíkokat — úgyhogy in­ kább valami bányarémhez hasonlítot­ tak, mint emberi lényekhez. Ma min­ den huszonnégy órában háromszor van műszakváltás és az emberek megmosa­ kodva, legtöbben ruhát váltva mennek haza, járásuk gyorsabb, tartásuk egye­ nesebb, és szemükben nem az állati fáradtság parazsa hamvad. — Megváltozott tudatvilágukon túl egyszerű biológiai tényről van szó — mondta ismerősöm. — Napról napra kipihenik magukat, kielégítően táp­ lálkoznak, tehát nem rablógazdálkod­ nak szervezetükkel! Szó sincs persze arról, hogy a bá­ nyász napi munkája ma már valami minduntalan megismétlődő gépesített diadalmenet odalent a föld gyomrá­ ban — különösen a nógrádi feltárások­ nál, ahol legtöbb helyen vékony a ki­ termelhető szénréteg, s a korabeli ké­ reggyűrődések következtében nem egy vágaton elég gyakran nagy hurkokat vet föl-le, mint a hullámvasút a Vá­ rosligetben. A rendelkezésre álló legújabb (1965ös) statisztikai kimutatás szerint a nógrádi trösztnél a munkahelyi szál­ lítás hatvanhét, a szénfelrakás har­ minckilenc százalékban gépesített, míg viszont a szénjövesztés csupán két szá­ zalékban (külfejtés nélkül). A jövesztés gépesítésének ilyen alacsony foka az előbb említett szeszélyes vonulású és vékony szénrétegekben leli magya­ rázatát. Az viszont ezek után világos, hogy a nógrádi bányásznak van mit megfog­ nia; s a bőven alkalmazott dinamit in­ kább a termelékenységet emeli, mert a fúrásoknál éppen elég a húszegyné­ hány kilós gépet tartani. A mélyszint egyéb nehézségei mellett elsősorban ez teszi, hogy a nógrádi bányász még ma is nehéz fizikai munkás. S ugyan­ ez az oka, hogy az MTH-t végzett fia­ tal vájárok és az idősebb bányászok között ellentét érezhető. Szabó Zoltán annakidején említést tett arról, hogy az igazi bányászok le­ nézték a télire föld alá húzódó pa­ rasztokat, akiket megtűrt, ügyetlen és bamba vendégeknek tekintettek a széntermelésben. Mára megfordult a dolog: az idősebb bányász rendsze­ rint saját fiát sem tekinti igazi tár­ sának, mert az három évig tanulta az elméletet, a gépek kezelését, a 83 �egy és nem tíz fiatal panaszkodott, hogy sem brigádtársai, sem a főak­ nász nem engedték tanulni. Ugyan­ akkor egészen értelmes brigádtagok, sőt brigádvezetők, főaknászok, el­ mondták, hogy ők elvben helyeslik a tanulást, de a gyakorlatban számta­ lanszor tapasztalták, hogy ha egy fiatal vájár két technikumot elvégez, akkor már követeli az íróasztalt. És közben is sok baj van vele: tanul­ mányi szabadságra megy, konzultáció miatt műszakot cserél, és a többi. Úgyhogy az üzemvezetőségek sok esetben ma már egyszerűen ezt írják a felvételt kérő ívére: munkája jobb elvégzéséhez nem szükséges! S a fia­ tal mehet az atyaúristenhez. modern szénjövesztés módszereit, s mikor lekerül a szénfal mellé, „csak ujjahegyével fogja a csákányt, mint a szégyenlős kislány”, és közülük na­ gyon sok igen hamar búcsút is mond apái foglalkozásának. — Míg viszont a faluról bejövő markos legény sem­ mit sem tud a modern gépeikről, ő pénzt akar keresni, amire módja is nyílik, ha nem sajnálja a tenyerét, és az izzadságot a fúrógéptől, a csákánytól és a lapáttól! Ez a széles körben megfigyelhető tény érdekes helyzetet teremt ko­ runk egyik jelentős mozgalmában, a szocialista brigádok vetélkedéséiben. A mottó közismert: „Szocialista mó­ don dolgozni, tanulni, élni!” E hár­ mas jelszó nem csupán a munkára vonatkozik, hanem az emberek egész élettevékenységét átfogja, a munkaerkölcstől a szakmai és általános mű­ veltig emeléséig, a kultúrált visel­ kedéstől a gyermeknevelésig. Elmé­ letben. A nógrádi széntrösztnél szinte egyetlen főaknász vagy üzemvezető sincs, aki ne ismerte volna föl, e mozgalom jelentőségét — elméletben csakúgy, mint a gyakorlatban. Nem­ ritkán győz azonban a szűk, prakticista szemlélet: a csákányt markoló bányásznak, és a gazdasági mutatók­ ért felelős vezetőnek ugyanis van egy alapvetően közös érdeke, amit az előbbi úgy fejez ki, hogy „Forint”, míg az utóbbi „tonnaterv”-nek hív­ ja... Az is tény persze, hogy az utóbbi években a bányászok körében észre­ vehetően csökkent a duhajkodások, verekedések száma; ma jóval több rendezett családi életet találhatunk, mint tíz évvel ezelőtt. Mindez nem csupán a gyors lakásépítkezések, az anyagi, kultúrális szint általános emelkedésének köszönhető, hanem a szocialista brigádmozgalommal életrehívott új életnormák is közreját­ szanak benne. Viszont teljesen haszontalanul, és értelmetlenül csapnánk be magunkat, ha nem akarnánk észrevenni, hogy a tonnaterv teljesítése és a „nagyobb forint” megszerzése jelenleg ellentét­ ben áll a hármas jelszó második ré­ szével (szocialista módon tanulni). A nógrádi bányásztelepeken járva nem Sok bányász és bányavezető be­ szélgetések során azt is kifejezésre juttatja, hogy a hetedik, nyolcadik ál­ talános elvégzése szerinte ugyanilyen fölösleges; „A szénlapát attól nem lesz könnyebb, se okosabb. Sőt, sok­ szor nehezebb.” És be kell vallanunk, hogy nem tudjuk megdönteni érveiket. Igazuk van — ma még... Ennek az igazságnak a súlya azon­ ban a következő egy-két évtizedben a bányászat nehéz fizikai jellegének fokozatos megszüntetésével egyenes arányban fog csökkenni. Ugyanakkor látnunk kell: a nehézséget okozó el­ lentétet az teremtette, hogy a mozga­ lom megindulásakor, és a későbbiek­ ben sem differenciáltuk eléggé a hár­ mas jelszót az egyes szakmák, sőt azokon belül az egyes vidékek hely­ zetére. Ment teljesen kézenfekvő, hogy objektíve, másként érvényesül a jelszó pl. a műszeriparban, mint a vastömegcikk gyártásban, és ismét másként a jobban gépesített (és gépe­ síthető) tatabányai trösztnél, mint a nógrádi bányavidékéken. Ezt a differenciálást még ma sem volna késő elvégeznünk. Sőt. a moz­ galom fejlődésével sürgetőbb mint valaha, hiszen az előbbiekből látha­ tó: ahogyan emelkednek a követelmé­ nyek, úgy nő a távolság az országos szint, és a nógrádi bányákban követ­ hető gyakorlat között, ami pedig fö­ lösleges visszavonásokat, megfontolá­ sokat támaszt ezen a téren mind a vezetők, mind a munkások között 84 �egyrészt, másrészt viszont egyre csökkenti a mozgalom realitását és ezen keresztül hatóerejét. * Kifigyelem a nógrádi bányavárosok, bánytelepek lakóit: hogyan lépnek az utcán, hogy villan a szemük, milyen csillanása van a nevetésüknek. Fejtartásuk, kézmozdulataik, hanghordo­ zásuk akár az utcán, vonaton, ven­ déglőiben vagy a Karancs presszójá­ ban gyakran eszembe juttatja: ez a felszabadult, nyílt, természetes tar­ tás történelmünk legutóbbi huszonegy éve alatt lett sajátjuk. A negyvenes évek közepén, hirtelen, földrengéssze­ rűen gördült le róluk az a soktonnás teher, amit a fejlődésellenes, anak­ ronisztikus, feudálkapitalista állam jelentett számukra. „Hazátlan bitan­ gokból”, kénytelen kelletlen meg­ tűrt „szükséges rossz”-ból — régi ki­ fejezéssel élve — elitcsapat lettek, az uralkodó munkásosztálynak is külön megbecsült gárdája, akikhez az el­ múlt két évtized során időről időre ellátogatnak az ország vezetői: Ká­ dár János ötvenkilencben művelődési házat avat Karancslapujtőn, aztán — egy újabb látogatáskor — ingújjban sétál a nagybátonyi bányavárosban. — A nógrádi bányász, bányászfeleség és bányászfiatal tudatában, monda­ taiban és mozdulataiban mindez ak­ kor is benne van, ha nem beszél róla.... Elfigyelem őket és keresem magatartásukban, tetteikben a gőgöt, vagy az egyszerűbb és szimpatikusabb büszkeséget. Itt-ott előcsillan: egy ismerősöm például hat gépelt oldalon tudta rögzíteni egy bányászasszony felsoro­ lását, amiből kiderült, hogy lányuk lakodalmán hányféle és milyen mennyiségű étel-ital fogyott, hányfé­ le és milyen hozományt kapott a fiatal pár... Utánnaszámoltunk — és óvatosan dobálva a forintokkal — ki­ derítettük, hogy a négy napig tartott mennyegző mintegy tizenhat-tizennyolcezer forintjába került a két családnak, míg a hozomány értéke negyvenezer körül lehet — nem szá­ mítva az esküvő után rögtön rendel­ kezésükre bocsájtott kétszoba össz­ komfortos új villát. A két családból négyen dolgoznak bányánál, s közülük hárman a földalatt, ami azt jelenti, hogy havonta minimum tízezer forint megy a két háztartásba. Ötezer forint havi jöve­ delem egy budapesti — vagy akár salgótarjáni — értelmiségi családnak nem jelent ekkora akkumulációt: Meglátogattuk a fiatal párt, mert kíváncsi voltam a proletárgőgre, á la 1966. Kicsit szégyenkezve mutogatták végig a berendezést, a törülközők, ágyneműek, férfiingek meg a jó ég tudja micsodák garmadáit a három nagy szekrényben, aztán kávét főz­ tek a tiszteletünkre. Ital is került az asztalra — frissen hozott sör. Más­ különben otthon nem tartanak sem pálinkát, sem bort, a kávét csak vendégjáráskor isszák. A helyi ven­ déglőbe vagy presszóba hébe-korba látogatnak, moziba hetenként ha egyszer. Tarjádba, Pestre nagyon rit­ kán mennek: „Minek, hisz itt a té­ vé!” A fiatalasszony idegenkedik a félkész ételektől csakúgy, mint a konzervgyári befőttektől. Téliszalámit nem az ára miatt nem vásárolnak, hanem azért, mert a kolbászt is ha­ gyományos módón állítják elő. Fridzsider nem kell, mert a pince hűse talán még jobb is... Teljesen világos, hogy ilyen életvitel mellett a havi jövedelem sokkal töb­ bet jelent, mint egy tipikus városlakó­ nál. — S ezt a hagyományos életmódot folytatja a többemeletes házakba be­ költözött bányászcsaládok nagy több­ sége is: saját befőtt, rokonoknál hizlalt disznó, semmi nyaralás, vagy pesti szín­ házjárás. vajmi kevés könyv, kép, mű­ vészi tárgy ... Elsősorban tehát ez az oka annak, hogy manapság országszerte legendákat mesélnek a bányászok jó­ módjáról; így kerül sor arra, hogy egyegy hűségpénzhez hozzácsapják a töb­ bit. és minden OTP-részlet nélkül vásá­ rolják meg a bútort, tévét zeneszek­ rényt — nemritkán egyszerre ... Gondolkodók, filozófusok, forradal­ márok évszázadok, évezredek során számtalanszor kifejtették, hogy mik a demokrácia, a szabadság mutatói. A szóbanforgó lakodalom két öröm­ apja közül az egyik „csak” tizenöt éve bányász. Azelőtt cseléd volt. A másik régi bányászcsaládból származik: apja az első világháború alatt, ő maga horthyék idején tette le több ízben a csá­ 85 �Ez az uralkodó osztály az. amelyik nemcsak abban különbözik összes többi „elődjétől”, hogy nem zsákmányol ki senkit, hanem abban is, hogy csak mér­ tékkel büszke, és hogy a tudományt, a művészeteket nem bitorolni akarja, ha­ nem birtokolni és úgy felhasználni. kányt. Mert szabadságot akart; gondo­ lati és szólásszabadságot, törvény előtti egyenlőséget, nyolc órai munkát, és na­ gyobb akkordbért. — A felszabadulás harmadik évtizedének legelején ez az ember a szabadságot úgy realizálta — és mutatta meg! —. hogy lánya kiházasításához mintegy ötvenezer forinttal járult hozzá. Ennek igazolására szabad legyen fel­ hoznom, hogy Salgótarjánban ma a kö­ zépiskolák esti tagozatainak több diák­ ja van, mint a nappali osztályoknak. És hogy Mátranovák-Bányatelepen a fenti fiatalasszonyon kívül még tizenhat háziasszony jár dolgozók középiskolájá­ ba — s a férjek csak egész ritkán mo­ rognak ezért. Például olyankor, ha éppen rosszked­ vűen mennek haza délután, és maguk­ nak kell megmelegíteni a vacsorát. S talán ez jellemzi legjobban a nagymúl­ tú nógrádi bányászok mai életszemléle­ tét, világképét. És büszke erre. Nem gőgös, nem hiú; nem veri a mellét, és nem húzatja egy százasért a cigánnyal. Csak látszik a lépésén, a fejtartásán, érződik a hang­ ján, a kézfogásán ... Felrójjuk neki? ... Annál inkább sem, mert a lánya, a szószerinti új házas fiatalasszony múlt ősszel iratkozott be gimnáziumba. So­ káig faggatóztam, hogy mi akar lenni. S a sorozatos, „Semmi” feleleteknek márcsak azért sem hittem, mert jelen­ leg nem dolgozik. (Szívesen menne pe­ dig valahová, de őt is sújtja az a tény, hogy a nógrádi iparmedencében jelenleg még elég kevés az asszonyok számára létesített munkaalkalom.) Hitetlensé­ gemtől ösztönözve nagynehezen kilépett szégyenlős szűkszavúságából, és el­ mondta, hogy nagyon szereti Jobbágy Károly verseit és Szilvási Lajos köny­ veit. Mindkét író volt már lent náluk és megdöbbent, mikor rájött, hogy be­ szédüknek a felét nem érti, és hogy mikor a vendégek biztatták őket, hogy szóljanak, kérdezzenek, akkor sem ő, sem mások nem nyitották ki a száju­ kat — mert féltek, hogy butát monda­ nak! 3. GYÁRI MUNKÁSOK A statisztikai évkönyvben megtalál­ ható, hogy a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél a fizikai munkások átlag két­ ezerötszáz felett keresnek, míg a többi nagyvállalatoknál ezerhat—ezernyolcszázat. Számottevő különbség, de figye­ lembe kell vennünk, hogy míg a bá­ nyászok Zöme a fenti átlagot keresi, addig a gyárakban a szakmunkások (az összlétszám kisebb hányada) kö­ rülbelül ugyanannyit, a betanított rutinmunkát vagy a könnyűfizikai és kisegítő munkát végzők — nagyré­ szük nő és fiatal — általában ezerkét-ezernégyszáz forintot. S ez utób­ bi kisebb keresetűek rendszerint a szakmunkások feleségei, családtag­ jai. A bányász és gyárimunkás átlagke­ resete közötti különbség ilymódon közelíti egymást, de teljesen nem nivellálódnak, s ez nem is lenne mél­ tányos. — amit mi sem bizonyít job­ ban, minthogy a bányákban mindig van munkásfölvétel, míg a gyárak­ ba — a tarjáni nagyüzemekbe — elég nehéz bejutni. „Nógrádi iparmedence” — a kife­ jezés országszerte ismert, és inkább talán úgy, hogy szénmedence. Pedig lassan, meg kell szoknunk, hogy a bá­ nyák összesen sem foglalkoztatnak S valahogy ugyanígy járt a televízió­ val: ül, ül a készülék előtt, és érti, hogy mit akar mondani Shakespeare a Ró­ meó és Júliában, sőt mi több, még azt is. hogy Benedek István mit fejteget a divatos stressz-elmélettel kapcsolatban — és mégsem érti. Mert inkább csak sejti, és kihallja a számára érthetetlen szavak, mondatok, gondolatfűzések mö­ gül! ... ... Beszélgetésünk során végülis tré­ fásan megesküdött, hogy nem akar író­ asztalt valahol az érettségi bizonyít­ vány után — tulajdonképpen az érett­ ségi bizonyítványt sem áhítja, hanem művelt akar lenni. „Mert — mint mondta — Benedek István nem számol­ hat azzal, hogy a sok tévé készülék előtt az országban hány tanult ember, és hány buta bányászfeleség ül! ..." 86 �is nyilván az volt az elsődleges szem­ pont, hogy a nagyobb lélekszámra nagyobb beruházási összegeket kap­ nak, a sorozatban felhúzott hét-nyolcemeletes épületeket megint csak ki­ válóan indokolják a hosszú, keskeny völgy rossz térviszonyai — mindeb­ ből együtt azonban már kiderült, hogy hétezer salgótarjáni munkás a fel­ szabadulás után az eddig csak ter­ melési értékekben, számokban és kommunista múltban összegeződött monumentalitást lakóhelyének nagygyá, széppé, impozánssá tevésével is realizálni akarta és akarja. S ezen még mosolyognunk is sza­ bad, de ez a mosoly semmiképpen sem lehet elítélő vagy lekicsinylő: ennek a városnak nem csupán múlt­ ja miatt van jövője, hanem azért is — és ma már elsősorban azért — mert szinte naponta szerszámokkal, gépekkel, vas- és üvegáruval telt sze­ relvények indulnak ki belőle, s nem­ csak belföldre, hanem mind az öt lakott világrészbe! S az emberek — kiknek rendsze­ rint már dédapjuk is itt vájta a sze­ net kovácsolta a vasat vagy fújta az üveget — jellegzetes egyenesvágású kék szemmel, könnyen ráncbaszaladó homlokkal, markáns arcvonások­ kal és akaratos metszésű szájjal jár­ kálnak műszak után az utcán, vet­ nek egy nyugodt pillantást, a negyven méter magas építőtornyokra, és nem bosszankodnak, ha lebontották az épületet, ahol a múlthéten még megszokott borbélyukat találták, és most a Megyetanácshoz kell legyalo­ golniuk egy másik fodrászüzletbe. Pesten és Miskolcon. Gyöngyösön és Szegeden tapasztaltam, az ingerültsé­ get, amelyet a szükséges — sőt: sür­ gős — építkezésekkel járó elkerülhe­ tetlen kellemetlenségek váltottak ki. Ebben a városban még egyetlen ilyenirányú kifakadást sem hallottam. Talán éppen a magabiztos nyuga­ lom a legjellemzőbb ma a tarjáni munkások többségére; Dédapja, nagy­ apja még megtűrt jövevény volt, akinek kezenyomán hatalmas kémé­ nyek okádták a füstöt a békés palóc­ táj makacs zöldjére, és olykor szénmonoxid szorult a szűk völgy apró háztetői alá; apja — s ha idősebb, akkor még ő maga is — időnként tizenötezer embert, míg a nehézipar többi ága több, mint húszezret. S, ha azt tekintjük, hogy melyik hozza a nagyobb pénzt a megyébe, akkor méginkább a gyárak, vállalatok ja­ vára billen a mérleg: a négyezer fős Acélárugyár egyedül kétszerannyi fo­ rintértéket termel egy évben, mint az egész széntröszt... Nógrádi iparvidéket mondunk, de •— a bányákon kívül — elsősorban és majdnem kizárólag Salgótarjánra gondolunk, ott is a három „hagyomá­ nyos” nagy gyárra, ahol összesen hét­ ezerháromszáz fizikai munkás dolgo­ zik. S akik az utóbbi tíz-tizenöt év ilyenirányú fejlődését nem kísérték figyelemmel, vagy nem fordítottak rá elég gondot, azoknak meglepetés, hogy nem csupán az Acélárugyár, és Tűzhelygyár létszáma nőtt meg je­ lentősen, hanem korábbi kis vállala­ tokból olyan új nagyüzemek létesül­ tek a városban, mint a Síküveggyár, a Bányagépgyár, vagy a teljesen új Ötvözetgyár. Ez utóbbiaknak ezerkilencszáz fő a fizikai állománya, és akkor még be kell számítanunk az ál­ lami és tanácsi építőipari vállalatot, az ÉMÁSZ dolgazóit. a Töltőtollgyá­ rat és több kisebb üzemet, hogy a városban dolgozó mintegy tíz és fél­ ezer munkást mind „megtaláljuk.” A 'városi tanácson úgy számítják, hogy körülbelül ötezerkétszáz mun­ kás jár be naponta — vagy hetente dolgozni a városba a kijárók száma viszont hozzávetőlegesen másfélezer; ezeknek legnagyobb része a dél felé húzódó szénmezőiket követi. Mindent összevetve tehát Salgótar­ jánban, a magyar ipari munkásság egyik fellegvárában mintegy hétezer fizikai munkás él, kiknek túlnyomó többsége bányában, valamint vas­ gép- és üvegipari nagyüzemekben dol­ gozik. Statisztikai átlagban számítva minden ötödfél lakos! A város fő jellegzetességét ez adta a múltban, ez adja ma — s egy jó darabig még ez lesz jellemző. Teljesen természetes, és a feltéte­ lezhető proletár lokálpatriatizmusnak csak motivációs szerepe volt abban, hogy a megyeszékhely ide kerüt; a környéki lakótelepek becsatolásakor 87 �Pedig ez a két üzem még istenes a Tűzhelygyárhoz, vagy a Bányagép­ gyárhoz képest, ahol egyszerűen nincs hely újabb zuhanyozók felállítá­ sához, és vannak akik műszak után nem fürdenek, csakhogy elkerüljék az idegtépő várakozást, tusakodást, kölcsönös szemrehányást. Ez a két gyár annyira régi, toldottfoldott, s annyira nem tudtak meg­ szabadulni egykori butik-jellegüktől, hogy az ember ünnepélyes hangula­ tában hajlandó lenne levenni a kalap­ ját a munkások előtt, akik ilyen kö­ rülmények között elsőosztályú exportminőséget gyártanak! Ennek a két gyárnak — ellentétben a többivel — még csak rekonstrukciós terve sincs: mindkettőt új helyen, az első téglá­ tól az utolsó szögig újonnan fogják megépíteni! S ezt nem csupán az ille­ tő üzemek vezetői mondják el, hanem brigádmegbeszéléseken és fehér asz­ tal mellett a munkások is megemlítik. sztrájkkal, tüntetéssel demonstrált azért, mert éveken át leszorított ka­ rokkal hallgatta végig a mester reg­ geli parancsát — ő maga és minden­ napi alkotása már a palóctáj szer­ ves része, és magyarságát ugyanúgy nem lehet vitatni, ahogy a kunokét, besenyőikét, vagy a pesti munkásét, a komlói bányászét sem lehet: tettek­ kel bizonyított és bizonyít. Ezért magabiztos és nyugodt. Elégedett? Természetesen, nem. S a miért? kérdésre a választ igen egy­ szerű volna úgy mondani, hogy mert még többet, még jobbat akar, még gyakrabban — s ez a summázás úgy nagyjában egészen igaz is lenne, de nem mondana sokat. Hasonló profilú pesti nagyüzemnek munkásai bizony riadtan curukkolnának vissza a kapun, ha munka­ könyvvel a kezükben egy-két mű­ helyt megtekintenének. Az Acélárugyár három év múlva lesz száz éves, s területén nem kell hosszan kutatni azok után, a téglák után ame­ lyeket az alapítás évében raktak egymásra a kőművesek: akadnak még bőven. Száz éves gép már nincs az üzemben, de a vizesköszörűn például kilencven évvel ezelőtt is olyan ne­ héz volt a munka, mint ma. A fel­ szabadulás óta persze emeltek új csarnokokat is, vásároltak új gépe­ ket is, de nem egy munkás úgy véli, hogy az impozáns irodaház sikerül­ hetett volna kisebbre, és mellette még felhúztak volna egy kovácsműhelyt például. A többszázmillió fo­ rinttal épült és berendezett hideg­ hengerműnek mindenki örül csakúgy, mint az eléggé újtipusú szögverő gépeknek, de azt megjegyzik, hogy ez utóbbiakat nem ártott volna gumiba ágyazni. Az Öblösüveggyár hutái előtt tátott szájjal áll meg a látogató: azt a mű­ vészi ügyességet csodálja, amivel az egymás hegyén-hátán álló fúvók el­ kerülik, hogy a másikat szembe, ol­ dalba vágják a képlékeny üvegmaszszával. A Finomcsiszolóban egymásra torlódnak az áruk, és a toldott-foldott, mindenféle szükséges, de zsú­ foltságot teremtő berendezések között óvatosan csetlenek-botlanak az em­ berek: Mi lenne ott tűz esetén? El­ gondolni is borzadály. Az első, igazán langyos tavaszi dél­ utánokat idős férfiak fogadják a nagyzajú, élénkforgalmú város köze­ pén, ahol húsz évvel ezelőtt még li­ bák legeltek, s ma a szép parkot sokan „nyugdíjas pihenő”-nek hív­ ják. Ha leülsz közéjük és beszédüket hallgatod, apró témáikból kicsendül a halkmosolyú öregség öröme, melyet csak a tétlenség fel-feltörő kínjai za­ varnak. Sokuk rendszeresen akkor is eljár a gyárba, ahol évtizedeket töl­ töttek, ha nem „ötszázforintosak”, mert a volt kollektíva időről-időre meghívja őket. „Ápolnak bennünket, hogy ne kritizáljunk!” — dohogja egy ferdevállú bátyó, és akkurátusan nyírt bajszát igazítja. Az ilyen „ápolgatások” előtt a vé­ nek rendszerint végigmennek az üze­ men, megtapogatják az ismert gépe­ ket, vagy sejtett csodálattal végigmé­ rik a számukra ridegen fényes-csillo­ gó újat, de közben persze sokminden olyanon megakad a szemük, „amire csak ezek a mai fiatalok képesek”. — Jóítéletű gazdasági vezetők mondják, hogy észrevételeik egy részét az öreg­ kor értetlensége, természetes emberi irigység inspirálja, de tévedéseik, 88 �megállapítás azonban semmiképpen sem jelentheti, hogy a város, az üze­ mek politikai-gazdasági vezetői akár egy esetben is csak úgy általában visszavágjanak, anélkül, hogy a konk­ rét esetet, annak tartalmát és körül­ ményeit megvizsgálnák. A régi elv alkalmazása látszik itt ésszerűnek: in­ kább tíz szem konkoly kerüljön a mag közé, mint egy szem búza is kárbavesszen!.. Már csak azért is, mert végeredményben búza mindig sokkal-sokkal több van, mint kon­ koly. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évente sokkal több kiváló dol­ gozó oklevelet, jelvényt, szocialista brigád címet osztanak ki, mint ahány munkásnak fegyelmit kell adni. A kettőt szinte arányítani sem lehet. Idős acélgyári munkások visszaem­ lékezéseiből kiderül, hogy az ésszerű­ sítő és újító mozgalom nem a népi demokratikus rendszer találmánya. A második világháborút megelőző évek­ ben a mérnökök és gyári vezetők egy­ re gyakrabban és egyre több szak­ munkást szólítottak föl, hogy gondol­ kozzanak, találjanak ki új termelési eljárásokat, új gépeket, berendezése­ ket. S, hogy ebből a kincstári kezde­ ményezésből miért nem lett semmi (vagy majdnem semmi), azt itt talán nem kell hosszabban fejtegetni, ugyanakkor ebből a tényből evidens látszik a kapitalistáknak és műszaki­ gazdasági alkalmazottaiknak az a reá­ lis felismerése, hogy nem elég a mun­ kás két keze, fizikai ereje: a szívükre, a lelkükre, alkotó energiájukra is szükség lenne!... A közvetlen anyagi érdekeken túl benne van ebben a tényben az a késő és tehetetlen felis­ merés. hogy egy osztályt, egy népet nem lehet tartósan és büntetlenül csak a gyomorra és az élet ösztöneire as­ pirálva dirigálni. Mert lehet bármi­ lyen vad, kegyetlen és embertelen egy rendszer, a munkás — ha az erővi­ szonyok az uralkodó osztályoknak kedveznék — időszakos sztrájkokon túl mégiscsak dolgozni fog, hiszen en­ ni kell, élni kell, gyerekeket kell nem­ zeni — de a lelkét nem adja oda! az eszmét, a szakmai tapasztalatait nem adja oda!... S a történelem szá­ mos példával igazolja, hogy a parancs uralmi rendszerek mindig emiatt az alapvető ok miatt semmisülnek meg. akadékoskodásaik között vaskosan bújnak meg a méltánylandó meg­ jegyzések. Ezeknek nagyrészét a sok­ éves tapasztalatból eredő szakmai fogás, mesterségbeli tudás teszi, míg van egy mennyiségileg kisebb hányad, aminek ez a minduntalan visszatérő refrénje: „A kapitalistánál bizony ezt nem tehetted volna, mert repül­ tél volna, mint a madár!” A dohogásoknak ez a része az anyagtakarékosságra, a munkafegye­ lemre, a tisztaság és rend betartásá­ ra vonatkozik... Más vidékről jött műszakiak mondják, hogy a tarjáni gyárakban sokkal több időt kell el­ vesztegetniök a munkások meggyőzé­ sével, mint előző helyükön. Ha má­ sutt általában természetes, hogy a mérnök kiadja az utasítást, a mun­ kás pedig végrehajtja, akkor ez itt nem mindig van így: „Igenám, mér­ nök elvtárs, de a múltkor is azt mondták, hogy... aztán kiderült, hogy...” — mondja a szegkovács, és kicsit fapofával, kicsit összehúzott szemmel, de mindenesetre ott áll, és néz a főnök szemébe. A technológus vagy műhelyfőnök ilyenkor aztán — vezetési stílusa, vérmérséklete vagy éppen pillanatnyi hangulata szerint — többfélét tehet: Nevet, és elüti a dolgot egy tréfával; komolyan „neki­ dől” a problémának és magyarázni kezd; esetleg káromkodik egyet, és a veszélyben forgó premcsire gondol. Ez az utóbbi típus ritkább, de min­ denesetre van. Meglehetősen nehéz volna eldön­ teni hogy az ellenvetéseket tevő tarjáni munkások közül hánynak vagy hányszor van igaza. Az minden­ esetre biztosnak látszik, hogy ebben a városban azért szólnak többet és többször az emberek, mert „Kismoszkvában” vagyunk. Ez benne van a levegőben. Itt a munkás másképp lép be a gyár kapuján, mint az ország sok más részében, s ha az ud­ varon áthaladva rádtekint, önkénte­ lenül is köszönsz, még akkor is, ha erről esetleg elfeledkeztél volna: ő ugyanis itthon van, ez látszik min­ den mozdulatán. Az sem lehet vitás, hogy akadhat­ nak esetek, mikor egyesek önös ér­ dekből, igaztalan célokért szólnak, ki­ használva a tarjáni szellemet. Ez a 89 �Egészen bizonyosnak tűnik, hogy a nagy és kis rimai urak ilyen messze nem mentek el a következtetésekben. Ők csak nagyobb darab kenyeret ad­ tak, jobb lakásokat építettek, mint a többi kapitalista az országban. Ennek ellenére könnyedén megszámolhat­ nánk, hogy hány olyan ésszerűsítést és újítást sikerült díjazniok, amit munkások nyújtottak be. A szükséges és kimerítő elemzést a gazdasági-politikai szakemberek vég­ zik, vagy fogják elvégezni, itt csupán néhány motívumot, a teljesség igénye nélkül: Mindenekelőtt szögezzük le. hogy az egyes gyáraik és vállalatók újítási iro­ dáin tekintélyes garmadában tor­ nyosulnak a benyújtott és ügyintézés alatt lévő javaslatok leírások, rajzok. Ez örömteljes dolog, de az illetékes előadóknak és a vezetőknek az már kevésbé, hogy ezeknek nagyobb há­ nyada használhatatlan. Mindez új motivációt szolgáltat an­ nak megértéséhez, hogy a felszabadu­ lás után szinte egycsapásra tömegmoz­ galommá vált újítómozgalomnak mi­ lyen nagy — a társadalmi rendszer milyenségét, tartalmát igazoló — je­ lentősége volt és van, ugyanúgy, mint a frisebb keletű szocialista brigádmoz­ galomnak. Vagy ezért, vagy amazért. Sokszor azért, mert a javaslat nem ér semmit. Ilyen esetekben a benyuj­ tó társadalmi aktivitását lehet becsül­ ni, és ez sem jelentéktelen szempont. S. ha most, az újítómozgalom javí­ tásának szükségessége kerül szóba, az azért történik, mert a szocialista társadalmi rendszer, társadalmi me­ chanizmus kiépülésével bizonyos mér­ tékig csökken a spontán kezdeménye­ zések ereje, pontosabban szólva: foko­ zódik az állami-politikai-gazdaságvezetési ráhatás, ami törvényszerű, ha figyelembe vesszük, hogy egész vezető mechanizmusunk a munkásosztály (és a többi dolgozó réteg) alkotóerejének kiteljesítésére, a nép vágyainak-álmainak szolgálatára jött létre — ugyanakkor azonban időnként és he­ lyenként fékezhet is bizonyos tenden­ ciákat, mint ezt a gazdaságirányítás­ nál felvetődött problémákból is lát­ hatjuk. Máskor azért, mert bár az ötlet életrevaló, de vagy a technológia fog amúgyis megváltozni, vagy megszű­ nik az illető termék gyártása. Ezesetben arról van szó, hogy az illető dol­ gozó nem ismerte pontosan a gyár fejlesztési tervét. Ismét máskor azért, mert jó ugyan az ötlet, szükség is lenne rá, de nincs hely, idő. mód, pénz a kikísérletezés­ re (legalábbis: a régi gazdasági mec­ hanizmus mellett gyakran előfordult ez). Aztán van eset mikor minden meg­ lenne csupán egy dolog hiányzik: a feketével fehéren kimutatható haszon. Az is törvényszerű viszont, hogy a kialakult mechanizmus — a vezetés tömegkapcsolatai és elemzései révén — mindig alakul, a fejlődő élet új kö­ vetelményeihez igazodik. Addig lehe­ tünk nyugodtak, míg ez időről-időre — az objektív körülményeknek meg­ felelően — bekövetkezik: addig ve­ hetjük biztosra, hogy államrendsze­ rünk, társadalmi életformánk nem merevedett el. Méltánytalanság lenne persze azt állítani, hogy a nógrádi iparvidék gazdasági vezetői csak olyan újításo­ kat támogatnak, amiből előbb-utóbb kijön a forint. Egyszerűen tényekkel lehet igazolni, hogy számos olyan új dolgot vezettek be, valósítottak meg, amik következtében "csupán” a mun­ kások munkakörülményei javultak, könnyebbedtek. Főként áll ez a bal­ esetvédelmi intézkedésekre. — Meg­ gondolandó viszont, hogy — a szóbanforgó üzemeket járva — több olyan dolog ötlik az ember szemébe, ami kisebb vagy nagyobb pénzzel el­ tüntethető lenne, s azáltal lényegesen kisebbedne a munkások fizikai-idegi igénybevétele. ... Az újítómozgalom évek óta stagnálni látszik a nógrádi iparme­ dencében, helyesebben szólva: nem fejlődik arányosan a munkások és műszakiak szakmai műveltségének, tapasztalatainak gyarapodásával. 90 �ben 24 napja nem volt baleset!” — sokkal meggyőzőbb, kézenfoghatóbb realitás, mint az, ha egy idegileg fá­ rasztó munkát könnyebbé teszünk. S itt nem a vezetés gondatlanságá­ ról vain talán szó. Személyes tapasz­ talat alapján is tudom, hogy gazda­ sági szakemberek vissza-visszatérő gondja egy-egy ilyenfajta elégtelenség megszüntetése. Ám az is igazság, hogy míg a balesetek megelőzése lényege­ sen „zsebbevágó” ügy, addig a mun­ kások munkakörülményeinek javítása elsősorban a nagy beruházások vele­ járója. nem pedig állandó, mindenna­ pos törekvés és gyakorlat! S itt — az anyagi ösztönzés hiányán túl — egy olyan régebben kialakult és azóta sem korrigált általános nézetről van szó, amelyik az ember, a munkás vé­ delmében szívesen részesítette előny­ ben a látványos eredményeket a ke­ vésbé dekoratívaknál. Mert ismerjük be, hogy a felírás: „Ebben a műhely­ Hiszen ez utóbbit semmilyen adat­ földolgozó gépbe nem lehet betáplál­ ni, s ráadásul az is megtörténhet, hogy a munkást baleset éri, mert eleinte szokatlan számára az új munkakörül­ mény. Mindezek ellenére azonban nem nehéz talán belátni, hogy hosszabb távon ez az utóbbi módszer a hatá­ sosabb balesetvédelem — ami meg­ állapítás nem jelenti, hogy annak ha­ gyományos formáit elhanyagolhat­ nánk! Kunszabó Ferenc PATAKI JÓZSEF: FRÍZ 91 �KÖZGAZDASÁGTAN A GAZDASÁGI MECHANIZMUS HELYES ÉRTELMEZÉSÉÉRT A proletárhatalom kivívása után nincsenek még meg a szocialista gaz­ daság kész formái. Ezért a proletárforradalom feladata az, hogy megteremtse a munkásosz­ tály vezette dolgozók hatalmát, felé­ pítse az új szocialista gazdaságot. A szocialista társadalmi rendben — a tulajdonviszonyok forradalmi meg­ változása után — a népgazdaság irá­ nyításának átfogó módszereit, a terv­ gazdaság követelményeinek kellett ki­ alakítani. Ma már a világ számos országában létezik, épül szocialista típusú gazda­ ság. A termelési viszonyok konkrét, végtelenül változatos megjelenési for­ mái átfogják a gazdasági élet egészét. A kapitalizmusnak például hosszú évtizedek, évszázadok alatt kifejlőd­ tek olyan eszközei, mint a pénz, a bank, a piac, a kereskedelem, a mo­ nopóliumok stb., amelyeket a gyakor­ lat állandóan tovább fejleszt és töké­ letesít. Már Lenin utalt arra, hogy a szo­ cialista állam a népgazdaság tervsze­ rű, tudatos irányításában felhasznál­ hatja a megelőző korszakok külön­ böző intézményeit és eszközeit. A feladat újszerűségénél fogva azonban alapvetően a szocialista for­ radalom alkotó erőire, új eszközök és intézmények, valamint szervezeti for­ mák létrehozására, ezeknek a gyakor­ lat talaján való szüntelen fejlesztésé­ re és tökéletesítésére kell épülnie. A társadalmi termelési folyamat egészében gyökeres forradalmi áta­ lakulás megy végbe a szocialista tu­ lajdon létrejöttével. Megváltozik a termelés célja, a cél elérését szolgáló eszközök (hisz a szocializmus gazda­ sági-alaptörvénye ezt szükségképpen követeli) de átalakul a termelési fo­ lyamat jellege is. A szocialista gazdaságvezetési mód­ szerek elsőként a Szovjetunióban ala­ kultak ki, s azokat befolyásolták a társadalmi gazdasági viszonyok és történelmi adottságok, valamint az a tény, hogy évtizedeken keresztül a Szovjetunió volt az egyetlen szocialis­ ta állam a világon. A második világháború után a szo­ cialista fejlődés útjára lépő országok a Szovjetunió példája nyomán meg­ kezdték a tervgazdálkodás megvaló­ sítását saját országukban. A Szovjetunió és a népi demokrá­ ciák a tervgazdálkodás rendszerében gyorsabb fejlődési ütemet értek el, mint a tőkés országok, történelmileg viszonylag rövid idő alatt megváltoz­ tatták a népgazdaság struktúráját, új termelési ágak egész sorát hozták létre. A termelési folyamat jellemző vo­ násává válik a társadalmi, népgazda­ sági méretben érvényesülő tervszerű­ ség, a szakadatlan növekedés és e növekedés belső egyensúlya, arányos­ sága. A szocialista társadalom céljainak megvalósítása szükségképpen igényli a gazdasági folyamatok társadalmi méretekben történő felmérését, nyil­ vántartását, ellenőrzését, valamint a népgazdasági tervezést, amelynek fo­ lyamatában konkretizálhatók a nép­ gazdaság fejlesztésének a társadalmi érdekeket legjobban szolgáló fő ará­ nyai. A tervgazdálkodás ma már sokolda­ lú elméleti irodalommal és változatos gyakorlati tapasztalatokkal rendelke­ zik, emellett szüntelenül gazdagodik a különböző országok fejlődésének sa­ játos vonásaival. A korábbi termelési módoknak is megvoltak a maguk sajátos intézmé­ nyei, szervezetei, gazdasági eszközei. 93 �— A beruházások hatékonyságának növelését és koncentrált felhasználá­ sát még nem tudjuk megfelelően biz­ tosítani. — A kooperáció bonyolult, az üze­ men belüli munkaszervezés színvona­ la elmarad a technikai feltételektől. Ezek a felismerések sok éve érle­ lődtek, és az utóbbi években számos olyan feltevés és kísérlet látott nap­ világot, amely az említett fogyatékos­ ságok kiküszöbölését célozta, és arra irányult, hogy a tervgazdálkodás le­ hetőségeit jobban aknázzuk ki a szo­ cialista fejlődés meggyorsítása érde­ kében. Különösen az ellenforradalom után indult meg erőteljesebben a közgaz­ dasági vita a tekintetben, hogyan le­ hetne a tervgazdálkodás módszereit megjavítani. Számos intézkedés tör­ tént a tervlebontások rendszere bü­ rokratikus kinövéseinek lenyesegetése érdekében. Csökkent a tervmuta­ tók száma. Széles méretű vita bonta­ kozott ki a szocialista árrendszer és ártipus továbbfejlesztéséről, és rész­ ben e viták eredményeit is felhasz­ nálva, részleges árrendezések történ­ tek. Az árrendszer fogyatékosságainak kiküszöbölésére, a gazdasági döntések jobb megalapozására viszonylag szé­ les körben alkalmazásra kerültek a különböző beruházás-, exportstb. gazdaságossági számítások. Nagyobb súlyt kapott az anyagi érdekeltség a vállalati gazdálkodásban. A fejlődés során azonban bebizo­ nyosodott, hogy a tervgazdálkodás konkrét rendszerének különböző fo­ gyatékosságai vannak, amelyek leküz­ désével gyorsítani lehet és kell a szo­ cialista gazdaság fejlődését, hogy a termelőerők és termelési viszonyok fejlődése objektíve is szükségszerűvé teszi a gazdaságirányítási módszerek továbbfejlesztését. Abból helyes kiindulni, hogy a szo­ cialista gazdaság jellegéből nem kö­ vetkezik az, hogy csak egyféle gaz­ daságirányítási rendszer van, továbbá az sem következik, hogy az alkalma­ zott gazdaságirányítási rendszer örök időkre szóló, változtathatatlan lenne. A termelőerők a szocialista gazda­ ságban szakadatlanul fejlődnek, a termelési viszonyokat — azon belül elsősorban a gazdaságirányítási rend­ szert — időnként hozzá kell igazítani a termelőerők fejlődéséhez. Ezt a ter­ melőerők és termelési viszonyok össz­ hang törvénye is megköveteli. Hazánkban is nyilvánvalóvá vált, hogy gazdálkodási rendszerünk túlzot­ tan centralizált, hogy a tervek rész­ letes lebontásának rendszere bürokra­ tikus kötöttségeket eredményez, gátol­ ja a vállalatoknál adott lehetőségeket és erők kibontakozását. Ebből eredően a gazdasági fejlődés jó-néhány ellentmondása jelentkezett a gazdasági élet felszínén. Például: — Aránytalanságok jöttek létre a gazdaság különböző területein, ezek felszámolásában nem haladunk elég gyorsan. Évek óta jelentős elfekvő készleteink vannak. Ezeknek javaré­ sze nem realizálható. A realizálatlan készletek létrejöttével egy időben számos termékből hiány van. Pártunk Központi Bizottságának 1964. decemberi határozata szerint a szakemberek elvégezték eddigi gaz­ dálkodási módszereink kritikai felül­ vizsgálatát, kidolgozták az új irányí­ tási rendszer kiinduló irányelveit Az eddigi viták közre adott anyaga is azt mutatja, hogy a leendő új gaz­ dálkodási módszereink újfajta gon­ dolkodásmódot, a gazdasági kérdések korszerűbb felfogását követelik meg. A mennyiségi célok helyett mindenütt a gazdaságossági célok, a minőségi feladótok kerülnek előtérbe. A gazda­ sági egységek nagyobb önállósága, anyagi érdekeltsége, s e viszonyok kö­ zött a népgazdasági tervnek, a köz­ ponti akaratnak elsősorban közgazda­ sági eszközökkel való érvényesítése, különösen az első időkben feltétlen — A termelés és termékek műsza­ ki színvonala és döntően ennek követ­ keztében a termelékenység nem emelkedik kielégítően. — Termékeink minősége, választéka sokszor jogosan kifogásolható. — A gazdasági döntéseknél számos esetben nem a gazdaságosság a meg­ határozó. A mennyiségi szemléletnek még mindig nem tudtunk gátat vet­ ni. 94 �nehezebb, de várhatóan kedvezőbb feltételeket teremt a gazdasági veze­ tők, a vállalati kollektívák számára, a termelés gazdaságosságának javítá­ sára, az általános fejlődés meggyorsí­ tására. A vita ez időig főleg a szakemberek körében folyt, de felkeltette a köz­ gazdasági kérdések iránti érdeklődő szélesebb közvélemény érdeklődését is. Ez teljesen érthető és indokolt. Az ország közvéleménye nagy ér­ deklődéssel és várakozással tekint az MSZMP Központi Bizottságának irányelveiben körvonalazott reform elé, amely hivatott arra, hogy gazda­ ságirányítási rendszerünkben — a szocialista tervgazdálkodás hatéko­ nyabbá tétele érdekében — átfogó re­ formot hajtson végre. E program jog­ gal tart számot arra, hogy a szocia­ lista Magyarország életében legna­ gyobb horderejű gazdasági és társa­ dalmi változásokkal egy rangra emel­ jük. A Központi Bizottság irányelveiből kitűnik, hogy az új mechanizmus ad­ ta lehetőségek kibontakozása azt is megkívánja, hogy gazdálkodásunk új feltételeinek és módszereinek kérdé­ seivel mind szélesebb körben foglal­ kozzanak, váljanak ezek ismertté, a gazdaság alsóbb vezetői, a párt és a társadalmi szervek aktivistái előtt is. Nem kívánunk hosszadalmas termi­ nológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, csak megjegyezzük, hogy a „gazdasá­ gi mechanizmus” — bár eléggé köz­ használatúvá vált — tartalmát tekint­ ve vitatható, sőt vannak, akik két­ ségbe vonják a fogalom használatá­ nak létjogosultságát. Ismételten hangsúlyozzuk — mi­ vel a magyar közgazdasági irodalom­ ban polgárjogot nyert — szükséges e fogalom egységes értelmezését meg­ kísérelni, természetesen semmiképp sem a véglegesség, vagy a csalhatatlanság igényével. Helyes azonosítani véleményünket dr. Nagy Tamás és dr. Csapó László álláspontjával (szemben a „gazdaság­ politikai kisszótár”-ban rögzítettekkel.) Miszerint: „Helyesebb a gazdasági mechaniz­ mus, és nem csupán a gazdaságirá­ nyítási rendszer átalakításáról beszél­ ni. A szocialista termelési viszonyok alapvető vonásainak konkrét megje­ lenési formáját, vagyis a szocialista gazdaság konkrét rendszerét és mű­ ködési módját kell érteni. Ennek a mechanizmusnak része a társadalmi­ gazdasási folyamatok tudatos központi irányításának rendszere, a gazdaság­ irányítási rendszer.” (Megjelent a Közgazdasági Szemle 1966. 1. számában) Vagy: „A gazdasági mechanizmust leg­ általánosabban úgy határozhatjuk meg, mint a termelési viszonyok és ezek egyes elemei közötti kapcsolatok konk­ rét megjelenési formáját a társadal­ mi fejlődés adott időpontjában.” Rendkívül fontos a magyar közgaz­ dasági irodalomban meghonosodott szó­ használatnak a „gazdasági mechaniz­ mus” fogalmának pontos értelmezé­ se, azért, hogy ugyanazon a kategó­ rián vagy meghatározáson minden­ ki megközelítőleg ugyanazt értse, mert különben igen sok a félreértés. Szükséges továbbá azért, mert a különböző szaklapokban, folyóiratok­ ban azonos lényegi dolog magyará­ zatánál használják a „gazdaság irányí­ tási rendszer, „gazdasági környezet”, „akaratátviteli szervezet”, „két modell elmélet”, sőt harmadik modell el­ mélet is) „centralizált — decentrali­ zált piaci mechanizmusok” stb. ki­ fejezéseket, holott ezek nem jelent­ hetnek azonos tartalmat, vagy más esetben mindenki úgy értelmezheti őket, ahogyan akarja, ez pedig meg­ nehezíti a közös nyelv kialakítását, és bonyolult félreértésekre vezethet. Ugyanitt, máshelyen: „A gazdasági mechanizmus fogalma magában foglalja mindazokat a gaz­ dasági kapcsolatokat és gazdasági in­ tézményeket, amelyekben az emberek gazdasági tevékenységének kölcsönös cseréje, a termelés, az elosztás, a fo­ galom és a fogyasztás során végbe­ megy.” (Megjelent a Társadalmi Szemle 1966. 2. számában.) Miért kell egyetérteni a már em­ lített két közgazdász véleményével? 95 �Azért, mert a termelőerők fejlő­ dése a szocialista társadalmi formán belül is. időről-időre kikényszeríti a termelési viszonyok formaváltozá­ sát, a termelési viszonyok konkrét megjelenési formáinak felcserélését azonos típusú formákkal, függetlenül az egyes emberek szubjektív szán­ dékától. Objektív kategóriának nevezzük te­ hát a gazdasági mechanizmust, mert a termelési viszonyok formaváltozásá­ nak törvénye általános, vagyis minden társadalomra (így a szocializmusra is) jellemző gazdasági törvény. A gazdasági törvények objektív jel­ lege nem vitatott. A gazdasági mechanizmus olyan ob­ jektív kategória, mely egyben az ob­ jektív viszonyok kifejezője is, ugyan­ akkor nem magáért, nem magától, — hanem az adott gazdaságpolitika ál­ tal meghatározott — funkcionáló rend­ szer, melynek valamennyi elemét a szocialista állam az objektív gazda­ sági törvények tanulmányozása alap­ ján hozza létre. Nem mellékes annak hangsúlyozá­ sa sem, hogy a mechanizmus-rend­ szer, az emberek gazdasági cselekvé­ sein keresztül érvényesül, a cselekvé­ sek viszont éppen a mechanizmus ál­ tal meghatározott célok érdekében tör­ ténnek. ennek során pedig az ellen­ hatások, reakciók — egész sora lép a gazdasági élet felszínére, amely viszszahat az objektív gazdasági viszo­ nyokra. Ilyen reakciók megjelenésének nap mint nap mi is tanúi vagyunk. Például: — A termelők mereven ragaszkod­ nak a hagyományos gyártmányokhoz, hajlamosak a tartalékolásra, a terme­ lés növekedésének útját a munkater­ melékenység növelése helyett a lét­ szám növekedésében vagy a kapa­ citást bővítő beruházásokban látják stb. — A megrendelők egyre inkább ra­ gaszkodnak az optimális időben szállí­ tott, a minőségi követelményeknek megfelelő korszerűbb, olcsóbb termé­ kekhez. Számtalan példát lehetne még el­ mondani, különösen a termelő és felhasználó szférák kölcsönös kap­ csolatában. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a gazdasági mechanizmusnak olyan­ nak kell lennie, hogy az — az egyé­ nek és csoportok cselekvésein keresz­ tül — érvényre juttassa a szocia­ lizmusnak azt az alapelvét, hogy „ami előnyös a társadalomnak, an­ nak előnyösnek kell lennie a vállala­ tok és az egyének számára is.” Az egységes értelmezésre javasolt — fentebb idézőjelbe írt — megha­ tározások, mint deffiniciók, természe­ tesen nem lehetnek tökéletesek. A valóság sokkal bonyolultabb, semhogy deffiniciókban lehetne rögzíteni. Arra azonban mégis jó. hogy a szóban for­ gó jelenség leglényegesebb összefüg­ géseit leegyszerűsítve megközelítsük. E cikk keretében nincs mód arra, hogy a már említett sok-sok „új terminológiát” — mely a mechaniz­ mus vita során született — magyaráz­ zuk, értelmezzük, esetleg elvessük, csupán annak helyes értelmezésére szorítkozunk, hogy a gazdasági mecha­ nizmus nem azonos a gazdasági irá­ nyítási rendszerével, az utóbbi egyes elemei, például a tervezés, a gazdasá­ gi irányítás pénzügyi intézményei, a bankrendszer, hitelrendszer stb. és az egész irányítási rendszer egésze is csak részei a gazdasági mechanizmus­ nak, de nem azonosak vele. Ugyanez a helyzet a piaci mecha­ nizmusokkal is (árrendszer, kereslet­ kínálat működése stb.) csupán elemei a gazdasági mechanizmus egészének. A gazdasági mechanizmus ezeknél tágabb fogalom. Az új gazdasági mechanizmusban, amelynek irányelveit a legközelebbi jövőben fogja jóváhagyni a Párt Köz­ ponti Bizottsága, a jelenlegihez képest gyökeres változást jelent úgy a Párt, mint az állami irányítás, valamint a vállalatok tevékenységében és életé­ ben. A mechanizmus reform sikerének fontos előfeltétele a jó előkészítésen kívül az átmenet zökkenőmentes biz­ tosítása is. Az átmenettel kapcsolatos feladatok között nagyon fontos a vál­ lalatok vezető dolgozóinak megfelelő felkészítése. A vállalatok vezetői megszokták, hogy tevékenységük túlnyomórészt a felülről kapott utasítások végrehaj­ 96 �ban is a vezetésnek gazdasági jellege feltétlen megköveteli a tudományos megalapozottságú mélyreható közgaz­ dasági ismeretek megszerzését, fejlesz­ tését. Ezen ismeretek megszerzésének he­ lyéül minden érdeklődő számára a Nógrád megyei Pártbizottság mellett működő Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének szakosított tanfolyamait javasoljuk. Azt kell várni elsősorban a veze­ tőktől, hogy — elsajátítva, megértve és magukévá téve a gazdasági mecha­ nizmus reform célkitűzéseit — élen­ járó propagandistáivá lesznek már az átmeneti szakaszban a reformnak. Ahhoz, hogy az előkészítő, átmeneti szakaszban ilyen természetű felada­ taiknak is megfelelhessenek, állandóan tanulmányozniok kell a hazai re­ form és a baráti országokban meg­ valósuló hasonló intézkedések moz­ zanatait, alapelveit, eredményeit és esetleges hibáit is. Jogos az a remény, hogy a vezető dolgozók a maguk részéről mindent meg fognak tenni a reform megvalósí­ tása és zökkenőmentes bevezetése ér­ dekében. Illés Miklós tására terjed ki. Ez sok szempontból kényelmes helyzetet is teremtett és gyakran előfordult, hogy egyes veze­ tők még azzal a kevés önálló dön­ tési lehetőségekkel sem éltek, amelyet a jelenlegi irányítási rendszer is biz­ tosít számukra. Már most, az átmeneti időszakban — de valószínű az új gazdasági mecha­ nizmus életbelépése után is — a vezetők megfelelő továbbképzéséről gondoskodni kell. Az új gazdasági mechanizmusban hozzá kell szokniok az önálló gazdasági döntésekhez és a nagyobb felelősség és kockázat vál­ lalásához. Az újnak, a haladónak a magunkévá tétele azonban önmagában még nem elégséges. Semmiképpen- sem elégedhetünk meg a gazdasági mechanizmus reform­ jának üdvözlésével, a Központi Bi­ zottság koncepciójának helyeslésével, különösen ha kiderül, hogy éppen a lényeget nem értik, lelkesen helyesel­ nek, de nem tudják miről van szó, nem értik, hogy mit helyeselnek. Nem kell hosszú magyarázat, hogy ez nem jó dolog, ilyen esetekből ko­ moly problémák származhatnak. Az új gazdasági mechanizmusban, de már most az átmeneti időszak­ 7 97 �TÖRTÉNELEM A RERUM NOVÁRUM MEGJELENÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI a katolikus egyház, tanításaival a feudalizmus leghűségesebb ideológiai támasza volt. Az egyház és a nemes­ ség közti kapcsolat az európai feudális államokban ezerháromszáz éven át fennállt, vagyis mindaddig, amíg a polgárosodás megindulásával, a polgá­ ri forradalmak lezajlásával a nemes­ ség helyét a feltörekvő polgárság el nem foglalta.1 A küzdelem megindulásával, a szo­ ros kapcsolat miatt, a polgárság első csapásait az egyházra, a feudalizmus ideológiai támaszára mérte. A polgári forradalmak európai hulláma után az egyház államon belüli vezető szerepe megszűnt, a politikai élet irányításá­ ból néhány évtizedre az akkor még ha­ ladást szolgáló liberális szellemű bur­ zsoázia kizárta. Ezért a sérelemért az egyház a polgári forradalmakat a tár­ sadalmak rákfenéjének, gaztettnek és az emberiséggel szemben elkövetett sú­ lyos törvénytelenségnek tartotta. Nem szentesítették máig sem az 1789-es francia és 1848-as európai forradalmakat.2 A Vatikánt azonban az államok struktúrájában végbement változás, nemzetközi tekintélyének nagyarányú csökkenése és hatalmának gyengülése, hamarosan a sérelem félretételére kész­ tette. A manufaktúra s gépi nagyipar egy új osztály kialakulását segítette elő. amely egyre határozottabban követel­ te a burzsoáziától érdekeinek figye­ lembevételét és szociális problémáinak megoldását. Erejének növekedését és politikai öntudatának határozottabbá válását az angol, francia és német munkások XIX. század elején lezajlott tüntetései és nyílt megmozdulásai je­ lezték. 1848. februárjában Marx és Engels megírták a Kommunista Kiáltványt. 1864-ben megalakult az I. Internacionálé, 1871-ben — ha rövid időre is — a párizsi munkásság a Kommün kiki­ áltásával kezébe vette sorsának irányí­ tását. 1889-ben megalakult a II. Internacioriálé is, amelynek következtében megerősödtek a szociáldemokrata pár­ tok és szakszervezetek. Erejüket de­ monstrálta az 1890-es május elseje megünneplése. Ezek egy közelgő vihar jelei voltak. A tények a burzsoázia előtt világossá tették erejük összpon­ tosításának szükségességét az új ellen­ féllel, a munkásosztállyal szemben. A munkásság vallástól való eltávo­ lodása, az uralkodó osztállyal szembe­ ni követelése elősegítette az egyház és a burzsoázia szövetségének létrejöttét. Azonban nem szabad azt hinni, hogy ez valamiféle szerelmi házasság volt, hiszen még ma is gyakori az egymás­ sal való szembefordulás.4 Az egyezsé­ get a megváltozott társadalmi és po­ litikai viszonyok sürgették. Nem hagyhatók figyelmen kívül azonban az ideológiai mozzanatok sem, amelyek megkönnyítették a szövetség bukásával elhagyta a demokratikus jelszavakat, többek között a vallásszabadlétrejöttét. A burzsoázia, reakcióssá ság követelését, ami az egyház előret segítette. Ugyanakkor az osz­ tályviszonyok konzerválására való egyházi törekvés a burzsoázia helyzetét tette stabilabbá.5 Munkásosztálynak a magántulajdon megszüntetésére irányuló törekvése sá­ vosan érintette az egyházat, mivel hatalmas vagyonnal rendelkezett, és a burzsoáziát is, mint a tőke tulajdono­ sát. Ezért a szociális problémák megol­ dására való törekvés súlypontjában a tulajdon kérdése áll. Az egyháznak az osztályokról, a munkáról, a szervezke­ désről vagy munkaidőről kifejtett néze­ te is ebben a relációban érthető meg. Szociális problémák megoldásáról vallott felfogását elsőként XIII. Leó pápa fogalmazta meg Rerum Novárum kezdetű enciklikájában, amelynek megszövegezése előtt több évig tanul­ mányozta a társadalmi problémákat. 1843—1845. között nuncius volt Brüszszelben, ahol a korai polgári forrada­ lom miatt már fejlett nagyipari terme­ lésnek volt a szemtanúja. Diplomáciai tevékenysége idején ellátogatott Fran­ ciaországba és Angliába is, ahol ugyan­ 99 �csak fejlettebb volt az ipar, mint Euró­ pa más országaiban, és ennek követ­ keztében a munkásosztály is. Brüsszeli tartózkodása és perugiai püspöksége idején felismerte, hogy a munkásosz­ tály helyzetének romlása az egyháztól való eltávolodáshoz vezet, ezért nagy lendülettel kezdte tanulmányozni a munkás és tőkés viszonyt. Már az 1877-ben kiadott „Kultúra és egyház” c. püspöki körlevélben „bűnös uzsorá­ ról”, „tisztességtelen nyereségről” be­ szél. Kezdeményezésére más országok­ ban is megindul a kutatás, és 1884-ben a svájci Freiburgban megalakították a Freiburgi Uniót, vagyis a Nemzetközi Katolikus Egyesületet, a gazdasági és társadalomtudományi tanulmányozás céljából. Magyar részről gróf Eszterházy Móric volt a tagja. A szervezet kutatá­ sainak eredményeire és saját tapaszta­ lataira támaszkodva adta ki 1891. má­ jus 15-én az egyház számára napja­ inkig érvényben levő, szociális kérdé­ sekkel kapcsolatos állásfoglalását.6 tárgyak bőségének előállítását, amely aztán elvezet a magántulajdon kiala­ kulásához. Aquinói Tamás a magántulajdon természetjogiságát az érvek sokaságá­ val igyekezett bizonyítani. Az érvek első csoportjába az emberi önzésből származó bizonyítékot sorol­ ta, mondván, hogy az emberek jobban törődnek a saját tulajdonukkal, mint a közössel. A bizonyítékok második csoportjába a társadalmi egyensúly követelményé­ ből származó érvek tartoznak. Tamás szerint az egyensúly csak akkor tart­ ható fenn, ha az emberek maguk ter­ melnek. Közös termelés esetén nem tudnák felmérni a szükségletet és az egyensúly felbillenne. Harmadik csoportba a társadalmi bé­ ke követelményeit biztosító érvek tartoznak. Eszerint a béke csak úgy biztosítható, ha az em­ bereknek magántulajdonuk van, közös tulajdon esetén az emberek torzsal­ kodnak, a viszály fokozódik és állandó háborúskodáshoz vezet.9 Aquinói Tamás érvei tudományta­ lanok, megszerkesztésében kizárólag egy cél vezette, az egyház tulajdoná­ ról vallott felfogásának bizonyítása. A tudományos vizsgálódás azonban ezt nem igazolja. A tulajdonnak nem ez az igazi eredete. Eredetét tudományos megalapozottsággal Marx és Engels, említett művében tárta fel. Marx már az 1844-ből ránkmaradt Gazdasági— Kéziratokban azt írta, hogy „A magántulajdon szubjektív lényege, a magántulajdon mint magáért való tevékenység, mint szubjektum, mint személy: a munka.”10 Bár ezen a meg­ állapításán még erősen érződik Hegel hatása, de a lényegen a Tőkében sem változtat, csak sokoldalú tapasztalatai­ val még kiegészíti. Marxnak ez a megállapítása semmiképpen sem iga­ zolja Aqunói Tamás fejtegetését, ellen­ kezőleg; cáfolja. A tulajdonnak a magántulajdon csak egy formája, a történelem során azon­ ban nem ez alakult ki legkorábban az emberi társadalom létrejöttével, ha­ rem a közös tulajdon, mivel a társa­ dalom primitív formája ezt „követel­ te”. A magántulajdon akkor jött lét­ re, amikor már a társadalom termelő­ erői — fejlettségüknél fogva — a ter­ Az enciklika alapvető célja az, hogy a munkásosztály, burzsoázia és egy­ házellenes törekvését megváltoztassa, hogy a vallásos ideológia befolyását növelje és megakadályozza a szocializ­ mus eszméinek terjedését. Ezt hivata­ los egyházi személyek sem titkolták, sőt, mint mondták: „a pápai állásfog­ lalás közvetlen indoka a szocializmus fellendülése, mint az enciklika első ré­ szében erről tanúskodik, annak fontos­ sága, hogy visszautasítja a magántulaj­ donnal szemben tanusított magatar­ tást.”7 A MAGÁNTULOJDON EREDETE Az egyház felfogása szerint „a ma­ gántulajdonhoz az embernek termé­ szetes joga van.”8 A természetes jog magyarázatát Aquinói Tamás Summa Theológica c. művében fejtette ki. Eszerint a társadalom két alapelve a tulajdon és a munka, melyek közül a tulajdon az elsődleges, mert munkát csak tulajdon esetén végezhet az em­ ber. Ez a tomista felfogás azonban ha­ mis, mert a tulajdon nem oka a mun­ kának, hanem fordítva, a munka ve­ zet el a tulajdon, a magántulajdon ki­ alakulásához is. Engels ,.A család, a magántulajdon és az állam eredete” c. munkájában bebizonyította, hogy a há­ rom nagy társadalmi munkamegosztás végbemenése teszi lehetővé az egyes 100 �mékek olyan mennyiségét hozta létre, hogy felhalmozódott, a közösség már nem fogyasztotta el, így a nemzetsé­ gek vezetői a maguk hasznára tulaj­ doníthatták el, A tények tehát sokkal inkább azt bizonyítják, hogy a tulaj­ don ősi formája a köztulajdon. Afrika ma a fejlődés alacsony fokán élő né­ peinek példája ezt még napjainkban is bizonyítja. Amikor tehát az egyház a magántulajdont öröktől levőnek tün­ teti fel, úgy viselkedik, mint Eugén Dühring úr az áltudós, aki egy szót sem tud a törzs és faluközösségekről. ja a pápa — a polgárok közt a va­ gyont, s az abból származó előnyöket. De tervük a szociális kérdések meg­ oldására annyira alkalmatlan, hogy maguknak a munkásoknak is kárukra volna: azonkívül nagyon igazságtalan is, mivel erőszakot követ el a jogos birtokoson — megernyeszti az állami rendet, s alapostul fölforgatja a társa­ dalmat.”15 A szocialisták tervének megvalósí­ tása, az egyház szerint, tehát a mun­ kásra nézve káros volna, ezért amikor tiltakozik a magántulajdon felszámo­ lása ellen, akkor látszólag a munkás­ osztály érdekeit képviseli. MAGÁNTULAJDON VÉDELME AZ ENCIKLIKÁBAN Az enciklika egyik központi kérdé­ se a magántulajdon, illetve a tulajdon problémája. Ellentétben azonban a marxizmussal, a szociális kérdések megoldásában nem ennék tuladonítja XIII. Leó a legnagyobb szerepet. Per­ sze az egyház a szociális kérdéseket a vallás szempontjából értékeli. Mada­ rász István kassai püspök szerint „A szociális kérdés elsősorban erkölcsi és lelki probléma, s csak másodsorban gazdasági kérdés.”12 A XIX. század vége felé a munkás­ osztály helyzete olyan súlyossá vált, amit már nem lehetett eltitkolni, és különösen akkor nem, ha befolyását továbbra is meg akarta az egyház tar­ tani a munkások között. Ezért volt kénytelen állást foglalni és nézeteit a kérdésben kinyilvánítani. Tovább vár­ ni és hallgatni veszélyessé vált, és bár az állásfoglalástól is félt a pápa „mert nyugtalan és ravasz emberek könnyen hamis beállításokra és a tömegek fel­ izgatására kihasználják” mégis meg­ tette. Kiinduló pontja a tömegek súlyos helyzete: „a legszegényebb sorsú em­ bereken hamarosan és alkalmasan se­ gíteni kell, mert az emberiség nagy része méltánytalanul szomorú és nyo­ morult viszonyok közt tengődik.”14 A bajok orvoslását azonban nem a ma­ gántulajdon megszüntetésében, illetve annak közös tulajdonná alakításában látja.. Sőt igyekszik a szocialistákat is megcáfolni, akik a bajok forrásának a magántulajdont tartják, ezért fel akarják számolni. „Azt hiszik ugyan­ is, hogy a jelenlegi bajákon segítenek, ha a magántulajdont eképpen elközö­ sítvén egyenlően osztják fel — mond­ Valójában miről van szó? A mun­ kás, munkájáért kapott bérért a tu­ lajdonnak valamilyen formájára szert tehet. Vehet magának bizonyos dol­ gokat; házat, ruhát, esetleg kevés földet. Így bizonyos mennyiségű tu­ lajdonnal rendelkezhet. De ezáltal a termelési viszonyokon belüli helyzete vajon megváltozik? Nem. Továbbra is kizsákmányolt marad, sőt sorsát még jobban a tőkéshez köti, mert a magántulajdon ilyen mennyiségének fenntartása a munkás számára költ­ séges és csak úgy lehetséges, ha munkabérének egy részét is erre for­ dítja; megművelésre, stb. Ha viszont a tőkéssel szembeáll, utcára kerül és sorsa teljesen bizonytalanná válik. A pápa ezzel a tételével tehát egy­ általán nem a munkás érdekét kép­ viseli, hanem a tőkését, mert a tőkés és munkás közti éles viszony tompí­ tását, illetve elsimítását szolgálja. 16 Az eféle javaslat tehát a tőkés gaz­ dasági érdeke mellett a politikai ér­ dekét is képviseli. A nyomaték ked­ véért érdemes utalni Engels megál­ lapítására, mely szerint a kistulajdon szolgalelket tud nevelni, amint azt bebizonyítja Sax úrral vitatkozva. 17 A kistulajdonossá válás tehát nem fe­ lel meg a munkás érdekeinek, mivel ez csökkenti bérét és fokozza kizsák­ mányolását. 18 A munkás igazi tulaj­ donossá csak a társadalmi viszonyok gyökeres megváltozásával válhat, amikor a termelőeszközök magántu­ lajdonát közös tulajdonná alakítják át, ez viszont csak a szocialista ter­ melési viszonyok között lehetséges. Ezt XIII. Leo is jól tudja. Hogy azon- 101 �ban a munkás még csak ne is gon­ doljon erre, erkölcsileg elítéli a „fel­ forgatást” és rossznak nevezi. A család, amelyre a pápa hivatko­ zik, a társadalmak fejlődésének késői szakaszában alakult ki, az egynejűségen alapuló polgári család, amely még nem mentes a patriarchális vi­ szonyoktól. A történelem azonban nemcsak monogám, hanem poligám családformát is ismer, amely az ős­ közösségi viszonyokra sokkal inkább jellemző, mint az előbbi. 21 A csalá­ don belül betöltött szereptől függően hol az anya, hol az apa volt a meg­ határozó. A történeti és etnológiai kutatások megsemmisítően cáfolják az egyházi felfogást, mert a családnak is története van, éppúgy, mint a tár­ sadalomnak. vagy államnak, és nem­ csak „sejt” a társadalomban, hanem „egyszersmind társadalmi viszony.”22 Vizsgálódásának egyik területe az állat és az ember összehasonlítása. A célja ezzel az, hogy az emberi tudat­ ra hivatkozva is indokolja felfogását. Ugyanis az állatnak, mivel nem tudottal rendelkező lény — szerinte — két alapvető dolog determinálja mozgását, mégpedig az élet fenntar­ tása és védelme, valamint a fajfenn­ tartás. „Ami az emberben kitűnik és kimagaslik, ami az embert emberré teszi és az állatoktól megkülönbözte­ ti, az az ész.” 19 Mivel az ember tu­ datosan cselekvő lény, ezért javasol­ ja, hogy a javukat ne csak haszná­ latra, hanem örök tulajdonul kapják meg. Azt azonban már a pápa sem magyarázza meg, hogy mi okozta hát mégis a tulajdon nagyságának külön­ bözőségét és azt, hogy az emberek nagy része nem rendelkezik magán­ tulajdonnal. Igaz, a pápa ezt nem tartja tragikusnak, mert „akiknek birtokuk nincs, azoknak munkaerejük van”. Ez azonban nagy különbség, mert az emberek társadalmi terme­ lésében elfoglalt helyét a termelő­ eszközökhöz való viszonyuk határoz­ za meg. A termelés irányát, méreteit és ebből következően a javak elosz­ tását nem a munkaerejükkel rendel­ kezők határozzák meg, hanem azok, akiknek kezében a termelőeszközök összpontosulnak. A monogám házasság létrejötte csak a magántulajdon kialakulásával együtt érthető meg. A magántulajdon létrejötte és annak jogi szentesítése vezetett a házasság monogám formá­ jának jogi rögzítéséhez. Ezért a pol­ gári család létrejöttében a gazdasági tényező az, amely közbeszól, mint Engels mondja: „az uralkodó osztá­ lyon... gazdasági befolyások uralkod­ nak és így igazán szabadon kötött házasság ott csak kivételesen fordul elő...” majd így folytatja: „a házas­ ságkötés teljes szabadsága tehát csak akkor érvényesülhet majd általáno­ san, ha a tőkés termelésnek és az ál­ tala létrehozott tulajdonviszonynak a megszüntetése kiküszöbölte mindazo­ kat a gazdasági mellékszempontokat, amelyeknek most még oly óriási be­ folyásuk van a párválasztásnál. Ak­ kor valóban a kölcsönös vonzalom lesz az egyedüli motívum.” 23 Természetesen az előfordulhat, hogy a munkás is szerez tulajdont szorgal­ mával, fizikai erejének maximális kizsigerelésével, de a kapitalizmusra mégsem ez a jellemző, hanem az, hogy a kistulajdonosok is elvesztik birtokukat a nagyarányú tőkekon­ centráció és centralizáció következté­ ben. Pedig azt senki sem vitatja, hogy a „szorgalom” elsősorban a munkást és a kistulajdonost jellemzi. A tőke mennyisége mégsem ezek ke­ zében összpontosul, hanem a nagytő­ kések kezében. 20 Az egyház felfogásával ellentétben a történeti tények tehát azt bizonyít­ ják, hogy a család jogi szentesítését a magántulajdon öröklésének átruhá­ zása sürgette. 24 A magántulajdon a polgári család összetartásában valóban jelentős sze­ repet játszott, kiváltképpen a földtu­ lajdon. „A név a földhöz kapcsoló­ dik, a házasságok a földtől függnek, a családi folyamatosságot a gyermek földhöz juttatása biztosítja.” 25 Ez azonban nem jellemzi a munkás csa­ ládokat, azoknak semmijük nincs, ugyanakkor mégis magasabbrendű erkölcsiséggel rendelkeznek, mint a A természetjog másik pillére, ami­ re hivatkozik az egyház, a család. „Még élesebben tűnik fel a magán­ tulajdon jogosultsága, ha az embert mint társas lényt, éspedig a családi életre való hivatásában vesszük szemügyre.” 102 �tőkén és magánnyerészkedésen alapu­ ló burzsuá családok. A családról szóló pápai felfogás bírálatánál nem hagyhatjuk figyel­ men kívül azt a burzsoáziától átvett hamis szólamot sem, amely a szocia­ listákat a nő- és gyermekközösség be­ vezetésére való törekvéssel vádolja a családdal szemben, amelynek elkerülé­ sét a magántulajdon fenntartása ese­ tén látja csak lehetségesnek. Pedig, mint Marx és Engels mondja: „A kommunistáknak nem kell a nőkö­ zösséget bevezetniök, mert ez majd­ nem minden korban megvolt.” 26 Ugyanez vonatkozik a gyermekközös­ ségre is. Tehát, ha valóban igaza vol­ na XIII. Leonak, ez akkor sem jelen­ tene mást, mint a burzsoá családvi­ szonyok konzerválását. Valójában azonban nem erről van szó, hanem a család felszabadításáról, a családok polgári kényszerformáját kialakító tényezők likvidálásáról és a szocialis­ ta család létrejöttéhez szükséges fel­ tételek megteremtéséről. A gyermek a szocialista családnak is része, alkotója, ezért a társadalom számára nem közömbös nevelése. A nevelés tartalmát a szocialista társa­ dalom céljai szabják meg. Érdemes idézni ismét Marx és Engels szavait, amelyeket a burzsoázia rágalmaival állít szembe: „Vajon a ti nevelésie­ ket nem a társadalom szabja-e? Nem szabják-e meg azok a társadalmi vi­ szonyok, amelyek közt a nevelés vég­ bemegy, a társadalomnak az iskola, stb. révén történő közvetlen vagy közvetett beavatkozása? Nem a kom­ munisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán meg­ változtatják e hatás jellegét, kiragad­ ják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól.” 27 Noha a Kommunista Párt Kiáltvá­ nya már az enciklika kiadása előtt 43 évvel megjelent, XIII. Leo nem vette figyelembe a tulajdonról elmon­ dottakat, és a Rerum Novárumban a kommunistákat a tulajdon minden formájának megszüntetésével vádolja. 28 datban fejezhetik ki élméletüket: a magántulajdon megszüntetése.” 29 a kommunisták tehát nem a munkabé­ rükön szerzett személyi tulajdon megszüntetéséről beszélnek. Ellenke­ zőleg, annak megvédéséről. Ugyanis a tőke nem gazdasági tényező elsősor­ ban, hanem emberek közti viszony és ez viszont olyan, amely nem nyújt védelmet a munkásnak, sőt annak ki­ fosztását segíti elő. AZ EGYHÁZ JAVASLATA A BAJOK ORVOSLÁSÁRA Miután az enciklika leszögezte, hogy a magántulajdont nem lehet megszün­ tetni, mivel az isteni eredetű és egyéb­ ként sem oldaná meg a súlyos társa­ dalmi problémákat, megpróbálja össze­ gyűjteni érveit és javaslatait a bajok orvoslására. Mint már korábban jeleztem, a szo­ ciális problémákat erkölcsi és lelki problémának tartja és másodsorban gazdaságinak, ebből kiindulva tesz ja­ vaslatot a megoldásra is. Erkölcsi és lelki bajok orvoslását eredményesen „csak” az egyház képes végezni, ezért feladatának is tartja, hogy közremű­ ködjön az eredményes gyógyításban. Fő célkitűzése az, hogy a munká­ sokkal megértessék a problémákat. Ugyanis „az emberek természettől fog­ va sokban és nagyon különböznek egymástól; nem egyenlők elmebeli te­ hetségeik-, szorgalmuk-, egészségük-, erőiknél fogva, s e tényezők különbö­ zőségéből származik a társadalmi ál­ lapotok különfélesége is.” Eszerint hi­ ába is próbálna változtatni a munkás helyzetén, úgysem lehet, mert a tár­ sadalomban elfoglalt helye is istentől ered, hiszen ő teremtette az embereket ilyen változatossá. Legjobb tehát az, ha belenyugszik és ellátja az istentől rendelt feladatát. Eme pápai javaslattól azonban több mint egy félévszázad telt el és ez alatt a Föld egy jó részén ez a „tehetségte­ len”, „egészségtelen” és egyéb jelzők­ kel illetett munkásosztály vette kezébe országa és népének irányítását, amely bizonyítja, hogy igen is alkalmas a vezetésre. A testi munka indokolására az „első emberpár” büntetésekor elhangzott átokra hivatkozik. „Átkozott a föld munkád alatt; fáradalmak árán egyél Pedig ,a kommunizmust nem az jellemzi, hogy meg akarja szüntetni általában a tulajdont, hanem az, hogy a polgári tulajdont akarja meg­ szüntetni. .. ebben az értelemben a kommunisták ebben az egyetlen mon­ 103 �tartását veszi alapul.34 Az enciklika igazságosnak tart minden olyan bért, amit közös megegyezés alapján állapí­ tottak meg. Ez a közös megegyezés azonban tudjuk mit jelent. Nem mást, mint a tőkés által odavetett összeg el­ fogadását. Ha a munkás nem fogadja el, munka nélkül marad. Családja fenntartásának kényszere azonban mi­ nimális összegű bér elfogadását is szükségessé teszi. Eszerint az egyház tehát a leginségesebb életfeltételeket biztosító munkabért is igazságosnak tartja. Azt azonban már nem kell kü­ lön bizonyítanunk, hogy ez az összeg egyáltalán nem elégséges, különösen a monopolkapitalizmus időszakában, semmiféle magántulajdon megszerzé­ séhez. XIII. Leo magántulajdonról vallott felfogása, mivel egy történelmi kor­ szakkal elmaradt az élettől, pusztu­ lásra volt ítélve, nem tudta megaka­ dályozni a munkásosztály előretöré­ sét. 35 Nem tudta megakadályozni a monarchiák összeomlását, a polgári demokratikus és szocialista forradal­ mak lezajlását, amit a Szovjet—Orosz ország létrejötte, és a Magyar Tanács­ köztársaság is bizonyít. A QUADRAGESIMO ANNO A Rerum Novárum enciklika meg­ jelenésének 40. évfordulójára adta ki XI. Plus a Quadragesimo Anno kez­ detű bullát, amelyben a kor viszo­ nyaihoz alkalmazkodva fejti ki né­ zetét a magántulajdon és más szo­ ciális kérdésékben. Ez egyben alkal­ mat ad a pápának a XX. század ele­ jén kialakult teológiai viták lezárá­ sára is. Az osztrák püspökök 1925-ben követelték, hogy a Rerum Novárumban XIII. Leo által képviselt pogány római jogot el kell vetni, a magán­ tulajdon abszolutizálása ugyanis helytelen,. a kor követelményeivel nem áll összhangban. Ezzel szemben a rajnai püspöki kar XIII. Leo mel­ lett foglalt állást. A vitát XI. Pius — miután szentesítette a Rerum Nová­ rum elveit — lezárta. Enciklikájában azonban szélesebb horizonton vizs­ gálja a társadalmi kérdéseket, így a magántulajdont is, igyekszik össze­ egyeztetni a kor követelményeivel. A magántulajdont XIII. Leohoz ha­ sonlóan, a természetjogból vezeti le, de annak erkölcsös használatát már abból élted valamennyi napja alatt. (I. Móz. 3,17.)”31 Vajon miért kell a testi munka szükségességénél még a Bibliára is hi­ vatkozni? Talán a munkásosztály nem érti a munka társadalomban betöltött szerepét? De igen, érti. És éppen ezért kell, mert tudja, hogy a társadalom nem lehet meg munka nélkül, az anyagi javak megteremtésének ez az alapja. Ha tehát nem dolgozna a mun­ kás, akkor a tőkés sem létezhetne. A munkás nem tiltakozik általában a munka ellen, csak annak burzsoá módját akarja megszüntetni. Az enciklika azonban a paradicsomi kiátkozásra hivatkozva fölösleges erőfeszítés­ nek tartja. A munkának ez a felfogá­ sa teljes mértékig megegyezik a bur­ zsoázia érdekeivel, mivel célja a va­ gyoni egyenlőtlenség fenntartása. Eh­ hez még hozzájárul az osztályellenté­ tek elsimítására való törekvés is. Az egyház szerint ugyanis a társadalom­ ban az egyetértés és béke visz szép­ séget, ezért az örökös harcot meg kell akadályozni, egyébként is: "sem a tő­ ke, munka nélkül, sem a munka tőke nélkül fenn nem állhat.”32 Az ellentétek csak a termelőeszkö­ zök magántulajdonának szocialista tu­ lajdonná változtatásával szünnek meg. Ezt az egyház is jól tudja és azt is látja, hogy ezek önmagukban a mun­ kásoknak nem nyújtanak vigaszt. Ezért a földi élet helyébe a túlvilági boldog­ ság elérését helyezi kilátásba: „akkor fogunk igazán élni, amikor majd erről a földről elköltözünk. Isten az embert nem ennek a múlandó, törékeny föld­ nek, hanem az örökké való meny­ országnak számára alkotta, s a földet neki nem állandó lakásul, hanem ideig­ lenes zarándoklás helyéül rendelte .. Isten szemében a szegénység nem gya­ lázat, s nincs mit szégyenkezni rajta. Az egyháznak ezek a vigasztaló sza­ vai a munkások elégedetlenségét, az uralkodó osztály — köztük a hatalmas vagyonnal rendelkező egyház — elleni harcát akarja megszüntetni azáltal, hogy sorsába való belenyugvásra inti. XIII. Leo a magántulajdonról szóló állásfoglalását a munkabérrel zárja, amelynek sem alsó, sem felső határát nem határozza meg. A munkabérmeg­ állapításának jogát a tőkésre bízza, aki viszont szigorúan a létminimum fenn­ 104 �hogy támogassa és fejlessze a magán­ gazdaságokat, mert ha a beavatkozás iránya olyan, hogy korlátozza, akkor a szubszidiaritási elvnek nem tett eleget. 38 A „közjó” elve alapján való bea­ vatkozást tehát névleg az egyház el­ ismeri már csaknem egy évszázada. Ezt a gyakorlatban azonban pont ak­ kor nyilvánítja ki, amikor a kapita­ lizmus kezd államkapitalizmussá át­ alakulni. Hogy itt valóban alkalmaz­ kodásról van szó, az a Quadragesima Anno megjelenése után méginkább kiderül, amikor XI. Plus utóda XII. Pius, nagy gondot fordít arra, hogy beszédeiben, üzeneteiben és nyilatko­ zataiban az államnak ezt a jogát bi­ zonygassa. 39 Azt azonban valamenynyien leszögezik, hogy elsősorban ki­ segítő jellegű legyen, mert a tulaj­ donhoz viszonyítva az állam csak má­ sodrendű, mivel később jött létre. Az állami beavatkozás tartalmát tehát a magántulajdon szolgálata határozza meg. 40 Az állami monopóliumok kezdenek egyre nagyobb teret hódítani, ezért azzal nem szállhat szembe az egyház, sőt igyekszik bizonygatni azt, hogy az állami monopóliumok és a kis ma­ gántulajdon jól megférnek egymás mellett. Amikor a munkások helyzetét elem­ zi, leszögezi, hogy a munkás munka­ bérét úgy kell megállapítani, hogy takarékossággal bizonyos mérvű tu­ lajdont gyűjthessen. Az egyház kép­ viselői a magántulajdont napjainkig a szorgalom, a takarékosság és a ja­ vak kíméléséhez szükséges emberi erények forrásának tartja, amint azt Havas András kalocsai érsek kifejti, és ezzel a „proletársors” megszünte­ tését is biztosítani akarják. 41 Azzal azonban a pápa is tisztában van. hogy ez nem lehet több, mint kis „családi vagyonka”, de úgy gon­ dolja, hogy ezzel már a proletársors­ ból kiemelkedik, proletár mivoltja megváltozik, mivel tulajdonossá válik. Nagyon hasonlít ez a szociáldemokra­ ta és reformista szólamokra, amelyek­ nek a célja a munkás öntudat forradalmiságának megszüntetése, mert mint mondja: „Ily módon ugyanis a tisztviselők bizonyos fokig társbirto­ kosok, a kezelésben és a haszonban nem. Látszólag erkölcstelennek tart­ ja a kizsákmányolás extrém formá­ ját, de ennek ürügyén a magántulaj­ don kisajátítását mégsem tartja jo­ gosnak, sőt a természetjoggal össze nem egyeztethető cselekedetnek nyil­ vánítja. Ez viszont világos állásfog­ lalás a magántulajdon fenntartása mellett. 36 Ezért fontos feladatnak tartja a Rerum Novárum elveinek megvédését mindazokkal szemben, akik „rágalmazzák” annak tanításait. A magántulajdonról szóló felfogás bármily mérvű bírálatában is veszélyt lát, mert félő, hogy a kollektivizmus elvének elfogadásához vezet. Az enciklika új módon foglalkozik az állam beavatkozási jogával. XIII. Leo még óva intette, hogy tartózkod­ jon a magántulajdon ügyeibe való beavatkozástól, ne háborgassa azt még akkor sem, ha egyes embercso­ portok hiányt szenvednek. Legfel­ jebb azoknak nyújtson segítséget bi­ zonyos alamizsna juttatásával, akik arra rászorulnak, — vagy akkor avat­ kozzon be, ha a „közjó” érdeke azt megkívánja. XI. Pius pedig az állam­ nak a magántulajdon megvédésében határozott szerepet szán. „Az állam tehát — mindig a természetjog és az isteni jog keretein belül — a közjó valóságos követelményei alapján, pontosabban és részletesebben előír­ hatja, mi szabad a tulajdonosoknak a tulajdon használatában, és mi tilos. 37 Ugyanakkor, a félreértés elkerülése végett figyelmeztet arra is; ez a bea­ vatkozás csak segítés lehet, elvenni a magántulajdont nem szabad, mert az már a tulajdonjog isteni eredetét sér­ tené. A magántulajdon jelentősége tehát XI. Piusnál sem csökkent. Az enciklikában világosabban kife­ jezésre jut az előzővel szemben a kö­ zös tulajdon, egyéni tulajdont segítő szerepe. A szubszidiaritási elv az egyház szociális tanának egyik lé­ nyeges pillére. Eszerint a közösségi tulajdon akkor tölti be feladatát, ha mindig figyelemmel kíséri az egyéni tulajdon helyzetét, és ha segítségre van szükség támogatja, védelmet nyújt a veszéllyel, pusztulással szem­ ben. A kötelesség természetes az egyénnel szemben is fennáll, ő is kö­ teles az államot támogatni. Az állami beavatkozástól elvárja az egyház, 105 �részesek lesznek.” 42 Igazságos bér­ ről beszél, azonban ez csak erkölcsi követelmény mindaddig, amíg konk­ rét intézkedésről nincs szó, mert eb­ ben az esetben viszont már az ural­ kodó osztály érdekeinek védelme szempontjából vizsgálja. A munkabér konkrét mértékét XI. Pius sem hatá­ rozta meg. A Quadragesimo Annoban is csak arra utal, hogy milyen ténye­ zőket vegyenek a tőkések figyelembe. nem vezethet, mert azok megoldásá­ hoz a kapitalizmus lényegének fel­ számolására van szükség. A bajok teljes és végleges orvoslá­ sát a szocialista társadalmi rend megteremtése jelentené, a pápa azon­ ban minden olyan nézettel, javaslat­ tal szemben áll, amely a szocialista eszmékhez közel áll, vagy azok ural­ kodóvá válásához vezetne: „a szocia­ lizmus, mint tan, mint történelmi tény, mint mozgalom, ameddig igazi lényegében szocializmus marad, a ka­ tolikus tannal összegyeztethetetlen, ha egyes kérdésekben az igazsághoz és igazságossághoz el is jutott, mert az alapfölfogása az emberi társadalom­ ról a keresztény igazságtól eltérő.” 44 Első és látszólag legfontosabb té­ nyezőnek tartja a munkás és család­ jának életszükségletét. Hogy azonban a tőkést nehogy megsértse mindjárt leszögezi: „a család egyéb tagjainak is kötelességük erejükhöz mérten a közös háztartás szükségleteihez hozzá­ járulni, amint földműves-, kisebb iparos- és kereskedő családokban lat­ juk.” 43 Tehát a tőkés a családfenn­ tartáshoz szükséges összegnek csak egy részét fizesse a munkásnak, a családfőnek és dolgozzanak a család többi tagjai is, a munkás felesége és gyermeke is. Világos, hogy itt sem a munkás érdekeit védi, hanem a tő­ kését. Ez jut kifejezésre a másik két tényezőben, a vállalat jövedelmezősé­ ge és közjó érdekének szem előtt tar­ tásában is. Ezek után a cinizmussal határos az az egyházi inspiráció, amely a mun­ kást magántulajdon szerzésére buzdít­ ja, mert abból az összegből, amit a tőkéstől kap, családja eltartását is alig tudja biztosítani. Az egyház felfogása a magántulaj­ don és a társadalom kérdésében eltántoríthatatlan, még a középutat sem tartja megvalósíthatónak, csak egye­ dül a kapitalista viszonyokat tartja jónak. Miután sorra megvizsgálta a társadalom problémáit, kivezető út­ ként a következőt javasolja: „Egyet­ len hatásos orvosszer a lelkek szánal­ mas romlása ellen, amely minden tö­ rekvést a társadalmi megújulására meghiúsít, az őszinte és teljes vissza­ térés az evangélium tanításához, an­ nak a Krisztusnak parancsaihoz, aki­ nél az örök élet igéi vannak, olyan igék, amelyek, bár az ég és a föld el­ múlnak, sehol el nem múlnak. 45 XI. Pius sem tud tehát többet ígér­ ni a munkásaknak itt a földön, mint XIII. Leo, a vallásos életet, hogy majd a túlvilágon aztán „elnyerje jutalmát.” Csakhogy az 1940-es évek­ ben nem lehet ilyen egyszerűen el­ hallgattatni a munkásokat, mivel van olyan állam, amely megmutatta a szo­ ciális problémák megoldásának egyet­ len lehetséges módját. A munkás követelésének viszont nem ad helyet, mert ha követelni mer vagy célja eléréséért sztrájkol, a ha­ tóság szigorú közbelépését is szüksé­ gesnek tartja. A kapitalista tulajdonviszonyok fenntartását célozza a gazdaságot szabályozó elv elfogadásának sürgeté­ se is. A piac és a szabadverseny spon­ tán fellépő szabályozó szerepét fenntarthatatlannak tartja, sürgős intéz­ kedést, tervszerű irányítást követel. A tőkés vállalatok érdekeinek ütközé­ se miatt azonban valójában megold­ hatatlan. De a követelése, törekvése világosan és egyértelműen bizonyítja a kapitalista viszonyok fenntartására való törekvést. A problémákat tehát, ha óvatosan is, de felveti, a megoldá­ si javaslat azonban eredményre eleve MATER ET MAGISTRA A II. világháború után bekövetke­ zett változások, a szocializmus előre­ törése, a gyarmati felszabadító har­ cok fokozott fellángolása, és a már két ízben megtartott kommunista és munkáspártok értekezlete arra kész­ tette az egyházat, hogy a megválto­ zott helyzetben kifejtse álláspontját ismételten a szociális kérdésekről. 106 �Az enciklika — épp úgy, mint a korábbiak — bővelkedik kétértelmű­ séggel. Hogy ebben több ilyen fogal­ mazás is van, mint az előzőekben, az a világ lényeges változásával magya­ rázható. A kétértelműség mellett a pesszimizmus is jellemzi, amely nem csoda, hiszen a 81 kommunista és munkáspárt közős nyilatkozata ko­ runkat hősi korszaknak nevezte, és többék között úgy jellemezte, hogy „egyre több nép szocialista útra térésének, a szocializmus és a kommuniz­ mus világméretű diadalának korsza­ ka.” 46 Az enciklika lényegét azonban nem érthetnénk meg, ha a Vatikánt is csak egy tőkés szervezetnek tarta­ nánk. A Vatikán nemcsak a tőkés vi­ lágszervezetnek az egyik eleme, ha­ nem a katolikus egyház ideológiai, politikai központja is. Az egyház nem­ csak a vatikáni kuriából vagy az egy­ házi személyekből áll. hanem első­ sorban a katolikus hívők tömegé­ ből, akik viszont zömmel a szegé­ nyebb népréteghez, a munkások és parasztok körébe tartoznak. Egyik oldalon tehát az egyház re­ akciós politikája áll, amely kiszolgál­ ta a rabszolgatartó Római Birodal­ mat, támogatta a feudalizmust és most támogatja a monopóliumokat és az imperialista célokat maga elé tűző burzsoáziát. A másik oldalon pedig az imperialista politikával szemben álló tömeg, amelyről, ha nem akar lemondani, annak az érdekeit is kép­ viselni kell.48 A látszatképviselő sze­ repében viszont megmaradni egyre ne­ hezebb a szocializmus előretörése mi­ att és csak úgy lehet, ha sikerült magát úgy beállítani a vallásos dolgo­ zók előtt, mint az isteni gondviselés megbízottját, mint a dolgozó tömegek mindennapi gondját szívén viselő jó­ ságos anyát. Ebben a jóságos anya és tanítómes­ ter szerepében akar fellépni XXIII. János pápa is a „Mater et magistra” kezdetű enciklikájában, amint ez már a címben is kifejezésre jut. Hogy azonban az egyház társadalmi szere­ pe korunkban sem változott és fő feladatának a tőkés társadalmi rend magántulajdonának védelmezését tart­ ja, ez a magántulajdonról szóló feje­ zetben kifejezésre jut. XXIII. János megállapítja, hogy az utóbbi időben bizonyos kétely merült fel a magántulajdonnal kapcsolatban, ezért leszögezi, és nyomatékosan ki­ emeli, hogy: „Ez a kétely nem jo­ gosult. A magántulajdon joga a ter­ melő javakra vonatkozólag is állandó érvényű, éppen azért, mert termé­ szetes jog, amely az egyes emberi lény ontológiai és finalisztikus elsőbb­ ségén alapszik a társadalommal szem­ ben. Egyébként hiábavaló lenne a magánkezdeményezés szabadságát hir­ detni gazdasági téren, ha a kezdemé­ nyezéshez nem engedtetnék meg a szükséges eszközökkel való szabad XXIII. János pápa célja az enci­ klika kiadásával az, hogy ellensúlyoz­ za a munkásmozgalom előretörését és gátat vessen a további győzelemnek.. XIII. Leo és XI. Piushoz hasonlóan együttérzését fejezi ki a munkásosz­ tály sorsával, azonban ez a helyzeten mit sem változtat, ugyanakkor a ka­ pitalizmus szót — mintha tabu volna — nem is használja. Csak úgy általá­ ban ítéli el a társadalom visszaélé­ seit és nem a kapitalizmust bírálja. Ez nem is várható tőle azok után, hogy már az enciklika bevezetőjében leszögezi: „Bár hosszú idő múlt el azóta, ma is hatékony még az az üze­ net, nem csupán a XIII. Leo után következő pápák megnyilatkozásaiban, akik szociális tanításukban mindig Leo enciklikájára hivatkoztak, hogy ih­ letett merítsenek belőle vagy, hogy megvilágítsák jelentőségét. mindig buzdítván a katolikusok tevékenysé­ gét; hanem maguknak a népeknek rendjében is. Ez azt mutatja, hogy elődünk nagy­ fontosságú enciklikájában foglalt mélyreható elvek, történelmi útmuta­ tások és atyai felhívások máig is ér­ vényesek, sőt új, eleven gondolatokat sugallnak, hogy az emberek meg­ ítélhessék a szociális kérdés tartal­ mát és arányait, ahogyan ma jelent­ kezik és elhatározzák magukat a rá­ juk háruló felelősség vállalására.”47 Amint látható, az egyház és a burzsoázia magántulajdon szentesíté­ sén alapuló együttműködése jut kife­ jezésre ebben az enciklikában is. A Vatikán a vallást ugyanúgy, mint az­ előtt, a magántuladonosi rend védel­ mére és a munkásosztály forradalmi harcainak leszerelésére használja fel. 107 �rendelkezés.”49 Megállapításából ki­ fejezésre jut a magántulajdon sért­ hetetlenségének elve, az Aquinói Ta­ más által megfogalmazott természet­ jog alapján. Felfogása szerint ez a szabadságnak is feltétele, mivel csak ott van szabadság, ahol magántulaj­ don van, ahol azt megszüntették ott nincs. Következtetése bizonyos mér­ tékig helytálló. El kell ismerni, hogy kapitalista viszonyok között, akinek nincs magántulajdona, az valóban nem rendelkezik szabadsággal sem. csak a tőkések rendelkeznek szaba­ don magukkal, a tulajdon nélküli tö­ megek sorsa az uralkodóktól függ. A szocialista társadalom viszonyai kö­ zött éppen az képezi a dolgozó tö­ megek és ezen belül az egyén sza­ badságát, hogy minden dolgozó tu­ lajdonosa a társadalmi termelési esz­ közöknek. A dolgozó tömegek bizalmának meg­ nyerése érdekében átveszi az oppor­ tunista szociáldemokrata szólamokat a tőke demokratizálódásáról és a népi kapitalizmusról. Ennek szellemében azzal a követeléssel lépnek fel. hogy a munkást is tulajdonossá kell ten­ ni mint mondja: „állhatatosan küz­ deni kell a tulajdon eredményes el­ terjesztéséért minden társadalmi osz­ tály körében.”50 A magántulajdon létjogosultságát azzal akarja elfogadtatni, hogy ma már mindenki szerezhet a gyors fej-, lődés következtében magántulajdont, ha másként nem népi részvények for­ májában. Ugyanis a tulajdonszerzés­ nek kétféle módját ismeri el, még­ pedig az el nem foglalt terület hasz­ nálatbavétele vagy a munka útján. Mivel napjainkban minden területet elfoglaltak, ezért a munka az egyedüli út. A népi részvényekről szóló elmélet azonban megtévesztő, mert köztudo­ mású. hogy még az USA-ban is leg­ feljebb a munkások 5 százaléka ren­ delkezik valamilyen értékű részvény­ nyel, amely az össztőkéhez viszonyít­ va jelentéktelen. XXIII. János pápa enciklikáját Jan Kanapa francia filozófus találóan az állammonopolista kapitalizmus kiált­ ványának nevezete.51 Megjegyzése ta­ láló, mert a társadalmi bajok orvoslá­ sára vonatkozó pápai javaslatok nincsenek ellentétben a kapitalizmus ér­ dekeivel, sőt annak védelmét szolgál­ ják. A kapitalizmus életének meg­ hosszabbítását igyekszik elősegíteni a tervszerűség megvalósítására tett ja­ vaslata is, amelynek biztosítására az állami beavatkozást és egyes hitelek állami tulajdonba vételét is elképzel­ hetőnek tartja. Néhány magyar teoló­ gus, köztük Mihelics Vid, ezt már úgy próbálja értelmezni, mint a tár­ sadalmi köztulajdonba vétel elvének elfogadását. Ez azonban túlzás, ugyan­ is az enciklika egyáltalán nem is­ meri el a szocialista társadalmi tu­ lajdon jogosságát, amit a pápa úgy fejez ki, hogy: „Ma mind az állam, mind a közintézmények kiterjesztet­ ték és továbbterjesztik részvételük és kezdeményezésük területét. Ez azon­ ban nem csökkenti a magántulajdon szociális funkciójának létjogosultsá­ gát, mint azt egyesek tévesen gon­ dolni hajlamosak”.52 Az enciklika te­ hát nem ismeri el a tulajdon más formáit, de a magyar teológusok magarázatai viszont azt bizonyítják, hogy az egyház és állam közti megegyezés alapján kialakult együttműködés kö­ vetkeztében a pápai állásfoglalással szemben a reálisabb nézeteket kép­ viselik. A reális helyzetet veszik ala­ pul és ebből kiindulva elismerik a szocialista országokban — köztük ha­ zánkban — kialakult különböző tu­ lajdonformákat. Ezt juttatja kifejezés­ re Hamvas András kalocsai érsek is, aki — bár a Katolikus Erkölcstan c. hittankönyvben a tulajdonformák kö­ zött elsőként a magántulajdont em­ líti — elismeri, hogy „A magán­ tulajdon mellett közösségi tulajdon is van, így az állami, községi, szövet­ kezeti, egyházi tulajdonok stb.”53 A pápa viszont határozottan támad­ ja a szocialista tulajdont: „A tapasz­ talat valóban azt bizonyítja, hogy ahol hiányzik az egyesek egyéni kezdemé­ nyezése, ott politikai zsarnokság van, és ugyanakkor visszamaradtak a gaz­ dasági élet azon területei, amelyek főként fogyasztási javakat állítanak elő, valamint azok a területek, ame­ lyek az anyagi szükségleten kívül a szellem szükségleteit elégítik ki, te­ hát azok a javak és szolgáltatások, amelyek különösen igénybeveszik az egyesek teremtő szellemét”.54 A szel­ lemi szükséglet kielégítésének lehető­ sége valóban azoknak biztosított, akik a termelőeszközök tulajdonával ren­ 108 �delkeznek. Ezért nem juthat ezekhez hozzá a munkás, burzsoá viszonyok között, mert azokkal nem ő rendel­ kezik, hanem a tőkés, ő csak moz­ gásba hozhatja, hogy mindezeket biz­ tosítsa a tőkésnek. XXIII. János pápa is csak a ma­ gántulajdonon alapuló szövetkezésről beszélt, csak annak előnyeit hajlandó elismerni. Az enciklikában található néhány reális felismerés és javaslat nem old­ ja meg a parasztság problémáját. A tőkés monopóliumok elleni harcról nem szól, noha a történelmi tapasz­ talatok azt bizonyítják, hogy az el­ lenük folytatott harc nélkül és a parasztság földhöz juttatása nélkül a helyzet nem változtatható meg. A tőkés nagyüzemek ugyanis szükség­ szerű fölényben vannak, amelyeket ellensúlyozni a kisgazdaságok képte­ lenek. A földreform azonban érzé­ kenyen érintené az egyházat is, mi­ vel számos félfeudális országban egyik legnagyobb földbirtokos, az egyház, Így hiába tartja eszményképnek a pa­ raszti gazdaságot, amely nem alkal­ maz „bérmunkát”, ha a fenyegető veszély igazi okát és felszámolásának módját nem tárja fel.57 EGYHÁZI IDEOLÓGIA ÉS TÁRSADALMI TANÍTÁS A szociális enciklikák tulajdonról szóló részeinek áttekintése után lát­ ható, hogy több mint 7 évtizeden át, lényegük nem változott. XIII. Leo, XI. Pius és XXIII. János is szigorú­ an a magántulajdon mellett foglalt ál­ lást. Változás csak a megfogalmozásban van. amelyet a kor viszonyainak változásaihoz való látszólagos alkal­ mazkodás miatt kényszerültek meg­ tenni. Ez azonban csak taktikai vál­ tozás, amely a XX. században vég­ bement nagy társadalmi átalakulás miatt elkerülhetetlen volt.58 Az enciklikák a munkásosztály és a parasztság érdekképviselőjének igyekeznek feltüntetni magukat, való­ jában azonban javaslataiak a bur­ zsoázia pozícióinak megerősítéséhez vezettek. Ha a dolgozók betartották volna az enciklikák javaslatait, le­ mondtak volna az osztályharcról, a kommunista pártok megszervezésé­ ről, nem győzött volna a szocializ­ mus már 14 országban. Ez azonban a pápák részéről csak naív, szubjek­ tív óhaj volt, mert az osztályharc objektív tendenciája a világ prole­ tárjainak felszabadulásához és a kom­ munizmus világméretű győzelméhez fog vezetni. Ezt megakadályozni nem képesek, azt azonban ismét bebizo- Új vonása az enciklikának az elő­ zőekkel szemben, hogy nemcsak a munkások, hanem a mezőgazdasági dolgozók helyzetét is próbálja ele­ mezni. Nagyobb sikerre azonban a dolgozó parasztság körében sem szá­ míthat, mert javaslatai nem változ­ tatnak a parasztság helyzetén, mivel az alapvető problémát nem oldják meg. A parasztság problémáival foglal­ kozó részben találhatók a valóságot helyesen tükröző megállapítások is. Valóban igaz, hogy az utóbbi évti­ zedben megnövekedett a mezőgazda­ sággal foglalkozó lakosság áramlása a városok felé, mivel az egyháznak az utolsó bázisát is elérte az iparo­ sítás ami együtt jár a „dekrisztianizálódás” gyorsabbá válásával. A kapitalizálódással és a monopóltőke beha­ tolásával a paraszti tömegek arra kényszerülnek hogy egyre erősebb har­ cot folytassanak ellene. Világszerte határozottabbá válik a földreform kö­ vetelése. Mindez hatással van az or­ szágok politikájára is, magára az egy­ házra is, és ha nem akarja elvesz­ teni befolyását, akkor legalább lát­ szólag a jóságos anya gondozásával kell körülvenni. Miben nyilvánul meg gondoskodása? Helyesen állapítja meg, hogy a falu viszonyai rendkívül el­ maradtak a városok mellett, ezért javasolja, hogy az utakot, hidakat ivóvízszolgáltatást javítsák meg. A mezőgazdaság elmaradottságának le­ küzdésére olyan gazdaságpolitikát ja­ vasol, amely hitellel támogatja — ala­ csonyabb kamatláb mellett — a kis­ gazdaságokat, hogy megóvják a pusz­ tulástól. 55 Fontos elvként szögezi le, hogy: „a mezőgazdaságban, mint egyébként a termelés minden más ágazatában is, manapság döntő fon­ tosságú tényező a szövetkezés”. Hogy azonban nehogy félreérthető legyen és valaki is a szocialista szövetke­ zésre gondoljon, gyorsan hozzáteszi: „A mezőgazdaságban már csak azért is fontos, mert annak alapja a csa­ ládi jellegű vállalkozás.”56 109 �nyították a munkások és parasztok előtt, hogy az igazi érdekeik képvi­ selete az egyháztól nem várható. Egy­ re többen látják ezt és ez viszont a népek egyháztól való eltávolodásá­ hoz vezet, amit fokozott hitbuzgalmi munkával sem tudnak megakadályoz­ ni. Nem a papok győzik meg a munkásokat, hanem a munkások ál­ lítják maguk mellé a papokat. Bár a bajok igazi okát látja, a he­ lyes megoldáshoz azonban ő sem tud eljutni, mivel az már az egyház ér­ dekeit is sérti. Az utolsó 70 év története tehát azt bizonyítja, hogy a társadalmi bajokat a keresztény-szociális tanítás alapján megszüntetni nem lehet. A társadal­ mi problémákat csak a marxizmus— leninizmus alapján álló munkásosztály képes megoldani, a burzsoá társadal­ mi rend felszámolásával.60 A II. világháború után Franciaor­ szágban azzal a céllal indította el az egyház a munkáspapi mozgalmat, hogy az eltávolodó munkásokat viszszahozza istenhez és felújítsák vallá­ sukat. A mozgalom azonban nem az egyház elképzeléseinek megfelelően alakult, mert a papok, megismerve a munkások élet- és munkakörülmé­ nyeit, nekik adtak igazat, és követel­ ték a viszonyok elviselhetőbbé téte­ lét. Ezért a munkáspapi mozgalmat hivatalosan be is tiltották, és ez egy­ ben a szociális enciklikák gyakorlati vereségét is jelentette. Felhasznált irodalom 1. Világosság, 1961. 5. szám, 13. ol­ dal. 2. J. Kanapa: Az egyház társadalmi tanítása és a marxizmus, 9. ol­ dal. 3. Világosság, 1961. 5. szám, 14. ol­ dal. 4. J. Kanapa: i m. 9. oldal. 5. Világosság, 1961. 5. szám. 14. ol­ dal. 6. A Rerum Novárum közvetlen előz­ ményei. Írta: Dr. Leopold Antal kanonok. Rerum Novárum Emlék­ bizottság kiadványa, 1941. Szerkesz­ tette: Dvihally Géza. 7. Jean-Yves Colvez — Jaques Per­ rin: Egyház és gazdaságos társa­ dalom. 109. oldal. Idézi J. Kanapa I. munkájában, 224. oldal. 8. Rérum Novárum Emlékbizottság kiadványa, 1941. 8. oldal. (Az enciklika Prohászka O. fordítása.) 9. Világosság, 1962. 9. szám, 7. ol­ dal. 10. Marx: Gazdasági-filozófiai kézira­ tok. 1962. 62. oldal. 11. J. Kanapa I. m. 86. oldal. 12. Dr. Madarász István kassai püs­ pök: Egyházi és világi apostolok közreműködése a szociális problé­ ma megoldásában. R. N. Emlék­ bizottság kiadványa, 1941. 43. ol­ dal. Az egyház és az enciklika mozgalom képviselői az enciklikák megjelenését követő mindenféle szociális intézke­ dését a pápai bulla következménye­ ként igyekeztek feltüntetni. Hazánk­ ban az élenjáró európai kapitalista országokhoz viszonyítva a munkás­ mozgalom viszonylag későn indult el a munkásság fejletlensége miatt. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a munkást védő törvények is csak később láttak napvilágot, nagyrészt a század elején, tehát a Rerum Novárum megjelenése után. Ezért mindezeket az enciklika következményének tar­ tották. A tények azonban nem ezt bizonyít­ ják, hanem azt, hogy mindenféle szo­ ciális intézkedésre akkor szánta el magát a burzsoázia, amikor már nem tudott a munkásság nyomásának el­ lenállni. Azok a törvények, amelyek nálunk csak a 20-as, 30-as években jelentek meg, Franciaországban vagy Angliában évtizedekkel ezelőtt meg­ jelentek. Hazánk teológusai a szociális kér­ dések vizsgálatában közelebb jutot­ tak a realitáshoz. A „Katolikus Er­ kölcstan” c. könyvben Hamvas érsek azt mondja: „A jelenkor szociális kérdését a magántulajdonban jelent­ kező kiáltó ellentétek váltották ki”.59 110 �38. Világosság, 1962. 9. szám, 9. ol­ dal. 39. J. Kanapa i. m. 293. oldal. 40. U. o. 298. oldal. 41. Dr. Hamvas András: Katolikus er­ kölcstan, 1965. 79. oldal. 42. Segédanyag... 67. oldal. 43. U. o. 68. oldal. 44. U. o. 84. oldal. 45. U. o. 91. oldal. 46. A békéért, a nemzeti független­ ségért, a demokráciáért, a szoci­ alizmusért. Kossuth, 1960. 13. ol­ dal. 47. Segédanyag... i. m. 100. oldal. 48. Béke és Szocializmus, 1961. 12. szám, 78. oldal. 49. Segédanyag... i. m. 124. oldal. 50. U. o. 125. oldal. 51. Béke és Szocializmus, 1962. 1. szám, 61. oldal. 52. Segédanyag ... i. m. 127. oldal. 53. Dr. Hamvas András: Katolikus er­ kölcstan, i. m. 80. oldal. 54. Segédanyag... i. m. 112. oldal. 55. Béke és Szocializmus, 1962. 1. szám, 70. oldal. 56. Segédanyag... i. m. 136. oldal. 57. Béke és Szocializmus, 1962. 1. szám, 71. oldal. 58. Világosság, 1961. 5. szám, 19. ol­ dal. 59. Dr. Hamvas András: Katolikus erkölcstan, i. m. 84. oldal. 60. Világosság, 1961. 5. szám, 20. ol­ dal. R. N. i. m. 7. oldal. U. o. U. o. J. Kanapa i. m. 89. oldal. Marx—Engels : Válogatott Müvek I. kötet, Kossuth, 1963. 578. ol­ dal. 18. J. Kanapa i. m. 90. oldal. 19. R. N. i. m. 8. oldal. 20. Világosság, 1961. 5. szám, 17. ol­ dal. 21. Bodrogi Tibor: Társadalmak szü­ letése. Gondolat, 1962. 67. oldal. 22. J. Kanapa i. m. 333. oldal. 23. Marx—Engels : Válogatott Müvek II. kötet, Kossuth, 1963. 214. ol­ dal. 25. V. o. 26. Marx—Engels A Kommunista Párt Kiáltványa, Szikra, 1952. 53. oldal. 27. U. o. 52. oldal. 28. R. N. i. m. 9. oldal. 29. M. E. i. m. 48. oldal. 30. R. N. i. m. 10. oldal. 31. V. o. 32. U. o. 11. oldal. 33. V. o. 12. oldal. 34. V. o. 17. oldal. 35. Béke és Szocializmus, 1961. 12. szám, 71. oldal. 36. Világosság, 1962. 9. szám, 9. ol­ dal. 37. Segédanyag a katolikus egyház szociális tanának tanulmányozásá­ hoz. Pártfőiskola összeállítása, 1964. 60. oldal. 13. 14. 15. 16. 17. 111 �A karancsaljai Munkás és Földműves Tanács választási jegyzőkönyve Egy korábbi, 1964-ben megjelent Palócfőldben Kazár község történeté­ vel foglolkozó dolgozatomban vázlato­ san ismertettem a Tanácsköztársaság idején keletkezett helyi jegyzőköny­ veket. Ezek, bár szám szerint négy volt belőlük, nem idézték olyan ha­ tásosan a kor szellemét, eseményeit, mint az az 1919. április 9-én írott jegyzőkönyv, melyet Szőllős Péter ka­ rancsaljai lakos ajándékozott a Nóg­ rád megyei Munkásmozgalmi Múze­ umnak. Az ő birtokába ez az irat a huszas évek elején került és azóta őrizte féltő gonddal. A két összehajtott lapból álló do­ kumentum megsárgult papírja a haj­ tások vonalán már kopott, töredezett, de a szöveg még jól olvashatő: „VÁLASZTÁSI JEGYZŐKÖNYV, Felvétetett Karancsalja községben 1919. évi április 9-én. Jelen voltak alulírtak: Tárgy: a forradalmi kormányzó ta­ nácsnak XXVI. számú rendelete alap­ ján Karancsalja községben a mun­ kás és földmíves tanács tagjainak (1450 lélek után) 16 tagnak megvá­ lasztása. ELJÁRÁS: Csermák Gáspár ideiglenes mun­ kástanács elnökének indítványára a választók a választási eljárás veze­ tésére elnöknek Jarosek János elv­ társat választják meg, aki a megbí­ zatást köszönettel fogadja, az egybe­ gyűlt választókat üdvözli és felkéri őket, hogy úgy a választás alatt, mint a szavazatok összeszámlálása, nem­ különben az eredmény kihirdetése al­ kalmával higgadtan, nyugodtan és fegyelemezetten viseljék magukat. Elnök felkéri a választókat, hogy a választás ellenőrzésére saját kebe­ léből válasszon 4 bizalmi férfiút, akik közül 2, a választásnál folytan jelen kell hogy legyen. Választók jogukkal élve bizalmi férfiakkui Csernák Gáspár, Tóth Má­ tyás, Szőllős János huszár és Menczel János választókat választják meg. Elnök felkéri a választókat, hogy szavazatok összeszámlálására a saját kebeléből vállaszon 3 tagú bizott­ ságot. Választók ezen jogukkal élve a szavazatszedő bizottságba Tóth Pál, Csernák Mátyás és Csernák Sándort választják meg. Elnök felolvassa a rendeletet és a választást megnyitja: Leszavazott 329 választó, akik 130 jelöltre leszavaztak. Legtöbb szavazatot nyertek: 1. Tóth Pál 272. 2. Tóth Mátyás 263, 3. Csernák Gáspár 259, 4. Men­ czel János huszár 238, 55 Jarosek János 210, 6. Szöllős János huszár 191, 7. Godó János 181, 8. Menczel János honvéd 172, 9. Menczel Mihály 131. 10. Rozik Ferenc 128,11. Szöllős Gáspár baka 123, 12. Híves István 118, 13. Csernák Sándor 112, 14. Pál András 111, 15. Nagy János 111, 16 Rückschloss János 108 szavazatot. Ennélfogva fennt nevezettek a mun­ kás és földmíves (tanács) tagjaivá megválasztattak. Elnök a választás eredményét ilyen értelemben kihirdeti. Ezzel a választási eljárás befejez­ tetvén aláíratott a jegyzőkönyv. Kelt mint fennt. P. H. Tóth Mátyás Jarosek János elnök Menczel János Tóth Pál Szöllő János Csernák Mátyás Csernák Gáspár Csernák Sándor” Eddig a jegyzőkönyv. A bélyegző jobb- és bal oldalán levő 4—4, össze­ sen 8 eredeti hitelesítő aláírást nem számítva a jegyzőkönyv két kéztől származik. Szöllős Péter és Tóth Má­ tyás tőgyör egybehangzó közlése sze­ rint a jegyzőkönyv előre elkészített szövegét Kovalcsik (később Csáki) Jó­ zsef jegyző írta, míg a kipontozott 112 �helyekre a választások eredményeit Jarosek János igazgató tanító jegyez­ te be. Tóth Mátyás tőgyör a 16 tagú karancsaljai Munkás és Földmíves Tanács egyetlen még életben levő tagja értékes adatokkal egészítette ki a választási jegyzőkönyv alapján ki­ rajzolódó képét és több a tanács működésével szorosan, összefüggő fi­ gyelemreméltó adatot közölt. Vissza­ emlékezésében ez áll: „1919. április 9-e szerdai napra esett. Ahogy a jegyzőkönyv is megörökítette a vá­ lasztásban 329 karancsaljai lakos vett részt. Minden szépen, rendben zajlott le. A nép az iskolában gyülekezett. A gyűlést Csernák Gáspár ideiglesen elnök nyitotta meg, majd a válasz­ tási eljárás elnökéül Jarosek Jánost, a köztiszteletben álló igazgató tanítót választottuk meg. A választáson két pesti elvtárs is jelen volt. Mindket­ ten, katonásan fel is szólaltak. Én is szót kértem. Bár sok mondani va­ lóm volt, az előttem szólók példá­ ját követve, csak röviden beszéltem. Amikor felszólalásom végére értem, az egyik pesti elvtárs odajött hoz­ zám, megölelt és azt mondta: „Ne­ künk ilyen emberekre van szüksé­ günk, mint te.” Szavaira általános tetszésznyilvánítás volt a válasz. A vá­ lasztáson is Tóth Pál után én kap­ tam a legtöbb szavazatot. 263-an sza­ vaztak rám. A választás lezajlása után elnökké véglegesen is Csernák Gáspárt vá­ lasztottuk meg. Nagyon sok dolgunk volt, de egyik legfontosabb tenniva­ lónknak azt tartottuk, hogy Balla Géza 1200 holdas birtokán, ahonnan a tulajdonos elmenekült rend legyen. Egyelőre Tóth Pált bíztuk meg a birtok vezetésével. Később többi meg­ bízatásom mellé a birtokvezetői mun­ ka is rám hárult. Közben az elnök 8 113 a frontra ment és az ő munkáját is nekem kellett elvégezni. A birto­ kon Ozsvárth Mihállyal, az ottani bé­ resgazdával láttuk el a munkát. A termelés és a front egyaránt sok gondot okozott nekünk. Bár Tarján­ ban leállt a termelés. Gusztáv aknán folytatni kellett azt, a munkaerő­ hiány ellenére is, mert a vonatok­ nak kellett a szén. Még a termelés megszervezésével kapcsolatos tenni­ valóknál is több bajt okoztak a front­ ra irányított fuvarosok. Majd minden hadi fuvarba küldött fogattulajdonos halálos ellenségünk lett. A szesztila­ lom szigorú betartása, az üzletek és a kereskedelem zavartalan működte­ tése szinte emberfeletti feladatokat jelentettek. A bukás után Ozsvárttal együtt el­ vittek bennünket. A kastélyból, ahol egy teljesen üres szobában tartot­ tak, négy szurony között kísértek a cseh parancsnokságra. A csehek el­ engedtek bennünket, de a csendőrsé­ gen minden nap jelentkeznünk kel­ lett. Azóta is sokat fordul meg a fe­ jemben az, amit Kun Béla elvtárs egy tarjáni gyűlésen mondott, ami­ kor egy társunk azt mondta elkese­ redve: „Mi lesz velünk, Kun elvtás, hisz teljesen körül vagyunk zár­ va”. Kun elvtárs azt válaszolta: „Nem baj, ha el is veszítjük ezt a háborút az urak ellen, de a magot elve­ tettük.” Szöllős Péter évtizedeken át gon­ dosan megőrizte a fentebb bemuta­ tott jegyzőkönyvet, mely nemcsak hi­ teles történelmi forrás, hanem annak is ékes bizonyítéka, hogy a mag, melyről Kun béla a panasztevő mun­ kásnak beszélt a tarjáni gyűlésen, Karancsalján is jó talajba hullott. Kovács János �A salgótarjáni országos krónika-író tanácskozás után kísérlet eredményes volt, kiállta a próbát. Különösen elmondhatjuk ezt azután, hogy Salgótarjánban orszá­ gos krónika-író tanácskozás volt. A 42 nógrádi krónikás munkája, ered­ ménye alapján új állomáshoz érkezett a krónikaíró mozgalom, Nógrádban a krónika-írás megyei programmá vált. Az elvi kérdések mellett az volt a legfontosabb, hogyan lehet a krónika­ írást az egész megyében általánossá tenni. S ha Nógrád megye ezt meg­ valósítja — amiben nem lehet ké­ telkedni —, akkor még tovább kell lépni a krónika elterjesztésében. To­ vább kell lépni földrajzi értelemben is, de úgy is hogy üzemekre, üzem­ részekre, intézményekre, iskolákra, szocialista brigádokra is kiterjeszt­ jük a krónikát. Az ipar és a kultúra területének eseményei sem kevésbé fontosak a szocialista átalakulás egé­ szét tekintve, mint a falu szociali­ zálása. Itt is ugyanúgy meg vannak a lehetőségek és éppolyan fontosak, legfeljebb eddig még nem kíséreltük meg és értékét nem tehettük mérleg­ re. Az elmúlt évek során bebizonyoso­ dott, hogy a falukrónikák a jelenkor történetének gazdag és hiteles for­ rásanyagai lehetnek, ha megfelelő szervezettséggel és alapossággal ve­ zetik. A falu átalakulásának, a szo­ cializmus építésének, eseményeinek és adatainak páratlan értékű, új, szocia­ lista adattára a falukrónika, ami meg­ őrzi és nyomon követi a forradalmi változást, megörökítve a gazdasági, társadalmi és kulturális harc győzel­ mét, a közeleső eredményeket lelke­ sítésre, az esetleges hibákat okulásra. Hiteles, megbízható és viszonylag tel­ jes képet tudnak nyújtani — egy-egy községre vonatkoztatva — a szocia­ lista nagyüzem megerősödéséért, az egységes paraszti osztályért, az új em­ bertípusért folytatott harcról. S a leg­ nagyszerűbb éppen az, hogy ezt vele egyidőben, a fejlődés folyamatában tudja rögzíteni, a jellemző események és adatok kiválasztásával. Mind po­ litikai, mind társadalmi és tudomá­ nyos szempontból rendkívül nagy, ma még felbecsülhetetlen értékű anyaggyűjtést végzünk a falukróni­ kákkal. Az elmondottak után nézzük meg, hogy milyen gyakorlati tennivalók me­ rülnek fel a krónika-írás és szerkesz­ tés területén. Ezeket két pontban foglalhatjuk össze. Az egyik feladat: minél széle­ sebb körben el kell terjeszteni a kró­ nikát, beleértve a falukrónika mellett a tsz-krónikát. üzemkrónikát is. A másik feladat: tartalmasabbá kell ten­ ni a krónikákat, egységes elvi és szerkesztési mód kialakítását minél hamarabb el kell kezdeni. A korábbi években vezetett króni­ kák kísérletnek tekinthetők, arra vol­ tak jók, hory tisztázódjanak a leg­ fontosabb elvi kérdések: lehet-e írni napjaink történetét, milyen módon, egyéni vagy (kollektív legyen, s ter­ mészetesen a hitelesség és objektivi­ tás kérdését is felvetette, végül tudo­ mányos értékük is vita tárgyát ké­ pezte. Hogy ma a krónikákat a je­ lenkor szocialista típusú forrásainak tekintjük — illetve azzá akarjuk fej­ leszteni —, azt bizonyítja, hogy a A másik feladat — amit párhuza­ mosan kell megtoldani az elsővel — tartalmasabbá kell válniok a kró­ nikáknak. Ahhoz, hogy gazdag for­ rása legyen a szocialista építésnek, rendszeres és sokoldalú adattárnak kell lennie. A romantika minden ma­ radványától tisztítsuk meg, ami a „krónika” szóhoz tapad, hiteles ada­ tokkal, reálisan rögzítsük életünket. A gazdasági élet mint alap külö­ nösen fontos. Az eredmények mellett a munkaszervezést, a gépi ellátottsá­ got, a termelékenységet is rögzítsük. Nagyon hasznos, az időjárásnak mint befolyásoló tényezőnek a termésered­ mény, munkavégzés vonatkozásában való vizsgálata. A piaci árak alaku­ lása sok azonosság mellett is igen értékes adatokat tartalmaz a helyi viszonyokat illetően. Most nem lehet feladatom a kró­ nikába kívánkozó adatok, témák felsorolása. A gazdasági vonatkozásúak közül a legfontosabbakat em­ lítettem a krónikák tartalmasabbá tétele érdekében. Szintén csak ilyen 114 �célzattal említem meg a falu lakos­ ságának életét megmutató demog­ ráfiai és szociográfiai témakört, az elvándorlást, az ipari munkavállalást, a tsz-tagok életkori átlagát, kultu­ rális ellátottságát. S ha ehhez még a néprajzi és nyelvjárási lehetősé­ geket is hozzávesszük, krónikánkból kirajzolódik a közös vonások ellenére is a „mi falunk” a maga sajátosságá­ val, s ez ugyanolyan fontos feladat, mint az általánosan érvényesülő fo­ lyamat megmutatása. Így érjük el, hogy a kép és újság dokumentáció mellett — ami szintén nélkülözhehetetlen —, a helyi szöveges bejegy­ zés lesz a krónika igazi gerince, leg­ fontosabb anyaga, amit azok csak ki­ egészítenek, szemléltetnek. an. De ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a szocialista építés helyi irányí­ tói és vezetői számára is rendkívül hasznos anyag gyűlik össze, amit ér­ demes figyelemmel kísérni. A krónika tehát csak kollektív mun­ kával lehet igazán egy falu életének hűséges tükre, csak közös anyaggyűj­ tésből származhat ehhez elegendő anyag. S ez a legfontosabb: az anyag­ gyűjtés, amiben a krónikások (ve­ zetők és a közösség életét figyelem­ mel kísérő emberek) egyaránt résztvesznek. Az összegyűjtött anyag el­ rendezése, a megszerkesztés már sző­ kebb csoport feladata is lehet, hi­ szen ez jórészt technikai munka, de nem mellékes, mivel a kronológiai sorrend és a képanyag elrendezése, esztétikailag jó megoldása néha sok nehézséget jelent a szerkesztőknek. A kollektív munka teszi lehetővé, hogy a közösség (falu, tsz, üzem) éle­ tének egyidejű és hiteles megőrzése mellett, éppen a hitelesség érdekében a krónikaíró kollektíva az esemé­ nyekkel kapcsolatban állásfoglalását is rögzítse. Az egyszerű regisztrálás­ nál magasabb szintű, ha véleményün­ ket is kifejtjük, értékelünk is. Cél­ jaink ismeretében képesek vagyunk erre, éljünk hát a lehetőséggel. Az elvi szempontok és az egysége­ sebb szerkesztés lényege az elmon­ dottakban benne van. Egy falu né­ pének alakuló, változó anyagi, tár­ sadalmi és kulturális életét csak az adatok sokféleségével mutathatjuk be. Mivel mindent nem tudunk lejegyez­ ni, a válogatás szempontja csak az lehet: mennyire lényeges, mennyire jellemző. A krónikával kapcsolatban támasz­ tott igények viszonylagosak. Számos tényező befolyásolja, csökkenti egy-egy krónika értékét, de inkább azt vizs­ gáljuk, hogyan lehet emelni a szín­ vonalat, milyen feltételek szüksége­ sek hozzá. Az anyagi feltételek meg­ teremtése éppúgy a helyi párt és tanácsi szervektől függ, mint a tar­ talmi színvonal emelése. Amennyiben a helyi szervek megértik a krónika fontosságát, a művelődési otthonokon keresztül meg lehet találni az anya­ gi támogatást (papíranyag, fényképe­ zés stb.), másrészt a község életére vonatkozó adatok (termelés, munka­ szervezés) összegyűjtése könnyebbé válik a krónikások számára. A leg­ helyesebb. ha részt vesznek a kró­ nika-írásban, mert a párt és a ta­ nácsi vezetők adatközlési biztosítékot jelentenek a hitelességre vonatkozó­ Befejezésül ismét hangsúlyozni kí­ vánom, hogy a krónika-írás területén kettős feladat áll előttünk: Nógrád példáját követve minél több helyütt kell megindítani a krónikát, mozga­ lommá kell fejleszteni, másrészt ma­ gasabb szintre kell emelni tartalmi szempontból. Ennek feltétele viszont, az, hogy a kibontakoztatáshoz na­ gyobb támogatást kapjon ez a törek­ vés. Csak közös erőfeszítéssel tudjuk megteremteni jelenkorunk történeté­ nek gazdag adattárát a krónikákkal, s társadalompolitikai és tudományos szempontból egyaránt nagy jelentősé­ gű lesz a szocialista építés megörökí­ tése. Kuczy Károly 115 ��IRODALOM A „MÓZES“ FELTÁMADÁSA „Jaj a népnek, ha nincs költészete, Lelkét elfojtja a körültekintés, S csak lelkesülés szült mindég nagyot. — Ismerjetek meg — én Mózes vagyok. Zsidó miként ti, — testvéretek, — baráttok.” (Madách Imre: Mózes) Az irodalomtörténet hosszú időn át az egyműves alkotók közt tartotta számon Madách Imrét. Bírálói a Tragédián kívül alig említik más müveit, azokat is legfel­ jebb azért, hogy mennyire hatottak a Nagy Mű eszmei vagy stiláris előkészítésében Így olvasztja össze Szerb Antal a madáchi életművet a Tragédia elemzésével, mint a két összefüggőt és elválaszthatatlant és az 1963-as kiadású, a Gondolat gondozásában megjelent "A magyar irodalom története” második kötetében Sőtér István is csupán csak nevén nevezi Mózest, melyben a korábbi szándék folytatódik. Viszont az Akadémia Kiadó hatkötetes magyar irodalomtörténetében már Sőtér is külön feje­ zetet biztosít a Mózes-drámának. Természetesen csak feltételezni merem, hogy nem csupán a hat kötet előnyös terjedelmi szempontjai, hanem esztétikai meggondolá­ sok is közrejátszottak Madách posztumusz drámájának újraértékelésében. S hogy ez a Madách-dráma élő valóság, elidegeníthetetlen és jelentős alkotóele­ me az életműnek és jeles állomása a magyar drámairodalom kialakulásának és fej­ lődésének, azt a veszprémi Petőfi Színház vakmerő kezdeményezése, a Mózes-dráma irodalomtörténeti jelentőségű színrevitele ékesen bizonyítja. A Mózes, mely nemcsak a kritikában, hanem mindannyiszor a színpadon is süllyesztőbe került, ezúttal vég­ legesen feltámadt: él, hódít és legutóbb már a televízió műsorának színvonalát emelte. Mindenesetre titokzatos, hogy egy dráma, mely egy évszázada nyomtatásban megtalálható s amelynek színrevitelében neves rendezők szándéka szenvedett ku­ darcot, most egyszeriben székhez szegezi a színházlátogatót és a színészek minden este vastapsot kapnak alakításukért. Az új sikersorozatnak kétféle magyarázata lehet. Az egyik: a Mózes-dráma átdolgozása Keresztúry Dezső által, a másik: az újszerű rendezői és színészi felfogás és megfogalmazás, IRODALMI ÉS SZÍNPADI ELŐZMÉNYEK Nem az első eset, hogy valaki avatott kézzel hozzányúl a stílusában, szókincsé­ ben, mondatszerkesztésében elavult műhöz, amely tartalmában mély és maradan­ dó értéket őriz. Móricz Zsigmond ilyen meggondolásból vállalkozott Tolnai Lajos regényeinek és elbeszéléseinek restaurálására, s nagy kár, hogy elhatározását, a port letörülni az avitt művekről, nem sikerült végigvinnie. De bátran, a felfedező örömével és az alkotó vakmerőségével nyúl örökségünkhöz Illyés Gyula is. aki­ nek áporodott komédiák, elfelejtett színművek köszönhették megújhodásukat. Illyés alkotó keze - nyomán Teleki Kegyencéből például új dráma született, amelynek francia nyelvű bemutatóján a közelmúltban tapsolt a párizsi közönség. S az átírás hasznos és egészséges hagyományaihoz sorolhatjuk Arany János restaurátori mű­ ködését is a Tragédia többemeletes épületében. Keresztúry Dezső Mózes átdolgozása mégis túlhaladja hagyományainkat: olyan műhöz nyúlt gondos szeretettel, olyan alkotásra szentelt időt, fáradságot, amelynek 117 �értékét százöt éven át még az irodalomtörténészek és a műértők sem kivétel nél­ kül ismerték el, s amely a nagyközönség előtt minden egyes alkalommal formá­ lisan megbukott. Madách Imre Mózese, ez a 2470 soros monstre-dráma már bemutatása előtt süllyesztőibe került és évszázados pályafutása során olyan megpróbáltatásokon esett át, mint a címadó hős, aki hasztalan kereste népével Kánaánt. Madách már Az ember tragédiája fényes sikerének tudatában látott hozzá a Mózes megírásához, a Tragédia első kiadását már szedték a fővárosi nyomdászok, és a költő politikai pályáján is sikereket ért el, következetesen negyvennyolcas, tö­ retlen elvi álláspontjával. (A Mózes születésének és elutasításának időszakára es­ nek fontos és nagy visszhangot keltő országgyűlési beszédei: A felirat vagy ha­ tározat kérdésében, A nemzetiségek ügyében, A választókhoz az 1861. országgyű­ lés után). Madách joggal bízott tehát a sikerben, amikor tizenhéthónapos munkás­ sága után benyújtotta a drámát az Akadémia karácsonyi pályázatára. De a bíráló bizottság (Arany János, Bérczy Károly, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Pompéry János) elutasította a drámát azzal az udvarias, kitérő indoklással, hogy más­ formájú mű, mint ami a pályázat célja volt. A balassagyarmati származású Bérczy Károly, akit megyei irodalmi nagyjaink közül méltatlanul mellőzünk, és akinek mellesleg híres Anyegin fordítása éppen az idén százesztendős, — írta meg a bíráló bizottság jelentését és a mű főhibáját a következő tömör szavakkal jellemezte: „dramatizált eposz.” A kifogás száz év távlatából és egy új sikersorozat idején egyáltalán nem meggyőző, hiszen a klasszikus drámában Szofoklésztől Racineig nem egyedülálló az olyan példa, amelyben túlteng az epikus, az elbeszélő elem, nem is szólván a színpadra vitt oratóriumok meg-megújuló sikereiről, amihez éppen a tavalyi sze­ gedi szabadtéri játékok szolgáltattak illusztrációt. Bár a Mózes dramaturgiailag va­ lóban nem tökéletes mestermű, mégsem nélkülözi a nagy konfliktusokat és a szín­ padon számos nagy összecsapás zajlik le, sókkal nyíltabban, mint teszemazt az epikus részekkel hatásosan tűzdelt Antigoneban, vagy más közismert, klasszikus drámában. (S hasonló indokok, a dramaturgia szabályainak sorozatos megszegése miatt Shakespeare hány drámáját vihetnénk terítékre!) Sokkal inkább arra kell gondolnunk, hogy a bírálók is, mint később sokan má­ sok, kulcsalaknak fogták fel Mózest, s ezért Kossuthtal azonosították, szemükben a magyar nép és az osztrák monarchia szembenállását jelképezte a zsidóság meg­ megújuló, keserves, olykor reménytelennek látszó küzdelme Egyiptom önkényével. S a hatvanas években már annyira szokatlan harcos, negyvennyolcas hangvétel joggal elriaszthatta a megbékélő Aranyt és Jókait, s a Kemény opportunizmusá­ hoz csatlakozó és alkalmazkodó Bérczyt és Pompéryt. (Kemény szerint egyén és nemzet egyaránt elpusztulhat, ha nem tanul meg „nagy önismerettel alkalmazkodni a kérlelhetelen történelemhez s nem szabja, mérsékeli ehhez sztoikus önfegyelem­ mel vágyait és tetteit.”) A Mózes útját azonban a továbbiakban sem kísérte szerencse. Kolozsvárott, ahol 1888 februárjában első ízben mutatták be, formálisan megbukott, a nagy­ jelenetek alkalmával kacagott a közönség, amit később a színházigazgató kegyet­ len húzásaival és a műben található néhány madáchi közhellyel magyaráztak. S két évvel később, a Nemzeti Színház első teljes Mózes előadása előtt hiába nyilatkozott Hevesi Sándor ugy, hogy „a Mózes Az ember tragédiája mellett a legnagyobb műve a költőnek és az egész magyar drámairodalomban a leghatalma­ sabb színpadi allegória,” a közönség, Kárpáti Aurél szavaival élve, „langyos ér­ deklődéssel fogadta a bemutatót.” S napjaink kritikusa a felfedező örömével állapítja meg, hogy „százöt eszten­ dő alatt a Mózes feleannyiszor sem ment az ország színpadain, mint ahányszor most a veszprémi Petőfi Színház műsorán szerepel.” 118 �AZ ÁTDOLGOZÁS A Mózes-dráma tehát feltámadt és bevonult a játszott és játszható drámák sorába. Keresztúry Dezső költő és irodalomtörténész olyan felelősségérzettel nyúlt az eredetihez, mint annak idején Arany a Tragédiához, de olyan bátran, ahogy Illyés ad új atmoszférát és lendületet avítt színműveknek. Nemcsak a stílust csiszolta, fa­ ragta vésője, de szükségszerűen változtatott a mű struktúráján is. Rövidített a szö­ vegen, helyenként átcsoportosított, hogy így egyenlítse ki az átmenetet egyik szín­ ből a másikba, s ugyanakkor gondosan ügyelt, hogy lehetőleg semmit el ne ve­ gyen a gondolatok eredetiségéből és a madáchi mondatok jó ízéből. Úgy alko­ totta újat, hogy megőrizte a régi varázsát. A szövegmódosításoknál mindez azzal járt, hogy nem átírta, hanem helyenként javította és rövidítette, tömörítette Madách eredeti szövegét. Íme, néhány példa (elöljáróban Madách, utána Keresztúry szövegezése)! MÓZES: Nem Pháraó! — ez trónodhoz nem illő. Küldd őket el, rideg, szilárd paranccsal. Ne tűkkel szúrkáld, — karddal vágd agyon. S mondd nekiek, hogy ezt javad kívánja. — A férfiasságban, hidd, bűverő van. Mely megdöbbent és tiszteletre készt. Ki a sakállal küzd élet-halálra. Lemondással fogadja az oroszlánt. MÓZES: Nem pháraó! — trónodhoz ez nem illik. Küldd őket el, rideg, szilárd paranccsal. A férfiasságban, hidd meg, erő van, Mely megdöbbent, tiszteletet parancsol. ORSZÁGLÁR: Ha Pháraónak tetszik e tanács, Ám lépj helyembe. — Én sosem bírnám Levetni az embert, a díszruhát Magamra öltve. Tán erősebb leszesz. — Az szent igaz, hogy így már tömi fog, Mit én csak ingaték, a büszke fa, De az ég tudja, hogy kire esik. — ORSZÁGNAGY: Ha Pháraónak tetszik a tanács, Ám lépj helyembe, emberségem én Le nem vetettem, amikor a köntöst Felöltöttem. Te erősebb lehetsz. — Az szent igaz, hogy így már törni fog. Mit ingattam csak én, a büszke fa, De az ég tudja, hogy kire zuhan. 119 �Most néhány példa arra is. hogy a jambusokba erőszakolt közhelyek, hétköz­ napi irodalomellenes kifejezések milyen bántó módon megbonthatják a mű hangulati egységét. Az ünnepi lüktetésű, páthosszal telített szövegbe belopott egyszerű, odavetett szavak valóban nevetségesek és sértik a jóízlést. (Egyébként hasonlóval találkozhattunk nemrégiben Szomory Dezső II. József császár című drá­ májában is. amelyet a rádió és a televízió is közvetített. Hátborzongató volt, ami­ kor a császár és a kancellár nagyjelenetében a páthosszal telített, fennkölt monda­ tok közt fel-felbukkan a zsibárusok és a zálogházi alkuszok zsargonja!) De mulat­ ságos a kenetteljes, cirádás hang is ott, ahová valóban az egyszerű kívánkozik. A Mózes-ben mindkettőre található példa: MÓZES: Ne izgass asszony, csak rólam beszélj. — MÓZES: Anyám ne kínozz, csak rólam beszélj! ÁRON: Szerencsétlen! Mi szót merél kiejteni. ÁRON: Szerencsétlen! Mit mertél mondani?! CIPPORA: Ha annak tartják, bépróbálta azt. Próbáljon más is, ő már megpihenhet. CIPPORA: Bizonyságot tett róla már, hogy az. ÁRON: Hát Isten neki! ÁRON: Akkor hát — legyen. Az elhagyások és szerkezeti átrendezések is mintaszerűek, mindig előnyére vál­ nak az előadásra szánt darabnak. Helyesen járt el az átdolgozó ott is. ahol kiirtotta az olyan előremutató eleméket, amelyek lényegében indokolatlanul megelőzték s ezáltal elsekélyesítették Mózes fejlődésének nagy állomásait. Jó például, hogy az arany borjút imádó nép fölött monológban ítélkező Józsué az új változatban nem mondja ki a szörnyű jóslatot: „Akkor majd számolunk, — majd számolunk. —” Meglepő, és hatalmas így később a kegyetlen, a gyilkosságtól sem megriadó, az erős és erősítő Mózes. Viszont amennyire helyes az efféle sorok mellőzése, annyira hiányoznak azok az utalások, amelyek mintegy magyarázatot adnak Mózes látszólagos diktátori túl­ kapásaira. Jokhebéd, Áron és Mózes anyja mondja Madáchnál: Két pálmaszál; vállvetve az eget Hordozni teremtett, míg ha zsörtölődtök. Egymást fogjátok hitványan letörni. Nagy örömére a középszerűinek. 120 �Az utolsó sort az átdolgozó törölte, s így történt ez a dráma más helyén is. Pedig Mózes nagysága ellenpárjában, az önzőben, a tudálékosban, a gyávában, te­ hát a középszerűben mutatkozik meg igazán. Az átdolgozás egészében véve kiváló. Új magyar drámát adott színházainknak. S mint már egy ízben felvetettem, nagyon érdemes lenne elsőként nálunk. Nógrád megyében, a Múzeumi Füzetek sorozatban megjelentetni. AZ ELŐADÁS S a veszprémi bemutatóra visszaemlékezve, felújítva az élményt a televízió képernyőjéről is, teljes egyetértéssel, és együttérzéssel idézem Barna Tibornak, a Nógrád március 20-i számában megjelent kritikájából az óhajt: „Őszintén örülnénk, ha Mózest, Madách szülőföldjén, Nógrádban is viszontláthatnánk.” A veszprémi színház Turián György rendezésében és Bicskey Károly főszerep­ lésével olyan művet vitt a közönség elé, amely leszámolt mindazokkal a tradíciók­ kal, amelyek minden egyes bemutató alkalmával magukban hordták a sikertelen­ ség magvát. A veszprémi színpadon a siker legalább annyira a helyes felfogásnak, mint a jól átdolgozott, színpadra alkalmazott Keresztúry-féle szövegnek köszönhető. Veszprémben nem kísérleteztek a kényszeredett allegória feltámasztásával, ezzel szemben Mózes azzá lett, aki volt és amivé a darab kényszeríti: prófétává: a korát megelőző, meg nem értett, nagy egyéniséggé. S ezen az sem változtat, hogy Ma­ dách sokat adott önmagából, és hogy Madáchra semmi sem hatott úgy. mint for­ radalmi hite, elhivatottságérzete, amellyel csalódását, nagy lelki válságát is le­ győzte. A veszprémi színpad Mózese már nem Kossuthoz, hanem sokkal inkább Má­ tyás királyhoz, Nagy Péter cárhoz és minden olyan diktatórikus, egykézrendszerű uralkodóhoz hasonlít, aki kegyetlenségre is bármikor kész, ha a nép iránti szeretete, a jövő csak általa látott perspektívája megkívánja. De Mózes nem hasonlít kegyetlensége ellenére sem a népellenes, néptől elszakadt és önző diktátorokra. A nagy egyéniség dialektikus ellentmondásait Sőtér így fogalmazta meg: „A néppel állandóan összeütközésbe kerülő Mózes alakjában Madách végelemzésében azt a hőst rajzolta meg, aki azonosult a néppel.” A veszprémi színház bátor kezdeményezése minden dicséretet megérdemel, s nagyon várjuk, hogy a salgótarjáni művelődési ház korszerű színpadán felzengjenek a mottóban idézett mózesi sorok: „Jaj a népnek, ha nincs költészete.." Hisszük, hogy a város és a megye közönsége nemcsak a dzsesz-fesztiválokért lelkesül, hanem komolyabb és értékesebb művészi élvezetekért is. Madách írta: „Csak a lelkesülés szült mindég nagyot.." Lakos György 121 �VIHAR BÉLA KÖLTÉSZETÉRŐL „Harminc éve, hogy az első verseskönyvem megjelent. Fejem hajtom asztalomra, velem szemben ül a csend. Az én fámon, kicsiny fámon, mily kevés gyümölcs fakadt, ám annál több sebhely rajta, és e sebhely megmarad,” Szerb Antal megbocsáthatóan elfogult meghatározása szerint a vers az emberi világ legnagyobb teljesítménye. E teljesítményt vizsgálva mondta Illyés Gyula, hogy „poétikus nép vagyunk”, de már Ady is poétásnak nevezte nemzetét. A ma­ gyar falu jellegzetes típusai között minden évszázadban megtaláljuk a hajdani re­ gősök utódait, s nem marad el a magasabb költészet kivirágzása sem. Olvastam már olyan vélekedést is, mely szerint nemzetünk kicsiségéhez képest irodalmi kultú­ ránk túlméretezett. Ez kicsit paradox állítás, mint minden panasz, amit éppenúgy lehetne dicsekvésnek fogalmazni, de maga a tény tagadhatatlan. A mi kicsi és vi­ lágirodalmi viszonylatban sajnos még mindig meglehetősen ismeretlen népünk fel­ tűnően nagy és magasértékű irodalmat és művészetet hozott létre. S mégis azt lát­ juk, hogy az évszázadok folyamán ezek az alkotások „nem igen táplálták és öntöz­ ték a nemzet millióinak lelkét”. A miértekre adott feleletek között a gazdasági el­ maradottság, a kielégítetlen szellemi éhség mellett a közönyt emlegetik leggyak­ rabban, amely a megnemértés gyakran áttörhetetlen falát vonta a kitárulkozó lel­ kek elé. S ha ma büszkén vallhatjuk is, hogy a költészet új reneszanszát éli, ha nép és irodalom még soha nem is volt annyira egy ebben az országban, mint nap­ jainkban, törleszteni valónk még mindig akad. Hat verseskötet sorakozik szerényen asztalomon, és vall egy költő életútjáról. A kötetek mögött Vihar Béla áll, aki hisz a költészetben, mert hisz az emberi lélekben és hirdeti, „hogy túl a gyomor éhségén, él bennünk az igény az igazság és a szépség kenyerére.” Szerény ismertetésünk célja: néhány vonással bemutatni, közelebb hozni a költőt az érdeklődő olvasókhoz, hogy jobban megismerve maguk­ hoz bocsájtság, s elfogadják tiszta költészete és élete ajándékait. „Bolyongó voltam, kerestem a fény szigeteit, s itt állok vallani: az ember annyi, mint a harcai...” Vihar Béla 1908. május 23-án született Hajdúnánáson. Négy esztendős korá­ ban Szécsénybe költöznek és nógrádi hazájában, amelyet azóta is szülőföldjének tart, ismerkedett meg a mesék világával, az agyagpadkán ülő palóc anyókák regéi­ vel. „Engem ott a szécsényi éjszakában, Árgirus királyfi, a rút kis kacsa, a mosto­ hája által elkergetett Árva Jankó, meg a hamuba sült pogácsával vándorló sze­ génylegények és erdei remeték figyelmeztettek első ízben a humánum igazságára, a gyengék, szenvedők halhatatlan álmára és a népre, amely e történetekben küldött híradást reményeiről, fájdalmairól. Ha jól számiba veszem a dolgokat, minden to­ vábbi irodalmi élményem csupán ezeknek a lázas óráknak ismétlése volt.” A szécsényi szép gyermekkor emlékei a férfikor delén is vissza-vissza térnek és a költő látja magát, mint vizet húzó fiút, akit a dicsőség láza sarkallt, hogy meg­ rabolja az ősvilági mélységet. Vizet húzott, de 122 �„Benne az ég fényét, tükrén az ég ezer csillagát. „Sistergő tűz lobogott, parázslott, a mindenség ékszereivel, s húztam egyre följebb a világot: ringatózott a piciny veder. Azóta is állok a kút mellett, a küllőkön lankad már kezem, a mélységgel vívom a küzdelmet, sugaradért habzó végtelen.” (A kút fia) A gyermekkorban keresett és megtalált csillag, költészetének minduntalan viszszatérő motívuma, fokozatosan az ember ötágú csillagát jelenti, amely felé „szü­ lessék bár kínnal is a jövendő... tör az emberiség,” és a költő is, aki esküvéssel vallja: „Hiszek, hiszek Szilveszter álmában, Nyilas Misiben, Jeanne D’Arcban, a Szűzben. Latinka Sándor hű csontjaiban. Hiszek, hiszek, az elbukottakban. Hiszem, hogy a mártírok vére s a költők tolla alól a tinta oly magot öntöz, amelyből majd fa nő, égigérő, lombjában madarakkal.” (Istenek vetése) Az ifjúkor lázas útkeresésében nagy hatással van rá Ady lírája és a Nyugat első nemzedéke költőinek hatása, Önvallomása szerint ez a líra sodorta az anar­ chizmus örvényeibe, kérdéseket vert fel benne, amelyekre Baudlaire-nél Nietzschenél, Wilde-nál és Marx-nál kereste a választ. Egyszerre volt szocialista és misztikus, a 150 millió költője, Majakovszkij oldalán géppuskát ragadni kész forradalmár és Verlaine vendége az elefántcsonttoronyban. Ezekben az években lesz tagja a Vági—Gőgös—Hámán vezette Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. Élethivatásul a pedagógiát választja, tanítóképzőit, majd a felszabadulás után főiskolát végzett. Egy ideig pedagógusként működött Hajdúsámsonban, Miskolcon, majd iskolaigazgató volt Budapesten. Első versei a Magyar Írás című folyóiratban jelentek meg, majd Üt önma­ gadtól (1933) és a Betűk békességében (1941) című kötetékkel jelentkezett. Ám a betűk békességébe pusztító rontással szólt bele a II. világháború, a fa­ sizmus embertelensége. Munkaszolgálatosként került ki a frontra, ahol „kicsiny buk­ dácsoló pont” gyanánt végigjárta a borzalmak útját. Néki sikerült megmenekülnie, de apját és anyját elvesztette: ....... — óh miként is mondjam — hogy megölték apám és anyám. Róluk álmodtam az elmúlt éjjel, és, mint régen, láttam mosolyuk ... Anyám kávét főzött, kék kötényben, s szíve felett tátongott a lyuk.” (Emlék) A felszabadulás után összeállított egy antifasiszta dokumentumgyűjteményt Sárga könyv címmel. 1949—54-ig a Népművelési Minisztériumban dolgozott, mint a nemzetiségi ügyek referense. 1959-től napjainkig az Élet és Tudomány olvasószer­ kesztője. 123 �Költészete alakulásába az eddig említett hatások mellett megtaláljuk az exp­ resszionista és szürrealista költők hatását is, de mint a költő mondja: ezek nem a szélsőségek felé, hanem a líra ősi forrásaihoz, Homéroszhoz, a zsoltárokhoz, az Éne­ kek Énekéhez vezették vissza. A felszabadulás után fokozatos átalakuláson ment ke­ resztül és vezérlő eszméje a dialektikus materializmus bölcselete rendet teremtett az addigi eszmei hatások kuszaságában. Kötetei: A szerelem születése (1958), Baráti asztal (1960), Önarckép (1962), A négy felelet (1965) fogadtatása során a kritikusok szinte egybehangzóan állapították meg. hogy e költészet egyik legfőbb jellemzője a szerénység. Nem valami ál­ szemérmes visszahúzódás, önsajnálkozásból eredő magatartás ez. hanem annak a költőnek életelve, aki megjárván a lélek tisztítótüzét egyre magasabbra emeli ön­ maga számára az elérendő csúcsot és ugyanakkor tudja: „Néha akkor érintjük hom­ lokunkkal a csillagot, amidőn lehajtjuk fejünk.” Világnézete sok-sok humanizmussal átitatott szocializmus, amelynek útjain az éltető közösség és az igazság szolgálata vezeti: "...úgy gyarapszol, ha elosztod magad, s amennyit juttatsz, vele a világ vissza ragyogja arcod sugarát. S ama árkon, melynek neve élet, úgy emeljen engem át a lélek, hogy felette bátor és szép ívben az igazság két szárnya repítsen.” (Elégia az önbizalomról) Az igazság esztétikailag is gyönyörködtet, az igazság szép — vallja a költő. Az igazság keresése és szolgálata állítja őt a munka tisztelői közé. „A munka, ami öszszekapcsol népet népeknek millióival”, ebben látja „a világot áthálózó nagy alko­ tóerőt”, amely megvalósítja azt az álmot, melyet a századók képzelete szőtt. "Amit mítoszok, hitelvek hiába ígértek nekünk, azt az értelem általatok alkotja meg a gyárban, köröskörül a kontinenseken; általatok, ti technikusok, öntők, kik fém és üveg szobrászaiként mintázzátok jelenből a jövendőt.” (Látomás az üveggyárban) A jelen szépsége sokszor úgy lesz láthatóbb és érzékelhetőbb, ha a múlt nyo­ masztó emléke is feltűnt. Bányászszociográfia 1930-ban című verse, mint a Nóg­ rádi útiképek egyik darabja remek példája ennek: — Miért hideg kályhánk anyám? — Kevés a szén, fiam. — Miért kevés a szén, anyám? — Apád állástalan. — A bánya miért küldte el? — Mert sok a szén, fiam. A múlt és a jelen együttélése, az elbocsájtó és megtartó szülőföld iránti szeretet csendül ki a „Szécsényi vásár” soraiból: „Gyűrű, karperec és mézeskalács. A lacikonyhán izzik a parázs, sül a rablóhús, pöfög a gulyás, forog a vonó, nagy a vidulás. Örök népszínmű kellékei, ők, a gyermekek, a férfiak, a nők, éppúgy mint régen, sok száz év előtt. 124 és népe �A változás? Ott rí egy kis vadóc, csokoládét majszolgató palóc: Anyoám, vegyen má’ nékem ürhajót” A Palócföld 1965. évi első számában mi is közöltük Vihar Béla döbbenetesen megrázó nagy versét "Az isten halálát”. Ez a 37, hat soros versszakot tartalmazó alkotás maradandó emléket állít az 1944-ben koncentrációs táborban elpusztult Dr. F. D. prédikátornak és a fasizmus többi áldozatának is. A prédikátor, aki erőt és vigaszt nyert a hitből, elhagyja istenét, mert bizton tudja, hogy nem lehet az út, az igazság s az élet az, aki tétlenül nézi milliók méltatlan pusztulását és ártatlan gyermekek halálát. Vihar Béla eddigi költészete csúcsát az „Egy katona megy a hóban” című poé­ mája adja. Ebben a hatalmas áramlású költeményben sikerült a költőnek látomás és valóság összeillesztése, sikerült az egyénileg is átélt borzalmakat mindannyiónk közös fájdalmává tenni, de úgy, hogy közben nem monotom gyászzenét hallunk, hanem a győztesen küzdő élethimnuszát. Időtlen időik óta megy a katona a hóban — de aktualizálhatjuk a verset a II. világháború Don-kanyarban lejátszódó magyar tragédiája epizódjaként is —, hogy a rettenet borzalmai közepette viaskodjék a megmaradásért. A „tizenhét nap és tizenhét éjszaka” időtlenségbe nyúló szenve­ dései alkalmat adnak a költőnek arra, hogy egyrészt szinte a haditudósító meg­ döbbentően éles pillanatképeit vetítse elénk, másrészt pedig felvonultassa azokat az eszményeket, amelyekért érdemes még embernek megmaradni a világban. A ka­ tona és a mögötte vergődő százezrek míg az irdatlan hómezőben bukdácsolnak, tud­ ják, hogy nem a saját háborújukat vívták, értelmetlenül és céltalanul engedelmes­ kedtek egy tőlük idegen akarat parancsának. A havas éj határtalanságában „az ős­ félelem”. az emberi gyengeség szirén hangjai már-már megadásra késztetik, de ak­ kor szent fogadalomként újra meg újra feltámad a dacos elszánás: menni kell to­ vább, hogy egyszer megáldhassa majd a napot, „amely felkel majd a béke ragyogá­ sával”. „s végre jó lesz embernek lenni. Ó, tíz lépés éretted, feltámadó igazság, ki azt mondod a kunyhók mezítlábasainak, szántsátok fel a földet, tiétek! Tíz lépés azért, hogy részese legyek annak a világnak, amely kitörli a nemzetek szótárából e szavakat: szegénység, becstelenség, félelem;... Csak tallózásszerűen mutattunk rá Vihar Béla költészetének néhány vonására. Egy kérdésre kellene még válaszolnunk: hol jelölhetjük meg Vihar Béla helyét a magyar irodalom nagy egészében? A kérdést jogossá teszi az a sok töprengő vívó­ dás is, amellyel maga a költő igyekszik a válasszal szembenézni. „Óh mi marad meg belőlem, ha fekszem a temetőben? Az a kevés, amit adtam? megőrzi, hogy e világban Vajon a nagy láncolatban — köd előttem, köd utánam — valaha én is itt jártam? 125 �A feleletet ma még korai lenne véglegesen megfogalmazni. Mindenesetre az idén adományozott József Attila-díj szép elismerése egyre kristályosuló költészeté­ nek. Az a középtermetű ember pedig, aki a felsorolt köteteik verseivel a szívünkbe lopja magát hittel hiszi, hogy „költészet nélkül még az űrhajó is csak száguldó börtön vagy koporsó" — és ez a mélységes elhivatottság még nagyon sok szép dalt ígér. ' „Nemcsak a hegycsúcsok, nemcsak az égbe nyúló ormok szépek. Tiszteljük a lankás dombokat is! Nem csupán a hömpölygő nagy folyó, az erecske által is na­ gyobb lesz az óceán”-mondja egy prózaversében. Vihar költészetének nemcsak erecskéje van immár, hanem olyan folyami szakasza is, amely nagy óceánjáró hajókat is megbír. Kívánjuk, hogy tovább gyarapodva fusson be a szent Óceánba. Csukly László 126 �TARTALOM szépirodalom AVAR PÁL: Az orvos is meghal ......................................................................................... 3 TÓTH ELEMÉR: A mindenség érzete ................................................................................ 11 Intim római képek .............................................................................. 11 VIHAR BÉLA: Pásztorének ................................................................................................... 11 VÁRSZEGI GYÖRGY: Nagy voltál középcsatár ............................................................. 17 JOBBÁGY KÁROLY: A "Szügyi út”-on ...................................................................... 40 ANDRÁS ENDRE: A dezertőr .............................................................................................. 42 POLGÁR ISTVÁN: Átváltozás ............................................... 45 Laokoon ................................................................................................ 46 GYŐRI LÁSZLÓ: Élnek férfiak ......................................................................................... 48 Hóna alatt piros almagömbölyű .............................................. 48 BARNA TIBOR: Csillagok, csillagok................................................................................. 50 NAGY ISTVÁN: Meditáció ................. 54 JÁNOSY ISTVÁN: Az eljövendő ......... 55 Paróczai Gergelyhalála ................... 57 TANULMÁNYOK Pszichológia: MURÁNYI MIHÁLY: Mi a lélek ......................................................................................... 58 Pedagógia: SZABÓ KÁROLY: Érzelmi nevelés a történelemtanításban ........................... NÁDHÁZI LAJOS: Megjegyzések egy vitához ............................................................. CSONGRÁDY BÉLA: Közízlés és népművelés ............................................ 65 70 75 Szociológia: KUNSZABÓ FERENC: Nógrád megye társadalomrajza ..................................... 79 Közgazdaságtan: ILLÉS MIKLÓS: A gazdasági mechanizmus helyes értelmezéséért ............. 90 Történelem: GORDOS JÁNOS: A Rerum Novárum megjelenésének előzményei ............. 95 KOVÁCS JÁNOS: A karancsaljai Munkás és Földműves Tanács válasz­ tási jegyzőkönyve...................................................................................................................... 108 KUCZY KÁROLY: A salgótarjáni országos krónikaíró tanácskozás után 110 Irodalom: LAKOS GYÖRGY: A „Mózes’’ feltámadása .................................................................. 112 CSUKLY LÁSZLÓ: Vihar Béla költészete ...................................... 117 Képzőművészet: Reprodukciókkal szerepelnek: Czinke Ferenc, Farkas András, Iványi Ödön, Lóránt János, Pataki József, Radics István. Réti Zoltán, id. Szabó István. �66-1005 Nyomdaipari Vállalat Salgótarján 1046 db. — Fv.: Dr. Kalocsai József �TÓTH ELEMÉR Publikációi eddig a Magyar Rádióban, a Ze­ neműkiadó Vállalatnál, a Jelenkor és a Nap­ jaink című folyóiratokban, stb. jelentek meg, első kötetét most készíti. Egy Vas megyei fa­ luban, Vasszilvágyon született 1940-ben. Új­ ságíró — jelenleg Salgótarjánban. A pontosan és világosan fogalmazott szándé­ kon túl a kitűzött cél tisztasága teszi rokon­ szenvessé alábbi sorait is: „A rém alakot ölt, nekem is alakot kell öltenem — ellene. Ez nemcsak származástól, nemzedéki hovatartozástól és minden egyébtől független önvédelem, hanem a becsület és az emberi tisztesség dolga. A fasizmus, amelyet a múlt fényében szok­ tak megvilágítani, nemcsak a múlt problémája, hanem a jelené is. Lehet-e antifasiszta, aki a fasizmussal kapcsolatban csak irodalmi emlé­ kekre hivatkozhat? Nem válik-e fogadatlan prókátorává, profanizálójává — szándékán kí­ vül — az eszmének? Hiszen bármennyi ere­ dendő tragikum van a témában, külsőségei idézgetése nem leplezi a felületességet. Az antifasizmus azonban számomra sem elsősorban program, hanem a magatartást meghatározó egyetlen lehetséges erkölcsi állapot. Követke­ zésképpen nem merül ki a fasiszta múlt elíté­ lésében. A jelenben is létező hasonló jellegű tendenciák elleni küzdelem szükségességéből sarjad, irányuljon bár a nacionalizmus és tar­ tozékai, vagy a Nyugat-Európában és másutt klasszikusabb — embertelenebb — formájában jelentkező megnyilvánulásai ellen. A lényeg természetesen nem a szándék, ha­ nem a megvalósulás. Ez az életem célja.’’ �Ára : 8. — Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/112fc79de6b5986e8ad1ff5b03f83578.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1966 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1966/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1966 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e7c1ebc9277b4631aa6251674e850f27.pdf 35e8ec9522ac01a4b47d8adc49508726 PDF Text Text �PATAKI JÓZSEF 1928-ban születtem, Salgótarjánban. 1942-től 1949-ig a Salgótarjáni Acéláru­ gyárban mintaasztalosként dolgoztam. 1949ben felvettek a Derkovits kollégiumba. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolára kerültem, ahol Kmetty János, Domanovszky Endre, Bencze László, Bernáth Aurél, Fónyi Géza és Barcsay Jenő voltak mes­ tereim. 1958-ban diplomáztam. 1959-től rendszeresen kiállítok az országos kiállításokon, Budapest, Miskolc, Salgótarjában rendezett tárlatokon. Debrecen. Hajdúböszörmény, Eger, Keszt­ hely, Besztercebánya, Balassagyarmat vá­ rosokban szerepeltek műveim egyéni és kollektív kiállításokon. 1966-ban az Észak-magyarországi Terü­ leti Képzőművészeti Kiállításom a Salgó­ tarjáni Városi Tanács VB. I. díját kap­ tam. Tanulmányaim és utazásaim során Prága. Moszkva, Leningrád. Berlin, Drezda, Bécs, Krakkó, Varsó múzeumait, képtárait látogattam. Élményeim döntő hatással vol­ tak művészi felfogásom kialakulására, amelynek lényege, az igazság egyszerű és tömör kifejezése. A most kiállított műveim zöme ez év­ ben készült. Művészi törekvéseim egybe­ esnek emberi törekvéseimmel. Szemlélni a világot és egyszerűen, tömören kifejezni annak igazságait. �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK, MŰVÉSZEK A N TO LÓ G IÁJA 1966|2 . SALGÓTARJÁN �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS MÜVELŐDÉSÜGYI ANTOLÓGIA SZERKESZTIK: CZINKE FERENC, ERDŐS ISTVÁN, KOJNOK NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: CSUKLY LÁSZLÓ KIADJA: A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya FELELŐS KIADÓ: MOLNÁR PÁL A borítólapon: Pataki József: Múlt és jövő �A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusára készülve, jelentőségéről szólva helyét követeli a megalapozó gondolat: 1966. novembere mindenképpen úgy kerül majd be történelmünkbe, mint fontos dátum, rangos határkő. A hónap elején az MSzMP megalakulásának 10. évfordulóján ünnepi volt a számvetés, mely mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban megmutatta, hogy népünk életében ez az évtized töretlen fejlődést eredményezett; november utolsó napjaiban pedig éppen ezeknek az eredményeknek összegezése, elemzése érdekében összeül a kongresszus, mely egyben a tanulságok levonása után megszabja majd az elkövetkező évek tennivalóit. Megyénk párttagsága, pártonkívüli lakossága egyaránt fokozott érdeklődéssel tekint a IX. kongresszus elé. Rendkívül örvendetes, hogy ez az érdeklődés, vára­ kozás, érzelmi együttélés, a politikai, közéleti aktivitás fokozódásában is megnyil­ vánul. A kongresszust megelőző pártrendezvények, politikai, közéleti fórumok, élet teli, korszerű problémafelvetésű vitái, eszmecseréi; a munka frontján, a kongreszszus tiszteletére felajánlott tervek túlszárnyalása, a szocialista brigádok, munka­ csapatok kongresszusi teljesítményei jelzik ezt elsősorban. Megyénk kommunistáiban, dolgozóiban, ifjúmunkásaiban, diákjaiban tudatosan él, hogy ez a kongresszus gazdasági és kultúrális életünk alapvető kérdéseit, szocia­ lista társadalmunk fejlődésének nagy problémáit állítja középpontba. Nyilvánvaló, hogy a kongresszus értékelése, elemzése több lesz a közelmúlt évek eredményeinek, küzdelmeinek, gondjainak egyszerű feltárásánál, s a most következő feladatok meg­ állapításánál. Érzelmeket, társadalmat formáló hatása is lesz. A kongresszus előtt még meditáló gondolatként, s a munkája után meghatározó elvként megállapíthatjuk, hogy pártunk’ és népünk a becsületesen végzett munka jóleső tudatával, bizakodással dolgozhat, teremthet, s tekinthet a jövőbe. A pártkongresszus előkészítése elsősorban a kommunisták számára volt a szám_ vetés ideje, de a szocializmus teljes felépítése csak közös munka, a párttagok és a pártonkívüliek együttes erőkifejtésének eredményeképpen bontakozhat ki. A szocia­ lizmus teljes felépítése mindenütt, így hazánkban is az új típusú emberért, a szebb, harmonikusabb, boldogabb életért, a kultúráltabb körülményekért, az igazi emberies­ 3 �ség érdekében történik. Ma elmondhatjuk, hogy évszázados elmaradottságunkból az elmúlt évek során igen sokat behoztunk, ledolgoztunk, de az új társadalom felépítése érdekében még rengeteg a tennivaló. A ma szocialista emberének teljes odaadására, gyakran áldozatvállalására van szükség, hogy harcunk, munkánk továbbra is ered­ ményes legyen. A feladatok a gazdagság, a kultúra területén dolgozó elvtársaktól nagyfokú szocialista öntudatot, erkölcsiséget kívánnak meg. Biztosra vehetjük, hogy a IX. kongresszus megerősíti a négy évvel ezelőtt meg­ fogalmazott álláspontot: ” . . . társadalmunk fejlődésében olyan szakaszhoz értünk, amikor a forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erőteljesebb kibontakozása . . . ” A kultúrális élet vezetőinek — a gazdasági irányítás reformjának szellemében ez természetes — ugyanúgy meg kell tanulniok gazdálkodni, mint a termelés terü­ letén dolgozó elvtársaknak. Helyesen gazdálkodni anyagi eszközökkel, jól sáfárkodni a szellem produktumaival. Gazdálkodni, és úgy gazdálkodni, hogy a kultúra — a színház, a zenei élet, a képzőművészet, az írott szó — kommunista módon megter­ vezett szándékaink irányába hassanak. Köszöntjük a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusát, amely napjaink­ ban meghatározza a párt általános irányvonalát, kijelöli a szocializmus teljes fel­ építésében, a nemzetközi élet területén a most következő időszak legfontosabb fel­ adatait. Egyben kívánjuk ez alkalommal a Palócföld írógárdájának, munkatársainak, hogy eszmei nevelőmunkánkból vállalt feladataiknak a következő években még szín­ vonalasabban, még nagyobb sikerrel feleljenek meg. JEDLICSKA GYULA az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára 4 �VIHAR BÉLA versei: Halálból felszálló csillag Oly sortűz dördült tizenhétben, hogy belérengett a világ! Egy nép nyitotta véres vállal a történelem kapuját, — • nekifeszült, zuhant az ajtó, s áradt a láz, mint Óceán, a megvonagló Európán, az ájult álmú Ázsián. Petrográdon egy palotára — ki tudja ki? — csóvát dobott! Azóta is e szikraesőt visszaragyogják századok. Áll egy matróz az iszap-éjben elkattintva revolverét; meghallották a kontinensek, s hány eljövendő nemzedék! Egy börtön nyílt ki akkor éjjel? Ezer vagy több? Nem! Mindenütt lazább a zár, hol foglyok ülnek, verve reményből fegyverük. Forgószélként száguld már egy név . . . Emelkedjetek, szíveink! Zúgják őserdők, gyárak, puszták szülöttünk nevét, őt, Lenint . . . Még háború volt. Lövészárkok pestis-sebe a földeken. Bajonettel döfött a munkás a munkásba: nincs kegyelem! A császár vért, bank osztalékot, a tőkés kövér kamatot, a tábornok díszt, ő meg mankót, vagy meszes sírgödröt kapott. — 5 �Tunyán eldűlten, puffadt béllel, a meghízott tröszt már betelt, sakál torkából sárga nyál folyt, szemét behunyta, űzve cselt, szunnyadt, de sunyin neszre várt csak, fülelt — ugorna — jelt lesett, bűzhödt szájával falna újra országot, népet, gyermeket. Föl, föl, ti rabjai a földnek! Le láncaink! — Hogy harsogott! Elkezdte Moszkva, s átvettük mi, véreshomlokú magyarok. Ezerkilencszáztizenkilenc! Láttam freskód, még mint gyerek, mezitláb álltam én a porban, mikor zászlód emelkedett. Ott jönnek ők, szaladt az utca, ott jönnek már a mieink! A tűnt időkből fátyol lebben, az emlék kék kendője int, s mint a lassan piruló lángos, — anyámsütötte hajdani — tárul a táj s felém tekintenek Szécsény mosolygó dombjai. Dal közelit onnan a völgyből . . . A mieink, a vörösök! Lakatos, ács, bányász, tanító, acélba, vasba öltözött. Pestről jöttek? — Tán negyvennyolcból! Az meg Damjanich a lovon! Ereszkedett a patak partján a Második Forradalom. — Hová az út? — Hét is felelte: — Fülek alatt hadakozunk! A burzsujokkal megyünk ölre! Győzünk, s ha kell, hát meghalunk. — Hadd tarthassam én azt a zászlót! — mondottam volna, ha lehet, ha valami nem köti gúzsba nehezen forgó nyelvemet. 6 �S már mentek is: a vonulásuk, akár a nyári zivatar . . . Csak por jelezte, hogy itt jártak s csatába indult a magyar. Még most is mennek, egyre feljebb, végig a történelmen át . . . Nem Fülekre! A jövendőbe! — Előre, vörös katonák! Nem ők vesztek el ott Füleknél, sem Szolnoknál, sem a Tiszán . . . Az igazság fölkél a sírból, virágot hajt a bitófán, művét folytatja új fiakban, hordják apák és unokák, míg teljesül ügyünk: az ember! Előre, vörös katonák! Szálltak az évek, s otthonunkban csendőr taposta meg anyánk. Parázslott újra Dózsa trónja: füstölt, pörkölt az úri láng. Ki bírta, hordta; ki nem bírta, eladta lassan álmait, s messzibbnek tűnt egyre a csillag . . . Látod még elvtárs? — Nem. Alig! Halkítva szót, eloltva lámpát szívünkbe nőtt a bú, a kín, s vonatkerék tört, csattogott át József Attila csontjain. Nyirokbasüppedt külvárosok, polcon dugott könyv, vers, viták egy üzenet: ne kérdd ki küldte, csak add tovább, csak add tovább! — ez volt jelünk, hogy érik, serked, közeleg titkos utakon, az új hazát teremtő nagy perc: a Harmadik Forradalom. A harmadik, a diadalmas, a legyőzhetetlen s örök: a Halálból Felszálló Csillag, Ezerkilencszáznegyvenöt. 7 �ÁR N YÉK Ballagva az éjszakában, halad előttem az árnyam, és úgy tűnik most egyszerre, mintha ott az apám menne; ráismerek főtartása, karja, válla alakjára, látom hajdani kabátját, világló szomorúságát; az apám e hosszú árnyék, mintha a nyomában járnék, ahogy egykor gyermekléptem követte őt a sötétben, s mintha most így vezetne, szótlanul a végtelenbe. 8 is �VINCZE GYÖRGY ÚTKÖZBEN Fiatal, nagyon fiatal voltam még akkor, majdhogynem gyerek. És mé­ gis egy vagyok a Nagy Csaták tanúi közül, hiszen a negyvenes évek vé­ gétől részese voltam mindannak a mozgásnak, amely szülője volt a mának, hogy ez a holnap alapjait vethesse meg. Sok szép emlék és rengeteg féle­ lem . . . Megannyi buktató . . . Rö­ gös út. Szóval küzdelem. Ezeket őr­ zöm magamban, s közülük néhányat már őriz a betű is, a papíron. A bicikli csomagtartóján jobbra-balra csúszkált a plakátköteg. Öreg, rozzant gép volt. Egyik pedálja hiányzott már, csak tengelye volt meg, s az is olyan fényes a sok taposástól, mintha kiszidolozták volna. Az út lejtős volt és néptelen. A mező zöld, és virágos tarka. Kopott fehér ingemen szikrázott a nap és nyomában verejték csörgedezett hátam árkában. Az öreg tragacs minden gödrött százszorosan érzett. Pedig az út lépten-nyomon tele volt gödörrel. Még két évvel ezelőtt tankok és más járművek áradata törte fel, a háború utolsó futamában. Egy nagyobb huppanót nem tudtam kikerülni, mert elméláztam és amikor észre­ vettem, már késő volt. Elszakadt a spárga és a csomagtartóról lecsúszott valamennyi plakát. — Na, iszen, jól nézek ki! — és káromkodtam. Nekitámasztottam biciklimet az útmenti eperfának, aztán rakosgatni kezdtem a plakátot egymásra. — De keserves, nekünk csak ez a rozzant biciklink van. Roppant elkeserített a gondolat és a küszködés a sok plakáttal, mert, hogy el­ szakadt a spárga, most már nem érte keresztül a plakátköteget. — Mivel kössem meg? Nadrágszíj, milyen jó lenne, de ha nincs. Csuhé az van az árokparton, de szétcsúszik annak a kötése ezen a rázós úton. Aztán megmentett az ötlet: nadrágom egyik zsebét hasogattam csíkokra. Meg­ fontam kétrétűen s hozzákötöttem a madzaghoz. Sikerült. 9 �Vidáman tekertem a pedált és dúdoltam együtt a madárcsicsergéssel. Úgy kere­ keztem, minit aki se lát, se hall, mert körülöttem f a, rét, a tűző nap, s még a rázós út is mind egyszerre énekelt. Csak azt vettem észre, hogy motorbicikli futott el mellettem és nyomában papírlapok röppentek szét. Leugrottam a gépről s felvettem közülük egyet. „Szavazz a hatos listára!” Végigszaladtam a röpcédulán. A motor pótüléséről visszanézett az ismeretlen férfi és mosolygott. Ugy figyelt, mintha elismerést várt volna. Elnevettem magam és kajánul a jól ismert karjelzéssel integettem neki. Magam is megrémültem saját bátorságomtól. Agyamon átvillámlott a gondolat, de mire végére értem, megfordultak. Erősen tiporni kezdtem a pedált. A félelem görcsösen rángatta lábamat. Ugy éreztem magam, mint egyszer álmomban, amikor menekülni akartam az üldöző elől, de minden hiába volt. Minél jobban erőltettem a futást, annál lassaban ha­ ladtam. A motor megelőzött és keresztbe állt az út közepén. Fülemben, torkomban, agyamban éreztem szívem minden ütését. Legalább lenne valaki a környéken, de sehol egy teremtett lélek. Mindenütt csak a tarka mező. Éppen olyan, mint a plakátokon, amelyek a csomagtartómon rázkódnak és csúszkálnak. Ki akartam kerülni a motort, mintha mi sem történt volna. Jobbra fordítot­ tam a kormányt, lementem az árok szélére. — Állj csak meg komám! — szólt rám a vezető, és mindketten elém léptek. A süketet tetettem. Tovább kerekeztem. A virágos mező villámlott és elsötéte­ dett. Lábam rángatta a hajtókart. Az egyik férfi elkapta a csomagtartóm. Szinte úgy szédültem le a bicikliről. — Mi baj van öcskös? — kiáltott az ember, aki az imént a hátsó ülésen ült, s akinek visszaintegettem. Darmedten álltam, s jobban kínlódtam, mint a kalitkába zárt madár. Nem jött hang kiszáradt torkomra. Tarkómat, s hátgerincemet a végigguruló verejtékcseppek csipkedték. — Hozzád beszélek hé! — S a másik férfi megfogta biciklim kormányát és úgy nézett velem farkasszemet. Álltam a nézését. Ettől valahogy megbátorodtam. Nem kaptam el tekintetemet, egyenesen a szemébe meredtem szótlanul. — Mi bajod? — kérdezte ismét. Még mindig nem válaszoltam, csak szemmel mondtam valamit. — Mit mutattál az előbb? — Ha nem tudná, nem kérdezné — feleltem a félelemtől határozottan. Némaság csengett fülemben. Az idegen férfi elengedte biciklim kormányát. Aztán kikapta szemét a tekin­ tetemből. — Na csak azért! — mondta lejjebb engedve hangját. — Ha bajod van szólj, el­ intézhetjük. 10 �Aztán megfordították a motort, néhány pillanatig berregtették és elindultak Barankovics félfasisza legényei. Nyeregbe ültem én is és hajtottam tovább. Remegésem nem akart szűnni, csak ahogy torkomban csillapult szívverésem, úgy tértem magamhoz aléltságomból. Beértem a faluba. A párttitkár udvarára fordultam és leugrottam a gépről. Ő ekkor már kilépett a házból. — Szabadság Takács elvtárs! — üdvözölt. — Szabadság titkár elvtárs — mondtam és kezet szorítottunk. A párttitkár kezének olyan fogása volt, mint az acélsatunak. — Mit hozott? — kérdezte. — Plakátokat — mondtam. — Azt üzeni Dóczi elvtárs, jó magasra ragasszák, hogy ne tudják letépni. — Csak bízza ide, elvtárs. Egy pohár vizet kértem. Mohón kiittam, mint a lázas beteg. Minden korty után éreztem, mennyire csillapít. Lábamból kiállt a remegés. Indultam. A párttitkár mégegyszer utánam köszönt. — Szabadság Takács elvtárs! Mentem a következő falu felé. A madarak dala újra nyomomba szegült. Merengtem. — Ugye, nem is vagyok gyerek? — kérdezgettem magamtól. A falusi párttit­ károk elvtársnak szólítanak és szabadsággal köszönnek, amikor megjelenek náluk. Tizenöt éves válaszaimmal felnőttnek éreztem magam. JUDIT A falak mellett sorakozó padokon ültünk. Szemben a színpaddal. Ezt a szín­ padot mi eszk ábáltuk két nap alatt. Most Judit ült rajta a zongora mellett. Pestről küldték őt a hosszú férfival együtt. Judit alacsony volt és nagyon csúnya, de okos és szépen zongorázott. A férfi — Bársony elvtársnak hívták — vékony, két méterkörüli. Együtt olyan murisan hatottak, mint Zoro és Huru. Judit ütemesen játszotta a Bunkócskát, a Sződd a selymet, s a többieket. Ezek a munkásdalok is hozzátartoztak a kéthetes agitátor-tanfolyam anyagához. Judit fejével kezdést biccentett, aztán bámulatos energiával belecsapott a zongorába. Már termelnek újra a gyárak, A gépben feszít az erő . . . Énekeltünk. Megrőkönyödve néztem Judit apró ujjainak fürgeségét, virtuóz siklását a fehér és fekete billentyűkön. Ő vitte a hangot is az éneklésben. Mi követtük, eleinte óvatosan, hogy el ne vétsük a szöveget, vagy a dallamot, aztán később már maga­ biztosan, fennhangon. 11 �Judit mosolygott. Mosolyában szerénység, tűz és pajkosság kergetőzött, S ezek így együtt külö­ nössé tették. Eloszlott arcának rútsága. Néztem, néztem, s szemlátomást lefoszlott homlokáról a szeplő és apró pisze orra formás vonalúvá szépült. Nem tudtam levenni róla a szemem. Judit sokat mesélt a lágeréletről, Auschwitzról. — Talán nem is idős még, csak a haláltábor kínjai árkoltá k meg a homlokát — latolgattam magamban. — Bizonyára, mert lám, amikor mosolyog, akkor az árok teljesen kisimul és egészen gyerek lesz, tiszta, a szeplők is teljesen lehúzódnak orra széleiről. Mosolygott ő is, s szemem között felejtette tekintetét. Fejével diktálta a taktust, de szeme nem tágított Tétováztam, nem mertem elmozdítani tekintetemet. Már nem is láttam, amint fejével diktálja az ütemet, csak mozdulatlan mosolygását fogtam fel, mint megkövült víziót. A pad mozogni kezdett alattam. Ugy éreztem, térdemet valami kóbor villanyáram rándítja meg, s e rándulás hamarosan egyenletes nyárfalevél-rezgéssé csillapul. A színpad megindult előttem, mintha balra húzódott volna, az ablak irányába. Összerázkódtam. A zongora ontotta magából a hangokat. Már a negyedik dalt énekeltük. Lágy futamok és kemény, követelő ritmusok olvadtak össze és váltak szét ismét, hogy azután újra egyesüljenek, szép harmóniákká. Elbódultam, mint májusi zivatar után az ózondús fenyőerdő rengetegében. Nézésem megmerevült, a hangok kiapadtak torkomon. Judit nem engedett. Présbe fogott szemével, és éreztem, szorít, szorít, az össze­ roppanásig. S ha összeroppanok, talán felkacag: „Ni, a gyerek, a tizenhét éves ifjú hős, milyen könnyű áldozat.” Megmozdítottam a lábam. Olyannak éreztem, mintha óriásdaru emelt volna fel vékony acéllemezt. Aztán dobpergés csapódott fülembe. A kötéltáncos félelmét éltem át, aki ég és föld között lebeg egyetlen kötélen. S jaj, ha elszakad ez az ideget szívet egybefogó húr, fájdalmas reccsenéssel . . . — Macska-egér játék ez — villant át rajtam. A színpad megindult visszafelé, s tompa huppanással eredeti helyére állt. Ismét láttam, amint Judit énekelt és keze finom mozdulatokkal hullámzik a billentyűkön. Tekintetét levette rólam s közöm­ bösen pásztázta végig a padon ülőket. Mosolygott. Rám is visszanézett. Mintha azt mondta volna mosolyával: „Te kis csacsi!”, vagy azt: „Te szamár!” Melyiket mondhatta: szamár, vagy csacsi? A kettő közti különbséget most igen fontosnak tartottam. —Bizonyára csacsit mondott. A zongora elhallgatott és vele együtt az ének is. — Pihenjünk — mondta Judit. Kimentem a teremből. Az udvarra menekültem és beletemetkeztem a hatalmas orgonabokorba. S hiába akartam visszatartani könnyeimet, tolakodóan záporoztak elő. Hirtelen átvillant rajtam a rémület, hogy meglát valaki. „Ej, elvtárs, hogy sírhat egy fiatal kommunista, most a nagy csaták előtt?” — mondanák. 12 �Igazis, hogy lehetek ilyen gyenge? De csak egy pillanatra sikerült erőt venni érzéseimen. Utána úgy sírtam, han­ gosan, mintha elszabadult volna bennem egy láthatatlan messziségbe hömpölygő folyam, amely egyre jobban hullámai hátára emel, söpör, sodor, taszít kegyetlenül. — Játszik velem — szakadt fel bennem a keserűség — játszik, mert sokat szen­ vedett a haláltáborban és most játszania kell. Most pótolja az elmulasztott játé­ kokat és felejteni akarja a kezéből kivert alvós-sírós babát. Miért velem játszik!? Megfogózkodtam a bokor egyik ágában. Fejem felett egy gyerekded bárányfelhő körözött a májusi tiszta égen, mintha ide a bokorra akart volna szédülni. VÁRATLAN VENDÉG A napot már régen eltakarta a domb. A kisváros utcáin emberek sétáltak. Horváth Sándor, a téglagyár párttitkára egykedvűen bandukolt a pártház felé. Amikor odaért, már lármázó emberekkel volt tele a terem. Este nyolc órára rendkívüli megbeszélésre hívták őket. Türelmetlenül várták a járási párttitkárt, mert senki sem tudta, miért kellett ilyen sürgősen idejönni. — Minek hívott ide bennünket, ha ennyit késik! — mérgelődött az egyik ember, s a többiek kórusban igazat adtak neki. El is határozták, hogy nem várnak tovább. De amikor indulni akartak, meg­ érkezett a járási titkár. A megyebizottságtól jött. Izgatott volt, aztán amikor egy kicsit csillapult, tréfásan megszólalt: — Elvtársak! Ha Jézusnak nem is sikerült, de mi a mai napon megváltjuk a világot. Szóval nagy dolog miatt hívattunk ide titeket. Még ma elkezdjük az álla­ mosítást. A kisváros mellékutcája, amerre Horváth Sándorék mentek, kihalt volt, csak a villanylámpák himbálták fényüket. Megálltak egy ház előtt. A kapu fölött rozs­ dás pléhtáblán már alig lehetett elolvasni a betűket: „Krassó Kálmán sörnagy­ kereskedése”. Alatta egy kisebb táblán: „Krassó Szikvízüzem”. De volt egy frissen festett cégér is: „Krassó Kálmán pálinkafőzdéje a dolgozó parasztok szolgálatában”. A kapun belül jámbor kutya csaholt. Hamar megbékélt, és farkát csóválva a jövevények mögé somfordált. Az ebédlőben Krassó és barátai kártyacsatát vívtak. Krassó éppen „ultit” akart mondani, amikor benyitott Horváth Sándor, mögötte Tarr László és Gyömbér István. — Jó estét! — köszönt illedelmesen Horváth. — Jó estét! — fogadta Krassó bizonytalanul. Pillanatnyi zavart mosoly után nyájasain szólt a váratlan vendégekhez: — Minek köszönhetem a látogatást? 13 �— Az államosításnak — felelte Horváth halkan, de határozottan. A csinos Krassóné szorongva nézett Horváthékra. Pillanatok alatt mindent végig­ g ondolt és remegett, amikor megszólalt: — Azt akarja mondani, hogy mi . . . — Pontosan! — vágott szavába Horváth. — Ezért jöttünk! Leltár készítünk a vagyontárgyakról és . . . Krassó úr az ultit már rég elfelejtette, az eseményeknek ebben a sebes viha­ rában. Arcán úgy változtak a színek, mint színházi reflektorok fényei a sztár hom­ lokán. Krassót, mint híres kereskedőt ismerték három vármegyében. Tudatában most gazdagsága, a kitűnő üzletek és a pillanatnyi tehetetlenség kavargott. A társaság megbénult, csak Horváth szavai törték meg a síri csendet: — Krassó úr, kérem a sör- és szikvízüzem kulcsait, és az összes könyvelési anyagot. A korcsmát, ami szintén Krassó úré volt, csak két ajtó választotta el az ebédlő­ től és áthallatszott a zene. Krassó úr sohasem szerette a cigányzenét, csupán az üzlet kedvéért tartotta a bandát, s most, hogy meghallotta a hegedű sírását, egy pillanatra megszédült a gyűlölettől. Idegesen vette elő az acélkasszát, a terebélyes, oltárhoz hasonló ebédlő­ szekrény fiókjából. — Hozd be az üzem kulcsait! — fordult feleségéhez, és tehetetlenül harapdálta a szája szélét. A kocsma pénztárát éjfélkor lezárták. A pincérnő — aki „pausálban” űzetett Krassónak a szoba használatáért — kénytelen volt megválni éjszakai vendégétől. Hajnali négy órára az üzleti könyveknek, értéknyilvántartásoknak csak a felét tudták átnézni Horváthé k, mert bizony elég nehezen ment nekik, sohasem foglal­ koztak ilyennel. Krassó percenként itta a lombikban gőzölgő feketét. S mint aki csatát vesztett, készségesen mutogatta a „Tartozik”, „Követel” tételeket. Arcán egyre inkább állan­ dósult a sárgás szín, aztán halk nyögés kíséretében, eldőlt a perzsahuzatú kanapén. Horváthék meglepődve, némi részvéttel állták körül Krassó urat. Gyömbér István meg is jegyezte: — Nagyon sajnáljuk, de . . . Krassóné azonban nem volt ennyire érzékeny, mert sajnálkozva bár, de meg­ szokott hangsúllyal kijelentette: — Sajnos, gyakran előfordul . . . Az asszony megjegyzésére Krassó felült. — Bocsánat urak, illetve elvtársak, egy kicsit gyengélkedem. — Összeszedte erejét. Sorra lapozták, egyeztették az üzleti könyveket. Hajnali öt óra lehetett. Csengettek. A sofőr és a két kocsis jött. Amikor a jövevények meglátták az ebédlőben Horváth Sándort és társait, nem tudták mire vélni a helyzetet. Balogh János, az idősebb kocsis harminc éve dolgozott Krassónál, de ilyen furcsának még nem látta gazdáját. A sofőr is nagyot nyelt, mielőtt meg­ szólalt: 14 �— Krassó úr, itt vagyunk! Krassó kihúzta magát, teste megfeszült, mélyen lélegzett, amely nagy sóhaj­ ként jött vissza a torkából: — Nem én rendelkezem! Balogh János Horváthra nézett. Jól ismerte együtt gyerekeskedtek valamikor a téglagyári dombokon. — És velünk mi lesz? — kérdezte. — Mi lenne? — mosolygott Horváth — dolgoztok tovább, mint eddig, vagyis nem egészen úgy . . . Délután kezdjük a sör és a szódavíz szállítást. Addig fessétek át az autón és a kocsikon a névtáblát. Írjátok rá, hogy: „Nemzeti Vállalat”. A nap újra eltűnt nyugaton a lombok mögött. Az éjszakai virrasztás után Horváth Sándor fáradtan bandukolt hazafelé. A kisváros csendes volt, mint mindig. Emberek sétáltak az utcán és a fák susogtak a lassú esti szélben. RADICS ISTVÁN: Vasút mentén IS �PO LGÁR ISTVÁN versei: Fonnyadnak a sóvár sóhajok Felhők ügetnek fölöttem kéményfüstön lovagolva. Járok csatakos ködökben, hágok gyíktestű nyirokba, mint akinek már barátja sincs, homlokomba lóg egy árva tincs, tar domboldal őszi bodzabokra. Ügetnék felhőként örömest én is, ki, az áramló világba, de körülfog, álljt int, nem ereszt a tilalmak konok aknazárja: tapodtat se, ki itt született, ne mételyezze a tömeget a horizont tágasabbra tárva. 2 Visszaintek a határontúlnak, torzonborzan, csapzott idegekkel. Alkonyodik, hónom alá bújnak a körutak, a kocsmák, a tenger; gőzölgő tál, ringyó-csók, virág bűvöli a gépi muzsikát, mely halált és gondot rángva elnyel. Felhők mennek, füstön; köd, nyirok . . . Ocsús gabonánkat átszitálták, fonnyadnak a sóvár sóhajok, olvasztják a betűk dérszakállát. Belerázkódik s a horizonttól, mely kitágult, a szív így dorombol: most lett nekem ez a föld itt drágább. 16 �Mi végre ? Reménytelen e hóesés, az akarásom betemeti; fehér halom. Végtelen űrök kavarognak konkrétzene kiséretében elernyedt szemeim előtt. Mi végre jöttem a világra? Reménytelen e hóesés, az akarásom betemeti. Ember, elő a hóekékkel. Ember, ásd ki a hó alól magad. Óda Szeress szeress nem élem túl ha elhagy a test mely a gyönyör kimeríthetetlen kútja Szeress szeress nem élem túl ha elhagy a vers amit te hívsz életre újra és újra Szeress szeress nem élem túl ha semmibe vesz az álmom mely a teljességet súgja 17 �VÁRSZEGI G YÖ R G Y BÁNYÁSZSORSOK (Részlet egy készülő bányászregényből) 1. Amikor Simon Bertit a Béta-ereszkei frontfejtés omlása alól kiszedték, már nem volt benne élet. Az omlás hajnaltájt következett be, közvetlenül a fejtés fabeadó vágat felőli végében, nem sokkal azután, hogy az aknász másodszor is végig ellenőrizte a munka­ helyet. A front akkor már a második mezőben szenelt. A műszak rosszul kezdődött: vagy két és fél órán keresztül kínlódtak az alapkaparóval, mely mintha megmaka­ csolta volna magát, minduntalan kitúrta oldalra a szenet; a vadul és erőszakosan rángó lánc kapái újra meg újra a teknőkben lévő szén fölé vergődtek, nyüszítve és erőlködve csápolták a levegőt. Borbás, a szikár frontmester éjfél óta harapta a laka­ tosokat, dühödten hadonászott inas, sovány karjaival, rángatva lefelé az atyaúristent az égből s mindenkit meg mindent, ami éppen eszébe jutott. Nagy bosszúság az, ha a kaparószalag nem megy, amikor mehetne! S kétszeres bosszúság, mert ilyen esetben duplán csigázza magát az ember, s ráadásul nem is keres, mert nem telnek a csillék. Éjfél után kettőkor megindulhattak a kaparóval. Borbásnak egy intése elég volt ahhoz, hogy megértse mindenki: most aztán mars be a frontba s úgy rakodj, mint a parancsolat; műszak végéig még öt óra van hátra, a százötven „kutyát” nem fenyegeti komolyabb veszély. De az emberek lódultak nógatás nélkül is, nem csupán a csapatvezető szálkás modora miatt, hanem mert az effajta embernek vérében van. hogy ha már egyszer mehet, akkor hadd menjen, elég baj az, hogy a múlt hónapban lebőgtek a keresettel. A nyolcvan méter homlokhosszúságú fronton sorban felhang­ zott a fejtőkalapácsok gépfegyverszerű kattogása. Maga Borbás is lapátot ragadott, sebesen hányni kezdte a szállítószalagra a vágat oldalába kitúrt szénkupacokat és az anyja keservébe küldte az aknászt, aki valami jelentőkönyvet dugdosott az orra alá. Borbással ilyen esetben kötözködni meddő dolog, jól tudta a fiatal fickó. Morgott hát valamit, amit a kaparó csattogásától amúgy sem lehetett megérteni, és elsietett a szállításhoz, nehogy az üres csille ellátásban fennakadás legyen. Hajnali fél ötig megállás nélkül ontotta a front a szenet. Van valami részegítő gyönyörűség abban, amikor a ledobófej alatt vastagon hömpölyög a csillékbe a szón. „Ilyet csak filmen lehet látni” — gondolta elégedetten az aknász. Percenként kellett a ledobófej alól elkapkodni a csilléket. Ingre és alsóra vetkőzve futkostak a szállítók, s hogy meggyőzzék a szalagot, az aknász odaállt forgatni a lemezhez. 18 �A száztizedik telit adták fel éppen a szállítókötélre, amikor egyszerre leállt a szalag, és ideges, vibráló hangon megszólalt a jelző. — Hetet jelzett: magát keresik — mondta az egyik csillés a hirtelen támadt csendben. — No. kérje csak mégegyszer! — de nem várta meg az aknász, hogy újra adják a jelzést: fogta a lámpáját s a kettős légajtó hangosan durrant utána, amint elindult a fejtés felé. 2. A bányamester, aki a telefoncsöngetésre vakon tapogatódzott az előszoba sötét­ jében, már az aknász fakó hangjából megérezte a bajt. — Maradt bent valaki? — vágta el egyetlen mondattal a fiatalember ijedt he­ begését. — Simon és Bojtor vájárok dolgoztak azon a részen . . . Még egyikőjükről sem tudunk. — A mentést azonnal megkezdeni! Megértette? — lecsapta a kagylót s most már nem törődve azzal, hogy felveri a családot, pizsamája fölé rántotta a nadrágját, fel­ öltőjét és a lakás ajtaját sietve csapta be maga után. Mire az üzembe beért, a lámpa­ mester elébe hozta a lámpáját és önmentőkészülékét. Az öltözés csak pillanatokig tartott s már röpítette a kas lefelé. Az akna alatt még meghagyta a telefonközpont­ nak, hogy haladéktalanul értesítsék a főmérnököt és szapora lépésekkel sietett végig a fővonalon. A frontfejtés alsó végében, ahol az omlás történt, Borbás és az aknász irányításá­ val öt-hat vájár már elkezdte az omladék szétbontását. — Az emberek? — ez volt az első kérdése. — Simon Berti. . . — Borbás arca sápadtnak tűnt a szénpor alatt és elkesere­ detten ejtette le a karját. — Danila! — Kétszer is végigellenőriztem a frontot. . . — bizonykodott ijedten az aknász és segélytkérően nézett a frontmesterre. — A legnagyobb rendben . . . — Hagyja ezt most! — a bányamester hangja kurtán és élesen csattant, majd az omladéknál hasalva szólt vissza: — Deszkát és fenyőlábakat! Mi a kutyaúristennel akarják felfogni ezt a rohadt homokot.? 3. A szüntelenül pergő homokban a legnagyobb erőfeszítéssel is csak centimétereket tudtak előrehaladni. A k isérletet, hogy a mentést kétoldalról kezdjék meg, látva a túloldali irdatlan kőzet- és homoktömeget, a bányamester lefújta. Mire Mohos fő­ mérnök megérkezett, az izzadságtól lucskos embereket az arcukra tapadt por miatt alig tudta megkülönböztetni. Mohos gyorsan intézkedett: a kaparó mellett dermedten várakozó frontosokból tizenötöt a felszínre küldött, majd mielőtt az ereszke alól felhívta volna a tröszt főmérnökét, kihallgatta Bojtor Imrét. 19 �— Biztosítani akartunk — mondta csendesen a vájár és a keze még most is remegett, amint inge szabadonlengő egyik szárnyát nadrágjába tűrte a kompresszor­ cső fúvása alatt. — Simon gyámlyukat mélyített a támnak, én meg deszkáért léptem ki a fabeadó vágatba. Amint deszkával a hónom alatt vissza akartam fordulni . . . — Mikor sérült meg? — Amikor a tető leszakadt, ráestem a lámpámra — nyúlt a homlokához a zömök, sűrű ember. — Főmérnök elvtárs . . . engedjenek a mentéshez engem. Simont én . . . — Üljön a fenekén! — az üzemvezető ingerülten intett. — És meg ne próbáljon mellébeszélni, ha kihallgatják! Két óra elteltével a mentés már teljesen reménytelennek látszott. De senki sem gondolt most erre. Négy-négy ember egymást váltva túrta a pergő, puha anyagot: ahová lapát, csákány nem fért, a tíz körmükkel, vakondmódra. Az idegszálak patta­ násig feszültek, a lélegzet zihált, vér serkent az ujjak végén. Mert a torlaszok mögött ember feküdt, — ember, aki minden logikus számítgatás ellenére is élhet. Nem volt idejük mindezt végiggondolni azokban a percekben, csak ösztöneik, mozdulataik sugallották. Néha másodpercekre megálltak, hogy lélegzetvisszafojtva az omlásba hallgatózzanak. Egy gyenge kopogás, egy halk nyöszörgés milyen örömet tud okozni ilyenkor! Aztán sürgetően rájukszólt a bányamester és az emberfeletti küzdelem teljes erővel folyt tovább. Műszakváltásig Borbásék teljesen kidőltek, csak Ocsenás, a bányamester tartotta makacsul magát. A nappalos műszakharmad vájárjai, értesülve az események felől, a beszállás idejét megelőzve, külön kassal szálltak le, hogy a mentésben rész vegye­ nek. A szakadásnál Mohos felváltotta Ocsenást és a válltó harmadból négy embert parancsolt maga mellé. Már-már úgy látszott, hogy sikerül megközelíteniök az omlás alá került fülkét, melyben Simon Berti tartózkodott a szerencsétlenség pillanatában, amikor váratlan fordulat következett be: a homokos főte újból megindult, a mentést végző vájárok közül kettőt maga alá temetve. 4. Aznap reggel a szokottnál később indultak hazafelé a munkásautók. Az éjsza­ kás bányászok csoportokba verődve várták a bányából érkező híreket. A főaknászok erélyes közbelépésére volt szükség, hogy föltuszkolják az embereket a járatokra, de ez is csak akkor sikerült, mikor megerősíteték a hírt, hogy a mentés közben elzárt vájárok sértetlenül kerültek ki az omlás alól. Az iroda emeletes, komor-szürke épülettömbje előtt személyautók sorakoztak. Egymás után érkezett a tröszt főmérnök fekete Volgája, a pártbizottság Warszawája, majd a kerületi bányaműszaki felügyelő és a rendőrség kocsija futott be az udvarra. — Nagy a felhajtás — morogta a portás, ki tudja hányadszor kitárva a szárnyas, nehéz vaskapukat. Szűnni nem akaró, csúf havaseső szaporázott hajnal óta. Egy-egy kapunyitás után a portás visszabújt a bódéjába és füligérő bundasapkájáról lesuhin­ totta a vízcseppeket. — Mintha segíthetnénk azon, ami már megtörtént — folytatta odabent dohogva. — A baj, az megvan keresés nélkül is, a föld gyomra nem adja oda egykönnyen azt, ami az övé, s ha oda is adja, néha kamatostul veszi vissza. De az anyjának ki fogja 20 �ezek után már visszaadni ezt a fiatal életet? Nem jól van ez sehogyan sem. Talán a mi hibánk is, hogy nem jól van. Ment az effajta ember, mint ez a Berti is volt, mihelyst csak a lába kinő, kaparkodni kezd, ha vízben kell, ha alacsonyban, ő nem lát mást, csak a szenet maga előtt, az orrával is túrná az isten szerencsét­ lenje. aztán csak meg van a baj. Az én időmiben még, amikor fiatalon kezdtem imádkozni szoktunk volt a beszállás előtt! Az egész szak ott térdelt a felolvasó betonján, elől fokosával az aknász, de ő is csak térdepelt és az imádságot mondta. Miatyánk úristen. . , Szép volt az bizony, égtek a lámpák a kezünkben s olyankor még a bá nyafőgondnok is halkan lépett a terembe, pedig ő már csak igen komisz ember volt, az istenadta. Nem tudom én, hogy s miképpen van az, de manapság már az úristen sem ér rá úgy vigyázni az ő szerencsétlenjeire, mint annak előtte. A szegény reggel megébred, húzza a siktes ruháját s mire föleszmél, már a sarat dagasztja, mert nyakán az aknász, aki még arra se hágy időt, hogy a kulacsát vízzel jószerivel feltöltse. Aztán a nagy rohanásban igencsak megvan a baj. Nem értem én azt meg sehogysem, hogy mire jó, ha az ember a nagy kaparkodásában mindenképpen fejetetejére akarja forgatni a világot, amikor az eszünk tudta óta mindig csak a talpán állott meg. Kinek jó az, mindenféle szárnyas autókkal kapaszkodunk a csillagok közé, míg idelent csakúgy hasogatja az emberfia csontját a nyomorúság, mint a világ kezdete óta? — Károg, károg, vén bolond, aztán maga sem tudja, mit! — portásbódé sarká­ ban, a pöttömnyi vaskályha mellett megelevenedett az ócska ládán egy szénporos ruhacsomó. A színevesztett, sártól es olajtól feketéllő ruhadarabok egyenként moz­ dultak meg: először a lefittyedt két kabátujj, majd az alaktalan gomolyag alól ki­ nyúlt két sáros gumicsizma és végül felemelkedett a silt nélküli, horpadt bőrsisak, alatt a szénporos arc, álmosságtól véreres szemekkel. — Az meglehet, hogy magam sem tudom. Semmit sem tudok én már — hagyta rá az öreg. — Lefetyel itt, ahelyett, hogy felhívná a központot. Tóth Maris már biztosan tud valamit Berti ről. — Annak már mindegy, édes gyermekem — ingatta bundasapkáját a portás. — Annak már nagyon mindegy, hogy hány bizottságot eresztek be a kapun. Te is itt vergődöl ezen a rossz ládán, ládd-e a többiek már mind elmentek. Eriggy a szállóba, Gabi, vár a jó forró víz, meg a kusaj, mit töröd itt magad? — Bertit már nem várja. — Hát őt nem. Lehet, hogy holnap már engem se, vagy téged se. Oszt mégis mit segítsz, ha ezen rágódol? A sorsa ellen semmit se tehet az ember, mert azt nem idelent intézik. — Maga csak fújja a magáét. Marhaságokat. A demokrácia ideültette vénségére a jó melegbe, ülhet a fenekén nyolc óra hosszat, hiszen a kapun úgyis azt visz ki maga felől bárki, amit akar A nagy jódolgában ráér azon járatni a száját, hogy milyen szép is volt a Miatyánkot mondani a felolvasóban. — Nagy a szád, Gabi, de még te is megjárhatod. — Hagyja. Inkább adjon egy bagót. — Az erőteljes fiatalember kivett egy Munkást a feléje nyújtott cigarettacsomagból, majd a lapáton parazsat kotort elő 21 �a tűzből. — Ki gondolta volna? — folytatta, a kifújt füstöt bámulva. — Tegnap dél­ után még együtt söröztünk a Dühöngőben. Berti nek százasa volt, fizetni akart, mondom neki: hagyd, cimbora, majd én. Később mégis csak felváltotta, mert Kalicka is odatolta a pofáját. Három kört bedobtunk, aztán Berti lelécelt, hogy dolga van. — Mit töröd a fejed már ezen? Az ő hátralévő dolgát eligazítják, akiknek ez a gondjuk. Vannak elegen hozzá. Kicsit megnyílt az ajtó, bejött a tröszti sofőr, nem sokkal utána a bányarendészet gépkocsivezetője. Vastag sofőrbundájukkal egészen betöltötték a kis helyiséget. — Apa, van telefonja? — kérdezte az egyik, miközben gyufaszállal piszkálta a lyukas fogát. — Van — nézett rájuk ültében az öreg, — de innen nem lehet. Még idebent tartózkodni se nagyon. Láthatják — és egy táblára bökött. — Magának lehet? — ugratta a sofőr. — Nemhogy lehet, hanem köll. Ezért a posztért én felelek! — és magyarázat­ képpen a falbavert szögön függő tányérsapkára mutatott, hatalma jelvényére. — Annak nem ott a helye — évődött tovább a sofőr. — Viselje, aki kitalálta! De neked ehhez nem sok közöd van, öcsém. A bundások nevettek és leültek a helyiség egyetlen lócájára. Az öreg teljesen beszorult a sarokba, sűrűn pislogott, látva, hogy tekintélye veszélyben van, de ön­ magában keserűen leszámolt azzal, hogy még csak ki sem penderítheti ezeket az ördögfajzatokat, mert ezek akkor is ott érzik a gazdájuk pocakját maguk mellett, amikor valójában ott sincs: piaci legyek ezek, könnyen élők, nagyszájúak. Jó lett volna megmondani nekik, hogy az ő idejében . . . Istenem, hová lett a tisztelet­ tudás a fiatalokból, ugyan hová? Lám, az a magasabbik is csak vigyorog a csáléra csapott tányérsapkája alól s olyan hanyag mozdulattal nyúl a telefonhoz, mintha otthon lenne. S miket mond a központos nőnek! Babusk ám, cicavirág. . . A rossz nyavalya törje ki, ezeknek még a gondulatuk sem rendes. — Hé, elvtárs! — szól közbe Gabi a ládáról. — Ez nem szórakozóhely, az úr­ istenit! Keressen más helyet, hogy a haverjaival diskuráljon. A csálésapkás nem zavartatja magát, csendet int a láda felé, csak a diskurzus befejezte után fordul arra: — Mi van szaki, megzavartam a szunyában? — Zavarta a vén istent. Nem tudom, ha a maga cimborája feküdne az omlás alatt, lenne-e kedve hülyéskedni? A sofőr erre elhallgat és ültében arrébcsúszik a lócán, hogy a portás is ren­ desen elférjen. Most a másik szólal meg, de a hangja már csendesebb: — Igaz is, fater. . . Maga biztosan ismerte azt a szegény ürgét, aki odalent maradt. — Ösmertem — bólongat a bundasapka. — Alföldi gyerek volt, erős, dolgos. Eleven, mint a csík: e megmondhatja itt, a Gabi, neki haverja volt. — Család? Gyerek? Maradt-e utána? — Á, szállósi gyerek volt az, olyan magának való. Ámbár nője lehetett neki, nem is egy, hiszen tudhassa, ha az ember harminc fele jár . . . 22 �A sofőr leveszi a tányérsapkát és belebámul, mintha még sohasem látta volna a belsejét. — Ha család nincs, az mégis csak jó. Az ilyenkor szerencse. — Magának van? — Hajaj . . . Van úgy, hogy három napig se látom őket, ha úton vagyok. — De legalább megfizetik. — Úgy ahogy. A mi szakmánk se aranyélet, fater. _ Csakhogy a fejük felett nincs semmi, ami leszakadjon. Nincs kő, ami agyon­ nyomná, meg metán sincs. _ De van csúszós út — szól közbe a csálésapkás, — meg van marha pilóta, aki helyett nekem kell vigyáznom, hogy laskává ne lapítsam. Manapság könnyebb sittre kerülni a sofőrnek, mint két deka élesztőért átszaladni a boltba. — Máma nyugodt napjuk lesz. Délig biztosan elülhetnek. — Délig? Maga már rég beveri a szunyát odahaza, mi még akkor is itt leszünk. Helyszíni szemle, ilyen vizsgálat, olyan vizsgálat, kihallgatások, jegyzőkönyv. . . — a bányarendésszet gépkocsivezetője legyint, mint aki kívülről tudja az egészet. Később feltápászkodnak, mert a pártbizottsági sofőr jön az irodaépület felől és integet. A csálésapkás hamarosan visszajön, de csak az ablakot húzza el, azon dugja be a fejét. — Most szedték ki tíz perce a homok alól. Zúzódás alig van rajta, de már az első percekben megfulladt, nem szenvedhetett sokat. Jöjjön, szaki — int a fejével Gabinak — , italért kell beszaladnom a góréknak a bányavárosba. Leteszem a szálló előtt. — Nem — mondja Gabi komoran és szemét nem látni a homályban. — Meg akarom várni, amíg kihozzák. 5. Bányaváros. Az ötvenes évek elején mosolyogva, enyhe öniróniával mondta ki ezt a szót az itt lakó pár tucatnyi család. A település nagyvonalúan előlegezett titulusáért néhány két-három emeletes bérház csatározott a hegyoldalakra felszökkenő kukoricatáblákkal és a soványan termő krumpliföldekkel. S hogy másfél évtized el­ múltával immár pleno jure ejti városa nevét a hatezer fő körüli, és egyre szaporodó lakosság, ahhoz le kellett győzni a környék kötött talajának makacsságát, s am i ennél is nehezebb: feltörni az emberi tudatoknak a földtani erők kohézióját is meg­ sokszorozó konglomerátumát. Az, ami az új, szocialista arculatú települést a régi bánya­ koló niáktól és a tatár-török időktől mindmáig vajmi keveset változó ős-községtől elválasztja, néhány szerény domb, a hegyvonulat északi lejtőjének legalsó lépcső­ foka. De vajon hány Mont Blancot kell még megmászniok ezeknek az embereknek ahhoz, hogy eljussanak olyan szférákig, ahol már nem lebeg a múlt finom por­ fellege és a lélek szilikózisának veszélye nem fenyeget? Mindaz, ami tizenhat esztendő munkája nyomán a bitumenes járdákká avanzsálódott szántóföldeken kialakult, még mindig nem más, mint a régi szüntelen viaskodása az újjal: a jelenségek bizarr, némelykor egyenesen paradox, vagy éppen meg­ 23 �ható, elgondolkoztató és meghökkentő kontrasztjainak egyvelege. A megdöbbentő élettani és gondolati igénytelenséget néhol csupán az élére állított téglák fala választja el a másiktól, ahol Skoda Feliciára gyűjtenek és Fekete-tengeri nya­ ralásra készül a család. Az iszákosság és a józan értelem megfér egymással egyetlen lépcsőházban csakúgy, mint a brigádversenyben elnyert Lenin mellszobrocska a nászajándékul kapott Utolsó vacsora olcsó és rikító reprodukciójával, arany keretben, a hálószoba falán. S hogy mindjárt a kontrasztoknál maradjunk: a bányák gépesítése, a fejlettebb technológiai eljárások, a fokozódó gépesítés, ha nem is forradalmi ütemmel, de egyre csökkenti a bányászok fizikai erőkifejtését. A bányászváros lakásai világosak, barátságosak, higiénikusak. De a tervezők megfeledkeztek arról, hogy minden pincét ablakkal lássanak el. Vannak olyan tizenkét lakásos kockaházak is például, ahol tizenkét lakó közül csupán négy örvendezhet pinceablaknak, a többi nyolc család nem. Gyakorlatilag ez annyit jelent — mivel közös pinceablak nincs! — , hogy tíz mázsa szénnek a lépcsőkön való lehordása, két kannával a kézben, fölér egy bányá­ ban letöltött műszakkal. Apróságnak tűnik? Manapság, amikor a világűr meghódí­ tása természetes feladat, talán többet kellene törődnünk ilyen apróságokkal. Sehol sem tudnak eladni annyi értéktelen, ízlésromboló kacatot, hitvány bóvlit a kétes egzisztenciájú vásári árusok, mint itt, fizetések napján. De van ellenpólus is: az állami könyvterjesztők ugyancsak itt bonyolítják le forgalmuk jelentős hányadát. A környék bányáinak egyikétől néhány éve vonult nyugdíjba R. Pista bácsi, a hatelemis, öreg falusi bányász, aki néhány év alatt másfélszáznál is több történelmi tárgyú szépirodalmi művet vásárolt össze a maga passziójára; aki legbensőbb barát­ jának érzi Passuth Lászlót s hébe-hóba irodalomtörténészeket is zavarba tudna ejteni csavaros gondolataival. Kuriózum? Minden bizonnyal az. Minden különösebb kényszer nélkül el kell ismernünk, hogy Pista bácsi esete sokkal inkább autodidaktikus, mint sem általános jelenség. De ahhoz, hogy az évtizedek poros homálya alól ilyen brizáns erővel szabadulhasson fel a nyomtatott betű iránti vágy, az olvasás szomjúsága, ahhoz már sakkal több kellett, mint autodidaktizmus. A bányavárosnak két élelmiszerüzlete és két italboltja van. A mérleg két kar­ jára helyezve őket, mondhatni úgy is, hogy az erők egyensúlyban állnak. Van ezen kívül egy jólszituált cukrászdája, a hét több estéjén tánczenével, harmadosztályú árakkal és asztali kiszolgálással. A bányász, ha kedve kerekedik, a munkásjáratról leszállva, akár gumicsizmásan is beugonhat, hogy elfogyasszon egy dupla feketét. De ez ritkán esik meg. A cukrászda inkább a fiatalság találkahelye és főleg attól kezdve, amióta a város kiesőbb pontjáról a centrumba telepítették, felcserélve a nagyobb forgalmú italbolttal. A fogás jónak bizonyult: a cukrászda látogatottsága hihetetlenül fellendült, az italbolté pedig megmaradt. Az élelmiszerboltok elhelyezése szimmetrikus: a város bármely részéről percek alatt megközelíthetők, áruellátásuk jónak, kielégítőnek mondható. Havi forgalmuk azonban messze elmarad az italboltok bevételétől. Kár lenne elsietni a kézenfekvő sommás megállapítást, hogy ezek szerint sokkal többet költ a bányaváros italra, mint élelemre. A lakosság jelentős része üzemi étkeztetést vesz igénybe, ezekből a vájártanulók és szállólakók a nap mindhárom szakában üzemi konyhán étkeznek, így az élelmiszerüzletek forgalmába vajmi kevéssé szólnak bele. Az arányt némi­ 24 �képpen szépíti az is, hogy az italmérések egyike melegkonyhát üzemeltet, bevételé­ nek egy része tehát étkeztetésből ered, de ugyanakkor rontja az a tagadhatatlan tény. hogy mindkét élelmiszerbolt árúsít palackozott italokat, melyek kereslete főleg ünnepek előtt és bérfizetések idején számottevő. Nem lenne teljes a kép, ha meg­ feledkeznénk a cukrászda italforgalmáról, továbbá a zug-italmérések ellenőrizhetetlen tevékenységéről. Mert ilyen is van. Munkásautóknál kiszállás után nem ritkaság, hogy literes üveg kerül elő a nagykabát alól és ilyenkor kézről-kézre jár a féldecis pohár. Az utcákon gyakran látni gyöngyöskörnyéki bortermelőket. Vesszőfonatú demizsonok és üzemanyag tárolásra hivatott műanyag tartályok szállítják a hegy levét. A műanyagkannák szutykosak a rájukragadt piros bortól, az őstermelők vas­ kosak. kendősek-csizmásak és pirospozsgásak. Nem járkálnak házról-házra. Az árut egyetlen biztos helyen teszik le és a számla kiegyenlítésénél sem türelmetlenek Majd fizetéskor . . . A városnak egyéb üzletei is vannak, mégpedig nem akármilyenek. Kis túlzással azt lehetne mondani, hogy pár négyzetkilométernyi területen minden megkapható. A húsbolt mindennap kinyit, a lakosság hússal való ellátása tűrhető. Van háztartási bolt, villamossági és műszaki cikkek boltja, ruhaüzlet, ajándékbolt, zöldségfélék boltja, kettő is. A lakosság egészségét két körzeti orvosi rendelő védi. Az orvosok gyakran cserélődnek: négy-öt évnél hosszabb ideig még egy sem maradt a városban. A betegrendelésen kívül rendszeres a csecsemő-és terhes tanácsadás. Az SZTK-vényre felírt gyógyszer a szomszédban lévő gyógyszertárban kiváltható. Kórház létesítéséről egyelőre még nincs szó, de erőfeszítéseket tesznek egy modern rendelőintézet létre­ hozására, mely egycsapásra megoldaná a különféle kezelésre, vizsgálatra szorulók megyeszékhelyre való utazgatását. A lakosság rendelkezésére önálló postahivatal és OTP fiók áll. A szolgáltatásokat Patyolat kirendeltség, férfi és női fodrászat, vegyes javító ktsz, cipész és szabász részleg, valamint rádió és televízió javító szerviz egészíti ki. Néhány évvel ezelőtt kenyérgyár épült, melynek kapacitása felülmúlja a szűk környezet szükségletét — „exportál” is a közeli községekbe. A kenyér- és péksütemény-féleségek választéka igényes, a minőség viszont — és főleg a kenyéré — már annál kevésbé. Az üzletek nyitvatartási ideje reggel hét és délután három óra közé, a gyógyszertáré reggel nyolc és délután négy óra közé korlátozódik, kivéve az egyik élelmiszerboltot, mely délelőtt tizenegytől este hatig tart nyitva. A postahivatal sokkal bő­ kezűbb: itt kilencig a felek szolgálatéra állanak, becsületükre legyen mondva. No és a kocsmák. Itt a szolgálat kora reggel kezdődik és este tízig — ünnep­ napokon tovább is — tart, a cukrászdát is beleértve. A dolgozó asszony számára, aki nappalos műszakjából hazaérve, zárva találja a zöldséges üzletet, vagy éppen gyerekének a gyógyszerét nem tudja kiváltani, sovány vigasz, hogy egy féldecí töményet már akár reggel hat órakor, egy pohár sört még este tíz óra előtt öt perccel is megihat. Vajon mi indokolja az üzleti nyitvatartások sajátságos szabályait? A jelentkező igények? Az elmúlt emberöltőkről visszamaradt hagyományok? Mert a létfontosságú szükségletek értéki sorrendje aligha. Érdemes lenne meditálni afölött, hogy az italboltok bevételi fölényét egyéb közszükségleti árucikkekkel szemben, el lehet-e intézni a törvényszerűségeknek kijáró belenyugvással egy olyan korban, amikor már a törvényszerűségek is megváltoztathatók. 25 �A bányaváros női lakosságának erősen kisebbségben lévő hányada maga is kenyérkereső, a többség csupán szeretne dolgozni, a fennmaradó hányad pedig szo­ ciális helyzete, háztartási leterheltsége vagy a dolgozó nőkről alkotott korábbi elő­ itélete folytán nem igényli elhelyezkedését. Sok esetben akadály a kiskorú gyermek is, bár a napközi otthon és a meglévő két óvoda elsősorban i s a dolgozó nők gyer­ mekeit igyekszik elhelyezni. De mindezeken túlmenően a környék női lakosságának munkába állítási lehe­ tősége nagyon korlátozott. A bányavárosiak megélhetését öt széntermelő aknaüzem biztosítja, melyekben, profiljuknál fogva, szinte alig akad női dolgozókkal betölt­ hető munkakör. 1959. év végén egy, egyébként csak helyeselhető rendelkezés, meg­ szüntette a női munkaerők földalatti foglalkoztatását. Abban az évben és ezt köve­ tően több kisebb-nagyobb hullámban a bányaüzemeknek nődolgozóktól kellett megválniok, hogy a nagyobb fizikai igénybevételt követelő munkaköröket férfi munkaerőkkel töltsék be. A leszűkült lehetőségek azonban csak tovább növelték az addig is jelentkező elhelyezkedési problémákat. A bányaváros ellátását biztosító szolgáltatási ágak: a különféle boltok, a kenyérgyár, a kis létszámmal működő női­ ruha szabászat, az üzemi konyha, a különböző intézmények, iskolák, óvódák és a posta, a nőknek csak kis töredékét tudják keresethez juttatni. Ezzel ki is mondtuk az egyre sürgetőbb egzisztenciális problémát, melyet gyö­ keresen megoldana egy könnyűipari üzem létesítése. Voltak és vannak erre irányuló elgondolások. Bizonyosra vehető, hogy egyéb számottevő népgazdasági célkitűzések megvalósítása mellett a közel- vagy távoljövőben ez az igény is orvos­ lásra talál. És addig? Addig megmarad a sok esetben csak kényszerű kényelem, az ellentét a jó és kevésbé jó jövedelmű családok között, a fél délelőttöket kitevő trécselések az épületek előtt, az unalomból fakadó intrikák és az AB bizottság. Teljesen ex abrupto, nézzük meg dióhéjban néhány család szociális helyzetét. Z. P.-ék. A férfi a bányaüzem szénelszállítási részlegénél dolgozik. Havi átlagos keresete 1700—1800 forint. Három kiskorú gyermekük van, ezek után 510 Ft családi pótlékot kapnak. Ez összesein 220—2300 forint. Az asszony takarítónői beosztásban dolgozik, jövedelme 1000 forint. A gyerekek közül a legnagyobb gimnáziumot végez, a másik kettő még általános iskolai tanuló. Gondozottan, tisztán járnak. Kétszobás lakásban élnek, — szeretnének nagyobbat, de erre egyelőre lehetőség nincs — rádió­ juk, televíziójuk van. Havi költségvetésük körülbelül így fest: L a k b é r ............................................................................................... 87 Ft v i l l a n y ............................................................................................... 85 Ft televízió, rádió, ú j s á g ............................................................................... 90Ft zsír, hús, szalonna, v a j ........................................................... 580 Ft kenyér, liszt, rizs, cukor, fűszerféleség e k ............................. 390 Ft főzelékfélék, gyümölcs, krumpli, t o j á s ..................................... 300 Ft t e j .....................................................................................................216 Ft szappan, mosó- és tisztítószerek ................................................. 150 Ft 26 �egyéb apró kiadások (cipőjavítás, szénfuvar, fodrász, tanszerek stb). . . . . . . . . . . . . . . . 200 Ft b ú t o r r é s z l e t . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .400 Ft c i g a r e t t a . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .105 Ft ÖSSZESEN: 2603 Ft A szülök összjövedelmét 3300 forintnak véve, tehát marad azöttagú családnak ruházkodásra és váratlan kiadásokra hétszáz forintja s ez kell is, mert három növő­ félbe lévő gyerek ruházata állandó utánpótlást igényel. Pénzt megtakarítani nem tudnak, fizetéstől-fizetésig élnek. Néha előfordul — mióta a bútorrészletet fizetik — , hogy hó végén apróbb kölcsönre szorulnak, ezt fizetés napján megadják. A családfő szeszesitalt ritkán fogyaszt, de vasárnapi napokon rendszeresen szoktak sört hozni, ezt a család együtt fogyasztja el. Az apa dohányzik, naponta egy csomag Kossuth cigaretta a szükséglete. Egyéb szenvedélye — a futballmérkőzések látogatásán kívül — nincs. Nagyobb családi beruházásokat, mint például ágyneműt, bútort, televíziót, mosógépet rendszerint OTP kölcsön segítségével oldanak meg. Ha a mostani részletük letelik, valószínűleg kicserélik a másik szoba berendezését is (a nagylány jövő évben érettségizik), de ez még a távoljövő terve. Jól élnek? Illuzórikus lenne azt állítani, hogy mentesek a gondoktól. De terveikben és igényeikben józanok és általában elégedettek. Ha valaki megkérdezné tőlük, hogy havonta mennyi feketét fogyaszta­ nak, valószínűleg megmosolyognák. T. G.-ék. Ketten él nek, gyermekük nincs és nem is lehet. A férfi műszaki beosz­ tásban dolgozik. Őslakónak számít: már vájártanuló éveit is a városban töltötte, jó tizenhárom-tizennégy évvel ezelőtt. Alapfizetése 2200 forint, földalatti pótlékkal és a negyedévi prémium egy havi hányadával jövedelme 3400 forint körül mozog. Múlt év szeptemberében 6500 forint hűségjutalmat kapott, ebből hűtőszekrényt vettek. Az elsők között voltak, akik televíziót vásároltak a bányavárosban. Az aszszonyka nem dolgozik, választékosan öltözik, gyakran jár fodrászhoz és kozmetikus­ hoz. A férfi nem kocsmázik, de szereti a vidám társaságot és olyankor az italt sem veti meg. Üzemi konyhán étkeznek — az asszony, ezt hogyan oldja meg, az titok —, mert az olcsóbb és főleg kényelmesebb is. Az üzemi étkezéssel nincsenek túlzottan megelégedve, s így ezt kiadás vacsorákkal pótolják. A napi főétkezés így — legalább is költségileg — az estékre csúszik át. S mivel a harmadik X-nek innenső partján vannak még, szívesen járnak szórakozni, főleg a Bányász Művelődési Otthonba és a cukrászdába. Háztartásuk havi jövedelmének elosztása meglehetősen liberális; pon­ tos menetrendet nem készítenek, így bajos lenne megállapítani, hogy mire mennyit költene k. De általában ritkán jönnek zavarba, ha a hó utolsó napjain váratlan vendég érkezik és egy liter töményért le kell szaladni az önkiszolgáló boltba. Na­ gyobb darabot inkább hűségjutalom idején és negyedévi prémiumosztáskor vesznek és mindig készpénzért. Hat évi házasságuk alatt kétszer voltak üdülőben, mindkét­ szer Siófokon. A televízió műsorából leginkább a krimit kedvelik: az asszonyka ked­ venc szinésze Rogger Moore s az egyetlen, amivel nem tud kibékülni, hogy a férje alacsony. Mik a perspektíváik? Szeretnének sokat utazni, lehetőleg külföldre is. Saját autón? Az asszonyka erre enyhe maliciával húzná el a száját: a mi fizeté­ sünkből? 27 �Cs. L.-ék. Javakorbeli házaspár, két gyerekkel, akik közül a nagyobbik (elektro­ lakatos) most tölti katonai szolgálatát. A leány tizenhat esztendős, a gimnázium első osztályát kétszer végezte, másodikba már a szülői erősködés ellenére sem iratkozott be. Cs. L. tapasztalt, megbecsült vájár, 12 tagú fejtési csapat vezetője. Annak elle­ nére, hogy mindössze négy év választja el a nyugdíjtól, állandóan „szenes” munka­ helyen dolgozik. Abból a típusból való, aki nem azért megy el otthonról, hogy a nap jobban teljék fölötte, hanem azért, hogy pénzt keressen. S ez nála csak a „piros fölött” kezdődik, vagyis a száz forinton aluli műszakbért nem tartja keresetnek. Persze, azért néha megesik, hogy a csapat teljesítménye a szokottnál gyengébbre sikerül, ilyenkor az üzemvezetőséget hibáztatja, a munkakörülmények miatt: nya­ kára jár a bánya vezetőinek, fenyegetőzik, hogy más üzemhez helyezteti magát. Havi keresete 3200—4000 forint közt váltakozik, de téli hónapokban, amikor sok volt az elrendelt vasárnapi szenelő műszak és az ilyen-olyan célprémium, az öt­ ezret közelítette. Szeretik a vastag, nehéz kosztokat, főleg a zsíros húsfélét: ez hetenként négyszer is szerepel a háztartás étlapján. Faluról kerültek a bányászvárosba, 1955-ben. Az asszonyt a városi élet és a változatlanul bőséges táplálkozás hamar elhízlalta: a lábait fájlalja és szidja azt, aki az emeletet kitalálta. Ruházatuk a falusi és városi öltözék keveréke: a báránybőr bekecsék és az orkánkabát, a barhetruha és a mat­ lasszé pongyola végérvényesen kompromisszumot kötöttek egymással, akárcsak az előszobafal alján a bilgeri csizma és a sárcipő. A házastársak egyébként keveset költenek saját ruházkodásukra, a lányra raknak mindent. A nagyobbik szoba is az ő bútorait őrzi, melyet már 13 esztendős korában megvettek. A háromajtós szekrény degeszre tömve ágyneművel, törülközőkkel, fehérneművel és vég vásznakkal. A lány menyasszonyi ruhájának az anyaga is megvan már, mosógépe is a három­ ajtós és a kombinált szekrény közé ékelve. Tavaly, amikor elromlott a családi mosó­ gép, a szomszédból kértek kölcsön, míg javították, de a lányéhoz nem nyúltak. Általában tabu minden, ami a lányé, ami majd „akkor” kell s az asszony egyetlen vágya, hogy lányuk jól menjen férjhez. A nagyobbik szoba szentély, ahol sohasem fűtenek s ahová csak mezítláb lépnek be. Zsörtölődve téblábolnak a tenyérnyi kony­ hában, ahová különös csoda folytán egy házi tákolmányú heverő, a „dikó” és a kisképernyős televízió is befér s nyelik a családfő tömény pipafüstjét. Az öreg egyébként pontos akkurátus ember. Munkába indulása előtt egy órával — mind­ egy, hogy a napnak milyen szakában vannak — a meleg ételnek az asztalon kell párolognia, mert bányába ételt és vizet sohasem visz magával. Számára a nap akkor kezdődik, amikor „sikt”-be indul, legyen bár délután, vagy este tíz óra. A nap kez­ detét jelzi a deci pálinka is, amit az étele mellé készítenek. S a liter bor, mely hazajövetelét várja, csakolyan természetes, mint a mosdótálban a melegvíz, mert ezek nélkül patáliát rendezne. Az italt egyhajtásra issza meg és sohasem önön maga mértékén felül és sohasem a mámor kedvéért. Szüksége van rá a szervezeté­ nek. Vasárnaponként két darab százast tesz zsebre, de ennek javarészét szétfizetgeti másoknak, mert ha csapatbeliek ülnek az asztala körül, nem engedi, hogy más fizessen. Az újságot szereti böngészni, de a rádiót csak a hírek és a pontos idő meghallgatása erejéig használja. A televízió adásaiból a futballmérkőzéseket szokta 28 �végignézni ,a filmek mellett hamar elalszik, végigheveredve a dikón, melyet többre becssül minden kárpitozott alkalmatosságnál. F. J.-ék. Hajlott, csupacsont, koravén asszony, betegesen kövér férfi, mind­ ketten valamivel túl a negyvenen, Öt gyermekük közül egyik másfél éves korában meghalt, a hatodik most van útban. A gyermekből három általános iskolai tanuló, a korban jelenleg legfiatalabb: óvódás. A férj a környék egyik üzeménél külszíni szállításnál dolgozik. Korábbi, bányabeli munkahelyét egészségi okok miatt cserélte fel a jobb levegőjű, de lényegesen kisebb jövedelmet nyújtó külszíni beosztással. Havi keresete alig éri el az 1600—1700 fariiratot. Néha be szokták tenni az igás­ kocsisokhoz, valamelyik kocsis helyettesítésére, ilyenkor 1800—1900 forintot is keres, mert ott jobban adódik alkalom túlórázásra. No, meg a szén és ócskafa hazaszállí­ tásánál egy kis borravaló is. Ez utóbbiból nem sok haszna van a családnak. A férfi általában havonta kétszer szokott mélyebben a pohár fenekére nézni — elsején és tizenötödikén —, de akkor alaposan. Nem ritkaság, hogy egy-kétszáz forint is bánja a fizetés-napi italozást. Hogyan tudnak mégis megélni a szűkös keresetből és a családi pótlékból hatan? Talán, ha megkérdeznénk tőlük, ők sem tudnák meg­ mondani. A férj üzemi konyhán étkezik, a gyermekek napköziben. Az anya étke­ zése rendszertelen és teljesen alkalomszerű. Rövid ideig egyik bányaüzem fürdő­ takarításnál alkalmazta, de az öltözőszerkényekből azidőtájt több esetben kisebbnagyobb pénzösszegek tűntek el, ennek kapcsán — minden bizonnyal valamilyen nyomásra — ő maga nyújtotta be felmondását. A tárgyilagosság kedvéért ide kí­ vánkozik a megjegyzés: mindezt a rossz nyelvek terjesztik róla. Azt is, hogy a gye­ rekek elhanyagoltaik, piszkosak és lopnak az iskolában. A gyerekek öltözéke valóban viseltesebb a kelleténél, de sohasem szutykosak és ha a vásottságig elevenek is, nem lopnak. Kettő közülük az elmúlt tanévben 4,5—4,6 tanulmányi eredményt ért el. Lakásuk siralmasan kopár. Néhány vaságy, egy X lábú asztal, barnára festett ósdi szekrény egyik szobájuk berendezése. A másik szobában műanyag bevonatú villamos huzalokat feszítettek ki, itt száradnak a lefekvés után kimosott ruhadarabok. Az asszony hajnalonként gumicsizmásan, ócska pufajkakahátban a közeli meddőhányón guberál s mielőtt a gyermekek felébrednének, megtér egy zsák „haldai” szénnel. Tulajdonképpen ez az egyetlen kereső foglalkozása. A zsákban egyszerre 50—60 kiló darabos szenet is elcipel, meggörnyedve és káromkodva a teher súlya alatt, de hazaérve elfelejti a cipekedés keserveit és szerencsésebb napokon mégegyszer fordul. Minderre azért van szükség, mert járandósági szenüket majd teljes egészé­ ben eladják. Igaz, sokszor a „haldai” szenet is: télvíz idején, amikor kapósabb a tüzelő, 30—40 forintot is adnak egy zsák darabosért. Az asszonyt ritkán látni rendesebben felöltözve. Bérfizetési napokon kétfülü ruháskosárral megy a népboltba „vételezni”. Rendesen a nagyobbik gyermek, a tizenkétesztendős leány segít hazacipelni a kosarat, melyben ezúttal bőven akad olcsó kolbászféle, szalonna, fényűző könnyelműséggel összevásárolt édesség és néhány üveg sör is. A család ilyenkor két-három napig átszellemülten és áhitattal zabál, a gyerekek nagy karéj vajaskenyerekkel futkároznak le az utcára. Ám a varázslat néhány nap múlva megszűnik s a következő fizetést megelőző napokon az asszony kénytelen kölcsönkéregetni valamelyik ismerőstől, pénzt, élelmiszert; egy félszakajtó 29 �krumplit vagy egy csomag lisztet. Nem mindig kapnak. Igaz, a kölcsönkapott cikke­ ket sem mindig adják meg. És sokkal inkább könnyelműségből, mint rosszakaratból. A lépcsőházban emiatt sokan orro l nak rájuk, főként olyanok, akik a legcsekélyebb módon sem érzik meg a bagatell segítségnyújtásokat. Az asszonyt afféle „persona non grata”-ként kezelik s már köszönését is azzal a sanda gyanúval fogadják, hogy kölcsön akar kérni valamit. Maga a családfő csendes beszédű, ittasan sem csinál felfordulást. Reggel ha költik, zokszó nélkül szedelőzködik s évenként legföljebb két-három ízben esik meg vele, hogy az italozás utókövetkezményeként másnap nem tud munkába menni. Persze, ez ahhoz untig elég, hogy elessen a bányásznapon fizetett hűségjutalmaktól. Valahol a létezés perifériáján élnek, parányként összehúzódzkodva, mint valami különös mikrovilág lakói. Vajon van-e reményük arra, hogy valamikori vágyaik, melyek hibernáltan nyugszanak tudatuk mélyén, elérik valaha a 36 Celzius fok hő­ mérsékletet? LÓRÁNT JÁNOS: Üzem 30 �JOBBÁGY KÁRO LY: Vagy . . . vagy . . . Nincs más választás: Vagy daloljak úgy . , . úgy szóljon minden szó, mely ajkamon cseng, hogy megremegjen mind az, ami itt lent vergődik és mint kínjára tanút, idézzen engem tudatlan s tanult, mint ahogyan a haldokló az istent . . . még annál jobban, hisz az ismeretlen nem vágyja úgy az ember, ha lehullt, mint az anyját . . . Vagy úgy gondoljanak rám, vagy hallgassanak el, csapjon belém villám, folyók szorítsák torkomba a szót. Nincs más választás: Vagy felfigyel s hallgat a világ s versemben lel békét, nyugalmat, vagy bennem legyen a szép szó halott. 31 �LAKOS GYÖRGY HŰSÉG Nadrágos ember ment a tanyák közt, félmeztelen. Vállán hosszú szíjon aktatáska lógott s a szíjba fűzve átizzadt ing. Ment csak a maga dolgán és a dűlőútról nézte egykedvűen, hogy arat a „Haladás” tsz. Kézzel arat, mert dombos a föld és a búza oly magas szárat eresztett, hogy nem bír vele a gép. S az aratók mind ruhában vannak, az inget se vetik le. Hogyan is bírják azt az égető, kegyetlen meleget! Kaszások, kévekötők most a nadrágos férfit nézték. Mind egyet gondoltak: meg­ bánja az még, hogy levetette az inget. Ki bolond csupasz testtel menni a tűzbe! Hiszen lángol a határ! Csak Göbölyös Pál tekintett másfele. Feleségét tartotta szem­ mel. Ez hetedik hónapos már, a harmadik gyereket várja, akinek fiúnak kell lenni, ha van igazság a földön. Terhes asszonynak már nem való a hajlás, a kévét is sután fogja át, nyújto­ gatja a két rövid karját a nagy hasától. A kaszálás se halad miatta, nem mer igye­ kezni Göbölyös, nehogy meghajtsa vele Sárikát. Mert az ő felesége, Sárika, még olyan lányos kis helyre asszony, hiába hogy már a harmadik jön. Csak hát nagy a lassúság. Alig több így a munkaegység, mintha magában dol­ gozna. S lám, Sárika csak piheg, verejtéket hány a teste, és napszítta arcából eltűnik a vér. — Bajod van, Sárikám? — kérdezte, míg a többi kaszát fent és a nadrágos embert leste, amint a Burkusék kutyájával hadakozott. — Semmi. Csak nyugtalan a fiad — mondta csendesen az asszony s alig állott a lábán. — Szédülsz? — Nagy a forróság. — De a jóistenit, nem vagyunk mi arra szorulva, hogy hét hónapra vesd ki magadból! Minek v agyok én akkor! — így Göbölyös és elfektette a kaszát. Odament, támogatta Sárikát, oly szépen kisérte egy árnyékos bokorhoz, hogy valami idegen ráfoghatta volna, hogy ez igen, ez egy szép fiatal szerelmes-pár. Hátha hallotta volna, hogyan bugyborékol a sok kedves szó Göbölyös száján, hogy így pici Sárikám, úgy kedvesem, galambom. — Csak pihenj kedves! Vágom én, kötözöm helyetted is! Sárika meg engedte magát becézni, leült, ahol az ura mutatott helyet, a por­ lepte akácbokor tövéhez és simogató szóval rebegte. — Köszönöm, Pál! 32 �Igy szokta mondani: Pál. Annyi finomság van a beszédében és Göbölyös ezt különösen szereti benne Az ilyen szelíd, finom asszonyért érdemes a kaszát szaporán suhogtatni. Hát suhogtatta is. Sárika az árnyékból leste, hogyan rohan az ő ura. Különb az ebben a brigádban mindenkinél, két marokszedőnek tud az munkát adni: izmos, szapora, kitartó munkásember. Azt a nagy erőt szerette meg akkor is benne, amikor először hagyta magát megölelni. Göbölyös nem látott egyebet csak a búza aranyló széles tengerét, a ferdén bó­ logató nehéz, szúrós kalászokat s a tábla végén a ritka akácost, ahol fordulni kell. Délcegen tartotta magát, egyenletes tempóval dűtögette a gabona rendjét s maga se vette észre, hogy lassan mindenki mögötte marad. A többiek se ügyeltek rá, csak a brigádvezető, a Suba Józsi bácsi. Ez mindent észrevesz, ennél nem lehet magas tarlót hagyni, vagy kényelmes és kapkodó kaszá­ lással gubancolni a rendet, nehezíteni a kévekötők munkáját. Suba Józsi bácsi azt is jól látta, hogy Göbölyös elvezette a tűző napról a feleségét, csak várt még, hogy mi lesz. — Egy ügyes lányt Göbölyösnek! — kiáltotta. S arra gondolt, hogy a Süvegesné kellene annak, az itt a legügyesebb, a lomha ura mögött úgyse csinál egyebet csak fecseg és viháncol, zavarja a többieket. De nem akarta a házaspárt megbontani. Süvegesné éppen egy kévén térgyepelt s a kötést! húzta, bogozta szorosra. Az izomfeszüléstől majd kibuggyant a ruhából a mell e. Közben meg azt figyelte, hogy ki lesz a vállalkozó s amint meglátta a kis vézna Tegze Piroskát Göbölyös: felé in­ dulni, ráfenyegetett a sarlóval: — Jössz te ide! Be köll azt még kepézni is máma! — azzal futni kezdett a Göbölyös sora felé s odakacsintott a brigádvezetőnek: — Ugye, Józsi bátyám! Az öregnek vér szökött a fejébe. A Süvegesné oly ravaszul, csúfondárosan és emberbőszítően tud kacsintani. Ez olyan bővérű asszony, hogy nincs még egy a tagság közt. S a húsa is! El lehet a bolhát pattintani rajta. A harmadik kör után Göbölyös meglátta, hogy nagy fórja van. A dohányt is megkívánta. Ahogy az akácokig ért, fához támasztotta a kaszát s behúzódott a hűsbe, a gödörbe. Mert gödör volt ott még mindig, az útépítéskor, valamikor száz­ esztendeje ásták ki onnan a földet. De mostmár fű nőtt, amire le lehet ülni. Papírt elő és beleszórni a szétporladt leveles dohányt. S közben nevetni is lehet, hogy a Süvegesné vajon hogyan töri magát. Mert ezt megizzasztja ma még! Estére nem lesz kedve viháncolni, meg figurázni. Mert tízesztendős asszony létére cicázóbbkedvű mint a süldőlányok. De ma nem fog cicázni! És mosolygott a kurta kis kefebajusz alá, míg a port szórta papírba. Kétannyit, mint a cigarettához kell, mert a fele elszóródott. Végre csak összejött egy sodrásnyi abból a törmelék-dohányból. Mégiscsak várt vele, nem csúsztatta a mutató fölé a hüvelyket a papírossal, csak figyelt, méltatlan­ kodva és csodálkozva. A Süvegesné illegett a bokrok és fák közt egyenesen feléje. Ez meg nagy bátorság. A marokszedő ne a kaszásra ügyeljen, az elhagyott búza­ kalászon járjon a szeme! — Hát te?! Tán meguntad? — szólt azért barátságosan. 3 33 �Az meg csak ringatta magát és szemtelenül legyezgette a szoknyájával az alsóját. — Nem én ültem a hűsbe napot lopni! — Ha majd befogtál, akkor legyen szád! — szólt rá Gömbölyös és már gyana­ kodott, hogy amilyen fürge, elnyűhetetlen asszony ez, még végezhetett is azóta. — Mit gondolsz, ott tudnám hagyni félbe?! — mondta az asszony. S odaállt Göbölyös fölé. Nyakán már hámlott a bőr, de az arca szép egyenletes barna volt, még át is ütött rajta a belső forróság. Kis pöttöm asszony lett volna egyébként, de hogy Göbölyös, ez a nagy magas, súlyos ember ült most, úgy tűnt, hogy nem is olyan picinyke. Göbölyös az asszony mellét nézte, az volt ennek a legnagyobb ékessége, az a vigyázzban álló, lándzsahegyes melle. Ez nem szült még, mint a Sárika, ez nem koptatódott el. A Sárikának is szép melle volt lánykorában, ámbár közel se ilyen előreugró, hegyesedő, hanem szép telt, duzzadt, asszonyos. Ez más mell. Ilyet még nem kóstolt. Ebbe kellene belecibálni most nagydühösen, hogy jajgasson a fájdalomtól ez a nagyszájú. De azért csak tűrte, hogy odaüljön a Süvegesné melléje. És oly furcsán nézte, elandalodva, hogy a dohány mind kiszóródott a papírból. S ez tetszett Süvegesnének. Rámutatott az üres papírra és csúfondárosan kacagott. Göbölyös nem értette, mi lelte. A lándzsaforma, hegyes, vászonfödte húsdarab nem akart leszállni a szeméről addig, míg a markába nem kapta és bele nem szo­ rított. — Ne vacakolj, ez fáj! — -sziszegte csendesen Süvegesné és nem tiltakozott, in­ kább elkapta az ember két erős vállát és úgy húzta magára. S minden oly különösen rózsaszín lett, csak az asszony duzzadt szája volt mindent túlvirító, túlpiros. Göbölyös nem csókolta meg. Inkább tápászkodott volna, de Süvegesné úgy bele­ kapaszkodott, mint egy megrugdalt, elszánt kis hörcsög. — Mit akarsz te tőlem?! — háborgott az ember s maga se tudta hányadán áll. — Nem félsz, hogy agyonverlek?! Az meg mintha csak örült volna ennek a bősz haragnak. — Azt se bánom, ha agyonversz! — Majd agyonver az urad! — Lusta az arra. Olyan az ágyban is, mint az aratásban. Nógatni köll, kevés eséllyel. Ezen mosolyogni kellett. Nem is jutottak többre. A kaszások suhintása már jó közelből hallatszott. Süvegesné kilibbent az árnyékból. A pici asszony szinte megmagasodott a napon, amint a haját igazgatta, meg a félrefordult ruháját, a szégyentelen. Józsi bácsi jól megfigyelte s amikor ebédhez ültek, az is csak Józsi bácsinak tűnt fel, hogy Göbölyös milyen durván mordult hirtelen Sárikára: „De a jóistenit! Nem tört volna le a kezed, ha előre kikészíted az étéit!” Mert nem szokott a Göbölyös így beszélni a feleségével. 34 �De most beléje költözött valamiféle ördög. S Józsi bácsi egyformán feddő és sajnálkozó tekintettel mérte végig Süvegesnét, ki még az ebédhez is oly mutogatva tudott leülni, közben szenteskedőn hízelgett az urának, míg a másiknak kínálgatta magát. Az ő dolguk. Nem a brigádvezető dolga! S ezzel meg is nyugodott egy időre. Göbölyös is úgy vette, mintha semmi se történt volna, csak a nap sütne minden­ nap magasabbról. Beletüzesedett a munkába, fujtatott, mint a gőzgép és szinte vág­ tatott a többiek előtt. Józsi bácsi nem ellensége a fürge haladásnak, de már ő is azt tartotta: „Ezzel a Göbölyössel van valami!” Ugyanezt a véleményt táplálta Süvegesné is és el nem maradt volna a kéve­ kötéssel. A kettejük ügyét már két napja elő se hozta, az embertől várt valami biztatást. Ő már kimondotta a magáét, mégse cafka, hogy könyörögjön egy ölelésért. De Göbölyös belefulladt a nagyszárú búza tengerébe. Még mindig jobb ez, mint a mindenféle érzésekben, gondolatokban elsüllyedni. Mert nagy a rontás rajta, mióta ez a nőszemély kikezdett vele. A Sárikával is szeretne éppúgy kedves lenni, s a legszebb szava is gorombosággá fordul. S esténként, ha betér a Sárika öreganyjához a gyerekeket megnézni, azokhoz sincs oly játékos szava, mint máskor mindig. Egyre rágja valami belülről. Meg kellett volna mondani világos szóval, hogy Göbölyös Pálnál nincs keresnivalója senki asszonyának. Van neki olyan Sárikája, akit nem adna száz Süvegesnéért. Hát meg is mondja! Még máma. Éppen ideje jött, hogy a kaszát kő alá fogja. Megállott tehát abban az egyszerű, kényelmes terpeszben, ahogyan ő szokta. Ráköpött az acélra és huzigálta, pengette rajta a követ. Süvegesné a közelében kötözött, kicsit féloldalt és nekifohászkodva, hogy majd felborította a buzgalom. Hót most! Most megadja neki, áperté. De az asszony megelőzte. Nem mozdult az a kévéről semennyit, a szeme se Göbölyöst kutatta, inkább az elmaradt többi kaszást. Ugy mondta, mintha csak magának: — No Pali, te is csak bornyúkötélre kerülsz! Göbölyös meg fente, köpködte a kasza pengéjét, de Süvegesné az ember szem­ öldökrezdüléséből is tudta, hogy ez mindent hallott. Ettől nekibátorodott. — Ugy leszel már te is, hogy van mivel, csak nincs kivel! Már ebben egyek leszünk. Visszakerült a kő a bőrtokba, de válasz még nem született. — Mér nem szólsz? — és belepirosodott a csicsergő könyörgésbe az a hamis asszonyi arc. — Mit szóljak? — buggyant ki belőle, mielőtt meggondolhatta volna. Ez elegendő volt Süvegesnének. Ettől már szikrázott újból, mint az üvegcserép. 35 �— Mondd ki már, hogy mikor! Ilyen szemtelen nőszemélyt! Nem látja ez, hogy Sárika ott kuksol a dűlő alatt, hűségesen. Nincs néki semmi panasza, mint ennek arra a tehetetlen urára. — A mikorban még nincsen benne az, hogy hol! — mondta mégis. S még mosoly­ gott is a bajúsza alatt, legényesen, tréfásan. Hát már itt tartunk! Ilyen gyorsan. Ezt még Süvegesné se remélte, pedig tudta a módját, hogyan kell a bikát vadítani. — A te gondod csak az legyen, hogy mikor! — csicseregte. A kasza suhog, serceg, a búza úgy ömlik, mint habos asszonyi test, s neki csak azt kell megmondani, hogy mikor. Csuda egy asszony ez a Süvegesné! El nem nyűvi a munka, ilyen marokszedő nincs még egy a Haladásban! A Sárika egészséges állapotban sem serénykedne össze annyi munkaegységet, mint ez. Kitesz magáért kettő helyett. Elvárhatja, hogy sze­ resse, szeretgesse az a lajhár ura. Ez tán még a szerelemben is többre képes, mint Sárika. Csak azt kell eldönteni, hogy mikor. Nemsokára! Mindjárt holnap. Holnapra új tagba mennek, messzi a falutól. Az új istállóban szalmán fog hálni a brigád. Innen könnyű észrevétlenül kijutni az éjszakába. Sok ember közt mindig van mozgás, még éjszaka is. A fene ezt a kaszát! Micsoda acél az, hogy már megint fenni kell! Fenni-fenni, mígcsak közelbe nem ér Süvegesné. — No, Juci! — m ondta és pengette a követ a kasza élén. — Holnap a Kárász­ tanyán hálunk. Holnap megeshet. Süvegesné belemerült a munkába. Talán nem is hallja a hangot a kasza pengé­ sétől! Abbahagyta hát Göbölyös a fenést. — Figyelsz, Juci! — türelmetlenkedett. — Hallom. — Akkor mért nem felelsz? — Mit feleljek? — Hogy hol. Nagy győzelem ez, amikor már a férfi sürget. Ilyenkor már megfőtt egészen, mint a jó laska. Ha itt tartunk, akkor már nem kell siettetni semmit. Megjön minden magától, mint a felhővel a zápor Várt kissé Süvegesné is és csak aztán mondta: — A csőszkunyhónál. Figyeld, mikor megyek, s csak gyere utánam. Néhány szó az egész s máris legördül a lélekről a szikla. Eddig mintha vas­ markok markolásztak volna a mellében, de most, ahogy szavakban minden elvégez­ tetett, megkönnyült minden. A kasza is, a fej is, a szív is. Már nem nehéz újból hízelegni a hűsülő Sárikának: — Hogy vagy, kedves? Vigyázzál magadra! Suba Józsi bácsinak sasszeme van, a puszta élesítette ki, a füle is jól kihallja a beszédből a hamis árnyalatokat és az ösztöne, az a szívben lakozó érzékeny mű­ 36 �szer, azt is felfogja, ami titok maradt a szemnek és a fülnek. Déli pihenőben, amint Süvegeséket és Göbölyöséket megfigyelte, már határozottan tudta, hogy több a soknál. Pedig Süvegesné ugyancsak kedveskedett az urának, Göbölyös se hetvenkedett már Sárikával, mint előző nap. Ezek már elvégezték egymás között, ezek már értik egy­ mást. Pedig kár volna Göbölyösért, olyan igyekvő, talpig becsületes ember, a pártba is felvételét kérte s fel is veszik, mert az ilyen kiváló embernek ott a helye. Nem szabad hagyni, hogy megbotoljék! Ámbátor fenemód kívánatos cseléd az a Süvegesné, ha mégoly könnyűvérű is. És szorgos, mint a hangya. Olyasforma, akit a férfi fele­ ségnek kedvel. Ráadásul a Sárika meg olyan most, mint a gúzsbakötött, azzal a kemence hasával. Ennek ellenére kellene munkát adni! De mit? Mi az, amit a nagy hasával is végezni tudna ebben a felhőtlen, aranycsorgató, veszedelmes forróságban. Ez való neki, ül­ dögélni a bokor alján s ügyelni a motyók ra, amit ugyan senkise bántana úgyse, mert nagy feltűnés erre egy idegen. De ezt az ügyelést jól ellátja, sőt a szomjasak­ nak is tölt vizet a fedőbe, amíg a vízhordó gyerek odajár a másik kannával. Hát ez az! — No, emberek, mégiscsak szégyen! — emelte fel szavát Suba Józsi bácsi s akihez csak elért a szó, az étkezők közül mind feléje fordult. — Ha mi ruhaőrzésre idefogadnánk valakit, annak fizetni kellene, a Göbölyösnénék meg eltűrjük, hogy ingyenben rostokoljon idekint! Mi meg ezalatt megkeressük a jópénzt! Különösen az asszonynép zúdult fel nagy együttérzéssel. Az asszonyok azért, mert bármikor kerülhetnek ilyen állapotba, a lányok meg amiatt, hogy ők is ilyen termő asszonyok kívánnak lenni. — Beszélni kell az elnökkel! — indítványozta Süveges, ki nagy tehetetlensége ellenére jószándékú ember s mert ő is szeretne gyereket, az efféle családi ügyekben igen melegszívű. — Még ma beszélek vele! Hiszen vizünk se lenne, ha a gyereknek kellene azt is töltögetni. Megtérül nekünk az ő munkaegysége kétszeresen! Mindez oly meggyőzően hangzott, hogy Göbölyös is ellágyult Hogy őneki fel se tűnt, hogy mekkora méltánytalanság érte a feleségét. Mert ez olyan asszony, hogy a kilencedik hónapban is nélkülözhetetlenné teszi magát. S mintha egyszerre megvilágosodnék minden, Suba Józsi bácsi szavára meg­ mozdult a brigád. A sok ember megértette, hogy itt valami komoly védelmi csatába keveredtek bele: Sárikát meg kell védelmezni a jogtalanságtól! Göbölyös figyelte a sok dicsérő szót, jólesett neki nagyon és már gyakrabban pihent szeme az árnyékban ülő asszonyán, mint a magát mutogató marokszedőn. Szívbéli nagy békessségben múlott el a nap. Hajnalfelé a kárász-tanyára mentek, Göbölyös jól megfigyelte a csőszkunyhót a dinnyeföld szélén. Csak a teteje maradt meg tavalyról, azt is behorpasztotta he­ lyenként az időjárás viszontagsága. A széna oly nedves odabent, mint a trágya. A 37 �tavalyi dinnyeérés óta nem lakott ott sok idő kell még, mert az idén bőven szaladt ugyan az inda, dúsabb lett a annál lassabban indult az érés. Még korán kelt ki, hullott magból. ember s már érésig nem is fog. Ahhoz pedig hullott a mennyei áldás és a sok esőtől meg­ levél, sűrűbben gömbölyödik a gyümölcs, de a ke véske sárgadinnye is ehetetlen, pedig az Itt fogja várni Süvegesné. Göbölyös a csiklandós gondolattól átölelte Sárikát s ez melegen hozzásimult. — Eső lesz — mondta komolyan és halkan Sárika. — Eső? — döbbent meg Göbölyös s valahogy mégse bánta volna, ha csak­ ugyan esik. De hát nem esett. Száraz felhők fedték el a napot, igazi aratóknak való idő volt. Ezen a helyen két kombájn is aratta-csépelte a gabonát, a kaszásoknak is kévét hordani és kepézni kellett. Göbölyös is ráfanyalodott az asszony-munkára Kis idő múlva Sárika is odament mellé, a borús, hűsebb időben ő is elhuzigálta a tarlón a kévéket, még ugyancsak szaporázta, hogy az ura alig győzte kepébe rakni. A várandós test úgy ringott, mint az érett búzatábla. Göbölyös úgy találta, hogy Sárikának finomabb bőre van, mint annak a keményhúsú, lilabőrű Süvegesnének. Az ám Süvegesné meg merre van? Nem sokáig kellett kutatni a szemével, ott feltünősködött, kacérkodott, viháncolt az egyik kombájnvezetővel. Pelyhesállú, szőke kölyök a kombájnos, de ennek a telhetetlen asszonynak nem számít, csak nadrág legyen. — Cafat! — motyogta Göbölyös. Ahhoz is mégegyszer kellene születnie Süvegesnének, hogy hírbe hozza magát miatta! Hiszen ezt kézről-kézre adják, le se megy róla a férfiszag. Dél tájban Göbölyös mégis megörült, amikor Süvegesné biztatóan rákacsintott. Hogy kitalálta, hogy ilyenkor jó elterelni a figyelmet! Csak cicázik a kombájnossal, csalja, ámítja. Ilyen csuda ravaszság nem telne ki Sárikából! Suba Józsi bácsi bukkant elő, két kévét ő is felkapott, úgy farolt Göbölyöshöz: — Vigyázz a feleségedre, Pali! Vagyunk elegen, óvhatod. — Csak sétálok, Józsi bácsi. Könnyebb lesz a szülés — mondta az asszony. — Hogyan hívjátok majd, ha meglesz? Sárika felegyenesedett s alaktalan testéből tejes jószag áradt. — Pál lesz ez is! — S ha lány lesz? — Fiú lesz! — mondta magabiztosan az asszony s Göbölyös hálásan tekintett rá. Nagyon-nagyon jólesett, hogy Sárika olyan természetesnek veszd, hogy Pál lesz. A Göbölyös családban mindig első férfiak voltak a Pálok, íme most az ő fiúkban öröklődik a név. 38 �S ez a nagy jóérzés és az együttes munka el is feledtette vele, hogy neki ügye lesz Süvegesnével. Este se jutott volna eszébe, ha Süvegesné oda nem megy a vályú­ hoz. Süvegesné úgy emelte a vályúba a lábát s úgy mosogatta nagy igyekezettel, hogy minden mozdulat hívás, figyelmeztetés volt. Sötét, nehéz éjjel nyomakodott a tanyára, belepett minden zugot árnyékával. Apró esőcseppek cseperegtek. Az istállóban petróleumlámpa világított. Villany is lesz itt, csakhogy még befe­ jezetlen az építkezés. Ez a tilosban járóknak kedvez, mert ha elfújják a lámpát, nem egykönnyű fényt kattintani. S elfújták. Göbölyös éppen csak annyit tudott megfigyelni, hogy közvetlen mellette vac ko­ lódott Süveges, amellett meg Süvegesné. Süveges nyomban úgy aludt, mint a disznó, még röfögött és horkantott is hozzá. Kis idő múlva egy mezítlábas árnyék suhant ki az ajtón. Göbölyös megérezte. — Forró vagy, Pál — suttogta Sárika s úgy simogatta a férfit, mint aki lázat talált. Lélegzetmentes, csendes éjszaka volt, csak az istálló vendégei neszeztek, félálom­ ban. Göbölyös minden szívütése a Süvegesné egy-egy szapora, lépése volt. Most ke­ rülte el a górét, most kerüli meg a kacsaúsztatót, most tér a friss csapósra s most, pontosan most, megérkezett a dinnyeföldre a csőszkunyhóhoz. Sárika tenyerével hűsítette az ura homlokát. Göbölyös nem bírta tovább. Két marokkal rázott lelket a málészájú Süvegesbe. — No! Mi a baj? — A Juci vár rád . . . A csőszkunyhónál. — Mit akar? — Imádkozik! — Imádkozzon, ha ahhoz van kedve — mondta Süveges és aludt volna tovább. Göbölyös a lelket is megrázta benne. — Eridj, ha mondom! A hülye istenedet, minek házasodtál meg, ha folyton-furt csak aludnál! Süveges kábán, félálomban kászálódott. Most meg Sárika homlokán kelt volna el a vizesborogatás. A forróság elárasz­ totta, mintha a nap fűtene. izzón, Hozzásímul t, amennyire az erős hasa engedte, a férfihoz, az urához, a nagy derék emberhez, akit hiába vár Süvegesné. Az övé ez a férfi ,az övé és a gyereké és ők nem adják oda senkinek. Soha-soha nem adják. De hiszen Pál se menne el semmi pénzért. 39 �PARÓCZAI GERGELY versei: Szerettem mindig ... Szerettem mindig a nyári éjszakákat: a magot szülő föld nehéz szagát, tárt ablakok, vizek sötét csendjét, s a vizek-menti álmos békakórus mély-tónusú nyújtott énekét. Szerettem mindig a szerelmesek tükrét: a változóan fogyó-növő holdat, s a holdas terek bársonyos homályán lüktető tücsökzenét. Szerettem mindig a csókok pihegését, és szemet húnyó platánok alatt lányok mellein bicsakló öles férfivágyat, s a legszebb altatót: ahogy az égnek néhány halk virága dalolja illatát. Az én kedveseim Az én kedveseim mindig a szépség harmattól terhes mezejéről jönnek S ölelést rejtő szép kezeikben jókedvük legszebb rózsáit hozzák Szájukon gömbölyű csókok zengve éhesednek Kibontott hajuk zizegőn sóhajt az ujjaim után És jönnek egyre csak jönnek az én kedveseim A karcsú-szárba szökkent hóviráglábú lányok S ha meg akarom csókolni őket tiltó kezükben elhervadnak a jókedvükből kinyílt legszebb szál virágok. 40 �AVAR PÁL: HABÓK Az igazi nevét nem írom ide. Az erős emberek nem szeretik, ha cselekedeteik lelki okát kiteregeti valaki. Már pedig Habók igen erős ember volt. A legerősebb azok közül, akiket valaha közelebbről megismerhettem. Régi tapasztalat, hogy aki képességeivel kiemelkedik az átlagból, annak sok írigye támad és csak azt várják, mikor csúsztathatnák el egy dinnyehéjon. Két esztendeje annak, hogy Habók bevonult katonának. Egy egész délelőtt ott üldögéltek az újoncok a laktanya udvarán és Habók már akkor szemet szúrt a töb­ bieknek. A mindenkinél legalább egy fejjel magasabb lakatossegéd olyan hatalmas katonaládán ült, hogyha éppenséggel lány lett volna, egész hozománya belefér. Lapát-nagyságú tenyerével a láda oldalát simogatta, a fogantyút zörgette, amely bizony akkora volt, hogy akár kengyelnek is beillett volna. Habók már az első nap feltűnt mindenkinek, pedig nem düllesztette a mellét és a muszkliját sem mutogatta. Ellenkezőleg: olyan lagymatagon vonszolta magát, akár egy bánatos oroszlán. — Sokat szenvedhetett vele az édesmamája! — súgtak össze egyesek a háta mögött. — Jaj, de muris lesz, ha nem akad rávaló mundér. Még hazaküldik . . . — Sokba fog kerülni a hazának, — mondogatták nevetve, — külön fazont kell neki csináltatni. A kuncogás csak akkor csillapodott, amikor Habók is észrevette, hogy őrajta derülnek. Ilyenkor kényelmetlenül érezte magát és csak úgy recsegett-ropogott alatta a katonaláda, ahogy fészkelődött a tetején. Majd egy őrvezető tűnt fel az udvaron és kemény léptekkel közeledett a csoport felé. — Emberiség! — kiáltotta vagy ötven méterről. — Itthagyni a cuccot, sorakozó! Felvételezzük a szerelvényt. In-dulj! — Vezényszavától zengett az udvar és miközben szemügyre vette a görbe sorokat, a nagy lapaj láttán nevetve csóválta meg a fejét. A raktárban mindenkinek a felszerelésre volt gondja. A legtöbbnek odahaza azt mondta az apja: vigyázz, milyen bakancsot kapsz, mert duplán kibabrál veled a béka­ ügetés, ha a sarkad kisebesedik. Ezek divatjukat múlt aggodalmak voltak az új hadseregben, de azért mindenki azon igyekezett, hogy kényelmes lábbeliben sajá­ títsa el a regulát. Amikor aláírták az átvételt és a raktárfolyosón híven őrizgették az öltözetet, a puskát, a derékszíjat, a bokacsatolószíjat, meg a többit, a figyelem ismét Habókra 41 �terelődött. A jóslás beteljesedett. Nem ruha, de még puska sem akadt neki való Akármennyire kiengedte a szíját, a könyöke csak nem fért ki rajta. Igy aztán Habók három napig civilben lóbálódzott a sorban. Amikor megkezdődött a kiképzés, valósággal vérszemet kapott a társaság. Min­ denáron meg akarták semmisíteni a magányos óriást, de úgy, hogy az elveszítse erejét. Itt is volt ugyan kopasztás, de az ebből a szempontból nem járt sikerrel. Nem úgy, mint a néhai Sámson esetében. Alaposabb elbánás volt, amikor az egyik tereptani órán elkeresztelték. A névadás a következőképpen történt. Az oktatótiszt az óra végén feltette a kérdést: — Tehát? Hogyan álcázzuk m a­ gunkat bokros terepen? — és még hozzátette. — Remélem mindannyian idefigyeltek! Néma csend következett és egy lélek sem jelentkezett. A tiszt akkor a hosszú újoncra mutatott. A kérdezett nagy üggyel-bajjal szabadította ki magát a szűk pad­ ból és fülig vörösödve rákezdte: — Ha bok . . . ha bo k . . . ha bokros terepen állunk, hát . . . — nyögte és krákogni kezdett. Aztán motyogott valamit, de azt már senki sem hallotta, mert addigra kórusban zengte a szakasz.: — Habók! Habók! Habók honvéd hozzám! — Még a kiképző hadnagy is neve­ tett, s ezzel megle t t a keresztelő. Ám a fegyelemmel bajok támadtak. Ugy elkanászodott az újoncgárda, hogy csak erélyes eszközökkel lehetett újból ránc baszedni. Igy lett a mi hősünk neve Habók, amivel azt is kifejezésre akarták juttatni a társai, hogy egy kicsit habókos, magyarán szólva gügye. Ebben persze nem volt igazuk; az irigység azonban gyakran szül hamis ítéleteket. Habók türelmesen viselkedett, nem látszott rajta, hogy valami is bosszantaná. Volt annyi önbizalma, hogy ha arra kerül a sor, könnyedén lefricskázza magáról a csipkelődő szúnyogo kat. Tűrte a gúnyolódást. Ezt meg is mondta, mert azt remélte, hogy minden tűzpróbát kiállt. Igy hamarabb megnyugszanak a kedélyek. Ugyanakkor azonban azt is hozzátette, hogy csupán egy dolgot nem tudna elviselni, ez pedig a rabság. Amikor jobban megismerték és megállapították róla, hogy voltaképpen igen szelíd ember, aki a légynek sem árt, akadtak, akik ingerelni kezdték. Persze csak, ha négyen-öten voltak együtt. És akkor sem egész komolyan, csak hogy kipróbálják az erejét. Ugyan mit bír egy ilyen tohonya ember, aki még a füle tövit is lusta meg­ vakarni? Alig várja, hogy elhangozzék a „pihenj”, „szerelvényt igazíts” és máris úgy elhagyja magát, mint egy gólya a békátlan tó közepén. Nos, az ilyen erőkóstolásnak rendszerint az lett az eredménye, hogy félkézzel mind szétszórta őket, ahányan csak voltak. Valósággal szétfreccsentek körülötte. Örülhetett, aki csak az oldalát fogta után, és nem eredt el legalább az orra vére. De még ennél is kellemetlenebb volt az ágyak, a csörömpölve szétgurult csajkák és hátizsákok helyreigazítása. Aki volt katona, annak van fogalma arról, mit jelent az ágyaknak asztallappá való kiképzése és más hasonló szabályszerűségek. Lassacskán barátai is akadtak Habóknak, és éppen azok közül, akik legalább egyszer átélték a megalázást, amit az ilyen erőpróba eredményezett: amikor Habók az 42 �ablakmélyedésben ülve szemléli a megvert had szorgoskodásait. Őmaga persze a kisujját sem mozdította ilyenkor. Még akkor sem, ha történetesen az ő ágyát is érintette a dulakodás. A feszültség hétről-hétre enyhült körülötte és Habók lassan minden esti szó­ rakozásban részt vett. A tavaszi táborozáson zenekart alakítottak. A zsenge fűzfa­ vesszőkről szuronnyal való ütögetés után lehúzták a héját és sípot készítetek belőle. Voltak, akik falevélen fújtak ki nótát. Habók egyiket sem ltudta, így ő lett a nagy­ bőgő. Tenyerét a meztelen hóna alá szorította, karját vállból le-felmozgatta és így brummogott. Muzsikus ember füle kétfelé állt volna, amikor rákezdték, de ők jól szórakoztak rajta. Sőt tudásukat odáig fejlesztették, hogy a portyázás végén a tábortűznél is felléptek vele. Az egész zászlóalj dőlt a nevetéstől. Egyik este a puskatisztogatásnál ismét kijelentette Habók, hogy ő csak egyet nem tudna eltűrni: ha véletlenül fogdába kerülne. — Addig püfölném az ajtót, rugdosnám a falat, ameddig ki nem szabadulnék. Vagy ott pusztulnék el. Ott én! — lóbáltá ide-oda a fejét. Erre senki sem felelt, mert hogyan-hogyan nem, mindenki elhitte, amit Habók mondott. Ha valaki, hát ő megcsinálná, amilyen hatalmas bivaly. Elhitték. Ám, ugyanakkor mintha bolha csípte volna meg őket, az egész szakasz viszketést érzett az oldalában. Ugyan mi lenne, ha mégis megtörténnék, hogy Habókot valamiért bedugják az egyesbe? És alig bírták kivárni, hogy lefekvés előtt kimenjen pár percre a szobából, máris összebeszéltek. Vizoli Sanyi vitte a szót. aki szintén erős legény volt, kovács. Ezért eddig sohasem kezdett ki Habókkal. Nem is tartozott a barátai közé. — Gyerekek, megvan! Mostanában lesz a születésnapja. Azt mondta, szombaton. Talán kapunk kimenőt és akkor elmegyünk vele egy vendéglőbe, leitatjuk és usgyi, otthagyjuk őt az asztalnál. Mink meg szépen hazajövünk. Mindenki tudta, hogy Vizoli nagy ellensége Habóknak. Sorrendben ő volt a második legerősebb a szakaszban. A paraszt Futaki Dani is csak utána következett, de őt már elhajította egyszer Habók. Az ötlet kicsit hátborzongató volt, de vajon ki mert volna Sanyival ellenkezni? Egy kézfogás vele és még másnap is fájdalmasan ment a puskatusra való csap­ kodás, a „lábhoz” vezényszónál. A sátáni gondolat valamennyiüket megejtette. És egyetlen áruló nem akadt. A fegyelem egész héten át kifogástalan volt. Mindenki kivételes szorgalommal tanult. Igy nem volt kétséges: szombaton meglesz a kimenő! Meg is lett. Méghozzá minden úgy kezdődött, ahogy eltervezték. Némi nehézség azért így is támadt. Először az, hogy a ritka alkalmat senki sem akarta elszalasztani. Sőt más szakaszbeliek is megneszel'ték a készülő vesze­ delmes mókát és ők sem akartak kimaradni belőle. Ilyen sokan pedig nem fértek sehová. Csak nagysokára leltek olyan vendéglőt, ahol több, mint a fele leülhetett. Aki nem, annak közben átadták a helyüket és így felváltva ültek meg álltak. Tíz óra elmúlt már és Habók még színjózan volt. Ráadásul — és itt adódott a második nehézség — nem is igen akart inni. Folyton szabódott, hogy nem szereti az italt, mert hamar megárt neki. 3 4 �— No hisz nem baj! — szólta el magát izgalmában Vizoli Sanyi, aki a legjobban szurkolt. Neki bizony nehéz volt megőriznie a józanságát, mert egyre-másra hajto­ gatta fel a poharakat idegességében. Mások meg rémképet láttak. Azt ugyanis, ahogy Habók „püföli” a fogda oldalát és „vagy szétveri”, vagy pedig . . . Del erre már senki sem mert gondolni. Többen kuncogtak és éltették Habókot. Akadt olyan is, aki spicces fejjel pohárköszöntőt rögtönzött. Az idő pedig rohant. Tizenegy óra felé már nagy volt az izgalom. Akkorra azonban az eredmény is jelentkezett. Habók laposakat pislogott és öklét tehetetlenül rakosgatta ide-oda az asztalon. Egy­ szer aztán a poharát is feldöntötte és a feje a mellére hanyatlott. Pedig alig ivott meg egy fél litert. Azt is csak azért, mert egyszer van egy esztendőben születésnap és ilyenkor bánja a fene. Egyesek szedelőzködni kezdtek. Féltizenkettőkor már csak hárman ültek Habók mellett: a kovács meg még ketten a kíváncsiak közül. Végül ők is kereket oldottak. A pincérnek azt mondták, hogy csak szükségre mennek, aztán visszajönnek a bajtársukért. Aztán ahogy kiléptek az ajtón, rögtön iramodtak a laktanya felé. Éj­ félig szólt a kimenőjük és Vizoli Sanyi sem akarta megkockáztatni, hogy Habókkal egy napon kerüljön a fogdába és közvetlenül kelljen megtapasztalnia a szabadulási ostromot. Éjjel alig aludtak valamit. Legjobban a kovács hánykolódott az ágyában. Ha kitudódik a dolog, nagy baj lehet belőle. És ha eddig megúszta az erőkóstolást, most aligha fogja. Még az is eszébe jutott, hogy Habók egyszer azt mondta: — Az üzemben a darus szeret a legjobban. A tengelyeket magam szoktam emelgetni. Ő addig nyugodtan pipázhat. Vizoli nem tudta mi lenne jobb? Ha az éjszaka folyamán megjönne Habök és jól kialudva, nevetve törülgetné a szemét . . . ? Igaz, a fogda akkor is hátra van. Vagy csak egy hét múlva? Akkor meg már a hadbíróság is jöhet, a kivizsgálás és akkor jaj nekik. Valami hasonlót éreztek mások is. Délelőtt az alaki kiképzésen többen balra fordultak a „jobbra át”-nál, az elméleti órákon sem tudtak figyelni. Sanyival ötször is elismételtették a jelentkezést, mire sikerült hibátlanul meg­ csinálnia. Szomorú napok következtek. Minden óra egy esztendőnek tűnt. Végre! Megjött az értesítés: „Habók kórházban fekszik. Nincs komolyabb baja. Rövidesen hazaengedik.” Mindenkinek felragyogott a szeme. Gondolták, ha beteg, azt úgyis hamar ki­ heveri. Ám az aggodalom mégis újból kiült az arcokra: „Mi lesz, ha visszajön? A fogdát megúszta ugyan, de minket tönkrepüföl” — ismételgették egymás között. A kovács már szólni sem tudott. Érezte, hogy nemsokára vége a veretlenségé­ nek. Már el is képzelte, mit fog kapni. Akkora pofont, hogy belesápad. Jobban teszi, ha nem védekezik. Többszörösen átgondolta magában a találkozást, s abban állapodott meg, hogy egyszerűen odaáll Habók elé és azt mondja neki: „Én vagyok a bűnös, üss, ahogy akarsz!” A kezét is le fogja szorítani a nadrág varrására. Talán így elmarad az „erőpróba”, na meg a bajtársi becsület is ezt diktálja. 44 �Egy hét múlva aztán elérkezett a várvavárt pillanat. Kiképzésről jöttek haza. A napos már messziről ujságolta, hogy megjött Habók. Látszatra semmi baja, csak mindig vihog, mintha bel volna rúgva. — Menjünk be hozzája együtt — rebegte Vizoli sápadt ajakkal. — Igy jobb lesz. — Persze mindenki tudta, hogy fél a nagybátor is. A kovács azonban most nem törődött semmivel, csak ment mindenütt a többiekkel. Az ajtónál megálltak és vártak egy-két percig. Arra nem is emlékeztek később, hogy léptek be az ajtón, csak egyszerre bent voltak valamennyien. Habók az ágyon feküdt és a kilincs zörrenésé re olyan fürgén pattant fel, ahogy eddig még soha. Azt hitte, az ellenőrzés jön, és napközben tilos az ágyon feküdni. Mindannyian odasorakoztak köréje. Egy perc is eltelt, de senki nem szólt sem­ mit. Vizoli tért magáihoz leghamarább. Sokáig viaskodott magával, de nem akart kiállni a fejében oly sokszor ismételt szöveggel. Habók szemében nem fedezett fel haragot. Inkább valami ünnepélyesség csillo­ gott a tekintetében, mint aki távolléte alatt rájött valamire és most annak örül szer­ felett. — Ne haragudj!. Csakis én vagyok a hibás! Egyedül . . . — mekegte Vizoli Sanyi és kezét nyújtotta. Majd megrettent egy kicsit, hogy talán túlságosan aláza­ tosnak tűnik a többiek szemében. De még mielőtt javíthatott volna, megszólalt Habók: — Szégyellem,, hogy az a kis bor annyira megártott. Na, de az a kórház gyere­ kek! Ha az ember nem beteg, hát szörnyű! — És akkor még valamit e l akart mon­ dani, de egyszerre elfogta a nevetés. Háromszor is belefogott, mire sikerült ki­ nyögnie: — Képzeljétek, pár nap múlva áttettek az idegosztályra, a bolondokhoz! — fulladozott a nevetéstől. A feszültség végleg feloldódott. — De én úgy ránéztem az ápolókra, meg az orvosra, hogy azok rögtön össze­ súgtak és azt mondták: „Nincs magának semmi baja, menjen vissza!” — És Habók nevetett, nevetett. A többiek kórusban kisérték. — S tényleg még aznap elenged­ tek. Lel tet is adtak, — mondta és keresgélni kezdett a zubbonyában. Amikor meg­ találta, sorban megnézték, mindnyájan. A latin szavakat azonban senki sem értette meg. — Sine morbo — böngészte Vizoli. — Meg az ördög tudja, mi van még ide írva — vigyorgott felszabadultan. Habóknak az ezredorvosnál kellett jelentkeznie. Oda is elkisérték valamennyien. A gyengélkedőnél azonban lemaradtak és nevettek, nevettek. — No, ez jópofa! Egy csöppet sem haragszik. Még kiderül, hogy tényleg süsü! — kac arásztak. Azt azonban már sehogy sem tudták megérteni, miért jön ki Habók lógó orral az orvostól és mit legyint úgy a tepsi tenyerével. Nehezen tudták szóra bírni. Azt mondja az orvos: jelentést tesz a parancsnoknak, hogy szimuláltam. Akkor mesélte el Habók, hogyan került a kórházba. 45 �Hajnal felé ébredt fel a vendéglőben. Utána kisétált az utcára. Ment pár száz lépést, majd az az ötlete támadt, hogy lefekszik az út közepére. Jöttek a mentők, és ő addigra már színjózan volt és a szívét tapogatta. — Hű, ebből baj lesz! — állapította meg valaki. Vizoli Sanyi szeme előtt karikák jelentek meg. — Odamegyek a parancsnokhoz és mindent elmondok neki őszintén. — Még mielőttt az orvos jelentené . . . — szólalt meg és úgy tett, ahogy mondta. Csakhogy a többiek is követték. Másnap az egész szakasz ott állt „vigyázz”-ban a zászlóalj-kihallgatáson. Sanyi úgy helyezkedett, hogy őrá kerüljön a sor legelőször. Mindent úgy jelentett, ahogy történt. Meg is kapták érte, amit megérdemeltek: két hónapig se szabadság, se kimenő. ☼ Három nap múlva azonban kitört az árvízveszély és az ezred mentésre indult Az újság is megírta, hogy Habók néhány társával egy egész falu vagyonát men­ tette ki a vízből. Amikor a gát hirtelen átszakadt, csónakon, búváröltözetben hord­ ták ki a zsákokat, a bútort. Habók még emberéletet is mentett. Azt írták róla, de el is lehet hinni, hogy egyik hóna alatt egy zsák lisztet, a másik alatt meg egy beteg öregasszonyt cipelt ki egyszerre. Persze, hogy a veszély elmúltával visszakapták a kimenőt, és egy igazi nagy katonamurit csaptak. GONDA ZOLTÁN: Sziráki udvar 46 �TÓTH ELEMÉR Z o n g o r a v e r s e n y 1966 Labrana ]orge Gomeznak 1 2 Jár-kel Jaj, keserít, Európában ha dúlják az ősz. erőmüveid. Bartók, Forradalmak Liszt muzsikája zengzetes zeng fel. igéretével Lehull átkiáltoz a tájra, újra hazádnak sikolt. a latin földrész. Benne Az államokból a visszhangos föld szállnak a sí-rí. gépek fölétek. Engem Nem féltelek sirat Ázsia, én mégsem engem. Labrana Jorge. 3 Sötét bikák a zongorák. Ha mind eléd futnának, hátuk lenne a fényes út. Azon jutnál a holdra. 47 �ERDŐS ISTVÁ N A SZOBRÁSZ Nem az a fiúcska volt, akit esténként jószagú mesékbe pólyálva fektetnek ágyba anyukák, nagymamik. Ezen az estén is addig faragott, amíg csak fel nem állt az asztalra a ló. Szép volt, különösen az árnyéka. Megnézte jobbról, megnézte balról, mindenhogy tetszett. Legszívesebben hangosan felkacagott volna, de csak nyújtóz­ kodott egyet, aztán ledobta magáról az ingét. Holtfáradt nagyapja már javában horkolt az ágyban, amikor odab újt mellé. Nem is annyira mellé, mint inkább a fal tövébe kuporodott. Éjfél lehetett. Fülére húzta a dunna csücskét, de a horkolást úgyis csak hallotta. Nem tudott másra figyelni. Előbb térddel, majd könyökkel, finoman oldalba bokszolta az öreg embert. Aztán húzódott vissza a fal mellé, mint aki álmában fordul. Ha szokás szerint fe l­ nézne az öreg, nehogy azt higgye ébren, s zántszándékkal lökdösi, merthogy nem tud elaludni a horkolástól. Amint rövid cihelődés után lecsendesedett a nagyapja, kinyitotta a szemét. Különös sötétség-szagot érzett a szobában. A hűvös falhoz szorította homlokát. Az orra hozzáért a falvédő kékruhás angyalaihoz. Lovagolt azon a lovon. Bánatára nem kard, virág volt a kezében. Körülötte mindenütt gödröket ástak izmos, barnára sült vállú férfiak. A sok nagy, mély gödör között egyetlen út vezetett a város felé. Csak ezen az egyetlen úton mehetett. Nézte a különös kék fényekkel idefénylő várost. Valami rémülettel vegyes vágya­ kozás kerítette hatalmába, hogy odamehessen. Maga mögött, úgy érezte, messziről hangzó patakcsobogást, pacsirtaszót lobogtat a szél. Vissza akart nézni, de nem vehette le szemét az előtte fénylő álomvárosról. Ügetésre ösztökélte a lovát. Eleinte csak ámult, hogy ezek a hatalmas termetű emberek, akik a gödröket ássák, meny­ nyire nagyon fiatalok, de ahogy haladt, megszokta a látványt. Izzadtságtól fénylő szép kölyökarcok nevettek fel rá. Megállította a lovat, s odakiáltott az egyiküknek: — Hát ti mit ástok? — Gödröt. — Minek ez a sok gödör? — Felhőkarcolókat építünk, jó mélyre kell alapozni. Megköszönte a választ, elégedetten bólintott maga elé, aztán ment tovább. A szobrász szemével csodálkozott, milyen szép formájúak ezek az emberek; és mére­ gette a távolságot, amely még elválaszthatja a várostól. Nagysokára, ahogy kocogott vele az a ló, közvetlenül az út mellett megpillan­ tott egy lányt. Hatalmas gödör peremén álldogált. Kék ruhában volt, haja pontosan a homloka közepén volt ketté választva, keskeny kék szalag fűzte szorosra. Mosolygott Odadobta neki a virágot, amelyet eddig a kezében tartott. A lány nem kapott a virág után, s az belehullt a gödörbe. Leugrott a lóról, odalépett a lány mellé, szoro­ san elébe, úgy nézett a gödörbe, a virág után. A virágot elnyelte a mész. Meg kellett kérdezze a lánytól, miért van ennyi tengernyi mész a gödör alján. A lány csak szomorúan mosolygott. Megsürgette. 48 �— Miért? Miért? — Ide fogjuk temetni a halottainkat — válaszolt a lány. — És a felhőkarcolók akkor hogyan épülnek majd? — Nem fognak épülni. Ide nem fognak épülni. Ők hiába akarják, sajnos, nem fognak épülni. Bár sikerülne nekik! Sehogysem értette, miért ne épülnének itt felhőkarcolók, ha egyszer azok a vidám arcú emberek felhőkarcolóknak ásnak alapokat, és csak amikor már úgy haladtak együtt az úton, hogy a lány ült a ló hátán, ő meg vezette a lovat, akkor tudta meg, hogy itt minden összefüggésben van a várossal, mely kék fényeivel egyre közelebbröl idefénylik. A lány elmondta a fekete kosok kertjének történetét. Hogy ez a hely, ahol járnak nem is olyan régen az élet-almák kertje volt. A kü­ lönös almaágak itt egyenest a földből nőttek, s a termés, ahogy elmúlt a tél, naponta beérett. Napnyugtakor minden nap a közeli hegyekből kövér fekete kosok ereszked­ tek alá csapatostul, és a megérett piros almákat szarvaik közé vették, feldobták a levegőbe, aztán összetiporták. Akkor még ezek a fekete kosok voltak a kék város szent állatai. Soha emberfia szembe nem szegült volna velük a gyümölcsökért, hiszen úgy szokták meg évszázadokon át az emberek, hogy az életfák gyümölcse a szent kosoké. Ugyanakkor a városban az egymás után felnövő nemzedékek mindig sápadtabb, csenevészebb gyerekeket neveltek. A meseszép város hatalmas palotái között egyre rövidebb ideig éltek az emberek. Sokan már harminc- negyven évesen, arcukra száradt bőrrel, félig elborult aggyal belehaltak a teljesíthetetlen vágyba, hogy ehet­ nének az életfák gyümölcseiből. Mígnem egy külvárosi pap fiaként felnőtt egy férfi, Murrata volt a neve, aki magafonta ostorral, egy estén, távoli hegyoldalra össze­ ácsolt karámjába terelte a szent fekete kosokat, s háziállattá szelídítette valamennyit. Attól kezdve a kék város gyermekeinek értek be estelente az életkert almái. Úgy megszépültek, megerősödtek az emberek, mintha valamennyiüket külön-külön gyúrta volna egy-egy Isten azon a bizonyos hatodik napon. A fekete kosok szenve­ délyes papjai maradtak csak rútak, csontváz-sovány, ijesztő jelek a város utcáin. Bosszút forraltak, s vak dühükben egy éjszaka kivágták mind az élet-almaágakat, megölték Murratát, lemészárolták a megszentségtelenített szent kosokat, és híresz­ telni kezdték városszerte, hogy amíg világ a világ az a hely, ahol a kert volt, temető lesz ezután. A város férfiai nem emeltek kezet a szent papokra, de nagy tanácsot tartva elhatározták, hogy az élet-fák kertjének helyén új várost építenek, szent állatok és szent papok nélküli várost. De az alapokat is már hiába ásták emberfeletti munkával, erőfeszítéssel, a kék város papjai tönkreteszik, mésztejjel elárasztják, beomla sztják, amit ök nappal kiástak. Azon lehet a legjobban csodál­ kozni, hogy azok a férfiak a másnapreggeleken mindig töretlen kedvvel kezdik újra a munkát . . . Mire a lány befejezte a történetet, elérték a város szélső házait. Káprázatos összhangban, bámulatos finomsággal kapaszkodtak egymásba házak, paloták, kertek, utak. Egy rózsafáról rózsát akart szakítani a lánynak. A virágokkal úgy látszik sehogysem volt szerencséje, mert egy sugárút felől fújni kezdett a szél, s a rózsafa­ ágak egyáltalán nem akartak megmaradni a kezében. A lány nevetett, mint egy almaképű csecsemő, de hirtelen abbahagyta a nevetést, furcsa harangszó buggyant ki egy távoli toronyablakon. Mondott valamit a lánynak? 4 49 �Mindenesetre megremegett. A szél belekapaszkodott a hajába, s ő már hiába kapott a lehulló szalag után, a dús szőke fürtök fellobogtak az égre. Az ég, ahogy alkonyodott, lila színre változott. A felhők sárga vonalakkal össze­ szabdaltan unatkoztak a hegycsúcsok fölött. A lány felindult hangon beszélni kezdett. — Az én apám is a szent kosok papjai közül való, s az én testvérbátyám volt az a férfi, Murrata, aki . . . Akinek talán éppen saját apja kezétől kellett elpusztulnia. Meg akarta fogni a lány kezét, szólt volna hozzá, de ő égre szegte a fejét, le­ ugrott a lóról, lángoló szemekkel berohant egy há2 ba, majd kis idő múlva, furcsa ostort tartva kezében, visszatért. — Ez az ostor — lépett mellé. Jól ismerte azt az ostort. Akkor rögtön nem tudta volna megmondani honnan, de jól ismerte az ostort. Igen, igen. Ahogy csördített vele egyet, a hangja is ismerős volt, meg a rántása is. Csak szorította a szépen faragott nyelet, és olyan erő, elszánt­ ság feszítette belülről, amilyet még sohasem érzett. Tudta, hogy most csak mernie kell. s minden az akarata szerint történik. És mert. Mire leszállt az éjszaka, a fekete kosok papjait — különös nyáj volt — beterelte ugyanabba a helyi karámba, ahol Muratta őrizte volt a szent állatokat. A papok gyűlölettől égő szemekkel, görcsösen felemelt fejjel jártak fel- alá a hatalmas körülkerített téren és érthetetlen szavakat visongtak az ég felé. Rajta, az idegen, nem volt hatalmuk, s harmadnap, lehajtott fejjel, hogy éhen ne vesszenek, már erdei gyümölcsöket kerestek a dús fű közt. Akkor távozott közülük, mikor a papok megtisztították a szent kosok forrását is, hogy tiszta vizet ihassanak. Lenn a völgyben vártak rá azok a kölyökarcú férfiak, és szántszándékkal megölték szép lovát, hogy el ne mehessen innen sohasem. És azok a gödrök nem holttestekkel teltek meg. hanem oszlopokkal, melyekre akár az egész világot is rá lehetne építeni. Csak az a szép ló . . . Alig pirkadt a hajnal, nagyapja kapálni indult a mezőre. Az asztalon meglátta a fából faragott lovat Nocsak, lépett az asztalhoz, s kezébe vette, mustrálgatta a szobrot, aztán betette a tarisznyájába a kenyérszalonna mellé. Majd megmutatja mindenkinek ebédidőben, micsoda dolgot művelt megint az unokája. Ő csak akkor ébredt fel. amikor az ablak alatt a csordás trombitált fényes trom ­ bitájával, legelőre verbuválván a teheneket. Az asztalon nem volt ott az a ló. Egyszerre annyira hideg lett az ágy, s ijesztően üres a szoba. Elsírta magát, de aztán, még félálomban, úgy gondolta, hát hogyan is lehetne ott . . . S elhatározta rögtön, hogy még aznap hozzákezd kifaragni újra azt a paripát. 50 �SZABÓ KÁROLY: Az Édes Élet után Ha egyáltalán élhetnék, n em le n n ék más, mint az Édes Élet Steinere. Írn ék , család om len n e, s szom b a ton k én t énnálam c se v eg n e barátok tarka sereg e. Hogy öngyilkos lennék-e ? Nem valószínű. Ha érezném, hogy a világ házamra rászakad, izomfeszítve, ágaskodva tartanám még a falakat. S ha az atom halál baglyát látnám ülni a h áztetőre, n em öln ék rakásra sen kit m ár előre. M ert m égis csa k ostoba, ki m eghal, h ogy m eg ne k e llje n halnia. 51 �KISS SÁNDOR GYERMEKÁLDÁS A szerkesztő asztalán nagy mennyiségű híranyag hever. A világ minden tájáról érkeztek, apróbbak, hosszabbak, a távirati irodák, a tudósítók jelentései. A holnapi lapnak nagyrészüket hozni kell. A szerkesztő beletúr a hírhalmazba, némelyikbe beleolvas. „ . . . a Mann városában pénteken az óriási esőzés következtében kelet­ kezett árvíz száznyolcvan halálos áldozatot követelt. Az eddig megtalált holttestek száma volt ennyi, de a közlemény szerint számítani lehet arra, hogy az összeomlott házak romjainak eltakarítása során még újabb holttesteket találnak. A kórházakban kettőszázötven sebesültet kezelnek.” Közben azt gondolja, hogy száznyolcvan halott alig jelent valamit. Vietnamban a szabadságharcosok csaknem félmilló ellenséges katonát semmisítettek meg. Azok is halottak. Azok is emberek. De nem megy így. Mindent el kell olvasni, át kell rágni magát az anyagon. Olyan személytelenül, amennyire lehetséges. Ha egy pillanatra behúnyja a szemét, akkor mégis látja az apróságot, alig két hónapos, de már is egyéniség. A szeme olyan szép, mint az anyjáé. „A felsőcsatári talkumbányában egy levált kődarab ráesett Csillag Ferenc negyvenkétéves vájárra, aki a helyszínen meghalt” . — A helyszínen meghalt — ismétli meg magában. Talán i paritanuló fia, fodrász lánya volt, akik most feketében járnak a felsőcsatári utcán. Lehetett iszákos, durva, most mindent meg­ bocsátanak neki. Kérges tenyerét esténként ölébe ejti a felesége, szemét vörösre marta a sírás. Ez maradt, nézi a tenyerét. Annyit dolgozott már életében, hogy el­ mondani is nehéz lenne. Másoknak három élet kevés volna hozzá. Júlia a legszebb lány volt az osztályon, s most határozottan emlékszik, hogy hosszú ideig észre sem vette, ahogy a legyet sem vesszük észre, amíg az orrunkra nem száll. Igy malik szét a nemes tartózkodás legendája. Akinek nincs jövője, annak nem lehet sikere a nőknél. Igaz, mindig akadnak kivételek, mint a szőke Beleznai, ez a süket alak akinek olyan a jövője, akár a mézesbödönbe esett bogáré. Buknak rá a nők, az isten bocsássa meg nekik. Amikor jóval később a szerkesztő­ séghez került, Júlia már a menyasszonya volt, de akkor már a szőke Beleznairól is tudott mindent. Tulajdonképpen nem történt közöttük semmi . . . Ugy hitt a lány­ ban, hogy erre az egyetlen lapra épített mindent. Nem volt sültbolond, ismerte a nőket, tudta róluk, hogy nem angyalok, nem ördögök, mint ahogyan a férfiak sem azok. De Júlia egészen más volt, mert mindig más, jobb az annál, mint amilyen, akihez tartozni akarunk. Még a szemünket is behunyjuk, ha kell, hogy ne lássunk. 52 �„Bosszúból követték el a kispesti gyilkosságot. Néhány órával később mind­ ketten rendőrkézre kerültek. Beismerték a szörnyű bűncselekmény elkövetését és elmondták, hogy az özvegyasszonyt bosszúból gyilkolták meg.” Egy sírkővel megint több lesz a kispesti temetőben — gondolja a szerkesztő. De mi lehet az, amiért ölni kell, mi az, ami egy emberélet kioltásával megbosszulható? Hiába teszi fel a kér­ dést, nem tud válaszolni rá, olyan ez, mint a képrejtvény, azokkal sem boldogul soha. Egy házaspár, két ember, nagyjából olyanok, mint bárki más, egy napon kést, fejszét fognak és felindultságukban megölnek egy öregasszonyt, aki könnyen lehet, hogy semmivel sem rosszabb náluk. Törékeny és olcsó valami az élet. Még furcsább, hogy az ami egyi k helyen bűn, a másik helyen erény. S még a föl d ugyanazon pontján is egyszer becsület, másszor gazemberség lehet valami. „A Thuan Phong dél-vietnami személyhajón asszonyok és gyerekek utaznak Dau Tingbe. Két amerikai helikopter kering a fejük felett. Géppuska és rakétatűz A parton állók közül néhányam menteni készülnek a szerencsétleneket, ők sem érik meg a holnapot. Több, mint kétszáz halott.” Polgári esküvő volt. A háború utáni nemzedéket már nem kötik annyira a for­ maságok, nincs jelentőségük a hagyományoknak, az életközösség biztosítéka, ha van ilyen, valahol mélyen fészkel az emberben. Ez a biztosíték végső soron minden kor­ ban az emberség, az emberség mértéke lehetett. Igen, az emberség. „Bin Dhin tarto­ mány. Jönnek a dél-koreaiak. És amikor elmennek, félszáz ember holtteste beszél a támadásról. A holttestek között huszonkettő gyerek, ugyanennyi asszony, néhány aggastyán. S aki él, többé nem feledheti ezt a napot. A megerőszakolt kislányok sem.” Júlia ma is szép, de aktkor olyannak tűnt a szemében, mint egy harmatcsepp, amiben akárki megláthatja magát, sem rosszabbnak, sem különbnek, mint amilyen. Az esküvőn fehér kosztűmöt viselt, a haját kontyba tűzte. Az ünnepi vacsora is egyszerű volt, a fölfokozott jókedv, az olcsó érzelgősség elkerülte az asztalukat. Abban az évben valahogy úgy alakult, hogy a szabadságukat nem sikerült az esküvő utáni napokra időzíteni, a vasárnap hamar elszaladt és a hétfő már alig volt más. mint az elkövetkező számtalan szürke hétköznap egyi ke. De azon a napon mind­ ketten úgy érezték, hogy boldogok lesznek. „A chillei kormány és a rézbányászok között több hete tartó feszültség véres incidenseket okozott. A rendőri és katonai erők csaknem száztagú osztagát küldték a sztrájkoló bányászok ellen, akik egy szakszervezeti épületben tartózkodtak. A két csoport között tűzharc is folyt, amelynek öt halálos és huszonöt sebesült áldozata van.” A kapitalizmusban a nagyobb darab kenyérért, a betevő falatért foggal, köröm­ mel kell harcolni. Ez a gondolat olyan természetességgel villan fel benne, mintha arra gondolna, hogy a házakon ablakok vannak. A rendőröket, a katonákat is a szükség kényszeríti arra, hogy fegyvert fordítsanak az embertársaik ellen, de a szerepük visszataszító. Visszataszító, mert nemcsak lövöldözéssel lehet kenyeret keresni, s ennél tulajdonképpen éhendögleni is tisztességesebb. „Sukarnó indonéz elnök átadta a hatalmat Suharto tábornoknak, aki azonnali hatállyal véglegesítette az Indonéz Kommunista Párt és más haladó szervezetek 53 �betiltását. A hatalomátvétel gyorsan, harc nélkül zajlott le. A főváros kulcspontjait megszállták a szárazföldi hadsereg egységei, és Suharto tábornak utasítására sok­ ezer jólfelfegyverzett katona érkezett Djakartába.” A házasságuk első éve szép is volt. Jártak külföldön, kocsit vettek, kialakították a napjaik, estéik, éjszakáik menetrendjét, mint akik egy hosszú, kiegyensúlyozott életre rendezkednek be. Júlia egy év után már azt is tudta, hogyan fordul feléje a férje lefekvéskor, ha csókolni akarja, s kicsit fanyar mosollyal mit mond, ha végzett. Aztán lassan hátat fordít és magára húzza a takarót. A híranyag lassan fogy. Nem elég elolvasni a szöveget, osztályozni, rangsorolni kell. És meghúzni ott, ahol túlságosan hosszú lére eresztették a tudósítók. Az újság­ olvasóknak úgyis a könyökükön jön már ki minden, a légi katasztrófák, a családi tragédiák, a halottak, a sebesültek. A szomszéd faluban haldokló öregasszony éppen olyan messze esik tőlük, akár a mew-yorki négernegyed az endrefal vai cigány­ teleptől. Nem lehet megakadályozni az ember saját gondolatainak beleékelődését a hír­ anyagok szürke tényei, símán gördülő mondatai közé. Házasságuk fénykorát jelen­ tette az a néhány hónap, amikor egy irodalmi díj megnyerésével anyagi helyzetük kiegyensúlyozódott. Az ünnepélyes díjkiosztás után Júlia meleg, nedves szemmel mosolygott rá, nagyon jól emlékszik, milyen boldogok voltak azon az éjszakán. Aztán a közérzetük fokozatosan romlani kezdett, hogy mikor indult meg a lavina, ma már nehéz lenne megállapítani. Talán akkor, mikor egy napon, mintha össze­ beszéltek volna, egyszerre mindketten gyereket akartak . . . „Szombaton Párizsban közzétették De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnöknek a NATO államokhoz intézett üzenetét. Az emlékiratnak nevezett levél körülbelül öt gépelt oldal terjedelmű és lényegében Franciaország aktív NATO tag­ ságának beszüntetését jelenti be a határidő megjelölése nélkül.” Akkor aztán újra két gyönyörű hónap következett, szinte újraélték a mézesheteket. Ahogy a hetek teltek, egyre inkább úgy járt haza, rohanva, örömhírre éhesen, mint aki régen esedékes levélre vár, s amikor kinyitja a postaszekrény ajtaját, megdöbben, hogy nincsen benne semmi. Hónap, hónap után, nincsen benne semmi. A szájízük lassanként megkeseredett. Annyira várták, annyira beleélték magukat, hogy a számtalanszor megálmodott gyerek nélkül a lakás kegyetlenül üresnek tűnt, s nagyon hidegnek, még a meleg fűtőtest mellett is vacogva k u po­ rogtak esténként. Alig beszélgettek egymással, néha már egymás tekintetét is kerülték. Végül orvoshoz fordultak. „Az ejtőernyősök feladata az, hogy égessenek fel, romboljanak össze mindent, minden ehetőt és lakhatót S az ejtőernyősök minden útjukba kerülő házat földig égetnek. Minden főzőedényt összetörnek, minden banánpálmát kivágnak, minden matracot felhasítanak . .”. Azon a napon, amikor mindketten vizsgálatra jelentkeztek a híres professzornál. Júlia felmondott a munkahelyén. Pár nappal az orvosi vizsgálatok után elment a vizsgálati anyagért a professzorhoz, aztán este csak annyit mondott, hogy kezelésre kell járnia, gyenge a méhe, egyéb problémák is vannak, de bíztatták, nyugodjon 54 �meg, rövidesen gyereket szülhet. „ . . . északon találkoztak az amerikaiak az iskolás gyerekekkel. Ők fent voltak, a gyerekek pedig, akiket bombáztak lent. Ötvenhét iskolásgyereket ölitek meg.” Ötvenhét iskolás gyereket öltek meg . . . Ötvenhét iskolás gyereket öltek meg. . . A szerkesztő rutinosan, elolvasás nélkül félretolja néhány jólismert hírmagyarázó írását. Ezekkel nem lesz baj —g o n d o lja . Csak a címeket futja át. „Budapesten tartja ülését a Béke-világtanács elnöksége.” „Johnson újabb hatalmas összegeket követel a vietnami háború céljaira.” Júlia három hónapig rendszeresen járt kezelésre, késsőbb is havonként néhány délutánt a rendelőben töltött. Megtörtént, hogy késő este jött haza, azt mondta, hogy a barátnőjével találkozott, vagy a szabónőnél volt. Esetenként moziba is elment. Különben alig nyúltak egymáshoz, lefekvés után hátat fordítottak, de sokszor csak álmatlanul forgolódtak az ágyon. Idegeik feszültek voltak, egyetlen moccanás is éles késként hasított a dobhártyájukba, s a görcs nehezen alvadó jégdarabként kúszott végig a hátgerincükön. Hetenként egyszer mégis mindent megpróbáltak, de kínossá vált minden moz­ dulatuk, a kitárulkozásaik csírájukban megfulladtak. A rögeszmés, kusza gondolatok mázsás súlyként ültek rájuk, forróságuk számtalanszor lehűlt, kihúnyt, mint amikor egy dézsa hideg vízzel leöntik a vöröslő parazsat, csak szén marad utána, ami nem melegít, hanem kormol és befeketíti az embert. Végül mégis terhes lett Júlia. Egy délután közömbös hangon jelentette be, hogy anya lesz. Akkor karjaiba kapta és összecsókolta mindenhol, ahogyan ifjú házas korukban. Néhány éjszakán át úgy érezte, hogy úgy szeretik egymást, mint még talán soha. De Júlia valahogy furcsa maradt, tartózkodó, ezt csak egy hét után vette észre. Mintha egyszerre valaminek vége szakadt volna, ami házaséletüket összetartja. Igy képzelődik az ember. Csak a gyerek, ez az aranyos kisgyerek hozhat helyre mindent. „Indira Gandhi, India miniszterelnöke Washingtonba való utazása során Párizs­ ban De Gaulle elnökkel találkozik. Ugyanez a hírforrás jelenti, hogy Indira Gandhi amerikai útja után Moszkvába is ellátogat.” A szerkesztő este hazamegy a családjához, a lap addigra már összeállt, a rotációs gépek éhesen várják az anyagot. Ahogy belép a lakásba, Júlia a belső szobában a szekrény mellett áll, egy bőröndbe pakolja a ruháit, ezt rögtön látja. Köszönnek egymásnak, aztán hosszú ideig csend van. A csecsemő a gyermekágyban alszik, apró pihegése betölti a szobát. — Elmegyek — mondja az asszony, de addig hosszú másodpercek telnek el. A szerkesztő csak bámul maga elé, már leült a fotelba, most nem tud fölállni. mint akinek a fél lábát levágták, az izmok a csonknál megtorpannak, aztán valami görcsös fájdalom belehasít a combcsontba. — Nem mehetsz el . . . Ezt nem gondolhatod komolyan — mondja később nehezen. — Elmegyek Péter, ne is kérdezz semmit. Hidd el, jobb lesz így. Nekem is, neked is fáj . . . Ne kínozzuk egymást! — De ez nem lehet igaz. Miért mennél el? Jó, rendben van, sokat szenvedtünk, de még minden rendbe jöhet. Nem mehetsz el! Nem teheted meg. 55 �— Te szenvedtél? — kérdezi az asszony. — Nem. Én szenvedtem, Péter. — Igen . . . Gyakran durva voltam, ideges, kíméletlen, de én is szenvedtem. Meg kell értened! — Megértem. Ezért ne is kérdezz semmit. Elmegyek. A férfi gondolatai botladoznak a napi híranyagfoszlányok félmondatai között. „ . . . Csillag Ferenc negyvenkétéves vájárra, aki a helyszínen meghalt.” „ . . . árvíz száznyolcvan halálos áldozatot követelt.” „Bosszúból követték el a kispesti gyikosságot.” „ . . . asszonyok és gyerekek utaznak . . . Géppuska és rakétatűz . . . kétszáz halott.” „ . . . félszáz ember holtteste . . . tűzharc . . öt halálos és huszonöt sebesült áldozat.” Elborul az arca, szempillája remegni kezd, mint az esztergagépen a gyen­ gén felerősített, vékony védőlemez. — Van valakid? — kérdezi. Júlia nem válaszol. Csend van. — Van valakid? — ismétli meg a kérdést a férfi. — Ne kiabálj! Felébred a gyerek. — Aztán dacosan fölveti a fejét. — Ha annyira tudni akarod, van. A férfi felugrik a fotelből, ütni készül. Az asszony az arca elé kapja a kezét. — Ne nyúlj hozzám, te állat! Ne nyúlj hozzám, mert kiáltok. Felordítom az egész házat, hadd lássák meg, hogy milyen vadállat vagy. — Vadállat vagyok?! Állat vagyok, mert reggeltől estig görnyedek az író­ asztalnál . . . De innen nem mész sehova! A gyereket se viszed! Te elmehetsz, majd kiheverem, de ő, az én gyerekem marad . . . — A te gyereked?! — Az asszony elcsukilik és rekedten fölkacag. — A te gye­ reked? Mit gondolsz, hova jártam, hogy lehessen gyerekem? — Te . . . — hörögve kap az asszony torka felé. — A gyerek nem a tiéd! — kiáltja az asszony és zokog. — Te semmit sem csináltál! Én mocskos vagyok, de te mocskoltál be . . . De ennek vége! Többé semmi közöd hozzám, a gyerekhez se! Hagyj engem! Én nem tudok így élni, értsd meg, nem tudok így élni . . . A férfinek összeszorul a torka, a könnyek hangtalanul csorognák végig az arcán. Nem lát semmit, nem gondol semmire, csak elengedi magát. Most minden egyszerre fáj, minden ráül, mindennek a lényege, minden ami a világon rossz, fájó, felhá­ borító és embertelen. 56 �NAGY ISTVÁN V i e t n a mi dal Szomorúan kelnek szárnyra a hírek: ma négy buddhista szerzetes önként lépett a szörnyű tűzhalálba; egy diák ereit felvágta s vérével írta: vesszen az önkény! Figyelem magam, hogy mozdul kezem. Meddig kell megszenvednünk még meg-se-volt életünk fájdalmát? Meddig birkózunk kapkodva levegő után ha ránktámad a sötét? Miért kínozzuk gondolatainkat az értelem nevében ? jól tudjuk lehetetlen. Oly korba vetett bennünket a sors, hogy harcos nappalok után Véres verítékkel ver fel újból az éjszaka: nincs menekvés. Nem lehet, nem szabad elnézni a bajról napjaink perceit Keserítik a fegyverek, ma Észak-, holnap DélVietnam ege alatt Szállnak az öldöklő gép-madarak, Gondolatainkban ma ismét akna robban a gránát dobhártyát hasít S tizennyolc évesen számadásra készülünk rövidke életünkkel. Számlálgatjuk kiből mekkora hős lesz hol állítja meg az idő? Szomorú éjszakák szemében keressük újra az értelmet, A megcáfoló szózatot, egy egyszerű hangot ha kell csak ennyit: Hamarosan a régi kék lesz az ég s már nem szállnak Magukat-kiélt, öreg halál-madarak életünk hétköznapjaiban. 57 �FARKAS ANDRÁS: Munka után 58 �VÉGH MIKLÓS Tudom, h o g y t ör vé ny Sok év hajolt az útra már mögöttem, hogy tenyeremben kilincs hidegével hátat mutattam minden eddig-voltnak, és otthonom csak futó menedékhely, hogy megtépve sok kedves köteléket, nagy útra keltek lábamban az álmok: hol vannak már a tegnapok tanyái és hol vannak a tegnap-volt barátok! Az emlék száraz kenyerén fogammal, ha néha-néha mégis hazatartok, a régi útra már új házak álltak, a régi házban ismeretlen arcok, s hol „szervuszoktól” fáradt rég a nyelvem, most „ jó napot”-ra is ritkán találok: hol vannak, mondd!, a tegnapok tanyái és hol vannak a tegnap-volt barátok? Sok év borult közénk, — a volt barátok száz válaszúton szerteszéledeztek, idegen arcok lettek ismerőssé, tenyér-melege idegen kezeknek. Tudom én is, ha visszatérni vágyom, s ha majd a holnapokkal visszatérek, egyenes úttal vár a pálya otthon, biztos tetővel a családi fészek. Tudom, hogy törvény új felé haladva az ismeretlent tenni meg baráttá, s így az emlék fanyar borúja nem nő meg bennem soha gáttá, mert az egymásra hajló, gyors napokkal nekem is nyílnak új-ismert vonások: de hol lesznek a tegnapok tanyái és hol lesznek a tegnap-volt barátok! �TANULMÁNYOK Társadalom Küldött a II. kongresszuson Nem könnyű portrét rajzolni Pothornik Józsefről. Élete változatos, de egy do­ logban nagyon is egyértelmű: mindig, mindenben, mindenütt a pártat szolgálta és szolgálja ma is. Sokszor és sokat beszélgettünk már, témánk egy gondolat köré cso­ portosult, miként kapcsolódott be a munkásmozgalomba, melynek 63 évét, szinte minden napját szentelte, áldozta. Az már közhelynek tűnik, ha egy munkásmozgalmi ember származásán át szeretnénk bemutatni. Pothornik Józsefnél ez feltéten fontos. Szinte elengedhetetlen. Nem életrajzot akarok most rajzolni róla, csupán néhány vonással az olvasó elé vetíteni életét, útját. A Pothornik-család Karinthiából származik. Belburg községben kőfaragó volt az öreg Pothornik. Olaszok és szlávok dolgoztak ott, és amikor építeni kezdték a vasu­ tat Besztercebánya felé (még a múlt század második felében) ő is lejött kőfaragónak az alagúthoz. És abban az időben kezdődött a szénbányászat is Nógrádban, az Emánuel bányá­ ban. Az öreg Pothorniknak mind a hat fia bányász lett és a mizserfai völgyben termelték a szenet. Pothornik József — az unoka — 1903-ban született Baglyason és 1915-ben maradt ki az iskolából. A szénosztályozóra került, drótkosarakba rakta a darabos szenet, aztán állásról-állásra adogatták egymásnak a gyerekek, hogy végül vagonba kerüljön a fekete arany. Tizenkét órát dolgozott. Ahogy emelkedett a bányász hierarchiában, úgy ismerkedett meg a mun­ kásmozgalommal, kapcsolódott be az ifjúság szervezésébe, a párt megalakításába és elsők között lépett be a szakszervezetbe. Ettől kezdve élete, munkája, tevékenysége összeforrott a párttal . . . A nógrádi szénmedence kommunistái küldték a Kommunisták Magyarországi Pártja II. kongresszusára, mély Moszkva mellett Aprilovkában, 1930. februárjában ült össze. 60 �Beszélgetésünk témája éppen a II. kongresszus volt. Fontos eseménynek számí­ tott a kommunista mozgalomban, hiszen szét kellett zúzni a káros frakciózást, meg kellett teremteni az egységet a párton belül, a vezetésben, hogy eredményesebben tevékenykedhessenek idehaza a Horthy-rezsim féktelen terrorjának béklyójában. — Kerülő úton jutottam el KMP II. kongresszusára. Hegyeshalomnál léptem át át a határt és innen indultam tovább Bécs felé. — Vízum? Határőrök? Elgondolkodik. — A határ átlépésének abban az időben megvoltak a sajátos, előre kidolgozott módszerei. Hegyeshalomnál leszálltam a vonatról, kétszáz métert tettem visszafelé és behúzódtam a vasút melletti kukoricásba. Jobbra egy kis patakban vártam meg az estét. A patak partján sűrűn járőröztek a magyar csendőrök, vigyázni kellett. Besötétedés után átléptem a pata kon és máris osztrák területen voltam. Emlékszem, hogy szőlőn, gyümölcsösön keresztül vitt az út, fel a hegyre, ahonnan már meglát­ hattam a távolban pislákoló lámpákat. Ez jelentette számomra az irányt. Lassan, óvatosan és ráérősen haladtam a kis település felé. (A nevére már nem emlékszem, valamilyen Brücke volt.) Csak hajnalban kellett odaérnem. Útközb en egy patakban lemostam az út porát, meg a harmatot és amikor hajnalban a vasúti megállónál vo­ nathoz gyülekeztek a munkások, én is közéjük álltam. — Természetesen jegyet váltott . . . — An nyi schilling mindig volt a zsebemben, hogy megválthattam a jegyet a vonatra. Aztán irány Bécs. Az osztrák fővárosban egy trafikban volt az összekötőhely. A trafikos azonnal telefonált valahová és közölte Pothornik Józseffel, hogy a város melyik közeli te­ rén várja őt az összekötő. — Hogyan ismerték fel egymást? — Bécsben ez könnyű volt. Ha ismerős elvtársat küldtek, akkor csak kezet ráztunk. Ha viszont első találkozás volt, akikor egy megbeszélt jelet tartottunk a kezünkben. Például előre meghatározott módon összehajtogatott újságot. Magyarországon viszont az ilyen jel mellé jelszóra is szükség volt az illegális találko zá­ soknál. Az összekötő elvtárs ezután elvitt egy lakásba, melyet általában egy osztrák munkás adott ki számunkra. Tisztálkodás, megbeszélés, majd pedig instrukció kö­ vetkezett ilyenkor. Bécsből egyesével indultak tovább a KPM II. kongresszusának küldöttei. Az út­ vonal : Berlin—Riga—Moszkva—Aprilovka. — Mivel jónéhányan nem ismertünk magyaron kívül más nyelvet, olyan elv­ társat osztottak be mellénk, aki jól beszélt németül, franciául és oroszul. Hozzám a vonaton csatlakozott a több nyelven beszélő elvtárs. Ennek az volt a célja, hogy a vámosoknál le ne bukjunk, elszólás miatt. Így segítettük egymást több országon át Moszkvába. A kongresszus pontos helyét csak Moszkvában közölték a küldöttekkel. — Aprilovka hatvan kilométerre van a szovjet fővárostól. A vasútállomásról még mintegy tizenkét kilométert tettünk meg egy szép erdő közepéig, ahol emeletes, fából épített kastély várta a kongresszus küldötteit. A KMP II. kongresszusán 26 61 �küldött vett részt, közöttük hárman voltak bányászok: Hován József és jómagam Nógrádból mentünk Aprilovkába, Nagy Pál pedig Tatabányáról indult el. Én az út­ levelem szerint jugoszláv asztalos voltam, aki munkavállalás céljából utazik a Szovjetunióba. A kastélyt a KMP II. kongresszusára teljesen átrendezték. A föld­ szinten volt a tanácsterem, melyet egyben étkezdének is használtak. Mellette két kisebb szobában helyezték el a gyors- és gépírókat, míg az emeleten voltak a kül­ döttek hálószobái. Amikor Pothornik József két bányásztársával megérkezett Ap­ rilovkába, a Külföldi Bizottság egyik vezetője megállította: — Megérkezett-e már Pothornik József Nógrádból? — És mit válaszolt? — Mivel az illegális nevem „Futó” volt, így természetesen csak azt válaszol­ hattam, hogy: „nem jött meg, és valószínűleg nem is jön a kongresszusra.” Később azonban mégis félrehívta a Külföldi Bizottság vezetőjét és közölte vele: — Pothornik József én vagyok. — És ebből nem lett semmi baj? — Szerencsére még az ilyen konspirációs hiba ellenére sem tudták a küldöttek „Futó” elvtárs valód nevét. Különben el kell mondanom, hogy több elvtárs, párt­ vezető illegális nevén szerepelt a II. kongresszuson is. Révai József a „Kemény”, Lovas Márton (aki a KIMSZ képviseletében vett részt a kongresszuson) „Vak”, Szerényi Sándor elvtárs pedig (aki ma a pártfőiskola igazgatója) „Sas” néven szere­ pelt. Azt a különféle párttörténeti anyagokból ismerem, hogy a II. kongresszus, ame­ lyik igen jelentős volt a KMP életében, hosszú ideig ülésezett. Munkája közel más­ fél hónapig tartott, tele vitákkal és egymásnak ellentmondó érvelésekkel. Kún Béla elvtárs, a pártépítésről, a párt szerepéről és helyzetéről tartott beszámolót. Révai József elvtárs pedig az agrártézisekről beszélt. — Mivel nem vihettünk magunkkal semmilyen írást, javaslatot, határozatot, egyebet, a téziseket Aprilovkában kellett kidolgozni. A téziseket a Komintern első összeállításban nem fogadta el, és átdolgozásra kétszer is visszaadta. A Komintern megbízottja — aki résztvett a II. kongresszuson — részletesen Kifejtette a vele kapcsolatos észrevételeket és újra kezdődött a vita. Ezek a viták legtöbbször elmé­ leti síkon mozogtak, így a huszonhat küldött tovább gyarapíthatta elméleti tudását. Meg kell mondani, hogy a magyarországi küldöttek, akiknek inkább az illegális munkában volt nagy gyakorlatuk, elmaradtak elméleti és politikai képzettségben, az emigrációban élő vezető káderek mögött. Pothornik Józsefet többször is meghallgatták a kongresszus előtt és alatt is. Tudták róla, hogy már több mint egy évtizede vesz részt a mozgalomban és olyan forradalami területről érkezett, mint Baglyasalja, a nógrádi szénmedence. Gyakor­ lati tapasztalatai most sokat értek, elsősorban abból a szempontból, hogy meg­ határozzák és a tézisekben rögzítsék a pártmunka további feladatait Magyarországon. A kérdést így tették fel: hogyan lehetne folytatni, erősíteni a pártmunkát, és növelni a párt befolyását a tömegek körében? — Mi, nógrádi küldöttek csak a kongresszuson szereztünk tudomást arról, hogy a Külföldi Bizottságon belül két frakció küzd egymással: a Kún Béla és a Landler Jenő frakció. A kommunista Internacionálé részéről a II. kongresszuson jelenlévő Fried elvtárs élesen bírálja a frakcióharcot, és felszólalásában a következőképpen fogalmazott: 62 �— Nem elég eltemetni a frakciózást, hanem őrséget kell állítani a sírja mellé, hogy ha megmozdul felette a föld, ha ki akarja dugni a fejét, akkor lesújthassunk rá. — A frakció harcnak volt a következménye az is, hogy a két frakciózó csoport felváltva küldött haza egy-egy elvtársat a munkásmozgalom segítésére. A kongreszszuson kitűnt, hogy a Kominternnel felnagyítva közölték az elért eredményeket. Azokat mind két frakció a saját munkájának tulajdonította. A Komintern nem látott tisztán a hazai dolgokban, ezért vált szükségessé, hogy a II. kongresszuson résztvevő hazai küldötteket — köztük engemet is — az elnökség tagjai meghallgas­ sanak. Így találkoztam és hosszasan elbeszélgettem Manuilszkij és Pjatnyickij, vala­ mint más elvtársakkal. Részletesen be kellett számolnunk a hazai helyzetről, a munkásmozgalomban, az illegális munkában elért sikerekről, de az akadályokról és a nehézségekről is. A Komintern így próbálta ellenőrizni a korábban kapott tájékoztató helyességét. Pothornik József is hozzászólt a KMP II. kongresszusának anyagához. — A konspiratív intézkedéseket általában betartják odahaza az illegális mun­ kában. Viszont tapasztaljuk, hogy felrúgjuk azokat ott, ahol frakcióznak. Éppen ezért a frakció-harcot fel kell számolni, mert ez gátolja a pártmunkát, az illegális tevé­ kenységet. A II. kongresszus stratégiai célként kimondta: a forradalom közvetlen célja a proletárdiktatúra, amelynek formája a Tanácsköztársaság. Ez a célkitűzés nem számolt a tényleges helyzetből adódó lehetőségekkel. Ám azt mégis meg kell állapítani, hogy taktikai kérdésekben egy sor helyes határoza­ tot hozott, melynek végrehajtása a következő években tovább fokozta a magyarországi kommunisták tömegbefolyását, növelte a tömegek forradalmi lendületét. Élénk vita kezdődött a kongresszuson arról is, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának további tevékenységét a Külföldi Bizottság vagy, pedig a Központi Bizottságnak egy itthon dolgozó tagja írányítsa a jövőben. — Végülis úgy döntöttek a kongresszus küldöttei, hogy az itthoniak vezessék a pártot és így lett annak vezetője „Sas elvtárs”, vagyis Szerényi Sándor elvtárs. Pothornik Józsefet is beválasztották az új Központi Bizottságba. — Fontos feladatokat bízott rám Aprilovkában a II. kongresszus. Nekem kellett eljuttatnom a nógrádi szénmedencében működő pártsejtekhez a KMP II kongresz­ szusának határozatait. Mivel abban az időben éppen konspirációs okokból lehetetlen volt egyidőben és egy helyre összehívni a pártsejtek titkárait, így egyenként tár­ gyaltam velük. A megbeszéléseket az erdőben tartottuk. Mintegy két hét alatt sike­ rült húsz pártsejt titkárával részletesen megismertetnem az aprilovkai kongresszus határozatait és az azokból reánk háruló legfontosabb feladatokat. Hazatérve Pothornik József — a Központi Bizottság tagja — már arról számol­ hatott be részletesen a nógrádi pártsejtek titkárainak, hogy a magyarországi kom­ munista mzogalom új lendületet vett. A párt, valamint a pártvezetés egységének megszilárdítására irányuló kísérletek bizakodással töltötték el az itthoni elvtársakat. — Nem a II. kongresszus küldöttei, nem is az ott megválasztott új Központi Bizottságon múlott, hogy az annyira óhajtott és a kongresszuson megteremtett egység nem bizonyult tartósnak. 63 �Pothornik József a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, ismét kongresszusra készül. Amiket a II. kongresszusról, Aprilovkáról, az illegális mozgalomról ezekben a hetekben elmondott, már csak emlékek. De figyelmeztető és megszívlelendő emlékek, melyek számára is, a mai fiatal kommunista nemzedék számára is példaképül és tanulságul szolgálnak. — Ezért szívesen és mindig lelkesedéssel beszélek a mozgalomról . . . GÁLDONYI BÉLA 64 �CZINKE FERENC: Ünnepnap �IFJ. SZABÓ ISTVÁN: Fuvolázó lány �PATAKI JÓZSEF: Bányavidék PATAKI JÓZSEF: Tájkép �IVÁNYI ÖDÖN: Városkép IVÁNYI ÖDÖN: Tájkép �A paraszti életform a hattyúdala (Részlet egy szociográfiából) S ha mármost azt akarjuk megnézni, hogy mi az, ami a nógrádi falvak éle­ tében változott és mi az, ami a régi szokások és normák helyébe jött, akkor talán legjobb lesz, ha olyan tulajdon­ ságokat szedünk pontokba, melyek ugyan általánosak, nagyjából az egész magyar, sőt más népek parasztságára is illenek — tárgyalási módjuk és a moti­ vációk azonban konkréttá teszik. Ilyen tulajdonságok: Földszeretet, földéhség; Igénytelenség; Nyíltság és sunyiság; Tekintély tisztelet; Hagyománytisztelet. A) Földszeretet, földéhség. A kettő összefügg, de nem elválaszt­ hatatlanul. Az első természetes tulaj­ donság, az érzelemvilág egyensúlyához szükséges. Az ember ragaszkodik a ked­ veséhez, gyermekéhez, barátaihoz, a tájhoz, melyben él, s a munkaeszkö­ zeihez. melyekkel alapvető tevékeny­ ségét folytatja: az ács símogatónak érzi a faragóbal ta nyelét ,a lakatos otthono­ san nyúl a franciakulcshoz, az író szereti a tiszta papírt, amire majd so­ rokat fog róni, s a paraszt mint any­ jához, vagy gyermekéhez megy ki nap­ ról napra a földekre. A barázda, a fü­ ves dombtető, az erdős hegyoldal, a sásos-nádas ér ezért válik a költők, írók 5 tollán szimbólummá, ahol az ókorban meg pajzán faunok és csintalan kobol­ dok tanyáztak. A második viszont természetellenes tulajdonság. Semmi más. mint a való­ ság sok évszázados, kivédhetetlen szo­ rításában elferdült érzelem. A föld ez­ esetben is szimbólummá válik, a jólét, a létbiztonság, a boldogság és öröm forrásává. S számtalan nemzedék múlt el létbizonytalanságban, örömtelen el­ keseredett küzdelemben, míg felgyűlt az elegendő történelmi tudat (és ide­ gekben lerakodott ösztön), hogy a má­ niákus földszerzési vágy tulajdonkép­ pen tévút, nem megoldja, hanem elmér­ gesíti a társadalmi problémákat. S ebből a szempotból a nincstelen zsellér és a százholdas paraszt földéhsége egyformán értékelendő. Külön­ böző szinten persze, de egyformán zsugorgattak. hajtották magukat és csa­ ládjukat, fojtották meg legédesebb ko­ májukat kanál vízben egy lánc földért. A második világháborúban nem di­ csekedhetünk például a magyar katona harci erényeivel — amin egyébként, az ismert történelmi okoknál fogva, semmi csodálnivaló nincs —, de mikor vitéz Jány Gusztáv vezérezredes kihirdette, hogy minden szovjet harckocsi pán­ célököllel való kilövéséért öt hold föld jár majd idehaza, akkor a gyanakvó természetű parasztkatonák közül na­ gyon soknak felcsillant a szeme, és vállalták a félig biztos öngyilkosságot. 65 �A második világháború előtt, alatt és után ez a földéhség egyre több egyedben deformálta a földszeretetet földgyűlöletté. Gyűlölet és szerelem, mint a két legerősebb emberi érzelem, édestestvérek, s a kettő közötti választó­ vonalat nem nehéz átlépni, különösen akkor, ha a szeretet érzése viszonzat­ lan marad. S a magyar paraszt olyan sóváran és olyan sokáig volt szerelmes abba a tízmillió hold szántóba, hogy mire megkapta, nagyrésze már nem is tudott igazán örülni neki, és könnyű szívvel „szabadult meg” tőle, mikor a téeszekre került a sor. Ennek így kell lennie, különben el­ képzelhetetlen, hogy a többévszázados berögződés hogyan tűnhetett el a fa­ lusi lakosság túlnyomó többségénél szinte egyik napról a másikra. Szemé­ lyes ismerőseim közül kapásból tud­ nám sorolni azokat, akik negyvenki­ lencben levágták gyermeküknek a karaj kenyeret, a többit pedig elzárták, mert földet akartak venni — most pedig a gyereke vagy az unokája korlátlanul nyúlkálhat be a kaszniba, illetve ma már a konyhaszekrénybe. A földéhség sokakban így pusztította el jó mostohatestvérét, a földszeretetet, másokban meg gyengítette. De míg az előbbit eltemettük, az utóbbi ezekben az emberekben is csak tetszhalott. El­ múlik egy-két évtized, és a földszere­ tet újraéled, kivirágzik, hiszen alap­ vető emberi érzés a szerszám, az esz­ köz szeretete, amivel nap mint nap foglalatoskodunk, amivel értelmes éle­ tünket tervezhetővé és szervezhetővé tesszük. B) Igénytelenség Számtalan az irodalmi példa Arany Jánostól és Eötvös Józseftől egészen 66 Kodolányi Jánosig és Sánta Ferencig, a fülemi le füttyétől az egykéző paraszt­ asszonyok tragédiájáig. S közben nem kevés persze az olyan költői precedens sem, amelyik isteníti a magyar paraszt igénytelenségét, ön­ megtartóztatásét, józanságát és taka­ rékosságát. Mindezek a tulajdonságok azon a fokon természetellenesek voltak: eltemetni valakit abban a ruhában, amelyikben esküdött, ringatni a déd­ unokát abban a bölcsőben, amelyikbe a dédmamát tették az első fürösztés után, lebbencset enni aratáskor és rá kútvizet inni — mindezt lehet dicsérni, megkönnyezni, a gondolaton megüdvözülni, de komolyan venni képtelenség. Képtelenség nem látni, hogy ez kétségbeesett, fogvicsorító aszketizmus volt. S hogy mennyire az azt ma látni a legjobban, amikor Nógrádban minden falu szinte teljesen ujjászületett házai­ ban, mikor a parasztember úgy vásárol ruhát, cipőt, rádiót, motort és tévét a városi áruházakban, mint azelőtt a fertály cukrot a szatócsboltban. Az igénytelenség eltűnt, elvitte a markoláb, aki azelőtt a Holdat ette meg minden hónapban. Kiderült, hogy a falusi ember is szereti a vajat a ke­ nyérre, sőt a kenyeret is szívesebben veszi a boltban, mint maga dagasztja, sütögeti. Múzeumokban megcsodáljuk a fakupákat, sótartókat és kanalakat, amit a díszítő ösztönű palóc farigcsált magának és gyermekeinek. Ma már nem farigcsál a palóc: Beutazik Tar­ jánba vagy Gyarmatra, és az edények mellé megveszi az „eccájgot” is . . . A díszítő ösztön átplántálódott a bú­ torok kiválasztására, a csipkék vásár­ lására, a csillárok felszerelésére és a többire. (Hogy azok a dolgok ízlésesek-e vagy sem, az más kérdés, Őket most kielégíti.) A földéhség és igénytelenség tűnése számos dolgot megváltoztatott. �Leengedett a palóc ember idegzete: Azelőtt lakodalom, búcsú, táncmulat­ ság nemigen esett késelés nélkül. Ma a pofon ritka eset. Az ital ugyanis már nem szabadít föl olyan erős és annyira elfojtott indulatokat, hogy a kés kirántódjék . . . Klasszikus és örök példa Móricz Zsigmond zséllérje, akit gaz­ dája lányának lakodalmán egy húsdarab legyilkol. Háromnapos, hétfalura szóló lakodalmak most is vannak. Sőt már egy-egy faluban a családok túl­ nyomó többsége képes — vagy képes lenne — ilyet rendezni. Az ilyen dí­ no m-dánomokon ma már nincs sze­ gény rokon vagy megtűrt vendég, aki hetek óta arra spekulált, hogy majd a lagziban agyon eszi-issza magát. A híres karancsaljai bányász-paraszt la­ kodalmak ma bőségesebbek mint va­ laha, de a hangulat valahogy ereszke­ dettebb, nincs szilajság és nincs pocsé­ kolás. Étel nemek mennek ki a divatból, mint a dercéből készült ganca és a kukoricagörhe: új ételek jönnek szo­ kásba, mint a torta, a párizsi szelet, a befőtt — s ezzel nem csupán az emberek lesznek egészségesebbek, a gyermekek jobban tápláltak és sudá­ rabh növósűek, hanem például edény­ fajták válnak fölöslegesekké, s új haszhasználati tárgyak kerülnek a konyhaszekrénybe. . . A régi bútorokat nemcsupán azért dobták ki, mert szúvasak és korhadtak voltak, hanem azért is, mert a millió rétbe hajtogatott sok­ szoknyának megfelelt a sublót, de a habkönnyű nylon csipkeholmiknak már mindenképpen szekrény kell. A spórolás és aszketizmus dicséretét zengő közmondások értelmüket vesz­ tették . . . Régi, kedves dalok, melyek a kegyetlenül fújó szélről, szárazke­ nyérről, hagymáról és a Tarnócára szomorúan elszegődő kisbojtárról szól­ nak — ma már a fiatalokban nem kel­ tenek érzelmeket, s az idősebbekben is csupán emlékeket. Megszünt az igénytelenség, elfújták a szelek, s ha harminc évvel ezelőtt egy családot kiközösített volna a falu, mert tíz éves bútort újra cserélnek, ma már a legvénebb vén is csak eny­ hén csóválja a fejét, és titokban. Ha harminc évvel ezelőtt még ócska ribancnak számított volna az a paraszt­ lány, aki tarjáni kozmetikussal „készít­ tette” volna ki magát, addig ma már a nagymamák is büszkék sudár unoká­ jukra ha azok „illően mennek el a bálba”. Megszűnt a pénztelenség. Azelőtt minden faluban volt pár legény, aki fizetett, vagy mert vérében volt a nagyzolás, vagy mert lopta a terményt az apjától. Az ilyenek körül csopor­ tok képződtek, s a „vezér” szinte kor­ látlan ura volt bandájának. Ma ilyen csoportokat nemigen találni. Hisz már a téeszek is előleget fizetnek, s az anya, aki tizenöt évvel ezelőtt még igen ki­ méricskélte a vasárnapi zsebpénzt, ma gondosan vigyáz, hogy a fia szégyent ne valljon társai előtt. Gyermekkoromban egy ízben meg­ csodáltam a negyedik szembe-szomszéd háza tetején a szépen összerakott ko­ csit. A család hetekig dúlt-fúlt, a falu csendesen kuncogott, a szegény eladó lány meg alig mert kimenni az ut­ cára . . . Manapság nem halla n i ilyen legendás, durva csínytevéseket. Hogy a kérőnek mennyi a földje, milyen a szülei háza, az föl sem merül. Uj szem­ pont: jól dolgozik-e, biztos-e az állása, el tudja-e tartani a családot (az asz­ szonyt nem, mert ma már az is keres, ha máshol nem, a téeszben). Nincse­ nek tilalomf ák a fiatalok között, nin­ csenek hát ízetlen, tudatos sértésnek vehető pajkosságok sem. 67 �C) Nyíltság és kényszerű sunyiság. „Engem sunyiságra oktat az erkölcs, rólad is ezt hiszem” — írta a költő. Felületes szemlélő elisiklik a mondat értelme fölött, s ha mégis megakad rajta a tekintete, akkor esetleg meg­ rántja a vállát: „Ugyan! Költői játék. Mi az, hogy éppen az erkölcs oktat sunyiságra. Hiszen az erkölcs nyíltságra tanít” . József Attila azonban a lélek felülmúlhatatlan mérnöke volt, s pon­ tosan tudta, mit mond. A cselédszár­ mazású Illyés Gyulában már vadabb reflexiókat váltott ki az úri Magyarország úri erkölcseinek megismerése: egy felejthetetlen versében arra biz­ tatja otthon, a földön maradt véreit, hogy lopjanak, hazudjanak, szerezzék vissza legalább így — ahogy lehet! — jogos tulajdonuk egy részét . . . A parasztmitizálásnak még az irmagvát is ki kell irtanunk: hazug min­ den olyan állítás, hogy a volt paraszt­ ság becsületes, nyílt, szókimondó és szavatartó volt a szó romantikus vagy bibliai értelmében. Nem. A parasztság, úgy ahogy volt, egy tömbben, lopott, csalt, hazudott, szót szegett — és ezek­ kel együtt volt becsületes! (Kiáltóan ritka példa persze mindig akadt, aki komolyan vette a Bibliát és nem ha­ zudott, nem rövidített meg senkit, nem másolta meg a szavát. Az ilyenekre messziről mutogattak, s ha nem tartot­ ták bolondnak, akkor csak azért, mert az emberek lelkük mélyén szerettek volna ugyanúgy tenni, s ezt a vágyu­ kat az ilyen kivételekre transzpor álták.) Hiszen az lett volna a csoda, ha a farkastörvények világában éppen a magyar paraszt, a nógrádi maradt volna becsületes a szó bárgyú értelmében. Isten és földbirtokos, király és jegyző, katona és vigéc ellen hogyan védekez­ hetett volna másként? . . , Csak két irodalmi példát: Sánta Ferenc Az áruló című kisregényének parasztja, aki el­ 68 megy a császáriakkal, a huszitákkal, csakhogy a lovát megtartsa, és kifosztja a halottat, anélkül, hogy akár áruló, akár hullarabló válna belőle. Tömör­ kény Ravasz Kabókja jancsiszögeket szór a földjén átvezető kocsiútra, hogv ne hajtsanak arra . . . A sunyiság nemcsak szokás volt, nem csupán a kényelmesebb megoldás, hanem egészen egyszerűen: létezési mód! Csak sunyisággal lehetett véde­ kezni a hatalom hatalmasai ellen és csak sunyisággal lehetett parírozni a szomszéd magamegfeledkező kapzsisá­ gát . . . A sunyiság volt a paraszt kényszerű udvariassága és simulékony­ sága. Míg azt meg nem tanulta, addig kár volt kilépnie a kiskapun: a sunyi­ ság elsajátításával lett — hogy úgy mondjuk — faire gentleman, akk or hallgatta meg az ispán, a jegyző, ha sunyin lekapta a sapkáját és hazudott. Ha igazat mondott kirúgták, hogy a lába sem érte a földet . . . Az isten, az egyház a sunyi parasz­ tot szerette, kedvelte és dédelgette: el­ gondolni is szörnyű, mi lett volna, ha a nógrádi parasztocskák sorra bevallják, hogy éhezik a káptalan földjét, hogy megdézsmálják a tisztelendő úr lucer­ náját, esetleg: elkívánják kövér, piros­ pozsgás szakácsnőjét! . . . Ha ezeket nem gyónták meg, akkor istenfélő emberek voltak. És ők igyekeztek. És mindenki tudta, hányadán áll a másikkal: a pap a hívőről, a jegyző az esküdtről — az a világ sunyiság nélkül egy napig sem állhatott volna fenn, aminthogy nem is állt, mikor el­ jött a nyíltság ideje . . . Persze, volt nyíltság, őszinteség ab­ ban a korban is. Sőt, sokkal szenvedé­ lyesebben, mint ma: minden olyan do­ logban, ami a hatalommal, a fennálló hivatalos erkölcsökkel nem állította szembe az egyént: szerelem, gyermekszülő viszony, szabados beszéd, s min- �den olyan esetben, mikor arra mód nyílott: egy-egy kiskirály lebukása, for­ radalom, interregnum. Nyílt és őszinte volt a paraszt a „minden mindegy” állapotában is: bíróság előtt, menthe­ tetlen szegénységben stb. Ilyen esetek­ ben állapították meg a csodálkozó magyar urak, hogy a paraszt ciniku­ san és szemérmetlenül nyílt. Igen, ilyen esetekben az volt: ide kompen­ zálta az őszinteséget. Mi sem lenne egyszerűbb, mint ezekután ideírni, hogy ma viszont a palóc nem sunyi, mert semmi bántódása nem eshet, ha nyíltan (sokszor arro­ gánsan) megmondja a véleményét. — ez általános elvként igaz, de a gyakor­ latban ezer és ezer differenciált eseten keresztül érvényesül — és fog érvénye­ sülni, egyre erőteljesebben . . . „Semmi bántódása nem eshet . . . ” Ez a mondás így nem azért nem igaz teljesen, mert lehetnek helyi kiskirá­ lyok. akik visszaélnek a hatalmukkal és igazságtalanok, despoták — hiszen felszabadulás utáni világunkban gyö­ keresen új jelenség a Rádió, az újsá­ gok panaszrovatai, a felsőbb szervek panasznapjai, és nincs idegenkedés ettől az úi jelenségtől, sőt előfordul, hogy „van papír, van tinta!” felkiáltás­ sal vissza is élnek a rendszer terem­ tette lehetőséggel. . . . Hanem azért nem igaz teljesen ez a mondás, mert a nyíltság és őszin­ teség önmagában nem minden: igazta­ lan ügyet képviselők szoktak néha túl harsányak lenni. Új szólásmondások keletkeztek az utóbbi húsz évben: „Az a világ már elmúlt!” „Elvégre demokrácia van.” A választójog, a munkához, pihenéshez, tanuláshoz való jog nem csupán írá­ sos malaszt, hanem annyira kiterjedt és csak gyér kivételekkel rendelkező gyakorlat, hogy mint elemi jogot sok­ szor már el is felejtjük az eredmé­ nyek között felsorolni. De az is ered­ mény, mégpedig nem is akármilyen, hogy míg azelőtt a jegyző naphosszat piszkálhatta a körmét, mert az emberek alig-alig mentek beóvakodni hozzá, ad­ dig ma a tanácsapparátus gyakran alig jut a munkájához, mert állandó a kilincselés! Fiatal és öreg, férfi és nő egyenes derékkal, nyílt tekintettel lép be a tanácstitkár irodájába, és ha a tisztviselő nem egészen kedvükre szól, akkor gyakran hangzik fel egy-egy cifra mondás, vagy legalábbis felcsat­ tan a hang. A sűrű tanácsra járásnak persze van egy másik oka is. Ez pedig, hogy az állam — a múlt apróbb-nagyobb maradványainak felerősödését megaka­ dályozandó — egyenlőre túl sok helyi szokásba nyúl bele rendeletileg, inicia­ tivákkal. S itt van a nagy demokrácia, a ge­ nerális szabadság helyi, gyakorlati meg­ valósításának egyik korlátja: nem az apróbb ügyeket szabályozó rende­ letekben, hanem amiért azokat meg kel­ lett hozni . . . Köztudott dolog, hogy mindig olyan dolgokat szabályoznak, amiket nem minden polgár tart be: ha valami szokást mindenki eleve be­ tart. arra fölösleges törvényt alkotni. A felszabadulás után az általános tör­ vények — lopás, rablás, verekedés, örö­ kösödés stb. — mellé, egy csomó elavult kitörlése után, újakat is hoztak, melyek főként a szocialista együttélést, a ki­ zsákmányolás-mentességet, az üzletelés elfojtását célozzák. Ha ezeket a szabályokat egy-egy falu lakói betartanák — vagy ha a választott testületek, a községi tanácsok be tudnák tartatni — akkor saját ha­ táskörükben rendezni tudnák a fel­ merülő problémákat. Vagy ha a falu, úgy ahogy van, a tanácselnöktől az első elemistáig, mindig pontosan tudná, hogy az új, szocialista életelvek sze­ 69 �rint az egyes adott esetekben mit is kell tenni, akkor nem lenne szükség az ezer apró miniszteri és egyéb ren­ deletre, és nem kellene annyit kilin­ cselniö k a polgároknak a tanácsházán. Tehát: amilyen mértékben erősöd­ nek majd az emberekben a szocialista élet szabályai, olyan mértékben válik egyre biztatóbbá bennük a demokrácia, a szabadság érzete — s olyan mérték­ ben csökken majd ismét az állam helyi szervének látogatása. S olyan mértékben csökken tovább és tűnik el a sunyiság. Mert még van. Vegyünk egy példát: X faluban járda kell, és portalaní tott közút. A helyi tanács a társadalmi munkára apellál. Az utca háromnegyed része megjelenik. Nagy János távol marad, mert éppen valamit maszekol. Egy tanácstag meg­ kérdezi miért nem ment el? Nagy János sunyít: nem azt mondja, hogy aznap éppen négyszáz forintot keresett üzleteléssel, hanem azt hazudja, hogy beteg volt a kisfia, vagy meghalt a nagynénje a hetedik faluban. Másik esetben Kis Péter felháboro­ dottan bemegy a tanácsházára, hogy tegnap beküldte a fiát. miért nem adták ki neki az őstermelői igazol­ ványt?! Mire a tanácselnök meg­ mondja, hogy mert Kis Péter tavaly is visszaélt ezzel az igazolással, rá­ adásul a téeszben nem dolgozta le a százhúsz napját. Mire Kis Péter su­ nyin megjegyzi, hogy minek dolgoz­ zon a téeszben, mikor tavaly is keveset fizettek egy munkaegységre? Erre a tanácselnök lecsihad, mert mint állami ember felelősséget érez a szocialista szektorért. S mostmár ketten sunyítanak, s a vége rendszerint az, hogy Kis Péter megkapja az őstermelőit. Boldogok lennénk persze, ha csak ilyen precedensek váltanának ki hazug­ ságot. Előfordulhatnak még ma is meg­ 70 alázások, igazságtalanságok egyes ve­ zetők részéről, amit elviselni csakis az ősi sunyiság segítségével lehet. Van azonban egy másik faktor: sok esetben jószolgálatot tesz az apáktól örökölt sunyiság akkor is, mikor a palóc ugyan nem úgy érez, nem úgy gondolkodik, ahogy azt ma tőle a társadalom elvárja, ahogy ma illik, de konformista akar lenni. Például: „A téesz és annak tagjai akkor gyarapszanak, ha minden dol­ gozó legjobb tudása szerint, becsüle­ tesen dolgozik.” Ez az elv, ez az össz­ társadalmi elvárás. Vannak azonban téesz-parasztok, akik ezt a világért sem veszik komolyan. Vagy mert nem értik, vagy mert nem érzik. Hangosan viszont nem mondják ki, és lapítanak, sunyítanak, úgy tesznek, mintha min­ den erejükkel a közös gyarapodásán lennének. Más: A templomba járást, az egy­ házi esküvőt, a gyerekek hittanra íra­ tásét senki sem tiltja Magyarországon. A párt és állami szervek gondosan vi­ gyáznak, nehogy egyes túlbuzgó veze­ tők egyéni akciókban túlkapásokat kö­ vessenek el. Megyeszerte egyetlen pél­ dát sem tudott senki, hogy az utóbbi tíz évben a vallásos hitből, annak gya­ korlásából valakinek is baja, hátránya származott volna. Mégis: a palóc tudja, érzi a társadalmi fejlődés irányát. Ezért gyakran előfordul, hogy gyerme­ küket nem iratják be hittanra, vagy beleegyeznek, hogy ne esküdjenek templomban, mert akkor szabályosabb állampolgároknak néznek ki. Különö­ sen akk or áll ez, ha a gyerek már ott­ hagyja szülei foglalkozását. Ilyen esetekben a parasztembernek nem kellett új reflexeket kialakítania magában. Egyszerűen elővette a régi sunyiságot. Mert ő szabályos állampol­ gár akar lenni . . . Tudja, hogy akkor �is megél, sőt jól él, ha az ilyen pluszo­ kat nem prezentálja, hogy senki még csak szemrehányást sem tenne neki akkor sem, ha a gyereke hittanra jár­ na, mégsem iratja be . . . Ilyen ér­ telemben tehát az új társadalom épí­ tésében, kiteljesítésében pillanatnyilag segítségünkre van ez az ősi paraszti tulajdonság, de egy percig sem lehet vitás, hogy az igazi eredmény az lesz, ha a paraszt nem számításból, kénye­ lemből csinálja ezeket a plusszokat. S itt van a minőségi különbség a régi sunyiság, és a ma még előforduló szá­ mítás között: az úri Magyarországon ez életforma volt, egyszerűen a létezés föltétele ,míg ma csupán a nagyobb kényelmet, gyermekeik vagy maguk jobb boldogulását várják tőle. D) Tekintélytisztelet. A szó köznapi használatában tekin­ télyes lehet minden. Nemcsak ami nagy, terjedelmes és hatalmas, hanem egy egészen apró és esetleg csúf em­ berke is, ha esze, tudása van. A ma­ gyar paraszt számára viszont még húsz évvel ezelőtt is az volt a tekintélyes, akinek hatalma vagy vagyona volt. A kettő azonban rendszerint együtt járt. A földjén kapálgató palóc tehát nem a bricskán elfurikázó szolgabíró: süvegelte meg, hanem a hatalmát, a mö­ götte láthatatlanul is ott cicázó csendőrtollakat. A hatalom személyes és személytelen volt egyszerre. Kiszámít­ ható és kiszámíthatatlan. Ilyen érte­ lemben leginkább az istenhez vagy az időjáráshoz hasonlított, s ha annyival rosszabb volt, hogy tőle mindig csak rosszat lehetett várni, akkor annyival viszont elviselhetőbb, hogy néha ki le­ hetett játszani (olykor az istent is, az időjárást azonban a legritkábban). Emlékszem, mikor gyermekkoromban a felnőttek egymás után sorolták az ismert urak bűneit, hibáit, butaságait, sőt elmebeli korlátait. Igy utólag nézve az volt a csoda, hogy falum paraszt­ sága nem kelt föl, és azt a pár urat nem tanította móresre. Mert majdnem kivétel nélkül gyűlölték, utálták és, megvetették őket. Persze ők már akkor is tudták, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Tudták, de inkább érezték: Idegeikben ott rezgett őseik lázadása és megcsúfolása. A tekintélytiszteletet hosszú emberöltőkön át verték bele a magyar parasztba — szó legszorosabb értelmében . . . Igy és ezért misztifi­ kálódott a hatalom, így és ezért furi­ kázhatott teljes biztonságban a testileg-lelkileg nyiszlett főszolgabíró át a földeken, így és ezért süvegelték sorra a kaszát-kapát markoló emberek. S ettől a lidércnyomásos misztikum­ tól szabadultak meg negyvenöt után, szinte egycsapásra. A jegyzőt még egydarabig jegyzőnek hívták — és esetleg személyében sem változott —, de a legöntudatlanabb pa­ lóc is érezte, hogy felszabadulás előtti hatalmának vége: a falvak minden la­ kója látta, hogy az ember valamilyen módon — mégpedig igen közvetlenül — tőle is függ már. (Azelőtt is függött persze, de igen sok áttételen keresztül, úgy, hogy rendszerint nemcsak a pa­ raszt, hanem az úr sem vette észre az ilyen kontaktust.) Aztán tanácstitkár­ nak hívták, és legtöbb esetben szemé­ lyében is megváltozott, a hatalma nőtt, de még a személyi kultusz éveiben is számos tanácsi vezetőt váltottak le, ha a falu népe egységesen elitélte. S még ma is előfordulhat persze, hogy egy-egy tévútra futott vezető ügyét különböző okokból elkenik, és az ille­ tőt legfeljebb áthelyezik, de általában az figyelhető meg, hogy a járási, me­ gyei vezető szervek állandóan és élén­ ken figyelik, hogy a lakosság meg van-e elégedve a vezetőivel. Ilyenfor­ mán ma a főprobléma az, hogy a ma­ 71 �gyar paraszt — és köztük a nógrádi — nagyobb része ma a kívánatosnál is kevésbé tiszteli a tekintélyt. Jól emlékszem: 1949-ben fiatal — na­ gyon is fiatal — ifjúsági vezető vol­ tam. Jegyzői értekezlet volt Szirákon, ahol jelen volt Gyarmatról az alispán is. Valamiért be kellett mennem. Az eszemmel nagyon jól tudtam, hogy ezek az emberek többségükben — és az alispán feltétlenül — a népidemok­ rácia hívei. Címeik azonban nagyonis gyűlöletesek voltak előttem, s tudat alatt, ösztöneimmel ezért utasítottam el őket . . . Nem vettem le a sapkámat. Az alispán figyelmeztetett. Akkor pe­ dig már a világ minden kincséért sem vettem volna le. Ez semmiképpen sem egyedi eset Igy volt ezzel a nép többsége, és bár groteszk, de természetes folyamat, hogy eddig lefojtott indulataik egy része azokra zúdult, akik éppen semmit sem tehettek a régi rendszer bűneiről. Ter­ mészetes folyamat, meggyőző szóval küzdünk ellene, de magától is lecsitul. Végleges elmúlását az segíti elő, ha minél több olyan helyi, járási, megyei és országos vezetőnk nő ki a nép közül, akiknek nem a hivatallal adományozódik az ész, hanem valóságos emberi jótulajdonságaik alapján kerül­ nek oda. tehát rátermett vezetők. Mert a paraszt a múltban annál inkább sze­ rette az itt-ott előbukkanó emberséges urat, minél ritkább jelenség volt. S ahogyan világszerte megfigyelhető, hogy a vagyon, a hatalom egyre kevésbé forrása az igazi tekintélynek, úgy ná­ lunk ma a rendszer, a rendszer termé­ szete ad meg minden előnyt az új tekintélytisztelet kialakulásának, ab­ szolúttá válásának. E) Hagyománytisztelet. Hagyomány az, amit apáinktól, szép­ apáinktól lényegében változatlanul vet­ 72 tünk át, és mi is ugyanolyan céllal és haszonnal (vagy haszontalansággal) csi­ náljuk. A forrását legtöbbször nagyon nehéz lenne megállapítani — egy más rendszerű felosztás viszont kézenfekvő­ nek látszik: Mi alakíttatta ki őseinkkel és mi tar­ tatta meg vagy hagyatta el velük az egyes hagyományokat, szokásokat, ba­ bonákat? Több alapvető hagyományról, szo­ kásról eseti már szó, mint a földsze­ retet. földéhség, sunyiság, tekintély­ tisztelet. melyek eredetéről és mostani változásairól bőven szóltunk. Az igény­ telenséghez még pár adalékot. Hollókőn a falu közepét népi építé­ szeti rezervátummá nyilvánították, a házakat tilos lebontani, tulajdonosai­ kat kötelezik a jó állag megőrzésére. Az épületek megtekintése ritka művészi élvezetet nyújt. Az utcára szolgáló pincelejárat. a körbefutó, faoszlopos tornác, a jellegzetes tető- és eresz­ megoldás, s mindenütt a faragás. S ha ezekben kellőleg kigyönyörködtük magunkat, akkor már nyugodtan észrevehetünk egy jellemző vonást, amelyik közös minden háznál, és amelyik a pa­ lócház összes többi ismertető-jegyét uralja: ezek az épületek apróak. És miniatűr rajtuk minden kívüli-belül: az oszlopok, a tető, a falak, az ablakok, az ajtók, a helyiségek méretei. Az aprótermetű palócnépnek ez megfelelt: évszázadokon keresztül miniatűr élet folyt ezekben a miniatür, szépen kicicomázott kalitkákban. S pár száz méterrel odább, az új falurészben már szabályos méretű, nagyablakos, tégla­ falas házak állanak és épülnek sorra. A rezervátum látogatói közül sokan dühösen és nyugtalanul tekingetnek arra: mi lesz, ha az új falu teljesen elnyeli a régit? Hiszen már ma is fo j­ togató a szorítása; körülfollyák ezt a �pár házat az öreg falu közepén, sőt betörnek az üres telkekre, nem tekintve semmi tradíciót, semmi népművészit, dölyfösen emelkednek az apró házak fölé, nem egy lepipálja magasságban a templomot, mely valóban a legcsodála­ tosabb látvány az egész Hollókőn, méltán tarthat számot országos és nem­ zetközi hírre. A miniatür parasztok miniatür éle­ tükért magukkészítette miniatür templomocskában adtak hálát az Úrnak, s az Úr hallgatott. Az Úr most is hall­ gat. Beismerte végre ezer éve érlelődő vereségét? . . . Ha konzekvens, akkor ez kellett történjen. A szegénység, a nyomor által kiala­ kított legendás igénytelenség a minden­ kori öregekben tombolt leginkább. A nagyapák, nagymamák tíz és száz­ ezrei. akik dolgozni még tudtak, s ha nem, akkor is mozogtak, tettek-vettek valamit a ház körül, de enni naponta csak annyit ettek, amitől egy három­ éves gyerek is angolkórt kapott volna. Parasztromantikus leírásokban szíve­ sen olvasunk a tölgyfagatyás, hosszú fehérhajú, nagybajszú vénekről, kik nap­ hosszat kint sütkéreznek a kispadon, és a falu népe tisztelettel süvegeli őket, gyermekeik, unokáik pedig féltő gond­ dal, szeretettel veszik őket körül . . . Volt ilyen is, kétségtelen. De hogy az esetek többségében a vének csak meg­ tűrt, kicsúfolt, megvetett és naponta megszidott haszontalan kacatok vol­ tak. még az én gyermekkaromban is minden kétséget kizáróan meg lehet állapítani. — A mai falvakat járva vi­ szont azt láthatjuk, hogy a mostani öregek túlnyomó többsége nyugodt, vagy nyugodtabb kort él, mint apáik: nem szidalmazzák őket esetről esetre, mikor „rossz fát tesznek a tűzre”. S ennek nem csupán az az oka, hogy ritka kivételtől eltekintve mind nyug­ díjat, öregségit vagy legalábbis téeszjáradékot kap, hanem az is, hogy senki elől nem eszik el az ételt, mert van elég. Ha mondanak, javasolnak valamit, ha ebbe-abba beleszólnak, azt persze a gyermekek rendszerint elhárít­ ják. Esetleg még mosolyognak is hoz­ zá, de ma már ritka esetben támad­ nak rájuk durván. E jelenség magya­ rázója a falusi verekedések, késelések megszűnésének okával fakad egy tőről, nincs létbizonytalanság, nincs tehát állandó idegfeszítettség sem, nem in­ gerültek az embereik. Mind az eddig tárgyalt hagyomá­ nyok és szokások a fenti két adalék­ kal együtt a nyomor, a gazdasági ki­ szolgáltatottság által teremtett elfer­ dült érzésekből keletkeztek. Más kategóriát kell adnunk a babo­ náknak, a babonás és vallási eredetű szokásoknak, népi gyógymódoknak. Ez utóbbi egy része igen megbízható, em­ pirikus tapasztalatokon alapuló hatásos eljárásokból áll, melyek közül sokat a modern gyógyszerészet is átvett (gyógy­ füvek felhasználása), más része azon­ ban az összes többi babonával és olyan jellegű szokásokkal egyetemben az anyag! és jogi kiszolgáltatottsággal járó lelki kiszolgáltatottság és védtelenség következménye. . . . Ha a tehén véreset tejel, akkor először is valaki megrontotta, másod­ szor pedig faszénre szórt cickafarkat kell a tőgye alá füstölni: ha harago­ sunkat meg akarjuk bosszulni, akkor egy marék babot kellő ráolvasás után el k el l ásni ott, ahol járni szokott; fekélyek lesznek a lábán; ha jégeső esik, a baltát élével fölfelé a küszöbre kell tenni, attól elmúlik; Luca éjsza­ káján az ajtó kilincsét foghagymával kell bekenni, akkor a rossz nem jön be: a menyecskének a lakodalom napján az udvaron rakott tüzet át kell ugornia. 73 �attól minden rossz tulajdonság kiszáll belőle — és így tovább, a Nógrád fal­ vaiban hallott és gyűjtött babonák százai, melyeket most nem elemeznénk, hiszen elég gazdag irodalma van. Az is köztudott, hogy például a rontások elleni hatásos védekezések nem csu­ pán falvanként, hanem falurészenként is változnak. Most egy más vonatkozást: Nagybátonyban három helyen gyűjtöttem ba­ bonákat, hiedelmeket, gyógymódokat. A cigányak között, az öregfaluban és a bányavárosban. A három helyen az egyes babonákat más és másképpen tudták, mondták. Ugyanakkor eltérés volt abban is, hogy hol milyen babo­ nát mondtak el; a cigányok a rossebes rontásokról, vajákos öregasszonyokról és villámlás idején az udvaron szalad­ gáló kisördögökről, lidércekről beszél­ tek, az ófalusi parasztnénik a keresztútról, Luca-napról és legényfogásról, míg a bányavárosiak a farsangi, szü­ reti szokásokról beszéltek szívesen. A legjelentősebbnek azonban azt talál­ tam, ahogyan a cigányok, a parasztok és a bányászok mondták mindezeket. A cigányok félve, félig akarva félig kikényszerítve, gyakran suttogva, egy­ szóval mély hittel és félelemmel. A pa­ rasztasszonyok szégyenlős mosollyal, közben sűrű megjegyzésekkel, hogy hát így mondták a régi öregek, ki tudja, igaz-e vagy sem. Itt-ott azonban ki lehetett ugratni, hogy lelkük mélyén még több dologban hisznek vagv leg­ alábbis bizonytalanok abban, hogy igaz-e vagy sem. A bányavárosi asszo­ nyok kedvteli nevetéssel emlékeztek ezekre a dolgokra, látszott és érzett rajtuk, hogy inkább csak a játékos vo­ natkozások foglalkoztatják őket — pe­ dig nem egy közülük csak tíz, tizenöt éve került el faluról. Ennyi idő tehát elég volt nekik arra, hogy — az eredeti, meghatározó kör­ 74 nyezetből egy egészen más környe­ zetbe kerülvén — lerázzanak maguk­ ról m id e n régi, misztikusan-érthetetlent. Új létfeltételeik között haszonta­ lannak itélték ezeket a dolgokat, mert valójában már semmi látszólagos vagy valóságos hasznát nem vették. Tehén nincs, nem ronthatja meg semmi: a háztetőn villámhárító van, és szükség­ telen a küszöbön a kisbalta, a Lucanapi kilincs-fokhagymázásnál pedig szemmel láthatóan többre értékeltek egv jó Wertheim zárat. A parasztnénik az újságok, a rádió, a televízió korában már szégyenlik azt mondani, hogy igenis, ezek a babonák igazak. Még azokról sem szívesen nyi­ latkoznak így, amelyekben igazán hisz­ nek. Ugyanakkor számos létfeltételük nekik is megváltozott. Az első és alap­ vető, hogy eltűnt a létbizonytalanság, az elnyomás, ami lelki védtelenséget támaszt. A többi már gyakorlati kér­ dés; háztáji tehén nincs, ha van, ak­ kor is azt látják, hogy baj esetén a téesz istállóba azonnal állatorvost hív­ nak, és számtalanszor tapasztaltá k, hogy az jobban segít minden ráolva­ sásnál. Számtalan régi szerszám — ken­ dertiloló, guzsaly, rokka — ment ki a divatból, s a hozzájuk fűződő babo­ nák, szokások értelmüket vesztik. A legényfogás persze nem ment ki a divatból ma sem, de a fiatalok már csak nevetnek, mikor a fiú hajszálának ide meg oda dugdosásáról esik szó: ezek a mai lányok ebből a szempontból jó­ val többre tartanak egy modern fri­ zurát vagy egy jólfeszülő pulóvert — s ki tudja, talán még igazuk is van. A cigányok közül sok fiatal férfi dolgozik a bányában. Az asszonyok azonban, különösen az idősebbek, még ma is a hagyományos foglalkozásokat űzik: kártyát vetnek, rongyot szednek, jósolgatnak, itt-ott gyógyítanak — de a legdöntőbb tényező, hogy bár társa­ �dalmi megbecsülésből elég sok jut ne­ kik, de még nagyobbrészt mindig a régi, zsúfolt építésű és zsúfoltan lakott kalyibákban laknak. Itt föltétlenül megjegyzendő, hogy a bányavárosba beköltözött számos ci­ gánycsalád közül azok, akik egy­ más mellé kerültek, még mindig igen zajosak, rendetlenkedők, szerte­ lenek, míg akik egyesével kerültek egy-egy nagy bérház más lakói közé, azok gyorsabban változnak, és pár év múltán csak bőrük és jellegzetes arc­ vonásaik alapján különböznek. Nyilvánvaló tehát, hogy a különböző társadalmi helyzet, életmód, kultúr­ szint, civilizációs fok különféleképpen modulálja őseinktől kapott hagyomá­ nyainkat, babonás szokásainkat, s még azok a parasztok is viharos gyorsaság­ gal szabadulnak meg tőlük, akik a földnél maradtak. Mert megváltozott az anyagi alap, a termelőeszközökhöz való viszony, mert van anyagi lehetőség. Erre még egy példát: Egy új házasságban a férj a munka­ erejét, a havifizetését vagy a megmun­ kálható földet vitte, míg a feleség a kelengyét, a bútort, vagyis a megkez­ dett életközösség kereteit. A szegények természetesen semmit sem vittek, il­ letve mindegyik azt, ami volt, Nóg­ rádban nem hallottam, de az Alföldön, Szeged környékén ebből is ha­ gyomány keletkezett, amelyik negyven ötven évvel ezelőtt még érvényben is volt: a menyasszony vitte a kelengyét, a konyhabútort, míg a vőlegény a szobabútort, és munkaeszközöket (ásó, kapa, villa, kubikus talicska) szóval, amelyek a summás vagy kubikus élet­ hez szükségesek voltak. Ma Nógrádban több helyen beszélik, hogy a szülők fiúgyermekük számára is megvásárol­ ják a hozományt, ami kelengyét persze nem jelent, de teljes bútorzatot igen! Az anyagi jómód így teremt merőben új szokásokat, mégpedig olyanokat, melyek harminc évvel ezelőtt abszo­ lut képtelenségeknek számítottak volna — a mai szemmel nézve viszont a harminc évvel ezelőtti szokások tűn­ nek hihetetleneknek, s gyakran még azok is rázzák a fejüket, akik már abban a korban is felnőttek voltak . . . Ismét más csoportba tartoznak azok a szokások, melyek a vallási, családi ünnepekkel függenek össze. Nyilván­ való, hogy ezekre is minden korban hatottak a fennálló társadalmi viszo­ nyok, hat a mára megváltozott helyzet is, de ezek változtak és változnak a legkevésbé, mert nem deformált em­ beri érzésekhez és tudathoz kapcso­ lódnak, hanem az örömhöz, az ünne­ pélyességhez, a szerelemhez, a család­ hoz, a gyermekneveléshez, melyeket a legvadabb társadalmi rendszer vagy kor is csak befolyásolhat, de meg nem változtathat, meg nem szüntethet. Ilyenformán a búcsúbeli. a Szent István-napi, pünkösdi, karácsonyi, far­ sangi vendégeskedések semmit sem vesztettek jelentőségükből, sőt. Ma már mindenki vendégségbe megy vagy láto­ gatót vár ilyen alkalmakkor. S míg azelőtt a szegényebb családok igen megéreztek egy-egy búcsút, addig ma ritka az a ház, ahol egy nagyobb ven­ dégeskedés komoly anyagi problémát jelent. A megállapításból — hogy a falu­ siak egzisztenciális biztonsága folytán lelki kiszolgáltatottságuk csökkent — egyenesen következik, hogy gyengült a vallás, az egyház, a pap hatalma. S nem csupán úgy, hogy ma már észrevehetően kevesebben vagy keve­ sebbszer járnak templomba, hanem úgy is, hogy az emberek nem hisznek annyira, olyan vakon. Egyes vallási ünnepek látogatottsága azonban nem 75 �c sökkent. Ilyen például a búcsú, Bol­ dogasszony napja, vagy Pünkösd. Ezek társadalmi események falun — de van egy másik vallási szertartás, a búza­ szentelés, amit még mindig nagy tö­ megek látogatnak. A pap megszenteli a téesz búzáját, az állam hagyja, hogy a füstölőt meglóbálják a szocialista szektor vetései fölött, s ezen egy cseppet sem bosszan­ kodunk. még csak nem is mosolygunk, mert komoly haszonnal jár. Nem úgy persze, ahogyan az egyház mondja; hanem úgy, hogy a téesz tagok egy része ma még komolyan hisz ennek a szertartásnak a hatóerejében, más ré­ szük pedig úgy gondolja, hogy mit lehessen tudni . . . Gyárba pár éve bekerült embereket kérdeztem végig, mit szólnának hozzá, ha az üzemet időnként megszentelné a pap. Nagy többségük nevetve mondta, hogy ez teljesen fölösleges. Mikor azonban a búzaszentelésre tértem ki, akkor el­ komolyodott az arcuk — feleségük ott­ hon a téeszben dolgozik — és kijelen­ tették, hogy az semmiesetre sem ártal­ mas, mert a mezőgazdaság nagyon függ a természettől, az időjárástól. . . Világos tehát, hogy életünknek azokon a területein hatnak még a vallási szo­ kások. ahol nagy a bizonytalansági tényező. Ezért hatnak még az erkölcsi élet­ ben is. A zsidó Jehovából lett nemzetközi keresztény Isten a magyar paraszt sze­ mében elsősorban nem jóságos, nem adományozó, hanem verő és vésztjósló hatalom. Ha az Úr valamiben megrövi­ dítette a palócot, és az nem bírta meg­ venni rajta, akkor mit csinált? Rá­ bízta az istenre, hogy verje meg. Ha a szomszéd leütötte az átcsámborgó szár­ nyasokat. ha a legény azt a lányt akarta elvenni, akit nem illett volna. 76 és már sem szép szó, sem erőszak nem használt, akkor mit csinált a palóc asszony? Rábízta őket az istenre, hogy verje meg. „Te is jóra bízod!” — szól az újkeletű mondás. Ám ezt régen is érezték az emberek (esetleg csak ki­ mondani nem illett), amit mi sem bizonyít jobban, minthogy ha tehették, megvert é k ők maguk, nem bízták másra. Két éve lefolytatott faluszociológiai felmérés elemzéséből kiderül, hogy 74 megkérdezett harminc éven felüli téesz tagból 56 a gyermekneveléshez szüksé­ gesnek tartja az isten és a vallás fo­ galmát. Közülük 39 a miért kérdésre lényegében ezt válaszolta: „Mit mond­ jak neki, hogy ezt vagy azt miért nem szabad?" Mikor pedig kifejtette nekik az ember, hogy a becsülettel, a társa­ dalmi játékszabályokkal, a szocialista (vagy egyszerűen az emberi) együttélés követelményeivel érveljenek, akkor bólogattak, de minden meggyőződés nélkül. Az lenne a megdöbbentő, ha ezen most megdöbbennénk. E fejezet har­ madik pontjában, a kényszerű sunyi­ ság tárgyalásakor bőven volt szó arról, hogy az úri Magyarországon életforma, létezési forma volt a hazugság, a csa­ lás. a lopás. Szinte mindenki ezt csi­ nálta: a gazdag azért, mert attól lett még gazdagabb, a szegény azért, hogy éhen ne haljon . . . Csodálhatjuk-e hát, hogy az idősebb nógrádi parasztok fa­ képpel bólogatnak az erkölcsi normák emlegetésekor? Hisz erről nekik igen élénk tapasztalataik és emlékeik van­ nak. S a lelki berögződések közül ép­ pen a morálisak azok, amelyek a leg­ lassabban változnak. Ugyanakkor érezték és érzik, tudták és tudják, hogy mércéikre, normákra szükség van. S nem csupán azért, mert illik ilyeneket látszólag betartani, és �fennen hangoztatni, hanem azért is, mert az életnek egy csomó területén nem hazudtak, nem csaltak, nem lop­ tak akkor sem; hiszen általában jó és áldozatkész családapák, feleségek vagy gyermekek voltak, jó és segítő­ kész barátok, vendéglátók, bajtársak a bajban. Csak ott rúgták föl — titok­ ban — a látszatnormákat, ahol a tár­ sadalmi viszonyok rájukkényszerítet­ ték — ezért maradtak becsületesek, de ugyanezért sokan közülük ma még nem tudják eldobni az istenhitet gyer­ mekeik nevelésében. A fajfenntartás az életösztön része, alapvető emberi érzés, melyhez szá­ mos érzelmi és értelmi motívum járu l, s melynek az élet minden részé­ vel kapcsolata, kölcsönhatása van. A fajfenntartással kapcsolatban kialakult ősrégi szokások nagy része az írott törvények közé is bekerült, nem csupán nálunk, hanem minden civilizált nép­ nél: a vérfertőzés, a vérrokonok közötti házasság tilalma, a gyermeknevelés kö­ telezettsége például ősi szabály. A monogám házasságot a keresztény pa­ pok cipelték be hozzánk, de az udvar­ lás, a lánykérés számos szokása még a pogány időkből származik. Igy mind­ járt a két szó, hogy vevő legény, meg menyasszony; így az egyes helyeken még ma is meglévő jelképes lányszökteté s, ami korábban szabályos rablás volt. Továbbá a májusfa állítás, és a többi — a kiskapuban állás azonban nem annyira régi szokás, mindenesetre jóval fiatalabb, mint a kiskapu divatja. Nógrádiban nem mindenütt dívott. Szá­ mos községben — a sértődéseket el­ kerüle ndő. most hagyjuk a neveket — a lány a hátsó szobában a kamrában aludt, a legény odajárt hozzá udva­ rolni, miközben a szülők a legtelje­ sebb lelki nyugalommal pihentek az első szobában. S ebben semmi erkölcs­ telenség nem volt. Mert előszöris fel­ idézzük, hogy Bajorországban, Svédor­ szágban de másutt is népi szokás a próbaházasság: másodszor pedig a pa­ lóc nagyon jól tudta, hogy a lány végül­ is férjhez megy, csak egészen kivételes esetekben nem, mégpedig az a lány nem, aki nemcsak egy, hanem több legénnyel szemben nom tudja megvé­ deni az erkölcseit. Tudták ezt a lányok is. Hiába tud­ ták azonban olyan községekben, ahol urizálások vagy nemesi származás mi­ att teret hódított az álszent magatartás. Ilyen helyeken a szerelmesek óraszám a kiskapuban álltak, mert bent nem illik csókolózni, patakpartra nem illik kisétálni; s bár a kapuban sem illik állni sokáig, de hát azért a szülők is tudták, hogy csókolózni is csak kell. mert különben mi a fenéért jönne el a következő lányos estén is az a legé ny — s ha az utcán jön valaki, akkor gyorsan szétugranak. és mondhatják, hogy éppen csak megálltak egy szóra. A kiskapuban. Ezen a lehetetlen, álszent és haszon­ talan szokáson a rádió elterjedése sem segített. Azt a kiskapuból is lehet hall­ gatni. ha jól felerősítik, bár amennyi belőle a haszon, annyi a kár, meri igaz ugyan, hogy a meghitt suttogások és csókok zaját elnyeli, de ugyanakkor az utcán (vagy a konyha felől) köze­ ledő lépteket sem lehet tőle meghal­ lani . . . Ebbe a felemás helyzetbe szól t bele megfellebbezhetetlen hatalmi szó­ val a tévé. Az áldott tévé, amit nem lehet a kiskapuból nézni, s ha be van kapcsolva, akkor nem éghet a villany. Bár égni ugyan éghet, de akkor nem lehet eléggé élvezni a műsort. S most minden a legnagyobb rend­ ben van. a fiatalok nem kujtorognak sehová, esőben, fagyban nem kell ne­ kik a kiskapuban ácsorogni, ugyanak­ 77 �kór a család körében vannak, tehát nem esett semmi illetlenség. . . No persze, a tréfán túl az is tényező, hogy ma mar az udvarló előtt nincs sze­ gyelni való a ház belső szegénységén, és a kínálás sem olyan nagy probléma. Mindenesetre, több faluban szám­ szerű adatok igazolják, hogy a tévék­ nek kétharmada mindig a lányos há­ zaknál van. A fonóház, a tengerihántás, a fosz­ tóka a felszabadulás után ment ki a divatból. Elavult munkafolyamatok let­ tek, amelyeket az olcsó ipari termékek, vagy a faluba bevonult gépek, az új munkamódszerek szorítottak ki. S a fiatalságnak a kultúrházon, mozin és kocsmán vagy presszón kívül maradt volna az álszent kiskapu, ha nem jön a tévé. — A megfogalmazás tréfás, a mondandó igen komoly, hiszen köz­ vetlen példa arra, hogy a civilizáció, technika hogyan tör be a falura, hogyan szól bele az eddig áthághatatlan ha­ gyományok formálásába vagy meg­ szüntetésébe. RÉTI ZOLTÁN: Fűrészelő 78 Kunszabó Ferenc �Kultúra Barna Tibor A mi szín h á zu n k A mindennapok számtalan, nyilván izgalmasabb eseményében elszaladtunk egy évforduló mellett, amely pedig fontos dátum a felszabadulást követő nagy művé­ szetpolitikai változásokban. Tizenöt éves az Állami Déryné Színház, pontosabban, lényegét tekintve és korábbi nevén: Állami Faluszínház. Tizenöt esztendős és ennek a másfél évtizednek augusztus 20-án volt napra is pontos jubileuma. Nemzeti színháztörténetünkben nem ismeretlen a falujáró színész fogalma. A „dali” szinészé, a potyavacsorákra pályázóé, az éhkoppon élőé. Azoké, akik előtt néhai jó Vas Gereben a Nemzet napszámosai címmel regényes korrajzban tisztelgett. Bántó anekdoták célpontja volt ez a társadalom a színházi világban; kevés mű­ vészi és emberi becsülettel bíró — tiszteleti a kivételeknek, mert hisz Thália istenasszony papnői és papjai között olyan neveket tartunk számon, mint a fényes em­ lékű Déryné ifiasszony, Megyery, Szentpéteri, Prielle Kornélia. A nevek hosszú sorát adhatnánk róluk, egész a felszabadulásig. Nem egy közü­ lük ma előkelő színházak becsült művészei. A nevek hosszú hídja mégsem ahhoz a kezdeményezéshez ível, ahonnan a Faluszínház, a Déryné Színház létét mérjük. Ez az újkori falujáró társulás kezdeti percétől más célokat tűzött maga elé, más fela­ datokat vállalt. A célok olyan igényességét, a hivatás gyakorlásának olyan emelt szintjét szabta elérendőnek, ami példátlan minden korábbi falujáró szinészetünkben. Persze a szándék és a valóság nem váltak mindjárt egységgé az új színház éle­ tében sem. Kisérleti évekre volt szükség a sajátos arculat, a különleges játszási fel­ tételek, a műsorgerinc, a játékstílus, a színpadtechnikai gyakorlat kialakítására. Ezek a kívánalmak létfeltételt jelentettek az együttesnek s kimunkálásukban Mátray Józsefnek, a színház első igazgatójának és a művészeti tanácsadó-dramaturg Ascher Oszkárnak elévülhetetlenek az érdemei. Hogyan is kezdődött? Pillantsunk vissza a tizenöt év előtti mozzanatokra. 1951. augusztus 20 Dunapentele. Történelmi nap a Faluszínház életében. Az első előadás napja. ..Dunapentele nagyközség, 3950 lakossal Propellerállomás. Gőzmalma, vasútja, postája és távírója van” — olvashatjuk a korabeli lexikonban. Itt kezdett hát a Faluszínház, de a régi falu már ekkor óriássá növekedés je ­ gyeit hordozta. A krónikás így emlékezik a nevezetes eseményre: „Három viponkocsi,e kis karavánra emlékeztetően, egymást követve gördül az országúton. Jó félórája már, hogy eltűnt mögöttünk a főváros csodálatos látképe. 79 �A hegyek, a dunántúli hegyek nyulványai kartávolságnyira húzódnak az út mentén. Balról a csendesen morajló Duna. Tükrében a felhőtlenül tiszta égbolt füröszti nyugtatóan kék színét. Dunapenteléig az út 32 kilométer. Az elágazásnál megkopott tábla jelzi, hogy van még idő tréfára, dalra. A három viponban ugyanis afféle mozgó főpróba folyik. A harmonikás fürge ujjai háromszor-négyszer végigszaladnak a billentyűkön. Két színésznő a nagysikerű szovjet film csasztuskázó kettősét utánozva a csípős-vidám strófákat ismétli; az első gépkocsi vezetője pedig talán gondolatban már színház­ avató előadás közönségének zsongását hallja. De hát milyen is lesz az első? . . . Ebben az izgalomfűtötte hangulatban szinte percenként kérdezik egymásttól ezek a modern tháliások. S a dunapentelei elő­ adással egy időben még három helyütt mutatkozik be ma az Állami Faluszínház: Határgárdoson, Mindszenten és Kúnhegyesen. Itt egy bűvész, a másik társulatnál zsonglőr meg harmonikaművész egészíti ki az együttest. A viponok elérik Dunapentele határát. Régi, nagyon régi dunántúli falu ez. Az apró kockakövekkel kirakott út két oldalán vakolatlan kis házikók sorakoznak. Az iskolaudvaron a nyersdeszkából rögtönzött piros-fehér-zöld és egyszínű vörös zászlókkal díszített szabadtéri színpad köré vagy ötszázan sereglettek össze . . . Ascher Oszkár szaval . . . tréfás jelenet, következik . . . vers . . . énekszám Él, lélegzik egy új színház.” Aztán egy újabb bejegyzés a krónikában: „Budapest. Madách-tér. Próbatábla. Moliere.” A tizenöt év nem töretlen út, de megtorpanások után újból és mindig felfelé ívelő. Számos élményes est bizonyítja Nógrádban is, apró falvaink egész sorában. A kezdés óta eltelt másfél évtizedben Dunapenteléból, az apró falucskából város nőtt, Dunaújváros, a művészeti vállalkozás Déryné nevét vette fel. A színház társu­ latai a másfél évtized útjain 12 millió kilométert tettek — elméletben tizenötször oda-vissza a Föld és a Hold közötti távot —, előadásaik számával jóval túlléptek a harmincezrediken és kilenc millió nézőt szórakoztattak, gyönyörködtettek És mi­ lyen szerzőkkel! . . . Sophokles, Shakespeare, Ben Johnson, Moliere, Lope de Vega Goldoni, Machiavelli, Schiller, Beaumarchais, Balzac, Dosztojevszkij, Shaw — hogy csak legnagyobbakat soroljuk. Öt művet játszottak Shakespearetól — 584 előadásban (s most a hatodikat, az Otlhellot), Molieretől egyedül a Tartuffe-öt 697-szer, 160 ezer néző előtt. És a többiek? . . . Lehár dalműve, a Vándordiák 660 előadást ért meg, 200 ezer nézőt vonzott, a János vitéz 540 előadását ugyancsak 200 ezer ember nézte. A nagy sikerek között tartja számon a színház, 461 előadással a Csárdiáskirálynőt. 550 színrehozással a Liliomfit, 400-szor játszotta az Aranyembert, — a Tavaszi rügyek, a Dankó Pista 330, a Kőszívű ember fiai 260 alkalommal került színpadra s egyikük nézőszáma sem maradt alatta a 150 ezernek A Déryné Színház tehát igazi népszínházzá lett kultúrális életünkben. Olyan szolgálatok a fentebb soroltak, ami­ lyenekről egyetlen magyar színház sem adhat számot, — nemhogy egyeden­ ként, de együttesen sem. És ezt a szolgálatot olyan helyeken teljesítették a mű­ vészek, ahová előttük egyáltalán nem, vagy csak véletlenül jutott el színház. S a magyar és világirodalmi remekek mellett bátor új bemutatók vállalkozásai jelzik a tizenöt éves út eredményeit. Egész sereg ősbemutató, amit számontartanak — olyan szerzők nevével is, mint Illyés Gyula, (Bolhabál), Németh László (Kleist: 80 �Az eltört korsó), vagy a fiatal írónemzedékből Örsy Ferenc. De nem lebecsülendők azok a törekvések sem, melyek klasszikusaink javát Jókai, Mikszáth regényeit állították színpadra. Úttörő jellegét mutatja a színháznak alaprendeltetése, a falu szolgálata mellett tehát az, hogy a 15 év 194 bemutatójából 74 művet ősbemutatóként jelölhetett, elsőnek játszott színházaink közül. Honnan a mérhetetlen energia, mely a művészeket, a műszaki munkásokat, a színház irányítóit fűti? Elsősorban a missziós hivatottság tudata. És csakis ez döntő módon, mert nincsenek sztárf izetések itt és hiányzik sokminden az emberek életéből, ami egyébként természetes és jogos igénye az életnek. A családi fészeknek csak alkalmi élvezői a Dérynések, a film, a televízió, a rádió nyilvánossága ritka alkalom. De annál több a fárasztó út, a hideg, vagy a hőség, a fullasztó por, avagy a fene­ ketlen sár. Hogy hősöknek mondjuk őket, önérzettel elutasítják. Hogy szeressük és becsüljük őket: jogos igényük. A becsülésnek, szeretetnek másfél évtized az alapja. Az igazgatásban rendkívüli érdemű Ascher Oszkár vallotta — s vallja most utóda, Szalai Vilmos is: — A lényeg: a produktum, és nem az: milyen körülmények között jön létre. Annak örülünk, ha előadásainkkal foglalkoznak s nem az utazások viszontagságával. Persze, a kettő mégsem különíthető egészen el. Mert van abban valami megha­ tóan romantikus, ahogy egy-egy produkció születik. Maguk emlegetik például az egyik nógrádi falucskát, ahol úgy játszották a Sirály harmadik felvonását, hogy a közönség hozott világító szerszámokat; gyertyákat, lámpákat, mert az áramfény cserben hagyta az előadást. Melyik pesti, vagy vidéki „kőszínház” dicsekedhet ha­ sonlóval. S tizenöt évnek száz meg száz ilyen élménye, emléke, mely nyomot ha­ gyot bennük. Ezért látjuk kicsit a színjátszás romantikusainak, Déryné utódainak a dérynéseket, — de persze, modern unokáinak, akik az echós kocsit Ikaruszra váltot­ ták, a játszó fészert művelődési otthonra, a szénapadlás-szállást szinészotthonra. Arra büszkék, hogy létszámban az ország legnagyobb színháza ők, hogy éves előadásszámukkal színházaink összesége sem vetekedhet. Működésük az ország 17 megyéjét, mintegy 400 helységét érinti közvetlen-közelről. — a visszatekintés után tehát a színház jelene és jövője sem érdektelen. Az igény, a várakozás sokrétű feladatokat szab. Műfajilag — divatos szóval — komplex teljesítményt: a klasszikusok megismertetésén, a vígoperákon át egész a könnyű műfajig Ilyen kívánalmak közepette a Déryné Színház valóságos specialis­ tája lett a méretben is legnagyobb világirodalmi művek kisszinpadi játszásának (Antigone. Hamlet, Háry János, Bánk Bán, Othello), pedig nem könnyű vállalkozás ez 10—14 napos turnék közötti három-négy napos pihenőkkel, kedvezőtlen színpadi feltételek között. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy a színház csak úgy tehet eleget a fokozódó követelményeknek, ha a vendéglátó helyek is rendre teljesítik a minimális kívá­ nalmakat. Hogy mik azok, azt Pados István gazdasági igazgató így vázolja: — Elsősorban megfelelő méretű legalább háromszor-ötszór-hét méteres színpad. A színházi épületben, a színpad közelében, de mindenesetre a nézőtéren kívül meg­ közelíthető női és férfi öltöző, mosdó, legalább 30 Amperos villanyóra, fényszabá­ lyozó, fűtési feltétel a nézőtéren, a színpadon és az öltözőkben egyaránt. 6 81 �Sajnos, még ezek sem mindenütt elérhető óhajok. Indokolt törekvés hát a szín­ vonalasabb játszására alkalmas körzeti központok képzése. Ebben nagy segítséget adhatnak az érdekelt megyék és járásaik s elsősorban Nógrádnak sem közömbös: milyen hatásfokú művészi élményt kaphatnak az itt élők, akik nagyobbára csak a Déryné szolgálatára számíthatnak. A nagy, fővárosi és vidéki társulatokhoz mérten az Állami Déryné: Színház kicsiny, kamarajellegű, és előadásai zömében vidéki, falusi rendeltetésű intézmény. Ennek ellenére, ha olyan tényeket nézünk, hogy évi előadásszáma 2100, hogy évente 14—16 bemutatót tart, — bármely színház teljesítményét meghaladja. Ilyen alapon viszont nyugodtan az ország legnagyobb színházának mondhatjuk. Furcsa ellent­ mondásnak hat ezzel szemben anyagi lehetősége, mely gyakran korlátokat szab színvonalbeli törekvéseinek. Az tudniillik, hogy valamennyi színházunk közül a leg­ alacsonyabb állami támogatással gazdálkodik, a legkedvezőtlenebb bérezési adottságai vannak, noha tagjai sorában — ha nem is nagy számmal — Kossuth-, Jászai-díjas és érdemes művészeket is találunk. A gondok ellenére, ebben az évben minőségi fejlődés érzik a Déryné legtöbb produkcióján s a színvonalasabbra törekvés az évad terveiből is kitűnik. Sikerült megoldanunk — mondta még a nyár elején Szalai igazgató —, hogy jóval a feladatok kezdete előtt nemcsak teljes műsortervünket elkészítettük szezo­ nunkra, de az egyes darabok szereposztását, jelmeztervezőit, szcenikusait, drama­ turgjait és rendezőit is kijelöltük. Művészeink egész évre tudják a rójuk váró teen­ dőket, módjuk van a nyugodt felkészülésre, az egyes produkciók lehető legjobb ki­ vitelezésére. Az új évad műsorában a hagyományokhoz híven több ősbemutató is helyet kapott. Így Mikszáth: Mácsik, a nagyerejű című kedves történetének színpadi válto­ zata, Tóth Miklós: Fejesek című társadalmi vígjátéka, ősbemutatónak számít Strauss: Cigánybáró című daljátéka, — mely Jókai eredeti története alapján Bcndy Ede új szövegkönyvével kerül a közönség elé. Magyarországi ősbemutató lesz Gressicker, Hauptmann-díjas nyugati szerzőnek VIII. Henrik hat felesége című vígjátéka, melyei Európa-szerte, sőt a tengeren túl is hatalmas sikerrel játszanak. Az évad műsorán szerepel még Szinetár: Egyik a kettő közül címmel készülő vígjátéka, Gyárfásnak a Déryné Színház számára készülő darabja és szó van Sarkadi Imre híres filmje, a Körhinta színpadi változatának bemutatásáról. Ezeken túlmenően is figyelmet érdemlők a műsorterv darabjai. Helyet kapott a programban Vass István és Illés Endre közös költői műve, a Trisztán és Izolda, a Pygmalion után láthatjuk a mű világsikerű musical-változatát, a My Fair Ladyt. Lehetne továbbsorolni az érdekességeket, de talán ennyi is keresztmetszetet ad a törekvésekből. A jó törekvésekre jellemző, hogy az igazgatóság Ascher-díjat alapított, melyet évente legszebben beszélő művészeinek itélte oda, tehát tagjai szakmai ambícióit is ösztönzi a színház. A tizenötéves múlt során lehettek és lehetnek ma is nézetkülönbözőségek kö­ zöttünk és a Déryné Színház között a művészetpolitikai feladatok betöltését illetően. Ezekről vitatkozhatunk egymással. Az azonban bizonyos, hogy a Déryné Színház a mi színházunk, az az intézmény, melynek szolgálataira leginkább és legkészsége­ sebben számíthattunk és számíthatunk. Ezt a készséget ösztönözni szép kötelességünk és felelősségünk; a színház további eredményeinek elengedhetetlen feltétele. 82 �Szocialista községpolitikánk néhány kultúrális vonatkozása Nógrád megye lakosságának jelentős része községekben él. A megye települési sajátossága, hogy a 236 000 főnyi lakos közül 189 000 él falun, a lakosság 79,5 %-a az országos 57,2 % -a l szemben. Ugyancsak sajátos vonása a községek fejlődésének, hogy igen sok a kistelepülés, egy községre jutó lakosok átlaga 1383, az országos 1872-vel szemben. A falusi la­ kosság összetétele — megyénk kettős jellegéből adódóan — eléggé vegyes. Mintegy 59 000 ember él a megyében bérből és fizetésből, ennek mintegy 50 % -a községekből jár be, nagyobbrészt Salgótarjánba, kisebb részben más ipari centrumokba. Különö­ sen jelentős a bányaüzemekben, vasiparban, építőiparban dolgozó bejáró munkások száma. A rétsági, és balassagyarmati járásból mintegy 6000 ember jár be Buda­ pestre, illetve Vácra. Megyénkben 1961-ben befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A földterület 95,5 %-a, a termelőeszközök többsége szocialista tulajdonba került. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, az összlakossághoz képest 25 %-os, az 1961-es állapothoz viszonyítva (35,6 % ) erősen csökkenő tendenciájú. A megye községeiben élők anyagi helyzete javult az elmúlt időszakban. A reáljövedelem és a reálbérek növekedése mellett számottevő az állami támogatás mérté­ kének növekedése. Csupán az elmúlt 5 év alatt 181 millió forint értékben kaptak községeink támogatást, állami beruházásból, községfejlesztési alapból, felújításból. Különösen erőteljes a fejlődés a kultúrális ágazatban. A második 5 éves terv időszaka alatt 78 205 000 forintot ruháztunk be művelődési intézmények építésébe, 37 281 000 forint volt a köfa felhasználása, 39 024 000 forint pedig a felújítások összege. A fenti sajátosságok, nagyarányú változások meghatározzák a községekben vég­ zett ellenőrző, irányító munkánkat, indokolttá teszik a községek lakói életkörülmé­ nyeivel, szociális — kultúrális igényeivel, társadalmi tevékenységükkel való aktívabb foglalkozásunkat, ugyanakkor nagyobb lehetőségeket kell biztosítanunk a községek­ nek öntevékenységük kibontakoztatására. I. 1. Az elmúlt 5 év alatt igen jelentős mértékben fejlődött megyénkben a műve­ lődésügy. A számszerű fejlődést részleteiben az alábbi táblázat mutatja: Iskolák száma 1960-ban 194 1965-ben 186 Tantermek száma 1960-ban 741 1965-ben 806 Szakképz. tanárok által leadott órák % -a 1960-ban 42,1 1965-ben 47,0 Napközivel rendelkező iskolák száma 1960-ban 29 1965-ben 42 Tanerők száma 1960-ban 1376 1965-ben 1482 Ebből a szakos nev. % -a 1960-ban 29,5 1965-ben 30,6 Általános iskolai tanulókszáma 1960-ban 32 534 1965-ben 33 876 Középiskolai tanulók száma 1960-ban 2 556 1965-ben 4 608 83 �Művelődési Otthonnal rendelkező községek, az összes községek %-ában Művelődési intézmények száma Könyvtárak száma Könyvtári kötetek száma Beiratkozott olvasók száma Kölcsönözött kötetek száma Rádióelőfizetők száma TV előfizetők száma 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 71,1 96 183 161,056 21,133 397,755 49,996 1,008 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 90.1 119 165 330,000 42,390 908,179 53.276 15,661 Fenti tények is mutatják, hogy 1960 óta jelentős eredményeket értünk el az iskolázottsági szint növelésében, a népművelésben azonban néhány vonatkozásban lemaradással kell számolnunk. Szükséges a helyzet alaposabb megismerése miatt az iskolapolitika különböző részterületének néhány vonatkozását bemutatni, elsősorban a községek vonatkozásában. a) A legszembetűnőbb jelenségek az általános iskolák fejlődésében mutatkoznak. Megyénk 134 községéből 132 községben működik általános iskola. A nevelőállomány javítására irányuló törekvéseink eredményesek voltak. Gyakorlatilag a pedagógus ellátottság községeinkben megfelelővé vált, az országos 25-tel egyezően megyénkben szintén 25 gyermekre jut egy pedagógus. A második 5 éves terv időszakában közel 10 % -kal javítottuk a szakos tanárok által leadott órák arányát. A jelenlegi 51,5 % -os megyei átlag még így is elmarad az országos átlagtól. Külön gond, hogy a községek szakos nevelői ellátása sokkal lassúbb, mint a városé. Szembetűnő a fejlő­ dés a salgótarjáni, rétsági járásokban, de még mindig jelentős gondjaink vannak a nehezen megközelíthető pásztói és balassagyarmati járás községeiben a szakos neve­ lői ellátottság javításában. A pásztói járásban még ebben az évben is 11 képesítés nélküli pedagógust kellett alkalmazni 1 éves szerződéssel. A képesítés nélküli nevelők időközbeni fő­ iskolai beiskolázásával a szakos ellátottság javulni fog. A szakrendszerű oktatás feltételeinek biztosításában jelentős szerepet szántunk a körzetesítésnek. E téren az eredményeinket befolyásolta az, hogy a körzeti központokban a tárgyi és személyi feltételek lassan javultak. A tartalmi munka nem mindig megfelelő színvonala mellett a közlekedési lehetőségek sem alakultak megfelelően. Ennek következménye a viszonylag lassúbb fejlesztés a szécsényi, pásztói, balassagyarmati járásokban, Né­ hány esetben a nem elég tervszerűen előkészített körzetesítést, nem lehet megvaló­ sítani. Kis településeink, elsősorban a puszták, telepek általános iskolai szakrendszerű oktatása a létszám és tárgyi feltételek hiánya miatt nehézségekbe ütközik. Szükség lenne járásonként bentlakásos kis internátus létrehozása. Célszerű az e célra már korábban kiemelt Mátraverebélyben és Bercelen ilyen internátus létrehozása, a fel­ tételek megteremtése, és a szülők meggyőzése az elképzelés fontosságáról. Jelentős gondjaink vannak az — 5 év alatt elért 6 % -os fejlődés ellenére is — a 8 osztályt végzők körének szélesítésében. A jelenlegi megyei arány: 75 % , nagy­ jából az országos községi átlagnak felel meg csupán. A lemorzsolódásban jelentős szerepet töltenek be a rendezetlen családi életű szülők, továbbá a cigányszülők gyermekei. A néhány községünkben meghonosodott óvodai előkészítők, az évközi szervezett foglalkozások még lassan hozzák meg gyümölcsüket. Az esti és levelező 84 �oktatásban résztvevők aránya is nőtt, bár a fejlődés különösen az általános iskolai vonatkozásban erősen megtorpant. Az országos 57 %-kal szemben megyénk községei­ nek 41,7 százalékában van levelező oktatás. A középfokú iskoláztatás növelésében, — az országos fejlődésinél bizonyos fo kig erőteljesebben — jelentős szerepet szántunk — az általános iskolára épülő gimnáziumoknak. Megyénkben Zagyvarónán, Karancslapujtőn, Nagybátonyban, Kisterenyén, Szécsényben, Bercelen, Romhányban hoztunk létre közös igazgatású intézményeket. Zagyvarónát, Kisterenyét az új gimnázium belépésével tehermentesítettük To­ vábbi szétválasztást hajtottunk végre ez évben Nagybátonyban, Szécsényben is. Mindkét helyen középiskola építését tervezzük. A nagy középiskoláktól távolabb eső vidékekekn a kis gimnáziumok fontos kultúrmissziós szerepet töltenek be. Tovább­ fejlesztésük, illetve visszafejlesztésük, működési körük, felvevő helyük bővülésétől függ. Szécsényben, Pásztón az általános iskolákban, Nagybátonyban önálló intéz­ ményként működik szakmunkásképző intézet. Szerepük, súlyuk az elkövetkezendő időszakban növekszik. Kár, hogy fenti két községben nem szabadulnak fel általános iskolai tantermek, hogy azokat a szakmunkásképzésben tudnánk hasznosítani. Az egy osztályra jutó tanulók száma 42 fő, az országosnál valamivel kedvezőbb. (44.6) Az épült tanteremből 20 állami beruházásból, 51 vegyes fedezeti erőforrásból és 30 helyi erőforrásból létesült. Az építkezés mellett az iskolák felújítására, kor­ szerűsítésére is gondot fordítottunk. Öt év alatt erre a célra 19 408 000 forintot hasz­ náltunk fel. Az iskolák felszereltségi szintje is fejlődött, de még nem kielégítő. Je­ lenleg az általános iskolák 66,1 % -a van ellátva rádióval, 42,1 % -a TV-vel, 6 % -a filmvetítővel, 36,5 % -a magnetofonnal. A községi iskolák — még a körzeti közép­ iskolákban is — a fenti szint alatt vannak sok vonatkozásban. Az ötéves tervidőszak alatt épült műhelyek közül 4 állami beruházásból, 24 vegyes fedezeti erőforrásból, 14 helyi erőből épült. A körzeti iskolák fejlesztése a lasúbb ütemű tanteremépítés és a közlekedés esz­ közök biztosításának hiánya miatt nem teljesen az általunk beütemezett terv szerint történt. Bár a tervidőszak alatt 45 tanterem körzeti központiban épült, a felsőtago­ zatos tanulók számának emelkedése következtében az egy tanteremre eső tanulók száma rosszabb a megyei átlagnál. 1965-ben az egy tanteremre jutó tanulók száma megyei átlagban 42, a körzeti iskolák vonatkozásában viszont 45,2. 2. Megyénkben a községi művelődési otthonok hálózatának kiépítése általában megfelelő ütemű. Ellátottságunk ugyan 94,4 %-os, azonban azok szóródása járásonként nem egyen­ letes. Az intézmények 72,5 %-ában csak egy nagyterem található. Két járási szék­ hely még mindig nem rendelkezik megfelelő járási művelődési házzal. A körzeti művelődési hálózat kiépítése — a beruházás, valamint a különböző erőforrások szét­ forgácsoltsága miatt — lassú ütemű. A 30 körzeti központból 18 körzet rendelkezik megfelelő művelődési házzal. A művelődési otthonok felszereltsége javult — főleg televízió, rádió, magnetofon­ nal való ellátottság területén. Nem megfelelő továbbra sem a klubrendezéssel és az ismeretterjesztési szemléltető eszközökkel való ellátottság. Az ellátottságnál még gyengébb egyes felszerelések kihasználtsága (pl. televíziónak a népművelési mun­ kába való szerves bekapcsolása). A kultúrottnonok pénzgazdálkodása általában az államilag biztosított keretek között mozog. 85 �Még mindig nem kielégítő a helyi erőforrások és az egyéb pénzösszegek jobb, összefogottabb felhasználása. A működési bevételek nem növekedtek megfelelően. Ennek okai az öntevékeny színjátszás megtorpanásában, a TV térhódításában, a szín­ házak gyengébb műsorpolitikájában, jónéhány művelődési otthon elhanyagoltságában keresendők. A községi művelődési otthonok személyi állományának összetétele iskolai vég­ zettség szempontjából általában kielégítő. Munkájukat károsan befolyásolja a nagy­ mértékű fluktuáció, a mozgalmi tapasztalatok hiánya, több esetben a társszervekkel, intézményekkel való együttdolgozás hiánya, továbbá, hogy nem kapnak elegendő helyszíni segítséget a járási művelődésügyi osztályoktól, a megyei — járási művelő­ dési háztól. A művelődési otthonok jelentős lépést tettek a falu különböző rétegeinek bekap­ csolására, 35 tanácsi klub működik megyénk területén. Programjuk általában alkal­ mas a nevelésre, szórakozásra egyaránt A megye területén működő szakkörök jól kapcsolódnak a községi feladatokhoz. Kár, hogy kevés a mezőgazdasági, technikai szakkör. Igen eredményesen működnek a művészeti szakkörök. A művelődési ottho­ nok színházi tevékenysége stagnálást mutat. III. A kultúrális községpoli tikai tevékenység fenti megállapításai igen nagy felada­ tokat rónak a megyei és járási művelődésügyi irányító szervekre. Mindenekelőtt a megyei szakigazgatásnak az általános irányító munkájában nagyobb helyet, szere­ pet kell biztosítani a községek kultúrpolitikai irányításának. A rendelkezésre álló anyagi erőforrások — elsősorban a költségvetési, felújítási keretek — a községi gazdasági egységek kultúrális alapjainak célszerűbb felhasználásával az anyagi fel­ tételeket — a fontosabb témáknál fokozatosan országos szintre kell emelni. Javíta­ nunk kell eszközeink jobb kihasználását, az országos kultúrális szogláltatások haté­ konysági fokát. Igen fontos feladat a megye elmaradt községeinek — megfelelő szintre hozása. A művelődésügy személyi feltételei megteremtésében a helyes ká­ derpolitika mellett céltudatosabb tevékenységet kell folytatnunk a szakos nevelői ellátottság állandó fokozatos javítása, a szaktanári ellátás arányosítása, a körzeti központok folyamatos erősítése terén. Külön feladat az igazgatók stabilizálása, to­ vábbképzéseinek biztosítása. Mind a megyei — mind a járási szakosztályoknak nö­ velniök kell a segítő — ellenőrző látogatások számát, hatékonyságát, emelniök az alsóbb tanácsok, művelődési intézmények beszámoltatásainak színvonalát, a hely­ színi segítségadást. Szükséges a községi vb. vezetők rendszeres tájékoztatása, tovább­ képzésük megszervezése, a művelődésügy tartalmi feladatával való megismertetése. A községi államhatalmi helyi szervek szerepét — felelősségét — tovább kell növelnünk — a községipolitikai tevékenység valamennyi vonatkozásában. Erőfe­ szítéseiket — amelyek eredményeit elsősorban az óvoda, iskola — művelődési ház, valamint a könyvtár és filmszínház otthonosabbá tétele, az intézmények tárgyi és személyi feltételei javítására hoztak — tovább kell folyhatniuk. Több kezdeménye­ zést és alaposabb segítséget várunk nevelési feladataink megvalósításában a községi tanácsoktól. Az oktató-nevelő munka a népművelési tevékenység társadalmi háttere, bázisa jobb megszervezésén túl, többet várunk a pedagógusok és népművelők er­ kölcsi megbecsülése, az iskolai és népművelődési ház munkaterve összeállításá ban, 86 �azok menetközbeni ellenőrzésében. Bátrabban és következetesebben számoltassák be különböző területéről is. Jobban éljenek együtt a pedagógusok — népművelők gondjaival, foglalkozzanak ügyes-bajos dolgaival. az iskola igazgatóját testületi ülésen, a nevelés E cikk keretei nem alkalmasak a szocialista községpolitika kultúrális vonat­ kozására, feladatai alapos taglalására, arra azonban igen, hogy a megyei, járási szervek figyelmét a fő feladatok megoldására fordítsuk. Ugyanakkor néhány vo­ natkozásban a községi vezetés szerepét próbáltuk felvázolni. A feladatok megol­ dásában sokat várunk a községek lakóitól, a társadalmi szervektől is. MOLNÁR PÁL PATAKI JÓZSEF: Falusi udvar 87 �Számvetés két felvonás között ,,Az ember természeténél fogva művész. Mindenben arra törekszik, hogy valami­ képp szépséget vigyen életébe.” GORKIJ Salgótarján, az égbetörő gyárkéményeik, az izzó, lüktető munka városa 1966. október 1 és november 12 között jelentős kultúrális esemény színhelye volt: szere­ tettel tárta ki kapuit az I. Országos Vasas-Munkás Színjátszó Fesztivál résztvevői előtt. A Vasas Szakszervezet Országos Elnökségének megbízásából az Acélárugyári Művelő­ dési Házban adtak randevút egymásnak az ország legjobb öntevékeny vasas szín­ játszói, hogy bebizonyítsák: a hétköznapok munkája mellett eredményesen hódolnak nemes szenvedélyüknek, sikerrel teljesítik népművelői hivatásukat, és a tisztacsen­ gésű, igaz, szocialista kultúránk méltó követei. HAGYOMÁNYOK — ELŐZMÉNYEK A színjáték történetében a mükedvelés kezdete a középkorra nyúlik vissza — ekkor már élesen megkülönböztetjük a humoros és ördögszerepeket játszó komédi­ ásokat, a biblikus történetek egyéb figuráit alakító papoktól, céhlegényektől. A folk­ lorisztikus művészetek kifejlődése is erre az időre tehető, melegágya a hűbéri vi­ szonyok között nyomorgó faluközösség. A korai kapitalizmus céhei fenntartják ezt az állapotot, a szervezett közösséget, amely talaja a csoportos, nem hivatásos müvészkedésnek, illetve művészi versengésnek. A műkedvelés következő nagy virág­ korai más célokra szervezett közösségek megjelenésével — az iskolák elterjedésével és a munkásmozgalom kialakulásával — függnek össze. A mai műkedvelő művészeti mozgalom gyökerei tehát a magyarországi munkásmozgalom kialakulásának időszakába nyúlnak vissza. A 19. század közepétől egyre sűrűbben megalakuló munkásegyletek, munkásolvasókörök programjában többek kö­ zött az önképzés, a kultúrális fejlődést célzó tevékenység is szerepelt. A salgótarjáni műkedvelő csoportok is szinte egyidősek a város jellegét meghatározó ipar meg­ jelenésével. Az acélárugyári színjátszók története különösképpen tanulságos. A mai Acélárugyár őse a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat a szén feltárása után, 1871-ben kezdte meg működését. Vertich Józsefnek, a csoport egyik rendezőjének 1962-ben megjelent tanulmányából tudjuk, hogy az üzemben 1870—1880 közötti évtizedben jöttek életre az első művelődő csoportok „Leseferein” és „Kegelstatt Comité” elneve­ zéssel. A mai művelődési ház elődje 1878-ban létesült. Keretei között fuzionált a 88 �fenti két csoport és felvette az Olvasóegylet nevet. Ezt, a ránk maradt, eleinte német nyelven vezetett jegyzőkönyv dokumentálja. Az 1887. április 2-án keltezett oldalon a következő feljegyzést találjuk: „Indítvány tétetik aziránt, miszerint az Olvasóegylet kebelében egy műkedvelő társulat alakítassék” és mellette a határozat: „Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, tudomásul vétetik s egyúttal a színi­ könyvtárra 15 forintig terjedő összeg folyóvá tétetik.” Az első bemutatóra szabad­ téren került sor. 1887. június 19-én Csányi József rendezésben Gerő Károly: Vadgalamb című népszínművét mutatták be. Néhány évi hallgatás után a második neki­ rugaszkodás 1896. szeptember 12-én történt. Abonyi Lajos: A betyár kendője című népszínművét Honti Lajos rendezte. Ezzel a bemutatóval végérvényesen gyökeret vert a színjátszás az Acélárugyárban és egyben a városban. Új , sodró lendületet a színjátszó mozgalom a felszabadulás után kapott. Az új életre ébredő országban szinte gombamód szaporodtak az együttesek, amelyek sok­ szor a politikai öntudat élesztői is voltak. Az addig kisemmizett tömegek a műked­ velésben tanulták meg becsülni önmagukat, saját értékeiket. Az öntevékeny szín­ játszás hőskora volt a felszabadulást követő évtized. A lefojtott vágyak, a mélyben szunnyadó tehetségek felszínre kerülésének időszaka. Az acélárugyáriak 1946 -ban hallattak először magukról. 1948-ban a centenáriumi ünnepségek alkalmából a szakosztály a „Petőfi” nevet vette fel. Következetes munka fokozódó színvonal jellemezte tevékenységüket, amelynek eredményeképpen 1955-ben elnyerték a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, 1962-ben pedig a „Kiváló Színjátszó Együttes” címet. 1965-ben az üzemi színjátszók fesztiválján Székesfehérvárott Robert Merle: Sisyphus és a halál című egyfelvonásosával a legjobb vidéki csoport minősí­ tést kapták. Tevékenységüknek nem kis szerepe van abban, hogy az Acélárugyári Művelődési Ház 1958-ban és 1960-ban a kohász színjátszó fesztivál, 1964-ben pedig az Észak-magyarországi Szinjátszó Fesztivál megrendezési jogát megkapta. Hasonlóan gazdag és sikeres múlttal rendelkezik az idei fesztiválon vendégként fellépett Öblösüveggyári ..Kossuth” Művelődési Otthon színjátszó szakköre, amelynek őse az 1906. március 15-én alakult Salgótarjáni Palackgyári Munkások Társas Egylete. A FESZTIVÁL MÉRLEGE: 13 estén át, kilenc versenyző vasas együttes és négy vendégként szereplő csoport mutatta be tudását. 7 város (Borsodnádasd, Budapest, Gyöngyös, Ózd, Sopron, Szeged és Salgótarján) képviseltette magát összesen mintegy félezer közreműködő­ vel. Az előadásokat, — amelyek közül három a József Attila Művelődési Házban került megrendezésre — Moliere, Csehov, Garda Lorca, Bródy Sándor, Max Frisch Arthur Miller, Faulkner műveit több mint ötezren látták. A jó szervezés eredménye­ ként. a közönség által pártfogásba vett jelentős eseménysorozat nagy mértékben járult hozzá a nógrádi megyeszékhely kultúrális fejlődéséhez, szervesen illeszkedett be a kultúrcentrumra vonatkozó koncepcióba, és minden valószínűség szerint egy hagyománnyá fejlődő ünnepi seregszemle alapjait vetette meg. Hasznos volt e nagy tömeget mozgató fesztivál a csoportok szempontjából is, mert rendszeres munkára ösztönözte őket, célt jelentett, értékmérő volt, élményt nyújtott és sok vonatkozásban körvonalazta az öntevékeny színjátszás jövőjét is. Az idei seregszemle nemcsak országos jellegével különbözött a megelőzőktől, hanem abban is, hogy a résztvevő csoportok versenyszerűen mutatták be produk­ 89 �c óikat. Az öttagú zsűribizottság döntése értelmében a most alapított vándordíjat és az I. helyezettnek járó ezüst serleget a Salgótarjáni Acélárugyári Művelődési Ház „Petőfi'’ Színjátszó Szakosztálya nyerte el elsősorban Faulkner—Camus: Rekviem egy apácáért című drámájának kitűnő megjelenítéséért, illetve Eisemann—Szilágyi— Baróti: Zsákbamacska című zenés vígjátékának bemutatásáért. A csoportok közötti további sorrend a következő: Szegedi Délmagyarországi Áramszolg óVállalat lta á (Boccaccio—Füsy: A certaldói vásár), Ózdi „Liszt Ferenc’ Müvelődési Ház (Huszka —Martos—Kardos: Gül Baba), Soproni Vasas Művészegyüttes (Priestley: Veszélyes forduló). A legjobb rendező címet megosztva Vertich Józsefnek (Salgótarján—Rek­ viem . . .) és Gaál Sándornak (Szeged — A certaldói . . .), a legjobb női főszereplő címet Putnok Évának (Salgótarján — Zsákbamacska: Kovács Sári.) a legjobb férfi főszereplő címet pedig szintén megosztva Teszák Sándornak (Ikarus Művelődési Ház — Moliere: Scapin furfangjai; Scapin) illetve Csics Györgynek (Salgótarján — Rekviem . . . ; Gavin Stevens) ítélte a zsűri. Mint a fenti felsorolásból is kitűnik az acélárugyári színjátszók ezúttal is bi­ zonyítottak. Előadásuk magasan a műkedvelő színjátszás átlagos színvonala felett állt, sőt olykor, egyes jelenetekben, megoldásokban már-már elérte a hivatásos szín­ házi produkciók szintjét. Izgalmas, Magyarországon alig ismert dráma színpadra ál­ lítása és élményt nyújtó megjelenítése elsősorban a rendező Vertich József érdeme. A mi társadalmunktól ugyan idegen milliőben játszódó, olykor egzisztencialista be­ ütésű darabot rutinos, igényes, ugyanakkor mértéktartó rendezésben láthattuk. A mondanivaló érvényre juttatásában a rendezőt a szereplők közül legjobban Csics Györ gy segítette. Benső tartása, al akformálásának eszköztelensége, beszéd- és moz­ gáskultúrája nagy élményt jelenteti a nézők számára. Az együttes sikerében nagy érdeme van a hiteles, atmoszférateremtő díszleteknek, és a technikai berendezések­ nek, amelyek Brunczel Tibort dicsérik. A többi csoport bemutatójáról az egyenkénti elemzés helyett — ez a kiértékelő konferencián megtörtént — általános érvényű megállapításokat kívánunk tenni Az előadások átlagos színvonala az előző, tájjellegű fesztiválokhoz viszonyítva emelkedett. A komoly mondanivalót hordozó drámák, illetve a zenés vígjátékok közötti helyes arány megválasztása a fesztivál intézőbizottságának nagyon jól sike­ rült. Kellemes meglepetés volt a csoportok zenei kultúrájának magas fejlettségi szintje (Ózd, Szeged. Salgótarján). A bemutatott prózai művek nagy százaléka pol­ gári írók alkotása volt. Több mai magyar drámát, társadalmunk, valóságunk problé­ máival foglakozó darabot vártunk a munkásszínjátszás eszmeiségének megfelelően. A legsikerültebb előadásokat, a kisérletező kedv jellemezte. Kevésbé sikerültek azok a produkciók, amelyek közismertek, és az emlékezetes alakítások alapot adtak az összehasonlításra, növelték a csoportok felelősségét. Jó példa erre a Gyöngyösi Egye­ sült Izzó színjátszóinak bemutatója (Bródy: A tanítónő), amely a nemes igyekezet ellenére sem hozta meg a kívánt hatást. A drámai remek túléli a korokat, viszont színpadra vitelénél a rendezőnek, mint újraalkotónak, éppen olyan szenvedélyesen kell törekednie a mai értelemben vett korszerű értelmezésre, amilyen mélyen kora gyermeke, szellemének kifejezője volt minden remekíró. Ez nem sikerült — ritkán is sikerülhet — az amatőr rendezőknek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a csoportok vezetői a tágok egyéniségéhez, képességeihez választanak darabot (Ózd — Gül Baba; Salgótarján — Zsákbamacska) sokkal inkább biztosítva van az eredményes szereplés, mint ellenkező esetben, ha a 90 �választott darabhoz keresnek — legtöbbször nem is találnak megfelelőt — szereplőt. (Gyöngyösi Váltó és Kitérőgyár — Max Frisch: És a holtak újra énekelnek) H onló­ képpen a darabválasztásnak esett áldozatul a borsodnádasdi csoport (Hámori Ottó: Megmérettél.) A Népművelési Intézet által néhány évvel ezelőtt közreadott „Irányelvek” három alapvető feladatot jelöltek meg a műkedvelő művészeti mozgalom számára: a belső nevelőmunka javítását, a giccs elleni harcot, és a szórakozás, a szabadidő kultúrált felhasználásának jobb irányítását. Az öntevékeny színjátszás, amint ezt a fesztivál is bebizonyította, teljes mér­ tékben teljesíti ezt a hármas funkciót. A művészetekkel való foglalkozás az ember érzelem- és képzeletvilágát gazdagítja, formálja az ízlést, fejleszti az esztétikai érzé­ ket és felkelti a művészetek iránti igényt, jobb esetben igényességre nevel. Megtanít viselkedni, mozogni, nyilvánosság előtt kultúráltan beszélni. A közvetlen és a köz­ vetett ráhatás alakítja ki aztán a minden iránt érdeklődő, sokoldalúan művelt, marxista világnézetű embertípust, amely József Attila szavaival szólva a mindenséggel mérheti magát. Alig volt a fesztiválon kirívóan gyenge, dilettáns, a giccs malmára vizet hajtó előadás, ami azt bizonyítja, hogy a fesztivál a közizlés fejlesztése terén is eleget tett a kívánalmaknak. A kultúrált, életformának szerves része az igényes szórakozás, a szabadidő helyes felhasználása. Népművelő feladat, hogy erre megtanítsuk az embereket, felkeltsük az igényesebb időtöltés vágyát. A fesztiválon résztvett csoportok munkája a bizonyíték arra, hogy a próbára és a felkészülésre szánt idő nem volt haszontalan, kellemes, tartalmas szórakozás az amatőr színjátszás. A JÖVŐ ÚTJAI A legizgalmasabb probléma, amely a fesztivál értékelésével kapcsolatban fel­ merülhet az kétségtelenül az öntevékeny színjátszás jövőjére vonatkozik. A műkedvelő művészeti mozgalom társadalmi, művészeti funkciói az elmúlt években jelentősen módosultak. Csökkent a hivatásos művészetek produkcióit he­ lyettesítő szerepük, mivel a lakosság jelentős része — a mozi, a rádió, a magnetofon és elsősorban a televízió révén — hozzájuthat a művészi alkotásokhoz. Hivatalos fórumokon és a műkedvelők körében egyaránt felmerült a „hamleti kérdés” : van-e célja és értelme a további munkának, hiszen annak nyilvánvalóan nem lehetnek olyan eredményei, amilyeneket a hivatásos színház előadá saival el tud érni. A váltasz sok helyen visszakozban nyilvánult meg, ami, mint utólag kiderült csak használt az öntevékeny színjátszás színvonalának, hiszen ahol vállalták a „konkurrenc iát” a tel e­ vízióval, ott arra voltak kényszerítve, hogy emeljék tevékenységük színvonalát. A z úgynevezett gépi kultúra passzív műélvezetre kényszeríti az embert. De csupán az ismeretbefogadás legtöbb ember számára nem elegendő, ezért van ma is nagy tá­ bora a tanulás mellett az önkifejezést, a cselekvést, a játékot biztosító mozgalomnak. Az Országos Népművelési Tanács Irányelvek a népművelés 5 éves tervezéséhez című kiadványa a fejlődés útját az alábbiakban határozza meg: „A következőkben a feldolgozás intenzív, a résztvevőket fokozottabban aktivizáló kiscsoportos formái kerülnek előtérbe. E fokozat lényeges népművelési formái a klubok, a művészeti baráti körök, vitaestek, író—olvasó, általában művész—közönség találkozók. Itt a 91 �résztvevők megnyilatkozásaira építve a befogadó oldaláról történő műátélés maga­ sabb szintjét biztosítják. A művészeti nevelés sajátos válfaját képviseli a műkedvelő mozgalom, amely az együttesekben, csoportokban való munkával eljuttatja a részt­ vevőket az alkotó tevékenységig. A produkcióra való fölkészítést segítő belső nevelő munkával már nemcsak a befogadó, hanem az alkotó és reprodukáló oldaláról biz­ tosítja a műalkotás tudatos feldolgozását.” A csoportvezetés pedagógia és művészi feladatainak együttese, magas színvonalú megvalósítása a siker titka, s egyben a mozgalom jövőjének a záloga. A produkciós szemlélet végleges felszámolásához megfelelő számú és felkészültségű szakemberre van szükség. A megújhodott, korszerű műkedvelő színjátszásának van létjogosultsága. Az együtteseknek szinte művészeti körökké kell válniok a „szép” önálló létrehozása céljából. A játékos, szórakoztatva művelődő, nevelő társas foglalkozások kerülnek előtérbe a jövőben. Nagyobb szerepet kapnak az elmélyült, önművelést biztosító szakkörök, ahol a résztvevők társadalmi aktivitása, művészi, technikai és bizonyos értelemben vett tudományos alkotóképessége is leginkább kibontakozhat — irodalmi színpad, társastáncklub, fotó és filmkor stb. —, ez azonban nem jelenti azt, hogy gátat kell szabni az emberekben buzgó szereplési vágynak. Ősi vágy megnyilatkozása ez, elfojtása vagy korlátozása az ember sokoldalúságának, egyinéségének fejlődését is akadályozná. Semmilyen ágazatot nem szabad lebecsülni. Amire a csoportot képes­ sége predestinálja azt csinálja, csak természetesen megfelelő színvonalon, a közön­ ség elmélyült, differenciálódott érdeklődési körét is nagy mértékben figyelembe véve. És egyébként is más a műkedvelés szerepe a fővárosban, a színházak gyűrű­ jében (a MOM színjátszói pl. évről-évre ősbemutatókkal jelentkeznek) mint pl. Borsodnádasdon. Ami a műkedvelő színjátszó fesztiválok jövőjét illeti az idei tanulságok alap­ ján azt mondhatjuk érdemes csinálni, bizonyos módosításokkal. Alkalmat kell pél­ dául biztosítani az egyes csoportoknak, vagy legalább vezetőiknek, hogy egymás produkcióinak a zömét láthassák, mert csak így válik a fesztivál egyben tapasztalatcserévé, baráti találkozóvá. Segíteni kell a csoportoknak az előadásra szánt dara­ bok kiválasztásában, ajánló bibliográfiákat, konkrét témaköröket kell adni. Országos szinten nem elképzelhetetlen pályázat meghirdetése, amely felszólítaná rangos drámaíróinkat, hogy gondoljanak az öntevékeny mozgalomra is — a kevesebb anyagi dotáció ellenére — írjanak mai témájú, általuk kivitelezhető darabokat. A produk­ ciók elbírálásának realitását könnyítené meg az azonos műfajokban rendezett ve­ télkedés, esetleg más-más városban A fesztivál színvonalának biztosítása érdekében feltétlenül fontos az úgynevezett előzsűrik biztosítása és a felkészülés közben a központi irányítású módszertani, szakmai segítség. Mindezek ugyanis termékenyítő­ leg járulnának hozzá az elkövetkezendő, hasonló jellegű seregszemlék sikeréhez, színvonalának további emeléséhez. CSONGRÁDY BÉLA 92 �LÓRÁNT JÁNOS: Reggel 93 �MODERN IRODALMI TÖREKVÉSEK A PSZICHOLÓGIA TÜKRÉBEN A modern prózában jelentkező valóság- és emberábrázolási tendenciák pszicho­ lógiai elemzése a művészetlélektan egyik legfontosabb feladata. Nem csak a napjaink­ ban, nálunk, egyes „problematikus” művek körül fel-fellángoló viták teszik aktuálissá ezt a feladatot, nem is az irodalomtörténeti közelmúlt bizonyos jelenségei közti el­ igazodás nehézségei, jelentős alkotók, pl. Kafka vagy Hemingway életművének még ma sem teljesen tisztázott jelentéstartalma. Bizonyos értelemben többről van szó; a modern prózában néhány olyan alapvető, a prózai mű egész struktúráját s az emberábrázolás leglényegesebb mozzanatait érintő tendencia tapasztalható, amelyek teljes megértéséhez az irodalomtörténeti, esztétikai és ismeretelméleti elemzés mellett feltétlenül szükség van a pszichológiai vizsgálódásokra is. Ez nem csupán e tenden­ ciák értelmezését és értékelését, de az irodalom továbbfejlődését szolgáló szemléleti és módszertani tisztázást is megkönnyítheti. E tendenciák közül próbálunk most néhányat körvonalazni s a bennük rejlő ábrázolási problémákat jelzésszerűen érinteni. a k ü l v il á g és a z é n v i l á g a A regény és novellaírásnak az a fejlődésvonala, amelynek csúcspontját a XIX. századi nagy realizmus jelenti — kialakította a prózai mű egy sajátos pszichológiai struktúráját; ennek gerincét a „cselekmény” — vagyis valamely, a külvilágban végbemenő történés alkotja. E történés keretében bontakozik ki az objektív és szub­ jektív mozzanatok kölcsönhatása, megy végbe a hősök jellemfejlődése, tárulnak fel cselekvéseik belső mozgatórúgói, nyerünk betekintést lelkifolyamataikba, ismerjük meg belső életük tartalmait. E struktúrán belül az objektív és szubjektív elemek, az ábrázolás által közvet­ lenül megragadott környezet s az ebben a környezetben, mint külső térben, mozgó szereplők belső életének élményszerű mozzanatai világosan elhatárolódnak s szemben­ állnak egymással. Az objektív és a szubjektív mint két minőségileg különböző szféra a mű két pólusát alkotja s a köztük levő feszültség alkotja a mű dinamikáját. Ott, ahol az objektív és szubjektív szféra bizonyos mértékig egymásbamosódik, pl. ál­ mokban, víziókban, az író mindig világosan utal e jelenség rendkívüliségére és idő­ leges voltára. E polarizációból következik, hogy bár a tárgyi világ történései élményszerűen visszatükröződnek a szereplők lelki folyamataiban — az élmény forrásai sohasem 91 �oldódnak fel az élményben, a visszatükrözött objektív mozzanatok mindig jól meg­ különböztethetők a hozzájuk kapcsolódó érzelmi és gondolati reflexióktól. Természetesen a pikareszk regénytől a naturalizmusig a stílusok és ábrázolásmódok váltakozása bizonyos eltolódásokat eredményezett e struktúrán belül s egyes művek — pl. Hoffmann fantasztikus novellái — szinte-szinte e struktúra széttöréséig jutnak el. E kísérletek azonban sohasem válnak az irodalom fejlődését meghatározó tendenciává; a szentimentális regény minden érzelmi túláradása, a német romantika álomtájakon és sejtelem-szférákban folyó groteszk történéseiben testet öltő képzeleti lángolás sem olvasztja szét e struktúra kereteit. A huszadik századi prózában jelenik meg határozott tendenciaként a prózai mű pszichológiai struktúraváltozása, melynek lényege a külvilág és a belső történések világos elhatárolásának feloldása, a kettő bizonyos mértékű egymásbamosása. A lélek tájai és a valóság tájai felcsenélhetőkké válnak; szubjektív tartalmak vetítődnek ki a külvilágba s az objektív történésekkel gyakran csak belső vetületeik, az általuk kiváltott élmények útján ismerkedünk meg. E tendencia a századunkban jelentkező irodalmi irányzatok, az „izmusok” egész soránál kimutatható legintenzívebben talá n az expresszio nizmusban és a szürrealiz­ musban. Nem célunk az egyes irányzatok elemzésén keresztül mutatni be e tendencia megnyilvánulásait, inkább néhány általánosabb pszichológiai jelenség feltárásán keresztül próbálunk eljutni a bennünket elsősorban érdeklő problémához; milyen konzekvenciákkal jár e pszichológiai struktúraváltozás a korszerű ábrázolás szem­ pontjából. Az első ilyen jelenséget úgy jellemezhetnénk, hogy a mű strukturális elemeinek megoszlásában egyre nagyobb arányban szerepel az emlékanyag a közvetlen be­ nyomásokkal szemben. Szélsőséges esetekben — mint pl. a prousti műben — az egész, történés az objektív térből a szubjektív tér egy körülhatárolt szférájába, az em­ lékezés színpadára tolódik át. Vegyük szemügyre kissé alaposabban a prousti regényfolyam pszichológiai alapstruktúráját. A leglényegesebb itt az, hogy a valóságos folyamatok az emlékek önmozgásának közvetítésével jelennek meg; a teába mártott keksz íze felidéz egy kötetre való múltbeli élményt. Megvan ennek a pszichológiai realitása? Feltétlenül; az emlékezési folyamat, az asszociációk láncán át bizonyos szuverenitásra tehet szert, az emlékek élménytartalma reprodukálhatja a valóságot. Ám ezt a valóságot — éppen mivel a szubjetumban s szubjektív elemekből épül fel — elsősorban szubjektív faktorok szervezik, strukturálják, a folyamatok közvetlen mozgatója nem a realitás dinamikája, hanem az asszociáció pszichomechanizmusa. Az objektum és a szubjektum kölcsönhatása átalakul a szubjektum és élménytartalmainak kölcsönhatásává, olyan folyamattá, melyben a testhelyzet változásai, az íz és szagérzékelés kelt életre élményeket s meríti el ismét a feledésbe. Az emlékekben megjelenő élmények forrása természetesen itt is az objektív valóság — azonban az emlékezeti folyamat közbeiktatása révén az objektum csak közvetve és áttételes módon tükröződik vissza a műben, mint az eltűnt idő nyomában járó reproduktív képzelet alkotása, mint a szubje ktumban és a szubjektum által rekonstruált valóság. Ez a rekonstrukció egyszersmind szubjektiválást is jelent; a valóság énesítését, internalizáció ját. Az énbe való bevetítés, az én szubjektív tartal­ 95 �maként való átélés szükségszerűen az objektum bizonyos mérvű átrendezéséhez, az én világához való hasonulásához vezet. Míg a klasszikus regény világa az egyetemes, mindenki számára adott valóság, addig az elsősorban internalizált tartalmakból építkező modern regény specifikus, a szereplők szemén át szemlélt világot alkot, amely valami módon különbözik minden más személy „világától.” Az objektív valóságnak az egyéni átélés szférájában való sajátos átalakulása, az .,én világának” specifikus jellege — a modern regény pszichológiai struktúrájának egyik lényeges mozzanata. A marxista irodalomtörténeti és esztétikai kutatások fel­ tárták és sokoldalúan elemezték, hogy e struktúraváltozás létrejöttében milyen tör­ ténelmi- társadalmi tényezők, s milyen filozófiai hatások játszottak szerepet: itt csak annak hangsúlyozására korlátozódunk, hogy e tényezők mellett a valóság mélyebb és hitelesebb megismerésének és differenciáltabb ábrázolásának igénye is közre­ játszott — s bizonyos szempontból az internalizált élménytartalmakból építkező mű mélyebben és differenciáltabban képes is tükrözni a valóságnak egy meghatározott szféráját, ti. azt a szférát, melyet a szubjektum és objektum kölcsönhatási körének nevezhetnénk. Másszóval; az internalizált tartalmakon keresztül mélyebben, diffe­ renciáltabban tekinthetjük át a személyiség belső fejlődéstörténetét, az abban meg­ nyilvánuló szubjektív tendenciákat, a szubjektum belső viszonyát a valósághoz, s azt a sajátos szelektivitást amellyel a szubjektum mintegy kimetszi a valóság egy meg­ határozott darabját s azt élménytartalomként dolgozza fel. Ugyanakkor azonban az internalizált tartalmakból való építkezés — s most már nemcsak a prousti műről, nem is csak e mű hatásáról, hanem az expresszionizmuson és a szürrealizmuson át egész napjaink prózájáig elérő fejlődésvonalról beszélünk — több szempontból is súlyos problémákkal terhes. E problémák akkor jelentkez­ nek, amikor azt vizsgáljuk; hogyan viszonyul az a specifikus, internalizált valóság, mely az adott műben a szereplők belső átéléseiből összeáll — magához az objektum, hoz, illetve az objektumnak ahhoz a szférájához, amely közvetlen formában ugyan nem, vagy csak töredékesen tükröződik vissza az adott műben, de amely mégis az adott történés színterét alkotja. A szubjektumban felépülő világ — szükségszerűen csak töredéke a valóságnak, olyan rész, amely azonban befolyásolja az egészről al­ kotott elképzelésünket. Épp ezért minden olyan mű, amely egy vagy több személy specifikus valóságlátását, a valósághoz fűződő szubjektív viszonyát fejezi ki s ezen keresztül az egyén igazát védi vagy az egyén i téletét fogalmazza meg — szükség­ szerűen veti fel a kérdést: hogyan viszonyul e specifikus valóságlátás a valóság hű tükrözéséhez, hol torz, egyoldalú az egyén szemlélete, hol egyezik s hol tér el egyéni viszonyulásmódja attól a normarendszertől amellyel az adott művet megközelítjük, végül: hogy viszonylik a mű igazsága az igazsághoz, mennyire tartalmazza az igazság abszolút s milyen mértékben annak relatív mozzanatait. E problémák persze már a klasszikus regény és novella vonatkozásában fel­ merülnek. Itt azonban a választ az író többé-kevésbé közvetlen eszközökkel sugal­ mazza; vagy azáltal, hogy közvetlenül kommentálja hősei élményeit és cselekvéseit, vagy úgy, hogy az objektív szituációk során át mutatja be az egyéni átélés és az objektum valóságos viszonyát, leplezi le az egyén illúzióit, hamis viszonyulásait, téves cselekvéseit. Az olvasónak állandóan módja van összemérni a szereplők szub­ 96 �jektív tartalmait az objektív történésekkel — az író végkövetkeztetései pedig rend­ szerint egyértelmű objektív szituációkban fogalmazódnak meg. Az internalizált elemekből való építkezés ezt az eligazodást rendkívül megnehezíti — részben épp azáltal, hogy elmélyíti és többrétűen ábrázolja a szubjektív viszonyokat, részben egyszerűen azért, mert nem nyújt tájékozódási lehetőséget. Az olvasó egy meghatá­ rozott vonatkozási rendszer kellős közepében találja magát, megrohanják és maguk­ kal ragadják egy meghatározott irányba motivált belső történés hullámai s mind­ végig nem tudja eldönteni hova is rakja a hőst, hogy illessze be fogalmaink rend­ szerébe az adott történés fogalmi lényegét, milyen konkluziókat vonjon le belőle. A középkori irodalom naívan explikált konklúzióival szemben a XIX. századi regény és novella eljutott az implicit konkluziókhoz — a modern regényre és novel­ lára viszont rendszerint a rejtett s gyakran elrejtett konklúziók a jellemzők. Az implicit konkluziók felismeréséhez csupán a mű ismerete s némi józan ész szük­ séges; a rejtett konklu ziók feltárásához többnyire bizonyos filozófiai iskolázottságra s mindenekelőtt arra van szükség, hogy ne várjuk az írótól, hogy művében didak­ tikai szempontokat érvényesítsen; az olvasónak magának kell „feldolgoznia” a mű gondolati tartalmát s azt elhelyezni saját gondolatainak s világnézetének rend­ szerében. A PROJEKCIÓ ÉS A JELENTÉSTARTALOM TÖBBÉRTELMŰSÉGE A külső történések emlékezeti anyagból történő rekonstrukciója — az internali­ záció — azonban csak egyik pszichológiai sajátossága a modern regénystruktúrának. A másik, jóval bonyolultabb s problematikus sajátosság akkor jelentkezik, ha a specifikus külvilág-élmény, mely az internalizáció folyamán létrejön a szubjektumban. — ismét objektiválódik s mint a valóság kritériuma jelenik meg. Az externalizáció eddig tárgyalt folyamatában az író választott hősének — vagy a prousti iró-hősnek — emlékanyagából építi fel a mű világát. Ebben az esetben a mű vagy világosan kifejezi, vagy legalábbis érzékelteti, hogy ez a világ egyedi jellegű s nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy az olvasó értelmezze, vagyis el­ helyezze ezt az egyedi valóságot az objektív összefüggések nagyobb rendszerében. Az objektum fokozódó szubjektiválódásának tendenciája viszont szükségszerűen a totalizáció igényével jár együtt: a mű világát alkotó valóság-élmény leveti magáról az egyediség burkát s mint az általános megjelenési formája realizálódik. Más­ szóval: az író saját valóság élménye többé nem hősének lelkiéletében s e lelkiélet közvetítésével ábrázolt objektív mozzanatokban ölt testet, hanem mint a valóság, mint a műben megrajzolt objektív környezet jelenik meg. E jelenség végeredmény­ ben továbbfolytatása s ugyanakkor bizonyos mértékig ellentéte az intarnalizációnak: az internalizált valóság egyetemes, — hogy ne mondjuk; kozmikus — valóság­ élménnyé totalizálódik, majd pedig kivetül, s mint maga az objektum jelenik meg a műben. E jelenség ellentmondásosssága abban áll, hogy látszólag visszatérést jelent a klasszikus objektivitáshoz; a hős ismét a külső, reális térben mozog, a történés ismét externalizált környezetben folyik — ugyanakkor azonban e környezet nem más mint a szubjektivitás sűrítménye, szurrogátuma. 7 97 �A projekció totalizálódásának legjellemzőbb megnyilvánulása talán Kafka mű­ vészetében található meg. Kafkánál a szorongató valóság-élmény fantasztikus és lidérces látomásokban jelenik meg, e látomások keletkezésének pszichomechaniz­ musait Mátrai László elemezte behatóan a Kortárs lapjain — melyek a szigorúan naturalisztik us eszközökkel való megjelenítés révén a reális tárgyi környezet képét öltik fel. E realitás azonban lépten-nyomon. képtelenségekkel keveredik, melyek rész­ ben az adott világ groteszkségét jelenítik meg, részint bizonyos szimbolikus tarta­ lomnak hordozói. De maguk a realitások is többértelműek; egyszerre több vonat­ koztatási rendszerben van funkciójuk, mint ahogy maga a mű egésze is többértelmű, vagy legalábbis többféle vonatkozásban értelmezhető. A szubjektív valóságélmény projekciója nyomán kialakuló tárgyi környezet tehát bizonyos szempontból mindig látszat-realitás. Ez mindenekelőtt abban feje­ ződik ki, hogy a környezet elemei önkényesen, eleve megkonstruált gondolati séma szerint illeszkednek össze; eleve úgy vannak összeválogatva, hogy valóságos, tárgyi jelentésükön kívül más, közvetett, szimbolikus jelentéstartalmakat is kifejezzenek. Gondoljunk csak Kafka vagy Dürrenmatt novelláinak tárgyi szituációira; a szituáció immanens tartalma mindig csak kifejezője egy, a szituáció mögött rejlő eszmei szituációnak, mely viszont az író valóság-élményének szurrogátuma. Itt ismét felmerül a kérdés, hogyan viszonylik e projekciós alapon kialakuló valóságkép a klasszikus regény vagy novella realitás-ábrázolásához? Hisz azokban is kifejeződik az író valóság-élménye, a szituációk ott is általánosabb tartalmaknak a kifejezői! A különbség mégis többrendbeli; először is ott az egyedi eset mindig annak a jelenségkörnek tipikus sajátosságait fejezi ki, mélyben az adott eset is beletartozik — viszont a projekció merőben különböző jelenségkörök tartalmát vetíti bele egy jelenségbe, amely egyidejűleg több vonatkozásban szerepelhet szimbólum­ ként. Másodsorban a klasszikus regény és novella szituációi általában egyértelműek — szemben a projekció révén kialakult szituációk gyakran megfigyelhető több­ értelműségével. Végül a projekció révén létrehozott szituációkban többnyire fantasz­ tikus mozzanatok keverednek a realitással. A klasszikus prózaíró általában a valóság megfigyeléséből indul ki, a megfigyelt jelenségeket valamilyen módon általánosítja. Az általa teremtett figurák elsősorban a valóságra vonatkozó tudását rögzítik az írói alkotás sajátos eszközeivel. Természe­ tesen ez a tudás nem mentes érzelmi mozzanatoktól — de ezek csak színezik, élményszerűvé teszik e tudást. A projekció alapját viszont elsősorban az író diffuz, érzelmi elemekkel s filozófiai mozzanatokkal telített valóság-élménye alkotja, mely­ hez a tárgyi adatok csak hozzájárulnak s mintegy illusztrációként szolgálnak. Végső soron; a klasszikus próza magát a realitást, az objektív valóságot a maga termé­ szetes tagoltságában próbálta a maga sajátos eszközeivel — tipikus szituációk és ti­ pikus jellemek ábrázolásával — visszatükrözni — amíg a projekció fantasztikus elemekkel átszőtt vagy pedig többértelművé változtatott valóság-elemek segítségével próbálja az objektív valóság természetes tagoltsága mögött rejlő lényeget feltárni. Persze, a legdöntőbb ismeretelméleti kérdés itt az, hogy a valóság-élmény meny­ nyire tükrözi magát a realitást, mennyire tükrözi vissza annak lényegi mozzanatait? S itt megint egy nagyon fontos különbségre bukkanunk; a klasszikus próza első­ 8 9 �sorban az emberek életének közvetlen ábrázolásán át próbálta az adott kor „lelkét”, vagyis életérzését és eszméit kifejezni. Az objektum szubjektivizálási tendenciájában viszont az fejeződik ki, hogy az író elsődleges célja egy meghatározott életérzés kifejezése, valóságélményében elsősorban ez az életérzés fejeződik ki, ez vetül ki a a tárgyábrázolásba, amely nem más mint ennek az életérzésnek objektivációja. Az életérzés objektivációja az a tárgyiasító tendencia, mely alakokat és szituációkat teremt s alkotja meg a valóság szubjektivisztikus képét. Más kérdés, hogy ez a kép mennyire igaz, mennyire hiteles, mennyire tükröz híven egy meghatározott relációt s az mennyire általános érvényű. Vagy inkább: mit reprezentál a szituáció, a hős, a mű atmoszférája s a tulajdonképpen színfalként funkcionáló tárgyi mozzanatok, mit reprezentál a mű saját külön világa? A rep­ rezentáció kérdése szorosan összefügg a mű jelentéstartalmának problémájával: a XIX. századi klasszikus prózai művek jelentéstartalma mindig egyértelmű s néhány kivételtől eltekintve — mint pl. Dosztojevszkij egyes művei — igen könnyen megfejthető. A X X . század irodalmában sok mű jelentéstartalmának kibogozása legalábbis olyan problémát jelent mint az orfikus szövegek vagy a késő hellén alle­ gorikus művek jelképrendszerének megfejtése. Itt ismét elég ha Kafka nevét említ­ jük — az 1963-as prágai Kafka-szimpozium jól mutatta, hogy milyen külö nböző s ellentétes értelmezést, fűzhetünk e mű többértelmű és ellentmondásos jelentéstartalmához. A reprezentáció problémája elsősorban a mű saját világának „terjedelmét” érinti; az objektum milyen s mekkora szféráját jeleníti meg, vagy törekszik megjeleníteni az író a műben; illetve az objektum milyen szféráit identifikálhatjuk a mű alapján, a valóság milyen szférái „ismerhetnek önmagukra” a mű tükrében? (Gondoljunk a Kafka problémának arra a vonatkozására, hogy vajon a művek az Osztrák—Magyar monarchia sajátos viszonyait, az imperializmus világát ábrázolják-e, vagy a fasizmust sejtetik, vagy pedig a világ egészét jelenítik meg az elidegenedett és a társadalmilag kiszolgáltatott ember nézőpontjából?) A jelentéstartalom viszont a műben kifejeződő problémalátást, problémafelvetést s — ha erről egyáltalán lehet beszélni — problé­ mamegoldás jellegét érintő kérdés. (Ismét a Kafka problémához nyúlva; vajon a kiszolgáltatottság kozmikussá totalizálását jelenti a művek ember- és szituációformálása, vajon a küzdelmet vagy a megadást sugallják e víziók?) A szituációk többértelműsége kifejeződhet a jelentéstartalom többértelműségé­ ben. A többféle jelentéstartalom egymást kiegészítheti — ez tapasztalható az olyan klasszikus művekben mint pl. a Faust — de ellent is mondhat egymásnak; a jelen­ téstartalom ellentmondásossága éppúgy megtalálható Kafkánál mint pl. Camus Pestisében; a humánus cselekvés igenlésének emberi attitűdje ellentmond a remény­ telenség filozófiai attitűdjének. A filozófiai és esztétikai viták legfőbb forrásai abból táplálkoznak, hogy az ellentmondásos jelentéstartalmak közül az egyik egybe­ csenghet a marxizmus világnézeti álláspontjával vagy legalábbis megközelíti azt — a másik viszont esetleg az egzisztencialista felfogással rokonítható (Camusnál a rokonság persze eszmei azonosulást jelent az egzisztencializmussal). A jelentéstartalom problematikájához tartozik az is, hogy az adott műben meg­ testesülő eszmei-gondolati tartalom mennyire extrapolálható a történelmi-társadalmi fejlődés egészére; mennyire tekinthető „egyetemes”, „örök”, „általános emberi” tar­ 99 �talomnak. A modern polgári irodalom egyik jellemző tendenciája — Kafkától Dür­ renmattig sokaknál kimutatható s pl. Becketnél sokszor önmaga paródiájáig torzul ez a törekvés —, hogy a konkrét történelmi-társadalmi meghatározottságot mellőzik, s különböző pszichológiai fogásokkal — pl. fantasztikus elemek beiktatásával, szán­ dékos anakronizmusokkal, az alakok és szituációk sajátos „lebegtetésével” az egyedi és az általános között — örökérvényűnek tüntetik fel a műben megtestesülő rész­ igazságokat. A marxista kritika egyik fontos feladata éppen az, hogy a téves extra­ polációkat kimutatva, feltárja, hogy valójában mit és milyen érvényességi körben tükröz az adott mű — vagyis mit reprezentál és milyen jelentéstartalommal. Ehhez viszont feltétlenül szükséges azoknak a projekciós mechanizmusoknak ismerete, melyek egy-egy mű sajátos világának felépítésében közrehatnak. S ehhez a társada­ lompszichológia közreműködése épp oly nélkülözhetetlen mint az egyénlélektani vizsgálatok sajátos, művészetpszichológiai alkalmazása. A TUDAT VILÁGÁNAK REKONSTRUKCIÓJA Míg a modern irodalom előbb jellemzett tendenciái az objektív valóságnak a szubjektum közvetítésével történő ábrázolására irányulva, odavezettek, hogy a valóság áttételesen, bizonyos mértékig antropomorfizáltan, mindenesetre közvetetteb­ ben jelenik meg mint a korábbi művekben — addig e tendenciákkal együtt olyanok is kimutathatók, melyek a tudat világát viszont teljes közvetlenséggel, mintegy a szubjektumba belehelyezkedve ábrázolják. A lelki jelenségek ábrázolásában a hagyományos megközelítést főként két sajá­ tosság jellemzi. Az első az, hogy az író a lelki jelenségeket legtöbbször egy, az ábrázolt jelenségtől független nézőpontból szemlélve mutatja be. Az ábrázolás kere­ tét nem tölti ki teljesen az ábrázolt jelenség, hanem abban mindig kimutatható bizonyos interpretáció is; az ábrázolás nem esik egybe az ábrázolt jelenséggel. A lelki folyamatokat az író vagy a harmadik személyben történő ábrázolás eszközeivel mutatja be fa hős ezt látta, hallotta, érezte az adott pillanatban) — s ezzel a szubjektív folyamat tárgyszerű ábrázolásának lehetősége eleve adva van, vagy pedig — ha az ábrázolt lelki folyamatot első személyben írja le — a retrospektív, vissza­ tekintő szemlélet és előadásmód biztosítja az objektiváció lehetőségét, azt, hogy az adott lelki folyamatot mintegy kívülről és felülről közelítse meg, bizonyos perspek­ tívából szemlélve azt. (Ez a kívülről és felülről való látás a nagy klasszikus alko­ tások közül legpregnánsabban a Háború és béké-ben érvényesül; gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor Andrej Bolkonszkij az austenlitzi csatatéren sebesülten heverve feltekint az égre s közben élete egyik nagy katharzisán esik át; az író a jelenetet mintha valahonnan felülről, a csatatér felett átvonuló felhők egyikéről szemlélné — persze röntgenszemekkel). Az objektivizáló és retrospektív szemlélet következménye, hogy a hagyományos ábrázolásban az elbeszélés és az abrázolt lelki történés lefolyása nem esik egybe az elbeszélés ideje mindig követi a lelki történést. A hagyományos ábrázolás másik jellemzője az, hogy a lelki folyamatokat lénye­ gében alárendelik az ábrázolt személy cselekvéseinek, csak annyiban mutatják be a folyamatokat amennyiben a cselekvések belső rugóinak feltárásához szükséges. 100 �Ez a megszorítás még az olyan minuciózus lélekábrázolásra is jellemző, amilyennel pl. az Érzelmek iskolájában találkoztunk. Az író általában nem egy bizonyos lelki szituáció rekonstruálásában látja az ábrázolás elsődleges célját, hanem az objektív szituáció pszichikai vetületé nek feltárásában. A hősök gondolatait és érzelem­ hullámzásait objektív aspektusból mutatják be még az olyan par excellence lélek­ ábrázoló művek is mint a Werther, vagy az Új Héloise. A huszadik századi prózának egyik jellemző — s a regény pszichológiai struk­ túraváltozásával együtt jelentkező — tendenciája az, hogy a lelki jelenség gyakran teljesen betölti az ábrázolás egész terét. Megszűnik az elbeszélő és az elbeszélélt relatív különvalósága: az író nem kívülről és retrospektíve, hanem belülről és egyidejűleg próbálja megragadni és ábrázolni a belső folyamatot. Ebből következik, hogy az elbeszélés és az elbeszélt lelki történés ideje sok­ szor egybeesik; az ami történik, most történik és csak az történik. Az író az objektiváció és retrospekció talajáról ellendülve mintegy beleveti magát a lelki történés kellős közepébe s körülhullámozzák az egymást váltó lelkitartalmak. Az ábrázolás ezen a szinten a teljes azonosulást jelenti az ábrázolt lelkitartalommal. E tendencia szélsőséges formában először Joycenál jelentkezik. Nála figyel­ hető meg a közvetlen lélekábrázolásban rejlő súlyos alternatíva felbukkanása is; míg egyfelől a lelkifo lyamat puszta rekonstrukciójára való törekvés — ha egyol­ dalúvá válik — a tulajdonképpeni művészi ábrázolás csődjéhez vezet — addig másfelől a közvetlen lélekábrázolás a személyiség s annak története feltáráséban egészen újszerű megoldásokat tehet lehetővé. A lelki folyamat teljes rekonstrukciójára irányuló törekvés nem jelent mást mint azt, hogy az író az idő egy viszonylag kis szakaszában lehetőleg maradéktalanul próbálja visszaadni a lelki tartalmak és történések összességét; így nő pl. két három kötetre egyetlen ember egyetlen napjának története. A történés végtelen belső monológgá álakul át, melyben olykor csupán az egyes érzetkvalitások egy­ másrakövetkezése jelenik meg; „most kék van, most zöld, most nyillalás a jobb sarkomban” — s e folyamatot sztereotip képzetek és betörő emlékképek szakítják meg időről-időre. E módszer következetes alkalmazása — melyre Joyce éppúgy mint a későbbi szürrealisták csak hellyel közzel, munkáik egy-egy részletében mertek vállalkozni — az ábrázolást a látótéren átvonuló s a közelség miatt teljesen kont úrtalanná vált lelki tartalmak puszta regisztrációjává változtatja. (E kontúrtalanságot tuda­ tosan is hangsúlyozzák sokszor pl. úgy, hogy az egyes mondatok és mondatrészek közé nem rakják ki az írásjeleket — mint ezt már Joyce is teszi az Ulisszesz egyes részeiben). A lelki folyamat ilyen rekonstrukciója abszolutizálja a lelki jelenséget: azáltal, hogy az ábrázolás terét teljesen kitöltik a belső tartalmak — az ábrázolásból szük­ ségszerűen kiszorulnak a lelki szituációt meghatározó objektív elemek éppúgy, mint a lelki folyamat áltál meghatározott cselekvéseik. S épp ezáltal válik a re­ konstrukció csonkává és pszichológiailag helytelenné. A pszichológia elsőszámú közhelyei közé tartozik ugyanis az az igazság, hogy a lelkijelenség alapfunkciója a cselekvés motivációja, kontrollja és irányítása. Az ember társadalmi tevékenysége pedig olyan cselekvésrendszert alkot, melynek lényege csak hosszabb intervallu­ 101 �mokban tárható fel, az ember életének, munkájának összefüggő és tagolt ábrázo­ lása révén. (Más kérdés, hogy az összefüggéseket közvetlenül bemutatjuk vagy pl emlékek segítségével értékeljük.) Ha azonban csupán egy rövid intervallumot raga­ dunk ki, s csak az azt betöltő lelki tartalmakat igyekszünk minden szelekció nélkül re­ konstruálni, akkor legfeljebb lélektani kuriózumokra bukkanhatunk — groteszk asszociációkra, az emlékezet és fantázia röpke villanásaira —, de emberábrázolásra alkalmas anyag alig. A puszta rekonstrukció azonban más meggondolások alapján sem válhat hiteles lélekrajzzá. Ugyanis azzal, hogy — bármilyen részletekben menően is — rekonstruál­ juk és egymás mellé rakjuk a lelki folyamat szavakban reprezentálódó — tehát belső monológ útján egyáltalán megragadható — mozzanatait — egyáltalán nem merítettük még ki e folyamait szubjektivitását. Minden lelki történésnek meg­ vannak a maga verbálisan nem regisztrálható mozzanatai, olyan mozzanatok melyeket az én tudatosan nem fog fel vagy pedig nem verbális tartalmakként éli át azokat. Igy legfeljebb a tudati folyamat reprodukciójáról lehet beszélni — , de még arról sem, hisz maga a tudatosság sem azonosítható valamely szüntelenül folyó belső monológgal. Épp ezért a tudati jelenség irodalmi ábrázolása eleve feltételez bizonyos köz­ vetítettséget, amely lehetővé teszi a verbálisan nem reprezentálódó pszichikus mozzanatok valamilyen módon történő érzékeltetését és ez csak a körülírás, jellemzés eszközeivel történhet — vagyis az írói közvetítés eszközeivel s ez szükségszerűvé teszi, hogy az ábrázolás ne tapadjon meg teljesen az ábrázolt jelenség felületén, ne szívja rá magát, ne törekedjék maradéktalanul felszívódni és eltűnni abban. A narrációról és a dramatizálásról, az írói konstrukció eszközeiről való le­ mondás, a lelki tartalom közvetlen reprodukciójára való törekvés az irodalom sajátos, történelmileg kialakult szemléletének és alapmódszereinek feladásához vezet — vagyis az ábrázolás önmegsemmisítését jelenti. Ez olyan egyértelmű követ­ keztetés, melyhez már a harmincas években sokan eljutottak — s a jelen pszicho­ lógiai vizsgálatai csak megerősítik ezt. Ám a rekonstrukció problémája ma. — az avantgarde tendenciáinak keveredése s olykor hagyományos ábrázolási elemekkel elegyes felbukkanása idején — bonyolultabban és sokoldalúbban vetődik fel. mint korábban s olyan aspektusokat is tartalmaz, melyekben az újszerűbb és mélyebb emberábrázolás lehetőségei is felvillannak. Már Joyce-nál is, de méginkább a későbbi, főként a szürrealista alkotásokban a pszichikus folyamat különböző mozzanatainak, így a szabadasszociációnak re­ gisztrációjára irányuló törekvés a puszta rekonstrukción túlmenve, más. pozitív írói kezdeményezést is kifejez. A regisztrált pszichikus mozzanatokat a személyi­ ségre jellemző tényezők kifejeződésének, közvetett megnyilatkozásának tekintve, ezeket a mélyen rejlő tényezőket kívánják segítségükkel feltárni, illetve jellemző megnyilvánulási módjaikat bemutatni. Ez, önmagában feltétlenül az irodalmi áb­ rázolás elmélyítésére és differenciálására irányuló törekvés. A megvalósulásban azonban bizonyos torzításhoz vezetett a mélylélektani szem­ lélet egyoldalú hatása. Közismert, hogy elsősorban a tudattalan s a benne leját­ szódó folyamatok megnyilvánulási módjának feltárása izgatta az avantgarde kép­ 102 �viselőit s a szabadasszociációkat pl. közvetlenül freudi hatásra próbálták írói eszközként a tudattalan lelki folyamatok megközelítésében alkalmazni. Ugyanez a helyzet az álmok és a félig tudatos helyzetek rekonstrukciójával kapcsolatban. Igaz, míg a mélylélektan elsősorban azt kutatta, hogy mit fejeznek ki a szabad­ asszociációk és az álmok, addig az irodalmat főleg az izgatta, hogy ezek hogyan válnak az ember jellemző sajátosságaivá hogyan lehet rajtuk keresztül az ábrázolás tárgyát jelentő konkrét személyiséget mélyebben ábrázolni. Ám a mélybe való leásás gyakran, — éppen a mélylélektani szemlélet hatására — ugyanannak a mitizált ösztön-koncepciónak il­ lusztratív dokumentálásához vezetett, melynek virtuális jellegét a pszichológiai kuta­ tás ma már lényegében bebizonyította. A gyermekkori traumatizáló élmények rekon­ strukciója gyakran éppúgy ennek az anakronisztikus ösztönsémának irodalmi esz­ közökkel való „meglelkesítésére” irányultak mint a szabadasszociációk alkalmazása. Persze az igazi nagy művekben a személyiség valóságos fejlődéstörténetének kuta­ tására irányuló törekvés mindig is úrrá lett az előregyártott sémákon — ebből kö­ vetkezik. hogy pl. Stefan Zweignek, Werfelnek vagy Thomas Mann-nak még erősen mélylélektani hatásokat tükröző művei is valóságos merényletek az orthodox freudi formulák ellen! — mégis, a modern irodalom egyik, nemcsak az avant­ garde-ra jellemző tendenciájának kell tekinteni a személyiségnek az ösztönök irányából való megközelítését s azt, hogy a tudatfolyamat részelemeinek rekon­ strukciójában is elsősorban a személyiség ösztönszerkezetének megnyilvánulásait próbálták megragadni. Az írói — elsősorban a polgári írók körében megnyilvánuló — érdeklődésnek az ösztönszféra felé fordulása természetesen igen bonyolult történelmi-társadalmi tényezők következménye — s a pszichoanalízis nagy hatása is e következmények egyike. Anélkül, hogy ennek a marxista filozófiai esztétika által sokoldalúan vizs­ gált jelenségnek akárcsak vázlatos érintésére tett kísérletet tennénk, egyetlen pszicho­ lógiai problémát kívánunk hangsúlyozni; azt, hogy a személyiségnek az ösztönszféra felöl történő megközelítése ugyan bizonyos oldalról elmélyítheti a pszichikum­ ról alkotott képet, de ugyanakkor óhatatlanul azzal a veszéllyel jár, hogy elszürkíti és egyoldalúvá teszi az emberi magatartás — mely mégis csak az irodalom elsőd­ leges tárgya — ábrázolását. A mélylélektani szemléletnek is az az egyik főhibája, hogy a magatartás ösztönös determinációjának elsődlegességét hirdetvén, figyelmen kívül hagyja vagy végtelenül leegyszerűsíti az emberi magatartás társadalmi deter­ minációját, az emberi természetet alapvetően aszociálisnak és amorálisnak tekinti, a kul túrát pedig egyoldalúan ösztönkorlátozásként értékeli. S ennek a szemléletnek irodalmi vetülete, — még ha olyan magasrendű művészi szinten is jelenik meg mint pl. Goldingnál A legyek urá-ban — az ember alapvető magatartásmódjainak legalábbis egyoldalú értelmezését jelenti. Természetesen a mélylélektan hatása csak egyik mozzanatát jelenti annak a problematikának melyet a pszichikus mozzanatok rekonstrukciójának tendenciája magában rejt. A másik fontos kérdés a kifejezéselmélet vonatkozásában merül fel. Közismert törekvése a modern i rodalomnak, hogy meghatározott lelki helyzetek, sztereotippá vált gondolati mechanizmusok, vissza-visszatérő emlékképek, álmok, olykor refrénszerűen ismétlődő asszociáció-sémák segítségével a személyiség bizo­ 103 �nyos álandó sajátosságait, meghatározott temperamentum és karaktervonásait is megragadni törekszik. Korábban ezt a célt elsősorban az ember külső megnyilvá­ nulásainak jellemző sajátosságait megragadva próbálták elérni: egy-egy jellemző beszédfordulat, mozdulat, gesztus ábrázolásával. A modern irodalom elsősorban az ezek mögött rejlő pszichikus helyzet megragadásával kísérletezik: a jellemzőt nem annyira az ember külső megnyilvánulásaiban, hanem belső magatartásában a közvetlenül ábrázolt pszichikus tartalmakban és ezek sajátos mozgásában, a pszichikus mechanizmusban próbálja megtalálni. Képletesen; mintegy leemelve a koponya sisakját az ember agytekervényeiben végbemenő történést rekonstruálva próbál mélyebb és igazabb képet adni arról, amit a külső megnyilvánulások gyakran nem feltárnak, hanem álcáznak vagy elrejtenek. Persze, ilyen törekvésekkel a hagyományos ábrázolás keretei között is bőven találkozunk — csakhogy azokra a pszichikus folyamat szemléletének imént érintett sajátosságai érvényesülnek s mint belső folyamat sohasem tárul fel olyan forró k öz­ vetlenséggel mint a modern művekben. Viszont éppen itt merül fel a kifejezéselméleti probléma; vajon mit tekinthetünk az adott emberre igazán jelemzőnek, mi fejezi ki leginkább a személyiség lényegi vonásait? A hagyományos ábrázolás a maga szemléleti sajátosságaival, perspektivikus látásával, a megnyilvánulások nagyabb rendszereinek egybefogásával, a belső folyamatoknak a cselekvés aspek­ tusából történő szemlélésével kialakította a szignifikancia egy meghatározott fel­ fogását, azt, hogy mit tekinthetünk az egyénre valóban jellemzőnek. (Nem akarunk itt a tipikus értelmezésének bonyolult problémájába belebonyolódni s a jellemzőn csak egy meghatározott személyiség magatartásának jellemző sajátosságait értjük.) A modern ábrázolás, éppen a pszichikum mikrojelenségeinek rekonsrukciója révén bizonyos szempontból revizió alá veszi a jellemző kritériumait, s ugyan­ akkor egészen új szférában keresi ezeket a kritériumokat. Azt, hogy az egyénre jellemző, s hogy mikor jellemző az, hogyan köhint, hogyan köszön, vagy hogyan készül egy bizonyos eseményre — a hagyományos ábrázolás feltárta és részletesen elemezte. Azt viszont, hogy milyen asszociációk mikor és milyen körülmények között jellemzőek az egyénre, hogy a pszichikai mikrotörténések milyen vonatkozásai mennyiben fejezik ki a személyiség állandóit — ez olyan probléma, mely a modern irodalom ábrázolási tendenciáiból következik s megoldásuk a művészetpszichológiai kutatás elé egészen új feladatokat tűz. A LELKI ALAPHELYZET ÉS A CSELEKVÉSEK EGYÉRTELMŰSÉGE A pszichikus folyamat rekonstrukciójának szélsőséges formában először Joycenál megmutatkozó s az expresszionizmus és a szürrealizmuson átívelő tendenciája míg egyrészről rendkívül bonyolulttá és sokoldalúvá tette a lélekábrázolást, másrészt a lényeges és lényegtelen, a mélyenrejlő és a felület, bizonyos összemorzsolódását eredmé­ nyezte. E tendencia mellett s később erre való visszahatásként a modern irodalom­ ban egyre határozottabb és ma nálunk talán a leghatásosabb tendenciaként jelentke­ zik a lelki és magatartásbeli alaphelyzetekre redukált ábrázolás. E különböző szem­ léleti alapokon kibontakozó tendenciának módszertanilag legpregnánsabb képvise­ lője Hemingway. 104 �A hamingway-i ábrázolásmód sokszor emlegetett antiintellektualizmusa amelyet követőinél, sőt azoknál is felemlítenek, akiknek szemlélete merőben különbözik a Hemingway-étől s módszereik is csak bizonyos mértékig származtathatók le a hemingway-i alkotásmódból — végeredményben bizonyos szempontból visszatérési törekvés a hagyomásnyos emberábrázolás látásmódjáthoz, ahhoz a globális és pers­ pektivikus látáshoz mely a klasszikusok tömör és lényegétlátó emberábrázolását eredményezte. Míg azonban a klasszikusoknál e tömörség és összefoglaló jelleg a bonyolult valóság rendkívül sokoldalú visszatükrözését eredményezi, addig Hemingway-nál néhány lelki és magatartásbeli alaphelyzet konstruálásában merül ki. Persze a kasszikusoknál is kialakulnak lelki alaphelyzetek — Julien Sorel vagy Bovaryné azonkívül, hogy társadalmi típusok, meghatározott pszichikus beállított­ ságok megtestesítői is — azonban ezek elsősorban az ember társadalmi lényegének vetületei — a hemingway-i alaphelyzetek viszont lényegében a társadalmon kívül­ álló ember reagálásmódjait próbálják örökérvényű lélektani képletekben rögzíteni. Megintcsak nem e pusztán néhány pszichológiai probléma körvonalazására hi­ vatott áttekintés feladata annak vizsgálata, hogy mennyiben fejezi ki a hemingway-i lelki alaphhelyzetek és magatartásformák társadalmonkívülisége azt a társadalmi létet, mely e formákat determinálja, mennyiben tekinthetők azok az elidegenedettség, a társadalommal szembefordulás dokumentumainak, s mennyiben fejezik ki az írónak az adott társadalommal szembeni kritikáját. Itt csupán az őket létrehozó ábrázolásmód néhány pszichológiai sajátosságára szeretnénk rámutatni , melyek ugyanakkor sajátos konvergenciát mutatnak a lélektanban is kimutatható bizonyos törekvésekkel. Így pl. nem véletlen, hogy a hemingway-i ábrázolásmód a behavio­ rizmus kibontakozását követi; a behaviorizmus néhány alapvető viselkedés-sémára próbálja lebontani az emberi magatartást s a cselekvések motivációját az ingerek és reakciók egyszerű kapcsolatára redukálja. (A purista behavioristák a pavlovi kon­ cepciókat is túl bonyolultnak tekintik.) A behaviorizmus szimplifikáló emberszem­ lélete kétségtelenül bátorítóan hatott minden olyan irodalmi törekvésre is, mely az agyonbonyolított, mikromozzanatokat rekonstruáló, a lélek alvilágában kutató iro­ dalmisággal szemben egy addig elképzelhetetlenül leegyszerűsített, szűkszavú, alap­ helyzetekben gondolkodó, inkább az érzékeltetésre mint a részletes ábrázolásra építő alkotásmódszer kidolgozására irányult. Az agyonbonyolitás elsősorban a lelki jelenségek szférájában lejátszódó folya­ matok elemzésében nyilvánult meg — Hemingway tehát úgyszólván lekapcsolja ezt a szférát, radikálisan kiiktatja az ábrázolás köréből (ebből adódik az a persze túlzó jellemzés, mely szerint Hemingway decerebrált embereket mozgat bárjaiban, arénáin és halásztanyáin) — vagy legfeljebb igen szűkszavú utalásokra korlátozódik a lelki­ folyamat ábrázolása. Radikális tömörséggel leírt, többnyire rendkívül egyszerű s az életfenntartást vagy a szenvedélyeket kielégítő cselekvések, rövid kérdések s még rövidebb válaszok. A hemingway-i mű pszichológiai alapstruktúrája igen jól leír­ ható a behaviorizmus fogalomkészletével. Persze ezt az alapstruktúrát nem a behaviorizmus tanulmányozása hozta létre — sokkal kevésbbé mint más műveket a freudi vagy a joungi pszichológia közvetlen hatásai — hanem a szinte kétségbeesett törekvés az egyértelműségre. Megpróbáltuk legalább érintésszerűen jellemezni azokat az ábrázolási sajátosságokat melyek a modern prózában az ábrázolás többértelműségében fejeződnek ki. E történelmileg determinált tendenciával szemben Hemingway az egyértelműség helyreállítására tö­ 105 �rekedett — s ugyancsak mélyen társadalmilag determinált az is, hogy e merőben ellentétes írói tendencia végeredményben azonos eredményhez vezetett: az ember elidegenedettségét egy merőben más módon megközelíthető, másként ábrázoló, de az elidegenedettség állapotát ugyancsak totalizáló szemlélethez. Vagy mégsem egészen ugyanahhoz. Mert Hemingway ugyan a társadalmi ember egyértelmű cselekvéseit kutatva a pincéreknek adott utasításoknál s a vadkacsa és pisztrángvadászatra való felkészülés cselekvéseinél lyukad ki — ezek azok a cselek­ vések amelyek közben emberei igazi valójukra lelhetnek, amelyek közben átélhetik a barátság, bizalom, megértés olyan érzelmeit melyek más. produktívabb kiélési le­ hetőségeitől a társadalmi lét megfosztotta őket. De ugyanezek az emberek a természettel való harcban — s a természet jelenik meg a bika, az oroszlán és a „nagy hal” képében egyaránt — heroikus magasságokba emel­ kedhetnek s kiteljesítve mutatják be az emberi magatartás e vonatkozásban pozitív oldalait — az erőt, az elszántságot, a kitartást. És ez nem véletlen: azok a lélektani alaphelyzetek amelyeket Hemingway konstruált, egyértelmű és egyértel­ műen pozitív emberi magatartásban fejeződhetnek ki olyan reális vonatkozási rendszerekben melyekre objektíve is az egyértelműség jellemző; ilyen egyértelmű vonatkozási rendszer pedig — legalábbis a Hemingway által átfogott s megjelenített világban — csak az ivócimborák s a természettel küzdő vadászok és halászok relációiban alakulhat ki. Minden más reláció az emberi lényeg elsorvadását, elsivárosodását, végső soron az ember groteszk bukását zárja magában. (Gondoljunk csak Francis Macamber rövid boldogságára: lényének röpke s igazi kiteljesedése az a néhány pillanat mikor végre szembe mert nézni a közeledő vaddal s bukását nem a vad. hanem a feleségéhez fűződő velejéig hazug kapcsolata okozza). Hemingway mellett és után a lelki alapszituációk ábrázolása többféle társtörekvéssel egyesülten jelentkezik a világirodalomban s nálunk is. Összefonódott részben a mikroszociológiai elemzéssel s ebben a vonatkozásban egyes művekben bizonyos társadalmi típusok tömör jellemzéséig jutott el. (Ebben a vonatkozásban a Rozsdatemetőt hoznánk fel példaként mely ugyan stílusjegyekben erősen külön­ bözik a Hemingway tradíciótól, de alapvető ábrázolási tendenciájában rokonítható azzal, ugyanakkor az ellentmondások ábrázolásában túlhaladja.) Más művek a klasszikus tradíciókra erősebben támaszkodva s a hemmingway-inál haladóbb filozó­ fiai alapokon az egyén és társadalom viszonyának dialektikáját képesek eddig isme­ retlen tömörséggel visszatükrözni. (Gondoljunk pl. Szolzsenyicin kisregényére, mely ugyancsak egy pszichológiai alaphelyzet végtelenül tömör s egyértelmű ábrázolása.) Ismét más írói törekvések a társadalom ellentmondásos fejlődésének folyamatát olyan pszichológiai alaphelyzetekben próbálják összegezni, melyekben az emberi magatartás hatványozott intenzitással robbantja ki magából a köznapi szituációkban szükségszerűen halványabban mutatkozó érzelmi és gondolati tartalmait. (Ilyen fe­ szített lélektani alaphelyzetet exponál különös pszichológia hitelességgel az újabban megjelent művek közül Somogyi Tóth Sándor Próféta voltál szívem c. kisregényé­ ben). Ismét mások a deheroizált pozitív hős lélektani alaphelyzetét körvonalazzák feszítetten ellentmondásos szituációkban. (Pl. Galambos Lajos a Gonosz kátyú-ban, vagv a Ke serű Lapuban). Azért hoztam fel több hazai példát, mert véleményem szerint a lélektani alap­ helyzetek irodalmi keresése napjaink hazai — s talán mondhatnánk szocialista — irodalmának egyik alaptendenciája. Ez természetes következménye részben a társa­ 106 �dalom fejlődésének, mely az ellentmondások feloldása és az egyértelműség keresése felé irányítja az alkotók szemléleti-módszertani orientációját. Ezek az alaphelyzetek gyakran az ellentmondásosságot fejezik ki sűrített formában — de minden esetben határozott törekvést sugároznak az egyértelmű emberség vallására és vállalására — melyet Hemingway csak Az öreg halász és a tenger viszonyában tudott egyértelmű­ en kifejezni. Ismét hangsúyozzuk; nem részletes elemzésre, csupán néhány lényeges és más oldalról már kimerítően elemzett ábrázolási tendencia pszichológiai jellemzésére törekedtünk. Meg kell állapítani, hogy ezzel korántsem akartuk a század irodalmá­ nak legnagyobb kérdéseit érinteni s még kevésbbé törekedtünk valamiféle kimun­ kált válaszadásra abban a vonatkozásban, hogy a jelzett tendenciák hogyan s mi módon vehetnének részt a jövő irodalmának kialakításában. Végezetül csak egyre szeretnénk felhívni a figyelmet; a század eddigi legnagyobb irodalmi alkotásai — itt elsősorban Martin Du Gard, Gorkij, Solohov, Thomas Mann műveire gondolunk. — ezektől a tendenciáktól függetlenül s azokat legfeljebb részmozzanatonként ma­ gukba olvasztva jöttek létre. A jövő irodalma is csupán szelektíve válogat majd a tendenciák bizonyos mozzanatai között s azokat csak mint „megszünten megmaradót’’ tartalmazza majd. Abban azonban bízunk, hogy a jelen útkeresését elősegítheti e próbálkozásszerű pszichológiai összegezés tárgyának további, elmélyültebb tanul­ mányozása. MURÁNYI MIHÁLY SOMOSKŐI ÖDÖN: Akt 107’ �Hagyomány M ultunk fig y e lő i Reflexiók Dr. Belitzky János helytörténeti cikksorozatához Az MSZMP Központi Bizottságának „Ideológiai Irányelvei” szocialista fej­ lődésünk egyik fő feltételeként jelöli meg az ideológiai munka javítását, színvonalának és hatékonyságának eme­ lését, általában a tudatformálás meg­ gyorsítását. Hatására az elmúlt két év alatt társadalmi életünk minden terü­ letén az ideológiai munkában jelentős élénkülés vette kezdetét, s már eddig is sok fontos kérdésben született he­ lyes álláspont. A megélénkült ideológiai tevékenység további problémák felve­ tésére és megvitatására ösztönzi a szakemberek é s érdeklődők népes tá­ borát. A tudatformáló munka megyénkben is rendszeresebbé vált, tartalmában és módszerében kiszélesedett, gazdagodott. Jól reprezentálja a fejlődést az önálló megyei kiadványok szaporodása. (Múze­ umi füzetek. Nógrád c. könyv, stb.) A kiadott művek száma és tartalmi változatosságuk jelzi egyrészt a tudo­ mányos alkotó munka megyei társa­ dalmi, művelődési és tudományos fel­ tételeinek létrejöttét, másrészt a megye régi és közelmultjának megismerésére irányuló széleskörű igényt. A kialakult feltételeknek és e megerősödött igé­ nyeknek az egybeesése a következő évek egyik legfontosabb helyi tudomá­ nyos feladatául tűzi ki megyénk tör­ ténetének marxista—leninista feldolgo­ zását. a megyetörténet megírását. A történ elm i múlt megismerése az átalános műveltség egy bizonyos fokán az ember természetes igénye. Ezt a ter­ mészetes igényt Nógrádban még külön •erősítik a titkokat sejtető várromok, a 108 Tanácsköztársaság honvédő harcairól ma is elhangzó történetek, a fasizmus elleni fegyveres partizánharc emléke. A múlt értékei iránti érdeklődés ha­ zafias nevelésünk egyik eredménye. Valószínű, hogy e fenti tényezőket vette figyelembe a Nógrád szerkesztő­ sége, amikor publikálta a megyei tör­ ténelem kiváló ismerőjének Dr. Belitzky Jánosnak „Történetek, históriák a régi Nógrádból” című cikksorozatát Pozitív törekvésnek kell tekintenünk a lapnak azt a szándékát, mely új for­ mákat keresve a helytörténeti ismeretterjesztést nevelési célokkal köti össze. Ebben az összekapcsolásban meghatá­ rozó szerepet kell kapnia a nevelési célnak. Szükségesnek tartjuk megyénk múlt­ jának, küzdelmes történetének megis­ mertetését a lap olvasóival, mert a megismerés kialakítja, illetve erősíti szűkebb pátriánkhoz való érzelmi vi­ szonyunkat erőfeszítéseink és eredmé­ nyeink tényleges megbecsülését. A Dr. Belitzky János által válasz­ tott műfaj nem ismeretlen a magyar publicisztikában és tudományos szak­ irodalomban. Takáts Sándor, kiváló történettudósunk — akinek újból ki­ adott kötetei szinte napok alatt elfogy­ tak — döntően nevelési céllal írta meg tudományos cikkeit, szembeszegülve a polgári történetírás szemléletével és gyakorlatával. Programként hirdette a század első évtizedeiben, hogy a tudo­ mánynak kötelessége feltárni „a köz­ napi élet jelenségeit”, a tárgyalt kor dolgozó emberének társadalmi, művelő­ dési viszonyait, életkörülményeit, si­ �kereit, kudarcait. Műveinek középpont­ jában az adott történelmi, társadalmi viszonyok között cselekvő, dolgozó vagy éppen harcoló ember áll. Számára nem az esemény, hanem az ember a kutatás tárgya. Tanulmányai gazdagon és sokszínűen egészítik ki a tárgyalt korról szerzett általános ismereteinket. Életműve, az általa teremtett sajátos tudományos-publicisztikai műfaj méltó a folytatásra. Szándékában ehhez a hagyományhoz kapcsolódik Dr. Belitzky János cikk­ sorozata is. Olyan apró, érdekesség­ számba menő epizódokat közöl megyénk múltjából, amelyek sokszor még szak­ emberek előtt is ismeretlenek, te­ hát nagy érdéklődésre tarthatnak szá­ mot. Az egyik probléma éppen ezzel kapcsolatban merül fel: Mivel a megye történelmének marxista szemléletű fel­ dolgozása még nem történt meg. vitat­ ható, hogy az ezrével átfogó, egymás­ tól szinte független események, élet­ rajzok, érdekességek közlése helyes volt-e, elérte-e célját? Úgy gondoljuk, szerencsésebb lett volna, ha a szerző egy korszakot választ ki, s azt mutatja be olymódon, hogy az egymás mellé il­ lesztett adalékok a kor és a kor em­ berének sokoldalú megismerését ered­ ményezzék. Természetesen van létjogosultsága az egész történelmi folyamat vázlatos át­ tekintésének is, de ebben az esetben -— a publikáció céljából következően — rendkívül nagy szerepe van a szelektá­ lásnak. Olyan epizódokat kellett volna kiválogatni, amelyek jellemzően feje­ zik ki az egyes korszakokat, amelyek­ ben tömören és erős plaszticitással sű­ rűsödnek a leglényegesebb vonások. A nevelési cél elfogadása egyben a rendelkezésre álló tényanyag, doku­ mentáció célszerű szelektálását is je­ lenti. A kiválogatás tudatossága, a ne­ velési célok által determinált koncepci ója nem érvényesült következetesen a sorozatban, tapasztalható a szelektálás ötletszerűsége is. A másik — úgy véljük jogosan tá­ masztható — követelmény az ilyen jel­ legű közlésekkel szemben, hogy ne csak a kor lényeges vonásait, konfliktusait érzékeltessék és jelezzék, hanem gaz­ dagítsák az adott kor emberéről szer­ zett ismereteinket. Mindenkit érdekel, hogy a tömegek történelemformáló sze­ repe milyen körülmények között, mi­ lyen módon, milyen eszközökkel való­ sul meg, hogyan éltek akkor az embe­ rek, mi foglalkoztatta őket s hogyan tudták puszta létüket, fennmaradásu­ kat biztosítani? Ebből a szempontból a sorozat egyik legsikerültebb darabja a „Viszontagsá­ gok a XVII. században” című. amely kitünően érzékelteti a szétdúlt ország társadalmi, gazdasági viszonyait, a dol­ gozók szolidaritását, a feudális anar­ chia önkényeskedéseit és ennek követ­ kezményeit Művelődéstörténeti és irodalomtörté­ neti jelentőségűnek tartjuk „A toldi Toldi monda” című közlést. Szükséges lenne ennek lehető teljes felgyűjtése, kritikai elemzése; értékelése és a fel­ dolgozott anyag közlése is. Helyesnek és szükségesnek tartjuk a megyénk életében jelentős szerepet játszott személyiségek életrajzának, te­ vékenységének feldolgozását is. Az elő­ dök elismerésében még mindig kissé el­ szegényítjük magunkat. Madách és Mikszáth öröksége kezd megyénkben ismertté válni, az évfordulókon ren­ dezett ünnepségek, az ismeretterjesztő előadások és a róluk szóló publikációk közkinccsé teszik életművüket. A Ma­ dách és Mikszáth örökség ápolása azon­ ban koránt sem fejezi ki kultúrális, művelődéstörténeti multunk egészéhez 109 �va ló viszonyunkat. Rajtuk kívül is vaunak olyan nevezetes személyisége­ ink, akik a művészetben, tudomány­ ban, politikában, honvédő harcokban — országos mércével mérve is — jelen­ tőset alkottak. Életművük feldolgozása, majd megismertetése a helytörténeti kutató munka fontos feladata. Dr. Belitzky János cikksorozata erre a feladatra is ráirányítja a figyelmet (Katona István, Pulszky Ferenc, Ma­ dách Sándor munkásságáról írt cikkek). A nevelési céllal írt tudományos pub­ likációk sajátos közlési, feldolgozási módot, mondhatnánk sajátos műfajt igényelnek. Három alapvető követel­ ményt kell megvalósítani: a hitelessé­ get, a tények elemzése alapján levont helyes következtetéseket, és fordulatos, a szépirodalmit megközelítő stílust. Dr. Belitzky János a tudós alapossá­ gával sorakoztatja fel, szinte halmozza a tényeket, adatokat, így a hitelesség követelményének messzemenően eleget tett. Ugy vél jük azonban, hogy a felso­ rakoztatott eseményhalmaz gátolja az összefüggések feltárásában, az általáno­ sítások, helyes következtetések levoná­ sában. Figyelembe kell venni, hogy ezek a cikkeik nem szakfolyóiratokban, szak­ emberek számára jelennek meg, — akik felkészültségüknél fogva képesek a té­ nyek elemzésére, — hanem napilap­ ban, újságolvasók tanítása és nevelése céljából. Ezért nem lehet mellőzni a elemzését, értékelését, a ma emeberé­ hez szóló tartalmak hangsúlyozását. Tisztában vagyunk azzal, hogy a lap terjedelme eleve bizonyos mennyiségi határok közé szorítja a mondanivalót, s ezzel nagy feladat elé állítja a szer­ zőt. Nem biztosíthatnak helyet az ol­ dottabb feldolgozásra, egy-egy jelenség sokoldalú, árnyaltabb kifejtésére. Gon­ dolkozni kellene azon, hogy a jövőben 110 — amennyiben folytatják ezt a kezde­ ményezést — nem lenne-e helyesebb nagyobb teret biztosítani egy-egy téma számára. Érezhető a szerzőnek az a törekvése, hogy mondanivalóját közérthetően fo­ galmazza meg. A közérthetőség azon­ ban esetenként — részben az adatok zsúfolása, részben a kényszerű tömö­ rítés miatt — színtelenséggel cserélő­ dik fel. A nyelvi megformálásnak, a hangulatteremtésnek a lehetőségeit aránylag kevés helyen használja ki. Pe­ dig ilyen irányú képességeit is jól bi­ zonyítja a már említett „Viszontagságok a XVII. században” című írás. A szen­ vedélyesség, a korabeli stílus megidézése, a stílusban is kifejeződő állásfog­ lalás feltétlen követelménye ennek a műfajnak. Megyénkben az elmúlt években na­ gyot lépett előre a helytörténeti ku­ tató munka; s ebben jelentős szerepe van a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumnak, személyszerint Dr. Be­ litzky Jánosnak és munkatársainak. A helytörténeti kutató munka további fejlődése szempontjából is jelentősnek tartjuk a cikksorozatot: ráirányítja a figyelmet arra, hogy az igazság feltá­ rásában szerepe van minden esemény­ nek, minden adalék gazdagítja isme­ reteinket. A feldolgozás módja figyel­ meztet a tények tiszteletbentartására, megbecsülésére. Az aprólékos gyűjtő és feltáró munka az alapja a megyei mo­ nográfia megírásának. Ennek gazdagí­ tására, vagy kiegészítésére jól fel le­ het használni a jellemző hétköznapi események leírását. Ezek az adalékok azonban nem helyettesíthetik a megye történetet. Bízunk abban, hogy az ada­ lékok aprólékos feltárása, mennyiségi felhalmozása mielőbb a megye története megírását eredményezi. CSÍK PÁL �111 �A múzeumi füzetekről Három éve, 1963-ban jelent meg a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet ki­ adványsorozatának első füzete, amelyet azóta tizenhárom újabb tanulmány kö­ vetett.* A sorozat második száma fogalmazza meg azokat az olvasói és szerkesztői igényeket, amelyek a múzeumi füzetek sorozat megindítását szükségessé tették, illetve három éves útját meghatározták. „ A Nógrád megyei Múzeumi Füzetek tudományos igénnyel és ismeretter­ jesztő céllal jelennek meg. A megye történeti, néprajzi, munkásmozgalmi, képző- és iparművészeti, műemléki és természettudományos kérdéseivel fog­ lalkoznak.” A sorozat eddig megjelent füzetei bi­ zonyítják a kezdeményezés életképes­ ségét, a nógrádi múzeumok mellett te­ vékenykedő kutatógárda számbeli nö­ vekedését, fejlődését. A Múzeumi Füzetek szerves részévé váltak Nógrád megye kultúrális éle­ tének. További tanulmányok megjelen­ tetésének, a sorozat folytatásának szük­ ségessége nem képezheti vita tárgyát. A helyes úton való továbbhaladáshoz azonban az eddigi eredmények, problé­ mák számbavételével, finomítani kell a már gyermekkorból kinőtt tanul­ mánysorozat szerkesztési elveit, a füze­ tek témaválasztását. Csak alapos tisz­ tázás, erőfelmérés után lehetséges a megye egyetlen múzeumi fórumának hatását továbbnövelni, olvasóinak szá­ mát gyarapítani, s ami tartalmi szem­ pontból a legfontosabb: az egyes tanul­ 2 1 mányok közötti színvonalbeli különb­ séget a követelmények emelésével meg­ szüntetni. A füzetsorozatban megjelent tanul­ mányok a megye hagyományainak, tör­ ténetének egy-egy jelentős epizódját, rövidebb vagy hosszabb periódusát, irodalmi alakját, egy adott kor doku­ mentumait ismertetik, elemzik. Törté­ nelmi jellegű tanulmányt hét füzet tar­ talmaz, irodalmit, illetve dokumentum ismertetőt két-két füzet, néprajzi vonat­ kozású egy. Egy füzet a Megyei Mú­ zeumi Szervezetet mutatja be. A formai jegyeket tovább vizsgálva a történelmi tanulmányok általában az újkori poli­ tikai viszonyokkal foglalkoznak. A XIX. század történelmét, illetve a X X. szá­ zad munkásmozgalmi eredményeit két kiadvány, a szocialista átalakulás me­ gyei történetét három tanulmány mu­ tatja be. A munkásmozgalmi jellegű kiadványok száma örvendetesen magas: — hat tanulmány választotta témájául Nógrád megye forradalmi hagyomá­ nyait. Az irodalmi tanulmányok a Madách-centenáriumhoz kapcsolódnak. Ugyancsak Madách Imre életét mutatja be az egyik dokumentumgyűjtemény is, míg a másik Nógrád megye térképeit tartalmazza. A feldolgozás jellege megmutatja, hogy a szerzők legtöbb esetben önálló kutatások alapján dolgozzák fel az adott témát. Ha a feldolgozás színvonalát vizsgáljuk a kép örvendetes, mert az esetek nagy részében megfelelő tudo­ mányos igénnyel léptek fel önmagukkal és hasonló igényeket támasztottak az �A salgótarjáni új gimnáziumban Koppány György felvétele �CZINKE FERENC: Zománckép �ID. SZABÓ ISTVÁN: Anyaállat �KELEMEN ISTVÁN: Hazafelé �olvasókkal szemben is. A történelmi kiadványok közül Belitzky János tanul­ mányai — egyébként ő a legterméke­ nyebb szerző — az adatfeldolgozások, elemzések terén kiemelkedőek. (Különöesen érvényes ez a megállapítás a Nógrád megye közgyűlésének és sajtó­ jának állásfoglalása munkásügyekben 1867—1890 c. kiadványa). Hasonlóan je­ jentősek a téma politikai és gazdasági szempontú jelentősége miatt Molnár Pál tanulmányai. A két dokumentum­ kötet (Gazdag László és Krizsán László munkája) kimagaslik a sorozatból Mik­ lós Róbert Madách tanulmánya szem­ pontjaival újszerűen mutatja be a költő csesztvei életét és emberi, művészi magatartásának, tragikus sorsának motí­ vumait. Flórián Mária tartalmi vonatkozás­ ban jelentős tanulmányából (Rimóc népviselete) nemcsak egy közösség vi­ seletét ismerjük meg, hanem a tanul­ mány megismerteti az olvasóval a nóg­ rádi viselet kialakulásának történelmi körülményeit is. A felsorolás nem rangsorolás, azon­ ban e tanulmányok mindegyike a soro­ zat reprezentása lehet. Sajnálatos tény, hogy a balassagyar­ mati kórház történetét feldolgozó fü­ zetnek sem a témája, sem a feldolgo­ zásmódja nem alkot szerves egységet a sorozat többi tagjával. Vizsgálódásunk során a füzeteket nem tudjuk megmenteni a történelmi fel­ dolgozások túltengésének „vádjától” . Bár ez a vád nem okoz különösebb problé­ mát, mert hiszen Nógrád megye törté­ nelmében sok a feltáratlan mozzanat, és a feltártak és ismertek is újabb kor­ szerű, marxista szemléletű feldolgozást igényelnek. (Különösen érvényes ez a középkori történelemre.) Az viszont már probléma, hogy e történelmi tanulmá­ nyokban igen sok az epikus, adomázó elem; az események, jelenségek ismer­ 8 tetése mellett elsikkadt az elemző, ér­ tékelő oldal. Ezt az egyoldalúságot jól szemlélteti az a tény, hogy csupán az u. n. politikai történet az, ami a tanul­ mánykészítőket megragadta, a társa­ dalmi-oksági összefüggések viszonylatá­ ban az alapvető és meghatározó jellegű gazdasági viszonyok alapos, mély elem­ zése sok esetben teljesen elmaradt és szinte minden esetben másodlagos sze­ repet kapott. Pedig e kérdések elemzése nélkül a politikai viszonyokra csak ál­ talános. esetleg hipotétikus következ­ tetéseket vonhatunk le, míg az adott kérdés specifikus megválaszolása min­ den esetben elmarad. E hiba azonban egyáltalán nem kisebbíti az írók, szer­ kesztők érdemeit, hiszen a megye tu­ dományos kutató munkájának megindí­ tója, fóruma e sorozat. Annak a szem­ pontnak a kiemelése egyáltalán nem másodlagos, hogy a tanulmányok szer­ zői minden esetben jelentős forrásokat tanulmányoztak át, adataik egy meg­ határozott történelmi körülményből származtak és az így feltártakat már csak újabbakkal kell kiegészíteni és a hiányos adatok következtében előállt történelmi képen módosítani. II. Bár a tanulmányok egyedi elemzésére nincs módunk, a sorozatból mégis ki kell emelnünk két olyan történelmi tár­ gyú füzetet, amelyek témájuk aktu­ alitásánál, feldolgozásmódjuknál fogva ezt szükségessé teszik. Az első a fentebb már említett Belitzky tanulmány, a másik pedig Molnár Pál nemzeti bizottságokkal fog­ lalkozó tanulmánya. Belitzky János dolgozata a kiegyezés utáni időszak munkáséletéhez szolgál­ tat jelentős adatokat és a spontán moz­ galom jellemvonásait igen érdekesen, izgalmasan jellemzi. Adatainak jó ré­ szét új és e szempontból eddig ismeret­ 113 �len forrásokból meríti. Tanulmányában kitér az ellenpólus, a burzsoázia kiala­ kulásának, fejlődésének, a köznemesség kapitalizálódási mozzanatainak vizsgá­ latára is. Ehhez az általa bemutatott társadalmi helyzeth ez kívánok kapcso­ lódni. A tanulmány első szakaszában, a jelenlegi nógrádi iparmedence kialaku­ lásával kapcsolatban fejti ki ama vé­ leményét, hogy a salgótarjáni tőkés vál­ lalkozások — különösen a Kőszénbánya R. T. — adták alapját egy magyar nemzeti burzsoázia kialakulásának, az osztrák tőkével szemben (14. old.). Ehhez kapcsolódik még az a véleménye mi­ szerint Forgách Antal gróf és Forgách József főispán képviselték „ . . . a me­ gyei közgyűléseken nemcsak a speku­ láció és a kizsákmányolás új formáit, hanem . . . a haladó szellemű polgári magot is.” (5. old.). Először vizsgáljuk meg az első problé­ mát, vagyis az osztrák tőkével szemben kialakult magyar burzsoázia szerepét. Úgy vélem — és ebben a magyar marxista történetírás is megerősít, — hogy ez időszakban, vagyis a XIX. század második felében a burzsoázia egyre inkább elveszíti nemzeti jellegét és mint profitszerző kapitalista jelent­ kezik annak ellenére, hogy demagóg mó­ don nemzeti érzésekre hivatkozik, távol­ án tőle, hogy azt komolyan gondolja. Így inkább a szabadverseny szele az, ami megcsaphatta a megyei kapitalizálódó nagy- és középbirtokosokat. Az erősebb osztrák tőkével vívott konkurencia harc következtében menekültek a szívesen hangoztatott nemzeti érzés mögé. Ez a „nemzeti burzsoázia” 48 után, de külö­ nösen a hatvanas években a társadalmi haladásért vívott pozitív tulajdonságait elveszítette és a profiton kívül vajmi kevés érdekelte. Ezt bizonyítják, a ta­ nulmány további fejezetei, amelyekből a munkásság életkörülményeinek, har­ cainak bemutatását ismerjük meg, de konkrét választ kapunk a „haladó 114 Forgáchokkal” kapcsolatban is: a tanul­ mány 15. oldalán nemcsak a politikai és társadalmi haladástól való irtózásu­ kat, hanem egyenesen retrográd reak­ ciós jellegüket mutatja be a szerző. Forgách József főispán „ . . . mindent megtett, hogy a régi nemesi kiváltsá­ gok még menthetőnek vélt romjait meg­ őrizze és ne, vagy csak alig vegyen tudomást a haladásról”. Úgy érzem, hogy az idézett megállapítása — a Forgáchok 48-as magatartását ismerve — helyes és mindenképp a körülöttük csoportosult kapitalizálódó elemekre is jellemző. Molnár Pál tanulmánya a 45 utáni időszak jelentős demokratikus szerve­ ivel: a nemzeti és üzemi bizottságok ki­ alakulásával és tevékenységével fog­ lalkozik. Az üzemi bizottságokkal kap­ csolatos fejezet — bár megyei vonatko­ zású rugóit elnagyolta — elvileg és tar­ talmilag összefogottabb. így inkább a nemzeti bizottságokról szóló fejezetek­ ről tennék néhány apró megjegyzést. A nemzeti bizottságok megalakulá­ suktól kezdve fontos feladatuknak tar­ tották a fasiszta elemek eltávolítását a politikai életből. E szempontot Balázs Béla tanulmánya — Népmozgalom és a nemzeti bizottságok — kiemelkedőnek tartja, sőt arról is beszámol, hogy Sal­ gótarjánban is e szellemben cseleked­ tek. A múzeumi kiadványban e szem­ pont halványabban jelentkezik, sőt a salgótarjáni nemzeti bizottság ilyen irá­ nyú állásfoglalásától is eltekint. (Balázs B. 79; 81 old.) A két szerző álláspontja eltérést mutat a nemzeti bizottságok közigazgatási funkcióinak periodizáció­ jában is. Molnár Pál szerint 1945 júni­ usáig gyakorolták tevékenységüket, míg Balázs Béla szerint a salgótarjáni N. B. 1945 áprilisában hozta az a határozatot, hogy ezután nem foglalkozik közigaz­ gatási, hanem csak politikai ügyekkel. (Balázs B. 56. old.). Az elsorvasztás kér­ désében azt az álláspontot tartom el­ �fogadhatóbbnak, mely szerint a nemzeti bizottságok tevékenységének megszűné­ sében a tisztázatlan hatáskor, valamint az a tény játszott döntő szerepet, hogy 1945 nyarára felvetődött a „hogyan to­ vább” kérdése és a demokratikus koalí­ ció meglazult. (Balázs B. és Laczkó M. véleménye.) E szempontok figyelembe­ vételével kell a szerző által bemutatott elsorvasztási politika gazdasági és tár­ sadalmi okaira rámutatni. III. Végezetül — bár a múzeumi kiad­ ványokkal kapcsolatos tervet nem is­ merem — a füzetsorozattal kapcsolat­ ban rögzítek néhány javaslatot annak reményében, hogy segítséget adnak a további szerkesztéshez. Elsősorban az írásban megfogalmazott program meg­ valósítására kellene nagyobb gondot for­ dítani a sorozat szerkesztőinek, vagy méginkább e programot kellene pon­ tosabbá, szabatosabbá, konkrétabbá tenni. Egy sorozaton belül az ismeretterjesztő és tudományos jelleg nem va­ lósítható meg, a további fejlődéshez a két szempontot — nem mereven — de külön kell választani. A füzeteknek a megyei monográfia előkészítőinek kell lenniük, így elsősorban a gazdasági, tár­ sadadmi „csomópontok” (1526, 1848, 1919, 1945) feldolgozására kell törekedni. A kutatói gárda szélesítésére, jó mód­ szernek kínálkozna ha a helyismereti kiadványok íróit is bevonnák vala­ melyik sorozat alkotóinak sorába. E problémák megoldásának nagyon fontos — a füzetek sorsának, fejlődé­ sének lényeges összetevője az, hogy a kiadványokat nagyon gondosan, tudato­ san kell szerkeszteni, mert az elért eredmények megtartása, továbbfejlesz­ tése csak így lehetséges. HORVÁTH ISTVÁN * NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMI FÜZETEK Szerkesztő bizottság tagjai: Belitzky János, Horváth Istvánné, Kojnok Nándor Szerkesztő: Zólyomi József MEGJELENTEK: 1. Belitzky János: Adatok a salgóbányai munkásság életkörülményeihez. 1871— 1888 és 1898. 2. Nógrád megye múzeumai 3. Jakab Sándor: A Magyar Kommunista Párt Nógrád megyei szervezeteinek meg­ alakulásáról és kezdeti tevékenységükről. 4. Belitzky János: Schmidt bányaigazgató levelei 1918—1920. 5. Csukly László: Madách Imre élete és munkássága 6. Gazdag László: Nógrád megye térképei 7. Belitzky János: Nógrád megye közgyűlésének és sajtójának állásfoglalása munkás­ ügyekben 1867— 1890. 8. Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei 9. Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez 10. Szomszéd Imre: Nógrádi partizánok 11. Molnár Pál: A salgótarjáni szénmedence munkásmozgalmai 1919— 1932. 12. Kamarás J. — Dr. Kenessey A. — Dr. Bartha E.: A balassagyarmati kórház vázlatos története. 13. Flórián Mária: Rimóc népviselete 14. Molnár Pál: Adalékok a nemzeti és üzemi bizottságok Nógrád megyei tevékeny­ ségéről 115 �Egy Mikszáth - emléktárgy dokumentumaiból A nagy palóc író hagyatékában mél­ tán örvend népszerűségnek Mikszáth tisztelői és a múzeumbarátok körében a „Kupaktanács” néven ismert ötalakos bronzszobor, Murányi Gyula szobrászművész alkotása. A minap, levéltári tallózás közben, olyan iratok fordultak meg a kezemen, amelyek megvilágítják a szobor keletkezésének pontos-hiteles történetét, és támpontot adnak helyes értelmezéséhez is. Mint a levéltári adatokból kitűnik, 1909-ben már javában készülődött az ország Mikszáth negyven éves írói ju­ bileumának megülésére, és ebből az ün­ nepvárásból a szűkebb pátria, Nógrád is kivette részét. A vármegye közgyű­ lése bizottságot küldött ki, hogy az országos nagybizottsággal és a Kis­ faludy Társasággal együttműködve k é­ szítse elő a megemlékezést. A határo­ zatok Nógrád vármegye közgyűlési jegyzőkönyvébe az 18720/1909.1232. jkvi. sz. alatt kerülték be. A bejegyzés hét pontban összegezi a megemlékezés ki­ tervelt módozatait; szerepel ezek sorá­ ban ünnepi jegyzőkönyv, Mikszáth mű vei jubileumi díszkiadásának könyvtá­ rak részére való adományozása, isko­ lai emlékünnepélyek rendezése, ösz­ töndíjak alapítása, delegáció küldése a budapesti ünnepségekre és Szklabo­ nya nevének Mikszáthfalvára változta­ tása. A 7. pont alatt a következőket olvashatjuk: 116 Kimondja a törvényhatóság, hogy a Mikszáth Kálmán műveiben szereplő népszerűbb alakokat feltüntető művészi kivitelű emléktárgyat készíttet, s azt örök emlékezetül az írónak adomá­ nyozza. Valószínűleg az ilyen megfogalmazás sugallotta azt az irodalomtörténeti fel­ fogást, amelyet utoljára dr. Bisztray Gyula képviselt a Petőfi Irodalmi Mú­ zeum kiadványában, hogy a szobor­ csoport alakjaiban a Jó palócok ne­ vezetes figuráit, kezdve a pogány Fil­ csiken s Vér Kláráig bezárólag, lel­ hetjük fel. Noha az alkotóművésszel kötött me­ gyei szerződés nem maradt ránk, a közgyűlési jegyzőkönyv 21834/ 1909./ 1914, jkvi. sz. alatti bejegyzése meg­ lehetős részletességgel tájékoztat: A törvényhatósági bizottság . . . az 1232/ 1909. jegyzőkönyvi közgyűlési ha­ tározattal megállapított művészi kivi­ telű emléktárgy elkészítésiével Murányi Gyula budapesti szobrászművészt bízza meg . . . a művészi emléktárgyat a szerződésben körülírott kivitelben és méretekben rendeli meg s azon a vár­ megye címerén kívül az alábbi ajánlás alkalmazását kívánja : „Nógrád vármegye közönsége Mikszáth Kálmánnak 1869—1909 Sem idő, sem feledés hírnevét el nem enyészti” �A szóbanforgó művész, Murányi Gyula (1881—1920) ekkoriban már or­ szágos nevet szerzett magának, első­ sorban emlékplakettjeivel. Alkotói szemléletében kissé hasonlított is a nagy íróra: elismert, megrendelésekkel elhalmozott szobrász korában is meg­ őrizte ösztönös realizmusát. Talán Mikszáth mindenkit felülmúló népsze­ rűsége, talán a rokon alkotómódszer az oka, d e tény, hogy nemcsak ismerte, hanem maradéktalanul értette is a ju­ biláns író műveit. Tanúja ennek kétalakos kis kompozíciója, amely a Bede Anna tartozása című novella zárójele­ netét ábrázolja. (A „Kupaktanács”-hoz hasonlóan a balassagyarmati Palóc Mú­ zeum őrzi.) Murányi Gyula ezúttal is méltó ma­ radt hírnevéhez. A Jó palócok köteté­ ből a Ga la ndáné asszonyom című no­ vellára esett a választása, innen emelte ki és öntötte bronzba a „nemes kupak­ tanács” alakjait. Az elbeszélés egyéb­ ként, mint Mikszáthné Visszaemlékezé­ seiből kiderül, az író egy gyermekkori szklabonyai élményén alapul. Mikszáth megtartotta a cselekmény magjául a fiatal lány képében szeretője sírján táncoló és kutyákkal viaskodó boszor­ kány éjféli látomását, csupán annyi változtatást eszközölt, hogy időpontul a novellában — a feszültséget foko­ zandó — Luca napjának éjszakáját vá­ lasztotta. A kupaktanács másnap reg­ gel lép színre, hogy a temetőben hely­ színi szemlét tartson: Elől az öregbíró ő kegyelme balla­ gott, utána Bugó István uram porosz­ kált, nagy somfa-botjával döfködve az anyaföldet. Ott volt Suska Mihály is, ki váltig bizonykodott, hogy boszor­ kányok nincsenek e világon, hanem ez az egyetlen ez mégis kivétel lehet. Íme a szoborcsoport három központi alakja. Hármasukat a temetői helyszí­ nelés közben látjuk. Középen az öreg­ bíró, arca rendíthetetlen nyugalma azt mutatja, hogy fejében már fogalmazód­ nak a gondolatok, hogyan lehetne a kényes ügyet a szomszéd falu, a gózo­ niak nyakába varrni. Arcvonásait — dr. Bisztray Gyula helytálló megálla­ pítása szerint — Mikszáthtól kölcsö­ nözte; a szobrász szemlátomást ismerte Jelfy Gyulának a Vasárnapi Újságban 1905. őszén megjelent, az írót horpácsi birtokán ábrázoló felvételeit. Murányi a törvénybíró és a kisibíró alakjában is hű maradt a novella jellemzéséhez. Előbbi fontossága tudatát sugárzó el­ gondolkozó tartása a szöveget idézi, hasonlóképpen utóbbi előremutató kéz­ mozdulatának hevességében az iménti „váltig bizonykodás” is megörökítést nyert. (A kisbíró, Suska Mihály, aki Az a pogány Filcsik című novellában a szolgabíró hajdújaként szerepel — Mikszáth több hőséhez hasonlóan — élő alak volt: a család kocsisa, aki az írónak gyermekkorában sok hasonló babonás történetet mesélt. Lám, a kései olvasó így érheti tetten az írót alkotás közben!) 2629/1910./24. jkv. Mikszáth Kálmán 40 éves írói jubileuma alkalmából a törvényhatóság közönsége részéről fel­ ajánlott művészi kivitelű eredeti szobor­ csoport három alak helyett az író mű­ veiből merített öt népies alakot fog feltüntetni. Minek folytán előállott 320 korona öntési több költségnek ugyancsak a milleneumi alap feleslegeiből leendő fedezetére a vármegye alispánja fel­ hatalmaztatik. Hogy a változtatás igénye melyik szerződő félnél merült fel, megfelelő adatok híján pontosan nem tudjuk. A szoborcsoport egységes kompozíciója és a levéltári bejegyzés megfogalmazása alapján feltehető, hogy a szerződés m ó­ 117 �dosításának javaslata a művésztől szár­ mazott. Így került bronzba még két figura, egy érdeklődő férfi és egy kandi menyecske, akiben az irodalomtörténet és a múzeumi hagyomány egyaránt a szép molnárnét, Vér Klárát látja. Az újabb alakok megmintázása egyébként nincs ellentétben a novella szövegével, Mikszáth ugyanis említi, hogy a hely­ színelés alatt a falu népe összegyűlt a nem mindennapi esemény megszem­ lélésére. A szobrász még egy változást is vég­ rehajtott az eredeti szerződéssel szem­ ben: a márványtalpazat középső, ki­ emelt részére Nógrád vármegye címere helyett — hírnevének megfelelően, amely elsősorban, mint művészi plaket­ tek készítőjét tartotta számon — az író emlékplakettjét illesztette, amely Mikˍ̲ száthot profilban ábrázolja. A szoborcsoport további történetére nézve Mikszáthné Visszaemlékezései ad­ nak útmutatást: Eközben (Mikszáth 1910. május 19. és 24. közötti mármarosszigeti kortes­ útjáról van szó — K.) Kálmánnak egy utasítása folytán kiszaladtam Horpács­ ra intézkedést tenni, hogy a követvá­ lasztás után a Nógrád vármegyei kül­ döttséget illően fogadhassuk. Kálmán igen nagy örömmel, szinte boldogan gondolt erre a napra. Az volt ugyanis tervbe véve, hogy a Jó palócok egy jelenetét ábrázoló hatalmas szoborcso­ portot — melyet a jó nógrádi közönség a jubileum tiszteletére Murányi szob­ rászművész által készíttetett — küldött­ ségileg Horpácsra hozzák. Mint köztudomású, a tervből már nem lett valóság: Mikszáth a választási utazás után már nem lépett többé a 118 nyilvánosság elé, horpácsi Wahnf riedjét sem láthatta viszont: betegen tért visz­ sza és rövidesen meghalt. * Összegezve az elmondottakat: Murá­ nyi Gyula remekbeformált szoborcso­ portja nem a Jó palócok tipikus alak­ jait örökítette meg, mint ahogyan azt a vármegye feladatául tűzte ki, hanem — Mikszáthné érvényes fogalmazása szerint — jelenetet ábrázol. Hozzáte­ hetjük: jellemző és kitünően megraga­ dott jelenet. Jóllehet, a szobor nem volt tárgyi szereplője az írói jubileum ün­ nepségeinek, és Mikszáth sem ismerte, jelentősége, művészi súlya mégis nagy: Mikszáth művészetének egyik legjobban megalkotott képzőművészeti megfelelő­ jét kell benne látnunk. Az eddigiek során néhány dokumen­ tum erejével igyekeztem rekonstru­ álni a „Kupaktanács” ábrázolatának történetét. Mindezt pedig tettem abban a reményben, hogy a fenti adatok ki­ egészítése, helyesbítése, újabb adalékok közlése mielőbb megtörténik, érdekes mozzanatokkal gazdagítva a nagy pa­ lóc íróról, művészetének kihatásairól alkotott összképünket. Befejezésül pedig szeretnék köszöne­ tet mondani dr. Iványi Józsefnek, a balassagyarmati Palóc Múzeum Mik­ száth-emlékszobája gondozójának és őrének, aki gazdag tudásával és lelkes buzdításával ösztönzött e dokumentu­ mok közzétételére még akkor is, ha azok nem korszakos jelentőségűek. Igaza van: minden újabb adalék tégla lehet nemzeti nagyjaink helyesen méretezett Pantheonjához. KERÉNYI FERENC �Körkép KIÁLLÍTÁSOKRÓL RÖVIDEN Amit a tollforgató embernek kötete megjelenése, a zenésznek és szinész­ nek a nyilvános szereplés jelent, azt jelenti a képzőművész számára az ön­ álló kiállítás, mely nemcsak rangot ad, megbecsülést szerez, hanem a közön­ séggel és a szakmabeliekkel való köz­ vetlen érintkezés révén, mint pontos szeizmográf megjelöli: ho l tart a mű­ vész, merre, milyen irányban kell to­ vábblépnie. A képzőművészeti kiállí­ tásokban az utóbbi időben oly gazdag Salgótarján, évente több alkalmat is biztosít a művészeknek ilyen jellegű számvetésre. PATAKI JÓZSEF KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN Az idei őszi tárlatok sorát Pataki József festőművész kiállítása nyitotta meg. Nem bemutatkozás, nem pálya­ kezdés. hanem kiforrott, tisztacsengésű művészet, egy jelentős oevre kibonta­ kozásának voltunk tanúi ezen a kiállí­ táson. „Művészi törekvéseim egybeesnek emberi törekvéseimmel. Szemlélni a világot és egyszerűen, tömören kife­ jezni annak igazságait” — vallja ars poeticájaként a művész. Pataki szűkebb művészete szűkebb hazánk, a váltakozó karakterű, ezer­ arcú palócföld világából és a szülő­ város, Salgótarján nyújtotta élmények­ ből táplálkozik elsősorban. Művei hi­ teles képet nyújtanak napjainkról, éle­ tünkről, környezetünkről, közérdekű mondanivalót hordoznak. A sötét tó­ nusú olajkép a kedvenc területe. A fi­ gurális kompozíciók (Köszörűs, Vasaló­ nő) mellett képei zömét a csendéletek (Halas, Rákos és Szőlős csendélet) és tájképek (Építkezés, Sárga kapu, V íz­ parti fák, Vörösfalu ház) alkotják. Az előbbiekre a dekorativitás, az utóbbi­ akra az érzelemgazdagság a jellemző. Művészete az utóbbi időszakban nem­ csak tematikailag gazdagodott, és tar­ talmilag mélyült el, hanem műfajilag is differenciálódott. Finom ívű filc és tusrajzai (Ülő nő, Tűzhelygyár), szín­ gazdag pasztelljei és akvarelljei (Üldö­ gélők, Terv), linó- és fametszetei (Kom­ pozíció, Konflisok Tokajban) tanúskod­ nak erről. Érdekes, és hangulatilag uralkodó színfoltja volt a kiállításnak a legfrissebb, nagyméretű sgraffittó és gobelin terveket (Anya gyermekkel, Nyár, Pásztor) sorozatban tartalmazó falfelület. Pataki József képeire a költészettel gazdagodó realista megjelenítés, a közérthetőség és a modern művészetfel­ fogás ötvöződése, a mívesség a jel­ lemző. Művészetének nagy erénye, hogy egyértelmű kapcsolatba tud kerülni a műélvezők széles tömegeivel, mert idegen tőle a spekulatív szerkesztés, 119 �az elvont jelölések rendszere. Mester­ ségbeli tudásáról a kritika és a szakma­ beliek is elismerőleg nyilatkoztak, a televízió jóvoltából pedig sok ezren ismerték meg nevét, néhány alkotását. Helyi népszerűségét mintegy igazolja, hogy a nyitvatartás három hete alatt több mint háromezren tekintették meg tárlatát. Jelentős mérföldkő volt tehát Pataki József pályáján önálló kiállítása, s remélhetőleg ösztönzés, hogy az el­ kezdett úton haladjon tovább Csongrády Béla RADICS ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN Szeptember 23-án nyílt meg Radics István színvonalasan rendezett kiállí­ tása a salgótarjáni Képcsarnok mű­ szi berendezésű interieurjében. Radics István festőművész nem első­ ízben állít ki, de önálló kiállítóként igen. Festő és grafikus egyszemélyben. Nógrádi születésű és művészi munkás­ sága is szervesen a nógrádi talajhoz kötődik. Bár tevékeny élete során állandóan befogadja a társadalmi és természeti jelenségeket hazai és külföldi vonat­ kozásban egyaránt, elsősorban a nóg­ rádi táj és ember szeretete nyilvánul meg nála. Művészeti elve a valóságszemléleten alapuló magasabb művé­ szeti áttétel nyújtása. Alkotó törekvé­ sei a realizmus jegyében bontakoznak ki, és a grafika területét részesítik előnyben. A kiállítás egy sor akverellt, néhány olajfestményt, tollrajzot ölelt fel. A művész adott lakó- és munkahelyi kö­ rülményei miatt inkább a kisméretű képfelületekre kényszerül. A grafikai technikát ugyanis jobban tudja alkal­ mazni mozgékony, aktív életstílusához. Utazásai, hivatalos járása-kelé se köz­ ben készült tanulmányait otthonában szervezi, érleli át igényes alkotásokká. E kiállítás a maga színvonalassága mellett sem tükrözi, nem is tükrözheti Radics István sokoldalú alkotói mun­ kásságát. A kiállított művek sorában 120 hiányoztak a művészre annyira jel­ lemző sokszorosító grafikai eljárások­ kal készült munkái, amelyekkel oly méltóan szerepelt a miskolci Országos Grafikai biennálén. Művei — mint pl. két kiállított olajfestménye — expressziv erejükkel szinte szétfeszítik a kereteket. Átérté­ kelt, áttranszponált tájképein pompá­ san kiérlelt konstruktív elemeket lát­ hattunk, amelyeket a festő racionális kompozícióvá szerkesztett. Csendéletén a tárgyak szinte monumentális erővel, mélyre hangolt erőteljes színharmóniá­ val jelentkeznek. Mélytüzű kolorizmusa egyébként jellemzője víz festményeinek is. Itt a nógrádi vagy Balaton-környéki tájak, falurészletek és üdülőhelyek in­ tenzív szín- és fényerővel, téri mély­ ségükben ragyognak fel a sík felüle­ ten, jellemzőjük a hangulati elemek intenzivitása, de ugyanakkor intimi­ tása is. Bravuros tollrajzain a táji részletek intellektuális kiválogatásá­ val, az egyszerűségre törekvés szinte végletes megjelenítésével találkozunk. A művész megtalálja a jelenség reális lényegét, magvát. Kevés vonalú akt­ krokijain az egyszerűsítésnek Matiss-ra emlékeztető kultú ráltságát fedezhetjük fel. Radics István önálló művész-egyéni­ ség, aki mélyrehatóan megfigyel, tanul, összegez, közvetlen előképeket azonban nem követ, nem válik epigonná. Eddigi eredményeit — szerényen — kezdeti �lépéseknek tartja. Egy magasabbrendű művészi megnyilatkozás és kibontakozás érdekében állandóan előre tör. Utalnunk kell illusztrátori működé­ sére is. Különböző országos és helyi lapokban és folyóiratokban jelennek meg rajzai. Műveli a reklámgrafikát is igen kultúrált szinten. Radics István alkotó művész voltát kiegészíti művészpedagógus munkás­ sága. Több mint egy évtizede irányítja az egész megye rajzoktatását, vizuális­ esztétikai nevelését. Dr Domonkos Endre FARKAS ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA BALASSAGYARMATON 1966. október 30-án, a Balassagyar­ m a ti Palóc Múzeumban bensőséges ünnepség keretében nyílt meg Farkas András balassagyarmati festőművész és rajztanár kiállítása, melyet CS. Nagy Zsuzsa dr. művészettörténész, a Ma­ gyar Nemzeti Galéria tudományos mun­ katársa nyitott meg. Cs. Nagy Zsuzsa dr. először is a ki­ állító művész életét, eddigi munkássá­ gát ismertette. Farkas András 1947-ben telepedett le Balassagyarmaton, azóta itt folytatja pedagógusi és művészi tevékenységét. Nem lehet eléggé hang­ súlyozni, hogy mit jelent egy város, annak környéke szempontjából az, hogy egy művész oktatja a szépre, a művé­ szetre a tanulóifjúságot. Ezen a kiállí­ táson nem a pedagógust, hanem a művészt szemléljük munkáin keresz­ tül, de az előbb említett tényt meg nem említeni helytelen lenne. Miért választotta éppen Balassagyar­ matot? Azért, mert a város és vidéke szülő­ földjére emlékeztette, a szülőföldre, amely — mint majdnem mindenkinél — nála is meghatározó szerepet tölt be. A szülőföld és a származás. Mert földműves szülők gyermekeként elejé­ től fogva elkötelezettje a parasztság­ nak: Műveiben szinte kizárólagosan parasztok szerepelnek. Ez a kiállítás — kamarajellegénél fogva — kicsiny töredékét mutatja an­ nak az életműnek, melynek minden­ egyes darabja a hűség egy-egy meg­ nyilatkozása osztálya mellett. Nem a városi ember rácsodálkozásával nézi a parasztot, hanem a bennfentes sze­ mével, ezért érezzük olyan hitelesnek ezt az ábrázolást. Azon festők népes tá­ borának szellemi leszármazottja, akik a földműves emberek életét figyelték, szerették és festették. Műfajilag változatos a kép: filctoll, gouacha, vízfestmény, monotípia, és olajfestmény. Olajképei összefogottak, szinte sík­ szerűek, monumentális hatásúak. A lak­ jai, kompozíciói szétfeszítik a kis kere­ tet, nagyobb felületre kívánkoznak. Szí­ nei visszatartottak, nincs semmi hival­ kodó harsogás, de a visszafogott szín­ skála egy bizonyos hangulatot és erőt sugároz. Palántázók című képének három alakja a munka ritmusát érezteti. A Hordómosó érdekes kompozíciója a pa­ raszti életnek egy kedves pillanata, az Este meghitt sárgás fényeiben a mun­ kás nap végére tesz pontot a kaszáját letevő ember és a fejő asszony. A Buszra várók téli tájban három jelleg­ zetes női figurája hiteles alakja a nógrái tájnak. Művei emberközéppontúak; szinte el­ vétve találkozunk csak táj ábrázolással, de ez a táj is a tájból alig kilépett 121 �ember kezemunkáját hirdeti, mint a rozskereszteket bemutató filctollal raj­ zolt képein láthatjuk. Filctollai erőteljesen szerkesztettek, határozott, leegyszerűsített formáikkal a látott világ lényegét igyekszik meg­ mutatni. Vizfestményei közül egy finoman, gyöngéd színekkel megfestett darabbal találkoztunk a kiállításon, ipolyi hor­ gászokat ábrázol. A krumpliszedőket megjelenítő gouvache-a szép munkaábrázolás, a pa­ raszti alakok frissen odavetett, erőtel­ jes formákkal beszél a mezei munka szépségéről, lendületéről. A paraszti világ ábrázolási közben nem megy el behunyt szemmel az ipari téma mellett sem, tisztelettel adózik az ottani munkának is, ezt mutatja Du­ naújváros című monotípiája, valamint a Vasútállomás című képe. A Palóc Múzeum rendezése semmi kívánni valót nem hagyott maga után, kiállítóterme, a képek gondos, ízléses elrendezése, valamint a hangulatilag stílusosan a kiállítás egészébe beillesz­ kedő népi fazekasság nagyszerű darab­ jai mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a látogatók számára emlékezetes maradjon Fazekas András kiállítása. Réti Zoltán IVÁNYI ÖDÖN KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a művész mindenekelőtt legyen őszinte. Őszinte és megintc sak őszinte. S ha mégoly jól tudom is, hogy az őszinteség nem lehet egy műalkotás vagy egy életmű megitélésének kizárólagos kri­ tériuma — hiszen egy üreslelkű lapos ember lehet akármilyen őszinte is. nem fog senkit lázba hozni, nem fog senkinek segítséget nyújtani a ma em­ bere, a környező világ mélyebb meg­ ismerésében, megitélésében — mégis Iványi Ödön tárlatát végigjárva meg­ fogalmazódik bennem az egy fogal omkörű sommás összegezés: Iványi az igaizat mondja. Nemcsak a valót, a mindenki által érzékelhető felszínt, egy­ tartalmú látványt; az igazat mondja. A dolgok, jelenségek leglényegét fogal­ mazza műalkotássá, mondhatni már művészetének tetőfokán, amikor a mű­ vészi látás már egy belső elhatározáson alapul, s mind a természet, mind az ember funkcióját egyaránt jogaihoz jut­ tatja. Iványi közvetlenül éli át a dolgo­ kat, élményei rendkívüli mélységűek, 122 ugyanakkor az alkotások nagyrésze egyszerű. Olyan egyszerű, amilyenhez eljutni egy művésznek a legnehezebb. Érdekes, hogy sokan azt mondják róla, túl modern, néha már az érthetetlenségig az. Ezeknek csak annyit: mindig ezt mondjátok, amikor az ember (az emberiség, a művész) a dolgok gyöke­ rét megragadja, s a nagyerejű szorí­ tásban félelmetesre nő az ökle. Az igazi realitást megteremtendő a dolgok értelmét tisztán, hamisítatlanul kell tükröznie a művésznek, minden áron. Iványi festészete nem felszínes érzésállapotok dekoratív, formalisztikus variálgatása; hittel és friss energiákkal sűrített tartalmak megragadó kifejezése. Művészi állítás, mely a festő egyéni­ ségéből kristályosodik ki, és feltétlen reagálásra, együttgondolkodásra, vagy ellentmondásra, készteti a nézőt. Iványi leginkább az expresszív ember kinyílt világával, formáival, hatalmas méretei­ vel dolgozik. Olajképei nagy többségén a szenvedélyes előadásmód mellett a hétköznapok pátosza, nem ritkán ün­ �nepélyesssége ragadja meg az embert. (Esti Tarján, Kapálok, Játékkészítő). Komplikált, zilált korunk megragadá­ sára eredeti, szuggesztív erejű szimbó­ lumokat teremt (Veszély, Régi lépcső). Akvarelljeivel, gouche-aiban szinte sajátságos rendszert épít, tónusok, ár­ nyalatok, egymás mellett alkalmazható színek egyedi rendszerét. Itt fő téma a táj. Iványi tájképei láttán úgy érzem, nem itt vagy ott, benne élnek ezek a tájak, s úgy teremtődnek, formálódnak látvánnyá. (Domboldal, Mező, Nyár, Lila földek. Két part között) Baranyi Judit művészettörténész kul­ túráltan, lényegre mutató biztonság­ gal rendezte intellektuális izgalmat nyujtó tárlattá Iványi monumentális anyagát. Erdős István PATAKI JÓZSEF: Ház fákkal 122 �A M adách - em lékérm esekről A közelmúlt eseményei mind meggyőzőbben bizonyítják, hogy a centenáriumi Madách ünnepségsorozat nem alkalmi tisztelgés volt csupán a halhatatlan költő emléke előtt, hanem csak kezdete, egyik mozzanata az egyre erősödő hazad és nem­ zetközi érdeklődésnek, a kibontalkozó új Madách-kultusznak. Az 1946-tól eltelt időben készült el Az ember tragédiájának orosz, szlovák és francia fordítása, olyan költők munkájaként mint Martinov, Sti tniczky és Rousselot. Veszprémben az oly sokszor félretett Mózes c. dráma, Kassán Az ember tragédiája­ nak szlovák nyelvű bemutatóját ünnepelték. Sőtér István Madáchról szóló tanul­ mánykötetet jelentetett meg Álom a történelemről címmel. Radó György többéves munkával gyűjtötte össze Madách főműve külföldi pályafutásának adatait. A Magyar Helikon Kass János kitűnő illusztrációival jelentette meg Az ember tragédiája leg­ újabb kiadását. Megjelent Mózes önálló kiadása is amelyhez szintén Kass János készít rajzokat. Az Új Írás novemberi számában olvashattuk Juhász Ferenc nagy­ erejű, gazdag mondanivalójú alkotását: a Találkozások-at. Megyénk is egyre nagyobb gondossággal, felelősséggel és szeretettel ápolja szü­ löttének emlékét. Múzeum, emlékszoba, emléktáblák és szobrok mutatják be, idézik fel Madách életét, munkásságát. Mindezen túl azonban ma már időszerű lenne meg­ teremteni a lehetőségét, hogy nógrádi kutatók vagy kutatócsoportok is aktíavn részt vegyenek a Madách életmű kutatásában, feldolgozásában. A megyei Madách-kultusz egyik jelentős formája a Madách Emlékérem rend­ szeres kiosztása. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1964-ben, a cente­ náriumi ünnepségek alkalmával alapította a Madách Emlékérmet, amelyet minden évben, a költő halálának évfordulóján, a Madách hagyományok ápolásában kiemel­ kedő tevékenységet végzett művészeknek, tudósoknak, illetve a megye művészeti és kultúrális életének fejlesztésében jelentős eredményeket elért személyeknek, a megye történelmi múltját feltáró kutatóknak itélik oda. A bronzérem ifj. Szabó István szobrászművész alkotása, a diplomát pedig Czinke Ferenc festőművész Madáchportréja díszíti. 1966. október 3-án harmadízben osztották ki az Emlékérmet a salgótarjáni Művészk lubban. Hasznosnak tartjuk, ha ez alkalomból számbavesszük, hogy eddig kik részesültek ebben az elismerő tiszteletben. 1964-ben: Jean Rousselot, Roger Richard francia költő ill. Ctibor Stitniczky és Ladislav Hradzky szlovák költők, Karel Kreicsi cseh professzor, Toivo Lyy finn költő, Heincz Kindermann osztrák tudós, Darvas József az Írószövetség elnöke, Tamás Lajos, Sőtér István és Waldapfel József akadémikusok, Mihályfi Ernő az Elnöki Tanács tagja, megyei képviselő, Komlós Aladár az Irodalomtörténeti Társaság elnöke, Rátkai Ferenc a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője, Pataki László a TIT országos irodalmi választmányának titkára, Jobbágy Károly József Attila díjas költő, Géczi János a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Czinke Ferenc festőművész, Csukly László tanár, Barna Tibor újságíró. 124 �1965-ben: Feledy Gyula Munkácsy díjas grafikusművész, Miklós Róbert iro­ dalomtörténész, Paróczay Gergely költő-tanár, id. Szabó István Kossuth díjas szob­ rászművész, Vihar Béla József Attila díjas költő. 1966-ban: Keresztury Dezső költő, Lakos György újságíró, Polgár István költő. Az európai költők budapesti találkozója alkalmával megyénk küldöttsége Budapesten adta át az Emlékérmet L. N. Martinov orosz költőnek, aki viszonzásul Az ember tragédiája orosz fordításának kéziratát a megyének ajándékozta. Madách és hat. Már nem csupán a tudósok és művészek Szűkebb körében, hanem egyre inkább a nézők, az olvasók tömegei között is. KOJNOK NÁNDOR RÉTI ZOLTÁN: Régi házak 125 �Martino vnál A jól végzett feladat örömével és elégedettségével ballagunk lefelé a Szabolcs utcai kórház harmadik emeletéről. Néhány perce, hogy a harmincötös szoba kény­ telen lakójának társaim illendő szavak tálcáján átnyujtották az ajándékot, mely Madách Imre arcának dombormását mutatja, s amellyel Leonyid Martinov, a szovjet költészeti élet egyik legnevesebbje és legjelesebbje, a magyar költészet egyik leg­ szorgosabb orosz tolmácsolója, a Tragédia műfordítója Madách emlékplaketteseink közé sorakozott. A harmincötös kórterem nagy, közös szoba Budapesten a Szabolcs utcai kór­ házban. Fekszenek benne vagy huszonöten. Baleseti sérültek. A terem végéből nyílik Martinov szobája, delegációnk célja. Néhány pillanatot időznünk kell, mielőtt b e ­ léphetnénk. Nem állja senki utunkat, de meg kell torpannunk, nem beszéljük Martinov nyelvét s még nem tudjuk, ő vajon beszéli-e a mienket? A f i a t l tanársegéd, akitől kérdezzük, fejét rázza; nem, Martinov sem, de biz­ tat bennünket, hogy Kun doktor, az osztályos főorvos segítségünkre lesz a nyelvi találkozásban. Végül azonban a főorvosi szobából mosolygós hölgy társaságában jön vissza a tanársegéd. Vele lépjük át a különszoba küszöbét. Eredetileg úgy terveztük, hogy Nógrád földjén köszöntjük a költőt, de számí­ tásunkat keresztül húzta az ostoba véletlen. Igy betegágyánál tisztelegtünk. Barna pléd alatt nyújtott, mozdulatlan lábakkal fekszik, de barátkozón mosolyos szeme fürgén járja be alkalmi vendégeit. Hidas Antal, a költő és műfordító tanyázik nála az alkonyba húzódó délutánon. így egyszeriben két tolmácshoz is szerencsénk van. Az első szavak — melyeket Hidas közvetítésével a plakett köszönetéül kapunk — mélyen illetődöttek: — Örülök, hogy szerény munkám ily megbecsülésben részesül. Forgatja Madách dombormását, az emléklap szövegét értelmezteti nyelvére högykisérőnkkel s hirtelen nem is tudja, mivel kedveskedjék. Asztalán keresgél, cigarettát kínál, szétbont egy selyempapír csomagot; vegyünk a cukorhavú túrós­ buktákból. Közben mentegetőzik: — Itallal itt nem szolgálhatok. S mert szabódunk a kínálgatásra, sértődöttet mutat. De ez csak bárányfelhő. A buktából fogyasztanunk kell. Jövetelünk a Tragédia fordítójának szól, természetes, ha szavunk a mű­ fordítás születéséről kérdez. Hogyan találkozott Madách költészetével, mi késztette oroszul megszólaltatná és milyen fordítói élveket követett? Látni, hogy örömét leli a témában és szívesen beszél róla, a munka apró műhely­ titkairól is; — Azért fordítottam a Tragédiát, mert a világirodalom egyik nagyszerű alkotá­ sának tartom. Ismertem már régi orosz prózai fordításból és úgy éreztem, szükséges, hogy az eredetit megközelítőbb hűséggel, verses alakban adjam a szovjet olvasók �kezébe. Az elhatározás szerencsés megvalósítását — és itt a velünk lévő hölgyre, szíves tolmácsunkra jelez — Kun Ágnes és — újabb jelzés Hidas Antal segít­ sége és közreműködése tette lehetővé. Körülbelül négy évig dolgoztam a fordításon és igyekeztem összes ritmikus, finom árnyalatát megközelíteni, visszaadni nyelvün­ kön. Szóval: megcsináltam, amit megcsinálhattam. Pillanatra Hidas Antal veszi át a szót: — Martinov vállalkozása nagyszerűen sikerült. Nem véletlenül, mert Madách filozófiai lírája nagyon közel áll hozzá. De sikerült megmutatnia a mű archaikusságát is, akár az egyiptomi, akár a római, párizsi, vagy londoni képet figyeljük. — Itteni tartózkodásomat — folytatja megint Martinov — felhasználtam, hogy megnézzem Madách most színre került másik művét a Mózest. A nyelvi megújítás, amit Keresztúry Dezső vállalt, nagyon tetszett. Szerintem fordítani is úgy kellett Az ember tragédiáját, hogy a tizenkilencedik század nyelvét, vagy Fáraó, Danton Isten nyelvét akként adjam vissza, ahogyan azt a ma embere, a huszadik század embere „érzi”, elképzeli. Nem volt könnyű mégsem a feladat. Madách formanyelve sajátosan magyaros, de filozófiai nyelve a tizennyolcadik-tizenkilencedik századé egészen világos, hogy kiket olvasott. Úgy kellett közelednem hozzá, hogy a fordítás egyben a ma nyelvén, modern nyelven is hangzódják. Bizonyos értelemben át kellett szinkronizálnom úgy, hogy Danton, vagy Robespierre a ma emberének el­ képzelése szerint beszéljen. Ezt már tréfálkozva jegyzi meg: — A legnehezebb számomra az eszkimó nyelv volt, mert arról fogalmam sincs. És ismét komolyra térve: — Meg kell mondanom, hogy Madách jambusaiból minden igyekezetem ellenére egy orosz variáns lett, melyet nagyon óvatos archaizálással lehorgonyoztam a tizen­ kilencedik századhoz. Ebben egyébként szigorú szerkesztőm, Kún Ágnes nagyon vigyázott rám, semmi „úszást” nem engedett meg. Martinov, a magyar költészet nagy barátja, kitűnő ismerője és avatott közvetí­ tője. Fordításában szólalt meg oroszul Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, József Attila. Ki következik utánuk? — Új terveim között Radnóti Miklós fordítása foglalkoztat most leghevesebben. A jövő évben nagy válogatást szeretnék adni tőle. A barna plédről Radnóti kötetet emel fel; íme, itt is vele van — bizonyítja. Barátai: holtak és élők; magyar költők a betegágyánál is. Kemény vágású arc Martinové. Nem olvasni róla, hogy fájások feszülnek az emberben. Nem adja tudtunkra. És a szavak is másról beszélnek. Hogy a Corviná­ nál új kiadásra készítik elő Tragédia fordítását . . ., hogy küld a sajátjából néhány kötetet szíves ajándékul Nógrádnak s, hogy nekünk adja fordítás kéziratait, melyek­ ben Madách orosz nyelven szólal meg. Ebben a pillanatában a találkozásnak már tisztán láttuk, hogy nem mi vittünk ajándékot Martinovnak. Ő ajándékozott nekünk. BARNA TIBOR 127 �Olvasás k ö zb en . . . Lenin azt tanította, hogy az irodalmat a társadalmi folyamat eleven jellemzőrészeként állandóan ható, felvilágosító és szervező erőnek fogjuk fel, amely a szocia­ lista forradalom megvalósítása, maradéktalan történelmi realizálása, előrehaladásának meggyorsítása érdekében munkálkodik. Az irodalomtól is elvárta, hogy politikus legyen, nem kiszolgálója, hanem szolgálattevője a politikának azzal, hogy tudatosít­ son, lelkiismeretre ébresszen, hogy elgondolkoztassa az embereket önmaguk sorsáról és a világról. Minden műben elsősorban annak társadalmi hasznosságát, tudatosító értékét figyelte, az üres járatú „esztétikumot” pedig elvetette. Lenin gondolatai jutottak eszembe, amikor a Kossuth Könyvkiadó néhány kötetéről ismertető jegyze­ teimet papírra vetem, azzal az elismerő megjegyzéssel, hogy ezek a kiadványok jól teljesítik a Lenin által eléjük szabott fela datokat. ABA IVÁN: Honárulók c. regénye 1965-ben jelent meg és az 1848-as forradalom és szábadságharc eseményeit örökíti meg. A regény főszereplője Tolnai Gáspár, Haynau börtönében ülve első személyben mondja el élete történetét. Apja és plébánosa aka­ ratának engedelmeskedve pap lett és Hám János püspök, később esztergomi érsek mellett teljesített szolgálatot. A feltétlén engedelmesség és végtelen tisztelet ve­ zérli minden tettében, amíg rá nem jön, hogy Hám püspök mellett minden ideálja bemocskolódik és becsületes szívvel nem védelmezheti tovább azt az ügyet, amelyet egyházi főnöke védelmez. A katolikus klérus ugyanis — és ezt a történelmi tények is iga­ zolják — a Habsburgok leghűségesebb támogatójának bizonyult 1848-ban. Ahogy egy ko­ rabeli újságból olvashatjuk: „A pecsovics papok a forradalom alatt akkora kokárdát tűztek ki a bűnpalástra, mint egy hintókerék, színlelve szabadelvűséget, melyről fogalmok sincs, örömet hirdetve az események felett, melyek lelköket véreztek fel.” Amikor azonban kenyértörésre került a sor és a nemzet szabadságharcra kénysze­ rült, a a magyar főpapok egymással versengve árulták el a hazát, sokszor oly sze­ mérmetlenül, hogy az t még egyes osztrák vezérek is megsokallták és óvatosságra intették őket. Érdeme a regénynek, hogy a történelmi események reális ábrázolá­ sán túl jól érzékelteti azt a belső küzdelmet is, amely során Tolnai Gáspár vissza­ talál az igaz útra Nem kis küzdelmet kell folytatnia, a jobbágyfelszabadítási. az egyházi tized és egyéb szolgáltatáso k eltörlését főnökei előtt isten ellen való véteknek kell mutatnia, de árulásra, az ellenség kiszolgálására már semmiféle 128 �paranccsal nem lehet rábírni A honáruló főpapok tevékenységén túl egy nagyon szép szerelem regénye is ez a könyv, amely Tolnai Gáspár a pap, és Zsuzsa a kis jobbágysorsból papi szolgálatba menekült cselédlány között szövődik és amelynek úgy érezzük, még a főhős halálos itélete sem tud végetvetni. Aba Iván könyvét elsősorban klerikalizmus ellenessége miatt tartjuk hasznosnak, és ajánljuk mind­ azoknak, akik kedvelik a regényes korrajzokat. KUN BÉLA: Válogatott írások és beszédek c. két kötetes munkája az MSZMP Párttörténeti Intézete gondozásában, Vass Henrik, Friss Istvánné és Szabó Éva gondos rendezésében jelent meg Kun Béla születésének 80. évfordulójára. A könyv, amellett, hogy régi adósságot törleszt, egyúttal tisztelgés történelmünk egyik legdicsőbb eseménye a Tanácsköztársaság és nagy vezére előtt Dr. Münich Ferenc a harcos­ társ jellemezte talan legjobban ezeknek az írásoknak jelentőségét: „történelmi ok­ mányok ezek, a magyar komunisták áldozatos küzdelmének dokumentumai, s természetszerűleg visszatükröződnek bennük nemcsak a történelmi jelentőségű győ­ zelmek és sikerek, hanem azok az ellentmondások is, amelyek az akkori nemzet­ közi viszonyok között, a magyar munkásosztály akkori helyzetében, s a Kommu­ nisták Magyarországi Pártjának és vezetőinek akkori elméleti színvonala és tapasz­ talatai mellett aligha voltak elkerülhetők.” A válogatás első kötete 1919-ig tartalmazza Kun Béla írásait és beszédeit. Ebbe a kötetbe kerültek be azok az írások is, amelyek először agitációs füzetként jelentek meg és a hadifoglyok ezrei nevelkedtek rajtuk. Csak ízelítőül az írások meggyőző, sodró erejéről: „Amíg elég ostoba a nép arra, hogy a fegyvert saját elnyomására tartsa a kézben, amíg elég tökkelütött, hogy a vérét csapoltassa, hogy mások pénzt préseljenek hulló véréből, addig rendjén van, hogy még a lélegzetvételét is megadóztatják, hogy legyen miből fizetni a háború költségeit. Ezen csak egyképpen lehet segíteni. Nem másként, mint hogy felébredjen az országnak a dolgozó többsége, s rájöjjön arra, hogy az ő fegyverei tartják fenn a hatalmat, mely a háborút vele végeztette végig s költségeit vele fizetteti meg. Akié a fegyver azé a hatatom.” Az első kötetben a legnagyobb teret a Tanácsköztársaság alatti írásai és beszédei, a magyar proletárforradalomért folytatott küzde lem, s egyben Kun Béla internacio­ nalista szemléletének fényes dokumentuma képezik. A második kötett az ellenforradalom éveiből származó műveket tartalmazza, ezek között is a legnagyobb teret a Tanácsköztársaság küzdelmeinek és tanulságai­ nak elemzése foglalja el, mellettük az illegális pártmunka, a fasizmus elleni harc elvi és gyakorlati kérdéseiről írt tanulmányok, több színesen megírt portré és Kun Béla irodalomszeretetét tükröző, a kommunista írók műveihez írt elősző sze­ repel. Gazdag, sokoldalú, tevékeny életről vallanak ezek az írások, forgatásukhoz, 9 129 �jobb megértésükhöz nemcsak a jegyzetanyag tanulmányozás, hanem egy másik könyv is segítséget nyújt. Bár nem a Kossuth-nál jelent meg, hanem a Magvető Kiadóinál, ide kívánkozik az ajánlása Kun Béláné: Kun Béla c. művének. A z életés harcostárs visszaemlékezései emberközelségbe hozzák Kun Bélát és sok új adat­ tal gazdagítanak. Döbbenetes az utolsó évek leírása, a személyi kultusz mindenben ellenséget sandító korszakában is nyílt bizakodó magatartása, amikor ostobaságnak minősíti a kilátásba helyezett letartóztatást Pl. 1937-ben Sztálin megkéri: „A kül­ földi lapok . . . most azt írják, hogy magát a szovjet hatóságok Moszkvában le­ tartóztatták. Kérem fogadjon ebben az ügyben egy francia újságírót.” S amikor Kun Béla nyilatkozatával megjelenik a cáfolat, letartóztatták és többé nem is kerül ki a börtönből. Tanításai, harcos életének tanulságai azonban hátramaradtak és műveinek tanulmányozását elsősorban párttörténeti kutatásokat végzőknek és mindazoknak ajánljuk, akik a X X . század első felének munkásmozgalmával részletesebben akarnak megismerkedni. LACKÓ MIKLÓS: Nyilasok, nemzetiszocialisták 1935— 1944. „Oly korban éltem én a földön, m ikor az ember úgy elaljasult, hogy önkét, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.” A költészet, a szépirodalom már számos alkotásában próbálta m egfogal­ mazni a választ, hogyan és miért jutottunk az emberi elaljasodás mélypontjára, de ahogyan távolodunk az eseményektől időben, mindjobban megfogalmazódik az igény, hogy történelmileg is minden részletében tisztázzuk e kor kérdéseit. Lackó Miklós könyve erre a feladatra vállalkozik és a történész alaposságával, ugyan­ akkor azonban szinte regényszerűen olvasmányos stílusban tárja elénk a harmincas évek Magyarországának eseményeit. Az ellenforradalom fasiszta irányba tartó, magát kereszténynemzetinek hirdető antiszemita, reakciós eszmei légköréből, az igazságtalan trianoni béke által is szított sovinizmus segítségével egyenes út veze­ tett a nép szinte teljes kirekesztéséhez a politikában és ugyanakkor a fasizmus előretörésével ennek hazai térhódításához. Lackó különbséget tesz a nyilaskeresztes párt, a Szálasi vezette „hungarista mozgalom”, és a többnyire „úri”, „agráriárus” nem­ zeti szocialistának minősített megmozdulások között. Ha zavaros, a tömegek félre­ vezetését célzó programjukban volt is eltérés, külpolitikájukban a németek kegyének biztosítása, a győzelmesnek igérkező fasizmus kegyeinek megnyerése, és alantas céljaikra, a hatalom megragadására váló megnyergelésében egyetértettek. Nemzeti függetlenségüket mind a két fél lényegtelen kérdésnek tekintette. Érdekes kérdés, hogy miért nem segítették a németek intenzívebben és korábban hatalomra ezeket a szolgai módon engedelmes elem eket Lackó könyve világosan megmutatja, azért mert a hivatalos kormány támogató álláspontja miatt erre nem volt szükség. Ugyan­ 130 �akkor azt is jól mutatja meg, hogy amikor látszólag a mozgalom ellen tesz valamit a hivatalos kormány, mint pl. mikor Szálasit börtönbüntetésre itélték, tulajdon­ képpen segítettek, mert mártírt csináltak belőle. A könyv eseményei a 30-os évek gazdasági vál ságaival, Gömbös hatalomra ju­ tásával kezdődnek és a nemzet mélypontra süllyedésével, a nyilasok hatalom át­ vételével végződnek Józanul mutatja meg, hogy az uralkodó osztály tehetetlen po­ litikája elősegítette ugyan a nyilasok hatalomra jutását, de komolyan számbavehető tömegmozgalomra nem támaszkodhattak. Igy uralmuk csak pünkösdi királyság lehetett, ha mégolyan drága áron fizette is meg népünk ezt a dicstelen uralmat. SAUL FRIEDLÄ NDER: XII. Pius és a Harmadik birodalom. Hochuth világ­ sikert aratott drámája a Helytartó bemutatása óta a viliág közvéleményének állandó témája: milyen felelősség terheli XII. Pius pápát a deportálások, a haláltáborok, az emberiségre szakadt ezernyi borzalom kérdésében. Elintézhető-e a pápa állás­ pontja a „vétkesek közt cinkos aki néma” enyhén elitélő megállapítással, vagy ki kell mondanunk egyértelműen, hogy a kereszténység feje annyit se tett meg a fasizmus ellen, mint amennyit az általa képviselt eszmék szolgálatában a legkisebb áldozópapnak is meg kellett volna tennie. Saul Friedlä nder könyve XII. Pius és a Harmadik Birodalom kapcsolatát az 1939 márciusa és az 1944 szeptembere közötti időben vizsgálja. Maga a szerző is felteszi a kérdést: lehet-e helyes választ adni a problémára anélkül, hogy pl. meg­ vizsgálná az egykori Pacelli bíboros tevékenységét 1917-től, müncheni nunciussá való kinevezésétől pápává választásáig, vagy az egyház németországi helyzetének és a nemzetiszocializmushoz való viszonyának elemzése nélkül? Mi tovább vihetjük a kérdést: lehet- e helyes választ adni a kérdésekre úgy, hogy a szerző teljesen mellőzi a marxiista történetírás anyagát és ugyanakkor több esetben megfelelő kri­ tika nélkül veszi át a jobboldali történetírás állításait és terminológiáját, Mégis azt kell mondanunk, hogy e dokumentumgyűjtemény, amely elsősorban Bergen nagy­ követ (1920— 1943-ig képviselte Németországot a Vatikánban) és utóda Weizsäcker jelentéseit tartalmazza, világos képet ad a pápa egész po litikájáról. Pacelli mindig a Mussolinival és a fasiszta Olaszországgal való jó viszony híve volt, erősen német­ barátnak vallotta magát, így egyetértett a németországi fasizmussal is, még ha az Egyház ortodox politikájának védelmében több ízben ellentétbe került is a nemzeti­ szocializmussal. Különös értéke e dokumentumgyűjteménynek, hogy bizonyítékait csupán fel­ sorakoztatja, például megismerjük a pápaság szerepét a szovjetellenes támadás elő­ készítésében, de a felelősség kérdésének a felvetését az Olvasóra bízza. Ezzel mint­ egy kényszeríti még a hívő olvasókatt is, hogy XII. Piust és az álta la képviselt politikát bűnösnek bélyegezze és fokozott felelősséget a fasizmus pusztításaiért megállapítsa. 131 �M. JÁSZAI ILONA: Kinek higgyen? Napjaink egyik legtöbbet hangoztatott kér­ dése a kettős nevelés és az abból adódó ellentmondások káros volta. Segíteni a szü­ lőknek abba, hogy boldogabb, különb nemzedéket neveljünk, mint a mienk, ez a szándék vezeti a szerzőt, amikor széleskörű pedagógiai ismereteire alapozva, mint gyakorlószülő is elmondja tanácsait, észrevételeit. Könyvének első két fejezete az iskolás kor előtti gyermeknevelés kérdéseit tárgyalja. Sok okos tanácsa közül talán csak a félelem nélkül való nevelést emel­ nénk ki. A félelem, mély a vallásos nevelés alapmotívuma volt, bizalmatlanná teszi a gyermeket önmagával és felnőttekkel, elsősorban a szüleivel szemben is. Nagyon fontos, hogy jó meséken nőjenek fel gyermekeink, amelyek megóvják őket az ismeretlentől való oktalan félelemtől is. Nagyon tanulságosak a karácsony ma­ gyarázatával kapcsolatos példák. A szerző a Jézuskát meghagyja szép mesének, az ünnepet pedig a családi szeretet, az öröm forrásának. Az iskoláskorú gyerekek nevelésénél már hangsúlyosan előtérbe lép az erkölcsivilágnézeti nevelés fontossága, ne kapjon a gyerek más tanítást az iskolában, mint amilyen példával otthon találkozik. Súlyos konfliktusokat okozhat pl. a kisdobos avatás és az első áldozás párhuzama, különösen, ha a szülők még „ki is okosítják” a gyereket, hogy az utóbbit elmondani nem szabad. A felsőtagozatos gyerekek nevelésénél helyesen emeli ki a szerző, hogy bár iskolánk tananyagai tartalmazzák a helyes világnézet alapigazságait, világszemléletté mégis csak a család gyakorlati életében való azonosulás útján válik. Nagyon fontos, hogy a nevelés során a felnövekvő nemzedékben helyes válasz alakuljon ki az élet értelmére vonatkozóan is. A régi megfogalmazás helyett: „az élet célja isten szolgálata” ki kell alakítanunk fiataljainkban a tevékeny élet vá­ gyát. Tudják és váljon mindenan pos gyakorlatukká: az egyéni boldogság is csak a társadalom szolgálatával, a közösségért való aktív munkálkodással érhető el. M. Jászai Ilona könyve felhasználva a gyermeklélektan, a fiziológia eredmé­ nyeit, a dialektikus materialista szemléletmód és a gyakorlati példák sokaságával igen hasznos segítséget nyújt szülőknek, nevelőknek, mindenkinek, aki szeretettel és felelősséggel akar foglalkozni a felnövekvő nemzedékkel. CSUKLY LÁSZLÓ 132 �TARTALOM J edlicska Gyula: Köszöntő ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vihar Béla: Halálból felszálló csillag ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Árnyék ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vincze György: Útközben ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 3 5 8 9 Polgár István: Fonnyadnak a sóvár s ó h a jo k ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 16 Mi végre? ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 17 Óda ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Várszegi György: Bányászsorsok ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 17 18 Jobbágy Károly: Vagy . . . vagy . . . ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 31 Lakos György: Hűség . . . .32 Paróczai Gergely: Szerettem m in d ig ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Az én kedveseim Avar Pál: Hab ók ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 40 40 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 41 Tóth Elemér: Zongoraverseny 1966 Erdős István: A szobrász ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 47 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 48 Szabó Károly: Az Édes Élet után ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 51 Kiss Sándor: Gyerm ekáldás ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 52 Nagy István: Vietnami d a l ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 57 Végh Miklós: Tudom, hogy tö rv é n y ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 59 TAN ULM ÁN YOK Társadalom: Gáldonyi Béla: Küldött a II. K on gresszu son ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 60 Kúnszabó Ferenc: A paraszti életforma hattyúdala ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 65 133 �Kultúra: Barna Tibor: A mi színházunk ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 79 Molnár Pál: Szocialista községpolitikánk néhány kultúrális v o n a tk o z á sa ... ... ... ... ... 83 Csongrády Béla: Számvetés két felvonás között ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 88 Murányi Mihály: M odern irodalmi törekvések a pszichológia tükrében ... ... ... ... ... ... 94 Hagyomány: Csik Pál: Múltunk f i g y e l ő i ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 108 Horváth István: A múzeumi füzetekről ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Kerényi Ferenc: Egy Mikszáth-emléktárgy dokumentumaiból ... ... ... ... ... ... ... 112 116 Körkép: Csongrády Béla: Pataki József k iá llítá sa .119 dr. Domonkos Imre: Radics István k iá llítá sa Réti Zoltán: Farkas András kiállítása ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 120 .121 Erdős István: Iványi Ödön k iá llítá sa ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 122 Kojnok Nándor: A M adách-emlékérmese kről 124 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Barna Tibor: Martinovnál ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 126 Csukly László: Olvasás közben ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 128 KÉPZŐMŰVÉSZETI REPRODU KCIÓKKAL SZEREPELNEK Radics István: Vasút mentén ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 15 Lóránt János: Üzem ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 30 Gonda Zoltán: Sziráki udvar ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 46 Farkas András: Munka u t á n ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 58 Radics István: Barokk-kapu a prágai várban... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 64 Réti Zoltán: F ű r é s z e lő ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 78 Pataki József: Falusi u d v a r ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 87 Lóránt János: Reggel ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 93 Somoskői Ödön: A kt ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 107 Simon Imre: Udvaron ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 111 Pataki József: Ház fákkal ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 123 Réti Zoltán: Régi házak 125 134 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... �M ŰMELLÉKLETEN Czinke Ferenc: Ünnepnap ifj. Szabó István: Fuvolázó lány (Koppány Gy. felvétele) Pataki József: Bányavidék Tájkép Iványi Ödön: Városkép Tájkép Koppány György felvétele: A salgótarjáni új gimnázium Czinke Ferenc: Zománckép id. Szabó István: Anyaállat Kelemen István: Hazafelé 135 �Á RA: 8 Ft. Készítette: A Nógrád megyei Nyomdaipari V. Balassagyarmati telephelye 66-3627 — 1000 db. — Felelős vezető: Mayer Sándor �VÁRSZEGI GYÖRGY 1928-ban született Nagybátonyban, értel­ miségi családból. Iskoláit Szolnokon és Salgótarjánban végezte. Jogásznak, később orvosnak készült, de egyetemi tanulmányait félbeszakítva a bányaüzemnél helyezkedett el Nagybátonyban: műszaki beosztásban jelenleg is ott dolgozik. Írásait elsőként a Nógrád, a Heves megyei sajtó, a Nők Lapja közölte. Később szerepelt művével antológiákban és a rádióban is. A Palócföld állandó munkatársa. „Legnagyobb embertelenség: nem hinni az emberség hatalmában” vallja első ön­ álló kötetében, amely a közeli hónapokban lát napvilágot. Miként ebben a regényében is, eddig ismert irodalmi alkotásaiban szenvedélyesen kutatja korunk eleven és izgalmas problémáit. Tiszta szándékú tö­ rekvésekkel igyekszik ábrázolni mai éle­ tünk konfliktusait: a régi és új drámai összecsapását, a még mindig meglévő világ­ nézeti összeütközéseket, a harcot a butaság, a maradiság ellen. Alakjai nyugtalan, ba­ jukkal küszködő emberek, olyasfélék, akik: „sorsuk knock-outjától padlóra terítve nem várják meg, míg kiszámolják őket, hanem rogyadozó térdekkel, a ring kötelébe fo­ gódzva föltápászkodnak s ha tántorogva, kompromisszumokkal is, de nem adják fel a verekedés gyönyörűségét.” � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/167ba8647f6f4c11d48f2ec1653775ab.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1966 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1966/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1966 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/352c67cd6a2383fff32cc196e1442153.pdf 33cb5d63eade70acb295a29d908334a1 PDF Text Text �1903-ban sz ü letett egy kis n ó g rád i községben, C ereden. É lete és m u n ­ k ásság a e lv á la sz th a ta t­ la n m egyénk tö rté n e l­ m étől. Szem élye a palócföld n ép én ek m űvészeti te h etség ét re p re z e n tá lja nem zetközi érvényesség­ gel. N épi tehetség, a k i­ nek m u n k ásság a híven őrzi a népm űvészet eredetiség ét, életszerűsé­ gét, nem zeti és tájje lle g ét, de a n aív m űvészet k ö rén tú lem elk ed v e a m agyar szobrászm űvészet szerves és rangos részévé vált. A nyaga elsősorban a fa és a m a ra d an d ó ere jű b azalt. G azdag életm űvének legfigyelem rem él­ tóbb alk o tásai közé ta rto z n a k a 200 éves b á­ n y ásztö rtén elm et m egelevenítő sorozat szobrai és dom borm űvei, a p o rtré ja i (M ikszáth, M adách, Lenin), és a sajátos líraiság ú , ered eti szem léle­ te t tü kröző életképszerű kom pozícióit. E red m én y eit, sik e re it — nem egyszer a h iv a­ tásos és isk olákban k épzett m űvészek arisz to k ra­ tik u s lekicsinylése ellen é re v aserejű és ro b b an ó ­ feszültségű tehetsége, m ély elh iv ato ttság érzete, tö retlen a k a ra te re je , em beri és m űvészi k ö vetke­ zetessége, becsületessége rév én é rte el. A M agyar K épzőm űvészek S zövetségének 1959 óta tag ja. K o ssu th -d íjjal ugyanebben az évben tü n te tté k ki. L egjelentősebb önálló k iá llítása i: M űcsarnok (1958.), e k iá llítás a n y a g át még b e m u ta ttá k 14 m a g y ar városban. Egyéves v á n d o rk iá llítá s a S zo vjetunióban (1959.). K ét éves v á n d o rk iá llítá s C sehszlovákiában (1960—1962.). M űcsarnok, g y ű j­ tem én y es k iá llítás (1963.). 1930-tól állan d ó k iá llí­ tó ja az országos tá rlato k n a k . Szobrai m e g talál­ h ató k a L eg újabbkori T ö rtén eti M úzeum , a Sop­ roni B án y ászati M úzeum és a sztalinói, i11. ogye­ szai m úzeum ok gyűjtem ényében. B á n y ász tö rté­ neti m ű v e it 1966-ban a N ógrád m egyei T anács v ásáro lta meg. B en czú rfalván él, B enczúr G yula v olt m ű te r­ m ében dolgozik. A k tív résztvevője m egyénk tá r ­ sadalm i és k u ltu rá lis életének. M űveinek re p ­ ro d u k ció it a P alócföld rendszeresen közli. �P ALÓ CF Ö LD 1967 IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS MŰVELŐDÉSI ANTOLÓGIA TARTALOM: P olgár István: F elg y ú jto tta n Láz és szakáll 3 L akos G yörgy: Egyedül 5 Jobbágy K ároly: A nyugalom ó d ája G ereblyés E ndre: Üdvözlöm , D ü rre n m a tt Úr! 13 20 V ih ar B éla: V ersek Itáliáb ó l 25 E rdős Istv án : C sendélet 30 P aróczay G ergely: A lb érlet, A b á rá n y T óth E lem ér: Háló, Ú j veszedelem re 33 34 T am ás Istv án : F ellép n i 35 Szolnoki Istv án : A P e k á ry lán y 36 C sikász Istv án : És v an aki h irte le n 41 A var P ál: T óbiás hősies h a lá la 43 Végh M iklós: Az öreg R u d as 47 VÁLTOZÓ FALU Újla k i Istv án : A d ia lek tik u s fejlő d és­ törvényének együ ttes érv én y esü lése m egyénk m ezőgazdaságának szocialista á ta la k ítá sá b a n 49 T am ás P ál: K özségeink fejlődése a szám ok tü k réb e n 62 Bakonyi S ándor: 66 L ányok falu n HAGYOMÁNY M iklós R óbert: M ikszáth K álm án horpácsi szerződése C songrády B éla: M ikszáth K álm án és a szom széd nép ek iro d alm a 79 B elitzky Já n o s: N ógrádi ere d etű -e a T oldim onda? 86 Som oskeöy Istv án : A m ohorai v á rk a sté ly 96 74 �K Ö RK ÉP N ádházi L ajos: Televízió és n épm űvelés 98 C zinke F eren c: Szlovák m űvészek k iá llítá sa 101 C sukly László: ö rö m m e l o lv astu k 104 C songrády B éla: O lvasónapló 106 G ordos Ján o s: V ám os V era: Ja sp e rs 100 REPRO D UK CIÓ K F ark as A ndrás, C zinke F erenc, Iványi Ödön, L ó rá n t János, P a ta k i József, R adics Istv án , K oppány G yörgy (Foto) A cím oldalon: id. Szabó Istv án alk o tása SZERKESZTŐ BIZO TTSÁ G C sukly László, C zinke F erenc, E rdős István, G ordos Ján o s, K erekes László, FELELŐ S SZERKESZTŐ K ojnok N ándor K IA D JA A N ógrád m egyei T anács VB. M űvelődésügyi O sztálya FELELŐ S KIADÓ M olnár P ál �POLGÁR ISTVÁN versei: Felgyújtotta n Petőfi Sándor emlékének S eg ítsü n k dereg ly ét húzni a hajósoknak, seg ítsü n k h áló t v etn i a halászoknak, seg ítsü n k szenet fejten i a bányászoknak, segítsünk ac élt edzeni a m unkások n ak , segítsünk földet m űvelni a paraszto k n ak , hogy elsim u ljan a k a redők és a szabadság-szerelem m in d e n k o r ik e rp á r legyen. S ikertelenségek sz u ro k -éjjele i u tá n sik e re k fé n y -h a jn a la i jönnek, m in t a h é t sovány teh én esztendeje u tá n a h ét k ö vérnek eszten d eje jött. V erseit szav alta s elz u h a n t valaki, pezsgett a vér, m in t rá z o tt szódavíz, h u llta k a hősök, s a szem ük így k iá lto tt: é lje n a szabadság! é lje n a haza! T a lp u n k a t p ara zsa k perzselik, k a ru n k a t lá n g -sá rk án y ta ra jo k . Z ászlók té p e tt v ásznairól dudo rász a szél, e friss, m ai, s a tegnapi századok fü stjé t-p o rá t szem ünk közé csapja, könnyezünk. H a jtsu k le fe jü n k és em eljü k m agasra. A büszkeség te tte k re kötelez; legyünk m éltók a m egm arad ásra. 3 �Láz és szakáll H egyes is le h etn e az állam , de göm bölyű és nem hegyes. Oly borzongások cikkázzák b e m egism ert testem et. Mi ez? S zakállal rejtsem el a lágyság eláru ló já t, a k a ra t? M inek a lázát érzem bőröm , e rá m n ő tt b alettm ez a la tt? S zak á lla m a t nőni eresztem , mint. K risztus, C astro s annyi m ás. T alán a z é rt vacog a testem , m e rt tu d ja , kivégzi a láz. V esztem a lágyság, aki lágy, azt a m a d árszá rn y is leüti. A forróság m eg in t eláraszt, pulzusom m éri valaki. Nem nézek a tü k ö rb e többet, h ajts, k én y sze rített a k a ra t, lázam m al, m ely p a ra z sa t görget, nem v eszthetem el m aga m at. 4 �LAKOS G YÖ RG Y: Egyedül Egy szeles, hófuvásos n ap o n T om ácsról egyenesen a hegyekbe in d u ltu n k . A szél h am aro san v ih a rrá erősödött. A hó fe h é r leple e lta k a rta az u ta k a t és tisztásokat, szem ünket, sz á n k a t betöm te, a rc u n k a t v é re sre csípte a porhó. T ársa im azt jav aso lták , hogy fo rd u lju n k vissza, de m á r friss n y o m u n k a t is e ltü n te tte a v ih a r és a havazás. Ez a kalandos, kockázatos k irá n d u lá s ju tta tta eszem be K u lcsár L ajos és C sató M ihály m egrázó tö rtén etét. 1. H a jn a ltá jb a n csitu lt a szél. Az e rd ő k m o raja aláb b h ag y o tt, d e a fá k fe l-fe l­ nyögtek m ár, m in t a gonosz álom m al küzködő em ber. C sató m eg p iszk álta a p ara zsa t a k u n y h ó közepén és rá sz ó rta a g allym aradékot. L assú, egyenletes füstoszlopok k ív án k o ztak a m agasba. K u lcsár összegöm bölyödve fe k ü d t a száraz szénán, m in t az alv ó sündisznó. A füstölgő gally acsk ák lángokba k ap tak , pattogv a, sz ik rá k a t v etv e o n to ttá k a m eleget. A gyér hó tócsába o lv a d t a közelükben. C sató elégedetten m osolygott, a m in t m e g látta a nyíló ró zsá k at az öreg K u lcsár arcán. „H add alu d jo n ” — gondolta és tápászkodott. F élreh ú z ta az a jtó t h ely ettesítő d eszk át s nagy óvatosan kim ászott a levegőre. A sudárnövésű, fia ta l fá k közt m á r a sz ü rk ü le t kódorgott: éles v o n allá ra jz o lta a szénégető bok sák k erü letét. A h éten ra k tá k m ind a h árm a t, csak a lá ju k kell gyú jtan i. M ár teg n ap m eg tették volna, ha n em á llja ú tju k a t a v ih a r K ü lö n -k ü lö n alap o san ellen ő rizte őket, la p á tta l elsim o g atta r a jtu k a fö ld et és alm ot, le sep erte h á tu k ró l a p o rh av a t. H a szépen kiég, lesz faszén bőven. Egy égető egyetlen gyu jtá sra m ég nem te rm e lt ennyit. S zom baton se ere szk e d ett le a völgybe, hazaváró, kis fa lu ju k b a , n o h a id e je le tt volna tisz tá t v áltan i és ú jb ó l m egtöm ni a ta risz n y á t élelem m el. E zú ttal azo n b an h iáb a is v á rjá k őket aggódó szeretteik! P edig a k en y ér is fogyóban m ár. N em is jö n n e k az asszonyok, a k ik m á sk o r fizetés n a p já n m in d en felő l o tt k a ­ paszk o d nak a hegyek lejtő in , m ég ha oly m esszi laknak, m in t p éld áu l ők is: teljes n ap i já rá sra . A h áro m boksa m á r elkészült. Púpos, h o rp a d th á tú dom bocskák. E g y -két la p á t-sim ítá s és be le h et g yújtani. Az id ő já rás k ed v ü k re já tsz ik : csitu lt a szél és érezh ető en en y h ü lt az idő. C sató a la p á to t o dadobta a kunvhó falához. — S iessünk, hó lesz! — m o n d ta nagy hangon. K u lcsár m eg se m occant, eg y hangúan tö rt elő a k u n y hóból horkolása. — T án m eghaltál, L ajos? — m o n d ta az u tá n Csató. — Mi b a j? — táp ászk o d o tt K ulcsár. — A láb b h a g y o tt a szél. G y ú jth a tu n k . 5 �K u lcsár a sz ájá ró l o lv a sta le a szavakat, s m in t a k it p arázs ért, v illám g y o rsan k ib ú jt a levegőre. K is töm zsi em b er volt, szinte elveszett ru h á ja te m érd ek fo ltja között. A rcán borzas szakáll serkent. M egragadta a pájszert, a göcsös, fényesre k opott husángot, és szap o ra m o z d u la t­ ta l szab ad dá te tte a boksák tű znyílását. M intha a „berki csirk e ”, a b abonás em b erek h itéb en élő bükki ördögfióka tá m a d t volna fel! H át még, am ik o r felm o rd u lt m ekegő, m edvem orgó h angján! — R udat, M ihály! G yorsan, gyorsan! P ercek te lte k csak el, s h árom boksában m áris kezdte h a rc á t a tűz. F ü st s z i­ v árg o tt elő, s a nyíláson á t k iv illa n t a gyujtóláng rózsaszín fénye. 2. T u lajd o n k ép p en az erdész v ette rá őket, hogy e b b e n a szo k atlan id ő p o n tb an égessék a szenet. A n y ár, n yárvége és az ősz a n n a k az ideje, nem a tél. De az erdész olyan m eggyőzően beszélt! — Itt van D iósgyőr és Ó zd a szom szédban: a faszén a kohókhoz kell. N em tudom m it csin áln ak vele, de a faszén nélk ü l nem le h et v asat olvasztani., s k ire sz á m ít­ san ak , ha K u csár L ajo sra és C sató M ihályra nem ! H iszen jö h e tte k volna előbb is, am ik o r a dologra te rm e tt n ap o t pocsékolták a falu fölött, a kövecses k ru m p li földön. A kkor azonban m ég a r r a szám olt az erdőgazdaság, hogy m egépül id e jére a tolm ácsi felepároló üzem. am ely vago n szám ra o n tja m a jd a faszenet. A m ályinkai szénégetők ja v arésze m á r le is te tt az ősi m esterségről, pedig ebben a falu b an m ég a bábaasszony is é r t a szénégetéshez. A g y ár fölöslegessé teszi a régi m u n k át, a falu b e lie k te h á t új foglalatosságot keresnek. A szénégetőkből m á ris k iv áló m otorfűrészesek, döntők, darab o lo k lettek , s többen elszegődtek az új üzem ­ hez, am elyről az a h ír já rja , hogy a füstből is a ra n y a t csinál. Az ég e te tt fából fel­ fogja a szeszt, a k á trá n y t és a többi értéket. E gyedül K u lcsár és C sató ragaszkodott a szénégetéshez. Úgy m egszokták, a n n y ira an n a k éltek, hogy el se képzelhették, hogy m ásképpen is lehet. C sodaváró tü re le m ­ m el lesték, m ikor jön az erdész az ajá n la tta l. Az erdész kései felszólítása m égis gondolkodóba e jte tte őket. — Hideg, szeles m á r az idő! — je le n te tte ki K ulcsár. — K ockázatos — la to lg a tta Csató. A zért csak felkerekedtek, hogy m egnézzék a helyet, ah o l égetni kell. Végső v á ­ laszt azonban nem ad tak . M ár am ik o r elin d u ltak , tu d tá k , hogy elv állalják . D e lá ttá k az erdőgazdaság gondját, h á t k é re tté k m agukat. — Jó l m eg kell gondolni. — É lelm et se hoztunk m agunkkal. A szem ük az onban m á r a z t vizsgálgatta, hogy van -e víz a hordóban, ép ek -e a ro m án szánkák. m ilyen m essziről kell a faan y ag o t „közelíteni”. — Még m eggondoljuk — m o n d ta m égis C sató és K u lcsár b ó lo g ato tt a nagyobb fizetség rem ényében. — H a h o ln a p ig nem jönnénk, n e v árjo n ! Még azn ap m egfordultak. M egtöm ték a ta risz n y á t élelem m el. K u lcsár istenhozzá­ dot, m o n d ott anyókának, öreg p á rjá n a k , C sató m eg so rra csókolta a lányokat. K ív ü le csupa nőből áll a család: anyósa, felesége, h árom k islán y a él szép, ú j kő h ázu k b an . i �É jje l é rte k ki az erdő re. Az erd észlak o t ez ú tta l elk erü lté k , sie tte k azo n n al a m u n k a h e ly re . Összeták o lták a kunyhót, tü z et gyujto tta k a k u n y h ó közepén, a lu d ta k p á r ó rá t és m ég h a jn a l e lő tt h o zzáláttak a fagyűjtéshez. Úgy vélték, m a jd csak e l­ vető d ik az erdész hozzájuk. Eszükbe sem ju to tt volna, hogy ebben k ételkedjenek . P edig a Füstöskő, am ely ­ n ek szü rk e á rn y é k á b a n tá k o ltá k a boksákat, a fen n sík leg elh ag y ato ttab b p ú p ja . A fak iterm elés is m ás irá n y b a n zajlik, a m ély m assai völgyben, s az erd észt o tt köti le a faan y ag felm érése, a szállítás szervezése. M unka közben azonban észrevétlenül su h a n n a k a napok. V iszont am ily en ü tem b en m ag aso d tak a szabályos fakupacok, oly gyorsan lap o ­ sodott a k é t h á ti-tarisz n y a. K u lcsár szorosan a tá rsa a rc á b a h ajo lt, s hangosan m ondta, m in th a C sató lenne a sü k e t s nem ő: — Sok a szarvas. V onulnak a völgyön H utának! — M ondtam , hogy hó lesz. N agyobb havazás teljesen e lz á rh a tja a külvilágot, pedig így is eléggé távol é l­ n ek m in d en la k o tt helytől. Nyoc k ilo m éte rre fekszik az erdészház, tizen k ettő re a legközelebbi falu. — É henveszünk, h a nem lesz k en y é r — jegyezte m eg K ulcsár. — Az erdész se vetődik e rre — to ld o tta hozzá Csató. — M it tegyünk? — M it, m it? — C sató k eserű á b rá z a tá n összegyülekeztek a redők, m in t a térképen, ah o l sű rű v o n alak k a l jelzik a m agas hegyet. A k u n y hóban a m eleg sz én á ra kucorogtak. A ta risz n y á t ölü k b e em elték. C sató kis csonk k en y e ret h ú zo tt elő. S záraz volt, nem fogta a bicska. R ágcsálta, m ajszolta, m in t az egér. U tán a az előbbinél is kínzóbb éh ség et érzett. — M iért nem eszel? — szólt oda K u lcsárn ak . T ek in tete félték en y en ta p a d t az idegen ta riszn y á ra . — M ire spórolsz? Az a d a ra b k a szalo n n a m á r se nem oszt, se nem szoroz. Oly só v ár és irigy v olt C sató nézése, annyi gyűlölet su g árzo tt szem éből, hogy K u lcsár ö n k én telen ü l is az o ld a lán á l h everő fejszére p illan to tt. — Nem vagyok éhes! — m ondta. C sató t a válasz gyanakvóvá tette. — T án tito k b an ettél? K u lcsár nem h a llo tta az ind u lato s szavakat. — K e n y é ré rt kell m enni! — m o n d ta aggódva. K önnyű a z t m ondani, ha v alaki a hazam enők so rsáb an részesül. De m i tö rté n ­ je n a m ásikkal, ak ire a boksa felügyelete m a ra d ? Egy b o k sán ál is elég v irra sz tan i, nem hogy h árom nál, hiszen é jje l-n a p p a l szem m el kell ta rta n i. Ök lév el igazgatta bajuszát. — H át a boksával m i lesz? — kérd ezte és ferd e szem m el leste az öreget. — A ki itt m arad , vigyáz rá. M ár te g n ap is alig ettü n k . K en y é r köll! — erő sk ö d ö tt K ulcsár. Igaza van, gondolta Csató, de . . . H irtelen csap o tt le a kérdéssel. — A ztán ki m a ra d ? N em az a kérdés, hogy ki megy, hanem , hogy ki m a rad. 7 �A ki megy, a n n a k m á r nincs gondja, jó fo rró lev est v acsorázik a k em encefűtésű szobában. Asszony, gyerek m ind a k ed v é t keresi. De m a g árah a g y atv a őrizheti a h áro m bo k sát a m esebeli-erd ő m élyén, ah o l já r. C sak a rem ény tá p lálja, ak i nem a legjobb gazdasszony. Azé a m eleg leves, ezé a nélkülözés. — S orsoljunk! — tan ácso lta K ulcsár. B ecsületes a já n la t. E gyform a az esély, s nincs ok alk u d o zásra. A k it a szívébe zárt, az m a é jje l asszony m e lle tt hál. — N em bánom . D ugjál! b arátságos, ak i m a ra d , a m a d á r se sors jo b b an 3. A sorsolást m égis reggelre halaszto tták . N apkelte u tá n ism ét m e g élén k ü lt a szél. F ü ty ü lv e rohangászott a kunyhó előtt, teli m aro k k al, p ajk o san d o b álta a régen h ullott, száraz havat. Az erdő h an g ja is m egjött: d ú lt-fú lt, m orgott, dühöngött. K u lcsár g yufaszálat k erített, k ettéb e törte, egyik felét a m a rk á b a fogta, a m ásik d a ra b k á t b elev etette a parázsba. A ztán h á tra te tte k ezét és ö k lét a szénába fú rv a, n ag y h irtelen v álto g atta a félgyufát. C sató lá th a tó figyelem m el k isé rt m in d en m oz­ du lato t. E leinte ugyan közöm bösnek m u ta tta m agát, úgy tett, m in t ak in ek m inden m indegy, nem tu la jd o n ít jelentőséget az esetnek. K is idő m ú lv a azo n b an rem egni kezdett. F inom an és egyenletesen, rem egett. Fogai összekocódtak, h o m lo k át hideg gyöngyszem ek díszítették. C sak hozzá kell érni, s m áris elválik, ki alszik v e te tt ágyban, ki v irra sz t az ég sá to ra a la tt, az ősi, nom ád kunyhóban. S okáig néztek farkasszem et. M ost m á r K u lcsár k a rja is rem egett. M inél jobb an szo ro n g atta öklét, hogy erőt vegyen izgalm án, a n n á l jo b b an sz étfu to tt ta g jain a reszketés. — Üss rá! — m ondta türelm etlenül. C sató még m indig habozott. Biztos la p ra a k a rt já tsz an i: hol K u lcsár k ifejezéstelen a rc á t leste, hol az öklök rem egését a rá n y íto tta egym áshoz. Ahogy to v áb b figyelte, világosan lá tta , hogy a jobb ököl görcsösebb. R ácsapott hirtelen. K u lcsár kin y ito tta. Ü res volt — M utasd a m á sik a t is! A zt is kin y ito tta. K ih u llo tt belőle a pálcika. Egyenesen a parázsra. P illa n a t a la tt h am u v á lobbant. C sató a r r a gondolt: ha K u lcsár nem lenne, m ost ő m eh etn e haza. Felesége elő ­ ven n é a kem encéből a m eleg lekváros gombócot, ő meg b efa ln á m indet. S s z á já ­ b a n összefutott a gom bóc kellem es íze, alig győzte n y á lá t n yeldesni. M inden jó n a k K u lcsár á ll az ú tjáb an ! — N yertem — m orogta K u lcsár és k árö rv en d v e vigyorgott. C sató nézésétől azo n b an a rc á ra fagyott a mosoly. — No, m enjél! — b iz ta tta ez. K u lcsár nem m ozdult. E lfek ü d t a szénán, m in t ak i p ih en n i vágyik. — S a k enyér? — M ajd te hozol! N eked családod van, fia ta l feleséged.. . . Az én an y ó k ám jo b b an el v an nélkülem . N eki m á r nem én köllök. h an e m a forint. 8 �C satóban tá rsa jólelkűségétöl k eserű ízek váltak o ztak . H alá n té k a lü k te te tt, a ta rk ó ja tá já n forróságot és n yom ást érzett, m ellére rá te le p e d e t a füst. L egjobb volna ö lre m enni, s ak i életb en m a ra d , a z t tesz, a m it jó n a k lát. — Nem bánom , m eh etek — m o n d ta fölényesen, m in th a szívességet tenne. — M it üzensz? — M ondd, hogy d o h án y t is küldjön! — És m ég? — Az erdésszel is beszélj, a F ekete elv társsa l. M ondd, hogy ideki vagyunk. H áro m boksa ég. 4 M in tha a búcsúzást szeretn é széppé tenni, ezüstösen, selym esen, sű rű pihék b en e le re d t a hó. V égtelen nyugalom , m ély, á th a tó csend ü lt a tájon. A csillogó h ópihék végleg elm o sták a feszültséget. K u lcsár sz ája szögletén engesztelő mosoly ragyogott, csak C sató szívében la p p an g o tt m ég ném i keserűség. K em ény, büszke já rá ssa l h a la d t a szekérvágta erdei úton. Öreg K u lcsár szom orú te k in te te t v e te tt u tán a, de nem é rz e tt ír ígységet. Igy van ez re n d jé n ! Mi az a m ásfél nap! A g yerekek és a fiatalasszo n y öröm e v iszo n t h a ­ talm as lesz, am ik o r C sató m egérkezik. M ásfél napig m in d en k ép p en k ib írja. Az erd ő az ú t k a n y a ru la tá n á l végképp e lre jte tte C sató t az u tán an éző te k in te t elől. K u lcsár m ég sokáig á llt o tt m ozdulatlanul, v á llá ra feh é r h erm e lin -k ö p p en y t te ríte tt a hó. A b eg y ú jto tt boksák m ég nem m elegedtek át. A h ó p ih ék sokáig egészben m a ­ ra d ta k a kom or „fa-boglyák” h á tá n s csak később k ezd tek nagv sistergéssel gőzzé válni. A völgyben laposan a földhöz ta p a d t, k uszott, m ászott, osont a füst. K u lcsár m e g ra g ad ta a közelítő szánkát, h átáh o z sz o ríto tta s m in th a a sz án talp sz á rn y a k a t helyettesítene, szinte rö p ü lt felfelé a hegyoldalon. F u tás közben lep erg ett v álláró l a hó. F ekete ördög le tt ism ét. A sz án k á t o d aá llíto tta a fa ra k á s mellé, k a la p já ró l le rá z ta a h a v a t s az tá n nagyot n y aláb o lt a fából. A fák közén m ég nem h ag y o tt nyom ot a hó, s az első p ih é k et az ág ak fogták fel. K om oly erő k ifejtésb e k erü lt, hogy a sz án k á t elin d ítsa terh év el. De h ú zta-v o n ta m aga u tá n nehézséget és ak a d á ly t nem ism erve, m in t a bivaly. E lrendezte a le h o rd o tt faanyagot a „boksa-hely” körül. Úgy forgott-m ozgott, m in th a a h á ta m ögött á lla n a v alak i és v áltig b iz tatn á: „R ajta, öreg K ulcsár, m u tasd meg, m it tudsz!” E lzárta az égő boksák tüzelőnyílását, m ajd n éh á n y búcsúzó lap átsím o g atás u tán ism ét az új boksák h ely ét v ette pártfogásba. Mi lenne, h a m ost m eg négy bo k sát ra k n á n k ? — gondolta. D élu tán kisebb szél kerek ed ett, s többször k e lle tt az égő b o k sá k n ál időznie, hogy eltö m je a szél- és tű z v á jta réseket. A szán k áv al is lassab b an h alad t, m e rt a hó állan d ó an v astag o d o tt s m á r nem siklott, h an e m ra g a d t a szán. Lépései m in d n eh e­ zebbé v áltak , s b ak an csa teljesen átnedvesedett. M indez m ég fürg éb b m ozgásra ösztönözte. 9 �S ietni kell a fahordással, m e rt a szél és hó eléb ev ág h at v ak m erő te rv é n ek . Négy b o k sát ra k n i egy égetőpárnak, nem kis dolog. K a b á tjá t a k u nyhóba dobta. In g u jjá t feltű rte , púpos k a la p já t a fü lire h úzta. V e­ rejték b en fü rd ö tt a teste, csak a füle hegyét csípdeste a hideg. E ste, am ik o r m á r sötétedni kezdett, a közelebbi rak a to k tó l sz állíto tta a fát. A hó p ó to lta a lám pást. A p aty o lat terítő n sötéten jelezte az u ta t a szán k a és a lép é­ sek csíkja. K ésőbb ez is fe h é rré vált, de tükrö sen csillogott s ezzel ü tö tt el az eg y e­ n etlen , érdes fehértől. A szél m ind m agasabb hangon fütyörészett. K éső éjszaka hagyta ab b a a m unkát. A kunyhó elő tt u d v a rt csin ált és tü z et gyú jto tt. O da ült a k u n y h ó a jta já b a s átáz o tt lá b á t bakancsostól a tű z to rk áig dugta. S zállt belőle a gőz, m in th a a láb a is égne. Jó id eig ü lt így, a szél azonban v á ra tla n u l m egciró g atta nedves ingét s h átán v égigfutott a hideg. H á tra h a jo lt, a sz én á ra v e te tt k a b á té rt n y ú lt volna, de keze k ét ízben is a tariszn y a szíjába akadt. A lig tu d o tt kigabalyodni belőle. V égre m ag ára te ríte tte a kabátot. Egész n ap m ost gondolt először az evésre. De ha eddig k ib írta , m ost m á r könnyen e lh ú z h a tja reggelig! A h áro m boksa o tt fü stö lg ö tt a kuny h ó n y ílásáv al szem ben. H a a tűzbe nézett, a b o k sák at is látta. Az erd ő zaja elh atalm aso d o tt, ebből azonban beteg füléig kevés h ato lt. S zállt, sz állt a gőz a bakancsból, sz á llt-sz á llt a fü st és gőz a tűzből és a b o k sá­ ból. A g allyak a la tt sziporkázó parázs piros fén y t v e te tt a szállingózó h ó p ih ék re és a kun y h ó elől e lta k a ríto tt hódom bra. S zállt-szállt a füst, sz állt-szállt a gőz, s h am aro san szü rk e le tt K u lcsár szeme előtt m ég a parázs is. Pedig n y itv a fén y le tt az a gom bostűnyi szem bogár, csak a légzés vált lassúbbá és a te st ern y ed t el. N yitott szem m el alu d t. 5. A rra érb red t, hogy fázik. Első p illan tá sa a b oksákra esett. S ű rű füst gom olygott kö rü lö ttü k , a fü st színe olyan, am ily en n ek lennie kell — d acolnak a boksák a széllel. F elpiszkálta a tüzet, s a kunyhóba n y ú lt száraz gally ért. Keze ism ét a tariszn y a szíját tap o gatta. S a hidegnek ab b a n a p illa n a tb a n v e rse n y társa tám ad t! Az éhség. Nem, nem a d ja m eg m agát! H át, am ik o r a fronton h árom napig sem ettek! A gyalogosok m a r a b a k a n cs­ sz íja k at is elrág ták , s ő m ég a rezervához sem n y ú lt hozzá. Igaz. hogy ő árk ász volt, nem baka. Az is igaz, hogy ak k o r idegen földön k o ck áztatta az életét, m ost meg idehaza él. D élre m egjön C sató a teli batyuval. M inek szárad jo n az a d a ra b k a k en y ér a tarisznyáb an ! Nem sok le h et m á r hajnalig, reggel m eg úgyis m egenné. V an érte lm e a z é rt a n éh án y ó rá é rt kínlódni? R ád o b ta a száraz ág a t a p arázsra. P atto g v a -szik ráz v a k a p o tt új é le tre a tűz, d e a szél m in d u n tala n elv itte m elegét. Egy idő m ú ltán a szél m ia tt á tv itte a p ara zsa t a k u n yhóba, hogy a falak elfogják a szelet. O tt ü lt to v á b b ra is az ajtó b an . A m eleg m ost m á r a h á tá t érte, s láb aib a á llt bele a fa gy. 10 �A tű zn ek fo rd u lt te h át. T ek in tete m e g ak a d t a tarisznyán. N agyot nyelt, m in t a k in e k nagy fa la t a k a d t a to rk án . O d ah ajo lt, feltép te a ta riszn y a sz á já t és kiem elte belőle a piros szegélyű kendőt, a k en dőből m eg a k e n y e ­ ret, a szalonnavéget és a fél hagym át. N agyobb v o lt a k en y ér és a szalonna, m in t szám ította. A jólakáshoz m égis kevés. M áskor m eleg f r üstök m ellé is m egeszik ennyit. K om ótosan evett, m in th a így a k a rn á e lh ite tn i m agával, hogy nem is olyan éhes. M ost m á r nem k ínozta a n n y ira az éhség s nem tö rte le oly k eg y etlen ü l a hideg. K ö rü ljá rta a boksákat. M egnyugodva té rt vissza a kunyhóhoz, elővette a bögrét s a bok sák m ögött álló hordóhoz m e n t volna, hogy m egm erítse. A szél hóval te m ette e l a h o rd ó t: vissza k ellett fo rd u ln ia a la p áté rt. M ire u ta t vág o tt a vízig, a h a jn a l is m egérkezett. A h a jn a l elűzte a szelet, s n éh á n y tíz p ercre elcsen d esü lt az erdő. Még a hó­ h u llá s is csökkent v alam en n y it, csak apró, erő tlen p elyh ek lib eg tek a levegőben. A szek éru tat, am elyen teg n ap C sató táv o zo tt té rd ig érő hó lep te el. — Lesz m it taposnod, M iska! — gondolta az öreg K ulcsár. A fá k ág ain v astagon ü lt a hó, fá ra d ta n h a jo lta k m eg te rh ü k a la tt, s id ő n k é n t ja jg a tta k , nyögtek, m in th a nem is bükkök, kőrisek, tölgyek, h an e m beteg em b erek v olnának. A kun yhó m ögött reccsenve tö rt le egy ág, m ely nem b írt e llen á lln i a súlyos h ó ­ teh ern ek . B ele h u p p an t a m agas hóba s nyo m áb an o tt szik rázo tt az a p ró ra fag y o tt hó. A k k o ra ág agyo n csap h at egy em bert. De nem gondolt m ost a veszélyre. A feh é r cipón j á r t az esze, a m it d élre C sató hoz meg. A szánka n y o m át teljesen elfedte a hó, a sz án k á t is a hó alól k e lle tt eló ­ rán cig áln i. N em v ette a h á tá ra , m in t m áskor, han em m aga u tá n h ú zta. Elég v o lt m ost a te ste te rh é t cipelnie. A m agas hó úgy k im e ríti az em b ert, m in th a té rd ig érő s a ra t dagasztana. T alán nem is az az em b er já r ott. aki teg n ap oly v illám g y o rsan cik ázo tt a ra k a to k és a boksák között! L om hán, lassan h alad t. O lykor k e re k kő k e rü lt a ta lp a alá, a m in d e n t e lre jtő nagy hóban. Ily en k o r m egcsúszott, hogy kézzel k e lle tt tá m aszté k o t k eresnie. A v é­ ko ny ab b fákba, cserje-g ally acsk ák b a kapaszkodott. A sz á n k á t sem ra k ta tetejesre. Az első fo rd u ló n á l m e g p ró b álta ugyan, de oly nehezen b oldogult a m agas, szélfuvásos hóval, hogy a m ásodik fo rd u ló n ál ap asztan ia kellett. M ás ren d es esetben sem visz többet, de K ulcsár L ajos nincs szokva a dekás m unkához. H arm ad szo r fo rd u lt volna, a sz án k á t m e g ra k ta m ár, am ik o r nagy árn y é k su h a n t el szem e előtt. H árom szarv as u g rált, ro h a n t a hóban. H áro m ü gyetlen b o rjú . L áb u k m eg-m egbicsaklott. Ijed ten á llta k m eg a hegygerincen, n éh á n y lép ésre K ulcsártól. Idegesen fo rg a ttá k fejü k et, m in th a jelet, tá m p o n to t keresn én ek , de a hó m eg v ak íto tta lá tásu k at. H em peregve, m eg-m egcsúszva ere szk ed tek a m eredek völgyön alá. N yom ukban a szél n y arg alt. V agy m á r nem is szél, h an e m vihar. 11 �K u lcsár teljes erővel nekifohászkodott, teste ré z su tt fek ü d t a levegőben. N y u ­ godtan elengedhetné a szánka kapaszkodóját, a szél e re je úgyis m e g tartan á. M elle zihált, hom lokán, n y ak á n k id a g ad ta k az erek. F élo ld alt fo rd u lt, hogy csök­ ken tse a tám ad ó felületet, m ég így is lassab b an h alad t, m in t a csiga. Az égő b oksák k ö rü l szilajon k a v a rg ott a füst. A szán k át nem a k a rta otthogyni a fák között. M inden e re jé t összeszedte s id ő n ­ k én t n agyokat rá n to tt terhén. C en tik et h a la d t előre. V égre e lé rte a boksát. A v ih a r egyre hevesebben dühöngött. N em eléged ett m eg a felü lrő l h u lló hóval, olykor a földön fekvőbe is belem arkolt, s úgy szág u ld o tt a feh é r pihékkel, m in th a sohase a k a rn á letenni őket. A kunyhó egyik fa lá t m á r m ag asan beszórta hó v al s a tető rő l d u rv án cib álta a száraz levelet, s a vékony, tö rék en y gallyat. 6. K u lcsár k im e rü lten b o ru lt a szénára. Jó v olt pihenni, sem m ire sem gondolni, csak fú jn i a z t a sok levegőt, am i a tü ­ dejébe szorult. L élekzése ö rv én y t k a v a rt a h am uban . K is idő m ú lv a porszem a k a d t a to rk án s az előcsalta a m ellét feszítő köhögést. Félig felem elk ed ett s úgy v iask o ­ d o tt önm agával. N éhány p e rc n y it fek ü d t csupán a köhögés m egszü n te u tán , m égis frissnek, erő s­ nek érezte m agát. K ilopódzott a kunyhóból. Ü gyesen m eghajolva k ö zelítette m eg a boksát. R ést és tö rést egyiken sem talált. A sz e k é ru ta t v astag hó lep te m á r, s a kegyetlen szél h ely en k én t hóhegyeket ép ített, m á su tt g ödröket ásott, s hótölcséreket k a v a rt a fák m agasságáig. Az erd ő zengett, m o rajlo tt, m in t a tenger. K u lcsár k im e rü lt, am íg n éh á n y lé ­ pést te t t. C satót leste, a k it alig h an em ú tb a n k a p o tt a v ih ar. A rra gondolt, hogy elébe kellen e m ennie, de a füstölgő b o k sák at nem h a g y h a tja felü g y elet nélkül. Ez m ár érték. Ebben m á r alak u l a fából a jó szén. V isszatért a ku n y h ó b a és végiggondolta a lehetőségeket. K ita rt az utolsó p illa ­ natig, de ha C sató sokáig késlekedik, be kell m ennie az erdészházhoz. A ztán m e g jelen t elő tte az otthoni szoba képe. Az öreg kem ence, a földes padló, a b a rn a a szta l és a k é t lóca, a színes tá n y éro k az a b la k fölött, b a rn a a jtó és ablakléc, az öreg su b ló t és a kedves öreg bútor, a felesége. A szoba jó m eleg és ízes étel illata száll. De a k ilá tá sta la n jelen, a m ég m indig dühöngő v ih a r elm osta a szép érzéseket. H araggal, rosszalással gondolt az erdészekre. K icsalják ő ket az erdőre, és az o rru k a t sem d u g já k ki a szénégetőkhöz. Eszébe ju th a to tt volna valam elyiknek, hogy: „m egyek, m egnézem , k ijö tte k -e K u lc s á ré k ? De ilyen á rv á n hagyni őket! B izonyára C sató se szólt F eketének, eg yébként az m á r itt lenne. P edig nem nagy k erü lő le tt volna C satónak! De m á r nem b írta ki a z t a h áro m n eg y ed ó rát. N em két séges: a közelebbi u ta t választotta, a m eredeken. Még az a jó, hogy visszafelé jö v e t m égis az erd észh áz felé k ell jönnie, m e rt a m ásik ú t száraz időben is já rh a ta tla n u l partos. 12 �S m íg gondolatai ide-oda cikáztak, korgó gyom ra a széllel, v ih a rra l v ersen y t hegedült. Ölébe k a p ta a ta risz n y á t és b elek o to rt nagy öklével. K apkodva, idegesen k e re s­ gélt benne, m in t aki csodára vár. K is kem ény csom agban a k a d t m eg a keze. K ibontotta. — K ockacukor — dörm ögte m eglepetéssel. M egszám olta, tizen k ét szem. A felesége csom agolta, ak i álm áb a n sem gondolta, hogy m ilyen nagy m eglepetést okozhat tiz en k é t szem kockacukor. H á rm a t nyom ban m egevett belőlük, n y o m aték n ak k en y érm o rzsát töm k ö d ö tt a szájába. M ilyen gazdag le tt hirtelen ! M ég kilenc szem k o ck acu k o rja van. E b éd re is m eg ­ e v e tt h árm a t, m a ra d t hat. A v acsora m eg in t h áro m szem. A m e g m arad t h á rm a t reg g elire hagyta. S zája m egtelt édes ízzel, gyom ra ém elygett és id ő n k é n t hosszút, cik o rn y á sat korg o tt .A hom loka közepén, a h o n n a n az o rr indul, éles, lü k te tő fá já st érzett. C ig arettát k eresett, de m ég d o h án y p o rt sem ta lá lt a zsebében, csak k é t szál c ig arettap a p írt. Az und o rító édesség azonban nem hag y ta nyugodtan. Fekhelyéből k ité p e tt egy m arék n y i szénát, összem orzsolta s belesodo rta a cig arettap a p írb a . R á­ g y ú jto tt. M élyet sz ip p an to tt a füstből s azo n n al ki is köhögte. Az íze an n a k is édes volt, ta lá n m ég ém elyítőbb, m in t a cukor. 7. Az est rá n e h e z e d e tt a h ó b o ríto tta tá jra . L egszívesebben le fe k ü d t volna. A szél m á r elállt, csak a hó esik, h am aro san m eg kell jö n n ie C satónak. A boksák is nyugodtak, épek, b á r m á r az égetés utolsó fokozatához ju to tta k , am ik o r k önnyen tá m a d n y ílt-tű z, s h a késn ek az oltással, a d rág a szén odaéghet. A hó m ég hulldogál, de m á r csak lassan, békésen, m in t csendes időben. N em a d ja m eg m a g át a fárad tság n ak ! L a p á to t fogott és h án y ta, do b álta a h a v a t a k u n y h ó elől, s újból, k i tu d ja h á ­ nyadszor, e ltisz títo tta az u ta t a boksákig és a hordóhoz, am ely b en a v izet tá ro lták . A h o rd ó n ál eszébe ju to tt, hogy o tt egy á rv a ak á cn a k kell álln ia, am ely n ek a lső ág ain m ég o ttszo ru lt n éh á n y pönd ö rö d ö tt levélke. A ddig n y ú lk á lt a levegőben, míg n agy m a rk a elcsípte a véko n y k a alsó gallyat. Ez az igazi dohány! Az akáclev él ! Az édes íz eltű n t, az éhség feltám ad t. V ádolta m agát. M ié rt nem ü tö tt le egyet a szarvasb o rjak b ó l! M ost n em sok g ondja len n e az éhséggel. Éhséggel? M ár n em is éhes, csak kába. E re je fogytán s a szíve tele bosszúval. Ha m ost jö n n e Csató, ta lá n m ég lenne an n y i ereje, hogy a fejszét hozzávágja. Az éjsza k a á r n yai o tt lo p ak o d tak a tűz körül. F élén k en v e te tte az árn y é k ra te k in tetét. T öbbször m e g tö rtén t a m ú ltb an itt a hegyekben, hogy a ló n ag y o t h úzott, s össze­ ro p p an t. O tt m ú lt ki a b b a n a helyben. K u lcsár h a s ra fe k ü d t s így haso n fek v e nagyon h aso n líto tt az utolsót vonagló lóhoz. 13 �M égse a d h a tja fel a küzdelm et! S a k k o r árn y é k v ető d ö tt a tűz mellé. K u lcsár feln ézett v illan á sn y it s m á r n y ú lt is a fejszéért. Az élőlény, am itől az árn y é k tám ad t, nem m ozdult. V á rta a so rsát m egadással. F árad t, elsőéves, á rta tla n őzbak volt. Bőséges napokon is ín y e n cfala t az őz com bja. S a pájsli, a m it oly ízletes sav an y ú m á rtá sb a n főz m eg a felesége. Á llta k egym ással szem ben. K u lcsár feketén, torzonborzan, fejszével a kezében. Az őz á rta tla n u l, v édtelenül, kiszolgáltatottan. Egy fejszesu h in tás s az őzike o tt hev er a hóban, feledve v ih a rt, éhséget, n é l­ külözést. De a fejsze nem em elk ed ett a m agasba. S az őzike m ég m indig állt, m ég m indig nem m ozdult. K u lcsár leh ajo lt, szén át m a rk o lt s odadobta az elsep e rt u d v arra. A já m b o r á lla t m eg feszítette k arcsú láb ait, hosszú n y a k á t elő re n y ú jto tta. H arsogva rág ta az ízes csem egét. Ú jból dobott sz én á t eléje. A kecses á lla t összerezzent. F élo ld alt fordult, s m en ek ü lésre kész szoborrá d e r­ m edt. M indez p illan a tig ta rto tt csupán: az tá n ism ét a szénához h a jto tta fejét. K u lcsár az erdőben n ő tt fel, nem egyszer fogott m á r őzet. Jó t e tte k a húsából, n apokig la k o d alm aztak egy-egy őzbak ro v ásá ra . N y ársra h ú zták az őzhúst, k e s e rű ­ gom bát sz ú rta k a n y árs hegyére, s olyan v acso rát sik e rítettek , hogy az egri érsek is m eg n y alta volna u tá n a a száját. M ire a szaglálódó csendőr k ak a sto lla fe ltű n t a hegyek kom or árn y ék áb an , m á r a S zinváb an áz ta tta az ő zbőrt a m iskolci tím ár. Egyél őzike, egyél! 8. E lfek ü d t a puha szénán. H irtelen álom ba szenderült. R oham ozó k a to n án a k á l­ m odta m agát. B e lero h an t a legközelebbi g rán á ttö lc sérb e: úgy kell azt, tö lcsérrő l tö lcsérre kö­ zeledni az ellenség állása felé. K ezében grán át. A rca eltorzul, d ere k a kiegyenesedik, jo b b ja a m agasba lendül, s m áris re p ü l a g rán á t. A becsapódás helyén felcsap a láng. B evilágítja az éjszak áb a burkolódzó erdőt. E rre k iu g ro tt a tölcsérből. A tü z et nézte érte lm e tle n , b am b a arccal, csak sokára v e tte észre, hogy am it lát, m ár nem képzelet já té k a : a boksa ég. A legnagyobb a h áro m közül. A szik rák felcsap tak a m agasba s k ö rü ln y ald o sták a közeli fák ágait. C sák án y t és la p á to t fogott. F ejé t m a jd szétv etette a fájás, gondolkozni nem tu ­ dott, csak ösztönösen b ányászta a fagyos földet és la p á to lta a tűz fészkére. M intha o la ja t tö ltene a tűzre! Az első p illan a tb an sistergett, fü stö lt, az tá n m ég n ag y o b b hév v el csapott m agasba a láng. K u lcsár nem la n k ad t. A mozgás, a m u n k a fe lv illa ­ nyozta s ki tu d ja h onnan, új erő sz állta meg. H ajn a lig ta rto tt a küzdelem és K ulcsár L ajos győzött. E ltö m te a tűznyílást. R átám aszkodott a la p átn y élre, nézte a csata tere t, m in t a h írm o n d ó n ak m a ra d t hős. Az égen foszlányokká sz ak a d tak a fellegek és k eleten lila fény b o n tak o zo tt ki a hegyek mögül. H öm pölyögve á ra d t szét a tá jo n a lila fény. T iszta szép reggel született. 14 �K u lcsár alig tu d ta a g y u fát m eggyújtani, hogy é le tre k eltse a k u n y h ó k ia lu d t tü zét: keze re sz k e te tt a fáradságtól. S az éhség, az ÉHSÉG m ég v ad a b u l kínozta, m in t b árm ik o r. A tisztu lás visszaad ta a fagy erejét, az ég és a levegő szikrázott, m in t a sz ilá n ­ k o k ra tö rt üveg. C sató m ég m indig nem m utatkozott. N incs m ás választás: be kell m en n ie az erdészlakba. Egy csu p o r m eleg te jje l biztosan m eg k ín álják . Ú gy vág y o tt m ost a tűzhelyen fo rralt, friss te jre, m in t a cse­ csemő. V állára dobta a tariszn y át. B ú c sú p illan tá st v e te tt a füsto k ád ó b oksákra, h a v a t ru g d o so tt a kuny h ó e lő tt sziporkázó pásztortűzre, az tá n n ek iin d u lt a hóval fe d e tt úton, a ledőlt tölgy to rlasza irán y áb an . M in d e n ü tt té rd e n fe lü l é r t a hó, de h ely en k é n t com big süppedt. N agy erőt, m in d e n t legyőző a k a ra to t é rz e tt m agában, d e te ste nem en g ed elm es­ k ed e tt az erős léleknek. A lá b a k m egbicsaklottak, az in a k m eg-m egrem egtek, h om ­ lok án sű rű n gyöngyözött a v e re jté k s o ld a lá t nagy tű k s z u rk á ltá k . — M oslék em ber! — m orogta és C satóra gondolt. — F uvaros korom ban, am ik o r d erék ig é r t a hó, m agam tö rte m u ta t a lovak előtt. Száz lépést se te tt s m eg k e lle tt álln ia. E gyszer cem enteskocsit em eltek ki a gödörből a F o dor-lápán, a k k o r v e rt úgy a szíve, m in t most. K is p ihenés u tá n m eg in t nekivágott. Az óvatosságot fé lretette: kem ényen lép e­ g etett, sokszor derék ig h o rp a d t a hó, s ő eljes testév el tú r ta m aga elő tt a feh ér hótöm eget. T o rk a kiszáradt, te sté t tűz m a rta, s a szíve k ik ív án k o zo tt a m elléből. E lé rte a ledőlt tölgyet. B elekapaszkodott egy kínálkozó ágba, leh elete o tt lib eg ett a tiszta levegőn. M inden hiába. Az erdészlakig nem é rn e el. Útb an é rn é a végső kim erültség. M agához csalogatná a v astag hó hízelkedő, kín áló szav ak k al: „P ih en j meg, K u lcsár elv társ! A ludj szépen, a lu d já l!” G y erm ek k o ráb an tá m a d t rá ennyi veszéllyel az erdő, am ik o r lázas-beteg édes­ a n y ja elk ü ld te az a p ja u tá n a favágókhoz. Kis lá b ai m á r e lu n tá k a hegyek kö v ét taposni, de az egyedüllét, a p áfrán y o k zizegése, a fák ijesztő nyöszörgése m indig m ély eb b re k erg e tte a sűrűbe. Ism erte az u ta t, éd e sa n y jáv a l g y ak ra n m egtette. É des­ a n y ja azonban betegen fe tre n g e tt vackán, nem v olt k in e k a szo k n y ájáb a k ap a sz­ kodjon. M in tha ism ét gyerm ek lenne! E re je elh ag y ja, a cél m esszi, s h a jtja a v á ll­ feszítő életösztön V isszafordult. L áb a nyom a fo lto k a t h ag y o tt a hóban. — C serbenhagytál, M ihály! De a boksák égnek. A tü z e t eltöm tem . V igyáztam rá ju k . L ehet, hogy itt kell vesznem , de K u lcsár L ajos h íré t n em éri folt. B eesett a kunyhóba. T érd e a h am u b a ért, hassal a szénán h ev e rt s fejérő l l e ­ p e rd ü lt k a la p ja csálén a k a d t fen n a bográcsfán. A tariszn y a a hasa a lá k e rü lt s nyom ta a lágyék át kegyetlenül. Felem elkedni n em v o lt ereje. A p rá n k é n t rá n c ig á lta ki m aga alól. S a k k o r eszébe ju to tt, hogy m ég kell legyen h áro m szem kockacukor. S zájáb a v e tt egyet. S záraz to rk a ,n y elv e-alja m egtelt nyállal. G yerm eki k ö n n y ű ­ ség szállta meg. L ibegett szinte, m in t a n ap su g ár a tö retlen havon. 15 �9. Az erdész ezen a reggelen nem m en t ki a fak iterm elő m u n k áso k k al. Az asztal fölé h a jo lt és tin ta c e ru z á ja ösztövér szám okat k a n y a ríto tt egym ás alá. F eleség e n ad rá g o t foltozott, am elyen előző este té p e tt ly u k a t egy v en d ég m arasztaló faág. A sütőben k ru m p li sü lt: a konyha m eg telt o rrcsik lan d ó illattal. Az erd észlak ab lak á n á t látn i le h e te tt a széles vidéket. M indent feh érb e b u rk o lt a hó. A völgyekben és a nyugati fekvésű erdőkön fényesen csilla n t a v ih a r u tán i, békés napsugár. — H allod? — tö rte m eg a csendet az asszony. Az erdész fü lelt egy ideig, m ajd ú jb ó l m u n k á ja fölé h ajolt. — Csak a tűz patto g — m ondta. Az asszony nem nyugodott bele. — H allgasd! — m o n d ta kis idő m últán. — M ost se hallod? M intha a z t k iá lto tta volna v alak i: „Fekete e lv tá rs!” Ö n k én telen ü l is k in é ze tt az ablakon. S jó távol, a csanálosi csem etek ert k erítése m ögött bolhanagyságú fek ete p o n to t látott. M agasba em elt k a rra l egy em b er h ad o ­ nászott. B elerag ad t a hóba s m ost seg ítségért kiáltozik. F elcsatolta a síta lp a t s a m ásik percben m á r nyílsebesen sik lo tt lefelé a jéggéfag y o tt havon. Az erd észné az ablak b ó l lá tta , hogy fé rje csom agot vesz a h á tá ra s a m ásik em b er ráh elyezkedik a sítalp fa rk á ra . O lyanok v o lta k így, m in t az ik re k a régi k alen d áriu m b an . F élóra m u ltá n a m eleg konyhán dörzsölgették hóval a segélykérő m egfagyott kezét. Az erdész a fe jé t csóválta. — Csató, Csató! B eszólhatott volna, hogy id efen t van n ak . É getik a s z e n e t. . . — H arm ad ik n a p ja töröm a h a v a t — su tto g ta C sató s hagyta, hogy az asszonyi kéz m eg d erm edt ta g ja it sim ogassa. — K u lcsár egyedül van , . . T án m eg is . . . S elalélt. Az erd észh ázasp ár gyöngéden, nagy gonddal fe k te tte a k o nyhai ágyra. 10 . Az erdész ú tjá t tövestől k id ő lt tölgy á llta el. Meg k e lle tt k erü ln ie. A nagy b a ty u ­ val és a hosszú sítalp a k k al nehezen boldogult a fák közén. V égre m égis á ttö r te m agát. O rrá t savanyú, ecetszagú fü st csap ta meg. A h áro m boksa látszólag csendesen égett, de az erd ész g y ak o rlo tt szem e felis­ m erte, hogy itt az oltás ideje. A kun yhó e lő tt le rú g ta a síta lp a t a lábáról. A száraz szén án o tt h e v e rt K u lcsár m o zd u latlan teste. F 6 1 ö l éhajolt. �— É bredj, K u lcsár elvtárs! — m o n d ta és jól m egrázta. Meg se m occant. — É b redj! A m indenségit, végy e rő t m agadon! H iába. Z sebéből elővette a p á lin k ásb u ty k ost, le csav arta a tetejét, s az üveg sz á já t o d a­ illesztette az alvó szájához. M ásik kezével K ulcsár ta rk ó já t em elte. — Ig y ál picikét! C sak kicsit! K u lcsár szem e k inyíllo tt, csak m in t álm áb an s azo n n al be is csukódott. Az erdész ú jb ó l ad o tt neki az italból. K u lcsár k ö h in te tt és felült. — T eljesítettü k — m ondta, m ég m indig álm ában. — Jó l van, jól! No, m ég picikét ihatsz. O danyom ta K u lcsár szájához az üveget s közben leo ld o tta a baty u t. — I tt az ennivaló! K u lcsár nagynehezen m agához té rt s nyom ban a k u n y h ó nyílásáh o z te n y erelt: a b o k sá k at vigyázta. — O ltani kell! — k iá lto tta és m á ris u g ro tt volna. — H agyjad, m a jd én! Te csak egyél! K u lcsár arc a félo ld ala sra húzódott, m osolygott. — Ettem . K ockacukrot. Az erd ész k in y ito tta a b a ty u t és K u lcsár elé tette. K u lcsár vág o tt a kenyérből, az tá n o d aa d ta a b icsk át az erdésznek. — Szeljél! — Nem, nem ! — tiltak o z o tt az erdész. — No! — H agyjad, Lajos! M ondom , hogy nem kérek. — Jó l v an — m o n d ta K u lcsár és ta risz n y á já b a n yúlt. — De ebből csak eszel? S o d aa d ta a m e g m arad t k ét szem kockacukrot. — V edd el, no! Édes! A k u n y hó k ö rü l h a ta lm a sa n te rü lt szét a n ap a ra n y ló fénye. A fá k m in th a dísz­ század lennének. S az erdész nem erdész, han em táborno k , ak i m ost fogja á ta d n i a csata h ősének a k itü n teté st. 2 17 �JOBBÁGY KÁROLY: A nyugalom ódája B olondban nincsen a k k o ra erő, m in t bennem m ost dühöm ben s b án ato m b an . M enni szeretn ék inn en m ielőbb, vagy m essze m enni, vagy m eghalni nyom ban. H át m égis vége? Így le tt vége e király ság n ak , m it énnekem ig értek? Csak állok s szám nak nem a k a d szava, a gondolatok pedig bennem égnek. M it é r itt m inden? — sóh ajto m sokat, a v ilág végét érzem közeledni, és nem ta láln i e rre szavakat, m e rt nincsen szó, m ely e lb írh a tn a e n n y it. . . . . . M it ér? .. .sóhajtom és a pap iro st, m in B au d elaire v ersé t fo rd íto tta m éppen félreteszem , m e rt ó nem b írja m ost szívem a szépet m ás nyelv tengerében, A szótár sem kell, sem ilyen betűk! Csak az ab lak ró l rán to m le a függönyt, m e rt érzem , hogy a N ap, m ely idesüt, egyedül az, am i segítségül jön, s a levegő és m esszi valahol — a m it a h ázak tőlem e lta k a rn a k — a virágok, a fák, é jje l a H o ld . . . és m inden, am i nem szól, am i h allg at, nekem csak az, nekem csak az beszél . . . És én bolond, az em b erek re v árta m M ajd m egvesztem egy kis za jé rt, n eszért és m indig csak a m ennydörgést k ív án tam . Ó csöndesség, m ost hozzád fordulok, — k é t szem em könnye torkom fo jto g a tja — segíts rajtam ! m e rt b á r férfi vagyok, érzem , m egindul sírásom p atak ja . 18 �Segíts ra jta m , te szellő, lebbenő . . . — s a szem ben lévő tűzfalon kacagva já tsz ik a nap, nevet, b ú jik e l ő . . . és érzem , testem m inden kis d a ra b ja hogyan ú ju l m eg; fogaim között ízek futkosnak, friss m ák, körte, a lm a . . . K it m ost lá tta m meg, s nékem vetkőzött, nem nő — h an e m a v ilág nagy nyugalm a. ő a d ja nékem széd ü lt g y ö n y ö ré t. . . B audelaire! É rtem m ár, m é rt ú sztál a m ám or, a kék, k ristályos, tü n d é r tiszta ég vizében el, e pusztuló világtól. F ark as A ndrás. R ajz 19 �GERELYES ENDRE: Üdvözlöm, Dürrenmatt Ú r ! Az em b ert az igazán nagy alkotókhoz összetett érzelm i kapcso lato k fűzik. T il­ takozik, d ü hödten v itá zik velük, vagy m egalázkodva ism eri be igazságaikat. Belőlem , aki nem vagyok „professzionista” iro d alm ár, de létem h ez h o zzátarto zik a m űvészet d ü h ö t és tiltak o z ást v á lto tta k ki azok a m űvek, m elyek n ek m egtervezettsége, fo rm á ja m ag asren dű, m érn ö k ien szerkesztett, de m ondandója, filozófiája, lehangoló végkö­ v etk eztetései rem ény telen ség et és b o rza d ály t fak asztan ak . Ezek a k itű n ő — csak úgy érzem , kissé erkölcstelen alkotások. D ü rre n m a tt m ű v eire — illetv e ezek egyrészére gondolok —, m ivel b en n ü k az elő ttem szen t rációt, logikus ép ítk ezést h a lla tla n tu d a ­ tossággal irá n y íto tt m űvészi erő t és k ép zeletet olyan m o n d an d ó k szolgálatába á llítja ... S okáig nem h itte m ab szu rd tö rtén etein ek , nem fo g ad tam el gon d o latait. V elem azonban olyasm i tö rté n t, m ely m egingatott, s az u tá n m eggyőzött az ab szu rd itá so k igazáról. S zeretném elm ondani tö rté n ete m et, kérem , h allg assák meg! É pítészm érnök vagyok — m ilyen an a k ro n isztik u san fejezem ki m agam — te r ­ vezőm érnök voltam . N em p an a sz k o d h atta m sem előm en etelem re, sem teh etség em re E v áro sb a n is, ahol m ost p ergetem n ap jaim at, négy, egyesek sz erin t tú lm erész h áz m agasodik, s ezeknek én vagyok az „a p ja”. H arm incesztendős k o ro m ra m eg leh ető s n ev et v ív ta m ki a szakm ában, p á ly á z a to k a t nyertem , győztes v itá k a t fo ly tattam , ta n u lm á n y u ta k so rát já rh a tta m végig. T erm észetes, hogy n em vagyok világutazó, nem is szeretnék az lenni, de E urópa jó n é h án y o rszág át b e já rta m , m eg ism erk ed tem építészeti gondjaikkal, eredm ényeikkel. K issé d ile ttá n s m ódon ugyan, de őszinte „szerelem m el” vonzódom a m ű v észetek ­ hez. M eggyőződésem, hogy a h u m á n k u ltú ra nem csak jobbá, okosabbá is teszi az em b ert, Ön k én tesk é n t csatlak o ztam azokhoz a „roham csap ato k h o z”, m elyek az o rszá­ got já rjá k , s ezt a m issziót te ljesítik . Ism ere tterje sztő előadások so rá t ta rto tta m , cikkeket, sőt rip o rto k a t is írta m , s ha kissé k ac érk o d ta m is a „sokoldalú teh etség ” fogalm ával, végeredm ényben m eggyőződésből cselekedtem , úgy éreztem , ezt k ell tennem . M ígnem a közelm ú ltb an tö rté n t valam i, le za jlo tt az az E sem ény, m ely el­ képzeléseim és elveim felü lv izsg álására kényszerí tett. Igen, a szó szoros érte lm é b en k ényszeríte tt, s úgy gondolom , m o st m á r bőséggel lesz időm m érlegelni és itélni. A tél közepén m eghívtak h ázukba a vakok. A tén y term észetességéhez és m eg­ tisztelő voltához szó nem férh et, levelük m égis m e g h ö k k en tett és riad a lo m m a l tö ltö tt el. A nélkül, hogy felesleges dolgokról fecsegnék, el k ell m ondanom : kissé idegb ajo san félek — ostobaság, féltem — a m egvakulástól. Á m m ivel a k k o rib a n m ég a „szem benézés” és „önnevelés” ro m an tik u s k o rsza k át já rta m , szégyenkeztem m e g ­ retten ésem en, és elm entem . T áskám ban kis ép ítm é n y -m a k ettet v ittem , hogy m eg­ tap o g ath assák, „m egnézzék” u jja ik k a l. A laposan k ilép tem , hogy el n e késsek. Be­ esteled ett m ár, m in d e n ü tt égtek a villanyok. Cipőm a la tt n y ik o rg o tt a hő. M egálltam 20 �a nagy, k étszárn y as tö lgyfakapu előtt, az ép ü let előtt, m ely b en ilyen id ő tá jt, ere d m é­ nyes au to n ó m iáb an éln ek a vakok. A m ik o r becsengettem — ím e, az idegbaj —, úgy éreztem , a fá k rosszallóan néznek. Az a jtó züm m ögött, és kin y ílt. K etten v á rta k rám . A folyosó nagy kőkockáin g u m italp ú cipőm nem k e lte tt zajt. Mégis, am ik o r kellő tá v o lság ra értem , m in d k e tte n előrem ozdultak, m osolyogva m e g h ajo ltak és üdvözöltek. — Jó estét, uram ! — K ezüket te stü k m e lle tt em elték fel, és — m ost m á r tudom — csak u d v ariasság b ó l nem n y ú jto ttá k elém . M ert pontosan tu d tá k , h ol to rp a n ta m meg, és hol v an a kezem . — Ü dvözöljük h á z u n k b a n . Öröm és m egtiszteltetés, hogy e ljö tt közénk. — H o n nan tu d tá k , hogy éppen én jövök? H iszen a postás, vagy a ta k a rító n ő k is jö h e tte k volna! Elnézően m osolyogtak. — E rre szíveskedjék! K özrefogtak! Az egyik vezetett, engem vezetett, a m ásik m ögöttem h alad t. A m i­ k o r b elép tü n k egy bársonyfüggönyös terem b e felg y u llad ta k a falik aro k . Világos! C sak nek em v o lt szükségem világosságra. A székeken száz-százhúsz férfi ült, fegyelm e­ zetten, b arátság o s nyugalom m al v árta k , ta lá n tú l fegyelm ezetten is. M ert am ik o r köszöntem , egyszerre felem elkedtek, s eg yszerre m ondták : — Jó estét, uram ! K ét k isérőm az a jtó m e lle tt fo g lalt helyet, én felléptem a dobogóra, s egy testes, b ará tság o san mosolygó férfi m ellé ü lte m . Ő felállt, n éh á n y k ere setlen szóval üdvözölt, m é lta tta és m egköszönte ügybuzgalm am at. R ám k e rü lt a sor. T ek in tetem v ég ig fu t­ ta tta m a rám szegezett arcokon, és b ecsületszavam ra, úgy éreztem , hogy n ézn ek. E zért felálltam , s m indvégig így beszéltem hozzájuk. B em u tatkoztam , köszönetet m o n d tam a m eghívásért, vázoltam , m irő l szeretn ék beszélni. M egem lítettem , hogy m od ellek et is hoztam , h a ó h a jtjá k , „m egnézhetik” a leg ú jab b ép ü letk o n stru k ció k at. E kkor a m ásodik so rb an fele m elk ed e tt egy férfi. M agasterm etű, izm os em b er volt, fekete szem üveget viselt. S zigorúan és pontosan rám szegezte arcát. — Úgy hallo ttu k , Ön so k at já r t külföldön. — H á t . . . igen. — S o ka t lá to tt te h át. E zért a z t szeretnénk, ha élm ényeiről beszélne nekünk. Ezzel leült, lá b a it k ere sztb e ra k ta , kezét té rd é n n y u g ta tta . N agy hom loka, m ozdu­ la tla n ság a m aga a F igyelem . Egy p illa n a tra sem v e tte le ró lam a „szem ét”. Az elkövetkezendő napokban, nagy nyüzsgés tá m a d t körölöttem . A k ó rh ázb an én le tte m a központ, orvosok, ú jság író k és nyom ozótisztek k erin g tek ágyam m entén. K ésőbb a zaj csillapodott, lassan e lm arad tak , k iengedtek a kórházból, és bizonyos sé rte ttség tö ltö tt el, m e rt im m áro n senki nem tö rő d ö tt v elem a zo k közül. T alán egy fél esztendő is eltelt, am ik o r m egtudtam , hogy egy újság író szeretn e beszélni velem . A kőkockás folyosón v árta m , züm m ögve n y ílt a kapu. A m ik o r kellő táv o lság ra ért, e lő re lé p te m és m eghajoltam . 21 �— Üdvözlöm , uram ! — K ezem et, udvariasságból, m e rt hiszen po n to san tu d tam , h ol áll, és hol a keze — testem m e lle tt ta rto tta m . — Jóestét! — h allo tta m , hogy m eglepődött. — H on n an tu d ta, hogy én vagyok az? H iszen a postás . . . Elnézően m osolyogtam . B evezettem a szobám ba. H ellyel, cig a re ttá v a l k ín áltam . — P arancsoljon. Csak furcsállom , hogy m a jd n em félév m ú lv a jö tt. Szenzáció ez m ég? — Én nem a szenzáció m ia tt jöttem . — Okos, és in d u la to s em ber, gondoltam . — A zt képzeli, ebből a képtelen esetből a k a ro k sztorizni? K ülfö ld ö n v oltam , a z é rt jö tte m csak m o s t — M iért? — M ert az igazságot ak a ro m m egtudni. Hogy tö rté n h e te tt ez m ag áv al? — Százszor elm o n d tam m á r — bék ítg ettem kissé fá ra d ta n . — A m ik o r k ifelé m entem , m egcsúsztam a hóban, ráe stem a n y íro tt csupasz sövényre. A rccal. — H azudik — m o n d ta halk an , és elism erően h allg attam — m egnéztem a lá t­ leletet. Egy k arco lás sem v o lt az arcán. M ajd én m egm ondom , m i tö rté n t m agával. K isz ú rtá k a szem ét. — T éved — m osolyogtam — kinyom ták. K áro m k o d o tt egyet. — A nyom ozóknak m ié rt nem m o n d ta m eg? — H iszen m ag án ak sem m ondtam . K etten v ag yu n k ebb en a szobában, és h a felh aszn álja, letagadom . C s a k . . . jó v o lt m á r v alak in e k elm o n d an i az igazat. P ercek ig csendben ültü n k . T udtam , hogy nem írt. G ondolkodott. — N em értem m agát. — Én é rte m m a g át — m osolyogtam — m aga az Igazság felk e n t bajn o k a. Igaz? F elu grott, elk a p ta a k a ro m a t és m egrázott. E k k o r le tte m kíváncsi a kezére. — Idefigyeljen. M aga csúfolódik velem ! R en d re ta n íta n ám , csak ne le n n e . . — V ak — seg ítettem neki. — És m ivel az vagyok, en g ed je meg, hogy m egfogjam a kezét! O d an y ú jto tta és m egtapogattam . A z én ke ze m volt. U jja im a t e k k o r ráh ely eztem a rc á ra , v ég ig fu tattam ő k et erős já ro m cso n tjain és dühös száján . E ln ev ettem m agam . — Én is észrevettem — m o n d ta szin te restellk ed v e — tényleg h aso n lítu n k . — E zért m egkérdezhetem : m it te n n e a helyzetem ben? — A nnak, ak i ezt te tte m agával, börtönben, vagy az ő rü lte k h áz áb a n a helye. E zért Jöttem . — R ossz ta n ác s — in g a tta m a fejem — elfo g ad h atatlan . — M iért? E k k o r b elép e tt Szilveszter. K á v é t hozott, éreztem illatá t. A m in t m eg h allo ttam lépéseit, elm osolyodtam . E nnek sem m i érte lm e nem volt, egyszerűen jó l ese tt h an g ­ ta la n u l n ev etn i egyet. M egkérdezte, h án y cu k o rral paran cso lju k , b eletette, m ég m eg is k a v a rta , s a k ezünkbe a d ta a csészét. A zu tán kim ent. — M iért rossz ta n ác s — firta tta k á v é já t szürcsölgetve a vendég. — M ert nem ak a ro k egyedül m ara d n i ebben a nagy h ázban. 22 �— T u d ja m i a vélem ényem ? M aga m azohista. E gyszerűen b eleb o lo n d u lt a h u ­ m anitásba. Még v alam it. L áttam , hogyan viselkedett. Ez a szem üveges férfi te tte ? — Nem m ondom meg! — M iért — v ág o tt az aszta lra, m ondtam , hogy ind u lato s p asas le h e te tt — m iért, hogy a . . . — M e rt szeretetből tették. Azon a szám om ra oly sorsfordító előadó estem en a következő tö rtén t. A szem üveges férfi k éré sét eg y általán nem ta lá lta m m eglepőnek, ellenkezőleg, kissé bosszankodtam ügyetlenségem m iatt. T erm észetes, hogy a r r a k ív án csiak , a m it én láttam, s am irő l ők h a llh a tn a k csupán. És term észetes az is, hogy h aszta lan beszél­ nék n ek ik színekről, h arm ó n iák ró l, tájbailleszkedésről, m e rt csakis a p lasztikus form ák, m éretek , m éginkább az esem ények férkőznek hozzájuk. E zért az e m líte tt m éretek rő l — lépésben saccolva — jellem ző, vagy m ulatságos esem ényekről beszél­ tem nekik. M ondhatom , soha nem v olt h álása b b hallgatóságom , feszü lten figyeltek, vagy n ag y o k at n evettek, g y ak ra n ta p so lta k is. És ta lá n — nem szerén y telen ség — az is igaz, én sem beszéltem m ég ilyen tűzzel, m ivel itt, k ö zö ttü k k a p o tt el a cselek­ vés lehetőségének, esélyének, és az ú jra á té lé s élm ényének h atalm as láza. K ezem m el p lasztik u s m o zd u lato k at írta m le, ők pedig rám szegezve „csillogó szem ü k et”, feszü l­ ten figyeltek. H a nem le tte m volna olyan tö k k e lü tö tt — b á r m ost m á r eg y általán nem bánom —, o k v etlen ü l észreveszem és érté k ele m is, hogy m ozgás tám ad t. N éhányan az a jtó közelébe h úzódtak, k é t k isérőm kim ent. A dolognak sem m i jelen tő ség et n em tu la j­ do n íto ttam , és te k in te tem m indössze egyszer a k a d t m eg az elő ttem ülő, szem üveges férfin. Egészen elő re h ajo lt és m osolygott. B eszám olóm at n éh án y len d ü letes m o n d attal z á rta m le, és u ta lta m a rra , hogy a tengersok élm ényből term észetesen csak csöppnyi részt p ró b á lta m közvetíteni. M e rt m ennyi, m ennyi van m é g . . . E k k o r d ő lt el a sorsom . F eg y elm ezett biztonsággal jö tte k ki a széksorok közül, körém csoportosultak. Úgy éreztem , üdvözölnöm k ell az ünneplő töm eget, ők azon b an rá m sem h ed e rítettek efféle fo rm aságokra. M osolygó g y ű rű jü k körülfogott. V ittek. Egy k iseb b szobában m á r csorgott a kávé. A testes „elnök” csészéket szed ett elő, m egkérdezte, ki, h ány c u k o rra l p aran cso lja, kiosztotta, s m indenkihez oda is v itte a k é r t porciót. H a jsz á l­ pontosan. E k k o r v illa n t belém az a kép telen gondolat. V a jo n tén ylep v a k o k ezek? — K öszönjük az estét. N agyon szépen beszélt. — R itk án k e rü l hozzánk ilyen jó előadó. — R itk án ? S ohasem v o lt m ég ilyen jó est. V igyorogva k ap k o d tam fejem a dicséret-özönben. — M egm ondtam — m osolygott a szem üveges — m egm ondtam , hogy jó fogás lesz. — B a rá ta im — h ajlo n g ta m v aló b an m e g h ato ttan — köszönöm . . . — M ondja kérem ! P rá g á b a n is já rt? — Igen. — K eveset b eszélt S tockholm ról. T u d n a m ég beszélni ró la? 23 �— H ogyne. D ehát ugye, a k im é rt idő. El kell m ennem . . . — P árizsró l is tu d n a beszélni? — És az E rm itázsró l? Vagy a K árp áto k ró l? M eghökkentem . M int a záporozó kérd ések egy kih allg atáso n . Hülyeség. — T u d n ék beszélni. És R óm áról is. D e h á t. . . M a itt vagyok, h o ln ap ott. — Igen — a szem üveges tö rte m eg a csendet. — Mi a k ezü n k k el látu n k . K érem , en g ed je meg, h o g y . . . búcsúképpen . . . m egtapogassam az arcát! Z a v a rta n m osolyogtam . M indig felkavar, h a egy fé rfit láto k elérzékenyülni. — Tessék . . . U jja it hom lokom ra helyezte. B eh u n y tam a szem em . És többé nem v o lt m it k i­ nyitnom . B efejezem ezt a no vellát, m elynek esztétikai érté k ei term észetesen vitathatók, de m ely n ek m o n d an d ó járó l leg k ritik u sa b b jó b a rá ta im sem á llíth a tjá k , hogy „kényel­ m esen optim isztíkus”. B efejeztem , és m eg kell állapítanom , lehetséges, hogy h ely en k é n t hatásos, de sehol sem igaz. H a ak a rn ám , sem ta g a d h a tn á m D ü rre n m a tt h atásá t, m ely nem csak a tém av álasztásb an , de m ondandóban is világosan k im u tath a tó . H iszen a szem üveges férfi, a m eg v ak íto tt építész, s az ú jsá g író h istó riá já b ó l oly k ö v etk eztetések et le h e t levonni, — péld áu l a k ik e rü lh e te tle n sors elfogadását, az önző sz erete t retten etes létjo g át, az igazságkeresés d u rv a n a iv itá sá t — m elyek idegenek tőlem . A zért so ra ­ k oznak így, a z é rt m ozognak és a la k u ln a k ezek a fig u rá k s a já t tö rv én y eik szerint, m e rt a valóság m eglévő tényeit, egy zsarn o k ostoba ö nkényével p ró b áltam csopor­ to sítan i, k ev e rn i és ú jraé p íte n i. Önnel, D ü rre n m a tt Úr, — kérem , ne vegye ezt ostoba felfu v alk o d o ttság n ak — év ek óta egyoldalú szellem i p á r b a jt vívok. K étségtelen, hogy Ön századunk egyik legzseniálisabb alkotója, s szó nem fé rh e t a Föld és hid rp g én b o m b a v aló b an d ü rre n m a tti kapcsolatához sem. V alóban, m inden m egtörtén h et, de n em m in d en tö rtén ik meg. M ert az em b erek h ajlam o sak a valóság k ényszerítő és m egvédő e re jé re tá m asz­ kodni. E zért figyelem bizonyos kajánsággal, elsősorban n em az Ön, h an em epigonja in a k m unkásságát. K ételkedem , hogy az ab szu rd itá sa m ia tt „vesékbelátó” iro d a ­ lom , v ajo n e szóbanforgó veséken kív ü l m á st is lá tn a a világból. Egy vese pedig, ak á rh o g y an nézem , csak egy vese. H a e n o v ellát „kényelm es optim izm usom ” szellem ében íro m meg, igazabb lett volna. M ert, hogy csak a szóbanforgó h elyzetről beszéljek, több ízben já rta m a v akok között, b a rá to k a t szereztem , rem élem , b a rá tju k k á is fogadtak. É n pedig m eg­ ism ertem őket. És m eggyőződésem , ha m in d e n k i olyan tiszta és tisztességes em b er lenne, m in t á lta lá b a n Ők, kevesebb b a ja len n e a világnak. T öbbek között ez ért nem hiszek Önnek. Üdvözlöm , D ü rre n m a tt Úr! 24 �VIHAR BÉLA: V ERSEK ITÁ LIÁ BÓ L Adria Mare R in g atja ágyékát az A dria, íme, a T enger, a k eg y etlen A nya, ki h alv o ltu n k b a n a p a rtsz irte n , itt, v e te tte ki h a jd a n gyerm ekeit, s mi, az elűzött, m eg tag ad o tt lét, elh ag y v a éltü n k h ű s m agzatvizét, v a jú d tu n k tépő szik lák és rögök tüzes, szakító k ín ja i között, m illiárd n y i h a lá l á rá n k ap o tt h ullám zó tüdőt, k arm o s végtagot. T alán éppen a 25 �trag é d iák lökik egyre a v ilágot tovább, és eközben m ily ism eretlen cél felé sodródik m inden, am i él, és lá tsz a tra a vak, a céltalan, az is egy r e jte tt cél felé rohan. Eretnek a piacon A C am po di Fiorén, ahol v alah a m áglyán ég e tt B run o, m ost h al m eg osztriga, k ö rö tte izzó n ara n cs és lángszínű v irág h ird e ti tö rv én y ed et bolondos szép világ. A k o fa sá tra k fölött, szoborba öntve, fent, a v ég telen t fölm érő e re tn e k áll, m ereng, s lá b án á l zsibongva k av aro g n ak ott, az összebékítő, m indig győzedelm es, örök hétköznapok. 26 �Cézár páholya A nyirk o s félhom ályban m erengő fülke a cézár páholya, az istené. I tt ü lt a v ilág ura, p árk á n y o n n y u g ta tv a o rszágokat zúzó, ékköves, p u h a u jja it, s innen szem lélte a m észárszéknyi h alált, a le h an y a tló g la d iá to rh a d a k végvonaglásait. M ost sű rű fű fakad, m in t annyi ezredéve m ár, a P o n tifex trónszéke helyén, s rö p p en az esti bogár a lebegő csend szelíd vizére, n a jd a rom ok fölött su h an ó fe h é r su g a ra k ezüst g y ű rű jéb en lassan elm erül. Búcsú Velencétől Mi m a ra d m a jd m eg az em lékezés szű rő jén abból, hogy lá tta d a dolom itok világló orm át, a m in t fölragyog a fenyvesek zöld függönye m ögött a F öld h a jn a lá n kőkódexekbe ró tt nyitány, a felvonagló geológiai d rám a, am elyet h a jd a n az Ős-A ppenin bensejéb en v a jú d o tt m eg a kín, s b az altk irály o k , sziklakrisztusok, gránitkíg yók, karm ok, gigászkarok ködben füstölgő serege jelez. T alán ez? Ez m a ra d m eg? S m ennyi még, hogy m e lle tte m elegedj, m e rt nem csak a hegy, n em csak lé tü n k an y ja, a felén k k iá ltó te n g er sz av á t h a llo tta szívünk: n e feledj el! 27 �Őrizd meg a kedves pillanatot, a z t a szökellő h űs reggelt, ahogy a C anal G ran d én a sm aragd h ab o k a t szelve, lassan elh alad t, az ódon, kecses hídív ek alatt, a k arn e v áli m á rv á n y p alo ták m e n tén pöfögő, fürg e vaporettó, a R ialto és S an M arco állom ás között, m ikor, m in t robbanás, V elence tem plom aiban fölcsen d ü lt ünnepélyesen száz daloló harang, és a fo rró ércfolyó csobogó zu h atag áb an ére ztü k : föl kell m érni életünk! V ajon ez m a ra d velünk? A intelem ? V agy a chocolata íze nyelveden, és T izian sk a rlá t angyalai, m eg a lépcsőkön a lenge forgatag, nép ek násza, su g aras szerelm e, hom lokba h u llt h ajad, s az, hogy eg y ü tt álltu n k a Szépség k a p u ja előtt oszlopok, virágok, halak, lángszinű kendők p asztellkoszorújában, időtlenül. S vidd haza még a kék ég m e d ite rrá n ékszerét, a kis u tc ák bazárfo rg atag át, ezt a v ízre le h elt la tin -b izán ci m á r-m á r dekadens varázslato t, a dogek, k alm árok, papok, m űvészek, b u ja szeretők és szorgos kézm űvesek á lta l kövekbe z á rt zenét, csoppnyi b á rja iv a l, ta rk a tra ttó riá i lep k e asztalával, s hozzá a p atríciu s a rc ú pincért, a csevegő lo m b ard kofát, a selyem suhogású gondolák egyvelegét, a p arázsszínű gyüm ölcsök tá rla tá t, a percek rin g ató bűvöletét, s a köszön etet, 28 �hogy m e g ad h a tta m néked, k árp ó tlásn ak , m enedéknek az alkony e k áp rá zatát. E zt őrizzük meg, s ezzel a bőröndnél súlyosabb te h e rre l in d u lju n k el haza, haza, hol v á r a feladat, a tu sá k hada, az önm egvalósító küzdelem , s az eltökéltség d rág a óhaja, hogy m inden jobb legyen. C zinke F er enc illusztrációi 29 �ERDŐS ISTVÁN: Csendélet A v ad o n a tú j lak ás rossz szagú a szivárgó gáztól, h a belép egy idegen, k énytelen befogni az o rrá t, ők m eg észre sem veszik. Idegesítő csend van. H a az ágyon felsír a gyerek, vagy az ab lakon becsöröm pöl a villam os, a csend m á ris b ek u p o ro d ik az ágy alá, a gáztól viszont úgy m e g fá jd u l a fejü k , hogy m á sn a p ra csak kóvályognak m in t a b irk á k és nem tu d já k , hogy m i a bajuk. Az asszony a fü rd őszobában m ossa a láb át. H ideg vízben. N incs ked v e g y u fá­ val, gázcsapokkal bajlódni, in k á b b didereg. V ékonyka, d iv a tja m ú lt ru h á ja úgy áll ra jta , m in t h a az égből h a jíto ttá k volna rá. M ellei laposak, ny ú zo ttak . H aja gondo­ zatlan. M ióta itt la k n a k az új lakótelepen, a lépcsőházi szom szédasszony csa v a rja n éh a csigákra szom batonként. Más sem m i. F olrásznál soha nem is volt, de régebben a ta n y án legalább v olt k é tfa jta sütővasa, azok rem ek h ajb o d o rító k v oltak. K öltözkö­ d éskor tű n te k el valahova. A m ikor a b a rn a kisnagyk en d ő is elveszett. E n yhén vörös h a jfü rtje it kezefejével ig a zítja ki a hom lokából. B al szem e a la tt nagy kék fo lt é k te ­ lenkedik. A z em b er ül az ágy szélén a szobában, és v a k a rja a ta lp át, a láb fejét, de nem m ossa. Á lta lá b a n nem m ossa. N incs különösebb ked v e hozzá. P edig sá rg a hálóinge tiszta, és nem is olyan régen, legföljebb nap o k k al előbb, az ágyn em ű is tiszta le h e­ te tt. A lak ás nag y jáb ó l m ost is az volna, csak a gáz-szag elv iselh etetlen , m eg a fürdőszoba egy köpedelem . Az asszony szennyes flan e l-in g b e törli a lábát. A k a p c án a k való ing-rongy nem jó törülköző, h a m a r átnedvesedik. De nem baj, a tö rü lk ö ző k et a szek rén y b en meg kell kím élni, ki tu d ja m i lesz. Ezt m á r nem le h e t sokáig b írn i. C sizm ák, bak an cso k sorak o znak a fal m ellett. Az em ber, am ik o r lehuzalk o d o tt, k a p c á k a t te re g e te tt ráju k . A znap h asz n á lt k ap cák at, kiszikkadni. A m ásik sa ro k b a n csendélet. M eszes vödör, m eszelőnyél, bokszos doboz, b ark á cso lt kisbicikli, m alterfo lto s szö v etn ad rág egy szö­ gön, lep atto g zo tt zom áncú kék bili. A fü rd ő k á d b a n lekvárfőzőüst, kapa, b alta, régesrégi v ih a rk a b át, m indenféle rongy. A tü k ö rre l szem közti falo n giccsm acska. Egy kép. A szobában, az ágy fö lö tt is v an egy kép, szentkép, a költözködés ó ta a m ia tt v a n n a k a veszekedések. A gyerek pontosan a M ária kép a la tt alszik, az összetolt k é t ágy közepén. F enn a falon telt, ero tik u s szűzanyaarc, len n a rózsaszínkockás p á rn á n f á ­ ra d t, sovány, gyerekarc. S árika. A lszik, m in t a k ire rá d o b tá k az álm ot. A verek ed és a la tt m ég sírdogált, és teg n ap m eg te g n ap e lő tt is sírdogált. A d u n n a n yirkos-szennyes szagát nehezen a k a rja m egszokni, m ég nehezebben m in t az a p ja részeg szagát. Vissza kíván k ozna a kiságyba, de költözködéskor elad ták . M ár n em szeret m in d en este ap u v a l m eg an y u v a l a nagyágyban aludni. P edig azelőtt, régen, nagyon-nagyon szeretett. Az asszony b evágja a fürdőszoba a jta já t. A lépcsőházban m egáll v alak i a c sa t­ ta n á sr a . H add álljon. B evágja a konyha a jta já t is. Egy nagy m osófazékra teszi szá­ ra d n i a csurom vizes inget. Az u ra le ak a sztja a k ép e t a falról. A szilvakék köpenyes S zű zm ária m eg tan to ro d ik feje fölött. C ifrak e re te s m esterm u n k a. Ahogy az asszony belép, o d av ág ja a lába elé. 30 �— Nesze! A z em b er elégedetten m osolyog m aga elé. K ülönös ö n tu d a t fén y lik az arcán , sz in te szem m el követi h an g ja rem egését a csendben. A g yerek n em é b re d t fel. O d a­ pislog r á az asszony is, a z tá n átlép i a képet, az üvegcserepeket, égnek em eli az öklét, o d aá ll az u ra elé. S zája k ö rü l félreism erh e tetlen in d u la to k r á n g a tjá k az izm okat. M ost félelm etes a k a r lenni az asszony. S uttogva kérdez, de sokatm o n d ó an villog a szeme. — B á n to tt téged az a kép, oda a k a rsz ü ln i a helyére? A z em b er b o to rk álv a h átra v án szo ro g az ágyig, leül, o d a m u ta t a kép helyére. — M ától fogva itt nem lesz sem m i pápistaság, m eg S zűzm ária. H a h ián y zik n ek ed a kép, m ehetsz te is az istenhez p a n a sz ra v a sá rn a p d élelőtt, a kism isén. I t t refo rm átu so k laknak. — M egyek is ne félj! — vág közbe az asszony, de a g y erek k el együtt, n em csi­ n álsz belőle tanyasi kálv in istát! Az e m b er borszagú böffenéssel készül a k o n tra-sé rté sre. — T án éh en h aln i v innéd ahhoz az olvasós édesanyádhoz? Rongyos m in d en fa jtá d . Az asszony m egpróbál nyugodtan válaszolni, b á r h an g ján á ts ü t a gyűlölet. — Ti ta lá n különbek vagytok? Az a ta n y asi b an d á to k ? S o k ra m égy azzal a v asg y árb an, hogy tíz éve v o lt negyven hold földetek! O lyan az egész fam iliád , m in t a sö tét éjszaka. A zért nem h alad u n k mi sem egyről a k ettő re, m e rt b u tá k vagytok, m in t a . . . Az em b er felu g rik , e lk a p ja felesége v állát, ütne, de az ü té sre len d ü lő keze m egáll a levegőben, eszébe ju t, ilyen m in im ális erőfölén n y el érd em es-e ú jrak ezd en i a v erek ed ést? Még m indig fá j a fejbőre, az asszony a h a já b a szokott csim paszkodni. Nem üt. C sak m egereszti a h an g ját: — Elég legyen! A z asszony ellöki m agától. — E redj, te! Az em b er nek iesik az ágy végének, s a nagy ny ek k en ésre fe lria d a kislány. S árik a. Egy p illa n a tra k in y itja a szem ét. Áll egym ással szem ben az a p ja m eg az an y ja. A hogy lá tjá k ré m ü lt te k in te tét, leengedik kezüket. A k islán y h u n yorog egyet, o ld a lá ra fordul, és alszik tovább. Reggel a z t hiszi m ajd, hogy ez ugyan az a verek ed és volt még, a m it végigsírdogált. Tíz óra van. L efekvés ideje. Az em b er k io ltja a gázt a fűtőtestből, az asszony le k a ttin tja a villanyt. E gyikük a gyerek b al o ld a lára fekszik, m ásik u k a jo b b ra. A csend kim ászik az ágy alól és szétterp eszk ed ik a szobában. C sak az asszony feje fe le tt m otyog szinte észrev étlen ü l az ébresztőóra. M in d k etten a r r a figyelnek. M egszokásból. Az em b er m egm ozdult. Á th ajo l a gyerek feje fölött, m eglöki a fele­ sége v állát. — H án y ra h ú ztad fel az órát, Te? — Fél négyre. — H a lekésem m ia tta d az első villam ost, agyonütlek. A lu sta fa jtá d a t, m ég azzal a fél ó ráv a l is spekulálsz. 31 �Az asszony m ár nem szól vissza. A rra gondol, hogy h a siet az em b er így is elérheti a villam ost. Egy féló ra m eg h a jn a lb a n a ra n y a t ér. Még régen, a tan y án sem k eltek h árom órakor, legfeljebb a ra tá s idején. M ost a z é rt m á r csak u ra k le h e t­ n ek ahhoz képest! H irtelen m egborzongott a h áta. F elül, m egveregeti a lá b a k örül a d u n n át, hogy egyform án m elegítsen m in d en ü tt. A gyerek nyugod tan alszik. Az a p ja m á r tá to tt sz ájjal horkol. Jó l be v an n a k takarózva. H át akkor, alu d n i kéne! Á síto tt egy nagyot, k eresztet v etett, óvatosan h a n y a tt d ő lt a p á rn á já n , g y om rán összekulcsolta a kezét. S ó h ajto tt volna egyet, de m ire végére é r t, félo ld alra b ille n t fe jje l elalu d t. L ó rá n t Já n o s. R ézkarc 32 �Iványi Ö dön. R ajz �L ó rá n t J á n os. Linó �PARÓ CZAI G E R G ELY versei Albérlet N égyszáz forint S apád, ha kérdez, azt m ondod: ez a divat! Négyszáz fo rin t S k ih a llg a tjá k a csókjaidat. Négyszáz fo rin t S asszonyod ide szülte a gyerm ekedet. Négyszáz fo rin t S alig hogy tető van fejed felett. A bárány És m egkötözték fürg e lá b a it és általm etszék lü k te tő n y ak á t A té r szigorú re n d je felb o ru lt és elzu h a n tak körben m ind a fák A te lje s ég is oly p ará n y i le tt: S zem ére á ju lt h á rty á s vak üveg. — A ztán nem gondolt többé senki rá csak a m ezőkön percegő füvek. 3 33 �TÓ TH E L E M É R v e rs e i: Háló — Álmarxistára — E ngem nem foglalkoztat a táblam ag y arázó k sem m itm ondó igaza. N em hivatkozom a ró tt írásra, élek vele. G ondolkodásom nak nem tárgya, han em eszköze, m in t h alászn ak a háló, s véletlenül sem a hal. Új veszedelemre N em e lm ú lt veszélyre em lékezem , új veszedelem re figyelek. V iszonylatjegyeim v iríta n a k hom lokom on, nem a g y anútlan, te h ete tle n jóság. A perzselő gyűlölet m ár szelíd fegyverem . N em fejezhetem be a h áb o rú t, ha csak a csatán ak van vége. 34 �TA M Á S ISTV Á N : Fellépni a legelső v o n atra , s ö lelő -k ar-fo rm ájú , m eleg síneken utazni be az egész világot: n em -ism ert illato k a t gyűjteni téli szobánkba, s színes a jk a k csó k jáb an k u ta tn i sá p ad t önm agunk. K övet rag ad n i a genfi utcakövezővel egy pom pás ab lak e lő tt . . . S egy m arék rizzsel beérni naponta. F egyverszüneti cikken nyúlni el a k a p u a ljb a n és v é rt köpni m ásnap a csíkos gum ibotra. F orró hom okban s vérrozsdás m ocsáron lázasan tö rn i c é lja in k felé. S zokatlan égöv fényei a la tt h in n i a m ellünkön gyógyuló sebben. F ellépni a legelső v o n a tra s ölelő -k ar-fo rm ájú , m eleg síneken egy gyógyuló világ nevető a rc á t ta rta n i te n y erein k között. 3 �S Z O L N O K I IS TV Á N : A Pekáry lány P ek áry n é k edden m e g h allg atta a Szabó családot, m e g h ato tta Iré n nem eslelküsége. K ülönösen az é rin te tte kellem esen, ahogy az a m eg értést nélkülöző m érn ö k n é be­ á llíto tt az egykori részeges újságárushoz, s félretév e m in d en viszolygását Józsi b á ­ csinak szólította a n y ja férjét. P e k á ri A rnold, a P ek áry és F ia G abonakeresked és v o lt tu la jd o n o sa a szomszéd ágyban szuszogott. Valószínű, sem m it sem se jte tt n eje töprengéséről, k ü lö n b en m ár régen k in y ito tta volna a szem ét, m e rt jól tu d ta : nem szabad sen k in ek sem alu d n i ak kor, ha P ekáryné, sz ü letett L étay E telka álm atlan ság g al kínlódik. A leckét alap o san m eg tan ulta. A tu d n iv a ló k a t ugyanis m ár a k k o r kezdte a fejéb e v ern i az asszony, am i­ k o r m ég csak te rv ezték a P ek áry és Fia, v a la m in t a L étay és T ársa cégek egybe­ kelését. — N agyon kell engem szeretnie A rnold, ha a z t a k a rja , hogy frig y ü n k a h a r ­ m ónia tökéletessége legyen. És m indig tisztelnie kell ak a rato m a t, és k ív á n s á g a im a t. . . — M inden óhajom a m aga szolgálata, drág a E telk a — válaszo lta alázatos fő h a j­ tással a különben büszkének és r á ta rtin a k ism ert P ek áry fiú. M ár hogyne h a jto tta volna m eg a fejét, am ik o r világosan látta, hogy a cég, a h áro m nem zedék á lta l türelm esen és célratörően fe jle sz te tt és te rje sz te tt vállalk o zás lassan a csőd felé halad, s a m enekülésnek nincs m ás ú tja csak az, hogy a L étay lán n y al m egkötésre k erü lő házassággal já ró húszezer pengő h o zom ánnyal új életre injekciózzák a P ek áry és F ia G abonakereskedést. Sorsát, n éh á n y n ap p a l az esküvő elő tt m egrázó szom orúsággal ecsetelte Ilk án ak , a városi színház kissé fo n n y ad t d ív á ján a k , aki csak az ért n em szerződött el még valam elyik nagyobb társu lath o z, m e rt s a jn á lta otthag y n i az ő A rn o ld ját, m esszeföld leghíresebb és leggálánsabb lovagját. P ersze a ro sszin d u latú em b erek a z t m o n d ták : nem A rnoldhoz, han em a rendszeresen érkező apan ázsh o z hűséges a n n y ira Ilka, d eh á t ez csak pletyka, a kisváros h o p p o n m arad t léh ű tő in ek rágalm azó fecsegése. — K eserű jövő elő tt áll d rág ám — sirán k o zo tt A rnold v allom ásán — , de m it teh etü n k . A céget m eg kell m enteni. Őszintének hang zo tt ez az ú tra v a ló s szánnivaló igazsága csak a k k o r szen v ed ett csorbát, am ik o r Ilka trag ik áh o z m éltó pózban, hősiessé m agasztosult arccal b úcsúz­ ta tta szerelm esét: — M enjen, m enjen! M inél prózaibb a szakítás, a n n á l könnyebb leszám olni az em lékekkel m indkettőnknek. M ajd felfokozta és m eg reszk ettette a han g ját. — A gyűrűt, a nyak lán co t m eg azt a kedves kis boát, am ik et a legutóbbi p rem i­ eren k ap tam m agától, legkedvesebb relik v iáim közé teszem . Azok lesznek az én zálogaim a rra , hogy ebben a kényszerházasságban is m egőrzi em lékem et. A rnold am ik o r k isu rra n t Ilkától, összerázkódott. N em a félelem től, h an e m attó l, hogy a sz ak ítást ilyen könnyen m egúszta. Jelen e tre, hangos k itö ré sre szám íto tt, s a rra , hogy Ilk a m a jd nem érték eli kellőképpen a cég érd ek eit, s nehéz lesz tőle m egszabadulni. 36 �— Úgy látszik — m otyogta m ag áb an — nem ism ertem eléggé ezt a nőt. O ko­ sabb, m in t h itte m volna. S hogy ez így van, a rró l a k k o r győződhetett volna m eg igazán, h a visszafo rd u l egy percre. E kkor ugyan is lá th a tta volna, hogyan fo rd u l Ilk a v illá ja elé egy hintó, s száll ki belőle a h ájas C satáry, az örök riv ális, aki felteh ető en ek k o r é r t rév b e Ilk án ál, a városi színház kissé herv ad ó d ív á ján á l. P e k á ry n a k szép em lékei m a ra d ta k Ilk áró l. A zokat m elengette még a k k o r is, am ik o r orgonazúgás közben k im o n d ta a boldogító igent, s h itv e sk é n t vezette a P ek áry h ázba L étay E telkát. P ersze a k a d t egy kis baj. K id e rü lt ugyanis, hogy L étay E te lk án a k csak a h íre v o lt erkölcsös. A k ü lszínre so k a t ad ó lán y n em é lt éppen zá rd aéletet. Á m de m indegy. A v ig a sz ta lh a ta tla n szerető az esküvő n a p já n e lb u j­ dosott. Á tm e n t jegyzőnek egy m ásik megyébe. O tt az tá n m o n d h a to tt ak á rm it, m ár nem ju to tt vissza. A világ te h á t m it sem tu d o tt E telka dolgairól, s így v aló jáb an nem is v o lta k dolgai. H uszonöt évig nem v o lt k özöttük sem m i baj. É ltek egym ás m ellett, n ev elték a lá n y u k at, a k it a n y ja u tá n E te lk án a k kereszteltek, s m ég süldő k o ráb a n a C satáry fiú n ak szántak. P e k á ry először fu rc sá n a k találta, hogy az ő lán y a a m á r teljesen e lh e rv a d t egykori színésznő fiához m en jen feleségül, de később m egnyugodott. Úgy v o lt vele m egint, m indegy, hogy kin ek a b o rja az a fiú, csak hozzon sok pénzt a házhoz, m ivel a P ek áry és F ia cég ú jfe n t gyengélkedett. E telk a ugyan fogta a kassza k u lcsát, jól el is re jte tte , de csak A rnold elől. Ő azo n b an ny u g o d tan szedte belőle a pénzt. N em a h áz ta rtá sra , a r r a ará n y lag kevés k ellett, hiszen m indössze h á rm a n v oltak, m eg az a h atfőnyi szem élyzet. K ilenc em b er n em k e rü l sokba. Hogy m égis sok pénz k e lle tt E telk án ak ? H át istenem . K risztu s k o p o rsó ját sem ő rizték ingyen, így h á t az a régi jegyző sem ta rto tta a sz á já t pénz n élk ü l, m eg az eg y m ást követő fia ta l hódolóknak is k e lle tt n y ú jta n i ezt-azt. N a és, h a m ég a z t is hozzá­ tesszük, hogy a z é rt A rnold sem v o lt szent s ott csent ah o l le h ete tt, a k k o r m in d já rt érth ető v é válik, m ié rt n yugodott m eg P ekáry, am ik o r szóba k e rü lt a C satá ry fiú. C satá ry é k n ál ugyanis volt pénz g arm ad áv al. Ilk a k itű n ő gazdasszonynak bizonyult. R endbeszedte az adóságokkal küszködő C satá ry t s m ég rag aszk o d o tt is a k o rábbi családi b irtokhoz valam icskét. Száz hold jó fek ete fö ld et h alászo tt k i ab b ó l a zav a­ rosból, am i a k k o r tá m ad t, am ik o r F eketics. a földbirto k o s és tég lag y áro s tö n k re ­ m ent. Ilk á n a k k ö nnyű v o lt a dolga. Ő rzö tt n éh án y v á ltó t m ég azokból a boldog időkből, am ik o r ő is m eg F eketics is fiatalo k voltak. M ert F eketics m in d ig v áltó v al vagy b a n k b e té tte l fizetett. — U ndorodom a pénztől — feszengett kényeskedve, am ik o r v alak i v alam ily en fizetési h istó riá t em lített. — E zért d rág á m ne le p ő d jék meg, h a csupán a b an k áro m é rte síti néha. És Ilk a sohasem lep ő d ö tt meg. Jól tudta, hogy a b a n k b e té t m eg a v áltó b izto ­ sab b m in den készpénznél, különösen ha csak h á rm a n tu d n a k róla, ő, Feketics. meg a b an k á r. S zám ítása bevált, hiszen a F eketics csődtöm egből k ifo g ta a m aga száz­ holdas h alacsk áját. — A lávaló cigánykodás ez az egész, d rág ám — szónokolt a k k o r P ek áry a fele­ ségének. — Nem n y ú ln é k ah h o z a pénzhez m ég a k k o r sem , h a azon m ú ln a az életünk. — C sak n e fin n y ásk o d jék A rnold — o k ta tta E telka — a pénz. az pénz, s a ttó l még senki sem le tt beteg, h a sok v olt belőle. 37 �Ezzel a v ita le is záru lt. P ek áry fé lre te tte viszolygását, s belenyugodott, hogy lán y a m a jd an a C satá ri-fiú felesége lesz. S m iközben s a já t esélyeit lato lg atta, m eg n y u g tatta az a tu d a t, hogy egykori sz erető je pénzéből erő re k ap a cég, s a P e k á ry és F ia G ab onakereskedés ú jra a ré g i, tőkeerős vállalk o zás lesz. am elyik m indig, m inden időben k o rlá tla n u l kap hitelt. C salárd v alam i azonban az élet. P e k á ry t is m e n n y ire becsapta. M ert m iközben ő ép ítg ette a m aga kis világát, a nagyobb világ b an a cég sz ám á ra nem épp en k í­ v án ato s esem ények já tsz ó d tak le. A baj a k k o r kezdődött, am ik o r P ek áry é k a m e­ n ekülés u tá n visszajö ttek N yugatról, s a céghez m á r be sem en g ed ték A rnoldot. K alapos P ál, a ra k tá ro s v o lt a k k o r m á r o tt a gazda. A m ik o r először besétált, z á rt a jtó ra ta lá lt P ekáry. M ásodszorra m eg egyenesen k iu ta síto tta K alapos. — H a úgy ta lá lja , hogy tö rté n t valam ilyen igazságtalanság, a k k o r tegyen p a­ naszt a nem zeti bizottságnál. Az ugyanis lefoglalta a céget. D ehogy m e n t P ek áry a nem zeti bizottsághoz. Ö rült, hogy ép b ő rrel m egúszta az egész h istó riát. E telka azonban nem n yughatott. Jö tt, m ent, u tazo tt, k ilincselt, összeköttetések és pártfogók u tá n futkosott. Még a régi jegyzőhöz is elju to tt, aki valahogy azok közé kevered ett, a k ik e t abb an a felbo ly d u lt v ilág b an a d em o k ratik u s igazolásoknál az ellenállók közé soroltak. N eki köszönhették, hogy a régi em lék ek re ap ellálv a E telka v isszak ap ta a fő téri házat, m eg huszonöt h old földdel a k isréti ta n y át. — Ígv nyom orgunk m ost — sirán k o zo tt P ek áry n é Ilk án a k , ha az a jtó t n y ito tt ráju k . — Az em b ern ek lassan m á r egy gönce sem lesz. Id áig b írta sírás nélkül, de in n en m á r potyogtak a könnyei. Zokogva p a n a ­ szolta tovább. — A rnoldom , az a drága, szorgalm as em ber is teljesen tö n k rem en t. Á rn y ék a m á r csupán régi m agának. Ja j, drágám , in k á b b ne is m e n jen b e hozzá, m ég m eg­ ije d tőle. A ztán lassacskán m egnyugodott, s m iközben szürcsölgette a feketepiacon szerzett kávét, a lá n y á t m u strá lg a tta csillogó szem m el. — E tu sk ám b an van nekem m á r a rem énységem . Ő aran y o zza be a mi szegényes sö tét n a p ja in k a t. B enne látom a z t az erőt, am i bennem v o lt régen, Ő m ég képes lesz arra . hogy visszaállítsa a cég régi h íré t s egyensúlyba hozza ezt a k ib illen t világot. M ert ugye drágám , azt ta r tja a közm ondás, hogy az alm a nem esik m esszire a f á já tó l. . . A rra persze P ek áry n é, L étay E telka nem gondolt és nem is gondolhatott, hogy kevés alm a m a ra d m eg azon a helyen, ahova éppen esik. Jö h e t v alam i külső erő, am i o d éb b g u rítja. A rra is v o lt m á r példa, hogy a fa déli o ld aláró l le esett a lm á t a fa északi felén ta lá lta m eg a kertész. V alahogy így tö rté n t ez P ek áry n é esetében is. m e rt m iközben E tuska e lő tt azt ecsetelgette, m ek k o ra rem énysége ő a család n ak és a cégnek, a lá n y n ak m ind g y ak rab b an k a v a ro d o tt fel a gyom ra. V olt úgy, hogy valósággal k im e n ek ü lt a szobából, am ik o r a házasságot tervezgették. — H ogy ez a lán y m ilyen szem érm es m ég m indig — csodálkozott Ilka. — T el­ jesen m ag ára form ázott, d rág ám — hízelgett P ek áry n é h iú sá g án a k a m á r teljesen fonnyadt, s k u p o rg ató gazdaasszonnyá egyszerűsödött h ajd an i v árosi szinésznő Hogy a lány esetleg m ást is fo rg a th a t a fejében, a r r a m ég álm u k b an sem m e r­ te k gondolni. P edig E telka m á r régtől fogva csak fizik ailag v o lt otthon. M ás leve­ gőre vágyott, frisseb b re és ta lá n egészségesebbre is. m in t am ilyen a C satá ry és a P e ­ k á ry család o t éltette. 38 �A k e n y é rtö ré st P ek áry n é sz erin t egy kicsiség v á lto tta ki. P o n to sab b an , az eg y ­ kori jegyző látogatása, a k it az asszony úgy fogadott, a k á r egy isten t. Még m indig jó l b írta m agát. V alam elyik m in isztériu m b a n v olt h iv a tala, s en n e k m egfelelően rangos tek intélye. Szóval olyan volt, aki e lő tt illik dicsekedni. De v ajo n m ivel k érk e d jen m á r P ekáryné, am ik o r csak a ház v an a fejü k fölött. Végső kétség b e­ esésében ju to tt eszébe a lánya. A zon nyom ban b eh ív ta: — Az én gyönyörűségem — így m u ta tta be régi u d v arló ján ak . A m in isztériu m i em b erré é p ü lt jegyző olyan szem m el m u strá lta a lányt, hogy az úgy érezte, an y a sz ü lt m eztelenül áll a vendég előtt. A u to m atik u san a m elle elé k a p ta a kezét, m in th a ta k a rg a tn i a k a rta volna m agát. P e k á ry é k éjszaka csak az ajtó n y ik o rg ást h allo ttá k , m eg a d u lak o d ás zaját. P ek áry ki a k a rt rohanni, de az asszony visszatarto tta. M ásnap h iá b a h ív ta reggelizni a lányt. A szom szédok lá ttá k , am ik o r h a jn a lb a n elro h an t. Hogy hova, senki sem tu d ta m egm ondani. A rn o ld és E telk a m a g u k ra m a ra d ta k . H a v életlen ü l n y ílt az ajtó, szorongva v ára k o zta k : h á th a E tus lép elő az előszoba hom ályából. F él év m úlva k a p tá k tőle az első levelet. Szükszavú, rö v id h íra d á s volt. Csak en n y i á llt benne: „T udatom veletek, hogy fé rjh e z m entem . A fé rje m u g y an ab b an a g y árb a n dolgozik, am elyikben én. H a válaszoltok, K ovács P é te rn é n év re cím ezzétek a lev elet.” P ek áry n é válaszolt. T erjed elm es levélben k o rh o lta E tu st h á látlan sá g áé rt, meg azért, hogy a család é rd e k e it sem m ibe véve feleségül m en t az első jö ttm en th ez, odadobva neki m indent, a m ié rt cserébe C satáry n é le h e te tt v o ln a . . . K ovácsné m eg a fé rje idáig o lv asták a levelet. Úgy gondolták: m eg le h et bo­ csátan i an n a k az öregasszonynak m in d en szem rehányást. K ésőbb azonban, am ik o r m ásodik n ek iru g aszk o d ásra végigolvasták a hosszú episztolát, v isszájára fo rd u lt b en n ü k m inden. Az öröm anya ugyanis így fejezte be a levelet: „Vedd tudom ásul, hogy ettő l a perctő l nem vagy a lányom ! Sose legyél boldog a v álaszto ttad d al, a m ié rt nem h allg attad m eg szüleid ta n ác sát!” — Ne törődj velü k — n y u g ta tta K ovács a feleségét. — M ajd m agukhoz térn ek , ha m eg nem , a k k o r sem te h e tü n k se m m it. Ő k et m á r így kell e lfo g a d n i. . . N yugalom , h iggadt tü relem á ra d t a szavából. A rcán azon b an látszott, m in d en e re jé re szüksége v an az önu ralo m m egőrzéséhez s ahhoz, hogy felo ld ja azt a fesz ü lt­ séget, am i szintén az egész szobát m egtöltötte. A keze ökölbeszorult. M élyen a ten y eréb e nyom ta körm eit, így p ró b á lta levezetni az idegességét. H árom n ap k ellett hozzá, hogy m in d k e tte n m egnyugodjanak, s P ek áry E tus elég erő t gyűjtsön ahhoz, hogy elm ondhassa, m ié rt jö tt el h azu lró l, s mi v á lto tta ki belőle a te lje s csöm ört. K ovács sz ó tla n u l h a llg a tta , egyszer sem szak íto tta félbe. P edig jó le tt vo ln a szólni, m e rt m iközben a felesége beszélt o lyan nyom ás nehe.zed ett a m ellére, hogy alig b írta elviselni. S a sz o rítást h o rd ta m ag áb an m indaddig, am íg m eg nem sz ü letett a fiuk. A kkor sz ab a d u ltak fel v aló jáb a n m in d k e tte n a lid ércn y o m ás alól. T ud ták , hogy valahol létezik k é t öreg em ber, de v aló jáb a n nem v ettek ró lu k tudom ást. M inden nagyobb ü n n ep a lk alm áv a l e lk ü ld té k a kötelező ü d ­ vözletet, de v álasz t nem v á rta k sohasem . M ég az o k ra a tá v ira to k ra sem, am ely ek b en a gyerekek születéséről é rte síte tté k P ek áry ék at. 39 �A v álto z h a ta tla n b a valószínűleg P ek áry é k is belen y ugodtak. Ilk a azonban nem . Ő m ég m indig h itte, hogy az é le t olyan m in t egy sz ín d arab : le h etn ek b en n e rossz betétek, am elyeket alk alo m ad tá n ki kell cserélni, hogy végülis jó legyen a d ara b , s tiszta, teljes a befejezés. Ő m ég m indig bízott ab b an is, hogy am i a v ilág b an tö r­ tén t csak k é t felvonás közötti szünet, s am ik o r szétm egy a függöny fo ly ta th a tjá k az elő ad ást ott, ahol kis idővel előbb abbah ag y ták . E lu tazo tt E tus u tán , de üres kézzel jö tt haza. — K épzelje d rág á m — m esélte sírv a P ek áry n é n ak — be sem en g ed tek a lakásba. A zzal a v ad e m b e rrel beszélgettem az előszobaajtónál. R övid ú ton k i­ d o b o tt . . . A m ikor P ek áry é k tó l hazafelé igyekezett, b án k ó d o tt egy kicsit, de é rz e tt ném i elég­ té te lt is. A m á r teljesen e lh ája so d o tt C satá ry n a k jóleső elégedettséggel m esélte, h o ­ gyan bü n teti isten a szülők v étk eit a gyerekekben. C satáry szuszogott, de egy szót sem szólt. U gyan m it is szólhatott volna? T alán azt m o n d ja el, hogy nagyon szom orú sors v á r a fiu k ra, h a az isteni b ü n tetés igaz? M a ra d t te h á t m inden változatlanul. P ek áry h allg ato tt, P ek áry n é sem szólt egy szót se E tusról. Még a k k o r is e lk e rü lté k a neve em lítését, h a v életlen ü l a cég, a P e k á ry és F ia G abonakereskedés m e rü lt fel közös m ú ltju k b ó l. N em oko ltak sen k it és sem m it, csak néha könnyezték m eg a gyerm eki h álátlan ság o t, de n ev et a k k o r sem em lítettek . M indketten tu d tá k , kiről és m iről v an szó. A zt azo n b an h a tá r o ­ zo ttan m egállapították, hogy aki nem h a llg a t a ta p a sz ta lt szülőkre, s hozzám egy a s a já t v álasztottjához, nem érdem li m eg a m egbocsátó kegyelm et. P ek áry n é sosem m u la sz to tta el felkapcsolni a rá d ió t k ed d en este, am ik o r a Szabó családot közvetítették. Az elején n ev e te tt azon. am i ab b an a család b an tö r­ tént, később azonban m in d jo b b an odafigyelt. L egutóbb pedig szíven ü tö tte Irén m egtérése. K ülönösen az, hogy a végén Józsi p ap á n ak szó líto tta a nem rég még részegesnek titu lá lt újság áru st. S é rte tte a fü lé t A rnold horkolása. Á tk ia b ált hozzá, fo rd u ljo n a m ásik old alára. A ztá n 40 fejé re húzta a p ap lan t, m e rt o d ak in t m á r v irra d t. �CSIKÁSZ ISTVÁN: És van aki hirtelen Boka László halálára R ám ijesztenek a sá rg a O rion- jelek és a sa rk u k o n im bolyogva ló d u ln ak felém m in t a görgeteg a h u llá m p a p írdobozok s r a jtu k e torz- fejű jelek: rád ió n á t rossz h íre k — m e rt hová k ap k o d tam m ost? Az á ra m v ib rá lv a zúg s a fehér kancsóban kem ényen csendül a víz p ofozzák egym ást a r ú t m olekulák aztán elcsendesülnek és egy fém es csillogású test ta lá n egy h al ta lá n egy kés cu p p an v a belevág a fekete füstbe m ely u szkál c sav a rt vonaglásokkal h á tra csak h á tra m in t a rá k a vízben k in y íln ak sö tétlilán a p rim u lá k És délu tá n a küszöböm re szállnak a lepkék fek ete-pirosak s a fejem árn y é k a lóg és a pókhálók rácsán tú li T Á J a fe h é rre fe ste tt ajtó k nyilalló n y ilad ásán jössz-e vagy m en jek én? 41 �S a lepkék m á r a rácson tú lra szállnak a n o vem berrel m ert ilyenek: le h u lla n ak A befejezés csak an n ak hián y zik a k it ab b ah ag y n ak és v an aki h irte len félbehagyta m ag át de b efejezte éppen így Hogy jö tte k m ég a lepkék! P iro sak - feketék egy novem berben m ikor g y erty a ég az em berekben s g erincük kanóca fogy és lángot v et fölül az aki a r r a sz ü letett m e rt o tt égünk el e k éjü n k k el v ilágot ad v a p icinyt m ia tta to k m eg é rte te k s elfogy a te stü n k a gyönyörűségtől ú jr a és m egint m ia tta to k meg érte tek M egszülettünk: élünk: az á ra m v ib rá lv a zúg h alad s a lepkék m á r a rácson tú lra sz álln ak a n o vem berrel m e rt ilyenek: le h u lla n ak 42 �AVAR PÁL: Tóbiás hősies halála H áb o rú b an tö rté n t de hogy m elyikben a sok közül m á r m ag am sem tu d n á m m egm ondani A m in t az lenni szokott elő tte különös je le k m u ta tk o z ata k az égen a Molok m eg ette a n a p o t a kezes á lla to k torzonborz fia k a t kölykeztek és k iá ra d ta k az eddigelé szelíd folyam ok A legjobban a z é rt a h osszú fark ú üstökös csillag r é ­ m ísztg ette a n ép et különösen az asszonyokat m e rt az em b erek ad d ig ra az elk ö v et­ kezendő dolgok biztos tu d a tá b a n az öregekről m a ra d t ölőszerszám okat fén y e síte tte k vagy elb u jd o sta k a nádaso k b an Ez pedig m ind a z é rt volt m e rt k é t szom széd ország u ra lk o d ó já n a k egyszerre v iszk etett a jobb szem e rossz hír, rossz h ír csó v álták a fe jü k e t a fogadott javasasszonyok biztos h áb o rú lesz A mi k ét k irá ly u n k viszont m in t m in d en em b er sz erette a békességet a lelki n y u g alm at e lh a tá ro z tá k a z é rt hogy k ö v etek et küld en ek a szom szédba h ad ü z en e tte l s ta lá n m ég m egelőzik a m á sik a t A m íg a k ü ld ö ttek o d a já rta k a r r a is gondoltak szintén ugyanegy ó rá b a n hogyha ez a dolog sik e rü l u tá n a a világ b írásához is hozzáfoghatnak m e rt ez ad n a csak igazi békességet a k k o r m á r senkitől sem kellene ta rtan io k . S m e rt ad dig kell h á n ta n i a h á rs a t am íg h ám lik nyom ban m unkához is lá tta k m in d k e ttő ö sszev erb u v álta leg­ ja v ak o ri n épét s az egyik az e lh a lt öreg k irá ly n a k a m ásik m eg v alam i szen tn ek a neve a la tt m eg in d íto tta a h á b o rú t M ikor az tá n a sorok m á r a n n y ira m e g ritk u lta k hogy a m uníció p o ty á ra k alló d o tt a h a rc terek e n jöttek az ifjoncok de a foghíjasok is ak ik n ek ősz hajszál is csak im itt am o tt g y é rle tt a k o b ak ján Ez u tó b b ia k közül való volt a mi hősű nk T óbiás k u ty á n a k em b erek n ek e g y a rá n t a d n a k ilyen r itk a n ev ek et hogy a sok B odritól B u rk u stó l m eg az egym ást v ég e lá th a ta tla n so rb an v á l­ to g ató Ján o soktól M ihályoktól elkülönböztessék A m i T ó b iásu n k ötcsaládos e m b e r v o lt falusi k ét su h an c fia szintén o tt k én y tele n k ed e tt a fro n to n de hogy hol azt T óbiás éppoly kevéssé tu d ta m in t b árk i m ás az élők és a h o lta k em e nagy k a v a ro ­ d ásáb an H azulról egy esztendeje k a p o tt u to ljá ra lev elet felesége írta ben n e hogy am ió ta ő m á rm in t az ap ju k o d av an a g y ereklány eladó so rb a k e rü lt ám hogy re ­ m éljen h a a gazd ag ab b ja sem kelendő m ostanság hisz alig m a ra d t o tth o n k ettő h áro m n y om orult azok meg válo g atn ak ahogy a k a rn a k a szik rő l nem sz ak ítan ak v irág o t p edig a lányok ha m egnőnek ölelkezni vágynak az a n y ju k b ará zd ás szem é­ vel de sem m ivel nem igen törő d n ek T óbiás tu d ta ezt és a z t is hogy különösen az ilyen nagy em bervész idején kell ennek így lennie hogy szülessenek ú ja b b em b erek nehogy a m uníció sokáig p o ty á ra kalló d jo n a h a rc te re k e n m á r csak a z é rt is h a z a ­ k ív án k o zo tt kis id ő re legalább no nem hogy a legények szám át g y ara p ítsa jól is n ézn én k ki hiszen e rre ő m á r nem v o lt alk alm as de alk alm as volt a r r a hogy a sziket m elengesse ja v ítg a ssa és am íg az igazi p araszto k ja v a szanaszét kóborol a n ag y v ilág b a k icsit elő b b re vigye a lán y a dolgát m e rt ta lá n ő t szerette a leg jo b b an az eg y etlen t a négy fiú közt középen de az is viszont őt A had iszeren cse azonban m á sk én t fo rd íto tta T óbiás so rsát és nem is jó ra h an e m a leg ro sszab b ra Egy tis z tá ­ ta la n ködös n apon lib aso rb an m e n ete lte k az erdőben sz im a to ltá k az ellen ség et a végén b an d u k o lt a so rb an T óbiás szuronytszegezzben m in t a tö b b iek n em leh et m ondani hogy rossz kedve le tt volna se nagyon szom orú se nagyon v id ám n em v o lt csak vége lesz egyszer gondolta és a k k o r m in d en k i m eh et a m e rre lá t sz é tra jz ik a népség m in t a h an g y á k és m á r lá tta m a g á t ahogy sáro s zubbo n y b an nekivág a 43 �té ln ek fag y n ak hazafelé a sa p k a is fé lreb u k ik a fején d e n y ú jto tt lépés az tá n meg la ssíto tt m enet ha jön a hegy sebaj a te tején k ifú jh a tja m ag át az em b er jó is egy k icsit visszanézni ah o n n a n dögszagot h a jt a szél m e rt m á r alig érezni ugyanis a tiszta levegő jön Igy h a la d t Tóbiás a többi u tá n lépésről lépésre elgondolkodva egy szerre csak égszakadás földindulás azon veszi észre m a g át hogy valam i m élységes szak ad ék b a zuhan de olyan m élyre hogy a z t h itte sohasem é r fö ld et am ik o r az u tá n m égiscsak le h u p p an t valahogy soká nem jö tt észhez lassan n y ito tta ki a szem ét egy galagonyabokor fagyos ágai közt m a ra d t volna benne a k á r egy álló napig is a k á r ö rö k re m e rt jó l esett neki a pihenés nem b án ta ha szú r nem é rz e tt sem m it A zt se b á n ta hogy a p u sk á ja e lm a ra d t tőle de el a sa p k á ja is a b o rjú meg félrec sav a ro d o tt a h á tá n egész a hó n a a lá k e rü lt elsza k ad t az egyik szíj m eg a kapcsok a zsebeken a k n a ro b b an h a to tt ugyan ki h a lt meg hová lettek a többiek nehezen ide fölkapaszkodott ah ogy az tá n a b o rjú t h ú zta m aga u tán vér csöppent a kezére nagy seb nem le h e te tt m e rt a feje egészben v olt ritk a h a já n k ere sztü l k ita p in to tta volna a nagyot kezét b ele tö rü lte a köpönyegébe az tá n a zsák já t kezdte rendbehozni ab b a n volt m indene ugyan mi m a ra d t belőle N a m egvolt még a k a lá ris a gyö n g y k aláris V agyont é r t az ilyen ő is v agyonért v ette k é t kom iszért ak i e lad ta an n a k sok h aszo n talan dolga v o lt még ezenkívül is de azt nem le h e te tt m egenni így a k é t p ró fu n to t k é rte cse­ réb e m e rt azt kétféleképpen is leh et enni ínyenc m ódra fogyasztani m ég m in t a zsidó nép az égi m a n n á t falni K o trás közben m eg -m eg tap o g atta az o ld alát Tóbiás ek k o ra zuhanás nem esik m inden nap az öreg csontok nem sz o k h attak hozzá a k a lá ris t fela k asz to tta egy kiálló zúzm arás ág ra feh é rre ille tt az feh é r n y ak ra am ely ik egyszín a kökényérlelő idővel a köddel m ég tá n m elegít is a lélekben a k á r a tiszta ágv hej hej levelezőlap r a jta a pofaszak állas k irály T óbiás k ö rü ln éz ett de nem sz alu tált ahhoz sapka kellene m eg aztán a felséges hom lok még a váll is úgy tele van írv a a felesége betűivel elcsúfítva a zsíros u jjn y o m o k tó l és a kék ítő tin ta pacáitól hogy nem csoda ha nem v ilág ít bele a szívbe in k áb b am i a m ásik o ld alán áll. B. T óbiásné tu rcsi ilyen távolból egy csúfnév is m ilyen kedves am i T ó b iá st illeti m eg apai ágon az ősöket ilyen o rru k v o lt a fiaié is csak a lán y áé egyenes a szem e a z é rt egészen az a p já é kicsi és fényes Nesz ta lá n gyík iram o d ik a bokrok között újból csönd s ahogy az tá n tovább k u ta t egyszeriben eln ev eti m a g át T óbiás m e rt k ét suvick k e rü lt a kezébe no ez a Józsi is m érg elő d h et ha élve m a ra d t az elébb és ha csendesebb időben szüksége lesz rá a p u cc p arád é n ál pedig az ő r é ­ s z érő l csak tré fa az egész a r r a jó hogy karácso n y k o r igazi ajá n d é k h íjá n eléb e ad ja a Jó zsinak a nevére leteszi a k arácsonyfa alá a boróka tövéhez h add ö rü ljö n a Jé z u sk á n a k ő kesereg m indig hogyha nem m e h et h aza k ará cso n y ra nem v á r a k ö ­ v etkezőre hanem végez m agával így m o n d ja legaláb b is és am ilyen h irte len term észet egyszer m ajd m egteszi Jó d a ra b ig fo rg a tta kezében a su v ick o k at T óbiás o ly an n ak tű n te k m ost m in t a m a rm alá d é olyan gusztusosnak m egszagolta hogy nem büdösek-e de nem az tá n leengedte a k a r ja it és n éz ett csak úgy az erdő közepe felé ég e tt a gyo m ra az éhségtől a fejé t m egcsóválta nem nem eszi m eg a Józsi su v ic k já t sem m i p én z ért m égha m in d já rt éh e n h al is Alighogy ezeket elgondolta m egm ozdult a bokor m ik o rra o danézett m ár egy tu c atn y i puskacső m e re d t feléje egy m o zd u lattal le­ ak a sz to tta a k a lá rist és a suvickokkal egyetem ben begyöm öszölte a zsebébe evvel él evvel hal m ajd engedelm esen fölem elte a kezét m eg ad ta m a g át a fáró l zú zm ara h u llt a fejé re m ost m ár m indegy ha se h aza nem m eh et se a tö b b iek k el nem ta lá l­ k o zh a t h a ugya n m eg nem h a lta k közben ez a Józsi is Egy érth e te tle n k ia b álá sra közel jö tte k a p uskák T óbiáshoz olyan közel hogy a k á r bele is k ö p h etn e a csö­ 44 �vükbe ha volna hozzá kedve és a sz ája n e m sz árad ki a m eglepetéstől ek k o r k é t puskacső h irte len leereszk ed ett és T óbiást m egkötözték a z tá n v a lla ttá k hogy hol v an n a k a h adálláso k m eg hogy m errő l in d ítja a tá m ad á st a g en erális így k érd e z­ h ették volna a z t is hogy m it szándékszik a király a h áb o rú v a l m e rt se a k irá lly a l se egy g en erálissal nem ta lálk o zo tt életében k ettő n ek a n ev ét is alig győzte észbenta rta n i nem hogy ő tu d n á hogy azok m it a k a rn a k neki ilyet nem ta n íto tta k de ha em leg ették őket jo b b ra tisztelegj m o n d ta is am ik o r egy m érges képű ta lán a p a­ rancsnok öklével az a rc á b a ü tö tt m o n d ta m in d já rt hogy ő sem m it nem tud a so r végén v an az ő helye ah o v a a p ara n cso t sem h a llja jól k iv á rja am íg az elő tte levők m ozdulnak és ő is m ozdul a m e rre a többiek meg kószál ide oda rág h a tn ék u tán m e rt a m uníció sokszor hetekig sem érk ezik m eg h olott an n a k is m eglenne a m aga id eje m in t m in d en n ek ilyenkor nagy ü n n ep ha egy kis fagyos k ru m p lit ta lá ln a k m ég a sa p k á t is leveszik olyankor nem csak a zsidók úgy eszik Az ü tésre k ét sih ed er u g ro tt hozzá ak k o rá csk á k le h ettek m in t az ő fiai és p u sk atu ssal ütni k ezd ték ne b án tsato k fiaim k iá lto tta a fájd a lo m tó l T óbiás és azok ta lán fö lism erték ben n e az a p ju k fo rm á jú em b ert vagy m ié rt de szó am i szó egy idő m ú lv a a b b a h ag y ták a k k o r m eg in t a p arancsnok lép ett hozzá T óbiás m á r a földön fek ü d t és csak azt lá tta hogy széth ú zódik a paran csn o k szája o rd ít m in t egy v ad szam ár és m u to g at hogy hol v an n a k a hadálláso k és a tám ad ás a p isztolyát is m u to g a tja csakhogy e r r e se lesz okosabb Tóbiás m eg a r r a sem hogy egy k orosabb szan itécféle is odalép és töri irg a lm a tla n u l töri a Tóbiás ny elv ét m eg m u to g at hogy m o ndjon el m in d en t m e rt holtbiztos agyonlövik ők foglyot nem ta rth a tn a k nincs rá lehetőség h a nincs r á lehetőség h á t nincs a k k o r se h a z u d h a t o lyat am i még nagyobb b a jt hozna rá m e rt ki tu d ja hogy ezek nem tu d já k -e esetleg a m it tu d a k o ln ak ilyen is lehetséges és őt csak p ró b á ra a k a rjá k tenni ki tu d ja m in d en félét le h et h a lla n i ily et is O dakötözik egy fához kössék oda ta lá n attó l okosabb lesz vagy m e rt lá tjá k hogy nem áll se ­ hogyse a lá b án és így m a jd csak elcsüng m ég valahogy h o m lokáról cseppek csur ogtak a b aju szá ra a szájáb a is folyt egy kicsi a fejét fö lrá n to tta sós íze volt v é r h a ezt a töb b iek látn ák a Józsiék biztos nagyon m e g sajn áln á k még ta lá n lövöldöznének is az ő érd ek ében lövöldözés k iab álás T óbiás testébe erő szalad k isz ab a d ítja a fél kezét de a k k o r m egint nem h a llja a h an g o k a t a paran csn o k viszont o d aáll eléje m egfordul és k im é r vagy tíz hosszú lép ést de le h ete tt az tizen k ettő is nem szám olta a fö ld re m u to g at a p aran csn o k letö r egy fa á g a t és b eszú rja a k é t láb a közé a földbe m ajd k iá lt biztosan vezényel és m ögötte négyszögben sorakozik a csap a t T óbiás feje zúg de m ég kiveszi a m it lá t csak hom ályosan m it a k a rn a k vele csin áln i m ire v á rn a k hiszen ő nem m ondott sem m it de nem is tu d o tt vo ln a m ondani a k k o r m it a k a rn a k ki katonái ezek egy kis k ato n a lép ki az is valahogy a so r végéről m indig visszaáll aztán a p aran csn o k m egfogja a sa rz sijá n á l fogva és a k k o r m á r nem lép vissza a p aro lijátó l m ost jo b b an lá tn i m a jd n em olyan m in t az övé csak an n a k a közepe p iro s a széle kék az övének a széle piros de m ég tá n az a rc a is h aso n lít nem nagyon a k a r ez se sem m it h á t hogyis a k a rn a am ik o r ő se h a llja jól a p a ra n ­ csot vagy o tt tán n y o m ta tá sb an is k io sztják ja a k k o r kö n n y ű no nézd csak a p u s­ k á já t em eli rá és céloz csak a fe jé t k ap k o d ja o ld a lra a p ara n csn o k ra biztos a r r a gondol hogy m égis egy em b eréle t m ás az úgy belelő n i az erd ő b e hogy az em b er va gy ta lál vagy nem de így egy m egkötözött cé lp o n tra h á t m ég ily e t C sak jö n n e valak i egy m a d ár is jö h e tn e ak i a h íré t vigye a h a lá lá n a k és h a m ég o lyan jó ­ szívű len n e is az a m a d á r hogy a n y ak á b a veszi a k a lá rist meg a Józsi su v ic k já t a szárn y a alá h a jja j ha ez nem leh et m e rt egy oktalan m a d á r nem tu d h a tja m ik o r 45 �jö jjö n m ik o r ne a k k o r legalább az t kellene kiad n i de szigorú tö rv én y b e hogy m in d en k irá ly h áb o rú esetén vagy m ég elő tte kis idővel tegye be a rü sztu n g b a m o n d ju k a katonak ö n y v b e azt a n éh án y dolgot a m it m in d en k in ek de m ég a leg­ utolsó k a to n án a k is kell tu d n i hogy p éld án a k o k á é rt m é rt is kezdte a h á b o rú t m it a k a r vele és a generálisok legalább a fasszolásnál k ia d n ák a tisztek n ek azok lejjeb b le jje b b hogy m errő l in d ítjá k a tá m a d á st meg ily en ek et szóval am ire szüksége leh et az em b ern ek ha jö n n ek ilyen é rth e te tle n e k a k ik k ív án csiak e rre biztos n ek ik is tu d n io k kell nem passzióból kérdezgetik v a la m ié rt n ek ik is fontos ak k o r az tá n m in ­ den em ber meg tu d n a felelni ak á rh o l k érd ik és nem já rn a úgy m in t m ost ő hű a jó a n y já t m á r le is lő tték de m ég nem h a lt m eg a k k o r nem tu d n á a p aran csn o k a z é rt roha oda a kis kato n áh o z rugdossa kiveszi kezéből a p u sk á t és ro h an T óbiás­ hoz ü ti a fe jé t a p u sk a tu ssa l hogyha lá tn á m ag át a k k o r a feje biztos nem csak v öröset de m á r ta lá n fe h é re t is virág zik a k á r a k elv irág de ő m á r nem lá tja A c sa p a t sem nagyon m e rt tovább vonu ln ak nem v á rta k egy p ercet sem h a legalább m egjelölik a fá t ahol az ő fe jé t sz iro m h u llatn i h ag y ták hogy jo b b an rá lehessen ta láln i ha egyszer hiányozni fog és k eresik m eg a k a lá ris a suvick így a m a d á r se ta lá l rá an n a k az tá n könyve sincs hogy oda legyen írv a am i a kötelessége m e rt m i egy m a d á r igazán sem m i m ég esze sincs nem úgy m in t az em b ern ek VÉGE Radics Istv án . R ajz 46 �VÉGH MIKLÓS: Az öreg Rudas Még néhanap, h a szám ad ást teszek a régen e ltű n t arco k k al m agam nak, eszem be ju t m a is a vén Rudas, az őszhajú, nehézszavú cigány. D elente, kongatás előtt, k ib o n tv a m á r m ag át a bableves zsíros gőzéből, hozzám ü lt be re n d re és m íg a g az d átlan ta lic sk a az árn y é k ta la n só d ert rá g ta künn, m in dig vén vályogházáról m esélt: a falról, hogy m eszelni kellene, az ajtó ró l, m ely m e g v ete tte sa rk á t, a k ály h áró l, hogy in d u l szétszaladni. D elente így ült, töm zsi lád asark o n ere sztv e m eg eln eh e zü lt gerincét, és m íg beszédje p atto g o tt a csenden, m indig-kéz-m eleg la p á tja nyelével egy „d” b etű h u rk á t iz zad ta porba, és nap -n ap o n tö b b s tö b b b etű ju to tt r a k tá r k önyvem be ír t neve a la tt a k ét kereszt helyébe. 47 �����V Á L T O Z Ó FA LU U j l a k i Is t v á n : A dialektikus fejlődés-törvényének együttes érvényesülése megyénk mezőgazdaságának szocialista átalakításában E nnek a fu rc sa és szo k atlan u l hosszú cím ű ta n u lm á n y n a k az a fő célkitűzése hogy egyes m a rx ista —len in ista elm életi té telek g y ak o rla tb an való érv én y esü lését a tá rsa d alo m életének egy rész terü le tén k im utassa, illetv e vizsgálja. Az elm élet és a g y ak o rla t közötti összefüggések m a rx ista értelm ezése sz e rin t e l­ m életi ism ereteinket, té telein k e t a g y ak o rlatb ó l — a m egism erés so rán fe ltá rt összefüggések, tulajdonságok, törvények a la p já n — n y erjü k , egyben m in d en n ap o s tev ék en y ségünk során a g y ak o rla tb an alkalm azzuk, haszn o sítju k és állan d ó a n to v áb b tejlesztjü k . A lkalm azása, h asznosítása során az elm életet újból és újb ó l ellenőrizzük, „h o zzám érjük” a g yakorlathoz; k o n k ré t jelenségekben, fo lyam atokban. T an u lm á­ nyom szerény k isé rle t e rre vonatkozóan. C élszerű lenne a fen teb b m egjelölt célkitűzést a d ia lek tik u s fejlő d és-tö rv én y ek vázolásával kezdeni, e rre azonban sz ű k reszab o tt te rje d e lm ü n k m ia tt n incsen le­ hetőség. Ígv csupán m egem lítem , hogy a valóság m ind en te rü leté n , sz ak a d atla n u l m eg n y ilv ánuló mozgás, változás, fejlődés m e n eté t alap v ető en h áro m egyetem es tö r ­ vény h atáro zza m eg: az ellen téte k egységének és h a rc á n a k tö rv én y e —, am ely a fejlődés tartalmát, m ié rtjé t —. a m ennyiségi és m inőségi változások egym ásba való kölcsönös átm en e té n ek tö rv én y e —, am ely a fejlődés hogyanját —, végül a tagadás, ta g ad á sán a k tö rv én y e —, am ely a fejlődés irányát m u ta tja meg. Ezek a fejlő d és­ tö rv én y ek a tá rsa d alo m életében, fejlődésében sa játo san jelen tk ezn ek és igen bo­ n y olu ltak . M egjegyzendő még, hogy a szóban forgó törv én y ek — sok elv társ k ö réb en élő h ely telen szem lélettel, s a m a rx izm u s—leninizm us o k ta tásáb an is h ely en k én t b írá l­ h ató g y ak o rla tta l szem ben — m inden folyam atban, m inden jelenségben e lv ála szt­ h a ta tla n u l együtt jelen tk ezn ek , ug y an ab b an a jelenségben lévő fejlődésnek elszn­ k íth a ta tla n u l összetartozó oldalai. Je len dolgozatban, a d ia lek tik u s fejlő d és-tö rv én y ek m ezőgazdaságunk szoci­ alizá lá sáb a n való érvén y esü lését k u ta tv a, szem elő tt ta rtju k m ajd ezt az együttes érv én y esü lést. A fő tém a tá rg y a lásán a k m egkezdése elő tt m ég a r r a kell rám u tatn o m , hogy e ta n u lm á n y b an nem a m ezőgazdaság szocialista á ta la k ítá sá n a k részletes ism ertetését ta lá lju k , hanem azt, hogy a foly am atb an hogyan érv én y esü ltek a fejlő d és-tö rv én y ek . A vizsgálódás so rán a m ezőgazdaság szo cializálásának csupán egy sa játo s szem szög­ ből való m e g v ilá g ítá sára k e rü l sor. A zt fogjuk látni, hogy m ilyen ellen tm o n d áso ­ so k , ellen tm o n d ás-típ u so k , m ilyen m ennyiségi és m inőségi változások jellem ezték m ezőgazdaságunk szocialista á ta la k ítá sá t, s hogyan je le n tk e z e tt ben n e a tag ad ás tag ad á sán a k törvénye. 4 49 �A szocialista tu lajdonviszonyok k ia la k ítá sa h az án k b a n — a szocializm us é p íté ­ sé n e k általán o s törvényszerűségei sz erin t — a p o litik ai h a talo m n ak a m u n k áso sztály á lta l való m egragadása u tá n kezdődött. A lapvetően a n épgazdaság k ét fő á g a z a tá b a n — az ip a rb a n és a m ezőgazdaságban — k e lle tt létreh o zn i ezeket. Az ip a ri term elési eszközök össznépi tu la jd o n b a v étele — lényegében — 1945— 1949 között m egvalósult. Ez a tö rtén elm i jelentőség ű v ív m án y m inőségi v álto zást je ­ le n te tt tá rsa d a lm u n k fejlődésében. N épgazdaságunk e te rü le té n m egoldódott a te rm elő e rő k és a term elési viszonyok közötti ellen tm o n d ás; lehetővé — egyben sz ü k ­ ségessé — v á lt a te rm elő erő k további fejlesztése, a terv szerű , központi irán y ítás m egszervezése, a dolgozók lé tszín v o n alán ak foly am ato s em elése. N épgazdaságunk m á sik fő ágazata, a m ezőgazdaság, a szocialista tu la jd o n viszonyok (és elsősorban en n ek a la p já n : a szocialista term elési viszonyok) k ia la k í­ tá sá n a k m ás form áit, m ás ú tjá t és m ódszereit követelte meg. H azánk felszab ad u lása u tá n d em o k ratik u s fö ld refo rm o t h a jto ttu n k végre. Ennek so rá n közel 650 ezer n in cstelen és dolgozó p ara sztc salád kb. 3,3 m illió k a t. hold fö ld te rü le te t v e tt b irto k b a ; további jelentős fö ld te rü le te k k ö zvetlenül állam i tu la jd o n b a m en tek át. M egyénkben több m in t 21 ezer cseléd, fö ld m u n k ás és tö rp eb irto kos között m integy 60 ezer k a ta sz trá lis hold szán tó fö ld et oszlo ttak szét. A föld refo rm v é g re h a jtá sá v a l jelentősen m eg n ő tt a k is- és k ö zépparaszti g azd a­ ságok szám a, ezek gazdasági és tá rsa d alm i jelentősége. Az aláb b i tá b láz at (20 év a szocializm us ú tjá n . A K özponti S tatisztik ai H iv atal N ógrád m egyei Ig azgatóságának k iad ványa, S alg ó tarján , 1964.) jó l d em o n strálja ezeket a változásokat. A földbirtokosok és a b irto k m egoszlása B irtok kateg ó ria a földosztás elő tt gazdas. szám a földter. százalékos 1 ka t. hold a la tt 1 — 38,4 1,7 a földosztás u tá n gazdas. szám a földter. megoszlása 13,2 21,0 5 ka t. hold 38,1 9,4 40,1 25,6 5 — 5 0 ka t. hold 21,7 26,3 46,2 67,9 50—100 ka t. hold 0.6 4,7 0,4 3,5 100 ka t. hold fele tt 1,2 57,9 0,1 0,9 100,0 100,0 100,0 100,0 ÖSSZESEN A v é g re h a jto tt a g rá rfo rra d a lo m m a l k ap c so la tb an k é t kö v etk eztetés levonása látszik szükségesnek. Az egyik: a fö ldesúri b irto k o k felosztása a feu d ális m a ra d v á ­ nyok felszám olását, a kizsákm ányoló földesúri osztály (bázisának) felszám olását, e g y ú tta l a m onopolburzsoázia legszilárd ab b politik ai szövetségésének felszám olását je le n te tte ; ezeken k ere sztü l n em csak a p arasztság helyzetében h o zo tt m inőségi vál­ tozást, hanem az osztály-erőviszonyok jelen tő s m e g v álto ztatásáv al a szocialista fo r­ rad a lo m ú tjá t is egyengette. A m ásik következtetés: a k isa já títo tt n ag y b irto k o k fel­ osztása látszólag szem benáll a szocialista tu lajd o n v iszo n y o k k ia la k ítá sá ra való törekvéssel. E nnek a la p já n a z t leh etn e m ondani, hogy a földosztással n éh án y k a p i­ ta lista , illetv e tőkés gazdaságot ho ztu n k létre. 50 �V aló jáb an nem így á ll a helyzet. A k o r fő ellentm o n d ása a m u n k áso sztály és a burzsoázia közötti ellen tm o n d ás volt. Az ellen tm o n d ás m egoldásáért, a szocialista fo rrad a lo m győzelm éért harcoló p ro le ta riá tu sn a k lé tk érd ése v o lt a parasztság g al való sz ilá rd osztály-szövetség, en n e k pedig — tö rté n e lm ü n k ta p a sz ta la ta is ezt m u ­ ta tja — záloga, feltéte le v o lt a p ara sztság fö ld h ö zju ttatása. M ásrészt ahhoz, hogy a m ezőgazdasági term elési eszközök (s ezen belül első so rb an a föld) szocialista tu ­ la jd o n v iszo n y ait k ialak íth assu k , n em csak a nagy b irto k o k at, h an e m a kis- és közép­ p ara szti g azdaságokat is ki k e lle tt volna sa já títa n i. Ez v iszont nem egyeztethető össze a szocialista fo rrad a lo m fela d ata iv a l. A szocialista tu lajd o n v iszo n y o k k ia la k í­ tása a m ezőgazdaságban későbben és m ás m ódon tö rté n t . A m ezőgazdaság szocialista á ta la k ítá sa h az án k b a n 1948-ban kezd ő d ö tt meg. E k o rra tehető egyrészt az á ta la k ítá s an y ag i—tech n ik ai alap v ető feltételein ek lé tre ­ jö tte, m ásrészt az á ta la k ítá s ra vonatkozó o b jek tív tá rsa d a lm i igény h a tá ro z o tt je ­ lentkezése is. E k é t tényező közül különösen az utóbbi k e rü lt a tá rsa d alo m fejlő d é­ sének h om lokterébe: részben azért, m e rt az ipari te rm e lé s szocialista, u g y an a k k o r a m ezőgazdasági term elés elm arad o tt, kisüzem i és m ag án tu lajd o n o n a lap u ló jellege jelen tő s ellen tm o n d ást m u ta to tt, — n ép gazdaságunk k ettő s ta la jo n á llt: részben pedig azért, m e rt m ezőgazdaságunk e ren d szere m e lle tt a szocialista b ő v íte tt ú jr a ­ te rm elés tá rsa d a lm i m é retek b en nem v olt biztosítható. E rre csak a szocialista m ezőgazdasági nagyüzem ek a d h a tta k lehetőséget. Ezek k ia la k ítá sá n a k fő fo rm á ja és m ódszere „ . . . m in d az elm élet, m ind pedig a szocialista építés nem zetközi ta p asz talata , to v áb b á a g y ak o rla t p o litik ai, közgaz­ dasági m eggondolásai a la p já n a szövetkezés.” (Dr. G aram völgyi: M ezőgazdaságunk szocialista á ta la k ítá sa . 6. oldal). A m ezőgazdaságnak a p ro le tá rfo rra d a lo m győzelm e u tán i fejlő d ésére v o n atk o ­ zóan m á r M arx és Engels is ilyen ú tm u ta tá s t a d ta k : „ . . . N em g o n d o lh atu n k a rra , hogy a k isp a ra sz to t e rő s z a k k a l. . . k isa já títsu k , m in t ahogy ezt a nagyb irto k o so k k al meg kell ten n ü n k . F e la d a tu n k . . . elsősorban az, hogy m ag án ü zem ét és m a g á n b ir­ to k át szövetkezeti tu la jd o n b a vezessük át, nem erőszakkal, h an em p éld áv a l és e rre a cé lra n y ú jto tt tá rsa d alm i segítség ú tjá n .” (M arx—Engels: V álo g ato tt m űvek. II. 396. oldal). E zt az elm életi ta n ítá s t L enin rész in t tovább fejlesztette, rész in t a g y ak o rlati p o ltik áb a is á tü lte tte , különösen kiem elve az á ta la k ítá s m ódszerének h áro m elen g ed ­ h etetlen ü l fontos v o n ását: a p araszto k m eggyőzését a szövetkezeti g azdálkodás elő­ nyeiről, a fokozatosságot, v a la m in t az önkéntesség elv én ek szigorú b e ta rtá sá t. A m ezőgazdaság szocialista átszervezésével a következő fő célk itű zések et k ív á n ­ tu k elérn i: a kizsákm ányolás te lje s felszám olását, a szocialista tá rsa d alo m m eg ­ te re m té sén e k előm ozdítását, a p ara sztság egységes, szocialista p ara szti o sztállyá szervezését, s az ezekkel szükségszerűen e g y ü ttjá ró gazdasági, tá rsa d a lm i és k u l­ tu rá lis felem elkedést, — egyidejűleg m egterem tve m indezekhez a szükséges an y a g i— tech n ik ai feltételeket. Az előző bekezdésben m o n d o ttak a t úgy fo g lalh atju k össze, m in t a m ezőgazdaság szocialista á ta la k ítá sá n a k o b jek tív tá rsa d a lm i szükségességét, legm egfelelőbb m ó d ­ já t és n éh á n y m ódszerét, v a la m in t legfontosabb célkitűzéseit. Ezek u tá n azt a k érd é st kell felv etn ü n k : m ik é n t viszonyul m ind ezek h ez a p arasztság. A m ezőgazdaság szocialista á ta la k ítá sa a p ara sztság n ak is o b je k tív érdeke, hiszen k isgazdasága igen k o rláto zo tt fejlődési lehetőség ek et biztosít szám ára. E nnek, 51 �s ezzel egyidejűleg a kollektív gazdálkodás előnyeinek felism erése és felism ertetése igen fontos tényező a p arasztság állásfoglalásában . S e rre az állásfo g la lá sra az a jellem ző, hogy erősen ingadozó, hiszen a p arasztság o sztályhelyzeténél fogva dolgozó és tu lajd o n o s egyszerre. Hogy ez az ingadozás m egszüntethető, hogy ez az ellen tm o n d ás m egoldható, azt m ost m á r tö rtén elm i ta p a sz ta la ta in k bizonyítják. A m egoldáshoz azonban, M arx, Engels, L enin ta n ítá sá n a k m egfelelően, valóban az egész tá rsa d alo m összefogására, segítésére v olt szükség. A kapitalizm usból a szocializm usba való átm en e t ú tjá n (és időszakában) — a szocialista term elési viszonyoknak az ip a rb a n való u ralk o d ó v á v álása u tá n — a m ezőgazdaság k isá ru term elő léte egyfelől, s a szocialista m ezőgazdaság lé treh o zá­ sán ak szükségessége, az e rre vonatkozó tá rsa d alm i igény m ásfelől: tá rsa d alm u n k alap v ető ellen tm o n d ásáv á vált. E nnek az ellen tm o n d ásn a k a m eg o ld ását m ezőgaz­ d aság u n k szocializálása je len tette. A z á ta la k ítá s h áro m fő szakaszban tö rté n t meg. Az első időszak 1948-ban kezdő­ d ö tt és 1953 jú liu sáig ta rto tt. Ez idő a la tt h az án k b a n 5224 term előszövetkezet jö tt létre, s m integy 376 ezer fős tagsága az ország szán tó terü letén ek 26% -án g azdál­ kodott. K ülönböző okok m ia tt (m elyeknek egy részére később rám u tato k ) a jelzett időszak végére az átszervezés lelassult, m ajd jelen tő sen visszaesett. K ülönösen nagy a rá n y o k a t öltött a term előszövetkezetek feloszlása 1953 jú n iu s és 1955 tav asza közötti időben. Ez időszak végére többszáz term előszövetkezet feloszlása (az összes tsz több m in t 20% -a) következtében a szövetkezetek kezelésében m a ra d t fö ld te rü le t az ország össz -szán tó terü letén ek 15,6% -ra esett vissza. T erm előszövetkezeti m ozgalm unk 1955 m árciu sátó l in d u lt ú ja b b fejlődésnek; az év végéig a szövetkezetek te rü lete 20% -kal, a belépő családok és szövetkezeti tagok szám a pedig több m in t 30% -k al növekedett. M ezőgazdaságunk á ta la k ítá sá n a k ez újab b szak aszát az 1956-os e lle n fo rra d a ­ lom za v a rta m eg ism ét. Az 1956-os év végére a term elő szö v etk ezetek szám a a ko­ rá b b in a k 35% -ra, sz án tó terü letü k pedig m integy 41% -ra csökkent. Az e lle n fo rra ­ dalom leverése után, 1958-tól új szakasz kezdődött m ezőgazdaságunk áta la k ítá sá n a k fo ly am atá b an ; p ara sztság u n k nagy töm egei v álasz to ttá k véglegesen a k o llek tív gaz­ dálk o dás ú tjá t, s egyre töm egesebben lép tek be a term előszövetkezetekbe, vagy a la ­ k íto tta k ú ja k a t 1961 első negyedére m ezőgazdaságunk szocializálása lényegében b e­ fejeződött. A term előszövetkezetekben ekkor (és jelen leg is) m integy l , l m illió p a­ rasztcsalád élt, a szövetkezeti tagok szám a pedig m e g h ala d ta az 1 234 000-et. Ez azt jelen ti, hogy a m ezőgazdaságban dolgozók 91% -a szocialista m ezőgazdaságunk m unkása. Az ország egész m ezőgazdaságának 95,6% -a a szocialista szektorhoz ta r ­ tozik. ide szám ítva az állam i gazdaságokat is. M egyénk m ezőgazdaságának szocializálása — fő v o n ásait te k in tv e — m egegyezik az országos v iszonylatban vázolt átala k ítá ssa l. Itt is m e g találju k az e m líte tt három szak aszt — az országostól ném ileg eltérő szám arán y o k k al. A m i „szűkebb h az án k ” első term előszövetkezetei 1949-ben alak u ltak . A berceli V örös Csillag, a kecskédp usztai Dózsa, a kozárdi P etőfi — s az év folyam án a la k u lt to v áb b i 9 szövetkezet — alap ító tag jai nin cstelen ag rá rp ro le tá ro k és szeg én y p araszto k voltak. Az 1953-ig te rjed ő években egyre többen v álasz to ttá k a közösgazdálkodás ú tjá t. T erm elő szö v et­ kezeteink szám a e k k o rra 88-ra, ta g jaik szám a pedig 3500 fölé em elk ed ett. É rdekes, hogy a szocialista szektorhoz tarto zó sz án tó terü let ré sz a rá n y á t te k in tv e m egyénk jó v al e lm arad az 1953-as országos a rá n y tó l; m in teg y 18% -ra teh ető az e m líte tt 26% - kal szem ben. 52 �Az 1953—1955 közötti visszaesés „m érlege” viszont m egyénk ja v á ra billen: a feloszlott term előszövetkezetek a rá n y a n á lu n k nem é rte el a 9% -ot, s szán tó terü letü k csökkenésének a rá n y a is kisebb az országosnál. É rdekes továbbá, hogy m íg o rszá­ gosan 1955 tavaszáig ta rto tt a szo cializálásnak ez a „negatív szak asza”, ad d ik m e­ gy énkben előbb kezdődött az újbóli felfelé ívelés. 1956-ban term elő szö v etk ezetein k szám a e lé rte a százat. Az ellen fo rra d alo m h atása m egyénk term előszövetkezeti m ozgalm át is erősen visszavetette, a kilépők és a k iv itt földek a rá n y a azonban m egyénkben alacso ­ n y ab b az országosnál: 54 term előszövetkezet m a ra d t a v o lt szövetkezeti fö ld terü let 61,4 százalékán. A m ezőgazdaság szocializálásának h a rm a d ik szakasza is m u ta t n éh án y m egyei sajátosságot. B ár a töm eges belépés m egyénkben is 1958-ban in d u lt meg, a m ozga­ lom m egerősödése az ellen fo rrad alo m u tá n viszonylag h a m a r kezdődött. „A politikai helyzet m eg szilárdulása u tán a feloszlott term előszövetkezetekből 12 term elő szö v et­ kezet ú jjá a la k u lt. Ez év (1957) m árciu s 31-én a m egyében 67 term elő szö v etk ezet m ű ­ ködött 1632 családdal, 2000 családtaggal, 24 400 k a t. hold te rü le te n .” (MSZMP M egvei B izottsága A rch ív u m a 57/ 1/ 5. ) T erm előszövetkezeteink szám a 1958-ban 73-r a em elk ed ett m ajd — a töm eges k ollektivizálódás országos ütem ével szin k ro n b an — 1959 elejétő l m eg­ g y o rsu lt az á ta la k ítá s ütem e: 1959 végén 115, 1960-ban 137, 1961. m árciu s 31-én pedig m á r 148 te rm előszövetkezetünk m űködött. K ilenc állam i gazd aság u n k k al és négy term előszövetkezeti cso p o rtu n k k al együtt a szocialista szektor rész arán y a a m egye m ezőgazdaságában 97% fölé em elkedett. A közös gazdaságokban összesen több m in t 31 ezer tag gazdálkodott. Ezzel lényegében befejeződö tt m egyénk m ezőgazda sá ­ án ak átala k ítá sa. L á ttu k te h á t a m ezőgazdaság szocialista á ta la k ítá sá n a k k érdését, m in t a szóban forgó időszak — országosan és m egyei v iszonylatban is — alap v ető ellen tm o n d ását, v a la m in t ez ellen tm o n d ás m egoldódásának vázlatát. A to v á b b iak b a n a folyam aton belül jelen tk ező n éh án y sajáto s vonást, s b en n ü k a d ia lek tik u s fejlődés törvények érv én y esü lését vizsgáljuk. M indenek elő tt a z t kell m eg állap ítan u n k , hogy a m ezőgazdaság m egyénkben és országosan tö rté n t szocializálása között a rész és egész d ia lek tik u s összefüggése, kölcsö n h atása áll fenn. H asonlóan hazán k m ezőgazdaságának szocializálása is szoros egységben, k ölcsönhatásban van egy n álán á l is nagyobb egységgel, nevezetesen t á r ­ sa d alm u n k egésze szocialista á ta la k ítá sá n a k folyam atáv al. M egyénk m ezőgazdasá­ g án ak áta la k ítá sa egyrészt ezzel a nagyobb egységgel is szoros k ap cso latb an , m ás­ részt m in t egységként felfogott jelenség, m aga is „részek”-ből, m zozanatokból áll, s e m ozzanatok között is m e g h atáro zo tt összefiiggáések, k ap cso lato k v an n ak . Ezek u tán a r r a kell rá m u ta tn u n k , hogy a vizsgált jelenségben, s az en n ek lé tét m eg­ h atáro zó alap v ető ellen tm o n d ásb an és enn ek m egoldásáb an szin te sz ám talan tényező já tsz o tt szerepet. C élszerű ezeket a tényezőket — helyesebben: rész -e lle n tm o n d á­ so k at — jelleg ü k sz erin t csoportosítva vizsgálni. T ek in tsü n k először n éh ány gazdasági jellegű m ozzanatot. Figyelem be véve, hogy a korszerű, nagyüzem i szocialista m ezőgazdasági term elés nem k ép zelhető el a d e k ­ v át term elési eszközök nélkül, — s a m ásik o ldalról: hogy ezekkel (vagyis a k o llek ­ tív g azdálkodás á lta l feltéte lez ett gép p ark k al, gazdasági ép ü lete k k el stb.) a fo ly a­ m at kezdeti időszakában nem , illetv e csak ren d k ív ü l k o rláto zo tt m é rték b en re n ­ d elk eztü n k —, m á ris a fo ly am ato t jellem ző egyik rész-ellen tm o n d ásb a ütköztünk. E nnek m egoldása elvileg és látszólag egyszerű: m eg kell te re m te n i a szükséges 53 �an yagi—m űszaki bázist. G y ak o rlatilag az onban e n n e k á lla m u n k gazdasági ereje, az ip a r te rm elő -k ap acitása, illetve színvonala, a ren d elk ezésre álló erő k népgazdasági ág a za ta in k közötti elosztási a rá n y a in a k m egh atáro zása, az e té re n is k ifejezésre ju tó különböző n ézetek közötti összeütközés és harc, a dolgozó töm egek, különösen a m unkásosztály életszínvonala em elésének szükségessége — és m ás, szin te vég n él­ k ü l sorolható tényezők szab tak h a tá rt. A felso ro lt (és fel nem sorolt) tényezok eg yüttes h a tá sa azt eredm ényezte, hogy országosan m á r h áro m év es te rv ü n k időszakában 1150 m illió F t-o t fo rd íto ttu n k a m ezőgazdaság ép ü let és gépi b eru h á zásaira. Első öt­ éves te rv ü n k 9,3 m illiá rd F t-o t, a tervidőszak teljes b e ru h á zásán ak 13,8% -át fo r­ d íto tta a szocialista m ezőgazdaság any ag i—m űszaki b ázisán ak fejlesztésére. 1957— 1958 so rán ú ja b b 3 m illiá rd Ft, 1958—1960 időszak áb an több m in t 16 m illiá rd F t (a je lz e tt időszakra ju tó össz-beruházás közel 19% -át), végül m ásodik ötéves te rv ü n k v ég re h ajtá sa során 44 m illiá rd F t b eru h á zásáv al te re m te ttü k m eg m ezőgazdaságunk átszervezésének, illetv e további fejlődésének gazdasági alap ja it. E b eru h á zo tt m illiá rd o k révén — m elyekből arán y o s része m egyénk m ezőgaz­ d aság án ak fejlődésében is óriási lépéseket je le n te tt — p éld áu l tra k to rá llo m á n y unk 1963-ban 1 231 d a ra b ra em elkedett. A m ű trá g y a felhasználás te ré n a következő fejlő d ést lá tju k : a k a ta sz trá lis hol­ d an ként, évente felh a szn á lt m ennyiség 1938-ban 7,5 kg, 1955-ben 27 kg, 1961-ben 103 kg. N ógrád m egyében 1953-ban 9.9 kg, 1962-ben 105 kg m ű trá g y a ju to tt k at. ho ldanként. Az öntözhető m ezőgazdasági te rü le t h az án k b a n több m in t 420 000 k a ta sz t­ rális hald. N ógrádban az öntözéses gazdálkodás lehetőségei m eglehetősen szűkek, de a m eglévő lehetőségek k ih a szn á lása is csak az utó b b i időben in d u lt meg. T ovábbi ad a to k k a l lehetne teljesebbé tenni a képet, de úgy gondoljuk, hogy m á r a fen tiek is m u ta tjá k a vizsgált ellentm on d áso k m ennyiségi v álto zásak fo ly a­ m a táv a l biztosított, s szintén fo ly am atk é n t jelentk ező m egoldását. E m lékeztetnem kell itt a nem antag o n isztik u s tá rsa d a lm i ellen tm o n d áso k egyik sajátosságára, m ely sz erin t ezek m egoldásához nem feltétle n ü l szükséges a b en nük foglalt ellen tétes old alak (a vizsgált rész-ellen tm o n d ásb an : tá rsa d alm i igény — gazdasági lehetőségek korlátozottsága) közötti h arc kiéleződése. Az e m líte tt ellen tm o n d ás m ennyiségi változások felhalm ozódásán k eresztü l ol­ d ó d ott meg, — ez a közölt adatokból, fejlődési szakaszokból k itű n ik . De v ajon b eszélh etü n k -e itt m inőségi változásról, u g rásról? K ettős válasz kín álk o zik e rre a kérdésre. E gyrészt: am en n y ib en a m ezőgazda­ ság á ta la k ítá sa kezdetén a (társad alm i m éretekben) szükséges an y ag i—m űszaki fel­ té telek n e m voltak biztosítva, a foly am at végén v iszont igen, azt kell m o ndanunk, tö rté n t m inőségi változás. E m inőségi változás, u g rás egyben az ellen tm o n d ás (ill. rész-ellentm ondás) m egoldódását jelen tette: lé tre jö tt a m ag asab b szintű term elési m ód á lta l m egkívánt bázis, h e ly re á llt a term elő erő k —term elési viszonyok össz­ h an gja. M ásrészt az t v álasz o lh atju k a fe lte tt kérdésre, hogy m inőségi u g rás a fo­ ly a m atb an nem tö rté n t, am enn y ib en a korszerű szocialista m ezőgazdálkodáshoz szükséges anyagi—m űszaki bázis b iztosítottsága re la tív fogalom . N incs és a jövő­ ben sem lesz olyan állapot, am ely ne k ív á n n á meg a sz ak a d atla n tov áb b fejlesztést. E válasszal azonban tú lm en n én k a k o n k réta n vizsgált jelenségen (m ezőgazdaságunk szo cializálásának folyam atán), így végül is az első v álaszt kell helyesnek ta rta n u n k . Rá kell azonban m u ta tn u n k a m ennyiségi és m inőségi változások egym ásba való átm en e te tö rv én y én ek sajáto s érvényesülésére. M ivel a szocializm usban a fejlődés 54 �a dolgozó töm egek tu d ato s cselekedetein keresztül, a p á r t vezetésével, s a fe l­ ism ert o b jek tív tö rvényszerűségekkel összhangban m egy végbe, a m ennyiségi v á lto ­ zások felh alm ozódásának fo ly am ata szervezetten és g y o rsab b an játszó d ik le (össz­ h an g b an a szocialista tá rsa d a lo m n a k m in d en előző tá rsa d a lm i fo rm áció n ál g y o rsab b általán o s fejlődési ütem ével), s a m ennyiségi és m inőségi v áltozások közötti éles szakadás is eltű n ik , helyesebben m eglehetősen elm osódik. A fen teb b vizsgált e lle n t­ m ondás m egoldódásában ez n eh e zítette m eg a m inőségi v álto zás fel ism erhetőségét. A v áltozás k é t típ u sa közötti h a tá rv o n a l elm osódása term észetesen nem a b ­ szolutizálható, — p éld án k in k á b b a r r a m u ta t rá, hogy a szóban forgó d ia lek tik u s fe j­ lődés-törvény a jelenségek tu la jd o n sá g a in a k és feltételein ek m egfelelően, sa játo san érv én y esü lt, ill. je len ik meg. N ézzük m ost meg, hogy a vizsgált részljelenség fo ly am atá b an fellelh ető -e a tag ad ás ta g ad á sán a k törvénye? Meg kell jegyeznem , hogy a fejlődés irá n y á t (hiszen e tö rv én y ezt m u ta tja meg) a rövidebb id ő ta rta m ú tá rsa d alm i jelenségek, fo ly a­ m ato k jórészében nem könnyű felism erni. G o n doljun k a rra , hogy ez a tö rvény leg in k áb b egy felfelé halad ó sp irálissa l ábrázolható. B árm ely görbének tetszőlegesen kis szak aszát azonban — geom etriai érte lem b en — egyenesnek fo g h atju k fel, azaz: kevéssé n y ilv á n u l m eg egy rö v id szakaszon a fejlődés irán y a. A tag ad ás ta g a d á sá ­ n ak tö rv én y é t a vizsgált k o n k ré t ellen tm o n d ás fo ly am atá b an én így láto m é rv é ­ nyesü ln i: a m ezőgazdaság á ta la k ítá sá n a k m egkezdésekor a term elés anyagi b ázisa egységes volt. Egységes, k o rsze rű tlen és nem szocialista v o ltáb an . E zt te k in th e tjü k k iin d u ló állap o tn ak , tézisnek. E zt az állap o to t ta g a d ta az á ta la k ítá s so rán lé tre jö tt az az állapot, m ely re az any ag i—m űszaki bázis kettőssége, te h á t az egység h iá n y a v o lt jellem ző (kettős érte lem b en is: részin t a m indenkori, p illa n a tn y i anyagi bázison e g y a rá n t „m űködtek” szocialista üzem ek és m agángazdaságok, részin t lé tre jö tte k term előszövetkezetek sokszor egyetlen k orszerű m ezőgazdasági gép, egyetlen m eg­ felelő gazdasági ép ü let stb., — szóval a szükséges feltételek szinte teljes h iá n y a elle­ n ére is). Ez a fázis te k in th e tő te h á t antitézisn ek , tagad ásn ak . V égül a fo ly am at b e ­ fejeztével az e m líte tt bázis ism ételten és m ag asab b szin ten elő állt egységével m e g ­ tö rté n ik a ta g ad ás tagadása, lé trejö n a szintézis. H ogy a vizsgált rész-ellen tm o n d áso k egy hasonló szintű, de in k á b b p o litik ai jelleg ű ellen tm o n d ással való k ap c so la tára u ta lja k , m egem lítem , hogy a szocialista m ezőgazdaság á lta l m e g k ív án t any ag i—m űszaki bázis létreh o zá sá n ak egy sajáto s, ellen tétes m ozzanata m u n k áso sztály u n k szövetségi p o litik ájáb ó l kö v etk ezett. A m u n k áso sztály n ak — és az egész tá rsa d a lo m n a k — segíteni k e lle tt a m ezőgazdaság á ta la k ítá sá t, többek közö tt a tá rg y a lt gazdasági, anyag i vonatk o zásb an . Ez o b jek tív érd ek e és igénye volt. A m u n k áso sztály n ak azonban nem csak a szocialista ú tra lé p ett p araszto k v o lta k osztály-szövetségesei, h an e m az egész p arasztság (a k u lá k ­ ság p ro b lé m á já t itt nem tekintve), te h á t a m ezőgazdaság nem szocialista sz ek to rát is k én y telen v o lt segíteni, — jelen tő s m é rték b en a szocialista szek to rn ak n y ú jth a tó segítség ro v ására. (Más k érdés, hogy a nem szocialista szek to r term elése — v o lu m e­ n én él és különböző h a tá sa in á l fogva — tá rsa d a lm u n k életéb en szin tén ren d k ív ü l fontos volt, s így tám ogatása m in d en k ép p en indokolt, tu d ato s p o litik ára épült). A nem szocialista szektor sz ám ára n y ú jta n d ó segítséget a k isá ru term elő p araszti g az­ daságok k a p ita lista te n d en ciáit lekicsinylő, a szocialista átszervezés szükségességet tag ad ó N agy Im re m eg p ró b álta abszolutizálni a p á r t p a ra sz tp o litik á já t tárg y aló K özponti Vezetőségi üléseken. Jobbo ld ali nézeteivel szem ben. „A K özponti V ezetőség leszögezte, hogy nincs ellen tm o n d ás a m ezőgazdaság szocialista átszervezése és a 55 �k isá ru te rm e lő p arasztgazdaságok tám o g atása között. A k ö zép p arasztság g al való szövetség feltétele azonban a m unkásosztály vezető szerepe, és hogy ez a szö­ vetség a p ro le tá rd ik ta tú ra erő sítését szolgálja. . . (A K o m m u n ista P á r t szö­ vetségi p o litik ája 1936— 1962. P á rttö rté n e ti In tézet kiad v án y a, K ossuth, 1966. 174. old.). A fe n t je lz e tt „ellentétes m ozzanat” ennek m egfelelően értelm ezendő, s jól ráv ilág ít az o k ra az erő-összecsapásokra, am elyek k o rláto zo tt gazdasági lehetőségeinken túl is befolyásolták a szocialista m ezőgazdaság anyagi a la p já n a k m egterem tését. A m ezőgazdaság szocialista á ta la k ítá sá n a k egy következő m o zzan atak én t a term elés a la k u lá sá t kell — ha csak röviden is — m egvizsgálnunk. Az áta la k ítá s eg y ik legfontosabb célja, hogy m ezőgazdaságunk term elése ezáltal növekedjék. Fontos ez azért, m e rt enélkül a dolgozó töm egek életszín v o n alán ak em elése nem lehetséges, de fontos a z é rt is, m e rt a p arasztság szocialista ú tra vezetésében a m ár lé tre jö tt term előszövetkeztek p é ld á ja — m egfelelő term ésered m én y ek , s ezeken k e ­ resztü l az egyéni term előknél m agasabb jövedelem — ren d k ív ü l vonzó lehet. Ezzel szem ben az M DP dogm atikus, a k o n k rét helyzet elem zését elm u lasztó vezetői, Szov­ jetú n ió b eli ta p asz talato k b ó l azt a helytelen köv etk eztetést v o n ták le, hogy a term elés sz ín v onalának visszaesése a szocialista á ta la k ítá s id ő szak áb an törvényszerű. E n ézet a la p já n az M DP II. kongresszusa is a szövetkezetek szervezésének irre álisan gyors te m p ó já t h a tá ro z ta el (m egfelelő feltéte lek b iztosítottsága nélkül), u g y an ak k o r nem törődött a m á r m eglévő szövetkezetek m egerősítésével. L ényegében elv ála sz­ to tta egym ástól az á ta la k ítá s és a term elés növelésének k érdését. E h ib a — erő sz a­ kos szervezési m ódszerekkel, esete n k én t törvén y sértések k el p áro su lv a egyrészt, s jobboldali tám ad áso k k al m ásrészt — az 1950-es evek elejétő l a m u n k ás— p ara szt szövetség lazulásához vezetett, s a p á r t és állam i vezetéséből való kiküszöböléséig (ami az 1956-os ellen fo rra d alo m leverése u tá n tö rté n t meg) nagy k á ro k a t okozott a szocialista építés ügyének. Az M DP K özponti Vezetősége 1956. jú liu s i ü lé s én — többek között a fen ti h ih ib á t is feltárta, s leszögezte: a m ezőgazdasági term elés fellen d ítése és az á tsze r­ vezés egységes feladat. E h atáro za t gyakorlati m eg v aló sítását az ellen fo rrad alo m m egakadályozta Az M SZM P 1957-es országos érte k ez lete így foglalt állást: a m ezőgazdaságban legfontosabb fe la d a tu n k a term elés fejlesztése, m égpedig olyan módon, hogy közben a m ezőgazdaság szocialista á ta la k ítá s á t is előm ozdítsuk. A kettős fe la d a t m elletti állásfoglalás, v a la m in t az en n ek m egfelelő g y ak o rlati po litika az t eredm ényezte, hogy az 1959-es gazdasági év re a m ezőgazdaság szocia­ lista sz ek to rán a k term éseredm ényei m á r m essze felü lm ú ltá k az egyéni term elők term ésered m én y eit. „Az a tény, hogy az átszerv ezést a p á rt p o litik ája alap já n , ö nkéntesen, a p ara sztság g al egy ü tt h a jto ttu k végre, b izto síto tta a k ettős felad at v ég re h ajtá sá t. Az átszervezés id e je a la tt a m ezőgazdasági term elés nem csökkent, sőt em elkedett. T avaly — 1961-ben — tö rté n t meg először, hogy m egközelítettük k en y érgabonából a 10 m ázsás te rm ésá tla g o t és tú lsz á rn y a ltu k az 1931—1940-es évek átlag á t.. . .az állatállo m án y — a sz arv asm arh a kivételével — nem csökkent, hanem nőtt. K ülönösen erő teljesen n ö v ek ed ett a közös állatállo m án y . M indezek lehetővé tették , hogy a m egye m ezőgazdasága m á r az átszervezést követő első évben 46% -kal tö b b á r u t ad o tt a négazdaságnak, m in t az előző évek b en .” (MSZMP. MB. A rch ív u m a 62 / 1/ 1) . A term elés ala k u lá sá v a l k ap c so la tb an elm on d o ttak b ó l lá tju k , hogy a fe lh a l­ m ozódó m ennyiségi változások nem csak az egyik oldal (nevezetesen az ú ja t, a m a ­ 56 �g asab b ren d ű t je len tő m ozzanat) erősítését szolgálják, h an e m esete n k én t erősödhet régi, az elő re h ala d ást gátló oldal is. Ezt a je llem v o n ást szokás úgy érté k eln i, m in t a fejlődésben ideiglenesen beálló visszaesést. V alóban, itt is ilyen m e g állap ításra ju t­ h a tu n k : az új m egjelenése nem je len ti a régi vonások azo n n ali so rv ad á sát; hosszabb rö v id eb b ideig ennek is le h etn ek táp láló erőfo rrásai. A k ét oldal h a rc á b a n végül is az új, a m ag asa b b re n d ű győz. Ez tö rté n t a vizsgált m ozzan at esetében is. A m ezőgazdaság szocialista á ta la k ítá sá t jellem ző vonások, tényezők e c so p o rt­ já n a k szám os további ta g já t le h etn e h asonlóan vázolni, — a fejlődés tö rv én y ek é r ­ v ényesülését illetően n agyjából hasonló ere d m én y t k ap n án k . A kiem elés a z é rt esett az elem zett m ozzanatokra, m e rt ezeken k eresztü l lá tta m leg in k áb b jellem ezh ető n ek a v izsgált jelenség ellentm ondásosságát, a fejlődés-törvén y ek eg y ü ttes h atásá t. Az átszerv ezést — m in t alap v ető ellen tm o n d ást — jellem ző tov áb b i m ozzan ato k at (illetve k özülük néh án y at) csupán felsorolok; az ellen tm o n d ás k é t o ldala szerin t csoportosítva. Az ú ja t ,a m a g asa b b re n d ű t képviselő oldalt, e lle n té t-p á rjá v a l szem beni h a rc á ­ ban a következő (főleg gazdasági jellegű) m ozzanatok seg ítették : a p arasztság életszín v o n alán ak , ezen belül reálb érén ek , reáljö v ed elm én ek em elkedése; különböző le já ra tú h ite le k n y ú jtá sa , adó-kedvezm ények; az á llam i gazdaságok gépi. politikai és egyéb segítsége; a m u nkásosztály és az egész tá rsa d a lo m segítsége m ind a szer­ vezésben, m ind a term elői felad ato k m egoldásában a te rv sz erű g azdálkodás elem ei­ nek m eghonosítása; szak em b er képzés; h áz tá ji gazdálkodás ren d szerén ek bevezetése; fö ld já ra d é k fizetése; á lla t és ta k a rm á n y gazdálkodás segítése; m ű trá g y a: öntözéses gazdálkodáshoz szükséges feltételek (pl. K eleti F őcsato rn a stb.) b izto sítása; k iem el­ kedő fontosságú idén y m u n k ák (aratás, cséplés) stb.) m u n k aerő v el való segítése és m ás tényezők. A felsorolt és fel nem so ro lt tényezők h atása, h aték o n y ság a a m ezőgazdaság á ta la k ítá sa so rán term észetesen erősen váltako zó volt. A fen tiv el szem benálló o ld alt elsősorban az erősítette, hogy a felso ro lt m ozza­ n ato k nem állandóan, nem elég következetesen és sokszor nem elegendő m é rté k ­ ben érv én yesültek. Sokszor a helyi szervek nem , vagy n em m egfelelően tu d ta k élni állam , a tá rsa d alo m á lta l n y ú jto tt lehetőségekkel. H ad d bizonyítom ezt egy id é­ zettel. „T erm előszövetkezeteink fejlődését segítik a részü k r e ad o tt b eruházások. A term előszövetekzetek ezévben (1959) több b eru h á zási h ite lt k ap tak , m in t az e l­ m ú lt 5 évben együttvéve, am in ek felh a szn á lá sa jó előkészítő és szervező m u n k á t ig é­ nyel. Ezt azonban nem így ta p asz taltu k , m ivel a term elő szö v etk ezetek az ez évi b e ru ­ házási k e re tü k e t jú n iu s 30-ig m indössze 10% -ban h a sz n á ltá k fel. A term előszövetkezeti ép ítk ezések le m a ra d á sá n a k oka a lassú tervezés, az e lm a ra d o tt építkezési te ch n ik a. . . s e z é rt d rá g á k is az építkezések.” (M SZM P MB. A rchív u m a, 59/1/1.). F o ly ta th a tju k a fejlődéssel szem ben álló tényezők so rá t pl. azzal, hogy az életszínvonal em elkedésében jelen tő s visszaesések is v o lta k (különösen 1952-ben); a szak ­ em b er szü kséglet — b á r kétségtelen, hogy a szám uk év rő l-év re növekszik — m a sem m o n d h ató m egold o ttn ak „ . . . 107 term előszövetkezeti elnök közül egynek sincs egyetem i végzeítsége, 16-nak v an term előszövetkezeti elnökképző ta n fo ly a m a . . . ” (MSZMP MB. A rchívum a, 59/1/1.); az anyagi érd ek eltség et egy időben (1950-es évek első fele) csaknem k iz á rta a b egyűjtési re n d sz e r szám os h ib á ja ; a tú lz o tt ip aro sítás időszakában a b eru h á záso k n ak a rá n y ta la n u l kis része ju to tt a m ezőgazda­ ság fejlesztésére stb. A fen ti k é t tényezőcsoport h a rc á t, m in t az ellen tétes o ld a lak egym ással szem ben folyó h a rc á n a k m eg nyilvánulási form áit, k o n k ré t m eg jelen ését k ell értelm ezn ü n k . 57 �Egy-egy tényező erősödése m ennyiségi válto zást je le n te tt a m egfelelő irán y b a n . M ivel a tényezők h a tá sa időben ingadozó volt, (hol egyik, hol m ásik k e rü lt elő ­ térbe) — az ellen tm o n d ás m egoldása sem le h e te tt egyenes v o n alú ; visszaesések vagy (az egym ással szem ben h a tó erők ideiglenes erő -egyensúlya esetén) pangások, stag n áló szakaszok v áltak o z ásá t kell m u ta tn ia . E zeken k eresztü l v ezetett az ú t az ellen tm o n d ás m egoldásáig; az ú ja t segítő tényezők m ennyiségi felhalm ozódásán k e­ resztü l a m inőségi ugrásig; az egységesen nem -szocialista m ezőgazdaságtól enn ek ta g ad á sán (a k é t szektor egym ás m e lle tt létezésének szakaszán) keresztül, az egy­ séges, szocialista m ezőgazdaság lé trejö ttéig ; a tag ad ás tagadásáig. A ta n u lm á n y fő té m á já t képező jelenség (m ezőgazdaságunk szocialista á ta la k í­ tása), illetv e az ezt jellem ző alap v ető ellen tm o n d ás szem benálló, egym ás ellen h a r ­ coló o ld a lain ak nem csak any ag i—gazdasági jellegű tényezői voltak, h an em m ások is. Ezek közül — k övetkezőként — az elsősorban p o litik ai jellegű m o zzan ato k at kív án om vizsgálni. Jó lleh et, valam ily en rang so ro lás itt sem lenne helyes, m égis egyszerűsítés k ed ­ v éé rt e csoportból célszerű az osztályszövetség k érd ését kiem elni. A m un k ás—p a ra sz t szövetség: m indenek elő tt p o litik ai szövetség. G yökerei, k i­ ala k u lá sá n a k kezdetei a tőkés társa d alo m b a n y ú ln a k vissza. H azánk felszab ad u ­ lá sá é rt harcolva, de ezu tán is, a k o m m u n ista p á r t v ezette m u n k áso sztály nem csak sa ját, han em a p arasztság o sztályérdekeinek is legkövetkezetesebbb h arcosa volt és m a ra d t, — g y ak o rla tb an cáfolva m eg az osztályszövetség m eg b o n tására irán y u ló olyan „érveket” , am elyek sz erin t a m unkáso sztály n ak csu p án a szocialista fo rra ­ dalom első szakaszának győzelm es m egvívása, a h atalo m m eg rag ad ása érd ek éb en v an szüksége a m u n k ás—p a ra sz t szövetségre, s a n n a k győzelm e u tá n a p arasztság o t is eln y o m ja m ajd. V aló jáb an a k ét osztály szövetsége o b jek tív érd e k eik azonosságában rejlik . E n­ nek felism erte tése a parasztsággal, elsősorban a p ara sztság é rd e k eit közvetlenül szolgáló tevékenységgel, m ásrészt a nevelés, meggyőzés eszközeivel érh e tő el. H a az osztályszövetséget — a m ezőgazdaság szocialista átszervezéséhez kép est (és a n n a k szem pontjából) — m in t részjelenséget fo g ju k fel, rá kell m u ta tn u n k a benne rejlő ellen tm o n d ásra. E zt az e lle n tm o n d á s t, egyfelől: az osztályszövetséget k ia lak ító és erősítő, m ásfelől; az ugyanezt gyengítő, aláásó tényezők — m in t e lle n ­ tétes old alak egységében és h a rc á b a n látom . Az egység m ozzan ata a m ezőgazdaság á ta la k ítá sá t közvetlenül m egelőző időben (1945—1948) v o lt a legerősebb. A m u n k á sosztály ek k o r az egész p arasztság g al eg y ü tt v ív ta h a rc á t a fasizm us m a ra d v án y a i, illetv e a fe u d á l-k a p ita lista ren d szer ellen. E nnek az egységnek ta la já n v aló su lt m eg az a g rá rfo rra d a lo m is. A kollektivizálás kezdetével az egység v alam ely est g yen­ gült, s előtérbe k e rü lt a „h arc”. H arc, sajáto s értelem b en : nem a m u n k áso sztály és a p arasztság között, han em az előbb e m líte tt ellen tm o n d ás k é t o ld ala között. Ettől kezdve a k ét szem benálló oldal h a rc á b a n hasonló „változó sik e re k e t” lá tu n k , m in t az előbb vizsgált ellen tm o n d ás esetében. Az egység erő sítését szolgáló m ozzanatokat a k ét osztály közös, s egyre in k áb b felism ert céljaiban, s az ezek m egv aló sítására in d íto tt szám os közös ak ció ju k b an je lö lh e tjü k meg. Ily en ek v o lta k p éld áu l: népgazdasági te rv e in k teljesítése, az á lla m gépezet szocialista átala k ítá sa, a ta n ác s-ren d szer m egterem tése, a dem o k ratizm u s erősítése, a burzsoá, a m arxizm us elm életét jo bbról és b alró l tám ad ó elm életek elleni 58 �h arc, az életszínvonal em eléséért fo ly ta to tt harc, a szocialista k u ltú rá lis fo rrad a lo m k eretéb en fo ly ta to tt együttes küzdelem , az ellen fo rra d alo m közös leverése, a k o rá b ­ ban felso ro lt gazdasági—anyagi m ozzanatok politikai vo natkozásai stb. Az osztályszövetség gyengítését a k u lák ság „idő e lő tti” lik v id álása, az ezzel k a p ­ csolatos tö rv én y sé rtése k és túlzások, m elyek sok esetben a k ö zép p araszto t is s é rte t­ ték, to v áb b á a szocializálás so rán alk a lm a z o tt helytelen , g y ak ra n erőszakos e l j á r á ­ sok és m ódszerek, a gazdasági—anyagi jelleg ű m ozzanatok re tro g rá d jelleg ű cso­ p o rtjá n a k p o litik ai vetületei, a szocializm us ellenségeinek tudatos, g y ak ra n sz er­ vezett bom lasztó tevékenysége, a m unkásosztályon, sőt a p árto n b elü l is je len tk ez ő dogm atikus, szektás nézetek stb. Ez u tóbbi m egyénkben is m eglehetősen sok k á r t okozott az osztályszövetség ügyének. Pl. a kollektivizálás id ején fo ly ta to tt ag itáció t sokan „fölösleges u d v a rlá s” n ak te k in te tté k ; „kem ény kéz”-p o litik á t sü rg ettek ; m ások n em az életszínvonal em elésével k ív á n tá k az átszerv ezést elősegíteni, h an em e lle n ­ kezőleg: „ . . . a m ezőgazdaság átszervezését. . . n á lu n k — N ógrád m egyében — sró folással, leg aty ásítással szeretn ék m egoldani”. (M SZM P MB. A rch ív u m a 58/1/5.) A z ellen tm o n d ás k é t szem benálló o d ala (a tényezők m ost felso ro lt k ét c so p o rtján keresztül) v ív ta h arc át, s e harcb ó l is az elő re m u ta tó oldal k e rü lt ki g y ő ztesen , az osztályszövetség m egerősödött. „A m ezőgazdaság szocialista átszervezésének b e­ fejezése p o litik ailag óriási jelentőségű, m e rt az új, szocialista p arasztság k ia lak u lása felo ld ja a jelenleg m eglévő ellen tm o n d áso k at és ö rö k re m e g b o n ta th a ta tla n n á teszi á llam u n k legfőbb politikai a la p já t, a m u n k ás—p a ra sz t szövetséget; leg yőzhetetlenné m u n k á s—p araszt állam u n k at, a M agyar N épköztársaság o t” (részlet a M SZM P K B .n ak a p á r t V I I . kongresszusán elh an g zo tt beszám olójából. — Dr. G aram völgvi nyo­ m án). A d ia lek tik u s fejlő d és-tö rv én y ek n ek a fenti (rész-) jelenségben való érv é n y esü ­ lésével k ap cso latb an (a m á r érin te tte k e n kívül) a következőket lá tju k A folyam at kezdetén lé tez ett a m u nkásosztály és a nem -szo cialista p arasztság szövetsége. A fo ly am at végére ez á ta la k u lt a m u nkásosztály és a szocialista p a ra sz t­ ság sz ilá rd osztályszövetségévé. Az á ta la k u lá s úgy tö rté n t meg, hogy az egység a fo­ ly a m at egész ta rta m a a la tt m eg m arad t, sőt m indvégig d om ináns sz erep et játszo tt. M ellette érv é n y esü lt a h arc sajátos fo rm á ja is. Ez úgy értelm ezendő, hogy az eg y ­ m ás ellen h ató m ozzanat-csoportok k o n k rét „erőviszonyaitól” függően az egység hol szilárd ab b , hol kevésbé szilárd volt. A m ozzanatokat, illetv e ezek h atása it, e je le n ­ ségben m in t m ennyiségi változások felhalm ozódását é rté k e lh e tjü k , s jól felism erh ető a m inőségi változás, az u g rás m eg tö rtén te is. Az új m inőség term észetesen nem m egjelenési fo rm á já t illetően új, han em ta rta lm i vonásaiban. A m inőségi ugrás te h á t nem az osztályszövetség létében, han em a n n a k jellegében, szín v o n aláb an , — m o n d h a tn ám m inőségében tö rté n t. A szóban forgó jelenség v iz sg álatá b an ehhez az ered m én y h ez m ás k iin d u ló ­ p o ntból is e lju th a tn á n k . Az ellen tm o n d ást ugyanis nem csak az osztályszövetség léte vagy n em léte; az osztályszövetséget erősítő, illetv e gyengítő o ld alak viszo n y la­ tá b a n le h e t vizsgálni, han em k ifejezetten egységes, szocialista p arasztság és a m u n ­ kásosztály szövetségének egyik oldalró l nem léte, m ásik o ld alró l o b jek tív tá rsa d alm i szükségessége vonatkozásában is. A kiin d u ló po n t m egválasztásáb an az já tsz o tt sze­ rep et, hogy — vélem ényem sz erin t — az osztályszövetség gyengítését, felbom lasztá sá t célzó m ozzanatok nem csak a szocialista p arasztság és a m u n k áso sztály szö­ 59 �v e tségével állta k szem ben, han em eg y á lta lá b an a k ét osztály m in d en féle szövet­ ségével: így a szövetségnek azzal a szin tjév el is, am ely a v izsg ált fo ly am at kezdeti szak aszán létezett. A vizsgált fo ly am atb a n a tag ad ás tö rv én y én ek is sajáto s érv én y esü lését látom . S zin te azt m o n d h atn ám : a m ásodik tagadás m egvalósult an élk ü l, hogy előzőleg a k i­ in d u ló állap o t ta g ad a sa m e g tö rtén t volna. S, ha figyelem be vesszük a m ennyiségi és m inőségi változásokról im é n t m on d o ttak at, az csak a lá tá m a sz tja ezt a gondola­ tot. A m i ugyanis a foly am at végén — a tag ad ás tag ad ása tö rv én y t illetően — v ilá ­ gosan látszik, az a „visszatérés m agasabb sz in te n ” ti. a k iin d u ló állapothoz. M egjegyzem , hogy az osztályszövetség, m in t ellen tm o n d ás értelm ezésén ek ko­ rá b b a n e m líte tt m ásodik v álto za ta esetén a tagad ás tag ad ása tö rv én y n ek is m ás, a fen tin él tip ik u sab b m e g n y ilv án u lását tá rh a tn á n k fel. A m ezőgazdaság szocialista átszervezése k ét e lle n té t-o ld a lá ra itt is (a politikai jellegű rész-ellentm ondásoknál) további m ozzanatok so ra k o z ta th a tók fel. Ezek egy része az osztályszövetség kérdéséhez csatlakozik, m ás részének önálló je le n tő ­ sége (vagy önálló jelentősége is) van. Ezek: a p ara sztság n ak az állam h ata lo m b a való bevonása, a term előszövetkezeti és az ö ssztársad alm i d em o k rácia, a gazdaság po litika ala k ítá sá b a n já tsz o tt szerep, a vezetés szem élyi és m ás p roblém ái, a p a ra sz t­ ság korábbi d iffe ren ciáltság á v al kapcsolatos kérdések, a p arasztság viszonya tá rs a ­ d alm u n k különböző rétegeihez, a fa lu és város közötti ellen tm o n d ás stb. E zeknek a m ozzanatoknak az alap v ető ellen tm o n d ás fejlődésében és m egoldódásá­ ban já tsz o tt szerepét a korábbi tényezőkhöz hasonlóan elem ezhetnénk, s b en n ü k a d ia lek tik u s fejlődés-törvények (együttes) érv én y esü lésére vonatkozóan is n ag y ­ jáb ó l egyező ered m én y re ju tn á n k . Az alap v ető ellentm ondás fo ly am atáb an sz erep et játszó tényezők h a rm a d ik nagyobb csop o rtjáb a az ideológiai jellegű m ozzanatokat, rész -ellen tm o n d áso k at so­ ro lh atju k . I tt em lítést érd em eln ek a következő tényezők: szocialista k u ltu rá lis fo rra d a l­ m uk szerepe (ezen belül a m űvelődési otthon, k ö n y v tá r- és m ozihálózat, a rád ió általán o s elterjed tség e, a televízió egyre nagyobb té rh ó d ítása , az an alfab étizm u s felszám olása, a dolgozók különböző szintű esti és levelező iskolái, iskolai o k tatási ren d sz erü n k m egreform álása stb.) a falu villam o sítása és a tech n ik ai fo rrad alo m tu d a tfo rm á ló h atása ; a m arad iság elleni h a rc ; a vallás, illetv e az egyházak b efo ly á­ sán ak kérdése; a köztulajdonhoz, a m unkához való szocialista viszony; az egyéni, a term előszövetkezeti és a népgazdasági érd ek összeh an g o lásán ak kérd ése; a m ezőgazdasági dolgozók szocialista tu d a tá n a k , erkölcsének, v ilág n ézetén ek fejlődése; a szocialista hazafiság és a p ro le tá r intern acio n alizm u s eszm éjének terjed ése stb. E m ozzanatok egy csoportba való sorolása — h a m á r a kön n y eb b áttek in th ető ség érd ek ében csoportosítunk — fe lté tle n ü l indokolt közös jelleg ü k m iatt, egy éb k én t azonban jelentőségükben, egym ásra és az alap v ető ellen tm o n d ásra (illetve a n n a k m egoldására) gyako rolt h atásu k b a n ren d k ív ü l heterogének. Je len tő s részük köz­ vetlen. sőt egyesek többszöri á tté te le n keresztü l é rin te tté k és b efo ly áso lták a v izsg ált jelen ség et és an n a k fejlődését. E h atáso k lem érése az eddig v izsg ált rész­ ellen tm o n d áso k n ál is bonyolultabb fejteg etések re vezetne, hiszen a k o ráb b a n tá r ­ g y alta khoz képest több ben n ü k a sz u b jek tiv itás; g y ak ra n érzelm i, in d u la ti te líte ttségűek. 60 �A d ia lek tik u s fejlő d és-tö rv én y ek e m o zzanatokban való érv én y esü lésén ek be­ m u ta tá sa te h á t rész in t az előbbieknél k o m p lik áltab b fela d ato k a t jelen ten e, — ré s z in t nem v ezetne ú ja b b lényeges vonások feltárásá ra . H asonló okok m ia tt e lte k in te k néhány, a m ezőgazdaság szocialista á ta la k ítá ­ sáb an résztvevő, de m eghatározó szerep et nem játszó tényező (k u lák kérdés, g épállo­ m ások, állam i gazdaságok szerepe stb.) tá rg y a lásátó l is. A ta n u lm á n y bevezető részében célul tű z ö tt fela d ato t ezzel, úgy hiszem , te lje ­ sítettü k . V ázoltuk a főbb d ia lek tik u s fejlő d és-tö rv én y ek lényegét rá m u ta ttu n k e tö r ­ v ények eg y üttes érvényesülésére. Ezt követően k e rü lt sor egy tá rsa d alm i — gyakorlati kérd ésen , — m ezőgazdaságunk szocialista á ta la k u lá sá b a n — a fejlődés törv én y ek je len léte és h a tá sa k im u ta tá sá ra . Ez lényegében úgy tö rté n t, hogy a vizsgált jelenség alap v ető ellen tm o n d ásá t ré s z ­ ellen tm o n d ása ira b o n to ttu k ; ezeket jelleg ü k sz erin t gazdasági, p o litik a és id eo ló ­ giai jellegű m o zzanatokra csoportosítottuk, s az egyes csoportok egy-egy re p re z e n ­ tá n sá n k ere sztü l m egvizsgáltuk ezek ellentm ondásosságát, az ellen tm o n d áso k m eg­ oldását. L áttu k , hogy a vizsgált jelenség és részei igen b onyolultak, összetettek, d e végül is m indegyikük a fejlődés d ia lek tik u s, egyetem es tö rv én y e in ek „enge­ d elm esk ed ik ” . M egyénk m ezőgazdaságának szocializálása alap v ető en az országos átszervezéssel m egegyezően tö rté n t, — a rész terü le tek e n jelentkező n éh án y sajáto s v o n ásra igye­ keztem rá m u ta tn i; legalábbis an n y ib an , am enn y ib en ezt a fejlődés tö rv én y sz erű ­ ségeinek fe ltá rá sa m egkövetelte. Ez a ta n u lm á n y term észetesen n em a lk alm as a r r a , hogy segítségével a m ezőgazdaságunk k o lle k tiv izá lásá t alap o san m e g ism e rjü k , de célu n k itt nem is ez volt, hanem a folyam at egv speciális m egvilágítása. A fejlődés végtelen fo ly am atá b an az elhaló jelenségek h elyébe ú jak , a m egoldó­ d o tt ellen tm ondások h ely ett új ellentm ondások jönnek létre. — M ezőgazdaságunkban is, n a p ja in k b a n is je len tk ez n ek új ellentm ondások. Ilyen például a tá rsa d alo m egyre növekvő szükséglete és a term elés jelenlegi színvonala; a te rm elés te rv sz erű b b é té ­ telén ek p ro blém ája, a szövetkezetek további m e g szilárd ítá sán a k k érd é se; az o p tim ális gazdálkodási egységek k ia la k ítá sá n a k fela d ata : az anyagi érd ek eltség fo k o zása; a tá j­ egység ü n k n ek m egfelelő term elési k u ltú rá k k ia lak ítása , stb. T ársa d alm u n k — többek között — éppen e ta n u lm á n y b an is v izsgált fejlődés tö rv én y ek , ellentm ondások időbeni felism erésével képes és kész a rra , hogy m in d a felm erü lt, m ind a jövőben felm erülő ellen tm o n d áso k at n ép ü n k ja v á ra o ld ja meg. F elh aszn ált irodalom : Sz. M elju h in: A szervetlen term észet fejlődési d ia lek tik ája. Dr. G a ra m völgyi K áro ly : M ezőgazdaságunk szocialista átala k ítá sa. Dr. R evics—K erék g y á rtó — M arjan ek n é: P olitik ai gazdaságtan á b rá k b a n és tá b lá z a ­ tokban. K özponti S tatisztik ai H ivatal N ógrád m egyei Igazgatósága: S alg ó ta rján , 1964. 20 év a szocializm us ú tjá n . A z M SZM P K özponti B izottságának P á rttö rté n e ti Intézete: A k o m m u n ista p á rt szövetségi p o litik á ja 1936— 1962. A fen tieken kív ü l felhasználtam az M SZM P N ógrád m egyei B izottsága A rc h ív u ­ m á n ak a tém ával kapcsolatos an y a g a it. az M SZM P VII—V III. K o n g resszu sán ak jegy­ zőkönyvét. v a la m in t a P a rté le t és a T ársa d alm i Szem le egyes cikkeit. 61 �TAMÁS PÁL: Községeink fejlődése a számok tükrében A felszabadulás u tá n le za jlo tt tá rsa d a lm i—gazdasági változások a n ó grádi fa l­ v a k b a n is általán o s — a term elési viszonyokra és a lakosság szociális—k u ltu rá lis h ely zetére e g y a rá n t k ite rjed ő — válto záso k at eredm ényeztek. A fejlődés, m ely itt sem v o lt ellen tm o n d ás m entes, új gazdasági alap ren d szer, a szocialista nagyüzem i g azdálkodás m egszervezését k ív á n ta meg, az ellen téte k m egoldása so rán bek ö v et­ k ez ett m inőségi változások a falu a rc u la tá n a k á ta la k u lá sá t te tté k lehetővé. M egyénk lakosság án ak m integy 78 százaléka él a községekben. A k o llek tív m ező­ g azdálkodási fo rm a m egvalósítása N ógrád m egyében is m u n k aerő felesleg et e re d ­ m ényezett, a felszab ad u lt m u n k a erő részben a m egye ip a rilag fejlette b b keleti r é ­ szébe, részben a szom szédos m egyék felé ára m lo tt, következésképpen községeink la k ó in ak szám a 186 ezer főre — az elm ú lt öt évben közel ö tezer fővel — csökkent. A nem ipari fun ció k k al rendelkező községek közül csak Szécsény lakossága n ő tt szám ottevő m érték b en , u g y an ak k o r a nagyobb — k ifejezetten m ezőgazdasági je l­ legű — fa lv a k (B uják, É rsek v ad k ert, D iósjenő) lakossága az elm ú lt öt év a la tt á t­ lag osan 230—300 fővel csökkent. A FA LU SI LAKOSSÁG TERÜ LETI M EGOSZLÁ SA A Járás szám a népesség % -os m egoszlása szám a %-os m egoszlása 19 6 0 19 66 * év v é g é n B alassagyarm ati 32 861 17,2 31 500 16,9 Pásztói 41 170 21,6 38 750 20,8 R étsági 27 969 14,7 26 500 14,2 S alg ó ta rján i 59 346 31,1 60 750 32,6 Szécsényi 29 378 15,4 29 000 15,5 190 733 100,0 186 500 100.0 ÖSSZESEN * Előzetes, részben sz ám íto tt adato k 1966 év végén — becsült ad a to k sz erin t — a falu n élők m integy 55 százaléka k ereső foglalkozású, és a rendszeres jövedelem m el ren d elk ező k m integy eg y h arm ad a a m ezőgazdasági ág azatokban dolgozik. M ezőgazdaságunk m u n k aerő h ely zetét — vonatk o zik ez különösen a m ezőgazdasági term előszövetkezetekre — az „elöregedés” p ro b le m a tik á ja jellem zi. Az elm ú lt é v végén term előszövetkezeteinknek 25 ezer ta g ja volt, ezek közül 7712 fő n y u g d íjas é s járadékos, m u n k á ju k ra csak részben le h et szám ítani. 62 �M EZŐ GA ZD A SÁ G I TERM ELŐ SZÖ V ETK EZ E TEIN K M U N KA ERŐ H ELYZETE (1966. decem ber 31.) K o rcsoport 26 éves és fia ta la b b T agok szám a (fő) A férfi A nő tag o k % -o s m egoszlása 639 2,4 2,7 27—49 éves 7 828 18,9 41,0 50—59 éves 5 642 25,0 20,6 60—69 éves 5 799 31,5 16,5 70 éves és idősebb 5151 22,2 19,2 ÖSSZESEN 25 059 100,0 100,0 A m ezőgazdaság szocialista átszervezése követk eztéb en lényegesen m egváltozott a fö ld te rü le t szektor m egoszlása. Az egyéni gazdaságok te rü le te m in im álisra csök­ kent, (24,1 százalékról 1,6 százalékra) u g y an ak k o r a m ezőgazdasági term elő szö v et­ kezetek á lta l h aszn á lt fö ld te rü le t közel k étszeresére — 266 ezer k h -ra — em elk ed ett. A m egye fö ld te rü le té n e k 47,3 százaléka szántó, term észeti a d o ttsá g ain k n á l fogva m agas az erdő (24,3%) és a legelő (10,0%) ré sz arán y a is. A gyüm ölcsösként h aszn á lt te rü le t a I I . ötéves te rv időszakában közel 70,0 százalékk al em elk ed ett, új nagyüzem i gyüm ölcsösök telep ítése rév én az a d o tt te rü le te n új növényi k u ltur á t h o n o síto ttak meg. A szántóföldi növények te rm ésá tla g ai 1961—1965 évek b en a növénvféleségck többségében m agasabb, m in t az előző öt évben volt. A gab o n afélék te rm ésá tla g a — részben az alk a lm a z o tt k o rszerű b b ag ro te ch n ik a i eljáráso k , részben a kedvezőbb id ő járás következtében — 1966 évben kiem elkedően m agas volt. A k ap ásn ö v én y ek te rm ésá tla g a az előző ötéves időszakkal azonos szinten m ozgott, a szálas és zöld­ ta k a rm á n y o k te rm ésá tla g a ugyan em elkedő irán y z atú , de m ég m in d ig alacso n y ab b m in t az előző öt évben. TERM ÉSÁTLA G OK A LA K U LÁ SA M egnevezés 1956—1960 1961—1965 évek átlaga 1966 B úza 8,2 9,8 11,7 Rozs 6,8 7,2 8,0 Á rp a eg y ü tt 8,9 9,1 10,0 K u k o rica 13,2 11,7 15,2 B urgonya 65,6 43,0 70,0 63 �K edvezőtlenül befolyásolja növényterm esztési ered m én y ein k et, és á lta lá b a n a szántóföldi n övényterm esztést a talajerózió. F elm érések a la p já n m eg állap íth ató , hogy a m egye m ezőgazdaságilag m űvelhető te rü leté n ek m integy 90 százalék át év en k én t ism étlődő eróziós k áro k érik, m elyek m egszüntetésére m integy 8— 10 évi m un k a szükséges, s a m u n k á lato k elvégzésére év e n te átlag o san 20—25 m illió fo rin to t lehet felhasználni. A m ezőgazdasági term én y ek term ésm ennyiségének, te rm ésá tla g ain a k em eléséhez elen g ed h etetlen ü l szükséges a ta la je rő u tánpótlás. A szerv estrág y ázás m egyénkben a k ív á n t m é rték n él jóval alacsonyabb. A szerv estrág y ázo tt te rü le t a rá n y a nem éri el a 10 százalékot sem. Ezzel ellen tétb e n ö rvendetesen ja v u lt a m egye m ezőgazdasá­ g án ak m ű trág y aellátása. Az elm ú lt évben m ezőgazdasági term előszövetkezeteinkben egy k a t. h o ld ra 211 kg m ű trá g y a ju to tt, m integy háro m szo ro sa az 1963. évi m en n y i­ ségnek. N agym értékben fejlődött a II. ötéves terv id ő szak áb an a m egye m ezőgazda­ ság án ak erő - és m u nkagépekkel való ellátottsága. A m egye tra k to rá llo m á n y a a terv id ő szak b an 650 d ara b b al, csaknem k étszeresére em elkedett. Az új erőgépek zöme nagy m u n k a b írású u n iv e rz ál- és nógrádi terep v iszo n y o k ra nagyszerűen a lk a l­ m as lá n ctalp as trak to r. Szövetkezeti g azdaságainkb an az év végén 1051 tra k to r d ol­ gozott, összesen 1366 traktoregységnyi e rő t képviselt. Száz ka t. hold sz á n tó te rü le tre 88,6 traktoregység ju to tt, 1961 évhez viszonyítva csaknem ötszörösére em elkedett. Az erő- és m unkagépállom ány növekedésének m egfelelően em elk ed ett a géppel végzett m u nka m ennyisége is. T erm előszövetkezeteinkben az összes gépi m un k a m ennyisége 1965-ben m á r m eg h alad ta a 1119 ezer n o rm álh o ld at, az 1960. évinek sokszorosára, a viszonylag gép esített 1963. évin ek pedig m integy m ásfél-k étszeresére em elkedett. Á lla tállo m án y u n k az e lm ú lt ötéves te rv időszakában k ism érték b en csökkent. A 100 k a t. hold sz á n tó te rü le tre ju tó szám osállat az 1966. évi tavaszi állatszám lálás id ő p o n tjáb an 31,0, a II. ötéves te rv időszakában 2,8 százalék k al csökkent. A k o rszerű b b agro tech n ik ai e ljáráso k at alkalm azó, eg y re in k áb b b elterjes irán y b a n fejlődő m ezőgazdaság több, képzettebb szak em b er a lk alm az ásá t követeli. T erm előszövetkezeteinkben az előző év végén 82 egyetem et, vagy főiskolát végzett szak em b ert alk alm aztak , a term elési ágak te rü le te in dolgozó középfokú m ezőgazdasági képzettséggel rendelkezők szám a m e g h ala d ta a 250 főt. A gazdasági alap fejlesztését szolgáló b eruházáso k zöm ét a m ezőgazdasági h o ­ zam ok em elését szolgáló épületek, berendezések és egyéb létesítm én y ek ép ítésére h aszn á lták fel. A II. ötéves te rv időszakában a m ezőgazdaság 783 m illió fo rin t b e­ ru h ázási h ite lt — a h itelek csaknem egynegyedét — h aszn álta fel. 100 ka t. hold sz á n tó te rü le tre 41 600 fo rin t ju to tt. A hozam ok em elkedésével p árh u zam o san em elk ed e tt a tagság közös g azd aság ­ ból szárm azó jövedelm e is. 1965. évhez az egy dolgozó ta g ra ju tó jövedelem m eg­ h a la d ta az 57 ezer forinto t,m in teg y m ásfélszerese az 1960. évinek. A viszonylag m agasabb, ren d ezetteb b jövedelm i viszonyok lényegesen b ő v ítették a falusi lak o s­ ság á ru v á sárlási körét, különösen a ta rtó s fogyasztási cik k ek irá n y á b a n n ő tt a k ereslet. 64 �TA RTÓ S FOG Y A SZTÁ SI CIK K EK FO R G A LM A * Cikkek 1960 E ladási forgalom (db) 1963 1966 évben 1961—1966 években P o rszív ó 523 857 1 340 5 615 H ű tőszekrény 160 437 1 171 3 157 M osógép 2 689 3 202 Televízió 706 3 119 B útor** 36 771 Szem élygépkocsi 44 809 19 4 413 3 964 53 877 262 280 20 572 18 958 276 146 1 107 * A m egye k iskereskedelm i egységeinek forgalm a ** 1000 fo rin tb an Az előbbiekben vázolt gazdasági eredm ények közvetlen, vagy közvetve életszínvonal em elő tényezőkké v áltak. Az álta lá b a n növekvő k u ltu rá lis igények k ed ­ vező leh etőségekkel párosulva, növelték p ara sztság u n k általán o s m űveltségi szín­ vonalát. F alusi általán o s isk o láin k b an m a kedvezőbb k ö rü lm é n y ek között folyik az ok tató —nevelő m unka. A körzetesítés v ég re h ajtá sa u tá n a községi iskolák tö b b ­ ségében folyik sz ak ren d szerű oktatás, illetv e az ilyen jelleg ű o k tatási fo rm á b an r é ­ szesülő felsőtagozatos ta n u ló k a rá n y a m e g h ala d ta a 85 százalékot. Az o k ta tás sze­ m élyi és tárg y i feltéte lein ek ja v u lá s á t bizonyítja, hogy az egy ta n e rő re és az egy o sztály terem re ju tó ta n u ló k szám a 22,7, illetv e 39,9-re csökkent. A dolgozók á lta ­ lános iskolái — bizonyos visszafejlődés ellen ére — to v á b b ra is népszerűek, a közel 1500 ta n u ló 85,6 százaléka a V II—V III. osztályt végzik. K étség k ívül falu si o k tatási h áló za tu n k fejlődését b izo n y ítja az ú j községi g im ­ n áziu m i h álózat, K isterenye, N agybátony u tá n K aran c sla p u jtő n , B ercelen és R om ­ hán y b an is szerveztek általán o s gim názium ot. A II. ötéves te rv időszakában nagy m érték b en fejlő d ö tt a tö m eg k u ltu ra egyik legfontosabb bázisa, a közm űvelődési kön y v tárh áló zat. Az 1966. év végén községeink­ b en száz la k o sra 168 k ö te t könyv ju to tt. K özségeinkben m in d en ötödik lakos k ö n y v ­ tá ri olvasó, az e lm ú lt évben egy olvasóra átlagosan a kön y v állo m án y b ó l 82, a kölcsönzési forgalom ból 187 k ö te t ju to tt. H asonló m é rték b en em elk e d ett a rá d ió és televízió előfizetők szám a is. RA D IÓ ÉS TE L EV ÍZIÓ ELŐ FIZETŐ K SZÁ MA A K Ö ZSÉG EK BEN 10 000 la k o sra ju tó rád ió televízió előfizetők szám Időp o n t 5 1966. X II. 31. 2031 622 1963. X II. 1960. X II. 31. 31. 2196 1981 260 32 65 �K özségeinkben m űködő tá rsa d alm i és állam i m ozik 1966. évb en több m in t 19 ezer elő ad ást ta rto tta k . Egy lakosra átlagosan 17 m ozilátogató ju to tt. A II. ötéves te rv időszakában tovább em elk ed ett az időszerű k ü l- és b elpolitikai esem ényekről tá jék o ztató sa jtó te rm ék e k te rje sz te tt p éldányszám a, és előfizetőinek szám a. SA.JTÓ TERJESZTÉS FONTOSABB ADATAI M egnevezés (1965. IV. negyedév) E zer lak o sra ju tó előfizető szám a N épszabadság 79,5 N ógrád 45,9 A D éryné Á llam i F aluszínház tá rsu la ta i községeinkben ren d szeresen ta rta n a k előadásokat. 1965. évben 100 lakosra 3 szín házláto g atás ju to tt, lényegében a korábbi év ekkel azonos. A T udom ányos Ism ere tterje sztő T á rsu la t á lta l szerv ezett előadások is n ép ­ szerűek községeinkben. Az e lm ú lt évben különböző té m á k a t feldolgozó előadáson több m in t 64 ezer falusi lakos v e tt részt, 100 lak o sra átlag o san 34 láto g ató ju to tt. F alusi lakosságunk tá rsa d a lm i—gazdasági helyzetéről, falv a in k fejlődéséről csak átfogó k ép et n y ú jth a tu n k . A b em u to to tt ad a to k azt bizonyítják, hogy a falu gaz­ dasága és tá rsa d alm a, élve az ad o tt lehetőségekkel tö rtén elm ileg rövid időn b elü l ro h am osan fejlődött. BAKONYI SÁNDOR: Lányok, falun 1. V asárn ap délután, ha kinézek az ablakon, látom a lán y o k at a m űvelődési terem elő tt; a p a rk fái a la tt, a lépcsőkön álln ak . Tíz lépcsőfok van a b e já ra t egyik m eg a m ásik old alán is. A ta la jv íz az oka, hogy h atalm as, jól k iem elt kőtöm bökön p ih e n ­ nek a falak, elől h áro m k arc sú oszlop ta r tja a födém et, h a sü t a nap, az oszlopok árn y é k a ráv e tő d ik a lányok arc ára. Az oszlopok és a hom lokzati fal kö­ zött m ozaiklapokkal fed e tt n y ito tt elő tér van, toporgó, a m it k ét o ld alró l a fö ljá ra ti lépcsők kereteznek, eső, hó nem h u ll o d a, de a szél szabadon su rra n k eresztü l ra jta , k ip irítja az arcokat. A kis falu, szinte az ország v érkeringésétől is távol, a z t m o n d h atn án k , hogy a világ végén van, pedig nem , n ap o n ta k é t b u sz já ra t in d u l a já rá s és a m egye szék­ helye felé, a nem zetközi m ű ú t nyolc k ilo m éte rn y ire kígyózik tőle. V alam ik o r o r­ szágosan közism ert em b er la k o tt itt, b á r ah o l százak b an írjá k a lakosság szám át, en n ek alig van jelentősége. H ónapok teln ek el, m ire n éh án y tu rista , vagy egy f a r ­ m otoros autóbusz a r r a téved. L eginkább hivatalo s em b erek lá to g atják a falu t, a 6 �já rá s , a m egye küld ö ttei, a körzeti orvos, a védönő, az állatto rv o s, az ÉM ÁSZ k ö rze t­ szerelője, id eg en t ritk á n látni. M it is k ere sn én ek itt? A kik a falu b a n lak n ak , á lta ­ lá b a n jó l érzik m a g u k at ezen a vidéken, a tá j szép, a tá v o lb an hegyek n y ú jtó zn ak , a z erd ő k b en tav asszal vadrózsa nyílik, ny áro n a p a ta k tiszta vizében m e g m árt­ h a tjá k lá b u k a t a gyerekek, télen v id ám an szánkóznak a k örnyező dom bokon. De m in d en k i egyform án jó l érz i-e m ag át a falu b a n ? A fiatalo k , a fiúk, a lányok m eg­ ta lá ljá k - e h ely ü k et a fa lu közösségében? A v áros vonzása é re zte ti-e h a tá sá t? L átom a lá n y o k at a lépcsőkön, a fenyők alatt. H eten te egyszer film et v etíten ek a falu b an , este h a tk o r kezdődik az előadás. N éztem a m ű so rt, a fővárosi film szín ­ h á z a k k a l szinte egyidőben k e rü ln e k ide a leg ú jab b film ek. A lán y o k m á r k o ra d él­ u tá n k a r t k a rb a öltve sé tá ln a k az utcán, de ez a séta m á r valah o g y an m ás, m in t a m ily e n az n ag y an y áin k idejében volt. N em sietnek, de n em is m en n ek lassan. Nem kényelm esen, kihívón ró já k az u ta t, m in t régebben, h an em úgy, m in th a dolguk volna, céltu datosság re jlik a m ozdu lataik b an , pedig m in d en k i tu d ja, hogy sem m i d olguk nincsen. A v asárn ap d élu tán a pihenésé, a szórakozásé. T alán be sem va ll a ­ nák, hogy az esti előadáson kívül sem m i p ro g ra m ju k nincs, h a v alak i m egkérdezné tőlük, hova m ennek, m inden bizonnyal a z t felelnék: „m együnk a V eráékhoz”, vagy v alam i ehhez hasonlót, m e rt a sé ta nem illik céltudato sab b , g y ak o rla tia s szellem ű k o ru n k h o z, ezt ők is érzik, tito k b an szégyenkeznek is, hogy h aszo n talan ság o k ra fecsérlik a szabadidejüket. A zt is látom v asárn ap o n k é n t, hogy közvetlen n y itás előtt, n éh a m á r jó v al ko­ rá b b a n az általán o s iskolás korosztály is m eg jelen ik a m űvelődési te re m elő tt, fiúk. lányok vegyesen, a lányok sugdolóznak, kacarászn ak . a fiú k hangosak, k avicsokkal h a jig á ljá k egym ást. C sak a nagylányokhoz illő, pelyhedző állú k am aszo k at és a „leg én y ek et” nem látom soha. Hol v a n n a k a fiú k ? M ár szürkül, a h írad ó képei v e­ tü ln e k a vászonra, am ik o r b e s u rra n n a k a m oziba. H onnan jö n n ek ? A k o c sm á b ó l. . . A helyi ta n ác s illu sztris ép ü letb en székel. K ardos V endel, az a ra n y sz á jú ló ­ kupec, föld bérlő és n y u g alm azo tt tis z tta rtó k astély a v o lt valam ik o r, aki a földosz­ tá s, az állam osítás idején m e g g y ú jto tta az ép ü let négy sa rk á t, m ondván, ebből nem esztek, koszosok, és k árom kodott, m e rt ah h o z úgy é rte tt, ahogyan senki a környéken. A falu összefogott, m eg is v erté k úgy a vén lócsíszárt, hogy k ét h étig fe k ü d t a já rá si k órházban. A tü z et m eg eloltották. Jószerév el ez v o lt a falu első igazi összefogása, tökéletes „n é p fro n t”-m egm ozdulás, erődem ostráció. jogfosztás és h atalo m átv é tel. A ta n á c stitk á r, vörösdiplom ás, jó baráto m , hátulgom bolós ko­ ru n k b a n eg y ü tt k o p ta ttu k az isko lap ad o t M átratepölcén , ettő l a bizonyos m egm oz­ d u lá stó l szám ítja a falu ú ja b b k o ri tö rté n eté t. E lm ondta azt is, o n n an a neveztesség, hogy K ard os V endel „trónfosztása” u tán , a tatarozás, h ely re állítá s közben jó fa jta nem es fém eket ta lá lta k a kőm űvesek elfalazva az é p ü le t faláb an , a m it beszolgál­ ta tta k , de áttétele sen m égis ju to tt belőle a r r a is, a m ire ere d etileg h iv a tv a le tt volna, hiszen a fa lu v eríték e v o lt benne, az oszlopos k astély b ó l k u ltú rh á z, kö n y v ­ tá r épült, a b o n to tt anyagból iskola. A fa lu k u ltú rá lis c e n tru m a m a is a k u ltú rh á z. A k ö n y v tá r m ásfélezer k ö tettel ren delk ezik , tú lnyom órészt gyerekek lá to g atják , a feln ő ttek n e k is ők kölcsönöznek A film e k et a k u ltú rh á z n ag y term éb en v etítik , három száz em b er is b efé r oda, szín ­ pad v a n a helyiség előterében, h á tu l a gépház. Az ép ü let télen b a rá tsá g ta la n , hideg. Ide já rn a k a lányok m inden v a s á rn a p délután. B eszélgetnek, u n atk o zn ak , elm ennek, ú jr a v isszajönnek és v árn a k , v árnak. M ire v á rn a k ? Hogy tö rté n je n v alam i? Nem tö r tén ik semmi. 67 �F él h a tk o r jön a pénztáros, leül az előcsarnokban , o sztja a jegyeket, m orgolódik m ag áb an, öreg asszony m á r, h a ja ősz, h á ta h ajlo tt, állan d ó a n a szájáh o z k a p ja a kezét, am ik o r jegyet ad, e ttő l m indegyik nyálas lesz. A z ép ü letb en tsz-iro d a, K ISZhelyiség, posta v an még, v asárn ap ezeket zárv a ta rtjá k . A lán y o k k ö rb e já rjá k a z ép ü letet, a b e z á rt helyiségek a b la k á b a n m egnézik m agukat. Csinosak, olyanok, hogy a V áci u tc áb a n sem kelten én ek m egütközést. T alán tú lság o san is csinosak ehhez a poros kis faluhoz. De hol v an n a k a fiúk? A kocsm a, a vegyes bolt u g y an an n ak a földm ű vesszövetkezetnek az üzem egysé­ gei, több üzlet, vagy vendég látó ip ari létesítm ény nincsen a falu b an , nincs h á t k o n ­ k o n k u rre n cia sem , csak egym ással v ersen g h etn ek és a tén y ek h ez tarto zik , hogy a b ev ételt te k in tv e a kocsm a fejhosszal vezet. Á lta láb a n férfiak láto g atják . — H ova m en jen ek ? — kérdezi a term előszö v etk ezet üzem egységvezetője. — A m oziban nem szívesen ücsörörgnék a gyerekek között, itt meg m in d e n t m eg le h et beszélni. N em lá t itt részeg e m b e rt h étszám ra sem. Na, nem m ondom e lő ­ fo rd u l, hogy becsípnek n éhányan, de nem úgy . . . A kkor szépen h azam en n ek és lefekszenek. N em leh et ám sokáig ran d allíro zn i, reggel m egy a v o n at; k o rán fe k ­ szenek, k orán kelnek. In k áb b a fia ta lo k k a l van baj, g y ak ra n elv étik a m érték et. K in y itn á n k nekik a k á r a K IS Z -helyiséget is, de lu sták befűteni, így a z tá n itt láb atlan k o d n ak . — A fia ta la b b korosztályok nagyrésze e ljá r az ip arb a, hétfőn megy, szom baton jön — m ag y aráz g atja a ta n á c stitk á r — A fiú k szin te k iv étel n élk ü l m in d ingáznak. A lán y o k k al m ás a helyzet. Női m u n k a erő re a m u n k á lta tó k n a k csak k o rláto zo tt szám b an v an szükségük, nem tu d n a k k ed v ü k re elhelyezkedni, itt m a ra d n a k a falu b an . Az egyik kezem en m eg tu d n á m szám olni azokat, a k ik n e k sik e rü lt v a la ­ hogyan b e ju tn i a városba, vagy a já rá si székhelyre. A többiek, k ö ztü k é re ttsé g i­ zettek, v árn a k , a h á z ta rtá sb a n tesznek, vesznek, vagy besegítő család tag o k a szö­ v etkezetben. M ásrészük végül rá sz á n ja m agát, belép a term előszövetkezetbe. Á lta­ lá b a n csalódottak, elég edetlenek m ég azok is, a k ik a szövetkezetben m á r m eg­ ta lá ltá k a szám ításaik at. M iért? A p á r v á la s z tá s . . . T udod, ebb en a fa lu b a n az anyakön yvvezető szerep ét is én töltöm be, de nem em lékszem , m ik o r a d ta m össze u to ljá ra törzsökös helyi p árt. A falu b eli fiú k álta lá b a n nem veszik el a falu b eli lá n y o k a t. . . F ö léb resztette a kíváncsiságom at, vizsgálódni kezdtem , m ilyen lehetőségei v a n ­ n a k a falu b a n az elhelyezkedésnek, a p á rv á la s z tá s n a k A női em ancipáció lehetővé tette, a m ai család s tru k tu rá lis felép ítése szinte kötelezően elő írja, hogy az ifja b b generáció, így a lányok is, ahogy keresőképessé váln ak , elh elyezkedjenek. B á r k e re ­ se tü k tö b b n y ire s a já t igényeik k ielégítésére fo rd íth a tjá k , n in csen ek rá u ta lv a a szülők, hogy te h erm en tesítsék őket, de a fia ta lo k önállósodási fo ly am atá n ak elő­ feltéte le az önálló kereset. A fiú k n a k k önnyebben m ó d ju k b a n á ll éln i ezzel, a lá ­ n y o k n ak azonban, ak ik a szövetkezetben nem a k a rn a k , m á su tt n em tu d n a k e l­ helyezkedni, nehezebb. M arad a férjh ezm en és lehetősége, így en n ek jelentősége nagyobb, m in t városon, m á r csak a z é rt is m e rt a fa lu n a h u szonegynéhány éves lán y o k „öreglányoknak” szám ítan ak , s az egyedülálló nőknek, fé rfia k n a k n incsen becsületük, a közvélem ény elitéli őket. 2. A falu két, egym ásra nag y jáb ó l m erőleges főutcából, azokból leágazó fél tu c a t m ellék u tcából áll. A nevezetes középületek a falu kö zp o n tjáb an van n ak , a k u ltu r ­ o tth o n a fa lu t átszelő országúttól távolabb, egy p a rk közepén, vén fenyőfák, gesz8 6 �ten y efák között, a tanácsház, az iskola az ú t m ellett, a tem plom a dom bon, a falu szélén, a tem etőtől alig k ő h a jítá sn y ira van. A ta n ác sh áz épü letéb en , h átu l, óvoda m ű k ö d ik ö t női alk alm azo ttal. A fa lu b a n az óvodán és a szövetkezeten k ív ü l m u n ­ k alehetőség nincs. A já rá s székhelye, ah o l szintén csak kevés alk alo m n y ílik az elhelyezkedésre, hat, a legközelebbi városig h a rm in c k ilo m éte r a távolság. A v a s ú t­ állo m ás k é t és fél k ilo m éte rn y ire van a falutól. H a k in ézek az ablakon, látom a lányokat. B. J. hu szo n h ét éves, ritk á n m oso­ lyog, zárk ó zott term észetű. V alam ik o r a legszebb lán y v o lt a környéken, szám talan falu b ó l já r ta k hozzá a fiúk. A zt m ondják, r á ta rti, válogatós volt, végül p á rtá b a n m a ra d t L ehet, hogy m ás oka is van an n a k , hogy nem m e n t férjhez. Ki tu d ja ? É s so rb an a többiek: K. Cs. a gép ip ari te ch n ik u m m áso d ik osztályából m a ra d t ki, m ost a szövetkezetben dolgozik. B. M. a gim názium negyedéves ta n u ló ja , a v áro sb a já r, h a t elő tt indul, este érk e zik haza. K. I. fia ta l pedagógusnő, a falu si lán y o k k al alig érin tk ezik , m oziba ritk á n já r, huszonöt éves. L. V. az általán o s iskola h eted ik osztályából k im a rad t, dolgos, igyekvő lány, növényterm esztő, a szövetkezet m indig o tt fo g lalk o ztatja, ah o l szükség van rá, kapál, k u k o ric á t tör, vagy éppen ta k a r ít az irodán. M. M. a négy M. lá n y te stv é r egyike, nyolc á lta lá n o st végzett, nem dolgozik sehol, ő a legfiatalabb. A legidősebb lá n y te stv é re fé rjn é l van, szin tén n em d o l­ gozik, a közbülső lányok közül az egyik P e stre já r, a m ásik csem eteápoló az e rd é ­ szetnél. F o ly tath atn á m a sort, de a többiek, egyéni különbözőségeik ellenére, m u nkahely, iskolai végzettség sz em pontjából az em líte tte k valam ely ik év el azonos k ateg ó riáb a sorolhatók. T a n á c stitk á r b ará to m segítségével kis tá b lá z a to t állíto ttam össze: K orÖsszlakosságElőzőből H elyben E ljá ró k Iskolai osztályok hoz v iszonyít- kereső k % -os dolgozók végzettség évtől évig va % -b a n a rá n y a férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő I-V III. éretts. 14—18 18—22 5 6 6 8 47 89 31 44 84 24 72 81 16 76 28 19 96 77 11 22—26 2 3 97 60 48 88 52 11 92 7 26—30 4 5 99 22 71 97 29 3 86 14 E hhez alig szükséges kom m entár. M íg a 14—30 éves lányok, fiatalasszo n y o k n ak átlag o san 39% -a dolgozik önálló k eresőként, vagyis nem tanuló, vagy besegítő csalá d ­ tag, ebből 84% helyben, ad d ig a hasonló k orosztályú fé rfia k 80% -ának v an állan d ó m u n k ah ely e, de helyben csak 57% -ukat foglalkoztatják. A női egyenjogúság egyik sa rk a lato s tétele az anyagi függetlenség, ehhez az elhelyezkedésnek legalábbis a lehetőségét b iztosítani kell. N em kétséges, hogy nagy fe la d a t h á ru l a helyi, k ö rnyéki jellegű ip atelep ítésre, s nem utolsósorban a szövetkezetre, te re m tse n e k egyre több olyan m u n k alehetőséget, ah o l a lányok fiatalasszonyok m egfelelőképpen fo g lalk o ztat­ hatók. T erm észetesén ehhez a szociális, k u ltú rá lis ad o ttsá g o k at sz in tre kell hozni, s a nők biológiai sajáto sság ait, a csalá d b an b etö ltö tt h ely ü k et kell m esszem enően m érlegelni, hiszen a szövetkezetben m ost is b á rk it szívesen látn ak , de: 1. R endszeres, folyam atos m u n k á t alig tu d n a k biztosítani. 2. Sok esetben sem becsülete, sem elegendő anyagi h aszn a n incsen az á lta lu k vég­ ze tt m u n k án ak . 3. M unkaidő, szociális, k u ltú rá lis, társad alo m b izto sítási szo lg áltatáso k tek in tetéb en h átrá n y o s h elyzetbe k erülnek. 69 �4. S peciális női m u n k a alk a lm a k te re m té sére nem igen fo rd íta n a k gondot a term elő ­ szövetkezet vezetői. 5. A szakm ásítást, a szak irán y ú képzést, am i növelné a m ezőgazdasági m u n k a becsü­ letét, egyéni, tá rsa d alm i hasznosságát és hosszabb táv o n elen g ed h etetlen feltétele a fejlődésnek, az iskolákkal ellen tétb e n m ég nem szorgalm azzák kielégítően. Ezek u tá n a p árv á lasz tá sró l szólva, m integy előzetesként, n éh án y m o n d atb an , in k áb b csak futólag érin tv e a k érdésnek ezt az oldalát, p a p írra kívánkozik, hogy a 16—30 éves férfiak helyben tö rtén ő foglalkoztatásához, a falu h o z kötődésükhöz, szintén jól fizető, tá rsa d alm ila g m egbecsült m ezőgazdasági szak m ák at k ell a m ezőgazdasági term elés m inden rész terü le tén k ia lak ítan i, ezek szám át k ia lak ítan i, ezek szám át szap o rítan i kell. M indezt a jól m egalapo zo tt gazdasági m egfontolásokon tú l a z é rt is, hogy a lakosságon belül a hasonló korosztályú fé rfia k és nők ará n y a kiegyensúlyozódjon. A párv álasztás, közhely m ár, a fiatalo k örök, nagy p ro b lém ája , A városhoz viszonyítva falu n a lányok ilyen szem pontból sokkal elő nytelenebb h ely ­ zetben v annak. M indez egyenesen következik abból is, hogy elhelyezkedni csak k o rlá ­ tozott m é rték b en tudnak, így a szülőktől való függőségük nagyobb, s abból, hogy a helyben m a ra d t hasonló korú fiúk szám a kicsi, ezzel a v álaszték is, így a p a rtn e r kiv álasztása, a m it a közvélem ény is befolyásol, nehéz, m eg alk u v áso k k al terhes. Az ism erkedési, összem elegedési lehetőségek is k orláto zo ttak . Az előljá ró k n a k viszont városi élm ényekhez szokott a szem ük, lenézik, lebecsülik a helybeli lán y o k at, de azok g y ak ra n nem is v eh e tik fel a v ersen y t a jobb adottságok, k ö rü lm én y ek között felnőtt, szabadabb széllem ben, előité letek tő l m en teseb b légkörben n ev elt városi v etély társaik k al. 3. Az utolsó két évtized jelentős stru k tu rá lis, szem léleti v álto zást h o zo tt a falv a k életében. H a csak a r r a gondolunk, hogy a tá rsa sé le t fo rm ái hogyan a lak u ltak , nem nehéz m eg állap ítan i: m egszü ntek, vagy felbom lóban v an n a k a régi alak zato k . A fi­ atalo k m á r nem üln ek ki a k isp a d ra a kap u elé, a látv án y o s sé ták sem közkedveltek. A „fonó", ahol a fiatalo k ism erk ed h ettek , k ö tetlen ü l találk o zh a ttak , m ód n y ílt a rra , hogy érzelm eik tá rg y iasu lh a ssa n ak , m a m á r ism eretlen. A tollfosztás, b á r m a is csin álják, kényszerű szükségszerűség inkább, m in t a tá rsa sé le t lehetősége. Hol i s ­ m erk edjenek, találkozzanak, szórakozzanak m a a fiatalo k ? N ézzük, hogyan v élek ed ­ nek az érdekeltek! B. J . huszonegy éves, a já rá si székhelyen dolgozik: „F oly am ato sab b á kell ten n i a K ISZ tevékenységét! Legyen m in d en szom baton klubest, vagy ak á rm ily e n szórakoz­ ta tó összejövetel. U gyan, nekem m indegy, de igazán bosszantó, hogy soha nem csi­ n áln ak sem m it. Bál, jó, ha félé v en k én t van, m űsoros est m ég ritk á b b . M it csin ál­ ja n ak , hova m en jen ek a lányok? Igazán nem csodálom , h a elk ív án k o zn ak a falu b ó l.” Cs. G abi tizennyolc éves, a term előszövetkezetben dolgozik: „K ár itt a k á rm it csinálni, kevés a fiú, ak ik v an n ak , azok sem jö n n ek el sem m ilyen rendezvényre, ha m égis, h á t csak a ren d etlen ség et csin álják . Én el is m en n ék in n en dolgozni a v árosba, de az se éri meg. M it k ere sh et az em ber, h a eg y á lta lá n el tu d h ely ezk ed n i? Nyolcszáztól ezerkétszáz forintig, abból három száz az alb érlet, az étkezésre, u ta zg a­ táso k ra, a legszükségesebbre elm egy a többi. P edig egy fiatal öltözködni, szórakozni is s z e r e tn e . . . Meg aztán, ugyan nem kell m á r hozom ány, de a z é rt a h o ln a p ra is gondolni kellene!” 70 �B. M ária gim nazista, tizenhétéves: „A kárm it csinálu n k , úgyis m egszólnak b en ­ n ü n ket. A bálból nem k isé rte th e tjü k m a g u n k at haza senkivel, m e rt h írb e hoznak vele. H a valakivel m eg látn ak a k iskapuban, m ásn ap m egkérdezik, hogy m ik o r lesz az eljegyzés? I tt m indenki árg u s szem m el figyeli a m ásik at, m it m ond, m it csinál, k iv el beszél, hova m egy? B elelátu n k egym ás szájába. A fiú k in k áb b a szom szédos falv a k b a já rn a k át, m e rt félü n k az öregasszonyok nyelvétől, tartó zk o d ó ak vagyunk, ezt nem szeretik. A zt m ondják, szürkék, u n alm asak vagyunk. De m ilyenek is le h e t­ nénk? A m ilyenek nag y an y áin k v oltak, olyanok nem a k a ru n k lenni, az egy m ás v ilág volt, de úgy élni, ahogyan szeretnénk, ahhoz m ég n incsen m erszü n k .” K. Ildikó, pedagógus: „S zinte érth e tetlen , hogy a jó rész t ta la ju k a t v eszte tt elő­ itéletek, szokások, gátlások m ilyen szívósan ta rtjá k m a g u k a t a közvélem én y t alk o tó k széles körében! De k ik fo rm á ljá k a közvélem ényt? T úlnyom óan a 35—70 évesek. F a ­ lusi v iszo n y latban m egdöbbentő, hogy m ilyen kevés m ó d ju k v an a fia ta l g en eráció k ­ n ak k im u n k áln i, é rv é n y t szerezni s a já t elképzeléseiknek. A falu si életn e k m a is szigorú, ira tla n szabályai v an n ak , m elyek jórésze a m ú ltb a n gyökerezik, ezekhez alk alm azk o d ni kell, h a v alak i a fa lu b a n a k a r m a rad n i, h a n em a k a rja , hogy k ik ö ­ zösítsék. Végső soron ezek h a tn a k alak ító an a jellem ek re, vagy h a ponto sab b an ak aro m kifejezni m agam , bénítóan. A z elhelyezkedési lehetőségek kis szám án, a társaság , a b a rá ti kör, a p a rtn e r k iv á lasztá sán a k nehézségein k ív ü l ez a m ásik ok a a falu b ól elvágyódásnak, a szabadabb, k o rláto zatlan a b b é le t vonzása, am it a város je len t.” Igen, a vágy a k u ltú rá lta b b , változatosabb, felszab ad u ltab b , k o rláto zatlan a b b (nem felelőtlenebb) é let után, fontos m otiváció, de enn ek az életn ek a fe lté te le it m égis csak falu n k ell m egterem teni. Az elhelyezkedés p r ob lém áira, m ik én tjére, h o g y an jára, is ilyen szinten k ell m egoldásokat ta láln i. P á rtu n k tízéves p o litik ája, a legutóbbi kongresszus h a tá ro z a ta i is, m ind gazdaságilag, m in d k u ltú rá lis v o n atk o ­ zásban ilyen irá n y b a n ösztönöznek tovább, olyan re a litá so k ra ép ü ln ek te h át, m elyek a szocializm us felépítésének jelenlegi szakaszában, az egyén és tá rsa d alo m közös érd ek éb en , a fejlődés m eggyorsítását, a m á r ren d e lk ez ésü n k re álló lehetőségek jobb k ih aszn álását, ú jak , s ú ja b b ak feltárásá t, gyüm ölcsöztetését kö v etelik é le tü n k m in d en terü letén . H a sz ű k ítjü k a kört, s csak a vázlatosan é rin te tt m unkalehetőség, p árv á lasz tá s kérd ésére, összefüggéseire, , a falu k u ltu rá lis em elkedésére, az eg y üttélési n o rm ák felfrissítésére, a falusi tá rsa sé le t új fo rm á in a k k ia la k ítá sá ra , m e g szilárd ítá sára gon­ dolunk, a k k o r is kom oly fela d ato k v á rn a k a népm űvelésre, az ism eretterjeszté sre , a gazdasági vezetésre. M unkánk v elejá ró ja, hogy id ő n k é n t fe lm é rjü k az u tat, a m it m e g tettü n k , v iszonyítjuk ahhoz, a h o n n a n elin d u ltu n k , ered m én y ein k jelentősek, de nem á r t néha, m o n d h a tn ám a z t is, hogy rendszeresen, szám o t v etn i azzal is, ah o l az a d o tt p illa n a tb a n ta rtu n k , en n e k reá lis k im u n k á lá sa a to v áb b i h alad á s legfontosabb előfeltétele, ehhez m inden ad alék hasznos lehet, m ég a k k o r is, h a a vidéki élet m in d en te rü le té re nem v o n atk o zta th a tó általán o s é rv é n y ű en, h a b árm ily en csekély súlyú is. 71 �P ata k i J ózsef. R ajz 72 �HAGYOMÁNY 120 éve született Mikszáth Kálmán 73 �MIKLÓS RÓBERT: Mikszáth Kálmán horpácsi szerződése M ikszáth K álm án n é visszaem lékezéseiből tu d ju k , hogy 1904 egyik szép novem beri n ap ján a következő párbeszéd z a jlo tt le közte, és a képviselőházból úgy d éltájo n a R eviczky-téri la k á sb a hazaérkező fé rje között: „ — N agy ú ságot hozok — m o n d ta m ég az a jtó b an — , m eg v ettem S zontágh P ál horpácsi b irto k á t T ón itól, ak i ezt e ny áro n örökölte. — L eh etetlen — m o n d tam csodálkozva —, hiszen n em is látta. — De lá tta m vagy h arm in c év előtt, az éd e sap jáv al v o ltam o tt az ö reg ú rn ál. . . No de a z é rt m ég nem egészen bizonyos a dolog, d e több m in t való­ színű, m á r nincs közöttünk csak k étezer forint, de ezt is leengedi Tóni, te k in te tte l a rra , hogy én a b irto k o t ez idő sz erin t meg nem nézh etem .” U gyancsak M ikszáth K álm án n é em lék ira taib ó l tu d ju k a z t is, hogy v alam iféle k ise b b fa jta birtok, jo b b an m ondva csak egy p ará n y i tu sc u la n u m m eg v ásárlása, a 90-es évek óta n ap o n ta m egújuló beszédtém ája volt a család n ak . S a m in t m ú lta k az évek, úgy erősödött M ikszáth K álm án b a n a vágy is, k iszab ad u ln i a nag y v áro s kő­ rengetegéből, az egyre kuszább, zavarosabb, a jóizlésű e m b e rt elriasztó p o litik ai é le t­ ből, a szerkesztők, a kiadók, a k épviselőtársak, az elv b aráto k , a v álasztó k fo jto g ató gyűrűjéből. E gyre nehezebben tű rte a nagyvárosi életm ó d d al já ró m in d en n ap i k elle­ m etlenségeket, egyre jo b b an szenvedte B u d ap est talm i csillogását, a p o litik ai é le t ham is liberalizm u sát. Éppen errő l a politikai lib eralizm u sró l írta 1901-ben: „P arád és gúnya, m in t a fra n c ia b írá k ta lá rja , am it az ü lések re felh ú zn ak , d e a tá rg y a lási te ­ rem küszöbén tú l levetnek. L ib eralizm u s csak a k o n feren ciák o n van, azon tú l senki sem veszi azt kom olyan.” A m ikor pedig a képviselőház a S án d o r utcai ódon kis palotából a D una p a r tjá r a költözött, fájd a lm a san m egjegyezte: „O tt a fa la k vo ltak m alterb ó l ,itt a p o litik a.” A század első éveiben úgy érezte, m in th a alkotói kedvéből is v eszített volna. T alán e rre v allan a k azok a sorok is, am ely ek k ö zv etlen ü l az első boldog horpácsi n y á r u tán , 1905 őszén fogalm azódtak m eg benne: „K ellett nekem olyan hely, am elyről csak én tu d ja k , m in t ahogy az em b ern ek v an egy titk o s könyve, am iből b á tra n p lagizálhat, m e rt m ás nem tu d felőle; k ellett egy hely, ahol a fü v e k ­ ből, falakból, árk a k b ó l, erdőkből a fan tá zia segítségével té m á k a t hasogassak ki írói m esterségem hez ahol nekem öreg fák titkos suttogással m eséljenek, s a p a ta k vize locsogjon.” És még v a la m ié rt k ellett H orpács! S zontágh P ál a v itt k ú riá ja nem volt am olyan szép. kényelm es, m ódos nem esi u d v arh áz. A lacsony is volt. m eg nedves is. G eren d ás szobáinak ab lak a in a n agyobb­ fa jta k u ty a is belesh etett. Mégis, am ik o r M ikszáth K álm án a v étel u tá n — 1905 h ú s­ v étján —, le ü lt a vén h áz öreg k a n d a lló ja m ellé, szíve bizony m eg telt gyönyörűséggel: M egtaláltam m in d azt — idézi M ikszáthné fé rje szav ait — , a m ire vágytam . Ezek a gerendás, alacsony szobák, a k istá b lá jú ablakok, a kandalló, m elybe a n y ito tt k ém é­ nyen át a szél be-bedudorász. m in d -m in d a gyerm ek k o ro m ra em lék eztetn ek . Mi is. ism erőseink is. ahová n év n ap o k ra vendégségekbe já rtu n k , m ind ilyen h áz ak b a n la k ­ tu n k . Ha behunyom szem eim et, szin te m agam elő tt látom F ra n c k a és T in k a n én it, a jóságos k ét öreg kisasszonyt. G edulyné nagvnéném et, az öreg n ag y tiszteletű asszonyt, a m in t gyöngéd kezével boglyas fejem et sim ogatja. L átom éd esan y ám at feh é r fő­ kötőjében. m int tipeg ki a konyhába, hogy nek ü n k bőséges lak o m át készítsen . . . ” 74 �Ezekhez a sorokhoz tá n nem kell kom m entár. A m eg fárad t, m eghajszolt em b er — es M ikszáth K álm án ötvennyolc esztendős k o ra ellen é re nagyon is az v o lt —, ez idő tá jt ta lá n tö b b e t foglalkozott g yerm ekkorával, m in t a je len n e l. S zontágh P á l k ú ri­ á já b a n ism ét g y erm ek k o rát v élte m egtalálni. E zért ese tt v álasztása épp en H orpácsra, és ezért ü tö tték nyélbe oly h irte len az ad á sv ételi szerződést — szin te lá ta tla n b a n — a b irto k m egtekintése nélkül. V an azonban m ég egy m otívum , am ely feltétle n ü l am ellett szól, hogy a horpácsi b irto k o t meg kellett venni. H orpács N ógrádban van, m in t szülőfaluja, Szklabonya. A falu neve egy fél évszázada ö sszeforrt S zontágh P álév al, és Szontágh P á l pedig valóságos m ikszáthi fig u ra m aga is. M adách Im re egyetlen m e g h itt b a rá tja , az író szavaival szólva, egy le tű n t világ a la k ja v o lt ugyan, de ez az ú r m ég nem já r a tta le m agát. M egyéjében is, o rszág­ szerte is becsülték, tisztelték. H uszonhét esztendős sem volt még, am ik o r L ib e tb án y á t az 1847-ben összeülő utolsó ren d i országgyűlésen képviselte. 1848-ban a m ag y ar k ü l­ ü g y m in isztérium szolgálatában á llo tt és nagy szerepe v o lt ab b an , hogy Bem tá b o rn o k Bécsből M agyarországra szökhetett. M in t S zalay László fu tá rja , részt v e tt a fra n k ­ fu rti b iro d alm i gyűlésen, az tá n m egülte O lm ütz b ö rtö n ét; 1867 u tá n pedig vagy n e­ gyedszázadig ta g ja v olt m inden p arla m en tn ek . ”H asznos em b ern ek ism erték , az is volt. M adách Im rével még a pesti egyetem en k ö tö tt holtig ta rtó — te rm ék en y — b a rá t­ ságot. É letének utolsó év eire H o rp á csra v o n u lt vissza. I tt é lt bölcsen, m agányosan, b irto k a it b é rb e a d ta és el-e ltű n ő d ö tt a változékony időkön. A m ikor nyolcvannégyesztendős k orában. 1904 jú n iu s 14-én m eghalt, a fia ta la b b nem zedék m á r nem is­ m erte. Egyetlen örörköse, unokaöccse, S zontágh A n tal nem tu d v á n a b irto k k a l m it kezdeni, á ru b a bocsátotta. Nem is te h e te tt egyebet, az örökhagyó oly m é rték b en m e g terh elte azt a parán y i birto k o t, hogy a b ekebelezett összeg k am ata i is tek in tély es su m m ára rúg tak . Az a láb b ia k b an betű h ív en közöljük az ad ásvételi szerződést, am ely et igen gyor­ san. 1904 novem ber 26-án B udapesten k ö tö ttek meg: adásvételi szer ző d és: 1 koro n ás okm ánybélyeg A m ely et egyrészről Dr. S zontágh A n tal m in t eladó, m ásrészrő l M iksztáh K álm án és n eje szül. M auks Ilona m in t vevők a következőképpen k ö tö ttek meg: 1. Dr. S zontágh A ntal ezennel e lad ja a H orpács községben és B erki p usztán, N ógrád-m egyében fekvő összes in g a tla n ait, a m elyek a h orpácsi 2-ik szám ú te lek ­ jegyzőkönyvben 10,11/ 151, 154, 155, 156, 158, 159. 160, és 161/, /:239, 240, 241, 242,:, 12, 145,13 /:140, 143, 144, 147:/, 233/234, hrzi szám ok a la tt és a b erk i pusztai 44 szám ú telekjegyzőkönyvben 163, 170, 233, 164, 169, 136, 165 és 168 hrzi szám ok a la tt felvéve, úgy am in t azokat b irta . vagy b irn i jogosítva volt, m in d en tarto zék a iv a l eg y ü tt M ikszáth K álm án n a k és n eje szül. M auks Ilonának, ak ik az e m líte tt in g a tla n o k at ezennel m egveszik. M egállnp ítjá k a felek, hogy az adásv étel tá rg y a i m indazok az in g atlan o k , a m e­ lyeket d r. S zontágh A ntal a m egjelölt helyeken bír, vagy b irn i jogosítva van, a k á r elő fo rd u ln ak azok a telekkönyvi m egjelölésben, a k á r nem . 2. A v é te lá ra t a szerződő felek 136,000 k o r-b a n azaz S záz h arm in ch atezer k o ro n ­ áb an h atáro zzák meg. a m ely a k k é n t n y e rt a szerződés alá írá sá v a l egyidejűleg teljes kieg y enlítést, hogy a vevők á tv á lla ljá k az adásv ételi tá rg y a ira a b a la ssa ­ g y arm ati ta k a ré k p é n z tá r ja v á ra bek eb elezett 100,000 kor. azaz E gyszázezer ko75 �r on a ta rto zást, és le tették a vevő részére a szintén a lu líro tt Dr. T óth B éla ügyvéd kezéhez az aláb b i ren d eltetéssel a pesti hazai első ta k a ré k p é n z tá r k ö n y v ecsk éjére el­ helyezve 36,000 k o r-á t az H arm in czh atezer koronát. M inthogy a v é te lá ra t ezek sz erin t a vevők egészen kifizették , az eladó ezennel fö ltétlenül beleegyezik, hogy az ad á sv é tel tá rg y a ira a tu lajd o n jo g a vevők ja v á ra telekkönyvileg bekebeleztessék. — 3. A b alassa g y arm a ti ta k a ré k p é n z tá rn a k az előbbi p o n tb a n e m líte tt 100,000 ko­ ro n a követelése te k in te téb e n a vevők kötelezettség et v á lla ln a k a rra , hogy azt a n e­ v ezett ta k a ré k p é n z tá rn á l sa já t ta rto zásu k k én t á t fogják v állaln i és szav ato ln ak azért, hogy e ta rto zás sem töke, sem 1905 á p ril 1-e u tá n k am ato k te k in te téb e n az eladót fizetés ne te rh elje. A m ondott időpontig az eladó a k am ato k a t kifizette, a mi aláb b n y er elszám olást az ugyaneddig az ideig já ró haszonbérnél. 4. A dr. T óth B éla kezeihez le te tt 36,000 k o r-á s ta k a ré k p é n z tá ri könyvecskére nézve, előrebocsátva, hogy az ad ás-v étel tá rg y a it a m ost tá rg y a lt 100.000 k o ro n án és a h o r­ pácsi 2-ik szám ú telekkönyvben 1/A a la tt b ekebelezett 400 p.frto n k ív ü l m ás adóság nem te rh e lh e ti s az eladók azok igény és teh erm en tessé g éé rt szavatossággal tarto zik — a szerződő felek közösen ab b an állap o d n a k m eg és Dr. T ó th B é lá t oda u ta sítják , hogy ezt az összeget az elad ó n a k csak ab b a n az esetben a d h a tja ki, h a jelen szerző­ dés alap já n a vevők tu la jd o n jo g á n ak bekebelezése irá n ti k érv én y b e n y ú jtá sa elő tt a telekkönyvi h atóságnál arró l győződik meg, hogy a b ekebelezésnek sem tk v i ak ad ály a nincs, sem olyan te h e r bejegyzése nem tö rté n t, vagy nem k ére tett, am ely e szerződés szerin t a v evőkre á t nem száll és a 36,000 kor-ból n em fedezhető. T o v áb b á a r r a u ta ­ sítjá k dr. T óth B élát, hogy a vevők ja v á ra a tu lajd o n jo g o t csak ak k o r k eb elezteth eti be, h a e szerződés az aláb b ia k érte lm é b en feltétle n n é vált. A m en n y ib en a vevőket nem te rh e lő adóságok összege a 36,000-kor-ból fedezhető, azo k at köteles dr. T óth B éla az eladó költségére és veszélyére kifizetni és a telek k ö n y v b en h a la d é k ta la n u l tö rö l­ tetn i. E zek u tá n a fen n m a ra d ó összeget is azonban csak a k k o r a d h a tja ki az eladónak, h a az eladó igazolja, hogy az in g a tla n o k at a mai n apig te rh e lő közadők k ieg y en lí­ te tte k és m ás olyan term észetű ta rto zás sem áll fenn, a m ely az in g a tla n o k a t tk k v i bejegyzés nélkül is terheli. T ovábbá h a igazolja, hogy az e m líte tt 400 p frtró l szóló ta rto zás kifizetését bizonyító n y u g tá t a vevőknek á tad ta . — H a ellenben dr. T óth Béla a rró l győződik meg, hogy a tu lajd o n jo g b ek ebelezésének feltétlen elren d elését telekkönyvi ak a d á ly m e g h iú síth atja v agy a vevőket nem te r ­ helő igények és terh ek , b eleé rtv e a bejegyzés nélkül is te rh e lő k ö ztarto záso k at és a fen ti 400 p .fo rin to t és m indezek já ru lé k a it, to v áb b á a teh erm en tesítés költségeit, a 36,000 kor-ból nem rendezhetők, a tu la jd o n bekebelezés irá n ti k é rv é n y t b e nem n y ú jt­ h a tja és ez esetben a 36,000 ko r-ró l szólól betéti k ön y v et ta rto zik a v evőknek azonnal visszaadni, a k ik ez esetb en jogosítva v an n a k a szerződéstől visszalépni, úgy m in th a ez m eg sem k ö tte te tt volna. Dr. T óth Béla köteles a fen tiek értlem éb en a vevők tu la jd o n jo g á n ak telekkönyvi bekebelezését attól szám íto tt 3 n apon belül m egkisérelni, a m in t e szerződés az aláb b iak sz erin t feltétle n n é v á lik . — 5. A vevők a horpácsi 2-ik szám ú telekjegyzőkönyvben C. 3. a la tt bejeg y zett szolgalm i jogot és egyébb a bán k i evang lelkész és ta n ító ja v á ra b ek eb elezett k ö te­ lezettséget ezennel m a g u k ra v állalják . Az in g a tla n o k ra nézve a néh. Szontágh P ál ja v á ra szóló bekebelezések törlését, m iu tán Szontágh Pál m eghalt, a vevők m a g u k ra v állalják , ellen b en az eladó szavatol azért, hogy néh. S zontágh P á l életfogytáig ille te tt járan d ó ság o k h á trá lé k b a n nincse­_ 6 7 �nek, s e czim en a vevőket fizetés nem te rh e lh et. E hhez k ép est e k ö rü lm é n y t dr. T óth Béla elő tt az előbbbi po n t rendelkezései érte lm é b en igazolni ta rto zik az eladó. — A d r. S zontágh P ál életében való elidegenítési tilalom , m in t tk v i ak a d ály szintén az előbbi pont sz erin t b írálan d ó el és így enn ek e lh á rítá sá ró l a tu lajd o n jo g b ek eb ele­ zése irá n ti kérvény b e n y ú jtásak o r az eladó köteles gondoskodni. — 6. Az adásv étel tárg y ai 1905 o któber hó 1-ig haszo n b érb e v an n a k C sillag Som a horpácsi lakosnál. A h aszonbérleti szerződést a vevők ism erik és azt ezennel átv állalalják . A h aszonbérlő az 1905-évi áp rilis hó 1-ig já ró félévi h aszo n b é rt az elad ó n ak m ár kifizette, s ez ak éppen szám o ltatik el, hogy viszont a vevők á lta l á tv á lla lt 100,000 kor. u tá n i ugyan-e napig k ifiz e te tt k am ato k a felv e tt h aszo n b érb e b esz á m ítta tn a k s e kölcsönös követeléssel a szerződő felek e czim en való ig én y eik et k ie lég ítettn ek te ­ k in tik . Az in g a tla n o k at egyébként a vevők, a m ennyiben a szerződés feltétle n n é v á­ lik, a m ai nap tó l szám íto tt tíz n a p m ú lv a veszik b irto k u k b a , úgy azonban, hogy az össze s k ö zterh ek ez esetben m á r a m ai n ap tó l fogva te rh e lik őket. 7. A szerződés az elad ó t feltétle n ü l kötelezi. E llenben a vevők jogosítva v an n ak attó l ab b a n az esetben visszalépni, h a C sillag Som a haszo n b érlő v o n ak o d n ék az em ­ líte tt s folyó évi szep tem b er 25-én k elt haszonbéri szerződést a vevőkkel k ét évre, vagyis 1905 o k tó b e r 1-étől 1907 évi ok tó b er 1-ig v á lto za tla n feltételek , de legalább 6.000 kor. szóval h atez er korona tisz ta h aszonbér m e lle tt a m ai n ap tó l szám íto tt 10 n ap a la tt m eghosszabítani. A m ennyiben C sillag Som a e rre nem h ajlan d ó , a vevők visszalépési jo g u k at az e m líte tt tíz napon belül kötelesek gyakorolni, m iu tán k ü lö n b en a szerződés feltétlen ü l kötelezni fogja a vevőket. 8. A szerződéssel já ró bélyeg és illeték, v a la m in t tu la jd o n jo g bekebelezési k ö ltsé­ gek, b eleé rtv e a k in c stá ri vagyonátru h ázási ille té k e t is, a v ev ő k et terh eli. 9. N etalán i perek esetére a szerződő felek a som m ás e ljá rá s t és b árm ely b u d a ­ pesti b író ság illetékességét k ö tik ki. E szerződést a felek k ét ered eti p éld án y b an á llíto ttá k ki, s egyik az eladó, m ásik a vevő kezén van. (K éírással:) A Dr. T óth B éla á ltal á tv e tt s a pesti hazai első ta k a ré k p é n z tá r józsef-ferenczvárosi fió k ja á lta l a m ai n apon 36,000 k ró l k iá llíto tt könyvecske szám a ez: folyó szám : 48906 sorozat C. 2. tőkekönyv C. 2. X LIX . K elt B u d ap esten 1904. n o v em b er hó 26-án. E lő ttü n k : Dr. O kolicsányi G éza Dr. S zontágh A n ta l m in t ta n ú m in t eladó M ik száth K álm án ifj. M ikszáth K álm án M ikszáth K á lm á n n é m in t ta n ú szül. M auks Ilo n a Dr. T ó th B éla M. T. A. K é z ira ttá ra Ms 10,053/1. A szerződés ism eretéb en vizsg álju k m eg azt is, hogy a rid eg jogi fo rm u lák m ö­ gött m ik ép pen rajzolódik ki elő ttü n k az egész horpácsi b irto k v á sárlási ü gy, am ely n ek az tá n oly nagy jelentősége le tt M ikszáth K álm án életén ek utolsó fél évtizedében. Először is az tű n ik fel, hogy m in t m ondottuk, a szerződést igen h am ar, a S zontágh A n tallal való k ép v iselőh ázi találk o zás u tá n k ö rü lb elü l k é t h éten b elü l kö­ 77 �tö tték meg. Ez m agyarázza a z t a té n y t is, hogy míg az elad ó t a szerződés fe lté tle n ü l kötelezi, addig a vevőket — M ikszáth K álm án t és n ejét —, több, igen pontosan m eg­ h a tá ro z o tt k örülm ény (teherm entesítés, a haszo n b érlet ügye) feljo g o sítja a rra , hogy a szerződést záros h a tá rid ő n belül meg nem tö rté n tté n y ilv án íth assák . E bben a k érd é s­ ben S zontágh A ntal k étségtelenül igen engedékenynek és előzékenynek m u tatk o zo tt M ik száthékkal szem ben, m a g a ta rtá sá n a k o k át ab b a n kell k eresn ü n k , hogy n y ilv án m ag a is b elátta, nem csekély dolog egy b irto k o t úgy m egvásárolni, hogy azt a vevő h arm in c éve lá tta u to ljára, és a k k o r sem a jövendő gazda szem ével. V aló tén y az, hogy M ikszáth K álm án a szerződés m egkötése u tá n fél évre, 1905 h u sv é tjá n láto g a­ to tt el először H orpácsra. Az adásvételi szerződés nem nevezi meg sem a vétel tárg y ait, sem a b irto k n agy­ ságát. M ikszáth K álm án n é egyik későbbi, valószínű csak a m aga h a sz n á la tá ra készí­ te tt feljegyzéséből azonban pontosan re k o n stru á lh a tju k a horpácsi „g ru n d ” n ag y sá­ g át is. E feljegyzés a következőképpen kezdődik: „Jövedelm eim : 1. H orpács k özség­ b en 400 m. hold , P u szta B erk ib en 100 m. hold, B orsosberényben 300 hold fö ld b irto ­ kom . . . 2. B orsosberény h a tá rá b a n , Szom olya p u sztán kövecses hegyoldal, fia ta l fák k a l b e ü lte te tt erd ő te rü let, m integy 300 m. hold, csak m in t v ad á sz terü le t h aszn á lh ató . . . 3. Önkezelésben fe n n m a ra d t H orpácson cca 10 hold.” Ezekből az ad ato k b ó l világosan k itű n ik , m ekkora volt Szontágh A n tal öröksége. A b orsosberényi fö ld ek et és a szo­ m olyai erd ő részt M ikszáth ugyanis 1910-ben az ism ert okok m iatt, állam i a já n d é k ­ k ép p en k apta. V alam icske földet v ásáro lt is H orpács h a tá rá b a n . Az ered eti b irto k te ­ h át. am elyre a szerződést m egkötöttek, 300—350 m ag y ar h o ld a t te tt ki. Az adásvételi szerződésből az is k itű n ik , hogy a v étel tá rg y a i 1905 o k tó b er 1-ig h aszo nbérben ki v an n a k ad v a C sillag Som a horpácsi akosnál. M ikszáth n em szán­ d ékozott m aga gazdálkodni, s ezért a szerződésben kik ö tö tte, hogy az csak ak k o r v álik érvényessé, ha C sillag Som a az eddigi feltételek m e lle tt h a jla n d ó a haszonbérleti szerződést ú ja b b két eszten d ő re m eghosszabbítani. M ind az adásv ételi szerző­ dés, m ind az ú ja b b h aszonbérleti szerződés a M. T. A. K é z ira ttá rá n a k b irto k á b an van. E zt a haszo n b érleti szerződést négy nap p al az adásv ételi szerződés u tán , 1905 n o v em ­ b e r 30-án kötö tték meg. Ebből a szerződésből k itű n ik , hogy S zontágh A n talh o z h a ­ sonlóan C sillag Som a is igen engedékeny az íróval szem ben. A k ú riá t és a 11 hold belsőséget kivéve nem k é t, hanem h a t esztendőre, te h á t 1911 o k tó b er 1-ig bérbeveszi a S zontágh A ntaltól m egvásárolt egész birtokot, évi 6.000 k o ro n a haszo n b ér m ellett, s ezt az összeget évi négy egyenlő részletb en október, ja n u á r, á p rilis és jú liu s h ó nap első n a p já n fizeti meg. C sillag Som a szin te ünnepélyes íg é re tet tesz a szerződésben a rra , hogy jó gazda m ód ján kezeli a birto kot. „A gazdálkodás ren d sz erére nézve a szerződő felek ab b a n állap o d n ak meg. hogy a haszonbérlő a földeket ren d es g azdálkodás m e lle tt ta rto zik h aszn álni és azok m űvelési ágain nem v álto ztat.” A családi em lékezés úgy tu d ja, hogy C sillag Som a valóban jó g azdának bizonyult, nem u zso rázta ki a fö ld ek et és m in d en b en b e ta rto tta v á lla lt kötelezettségeit. V an a szerződésnek m ég egy pontja, am ely egy k is m a g y aráz atra szorul, s ez a b irto k ra bekebelezett szolgalm i jog, am elyet M ikszáth K álm án m a g ára is kötelezően ism e rt el. M ár S zontágh P ál keg y u ra volt a b á nki ev an g élik u s községnek. Ez a kegy­ ú rasé g azzal já rt, hogy S zontágh ta rto z o tt a bánki lelkésznek és ta n ító n a k év en te b i ­ zonyos m ennyiségű g abonát ju tta tn i, h usvét m á sn ap ján és Istv án n ap k o r k ú riá já n a k egy helységét isten tiszte le tre átengedni. E zt a szolgalm i jogot, a b ek eb elezett k ö tele­ zettség et M ikszáth m ag ára v állalta. É rdem es m egjegyeznünk, hogy a fenti k ét napon m esszi földről érk eztek szekereken a vid ék szórvány lu te rán u sa i, a jó öreg palócok. 78 �CSONGRÁDY BÉLA: Mikszáth Kálmán és a szomszéd népek irodalma 1 . Az iro dalo m tu d o m án y b erkeiben já rta s olvasó az utó b b i évek óta eg y re tö b b ­ ször találk o zik olyan ta n u lm án y o k k al, cikkekekel, elvi fejteg etések k el, avagy éppen g y ak o rlati bizonyításokkal, am elyek az összehasonlító iro d alo m tö rtén e t p ro b lém a­ k ö réb ő l m e rítik tá rg y u k a t. N em véletlen, hogy az iro d alo m tu d o m án y n ak ez a te rü le te n a p ja in k b a n az érdeklődés k ö zéppontjába k erü lt. A nem zeti iro d alm ak f e j­ lődése ug y anis nem érth e tő m eg a vele rokon iro d alm ak ism erete, a v elü k való á lla n d ó összehasonlítás, a köztük lévő kapcsolat te k in te tb e v étele nélkül. L ényegében az újk o ri a m ai k u ltú rn é p e k m inden iro d alm a v alam ik ép p en k ap ­ csolatban van egym ással és fejlődésük e kapcsolatok közepette m en t és m egy végbe. R eálisan léteznek azonban a nem zeti iro d alm ak olyan csoportjai, am ely ek a fenti k rité riu m o k a la p já n egységbe foglalhatók. A m agyar irodalom a k elet-eu ró p ai iro ­ d alm ak egyike. Szláv (cseh, szlovák stb.) és nem szláv (pl. rom án), d u n ai (szerb, h o rv áth stb.) és nem d u n a i (orosz, lengyel stb.) iro d alm ak eg y a rán t ta rto zn ak ide. K önnyű bizonyítani, hogy a k elet-eu ró p ai iro d alm ak n a k nem csak m a van a közös szocialista törekvések rév én egym ással rokon, hasonló a rc u la ta , han em m últbeli, fejlődési ú tju k b a n is sz ám tala n rokon, p árhuzam os vonás van, am elyek m egengedik, sőt m e g k ív án ják hogy egy közös és külön k elet-eu ró p ai irodalm i fejlődésről beszél­ jü n k az európai irodalom tö rté n eté n ek nagy egészén belül. A k o m p aratív izm u s ú jjá szü letése a m a rx ista irod alo m tu d o m án y b an lehetővé teszi a m agyar írók k elet-európai, leszűkítve szom szédnépi k ap c so latain k újszerű fe ltá rá sá t is. M ikszáth K álm án születésének 120. év fo rd u ló ja a d ta az ösztönzést, hogy a k ö zism ert életp á ly a ad a ta i m ellé ízelítőül összegyűjtsünk egy feje ze tn y it az író ren d k ív ü l gazdag kapcsolataiból. 2. S zklabonya szülötte, a T ót a ty a fia k és A jó palócok író ja m á r a „görbeország­ b a n ” k ét v ilágot fedezett fel: k é t nem zetiség ta lálk o zo tt hegyekkel zsúfolt szü lő fö ld ­ jén, ny elv ek és k u ltú rá k érin tk eztek egym ással. A szlovák fo lk ló r h a tá sa írá sa ib a n is jelentkezik. Egy-egy hőse az író gyerm ekéveiből lép elő az em lékezés m esefüggö­ ny éb e b u rkolva. „Olej T am ás, a b rezinai bacsa, vagy L ap aj, a h íres dudás, első ízben biztosan szlovák p eszto n k á ján a k a m eséiben k e lt életre. A kis K álm án fénylő szem ekkel h a llg a tja a szlovák m in d á k a t legendákat, e lk iséri n a g y a p já t a lu te rá n u s tem plom ba, a h a rm a d ik falu b a, ahol a hívők szlovákul im ád k o zn ak a csontfedelű, csatos bibliából, és a pap szlovákul préd ik ál. L ehet, hogy ebb en a n ó grádi tem plom ­ b an h a llo tta először a sü k e t kovács m ély és férfias b arito n já t, ak irő l hosszú évek u tá n m eg írja legpom pásabb elbeszélését: Prakovszky, a sü k e t kovács-ot. Még o tt N ógrádban vagy Zólyom ban, m egyei hivataln o k o sk o d ása id ején ta lá l­ k o zh a to tt olyan k uruzslókkal, m in t a köbölkúti S ztreln y ik M atyko, ak i h ely re tu d ta hozni a tö rö tt lá b ak a t, m eg tu d ta gyógyítani a k u ty a h a ra p á st és m in d en féle k u ru zsláshoz érte tt. V alahol a F á trá b a n vagy a G yöm bér vad le jtő jén lá th a to tt egyszer 79 �egy száz éves szlovákot, akiből a m in d e n tu d ó C hrobák, a L ohinai fű cím ű elbeszélé­ sének szlovák ap ó ja lett, s aki a ta p a sz ta lt szolg ab írák n ak a m aga éberségével t a ­ n ácso kat s ö tletek et ad. K im eríth ete tle n a szlovák alak o k sora, róluk a legm elegebb sz erete tte l ír. O tt van a N oszty-fiú esete T óth M arival cím ű regény éb en K ozsehuba, a fö isp án ság ra törő hétszilvafás szolgája, aki ta lálékonyságban tú ltesz a gazd áján , s a k in e k m eg­ b o csátju k a k ujonságot és az ap ró b b csínyeket, m e rt se n k in ek sem á rta n a k . Vagy o tt van V idonka a K ülönös házasság-ban, a m in d en h ató D őry b áró jobbágya, ez az u n iv erzális koponya, bon y o lu lt gépek feltaláló ja, ez az áld o tt tehetség, a k it a fe u ­ dális ren d lelki és testi rabszolgaságban ta rt, m in t a cári rezsim a m aga zseniálism uzsikjait. Az is m eg tö rtén ik ,hogy egy-egy ötletes szlovák tú ljá r a m ag y ar u ra k eszén, m in t pl. Filcsik Istv án , az ag y a fú rt csizm adia a H o rv áth F eren c alisp án én és H o­ léczy jegyzőén a K ru d y K álm án csínytevései cím ű elbeszélésében.” 1 É rdekes m egem líteni, hogy a szlovák irodalom ism ert m agyarországi k u ta tó ja , S ziklay L ászló a m ikszáthi an ekdótizm us fo rrá sa it is h a tá ra in k o n tú l véli felfedezni. J a n K alin ciak ró l szólva írja : „Epikus an y ag án ak ja v a ré sz t épp en úgy az an ek d ó ta a fo rrása, m in t ahogy a X IX . század sok m ag y ar elbeszélője is az an ek d ó tak in csből m erít. Ezzel k ap cso latb an csak a z t ta rtju k szükségesnek elm ondani, hogy a jóval későbbi, m á r egészen m ás irá n y t képviselő M iksztáh A b ec sü le tb írák e lő tt cím ű el­ beszélésében a Tisza K álm án korabeli választáso k k al k ap cso latb an m o n d ja el u gyanazt az an e k d ó tik u s esetet, m in t am i K alin cia k n ál B esenovsky és L ehoczy kö­ zött tö rté n t: a m egyei aljegyző n ála is csak azzal a feltétellel k a p ja feleségül az alisp án lányát, hogy képviselővé v á la sz ta tja m ag át P álffy gróf h ely ett.” 2 A szlovák irodalm i közvélem ény n ag y ra érték eli M ikszáth m űvészetét. Az Irodalm i Szem le 1960-ban M ikszáth h a lá lá n a k 50. év fo rd u ló ja alk alm áb ó l A mi M ik száthunk cím m el k é t em lékbeszédet is közölt. „B árm ilyen összefüggésben b e­ szélünk N ógrádról, a m ag y ar irodalom nagy elbeszélőjének szülőföldjéről, a k ü lö n ­ böző korszakok itt sz ü letett neves szlovák írói — Bu hoslav T ablic, A ugust H o rislav S kultéty, Bozena, S lanciková, T im rav a — m e lle tt sohasem m u la sz tju k el m egem líteni e v id ék nagy szülötteit, M adách Im ré t és M ikszáth K á lm á n t. . . M ikszáth esetében azonban nem csupán külsőséges k apcsolatokról van szó, am elyek S zlovákiához és n épéhez fűzték. M űve szervesen egybekapcsolódik a szlovák n em zet életév el és iro ­ d alm ával. Elég ha végiglapozzuk a m ú lt század m ásodik feléb en és e század elején m eg jelen t szlovák fo ly ó irato k at: a N árodnie novinyt, különösen p edig a Slovenské novinyt, a V last, a S vetet, v a la m in t a k a le n d á riu m o k a t. . . L e fo rd íto ttá k és k ia d tá k nagyobb m u n k á it is pl. a L ohinai f ű -t (Da niel B a ch á t fo rd íto tta le 1886-ban), A jó p aló co k -at (fordította S. C am bel D anielovic 1911-ben), a S zent P é te r ese rn y ő jé -t (fo rd ította H an a G regorová 1911-ben).” 3 H asonló g o ndolatokat fe jte g e t Em o B ohun a B eszterce ostrom a 1949. évi szlovák kiad áshoz íro tt előszavában: „ . . . szám u n k ra, szlovákok sz ám ára M ikszáth m űve a széth u llan i kezdő, h an y a tló v ilá g n ak igen érdekes k o rd o k u m en tu m a. M űveit olvasva m ég jobban tu d a to síth ató k a fejlődés k é rle lh e te tle n tö rté n elm i törvényszerűségei. A szlovák nép, am elynek egészséges gyökereit ő is felism erte, és h ely en k é n t igen lelkesen érté k elte is, itt m a ra d t, és s a já t törvényszerűségei sz erin t fejlő d ik tovább, m íg az osztály, am elyet ostorozott ugyan, de am elyh ez a z é rt m égiscsak rag a szk o d o tt ném i m elankóliával, szétszóródott, eltűnt. 80 �Jó lesz tehát, ha a szlovák olvasóközönség fo rd ításb a n m egism eri M ik száth n ak n éh án y legfontosabb m űvét, részben azért, m e rt olyan tehetséges író ru tin já v a l v an n a k m egírva, aki ragyogóan tu d ja m egrajzolni v ilág án ak legk itű n ő b b a la k ja it, részb en pedig azért, m e rt így tu d ju k ellenőrizni az osztály ellen tétek sajáto s légkörét. T ovábbi m űveiből — am elyek a „T yzden”-k ö n y v tá r to v áb b i k ö te teik én t k e rü ln e k m ajd k ia d á sra — a „N oszty-fiú esete T óth M a iiv a l” cím ű reg én y ét em lítjü k . . . To­ vábbi reg én ye a „K ülönös házasság ”. A X IX század elejének, k ét befolyásos zem p ­ léni csalá d n ak a széles ta b ló ja ez, a la k ja i csaknem m in d en tá rsa d am li o sztály t k é p ­ viselnek. . . A sorozatban ott lesz „M ácsik, a n a g y e re jű ” is. K alin ciak R e sta u rá c ió já ­ n ak m integy k ie g é sz íté se . . . V égül ebben a sorozatban m u ta tju k be M ikszáth k a ­ k alan d reg én y ét, a „K ísérlet L u b ló n ”-t. N álu n k is feldolgozott eset ez, persze, itt ko­ m ikus felfogásban a babonaság ellen. M intha M ikszáth a r r a a k a rn a rá m u ta tn i, hogy m ilyen könnyű a k isp o lg áro k at becsapni.” 4 M indezek ellen ére h ib a lenne idealizálni M ikszáthnak a szlovák néphez fű ző d ö tt k ap cso latát. Szlovák és m agyar k u ta tó k eg y a rán t elism erik, hogy a ”szlovák k ö r­ n y e z e tre : a szlovák em b erek re bizonyos kisnem esi tartó zk o d ással, p a tria rk á lis fö ­ lénnyel néz.” 5 A M ikszáth életm ű k itű n ő ism erője, K irály Istv án író n k ró l k é ­ sz íte tt m o g n og ráfiájáb an : „A nem zetiségi kérdés zű rz a v a rá b a n m ég a legjobb gon­ dolkodó fők egyik-m ásika is u ta t vesztett, nem ta lá lt helyesen feleletet a dualizm u s és a nem zetiségek p ro b lém ájá ra . T áncsics M ihály igaz d em o k rata, v aló b an 48-as m ag y ar volt, de ő sem tu d ta m egoldani ezt a szövevényt. N em tu d ta m egoldani V ajd a Já n o s sem , és eltév ed t benne M ikszáth K álm án is. A k a rta a fü g g etlen M a­ gyarországot, m égis a kiegyezés híve lett. T ávol á llt tőle az uszító szájas m a g y a r­ kodás, szám os írá sá b a n leplezte le a nem zetiségekkel szem ben elk ö v ete tt otrom ba úri bűnöket, a z t a fa jta „k u ltú rm isszió t”, am ely csalással, erőszakkal, d u rv a és b án tó p ro v o kációkkal b izonyította be a sokat em leg etett „k u ltú rfö lé n y ” u n d o rító hazugságát. U gyanakkor azonban ő m aga is „sovén m a g y arn ak ” n evezte m agát, s írá sa ib a n a n em es-ú ri k ellék tárb ó l kölcsönzött érv e k k el em legette olykor „a csalo­ gató orosz r u b e lt”, szűk látó k ö rű n acio n alista értetlenséggel szó lt a szlovák nép és a többi nem zetiségek szab ad ság m o zg alm airó l,,6 M ikszáth írásm ű v észete érezhetően h a to tt több szlovák író m u n k ásság ára. L ad islav N ádasi (1886—1940) ön életrajzi elem ekkel ta rk íto tt írása, a C esta zivotem (Az élet ú tjá n . 1930.) a régi M agyarország b em u tatása közben sokszor m u ta t M ik­ száthoz hasonló vonásokat. „K ülönösen a k k o r tud m eghódítani, am ik o r tréfál. V an h u m o rá n a k éle, de van benne m egbocsátás is. N em csillog úgy, m in t M ikszáthé, de szereti a „happy en d in g ”-e t és örül, h a m eg tu d m á so k at k a c a g ta tn i.”7 U gyan­ ezt k o n sta tá lja S zalatnai Rezső is : „L adislav N ádasi írásai közül leg érték eseb b ek tö rté n e ti regényei és novellái. A lighanem Jirá se k tő l v ette a péld át, hogy a k isem ­ berek k el áb rá z o lja egy korszak tá rsa d a lm i életét, Jó k a itó l a nem re a lista je lle m ­ ra jz o t és m esét, M ikszáthtól a h u m o rt.” 8 M a rtin K ukucin (1860— 1925), a népi an ek d ó tak in cs szorgalm as g y ű jtő jén ek életm ű v e a közös szlovák—m ag v ar m ú lt ú ja b b bizonyítéka. „Az an e k d óta epikus fo rrás a m a g y ar realizm us m eg in d u lásán ál is. T alán elég h a M ik száth ra gondolunk. De m in th a az ő m osolygása kissé közvetlenebb és fölényesebb volna, a K u kuciné pedig érzelm esebb. K edélyes elbeszélő, ak i m ag át azt a té n y t is élvezi, hogy elm o n d ­ hat. egy tan ulságos tö rtén etet. Ebben is hasonlít M ik száth ra. 9 M ik száth tal rokon vonásokat m u ta t J a n k o Jesen sk y (1874— 1945) írásm ű v észete is. Elbeszélései a polgári életform a, s a kisváros ragyogó h u m o rra l ra jz o lt rea lista képei. 6 81 �É rdekes ad a lé k k én t em lítjük, hogy az ú ja b b M ik száth -k u tatá s k id e ríte tte (Sza­ la tn a i Rezső adatközlése), m isze rin t M ikszáth is fo rd íto tt szlovákból, m á r a hetv en es év ek elején. A V asárn ap i Ú jság 1871 elejé n egy, az egykorú fra n c ia fo rra d a lm i esem ényekkel rokonszenvező, érdekes szlovák népies d al m ag y ar szövegét közli, m ely et — a bevezető szerkesztői jegyzet sz erin t — M ikszáth K álm án fo rd íto tt le szlovák eredetiből, s k ü ld ö tt be a V asárn ap i Ú jság n ak a n ó g rád m egyei Újvizsélyből. (Párizs alatt. Egy érdekes tó t népdal. V asárn ap i Ú jság 1871. fe b ru á r 19-i. 8. sz., 100. 1. „Egyveleg” rovatban.) 10 Ez is a z t bizonyítja, hogy ren d k ív ü l sokrétű, bonyo­ lu lt k apcsolat fűzte M ikszáth K á lm á n t a szlovák néphez, a szlovák irodalom hoz. H atá sa m a is érződik:„ . . . M ert ím e van, létezik, v elü n k és k ö ztü n k időzik v alak i, a k irő l m ost m egem lékezünk s ak irő l el le h et m ondani, hogy h a lá lá b a n is h a l­ h a ta tla n .” 11 3. E rdélyhez M ikszáthot politikai p ály afu tása fűzi. Először Jó k a i k erü letéb en , a h áro m szék m egyei Illy efalv án ju tta tta m an d átu m h o z írói érd em ein ek elism erések én t T isza K álm án, a generális, m a jd 1892-től négy cikluson á t a jó rész t ro m á n la k ta F o g aras-vidék k ü ld ö ttje v o lt a b u d ap esti p arla m en tb en . K özel húsz képviselősége a la tt (életének ezt a részét B isztray G yula dolgozta fel M ikszáth, és a k e rü le te cím ű tan u lm á n y áb a n ) m indvégig tö retlen m a ra d t az a rokonszenv, am ely őt ro m án v á ­ lasztóihoz fűzte. Egy helyt így ir a F ogaras v idék érő l: „H át i g e n . . . , igazán a leg ­ szebb helyek e g y ik e . . . H avasok közé b erá m áz o tt nóg rád i síkság, csakhogy n em a sárg a Ipollyal v an kipasszom ántozva, h an e m a k acskaringós ezü st O lttal. K ényes já rá sú , riszálós m enyecskék h e ly e tt k a trin c á s rom án asszonyok szedik á k ru m p lit a m ezőn, oly villogó szem ekkel, m in t a m edve. K icsike falv a k b u k k an n ak elő és tű n n e k el a v asú ti sínek m entében, szalm afedeles házik ó k .lilip u ti tem p lo m o csk ák ­ kal. I tt- o tt rá m ism er valaki, m eglát a co upé-ab lak n ál, s ö n k én telen ü l elk iá ltja m ag át: sze treaszke, dom nule d eputate! É ljen a képviselő ú r ! . . . ” 12 M ikszáth p ro g ram ad ó cikke a „Fogaras és V idéke” cím ű lapba n je le n t meg, m elyben a „szellem i és anyagi em elkedés” legfőbb k övetelm ényei egyikének „a b ék e a m ag y aro k és a nem zetiségek között” m eg v aló sítását ta rtja . (Fogaras jelen e és jövője. L evél a szerkesztőhöz. „Fogaras és V idéke” 1903. fe b ru á r 22-i sz. V ezér­ cikk.) 13 T ervei közül csak n éh án y m egvalósítása sik erü lt. A z ő tá m o g atásá v al é p ítte te tt a v áro s egy középiskolát, ah o l B abits M ihály is m ű k ö d ö tt és egy k ő h id a t az O lton. K épviselőségének legnagyobb pozitív u m ak én t az tu d h a tó be, hogy n ép szerű sé­ gével, s nem utolsósorban lekötelezően kedves m o d o ráv al elejé t tu d ta v en n i a p ártszen v ed ély ek tú lk a p ásain a k , noha az 1910-i v álasztáso n a m a n d á tu m é rt való v ersengések m áshol, országos v iszonylatban m egütközést k eltő v éres incidensekké faju ltak . A ro m án irodalom sem m a ra d t h a tá sta la n M ikszáthra, m in t író ra. M ár az első n y o m ta tá sb an m e g jelen t iro d alm i alk o tásáb an , az Ami a le lk et m egm érgezi című elbeszélésében (1871) ro m á n alak, P in ty e G ligor em lék e k isé rt P in ty ő k e Jó sk a k a ­ kasi szegénylegény fig u rá já b an . Az 1893-ban m e g jelen t P ern y e cím ű k ö te t k ét rom án tá rg y ú elbeszélést ta rta lm a z : a F a rk a s a V ero h o v in án -t, és Az okos N ástyá-t. „L egm egkapóbb és világirodalm i szinten is időtálló em lék et A Szelistyei asszonyok­ b a n (1901) á llíto tt M ikszáth E rd ély népének. Iro d a lo m tö rté n etírá su n k elm u laszto tta id ejéb en tisztázni a kisregény fo rrása it, így hót — m ivel a M áty ás-k o ri g y ű jtem é­ 82 �n y ek n em ism e rik ezt az a n e k d o tá t — több m in t félévszázad tá v latáb ó l be k ell é rn ü n k a feltevéssel, hogy M ikszáth egy F ogaras-k ö rn y ék i szájh ag y o m án y ra tá m asz­ kodott. M i több: a regény m e g jelen t k ritik a i k ia d ásá n ak (B udapest 1959.) előkészí­ tése so rán k itű n t, hogy csak m u n k a közben v á lto z ta to tt m eg a k é z ira tb a n ered etileg m in d ro m án o san hangzó női n ev ek közül kettőt, m égpedig v alószínűleg azért, hogy az eg y ü ttélő nem zetiségek m indegyikéből szerep elteth essen egy-egy n ő t.” 14 M ikszáth ú tjá t vizsgálva a ro m án iro d alo m b an az t m o n d h a tju k , hogy a felsza­ b ad u lás e lő tt n em ism erte eléggé a ro m án olvasóközönség. E n n ek o k ait a p o litik ai h ely zetb en kell k e re sn ü n k , a m it jó l jellem ez a L u ce fa ru l cím ű fo ly ó irat M ikszáth n ek ro ló g ja: „R om ánra csak a S zen t P é te r esern y ő jét fo rd íto ttá k le, de ezt is csak igen szűk k ö rb en ism erik. A p o litik ai válaszfal, v álaszfal az iro d alo m b an is, am ely a te rü letileg oly közeli, szom szédságban lévő iro d a lm a k közé ék elődik.” 15 E m e g állap ítás csak an n y ib an túlzott, hogy nem vesz tu d o m á st a rró l, hogy a S zen t P é te r esern y ő jé-n ek az első idegen n y elv ű k ia d ása épp en ro m án nyelven je le n t m eg 1899-ben, s hogy L iviu R e b rean u a G av alléro k cím ű elb eszélést is le ­ fo rd íto tta , s a kis p éldányszám ú erdélyi foly ó irato k h e ly e tt egy e lte rje d te b b b u k a ­ re sti könyv sorozatban te tte közzé. „Nem so k a t v álto zo tt a helyzet M ikszáth K álm án ro m án iai té rh ó d ítása szem ­ p o n tjá b ó l a k é t v ilá g h áb o rú között. A húszas év ekben tö rté n n e k u g y an szórványos k ísérletek , hogy a nagy m ag y ar re a lis tá ra te re ljé k az olvasóközönség figyelm ét: 1923-ban a b u k are sti A d ev a ru l L ite ra r si A rtistic és a kolozsvári T a ra N o astra h a ­ sá b já n je le n ik m eg egy-egy k isebb elbeszélése; 1924-ben a n ag y v á rad i Cele trei C risu ri, 1926-ban pedig a kolozsvári C osinzia közöl M ikszáth k arc o lato k a t, sőt u g y an ­ ezen évben a L ec tu ra so rozatban m eg jelen ik ro m án u l a m ásodik önálló M ik száth elbeszéléskötet. 1927-ben az A d ev aru l L ite ra r si A rtistic E u frem M ih ailean u fo rd í­ tá sá b a n k ö zre ad ja Az okos N ástyá-t, azo n b an m in d ez elég kevés v isszh an g ra talál. A H o rth y -ren d sz er m ű v e lő d ésp o litik á já ra jellem ző, hogy m ag a is a k a d á ly o k a t g ö r­ d íte tt a k é t nép közeledését elősegítő kezdem ényezések e l é . . . „A szelistyei asszo­ n y o k ” így hosszú h uzavona u tá n a B oabe de G riu 1931—32-es év fo ly am áb an je le n t m eg öt fo ly tatásb an , k ö n y v alak b an azonban csak a felszab d u lás u tán , 1947-ben ju t­ h a to tt el a szélesebb töm egekhez.” 16 E bben az időszakban a legnagyobb s ik e rt a négyszer ro m á n ra fo rd íto tt K aszát v ásárló p a ra sz t é rte el. L iv iu R e b rean u (1885— 1944) a ro m án próza k iem elkedő k é p ­ v iselő je szabadon is átdolgozta ezt a novellát. O ctav ian G oga ro m án költő (1881— 1938) különösen n agy tisztelő je v o lt M ikszáth m ű vészetének. Ez d e rü l ki a n éh á n y évvel ezelőtt felfed ezett ö n életrajzi leveléből: „Én n em v o ltam paraszt, de m eg értettem a fa lu g ondjait, s ö sszefo rrtam fá jd a lm a i­ val. A z én szem em ben a p ara szto k v o lta k egész em b erek . M indig lázad o ztam a n é p e t su jtó igazságtalanságok m iatt. A m ag y ar irodalom ból, am ely et egészében is­ m erek, h áro m a la k ra g a d o tt m eg: P etőfi sz ab ad ság ért k iá ltó h an g jáv al, M adách bo­ ro n g ó kedélyével és M ikszáth, a falusi é let m esteri m egelevenítője. M in d h árm u k b ó l so k a t fo rd íto tta m ; ezek szétszórtan, különböző helyeken lá tta k n ap v ilág o t.”17 N ap ja in k b a n é rté k e sz erin t becsülik M ikszáthot R o m án iáb an is. Az összehason­ lító iro d alo m tö rtén e t felad ata, részleteiben is feltárn i, hogy p éld áu l a fen te b b em ­ líte tt L iv iu R e b re an u m ilyen ösztönzéseket k a p o tt M ikszáth k ritik a i realizm usából, és m ily en k o n k ré t p árh u z am o k v an n a k Ion L uca C aragiale (1852— 1912) és M ik száth tá rsa d a lo m b írá la ta között, am ely ek et az olvasó a k ét életm ű ism eretéb en f e lté t­ le n ü l érez. 83 �4. A többi k elet-eu ró p ai irodalom közül a csehvel, a h o rv áttal, de elsősorban a szerbbel és az orosszal v o lta k in tenzívebb k apcsolatai M ikszáthnak. E n n ek illu szt­ rá lá sá ra közöljük M ikszáth előszavát a szerb nyelven m e g jelen t elbeszéléskötetéhez: „M inden író ahhoz a fajtáh o z tartozik, m elynek n y elv ét h aszn álja. M ás iro d a ­ lom szám ára idegen. A m ely író ra ez nem vonatkozik, az nem jó író, azt nem é rd e ­ m es olvasni. S m égis ö rü l m inden író, h a alk o tása valam ilyen idegen nyelven lát n ap világot. Ez a m i hiúságunk. H át nekem is öröm et okoz ez a könyv, m ely, íme, a becsületes szerbek zengő nyelv én lá to tt napvilágot. M intha e könyvvel a lelk em is e lin d u lt vo ln a lenge sz ár­ nyakon egy rövid kis ú tra a szerb tá ja k ra , a Száva innenső és tú lsó p a rtjá ra . S zám om ra csak a nyelv ism eretlen, m a g u k at a szerb ek et jól ism erem . V an k ö ­ zöttük sok b aráto m , szép szám ú rokonságom és sok-sok fö ld im . Ők et is g y ak ran szerep eltetem írásaim b an . S nyugodtan állíth ato m , hogy m in d n y á ju k a t m in t b ecsü­ letes. értékes és jó em b erek et ábrázo ltam , az asszonyok pom pás szépségek, a fé r ­ fiak hősiesek, elszá n tak és b á to r szivűek. A fordító szép szám m al ta lá lh a to tt vo ln a iro d alm u n k b an e m ű v ek n él jo b b alk o ­ tásokat, de az én írása im nem ta lá lh a tn á n a k jobb fo rd ító t, aki elbeszéléseim ta r ­ ta lm á t és fo rm á já t j oban és lelkiism eretesebben a d n á vissza, s ak i jo b b an ig y ek ezett volna, hogy m a g án a k a m esének a ritm u sá t is átü ltesse egyszerű szerb népi n yelvre. M enj te h á t u ta d ra , kis könyvem ! N em vagy hiv atv a, hogy izg alm at hag y j m a­ gad u tá n , sem hogy világosságot te rjessz m agad előtt. H iszen alig van m ás jogod, m in t hogy vendégeskedj a szerb szépirodalom ban, s h a csak je len ték te len sz á z a lé k á t is viszonzod a n n a k az élvezetnek, m ely et a szerb n ép k ö ltészet n y ú jto tt n ek ü n k , ez teljesen elegendő lesz részedről és szám odra is. A po litik a átk o zo tt vén boszorkány, ki m in k e t könnyen összeveszít. Az irodalom jó in d u latú , bájos, lengeszá rn y ú tü n d é r, a béke an gyala, aki a r r a ta n ít, hogy sze­ re th e tjü k egym ást. K ét k e r t te rü l el egym ás m ellett, s m in d k e ttő tele van m in d en féle jó illa tú v i­ rággal. M ekkora dőreség lenne a szorgalm as m éhecskéktől, ha nem rep ü ln én ek egyik kertb ő l a m ásikba, és nem szívnák m a g u k b a az illatos m é z e t. . . a m ien k az önök k e rtjé b ő l, az önök m éhei a m iénkből? H iszen a k e ríté st csak az az utálato s, á tk o zo tt boszorkány építi, fonja, foltozza.”18 Az orosz iro d alm at szívesen o lv a sta M iksztáh, h atássa l is v o lt rá. Szabó E n d re fo rd ításá b an ism erk ed e tt m eg p éld áu l L ev T olsztoj Iv án Iljics h a lá la cím ű m űvével, ez a n n y ira lekötötte, hogy egy éjszaka végigolvasta és igen jó vélem én n y el v o lt ró la.19 Diószegi A ndrás T urgenyev m ag y ar követői között ta rtja szám on M ikszáthot: „Íróink m egkísérlik m űveikben a „m agyar B azaro v o k at” is áb rázo ln i . . . H asonló k a ra k te r az egyik korai M ikszáth-elbeszálés, a S árik a grófnő (1879) fia ta l m é rn ö k e. aki plebejusi gőggel u ta sítja vissza a kezét fela ján ló a risz to k ra ta kisasszonyt, s veszi el h ely ette a nevelőnőt.” 20 O roszországban M ikszáth a m ú lt század kilencvenes éveiben v ált ism ertté. Igaz, ez in k á b b az elbeszélő, m in t a reg én y író M ikszáth h írn ev e volt. Főleg a p a ­ raszti életből v e tt elbeszéléseit fo rd íto ttá k le. Á tü lte tté k to v áb b á G alam b a k a lit­ k áb an cím ű híres elbeszélését. 84 �„Mik száth szélesebbkörű ism ertsége az 1900-as évek közepén v ette kezdetét, am ik o r is n éh á n y cikk is m e g jelen t róla. A 90-es évekből nem ta lá ltu n k vele fog­ lalkozó cikkeket, csak kisebb életrajzi jegyzetet az E nciklopegyicseszkij Szlovár h a r ­ m in ch eted ik kötetéb en .” 21 5. A fen tiek, — ha csak részletek et m u ta tn a k is M ikszáth szom széd n ép ek k el való k ap cso lataib ól — bizonyítékai an n a k , hogy egy író m e n n y ire nem csak az o rszág­ h atáro k o n b elül él, m ilyen szoros közvetlen és kö zv etett szálak fűzik m ás népekhez, m ás iro dalm akhoz, és m ilyen fela d ato k á lla n a k m ég az összehasonlító iro d alo m ­ tö rté n e t előtt, hogy ezeket a kapcsolatokat, törvén y szerű ség ek et k ifü rk észv e és r e á ­ lisan érté k elv e az iro d alm i fejlődés m ai és holnapi ten d en ciái elő m o zd ításán ak érd ek éb e állítsa. J E G Y Z E T E K 1. A szom széd népekkel való k ap c so la tain k tö rté n eté b ő l; Szerk.: H in o ra S án d o r; Bp. 1962. 665. 1.; E gri V iktor cikke a „K u ltu rn v Z iv o t” h etila p b an M ikszáth szlo­ v ák a la k ja iró l; F ord.: S ziklay László. 2. S ziklay László: A szlovák irodalom tö rtén ete. Bp. 1962. 380. 1. 3. J u r a j S pitzer: M ikszáth K álm án és a szlovákok. Iro d alm i Szem le 1960. 2. sz. 242—244. 1. 4. A szom széd n épekkel való k ap c so la tain k tö rté n eté b ő l; 663. 1. Emo B ohun előszava a B eszterce ostrom a 1949. évi szlovák k iadásához; F ord.: S ziklay László. 5. Uo. 6. K irály Istv án : M ikszáth K álm án. Bp. 1960. 56. 1. 7. S ziklay László: I. m. 627. 1. 8. S zalatn a i Rezső: A szlovák irodalom története. Bp. 1964. 159. 1. 9. S ziklay László: I. m. 546. 1. 10. A szom széd n épekkel való k ap cso latain k tö rté n eté b ő l; 659. 1. 11. Sas A ndor: :M ikszáth k öztünk él. Iro d alm i Szem le. 1960. 2. sz. 246. 1. 12. Engel K ároly: M ikszáth és a ro m án nép. K o ru n k 1960. 8. sz. 1003— 1007. 1. 13. A szom széd népek k el való k ap c so la tain k tö rté n eté b ő l; 659. 1. 14. Engel K ároly: I. m. 15. L u ce afaru l 1910. 11—12. sz. 16. Engel K ároly: I. m. 17. P á lffy E ndre: A ro m án irodalom tö rtén ete. Bp. 1961. 299. 1. 18. P ó th Istv án közlem énye: Egy szerb M ikszáth-kötet, az író elszavával. Iro d alo m ­ tö rté n e ti K özlem ények 1960. 3. sz. 387—379. 1. — A közlő M ikszáth e re d e tijé t n em találta, ez ért s a já t fo rd ításá b an je le n te tte m eg az előszót. 19. Szabó E nd re: C igányvilág. A n ekdoták nagy író k és m űvészek életéből. Bp. 1919. 133. 1. 20. T an u lm án y o k a m a g y ar—orosz irodalm i k apcsolatok köréből. Bp. 1961. II. 97. 1. Diószegi A ndrás: T urgenyev m ag y ar követői. 21. T an u lm án y o k a m ag y ar—orosz iro d alm i k apcsolatok köréből. Bp. 1961. I. 230. 1. L u d m illa S arg in a: A m a g y ar irodalom fogadtatása O roszországban az 1870—1900 közötti években. 85 �BELITZKY JÁNO S: Nógrádi eredetű-e a Toldi-monda? Iro d a lm u n k b ú v á ra i és n é p ra jz u n k k u ta tó i viszonylag n agyon keveset, tö rté n é ­ szeink pedig m ég ezeknél is k evesebbet foglalkoztak a n ó g rád i m o n d a - és m esev ilág ­ gal, jó lleh e t a z t a n n a k m in d érdekessége, m in d tudom ányos jelentősége m egérdem li. A m ese- és m o n d a k u tatás segítségével nem csak az egyes korok m in d en n ap i életén ek , n ép ü n k képzeletv ilág án ak és k u ltú rá lis érin tk ezésein ek m egértéséhez k ap színes, é le t­ szerű a d a to k a t a m ú lta k a t b ú v árló elm e, h an e m sokszor a tö rté n elm i tén y ek igazi gyökereinek a m egism eréséhez is ad ato k at. M egyénk m ű v elő d éstö rtén etén ek m a rx is ta szintézise n em v aló síth a tó m eg a nógrádi népm esék és n ép m o n d ák m egfelelő h ely re helyezése nélkül, m e rt ezek tü k ré b e n az elm ú lt ko ro k o sztály ellen tétein ek n ép i m eg­ fogalm azása v erő d ik vissza. Je le n kis összefoglalásom ban — m ellőzve az ap ró b b ré sz letp ro b lé m á k at — nóg­ rá d i m o n d a k u ta tá sa im n a k egyik feje ze tét igyekszem ism ertetn i, am ik o r az o rszág­ szerte e lte rje d t T old i-m o n d a n ó g rád i k ap c so la taiv al és tö b b ek á lta l feltéte lez ett n ó g rádi ere d eté n ek kérdésével foglalkozom . Az, hogy a m egyénkben fekvő T old községhez — a m ai A lsó- és F elsőtoldhoz — a néphagyom ány a legendás, n ag y e rejű vitéz Toldi M iklós em lék ét fűzi, o rszág szerte B él M átyás nagy, h a z á n k a t ism ertető m űve negy ed ik k ö te tén e k 1742-ben tö r té n t m egjelenése óta v á lt tu d o ttá. E n nek a k ö te tn ek a 26. o ld a lán m o n d ta el a szerző, hogy a h atalm as te sta lk a tú T oldi M iklós, ak i M átyás k irá ly k iséretéh ez ta rto z o tt és ak in ek re n d k ív ü li m é re tű fegyverzete a b u d ai B écsi-k ap u n v a n kifüggesztve, a n ó g rádi Toldon sz ü letett és v alam ik o r en n ek a fa lu n a k v o lt a földesura. B él M áty ás­ n ak ez a k ijelen tése szöges ellen tétb e n v o lt a T o ld i-m o n d á t k ézirato s k ró n ik ák vagy én ek gyüjtem ények a la p já n feldolgozó, és v ersezetét 1574-ben n y o m ta tá sb an is kiadó, Ilosvai S elym es P é te r állítá sáv a l. Ilosvai sz erin t — a k in e k m ű v e a X V II és X V III. században több k ia d á st is m e g ért — „ írta k a k k o r ezer háro m száz és húszban, T holdi M iklós hogy szü leték N ag y falu b an ” — te h á t nem M átyás k irá ly id ejéb en é lt — és ez a N agyfalu n em N ógrádban, h an e m N ag y v árad közelében, B ih arb an volt, m e rt „Laczfi A n d rá s jó B ud ára, E rdélyből in d u la L ajos u d v ará b a, az ú to n m e n téb e n V árad o t h alad á, N agy F a lu h a t á r á n . . . egy rak o d ó szén aszek eret lö lt v ala, T h o ld i M iklós kezében n y o m ta tó rú d v ala.”. — A v ita te h át, hogy b ih a ri vagy n ó g rád i ere d e tű -e a T oldí-m onda, iro d alm i szinten csak 1742 ó ta m e rü lt fel. Ilo sv ait igazolja, hogy B ih arb an — a m in t az G yörffy G yörgy 1963-ban m e g jelen t tö rté n eti fö ld rajzi m űvéből nagyon jól m e g állap íth ató — a K örösszeg és C séffa kö­ zö tt félúton lévő N agyfalu föld esu ra 1338-ban Toldi Csóka és hogy ettő l a falu tó l északra, m in teg y húsz k ilo m éte rre fekszik T old falu, „a T old nem zetségből sz árm az ó h írn ev es T old iak fészke”. Igazolni látszik az is, hogy 1382-ben B ih a r m egye fő­ isp á n já t T oldi G yörgynek, 1383-ban Szabolcs fő isp á n já t Toldi M ik ló sn ak h ív tá k . — Ezen döntő bizonyítékok ellen é re sem ju to tt n y u g v ó p o n tra a k érdés, és k ü ­ lönösen A ra n y Já n o s T o ld i-triló g iá já n ak m egjelenése óta v ették egyre b eh ató b b vizs­ 6 8 �g ála t a lá az Ilosvai á lta l feldolgozott T oldi-m onda — p o ntosabban, m o n d ak ö r — k eletk ezésének és sz árm az ásá n ak kérdését, am i so rán a n ó grádi ered eztetés is nem egyszer felm erült. A T o ld i-m onda v izsg álatáv al kapcsolatos m eg állap ításo k te rü le té n több időszakos érv é n y ű k u ta táslez árással ta lálkozunk. — Toldi F eren cn ek és követő in ek az v o lt az állásp o n tju k , hogy a m i T oldink v alam i ködös, m itológiai ősvilági óriás —, d e leg ­ aláb b is az a n tik H éraklész (H erkules) és a b ib liai S ám son — em lék ét ő rizte meg. V elük szem ben G reguss Á gost és eg y re szaporodó h ív ein ek tá b o ra egy n y u g a t­ eu ró p ai, elsősorban francia ta la jb ó l s a rja d ó m o nda k e le tre k erü lé se m e lle tt tö r t lándzsát. L ényegileg ugyanezt, de a m o nda n ém e t ta la jb ó l v aló szárm az ásá t h ird e tte az u tá n H ein rich G usztáv. Ez a h áro m nézet v olt u ralk o d ó a m ú lt század hetv en es éveiben. A h áro m irá n y e g y ú ttal a z t is jelen tette, hogy a k érd és nincs m egoldva és ez ért ú j u ta k a t k eresv e igyekezett S ziládi Á ron a z t m egközelíteni, am ire neki K em ény Zsigm ond a k k o rib a n m ag áb a n álló feltevése a d o tt ösztönzést. K em ény Zsigm ond ugyanis részben Ilosvai, részben Bél a d a ta i alap já n , de főleg a T o ld i-m o n d a k ö v et­ kezetlen ség eire és jellem b eli v isszásságaira alapozva a z t állíto tta, hogy a m on d ai hős egy v aló b an é lt m agyar tö rté n eti szem ély, ak in ek cselek ed eteit n ép i, k ró n ik ás énekek a d tá k elő. S zilády Á ron, aki Ilosvai Selym es P é te r „Toldi”- já t a Régi M agyar K ö ltő k tá ra h a rm a d ik k ö tetéb en ki is ad ta, 1882-ben z á rta le k u ta tá s a it és azok ered m én y érő l a M agyar T udom ányos A kadém ia októberi ülésén, v a la m in t az Ilo sv ai-k ö teth ez ír t b e­ v ezetésében szám olt be. S zerin te Ilosvai Toldi tö rté n e té t azóta elv eszett h istó riá s én ek ek b ő l vagy k ró n ik ák b ó l ism erte meg. N yom ról ny o m ra k ö v ette Ilosvai elbeszélé­ sében a tö rtén eti vonatkozásokat. M egkisére lte elem ezn i a T oldi n evet, sőt fe lk u ta tta a T oldi és M iklós névhez fűződő m agyar hagy o m án y o k at is és ez ek et az ujgur, a ta tá r és a m agyar m esék k ap c so la táb a n is vizsgálta. Ez a m esek ap cso lat azo n b an nem n y ú jto tt kellő a la p o k a t és ek k o r te lje s egészében a tö rtén eti szem élyiség vizs­ g álatá b a fogott. M egállapította, hogy a X IV . században B ih a rb a n és N ógrádban is é lt tö b b Toldi család. F ö ltű n t neki, hogy a b ih a ri T oldiak k ö réb e n igen k e d v e lt v o lt a M iklós keresztnév. Igazolta, hogy az egyik Toldi M iklós 1354-ben pozsonyi főispán, a k it L ajos k irály , 1359-ben F irenzébe küld ö tt, hogy onnan, a b u d ai k irá ly i u d v a r szám ára, k ét oro szlán t hozzon el. Ez a Toldi M iklós 1365-ben ism ét F iren zéb en van, ah o l a „fehér csap a t”-n a k n ev ezett zsoldosok paran csn o k a, 1383-ben pedig szabolcsi főispán. Ezen u tóbbi a d a t m ia tt az onban k é te lk e d e tt Ilo sv ai a d a ta in a k te lje s h ite ­ lében, m e rt ő szerinte T oldi M iklós 1382-ben h a lt meg. S zilády Á ron ak a d ém iai előadásáról az E gyetértés cím ű n a p ila p 1882. o k tó b er 30-i szám áb an szám olt be. E kkor em elte fel sz av á t ugyanazo n lap n o v em b er 1-i szám á­ b an n ó g rádi földink, Jeszenszky S ándor, ak i a T oldi-m o n d a n ó grádi ere d eté n ek k é r­ dését, illetv e a z t v e te tte fel, hogy Ilosvai kölcsönzött-e a n ó g rád i m ondából, vagy pedig ez Ilosvaitól? Jeszenszky cik k e m egyénkben is v isszh an g ra ta lá lt és azt, alig m ó dosítva ra jta , a N ógrádi L apok és a H onti H írad ó 1882. n o v em b er 12-i szám a is közölte. Jeszenszky S án d o r cikkének az a legfőbb érdem e, hogy közölte a n ó g rád i T oldim on d a eg yik v á lto z a tá n a k bő k iv o n atát. E szerin t — p o n to k b a szedve — a m on d a így szól: 1. rész: l. S zén ah o rd ás idején, az ecsegi várb ó l, k a to n á k v o n u ln a k á t a toldi völgyön. P a ran c sn o k u k m aga a k irály , ak i m egkérdi a szénagyűjtőktől, hogy m e rre v ezet az ú t a hollókői v árb a ? — 2. M iklós fe lk a p ja a csa tló ru d a t és azzal m u ta tja 87 �m eg az irán y t. — 3. K ato n á n ak h ívják, de nem m egy el. — 4. M iklós elkeseredik, hogy a n y ja m inden sz erete té t b áty jára, L ő rincre p a z a ro lja , őt meg csak p a ra sz ttá neveli. — 5. Megöli b áty ját, aki a k irály kedves em bere. — 6. M iklóst elfo g ják és a b u d ai v á r b örtönébe zárják. II. rész; 7. Az ország nagy veszedelem be k erü l és a k irá ly n a k erős em b erek re v an szüksége. V isszaem lékezik a nag y erejű M iklósra. — 8. „S ta fé tát” k ü ld en ek érte T oldra, de nem ta lá ljá k . K erestetik m indenfelé. — 9. V alak in ek eszébe ju t, hogy a b u d ai v á r b ö rtönében raboskodik. — 10. A k irály elé vezetik, ak i m egkérdi tőle, hogy m egvan-e m ég a nagy e re je és hogy tu d n a -e nagy dolgokat cselekedni? — 11. M iklós bev allja, hogy a börtön elcsigázta, de ha jól táp lálk o zn ék , még egyszer p ró b á ra m erné ten n i erejét. — 12. M iklós egy ko n d ér k ását kér, megeszi, de csak h a t n ap m ú lv a tu d ja — h ét ko n d ér kása elfogyasztása u tán — a z t válaszolni a k irály n ap o n ta ism étlődő k érdéseire, hogy visszan y erte erejét. III. rész: 13. Toldi lova, am in börtönbe vetésére hozták, nem hagyta el gazd áját, h an em a n n a k börtöne k ö rü l „élősködött”. — 14. A lesoványodott „vén g eb ére” senki nem ü lt volna, de am ik o r M iklós a h á tá ra p attan , egyszeriben olyan p arip a le tt b e­ lőle, hogy álltá b ó l u g ra to tt vele k ere sztü l egy kaput. S ajnos Jeszenszky közlője ennél tö b b et nem tu d o tt m ondani és így nem tu d ­ ju k , hogy hogyan fo ly tató d o tt tovább a nógrádi T oldi-m onda, illetv e ez a v álto zata. Jeszenszky figyelm eztető cikke, am in ek nyom án érd em es le tt volna ak k o rib a n Toldon és környékén k u ta tá so k a t végezni — m á r csak a z é rt is, m e r t Ilosvai „T oldi”-já tó l sok v onásban e lté r — nem ta lá lt különösebb visszh an g ra iro d alo m b ú v árain k k ö ré­ ben. E nnek kettős oka is volt. S ziládynak sik e rü lt a b ih a ri Toldi M iklóshoz kötni a m onda szem élyét, G reguss irá n y á n a k követői pedig m ost, elfogadva a m ag y ar hőst, a z t kezdték keresn i, hogy m elyik fra n cia m ondai hőssel kapcsolatos elbeszélést a lk a l­ m azták a tö rtén elm i m ag y ar szem élyiségre. Hosszú ideig csaknem k izáró lag ez az irá n y z a t v olt a „hivatalos”. A fra n ciá s irán y k u ta tá sa in a k egyik legfőbb eredm énye, hogy sik e rü lt pontosan m eg h atározni Ilosvai Toldi m o n d á ján a k főbb részeit és így beigazolni, hogy tu la j­ d o nképpen több m ondából összeállított m o n d ak ö rrel állu n k szem ben. E szerint Ilosvai feldolgozása a következő részekre bontható: I. rész: (1— 162. sor): — 1. Toldi szárm azása, b á ty ja a k irály u d v a rá b a k erü l. — 2. Toldi odahaza elparlagiasodik. — 3. B á ty ja h azatér, Toldi m egöli b á ty ja egyik szolgáját. — 4. Toldi bujdosása. — 5. T alálkozása a k irá ly vitézeivel. N yom óruddal m u ta tja m eg az utat. — 6. Toldi ú ja b b gyilkosságot követ el. — 7. B u d ára indul. P esten m egfékez és a m észárszékre segít vonszolni egy b ikát. — 8. B udán a m észá­ ro sn ak segít h ú st cipelni, m a jd b e ju t a k irály i kon y h ára, ahol m osogat és vizet h o rd a D unáról. — 9. R údvetésben vesz részt. A k irá ly felfigyel ügyessségére és nagy erejére. B evallja bűneit. — 10. A k irály m egkegyelm ez T o ld in ak és e rrő l é rte síti az épp en o tthon időző b áty ját. — 11. T oldi an y ja, egyik szolgája által, kenyérb esü tv e, p én zt kü ld fiának. — 12. Toldi egy özvegytől, ak in ek az k é t fiá t m egölte, h írt h all a cseh bajnokról. Bosszút esküszik. — 13. A D una szigetére ladikozik, a csónakot visszarúgja, legyőzi és megöli a cseh bajnokot. — 14. A k irá ly öröm ében u d v ará b a fogadja. II. rész (163—212. sor): — 15. Toldi b eleszeret egy budai fő em b er ifjú özvegyébe, a k in ek nem nyeri el a tetszését. — 16. Az özvegy csúfot űz Toldiból, ak i egyszál ingben, a n y ito tt ab lak o t ta k a ró k á rp ito t díszítő oro szlán ra — az özvegy b iz ta tá sá ra — 88 �ráu g rik , de az u tc á ra pottyan. — 17. Egy la k ato s ru h á t ad neki. — 18. A lakatos ráveszi, hogy ra b o ljá k ki egy a k k o rib a n m eg h alt herceg lán y sírjá t. — 19. T oldi fe l­ em eli a h atalm as sírkövet, beu g rik a sírb a és k iad o g atja a d rág aság o k at. A lakatos rálö k i a s ír sz á já ra a nehéz követ. — 20. Toldi a sír foglya, de nagy erőfeszítéssel, k isz ab a d ítja m agát. II. rész (213—304. sor): — 21. A n ém et császár hód o lásra és ad ó fizetésre szólítja fel a m agyar k irály t. — 22. A budai h ad itan á cs lá tsz a tra való m eghódolást és u g y an ­ ak k o r, azonnali tá m a d á st h atáro z el. — 23. A k irály , félve, m eg jelen ik P rá g á b a n a cselről m it sem sejtő, tizenegy hűb éres k irály átó l k ö rü lv e tt császár előtt. — 24. H íre érkezik, hogy a m ag y ar sereg bev ette P rág át. Toldi a hírhozót, a köntöse u jjá b a r e jte tt buzogánnyal agyonüti. — 25. A nagy zajból a császár is m e g tu d ja a tö rté n ­ tek et. — 26. A m ag y ar k irály fölényesen kezd viselkedni és a császár u rá n a k és p a ­ ran c so ló já n ak je len ti ki m agát. — 27. A császár, zav aráb an , a z t igyekszik m agyarázni, hogy m inden csak tré fa volt. — 28. T o ld i e lő rá n tja buzogányát, a m ire a császár, tizenegv k irá ly á v a l együtt, m egijed. — 29. F eje t h a jta n a k a m a g y ar k irá ly elő tt és így békésen intéződik el az ügy. IV . r ész (305—404. sor): — 30. Az öreg Toldi m a g ára v o n ja a k irá ly h a ra g já t és k eg y v esztett lesz. — 31. N agy u d v ari ünnepségek Újhelyen. Az ország cím eréé rt v í ­ v o tt h arc b an egy olasz lovagnak kedvez a szerencse. — 32. Toldi h írt kap a vesze­ delem ről. Á lru h á t ölt és m ég egyszer p ró b á ra indul. — 33. Toldi b a rá tru h á b a n , o r­ m ó tlan fegyverekkel, legyőzi az olaszt. A k irály nem engedi, hogy fe jé t vegye — 34. Az ország cím ere m eg van m entve. Toldi újból a k irá ly kegyeibe ju t, de nem m a ra d az u d v arb a n , h an e m hazam egy falu jáb a. — 35. É vek m ú lv a fontos ta n ác s­ k ozásra h ív já k a k irály ud v aráb a. — 36. Öreges, egyszerű m egjelenése g ú n y ra in gerli az apró d o k at. — 37. Toldi h a ra g jáb a n , a m ente u jjá b a r e jte tt buzogánnyal, szétü t közöttük. H árm a n nyom ban m eghalnak. — 38. F elh áb o ro d o ttan ro h an a k irály elé és sértő, d u rv a sz av a k k al illeti az u ralkodót. — 39. B úcsúzás n élk ü l o tth a g y ja az u d v art. — 40. Még k é t esztendeig él N agvfaluban, ah o l vitézi szokás sz erin t te ­ m etik el. B irk ás Géza, Solym ossy S ándor és T olnai V ilm os k u ta tásaib ó l k id erü lt, hogy Ilosvai „Toldi”-já n a k első része a fra n c ia lovageposzok X I—X III. századi v irá g ­ k o rá t megelőző fra n c ia hősénekekkel m u ta t fel rokonvonásokat. Így p éld áu l Toldi ifjú k o ri élm ényei az ifjú P arciv á lév a l azonosak és ezek az azonosságok a következők: — 1. A re tte n tő e re jű ifjú P arciv al, táv o l az u d v artó l, özvegy éd esan y ja m ellet nő fel, p ara szti környezetben. — 2. S u h an c k o ráb a n ta lálk o zik az u ta t kérd ező lovasokkal. E lh atáro zza, hogy ő is lovag lesz és elin d u l a k irá ly u d v ará b a. — 3. Ú tjá b an gyász­ ru h ás nővel találkozik, ak in ek m egigéri, hogy h a lo ttjá é rt bosszút áll an n a k legyőző­ jén. — 4. A k irá ly székhelyére érve, legyőz egy, az u d v a rra l ellenséges lovagot. — 5. E nnek ju ta lm á u l a k irá ly lovaggá üti és felveszi környezetébe. — A hasonlóság, Ilosvai feldolgozásával kapcso latb an , kétségtelen, de m á r nem en n y ire szem betűnő a n ó g rád i T o ldi-m onda Jeszenszky-féle változatával, sőt — a legtöbb elem ét te k in tv e — azzal k ap cso latb a sem hozható. Igen figyelem re m éltó és a m onda n ó g rá d i eredeztetésév el k ap cso latb an k iin d u ­ lásul szolgáló v olt B irkás G ézának az E tnográfia 1912. év fo ly am áb an m eg jelen t tan u lm á n y a, am elyben Ilosvai „Toldi”-já n a k az olasz és a fra n c ia R a in o u a rt­m o n d ák ­ k al való k ap c so la tát vizsgálta. E zekben a következő főbb vonások k ü lö n íth ető k el: — 1. M ostoha körü lm én y ek között n evelkedve lesz kiv áló hőssé. — 2. A testv érév el való v iszálykodás m ia tt gyilkosságokba kev ered ik és elb u jd o sik hazulról. — 3. A 89 �k irá ly k o n y h ájára k erü l, ah o l m u n k á t végez .— 4. Egy to rn a já té k alk alm áv al, re tte ­ n etes erejével, m a g ára tere li a k irá ly figyelm ét. — 5. Egy szigeten p á r b a jt v ív és a T oldiéhoz hasonló m ondással rú g ja vissza a vízbe a csó n ak ját. — 6. B a rá tru h á b a n vitézkedik. — 7. A gúnyolódó u d v ari em b erek közü l tö b b ek et agyonüt. — 8. Ó riás­ erejű , részeges, du h aj, k ü lse jé re m it sem adó, de a la p já b a n véve jószívű lovag. — Ez a m onda, am in ek h az án k b a való k erü lé sére délszláv k ö zv etítést té telez ett föl B ir­ kás, m á r Ilosvai „Toldi”-já n a k negyedik öregkori részére is ad felv ilág o sításo k at, A k irály i k o n yhán való szereplése pedig egy ó-w alesi (kym r k elta) nyelv en ír t prózai m esével való k ap c so la tra is rá m u ta t. M ielőtt rá té rn é k a R a in o u a rt-m o n d á k k al k ap c so la tb an a n ó g rád i sz á rm a z ta tá s k érd ésének ism ertetésére, r á kív án o k m u ta tn i a m ásodik részben foglalt, csúfosan végződő szerelm i k a la n d és a sírra b lá s m eséjének k ap c so la taira is. Ilosvai — a k u ta tó k sz e rin t — u g y an azt a m otívum ot ra g a d ta itt meg, am ely ik — b á r csak n a ­ gyon h alv án y a n — Boccaccio D ek a m ero n ján ak m ásodik n ap i ötödik n o v ellájáb a n — A ndreuccio da P eru g ia N ápolyba jön, hogy lo v a k at v ásáro ljo n , egy éjszak a so rán h áro m szor k e rü l kem ény veszedelem be, v alam en n y ib ő l m eg m en ek ü l — v an elb e­ szélve. Az itt előforduló sírra b lá s különben a lovagreg én y ek n ek is g y akori epizódja, de az egész novellatíp u s ő sa lak ja m e g találh a tó az „Ezeregy é jsz a k a ” legrégibb v á l­ to zatáb an is, „A púpos tö rté n e te ” cím ű elbeszélésben. A h a rm a d ik részben fo g lalt p rág ai k alan d viszont egy X II. századi spanyol, Cid lovagról szóló hős ének b en b ír hasonló v o násokat feltü n tető p árhuzam m al. Ezek a k u ta táso k és feltételezések igazolni lá tszo ttak a T o ld i-m o n d ak ö r fra n cia ered etét. Ez a felfogás v á lt uralk o d ó v á és Solym ossy S án d o r „A M agyarság N é p ra jz a ” cím ű, az 1930-as évek d ere k án m eg jelen t nagy m ű h a rm a d ik k ö tetéb en is en n ek ad o tt hangot. F o ly tak az irodalo m tu d o m án y i viták, de m egyénkben tö re tle n ü l élt a h ag yom ány — am ib en Bél M átyás közlésének is része v o lt —, hogy Toldi M iklós toldi szü letésű és en n ek a fa lu n a k egykori földesura. E nnek a nézetn ek egyik szép, költői rem in isz­ cen ciája az, hogy am ik o r 1849 őszén a C serh át falv a ib an bujdosó N agy Iv án szep­ te m b er 20-án A lsótoldon töltve az éjsz a k á t — a m in t az a P alóc M úzeum ban ő rzö tt k éziratos k ö tetéből is k id e rü l — versb en em lékszik m eg T oldiról: „Ha tú lv ilág ra le h et a szót h allan i, / H a llja m eg enyim et, kelm ed, vitéz Toldi, / S m o n d ja m eg: igaz-e, m it a hagyom ány m ond, / Hogy e fa lu h a jd a n kelm ed b irto k a volt? / S igaz-é, hogy a kelm ed P ejk ó lovának, / T anyái a szem etes dom bok v alán a k ? / S h a k elm ed oly erős volt, m ik ép a h ír m ondja, / M ért m in d en gazfit tőstől ki nem irta ? / Oh, ki k e lle tt volna irta n i a gazfajt! / M ost nem teremett v o ln a an n y i m á k v irág o t m a j d ! / Így, ekkép le tt vo ln a kelm ed igaz v ité z ,/O h , de m o st a sok gaz m ia tt a haza elvész!” N agy Iv án verse a m enekülő, üldözői elől bujdosó — k ö ltő n ek induló, de tö r ­ ténésszé le tt — férfi csiszolatlan költői alkotása. A T o ld i-m o n d a ere d eté n ek k é r­ dése azonban később sem hag y ta nyugodni. T ö rtén e ti k u ta tá s a i so rán p ed ig a r r a az ered m én y re ju to tt, hogy az v aló jáb a n a nógrádi toldi T holdy család d al v an k a p ­ csolatban. E red m én y eit — rö v id összefoglalásban — a h a lá la u tá n m egyénk á lta l k i­ ad o tt, „N ógrád v árm egye tö rté n e te az 1544-ik évig” cím ű m űvéb en a d ta közr e. E l­ m ondja, hogy a T holdyak m egyénk ősi család jai közé ta rto zn ak . E re d etü k egész a X II. századig felvihető. A család n em csak a k é t Toldon, de K éren is b irto k o s v o lt és ezért k é t ága különböztető meg. A X III. századb an é lt Já n o sn a k a fiá t T am ás­ 0 9 �n a k h ív ták . E n nek fia az I. L ajos k irá ly id ejében é lt M iklós, ak i 1381-ben is sz e ­ repel. E nnek a M iklósnak k é t fia volt, G yörgy és János. „A hagyom ány — ír ja — a híres e re jű Toldi M iklóst is e n n e k a csalá d n ak ta g já u l kö v eteli.” Az teh át, hogy Toldi M iklós és G yörgy a X IV . század b an nem csak a b ih ari, han em a n ó grádi T oldiak k ö réb e n is volt, N agy Iv án csalá d tö rtén e ti k u ta tá sa i nyo­ m án, a tö rtén észek kö réb en ism e rtté vált. A m ikor te h á t 1912-ben m e g jelen t B irkás G éza ta n u lm á n y a az olasz és fra n c ia R a in o u a rt-m o n d á k k a l k ap cso latb an és azok h azán k b a k erü lé sét délszláv közvetítéssel m ag y arázta, K arácso n y i János, a m ag y ar középkor egyik legkiválóbb ism erője — a k it legkevésbé sem le h et n ó g rád i lo k á l­ p atrio tizm u ssal m egvádolni, hiszen életén ek ja v á t B iharban . N agy v árad o n tö ltö tte — ezt a k ö zv etítést ta g a d ta és lá n d zsá t tö r t a T o ldi-m onda nógrádi eredete m ellett. K arácsonyi, az E th n o g ráfia 1912. évfolyam ában, felh ív ta a fig y elm et a rra , hogy a m a g y ar u ra k k örében a X II. és X III. században nagy elő szeretettel h aszn á lták a R a d n ó t szem élynevet, am i nem m ás, m in t a fra n c ia R a in o u rt — R eginhold m ag y ar m egfelelője. Ez a fra n c ia lovagnév — vélem énye sz erin t — a fra n c ia szárm azású p rem o n tre szerzetesek ú tjá n k e rü lt hazánkba, elsősorban pedig Nógrádba. M egyénkben v o lt u gyanis birto k o s a K ökényes—R adnót nem zetség. E rrő l ő „A m a g y ar n em zetség ek ” cím ű m ű v e 1901-ben m eg jelen t m ásodik kötetében k im u ta tta , hogy a K épes K ró n ik a á llítá sá v a l szem ben, m ivel K ézai nem tu d a rró l sem m it, nem spanyol ere d etű és, hogy E rd ély b en és az ország keleti részeiben is birtokos volt. E bből a m egyénk d élkeleti részén b irto k o s nem zetségből szárm az o tt az a K ökényes, ak i 1146 és 1150 között esz­ terg o m i érsek v o lt és az a M ikodin, aki 1183 és 1186 között győri püspök. Ez a M ikodin — 1179 előtt, még székesfeh érv ári p rép o st k o ráb a n — te lep ítette Garábra, T old fa lu szom szédságába, a lo th a rin g iai V alroiból szárm azó p rem o n treiek et. A nó grádi G aráb az összes m agyarországi p rem o n tre i m onostorok an y am onostora, ah o n n é t k ezdetben a tö b b iek benépesültek. A p rem o n tre i m o n o sto ro k n ak a Zagyva völgyében egész fü zérü k helyezk ed ett el: G aráb, K ökényes, H atv an . Ján o sh id a. M ivel pedig a R a in o u a rt—R eginold m onda éppen a X II. és X III. század b an v o lt igen el­ te rje d t F ran ciao rszág b an , m i sem term észetesebb — ír ja K arácso n y i —, hogy a p rem o n tre iek m a g u k k al hozták ezt a keresztnevet, am ely az ő b iz ta tá su k ra te rje d n i k ezd ett a m a g y ar fő ú ri családokban, hiszen N ógrádon kívül, a X III. század első felére, m á r az ország legkülönbözőbb v id ék ein is v o lta k kolo sto raik . K arácso n y in ak ezt a p rem o n tre iek általi R ad n ó t n év és ezzel egybefüggő m o n d aterjesztési elgondolá­ sá t Solym ossy is m ag áév á tette. B irk ás és K arácsonyi ta n u lm á n y a in a k a m egjelenése u tá n öt évvel te tte közzé fe lh ív á sá t a N ógrádi H írlap 1917 novem b er 18-i sz ám á b an földink, F a rk a s P ál, aki a k k o r az ú jp e sti gim názium ta n á ra volt. F a rk a s ism e rte tte a B irk ás és K arácsonyi á lta l fe lv e te tte k e t és k ije le n tette, hogy a T o ld i-m o n d á t „mi, n ó g rád iak , m a g u n k én ak v allju k . N em csak patriotizm usból, h an e m a z é rt is, m e rt a n ó g rád i Told fa lu és az. o tt szóbanforgó T old i-m o n d ák m e lle ttü n k b iz o n y íta n ak ”. K éréssel fo rd u l teh át, „kü­ lönösen G aráb és T old vid ék én ek intellig en tiájáh o z, legyenek kegyesek a n ép k ö réb en T oldi u tá n tudakozódni és a r á vonatkozó m o n d á k at és ap ró sá g o k at — pl. T engődik, m in t Toldi M iklós lova a szem éten — v ele közölni”. Azt, hogy F a rk a s P á l felh ív á­ sá n ak le tt-e eredm énye, vagy hogy m i v o lt az eredm ény, ed dig n em sik e rü lt m eg­ állap ítan o m . Az, hogy jó nyom okon in d u lt el, kétségtelen, hiszen pl. a c serh átszen tiváni H istoria D om us is ta rta lm a z T o ld ira vonatkozó feljegyzést. Ez a h ő st M átyás k irá ly k o rá b a helyezi. M ivel azonban X V III. század végi bejegyzés, kérdés, m en n y i­ ben B él M átyás tu d ó sításá n ak az átv étele? A negyvenes években K ardos T ib o r foglalta össze röv id en a T o ld i-m o n d á ra vo­ 91 �natkozó k u ta táso k eredm ényét, a „K özépkori k u ltú ra , középkori k ö ltészet” cím ű m ű ­ vében. H ivatkozik a rra , hogy B án Ala d á r m á r k ét év tized d el azelő tt m egírta, hogy az ősi észt m ondavilág a „K alev fiá ”-b a n és a „T oll”-b an a mi T oldinkhoz m eg ­ lepően hasonló alak o k ró l tud. A mi Toldi M iklósunkhoz és család jáh o z te h á t m ár előzőe n epikus cselekm ény ta p ad h a to tt. A T oldiak valószínűleg az ősi K ökényes— R adnót nem zetség nógrádi ágából sz a k a d ta k B ih arb a. Az ősi m onda a család egy fölem elkedő vitéz ta g ja körül jegecesedett ki, aki te tejéb e n m ég a n ép m esei M iklós n ev et is hord ta. K ard o sn ak — a részletektől e ltek in tv e — az a vélem énye, hogy az „alakuló költői tárgy, a család p á rto lta szerzetesren d kezén, a k o lo sto rb an e l­ te m e te tt n ag y ú rn ak tu la jd o n íto tt fegyverek és ere k ly ék h atása a la tt európai irodalm i fo rm á k a t n y e rt”. K ardos összefoglalása szerencsésen old o tta m eg a különböző n ézetek közös n e ­ vezőre hozását és igen fontos benne az, hogy a rokon észt n ép n él élő, hasonló m ondai hősökkel való k ap c so la tra is rá m u ta to tt. N em tag ad ja, sőt bizonyos m érték ig — gyö­ k ere it te k in tv e — elism eri a nógrádi ered etet, csak a szem élyhez fűzést k apcsolja a b ih a ri T oldia khoz. K ardos T ibor észrevételeinek legfontosabbika azonban az, hogy b á r elism eri, hogy Toldi ifjú k o ri te tte i és a különböző fra n c ia és nyugati lovagregények közt van m otívum beli hasonlóság, de „m indezek az elem ek m á r egy m eglévő m ag y ar epikus tá rg y a t ölelnek k ö rü l és a la k íta n a k tu d a to sa n ”. V élem ényem sz erin t ezek a nyugati e re d e tű lovagregényi elem ek a X II. századi és X III. század eleji k irály i u d v a ra in k b a n ren d e zett költői versenyek, szinte tro u b a d o u r találkozók alk alm áv a l k erü ltek hoz­ zán k és h a to tta k an n y ira , hogy n ag y ú ri csalá d jain k k ö réb en a R ad n ó t név d ivatossá lett. A m onda, vagy m ondakör, m agyar te rü le te n való m egléte m e lle tt is v an n ak érveim . H a figyelm esen végig elem ezzük az Ilosvai-féle „Toldi” h a rm a d ik részét (213— 304. sor) feltűnő hasonlóságot ta lá lu n k az o tt elm o n d o tt esem ények és X I. századi tö rté n e tü n k esem ényei között, am ik o r a n ém et—róm ai császárok, P é te r és S alam on k irály o k idej ében, h ű b éresü k k é a k a rtá k ten n i a m a g y ar k irály o k at. A csel pedig, a m it a budai h ad itan á cs elhatároz, igen jellem ző a pogány m ag y aro k lesből tám ad ó hadviselési m ó d jára, vagyis az ellenség félrevezető eszközöket alk alm azó legyőzésére. Egy lényegtelennek látszó m otívum , a császárt övező tizen eg y h ű b éres k irály , pedig em lék eztet az a v a r előkelők sírjá b a n ta lá lh a tó ran g jelö lő tizenegy nyílhegyre, illetve nyílvesszőre. Úgy vélem , hogy ez a m ond arészlet egy h u n —a v a r—pogány m ag y ar kori m o n d á n k ra vezethető vissza, am ely n ek utolsó fázisa a XI. századi P é te r vagy S alam on k irály o k á lta li m egalázkodással szem beni népi igazságszolgáltatás valam in ő költői m egfogalm azásának XIV. századba való áttelep ítése. Ez az észrev étel éb resz­ te tte fel bennem a gondolatot, hogy v ajo n n incs-e k ap cso lat a h u n —a v a rk o ri népi hagyom ányok és a m ag y ar m ondai hagyom ányok között? A k érdés felvetése jogos. A zt nem csak B ánnak, az észt nem zeti k ö ltészetrő l íro tt ta n u lm á n y ai révén ism ertté vált, a m i T oldinkhoz hasonló hősöknek m egléte, de az is m egengedi, hogy h az án k te rü le té n szám os olyan hely n év van, am ik az észt nyelvből m a g y arázh ató k meg, a m in t a z t a P alócföld 1965. évi szám aib an jeleztem . Szükséges ez a felvetés m á r csak az ért is, m e rt a T o ld i-m o n d ak ö r külföldi kap cso la­ ta in a k felism erése óta nyilvánvaló, hogy az — e re d e té t te k in tv e — nem kö th ető 2 9 �egyetlen néphez sem , m e rt — elem eit te k in tv e — közös kincse az eu ró p ai k u ltú r ­ körnek. E zért te h át, hogy az egyes n ép e ke n belüli m eg jelen ését tisztázzuk, nem a n n a k a k u ta tá s a a fontos, hogy hol keletk ezett, h an e m az a m egválaszolandó, hogy m iért ehhez vagy ah h o z a hőshöz fűződik, vagyis m ik a n év n ek és az esem ényeknek a kapcsolata. E nnek feld e rítése tisz tá z h a tja a m onda elem ei, egy-egy nép k örében való fe lb u k k a n á sá n a k idejét. H elyes u ta k o n in d u lt el te h á t Sziládv Á ron, am ik o r m eg k ísérelte elem ezni a Toldi nevet. H azán k b an nem csak B ih arb an és N ógrádban, han em a D u n án tú lo n is v o ltak T old n evű települések. F eltételezhető, hogy ezek m indeg y ik éb en é lt a T oldi-m onda. Az is feltételezhető, hogy a T old név jelen tése az „ügyes” vagy „vitéz” érte lem m el b írt és így az a h u n —a v a r k o rb an a ku ltik u s, b irto k jelö lő hely n ev ek közé tarto zo tt, A n ó grádi Told dal kapcso latb an , an n a k h u n —a v a r kori e re d e té t illetően, n éh án y észrev étellel tartozom . S h ira to k i K u rak ich i ja p á n történész 1902-ben, a M agyar T udom ányos A kadém ia ülésén elő ad ást ta r to tt a közép-ázsiai fejedelm i elnevezésekről. E nnek so rán igazolta H irth F rigyes n ém et o rie n ta lista m e g állap ításá t, hogy a K o rea h a tá rá n é lt h iu n g n u nép azonos a hunokkal. A hu n o k v itté k m ag u k k al n y u g a tra a ja p á n n a l ro k o n ókóreai n y elvből szárm azó kán és kagán, ’ú r’ és ʼfeje d ele m ’, m éltóságneveket. A h u n o k n ak a h iu n u n g n u k k a l való azon osítása azó ta a tö rté n ele m m űvelői k ö réb en általán o sa n elfogadott. Az is nyilvánvaló, hogy a hunok nem csak az ókóreai m éltóságneveket, h an e m ókóreai és ó ja p án sz av a k at is m ag u k k al v itte k n y u g atra, m ivel ez volt' az an y a n y elv ü k. Az m á r régen fe ltű n t nekem , hogy a m ag y ar nyelv szókincsében m in teg y 2500— 3000, a m agyarországi h elynevek közül pedig több száz azonos vagy közel azonos a ja p á n és koreai szavakkal. N épi k o n tin u itással és jelentő s szóátvétellel állu n k te h á t szem ben. Ezt bizonyítja, hogy egész kifejezések et — m o n h atn án k , közm o n d áso k at — is á tv ettü n k , an élk ü l, hogy azoknak szószerinti m ag y ar érte lm ü k lenne. Pl. az „ihaj, csu h aj, f a h a j” tré fá s fö lk iá ltás a m ai ja p án nyelvben — a h iv atalo s ro m an izált á tírá s t h asználom — ihai, shuhai, fu h a i = ʼengedetlenség, egy k u p a bor, tö n k rem enés’. Á tv ettü n k k u ltik u s dolgokat is. Pl. a nógrádi fo lklórhoz ta rto zó kisze b ábú nevén ek ja p á n m egfelelője kisei (kiszé), am i ʼle lk eʼ-t, de ʼfogadalm i a já n d é k ’-ot, sőt ’zálog’-ot is jelen t. Ez a szó és szokás n yilván a nyug ati szláv o k n ál is h u n —a v a r örökség. A Nagy K ároly elő tt m egjelenő, m e g k eresztelk ed ett a v a r fejedelem , a tu d u n neve jelen tése koreai nyelven ʼp á rtfo g á sʼ és n y ilv á n a t u d u n hada összetétel, ʼp á r t­ fogás, védelem a la tt álló ’, első felével állu n k szem ben. A m ag ya r kirá ly szó ja p á n m egfelelője kerai, am i ’v azallu s’-t, ʼhűb éres feje d elm eʼ- t jelen t. A m a g y ar katona, ak i ek k o r k ard o s em ber, ja p á n m egfelelője ka ta n a , azaz ’k ard '. R engeteg az olyan szavunk, am elyek szabályos v álto zá so k at m u ta tn a k . Pl. a m ag y ar víz ja p á n m eg­ felelője m izu. A ja p á n szókezdő m -h a n g ugyanis a m a g y ar szavak egyrészében szó­ kezdő v-h a ng, és a ja p á n szavak zöm ükben m ég m a is szerves egészet k épeznek a szóvégi u-hanggal, am i a m ag y arb an m á r rég en lekopott. Sok olyan szav u n k van, am i teljesen azonos alakú, de p o ntosan ellen tétes értelm ű . Pl. a m ag y ar haszon ja p án m egfelelője hason, de o tt ʼk á r ʼ a jelentése. F ö ld rajzi n ev ein k közül is sok az olyan, am elyek a h u n —av a rk o ri telep ü lésren d b e n élő különböző n y elv ű nép ek nyelv én fe­ jezi ki ugyanazt. Pl. H eves m egye neve ere d etileg h ad re n d i névből le tt terü letn év v é. A heves h ad re n d i név b alti, fin n és illir m egfelelője az Eger h ad re n d i és helynév. E g er v áro sa H eves m egye székhelye. H eves m egye tiszán tú li részein ek a neve K em ej v o lt a középkorban. A ja p á n k e m m e i ʼvitéz, bátor, se ré n y ’ értelem m el bír. P ontosan ʼh ev e stʼ je le n t a jap án setsu. am i a Szecső helyn ev ein k eredője. 93 �M indezek feljo g o sítan ak a rra , hogy a nógrád i T old falu n é v e re d e té t a h u n — av a rk o ri ja p á n —koreai nyelvcsoport köréből szárm azó k között is k eressük. A k o reai ttolda (talda) ʼreszketni, rem e g n i’ fé ln i’-t jelen t, te h á t po n to san az ellen k ező jét an n ak, am i T oldi M iklóst jellem zi. M in d já rt m ás azonban az értelm e, h a a z t a te le­ p ü lésren d en belül nézzük. A zt, hogy itt v olt ilyen nyelvi elem ek et ta rta lm a z ó te ­ lepülésrend, k id e rü l a P alo tással n yugatról h atáro s D engeleg nevéből. A ja p á n den ʼp a lo ta ʼ, a k eri — a ja p á n r = m ag y ar l — pedig ’te lp ü lé s’, vagyis a hely n év je le n ­ tése ʼpalota, p alotás telep ü lés’, am in ek pontos fo rd ítása Palotás községünk neve. M árm ost T old fa lu neve, az esetben, ha a P ásztó fölö tti H asznos neve, ép p úgy m in t P alotásé, m ag y ar névadás, a k k o r szószerint v aló b an ʼfélén k et, g y áv á tʼ jelen t. M ivel azonban H asznos és T old neve k u ltik u s b irtoknévad ás, e z é rt T old neve ʼvitézt, b á tr a t’ jelen t, m e rt a telep ü lésren d en belül a tükörkép, vagyis a valódi jelen tés ellenkező érte lm e az érvényes jelentés. A fen ti kis eszm efu ttatással csak a z t szándékoztam igazolni, hogy so k k al n a ­ gyobb n y elv ü n k b en és n y ilv á n m ese- és m o n d av ilág u n k b an a h u n —a v a r hagyom ány, m in t ahogy azt eddig figyelem be vették. A rra szintén ki kell térnem , hogy a nógrádi T o ld i-m o n d a k u ta tá si k ö réb e való ­ színűleg be kell vonni a S ám son — m ásképpen F ejé rk ő — v á rá v a l k apcsolatos m on­ dát. E szerin t a v á r és S ám sonháza falu n ev ét a ttó l a S ám sontól k ap ta, ak i 1132 köriül é lt és II. B élával szem ben B orics herceg p á rtjá h o z tarto zo tt. Ez a Sám son, m iv el az u ralk o d ó v al többször volt kom oly összetűzése, egyszer b e tö rt a k irá ly sá trá b a , hogy felelősségre vonja. Egy B uda nevű főúr azonban m eg u g raszto tta Sám son u ra t, aki ekkor, duzzogva, fa lu já b a m enekült, ahol aggodalm áb an é p íte tte a v árá t. N em ü l­ dözték, n em b á n to tta senki és békében h a lt m eg b irto k án . A m onda, a m it sem okleveles, sem k ró n ik ás ad a to k nem igazolnak, és a m it Réső E nsel S án d o r közölt a N ógrádi H írlap 1880. évfolyam ában, a valóság látsz atá v al b ír és n y ilv án összefüggött az 1132. évi véres a ra d i országgyűléssel, ahol a lem észáro lt országnagyok so ráb an n y ilv án vo ltak n ó g rád iak is. E n nek ellen ére nagyon sok hasonlóság v an a m on d a és Ilosvai „Toldi”-já n a k negyedik része között (305—404. sor). S ám son és az öreg Toldi eg y a rán t m e g tám ad já k a k irály t, m ind a k e tte n fa lu ra v o n u ln ak , ah o l b ék én h a ln a k meg. Az am i a Sám son és a Toldi közötti p á rh u z a m o t ta lá n szin tén m egerősíti az, hogy a ren d k ív ü l erős b ib liai S ám son n evét viseli, am i m á r n y ilv á n k eresztén y h atás, m íg Toldi „a nem rem egő”, a pogánykori vitéz e m b ert je len tő nevet. E g y általán nem világos a kap cso lat Ilosvai „T oldi”-já n a k m ásodik része (163— 212 sor) és a Sám son és D elila tö rté n e t között, de ez a Toldi részlet szin te egy m e g fo rd íto tt D elila esetn ek tű n ik fel szem eim ben és nem lehetetlen, hogy v aló b an így is van. A T o ldi-m ondakör és n y u g ateu ró p ai ro k o n aiv a l k ap cso latb an m ég n em v izsg ál­ tá k m eg a z t a lehetőséget, hogy ezek a m ondák k eletrő l k e rü lte k n y u g atra. V élem é­ nyem sz erin t ezt a k eletrő l n y u g a tra k e rü lé st — leg aláb b is tö b b m o tív u m u k a t ille­ tően — van jo g u n k feltételezni, hiszen ilyen h u n —av a rk o ri elem ek a n ém et N ie­ b elu ngenliedbe is b elekerültek. Sasinek, a sz ázadfordulónak egyik legkiválóbb szlovák történésze, az egyik 1905-ben m e g jelen t ta n u lm á n y áb a n N agy K áro ly császár éd esan y ján ak , B e rtá n a k a tö rté n eté v el foglalkozott. A V ita C aroli M agni 742-re vonatkozó a d a ta a la p já n m e g ­ állap íto tta , hogy K ároly In gelheim ben sz ü le te tt és hogy éd esan y ja ungara, azaz h u n volt (N atus in Ingelheim , cui B e rta fit U n g ara m ater). A zt is m e g állap íto tta, hogy n y ilv án azoknak a h u n o k n ak a köréből szárm azott, ak ik P a u lu s D iaconus sz erin t m á r 590-ben a K arn i-alp o k és az A dria között la k ta k és ak ik rő l a Pó s í k ság áró l a Száva 94 �völgyébe vezető u ta t via H u n n o ru m n ak . vagy stra d a U n g aro ru m n ak nevezték. E rrő l a F o ro ju liu m és T icinum közti te rü le te n élő h u n o k ró l M arch ia H u n g aria e-n ek is n ev ezték ezt az őrgrófságot. S asinek csodálkozott azon, hogy a m ag y ar tö rtén észek m ég n em sa já títo ttá k ki B e rtát, a m it ő v iszont n y om ban m eg tett, és m iv el a h u n ő rg ró fság o t később M archia W in id o ru m n ak is nevezték, m e g állap íto tta, hogy Nagy K áro ly éd esan y ja szláv volt. S v ájcb an, a n n a k fra n c ia és n ém et n y e lv h a tá rá n , ugyan csak éltek hunok. H az án k ­ b an e rrő l először a T u d o m á n y tár 1834. évi közlése a la p já n szereztek tudom ást. H or­ v á th M ihály 1853-ban el is u ta z o tt a W alles cantonba, ah o l főleg az A n n iv ersi­ völgy ben k u ta tta nyom aikat. T a lá lt is feltű n ő h an g tan i sa játo sság o k at és a m a g y ar­ hoz hasonló vagy azzal azonos h ely- és család n ev ek e t, am irő l 1868-ban, a kisebb tö rté n eti m un k ái h a rm a d ik kötetében szám olt be. A h u n o k S v ájcb a telep ü lésérő l az 1488-ban k ia d o tt M e isterlin -féle n ü rn b e rg i k ró n ik a is m egem lékezik és az idő­ p o n to t 470-re teszi. L o th a rin g iáb a n is E lszászban is v o lta k h u n települések. E zekről K a rl L ajos szá­ m o lt be a S zázadok 1908. évfolyam ában. K özülük sz árm az o tt az a H ungar, aki 856 és 866 k ö zö tt u tre c h ti é rse k volt. A v erd u n i egyházm egyében levő o rv ali cisztercita ap á tsá g o t pedig 1203-ban gazdag adom ányokkal, köztük a T e rra U n g eri-n ek n ev ezett fö ld te rü le tte l, halm o zta el H u ngerus de C herves úr. Ezen a v id ék en k ü lö n b en igen g y ak o riak v o lta k a H u n g er vagy U ngerus családnevek. A zt hiszem ez a h áro m a d a t is elegendő a rra , hogy a T o ld i-m o n d a egyes m o tív u ­ m ain ak , vagy m a g án a k a m o n d á n ak n y u g a tra k e rü lh e té sé t valószínűvé tegyék. Ez esetb en a X II. és X III. század fo rd u ló ján a m agyar k irá ly i u d v a rb a n m egforduló n y u g ati énekesek tu la jd o n k é p p en csak új elem ekkel gazdagítva hozták vissza a R a in o u a rt-m o n d á k at. Összegezve az elm o n d o ttak at, vélem ényem a következő: — 1. A T o ld i-m o n d ak ö rn e k alap m o tív u m ai nagyon sok n ép m o n d a v ilág áb an fellelhetők. — 2. H azán k b an a T old n ev e t viselő községek és kö rn y ezetü k lakossága, v a la m in t a T oldi n ev e t hordozó családok kö réb en helyi, illetv e családi hagyom án n y á le tt a n á lu n k h u n — av a rk o ri ered etű , ’hős’- t je len tő név. — 3. A R a in o u a rt-m o n d a n em a n n y ira a p re ­ m o n trei szerzetesek, m in t in k á b b a m a g y ar k irály i u d v a rb a n m egforduló n y u g ati daln o k o k és énekm ondók ú tjá n te rje d t el az előkelők kö rében. — 4. A T o ld i-m o n d a n em n ó g rád i eredetű, de n ógrádi helyi h ag yom ánnyá v á lt és évszázadokig elevenen é lt az em lékezetben. A T o ld i-m onda népi fen n m a ra d ása és népi m esem o tív u m o k k al való összeszö­ vődése azt bizonyítja, hogy — szórakoztató „k alan d reg én y ” jellegén k ív ü l — k ife je ­ zője v o lt a n n a k is, hogy m ik é n t a nem zetség legkisebb tag ja, úgy a jo bbágysorsban élő p ara sztság sem tu d ja h ely zetét m egváltoztatni, m in d en kiv áló ság a ellen ére sem. Ez a n ép i v élem ény csendül ki Ilosvai S elym es P é te r „T oldi”-já b ó l is, a m it kiegészít m ég az ő k o rá b a n oly nagy b a jt jelen tő részegség o storo zásáv al is, am ik o r így ösz­ szegezi Toldi M iklós é le tp á ly á já t: „V étek ez lőn benne, hogy részeges v ala, — M inden rem én y ség e b o r ita lb a n vala, — Ő nagy erejé n ek n em sok h asznát látá, — S em m ib e n m a rh á já t m eg n em szaporítá.” 95 �SOMOSKEÖY ISTVÁN: A mohorai várkastély B alassag y arm attó l 10 km -nyire, az Aszód felé vezető v asú tv o n al m entén, h a n g u ­ latos cserh áti dom bok között fekszik M ohora. K evesen tu d já k , hogy M ikszáth K á l­ m án, m ozgalm as előzm ények után, m ásodszor o tt k ö tö tt h ázasságot M auks Ilo n áv al, hogy nagy író n k g y ak ra n ta rtó z k o d o tt M ohorán, és a később ró la elnevezett, v é d e tt­ nek nyilv án íto tt, terebélyes vadgesztenyefa, a la tt sz e re te tt m egpihenni, szem ben a kis ev. tem plom m al, ah o l M ikszáthék m ásodik esk ü v ő je volt. Még k evesebben tu d já k , hogy a kis tem plom nál a fő utcától elágazó K ossuth u tc á b a n ta lá lh a tó m egyénk egyik különösen figyelem rem éltó, országos v iszony latb an is jelen tő s világi m űem léke, am elyet a h iv atalo s m űem lékjegyzék így h atáro z m eg: „v. V ay kastély, b arokk, X V III. sz. e leje”. Az e m líte tt ép ü let az ará n y lag kisszám ú ún. „v árk astély o k ” cso p o rtjáb a tarto zik . Ezek érdekes átm e n e te t a lk o tn a k a k o ráb b i v ára k tó l a későbbi kastélyokhoz, v a la ­ m in t kúriákhoz. Egykori hódoltsági te rü letek en , így te h á t N ógrád b an is, csu p án a tö rö k veszedelem u tá n i évtizedekben é p ü lte k ilyenek, nem ritk á n régebbi ép ü letek áta la k ítá sa vagy bővítése által. K ü la la k ju k és elren d ezésü k n álu n k tö b b n y ire a felsőm agyarországi, hasonló jellegű m in tak é p ek re u tal. A m ohorai kastély több, v á rk a sté ly o k ra jellem ző ism ertető jelet m u tat. Az é p ü le t egy keleti irán y b a le jtő te re p b e ékelődik, am i n y ilv á n a n y o m aib an m ég m eg álla­ p íth a tó egykori vizesárok kiképzését célozta. N uga tró l a külső, m ost h átsó b e já r a t­ hoz a v o lt vizesárkon á t kis híd vezet. A zömök, té g la la p ra jz ú ép ü lettö rz s négy sa rk á n élére állított, kiugró, derékszögű, külto rn y o s v á ra k ra em lék eztető tornyok v an nak, ellő ttü k m agas, erős tám pillérek. Az ép ü let nyugati hom lokzata alagsoros, földszintes, k eleti o ld alán pedig — a lejtős te re p következtében — em eletes. A keleti, u d v a ri h o m lo k zat m in d k é t sz in t­ jén (lásd a képet) nyitott, kosáríves á rk á d so r van. A felső o rom zat a la tt k étk arú ' külső kőlépcső az em ele tre vezet. Az épülettörzsön h atalm as, a k özelm últban — sa j­ nos nem hib am en tesen — v é g re h a jto tt felú jítása ó ta m űem léki p a lá v a l fe d e tt kontyos tető, a négy saroktornyon, v a la m in t a nyu g ati b e já ra t fe le tt hagym asisakos, zsindelyes tető van. am elyen félhold látható. A kétm enetesen elre n d ez ett o rn am e n tik u s stu k k ó keretében kép látható. K ét toronyerkélyben nak, am elyek fü rd ő k á d ak vagy helyiségek boltozottak. Az egyik szoba m enyezetén szintén félhold, egy m ásikén a n ap o t áb rázo ló je l­ tisztá za tla n ren d e ltetésű sü lly esztett m edencék v a n ­ v íztárolók lehettek. Az e m líte tt szobadíszletekből következtetve, Dr. Borovszky Sam u, 1911-ben m eg­ je le n t „N ógrád V árm egye” c. m o n o g ráfiájáb an az olvasható, hogy „a k astély a XVII. században a török a la tt épült, s valószínűleg törö k kézen is v o lt”, a m it az o n b an a z ú ja b b szakirodalom tévesnek m inősít. V iiszont az ,hogy ki, m ik o r és m ié rt k észíttette azo k at a töröki zlésű, díszítő jelképeket, eddig ism eretlen. U gyancsak tisztá za tla n még az a k érdés is. ki volt a k astély ép íttető je, nem ép ü lt-e k o ráb b i alapokon, és h a igen, ki a la k ítta tta át. Bizonyos, hogy a V ay család csu p án e század fo rd u ló ja k ö rü li években örökölte Zichy Rezső özvegyétől, Z ichyék pedig alig 50 évvel k o rá b ­ b an szerezték meg, te h á t egyikük sem ép íttette. 6 9 �K arol D ubravszky alk o tása �Dusa n Z apletal. R ézkarc �S ajnos M ohora község m ú ltjá ra vonatkozó, több m in t 600 év re visszam enő a d a ta in k m eglehetősen hézagosak, így a v á rk a stély ere d eté n ek felk u tatá sa érd ek es és érd em es le v éltári, esetleg régészeti b ú v árk o d ás fe la d a ta volna. E m lítésre m éltó, hogy a m ohorai k astély m egyénkben egyik első m űem lék, am ely a felszab ad u lás u tá n m egfelelő új re n d e lte té st kapott, ben n e óvoda, napközi o tth o n és nevelői lak ás n y e rt elhelyezést. 97 �KÖRKÉP NÁDHÁZI LAJOS : Televízió és a népművelés A televízió n a p ja in k nagy technikai v ív m ánya, k o ru n k leg hatásosabb közlési eszköze. Jelentősége szinte felbecsülhe­ tetlen. Fontos fegyvere a v ilág m éretű ideológiai h arcn ak , lehetővé teszi a szé­ les töm egek gyors és hatáso s tá jé k o z ta ­ tá sát, felk elti az érd e k lő d ést a tudo­ m ány, a technika, a m űvészet ere d m é­ nyei irán t, részt v állal az iskolán kívüli ism e re tn y ú jtá s fe la d a ta in a k m egoldásá­ ból. A televízió nagy érd em e a v áro s és fa lu közötti k u ltú rá lis különbségek csök­ k en tésén ek elősegítése, az em b erek é le t­ m ó d jának, egyre nagyobb m ennyiségű sz ab a d id eje felh a szn álásán ak előnyös b e­ folyásolása. Igen sok — pontos m éréseken nyugvó — vizsgálati eredm ény, ta n u lm á n y tu ­ d o m ányosan igazolja, hogy nagy p o liti­ k u so kat, kiváló m űvészeket, az egész em b eriség é leté re döntően k ih a tó tu d o ­ m ányos, tech n ik ai felfedezéseket, m a ra ­ d a n d ó k u ltú rá lis érté k ek e t, nagy él­ m én y t n y ú jtó m űvészeti alk o táso k at az e m b e re k jelentős része a televízió á ltal ism eri. A televízió jelentőségét m u ta tja gyors te rje d é se is. N ógrád m egyében 1960-ban m ég csak 1008 — n agyrészt közületi — TV készülék volt, m a viszont 19497 k é­ sz ü lék e n nézik a m űsorokat. Az utóbbi négy esztendő televízió v ásárlási ütem e — az évi négyezer készülék — még e g y á lta lá n nem jelzi a telítettség et, az igén y ek a la p já n to v á b b ra is v á rh a tó a T V tu lajdonosok szám ának gyors növe­ kedése. 98 A televízió széleskörű elterjed tség e, nagy h atása, szükségszerűen n ap ire n d re tű z te e fontos eszköz közm űvelődési re n d sz erü n k b en elfo g lalt helyének, sze­ rep é n ek k ö rv o n alazását, a hagyom ányos népm űvelési in tézm én y ek re és ág a za­ to k ra (m űvelődési o tth o n , k ö n y v tár, m ú ­ zeum , ism eretterjesztés, feln ő tto k tatás, stb.) gyak o ro lt m ódosító h a tá sá n a k tisz­ tázását. E rre a fe la d a tra v állalk o zo tt a M üve­ lődési M inisztérium , a M agyar R ádió és Televízió, a N épm űvelési In téz et 1964. m áju s 19-én és 20-án S alg ó ta rján b a n összehívott k o n feren ciája. A tan ácsk o ­ zás, m elyen a m űvelődés leg k ü lö n b ö ­ zőbb te rü le té n tevék en y k ed ő m űvelő­ dési m unk áso k h a lla ttá k szav u k at, vég ­ ere d m én y k é n t elfogadta, hogy a szocia­ lista állam b an m űködő televízió a nép nevelésén ek és m ű velésének új, sajátos, egyben h atáso s eszköze. T erjedésével szélesedik a népm űvelés h atásk ö re, á l­ ta la olyan réteg ek h ez is elju tu n k , am e­ ly ek et hagyom ányos eszközökkel nem é rh e tü n k el. A vitázók, a televízió és m ás népm űvelési intézm ények, ágazatok k ö ­ zötti k ölcsönhatásból k iin d u lv a, eg y ér­ telm ű en állást fo g laltak a szoros együttm ű k ö d és k ia la k ítá sa m ellett. Az elvi állásfoglalások m egvalósítása, a TV tu d ato s és bizonyos fokig m ód­ szeres felh aszn álása a n épm űvelésben m ost m á r a „hogyan” o ld aláró l so ra ­ k o ztatta fel a m egválaszolásra v á ró k é r­ déseket. A z élet á ltal felv e tett p ro b lém ák m eg­ oldása ú ja b b tanácskozás létreh o zását �igényelte. N agy ö rö m ü n k re szolgált, hogy a TV és a helyi népm űvelés eg y ü tt­ m űködésének m ó dszertani kérdéseivel foglalkozó k o n feren c ián a k ism ét Salgó­ ta rjá n b a n , a külsejéb en és szellem ében is ú jjá sz ü lető v áro su n k b a n a d h a ttu n k helyet. Úgy érzem , van ebben valam i jelképesség is. Az 1966. decem ber 15—16-án re n d e ­ zett k o n feren cián — a M űvelődésügyi M in isztériu m K özm űvelődési F őosztá­ ly á n ak vezetőjén és h elyettesein, a te le ­ vízió rov atv ezetőin, a N épm űvelési In ­ tézet osztályvezetőin kív ü l — részt v e t­ tek a tá rsa d a lm i szervezetek, m ozgal­ m ak központi szerveinek m egbízottai, az é rin te tt m in isztériu m o k m u n k a társa i, a m egyei, já rá si szinten irá n y ító n ép m ű ­ velők, k u ltú ró tth o n igazgatók, k ö n y v tá­ rosok klubvezetők. A fő re fe rá tu m o k a t K am a rás Rezső a N épm űvelési In téz et F elnőttnevelési O sztály án ak vezetője és S án d o r G yörgy a TV népm űvelési ad á sa in ak főszer­ kesztője ta rto ttá k . A tanácskozás — m elynek ta rta lm i k ite rjed tség é re m á r a résztvevők össze­ tétele is u ta l — h áro m szekcióban folyt. Az első m u n k acso p o rt a televízió ism e­ retterjesz té si. — felnőttnevelési te v ék ­ kenységével foglalkozott, a m ásodik az iro d alm i-m ű vészeti adásokkal, a h a r ­ m adik az ifjúsági adáso k k al k apcsola­ tos k érd é sek e t v ita tta . A k o n feren cia az első szélesebb k ö rű v ita ó ta e lte lt időszakot érté k e lv e m eg­ á lla p íto tta , hogy a népm űvelési szervek, in tézm én y ek és a TV szorosabb eg y ü tt­ m ű ködésének ered m én y e k én t tö b b hasz­ nos közös akció született. A televízió népm űvelési adásai a tá rsa d alm i v aló ­ ság u n k á lta l m egválaszolásra v áró k é r­ d ések et a szocialista tu d a t és m a g a ta r­ tá s fejlesztésének old aláró l igyekezett m egközelíteni. A z adások so rán m in d ­ in k áb b tö re k e d e tt olyan ism eretek, esz­ m ék áta d á sá ra , igények, szokások k i­ a la k ítá sá ra , m elyek elősegítik a szocia­ lista tá rsa d alo m b an való ak tív részv é­ telt. Több hozzászóló — a k o n k ré t h elyze­ te k b e m u ta tá sá v a l — k ifejezésre ju t­ ta tta , hogy a k ö zv etett k o rszerű m ű ­ v eltsé g -ta rtalm ak , a tu d o m án y o k ú j eredm én y ein ek ism ertetése, a m ai v ilá ­ g u n k at szocialista szellem ben tü kröző m űvészi ako táso k b e m u ta tá sa h aték o n y ­ n ak bizonyu lt a régi, ellenséges ideoló­ giák ellen. V ita to tt k érd és v o lt a közönség igé­ nyének. ízlésének — e k ét igen nehezen m érh ető k ateg ó rián a k — a m egítélése. Az ellenétes v élem ények elsősorban a bonyolult szerk ezetű közönség egysíkú szem léletéből fak a d tak . Ki ilyen, ki olyan ténylegesen m eg találh a tó je len sé­ get p ró b á lt á ltalán o ssá n y ilv á n íta n i. V égül elfog ad ták a közönségnek egy olyan d iffe ren ciált szem lélését, m elyben a m űso rp o litik a szem p o n tjáb ó l az a la p ­ vető tényezőnek a tá rsa d alo m le g a k tí­ vab b részét alkotó, kellő általán o s és szakm ai m űveltséggel b író k n ag y tá b o ­ r á t tek in tik . A résztvevők fellép tek a TV fetisizá­ lása ellen is. S okan k ifejezésre ju tta ttá k , hogy a tá rsa d alm i szükséglethez, a közönség összetett igényeihez helyesen a la k íto tt adások sem te h e tik a televíziót a helyi n ép m ű v elést h ely ettesítő esz­ közzé. A töm egközlési eszközök — b á r ­ m ilyen h atáso sak is — nem p ó to lh a t­ já k az élő szót, a tá rsa s m ű v elő d ést és szórakozást, nem k épesek k ö zvetlenül választ adn i a speciális helyi k é rd é ­ sekre. C sak a leg teljeseb b eg y m ásra ép ítettség v ezeth et el a jelen leg in él nagyobb k ite rjed tség ű , h aték o n y ab b népm űveléshez. S zinte m in d en hozzászóló hangoz­ ta tta , hogy a televízió célszerű, tudatos, m ód szertan ilag m eg alap o zo tt h a sz n o sí­ tásához m a m á r n em elégséges a re n d ­ k ív ü l bonyo lu lt szerk ezetű népm ű v elés 99 �vezető te stü le teinek, a TV vezetőinek ren d szeres együttm űködése. T öbbre van szükség. E le ngedhetetlen a TV adások h asznosítása, m ódszereinek tudom ányos kidolgozása, m ajd a helyi népm űvelők kellő felkészítése az új helyzet á ltal m egkívánt, korszerű népm űvelésre. Szám olni kell a m e g m ásíth atatlan té n y ­ nyel: a televízió elterjed ésév el a n ép ­ m űvelés k ilé p ett az intézm ények falai közül, következésképp a népm űvelés irá n y ítá sá n a k is, észszerű a m u n k á jáb a bekapcsolni olyan elem eket, am elyek nyom on követik az e m b erek e t a csa­ lá dba, a m u n kaközösségekbe. a szóra­ kozási csoportosulásokba. Az ú j kö rü lm én y ek et áttek in tő , k i­ váló g y ak o rlati népm űvelők elem i e rő ­ vel igényelték — a TV ad á sa in ak h a té ­ kony felhasználásához n élkülözhetetlen — segédanyagokat. K érték a ta rta lm a ­ sabb előzetes tá jék o z ta tást, a hosszabb id ő re szóló m űsorfüzetet, az egyes m ű ­ so ro k k al kapcsolatos részletesebb in ­ form álást, am ely k ite rje d a m űsor cél­ já ra , ta rta lm á ra , színvonalára, m ódsze­ res feldolgozására. H iányolták az egyéni és csoportos TV nézés ere d m én yes hasznosításához nélk ü lö zh etetlen m ód­ szertan i ú tm u ta tá st, előzetes b e m u tató ­ k a t, v itav ezető kon feren ciák ta rtá sá t. 100 M ásik o ld alró l felm erü lt a m eglévő se­ gédanyagok, közlem ények átg o n d o ltab b felhasználása. T öbben szó v átették a d iffe ren ciált n e­ velő tev ékenységhez elen g ed h etetlen jobb tech n ik ai elláto ttsá g h iá n y át. A különböző réteg ek tu d a to s fo g lalk o zta­ tósához egy k u ltú ro tth o n b a n tö b b k é­ szülék b eá llítása v álik szükségessé. A v itá b an felszólaló V onsik G yula elv társ, az M SzM P T udom ányos és K u ltú rá lis O sztály án ak h ely ettes veze­ tője, a különböző n épm űvelési te rü le ­ tek, intézm ények eg y m ásra u ta ltsá g á ­ ról és a k ö zv etítésre kerülő, v alam in t nagyobb töm egek n ev elésére felh aszn ál­ h ató é rté k ek tá rsa d a lm i szem pontból helyes m egítéléséről beszélt. A k é tn a ­ pos tanácsk o zás God or F eren cn ek , a M agyar R ádió és T elevízió e ln ö k h ely et­ tesének zárszav áv al é r t véget. A n agy­ gondolatcsere, a v ita viszont éppen a tém a jellegéből adódóan to v áb b fo­ lyik, az é le t ú ja b b k é rd é sek e t ad fel. K ív án ato s lenne, hogy itt N ó g rád b an is a g y a k o rla tra érzék en y eb b en rea g álv a keressü k a helyes válaszokat. E rre — egyéb fontos tényezők m e lle tt — egy k icsit kötelez az is, hogy a k o n feren ­ ciát éppen S alg ó ta rjá n b a n ta rto ttá k meg. �Szlovák művészek kiállítása A sa lg ó ta rjá n i közönségnek és m ű v é­ szek n ek nem először v an a lk alm u k szlovák k iá llítá st üdvözölni v áro su n k ­ ban. Az e lm ú lt év ekben m eg ren d ezett n ag y sik erű középszlovákiai k iállítások, m á r ízelítőt a d ta k a b a rá ti nép képző­ m űvészeti k u ltú rá jáb ó l. D usa n Z ap letal és K arol D ubravszky k iá llítá sá t k ö szö n th ettü k nem régen, am ely h a nem is tö re k e d e tt a k ö zép ­ szlovákiai m űvészeti élet, és ezen belül sa já t m u n k ásság u k teljességének b em u ­ ta tá sá ra , m égis m e g m u ta tta a szlovák g rafik a, szobrászat sokféle ú tk e re sését és v álto zato s eredm ényeit. Jó m űvészek a lk o tá sán a k m egism erési lehetőségével já ru l hozzá a k ét nép kölcsönös b a r á t­ ság án ak elm élyítéséhez. Azonos g ond jain k m e lle tt feléled a term észetes és egészséges kíváncsiság: mi a közös és m i az eltérő, a hasonló tá rsa d a lm i p ro b lém ák k al küzdő és e n ­ nek érd e k éb en ú j k u ltú rá t kibo n tak o z­ ta tó n épek m űvészetében. Az eddig köl­ csönösen b e m u ta to tt szlovák képzőm ű­ vészeti k iá llításo k is m egerősítik: a h a ­ sonlóság m in d en ek elő tt ta rta lm i. A mi m űvészeink egy része ugyanúgy, m in t a szlovákok, az új életet, az új em b ert a k a rjá k m egjeleníteni, a mi tá rs a d a l­ m u n k életérzéseiből, a szocializm us esz­ m éjéből, a m a h ero ik u s küzdelm éből m e­ rítik élm én yeiket. Az em beráb rázo lás m ai felad atai, s a m ai em b er m űvészi á b ­ ráz o lásá n ak bonyolult p roblém ái azok a leg fo n to sab b in d ító erők, am elyek a m ű­ vészetet új alkotóm ódszerek k u ta tá s á ra készteik. F elm erü l n álu k is a k érdés: m ilyen legy en az az alkotóm ódszer, m eg jelen í­ tési fo rm aren d szer, am ely nem m eg­ m e re v ed e tt sém ák m ásolgatásából áll, m elyhez oly nagy szám ban kapcsolód­ n ak a visszahúzó erők, a közönség ré ­ széről is. Az az első vizsgálódásra k itű ­ nik, hogy a közös ta rta lo m m en n y ire nem je le n t eg y ú ttal közös fo rm á t is. A m ás népi alk at, m ás tá ja k , m ás—m ás m egoldásra k észtetik és m ás kom pozíci­ ó kra ih le tik a m űvészt. A szlovák nép küzdelm ei, tö rté n elm i tan u lság ai, az em b e ra la k m á sfa jta külső m eg fo g alm a­ z á sá ra in d ítjá k az alk o tó t s az egyes nem zetek m űvészi h agyom ányai, a szá­ zadok és év tized ek tö rté n elm i v álto zá­ sa in ak m egfelelően m ás és m ás m ódon h ato ln ak be a m ű v észetbe. A tá ja k je l­ lege, a nép m ű v észet belső ritm u sa , a küzdelm es h arco k és a békés m u n k a sa­ játosságai m in d -m in d a la k ítjá k a m ű ­ vészt és m u n k á ját, fo rm á ljá k egész m ű ­ vészetét is. Ezek olyan erők, m elyek m eghatározzák n em csak azt, a m it egy n ép m űvészete a m aga m ú ltjáb ó l m eg­ ért, de azt is, am it külső h a tá sk é n t á t­ vesz, vagy figyelem m el k isé r itt, eb b en az esetben az eu ró p ai áram lato k b ó l. E zért üd v ö zö lh ettü k D usa n Z ap letal és K arol D ubrovszky k iá llítá sá t m egyénk kö zp o n tjáb an , a k u ltu rá lisa n m in d n a ­ gyobb lélegzetű S alg ó ta rján b a n . D usa n Z ap letal fia ta l g rafik u sm ű v ész fam etszetei és réz k arcai a m ai eu ró p ai iskola tisz tu lt je lren d sz eréh e z kapcso­ lódnak, m e g ta rtv a a szlovák nem zeti m űvészetből m á r k ik ristá ly o so d o tt m eg­ jelen ítési form át. T a rta lm ila g a hősi k üzdelm eket tö rté n e le m re v áltó p a r ti­ zánm ozgalom . a m in d en n ap o k életé rz é­ sei k ap n ak in te rp etá ció t m űveiben, m e­ lyekben a m ai em b er m in d en nagyobb nehézség n élk ü l képes eligazodni. T u ­ datos törek v és ta p a sz ta lh a tó a ta r ta ­ lom m inél nagyobb réteg eib e való le­ szállásra, s a közlés m űvészi fo rm á já ­ n ak k ia la k ítá sá ra , A fa, m in t a la k íth a tó anyag — h ű tá rs a az em b ern ek — jó eszközül szolgál a m űvész kezében, hogy felü leti m e g m u n k álása k ap csán 101 �b eleálm odhassa azokat a belső im p u l­ zusokat, élm ényeket, h arc o t és m o n d an ­ dót, h itv a llá st és figyelm eztetőt, am e­ lyeket az em beriségnek szánt. A g rafik a m a ezt is követeli, lévén évszázadok ó ta a legfo rrad alm ib b , a leggyorsabban reag áló m űfaj! A m űvész érzékenysége, m in t szeiz­ m ográf jelzi m űveiben a lezajló, v ilá­ got érin tő nagy konflik tu so k at, vagy a boldogság hevületét. A fa felületi szép­ sége, évgy ű rű in ek rendszere, — ta v a ­ szok és őszök h ű őrzői, — a görcsök ö n m ag u k at gúzsbakötő szálrendszerei k eln ek é le tre egy-egy m ű kapcsán, m int já ru lék o s elem ek, hogy segítsék, m í­ vessé tenni, alk o tássá segíteni a m űvet a lényeg kihám ozásában, kib o n tásáb an . D usa n Z apletal jó m estere a g rafikai m ű fajo knak. Biztosan b án ik az an y a g ­ gal. A form a m egköveteli itt a síkba való tran szp o n álás nagy, leegyszerűsítő ten n iv alóit. K ülönösen a „ P a rtiz á n ” cik­ lus k a p ja itt meg az ad e k v á t form át, a m ű faji tisztaságot. A „H áború” I. II. III. lap jai, szintén kiem elkedő a lk o tá ­ sok. F am etszet-lap jai tisztán fogalm azottak, a fek ete-feh ér kom ponálása iz­ g alm as szerkezetben jelentkezik. Ez a m agabiztosság veszélyt is re jt m agában, — s ez figyelm eztető le h e t a m űvész sz ám á ra is —, könnyen m odo­ rossá v álhat, m egrekedhet, lem erevülhet. a m ívesség fo ltonbelüli v áltak o z á­ sát. gazdagságát kell nagy odafigye­ léssel és m űgonddal fejlesztenie. Biz­ tató, é re tt ere d m én y k é n t kell felfigyelni réck arcaira . H a a „H árom g rác ia” a m aga szecessziós form arendszerében, h ajlék o n y v o n a lo rn a m e n tik á já b a n r e ­ m iniszcenciának h a t is, de a „B ika”, a „Bolygó m egjelenése” az „A lak" c. réz k arcla p jai m á r előre m u ta tn a k . Egy konzekvens, é re tt g rafikusm űvész m u n ­ kái ezek, s m éltán so ro lh atju k a m ai g rafik u sm űvészet rangos ered m én y ei­ hez. Itt a belső ta rta lm i tisztaság, a 102 réz k arcte ch n ik a gazdag, ad o tt lehető­ ségei ötvöződnek m ű alk o tássá. Ez az ú t a m űvész sz ám á ra és a szlovák-honi m űvészet örörm ére, nagy ered m én y e­ ket ígér. K arol D ubravszky m ás k a ra k te rű m űvész. N ála, m in t szobrásznál n em ­ csak a m ű faj ad ta lehetőségek és különbözőségek, d e az in d íték o k belső ere je is m ás term észetű . A m íg Dusa n Z ap letal a nagy á ltalán o s pro b lém ák összegezője, ad dig D ubrovszkynál egy em berközeli, a m in d en n ap o k líra i csen­ gésű szépsége teszi teljessé a k iá llítást. A korszerű lem ezfelh aszn álás m ellett, elsősorban a fával álm o d ja ki öröm teljesen szép, h alkcsengésű lírá já t. A szlovák nem zeti, népi, sőt népm űvészeti hagyom ányok hű és jó tolm ácsolója a „F u ru ly ás” c. szobor, a k iá llítá s egyik kiem elkedő d a ra b ja . A fa m eg m u n k á­ lása, a ru sz tik u sa n is m íves felü letek m egterem tése k eltik é le tre a tá j és a ben n e élő, alk o tó em b er benső kapcso­ la tá t. S u gárzik m űveiből az életszere­ tet: „Új b o r”, „A fütyülő", „Z ene” stb. Ezek m ellett lírai h an g v ételb en reagál a világ nagyobb in d íték ú em b eri te tte ire is: „A z első a sz tro n a u t”. K iem elkedők p o rtra itja i m e lle tt m u n k aáb rázo lásai: „K ohász” c. lem ezv eretesen cizellált fi­ g u rá ja igen é re tt és kiegyensúlyozott belső feszülése a m ozgás hiteles, asszo­ ciatív su m m ázása k iem elkedő p éld a le­ h e t a b b a n a b ab ilo n i n y elv zav arb an , m elyben a szobrászat él m a v ilágszerte. V iszont lem ezd o m b o rításai közül n é­ h án y n á l m egfigyelhető, hogy a d ek o ra­ tív célzatú m eg fo rm áláls elsekélyesíti a m űveket, ü rese n h ag y o tt felü letek já tsz an ak közre ab b an , hogy az elsem atizáltság b en y o m ását keltsék , elszegé­ n y ítv e ezzel a k ü lö n b en célul k itű z ö tt fig u ralitást. E nnek ellen ére a k iá llítá s ö sszh atá­ sában és érté k re n d jé b e n ta n u lsá g u l szol­ g á lh a t a hazai tá rla tlá to g a tó közönség­ �nek, s felh aszn álan d ó ta p a sz ta la tu l a szakm ab eliek nek. Je lzi azt, hogy m eg kell ism ern ü n k egym ás m in d e n irán y ú ered m én y eit, törekvéseit, az em b erek et es k ö rn y ezetü k et is. A képzőm űvészet, am ely k ép ek b en je len íti meg, s a m aga való ság áb an m u ta tja m eg az e m b ert és k ö rn y ezetét, s m indezt az a d o tt nem zet m űvészeinek sajáto s k épzeletén és a la ­ k ító e re rjé n keresztül, je len ték e n y esz­ köz egy nép közelebbi m egism erésére. D usa n Z ap letal és K arol D ubravszky m űvészete tisztán kapcsolódik azon á l­ lásp o n tu n k h o z is, am elyet nagy fo rra ­ d a lm á r festőnk, Dési H u b ert Istv án így fogalm azott meg: „V áltozatlanul vallom , hogy m űvészetünk teste-lelk e m odern kell, hogy legyen, de ez a m odernség nem leh et egy m ég oly fo rrad a lm i irán y napi k érd ésein ek áb rázo lása, se a szakm a következő fázisa. T ö bbre van szükségünk. M űvészetünknek az em beri lélek legtávolabbi zugába is el k ell é r­ nie, csak így szív h at fel m in d en é le t­ n ed v e t m ag áb a; em ellett visza k ell á l­ líta n u n k a k u ta tó m u n k a b ec sü letét is”. E zt a tisztá n fogalm azott, fé lre é rth e te t­ len ü l helyesn ek v élt v allo m á stételt azon­ b an n a p ró l-n a p ra képre, szo b o rra kell á tv á lta n i, m ű alk o tássá érleln i, s ez ren d k ív ü l nehéz, bon y o lu lt felad at. I tt b o ntakozik ki a m űvész és a m űvészet felelőssége, hogy h o gyan v á lh a t igazán legjobb szán d ék k al a m űvészet g y ak o r­ la tá b a n vallo m ástétellé, hogyan szolgál­ h a tja népét, a k o r em b erét. Ez közös k ü zd elm ü n k b en . K ülönösen fontos ez ak kor, h a a szom szédos szlovák n épről v an szó, am ellyel együtt, h á tu n k a t egym áshoz tá m asztv a k ristá ly o sítju k ki a holnapot, m űgonddal, s a világ elő tti felelősséggel. C ZIN K E FERENC 103 �CSUKLY LÁSZLÓ : Várszegi György Gólok és hétköznapok Örömmel olvassuk . . . — Várszegi György: Gólok és hétköznapok című regényéről — Á ltalánosan észlelhető és elism e rt jelenség, hogy h az án k b a n a regény egyre in­ k áb b u ralk o d ó szerepet tö lt be. A m eg állap ítás igazságát term észetessé teszi, hogy m in d in k áb b ö rvendetesen szélesülő olvasótábor a leg k ö tetlen eb b , a legszabadabb k ifejezési lehetőségekkel rendelkező regényt kedveli meg leg h am aráb b . A regény élm énybősége, a benne kibontakozó tá rsad alo m és em b eráb rázo lás sokszínűsége az o lvasóban az élet teljességének érz eté t kelti és ezért k ív án csian tá ru lk o zik ki. s a z o lv aso tt m űvet is eszköznek te k in ti m ai világ u n k jo b b m egism eréséhez. S ha jó m űvet vesz kezébe, nem is csalatkozik. Hisz, ahogyan a régi m esterek a tá rsa d alo m és az erkölcsök tö rté n etíró in a k ta rto ttá k m ag u k at, k o ru n k reg én y é­ nek és íróinak se lehet m ás felad atu k , m in t m egfogni a valóság hű, elő re m u ta tó áb­ rázo lásán k eresztül az olvasót, elvezetni őt „korunk hőséhez” (ak á r pozitív, a k á r n e­ g atív ábrázo lásán keresztül) az em berhez, ak in ek a neve végre szépen hangzik. M egyénk erősödő irodalm i életé n ek jelen tő s esem énye V á r s z e g i György „G ólok és hétköznapok” c. regényének m egjelenése. A szerző 1928-ban N agybátonyban sz ü letett és jelenleg is szülővárosában dolgozik m űszaki beosztásban. É vei szám át te k in tv e fiatal író, de a N ógrád és a Palócföld olvasói eddig is g y ak ra n találk o z­ h a tta k nevével és úgy ta rto ttá k szám on, m in t aki a teh etség m a rsa llb o tjá t viszi iszák jában. Regénye központi fig u rá ja a „nagym enő”, n ap jain k k ö zism ert típ u sa, ak in ek m in ­ den sikerül. A „nagym enő” ez ú tta l egy kisvárosi NB II-es b ajn o k jelö lt fu tb allcsa p at k ö zép csatárán ak képében lép elénk. Dobos F erenc, a v o lt ifjúsági v álo g ato tt és k ü ­ lönböző NB I-es csapatok d éd e lg e tett kedvence, m é ltá n y ta la n n a k ta r tja a fo g ad tatást, m elyben franciaországi disszidálásából való h azatérése u tá n rész esítik . Ö n k éntesen v id é k re „szám űzi” m agát, azzal a nagyon is céltu d ato s szám ítással, hogy o tta n i sze­ rep lése nyom án úgyis felfigyelnek rá és tá lcá n fogja k ap n i az a já n la to k a t a fővárosi nagycsapatoktól. A vidéki egyesületek k ét kézzel k a p n ak u tán a, és ő eg y kedvűen v á­ logat a m eghívások között. „M indig oda m entem , ahol tö b b e t k ín á lta k ” — v a llja a tö rté n e t folyam án. Egész léte a szem élyét körülvev ő ajn áro záso k b ó l táp lálk o zik , az alak ítása i nyom án összeverődő tenyerek, a sz erelm ü k et felk ín áló nők a m a g ata rtása fele tt d iszkréten szem elhunyó vezetők éppen olyan tarto zék ai életén ek , m in t tü n d ö k ­ lésének küzd ő terén a feh é rre m eszelt vonalak, a partzászló, a lab d a, a kapuháló. P á ly a fu tá sá n a k ta p asz talata i, é le tru tin ja á lta l k ia la lk íto tt sajáto s életszem lélete a jó a k a ra tú leck éztetesek et, a „lelki b u n y ó t” elő re g y árto tt elm életeiv el v eri vissza ,,A foci m ellé te tte m le a garast, a gőzt abba adom . nem osztom k ét-h á ro m felé ö n ­ 104 �m a g am a t” — m o n d ja a célzásra, hogy nem csak sportpály a, d e m u n k a h ely is v an a világon. A sik ereirő l így vall: „Ezen a nagy v ersenypály án , am it v ilá g n ak neveznek, m á r a r a jt tizedm ásodpercében úgy kell indulni, hogy az em b er a m ellén érezze a célszalag ütését. S h a ezt nem érzi, m ég a z é rt a fá ra d ts á g é rt is k á r m ellyel a r a jt­ gödröt k iá sta m ag án ak .” A regény egyes szám első szem élyben íródott. Az esem én y ek et m ag a a főhős m eséli el, ab b a n a le lk iá lla p o tb an , am ik o r egy végzetes b aleset n yom án m egszűnt nagym enőnek lenni, arc áró l m á r le p erg ett a biztonságos fölény m erev m aszkja, ci­ n izm u sa m in d in k áb b nosztalgikus ö n iró n iáv á v álik és „szolid v ág y a m á r csak annyi, hogy m árk ás lá b a it leg aláb b végtagok g y an á n t h asználh assa, im m ár teljes am atő r alap o n .” A regény k ét nőszereplője: J u tk a , aki b á r k o ra a la p já n jogosult a feln ő tt tit u ­ lu sra. Dobos ir á n t é rz e tt szerelm ében is m eg tu d ja őrizni b ak fis ro m la tlan ság á t, és M árta, a fiatal körzeti orvosnő, akin ek m eg hódításával a k ö zép csatár m in d en eddigi szerelm i sik erét szeretn é betetőzni. A d oktornő az első p erctő l kezdve tiltak o zik a szim p a tik u sa n arro g án s fiú g áláns ro h am ai ellen, de a rokonszenves széltoló végül is szivébe lopja m agát. K ettő jü k bonyolult szerelm éből — tö rv én y szerű en — nem szü­ le th e t m ás, m int az ö n m agukkal és egym ással fo ly ta to tt csatáro záso k v ég e lá th atatla n lán co lata, m elyből is a d oktornő k e rü l ki győztesen. A k ettő s vereség: sp o rtk a rrie rje d eré k b atö rése és élete legnagyobb szerelm ének elvesztése Dobos F eren c életén ek d r á ­ m ai k o n fliktusa. A v asárn ap o k hőse egyszeriben a hétk ö zn ap o k szü rk e fig u rá já v á d eg rad áló d ik s szám ára im m ár csak k é t lehetőség m a ra d : vagy elsüllyed a teljes e r ­ kölcsi n ih il h u llám aib an , vagy m e g hatványozva önm aga e re jé t és pozitív tu la jd o n sá ­ g ait, szinte „saját b ő rét is le v etv e” törekszik reá lisa b b alap o k ra helyezni az életét. A regény m ellékszereplői a já té k o s tá rsa k : csatárok , h átv éd ek , fedezetek, ak ik t öbbé-kevésbé a „nagym enő” d iffe ren ciált v áltozatai. E m lékezetes fig u rá ja a reg én y ­ nek Zim onyi, a fiatalk o ri erkölcsi d e fe k tje in felülem elkedő, esetlenségében is ro k o n ­ szenves fedezet. A dányi, azaz Hipó, a robosztus k özéph átv éd a m aga b la zirt-szk e p tik u s m odorával. K orsós, a h ázasság áb an szerencsétlen, szerény és törek v ő já ték o s és nem utolsó sorban a balszélső S zekeres, becenevén S elejt, aki az erkölcsi g á tlá s ta ­ lan ság n a k olyan fo k ára sodródik, ah o n n an m á r alig h a v an visszaút. N ap jain k ism ert és sokszor a túlzásig d éd elg etett a la k ja it hozza p re m ie r-p la n b a a tö rté n et, m ely ha nem is tá rsa d a lm u n k sa rk a lla to s p ro b lém áit feszegeti, de m in d e n ­ e s e tr e olyan jelenségeket és em beri sorsokat, m elyek sem m ik ép p en sem közöm bösek s m ely ek ért áttétele sen egy k icsit valam en n y ien felelősek vagyunk. A regény erén y e olvasm ányossága is, itt a stílus v aló b an testh ez álló ru h á ja a g o ndolatnak. S b á r a szereplők jellem éből, gondolkodásm ódjából ad ódóan sok a „jassz k ifejezés a regényben, a szerző szerencsés m é rté k ta rtá ssa l alkalm azza, s m in d ig érez­ zü k : erkölcsi itéletében felülem elkedik, m indig tu d ja m it kell ten n ie, hogy a rossz fe le tt a jó t ju tta ssa d ia d alra. V árszegi G yörgy első önálló k ö te te sikeres, j ó b em u tatk o zás. K ív án csian v á rju k to v áb b i m űveit, am elyek bizonyítják, hogy szerzőjük nem csak a „k ö n n y ű ” m ű fajb an , h an e m a súlyosabb tá rsa d alm i k érd é sek b e n is érté k e se n v all változó sokszínű v ilá ­ g u n k ró l. 105 �CSONGRÁDI BÉLA: Olvasónapló Öt, a k özelm últban „k ira k a tb a k e rü lt” könyvről szeretnék szólni, am elyek az önm agam á ltal elő írt kötelező o lv asm á­ nyaim so rában spontánul k erü ltek egy­ m ás mellé. Hogy m égis valam iféle re n d ­ szerbe fo glalható az öt kötet, an n ak az a m ag y arázata, hogy előszeretettel ve­ szem kézbe — olykor a klasszikusok és a szakirodalom ro v ásá ra is — n ap jain k m ag y ar iro d alm án a k legfrissebb te rm é ­ seit. A k ötetek jórészt a karácsonyi k ö n y v v ásár szerzem ényei, á lta lu k vál­ ta k rö v id ebbekké hosszú téli esték, am e­ lyeken ig éretes pályakezdések és bizo­ n y ító tehetségek ta n ú ja lettem . Úgy vagyok vele. hogy aki józan k ri­ tik a h ely ett szidná, attól m egvédeném . — aki eg y értelm űen dicsérné, ann ak azt m o n d an ám : nana! Izgalm as olvasm ány I.á z á r E rvin első novellásk ö tete, a Cson­ k acsü tö rtö k. Mi a jó, és mi az, am i kevésbé sik e rü lt a szim patikus novel­ lista tö rek v éseib en ? H ová ju to tt L ázár E rv in ..csonkacsütörtökig”? (L. E.: D u­ n án tú l egyes vidékein a farsan g o t lezáró h am v azó szerdát követő csütörtököt n e­ vezték így. azt a napot, am elyen m á r k ö dbeveszett a farsan g fénye, m egszűnt a b ö jt ú jdonsága, s következtek az e l­ m élyülés és az a k a ra t h étk ö zn a p jai.”) N ovellái töm örek, sű ríte tte k , elegen­ dő, am it m ond, a több kevesebb volna. Nem tö rté n ik ezekben a novellákban sem m i látványos, m égis tele v an n a k fe­ szültséggel és lírá v al. A finom , h an g u latszerű en m eg írt m ozzanatok, a k im o n ­ d a tla n szavak és az e lre jte tt gondolatok az ép ítőkövei L ázár E rvin írásainak. Mindez korszerű előadásm óddal p á ro ­ sulva tehetségét, íráskészségét dicséri. L egjobb nov ellája a M it a k a r ez a 106 k ere k arcú ? cím et viseli. A m ozgalm as cselekm énytől m entes, m égis izgalm as írá s a m ai fiatalság erkölcsi és m ag a­ ta rtásb e li p ro b lém áit feszegeti. Újszerű hogy a főhős, az a bizonyos „k e rek arcú ” több nov elláb an is visszatér. Eugen B arbu, a mai rom án próza egyik kiválósága írja egyik elbeszélésé­ b e n :”. . . az a vélem ényem , hogy nem kell m in d en t m egm ondani az olvasónak. A titok olykor segít, értelm eseb b é tesz. A sejtés töbet ér, m in t egy fölösleges m ag y aráz at.” E lm életileg nem v ita th a tó ez a m eg állapítás, efféle vélem ényen van L ázár E rvin is. Ez is csak használ írásainak. H arm in c éves. m ásodik k ö tetes (az első: A kisfiú meg az oroszlánok cím ű m eseregény volt) írótól teljes joggal nem k é rh e tjü k szám on a k ifo rro tt írói alk ato t. Az viszont hogy h ét év te rm é ­ sét g y ű jtö tte egybe oda vezetett, hogy bizony egyenetlen színvonalú m űvészi te lje sítm é n y ez a kötet. K o ráb b i írásai á lta lá b a n a később e lé rt színvonal a la tt m a ra d n ak . Az sem teljesen érth ető , hogy az író m iért büszke n éh án y tá j­ szó ism eretére. — m in t ahogy a könyv fülszövegében írja — m ivelhogy v a la ­ m ennyien tájo n , h a úgy tetszik ny elv ­ járási te rü le te n élünk. A nagyobbik baj az. hogy g y ak ra n és érzésem szerin t indok o latlan u l és fu n k ció tlan u l h aszn á lt tájszav ak a te lje s érth e tő sé g et is veszé­ lyeztetik. P éld áu l. A k u k a cím ű novel­ láb an ilyen k ifejezések et ta lá ln i:.. . . k u rk á ld azt a ro h a d t sz u rk o t”, vagy , . . .olyiknak a n y ála folyt.” T alán a következő k ö te t hozza m eg a végleges d ö n tést: ered m én y esen sá fá r­ kodott-e. a k étség telen ü l tehetséges L á ­ zá r E rvin a „ráb íz o tt ta le n tu m o k k a l”. (Szépirodalm i K iad ó 1966.) �S erfőző S im ont 1961-ben az Ú j Írás vezette be az irodalom ba. M ost m eg­ je le n t első k ö tetén ek szim bolikus cím e — H ozzátok jö tte m — a falu ró l a v á­ ro sb a érkezés, a tá rstala n ság b ó l a kö­ zösségbe olvadás, az első je len tk ezések ­ től a költővé érés tényének illetv e igé­ n yének kifejezője. É le tp á ly á ja a falu ró l tu d a to sa n v á ­ ro sb a „sza k ad ta k ” tip ik u s ú tjá t já r ta be eddig. A négy cik lu sra osztott k ö te t első fele en n ek m egfelelően a hazai, tanyai tá ja t idézi. E zeknek a v ersek n ek a fő té m áj a az em lékezés, az o tthon olykor m ég nosztalgikus, de u g y an ak k o r re ­ g isztráló felidézése. A felfedezett, de m ég nem b e te lje sü lt szerelem adja. A jó szeretők cím ű ciklus tém ak ö rét, a várossal való találk o zás és ism erkedés élm én y eit őrző verseket, É rezzem a fől­ d et cím a la tt g y ű jtö tte össze a költő. Ez a ciklus m á r a költői lá tó h a tá r tá g u lá­ sáról tan ú skodik. „C selekedni a v á lla lt d o lg o k ért” — v a llja m ár a befejező cik ­ lusban. Ez a vallom ás tovább, előre m u ­ tat. eddigi költészete m o ttó ja k é n t é r ­ telm ezhető. Serfőző Sim on írásm ű vészete m ár m ost a k ia lak u lás fázisában tudatos, gondos alk o tó t dicsér. E légikus h an g ­ v ételű verseinek nyelvezetében s a já ­ tosan ötvöződnek a tá jn y elv i szavak a stiliz ált irodalm i kifejezésekkel. A k öl­ t őben továbbélő folklór h a tá sá ra k ia la ­ k u lt m odern asszociációjú látom ások v erse it olykor m isztikussá, — de so­ h asem e lv o n ttá — teszik. M indenkor a n a u tra lis ta valóság összefüggéseinek k ifejezésére törekszik. Belső ta rtá sa , h ite ösztönzik erre. Sim on Istv án em lékezetes fellépése és sik eres fo g ad ta tása óta m á r-m á r d iv a tn a k tű n ik n ap jain k költészetében az az a ttitü d, am ellyel a falu ró l v á­ ro sb a k e rü lt költő szem léli a világot. De am íg ez Sim on Istv á n n á l és m ások­ n ál a tá jja l való m ély összeforrottság sem atizm us n élk ü li lelkesedést, m ag á­ tól értető d ő m eleg, gyöngéd hangot szül, a kevésbé teh etség esek egyéni sé re lm e ik et ” v erik el„ a városon, viszszafo rd u lásu k eszm élésük színhelyéhez ham is póznak hat. Ö röm m el k o n sta tá lh a tu k a hasonló­ alap á llá sb ó l k iin d u ló Serfőző őszinte h a n g já t b á to r szókim ondását, nyelvi ere jét. Ö nm aga á lta l k ita p o so tt ösvényen in d u lt el és érk e zett közénk, olvasók közé. H ozzátok jö tte m — v a llja a szár­ nyalás m in d en rem én y év el első k ö te te­ cím la p ján és úgy érezzü k érk ezését m indenki szívesen fogadja. (Szépiro­ dalm i K iadó 1966.) T á rsa d a lm u n k erkölcsi a rc u la tá n a k v iz sg álata gyakori té m á ja p ró za iro d a l­ m u n k n ak . Még egy elem zés n élk ü li á lta lá n o sítá st te h e tü n k : fő k én t a k is­ regény a m ű faji k e re te az ilyen tá r ­ gyú írásoknak. H árom k isreg én y t — A v ak k ap itán y , Az erdőn át. T em etés u tá n — ta r ta l­ m az S alam o n P ál Sasok és d en ev érek cím ű kötete. A N ap felé szárn y aló sas és a sötétben, az em beri nem től idegen világ b an otth o n o san élő, g y ak o rta a faln a k csapódó d en ev ér S alam on h ő ­ seinek szim bólum a. A tö rté n elm i ta ­ p a sz ta la t szülte fig u rák kö ztü n k é l­ nek, pozitív, avagy n eg a tív irá n y ú te ­ vékeny ség ü n k n ek mi m ag u n k is része­ sei vagyunk. V agy seg ítjü k a „szállni vágyót” és ezzel m ag u n k is sasokká v álu n k v aev „sas lé tü n k re ” d en ev é­ re k k é leszünk. S a lam on p ro testál az „asszonytipró, női testek k el dicsekvő v ad ászo k ”, a „nagy pénztől, az eg y en ru h átó l, a h a ­ ta lo m tó l„ m egszédültek zsarn o k ság a ellen. A zoknak a te tte it igenli, a k ik becsü lettel k ü zd en ek m eg azért, hogy előbbre, m a g asa b b ra ju ss a n a k , a k ik a 107 �a m ind en n ap o k b u k ta tó iv a l és bonyo­ lu ltság a iv al az érte lem és az em b eries­ ség e re jé t szegezik szem be. El kell t e ­ m e tn ü n k m indent, am it rossznak t a r ­ tu n k . Ne fogad ju n k el beidegzett szo­ kásokat, ta rta lm a tla n em beri kapcso­ lato k at, elfog ad o ttn ak m ondott erk ö l­ csi n o rm á k a t — olvassuk a sorok kö­ zött. „Az em b ert el leh et p u sz tita n i, de nem leh et legyőzni” — id é zh e tjü k az a z öreg halászt S alam on P ál írása in a k m o ttó ja k é n t. A m egoldás az, am i v ita th a tó S ala­ m on írásaiban, a vak k ap itán y torzó­ szerű . erőszakolt befejezése — a v é­ letlen lenyűgöző erőinek tú lzo tt nagy szerepe, vagy a T em etés u tá n -b a n j a ­ v asolt n yers ellen állási form ák eg y ér­ telm űen nem helyeselhetók. S zükség­ telen m ély h angot használ o tt is. ahol n in c s rá szükség. D icsérendő viszont az a közéleti érdeklődés, az erkölcsi m é r­ leg elésre való h ajlam , am ellyel S a la ­ m on m e g látja a hétköznapok je le n sé ­ geiben, az úgynevezett „esetekben” b u j­ káló általán o s érvényű igazságot. Í rásai csak látszólag különböznek egym ástól. A trag é d iáb a fú lt em beri so rso kat ábrázoló d rá m a éppúgy ke­ re te m ondan d ó ján ak , m in t a finom lí­ ra . Íráskészségének fő erén y e a d ia ló ­ gusok m egform álása. Nem véletlen, hogy a d rá m a te rü le té re te tt k irá n d u ­ lása (M agadra k iálts) oly sikeres volt A Sasok és d en e v érek u tá n ism ét csak az já r t az eszem ben, hogy m ilyen so k at veszítenek azok, ak ik fo ly ó irat­ b an elolvassák a novellát, az elbeszé­ lést. vagy ép p en a kisregényt, de h a ­ sonló jellegű k ö te tet — nem tudni mi okból — nem szívesen vesznek k éz­ be. (Szénirodalm i K iadó 1966.) L írá n k n a k n a p ja in k b a n m egkülön­ b ö z te te tt jelentőséget a d , hogy az e l­ len fo rrad alo m u tá n elsőnek és le g h a­ té k o n y ab b an válaszolt a kor k érd é se­ 108 ire, le g tisztáb b an és legelőször re p re ­ ze n tá lta a szocialista iro d alo m eszm ei folytonosságát. A lírá n a k ez a m eg­ k ü lö n b ö z tetett szerepe elsősorban a fia ta l költők 1958-ban m eg jelen t T űz­ tá n c cím ű antológiához fűződik. Ré­ gen foglalkoztat m á r a g ondolat: vajon a T űztáncosok közül az idők fo ly a­ m án k ik estek ki a nagy ig ére tek so­ r ából, kik v á lto ttá k be a k ö ltészetü k ­ höz fűzött rem én y ek et. A leg ú jab b G yöre Im re kötet, a H alálűző azt b i­ zonyítja, hogy a T ű ztán c egyik sz erep ­ lője m a is lírá n k élv o n alá b a tarto zik . F riss k ö tetéb en G yöre ak tu ális-p o li­ tik ai k ö ltészetet p ro d u k ál. A z egész világ leg fájó b b kérdése, g o n d ja m a: V ietnam . G yöre k ö tete k iá ltv á n y az esztelen öldöklés ellen. A k ö ltő az aggódó em b er in d u la tá t, k eserű iró n i­ á já t és lobogó h ité t m o n d ja ki v ersei­ ben. A költő érzi: a p ro p ag an d isztik u s célok érd ek éb en m űvészetének ja v á t kell sorom póba állíta n ia . In d ire k t m ódszerekkel, h an g u lato k érzelm ek, gondolatok felv illan ásáv al éri el, hogy az olvasó még szörnyűbb k o n trasz to t érez a bom bázott n a p k e ­ let és a tőle m é rh e tetlen m essze lévő n y u g at között. Az iszonyat, a részvét, a le lk iism eret és a rem én y h an g ja szól a versekből. E m léket á llít azoknak, akik V ietn am b an a tü zet v á la sz to ttá k , és azo k n ak a „k é k v állú ak n a k ”, ak ik „ éln ek és sokasodnak, /p u sk a az ap ju k , az an y ju k , /s k u lcs-cso n tju k a l a t t / k i­ gyullad a k é k s é g /a n n a k je g y e k é n t,/ am i az em b erb en a legjobb./” A k ö tet cím adó v erse b á r szim boli­ kus, d e n y ílt tiltak o zás az agresszió e llen. Az aláb b i részlet p éld ája a m űvészi p ro p ag an d isztik u s jelleg n ek : „ /S zázféle h a lá l / fo rd u lj vissza / aki k ü ld ö tt a rra / m enjen rosszra / valah án y dolga b ék á t szüljön asszonya / varan g y legyen a fia / h alál fo rd u lj vissza. / ” A k ö tetet H incz G yula rajz ai díszí­ �tik, nem egyszerű illu sztrá ció k é n t: v elü k eg y ü tt te lje s a könyv. V an n ak szenvedélyes v ersb a rá to k , ak ik v erse sk ö te tet egyszuszra olvasnak. G yöre Im re H alálü ző -jét nem is le­ h e t m ásként. (M agvető 1966) „M in th a az írói m esterségnek m ég nem volna teljesen b irto k á b a n B a rá th Lajos: m eg-m egbotlik. képzetlennek bizonyul. T an u ln ia kell, tehetségével fegyelm ezettebben gazdálkodnia. A fia ­ tal író tó l függ m ajd. hogy m űvészetét a m ásodik k ö tet sz in tjén fo ly ta tja e tovább. Egy bizonyos: ehhez nem lesz elegendő a m ostani ere d m én y ét m eg­ ism ételnie. Előlegezett v ára k o zásu n k at csak ú j m o ndandót és m űvészi m eg­ o ld ást ta lá lv a tö lth eti be. — írta B aráth L ajos h arm a d ik kötetéről K oczkás S án d o r 1963-ban az Ú j Írá s­ ban. U gyanott egy jó slato t is m egkoc­ káztat a k ritik u s: „T alán ő leh etn e az a fiatal író, aki m ajd m e g írh a tja és m e g írja egy város regényét, vagy am it még in k áb b szeretnék — a v áros regé­ n y ét”. Nos. a L opakodó p réd ik á to ro k re­ m ekbe ötvözött no v elláit olvasva úgy érezzük B a rá th L ajos rászolgált az elő­ legezett bizalom ra. R á ta lá lt h an g jára, m eg lelte sajáto s m ond an d ó ját, am elyet ő h iv a to tt sz ám u n k ra elm ondani. A v áro s regén yének m egírásával m ég v á ­ r a t m a g ára — a jó slat ta lá n m eg sem valósul —, B a rá th m űveinek központi pro b lém ak ö re azonban m ost m á r vég­ legesen a városi, kétkezi m unkások é le te , m u n k á ja lett. a v áros életé t nem v alam iféle m odern u rb á n u s m ódra, n em a m ú lt irodalm i kliséi a la p já n á b ­ rázolja. N o v elláib an azokat a n éh a a p ró sá ­ goknak tűnő. de lényeges m ozzanatokat v illa n tja meg. am elyek a e m b erala k ító folyam atok fo rdulópontjai. A rs poeti­ cája: szeretn i azokat az em berek et, akik rő l ír. V elük érezni, ig azságukkal eg y ü tt létezni. A cím adó novella, az Í télet, A h ét száznyolcvannyolcadik orá ja , a N apszám osok, a N ehéz so rs , vagy a K uszen d a lányok cím ű k isre ­ gény bányászai a n y ers in d u la to k vilá ­ ágb an élnek és dolgoznak , m élyen szunnyadó érzéseik azo n b an em b erré a v a tjá k őket. B a rá th — évekig dolgo­ zott ép ítő ip a rb a n és b án y á b an — o tt­ honosan mozog eb b en a m iliőben. N em csupán te tte ik b ő l és szavaikból ism eri hőseit, h an em fe ltá rja a k ü l­ világtól e lre jte tt g o n d o lato k at és érz é­ seiket is. E m b erism erete a belső á b r á ­ zolás sz in tjén k am ato zik bőségesen. Írá sa ira őszinte, közvetlen h angnem , egyszerű nyelvezet, a kifejezés eszkö­ zeinek igénytelensége jellem ző. De nem igény telen az áb rázo lás te ré n . B ár n o velláib an szociológiailag v i­ szonylag szűk te rü le te t fog át, az á b ­ rázolás m élysége és igazsága, az ír ó h u m anizm usa k árp ó to l ezért. „Nem értem , m ié rt h ib a az, hogy tém áim at, hőseim et a m unk áso k kö­ zül választom . A kikről én írok, nem nagyon h a lla tjá k h a n g ju k a t az iro d a ­ lom ban: o lv asn ak , h a olvasnak, h a nem . le g tö b b jü k a k k o r is érté k es em ­ b er.” — v allja az író a K ö n y v tájék o z­ ta tó feb ru ári szám ában, m integy v á la ­ szul azoknak, a k ik e lm a ra sz ta ljá k á l­ lítólagos te m atik ai szegénysége m iatt. B a rá th úgy áb rá z o lja a m u n k ásélet mai v áltozásait, hogy szocialista m ó­ don m a rx ista v aló ság ism erettel fo rm á ­ lódó igazi realizm u st terem t. N em fél a m u n k á sté m ák sablon rém étő l, m e rt van h ite és b ecsülete igazat m ondani koráról. A tá rsa d alm i szükségszerűt szolgálja. B a rá th L ajos a m ai m ag y ar iro d a ­ lom élv o n aláb a n éh á n y év a la tt fe ltö rt p ró zaíró m á r nem rem é n y ek re jogosító tehetség, h an e m valós é rté k e lite ra tú­ rá n k n a k . (Szépirodalm i K iadó 1966) 109 �GORDOS JÁNOS: B. VÁMOS MAGDA: Karl Jaspers filozófiája J a sp e rs egyik képviselője a N yugaton nép szerűvé v á lt és h az án k b a n is is­ m e rtté le tt eg zisztencialista filozófiának. F ilozófiája az egzisztencializm us v a llá ­ sos ágához tartozik, nézeteiből elsősor­ ban a vallásos kispolgár dek ad en s életfelfogása sugárzik. G ondolatai nem „egyediek”, szinte m indegyike fellel­ hető a sztoizm us, keresztén y v allás fi­ lo zófiájában, K ant, N ietzsche, Le Bon, K ierk eg aard , H eidegger és M ax W éber nézeteiben. Élesen m egkülönbözteti a filozófiát a szaktudom ányoktól, a filozófiát nem ta r tja an n ak , m e rt — m in t m o n d ja — a filozófia nem ren d elk ezik a szak tu d o ­ m ányos bizonyítás eszközével, ez csak a tu d o m án y o k ra jellem ző. De mi az a la p ja a k k o r a filozófiának? A hit. A szak tu d o m án y o k b an v an fejlődés, a fi­ lo zófiában nincs, m e rt „m agában a filo­ zó fiában ta lá n P lá to n t se közelítettü k m eg.” A filozófia esze rin t nem m ás, m in t vallásp ó tlék egyes tá rsa d alm i r é ­ teg ek szám ára. Ja sp ers k isé rle te t tesz a v allás és fi­ lozófia viszonyának tisztá zá sára is. M i­ vel sz erin te m in d k e ttő az örök igazsá­ got keresi, különbség nincs közöttük. A v allás egyik o k án ak a félelm et ta rtja , am ely le v á la sz th a ta tla n az em ­ beri tu d attó l. A lapvető a halálfélelem , am i ellen csak a v allás n y ú jt vigaszt. M int lá th ató , Ja sp e rs sem m iben sem különbözik a hívőktől és a fid eista filo­ zófusoktól, filozófiájának a la p ja a szub­ je k tív idealizm us. T erm észeti és tá rs a ­ d alm i törvények o b je k tiv itá sá t tag ad ja és nem ism eri el a szükségszerű össze­ függéseket, csak a sz u b jek tiv ek e t és v életlen szerű ek et. E zért a tudom ányos v ilágkép k ia la k ítá sá ra irán y u ló tö re k ­ 110 vést is érte lm e tle n ség n e k ta rtja . A tu ­ dom ányok közül azokat, am ely ek n ek ez nem célja, „m o d ern ”-n ek nevezi. A m o­ d ern tu d o m á n y n ak az érd em e te h á t az hogy nem célja az egységes átfogó v i­ lág k ép k ia lak ítása . A m ely esetleg m égis m egkisérli, azt „tudom ányos b ab o n a” jelzővel illeti. S zerin te a m arx izm u s is an n a k nevezhető, m ivel nem m ond le a tudom ányos világ k ép k ia lak ításá ró l. E bben azo n b an — m in t m ásb an sem — Ja sp e rs nem k ö vetkezetes, m e rt a m arx izm u sró l, m in t „abszurd h it”-rő l is beszél, am ely n ek első p ró fé tá ja M arx K áro ly volt. Ez az „abszurd h it” e rő ­ szakosan a k a r érv én y esü ln i, ez ért sü r­ geti az erély es fellép ést vele szem ben. A m arx izm u s c á fo latá ra k é t igen p ri­ m itív é rv e t hoz fel, m égpedig azt, hogy m in d e n t az ökonom iából a k a r m ag y a­ rázn i (az egyént figyelm en k ív ü l hagyja), és ez is egy vallás. B ár Ja sp e rs filozófiája vallásos, a k ato lik u s teológusok m égis b ír álják , m i­ vel eszm éi közt p ro testán s elvek is m eg­ húzódnak. U gyanis ő nem csak „egy” v a llá st védelm ez, h an e m egy v allások fele tti v allást, a „filozófiai h it”-et. S zub­ je k tív id ealista, felfogása m ia tt szem be­ k e rü lt a rac io n alista teológiával, am ely ­ n ek fő célja a h it és az ész elveinek összeegyeztetése. F ilo zó fiájáb an n em csak a v allás, h a ­ nem az idealizm us m in d en elk ép zelh ető irá n y z a ta m eg találh ató . Ezt az e k le k ti­ kus filozófiai ren d sz erét „m in d en t á tfogó”-n ak ta rtja . Ezzel elv ein ek h a jlé ­ k o n y ság át a k a rja k ifejezésre ju tta tn i, azonban zavarosságot és h o m ály t e re d ­ m ényez. A „m in d en t átfogó”-n ak h é t m eg­ nyilatk o zási fo rm á ja v an : az egziszten­ �cia, a transzcendencia, az ittlét, az á l­ talános tu d a t, a szellem , a világ és az ész. Ezek bevezetésével ú ja t a k a r adni, de k ísé rlete sikertelen . A té r és idő k a te g ó riá já t m eg sem em líti, m ivel ezek elism erése bizonyos tö rté n eti szükségszerűséget feltételezne, azonban ezt Ja sp e rs tagadja. F o g alom páronként szerepel n ála a tran szcen d en cia és egzisztencia. Az u tó b b i az előzőktől függ, csak ezzel összefügggésben létezik. Az egzisztencia — sz erin te — m eg ism erhetetlen, csak „m egvilágosodik”, ezért, noha ez az ön­ m eg v aló sítást je len ti „üreseb b ” és elv o n tabb, m in t a vallási „öntökéletesítés” elve. K ategóriái közül m eg em lítjü k a „re jtje l”-t, a „c h iffre”- t is, am ely a világ m in d en jelensége és m aga a lét lényege. Ez a lényeg az onban az ész szám ára nem tá ru l fel, m e rt a valóság m egis­ m erh etetlen . A re jtje le k csak „ h íra d á st” ad n a k a dolgokról, de ez nem m aga a lényeg. E tik á jáb a n központi szerepel já tsz ik a „szab ad ság ” m int m inden egzisztencialistá n á l. A fogalom ból a m e g h atá ro ­ zatlan ság o t em eli ki. Az em b er sz ám á ra nem m arad m ás, m in t a szabadság m eg terem tésének illúziója. E lism eri a k ap italizm u s „aki b írja m a rja ” elv ét is. A b űnről m in t erkölcsi rosszról b e­ szél. Az em b ert bűnösnek ta rtja , azon­ ban a m egszabadulás lehetőségéről nem beszél. E zért a teológusok ezt a felfo­ gást is b írálják . S zám ára az em b er biológiai és nem tá rsa d alm i lény. A kom m unikációról szólva szerepel n á la a „h istoriai lé n y ” m egjelölése is, azonban ez nem tév eszt­ h et meg m inket, m e rt m it sem v álto z­ ta t az em berről v a llo tt felfogásán. A tö rté n ele m o b jek tív tö rv én y sz erű ­ ségeit ta g ad ja , „szám ára a tö rtén elem sz u b jek tív cselekedetek, választások összesége.” K isé rle te t tesz a tö rtén elem perio d izálására. Az em b eriség tö rté n eté b en „tengely id ő szak n ak ” ta r tja az i.e. 800— 200 évig te rjed ő századokat. A jö v ő t vizsgálva k ilá tá sb a helyez egy ú ja b b „tengelyidőszakot”, am ely nagy szellem i fellen d ü lé st fog okozni. M eg látja a tőkés ren d bizonyos v isz­ szásság ait is, azo n b an tö rtén elem szem ­ lélete és po litik ai állásfo g lalása m ia tt k iu ta t nem talál. A m u n k áso sztály t azo n o sítja a „töm eg”-gel, am ely „szük­ séges rossz, m egvetendő, félelm etes.” A tá rsa d a lm i feszültség en y h ítésére j a ­ v aso lja az elitek u ra lm á n a k b izto sítását. P o litik a i n ézeteivel a k ap italizm u st védelm ezi. A h áb o rú s b ű n ö sö k et azon­ ban elitéli és b írá lja az NSZK p o litik á ­ já n a k n éh á n y v o n ását is. „Igazság és tu d o m á n y ” c. írá sá b a n n y ílta n felh ív ja az em b eriség figyelm ét az ato m h áb o rú veszélyére. Ja sp e rs filo zó fiáján ak á tte k in té se u tá n v álasz o lh atu n k a szerző utó szó b an fel­ v e te tt töprengésére, hogy v ajjo n sik e­ rü lt-e b izo n y ítan i e filozófia e lte rje d é ­ sének okát? Ú gy gondolom , hogy sik erü lt. M ég­ pedig azért, m e rt ez a filozófia az am ely a k ap italizm u s k isp o lg árain ak életszem léletét k ifejezi és ezt V ám os V era m eggyőzően bizo n y íto tta. E kis könyvecske é rte k é t növeli a ja sp ersi filozófia ism ertetése m e lle tt az, hogy a m a rx ista filozófia á llá s p o n tjá t is k ife jte tte , am en n y ire ezt a k ere tek le ­ hetővé te tté k . (G ondolat, 1966.) 111 �67 4912 N yom daipari V. B alassag y arm at 1200 d b — Felelős vezető: M ayer S án d o r � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/00fbec82a45c6c631d53ac99797229ea.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1967 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1967/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1967 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2f64541b3e0ff4c4fdc79493105f3e3c.pdf 693371e7345aeba1112411aa00f4c3eb PDF Text Text �MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT �CSUKLY LÁSZLÓ 1925-ben sz ü letett Szé­ k esfe h érv áro tt paraszt családból. A p ja gróf P ap p en h e im S zigfrid N ógrád m egyei b irto ­ k ain v o lt cseléd. K ö­ zépiskolai ta n u lm á n y ait S zék esfeh érváron és A szódon végezte, m a jd a b u d ap esti egyetem en m a g y ar-tö rté n elem sza­ kon ta n á ri oklevelet szerzett. K ülönböző fő ­ városi isk olákban ta n í­ tott, dolgozott a M unka­ ügyi M in isztérium ban és a tan ácsi ap p a rátu sb a n is. 1958 óta M á tra v ere­ bélyben tan ít. A felszabadulás e lő tt különböző ifjúsági lapokban szere­ p elt elbeszéléseivel. 1948-ban a M inisztertanács cen ten áris p ály áz atá n „P álffy A lb ert élete és m u n k á sság a” cím ű ta n u l­ m á n y áv a l e ln y erte az iro d alo m tö rtén e ti d íja t és u tá n a k ét évig a M agyar T udom ányos A kadém ia ösztön d íjasak én t k u ­ ta tó m unkaközösségekben dolgozott. T a n á ri k ézikönyvként je le n t m eg „A b á n y a ip a r tö rté n e te ” cím ű tan u lm án y a. 1964-ben pedig a M úzeum i F üzetek so­ ro zatb an M adách életé t és m u n k á sság á t elem ző tanulm án y a. A hosszabb lélegzetű ta n u lm á n y o k m e lle tt több m in t száz rö v id eb b m éltatása, recenziója, k ritik á ja je le n t m eg fővárosi és vidéki folyóiratokban és lapokban. A P alócföldnek alap ító tag ja, 1964-től 1967-ig felelős szerkesztője, jelenleg is a sz er­ kesztőbizottság tagja. A ktív népm űvelő. Az irodalm i ism e­ retterjesz té sb en e lé rt ered m én y e iért 1966-ban a „Szocialista K u ltú rá é rt” k itü n teté sb en részesült. �1967 IRODALM I, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FO LY Ó IR A T T A R T A L O M V árszegi G yörgy: B ányászsorsok P ap p L ajos: K épeim 3 16 M ocsár G ábor: V ih ar a le v e le t. . . 19 V ihar B éla: M illiárd világ 23 P o lg ár Istv án : K ét m esszi fecske 23 E rdős Istv án : B irsalm ab o t em léke 24 T am ás Istv án : H arsán y 27 Jobbágy K ároly: Í ró— olvasó találkozók 29 P aróczai G ergely: D údoló 30 T óth E lem ér: H alász 30 G a ra Já n o s: A n y ak irály n ő 31 V incze G yörgy: A z öreg ló 35 Jü rg e n L ü ttich : Első em lék 38 F o rd íto tta : Szabó K áro ly ÉLETÜ N K V onsik G yula: A m ag y ar m u n kásosztály tu d a ti fejlődésérő l 39 Moln á r P á l :Ü ze m tö rté n etírá su n k kérdéseink 47 C sukly László: F áb a fa ra g o tt é le t 50 E rdős Istv án : Ü vegtervezők 52 T óth Im re:A legszebb m ag y ar név 56 HAGYOM ÁNY M olnár P á l: A dato k az 1940. évi b án y ász­ s z trá jk tö rté n eté h ez 69 �C songrády B éla: A B ag ly asaljai K épzőm űvészeti S zabadiskola tö rtén etéb ő l 75 Som oskeőy M úzeum 81 Istv án : F ö ld alatti B ányászati K ÖR K ÉP G ordos Ján o s: A filozófiai ism erette rjesz tésrő l C songrády B éla: P ro le tá ríró, d e nem „vasbaöltözött” (A rck ép v ázlat B a rá th Lajosról) C sukly László: A világszabadság k a to n á ja (Em lékezés Z alka M átéra) 83 86 90 D anyi G ábo r: G áll Istv án : C sapda 92 A III. É szakm agyarországi K épzőm űvészeti K iállítás 95 REPRO D UK CIÓ K : V álogatás a III. É szakm agyarországi T erü le ti K épzőm űvészeti K iállítá s anyagából. (A felvé­ te le k e t K ónya K álm án készítette) Fotó: K opp án y G yörgy A cím oldalon: L ó rá n t Já n o s alk o tása PALÓ CFÖ LD Irodalm i, m űvészeti, m űvelődési fo ly ó irat A N ógrád m egyei T anács VB. M űvelődésügyi O sztályának la p ja M egjelenik negyed év en k én t SZERKESZTŐ BIZO TTSÁ G C sukly László, C zinke F erenc, G ordos János, K erekes László Erdős István, Felelős szerkesztő: K ojnok N ándor K iad ja: A N ógrád m egyei L ap k iad ó V állala t Felelős kiadó: V ida E dit S zerkesztőség: S alg ó tarján , M egyei K ö n y v tár T erjeszti a M agyar P osta Egyes szám á ra : 5,— F t �VÁRSZEGI G Y Ö R G Y : BÁNYÁSZSORSOK — H ogy h ív n ak , cim bora? — T ipó D ániel. G albács, a főaknász k érd e zte ezt tőle, ak in ek a reggeli b eszállásk o r g o n d ja ira b ízta a b án y am ester. Idősebb, n a g y d a rab em b er v olt a főaknász, n ehézkes szuszogással ír ta be n evét egy naplószerű könyvbe. T ipó a k k o r m á r h áro m n a p o t a kü lszin i szál­ lításn á l tö ltö tt, ta n u lta a csillék kezelését és reg g elen k én t egy szem üveges fia ta l m érn ö k biztonsági szabályokkal tra k tá lta . — Ez m ire való? — k érd e zte a m érnöktől, ak i az o k ta tá s m e g tö rté n té t m in d en alk alo m m al alá írá sá v a l igazoltatta. — E lőírás — v o n ta m eg v á llá t a m érnök. — H a teszem fel, m ag a figyelm etlen és v alah ol összenyom ja a csille, én is b a jb a k erü lh e tn ék . — És h a aláíro m azt a m icsodát, a k k o r nem nyom össze a csille? — k ö te k ed e tt Tipó. — Egy frá sz t nem — csu k ta össze a n ap ló t a szem üveges. — C sakhogy engem a k k o r m á r nem csu k n ak le a m aga m aflaság a m iatt, m e rt m e g k ap ta az o k tatást. T ip ó t ilyenképpen felfegyverezve elm életi tu d á ssal, te g n ap közölte vele, hogy az óvórendszabályok érte lm é b en a következő h áro m o k ta tási n ap o t b á n y a já rá so n kell tö lten ie: reggel jelentkezzen a b án y am estern él, aki beosztja v alam ely ik körletb e T ipót, aki a külszíni szállításb a já tsz i könnyedséggel b eleta n u lt, s első p erctő l vígan to lo g a tta a csilléket, a b án y a em líté sére a rossz érzések ism ét elővették. H árom n a p ja fig yelte a ki-b eszállás fo rg la m á t az ak n á n , bám észan n ézte a v íg lökdösődést, am in t az em berek özönlöttek k ifelé a kasokból és ro h a n ta k lead n i a lá m p á ju k a t. C sodálkozott a beszállási ren d sajátság o s szabályain is: a bán y ászo k az ak n a elő tt érkezési sorren d b en ra k tá k lá m p á ik a t a fö ld re és az a k n a főcsatlósa a sz e rin t en g ed te k asb a lépni őket. A kkor m ég olyan tá v o lin a k és h ih e te tle n n e k tű n t, hogy az ő lá m ­ p á ja is o tt fog sorakozni a többi között. M ost, hogy a n a p elérk ezett, k én y elm etlen ü l to p o rg o tt az új gum icsizm ában s a fényes b ő rsisak is n y o m ta a fejét. Jó le tt volna m ég hú zni valam iv el az időt. E lképzelte, hogy h irte le n tá v ira to t k a p és e lu ta z h a t in n en . D e aznap a főaknászok is k o ráb b a n k észü ltek leszállni, m e rt hóvégi m u n k a ­ átv éte l n a p ja volt. Tipó főnöke sem cerem óniázott sokat ú j em berével. R öviden, szakszerű, száraz m o n d a to k k al m a g y aráz ta m eg az önm entő készü lék h a s z n á la tá t és rá d ö rre n t T ipóra, hogy szedje a lá b át, vételezzen fel lá m p át, k észü lék et és az a k n á ­ n ál v á rjo n rá. T ipó vigasza m indössze annyi volt, hogy a lá m p a k a m rá b a n rám osolyg o tt egy kékköpenyes lány, m e rt a készülék h evederébe olyan ügyefogyott m ódon igye­ k ezett b eb ú jn i, hogy nézni is rossz volt. R é s zlet a szerző k észü lő reg én yéb ő l. 3 �— M aga m ég nem v o lt bányász életében! form ás, de szokatlanul erős két m elle volt. D an inak b eb ú jn i a hevederbe, egy p illan a tig m elyen a köpeny u jja fel v o lt tűrve. T ipó — n e v e te tt a nő s am i T ip ó n ak feltű n t, M íg a toló ab lak o n k in y ú lv a seg ített sú ro lta a n y a k á t te lt és sím a k a rjá v a l, en y h e b izsergést érzett. — H a tu d ta m volna, hogy m aga itt van, m á r régen b án y ász lennék! — m o n d ta és eszébe v illan t, hogy m ilyen kom ikus fig u ra le h et m ost, azzal a tö k h é jja l a fején. — M ilyen jó, hogy h a m a rá b b nem tu d ta! — m osolygott to v áb b a nő és b eh ú z ta az ab lakon a kezét. A lá m p a nehéz v o lt és ez m e g csap p an to tta T ipó feljav u ló kedélyét. A beszálló a k n á n ál u to lé rte a főaknász és vastag, k em én y táb lás fü zetet, m eg egy lapos b őrtokot nyom ott a kezébe. T ipó a súlyából érezte, hogy acél m érőszalag v a n a to k b a n és am ikor G albács fú jta tv a v isszatért a csatlós bódéjából, term észetes m o zd u lattal n y ú jto tta feléje: — Tessék. — A zt te hozod cim bora — m o n d ta közönyösen G albács és rá v iz sla to tt T ip ó a r ­ c á ra : — C ig arettát, g y u fát k ira k tá l a zsebből? N em ü re s locsogás ám , am it az o k ta­ tásnál m ondtak! A zt b etartsd , m e rt velem gyűlik m eg a bajod! É rtjü k eg y m ást? Tipó b ó lin to tt s m eg állap íto tta, hogy b ará tság o sab b em b erre l is összehozhatta volna a sorsa. Az első k ifejezetten rossz érzés a k asb an tö rt rá, in d u lásk o r. A m in t a védőrács lecsapódott m ögöttük és a felvonó sik lan i k ez d ett m in d g yorsabban, m in th a a sz ilá rd ta la jt érezte v o ln a kicsúszni a ta lp a alól: fü le b ed u g u lt és ije d te n k e re se tt v alam it, am iben m egkapaszkodhat. S zerencsére ebből a fő ak n ász se m m it sem v e tt észre, m e rt h á tta l állva, a kas vezető g ere n d áira v ilá g íto tt sugárzós lá m p á ­ jáv al. A h áro m százh arm in c m é ter m élységet m ásfél p erc k ö rü l te tté k m eg, d e Tipó sz ám á ra ö rökkévaló ságnak tű n t ez az idő. Ú gy érezte, am ik o r k ik e cm e rg e tt a k asból, hogy valam i végzetes, jó v á teh e te tlen félreé rtés áldozata, hogy olyan so d rásb a k erü lt, m elyben kapálózni is h iáb av aló : az ö rvény m o st m á r úgyis oda sodorja, ah o v á a k a rja . — No, tisz ta a gatyád? — fo rd u lt m en téb en vissza G albács. — Jó k is m adzag ez h é . K ét h ó n ap ja sincs, hogy cseréltük. Í gy m o n d ta a szállító k ö télre: „m adzag’’ s T ipó ezt fu rc sán a k ta lá lta . A fe je m ég k ó v álygott a szokatlan utazástó l s ahogy elh ag y ták az ak n a rak o d ó k ö rn y ék ét, szem e sehogyan se a k a rta m egszokni a b án y ászlám p a világosságát. P ersze, m e h ettek volna a v illan n y al k iv ilág íto tt fővonalon, de a főaknász a lég v ág ato k á lla p o tá t is látni a k a rta : ird a tla n gum icsizm áival m é teresek e t lé p e tt a neki ism erős terep en , a félláb szárig érő tocsogókat h ú n y o tt szem m el is k ik e rü lte, m íg T ipó lihegve, le-lem arad o zv a hol bokáig süp p ed t a sá rb a, hol fejé t b everve egy alacsonyabb ácsolatba, tö rte tt u tá n a. Egyik kezét az ötkilós lá m p a húzta, m ásik kezében a fü zet és az acél m érő ­ szalag alk alm atlan k o d o tt, o ld a lát m inden lépésnél ü tem esen v e rte az ö n m en tő ­ készülék. — H a m ég öt percig így megy, itth ag y o m ezt a m a rh á t — go n d o lta elk ese re d et­ ten, m íg egy alattom os gödörnél m ajd e lh a ra p ta a nyelvét. A főaknász, m in th a e lta lá lta vo ln a a gondolatát, egy k an y a rb a n b ev á rta és el­ m a g y aráz ta neki a légvágatok jelentőségét. — Ez itt a n yugati fővonal légvágata — m u ta to tt m aga elé. — É rzed a m eleg levegő h ú zá sá t? A fővonalon á ra m lik befelé a friss léghuzam — o tt d id ereg n él is ebben a v é­ kony k a b á to d b a n —, e m itt m eg távozik az elh asz n ált levegő. H a ez a k erin g és m eg­ 4 �szűnne, olyan lenne öcsém, m in th a egyszerre befognák a sz ád a t és az o rro d a t: ebből m eg érth eted , hogy a lég ajtó m indig szentség legyen elő tted , ezt m agad u tá n m indig beted d , m e rt a lég ajtó ren d eltetése, hogy á llan d ó a n csu k v a legyen. A légvágat egyik szakaszán fe n n ta rtó k ácsoltak, o tt m e g álltak egy kicsit. T ip ó ö rü lt, hogy ju t id e je kirázn i a gum icsizm ájába k e rü lt szén d arab o k at. Á m a b ehem ót em b er k ét m o n d a tta l le te re m te tte a fe n n ta rtó k a t, s m á ris in d u lá st vezényelt. T ipó lá tta a főaknász h á ta m ögött az in d u lato s összep illan táso k at. „Ez egy v a d ­ d isznó” — á lla p íto tta m eg m ag áb an — „istenem re, ez m ég S zalo n tain ál is nagyobb vaddisznó!” H om lokáról m á r v e re jté k p a ta k o k kezd tek folydogálni az am úgyis m eleg lég v ág atb an , ám G albács nehéz szuszogásával, de egyenletes és ó riás lép teiv el k ita r ­ tó an gázolt előtte, em elkedőn fölfelé, le jtő n lefelé, h a k e lle tt té rd e lv e v agy hason, m in t v alam i p árá ló h á tú őskori szörnyeteg. És ez így m e n t ó rák o n k eresztü l. E resz­ k ék e t és sik ló k at m á sztak meg, zeg-zugos légvágatokon h asa lta k végig és T ipó nak m á r k ö d k a rik á k tá n co ltak a szem e előtt. S zokatlanul nehéznek, fo jtó n a k ta lá lta a levegőt, nyelve szájp ad lásáh o z ta p a d t a szom júságtól, té rd e it o ly an n ak érezte, m in th a tüzes p ara zsa k sütögetnék. Az első m unkahelyen, ahová b etértek , n ek itám asz k o d o tt egy ác so la tn ak és k a ­ b á tja u jjá v a l törö lg ette a hom lokát. A v ág a t eleién cső v en tilláto r zúgott fü lsértő lárm áv al. A v ájatv é g en hajladozó em beri alak o k sz ilu e ttjé t a fő te fá ra ak a sz to tt lá m ­ p ák fénye inn en távolról csak se jte ni engedte. M indez m isztik u sn ak h a to tt és T ipó enyhén m eg b o rzo n g o tt N éhány m é te rt h a la d ta k előre, am ik o r G albács sugárzós lá m ­ p á já n a k vak ító csáp ja idegesen v égigtapogatta a v á jatv ég et és a k k o r m egpil­ la n to tta a szénfalat. A trap é za lak ú v ág a t egy szer r e m in th a sötétségbe to rk o llo tt volna, d e ez a sötétség kom o ran és hűvösen csillogott, lenyűgöző és m eghökkentő m éltósággal. T ip ó n ak fogalm a sem v o lt arró l, hogy az év ezred ek n ek m iféle tö rv é ­ n y eiv el áll. szem ben; a szén k eletkezéséről csak ho m ály os elképzelései v oltak, d e akkor, ab b a n a 25 0 X 250-es elővájási v ágatszelvényben m in th a egy p a rá n y it m egle g y in te tte vo ln a ennek a m u n k á n ak a nagyszerűsége. M in th a m eg érezte volna, hogy a szén a bányászok szám ára egy sajátos, de m isztifikáció n élk ü li v ilág fu n d am e n tu m a : éltető közeg, a k á r a levegő; v alam i gyűlöletes-gvönyörű, folytonos k ü zd elem — de ez az em b erfo rm áló küzdelem valahol észrevétlenül átlén y eg ü l m ű v é sze tié, a szakm a m űvészetévé. C sak hom ályosan és m eg fogalm azatlanu l se jte tt m eg v a la m it m in d ­ ezekből. Mereven, b ám u lta a szén fa la t az tá n ö n tu d a tla n u l m e n t a v á jv égig, m eg ­ tap o g atta. diónyi d a ra b k á k a t tö rd e lt le belőle, m a jd az egészet te n y eréb e n össze­ m orzsolta, nézegette és ö rü lt neki. —Hé! — o rd íto tta a fü léb e valaki. — Ne b ám u lj o tt, rossz a te tő ! — dühösen in teg ető kezet lá to tt m aga e lő tt, m ely az ácsolatlan fő té re m u to g ato tt, m ajd m eg­ fogta a g a llé riá t és egyszerűen k ip e n d e ríte tte onnan. T ipó ije d te n h á trá lt, azt h itte, hogy a m ásik p illa n a tb a n m ázsányi töm bök szak ad n ak le ó riási ro b ajjal. E h ely ett csend le tt h irte le n : v alak i kik ap cso lta a v e n tillá to rt és a hadonászó kéz m ost m á r b a ­ rátsá g o sa n ü tö tte m ellbe. — Ú j ürg e vagy? A hol nincs jó tető a fejed fölött, oda sohase állj! — Nyu rg a, n y a ­ k ig lá b te rm e tű fickó m o n d ta ezeket, la p á tsz e rű te n y erév el m ég T ipó b ő rsisa k já ra is rá s u h in to tt egyet, D ani m osolygott, feszélyezte újonc m ivolta, pedig a fu ra b a r á t­ ko zást jó le tt volna viszonozni. D e fü léb en d a rá z sk é n t züm m ögött, a m it a la p á t­ te n y e rű az ácsolatról m o n d o tt neki s attó l a p erctől kezdve aggod alm asan figyelte feje fölött a tető. L épten nvom on új és szám ára é rth e te tle n jelenségek k ö tötté k le. 5 �S zere tett volna kérdezősködni a főaknásztól, de az an n y ib a se v ette, m in t egy szú­ nyog döngését: a m unk ah ely ek en in te tt, hogy a d ja oda a m érőszalagot és h a a m érési ad a to k bejegyzésénél nem jól v ilá g íto tt neki, összeszaladt k é t b u sa szem ­ öldöke. Az egyik m u n k ah ely en szétlökte az ácsolato t és k é t m eg lett k o rú b án y ászn ak m egm ondta, hogy m it csin áljan a k a v ájárb izo n y ítv án y u k k a l. — Id e állj! — m o rd u lt T ip ó ra és egy teli csille m ellé p a ra n c so lta őt. — V ilágíts a b b a a csillébe! M ondd meg, hogy m l v an benne! D ani b elev ilág íto tt a csillébe: szenes csillének látszo tt, de jó k o ra m ed d ő d arab o ­ k a t is m e g p illa n to tt benne. — N em tu d o m — felelte zavarodottan. — N a látod! — m ondta d ia d alm asa n G albács. — N em tudod! L átod, h arm in cö t éve ro h ad o k idelenn, az tá n én se tudom . Így term el egy szocialista b rig ád ! — m u ta ­ to tt a csapatvezetőre. — M ondja K abók, nem szégyelli m ag át? V an b ő r a p o fáju k o n felv enni a fizetést? A gyűléseken pam pogni, azt nagyon jól értik , m eg o d aálln i az ú jsá g író fo to m asin ája elé. H a m aga a gyalázatos k a p ita lista ren d sz erb en en n y i m ed ­ d ő t te tt volna egy csillébe, abból tu d ja m i le tt vo ln a? F en ék b erú g ás, b aráto m . V an m ag u k n ak isten ü k ezt a p rím a k a ló riá jú szenet m oslék k á te n n i azzal a le járó v al? G roteszk lá tv á n y t n y ú jto tt, ahogy o tt a ford ító lem ezen lá m p á já v a l had o n ászo tt, h atalm as gum icsizm áival ta szig álta a csillét. K ésőbb v á ra tla n u l lecsen d esed ett és egy osztóval feljeb b ,a m ásik m u n k a h ely sz erszám o slád ájára leülve, sokáig, össze­ h ú zo tt szem ekkel figyelte a csillék fo rd ításá t. A teli oldali sín p á r a fo rd ító lem ez e lő tt lá th a tó a n lesü lly ed t ta lp fástó l vagy féla ra szn ira , a csillék nag y o t zö k k en tek , m i­ csíziót, ügyesen m an ő v erezte ki a zökkenőt, en n ek ellen é re m a jd m in d en m ásodik csille le e se tt a sín p árró l. T ipó egy n ég y k erék re le e se tt csille em elésénél segíteni a k a rt, de G albács a k a b á tjá n á l fogva visszahúzta. — Na, m i az, fiú, nem m egy? — k érd e zte az erőlködő csilléstől. — Fene, aki m egeszi. M indig leesik ezen a ro h a d t lem ezen. — A kkor csak dögölj m eg — m o n d ta nyugo d t h an g o n G albács. — D ögölj meg, édes fiam . k ap j sé rv et az erőlködéstől, m eg d eré k rá n d u lást. M eg g atyázd el az id ő d et a h ó -rukkolással. E zt a csillét egyedül fel nem teszed , a b b a n biztos lehetsz. Bem égy a m u n k a h ely re a cim boráidért, s m ire feltetté te k , h árm ó to k n ak leg aláb b tíz perces k iesésébe k erü l. Ez félóra összesen. De m ég tíz csilléd le fog potyogni m űszak végéig, a n y ak am rá. N em szám ítva, a m it eddig k ín ló d tál. V agyis ezzel m egy el a fél m ű ­ szakod, e csak csináld, h a ebben látod a passziódat, v ilá g é rt se d o b játo k szét a sín t, m e rt ak k o r esetleg egy órahossza a la tt m eg jav íth atn áto k . D e am ik o r n ek tek ez a m a rh a ság a n n y ira k ed v e te k re való! A m ik o r újból b e té rte k a légvágatba, en n y it te tt hozzá m a g y arázatk ép p en , d e le­ het, hogy csupán önm agának: — S zam ár em ber! B eszélhetsz neki, h a a tü d ő d köpöd k i, a k k o r is m egy a sa já t feje u tá n . F éló ráb a se k e rü ln e ta lá n rend b eh o zn i a z t a n y av aly ás v asu tat, d e in k áb b döglődik vele, s a jn á lja az id e jé t rá. No igen, féló ra az n ek i leg aláb b négy-öt csille kiesést jelent. C sak a r r a nem gondol, hogy a k a ra m b o lla l m eg a csille-em eléssel d u p lán rá fiz e t H a b ü n te tn i próbálod és lehordod m ag y arán , a k k o r gorom ba és em b er­ telen f rá te r vagy, tró g er fasiszta. O rrodhoz dörgölik, hogy n em a m ú lt ren d szerb en vagyunk! H a teszel az egészre és hagyod szabadon b u rján o z n i a dolgokat, a feje d re 6 �olvassák, hogy elnéző vagy, tre h á n y és k eresed az olcsó népszerűséget. H a végigm égy a b án y án , n y ik h a j taknyosok v igyorognak rá d , m in th a csak a h a v e rju k len n él és p a p írt d u g n ak az o rro d alá, hogy edzésük lesz d élu tán , ki a k a rn a k szállni a déli kassal. E lk ap a m űh ely e lő tt a K ISz titk á r, hogy a színjátszó csoport ta g ja it já ra s d á llan d ó a n d él­ elő ttre, m e rt nem tu d n a k rész tv en n i a p ró b án . F utballo zzan ak , k o rn y ik á lja n a k m u n ­ k a után! A b án y á n k napi te rv e száznegyven vagon szén, ebből h a tv a n k e ttő az én k ö rle ­ tem é. V an hozzá k étszázharm incnyolc em berem , ezekből ö tv e n h a t fe n n ta rtó , n egy­ vennyolc szállító és tiz e n k é t csellengő szakiparos. A szállító k közül tízn él több a ro k k a n t v á já r, ak i e lv á rja , hogy könnyebb h ely re osszam. És a k k o r tessék, hozd ki a h a tv a n k é t vagon szenedet, a m e lle tt te rm elte ss biztonságosan és foglalkozz szocia­ lista m ódon az em berekkel! T ipó szótlanul h a llg a tta G albács zsörtölődését. A hhoz nem v o lt b áto rság a, hogy közbeszóljon. De m indaz, am i m e g ra g ad t benne, csak e rő sítette k o ráb b i b enyom ásait, hogy itt legkevésbé sem le h e t fenékig te jfö l az élet. S zinte ö rü lt, a m ik o r az egyik fro n tfe jté s g y ű jtő v á g atá b a n G albács ezt m o n d ta neki: — No, kom a, ü lj le és v á rj itt rám . A fro n t m ost v an om lasztás u tá n , csak a k a p aró te k n ő k b en le h e t végigkúszni. Jobb, h a itt m aradsz, nem ak aro m v eled első n a ­ pon m e g u tá lta tn i a bán y át. T ipó visszam ent a gum iszalag ledobófej m ellé, k e re se tt m a g án a k egy d eszk a­ d arab o t, r á ü lt és nézeg ette a csilletöltést. A szalag csak vék o n y an a d ta a szenet, m e rt a fro n t hosszabbik szárn y a á llt a főaknász m ia tt. A csilletö ltő k n ek így id e jü k ju to tt szóba elegyedni vele. — M ost vagy először id elen t? — k érd e zte tőle e gy p irosképű, m űanyagsisakos fiatale m b er. — Vigyázz, a láb ad ne ted d a sínre, m e rt rám eg y a csille. D ani m osolygott, hogy a fickó en n y ire törődik vele. Esze ág áb an se v o lt lá b á t a sínen hagyni. A hosszú évek, m elyeket az é p ítő ip a rb a n eltö ltö tt, m e g tan íto ttá k , hogy vigyázzon m agára. A csilletöltők — foghíjas, jó negyvenes cigány v o lt a m ásik — szab á­ lyos, beidegzett m o zd u lato k k al lökdösték a csilléket a szalag alá. A p iro sk ép ű id ő n k é n t egy k ap áh oz hasonló v astárg g y al a csillébe n yúlt, elegyen g ette a szenet. A ztán csattan ás: a következő ü ressel a m eg telt csillét k ilö k ték a szalag alól és az döccenve ü tő d ö tt a többihez. U nalm as, egyhangú m u n k á n a k látszott. A fo g h íjas m in d en m eg telt csille u tá n a rré b b sz ú rta a fa p á lc ik á t egy k ily u g g ato tt deszkalapon. H am aro san egy rövid tu tu ló jelzés érkezett, m ire a szállítószalag leállt. A p iro sarcú le ü lt D ani m ellé, a ci­ gány kissé tá v o lab b ra. Az egyik ácsolaton o tt lógott a k a b á tja : b e n y ú lt a zsebébe és en n iv aló t szedett elő. — M aga hová valósi elv társ? — kérdezte, csörögve az ú jsá g p ap írral. — É n? — T ipó m egvonta a v állát. — Szegedi, pesti. A hogy tetszik. — A ztán id e jö tté l? — csodálkozott r á a m űanyagsisakos. — P estrő l? egyszer o tt m elózhatnék! — A ro b o t o tt is csak ro b o tt — h a ra p o tt k enyeréb e a cigány. H a én — De a nők! — a fiú le te tte a sisa k já t és b e le tú rt szőke bo zo n tjáb a. — Azok a klassz sp inkók csak úgy ra jz a n a k az utcán. Egy kis picsi-pacsi v alam ely ik presszóban, az tá n zu h an n ak , m in t a zsák. — Ü hüm — bólogatott teleszájjal am az. — K iv áltk ép p h a b em u tatk o zo l: P ál Zsiga se g éd v á jár vagyok palócországból. K isasszony, a k ö rm ö m a z é rt olyan koszos, m e rt b án yász gádzsó vagyok. Biztos, hogy m inden n ájlo n b u g y i le h u lln a előtted. 7 �— Te ehhez tök vagy, P u p o rk a — le g y in te tt v ígan a szőkehajú. — A lóvé a fon­ tos. — M it leh et k eresni ezzel a m elóval? — szólt közbe D ani. — M it? — a seg éd v á jár h a n y a ttfe k ü d t és o rrá ra b ille n te tte a sisa k já t — M osta­ n á b a n le p rá t, m e rt állan d ó a n víz csurog a ny ak u n k b a. Meg a szén is vékonyodik, néhol alig kilencven centis. A m úgy k ettő és felet, k ettő -n y o lca t. — I tt k in n a csilletöltésnél? — F rászt, mi nem u rasá g iak vagyunk. — A z m it jelen t? — Az u raság i? Az, hogy h a a nyelved lóg a m elótól, a k k o r is egyform a a k e re ­ seted, m e rt időbéres vagy. Mi frontosok vagyunk, nem a szállításhoz ta rto zu n k . A csilletöltő ugyan azt keresi, m in t o d ab en t a többi. — Id e k in t m égis könnyebb lehet. P ál Zsiga u jja iv a l dobolt a sisakján. T ényleg fö rtelm es körm ei voltak. — H át m it gondolsz, mi állan d ó an itt ü d ü lü n k ? A létszám o t a fro n tm e ste r osztja el, a z tá n oda mégy, aho v á küldenek. T ipó tö p re n g e tt ezen. — N ehéz a m u n k a o d abent? — A nn ak biztosan könnyebb, aki a B alato n n ál lébecol. Az acéltám o k nyolcvan kilósak. H a derékonkapod, elm egy a kedved a tviszteléstől. C sakhogy ezzel n em tá n ­ colsz p ajtás, han em hurcolod sárban, vízben, alacsonyban. N ehéz b a rá tsá g ez, pedig h a hiszed, h a nem . azoknál a k u rv a nehéz v asak n á l n in cs jo b b b a rá to d a világon. O tt, ahol a fenyőláb m á r régen rip ity á ra tö rt volna, ez m eg sem m occan, ta r t ja a hegyet a fejed fölött. — Sim on Bertin e k is ta rto tta ? — N yugodt lehet, elv társ, neki is ta rto tta volna. — P u p o rk a m o n d ta ezt, össze­ h ajto g atv a az ú jsá g p ap írt. D ani h ih e te tlennek ta lálta, h o gy ez a cin g ár sem m i-em ber elb írjo n egy nyolcvan kilós tám ot. — C sakhogy ugye — fo ly ta tta — , m in t a b án y áb an m in d en n ek az ácsolásnak is szab á lya van . . . S h a azt b e n em ta rtjá k . . . Nézze, elv társ — és kezébe v e tt e gy fa d a ra b o t —, ez itt a tám . M ost ráteszem ezt a m ásik f á t, m on d ju k ez az acélsü v eg Innen felülről k a p ja nyom ást. A tá m m eg a süveg nem enged, h a m in d já rt durro g m eg szikrázik, ak k o r sem enged. D e enged a vizes, sáro s t alp, hisz úgy fel v an ázva m in t a bagó. N o, u g y e, ak k o r mi v an ? A tá m szé­ pen sü llyedni kezd, így, ahogy m utatom , em innen k ap egy lö k etet és a hegy az em ­ b e r n y ak áb an van. M ert ugye törvénye v an m indennek. — Ne m agyarázz an n y it — szólt r á a segéd v ájár. — O tt v a n n a k a kulacsok, töltsd m eg a la jtn á l, am íg állunk. P u p o rk a v á lla t vont, a v ág a t oldalából felv e tt k é t k u lacso t és elm en t velük. — P ersze am it a csávó elm ondott, abból nem so k at értesz — fo rd u lt T ipó felé a fiú. — I tt a lényeg azon van, hogy az üzem vezetőség elre n d elte a p apucs h a s z n á la tá t a tá m ok alá. V agyis a tá m o t közvetlenül a sáros ta lp ra b eép íten i tilos, p apucsot kell te n n i alája. B e rtiék ezt elm ulasztották. T ipó nem sokat é r te tt ebből, de bólintott. — Ez a cigány is v á já r? — kérdezte. — F en ét — le g y in te tt P á l Z siga —, csapatcsillés. Úgy fog ez n y u g d íjb a m enni, h a ad d ig el nem viszi a baj. A ki írni-o lv asn i n em tu d , azt n em eng ed ik v á já r ta n ­ folyam ra. 8 �— A n alfa b éta ? — A cigányok közül m a jd n em m indegyik az. V an az üzem nél belő lü k vagy fé l­ száz. Hogy irto tta volna ki H itle r a fa jtá ju k a t. — M ié rt haragszol úgy rá ju k ? P á l Z siga ásított. — M ert rom ák. L usták,m eg nagyszájúak. A d em o k rácia m eghozta n ek ik a jó v i­ lágot, de nefélj, a szén faln ál nem tö rek e d n ek úgy az egyenlőségért. — Mégis, a z é rt a k a d h a t k öztük . . . — Persze, hogy akad. A m ikor csörög a húszfokos fagy o d ak in t, úgy dolgozik, m in t a paran cso lat. L egszívesebben ki se m enne a bányából. De h a felsü t a n ap , egy­ szerib en m egbokrosodik. E n nek a b o londnak is ürgézés m ia tt csúszott be tav aly n y áro n h áro m hiányzója. M ondtam neki hűségpénz fizetésnél: rom a, jó -e az ü rg e­ h ú s? A zt m on d ja: jaj. Siga. á llt volna a görcs belém , am ik o r nem h a llg a tta m rád! M eg átk o zó d o tt, hogy az üzem vezetőség a n n a k sim ítja el a h ián y zó ját, a k in ek ak a rja, d e a cigánynak soha. — L eh et ebben v alam i igaz is. — L ehet — vo n ta m eg a v á llá t a fiú , — De ha m á r egy szer cigány, a k k o r fogja be a száját, ne hánykolódjon. T ipó m egdörzsölte a hom lokát. — N álu n k az építkezésnél dolgozott n éh á n y belőlük. D e m eló ztak rendesen, m eg a szálláson se v o lt velü k több b a j, m in t m á ssal. Ő k ö ztü k is sokféle akad, hiszen m i sem vagy u n k egyform ák. P u p o rk a jö tt vissza, csörgetve a k ulacsokat. L e te tte a v izet és úgy ü lt le, m in t az elő b b : k icsit tá v o lab b ra tőlük. — Volt m ég a la jtb a n ? — k érd e zte P ál. — A kadt. Az éjszakás k ü ld h e tte le, m e rt m ég jó hideg. — A kkor m eg v ág ódj ide vele ne vakarózz. A cigány lom ha m o z d u lattal fö lállt és odahozta a kulacsot. P á l Z siga le csa v arta a te te jé t és D ani felé in te tt. — Iszol? — H át am i az illeti. . . . — No nesze. Nem ittá l bele? — vizsgálódott P u p o rk á ra . — U gyan m ár, m ost m é rt izélsz? — Csak az ért m ondom . N em állh ato m a kulacsom on a cigányszagot. — L á tja ? — fo rd u lt D ani felé szégyenlős m osollyal a csillés — M indig így izél velem . M indig m a ce rál . T ipó nagy k o rty o k k al ivott. S zája k é t old alán lecsu r got t a víz az ingére, de m o st az a hűvösség végtelen ül jól esett neki. V égül le v ette szájáró l a kulacsot, egy k ev e­ se t k ilö tty e n te tt belőle és a se g éd v á járn ak n y ú jto tta. — M a ra d t m ég ben n e — m ondta, egy csöppet restekedve. — Idd csak, pajtás! Igyál, am ennyi kell P u p o rk a m a jd h a z még. — H ozok — e rő sítette a cigány. — H a szom jas az . . . elv társ. — D an in ak h ív n a k — T ipó lekezelt m in d k e ttő jü k k el. — T ipó D ániel a lég ierő k ­ től. — Ez u tó b b it tré fá s h an g sú lly al m ondta, m in d h á rm a n elm osolyodtak ra jta . — K öszönöm p a jtá s a vizet! — s hogy a csillésre nézett, lá th a ttá k , hogy a köszönet neki szólt, aki a vizet hozta, n em a kulacs gazdáján ak . 9 �— Szívesen, h a használt! — a foghíjas száj h álás m osolyra húzódott. — Id e b e n t nagy a m elegség an n a k , ak i nem szokta és ugye o ly an k o r a víz m in d en csöppje a r a ­ n y at é r . . . A se g éd v ájár csak n éh á n y k o rty o t ivott, a m a ra d é k o t rá ö n tö tte a cig án y ra: — Igyál te is, te feketelelkű! P u p o rk a fé lre a k a rt u g ran i, hogy a víz ne érje, de gum icsizm á ja m egcsúszott a sínen, elzu h a n t és b ő rk o b ak ja elgurult. — N e te ne! — röhögött P á l Z siga és b al belsővel, m in t ahogy fu tb allm eccsek en látn i, a vízlevezető csorgába passzolta a sap k át. — Figyeled, hogy fél a víztől a ci­ gány? — A víz nem a r r a való, hogy po csétát csin áljan a k b előle — P u p o rk a csendesen m o n d ta ezt és n a d rá g já b a törö lg ette a sisak ját. — No nézd csak, nem is tudtam ! — a seg éd v á jár n ek itám asz k o d o tt egy ácso lat­ n ak és összehúzott szem ével D ani felé in te tt, m in t aki tá rs a t k ere s egy jó tré fá h o z . Így, az ácsolat m e lle tt felegyenesedve, legalább fél fe jje l m a g asab b n ak lá tsz o tt m in d ­ k ettő jü k n él. T elt p iro sb a rn a kép én ö nelégült m osoly terp eszk ed ett. — T udod, m it össze tu d zabálni ez a k á k a ben d ő jév el? P upork a! — és n yerssé v á lt a h a n g ja — M ennyi a szilvásgom bóc rek o rd ? — H atv a n — fele lte k elletlen ü l a csillés. — B ableves? — H át . . . N yolc liter. A körül. Nem n éz ett eg y ik ü k re sem : fejvédő sisak jáb ó l rá z o g a tta a s a ra t s ahogy a csorga m e lle tt guggolt, középen k ir itk u lt fek e te szöghaja sz árn y k én t le feg ett a fü lére. P á l Z siga rem ek ü l ére zte m agát. Széles h á tá t han y ag u l az a k á cg e re n d án a k vetve, úgy tű n t, m in th a kocsm ában ülne, ahol m ost m in d en k i az ő k ed v é re iszik. S az ő szám ­ lá jára. — P u p o rk a — m o n d ta csendesen —, m ost azt m eséld el, hogy E m e rk a m é rt szö­ k ö tt m eg tőled karácsonykor. — Á — a csillés szégyenkezve in g a tta a fejét. — M ajd m ásszor. N em id e v aló tö rté n et. L á tja ? — m o n d ta D aninak — M indig így izél velem . — M ost! A b ará to m h allan i a k a rja . T ipó idegenül p illa n to tt a legényre. M á r b a rá to k len n én ek ? N em tu d ta volna m egm ondani, m iért, de egyszerre nem k ív á n ta P á l Zsiga b a rá tsá g á t. — A főaknász . . . — m o n d ta kitérően. — H a v isszajön és itt ü ld ö g élü n k . . . Nem lesz b aj belőle? A seg éd v á jár m e g rá n d íto tta a v állát. — N yugi! M ajd n e k ilá tu n k m in d já r t. A szalag alól fe lla n á to lju k a szénport. C sak előbb P u p o rk a elm eséli, h o gy m iért szökött m eg tő le az asszony. M a rh a jó tö rté n et, m eg fogsz dögleni ra jta . N a, m ondd csak, P u p orka! — Á — és a csillés kedveszegetten ló g a tta a fejét. — N em lehet. M in d já rt in d u l a szalag, ad d ig elm ennék a dolgom ra. — S ehová se mégy! — és a cigány elő tt k e re sztb e v etette az egyik lá b át, m e rt az csakugyan ind u ln i a k a rt. — Ez a fek ete b iv a ly — és T ipó felé fo rd u lv a, a k iro b b a n ó nevetéstől elfu lla d ta n erőlködött, de n y erítő jók ed v e m in d u n ta la n félb eszak íto tta; erős k a rja iv a l h adonászva csépelte a levegőt —, ez a fek ete. . . Egy éjszak a . . . n y o lc sz o r. . . kép es. Nyolcszor! Ez egy állat, ily e t te m ég nem lá ttá l. K ezelj le vele m ég egyszer, éljen az egyenlőség! 10 �— M indig igy izél — m a g y aráz ta P u p o rk a és ab b a n a p illa n a tb a n szom orúnak látszo tt. — M indig ezt csinálja. — Ezek csak zabálni tu d n a k — fo ly ta tta P ál, leg y ű rv e a n ev etését. — Z abálni, m eg g y erek et csin áln i n yakló nélkül. Ez a fek e tele lk ű azt se b á n n á , h a döghúsból á lln a a világ. S ik ta vége felé, h a az ó rá t kérdezi, tudom , hogy u tá n a ez kö v etk ezik : „Siga, n em m a ra d t egy kis síros k en y e red ?” É hes vagy-e, cigány? — k iá lto tt P u p o rk ára. — T u d ja a fene — te k e rg e tte n y a k á t a csillés. — É n a k k o r is en n ék , h a nem vagyok éhes. — E nnél-e sós szalonnát? — Sós szalonnát? — K érd ezte P u p o rk a óvatos ravaszsággal. — A z jó. Az nagyon jó. P ál Zsiga a jelződu da m ellé ak a sz to tt b ő rtásk á já h o z lé p e tt és k ib o n to tta. F él­ te n y érn él szélesebb szalo n n a d arab o t h a jíto tt a csillés felé. — Nesze, rongyos! P u p o rk a k u ty a sze rű m ozdulattal, m ég a levegőben e lk a p ta és rám osolygott. — T ényleg sós szalonna. E lteszem : jó lesz későbbre. — Hohó! — a legény közelebb m e n t hozzá. — M ost eszed m eg K en y ér n élk ü l; é rte d ? A hogy m ásk o r is csináltad. F igyeld meg! — rik k a n to tta D an in ak — A z ab e­ szin szalo n n át eszik k en y é r nélkül. N em csalás, nem ám ítás! T ipó érezte, hogy jó arc o t k ellen e vágni a tréfához, de v alam i különös, fásult k ed v etlen ség v e tt e rő t ra jta . P á l Zsiga zseb rete tt kezekkel ú jr a neki tá m a sz to tta a h á ­ tá t az ác so la tn ak és a rc á ra k iü lt a v ára k o zás gyönyörűsége. — Egyél, cigány — b iz ta tta P u p o rk á t. Szabályos, h am v as-p iro s lá n y a rc a v o lt P áln a k , gyerekes kék szem kkel. D e azok a k ék szem ek. . . T ipó e lle n á llh a ta tla n u l a r r a gondolt, hogy valahol m á r találk o zo tt ehhez haso n ló te k in te tte l; a sisak alól h ety k én k u n k o ro d ó szőke h a j is ism erős v o lt neki. A csillés le ü lt a sín re és nyugodt, tem pós m ozdu lato k k al b ek eb elezte a sz a lo n n á t — Egy k icsit sós v o lt — je le n te tte ki közöm bösen —, k en y é rre l jo b b le tt volna. P á l Zsiga röhögött. R á se bagózz, legalább vedelhetsz u tá n a! — odéb b m en t és a v á g a t o ld aláb an m eg k ereste a csillés k ulacsát. R égim ódi, m ásfél lite re s p léh k u lacs volt, fad u g ó v al b e­ dugaszolva. A n y a k á ra k ö tö tt lö v é sd ró tn ál fogva hozta oda, m esszire e lta rtv a m agától. — Igyál! P u p o rk a m eghúzta, m ajd ú jra bedugaszolta a kulacsot. — N em így! — c sa tta n t fel a seg éd v á jár h a n g ja — M in th a a k o csm áb an lennél! Fenékig! M ost a gádzsók egészségére iszol. — M ajd később — v édekezett a csillés. — Istenbizo n y , n em vagyok szom jas. Az előbb a la jtn á l b ev ettem eggyel . . . M ajd szétpukkad a hasam . — M egiszod! — P ál fenyegetően em elte m eg az ö k lét és lágy v o n ásaira v alam i é rth e te tle n v ad ság telep ed ett. — M ert h a nem . . . T u d o d a többit. P u p o rk a g y ám o ltalan u l p illa n to tt előbb T ip óra, aztán a k u lacsra, m in th a seg ít­ séget k érne. A ztán só h a jto tt és lassú, hosszú k o rty o k k al len y elte a k u lacs ta rta lm á t. — G ilt — b ó lin to tt a segédvájár. — M ost m á r e ttél is, ittá l is. E lvégezheted a dolgodat. 11 �— Ez m á r nem jó volt — rá z ta a fejé t P u po rk a. M ajd szélp u k k ad o k — és h asára szo rítv a a kezét, előre lépett. P á l Z siga az ingénél fogva visszahúzta. — Ne siess, cigány. Én úgy gondoltam , hogy itt végzed el a dolgod. Ú ri módon, elegánsan. M intha sz an a tó riu m b an feküdnél. A k ulacsodba. É rtesz engem ? A csillés előbb elvigyorodott ,az tá n n y u g ta lan te k in te tte l h á tr á lt k é t-h á ro m lé­ pést. — A zt nem — m ondta. — A tiedbe, gádzsó. A b b a szivesen. A seg éd v á jár egy szökelléssel m e lle tte te rm e tt és h á tra c sa v a rta az egyik k a rjá t. — A zt m ondtam , hogy belevizelsz a kulacsodba, te ro h a d t cigány. — N em — m o n d ta a csillés és igyekezett k isz ab a d íta n i a k a rjá t. gádzsó vagy, ak k o r se. — N em ? — és P ál Zsiga sz o ríto tt a fogáson. — N em ? — Még ha — H agyd! — T ipó háborgó gyom orral nézte a je le n e te t és h irte le n m egfogta a se g éd v ájár k a rjá t: — Ne bántsd! H iszen sokkal erősebb vagy nála. — No jó. — P ál Zsiga f ú jta to tt és h irte le n elen g ed te P u p o rk á t. B elen y ú lt a nadrágzsebébe, hosszú csontnyelű b ic sk át v e tt k i o n n an és szétn y ito tta. A k és p e n ­ géje v illan t, ahogy P u p o rk a lábához dobta. — N esze cigány. H ogy egyenlőek legyünk! H a ügyes vagy, leszú rh atsz, h a nem : belevizelsz a kulacsodba. M egvárta, am íg a csilés felveszi a kést, az tá n h irte le n tá m a d t rá. E gyetlen r u ­ gaszkodással, hogy m in d k e tte n a h epe-hupás, sáros-szénporos ta lp ra k erü ltek . Tipó k ö zéjük a k a r t lépni, de am azok le n d ü lete őt is elso d o rta: a sín m ellé esett és e gy csille o ldalába v e rte a fejét. A k é t em beri a lak összegabalyodva fe tre n g e tt előtte, zu h an ásu k nyom án fekete gom olyként csa p ott fel a szénpor. — S zú rjál cigány! — hörögte furcsa, torz han g o n a seg éd v ájár. — M ost gádzsóba szúrhatsz! N em tu d n i, hogyan —T ipó m ég később visszagondolva sem tu d o tt v o ln a szám ot ad n i róla. m in t tö rté n h e te tt —, P u p o rk a egy villám gyors, kígyózó m o z d u lattal k i­ csúszott P á l Zsiga öleléséből és m ag asra r á n to tt jo b b já b an fe lv illa n t valam i. — M egálljatok. állatok! — T ipó felugrott, és te lje s e re jéből a csillés k ezéb e rú g o tt. A gum icsizm a ütése tom pán, nevetségesen p u ffa n t a v á g a tb a n s a hegyes szerszám a cigány kezéből egyenesen a v illa n y a lá re p ü lt, a legutolsó csille te tejére. T ipó od a­ u g ro tt és fe lk a p ta A z a f enyő d a ra b volt, am ivel P u p o rk a az acéltám m űködését m ag y aráz ta: h itv á n y forgács, alig arasznyi lécdarab. P á l Zsiga felü lt és összekúszálódott h a já r a n y o m ta a fe h é r m ű an y ag sisak o t. P u ­ p o rk a h á trá b b m otozott: m eg k ereste a kést, m a jd inge a ljá b a n m egtörölte, od ah o zta és összecsattintva, o d a e jte tte a se g éd v ájár elé. A ztán a teli szerelv én y t sz étto lta s azon át, m in t valam i k apun, e ltű n t v alam e rre . T ipó sz e re te tt v o ln a u tá n a ro h a n n i, valam i esetlen m a rh a ság o t m ondani neki, hogy n e h ara g u d jo n a rú g ásé rt. — E lcsúsztam és a lá m tö rt a lá b am — m o n d ta P ál Zsiga feltáp ászk o d v a, d e lá t­ szott ra jta , hogy lódít. — Ez v o lt a szerencséje a cigánynak. T ipó u tá la tta l nézte őt. M ost m á r tu d ta, hol lá to tt ehhez hasonló te k in te te t, e h ­ hez hasonló arcot. Még negyvennégyben egy re p tér e n dolgozott az a p ja és nagyobbik 12 �b áty ja: v alam i fö ld m u n k a v o lt ott, Szeged közelében. E gyik eb éd szü n et a la tt p á r tizen ö t­ tiz e n h a t éves su h an c futb allo zn i k ez d ett m ezítláb, te n isz lab d á v a l. M uszoso k a t is dolgoz­ ta tta k a rep té re n . V olt v elü k egy zászlós, á llítólag ta n ító : jóvágású szőke, sn á jd ig fiú, ez o d ajö tt a su hancok közé és csizm á san -e g y en ru h ása n ő is rú g n i k ezdte a la b d át. K arak án , v id ám fick ónak látszott, tű rte , ha m e g rú g ták vagy h a b e ta rto tta k neki. Az egyik k a p u sk i­ rú g ás u tá n v alak i k elletén é l nagy o b b at fe je lt a la b d áb a s az p atto g v a o d ag u ru lt a m uszo­ sok közé. Egy dolgozó, széles sá rg a karszalagos le tette az á só já t és já ték o san b elefeje lt a la b d á b a egy m ásiknak, az m eg vissza neki. O dam ent egy h a rm a d ik és dekázni k ezd ett a la b d áv a l s ta lá n m ég vissza is rú g ta volna. De e k k o rra o tt v o lt a tiszt. Tipó so h a­ sem tu d ta elfelejten i azt az arcot, a zászlós arc át, a m in t a játszadozó kölyökből á t­ v álto zo tt v a d á lla ttá ; ocsm ány szitkozódását, a csattan ó p ofonokat és a rú g áso k at. — K á r v o lt — m o n d ta a se g éd v á járn ak és eln éz ett a feje fölött. — E zt nem k e lle tt volna. — M it? — és P á l Zsiga m egütközve b ám u lt rá. — A cigán n y al? De hiszen csak já té k v o lt az egész. Nem gondolhatod kom olyan hogy én . . . H a én ak aro m , r á ­ kenem a csille oldalára, m in t v alam i kulim ászt! Ez a fek ete disznó belőlem él! A m it nem győz erővel, azt én végzem el, én k eresek k en y e ret a po fájáb a! T alán m ég ga­ zsu láljak is előtte? M ire P u p o rk a v isszatért, a gum iszalag is m egindult. A fro n t m in d k é t szárn y a elk ez d h ette a szenelést: a csillék g y orsabban teltek , m in t k o ráb b a n . Tipó, hogy ne ü ljö n té tlen ü l, se g íte tt betolni az üreset, közben lopva fig y elte P u p o rk a arc át. A csil­ lés nyugodt, fegyelm ezett m ozdu lato k k al végezte m u n k á já t, v o n ásain sem m iféle in d u ­ la t nem tü kröződött. De T ipónak o tt a v illan y fénye a la tt m ég v ézn áb b n ak , ö reg eb b ­ n ek tű n t, s am ik o r egy p illa n a tra szem be k e rü lte k egym ással, gondosan e lk e rü lte a te k in te tét. G albács izzadságtól lucskos h á tta l, szénporosan k e rü lt elő a fejtésből. R á m o rd u lt hogy szap orán lé p k ed je n u tán a, m ég a k ülszínen is dolga van , el k ell érniük a 13 órai szem ély já ra to t. C sak a lég v ág at közepe tá já n ju to tt eszébe, hogy sietségében k a b á tjá t az a la p k a p a ró v égállom ásánál hagyta, b en n e a m u n k a átv é te li b lo k k fü zettel. — In d u lj el fölfelé — m o n d ta T ipónak —, én m a jd alu lró l telefonálok, hogy v a ­ lak i hozza eléd. De ki ne m enj a légvágatból, az istened et! N ehogy v alam i b aj érjen! H a fö lértél a l é v á g a t elejére, ü lj le és o tt v á rj. K ezébe nyom ta D an in ak a k ö nnyű sugárzós lá m p át, a m á sik a t elv ette tőle. Tipó vegyes érzésekkel k ap aszk o d o tt fölfelé az elh ag y o tt légv ág atb an . H á tra -h á tra n ézett: G albács lá m p á já n a k fény e egyre k isebb le tt, m ind jobb an táv o lo d o tt tőle. végül el­ tű n t egy k a n y arb an . A gondolattól, hogy te lje sen m ag ára m a ra d t, az izzad tság is k i­ v e rte a hom lokát. S ietni fogok! — h a tá ro z ta el. — É s m in d ig csak elő re világítok. De h iá b a b á to ríto tta m agát, a szokatlan környezet, a v é g e lá th a ta tla n u l sorakozó á cso lato k , a csend: és a sötétség fojtogató érzéseket k e lte tte k benne. M eg-m egállt, h allg ató zo tt, k ö rb e v ilá g íto tt a lá m p áv al s végül azt sem tu d ta : p ercek v a gy ó rák óta bolyong-e a légv ág atb an . A m ikor fö lért a r r a a h ely re ahol a lég v ág at k étfelé ágazott, m e gto rp a n t és erőlködve igyekezett visszaem lékezni, hogy G albáccsal m elyik irá n y b a fo rd u ltak . B ev ilág íto tt jo b b ra is, b a lra is: m indenütt, u g y anazok az ácsolatok, u g y an az a s á r, ugyanaz a sötétség. V égül h a tá ro z o tt és jo b b ra fo rd u lt. A lig h a la d t ötven m étert, b alkéz felől ism ét egy elágazás következett, m ely re nem em ékezett. Eszébe ötlött, hogy eltév e d h et s a k k o r napokig, vagy rosszabb esetb en sosem ta lá ln a k rá s ez a gondolat olyan ré m ü le te t k e lte tt benne, hogy leü lt. E lhatározta, hogy h a 13 �száz m é teren belül nem ta lál ism erős nyom ot, visszafordul és a m ásik elág azásb an p róbál szerencsét. Hogy félelm ét legyűrje, fu tá sn a k ered t, d e az önm entőkészülék olyan gyalázatosa n zörgött az oldalán, m in th a tízen csö rte tte k vo ln a nyom ában. F ogalm a sem volt arró l, m e n n y it kell m ennie még, hogy e lé rje n a főaknász á lta l je lz e tt p o n tra s hogy eg y á lta lá n jó irá n y v álasz to tt-e az elág azásn ál — fe jé t v esztv e ta lp a lt előre s m ár ahhoz sem v o lt b átorsága, hogy visszafo rd u ljo n . A m érn ö k szavai csengtek fülében, aki ezt m o n d ta n ek i: „A b án y a b elseje idegen szem lélő sz ám á ra első p illa n a tb a n úgy tű n ik , m in th a szertelen ü l és feje tle n ü l k an y arg ó ly u k a k soka­ sága lenne. De ez nem így van. Az osztók és segédvágatok zegzugait a fővágatok fog­ la ljá k egységes rendszerbe, a k á r a nagyobb folyók a p atak o k a t. E zért n e ije d je n meg, h a olyan v á g a tb a téved, ahol m ég sohasem já rt, h an em a legelső elág azásn ál k eresse m eg a főszállító vágatot. C sak egyre ügy eljen : olyan v ág atb a, m elynek az elejé re tiltó d eszk ak eresztet szögeztek ki, sem m i körü lm én y ek között n e lép jen , m e rt o tt halálos veszély rejtő zk ö d ik .” A m érnök té rk é p en is m e g m u ta tta m in d ezek et s a k k o r olyan k ö nnyű és egyszerű v olt m egérteni. De h á t a k k o r a főszállító v á g a tn a k itt is valahol a közelben kell lennie! — v illa n t eszébe. M arh a vagy, Tipó! A legelső alk alo m m m al begazolsz, ahelyet, hogy gondolkoznál! L assab ra v e tte lé p teit és jo b b ra -b a lra vizs­ gálódott. H át persze! Azok a baloldali elágazások, m elyek m e lle tt lélek szak ad v a el­ trap p o lt, m in d a fősikóval k ö th e tik össze a légvágatot! A lig h a la d t h ú sz -h a rm in c m é te rt ú jr a ta lá lt egy ilyen elágazást. N o, T ipó — gondolta m eg k ö n n y eb b ü lten —, fra n c b a a főaknász k a b á tjá v a l a lényeg az, hogy kiv erg ő d j innen. M ég a lég ajtó közelébe sem é r t, am ikor egy alatto m o s b u ck án m egcsúszott s míg ösztönös m ozd u lattal igyekezett egyensúlyá t m e g tartan i, a lám p a k ire p ü lt a kezéből, az osztón glé d ába ra k o tt biztosító idom vasak közé. Az egész olyan volt, m in th a m o­ ziban ü ln e az em b er és v á ra tla n u l elszakad a film. A lám pa! — első g ondolata ez v o lt N égykézlábra ere szk e d ett és óvatosan tapog atn i k ez d ett m aga elé. Ö rökk év aló ság ­ n a k tű n t, m íg m e g érin te tte az első acélív sím a, hideg felü letét. K o m ik u sn ak és gro­ teszk n ek h a to tt előtte, hogy ijed elm én túl, ism ét a m érn ö k szavai ju tn a k eszébe. „A lám p a a b ányász szeme, a r r a úgy vigyázzon. M a ra d h a t b en t a m u n k ah ely en k ab át, ó ra , szerszám ; bárm i, de h a m enekülni k e ll, a lá m p á ja kézben legyen.” T alán tíz percb e is belek erü lt, m íg a biztosítószerkezetek r a k a ta között k itap o ­ g a tta a lá m p a tégla alak ú fém testét. Végre! K a ttin to tt a bakelitgom bon, ráz o g atta a lám p át, aztán eszelősen, vadul forgatni k ezdte a kapcsolót, de a lám p a nem g y u llad t meg. „E nnek kam pec!” — gondolta — „Ú gy lehet, nek em is.” A v ág a tb a n csend volt. csak v alah o n n a n m essziről h allatszo tt a főtevíz eg yhangú csöpögése. Egy csöpp, tíz csöpp, száz csöpp. . . „Tipó D ániel bán y ász” — m osolyodott el gúnyosan. M in th a a vízcsöppek is csúfolódva az ő n ev ét ism ételg ették volna. Ti—pó, T i—p ó . . . No nem , a z é rt m egdögölni itt nem fogunk! — elszántság a egyszerre felü lk e re k e d e tt b en n e és négykézláb, egyik kezével a döglött lá m p á ra tám aszkodva, tapogatózni k ezd ett a lég ajtó irán y á b a. N em v o lt ideje, hogy elérje: a légvágatból fény sz ü re m le tt az osz­ tóra, v alak i szapora lép tek k el igyekezett lefelé. — Hé! — o rd íto tta el m ag át T ipó — H alló á lljo n meg! H allan i le h ete tt, hogy a lépések m egto rp an n ak , az tá n a világosság eg y re erő ­ södött. — Ki az m á r o tt a sötétben? — P u p o rk a ó v akodott oda, jo b b ra -b a lra vizsgá­ lódva, hó n a a la tt G albács h olm ijával. — M aga? — k érd ezte m eglepetten, am in t D an it m egism erte. — De hogy az isten csu d ájá b an . . . M aga jö tt fel a k a b á té rt? 14 �E lv ette a lám pát, szakszerűen rá z o g a tta és k ije le n tette, hogy an n a k bizony lő ttek , m e rt az eséstől tö n k re m e n t b en n e az égő. T ipó ö rü lt és re ste lk e d e tt egyszerre, m o n d ta is volna, m eg nem is, a légvág atb eli k a la n d já t. A ztán m égis csak en n y it m o n d o tt: — M ázlim van, hogy elébem jö ttél. N élküled végitéletig k u k so lh a tta m v o ln a a sötétben. — C sak sik ta végéig — le g y in te tt a csillés. — Az egész fro n t itt száll k i a lég­ v ág a tb a n . Meg az tá n úgyis k e re stü n k volna. E lin d u lta k lefelé a légvágatban. P u p o rk a m in d e n ü tt elő tte já r t és v ilá g íto tt neki. H a já n a k k é t h o llószárnya m ost is kiló g o tt a sisak alól és fü lein lebegett, m in t am i­ k o r a csorga e lő tt guggolt a fro n ti töltőnél. — N em m egyek gyorsan? — szólt h á tra . — Az em ber, am íg m eg n em szokja a já rá s t idebent, an n y it csetlik-botlik, m in t a gyerek, h a m enni ta n u l. C sak szóljál, cim bora, h a gyorsan szedném a ta lp a im a t A főaknász m á r így is, úgy is le m ar b en ­ n ü n k et, a ttó l a k á r le is ü lh e tü n k , h a akarod. — K lassz srác vagy te, P u p o rk a — m o n d ta Dani. — Mi v an ? — n éz ett h á tr a a csillés. — Sem m i, csak m e n jü n k — dünnyögte T ipó és egyetlen k ifejeze tt vág y a csupán an n y i volt, hogy m ég ez egyszer élve és lehetőleg m in él előbb m e g láth assa a n a p ­ világot. 15 �PAPP L A JO S : K ÉP EIM 1. H a m egleng a gabona-m ező, m in t távol zengő h ara n g s m ikor v ib rá l a levegőben a fény és rem eg a hang, vagy az égre, ha a k o n y a ttá jt hom ály ül s v illám lik a la n t; O lyan sokszor az egyedüllét. Feszült s m ozdu lattalan . 2 . Régi fénykép? én vagyok, a m in t figyeltem csendesen egy h an g y át, egy b o g arat, pókot, ülve m ellettü k , lesen. (A g y erm ek -fák v irág a lehull. H ány v irág gyüm ölcstelen? ...) B efelé nyíló arc cal néha őszin te-m ag am at lesem . 3. É n vagyok ez i s ! . . . első sorban, az em inensek helyén. F élénk-büszke mosoly és konok áll, m ely m á r ak k o r kem ény. T anultam . F á ra d t-v ö rö sre m a rta szem em a lám pafény. T a n u ltá l? — faggatom a képet. T a n u ltá l. . . M it tudsz, szegény? 4. N egyvenegy szőke-fekete fej. (Egy köztük — én vagyok.) A negyvenegyből h áro m m á r csak a földbe veg y ü lt halott. K ilencet a sors szerte fu jt, m in t pihét. A többi itt-a m o tt él-küzd s bodogul. M ert a küzdés so k u n k n ak m egadatott. 16 �5. H arco ltál? — k érd ek egy m ás k ép et V agy ez is csak beszéd? A h é tfe jű h a rc sá rk á n y a it elfe lejtik az új m esék s nem hogy győzni, de élni re s t lesz, ki jo b b so rsáv al visszaélt. K üzd ö tt-e szívből, igazán is a b enned felnövő nem zedék?! 6. B ála k a t én is végig jártam . T án co t nyertem , m eg csókokat. S enkiknek m ondtam sem m iből-n ő tt p ap írv irá g ú bókokat. S e lm e n t tőlem , a k it szerettem . E lv itte előbb a vonat. A ztán v alam i m ás! T alán egy g y áv á n -leh ig g a d t gondolat. 7. S íme! v o lta m m á r kiválasztott! H itte l-h ív ő és m erő. Z sellér-ősök d a lá t m egőrzött s a já t eszm éim nevelő. A pám h a rc á n a k öröksége ösztönöneim ből tö rt elő. S m egrom lott m inden! Betegséggé to rzu lt b en n ü n k az erő. 8. Fogom az ü n n ep n ap i p o rtré t és m egszólítom : — uram , m é rt néz e szen t frig y ó rá já n ily szorongón s szom orúan? H isz: — „életének friss h a jó ja boldog ré v felé su h a n . . . ” (Ez voltam . M in t egy p ap írsá rk án y . Ki száll és fél és lezuhan.) 9. K épek — m ás arcok, m ás rem ények. M ás m unka, m ely oltalom . F utkosás, m ások érdekében. S zolgaság így a hatalom . A m agad do lg át elnagyolva, v á lla lta d — ezt faggatom , ezt az új arcot. — M egköszönték? Mi v o lt h á t a ju talo m ? 2 17 �10. C sak a ráeső fény kevesebb, a lá rm ás rivaldafény. É rtékéből nem v eszte tt sem m it. E rénye így is erény! A H old csökkenve-növekedve jön, m egy az ég perem én. E sté n k én t leteszem a kö nyvet s töprengve bám ulom én. 11. S én állok itt is. H árm a n vagyunk. H árm a n le ttü n k : a család. K islányom ban m ég dorom bol csak és bolyhos, ölnyi a világ; A sszonyom , aki m ásodik k én t le tt első bennem . . . M ire h á t a le lk et tö rt re d ők b e vonó, b u jk á ló szom orúság? 12 . Asszonyom, a k it m egtaláltam , véd is, ha m ellettem ül. H a nem szólok s ha ő sem szólna: nem m a ra d h a to k egyedül. M ost ez az erőm ! k é t pólusa k ettő n k b en egy ü tt hevül. A hiúság hold-ragyogása üvegcserép, h a kihűl. 13. A fiókokat visszazárni csöndben: — bölcsebb így talán . Az em b er m egáll férfik o ra k ite lt-v ilá g ú ud v arán . A sebeket, ha fá jn a k is még, e lre jti m ind, azután. L á tja a m eg n ő tt gazdaságot és tú llép ap ró b b m agán. 18 �M O CSÁR G ÁBO R: VIHAR A LEV ELET.. . A la k o d alm at a lányos háznál, T óthék tágas p o rtáján , a k iü ríte tt s ez által szinte m eg n agyobbodott k é t szobában ren d e zté k meg. N épes v endégsereget h ív ta k össze, m e rt m in d a Laczkó, m ind a T óth fam ília rendes, tisztességes és m egbecsült csalá d ­ n a k szám ított, sok a rokon, a m eghívást elv áró jóism erős, legény és leánycim bora. A pap, H alm ágyi tiszteletes ú r is, ak i a fia ta lo k a t d élelő tt a tem p lo m b an össze­ esk ette, m egtisztelte a lakodalm i a s z ta lt s vacsora közben szép felköszöntőt m o n d o tt a tü k ö r a la tt ülő, m e g h ató d o tt fia ta l p árra. Szép v olt a köszöntő, de az idő is, az alk alo m is olyan, hogy szép ek et le h et m o n d an i a köszöntőben. O dakinn, a Don k an y a rb an új tél elébe m en tek a frontok, itth o n pedig sz a k a d a tla n u l viszik, h ív já k a fé rfia k a t k ato n án ak , SAS behívóval. A h áb o rú egy-egy villám lása e lh a t idáig ,a csendesen lap u ló falv a k b a is: h alo tti é rte ­ sítések et, tá b o ri la p o k at hoz a posta. Egy fiatalasszony, Ju h á sz E ta g y ászru h áb an jö tt el a lakodalom ba, csak a vacsora kezdetéig, a zene felh an g zásáig m arad , m e rt gy á­ szolja a férjét, a k in e k p u sztu lásáró l h iv atalo san is m e g jö tt az értesítés. A p ap te h á t szép köszöntőt m o n d h a t k é t fia ta l szépséges egybeforrásáró l, a k ik nem tö rő d v e v i­ h a rra l, h áb o rú v al, követik szívük p a ra n c sá t s b á r a v ilág n ak m in d en sa rk a ég, ők eg y ü tt elin d u ln a k az életbe, bizakodón. K om oran és m eg h ato ttan h a llg a tta a násznép a p ap köszöntőjét, am in ek végeztével a cigán y b an d a tu sst húzott, a vendégek fel­ állv a k o ccintgattak, Ju h á sz E ta az asztal fö lö tt á th a jo lv a m ég egyszer m egcsókolta leán y k o ri b a rá tn ő jé t, T óth Ju list, m ost m á r L ackó Im rén ét, sok öröm et, boldogságot k ív á n t és sírv a hazam ent. Az öröm apa, L ackó L ászló un o k atestv ére, egykori h íres n ó tafa, K eskeny Róza n én i — a nótázásból kiöregedvén — m á r csak a z á lta l tu d o tt len d íten i a h an g u lato n , hogy fellocsolta a szoba földjét, n e szálljo n fel a por, am ik o r tá n c ra k e rü l sor. V a­ csora végeztével ez is bekövetkezett. A z öregebbek áth ú z ó d ta k a külső szobába, a fia ta la b b a k b en t m a ra d tak , az asztalokat, székeket, ló cák at k ih o rd tá k a to rn ácra, legyen hely a táncoláshoz m inél több. A külső szobában az öregek nekikönyököltek, ittak , busongva em leg ették a régebbi h áb o rú k a t, V olhiniát, M ontenegrót, G aliciát, Isonzót, D oberdót — ki m e rre fo rd u lt meg. A legörebbje m ég a n n á l is régebbi h a d ­ já ra to k ra is em lékezett, a bosznia o k kupációt péld áu l éppen K eskeny Róza néni m á r alig látó, te lje sen m eg sü k etü lt apósa em legeti folyton, d e h á t m i v o lt az a csepp kis h áb o rú ahhoz képest, a m it a többiek tu d n a k m ondani V olhiniáról, G alíciáról, Isonzóról. D oberdóról, „am ikor a ta liá n o k h é t n a p , h ét álló éjszak a v e re tté k a h e g y e t . .” O d ab en t a nagyobbik szobában O lajos B éla és b a n d á ja sz ü n es-szü n telen ü l m u ­ zsikált. A vőfély — kissé féloldalasa n felk ö tö tt h ím zett fe h é r k ötény előtte, — tiszte sz erin t sz ü n telen ü l tö ltö g ette a p o h arat, s m aga is v id á m a k a t k o ccin to tt a v en d ég ek ­ kel, a m aga p o h a rá t azonban sohse ü ríte tte ki, a vőfély n em ih a tja el az eszét. M ár m á r o d a h a la d t az idő, hogy éjfél k özeledett s Ékes F erenc, a n ásznagy pattogó ro stá t k é r t az öröm anyától. T óth M ihálynétól, am ib en m a jd a m enyasszonytán c a la tt a m enyasszony tá n c á t m egváltó pénzeket gyűjtik. O lajos B éla is figyelem m el R ész let a szerző k észü lő regényéből 19 �k isérv e az idő m ú lását, úgy osztotta be a zenét, hogy m ég ez a csárdás, az tá n szünet, szü n et u tá n jö n az a nóta, hogy J a j de szép kis m enyecske lesz ebből a lán y b ó l — s kezdődik a szép, csöndes, gyönyörűen m egható m enyasszonytánc. És a k k o r éjfé l e lő tt fél órával, a m ám orosa n k ip iru lt, felh e v ü lt táncolók közé észrev étlen ü l b e­ lé p e tt s m egállt az a jtó m ellé húzódva a kisbíró, a k in ek fé llá b a fából v an : S zak állas Pál. T ásk a v o lt a n y akában. M icsoda tá n co t láto tt, m icsoda zenebonát h allo tt! Egy fo rg a tag v o lt a szoba. O lajos B éla és z e n ek a ra sz ü n et e lő tt m ég egyszer am úgy isten igazában, förgetegesen m egdolgoztatta a táncolókat. A p rím á sn a k m á r a szem ébe h u llt a h aja, úgy rá n g a tta a vonót. C im b alo m ján fo rró és v ad csárd ástem p ó t v e rt ki a cim balm os, nagybőgő­ jén a h ú r t m á r u jja iv a l té p d este a tö m p eo rrú bőgős, lázasan n y ifo g atta, u g rá lta tta v o n ó já t a h úrokon Sim ics, a ko n trás. A m enyezetn él já r tá k k ü lö n tá n c u k a t az el­ sz ab a d u lt kezek, a fiatalasszonyok a k o n ty u k a t fo g ták sikongatva, nehogy sz étrep ü l­ jön a haju k . V alak i el a k a r t m enni a fa l m e lle tt egy p o h á r b o rra l a kezében, de a n ásznagy fia, Ékes M ihály olyan v eszett m ódon fo rg a tta p á rjá t, hogy a p o h á r b e­ re p ü lt a táncolók közé, a bor fá ty o lk é n t szétterü lv e ö m lö tt ki belőle, de n em tö rő ­ d ö tt vele senki, sű rű és k av a rg ó fo rg a tag v o lt ez a tánc. C sak falá b ú S zak állas P á l á llt sz ilá rd p o n tk é n t az a jtó m ellett. D e a p rím á s egy éles és rövid h úzással, m in th a késsel v ág ta volna el a zene és a tá n c összegubancolódott k av a rg ásá t, v ég et v e te tt a csá rd á sn a k . Örvendezve k ív á n tá k egym ás egészségére a k ih ev ü lt, izzadt, p áro k a kiadós, fergeteges csárdást. E kkor v e tté k észre, hogy S zakállas P á l az a jtó m e lle tt áll. A vőfély, tiszte sze­ rin t, azo n n al hozzásietett egy te le p o h árral, de a k isb író e lh á ríto tta az italt. — N em élh ete k vele. H iv atalo san jöttem . S hogy ezt v ita th a ta tla n n á tegye, a tá s k á já t a h asa elé fo rd íto tta . B en y ú lt s p ap íro k a t v e tt ki belőle. A legfelsőt m aga elé ta rto tta és han g o san leo lv aso tt ró la egy nevet. — O lajos Béla! A p rím á s m ég nem te tte le a hegedűt, egyik kezében a vonó, m á sik b an a h e­ gedű, odam ent, gyanakodva a p a p írra h ajo lt, hogy lássa, m i az. De S zak állas P á l n em engedte, hogy sokáig nézze, han em a kezébe nyom ta. A p rím á s nem tu d o tt olvasni, de a p a p írra nyom ott h áro m nagy, szögletesre ra jz o lt b etű b ő l m á r tu d ta , m it ta r t a kezében. B ehívóparancs. H itetlenkedve, döbbenten fe lk iá lto tt: — B e h ítta k kato n án ak ! M indenki a p rím á st nézte, a m in t rá e jte tte a h eg e d ű jé t a cim b alo m ra, a cim ­ balom h ú rja i fo jto tt pengéssel fe lja jd u lta k —, de S zak állas P á l m á r a következő p a p írt v e tte kézbe s új n ev e t o lv aso tt le ró la: Ékes M ihály. A násznagy fia. C sapzottan, a tá n ctó l felh e v ülv e jö tt oda É kes M ihály, elv ette az is a p a p írt, azon is a h áro m nagy k ék betű, h alv án y a n odanyom va, hogy a szöveg o lv ash ató legyen, de a z é rt kék en lán g o lt a h áro m b etű : SAS. E kkor m á r o d asű rű sö d ö tt a násznép, k ö rb e á llta a fa lá b ú em b ert. Egy asszonyi h an g h á tu l felsírt, senki sem fo rd u lt oda, ily en k o r így v an : s írn a k az asszonyok. S a falá b ú em b er k om oran szólította k i a fé rfia k a t a gyűrűből. A ki a n e v é t h allo tta, k ilép ett, a p a p írt á tv e tte és v á r t tovább. A n ászn ép közepén, az ő ö rö m ö k re össze­ g y ű lt vendégek között m integy v éd e lm e t keresve, összeölelkezve á llt az ú j p ár. Ju lis k é t kézzel k ap aszk o d o tt Im re k a rjá b a és tu d ta , hogy L ackó Im re n ev e is el fog 20 �han g zan i. S m in th a seb zett m a d á r h u lln a le a fellegek közül s rö p téb en uto lsó t sik o ltan a, h a lk a n fe lja jd u lt, am ik o r a falá b ú em b er k im o n d ta L aczkó Im re n e v é t — D e am en n y i b ety ár isten az égben van! — s felbőszülten tör t á t a külső szo­ bából az ifjú fé rj ap ja, Laczkó László. — N incs ten ék ed lelked, te falá b ú sátán ? M ost k ell k ih o rd an i ezeket a p ap íro k a t? S m e n t a fa lá b ú felé, hogy m egöli. A fa lá b ú m eg re tte n v e n y ú jto tta m aga elé a kezét, védekezőn. — É n rá m így bízták! M ég a m ai napon, te h á t é jje l tizen k ét ó ra e lő tt k i kell kézbesíteni!! H oztam volna esküvő alatt, tem plom u tá n , vagy v acso rak o r? Ez nékem kötelességem . L aczkó L ászló m eg értette. N em b á n to tta a kisbírót, ső t m éltán y o ln i is tu d ta az ö reg em be r figyelm ességét. S az öreg falá b ú m ég k é t n ev e t szó líto tt elő. Az egyik S im ics volt, a k o n trás, a m ásik pedig ifjú T óth M ihály, az új asszony te stv é rb á ty ja . S ahogy v égzett a kiosztással, — összesen nyolc beh ív ó t o szto tt szét a lak o d alm aso k között —, jó é cc ak á t k ív á n t s fa lá b á v a l tom pán kopogva, elm ent. S enki sem v á la ­ szolt a köszönésére, de ahogy elm ent, a szobában m ost m á r felszak ad t a sírá s az asszonyokból. Ékes M ihály , a násznagy, fogott egy p o h ara t, felbődülve a cim balom ba v ágta. O lajos B éla a v o n ó já t — s írt az árv a, hisz a cig án y n ál kö n n y en áll az érz e­ lem —, k ettétö rte . V alaki a b eh ív o tta k közül, ak in ek ag y á t le g h am a ra b b ö n tö tte el a keserű in d u la t, belev ág o tt a nótába, a m it m ég a p já tó l ta n u lt, ak i az Isonzótól hozta m agával: „V ihar a lev elet ide oda f ú j j a . . . ” S m ind, ak i elm enőben volt, a h a rm a d ik so rá t m á r m indenről, kedvesről, lányról, a p járó l, an y járó l, m in d en rő l m eg ­ feledkezve harsogta, egybeölelkezve a többivel: „M a m ég piros élet, h o ln ap sö tét álom . . . ” Az asszonyok, lányok, m eg retten v e ettő l a felv ih arzó in d u lattó l, k ih ú zó d tak a szobából. Ja jg a tta k , k ezü k k el terjen g ettek , csapkodtak, s a feh érb e öltözött m enyaszszonyt közrevéve sírd o g áltak a konyhában. A k ö rn y e z ő , u tcák b an , a k ik m ég éb ren v o ltak , odafigyeltek, ugyan különös n ó tá k a t d alo ln ak T ó th Ju lis lak o d alm án . Laczkó L ászló azonban, m in t öröm apa, nem engedte, hogy fia lak o d alm án a dolgok a m egszokott re n d és sz en te síte tt szokások ellen m e n jen e k végbe. Az asszo­ ny o k at, lá n y o k at v isszaterelte a belső szobába, a vőfély t a ze n ek a r elé állíto tta, a n ászn ag y o t k aro sszék re ü ltette, ölébe te tte a pattogó ro stá t és ő m aga, h angosan fe lk iá lto tt: — E ladó a m enyasszony! N em engedte el a m enyasszonytáncot. A vendégek a fal m e lle tt engedelm esen k ö rb eá llta k , nyom a sem volt többé sem vigalom nak, sem hangos sirán k o za snak. A n ó tá t — „Jaj, de szép kis m enyecske lesz ebből a lán y b ó l” — a cim balm os v erte k i s a b őgés k isé rte h alk brum m ogással, m e rt sem a p rím ás, sem a k o n trás n em m u z sik á lt többé. A nagybőgős m e lle tt a saro k b a n egy cigányasszony dől a faln ak , ta rk a szo knyájába h áro m apró, fekete gom bszem ű álm os ra jk ó k apaszkodik, ap ju k , a p rím á s elő ttü k té rd e l és b ab u sg atv a öleli gyerm ekeit. A k o n trás p edig a k erte k a la tt lohol hazafelé, a faluszéli cig án y te le p re — csak a cim balm os és a nagybőgős m u zsik ál tovább. A szoba közepén á ll a m enyasszony, hosszú, csipkés fáty o l h u ll le a fejéről, k ö n n y ek p a ta k z a n a k az a rc á n és v á rja : hozzálépjen v alak i s m egforgassa a h a lk a n pittyegő, könn y ű csárd ás ütem ére. A fa l m e lle tt n ém án állók sorából ki k ilép v alaki, p én zt dob a ro stáb a, p á r fo rd u ló ra övé a m enyasszony. H u ll a pénz a 21 �ro stába, h alk an pitty eg a cim balom , k ézről-kézre ad v a táncol a m enyasszony, L aczkó Im re pedig az ifjú férj, nézi a ro stát, hogyan gyűl b en n e a pénz, a te h é n re való, nézi a feleségét, hogyan h ajlad o zik szépen s lépked k ö rb e m indig változó tán co ­ sával, a te k in te te m indig a férjén , könnyein á t nézi Im rét, ak i m eg sem ö lelh ette s m egy h olnap a háborúba. N em ta rto tt soká a m enyasszonytánc. K ötelesség ez m a, a m it el k ell végezni. A ro stá t le ta k a rtá k , a násznagy á tv itte a m ásik szobába, hogy a k ét öröm szülő je le n ­ létében a begyűlt p én zt m egszám olják. Im re e lk é rte feleségét egy le án y p a jtá stó l, aki u to ljá ra tá n c o lta tta m eg T óth Ju list, de nem tá n c v o lt az m ár, h an em k é t re ­ m egő leán y te st kétségbeesett egybeom lása. „G yere kedves!” — m ondta L aczkó Im re a felesegének. K ivezette a szobából a konyhába. O n n an az u d v arra. V itte a k ap u felé. N em úgy m en t a z tá n tovább sem m i, ahogy K unkem esen, la k o d alm ak b an szo­ kott. N em k o n ty o lták fel az új asszonyt, nem öltö ztették fel m en y eesk eru h áb a, nem csap o tt fel ú jra a lakodalm i m ulatozás fék telen kedve. Im re a sötét, n ép telen u tc á ­ kon á t a szülői házhoz vezette a feleségét. Ju lis felem elte a fö ld rő l feh é r ru h á ja uszályát, a könnyű fátyol le p k ek é n t röpdösött m ögötte, m e rt Im re, m in t ak i tu d ja , m it csinál, sietve vezette ő t haza, o tthon is a to rn ác ró l nyíló kis szobába, ah o l m á r v e te tt ágy v á rta őket. Ebből a sírós, fájd a lm a s és m in d en p ercb en az u jjo n g ó ta ­ lálkozás és gyötrelm es elv álás öröm ein és k ín ja in átlobogó h a jn a li nászból szüle­ te tt m eg 1944 au g u sztu sán ak utolsó n a p ja ib a n L aczkó Im re fia, ak i a k eresztség b en a K ároly n ev e t kapta. A lakodalom u tá n i reggelen az öreg L aczkó László befogta lo v ait a szekérbe. A lovak sörényében m ég ta rk á n rö p k ö d tek a teg n ap b elefo n t színes szalagok s a szek éroldalról is feh é r selyem kendők lebegtek alá. Igen szépen feld íszítette teg n ap fia lak o d alm ára. E lindultak, m ivel úgy beszélték meg, m in d a h a t bevonuló h áza e lő tt m eg álltak, b ek iab á lta k a bevonulókért. A k é t cigány T ó th ék u d v ará n v ára k o zo tt rá ju k . Az u d v a r h átsó k erítése tövében sorb an ü lte k a b ú csú zásu k ra e ljö tt cig án y ­ asszonyok, m eg a sok ap ró gyerek. Sokan lettek. A z öreg L aczkóval eg y ü tt kilencen. A lig fé rte k el a szekéren. Á ll­ tak . Ü vegből ittak . A lakodalom ból m e g m arad t húsok, sü tem én y ek ab ro szb a kötve, a szekér deszkáján. A cigányok k iü ltek a h átsó saro g ly ára, állv a ők n em tu d ta k vo ln a m uzsikálni. Az öreg L aczkó nem fé rt el kényelm esen, úgy te tt teh át, ahogy szokott: k iü lt az első saro g ly ára, lá b á t lelógatta, úgy h a jto tt k ifelé az állo m ásra, a reggeli vonathoz. H áta m ögött a bevonulók, m in th a csak ez a n ó ta volna a világon, álm osan, bortól, fü sttő l e lrá g o tt reszelős hangon sz ü n telen ü l ezt én ek elték : „V ihar a le v ele t ide oda f ú j j a . . . ” H a vége le tt, ú jrak e zd té k . A szekér az u tc a közepén h a ­ lad t, s k é t o ld a lt asszonyok, anyák, feleségek, szerető k k ísé re te v ette körül, h átu l, sű rű , tö m ö tt fü rtb e n , hangosan óbégatva a cigányasszonyok, m eg a sok gyerek. A m erre m entek, az ab lak o k kin y íltak , s a kapuk , k erítések fölött kíváncsi szem ek b á m u ltá k a különös m enetet. A kunkem esiek m e g állap íth attá k : L aczkó László szé­ p en m egadta a m ód ját. F elp á n tlik á z o tt szekéren, zeneszóval viszi a fiá t a h áb o rú b a. 22 �VIHAR BÉLA: C supán an n y i a világ, am en n y it szem ünk tü k ö rren d szere, MILLIÁRD VILÁG tu d a tu n k su g á ru d v a ra b ek erít, s m a g u n k a t lá tju k bele, a nagy nagyot, kicsi k icsinyt? A b ogár p u p illá já n viszi a m indenséget, a m agáét, egy fűszálat, rögöt, faágét, a re á v á ró jó t s a k ín t, nem egy, de m illiá rd világ, ah á n y an vagyunk, így zsibong s csak az ö vét véli igaznak, az em ber, béka és vakond. N em rágódom to v áb b a m últon, P O LG Á R ISTVÁN: KÉT MESSZI FECSKE hogy m it, m é rt te tté l s hogy én m ért, [m it te tte m ? m i m á r bevégzett, h ad d nyugodjon: nem m ásítható, eltö rö lh etetlen . Rossz bölcsesség? A m ú lt segít, hogy m egokosodjunk, n e jö h essen ú j b aj? Igen, ap á m is így ta n íto tt — h á ta m ögött a hosszú, görbe ú ttal. S én tépem m égis faggatásod lá n c á t m agam ról, m eg n y u g v ást rem élve, átlép e k m in d en v erm et, árk o t, s nem b u k ta t m ég a h ig g ad t ész se térd re. Ezek vagyunk: k é t m esszi fecske ta lálk o zta k az ég a la tt egy reggel, s m ire le szá llt a kom oly este, m á r egy fészekben ültek, szerelem m el. M arad a m ú lt a ten g ertú lo n , szűnik a kínzás és önkínzás te rh e — ak aro m : fejed id eb ú jjo n , p á rn a a vállam , f á r a d t vagy, p ih e n j le. 23 �ERDŐ S ISTVÁN: BIRSALM ABOT EMLÉKE I tt v a n ez a n agy vágás a fülem en. F urcsa úgye? Régi seb, nagyon. T íz év n él is több, hogy így van. Bizony. M ikor én 14 éves voltam , 1955-öt ír ta k akkor, és igen nagy em b ern ek szám íto tt m ég az apám . M indig úgy em legette nagyan y ám ; hej, fiam , n ag y k u ty a a te éd esap ád o tt b en t az igazgatóságon. A kkor én m á r alig em lékeztem rá, h é t éve n em la k o tt velünk. L átogatni se jö tt soha. A nyám s írjá t se lá tta az a la tt az idő a la tt egyszer se. Azon a n y áro n én m á r az utolsó osztály végeztem az iskolában. Jú n iu s elején m á r v o lt is iskola m eg nem is. Egy délután, úgy em lékszem m in th a teg n ap le tt volna, am i volt, nagy záporeső u tá n szam ócát lopni in d u ltu n k . M en tü n k a gáton. N agy v o lt a sár, ali b írtu k taposni a pedált, úgy b era g ad t a kerék. Jóska, a b ará to m csak nev ette, hogy erő lködök, pedig ő is m a jd m in d ig á llt a nyeregben, úgy k ín ló d o tt. A füzesen tú l, jo b b ra, eső u tá n i nyugodt hűvösséggel fo ly t a H ernád, b a lra kezd ő d ö tt az állam i gazdaság n agy szam ócás te rü lete. A gát keskeny g yalogútján esővíztől fényes fűcsom ók között k erek eztü n k . M indezek m ia tt, b eleszám ítv a m ég a lo p ást is, n em le n n e a n n y ira em ­ lékezetes m inden, am i az ap á m h azatérése e lő tt tö rté n t, h a n em azn ap találk o zo m először egy lánnyal, ak irő l úgy gondoltam , hogy szeretem . M együnk a gáton nagy k ín n a l előre, egyszercsak nagy ta rk a fo rg atag b an g y ere k -c sap a t tű n ik elő az ú t­ k anyarodásból. A szom széd falu b ó l ú ttö rő k jö tte k szerepelni. L udas M atyi tö rté n e ­ té t eljátszan i. K özöttük jö tt É va kis. Egy régi ism erős fiú in teg etett, ahogy m e g láto tt b en n ü n k e t. A ndrás. É va kis, három negyedes k eré k p áro n jött, ta rk a , n ag y m in tás szoknyában, fe h é r b lúzban volt. H aja b a rn á s fekete, se n em rövid, se n em hosszú, a rc a feltű n ő en finom , szép. M entünk m i m ég az tá n tovább, szam ó cát lopni, de nem igen sik e rü lh e tte k a dolgok, vagy nem is igen a k a rtu k , m e rt m ire m egkezdődött az előadás a k u ltú rh á z b a n , ad d ig ra m á r m i is a színpadon v o ltu n k — m in t később k i­ d e rü lt igen ügyetlen, teh etségtelen fickók, függönyh ú zo g ató n ak aján lk o zv a. H ogy is tu d ta m volna én a k k o r a függönyre ügyelni, m ik o r m in d ig csak É v át k erestem . N agy b á n a to m ra alig fo rd u l m eg a színpadon, s h a jö tt, a k k o r is eln éz ett a fejem felett. A ndris, a régi ism erős se g íte tt a függöny re vigyázni, m ik o r ő m á r leszere­ p elt. Á llt m e llettem a sz ín fa la k m ögött. A m ik et ot t az tá n elm o n d o tt É váról! M ele­ gem lett. N oha csak fek ete klottg aty a, m eg egy in g v o lt ra jta m . M egtudtam , hogy É v án a k csak az a n y ja él, és igen csúnya h íre v an a család n ak . A z a p ja m essze földön h íres részegem ber volt, n a p m in t n ap gyilkolta, h ajszo lta a csalá d ját. E g y este, m ik o r m eg in t holtrészegen m e n t haza. kezdte a cirkuszolást, a z t m o n d jak , a felesége fogta, felvonszolta a p ad lásra, felak aszto tta, a z tá n úgy ren d ezte a dolgokat, m in th a öngyilkos le tt volna az em ber. A tö rv én y nem tu d ta m eg soha, csak a fa lu ­ b an beszélte m indenki, hogy állító lag így tö rté n t volna. O lyan v o lt az egész m in t egy jó ponyvaregény. Éva, Éva, figyelj ide! S zuggeráltam . N éztem a szem ét, r im á n ­ k o d tam m agam ban, hogy csak idenézne és közben féltem . Eszem be ju to tt a pókhálós, fo rró levegőjű pad lásu n k , elképzeltem oda egy ak a sz to tt em b ert, m egborzongtam . M egpróbáltam felidézni m ag am b an ap ám arcát, az tá n az édesanyám ét. A nyám egy évvel előbb m eghalt, m inthogy ap ám elm en t volna tőlünk, m égis csak r á em lékeztem . A ztán úgy képzeltem el az ap ám at, hogy lóg felkötve k en d erk ó ck ö télen a p a d lá su n ­ kon. E gy általán nem volt különös érzés, de az a rc á ra így sem em lékeztem . Csak 24 �É va szem ét lá tta m m agam előtt, a k k o r is, ha b eh u n y tam a szem em et. M en teg ettem . Ő n em te h e t a rró l a dologról, a m it az a n y ja csinált, és biztos az a n y ja is m e g b án ta azóta, a m it te tt, tá n m eg is „gyuhonta” egy v a sá rn a p i m ise e lő tt a p ap n ak , a pap feloldozta, b á r lehet, hogy em b erö lést egy falu si p ap n em o ld o zh at fel, m in th a h a llo tta m volna ilyesm it, hogy a z t csak a p áp a te h e ti meg. A szerep lésre k ifestették É va arc át. O lyan szerencsétlenül, hogy csaknem p o n t a szem e a lá k e rü lt a legtöbb pirosság. H a m ás v an így, n agyot nevettem vo ln a ra jta , É va így is tetszett. B ele­ szerettem . E lőadás u tá n Jó sk á v al e lk isé rtü k a sz ín tá rsu la to t a H ern ád hídig. A zt m o n d tam É vának, m ik o r egyszer m ellé h a jto tta m : jó b rin g ád van. T ág ra n y ílt a szem e a csodálkozástól, a m in t rám n ézett, m a jd elm osolyodott és bólintott, jó. És n ézte m egint az u ta t. A m ik o r este hazaérkeztem , m in th a lázas le tte m volna, olyan fo rró ság v olt bennem . Meg félelem , várakozás, hogy h á th a tö rté n ik m ég valam i. Azon az estén jö tt h aza az apám . K ésőbb tu d ta m meg, hogy a m in t m egérkezett a telep re n em hozzánk v ez etett az első ú tja , k im e n t a tem etőbe, o tt időzött sokáig. A ztán jö tt csak haza. Sajó, a k u ty á m igen m egugatta. N agyanyám is nagyon ellenségesen fogadta. L átszo tt a te k in te tén , hogy eg y általán nem örü l a v á ra tla n vendégnek. S okkal nagyobb csend v o lt a h ázban, m in t m in d en este szokott lenni, ha k e tte n v ag y u n k odahaza. K o rán lefeküdtem , m e rt úgy volt, hogy m ásn ap h a jn a lb a n egyedül m egyek csala m ád é ert a k en d erfö ld re. N agyanyám h árom szor is rám szólt, hogy alu d jak , m e rt h a jn a lb a n kelni kell. A szom szédból késő este á tjö tt F edor S ándorné. Sose szerettem ezt az asszonyt, m e rt n ag y m am ám m ondta, hogy m ik o r m ég nyolc éves v o ltam csak, ap ám el a k a rta venni, m a jd n em ő le tt a m ostoha anyám , de a z tá n v alam i m ia tt n em le tt a dologból sem m i. N agyanyám m á r nem v o lt otthon, ahogy leszű rte fejés u tá n a te je t v irra sz tan i m e n t valaho vá, egy rokonasszonyhoz, a k it m in d ig án g y o m n ak h ív o tt és a k in e k m ost m e g h alt az ura. B ejö tt ez a F edor S ándorné. A nagyágyban feküdtem , fü lem ig h ú ztam a d u n n át, se őt, se a p á m a t nem a k a rta m látn i, de m in d en szót h allo ttam , úgy, hogy m áig sem tu d o m elfelejteni. F ed o rn é nem is köszönt csak b e te tte m aga m ögött az ajtó t. — H á t itth o n vagy? — Itthon. — H ogy vagy? — Jól. H á t ti? — — — — — — M egvagyunk. S án d o r egészséges, a g y erek so k a t betegeskedik. H át te? Én egészséges vagyok. Boldog is? Ezen nem gondolkozok. A gyerek a m indenem . Jó ideig itt fogok lak n i a szom szédotokban, nem fog zav arn i b en n etek et? — E ngem nem z a v a r s z . . . — H át az u ra d a t? A zt se fogja? — A régi dolgok elfelejtődnek. E szibe se ju tn a n ek i ilyesm i, m egvan m in d e n ­ k in ek a m aga b aja. M eg az tá n h a t éve házasok vagyunk, az m á r nagy i d ő . . . 25 �— Én a z é rt za v arb an len n ék az ő helyében. A to lv ajo k m in d ig lesü tik a szem ü­ ket, ha azzal találkoznak, ak itő l loptak. A ztán a k in e k sokáig le sü tö tt szem m el kell já rn ia , az csak nem le h et jó. — S ándor nem lo p o tt soha. Nem voltam én a t i e d . . . Igazgató úr! N eked m in d en fontosabb v olt az esküvőnél. A z a nagy pártosság! — F ontosabb volt. — N em szerettél te engem . . . — N em tudod, hozzá m entél, nem tudhatod. — T udom én bizony. Te leszel itth o n a gazdaság b an az ú j igazgató? — A zért nem jö ttem volna haza.M egyek m ajd m in d en n ap m in t az u ra d ki a földekre, ekekapázni, perm etezni, kaszálni, m ik o r m it kell tenni. — Nem hiszem . A k it egyszer b eü ltettek egy iro d á ba, p á rn á z o tt a jtó möge, nem tu d az m á r k ap á ln i visszajönni oda, ah o n n an elm en t. H ogyan is tudna. — P edig így lesz. — C sin áltál v alam it? — Az em b er m indig csinál v alam it. K inéztem a d u n n a alól. Az ap á m fogta F ed o rn én a k a k a rjá t. A z meg ü lt m ellette szorosan a dikón. E lkezdtem forgolódni, nyöszörögni, m in th a épp en éb re d n i a k a rn é k az első álm om ból, h á th a szétu g ran ak , de rám sem h ed e rítettek . L erú g tam a d u n n á t m agam ról, tám olyogva e lin d u lta m az a jtó felé, csúnyán, b elerú g tam a küszöbbe, igen f á jt a n ag y láb a m u jja . A ddig színészkedtem , hogy ap á m rábszólt. — H ová m égy? — fogta F ed o rn én a k a vállát. — K i kell m enni. Meg sem á llta m a gazdaságig. T udtam , hogy S án d o r bácsi o tt tanyázik. Én igen sz erettem S ándor bácsit, m e rt engedte m indig h a jta n i a lo v ak at, és a z é rt is sz eret­ tem , m e rt a felesége m indig veszekedett rá. A hogy belép tem a nagy ólba, h á t ő ü lt a betonjászoly szélén. Ü lt és csak ló g atta a láb át, sem m it n em csinált. O da­ állta m elé. — S ándor bácsi tessék hazajönni, m e rt az ap á m ölelgeti a m aga feleségét n á ­ lunk, és nag y an y ám e lm e n t v irra sz tan i. — M iket beszélsz össze-vissza. Hol v an a te ap á d ? Igazgató M iskolcon. — M ár nem az, h azajö tt, d o lg o z n i. . . — E redj m ár! Ne beszélj b o lo n d o k a t. . . — Itth o n van, n álunk, a m aga felesegével e g y ü tt S án d o r bácsi lecsúszott a jászolyról, k ih ú z o tt a csizm aszárából egy kis b irsalm a botot, m egfenyegetett. — E lm enj innen! A kkor m á r dideregtem . C sak egy szál k lo ttg aty a v o lt ra jta m . T udtam , hogy S án d or bácsi hiszi, a m it m ondok, de a k k o r m eg m ié rt n em jö n ? E rőszakoskodtam , toporzékoltam . Igen m érges lett. Erőből felém csap o tt a b o ttal, p o n t a fü lem hegyét ta lá lta el. E lö n tö tt a vér, d e nek em nem f á jt sem m i. C sak á llta m o tt az ól közepén,, a sok teh én között. S ándor bácsi v isszaült a jászolyra. 26 �— E redj haza! N em v olt m it tenni, eljöttem . A z ita tó k ú tn á l m o stam a fülem , de csak a n n á l jo b b an v érzett. A G öncölszekér rú d já n á l m egkerestem a K isb o jtárt. A zt n éztem . Meg fogom m ondani É vának, hogy legyen az ő csillaga is a K isb o jtár. H a legközelebb látom ,m egm ondom neki. A ztán azon gondolkodtam , m ié rt kell S án d o r b ácsinak félni az ap ám tól. Szegény S án d o r bácsi. P edig nem m e n t h aza a k k o r este, m égis egy h é t m ú lv a elv ite tte az apám . M on­ d o tt vo ln a ta lá n v a la m it a ren d sz errő l a gazdaságban. H á t elv itték . Egy évig o d a­ volt, de az tá n is fé lt ap ám tó l, szegény S án d o r bácsi! H a ho zzáak ad a kezem a vágáshoz itt a fülem en, m indig eszem bejut, szegény öreg. TAMÁS IST V Á N : HA RSÁNY dalu n k b ó l fo n t fo n á lra k ö tjü k e tűzgöm böt s m osolyunk színes sz ala g jára írju k büszke é rte lm é t a létn ek Fázós k ed v ü n k e t kézfogások m elegébe m á rtju k s egy új világot viszünk m a haza Izm ainkból kovácsolunk p án to t összefogni k o ru n k négyszögét s te k in te te k tiszta fo rrásáb ó l áldozunk e rő t h o lnapunkhoz Téged köszöntünk ki m e g m u ta tta d a lányok k ib o n to tt szirm án pihegő gyerm eket óh üdvözlégy M ájus 27 �28 �1. JOBBÁGY KÁROLY: ÍR Ó O L V A S Ó T A LÁ LK O Z Ó K R ajong . . . hogy úgy tetszem n ek í , m in t. . . s X Y -t em legeti, m eg a k it a n n y ira szeret: Z -t is, és m ég n éh á n y nevet. E lsápadok. U ram , segíts! H isz m in d m ag a a tiszta giccs. S egyszeriben h a tá rta la n gyan ú v al nézem ö n m agam : „A kkor h á t én is? Ó, te gaz! R ajongóm ! M ondd, hogy nem igaz, m ondd útálsz, v ersem d u rv a, v a d . . . s m in t friss vizet iszom szavad. 2. F ek eték . . . fo rró m érg ek . . . Izgalom is, tem érd ek . M iért? A nyagi érd ek ? Fenét! E hhez n em értek. C sak já ro m a v idéket, m e rt hív tak , m e rt „felk értek ”, és közben ro n ccsá é g e k . . . De v á rh a to k szebb véget? 3. P ojáca! P ro d u k á ld m agad! O rdítozzál és vess bukfencet! L ássuk k ib u g g y an t k ín o d at. A közönség m a jd ezzel henceg: s h a llh a to tt tőled altató d alt. T éged nézett, — élő tü z e t — — T alán m ég m eg is k ö n n y ezett — A m íg a TV m eg n em szólalt. 4. Ez a „költészet” en n y it ér: J u t élelem , — n em csak ken y ér, m ég édesség is, p á r falás, n éh á n y könyv, színház, u tazás . . . E rre v ág y tál? B oldogtalan! Ó ja j! De szégyellem m agam ! 29 �PARÓ CZAI G E R G E L Y : DÚDOLÓ TÓ TH ELEMÉR: HALÁSZ S zelek m arta vén, k o p o tt k ab á tb a n , -ó, m e rt tö b b re eddig n em tellett. Z o rd fagy fogát did ereg v e fáztam , átvészelve jó n éh án y telet. S zelek m a rta v é n , ko pott k a b á tb a n — H ad d dúdolom el m in d en k in ek — M elengettem Á lm odozva, lázb an em b erség ért égő szivem et. A h u llá m nem csipke, ü ti-v e ri a csónakom falát. H a hegyek v o ln á n ak lágy kenyérből, nem féln ém a h alált. Én is egy h atalo m m á lényegülnék, egyen, ak i éhes. De n incsen k enyérb ő l hegy, kövekből n ő n ek a p inéták. S zállok a n y ílt vízre fogni végre egy jó k o ra h alat. 30 �G A R A JÁ N O S : ANYAKIRÁLYNŐ A d am k ót idő e lő tt n yugdíjazták. A zokban az években a v eterán o k lelép ését nem k isé rte görögtűz, úttörő -én ek , sem szakszervezeti ünneplés. K ülönösen az olyan ese­ te k b en nem , m in t am ily en a testes aknászé volt, a k it h iá b a o stro m o ltak a n é p ­ n ev elő k egyénileg és csoportosan: az alap fo k ú o k ta tá so k a t szo rg alm asan lá to g atta, d e m in th a m i sem tö rté n t volna, lövés e lő tt v álto za tla n u l k eresztet v etett, a tem plom i én e k k a rb a n elfo g lalt vezér-énekes pozícióját nem ta rto tta ö sszeférh etetlen n ek fris­ sen szerzett m a te ria lista világnézetével, s h a b erú g o tt — am i bizonyos tö rv én y szerű p ontossággal m egism étlődött — g á tlá sta la n u l énekelte a bányászh im n u szt. A v e z e ­ tő ség n ek n em v olt m ás v álasztása: A dam kót idő elő tt n y u g d íjazták . A d am k ó t elem észtette volna ez az intézkedés — a százkilón felüli fé rfin e k több m in t k é t éve v o lt a k o rh atá rig , s rengeteg in d u la t sz o ru lt belé — h a egy sajáto s v életlen n em hozza elib e a m egoldást. M ég n em té r t n a p ire n d re tétle n ség re k á rh o z ta to tt élete fölött, m ik o r egy este fé ltu c a t nagyfröccsel a g y om rában k ilé p e tt a telep szélén lévő italb o ltb ó l, fö ln ézett a holdfényes égre, az tá n olyan erővel ze n d íte tt rá a m egszokott d alra, hogy a m érn ö k i h ázak ab la k a in rém ü lten fu to tt le n éh á n y redőny. „Iste-h en kezébe éle-tü h ü n k , ő m e g -se g í-h it. . . ” A k k o r jö tt a fiú. A dam kó ism erte látásból, valam ely ik bányász gyereke leh etett. Az erd ő felől fu to tt. — A dam kó bácsi! A dam kó bácsi, m éhek! — k iá lto tta k ifu llad v a. — M icsoda?! — A dam kó v astag a rc á n izzani kezd tek a h ajszálerek . — M éhek az ak ácosban! — K öszönni persze nem tudsz! A rra nem ta n íta n a k — riv a llt a gy erek re A dam kó. — Jószerencsét! — m o n d ta a fiú m egszeppenve. E kkép biztosítva a k ijá ró tiszteletet, A dam kó m egenyhülve n éz ett a gyerekre. — H a llju k m icsodák v a n n a k az akácosban? — M éhek — ism ételte a fiú — lógnak a fán, de valam i rengeteg! — C sak nem ?! — m o n d ta A dam kó felvillanyozódva. — H ol te?! — Az akácosban — és a fiú h á tra m u ta to tt, az en y h én em elkedő dom bra, ahol a fia ta l ak ácerd ő széle sö tétlett. — Te, ugye m ég n em szó ltál sen k in ek ? — k érd e zte A dam kó izgatottan. — Nem . . . E gyenest az erdőből jövök” — v álaszo lta a fiú. — T e . . . m ost m á r nem kell tu d n i s e n k in e k ! ... V alah o n n an k ira jz o tta k , é r ­ ted?!. . . T e csak m enj vissza, azo n n al o tt leszek. Vigyázz, nehogy elrep ü ljen ek ! V ala m it csinálj, hogy o tt m a ra d ja n a k ! — Azzal e le fá n tlá b a in tra p p o lv a in d u lt haza. A m éh ek csakugyan o tt függtek az erd ő szélén egy fa alacsony ágán. A k ár egy n agy kucsm a, úgy lógtak ott. A dam kó vö d rö t hozott m agával, feh é r zom áncosat, m eg fedőt, s egy p u h a to llsöprűt, afféle lib aszárn yat. A v ö d rö t az eleven gom bolyag a lá illesztette és b esöpörte a vödörbe. A ztán foga között ta rtv a az e lem lám p á t n ek i­ lá to tt a n y u g ta lan u l m ászkáló bog arak összegyűjésének. L esöpörte a fa ágairól, m eg a törzsről. A fiú h a m a r elm en e k ü lt a v ad zsongás elől, ám A dam kó n em félt, a z t ta rto tta m agáról, ism eri a m éh ek term észetét. Fő a b arátság o s m a g ata rtás! H a a b o g arak m egérzik a jó in d u la to t a k k o r szelídek m a ra d n ak . T évedett. H iáb a gügyögött b a r á t­ sá g o san , különösen a sz em h é ját tá m ad ták , de ju to tt csípés a kézfejére, sz á já ra és a széles ráncos ta rk ó já ra is. Ez az onban nem kész tete m enekülésre. 31 �A dam kónak an n a k előtte régen m á r vo ltak m éhei. A h áb o rú a la tt v á s á ro lt k ét k a p tá ra t egy rom án m enek ü lttő l, de a fro n t te lén egy n ém et ágyú ásta be m ag át k ertjü k b e, a dörrenések, m eg a légnyom ás m ind egy szálig k ip u sz títo tta a b o g arak at. V o ltaképpen m ost a sors kifü rk észh etetlen , titokzato s irá n y ító e rő it v élte fölfedezni ab b an a tényben, am ely elébe hozta a g az d átlan u l m a ra d t ra jt, s m iközben d u p ­ lá ra d ag a d t fe jje l h azafelé döcögött, képzeletében lá tta m á r m ag át, a m in t a kis k e rtjé b e n a gazda te k in te tév e l sé tál rózsaszín alkonyi fényben a sokasodó k a p tá ra k között. — L andina! Főzz szirupot, jó erőset, éhesek a bogarak! — a k a rta m ondani fele­ ségének, de a szájából előtörő sz av a k at érte lm e tle n bugyogássá fo rm á ltá k az üg y et­ len ü l m ozgó a jk a k . K eze olyan v o lt m in t v alam i h atalm as, a la k ta la n fá n k ; fén y e­ sen feszült r a jt a bő r; égő szem héja a lá m in th a szilv át d u g o tt v o ln a; k ék lett, éppen csak egy kis fény v ilá g íto tt a szűk résen át, alsó a jk a te h e te tle n ü l csü n g ö tt á llára , — d e m égis boldog v o lt A dam k ó n ak ettő l kezdve nem v o lt olyan perce, hogy n e gondolt v o ln a a m éh eire. N em m in th a m á st elh an y ag o lt volna. K is szoba-konyhás la k ásb a n la k ta k a b án y ásztelep ü lés szélén: A dam kó m e g jav íto tta a k erítést, ú j k a rfá t fa ra g o tt a p a d lá sfe ljá ró ­ hoz, ren d b eh o zta a tetőt, k észített egy kis szélk erek et is, hogy a sz élirá n n y al m in d ig tisztá b a legyen, s to v á b b ra sem h an y ag o lta el a tem plom i én e k k art, sőt a h an g ja ércesebben és h álad ó a n zengett! A helybeli fu tb a llc sa p a t m érkőzésein ugyanolyan h arag o san szid ta a fővárosi b író k a t — ak ik k észak arv a m eg v eretik a csap a to t — a k á r a többiek, és h a berúgott, v álto za tla n u l nem ta g a d ta m eg m ag átó l a b án y ász­ h im nusz eléneklésének öröm ét. De a m éhe az m ás volt! A zokkal a k k o r is le h e te tt gondolni, ha b á rm it csinált. A kis bo g arak m eg h álá ltá k a gondoskodást, m egérezték A d am k ó szeretetét, m e rt h a le fe k ü d t a k a p tá r m e lle tt a fűbe, olyan szelíden d ü n y ­ nyögték körül, m in t az ifjú k o rá n a k álm ai. E n nek ellen é re a k ív á n t szaporodás elm arad t. A dam kó h e te n te k é t-h á ro m k iló c u k ro t felfőzött sziru p n ak , locsolgatta a k e re te k e t — de hiába! A n y á r végére k a ­ ta sztro fális m é re tek e t ö ltö tt a pusztulás. R eggelente, am ik o r k in y ito tta a k a p tá r k i­ já r a tá t tu c atn y i döglött b ogár h u llo tt elé. T eh e tetlen k ín já b a n szak k ö n y v ek et v á sá ­ ro lt, az t k u ta tta m iféle betegség p u sz títh a t k a p tá rá b a n , de a le írt jelenségek n em passzoltak. A kkor á tb a lla g o tt a szom széd községbe egy v o lt k ato n a-cim b o rá jáh o z és a ttó l k é rt segítséget. Ez az A rgyelán alacsony, ráncos arcú, száraz em b erk e volt, s n o h a k e rtjé b e n tu c atn y i k a p tá r sorak o zo tt rag aszk o d o tt hozzá, hogy A dam kó fe la d ja rá a v é d ő ­ m aszkot és beg y ú jtsa a füstölőt. B elenézett a k a p tá rb a , s rö v id esen h an g z o tt az itélet: — E bből a családból, cim bora hián y zik a z any ak irály n ő ! — Az nem le h e t — m o n d ta A dam kó. — P ed ig így v an cim bora! Én csak belenézek m á ris tu d o m m i a bibi. — T alán éppen k ire p ü lt — k ap aszk o d o tt a lehetőségbe A dam kó. — N ézd m eg ezeket a k e re te k e t — A rgyelán k ie m elt egy k e re te t és A dam kó o rra a lá dugta. — Sehol egy álca, vagy pete! Az a n y a k irály n ő vagy m egdöglött, vagy el se ho ztad az erd ő ­ ből. — És a k k o r mi v an ? — kérd ezte A dam kó aggódva. — A kkor? — h an g z o tt a k ím életlen válasz — A kkor nincs here, n incs dolgozó, nincs szaporodás, m e z . . . csak pusztulás! — H á t a k k o r én m ost m á r h o n n an szerezzek an y a k irály n ő t!? — m o n d ta A dam kó porig sújtv a. B árm ilyen áld o za tra képesn ek érezte m agát, csakhogy m eg m en tse m éh esét a p usztulástól, de m inden igyekezete h iá b av a ló n ak b izo n y u lt: a n y a k irá ly n ő t szerezni n em sikerü lt. 32 �A k k o rib an olvasta az újságban, hogy az ország túlsó feléb en m éhész k o n feren cia kezdődött. T öbb n ap i veszekedés u tán , — am ely so rán L an d in a, a kicsi feh é r feleség fenyegetései között többször is szerep elt a gezarol, am i véget v e t m a jd a költséges p asz­ szió n ak — A dam kó egy h a jn a lo n lopva fe lk e re k e d e tt és v o n a tra szállt, hogy an y ak ii'ály ­ n ő t szerezzen m éheinek. Úgy gondolta, m éhész k o n feren c ián m éhészek, m éh ek rő l beszélnek, sok m éhész között csak a k a d olyan, aki ren d elk ezik fölösleges a n y a ­ k irály n ő v el. J a v á b a n ta rto tt a konferencia, a m ik o r A dam kó b eto p p an t. M iu tán nem v o lt a h á ta m ögött h iv atalo s szervezet, csak tanácskozási joggal felru h áz o tt, re n d k ív ü li k ü l­ d ö ttn e k fo g ad ták el, de a h á tra lévő idő a la tt így is sok érd ek es és okos dolgot h a llo tt az élesedő osztályharcról, az im p erializm u s ellen tm o n d ásairó l és a g y arm ati n ép ek k izsákm ányolásáról. Ü lt szem közt az elnökségi asztallal, am ely m ögött h ely et fo g laltak a S zakszervezet, N őszövetség és az Ifjú ság k ü ld ö ttei is, és ütem esen ta p so lt — h a szükség v o lt rá. A szün etek b en b a rá tsá g o t k ö tö tt a szövetkezeti elnökkel, ag ro ­ n ó m u so k k al és főkönyvelőkkel, sőt az egyik esti sörözés u tá n elén ek elte egy á lla t­ o rv o sn ak a bányászhim nuszt. M eg látogatták a környező üzem eket és já r t v áro sn ézé­ sen m eg színházi előadáson, de am i leg in k áb b érdekelte, az an y a k irály n ő ügyében nem ju to tt előbbre. H iába érdeklődött, nyom ozott, m esélte m éhei trag ik u s tö rtén etét. M ár végképp lem ondott az an y ak irály n ő rő l, m ik o r a záróülés u tá n az u tc án egy hosszú p ara szte m b e r csatlakozott hozzá. — M agának k ellen e an y a k irály n ő ? — k é r­ dezte. — N ekem hát! M ért, m a g án a k v an ? — H a m egegyezünk le h et ró la szó — v á ­ laszo lta a hosszú em b er óvatosan. — M ár hogyne egyeznénk m eg e lv tá rsk á m — le l­ k en d ezett A dam kó. — B iztosan m egegyezünk! — A zzal m eg rag ad ta a férfi k a rjá t, s úgy tű n t, el sem engedi, am eddig az a n y a k irá ly n ő t kézhez n em k ap ja. A fé rfin a k n éh án y elin té zn iv a ló ja a k a d t a városban, csak az tá n ü lte k fel a sze­ k e ré re és k ih a jto tta k a közeli faluba. — Ily e t m aga nem k ap az országban, csak n álam ! — m o n d ta a férfi a m éhesben sz árn y ain á l felcsip p en tv e a m a jd h ü v ely k u jjn y i an y a k irály n ő t. Egy gyufásdobozba helyezték el a b o g arat, a doboz A dam kó m ellényzsebébe vándorolt. A dam kó százötvenet fiz e te tt érte, de n em s a jn á lta az á ra t. A n y ak irály n ő n élk ü l nem á llíth a to tt haza. H ogyan szám o lt vo ln a el L an d in a asszonynak a pénzzel! K étszeresen szüksége v o lt rá, persze hogy m e g é rte !Sőt! V issza­ felé szekerezve áld o m ást fiz e te tt a v asú ti restiben. S örtől fé n y le tt A dam kó arca, m ik o r v o n a tra szállt. A kocsiban ism ét ta lá lk o ­ zo tt a h a z a ta rtó k ü ld ö ttek k el, h ely et sz o ríto tta k neki az ab lak n ál, s A dam kó b o ld o ­ gan hely ezte az érték es gyufásdobozt a kis aszta lk ára , de úgy, hogy egy p illa n a tra sem tév esztette szem e elől. M eleg n y árvégi d élu tán volt, a n y ito tt ablakokon belóduló h u z a t alig h ű tö tt v a ­ lam it. A k ü ld ö tte k a rc á n v e re jté k csorgott, a bü fé kocsiban fo gyott a sör, és itt a te rm es k o csiban k ö rb e já rta k az üvegek. C sak A dam kó nem m ozdult. N em m in th a s a jn á lta vo lna a pénzt, nem s a jn á lt ő sem m it, csak fé lt o tth ag y n i gyufásdobo­ zát. S ör a z é rt ju to tt n eki is! — U gyan gyújtson m á r r á m aga is A dam kó elv társ — k ín á lta tá rc á já t P ifkó a keszeg agronóm us — itt nem lá tja az asszony! — N evettek. A d am k ó szerénykedve to lta el m ag átó l a cig arettát. N em a k a rta , hogy később a z t gondolják, hogy k ih a sz­ n á lja őket. — N em a z é rt — m ondta, nem vagyok dohányos e m b e r . . . A b án y áb an m egszoktam , hogy a dohányzás nuku! O tt a z tá n egy sz ála t se! — C sak egyet, 3 33 �A dam kó szaki! A m aga k edvére — b ó lin to tt A dam kó belegyezően. S zájáb a vette a cig arettát, ösztönösen n y ú lt a gyufásdoboz után, és ek k o r tö rté n t a baj! M ire észbe­ k a p o tt az a n y a k irá ly n ő m á r a levegőben züm m ögött! A dam kó felü v ö ltö tt: — Az ablakot! Fel az ab la k o k a t elv társak ! Fel! Fel! — M ajd lenyelte a cig arettát. — M egszökött! O tt rep ü l! T estv érek csak óvatosan, m ajd én, e n g e d je n e k . . . Az a n y a k irály n ő a h an g z av a rb a n ria d ta n körözött. A dam kó a k a la p já v a l k a p ­ d osott u tá n a és egyre h a jto g a tta : csak óvatosan, m a jd én elv társak ! S en k i n em n y ú l­ h a t hozzá! Az enyém ! F öllépett a padokra, átm ászo tt a csom agtartón, b e b ú jt a pad alá. L ihegett, e rő l­ ködött. Az a n y a k irály n ő idegesen m e n ek ü lt előle. B őröndök potyogtak, k ab á to k szakadtak, ü res üvegek reccsen tek szét a ta lp a a la tt. A dam kót egyre jobban h atalm áb a k e ríte tte a vadászszenvedély! M eg dühös is volt, hogy nem tu d kifogni ezen a francos bogáron. Egész lassan rep ü l, m eg m á­ szik, de ő m égse képes utolérni! L assan m egérkezik a v o n at az átszálló állom ásra, ő m eg itt ugrál, a k á r egy h ib b a n t k á n to r a szószéken. E kkor a pad végén A dam kó m egbillent, és a k alap o t olyan szeren csétlen ü l v ág ta az a n y a k irály n ő után, hogy a b ogár azonnal lezu h an t, h á tá ra fo rd u lt, n é h á n y a t k a p á lt a lá b aiv a l és kim últ. A dam kó a te n y eréb e k ap ta, a z tá n m eg a füléh ez em elte, h á th a ad v alam i h a n ­ got, am i ellen tm o n d h atn a a lá tszatn ak , enn ek a h alo tti m o zd u latlan ság n ak , a z ­ tá n le fe k tette a kis aszta lk ára , és csak nézte és v á rt, valam i csodára, vagy m ásra, de később is h iáb a piszk álta az u jjá val, fú jta gyengéden, leh elte: az an y a k irály n ő tö k életes m erevséggel fek ü d t előtte. 1966 . 34 �VIN CZE G Y Ö R G Y : AZ Ö R E G LÓ A vo n aton ta lálk o zta m K áro ly bácsival. A zt m o n d ta: m egyen lo v at venni. M ert v o lt k é t lova is az öregnek, csakhogy a m ik o r b elép e tt a tsz-be, b ea d ta őket. M ost a z tá n egy sincs. — P ed ig — o k ta to tt — jó ló n élk ü l nem le h e t dolgozni. A dologidő m eg eg y re jo b b a n közeledik. O lyan gyorsan k itav aszo d ik , hogy észre sem vesszük. Meg aztán, m ost ú jr a kezdek m in d e n t — h ú zta ki m agát. Ism ét a m agam én. T udod fiam , ú jra én leszek a g a z d a . .. A z enyém en, a m agam gazdája. K áro ly bácsi m in d en szav áb an és célzott p illa n tá sá b a n szem reh án y ás volt. A vo­ n a t döcögött. K eveset beszélt. S am ik o r beszélt, a sz av a k at tagolva e jte tte . N y u g ta­ la n v o lt és ideges. V alam i k im o n d h a ta tla n , v alam i m eg fo g h atatlan b ú jk á lt benne. B ú jk á lt és kergető zö tt a rc á n is a kom orság és a mosoly. O lyan v o lt az áb rá zata, m in t az égen a sok tavaszi felhő és a nap. E lborult, az tá n k itisztu lt, m a jd ú jra jö tte k a felh ő k és m e g in t győzött a nap. A n ap fénye a v o n a t ab la k á n k ere sztü l rozsdaszín ű re fe ste tte K ároly bácsi b o ro tv á la tla n állát. Úgy nézte a zebraszínű szántóföldeket, m in th a k ém leln i a k a rn á a term észetet, am ely m ost ocsúdik téli álm ából. S zó tlanul figyeltem . K erestem az t a k im o n d h a ta tla n és m eg fo g h atatlan v alam it. M e rt a rc á n a k bőre a la tt la p p an g o tt — m in teg y kezdődő betegség —, a b iz a lm a tla n ­ ság. M inden p illa n tá sá v a l a z t kérd ezte; hogyan kezdjem , m it csin áljak , hogy lesz jobb. N em a k a rta m m egzavarni beszédem m el. No, m eg m inden em b er többé-kevésbé m ag a irá n y ítja sorsát. U g y an ak k o r éreztem , hogy szólni kellene. V állon k ellen e r a ­ gadni, m e rt úgy ro h an , m in t az o k ta lan gyerm ek. S ha elesik m egint, m á st o k o l. . . „Hogy lá ttá to k , m it teszek, m ié rt nem szóltatok.” N em av a tk o z tam a dolgába. K is idő u tá n ő kezdte ú jra a beszélgetést. — M it csinálsz a váro sb an ? — K ö rülnézek — feleltem . A ztán h irte le n felö tlö tt bennem . — T u d ja m it, K áro ly b áty ám ? — N a fiam — n éz ett nevetve. — E lm egyek m ag áv al m egnézem , m ilyen lo v at vesz. — A z jó lesz! — b ic ce n tett fejével. — De érte sz-e a lóhoz? M ert a ló csak a k k o r é r v alam it, h a jó dolgos, m eg szép is, m in t a m enyecske. M ert a m enyecske is csak úgy j ó . . . Szóval, ha tak aro s. P ersze legyen fia ta l is, m eg n e legyen kehes, m e rt v o lt egyszer egy kehes lovam az tá n . . . A ddig m esélte K áro ly bácsi a kehes lovat, am íg m e g érk eztü n k .Az állo m ás fo r­ g atag á b an úgy lépkedett, m in t ak i nagyon siet, m in th a gyo rsan tú l a k a rn a esni eletén ek egy nagy esem ényén. M e rt ha késik, ha lassan megy, lehet, hogy m eg v álto ­ zik a vélem énye. — K ároly bácsi — tö rte m m eg k e ttő n k csendjét. — Én nem nagyon ism erem a lo v a k a t. . . M eg a z t ak a ro m m ondani, hogy . . . szóval azt ak a ro m m ondani, ne vegyen lovat. A z ö reg felém f o r d u lt 35 �— A ztán m ié rt nem ak a ro d — nagyon g yan ú san nézett, szin te n y á rsra h ú z o tt tek in tetév el. Úgy szem elt, m in t az ellenségét. — M ondd csak, m ié rt n em ak aro d , hogy lo v at vegyek? — M ert tu d ja K ároly bácsi, szóval, hogy is m o n d ja m . . . n e vegyen lovat! — L átom , m it akarsz! M ondd csak, hiába! A m ag am g azd ája ak a ro k lenni. A z öreg a rc á b a tó d u lt a vér, m integy jelezve, hogy p a ra sz ti h iú ság a n em tű r e lle n ­ v etést. N em m agabiztosságból, m e rt egy cseppet sem v o lt m agabiztos, h an e m gőgből, sietett, szinte ro h an t, hogy m ielőbb lo v at vegyen. „M egalkudni, kifizetn i és h az a­ vezetni. H aza a falu b a, be az istállóba. És h a v alak i az t k érd ezi k ié ez a ló, a z t felelni, hogy az enyém !” E zeket fejezte ki K áro ly bácsi te k in te te. A p ara szti gőg vezérelte, vitte, h a jto tta . Egy félnehéz, te lth a sú á lla t elő tt á llt meg. A kupec ö t ezerre ta rto tta . — Öt ezer? Az sok ! — a z tá n odébb állt, v ég ig járta az egész v ásárt, m eg n ézett m in den lo v at és érdeklődött. H ány éves, m e n n y iért ad ja, n em keh es-e? De egyik sem te tsz e tt úgy, m in t az a félnehéz jószág. V isszam ent a kupechez. M egnézte a ló p a tá ­ já t, a fogait, és az tá n szólt az eladónak, hogy já r tassa meg. — Ilyen lo v a t m aga n em ta lá l sehol! Ez olyan ló, am ily en m ég a lovak o rszá­ g áb an sincs! — dicsérte hosszasan p o rté k á já t a kupec. N égyezerötszázban m a ra d ta k . M egkötötték az egyezséget. A m ik o r K áro ly bácsi le o lv asta a pénzt, hozzám fo rd u lt: — Szép ez a p á ra ? — az tá n sp á rg á v al p o krócot k ö tö tt a ló h á tá ra én m eg segítettem neki, hogy könny eb b en felü ljön. — Te előbb érsz h aza — m o n d ta békésen. — Szólj az asszonynak, hogy estére o tth o n leszek. Na, isten áldjon! E lin d u lt K áro ly bácsi. S okáig néztem , d ere k a egyenes volt, m in th a n em is p o k ­ rócon, h an e m n yeregben ülne. B üszkén ta rto tta m agát. A z asszony izgalom m al v ára k o zo tt otthon. Ő nem a k a rta , hogy lo v at vegyenek. A zt m on d o g atta: „leéljük m i ló n élk ü l is azt, am i m ég h á tra v an .” De K áro ly bácsi így a k a rta . És m inden p én zt összeszedtek, hogy fu ssa a ló á rá t. A szövetkezetét is sü rg ette, hogy m ielőbb h a sítsá k ki fö ld jé t a közösből. Ez a vágya is teljesü lt. K áro ly bácsi m un k áh o z készülődött. Ezen a n ap o n is a kovácstól jö tt haza. L apos­ v a sa t élesített, hogy m ásn ap hozzáfogjon a szántáshoz. Ita tá si id ő re é r t h aza a ko­ vácstól. B em en t az istállóba. E gyszerre fe ltű n t neki, hogy n em n y e rít a ló. M e rt am ió ta b ek ö tö tte az istálló b a m indig így szokta üdvözölni ú jd o n sü lt g azd áját, h a n y ik o rd u lt a rozsdás ajtó. M ost az onban m ég csak fel sem k e lt a friss alom ról. K áro ly bácsi o d am en t az állathoz, és m e g p ró b á lta felk elten i. N em sik erü lt. L átszott, hogy nincs e re je felkelni, hogy szenved, kínlódik. C sak an n y ira fu to tta erejéb ő l, hogy g az d ájára em elte hókás fejét, könnyező szem eit m u ta tv a : lássa m eg m ás is az ő fá jd a lm á t. C sak a ló, ez az okos á lla t képes érzéseit így kifejezni. K áro ly bácsi m eg is érte tte . D e m ie lő tt m ég se g íth e te tt volna, e ln y ú jto tt k eserv es h an g jö tt ki szegény p á ra sz ájá n és feje erő tlen ü l rá e s e tt az alom ra. Az asszony n y u g ta lan k o d o tt a konyhában. N em szokott az u ra ilyen hosszú ideig ita tn i. In d u lt is az istállóba, m e rt sokszor a szelídnek látszó á lla t is k á r t tesz az em b erben, h a m egbokrosodik. K áro ly bácsi a ló m e lle tt fek ü d t. É ppen olyan m ozdu­ latla n u l, m in t a szürke. A asszony nézte az öreg et és a lovat. N em szólt egy szót sem , csak állt. K áro ly bácsi tu d ta, hogy m ögötte v an az asszony, de m eg se m ozdult. T alán k ö n n y eit szégyelte felesége előtt, m ert ő t m ég soha senki n em lá tta könnyezni. 36 �Szem ét a k ih ű lő ló ny ak áh o z szoríto tta és úgy törölgette k ö n n y eit a szü rk e szőrében. S okáig ta rto tt ez a szótlanság. A ztán fü rg é n felk e lt az öreg, de m ég m in d ig nem n éz ett az asszonyra, csak a b aju sza a la tt nyögte. — Ez v o lt a sorsa . . . — Ez — k esereg te az asszony és szipogva fo ly ta tta : — A ztán m o s t .. . m o s t .. . k ita rto tt, m e rt nem tu d ta jó l beszél-e — m ost m it csin álju n k ? K áro ly bácsi feleségére em elte tek in tetét. M int m e g riad t nagy fek ete hernyók, úgy m o zd u ltak félelm etes szem öldökei. Ilyen k érd é sre m in d ig k áro m k o d v a szokott válaszolni. M ost az onban m ik o rra k in y ito tta száját, sik e rü lt m ag áb a fo jta n i a d ü h ö t és csak en n y it m ondott: — M it csin álju n k ? — m e re d t m aga elé, m in th a nagyon gondolkodna a válaszon. A ztán sz é ttá rta kezeit és nyom ban le is e jte tte azokat. — H á t m it csin álju n k ? A felesége nem faggatta. V an a b b a n v alam i igazság, hogy a parasztasszo n y o k a legjobb pszichológusok, m e rt m in d en szóból és m inden m o zdulatból érten ek . H át ezért, n em firta tta tovább. L á tta az u rá b a n végbem enő elk ese re d ett h arco t, m ely et m ost ön m agával kell m egvívnia. Egész éjszaka nem a lu d t K ároly bácsi. G ondolatai d en ev ér szárn y o n csapongtak. Az ju to tt eszébe, hogy legszívesebben elköltözne a faluból. D e h iáb a, eh h ez m á r öreg, m eg az tá n m ihez kezdjen? Reggel m in t az élő h a lo tt úgy tá n to rg o tt be a szövetkezet iro d á já b a és m eg állt az elnök előtt. Az eln ö k nem tu d ta m it a k a r K áro ly bácsi, hiszen k ielég ítették . M eg am ik o r k ilé p e tt a csoportból olyan nagy h ara g g al m e n t el, hogy azóta nem is köszönt. A z öreg m egbökte a k a la p já t és az elnök is b iccentett, de n em szóltak. S okáig n éztek egym ással farkasszem et. „B ár csak ne jö tte m volna id e” — gondolta végig K áro ly bácsi az egész h istó ­ riát. A rcán keserves és o k ta lan szem rehányás terpeszked ett. M in th a ezt k érd ezte vo ln a az elnöktől: „No, örülsz? Örülök, hogy m egdöglött”. S a p ara szti gőg e lh a ta l­ m aso d o tt r a jta úgy, m in t am ik o r a v á sárb a m ent. De ez csak egy p illa n a tig ta rto tt, m e rt a v alóság kijó zan íto tta. — Tudom , hogy h aragszotok — kezdte. A ztán le sü tö tte szem ét, n em tu d ta foly­ ta tn i. Ily en erőtlennek, m ég sohasem érezte m agát. — C sak te haragszol — válaszo lt az elnök. — M in d en k in ek joga v an a m aga ú tjá n j á r n i . . . N em b á n t e z é rt senki sem. K áro ly bácsi m ély lélek zetet vett. — Igaz, ti nem b á n t o tta to k ... C sak a sors! — Mi b ajo d a sorssal? — kérd ezte az elnök. — V er! — és felsz ak a d t belőle a keserves tehetetlen ség . — V er engem ! . . . Az u ta m b a n áll! Kínoz! É rted?! A keserves iste n it az életn ek — Beszélj egyenesen! — szólt közbe az elnök. — B eállítasz ide, szidod az életet, de n em m ondod m eg m ié rt? — A zért, m e rt gyenge vagyok! — A m agad a k a ra ta sz erin t le tté l az. De h a m á r ide jö ttél, a k k o r öntsd k i m a ­ gadból, m it a k a rsz és ne k erte lj. K áro ly bácsi, m in th a fia h a lá lá t panaszolta volna el, csak en n y it m ondott: — M egdöglött a ló! 37 �A kkor lá tta m ism ét K ároly bácsit, am ik o r a tsz v o n ta tó já n a k p ó tk o csijáró l le ­ em elték a kiv én h e d t lovat és a dögkútba hem p erg ették . Az öreg to rk á t m egszorította a keserűség, am ik o r a te tem tom pa hupp an ással, a k ú t fen ek ére é rt. A ztán m in th a egyszeriben m eg szűnt volna a fá jd a lm a . Ön m ag áv al is m eg érttette, hogy ö reg v o lt m á r az a ló. A ztán leöntötte a tetem et, frissen o lto tt bugyborgó, fe h é r mésszel. JÜ R G EN LÜTTICH 1939. ELSŐ EMLÉK 1. M entünk a rőtszín ég alatt. D öbbent csend ü lt a városon. Hol, úgy tu d tu k , u ta k v a n n a k és házak, n éh án y fal m e re d t fenyegetőn a v értő l lucskos ég felé. És fek ete pelyhek hulld o g áltak . 2. G yerm ekéjek. P inceéjek. G yerm ekéjek. S zirén ah an g F ölretten és F u tás L épcsőkön tom pa fény V ak o lt-falak P ince-arcok V ijjogó fenyegető retteg v e síró éjszakák P inceéjek. G yerm ekéjek. P inceéjek. 3. Já tsz o ttu n k e vijjogó v ilágnak e tü z et okádó v ilág n ak ez ö nm agát em észtő em b erv ilá g n ak p in cejéb en . Já tsz o ttu n k m a g u n k n ak egy é rth e tő világot. Fordította : SZABÓ KÁROLY 38 �ÉLETÜNK VO N SIK G Y U L A : A M AG YAR M UNKÁSOSZTÁLY TUDATI FEJLŐ D ÉSÉRŐ L A k ap italizm u sb ó l a szocializm usba való á tm e n e t id ő szak áb an a tá rsa d a lm i fe j­ lődés m in d en te rü le té n fo rrad a lm i változás m egy végbe. M in t m in d en k o r v álto zá­ sán ak , úgy ennek is m egvan a m aga vezető e re je — tá rsa d a lm i cso p o rtja — , am ely e t ebb en a k orszak b an a m u nkásosztály te ste sít meg. Ez a vezető szerep n em a szu b jek ­ tív óhajok, vagy a k a ra to k k ö vetkezm énye, h an e m a tá rsa d a lm i fejlő d és tö rv én y szerűségeiből fakad. A m u n k áso sztály t fo rrad a lm i p á r tja segíti ab b an , hogy felis­ m e rje ezt a törvényszerűséget és ne csak felism erje, h an e m tu d a to sa n v á lla lja is. E tö rté n elm i k ü ld etés m egértése egyet je le n t a szocialista tu d a t k ia la k ítá sá é rt folyó harccal. A szocialista tu d a té rt folyó h a rc v iz sg álata k o r abból a tényből kell k iin d u ln i, hogy a szocializm us építése egy hosszú tá rsa d a lm i p erió d u st ölel fel, am ely n ek le h etn ek különböző szakaszai a tu d a ti fejlődés összefüggésében is, de m indvégig, az egész p e­ rió d u sb an , itt is a m unkáso sztály vezető szerepének kell érvényesülni. A m u nk áso sztály nem egyszer- és m in d e n k o rra van felkészülve e rre a vezető szerepre, han em m iközben ezt a vezető szerep et gyakorolja, m ag a is állan d ó a n v á l­ tozik, készül tö rtén elm i h iv a tá sá n a k te ljesítésére. És hogy ez a vezető szerep m en y ­ n y ire érv ényesül, többek között függ a m unkáso sztály szám ától, szervezettségétől, eszm ei, p o litik ai egységétől és fejlettségétől, vagyis m in d attó l, am i a m u n k áso sztály e re jé t a d ja együttesen. Ezen belül n a p ja in k b a n egyre in k á b b d öntő szerepet já tsz ik az ideológia—politikai fejlettség, s ha a m u nkásosztálv vezető szerepének erő sítésé­ rő l esik szó, a k k o r m in d e n ek e lő tt a tu d a ti fejlődés m eggyo rsítá sát kell r a jta é rte n i, m e rt m inél m agasabb szinten áll a m unk áso sztály sa já t érd ek én ek felism erésében, an n á l ak tív a b b a n képes a n n a k m e g v aló sításáé rt is harcolni. K özism ert, hogy a m u nkásosztály vezető szerepe csak a k k o r érv én y esü lh et m a­ ra d é k ta la n u l, h a azt az ideológia te rü le té n is m egvalósítja. E hhez elsősorban m ag án ak a m u n k áso sztály n ak kell a szocialista ideológia m eg értő jév é v áln i. H ogy m ilyen gyor­ san és eredm ényesen tu d ja a m unk áso sztály sa já t világ n ézetét az egész tá rsa d alo m világ n ézetévé tenni, elsősorban attól függ, hogy m aga a m u n k áso sztály m en n y ire v á lt m á r s a já t világ n ézetén ek m eg értő jév é és ennek köv etk eztéb en m ily en a k tiv itá s­ sal és tu d atossággal vesz részt en n e k a v ilágnézetnek győzelem re v itelében. A m a rx ista p á r t ez ért m eg k ü lö n b ö ztetett figyelm et fo rd ít a m u n k áso sztály szo­ cialista tu d a tá n a k fo rm á lá sára. A h a rc , am ely az eszm e sík ján fo ly ik , a szocialista k u ltú rá é rt és a szocialista tu d a té rt, elsősorban a tá rsa d alo m vezető o sztály án ak tu d a ­ tá b a n kell, hogy győzelem re vezessen és így sugározzon k i a tá rsa d a lo m m ás réte g ei­ nek tu d a ti változására. 39 �Az egész szocialista k u ltú rá lis és ideológiai fo rrad alo m győzelm ének ü tem e és ta rta lm á n a k tisztaság a elsősorban a ttó l függ, m ilyen m é rték b en h a tja á t a szocialista ideológia a tá rsa d alo m vezető osztályát, a m unkáso sztály t. M inél erő seb b en h a tja át a m unkásosztály töm egeit a szocialista ideológia, a n n á l n ag y óbb m é rték b en biztosí­ to tt a tá rsa d alo m m inden réteg én ek szocialista átnevelése. A m ilyen m é rték b en fe j­ lődik a m u nkásosztály tu d a ta , gazdagodik ta p asz talata , növekszik k u ltú rá lis színvo­ n ala, úgy gazdagodik történelm i alkotó tevékenysége. A szocializm us lehetővé teszi az anyagi bőség és k u ltú rá lis színvonal állan d ó em elkedését. Ez ad állan d ó a k tiv itá st a dolgozók tevékenységének, m ind a m u n k á b an , m in d a tá rsa d a lm i é le t m in d en te­ rü letén. A m unkásosztály an n ál in k á b b ism eri fel valóságos érd e k eit, m in él in k á b b fe l­ em elkedik a szocialista tu d ato sság színvonalára. A felism ert és tu d a to so d o tt érd ek ek a k u ltú ra te rü le té n is m eghatározó erővel b irn ak . Az ily en igények a d já k azt az ösz­ tönző erőt, am i az egész k u ltú ra új ta rta lm á n a k k ia lak u lásá h o z v ezeth et és az így jelentkező igények h a tá su k k a l m e g szab h atják a k u ltú ra v álto zá sain ak ü te m ét is. H a m u n kásosztálynál m egerősödött a szocialista szem lélet, h a tu d a tá b a n m ár döntő fölénybe ju to tt a szocialista é rté k itélet, a k k o r az osztály igényeivel m in d en m ás tá rsa d alm i réteg és szféra fejlődését is képes m egh atáro zn i. A m u n k áso sztály szoci­ a lista tudatosságából fak ad ó igények, m é rté k e t szab n ak az iro d alo m n ak , a m űvészet­ nek, h a tá st gyakorolnak a te ch n ik a és a tu d o m án y fejlődési ü tem ére, képesek év ­ százados szokásokat legyőzni és helyébe ú ja k a t te re m te n i. A tu d ato sság b ó l szárm azó igények törekvésbe realizáló d v a az egész tá rsa d alo m a k tiv itá sá ra , k o llek tív cselekvé­ sére gyakorolnak pozitív h atást. A m u n k áso sztály t jellem ezve, az M SZM P V III. K ongresszu sán ak beszám olója m eg ­ állap íto tta , hogy „társad a lm u n k vezető ere je a m unkásosztály, am ely n ek létszám a 1949 óta m egkétszereződött. A m u nkásosztály fejlő d éséb en azon b an n em a szám ­ szerű növekedés a legfontosabb. A szám szerű növekedéssel egyidőben fejlő d ö tt a m u nkásosztály szocialista ö n tu d a ta és szervezettsége is. A m u n k áso sztály e re jé t m u ­ ta tja , hogy a szocialista fo rrad a lo m b a n m aga is átala k u l, m e g tisz títja ö n m ag át a k a p ita lista m ú lt örökségétől, a különböző k ispolg ári tu lajd o n ság o k tó l, élen já r a szo­ cialista m u n k a és életfo rm a k ia la k ítá sá b a n és elterjesztéséb en . A m u n k áso sztály a h atalo m k iv ív ásáb an és m egvédésében, v a la m in t a szocialista építő m u n k á b a n ta n ú ­ síto tt állh atato sság á v al és hősiességével k iv ív ta v alam en n y i dolgozó réte g o sztatlan elism erését és m egbecsülését.*” A K ongresszus m egállapításai, am elyek m a is h ely tálló ak , a fejlő d ésn ek azo k at az alap v ető te n d en c iáit em elik ki, am elyek m eg h atáro zó erővel b írn a k a m u n k ásosztály m inden irán y ú fejlődésére. Ez azonban nem je le n th e ti sem m i ese tre sem azo knak a létező ellen tm o n d áso k n ak a figyelm en k ív ü l h ag y ását, am elyek h a n em is alapvetően, de rá n y o m já k jegyeiket a m u nkásosztály tu d a tá n a k szocialista fejlő d ésére is. H a a m u nkásosztály fejlődését speciálisan a tu d a t relá ció jáb a n tesszük v izsg álat tárg y áv á, ak k o r term észetszerűleg az általán o s fejlődés összetevői közül egyesek k i­ em elt, m ások pedig a lá re n d e lt szerepet k ap n ak , m ásrészt az egyes jelen ség ek az oko­ * MSZMP VIII. Kongresszusának jegyzőkönyve, 30. oldal (Kossuth 1963.) 40 �z a ti k ap cso lat k im u ta tá sa so rán m ás m egv ilág ításb a k erü ln ek . E zért a m u n kásosztály szocialista tu d a tá n a k egészéről a lk o to tt kép nem fog egybeesni sem a p o litik ai gya­ k o rlati, sem pedig a m ű v eltségről k ia la k íto tt vélem ényekkel. A m u nkásosztály tu d a ti álla p o tá n a k m érése is alap v e tő en k é t összefüggés k a p ­ csán kell, hogy tö rté n jen . A k o m m u n ista e m b e rré v á lá s ism érv ei m in d e n ek e lő tt az eszm eiség sz in tjé n fogalm azódnak meg, az általán o s ism ertető jeg y ek m eg h atáro zása pedig ideológiai alap á llá s függvénye. Az egész osztály, és b en n e az egyes em b erek tu d a ti fejlődését ezért úgy le h e t és kell is m érni, hogy m e n n y ire k ö zelítik m eg az eszm eiség sík já n m egfogalm azott célkitűzéseket, n o rm atív ák a t. Ez azo n b an a dolgok­ n a k csak az egyik oldala és ezért önm ag áb an téves k ö v etk eztetések h ez v ezethet. A m u n k áso sztály is egy valóságos tá rsa d alo m része és így az ő tu d a tá n a k fejlő d ésére is alap v ető en a tá rsa d alo m anyagi életé n ek v áltozásai h a tn a k . A lé t és tu d a t viszonyá­ n ak alap v ető törvényszerűsége érvényes a m u nkásosztály tu d a tá n a k v álto zá sára is. A m ásik m érés te h á t az kell hogy legyen, hogy a m u nkáso sztály tu d a ti fejlődése lép ést ta rt-e a tá rsa d alo m anyagi élete á lta l te re m te tt lehetőségekkel és szükségletekkel. V alóságos ere d m én y t csak a k k o r k ap u n k , h a m in d k é t fa jta v izsgálódást elvégeztük és az ered m én y ek et összevetjük. H a a m u nkásosztály tu d a tá t ilyen m ódon tesszük vizs­ g á la t tárg y áv á, ak k o r az ere d m én y t a következőkben le h e t összefoglalni: Az ország felszab ad u lása óta e lte lt több m in t 20 év alatt, de elsősorban a szocia­ lizm us ép ítésének során a fejlődés fo rrad a lm i h a tó e re je , a m u n k áso sztály nem csak szám szerűleg és szervezetileg erősödött m eg , nem csak életk ö rü lm én y ei v álto ztak meg, h an e m ebben a h arc b an az osztály gondolkodása is h atalm as változásokon m en t k e­ resztül. A m unkáso sztály szocialista tu d a tá n a k k ia la k u lá sa az elm ú lt k é t évtized a la tt v isszav o n h a ta tla n ered m én yek e t é r t el. K övetkezik ez m in d en ek elő t t abból, hogy a szo­ cializm us a la p ja in a k le ra k á sa olyan tá rsa d a lm i és gazdasági v álto záso k at ere d m én v e­ z e tt, am elyek a tu d a t szocialista fejlődését k iv á lto tták . M ivel m indienféle tu d a ti v á l­ to z ásra érvényes az a tö rv én y , h o gv a v álto zást az anyagi v iszonyok v álto zása e re d ­ m ényezi, így a m u nkásosztály tu d a ta a m aga viszonylagos ön álló ság áv al eg y ü tt tü k rö zi a m eg v áltozott k örülm ényeket. M in d en ek elő tt k ifejezésre ju t ez a m egváltozott tu d a t a m u n k a szocialistává v á ­ lá sá n a k fo lyam atában. A m egváltozott tá rsa d alm i feltéte lek tü k rö ző d n ek a m u n k ás­ o sztály tu d a tában és ezek h a tn a k vissza a m un k áh o z való v iszo n y ra, a m u n k afeg y e­ le m re , jelen v a n n a k á lta lá b a n a m unkaerkölcsben. A m a g y ar m u n k áso sztálv tu d a ti fejlő d ése bizonyítja, hogy a szocialista m u n k a feltéte le te h á t elsősorban nem szub­ je k tív m o rális kérdés, h an e m o b je k tív tá rsa d alm i, gazdasági fejlő d és tu d a tb a n való visszatü k röződésének az eredm énye. Az elm ú lt év ekben b izo n y ítást n y e rt, hogy m inél m ag asab b fokú a szocialista tá rsa d alo m ta g ja in a k tudato sság a, a n n á l telje seb b e n és szélesebben b ontakozik ki alkotó tevékenységük a szocialista ép ítésben, a m u n k áb an , a m u n kafegyelem ben, az em berek közötti új viszony fejlesztésében. A m u n k a jellegének m egváltozása eg y ü tt já r a m u n k áso k m egváltozásával. Ez lem érh ető a szellem i m unkások a rá n y á n a k növekedésén is. Ez nem csak ered m én y e a m u n k a m egváltozásának, h an e m feltéte le is, m e rt ez viszi előre a m u n k a tö k élete­ sedését. Az ilyen m u n k a nagyobb felkészültséget, sz ak é rte lm e t k ív án , d e egyben m a­ g asab b m űveltséget is. E n n ek le tt az eredm énye, hogy a m u n k áso k á lta lá b a n m in d elm életileg, m in d g y ak o rla tila g m ag asab b szinten ism erik m u n k á ju k a t, képessé v á l­ n a k b o n y olultabb gépek kezelésére is, á lta lá b a n m eg n ő tt a te ch n ik a i ism erete k szín­ vonala. Ezzel egy ü tt j á r t olyanképességek k ia la k u lá sa is, am elyek a m u n k a szerv ezésébe 41 �és irá n y ítá sá b a való bekapcsolódáshoz szükségesek. A m u n k áso k nagy többségéről el­ m o n d h atju k , hogy a politikai m u n k a h a tá s á ra m eg értették , hogy n em csak a m u n k a term elékenységének em elésével le h et m egterem ten i az életszín v o n al állan d ó em elésé­ nek ta rtó s a la p já t. E bben a felism erésben ben n e v an az anyagi alap p ozitív v álto zá­ sán ak h atása , de m e lle tte v an az anyagi érd ek eltség elv én ek m egfelelő m é rté k ű a l­ k alm azása is. Ú j szem lélet a la k u lt ki a legön tu d ato sab b m u n k áso k n ál, és ez a szem lélet egyre in k á b b m e g h ó d ítja az egész m unkásosztályt. A m íg régen úgy gondolkodtak, hogy „m it m ié rt leh et m egcsinálni”, m ost egyre in k á b b létjo g o su ltság o t k ap az a szem lélet, „hogyan le h et id ő re és legjobb m inőségben te lje síte n i a fe la d a to t”. Ez m u ta tja , hogy a m u n k a a m unkások többségénél egyre in k á b b szocialistává válik. A szocializm us a la p ja in a k le ra k á sa so rán jelen tő sen m eg n ő tt a m u n k áso sztály ö n tu d ata. E zt a m egnövekedett ö n tu d a to t egyre kö v etkezetesebben á th a tja a m u n k ásosztály tudom ányos ideológiája. E nnek az ö n tu d a tn a k egyik legszem betűnőbb jegye az összeforrottság és a k ol­ le k tiv itás m egerősödése. Az egyes m unkások egyre in k á b b feloldódnak azo k b an a funkciókban, am elyek az osztályhoz és az osztály fela d ata ih o z kötik. Az egyéni tu d a t m in d in k áb b m egtöltődik osztály tartalo m m al, és ezzel eg y ü tt a k o llek tiv u m v álik a la p ­ vetővé. M ásszóval a m u n k áso sztály ra m a m á r jellem ző, hogy a közösségi tev ék en y ­ ség v á lt érdekessé szám ára, az am i az egyik m u n k á t a m ásik k al összeköti. Ez a k ol­ le k tiv itás m á r tú llé p e tt a m u n k á sszo lid aritá s ösztönös ta rta lm á n , és a tu d ato sság szín vonalára em elkedett. M egerősödött és m e g szilárd u lt a m unkáso sztály p o litik ai egysége és vele együ tt az o sztály p olitikai a rc u la ta is. A p o litik ai egység és v ele eg y ü tt a po litik ai tu d a t egyre in k á b b m eg telítődött tudom ányos ta rtalo m m al. E nnek a po litik ai egységnek az összetartó e re je m á r nem csak az á ltalán o s együttérzés, együvé ta rto zás érzése, h an em a m arxizm us-leninizm us eszm éinek m egism erése is. Az osztály tu d a tá b a n m á r tü k rö ­ ződik s a já t tö rté n elm i szerepének és elh iv ato ttsá g án a k felism erése és en n ek a k ü l­ d etésének tu d a to s v állalása . Ez ad a politikai egységnek ú j ta rta lm a t és az osztály p o litikai a rc u la tá n a k ú j színt. Ez ju t k ifejezésre ab b an , hogy a m u n k áso sztály tö b b ­ sége e g y e té rt a p á rt fő célkitűzéseivel, a célkitűzések elérésén ek eszközeivel. Meg­ n ő tt a bizalom a p á r t irán t, am i az o b je k tív tá rsa d a lm i viszonyok m e lle tt első so rb an a jo bb és őszintébb in fo rm áltság n a k az eredm énye. A m u n k áso sztály tu d a ti fejlődése b izo nyítja, hogy a valóságnak m egfelelő őszinte in fo rm álás, a nehézségek k erte lés n élk ü li fe ltá rá sa nem h a t taszítólag, h an e m ellenkezőleg, növeli a felelősségérzetet, erő síti a nehézségek önkéntes v á lla lá sá t és ford ítv a, h a az igazságot e lh a llg a tjá k a m u n kások előtt, a k k o r ez m egfosztja a tá rsa d a lm a t egy h a ta lm a s fo rrad a lm i e rő felszabadulásától. A m u nkásosztály politikai állásfo g lalása term észetesen n em m en tes m in d e n k ü ­ lönbözőségtől. K ifejeződik ez ab b a n is, hogy a p á r t befo ly ása a m u n k áso k egyes ré te ­ gei között különböző. E rősebb a tősgyökeres m un k áso k között, vagy a k ik m á r a k a p i­ talizm us id e jén is m un k áso k v oltak, és gyengébb azok k ö zö tt a m u n k áso k között, ak ik az utó b b i években le tte k m unkások. A felszín v iz sg álata en n ek term észetesen ellen tm ond, m ivel a politik ailag e lm a ra d o tta b b m u n k á sré te g ek n é l a különböző p o litik ai és gazdasági intézkedések elfogadása látszólag előbb tö rté n ik meg, m in t a tősgyökeres m u n kásoknál. Ez az onban nem egyenlő a politikai befolyás erősségével, m ivel ez az elfogadás legtöbbször n em je le n t m eggyőződést. É ppen ez ért ezeknél a réte g ek n é l a 42 �p o litik ai m egingás k isebb m e g rá zk ó d ta tá s esetén is g y o rsab b an kö v etk ezik be. M ivel a m ag y ar m unkásosztályon belül az ú j m u n k á sré te g jelen tő s, ez ért a sokszor jelen tk ező lelkesedést nem le h e t úgy értelm ezni, m in t a tu d a to s m eggyőződést. E zt b izo n y íto tta többek között az ellen fo rra d alo m is. A lelkesedés m in t fontos feltéte le a szocializm us ép ítésének nem je len ti te h á t a tu d a to sítás szükségtelenségét, h an em csak a lá h ú z h a tja a vezetés felelősségét. A m u nkásosztály p o litik ai egységének tov áb b i erő­ sítésénél, a p á r t és az osztály k ap c so la tán a k m eg szilárd ítá sán á l épp en ezért ez nem h ag y h ató figyelm en kívül. A szocializm usba v e te tt h it és az é rte fo ly ta to tt tu d a to s h arc v á lla lá sa a m u n ­ kásosztály jellem ző vonásáv á vált. M a m á r a m unkáso k többsége a g azda szem ével nézi az országot, és teszi szóvá m indazt, am i sz ám á ra nem m egfelelő. A szocializm us véglegesen összeforrt a m unkásosztállyal, az osztály é rté k a lk o tá sá n a k alap v e tő m é r­ tékévé vált. E rősödik a „M ienk” fogalm a a gondolkodásban, s egyre jo b b an eln y o m ja az „E nyém ” szem léletet. A m unkáso sztály egy része m á r nem csak tud o m ásu l veszi a tá rsa d a lm i v álto zá­ sokat, h anem érté k eli is azokat, elism eri az ere d m én y e k et és b ír á lja a h iányosságokat. A h ib á k és a hiányosságok b írá la tá b a n m á r nem a szem b en állás ju t k ifejezésre — am i a k ap italizm u sb an ösztönösen k ia la k u lt — han em a felelősségérzet, a tu d a to s é r­ deklődés. A m unkások vélem ényében egyre g y a k ra b b an fejeződik k i a tá rsa d a lm i é r­ dek és k erü l h á tté rb e az in d iv id u ális cél. A m ikor a m u n k áso k n ak leh ető ség ü k n y ílt az ilyen v élem ényük k in y ilv án ításá ra , a k k o r ez nem csak az egyén szab ad ság án ak v o lt az egyik összetevője, han em a tá rsa d alm i fejlődés fo rrad a lm i tényezőjévé is v ált. A bizalom légkörének állan d ó fe n n ta rtá sa te h á t egyben a felelősségérzet n övelésé­ n ek a feltéte le is, am in ek kifejeződése többek között a vélem én y ek b á to r k in y ilv á n í­ tása. A m unkások vélem ényének gyakorisága és őszintesége n em csak tu d a ti fe jle tt­ ségük, han em a szocializm ussal való azonosulásuk fo k m érő je is, m ivel m e g m u tatja, hogy a m unkások tu d a tá b a n a szocialim us m in t tá rsa d a lm i ren d sz er m ilyen m élyen v ésődött be. Az alak u ló szocialista tu d a t a la p v ető ta rta lm á t képezi a tudo m án y o s világ n ézet eg y re n agyobb té rh ó d ítá sa is. A politikai o k ta tá s és nevelés a m űv eltség növekedése m u ta tja ennek az alak u ló új v ilágnézetnek a ta rta lm á t. A m u n k áso sztály g o n dolkodá­ sáb an a szocializm us ép ítésének ta p a sz ta la ta i egyre in k á b b a m a rx izm u s—leninizm us tu d o m á n y á ra tám aszk o d n ak és így n y ern e k m egerősítést. A m unkáso sztály b an m eg találh a tó em beri tu lajd o n ság o k is v isszatü k rö zik a szo­ cializm us szellem ének győzelm ét. Ezek a tu lajd o n ság o k először és első so rb an a m u n ­ k áso sztálynál jelen tk ezn ek . Ilyenek: az eszm eiség, a hazafiság, a szerénység, a becsü­ letesség, a fegyelm ezettség, az áldozatkészség és az egym ás tisztelete. Az ú j tu la jd o n viszonyok a la k íto ttá k ki ezeket az új e m b e rt jellem ző tu la jd o n sá g o k at. M ivel az ú j viszonyok k ia la k ítá sá b a n a m unk áso sztály já r t az élen, ebből tö rv én y szerű en k ö v et­ kezik, hogy ezek a tu lajd o n ság o k is elsősorban a m u n k áso sztály n ál je le n te k meg. Ez a tu d a t az e lm ú lt év ek b en sokat változott, d e m ég n em v á lt következetesen szocialista tu d a ttá . A m unkáso sztály g o ndolkodását a je len tö rté n elm i időben m ég jelen tő sen b efolyásolják a kap italizm u sb ó l ö rökölt tu d a ti m a rad v án y o k . Az em b e­ rek n e k — a m u n k á so k n ak is — m ú ltju k , m ú ltb an k ia la k u lt tu d a tu k és ta p a sz ta la tu k van. Ezek a ta p a sz ta la to k és a m ú ltb a n k ia la k u lt tu d a t, sokszor n em egyeznek m eg a követelm ényekkel, am ely e k et a szocializm us építése tá m aszt a m u n k á so k k al szem ­ ben. Ezek a ta p a sz ta la to k a m ú ltb an , egy le tű n t v ilá g b an gyökereznek, de ezek a ta ­ 43 �p aszta lato k , gondolati elem ek szintén valóságos elem ei v o lta k lé tre jö ttü k k o r a tu d a ti fejlődésnek. E zért n ap ja in k b a n úgy jelen tk ezn ek , m in t az em b eriség sok év en k eresz­ tü l le szű rt bölcsességei. E zeknek a ta p asz talato k n a k és tu d a ti jelen ség ek n ek a szívós­ sága a hagyom ányokban, az ism eretek elégtelen v o ltá b an van, d e o b jek tív tá m aszát a d já k a szocializm us fejlődésének átm en e ti nehézségei is. A m unkások különböző cso p o rtjain ál a m ú ltn a k ez a m a ra d v á n y a különböző m é rték b en v an jelen. A m unkásosztályon belül a leg szilárd ab b és legerősebb réteg a tősgyökeres m unkások nagy csoportja. S zám arán y u k a t te k in tv e k ö zülük k e rü l ki a legtöbb szakm unkás. A m u nkásosztály ezen részének a tu la jd o n sá g ai: a m eg b ízh a­ tóság, az állan d ó ak tiv itá s, az o sz tály ö n tu d at m agas foka, a fegyelem és igazságérzet, a k o llek tív érzés és harcosság. Ezek a tu lajd o n ság o k összességükben a d já k a m u n k á sosztály fo rrad a lm iság á t, o sz tály ö n tu d atá n ak m agasab b fokát. A m u nkásosztály m ásik nagy csoportja:: a k étlak i m unkások, ak ik tö m eg ü k et te ­ k in tv e a m unkásosztályon b elü l h a ta lm a s a rá n y t képviselnek, k ö zö ttü k sok a segédés b e ta n íto tt m unkás, ak ik m űveltségben e lm a ra d o tta b b a k és o sz tály ö n tu d atu k sem em elk ed ett a r r a a fokra, am ely fo rrad a lm iság á b an egyenlő vo ln a a tősgyökeres m u n ­ kásokéval. M int az osztály része a könnyebben m egingó ré te g e t je len tik . K özöttük in k á b b m eg találh a tó az ind iv id u alizm u s és nagyobb m é rték b en a k istu lajd o n o si szem lélet. T öbbségüknél éppen ezért m ég nehezen alak u l k i a „M iénk” szem lélete. Á lta láb a n a m u n k áso sztály n ak e rre a részére könny eb b en gyakorol h a tá s t az ellen sé­ g es p ro p ag an d a, m ivel p o litik ai állásfo g lalása legtöbbször m ég n em v á lt m eggyőző­ désévé. Á lta láb a n a dem agógia, a szocializm ussal ellen tétes eszm e is itt ta lá l tá p ta ­ la jra . E nnek a réteg n ek a szocialista fejlődése lényegében csak a m ezőgazdaság k ol­ le k tiv iz álása u tá n in d u lt m eg döntően, am ik o r a m a g án tu lajd o n m egszűnt és en n ek h a tá sa i a fe jü k b e n is jelen tk eztek . U g y an ak k o r r á kell m u ta tn i, hogy éln ek a m u n k áso k egy részén ek tu d a tá b a n a k isp olgári nézetek, am elyek k ifejezésre ju tn a k a le lk iism eretlen m u n k áb an , a h a ­ szonlesésben, önzésben, d u rv aság b an , an tik o llek tiv izm u sb an , stb. M eg találh ató a v al­ lásos és n ac io n a lista nézet is, m in t iro d alm i örökség. A m unkáso sztály tu d a tá n a k jellem zésekor fe lté tle n ü l a lá k ell húzni, hogy az osz­ tá ly egy részénél, a ko ráb b i h ib á k és a tö rté n elm i m u lt h a tá sa k é n t, a m ég sokszor elő fo rduló tü relm etlen sé g követk eztéb en m e g találh a tó a v isszahúzódás m in d en p o li­ tik a i jellegű k érd é stő l, a v élem é n n y ilv án ításb an . K ülönösen él m ég a m u n k áso k tu ­ d a tá b a n a szem élyi k u ltu sz id ő szak án ak em léke, am ely id ő szak b an legtöbbször az őszinte és jogos b írá la to t m eg to ro lták és ellenséges erők b efo ly ásán ak n y ilv á n íto tták . A m u nkásosztály tu d a tá b a n lévő k áro s vonások nem m in d a k ap italizm u s ö rö k ­ ségei. han em azoknak egy részét a szocializm us ép ítéséb en elk ö v ete tt p o litik ai, gaz­ dasági és ideológiai torzulások hozták létre, m ásrészt a fejlő d és sajáto s jellegéből adódnak. Á lta láb a n leszű rh ető a tan u lság , hogy a m u n k áso sztály tu d a ti fejlődésében ak k o r v o lta k gátló torzulások, h a a p á r t p o litik á ja és n ev e lő m u n k á ja szin tén h ián y o s­ ságokkal küzdött. M indenekelőtt k ésleltette a m u n k áso sztály szocialista tu d a tá n a k ala k u lá sá t, hogy a fejlődés egy k o rsza k áb a n a p o litik ai nevelő és a gazdasági m u n k á t m e ch an ik u san szétv álaszto tták . Ez a m un k áso k fejéb en a szocializm ust illú zió k b an fo g alm azta m eg és a valóság h e ly e tt csupán „eszm évé” fo rm á lta . S zintén k é sle lte tte a szocialista tu d a t a la k u lá sá t az eszm ei n ev elő m u n k a kam pányszerűsége, am ely az ideológiai rá h a tá so k a t a tu d a tra , csak egyes p o litik ai esem ényekhez k ö tötte. És végül m eg k ell m ég em líteni a m u n k áso sztály in fo rm á lá sá n a k sokszor elég telen és n em a 44 �v aló ság n ak m egfelelő voltát. A m ik o r a m unkások tá jé k o z ta tá sa h iá n y o k at szen v ed ett, a k k o r m in dig gyengült a p á r t és az osztály k ap cso lata és fo rd ítv a, a jó tá jék o z ta tás n ö v elte a p á rtb a v e te tt b izalm at. A zokban a k o rszakok b an , am ik o r ezek a h lián y o s­ ságok n em á llta k fenn, m eggyorsult a m unkáso sztály tu d a ti fejlődése is, és m en tes v o lt az ellen téte s tendenciáktól. Végső soron a m unkáso sztály tu d a ti fejlő d ésére is á ll az a m eg h atáro zás, hogy a tu d a ti fejlődés e lm a ra d t a tá rsa d a lm i lehetőségek és szükségletek m ögött. Ez a z t je ­ lenti, hogy a változó m u n k á slé t és m u n k á stu d a t között ellen tm o n d áso k v an n a k . Az alak u ló szocialista tu d a t tú lz o tta n e lm a ra d t az alak u ló szocialista lé t m ögött. Á ltalán o s ta p a sz ta la t, hogy jóval hosszabb foly am at a dolgozók széles töm egei­ n ek tu d o m ányos ism erete k k el való felvértezése, m in t a szocialista p o litik ai tu d a t k i­ alak ítása . U gyanígy hosszabb fo ly am at a dolgozók m űvészeti, ízlésbeli n ézetein ek g yökeres m eg v álto ztatása, enn ek szocialista ta rta lo m m a l v aló m egtöltése. M indez a szocialista tu d a tfo rm á lá s, a k u ltú rá lis fo rrad a lo m irá n y ítá sa sz ám á ra az t jelen ti, hogy nem le h et sablonos m ó dszereket alkalm azni, hogy m ég hosszú ideig szám olni kell m in d en p o litik ai és k u ltú rá lis p ro b lém a m egoldásán ál ezzel a ellen tm o n d áso s tu d a tta l. 45 �46 �M O LN Á R PÁL: ÜZEMTÖRTÉNETÍRÁSUNK KÉRDÉSEI N ógrád m egye m unkásm ozgalm i, tö rté n eti tra d íc ió in a k feldolgozása az elm ú lt év ek b en szám ottevő fejlődésnek in d u lt. O rszágos vándorgyűlések, k o n feren ciák S a l­ g ó ta rjá n b a n tö rté n t m egrendezése jelen tő s segítséget n y ú jto tt eh h ez a m unkához. A tá rsa d alm i, gazdasági irán y ító k , a m egyei p o litik ai közélet igénye jelen tő sen n ö ­ v ek e d ett m egyénk m ú ltjá n a k tudom ányos jelleg ű fe ltárásá b an . A pub lik áció k szam a, a ta n u lm á n y o k többségének színvonala a r r a enged kö v etk eztetn i, hogy szű ­ k eb b h a z án k b a n politikusok, pedagógusok, közéleti szem élyiségek, értelm iség iek k ö ­ réb e n k ia la k u lt egy olyan szerzői gárd a, a m ely re nagyobb fela d ato k m egold ásáb an is m é ltá n tám aszk o d h atu n k . N éhány éve új igény je le n tk e z e tt országos, de m egyei v o n atk o zásb an is. G az­ dasági fejlő d ésü n k ad o tt ritm u sá b a n ip a ri és m ezőgazdasági ü zem eink jelen tő s év ­ fo rd u ló k a t re n d e zte k meg. 1961-ben ü n n ep e ltü k a N ógrád m egyei b án y á sz at m eg ­ k ezdésének 100. évfo rd u ló ját. Az évforduló ap ro p ó já ra elk észü lt a S a lg ó ta rjá n i Ip a rv id é k c. ip a ri m onográfia. E zt követően rész tan u lm án y o k je len tek m eg a b án y av id ék n é p ra jz i fejlődéséről, m u n ­ kásm ozgalm áról. A M unkásm ozgalm i M úzeum ,a T IT és a T örtén elm i T á rsu la t 1966-ban m eg­ h ird e te tt országos ü zem tö rtén eti p ály áz atá n több m egyei pályázó v e tt részt, és egy h a rm a d ik h ely et sik e rü lt is m egszereznünk. 1967—68-ban több n ag y ü zem ü n k fen n ­ á llá sá n a k 50., 75., illetv e 100. év fo rd u ló já t ünnepli. E n n ek a la p já n k értü k , hogy a T örténelm i T á rsu la t 1967. év m árc iu sá b an S algó­ ta rjá n b a n rendezze m eg az ú zem tö rté n etírá s p ro b lém áit elem ző vándorgyűlést. A V ándorgyűlés m egrendezéséről írta k a lap o k . Összességében sikeres volt. K ü ­ lönösebbet hozzátenni nem szükséges. Ú gy érezzük azonban, hogy egy m egjegyzés erejéig fe lv e th e tjü k : a m a g y ar tö rté n e tírá s több nevezetes a la k já t m ég szívesen lá ttu k volna k ö rü n k b en . A m i pedig az érdem i részt illeti, azt a tá rs u la t fő titk á ra B erend T. Iv án a N épszabadságban m egjelent cikkében körv o n alazta. Hogy e kérdéshez m égis hozzászólok a z t elsősorban az teszi indokolttá, hogy az országos gondok és p ro b lém ák tü k ré b e n v izsgáljuk m eg m egyei fela d ata in k a t. Az egyik p ro b lém ak ö r az ü zem tö rté n etírá s jellegéhez kapcsolódik. A v án d o rgyűlés felszólalói helyeselték a n n a k k om plexitását. M agam is e vélem ényen vagyok. E nnek hangsúlyozása a z é rt szükséges, m e rt jelenleg a különböző év fo rd u ló k k eretén b elü l te rv e z e tt üzem i m o n o g ráfiák n ál m egfigyelhető a technológiai fo ly am atra le­ szűkülő. technik a-k ö zép p o n tú szem léletm ód. A m ikor a te ch n ik a tö rté n e t fo n to ssá­ gát hangsúlyozzuk, nem h a g y h a tju k figyelm en k ív ü l a technizációval szinte eg y ü tt jelen tk ező g yártásfejlesztési, piacelhelyezési gondok ta g la lá sá t sem. A te m atik u s vo­ n alv ezetésnél a m ásik fontos követelm ény, az üzem fejlődésével eg y ü tt k ell b em u ­ ta tn i az üzem et fejlesztő em bereket, m űszaki vezetőket. N agy gondot kell te h á t fo r­ d íta n i élet és m u n k ak ö rü lm én y ek a la k u lá sá n a k v izsg álatára, a m u n k ásság h a rc a in a k d ia lek tik u s szem léletű b em u tatásá ra . Helyes, h a m egfelelő te re t és lehetőséget k ere sü n k a dolgozók m ű v eltség fejlő d é­ sének v ázolására, az iskolázottság alak u lá sára . 47 �A vándorgyűlés v itá já b an , úgy érzem nem k a p o tt m egfelelő h ely et az üzem ­ tö rté n e tirá s szem leletének elem zese. E n n ek v izsg álata a z é rt fontos, m e rt tö b b féle veszély t is r e jth e t m agá ban a tén y ek k ülönböző nézőpontból való tá la lása. A z egyik veszelyt a „m egszép itő m esszeseg”-b ől ered. A z üzem k ia la k ítá sá t átélő m ű szak i v e­ zetők, nem egyszer a m un k áso k is, visszaem lékezéseik so rán a pozitív ere d m én y e k re em lékeznek szívesebben. Ez több ese tben az ü ze m tö rté n etír ót is ily en irán y b a n b e ­ fo ly ásolhatja, különösen akkor, h a egyedül v á lla lja a k u ta tó m u n k á t, s a tö rté n e t m eg írását is. U gyanilyen hibás, h a az üzem fejlődése szem p o n tjáb ó l pozitív sz erep e t b e­ tö ltő gazdasági vezető, m űszaki, vagy a d em o n stratív szem ély te tte it elh allg atju k , vagy szándékosa n n egatív m egvilágításba helyezzük. M indezeket elk erü lh etjü k , h a a tö rténelm i m aterializm u s n ézőpontja a la p já n a dolgozó töm egeket, és an n a k h a rc á t elősegítő tényezőket, sz erep ü k et m egfelelően érté k eljü k . K ülön feje ze tet érd em el az ü ze m tö rté n etírá s k e re te in b elü l az üzem szociológia. Ez a k u ta tá si fo rm a k a p ja m eg az é le t különböző te rü le té n az ő t m egillető h ely et és szerepet! Az ü ze m tö rté n et nem csak a te ch n ik a tö rté n e te — ír tu k az elő bbiekben. Szükséges te h á t m egfelelő, hozzáértő g á rd a kiválasztása, felkészítése, hogy ta p a sz ­ ta la ta ik m egfelelő m ódon bedolgozh a tók legyenek az üzem i m on o g ráfiák b a. En élk ü l n em k a p u n k elég h iteles v álasz t a különböző m un k ás réte g ek k ia lak u lásá ra , a p o li­ tik ai, szakm ai, k u ltu rá lis fejlődés m egfelelő b em u tatásá ra . A különböző — s tegyük hozzá nélk ü lö zn etetlen — sta tisz tik a i ad a to k nem a d h a tn a k te lje s érté k ű v álasz t a fen ti kérdésekben. Szerzőink többségének igen nehéz, — a m in t ezt az eddigi ta p asz talato k is iga­ zo lták a m unkásmozgalom b em u tatása. Igen sok elkészült, vagy készülőben lévő m o n ográfiában (pl. S alg ó ta rján i Iparv id ék ) csak já ru lék o s szerep et k ap o tt az üzem m u n kásm ozgalm ának tö rté n ete , azaz a fejezetek végén old alszám b an is csekély te r ­ je d elm et kap v a h úzódott m eg n éh á n y felszínen o d av e te tt gondolat. M ásu tt a m u n ­ k ásm ozgalm at leszű k ítették a felszab ad u lást követő időszakra. A hogy a z t m á r ez írá s első részében vázoltuk, a felszabadulás elő tti időszakot illetően, a h iv atalo s p o li­ tik a i tö rté n e t b e m u ta tá sá ra k ell törekedni. M eg k ell vizsgálni a m u n k á sság ra g y a­ k o ro lt h atásá t, az egyház, a levente és cserkészm ozgalm ak szerepét, és m in d e m e lle tt elsősorban a K M P illegális tevékenységét, a S zociáld em o k rata P á rt, a S zak szerv ezet nevelő, szervező, k u ltu rá lis m u n k á ját. T erm észetesen itt is h iteles ad ato k , tén y ek b irto k á b an kell elem ezni. K ülön érdem es felhívni a figyelm et a K eresztényszocialista és N yilaskeresztes P árto k egyes üzem ekben az átlag o sn ál nagyobb szerep én ek v izsg álatára. A v ándorgyűlések v itá já b a n és az a la p re fe rá tu m o k b a n fo g lalk o ztak az üzem ­ tö rté n e t különböző időszakai helyes arányának k ia lak ításá v al. Úgy érzem ez nem fo rm ai problém a. Ezt több o ldalról érdem es m egvizsgálni. T ap a sztala tain k sz erin t — és ezt több üzem i m o n o g ráfia p éldázza — elég nagy gondot fo rd íta n a k az üzem történészek a g yár m e g a la p ítá sá t megelőző k ö rü lm én y ek b em u tatásá ra , a term elés különböző á g a za tá n ak vázo lására. Ez nem is baj. A p ro b ­ lém a ott kezdődik, hogy a tö rté n e tíró elem ző m u n k á ja, a felszab ad u lás id e je felé h alad v a csökkenő te n d en c iát m utat. Több fontos időszakot a H o rth y ren d szer k e re ­ tein belül vizsgálódva, csak vázlatosan fe jte n e k ki. T öbb készülő, vagy elkészült ta n u lm á n y b an a felsz ab ad u lást követő időszak n em k a p ja m eg a z t a súlyt, am en n y i ezen időszak fejlő d ést m eghatározó szerepéből következne. M inden m éricsk élést e lk e rü l­ 48 �hetü n k , h a e k é rd é st úgy kezeljük, — csak az 1945 u tá n i idő szak ra v o n atk o ztatv a — hogy a m eg tett út, a p o litik ai-g a zd a ság i-k u ltu rá lis viszonyokban b ek ö v etk ezett v á l­ tozások a rá n y á b a n kell h ely t a d n u n k e korszak tö rté n e tírá sá n a k . H a elism erjü k , hogy felszab ad u lásu n k 22 éve a la tt tö b b e t te tt tá rsa d alm u n k , m in t az elm ú lt 100 év a la tt, a k k o r a z t a fe ltá rt, s m e g írt any ag terjed elm éb en , m inőségében is el k ell fogadnunk. N yilvánvaló, hogy szám olni kell e korszak m e g írásá n ak nehézségeivel. Főleg azzal, hogy a tö rté n ele m form álói, alkotói m ég élnek, a tá rsa d alm i, gazdasági élet különböző te rü le te in dolgoznak, és azzal, hogy a különböző szem élyek egy ad o tt k érd é st m á sk én t és m ás nézőpontból is ité ln ek meg. I tt a legátfogóbb és legfontosabb leg o b jek tívebb m egvilág ításo k ra v an szükség. Szólni kell az ü zem tö rté n etírá s tudom ányosabbá, és ezzel összefüggésben szín­ v o n alasabbá té tele érd ek éb en a forrásanyagok, feldolgozások, az ed d iginél célsze­ rű b b felh aszn álásáró l. N yilvánvaló, hogy az ü ze m tö rté n etírá sn ak m ég jó ideig m eg­ m a ra d n a k bizonyos em p irik u s vonásai. N em n élkülö zh ető k a vezető m űszakiak, tö rzsm u nkások összeegyeztetett, leellen ő rzö tt visszaem lékezései, különösen azokban a k o rszakokban, am ik o r m egfelelő fo rrása n y ag nem áll rendelkezésre. A hol enn ek szem élyi feltételei a d o tta k o tt elképzelhető egy-egy k iseb b ko rszak n ak , vagy ese­ m én y n ek a m eg iratása, részelem zése, m a jd önálló szerepeltetése. A d okum entum ok, sa jtó a n y ag elsődleges szerep ét m in d ezek n em h ely ettesíth etik . A m egyei k u ta tó k sz ám á ra az onban éppen az okoz jelen tő s h á trá n y t, hogy a k ü lö n ­ böző jegyzőkönyvek, a d a to k szerződések, b an k i szám lák a különböző országos je l­ legű le v é ltá ra k b a n v an n ak . E gyedül a P e st—N ógrád m egyei L ev é ltá r gazdasági a n y a ­ g án ak S alg ó ta rján b a való közeli telepítése se g íth et a közeljövőben e gondokon. A fo rrásan y ag o k m egfelelő színvonalú szolgáltatása érd ek éb en szükséges jó k apcso­ la to t k ia lak ítan i a többi lev éltárak k a l. C élszerű len n e a m egyére vonatkozó, az ü ze m tö rtén etírásh o z felh a szn á lh a tó sa jtó a n y ag b ib lio g rá fiá já t elkészíteni, és a k ü lö n ­ böző k ö n y v tá ra k b a n a k u ta tó k sz ám á ra hozzáférhetővé tenni. Az eddigiek so rán ü ze m tö rté n eti p u b lik áció k b an n em bő v elk ed h etü n k . A m eg­ lévők felh a szn á lá sára nagyobb gondot kell fo rd ítan i. S ajn álato s m ódon szin te fele­ désbe m ent, — m ég az országos vezető üzem történészek h ez sem ju to tt el — a több szem pontból is érté k es S alg ó ta rján i Ip arv id ék c. m onográfia. Igen hasznos lesz a vánd o rg yűlés a n y a g án a k felh aszn álása forrásanyag, de m ó d szertan i von atk o zásb an is. K ülön gondot kell fo rd íta n i a K özponti S tatisztik ai H iv atal k ia d v á n y a in a k felh aszn á lásá ra is. Az ü ze m tö rté n etirá s k o m p le x itá sáv a l függ össze a szerkesztés, a m egírás szerve­ zési p ro b le m a tik á ja is. Az eddigi — elsősorban országos ta p asz talato k a z t bizo­ n y ítják , hogy a leghasznosabb, h a szerkesztő k o lle k tív á k a lak u ln a k , m űszaki, köz­ gazdász, szociológus, politikus, tö rtén ész összetételben. N yilvánvaló, hogy az ilyen összetételű együttes nem m inden v á lla la tn á l áll rendelkezésre. E lképzelhető a m á r nagy g y ak o rla tta l, széleskörű m egyei á ttek in téssel rendelkező ü zem tö rtén észek felkérése, kijelölése a m onográfia összefogására, d e ez is széles­ k ö rű üzem i k o llek tív a közrem űködését feltételezi. A fenti g o ndolatokkal k ív á n tam h o zz ájáru ln i további, m ég sik ereseb b m u n ­ kánkhoz. 4 49 �CSU KLY LÁ S Z LÓ : FÁBA FA RAG O TT É L E T . . . A cím, am ely eg yébként id. Szabó Istv án K o ssu th -d íjas szobrászm űvészünk h am aro san m egjelenő ö n életírá sán a k a cím e is, nagyon kifejező k ét szem pontból is. Je le n ti egy élet m űvészi m unkásságát, a z t a v ég telen ü l gazdag, sokoldalú k ü zd el­ m et, am ellyel a m űvész az anyag fe le tti u ra lm a t m egszerezte, a fá t engedelm es eszközévé tette. De je len ti azoknak a fáb a m en ek ített, az ö rö k k év aló ság n ak m egörö­ k íte tt dolgozó életek n ek a so rá t is, ak ik rő l egész életéb en bensőséges szeretettel, m ély együttérzéssel v allo tt és vall, ak ik n ek tud ását, m ű v észetét szentelte. „A legnagyobb m űvésznek sincs olyan álm a, m elyet n e z á rn a b árm ely k o ck am árv án y önnön feleslegébe, m íg k itá rv án , a lélek á lta l v ont kéz m e g találja.” M ichelangelo em lékezetes m e g állap ítása ju t eszem be, am ik o r kezem ben az ön­ é le tra jz k é z ira tá v a l ,v allatom P ista b ácsit életéről, m u nkásságáról. A fa sz erete té t a szülői házból hozta m agával, a b o g n árm esterség e lsa já títá sa és g y ak o rlása közben ta n u lta m eg az an y ag o t engedelm es eszközévé tenni, titk a i felől k érdezni. S k id e rü lt, hogy az any ag szívesen tá ru lk o zik ki an n ak , aki é rtő kézzel n y ú l hozzá, aki előre lá tja a b en n e rejtező m űvet, a kész alk o tá st képes m eg szab a­ d íta n i önnön feleslegétől. M ert P ista bácsi — és itt a közvetlen bácsizás n em a c ik k ­ író idétlen bizalm askodása, így tiszteli őt m egyeszerte m in d en ism erőse, m integy a n agycsalád ta g já n a k te k in tv e — őszintén vallja, hogy k ép zeletében m in d ig a kész fig u rá t lá tja , ez ért olyan ren d k ív ü l term ékeny , ez ért dolgozik viszonylag nagyon gyorsan. K edvelt any ag a a k örtefa, elvétve a tölgy és h árs, de szo lg álatáb a kénysze­ ríte tte a kö v et is. P á ly á ja elején — m integy az őstehetség ösztönös tájék o zó d ásáv al — k isteren y ei, m aconkai, k az ári m enyecskéket m intáz, m arokszedő lán y t, tilo ló asszonyt, ek ev asat néző, k aszá t fenő p a ra sz to tt farag, a k é t ökrös, m a jd négyökrös szán tásb an a m ezei szorgalm at, a p ara szti élete t ö rökíti meg. Hősi em lékm űvek, v allási té m ák m e lle tt ju t id e je a palóc dudás, a sártap o só cigány, a kovácsok m u n k á já n a k fo rm á lá sára. Elvétve, m in teg y e lő tan u lm án y k é n t m á r ek k o r is hozzányúl a bányász tém ához is. De realizm u sa n em ny eri m eg azok tetszését, ak ik n ek tá m o g atásá ra m ég nagy szüksége van. A m ikor m eg fo rm álja a m u n k a n élk ü li bán y ászt csákánnyal, az inas, kizsig erelt em b er lá tv á n y a n em n y eri m eg a bányafőtanácsos ú r tetszését. — O lyan szobrot csin áljo n — han g zik szin te ellen tm o n d ást nem tű rő en — am ely re szívesen nézek. A z ily e n fa jta m egnyilatkozások m e g m u ta tjá k an n a k a lelkesedésnek ham is p á to ­ szát, am ellyel a h arm in cas években a népi te h etség ek e t felk a ro lták . C sak „védjegy” v o lt tehetségük, m űvészetük, am ellyel egy bűnös k u ltú rp o litik a m u la sz tása it el le ­ h e te tt leplezni, olcsón le h e te tt ü nnepelni a z t a „k im eríth etetlen őserőt”, am ely a m a g y ar népben lappang, de am elynek igazi kib o n tak o zását csak ünn ep i alk alm ak k o r ta lá ltá k k ívánatosnak. 50 �Í gy S zabó Istv á n sem k a p ta m eg a z t a tám ogatást, am ely e t pedig m in d ig igé­ n y elt, hogy te h etség ét kim űvelhesse, évszázadok felg y ü lem let ta p a sz ta la ta it feld o l­ gozva átvehesse. C sak az önm űvelés nehezen já rh a tó isk o lája m a ra d t sz ám á ra m in d eszm ei, m in d te ch n ik a i vonatkozásban. De ezeket a leh ető ség ek et a m eg szállo ttak szívósságával ki is haszn álta. F ejle sz tette te c h n ik á já t, m eg ism erte a z öntés fo rté ly a it, sokszor gyüm ölcsözően h aszn o síto tt n aív n a k látszó ta n ác so k at is, m in t az ily e n ­ f a jta észrevételek: „Az a jó szobor, am ely et ha a hegyről le g u rítan a k , a k k o r se tö rik el.” A gazdag életm ű legfontosabb, legkiem elkedőbb a lk o tá sá n a k a kétszázéves b án y á sz tö rtén e lm et m egörökítő so ro z a tn a k m egalkotásáh o z m ég to v áb b i ré sz ta n u l­ m án y o k at k e lle tt végeznie. N em csak a sa lg ó ta rjá n i v id é k b án y áit, b án y ászain ak fejlő d ését tanu lm án y o zta, h an e m a többi m agyarország i bán y av id ék , T atab án y a, P écs b á n y á it és tö rté n elm i fejlő d ésé t is. E n n ek a m egfeszített m u n k á n a k le tt az eredm énye, hogy az évek so rán „össze­ á llt” a sorozat. V alljan a k ezek a szobrok a m agyarországi bányászm ozgalom kezdeti év eirő l: a z ékkel, k alap á cc sal tö rtén ő szénfejtésről, a talicsk áv al, m a jd abroncsos lád ák b an , görgőkön való szénszállítás gyötrelm eiről, a k o saras szén h o rd ásró l, a v íz­ b etö rések elleni küzdelem ről. M in d e n ü tt az em b er áll a k özéppontban, a bányászok, a k ik úgy dolgoznak, hogy hozzáteszik e re jü k e t a m unkához. A te ch n ik a fejlő d ése so k a t segít ugyan (Lejtős ak n á n lefelé, B ányász robb an tás, a Dom bosz k o m b á jn t k e­ zelő b rig ád stb.), de a b ányász élete csak a felszabadu lás u tá n k a p ja m eg m éltó elism erését. A B ányász sz trá jk , Ökrös bácsi a csendőrökkel, B érkövetelők stb. az o sztály h arc egy-egy em lékézetes m o z zan atát ö rö k ítik meg. Az életk ö rü lm én y ek b en b e­ á llo tt v álto záso k at egyszerű eszközökkel, de igen kifejezően m u ta tja meg. H áro m szobor egym ás m e lle tt: N agyapám gyalog, B ányász k eré k p áro n és B ányász az ik a ­ ru szb an beszédesen b iz o n y ítják a m e g te tt u ta t. A közel 150 alk o tás m űvészi érté k e m e lle tt k o rd o k u m en tu m is, a felnövekvő nem zed ék n ek segít igaz k é p e t k ia la k íta n i a m ú ltró l, m e g ta n ít az em b eri v eríték , a k o m m u n ista h ely tállás m egbecsülésére, tiszteletére. A z a sik e r és érdeklődés, am ely a m agyarországi k iá llításo k ir á n t m e g n y ilv á n u lt (14 vidéki v áro sb an m u ta ttá k be) v a la m in t a S zovjetunió és C sehszlovákiában a r a to tt elism erés ö reg b ítette, em elte m egyénk képzőm űvészeti ra n g já t. A z any ag ja v arész e im m á r végérvényesen m egyénk tu la jd o n a . Szép és m egoldásra v á ró fe la d a t olyan állan d ó k iá llítási lehetőségről gon­ doskodni, ahol é rté k én e k m egfelelő helyen, — stílusos len n e a B ánya M úzeum m al összekapcsolni — m in d e n k o r a láto g ató k rendelk ezésére állna. 51 �ERDŐ S IST V Á N : ÜVEGTERVEZŐ K A b e já ra t e lő tt egy szobor áll, üvegfúvó férfi. Ö blösüveggyár. K in ek ju th a to tt eszébe h ajd an , hogy itt egy daliás b ro nzm unkással szap o rítsa a g y ár ü v egfúvóinak szám át?! A dolgozó üvegfúvó m u n k aid ő u tá n in d u l haza, b ú csú t in t az ő rt-á lló üvegfúvónak. V iszlát! K ét érkező m u n k ás úgy köszön rá, m in t a fiatalo k üdvözlik egym ást: Szia! Így képzelném , de a szobrot észre sem veszi senki, m in th a o tt sem lenne. Az üveggyári m u n k á sn ak ez nem is szobor, ez egy m unkás, m in t ő. S zim bólum féle te h át? Dehogyis. Üres, fölösleges ism étlődés, m ely az idegennek sem fejez ki sem m it, hisz a b e já ra t fö lö tt o tt á ll a fe lira t: ÉM. S alg ó ta rján i Ü veggyár. A p o rtán belép őcédulát kapok, m e rt b ejelen tettem , hogy a g y ár terv ező -cso ­ p o rtjá v a l v an találkozóm , v á rn a k rám . A lk o tó m ű h e ly -rip o rto t csinálnék. M ondom a nevem , s m á r itt is a cédula a zsebem ben, beléphetek. A sín ek m e lle tt k ell elin d u l­ nom , s valah o l az utolsó kem encén is tú l (gondolnám , ah o l a m a d á r sem já r) o tt találom m ajd a tervezők rez id en c iáját. Zúgás, kattogás, m eleg, ezek az első b enyo­ m ásaim . A ztán m á r o tt is vagyok, ahol a kem encék ö ltik r á nagy tű zp iro s n y elv ü k et az em berre. A kem encék elő tt forgolódó félm eztelen, trik ó s férfiak . H osszú-hosszú fu rcsa p ip á k a t lengetnek, fú jn ak . M elegük lehet. E lism erésem . K io ld o ttam a n y a k ­ kendőm et. És in d u lo k tovább k eresem a tu la jd o n k é p p en i agyközpontot. K eresem a z t a n ég y -öt em bert, ak i — m icsoda fan táziáv al! — nap, m in t n a p k ita lá lja , m ilyen fo rm á k a t fú jja n a k m a jd h olnap az üvegfúvók, m it fessen ek a festő k és így tovább. (Hogy m ajd m it kell ebben az elképzelésem ben csalódnom !) M in d en esetre m o st az alk o tó m u n k a ir á n t é rz e tt őszinte tiszte lettel ballag o k fel a lépcsőkön. A k ö rn y ez et kissé lehangoló, nem ily e n fa jta iro d a re n d sz e rt v árta m , v alam i nagy, m odern, v i­ lágos, szép te rm et, k o rszerűen felszerelt berendezésekkel, sok-sok színes fénnyel. A folyosón zsúfoltság, a fa l m e lle tt a földön üvegek, p o h arak , tá la k sorakoznak. Hm! C sak b ele ne rú g ja k valam ibe! V égigm egyek vagy négy szobán, zsúfoltság itt is, m in d en ü tt. De m egérkeztem . A tervező csoport m u n k a h ely é re en n él szerencsésebb p illa n a tb a n nem is jö h ettem volna, E rdei S ándor terv ező áll az aszta lte tején , b e­ k e re te z e tt oklevelet tesz fel a falra, igazgat, ahogy T akács G éza a terv ező -cso p o rt vezetője és V árad i Ján o sn é irá n y ítja ; k ic sit fel, m ost m eg lejjeb b , a b aloldalon. M ost jó! S m á r re n d b e n o tt függ a falon a k é t ú j oklevél 1967 m áju si keltezéssel. Egy T akács Géza á lta l te rv e z e tt szörpös-készlet az év „Legszebb te rm é k e ” cím et n y erte el, m íg egy m ásik, ugyancsak öblösüveggyári term ék , egy gyüm ölcsös tál elism erő m in iszteri d icséretben részesült. B eszéljün k a lényegről, T akács G ézáé a szó: „Ezeket a k itü n te té se k e t m ost a B udapesti N em zetközi V ásár a lk a lm á v a l k ap tu k . Ü zem ünk — A jka, Tokod, P a rád, K arcag, S ajó sz en tp éte r m e lle tt — m é ltá n rep rez en tá lta a m ag y ar ü v eg ip art. A m i részlegünk b en m in teg y 50—60 d ara b b ó l álló kollekció v o lt k iá llítv a, ren d k ív ü li közönségsikerünk volt, azóta is érk ezn ek az érdeklődő, igénylő levelek, gratulációk. V áradi Ján o sn é, H am za E rzsébet, Erdei S ándor, és az időközben nyug d íjb a m en t M unk ácsy -d íjas M ánczos József és jó ­ m agam m u n k á i v o lta k ezek a term ékek. Ú gy gondolom gazdag, v álto zato s an y a g ­ 52 �gal szerep eltünk, új színeket, fo rm á k a t p ro d u k áltu n k . E zt igazolja az is, hogy az itt lá th a tó k é t elism erő oklevél m e lle tt M ánczos József négy m in iszteri dicsérő ok­ le v ele t k ap o tt.” N ézem a d íja z o tt te rm ék ek et. R epesztett, k rak lé s k iv itelű lim o n ád és készlet. M o­ dern , n y ú jto tt — h en g e rfo rm átu m ú kancsó, csőpoharak. T etszenek. De m ég szebb ta lá n a d íja zo tt váza, — olajzöld színű középen keskenyedő, en y h é n X -k a ra k te rű , — s a gyüm ölcsöstál. Ez u tóbbi hagyom ányos form a, de rep e szte tt — m atíro zo tt felü letk ezelése k ü ­ lönössé teszi. V alam i re n d k ívüli h a rm ó n ia á ra d belőle. A v itrin e k b e n — itt m á r szép ren d szerb en — hasonló, á m u la tra m é ltó m intak o llek ció k sorakoznak. A k a rv a -a k a ra t­ la n u l elő k erü l a sab lonkérdés: H ogyan is állu n k az e x p o rtta l? A v álasz nem h ag y o ­ m ányos k lisék sz e rin t fogalm azódik. „Az e x p o rt k ötelezettségünk év rő l-év re nő, a tervezés m u n k ak ö rü lm én y ei v i­ szont nem hogy ja v u ln á n a k ,de ro sszabbodtak a közelm últ években. V alam ennyien jó l ism e rjü k az ex p o rtterm elés jelentőségét, hiszen a gy ár 148 m illiós évi terv éb en 56 m illiós té tellel szerepel az ex p o rtterm elés, m égis m in th a id ő n k é n t az illeték esek m eg feledkeznének errő l. A F eru n io n m űszaki külk eresk ed elm i v á lla la t sü rg eti az új m in tak o llek ció k at, hiszen az üzletkötéshez id e jéb en a vevők ren d elk ezésére bo­ csá to tt m in tá k szükségesek. De hasonló a helyzet a M etrim p ex n él is. E hhez m é r­ te n az üzem vezetése nem te re m t m egfelelő k ö rü lm é n y ek et a terv ező cso p o rt e re d ­ m ényes m u n k ájáh o z. H árom h ó n ap óta a g y o n h a llg a tjá k a cso p o rtu n k á lta l b ea d o tt ja v aslato k a t, am elyekkel a m unkaszervezés, a tervezés, m in tázás szín v o n alát k ív á n ju k ja v íta n i. P edig az eddigi ered m én y ek a la p já n nem csak ará n y o san e lv á rh a tó törődést, d e előlegezett b iz alm at is érdem eln én k . Je len leg 45 országba ex p o rtá lu n k , a K an á ri szigetektől A usztráliáig, K an a d átó l Izraelig, világ szerte m egism erték, m eg k ed v elték te rm ék ein k et. É rdekes, hogy az igények m e n n y ire vegyesen jelen tk ezn ek az e x p o rt­ b an is. Igen sok az olyan m egrendelő, aki hagyom ányos fo rm át, színezést, csiszo­ lá st k iv á n tőlünk, m íg m ások a divatos, új fo rm á k a t követelik. Az A m erik ai Egye­ sü lt Á llam okba p éld áu l aranysávozott, piros pettyes — m in tá s (!) — k észletek u ta z ­ n a k m ajd , u g y an a k k o r p éld áu l a svájci m egrendelők a legdivatosabb, m o d ern szí­ n e k e t k ív á n já k m eg; a b a rn á s á rn y a la tú am b ert, a világossárgát, az o lajzö ld et.” M in d en áron közbe ak a ro k szólni, hogy fitogtassam ko rszerű ism ereteim et, am i az e x p o rt-p ro b lé m á t illeti. No, m a jd az új m echanizm us! (P ontosabban a gazdaságirá n y ítá s 1968-ban életbelépő új m e ch a n izm u sa!). . . A terv ező m ű v észek m osolyogva b ó lin tan a k kö rü lö ttem , m in d e n ü tt so k a t v á rn a k a „m echanizm ustól”. E rdei S ándor fiatal, szim patikus tervező csupa lobogás, lelkesedés, h a az alk o tó ­ k ö rü lm én y ek ja v u lásáró l, ésszerűbb szervezéséről esik szó. „1962-től vagyok a tervezőcsoport dolgozója. B ár időközben hosszabb ideig k ato ­ n ásk o d tam is, h iv a táso m n ak te k in te m e z t a m u n k át, eg y ü ttélek az üveg p ro b lé m á i­ val, ép p en ez ért fokozottan fá jn a k a gondok, a nehézségek. A z ex p o rtró l beszélve szó esett m á r a gyors reagálásról, korszerűségről, gazdaságosságáról, ezekhez m ég an n y it, az a szom orú igazság, hogy á lta lá b a n m ire a m i terv ein k b ő l, elg o n d o lá­ sa in k b ó l elad h a tó üveg lesz, a d d ig ra „lejár az igazolásu n k ”, vagyis kim egy a d iv a t­ ból, e la v u lt az ötlet, a gondolat. P ersze ez nem csak az üzem vezetésen m úlik, e b ­ ben részes az O rszágos G y ártm án y fejlesztő B izottság laza szervezettsége, belső fe ­ gyelm e is. S ajnos re n d k ív ü l hosszú az á tfu tá si idő a te rv tő l a m egvalósulásig, m e rt az új te rv e k e t a h iv a talo san k ije lö lt h av i vagy negyedév en k én ti zsürizések h e ly e tt 53 �á lta lá b a n csak évente egy alk alo m m al b írá ljá k el. Ez elő b b -u tó b b a versenyképesség ro v á sá ra megy. Úgy tű n ik nem igen tö rő d n ek ezzel az illetékesek. S üzem en belül is sok a problém a. N em túlzás, h a a z t á llítju k , hogy a vezetők csak a k k o r v ető d h et­ n ek erre, h a v alam i baj van. É vek óta nem tu d ju k m eg v aló sítan i a tervezés és a kivitelezés ru g alm as összhangját. Igencsak sé rtő a terv ező re nézve, — ak i pedig végiggondol m inden m echanikai, technológiai lehetőséget — hogy a kivitelező szak ­ m u n k ás kineveti az új, m odern elgondolást, s e g y fa jta kényelm esség ta la já n állv a leszögezi, hogy az a d o tt te rv kiv itelezh etetlen . Ily en k o r e lv á rn á az em ber, hogy a m űvészileg-szakm ailag jó l k ép z ett vezetők a tervező m ellé á llja n a k , de errő l szó sincs. V alahogy az egész gyáron b elü l engednek elu ra lk o d n i egy olyan levegőt, hogy „az is v alam i m á r, k ita lá ln i, le ra jzo ln i egy új fo rm á t? ” Ily en alap o n sem m űvészi, sem szakm ai fejlő d ésü n k re nem n y ílik m egfelelő lehetőség, és m e rt a szak m u n k ás viszonylag d iffe ren ciála tla n ab b szem lélete m ia tt a z t k éri, „tervezzetek egyszerű, k ö n n y en g y á rth a tó dolgokat!”, nem tudom hová v ezet ez a folyam at. A világpiacon u g y an a k k o r egyre in k á b b a korszerű, m erész fo rm ák at, elgondolásokat k ere sik a vevők. R endezni k ellen e ezeket a belső ügyeket, m e rt jelen leg m ég a m in tap éld án y o k is csak nagy nehezen, sok se le jtte l készülnek, m iv el a tervező részlegek te rv é b en a m in tag y á rtá s m in d m áig nem szerepel, s a szak m u n k ás k én y telen -k elletlen , tú l­ m u n k a k é n t végzi ezt a fe la d a to t M ás levegőt szeretnék. L egyenek egészséges p e rs­ p ek tív áin k , b ecsüljék m eg jo b b a n a m u n k á n k a t!” A rra gondolok, m iközben eljátszogatok a z asztalo n álló k észletek színeivel, hogy 1945 elő tt csupa külföldi tervező dolgozott itt, az egy M ánczos József terv ező ­ m űvész kivételével. M ost az egész k o llek tív a fiatal, igen tehetséges sa lg ó ta rjá n i k o n stru k tő rö k b ő l áll. M iféle szem lélet d e g ra d á lh a tja ő k et játszadozó m űvészekké, vagy fan ta szták k á , irre á lis gondolkodású k ita lá ló k k á? H a n em is k eresg élü n k a k ö zelm ú lt évek eredm ényei között, s csak a legfrisseb b d íja k ra , p ro d u k tu m o k ra u ta ­ lu n k , a k k o r is nyilvánvaló: több erkölcsi (s ta lá n anyagi!) m egbecsülést k ellen e k a p ­ ja n a k ezek a tervezők. A folyosó k in n m ost m ég levegőtlenebb, sok-sok göngyöleget, p a p írh u lla d é k o t is észreveszek, m eg m in d en t, am i ú tb a n van. D elet h aran g o zn ak . A k em en cék vörös m osollyal e lm a ra d n a k m ögöttem . U tolsó m eleg leg y in tés a n y ak a m ra, a csarn o k m e lle tt hű lő ü vegdaraboktól, s a p o rtá n leadom a belépő cédulám at. 54 �55 �TÓ TH IM RE: A LEGSZEBB M AGYAR NÉV N évesztétikai iro d alm u n k elsősorban a keresztn ev ek k el foglalkozik, a családi n ev ek tan u lm á n y o zá sára m á r kevesebb e n e rg iát fo rd ít. P ed ig a t e l j e s n é v szép­ sége izg atja leginkább az em bert. M ásrészt a név esztétik ai cik k ek szerzői á lta lá b a n a születési an y ak ö n y v ek a d a ­ taib ól in d u ln a k ki. B ár a szülők n év v álasztása r itk á n n y eri m eg a felnövő gyerm ek tetszését. (A m in d en k o ri feln ő ttek a m egelőző n em zedék á lta l szépnek ta rto tt u tó ­ n ev ek et viselik.) E zért m ás m ódon — n év v á la sztá sra vonatkozó k ö zv élem én y k u tatással — k e re s­ tem v álaszt a r r a a k érdésre, hogy m elyik a legszebbnek ta rto tt (teljes) m a g y ar név. Első alk alo m m al 1965 fe b ru á rjá b a n h etv en fé rfit k érd eztem m eg afe lől, m ilyen n ev et a d n a sa já t m agának. A nyilatkozók vezeték- és u tó n ev et v álaszto ttak . Az u tónevek győztese az A t t i l a név volt. H eten v álasz to ttá k (10%). A s ta ­ tisztik ai összesítés u tá n szóban elm ondották, hogy a szó csengése, zenei h a tá sa ra g a d ta m eg elsősorban őket, de József A ttilá ra és A ttila k irá ly ra is hiv atk o ztak . A vezetéknevek csak an n y ib an m u ta tta k törvényszerűséget, hogy harm in cn y o lc (hetvenből) „i”-re illetv e „y”-ra végződött. P éld áu l: Kárpáty, Bocskay, Kolozsváry — Toldi, Budai, Mátrai. V ilágosan felism erh ető v o lt tö rtén elm i és iro d alm i n ev ein k h atása. Régi u ralk o d ó osztályunk azonban az „y”- t erősen elk o p tatta. Ez a m ag y a­ rá z a ta ann ak , hogy h a rm in c h á rm a n az „i” végződés m e lle tt d ö ntöttek. (B ár a beszélgetés so rán k id e rü lt, hogy egyesek csupán szerénységből írtá k így.) E gyébként m in d a harm in cn y o lc név — a név m ag y aro sítás szü rk e szokása sz erin t — földrajzi névből k ép z ett m elléknév. M ár ez az első felm érés is igazolta, hogy a név v álasztó fé rfia k k e rü lik a m eg­ szokottságot, m e rt a ritk á b b a n h asz n á lt név választékosabb. M ásrészt vonzó a d a lla ­ mos h angalak, m e rt a n év h a n g u la tá t is kellem essé teszi, de fo n to sab b ak a n év h öz fűződő egyéni em lékek, érzések. Egy év m ú lv a új szem pontokkal kiegészítve m egism ételtem a felm érést. 1966 fe b ru á rjá b a n száz 12—15 év közötti le án y t és u g y an an n y i 20—71 év közötti férfit k érd eztem meg. A k érd é st ez ú tta l m á sk én t fogalm aztam . U gyanis a „M ilyen n ev et sz eretn é k ?” m á r eleve feltételezi, hogy jelenlegi nevem m el n em vagyok elégedett. H a pedig elm ondom , hogy n y ugodtan m e g m arad h a t a nyilatkozó s a já t neve m ellett, a k k o r félő, hogy a felm érés a d a ta in a k jelentős része csu p án az a d o tt h ely zetet rögzíti. A „M ilyen n ev et sz eretn é k ?”-féle pro b lém afelv etés k ü lö n b en is b o n y o lu lt lélek ­ ta n i fo ly am ato k at in d íta n a el. Ily e n fa jta gondolatok, érzések v ető d h etn én ek f e l: N ekem n em jó az ap á m neve? — N em tiszteletlenség ez? — H a eddig jó v o l t . . . stb. M indezek azt eredm ényezhetnék, hogy a m eg k érd ezettek n em a neveket, han em s a já t m a g u k at m érlegelnék. A k érd é st te h á t így fo g alm aztam ú jra : M elyik a legszebb magyar név? E form a a figyelm et a m egfelelő irá n y b a terelte. A m eg k érd ezettb en csak egy­ féle g átlás v ető d h ete tt fel; és csak akkor, h a s a já t n ev é t szépnek ta rto tta ; — m erjem -e a sa já t n evem et a legszebbnek ta rta n i? 56 �Ezt a g átlást azzal o ld o ttam v ezeték - vagy k ere sztn e v ét ta r tja a z t k ell írn ia. E gyébként ez v o lt a rra , hogy a n y ilatk o zó k at csak a fel, hogy elő re közöltem : lehetséges, hogy s a já t v alak i a legszebbnek. Ez esetb en term észetesen az egyetlen m egjegyzésem . T u d ato san ügyeltem kérdőív kérdései befolyásolják. M in d n y ájan tu d tá k , hogy az a d a to k a t felm érés céljáb ó l k érem . M eglepő volt, hogy m e n n y ire kom olyan veszik, és m en n y ire élvezik ezt a szo k atlan játék o t. A k érd ő ív az aláb b i ro v a to k a t ta rta lm a z ta : 1. S orszám : 2. K or (év): 3. F oglalkozás (csak a férfiak n ál): 4. N evem (vezeték­ n év — utónév): 5. A legszebb m a g y ar n év (vezetéknév — utónév): M egokolást csak a sta tisz tik a i feldolgozás u tá n k érte m és csupán szóban. Az 1966-os felm érésbe nem von tam be se n k it az 1965-ös felm érésb en szereplők közül. A LÁ N Y O K V Á LA SZTÁ SÁ R Ó L A női n evekkel k ap c so la tb an a z é rt kérd eztem m eg fia ta l 12— 15 éves lányokat, m e rt m in d n y á ja n egy sa lg ó ta rjá n i iskola növendékei (s ez nagyon m eg k ö n n y ítette az ad a tg y ű jtést), de az alá b b ia k m ia tt is: 1. M ár tú l v a n n a k azon a koron, am elyben József A ttila m ég úgy érezte, lé te­ zését v o n já k kétségbe nevelőszülei azzal, hogy A ttilá ró l P istá ra „keresztelik á t”. 2. A le ánygyerekek k o ráb b i fejlődése m ia tt m á r m in d n y á ja n e lé rté k a serd ü lő ­ k o rt. A zt a sajáto s időszakot, am elyben k ím é le tle n ü l szigorú k ritik á v a l illetn ek m in d e n k it és m in d en t. N em ju tn a k el m id n y á ja n az „a n arch ik u s tag ad ásig ”, de m in d eg y ik n ek m in d en rő l s a já t vélem énye van. M ár felfed ezték s a já t m ag u k at. 3. Jó tíz év m ú lv a a n y á k lesznek. É letet (és nevet!) ad n ak . V allom ásuk egy k icsit m e g m u ta tja a jövőt. L ássuk te h á t a jövő sa lg ó ta rjá n i leán y a in ak leggyakoribb k eresztneveit! 57 �G yőzött az A n i t a ! V alóban szép „m agyar” név. M ié rt m ag y ar? M e rt a m ai m ag y arok m ag y arn ak érzik. 0 A nyelvi k ö ztu d at ugyan a Ju li, Julis, Juliska, Julcsa n ev e k et a Júlia név becéző a la k ja it m a g y arab b n a k ta rtja . P edig a Júlia név a Juliusz férfin év női v álto zata. Juliusz Caesar nem zetségnevéből szárm azik. H a m a a Júlia — Juliska név m in d ­ n y á ju n k sz ám á ra m agyar, h olnap az A nita is azzá lehet. Igaz, hogy nem a C aesaroktól örököltük, nem is a b ib lia ősi n eveiből (legalábbis így v álto za tla n u l á tv e tt idegen fo rm á já b a n nem!), h an e m a sa lg ó ta rjá n i A n ita kedvelők egybehangzó m egokolása sz erin t A n i t a Ekbergtől, az „Édes é le t” v ilág ­ h írű színésznőjétől. De a név te rje d é sé é rt „felelős” egy m ásik, a kép ern y ő n g y ak ran lá to tt sz tá r is, A n i t a , a tv-bébi. Az ad atszo lg áltató lányok term észetesen valam en n y ien ra jo n g n a k a film e k é rt, a tv -é rt, g y ű jtik a színészképeket. A felm érés első (m ás nevekkel is alátám aszth ató ) ta p a sz ta la ta az, hogy a jelen és a jövő legszebbnek ta rto tt neveinek első szám ú ih le tő je és te rjesztő je a film , s különösen a tv. A z A n ita név újszerűsége, idegenszerűsége külö n b en is vonzó. De a szó kellem es hangzása sem idegen a m a g y ar fülnek. (Anita, Katica, Lacika). Az A n ita h an g a la k ja fényesen, tisztán cseng. A kellem esen hangzó m ély „a”-t a zöngés „n” kissé lágyítja, in n e n ív el biztos sz árn y alással a n év fel a m agas „i”-re, m a jd egy könnyedén és tisztá n képezhető zöngétlen foghang, a „t” v isszaejti (játé­ kosan) a m ost m á r kissé m élyebb zengésű ,.a”-ra. Az „a” és „i” kedves, játékos m u z sik á ja jó l m egfigyelhető a m ásodik h ely ezést e lé rt Gabriella n évben is csupa lágyan zengő zöngés m ássalh an g zó b a ágyazva. A K atalin is u g y anennek a d allam n ak egy v álto za ta ; arán y o s elosztással öleli k ö rü l a h árom m a g ánhangzót a négy m ássalhangzó. Az első „a”- t egy zöngétlen ínyhang, a „k” teszi fényesebbé, a m ásodik m a g ánhangzót m egelőző zöngétlen foghang a „t” u g y an ezt teszi, m ég az ez ú tta l szóvégi m agas „i”- t a zöngés „l” (foghang) to m p ítja , m a jd lágy „n” (foghang) zárja. H a a h áro m n évben u ralk o d ó „a — i” m agán h an g zó k szerep ét összevetjük az 1965-ös felm érés győztes nevének, az A ttilá n a k m ag án h an g zó iv al (a—i—a), a kellem es hangzás egyik törvényszerű, „zenei” elem ére kell kö v etk eztetn ü n k . A nnyi azonban m in d en k ép p en v ita th a ta tla n , hogy legszebb név — főleg női név — egyik m eghatározója a n év kellem es h an g a la k ja, m uzsikája. Ez a felm érés m ásodik tanulsága. A k eresztnevek eredeti jelen tése pedig szinte teljesen elh an yagolható, sem a férfiak , sem a nők soha nem veszik ezt a tényezőt figyelem be a legszebb név k rité ­ riu m ai között, sőt á lta lá b a n nem is tu d n a k róla. (B ár a R ádió reg g elen k én t eszközölt érd ek es n év m ag y arázatai ta lá n ilyen szem pontból is é rh e tte k el v alam iféle k ism érv ű hatást.) Az Anita, Gabriella, Katalin n evek becézés nélk ü li alak b a n szerep eltek a leg­ szebbnek ta r to tt női n evek k ö z ö tt U gyanígy fo rd u lta k elő az aláb b i h elyezést e lé rt n ev ek is; Beatrix, Eszter, Ildikó, Viktória. A többi h ét n év több ala k b a n is szerepelt: Anna — A nett — Annam ária — Anikó) a választók helyesen A n n a-v álto za tn ak v alljá k ); Erzsébet — Elisabeth — 58 �Erzsi; Júlia — Jutka — Julianna (a Ju li és J u lia n n a n ev e k et m a m á r azonos név különböző v á lto z a ta in a k ta rtjá k ); Mária — M arika — Marianna — Ria; Tünde — T ündike; Zsuzsanna — Zsuzsa. H ete d ik helyezést é rte k el k é t-k é t sz av a zattal (2%) az aláb b i u tó n ev ek : Á gnes , Csilla, Edit, Éva, Judit, T imea. Összesen 12%. (I—VIl. k ateg ó ria = 83%) E gy-egy leány az aláb b i női k ere sztn e v et v a llo tta a legszebbnek: Adél, Andrea , Borbála, Dorottya, Eri, Gizella, Györgyi, Hajnalka, Hedvig, Ibolya, Klára, K risztina, Melinda, M ónika, Piroska, Veronika. T izen h ét választó, 17%. E gyhangúságtól te h á t nem kell félnünk. A m o d ern n ek tű n ő A n d reátó l és A n g eli­ k átó l a régies D orottyáig és B orbáláig m in d en féle név előfordul. A becézett ala k o k a t nem szám ítva összesen h a rm in c h a t n ev e t v á la sz to tta k . A VII—VIII. k ateg ó riáb a ta rto zó k h u szo n h árm at. A z u tó b b ia k a t m egkérdeztem , m ié rt v álasz to ttá k éppen a z t a nevet, am ely ik et csu p án egy vagy k ét leány ta r t szépnek. A válaszok zöm éből az d e rü lt ki, hogy az á lta lu k v álasz to tt n e v e t egy szá­ m u k ra nagyon szim patikus szem ély viseli. (Á ltaláb an egy-egy u n o k ah ú g vagy u n o k a­ nővér, a k ik közül a le g fiata lab b ik m ásfél hónapos, a legidősebb h u szo n k ét éves. (Idősebbektől nem kölcsönöztek keresztnevet.) A felm érés h a rm a d ik ta p a sz ta la ta az 1965-ös felm érésh ez h aso n ló an ism ét a z t m u ta tta , hogy a nevekhez fűződő szem élyes élm ények, érzelm ek a legkülönbözőbb n ev e k et v a rá z so lh a tjá k a „legszebb”-é. A LÁ N Y O K ÉS A C S A L Á D I NÉV A k eresztn ev ek közötti v á la sz tá st a lányok term észetesn ek ta lá ltá k . S okan tö p ­ rengés n élk ü l b e írtá k a „legszebbet”. A vezeték n év -v álasztás lehetősége azon b an kissé m e g h ö k k en tette őket, gondolkozni kezdtek, é s . . . a száz leány n em v álasz­ to tt százféle n e v e t L ássu k a vezetéknevek rangsorát! A tö b b i 58 k islány m ás-m ás n ev e t v á la s z to tt 58 név = 58%. 59 �A legszebbnek ta rto tt vezetéknév a k islányok sz erin t a T a m á s i . N em a szó je len tése (eredeti jelentés) és nem is a szó h a n g a la k ja teszi ezt a n ev et sz ám u k ra a legszebbé, han em indokolásuk sz erin t a televízió n y ú jto tta élm ény, T am ási E szter bem ondónő csinossága és kedves egyénisége. B izonyságul lássu k a v álasztó k teljes n ev é t és a v álasz to tt neveket! (A h a to d ik so rtó l a I I. helyezést e lé rt n ev e k et közlöm.) M élyebb törvén yszerűséget k u ta tn i itt h iá b av a ló n ak látszik. A II . h ely ezett Varga n év nincs összefüggésben az u g y ancsak n ép szerű tv -bem ondóval, V arga J ó ­ zseffel. (V arga Z o ltá n t az FT C -ből ugyan m eg em lítette egyikük, de a többség adós m a ra d t a m egokolással.) B ár a Varga és Nagy n ev e k et igen h étk ö zn a p iak n a k ta rtju k , k é t-k é t gyerek; azok közül is, a k ik e t így h ív n a k ; e n ev e k et ta r tja a legszebbeknek. A tö rtén elem „N agy”-ja i a m ecedon N agy S ándor, a fra n k N agy K ároly, Nagy L ajos k irály u n k , N agy P é te r cá r és N agy K a ta lin orosz cá rn ő nem já tsz o tt kö zre ab b an, hogy a „N agy” név a legszebbek között a m áso d ik h ely re k erü lt, N agy A n n a színésznőre az onban többen is hivatkoztak. De — érd ek es m ódon — az egyszerűség és a név gyakorisága k eveset z a v a rt közülük. Sőt, a tú lzáso k tó l ó vakodtak. N agyon szim patikus, és népszerű kö zö ttü k A m brus K iry tá n cd a lén e k es. D e a K iry n év e l­ ria sz to tta ő k e t H áro m leán y m in d k é t nevével te lje sen elégedett. 14— 15 évesek. Ezek a k ö v et­ kezők: Kóm ár Júlia, Mező Gizella, Balázs Ildikó. Mi csak az uto lsó t ta rtju k igazán szépnek. T akács M arik a tv-bem ondónő h a tá s á ra h á rm a n a Takács n ev et ta rtjá k a legszebbnek. N épszerű m űvészeinkkel (hírességeinkkel) in d o k o lh ató k az aláb b i n évv álasztáso k is: 60 �A n évválasztások kissé sz ü rk é n ek m o n d h a tó k ugyan, de a z é rt jó csk án ta lá lu n k (fe ln ő tt szem m el is) tetszetős neveket, péld áu l: É rdekes v o lt m egfigyelni, hogy k é t te stv é r, egym ástól te lje sen fü g g etlen ü l azonos n e v e t v álasz to tt: Unger Mária — Szőke Gabriella; Unger Judit — Szőke Gabriella. M in d k ét k islán y csinos, m ongolos arcú, de fekete. T alán a z é rt vonzó a Szőke név, b á r ők nem tu d tá k m egokolni választásu k at. K ét érth e te tle n n e k látszó n év v á la sztá st r e jte tt lé lek tan i okok m a g y aráz tak m eg. Sim on K a ta lin sz ám á ra a Skornyák a legszebb név, m e rt az ú jsá g b an o lv aso tt egy ilyen n ev ű elh ag y o tt k isfiúról, N a g y Ju d it pedig a S vihkla n ev e t ta r tja a leg ­ szebbnek, m e rt így h ív tá k éd e sa n y ja első férjét, ak i k éth ó n ap o s h ázasság u tá n m eg ­ h alt. É d esanyja so k a t m esél róla. A k islán y m ost k ettesb en él éd esan y jáv al, m e rt éd e sa p ja (a m áso d ik férj) elh ag y ta őket. L ehet, hogy a v ez eték n ev ek et illetően kissé k o rai v o lt 12— 15 éves k islán y o k n a k felten n i a „M elyik a legszebb m a g y ar n é v ? ” kérdést. A k a p o tt v álaszok in k á b b az ő k et ism erő pedagógusok sz ám á ra sz o lg álh atn ak hasznos pszichológiai ta n u lm á n y ­ kén t. A nnyi azonban bizonyos, hogy a nev ek rő l n em egészen úgy v élekednek, m in t a feln ő ttek . V álasztásaik egyszerűbbek, igénytelenebbek. N em tö rek e d n ek m in d e n áro n a k izárólagos b irto k lá sra m ég a n eveknél sem .L ehet, hogy ez a fe jle tte b b közösségi érzés egyik b o n y o lu lt á tté te lű m u ta tó ja ? 61 �V ezetékneveikben enn ek ellen é re is sok az eredetiség, változatosság. N em köti ő k e t a m ai feln ő ttek e t m ég an n y ira befolyásoló szokványos n év m ag y aro sítási sablon. Száz lány 73 család n ev et választott. A helyezést e lé rt tizen ö t család i néven 42 lány osztozott. A tizenöt névből a z é rt öt m égiscsak „i”-vel, illetv e „y”-n a l végződik. Az 1965-ös felm érésrő l szóló cikkem ben a z t írta m , hogy az „i” m elléknévképzős nev ek so k aság a a „névm agyarosítás szürke szokásával” m agy arázh ató . Ezek a kislányok azo n b an sosem gondoltak n évm agyarosításra. A szépnek ta rto tt 73 vezetéknévből 32 m ég is „i”h anggal végződik, (5 „y”-ra). Ezek sz erin t a szépnek ta rto tt m ag y ar családi n e v e k általán o sa n jellem ző jegye az „i”-végződés. A FÉR FIN EV EK V ER SEN Y ÉR Ő L A v ersenyben rész t v e tt fé rfia k sa lg ó ta rjá n ia k , vagy S alg ó ta rján környékiek. S zin te m in d ip a ri üzem ekben dolgoznak. T öbbségük fizikai m unkás. De a legm űvel­ te b b ek közé sorolhatók. Azonos ip a ri tech n ik u m esti (villam os-, gépész-, kohász-) ta g o za tán a k III.—IV. osztályos hallgatói. A kad k özö ttü k n éh án y ére ttsé g ize tt is. A z ad atszo lg áltató k között o tt ta lá lju k az intézm ény o k ta tó in a k egy részét is: h é t ta n á r t és h é t m é rn ö k ö t (14%). A fizikai m un k áso k (villanyszerelő, öntő, kovács, gépkocsiszerelő, géplakatos stb.) szám a h etv en h á ro m (73%). A többi 13 fő előadó, könyvelő, m űszaki rajzoló, revizor, szem élyzetis stb. (13%). A h allg ató k ko ra 20 évtől 48 évig te rjed . Z öm ükben 30 év a la ttia k . Az o k tató k is többségükben fiatalok. C supán egy 65 és egy 71 éves ta n á r v an közöttük. A 100 férfi 38 k ere sztn e v et választott. 80 fő 18 n éven osztozott, m íg a többi h ú sz 20 külön n ev e t választott. A legszebbnek ta rto tt férfin ev ek e t az aláb b i tá b lá ­ z a t ta rtalm a zz a: Meggyőző szépségű, kiegyensúlyozott, szolí d ran g so r ez. H ián y zik belőle a f e l­ tű n é sre vágyás ta rk a rik ítá sa. In d o k o ltan to m p áb b ak a színek, m in t a női u tó ­ neveknél. 62 �Jellem ző, hogy a fen ti 11 név között m indössze egy a m agas és k ettő a vegyes h a n g re n d ű szavak szám a. — A „győztes” 13 női névből p edig csak k ettő v o lt a m ély h a n g re n d ű : Zsuzsanna, Anna, de ezek is csak ala p fo rm á ju k b a n , becézés nélkül. Az egyes n ev ek re eső szavazatok szám a is nagyon meggyőző. C sak az óv m eg az e ltú lz o tt következtetésektől, hogy az 1965-ben közzé te tt felm érés a d a ta i nem egyeznek a jelenlegivel. A m ost győztes Zoltán név (12% ) ak k o r m ásodik helyezést é r t el 5,7%-kal. Az ak k o ri győztes A ttila (10%) m ost 5 % -kal a h ato d ik h ely re e s e tt vissza. A v álaszto tt nev ek ere d eti jelen tése — m in t befolyásoló tényező — e z ú tta l is elh an y ag o lh ató . Az István-, Sándor-féle m egszokott n ev e k előkelő helyezése ig a­ zolja, hogy a fé rfia k nem k eresik a m in d e n áro n ú ja t vagy id e g e n sz e rű t A „Z oltán”, a jelenlegi győztes a refo rm k o rb a n ú jjá é le d t n ev ek egyike. Hogy Jó k a i K á rp á th y Z o ltá n já n a k köze van m ai népszerűségéhez is, az v ita th a ta tla n , de ez a h a tá s a többségnél nem közvetlen. (A m á r egyízben e m líte tt V arga Z o ltán ra i t t n em h ivatkoztak, de K odály Z o ltá n ra többen is.) A Z o l t á n név ebben a „szépségversenyben” ö n m ag áb an is h ely táll. A nev ek zeneisége term észetesen a férfi k eresztn ev ek n él is jelen tő s tényező. F ig y eljü k meg a h áro m legszebbnek n y ilv á n íto tt férfin év d allam v ariáció it, d e előbb té rjü n k m ég vissza a győztes női n év d allam ára! A n i t a ! L egtisztáb b an a k k o r cseng e szó, ha a távol levő kis A n itá t k iá ltjá k v ele haza. E m elkedő—eső a d allam lejtése, az „i” m eg is hosszabbodik, h an g sú ly t is kap, a han g erő is e h an g n á l a legnagyobb. A Z o l t á n név m u z sik á ja a m élyhegedű zengése. H an g ren d je m ély, ilyen szem ­ p o n tb ó l m egfelel legősibb h an g tan i tö rvényeinknek. A sok zöngés m ássalhangzó m ég fokozza ezt a kellem es zsongást. A rö v id „o” m élyebb fekvésű, a hosszú „á” a m ély m a g án h an gzók legnyíltabb, legm agasabb v arián sa. A m i a h an g sú ly t és h an g lejtést illeti, különböző beszédhelyzetekben m ás d a lla m fo rm á k a t ta lá lh a tu n k : A nevem Zoltán. — E bben a közlésben a Z oltán szó hangsúlyos szótagja a „Z ol-”, a h an g lejtés is eső: Z oltáno\o (Ez a helyes ejtésm ód.) — Zoltán! M ondanék én n eked v alam it. I tt az alap tö rv én n y e l ellen tétb e n a m áso d ik szótag hangsúlyos, a hangszín is em elkedő: Z oltán!o / o N em m agyaros, ta lá n h ely telen is, de k étségkívül g y ak ra n előforduló „d allam ” ez is. B ár a m ély m a ­ gán h an g zó k képzését figyelem be véve m ég term észeteseb b n ek is lászik.) M in d k ét d allam v ariác ió kétség telen ü l kellem esen hangzik. I s t v á n — E szó vegyes h an g ren d ű . H a d a lla m á t (csak az Istv án szón belül) vizsgáljuk, m agától értetődően, világosan érvényesülő h an g tan i tö rv én y ek k el esik le a d allam a m agas ,,i”-ről a m ély „á”-ra . E h a tá s t csak fokozza az, hogy az első szótagban k é t zöngétlen, a m ásodikban pedig k é t zöngés m ássalh an g zó van. A női u tó n ev ek n él m á r beszéltü n k az „a—i” kellem es eg y ütth an g zásáró l. A lig m erem ezt a h an g so rt „i—á ”- ra válto ztatn i. P edig b e k ell v allan u n k , hogy hum oros asszociációnk ellen é re is az „i—á ” m ég a „csacsim uzsikában” sem h an g zik nagyon k ellem etlen ü l. L á s z l ó ; a h a rm a d ik legszebb férfi k eresztn év h an g lejtése is kellem esen eső. A k ét szótagkezdő zöngés „1” és a k é t hosszú m ag án h an g zó h an g tan i lo g ik á já t és r itm ik á já t könnyed eleg an ciáv al köti össze a zöngétlen „sz”. A h áro m győztes n év h a t m agánh an g zó jáb ó l csak egy m agas (o, á—i, á—á, ó,). A férfin ev ek te h á t m élyebb zengésűek, férfiasab b ak . A k ellem es hangzás azon b an a legszebb férfi k ere sztn é v n ek is ta lá n legfőbb k rité riu m a. 43 �D e nézzük tovább a IX . kateg ó riát! K é t-k é t férfi v álasz to tta az aláb b i n ev e k et: Antal, C saba, E rnő, Im re, József, Ottó, Péter (14%) — Az első k ilenc k ateg oriáb a ta rto zó nevek szám a te h á t tizennyolc. N yolcvan férfi ezekből a k eresztn ev ek b ő l v á ­ lasztott. A többi húsz (a m egkérdezettek 20% -a) egytől egyig m ás-m ás n e v e t v á ­ lasztott. L ássu k te h á t a m ég h á tra le v ő h úsz férfin ev et: Adám , A goston, A lfonz, Elemér, Endre, Ervin, Flórián, Győző, Gyula, Iván, János, Jenő, Kálmán, Mátyás, M ihály, Norbert, Ödön, Tibor, Zsigmond, Zsolt. (I—IX . k ateg ó ria = 38 név.) A győztes Zoltán n ev e t az aláb b i foglalkozású és k eresztn ev ű fé rfia k v álasz­ to ttá k : (A fé rfia k 38 k ere sztn e v et v álasz to tta k , a leányok csak 36-ot. Igaz, hogy az u tó b b ia k beceneveket is jelö lte k meg, és azo k at nem szerep eltettem k ü lö n névként.) A fé rfia k 77 v ezeték n ev et v álaszto ttak . (A lán y o k 73-at.) T eh á t a v ezeték n ev ek ­ ben is, az u tó nevekben is a fé rfia k v álasz tásai b izo n y u ln ak gazd ag ab b n ak . A szá­ m ok közti eltérés az onban nem jelentős, és n em is k ív á n különösebb ind o k o lást, m e rt (legalábbis a vezeték n ev ek et illetően) fe n n á llh a t az az egyszerű h ely zet is, hogy a fe ln ő tt fé rfia k több szép n e v e t ism ernek, m in t a serd ü lő k o rú lányok. P ersze fe l­ v eth ető az is, hogy a fé rfia k v álasztásai á lta lá b a n is igényesebbek. A családi n ev ek n él is kétségkívül szerep et já tsz ik a h an g alak . De a v ezeték ­ n ev ek b en a szó ere d eti je len tésé n ek is szerepe v an a szépségfogalom k ia lak ításá b an . E gyébként joggal fo n to lg a th ató az a tén y is, hogy a sokféle v ezeték n év n ek n em ­ csak a hangzásbeli és je len tésb eli szépsége le h e t vonzó. M eg n y ilatk o zh at a k ü lö n ­ féle nev ek keresésében a töm egből kiv áln i ak a ró egyéniség k ifejeződésének vágya is. (Ez a lélek tan i jelenség — irá n y á tó l és fokozatátó l függően — le h e t pozitív és n e ­ g atív is.) 64 �M ost lássu k a fér fia k á lta l leg szeb b n ek tartott v ez eték n ev ek rangsorát! A K á r p á t i név se n k it sem lep meg. H angzásáb an kellem es, jelen téséb en is szép. L eg feljebb az a m eglepő, hogy a lán y o k n ál csak egy K á rp á ti ak ad t. (Igaz, ők szom szédos b a rá ti országok hegy v o n u latai n ev e k én t ism erték m eg a K á rp á t szót, s ta lá n n em is ta rtjá k m a g y ar szónak.) A fé rfia k a K á rp á to k szépségével is, iro ­ d alm i élm ényükkel is in d o k o lták a K á rp á ti név „győzelm ét”. A K a z i n c z i név negyedik helyezése is érth ető . Az iro d alm i k ép z ettársításo n k ív ü l eg y ébként itt több k o n k ré t szem élyt is felidéz, m e rt ezen a v id ék en elég sok a K azinczi. A M arosvölgyi és Széplaki n ev e k et kissé e rő lte te ttn e k érezzük. L egtöbb fe jtö ré st k é t „prózai n é v ” okozhat, a I I. h ely ezett K o v á c s — és a III. h ely ezett S z a b ó név. Ez bizony az t m u ta tja , hogy je len tő s a feln ő ttek k ö zö tt is az o k n ak a szám a, a k ik nem idegenkednek a hétköznapitó l, a m egszokottól. Ezek á l­ ta lá b a n csak így indo k o lták v álasz tásu k at: — Jó n év az. L ássu k az I. helyezést e lé rt Kárpáti és a II. helyezést e lé rt Kovács n év v álasz­ tó in a k a d a ta it: 5 65 �A I I. k ateg ó riáb a n csupa fizikai m u n k á st ta lálu n k . K özülük négy (Tolnai, K övi, Szm olenszky, Turiczki) szépnek ta rto tt n ev et cserélt fel a szü rk éb b Kovácsra, de ezek közül k ettő m e g ta rto tta a keresztn ev ek között rangos h ely et elfoglaló Z o ltán t és G ábort. A z értelm iségi foglalkozásúak á lta lá b a n sz ám a rá n y u k n ak m egfelelően szerep el­ n ek m inden felm érés so rán észlelt jelenségben. C supán a K á rp á ti n ev et választó k között ta lá lh a tó k szám u k n ál m agasabb ará n y b an . L egfeljebb m ég azt fig y elh etjü k m eg később, hogy egyikük sem ta rtja s a já t te lje s n ev ét a legszebbnek, v a la m in t azt, hogy a „névszürkítők” között sem ta lá lh a tó k meg. Öten s a já t n ev ü k e t (vezeték és utónév) v a lljá k a legszebbnek: Buda A ntal g y á r­ tá si ellenőr, Darázs A rpád főm űvezető, Csanálosi János kom presszor kezelő, Hegyi Gyula kovács, Palócz Károly kovács. A névválasztások között tallózva m eg figy elh etjü k az alá b b ia k a t: A szokványos n év m agyarosítások em lék eit idézik a következő n év p áro k : Bürger József — Budavári József; Vilcsek Árpád — Egervári Árpád; Hartly János — Szentirm ai Ágoston; Olaj József — Marosvölgyi Sándor. (M indenütt az első az ere d eti név) H a ezeket a v álto za to k a t névszépítésnek fo g ju k fel, aláb b m e g találju k az e lle n ­ p á r t is, a név szü rk ítést: Patakfalvi József — Pál István; Szilágyi Gábor — Sós Gábor; Kazinczy Ferenc — Szabó Sándor; Szigetvári Károly — Szabó Tibor. Ily en féle je len sé­ get a nők ad a ta ib a n nem tap asztaltam . A k o ráb b i n évm agyarosítás rev ízió jáv al is ta lálk o zh atu n k . (Itt is az első név a m ostani, a m ásodik a legszebbnek ta rto tt): Esztergomi A ntal — Eybner Attila; dr. Hunvári György — Szilasi Gábor; Egri Endre — Szentm arjai András; Környei József — Kárpáti Zoltán. Önm ag u k b an is v a lla n a k az aláb b i variáció k : Török László — Móricz Zsigmond; Tóth László — Jókai Zoltán; N ika A ttila — Petőfi Attila; Belinyák László — Albert Flórián; Kovács Tibor — Puskás Ferenc. K ét példa ta lá lh a tó a m ag y ar n év szláv o sítására is: Dóra László — M arkovics Kálm án; Szeles Zoltán — Hajnovics Tamás. K irály István a feudális ran g o t sokallva „m érsékelten v isszav o n u lt”, s a Herczeg Zoltánt ta r tja a legszebb m ag y ar névnek. L ássunk m ég n éh á n y v ezetéknevet a férfiak „szürke”, m a jd „színes” v álasz tása­ iból: Boros, Máté, Lakatos — Udvarhelyi, Zsolnai, Sziklavári, Nagyváradi, Hidegkúti, Hajnal. (A csoportosítás a választáso k a rá n y á t is m u tatja.) A n evekkel való kedves és érdekes já té k to v áb b i fo ly ta tá sá ra e h ely ü tt m á r nem vállaikozhatom . Csak m ég a z t m ondom el, hogy a férfiak á lta l v álasz to tt 76 családi n év közül m ost is 49 „i” h a n g ra végződik. E zt a jelen ség et el k ell fogad n u n k a legszebb m agyar vezetéknév egyik törvényszerű ism ertetőjegyének. E bből azonban csak h áro m az „y”-os v álto za t: Koltay, Szatmáry, Szentandrássy. (Az utolsó nyolc bekezdés m egjegyzései is a nyilatkozók szóbeli m egokolásaira épültek.) A lányok v álasztása sz erin t te h á t a legszebb m ag y ar n év a T a m á s i A n i t a , a fé rfia k sz erin t pedig a K á r p á t i Z o l t á n . T erm észetesen m ás helyen és m ás időpo n tb an eszközölt felm érések m ás e re d ­ m é n y t m u ta tn á n ak . (Egyébként a fé rfia k s a já t k eresztn ev eik h ely ett szívesebben v álo g attak volna a női keresztn ev ek között. Egy ilyen felm érés is é r dekes lenne.) 6 �A z ism e rte te tt h áro m felm érés ta p a sz ta la ta in a k összegezésében nagyon óv a­ to sa k n a k k ell len n ü n k . A z alá b b ia k azonban többé-kevésbé á ltalán o sításk é n t is le­ szögezhetők: 1. A legszebb n ev e k rő l a lk o to tt fo g alm ain k a t régeb b en az iro d alm i (történelm i) hősök befolyásolták. Je len leg in k á b b a tv és a film hírességei. (Főleg fiatalo k n ál.) Ez az illeték esek fokozott felelősségén k ív ü l a r r a is int, hogy b aj v an az olvasással. P ed ig a készen k a p o tt film élm ény szellem i é rté k e bizonyos szem pontból kisebb, m in t az alk o tó fa n tá z iá t (és egyéb szellem i erő k e t is) jo b b an fejlesztő iro d alo m ­ olvasásé. 2. F ia ta lja in k nem k ív á n n a k nev eik b en is m in d e n k in é l különbek, tö b b ek len n i; b á r vonzza őket az új, az idegenszerű, de a b b a n is szívesen m egosztoznak tá rsaik k al. 3. Az utó n ev ek szépségének egyik legfontosabb jellem zője a kellem es han g alak , a n év m u zsik ája. (Az u tónév ered eti jelen tése elhanyagolható.) 4. A v ezetéknevek zeneisége szintén fontos, de a v ezetéknév ered eti jelen tése is je le n tő s ism érve a családi n év szépségének. 5. A v ezeték- és u tónevek kellem es eg y ü tth an g zására, ritm ik á já ra tu d ato san nern tö rek ed n ek , de ösztönös v álasztásu k a z t m u ta tja , hogy m égis v an bizonyos hangzási h a rm ó n iá ra való törekvés. M indezek az általán o sításo k v ita th a tó k . Egy ab szo lú t érv é n y ű tö rv én y azonban v ita th a ta tla n : A nevek kiválasztásán ál, a nev ek szépségének ran g so ro lá sán á l a szem élyes (szub­ jek tív ) élm ények és érzelm ek a legfőbb értékm érők, azo k at pedig nem le h et általán o s érv é n y ű logikai, érte lm i törvényszerűségekkel m eghatáro zn i. 67 �68 P a ta k i József. H áza k tá m falla l �HAGYOMÁNY MOLNÁR PÁL: ADATO K AZ 1940. ÉVI ÓKTÓBERI BÁ N Y Á SZ -SZ T R Á JK TÖRTÉNETÉH EZ A m egye m unkásm ozgalm a az 1933. évi nagy le ta rtó z ta tá so k u tá n csak nagy n e ­ hézség ek á rá n ren d e zte sorait. A le b u k o tta k helyébe új, friss erő k bekapcsolása, kon sp irációs okok m ia tt csak fokozatosan tö rtén t. Igen sokan m egfigyelés a la tt vol­ ta k , m á so k at m eg félem lítettek. Időbe te lt am íg az illegális tevékenységet ren d sze­ re sítették , a legális lehetőségeket m egfelelő ta rta lo m m a l tu d tá k m egtölteni. A p á r t ezekben az időkben is a szakszervezetekben ta lá lta m eg leg jo b b an a tö rv én y es k e re te k k ö zö tt tevékenységi form áit. K ülönösen erős v olt a befolyása a bányász szak szer­ vezetben. F igyelem m el k isérte a dolgozók élet- és m u n k ak ö rü lm én y eit, a jobb m eg ­ é lh e té sé rt m u n k a b esz ü n tetése k et szervezett. A b ag ly asaljai bányászok m á r 1937. fe b ru á rjá b a n k ap cso ló d tak a pécsi b á n y a ­ m u n k áso k sz trá jk já h o z. 1939 m á ju sá b an az eresztvényi kőbányászok sz ü n tették be a m u n k á t, jú n iu s 19-én Etes b á n y a te lep rő l érk ezik hír, a m u n k áso k reggel 6.30 ó rak o r sz trá jk b a léptek. Egy h ó n ap p al később m á r 2000 em b er sz trá jk o lt. Az 1940-es esz­ te n d ő n em hozott sem m i b iz ta tó t a m un k ásság szám ára. AZ 1940-ES O K TÓ BERI B Á N Y Á SZ-SZTR Á JK ELŐZM ÉNYEIRŐL A b án y am u n kásság m egélhetése a területszerzések , a többszöri b érren d ezések elle n é re sem ja v u lt. 1938-ban a m un k ásság reá lk erese te 10% -kal volt alacsonyabb, m in t 1929 előtt. 1938 u tá n ugyan tö rté n tek k ísé rle te k az eu ró p ai fejlődéshez való felzárkózásához, ez azonban ren d k ív ü l csekély ered m én n y el já rt. D e k la rá ltá k a 8 órás m unkaidőt, m e g állap íto tták a m in im ális béreket, a több g y erm ek es család o k n ak családi p ó tlé k o t ju tta tta k . E nnek ellen é re a m u n k ásság szo­ ciális viszonyai m ég a 30-as évek végén sem é rté k el a k a p ita lista v ilág h uszas év ei­ n ek átlagos színvonalát. K ülönösen szem betűnő v o lt m egyénkben az alacsony te c h ­ n ik a i felszereltség. A szociális, k o m m unális szolg áltatáso k m in im ális sz in tjé t sem b izto síto tták . A m egye legjelentősebb és legtöbb m u n k á st foglalkoztató ip a rá g áb a n , a b á n y á ­ sz atb a n a m egélhetési lehetőségek sta g n áltak . A bányászok fizetése alacsonyabb v o lt az ip a ri dolgozókénál. A k é t fizetés közötti időszakban töm egesen k ere sték fel a m u n k a ad ó k a t segélyért, fizetési előlegért. A n élk ü l ,hogy a fizetési előlegek, segé­ ly e k n agy szám ából túlzó követk eztetések et v o n n án k le, szükséges a ren d elk ezésü n k re álló tö b b száz d o k u m en tu m közül n éh á n y fizetési előlépést, k ed v ezm én y t k é re l­ m ező leveléből idézni, a m egélhetési gondokra vonatkozó ad ato k at. 69 �Toldi Jen ő n é alb e rta k n a i bányászasszony 1940. szep tem b er 23-i levelében, a z é rt k é r előleget, m e rt fé rje P esten v an kórh ázb an , 50 pengőnyi táp p én zb ő l n em f u tja b eteg láto g atásra. Felem líti, hogy m in t család tag n em k ap zsírad ék o t. G y erm ek ein ek nem tu d enni adni, „m erth a egyedülálló asszony v olnék m ég a k k o r jó vo ln a a k á r ­ hogy, de a m ik o r az em b er a gyerm ekeknek nem tu d ad n i n ém ileg m egfelelő é te lt ez a szülőknek egy nagy szívfájdalom , am ik o r m á r n ek em ebből eg y éb k én t is jól k i ju t o tt. . .”fejezi be le v elé t. Özvegy S zklad án y i Jó zsefn é n y u g d íjas 39 pengő n y u g ­ d íja t kap, „ . . . am ely összegből csak a legnagyobb n élkülözések m e lle tt tu d é ln i” — panaszolja, ez ért őszi b ev ásárlási segélyt k é r 1940. o k tó b er 7-i k eltezésű k é r vényében. S zarvas S ándor kisteren y ei bányász 200 pengő előleget k ér, hogy g y erm ek eit m eleg ru h á v a l tu d ja ellátni. B á rth a Já n o sn é 1940. szep tem b er 22-i k eltezésű k ére lm é­ ben anyagi tá m o g atásé rt esedezik, fé rje bevonult, nincs ak i fedezné a legszűkösebb k iad áso k at. A k n ai F erenc ugyanaz év augusztus 5-i lev eléb en 250 pengő előleget k ér, hogy fiá t m egfelelőképpen fel tu d ja öltöztetni, m e rt az in te rn á tu sb a n y e rt felv ételt. B laskovics József szeptem ber 25-i kérelm éb en adósságai törlesztésére k é r ú ja b b előleget. H aászer R óbertné panaszlevelében a kö v etk ező k et o lv a sh a tju k r „P álfalv a telepen 1 szoba konyhás la k áso m at a T kts B ányaigazgatóság folyó évi o k tó b er hó 1-re felm ondotta. M ostanáig sem tudom , hogy hol m é ltó z tatn ak részem re la k á st k i­ jelölni.” C sászár Já n o s h a d iro k k a n t és 39 tá rs a augusztus 19-i fo ly am o d v án y u k b an az igazság talan szén járan d ó ság k o rrig á lá sá t kéri. A győri p ro g ra m a la p já n m eg ad o tt 1 m illiá rd fo rin to s h ad i fejlesztés kö v etk ez­ téb en n ő tt a b án y á sz atb a n fo g lalk o ztato ttak szám a. 1933-hoz k ép est a szén b án y ászat te rü le té n 6800-ról 1938-ra 8250-re n ö v ek ed ett a dolgozók szám a. A m u n k a n é lk ü li­ séget a h áb o rú s k o n ju k tú ra felszám olta. E nn ek ellen ére tu c a tjá v a l találk o zu n k olyan korab eli kérvényekkel, am elyek elhelyezkedési ig én y ek et ta rta lm a z n a k . K ü ­ lön érdekessége e folyam odványoknak, hogy sok k ö zö ttü k a diplom ás, a m érnök, pedagógus (akkor a b án y a a lk alm az ta a n ev elő k et is), aknász, szakm unkás. Igen sok erd élyi bányász — elsősorban petrozsényi — elhelyezkedés irá n ti k ére lm ére v álasz t sem ad tak . E k o r p o litik ai légk ö rét jellem ző, hogy igen sokan a k érelm ező k — első­ so rb an aknászok — a v á rt, vagy m egpályázott álláso k at ab b eli érd e m ek re ép ítették , hogy a „fo rrad alo m ”-b an nem v e tte k részt, kiveszik részü k et a „ társad a lm i” m u n ­ kából (levente kiképzésből stb.) A m un k ásság írásos m egnyilatkozásai — kérései — erősen to m p íto tt á lla p o tb a n k e rü lte k a m unkaadókhoz. A k o rab eli sajtó, d o k u m en tu m an y ag , v a la m in t a szem é­ lyes visszaem lékezések a z t m u ta tjá k , hogy a bányászok n y ílta n is fellép te k a d u rv a hang, az em b ertelen bánásm ód ellen, h a rc o lta k a m ag asab b m u n k a b é re k é rt a jo b b élelm iszerellátásért, ru h a ju tta tá sé rt. A SZ T R Á JK LEFO LY ÁSA A bányászok n y ílt fellépése sz trá jk b a n te ste sed e tt meg. 1940. o k tó b er 7-én a sa lg ó ta rjá n i b án y á k b an a m un k áso k b eszü n te tté k a m u n k á t, b érem elést követeltek. A sz trá jk tö rté n e té re vonatkozó rész letek e t V itéz N ém eth százados jelen tése a la p já n érdem es áttek in ten i. (D okum entum ok a m ag y ar fo rrad a lm i m unkásm ozgalom tö rtén etéb ő l. 1935— 1945. Bp. K ossuth kiadó.) A feljegyzés, kato n ás, rövid, lén y eg re­ törő, a h elyzetet az u ralk o d ó osztály szem szögéből elem zi és m u ta tja b e az esem é­ nyeket. 70 �O któber 7. A sa lg ó ta rjá n i m u n k áso k s z trá jk b a léptek. O któber 8. S alg ó ta rjá n b a n k a rh a ta lo m g y an á n t egy p u skásszázad o t a H ad ü g y m in isztériu m k iren d elt. A k a rh a ta lo m p a ra n csn o k á u l vitéz báró U ngár K áro ly ezredes je lö lte te tt ki, k it a h ad ü g y m in iszter ú r szem élyesen ig azíto tt el, és n ek i a sa lg ó ta rjá n i üzem i k a ­ to n ai p ara n csn o k o t aláren d elte. O któber 9. N agybátony is sz trá jk b a lépett. A sa lg ó ta rjá n i k a rh a ta lo m m egerősítésére négy puskás század re n d e lte te tt ki. O któber 10. B arab ás alh ad n ag y ú r a hely szín re kiszállt. B enyom ása, hogy a sz trá jk b érm o z­ g alo m nak in d u lt, és csak később te re lő d ö tt á t p o litik ai té rre . U g y an ak k o r a k o rm án y engedélyével k in t já r ta k M ocsáry, R onkai és G ru b e r képviselők is. A k a rh a ta lo m m egerősítésére a 2. lo v a sd an d á r-p aran c sn o k sá g a p p a rá tu s szá­ zada k iren d e lte tett. O któber 11. E k k o r já r le a behívójegyek á lta l elő írt m u n k á b aá llá si h atárid ő . A z eredm ény n u lla. O któber 12. A v ez érk ari főnök h iv atalo s ú tjá ró l visszáérkezett, és a h ad ü g y m in iszter á lta l k ire n d e lt k a rh a ta lo m fe le tt a p aran csn o k ság o t átv ette. Ezzel k ap cso latb an a v ez érk ari főnök in té zk e d ést a d o tt ki, hogy a m u n k ásság ú jr a felszólítandó, m isze rin t legkésőbb 14-én reggelig lép jen m u n k áb a. A p a ra n c sn a k ellenszegülőket külön p a ra n c sra le k ell ta rtó z ta tn i és h o n v éd ­ tö rvényszék elé állíta n i. A képviselők m ozgásának m e g ak ad ály o zására a k o rm án y a B elügym inisztérium ú tjá n in tézk ed ik a közrendészeti szervekkel. Em e in té z­ kedés m egtételére vitéz L ászló ezredes ú r a belü g y m in iszter u r a t felk érte. O któber 13. V asárn ap i m unkaszünet, a helyzet változatlan. O któber 14. A dorogi és tokodi b án y á k is sz trá jb a léptek, v a la m in t S alg ó ta rjá n b a n a Salgó és H irsch G épgyár. H írek érk eztek arró l, hogy a sztrá jk h o z Pécs és T a ta is csatlakozni fog. D orogra és T okodra a had ü g y m in iszter egy-egy k a rh a ta lm i zá sz ló aljat k iren d elt. S alg ó ta rjá n b a n a bányászok kiem elése m egkezdődött. A v ezérk ari főnök re n d e ­ le te t a d o tt ki, m elynek értelm éb en a b á n y a te rü le te t k ö rü l k ell zárni, hogy k ív ü l­ ről idegen ne jöhessen be. Az u sz ító k a t h o n védtö rv én y szék elé k ell á llíta n i és a K a rh a ta lm i U tasítá s 7. §-a szerin ti re n d z a v a ró k a t le k ell tartó zta tn i. O któber 15. T eljes T a ta b á n y a sz trá jk b a lépett. A nem hadiü zem n ek szám ító üzem ek m u n k ásai sz ám ára a b ehívójegyek k id o ­ b attak . 71 �A z 1. gépkocsizó d a n d á rt E rdélyből v isszaren d eltü k b ék e-állo m ásh ely ére, v a la ­ m in t egy huszárosztagot és egy kerék p áro zó zászló aljat a h ad ü g y m in iszter B u d a­ p e stre beren d elt. D orogon, T okodon és S a lg ó ta rján b a n a k a rh a ta lm a t m egerősítette, T a tá ra és P écsre (prevenció gyanánt) k a rh a ta lm a t re n d e lt ki. A z anyaország b an a honvédséget k a rh a ta lm i k észenlétbe helyezte, a szab ad ­ ságokat beszüntette. A v ezérk ari főnök ú r szabályozta az ú jo n n a n k ire n d e lt k a r ­ h a ta lm a k aláren d elési viszonyait, a sz trá jk te rü le t teljes le zá rá sát ren d e lte el, intézkedett, hogy az o tt ta lá lh a tó id egeneket a csendőrség ú tjá n kell eltáv o lítan i, v a la m in t já rő rsz o lg ála tta l a m u n k á b a m enő m u n k á so k at b izto sítan i kell. A dorogi k arh . p k -n a k u ta sítá st adott, hogy G ru b e r képviselő b elépését a csend­ őrség akadályozza meg. O k tóber 16. A sz trá jk e lte rje d t E gercsehibe (egy zászlóalj k a rh a ta lo m g y a n á n t kirendelve), a d élu tán folyam án Pécs is leállt. S alg ó ta rjá n b a 398 fő k ato n a-b án y á sz é rk e zett be, k ik azo n n al m u n k á b a állo ttak . T a ta b á n y á ra a k a rh a ta lo m m egerősítésére a h ad ü g y m in iszter m ég h áro m zászló­ a lja t re n d e lt ki. B á n tay tá b o rn o k h e ly e tt T a ta b á n y á n a k a rh a ta lm i cso p o rt p a ­ ran c sn o k ság á t vitéz H ennyey tá b o rn o k v e tte át. A v ez érk ari főnök ú r elren d elte, hogy h a a g itá to ro k a t nem le h et találn i, az ex p o n á lt m u n k á so k at k ell le ta rtó z ­ ta tn i. A m u n k a b ér k ifizetésének és az élelm iszer k io sztásán ak k érd ése a k a r ­ h atalo m h atásk ö rén k ív ü l esik, e rre a bányaigazgatóság a k o rm án y á tó l kap u tasítást. A honvédelm i m u n kakötelezettség a la tt álló k n ál a m u n k a felv é telét ki k ell k én y ­ szeríteni. A k a rh a ta lm i p aran csn o k o k n ak szigorúan az a felad ata, hogy a sz trá jk o t le tö rje és a re n d e t fen n ta rtsa. O k tóber 17. Úja b b sz trá jk tö rt ki M óron és a B ud ap est—S alg ó ta rján i G épgyár és V asöntő R t-nél. Ez utóbbi azonban d élu tán a m u n k á t újb ó l felvette, P écsb án y atelep en a m u n k áso k n ak 80% -a m ég dolgozott, a többi hely ek en a m u n k a szünetelt. T a ta ­ b á n y á ra palatörés, v a la m in t a b án h id ai üzem n ek sz án t szén felrak á sa céljáb ó l h áro m zsidó m unkásszázad beérkezett. S alg ó ta rjá n b a ú ja b b 329 fő b án y ász­ k ato n a érkezett, k ik azonnal m u n k á b a állo ttak . L e ta rtó z ta ttá k T a ta b á n y á n 112, Dorogon 52 főt. A vezérk ari főnök ú r elre n d elte: A fe n n ta rtá si m u n k á k elvégzésére m űszaki k e re te t k ell alak ítan i, az E rdélyben levő a lak u la to k tó l az o tt szolgálatot te lje sítő bányász m esterségű legénység A szódra szállítandó. O k tóber 18. A B ud ap est—S alg ó ta rján i üzem m űködik, k ü lö n b en a h ely zet v álto zatlan . T a ta b á n y á ra szénberakodás c é lja ira 300 fő lengyel b eérk ezett. Az E rd ély b ő l m e­ n e k ü lt bányászok közül S alg ó ta rjá n b a n 60 fő n em á llo tt m u n k áb a. O któber 19. Ú ja b b sz trá jk tö rt ki G ánton .A h elyzet ek k o r k u lm in ált. N agyb áto n y b an kez­ den ek m u n k á b a állani. S alg ó ta rjá n b a n ú ja b b 258 fő k ato n a-b án y á sz á llo tt m u n ­ 72 �káb a. H irek érk e zte k a N yergesújfalui E te rn it M űvek sz trá jk já ró l. H ad ü g y m i­ n isz te r ú r elren d elte, hogy a jövőben a h ely zetjelen tést a k a rh a ta lm i p a ra n c s­ nokok neki is terjesszék fel, m elyben a n ap o n k é n ti term elé st is je len ten i kell. A v ez érk ari főnök ú r elren d elte, hogy az élelm iszerk io sztás és m u n k a b é r-k ifi­ zetés szabályozása a k a rh a ta lo m h a tá sk ö ré n k ív ü l esik. E té re n kezdem ényező­ leg fellép n i a k a rh a ta lo m p ara n csn o k a in ak nem szabad. E tá rg y b a n a b elügy­ m in iszter ú r a közrendészeti szerveknek ad u tasítást, m ely ek n ek azo n b an a szükséges tá m o g atást a k a rh a ta lo m részéről m eg k ell adni. O k tó b er 20. V asá rn a p i m unkaszünet. A h elyzet változatlan. O k tó b er 21. Az ózdi m un k áso k a bérem elés tá rg y á b an m e m o ran d u m o t n y ú jta n a k át. S algó­ ta rjá n b a n a h a tv a n i m un k ásszázad b a beosztott 200 fő m u n k ás a b án y á b an a m u n k á t felveszi. M óron a m u nkásság 95 % -a m u n k á b a állott. N ag y bátonyban a h elyzet szintén ja v u lt, a többi hely ek en stagnál. A v ezérk ari főnök ú r kérte, hogy a k o rm án y a k a rh a ta lm i p aran csn o k o k m ellé k o rm án y m eg b íz o tta t osszon be. O k tó b er 22. A z ózdi b án y a s z trá jb a lépett. S a lg ó ta rjá n b a n a helyzet eny h ü lt, a te rm elés em elk ed ett. E gercsehiben a sz trá jk m egtört. O k tó b er 23. A ragyolci bán y a (Losonc m ellett) s z trá jk b a lépett. S a lg ó ta rjá n b a az erd ély i a la ­ k u la to k tó l 108 fő k ato n a-b án y á sz érkezett. A többi bán y atelep en , kivéve D orogot, fokozatos ja v u lás tap asztalh ató . O k tó b er 24. M ór ú jra sz trá jb a lépett. D orogra, a k a rb a n ta rtá s i m u n k á k elvégzésére (füstöl a bánya) az erd ély i a la k u ­ la to k tó l 400 fő b án y á sz -k a to n a beérkezett. A többi b án y á k n ál fokozatos ja v u ­ lá s t látu n k . O k tó b e r 25. A h elyzet D orog k iv ételév el tovább ja v u lt. O k tó b er 25-én a m iskolci honvédbíróság m e g ta rto tta a le ta rtó z ta to tt bányászok ügyében az első szám ú főtárgyalást. A SZ T R Á JK JELEN TŐ SÉG E, RÖVID ÉRTÉK ELÉSE Az egész ország b á n y a te rü le té re is k ih a tó m egm ozdulás te lje s érté k elé sé re nem v állalk o zh atu n k . A ren d elk ezésre álló arc h ív u m i anyagok, dokum entom ok, feldolgo­ zások a la p já n m e g á lla p íth a tju k , hogy a sz trá jk a b án y a m u n k á sság b érköveteléseiből in d u lt ki. A n y ílt fellépéseket, m u n k a m eg tag ad áso k at különösen a z é rt é rté k e lh e tjü k jelen tő sn ek, m e rt g y en g ítették a n em zetgazdaságnak a h ad ig azd álk o d ás erő sítésére t e tt in tézkedéseit, az ország igen fontos en erg ia-h o rd o zó it képviselő b án y á sz at a s z trá jk id e je a la tt a h iv a talo s becslések sz e rin t m integ y 50% -os kieséssel dolgozha­ t o t t csak. A sz trá jk ré st ü tö tt a h ad iü ze m i sta tá riá lis ren d elk ezések en is. F igyelm en 73 �k ív ü l h ag y ták azt a tényt, hogy honvédelm i m un k ak ö telezettség a la tt álln ak , s m int. ilyenek, a k ato n ai fenyitő h atalo m és a kato n ai b ü n tető b írásk o d ás a lá ta rto zn ak . M indezekből lá th ató , hogy a b érkövetelésnek in d u ló sz trá jk átcsa p o tt p o litik ai je l­ legű m egm ozdulássá. E nnek érték éb ő l m it sem von le az a tény, h ogy b án y ász­ sz trá jk o k a t a nyilasok fel a k a rtá k használni a T elek i-k o rm án y m e g b u k ta tá sá ra és ezért kezdetben tám o g atták . A m ikor azonban lá ttá k a sztrájkm ozgalom valódi c é ljá t — és észrevették, hogy az nem szolgálja az ő c é lju k a t — cserben h ag y ták a bányászokat. A 35—40 000 v agont kitevő term elés-csökkenés, a k ato n ai fegyelem n y ílt m egtag adása, a sz trá jk országos jellegűvé v álása m é ltá n d ö b b en tette m eg a h á b o rú ra készülő korm án y t. A m egm ozdulás gyors leszám olása érd ek éb en nagy erő k e t m oz­ g a tta k meg. A nem hadiüzem i m unkásság sz ám á ra b eh ív ó p aran cso t k ü ld tek , a h a d i­ üzem ek m u n k á sa ira k a rh a ta lm a t ren d e ltek ki, a s ta tá riu m ren d elk ezéseit kezdték érv én y esíten i. B a rth a K ároly honvédelm i m iniszter országos felh ív ásb an fogalm azta m eg a k ilá tá sb a h ely ezett b ü n tető szankciókat. L ez ártá k a sz trá jk te rü le te k e t, a m un k ásság lakótelepeit. A „ren d ” és „biztonság”­ ró l a csendőrség gondoskodott. A sz trá jk szervezőit, „szóvivőit” le ta rtó z ta ttá k , a b e­ h ívó p a ra n c sn a k eleget nem te v ő k et elő állíto tták és h ad itö rv én y szék elé állíto tták . Az üzem elő b án y á k b an k a rh a ta lo m igénybevételével b iz to síto tták a fe n n ta rtá si m u n k á k végzését. A m iskolci honvédtörvényszék o któber 25—26-án m e g ta rto tt fő tárg y alásán 26 bányászt ité lt el 1 év 4 hó n ap tó l 3 évig te rjed ő b ö rtö n b ü n tetésre, és 5—8 évig te r­ jedő hivatalv esztésre, politikai jo g aik g y a k o rla tá n a k felfüggesztésére. A csendőrszuronyok, fegyverek, a k iéheztetés á lta l b izto síto tt intézkedések ugyan m e g tették p illa n a tn y i h atásu k a t, azonban a h am u a la tt izzott az ú ja b b sz trá jk , ellenállás tüze. A b án y á sz sztrájk végül is részleges ere d m én y e k et hozott. Á tm enetileg ja v u lt az élelm iszerellátás. A k o rm án y k én y telen v o lt az ip a ri m u n k ásság b é ré t 7 % -k al növelni. Á tm enetileg hatály o n k ív ü helyezte a 8 ó rás m u n k a n a p és fizetéses sza­ badság felfüggesztéséről szóló rendeleteket. 74 �C S O N G R Á D Y BÉLA: A BAG LYASALJA I KÉPZŐM ŰVÉSZETI SZA B A D ISK O LA TÖRTÉNETÉBŐL A nógrádi képzőm űvészeti élet az elm ú lt évtized b en m in d en ed d iginél n ag y o b b le n d ü lettel olyan ered m én y ek et p ro d u k ált, am ely ek re m é ltá n fig y elt fel az országos közvélem ény. E g y arán t vonatkozik ez a M agyar K épzőm űvészek É szak -m ag y ar­ országi T erü leti S zervezetének k eretei között funkcio n áló helyi cso p o rt tev ék enysé­ g ére és a csoporton belüli m űvészegyéniségek k ibon tak o záséra. N em fe la d a tu n k ez ú tta l e k étségkívül viszont a p illa n a tn y i h elyzetet m in d en k ép p azon az úton, am ely et m egyénk m űvészeti csak a felszabadulás u tá n i év e k et te k in tjü k v o n al k ezdőpontja m inden bizonnyal a iskola volt. ö rvendetes fellen d ü lés o k ait k id eríten i, jelen tő s m érfö ld k ő n ek k ell te k in te n ü n k életében a képzőm űvészet m eg járt, ha is. A n a p ja in k ig ívelő tö retlen fejlődési B aglyasaljai K épzőm űvészeti S zab ad ­ Az iskolán k ívüli népm űvelésben ugyanis a felszab ad u lás u tá n i években az u ralk o d ó irá n y z a t M agyarországon az úgynevezett szabadm űvelődés volt. A szab ad ­ m űvelődés, — ha ideológiailag nem is á llt m egbízható alap o k o n — g y ak o rlati, szer­ vező és nevelő m u n k á já v a l nem kis ere d m én y e k et é r t el. Ezek k ö zö tt ta rth a tju k szá­ m on az úgynevezett szabadiskola-m ozgalm at is, am ely n ek szervezői tö rtén elm i m issziót te lje síte tte k : lehetővé tették , hogy a tá rsa d a lo m n a k a k u ltu rá tó l eddig e l­ z á rt rétegei is tan u lh assan a k , e lju th a ssa n a k a főiskolákra. „A szabadiskolák célja: a képzőm űvészeti ízlés fejlesztése, képzőm űvészeti m ű ­ veltség em elése és a teh etség ek felk u tatá sa. N em dilettán sk ép zés, n em szép lelk ek és bohém m űvészkedők nevelése a cél. A g y ak o rla ti m u n k a m e lle tt fen ti cél sz erin t első ren d ű fontossága van az elm életi képzésnek, m ely a tárg y i ism eretek közlésén, esztétik ai nevelésen kívül, a h allg ató k at kellő ö n k ritik á ra n e v e li,.. ”1 — id é zh e tjü k a V allás és K özoktatásügyi M inisztérium Szabadm űvelődési O sztályának kö rlev elét, am ely et a szabadm űvelődési felügyelőkhöz c ím z e tt. U gyanez a le ira t közli azt a m u n k a terv n ek n ev ezett v áz la to t is, am ely kötelező érv én y ű ú tm u ta tá s t n y ú jt v a la ­ m ennyi szabadiskola m űködéséhez. A m u n k a te rv sz erin t elm életi és g y ak o rlati o k ta ­ tá sb a n e g y a rá n t részesíteni k ell a h allg ató k at. A z elm életi o k ta tás tá rg y a i: m ű v é­ szettö rtén et, esztétika, anatóm ia. A m u n k a te rv ide so ro lja a m űvészeti k irá n d u lá so ­ k a t és üzem láto g atáso k at is, am elyek a táj, illetv e a dolgozó em b er m eg ism erését h iv a to tta k szolgálni. A gyakorlati o k ta tás k é t tárgyból, az a la k ra jz b ó l és a m in táz ás­ b ól állt. A szabadm űvelődési felügyelők á lta l fizethető ta n ítá si ó rá k szám a egy évben 200 volt. A körlev él befejező részében a S zabadm űvelődési O sztály felso ro lja azo k at a szab ad iskolákat, am elyek m á r k érv én y ezték és m e g k ap ták a m űködési engedé­ lyüket. Az 1948. novem b er 27-én k e lt körlev él m ég nem tesz e m líté st a b ag ly as­ a lja i iskoláról, am ely m űködéséhez az engedélyt 1949 ja n u á rjá b a n k a p ta m eg: „A B ag ly asaljai K épzőm űvészeti S zabadiskola m ű ködésének engedélyezése ügyében a v allás- és közoktatásügyi m in iszter le ira ta a N ógrád—H o n t m egye szabadm űvelődési felügyelőjének. 75 �N ógrád—H ont várm egye S zabadm űvelődési F elügyelőjének, a B ag ly asaljai K épzőm űvészeti S zabadiskola engedélyezése ir á n t hozzám é rk e z e tt k érelm ére válaszolva közlöm , hogy a 232.253/VIII. 1948. sz. k ö rlev elem b en közölt feltételek sz e rin t a szabadiskola m űködését engedélyezem . B udapest, 1949. ja n u á r 26. Bod. K i:f. 28. K. N agy”3 A baglyasaljai iskola m űködésének m e g in d u lá sát azon b an nem d a tá lh a tju k a h iv a talo s engedélyezés n ap jáv a l, hiszen tu la jd o n k é p p en m á r jó v al előbb, k ö zv etlen ü l a h áb o rú u tá n m egkezdte tevékenységét: „1946. II. 4-én a sa lg ó ta rjá n i ip a rm ed en ce v állalata i, v a la m in t a v áro s tám o g atásá v al a M unkás K u ltu rszö v etség és a MADISZ k ere tén belül m űködő rajz , festészeti, szobrászati és ip arm ű v észeti iskola m egnyílt. M űködésének ezen n a p ló já t a fen ti d átu m m a l m egkezdtem . — Bona K ovács K ároly festőm űvész.” Ez a szöveg olvash ató a n n a k az iskolai n ap ló n ak a cím lap ján , m ely re a „M űvé­ szeti M unkás Főiskola — S a lg ó ta rjá n ” fe lira tú bélyegzőt n y o m ta a vezetéssel m eg­ bízott, a k k o r B ag ly asalján élő m űvész.3 A S alg ó ta rján i M unkásm ozgalm i M úzeum tu la jd o n á b a n lévő helyi m űvelő d éstö rtén eti dok u m en tu m ta n ú ság a sz e rin t „1946 te ­ lén, am ik o r m ég egy év sem te lt el a h áb o rú befejezésétől, 52 sa lg ó ta rjá n i fia ta l é r ­ zett m ag áb an k ed v e t ahhoz, hogy b etek in tsen a képzőm űvészet kincsesházába. B á t­ ra n m o n d h a tju k , hogy ilyen nagyfokú igénynek csak részb en való k ielég ítése is nagy szolgálat v o lt a helyi képzőm űvészeti é le t felszab ad u lás u tá n k ezd ő d ö tt k o r­ sz ak án ak elin d ításáb an . L egtöbben, szám sz erin t huszonegyen, a v id ék jellegéből f a ­ k ad ó an a b án y á k b an dolgozó fia ta lo k közül k é rté k felv é telü k et a m űvészeti isko­ lába. A nagyszám ú bányász h allg ató m e lle tt kilenc acélgyári, nyolc üveggyári és m ás h ely rő l való növendék sz erze tt alap ism e re te k e t az iskolában. Az első év őszi tan fo ly am án , ok tó b erb en m á r a „M unka” cím ű kom pozíciós fe la d a t m eg o ld ására k e­ r ü lt so r egy d ecem berben m egrendezendő k iá llítás céljaira. K ésőbb a rró l o lv a sh atu n k a naplóban, hogy az M K P d íja it D uba László, P in csák József és H idvégi K áro ly k a p ta a k iá llításo n való szereplése alap já n . É letreh ív ása u tá n egy év re 1947 tav aszán az iskola átk ö ltö zö tt a M A D ISZ bányai helyiségéből a m ai k ó rh áz ép ü letéb e (volt k ato n ai la k ta n y a ).4 1948-ban m á r ism ét B agly asalján ta lá lju k az iskolát. M eg n y itásáró l a Szabad N ógrád is é rte síte tte olvasóit: „A b ag ly asaljai M unkás K épzőm űvészeti Iskola szep tem b er 15-én n y ílik m eg rajz, festés és szobrászati szakon. B eiratk o zás kezdők és h alad ó k részére szept. 13—18-ig, hétfőn, szerd án és p én tek en d élu tán 5-től fél 8-ig. Az o k ta ­ tá s teljesen d íjta la n . Az iskola vezetője Bóna K ovács K áro ly .”5 A bein d u lás u tá n k é t h ó n ap p a l m á r színvonalas m u n k a fo ly t az iskolában, m ely ­ rő l a S zabad N ógrád színes rip o rtb a n szám olt be: „H eten k én t h áro m szo r a baglyasi iskola m e lle tt lévő »m ű te rem b e n « g yűlnek össze ezek a fiú k és lányok, hogy a n ap i n eh éz m u n k a u tá n b e lem e rü ljen e k a vonalak, tónusok, fo rm á k és színek csodálatos szépségeibe. B ányászok, iparosok, h á z ta rtá si alk alm az o ttak ezek a fiatalo k , a k ik n em csak helyből, de a k ö rn y ék m esszi ip a rtele p eib ő l is b e já rn a k ide. Z ag y v ap ál­ falva, Vizslás, S algótarján b ó l, 6—8 k m -rő l jönnek , hogy m e g tan u lják a v o n alak és fo rm á k r e j t e l m e i t ... A ra jz tá b lá ra fe ltű z ö tt p ap író k o n v idám , fü rg e u jja k vezetik a szenet és ceruzát. L assan kib o n tak o zik a kép, a m odell arca. M egnézzük a n ö v en ­ d ékek m u n k áit. R észben a falon, részben a szekrényben v a n n a k a képek. — A b alassa g y arm a ti k iá llítá sra is e lv ittü n k 30 d a ra b o t — m o n d já k kis b ü sz k esé g g el. . . 76 �A z iskola vezetője B óna K ovács K áro ly festőm űvész. F iatalo s le n d ü le tte l ta n ít, d ol­ gozik, segíti a tehetségeseket, hogy n e k a lló d ja n a k el. — Ezek a v áz lato k — m o n d ja — az ú j szakszervezeti székházhoz készülnek. A m u n k á t m á r m eg is k ezd tem B u d a ­ p esten . . . H ata lm a s m é re tű fresk ó lesz e z . . . A bányászo k titk o s erd ei gyű lését áb ­ rá z o lja m a jd az elnyom ás éveiben. Ez a m á sik pedig az elnyom ást, te rro rt, és a felsz ab a d u lást je lk é p e z i. . . H ata lm a s m unka, nagy tu d á st k ív án ó kép ek lesznek ezek, a m ik itt készülnek, ebb en az a p ró B ag ly as-b án y atelep i m ű te rem b e n és a b u d ap e sti S zakszervezeti S zékházra felk e rü lv e az egész v ilá g n ak m é ltá n h ird e tik b án y ászain k tö re tle n h ité t, m u n kakészségét és b iro d a lm á t a szocialista M agyarország m egvalósí­ tá sáb a n .”6 N éhány h ó n ap p a l később a m egyei szabadm űvelődési felügyelő, a b ag ly asaljai helyi ügyvezető je len tése a la p já n az a lá b b ia k b a n szám o lt be a V allás- és K özokta­ tásü g y i M in iszté riu m n ak az iskola m űködéséről: „A B ag ly asalján szerv ezett K épzőm űvészeti S zabadiskola ebb en az évben 1949. ja n u á r hó 24-én k ezd te m eg előadásait. A b e k ü ld ö tt te rv e ze ttő l a z é rt té rte k el, m e rt az ó raad ó képzőm űvész a bu d ap esti B ányász-szakszervezeti S zékház fa l­ festm ényén dolgozott egy hétig. A ta n m e n e t sz erin t: a la k ra jz , festés, szobrászat, an ató m ia, m ű v é sze ttö rté n et és esztétik a szerep el ta n tárg y k én t. Ó ra re n d : hétfőn: m in tázás és eszté tik a ; szerd án : a la k ra jz , an a tó m ia; p én tek en : alak rajz . Előadó: Bóna K ovács K ároly festő- és szobrászm űvész, ált. iskolai óraadó. H allg ató k névjegyzéke a lak rajz o n : 1. A ranyosi István, gy ári m u n k ás 2. D uba László, tervező 3. Földi József, üvegcsiszoló 4. G aram szegi László, m űszaki rajzoló 5. P e tik P iro sk a, h á z ta rtá sb e li 6. P olónyi József, b án y a írn o k (volt asztalos) 7. S ch riffe l F erenc, nyom dász 8. S zakács R udolf, gyári tisztviselő 9. T akács G éza, üvegcsiszoló 10. T uskai M argit, h á z ta rtá sb e li 11. V asas K ároly , kőfarag ó ta n u ló 12. B o jn a Ján o s, csillés (re n d ő rn ek m ent) 13. T uriczk i István, küldönc 14. G y ü re N ándor, üvegfestő 15. V incze József, v asu tas, p ály am u n k á s 16. D udás Istv án , esztergályos 17. B encze A ttila, vasutas, p ály am u n k ás S zobrászaton: 1. Bencze A ttila, v asu tas, p ály am u n k á s 2. V asas K ároly, k ő farag ó tan o n c 3. P e tik P iro sk a, h á z ta rtá sb e li 4. B ojna János, csillés (ren d ő r lett) 5. F öldi József, üvegcsiszoló 6. V incze József, vasutas, p ály am u n k ás 7. G aram szegi László, m űszaki rajzoló 8. P in csák József, asztalos ta n u ló 77 �A tan fo ly am láto g ato ttság a: a m egkezdéskor 90—100% -ban je len tek m eg az elő ­ a d á so k o n a hallgatók. K ésőbb a látogatottság i ará n y szá m fokozatosan csökkent. E nnek oka részben az, hogy tá rsa d alm i és egyéb elfo g laltság u k következtében n em já rh a tta k rendszeresen az előadásokra. Az átlagos létszám az egyes elő ­ adásokon jelenleg 5—6. A m ásik ok pedig az, hogy különböző tan fo ly am o k ra: szakszervezeti, továbbképző, általán o s iskolai és m ás esti ta n fo ly am o k ra is j á r ­ n a k a tanulók. E lm életi előad áso k at csakis a tan fo ly am h allg ató i sz ám á ra ta r t az iskola vezetője, szem léltető eszközök (vetítőgép) h ián y áb an . S zám ítás szerin t a tavaszi és k o ran y á ri időszakban em elkedni fog a h allg ató k szám a, m e rt az iskola m eg­ közelítése sokkal kedvezőbb lesz. E gyben jelentem , hogy az iskola a felügyelői h iv a ta l fedezet te rh é re a m ú lt­ b an sem m iféle felszerelést nem kapott. B alassagyarm at, 1949. m árcius hó 22. A felügyelői h iv atalb ó l távol. D óka S án d o r b e re n d e lt áll. ta n ító ’’7 A fővárosból Bod László lá to g a tta m eg az isk o lát 1949 m á ju sáb an . T ap a sztala­ ta it az aláb b i jelen tésb en foglalta össze: „M iniszter úr! A 255.332/1949. VI l. ü. o. sz. kiküldetési re n d e le t a la p já n f. évi m áju s hó 25-én B a g ly a saljára u ta zta m az o tta n i képzőm űvészeti szab ad isk o la ellenőrzésére és a tehetséges n övendékeknek felvételi vizsg ára való kijelölésére. M ájus 24-én d. u. 15 óra 30 p erc k o r in d u ltam B udapestről. B a g ly a saljára é r ­ kezve a helyi szabadm űvelődési ügyvezető C serh áti József, élm u n k ás jelv én n y el k itü n te te tt ta n ító és M üller P á l igazgató fogadtak, a k ik elv ezettek a szab ad isk o la helyéhez: a b án y a ált. isk o lájá n ak u d v a rá ra . Az o k ta tás egy m ű terem m é a la k íto tt v olt istálló helyiségben folyik. Az á t ­ a la k ítá st az isk ola tan ító i, a növendékek és az itt ta n ító B óna K ovács K ároly festőm űvész végezték, az építéshez szükséges an y ag o t a község lakossága a d ta össze. A kényelm es és jó l felszerelt m ű terem b en szorgalm asan dolgoztak m eg­ érk ezésü n k k o r a növendékek. K ülön csoportb an ra jz o lta k m é rtan i te ste k et a kezdők, fe je t ra jz o lta k a haladók. Az iskola fe n n ta rtá sá t h áro m te stü le t v á lla lta : 1) S alg ó ta rján i K őszénbánya N. V., 2) S alg ó ta rján város, 3) V. K.M. Szabadm űvelődési Főosztálya engedély a la p já n a N ógrád vm .-i S zabadm űvelődési Felügyelőség. A helyiséget a bánya ált. isk o lája (m ost állam osítás alatt) b ocsátotta rendelkezésre. Bóna K ovács az ált. iskolában a ra jz o t ta n ítja . 31 n y ilv á n ta rto tt szab ad is­ kolai növendék közül 5 szobrászatot, 26 pedig rajz o lást tan u l, v alam en n y ien m unkások, vagy m un k ás szárm azásúak. É letk o ru k 18—24 év között. A n ö v en d é­ kek a bánya, a helyi és p álfalv ai üveggyár, az acélgyár, a MÁV és kisüzem ek dolgozói. Az iskola vezetője Bóna K ovács K áro ly 1879-ben szü letett, a K épzőm űvészeti F őiskolát elvégezte, Réti növendék volt. N agyon sokat dolgozik a község m űvészeti életében; nem csak fest és m in tá z , de m ég a m á ju s 1-i felvo­ n u lá st is ő rendezi. N övendékeit kellő hozzáértéssel és szeretettel neveli nem csak m űvészi, han em általán o s k u ltu rá lis és politik ai von atk o zásb an is. O k tatásáb an h iá n y t a m ű v é sze t-tö rtén e t v o nalán ta p asz taltam , en n ek oka a csekély szám ­ 78 �b a n ren d e lk ez ésre álló szem léltető anyag. F e lm e rü lt k ív án ság o k : a növendékek sz ám á ra szükséges lenne an y ag térítés, kisebb összegű ösztöndíj, a felszerelés f e j­ lesztésére pénz, kö n y v tár, rep ro d u k ció és vetítőgép. F izetést a szabadm űvelődési felügyelőségtől m ég n em k ap o tt. A m egbízatásom a la p já n egyéni k o n zu ltác ió k a t fo ly ta ttam azo k k al a te h e t­ séges növendékekkel, a k ik e t a K épzőm űvészeti F ő sk o lára leh etn e ez év őszén k ü ld eni. B eszélgetésem eredm énye sz erin t a 12 je lö lt közül az a lá b b ia k a t ta r ­ to tta m jelö lendőknek: 1. D uba L ászló (1928) acélgyári alkalm azott, a p ja vízvezetékszerelő. Ideoló­ giailag fe jle tt, h a tá ro z o tta n tehetséges. 2. P in csá k József (1928) m intaasztalos. S zobrászn ak készül, 46-óta m in táz 3. T akács G éza üvegcsiszoló (1924) a p ja bányász. N agyon fe jle tt ízlése és m an u ális készsége, iparm ű v észeti p á ly á ra feltétle n ü l alkalm as. 4. P e tik P iro sk a m á r k a p o tt b eh ív ást kollégium i vizsgára. 5. V asas K ároly k őfaragó ta n u ló (1930) szobrászn ak készül, m űvészileg n a ­ gyon jó. A fe lv e tt v izsgálati jelen tés részletesebben a velem eg y ü tt dolgozó G yenes T am ás főiskolai tan árseg é d á lta l készül el, m ely et a b izo ttság n ak fogok b e n y ú jta n i. . . B udapest, 1949. m á ju s 27. Bod L ászló”8 A fen ti jelen tés k o m m e n tá lása k én t csak an n y it, hogy a jó sla t h am aro san v aló ra v ált, k ét tehetségesnek v élt je lö lt esetében, hiszen a S zabad N ó g rád 1950. m árciu s 3-i szám áb an a 6. oldalon ezt o lv a sh atju k : „ . . . D uba László, azó ta m á r a K épzőm űvé­ szeti Főiskola növendéke. P in csák József is o tt v an m ár, in n e n in d u lta k el, ebből a kis m u n k ás képzőm űvész c s o p o rtb ó l... „ Bod L ászló egyébként is nagyon jó érzékkel íté lte meg az iskola növendékeit, h iszen P in csák József P a ta k i József n é v e n — ha nem is le tt s z o b rá sz — festő k én t m e­ g yénk legjo b b jai között v an n a p ja in k b a n is. K itű n ő szobrász le tt V asas K árolyból is, b á r ő nem m egyénkben él. S alg ó ta rjá n b a n a lk o t viszont az eg ykori üvegcsiszoló T ak ács G éza az Ö blösüveggyár iparm űvésze. Az iskola n ö vendékei közül egyéb­ k é n t m ások is eredm ényesen sá fá rk o d ta k tehetségükkel, hiszen többek között G y ü re N án d o r és Polonyi József is a N ógrád m egyei K épzőm űvészeti S tu dió ak tív tagja. A B aglyasaljai K épzőm űvészeti S zabadiskola tö rté n e té rő l m ég an n y it tu d u n k , hogy 1949-ben fe sz tiv á l-k á llítá sra készültek a növendékek a B u d ap esten m eg ren d e­ zésre k e rü lt I I. V ilágifjúsági T alálkozó tiszteletére. 1951. m áju s 10-én D öbröczöni K álm án főiskolai ta n á r és M olnár József tan árseg éd k ereste fel teh etség k u ta tás cél­ já b ó l Bóna K ovács K áro ly növen d ék eit.9 N em sik e rü lt pontos a d a to t fe lk u ta tn u n k az iskola m egszűnésére vonatkozólag. M indössze a n n y it tu d tu n k meg, hogy az ötvenes évek első éveiben m ég m űködött. T e h á t 7—8 é v re teh ető tö rté n e te a n n a k a képzőm űvészeti szabad isk o lán ak , am ely ren d k ív ü l nagy szerep et já tsz o tt N ógrád m egye képzőm űvészeti életén ek fe lle n d ü ­ lésében. A z iskola m ű v észtan ára, Bóna K ovács K ároly is elév ü lh e te tlen érd em ek et sz erze tt a n ó g rád i képzőm űvészet fejlesztésében. 79 �J E G Y Z E TE K 1. K épzőm űvészeti élet a f elszabadulás u tá n ; A M ű v észettö rtén eti D o k u m en táció s K özpont F o rrásk iad v á n y ai I I . Szerk.: N ém eth L ajo s; A z an y ag o t gy ű jtö tte, re n ­ dezte, jegyzetelte K iss Dezső; B ud ap est 1965, 30. 1. 2. U. o. 34. 1. E redeti fogalm azvány. Mü . Min. Ira ttá r. V. K. M. S zabadm űv. Oszt. 1948/49-121-2 B aglyasalja (233218/1948). A szabadiskola m u n k a te rv é t „fe lü lb írálta és engedélyezés céljáb ó l” N ógrád—H ont v árm egye szabadm űvelődési felügyelője 1948. decem ber 15-én te rje sz te tte fe l a v a llá s- és közoktatásügyi m inszterhez, egyben je le n te tte az t is, hogy az iskola k öltségeinek fedezését a s a já t ellátm án y a te rh é re elv állalta. 3. K ovács Ján o s: M űvészeti M unkás Főiskola — S alg ó ta rján , 1946. N ógrád, 1966. jú n iu s 4. 4. 1. 4. U. o. 5. S zabad N ógrád, 1948. szeptem ber 9. 4. 1. 6. H. Gy.: K észül a b ud ap esti szakszervezeti székház fre sk ó ja — L áto g atás a bag ­ lyasi m u n k ás képzőm űvészeknél — ; S zabad N ógrád, 1948. n o v em b er 18. 3. 1. 7. K épzőm űvészeti élet a felszabadulás u tá n ; I. m. 35—36. 1. E red eti tisztázat. Mü. M in. Ira ttá r. V. K. M. S zabadm űv. Oszt. 1948/49-121/2— B ag ly asalja (252902/1949.). 8. U. o. 37. 1. E gykorú írógéppel ír t jelentés, am ely n incs kézzel aláírv a. (H itelességét a h á tla p ­ já n elh ely ezett egykorú m in isztériu m i ik ta tá si—érk eztetési bélyegző len y o m ata ta ­ n ú sítja.) M ü. M in. I ra ttá r. V. K. M. S zabadm űv. Oszt. 1948/49-121/2—B a g ly a salja (255914/1949.). 9. K ovács Já n o s: I . m. 80 �SOM OSKEŐ Y ISTVÁN: FÖLDALATTI SZÉNBÁNYÁSZATI MÚZEUM N ógrád m egye n éhány, szem léltető, ism eretterjeszté si és idegenforgalm i célra szán t látv án y o sság a a keletkezés id ő p o n tja sz erin t országos v iszo n y latb an első h ely et foglal el: B a lassag y arm ato n lé te sü lt az első hazai sk an sen , a „Palóc u d v a r”, S alg ó ta r­ já n b a n a m a g y ar vid ék első M unkásm ozgalm i M úzeum a, H ollókő falu m ag ja az első hazai n ép i építészeti rez erv átu m , végül 1965. m áju s 1-én n y ílt m eg S alg ó ta rjá n b a n M agyarország első és egyetlen F ö ld ala tti S zénbányászati M úzeum a. F ö ld ala tti B á n y am úzeum unk a m ásodik E urópában. A z első B ochum ban, a n y u ­ g atn ém et kőszénm edencében van. N ém ileg hasonló ilyen intézm ény a p rág a i Ip a ri M úzeum ép ü lete a la tti is, de nem ered eti, h an e m u tá n z o tt v ág ato k b an elh ely ezett és n em csak szénbányászati, han em általán o s b án y a ip a ri m úzeum részleg. Jó m eg oldásnak bizonyult, hogy a m úzeum ot a régi, sa lg ó ta rjá n i b án y atelep ü lés tőszom szédságában, te h á t közel a város központjához, helyezték el. N em ta lá lh a tta k v o ln a a lk a lm a sa b b a t m in t az 1879-ben m eg in d íto tt, m a jd 32 évi szünetelés u tá n 1937-ben ú jra n y ito tt és egészen 1951-ig üzem elt Jó z sef-lejtő sak n át. N agy előny az is, hogy a m ú zeum m á á ta la k íto tt bán y án ak , m in t m entési g y akorló tá ró n a k élő re n d e l­ tetése is m a ra d t, így a szakszerű k a rb a n ta rtá s is biztosítv a van. A m úzeum fö ld a la tti folyosóinak hossza 280 m, a szintkülönbség pedig 35 m. Így lehetővé vált, „hiteles” k e re tb e n a szénterm elés több m in t százéves fejlődését, a kezdetleges m ódszerektől a korszerű, gép esített eljáráso k ig b em u tatn i. Igy sik e rü lt érz ék eltetn i a bányászok fontos, nehéz és n éh a veszélyes m u n k á já t. A n ép ­ szerű s a z é rt a nagyközönség sz ám á ra hasznos tá jé k o z ta tá s a leglényegesebb fö ld ­ ta n i és m ű szaki tu d n iv a ló k a t öleli fel. A szem léltetés m ag asfo k ú élethűsége kielégíti a nézők tu d á sv ág y á t és valóságos é lm én y t n y ú jt. A látn iv aló k é rté k é t n ag y b an em eli, hogy a fö ld alatti b án y am ű v elés olyan ip a r­ ág, am ely n ek idegenek általi m egtekintése körülm ényes, n em veszélytelen és m i­ u tá n az ü zem et zav arja, tilos. E r itk a látványosság v o n zalm át bizo n y ítja s ű rű láto g ato ttság a. T av aly m integy tizenegyezer szem ély, köztük igen sok külföldi vendég te k in te tte meg. A m úzeum jellege, a b e já ra tn á l elh ely ezett tá jék o z ta tó tá b la szövege szerin t „technológiai és tö rté n elm i m ú zeu m ”. M in d k ét jelző helyénvaló, m e rt tá rg y a m in t­ egy 100 év bányatö rtén elem , m elyből közel 80 év hősi osztályharc, am elyben a b ányászok dicsőséges sz erep et v ittek , továbbá 20 év felszab ad u lás u tá n i h alad á s m ű ­ szaki és szociális té re n egy arán t. T echnológiai részében a k iá llítá s visszanyúlik G eorgius A gricola (1494— 1555) „D e re m e tallica” cím ű, in k á b b é rc b án y ászatra vonatkozó fo rrásm ű v ére. Jó á tte k in ­ té st n y ú jt tá rg y i—m űszaki anyagával, szerszám ok, készülékek, m űszerek, term elési és szállító gépek, v a la m in t b erendezések tekin tetéb en . A tö rté n elm i rész, n y ilv án tech n ik ai okokból, egyelőre m ég szű k eb b re szabott. Id eta rto zik a társa d alo m tö rtén e ti, v a la m in t g azdaságp o litik ai dokum entáció. B iz­ to sra vehető, hogy m ih e ly t a körü lm én y ek m egengedik, illetv e m ih e ly t a m úzeum bővül, ahogy az te rv b e v an véve, a bányászok szociális h ely zetén ek — a k a p ita lista 6 81 �tá rsa d alo m időszakától a szocialista fe jlő d é sig — több h ely et leh et szentelni m ajd . M i­ ly e n sokatm ondó p éld áu l a „P olitikai Ú jdonságok” 1861. ja n u á r 17-i szám ából idézett, a tá ró falá n olvasható közlem ény: „A term elési költség a szén m á zsájátó l 6 k ra jc á rra te ­ hető, s így 8 k ra jc á r a tiszta nyereség!” F eltehető, hogy ilyennem ű ad a tsz o lg áltatás­ ból n éh a átfed ések ad ó d h a tn a k a m a jd újból m egny itan d ó M unkásm ozgalm i M úzeum d o k u m entációjával. Ez azonban nem volna gátló körülm ény, m e rt a k é t m úzeum láto g atóinak egy része elő re láth ató lag nem azonos. K itű n ő ö tle t volt, a m úzeum k erítésé n k ív ü l „régi b á n y a te le p i sk a n sen t” lé tesí­ teni. Az ép ü let egyik helyiségében 1922-től 1929-ig te rjed ő N épszava cikksorozat tü k rö zi az ellen fo rra d alm i korszak b ányászsorsának egy részét. E sajtószem elvények a felszabadulás idő p o n tjáig való fo ly ta tása szintén n y ilv án a jövő egyik felad ata. A m úzeum v á rh a tó to vábbfejlesztése so rán b izo n y ára a felszab ad u lás u tá n i id ő szakra vonatkozó tá jék o z ta tó anyag is h ely et fog kapni. A ki a b án y a sötétségéből az an n y i ízléssel k ia lak íto tt, k u ltu rá lt elő k ertb e kilép, ezen tú l m ég nagyobb m egbecsüléssel gondol m a jd b án y ászain k ra. Ez a szép p a rk alk alm as volna hagyom ányápolásra. I tt le h etn e m éltó k ö rn y ezetb en b án y ászain k v é rta n ú in a k és elh ú n y t hőseinek em lék é t m egörökíteni. F ö ld ala tti b án y am ú zeu m u n k a m aga nem ében egyedülálló vívm ány, am ely é rt m indazoknak, a k ik m egv aló sításán ál k ö zrem űködtek őszinte elism erés jár. 82 �KÖRKÉP G O RD O S JÁN O S: A FILO ZÓ FIA I ISM ERETTERJESZTÉSRŐL M áju s 16— 17-én S a lg ó ta rjá n b a n ta r ­ to tta ü lé sét a T IT O rszágos Filozófiai v álasztm án y a. A k é t n ap során három re fe rá tu m és a v álasztm án y írásos je ­ len tése fe le tt folyt a vita. B alló Istv á n „A filozófiai ism erettejesztés fela d ata i p á rtu n k X I. kongresszusa u tá n ”, Z rin ­ szky L ászló „A filozófiai ism e re tte r­ jesztés m ó d szertan i p ro b lém ái” és Von­ sik G y u la „A filozófiai ism eretterjeszté s szerep e a helyes é rté k re n d k ia la k ítá sá ­ b a n ” cím m el ta rto tt előadást. P á rtu n k IX . kongresszusa új m u n k a ­ p ro g ra m o t á llíto tt a filozófiai ism e re t­ te rje sz té s elé is — k ezdte re fe rá tu m á t B alló elv társ. A szocialista tá rsa d alo m felép ítésén ek id ő szakában egyik leg­ fo n tosab b fe la d a t a gazdasági ép ítő ­ m u n k a m agasszintű m egvalósítása, ezért h a tá ro z ta el p á rtu n k az új gazdasági m echan izm u s bevezetését. K övetkezm é­ nyeirő l, h a tá sá ró l szám os téves nézet te rje d t el, am elyek k o rrig á lá sáh o z nem elegendő csupán a p o litik ai tá jék o z­ ta tá s — b á r ez sem h an y ag o lh ató el. A torzításo k leküzdésének azonban el­ en g ed h etetlen feltéte le a m élyebb össze­ függések feltárása. E zért a filozófiai is­ m e re tt erjesztés k ö zép p o n tjáb a a v ilá g ­ nézet, e tik a és az érd ek p ro b lém áin ak elem zését k ell állítan i. T á rsa d a lm u n k szocialistává v álásá n ak fo ly am ata élesebben v eti fel az ú j tu ­ dom ányos világ n ézet k ia la k ítá sá n a k szükségességét. É v rő l-év re növekszik azoknak a szám a, a k ik elfo rd u ln a k a régi világnézettől, igyekeznek m egis­ m ern i a term észeti és tá rsa d a lm i való­ ságot helyesen kifejező v ilág n ézetet. A szocialista v ilág n ézet k ia la k ítá sa nem m ost kezdődött. T á rsa d a lm u n k szellem i életé n belül növekvő szerepe figyelhető meg. Azonban a világnézeti harcon be­ lül a hangsúlyt az idealizm us, vagy azon belül a vallásos világnézet kritikájára helyeztük, és nem a tudományos v ilá g ­ nézet m egism ertetésére. Bár az idealista világnézet kritikájáról sem m ondunk le a jövőben sem, azonban m unkánk kö­ zéppontjába a m arxista világnézet m eg­ ism ertetését kell állítani. E nnek m eg­ felelően kell m egfogalm azni a filozófiai előadások té m á it is. E fe la d a t m eg v aló sítása n em csak a filozófiai szak o sztály o k ra h áru l. Igen sokat seg íth etn én ek a m a tem atik ai, fi­ zikai. csillagászati, biológiai, k ém ia szakosztályok is azáltal, h a a te rm ész et­ tudom ányok egyes p ro b lém áin a k k ife j­ tések o r a té m a világ n ézeti k o n zek v en ­ c iáit is m egfogalm aznák. Sőt m ég a k ü ­ lönböző szervek eg y ü ttm ű k ö d ésére is szükség voln a a m u n k a h aték o n y a b b á tételéhez. E lőbbre kell lép n i az erkölcsi felfogás te rü le té n is. Az ú j re n d az erkölcsi alap e lv ek e t és n o rm á k a t is ú j ta rta lo m ­ m al tö lti meg. Ezek m eg ism ertetésére és 83 �készséggé v álása a világnézet teljesebbé té telének f eltétele is. K ü lö n k i kell em eln ünK a szocialista h azafisá g és a p ro le tá r in tern acio n alizm u s p ro b lé m á já t am ely rő l sok szó ese tt ugyan az előző év ekben, de csak az általán o sság szin t­ jén. a patriotizmus kialakításában a haza konkrét eredm ényeihez (anyagi és szellem i) fűződő érzelm i kapcsolatoknak döntő szerepük van. C sak ezek alap já n , ezek ism ereté b en a la k u lh a t k i az igazi szocialista hazafiság. A szocializm us te lje s győzelm e feltételezi m in d e n nép m u n k á so sztály án ak összefogását is, en ­ n ek pedig szerves része a p ro le tá r in ­ tern acionalizm us. E rkölcsi tu d a tu n k b a n m a m ég erősen érezhető a burzsoá erkölcs hatása, ezért tá rsa d alm i viszonyunk fejlődésével egy­ időben ezeknek a m a ra d v án y o k n a k a felszám o lására is gondolni kell. Az em ­ b erek szívesen elfo g ad ják a szocia­ lizm us ere d m én y eit és g y ak ra n h i­ v atk o zn ak tá rsa d a lm u n k b a n b izto síto tt jo g a ik ra is. Id ő n k én t m egfeledkeznek azo n ban arró l, hogy a sik erek egyik fel­ té te le a kötelességek m e g tartá sa. Jog és kötelesség összefügg, ezért az erkölcsi tudat fejlesztésének egyik fontos fela­ data a köztük lévő dialektikus kapcsolat tudatosítása. T ársa d alm u n k anyagi élete változik és ez a válto zás a fejlődés irá n y á b a h at. A fejlődés m eggyorsítását v á rju k az új gazdasági m echanizm us bevezetésétől is, am elynek m egvalósítása ö ssztársadalm i é rd e k , m ivel létviszonyaink m agasabb sz in tre em elését szolgálja. A tö rv én y azon ban csak a lehetőséget je len ti, a valóság alak u lá sa azonban az em beri cselekedetektől függ, m elyeknek m eg h a­ tá ro z ó ja az érdek. Az érd e k fogalm áról, ta rta lm á ró l az u tóbbi időben sok v ita h an g zo tt el. A k ö ztu d atb a n m ég m indig in k á b b a pe­ jo ra tív érte lm e ism ert. E fogalom nak vissza kell ad n i az igazi értelm ét, m e rt 84 a tá rsa d a lm i g y ak o rla t bizonyítja, hogy a szocialista tár sada lom dolgozóinak cse­ lek ed eten él is m eg h atáro zó tén y ező k én t h at. Nem szabad erk ö lcstelen n ek te k in ­ teni te h á t azt, aki érd e k ek fo ly tá n végzi el jó l m u n k á já t, és vesz rész t a k ü lö n ­ böző ügyek intézésében. Ö ssztársad alm i érd e k az á ru v ála sz té k á n a k bővítése, a term elék en y ség em elése, a m u n k afeg y e­ lem m eg szilárd ítása, stb. A z egyénnek v iszo n t alap v ető érd e k e létén ek ja v ítá sa , am ely függ a tá rsa d a lm i é rd e k m eg­ v aló sításáb an való részv étel m értékétőL M inél in k á b b a tá rsa d a lm i érd e k irá ­ ny áb a h a t az egyéni cselekvés, a n n á l in k áb b m eg v aló síth ató az egyéni érd e k is. A k ettő te h á t jo b b an találk o zn i fog, m in t k o ráb b an , a m it az anyagi é rd e­ keltség d iffe ren ciáltab b alk alm az ása is elősegít. M inden tu d o m án y ,de k ülönösen a filozófia, m egköveteli bizonyos m ódszer tan i elvek figyelem be való v ételé t és alk alm azását. E rrő l b eszélt és ad o tt hasznos ta n ác so t a résztv ev ő k n ek Z rinszky László. Sokan a n ép m ű v elési fo rm á k k ö te t­ lenségéből a sp o n ta n eitásra, ad hoc szerűségre, v életlen szerű ség re k ö v etk ez­ tetnek . A recep tszerű ség et u g y an k e­ rü ln i kell, de a m ó d szertan i elm élet alk alm az ásá ra szükség van. Egyesek úgy gondolták, hogy a filozófia, m ivel világnézeti tud o m án y , a k k o r is h at, h a a közvetítő eszközöket elh an y ag o lják . A filozófiai ism eretterjeszté s h a té ­ kony ság án ak egyik k ö v etelem én y e az életszerűség, am ellyel szorosan össze­ függ a korszerűség. A m a p ro b lé m á ira kell v álasz t adni, tá rsa d a lm i, p o litik ai k érd é sek re kell felelni a filozófia szin t­ jén. A töm eg reá lis és lényeges p ro b lé­ m áihoz kell kapcsolódni. E n n ek k étféle to rzu lásáv al ta lá lk o z h a tu n k á lta lá b a n . Az egyik az am ik o r v u lg á ris érte lem b en v e tt a k tu á lis felé való k özeledést é r tik . �A m ásik, am ik o r a m odernségben való tetszelgéssel a fo rrá sb a n lévő p roblém ák é lé t elto m p ítják . Fontos követelm ény a közérthetőség, am ely feltételezi a fokozatosság é rv é­ nyesülését, a szem léletességet, v a la m in t az elő ad ás n yelvezetének és stílu sán a k p ro b lém ájá t. N em h an yagolható el az érdekesség, m in t kö v etelm ény sem. Az előadás h a ll­ gatói érd e k ese t sz eretn e k h allg atn i, ez ért élm ényt kell n y ú jta n i az előadó­ n ak , ki k ell elégíteni az érdeklődést. Az előadók n agy része azonban n eg a tív tí­ pusú, m ivel hem zsegnek az olyan je l­ leg ű kifejezések, m in t „nincs m ódom ­ b a n k ife jte n i”, „m ajd errő l m ásk o r be­ szélek ”, esetleg m ás összefüggésben visz­ sz a té rh e tü n k az elem zésre”, stb. Ezek a k ifejezések csökkentik a h allgatóság figyelm é t, pedig az előadás h aték o n n y á v álásáh o z a befogadó a k tiv itá sa is szük­ séges. E zért a közlőnek tö rek e d n i kell a h allg ató ság ak tív részv ételén ek b izto­ sítá sá ra is. Tévedünk azonban akko r, h a az a k ti­ v itá s t k izáró lag ezektől a tényezőktől te k in tjü k függőnek. U gyanis a befogadó p szichikai sajátossága, világnézete, az elő ad ás v ilágnézeti m ik ro k lím á ja m ind befolyásoló tényező. V onsik e lv tá rs előad ásáb an foglalko­ zo tt az é rté k ek — elsősorban a k u ltú ra te rü le té n jelentkező — hetero g én felfo ­ gásával. V árható, hogy az új gazdasági m echanizm us bevezetésével az em berek figyelm e még fokozottabban a pénz felé fo rd u l. P edig tá rsa d a lm u n k fejlő d é­ sének kö v etelm énye a k u ltú rá lis é r té ­ k ek tu d a to sítása és m egbecsülése. A filozófiai ism eretterjeszté sn ek fokozot­ ta b b a n k ellen e foglalkozni a helyes é r ­ té k ité letek k ia lak ításá v al. A v ita elsősorban a fen tiek b en ism er­ te te tt referátu m o k h o z kapcsolódott, azonban szóba k e rü lte k olyan p ro b lé­ m á k is, am elyek a népm űvelés, azon belül az ism eretterjeszté s általán o s p ro b lém áit érin te tté k . T öbben szóvá te tté k az alkotó v itá k szükségességét, am elyek valóban csak d ifferen ciált, azonos m űveltségi szin tű h allgatóság k ö réb en v o ln á n ak m egvaló­ síth ató k . Ma az o n b an ez a szem pont m ég m ásodlagos, m e rt népm ű v elő in k „töm egeket” a k a rn a k b izto sítan i az elő­ adásokhoz és nem azonos érdeklődési körű, vitatkozni ak a ró kis csoportokat. B írá lh ató az ism eretterjeszté s m e re v ­ sége is. A k u ltú ro tth o n o k elő re elkészí­ tik te rv e ik et, am ely ek et „teljesíten i” kell, hiszen azt k é rik szám on tőlük. E n ­ n ek k ö vetk eztéb en a közben felv ető d ö tt igények kielég ítésére csak a következő idényben k e rü lh e t sor. Ez a m erevség le h ete tle n n é teszi a p ro b lém ák gyors m egválaszo lását és m a g y aráz atá t. Ö sszegezve a tanácskozás ta p a sz ta la ­ ta it m e g állap íth atju k , hogy a filozófiai ism eretterjeszté s fela d atk ö re i az a lá b ­ b iak: 1. Az új gazdasági m echanizm us m élyebb összefüggéseinek m eg­ ism ertetése. 2. Az érd e k és a tu d a t k ap cso latán ak b em u tatása. 3. A m a rx ista v ilág n ézet m egism er­ tetése. M indez m egvalósításához a m ódszer­ tan i prob lém ák tisztázása m a m á r el­ en g e d h etetlen ü l szükséges. Örü lü n k an n ak , hogy egyre több o r­ szágos rend ezv én y színhelyéül v álasz t­ já k S alg ó ta rján t. Úgy gondolom , hogy ezek m ind h o zz ájáru ln ak a pezsgőbbé váló szellem i élet k ialak ításh o z. 85 �C S O N G R Á D Y B ÉLA : PRO LETÁRIRÓ , DE N EM „V ASBAÖ LTÖ TZÖ TT” Arcképvázlat Baráth Lajosról 1 . T űz és korom cím m el, a közelm ú lt­ b an je le n t m eg B a rá th L ajos ötödik kötete, am ely írói fejlő d ésén ek ú ja b b állom ása. Ö röm m el k o n sta tá lja ezt v a ­ lam ennyi iro d alo m b arát, é lje n az o r­ szág b árm e ly ik sa rk á b a n is. Mi, n ó g ­ rád i olvasók azonban — an élk ü l, hogy b árm ifé le m esterséges h a tá r t h ú zn án k a te rü le te k között — m eg k ü lö n b ö ztetett érd eklődéssel vesszük kézbe a kötetet, hiszen író ja szem élyes ism erősünk, a „testv ér g y árv á ro sb a n ” M iskolcon szer­ k eszte tt N ap ja in k cím ű észak—m a­ gyarországi irodalm i la p gyakori sz er­ zője, m u n k a társa . A tájegységi együvé­ ta rto z á s érzése jogosít fel, hogy öröm ­ m el üdvözöljük a le g ú jab b B a rá th -re ­ gény m egjelenését. És m ég valam i! Az a m iliő ugyanis, am ely et B a rá th L ajos könyveiben m egrajzol n em csak az A vas­ környéki, h an e m a nó g rád i em b ern ek is sa já tja , aki szintén az égbetörő g y ár­ kém ények, a hegyek ölén m eghúzódó b án yák, az új v ilágot te re m tő építkezé­ sek szom szédságában él. Az író ötödik könyvének m egjelenése m indezeken tú l a szám vetésre is jó alkalom : hová ju ­ to tt el B a rá th L ajos szim p atik u s tö re k ­ vései ú tjá n ? 2. Az iro d alm i alk o tásn ak m indig é rté k ­ m érője, hogy m it tu d k o ra tö rté n elm i lényegéből, fejlődési tendenciáiból m eg­ ragadni. N em csak a rró l v an szó, hogy a nagy átala k u lá so k erkölcsi-lélek tan i jellem ző it fő k én t az irodalom hagyo­ m ányozza tovább, h an e m arró l is, hogy egy-egy m ű m indig csak a le g alap v e­ tőbb tö rté n elm i tém ák o n le tt naggyá. 86 Az elm ú lt év ek kiem elk ed ő alk o tásai is— R ozsdatem ető, H úsz óra, H ideg n a­ pok, hogy csak n é h á n y a t em lítsü n k a reg én y ek közül — ezt igazolják. U gyan­ a k k o r iro d alm i é le tü n k b e n ellen téte s ten d en ciák is érv én y esü ln ek . A n o v el­ lá ra v o n atk o zta tv a F arag ó V ilm os ezt így h a tá ro z ta m eg a k ö zelm ú ltb an az É let és Iro d alo m h a sá b ja in : Félő, hogy az új m ag y ar n o v ella a p e rifé riá ra szo­ rul, te m a tik a i és ta rta lm i szem pontból is. K iv ételek p ersze v an n a k , d e az ú j m ag y ar n o v ellák többsége n em o n n an m eríti an y ag át, ahol a v ilág tere m té se zajlik. Á llóvizekből m eríti. A szó leszű­ k íte tt érte lm é b en való m ag án em b eri szférákból. N em tu d em b eri do k u m en ­ tu m m á nőni — m in t a m a u p assa n t-i vagy a m óriczi n o v ella—, m e rt n em a tá rsa d a lm i em b ert d o k u m e n tálja.” Nos, B a rá th L ajos m in t n o v ellista, és m in t reg én y író e g y a rá n t a k iv é telek so­ rá b a ta rto zik . T ém áit a g y árak , b án y ák , építkezések v ilág áb ó l m e ríti, h ő seit a kétkezi m u n k áso k k ö réből v álasz tja . Írásai m ai é le tü n k egy d a ra b v aló ság át — „ahol a v ilág te re m té se z a jlik ” — re jtik m ag u k b an . A m u n k á sem b er és a tá rsa d alo m viszo n y án ak n em csak ú j n é­ zőpontú áb rázo lását, d e felfed ezését is n y ú jtják . A v áro s é le té t B a rá th n em v a ­ lam iféle u rb á n u s m ódra, n em a m ú lt irodalm i kliséi a la p já n áb rá zo lja . Ú gy tud friss és m o d ern lenni, hogy m in d ig em berközelben m arad . Ez m eglehető­ sen r itk a tu la jd o n sá g a fia ta l író in k n ak . B a rá th írói m a g a ta rtá sá n a k szerénysé­ gével k i is tű n ik nem zedékéből. A rs p o eticája: szeretni azo k at az em b erek et, ak ik rő l ír. V elük érezni, ig a z sá g u k k a l egy ü tt lé tez n i. Ön m ag áró l ír ja : „H őseim tö b b n y ire k étk ezi m unkások. M agam is �k étkezi m u n k ás voltam : hosszú éveken á t az ép ítő ip a rb a n , b án y á b an dolgoz­ tam . S h a a szem élyes ism eretség m ég n em is p re d e sz tin á lja a m űvet, an n y it az o nban feltételez: h a az író be­ lo p ja m ag át az írá sa ib a — s ez m indig így v an! —, a k k o r n em lom b ik b an fo rm ázo tt em b erek e t „elevenít” meg, h an em valóságost, érzőt, szenvedni és ö rü ln i tu d ót. B a rá th L ajos p ro letáríró . É le ttap asz­ ta la ta ib a n és szem léletében az. De nem „v asb aö ltö zött” — v a llja ró la Sz. K o­ v áts L ajos a K o rtársb an . P ro le tá rv ilá g a a népm esék regén y ein ek tü n d é ro rsz á ­ g ára h aso n lít leg in k áb b : re tte n e te se k a p róbák, d e végül is győz a jó. Ez a vi­ lág stilizált, de m égsem irre á lis: az o sztály n ak a tudatoson innen, szinte v eg etatív erői tö rté n ete it, em bereit, a ta lp u k o n ta rtjá k . A gyengédségnek és a férfiassá g n ak sajáto s keverékéből tá p ­ lálkozik írá sa in a k m inden m ás v onás­ nál szem b etűnőbb jellem zője. Ez a fiús b áj az, am i a népm esékkel rokon fris­ seség és érin tetle n sé g v a rá z sá t ad ja, s am i eg y ú ttal jelzi az író k o rlá ta it is. Nem k ív á n ja m eg v áltan i a világ o t m eg­ hö k k en tő felfedezésekkel, d o k trin e r k á r ­ ty a v árak b ó l szerzett robotkozm oszok­ kal. C é lja in ak ez a k orlátozása erénye és vég lete egyszerre. 3. 1962-ben az Új term és sorozatban je­ le n t m eg első k ö te te E m ber fe h é r b o t­ ta l cím m el. H uszonhét éves v olt akkor. A zóta a le g friseb b et is b eleszám ítv a m ég négy: H ázak tá b la n élk ü l (1963), A d íszh al (1963), L opakodó p réd ik á to ro k (1966), T űz és korom (1967). Öt év a la tt öt k ö tet: bizony nem is kevés. B a rá th L ajos teh etség én ek és la n k a d a tla n a l­ k o tó k ed v ének bizonyítéka. E gyéni élm ényanyagú, e re d e ti m on­ d an iv aló t hordozó novelláiban, k isregé­ nyeib en azokat a n éh a apróságoknak tűnő, de lényeges m o zzan ato k at v illa n tja meg, am elyek az e m b erala k ító fo ly am a­ tok fo rd u ló p o n tjai. A G yávaság, A vo­ n ato k pon to san in d u ln a k , a L opakodó p réd ik áto ro k , A h ét százh atv an n y o lca­ dik ó rája, az Ité let cím ű n o v ellák m u n ­ kásai, vagy a K u szen d a lányok cím ű k isregény b án y ászai a n y ers in d u la to k v ilágában éln ek és dolgoznak, m élyen szunnyadó érzéseik azo n b an em b erré a v a tjá k őket. A z író n em csak te tte ik b ő l és szavaikból ism eri őket, h an e m fel­ tá rja a k ü lv ilág tó l e lre jte tt g o n d o latai­ k at, érzéseik et is. N agy é rd e m ü k ezek­ n ek az íráso k n ak , hogy poézist k ere s­ nek a m un k ásh étk ö zn ap o k b an . B a rá th L ajos n em csak a m u n k á b a n v olt sokáig tá rs u k a Peszkó L alák n ak , a B azsekoknak és a tö b b iek n ek , h an e m eg y ü tt is lak o tt, é lt v elü k a m u n k á s­ kolónián, ah o v á n ag y ap ák szó játék a sz erin t „a P o k lo t terv ezték , d e az ördög oly szegényesnek és m ocskosnak ta lá lta e helyet, hogy m á r az első n ap o n to ­ váb b állt, s a föld alá m e n ek ü lt.” A z író H ázak tá b la n élk ü l cím ű reg én y éb en egy ilyen kolónia é le té t ö rö k íti meg, k i­ vételes atm o sz fé ra terem tő erővel. A kö­ te t a já n lá sá b a n „ r e jte tt” cé ljá t is e lá ­ ru lja : „A ttila fiam n ak ; Te, ak i m ég o tt születtél azon a k olónián, a tá b la n éI ­ k ü li h ázak egyikében, m ire m eg tan u lo d a b e tü ket s e k ö n y v et érte n i, a B ónis­ te lep re csupán e kö n y v em lék eztessen — m ásról szólnak m ajd elbeszéléseim hozzád; a z é rt tu d já l v a la m it n agyapáid, apáid egykori so rsáró l is.” K ró n ik ássá, egy sajáto s életfo rm a k ró n ik á sá v á v ált B a rá th L ajos ezzel a k ö tettel. 4. A L opakodó p réd ik á to ro k rem ek b e ötvözött n o v ellái u tá n m á r v á rh a tó volt, hogy m egszületik a B a rá th á lta l á b r á ­ zolt életfo rm a viszonylag átfogó szin té­ zise is. A T űz és k o ro m ily e n ig énn y el íródott. 87 �A z Új Írá s h a sá b ja in m á r m egjelent regény új o tth o n t alap ító m unk ásem b e­ re k tö rtén ete. A M agvető K iadó m inden bizonnyal a növekvő közérdeklődést k i­ elégítendő je le n te tte m eg könyv alak b an is. Az olvasm ányos tö rté n e t m u n k á sk ö r­ n y ezetben bonyolódik, em beri sorsokat m u ta t be m eggyőző hitelességgel. A m ű rokonszenves hősei valam en n y ien m u n ­ kások, a k ik a B ükk lá b án á l fekvő H a­ ran g odon új v aro ste le p et építenek. A zt a k a rjá k , hogy békés o tth o n u k táv o l le­ gyen a gy ár füstös levegőjétől, em be­ rib b körü lm én y ek között a k a rn a k élni. E g y m ást segítve szorgoskodnak a h áz­ ép ítésnél, am ikor v á ra tla n bonyodalom tám ad. Időközben ugyanis fölem elik a fe lp a r­ cellázott telk ek á rá t, s így az új tu la jd o ­ nosok rem é n y t keltő te rv e felb o ru ln i látszik. F öllázadnak, m e rt a d rá g a te ­ le k á ra t nem tu d n á k törleszteni. Meg sem v á rv a azonban a k é rv é n y eik re re ­ m élt választ felép ítik új o tth o n a ik a t és b eköltöznek a friss m észszagú házakba. E ddig a tö rté n et, am elynek során m eg ism erjük a m u n k á ste lep lakóinak g o n djait, öröm eit, belső világát. M eg­ ism erk ed ü n k a rokonszenves p á r ttitk á r Bánó P állal, a k itű n ő szervező Lipó G yulával, a szívtelen K oósnéval, a k ik a ­ pós V iharnéval, a talp ig em b er K ereső B e rta la n n a l és a közös m u n k á t h á trá l­ tató m a ra d i jehovások sz ek tájáv al. Az író kitű n ő en jellem zi hőseit, sz erete tte l szól róluk. H ogyisne tenné, am ik o r még a m indig m orózus S pisák Jó sk a is fel­ derül, h a k alap ácso t fog a kezébe. Moz­ d u la ta i b ű v észm u tatv á n y k én t h atn ak , úgy p atto g a kezében a szerszám , hogy öröm nézni. A m u n k a élteti ezeket az em bereket, a m aguk végezte és a közösen végzett eg y arán t. N em így a gondolkodásuk, am elyben bizony sok m ég a visszahúző 88 erő. Az új o tth o n b ék éje csak ezek szám űzésével le h e t za v arta lan . Az izzó v a sd a ra b fénylő szikra. Csak am ik o r m á r súlyosan m egülepszik a h á ­ zak te tején , felh a so g atja az a b la k p á r­ k á n y sím a d eszk áját, fek e tére festi a fá k lo m bozatát, szétro n cso lja a tü d ő t, égetően m a rja az e re k f a lá t — csak ak k o r m o n d ju k a szik rá ra, hogy korom . F ek ete eső ez, am ely m in d en n él b o rza l­ m asabb! A m unkáskézzel csiholt tű z idézi elő, de n em szabad en g ednünk, hogy b eh a to ljo n k ö rü n k b e, kicsiny vagy nagy v ilá g u n k b a — h ird e ti B a rá th L a ­ jos ú j regénye. Szép ez a könyv, költői és d rám ai, 5. B a rá th L ajos n em az isk o lák p a d ja i­ ban ta n u lta az írás tu d o m á n y á t. „Ő s­ te h etség ” ő, ahogy m ondani szokás. N em kis d icsérete írásm ű v észetén ek , hogy csak m agas m ércével m érhető. Az ered ­ m ény: írói m esterség e bizony m ég h agy k ív á n n iv aló t m aga u tán . M eg-m egbotlik, egyen letlen a stílu sa. N em a k ifejezés eszközeinek ig én y telen ség ét ró ju k fel neki, h an e m azt sa jn á lju k , hogy a m ű ­ gond nem k iséri végig az írá s t sokszor m ég egy fejezet erejéig sem , nem hogy az utolsó sorig. E seten k én t egy-egy m ondaton b elü l is v a n n a k döccenések. Í m e k é t p éld a a T űz és korom -ból; „Nem v o lt m eleg azon a napon, az eget átlátszó p á ra ta k a rta , s b á r a su g a ra k á ttö rté k a könnyű, fáty o ltestű felhőze­ tet, m elegének ja v á t elv eszítette.” (20. oldal 1. bekezdés) „H om ér, az öreg szót­ la n m e n t el a k a p u tla n u d v a r elő tt.” (28. oldal 2. bekezdés.) De nem ig én y telen B a rá th L ajos az ábrázo lás terén . E m b erism erete a belső ábrázo lás sz in tjén k am ato zik bőségesen. Í rá sa ira az őszinte k ö zv etlen h angnem , az egyszerű nyelvezet a jellem ző. N éha azonban tö b b e t m ond a k elletén él, m in t­ ha nem v en n é észre, hogy egy fölölsle­ �ges m a g y aráz at keveseb b et é r a se jte ­ tésnél. Írá sa i külső fo rm á ju k a t te k in tv e eg y h an g ú n ak tetszenek, a ru tin o sság ve­ szélye fenyegeti az írót. N ovellái, regényei szociológiailag vi­ sz o n y lag szűk te rü le te t fognak át. Ezt g y ak ra n é rté k e lik te m a tik a i szegénység­ k én t. Í m e az író vélem énye: „N em é r­ tem , m ié rt h ib a az, hogy té m áim at, hő­ seim et a m unkások közül választom . A k ik rő l én írok, nem nagyon h a lla tjá k h a n g ju k a t az iro d alo m b an ; olvasnak, ha olv asn ak , h a nem , le g tö b b jü k ak k o r is é rté k es em b er.” (K önyvtájékoztató, 1967. 2. sz.) A mi vélem én y ü n k : B a rá th L a ­ jos olyan m o n d a n d ó ra lelt, am ely et h i­ v a to tt sz ám u n k ra elm ondani. Úgy á b rá ­ zolja a m u n k á sé le t m ai v álto zásait, hogy szocialista m ódon v aló ság ism erettel fo r­ m álódó igaz rea lizm u st te re m t. N em fél a m u n k á sté m ák sab lo n rém étő l, a tá rs a ­ dalm i szükségszerűség sz o lg álatá ra m ély hum anizm u sa, hite, igaz m eggyőződése p red e sztin álja. A szocialista iro d alo m le g jav á n ak p é ld á já t köv etv e m á ris v a­ lós é rté k e iro d alm u n k n ak . H a nagyobb gondot fo rd ít a p alléro zo ttab b stílu sra, h a nem to rp a n m eg az önm ag a á lta l k i­ lölt úto n p ró za iro d a lm u n k sa játo s h angú egyénisége lehet. LUKOVSZKY LÁ SZLÓ R A JZ A 89 �A VILÁGSZABADSÁG KATONÁJA - EMLÉKEZÉS ZALKA MÁTÉRA — H arm inc esztendővel ezelőtt, 1937. jú ­ n iu s 11-én H uesca-nál hősi h a lá lt h a lt a 45. hadosztály, a legendás X II. n em ­ zetközi b rig ád p ara n csn o k a L ukács P ál tábornok, a m a g y ar Z alk a M áté. S írja fe le tt L uigo Longo (m a az olasz K P. fő titk á ra ) m on d ta: „A h áb o rú forgandó szerencséje k ira g a d ta a spanyol n ép ­ h adsereg soraiból az egyik legkiválóbb tábornokot, m egfosztott m in k e t a leg­ tehetségesebb p aran csn o k u n k tó l, m in d ­ an n y ió n k at m egfosztott vezetőnktől, e lv társu n k tó l, b ará tu n k tó l.” A v ilág gyászolta benne a re tte n h e te tle n in te r­ n acio n alistát, s mi m agyarok az igazi h azaszeretet m e g testesítő jét is, hisz ő m ondta: „A v ilá g n ak b árm e ly sa rk á n harcolsz a szab ad ság ért: a m ag y ar n é­ p é rt is küzdesz.” S zatm ár m egyében M atolcson szüle­ te tt 1896. á p rilis 23-án. H eten voltak te stv é re k és az ap a ü gyvédet sz erete tt volna nevelni a fiából. D e a 48-as sza­ b adság k ü zd e lm e ié rt lelkesülő ifjú, aki érte lm e ébred ések o r K em ény László, a vitéz m agyar h u sz ár histó­ rájá b ó l m e ríte tt eszm éket nem ilyen p ály áró l álm odott. (E szm ényképe K e­ m ény L ászló K ossuth k a to n á ja volt, m ajd A m erik á b an rész t v e tt É szak és D él h á b o rú já b a n a rabszolgaság e ltö r­ léséért, később a párizsi k om m ün b a­ rik á d ja in harcolt.) A szülői a k a ra t el­ len ére m egszökött o tth o n ró l és beállt egy v án d o rszín társu lath o z. E bb en a lépésében k ö zre játszo tt P ető fi irá n ti rajo n g ása is. „A n n y ira im á d ta m P ető ­ fit, hogy m ind en k ép p en utánozni a k a r­ tam . Z seniális te tte it n em tu d ta m u tá n a csinálni, h á t leg aláb b bolondsá­ g ait m ajm oltam . Í gy le tte m szinész.” Á m a szinészi p ály a nem sok b a b é rt n y ú jth a to tt, m e rt az első v ilág h áb o rú véget v e te tt e k alan d n ak . 90 B evonul a ny íreg y h ázi h o n v éd h u szá­ r okhoz, m ajd k ik e rü l a fro n tra , ah o l a „h u szá rv irtu so n ” lelkesülő k ato n a c s a k ­ h a m a r sz em b ek erü lt a h á b o rú igazi a r­ cával. A hogy ism ert reg én y e a D o b erd ó főhősével elm o n d atja — „A h áb o rú első n a p ja ib a n kom or eltökéltséggel, a sé r­ te tte k n aív felh áb o ro d ásáv al m en tem a szerb fro n tra . T av a ly tav asszal a K á r­ p áto k b an a m a g y ar sík sá g ra v ezető u ta k a t v éd tem a benyom uló orosz csa­ ta la n n y u g alm át éreztem , h isz idegen, h ó d íto tt fö ld et ta p o stu n k . . . ” Do­ b erd ó gyilkos ág y ú tü zéb en lá tta elpusz­ tu ln i a m a g y ar b a k á k ez re it és o tt d ö b b en t rá , hogy az öldöklés n em a haza v édelm ét, csu p án a tá b o rn o k o k , a nagytőkések és fö ld birtokosok h a ta lm i tö rek v é seit szolgálja. M egdöbbenéssel lá tja , hogy csak a z é rt kell a szik lák b a csák án n y al ú ja b b és ú ja b b sírg ö d rö k e t ásn i, la p á tta l szórni a k ló rm eszet a „császári és k irály i k o n zerv ek b e”, m e rt F rig y es főherceg n em csak h ad sereg ­ főp aran csn o k , h an em e g y ú tta l sö rg y á­ ros is és e z é rt m e g tiltják , hogy az oszt­ rá k -m a g y a r k ato n ák az olasz fro n t a r r a a szak aszára lőjenek, ahol a g y ár fe k ­ szik. S örgyáros c. n o v ellájáb an és Do­ b erd ó c. reg én y éb en is k eserű sz a tí­ rá v a l je len íti m eg ezeket az esem énye­ ket. A h ad b író sá g ité letétő l csak a B ruszilov-féle o ffenzíva m e n ti m eg, az orosz fro n tra k e rü l és h am aro san h a d i­ fogságba. A k rasz n o jarszk i tá b o rb a n az tá n m eg ism erk ed ett a bolsevikok eszm éi­ vel, s ő, ak i m in d ig a r r a v ágyott, hogy a „v ilág szab ad ság ért” v ere k ed jék , m ost végre rá ta lá lt e rre a h a rc ra az o k tó ­ beri fo rrad a lo m és a p o lg á rh á b o rú küzdelm eiben. M agyar hadifoglyokból sz erv ezett ezredével o tt k ü zd ö tt a for­ �r a dalom valam en n y i fro n tjá n : h arc o lt K olcsak ellen, ő k isé rte M oszkva felé a h íres, h a t vagonból álló „a ran y v o n a­ to t”, a V rangel elleni h a d já r a t pedig a Vorös H adsereg egyik leg v itézebb hősévé a v a tta a m o n a rc h ia egykori tisztjét. K iev elfo g lalásak o r m a g a ta r­ tá s á é rt m e g k ap ta a V örös Z ászloren­ det. A z oroszországi p o lg á rh á b o rú befe­ jezése u tá n T örökországba u ta z o tt és o tt K em ény L ászló n éven h a rc o lt a török feu d ális aagy b irto k o so k u ra lm a ellen. S zm irn á b an szobrot á llíto tta k K em ény L ászló ezredesnek, m in t a ki a legjobb szolgálatot te tte K em ál p asa sereg éb en T örökország függ etlen sé­ g é é rt v ív o tt h arcb an . A fo rra d a lm a k le za jlá sa u tá n a S zo v jetu n ió b an fontos tá rsa d a lm i m eg­ biza tásai m e lle tt az iro d alm i m u n k á s­ ság n ak szenteli id ejét. A p o lg á rh á b o rú csatáit, em lék e it n o vellák so ráb a n á b ­ rá z o lja és elbeszélő m űv észetén ek leg­ fő b b eré n y e az élm ényszerűség, a v a­ lóság m eg rag ad ó an h ite le s felevenítése. A szigorú k ritik a m e g á lla p ítja írá sa i­ ró l, hogy sokszor elnagyoltak, egyegy elbeszélésébe tö b b k ö te te s regény a n y a g á t zsú fo lja be, de legtöbbször író ju k is csak v áz la tn ak , n y ersa n y ag ­ n a k te k in te tte ő k et egy nagyobb m ü ­ höz. „Ez csak nyersanyag, csak vázlat. — D e h a ezt a v á z la to t én nem írom m eg, azok az e lv tá rsa k , a k ik h o ln ap n á la m sokkal gondosabban fognak írn i, ezeket a k érd ések et, ezeket a h ő ­ sö k et n em ism ern én k . A tö rté n e tírá s m a jd m e g állap ítja, hogy százezer m a­ g y ar h a rc o lt a V örös H adseregben, és a z t is m e g állap ítja , hogy jó l h a rc o lta k a m a g y ar fiú k a szab ad ság ért, a m a­ g y a r jö vőért. D e ki tu d ja m a jd h o l­ n a p u tá n , hogy mi f á jt K ovács Já n o s­ n ak , m ia la tt S zib é riáb an h arc o lt, és k i tu d ja m ajd, m it re m é lt N agy Istv á n am ik o r T ask en d a la tt m e n t sz u ro n y ­ ro h am ra?. . . És ezt m égis tu d n io k kell m a jd m áso k n ak , a k ik az ú j M a­ gyarország o t ép ítik . . .” E lbeszélései egyszerű m esék, hősü k a „szürke p ro le tá r”, ak i m id őn „eljö tt az idő m e g m u ta tta , hogy tén y leg h e te t le tu d ü tn i egy csap ásra. L e ü tö tte a cárt, le ü tö tte a b u rzso áziát, le ü tö tte a h áb o rú t, le ü tö tte az éhséget, az ex p lo ­ rá c ió t és le ü tö tte a tu d a tla n sá g o t egy csap ásra.” T erm ék en y n o v ellista volt, ezt ig a­ zo lja ö sszeg y ű jtö tt n o v elláin ak m ost m e g jelen t g y ű jtem én y e a k é t k ö tetes Az éneklő börtön is. De a fő m ű m eg­ írá s á ra n em v o lt id eje, n em v o lt e re ­ je. A bolygók visszatérnek c. ö t kö­ te tre te rv e ze tt reg én y cik lu sáb ó l csak a Doberdó k észü lt el. A bolygók visz­ sz até rn e k cím a la tt m eg jelen t k é t kö­ te t csak fogalm azvány, az író tö b b h e­ ly ü tt á t a k a r ta m ég dolgozni, m egje­ lenése az o n b an így is nyereség, m e rt h a v a n n a k is b en n e elfogultságok (m int e rre a te rje d e lm e s szerkesztői előszó és jeg y zetan y ag is figyelm eztet) az in terv en ció s h áb o rú k , s b e n n ü k a m ag y ar in te rn a c io n a listá k tevék en y sé­ géről a szem tan ú és résztv ev ő élm ény­ gazdagság áv al v all. H alá lá n a k h arm in ceszte n d ő s év fo r­ d u ló já n — élete és m ű v ei n agyon váz­ latos á tte k in té se u tá n — m eg állap ít­ h a tju k , hogy alk o tásai m in d e n h ib á ­ ju k k a l eg y ü tt elen g e d h ete tle n részei a m ag y ar iro d alo m n ak . A lk o tó ju k p e­ dig joggal v a llh a tta : „Mi h a lh a ta tla ­ nok vag y u n k , m e rt az ügy, a m ié rt élü n k , az em b eriség jö vendője. A p ro ­ le ta riá tu s győzelm e, a szocializm us m egvaló su lása — h a m l ta lá n n em is é rjü k ezt m eg — a m i é le tü n k fo ly ta ­ tá sa lesz igazi é letü n k .” CSUKLY LÁSZLÓ 91 �G Á L L ISTVÁN: CSAPDA G áll Istv á n reg én y ét — h a rm a d ik prózai k ö te té t — elism eréssel, m é ltá n y ­ lással fo g ad ta a k ritik a , a ran g o t je ­ je n tő „az e lm ú lt évtized legjobb m ű v ei” cso p o rtjáb a sorolta. A fo g ad ta tás jelezte, hogy a Csapda szervesen illeszkedik ú ja b b m agyar re ­ gén y iro d am u n k n ak ab b a az ára m áb a , m ely — az em beri tö rté n e lm i-tá rsa ­ d alm i term észetét szem elő tt ta rtv a — ügyel a tá rsa d alm i és egyéni lé t k o rre ­ láció jára, a lét am b iv alen s te rm észetét m u ta tja meg. S zűkebben: a m ű az el­ m ú lt évtizedek — különös te k in te tte l a szem élyi k u ltu s z id e jére — tá rsa d alm i p o litik ai-m o rális örökségét ta g lalja. Egyéni é le tu ta k a t első szem élyes m eg­ je len ítésé b en p ásztáz végig, hogy íté le­ tek soráb an az azonosság és különböző­ ség d ia le k tik u s elv ét é rv é n y re ju tta tv a fedezze fel a korok és k o rfordulók tö r­ té n elm i-társad a lm i szövevényének bo­ ny o lultságát. U g yanakkor az életsorsok ta n ú u l h ív á sa a bonyolultság felfed ­ hető, á tte k in th e tő rendszerezését e re d ­ m ényezi: a közéleti-politikai tev ék en y ­ ség r e jte tt b u k ta tó i között biztonsággal lép ni ak a ró em b er tra g ik u s vétségei ta rta lm a z z á k a felem elkedés, erkölcsi m egújulás lehetőségeit is. M ivel m in d en tá rsa d alm i a tö rté n e l­ mi szűrőjén é rth e tő csak, a tö rtén elm i szükségszerűség a tá rsa d a lm ib a n ölt arcot, a jelenség-világ d iffe re n c iá ltsá ­ g án ak ism erete a lényeghez vezető út, az írói szem lélet a tö rté n elm i folytonos­ sá g ra épül. sz ű k íth e tjü k a k ö rt: h a lá lá n a k o k ait — k ere sik ; az író „m in d en t” m eg a k a r tu d n i hőséről. Ebből következik, hogy a vallom ások a H o rth y -k o rszak b ó l a felszab ad u lás u tá n i ú j viszonyok közé á t­ szárm azo tt, az ú j é let ép ítésén ek te r ­ h eit v á llu k ra vevő em b erek k üzdelm es é le tú tjá n a k k ép e it — az egyes em b er önelem ző, ö n m ag u k at a k o r á ra m a ib a behelyező, a k o r re p rez en tá n s m ozgalm i vezetőjéhez való v iszo n y ításáb an so ra ­ k o ztatják fel. K övetkezőleg: az elm ú lt félévszázad m u nkásm ozgalm i h arcairó l, k iv á ltk é p p en az 1956-os elle n fo rra d a ­ lom elő tti év tized rő l a m ai tá rsa d a lm i­ p o litik ai h ely zetb en m ódosuló, m a g a ta r­ tással, szem lélettel beszélnek, eközben az e m b e ré rt való k ü zdelem eszközeinek — a h u m a n itá s eszm ényét m egvalósító — v álo g atá sát végzik el, az em b ertelen eszközöket d ek lasszifik álják . V ilágunk így teszi a m a em b erét po litik u ssá, a hom o p o litik u s így ta lá lja m eg h ely ét világ u n k b an . Az egyes, p á ra tla n é le tu ta k korvo­ n atkozásaiból így nő ki a m ű k o r­ jellege. A Csapda önm agukról valló hősei B ársony Im re é le tú tjá n a k csap d á it — E zért á llíth a tó a Csapda S á n ta F eren c Húsz órája m ellé; a gondolatiság a m ű ta rta lm i elem e. A reg én y itt feszíti szét a szociográfusi alap á llá s k e re te it: hősei tolm ácsolják, értelm ezik az esem én y ek et 92 A fenti ta rta lm a k u tá n n y ilvánvaló, hogy a B ársony Im re h a lá lá n a k k id e rí­ tésére irán y u ló írói tö rek v és fikció. G on­ d olju k el: B ársony Im re h a lá la legen­ d áv á b izo n y talan k o d ik : öt v álto za tá t h a llju k a trag é d ián a k . Az író „belehe­ lyezi” m ag át a tö rté n etb e , hogy oknyo­ mozó, elem ző m inőségében az élet-an y ag im m an en s tö rv én y szerű ség ei a la p já n rendezze an y ag át. N e tételes gondolati célzat m ozgassa a szereplőket, az egyes éle tu ta k ö n törvényei — a célzatos író l kérdezés ellen é re — é rv é n y re ju ssan ak . �a szűkebb érte lem b en v e tt — fu n k ­ ció ját m a g ata rtásleh ető ség e k és tu d a ti irán y u láso k tudatosításában, a tén y ek ­ kel tá rg y ia síto tt ö n fe ltá rá sb a n je lö lh e t­ jü k meg. Ez az írói m a g a ta rtá s ú jra é rte lm e z te ti az életszerű t: a szem lélet igaz, vagy h a ­ m is v o lta is közvetlenül érd e k li az ol­ v asó t A regény elsősorban állásfogla­ lást, te re m tő ren d szerezést elem ző köz­ v etlen séget kíván. A m in t az író sem azonosul hőseivel, az olvasótól sem kö­ veteli ezt, az életsorsok eleve ta rta lm a z ­ zák a szu b jek tu m o k íté le tét, ezek m eg­ itélése az olvasó fela d ata . T eh á t az író hősei és az olvasó közé á ll; a m ű­ vészet h áro m tényezője — alkotó, m ű ­ alkotás, m űélvező — v iszonyában a m ű ­ vész elk erü li a szem élytelenség lá tsz a ­ tát. A k tív írói je le n lé trő l beszélhetünk — fo rm ailag ez a m ű k e re tjá té k a —, az alk o tó „elidegeníti” a m űve v aló sá­ g á t tevő életanyagot. A hagyom ányos elbeszélő m a g a ta rtá s fela d ásá v al é ri el az egyéniség fokozott elő térb e á llítá sát, azt, hogy a m ű in te lle k tu a litá sá t nem a tém a, h an e m a szereplők g o n dolatiságát szab ja meg. Egy b ányászváros — nem zeti m é re­ tek b en érvényes — k ö rk ép e bontakozik ki a Csapda la p jain . R angos, közéleti, a k ö zvélem ényt alakító, az esem ények á ra m á b a sodródott vagy p e rifé riá k ra szo ru lt alak o k sajáto s é le tlá tá su k je ­ gyében m o n d ják el é le tü k leg jelen tő ­ sebb, legem lékezetesebb esem ényeit. A n y ito tt, le z á ra tla n életso rso k at ténysze­ rű ség ü k ön tú l a szem élyenként változó, z á rt eszm eiség d iffe re n c iá lja ; az em ­ b e ri- p o litikusi m a g a ta rtá s ú j é rté k ­ re n d je alak u l ki, m iközben a m u n k á sm ozgalom egy-egy fejezetének, a kom ­ m u n ista p o litik a egy-egy fáz isán a k fő áram ai, szám tala n irá n y a n y e r itélőérté k elő m eg fogalm azást. Ötv e n év — egy em b eröltő — m ozgalm i, p o litik ai si­ k erein ek , k u d arc ain a k , péld aad ó - és té v ­ ú tja in a k , elm életi alap v e tése in e k és a g y ak o rla tb a á tü lte te tt elv ek n ek egym ás­ ra rétegződő, egym ásb a ötvöződő poli­ tik ai alap v etést, sz ám ad ást és szám on­ k é ré st ta rta lm a z n a k . Ez — egyben — a politik afo g alo m kellő m é rté k ű k itá ­ gulásáho z vezet: az ú j é rté k re n d az ön­ irá n y ítá s h aték o n y sá g án a k fü ggvénye. E n nek szo lg álatáb a á llíto tt a reg én y te c h n ik á ja : az idősíkok k ev erése fo ly a­ m atot. az em b eri ö n irán y ítás k ite lje se­ désének fo ly am atá t érzék elteti Idősze­ rű tle n m a g ata rtásfo rm ák b ó l ju tu n k el m in d u n ta la n az időszerűhöz, a m aihoz, a „volt”-ból a „v an ”-hoz s to v áb b a lesz”-hez. A tö rté n elm i oknyom ozás a „m i tö rté n t? ” fe ld e ríté sé t célozza, de u g y anoly an fontos a „m i v a n k ö rü lö t­ tü n k ? mi tö rté n ik ? ” fo ly am atá n ak vizs­ gálata, a b efejezetlen ség érzék eltetése is. M ivel sz u b jek tív v allom ások hordoz­ zák az o b je k tív életan y ag o t, az egyidő­ ben egym ás m e lle tt élő m a g a ta rtá sfo rm á k b an és a p o litik ai e lv e k b e n vagy ap o litik u s n ézetek b en ö lten ek tes­ te t a tú lh a la d o tt és a k tív tá rsa d a lo m ­ form áló erők. E gyik old alo n B árso n y Im re m e g m erev ed ett v o lu n ta tív -n o rm a ­ tív érté k re n d sze re , v ele szem ben a m el­ le tte fe ln ő tt K urucz, ak i a v áltozó idő k ö v etelm én y ren d sz ere sz erin t ü lte ti á t a g y ak o rla tb a a „veled, d e h a k ell, elle­ n ed ” elvét. B árso n y a kem énység, cél­ tudatosság , ak i m a ra d a n d ó a n f o rm á lta egy v áro s arc u la tá t, ak i azo n b an az esetleges egyedi tév ed ések esendő h o r­ dozója is. A p o litik u s em ber, ak i — „m ert m in d ig a dolgozókért tö rte m a ­ g á t” — n em te h e te tt m ást, m in t a m it te tt. M égis ő v o lt az, „aki nem b írta elv iseln i, hogy n élk ü le is jól m egy v a ­ lam i! T e h á t n em v á lla lta tév ed éseit, a valóság so k arcú ság át. A zaz p o litik u s­ k é n t a po litik a lefokozója is, hiszen m o­ rá lis te k in te tb e n gyengének ité lte tik : p o litik á ja a m o ra litá sá t ap o litik u s m o ra ­ litá sa bizo n y ítja. 93 �T evékenységében a z é rt tag ad ja, hogy „A m i p o litik án k az em b e re k é rt van, és ez ért öröm m el kell a z t csin áln i . . . a p o litik a az em beriség ö n irá n y ítá sá ­ nak, önm aga m egszervezésének a leg­ m agasabb foka, és ez gyönyörű dolog!” —ezért nem á llja ki az em berség p ró ­ b áját. K u rucz — B ársonnyal szem ben — a tisztázó-tökéletesítő szándék és tett, aki az „önirán y ítás . . . m egszervezésének” szo lg álatáb a szegődik. S zolgálatot vállal és összegező lesz! A záltal k ap egyre n a ­ gyobb szerepet a m űben, hogy szem be­ néz a m ú lt tévedéseivel, tra g ik u s v étsé­ geivel. I téletei, te tte i az ért nem n élk ü ­ lözik a rea litá st, m e rt cselekedeteit m o­ rá lis szem pontból is m érlegeli. T udja, hogy m in d en szó, m in d en te tt viszonyt te re m t, em lék ek et kav ar, lá tja az élet sokszínűségét, érzékeli ö sszetett m oz­ gását. T u d ja, hogy a ko m m u n ista poli­ tik a alap elv e az „e m b e re k ért levés” s ez az eszközök d iffe ren ciálá sát is m egkö­ veteli. E két szélső pont között széles skálán hely ezkednek el azok az alakok, v allo ­ m ástevők, ak ik k érd ések sokaságát ci­ p elik m agukban, m elyeket az elm ú lt étvizedek a d ta k fel és h ag y tak h om ály­ b an ; Ó vatosak, vagy szókim ondók, de v allo m ásuk szám vetés, m ely m ai vi­ szonyaink között is kijelöli helyüket. A z ő sorsuk á lta l szineződik. te lik m eg é le ttte l a dok u m en tu m jellegű tén y ­ és esem énysor, de a m ai sorsokban em ­ b eri m ag ata rtáso k és a tá rsa d a lm i gon­ dolkodás irá n y u lá sa in a k kö rk ép e is k i­ rajzo lódik. K ifejti elv eit „a nem zetek fölé növő m odern te c h n ik a ” híve, aki m in d en féle eszm ét, elh iv ato ttsá g o t g átló tényezőnek ta rt, ny ilatk o zik a k iá b rá n ­ d u lt nih ilista, a nyugatim ádó, a p o liti­ k ai széljáráso k a t m eglovagló, de ellen ­ 94 p o n tk é n t azok is, a k ik o tth o n é rzik m a­ gukat, m in t pl. a „p o litik ai” h e ly e tt ideológiai alapot szám onkérő, azt k i­ küzdő, a józan, okos, m o d e m érte lm isé­ git rep rez en tá ló jogásznő. T e h á t té v ­ u tak , téveszm ék és a tá rsa d alm i fejlő ­ dés irá n y á b a ható, azt erősítő m ag a­ ta rtásfo rm ák , eszm ék között kell elig a­ zodni az olvasónak, h a kell, ta g ad n i az igenlést és igenelni a ta g ad ást. Az írói rendező elv segíti az eligazodást: G áll Istv án é rté k re n d sz erin t cso p o rto síto tta az esem ényeket, a v allom ásokat, a szá­ lak K urucz a la k já b a n összegeződnek. A regény nem sok b an lép tú l való ­ sá g ism eretü n k körén, s hogy m égis iz­ galm as olvasm ány, azt elsősorban an n a k köszönheti, hogy a p o litik u s-m o rális em ­ b e rt úgy á llítja k ö zéppontba, hogy so r­ sá b an a teg n ap és a m a összeszövődése illetv e viszonylagos „k ülön” érv én y e eviden s m egfogalm azást nyer. E gyesek e ltű n n e k a tö rté n ele m szín p ad áró l, m á ­ sok teszik to v áb b do lg u k at. Így egész a kép, a d ia lek tik u s szem lélet így v álik az élet és a m ű elem évé, a gondolkodó em b er így ta lá lja m eg élete p ro b lém áit a m űben, így v álik tá rg y ia síto tt é n ü n k k é a m ű ú jjá te re m te tt valósága. G áll Istv án a m u n k ásso rs k ró n ik ása iro d alm u n k b an . A p ro b lém ák at azonban az egyetem es nem zeti érv én y szem p o n t­ jából elem zi. A m in d en n ap i küzdelm ek, öröm ök, trag é d iák a tá v lato k k al, le h e­ tőségekkel k ö lcsö n h atásb an fogalm azód­ n ak m eg reg én y éb en ; ep ikai h ely ze tte­ rem tő és in te lle k tu á lis ren d szerező k é­ pessége ezáltal ta lá lja m eg a h aték o n y m egjelen ítés m ódját. M űve nem csak a k tu a litá sa rév én érté k es alkotás, a tá v ­ la ta biztonsága, az elem ző érté k elé s m a­ rad an d ó ság o t ig ér neki. DANYI GÁBOR �A III. ÉSZA K M A G Y A R O R SZÁ G I KÉPZŐM ŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Ez évb en im m á r h arm a d ízb e n m u ta t­ tá k b e leg ú jab b alk o tá s a ik a t közös tá r ­ la to n a M agyar K épzőm űvészek Szö­ vetsége É szakm agyarországi T e rü le ti S zervezetének festői, g rafik u sai, szob­ rászai. A k iá llítá st — hagyom ányosan — á p rilis 4-én S a lg ó ta rján b a n , a J ó ­ zsef A ttila M egyei M űvelődési H áz F e l­ szab a d u lás úti k iá llító te rm éb en re n ­ d ezték, ill. n y ito ttá k meg. A szokásos­ n ál is nagyobb szám ú érdeklődő k ö ­ zönség je len létéb en dr. V onsik G yula az M SZM P KB T udom ányos és K u ltú ­ rá lis o sztály án ak h ely ettes vezetője m o n d o tt m egnyitó beszédet. A tá r la t gazdag any ag a so k rétű k ép et a d egy tá j, É szakm agyarország alk o tó ­ m ű vészeinek eredm ényes tevékenységé­ rő l. A k iá llítá s sok m eglepetést és örö­ m e t v á lto tt ki. de u g y an a k k o r felv e tette a z o k a t a ta rta lm i és form ai k érd é sek e t is, am elyek á lta lá b a n jellem zik a m ai m a g y a r k ép zőm űvészetet. Örvendetes, hogy ez alk alo m m al az eddiginél n a ­ gyobb szám ú, válto zato sab b és figye­ lem rem éltó b b , szobrászati alk o tás szere­ p e lt a festészeti és g rafik ai anyag m el­ le tt. Joggal m o n d h a tju k , hogy a k iá l­ lítá s jelen tősége tú ln ő tt a helyi vagy tá jje lle g ű esem ények h ató és p ro b lém a­ körén. E rre h ív ja fel a figyelm et A radi N óra is a kataló g u s előszavában: „A III. É szakm agyarországi T erü leti K iá llítá s — m ás ism étlődő p ro g ram o k ­ hoz h aso n lóan — nem h o zh a t m inden évben so h a n em láto tt ú ja t, s e h arm a d ik alk alo m elsősorban egyö n tetű b b szak­ m ai igényességgel, a növekvő biztonság­ é rz e tte l ö rv en d ezteti m eg a nézőt. K e­ vésbbé lé p e tt előre a grafik a, s ez é r t­ hető , hiszen a m iskolci b ie n n álé k szom ­ széd ság áb an nem le h e t az észak m ag y ar­ országi tá rla to n is év rő l-év re ú ja t p ro ­ d u k áln i. De több a szorászati kezdem é­ nyezés és észrevehető v álto zá st él á t a festészet. E lsősorban ez u tó b b i n éh án y p ro b lé m á já t k ív á n ju k é rin te n i: k ia la ­ k u ló b a n v an sajáto s arc u lata , a szer­ k esztettség n ek és a lá tv án y elem ek sze­ le k tá lá sá n a k a hódm ező v ásárh ely itő l, szolnokitól, stb. eltérő m ódja, szűksza­ vúság. és belső fegyelem , am ely egyre in k á b b m ag án viseli m ost m á r nem csak a sokszorosított g rafik án a k , h an e m a fal festészetn ek a je le n lé té t és a g y ak o r­ la tá t is. A tá b lafestész etre sem É szak­ m agyarországon, sem m á su tt n em deg­ rad áló , hogy h a tn a k r á azok a m ű fajo k , am elyek a leg könnyebben szám o lh at­ n ak az állan d ó nyilvánossággal, a te r ­ jeszthetőséggel . . . M ai tá b lafestész etü n k leg in k áb b új vonásai — és e rre a sa lg ó ta rjá n i k iá llí­ tá s is fe lh ív ja a figyelm et — m á r h a tá ­ ro zo ttan m u ta tjá k a falfestészetb en é r­ lelődő töm örítőkészségnek, fo rm a i fe­ gyelem nek a h atásá t. N éhol persze csak külső fo rm ai elem ek, stilá ris vonások u ta ln a k erre, s a falképi m ű fajo k széles sk á lájáb ó l in k á b b a d ek o ra tiv itá s h at. N éhol azon b an m á r a belső fo rm áb an a s tru k tú rá b a n m u ta tk o z ik m eg a v i­ lágnézetileg m in d tu d a to sa b b lényeg­ keresés . . . A m ai tá b lak é p fe sté sze t leglényege­ sebb p ro b lé m á ja ta rta lm i jelleg ű : m eg kell ta lá ln i a m ai v alósággal ad ek v át, s az „általán o s e m b e rit” érzékelhető, észlelhető em berközelségbe hozó m on­ d an iv aló t. A festő k k ere sik ezt, nem kevés gyötrődéssel és n em kevés e re d ­ m énnyel, és le g tö b b jü k v ilág o san lá tja , hogy a tá b la k é p m ai, so k a t h an g o z ta to tt pro b lém ái nem első so rb an m ű faji, h a ­ nem világ n ézeti k érd ések b ő l fak a d n ak . Az északm ag y aro rszág i k iá llítá s ezen a ponton is kezd o lyan seregszem lévé nőni, am ely m űvésznek, közönségnek e g y a rá n t m ag asab b sz in tű ö n k o n tro ll lehetőségét n y ú jtja .” 95 �A N ógrád m egyei szervek á lta l a la ­ p íto tt „M unka—M űvészet” d íja k a t a zsü ri ja v a sla ta a la p já n a következő m ű­ vészek n y e rté k el: A N ógrád Megyi T anács n ag y d íját C zinke F erenc festő, g rafikusm űvész és Ficzere László festőm űvész. A sa lg ó ta r­ já n i V árosi T anács d íjá t Iványi Ödön festőm űvész és id. S zabó Istv án szobrász- 96 m űvész. A MESZÖV d íjá t L ó rá n t Já n o s festőm űvész. A k iá llítá st n agy hozzáértéssel, sok. ötletességgel B aran y i J u d i t , m ű v észet­ történ ész rendezte. A p la k á to t és a k ataló g u st K ato n a László tervezte. A tá rla t te lje s a n y a g át a jövőben b e­ m u ta tjá k m ég E gerben, M iskolcon, S á­ to ra lja ú jh e ly e n és B eszterceb án y án is. �III. É S Z A K -M A G Y A R O R S Z Á G I TERÜLETI KÉP ZŐ M Ű V ÉSZETI K IÁ LLÍTÁ S 1967. TÓ TH IM RE: SIRATÓ K �FELEDY GYULA: K A R IA TID Á K RÉTI ZOLTÁN: NÓGRÁDI DOMBOK �K R IST Ó F CECILIA : HÁROM CSERÉP V IRÁ G (olaj) �IVÁNYI ÖDÖN: TÖPRENGÉS (olaj) �CZIN KE FERENC: K ISZ E JÁ R Á S (rézkarc) �PA T A K I JÓ Z SE F: ENTERIŐR �LÓRÁNT JÁ N OS: V1NNCELLÉR (olaj) �67 5900 NyVBgy 1500 db — Fv. M ayer S án d o r �L Ó R Á NT J Á N O S festőm űvész, ak i m ár é re tt a lk o tásaiv a l több országos és n em zeti b e­ m u ta tó n és k iá llításo n szerzett m a g án a k m eg­ becsü lést és k e lte tt f i­ gyelm et, 1966-ban te le ­ p ed e tt le S a lg ó ta rjá n ­ b an . A képzőm űvészeti k ritik a és közvélem ény a m ag y ar m űvészet egy­ r e jo b b a n k iteljesed ő te ­ h etség ek én t ta rtja szá­ m on a fia ta l generáció e jeles kép v iselő jét. H alkszavú, elm élyedő m űvész. A m ai k o r é le t­ érzése, hevülete, lényege m élyencsengő líra i a ttitü d b en egye­ sül alk o tásaib an . M eleg b arn á i, o k k erei, m ély tü zű k ék jei, feketéi ünnepélyes h arm ó n iáb an u ta ln a k a m űvész k a ra k te ­ rére. A földek gőzölgő lélegzete, az em b er és a tá j, a szív és a te re m tő m u n k a ritm u sa zeng m űveiben. M űvészete eg y ­ szerű, m in t a népdal. V árosu n k változó, ú j arcú világa, szel­ lem i e re je észrevehetően nagy h a tá s t gyakorol alkotó m u n ­ k á sság á n ak teljeseb b k ib ontak o zására. É le tú tja és m űvészi ered m én y ei m eggyőzően b izo n y ítják te h etség ét: 1938-ban sz ü letett B ék ésszen tan d ráso n . R a jz­ ta n á ri d ip lo m át szerzett. T ag ja a K épzőm űvészeti A lapnak, a F ia ta l K épzőm űvészek S tu d ió já n ak és a K épzőm űvészek É szakm agyarországi T erü le ti S zervezetének. E gyéni k iá llítá ­ son K aposvárott, a R ippl-R ónai M úzeum ban m u tatk o zo tt be 1962-ben. U gyanebben az évben R ippl-R ónai d íja t k ap o tt. 1964-ben a K iadói F őigazgatóság p á ly áz atá n n y e rt d íja t illusztrációval, m elyeket b e m u ta tta k a lipcsei nem zetközi k önyvillusztrációs k iá llításo n is. A z északm agyarországi k é p ­ zőm űvészek hagyom ányos tá rla tá n 1966-ban a N ógrád M e­ gyei T an ács „M unka—M űvészet” n ag y d íját, m a jd 1967-ben a ME SZÖV á lta l a la p íto tt d íja t n y e rte el. �Á r a : 5 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6ced3334e242a581e6e084671354fd53.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1967 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1967/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1967 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9a8820d5e7d1a4899c01b20b1affeec7.pdf 5bfb4f7588a5ce86bc30252f70a1c122 PDF Text Text �A Palócföld szerkesztő bizottsága felkért, hogy írjam le néhány sor­ ban, hogyan, mikor, milyen körül­ mények között jegyeztem el magam az újságírással és az irodalommal. Mondhatom, alaposan feladták a leckét, hiszen ez a kérdés engemet is hosszab idő óta foglalkoztat, és egészen megnyugtató, teljesen kie­ légítő választ mindmáig nem talál­ tam. A választ az nehezíti, hogy mindenekelőtt egy mellékes kérdést kellene tisztázni: hogyan van az, hogy valaki elindul a család meg­ szokott útján, és noha sem felmenő sem oldalágon egyetlen értelmiségi sem található a családban, mégis kora gyermek­ korban a legmerészebb álmok foglalkoztatják: író, újságíró szeretne lenni. Furcsa módon az ellentmondás ellenére, a környezetet nevezném meg tettesnek. A közös-konyhás kis házikóban unokafivéreim — egyik kovács, másik szobafestő — a kép­ zőművészet iránt éreznek hajlamot, és mint egyetlen csodálójukat nagy szeretettel vesznek körül. Már négyéves ko­ romban a betűket t a n í t j á k nekem kalendáriumi és biblai történetek alapján. Apám nagy mesélő, édesanyám pedig titkos könyvbarát, ha csak teheti olvas. S az első nagy lelki megrezdüléseket is a környezet adja: nagynéném az elvisel­ hetetlen szegénységből egy szekta karjaiba menekül, sze­ mem láttára vesszőzi véresre magát a másvilági örömökért. Csendőrök viszik el, csendőrök keresik unokafivéreimet is, akik megszöktek a levente kiképzés elől. A félelem íratja velem az első verset nyolc éves korom­ ban, később ciklust írok édesanyám erőfeszítéseiről és szen­ vedéseiről. Tizenhat éves koromban ezzel a vers-ciklussal megnyerem az egyik ifjúsági lap irodalmi pályázatát. Arra gondolok költő leszek, mégis novellát írok, amely megjelenik, és drámát amelyet elemi iskolás társaimal betanulunk és előadunk. Am ikor az érettségit letettem a békéscsabai reál­ gimnáziumban, egyedül írtam fel a kérdőívre a szokatlan pályát: újságíró. Ezt választottam és a bátorításért hálás szívvel kell megemlékeznem Gyöngyösi János könyvkeres­ kedőről, aki nemcsak buzdított, de könyveket is kölcsönzött. A felszabadulás óta teljesen ennek a szenvedélyemnek élek. Több könyvem megjelent (Lásd: Magyar Irodalmi Lexikon II. kötet), és számos antológiában szerepeltem írá­ saimmal. Sok novellát és egy rádiódrámát írtam a rádiónak. De mindez még csak a stílusgyakorlatok időszaka. A nagy tervek megoldása a jövőre maradt. Tavaly nagy megtisztel­ tetés ért, kitüntettek a Madách Emlékplakettel. Mondanom sem kell, hogy a költészettel, mely általá­ ban minden gyengébb idegzetű, érdeklődésű fiatalnak beteg­ sége, talán véglegesen szakítottam. Újabban nagy érdeklő­ déssel tanulmányozom a modern drámákat és a színpadtechnikát: szeretnék jó drámát írni. Így kisérnek a vágyak és álmok utamon, miközben az élet realitásai olykor nehéz­ ségeket támasztanak, olykor megajándékoznak csodálatos sztorikkal, amelyek ott gyülekeznek jegyzetfüzeteimben. L A K O S G Y Ö RG Y �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT TA R T A L O M Varga Lajos: Salgótarján 3 Várszegi György: Bányászsorsok 6 Tóth Elemér: Sandaszívűre 12 Papp Lajos: Rondó 12 Polgár István: Mindig maszk 13 Lakos György: Megbékélés 14 Vihar Béla: Esti séták óráiból 19 Kontó István: Csavargások 21 Végh Miklós: Távoli szerelmesemnek 21 Nagy István: Munkában, szerelemben 27 IFJÚSÁG — ÉLET — M ŰVELŐDÉS Bakonyi Sándor: Egy gyermekotthon életéből 29 Gácsfalvi L ili: Ha szobrász lennék 34 Czinke Ferenc: Inzulin 36 Andrássy Péter: Érettségi 1967. 38 Nádházi Lajos: Fiatalok a pályaválasztásról 42 Kunszabó Ferenc: Szabadidő és népművelés f 47 ‘ Fábry Györgyné: Gyermekolvasók 55 HAGYOM ÁNY Tóth Imre: Egy letűnt világ köszönésformái 59 Belitzky János: Falusi problémák Nógrádban a X V II. század elején 68 Somoskeőy István: Petőfi kunyhó Somoskőn 77 �KÖ RK ÉP K ováts Béla: Csohány Kálmán 79 Kovács János: Honismereti tábor Nagybátonyban Kojnok Nándor: Ismeretterjesztés Nógrádban 82 86 Arcképek a magyar szocialista irodalomból (Csongrády Béla) 89 Mocsár Gábor :Fecskék és miatyánk (Erdős István) Szép versek 1966. (Horváth István) REPRODUKCIÓK Csohány Kálmán grafikái műmellékleten (Foto: Koppány György) A néprajzi anyagot a balassagyarmati Palóc Múzeumból válogattuk Címoldalon: Csohány Kálmán alkotása PALÓ CFÖ LD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZO TTSÁG Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes lászló Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor K IA D J A a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft 91 93 �VARGA LAJOS: SALGÓTARJÁN Gyakran jártunk ide továbbképzési tanfolyamokra néha megyei szintű ünneplésekre és mindig valami nyomasztó ipari determináltság valami salakok közé szorított levegő nélküli hangulattalanság kerített hatalmába Mintha egy rozsdaszínű nyirkos csatorna lett volna az egész város amelynek házai úgy másztak partra nedvesen és korhadtan hogy ebben a szitáló koromban feketére támogassák és szárítsák egymást Mintha a hegyekről jöttek volna a gyárak s szorongatásukból minden ebbe a szűk szurdokba menekült volna valamikor s a gyárak nem engedtek mint vérző okádó szörnyetegek Pikkelyes nyakukkal 3 �a Várost fenyegették és szorongatták Am ely köhögve és poshadtan ténfergett alattuk Itt éreztem először hogy nem az emberek hozzák létre a várost hanem az ásványok a körülmények kényszerítik hogy fedelet rakjon magára lábaiknál S ebben az árokban nevetségesen lehangolóan hatott egy park vagy egy mozi egy fasor Nem engedett fel sehol a köd s a szorongató homály Azóta nem telt el sok idő talán csak 10 vagy 15 év egy város életében jelentéktelen idő de itt mintha az idő megszégyenítette volna önmagát A nap 24 órából 48 óra lett a hónap év értékű lett s az évek évszázadokat léptek a házak megemelték beton karjaikat és széttolták a hegyet Óriás lábakon szürkén és hatalmason a hegyekre léptek Am it betonból üvegből kövekből létre lehetett hozni az ember felemelésére azt itt létrehozták A gyárak nem lettek kisebbek de itt vitathatatlanul az ember maradt felül És fölülről átfogja egy lendülettel a hegyeket a közel és távol füstölgő gyárakat az erdőt és a monumentális de erejét vesztett három salak hegyet A hegyi utcákon játékos tömböket megkerülő átszelő lépcsők 4 �Mintha egy új Budán vagy egy nógrádi Rózsadombon járna az ember De hiányzik a házak és villák exkluzív patinája az elérhetetlen rétegződés homályos verendája a valutáris értékeket elnyelő kapualjak és még sok minden amit szeretnék remélni valamikor sehol sem fog hiányozni az EMBERNEK Ahogy beszéltek barokkról és gótikáról erről a stílusról is beszélni fognak Stílusról: amely a szennyek nyűgétől megtisztította az embert amely a gyárak nyomásából a gyárak urává emelte az embert Stílusról: amely a szennyek nyűgétől megtisztította az embert amely betonból súlytalanná tette az embert Stílusról: amely a kényszerűségek elkerülhetetlenségéből a szabad döntések falaira emelte az alkotót 5 �VÁRSZEGI GYÖRGY: BÁNYÁSZSO RSO K A z a nap látszólag úgy kezdődött, mint a többi. Benedek a legelső kassal szállt le a bányába, Tipót se várta meg, aki a lámpakamra előtt Szűcs Erzsivel nyiháro­ zott. A munkahelyen Godó és Csonka ennivalójukat bontogatták, amikor lelökte válláról az önmentő készüléket és lemorgott egy barátságtalan jószerencsét, ami a hangsúlya után ezt is jelenthette volna: „menjetek a pokolba!” Nem ült melléjük, hogy kifújja magát a sikló meredek kaptatója után: összehasogatta a magával ho­ zott kartondobozt csillebárcának, tintaceruzával ráirkálta a csapatszámot, hogy T i­ pónak a töltésnél kevesebb baja legyen vele. Aztán egy zárókalitka építéséhez fogott. — Megint frissebbek voltatok nálam — jegyezte meg Godóéknak, akik végezve az evéssel, odajöttek adogatni a kalitkafát. — Jó, hogy előre jöttünk — felelte Godó. Azt a huszonöt üreset én tolattam fel a mozdonnyal a sikló alá. Borbásék reggelre beomlasztottak. Ha megindulnak a sze­ neléssel, mind elszipkázzák előlünk az üreset. Később felhozatta a lőszeres ládát és a kábeldobot Tipóval s míg hozzáláttak a fúráshoz, ezt mondta Benedeknek: — Hordjátok fel az üreset. Mi addig befúrunk, de igyekezzetek, hogy a töltésnél segíteni tudjatok. Jó hosszú rendezőjük volt a kaparófej alatt: húsz-huszonkét csillét könnyedén össze tudtak tologatni benne s ennyi üres csille birtokában nem gond a műszak­ kezdés. Mielőtt viszamentek volna a fejtésbe, Benedek megfogta Tipó karját: — Hány kutyánk volt tegnap? — kérdezte. — Negyvenkettő — felelte Dani. — Úgy emlékszem. Fene tudja már pontosan. Ott a papír a ládán, megnézheted. Benedek megnézte. — Negyvenkettő. Ennyi csillére tettél baligát? Szúrós tekintettel nézett a csillésre, vesékbe látó szemekkel. Am az furcsálta a kérdést. — Mennyire raktam volna? — Mondott neked valamit Godó a baligázásról? — Mit tudom én. Mondott. Hogy jól kössem fel a papírokat, mert ha menet­ közben leesik, fuccs a csillénknek. Más csapatok is így járnak, aztán keresik az el­ veszett csillét. — Tőlünk sohasem vesznek el csillék. Nem furcsa? — Mert én odadrótozom becsülettel a papírt. Ilyesmivel nem lehet trehánykodni. — No jó — mondta Benedek — , a te szerencséd, ha igazat beszélsz. De az is lehet, hogy nagyon megtanultad már a Godó nyelvét. — Megmagyarázhatnád, hogy mi a franc bajod van v elem! Regényrészlet 6 �Benedek nem felelt. Nagy, súlyos mozdulatokkal végezte a munkáját, mintha a benne őrlő gondolatokat akarná arrébb rakni. Godó előbb Sósra, aztán Tipóra vá­ gott a tekintetével, hogy nézzétek csak, ez már megint vadul valami miatt, csínján bánjatok vele, mert ennek már csak a diliház hiányzik, a jó ég tudja, ki mivel bosszantotta fel már megint. Tíz óra tájban meggyűltek a rendezőben a rakott csil­ lék, akkor Csonkát is leküldte, hogy segítsen Tipónak a szállításnál. — Szusszanjunk egyet — mondta Benedeknek. — Nem vagy éhes? — Nem. — Szamárságot csinálsz azzal, hogy nem kosztolsz rendesen. A z asszonnyal soha­ se truccolj úgy, hogy a kaját visszaviszed. A truccoláshoz is energia kell, az meg a kajában van, barátom. Te meg lefogadom, eljössz éhgyomorral, aztán telelaksz lövésfüsttel, végül az ebéd sem kell. — Aggódsz értem? — Rákosi, úgy mondják, a kövér sztahanovistákat szerette. Mindig azokkal kezelt szívesen. A z ilyen góliátokat szerette, mint te vagy. S van is benne valami igazság. Ha az erőt táplálják, holnapra is marad belőle. Nem szeretném, hogy lerobbanj, ami­ kor kezdjük fogdosni az isten lábát. — Hát igen. Ahhoz, hogy azt az ember megfogja, nemcsak robotolni kell. Ahhoz más is kell. — Gógyi is kell, finesz is kell. Te is rájössz lassan erre. — Rá. Meg másra is. — Mire? Ha nem lennék tolakodó az érdeklődésemmel. Benedek nehézkes mozdulattal ült a szénkupacra. — Am ikor én közétek álltam — mondta csendesen — , csak azért tettem, mert nem volt más választásom. K i így játsza el a becsületét, ki úgy. Én az ivással ját­ szottam el. — Most mit könnyezel? Mindnyájan görcsös fickók vagyunk. A z életét tulajdon­ képpen mindenki elfuserálja valahol és csak azért csinálja végig, mert ez egy foko­ zattal mégis jobb a halálnál. — Többször — folytatta Benedek — azt álmodom, hogy megbillen velem a kas és mint fadarab, zuhanok az aknába. — Mindig mondom, hogy ne rumot igyál. — Most nem ittam, mégis úgy érzem, hogy valami utálatos mocsokkal teli mélység felé zuhanok. És ez nem álom, hanem igazság. Am ikor belecsaptam a ke­ zedbe, már mindegy volt. Tudtam, hogy annál mélyebbre már nem süllyedhetek, mint ahol vagyok. De már látom, hogy az még csak gödör volt, a mélység most kezdődik. Veled nem lehet félúton megállni, Godó. Vagy semmivé kell válni mel­ letted, vagy gazemberré, aki semmitől se retten vissza, aki mindenre képes. — No csak! — mondta érdeklődéssel Godó. — Egészen eredeti gondolataid van­ nak. Folytasd, ez engem nagyon érdekel. — Te — emelte fel fejét Benedek — semmitől se riadsz vissza. Te átgázolsz mindenen. Akár a dudván, úgy törtetsz át mások becsületén. — Aha. A tiéden is, ugye? — A z enyémen is. — Benedek, ne nevettess, vagy legalább hívd felazokat is olulról, hogy ne rö­ högjek egyedül. A végén kisütöd, hogy a becsület tőrőlmetszett mintaképe vagy és a körülötted lévők egytől-egyig haramiák. Te mondod ezt, akinek annyi becsülete 7 �sincs, mint egy ócska ringyónak? Hol lennél te énnélkülem? Gondolkoztál-e már ezen? K i pofátlankodott, ki udvarolt miattad? Én, barátom! A z anyád után másod­ szor szültelek meg, pénzzel tömtem ki a zsebedet, hogy véletlenül el ne feletjsd! És ha most össze-vissza ugatsz, azt mondom neked: a csőröd jó szorosan befogd, mert ha még valaki igazából nem babrált ki veled, hát én majd megteszem. — Ne fenyegetőzz, Godó. Nem Kalickával állsz szemben. Nagyon jól tudjuk mi azt, hogy mit köszönhetünk egymásnak. — Akkor sürgősen fejezd be a témát.Ebből nem élünk meg. — Befejezzem? Inkább elkezdem. Most nagyon szépen együtt vagyunk, kár lenne elszalasztani az alkalmat. Godó odaállt Benedek fölé és metszőn csattant a hangja. — Idehallgass! Semmi kedvem passziánszozni a szavakkal. Mondd, hogy mit akarsz. Attól lesz világosabb a beszéd. — Magyarázatot! — ordított fel váratlanul Benedek,de olyan hangon, hogy Godó szinte hátrahőkölt. — Magyarázatot, a kutya úristenit. M ire kellett neked ez a verseny? Ez a magamutogatás, ez a szélhámoskodás, ez a csibészség, amit csináltok? — Csináltok? Hát mit csinálunk mi? És te mit csinálsz? — Lopjátok a csilléket — mondta Benedek tompán. — M it csinálunk? — A csilléket lopkodjátok más csapatoktól! — Te őrült vagy — hökkent meg Godó. — Őrült. Mert előbb is a körmötökre nézhettem volna. Gyanús volt a ti nagy sietségetek reggelenként. Hát erre kellett! Meg amikor eltünedeztek műszak közben hol ezért, hol azért. De most már vége a játéknak! T i másoknak a véres verejtékét lopjátok, olyanokét, mint mi vagyunk. De ezt nem viszitek el szárazon. — Van rá bizonyítékod? — kérdezte összeszűkülő szemekkel Godó. — A csillejegyzék odakint a külszínen. Ennyi elég? Hogy csak a tegnapi napnál maradjunk, raktunk negyvenkét csillét és kiért a napra negyvennyolc. Kitől loptá­ tok azt a hat csillét? — Benedek — mondta megvetően a csapatvezető — . holnaptól meg ne próbáld betenni a lábad erre a munkahelyre. — K itől loptátok a csilléket? Erre válaszolj! Godó a kaparóvágat felé kapta a fejét. Világosság közeledett onnan. — Ne pofázz, jön valaki. A z aknász volt. — No mi az, Godó elvtárs? Nagyon kényelembe tették magukat. — Mondja azoknak akik még a szerszámos ládán ülnek vágott vissza Godó. — Macerálja azokat. — Meglesz-e ma is a negyvennyolc kutya?? — Meg, ha meg. Mi azon vagyunk. A z aknász elkérte a munkahelyi naplót és valamit írt bele. Í rja alá — nyújtotta a csapatvezető felé. — A töltőtől lejjebb az ejtőgerendás csillefogó berendezés nem működik. Ezen kívül még tegnap elrendeltem, hogy ássák be rendesen a zárósorompót. Ha elszalasztanak egy csillét, abból emberhalál lesz. A ddig egy lapát szén el nem mehet a munkahelyről, míg a biztonsági berendezést rendbe nem tették. — Hát majd megcsináljuk — nyújtotta vissza Godó a könyvet. — Meddig tart az? Lemegyünk, megcsináljuk, ne ijedjen be. 8 �— Műszak végén ellenőrizni fogom! — Akár egy óra múlva is, csak ne csinálja a felhajtást. Am ikor az aknász eltávozott, Benedek megmarkolta Godón az inget. — Negyvennyolc kutya? A z aknásznak is ennyit jelentettél? — egyre szorosab­ ban markolta az inget, de Godó kiszakította magát a markából és átlépett a kaparóteknő másik oldalára. — Hát igen — mondta. Baligáztunk át a csilléket. Legelőször február elején. A főútvonalon kidőlt a szerelvényből négy csille szén. Sóssal jöttünk befelé. Ránkszólt az éjszakás aknász: Godó, feldobhatnák őket. Ráment vagy félóránk, míg fellapá­ toltuk a szenet. Néztem a baligákat: a front csilléi voltak. Majd marha leszek én a frontnak lapátolni! Átcseréltük a baligákat mind a négyen. Másnap vártam, hogy majd keresik. Nem keresték. A másik héten megint cseréltünk baligát. A zt hiszed, van annyi sütnivalójuk, hogy rendesen írnák a csilléiket? Jártatják a szájukat, mor­ golódnak, de tulajdonképpen nem is tudják, hogy mit keresnek. Szakonként kétszáz­ ötven jön le onnan, naponként majdnem nyolcszáz csille szén! M it jelent nekik rongy öt-hat kutya? Nekünk a versenyhez kell ez, te állat. Ha megnyerjük az első­ séget, rád is másképpen tekintenek majd! Téged nem loptak meg még életedben? Nem a fenét! A z egész életedet ellopták tőled! Azok akik beléd törölgették a cipő­ jüket, falnak meg vigyorognak azóta is. Most megszállt a szentlélek, bohócot akarsz játszani előttem? Még most sem jössz rá. hogy ha meg akarsz élni, ha egyszer te akarsz felülkerekedni, azt csak ügyességggel, ravaszsággal lehet? — Én nem kérek ilyen disznóságokból! — mondta sötéten Benedek. — Nem? De a pénzt, a keresetet azért hazavitted? Ha mi loptunk, akkor te is loptál, drága barátom. Hó végén miért nem kérdezted: hogy lehet ennyi csillénk, amikor én kevesebbre emlékszem? — Engedtél te a csapat dolgaiban tárgyalni valakit? A zt fújtad, hogy az a te dolgod. Aljasul kormoztál, Godó. A többletcsilléknél mindig mérlegelési pluszról beszéltél. És közben engem is belekevertetek a disznóságaitokba! Godó gúnyosan elvigyorodott. — Hát ez a bajod? A gyávaság j ajveszékeel belőled? Gondolhattam volna. M i­ től félsz? Ha okosan csináljuk, semmi bajunk nem lehet. M it jelenthet a frontnak az a rohadt pár csille? Bagót. Nekünk meg jól jön, emeli a százalékot. Most ez kell. Hát lopás ez? Ha jól megnézzük, hogy mit hátráltat a front bennünket, amikor e l­ szedi tőlünk az üreset, te is rájössz, hogy csak a magunkét vesszük vissza. — Idehallgass, te gazember! — Benedek m elléje szökkent és öklével meg­ lasztította, hogy az a szénfalnak tántorodott — Te minden gazságodra találsz peni­ tenciát? Neked ez semmi? — ütni akart, de akkor megjelent Sós Bálint. — Most mi legyen? — kérdezte. — Kötözködik az aknász a sorompó miatt. — Szállítsatok — mondta Godó. — Mi is rögtön megyünk. — Hát veletek mi van? — szimatolt kiváncsi tekintettel a Csonka. — Megőrült a barátod — mutatott a csapatvezető Benedekre. — Rájött a félsz a csillék miatt. Prédikál! — Ne bomolj — jött közelebb Csonka. — Majd talán hagyjuk, hogy minden csillét elszedjenek előlünk? Beledögöljünk a becsületességbe, a normánkat meg sró­ folják fölfelé? Észnél legyünk, pajtikám! Benedek a fejét fogta. Verejtékezett. — Elhallgassatok — mondta vésztjóslóan. — Nekem ne pofázzatok. Ezt nem lehet elütni magyarázatokkal, csirkefogók vagytok! De nekem ehhez a gyalázathoz semmi közöm. 9 �Csonka közel hajolt és az arcába sziszegte: — Semmi közöd? No ne mondd! Hallod, Godó? Egyszerre önállósította magát! Ide figyelj, hülye! — fordult Benedekhez. — Kinek a kézírása van a csillejegyeken, mi? Nem te firkálod a baligákat? — De én! Harmincat is, meg ötvenet is egyszerre, amikor van rá idő Ha szállí­ tani kell, nem irkálhatunk baligát! — Na látod — vigyorgott gúnyosan Csonka. — Ha mi csak tévedésből is más csapat csilléjére tettük a bárcónkat, az a te kezed írása. És most mondd, hogy semmi közöd az egészhez! Benedek elsápadt. Körülnézett, hogy mit vágjon Csonkához, vagy mivel verje agyon őket. De megfogták a karjait két oldalról, erőszakkal leültették és Godó kéj­ jel, ördögi vigyorral sorolgatta mi vár rá, ha makacskodik, ha ki meri nyitni a száját. — Három egy ellen — mutatta az ujján. Nem találod kilátástalan hőbörgés­ nek a dolgot? Van-e olyan szűzmária az égben, aki egyetlen szavadat is elhiszi, ha mi hárman ellened vallunk? Hallgasd csak meg, hogyan festenek a valóságban az ilyen dolgok! Csonka, ki lopkodta a csilléket? — Benedek — felelte Sós. — Hívd fel Tipót odalentről! Hadd mondja az is a pofájába! Benedek lerázta magáról őket és feltápászkodott. — Rohadtak. Hogy az a keserves isten rogyassza rátok az eget. De nem baj. Ha a rács mögött penészedünk valamennyien, ezt akkor is megemlegetitek! Csonka összef onta mellén a kezeit, úgy nézte, megvetéssel. — Fortyogd csak ki magadat. Olyan vagy, mint a szószátyár vénasszony. Kutya, amelyik ugat, vicsorít, de ha kenyeret hajítanak feléje, az elől is vonítva menekül. Ide süss, komám! — tartotta Benedek elé az öklét. — Öt darab csillebárca van a kezemben. Azt is elárulom, ha érdekel, hogy a fronté mind az öt. Én cseréltem le őket a te baligáiddal. Érdekes, ugye. Most jól figyelj. Itt ez az öt baliga. fogd, aztán eredj vele Borbáshoz, mondd neki: itt vagyok! Én lopkodtam a csilléiteket! Csukas­ satok le, verjetek agyon, csináljatok velem amit akartok. Vidd vissza nekik. No. miért nem mozdulsz, a szentségit a pofádnak! Benedek egy csavarással kiszedte markából a csillejegyeket. Másik mozdulatá­ val lámpáját kapta le az ácsolatról és futásnak eredt. — Hát vissza is viszem! — kiáltotta. — Á llj meg, te marha! Üssük le! — hördült fel Godó. Odalent a csilletöltőnel.a f orgatólemezen érte utól Elkapta a feldúltan rohanó ember derekát, de az visszafordultában ököllel vágott a szeme közé. Godó íéltérdre esett a sárban. A z ütés megszéditette, vagy talán a megdöbbenés: íme a szerepek megcserélődtek és most ők vannak Csonkával Bendek markában. — Á llj meg, nem érted! — üvöltötte a szállítókötél súrlódó zaján át. — Állj. meg, mert . . De Benedek csak rohant, lefelé a siklón, nem törődve a meginduló szállítással. Lámpájának egyre kisebbedő fénye mutatta, hogy merre jár. Akkor Godó, mint aki eszét vesztette, odafutott a teli csillékhez és az első csille­ kerek alól elrúgta a támasztó lécet. — No várj, te rohadt, ez majd utolér . . . 10 �A csille előbb csak lustán meglódult, de pár méter után a vágat esése igen me­ redek volt: csak rövid táv kellett ahhoz, hogy hihetetlen irammal felgyorsuljon. Sós Bálint és Tipó döbbenetükből felocsudva, egyszerre vetették magukat utána, de azt emberi erő már meg nem foghatta. Mint a papírlapot, nyírta szét a zársorompót és a következő másodpercben szikrázó kerekekkel nyargalt lefelé a siklón. Tipónak annyi ereje maradt még, hogy a jelzőhöz ugorjon és benyomja a gombot. Utána vad csattanásokat hallottak, ordítást, aztán szívszaggató nagy csend lett hirtelen, és a siklóban szürkén gomolygott a por. Csonka szólalt meg legelőször, rémülettől furcsán elvékonyodott vinnyogó han­ gon. — M it tettél, te állat? — és Godóra meredt. — Ezért akasztás jár. Godó sápadt volt, de acélos erővel szorította meg Sós Bálint torkát. — Mit? — és rázta, taszigálta a cimboráját. — Elszaladt a csille! Megértetted? Hallottátok? Tipó, az istenedet! Benedek lökte el a támasztékot, saját két szemeddel láttad! Ha megpróbáltok mást pofázni . . . Tipó szó nélkül rohant le a karambol színhelyére, nyomában Csonkával. Godó csak akkor indult utánuk, amikor a sikló alsóbb részéről is fények kezdtek imbo­ lyogni fölfelé. A z elszaladt csille a legutolsó csillefogótól valamivel följebb ütötte le az első telit a kötélről, az meg a következőket. A siklónak azon a szakaszán végig teli és üres csilléket találtak feldőlt, össze-vissza fordult állapotban. K időlt ácsolatok, le­ szakadt kőtömbök állták útjukat, míg végre megpillantották Benedek lámpáját. A vájár nyakatekert, félig fekvő, félig ülő helyzetben hevert a vágat oldalában, ahová egy elszabadult üres csille szorította. — Itt van! — Tipó rávilágított és iszonyodva hőkölt hátra a véres, rongycsomó­ hoz hasonló emberi alak láttán. A z odaérkező fenntartó vájárok és Sós Bálint em el­ ték le róla a csillét. Addigra futólépésben odaért az aknász is. — Hordágyat! — ordította már messziről. Végnélküli, hosszú percnek tűnt, míg letérdelt a vájár mellé és hátára fordítva, figyelni kezdte a szívverését. Am ikor végre felállt mellőle, látta a tekintetekből részegeződő feszült várakozást. — Még él — mondta tompán, aztán megpillantotta Godót. — Ugye megmondtam! — üvöltött rá. — Ugye megmondtam, az isten verje meg! De én beírtam a köny­ vükbe, ezt le nem tagadhatja! Kalicka és egy másik szállítócsillés futott elő a hordággyal az elsősegélykam­ rából. Amikor megtudta, hogy Benede ket törte össze a csille, a sáros-véres talpra vetette magát és artikulátlan, torz hangok törtek elő a torkából. — Eredj innen — tolta odébb Godó és segített a hordágyra helyezni Benedeket . Kalicka fektében rúgott Godó felé. Gyors ugrással talpon termett és leszegett fejje l rohant a csoportvezető gyomrának, úgy kel l e t le fogni. eltaszigálni onnan. — Gyilkos! — ordítozta. — Őmiatta van minden! A hordággyal Sós Bálint és egy másik bányavárosi ember indult lefelé a siklón. Tipó világított nekik, az aknász előrerohant intézkedni. Godó szédülten nézett a távozók utón. aztán a vízlevezető csorga mellé térdelve öklendezni kezdett. 11 �TÓTH ELEMÉR: SANDASZÍVŰRE Mi végre készül hengerelt acél koszorú halma? Agyágbogakban miféle eszmék madara fészkel? Vagy már ott minden világos, mint a szinházban este? Sandaszivűre teríteném a hengerelt acélt. PAPP LAJOS: RONDO 12 A fecskék tavasszal fészket építenek majd akkor is, mikor mész-fehérré a fű, a víz fekete korommá s az égbolt, meg a tenger narancsrőt máglyává leszen; Ha mi nem leszünk már, a fecskék akkor is fészket építenek és testünk hamuját építő sárrá dagasztják apró szájukkal a fecskék. �POLGÁR ISTVÁN: MINDIG MASZK Dúdolgat a kályha, lebeg a meleg, kábít, enyeleg. Bor kéne, meg lányka. Bámulsz a firkádra: még vers is lehet. A halk rímeket ráhinted a lángra. Szelek ordibálnak terein a tájnak, mint kajla dzsinnek. Farsang közeleg. Nem öltesz fel maszkot — mindig maszk az arcod. 3 1 �LAKOS GYÖRGY: MEGBÉKÉLÉS Krákogó varjú telepedett a kútágasra és tipegő fekete lábával zúzmarát rázott le. A finom ezüstpor vakítóan csillogott a délutáni napban. Bundás az ágasnak emelte lapos fejét és méltatlankodása jeléül a farkát csóválta. A gazda a hátsó udvarban kopácsolt, de Bundást az efféle házi zaj nem érdekelte, őt az idegen madár jelenléte kötötte le. A szobában Bujdosóné tésztát gyúrt hideg vízzel, mert így jó az, a hideg ha­ marább szikkasztja, nyújtás után nyomban szabdalni is lehet. Ilonka a nylonharis­ nyát készítette elő, hogy hétfőn a városba menvén el ne feledje magával vinni a szemfelszedőhöz. Külföldi nylon, mégis lefutott a szem, pedig húsz forinttal drágáb­ ban adták, mint a boltit. A szobabeliek csendben, hangtalanul merültek munká­ jukba, s a kinti zajokra egyedül Bujdosóné ügyelt. Őt ugyan nem a károgás és krákogás késztette éberségre, sokkal inkább a szokatlan, egyre erősödő csattogás. — Ilonkám, kedves! Nézd meg, mit mível apád! A z asszony aggodalmaskodó szavára kifutott a lány a csípős hidegre. Hidegen, tisztán koppantak fürge léptei, mintha üvegen szaladna. Pillanatra abbamaradt a zaj, majd újból belecsördült a nehéz téli csendbe, hogy a varjú is elröppent ijed ­ tében, Bundás szomorúságára. — Édesanyám! — rontott be a lány riadtan és arcán rózsák gyúltak. — Édes­ apám szétveri a szekeret. A z asszony félbehagyta a gyúrást. Kisimult arcán árnyék se rebbent: méla una­ lommal mérlegelte a helyzetet. S egyre inkább nem értette a lány izgalmát. A z a szekér csak volt szekér. Csak csonk. A lőcsökből paszulykarók lettek, ép kere­ keiből a taliga kapott pótlást, deszkáiból az ól kerítést javították ki, a saroglyába pedig szalmát raktak és abban tojnak a tyúkok, ha tojnak, mert ilyen hidegben nem tojnak. A szekér vázát úgy támogatta alá Bujdosó Bálint romtéglával, hogy az jobban hasonlított tengelye csonkjaival egy hatalmas bogárhoz, mint bárminemű szállítóeszközhöz. A z új szekér ára már együtt a szekrényben. S csak azért nem vet­ ték meg, mert már az Országházban is azt vitatják, hogy a téesz, meg a téesz... Immár a szomszéd község bejárójához is kitették az új táblát. Szövetkezetiek lettek azok a „kimondottan” jó gazdák. — Jó lesz gyújtósnak! — mondotta az asszony. A lány rémülete ettől sem csökkent. — Ha végzett a szekérrel, Matyit veri agyon — heveskedett. A Matyi ezesetben nem emberi személy, hanem csak ló, de éppen ezért az emberi nemhez rendkívül közelálló élőlény. Bujdosó Bálintnak pedig legkedvesebb társa, amióta Csőgér sógor hűtlen szívvel a szövetkezetbe távozott és megszegte fogadalmát, miszerint míg világ a világ, ő bizony be nem lép. — A Matyit?! Szinte röppent kifele a könnyű kis vézna aszsony, akiből nehéz kinézni, hogy két olyan derék, nagymellű, csontos lányt hozott a világra, mint Ilonka, meg Kató, akit a pásztorkodó Szép Zsiga hasonnevű fia vezetett az anyakönyvvezető elé. A család veszedelmét éppen ez a házasság idézte elő. A z tette be a kaput Buj­ dosó Bálintnak. Iskolát járatott a lányával, az meg szerinte egy mihaszna család 14 �fattyújával állott össze. Egy nincstelennel, aki koldulni mehetett volna, ha nincs állami gazdaság a közelben! Mármint Bujdosó cirkalmazta így az érvelést, mert egyébként a fiatalok jól megértették egymást, s ha nem is dúslakodtak, szépecskén es boldogan pörgették életük orsóját. S még azt se rótták fel, hogy Bujdosó Bálint a lakodalmukra sem ment el, a jusst sem adta ki és feleségét az utcáról cibálta vissza a nagykasba dugott két kövér libával. Leszámolt minden szárnyas jószágot, nehogy engedékennyé és adakozóvá vál­ jék a puha anyai szív. A fiataloknak fülükbe jutott a hír. Sokáig nem értették az ellenszenv okát, ami később odáig nőtt, hogy Bujdosó már a köszönésüket sem fo­ gadta, hanem komoran, feltartott fejje l haladt el mellettük. Igaz ugyan, hogy az ifjú Szép Zsiga akkor már nem az állami gazdaságban villázta a takarmányt, hanem a tsz-be iratkozott, mitöbb hamarosan elnökké v á ­ lasztották. Bujdosó Bálint mindenkire haragudott, aki az embertársaival való közös összefogásban találta meg boldogulása módját, minthogy életének köre így mindig szűkült. A z meg éppenséggel bosszantónak mutatkozott a szemében, hogy az utcán (ő érezte így) nyíltan gúnyolódnak vele az ismerős emberek: „Hallom, Bálint bátyám, a veje lett az elnök!” Hát maga választja meg a vejét az ember! A gazda már a családban sem gazda! Ebből táplálkozott tehát a fiatalokra zúduló atyai harag, s innen kezdődik) Bujdosó Bálint befelé fordulása és az otthonmaradottak siralomházi, áldatlan mo­ solytalan élete. A kis asszony megállt az ól mellett s előbb felemelte a tompává kopott ól­ seprőt, amit szaladtában rúgott fel. — Elment az eszed, Bálint! — szólott azután, inkább simogató, mint feddő hangon. A rettentő nagy ember, akinek széles vállait és végtagjait kötélként fonták át a kipróbált izmok, a fejszét a magasba emelte és egy csapásra kiverte az avitt sze­ kér maradék oldalát. A bordák játékosan röppentek szét. A fejsze éle a nagy erő­ tő l belecsúszott a zsíros tengelybe, szikrát és füstöt vetett. — Ebből nem eszik a kolhoz! — Kell is azoknak ilyen ócskaság! — Ez még csak a kezdet — hangzott a vésztjósló jövendölés. — Vigyázz! Híre megy — csitította volna eszesen az asszony. — M ár a Dobó utcában járnak . .. — Hozzám nem jönnek. Megmondtam ne jöjjenek! Vigyék a földet. De engem hagyjanak. .. — Olyan erőd van, mégis félsz az élettől! Melegen, tiszta meggyőződéssel csengett az asszonyi szó és simogatott a tekintet. Mindig a legerősebb ember volt a faluban. Hogyan tudott ölelni! Meg parancsolni és a gazdaság dolgában rendezkedni! Amióta a nagyobbik lány férjhezment, még többet kíván tőle a föld. De náluk nem késett a betakarítás! Heteken át alig aludt, éjt nappallá tett az ő ura, mint nehezen induló fiatal éveikben. Bujdosó megsejtette a felkérődző szép érzéseket, némileg megenyhült. — Mások helyett másokért dolgozzak? — kérdezte. — Ha mind ilyenek lenné­ nek, akkor i s . . . — Tudom én mi f á j ... — Semmi. (5 �— Az, hogy a vöd az elnök. Hozza mennek tanácsért, mint valamikor tehozzád. Hogy egy brigádvezetőnek a tsz-ben nagyobb becse van, mint Bujdosó Bálintnak, aki sarkából rázta ki a földet és gyarapított, építkezett a maga erejéből. A ki még azt is tudja, hogy a nap fényétől jobban tojnak a tyúkok! Mindig a legszebb búzád volt, mindig a legjobb borod volt. Most meg a téesz.. — Elég már! Mi vagy te? Agitátor? Fenyegetően a magasba emelte a fejszét. — Te meg földbebújsz, mint a ganajtúró bogár — folytatta bátran a kis asszony, de fél szemmel már menedéket keresett. — Még az unokádat se láttad! S ebben az is benne volt: te elbújsz, megbújsz, gyáván a magad ketrecébe zár­ kózol, mert félsz, hogy jobb belátásra kényszerít a megismerés! E pillanatban nyikordult az utcai ajtó, Bundás éleset vakkantot s néhány borzas tyúk a szomszéd ház eresze alá futott. Bujdosó karja lehanyatlott és koloncként ló­ gott kezében a fejsze. — Itt vannak! — szólt csendesen az asszony. A z udvar közepén két férfi állott meg. A z egyik bőrkabátban és kék túrista­ sapkában, a másik — ebben nyomban felismerték Csőgér sógort — zsíros csizmában, sárga bekecsben, avítt kalapban, szájában öreg cseréppipa fityegett. — Adjon isten! — köszönt nagy hangon Csőgér sógor, amint olyan háznál szo­ kás, ahol tudvalevően harapós kutya van, s mint régi ismerős, újabb szavát a kutyá­ hoz intézte. — Csitulj, te megveszekedett! Nem eleget jártam ide filkózni! A vén okos Bundás barátságosan vakkantot, mintha értené a szót s a hátsó udvar felé futott, hadd lássák meg a vendégek, hogy ott a gazda és a gazdasszony. Csőgér sógor és nyomában a bőrkabátos ember odalépegetett az alacsony kerítés­ hez. Értő szemük az udvarra tapadt, amely ige-igen hasonlított a muhi-pusztai csatatérhez, a szekér ízire vagdalt roncsaival. — Hozzád jöttünk, Bálint — szólott Csőgér sógor mély és meleg közvetlenség­ gel, mintha csak tegnap hagyták volna abba a filkózást a kerekre kopott, zsíros és színtelen piatnik-kártyával. — Hozzám? Ez még csak amolyan halogató kérdés. A z asszony sietett az ura segítségére. — Jó lesz begyújtani — mondta és a forgácsra mutatott. — De hát térüljünk b eljeb b . . . Tétován, kelletlenül Bujdosó Bálint is megindult. A szobában a lány fürge ujjal a laskát metélte. A z ágyon fehér szalvétán még két levél tészta hevert. A z asztalon meg az előkészített nylon-holmik. Szégyellőspirosan vette tésztás kezébe a fölösleges női fehérneműt Ilonka, és hellyel kínálta a vendégeket. A bőrkabátos kezet fogott vele és nevetett, hogy lisztes és tésztás lett a lány kezétől a tenyere. Városi ember volt, téglagyári berakó. Ilonka úgy vélekedett, hogy látta már a városban. Könnyű alkonyi fények verődtek be az ablakon. Bujdosó megállott a nagy tükör előtt s hatalmas alakja teljesen eltakarta. — Hozzak bort? — kérdezte Bujdosóné és választ se várva, fogta a kancsót és kisietett. Bujdosó megvárta míg becsukódik hitvese mögött az ajtó. — Mielőtt hozzákezdenétek — mondotta ájtatosan, szinte kenetteljesen — , 6 1 �megmondom: ne is fárasszátok magatokat. Tudom, hogy mi a törvény. Én beadom a f őldet, de nem megyek közétek ... Csőgér sógor a kályha párkányához verte a pipát. — Én nem amiatt jöttem, hogy rendeletekről beszélgessek veled. Azért jöttem, hogy kössünk békességet. Mert ha a békesség megvan, majd eljövünk holnap s be­ szélhetünk a törvén yről. . . Azzal Csőgér sógor átaltelepedett az asztal melletti lócára s minthogy közben az asszony is megérkezett a boros kancsóval, otthonos bizalmaskodással mondotta. — Hozzad azt az ördög bibliáját! Itt az elvtárs, hadd tanuljon! A fordulat annyira megzavarta Bujdosót, hogy önkéntelen az ablakmélyedésbe nyúlt a kopott kártyáért. S nem is tettek mást, csak a lapot verték, de azért mégse olyan volt ez mint régen. Maradt némi távolság a két ember között. Csőgér sógor távozása után azonban Bujdosó Bálint már sokat engedett mogorvaságából. Valahogy elfelejtette, hogy eredetileg a Matyi agyonverése lenne soron. Sót inkább illatos, száraz szénát dobott Matyi elé a jászolyba, s még nevetni is kedve támadt, amikor a buta kis borjút a tőggyel való viaskodásban látta. Ámbár jól lehet, hogy ez csak a bor minőségének válik dicséretére! Mert később amikor a friss bor mámora elszállt, ismét elkomorult Bujdosó. — A városban keresek munkát! — mondta kínos hallgatás után. — Nem teheti — szólott foghegyről Ilonka, ő merészel a legbátrabban ellent­ mondani. — Téesz-elnök a veje, mit szólna a világ! Először hangzott úgy a veje hivatala, mintha inkább növelné a Bujdosó család tekintélyét. Addig sértőnek találta mindig, most másként ízlelte. — Önálló ember vagyok. Nem a gyermekeim szültek engemet — mondta mér­ gesen. De Ilonka csak nevetett. — A z már igaz. De mihez kezdene a városban! Magának a föld az istene. A várost sohse kedvelte. A z csak a piac miatt jó. Maga mondta, nem én találtam ki. Mert a városból jön ugyan a villany, meg a szerszám és a ruhanemű. .. Engem se engedett a szövőgyárba! Bujdosó mélyen hallgatott. Midőn a két nő a hideg konyhában összefutott, Bujdosóné bizakodva súgta a lányának. — Kiadta a mérgét! Nyugtalan és álmatlan éjszaka után keveredett elő Bujdosó. A bokrok a ház tö­ vében megrázták zúzmarás díszüket. A disznók éhes visítása messzire szállt a csont­ táfagyott csendben, mint a vonatfütty. A z ilyen időt mondják „disznóölésre való”-nak. Ellátta a jószágokat és rendet rakott az udvaron. Éppen csövestengerit hoztak le a padlásról. Akkor értek az udvarra Csőgér sógorék. Ilonka bizalmasan apjához fordult és suttogó hangon kérlelte. — Í rjon alá! Igazán, írjon alá! Ismét a sarkos lócára telepedtek. Ilonkát is bevonták a filkózás változatos él­ vezeteibe. Egy-egy fintorral, kacsintással jelezték kártyáik minőségét partnerüknek. Ilonka a városi emberrel került szembe, egy párba. S amikor, hol az egyik, hol a másik pár jutott a „szolgaság” vagy az „uraság” sorsára, nevetve jegyezte meg a városi: 17 �— Ma már csak a filkóban van ilyen. S Ilonka figyelte édesapját, hogy az milyen éberen les a szóra. A munkás meg Ilonka szemeiből olvasott játékosan kedves meséket és verseket. Csőgér sógor a sörteszakállát boronálta a gigája körül. — Mi van veled? M iért nem teszel? Bujdosó a csizmája fejére szögezte tekintetét. Rámás, új, ünnepre való csizma. — Meggondoltam. Nem adom a földet se! Csőgér sógor leejtette a pipakupakot, ami egyébként is lejár. — Lehetséges, hogy nem írnál alá? — Aláírok én, csak nem nektek. — Hogy énnekem nem?! — Csakis a vejemnek! Csőgér sógor majdnem lenyelte a magafaragta pipaszárat. Ilonka földrehullatta a kártyalapokat. Bujdosóné leejtett egy poharat, egyedül a munkás figyelt nyu­ godtan. Ezért vett hát kora reggel új csizmát! K i tudja, mit forgat a fejében! S amikor Bujdosó kifejtette, hogy ő máris indul, Ilonka is hozzájuk csatlakozott, mondván, hogy visz egy sülttököt a nővére kisfiának. Szép Zsigát meglepte a szokatlan és váratlan látogatás. — Hol jár erre, apám? — Hozzád jöttem. A juss ügyében. Van nyolc hold földem, gondoltam, rátok iratom. Ez kihívás a javából. A vő mégse veszi annak. Tréfával üti el a fondorlat élét. Örökség, juss. Nincs annak már jelentősége. — Hát Ilonkára nem gondolt? Neki nem ád semmit? — kérdezte. Mind nevettek. Még Bujdosó szája szélén is megjelent egy könnyű, ideges rángás. — Hát jó. Akkor Csőgér sógor nyomban elkészíti a szerződést — mondta a tsz-elnök. — Vegyél csak elő egy belépési nyilatkozatot! A blanketta az asztalra került. Ez már újfajta. Több rubrika van rajta, segít valamelyest a leltározás előkészítésében. Csőgér sógor beírta előbb a nevet, a lak­ címet, földterületet, Bujdosó bemondása alapján. — Lovad? Ugyebár egy. Hozzad be majd a járatlevelet a tsz-irodára. — A járatlevelet — ismételte Bujdosó. — Szekér? — A z nincsen. — Volt neked — bökte ki hirtelen Csőgér sógor. — Tönkrement. Van ugyan egy kis pénzem ... De az majd jó lesz most már traktorra. A z aláírás is megtörtént. Nagy csend szakadt a szobára. Szép Zsiga átkarolta apósát. — Van-e valami különleges kikötése vagy kívánsága, apám? Bujdosó Bálint arcizma megrezdült egy pillanatra. Sűrű és ernyős fekete szem­ öldöke úgy ívelt át mély barázdáin, mint folyón a híd. — Van fiam. Van . .. Látni akarom az unokámat. .. 18 �VIHAR BÉLA: ESTI SÉTÁK ÓRÁIBÓL A sár beszennyezi az utat. A kő szétzúzza a koporsót. A szolgaság eltorzítja a jellemeket. Idővel minden baj elrendeződik, csupán addig nem szabad belehalni. Mindig az eszével akart élni; ezért szürke lett, mint a por, kiszáradt, mint a fa, s már nem tudja meg soha, hogy mindent elmulasztott. Egy kéz ezt írta a homokba: Ha vágyunk nem teljesül, boldogtalanok vagyunk, de nem vagyunk mindenképpen boldogok, ha beteljesedik. Kígyóringású szavak bűvésze. Mosolygása fekete kenet. Tükörképét már rég leköpni rest, de a csukott ajtó megett, önmagát is kineveti. A sors szüntelenül beszélt hozzánk: hol egy eseményben, hol egy futó pillanatban, hol váratlan találkozás során egy-egy ember révén közli velünk akaratát, üzenetét, csak éppen oda kellene figyelnünk. 19 �Fáradt vagyok, nehezen bírom elviselni a világot, — szóltam ifjúkoromban anyámhoz. Erre ő felkelt a konyhabeli kis székről, szemembe nézett, majd így szólt: A rossz kedv, csak a lélek lustasága — mondotta. Ezt próbáld legyőzni és világot nyertél általa. Bábuval játszik önfeledten a gyermek. Mondd neki, hogy amit ölében dajkál az csupán rongy és kóccsomó. Vajon ő nem tudja ezt? Dehogynem. Mégis szánakozva néz rád, ki már elfeledted, hogy a költészet varázsa a rongyot és a kóccsomót élővé változtatja, s e művelet egyszerre játék és alkotás is. 20 �KONTÓ ISTVÁN: CSAVARGÁSOK Érkezésemet és gyors eliszkolásomat konyhánk ablakának csörömpölése jelezte. Ugyanis ott dobtam be iskolás táskámat, ha elszöktem hazulról. A haverok lapulva vártak a Répce-partján. Szilaj barna csikók, keménykötésű cigány-gyerekek. A Malomszernek nevezett holdnyi kis szigetünkön — melyet azóta elmosott az ár — gyakran hancúroztunk. A zenész-feleségek csitítgatva küldtek el házaik elől. Óvták férjük álmát, akik tán horkolva is, alázattól tátott szájjal a duhajkodók óhaját figyelték. Meghökkentett, hogy a f elébredők soha nem szóltak ránk. Bús hallgatagon ültek ki a közös udvarra és napoztak. Ennyit éltek önmaguknak. A családnak ebéd­ nél mesélték el az éjszaka eseményeit. A gyerekek füleltek. Megfogamzott bennük a szó, legtöbbjük az évek múltán jó emberismerő lett. A z apák kitöréseiben egyre több volt a panasz. Keserűséggel telített szavak zuhogtak: „Nem kell már a muzsika. Egykor kocsit küldtek értünk. M ire gyűjtenek az emberek? Tán azért, hogy ver­ senyt futhassanak a felsrófolt árakkal? Pénz a postán, tej az ablakban, kulcs a lábtörlő alatt. Ha ez így megy, rövidesen habarcsot keverhetünk mint a Göbe, a Kappan, meg a Csontos.” Ha netán egy szerencsés napot fogtak ki, dicsérték a rendszert és hálálkodtak. Véleményük hangulatuk szerint változott. Állandóan v i­ táztak, ki a jobb zenész. A szócsatát cincogások, bemutatók követték. Este a kocsmák dobogóin húzták a parancsolt dalt. — kifogyhatatlan kedéllyel, behízel gő mosollyal. Igazán perlekedni csak asszonyaik tudtak. Mindent elkövettek, hogy a ricsajra összesereglők ne unatkozzanak. Kiváltképp irigyeltem köpőkészségüket, amint a vetélytárs szemét megpecsételték. Mikor kifogytak a válogatott jelzőkből, a fene, rák és hasonló jókívánságokból, lebbent a szoknya. Csapkodva mutogatták pecsenye­ piros húsukat, női büszkeségüket. Merő véletlenből ilyenkor bennfeledték bugyijukat a szekrényben. A ceremóniát esténként mi folytattuk. Versenyben rohangásztunk, kornyikál­ tunk és verekedtünk. Nézőink a kerítések tövében kuporodtak le, sokszor könyék­ jogon foglalva helyet. Versenyfutásunkat léhűtő kamaszok indították, az idősebb kópék pedig tekintélyt-kihívón feszengtek a döntőbíró tisztében. Annyira buzdítottak minket, olyan hízelgőn, eszünkbe se jutott, hogy ugratás az egész. A z éles kövezetű úttól megvastagodott a bőr talpunkon. Jókat röhögtek rajtunk és csípős megjegyzé­ seket tettek. Ekkor már sértő volt, hogy nem veszik komolyan küzdelmeinket. Csínyt eszeltünk ki, hogyan ugrasszuk össze őket. Egyszerre öten értünk a célba. Teljes lett a káosz. A döntőbírók egymásnak estek. A zűrzavart újabb futással tud­ tuk csak megszüntetni. Aztán birkóztunk, bokszoltunk. Otthon anyám elrémült a kék foltok láttán. Megtiltotta, hogy mégegyszer közéjük menjek. Megvigasztaltam, hogy egyedül csak P ukka vert meg, éneklésben én győztem. Másnap ismét a torz­ szülött Pukkával volt a legnagyobb csatám. Majd szétverte a fejem. Csak akkor bocsátottam meg neki, amikor már híres bajnok lett belőle. Lám, nem hiába gya­ korolt rajtam. 21 �Minden szerbelihez bejáratos voltam. A farkasétvágyú szegénység ellenére is tisztán tartották lakásaikat, bár némelyik családban tizenöten is feküdtek négy ágyon. Mindenki hiú volt származására, raj romaságára. Szóba sem álltak a ku;pecekkel, a teknősökkel, a vályogvetőkkel, oláhcigányokkal, gagyizókkal. De szorult helyzetben „én is roma vagyok” hivatkozással — a legkülönfélébb ágakon — bi­ zonyították rokonságukat. Olyan zenésszel nem beszéltem, aki például Bihari Já­ nosig ne vezette volna vissza a családfáját. Ősi telepességükkel nem kevésbé hí­ zelegtek maguknak. Megfizették az árát. A község eleinte viszolygott befogadásuk­ tól, de látva alkalmazkodóképességüket, simulékonyságukat, látszólagos igénytelen­ ségüket, kihasználták őket. Bohémségük, a lenézett szegények lelkitusája, mélyen őrzött képességük meg­ csillogtatása volt. Hónapokon át spórolgattak, hogy egy napon mindent föltegye­ nek a szenvedélyes táncra, a mámorító dalra. A z oláhcigányok másfajták voltak. Prim itívek és egyben szélsőségesek. Annyi titkuk volt, hogy örökké a gyanú súlya alatt érezték magukat. A lehelő legrosszabb hírek terjengtek róluk, emiatt gyakorta zárt kapukra találtak. A parasztgyerekek csak akkor merték gúnyolni a házalókat, ha biztos búvóhelyet találtak. A z ápolat­ lan, csupán a betevő falat megszerzésére törekvő kunyerálók részére nem volt mene­ dék az előítéletektől megfertőzött falvakban. Ha valahol mégis letelepedhettek, rövidesen úgy beilleszkedtek, mintha honfoglalás óta együtt lennének. Úgy tűnt, a putrik előtt pipázó öregasszonyokat nem lehet egykedvű közö­ nyükből kimozdítani. A dohány és a pénz megoldotta nyelvüket. Múltjukat idéz­ ték. Regéik rapszódiák voltak, hogy a gyűlöletet ivadékaikba is beoltsák a csend­ őrök és gazdagok ellen. Fagytól, kígyótól, éhségtől nem féltek annyira, mint a zsaruktól. Rendkívüli történetek elevenedtek fel. Hallgatásukért képes voltam be­ szívni kétes illatú rongyok füstjét, amelyekkel a szúnyogokat űzték el. Dicsértem szívósságukat, leánykori szépségüket. Ez még jobban megpuhította őket. Leleményességnek neveztem azt is, hogy rossz vödrök a kéményeik. Olcsó, ízléses, nem dönti le a szél. A „prósztók” nem jönnek rá ilyesmire. Szemük rejtett mosolyából tudtam, megkedveltek. „Milyen egyszerű és jóravaló az ifiú r!” — fűzőcskéztek viszont. — „Jó lenne a Lulikának, vagy a Pannikának.” — és már intettek is a kandi eladólányoknak, húzódjanak közelebb. Azok odasom­ fordáltak és kelletően riszálták csípőjüket. Űgy ringott fodros százszínű szoknyájuk, hogy káprázott a szemem. Ugyanakkor ez dobálódzásra ingerelte a maszatos lur­ kókat. A felnőttek alapos, sőt kiadós verése után meghunyászkodtak. Ha egy pohár vizet kért valaki, egyszerre ugrottak mind. Ragyogtak, ha jót tehettek, ha szíves­ séget fogadtak el tőlük. Bár jósoltak, önmaguk nem hittek jóslatokban. De miért ne fejjék meg azt, akit lehetett?! Babona és mondaviláguk egyéni volt. Hirtelen törtek ki indulataik, bármilyen sértést azonnal igyekeztek megtorolni. Éjszakánként járványban elpusztult malacokat, tyúkokat ástak ki a dögtemető­ ből. Ha a juss igazságtalanul osztódott meg, duzzogtak, de nem veszekédtek. A társra másnap is szükség volt. Számkivetettségükben, kilátástalanságukban marták egymást. A helység kiközösítése elzárkózottá tette őket. Am ilyen szabadon, korlát nélkül éltek, úgy töpörödött össze önérzetük. Rúgás jobbról, verés balról. Védelmük — a foguk, karmuk és bosszút kielégítő lopás. Végül mögéjük állt a törvény is az új szellem. 22 �Vasárnap délután volt. A vidékre hőség, mozdulatlanság terpeszkedett. Unat­ koztunk. Már-már a moziba indultunk, amikor az úton feltűnt egy részeg. Cukor­ kára valót remélve mellészegődtünk mint a hatan. — Bácsi! Adjon egy forintot! — dobta föl a kérdést Szutyka. A bácsi megállt, kotorászgatott zsebeiben. Kalapja ide-oda billent a fején. Teste előredőlt. Lábai szaporázva indultak meg, hogy utolérjék a test egyensúlyát. Mikor ez sikerült, no lám milyen ügyes vagyok mosollyal az arcán megállt, nézett min­ ket. Tétovázása bátrabbá tett bennünket a kunyerálásban. Gibic szünet nélkül verk­ lizte: „Jó ember a bácsi! Jó ember a bácsi!” Megárthatott a korai dicséret, vagy az illető nem akarta tanújelét adni jóságának, mert rövidebb pihenőket tartva egyre csak haladt. Csalt, hívott, kisérjük még. Sorra kérdezte, ki az apánk, mire kell a pénz. Annyit csevegett, azt vettük észre, közel kerültünk Bükhöz. — Hűha! Gyerünk vissza! — kilátottam. — Elkésünk. — Maradjatok! — mondta tagolva a részeg és egy marék forintos mutatott. — Mind megkapjátok. — Na, úgye! Mondtam én, hogy jó ember a bácsi — dörzsölködött a bongyor­ fejű Gibic. A z emberbácsi ismét zsebre csúsztatta a pénzt. Fanyar arccal néztünk össze. — Énekeljetek, ha keresni akartok. Kényszeredetten énekeltünk. A por kegyetlenül égette talpunkat. Homlokunkra verejték-gyöngyök szöktek, ünnepi ruhánk nedves lett az izzadtságtól, torkunk kiszáradt. A falu közepe táján a kijózanodott férfi megállt egy ház előtt, végigmustrált bennünket és belépett a kapun. Csapódott a retesz. A gazda kajánul vigyorgott. — Gyorsan kotródjatok el innen cigányfattyúk, mert rátok eresztem a kutyát! Lábaink remegtek, szánkat tapadós hártya vonta át. Még csak vizet sem a d ott. . . Lehajtott fejjel, szégyenkezve botorkáltunk haza. Reggel óta csatangoltam. Céllövöldések, körhintások, bazárosok és cukorka­ árusok fontoskadtak a főtéren. Helyezkedtek, hogy sátoruk minél inkább a búcsú­ járók útjába essék. A kismisére özönlő öregasszonyok, apókák csizmáin friss pasztaillat nyelte el az istállók ammóniáját. A gyerekek a cukrász sátrak körül sündörögtek. Pénzüket markukban szorongatták. Be kell osztani, jusson mézeskalácsra, trombitára, pör­ gettyűre, fagylaltra. Ilyesmire nem volt gondom, mert úgy iszkoltam el hazulról. Dehogy engedett volna el anyám idegen faluba egyedül! Nézelődtem hát minden­ felé. A kocsma udvarán egymás után gördítették a hordókat. A férfiak habzsolták a tömör habkoronájú soproni sört. A tákolt színpadon megszólalt a zene. Valaki gyen­ gén a vállamhoz ért. Hátrafordultam. Velem egyidős kislány állt ott. Kék szemű, szőkehajú, akár egy tündér. — Kisfiú, te hovavalósi vagy? — csilingelt kedves hangon. Illedelmesen m eg­ mondtam. Közben jól megnéztem, kivel van dolgom. — Engem Margitkának hívnak. Tudsz táncolni? — Nem — csóváltam röstellkedve a fejemet. — Gyere, megtanítlak. Kettőt jobbra, kettőt balra. 23 �Sután ügyeskedtem. Úgy ugrálhattam, mint egy kecskegida, mert a nagyok harsányan nevettek. Margitka anyja megsímogatta a hajamat, kézenfogta kis partneremet. Megígérte, litánia után játszhatunk náluk. Vártam. Rettenetes éhség tört rám, émelyítő. A gyerekek az orrom előtt szopo­ gatták a csirkecombot, fanyalogtak a rántott húsokon. K érjek tőlük? Nem. Mi lesz, ha anyám megtudja? Elindultam a templom felé, hogy megvárjam Margitkát. Jó ötven lépésnyire magas, hajlotthátú férfi lépett ki egy kapuból. Jött, egyre csak jött, szembe velem. Haja a válláig ért, dús bajusza fölpödörve, jobb kezében kutyaverő husáng, egy nagy furkósbot. Szent Pétert képzeltem el így, csak nem ilyen feketének. Felismertem. A z oláhcigány Jóska. Félelem fogott el. Most bizto­ san megfizet a csúfolódásokért. Sokszor nevettük ki, mikor elhajtotta előttünk a gebéjét. M it tegyek? Elfussak előle? Már nagyon közel van. A z árok széles. L e ­ lassítom lépteimet. Bal tenyerében foszlósbelű kalács sárgállik. Van egy kiló. Lopta valahonnan — gondolom magamban. A háta is a kéregetéstől görnyedt. Nadrágja foltos, inge gyűröt.. A kalács ott lapul a vaskos, feket ujjak között. Még négy lépés. Három . . . kettő . . . megáll. Találkozik tekintetünk. Szemöldöke sűrű, mintha a napsugarak ellen nőtt volna, hogy ne jussanak a pupillájáig. Arca ráncos, cserzett. Fölemeli a botját. Most ütni fog. Behunyom a szememet is. Semmi. Felsandítok. Pipáját vette ki a szájából. Sárga fogai közül morog valamit. Másodszorra értem csak meg, mit akar. — Nászá, gyárek! — és nyújtja a kalácsot. Nyúlnék, — de egy oláhcigánytól elfogadni? Oláhcigánytól, aki maga is kéreget ! Nem mozdulok, bambán nézek. A z öreg látja zavaromat.. — Fogd! — kínálja ismét. — Kákástéjjel sütötték. Hm. Pedig olyant még nem ettem. Finom lehet. De mi lesz, ha már nem kap többet? Estére éhes lesz. — Köszönöm, nemrég ebédeltem — feleltem nyál-nyeldesve és elfordítottam szememet szúrós tekintete elől. Éreztem, tudja, hogy füllentettem. K i tudná nála jobban az éhséget megállapítani? A járdát turkálta botjával. Elindultam. Lassan leeresztette bal karját. Tétován, lomhán lépdelt tovább. Megálltam, utánanéztem. Egy kőbe rúgott fapapucsával. Zoli nem vágyott egyedüllétre, mégis különc lett. Tehetsége volt az oka. A lig mozdult ki vályog-házukból, egész napon át gyakorolt. Elvált huga két gyereket hozott vissza a fészekbe, bővíteni kellett a szobát. K i­ ütötték a közfalat a konyha és szoba közt. Egy hodály lett a lakás. Zoli örült, mert Jobb lett az akusztika. A téli tüzelőt édesanyja hordta az erdőről. Kényeztette, dédelgette fiát. N e m törheti föl a kötél azokat a nemes, szép ujjakat, amelyek csak neki csaltak ki min­ den csuda hangot a szárazfából. A selyemfiú — így keresztelték el a szerbeliek — sohasem vitázott, csak hege­ dült. Szögletes álla mint valami satu, úgy tartotta a hangszert. Szemében ábrándos­ 24 �ság és nyugodt fölény ült. Úgy tetszett, nem lát senkit maga körül, csupán a játék szépsége tüzeli. Beethoven románcok, Vivaldi koncertek szólaltak meg. „Ne ezzel szédíts minket. Magyar nótát, meg csárdást játssz! Próbáld meg ezt!” — igyekezték megfogni a többiek es kivették kezéből a vonót. Mosolyogva hallgatta kínlódásukat, majd háta mögött és feje tetején mutatta be ugyanazokat a variációkat. Ez annyira sértette a zenészeket, hogy az állandó és alkalmi bandákból egyaránt kihagyták. A z anya, hogy fiát vigasztalja, egy csinos cigánylányt vitt házába. Összeálltak. Ez a próbaházasság-féle együttélés nagy hagyományokra tekintett vissza a cigányság életében, így senki nem vette zokon. A zt viszont furcsállották, hogy nem a legény választott. És miből fogja eltartani az arát? A lánytestvérek addig marták bátyjuk ágyasát, amíg az egy este megszökött és vissza se tért többé. A művészjelölt játszott. A z ablak alatti virágágyaknál megszakítottuk kergetőzéseinket, hogy hallgassuk :a kifinomult muzsikát. Pajkosan vigyorogtunk, mikor a kis ferdeszemű Szúnyog meghatódva elbőgte magát és szoknyájával törülgette könnyeit. El-elkaptuk, hátra­ cibáltuk a kert alá. A szerelmet megismerni korainak tartottuk, de a színhely fe l­ mérését nem. Visított mint valami kis malac. Tizenhárom esztendős volt, szemérmes. Valahányszor elcipeltük mindig visszalopakodott az ablak alá ... A karácsony minden rendű-rangú zenésznek kereseti lehetőséget adott. Házról házra jártak köszönteni. Zolit a Szúnyog apja hívta magával. Húzták, meg ittak Mikor visszaértek a szerbe, Szúnyog papa megállt, az öklét rázta, a hangszerrel ha­ donászott és kiabált. A küzdelem egyoldalú volt, Zoli csak bólogatott. Mindenki tudta, hogy nem a kereseten marakodnak. Zoli hosszú ujjait tördelte és rimánkodni kezdett: — Mi lesz a Zeneakadémiával, Feri bátyám?! — Majd jössz velem muzsikálni. Elveszed a lányomat, vagy megöllek. Elvette. Hiszen a „szemérmes” Szúnyogban már megmozdult a magzat. A z „új magyarok” legérdekesebb figurája Pojáca volt. Bárhová hívott, min­ denüvé követtem. Utunkon kalapok lengtek feléje, integető gyerekkezek üdvözölték, óvónők szemlesütve fogadták kézcsókjait, kofák csúsztattak zsebébe almát, őszi­ barackot. Annyit mosolygott, hogy szélesre nyúlt a szája. Egyedül Szemes doktor úrnak köszönt előre. Derült, amint az öreg nyájas „szervusz fiam ” -mal tisztelte meg. Mint doktorfi követelte, szólítsák Pojácának. A nőket lovagkori etikettel szédítette. Férfias eleganciával, könnyedséggel ud­ varolt. Hogy értette a széptevést, bizonyítja az, hogy öt nővel állt össze. Am int a börtönből kijött, mindig vált, m ivel új kertészek öntözgették virágait. Dr. Pojáca a zárkák és csórósága ellenére is nagy hangsúlyt fektetett a családi becsületre. No, meg a betyár becsületre is. Ellenszolgáltatás nélkül soha nem fogadott el semmit. Ha nem volt cigarettája, hallgatókat toborozott. Nevetett egyet és megszokásból kérdezte: „Srácok! Akarjátok, hogy meséljek?” Hogyne akartuk volna, mikor sza­ vaiban tíz Grimm mese feszültsége kelt életre. Kitalált történeteket mesélt. Izgal­ mában cigarettát kért, rágyújtott és felnevetett. „Elfeledtem a végét.” — mondotta. Egy mesét sem fejezett be, mi mégis újra lankadatlanul hallgattuk. Aztán levette ingét, hogy kemény izmait mutogassa. Vaspálcákat hajlított sorra, hegyes tőröket ejtett combjára, amelyek úgy pattantak vissza, mintha gumira estek volna. 25 �Mindenféle munkát elvállalt, de csak alkalmanként. A gazdák szívesen fogad­ ták munkáját, mert hajnali négykor már indult kapálni, vágta szakadatlanul nap­ nyugtáig. Felvette a pénzt és elitta barátaival. Másnap pontosan ott volt a mezőn. A rendőrség néha átfésülte a szert, hogy munkára szorítsa az ingyenélőket. Pojáca mindig kimentette magát: „Kérdezzék meg Bunes gazdauramat, hozzá járok.” A gazdák pártolták, ha akkor valójában náluk dolgozott. Mikor termelőszövetkezetbe lépett az egész falu, ő a kosárkötőnél vállalt mun­ kát. Vesszőt hordott a hat kilométerre levő erdőből. Mindenki ámulatára mázsás kötegeket hozott a hátán. Egy ízben az erdész ráuszította a kutyáját. Pojáca le­ dobta terhét, elkapta az állatot és a levegőbe emelve levágta a fejét. A z erdész tob­ zódó dühében rárontott a puskatussal. Mi sem természetesebb, Pojáca összetörte az erdész bordáit, majd pedig a puskát. Ezzel indult el tüneményes börtönjárása. K ö­ vette ezt egy rendőr megverése, aki önhatalmúlag garázdálkodott és rettegésben tartotta a környéket. Élményekben gazdagodva szabadult ki mindig, de meséi komo­ rak lettek. A nagy dunai árvíznél kimentette azt a rendőrt a jeges áradatból, akit meg­ vert. Évek múltán is csodálattal emlegették a szeriek. Mindenkinek igazságot akart szerezni, de mindig csak ráfizetett. Beállt egy vándorcirkuszhoz, s mint erőművész járta végig Európát. Megunta a kóborlást, hiányoztak a kíváncsi mesehallgatók. Munkát kért és kapott. Most szabad idejében, hogy felvilágosultságának tanújelét adja, a környék ci­ gánytelepüléseit látogatja, beszédeket tart: „Rövidesen a kommunizmusba érünk, és néhányan még mindig úgy éltek, mint a hottentották. A civilizációt önmagatoknak csak saját restségetek felszámolásával szerezhetitek meg. Minden lehetőséget meg­ nyitott előttetek az állam. Ha melóztok, ilyen sorsotok lesz, ni!” — és megmereví­ tett muszkliját mutatja. „Mondjátok meg, miért szeditek fel az új lakások parkettáit, miért kenitek be mindenfélével a házmester kilincsét?! M i?!” „Könnyen beszélsz — cukkolják az ismerősök — te földes szobában laktál, nem volt mit fölszednetek.” Pojáca bízik a cigányság felemelkedésében akkor is, ha egy-egy „meggyőző” beszéde után bőrét mentve el kell inalnia. 6 2 �VÉGH MIKLÓS: TÁVOLI SZERELMESEMNEK Nehéz utat jelölt a sors nekünk, s megyünk, megyünk, mert mást mit is tegyünk: megláncolt lábbal, két év távolából, százmérföldekkel ujjaink között így vergődünk. Már vágyunk teljesülte csak mély álomban, néha-néha int, és odavannak — bárhogy is tagadjuk — tán odavannak legszebb éveink. Nekünk nincs időnk apró örömök melegét fogni tenyerünk között, s apró gondoktól félszünk tántorít el: a húr, amely a szívünk közé feszült csupán mély rezdülésre hangolódott. Sorsunkban nincsenek testvéreink, és odavannak — bárhogy is tagadjuk — tán odavannak legszebb éveink. De mindennapi lágy szelet kenyért, szelet vető alkony leheletét, az éjszakának apró rezdülését magamhoz véve téged áldalak, mert vagy nekem, mert megtagadva mindent, mindent Te adsz, s örökre adsz megint, s nincs megbánás, mi tőled elsöpörne, bár odavannak legszebb éveink. NAGY ISTVÁN : MUNKÁBAN, SZERELEMBEN Futok a dombra fel izgatott lihegésem versenyt fárad a széllel: előttem a tegnapi otthon, apámat kisérték tizenöt évvel ezelőtt, így lépett ki lassan az életemből s most haragvó vagyok, keserű-konok, minden szóra felszisszenő, megbántott farkas, járom az utcákat, kiabálni szeretnék 27 �vagy felszedni az utca kövezetét, sátrat emelni az égből jókedvű embereket gyűjteni alája, hogy mindig meleg legyen. Hátamon átfut a borzongás, rímtelenül beszélek megint magamra hagyottan, napok sarába, évek közönyébe süllyedek s nem látom az utat, amelyik kivezet. Valamit tenni kellene, hogy megőrüljön ez a csend ez a csend, ez a fojtottan daloló. Minden perccel szegényebb leszek, ha nem fogom karjaimba az időt, felbomlott bennem a régen-volt egyensúly egyszerre szalad ereimben a vér, döntött erdőn átgázolok, hegyek során átlépdelek, magamat-teremtő óriás vagyok, félelmetes, egykedvű, ön-játszó figura, botladozó bolond, romantikus énekes. Minden lánnyal kevesebb leszek, ha nem karolom szorosan, mert mellém sodorta az élet büszke számadásra, hangos kacagásra, megjelölni engem, zilált hajamat a szélben, vizes homlokom a nyárban, széttaposott cipőimet az éjszakában. Tudom, egyszer felébreszt a rettegés, álmaimban felriad a csend, s szomorú ujjaimról lefoszlik az értelem, a józanság acél-kék palástja lehull vállamról, gyönge vázként előbukkan testem megaláztatásban, félelemben. Már nem lesz harag bennem, csak a vágy lüktet ereimben: rendet, rendet, nyugalmat, harmóniát e szervezetben, mosolygós éjszakákat munkában, szerelemben munkában, szerelemben. �IFJÚSÁG - ÉLET - MŰVELŐDÉS BAKONYI SÁNDOR: EGY GYERMEKOTTHON ÉLETÉBŐL Egy éjszaka, mint néha máskor is, sikoltás, kiáltás verte fel az otthon csendjét Csak egy pillanatig tartott, aztán már nem lehetett hallani semmit. Olyan volt ez, mint amikor a hirtelen szárnyra kelt éjszakai szél meglöki valam elyik nyitva ha­ gyott ablakot, az hozzáütődik valamihez, de a röpke zörej amilyen váratlanul hat, olyan gyorsan oldódik. Ha a koppanásra fölébred valaki, már olyan csend üli körül, hogy nem tudja megállapítani, álmodott, vagy valóban történt valami. Csak fülel a sötétben, meghallja a szú percegését is, de semmit, ami a koppanásra utalna, erre megvonja a vállát, a másik oldalára fordul és alszik tovább. A gyermekotthonban az éjszakás felügyelő az egyetlen ember, aki mindig biz­ tosan tudja, ha zajt hall, történt valami. A közeli szobában alszik éjszakánként, ilyenkor fölriad, fölül az ágyon, hallgatózik egy kicsit. Mások semmit sem halla­ nának, neki mocorgás, nyöszörgés üti meg a fülét. Föláll, magára teríti a kabátját, tétovázás nélkül indul abba a hálószobába, ahonnan a zaj szűrődött hozzá. Soha nem téveszti el. S valóban, akkor is, bár már régen elhalt az ijedt kiáltás, de az egyik ágyon, a párnába fúrva a fejét, még mindig zokogott valaki. A nevelő először nem szólt semmit, csak leült a fiúcska mellé. Aztán megsímogatta a fejét. — Mi baj van, kisfiam? — kérdezte tőle csendesen. — Semmi. Semmi — mondta a gyerek hosszú szünet után. — Rosszat álmod­ tam ... — Hát, mit álmodtál, mondd el nekem. — Nem tudom. Nem tudom, tanító bácsi. De nagyon rossz volt. Vajon mit álmodhatott? A közhiedelem úgy tartja, hogy olyan árva, elhagyott gyermekek élnek a gyer­ mekotthonokban, akik a társadalom minden gondoskodása ellenére szomorúak, ki­ sírt szeműek, koraérettek, akik sorsán sajnálkozni illik a fűtött szobában, a család körében, amikor odakinn a délutánok szürkeségében süvítve röpíti a jeges hószem­ cséket a téli szél, a nagy eperfák alatt, nyári estéken, a világ furcsaságain tünődve, míg az egész napi fáradság álmosító, mégis jóleső melegsége úgy ömlik szét a testben, mint csendes zápor után az országúton a tükrös tócsákból a langyos eső­ víz. A laikus felfogása nem lehet mindig szinkronban a valósággal, ezért legalább részleteiben megismerni egy gyermekotthon életét, nemcsak szép kirándulás, de hasznos is lehet, ez a terület megyénk életének még jóformán fehér foltja, felfede­ zésre méltó, soktényezős, kis világ. 29 �Balassagyarmatról Újkóvár, Ipolyszög, Dejtár, Patak községeken át vezet az út Horpácsra. A gyermekotthont a falu központjában, az országút mellett, egy kicsit elhanyagolt park hatalmas fenyőfái között lehet megtalálni. Mind nevezetes épü­ letek, amelyek otthont nyújtanak a gyerekeknek, az egyik Szontágh Pál kastélya, amely eredetileg földszintes volt, alacsony gerendás szobáiban Madách is többször megfordult, később eltűntek a gerendák, emeletet húztak rá, ezt az épületet vásá­ rolta meg Szontágh Pál fiától, Antaltól 1904-ben Mikszáth Kálmán. Ma ez a gyermekotthon fő épülete,hálószobák, ebédlő, felügyelői szobák, fürdőszoba vannak benne. A másik épület Csillag Somáé volt, azé az emberé, aki Szontághtól, majd Mikszáth­ tól is bérelte a kastélyhoz tartozó birtokot, s bérlői kötelezettségének mindenkor be­ csülettel eleget tett. A harmadik épület, amely az elmúlt évben került a gyermekotthon kezelésébe, közvetlen a Szontágh kastély mellett áll, Mikszáth Kálmán fiá ­ nak tervei alapján épült eklektikus stílusban. A z országútról is jól látható négy karcsú oszlopa, megfogja a szemet a rajtuk nyugvó háromszögű, rendszertelen, talán értéktelen, de érdekes homlokzat. Kváderkőből épített lépcsőkön két oldalról van a feljárata, kovácsolt vassal díszített faajtók vezetnek az épületbe, köztük a falra Jókai Mórt profilból ábrázoló bronzplakett simul. De jól láthatók az útról a term elő­ szövetkezet gazdasági épületei, istállói is a falu központi részén, a gyermekotthon közvetlen közelében, amelyek tulajdonképpen a kastélyokhoz tartoztak. A gyermekotthonban több, mint negyven gyermek él, mind fiúk. „Picsur”, ez az apró termetű, szöszi kisfiú, akit így becéznek, egészen szabatos magyarsággal „Picur, azaz kicsi, picurka, meg a többiek, akik olyanok, mint általában a gyere­ kek, jók, rosszak, okosak, ügyesek, makacsok, máskor segítőkészek, durcásak, köz­ vetlenek, alkalmazkodók, tehetségesek, vagy éppen szófogadatlanok, nehezen kezel­ hetők, akik többnyire szeretetreméltóak, akiknek sok kellemetlen élményük van, de nem kisírt szeműek, hanem mosolygósak, kerek arcúak, egészségesek, akik általában nem „javítathatatlanok”, inkább fogékonyak minden iránt, ami szép, ami jó, akik nem szomorúak, hanem vidámak, tevékenyek. És m égis... — Te miért kerültél ide az otthonba? A fiú nem válaszolt rögtön, először féloldalra hajtotta a fejét, a tekintetét alig emelte fel, kicsit megvonta a vállát, csak azután szólalt meg. — Apu mindig részegen jött haza. Összetört mindent, meg anyukát is megverte, meg m in ket... — — — — van a nekem Hányan vagytok testvérek? M i négyen. A Jancsi, a Kati, a Zsuzsi, meg én. K i a legidősebb közületek? A Jancsi. A z már ipari tanuló. Van neki egy olyan bicskája, hogy halból nyele. Olyan hal alakja van. Tetszett már olyat látni a bácsi? A zt mondta a Jancsi, ha nagy lesz, akkor egyszer úgyis megszúrja a pu t... — A testvéreid otthon vannak? Erre a kérdésre bizonytalan lett, csak rázta a fejét. — Nem tudom. Biztosan Fóton vannak ... Közben körülöttünk a többi gyerekek is föloldódtak már, egymás szavába vágva kiáltoztak. — Én mindig csavarogtam, meg nem jártam iskolába. — Nekem meg meghalt az apukám . .. Meg sok testvérem van, az egyik béna, nem is tud mozogni. 30 �— Hányan vagytok testvérek? — A zt nem tudom. — A z én apukám meg anyukám szanatóriumban vannak. Ha onnan kiengedik őket, akkor biztosan hazavisznek innen. — Jó itt neked? — Jó. — K it szeretsz a legjobban? — A konyhás néniket, Margit nénit, meg a takarító nénit. — És az igazgató bácsit? — Hát azt is. — Nekem jobb volt otthon — vágta közbe félvállról az egyik gyermek. — M in­ den reggel kimentünk a földekre, én hajtottam a lovakat. Ha megszomjaztunk, apu elővette a borosüveget az ülés alól, abból ittunk. Meg cigarettáztam is. — De ilyen szép ruhád nem volt otthon? — Nem. A z nem volt. — Nekem nincsen is apukám — kiáltott egy másik kisfiú, valahonnan a fejek mögül, nem is lehetett látni. — És anyukádtól szoktál levelet kapni? — Igen. Meg pénzt is. — Miért nem visz haza anyukád? — Mert csak egy szobája van. Meg nem is ér rá, mert sokat dolgozik. Majd épít egy nagy házat, akkor haza fogok menni. Meg majd taxim is lesz, ha nagy leszek, olyan, mint az igazgató bácsié, olyan nagy, kék. Könnyű volna statisztikailag kimutatni, m elyik gyermek miért került gyermek­ otthonba, de felesleges lenne a számokkal bíbelődni, az okok között a szociális, egészségügyi, erkölcsi természetűek a leggyakoribbak. Bár a rendelkezésre álló adatok eléggé hiányosak, mégis sok nyomasztó életsors, tény tárulkozna a türelmes vizsgálódó elé a kimondott, a leírt szavak nyomában. Emberekről, akik önmaguk, s mások iránt is felelőtlenül, tehetetlenül, erőtlenül hányódnak az életben, azokról, akik máról holnapra élnek, akik csak a mának élnek, olyanok, akik valahol elvétet­ ték a lépést, akik nem tudnak visszatalálni a helyes útra, vagy már nem is akar­ nak visszatalálni. Emberekről, akiknél az alacsony műveltségi szint nehéz anyagi helyzettel párosul, akikből az ital kiölte az emberséget, szétzilált családokról, ott­ honokról, amelyek olyanok, mint az átjáróház, huzatosak, hidegek, akik átjárnak rajtuk, pénzt hagynak az előszobában... De olyanokról is, mint korábban Heim papa volt, aki egy napon egyedül maradt gyermekével, akiket kényszerűség, tra­ gédia késztet arra, hogy megváljanak attól, akit legjobban szeretnek. Sok mindent meg kell, meg lehet érteni, de nem teljesen mindent. — Ha volna pénzed, Guszti, mit vennél rajta? Vasárnap délután volt, a gyerekek egy része labdázott, néhányan kimentek a faluba, mások fogócskát játszottak, lovacskáztak, páran körülölelték a gyermek­ felügyelőt, aki leszakadt gombokkal, feslett nadrágokkal, csökönyös villámzárakkal bajlódott, és beszélgettek. — Én? M it vennék? Olyan villanylámpát, mint Lacinak van. Úgy világítana, mint egy autó. Egészen Rétságig látnék vele. Mindig a párnám alatt tartanám ... — Olyan lámpa nincsen. — Nem baj. Nekem akkor is olyan le s z . . . Sok pénzbe kerül egy villanylámpa, Julika néni? 31 �— Sokba. — A z hány forint? — Sok. Ötven, vagy talán több is. De úgy tudom, hogy már harmincegynéhány forintért is lehet venni. Hát, majd kapsz egyet ajándékba, ha jó lesz a bizonyítvá­ nyod. Ide a kabátodba akaszthatod a gombra, ha addig le nem szakítod. — A z jó lesz. A gyermekotthonban mindent megkapnak a gyermekek, ételt, ruházatot, gondos­ kodást, mindez természetes számukra, ami nem baj, bár helyes értékrendjük ezért nehezebben alakul ki, hiszen nem láthatják a szülők anyagi javak megszerzésére fordított erőfeszítését, szinte előzetes tapasztalatok híján jutnak mindehhez; a hét­ köznapokhoz, a valósághoz lassabban, lazábban kötődnek. — Ha nagy leszek, sok pénzem lesz. — Honnan veszed? — Julika néni honnan vette? — Én dolgozom. — Akkor én is dolgozni fogok. Közben néhány gyerek hazatért a faluból. A z egyik elsőosztályos már messziről, lelkendezve kiabálta: — Julika néni! Julika néni! Kaptam pénzt. — Kitől? — Egy fiútól. Kaptam pénzt, kaptam pénzt — ugrándozott örömében. — Egy fiútól, ő adta nekem, azt mondta, hogy az enyém lehet. Veszek rajta cukrot, meg csokoládét, meg zizit, még Julika néninek is adok belőle. Kis markában szorongatta az ajándékot, amikor odaért a gyermekfelügyelő elé, szétnyitotta az ujjait, a tenyerében lapult a fényes pénzdarab. — Veszek rajta cukrot, csokoládét, meg mindent — újságolta boldogan, mosoly­ gott, arca kipirult. — Hiszen ez egy tízfilléres — szakadt ki meglepetten a felügyelőből. — Ezért nem adnak semmit. A kisfiú szeme hirtelen elhomályosodott, arca sötétülni kezdett, szája elgörbült. — Nem? — kérdezte. — Nem. De kapsz itt cukorkát, csokoládét, meg mindent az otthonban... Jól van, ne sírj — vigasztalta a gyermeket — , én adok hozzá neked, nézd csak, itt is van, ezért már vehetsz cukorkát meg csokoládét is az üzletben. Társadalmunk átlagosan mintegy másfélezer forintot áldoz havonta egy állami gondozott gyermekre. A gondoskodás mindenre kiterjed, a hálószobák tiszták, a lehetőség szerint kényelmesek, puritán egyszerűségükben is otthonosság benyomását keltik, a fürdőszoba csempézett, hideg-meleg vizes, a zuhanyrózsákból esténként széles sugárban szóródik a fürdővíz, a konyha korszerű, hűtőgépek zümmögnek, bur­ gonyahámozó és robotgép segíti a konyhai dolgozók munkáját, ventillátor szívja el a konyha melegét, gőzét, a raktárakban ruházatból, textíliákból, élelmiszer és fogyó­ anyagokból gazdag a választék. Bár a környezet kicsit rendezetlen, játszóhelyek, foglalkoztatási lehetőségek még korlátozottak, de a gyermekek jó l érzik magukat Horpácson. A pedagógusok, a dol­ gozók mindent megtesznek, hogy a forintban nem mérhetőkben is a legtöbbet nyújt­ sák. Talán az egyetlen, amit nem tudnak megfelelően pótolni: a család sugárzó, egyirányú szeretetét, a kimeríthetetlen, egyszemélyű foglalkozást, a gondoskodást, 32 �amit nem negyven társsal, legfeljebb néhány testvérrel kell megosztani, a tartós érzelmi kötődés biztonságát, a törésektől megóvó, viszonylag állandósult csa­ ládi közeget. Azonban többnyire éppen azért kerültek otthonokba ezek a gyerme­ kek, mert a család sem nyújtotta ezeket, nem ritkán már az alapvető, anyagi szük­ ségleteiket sem elégítette ki. Vannak gondozottak, akik csecsemőkorukban, mások később kerültek gyermek­ otthonba, s ezek az utóbbiak a problémásabbak, a nehezebben nevelhetők. Sok kö­ zöttük a pszichésen sérült, a túlérzékeny, az agresszív, de lehetne sorolni a tulajdon­ ságokat, amik — sokak véleménye szerint — nem születési sajátosságaik, hanem többnyire gyermekotthoni életüket megelőző káros benyomásaik, tapasztalataik visszahatásai. Azok, akik korán intézetbe kerültek, kiegyensúlyozottabbak, bár szá­ mukra is jótékony hatású az őket időnként vendégüllátó családok zavartalan lég­ köre, mint a diósjenői szülőké, akik legalább részben betöltik a gyermekotthoni ne­ velésben megmutatkozó szinte elkerülhetetlen réseket. Dicséretre méltó a diósjenői szülői munkaközösség, a Nőtanács patronáló szeretete, ajándékaik, tevékeny segít­ ségük. — Tetszik tudni bácsi, hogy a múltkor itt voltak Felsőpetényből az óvódások? Egy nagy busszal jöttek, még rádió is volt benne. Mi is beültünk a buszba. Olyan jó volt. Felsőpetény, Horpács, Erdőtarcsa testvérintézmények, az egyikben korig, Horpácson hattól tízig, Erdőtarcsán tíz éves koruktól az általános fejezéséig tartózkodnak a gyerekek. Közben vannak, akik különböző okok az általános iskola befejezése előtt elkerülnek más otthonokba, Egerbe, Ikervárra, Tiszadobra. Mennyi hányódás, mennyi változás, búcsúzás! hat éves iskola be­ miatt már Kőszegre, — Meg játszottunk i s ... De nem sokat, mert olyan hamar elmentek. Én azt is akartam, hogy játszunk háborúsdit, de a Danó azt mondta, velük nem lehet, mert csak óvódások, mindjárt sírva fakadnak, ha kicsit megkardozzuk őket. — Nem sírt senki? — Nem. Csak az egyik fiú, akinek itt volt a kistestvére. Ebéd után mentek el az óvodások, mi kikisértük őket a megállóhoz, ő meg belekapaszkodott a buszba, úgy bömbölt, hogy „nem engedem! nem engedem” . Először nem is tudott elmenni az autóbusz... Am ikor aztán elindult, csak szaladt utána, „ne vigyétek el, ne vigyétek el” azt kiabálta. Biztosan a kistestvérét nem akarta elengedni... Esténként az ebédlőben, a kiadós vacsora után felvillan a televízió képcsöve. A gyerekek érdeklődéssel figyelik a mozgalmas képeket, különösen szeretik a kalandos, háborús filmeket, drukkolnak azokért a szereplőkért, akik bátrak, furfangosak, ügyesek, jószivűek, hősiesek. Sajnos nem éppen bőséges az általános iskolás kor­ osztályú gyerekek számára sugárzott szórakoztató műsor. Jön a „maci” az elma­ radhatatlan fogkefével és a fogmosópohárral, s az esti mese után. már mindenki fá ­ radt, nincsen más hátra, mint egy alapos fürdés, utána olyan jó bebújni az ágyba a hűvös takaró alá, jól esik még egy kicsit babrálni a „kincsekkel” , amik a párna alatt rejtőznek, de az álmosság már úgy nehezül a szempillákra, mint a levelekre a kövér esőcseppek. — Jó éjszakát, gyerekek! — mondja a felügyelő. — Jó éjszakát, Margit néni! A hálószobákban sorra kialszanak a fények. 3 33 �GÁCSFALVI LILI: HA SZOBRÁSZ LENNÉK K i tudná megmondani, hány képzőművész hányféle formában ábrázolta az anyát, az anyaságot? Faragták márványból, öntötték bronzból, festettek lágy szí­ nekkel idillikus Madonnákat és volt festő, aki félretette a lírai merengést és vá­ szonra merte vinni a jövendő anyát a maga nyers valóságában. „Tudom mi vár rám, de mindent vállalok” — ezt mondaná a Derkovits festette munkásanya, ha megszólalna. Ábrázolta már valaki a férfit, mint apát? Nem tudom. Sajnálom, hogy sem festő, sem szobrász nem vagyok. Lefesteném vagy szoborba önteném a férfit, mint az apaság szimbólumát, amint évekkel ezelőtt a kórházi folyosón láttam. Magába roskadva ült mint a megvert gyerek. K ét erős ökle a térdén feküdt, felsőteste előredőlt, tekintete a földre meredt, de nem látott semmit: szeme vörös volt a virrasztástól, vála megroggyant, termetes alakja összezsugorodott. Maga volt a várakozás, a tehetetlenség, a gyámoltalanság — ugyanakkor ő volt a lefékezett energia, ugrásrakész elszántság. Fel-felpillantott az ajtóra, a pokol és a paradicsom kapujára, amely kíméletlenül kirekesztette őt, s amelyet legszívesebben betört volna. Szánalomra méltó volt ez a gúzsbakötött ember. Leültem melléje. — Fiút szeretne vagy kislányt? Sokáig nem vette észre, hogy valaki szólt hozzá. Aztán lassan rámemelte a tekintetét. — Hogy mit szeretnék? Élőt, élőt! Egészségeset. Hallgattunk. — Hányadik? — Harmadik. Kettő holtan jött a világra. Tompa volt a hangja. Tapintatlanság lenne faggatni. Legjobb, ha visszamegyek a szobámba, úgyis rég fent vagyok. De nem. Talán jó l esik ennek a szerencsétlen­ nek, ha valaki szól hozzá. Vagy mégsem. Talán éppen az zavarja, hogy ideültem. Ilyenkor legjobb ha az ember az ösztönére hallgat. Maradtam, hallgattam. Ha szólni akar, van itt valaki, aki meghallgatja és felel. Sokáig csend volt. A szülőszobából egy nesz sem szűrődött ki. A férfi merően nézte az ajtót. Mióta ülhet itt? Arca borostás, kialvatlan. Árad róla a megkínzott­ ság, a tehetetlenség, aggodalom. Hej, nagy iskola a kórházfolyosó. Elhoznám ide a felelőtlen csirkefogókat. Arra i télném őket, hogy három éjjel, három nap étlen szomjan, csendben üljenek itt és hallgassák, ami olykor kihallatszik, lássák a be­ menőket és a kijövöket, a csecsemős nővért, amint sugárzó arccal kihozza a babát és a megdicsőült arcú anyát, amint hordágykocsin a kórterembe tolják. Most csend van. Félelmetes. Ámde váratlanul megszólal az ismeretlen ismerős. Felém fordul, s mintha nem is először látna, ömlik belőle a szó, mintha érezné, hogy beszélnie kell, hátha attól feloldódik a szorongása. — Örökbe akartuk fogadni a sógornőm gyermekét. A zt mondta, neki nem kell az augusztusi gyerek, mert akkor ő nem strandolhat. A zt mondta erre a feleségem. 34 �hallod-e te Rózsi, van rendes lakásotok, tisztességes keresetetek, de ha ez a kicsi mégse kell, ne legyen semmi gondod vele, add ide nekem, ahogy megszületik, ne­ vünkre iratjuk, te meg strandolhatsz majd jövőre. Mert akkor nekünk már két kis halottunk volt. De nem lett belőle semmi, mert a Rózsi strandolni m ent Hogy le­ het két testvér között ilyen különbség! Tessék mondani, hogyan. Cigarettára gy ú jt reszket a keze. — A feleségem a harmadik hónaptól kezdve fekszik. Szigorúan. Közben meg­ halt az anyósom is. Hát én csináltam minden munkát a ház körül, csak az asszony feküdjön. Most meg h á t. . . A z ajtóra pillant. Aztán vissza rám. Felcsillan a szeme, hamiskásan hunyorog. — Talán magát beengednék. Megnézné, mi van. — Engem se engednének be. De nyugodjék meg. Nézze! Tudja, mit jelent ez? A csecsemőszoba felől, karján üres pólyával jön a csecsemős nővér. Ránk­ mosolyog, valami kis biztatás van a szemében, besurran a bűvös ajtón. A férfi néz rá, de nem meri megszólítani. — Ez honnan tudja, mikor kell felkészülnie? Persze, telefonáltak neki. Í gy szok­ ták. Beviszik a pólyát, aztán közlik, hogy gyerek sajnos nincs. Vagy egy órája lehet, hogy kijött egy nővér, azt mondta, fel a fe jje l apuka, semmi baj, valóságos hős a felesége. Akkor is hős volt. Ismerem már ezt. T íz lépés az ablakig, tíz v issza. Újabb rágyújtás. — Három óránként hozzák szopni a kicsiket. Egy hétig naponta hatszor — hétszer hat az negyvenkettő — , negyvenkét alkalommal, a két gyereknél összesen nyolcvannégyszer nézte végig a feleségem, hogy szobrásztársai kezükbe vehetik a gyereküket. Azok szoptattak, ő sírt. Hős az bizony, kérem. Miért nem tetszik az ilyen szerencsétlen anyákat külön szobába, miért kínozzák őket még ilyesmivel is? Ez jobban megviselte a feleségemet mint maga a szülés. A tanár, a neves szakember halad el mellettünk. Én ezt biztató jelnek vélem, jó kézben lesz az asszony. A férj pesszimista. — Nagy baj lehet, ha a tanárt is idehívták. Átragad rám az izgalma. Fenségesen félelmetes percek ezek. Gyerekkorom jézuskavárását idéző topogás a csukott ajtó előtt. Valami készül, de mi? Számításom szerint a tanár már bemosakodott. Még mindig csend. Már én is félek. Ólmos fá­ radságot érzek, vissza kellene mennem a kórteremben. De most, éppen most már nem mehetek el. Valahol csukódik egy ajtó. Nyikorog. M iért nem olajozzák jobban ezeket az ajtókat? Nem történik semmi. Reszket a lábam. Sikoly a szülőszobából. A férfi megtorpan, attól tartok, nekiront az ajtónak, betöri. De nem. Valami érthe­ tetlen ösztön az ellenkező irányba hajtja. A folyosó másik végére rohan és meg­ kövülten megáll. Amennyire bírok, igyekszem utána. A kórházfolyosón nem lehet kiabálni, közelébe kell kerülnöm, hogy megmondhassam: — Ne féljen! Megvan a kicsi! — Nem igaz, nem igaz, nem lehet ig a z . .. — Mintha akna mélyéről jönne a hangja. Magának beszél. Még hogy nem igaz? Igazolásomra felharsan az egészséges gyereksírás, erősen, követelőzően. Ha sír, akkor él, lélekzik. Hurrá! Kacagok, jóízűen, megkönnyebbül­ 35 �ten. A z apa lassan felemeli a fejét, már eljutott a tudatáig a hang, de még most sem fogja fel, hogy ez az ő gyerekének a hangja. Aztán csak áll, áll, szoborrá der­ medten, a szája széle reszket, mintha a szeme is nedves lenne, de már mosolyog ő is. Visszaviszem őt a padra. Vezetni kell, mint a gyereket. Leültetem. Várunk. Nemsokára kipattan az ajtó. Apa és kislánya találkoznak. A pici nem tud erről, ő csak hunyorog a világba, szokatlan a fény. A z apa se egészen érti. Nézi a gye­ rekét, nem fogja fel, hogy az van, létezik. Ha szobrász lennék, bronzból mintáznám meg az apát, drámai várakozásban. A bronz illik hozzá. Ha festő lennék, az első találkozást választanám. Az apa arcán ülő érzéseket, a fejében kavargó gondolatokat ecsettel talán jobban ki lehetne fe­ jezni mint szavakkal. CZINKE FERENC: INZULIN Most azon ragodom, vajon egy cukorbeteg miképpen jut el odáig, hogy a gyer­ mekkori himlőoltás — félelmetesen nagy — fájdalomérzése után önmagának be­ adja az inzulint; hogyan küzd meg önmagával, hogyan alakul át fájdalomérzése kö­ zönnyé, s alakít ki fájdalommentes világot. Milyen a hormonok működése, a vér­ cukor felszökő, vagy alámerülő hullámzása a vérben, s ez milyenné alakíthatja az ember lélekállapotát, munkakészségét, küzdeniakarását, vagy a lemondáshoz szük­ séges erő mértékét, mondhatnám: karakterét. Milyen fogamzásba segítheti a célirányosságot, mennyire taszíthat ez az ön­ emésztő betegségtudat a „mindegy” ek világába. A kedélyhullámzást az inzulin vajon elősegíti, vagy fárasztott állapotban tart­ ja-e? Megbénít, vagy inspirál? Élni az életet, a kómától való félelem neurotikus lázálma ösztökélésére, vagy félni és csínján bánni vele, tartogatni a küzdelmes életet emésztő holnapok számára ? Milyen a cukorbeteg rettegése a gyógyszerhiánytól való félelemben, nagy meg­ terhelésnek kell-e elkönyvelni a szénhidrátok, zsírok, fehérjék és a folyadékmennyi­ ség számtani feladványrengetegét napi átlagban? Kétszer voltam hosszabb ideig szanatóriumban. Édesanyám halála után együtt éltünk apámmal. Nyugdíjba ment, elvett egy fiatalabb nőt feleségül. Aztán pokol lett az életem. Apám el volt foglalva azzal, hogy ivott, a hozott „szépség” közben elüldözött otthonról. Ekkor már betegen gimnáziumba jártam. A nővérem fogadott be. Szoba-konyhás lakásban laknak, két piciny gyerek. Ja, igaz, a ház még nincs bevakolva, a sógorommal most fröccsköljük be sovány malterral. 36 �A koszt sem az, ami diétásan kellene. Ha a sógorom nappalos, akkor aludnia kell, mert hajnalban indul. A villanyt nem lehet égetni. Most jön az érettségi. Csak ez sikerülne az életemben, valahová az egészségügy­ höz mennék műtőbe, vagy laboratóriumba, szóval orvosok közelébe, így aztán be­ adhatnák a gyógyszert, — mert tetszik tudni, ezt soha nem lehet megszokni. Ez egy raffinált kölyök! Ha feleltetni akarom, rögtön feláll, kimegy a WC-re, hogy inzulint adjon be magának. Angolból is bukásra á l l . . . Ebben egy fikarcnyi szorgalom sincs. Ez csak a betegségével manipulál, de ping-pongozni, sokszor órákhosszáig is bír, aztán ömlik róla a víz. Sunyi is kérlek szépen! Ezzel azt kellene csinálni, hogy minden tárgyból meg­ buktatni és megismételtetni vele az osztályt, úgy talán megütné majd a mértéket, es átvergődne az érettségin. Fizikából hogy engedheti át? — ez az egy hármas év végén nem mentesít, egész évben lazsált! Hogy ravasz? — igen, természetesen! A z is! Mielőttt az igazgató és a bizottság jelenlétében a szaktanár kihirdeti a tételt, felolvassa azoknak a tanulóknak a névsorát, akik másodiktól minden évben jelesen szerepeltek az írásbeli tárgyból. Ezek nem írnak érettségi dolgozatot, majd csak szóbelire jönnek. Ebből az osztályból nem írásbelizik egy főorvos, egy gimnáziumi tanár és egy vezető beosztású dolgozó gyermeke. Méltányos, igazságos rendelkezés. Akik az év végen megbuktak, szintén nem írnak dolgozatot, mert javítóvizs­ gára, vagy osztályismétlésre kötelezettek. Felállnak és elindulnak az osztályból örömmel, büszkén, vagy bánatosan, remegő lábakkal, megizzadt tenyérrel, fellángolt inggel a hátukon. N ézem ... A modern új iskola féligkész lépcsőin mennek lefelé. Elől három lány matróz­ blúzban, fejükön az egészség, fényes, jól ápolt koronájával, mint a bizánci mo­ zaikok szentjei. Ő hátul lehorgasztott fejjel, nehéz, szinte öregemberes, fáradt léptekkel, komó­ tosan, és az egyik zsebében az inzulinos, injekciós doboz kinyomja sötétkék kabátját. Lehetett a szöveggyűjteményből bármit felhasználni és választani ,,1848, 1919, 1945 forradalmi lírája” , avagy „Arany János 1848 utáni lírája” tételek között. Minden ment rendjén. A z írásbeli érettségin — a lezárt, aláirt jegyzőkönyvek lepecsételten bizonyítják — semmi szabálytalanság nem történt. 37 �ANDRÁSSY PÉTER: ÉRETTSÉGI — 1967 Napjainkban, de különösen az elmúlt két-három évben a legváltozatosabb for­ mában értesülhettünk, olvashattunk az érettségi funkciójáról, a vizsgák tapasztala­ tairól. A rádió, napi- és hetilapjaink színes kaleidoszkópja — vezércikkek, parla­ menti tudósítások, riportok nyilatkozatok, érettségi elnökök polémiái — mellett a pedagógiai szaksajtó elemzései, hivatalos jelentések és értékelések széles fórumot jelentenek az érettségik történetében. A hivatalos dokumentumok; dolgozatok, jegyzőkönyvek és tájékoztatók anyaga ma már nemcsak pedagógiai, „hivatali” , ha­ nem széles társadalmi probléma. A z érettségi minden hagyományos motivációja ellenére kultúrális előrehaladá­ sunk bizonyítéka, amely tükrözi megváltozott életünket, annak több. átmeneti ellent­ mondását és a reformra váró feladatait. A számadatok már „önmagukban” is a nagy változást igazolják. Salgótarjánban és Balassagyarmaton ebben az évben kevés volt a kirakat a sok tablónak. Bizonyára sokan nem tudják még megyénkben sem, hogy 1967-ben Romhányban és Bercelen is kellett érettségi tablót készíteni a falusi fényképésznek. Ki látott ezekben a fal­ vakban a felszabadulás előtt egyszerre 30 érettségizettet? Egyi k említett község kastélyának ura sem gondolta, hogy fogadószobájában egykori alkalmazottjainak gyerekei készülnek majd ünneplőbe öltözve a ballagáshoz. Ballagás! Mennyi mindent „idéz” egyszerre! Jelkép is lehetne „bányavárosunk" formabontása, ahol a 18 és a 40 évesek együtt énekelték a „vén diák” ballagó dalát, ahol nem egy szülő egyszerre érettségizett gyermekével. Ebben a tanévben több mint ezer fiatal és csaknem ötszáz dolgozó fejezte be tanulmányait középiskoláinkban A felszabadulás előtt tizenöt év alatt nem osztottak ki ennyi érettségi bizonyítványt megyénkben. Hogy ez más bizonyítvány, mint a harminc vagy akár a húsz év előtti ? Ez igaz! — Ez nem jelent olyan „rangot”, hivatalt vagy végzettséget. Sokaknak nem egye­ temi, főiskolai tanulmányokhoz, hanem csak „jobb szakmák” tanulásához ad lehető­ séget „biztosítékot.” Mindenkinek természetes, hogy a Gelka vagy az Ofotért csak érettségizettet vesz fel tanulónak, de a tsz-nek még szokatlan az érettségizett állat­ tenyésztő. A lig akad olyan érettségizett fiatal, aki tudná, erezné mit jelentett nem is olyan régen a „nadrágos ember” , a „karpaszományos” . Sajnos sokan azt sem tudják, ki volt Sallai Imre és Fürst Sándor, akik pedig sokat tettek 30 évvel ezelőtt azért, hogy ezeket a fogalmakat ne kelljen fiataljainknak ismerni. A z oktatásügy az egész világon permanes reformját éli, és mégis kevés olyan sokat vitatott problémája van, mint az érettségi. Közismert, hogy milyen széles kör­ ben vitatták hazánkban is a vizsga szükségességét, a feladatok realitását, a követel­ ményeket és a következményeket. 38 �Hogy mennyire indokoltak voltak ezek a viták, azt a vizsgák koncepciójában és rendjében bekövetkezett sok változás is igazolja. Szinte minden évben jelent meg miniszteri utasítás, vagy rendelet az érettségi tartalmának módosítására, a té­ telek összeállítására, vagy az osztályozás módosítására vonatkozóan. A különböző vitatott kérdések ellenére az 1963-ban született miniszteri utasítás alapcélkitűzéseit minden „érdekelt” helyesnek tartotta és a vizsga fenntartása mellett szavazott, mert az érettségit alkalmasnak tartotta a középiskolában tanultak szinté­ zisére és átismétlésére! Hogyan közelítettük meg megyénkben a középiskolások számának gyors nö­ vekedése mellett a fenti célkitűzéseket? Milyen fontos tanulságokkal szolgáltak az elmúlt tanév vizsgái? Mindenekelőtt azt emelném ki. hogy a korábbi évekhez viszonyítva reálisabban és hatékonyabban sikerült érvényesíteni azt az álláspontot, mely szerit: „A vizsga célja, számos értékes pedagógiai lehetőség kiaknázása.” 1966-ban, nem sokkal az írásbelik megkezdése előtt jószándékú riportban (Nógrád) egy középiskolai tanár az érettségivel kapcsolatban a szerencsét és a további viták szükségességét emelte ki. Éppen ennek a szemléletnek érdekében nagyon határo­ zottan indultunk ki a tanév megkezdésekor abból a természetes követelményből, hogy a tanulóknak nem vitatkozni kell az érettségiről, hanem a szabályzat szellemé­ nek megfelelően alaposan fel kell készülni arra, a nevelőknek pedig segíteni, irá­ nyítani kell a felkészülést. A z igazgatók, szakfelügyelők és elnökök bevonásával ala­ posan értékeltük az írásbeli és szóbeli teljesítményeket és meghatároztuk a fe l­ készítés konkrét feladatait. Kényszerített bennünket erre az a körülmény is, hogy minden évben új, tapasztalatok nélküli iskolában került sor érettségi vizsgákra, erősen „misztifikált, lelki előkészítésre.” (Kisterenye után ebben az évben Szécsény­ ben, Romhányban és Bercelen volt premier.) Középiskoláink közül különösen a gimnáziumokba. 3—4 évvel ezelőtt meglehe­ tősen sok gyengébb előképzettségű tanuló került, köztük szép számmal olyanok is. akik „jobb nem lévén” (technikum, va gy szakközépiskola) választották a gimnáziu­ mot. A tárgyi és személyi feltételek sem voltak mindenütt megfelelőek. A z érettségi vizsgán. — tanuló és tanár vonatkozásában — nem csupán néhány hónap munkája, problémája tükröződik. Nem vagyunk ellenségei a megfontolt véleménycserének, egy dolgon azonban aligha lehet vitakozni: fiataljainktól többet és ”okosabban,, kell követelni. Am env­ nyiben az érettségi a fogalmazási, a szerkesztési, a feladatmegoldási készség komoly hibáit tárja fel, akkor elsősorban ennek okait kell megvizsgálni. A cél egyébként is nem a vizsgán van, hanem a készségek és képességek kialakításán. Úgy látjuk, sikerült igazgatóink és nevelőink többségével megértetni az alapos és az egész iskolára vonatkozó átfogó elemzés szükségességét. Sikerült elfogadtatni a testületekkel, hogy az érettségi az iskolai oktató-nevelő munka színvonalát tükrözi; abban megmutatkoznak az iskola munkájának értékei és hiányai és ezek értékelése útmutatóul szolgálhat a további nevelési és oktatási teendők kiválasztásához. Termé­ szetesen ez nem fogható fel vulgárisan. A tanulók teljesítménye bonyolultan és össze­ tetten tartalmazza a ható-tényezőket. Nézzünk erre egy „érdekes” példát. „A lányok többségének olvasottsága szűkkörű” állapítja meg az elnök, a magyar irodalmi feleletek kapcsán. K i gondolná, hogy az okok között milyen lényeges sze­ repet tölt be, a szülők „nevelő” munkája is. Több falusi lány mondotta el a beszél­ 39 �getés során, hogy otthon nagyon kikapott, ha könyvet láttak nála („M ert már megint nem tanul!!” ), vagy nem engedték el osztálytársaikkal együtt színházba. („Tanulj inkább a színházi szórakozás helyett!”). Gyönyörű új bútort, szép kelengyét már vásároltak a kislánynak, de a „hozományba” még véletlenül sem kapott helyet egy könyv sem. A z 1967-es év azért jelentett előrelépést, mert az alaposabb előkészítés után nem vitára koncentráltunk, hanem arra, hogy közös tevékenységgel minél reáli­ sabb legyen az elemzés. Érdemes a kivitelezés módjairól is néhány szót ejteni. Szinte valamennyi vizsgán sok nevelő kapott speciális feladatot. Különböző készségek vizsgálata mellett a tanárok vizsgáztató tevékenysége is megfigyelés alatt áll. Sok­ száz dolgozatot és feleletet-tervet tanulmányoztunk közös szempontok alapján. Ér­ tékes segítséget adott a későbbi értékelésekhez a technikai is. (Több feleletet vettünk fel magnószalagra.) Volt olyan tanuló aki saját visszahallgatott feleletét értékelte a kifejező-készség, a szerkesztés és a nyelvhelyesség vonatkozásában. A nagy tapasz­ talatokkal rendelkező, a gyakorlati munkában is jártas elnökök alapos előkészítése jelentősen lecsökkentette a szubjektív tényezők szerepét. Í gy nemcsak a „saját” szaktárgy állt a középpontban. „Lélektanilag” szerencsés volt az a megoldás, hogy valamennyi érettségi elnök még a tanítási időszakban órákat látogatott, megismer­ kedett a jelöltekkel. Még így is, elsősorban ott, ahol a nevelőnek volt mitől tartania, sikerült néhány tanulót megfélemlíteni, bár a „majd az érettségin!” motiváció jelen­ tősége elvesztette szerepét. A vizsgára való felkészülés módszerében még mindig nem volt lényeges fejlő­ dés, általában nehezen lehetett áttörni a tétel szerinti, verbális tudásra való elő­ készítést. Ez a tény természetesen jelentős meghatározóként hatott. A z írásbeli és szóbeli tételek egyszerűbbek, nem olyan terjedelmesek voltak, mint az elmúlt években, (pl. történelem). Sok vitára adott okott a magyar irodalmi írásbelin a szöveggyűjtemény használata. A tanulók többsége nem tudott megfele­ lően élni ezzel a lehetőséggel, nagyon sok volt az egysíkú, gyenge dolgozat. A ta­ pasztalatok alapján még mindig azt emelhetjük ki, hogy tanulóinknak nem erős oldala az írásbeli kifejezőkészség, a fegyelmezett gondolatközlés. Egységes színvonalról általában nem lehet beszélni; a tanulók tudásában, világ­ nézeti és politikai tájékozottságában iskolánként, sőt osztályonként is jelentős kü­ lönbségek vannak. A z országoshoz hasonlóan a tanulók közötti polarizáció tovább fokozódott. A kiemelkedően szereplők mellett nagyon sok a szerény képességű es gondolkodású „m egfelelt” . Minden bizonnyal szerepet játszanak ebben a kedvezőtlen kép kialakulásában a „mennyiségi növekedés” problémái mellett a tanulás motivációi is. Azok a tanulók, akik „határozott célkitűzéssel kerültek a középiskolákba — elsősorban továbbtanu­ lási szándékkal — azoknak a vizsgára való felkészülés valóban jelent szintetizálást, összefüggések felismerését, ha nem is azonos hatásfokkal az egyes tantárgyakban. A többségnél, a kétségkívül jelentős munkabefektetés, erőfeszítés ellenére — melynek alapja elsősorban a bukástól való félelem volt — önálló feldolgozásról, összefüggések kereséséről alig beszélhetünk.” Valóban! Abban az esetben, ha az érettségi vizsgálati jellege helyett, mechanikus tételszámonkérés, akkor nem jelenthet húzóerőt. A pedagógiai tudomány jelentős 40 �lemaradását igazolja az, hogy a jelentős mértékben megváltozott tartalom ellenére nem sikerült hatékonyabb, jobb formát találni, csak olyat amelyen „mindenki sze­ retne minél kisebb kockázattal túlesni”. Úgy érzem, hogy nem szabad elszakítani az érettségit a tanulás addigi hosszú folyamatától, amelyben azért a tanulók többségénél van belső motiváció. A lehető legjobban ki kell aknázni a jelenlegi forma lehetőségeit, mert az érettségik: így is rendkívül sok pozitív eredményt felmutatnak, ha nem is látjuk mindig a mennyiségi változásokat törvényszerűen követő mennyiségieket. A szakembereknek pedig a jelenlegi problémák elemzése alapján ki kell dolgozni az új formát, alapo­ san és megfontoltan. A z oktatásügy egyik igen fontos kérdéséből szándékoztam a teljességre törekvés igénye nélkül „aktuális” képet adni, érzékeltetni, hogy mennyire összetett és a sok probélma ellenére mégis milyen értékes elemet tartalmazó, állandóan változó pe­ dagógiai folyamatról van szó, amelyről még „érett” fejjel sem könnyű biztos itéletet mondani. 41 �NÁDHÁZI LAJOS: FIATALOK A PÁ LYAVÁ LASZTÁSRÓL A termelés szakadatlan fejlődésének gyorsulása, alakulása, a társadalmi mozgá­ sok egyre bonyolultabbá válása mindinkább megnehezíti az iskolából kikerülő fia­ talok pályaválasztását. A társadalom felnőtt tagjait a jövő biztosítása, az ifjúság iránti felelősségtudat egyaránt készteti az ifjúkor küszöbén állók egész életre kiható döntésének segítésére. A különböző nevelési tényezők, a szülői ház, az iskola, a tömegszervezetek és mozgalmak, a nagyhatósugarú tömegközlési eszközök keresik a pályaválasztási tanácsadás leghelyesebb módozatait. A szükségszerűség által létre­ hozott kutató szándék a helyes pedagógiai törekvés mind szélesebb körű, mégis azt tapasztaljuk, hogy az eredmény elmarad a kívánalmaktól. E problémán gondolkodva, a pályaválasztással és tanácsadással foglalkozó iro­ dalmat lapozva nagyon kevés olyan anyaggal találkoztam, amely a gyermekekre, a fiatalokra gyakorolt hatás oldaláról vizsgálta volna a kérdést. A legutóbbi időkig alig elemeztük, hogy napjaink ifjúságában milyen benyomások, körülmények érlelik meg az egy-egy foglalkozás felé irányulást. Ez év májusában viszonylag kisszámú, negyedik gimnáziumot végző fiatalnál (77 lány, 16 fiú) azt próbáltam egyszerű eszközzel megnézni, valóban érdemes-e a pályaválasztást erről az oldaláról elemezni, milyen létjogosultsága van a kérdés­ felvetésnek, a mélyebb vizsgálattól várható-e újabb, az eddigiekben nem ismert, vagy kellően nem bizonyított összefüggések felszínre hozása. A szerzett tapasztalatok szerint a pályaválasztás előkészítésének néhány vonatkozását, az ifjúságra ösztönzést gyakorló körülményeket, nagyon is célszerűnek látszik a fiatalok oldaláról vizsgáló­ dásaink körébe vonni. Igazolásul a felmérés alapján szeretnék néhány gondolatot megemlíteni. Mint tudjuk, a pályaválasztás helyes irányításának, az eredményes tanácsadásnak fontos feltétele a fiatalok pályaérdeklődésének ismerete. A jelentkezések ugyan időről-időre mutatják, mely pályák felé fordulnak tömegesen, azt viszont legtöbbször csupán be­ nyomások alapján állapítjuk meg — szinte találgatjuk — milyen tényezők tették vonzóvá egyik vagy másik életpályát a fiatalok előtt. A z általam megkérdezett fiatalok többségének a humán tárgyakból van jobb eredménye és az emberrel közvetlenül foglalkozó pályákat (egészségügyi, nevelői, jogi) választották nagyobb számban. E fiatalok érdeklődéséhez, döntéséhez a válaszok szerint hozzájárul a nagy tömegek gondolkodásában megtalálható műveltség-ideál. Érdeklődésüket jelentősen befolyásolják a társadalom irányából érkező erős hatások. A szabadidő eltöltés túlnyomó többségüknél a szépirodalom-olvasás. a televízió és a rádió társadalmi problémáival foglalkozó adásainak nézése, hallgatása, a film látogatás, a művészi élmények keresese. A szabadidejüket csak kevesen használják fel természettudományos ismereteik bovítésére, kisérletezésre, kutatásra, technikai jártasságuk gyarapítására. A válaszaikból könnyen kivehető, hogy egy televízió­ játék, egy film, vagy táncdal nem ismerése a diákok körében nagyobb műveletlen­ ségnek számít, mintha valaki az egyszerűen meghibásodott háztartási eszközzel nem tud mit kezdeni. 42 �Tüzetesebb vizsgálatokkal lehetne csak kideríteni, hogy az érdeklődés alakulásában milyen szerepet játszik az iskola szelleme, a feliratok, a meghívókra nyomtatott je l­ mondatok, a közösségi megnyilvánulások, a hagyományok, a tantárgyak érzelmi telítettsége stb. Érdemes lenne elemezni, hogy az ifjúsagi szervezet egész tevékeny­ sége, a rendezvények a tanulmányi versenyek, vetélkedők, pályázatok, kiállítások találkozások, kirándulások stb. milyen mértékben ösztönöznek a természettudomá­ nyok, a technika behatóbb megismerésére. Hasznos volna megvizsgálni a nagyhatású közlési eszközök — televízió, rádió — befolyását abban az összefüggésben, hogy az adá­ sokat milyen mértékben hasznosítják, más nevelési tényezők, a pályaválasztást elő­ készítő munkában. Szelektálnak-e eléggé a műsorokban? Mire hívják fel a fiatalok figyelmét? A z ajánlást hogyan fogadják? Ez már csak azért is fontos lenne, mert a választott 93 tanuló közül 41-en a szabadidejüket legszívesebben tv-nézéssel töltik. (Természetesen nemcsak ez köti le kizárólag őket. más elfoglaltság is kellemes szá­ mukra.) A további 42 fő is rendszeresen megnézi a tv adásokat, ha nem is az a leg­ kedvesebb időtöltése. A kérdezettek közül legtöbben a filmeket, színházi közvetíté­ seket, tv. híradót, a Halló fiúk.halló lányok c. adásokat kedvelik. A szakmai tájé­ koztatást. tudományos adásokat csak néhány an említik. Érdemes figyelm et szentelni a szülők érdeklődést formáló közvetlen, vagy köz­ vetett megnyilvánulásainak. A z édesapjával azonos pályát (katonatiszt, tanár) két fiú választott, az édesanyjával azonos hivatást (egy orvosnő, három egészségügyi) pe­ dig 4 lány választott, a többiek a szüleik foglalkozásától távoleső szakma vagy hi­ vatás felé fordultak. A legszebb életpályák között is csupán 6-an említették meg szüleik foglalkozását. Ebben az esetben is csak mélyebb vizsgálatok alapján adhatnánk pontos választ, hogy a szülők hogyan vélekednek foglalkozásukról, munká­ jukról, családi esetleg baráti körben. Látni kellene milyen arányok alakulnak ki a szü­ lők munkájuk szépségével, hasznosságával kapcsolatos megjegyzései és a nehézség, fá ­ radtság gondolatainak hangoztatása között. Ezekre a véleményekre milyen gondola­ tok, érzések keletkeznek a gyermekben, ifjúban. A szülők vajon ismertetik-e kellően a gyermekek szemében a vonzó életpályákat, vagy hajlamosak csupán egyoldalúan nézni, mint az az apa, aki lányát a tanári hivatás helyett — gyógyszerésznek akarja taníttatni, mert az szerinte könnyebb és előnyösebb. A z érdeklődés terjedelmének, intenzitásának növelése szempontjából igen jelen­ tősek lehetnek a szakkörök is. H a viszont áttekintjük azt a 9 szakkört, (irodalom, képzőművész, pedagógiai, orosz nyelv, matematika, biológia, csillagász, fotó, sport) amelyekbe a vizsgált tanulók közül 23-an jártak, alig fedezhető fel olyan céltuda­ tosság, amely a pályairányultságot segíti. A választott pályához közelálló, vagy azzal megegyező szakkörbe mind­ össze 9 tanuló járt. A pályaválasztás és szakkör közötti kölcsönhatások elemzése nagyon jól segítene az érdeklődés, és pályaalkalmasság közötti valóságos, vagy lát­ szólagos összeütközések, a társadalmi igények irányába fordulás kérdésének meg­ oldásában. Bár itt szükséges lenne az iskolánkívüli lehetőségek f eltárása és jobb fel­ használása, valamint a külső szakemberek bekapcsolása is, ami viszont magával hozza a pedagógiai felelősség értelmezésének, a „rizikó” vállalásának problémáját is. A z érdeklődést befolyásoló tényezők felsorolása után nézzük a választott pályá­ kat: 43 �Szakm a fiú gépészmérnök 1 ipari laboráns — vegyészmérnök 3 műszerész 3 varrónő — pincér — kozmetikus — agrármérnök — mezőgazdasági technikus — állatorvos 1 tanár 1 tanítónő — óvónő — népművelő — hajóstiszt 1 katonatiszt 1 lány — 1 — — 4 1 1 1 1 — 11 1 4 1 — — Szakm a fiú lá n y pénzügyőr jogász közgazdász védőnő orvos asszisztens, ápoló gyógytornász szülésznő gyermekgondozónő 1 1 — — — 1 — — — diétásnővér — 1 gyógyszerész assz. — 2 gyors- és gépíró — 3 postai alkalmazott — 2 A vizsgálat idején még nem döntött 2 17 — 3 2 3 5 3 2 1 8 A tanulók pályaválasztási irányultságát, vizsgálva az első áttekintésre is szembe­ tűnik a pedagógiai, egészségügyi hivatások felé fordulás. A különböző tényezők együttes hatására kialakult érdeklődésből természetesen következik az emberekkel közvetlenül foglalkozó pályák előnyben részesítése. Persze, ha nem is mutatható ki pontosan, mégis feltételezhetjük, hogy szerepet játszanak más tényezők is, pl. olyanok mint az új megyei kórház felépülése, amely feltétlen ösztönzőleg hatott az egész­ ségügyi foglalkozások választásánál. A pályaválasztás indítékainak elemzése egészében nagyon pozitív képet mutat, hiszen 52 tanulónál elsősorban a belső szükségletből fakadó vágyak motiválták az elhatározást. Saját elképzeléseik alapján döntöttek, választásukat közvetlenül nem befolyásolták a szülők vagy nevelők. A tanulók válaszai szerint a különböző nevelési tényezők — szülők,nevelők — i nkább csak megerősítették, helybenhagyták a kialakult álláspontjukat. Ez termé­ szetesen nem zárja ki a folyamatos indirekt hatások jelenlétét, amit a fiatalok ép­ pen az élekorukkal együttjáró befolyásolhatóság elleni tiltakozásukból kiindulva nem ismernek el. Ezen a problémakörön belül további tájékozódást igényel azonban a pedagógiai kultúráltság, és a spontán körülmények közötti arányok megközelítőleg pontos megállapítása. Igen örvendetes, hogy pillanatnyi benyomások, az anyagi előnyök keresése, a szülői akarat határozottabb érvényesítése csak néhány tanulónál tapasztalható. A z utóbbi legtöbbször jószándékból fakad. Pl. a gyógypedagógiai tanárnői pályától a nagyfokú idegi megterhelés miatt óvja az édesapa gyermekét. A szülők ilyen irányú véleménynyilvánítását a fiatalok legtöbbször vissza is utasítják. A vizsgált tanulók elhatározásának erkölcsi alapjaira könnyen lehet következ­ tetni az egyes hivatások, foglalkozások jövedelmezőségéről és szépségéről alkotott véleményeikből. 44 �A legjövedelm ezőbbnek ta rto tt p á ly á k sorrendje a vá la sztó k szám ával: orvos mérnök magánkisiparos magánkereskedő mezőgazd. dolgozó kutató műszerész 46 13 5 5 4 3 3 művész szinész bányász autószerelő pincér vegyész fodrász 2 2 1 1 1 1 1 A legszebbnek tartott pályák sorrendje a választók számával: tanár orvos eü. dolgozó jogász óvónő vegyész kutató katonatiszt csillagász ruhatervező kereskedő állatorvos 23 15 10 6 5 3 2 2 2 1 1 1 tv. riporter maneken műszerész tolmács atomfizikus színész, színésznő közgazdász 1 1 1 1 1 2 1 zenész 1 gépkocsivezető tengerész 1 gyógytornász 1 1 A válaszott pályák a szépnek tartottakkal mutatnak megegyezőséget, vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy a döntésekben elsősorban a munkaöröm dominál, nem pedig az anyagi előny. Leginkább példázza ezt a pedagógus és orvosok hivatásának megítélése. A pedagógus hivatást egy tanuló sem tartotta jó l jövedelmezőnek mégis 17-en kívánnak ezen a pályán működni. A belső szükségletből fakadó indítékokra az önálló döntésre vall a választott életpályához való ragaszkodás is .A felvétel vagy elhelyezkedés sikertelensége esetén 26 tanuló az újabb kisérletezés, 12 tanuló pedig a hasonló területen történő elhelyez­ kedést választja. Néhányan teljesen tanácstalanok, illetve csak egy lehetőségre, a sikerre készültek fel. A megközelítőleg azonos érdeklődést kielégítő és alkalmasságot követelő szakmák, valamint a rokon hivatások és foglalkozások körének feltárása, még nem érződik a kapott válaszokon. A z elhelyezkedési lehetőség, a társadalmi körülmények figyelem bevétele a fiatalok tájékoztatásában kissé háttérbe szorult. Igen figyelmeztető annak a 19 tanulónak a válasza is, akik a gimnázium negyedik osztályáig eljutva nem határoztak az életpályájukról. A z elképzelésükben a legjobb esetben is valamilyen könnyebb, lehetőleg irodai munkahely él, ahol a kifejezéseik­ kel élve’ : „dolgozhatnak és pénzt kereshetnek.” Ebben a vonatkozásban úgy hiszem az sem közömbös, hogy a bizonytalan fiatalok közül 16-nak munkások, vagy nyug­ díjas munkások a szülei. Ez a körülmény figyelm eztet a pályaválasztás előkészítésének differenciálatlan­ ságára. A különböző nevelési tényezők céltudatos összehangolt tevékenysége még egyáltalán nem érződik. A nagyfokú gondoskodás — általános jellege miatt — néha negatív hatást vált ki. 45 �A munkásgyermekek fokozott segítésének elmulasztása ilyen döntő helyzetekben azonnal megmutatkozik. Hasznos tanulságokat tartalmaznak a választott pályák ismeretére vonatkozó válaszok is. 14 tanuló — főleg, akik külső indítékokra határoztak — kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerik közelebbről a választott foglalkozást. A tanácsadóikra, illetve a benyomásaikra építik egész jövő életüket. A z előzőekben említett 19, teljesen bi­ zonytalan fiatallal együtt ez olyan százalékarányt ad, amely mellett a nevelők, a pályaválasztás helyes alakításában érdekelt intézmények, szervek, mindenekelőtt a szülők nem mehetnek el tétlenül. A lig jobb a helyzet a tanulók előzetes készülésénél. 43-an az előzetes készülés alatt csupán a szükséges ismereteik bővítését értik, amelyet tanulás, szakkönyv, folyóirat, rádió, televízió útján próbálnak megoldani. (Megjegyzem, ezeket a vála­ szokat közvetlenül feltett kérdésekre adták, az ellenőrző kérdéscsoportokban viszont e tevékenységi formákra csak néhány tanulónál találtam utalást.) A választott fog­ lalkozás mélyebb megismerésével és gyakorlati tevékenységgel 22-en készülnek. 28-an viszont várják, amíg helyzetük — elhelyezkedésük — véglegesen megoldódik. A z alkalmassághoz tartozó jellem és magatartásbeli vonatkozásokra még olyanok sem gondolnak, mint a pedagógus, katonatiszt, gyermekgonodzó pályára készülők, akiknél a munka eredményessége szempontjából döntő fontosságú lehet. Néhány tanuló — erősen korlátok közé szorított — válaszának összevetése, át­ tekintése, mennyi égető fontos kérdést tár elénk! Lehet ezeket a problémákat külön­ böző módon értékelni, de el tüntetni, nem létezővé tenni nem tudjuk. Hordozói a 18 éves fiatalok, itt élnek közöttünk, társainkká válnak a munkában, hátráltat­ nak, vagy segítenek bennünket. Olyanokká lesznek, amilyenné az ő aktív részvéte­ lükkel alakítjuk őket. E nagy emberformáló folyamat helyes irányítása elképzel­ hetetlen a fiatalok környező valóságunkról alkotott véleményének, magatartásra, cselekvésre ösztönző indítékainak ismerete nélkül. A pályaválasztási előkészítésünk — sajátos közös pedagógia tevékenységünk — ismerete, a motiváló tényezőknek, a jövő életpályájával kapcsolatos gondolatoknak eredményességének is fontos feltétele a fiatalokat ért hatások megközelítően pontos minél teljesebb feltárása. 46 �KUNSZABÓ FERENC: SZABADIDŐ ÉS NÉPMŰVELÉS Sokat beszélünk mostanában a népművelés hatékonyabbá tételéről, a vonzó­ erő növeléséről, új módszerek keresésének szükségességéről. Mindez reális és idő­ szerű. Népművelési intézményeink és módszereink az utóbbi tíz-tizenkét évben va­ lóban vesztettek vonzóerejükből, amit sokszor persze nem a látogatottság csökke­ nésén mérhettünk le elsősorban, hanem inkább azon, hogy ez a látogatottság nem növekedett a kellő mértékben. A kétségtelen ténynek több oka van. Egyik ilyen, hogy míg az utóbbi tizenöthúsz évben az emberek többsége új lakásba költözött, szinte minden család új búto­ rokat vett, egész osztályok és rétegek ismerkedtek meg olyan dolgokkal, mint a szőnyeg, a f otel, a csillár, addig művelődési házaink nagy része — főleg a tanácsiak! — nem tudja ugyanazt a komfortot nyújtani, mint amihez mára az emberek otthon hozzászoktak. A másik a hírközlő orgánumok elterjedtsége — újság, folyóirat, rádió, tv — , amely mind házhoz megy, hazaviszi az ismereteket, otthon elégíti ki az igényeket. A harmadik az általános műveltségi szint megemelkedettsége: ma már nem nyújthatunk akármit, nem adhatjuk azt, amit akár két évvel ezelőtt. (S itt kü­ lön is differenciálnunk kell: az érdeklődőknek, az igényeseknek az átlagosnál is magasabb a műveltsége, nem biztos tehát, hogy nekik megfelel egy általános szint­ hez méretezett előadás például; míg a kultúra, az új ismeretek iránt kevéssé érdek­ lődők még esetleg azt sem értik, s így” tulajdonképpen saját magukat rekesztik ki.) További kétségbevonhatatlan ok, hogy az elmúlt két évtizedben bizony sok esetben értéktelent, színvonaltalant vagy a közönségtől teljesen idegent adtunk, minek kö­ vetkeztében csökkent a bizalom népművelő munkánk iránt. A z alapvető ok azonban talán mégsem ezek között keresendő, hanem abban, hogy népművelő munkánk egésze lényegében még ma is a tizenöt évvel ezelőtt ki­ alakult és elfogadott módszereken és elveken alapul. Egész egyszerűen és magyarul: ilyen munkánk nem tartott lépést a kultúra, a tudományok fejlődésével, az em­ berek műveltségi szintjének emelkedésével, módszereiben kellően nem fejlődött, nem alkalmazkodott. Számos művelődési objektum még ma is azt és úgy akarja adni, ami és ahogyan az embereknek esetleg sohasem kellett, vagy — ami sokkal gyakoribb jelenség — ami már nem kell. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt kultúrpolitikánkban eluralkodott a marxizmus— leninizmusnak az a helytelen értelmezése, amelyik a dolgozó osztályok művelődési vágyát nem objektív törvényszerűségnek fogta fel, hanem olyan folyamatnak, ame­ lyiket ráhatásokkal, rendeletekkel szinte korlátlanul szabályozni, terelni és nö­ velni vagy csökkenteni lehet. Ez mostanra kulturpolitikánkban, népművelés-elméletünkben már csak nyomok­ ban fedezhető fel, a gyakorlati munkából viszont még nem sikerült eléggé szám­ űznünk. S hogy ez így van, annak egyik biztos jele, hogy sokszor nem vesszük még kellően figyelembe: az adott művelődési objektum hatókörében mi az emberek igénye, mi érdekli őket, mit fogadnak el és mit utasítanak vissza. Számos népmű­ 47 �velőnk nem térképezi működési területét, hanem korábbi tapasztalataira épít, s közben elfelejti, hogy esetleg azok a tapasztalatok hibás elméleti következtetéseken alapultak és alapulnak. A felismerés persze egyre szélesedik. Í gy került sor arra, hogy a Salgótarjáni Öblösüveggyárban egy brigádnál ilyen célú megfigyelést végezzünk. I. A z egész vizsgálat célja tulajdonkeppen annak megállapítása volt, hogy mit csinálnak szabadidejükben az emberek, nevezetesen és konkrétan az az öt fiatal, akiket a kiválasztott brigádban találtunk. Terjedelm i okoknál fogva, és e dolgozat témaegységének érdekében a másik két kontrollcsoport vizsgálati eredményeit csak akkor említjük, ha azok motiválólag hatnak, vagy érdekes összevetésekre adnak alkalmat. A kontrollcsoportok adataiból, és a gyár dolgozói között végzett tájékozódásból az derül ki, hogy ez az ifjúsági szocialista brigád az átlagosnál valamivel jobban dolgozik, érdeklődőbb, többet olvas és művelődik — de nem annyira, hogy az átla­ gost lényegesen fölülmúlná. Mind az öten nyolc általánost és ipari tanuló iskolát végeztek, üvegipari szak­ munkások. 1939 és 46 között születtek. Négy tarjáni lakos, egy pedig vidékről jár be, munkásbusszal. (A továbbiakban az ábécé öt betűjével jelöljük őket.) A. munkáscsaládból származik, huszonnégy éves, másfél éve nős, gyermek nincs, egyelőre nem is akarnak, legalább addig, amíg az anyóséknál laknak, az pedig; még egy pár évig eltarthat. Felesége és apósa szintén a gyárban dolgozik, mind­ kettő betanított munkás, az anyós pár éve van csak otthon, főz, mos, takarít a három dolgozóra. Rádió van, tv és jármű nincs, még kerékpár sem, mert az egész csalód a fiatal párnak takarékoskodik. A.-ban föltétlenül van intellektuális hajlam: csendes, elgondolkodó, sokat olvas és lemezeket hallgat. Mindez azonban nem za­ varja teljes szakmai és munkaköri indentifikációját. Meg van elégedve a sorsával, nem tör „följebb” . Nem szereti a társaságot és az üres fecsegést. B. huszonöt éves, nőtlen, most állítólag komolyan udvarol. Ő is, apja is bejáró munkás, anyja tsz-tag. Szereti a társaságot, a sör melletti beszélgetést, a táncot. Ezzel és az udvarlással elég sok ideje elmegy. T v nincs, jármű csak kerekpár. Motorra gyűjt. Van egy hobbyja mégpedig az, hogy szinte ingyen vetíti a filmeket a falujá­ ban. Szakmájával, munkakörével való azonosultsága teljesnek mondható. C. apja kistisztviselő volt, most nyugdíjas. Saját házukban laknak, a város külterületén. Férjezett nővérének most építenek ugyanazon a telken másik házat. C. huszonnyolc éves, nős. egy gyerek van, felesége adminisztrátor. C. valami más akart lenni, nem fizikai munkás, talán tovább akart tanulni, de a család akkori anyagi helyzete nem engedte. Vannak „úri” allűrjei. A brigádban csak ő tud römizni és kanasztázni, viszonylag sűrűn fogadnak otthon vendégeket és gyakran járnak lá­ togatóba. C. szereti otthon a kényelmet, de mostanában sokat segít a házépítésnél. Sorsába ma már belenyugodott, m ár csak azért is — mint maga mondja — , mert így többet keres, mintha valahol tanítóskodna vagy tisztviselősködne. Szakmáját, munkakörét szereti. A pénzre ráhajt. A brigádban ő a z egyik legjobb munkaerő. D. huszonkét éves, nőtlen,szüleivel lakik. Apja művezető egy másik gyárban. D. motorszerelő szeretett volna lenni, de protekcióval sem tudott bejutni annak 48 �idején. Két. lánytestvére tanul. Ő most a közgazdasági technikum második osztályába jár, estin. Ez persze munkájával nem függ össze. A zt mondja, nem vágyik el innen, csak műveltebb akar lenni, ez azonban nem hihető. Brigádjában a gyengébb munka­ erők közé tartozik. Viszonylag sok selejtet csinál. Politikailag ő a legaktívabb. E. érdekes ember. A pja szintén üveggyári szakmunkás. Felesége és apósa értel­ miségiek. A brigádban és az egész műhelyben ő a legjobb munkás. Ezt mindenki elismeri, neki azonban — testi hibája miatt — állandó és erős kisebbségi érzése van. Feleségével szemben is. Rendkívül intelligens, de nem művelt, mert a munká­ ján kívül semmit sem csinál kitartóan. Van érzéke a festéshez, de nem mer átvál­ tani, mert nincs önbizalma. Huszonhat éves, egy gyermekük van. Külön, új lakás­ ban laknak, sokat segít a feleségének, és a gyerek is sok idejét elveszi. Szakmá­ jának mestere, de nem szereti. II. A szabadidő naplóban lejegyzett időtöltéseket elemezve tizennyolc tevékeny­ ségi formát állapítottunk meg, melyek négy nagy csoportba oszthatók: I. Egyéni és csoportos időtöltések, melyeknek összefogó célja a kikapcsolódás, a szellemi és fizikai regenerálódás; közben persze társasági igényeiket is kielégítik. II. Rendszerint fizikai erőkifejtéssel járó tevékenységek, melyekkel vagy a ház­ tartásban, a ház körül segítenek, vagy kedvtelésből csinálják. III. Közvetlenül művelődési, kulturálódási célokat szolgáló kedvtelések (a vizs­ gálat tulajdonképpeni célja). IV. Ú gynevezett egyéb tevékenységek, melyek persze sem időben, sem fontos­ ságban nem jelentéktelenek. A hal héten keresztül regisztrált szabadidő-tevékenységek ilyen sztenderdizálása után mód nyílott az átfogó táblázat elkészítésére: Személyenként a tevékenységi formák elő­ fordulása Csop. Szám I. 1 Társas szórakozás otthon (kártyá­ zás, évforduló, születésnap stb.) 2 Házon kívüli társas időtöltés (presz­ szó, kocsma, tánc stb ) II. 4 Megnevezés A B C D H 3 2 8 0 7 15 13 9 9 48 19 4 2 46 3 Napközi pihenés 11 4 Séta 8 5 Motorozás, udvarlás 6 Segít a ház körül 7 Berendezést, háztartási gépeket javít 8 Barkácsol (kedvtelésből valami újat csinál) 0 10 2 10 0 0 0 10 4 10 17 3 45 79 1 20 3 0 2 26 0 0 19 19 0 5 20 3 0 0 Össz. 18 49 �III. IV. 9 Újságok, folyóiratok 10 Szépirodalom, szakkönyvek 11 T v-t néz 9 6 20 8 4 13 5 4 2 3 47 27 4 3 21 10 19 57 12 Filmet néz, moziban 3 2 0 3 0 8 13 Lemezhallgatás 6 1 0 0 0 7 14 Rádióhallgatás (mikor direkt vala­ melyik műsorra kíváncsi) 3 1 1 1 6 15 Szervezettszerű tanulás 0 0 32 0 32 16 Társadalmi munka 17 Egyedi esetleges elfoglaltságok (be­ teglátogatás, foghúzatás stb.) 0 1 5 0 1 1 8 0 11 2 12 9 5 33 (A z egyes tevékenységeknek nem az időtartamát jegyeztük, hanem azt, hogy a negyvenkét nap alatt hányszor fordultak elő. A különböző kedvtelések és elfoglalt­ ságok idejének megállapítása egyszerűen nevetséges lett volna a vizsgált személyek előtt egyrészt, másrészt viszont a gyakoriság egyben időtartamot is jelez.) B. C. és E. időnként bemennek a presszóba, mind az öten mennek néha tán­ colni a Salgó étterembe, vagy különböző művelődési otthonokba, de a Karancs szálló küszöbét még egyetlen egyszer sem lépte át egyikük sem, még kíváncsiságból sem! Oda az üveggyárból a tisztviselők járnak inkább, a fizikai munkások közül pedig csak a focisták, jelesebb sportolók, öntevékeny művészeti csoportok résztvevői vagy az aktív társadalmi munkások. A megfigyelési időszak alatt csupán A. és B. fordult meg művelődési otthonban. Egyikük tv-t nézni, a másik pedig minden filmvetítéskor, mert ő a gépkezelő. A z öt fiatalt nem érdeklik a művelődési otthonok programjai, és a megyei kulturház nagy műsorait sem szokták megnézni. A megfigyelési időszak alatt nyílt meg az új megyei művelődési ház. A z öt fiatal közül csupán. A. ment el oda háromszor az országos amatőr jazz-fesztivál alkalmával, mert nagyon szereti a zenét — a reprezentatív épület és annak munkája különben őt sem érdekli. Lényegében ugyanezt a képet kaptuk a két kontrollbrigádnál is — és a gyár egyéb munkásai között végzett szúrópróbák azt igazolják, hogy ez a szabadidő-tevé­ kenység elég általános a gyárban. Nagyon kevesen tesznek ettől többet, s mintegy harmadrész pedig kevesebbet. III. A z elemzést kezdjük talán a gyakoriság sorrendjének megállapításával, ami — mint már említettük — lényegében az időmegoszlást is kifejezi: 50 Összes előfordulás: 504, ebből I. csoport 142, 28% II. csoport 132, 27% III. csoport 184, 36% IV. csoport 44, 9% �Ha az új ismeretek szerzését célzó elfoglaltságokat nézzük — 9— 15 pontok, III. csoport — , akkor megállapíthatjuk, hogy az öt fiatal nem kevés időt fordít műve­ lődésre: az összes szabadidő-tevékenységnek mintegy harminchat százalékát! (A másik két brigádnál ugyanez huszonnyolc, illetve huszonöt százalék volt.) Ez az arány sok értelmiséginek is becsületére válna. A helyes kép kialakításához azon­ ban még több dolgot figyelembe kell vennünk. Mindenekelőtt azt, hogy ez az öt fiatal az olvasással, tv- és mozinézéssel első­ sorban nem művelődni akar, hanem élményeket szerezni — míg az értelmiségi rendszerint fordítva. És ez lényeges különbség: ez az öt fiatal a lapokban elsősor­ ban a sporthíreket keresi meg, aztán a gyilkosságokról és egyéb érdekességekről szóló tudósításokat, és csak aztán kerítenek sort a politikai közleményekre, míg a tudományos és kulturális rovatokat a legritkábban olvassák el. Másodszor be kell számítanunk, hogy ezek a fiatalok — mint munkatársaik túl­ nyomó többsége is —gyakran nem értékelik a látottakat, hallottakat, olvasottakat. S ha igen, akkor nemritkán rosszul. Í gy például a Lord házassága c. tv-film et né­ gyen látták, és egyikük se vette észre, hogy az szatíra a javából! A legintelligensebb E. is csak a beszélgetés alkalmával jött rá erre. Harmadszor pontosan tudnunk kell, hogy mi az, amit olvasnak, hallanak, látnak. A lapok közül a megfigyelési időszak alatt a következőket vették kézbe: Népszava, Népszabadság, Képes Újság, Nők Lapja — a gyakoriság sorrendjében. A következő könyveket olvasták: Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn (hárman); Rejtő Jenő: A z elveszett cirkáló (ketten); Jules Verne: Lángban álló szigettenger; Emile Zola: Nana; Passuth László: Megszólal a sírvilág; Jókai Mór: A jövő század regénye; Rejtő Jenő: A tizennégykarátos autó; Yves Montand: Csupa napfény a szívem. Negyedszer be kell számítanunk, hogy a vizsgálat február— márciusban folyt, amikoris még nemigen lehet a szabadban tartózkodni, kirándulni Ötödször tudnunk kell, hogy ilyen regisztrálások alkalmával a valóságosnál egy kicsit mindig jobb eredmény születik, hiszen a m egfigyelt személyek ilyenkor ösz­ tönösen is vagy többet művelődnek, vagy (ez is előfordul) többet mondanak, mint ami van. Ez olyan emberi tulajdonság, amellyel majdnem minden szociológiai fe l­ mérésnél számolnunk kell. A tv még hipnotizálja őket: adás kezdetekor bekapcsolják a készüléket, s ha nincs más programjuk, vagy nem alszanak el, akkor mindent megnéznek, válogatás nélkül. Ez persze ritkább eset. Törekednek azonban arra, hogy minden film et és tv-játékot megnézzenek, amelyek között a krimiknek van a legnagyobb sikerük. A színházi közvetítések közül már csak a vidámabbakat nézik meg. Így például a Negyedik csigolyát négyen látták, az Oppenheimer ügyet viszont egyikük sem. A.-nak és B.-nek nincs tévéje. Meglepő, hogy mégsem járnak lényegesen többet moziba, mint társaik. Rádiót négyen hallgattak mégpedig hat esetben. Háromszor híreket, háromszor pedig rádiójátékot, illetve színházi és zenei közvetítést. Ezek persze csak azok az esetek, mikor kifejezetten azzal a céllal ültek le. A „lármadoboz” különben egész nap szól. A rádió ma mintegy aláfesti az emberek életét, napi tevé­ kenységüket: ébredéskor bekapcsolják és lefekvéskor néha elfelejtik kikapcsolni. A fentieken végigtekintve most már megállapíthatjuk, hogy ennek az öt fiatal­ nak a szabadidő-tevékenysége meglehetősen egysíkú. Hiányzik belőle a színházé s hangverseny látogatás, egy este a K arancsban, aktív sportolás, a szellemi játékok 51 �teljes garnitúráját — a kártyát kivéve. A kontrollcsoportok és szúrópróbák tapasz­ talatai, valamint az általában szerzett benyomások alapján megállapíthatjuk, hogy ez az öt fiatal korának, osztályának és városának hű fia: csak azt olvassák, nézik és hallgatják, amit ma egy munkásnak az Öblösüveggyárban — Salgótarjánban — illik, amit egymástól elvárnak, amiről munka közben és délutáni sörözéseken szó esik. Ha ismerik az NB/I. állását, ha olvasnak Dumast, Jókait és Berkesit, ha meg­ nézik a tv-ben a vígjátékokat — akkor ők művelt, érdeklődő munkások, akikkel a többiek szívesen ülnek le egy kisüveg sörre! Úgy kell azonban elképzelnünk, hogy ez kizárólagos erejű is: aki a fenti dolgokról nem tud társalogni, az elmaradott ember, aki viszont többet és mást is tud az különcködő! A megfigyelés ideje alatt nem egy társukról jegyezték meg. hogy az tahó, mert ezt vagy azt nem olvasta. Ugyanakkor E. még brigádtársai előtt sem beszélt arról, hogy festeget. Ez csak akkor derült ki, mikor a találkozások során bizo­ nyos kölcsönös szimpátia alakult ki. C. szégyenkezve — és társai előtt álszé­ gyenkezve! — mondta, hogy ő ultizni nem szeret, hanem inkább römizn i. A.-ról mosolyogva emlegették, hogy „dilije a lemez” . A fentebb vázolt magatartási és érdeklődési normákat tehát nem illik átlépni, s aki mégis megteszi, az szinte titokb an ... Ezt a megállapítást egyben az általános következtetések legfontosabbjának is tekinthetjük. IV. Ezekután egészen világosnak tűnik előttünk, hogy ennek az öt fiatalnak — és a tarjáni munkások többségének — hiába hirdetünk bármilyen színvonalas szín­ házi estet, hiába reklámozunk mégoly jól illusztrált ismeretterjesztő előadást, nem fognak eljönni, éspedig nem azért, mert programunk rossz, hanem mert annak megtekintése egyszerűen nem tartozik bele életükbe. Nincs rá sem egyéni, sem tár­ sasági igényük. Hiába hirdetünk vitát a Húsz óráról (filmről, könyvről egyaránt), ha azt nem olvasták, nem látták; hiába hívjuk meg Illyés Gyulát vagy Illés Bélát, mikor azokról hallottak ugyan, írásaikat is olvasták esetleg, de nem tetszettek. Hiába itéljük tehát programunkat bármilyen közérdekűnek és aktuálisnak, ha az kívül esik a meghódítandó közönség normáin; itt szólamokkal, rendeletekkel és agyafúrt ötletekkel semmire sem megyünk. Még a népművelési státuszok növelése sem megoldás. Arra van szükség, hogy pontosan és konkrétan tudjuk: működési területünkön mi tölti ki az emberek hétköznapjait. El kell hinnünk, hogy nem elég a művelődési otthon havi programját színes plakátokon és prospektusokban közzé­ tenni. Nekünk is ismernünk kell az emberek programját, legalább annyira, amennyire szeretnénk, hogy ők ismerjék meg a miénket! Szélesebb körű, mostanában divatos szabadidő felmérések természetesen nyújta­ nak általános tapasztalatokat, de a tömegek életprogramjába csak úgy „furakod­ hatunk” be, ha ismerjük az egyes emberek napi tevékenységét, esetleges egyéni kedvtelését, ezek milyenségét, szintjét és tartalmát! Mondani könnyű, csinálni nehezebb. S most talán még általában pár szót arról, hogy miképpen ismerhetjük meg az emberek szabadidő-tevékenységét. A z egyre inkább terjedő kérdőíves módszer nem jó. Talán többet árt, mint használ. Kiosztunk bizonyos számú kérdőívet, és vissza­ 52 �kapjuk a felét. Ez azonban még mindig célravezető lenne, ha azok tartalmában meg­ bízhatnánk. De nem bízhatunk meg, mert a) ha a kérdések kiegészítendők, akkor a kitöltő nagyon gyakran azt írja, ami eszébe jut; b) ha eldöntendők, akkor igen gyakran nem azt húzza alá, ami őt valóban érdekli, hanem amit „előkk e lőnek” tart. Tehát: „Szívesen meghallgatna-e egy illusztrált előadást a jazz-ről?” és „Szívesen meghallgatna-e egy komoly zenéről szóló, illusztrált előadást?” — a kitöltő rend­ szerint mindkettőt aláhúzza, az elsőt azért, mert szereti, a másodikat azért, mert nagyon jól tudja, hogy a komoly zenét kedvelni valami „előkelő” dolog. Számos tapasztalat igazolja, hogy népművelők ilyen kérdőívek alapján állították össze programjukat, és kudarcot vallottak. Törekednünk kellene arra, hogy minél több, e dolgozatban vázolt, konkrét vizs­ gálatot végezzünk. Ez azonban annyi időt és energiát igényel, amennyire még a főfoglalkozású népművelőknek sem igen futja. Egy-két ilyen vizsgálat után viszont nagyon hasznosak és célravezetőek a kötetlen beszélgetések. S elsősorban nem azok­ kal kell beszélgetnünk, akiket a művelődési otthonban megtalálunk! Ez elemi dolog. El kell mennünk az üzemekbe, kocsmákba, presszókba, sőt az otthonokba is. (Egy nagyon jellemző példát: Sok népművelő hajlandó arra, hogy egy egy rendezvény sikere érdekében „házaljon” . Ilyenkor azonban nem jut eszébe megkérdezni, hogy: „m it tetszenek csinálni ma este, és holnap este, és holnapután este?” — csak azt ismétli makacsul, hogy: „ma este jöjjenek el, föltétlenül!”) Ezekután pedig térjünk vissza a konkrétra: Ezt az öt fiatalt elsősorban saját üzemi művelődési otthona nyerhetné meg. de mindenki más, aki azt adja nekik, amit igényelnek. Kezdeti lépésként tehát semmi olyat, amit amúgysem csinálnának, ami nem tartozik a munkásosztály adott cso­ portjának életnormái közé. A tévét ma sok népművelő — ki nem mondottan — ellenfélnek tekinti. Pedig az egyik legjobb segítőtárs lehetne, ha igényelnénk. Ha ennek az öt fiatalnak sze­ mélyre szóló értesítést küldenénk, amelyikben felhívjuk a figyelmét, hogy ekkor és ekkor Ivanhoe-előadás lesz a tv-ben, s utána pár nappal erről a művelődési ott­ honban vitát rendeznek, kiegészítő kisfilmet vetítenek, a kérdésekre (történelmi hát­ tér, csemegék a korból) választ adnak, akkor elképzelhető, hogy kettő-három el is megy. Ezt a módszert természetesen minden olyan tv-műsorra ki lehet terjesz­ teni. amit ezek a fiatalok megnéznek. De csak azokra! Nem a közös műsor-nézés a lényeges, hanem az utána következő kiegészítés és eszmecsere. Ugyancsak a tv-műsorokra lehetne építeni a különböző vetélkedők és totók egy részét. Képzeljük el például, hogy egy krimi kellős közepén öt fiatalnak adunk egy-egy ívet, ahol többek között arra is válaszolni kell, hogy ki lesz a g y ilk o s!? ... Persze minden ilyen kapcsolásnál gondosan ügyelnünk kell, hogy csakis olyan ál­ talános kérdéseket tegyünk föl, vagy állítsunk be a vitába, amelyek szervesen kap­ csolódnak a tárgyhoz. A „kegyes” csalásokat ugyanis mindenki hamar észreveszi, és akkor elmegy a kedve. Ugyanezt lehetne tenni a rádió és a filmszínház műsoraival, ott persze kisebb lesz az eredmény, hisz — mint láttuk — nincs irántuk nagyobb érdeklődés... Mind­ ehhez nagyon jó lennne, ha a tv és a népművelési szervek között szorosabb kapcso­ latok létesülnének: A tv nem csupán két héttel előbb közölné az érdekesebb mű­ sorok tartalmát, és a tekercseket lehetőleg lepergetnék a népművelők előtt. 53 �A másik nagy érintkezési felület a szépirodalom. Ha ezzel az öt fiatallal időrőlidőre közöljük, hogy általuk olvasott szerzőktől milyen új műveket szereztünk be, ugyanakkor névre szólóan azt is közöljük, hogy a könyvbarátoknak a közel­ jövőben mit rendezünk, akkor azok nem csupán tájékozottak lesznek, hanem eset­ leg el is jönnek. S nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az egyéni szín, íz, az újszerű témafelvetés mindig megkapóbb. Tehát: ha Berkesi Húszévesek-jéről v i­ tát rendezünk, akkor a címnek nem azt adjuk, hogy: „A főhősnek sikerült-e ön­ magában legyőzni a visszahúzó erőket?” — hanem valami ilyesmit: „Szerette-e Ősze Miklós Verát?” (Jobbat lehet kitalálni, csak rosszabat nem.) És éppen az ilyen ötletek mutatnák ennek az öt fiatalnak, és a többinek, hogy végre kiléptünk azokból a sablonokból, amelyeknek nagy részük volt abban, hogy bennük előíté­ let keletkezett népművelő munkánk iránt! Nagyon aprónak tűnik, de rendkívül lényeges, hogy nem értesítünk mindenkit minden programunkról, csak azokat, akikről határozottan tudjuk, hogy érdekli őket a dolog; s lehetőleg nem stencilekkel (ahol a névnek és a rendezvény címének előre ki van pontozva a helye!), ez lehet nagyon kényelmes, az írógép-használat viszont rendkívül eredményes! „Osztályuk hű fia i” — írtuk erről az öt fiatalról. Ugyanakkor azonban észre kell vennük, hogy mindegyikük egyéniség is, mindegyiknek van olyan kedvtelése, amibe „bele lehet kapaszkodnunk!” (És pontosan ezért nagyon fontos — hadd mondjuk ki: perdöntő — a személyre szóló, konkrét ismeretek szerzése. Ezt már igazán nem helyettesítheti semmiféle általános népművelői tapasztalat, legyen az bármily gaz­ dag.) A. olvasni szeret és lemezeket hallgatni; B. gépekkel bajlódni; C. igen szereti a társaságot, a römit; D.-nek a tanuláshoz lehetne segítséget adni — míg E. kezdeti vonakodás után szívest-örömest kapcsoldóna be egy olyan csoportba, ahol esztétikai témákat vitatnak alapfokon. Megjegyezzük azonban, hogy az egyéni kedvtelések ismeretében kiadott általá­ nos felhívás nem elég. Egyáltalán nem biztos, hogy annak sikere lesz. Másik vizsgá­ lat során kiderült, hogy egy kis bányatelepen viszonylag sokan szeretnek kirándulni az erdőbe. A művelődési otthon ezután turista szakkör alakítását hirdette meg. de arra csak ketten jelentkeztek. Meggyőződésünk, hogyha az érdekeltekhez szemé­ lyesen mentek volna el, a szakkör megalakult v o ln a ... Ezen okulva, a felmérés idején A.-nak új lemezeket, zenéről szóló könyveket ajánlottunk; B.-nek szakmai könyvet; C.-nek römipartnereket próbáltunk szerezni; D.-nek korrepetítort kerí­ tettünk; és E.-vel több ízben képzőművészetről, általános erkölcsi témákról vitat­ koztunk. És mind az öt szívesen vette. Elképzelhető, hogy ha az üzemi népmű­ velők megfelelő módon közelednek ehhez az öt fiatalhoz — és a többihez — , akkor egy részüket be tudják kapcsolni a művelődési otthonok életébe. Személy szerint foglalkozni mindenkivel — ez képtelenség; de személv szerint foglalkozni minél több — és egyre több! — emberrel — ez sem könnyű, viszont reális és eredményes. 54 �FÁBRI GYÖRGYNÉ: GYERMEKOLVASÓK A gyermekek többsége szereti a könyvet, szeret olvasni. Izgalmas feladat meg­ figyelni, hogy a leporellok képeinek böngészésétől hogyan jut el egy gyermek a mesék, kalandos történetek, történelmi regények olvasása utón a konkrét ismere­ teket nyújtó tudományos művek és a komoly szépirodalom tanulmányozásáig. Ezt a folyamatot legjobban könyvtárainkban figyelhetjük meg, ott ugyanis a gyermek­ olvasók nagy száma mellett adott a könyvek legkülönbözőbb fajtájából összegyűj­ tött állomány is. És ez az állomány minden gyermeknek egyformán rendelkezésére áll. A gyermekek ki is használják ezt a lehetőséget, sokkal jobban, sokkal aktívab­ ban mint a felnőttek. A megye 6— 14 éves korú lakosságának több, mint fele 54,3% könyvtári tag. A z összes olvasók 41,8%-a — 18 705 fő gyermekolvasó. Hogy milyen magas ez a szám, onnan láthatjuk a legjobban, hogyha a 6— 14 éveseket a felnőtt olvasókhoz való viszonyítás után az összlakossághoz is viszonyítjuk. Ebből v i­ szont az derül ki, hogy ez a korosztály mindössze 14,8%-a megyénk összlakosságá­ nak. A z olvasók nagyobb része tehát fiatal, aki igényli a könyvekkel való jó ellátott­ ságot, s ezen kívül az olvasott művek feldolgozását is: megbeszéléseket, ankétokat, foglalkozásokat. Ez a kívánságuk annál is inkább megkövetelheti a teljesítést, mivel éppen ez az az életkor, melyben nélkülözhetetlen az irányítás, a vezetés, Nagyon fontos, hogy mit és hogyan olvasnak a gyerekek, hiszen a gyermekkori könyv­ élmények rányomják bélyegüket egész életükre. És azt hiszem, azt sem lényegtelen hangsúlyozni a gyermekolvasókkal való foglalkozások fontosságánál, hogy 2, 3, 5 vagy 10 év múlva a jelenlegi gyermekolvasókból lesznek a felnőtt olvasók. Az viszont nagyon érdekes probléma, hogy a felnőtt olvasók soraiból eltűnik a gyermekolvasók jelentős százaléka. Azon gyermekek nagy része, akik általános iskolai ta ­ nulmányaik idején szívesen jártak a gyermekkönyvtárakba, sokat olvastak, aktívan részt vettek a gyermekfoglalkozásokon, 14. életévük után lassan kimaradnak a könyvtárakból. Gimnazisták közt végzett felméréseink szerint ennek oka „a sok tanulni való” , ami mellett örülnek, ha a kötelező irodalmat el tudják olvasni. Több­ ségük keveset olvas, s mire eljutnak a IV. osztályig, az érettségire való felkészülés közben még arról a kevésről is lemondanak. Ezzel nem állítom azt, hogy nincs- a gimnazisták közt szenvedélyes olvasó, s még csak azt sem állítom, hogy hiányoznak a könyvtári tagok közül — hiszen különösen a kötelező olvasmányokért, és emellett az érdeklődési körüknek megfelelő könyvekért számosan megielennek könyvtáraink­ ban. Tény viszont, hogy számuk aránylag kevesebb, mint az általános iskolásoké. Ezen felmérésünk helyességét bizonyítja és általánosítja sokkal mélyebb és nagyobb terjedelmű felmérésében Lakits Pál: Középiskolásaink és az irodalom (Bp. 1962). Azok a gyerekek, akik V III. általános befejezése után nem tanulnak tovább középfokú intézményeinkben, hanem ipari tanulónak mennek, vagy esetleg rögtön munkalehetőség után néznek, vagy — főleg lányok esetében — otthon maradnak, eleve kevesebb a könyvtári tag, s kisebb a könyv, az olvasás iránti szeretet is. 55 �Helyes neveléssel természetesen el lehet érni, hogy legalább azok a gyerekek, akik 14 éves korukig szívesen jártak a könyvtárakba, később se hanyagolják el az ön­ művelésnek, a szabadidő jó kihasználásának ezt a formáját. De ezen problémának részletes elemzésére nem térünk ki, mivel jelen cikkünkben csak a 6— 14 éves kor­ osztály olvasási problémájának vizsgálatát tűztük ki célul. S hogy ennek a korosz­ tálynak nagyrésze olvas, a statisztika puszta számai is elevenen bizonyítják. T e r ­ mészetesen az sem közömbös számunkra, hogy mennyit és mit olvasnak ezek a gyerekek. Ez persze egyénenként erősen változik, felméréskor a skála rendkívül változatos képet mutat. De nézzük először a „mennyit?” kérdésre adható választ. Megyei átlagban ez a szám nem kielégítő — 1 olvasóra évi 19 (havi 1,85) könyv­ kölcsönzés jut. Jól működő, speciális gyermekkönyvtárainkban ez a szám csaknem kétszerese: évi 33 (havi 2,83) könyvkölcsönzést mutat. A z átlagon belüli egyéni el­ térések még nagyobbak. Havi 8— 10 könyvolvasás jelenti a maximumot, s évi 5— 6 könyvkölcsönzés a minimumot. A „mit olvasnak?” kérdésre statisztikáink is megpróbálnak válaszolni. Nézzük meg a Városi Gyermekkönyvtár utolsó 3 éves statisztikájának megfelelő adatait. (Előzetesen meg kell jegyezni,hogy a Városi Gyermekkönyvtár az 1964-es évben 4 iskolai fiókkönyvtárral, 1965-ben 3 iskolai fiókkönyvtárral, 1966-ban pedig fiókkönyvtár nélkül működött, s ebben az évben statisztika csak mintavételi napokon készült. A z olvasók, valamint a kölcsönzött kötetek száma ezért mutat egyenet­ lenséget.) Olvasók Év száma A kölcsönzött kötetek megoszlása társ, tud. term. mű ̶ mező ̶ egyéb tud. szaki gazd. össz. szépirod. gyerm. irod. együtt 1964 1883 295 530 99 5 2237 3466 393232 883 40 1965 1745 491 577 341 10 2892 4311 239833 339 40 048 1966 700 102 112 107 3 401 725 10263 546 5 297 281 Ha ezt a statisztikát korábbi elemzésekkel, felmérésekkel vetjük össze, szembe­ tűnő változás, hogy 10, 20, 30 évvel ezelőtt ismeretterjesztő könyv minimális szám­ ban szerepelt a 6— 14 évesek olvasmányai között, most pedig az összes kölcsönzött könyvnek 1964-ben 8,6%-át, 1965-ben 10,76%-át, 1966-ban pedig 13,65%-át teszik ki. A gyermekirodalom minőségi, fajtánkénti megoszlása viszont sokkal kevesebb vá l­ tozást mutat. A kedvenc írók, kedvenc hősök — a gyermekirodalom klasszikusainak művei nem veszítettek az évek során népszerűségükből. Egy-egy mai író néhány műve ugyan fel tud zárkózni a „legkedvesebb könyveim” közé, de kiszorítani nem tudja az elődöket. Í gy például a legkisebbek olvasmányai között a Grimm testvérek, Andersen, Benedek Elek, Móra Ferenc meséi mellett igen népszerűek Illyés Gyula, Kolozsvári Grandpierre Emil mesegyűjteményei és sok kicsi Bodó, Brumi sorozatát, vagy a Sicc történeteket olvassa legszívesebben. A nagyobbaknál verhetetlenek a Gárdonyi, Defoe, Mark Twain, Cooper, Beecher-Stowe, Verne, W alter Scott stb. hősei. A z érdeklődési körnek megfelelően természetesen igen kedveltek főleg a fiúk között a mai írók kalandos történetei (pl. Dékány könyvek), a lányok között pedig az ún, lányregények (Janikovszky, Thúry stb. könyvei). Ha a fent vázolt kép okát próbálnánk kutatni, a gyermekeknek szóló irodalom minőségi és mennyiségi problémáit kellene elemeznünk. Bár vitathatatlan az elmúlt húsz évben a fejlődés, még mindig kevés az új, minőségileg is kifogástalan gyer­ 56 �m e k - s z é p ir o d a lo m , egyre n övekvő s am i van i g é n y e k k e l. is, M íg nem t u d ja k i e l é g í t e n i, f e lv e n n i a v e r s e n y t a z a g y e r m e k i s m e r e t t e r je s z t ő é r d e k e s e b b k ö n y v e k k e l b ő v ü l, (B ö lc s B a g o ly ir o d a lo m egyre ú ja b b s o r o z a t k ö n y v e i a k is e b b e k n e k , B ú v á r k ö n y v e k a n a g y o b b a k n a k , h o g y c s a k a le g n é p s z e rű b b , le g jo b b k é t s o r o z a t o t e m lít s e m ), a d d ig a k ia d á s , s z é p ir o d a l m i a k ö n y v k ia d á s b a n k ü lö n b ö z ő so ro za to k b a n k ön yvek , É n k ö n y v tá ra m sok v a ló az is m é t e lt — m e g je le n t e t é s s tb .). S e z n e m is le n n e m á s o d ik , (P ö t t y ö s h a r m a d ik kön yvek, stb. C s ík o s b a j, h a e m e lle t t e g y r e tö b b és e g y r e jo b b ú j g y e r m e k k ö n y v is m e g je le n n e . D e n é z z ü k m e g k o n k r é t a n is a k é rd é s t, m it e z a g y a k o r la t b a n . je le n t m um 2— 300 f é l e m e g f e le lő e n K özsegi k ö n y v t á r a in k b a n a g y e r m e k ir o d a lo m m a x i­ o lv a s m á n y b ó l á ll. H a e z t e g y g y e r m e k o lv a s ó é r d e k lő d é s i k ö r é n e k c s ö k k e n t jü k — p l. a f i ú k a t n e m é r d e k lik a lá n y r e g é n y e k , v a g y fig y e ­ le m b e v e s s z ü k a zt, h o g y a m e s e k ö n y v e k o lv a s o t t s á g a a z é le t k o r n ö v e k e d é s é v e l c s ö k ­ ken, akkor m ár csak fe lé n y i o lv a s ó n a k . S h a e g y — gyerm ek 100, 150 k ö te te s m á r I I. , á llo m á n y t p á r é v a la t t (m é g a z á tla g o s a n le s z , „ m in e k e lju t o d á ig , hogy v a s t a m .” A enn ek k o r o s z t á ly n a k a fe ln ő t t k ö n y v tá ro s nyabb n eh éz o lv a s á s á r a , jó r a , ro s s z ra , g ic c s r e , s a m it m o n d ó t ú lz o t t , fe la d a to t a m ik o r m in im á lis m in d je le n t s éppen egy abban k é s ő b b ie k ig a z i k in c s e s h á z a — m ű v e k e t k e r e s ik . N e m m ert n y ú jt h a t u n k a az azon m ár 12— 13 é v e s o t t m in d e n t k i o l ­ kön yvek g y e r m e k o lv a s ó , o lv a s á s eg y -e g y o lv a s n i k e z d , e z t a z szám a, m in d a a m e ly e k gyerm ek ­ fo ly a m a t o s s á g á n a k p r o b lé m a e n n é l, h o g y j ó k ö n y v h íjá n r á s z o k n a k a g y e r e k e k könyvek n ő t t ir o d a lo m íg y k oráb an o lv a s ó is ) k io lv a s s a , s m ir e k ö n y v tá rb a , s z é n ir o d a lo m b ó l ig e n szám ára d á sa , N a g y o b b já r ja k a já n lh a t ó k , á llo m á n y t I I I . o s z t á ly o s m e g lé v ő s o rá n a k orb an , is — a m ik o r a m e g o l­ a s ilá ­ le g f o g é k o n y a b b a k a m ik o r f e lt á r u lh a t e lő t t ü k a fe l­ c s a k a s z ó r a k o z ta tó , k ö n n y ű , je le n t é k t e le n sem ­ ta g a d o m , k is s é t ú lz o t t e z a k é p , d e s z á n d é k o s a n h iá n y o s s á g b ó l a d ó d o tt, ille tv e a d ó d h a tó p r o b lé m a - s o r t p r ó b á l e le m e z n i. V á la s z t éves t a n u ló k eresve — a G y e rm e k k ö n y v tá rb a n . lá n o s íta n i n e m kes fiú k 20 fiú , és lá n y o k 20 l e á n y — A é r d e k lő d é s i k örén ek e lt é r é s e ir e , 1-1 k ö n y v k ö lc s ö n z é s é t f i g y e l t e m k ö lc s ö n z é s e k s p o n tá n v á la s z t á s ú t já n negyven m eg tö rté n te k . 13 a V á rosi B ár á lt a ­ l e h e t 40 o lv a s ó o lv a s m á n y a i a la p já n , e z a k is fe lm é r é s is s o k é r d e ­ ta n u ls á g g a l s z o lg á lh a t, a m e lle t t , hogy részb en il l u s z t r á lja a fe n t e b b e lm o n d o t ­ t a k a t is. A kölcsönzött kötetek megoszlása Is m . t e r j. F iú k Lányok Ö sszes É le tr . T ö rt. K a la n d o s I f j ú s á g i L á n y r. M ese F e ln ő t t Összes 16 7 10 19 21 — 2 1 76 6 1 3 10 21. 21 3 3 68 22 8 13 29 42 21 5 4 144 A kölcsönzött könyvek fajtánkénti felsorolásából is láthatjuk, hogy a fiúk ol­ vasmányai sokkal differenciáltabbbak. Igaz, itt is jelentős az életkori sajátosságuk­ nak megfelelő kalandos, fantasztikus regények száma, ami az összes kölcsönzött könyv 25%-át teszi ki, de az általuk kölcsönzött 76 könyv (1 olvasó 3,8 könyvet vitt átlagosan) között csaknem ugyanennyi az ismeretterjesztő könyv is (20,5%), és az ismeretterjesztő könyvek között olyan komoly ismeretterjesztő művekkel is találkoz­ hatunk, mint pl. Bermenn: A számolás és a számok, Székely: Élet, ember, világ. Tábori: A zseblámpától a rádióig, Ráday: Ásatások a víz alatt stb. 57 �Jelentős a történelmi regények, valamint az életrajzi regények száma is, 12,1, illetve 8,1%, melyek között szerepelnek Erdődy: Sasoknál magasabban, Hunyadi: Hét tenger vándora, Jan: Jégmezők lovagja, Meinc: Marco Polo stb. című művek is. Egy kölcsönző mesekönyvet vitt. K ellő neveléssel el lehetne érni, hogy egy 13 éves fiú érdeklődési köre másfelé irányuljon már. Viszont olyan könyv is előfordult egy olvasónál, ami nem 13 éves gyermeknek való! Szilvási: Kinek a sorsa? A lányoknál az ifjúsági regényekkel (Gárdonyi, Molnár, Katajev, Tatay stb. művei) egyenlő mennyiségben fordulnak elő az ún. lányregények — Beczássy: M a­ rika és Piri című könyvei, Thúry: Angelája stb. A z ismeretterjesztő könyvek köl­ csönzése csaknem harmada a fiúkénak — 6 db, 8,9%, s ezek minőségi összetétele sem éri el a fiúkénál tapasztalható magas színvonalat, — hiszen 2 könyv közülük Gács: Bűvészkönyve és Grätzer: Sicc című műve játékos könyv. A maradék 4 között is olyan könyvek találhatók, mint Fodor: Vidám illemtana, Grosics: Í gy láttam a kapu­ ból és két útleírás. Természettudományos könyv a 68 kölcsönzött könyv között egyetlen egy sem volt Hasonlóképpen minimális a történelmi és életrajzi regények száma is, ami az összes kölcsönzés 4,4 illetve 1,4%-át teszi ki. Viszont itt két gyer­ mek kölcsönzésében találtunk csak mesekönyvet, és két gyermek kölcsönzött ki­ mondottan csak felnőtteknek ajánlható könyvet — Szilvási két művét és Cusac: Hő­ hullám Berlinben című könyvét. A felmérésből is láthatjuk, hogy az olvasni szerető gyermekek spontán könyv­ választásti nem mindig kielégítőek. Nélkülözhetetlen tehát az irány ítás, a nevelés­ nek az a fajtája is, amely j ó szelektációs készséget alakít ki, s amely nemcsak gyermekkorban, hanem a későbbiek során is egyértelműén meghatározza az egyén olvasási kulturáját. 58 �HAGYOMÁNY TÓTH IMRE: E G Y LETŰNT VILÁG KÖSZÖNÉSFORM ÁI Minden változik. A köszönésformák is. Ezek változása általában igen lassú, de a nagy történelmi és társadamli sorsfordulók időszakában a köszönésformák is gyorsan „forradalmi módon” átalakulhatnak. A z utóbbi két—három évtizedben a magyar falu ilyen szempontból is megválto­ zott. Érdemes ezt a változást figyelem mel kisérni, hiszen a köszönésformák sok min­ denről beszélhetnek. Vallanak egy adott kor történelmi — , társadalmi — és politikai arculatáról. Segíthetik a nyelvtudomány, néprajz, szociológia stb. munkásait. Meg kellene vizsgálni az 1930 és 1940 közötti időszak köszönésformáit. A letűnt világgal együtt ezen korszak köszönésformái is eltűnőben, visszahúzódóban vannak. Most, a mai felnőtteknek kell feljegyezni azokat, mert az utánunk következő nem­ zedék már nem jegyezheti fel. A Börzsöny egyik isten háta mögötti faluja Bernecebaráti. A z itt élő nép — a palócok közismert hagyománytiszteletének megfelelően — még egyeduralkodó jelleg­ gel őrizte a több évszázados köszönésformákat a harmincas évek közepén. És köszö­ nési módjában nem tért el a környező Ipoly menti községektől, tehát példái — bizo­ nyos fenntartásokkal — a magyar falu köszönésformáiként is felfoghatók. Ismerkedjünk meg ezzel a községgel! 1934-ben adták ki Nógrád és Hont vár­ megye monográfiáját. Benne a következőket olvashatjuk: „Bernecebaráti — Kisközség 1852 lakossal, római katholikus egyházzal, római katholikus iskolával. Levente Egyesülettel. Polgári Lövész Egylettel. Fogyasztási Szövetkezettel, postaügynökséggel. Már a X II. században említve találjuk az okiratban Berneczét és Barátit, az előbbit a Hunt nemzetségbeli Demeter drégelyi várának tartozékaként, az utóbbit pedig mint amelyet Adorján fia, István a Garam melléki bencéseknek ajándékozott. Bernece Berneche névvel szerepelt a pápai tizedszedők 1332— 37. évi lajstromá­ ban. A későbbi századokban az esztergomi érsekség Bernece földesura. De Baráti is az esztergomi káptalan birtokába jutott. A X V I. században pedig Szobi M ihály­ nak is volt Barátiban birtokrésze. A község temploma már 1156-ból említtetik. A világháborúban a harangot és az orgonasípokat hadicélokra vitték el, a harangot 1930-ban pótolták. 1934-ben új orgo­ nát építettek. A községnek Mavart autóbusz közlekedése van. 59 �Nagyobb birtokosai: az esztergomi érsekség, Róth Simon, Kinszky József, Kalánka József, özv. Módé Ignácné, Módé József, Lantos Ferenc, Máté Simon, Máté Mátyás, id. MolnárJózsef, Máté Ignác, Praszna János és Pálinkás János. A leginkább földművelést űző lakosságból hét kereskedő és tizennégy kisiparos él. A község lakosai közül a világháborúban 445-en vonultak hadba, és 49-en haltak hősi halált. 1934-ben a község hősi emlékművet állított.” A mongoráfia tudományos igényességében (és terjedelemben) nem éri el a ko­ rábbi, 1910 körüli vármegyei monográfiák szintjét, de adatai nagyjából elfogadha­ tóak. Érdekes megfigyelni, hogy a Budapestről érkezett „gyűjtő” a palócosabban beszelő Máté-k nevet Módé-kra torzította, valószínűleg így lett a Kalácskából is Kalánka. A monográfia elkészítése üzleti vállalkozás volt. Azok neve került bele, akik előfizettek a kötetre. Í gy fordult elő az a fura helyzet, hogy a község legtekintélye­ sebb családja a Szokoly család kimaradt a felsorolásból, mert Szokoly — elvi okok­ ból — nem fogadta az ügynököket. (M ivel személye a köszönésformákat illetően is fontos, később visszatérek rá.) Szüleimtől tudom, hogy a községben élt egy olyan hiedelem, miszerint a berne­ cei lakosság ősei a kivonulás helyett Drégely várából Bernecére telepedett törökök­ kel keveredtek. A kevésbé temperamentumos barátiak pedig a honfoglalás — kora­ beli szlávok megmagyarosodott leszármazottjai. A környék valóban vadnak tartotta a bernecei népet, (pedig csak szegény volt), talán éppen azért csapolták meg úgy a vérét — a barátiakéval együtt — az I. világ­ háborúban is. Érdemes volna felkutatni egyszer, kinek az „érdeme”, hogy Bernece­ baráti 1852 lakosából „445-en vonultak hadba” , amikor például az 1884 lakosú Kazár­ ról „csak” 67-en, a 2095-ös Romhányból 212-en, a több mint 3000 lakosú Etesről 160-an, az 1846 lakosú Nagybörzsönyből 150-en stb.) Lássuk Bernecebaráti lakosságának különböző rétegeit úgy, ahogy a 30-as évek közepén azt a nép rangsorolta: 1. A Szokoly-család. Szokoly a nagyoroszi Bertchold grófok polgári származású veje. Feleségét, a grófnőt kitagadták, mert beleszeretett fiatal kezelőorvosába. Erzsé­ bet királyné közbejárására mégiscsak építettek — a volt udvarhölgynek és férjének —Bernecén egy szép kastélyt. A polgári származású orvos nemesi előnevet is kapott. Berneczey Szokoly Alajos később a közigazgatás bonyolult útvesztőiben „kiharcolta” — a berneceiek nagy örömére — a község mai nevét. Ugyanis a két teljesen egybe­ épült falu századokon át vitázott a közös név sorrendjén. A z ábc a Barátibernecének kedvezett volna, de Szokoly jóvoltából végleg az energikusabb berneceiek „győztek” . A z egyetlen „igazi úri családnak” valahol Erdélyben birtoka is volt. Ebből éltek és jótékonykodtak, a férj a falu egyetlen ingyenes orvosa volt. Nem illenek bele a ma kategóriákba (a régiekbe sem illettek). Félig-meddig deklasszálódottak voltak, a nép szemében mégis ők voltak a faluban az „igazi urak” , tisztelték őket. 2. A mindenkori pap. Olyan nem őslakó, akit nem tekintettek jöttmentnek — , és mögötte álltak jóval kisebb tekintéllyel a tanítók. 3. Róth Simon és Kinszky József földbirtokosok. De csak a cselédjeik és esetleg aratoik köszöntek nekik, mert „csak zsidók voltak” a színkatolikus faluban 60 �4. Körülbelül 10 „jobbágy család”. Olyan parasztok voltak, akik jól megéltek földjükből, és rendszeresen tartottak napszámosokat. 5. Négy viszonylag népszerű és „befogadott” zsidó kereskedő család és a „jobb iparosok”. 6. Féljobbágyok. Pár hold földjükön kínlódtak, fogatuk volt, pénzük soha. 7. Rendszeresen Pestre járó munkások, kőművesek stb. — szegényebb iparosok. 8. Erdei munkások: faragók, ölfavágók, fahúzók. 9. Napszámos zsellér népek. Időnként summásokként is járták az országot. 10. Jöttmentek. Meglehetősen vegyes kategória. Gyakran cserélődő segédjegyzők, ispánok, Hangya Szövetkezetesek, erdészek, vadőrök, a harmincas években be­ települt iparosok, napszámosok, béresek stb. — Szóval a még „be nem foga­ dott” emberek, akiket csak ritkán és kevesen köszöntöttek. 11. Hercegprimási cselédek. (A z eléggé távoli Haraszt-puszlán laktak. Sem őket, sem ispánjaikat sosem láttuk a faluban. (Róth béresei, pásztorok, kanászok, csőszök stb. 12. Muzsikus cigányok. Közülük soknak rendszeresen „kéregetett” (koldult) a felesége. Meglehetősen tarka a kép. Pedig a lakosság nagy-nagy többsége; a féljobbá­ gyöktől a cigányokig; rokon volt a szegénységben. (6— 12. kategória — 1— 2 kivétel legfeljebb a 9-ik csoportban akadt.) De a köszönésformák szempontjából még lényegesebb az az egységesítő tény, hogy néhány izraelita vallású családot nem számítva mindenki katolikus volt. Hogy a régi formák viszonylag megmerevedtek, az azzal is magyarázható, hogy a falu lakóinak 70%-a nemigen mozdult ki a községből. A rendszeresen vagy idő­ szakosan távollevők (erdei-, ipari- és mezőgazdasági munkások is mindig a helyi szokásoknak megfelően köszöntek, legalábbis odahaza. KI KINEK KÖSZÖNT? A községben szinte kitapinthatóan élt a korábbiakban leírt „rangsorolás” . Ez bizonyos mértékig befolyásolta, bonyolította a köszönésformákat. De nem volt meg­ határozó erejű! A z alapelv roppant világos és könnyen betartható volt. Í gy szólt a szigorúan számonkér t parancs: — Köszönj az öregebbnek! Ezt csak az szegte meg, aki „olyan, mint a ökör, mert leüti a fejét, és úgy megy el az ember mellett,mint a bornyú.” Nemcsak a nagyfokú sértődöttségre, indulatra érdemes felfigyelni, hanem arra is, hogy az idézet szerint is, leüti a fejét az a buta vagy gőgös ember, aki meg meri szegni a parancsot. Tehát a nem köszönésért ő is szégyeli magát. Egészen természetes volt tehát, hogy rangos fiatal „jobbágygazda” előre köszönt saját öreg napszámosá­ nak .ha találkozott vele. A z „elsőgazda„ fiatal asszonya köteles volt köszönni az öreg fahúzó feleségének. (A „legalacsonyabb rangú” erdei munkás asszonyának.) Nagyon ritka és nagyon alázatos volt az, aki öreg léttére előre köszöntötte „rangosabb” fiatalt, és csakis akkor, ha az átlagosnál nagyobb volt a függősége. a 61 �Természetesen voltak kivételes esetek is. Például a Szokoly-családnak meg a papnak és a tanítónak mindenki előre köszönt. A Szokoly-család esetében a gyere­ keknek egyben jó üzlet is volt a köszönés. Még 1920 előtt Ipolyságon megyei tiszt­ viselő volt az öreg Szokoly. Mikor a falu szélén megpillantották hazarobogó hintó­ ját felharsant a jelszó: „Gyön Szokoly!” — A hangos köszönésre mindig repült a hintóból gyerekek közé a cukorka és az apró Mária-érmecske. De még a 30-as évek közepén én is keresgéltem udvarunkban az öreg Szokoly vagy grófnő krajcárjait a papsajtban. A „papocskának” meg azért kellett köszönni, „nehogy tüzet tegyen a nyelvünkre.” Kegyetlen következeteséggel áthágta a falu a „Köszönj az öregebbnek!” jelszót a cselédek, béresek, cigányok esetében. Ezeknek nem köszöntek, és természetesnek tartották azt is, hogy ők sem igen köszönnek „ a falunak” , amely valahogy észre sem vette őket. Igaz, hogy a muzsikus cigányok (férfiak) esete kissé más volt. A muzsikus, aki a falusiak „lagziját kimuzsikálta” valamiféle bizalmaskodó patriarkizmussal a leg­ tekintélyesebb gazdához is úgy szólt, mintha ő lenne a pátriarka. A cigányasszony leginkább csak akkor köszönt, ha valahová beállított kéregetni, de a vándorló ide­ gen koldus se köszönt csak „szolgálatban” . Fináncnak, jegyzőnek, orvosnak, végrehajtónak, erdésznek, csendőrnek. — szóval az állam (személyesennem ismert) képviselőinek — nem köszöni az. aki valahogy e l­ kerülhette őket. Jobb volt, ha észre sem veszik őt. A z uradalmak csőszeit, pásztorait nem vette a falu emberszámba. A községi cső­ szöket, pásztorokat azonban bizalmaskodó — és kicsit lekezelő — kedvességgel min­ dig üdvözölték. A gyerekek — elvben — mindenkinek köszöntek, de a gyakorlatban ők sem kö­ szöntek azoknak, akikhez szüleik nem szóltak. Egymást pedig egyáltalán nem üd­ vözölték, a legényeket és nagyobb lányokat sem, csak a „házasokat” meg az „örege­ ket” . A nagylányok sem köszöntötték egymást, a legényekhez is csak „szóltak.” — A legények már inkább köszöntek egymásnak is, a lányokhoz azonban leginkább csak „szóltak” ők is, hiszen a lányok — a megfelelő köszönésforma híján — fogadni sem tudták volna. Ha nagyjából azonos korú. de más nemű emberek találkoztak; a mai gyakorlat­ tól eltérően; a nő köszönt a férfinak. A z úgynevezett jöttmenteknek nagyon kevesen köszöntek. A faluba látogató idegennek már többen. Sőt még a „főelv” megsértésével az öregebbek is előre köszöntek a fiatalabb idegennek. Egyszer nagyapámtól (aki a korábban említett „hősök emlékművét” is faragta, tehát eléggé tekintélyes ember volt) meg is kérdeztem, miért köszön egy fiatal ismeretlennek. Í me a válasza: „Ejnye! Hát mit gondolna a falunkról? Hazamegy és elmondja, hogy ott még köszönni sem tudnak.” Tehát gondosan ügyeltek a köszönésre. De ugyanakkor egészen kivételes volt az olyan család, ahol az együttlakók köszöntek volna egymásnak. Még reggel, este vagy eltávozáskor is csak igen-igen ritkán. A közeli szomszédok (egy udvarban lakók) „szóltak egymáshoz.” 62 �Összfoglalva: A harmincas években a falu nagy többsége köszönt egymásnak. A fiatalabb köszönt előre. A rang és vagyon szerinti előreköszönés csak igen ritkán érvényesült. A „lenézettekhez” nem szóltak, azok is csak kivételesen köszöntek a ran­ gosabbaknak. HOGYAN KÖSZÖNTEK? Először is tisztázzuk, mit tekintünk köszönésnek. Általában arra a kifejezés­ formára gondolunk, amellyel az emberek üdvözlik egymást találkozáskor, érkezés­ kor, illetve elváláskor, távozáskor, búcsúzáskor. Ez általában szóval történik, de udvarias mozdulattal, (meghajlás, kézfogás, kalapemelés, csók stb.) is kifejezhető. Tehát a köszönés nem más, mint a köszön igével kifejezett cselekvés; annak kinyilvánítása, hogy valaki, valakit üdvözöl az a tény, hogy valaki köszön valakinek. Kezdjük az egyszerűbbel, a köszönést kifejező mozdulatokkal! A legáltalánosabb volt a kézfogás. De csak a felnőtt férfiak (legények, nőtlenek, nősök) „kezeltek” egy­ mással, nőkkel sohasem. Nem ismertek olyan általános illemszabályt, mely szerint az idősebb vagy rangosabb nyújt előre kezet. A kézfogás a férfiak között egészen általános volt (és az ma is), de önmagában csak nagyon néha helyettesítette a szóval való köszönést. Leginkább csak olyankor, amikor nem illett szólni, pl. temetésen, templomban. A kalapemelés tudományát falunk nem tanulta meg. Kezüket, vagy csak a mu­ tatóujjukat ugyan a kalapjuk vagy sapkájuk széléhez emelték (bökték); ez általános volt; előfordult, hogy (távolabbról) ezzel helyettesítették is a szóval való köszönést. Kalapot emelni nem tudtak, legfeljebb nagyon néha levették a fejükről, „urakkal, oltári szentséget vivő pappal” találkozva, de akkor is csak esetlenül szorongatták a kezükben. „A kalapnak a fejen van a helye!” A vőlegénynek egyenesen tilos volt levetni a lakodalmában, még a vacsoránál is a fején hordta. Meghajlással kifejezett köszönést — sem szóval kisérve, sem szó nélkül — soha nem láttam sem a férfiaknál, sem a nőknél, sem a gyerekeknél. A kézcsókkal sem találkoztam soha, sehol. Soha nem kopogtattak, ha egymás házához látogattak. A kopogtatást kellemet­ len külső kényszernek tartották. Csakis hivatalos helyen kényszerültek erre az ”úri szokásra”, és a jegyzőnél, papnál stb. kötelező kopogás bizony esetlen volt. Pedig nem a kopogtatás technikájában voltak bizonytalanok. Hiszen a lányosházhoz ud­ varlásra érkezett legény még a 30-as években is bravúros „egyéni h ívójellel”, rit­ musparádénak is beillő kopogtatással köszöntötte „szeretője” házát. De az egészen másfajta előjelű aktus, valóságos szertartás. A szóval való köszönés kérdése már sokkal bonyolultabb. Nemcsak azt kell meg­ figyelni, hogy ki köszön kinek, hanem azt is. hogy mikor és hol. A két fő forma ugyan könnyen felismerhető volt. Ezt meghatározta a sok év­ százados kereszténység, a község szinkatolilkus volta. A férfiak általában így köszöntek: — Adjon Isten jó napot! — Adjon Isten jó estét! — Adjon Isten jóreggelt! — Sokszor előfordult a lerövidített köszönésforma is: Adjon Isten (Ehhez járulha­ tott a kalap „megbökése” vagy a kézfogás is, esetleg mindkettő.) 63 �A köszönést is így fogadták: — Adjon Isten! (Nagyon ritkán így kedélyesked­ tek: Adja meg! — Adjon — Adjon — Adjon!) A gyerekek és a nők számára általában az alábbi forma volt a kötelező: (Dicsértessék a Jézus Krisztus! — A „szabályos” fogadás ez volt: Mindörökké. A men. A legtöbbször azonban csak a megrövidített alakjai hangzottak el így: Dicsér­ tessék! — Mindörökké. Természetesen az asszonyok is köszönhettek azért Adjon Isten! — nel, másrészt a férfiak is Dicsértessék-kel köszöntötték a papot és Szokolyékat. E két alapforma általánosan elterjedt vo lt, de éppen ezért sokak érzése szerint formálissá és túlságosan hivatalossá is vált. Különösen a dicsértessék. Létezett (és máig is létezik még) egy bizalmasabb, közvetlenebb, emberibb kö­ szönésforma is, mely jobban alkalmazkodik a beszédhelyzethez. Éppen ezért —ősi kikristályosodása ellenére is — szabadabb forma és szinte ezerarcú. A köszönésnek az a formája ez, amelyre már korábban is hivatkoztam. A z a bi­ zonyos mód, ahogyan egymáshoz s z ó l n a k az emberek. Néha ugyan az előbbi két fő formához kapcsolódnak ezek a „szólások” , de önmagukban is határozottan kö­ szönésnek számítanak. Egy— egy adott helyzetben (időponthoz, helyhez) kapcsolódnak ezek a kívánságot kifejező felkiáltó, s még gyakrabban konkrét érdeklődést kifejező mondatok. Nevezzük ebben a tanulmányban — jobb kifejezés híján — konkrét érdeklődést, kívánságot kifejező köszönésformának ezt a nyelvi jelenséget! És ebből rövidebben: konkrét köszönésformának. Bár ez a kifejezés önmagában pontatlanabb és félreérthető. Nyelvészeinknek ugyan, valószínűleg van erre jó szavuk, illetve jobb kifejezésük, de én még sajnos nem ismerem. Nos, lássuk ezeket a konkrét köszönésformákat ! A köszönés fogalmába beleértette (és ma is beleérti szülőfalum. s minden bizony­ nyal az összes magyar falu) ezt a formát. Aki tehát akár az előbbi fő formákat mel­ lőzve — így üdvözölt valakit. így „szólt az emberhez” az köszönt. Vegyük sorra a beszédhelyzeteket! 1. Vasárnap délután van. Sokan „kiülnek az utcára a házak elé, a falaljára” . A elhaladó így köszönt rá a „kiültek”-re: — K iültek? (az öregektől így is hallottam: K iűti keetek? — Kiültek kendtek?! (vagy) Kiültek? A válasz ez: K i bijott (bizony) Mégy lefelé. — A köszönő erre már nem „k öteles” válaszolni, de ha válaszol. így szól: H á t— vagy — Mek bijon. (Megyek bizony). Esetleg így: Ehe — vagy Ehen. (Igen) A „köszönő” gyakran megszólítja a legidősebb vagy a legközelebbi rokont, eset­ leg a legtekintélyesebbet például így: Kiültek, ángyika? — Ezzel azonban egyúttal az egész csoportot köszöntötte. A „kiültek” előtt elmondhatta az Adjon Isten vagy Di­ csértessék teljes alakját is, de ez már csak azért sem praktikus, mert az egész ut­ cát végig köszöntve biztosan berekedt volna. Nagyon érdekes, hogy a konkrét köszönési formák esetén nem érvényesül min­ dig „a fiatal köszönjön az öregebbnek” elv. A ház előtt ülőt vagy az udvarban tartózkodót mindig az elhaladó „köteles” megszólítani. Ha azonban az úton találkoznak (és mindkettő halad), már ismét a fiatal kö­ szön, például így: Gyön, (jön) Maris nene? — Hova megy, Gyuri bátya? 64 �A köszönés fogadása: Hát, gyövök. — Mek a kocsmába, hát te? Ha tudja, hogy honnan jön az, akivel találkozott, így köszön: Vótá (voltál) te is? — V ót maga is? Ha terit (terhet) cipelővel találkozik, így szól: Nem nehez? — De főpakót! (fel­ pakolt). A fát vagy tököt cipelő nem igen bir visszaköszönni máshogy, csak így: Hát. A határban (mezőn) dolgozókat ismét az elhaladó szokta üdvözölni. A teljes for­ mának kialakult, könnyen „énekelhető” dallama van. Például: Adjon Isten jó na­ pot, jó munkát! — Eddig a kötelező jókívánság, és ezt megtoldották a megfelelő konkrét érdeklődéssel, pl: Nem puha? — Vannak-e nagyok? — Végeztek-e mán? Esetleg egy-két megjegyzés is elhangzott: De neki fogtatok! Mingyán meglesztek! Reggel — még frissek a köszönésben — ilyen kószönésformák hangzottak el: Adjon Isten jó reggelt! Egíssígtekre (egészségtekre) az éjszakai nyugodalom! Egíssígtekre a früstök! Ha közeli ismerősök, szomszédok legtöbbször csak így szólnak: Főkeltetek? (vagy) Kejjetek, mer mán nem jó a pálinka! (Ugyanis már kihajtott a kanász). Napközben sem köszöntek „külön” a közelállók, ha a házhoz érkeztek, inkább így érdeklődtek: No, hugy vattok? (Hogy vagytok) Mit csinátok? De minden vendéget (érkezőt) így fogadtak lakásukon: Isten hozott. Ü lj mán le, el ne vidd az álmunk! A válasz: Köszönöm. Ha távozott, így búcsúzott: Isten vele­ tek! — Isten álgya! Így búcsúztatták: Isten Veled! — Isten vele! (vele egyenlő ma­ gával, önnel — velek egyenlő magukkal, önökkel). Este így köszönt érkezéskor: Adjon Isten jó estét! Távozáskor: Adjon Isten jó éjszakát! De a nagyon gyakoritól ez is elég volt: No, aluggyatok, mer hajnalban kejnyi kő. (Hajnalban kelni kell). Ha nő érkezett a házhoz, a hellyel való kínálás után kenyérrel is megkínálták: — No, szegjé (1) egy kis kenyeret! — A z asztal közepén fehér vászonabrosz alatt állandóan ott állt a nagy kerek házikenyér és a kés. Helyet ritkán foglaltak, de a kenyérrel való kínálást nem utasították vissza. Valóban szeltek egy pici szeletet, és beszélgetés közben elfogyasztották általában anélkül, hogy a kenyérre dicsérő meg­ jegyzést tettek volna. A férfiakat kenyérrel sohasem kínálták. Őket pálinkával kel­ lett volna, de az nem volt. Esetleg egy kis novabor akadt. Akkor így kínálták: — No, igyá (1) egy kis csingert (Sosem utasították vissza, pedig istentelenül rossz lőre v olt). A z egymással találkozó gyerekek vagy elmentek szó nélkül egymás mellett, vagy a konkrét köszönési formákat i s mellőzve azonnal célirányos beszélgetésbe kezdtek: — Nem győsz fájé? (Nem jössz fáért)? — G yöjj fürdenyi! (Jöjj fürödni!) — Mit gon­ dósz, hollyan madárt tok? — Te tod. (M it gondolsz milyen madarat tudok? Te tudod.) A „szervuszt” nem ismertük. Am ikor az idegenből jött szövetkezetes fia szer­ vusszal köszönt ránk, bizony (kilencéves korom ellenére) úgy hallgattam, mint a sült hal. Korholt is édesanyám: Szégyenőhedd (szégyellheted) magad ejsőtanoló lé­ tedre! A „szermuszt” már ismertük, de csak úgy a nagylegények köszöntötték egymást, és az annyit jelentett, hogy ”szermuszoljanak le„ (azaz fogjanak kezet). A csak „leventékre” kötelező „Szebb jövőt!” köszöntést a levente-oktató erőltette (nagyon kis eredménnyel). A „Bátorság” , „Kitartás”-féle politikai köszöntéseknek semmi hatása nem volt. A nagylányok se igen köszönöttték egymást, csak úgy (a 5 65 �gyerekek módján) elkezdték vagy befejezték a beszélgetést valahogy így: Néno, Julis, de szép ruhicskád van! — Ette (a te) pruszlikod is szép cifra. — No mek mán (megyek már) mer(t) kikapok édesanyámtó(l). Templomban, temetésen, imádkozó helyeken az asszonyfélék halk dicsértesséket suttogtak, ezzel köszöntötték az egész gyülekezetet, de erre választ nem vártak. A közelükben állókat pedig így köszöntötték bizalmasan: — Nó, itt vagytok ti is? „köszöntésüket” halkan így fogadták: — Hát. A férfiak és gyerekek pedig „csak úgy beállítottak” (szótlanul) az ilyen helyekre. Az üzletekbe, kocsmákba halk „adjistennel” vagy „dicsértesékkel” állított be a jólnevelt palóc (a „zsidóbótokba” is), de ott mindig többen voltak, és senki sem fogadta. Távozáskor pedig elköszönt: — Isten áldja! A z urak és a „kiöltözködöttek” (akik levetették a népviseletet és „úriasan jártak”) „csókolomját” furcsának tartottuk, kicsit meg is vetettük. A csók ritka és ünnepi dolog volt. Ez helyettesítette a családon belül a köszönést, ha például édesapám kéthetenként hazajött Pestről. Ő sem köszönt. Legfejjebb édesanyám üdvözölte így: — No megjöttél, öregem? Ha hétfőn hajnalba újra indult, így köszönt el (a csók mellett): — No, Isten veletek! Osztán vigyázzatok magatokra! A „Jó étvágyat!” azért el-elhangzott a családon belül is. De ha idegen érkezett, akkor minden más köszönést helyettesítettek az ilyenféle mondatok: — Egészségükre a früstök! — Egészségtekre váljon a délebéd! — Í gy fogadták: — Köszönjük, tarts velünk! (esetleg) Tessék velünk! A z asszonyok a hideg hegyi patakban térdig „felgyűrt” szoknyában mosószéken sukval „mosták” a „k ilugozott” vászonruhákat. Őket mindenki így köszöntötte: — Nem hideg a v íz ? A faluban élő „úriasan járó” polgári elemek (Róth és ispánjai, hivatalnokok, idejáró orvosok „úri iparosok” , stb.) egymást egy negyedik köszönési formával a „Jó napottal!” köszöntötték. A falusiak is így üdvözölték őket, ha egyáltalán köszön­ tek nekik. A z orvost és a hivatalnokokat inkább félelemmel, mint tisztelettel, Róthot és ispánjait enyhe megvetéssel. És inkább csak azok, akik Pestre jártak dolgozni. De a „Jó napot” mindenki szemében tele volt bizalmatlansággal, ridegséggel, még a 30-as években sem honosodott meg. A faluhoz tartozóknak (még a vezetőknek is) az előbbi három köszönési forma járt. Legfeljebb a hangnem volt árnyalt. A bírónak több és hangsúlyozottabb tisztelet járt, („nehogy megértse”), bandagazdának (aratók, sommások vezetője) annyi, mint a napszámosokat foglalkoztató kisebb jobbágynak, kisbírónak (csősznek, pásztornak) kevesebb tisztelet dukált, de több volt a nekikszóló köszönésben a kedevesség, m e­ legség éppúgy, mint egymás üdvözlésében. Összegezve: A harmincas években a magyar falu lakóinak nagy többsége még feltétlenül köszöntötte egymást, (ha csak nem voltak haragban). A köszönés — a „be nem fogadott” lenézetteket leszámítva — mindenkire kötelező volt. A „faluhoz tartozók” egymás üdvözlését egyáltalán nem érezték tehernek. A fiatalabb tartozott előre köszönni, (leszámítva a „konkrét köszönési forma” néhány esetét). A rangszerinti köszönési sorrend csak ritkán és nagy függés esetén érvényesült. Végletes eseteket leszámítva (haragosok), a személyes barátság, vagy annak hi­ ánya nem befolyásolta a köszönés módját, legfeljebb a hangszínét módosította. 6 �A legáltalánosabb a konkrét kívánságot vagy érdeklődési kifejező köszönési f orma volt. Ez a legősibb és a legemberségesebb köszönési mód. Formája viszonylag közvetlen, szabadon illeszkedik a beszélhelyzethez, ezért ezerarcú, és összes variánsa szinte leírhatatlan. Konkrét emberi kapcsolatok szülik, ezért kedves, meleg és em­ beri. Minél közelebb állnak egymáshoz az emberek annál inkább s z ó l n a k egy­ máshoz A köszönés fogalmát leszűkítve úgy tűnik, hogy befelé inkább „ s z ó l n a k ”, kifelé pedig köszönnek. A zt hiszem nem tévedünk, ha e forma keletkezésének gyö­ kereit a pogánykorban keressük. A megszelídített, megkeresztelt pogány magyarok a feudalizmus évszázadaiban új köszönési formákat vettek át. A kereszténység hatására megszületett két; már for­ málisabbnak mondható; köszönési forma a „vallásosabb” Dicsértessék a Jézus Krisz­ tus! — és a „férfiasabb” Adjon Isten jó napot!, ezekben már kevesebb a természe­ tesség, a belső melegség és több a megkövesült formalizmus. A sok évszázados tradí­ ció azonban ezeket is teljesen elfogadottá tette. A falu negyedik köszönési formája a Jó napot! A harmincas években még ide­ gen, külső jelenségnek tűnt. Úgy érezték, hogy hiányzik belőle az őszinteség, a ter­ mészetes emberiesség. Kétségkívül a polgári társadalom modern és praktikus „jó l­ neveltsége” szülte. A félfeudális Magyarország faluja még nem fogadta be. mert üres formalitássá szürkítette. Í gy aztán a négy köszönési forma használatában tudatosan disztingvált a falu, élesen és világosan különbséget tett az egymáshoz nem illő személyeket megillető különböző köszönési formákban. A világosabb megértés kedvéért (bizonyos fokig túlzó leegyszerűsítéssel ugyan), a következőkben fogalmazhatnánk meg tömören a köszönésformák használatában kialakult gyakorlatot: 1. Egymás köszöntésére (befelé) a konkrét kívánságot vagy érdeklődést kifejező ősi köszönésformát használták. 2. A feudális egyházat a követkzeő két köszönési forma illette meg: tessék a Jézus Krisztus! — b) Adjon Isten jó napot! — Adjon Isten! — Mindörökké. Ammen. a) Dicsér­ 3. A polgári államnak a negyedik köszönésforma járt: Jó napot! (esetleg) Jó napot kívánok!) A köszönésformák feljődése természetesen már akkor is (a falu idegenkedése ellenére is) A jónapot! felé haladt. A jogos idegenkedés azonban ma is arra int, hogy a Jó napot kívánok! ne legyen rideg tartalmatlan frázis; hanem őszinte emberi jókívánságok kifejezője, hordozója legyen! Másrészt a harmincas évek falujának általános jellegű köszönése arra figyel­ meztet, hogy ma is köszöntsük egymást, mert nem jó dolog a nem köszönésben is megnyilvánuló elidegenedés. 67 �BELITZKY JÁNOS: FALUSI PROBLÉMÁK NÓ G R Á D B A N , A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN Sok száz irat és sok ezer adat kell ahhoz, hogy egy viszonylag rövid történelmi korszak, mondjuk egy emberöltő, falusi lakosságának életét — jobbágyokét és földes­ urakét egyaránt — akárcsak egy megyényi területre nézve is, hitelt érdemlő módon — a valóság képét a legfőbb vonatkozásaiban vázolva — megalkothassuk. Ennek a cél­ kitűzésnek a megvalósítását, a X V II századot illetően, rendkívüli mértékben meg­ nehezíti még az a körülmény, hogy a török hódítás ,a kettős birtoklás, a legkülönbö­ zőbb célzattal indított hadjáratok a mindennapi élet szabályos folyását és fejlődését nemcsak megzavarták, hanem sok helyen tejles mértékben lehetetlenné tették, sőt meg is szüntették. Megyénk múltjának rekonstruálásával kapcsolatban még azzal a szomorú tény­ nyel is számolnunk kell, hogy a megyei levéltár X V I. század végén bekövetkezett pusztulásához hasonló levéltár-pusztulás következett be 1683-ban, Fülek Thököly általi elfoglaláskor, és így mindaz, amit Nógrád, Heves és Pest megyék történe­ tére nézve az azelőtti időkre vonatkozólag meg akarunk tudni, csak töredékekből, irat-szórványokból állítható össze, és így a teljesség és folytonosság képe már eleve törést szenved. Sajnos, ez a töredékes anyag nem gyarapszik, sőt — már csak a könyve k és kéziratok korlátozottan időtálló volta miatt is — inkább csak fogy. Minél később fogunk hozzá ennek a nemzeti kincsnek számító, ma még elérhető írásos anyagnak rendszeres közléséhez, annál nagyobb a veszélye annak, hagy a ma még elérhető források elmálnak és semmivé lesznek. Azt, hogy ez így van legújabb ko­ runk történetének búvárai is igen jól tudják, hiszen csak a húsz-harminc év előtti újságok és feljegyzések tömege sem lelhető fel ma már hiánytalanul. Erre a talán hosszadalmasnak tűnő magyarázkodásra azért volt szükség, hogy érzékeltessem az olvasóval, hogy mindaz, amit ebben a kis vázlatban adok, miért csak mozaikszerű foltok halmaza, miért csak különböző színű kövecskék egy-egy csoportja, amikhez még sokmindent fel kell kutatni és tárni, hogy megközelítően egységes korképet nyerhessünk. A z könnyen érzékelhető a megyénk történetét az első világháború előtti monog­ ráfiaírási követelményeknek megfelelőn összeállított, Borovszky Samu által szerkesz­ tett hatalmas kötetből, hogy Nógrád megye lakossága 1494-től 1596-ig — az adózó porták számát tekintve — egy évszázad alatt 5026-ról 481-re, az 1494. évi kulcs­ számnak a 9,4%-ára csökkent. A valóságos lakosságszám-csökkenés azonban hihe­ tőleg nem volt ilyen nagy. Hiszen sokan álltak be a nógrádi jobbágyok közül is vég­ beli katonának, sokan vándoroltak fel megyénkbe az ország déli fekvésű vidékei­ ről is, de sokan váltak birtoknélküli, földönfutó zsellérekké itt is, akiket azután a nagyurak uradalmai kialakuló majorgazdálkodás szívott fel. Ennek ellenére az önálló gazdálkodást űző falusi lakosság számának a csökkenése ijesztő volt. A rengeteg, török rabságba hurcolt férfi, nő és gyermek, a sok, csak a gyilkolási kedv kitöltése következtében megölt, főleg falusi ember számát fel sem tudjuk mérni. Nem tudjuk 68 �felmérni azt sem, hogy hány ezer és ezer azoknak a jobbágyoknak és mezővárosi lakosoknak a száma és aránya, akiket az egymással szembenálló nagy­ birtokosok, az ellenfelük területét pusztító különböző magyar, erdélyi, török és német hadak, hogy a nem az ő oldalukon levők erejét megtörjék, azok életének gazdasági alapját, a birtokaikon élő földművelő és ipart űző lakosságot vágták le, vagy tették földönfutóvá. Mindezt figyelembe véve a megye lakossága az 1495-től 1595-ig terjedő évszázadban feltételezhetően az 1495. évi lélekszám 30%-ára csökkent. Mindez, a X V . és X V II. század fordulójára, már megyénkben is meggátolta a gaz­ dasági fejlődés kibontakozását, és annak ellenére, hogy 1595-től 1663 tájáig a megye jelentős része felszabadult a közvetlen török uralom alól, tulajdonképpen csak a X V I. századból átmentett életforma megőrzése, konzerválása volt a fő feladat. Ez, tekintettel a magyar— török kettős birtoklásra ún. „hódoltság” -ra, ha az egész századot tekintjük, csak részben sikerült. Azt, hogy ez miért így volt, kiderül Nógrád megye 1626 május 26-án Losoncon tartott közgyűlésének azon utasításából, amit a törökkel folytatandó Szőnyi béketárgyalásokra küldött követének adott. A megye vezetői, hogy küldöttük a török tárgyalóféllel szemben eredményeket tudjon elérni, a négy szolgabíró által pontosan összeiratta járásaik területén az utolsó néhány év folyamán a török által okozott károkat, gondosan elkülönítve azokat a Bethlen Gá­ bor erdélyi fejedelem csapatai és az azzal szemben álló német császári és magyar királyi katonaság által elkövetett károktól. Nyugodtan nevezhetjük ezt a követi utasítást a mezővárosi és falusi lakosság ellen elkövetett bűnök lajstromának. A fe l­ sorolásból kiviláglik azonban néhány olyan adat is, ami a lakosság mindennapi éle­ tére némi fényt derít. A z első pillantásra nyilvánvaló, hogy a földművelés megyénkben is lehanyatlott és a lakosság — részben, hogy vagyonát mentse, ha jött az ellenség — török, ma ­ gyar, erdélyi, német — részben, hogy a rossz utak miatti könnyebb értékesíthetés le­ hetőségét kihasználja — nagymértékben foglalkozott a szarvasmarha tenyésztéssel. 1626-ot megelőzően Kékkő vidékén a vár védelme alatt gyanították biztonságosan megőrizhetni állataikat. Ebben azonban csalódtak, mert a törökök kiszimatolták a cselt és a zellőieknek 334, a nagysztraciniaknak 137 , az ebeckieknek és a dejtáriak­ nak pedig minden marháját elhajtották a vár alól. Persze nem csak onnét hajtottak el állatokat, hanem a kevésbé óvatos falvak határából is. Í gy jártak az alsóesztergályiak, a brezovaiak, a szakaliak és a szőllősiek. A z óvatosabb falvak valahová az erdő sűrű­ jébe mentették a lábasjószágot. Ilyen helyen azután a török — bosszúból — minden takarmányt felégetett. Busán tíz ház égett le minden takarmánnyal együtt. Tamásin négy ház lett a lángok martalékává Brezován pedig ráadásul, hogy a csordát elhaj­ tották, még kilenc házat és tizenkilenc pajtát is felégettek minden takarmánnyal együtt. Ilyesmi történt Tereskén is, amikor Nógrád várát ostromolták. Itt azonban nem­ csak az összes takarmányt gyújtották fel, hanem két ház kivételével az egész falu porrá égett. Ugyanígy járt Dejtár is, ahol csak három ház maradt meg, később pedig amint már jeleztem, Kékkő alatt minden marhájuk odaveszett. Varbón csak három ház maradt épen, Drégelypalánkon pedig tökéletesen felégették a „kastélyt” , ahol minden takarmány össze volt gyűjtve. Perse is csaknem teljesen elpusztult, mind­ össze két lakosa maradt. Udornyán kilenc zsindellyel fedett csűrt gyújtottak fel. Megyeren minden takarmánnyal együtt tizenhét ház égett le. Í gy égett le teljesen Petőf alva is, hogy soká fel se támadjon. 69 �Annak ellenére, hogy ezeket a falvakat „a mostani fordulásokban” felégették a törökök „és azon kívül némelyek el is pusztulának, megkevesedtenek, marhájuk is elveszett” ezt a dúlást semmibe sem veszik. Sőt, mintha mi sem történt volna, a nekik járó szolgáltatásokat nemcsak, hogy a régi mértékben követelik a törökök, de azokat feljebb is emelve kívánják behajtani. K övetelje tehát a megye küldötte, hogy „szabadságot, könnyebbséget” és engedményeket is adjanak a törökök a parasztság­ nak, „mert egynehány falu haza sem akar szállani ez okáért” . Márpedig ez baj a magyar földesurak számára is, mert így ők sem jutnak jövedelemhez. Nem volt tehát veszélytelen és mindig kívánt eredményre vezető az állat­ tenyésztés. Úton-útfélen ki voltak téve a török rablásainak. Így jártak a panyidaróci pásztorok is, akiknek legeltetés közben hajtották el lovaikat. Ennek ellenére már nem csak a rideg marhatartás, hanem az istállózás is szokásban volt. Hasznosról van ilyen adatunk. Volt azután az állattartásnak még egy igen kellemetlen, kény­ szervállfaja is. A török kedvelt szokása volt, hogy „a paraszt ember kezébe adja lovát, hogy lássa, őrizze, ha azonban elvész, a falun veszi meg a lova árát” . Ősi szokás lehetett, most azonban már megyeszerte általános volt, hogy a föld­ művelés bizonytalansága miatt, a állattenyésztés mellett, egyre nagyobb mértékben fordult a lakosság figyelm e a védelmet nyújtó erdők faanyagának értékesítése felé. Ekkor kezdődött el a nógrádi erdőkben az a rablógazdálkodás jellegű fakitermelés, ami a X V III. század végére már súlyos csapássá vált és, aminek még a mai szocia­ lista mezőgazdaság is, az azóta nagymértékben fejlődő talajpusztulás miatt, napjaink­ ban is érzi hátrányát. Főleg Nógrád és Heves látta el a török helyőrségeket és az alföldi részek lakosságát zsindellyel, deszkával, gerendával, zsindely- és lécszeggel, tehát a fakitermelés mellett a szegkovácsolás is igen komoly kereseti forrássá vált. Ez utóbbi foglalkozás — bár a követi utasítás nem említi — feltételezi a faszén­ égetés elterjedését is, ami szintén egyike volt az erdőpusztítás okainak. Támadt is ebből komoly bonyodalom a törökkel. Akadt ugyanis megyénkben valaki, és ez „Bosnyák uram őnagysága” volt, „aki ellen sok panaszkodásuk lészen a pogányoknak” — jelzi előre a követi utasítás — aki felismerte, hogy ez a rabló­ gazdálkodás több szempontból sem vezet jóra Bosnyák Tamás azzal érvelt, hogy „a zsindelt, deszkát, kopját (=gerenda), zsindel- és lécszeget kévánságok szerint be­ vitetni és hordatni azért sem engedte”, mert ha ez így megy tovább, akkor „ide fel az országot megszűkítették és eldrágították volna” . Azonkívül pedig — és ez már a „nemzetgazdász” földesúr hangja — „a hasznos kereskedésnek okáért a parasztság” ennek vetette volna neki magát. Különben is — érvel tovább ő és a megye — a törökök nem egy jobbágyot „elfogyatta és elfáraszta a sok zsindely, deszka vas és szegek hordatásával” , mert ők „Szegedre, Pestre, Budára kereskedtek vele” . Ez valóban így is volt, mert a gedeiek azt panaszolták török földesuruk. Muszin iszpaja ellen, hogy „az másoknak kiszolgáltat velek, pénzért, jelesen zsindelyt és deszkát hordat kereskedésre” . Félreértés ne essék: a mások szolgálatáért járó pénzt a török földesúr vette fel, a fuvarozást viszont kötelező robotként végezték a gedeiek. A jobbágyok török általi robotoltatása miatt — m ivel magyar részre munkaerő emiatt alig jutott — minden oka meg volt a nemesi vármegyének arra, hogy — saját jól felfogott osztályérdekében — védje a jobbágyokat a törökkel szemben és a követi utasításban rá is olvassa a nógrádi mozlim földesurakra: „ha penig néha a szegény ember megfogyatkozott és nem vehetett (deszkát, zsindelyt, szeget, vasat), nyúzták, verték, fosztották, fogvatartották érette” . Hát ezért is nem engedték az ilyen áru török részre való szállítását. 70 �A faáruk készítése és az azokkal való kereskedés mellett a borral való ke­ reskedés és a bor fuvarozása is elég jelentős jövedelmi forrása volt a lakosságnak. Jövedelmet jelentett azonban ez a törököknek is: „Am ikor bort hoznak ide fel, úrnak, avagy nemes embernek, egyaránt megharmincadolják, akárcsak a paraszt emberét, és vámolják” . A harmincad összegét pedig annál, „amint szokás volt, sok­ kal feljebb verték és sok szokatlan sarcolásokat szerzőttenek”. Főképpen a hatvani törököknek „vagyon olyan szokásuk, hogy amikor Gyöngyösről, Patáról és onnét alól" tehát az Alföldről, ahol az általam átnézett Pest megyei levéltári iratok szerint is már ekkor is termeltek homoki borokat — „bort hoznak, tömlőkkel megállják az utakat és úgy csapoljak a hordókat, amelyeket szintén szeretnek (azaz: elvisznek), ha tömlejek nincsen” . Ezenkívül ettől függetlenül „mégis megveszik a borpénzt”. A rról nem szól a követi utasítás, hogy a törökök a vallásuk parancsa értelmében inni tilos bort maguk fogyasztották-e el, vagy pedig eladták a „gyauroknak” . Figyelemre méltó az, amit a magyar és török földesurak majorgazdálkodásáról is néhány szóval érintenek. A korábbi szokás az volt, hogyha „a hódolt helyen vagy magyarnak, vagy töröknek majorsága volt” , akkor a jövedelemnek „a felét sem ma­ magyar, sem török meg nem dézsmálta,,. Most azonban — bár a magyarok a török majorságot még most sem dézsmálták meg — „a török a magyar majorságot meg­ dézsmálja”, és „amikor dézsma bort, búzát és egyéb félét a magyar úrnak felhoz­ nak” azt a törökök megharmincadolják és megvámolják. Ugyancsak igen tanulságosak azok a részletek, amelyek a török által követelt régebbi és újabb jobbágy-szolgáltatásokra vonatkoznak. A szeleiek arról panaszkod­ nak, hogy a Hoszmán (nyilván Ozmán) nevű török földesuruk az addig nyolc napra terjedő robot kötelezettségüket önkényesen felemelte és „egyhuzamban egy hónapig s tovább is szolgáltat velek” . A karancsaljaiak arról panaszkodtak — hasonló bajba jutván, mint a szeleiek — , hogy 8 napi robotjukat 16 napira emelték fel. Nagy bajba keveredtek a fülekpüspökiek. Egy Pribék Jakab nevű végvári magyart el­ fogtak a törökök és Egerbe hurcolták. Pribék Jakab azonban megszökött Egerből. Am ikor ezt a törökök észrevették, egy csapatuk utána eredt. Fülekpüspökinél érték utól, ekkor azonban már a szökésről tudó füleki magyar katonák is odaértek a fa­ luhoz és összecsaptak a törökkel, akik közül kettőt levágtak. Ezért azután, mivel a két török fülekpüspöki területen esett el, a falu lakosainak 40 forint vérdíjat kellett fizetniük. Ez még csak hagyján, de a fülekpüspökiek „Szinán basa idejében még csak hétszeresen adóztak, most penig már tízszeresen kényszeríttetnek” . A szé­ náért azelőtt 30 forintot fizettek. Most már 33 forintot követelnek tőlük. Szekeret azelőtt sohasem kellett adniuk, mostmár ezzel is szolgálnak, „és a minapság, hogy a szekeres ember elszökött, 20 forint bírságot vettek rajtuk” . — „Hasonló panasszal álltak elé a salgótarjániak is a hatvani bég ellen” . — A lapujtőiek eddig 25 forintot fizettek a török földesuruknak, most 95 forintot kénytelenek fizetni. A homokterenyeiek török földesura, a Pesten lakó Kara Oszmán iszpaja „most a szekérbért is megvette rajtuk, 32 forintban, s a búzájukat is minden évben megkilencedeli” . A szőllősiek panasza sem mindennapi. Itt a török által „egyházok felveretett, minden marhájok elhajtatott. Adójokat a törökök minden évben feljebb rugtatják, s a keletben levő pénzt el nem fogadják, hanem régi ópénzt, különösen penig Mátyás királyét követelnek rajtuk’’. Ezek szerint Hunyadi Mátyásnak, az igazságosnak a tö­ rökök is tisztelői voltak — legalábbis a hamisítás mentes, pontos veretű forintjai erejéig. 71 �A Fülektől nyugatra levő mulyadiak adóját török földesuruk, az Egerben lakó Hajdár csausz ugyancsak elviselhetetlenül felemelte. A rendszerint fizetni szokott 10 szekér széna, 10 kila búza, 10 kila zab, 10 kila árpa, 10 icce vaj és 10 forint helyett most minden egyes dologból 25 egységnyit követel. A kesziek adóját is minden esztendőben feljebb verték. A felsövadkertiek, a drégelyiek és a hídvégiek a török „nagy kegyetlensége miatt, pusztán hagyták faluikat”, az alsóvadkertiek, a hugyagiak és a tarnóciak is erre gondolnak, „mert elviselhetetlennek nyilatkoztatták terheltetésü­ ket” . Általában nagy baj volt minden faluban a török által követelt szállítóeszközök, a fogatolt szekerek miatt. Ezeket különböző katonai szállításaik céljaira vették igénybe. Csakhogy nem annyit követeltek a jobbágyoktól, mint amennyire tényleg szükségük volt, hanem jóval többet, és amikor megjelentek azok bevonultatására, a kiállított járművekből egy-kettőt kiválasztottak, útjára küldték „többi penig mind sarcon engedik meg”, vagyis pénzért hazaengedték. A z is örökös panaszuk a jobbágyoknak, hogy a török földesurak bosszút állnak rajtuk, ha a jogtalanságok miatt panaszt emeltek magyar uraiknál, a megyénél, vagy a várkapitányoknál. Ezek az urak és hatóságok, a jobbágyok panaszainak elintézését kérve, átírtak a török földesuraknak vagy hatóságoknak és ilyenkor, „amikor írnak mellettük a törökök kegyetlenül meg­ verik a szegénységet, hogy panaszkodnak és injuriájukat megmondják” . Külön a lelkére kötötték a megyei követnek, hogy „módot köll találni és rendelni, hogyha a jobbágyok magyar uroknak, vagy kapitányoknak panaszkodnak, ne bántsák és ne sanyargassák a szegény embert, sőt igazságot szolgáltassanak” . A szomszédos Heves megye akkor szintén részben török, részben hódoltsági terület volt. A megye vezetősége pedig általában a nógrádi Fülekről és Losoncról intézte az ügyeket. A követi utasításból azonban az is kiderül, hogy a Zagyva­ völgyi hevesi részek — csaknem pontosan a mai nógrádi terület — községeinek ügyeivel Nógrád megye közigazgatása is sokat foglalkozott. Ilyenek az alábbi esetek is: „Egy Agos, igen régi pusztavár vagyon a Mátrában, akinek a határában egy Hasznos nevű falu vagyon.” — Volt „egy rossz egri török,” aki már nem tudott ma­ gának birtokul egyebet kérni mint Ágasvárát. A zt gondolta ugyanis, hogy a várnak „talán magának való határa vagyon” és ezért ha az a vár az övé lesz, azok a falvak is, amelyek Ágasvár, vagy Hasznos határát „érik”, mind fizetnek majd neki és így jövedelme fel fog érni annyival, mintha falut kapott, volna. — Meg is kapta hűbérül Ágasvárat. — „Ettől kezdve a Hasznos nevű falut, sőt többeket is, kik az körül v agynak, igen háborgatni kezdte” és külön határterületet akart kiszakítani magának. Ez persze a Hasznost birtokló török földesuraknak sem volt ínyére és a török bíró, a kádi elé vitték az ügyet, „és sok falubéliekkel megbizonyították, hogy azon Ágos-várnak Hasznostól soha külön határa nem volt” , és így megnyerték a perüket. Erről az itéletről siettek a hasznosi magyarok is végzést szerezni, meg is kapták, és ezért az ügyről „török levelök is vagyon” . Változtak azonban az idők, új földesurak jöttek a török részről, és az ágasvári török ismét háborgatni kezdte a hasznosiakat és a szomszéd falusiakat. Mutatták is azután a hasznosiak a maguk levelét, de „minthogy egy török úr a másik levelét, fogadását, törvényét örömest meg nem állja, e dologban is hátra vetették a bizonyság- és törvényleveleket”. Ezért tehát a követ érje el, hogy „amit egyszer végeztenek, megtartsák” és ne engedjék meg a török urak jogtalan háborgatásait, „mert egynéhány falunak romlása lészen” . Még bonyolultabb ügyük volt a gyöngyösieknek. M ég az 1620. évi hadjárat ide­ jén történt „amikor a török, ellenségképpen, Bethlennel együtt, táborban volna”, a füleki magyar katonák valami „török-olasz árus” török kereskedőket „vertek fe l”, 72 �akik a füleki katonák elől, árújukkal együtt, Gyöngyösre menekültek, ott azon­ ban a városi előljáróság megmagyarázta nekik, hogy „most félelmes volna a dol­ guk” m ivel „most békesség nem volna”, nem tudnak nekik kellő védelmet nyúj­ tani. Hallva ezt és látva ,hogy a fülekiek „igen csatáznak”, a török kereskedők, áruikkal együtt, behúzódtak a gyöngyösi ferences kolostorba, amit falainál is erő­ sebben védett a török és magyar részről egyaránt elismert menedékjog. A kolostor­ ban a barátok elb ujtatták a török kereskedőket és áruik nagy részét is sikerült megmenteniök. Azután pedig, hogy elmentek a füleki katonák, maguk a barátok kisérték el őket Szegedig. Útközben nem egyszer találkoztak végbeli magyar vité­ zekkel, akik azonban nem bántották a török kereskedőket, hanem „mivel, hogy ba­ rátok velek voltak, békével bocsátották el őket” . Most azonban Murtéza vezérpasa elfogatta a gyöngyösi előljáróságot és a kolostorból is két szerzetest, és Budára v i­ tette őket. „Reájok fogta, nagy szemtelenül, hogy ők magok a gyöngyösiek verték fel az árusokat és, hogy a barátokat is azon árusok árulták el.” Ennek ürügyén a gyöngyösi barátokat és bírákat „nagy méltatlan, karóba akarta vonatni” . Ezt akarta tenni ezekkel a koldus barátokkal, „kiket ennyi sok esztendőtől fogvást nagy békes­ séggel oltalmaztanak meg sok hatalmas török császárok hatalmas, becsületes nagy török urak s vezérek tisztességes oltalom alatt tartottanak”, akiknek kiváltságle­ veleit semmibe se vette. A „szegény koldus barátokat” a janicsárokkal meghurcol­ tatta, megverette, taszigáltatta és ha a pesti bég nem kelt volna védelmükre, gyalá­ zatosan meg is ölette volna. Így azonban — a bég pártfogása következtében — élet­ ben maradtak, de 1500 forint sarcot kellett értük fizetni. A pénzt csak úgy tudták előteremteni, hogy a kolostor templomának egyházi felszereléseit zálogba vetet­ ték. Nagyon lelkére kötik a nógrádi követnek, hogy a vezérpasa méltánytalan e l­ járását hangoztassa, mert hiszen „ő tartoznék másoktól is a hamis és törvénytelen cselekedeteket megtiltani” . Azonban nemcsak a háborús időben, hanem béke idején is kegyetlenkedett az embereken a török. Az, hogy foglyokat ejtettek, egész természetes és mindennapi dolog. Í gy járt. pl. Kiss János füleki legény, akit a siroki törökök fogtak el és csak váltságdíj fejében bocsátottak szabadon. Rosszabbul járt „egy füleki igen vitéz, kalauzlegény” , Kecskeméthi János, akit béke idején, másodmagával „mikor semmit sem félne” Hasznoson egy istállóban öltek meg a törökök. A z egri Mehmet pasa ide­ jében pedig a hajnácskői darabontok „a falukban kenyeret kéregettek” — ami arra is jellemző, hogy milyen rossz volt a végbeliek ellátása — Sárközi István tizedest, nyolcad magával megölték a lesből reájuk támadó törökök. Ugyancsak béke idején álltak lesben Somoskőnél az egri és siroki törökök és a porkolábot, aki „bízván a békességhez” fegyver nélkül a váron kívül sétált, elfogták „és a jámbor főembert a fához kötözvén egy erdőben” kegyetlenül felkoncolták. Ugyancsak a siroki török várőrséghez tartoztak azok a törökök is, akik béke idején „a tarjáni tógátnál lesben állván, a füleki gyalog legényekre ütvén, kettőt lekoncoltak bennök” . Ez a salgótarjáni tógát egyike lehetett azon igen ősi, sokszor bronzkori eredetű patakzáró gátaknak ,amelyek segítségével halastavakat hoztak létre. A törökök, részben ezeket felhasználva, részben újakat építtetve, megyénk területén is több helyen kisérletet tettek rizs termesztésre. A tarjáni tógát pontos helyét még fe l kell deríteni. Ezek a siroki törökök voltak a legkegyetlenebb és legravaszabb népség ebben az időben. „Másfél hónappal azután, hogy Murtéza vezérpasa a fagyos törökökkel hazament Budára, a falusi bírák útján megüzente a hajnácskőieknek, hogy „ők a 73 �mostani békességhez tartják magukat, azért ne féljenek semmit” , Üzenetük ellenére elállták azonban a békésen közlekedő ajnácskőiek útját, és közülük „egynehányat megsebesítettek, ketteit darabokra vagdalták” . Lesten Viszocsányi János és Ben­ kovics András „főnemes személyek, három szécsényi katonával és két szolgalegény­ nyel ölettek meg” , béke idején, egy kalandozó török csapat által. A legszívhezszólóbbak azok a panaszok, amelyek a török által elrabolt gyerme­ kekről szólnak. „A Matra környül való tartományból, a hódoltságból, negyven gyer­ meknél többet loptanak el az egriek, hatvaniak és budaiak”. Fülek és Szécsény v i­ dékéről az ellopott gyermekek és rabszolgának hurcolt meglett korú emberek szá­ mát hetvenre becsülték. Itt „a levágott katona, nemes és paraszt személyeké, hu­ szonötre ment". A gyerekeket „a keserves atyák a pasáknak, főembereknek hátok megett" ta­ lálták meg — vagyis ők rejtegették és használták udvari szolgálatra őket — „de csak egyet is ki nem szerezhettünk” — írja a megye — „mert szintén úgy gyűjtöt­ ték mint a ménest, s a portára vivén, azzal keresnek magoknak kedvet és tisztet” . A fiúgyerekeket nemcsak körülmetélték, hanem sokszor ki is herélték, és mint le­ endő háremőrökkel kedveskedtek velük a sztambuli nagy uraknak, a kislányokat pedig a háremek számára ajándékozták oda. Csak ritkán sikerült egy-egy gyerek visszaváltása. A panyidaróci pásztoroknak nemcsak lovaikat hajtották el, hanem gyermekeik közül is kettőt levágtak, ke ttöt pedig elvittek. Ez esetben a pasa elrendelte a két fiú — „kiket immár fel is borot­ váltanak volt” — visszaadását. A ménes azonban ott maradt. Nyilván ez volt a vált­ ságdíj. Drégelypalánkról két lányt vittek el. A követi utasítás készítésekor az egy i­ ket már haza engedték, a másikat azonban még mindig fogságban volt Vácott. 200 tallér váltságdíjat követeltek szabadon bocsátásáért. Megyerről négy gyereket vittek el, egy szegény koldust pedig levágtak. Szécsény­ ből tizenegy gyermeket és nőt raboltak el. Sipekről pedig három gyermeket. Ezek egyike azonban Egerből hazaszökött. Verebélyről három gyermeket vittek el. Kettőt sikerült pénzen kiváltani, a harmadik oda volt. A nagyfalusiaktól, csitáriaktól, ecse­ giektől és kállóiaktól két-két, a karancsságiaktól a batkaiaktól és a ságújfalusiaktól egy-egy gyermeket rabollak el, a kökényesiektől viszont négyet. Rendkívül nagy tehát az oktalan és kegyetlen emberirtás. Nagy azonban az épü­ letpusztítás is. Falvaink házai ekkor ugyan zömmel gerendaházak voltak, tehát viszonylag könnyen összerakhatók és szétszedhetők és új helyen újból felállíthatók. Volt ebben része a jobbágyköltözéseknek, de a könnyebb menekülési lehetőségek­ nek is. A török éppen ezért nem kímélte ezeket a gerendaházakat. Amikor Losonc közelében táboroztak, a losonctugári házakat mind elhordták tűzre, hogy ne fázza­ nak. lpolykérről is elhordatta a török a házakat és épületeket, de büntetésből. Am ikor pedig a falu újra kezdett települni, Rezmán budai iszpaja hasonló falu­ bontással fenyegeti meg őket. Nagy művészettörténeti emlékek is egymás után men­ tek tönkre. Nyilván még középkori eredetű szárnyasoltár lehetett az a kettő, amit alsósztregován és az egy, amit felsösztregován törtek össze. Turopoljáról a templom szép papi öltözeteit hurcolták el magukkal. Alsóesztergáron lerombolták a templomot és szintén elvittek minden egyházi öltözetet. Abel-lehotán, Lesten és Dobrocson ki­ fosztották, Pedercsányban pedig felgyújtották a templomot. Észrevehető — hogyha a templomrombolásokat térképen kijeölljük — , akkor azok a megye Ipolytól északra fekvő részein történtek. Úgy látszik a X V II. század elején jutott oda a török, hogy 74 �ezen a területen is érvényesítse a megye déli részein már a X V I. század folyamán véghezvitt fanatikus kép- és szoborromboló mohamedán gyűlöletét. Szükségük volt azonban a harangokra is, azok ágyúöntésre alkalmas érce miatt. Alsósztregováról két harangot, Csalárról pedig egyet vitt el a török. Természetesen nemcsak a török, de az egyéb hadak is pusztítottak. Podrecsány­ ban például, először a németek jelentek meg. Ezek takarmányostul együtt felgyú j­ tottak három csűrt. Utánuk jöttek az őket üldöző törökök. Ezek felgyújtották a templomot. Ezt elvégezve, a németek után eredtek. Ezek azonban visszatérésre kény­ szerítették a törököket, akik a falun újból átvonulva, felgyújtottak még egy csűrt. Németek gyújtogattak Gácsott és Jelsőcön. Udornyán viszont elsőnek a törökök gyúj­ tottak fel kilenc csűrt és utánuk, a velük szövetséges Bethlen Gábor erdélyi fejede­ lem hadi népe, két házat. A megye nagy gonddal állította össze az anyagi kártételek forint értékének jegyzékét „lehúzván abból a németek és a Bethlen népe által okozottakat” . Í gy az­ után a török terhére mégis maradt egy 181.432 forintos, a pénz akkori értékét te­ kintve hatalmas összeg, ami a megye négy járásában a következőképpen oszlott meg: Libercsei Mihály járása (I.) 36.677 forint, Jelicsics Horváth György járása (II.) 86.345 forint, Madách György járása (III.) 27.450 forint, Voksich Horváth István já­ rása (IV.) 34.960 forint. Ez községenként is pontosan kimutatták, és ezen az alapon olyan térkép is készíthető, amely a pusztítás mérvét térben is illusztrálja. Lénye­ ges ez a kimutatás a megye egyes községeinek történetével foglalkozók számára és ezért a kimutatást — a törökök által okozott károk összegének növekedése szerint csoportosítva — , a négy járáshoz való tartozás római számokkal való feltüntetésével, az alábbiakban összesítettem: 25 forint: Kotman Lehota (I.) — 30 forint: Madacska (I.) — 40 forint: Nyeleste, Vámosfalu (I.), Nagycsitár (IV.) — 50 forint: Lentvora (I.) — 70 forint: Polichna (I.) — 80 forint: Galsa (I.) — 95 forint: Paróca, Dévény— Tugár (I) — 100 forint: Veres (I.), Rád (I I.), Mulyad, Berzence (III.), Kis Géc, Bátka, Jobbágyi (IV .) — 150 forin t: Dobroc (L), Felsőpoltár, Karancsalja (III.), Szőllős, Szandakér, Terién, Palotás (IV). — 200 forint: Priboly. Ábel— Lehota, Tamási (I.), Mohora (II.), Zelenne. M lágvó, L e ­ hota (III.), Nagybercel, Lőrinci (IV.) — 235 forint: Závoda (I.) — 250 forint: T uro­ polja, Prága (I.) — 298 forint: Bér (II. — 300 forint: H artyán, Lónyabánya, Pany i— Daróc, Lupocs (I.). Nőtincs (II.), Tosonca, Salgótarján (III.), Herencsény, Etes. Kürt, Kökényes (IV.) — 317 forint: Gergelyfalvia (I.) — 350 forint: Dévényalja (I.), Szente (I I.) — 400 forint: Kisfand, Lehocska, Rőte (I.), Nándor, Horpács, Alsó-peténv, Köd (II.), Keszi, Pestyén, Ecseg, Csécse (IV.) — 500 forint: Sülle, Maskfalva (I.), T o l­ mács, Rétság, Felső-Vadkert (II.), Videfalva, Nagyfalu, Ozdin, Nemti( III.), Ságúj­ falu (IV.) — 600 forint: Sámsonháza (IV.) — 609 forint: Verőce (II.) — 700 forint: Sihlevnik, Kékkőalja (II.) — 800 forint: Borosznok, Miksi (I.), Alsó-Vadkert. Hugyag, Felső-Petény (II.), Sóshartyán (IV.) — 1000 forint: Nagylibercse, Szenna, Nagylám, Udornya, Jelsőc, Tőrincs (I.), Szécsény— Kovácsi, Szalatna (II.), Terbeléd, Kazár. Karancs-Apátfalva (III.), Lipta— Gerge, Sipek, Marcal (IV.) — 1500 forint: Losonc— Tugár, Podrecsány (I.), Nagykürtös, Patak (I I.), Pinc, Szvinyabánya, Losonc— Apát­ falu (III.), Karancs— Ság (IV.) — 1800 forint: Oroszfalu (II.) — 200 forint: Losonc, Brezova, Felső-Sztregova (I.), Kisújfalu, Tereske, Szele, Galábocs, Csalárd, Szent— Péter (II.), Kálnó (III.), Nagybárkány, Varsány, Surány (IV.) — 2150 forint: Jenő (II.) — 2200 forint: K is-Sztracin (I I.) — 2500 forint: Varbó (II.), Pilin (IV.) — 2597 forint: Szelő (II.) — 2950 forint: Nagy-Sztracin (II.) — 3000 forint: Alsó Sztregova, 75 �Buda—Lehota (I.), Nyitra, Bolyk, Galsa, Kovácsi (III.) — 4000 forint: Lest (I.), Ovár (II.), Szakái (IV. ) — 5000 forint: Ebeczk és Palánk együtt (II.) — 8000 forint: Megyer (IV.) — 9000 forint: Felső-Esztergár (II.) — 10.000 forint: Nagy-Szellő (II.) — 15.000 forint: Alsó-Esztergár (II.) — Összeg kitétele nélkül teljesen elpusztultnak feltünteve: Petőfalva (II.) Perse (III.). A feltüntetett összegek nagyságából természetesen nem lehet következtetni a települések nagyságára. A rra azonban igen, hogy hol lehetett még valami elvinni és megsemmisíteni valót találni. Arra nézve, hogy ez a török által 4— 5 év alatt okozott kár, egy parasztgazdaság értéket figyelembe véve, mit tehetett ki megkiséreltem összehasonlításokat és szá­ mításokat végezni. Arra az eredményre jutottam, hogy egy parasztház, annak fe l­ szerelései, termény- és takarmánykészlete — nem számítva a föld értékét és a me­ zőn lévő terményeket — házanként apróbaromfit, két disznót, két lovat, két tehenet és két ökröt számítva — tehát a jó l berendezettséget alapul véve — mintegy 150 forint forgalmi értéket képviselhetett 1626-ban. Csakhogy nem mindegyik jobbágy házatája volt ilyen jól felszerelve és ezért átlagban mintegy 70 forint értékkel szá­ molhatunk. Ezen a 70 forintos alapon Számítva a megye egészét ért 181.432 forintot kitevő török kártétel 2.541 parasztgozdaság „forgalm i értékével” volt tehát egyenlő. Ugyanezidőben — ekkor már az 1598-ban bevezetett új adóalap figyelembe vételével — a vármegye egész területén 1623-ban a török hódoltság alá eső — vagyis két részre fizető — porták száma 158, a csak magyar uralom alá eső szabad porták száma pedig 115 volt. A z nyilvánvaló, hogy ez a szám nem azonos a megyében lévő házak és parasztgazdaságok számával, hanem csak adókulcs jelleggel bír. Egy kétségtelen, hogy a X V I. és X V II. század török dúlásai a megye magyar és szlovák lakosságát egyaránt sújtották. Ez olyan sorsközösségi érzést alakított ki a két nép körében, ami egyrészt a török, másrészt a saját földesuraik elleni maga­ tartásban nyilvánult meg. Ez az összefogás legszebb példáit majd a X V III. század elején, a Rákóczi-féle szabadságharcban hozza meg. A kialakítható összkép teljesen fedi a követi utasítás megállapítását: ,,a csatázók vétkeiért a parasztságot büntetik”. Ezt joggal úgy is fogalmazhatnánk: „az urak vétkeiért” .* * A követi utasítást bő kivonatban közölte Pokornyi Gusztáv: Adatok Nógrád megye történelméhez. — Felvidéki Magyar Közlöny. Vegyestartalmú hetilap és a nógrádi Gazdasági Egylet Közlönye. — 1863. — I. 18., 19. és 20. sz. — január 20., 27., és február 3. — A közlemény adatait 1936-ban egyeztettem Nógrád megye akkor Balassagyarmaton Levő Levéltárában a Vegyes Iratok, fasc. III.-ban található közel egykorú X V II. századbeli másolattal. 74 �SOMOSKEŐY ISTVÁN PETŐ FI-KUNYHÓ S O M O S K Ő N Petőfi látogatása vidékünkön, — a Salgó-várhegyen, valamint a balassagyar­ mati volt Balassa-szállón lévő táblán kívül, — újabban a somoskői vár alatti, felirat­ tal megjelölt faház emlékeztet. Ott a költőt, útijegyzeteivel egyező helyi szájhagyo­ mány szerint, fölszólítatlanul „jól tartották édes és aludt tejjel”, közben elbeszélge­ tett e falu „csaknem idyllikus életet élő lakóival”, s elcsodálkozott az ottani nép mesemondó, költői fantáziával vetélkedő, tréfás „merész képzeletén” . Egy somoskői férfi átkalauzolta Petőfit és társait az akkor még helyenként őserdei úttalan úton Salgóra. nélküle „tán föl sem találtunk volna e várra” . A Petőfi Irodalmi múzeum közlése szerint a költő Somoskőre és Salgóra tett kirándulása 1845. június 13-ra tehető. Am int ismeretes, e táj vadregényes szép­ sége ihlette Petőfit „Salgó” című művének — egy évvel későbbi — megírására. Ez nyilván egyik oka a Salgótarján és környékén — bizonyos lokálpatriotizmusból — kialakult, helyi jellegű Petőfi-kultusznak. A Petőfi látogatásáról emlékezetes ház egy napjainkig megmaradt ún. borona­ falú kunyhó volt. A szakértői becslés szerint mintegy 250 éves épület hatalmas, ős­ erdei tölgyből faragott pallói túlnyomó része már korhadt volt, minélfogva a kb. 20 év óta lakatlan épület a közelmúltban egy nagy vihar alkalmával összedőlt. A faházat azonban kegyeletből, hatósági támogatással és társadalmi össze­ fogással, régi helyén, hiteles méretekben, nagyjában az Országos Műemléki Fel­ ügyelőség helyreállítási terve alapján felújították. Rendeltetése most a hagyományápolás mellett, a helyi ismeretterjesztés és idegenforgalmi tájékoztatás. Állagmegóvás céljából az ősi kunyhó eredeti, óriási küszöbgerendájából és régi ajtókeretéből rekonstruált bejárati homlokzat a felújított faház egyik belső falán nyert elhelyezést, ugyanott a Petőfi látogatásával kapcsolatos dokumentum­ anyag. A csatlakozó falakon különféle helyi vonatkozású adatok szerepelnek. Így Balassi Bálintról, aki Somoskőn ismerkedett meg Losonczy Annával, későbben pedig mint egri végvári vitéz gyakran portyázott ezen a vidéken, és 1593ban résztvett Somoskőnek és Salgónak a töröktől való visszafoglalásában. Továbbá Somoskő szerepéről II. Rákóczi Ferenc idejében, amikor e várhely hosszú határszakaszon az egyetlen fegyveres kuruc-támaszpont vo lt, s amelynek szomszédságá­ ban, Somoskőújfalunál, 1706-ban a fejedelem kiséretével táborozott. Megemlékezés történik arról is, hogy abban az időben Somoskő zálogbirtokosa Ráday Pál, II. Rá­ kóczi Ferenc kiváló kancellárja, — a rebellis magyar várak lerombolását célzó csá­ szári parancs ellenére — (Mocsáry Antal Nógrád várm egye első monográfusa sze­ rint) „nem engedte ezen várat pusztán hagyatni” . Külön helyet foglalnak el az e vidékre és e falura vonatkozó földtani, földrajzi, a jelenkorig terjedő történelmi, valamint a falukrónikából vett legfontosabb adatok. 77 �Ennek a bizonyos értelemben újszerű népművelési létesítménynek méltó kör­ nyezetet ad a helyi tömegszervezetek által kialakított — Nógrád megyében első — „Béke és Barátság Emlékliget”, ahol majd a megfelelően megjelölendő fák és egyéb tárgyak kiemelkedő mozgalmak, események, valamint a nógrádi tájegység nagyjai emlékét elevenítik fel. 78 �KÖRKÉP CSOHÁNY KÁLMÁN Képzőművészeti életünk elmúlt év­ tizedének legörömtelibb meglepetése, grafikai művészetünk gyors fejlődése és igen magas színvonala. A grafika magyar művészei igazán képesek indulataikkal egyenértékű megjelenítésre. Kiválóan tudnak moz­ gást, szerkezetet, szilárdság érzetet kel­ teni, szerény de mindenható eszközük­ kel a vonallal. Grafikánk műfaji lehetőségeit meg­ találta, feledteti a festészet gyengéit. Vezető szerepe napjaink képzőművésze­ tében ma már kétségtelen. Ez több más kedvező körülmény eredménye, nem­ csak a műfaj mozgékonyságának, gyors reagáló képességének sajátja. Alapvetően fontos körülmény felsza­ badulás után grafikáink életében, hogy új tehetséges nemzedék nőtt fel. Ez a nemzedék, olyan igazán jó magyar hagyományokon okulva építtette a maga formanyelvét, mint Derkovits, Uitz, Nemes— Lampert, Nagy István, Szalay Lajos, Hincz Gyula és Barcsay Jenő művészete. Grafikánk minden képzőművészeti műfaj tanulságait megszívlelte és felhasználta. Alakulása szerencsés volt azért is, mert szinte akadálytalanul fejlődhe­ tett. Nem küzdött oly sok mestersé­ ges akadállyal mint festészetünk. Bát­ ran meríthetett korunk modern mű­ vészeti mozgalmainak haladó tanul­ ságaiból, a kubizmustól a konstruk­ tivizmusig. Élen járt és jár az új technikák kipróbálásában és megvaló­ sításúban, állandóan növekvő intellek­ tuális igénnyel fejlődött az évek fo ­ lyamán. Kedvező fejlődésének fontos megha­ tározója volt az is, hogy létszámuk szerint is tekintélyes fiatal grafikusok nagyobb része, társadalmunk két alap­ vető osztályából verbuválódott, prole­ tár és paraszt eredetű volt. Nagy felelősségtudattal sajátították el a mes­ terséget és eleven a kapcsolatuk az élettel. Magukkal hozták osztályuk életérzését, szociális igazságérzetét, együtt haladtak változó társadalmunk­ kal és művészetileg is gyorsan tud­ tak reagálni annak szükségleteire. A sok nagy tehetség egyidejű jelentke­ zése gyorsan oszlatta a konzervatív nézeteket is. Új gondolattartalmakkal, magas esz­ meiséggel, a valóságábrázolás, a fo r­ manyelv megújításával, válhatott csak ilyen erőssé grafikánk. Példát muta­ tott ezzel a festészetnek és szobrá­ szatnak, hogyan kell a szocialista realista művészet korszerű alakítását értelmezni, hogyan lehet a többi mű­ fa jt eredményesen segíteni. A művészet nem különállás, hanem megvalósulás abban a társadalmi lét­ ben amelyben élünk. A korszerű, ma­ gas színvonalú és politikus művészet­ re példát mutattak grafikusaink leg­ jobbjai, legutóbb a Kulturális Kapcso­ latok Intézete kiállító helyiségében a „Magyar Művészek Vietnamért” ren­ dezett kiállításon. 79 �Azok közül, akiknek a magyar gra­ fika hírnevét, életképességét, magas színvonalát köszönhetjük, az egyik legjelentősebb Csohány Kálmán gra­ f ikus-művész. Nógrád megyében Pásztón szüle­ tett 1925-ben, a Képzőművészeti Fő­ iskolát 1947— 1952 között végezte, ahol Hincz Gula segített belső hovaállá­ sának kimunkálásában, Koffán Károly és Konecsni György tanított sokszoro­ sító grafikát. Mindhárman kiemelke­ dően kiváló művészek és tanárok. Nagy jelentőségűek a művész főiskola előtt eltöltött fiatal évei, amelyek küzdelmesek, változatosak voltak, és életismeretben jól hasznosíthatók. N ó g ­ rád hegyeiben fakitermelő, bányáiban vájár, majd vasúti pályamunkás volt. Emberi és művészi pályafutását alap­ vetően meghatározó impulzusok itt érik, egész életét betöltő élmény anya­ got ez a hely szolgáltat témáihoz. Nóg­ rád, Borsod, Pásztó és környéke, az itt élő emberek művészetének éltető for­ rásai. E vidéken tölti minden év nyári hónapjait, ahol felfrissül a hegyhátak dolgozó emberének bölcsességében, emberi tisztaságában s újra gazdag lesz szívének oly kedves táj költé­ szetétől. Nekik és róluk beszél művé­ szete. Ha néhány szóban jellemeznénk Cso­ hány művészetét, akkor ilyeneket mondhatnánk: leplezetlen szeretet, gyöngédség, egészséges paraszti egysze­ rűség, tisztaság, valóságlátásra, hite­ lességre törő szenvedélyesség, nagy fe­ lelősségérzet, szorongás, gazdag érze­ lem, elkötelezettség, gondolatiság, mai­ ság. Ezek talán a legfőbb együtthatók, amelyekből építkezik művészete. A fe­ lületi látás, a látvány ábrázolás kö­ töttségei nem hatottak ártalmasan fejlődésére. Tehetsége, kitűnő való­ ságérzéke, mindig mélyebb megisme­ résre ösztökélték. Mélyen erkölcsi és 80 szociális alkata, csillapíthatatlan szom­ júsága az igazságra, nem a súlyos mon­ dandók megkerüléséhez vezették. A valóság nem tanmese-szerűen, ha­ nem ellentmondásosan a jelenségek szövevényes összefüggésében, réteges egymásba épülésével tárul fel és áb­ rázolható. A z egyszerű szókimondás a képzőművészetben ma már könnyen a külsőséges illusztrálást eredményezi. Stílus-receptek szerint soha nem dolgozott. Kimutathatóan nagyhatású elődök sem voltak formanyelvének alakulásában. Olyan művész, akinek megkülönböztetett vonása, hogy a gon­ dolat tartalmakra a legjobban kon­ centrál, mindent ennek rendel alá. Eh­ hez idomította technikáját is. Grafikus művészi pályáján nincs nagy szerepe a technikának, nem technikával vág utat, hanem szellemiségével. Vélemé­ nye szerint a formai felfedezések, a lenyűgöző faktúrák még nem grafika, csak eszközei a jó grafikának. Ellen­ zője minden lényeget elkendőző, megkerülő ügyeskedésnek. Csohány felszabadult lénye mélyen közérdekű és személyes egyszerre, s a két alkotó elem az egyensúlykép­ zés fontos eleme munkásságában. Tra ­ díciót vállaló és továbbfejlesztő mű­ vészet az övé. Mondanivalóját a vo­ nalak tiszta erejére építi, egyéniségé­ nek megfelelő konstruktív elvek sze­ rint, a táj lelkét is megtalálni, a múló időt is befogni képes rajztudással. Jellemzője a vonalak mértaniságán áttörő érzelgősség nélküli életöröm, gyermekies álmélkodás, szelídség. Ön­nönmagát is szüntelenül elbűvölő cselek­ vés és férfias határozottság. A komó­ tos nyugalom mögött robbanni képes erő, szenvedélyesség van. Népünk fa­ faragásaira emlékeztető naívság, játé­ kos mesevilág, csodálatos színesség. Mindenütt feltörő népi jó ízek. láto­ másos balladai varázslatokkal. �Fölényes kompozíciós tudás, egyönte­ tűség, gazdag jelképiséggel. Mindig újra formálódó kezdés, tétovaság és ordító fájdalom, formailag nyersességig da­ rabosan és súlyosan tömörítetten. M in ­ ez ösztönös és tudatos alkotói fegye­ lem terméke egyszerre. Egy népréteg, a palócföld népének sajátos humora, vérmérséklete és gondolkodása, ez Cso­ hány Kálmán művészete. A megnyerő szelídség hangján be­ szel, de ugyanakkor dönt is erkölcsi­ leg, javít, felhív, és erőt sugárzóan biztat lapjain. Másokért, közösségi célokért harcol, a rossz indulatok, az embertelenség, az erőszak, a köznapi józanság visszahúzó erői ellen. Lényeg­ látó erővel tárja fel az ember lelki életének ismeretlen mélységeit, benső­ séges hangulatait. Munkái a letűnt korok, elődök gyötrelmeiről, régi bá­ natokról, a múlt fojtogató szegénysé­ géről is hiteles üzenetek. Többen komornak, magányosnak ér­ zik Csohányt és művészetét. Nem lehet magányos az, aki a világ minden ko­ moly baját szorongó érzésekkel sze­ mélyes ügyének tekint, s aki a közért a kortársakért annyit tett és tesz mint ő. Csohány nagy erénye komponáló tu­ dása. Kitűnően alkalmazza az inten­ zív kifejezés érdekében a korszerű kompozíciós elveket, amelyekkel di­ namikát, nagy drámai feszültséget te­ remt lapjain. Egyenletes vastagságú vonalaival nagyszerű sík-hatást, fe­ szültséget, a tárgyak, figurák saját atmoszféráját éri el. A z így lehatárolt és külön jelentkező tárgyak egymás­ mellettiségével, reliefszerű, síkban je ­ lentkező sajátos mélységet teremt. A háttér sötét tömegei, foltjai, lendüle­ tességet, drámaiságot biztosítanak raj­ zainak. Induló vonalai konstruktívek, de egyenesbe ritkán kényszeríti őket, leginkább íveltek, ezért hatásuk min­ dig érzelmi. Kompozíciós elveinek érvényesülé­ séhez jól válogat a tárgyi valóságból, amelyek lelki tartalmak közvetítéséhez is kitűnőek, az emberarcú fa, bokor, vonuló madarak füzére, nap, hold és csillagok. Gyakran alkalmazza a felü l­ és alulnézetet, a nagy tereket, a ta­ laj bizonytalan meghatározását, a le­ begést. Színben a fekete fehérek erős viszonylataira, ellentéteire épít, figu­ ráit is foltszínritmusok segítségével is építi. Sok önemésztő kisérlet eredménye a tömör, minden sallangtól mentes kompozíciós erő Csohány művészeté­ ben. Elemezve eddigi eredményeit, olyan érzésünk támad, mintha egyenletesen mindig a maga előre kijelölt pályá­ ján haladna. Ez a kifejezni tudás, a biztos gon­ dolattartalom, az otthonos életközeg­ ben történő mozgásból fakad. Egyéni úton járó művészete, belülről, önma­ gából, a legőszintébb mélyről jövő vallomás. Mindennapos érzelmekre, hangula­ tokra. apró árnyalatokra reagál, a legközvetlenebb mozdulatokra, gondo­ latokra figyel. Valóban a mindennapos derű és mindennapos bánat igaz v i­ szonylatai azok, amelyek művészeté­ ben megállítanak, elgondolkoztatnak és lenyűgöznek. M űveiben felhasználja a szürrealiz­ mus eredményeit is. A konvenciók el­ len ő is tanulmányozta a modern m ű­ vészet komplex mozgalmát, amely a szürrealizmus néven vált közismertté. E mozgalomnak sok pozitív vonása van, ismerete, tanulságainak helyes felhasználása már évtizedek óta elke­ rülhetetlen. De Csohány nemcsak spe­ kulatív módon jutott el eredményei­ hez. Hajlamai szerint a népmesék, népi játékok népi szürrealizmusához fo r­ dult, és egyeztette azt a magas szintű 81 �szürrealizmussal. A szürrealista moz­ galom egyik alapítója Chagall is ha­ sonlóképpen járt el, kinek festői meg­ látásai az orosz népművészetben gyö­ kereznek. Í gy alakult Csohány ösztö­ nös belső látása, képeinek bizonyos titokzatos felidéző képessége, látomá­ sossága, ezt teszi művészetét ilyen sa­ játossá. Sokat illusztrál, azt is mondhatnánk, mindig ezt teszi, s hogy mégis kevés könyv jelenik meg Csohány illusztrá­ cióival, arról könyvkiadóink tehetnek és tettüket nemcsak ők bánják majd, hanem mi is. Hasznos volt kirándulása a kerámia területére is. Mindig előrelép művészetében. Er­ ről tanúskodnak a IV. Országos Mis­ kolci Grafikai Biennáléra legutóbb ké­ szített új lapjai is. Csohány Kálmán grafikusművész még nagyon sok meg­ lepetést tartogat számunkra, az em­ beri mondanivaló magaslatára emelke­ dett művészetével. KOVÁTS BÉLA HONISMERETI TÁBOR NAGYBÁTONYBAN Körülöttünk, a nógrádi palócföld mai székhelyén új, korszerű külsőt ölt egy száz év előtt még kis községnek számító város, melyet szenet termelő, építő és gyáripart űző elmék és kezek száz­ ezrei emeltek fel valamikori jelentékte­ lenségéből. A kívülálló szemlélő azt hihetné, hogy ebben a régi helyén új várost teremtő nagy igyekezetben nem futja erőinkből a múlt, a történelem értékeinek mentésére, megőrzésére. P e­ dig ennél sokkal többre törekszünk és többet is teszünk. Figyelemreméltó, or­ szágos kihatású, hagyományteremtő kezdeményezések bontanak zászlót Sal­ gótarján gyorsan növekvő és ledöntésre szánt falai között. vatásos és amatőr történészeit össze­ fogó társadalmi szervezet a megye akkor alig kétéves múltra visszatekintő honis­ mereti mozgalmából sarjadt, és ma a ma­ gyar vidék egyik legtevékenyebb, legna­ gyobb taglétszámú társulati csoport­ jaként tartják számon. Ugyanez év kora őszén, a Salgótarjáni Honismereti Napok idején a mi körünkben ültek össze megbeszélésre a hazai falukróni­ ka-írók. Ezt a tanácskozást úgy jegyez­ ték fel a honismereti mozgalom törté­ netében, mint, amely megalapozta hely­ történetírásunk legfrissebb hajtásának, a jövő történetírása számára nagyszerű forrásául szolgáló falukrónikaírásnak jövőjét. 1965 tavasza megérlelte a Magyar Történelmi Társulat nógrádi csoportja létrejöttének feltételeit. Ez a megye hi­ A tavalyi nyárvég újabb Salgótarján­ ból eredő kezdeményezés megszületé­ sét hozta. Innen indult az úttörők 82 �„A Vörös Zászló Hőseinek Útján” el­ nevezésű mozgalma, mely az elmúlt egy esztendő alatt szép sikereket mond­ hat magáénak. A z idei tavasz első napjaiban mint­ egy száz kiváló magyar üzemtörténész jelenlétében Salgótarjánban tartotta vándorgyűlését a 100. évében járó M a­ gyar Történelmi Társulat. A vándor­ gyűlés nálunk történt megrendezése az akkor alig két éve alakult helyi cso­ port munkájának elismerése volt. E széles szakmai körök által nagy ér­ deklődéssel kisért tudományos ülésso­ rozat végén kimondták a Társulat üzemtörténeti tagozatának megalakulá­ sát. A z új szervezet hivatott a hazai üzemek és gyárak nevezetes kerek é v ­ fordulói körül mostanában kibontakozó üzemtörténeti gyűjtő és feldolgozó munka összefogására, egységes szak­ mai irányítására. A napjaink falutörténetét művelő krónikaírók, a vörös zászló hőseinek útján járó úttörők és az üzemtörténé­ szek után július első felében a magyar ifjúsági honismereti szakkörök legjobb középiskolás és szakmunkás tanuló tagjai jöttek össze közel két hétre a salgótarjáni szénmedence alakuló új központjában, Nagybátonyban. A z alka­ lom, amely honismereti mozgalmunk utánpótlásának javát ide összehozta, az I. Országos Honismereti Tábor meg­ rendezése volt. Mielőtt a hazai ifjúsági táborozások történetében legelső honis­ mereti tábor munkájának vázlatos ér­ tékelésére kísérletet tennénk, az össze­ függések tisztázása, de a történeti hű­ ség kedvéért is, röviden összegezzük az 1967. július 3-i megnyitó előzményeit. A Nógrád tavalyi utolsó, 1966. de­ cember 31-i számában „Nógrádiak a diákok első országos honismereti ta­ nácskozásán” címmel rövid hír jelent meg az ez év január 4— 5-én Kalocsán megrendezett ifjúsági honismereti kon­ ferenciáról. A hír legfontosabb mon­ data ez: „A nógrádi küldöttség két ja ­ vaslatot terjeszt a kalocsai konferencia elé: vállaljon a K IS Z védnökséget a honismereti mozgalom legfontosabb feladata, a krónikaírás felett és ren­ dezzen a K IS Z a nyári munkatáborok­ hoz hasonlóan honismereti táborokat is. A z idézett kis cikk nemcsak tartal­ mával, hanem azzal is nagy feltűnést keltett Kalocsán, hogy minden más fó ­ rumot megelőzve adta hírül a hazai sajtóban az első ifjúsági honismereti tanácskozás összehívását. Az, hogy a tartalmas, programot adó közleményt jól időzítettük, szinte az első perctől kezdve kezdeményező szerepet biztosí­ tott a tanácskozás nógrádi résztvevői­ nek, akik Veszprém, Vas és Bács— K is­ kun megye szakköri tagjaival együtt alkottak egy munkacsoportot. K ü ldöt­ teink két eredeti javaslatából a záró­ ülésig három lett. Azzal toldottuk meg azokat, — idézem a beterjesztett javas­ lat szövegét — , hogy: „a honismereti szakkörök vegyék fel a kapcsolatot me­ gyéjük élő politikai, gazdasági és kul­ turális területen tevékenykedő, kiemel­ kedő szülötteivel, holt nagyjaink után pedig kutassanak és állítsanak táblát emléküknek.” A tanácskozás résztvevői körében a három nógrádi javaslat osztatlan he­ lyeslést. őszinte lelkesedést váltott ki. Ezt látva a konferencia felnőtt részt­ vevői, elsősorban a K IS Z Központi B i­ zottságának képviselői, szinte azon nyomban megkezdték a honismereti tábor előkészítését. A munkába ha­ marosan bekapcsolódott a K ISZ Nóg­ rád megyei Bizottsága is. A z eredeti elképzelés csak annyiban módosult, hogy nem Salgótarján, hanem Nagy­ bátony lett a tábor színhelye. A fe l­ adat, hogy az ifjú táborozók ismerjék meg és gyűjtsék össze a Salgótarján vidéki szénbányászat tárgyi és szellemi anyagát, különös tekintettel a forra­ dalmi mozgalom emlékeire, nagyon �időszerűnek bizonyult, mert az ilyen gyakorlati munka a hazafias nevelés legjobb eszköze. A tábor megnyitásá­ hoz a Művelődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Bánya­ ipari Dolgozók Szakszervezete, a N óg­ rádi Szénbányák és a Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályá­ nak nagy erkölcsi és anyagi áldozat­ vállalása teremtett alapot. Pothornik József, az M SZM P Központi Bizottsá­ gának tagja, a Nógrádi Szénbányák igazgatója a tábor fővédnökeként ál­ landóan figyelemmel kisérte és taná­ csaival látta el a tábor szervezőit: az általa kiküldött szakembereket, a K ISZ Nógrád megyei Bizottságának szerve­ zési feladatokkal megbízott munkatár­ sait és a szakmai előkészítést végző muzeológusokat. Néhány hónap alatt kialakultak a tábor programjának kör­ vonalai, megterveztük, hogy milyen szakcsoportokat szervezünk. Ezek élé­ re kiváló fiatal muzeológusokat, ta­ nárokat, mérnököket kértünk fel, a vezetőhelyettesi munka végzésére a budapesti és debreceni egyetem tanár­ jelölteket küldött ki. A szakmai tanács­ adók között számos országos tudomá­ nyos intézmény képviselője kapott he­ lyet. A tábor vendéglátó gazdája a nagybátonyi 209. sz. Szakmunkásképző Intézet nagy körültekintéssel készítette elő a tábor helyét. Se szeri, se száma azoknak az intézkedéseknek, melyeket a tábor munkájának eredményes és za­ vartalan menete érdekében tettünk. Í me néhány példa ezek közül: a Ba­ lassi Bálint Megyei Könyvtár és a Munkásmozgalmi Múzeum helytörté­ neti könyveiből kis kézikönyvtárat állí­ tottunk össze, megszerveztük egy sten­ cilezett tábori újság megjelentetésének feltételeit, az intézet fotolaboratóriu­ mát berendeztük a fiatalok számára, a Megyei József Attila Művelődési Ház, a helyi Bányász Művelődési Ház és a 84 hatvani honvédség segítségével pedig, a táborozók szabadidős programját és szórakozását biztosítottuk. A felkészülési időszak eseményekben gazdag krónikájából felidézzük, hogy B. Haypál Ildikó a K IS Z Központi Bizottsága Középiskolai és Szakmun­ kástanuló Osztályának munkatársa, a tábor kiszemelt parancsnoka erején fe­ lül, betegágyából is részt kért a szer­ vezés irányításából. A munkánkat megnehezítő körülmények sorából meg kell említenünk a táborozók heterogén jellegét, ez abból fakadt, hogy több megyében felületesen válasz­ tották ki a tanulókat. A kétnapos jól átgondolt szakmai előadás-sorozat és a szakcsoportvezetők erőfeszítései ugyan lényegesen javítottak a helyzeten, a felkészültségbeli nagy különbségek kiegyenlítése azonban hosszabb időt igé­ nyelt volna. A tábor által gyűjtött bányásztörté­ neti, tárgyi és szellemi anyag rendsze­ rezése még most folyik, de már jól látható, hogy a honismereti tábor 98 fiatalja jelentős értékekkel gazdagí­ totta a Nógrád megyei Munkásmoz­ galmi Múzeum gyűjteményét. Ami ta­ lán még becsesebb a tábor eredményei közül, 59 résztvevő dolgozattal kíván szerepelni azon a pályázaton, melynek meghirdetését a gyűjtött anyagra ala­ pozva vettük tervbe. Ez az érdeklő­ dés azért is különösen értékes, mert a pályázni szándékozók jórésze most találkozott először a honismereti mun­ kával. Hogy a tábor a nevelés, éspedig a hazafias nevelés szempontjából mi­ lyen sokat jelentett, azt bizonyítják a táborozók pozitív írásos és szóbeli meg­ nyilatkozásai. különösen azok a köszönő­ levelek, melyek azóta is állandóan ér­ keznek a rendezők és az adatközlők címére. A sajtó, a rádió és a televízió visszhang ugyancsak figyelemreméltó. Különösen örömteli az a tény, hogy a tábor bezárása után, a Salgótarján for- �r adalmi és haladó hagyományairól ké­ szített tv-filmben azon melegében he­ lyet kapott az általunk 1967. július 9-én felavatott eresztvényi emlékmű, melyet a szén felfedezőinek emlékére állítot­ tunk az esemény 200. évfordulóján és az a Baglyasalján felavatott emlék­ tábla is, melyet Targos Istvánnak, az 1884. március 24-i magyarországi első csendőrsortűz áldozatának tiszteletére helyeztünk el. A z ifjú táborozók szerte az országban láthatták a televízió kép­ ernyőjén munkájuk eredményét és jo­ gos büszkeséggel mesélhették hozzá­ tartozóiknak, hogy e nevezetes emlék­ helyek létesítésében ők is tevékenyen részt vettek. Joggal szolgál örömünkre az is, hogy a fiatalok között nemcsak baráti, hanem szakmai kapcsolatok szálai is szövődtek. Ezek jövőbeli ki­ hatása ugyanúgy felbecsülhetetlen, mint ahogy a résztvevőknek vidékünk­ höz. a szülőföld egy darabjához való eleven kapcsolódása is szép igéreteket tartogat. Már tudunk olyan alakuló­ ban levő budapesti ifjúsági honismereti körről, melynek szervezője a táborban szerzett kellemes és hasznos élményei alapján a kör első kirándulását Salgó­ tarján vidékére tervezi. a másodikkal, melynek szép és kerekedő programja már most egy külön tanul­ mányt érdemelne. A téli kalocsai ifjúsági honismereti konferencián elhangzott nógrádi javas­ latok életrevalóságát a nagybátonyi tábor bebizonyította, mert a tábor kró­ nikájának vezetése közben sok fiatal kapott kedvet, első indítást a krónika­ íráshoz. Ezek a lányok és fiúk lesznek azok, akik majd tettekre váltják a KISZ-nek a krónikaírás feletti véd­ nökségét. Második javaslatunk a hon­ ismereti tábor sok szép eredményében öltött testet, a harmadikat meg azok­ nak az emlékhelyeknek a felavatása váltotta valóra, melyeknek tábláin a megörökített neveken és eseményeken kívül ez is olvasható: Honismereti tá­ bor 1967. Évek, évtizedek múltán is, ha majd az országban már sok ilyen aláírású tábla lesz, jogos büszkeséget érezhetünk affölött. hogy az első ket­ tőt mi állítottuk Salgótarján vidékén a megörökítettek és a honismereti munka dicséretére. KOVÁCS JÁNOS Nem soroljuk tovább érveinket a honismereti tábor méltatására pusztán csak azt mondjuk el még, és ez is be­ csületére válik az első ifjúsági honis­ mereti tábornak, hogy a táborozók fe l­ írták az általuk elindított stafétabotra a második honismereti tábor helyét, i dejét és célját. Ez olvasható rajta: „Magyarország, 1968, a 100 éves M Á V , a magyar vasútügy tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtése.” A terv helyes­ lésre talált a K IS Z Központi Bizottsá­ gának a tábor záró ünnepségén meg­ jelent képviselőinél is. Ez nekünk nóg­ rádiaknak külön is öröm, mert az idén 100 éves salgótarjáni vasút volt a M Á V első vonala, s ez a szál is összekap­ csolja majd az első honismereti tábort 85 �ISMERETTERJESZTÉS NÓGRÁDBAN A z utóbbi időben mintha gyakrab­ ban beszélnének a több mint egy é v ­ százados múltra visszatekintő tudomá­ nyos ismeretterjesztés hiányosságairól, korszerűtlenségéről, visszafejlődéséről, mint a meggyőzően bizonyítható ered­ ményeiről. Egyes előadások sikertelen­ sége, néhány forma elavultsága, bizo­ nyos szervezési hibák valóban elgon­ dolkodtatok. Úgy véljük azonban, hogy ezek csak önmagukban tekintve és csak látszólag igazolhatnak valamiféle „vál­ ságot” . Felhívják ugyan a figyelm et az ismeretterjesztő munka állandó és őszinte értékelésére, de nem tehetik vitatottá az ismeretterjesztés szükséges­ ségét és hasznosságát. A z ismeretterjesztő tevékenység reá­ lis elemzése és szemlélete egyrészt fe l­ tételezi, hogy együttesen vizsgáljuk azokat a jellemvonásokat, funkciókat, hatásokat, amelyek kifejezik e munka sokrétűségét, jelentőségét a világnézeti, a politikai nézetek alakításában, a szak­ mai és általános műveltség fejlesztésé­ ben, a tudományok népszerűsítésében, az érdeklődés felkeltésében és kielégí­ tésében, a konkrét kérdések megoldá­ sában; az értelmiség társadalmi hasz­ nosságú aktivizálásában, képzésében, önképzésében; a kulturális élet gazda­ gításában, szervezésében. Másrészt pe­ dig annak felismerését, hogy az időn­ ként és részletkérdésekben jelentkező problémák, ellentmondások a szükséges fejlődés természetes tünetei, ill. nem csupán az ismeretterjesztésre vonat­ koznak, hanem általános kulturális te­ vékenységünkben is ugyanúgy nyilvá­ nulnak meg. A tudományos ismeretterjesztés me­ gyénkben is a közművelődés egyik leg­ szélesebb hatókörű területe. Eredmé­ nyeinek és helyzetének vizsgálata egy­ úttal az egész népművelési tevékenysé­ 86 günk állapotára nézve is tanulságos le­ het. Ezért most megpróbáljuk vázla­ tosan ismertetni az elmúlt ismeretter­ jesztési évad (1966. júl. 1 .— 1967. jún. 30.) legfontosabb tényeit, adatait és ten­ denciáit. A Tudományos Ismeretterjesztő Tár­ sulat megyei szervezetének rendezésé­ ben egy év alatt 2170 előadás hangzott el 115 254 hallgató előtt. Ezek az általá­ nos mennyiségi adatok ugyan egyálta l­ lán nem elhanyagolhatók, de meg kell jegyeznünk, hogy az ismeretterjesztő munkában — belső, lényegi tulajdon­ ságokból következve — a mennyi­ ség nem egyenesen arányos a minőség­ gel. A több nem mindenképpen szük­ séges és jobb. A z eredményesség, a hatásosság fokát, a színvonal állását megközelíteni elsősorban az adatok lo­ gikus csoportosításával és összehasonlí­ tásával, tartalmi vonatkozások feltárá­ sával sikerülhet. A továbbiakban en­ nek megfelelően emelünk ki néhány jellemző vonást. A z előadások közül 944 (43.5%) ter­ mészettudományi, 1226 (56,5%) társa­ dalomtudományi volt. Ez megfelel az előző időszakok arányainak. A z előadá­ sok tudományágankénti (szakosztályon­ kénti) csoportosítása részletesebb és változatosabb képet mutat. Természettudományi előadások: Szakosztály Agrártudomány Biológia Csill. — Űrh. Egészségügy Fizika Kémia Matematika Földrajz Földtan Műszaki e. a. száma halig. sz. 131 (184) 6 296 109(118) 4 646 76(81) 3 433 294(280) 21 148 29 (38) 783 29 (30) 917 29 (23) 748 78(89) 3 544 6 (30) 225 163(150) 6 145 �Társadalomtudományi előadások: Szakosztály Filozófia Irodalom—nyelv Jogtudomány Közgazdaság Művészet Nemzetközi P ed ag.— lélektan Történelem Hadtudomány e. a. száma 114(164) 106(117) 180(192) 173(141) 114(165) 86(93) 251(332) 141(107) 61(7) hallg. sz. 4 6 9 7 7 4 12 8 4 599 190 671 825 816 438 413 051 356 A z adatok egyaránt mutatnak arányeltolódásokat (ezért közöltük zárójel­ ben az előző évad előadásszámait) és állandóságot is. Mindebben egyaránt meghatározólag hat a központi (” hiva­ talos’’) törekvés és irányítás, ill. a ha­ gyományos hallgatói érdeklődés és az újabb hallgatói rétegek igénye is. A változások pozitív jellege szembetűnő a közgazdasági, a hadtudományi és a műszaki előadások számának növeke­ désében. Legmeggyőzőbben azonban a konkrét témák és a közvetített ismeret­ anyag bizonyítja az aktualitás, a tár­ sadalmi fontosság és a hallgatók meg­ határozott érdeklődésének figyelem be­ vételét, azok érvényesítését. Nézzünk néhány, legjellemzőbb példát: A z üzemi előadások 48%-a foglalkozott a terme­ lést közvetlenül érintő műszaki és köz­ gazdasági kérdésekkel (műszaki-fejlesz­ tés, automatizálás, műanyagok alkal­ mazása, gyártmányfejlesztés, korszerű munkaszervezés, üzemirányítás, értéke­ sítés, árrendszer stb.; gazdasági reform, III. ötéves terv). Mezőgazdasági vonat­ kozásban elsősorban a nagyüzemi gaz­ dálkodás kérdéseiről és a megye ter­ melési problémáiról szóló előadásokat (üzemszervezés, korszerű eszközök és eljárások, kemizálás; dombvidékgazdál­ kodás. rétés legelőgazdálkodás, szarvasmarhatenyésztés, gyümölcster­ mesztés stb.) emelhetjük ki. A z egész­ ségügyi előadások között jelentősen emelkedett a foglalkozási betegségek­ ről, a szülési és gyermekegészségügyről, az élvezeti szerek és a gyógyszerek fo ­ gyasztási ártalmairól; a jogiak között a konkrét jogszabályismeretekről tartott előadások száma. A nemzetközi és a hadtudományi előadások napjaink leg­ fontosabb eseményeihez, problémáihoz kapcsolódtak. Célkitűzéseinknek meg­ felelően alakultak a más szakosztályok tevékenységének témaarányai is: az irodalmi előadások nagyrészt a szocia­ lista, ill. a mai magyar irodalom kér­ déseiről; a történelmiek a forradalmiés munkásmozgalmakról, szocialista fejlődésünk történetéről; a pedagógiai­ ak a kommunista nevelés területeiről: a művészetiek a filmesztétikai és kör­ nyezetesztétikai kérdésekről szóltak. A z ismeretterjesztő tevékenység pon­ tosan nem mérhető — feltételezett — hatásaira, eredményességére a témava­ lasztás alakításán, alakulásán kívül el­ sősorban az ismeretanyag feldolgozásá­ nak szemlélete, módszeressége hat dön­ tően. Ilyen vonatkozásban figyelem re­ méltó, hogy az előadások tudományos megalapozottsága, polemikus hangvé­ tele erősödött, ismeretköre mélységben és szélességben konkrétan meghatáro­ zottabbá vált (a hallgatók előképzett­ sége, érdeklődése alapján), az eszmei, világnézeti következtetések megfogal­ mazása, viták és beszélgetések kezde­ ményezése, kialakulása egyre szélesebb körben már szinte elmaradhatatlan. Az előadók nagyobb gondot fordítottak a szükséges és hasznos szemléletes elő­ adásmódra és a változatos szemlélte­ tésre (60— 70%-os a filmmel, mag­ nóval szemléltetett előadások aránya) A z ismeretterjesztés hatóköre egyre teljesebben magában foglalja megyénk egész lakosságát. A z adatok is egyér­ telműen ezt bizonyítják. A z előadások 26,7%-át (578 előadás) ipari-, 53,2%-át (1155 előadás) mezőgazdasági-, 20,1%-át (437 előadás) egyéb területen tartották meg. A résztvevők száma is ennek 87 �megfelelően alakult: ipari 26 728 fő, mezőgazdasági 62 578 fő, és egyéb he­ lyen 23 948 fő. Jellemzőnek mondható az előadások tartalom szerinti meg­ oszlása is: Természettudományi előadás: Iparban Mezőgazdaságban Egyéb helyen Társadalomtudományi előadás: Iparban Mezőgazdaságban Egyéb helyen 347 469 128 231 686 909 A z előző évekhez viszonyítva csökkent azoknak a községeknek a száma, ame­ lyekben egyáltalán nem tartottak elő­ adást, és növekedett az olyan külön­ féle intézények, hivatalok és kisebb vállalatok száma, melyekben rendszeres ismeretterjesztés indult meg. Jelentősen emelkedett az értelmiségi rétegek szá­ mára rendezett előadások, viták, kerek­ asztalkonferenciák aránya is, különösen a szabadegyetemek, fórumok keretében. A fejlődés egyik legfontosabb alapja az ismeretterjesztés szervezettségének megjavítása, erősödése volt. A z 1966 67-es évadban 98 akadémia (munkás, mezőgazdasági, nők, szülők, ifjúsági, ülnök stb.) 116 tagozatán és 2 szabad­ egyetem 5 tagozatán az előadások 43 % -a hangzott el, és ez az arány jóval magasabb az országos átlagnál. Az aka­ démia-rendszer elterjedése — amely a gazdasági, társadalmi szervek, vezetők nagyobb aktivitását is jelzi — , igen kedvező lehetőségeket teremtett a terv­ szerű és rendszeres ismeretterjesztés kibontakozásához és állandó, hasonló érdeklődésű és igényű közönséget biz­ tosított a legtöbb helyen. Megyénk értelmiségének egyik leg­ jelentősebb mértékű és hatású társa­ dalmi munkájaként kell figyelembe venni az ismeretterjesztő munkában 88 való részvételt. A megyei szervezetnek 514 tagja van, akik kisebb vagy na­ gyobb mértékben az értelmiség minden rétegét képviselik. A tagság 61% -a f e l­ sőfokú képesítéssel rendelkezik. Város­ ban él 200, falun pedig 314. Kor sze­ rint 35 éven aluli 201, 35— 50 éves 224, 50 éven felüli 39. A tagok 73%-a tar­ totta meg a tárgyalt időszak összes elő adásainak 82%-át. Meg kell em líte­ nünk, hogy 175 — elsősorban az értel­ miségiek számára szervezett — előadást központi előadók (párt- és állami veze­ tők, neves tudósok, szakemberek) tar­ tottak meg. Ez a gyakorlat egyértel­ műen hasznosnak és igen eredményes­ nek bizonyult. A T IT által szervezett rendezvények között ki kell emelnünk az elsősorban Salgótarjánban megtartott országos és tájjellegű tanácskozásokat, konferenci­ ákat: Országos Kislakásépítési Konfe­ rencia, I. Országos Városépítési Kon­ ferencia, III. Országos Egészségügyi Vándorgyűlés, a Történelmi és a Filo­ zófiai Országos Választmányok ülése, az Észak-magyarországi Hadtudományi és Nemzetközi szakosztályok tájkonfe­ renciája. Ezek Salgótarján kulturális életét gazdagították, rangját emelték és megyei szakembereink tájékoztatá­ sát és továbbképzését is elősegítették. Joggal mondhatjuk, sikeres és ered­ ményes évadot zárt a T IT megyei szer­ vezete, amely az eljövendő feladatok megoldására készül napjainkban: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos program megvalósítására és a T IT V. Országos Küldöttgyűlésének előkészítésére. KOJNOK NÁNDOR �ARCKÉPEK A M AGYAR SZOCIALISTA IRO DALO M BÓ L Szocialista irodalmon azoknak a mü­ veknek az összességét értjük, amelyek a munkásosztály törekvéseit, hangját fejezik ki, s mivel a munkásosztály alapvető érdekeit objektíve a m arxiz­ mus tudatosítja, a szocialista irodalom a marxista eszmeiségű, a marxista ide­ ológia hatására, annak talaján született művek összességének is tekinthető. Ez a 19. században született és a 20. szá­ zadban felnövekedett és kiteljesedett, eszmeileg, művészileg egyre rangosabbá váló, internacionalista szemhatárú nagy irodalmi áramlat áthatotta és átalakí­ totta az egész modern magyar iro­ dalom arculatát. A század első évtizedének nagy prog­ resszív hullámai megtörtek ugyan az ellenforradalmi kor kulturaellenessé­ gén, de a mélyből újra és újra felszínre tört a haladó gondolat, sőt József Attila életművében világirodalmi szinten nyi­ latkozott meg ez a művészet. Mellette és körülötte alkotói egyéniségek és áramlatok jelentkeztek, a felszabadu­ lással elérkezett lehetőségek számára készítették elő a talajt. A szocialista irodalom mindig is az emberarc szép­ ségének kimunkálásán fáradozott, de a küzdelem olyan viszonyok között folyt, amikor a harmónia gyakran csak a távlatokban élt. Ám ha sokan elné­ multak is, ha némelyek életművét ká­ rosan befolyásolta is az elnyomás, ha néha téveteg utakon jártak is, mégis valamennyien a nagy emberi és társa­ dalmi felszabaduás felé törekedtek, s így váltak eleven részeivé legértéke­ sebb hagyományainknak. A magyar szocialista irodalom tör­ ténetének feltárása nem napjainkban kezdődött meg, hiszen amióta a ma­ gyar munkásosztály és eszméi az iro­ dalomban hangot kapnak, írók, kritiku­ sok, irodalomtörténészek igyekeztek egyúttal tudatosítani az irodalom prob­ lémáit, felmérni útját. Azonban csak az utóbbi években, az 1957-et követő gazdasági, politikai és kulturális kon­ szolidáció időszakában indult meg szer­ vezetten, összefogottan szocialista iro­ dalmunk hagyományai, szintézisének megteremtésére irányuló kutató és ér­ tékelő munka, melynek szellemében, József Farkas, K irály István, Pándi Pál, Szabolcsi Miklós és mások mun­ kássága révén sorra láttak napvilágot monográfiák, tanulmány- és dokumen­ tumgyűjtemények: Mindenki újakra ké­ szül, Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből, Elsüllyedt iro­ dalom?, Fiatal életek indulója, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezek­ hez sorolhatjuk az idei könyvhétre Illés László szerkesztésében megjelent A rc­ képek a magyar szocialista irodalom­ ból című tanulmánykötetet is, amely 26 írói, költői portrén keresztül mint­ egy folytonosságában mulatja be a ma­ gyar szocialista irodalom történetét, hiszen — bár a tanulmányokban egyes írók élet- és művészi pályájának kü­ lönböző módszerekkel és eltérő színvo­ nalon felvázolt rajzát találjuk — a jel­ zésekből, utalásokból mozaikszerűen összerakható az egész folyamat. A kötet bevezető, A d y és a szocializ­ mus című tanulmányában Varga József a „népért síró, bús, bocskoros nemes” költő és az új eszme kapcsolatát elemzi és bebizonyítja, hogy A dy a „közeledő szocializmusban” a század nagy re­ ménységét látta, „megérezte a proleta­ riátusban rejlő, új világot, vajúdó erő­ ket, megpróbálta érteni a történelmet a maga igazi bonyolultságában, buk­ tatóit csakúgy figyelembe véve, mint előrelendítő tendenciáit. Olykor-olykor 89 �feltörő kétkedését legyőzve végül is amellett a világnézet mellett tett hitet, amelyben a legéletképesebb magot látta a jövőre.” A z 1910-es évektől határozottabb je l­ leget öltő magyar szocialista irodalom, ezen belül a széppróza úttörő jelentő­ ségű megalapozói Révész Béla és Barta Lajos voltak. A polgári irodalomban gyökerező, s a Nyugat állandó munka­ társi gárdájához tartozó két eredeti te­ hetségű író, szocialista eszmevilágú írá­ sai jelentik a huszadik század eleji magyar forradalmi proletárirodalom legfontosabb hagyományait — olvashat­ juk ki Kabos Ernő, illetve József Far­ kas sok új adatot és összefüggést fe l­ táró tanulmányából. A forradalmak tüzében edződött ma­ gyar szocialista irodalom egyik ága 1919 után a nemzetközi proletáriroda­ lommal szoros kapcsolatban, emigráció ban tevékenykedett tovább. A z emig­ rációs irodalom első állomása Bécs volt. A Kassák képviselte ág akkor tért el a Petőfi— A dy vonalat képviselő kom­ munista eszmeiségű csoporttól véglege­ sen olyan útra, amely végeredményben a 40-es években a munkásosztályon k í­ vülre, sajátos, kortalan modernizmus­ hoz vezetett. 1923 után Csehszlovákia, Franciaország, Németország, Románia, majd 1926-tól a Szovjetúnió külön városai váltak a szervezetileg és ideo­ lógiailag egyre inkább megerősödött emigrációs irodalom fő központjaivá. Ezt az irodalmat Barta Sándor, K om­ ját Aladár, Karikás Frigyes, Balázs Béla, Gábor Andor, Hidas Antal. G er­ gely Sándor, Zalka Máté és Illés Béla művészete képviseli a legmagasabb szinten. Í rói, emberi portréjukat a kö­ tetben Vászoly Erik, Szabó György, Tá­ lasi István, Szabolcsi Miklós, Diószegi András, Garamvölgyi József és Imre Katalin rajzolta meg. A horthy-Magyarországon tevékeny­ kedő szárny kétségkívül legkiemelke­ 90 dőbb képviselője, — amint ezt Szabolcsi Miklós írása is példázza — József Attila volt: „A z ő költészete mindmáig össze­ foglalója mindazoknak a kezdeménye­ zéseknek, értékeknek, amelyeket addig a magyar szocialista irodalom létre­ hozott. De nemcsak lezáró és össze­ foglaló — egyúttal mértékadó; a ma­ gyar szocialista realista irodalomnak nemcsak megvalósítója, de új vonások­ kal gazdagítója, továbbfejlesztője is: az ő költészete mintegy meghatározza, irá­ nyítja máig a további fejlődést” . Sza­ bolcsi Miklós színvonalas tanulmányá­ ban e megállapításait konkrét elemzé­ sekkel bizonyítja be. E korszakban alkotott a „lázadó em­ ber” Nagy Lajos, az antifasiszta lírikus Kis Ferenc, Lukács László és Radnóti Miklós, a szocialista irodalmi műhely kialakításában fontos szerepet játszó Bálint György és Révai József is. Ró­ luk Illés László, Pomogáts Béla, Pándi Pál, Tolnai Gábor, Koczkás Sándor és Bodnár György tollából olvashatunk összefoglaló igényű tanulmányt. A szocialista magyar irodalom Kör­ képe nem lehet teljes a szomszédos or­ szágokban kibontakozott haladó magyar nyelvű irodalom nélkül, amelynek egyik vezető orgánuma a kolozsvári Korunk volt. A folyóirat neve 1929-től 1940-ig összeforrott szerkesztőjének Gaál Gábornak nevével, akit E. Fehér Pál mutat be az olvasóknak. Salamon Ernőről Ferenczi László, Fábry Zoltán­ ról pedig V arga József rajzolt kitűnő arcképet. A kötet befejező tanulmányai három jellegzetes, jóval a felszabadulás előtt indult, és napjainkban is kimagaslót alkotó egyéniség — Benjámin L ászló, Lengyel József és Darvas József — pá­ lyaképét rajzolják meg. A z előbbiek­ ről Diószegi András, az utóbbiról B. Nagy László írt. �A kitünően szerkesztett, irodalom­ jegyzékkel ellátott, elegáns kivitelű ta­ nulmánykötet felmérhetetlen segítséget nyújt a továbbiakban a magyar prole­ tárirodalom történetének kutatásához, eseménytörténetének pontos regisztrá­ lásához, és nem utolsó sorban néhány eszmei és esztétikai probléma tisztá­ zásához. A legnagyobb érdeme azon­ ban mégis az, hogy bebizonyítja: a ma­ gyar szocialista irodalom az európai forradalmi irodalom részeként segítette felnőni a szocialista világirodalmat, amely színvonalban és eszmeiségben egyaránt vezető irányzata a ma iro­ dalmának. (Kossuth Könyvkiadó 1967.) CSONGRÁDY BÉLA MOCSÁR GÁBOR: FECSKÉK ÉS MIATYÁNK Semmilyen társadalom nem szaba­ díthatja fel magát anélkül, hogy min­ den egyes ember fel ne szabaduljon. A z egyén szabad, tudatos fejlődése a közösség, a társadalom fejlődésének feltétele. Szocialista világunkban az egyén cselekedetei egy olyan közös ügy szükségszerű mozzanatává lesznek, ahol a meghatározó célokat, azok je ­ lentőségét ,a tettek erkölcsi értékét nem lehet fel nem ismerni. S ha mé­ gis vannak osztályok, rétegek, csopor­ tok, melyek a legfontosabb kérdések­ ben nem látnak világosan, nem értik helyzetüket, szerepüket, jelentőségüket a mában, akkor az első teendő ezen csoportok helyzetének átfogó megis­ merése, elemzése, feltárása. Nem új dolog, ha megállapítjuk, hogy ebben a kortársi művészeteknek, de különösen az irodalomnak mindig is nagy sze­ repe volt. Mocsár Gábor közelmúltban megjelent kötetei lassan egy ilyenfajta törekvést körvonalaznak, a falusi élet, az új viszonyok között sok kínnal bol­ doguló parasztság problémáihoz kap­ csolódva. Mocsár Fecskék és miatyánk címmel megjelent új elbeszélésgyűjte­ ményét szerves folytatásnak tekinthet­ jük; a Nyitott tenyér, a Pirostövű nád című, jól ismert és sokat vitatott kö­ tetekben felvetett kérdések továbbvi­ tele, végigelemzése adja az elbeszélés­ ciklus gondolati magvát. Mocsár kitű­ nően ismeri ábrázolt világát, hiteles szavú elbeszélő. Vállalja a nehezet; igazat mondani a faluról, őszintén se­ gíteni a kibontakozást. S m ivel mindez nemcsak rendkívüli erőfeszítést kívánó művészi feladat, de politikai tett is, feltétlenül elismerő szót érdemel M o­ csár írói bátorsága. Nem igaz, hogy nálunk ma már nem kell bátornak lenni akármiféle igazság megírásához. Nagyon sok szimpatikus, becsületes tö­ rekvésnek gátját szegi még a gyanak­ vás, a dogmatikus szemléletből vissza­ maradt differenciálatlan valóságlátás, értékrendszer. Mocsár állja a vitát. Ezt igazolja a Fecskék és miatyánk című kötet va­ lamennyi írása. A címadó elbeszélés Holló Im réje izgatásról, lázításról be­ 91 �szél, nyomozni kezd, mikor a lényegé­ ben valós problémákat sűrítő, modern miatyánk a kezébe kerül. A hollóim­ rék úgy vélik mindig is, hogy a rend, a mindenáron-fegyelem érdekében jo ­ guk van fellépni a bíráló szó ellen, holott a közösség valóságos érdeke egészen mást kívánna — elemzést, vizs­ gálatot — , de nem sokkal éltetőbb-e a zavaros víz, a tespedt csendesség a hollóimréknek, mint a nyílt őszinte vita légköre, s az egészséges aktivitás változtató szándéka? Lehet, hogy eről­ tetett a „körtágítás”, de én igen gyak­ ran Mocsár paraszti témájú írásai kö­ rül is valami hasonló fogadtatás, le­ fojtási szándék születését, burjánzását érzem. Murin Béla, a kötet téesz elnök hőse, az elbeszélésciklus központi figurája a falut, az új paraszti életet éppencsak megismerő, jószándékú, de egy­ általán nem hősi jellemű hős megdöb­ ben a téesz miatyánk tagadott igaz­ ságán, s bár tudja, az általános kép mennyire más, megijeszti, hogy az egyes, az egyedi, a jelenség szintű mé­ gis mennyire egyező a súlyos vádakat felszínre hozó gúny-kórképpel. „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, mi bent vagyunk a téeszben, az öregek a határban, a fiatalok az irodában, a vezetők a kocsmában, a téesz vagyon kincs, aki nem lop annak nincs. Bo­ csásd meg a mi vétkeinket, mi is meg­ bocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A men” Csoda-e, ha ez a kép, — ha torz, s részleteiben néhol igazságtalan is — , nyugtalanítja az elbeszélésciklus be­ csületes embereit? „Nekünk jó az, ha a munkánk semmit sem ér? Ütjük vágjuk, aztán sehol semmi” — vetik Murin Béla téesz elnök szemére pa­ naszaikat a kötet juhász hősei. Murin megérti, magáénak érzi gondjaikat, tenni akar, s ahogy erejéből futja, tesz is. Dehát az előrelépés az adott közeg­ 92 ben nem is olyan egyszerű. Végső Im ­ rékkel, Hollókkal együtt újat terem­ teni heroikus munka, s ha az emberi kapcsolat feltételek már jó értelem­ ben adottak is, akkor is jelentkezik a hogyan. Murin látja maga körül a le­ hetőségeket; Szakadáti módszereivel dolgozzon, aki téesz elnök létére be­ csapja még az atyaistent is, csak hogy dőljön a pénz a közös kasszába, vagy úgy mint Dobó, a diószegi elnök, csak saját pazar jólétével, reprezentatív ve­ getációjával törődve, vagy kupecmód­ ra, mint Borsai, aki kommunista lé­ tére nem akarja a kommunista társa­ dalmat, mert pénz nélkül nem tudja elképzelni az életet, a jövőt, vagy lassú víz módjára, taktikus, régi paraszti lo­ gikával számítgatva, mint Hadas, a Béke téesz elnöke? Vagy valahogy másképpen? Igen, valahogy máskép­ pen kellene! S érezzük, Murinban, ha néha gyengül is az akarata, s csúszik is az önkontroll, mégis van annyi erő, tudás, lelemény, hogy tudja majd más­ képpen, jól csinálni, rendezni a téesz dolgait. Szocialista módon. Mocsár nagyszerű érzékkel teremti élővé paraszti hőseit, mondanivalója sehol nem válik szürke papírfigurák szajkózásává, mint ez gyakorta előfor­ dul ma, a faluval foglalkozó, paraszt témájú alkotásokban. Mocsár faluképét, életelemzését igaz­ nak fogadjuk el, akkor is, — vagy ta­ lán éppen azért — , ha a negatív voná­ sokat nem ellenpontozza minduntalan az előrelépés, a kibontakozás rózsa­ szín tükörképével; egyszerű, hétköz­ napi logikával felfogható utakat sej­ tet csak a lassan meginduló változá­ sokról. Ahogy a Kettős novella Ánics­ ka Jánosa küszködik, harcol a téesz, a közösség vagyonáért az égő juhakol­ ban, ahogy Juhász Feri bácsi a no­ vella téesz elnök hőse vezetőként kö­ zel kerül az emberekhez, ahogy Mu­ rinban formálódik a „földalatti tenger” �felhasználásnak terve, ez mind-mind a kibontakozó új, előreváltozó élet jele. Talán villanásnyi motívációban is elégséges alap ez a hithez, hogy ha nem is valami varázsütésre, csoda­ szóra, de lassan, a kitartó munka, az átnevelés nyomán szocialistává fejlő ­ dik a falu. S nem lesz igaz a téesz miatyánk egyetlen sora sem. Mocsár új kötete, a Fecskék és miatyánk izgalmas, szenvedélyektől fű­ tött olvasmány, egyenletes jó írói tel­ jesítmény. Túlírtságnak, éretlen hu­ mornak nyoma sincs ezekben a M o­ csár írásokban, kiérleltség a jellemző. A Fecskék és miatyánk fontos, jelen­ tős híradás az új utakon járó paraszt­ ságunkról. (T isza tá j M agvető, 1967.) ERDŐS ISTVÁN 93 �SZÉP VERSEK 1966 Nemrégen jelent meg a Magvető kia­ dónál szerkesztett Szép Versek című sorozat legújabb kötete, amely az 1966ban publikált legjelentősebb költemé­ nyeket tartalmazza. A vállalkozás — már rövid idő alatt is — nem csupán a versolvasók táborának gyarapításá­ ban, hanem nevelésében is jelentős feladatokat végzett el. A Szép Versek antológia első ízben 1963-ban, a Vers­ barátok Körének jutalom-köteteként jelent meg 2000 példányban. A kiadó — ez dicséretére válik — fokozatosan a szélesebb rétegek számára is hozzá­ férhetővé tette a kiadványt. A z idén már 66 költő, 331 versét 27 900 példány­ ban adta közre. De nemcsak a példányszámban mutatkozott fejlődés: a kez­ detben is igényes megjelenési köntös ízlésesebbé vált, a tartalomhoz iga­ zodva valóban szép kivitelt kapott. A z eredeti program szerint, a kü­ lönféle folyóiratokban egy-egy év alatt megjelent versek legjavát akarták — nem kritikai szempontok alapján — összegyűjteni. Ennek az elvnek hangoz­ tatása ellenére a szerkesztők egy látha­ tatlan értékskálát állítottak fel, ame­ lyet azonban az olvasónak kell mozgat­ ni. A költemények egymásmellettisége ugyanis eleve arra ösztönöz, hogy az olvasottakon gondolkozzunk, értékel­ jünk, elhatároljunk és csoportosítsunk, vagyis valamiféle szerkesztői „utómun­ kálatokat” végezzünk. Természetesen az önmagunk által elfogadott, kialakított és védelmezett kritikusi vélemény alap­ ján. Am iért tehát jó dolog egy év vers­ termését ilyenféle „monográfikus” szempontok alapján kiadni, nemcsak az a tény, hogy vázlatos képet kapunk a magyar költészet legfrissebb eredmé­ nyeiről. hanem az, hogy az olvasót to­ vábbolvasásra, alaposabb tájékozódásra serkenti igazának védelme érdekében. 94 Ha a sorozat legújabb kötetét ke­ zünkbe vesszük, első látásra megálla­ píthatjuk, hogy napjaink költészeté­ nek valóban legjelentősebb alkotói és versei kaptak benne helyet. Szerencsére: nem protokolláris szemlélet érvényesí­ tése alapján. A kötetben például nem szerepel Illyés Gyula, Á prily Lajos, vagy a fiatalok közül Ágh István, Buda Ferenc, Rákos Sándor, Stetka Éva, s ezzel izgalmas utánjárásra és annak el­ döntésére készteti az olvasót: helyes volt-e a válogatás. Ha nem, miért nem, ha igen, miért igen? A megjelentek névsorát olvasva megállapítható, hogy a magyar költé­ szet törzsgárdája adja a kötet gerin­ cét, hogy a szerkesztők rugalmasan al­ kalmazott gyakorlata a „standard” -tagok mellett jelentős teret biztosít a körülbelül azonos szinten mozgó alko­ tások közötti válogatáshoz. A z elmúlt évi kötethez képes a jelen kiadásban szereplő hatvanhat költő közül tizen­ nyolc a tavalyi kötetben nem szerepelt. Ez a cserélődés egészséges, mert így ad lehetőséget — különösen a fiatal költők számára — , hogy valóban pá­ lyájuk legértékesebb darabjai kerülje­ nek publikálásra. Bár ez esetben nem azt jelenti e szám, hogy ennyi „ú j” költő jelentkezett volna egy év alatt. Hamar megállapítható, hogy jórészt is­ mert. neves, alkotókról van szó, ami csak növeli a szerkesztők iránti szim­ pátiánkat. A legfiatalabb generáció kéviselői­ ként Bella István, Serfőző Simon ver­ sei kaptak helyet a kötetben. Napjaink klasszikusai közül Juhász Ferenc — bevezető próza-verse, Kassák Lajos, Nagy László, Benjámin László versei szerepelnek az antológiában. A költe­ mények — nemcsak az övék, hanem �a névszerint fel nem soroltaké is — maradandó esztétikai élményt nyúj­ tanak az értő szándékkal feléjük fo r­ duló olvasóknak. A sorozatot Mátyás Ferenc és Z. Sza­ Sándor szerkeszti. la i HORVÁTH ISTVÁN 95 �67-6512 Nógrád megyei Nyomdaipari V. I. sz. telephelye Balassagyarmat Felelős vezető: Mayer Sándor ����� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/679a45506585c7ccdf38a8b89c9b24aa.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1967 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1967/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1967 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/49d14388fc9da1a90676dd31a9c83e2e.pdf 37dc84a84e289688b50c168c4e1782f5 PDF Text Text ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT I. évfolyam 4. szám 1967. TA RTA LO M V árszegi G yörgy: B ányászsorsok (regényrészlet 3 T óth E lem ér: V ersek 12 E rdős Istv án : H űvös eső 13 V ih a r B éla: V ersek 19 B ába M ihály. L etértek a te jú tró l 21 Jo bbágy K ároly: V ersek 28 V incze G yörgy: A k ih a g y o tt hely 30 P o lg ár Istv án : V ersek 34 V égh M iklós: R oh an u n k h az a (vers) 35 A v ar P ál: A hazugság 37 D. N agy Istv án : D iabetes m e llitu s 43 50 ÉV Boros S ándor: Új korszak kezdete a k u ltú ra fejlődésében 49 Szabó B éla: M agyar in te rn a c io n a listá k a szovjet h atalo m védelm ében (1917—1922) 55 B elitzky Ján o s: A N agy O któberi S zocialista F o rrad alo m visszhan g ja és h a tá sa a nógrádi értelm iség k ö réb en 64 N ádházi L ajos: A „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom ról 73 C sík P á l: Boncs—B ru jev ics: E m lékeim L en in rő l 78 �HAGYOM ÁNY K ojnok N ándor: B érczy K áro ly 81 C songrády Béla: A „M agyar A nyegin” 94 K Ö R K ÉP M adách-em lék érm esek — 1967. 101 D anyi G ábor: T am ás A lad ár: S zétszórt p ara zsa k 102 F áb ry G yörgyné: K o rtá rsa k szem ével 104 László G yula: B asilides S án d o r k iá llítá sa 109 MŰ M ELLÉKLETEN Somogyi József: A sa lg ó ta rjá n i felszab ad u lási em lékm ű (Fotó: K ónya K álm án) C zinke F erenc: E m lékm ű A cím lapon: Som ogyi József felszab ad u lási em lékm űvén ek részlete (Fotó: K ónya K álm án) P A L ÓCFÖLD Irodalm i, m űvészeti, m űvelődési fo ly ó irat A N ógrád m egyei T an ács VB. M űvelődésügyi O sztályának lap ja M egjelenik negyed év en k én t SZERKESZTŐ BIZO TTSÁ G C sukly László, C zinke F erenc, Erdős István, G ordos János, K erek es László Felelős szerkesztő: K ojnok N án d o r Szerkesztőség: S alg ó tarján , M egyei K ö n y v tár K IA D JA a N ógrád m egyei L ap k iad ó V állalat Felelős kiadó: V ida E d it T erjeszti a M agyar P o sta E lőfizethető a p o stah iv atalo k b an Egyes szám á ra : 5,— F t �VÁRSZEGI GYÖRGY Bányászsorsok K éső d é lu tá n b a n y ú lt a vezetőségi é rte k ez let Mohos terem szerű üzem vezetői szo b ájáb an legalább tu c atn y ian szív ták a cig arettát. F uldokolva n y ito tt a b la k o t a főm érnök, hogy a kezében lobog tato tt p a p írla p p a l tű rh ető b b é k ev e rje m aga k ö rü l a levegőt. Egy d a ra b ig vesződött vele, az tá n lá tv a fárad o zása céltalan ság át, rem é n y ét vesztve ereszk ed ett vissza a tanácskozó aszta l m ellé. A p á rttitk á ro n és a pártvezetőségi tagokon k ív ü l a szakszervezeti titk ár, a b á­ n y am ester és a főaknászok is rész t v e tte k a tanácskozáson. T u lajd o n k ép p en a p á r t­ o k ta tás fela d ata i szerepeltek n ap iren d en , de a szakszervezetnek is v o lta k p ro b lém ái bizonyos b érpan aszo k k al k apcsolatosan: ez ért M ohos ja v a sla tá ra a fro n tm esterek et is m eg h ív ták a m egbeszélésre. O ravecz, a p á rttitk á r, nem sz e re tte a félnapos ülésezéseket. Még v á já r k o ráb ó l m ag áv al hozta az ösztönös ellenszenvet a fölösleges és h asztalan szócséplés ellen. H a v alak i m egfeledkezett volna errő l, a z t okos és h ig g a d t szóval in te tte a z idő m ú ­ lására, vagy csak éppen m egkopogtatta egy ceru záv al a k a ró rá já t. A kkor azonban való ban lényeges k érd ések k e rü lte k te ríték re. V étek le tt vo ln a elvágni a beszéd fo­ n alát. A n n ál is inkább, m ivel az a k n a kilencvennyolc százalék k ö rü l ev ick é lt a h av i te rv teljesítésével: fen y eg etett a hó vége. A szó a h áro m főaknászé, m eg O csenásé volt, a k ik részletesen felso ro lták a b ajo k at, de v alam enny ien fogadkoztak, hogy leg­ később h arm in cad ik áig behozzák a le m arad ást. M ohos sz ab a d jára en g ed te őket, h ad d sírjá k ki m a g u k at kedvükre, csak n éh a sz ú rt közbe egy-egy kiegészítő v agy k o n t­ rázó m ondatot. A legsírósabb h á rm u k közül Susán, a h a jd a n i v ájártan u ló b ó l k i­ n ő tt fia ta l főaknász volt. H a valaki nem ism erte őt és a k ö rletét, h ajlan d ó le tt v o ln a m inden további nélk ü l elh in n i, hogy a b án y a összeom lással fenyeget, a vá­ gato k b an derékig érő víz höm pölyög, s m á r a fővonalakon végigm enni is felér egy életveszéllyel. A legpiszlicsárébb p ro b lém át olyan d rám a i pátosszal odta elő, hogy a jelen lev ő k érzése az volt: m á r csak a könnyek hiányoznak a szem éből. — A p ály án kevés a p aten tlak a t! — süvítette. — B efu llad u n k a sz állításal ! — M ennyi kell? — kérd ezte Mohos. — H á t . . . vagy tizenöt. De tíz legalább. — H uszat k apsz — h ű tö tte le M ohos és a gépészeti vezető felé in te tt. — Meg két B -k ap aró m at, a m it a m ú lt h ó n apban G albács ello p a to tt a fe n n ta rtó i­ val, m íg én szabadságon voltam ! — L o p atta a fene — m o rd u lt meg G albács . — A rozsda e tte őket v ág atb an . Egy hétig ta k n y o lta k r a jta a lakatosok, m íg ren b eh o zták . —V isszaadod neki — m ondta a főm érnök —, az egyiket. Regényrészlet a lég­ 3 �— Vigye! Lesz egy ren d es k a p a ró ja legalább. H a az én n ap i te rv e m an n y i lenne, m in t az övé, a sa p k ám b an kiho rd an ám . M ohos összepillantott a b án y am esterrel, p illa n tá sa ezt m o n d ta: „Az öreg h u sz ár!’’ S zerette így becézni az idős főaknászt. H a m eg jelen t a szo b ájáb an G albács, azon­ m ód, ahogy a b ányából kijö tt, izzadtságtól gőzölgő h áttal, szénportól m aszatos arc án a gyerekes dicsekvés m osolyával: „négyszáz csillém v an m á r a napon. Még m o n d ja valaki, hogy nem én húzom ki a ganéból a m ásik k é t k ö rletet!” — ily en k o r M ohos m indig m egjegyezte, G albács távozása u tá n : az öreg huszár! De m o st a lk a lm a sin t ro v ásán is v o lt v alam i G albácsnak, m e rt v á ra tla n u l m egkérdezte tőle: — Nocsak, hogy is v olt azokkal a fen n ta rtó k k a l? — N em érte m a kérdést, főm érnök elvtárs. M ohos a p á rttitk á r r a nézett. — T egnapelőtt reggel jö n a tám felelős és jelen ti, hogy h áro m d a ra b k o m p le tt b iztosítószerkezet hiányzik a „v a sk e rtb ő l”: h áro m acéltám és h áro m acélsüveg. G y anúsnak ta lá lta m a dolgot, m e rt a m ú lt h éten u g yanennyi szerkezet h iá n y á t je le n ­ te tté k a n yugati fro n tró l. Úja b b le ltá rt ren d e ltem el a fro n to n , az ered m én y : a hiányzó tám o k m egkerültek. — M egkerültek — erő sítette G albács. — H á t persze! — v ág o tt a főm érnök hang ja. — K isé táltak az om lás alól, ah o l h ag y táto k őket! M eg kell hagyni, jól k ifu n d á ltá k az egészet — m ag y arázta. — B or­ b ás elv társ, m a g án a k is g ratu lálo k , öregem ! M it g ondolnak m ag u k tu la jd o n k é p p en ? F ogják a fe n n ta rtó k a t és u ta s ítjá k őket, hogy az éjszak a leple a la tt lo p ja n ak acél­ tá m o k at a tá ro ló helyről. E zt nevezem szervezésnek! Még a z t a vén sa la b a k te r sz iv atty ú st is beszervezték, M ihókot. E lk ap tam m a reggel a b án y ab áró t, m ondom n ek i: „öregem, egy kis panasz m e rü lt fel m aga ellen. A zt m o n d ják a rossz nyelvek, hogy nagyon elk ényelm esedik o tt a szivattyú m e lle tt.” E rre az öreg önérzetesen: „Rosszul tá jé k o z ta ttá k a főm érnök elv társat. V alam ely ik éjszak a is ac éltám o k at cígeltem a fe n n ta rtó k k a l.” N em v á rta meg, hogy a derü ltség h u llá m a i v ég igfussanak a szobán, h an em az a sz ta lra ü tö tt és h an g jáb ó l kiérződött, hogy m ost n em ism er tréfát. — N em tű rö k ilyen im p ertin en ciát! Ez tolv ajlás! T u d ják , m i az á ra h áro m d a­ ra b acélszerkezetnek? P ersze, hogy tu d já k . Több, m in t kilen cezer fo rin t. Ez a fro n t b o ríté k jáb ó l fog k ik e rü ln i, B orbás elv társ! T e ped ig m a jd nézd m eg a p rém iu m b o ríté k o d at — fo rd u lt G albács felé. H allg ato tt G albács is, a fro n tm e ste r is. V aló jáb an n em v o lt az az ügy úgy elő­ készítve, ahogy M ohos gondolta. C sak éppen olyan k a p ó ra jö tt az egész, n em le h e ­ te tt elszalasztani. S ziv a tty ú t sz állíto tta k az éjszak ai m ű szak elején a fen n tartó k , pontosan a „v ask ert”-ből. B orbás ad d ig se tte n k e d e tt k ö rö lö ttü k , m íg oda n em h u ­ n y o ríto tt G albácsnak: — F őaknász e l v tá r s . . . M ost lehetne! — és fejév el a tá m o k felé in te tt. — M enjen, vén g azem ber — h o rk a n t fel G albács. — A jé g re v in n e engem is? D e m in t ak in ek sürgős dolga akadt, gyorsan elm en t onnan, a v a s k e rt la k a tjá b a n fele jtv e a kulcsot, m in th a csak ezt m o n d ta vo ln a: „C sináljátok, az an y á to k isten it, d e én n em tu d o k ró la!” A turpisságot, főleg, hogy így a plén u m elő tt p a tta n t ki, m ost m in d k e tte n ro p ­ p a n tu l restellték . M ohos nem ism e rt tr é f á t ilyen dolgokban. A k á rté ríté s olyan biz­ tos volt, hogy a k á r m é rg e t is v e h e tte k volna rá. G albács a negyedéves p ré m iu m á ra 4 �gondolt, B orbás a kilenc ezer fo rin tra , a m it a fro n t am úgyis m eg fizetett volna. Ocse­ nás a rra , hogy a k é t öreg az ajtó n kilépve, m enten h a jb a k a p m ajd , lesz b aja, m íg k ib é k íti őket. Mohos, az előbbi in d u la tá t egy-két erélyes o rrfú v ással végképp levezetve, n y u ­ godt m o z d u lattal n y ú lt egy p a p írla p után. — V olna m ég itt egy fegyelm i ügy. T u lajd o n k ép p en n em a p ártsz erv ez et veze­ tősége elé k ellen e tárn o m , de nagyon örölnék, ha közösen d ö n ten én k az ügyben. B enedek P é te r v á já rró l van szó. — A p a p írró l olvasta: — Jú n iu sb a n k e rü lt vissza a b án y á b a a külszínről, ahová fegyelm i okokból helyeztük. A ug u sztu sb an k ét n a ­ po t m u laszto tt, b á r ezt, h ála üzem i d ö ntőbizottságunk lib e raliz m u sá n ak — és itt a szakszervezeti titk á r ra te k in te tt — utólagosan szabadsággá v álto ztattu k . T eg n ap ­ elő tt d élu tán je len tették , hogy a felolvasóterem ben k i-beszállás id e je a la tt b á n ta l­ m a zta K risto n L ászló h arm adéves v á já rta n u ló t, m a jd am ik o r a fegyelm i jegyző­ könyv elkészítése m ia tt a b án y am esterh ez irán y íto ttá k , az t m eg tag ad ta ezekkel a szav ak k al: „K öpök az irk a firk á to k ra , itt úgyis az tö rtén ik , a m it M ohos ú r a k a r!” T erm észetesen, ez az utóbbi interm ezzo csak sú ly o sb ítja a dolgot. De ettő l fü g g et­ le n ü l is! T ürelm esek, elnézőek v o ltu n k vele szem ben. T e k in te tte l v o ltu n k a csalá d ­ já ra , k o ráb b i m u n k á já ra . De m eddig élősködhet egy em b er a m ú ltjáb ó l? K iv á rt egy kicsit, m in t az ügyész, aki a v á d képviseletéb en e lérk ez ett a döntő szóhoz, úgy fo ly ta tta: — A ren d b o n tá s a legnagyobb nyilvánosság elő tt tö rté n t. K é t m ű sz ak h a rm ad dolgozói elő tt nem en g e d h etjü k m eg az üzem vezetőség te k in té ly én e k a le já ra tá sá t. A zt hiszem egyetértenek velem . — E gyet kell é rte n ü n k — b ó lin to tt a titk á r. — De m ost m it c sin álju n k vele? E lk ü ld jü k az üzem től? — N em jószívűsködhetünk tovább vele. K o rá b b an is b ü n te ttü k , m égsem h aszn á lt a figyelm eztetés. M á r régen m e g érett a fegyelm i elbocsájtásra. D e m o n d já k e l a vélem ényüket. — N ekem a s a já t k en y erén se kellene! — jegyezte m eg Susán. — K ín ló d tam v ele eleget, az egész k ö rle tte l nem v o lt an n y i bajom , m in t vele. Az ily en tő l szab a­ d u ln i a legjobb. V an felv étel az építő ip arb an , ro n tsa o tt a levegőt. — Ez igaz — a titk á ro n látszo tt, hogy erősen gondolkozik —, de m ilyen te lje ­ sítm én y t a d ta k ki ezek a siklókból ? V olt olyan m űszak, am ik o r h á rm a n h a rm in c k é th arm in ch áro m csillét rak ta k . Én já rta m egy p ársz o r a m un k ah ely ü k ö n , de azon az em b eren száraz in g et sohasem lá tta m . — Sajnos, csak szalm aláng v o lt — szólt közbe O csenás. — M egérezték a p én z­ szagot, m eg az tá n körü lm én y eik is v o lta k hozzá. A m ostan i teljesítm én y ü k a fő­ vonalon egyenlő a nu lláv al. M ár kom olyan gondolkozom , hogy szét k ellen e ro b b a n ­ ta n i őket. — És h a m e gtáltosodnak m egint? T együk fel: szokatlan n ek ik az új m u n k ah ely . Ism erte m m á r nem egy olyan v á já rt, ak i csak a k k o r tu d o tt h a jta n i, h a szen et lá to tt m ag a előtt. N em v o lt k á r átd o b n i m eddőre őket? M ost ezt n em a z é rt m ondom , hogy p á r tjá t fo g jam B enedeknek, de h a m á r belem ély ed ü n k a kérdésbe, v izsg álju k m eg m in d e n o ld alró l az igazság arcát. — N agyon helyesen! — B orbás izgett-m ozgott a széken, végül is fö lállt, úgy foly­ ta tta : — N agyon helyesen. M ert a z é rt valahogy b á n tja az én fülem et, h a egy m elós­ ró l úgy beszélünk, hogy szab ad u ln i kell tőle, m eg szétro b b an tan i közöttük. K edves S u sán elv társ! A hhoz, hogy te zsenge ko ro d b an főaknász lehess, B andi fiam , sok 5 �m elós em b ern ek m eg kell fogni a csákányát, m íg te M iskolcon szedted m ag ad b a a tu d o m án y t ingyen és bérm entve! T öbbek között olyan vén cso n to k n ak is, m in t az apád, akivel egy ü tt kezdtem csilléskedni. M itőlünk m ég ugyancsak nem k érdezték, hogy á r t- e a tü d ő n k n e k a fö ld alatti levegő, h an e m h a úgy a k a rtá k , k isu p p o ltak a bányából és rá a d á su l ép ítő ip a r se volt, am i befo g ad o tt volna. De h á t h ol vag y u n k m á r a ttó l a kortó l? Ma m á r törv én y ek b iz to sítják a m elósok jogát. A p ro lik é az ország, csak n éh a -n éh a a z é rt m ég m egfeledkezünk erről. O tt az a szerencsétlen B enedek is. H át fasiszta volt ő v a la h a is, kérdezem én? B enne v o lt-e csak a hiba, hogy e lv a d íto ttu k m agunktól, hogy idáig ju th a to tt? H ányszor ü lté l le beszélgetni vele, titk á r elv társ? M ondta-e n eki v alak i egyszer, vagy h a k e lle tt százszor is, hogy: közülünk való vagy, az istenedet, ne b itan g o lj el. T edd ren d b e a szénádat, vagy h a bajo d van, ki vele, a r r a való a szád! A fő m érn ö k e lv tá rs is, engedelm ével, felü ti azt a vastag k önyvet és olyan a k k u rá to san idézi belőle a p ara g ra fu st, hogy a a pap se idézi k ö lü n b ü l a bib liát. Csakhogy az em b er a z é rt nem p ré se lt v irá g , hogy b elesim uljon a b b a a vaskos könyvbe és k eze-láb a ne lógna ki n éh a egy kicsit. Az em ber a z é rt em ber, hogy n e legyen h ib a n élk ü l való. É n m á r csak így m ondom : a rra ta n íta n a k -e a m i törvényeink, hogy egy m u n k á sem b er kezéből k iü ssü k a k e ­ nyeret, ahelyett, hogy a fárad o z ásu n k á rá n bíb elődnénk egy k icsit vele? M ohos heves m o zd u lattal te ríte tte szét m aga elő tt a sta tisztik ai k im u tatá st. — A rra sem m iképpen se ta n íta n ak , B orbás elv társ, hogy tű rjü k a fegyelm ezet­ lenséget. A napi te rv ü n k száznegyven vagon szén. I tt kezdődik és itt végződik a törvény. V an szén — van becsület: nincs szén — nincs becsület. H a ism ét csak v alam i szelíd figyelm eztetéssel ciró g a tju k m eg a z t az em b ert, h o ln ap m á r tízen v i­ gyorognak a szem em be, m e rt haszo n talan em b er m in d ig v an , m ég a szocializm usban is. T essék: m á r dolgozunk a jövő évi tervfelad ato k o n ! — m eg lo b o g tatta a p ap írt. — T erm elékenységről, önköltségcsökkentésről b eszélü n k n ap n ap u tán . A zt hiszem , fö­ lösleges bizonygatnom , hogy fegyelem n élk ü l egy ta p o d ta t sem ju th a tu n k előre. A m int elh allg ato tt, a titk á r a fro n tm e ste rre nézett. — Befejezte, B orbás elv társ? — Nem! — a v á já r olyasféle m ozdulatot te tt, am iből ezt le h e te tt érte n i: „de h a ­ m a r b elém fo jta n áto k a szót! P edig én m o st úgyis kiöntöm , am i ben n em van, k ilen c­ ezer fo rin to t fizettem é rte !” — A zt szeretném m ég elm ondani, hogy m indaz, a m it a főm érnök e lv tá rs em líte tt: a gazdaságosság, m iegym ás — h a nem is tudom olyan n y a k a te k e rte n kifejezni, a z é rt értem , m it je le n t — n em is olyan kicsi dolgok. A so rsu n k alak u lá sa függ ettő l és ezt m indenki m egérti. V o ltu n k m i m á r úgyis, hogy égigérő je lsz av ak a t feste ttü n k a takarékosságról. H a n ag y o b b at m a rk o ltu n k a sín ­ szegből, h áro m d a ra b o t v isszatetettek velünk. K özben k ih a jto ttu n k olyan v ág a to k a t kőben, nagy szelvénnyel, d u p la v a sú tta l százezer fo rin to k ért, am ire a k u ty á n a k se le tt volna szüksége. C sakhogy n ap ja in k b a n az olcsó szén m á r nem jelszó, h an em a létezés kérdése. E rrő l a m u nkahelyen is so k a t beszélgetünk. H ányszor feld o b ják a k érd é st az em bereim : m i lesz m ost m á r v elü n k , b án y ászo k k al? N y ak u n k o n a kőolaj, a földgáz, az atom energia. K ell-e m ég a szén egy p á r év m ú lv a eg y általán ? A P u p o rk a B erciről senkise m o n d h a tja , hogy ú jságolvasó em ber, m égis azzal á llt elő, hogy m égse a d ja ő a f iá t v á já rta n u ló n a k . A ztán m ié rt nem , h ék ás? — k érd eztem tőle. H á t csak úgy — m ondta. Egy n ap o n úgyis szélnek ereszten ek b en n ü n k et. M ég jó lesz, h a ad d ig k ita r t a bánvászkodás. am íg a m i időnk k itelik . Í gy k a lk u lá l a cigány! N e higgyék ám a m űszaki elv társa k , hogy csak szám ológéppel le h e t k i­ csengetni, hogy m i a gazdaságos, m i nem . B eszélek én az acéltám o k ró l is, n e gon­ 6 �d oljátok, hogy k iv e tte a szívem et az a kilencezer forin t. Régebben, am ik o r fáv al bizto síto ttunk, egy-egy om lasztás u tá n v é rz e tt az em b er szíve a sok összetö rd elt fe ­ n yőláb m eg g eren d a m iatt, am iből egy g ram m se jö tt vissza a n ap ra . Egy k iseb b ­ f a jta erdő m a ra d t a kő a la tt om lasztáskor! Az acél m ia tt k áro m k o d tu n k , nem m ondom , m e rt nehéz v olt m egszokni a súlyát. D e m á r úgy m együ n k vele, m in t a k arik acsap ás. A zzal is egyetértek, főm érnök elv társ, hogy vigyázni k ell rá, d rág á k az acéltám ok. H a mi a nyolcvanm éteres fro n tu n k k ét u tc á já b a b eé p ítü n k k étszáz v asat, az úgye m á r rögtön van vagy . . . h atv an e ze r forint. — H atszázezer — ja v íto tta ki O csenás. — Igaz is, hatszázezer! H át m ég a hom loktám , meg a tö rő tá m s o r. . . Egy vagyon ez elv társak ! Ennyi pénzre vigyázni kell, tu d ja a z t a m elós em ber. M e rt h a nagy a tám veszteség, ak k o r sem m ivel se te rm e ltü n k olcsóbban, m in t régen a fával. C sak ám itt is v an az ére m n ek egy h a rm a d ik oldala. K ita lá ltá k az acéltám p rem izálást, hogy jo b b an vigyázzunk a tárnokra, ez helyén való. De o lyasm it is pengetnek, hogy azo k ­ n a k a tá m oknak az érté k ét, am ik az o m lásban m a ra d n ak , n ek ü n k k ell m egfizetnünk. Mi ezzel nem é rtü n k egyet! Aki m á r já r t fronton, tu d h a tja , hogy az o m lasztásk o r a leg­ veszélyesebb m unka. A szívem -lelkem ad h a to m a tá m rab lá sb a, a k k o r is jö h e t egy m ozgás o d afe n trő l és a vas odam arad. Ez az érem h a rm a d ik oldala! Hogy a z t ne k ellje n a borítékom ból m egfizetni, am i nem az én hibám ! A fro n t nem g y erek ­ já ték . Úgy k ell ügyeskedni az om lasztásnál, hogy se anyag, se em b eréle t n e m en jen veszendőbe. D e kérd em én : b ek ü ld jem -e az o m lasztó m at olyan h e ly re is a tá m u tán , ah o v á isten k isé rtés bem enni? A m ikor így szól a k érd és: vagy az em ber, vagy a tám . H át m ost m elyik fontosabb? — Csodálkozom , hogy ta p a sz ta lt bányász lé tére ily e t k ie jt a száján ! — m o rd u lt r á a b án y am ester. — T erm észetesen, az em ber. És az egész tám p rem izálási re n d ­ szer k ísé rle t a la tt áll. S enki se a k a rja azt, hogy a fro n t o tth o n ró l hozzon p én zt a fizetés n ap ján . De azt sem enged h etjü k , hogy országos szin ten a m i m ed en cék álljo n élen a fro n ti tám veszteség vonalán. — É rtem én ezt — fűzte a szót rav asz p islán tá ssa l az öreg. — De van itt még m ás is, am i k ikívánkozik belőlem . B evezették az e h av i sz ak m án y u n k b a azt, hogy a m i szénm ennyiségünk h atv an százalék át egyenesen rá ro b b a n tju k a k ap a ró ra , a n é l­ kül, hogy fejten i és rak o d n i kellene. N em sok ez a szám , em berek, g o n d o ljáto k csak m eg? R e k lam áltam is m iatta. A ztán m egtudtam , hogy ez a h a tv a n százalék az ért h a tv a n százalék, m e rt egyes m űszaki e lv tá rsa k n a k az a p rém iu m kitétele, hogy a g ép esített fejtés term elésén ek legalább h a tv a n százaléka kell, hogy ráro b b an tá sb ó l ered jen . De n álunk, a vékony telepben ez nincs meg. H ely esb ítették is a szak m á­ n y u n k at. D e a k érd és a z é rt csak m eg m arad t: a valóság ta la já n á ll-e az a vezető, ak i ilyen le k iism eretlen ü l vagdalkozik a szám okkal a m i ro v ásu n k ra, csakhogy az ő p rém iu m a m eglegyen? M e rt tiszte let-b e csü let ann ak , ak i tö b b e t ta n u lt nálam , de a z é rt m égis úgy gondolom , hogy a p ro le tá rd ik ta tú ra n em azonos a m űszaki d ik ­ ta tú rá v a l! De nem ám ! — nagyot vágott öklével az a sz ta lra m integy befejezésül és h irte le n leült. — B efejezte? — kérd ezte ú jra O ravecz. Ism erte B orbás zsém bes, b o g aras te r ­ m észetét. A m ilyen nehéz v olt szóra b írni, elh a llg a tta tn i is olyan nehéz volt. Ily en k o r v álo g atás n élk ü l u g rá lt té m á ró l-té m á ra és m in d e n k it m e g h arap d ált. D e m o st lá th ató m egelégedéssel ü lt a helyén és m ozdulata, m ellyel egy K o ssu th -ra g y ú jto tt, ezt m o n d ta: „k irak tam m agam ból, a m it a k a rtam . É rtse k i-k i úgy, ahogy a k a r ja ”. 7 �A főm érnökön és a b án y a m e stere n lá th a tó is volt, hogy a „m űszaki d ik ta tú ra ” elm élet célba ta lált, m e rt a k ét vezető összenézett, az tá n M ohos e rő lte te tt n y u g a­ lom m al jegyezte meg, hogy érzése sz erin t e lk a n y a ro d ta k a tém ától, a B enedek ügy m ég d ö ntésre vár. — M egm ondom őszintén — sim ogatta jegyzetfü zetét a p á r ttitk á r — tú l szigo­ rú n a k ta láln ám az elbocsájtást. B orbás e lv tá rsn a k igaza van. A z üzem egyik tö rzs­ dolgozójáról v an szó, ak in ek m inden h ib á ja ellen é re itt érdem ei is v an n ak . G on­ dolok a k o ráb b i m u n k á já ra és az ellen fo rrad alo m a la tti állásfo g lalására. E zt az e m b e rt sérelm ek é rté k — jogos vagy jo gtalan, utó lag n eh éz len n e k ü lö n válogatni. D e m i se sokat te ttü n k azért, hogy a sz á lk á k a t k ih ú zzu k a kö rm e alól. Én a z t j a ­ vaslom , tegyünk m ég egy p ró b á t vele. H áth a m ég v isszafo rd íth ató so rsán ak szekere. — Tessék — fo rd u lt M ohos a főaknászok felé — m elyikőtök v á lla lja ? S usán nem , F odor ebben a szobában je le n te tte ki, hogy k ap jo n in k áb b öt em b erre l k ev e­ sebbet, csak B enedeket ne. G albács elv társ? T e v o ltál az U lti-b rig ád legnagyobb ellenzője. E zt m ondtad: m ost az tá n k ap a rh ato m a feje m et k é t kézzel, olyan c sa p a t­ hoz ju to ttam . Így m ondtad, öregem ? — Így m ondtam — dünnyögött G albács. — Nem v alam i bizalom gerjesztő eg y ü t­ tes. H a G odót k io p e rá lh atn ám közülük! A többi dolgozik. O tt az a cirk u szi szélh á­ mos, m eg a szegedi gyerek. A kárhogyan is nézzük, B enedek gyúrja-gyöm öszöli őket, b án y ászt fa ra g belőlük. N ekem nincs kifogásom a m u n k á ja ellen. M int az ü lésről fe lv e tt jegyzőkönyv b izonyítja a vezetőség ta g jai közül sokan felszó laltak m ég a B enedek-ügyben. P ro és k o n tra v élem ények h an g zo ttak el. V égül így sz ü letett m eg a döntés: k ap jo n szigorú írásb eli m egrovást, utolsó figyelm eztetés­ képpen. A főm érnök m ég azon a délu tán o n elkészítette a fegyelm i h a tá ro z a tró l szóló p a p írt, m elyet G albács m ásn ap reggel, beszállás elő tt ad o tt á t B enedeknek. — H át ez m i? — n y ú lt a v á já r a p a p ír után, m a jd szétnyitva, furcsa, to rz fin ­ to rt v ágott: — Fegyelm i határo zat. Írja n a k , a m it a k a rn ak ! — gom bóccá g y ú rta, úgy d u g ta a zsebébe. — A p a p ír sok m in d e n t elbír. — Nono, B enedek — m o n d ta kom olyan G albács. — Ez a p a p ír m ost, a m aga h elyzetében egy K o ssu th -d íjjal é r fel. — Igazán? A kkor m á r legalább b ek e rete zh e tték volna! — m o n d ta m aró g ú n n y al B enedek és becsap ta m aga m ögött az ajtó t. K in t a folyosón egyenesen O raveczbe ütközött. — Benedek! — szólította m eg a titk á r. — G yere be egy p ercre hozzám . L enne veled egy kis beszédem . — M it ak arsz? — k érdezte nyersen. I tt is m egm ondhatod. — N em a folyosóra való tém a ez, P éter. P ro b lém ák v a n n a k veled. E gyre több. E rrő l kell beszélnünk, m e rt nem jó l v an ez, ahogy m ost van, v álto ztatn i k ell ra jta . A nyugodt, csöndes han g m in th a m e g to rp an to tta volna B enedeket. A titk á r a rc á ra kém lelt, de nem tu d o tt o nnan m it leolvasni. H angsúlyából jó in d u la t csen d ü lt ki, am i rosszabb a tám ad ásn ál, m e rt a tá m a d á st ki le h e t védeni ellen tám a d ással: a gorom ba szó n á la m indig kéznél volt, a k á r a csőre tö ltö tt fegyver. A z ú riste n it! — gondolta. Egyik jön a doronggal, a m ásik m eg a szép csöndes példabeszéddel. M ost m it m ondjon neki? E gyütt csilléskedett vele vagy k é t esztendeig. N egyvennégyben, m in t levente-su h an co k eg y ü tt b u jk á lta k , hogy el n e h a jtsá k ő k et N ém etországba. K ésőbb a népnevelőkkel já rtá k a falv ak at, rázós teh erau tó k o n , zsebükben az olajos 8 �k en y érrel, Ötv e n h a t után, a m ik o r O raveczet fü g g etlen íte tt p á r ttitk á r r á kiem elték, fö lk ereste és a rró l beszélt neki, hogy a p á rtb a n a helye, hag y jo n fel az ostoba sé r­ tődöttséggel. G orom bán tá m a d ta le akkor. Ez a kötélideg zetű em b er azt is elfe le j­ te tte volna? — N incs nekem időm te re fe ré re — m o n d ta csöndesebb hangon. — N em sokára kezd ő d ik a beszállás. M eg a m it m ondani akarsz, itt v an a fejem b en elrak táro zv a. H a ak a ro d felm ondom , a k á r a leckét. O ravecz nem h a llg a to tt rá, b etuszkolta a szobájába. C ig a re ttá t ta rto tt eléje és h ely et m u ta to tt n ek i egy p á rn á z o tt széken. A v á já r e lh á ríto tta m ag a elől a tá rc á t és rá g y ú jto tt egyetlen c ig a re ttá já ra , a m it szokása sz erin t m u n k a k a b á tja felső zsebében a beszállás előtti várak o zás id ejére tarto g ato tt. A bordó p lü ssfo tel feszélyezett érz é­ se k et k e lte tt benne. Ü gyetlenül a k a rfá ra ereszkedett, ettő l a fotel feldőlt. E gyszerre n y ú lta k érte : ő jobbkézzel, a titk á r ballal. A z egész szituáció olyan h irte le n jött. M ire észbekapott, a k á rp ito z o tt alk alm ato sság o t egyetlen közös m o z d u lattal h ely re is állíto tták . — L átod — n ev ette el m ag át O ravecz —, ezek a csülkök m ég é rtik egym ást. U g y an a rra gondolt, a m ire ő: am ik o r a vén C sík A n d rá s csap a tán dolgoztak, m in ­ dig úgy rak o d ta k , hogy kiegészítsék egym ást, ő jobbkézzel fo rg a tta a lap áto t, B éla b allal. A szűk vágatszelvényben áldás, h a az egyik csillés balkezes. C sakhogy az rég en v o lt m ár. A kkor még cim borák voltak, ”b odik” ahogy bán y ászn y elv en m ond­ ják . S m ost? K örü ln ézett a szobában. A p ad ló t piros kókuszszőnyegek b o ríto tták , az ab lak o n csipkefüggöny, kényelm es p á rn á z o tt székek sokasága a fa la k m entén. V ajo n ju t-e eszébe ilyen környezetben, hogy a vizes m u n k ah ely en az ing foszlik le az em b errő l? — gondolta keserűen. — Ü lj m á r le — in te tt a titk á r, m in th a g o n d o lataib an o lv aso tt volna. — Ne félj a ttó l a széktől, p ro le tá ro k n a k csin álták azt. H a a R óth F lórisok ü le p é t m eg­ ille tte a kényelem , m ié rt ne illetn é m eg a m ié n k et is? L átta, hogy B enedek zárkózottsága nem a k a r felengedni s a k k o r h irte le n ezt k érd e zte tőle: — Te Benedek, m ondd csak! D e igaz lelkedre! Jó b a n v agy te ön m ag ad d al? E lég ed ett vagy azzal, a m it csinálsz? — És te elégedett vagy? — a d ta vissza B enedek a k érd ést. — E lé g ed ett vagy? felu g ro tt a székről és szinte o rd íto tta a sz av ak at: — A zt csinálod, a m ire v ág y tál? M in d en t elértél, am it a k a rtá l? Örü lsz en n ek a szép szőnyeges-függönyös szobának? E lérted , hogy p e rtu b a n vagy a fő m érnökkel m eg a trö szti fejesek k el és a m elósok elő re köszönnek nek ed — téged ez kielégít? — N em é rte le k — m o n d ta O ravecz és m eglepődés tü k rö ző d ö tt arcán. — N em értesz! L átod, ez az egyetlen igazság ebben a szobában. M á r nem értesz. H át azt, am i ezen a küszöbön k ív ü l tö rtén ik , v ajo n é rte d -e ? Mi le tt igaz abból, am irő l az isten h átam ö g ö tti falu k b an , a s a ra t gázolva fecseg tü n k v alam ik o r? A v álasztáso k u tán , em lékszel, m it m on d tál? „Ezek m ég csak szellem i p etró leu m lám p ák . De lesz n ek ü n k egym illió voltos á ra m u n k is, eloszlatni a sötétséget!” — A szellem i p etró leu m lá m p á b a anyag is kell, B enedek. A h it m a té riá ja . B előled ez hiányzik. M ert te m á r nem hiszel sem m iben. — D ehogynem ! A bban, hogy sem m i sem le tt igaz a n agy szavakból. N egyvenöt­ ben u jjo n g tu n k a m e g m arad t é letü n k n e k és a v a sá rn a p i félcip ő n k b e k u ty á ztu n k a b án y áb an k u k o ricalisztért, m elaszért: bagóért, sem m iért. A tu d a té rt, hogy a sa p ­ 9 �k á t ezentúl csak a ktk o r veszed le az iro d áb an , h a ak a ro d : senki se ü th e ti le a fejedről. E m lékszel a r r a az első igazi m áju s elsejére? M ennyire szívből jö tte k a jelszavak, m eg a m ozgalm i nóták! É reztük, hogy v alam i nagyon nagy dolog tö rté n ik velünk. N em sz ám íto tt a m illpengő m eg a n ap rafo rg ó o laj, m e rt am ib en h ittü n k , m in d e n n él tö b b e t ért. H ittü n k , O ravecz, tudod m it je le n t az? N em csak ab b an , hogy jó ru h á b a n já rh a tu n k , m eg olyan la k ásb a n élh etü n k , m in t azelő tt a tisztviselők, h an e m sokkal többen: valam i olyasm iben, hogy h a egy rossz p illan a to d b an elk áro m ­ kodod m agad, a z é rt m ég senki se fog a ren d sz er ellenségének tek in ten i. Meg ab b an , hogy ha v alak i azt m o n d ja neked: elv társ, — an n a k az ab lak á n éjszak a is bezörög­ hetsz, h a v alam i bajo d van, m e rt ugyanúgy nem tu d alu d n i m ia tta , m in t te. M ost azt kérdezed tőlem , hogy hová le tt az én nagy hitem ? Én nem k érd eztem ezt önm aga m ­ tól? A m ikor a B ékekölcsönt jegyeztük, tudod nagyon jól, m á r én is vezetőségi tag voltam . A jegyeztetésben rész vettem , h iv atalb ó l k irendelve, m iu tá n én is lejeg y ez­ tem a m agam su m m ájá t. A kkor k ez d ett az én n agy h item aláb h ag y n i, am ik o r hoz­ zám hasonló csóró k ra kell rásü tn i, hogy az im p e rialistá k sz ek e ré t to ljá k : sa já t csapatom ta g ja iv a l k erü ltem szem be, a k ik e t úgy ism ertem , m in t a te n y erem e t: tu d ­ tam , hogy nem beszélnek m ellé, csak h á t egyszerűen n em b írjá k , a m it v á rn a k tőlük. E m lékezem az utolsó nap o k ra, m ik o r a jegyzéseket le k e lle tt zá rn i s egy esti b eszállásn ál a m akacskodók m á r le se sz á lh a tta k az ak n án . O tt állta k összeverődve a felolvasósban, ria d ta n bám észkodva, m in t az állato k , szem ükben a kérdéssel, hogy ki csin álja m in d ezt velük, a m u n k ásh atalo m ? M ind családosok, kispénzű, ág ró l­ sz ak a d t ördögök, a k ik e t eszük tu d ta óta té p e tt-c ib á lt a k eserv es sorsuk. Ezek le n n é ­ n ek az im perializm us szekértolói? — k érd eztem és lev ág tam a jegyzési ív ek et Szabó elé. N incs gyom rom ahhoz, hogy ezt csináljam ! — m ondtam . L eh etetlen , hogy a p á rt, hogy R ákosi elv társ ezt k ív á n n á tőlünk! — N em élsz eg y ü tt az esem ényekkel. B enedek elv társ! — jö tt a k io k tató válasz. E m lékezhetsz, az egyik v ájáro m at, H alász P is tá t m ásn ap fegyelm i ú ton elb o csáj­ to ttá k azzal, hogy ellen ag itáció t fo ly ta t a B ékekölcsön-jegyzés ellen. A nyo m aték k ed v é ért az ávó is foglalkozott vele. L ehet, hogy m a rh a ság v o lt tőlem , a k k o r sza­ la d tam be a m egyei titk árh o z. E n n y it m ondott: — Ide hallgasson. B enedek elv társ. Mi m ag áró l a z t h ittü k , hogy k o m m u n ista és örül, ha a p á r t h a rc á b a n rész t vehet. Jegyezze meg, hogyha ennyi m a g y aráz at kevés, tu d u n k m i m ás m ódszerekkel is dolgozni. M ag y arán : kuss! Fogd be a pofád, m e rt h a nem , m i m a jd b efogjuk. H alász P istá v al közös lépcsőházban la k tu n k , a tagfelv ételn él én v o ltam az aján ló ja. A m ik o r az ÁVH hazaengedte, k ik ö p ö tt előttem ezekkel a szav ak k al: — M u nkásem ber vagy te, B enedek? R ohadt strici vagy, a m ások b ő rén k eresztü l ak a rsz te is fölfelé kapaszkodni! N ekem m o n d ta e z t, érte d ? Aki m a jd n em a so rsára ju to ttam ! H át v a n -e m ég ezek u tá n em ber, ak i lelkesedni tu d ? E rre a d já l nek em v álasz t titk á r elv társ! H ová le tt az egym illió voltos ára m ? T izenegy évig h a jto ttu k , hogy m ién k a h atalom , aztán ö tv e n h atb a n sz étfu to ttu n k az első puskalövésre. A zt h itte m , hogy rossz álom tré fá l velem , am ik o r olyan rihero n g y o k v e tte k k ö rü l és h ív ta k m ag u k közé, ak ik b e a cipőm et sem tö rülném . M eg tö rtén h e tett volna m indez, h a azo k , ak ik olyan h a n ­ gosan h ird ették , v alóban a helyükön álln ak ? Figyelem én azóta is az esem ényeket, ne gondold, hogy b ed u g o tt füllel-szem m el járok. Csakhogy a h á ta k is nagyon m egsűrűsödtek k ö rülöttem . M in th a egyes em b e­ 10 �re k csupa h átb ó l álln án a k : akárh o g y keresem a szem üket, m indig fa rra l fo rd u ln a k felém . O lyan szépek ezek a h átak , egyenesek és jó ltá p lá lta k , n ém ely ik a négyzetm é­ te rt m a jd m eghaladja. B üszkén elm o n d h atju k , hogy jó l élü n k a szocializm usban! F e h é r k en y ér le tt a negyvenötös k ukoricalisztből, O ravecz! És m ég ab b ó l is a frisset esszük, n em a m ásnaposát. M ost m á r nem az a b aju n k , hogy p a p írta lp a v an a cipőnek, h an em az, hogy nem elég divatos. A m ikor suhancok v o ltu n k a rossz n a d ­ rág u n k m ia tt szégyelltünk b álb a m enni, a m o stan ia k elé tá lcá n viszik a v á já r ­ b izo n y ítv án y t és k é t-h á ro m éven belül T ra b an to n szaladgálnak. — És ez rossz? — k érd e zte a titk ár. — N em ez a rossz. A nem törődöm ség rossz, a lélektelenség. A közöm bösség egym ás dolgai irá n t. H a h úsz év v el ezelőtt m e g k érd eztü k egym ástól: „Hogy v ag y ?” — az k érd és volt, a m ire v álaszt v ártu n k . Ma m á r csak od av etjü k , m in t azt, hogy: „Szép az idő!” Sokszor elgondoltam m agam ban, hogy h a m indaz, am i az em b er belsőrészében sajog, úgy nyekeregne, m in t egy elro m lo tt szerkezet, a k k o ra zaj lenne a v ilágban, hogy nem é rte n é n k egym ás szavát. M ég a k k o r seg íten én k is egym áson talán . H a m á sé rt nem , legalább azért, hogy m eg ne sü k e tü ljü n k . De így? B eren d ez­ zük a m ag u n k szép, kényelm es életét, je lszav ak m ögé b ú ju n k , de a je lszav ak leg ­ többször csak ezt je len tik : N agyobb d a ra b húst! K ényelm esebb au tó t! A ztán h a ezt az erős m u nkásöklünket, h a ta lm u n k jelképét, m egrázzuk, p iszlicsáré kis in d u la tu n k legfeljebb a játék v ezető n ek szól, h a v a sá rn a p nem győz a csapat. F e lá llt és eln y o m ta c ig a re ttá já t a h am u tartó b a . — K á r n ek ü n k az id ő t v esztegetnünk egym ással, Béla. Az é let úgy jó, ahogy van. Fő, hogy jó legyen az étvágyunk. A kkor a sü tő ip a r dolgozói sem m a ra d n a k m u n k a nélkül. O ravecz elgondolkozva nézte és egy vonás m egkem én y ed ett az arcán. — R ettenetesen keserű em b er le tt tebelőled, B enedek! H a az em b er sokáig h allg atn a téged, nehezen tu d n á eldönteni, hogy téged h allg at-e, vagy v alam i v én asszonyos sirató én ek et. T e p ajzso t tá k o ltá l össze a sérelm eidből, nem is p ajzsot: dekungot, fedezéket. V alam i összkom fortos kis lövészárkot, ah o n n a n k ed v e d re p u ­ fo g tath atsz, rizikó nélkül, m e rt a n n y it tudsz, hogy a g rá n á t az első v o n alak b a ver, te m eg o n nan táv o l ta rto d m agad! T íz és m ég ki tu d ja h á n y évvel ezelőtti pofonok és rú g áso k m ia tt jajveszékelsz, m iközben azok, ak ik k a r ju k a t v eszítették , a m eg­ m a ra d ó m á sik k a l fo rm á ln a k v alam i olyasm it, am ib ől te sem m it sem ak a rsz észre­ venni. M egütöttek, m egtap o stak azokban az években? H á t aztán! O lyan em b er v ág ta a szem ed közé, hogy rongy vagy, ak i m in d en k in él ro n g y ab b volt, m e rt az első szellő fu v allatn ál eliszkolt, k eresve a m aga b iztonságát? H á t aztán! Az elszám olást, a m it sa já tm a g a d é rt kell adnod, legfeljebb csak szépítik a sebek, de nem m ossák le ró la d a gyávaságot. M e rt gyáva az az em ber, szem edbe m egm ondom , a k in e k elvei v o lta k v alam ik o r, és m o st a szeszben, a flegm ában, a feneg y erek esk ed ésb en k eresi elő lü k a m enedéket. B á rm i tö rté n t veled, n em jogosít fel a rra , hogy o rd in áré, sem m i­ e m b e rré v álj. C sak ezt a k a rta m m ondani neked, B enedek. K öszönöm , hogy m eg ­ h allg attál! 11 �TÓTH ELEMÉR BÓ LYA C saholnak N e jusson a h u llá m k u ty á k , b óly a so rsára az em b er a v ih a r m á jfo ltja iv al k o ntinensei szögleteiben. tü n d ö k lik a víz. M ardossa De a z t se feledje, am it v alam en n y i a a b ólya b ó lyákat, tesz, m egkötözve tá rg y a k dolga is is ellenálló. az ellenállás. (Salerno) VALLASS U tcáró l kövei, CÉGÉRNÉZŐ A m íg a szem em fénylik, m e rt ö rökre nem fénylik, csillagról fényei, szelekről szárn y ai v allan ak . K ü zd jél utcakövön, gondolkodj csillagon, am íg a szelet hallom , b ú jj szél szárn y a alá, m e rt ö rö k re nem hallom , v allasd ki. am íg a h u llá m rin g at, m e rt ö rö k re nem rin g at, az éb re n lé tre intek, áln o k tó l óva intek, m áshova nem is nézek, m in d en cégért m egnézek, p á r h e ly re be is m egyek, de sok m ellett elm egyek. 12 (Salerno) �ERDŐS ISTVÁN H űvös e s ő Szabad vagyok, enyém a világ! E gyedül az enyém . E gyedül? E gyedül vagyok. E lő ttem h áro m szépen m e tsz ett p ohár, félig tö ltv e b o rra l. Z öldszilváni. Ez áll a p alackon. H a m u ta rtó b a n köröm ig elszívott cigarettavég -h alo m . É tte rm i csend. A m otoszkáló p in céren k ív ü l egy le lk e t sem lá tn i sehol. M onoton esőkopogás. V íz­ b u borékok. A z a b la k o t letö rö lh etn é valaki, behom ályosodott. P ed ig olyan jó k i­ kinézni. H ogy m ié rt? S em m iért. K ülönben is te lje sen ü res az u tca. Esik. Őszi eső. A szem ben levő á ru h á z k ira k a tá b a n o tt áll egy kiszebábu. H ogy k e rü lh e te tt oda? H aj, kisze, haj! V alam i szim bólum féle a k a rn a ez lenni, v agy csak szim pla, erő ­ szak o lt d ekoráció? M indegy. H á tra kell dőlni a széken, a könyöklés hosszabb idő u tá n fárasztó. M inden kocsis e lh a jítja egyszer az évekig szo ro n g ato tt gyeplőt. F á ­ ra d tsá g á b a n vagy u n alm áb a n . De az is lehet, hogy h irte le n tá m a d t ijedtségében, esetleg azért, m e rt já tsz an i szeretne, s szabaddá a k a rja ten n i a kezét. Ez van. H á­ ro m p o h á r bor. H áro m félp o h á r bor. A m elyik é rin te tle n ü l áll, az v o lt a Zsuzsáé. U tá lta a b o rt, am ió ta csak em lékszem m indig is u tá lta a b o rt. T alán ép p en ez ért k el­ le tt m a zö ldszilvánit ren d e ln i? M inden ap rósággal k o n trázik , akciózik a te h e te tle n em b er kétségbeesésében. P iro s fénycsom ó egy pocsolyában. A ztán zöld, sárga. F el­ g y ú jto ttá k a neonokat. M e rt az esték m indig k ö n y ö rtelen ü l m egérkeznek. R á­ g y ú jtan i, m eg in t rág y ú jtan i! E gyetlen Fecske m a ra d t csak a doboz alján , k eresztb en eldőlve. Egy c ig a re tta k eresztb en eldőlve. M agam vagyok! Ez is egy ta rtalo m , nem is tú l lapos gondolat. M agam vagyok! A p in c ér sz alv é ták a t h a jto g a t: ahogy b e­ esteled ik , jö n n ek m a jd a vacsorázók, az esti m enüsök. R etten etes le h et estérő l-estére ötö tv en es előfizetéses m e n ü t v ac so rázn i. Ötv e n fillé r helybenfogyasztási p ó td íjjal. Jól ism erem ezeket a vacsorázókat. M agányos em berek, alb érletb ő l, m unkásszállásokról. M eg ki tu d ja m ég honnan. K ispénzű m agányos em berek. H a pénze v an az em bernek, n em le h e t igazán m gányos. Hm! G yönge, b u ta vigasz. Pénz, igen az van. E lá llh a tn a m á r az eső! C surom vizesen érk ezn ek az első vendégek. Szőke, d u n d i nő telep szik le a szom széd asztalhoz. E gyedül. P o n t szem be ül. A utók sp riccelik a vizet. H áro m fe­ k ete Volga. M a az az igazi m enő n álu n k , aki m inim um fek ete V olgával közlekedik. Elnökök, igazgatók, titk á ro k m eg ilyesm ik. P ersze ez csak eb b en a v áro sb a n é rv é­ nyes tétel. P este n egészen m ásk ép p áll a dolog. S zinte id e h allan i az ab lak tö rlő k su rro g ását. Z suzsával azó ta e lin d u lt a vonat. V issza a falu b a. A vid ék i b irto k ra ! H aza. T alán véglegesen. H olnap a k e r t végében lem egy a folyóhoz, o d aáll a m ere­ d ek p a rtra . A folyó szürkészöld. K is h a la k ra jz a n a k oda a lá b a d elé, h a beleköpsz a vízbe. Zsuzsa n em köp, elm élk ed ik életről, h alálró l. A tú lsó p arto n , „tú l a vízen” n ag y lib acsap ato k fehérlenek. L u sta lib ák . Állnak, tipegnek, m a jd egy-k e ttő lom h án n ek ilen d ü l. F u tn a k u tá n u k a többiek, r itk a falusi ü n nep, felszálln ak . G yönyörű lá t­ vány, ahogy re p ü ln e k a libák. H úznak a folyó fö lö tt hosszan, aztán rik o ltv a, csap­ k o d va ráere szk e d n ek a vízre. L ibegve úszn ak lefelé a C serkészfüzes irá n y á b a. M i­ 13 �ly en nevetséges ez az elnevezés! Cserkészfüzes? M ikor csu p a n y á rfa v an ott. Zsuzsa o tt sz erete tt feküdni az ezüsthom okon. F ö lö ttü n k tem plo m o rg o n ak én t zú g tak a n y á r­ fák. F o rrástiszta volt a víz, egy kisfiú — vízbehajló öreg fán guggolt — ök löm nyi kis fényes h a la t fogott. B osszankodva csóválta a fejét, m in t a feln ő ttek , m ik o r visz­ szad o b ta a vízbe. Zsuzsa átszellem ü lten nézte, m ajd átö lelte a nyakam . — A karok tőled egy ilyen édes, szőke gyereket. N evetnem k ellett. Z suzsa h irtelenszőke k o n ty á n csillogott a napfény. — K ét ilyen szép fiú g y erek et szülök neked. Egyszerre! Jó? Ik re k et. Ik re k e t akarok. Szép nagy hom lokán, fürge gyík, finom rán c fu to tt k e re sz tü l. Összeszűkült a szeme. — N em ak aro d ? N e nevess ezen! Te! A szilv ásk ertek fölött k ilom éternyi m essziségből o d alátszo tt a refo rm átu s tem p ­ lom torony. H arangoztak. T em etésre. Zsuzsa tu d ta , k it tem etn ek . El k ellett m enni a r r a a tem etésre. Ö tvenöt évesen h a lt m eg F erge bácsi, a falu legolcsóbban dolgozó susztere. K icsi, szűk v o lt az u dvar, alig fé rte k el a gyászoló rokonok, ism erősök. G orotny tiszteletes ú r beszélt. N em m ennyről, pokolról, nagyon is evilági dolgokról p réd ik ált. Á tszellem ült dem agógia! M egbocsássunk-e m indig az ellen ü n k vétkezőknek? M iért volt k u lák F erge János? H ét hold föld, ócska kaptafa. Ez v o lt a birtoka. K itől vette el a k en y eret? P iro sra h evülten k érd e zett szónokolt a pap. T á to tt sz á jja l h a llg a ttá k a asz­ szonyok, nem h a llo tta k m ég ilyen búcsúbeszédet, az em b erek lesü tö tt fe jje l su n y íto ttak , érezvén, tilos dolgokról esik szól. A rra g ondolhattak : nem idevaló ez! G orotny szónokolt. D rága testvéreim ! C séplés u tá n nyolc n ap p a l az utolsó zsák b ú zá t is e lv itte az a te h erau tó a F erge portáról. M indenki tu d ja , hogy F erge Ján o s agyvérzést k apott. Ne kérdezzük, ki k ü ld te rá a h alált? Zsuzsa lá b u jjh e g y re állt, nyújtózkodott, gebeszkedett. L ővendi Ján o s ta n ác s­ eln ö k felegyenesedett. E lin d u lt a kapu felé. M inden szem az ő lép éseit követte. Á r­ v án á llt a szérű végén egy nagy búzaszőke szalm akazal. F eljeb b zsuptető s disznóól, vécé. A vécé a jta ja felszögezett zsák d arab , szakadozott, d u rv a lepedő. K ét öreg ak ácfa. G ém eskút. Kőkolonc. V irág, gyüm ölcsfa sehol. F erge Ján o sn é könyörögve nézett a p a p ra könnyein át. G orotny tiszteletes ú r csak beszélt. H abzott a szája, fröcskölt a fegyelm ezetlen nyál. Hosszú h a ja csap­ zo ttan lógott a szemébe. Zsuzsa csak a h a lo ttra gondolt, gyönyörű volt, ahogy á llt m ellettem elrévedező te k in ­ tettel. K önnyek csillogtak szem esarkában, szája nedvese-fényesen duzzadt. A h ázfalra, k ö zv etlenül a k a p u b e já ra t m e lle tt fel v olt szögezve egy m egba rn ult, ócska cégtábla. F e ste tt férfi, női cipő, bugyosszárú csizm a. — hogy csilloghatott v alah a ez a fek ete zom ánc-, s a la n t az írás: F erge Já n o s cipészm ester. É vekkel ezelőtt Zsuzsa m ajd m indennapos volt az öreg su szter házában, ak k o r m ég itt la k ta k ők is az É gett u tcában. A szom szédos házban. A tem etés m ég nem é rt véget, am ik o r Lövendi József m eg jelen t a k isk ap u m ellett, s a p a lá n k ra tám aszkodva á llt m eg a p á r ttitk á r r a l és egy egyenruhás ren d ő rre l az oldalán. Zsuzsa felk a p ta a fejét, in d u lt, m enni k ellett vele. O da a kis csoport elé. Szem be a p á rttitk á rra l. F ia ta l em ­ b e r volt, m agas, kövérkés arcú, am olyan falusi főbika típus. Z suzsát is életveszélye­ sen k e rü lg e tte akkoriban, am ik o r Zsuzsa le tt a községi D IS Z -szervezet titk á ra . — M it a k a rn a k itt K álházi elv társ? 14 �Ez a K álházi később tan ácseln ö k le tt a falu b an . L övendi m eg p á rttitk á r. H ely­ csere! V alam ilyen súlyos k á r t okozó o la jm an ip u láció m ia tt k e rü lte k b ö rtö n b e 1955ben, L övendi B e rtala n n al, az olajü tő ak k o ri vezetőjével együtt. K álházi rá n é z e tt L ö­ v en d ire, m egvonta a vállát, nevetett. — Jö ttü n k a tem etésre. Jó em b erü n k volt n ek ü n k az öreg Ferge. Vagy nem ? Z suzsában fe lfo rrt a düh. A zon a ny áro n érettségizett. H itt m agában, erejében. E g y ü tt já r t g im názium ba F erge Irén n el, tu d ta, ism erte, m e n n y ire b a r á tja a család ­ n a k K álházi. M egölte volna az öreg Ferg ét egy k a n á l vízben is, m e rt az nem a d ta hozzá a lá n y á t feleségül. Iré n n e k teljesen m indegy v olt ki jön, férjh ez a k a rt m enni tiz e n h a t évesen, csak h ag y ják m á r békén őt a tanulással. — M ásvallású, részeges, nem a adlak hozzá —, tiltak o z o tt az öreg, m ik o r Irén , ahogy a m ásodik év vége elő tt k im a ra d t az iskolából b ejelen tette, hogy K álházi Dezső felesége lesz. Iré n belenyugodott a dologba, — nem volt épp en J ú lia alk at, — K álházi nem . F erge Ján o s m agán k isip aro s és földtulajdo n o s k u lá k listá ra k erü lt. K ét év te lt el azóta. F erge Já n o s halott. A p ap m o n d ja fö lö tte a b ú csú ztató t. K álházi kacag, hahotázik az alacsony p alán k k erítés m ellett. M ielőtt m eg ak ad ály o zh attam volna, Zsuzsa jo bbról is, b alró l is arc u lcsa p ta K álházit. Még a n n y it tu d o tt m ondani az elk ép ed t csoportnak, hogy m ásn ap bejelenti az ügy et a M egyei P ártb izo ttság o n , a z tá n zokogni kezdett. R á b o ru lt a p alán k ra, úgy sírt. N em le h e te tt m eg n y u g tatn i. A tem etés ren d b e n befejeződött. K álházi, m in t a község p á r ttitk á ra nem ja v aso lta Zsuzsa egyetem i felvételét. A zt írta róla k ére tlen jav aslatk ieg észítésk én t, an a rch ista, nem leh et ta n á rk é n t a tá rsa d alo m n y a k á ra szabadítani. Így az tá n Z suzsát csak egy év m ú lv a v ették fel az egyetem re, am ikor K álházi Dezsőt, m in t o lajb an úszó h á jfe je t áb rá zo lta a L udas M atyi k a rik a tu ristá ja . M ennyit n ev e ttü n k ezen Zsuzsával! T izen­ k é t éve, hogy o d ajö tt ő is egyetem re, P estre! M icsoda tiz en k é t év volt! A szőke nő lassan m egszárad a szem közti asztalnál. F olyton a p in cérn ek integet. H elyes, b abaarcú , kékszem ű lány. A zon gondolkodhat, egyedül vagyok-e, vagy egy p erc re t ün te k el csak a p artn e re k . T alán tú l k övér és alacsony ez a leányzó! De olyan m indegy. Soha m ás, soha Zsuzsa u tán . S Z suzsával robog a vo n at h az afelé. A bból az ikerszülésből nem le tt sem m i. Zsuzsa úgy gondolta, hogy az egyetem u tán n éh án y évig m ég ne legyen g y ere k ü n k . Ö rü ljü n k az életnek, a m unk án ak . Egy ab o rtu sz 1959-ben egy h atv an k e ttő b e n , egy 1965 ja n u á rjá b a n . Egy, kettő, három . Zsuzsa a k a rta így. E l­ lenkezni k ellett volna. D ehát a m ozgalom ! Zsuzsa a bölcsész diplom a m egszerzése u tá n egy évvel a K ISZ m egyebizottságra k erü lt. Egy évig ta n íto tt u g y an ab b an a g im názium ban, ahol m aga is d iák v olt a n n a k idején. A ztán k iem elték . É ppen id ejé­ ben, m e rt állan d ó hán y ig ere v o lt attól, am i a nagy gim názium ta n á ri szobá­ já b a n tö rté n t. Ö rü lt az új m unkahelynek, lelkesedett. K u ltú ro s lett. Egy m egye K ISZ k u ltú rá lis életé t k e le tt irán y ítan ia . K om olyan vette. T erv ezett, ag itált, szerve­ zett. És u tazott, állan d ó an utazott. A z élet csodálatos, m o n d o g atta esténként, h a végre h azak ev ered ett. — N incs igazam , férjem u ra m ? T ttte! V an m ind en ü n k , am i az életh ez kell. H át igen. Szerelem , m unka, h it, s nem utolsó so rb an rem ek lakás. Ez volt. K ét szoba összkom fort, m odern szuperberendezés. C sak egy gyerekágy h ián y zo tt n a ­ gyon. Nekem. V olt egy tö rö ttláb ú bölcső Zsuzsáék régi pad lásán . E b b en az évben k e rü lt elő augusztus nyolcadikán B úcsúkor. N agy sátoros ü n n ep e k re sose volt jó h azam enni Zsuzsa szüleihez, de a búcsú, ez m ind közül a legfontosabb, teljesen el­ v iselh etetlen volt. M inden közeli, távoli rokon összegyűlt ily en k o r az ünn ep i ebédre. P o kolian n ehéz végigülni egy ilyen ebédet. T estv érek , u n o k atestv érek , sógorok. K ö­ 15 �zös gyerekkor, sz étv á lt u tak , vagy m ásik verzió — tök ism eretlenség. Id eg en k én t ü ln e k egym ással szem ben; Zsuzsa, főm érnök feleség, ta n á rn ő és Erzsi, a h á z ta rtá s ­ beli, az otthonélő un o k atestv ér. K éptelenek beszélgetni. Zsuzsa teljesen h á tra d ő lt a székével, rá k e lle tt szólni, h a n y a tt ne essen. H in tázo tt. Az ebéd olyan volt m in t egy lagzis vacsora. Hosszú, fárasz tó an te líte tt. A tö ltö ttk á p o sztá n ál Zsuzsa a tá rsa lg á s k ö zéppontjába k erü lt. A rró l p éldálózott m indenk i, m ik o r lesz m á r gyereke. M erthogy ro h an az idő, ugye. Zsuzsa k ényszeredetten nev etett, az tá n p islogott körül, h á th a m egvédené valaki. Csend. Mit le h e te tt m ondani? H allg attam én is. K ínlódva m osoly­ g o tt Zsuzsa a bölcs gondolatok h a lla tá n , eszébe sem ju to tt m ég, hogy azn ap fogunk először v álásról beszélni. E ste b álb a k e lle tt m enni. S zab a d té ri b ál v o lt az iskola u d varon, és term észetesen g itá rz e n e k a r sz o lg áltatta a zenét. Z enét? V alam i m onoton zsongás, fárasztó ritm ik u s zaj, zene-bona olv ad t le a hangszórókról. K ezd ettő l fogva h ü lyén éreztem m agam . Tíz ó rak o r a szívküld ib en berecsegte v alak i a nevem et. Szűcs D ániel főm érnök ú rn a k küldi sok szeretettel, a régi em lék ek m elegével, egy e lfe le jte tt lány. Egy ökör, a k a rta m m ondani a hü ly e szövegre, de gondolkodnom k el­ lett, Z suzsán kív ü l egyetlen lá n y t nem ism ertem ebb en a falu b an . F elh an g zo tt a szám : „Ne gondold azt, hogy tied a világ.” Zsuzsa gúnyosan kacagott. Rosszul ese tt ez a nevetés. S zóltam vo ln a épp, de lek érték . Egy ism eretlen egészen pisze, zöldpulóveres fiatalem b er. A tem p lo m k erítés m ellett, a sű rű sövény elő tt p a ­ dok állta k . N ézőknek, pihenőknek. L eü ltem az öregasszonyok közé. Zsuzsa e ltű n t a forgatagban. H áta m ra ta p a d t az ing, kellem es hűvösség á ra d t a b o k ro k közül. K ív ü l­ rő l lá tsz o tt csak, m icsoda p o rk av a rg á sb an topognak a táncoló p árok. F u llasztó ez az egész. Az iskola hó feh ér fa lá ra erő sítették fel a hangszórót. P o n t szem be v o lt velem . V alahol a töm egben felv illan t Z suzsa szőke h aja, kacagó szem e. Örü ltem , leg aláb b ő jól m ulat. D élben elk e se ríte tté k ezzel a gyerek-sürgetéssel. L ero h an t a k e rte n á t a folyóhoz, a leg m eredekebb p a rtré s z fö lö tt m egállt, b á m u lta a vizet. A lib á k at, ahogy lu stán b óklásztak a t u lsó p arto n , a fövényes hom okban. M ostan legalább jól m ulat, kacag. F ölengedett. H olnap reggel vég re h az au taz h a­ tu n k innen. Hogy szerettem pedig v alam ik o r ezt a falu t! A k ijá ra tn á l a le g fiata lab b sógorom at látom átnyom kodni a töm egen sörös üveg ek k el m eg rak o d o ttan . Száll a p o r, száll az ének. Zúg a fejem ettől a m uzsikától. Zsuzsa h alad á t a k ijá ra ti em b er­ gy űrűn, nyom ában a pulóveres fiatale m b errel. A b ü féb e m ehetnek. H ad d m enjenek. M egszom jaztak. P ersze Zsuzsa szólhatott volna nek em is. A próság. M ásra k ell figyelni. Izzadt h átak , hónaljak , hom lokok. T ap ad ó zsíros ten y erek . Egy csizm ás öreg em b er u g rál elém feleségével. C sárdásoznak. Öregek „ki m it tu d ja .” F el k ellen e k é rn i v a la ­ kit, te lje n az idő. B epréselődni a táncolók közé. M in d en k i összeütközik velem . M in­ denki m ás irá n y b a mozog, m in t én. Hol a feleségem ? H áta m m ögé lopakodott, m el­ le tte m áll. A zöldpulóveres fiúval. — Szia, öreg. Ittam . C suklik a szeme. — M it ittá l? K ötelező finom u d variasság, elnéző mosoly. — K onyakot. V ele ni. M eghívott. K onyakokra. B aj? K islán y o san kuncogott, aztán fu rcsa hideg fény v illa n t m eg a szem ében. E gyetlen k ézm o zd u lattal e lk ü ld te a fiút. T anítv án y o m volt, m o n d ta és belém k aro lt, cipelt ki az u tc a felé. A kövesúton m eg­ állt. N em n éz ett a szem em be. — M a m in d e n k it jo b b an szeretek n á la d . Őszinte szó, ez van. L assan e lin d u lt m ellettem , le h a jto tt fejjel, ferd e v állak k a l. A b ál zaja rác sav a ro d o tt m in d e n re kö­ rü lö ttü n k , éles kés k e lle tt volna, lefejten i, legaláb b m agunkról. 16 �— M it jelen tsen ez? H ülye k érdés volt, tudom . — Ne nevettess! H a tudnám !? K ét k eré k p áro s jö tt szem be velünk. E lv a k íto tt a fény. A kis P ró b á lta m nyugodt hangon beszélni. S zenvtelenül, frap p án san . — A kkor én elválok tőled, kicsikém . M egvonta a vállát. M eglátjuk. H azáig egy szót se szóltunk. elu taz ásn á l is olyan volt m inden, m in th a az előző este sem m i Zsuzsa, s a levegő k ö rü lö tte pont olyan volt, m in t házasság u n k m elyik h ajn ali utazáskor. sem m i din am ó fény. S a m ásn ap reggeli nem tö rté n t volna. nyolc éve a la tt bá r ­ Zsuzsa m ost is h a jn a lb a n érk ezik haza. K ihalt, csendes u d v aro n toporog m ajd, am íg éb red a ház, nyílik az u d v ari ajtó. R öpül vele a vonat. Z uhog ez az átk o zo tt eső. Folyton esik. M ár zsúfolva az é tte re m vacsorázókkal. A z elő­ fizetéses vacsora: ta rh o n y a m arh aszelettel. S örét, tevehús. A szőke, d u n d i nő szem ben m á r a h a rm a d ik féldecit rendeli. N yilván m ég m indig m elegítőnek sz án ja az elázás u tán. K in y ílt az arca, m in t a rózsa, piros. Mosolyog folyton mosolyog. E l­ v ite tte m a p in c érre l a fölös k é t p o h arat, am ik o r a m ásodik üveg zö ld szilv án it r e n ­ deltem . S zórakozottan, vagy in k áb b b am b án nézek a b e já ra ti ajtó ra, h á th a m égis csoda tö rtén ik . N em m ent haza. H azam ent. Az ajtó n b eh ú zo ttn y ak ú , b ő rig ázo tt v a ­ csorázok érkeznek. El kell m enni innen valahová. K im enni az esőbe. H űvös sím oga­ tás. Szem ben autók. Ü res, széles út. F asor k ét oldalt. A ztán p árh u zam o san h alad ó lány. Szó nélk ü l jön, k ét — h áro m m é tern y ire oldalt. M int egy oldalazó kutya. M it a k a r a kis m alacfejű? Négy cipő cuppog. M enjen a fenébe. Sok-sok víz. K u rv a le­ het. Ó cska k urva. M ind a négy cipő elázott. Esőfüggöny. M inden villanyoszlopnál m eglebeg. K u tyaugatás. Z suzsával robog a vo n at valahol. N em le h e te tt elfelejten i azok at a szavakat. M a m in d e n k it jobban szeretek nálad. V an n ak hazug p illan ato k . H azug han gulatok. L ehetnek. Nem, nem . V életlen ü l nem mond. ily en ek et az em ber. Z suzsa az u tá n az este u tá n ugyanolyan a k a rt lenni, m in t azelőtt. Szerelm es asszony. L átszatra. V agy v aló jáb a n ? Őrjítő állap o t volt. N em le h e te tt így élni. M a m in d e n k it jo b b a n szeretek nálad. M indenkit. M indenki m ást. N egyvenegy n a p ja , csak ez a m ondat. T ökéletes harm ónia. Tessék. Feloldódás a m ásik b an , feloldódás a levegőben. C sakhogy vége van. Az ú t m onoton surrogással m egy vissza-vissza a v áro s felé. T e­ m ető. Öreg h ársfák . Z uhog az eső. N agy deszkapalánk. Zsuzsa n agyszerű nő volt. Zsuzsa. Erdőszél. V illam os végállom ás. O ldalt, m in t egy óvatos k u ty a, h alad az a teljesen elázo tt lány. Az eső súlyától görnyedten, előredőlve megy, fe ltá m a d t a szél is. M it a k a r? H iábavaló m inden. Zsuzsa elvesztése nem k u ty a h arap á s. T izennégy év. Nem v o lt m ég egy ilyen szerelem . T izennégy éven á t egyform a lobogás. B ele le h et ebbe fá ra d n i ta lán ? Szerelem ? S oha, soha senki m ás. Zsuzsa nem v álto zh a to tt meg. K ü l­ seje is p o n t olyan m in t tizennégy éve volt Azon a d élu tán o n o tt a v o n atb an . Az első találkozáskor. B ejáró g im nazista volt. A diákkocsib an a fiúk leh ú zták az a b ­ lakokat, és k ét nem egym ásm elletti ab lakon k ih ajo lv a köp k ö d ték egym ást. G im nazis­ ták , ip a ri tanulók. H arsán y nevetés k isé rt egy-egy te lita lá lato t. Zsuzsa egy saro k b a húzó d v a olvasott, sö tétkék iskolaköpeny, v ak ító feh é r g allér v o lt ra jta . A rca elám uló, kom oly, m égis re n d k ív ü l kedves. M icsoda szentségtörés volt, am ik o r a köpködés hevében egy krák o g v a felszívott takonycsom ó a v á llá ra esett. S írv a fa ­ k ad t. Meg k e lle tt pofozni azt a tö k életlen állato t, aki leköpte. Igen, K utyi v o lt a neve, Z suzsáek u tc á já b a n lak o tt, m ásodik gim nazista v o lt ak k o r, s ö tv e n h atb a n — e k k o rra m á r k ib u k o tt az iskolából, fő felh a jtó v olt a falu b an . V olt egy g alerije, hangoskodva, hőzöngve tiltak o z ta k a gyűléseken a R ákosi-féle önkény ellen, — hol 2 17 �v o lt m á r a k k o r R ákosi —, gyűlés u tá n b o rh áz ak at feszítettek fe l a pincesoron, bort, k isfűrészt, k apát, korsó t k erestek. M eg m in d e n t am i m ozdítható. Sohasem d e rü lt ki azóta sem a faluban, hogy ők v o lta k a fosztogatók. És az sem , hogy félév m ú lv a m egöltek egy öregem bert, ak i szőlőcsősz lévén, m eg tu d o tt a dolgaikró l v a la m it. Özvegyasszonyok, öreg m agányos em b erek p ad lásá ró l lo p ta k szalonnát. K un A lb e rt b ácsit a folyó jege a lá b e­ fag y v a ta lá ltá k m eg egy reggel a gallygyűjtő cigánygyerekek. Zsuzsa a k k o r m á r a m áso­ d ik év e t végezte az egyetem en. C saknem az egész te le t o tthon tö ltö tte ab b an a ta n é v ­ ben. N em a k a rt o tt lenni Pesten, a kétségbeesés h aza v itte. A zt ír ta a k k o r egyik levelében: az a legrettenetesebb, hogy egyszerre, m integy v ará zsü té sre k ellett sok-sok em b erb en csalódnia. Ezt nem b írta elviselni. E gyed ü llétre vágyott. L eb allag o tt d él­ elő ttö n k é n t a kertvégébe, a fo ly ó p artra o d aá llt a leg m eredekebb p artsz ak a szra és n ézte a vizet. Köd, szürkeség, levegőtlenség m in d en ü tt. A fák m egkopaszodtak, A legelőn keresztül halad ó szekér tengelyig sü p p e d t a sárba. A szek éro ld alró l az o sto ráv al in te g etett v alaki. Zsuzsa nem in te g etett vissza. H allg atta a h arangszót. A falu si tem p lo m okban m indig h ara n g o zn ak valam iért. Vagy v alak ié rt. H em ingw ay v o lt Zsuzsa író ja azon a télen. H ősöket, erős fé rfia k a t k e lle tt ta lá ljo n valahol. R ám ilyen té re n soha n em szám íth ato tt. S odródó em b er voltam világéletem ben. Nem le h e te tt tőlem nagy te tte ­ k e t v á rn i, v alam i m ást. Nem. N ekem á lta lá b a n m in d ig egyezett a vélem ényem a többség vélem ényével. S h a nem egyezne tu d a to sa n keresem az egyezést. N em v ol­ ta m m indig ilyen, ilyenné nevelődtem feln ő tt korom ban. M ióta okos fiú k é n t ta rto m szám on m agam . M ióta tele v an jó pénzzel a zsebem. L e k ellene feküdni ezzel a nem tom kicsodával. I tt jön m ellettem ren d ü letlen ü l. Zsuzsa m essze van, és a k á rh a h a lo tt is leh etn e felőlem m ár. E ngem nem le h et nem szeretni, egy p erc re sem. K örbe m e n tü n k a kiserdőn, villam os végállom ás. M egint. V égállom ás. K iszállok a buliból. I tt v an velem ez a nő. Egy m é te rre áll tőlem . V e­ lem is van, nincs is velem . V illam os döccenések, leszállunk valahol. E gyütt. Egy vaságy, csupasz m atracokkal. — V agy felveszem ezt a fürdőköpenyt, vagy ez lesz a lepedő? Szőke kis göm ­ bölyű veréb. C sak ne n y itn á ki a száját. E lázott kis veréb. V etkőzik, ki kellene n y itn i egy ablakot, m egfulladok. C saknem teljesen b ev ilág ítja a szobát az utcai fény. — Ne vedd fel! N em v ette fel. Az egyik ágyfölötti sarokból pókháló csüng lefelé. O tthonos kis pókháló. L ent az a b lak elő tt csenget egy villam os. Egész éjszak a já rn a k itt a v illa ­ m osok? N em is tu d ta m . A szeretkezések egym ásu tán iság áb an le h etn e v alam i b e lá t­ h ató ritm us. V alam i általán o san elfogadott. E zt m in d ig is szerettem volna. Csönd F á ra d t csönd. F eh ér csönd. T ú lérzékeny em b er vagyok, b á n t ez a nagy csönd. T ú l­ érzékeny, hallod, Zsuzsa, túl érzékeny. . . De h á t te is az vagy, tudom . Jó, hogy o tt v o lt m a veled az ügyvéded is, leg aláb b nem g y ö tö rjü k egym ást szem élyesen ez­ u tán . K eserű a torkom , inni k ellen e v a la m it. T e lány! A dj valam i italt! I ta lt a fő­ m érn ö k ú rnak! 18 �VIHAR BÉLA HERALDIKA Á lltam a k e rta jtó b a n , és egy nagy m a d á r ere szk e d ett le a csillogó tisztásra, m a jd csőrével békésen k u ta tta a r e jte tt m agokat. Eközben szom szédunk, a fűzöld k ö tén y ű kovács barátság o san o d a á llt m ögém a jószagú reggelben. M ost is világosan látom e jelen etet, m in t életem legelső em lék ét négy esztendős korom ból. A jókedvű kovács m egfogta kezem et, és k iv e ze tett az u tc ára, ah o l egy m egkínzott bádogkrisztus n éz ett szem be h ázunkkal, s a rréb b , a p a r t m ögött, ta rk a rin g isp il fo rg o tt aran y szárn y ak o n . Íme, a kis diafilm , alig p á r p illan a tn y i jelenete. Szám os lé lek b ú v á r vélem énye sz erin t nem véletlen, hogy ki m it ő riz m eg é re tt k o ráig élete első em lékéül. A zt m ondják, hogy e töm ör em lékkép eljö v en d ő é le tü n k jelk ép es foglalata, sorsu n k főm otívum ával. H ajlam os vagyok ezt az elm életet elfo ­ gadni, m inthogy h itelesn ek érzem . Első em lékem ben ugyanis, m in t festm énybe töm ö­ r íte tt k épben m a g am ra ism erek. A k ert, a m ad ár, a kovács és a rin g isp il. Egész életem b en e díszletek között bolyongtam , és soha ki sem lép tem belőle. H a m a is a h era ld ik a d iv a tja já rn á , ezt festetném cím erem be, m e rt valóban ez a sorsom . A zt hiszem kinek, k in e k m egvan e belső cím ere, am ely ig azab b u l reá illik, m in t a k á r a neve. V agy éppen ez te k in th e tő az igazi n evének? M ilyen é rd e ­ kes lenne, h a valam en n y i em b er a szíve fölött, a ru h á z a tá n is p a jz sk é n t v iseln é első em lékképe foglalatát, ezt a pasztellszínű lebegő ra jz o t, r a jta egy arccal, fával, utcáv al, am i az övé, g y erm ekkora h a jn a la óta. M ennyi közös áb rá t, h aso n ló je len e te t h o rd o zn án k ily m ódon, s á lta lu k ta lá n könnyebben egym ásra ism ern én k , hogy való ­ já b a n te stv é re k vagyunk. 19 �A FELROBBANT MOZDONY T alán a b ű n tu d a t m élyéből s a rja d t a kusza szorongás, a m ié rt nem m en tem el az aggastyán végső tisztességadására, h o lo tt egyidőben m éltán a h ív én ek te k in th e ­ tett, b á r később, azonos eszm éink ellen ére szem be k e rü ltü n k egym ással. É jfél felé, a lefekvés ó rájá b an , a v illan y lá m p a ern y ő je a la tt a sír csen d jéb e m e rü lt fek ete k ato n ára, re á gondoltam , a rra , hogy m i v o lt e kom or zászló tartó m a ­ g ányosságának titk a, am i v astag fa lla l v ette körül, elv álasztv a ő t b a rá ta itó l is. T alán az em beriséget jobban sz erette m in t az em b ert? Az eg y ik ért fe la d ta a m á ­ sik at? N éhány h é tte l ezelőtt m ég lá tta m őt a kávéházban, h á tá n a szom orúság p ú p já ­ val, m in t egy k ö rú ti Je re m iá st, összetört tézisei ro m ja között. M iféle aggodalom gyötörte őt, am i a r r a késztette, hogy an n a k nevében szájából zord ité le t füstölögjön? A h a jd a n i h arcos bizony m akacs, szigorú ö re g ú rrá v áltozott, ak in ek kezében a lo­ bogó m á r csak a r r a szolgált, hogy nyelével ide-od a sújtson. Mi te tte ő t ilyenné? E k érd é sre k erestem a választ, m iközben k ety eg e tt az óra, n éh á n y o ld aln y it olvastam m ég egy könyvből, m a jd nyelvem a la tt a n itro m in t p asztilla en y h ü letév el b elesüppedtem az álom p u h a iszapjába, s m áris o tt állta m egy vörös téglás p ály au d v aro n , s n éztem az elzúgó v o n a t­ so rt totyogó m agatehetetlen v a k o k seregével lett tele a peron fe h é r b o tja ika t v ia sz­ g y e rty a k é n t fö le m e lté k a ztán lá n g n y elv ek dördülés felro b b a n t a m o zd o n y va sb elei­ ből sisteregve kisza ka d t a láng a gőz az o la j. . . Az álom a kép nyelvén szól hozzánk, m on d atai zuhogó képsorok. F elrobbant a m ozd o n y h allatszott a kiáltás a v a k o k eszelősen sípolni k e zd te k egy láthatatlan vezér vezén ysza va harsant s ők egy m o zd u la tta l lerá n to ttá k sötét szem ü veg ü ket, m e rt kid erü lt hogy fé lre v e z e tte k b en n ü n k et m in th o g y soha sohasem v o lta k igazán v a k o k s ezer m eg ezer kíg yó k én t csapkodó fe h é r bottenger le n d ü lt a m agasba az előbb m ég vánszorgó lábak akár a nehéz fe g y v e re k csattogva odavágódtak a kö v ezeth e z n éh á n y pillanat m ú ltá n m in th a ö rö kké íg y le tt vo lna á tv e tté k az állom ás irányítá sá t én pedig m in d e zt m e g k ö v ü lten sze m léltem de h irtele n eszem be ju to tt hogy g ye rm e k e m is ott va n a fe lro b b a n to tt vo naton s m ost m ár a hátára ford u ló őrjöngő m o zd o n yt k é t ka ro m m a l ig y e k e zte m fe n n ­ tartani m íg n em ez csontjaim at szétlapítva lassan te ste m re o m lo tt pörgő a célkere­ ke iv el de közben m ég fe lk iá lto tta m a bóbiskoló város felé V IG Y Á Z Z A T O K BE V A ­ G Y U N K K E R ÍT V E E L Á R U L T A K B E N N Ü N K E T a ztá n a g ép ek b erreg tek nagyon sokáig s vég ü l egy fo n n y a d t halálos te n yé r elta ka rta előlem az eget és vonagló a jk a m betapasztotta a sűrű sár, s m égis m in th a egy tü k rö t is lá tta m volna, benne az ő a rc á t p illa n to tta m meg, ahogy s ira tta önm ag át 20 �BÁBA MIHÁLY Letértek a tejútról Oli a M alom tó-presszó te ra szá n v árta. F ek etét ivott, cu k o r nélkül. Egyedül ü l­ dögélt. Ilyen k o rán itt m ég egy lélek sincs. A felszolgálónő k in é ze tt az ajtó n s a m i­ k o r lá tta , hogy üres előtte a feketés pohár, m osolyogva o d asietett és felvette. — F él k onyakot k ére k — m o n d ta nyugodtan, az tá n rág y u jto tt. Ó rá já ra nézett. B élán ak m á r itt kellene lenni, gondolta. K ifú jta a füstöt, té rd e it á tv e te tte egym áson. S zoknyája felcsúszott com bján, k icsit lejjeb b húzo g atta és végig sim o g atta térd ét. M osolygott. B éla ren d sz erin t szem ben ül vele, té rd é re teszi kezét, sim ogatja, néha, h a nincs k ö rö ttü k senki, a k k o r m eg a szoknyája a lá b ú jta tja te n y e ré t és u jja iv a l becézgeti bőrét, fent, egészen a h arisn y a fölött. — P arancsoljon. — K öszönöm — b ó lin to tt és a p o h ár u tá n nyúl. A k onyak á tjá r ja testét, egyszerre m elege lesz. A felszolgálónő m eg in t e ltű n t a teraszról. A dom b lejtő jé n fek ete rigó sétál, lejön egészen a kő p árk án y ig , az tá n szépen, lassan lépegetve in d u l visszafelé. A tó zöldes vizén b ék an y ál úszik, a k övér lab o d a-lev elek között. Egy m agányos fűzfa szom orkodik a p arto n , rá h a jlik a vízre, m in th a el a k a rn á rejten i. A k erítése n tú l au tó k su rra n n a k el, d e egy sem fékez, egyik sem áll meg, h iá b a m ereszti a szemét. — G yere korán, m a kim együnk v alahová — telefo n ált B éla hozzá m ég d élután. H at ó rak o r m á r felébredt, készülődött. — H ány óra? M iért öltözködöl? H ová készülsz? — k érd e zte az an y ja, am ik o r észrev ette lázas kapkodását. — K irán d u ln i m együnk. — K irán d u ln i? — Igen. A laborosok. — H ová? — L eán y falu vagy V isegrád. — N e m a ra d j későig. — T ízre itth o n vagyok. — És vigyázz m ag ad ra, kislányom . M indig ezzel engedte el. Sohasem ellen zett sem m it. É rettségi u tá n azt m o n d ta n e k i: — K islányom , feln ő tt vagy, okos, értelm es. Élj, ahogy akarsz, nem ak a ro k b ele­ szólni életedbe, nehogy később neheztelj rám , de vigyázz, m in d ig vigyázz m ag ad ra. Ism ét iv o tt a konyakból. Egy kocsi m eg állt a tó előtt. F elu g ro tt. Nem , nem az ő kocsija. V isszasreszkedett a székre. A felszolgálónő az ab lak függönyén á t nézte, figyelte, m e rt u n a tk o z o tt 21 �Ő is so k a t unatkozott. A p já t nem ism erte, a n y ja egyedül n ev elte f el, dolgozni já rt, presszóban volt pénztárosnő, aztán egy vendéglőben. A p já ra alig gondol, a fényképe o tt lóg a falon, de nem tu d ja felidézni a rc á t, m o z d u latát. A n y ja m esélte, hogy sö tét­ szü rke k a b á tjá n v irító sá rg a csillaggal v itté k el, az tá n soha tö b b e t n em k a p ta k ró la h írt. Hol, m e rre h a lt m eg? N em tu d ja senki. M egfagyott, ag yonverték, folyóba lő tték, g ázkam rába zá rtá k ? — ki tu d ja. És m it jelen ten e az, h a tu d n ák , h a pontosan ism ern ék a p ja szenvedését, utolsó n ap jain a k , p ercein ek görcsös vergődését! M it je ­ lentene, ha tu d n ák , hogy feleségét, szerelm ét szólongatta utolsó perceiben, h a tu d n á, hogy az ő neve re b b e n t utolsó szóként ajk án , am ik o r a kín m eggyötörte testét, szét­ ron csolta agyát, gondolatát, idegeit? Sem m it. T alán m ég rosszabb lenne. K étségek gyötörnék, agyába fu ra k o d n án a k a p ja fájd a lm a in a k á té lt kín jai. Eszelősen bo­ lyongana, rebegetve, hogy: m ié rt? m iért? A z utolsó csepp kony ak o t is m egitta. E rre jó le se tt egy kis szódavíz. P ezsgett. Ez az, m inden pezseg, m in t ez a csepp p o h ár szódavíz. Az ő élete is ilyen. Hol itt, hol o tt buggyan fel egy-egy buborék, tele különös ízű boldogsággal. M iért tű n n ek el olyan h a m a r ezek az öröm et hozó buburékok? T izenhét éves elm ú lt m ár, am ikor szeretni a k a rt. V alakit. Ú gy, hogy az a n y já t n e lopja meg. M ár a k k o r is olyan fe jle tt volt, m in t most. M ellei teltek , n agyok, ta lá n egy k icsit tú l nagyok is. C om bjai feszesek, kem ények, ruganyosak. O tthon, h a nagyon m eleg volt, so rtb an , m e llta rtó b an volt. Sokszor m eg állt a nagy tü k ö r elő tt és nézte m agát, csípőjét, derek át. N éha ledo b o tt m ag áró l m in d en t, hogy szem ­ ü g y re vegye te stén ek arán y o s vonalait. Jó k ed v ű v o lt és boldog. Ü ltek a heverőn, beszélgettek. Sem m iségről, csak azért, hogy a csend rá ju k n e szakadjon, m e rt félt, hogy a k k o r elvész, rö v id zá rlat k eletk ezik ag y áb an és vége. T u d ta, hogy ennek be kell következni, de h alogatta, m akacs a k a ra tta l to lta a h a ­ tárid ő k et. A ztán m á r ő a k a rta , am ik o r a fiú k k ezdték u n n i a m enekülését. — M ár egy h ó n ap ja húzol, lelkizz a m am áddal! M ég m ost is tisztá n h a llja az a jtó becsapódását. N evetett, d e ebb en a n ev etés­ ben nem a győztes, m agabiztos h an g ja csen d ü lt fel, h an em a k étségbeeset vesztesé. U n ta a lányok triv iá lis locsogását: Fogok egy autós m u k it és elm eg y ü n k bibizni egyet. Ily en k o r elfo rd u lt, elm ent, szinte észrevétlenül. A p o h á r u tá n n yúlt. U jjai m egrem egtek. Ezek sim o g atták az őszes fü rtö k et, am ik o r o tt p ih e n t a m ellén, k ét könyökével összeszorította m ellét, hogy p u h a p á rn a legyen. R á ju k sz ak a d t a csend. E gyetlen szót sem szóltak, te k in te tü k beszélt, a rc u k színe, b ő rü k reszk etése, u jja ik rem egése, a ném aság ten g eréb en h u llám zó te stü k ritm u sai, a ttó l a p erctő l kezdve, hogy a fotelből felkelt, m ellé ült, v á llá ra te tte kezét, fü léh ez h ajo lt, n y ak á b a le h e lt és közben b lú z án a k g o m ja it k iz a v a rta istállóikból. A n ap su g arak összegyűltek az a b la k előtt, b etán c o lta k a szobába, nem engedték, hogy árn y ék vetődjön te stü k re. H a egy p illa n a tra lecsu k ta szem ét, ria d ta n n y ito tta ki, m e rt fel a k a r t szívni m inden becéző m ozdulatot, ritm u st, játék o t, az a rc á n a k vonásait, a száj táncoló vonaglását. U jjai rem egtek. V elük sim ogatta az őszes fü rtö k et. M ár csak szódavíz volt előtte. A bból ivott. A z óra m u ta tó ja rek o rd o t a k a r t ja ­ vítan i. R ohant. A kocsik is e lro h a n ta k a M alom tó előtt. Szem ben a k o p o tt falak, m in th a m ost is tu rb án o s fejek b ám u ln án a k , vagy a h áre m -lán y o k átlátszó, b o káig érő selyem bugyos n ad rá g jait. E lfo rd íto tta tekin tetét. 22 �— Jo b b lenne, h a m eg esküdnétek — m o n d ta egy este az an y ja, am ik o r h azam en t. F eriv el a k k o r m á r egy esztendeje já rta k eg y ü tt és ő a lab o ra tó riu m b a n dolgozott. — M egm ondjam neki, hogy vegyen el, k ü lö n b e n . . . K ü lönben? Az a n y ja nem szólt errő l többet. K ü lönben? Z árd ai élete t élek. A gyam s e jtje it lassan felő rlik a m agányos ó rá k és az éjszak ai álm atlan ság , gondolta, és vég ü l bevonulok egy sá rg a intézetbe, a fá k a la tt fogok sé táln i és han g o san b e­ szélgetni önm agam m al. M egállt egy autó. F elugrott. A felszolgálónő az a jtó b an állt. Ő is az a u tó t nézte. V isszaült és in te tt a felszolgálónőnek. A felszolgálónő kedvesen bólintott. E lécsúsztatta a tálcát. — P arancsoljon. — Köszönöm . — Szép idő lesz. K ellem es, k irán d u ló idő — só h ajto tt. — N ekem m eg itt k ell m a jd fu tkároznom egész n ap ebben a k án ik u lai m elegben. — Hm. — H olnap szabad napom lesz, de m it é re k vele. Az u ram dolgozik. M ost m eg ül otthon. Biztosan elm egy a b ita n g csatangolni — nev etett. — N a, n em irig y lem tőle, d e az bosszant, hogy am íg én itt izzadok, ő egy kis fru sk á v a l úszkál a vízben, vagy b u jk á l a bokrok alatt. — Hm. — A zt m eg nem teh etem meg, hogy m agam m al hozzam és leü ltessem ide a sa­ ro kba, am íg én dolgozom. A m ikor m ég csak u d v aro lt, a k k o r persze m in d ig itt volt. M ost m á r tu d ja, hogyha hazam egyek beb ú jo k hozzá az ágyba, m e rt n ek em is jó, és ez ért nem kell u d v aro lg a tn i nekem . M ondtam is neki — ig azítja m eg a h a m u ta rtó t — fiacskám , csinálj, a m it akarsz, de engem n e lopj meg. H ely táll otth o n is, ez ért nem tu d ok rá nagyon h a ra g u d n i se. — Hm. — Igen, m a szép idő lesz, h a táro zo ttan szép. M ár is m elegem van, pedig csak ez a köpeny v an ra jta m , m eg egy bugyi — lebbenti m eg feh érg alléro s kék köpenyét, am ely ik n ek felső gom bjai n incsenek begom bolva és m ost m e g m u ta ttá k szépívű, feszes ta rtá sú m ellét. — Hm. — Még egy kávét, ta lá n ? M essze m ennek? — Hm. Igen. Messze. — Oli m osolygott: a te jú tra, gondolta. — V alóban, egy d u p la m ég jó lesz. — B iztosan. Jo b b an dobog m a jd a szívecske. H angosabban. A zt sz eretik — bó­ lo g a to tt és elsie tett egy cinkos m osollyal sz ája szögletében. J ó v o lt egyedül m a ra d n i és nézni a zöldes vizet. Egy b ék a fe je st u g ro tt a vízbe n ag y o tt loccsant. Egy m á sik a túlsó részen m in th a m o st ébredne, álm osan fe lb re ­ kegett. D e azonnal elh allg ato tt, m eg ijed t a fénytől, vagy a csendtől. E sténként, am ik o r itt teli a terasz, v erse n y t brekegnek. Igen, jó ez a kávé. T av aly O laszországba m e n tek együtt. A m am a persze n em tu d o tt errő l. Sokan m e n tek ak k o r a laborból. A zt m o n d ta velü k megy. F eriv el a v o naton találk o ztak . 23 �A h elyjegyük egym ás m ellé szólt. E légedett volt, ta lá n egy k ic sit boldog is. Egy szo­ b áb an la k tak , így olcsóbb volt. S étáltak, csatang o ltak az „olasz ég ” a la tt, am ely nem is v olt kék, nem is v olt m ély, m in t a versekben. S zü rk e felhők úsztak a város felett, m in th a Ó buda fö lö tt vonulnának. F árad ta n , elcsigázottan vetődtek haza; Ő lefeküdt, elalu d t. É jfél u tán é b re d t fel. Egyedül volt. G yorsan felöltözött és lem ent a bárb a. O tt ta lá lta F erit. Egy néger lány ü lt m ellette. O d ah a jo lt F eri arcához, sim ogatta. F eri m osolygott, le h ú n y ta a szem ét, m in t aki a fu tó percek et idézi fel. T udta, látta, hogy k ét boldog, k ie lég ü lt em b er ül egym ással szem ben. L ejö ttek a szobából, hogy igy an ak egy kis frissítőt. V isszam ent a szobájába. — A négertől jössz? — kérdezte, am ik o r F eri belépett. — N em vagyunk házasok, hogy beszám oljak m in d en lépésem ről — dünnyögte. L evetkőzött, le fe k ü d t és rögtön el is aludt. Ő ek k o r lá tta először az olasz nap felk eltét. Az a b la k elő tt ü lt felöltözve a fo­ telb en és b ám u lt kifelé. F urcsa, de a k k o r olyan k á b u lt volt, hogy nem gondolt sem m ire. A zóta nem lá tta F erit. L elépett O laszországban. T alán azzal a n éger lánnyal. A teraszon m á r k é t asztal m e lle tt ültek. N em n ézett h átra, csak az u ta t figyelte. A kocsik elsu h an tak a M alom tó előtt. Jó ez a konyak. M egint üres a pohár. K ét kávé, k é t konyak. Elég. M ire v á r m ég? T elefonra, üzenetre. V agy ő h ív ja fel? És, ha a felesége veszi fel a kagylót? Csicse­ reg je azt, hogy bocsánat, tévedés, vagy m ély hangon k é rje a Ju ci n én it? G yerekség. B éla úgyis m egtudná, hogy ő hívja. Nem, nem , ő nem a k a r rosszat B élának. Ha nem szeretné, h a csak azt ak a rn á, hogy vegye feleségül, ta lá n ak k o r érd em es lenne így játszani. N eki m indegy, hogy B éla felesége vagy nem , csak az a fontos, hogy n éh a lássa, hogy n éh a eg y ü tt legyenek. B arátn ő i m á r iskolába k isérg etik gyerekeiket, ő m eg csak v á r és v ár, m in t m ost is. M ire, k ire? M iért nem m ozdul innnen, m ié rt nem m egy szem be a stra n d ra , fel a napozó teraszra, m ié rt nem u d v a ro lta t m ié rt nem vadászik valakire, m in t m ások? — Fizetek! — K ét kávé, k ét konyak . . . ötvenest k ap tam . . . — Köszönöm. — Szép időnk van. T alán jobb is a k k o r induln i, h a a töm eg elv o n u lt — m oso­ lyog a felszolálónő és a szódát az asztalon hagyja. K a tta n a re tik ü l zárja. Ü l tovább, m in th a csak m ost érk e zett volna. R ágyújt. Ez m á r az ötödik ciga­ re tta . S zájáb an keserű ízt érez. Egy k o rty szódavizet iszik. — O li! F elk a p ta a fejét. Szem e k itá g u lt, m in th a az eget a k a rn á m agába nyelni. — Oli, n e h ara g u d j, d efektem volt. — M osolygott, felállt, in d u lt a k ijá r a t felé. — M ár fizettem — m ondta, am ik o r B éla a felszolgálónőt kereste. A kocsiban b elakapaszkodott B éla k a rjá b a . R em egett. A várak o zás idegessége m ost ro b b a n t benne. — Ne in d u lj m ég — súgta. B éla m egsím ogatta. — Ez a ro h a d t defekt. 24 �— H ová m együnk? V isegrádra? — M enjünk oda. B éla bekapcsolta a m otort. A m otorház te teje rem egett, a kocsi elő relen d ü lt. Oli h á tra h a jto tta a fejét, szem ét becsukta. H om loka, m in th a h arm ato s le tt volna. — Isteni idő van. — Hm. — H am a r felérünk. M osolygott. A zt a k a rta kérd ezn i: hová? De h allg ato tt. Az ú t m e lle tt v elük szem be ro h a n ta k a fák, a kilom éterkövek. A házak, ha a falu n m en tek át, b elen ő t­ te k az autóba, az ereszüket fölé ta rto ttá k . A fák ro h a n ta k feléjü k és csak elő ttü k u g ro tta k szét, hogy u ta t en gedjenek nekik, n ém elyik m a jd n em v á llá t sú ro lta törzsé­ vel. D unabogdány. L eányfalu. H atár, gyüm ölcsös táblák , búza mezők. — H ová visz ez az út? — M elyik? A kocsi lassított. — Az ott, a faso r végénél! — Nem tudom . — N ézzük meg. — K á r le térn i errő l a p rím a útról. — M iért? N em te jú t ez. — T ejú t? L ehet, hogy az nekünk! H alk nevetés. A tük ö rb en csillog Béla szeme. T ele v an a p ró csillagokkal. A kocsi zökken, rossz az út, p o rfelhő száll, k apaszkodik felfelé a kocsi, felfalja a m éterek et. Az erdő szélén m á r sím a az út. Sehol egy te re m te tt lélek. Be a fák közé, tovább, még, még, ki a tisztásra. — Á llj meg. I tt az árnyékban. A kis dom b csúcsán v annak, a fiatal erd ő közepén. A fák között a táv o lb an sö tétlik a D una, a túlsó oldalon m eg egy falu. — A zt h ittem , hogy nem jössz! — Tessék? — Sem m i, sem m i. Hozz egy pokrócot. N apozunk? Felveszem a b ikinit. B éla nyújtózkodik, ledobta az ingét, n ad rá g ját. — Isteni hely. I tt m ég a m a d á r sem jár. — Sok is — m u ta to tt k örbe Oli. — N ézd m ennyi fészek, és n em h allo d a csi­ csergésüket? — Nem. Még zúg a fülem . Jó l jö ttü n k m i? — Aha. T enyérnyi a tisztás, p u h a a fű, nem kell a pokróc, a fű a la tt m eleg a hom okos föld. H a n y a tt fekszenek, a fá k lom bja k ere tb e z á rja a k ék eget. Ilyen le h e t az olasz ég, a m it nem láttam , gondolja Oli. O dam entem és itt van, fölöttem , h a k in y ú jto m a kezem et, elérem ,m egsím ogathatom a bársonyos színét. M indig m á su tt k eressü k azt, am ire a n n y ira vágyunk, ezért vagy u n k olyan boldogtalanok. K ószálunk, kóborgunk, fárad o zu n k , hogy e lé rjü n k valam it, és csak a k k o r ria d u n k fel, am ik o r üresek, kifosz­ to tta k vagyunk. És legtöbbször a k k o r tu d ju k meg, hogy a m it a n n y ira h ajszo ltu n k itt v an m ellettünk. K in y ú jtja a kezét, itt van. 25 �B ecsukja a szem ét az ég á tk é k lik szem héján. O ld alt fordul, a k ék szín zöldbe olvad, a fák, a fű színébe. A nyám huszonnyolc évesen m á r özvegy volt, sárg a csil­ lagát, szem e fényét, az a p á m a t h alálb a csigázták. N em le tt sen k in ek a szeretője. É jszaka n y u g ta lan u l forgolódott, sírt. H ányszor é b re d t és éb red m ég m ost is a h an g ­ ta la n zokogására. N em vig asztalta sohasem . H uszonnyolc évesen . . . M egrándult a teste. H uszonnyolc évesen a te jú to n m a ra d t. Én letérte m a te jú tró l. H ová v ezet a te jú t? N em tudom . Az egyiket ta lá n a messzi ném aságb a viszi, m in t az an y ám at, a m á si­ k a t? Ki tudja. Én letértem , le a k a rta m té rn i, ide de egyedül. V annak, ak ik n ek m in ­ dig le kell té rn i h a éjsza k án k é n t nem a k a rn a k fel-felnyögni, hánytorogni. K in y ú jtja kezét, a m it az előbb visszahúzott, m in t a c sá p já t a csiga, am ik o r v e­ szélyt érez. K in y ú jtja kezét és a fo rró b ordákon p ih en teti. A lü k te té s lassú, egyen­ letes. A n ap m á r egész testén já tsz ik csin talan su g araiv al. A b ik in i k artá v o lsá g n y ira h ev e r tőle. M intha egy dom b fo rd u ln a felé és m ag a a lá p réselné. A z ég k ék je is e l­ tű n ik. V alahol lent, a m élyben fekszik, fölötte a dom b m in d e n t eltak a r. A v u lk á n o strom olja így a hegy csúcsát, m in t ahogy ő hozza m ozgásba a dom bot. L en t van a m élyben, felfelé tör, m in t a m élyből in d u ló h u llám . K a rjá t sz éttárv a do b ja a fűre. A ztán h irte le n átöleli a dom bot, k ezefejével az ég bársonyos k é k jé t érin ti. K in y itja szem ét, sátoros felhő lóg fölötte. A ztán m egint csak az ég lóg fölötte. Csend. Egy h an g y a sé tál köldökénél, m oso­ lyog. Ezt látnom kell, gondolja és felem eli a fejét. B éla észreveszi a m o zdulatát. — Nézd, hangya. M ilyen nagy te rh e t cipel. — És, hogy siet. Á tm egy köldökének völgyén, dom bján, továb b siet, az tá n csípőjénél lecsúszik terh ével. — Szegény, le zu h a n t — ül fel h irte len és a fűben lesi a h angya m ozgását. A h an g y áv al nem tö rté n t sem m i, m á r m egy tovább, viszi a te rh ét. N em ism eri az a k a ­ d ályt, tö r célja felé. C om bján egy m ásik, m ellén egy h a rm a d ik ig y ek ezett terh év el. — Útju k b a n vagyunk, gyerü n k odább. H an y a tt fekszik, k a r já t feje a lá teszi. B éla m e lle tte e ln y ú jtó z o tt a fűben. K á p ­ rázik a szem e a tűző napfényben. C sillagok szelik á t a ten y érn y i égboltot. Sárga csillagok, egyik a m ásikba kapaszkodva. Az a p ja h o rd o tt ilyen sá rg a csillagot a m ellén. (M ilyen ritk á n gondol az ap jára.) És m en eteln ek ezen a sá rg a csillagos te j­ úton. É nek zeng fel a m en et élén, végig hullám zik a sorokon s m ire h o zzáért m á r csak züm m ögést hall. M egy v onul a m enet, az utolsó so ro k b an lép k ed ő is. Egy h atalm as kéz vonszolja m agával. Sír, visít, tépi ki a kezét, m e rt n em a k a r a sárga csillagos te jú to n m enni. F ejé t csapkodja, nyöszörög, lá b áv a l kapál. B éla felül, n y u g ta lan u l figyeli. Vonul a végtelen m enet, a sem m ibe vész az eleje. V égre kitép i k ezét, egy u g rás csak, lelép a sárg a csillagos te jú tró l és zuhan a sem m ibe. — Oli, Oli, m i bajod — éb reszti fel B éla. — Tessék? H ogy? — k a p ja fel a fejét. F ek ete szem e r ia d t — Mi tö rté n t? — H ánykolódtál, nyöszörögtél. Mi bajo d ? G y erü n k az árn y ék b a, n ap szú rást k a psz. 26 �— Igen, igen. G y erü n k az árnyékba. V árj, felveszem a b ikinit. — O lyan fu rcsa voltál, álm o d tál v alam it? M ár az á rn y é k b an h everésztek a pokrócon. — A ha. A te jú to n m en eteltü n k . És a te jú t sá rg a csillagokból volt. N em a k a rta m m enni, k ité p te m m agam a h atalm as kézből és le térte m a te jú tró l. Z u h an tam le­ felé. . . a z t á n . . . a z tá n felé b re sztettél és m o st nem tudom , hogy hol vagyok. Úgy érzem , hogy o tt zuhano k m ég m indig az ű r b e n . . . — M icsoda bolond álm aid vannak! — B olondok? Hm. Lehet. — V issza kell m ennünk. — M ár? — M egig értem a feleségem nek, hogy d élu tán a g y erek ek k el felm együnk a H árm a sh atá rh e g y re . D e este m ég találk o zu n k a M alom tó-presszó te raszán . . . H ét óra. Z súfolt a terasz. A saro k b an egy asztal s egy szék. Leül. M ajd n em a falb a p réselik a terpeszkedő társaságok. A fűz a tó ra h a jlik A lá m p ák á tv ilá g ítjá k sáto ro s lom bját. A bék ák ze n ek a ra szünet n élk ü l játszik. A felszolgálónő, egy fia ta l lány, ide-oda szaladgál. — F él kony ak o t kérek, és egy d uplát. A szúnyogok döngicsélnek az asztal fölött. R ágyújt. A fü st elűzi őket. A lá m ­ p á k fénye sáp ad t. Az ég szin te fekete. S zik rázn ak a csillagok. A te jú t v ég telen b e vezető feh éres csík ja szeli á t az ég egy d a ra b já t. A k áv é erő. H é t óra tizenöt. Félnyolc. Nyolc. N egyed kilenc. — M ég egy d u p lá t kérek. A fü st elűzi ő k et a szom szédos asztalhoz, in g a járato s szúnyogok. T alán közben tán co ln ak is a béka-zenére. K ilenc óra. K ezében rem eg a cigaretta. H evesen elnyom ja. Fizet. Az u tc án m eg­ é rin te tte hom lokát: tüzes volt. Tíz ó rak o r elv esztette eszm életét. 27 �JOBBÁGY KÁROLY: EGY VILÁGOS PILLANATBAN A k i szelíd, az nincs m é rt éljen. A ki csöndes, az jobb, h a pusztul. Ez itt a v a d a k harcm ezője. M ert a szelídnek nincsen k arm a, nincs könyöke a küzdelem re. Ü tik? — D erm edten áll. N em érti. L ökik? — E stében könnye csillan. É n azt h ittem , hogy e világon szép szóra m inden zá r kinyílik. Egy m osoly csak és m egju h o d n ak k a rá m om szörnyeteg bikái. De m á r látom , hogy — jaj! — n em így van. C sö rtet az élet körülöttem . H ír, pénz, autó, nők . . . — a n n a k ju tn a k , aki v agány és jól verek szik , ak i nem fél m áso k ra hágni, ha egyet lép — v alak i ja jd u l. N evet, iszik, ö le l. . . s tovább megy. H a szom orkodom — hátba-bokszol. Így h á t én lassan félreállok. Szegény, szelíd palóc! Te csöndes, fellángoló és elm erengő, m it a k a rtá l te itt, e k orban ? 28 �Á llok az ú t szélén m erengve, nézem az elsuhanó „b á rk ák ”, d ia d alm as szín-orgiáját, s azokat, ak ik b en n ü k ülnek, a könnyed és fölényes arcok höm pölygő, győztes k a v a lk á d já t. . . — az tá n nehéz tá sk ám cipelve elm erü lö k a nagy töm egben. AJÁNLÁS É n nem sz á n h a tta m soha fel szép, líra i m agaslatokra, nem lebeg h ettem ott, — m ivel nehéz súlyok ta rto tta k fogva: öklöm nyi ólom -bánatok, m ázsás népsorsok nehezéke, h a llo tta m azt, ki felzokog, s azt, aki felü v ö lt az égre. K ritikusom , h á t m ielő tt fity m á lv a gúny tá rg y á v á tennél, állj m eg e kínból v e rt cölöp­ sor közt, p ercn y it az é le tem nél. 29 �VINCZE GYÖRGY A kihagyott hely M ónus á llt a ta p é ta a jtó előtt, a z t v árta , hogy k in y íljo n . N em h iv a ttá k , Ő k é rt k ih a llg a tá st az ak ad ém ia p arancsnokától. A m íg ism ételg ette m ag áb an : hogyan fog jelen tkezni, izgult. T öbbszörösen izgult. N agy dolog az ak ad ém ia p aran csn o k a elé já ru ln i. M eg teg n ap óta m in th a elektrom ossággal tö ltö tté k volna fel a z agyát. G on­ d o latai cikáztak. M inden k ö rü lm én y t la tra tett. Az ő rü le t környékezte. H áth a m égis ig a z . . . Az lehetetlen. S zidta is m agát, m ié rt en g ed ett a p á rttitk á rn a k . A zt m o n d ta: „olyan k o m m u n is­ tá k ra v an szüksége a hadseregnek, m in t am ilyen te vagy M ónus e l v tá r s . . ” I tt az akad ém ián , ahol m ég azt is lenyom ozzák, hogy ki v o lt az illető ü k ap ja, n em leh et elh allg atn i sem m it. P edig ő igazán nem fe le lh e t a sógoráért. M ég a k k o r sem , h a m iniszterhelyettes. Igaz, több volt m in t sógor. E lv tá rs és b arát. K in y ílt a ta p é ta a jtó és a segédtiszt in te tt, hogy bem ehet. M ónus leplezve rem e­ gését, m e g állt a vezérőrnagy előtt. — V ezérőrnagy e lv tá rs jelen tem , álla m titk o t kell közölnöm . A vezérőrnagy m eglep etten h a llg a to tt és helly el k ín á lta M ónust. — T egnap h a jn a lb a n le ta rtó z ta ttá k a s ó g o ro m a t. . . A paran csn o k ta n á c sta la n u l figyelt. G o n d o latait rendezte, az tá n m egszólalt. — T udom ásul vettem . E rrő l sen k in ek nem kell beszélni. Őszin tén szólva nem értem . L eh et :tévedés az egész. M eg különben is. É rti, hogy az ilyesm it, b izalm asan sem kell elm ondani. M enjen vissza a foglalkozására. T an u ljo n . És am en n y ire lehet, fü g g etlenítse m ag át az esettől. H am arosan av a tá s lesz. M int tisztre, ö nre is sok kem ény fela d at vár. M ónust k icsikét m eg n y u g tatták a v ezérőrnagy h ig g ad t szavai. Jó v o lt elhinni, hogy valóban lehetséges, csak tévedés az egész. T alán n apokon b elü l m in d en re n ­ deződik. — V an m ég valam i je len ten iv a ló ja ? — kérd ezte a vezérőrnagy. — Nincs. Az őszhajú p arancsnok bizo n y talan u l m osolygott, k ezet fogott M ónussal és az távozott. Az órát, a m indig nevető szakaszparancsnok sz ak íto tta meg. J e le n te tte a ta n á r ­ nak. hogy M ónust h iv a tjá k . 30 �P á r p erc m ú lv a M ónus P ista keresztk érd ések pergőtüzében állt. A rra gondolt, hogy m icsoda egyenlőtlen já tsz m a ez. N égyen fag g atták . V alam i különös v allo m ást a k a rta k belőle kicsikarni. K ét ó ra hosszat ta rto tt az idegek já ték a . — É rtsék m eg — m o n d ta M ónus, felrú g v a a kato n ai k ö tö ttség ek et —, sem m i o ly at nem tudok m ondani, am i önöket érdekelné. — Hogy beszél!? fö rm e d t rá az egyik főhadnagy. — A zt hiszem , m ég eg y en ru ­ h á b a n van. V álogassa m eg a szavait, m e rt gondolom m á r h a llo tt róla, hogy tu d u n k mi m ásk éppen is tá rs a lo g n i. . . M ónus P ista életében m ost először érezte a felelm et. G o n d o latáb an felidézte a v ezérőrnagy szavait. P á r ó ra te lt el azóta és m ost itt v an . . . — Szóval védi a sógorát!? K özénk fu ra k o d o tt — jegyezte meg a százados. — T a ­ n u lta, de m ost a gyako rlatb ó l is tu d h a tja , m ilyen az ellenség. O lyan m in t m aga. — N em vagyok ellenség — tiltak o z o tt M ónus. — U gyan! — m o n d ta lealázóan a főhadnagy. — A zt hiszed öcsém, hogy mi a h ath u szassal jö ttü n k ? A h áló terem b en M ónus pakolt. F elszerelését szedte össze. Egy elbocsátó céd u lát k ap o tt, azt k ellett végig h u rco ln i a fegyverm estertől a k ö n y v táro sig ; hogy h ián y n élk ü l h ag y ja el a ta n in té ze tet. — M iért szerelsz le? — fag g a tta T obak Jó sk a b a rá tja . M ónus m osolygott és z a v a rá t leplezve m ag y arázta: — T udod, a p á rt m ás te rü le tre küld. — S am íg ezt kim o n d ta, fülig vörösödött, m e rt tu d ta : m ost hazudik. — M elyik az a m ás te rü le t? — Még nem közölték velem . Egy a k ta tá sk á v a l h ag y ta el az ak ad ém iát. A rra gondolt, v illam o sra száll, úgy g y orsabban o tthon lesz. A ztán m égis gyalog band u k o lt, hogy később é rje n haza, m e rt o tth o n olyan m inden, m in th a tem etés lenne: az a n y ja az egyik saro k b an sír, nővére a m ásik b an zokog. P ista a p a rk h o z é r t és le ü lt egy pad ra. K ábult. Úgy érezte m ag át, m in th a so k at iv o tt volna. R évetegen b á m u lta a hom okban játszadozó óvodásokat. — L ám — su tto g ta m aga elé — az élet megy tovább. M ilyen érd ek es is az élet. Egy kézlegyintéssel k e tté leh et vágni sorsokat. Igaz is. M ihez k e z d e k ? . . . M ihez? A L ám p ag y árb a nem m ehetek vissza. O tt m indenki ism er. C sak röhö g n én ek ra jta m és m o n d o g atnák: „M ónus P ista felm ászott az u b o rk a fá ra és letö rö tt a la tta az ág!” K im e rü lten b o to rk á lt haza. A p a sa ré ti v illa m á r nem v o lt olyan m in t k ét n ap p al ezelőtt. Az ő r e ltű n t a h áz elől bódéjával együtt. A k ertb e n is szom jasan h alld o k lo tt a sok n y ári virág. 31 �M ónus P ista e lin d u lt a Váci úton. A g y árb a n a szem élyzetist kereste. — S zerszám készítő? K ell a jó szerszám os. E ddig hol dolgozott? — R égebben a L ám p ag y árb an dolgoztam . — De m ost hol dolgozott? — A hadseregb en voltam . — És m ié rt jö tt el onnan? — El k ellett jönnöm , leszereltek. — Nem értem , m ost am ikor a n n y ira toboroznak, m ag át m eg leszerelték? — M egbocsát. N em m indegy, hogy a szerszám készítő h o n n an jö tt? — T úl agresszív a kérdése!? — S a szem élyzetis k itessékelte az irodából. Az újp esti D u n a -p a rto n ü lt P ista. Egy k iv é n h ed t gőzös u szály o k at vonszolt m aga u tán . N ézte a hajót. A lig cam m ogott. K avicsokat d o b ált a vízbe. Azon ta n ak o d o tt, hogy m á ra elég v olt a kilincselésből. Még k ét nap o t rász án a p ró b álk o z ásra és h a nem sik erü l a szak m áb an elhelyezkedni, ak k o r b eáll v alah o v á segédm unkásnak. A m unkan élk ü liség elveszi az em b er erejét. M u n k an élk ü l legyengül az em b er testileg, lelkileg, hiszen úgy teng a v ilágban, m in t felesleges senki. M int olyan, a k it a sors p ré d á ra dobott, ak iv el nem törődnek. A k ire nem szám ítan a k az m á r lényegében nem is é l . . . G ondolatai ism ét fe lk a v a rtá k . A bban azonban m ég m in d ig bízott, am it a v ezér­ ő rn agy m ondott: le h et tévedés az e g é s z ... Egy h é t m úlva elhely ezk ed ett K őbányán. F u rc sa v o lt ism ét üzem ben dolgozni. A ztán m egszokta. C sak a d élu tán o k vo ltak hosszúak. A m ikor h a z a é rt ú jra és ú jra m e g tám ad tá k a gondolatok. Ily en k o r le te tte a k ö n y v et és nézte a p lafo n t, m in th a jö v en d ő t a k a rt volna leolvasni róla. T obak Jó sk a m á r já r t M ónuséknál. Az av a tá s n a p já n d é lu tá n k u ltú rm ű so r volt a sz ab a d téri színpadon. Ő nem oda m ent. M onusékhoz in d u lt P asa ré tre. Izg u lt a P istá v al való találk o zás előtt. A m íg a k ap u tó l a v illáig é rt, azon tan ak o d o tt, m ik én t is kezdje. B ecsengetett. Az a jtó k inyílt. Idegen férfi je le n t meg. — K it keres? — kérdezte. — M ónusékat — felelte. — Ők m á r rég en elköltöztek i n n e n .. . Vagy h a úgy tetszik : elk ö ltö ztették őket. U nottan, közönnyel beszélt a férfi. T ek in tetév el v ég ig m érte T obakot. 32 �— V alahol a déli környéken laknak. T obak érezte, hogy a költözködés és a költöztetés különbsége sok m in d e n t r e jt­ h et m agában. A N agyenyed u tc a egyik b é rh á zán a k h ato d ik em eletén m e g ta lá lta M ónusékat. P ista a szobában olvasott. A ztán felem elte te k in te tét. Az ú jd o n sü lt tiszte t v e tte szem ügyre. T obak nem tu d o tt szólni. M ereven állt. m e rt érezte. h o gy P istáb an . — m egjele­ nésével — hegedő sebeket té p e tt fel. M ónus segítségére sietett. — E legáns vagy. És a többiek? — A több iek et is fela v atták . C sak C serest, tudod, azt a különcöt, őt leszerelték. A te h ely edet k ihagytuk. A k ö rletb en is, meg az étkezdében is Úgy h írle tt vissza­ jösz. De m ost m ár végre, beszélj! — Jó — felelte P ista. — Elm ondom . T erm észetesen szám ítok a diszkréciódra. M ónus elm ag y a rá zta sógora ügyét. K eze rem egett. És m ost fél év tá v latáb ó l is a v ezérőrnagy h iggadt szavai ju to tta k eszébe. T a lá n tévedés az egész . . . M ónus és Tobak évekig nem lá ttá k egym ást. E zerk ilen cszázö tv en h at novem ber közepén ta lálk o zta k ism ét. P ista p u fajk á b an volt, n y ak á b an géppisztoly. M ásodm a­ gával a k a rt fellépni egy te h e ra u tó ra . T á rsa idősebb férfi volt. S zintén p u fa jk á b a n , géppisztollyal. P ista b e m u ta tta T obaknak. — A sógorom. Nem b eszélgethettek sokáig. T eh e ra u tó ra szálltak. Sokan voltak. M u n k áso k . V alam en n yien p u fajk á b an , géppisztolyosan. A te h e ra u tó elindult. A ködös pesti u tc áb a b eleh a síto tt a dal: — F el vörösök, p ro letáro k . . . 3 33 �POLGÁR ISTVÁN: TÉKOZLÓ FIÚ H avas fa, óriási gom ba, m a d ár érin ti, és ezüst por h u ll zizegve k a la p o m ra . Ötszáz kém ényből száll a füst, ind ázv a száll és kavarogva. B ealkonyult. A hó világít. Úgy rém lik, m in d en te tsz h alo tt ma. L opódzkodva m egyek hazáig — legalább egy k u ty a csaholna, vagy a szél fú jn á h alk d an áit. Végre! a V edlett, n ara n cssá rg a ház ab lak áb ó l elhaló han g öm lik ki az ú t h a v á ra — ó, régi harm onikaszó! M egadom , b árm i is az ára, fogadj vissza, falum , te jó. FORRADALMÁR k ite rjed e k m in t hőben a vasgolyó így tiltakozom a m egalku v ás ellen m ely itta s töm egek közt fu ra k o d ik felém ez a h accacáré nem k edv em re való a boszorkánykonyhák dús főztje sem ízlik állok s lasszót v etek az álszentes szav ak ra titk o k szövevényeiben k o to rászu n k s m indig életveszélyeket m ark o lu n k titk o k és veszélyek m in d e n ü tt b á b u t a k a rn a k farag n i belőlünk hogy a haccacárés forgatag b a lö k jen ek hizlalni a k a rn a k sótlan konyh áju k o n lev etkőzött az ész elvek h o rk an n a k figyelj 34 �VÉGH MIKLÓS R O H A N U N K HAZA „Rég m ár, hogy az új élet nyű g eit h o rd ju k n y ak u n k o n és em lék csak a ház, az a város, am ely m eleg ített gyerm eki dallal. M ondd! Te, ki já rsz o tt hon, m ik a gondok, s m ely öröm ök, nagy te tte k büszke d e rű je já r-k e l az arcokon otthon?" H allik, hogy a n em rég -v o lt tavaszon a vidéken új m agvak ú j-fé le csírá ja b u k o tt ki a földek széles öléből, régi d alunk, b o rain k m ind m egtüzesedtek, s m élygyökerű buzogással erjedez o tthon a város: keskeny u tak , lassú szem afor letaposva hevernek, a h ázak nagytü d ejű -k o n o k o n b allag n ak a dom bok o ld alain fel, im h o l m á r a tetőkön, távol-m esszi szelek frissében szárad a tégla, s m ondják, ú jszerű dal fütyörészik e messzi szelekben: hígabb le tt levegőnk, tágabb, lépésnek az utca, s ny ú jtó zn i a h áz ak nyurgák. „S m ondd, ha a dal m eg a szó tüzesebb, s a te re k tágabbak, m e rn e k a b á tra k ? S b á to r ak ad közülük, ki a szót, ki a d a lt v ágtá ra v ezérli?” 35 �M ár a nehéz rög is égnek eredt, s felh ő k re sa rk a ll a m ész m eg a tégla, csak még, m in t aki láncaveszítve, a láncok szűk körinél tág ab b lépésre szokva — szokik, úgy já rja a régi szokott ü tem et az óvatos kétkezi em ber. „És k it a v áros öle m e leg ített s az tá n vissza-rem élve, m ás tejeken nevelődni táv ol-széln ek eresztett, hol van? K a rja segít-e v a jo n ? ” R ohanunk haza m i is, szélnek e re sz te tt otthoniak, sokféle n apon cserzett bőrűek, ro h a n u n k h aza m i is: józan buzg alm at te lep ítn i m a szü rk e agyakba, szűk m e lle t szélesb lélegzetre segítni, a této v a lá b a t tág ab b lépésre, és fú jn i a lángot, s új je lek e t rajzolni a n y u rg a falak ra. — H agyʼ n y arg a ljo n elénk m ih a m a r az a ré g v á rt szépszínű ho ln a p. 36 �AVAR PÁL A hazugság A sofőr eld ö n tö tte m agában, hogy nem fogad el p én zt a nőtől. H a igaz lesz. ő is jól szórakozik m ajd. F inom ita lo k k a l k ín á lja m eg a fin o m hölgyike, h ideg é te ­ lek et, fö lv ág o ttak a t tá la l fel. A m agányos nők nem sz eretn e k főzőcskézni. — Jö jjö n el este és m a ra d jo n nálam , am íg a szo lg álata le nem te lik ! — szólt vissza a kapuból és sokat se jtető en h u n y o ríto tt hozzá. B ene á llt egy darabig, m a jd eg y e n sa p k ájá t m egem elte. „M ilyen csinos, m ilyen előkelő, m égis őt szem elte ki p a rtn e rn e k . N em ez az igazi boldogság?” R uganyos lép tek k el sie te tt vissza a kocsijához. Ó ez igazán fölséges!” Nem, nem fo g ad h a tja el, hogy a nő fizessen. Egy k ra jc á rt sem! A m it fogyaszt m ajd , az egy százasba is b en n e lesz. E n n él a ta x a m é te r sem m u ta th a t többet. A z időm érő lassan forog. F ö lcsap ta a „szabad,, je lzést és h a ra g u d o tt m agára, a m ié rt rögtön nem tiltakozott. Csak á llt a k ap u b a n nag y m aflán, nem hogy o d av ág ta vo ln a a nőnek: „U gyan h ö l­ gyem , m it nem gondol! N em vagyok én g yerek!” M ost m á r m indegy! V olt m ég vagy h áro m fu v a rja aznap, a sofőr azonban folyton csak azon tö p ren k ed e tt, m iféle szerkezet ez a tü n d é r. L eány, vagy e lv á lt asszony? V an-e éd esan y ja és az tu d ja -e. hogyan él? T alán szerelm i csalódott és a b á n a tá t a k a rja elpanaszolni? M iből ta rtja fönn m agát? D ivatszabász vagy m űvésznő? L ehet, hogy k ülföldön élnek a szülei és azok tám o g atják ? E setleg olyan vérű?.. . . De azok nem szoktak ilyen finom an viselkedni. É jszaka azt álm odta, hogy a nő a s a já t tu la jd o n v illá já b a n lakik. T ö m érd ek szoba ny ílik egym ásba, m indegyikben m á sfa jta b ú to r. A falak o n a ra n y keretes, d rá g a festm ények, a p a rk e ttá n süppedő p erzsák egym ás h átán . És v an egy kom orna, aki k o rán m egy aludni. M egálm odta az érkezését. A nő m aga fog ad ta kék selyem pongyolában. N agy ezüst serlegből k ín álta, valam i soha nem ízlelt k ristály o s itallal. „G ÉPKO CSIVEZETŐ K N EK !” — h ird e tte a a fe lira t a cim kén. — Igyon csak b átra n ! Ezt nem hozza ki a vérvizsg álat. M egszólalt az ébresztő óra. B ene fe jfá já sra eszm élt: nem tu d ta meg, m itől b án ato s a tü n d é r, am ik o r m in ­ dene m egvan. Pénze, gyönyörű la k ása . . . Hogy is m o n d ta teg n ap ? „M aga jó em b ern ek látszik, m eg fog é rte n i engem . J ö j­ jö n el holnap, h a végez! Vagy h a szolgálatban van, m indegy, b árm ib e k erü l! . . . ” U gyan m itől b án ato s egy hercegnő? B ene a huszonötödik évét tö ltö tte a v állalatn á l. Ism erte az em bereket. A h áb o r ú elő tt m eg tu d ta különb öztetni az úriem b ert, az u r a t játszó senkifiától, az orvost a 37 �m érn öktől és a gim názium i ta n á rtó l. A keresk ed ő t az iparostól, a „telefon-szinésznőt az igazi, szerződéses m űvésznőtől. A családos k isp o lg árt a jó löltözött agglegénytől és így tovább. Jó m ásfél évtizede azonban olyan em b erek e t fuvaroz, ak ik azelőtt ije d te n u g ro tta k félre a kocsija előtt. És? O lyan u tasai m a ra d ta k el, a k ik szinte m in ­ den éjszak a vendégei voltak és őt csak „per Jó zsik ám ” szólították. „Szépen e ltű n t az a világ, am ikor egy egész cigán y zen ek art v ittem föl a Svábhegyre. A kocsi tetején is ü lte k a m orek, a nagybőgő m eg a m otorház fölé volt erő sítv e.” A szerenád után ő t is b eh ív ták és m egvendégelték. F u tó k alan d ja i is szép szám m al ad ódtak legénykorában. Egyes nők n ag y ú ri d á­ m a k én t te lep ed tek be a kocsijába és csak a fu v a r végén d e rü lt ki, hogy egy huncut v asu k sincsen. S hogy hogyan k v ittelték le a szám lát m égis? . . . Úgy, hogy ezekből ad ó d tak B ene kalan d jai. A m ikor az tá n m egnősült, egyszeribe lehiggadt. M egszűntek a kalan d o k , és a po ty a fuv aro k is elm arad tak . K ellett a pénz a család n ak : az asszonynak, m eg a h á ­ rom gyereknek, ak ik olyan egym ásután jö tte k e rre a v ilág ra, m in th a nem is anya szü lte volna őket, hanem v alam iféle autom atából potyogtak volna ki. „T alán öregszem , hogy újból m egbolondultam ?” — eszm élt fel kissé önm agától is m eg retten v e a sofőr. — H ánykor végzel? — kérd ezte tőle az asszony. B ene m egnézte m ag át a tükörben. „K icsit testeseb b vagyok a k elletén é l”, — á lla ­ p íto tta meg szom orkása n. — „a h ajam m egkopott, m eg szü rk ü lt . . . ” — H án y k o r végzel? — ism ételte m eg a k érd ést az asszony, és m eg sem v árv a a v álaszt, k im e n t a konyhába, o n n an a k am ráb a. Zörgeti az edényeket, g y ú jtó st a p ­ r ít, törlőrongyokkal csapdos a levegőbe — egy percig m eg nem áll. — M ikor végzel, azt k érdeztem . . . „T án m ost m egáll” — hegyezte a fü lé t Bene. „T alán!” É letü k b en először. De té­ v ed ett. Felesége v alah o n n an az u d v arró l k ia b á lt be: — H ozhatnál négy fej sa lá tá t a zöldségestől, egy kiló alm át! . . . „H át asszony ez vagy óra, hogy folyton já rn ia k ell, le-fel, k i-b e?”. H a beszél­ getnének, ő is elm ondana egy-két vicces tö rté n e te t ,am it az u taso k tó l h allo tt. És egy m e g h itt p illa n tá st v á lta n á n a k egym ással — ők k etten . Mi tagadás, gyöngédségre vágyott. — D élben kezdek! — k iá lto tt egy nagyot Bene, az utolsó szótagot azonban leej­ te tte , m ég le g y in te tt is hozzá. „M inek? K ár a szóért! N incs ennek a n ő nek lelke. De­ h isz az a n y já n a k sem volt,, — á lla p íto tta m eg m ár nem először. Az is hogy ki tu d ta hozni az apóst a béketűrésből! Az öreg g y ak ra n g u ru lt m éregbe m ia tta , p o h arak at v agdosott a falhoz, meg a r u h á já t is tépte. Meg is ü tö tte a szél h atv an év es koráb an , hogy fél fele m egbénult, a beszéde is elak ad t, és m á r csak le g y in te tt az ép kezé­ vel: m indegy, nekem m indegy! „H a nem szólal meg, azonnal elm egyek” — h a tá ro z ta el m ag át Bene. K ite tte az ó r á já t a kis a szta lra és öt p ercet a d o tt a feleségének. P ersze csak m agában. Ő n em en g edte kicsordulni a h a ra g já t. N em a k a rt apósa so rsára ju tn i. L etelt az öt perc. E lte tte ó rá já t és szó nélkül, ridegen m en t el hazulról. Bosszú­ san döng ette a lá b á t az u tc a kövezetéhez, vissza sem te k in te tt. A v áltásn ál té rt csak m agához. K ollégája szavai té ríte tté k észhez. — Mi újság ? — kérd ezte a társa. 38 �—Szeles idő van, — rá n d íto tt a v á lán Bene, aztán b eü lt a vo lán m ellé, d e csak úgy fél lábbal ahogy szokott, m ikor m egvizsgálja a g y ú jtást, m eg a féket. — Mi len n e? — dörm ögött m agában. M intha csak azt m o n d ta volna: „Mi lehetne? M iféle ú jság lehet e g y á lta lá n ?” M iközben az állom áson v árakozott, m egéhezett. ”C sak p á r fa la to t eszem, hogy k ib írja m estig ” — gondolta és ím m el-ám m al h a ra p o tt bele a sonkás k en y é rb e, am ely a tá sk á ja fenekén la p u lt dél óta. „No m ajd este! A kkor eszem én igazán, m e rt an n y i bizonyos, hogy a n n a k a nőnek, az tá n van lelke. Ez a h an g jáb ó l is k itű n t, am ilyen sejtelm esen m ondta: M aga jó em bernek látszik, m eg fog engem érten i. Jö jjö n el! . . „Ezegyszer zsivány leszek és hazudni fogok”, — h a tá ro z ta el m a g át Bene. „H a­ zudni ám , a k á r a vízfolyás. A zt füllen tem az asszonynak, hogy le ü tö tte k . . . S o h a­ sem m ondtam , de m ost m ajd mondom!.. — Köszönöm , csak idáig kértem ! — S zólalt meg az első u tasa, és h á tra fe lé m u ­ ta to tt egy k ap u a ljra. — B ocsánat! K icsit túlm entem . — re ste lk e d e tt a sofőr. Jó húsz m é te rt k e lle tt h á trá ln ia , hogy a m egjelölt h ázn ál tegye le a h a rm in c év k ö rü li férfit. — Sebaj! M indenkivel előfordul. — m osolygott az utas. Ezzel fize tett és tovább m ent. „Nolám, ez m icsoda ren d es em b er!” — á lla p íto tta meg Bene. Jó érzés v o lt a r r a gondolni, hogy v an n a k m ég rendes, m egértő em b erek a világon. És a szíve tá jé k á n k ellem es b izsergést érzett. A n n ál nagyobb v olt a h a ra g ja m indazok ellen, ak ik ezt az elem i fokot m ég nem é rté k el. A zalatt, m íg a legközelebbi tax iállo m á s felé h a jto tt, te lje s részletességgel k i­ gon d o lta le ü tte tésé n ek szívet szom orító tö rté n e té t: „É jszaka am ik o r h azaállíto k , elő­ ször is összekócolt h ajjal, tánto ro g v a lépek be. A ztán h irte len ledobom m agam az ág y ra és úgy m arad o k egy fél óráig. — Sem m i, sem m i! Ne izgasd m agad! — nyö­ szörgőm m ajd, ha kérdezi az asszony, hogy mi tö rté n t. — U gyan, ne m ondd, hogy sem m i! Hisz látom , — feleli ő és faggatni kezd. Én válasz h ely ett egy k o rty te át k é­ rek , m erth ogy a szám teljesen k iszárad t. E rre ő kiszalad a k o n y h áb a és m áris hozza a fo rró teát, a m it m ajd k a n a la n k in t m e g fu jk álv a töltöget a szám ba. E rre én lassacs­ kán. csak úgy a fogaim közt kezdem sorolni, m i tö rté n t: V árj csak. h ad d szedjem össze! . . . Igen. egy férfi szállt be az A lagútnál és a r r a kifelé, m e rre is . . . v ite tte m agát. A kkor m á r sötét volt, m eg jó m essze is já rtu n k , am ik o r egyszercsak v illan nekem valam i a tük ö rb en . De m á r késő volt. Éppen rátap o so k a fékre, am ik o r iszony­ ta tó ü té st érzek itt . . . itt a fejem b úbján. De ak k o ra ütést, hogy a beleim m eg a vesém is belerezdültek. A sa rk a m b a is b eleh a síto tt a fájd alo m . T ö b b re az u tá n m á r nem em lékszem . H át ez volt. — Sehol nem v olt egy re n d ő r? — k érdezi m a jd az asszony. — R endőr? U gyan hova gondolsz? k in t az isten h á ta m ögött? Egy lélek sem. nem hogy ren d ő r . . . ” A sofőr a n n y ira b eleélte m ag át a koholm ányba, hogy valósággal izgalom ba jö tt. S zerencsére csendes n a p ja volt, így csaknem teljesen za v arta lan u l élv ezh ette k ita ­ lálásait. Egyszer, úgy öt évvel ezelőtt v aló b an leütötték. P é n z t alig ta lá lta k nála. m e rt azn ap is igen gyengécske volt a forgalom . F ejb ő re azonban m égis csak fölrepedt, hogy a k ó rh ázb an k ellett összekapcsolni. F eleségének kím életb ő l nem v allo tta b e az igazat. Nem a k a r ta , hogy attó l kezdve folyton rém e k et lásson, m in t a legtöbb taxis 39 �felesége, ak ik m inden n ap retteg v e v á rjá k h aza a férjü k et, s h a csak egy k icsit is k ésik a váltás, m á r egészen o d av a n n ak a félelem től. B ene azt fü lle n tette, hogy a g arázsban a v asajtó vágódott neki a fejének. Nem figyelt od a és így tö rté n t a b a l­ eset. N ahát, h a llg a th a to tt eleget, hogy m ié rt nem vigyáz jobban. M iért nem néz m aga köré, a h á ta mögé, a feje fölé . . . A kinek gyerekei v an n ak , a n n a k folytono­ san figyelnie kell m inden irá n y b a n , a h á ta mögé. a feje fölé, és m indenfelé. O lykor a szem rehányások h a lla tá ra , m á r-m á r azon a ponton volt, hogy k iv a llja az igazat. De aztán m égis sik erü lt visszafognia m agát, m e rt győzött benne a jószívűség, az irgalom . De m ajd m ost nem ! "U gyan jószívűség! A hülyeség, az győzött b en ­ n e m ”. — állap íto tta meg m agában. „H ülyeség, hülyeség, hülyeség!” ism ételg ette gon­ d o latban, de olyan erő v el, hogy csöpp kis h íja ki nem m ondta. H iszen m ag y aráz­ k o d h ato tt volna az u ta sai előtt, ha puszta véletlenségből kicsúszik a száján : hü ly e­ ség! A szótlanul üldögélő, szem m elláthatólag h ara g b an álló h áz asp ár joggal h ih ette volna, hogy a m egjegyzés rá ju k vonatkozik. Bizony nehéz a taxisofőrnek! A lkalm azkodn ia kell, folyton csak alk alm azkodni. A szótla n u tas m e lle tt szótlannak m a rad n i, a beszédes em b erre l szóbaelegyedni. viccein nevetni, bizalm ask o d ását jó szívvel venni. M ég jó. h a tu d n i lehet, kib en mi lakik. A sonkás k en y ér ínycsiklandóan k a n d ik á lt ki a táskából, m ia la tt Bene terv ezett utolsó fu v a rjá ra v árak o zo tt a téren. „Szépen száll le az este. M ost m á r k ib irom ad dig!” — m ondotta m agában, de m á r n y itn ia is k ellett az ajtó t, m e rt m inden k rém m el m egkent, k ife ste tt nő kocogtatott az ablakon. A sofőr, m in t a k it álm ából riasz ta n ak , m egdörzsölte a szem ét és m á ris sie te tt a jtó t n y itn i a hölgynek. — K ényszer! — je le n te tte ki a nő és kényelm esen b etele p ed e tt a h átsó ülésre. — S zóljak a ren d ő rn ek ? — kérd ezte önkén telen ü l Bene. m e rt m in d ig felh á b o rí­ to tta. ha egyes férfiak — ren d sz erin t részegek — an n y ira kiv etk ő ztek önm agukból, hogy védtelen nőkkel m erészkedtek erőszakoskodni. — Nem akarom ! — tiltak o zo tt a nő ,és pedig olyan hevesen, hogy B ene azon n yom ban le te tt lovagias szándékáról, s m á r csak az u tirá n y felől p ró b á lt érdeklődni. — M ost v á rju k meg, hogy ő m it a k a r , m e rt érzem , m ég így h átu lró l is érzem , hogy a szem ével kényszerít, — felelte a nő, am iből a sofőr k ét dologra k ö v etk ezte­ te tt. Először is, ahogy m ondani szokás: a hölgy kissé bogaras, m ásodszor pedig, hogy a „szem m elverő” férfi is velük ta r t m ajd. sőt hogy m á r n em is já rh a t messze. B ene jó slata bevált. A lighogy kigondolta m indezt, egy fia ta l férfi lé p ett a kocsi­ jához és illedelm es hangon bekéredzkedett. — A m egértés, kérem . . . Fő a m egértés! — k o ck á ztatta m eg az o k tató szav a­ k a t Bene. m e rt ném i atyai tü relm etlen sé g et é rz e tt az ily en tejfölösképű ifjoncok irán t, ak ik m ag u k n ál korosabb hölgyeket h ajk u rá szn a k , m ég hozzá nem is v alam i m egengedhető eszközökkel. „Szuggerálja, biztosan sz u g g erálja”, — gondolta a sofőr és m á r a ten y ere is v iszk etett a gondolattól: „L enne csak a fiam . de bizony lek en n ék neki egy pofont, és m ég meg is érd em eln é!” — m o rfo n d íro zo tt m agában, De m in t életéb en annyiszor, m ost is alaposan m elléfogott a helyzet m egitélésében. 40 �— A m egértés! — vág o tt vissza az ifjú. — Szép szavak! M eg írta azt m á r K a rin th y Frigyes, hogy mi férfiak csupán eszközök vag y u n k a nők kezében, — to l­ d o tta m eg a fiatalem b er. — A H űvösvölgybe m e gyünk , uram ! „H át igen! L ehet, hogy m indez igaz” — gondolta B ene.” N em tu d o m még, hogy én is nem egy unatkozó nőt találok-e, aki csak szórakozni a k a r velem . A k in ek csak a férfi kell, vagy m ég az sem. E setleg egy hűséges k u ty a is m e g járn á, csak éppen e lü tö tte a autóbusz, s m ost nincs, ak i az ü r t betöltse. Igen, ta lá n én is csak k u ty á n a k kellek, nem m á sn ak .” — A H üvösvölgybe! — ism ételte m eg a fiatale m b er, m e rt a sofőr n em eszm élt fel azonnal. V égre e lin d u ltak. P á r perc m úlva m á r szabad te rü le te n voltak, m e rt B ene a m egengedett leg­ nagyobb sebességgel h ajto tt. ”M inél előbb meg kell tudnom , mi az igazság!,, — s a r­ k a lta m agát és szünet nélk ü l ad ag o lta a gázt. A gyéren fe lá llíto tt lám paoszlopok eg y m ásu tán v illa n ta k el m e lle ttü k . Szép, tiszta idő volt. A közvilágítás sárgás színét úgy k ife h é ríte tte a hold sokezer g y er­ ty á n y i fényerejével, m in t a klórozott m osószer a feh érn em ű t. A széles ú to n m ég az a sz ta lra p erg e tt virágszirm ok is tisztá n k iv eh ető k k é v áltak . — H oztál ta k aró t, aran y o zo tt ru b in to m ? — k érd e zte a fiatalem b er. — No m ajd a puszta fö ld re ülök! — válaszo lta a nő és egy term o szt h ú zo tt elő a tá sk ájáb ó l. Á tn y ú jto tta a fiatale m b ern ek : — Igyál egy kis ru m o s te á t! — Á rum ! . . . — k iá lto tt fel az ifjú és nev etett. — Ezt a d já k a k a to n á k n a k is ü tk ö zet előtt. N öveli a harcképességüket, — m o n d ta és úgy n ev etett, m in th a sose a k a rn á abbahagyni. E k k o r egy pofon c sa tta n t a h átsó ülésen. — Nesze — m ondta h a rc ia sa n az asszony. — Az enyém et m á ris m egnövelte, — te tte m ég hozzá és elhúzódott a fiatalem b ertő l. M in d k e tte n sé rtő d ö tten h allg attak egy jó darabig. „H idegvér!” — b iz ta tta m ag át Bene. — „Csak m ost őrizd m eg a h idegvéredet! H am aro san végzünk ezzel az átk o zo tt fu v a rra l.” — M eddig ó h a jta n a k ? — a k a rta k érd ezn i u ta saitó l, de nem v o lt id eje k im o n ­ d a n i, m e rt vagy százötven-kétszáz m é te rre eg y m ásbao lv ad t szerelm es p á r b u k k a n t eléb ü k az úton. A fák közül sé tá lta k ki, s m itsem tö rő d v e a v á rh a tó veszéllyel, n yugodtan k ere sztü lv o n u lta k az úton. Bene rá ju k r e flek to ro zo tt, de la ssíta n i nem lassíto tt, m e rt ú g y ilé lte m eg a h e ly ­ z e te t, hogy még éppen el tud siklani m ellettük. E p illan a tb an azonban v á ra tla n dolog tö rté n t. Bene n ő u ta sa h irte len n a g y ot sik o lto tt: — A férjem ! — k iá lto tta fü lsik e títő hangon. — Á lljo n meg! — p ara n cso lta a sofőrnek és a nyom aték k ed v é ért a v á llá ra te tte a kezét. — M egőrültél? — rip ak o d o t rá a fiatale m b er.— Meg ak arsz h aln i? — Á lljon meg! — k iá lto tta m égegyszer a nő és m e g rá n to tta a sofőr v állát. Az ú ja b b k ité ré sre a sétáló p á r valósággal m egm erev ed ett az ú t közepén. B ene kétségbeesetten fékezett. E rre em lék ezett m ég és a rra , hogy a szerelm es p á rn a k az utolsó p illa n a tb a n még sik e rü lt elu g ran i a kocsi elől. 41 �M ellén arasznyi horzsolással, fején pedig egy b e v a rrt repedéssel b allag ot haza B ene reggel a kórházból. K áb u lt volt, tag jai sajog tak a fárad tság tó l, m in th a v a laki alap osan összeverte volna. K im ondott fá jd a lm a t azonban csak a m ellk asáb an érzett, s azt is csak olyankor, h a a szokottnál m elyebbet sóhajtott. H ét ó ra leh etett, am ikor hazaért. Még a lépcsőházban volt, am ik o r n y ílt az ajtó , felesége az előszobában v árta . — Mi tö rté n t veled? — kérd ezte az asszony elgyötört, rek ed tes hangon. — Egész éjszaka nem alu d tu n k . B ene szó nélkül lé p ett be a szobába. Fiai éppen a k k o r éb red eztek . B ecsukta a hálószoba a jta já t, aztán egy h irte len fo rd u la tta l a székbe h u p p a n t és csak nézett m aga elé bosszu san, anélkül, hogy egy árv a h an g elh ag y ta volna a to rk át. A szája is száraz volt, ez ért az tá n m égúgysem v olt ked v e beszélni. A felesége követte őt a szobába és ugyancsak ném án á llt meg az a jtó közelében Bene fölnézett rá egy p illa n a tra és a nő szem éből k iv illan ó riad alo m tó l fékezhe­ te tle n in d u la t tá m a d t b en n e. — M it nézel? — k iá lto tta olyan hangosan, hogy az asszony észrevehetően b ele­ rem egett. B ene fölállt. Az asszony elsáp ad t és nagyot nyelt. — Nem vigyáztam , — m o n d ta valam ivel h alk ab b an a sofőr. — N ekim entem egy nőnek, érte d ? Egy hercegnőnek! — em elte fel ism ét a h an g ját, de a k k o rra m á r az ökle is összeszorult. Az asszony szem ében m in th a v alam i felism erés lo b b an t volna lá n g ra ; fejét le­ h a jto tta és ijed ten h átra lép e tt. B ene ráro n to tt. — M egcsaltalak! — üvöltö tte és felem lte az öklét. — N en hallod? Az asszony rán é zett és szigorú te k in te tte l m érte végig. — N ézd m eg m agad a tü k ö rb en , az tá n beszélj! — p aran cso lta, m ajd o d alép ett a férjéh e z és szelíden belekarolt. A to a lett asztalkáh o z vezette. — Nem igaz! — o rd íto tt fel a sofőr, am in t a k ép ét m eg látta s fején a k ö tést. — Nem igaz! És teljes erejéből b elevágott a tükö rb e. 42 �D. NAGY ISTVÁN D iabete s m ellitus Az infúzió teljes h áro m óra hosszat ta rto tt. M o zdulatlan u l feküdtem , co m b jaim ­ ban egy-egy injekciós tű. K ifárad ta m , izzadtam . A lázam felszökött, a szem em k ö n y­ nyektől csillogott, egyszerre éreztem sú ly ta la n n a k és óriási te h e rn e k m agam . V alam i nag y -n ag y gyengeség u ra lk o d o tt el ra jta m . Csend m in d en ü tt. Csend. V alak i belé­ p ett a k ó rterem b e, egy n ő v érk e volt. M ár a h a n g já t is h allo ttam . M egkérdezte szü k ­ ségem v an -e v alam ire, m it kívánok? H irtelen rájö ttem , m ié rt vagyok n y u g ta lan és azt k érte m hozzon egy szék et és üljö n az ágyam m ellé: beszélgessünk. H ih etetlen ü l erős v o lt bennem a vágy, beszelni egy em b errel, elm on d an i neki m in d en t, v állaira ra k n i ezet az összedőlt világot, ráv en n i őt, hogy m egosszam vele p ro b lém áim at. K edves volt. Szívesen em lékszem vissza rá. Rövid, b a rn a h ajú , huszonegy éves lány, K lára. V idám an, pajkos-gyerekesen, villogó szeme, szerény, tartó zk o d ó m osl y a és sim ogató h an g ja ide is elkisér. M egnyugodtam , ha lá tta m fe ltű n n i a folyosó végén, sokkal jo b b an esett az eb éd , h a ő a d ta n ekem : h a te k in te tü n k összefonódott m elegség b o ríto tt el és felvillanyozódtam . Este, v acsora u tá n sétáln i m en tü n k , b e­ já rtu k a k ó rház épületét, m in d e n t m egm u tato tt, én pedig m ag am ró l m eséltem . Ha n éh a p á r ó ráig elm arad t, n y u g ta lan lettem , az a b lak b a ü ltem és lestem m ik o r lép be a k ap u n . H álás vagyok neki. m e rt nem h ag y o tt m agam ra, igyekezett eltereln i a go n d o lataim at, am elyek egyre jobban sokasodtak, sö té tté v áltak . M inden összekúszá­ ló d o tt bennem . M á r-m á r tiszta gondolataim voltak, kü lönbséget tu d ta m te n n i, d e m ost csap o nganak az em lékek, zavarosak az elképzeléseim . S zeretném m eg találn i ön m agam . Picasso: G uernica. E látszólagos k av a ro d ásb a n felism erem a tö rv én y t, a fá jd a l­ m at, h irte len m egvilágosodik előttem a szenvedés értelm e: azonosulni tudok. A zután m egérkeznek az á lm a tla n éjszak ák is m ind en átm en e t n élkül. M egro­ h an n a k a kétségek, de m á r délelőtt tudom , érzem , hogy h iá b a p ró b álo k m ajd elalu d n i. M egváltozott a helyzetem . Új fo rm á m a t keresem , hogyan fogok élni ezu tán : e rre gondolok. H irtelen elszorul a szívem és jó lenne sírn i, de m á r tíz éve nem sírtam . Jó zan m érlegeléshez kezdek, higgadtan. N ézzük c s a k . . . Nem, én nem tudok így k u fárk o dni! N ekem szükségem van a g ondolataim ra, szükségem van a h itre! M ióta játszom m á r a vidám , boldog, kiegyensúlyozott em b ert! N em fo g ad n ak be m á sk én t az em berek. De nem csinálom tovább! A lta tó t sem k érek , nem ak a ro k e l­ m enekülni. szem be k ell néznem a problém áim m al! P őrén ak aro m lá tn i m agam , nem teleag g atv a ap ró díszekkel, álarccal, m a sk a rá v a l m egrakodva, azt az e m b e rt ak aro m látn i, aki a nevem m ögé b ú jt és n ap o n ta teszi a dolgát. Egy éjsza k a se tettem fel m agam nak a k érd ést: m ié rt? É rtelm etlen volna, h iá b a ­ való. Csak az öröm ökről ne kellene lem ondani! Sötét van. m in d en k i alszik m ár 43 �Az a jtó t figyelem , a k ilin csre összpontosítok. E rősen nézem , élesen latom , m á r csak a k ilin cset és nő, nő, egyre nagyobb lesz, aztán elhom ályosul, eltű n ik előlem . R ágondolok v alam ire ugyanezt tapasztalom . E m lékszel, m ilyen boldogok v o ltu n k ? F ény-szalag o k at fo n tam a h ajad b a , u jja ­ im m a l végigsim ítottam a szádat, a r r a gondoltam : fiatal életem b en ta lá n ez az ö rö k ­ kévalóság édes p illa n a ta ? A hosszú séták alatt, am elyek m en ek ü lések v o ltak in k áb b önm aga m tól s a kam aszkor jellegzetes gondolatai elől, am ik o r egyszerűen elindul­ tam az úton, ki a városból, m entem , am íg rá m b o ru lt az éjszaka, m íg elfá ra d ta m , aztán leültem egy k ilo m éte rk ő re s azon nevettem , hogy m it g ondolnak m ost rólam egy-egy to v atű n ő a u tó utasai. Te villództál bennem . E lin d u ltam haza. M ár éjfél is elm últ, am ikor m egérkeztem . N em tu d ta senki hol voltam , m egm ondanom felesleges lett volna: ra jta m ne nevessenek! A zt m ondják, a táj, az erd ő sohasem vidám , sohase szom orú, h an e m csak mi v e títjü k ki érzéseinket a tá jra , az erd ő re , m e rt azon o su lu n k vele, átlén y eg ítjü k . M inden vidám volt. Hozzád k apcsolnak életem szép percei. M eg k ell válnom Tőled. V árj, nem akarom , hogy szom orú légy! L egyen a hom lokod rá n c ta la n , a szem ed n e­ vetős, így ak a ro k em lékezni R ád! N ehéz elm ondani, m it érzek most. T alán hazudnom k ellen e v alam it, de tudom rá jö n n é l s nekem is fájn a , hogy m ost nem m o n d tam ig a­ zat. N em akarom , nem szeretném , h a sírn á l ezután, velem , h id d el, boldogtalan lennél. Nem nevetek m á r, m osolyt nem lá tsz arcom on, ö rö k k é m ard o s a keserűség. Éjsz ak á n k én t csatangolok a v árosban és Téged k ere slek , de T e m á r nem vagy sehol, m e rt Te m in d e n ü tt vagy! Nem szerettél haso n lítan i senkihez. De a k ó rh ázb an , a m i­ k o r fárad ta n , tü relm etlen ü l és szom jasan kezem be v ettem egy k ö n y v et, felism ertelek. B eauvoir: Egy jó házból való ú rilá n y em lékei. A k is S im one-ban Téged v éltelek felfedezni. A Te lázas, n y u g talan életed n a p ­ ja it. örökké villogó b a rn a szem ed alaposan m egism ertem . N agyon fe lk a v a rt ez a könyv. E ddig titok v o ltál és azt h ittem m egism erh etetlen is, m ost m inden m egvilá­ gosodott, boldog voltam . S zinte m egbénított ez az érzés, ö rü ltem , m egdöbbentem : ilyen nagyszerű em b er vagy? A gondolatokban v ib ráló n yugtalanság, elég ed ettlen ség , az ism eretlen u tán i vágyakozás, az em b er önkontrollozó képessége, a m i S im one-ban és benned is m eg találh ató , ám u latb a ejtett. R ájö ttem , sokkal tö b b et ta n u lh a ­ to k Tőled, m in t gondoltam . K épes vagy rendszerezni, az élet szom orú tetteib en m eg­ ta lálo d az értelm et, a vidám ságot. „Ne légy szom orú!” — m ondogattad, k érte d és végül p aran cso ltad . Szívesen en ­ g edelm eskedtem volna N eked. A m ikor d e rű tő l csillogó leveleim et o lvastad, am ik o r eg ym ásután sokáig n ev ettél egy-egy m odatom o n , s lá tta m arcodon a büszkeséget, m a jd n em elsírtam m agam . E n n y ire jól sik e rü lt a já té k ? Ilyen hi telesen tu d ta m já t­ szani? N ekem kétszeresen fá jt a vid ám ság , de érted m egtettem . Em lékszel v itá in k ra ? H ányszor engedtem N eked. Te ezt nem tudod: nagyon fél­ tettelek. M agam tól. V égképp k isz ak ítsalak m agam ból vagy k eressek szép em lék ek et? N em tudom . A zt sem tu d o m , hogy tartózkodásod m ögött mi re jlik ? N em egyszerűnek lá tta d a világot, a m it elfogadtál a z é rt m egdolgoztál. K em ény voltál, k ita rtó , szívós. Úgy éreztem , nem té p h e t el b en n ü n k e t egym ástól sem m i. Mi legyőzzük a sorsot Most, am ik o r a búcsú szav ait keresem , m egköszönök m in d en t: tü relm et, szeretetet, m egértést. V eled gyak ran m egfeledkeztem a rró l a világról, am ely b en élek és én is n evettem , m egfogtam a kezed, szőttük a te rv e k e t és ám u lv a v ettü k észre m en n y ire egyezünk. De m á r a k k o r is o tt v olt se jtje im m élyén m ostani sorsom . L assan fogyott erőm , rém ülten figyeltem , mi következik. 44 �S okkal több vagy ennél! N em tudok írni, nem találo m a szavakat, le h ete tle n t k ívánok m agam tól; egy m entségem van, hogy Téged v éd lek. H irtelen azt vettem észre, hogy száz m é te rt se tudok lefu tn i: kifulladok, a lá b aim rem eg n ek . Nagyon gyenge vagyok. M ennyit fu tk á ro z tam heccből, v ersen y re k ilo m éterek et és a fu tb a ll­ p ály án m e n n y it k e rg e ttü k a labdát, m íg be nem esteled ett, m íg e ltű n t a n ap p a l a hegy m ögött, egészen addig, am íg nehéz sötét ü le p ed e tt a h ázak közé és m eg g y u llad ­ tak az utcai higanygőz lám pák. A kkor m egálltunk, tá g ra n y ílt szem m el néztük az égőket egy percig rózsaszínű fén y t o n to ttak s az tá n élesen k eg y etlen -feh éren szip o r­ kázni kezdtek. V alam elyikünk búsan hóna a lá k a p ta a focit és m e g in d u ltu n k h az a­ felé. Egyszer m ég visszanéztünk, m in th a m ásn ap m á r nem m enn én k oda többé. Az első in jek ció t vegyes érzésekkel ad tam b e m ag am n ak . A k arato s kíváncsiság v o lt b en n em ; m ilyen lesz, meg tudom -e ten n i? A n n y ira irtózom az in jek ció tó l, hogy h a film en lá tta m , m ég ak k o r is elfordultam , le h ete tle n volt néznem . A győzelem m ám o ra am it m ajd érezni fogok, m in d e n t m egér, ezzel v ig asztaltam , s erő sítg ett em m agam . E lfogódottan fogtam m eg a com bom at, felcsíptem a b ő rt é s . . . m eg m erev e­ d e tt a m o zd u lat a levegőben, de azu tán egy ú ja b b a k a ra t-h u llá m k ö v etk ezett: nem éreztem sem m it. Ü gyetlenül fogtam kezem be a fecskendőt és lassan nyom va a d u g atty ú t m egtörtént, am itől féltem , retteg te m : b ea d ta m az első injekciót. A hogy átolvasom az eddig írta k a t, zakatol b ennem szü n telen ü l ben n em egy k é r­ dés. Tudom , hogy végeredm ényben teljesen fölösleges, m e rt am it m eg tettem azt n em, leh et m e g n em tö rté n tté n y ilv á n íta n i, hazudni, de. . . . A rra gondoltam : N em hiábavaló, a m it csinálok? Az egész nincs ek k o ra je len ­ tőségű! Mi tö rté n ik ? E ltépem ezt a füzetet, nem lá tta senki, m in th a nem is le tt volna. De m a g am a t nem csaphatom be! K önnyíteni m agam on, m ásn ak az élő beszéd, n e­ kem az írás? Nem, a z t hiszem tö bbről v an szó. Egy „ilyen” beteg em b ern ek szerettem volna m eg írn i a gondolatait, hogyan változnak, alak u ln a k , fejlődnek. M ilyen szem ­ m el nézi a világot, hogyan b ará tk o zik m eg a „gyógyulása: rem é n y telen ” g o ndola­ tával. A m egváltozott belső v ilág új szűrőjén k eresztü l az arcok, az esem ények hogyan tü kröződnek? E rrő l a k a rta m írni. Ú gy érzem , m ost senki sem tu d n a szeretn i. L átom az em bereket, elh ala d n ak m ellettem jókedvűen, csillogó szem ekkel, v a la ­ m ely ik ü k et e lk isérem egy utcai fordulóig, m ással m ind ig szem be szeretn ék k erü ln i, a p illa n tá sá t k u ta tn i. G ondoltok-e a rra . hogy él m e lle tte tek egy em ber, aki úgy szeretne egyszer m egérkezni valahová! A kinek jólesne, h a v alak i-m e g fo g n á a kezét és elk ísérn é egy d arabon, kezébe zárv a m e g m u ta tn a egy m ás világot és a jó m eleg ten y erek b ő l elengedné egym ás u tá n a reggeleket, az éjszak ák at. G ondoltok-e arra , hogy ab b a n az em b erb en éppen m o st épül valam i új, ism eretlen , hogy m in d e n ért kétszeresen m eg k ell m ost küzdenie, m e rt gyönge m ég és lassan rak ó d ik le b en n e a m in d en n ap i élm ény, a k u d arco k arc p irító forrósága m á r a g o n d o latra is elő tű n ik és alak u l, változik, em b erré form álódik. N em gondoltok rá! Nem is haragszom ezért, csak jó v o lt elgondolni, m ilyen le n n e ez! F u rcsán nézek ráto k , fo rd íto tt önm agám ból. F elv ett álarcom tap o g atjáto k , örültök, nev ettek , ha kell. C sak keresg élek közöttetek, arco k at, szem eket, m ozd u lato k at látok, a z t figyelem , am i közös velem , hogy id ő b en , m egragadhassam . K ínzó vágyakozás! K itörn i ebből a — ta lá n m a g am -fo rm á lta m a ­ gúnyból — kem ény fa la it ledönteni és nevetni, nevetni. E leinte sokkal jo b b an von zódtam az em berekhez. M inden é r d e k e lt b á rk it m eg h allg attam ; m en ek ü ltem az üres szobából, am ely az elő tt barátságos otthonom v o lt nem érd e k elte k a könyvek, se film , se televízió, ha egyedül foglalkoztam v alam ivel: h allg atn o m k ellett. A h a ll ­ 45 �gatás gúzsba köti az em bert. H irtelen m i nd en megnő, ó riásira, re tten etes és sö tét lesz. Nem tisztá k ilyenkor a gondolatok, csak azt érzem , hogy nagyon szenvedek, fá j kegyetlenül valam i, az egész létezés, a fény, a hangok. A fal m á r nem fal volt, de le küzdhetetlen ak ad ály , a függöny erős rács szétszab ­ d alv a előttem a k in ti világot, a m egszokott em beri h angok u tá la to sa k k á v áltak , m ert e m l é k e z t e t t e k s én f e l e j t e n i a k a rtam . E sté n k én t já rta m a v áro s utcáit, idegen em b erek arc áb a m osolyogtam , fia ta l kam aszlán y o k szem ébe nev ettem s a legboldogabb a k k o r voltam , h a visszanevettek. A m ikor m á r teljesen n ép telen le tt a v áro s, nekidőltem egy bérh áz falá n ak és vég ig b ám u ltam az u tc án ; kön n v ű szél rezeg tette a fá k leveleit a park b an , egy m acska friss iram b an fu to tt egy k a p u b a , m in d e n ü tt csend. H om lokom a fa ln a k szorítottam és sz erettem volna k in y ú jtan i a kezem , u tá n a nyú ln i valaiknek, aki a legjob b an te sze tt azn ap este, csillagokat tűzni a legkedvesebb lá n y h a já b a és a legszom orúbb a jk á ra m osolyt varázsolni. De rájö ttem , hogy k in y ú jto tt kezem a sem m iben keresgél; le h ete tle n re v állalk o z­ tam . Csak figyeltem m e g tö rt u jja im végét és szom orúbb lettem , m in t voltam . A sírással küszködtem . S zerettem volna h u n cu t m an ó lenni, jókedvű, játék o s: sokáig n evetni, k in ev etn i a sötétet, az éjszaka butaság át. Nem tudom , m ennyi idő te lt el tám aszkodva, ta lá n tíz perc, de lehet, hogy egy félóra, nem volt fontos. L assan m egnyugodtam . B ehú n y tam a szem em s m ik o r k in y i­ to ttam m á r egy m ás v ilágot lá tta m ; derű sen csillogót. F ölnéztem az égre, m eg k eres­ tem a C assiopeia-t és elm osolyodtam . Ú jra m e g láttam az éjszak a szépségét: rá d b o ­ ruló m élykék palást, ezüst csillagokkal hím zett, puha. bársonyos, úgy érzi az em b er m ost b á rh o v á elk ü ld h etn é a gondolatait, m egértenék. A zt éreztem : elju to k ahová csak szeretnék, pu sztán ak arn o m kell. K önnyű vagyok, tiszta és egységes, egy porszem sincs a cipőm ön, nem zav ar senki: átö lelh etem a világot, m egcsókolhatom rideg, szom orú a rc á t, m e rt leh ú n y ta szem eit és alszik. O lyan, m in t egy pufók kisgyerek. A ztán dühös le tte m az em berekre, nem k ö tö tt le a h an g ju k , sorsuk sem érd ek elt. „Hogy vagy? B eteg va gy m ég? M ennyire sa jn á lla k !” Az arc u k b a tu d ta m vo ln a vágni egy téglát. S zának o ztak A fene enné meg őket! A gúnyoros mosoly, az egészségesek d erű s fölénye izgalom ba hozott. E gyszerre m eggyűlöltem , aki v igasztalni ak a rt, ak i sorsom u tá n érdeklődött. U ntam az ism erősöket, m ás v áro sb a m entem , ah o l m ég senki se ism ert, b arátk o zn i valakivel, m egfogni a kezét és a z t színlelni, hogy: m in ­ d en t tudok, a m it Te! S zabadulni m agam tól! Nem fogadtam el, hogy beteg vagyok. Nem igaz! Csak a hosszú, kegyetlen sé tá k u tán , az erős izom m unka m iatt, am ik o r k iv e rt a láz és a gyom rom hánykolódott, am ik o r p atak o k b a n ö m lö tt ró lam a víz és m e g ro h a n t az éhség és valahol az erdőben, vagy a vasú ti töltés o ld a láb a n voltam , a k k o r ju to tt eszem be v ak ító -fe h ér kegyetlenül: nem m enekülhetsz. N em a k a rta m beolvadni. U táltam a cukorbetegek „k a sz tját” ahová én is tartozom . „Nem szabad, nem szabad." Lá z a d n i a k a rtam , m egpróbáltam k itörni, igen ta p a sz ta la tla n voltam . Reggel az injekció m indig kijózanított, rájö ttem , a lá tsz at csal, m égsem vagyok olyan, m in t a többi. „K edves Z alabér! Ugye nem bántódsz meg, h a így szólítalak? Egyszer, m ikor csöppség voltam , elv ittek nagyon m esszire, egy m ogorva, ódon kastélyba. K ét h étig k e lle tt egy nagy erdőben lakni, képzelheted! M inden rém esen rossz v olt körülötem , régi. sötét-g y áv a gyerekek, 46 �szigorú nevelők hada, rengeteg szúnyog, sikló. M int egy elv aráz so lt országban. A kkor a v id ám színekhez m enekültem . Tudod, o tt egyetlen v id á m n ak m o n d h ató dolog volt egy kis patak. A színe: zö ldes-barnás-szürke. C ukor eb ih ala k ú sz k áltak benne, meg falevél. A fű v állam ig é r t és jó m élyen le h ajo ltak a m ogyoróbokrok. Ó rák ig le h e te tt vigasztalódni. A patak o csk a neve Z alabér. A zóta kiszárad t, d e m ivel egészen ap ró d o lgokra em lékszem , b ennem m ég m ost is csörgedező, n agy v ízk én t él.’' A k k o r m ég harm ad ik o s voltam . G im nazista. Izgatott, nagy te rv e k e t kovácsoló. A zt hiszem csak a kam aszkor képes ennyi le n d ü letet ad n i az em bernek. A felad ato k b áto r-k ö n n y elm ű v állalása átseg ít a töprengéseken, a sik e re k jóízű m osolyt v arázso l­ nak az a rc ra , könnyűek a léptek. Jó lenne átm en ten i a z t a kort. A lázas keresést, a m egtalálás, a felfedezés sim ogató feszültségét, gondo latain k m ég gyerekes á r ta tla n ­ ságá t. M ost itt ülök és aggódom . H ová tű n té l k am aszko r? M ennyivel n ehezebb ez a m ostani! A híres ifjúkor! I tt ülök és a r r a gondolok: beteg, b eteg vagyok. Figyelem m agam , m it érzek? Sem m it. N em fájd alo m ez, m ég nem is beletö rő d és a m egváltoz­ ta th a ta tla n b a n : fé lú t a k ettő között. K ínzó bizonytalanság, h itetlenség, n em is igaz. F ejem fö lött lebegnek az évek, keserű en p illan to k rá ju k . M it a d tato k ? M eg aján d é­ ko ztato k az é let értelm ével, de el is v e tté te k azt. M ost fulladok, kapkodok, m ié rt vagyok ilyen n yugtalan? 47 ��BOROS SÁNDOR Új korszak kezd ete a kultúra fejlőd éséb en (A S zovjetunió k u ltú rá lis fejlődésének n éh á n y tap asztalatáró l) I tt M oszkvában m a r m in d en a közelgő ü n n ep rő l beszél. A k ö zépületek és la k ó ­ h ázak kim osakodva-m egfiatalodva b ú jn a k elő az őket hó n ap o k ó ta elb o rító á llv án y ­ erdő alól. A k irak a to k , fényreklám ok, az u tca egész kép e m á r az ü n n ep e t idézi. Az 50 év tö rté n e té t felidéző fotom ontazsok előtt összeverődött csoportok sp o n ta n em lékező h an g u lata, az ü nnepi program ok közös izlelgetése a p la k áto k előtt, az ü n n ep i a já n d é ­ kok és ru h á k k iv á lasztá sán a k izgalm a az arcokon, az üzletekben, m ind azt ta n ú sítják , hogy az „októberi ü n n e p ” itt nem csak állam i, han em a szó legigazibb értelm éb en népi ünnep, a szovjet em berek szem élyes ügye is, am ely re az előkészületek „k in n ” és „b e n n ” eg y a rán t folynak. Sőt tu la jd o n k é p p en m á r nem csak az előkészületek folynak, h an e m m aga az ü n n ep is m egkezdődött. H iszen ez az ü n n ep nem csak a n o v em b er 7-én lezajló o rszá­ gos szin tű program ból áll, hanem elsősorban abból, am it a szovjetország dolgozóinak m illiói k észítettek h az áju k sz ü letésn ap jára, s ez az esem ény közeledtével egyre n a­ gyobb szám ban k erü l nyilvánosságra, m in d jo b b an m eg terem tv e az ü n n ep h an g u la­ tá t. Az egész ország közvélem énye figyelte és üdvözölte a B ratszk i g igant: a világ legnagyobb vízierőm űvének á ta d á sa t , am ely a „NOSZF 50. év fo rd u ló ja” n ev et k ap ta. Ü nnepi ajá n d é k k é n t k e rü lt á ta d á sra a v ilág jelenleg legm agasabb építm énye, a k arc sú osztakinói tv-torony, és kezdődött m eg a színes tv m ű so r sugárzása. A szovjet k u ltú ra m u n k á sain ak ju b ileu m i alko tásai k itö ltik az egész év p ro g ­ ra m já t. A könyvkiadók, színházak p ro g ra m já b an vezető helyen szerep eln ek a fo rra ­ d alo m -tö rtén eti tém ák. H ónapokon k ere sztü l folytak itt a fő v áro sb an a szövetséges köztársaságok k u ltú rá já n a k és m űvészetének ü n nepi b em u tató i és n éh á n y n a p ja fe­ jező d ö tt be az O rosz F ö d eratív K öztársaság h ivatásos m ű vészeinek és egy ü ttesein ek n ag y sik erű előadásaival. E gyidejűleg folyt országszerte az a m a tő r csoportok m integy 10 m illiós seregének fesztiválja, m elynek döntő jét a tv á lta l b iztosított országos n y il­ vánosság elő tt ta rto ttá k m eg a K ongresszusi P alo táb an . S zinte nem m ú lik el egyetlen n ap sem jelen tő s k u ltú rá lis esem ény nélkül. K iállítások, bem u tató k , tudom ányos k o n feren ciák követik egym ást, m onográfiák és cik kgyűjtem én y ek m egjelenése je le n t esem ényt, vagy a folyóiratok egy-egy cikke k a v a rja fel az érdeklődést. Sokszínű és érdekes a szovjet k u ltú ra széles m ezejének ünnepi term ése, de m in ­ den te rü le te n közös v o násként figyelhető m eg a félévszázados fejlődés ered m én y e­ in ek összegezésére való törekvés. Ennek jegyében zajlo tt le a S zovjet Írok Szövetsé­ gén ek kongresszusa és a m űvészértelm iség m ás alkotó szövetségeseinek ü n n ep i szám ­ adásai. H asonló törek v ések figyelhetők meg az elm életi fo ly ó irato k b an is, am elyek cikkeiben különböző o ld alak ró l tá rjá k fel a szovjet k u ltú ra ered m én y eit a legkor­ szerű b b tudom ányos v ívm ányoktól és esztétikai érté k ek tő l a h étk öznapok életfo rm á­ 4 49 �já n a k k u ltu rá ltsá g áig terjed ő széles skálán. A zt hiszem , hogy ez a törekvés teljesen indokolt, hiszen az 50. évforduló legm éltóbb ü nneplése a m eg tett ú t elem zése, ta p asz­ ta la ta in a k felm érése és O k tó b er eszm éinek következetes m eg v aló sítására irán y u ló további gyakorlati tennivalók kijelölése. Ez a h an g u lat itt m ost a „levegőben v an ”, és h a m ost az ü n n ep kapcsán a szov­ je t k u ltú rá lis életről próbálok rövid á tte k in té st adni, m agam sem tudok k ité rn i a „jubileum i összegezés” k isérletének csábítása elől. Az elm ú lt félévszázad, tö rté n ete sokoldalúan igzolja, hogy 1917. októ b ere u tán m ás le tt a világ, olyan folyam atok in d u lta k meg és h a la d ta k jelen tő sen előre, am e­ lyek tö rtén elm i k ifejlődésükben egy gyökeresen új em b eri civilizáció irá n y á b a m u ­ tatn ak . A változások te rjed elm e és m élysége olyan, hogy belső összefüggéseik ke­ resése és az em beri h alad á s különböző te r ü le teire gyakorolt h atásu k o n való gon­ dolkodás nem csak hogy nem v álik tú lh a la d o ttá m ag án ak az esem énynek távolodt á ­ val, hanem — ellenkezőleg — az O któber á ltal m eg n y ito tt tö rtén elm i p resp ek tív ák re á lis közelségbe kerülésével válik egyre izgalm asabb és sü rg ető b b fe la d a ttá . A k u ltú ra m in t tá rsa d alm i jelenség tó rté n ele m alak ító szerep én ek n ap jain k b a n ta p asz talh ató ren d k ív ü li m egnövekedése, a foly am atb an lévő tudom ányos- tech n ik ai fo rrad alo m és an n ak m élyreható szociális következm ényei, a dolgozó m illiók gondol­ kod ásában és m a g a ta rtá sá b a n v ilágszerte végbem enő változások m a különös je len tő ­ séggel teszik fel azt a kérdést, hogy m ilyen h a tá st g y ak o ro lt a NOSZF az em beri k u ltú ra fejlődésére, közelebbről és szűkebben: m ilyen ta p asz talato k k a l szolgál az első szocialista forrad alo m ere d m én y ek én t és an n a k ta la já n lé tre jö tt szovjet k u ltú ra félévszázados tö rté n e te az egész em beriség k u ltú rá lis h a la d á sá n a k alap v ető te n d en ­ c iá ira vonatkozóan? A k u ltú ra so rsá é rt felelősséget érző em b er k oru n k szellem i fejődésének h atalm as ered m ényeit és ugyan ak k o r az egész k u ltú rá t fenyegető veszélyeket látv a, felteszi m ag ának a k érd ést: mi az em beri k u ltú ra továbbfejlő d ésén ek ú tja , am ely h u m a n ista h iv a tá sá n a k betöltését biztosítja, mi az összefüggés a fo rrad a lo m és a k u ltú ra fe j­ lődése között? E rre a k érd é sre a választ a NOSZF és a szovjet k u ltú ra fejlődésének ta p asz talata ib an leh et elsősorban m egtalálnunk. Mi az új a SZ U -ban lezajlott k u ltú rá lis fejlődésben, m elyek azok a tendenciák, am elyek a k u ltú ra egész fejlődésének új p e rsp e k tív á k a t a d n a k ? E nnek feltárásáh o z a k u ltú rá lis fejlődés szocializm us előtti és szocializm usbeli (vagy: o k tó b er elő tti és o k tó b er után i) jellem zőinek összevetésével ju th a tu n k el. A k u ltú ra egész korábbi fejlő d ést á th a tja az az ellen tm o n d ás, hogy az em beri k u ltú ra általán o s e lő re h ala d ásán ak a fizikai dolgozók széles töm egeinek k u ltú rá la t­ lansága, elm arad o ttsá g a az ára. Az em beriség túlnyom ó többsége ki v an rekesztve azoknak az érté k ek n e k az élvezetéből és használatáb ó l, am ely ek n ek a k u ltú rá b a n való o b jektizálódá sa éppen az ő m indennapos te rm elő m u n k á já n ak és ta p a sz ta la ta in a k ered m én y ek én t v ált lehetővé. A dolgozó töm egek elidegenülése az igazi k u ltú rá lis érté k ek tő l az an tag o n iszti­ kus tá rsa d a lm a k b a n a k u ltú ra fejlődésének olyan jellem ző vonása, am ely a tá rs a d a l­ m ak belső s tru k tú rá já v a l és alap v ető törvényszerűségével függ össze. A m a g á n tu la j­ d o n ra és antagonisztikus o sztály ellen tétek re épülő tá rsa d a lm a k b a n a dolgozó töm e­ 50 �gek elv álasztása a k u ltú ra igazi értékeitől, az uralk o d ó osztályok k ö zvetlen g azd a­ sági és p olitikai érdeke. Az a halad ás, am ely ennek ellen ére ta p asz talh ató a dolgozó osztályok k u ltu rá lis-te c h n ik a i színvonalában, egyrészt a term elés tech n ik ai szükség­ letein ek következm énye, m ásrészt — elsősorban — a m u n k áso sztály és v ele szövetsé­ ges d em o k ratik u s erők o sz tály h arcá n ak eredm énye. M indezekkel eg y ü tt is azonban a dolgozó lakosság túlnyom ó többségének m űveltségi szín v o n ala jelen tő sen elm arad , egyrészt a term elés és a k u ltú ra fejlődése á lta l n y ú jto tt lehetőségektől, m ásrészt a m eglévő é rté k e k továbbfejlesztésében való ak tív részvételhez szükséges k o rszerű te ­ vékenységi form ák szükségleteitől. A dolgozó töm egeknek a k u ltú rá tó l való e lv á ­ lasztása az an tag o n iszi kus tá rsa d a lm a k b a n h atalm as en e rg iata rtalé k o k tó l fosztja meg a k u ltú rá lis és az egész tá rsa d alm i halad ást, am en n y ib en a m á r létreh o zo tt é r te ­ kek e lsa já títá sá n a k lehetőségétől m egfosztva kirekeszti a lakosság túlnyom ó tö b b sé­ gét az ű j érté k ek ak tív alk o tásán ak folyam atából. Az új é rté k ek alkotása, az egész k u ltú rá h o z való ak tív k ritik a i viszony így csak egy szűk in te lle k tu e l réteg sz ám á ra v álik lehetővé, am ely azt a polgári tá rsa d alo m b an elfo g lalt hely zetén él fogva á lta ­ lá b an az uralk o d ó osztályok érd ek ein ek m egfelelően realizálja. A dolgozó lakosság nagy többségének k u ltú rá h o z való viszonyában a passzív töm egfogyasztás dom inál, am ely et az uralk o d ó osztály sa já t k u ltú rá já n a k töm egm éretekben te rje sz te tt „érték ei­ hez” való a d a p tá lá sra , a töm egek „lelki m egdolgozására”, szellem i ö nálóságának a lá ­ ásásá ra használ fel. Az igazi k u ltú rá lis é rté k e k e lsa já títá sa a dolgozó osztályok egyes tag jai szám ára az antagoniszi kus tá rsa d a lm a k b a n csak az u ralk o d ó osztály szellem i b efo ly ásának leküzdésével, a gazdaságilag kizsákm ányoló, p o litik ailag elnyom ó és szellem ileg elidegenítő, leigázó ren d szer felszám olására irán y u ló ak tív o sztály h arcb an lehetséges. Az antagoniszi kus tá rsa d a lm a k b a n lezajló k u ltú rá lis fejlődés te h á t k ép telen k i­ lépni a k u ltú ra és a dolgozó töm egek elv álasztásán ak , elidegenültségének keretei közül, nem képes egyesíteni a tá rsa d a lm i h alad á s k ét k im e ríth e te tle n en e rg iafo rrá­ sá t: a dolgozó töm egek élő alkotó en e rg iáit és az em b eriség k u ltú rá b a n o b je k tiv á lt erő it, képességeit. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a term elés-tech n ik ai te k in te tb en le g fejletteb b és leggazdagabb antago n isztik u s tá rsa d alo m sem képes b iztosítani a dolgozó em b er képességeinek k ibontakozását, szem élyiségének gazdag fejlődését. A k u ltú ra és a dolgozó em b er elidegenültsége az antag o n isztik u s tá rsa d a lm a k a n ti­ hum án u s lényegének egyik m egnyilvánulása, am elyet sem m ilyen m o dernizálással sem tud m egszüntetni, m e rt alap v ető tá rsa d alm i viszonyaiból egész belső s tr u k tú r á ­ jáb ó l köv etk ezik. A szovjet k u ltú ra fejlődésének tö rtén elm i jelentősége az em b eri k u ltú rá lis h a ­ lad ás sz ám ára m in d en ek elő tt az, hogy m e g m u ta tta az an tag o n isztik u s tá rsa d a lm a k k u ltú rá lis fejlődése során k ia la k u lt és m ag án ak a k u ltú rá n a k a fejlődését egyre in ­ k á b b g átló és eltorzító ellentm ondások m egoldásának reá lis ú tjá t, először je le n íte tte meg a k u ltú rá lis fejlődésnek azokat az új vonásait, ten d en ciáit, am elyek végső k i­ fejlődésükben a k u ltú rá lis h alad á s új típ u s á t jellem zik. E ten d en ciák a k u ltú rá lis élet egyes te rü le te in — term észetesen — szám os k o n k ­ r é t tö rtén elm i d e term in á n ssal összefonódva és k o rán tsem ellen tm o n d ásm en tesen je ­ len tk eztek. Így pl. az a körülm ény, hogy a szocializm us k u ltú rá ja először egy zöm é­ ben írá stu d a tla n és évszázadokon k eresztül intézm ényesen szellem i sötétségben ta r ­ to tt o rszágban a la k u lt ki, elk erü lh etetlen n é te tte a m űveltségi h ián y o k pótlását, egy hosszú év ek re k ite rjed ő időszakon keresztül. Az eg yébk én t is e lm arad o tt és a sokéves 51 �0 h áb o rú b a n m ég jelen tő s — részében elp u sztíto tt term elési — tech n ik ai bázis, a f a ­ sizm us elleni háb o rú pusztításai jelentősen n eh e zítették a k u ltú rá lis életn ek a szoci­ alizm us általán o s tá rsa d alm i, politikai feltételei á lta l leletővé te tt fejlődési ütem ét. A zok a körülm ények, am elyeket a szem élyi k u ltu sz fogalm a a la tt foglalunk össze, szintén nem kis m é rték b en neh ezítették , g áto ltá k z a v a rtá k a szocialista k u ltú ra új ten d en ciáin ak teljes kibontakozását. A zonban m indezek ellen ére a szocialista k u ltu ra SZU -beli fejlődése m á r az első évtizedekben g igan tik u s ered m én y ek et p ro d u k ált. A félévszázada m ég m űveletlen, írá stu d a tla n ország a k o rszerű tu dom ány és technika, a h alad ó h u m a n ista irodalom és m űvészet, a lakosság m in d en réteg én ek szellem i fej­ lődése szám ára lehetőséget biztosító közoktatás és népm űvelés h azájáv á vált. M a m á r azok sem ta g a d já k a SZU érd e m eit és szerep ét k o ru n k k u ltú rá lis fejlő­ désében, ak ik et igazán nem le h et szovjet szim pátiáv al gy an ú sítan i. Az éppen tíz év ­ vel ezelőtt a fe jle tt tőkés országok vezető k ö reiben jelen tk ező sokk-szerű rád ö b b en és a szovjet tud o m án y és te ch n ik a szín v o n alára az első kozm ikus o b jek tu m o k felbocsá­ tá sáv a l kapcsolatban, m ajd az ezt követő vizsgálódások m eg állap ításai: a szovjet közm űvelődési ren d szer h atékonyságának, a tudom ányos k u ta tó m u n k a, v a la m in t a lakos­ ság m agas k u ltú rá lis-tec h n ik a i sz ínvonalának elism erése és ta p a sz ta la ta in a k a tőkés országok k o rm án y szin tjén való tan u lm án y o zása — m indez csak késői felism erése v o lt a 40 éves k u ltú rá lis fejlődés m á r világszenzációkat p ro d u k áló eredm ényeinek. A polgári szociológusok szeretik úgy b eá llítan i ezt a fejlődést, m in t a hiányzó polgári k u ltú ra egyszerű p ó tlásának, a korszerű ip a ri tá rsad alo m funkcio n álásáh o z szükséges k u ltú rá lis-te c h n ik a i színvonal elérésének folyam atát, azaz: m in t a k u ltú ra m á r is­ m e rt fejlődési ú tjá n a k m egism étlését, illetv e a n n a k k o rszerű színvonalához való fel­ zárkózást, figyelm en k ív ü l h agyva és ta g ad v a a szovjet k u ltú ra fejlődésének g y ö k e­ resen új tendenciáit. P edig éppen ezek a ten d en ciák — am elyek az egész félévszáza­ dos fejlődésben jelen voltak, de éppen az utolsó évtizedben b o n tak o zn ak ki egyre szem m elláthatóbban, egyre érzékelhetőbben — jelen tik a szovjet k u ltú rá lis ta p a sz ta ­ la t legnagyobb érté k e it a k u ltú rá lis h alad á s k o ru n k szükségleteinek m egfelelő ú tja ­ in ak tanulm ányozása szám ára. A S Z U -ban 50 évvel ezelőtt m eg in d u lt és jelen leg is folyó szocialista k u ltú rá lis fo rrad a lm o n során a k u ltú ra igazi értékei először v á lta k reá lisa n h ozzáférhetővé a dolgozó töm egek szám ára. H atalm as len d ü lettel in d u lt meg és folyik jelen leg is a k u ltú rá b a n o b je k tiv á lt em beri erők és képességek széleskörű e lsa já títá sa a m u n k a em berei szám ára. B ár egy nép k u ltú rá lis színvonaláb an b ek ö v etk ezett m inőségi v á l­ tozások jellem zésére önm agában nem elég egyik vagy m ásik statisztik ai adat, mégis ezek az ad a to k u ta ln a k a k u ltú ra és a dolgozó em berek között lé tre jö tt ú j k ap cso la­ tok n éh án y vonására. Az írást-olvasást, m in d en további m űvelődés első előfeltételét a fo rrad alo m előtti 28,4 % -k al szem ben a lakosság 93,5 % -a s a já títo tta el. A 7 osz­ tályos általán o st, és an n á l m agasabb iskolát 84.5 m illió em b er végezte el, ami azt jelen ti, hogy az ak tív dolgozó lakosság 56,4 n/0-a általán o s, közép vagy főiskolai vég­ zettséggel rendelkezik. Jelen leg m integy 9 m illió dolgozó ta n u l esti és levelező tago­ zatokon, 14 m illió vesz részt szakm ai alap - vagy továbbképzésben. 2 m illióan lá to g at­ g a tjá k a k u ltú ra esti egyetem eit. A szovjet k ö n y v tá ra k n ak 100 m illió b eiratk o zo tt olvasója van, m űvelődési intézm ények és társad alm i szervezetek m űvészeti csoport­ ja ib an 95 m illióan tan ulm ányozzák a k tív an a különböző m űvészeteket. A szovjet k u ltú rá lis fejlődés azt m u ta tja , hogy d öntő lépés tö rté n t a dolgozó em b erek k u ltú rá lis elzártság án ak , elid egenültségének leküzdése ú tjá n . Az e lsajátítás 52 �re n d k ív ü li m éreteib en kifejeződő töm eg ak tiv itás m e lle tt elsősorban an n a k je len tő sé­ gét, kell h angsúlyoznunk, hogy a dolgozó töm egek ebben a fo ly am atb an ta rta lm ila g a k u ltú ra igazi érté k e it s a já títjá k el, a klasszikus örökséget, a szocialista k u ltú ra és a k ülföld korszerű, h u m a n ista alk o tásait. A folyam at ere d m én y e k én t fokozatosan csökken a tá rsa d alo m k u ltú rá lis h alad á sa és a dolgozó töm egek k u ltú rá lis tech n ik ai színvonala közötti szakadás, az egyes dolgozó em b er m űveltsége egyre in k á b b követi a k u ltú ra általán o s fejlődését, m inden dolgozó em b er részesü lh et a k u ltú rá lis fejlő ­ dés eredm ényeiben. Az e lsa já títá s új lehetőségei és form ái egyrészről, a k u ltú ra új ta rta lm i jegyei m ásrészről azt eredm ényezik, hogy a szocialista k u ltú ra érté k ei egyre ak tív ab b h a ­ tá st g y akorolnak a dolgozó em berek m in d en n ap i tevékenységére: term elő m u n k á jára, kö zéleti-p olitikai tevékenységére, szab ad id ején ek eltöltésére, szem élyes k a p c so la ta ira , egész életm ó d jára. A k u ltú ra és a töm egek közötti ellentm ondás, am ely et a burzsoá teo retik u sok arisz to k ratik u s koncepciói olyan nagy elő szeretettel ab szo lu tizáln ak v alam ily en örök antagonizm ussá, a szocializm us ta la já n , a szovjet ta p asz talato k a la p já n úgy oldódik meg, hogy a dolgozók egyre szélesebb rétegei nem csak befogad­ já k , h an em m in d en n ap i tevékenységükben m ind ak tív a b b a n fel is h a sz n á ljá k a k u l­ tú ra érté k eit, a m egoldás irá n y a te h á t: a töm egek k u ltú rá ja m u n k áb an , m a g a ta rtá s­ ban, életm ódban. Ezzel eddig elk ép zelh etetlen p ersp e k tív á k n y íln a k m eg a k u ltú ra tá rsa d alm i szerepe elő tt is. H a a k u ltú ra nem csupán p riv ileg izált in te lle k tu e llek szűk réteg én ek sz u b jek tív tevékenységében ny er életet, h an e m m in d szélesebb d o l­ gozó töm egek m in d en n ap i m u n k á jáb a n , a k k o r érd e k eik m eg v aló sításán ak , a tá rs a ­ dalm i h alad á s m eggyorsításának egyre h aték o n y ab b és jelen tő seb b tény ező jév é v á ­ lik. N em kevésbé fontos e ta p a sz ta la t m ásik asp ek tu sa sem , az ugyanis, hogy a k u l­ tú r a ak tív e lsa já títá sa a dolgozó töm egek á lta l nem lehetséges a tá rsa d alm i á ta la ­ k ító tevékenységtől elszigetelve, m e rt a n n a k szükségletei ösztönzik ezt a folyam atot, és az alk alm azás képessége, am i a k u ltú rá n a k az ism eretek n él nem kevésbé fontos elem e, csak a gy ak o rlat fo ly am atáb an s a já títh a tó el. A dolgozók k u ltú rá lis felem elése te h á t n em v alam i ste ril „kultú rális-felv ilág o sító ”, elvon t pedagógiai m u n k a ered m é­ n y ek é n t v aló su lh at meg, han em az osztályharcba, a szocialista ép ítés p o litik ai, te rm e ­ lési k u ltú rá lis fe la d a ta in a k m egoldásába való ak tív bekapcsolódásuk révén. A szocializm us tá rsa d alm i, politikai körülm ényei leh ető v é és szükségessé teszik, hogy a dolgozó em b er nem csak a k u ltú rá lis é rté k e k passzív fogyasztói, h an e m ak tív felh aszn álója legyen, ó n te v ék e n y en -k ritik u sa n v álasztv a ki azo k at az ism eretek et, am elyek tevékenységének eredm ényességét leg h aték o n y ab b an m o z d íth a tjá k elő. F en ti folyam atok ere d m én y ek én t k ibontakozik a k u ltú ra és a dolgozó em b er k a p ­ csolatának, k ö lcsö n h atásán ak egy további új o ld ala is. A k u ltú rá lis, te ch n ik ai szín­ v o n al általán o s em elkedése, az ak tív term elési-közéleti tevékenység so rán szerzett tap asztalatok, a szabad idő növelése és a te rm elé si-tec h n ik ai feltéte lek fejlődése kö­ v etk eztéb en a dolgozó lakosság egyre növekvő része kapcsolódik b e a k tív a n a k u ltú ra továbbfejlesztésébe, a k u ltú rá lis é rte k e k alk o tásaib a is. A SZU n ép g azd aság áb an fog­ lalk o ztato tt szakem berek szám a 1941. és 1966. között 2,4 m illió főről 7,7 m illió ra em elkedett. K ülönösen erő teljes v olt a szakem berek k ik ép zésén ek és m u n k á b a á llí­ tá sá n a k ü tem e az utóbbi évtizedben. Az összes szak em b erek 37,6 % - a 30 éven, 72,4 % -a pedig 40 éven aluli. R endkívüli ü tem b en növekszik a tudom ányos k u ta tó m u n k á v al foglalkozó dolgozók szám a. Míg 1914-ben a m ai SZU te rü le té n összesen 11,6 ezer tudom ányos k u ta tó dolgozott, ad d ig 1966-ban 712,4 ezer, s szám uk csak 1960. 53 �és 1967. között több m in t kétszszeresére em elk ed ett A term elő ü zem ekben 1966-ban tö b b m int 4 m illió ésszerűsítési ja v aslato t n y ú jto tta k be a d o lgozók, s ebből 2,8 m illiót bevezettek. A SZU k u ltú rá lis fejlődésének ta p asz talata i egy értelm ű en ta n ú sítjá k , hogy a k u l­ tú r a és a dolgozó töm egek elidegenültségének leküzdésére döntő lépések tö rté n tek a szocialista k u ltú rá lis forradalom során A dolgozók érdeklődése, látóköre, szellemi szükségletei, k u ltú rá lis a k tiv itá sa nagy fejlődésen m en t k eresztü l az elm ú lt 50. é v b e n. E nnek a fejlődésnek a z a la p já t a k iin d u ló p o n tját azok a tá rsa d alm i, p o litik ai viszonyok képezték, am ely eket a NOSZF hozott létre. Csak a szocialista tá rsa d alm i viszo­ nyok ta la já n v ált lehetővé a k u ltú rá lis é rté k ek m in d en dolgozó sz ám á ra hozzá­ férh ető tétele, az ak tív társad alo m alak ító tevékenységbe, a k u ltú ra ak tív e l­ sa játításáb a és továbbfejlesztésébe való bekapcsolódási lehetőségének a biztosítása. A szocialista k u ltú rá lis fo rradalom a SZ U -ban még nem fejeződött be. A NOSZF á lta l m e g n y ito tt lehetőségek rea lizá lá sa és a m egin d u lt fo ly am ato k k iteljesed ése még fo ly am atban van, és szám os m ás tá rsa d alm i p ro b lém a m egoldásával függ össze. De h a a fejlődés mai p ro b lém áin a k m egoldása m ég tov áb b i k ita rtó m u n k át, a k o n k rét u ta k és form ák tü re lm e tle n keresését, é s k ip ró b álásá t is igényli, m a 50 év m ú ltá n m á r te lje s világosággal rajzo ló d n ak ki azok a tend en ciák , am elyek a k o m m u n ista tá rsa d alo m új típusú k u ltú rá lis h a la d á sá t jellem zik, a szem élyiség sokoldalú fejlődé­ sét igénylik és teszik lehetővé, az em b er szellem i szab ad ság án ak k ib o n tak o zását eredm ényezik. Ezek a ten d en ciák először a NOSZF ered m én y ek én t és a n n a k ta laján lé tre jö tt szovjet k u ltú rá b a n je len tek meg. előlegezve a nem zetközi m éretek b en k i­ bontakozó szocialista k u ltú ra n éh á n y általán o s vonását. Most, am ikor a NOSZF. 50. év fo rd u ló já n ak előestéjén a félévszázados fejlődés ered m én y einek sokoldalú érték elése folyik, a m arx izm u s-len in izm u s igazságának és m élyen h u m a n ista lényegének tö rtén elm i igazolását n y ú jtjá k azok a tap asztalato k , am elyek azt m u ta tjá k , hogy az em b er szellem i felszabadulása, az em beriség k u ltú Iis h alad á sán a k új korszaka felé is az Orosz O któber n y ito tta m eg az utat. M o s z kva: 54 �SZABÓ BÉLA M a g y a r in te r n a c io n a lis tá k a s z o v j e t h a ta lo m v é d e lm é b e n (1917— 1 9 2 2 ) A végtelen időben az évek jelzik a n n a k m ú lá sá t s évszám okhoz kötődik az em b e­ riség életét őrző történelem . A történelm i évszám ok zöm e elvész az ism eretlenben, de hosszú századokra fe n n m a ra d n a k azok, am elyek egy k o r gon d o latv ilág át, h arcait, ere d m én y eit fejezik ki. N ekünk m a g y aro k n ak 1514 Dózsa p a ra sz th á b o rú já t je len ti és 1848—49 a nem zeti fü ggetlenségért és polgári h a la d á sé rt fo ly ta to tt k ü zd elm ü n k szim ­ b ó lu m áv á vált. 1917 az egész em beriség sz ám ára e lv á la sz th a ta tla n u l és örök id ő k re eg y b e fo rrt a Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m győzelm ével. E tö rtén elm i győzelem re ötven év u tá n is büszkeséggel és öröm m el te k in te n ek a dolgozó száz és szám illiók, rem én y t k elt m a is az eln yom ottakban és gyűlö lettel veszik k ö rü l a kizsák m án y o lók ezrei, de a nagy tö rtén elm i te tte k h ez m éltón senkinek sem közöm bös. A z e lm ú lt ötven év m eg érlelte a fo rrad a lo m m agvetését. A zok a m é ly reh ató változások, m elyek 1917 ó ta az egész em beriség fejlődésében, an n a k h a tá s á ra végbem en tek ; a szocialista v i­ lág ren d szer lé trejö tte, a szocialista tá rsa d alo m gazdasági, k u ltu rá lis eredm ényei ig a­ zo lták ,hogy O któber v alóban egy ú j korszak k ezdetét je le n te tte és egy új korba, a szocializm us, kom m unizm us k o ráb a léptünk. K üzdelm ekben, eredm ényekben gazdag ötven év u tá n a n agy idők nagy ta n ú ira, a résztv ev ő k re em lékezünk. A v ér és tűz szim bolizálhatná leghűbben a kezdet időszakát. A p éterv ári győ­ zelm et négy, vérben, szenvedésben, tűzb en és p u sztu lásb an teli év k ö v ette — a p ol­ g árh á b o rú évei. Égő városok és falv a k házai, töm egsírok, m eg k ín zo tt m illiók h ird e t­ ték, hogy a régi rend, a m egsebzett im perializm us nem nyugszik bele vereségébe. 1918-ban az a n ta n t h a ta lm a k h ad ih ajó i h a síto ttá k az orosz te n g erek v izeit észa­ kon és délen, k eleten és nyugaton. T izennégy állam im p e rialistá i zsoldosokat, k a ­ to n a ru h á b a b ú jta to tt, m e g félem lített és félrev e ze tett m u n k á so k at és p ara szto k a t ra k ta k p a r tr a az orosz földön, hogy e ltip o rjá k a szovjetek h atalm át. F eh ér kozákok lovas b an d ái száguldoztak a végtelen p usztán a h a lá lt idézve. M ensevikiek, esszerek , ju n k e re k és a n a rc h istá k ta lá lk o z ta k a gyűlöletben. A c á r tá b o rn o k ai ú jra k ib o n to t­ tá k a „szent O roszország” zá sz lajá t és p u skatussal, szuronnyal, golyóval ta n íto ttá k a p ara szto t a régi félelem re. 1918 n y a rá ra az angol, am erikai, fra n c ia és ja p á n intervenciósok kezébe k erü ltek a B alti-, a F ek ete-ten g e r és a Csendes óceán kikötői. In terv en ció s csap ato k m en etel­ tek M urm anszk, A rhangelszk, O dessza, Szevasztopol, V lagyivosztok utcáin. A n ém et G yenikin és K rasznov tá b o rn o k fe h é r k ozákjai u ra ltá k a Don, a K u b án és D él-V olga vidékét. Az angolok á lta l tá m o g ato tt fe h é r gárd isták kezébe k e rü lt K au k ázu s és T u r­ 55 �k esztán. A csehszlovák b u rzsuázia húszm illió ru b e lé rt ela d ta az im p erializm u sn ak a csehszlovák légió kato n áit. A cseh légió lázadása úgyszólván egyetlen éjszak a a la tt az im p e rialistá k kezére ju tta tta a V olgától V lagyivosztokig húzódó tran sszib é riai­ v asú tv o n alat, S zibéria ü tő e ré t és ezzel a Volga, U ral-v id ék és S zibéria is a feh érek k ezébe k erü lt. A nagy O roszország nyolctized része az ellen fo rra d alm áro k ellen ő r­ zése a la tt á llt 1918 n y arán. Az e lle n fo rra d a lm a t a közös gyűlölet fogta össze és k o n ­ c e n trá lt tá m a d á st k észített elő a fo rrad alo m bölcsője, P é te rv á r s a fo rrad a lo m szék­ helye, M oszkva ellen. E gyetlen cél lebegett előttük, m egsem m isíteni a fo rrad alo m v e­ zető e re jé t a Bolsevik P árto t, rabság b a dönteni a felszab ad íto tt m illiókat, hogy ú jra é le t és halál, k en y ér és szabadság u ra i lehessenek. Z ord idők következtek. É let vagy halál? ? — ez v o lt a kérdés. A L enin vezette Bolsevik P á r t h arc b a h ív ta O roszország m u n k á sa it és p a ra sz t­ ja it, hogy m egvédjék életüket, k iv ív o tt szabadságukat, a m unk áso k —p araszto k h a ­ ta lm á t: a jövőt. A P á r t hívó sz av á ra új sereg született, a m unk áso k —p araszto k Vörös H adserege. N em pom pázott fényes eg y enruhákban, szürke, egyszerű p ro le tá r sereg volt. F elszerelése, fegyverzete, ellátása, e lm a ra d t az a n ta n t csapatoké m ögött, d e tá ­ m o g a tta a nép, az ő ügyük v olt az igaz és szívük, h itü k legyőzhetetlenné te tte őket A tú lerő v el szem ben felv e tté k a harcot. 1918 n y ará n m ég csak 450 ezer fő v olt a Vörös H adsereg létszám a. 1919 tavaszán m ásfélm illió, 1920 n y ará n több m in t háro m m illió és 1921-ben m integy ö tm illió k a ­ to n a h arc o lt a V örös H adsereg soraiban. 1918-ban 25 ezer k om m unista, 1919 elején ú ja b b 25 ezer kom m unista, 60 ezer szakszervezeti vezető, több tízezer kom szom olista je len tk ez ett ö n ként e hadsereg so ra ib a . Ö sszefogott a nép a győzelem ért. Négy hosszú 56 �év küzdelm ei következtek. Az áldozat, a m it ho ztak n em v o lt hiábavaló. 1918-ban m eg állíto tták az in terv en ció előretörését, 1919-ben k iv é d ték K olcsak k eleti, G yenikin déli, Jugyenics n y u g ati és M iller északi k o n c e n trá lt tá m ad á sát. 1919 tele és 1920 tavasza m eghozta a győzelm et. D öntő vereséget m é rtek K olcsakra, m eg sem m isítették a szibériai ellen fo rra d alm at. S zétzúzták Jugyenics és G y en ik in h adseregét. 1920-ban felv ették a k ü zdelm et az ú ja b b tám adókkal, a lengyel u ra k k a l és V ran g ellel szem ­ ben és 1921-re m in d en fro n to n döntő győzelm et a ra to tt a p ro le tá r hadsereg. 1922-ben a Csendes óceánnál a ja p á n im p e rialistá k szétzúzásával véget é rte k a csaták. Sok százezer fiatal élete t áldozott fel az orosz nép a győzelem ért, a leg jo b b ak életét. N incsenek sta tisz tik a i kim u tatáso k , a fro n t és a h áto rszág véres veszteségei egybeolvadnak. Egyedül a B olsevik P á rtn a k több m in t ö tvenezer ta g ja h alt hősi h a lá lt ebben a küzdelem ben. Az orosz nép m e lle tt rész tv ett a tö rté n elm i h arc o k ­ ban, a p ro le tá r nem zetköziséghez híven a S zovjetúnió soknem zetiségű népe, a cári O roszországban élő hadifoglyok tízezrei és az interv en ció s csapatok fo rra d a lm á r hősei. T etté v á lt a jelszó: „Világ p ro le tá rja i eg yesüljetek !” E bben a nem zetközi seregben o tt ta lá lju k az elsők között a mi n ép ü n k fia it, a m agyarokat. A fo rrad alo m idején a központi h a ta lm a k k étm illió hadifogoly k ato n ájá b ó l fél­ m illió m agyar hadifogoly élt a cári O roszországban. A b urzsoázia nem zetközisége és o sztály -szolidaritása a hadifogoly tá b o ro k b an is érvén y esü lt. A tisztek jo b b ellátást, ra n g ju k n a k m egfelelően h av o n ta fizetést k ap tak , tisztiszo lg át ta rth a tta k — a fogság­ ban is m u n k a nélkül, m in t „u ra k ” éltek. A b a ra k o k k b a n összezsúfolt legénységet ti­ zed elte a nyom or, a flecktífusz, a skorbut. Több m in t négyszázezren h a lta k m eg így hadifogoly táborokban. De m ég e n yom ort sem a d tá k ingyen. Az orosz bu rzso ázia a m ezőgazdaságban, a bány ák b an , az erd ő irtáso k n ál, v asú tép ítése k n él zsák m án y o lta ki sok százezer hadifogoly fizikai erejét. A m ag y ar hadifoglyok életközelségbe k e rü l­ tek az orosz dolgozókkal. A ta rjá n i bányász, a nógrád i p araszt, a m ag y ar p ro le tá r közvetlen ta p asz talatb ó l ta n u lh a tta m eg a m arx izm u s n ag y igazságát, hogy a p ro le­ tá ro k n a k egyetlen és közös ellensége v an ,a s a já t kizsákm ányolója. A burzsoá és p ro le tá r viszony felism erésének nagy iskoláivá v á lta k a h adifogoly-táborok. En nek tu d a to sításá b an jelen tő s szerepük v olt a tá b o rb a n m űködő p ártv e zé re k n ek A Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m n em csak az orosz nép sz ám á ra hozott b ékét, földet, szabadságot. M egnyíltak a tá b o ro k k ap u i és az elnyom ott, le n éz ett ra b szabad em b erré lett. M időn a fia ta l szovjet állam veszélybe k e rü lt és fegyvert fogott az orosz nép, a v olt hadifoglyok közül nagyon sokan tu d tá k h ol a helyük. M integy k ettőszázezerre tehető azoknak az O roszországban élő k ü lfö ld iek n ek a szám a, a k ik feg y v ert ra g a d ta k a fo rrad a lo m véd elm ére a p o lg á rh á b o rú idején. L enin és K un B éla e lv tá rsa k 1919. áp rilis 28-án felh ív ással fo rd u lta k a V örös H adseregben harcoló m ag y ar in ternacionalistákhoz. E felh ív ásb a n o lv ash ató az első a d a t a m ag y a­ ro k lé tszám ára vonatkozóan: „Ti huszonötezren T u rk esztán b an , ti százezren Szibé­ riá b a n ” — ír ja a felhívás. S zázhuszonötezerre te h ető te h á t a V örös H adseregben harcoló m agyarok szám a. A szovjet h ad tö rtén észek le g ú jab b k u ta tá sa i m egerősítik ezt az ad atot. I. M atv ajev a V örös H adsereg nem zetközi osztagaiban küzdő m ag y a­ ro k szám át, le v é ltá ri k u ta tá so k a la p já n „m integy százezerre” teszi n em szám ítv a a partizán m o zgalom harcosait. A m ag y aro k létszám a jelen tő sen m e g h ala d ta az egyéb nem zetekből to b o rzo tt in te rn a c io n a listá k szám át. A szo v jet fo rráso k negyvenezer k ín ai, h arm in cez er délszláv (szerb, horv át, szlovén, m acedon, m ontenegrói), több ezer lengyel, csehszlovák, koreai, sok n ém et és o sztrák h azafi részv ételérő l em lékez­ 57 �nek meg. Még jelentősebbé válik a m agyar in te rn acio n alisták részvétele a v ilá g tö r­ ténelm i jelentőségű küzdelem ben, h a a m agyarság létszám ához v iszo n y ítju k az ad ato kat. E sz erin t m inden századik m agyar, m in d en huszonötödik feln ő tt m agvar férfi, illetv e m inden ö tötdik m agyar hadifogoly a V örös H adsereg k a to n á ja k é n t h a r­ colt a p o lgárháború idején a szovjet h atalo m védelm ében. A m agyar in te rn acio n alisták h a rc a n é p ü n k legnagyobb fo rrad a lm i tettei közé tarto zik. R észvételük nagyságát; a m agyar m u n k áso k n ak és p ara szto k n a k a szoci­ alizm us és az intern acio n alizm u s m elletti töm eges h itv a llá sá t a m a g y ar történelem nagy fo rrad a lm i h arc aiv a l történő összehasonlítással em elh e tjü k ki a legjobban. Rákóczi k u ru c seregének legnagyobb élelm ezési létszám a százezer főt te tt ki. 1848— 49-es szab ad ság h arcu n k b an a honvédsereg legnagyobb létszám a százh atv an ezer fő k ö rü l m ozgott és u g y an en n y ire tehető 1919-ben a m ag y ar Vörös H adsereg soraiban küzdő vörös k ato n ák szám a. Ezek az összehasonlítások is b izonyítják, hogy a szocialista fo rrad a lo m védelm ében a m agyar m u n k ás a p ro letárn acio n alizm u sh o z híven a sa já t ügyét látta. E szám ok tü k réb e n v áln ak érth e tő v é a szovjet tö rté n elm i m u n k á k n ak a m ag y aro k ­ k al kapcsolatos kiem elései. „A nem zetközi alak u la to k kö zp o n tja O m szk lett, szerve­ zői pedig m agyar k o m m u n isták élükön L igeti K árollyal, a nagyszerű bolsevikkal". Vagy: „a nem zetközi p artizán osztagok m eg ala k ítá sát a tom szki szovjet kezdem é­ nyezte. . . 1918—22 között m integy h arm in c nem zetközi, főleg m ag y ar p artizán szá­ zad, zászlóalj védelm ezte hősiesen az O któberi F o rrad alo m v ív m án y ait S zibériában és a T ávol-K eleten.” A III. In tern ac io n á lé nem zetközi h ad o sztály a az O m szkban m eg­ a la k u lt nem zetközi d a n d á r és a S zovjetunió legkülönbözőbb te rü lete in m egalakult nem zetközi ezredek szervezői és tag jai a szovjet forráso k sz erin t „elsősorban m ag y a­ rok v o lta k ”. E zred- és osztag p aran csn o k k én t em lítik m eg a fo rráso k M üller A rm ad, 58 �Szabó F erenc, K áp lán Zsigm ond, H o rv á th Im re, N atik Ján o s, V arga G yula, V arga Istv án , M ünich F erenc, V ien erm an n L ajos, Szabó S ándor, G av ró Lajos, Dömök Jó­ zsef, Z alka M áté és még sok m á sn ak a nevét. A m agyar in te rn a c io n a listá k m á r a nagy ok tó b er fo rrad a lm i h arc aib a n is részt vettek . A K rem l fa lá n á l a hősök tem ető jéb en m agyaro k is nyugszanak. Az elsők k ö zö tt v ették fel a h arc o t S zib ériáb an az ellen fo rra d alm i tú lerő v el szem ben; h etekig v éd ték a B a jk á l k ö rv a su ta t; em lék ü k et őrzi a m agyaro k gázlója, ah o l az utolsó em b erig k ita rto tta k , s o tt ta lá lju k ő k et a végtelen ta jg a p a rtiz á n ja i so ráb an . K üz­ d ö tte k K olcsak, G yenikin, K rasznov, Jugyenics ellen. A legendás hős C sap ajev h ad ­ osztály áb an éppúgy v o lta k in te rn a c io n a lista m agyar lovasezredek, m int B ugyonij m arsall lovas hadseregében. A főparancsnok F ru n ze őrzászló aljáb an , m in t a leg m egbízhatóbbak éppúgy hely tálltak , m in t a fo rrad a lo m vezére L en in elv társ sze­ m ély ét védő testőrségben. L á ttá k hősi h a rc u k a t a K au k ázu s bércei, T u rk esztán ho­ m oksivatagai. U k ra jn a pusztái és az U ral, S zibéria végtelen fenyőrengetegei. R észtvettek az illegális k om m unista m ozgalm akban a K olcsak u ralm a a la tt sín y ­ lődő S zibériában. Omszk, Tom szk, K raszn o jarszk , H abarovszk, Irk u tszk városokban v o ltak a legjelentősebb m egm ozdulások, hol m a is keg y elettel őrzik a m á rtírh a lá lt h a lt in te rn acio n alisták em lékét. Az érdekesség k ed v é ért csak egy esetet, tán nem is a leg jelen tő seb b et sz e re t­ ném b e m u ta tn i az O któberi K özpont Á llam i L ev é ltá r an y ag a alap já n . B en n ü n k et n ó g rád ia k at különösen érdekel, hiszen te stv é r m egyénk K am erovó te rü le té n tö r té n t 1919 tav aszán a kam erovói k erü le th ez tarto zó kolcsuginói (Ma L eninszk K uznyeckij) b án y áb an ro b b an t ki félelm etes K olcsak-uralom elleni felkelés. A b án y ák b an tö b b ném et, o sztrák és több m in t hatszáz m a g y ar hadifogoly dolgozott. A K olcsak k o rm án y ren d ő rség én ek osztályvezetője így ír e rrő l a felkelésről: „K olcsugino köz­ ségben m u nkásfelkelés za jlo tt le. a helyőrség egy része átáll: a felkelők o ld alára. A helyőrség p ara n csn o k á t és több tisztjét m egölték. A m unkásokhoz csatlak o ztak a fog­ lyok és v elü k eg y ü tt tá m a d tá k m eg a helyőrséget. Az orosz b ányászok és k ato n ák m e lle tt a m agyarok v e tte k legtevékenyebben rész t e felk elésb en ”. M egőrizték az adatok, a m agyarok vezetőinek nevét is: K ovács B u rek Ján o s. P ász to r K árolv. M ol­ n á r Ján o s, D énes József, N agy Dezső és R ajszki, K olcsak k ato n ái lev erték a felk elést és ö t-h atszáz h a z a fit lő ttek agyon az orosz bányászok és a külföldi e lv tá rsa k közül. A K am erovói T erü le ti P á rta rc h ív u m m egőrizte R. N yevilevszkij kozák százados je ­ le n tését e v éres napokról. Jelen tésé b en elism erte: „Jóm agam áp rilis 9-én B ulancev ezredes p a ra n csa értelm éb en h é t m ag y ar foglyot lőttem agyon, ak ik r észtv ettek e felkelésben. K özülük csak egynek a nev ére em lékszem R a jsz k iéra.” A kolcsuginói felkelés csak k ira g a d o tt példa. A fo rrad a lm i hűségüket, b á to rsá ­ gukat, in te rn acio n alista ö n tu d a tu k a t bizo n y ítják hősi tetteik . A visszaem lékezések, a h ad ijelen tések , tudósítások m egőrizték ezeket. Az in te rn a c in a listá k politikai jelen tő ség ét L enin e lv tá rs em elte ki 1918 augusztusi beszédében: „M ost m egvalósul a különböző nem zetek fo rra d a lm á ra in a k szövetsége, m ely rő l a legjobbak álm odoztak, a m unkások igazi szövetsége, nem pedig az in te lle k ­ tu e l álm odozóké.” A m ag y aro k h arc áró l így ír t S zergej L ázó a nagy p artizán v ezér, a k it az e lle n ­ fo rra d a lm á ro k egy m ozdony k a z á n já b a n elevenen égettek el: „Jól h a rc o ln a k a n em ­ zetköziek. T úlnyom ó többségük m ag y ar (80—85%). M in d n y ájan m in t v o lt k ato n ák h arci ta p a sz ta la tta l rendelkeznek. A h arc b an lelkesek, len d ü letesen k ü zd en ek , 59 �h ű ek a forrad alo m h o z”. Bugyonij m a rsa ll így em eli ki az in te rn acio n alisták a t: „L átják ezeket az in te rn acio n alisták a t? Igazi f o rr a d a lm á ro k . . . ” A nem zetközi ez re­ d ek önfeláldozó báto rság áró l ta n ú sk o d n ak kitü n tetéseik . A III. N em zetközi lövész­ ezred a fo rrad alo m odaadó szolgálatával G avró G yula ezred p aran csn o k ság a a la tt a Vö­ rös Zászló k itü n te té st érd e m elte ki. F ru n ze fő parancsn o k írta alá 1920. jú n iu s 22-én azt a parancsot, m elyben a V arga paran csn o k ság a a la tt küzdő I. T u rk esztán i N em zetközi E zredek „azokért a különleges érd e m ek é rt és h ő ste tte k ért, m elyek a m u n k ás—p ara szt O roszországnak a feh é r ellen fo rrad alo m ellen v ív o tt h arc áb an T u rk e sz tán területér, az in te rn acio n alisták nevéhez fűződnek, a tu rk esz tá n i F ro n t fo rrad a lm i k ato n ai ta ­ nácsa a tu rk esz tá n i nem zetközi lóvészezrednek a legm agasabb fo rrad alm i katonai k itü n teté st, a V örös Z ászló-rendet adom ányozza.” Id e kívánkozik a 216. nem zetközi lövészezred p aran csn o k án ak 1919. I I . 19. 13 ór a 10 p erck o r k elt jelen téséb ő l a kö­ vetkező: „Jelentem , hogy B ergyaseva községet h é t órás h arc u tá n b ev e ttü k . . . A h arc en e rg ik u san és b átra n , a legnagyobb ren d b e n folyt le. A kozákok visszav o n u lá­ sát. elősegítette, hogy a m agyarok k ita rtó an , lendületesen tá m ad tak , b á r tü zérség ü k nem v olt . . . A láíráso k : V arga a 216. lövészezred p aran csn o k a I. Z sidorszki p o li­ tik ai biztos.” Az elism erés, k itü n te té s sok esetét sorolhatnám , azonban hely h ián y a m ia tt csak még egyet em elek ki. A D agesztáni K öztársaság K özponti A rch ív u m a őrzi az aszt­ ráh á n i fro n t p aran csn o k ság án ak je len tésé t a dagesztáni h arco k ró l, 1918-ban e te rü le ­ ten egy főleg m agyarokból álló, nem zetközi ezred is harcolt. A jelen tésb en így m é lta t­ já k az ezred h arcait. „A m agyarok szívesen és hősiesen h a r c o ln a k . . . R en d k ív ü l sok alk alo m m al v isszaverték az ellenséget, h a lá lt osztogató géppuska és tüzérségi tü zük 60 �segítségével.” A P etrovszk és M ahalacska védelm éről szóló h arco k ró l ezt o lv a sh atju k : „A h ad itan ács, m in t a le g tap a sztaltab b és legharcképeseb b szovjet egységnek a m a­ g yar o sztagnak a legveszélyesebb arcv o n alszak aszt jelö lte ki véd elem re. . . A m a g y a­ ro k úgy h arco ltak , m in t az ördögök. K éptelen volt az ellenség á ttö rn i a m agyarok állásán . M időn az ellenség n y o m ására m ás szovjet egységek v isszavonultak, a vissza­ v o n u lást a m agyarok tüzérségük lövegeinek tűzével fedezték. Tiz löveg szünet n élk ü l v ezette a tüzet. A zt a huszonhét m agyar k om m unista tüzért, a k ik a legutolsó löve­ dékig k ita rto tta k ágyújuk m e lle tt B icsehorov feh é r bandái a M olokanka h alü zem m e lle tt állati kegyetlenséggel élve tem ették el.” M a M ah acsk aláb an h atalm as em lékm ű őrzi a n n a k a nyolcvan m ag y ar m á rtírn a k em lékét, a k ik e t e h arc o k u tá n a feh érek k i­ végeztek. A m ah alacsk ai em lékm ű nem az egyetlen, a S zo v jetú n ió népei em lék m ű ­ vekkel, em lék táb lá k k al em lékeznek a m a g y ar in te rn acio n alisták ra, őrzik és p é ld a ­ k é n t á llítjá k az ifjúság elé a m a g y ar in te rn acio n alista hő sö k et és m á rtíro k a t is. A szovjet h a ta lo m é rt harcoló in te rn acio n alista nem zetközi ezredek n évtelen k a to n áin a k soráb an o tt vo ltak — és nem kis szám ban — a mi m egyénk legjobbjai a nógrádi in te rn acio n alisták is. M egyénk fia ta lja it zöm m el a 10., a 16. honvéd és a 25., a 60. közös gyalogezred k a to n á ik é n t és népfelk elő ik én t v itték el az I. v ilág h áb o rú b a. F. gyalogezredek hosszú ideig az orosz fro n to n h arc o ltak és így az 1914 őszi galíciai, az 1915-ös przem ysli és az 1916-os B russilov á ttö résn é l töm egével k e rü lte k h ad ifo g ­ ságba. Részesei lettek ők is a hadifogoly sorsnak, töm egesen csatlak o ztak a fo rra ­ dalom hoz és lép tek a V örös H adsereg soraiba. A M egyei P ártb iz o ttsá g A rch ív u m a és a M egyei M unkásm ozgalm i M úzeum a n y a g á t tanulm án y o zv a m eg állap íth ató , hogy m ég 50 év u tá n is 97 olyan v e te rá n él, illetv e az elm ú lt évek b en é lt köztünk, a k ik részt v ettek e történ elm i küzdelem ben. S ajnos ren d szeres k u ta tó m u n k a nem folyt ebben az irán y b a n . Az idősebbekkel elbeszélgetve azon b an m ég m a is ú ja b b és ú ja b b szem tan ú k ra, résztvevőkre b u k k an u n k . E m egem lékezés k eretei nem teszik lehetővé, hogy ezt az an y ag o t feldolgozva em lék et állítsu n k a résztvevőknek. N ehéz és k üzdelm es élet részesei v o lta k m ind an n y ian . S okan kö zülük rész t v ettek a T an ácsk ö ztársaság hősi h a rc a ib a n is, védelm ezve a p ro le tá rh a ta lm a t itth o n . A T an á csk ö z tá r­ saság b u k ása u tá n m e g já rtá k a börtönöket, az in te rn áló tá b o ro k a t és 25 évig üldözés, m egfigyelés és h allg atás ju to tt osztályrészekül. A felszab ad u lás u tá n a szem élyi k u ltu sz éveiben sem k e rü lte k elő térb e a B akonyi Lajosok. B ojtos S ándorok, a F ark as Istv án o k , T uriczki Jánosok, Buga A ndrások, a B ahoti P álok, a V arga Istv án o k . S za­ bó Istvánok. Az elm ú lt években kezdődött m eg országosan a ren d szeres k u ta tó m u n k a és k e rü lte k előtérbe. É letükből nem csak m in d n y á ju n k szám ára p éld ak é p k én t állíth a tó em b eri sorsok b o n tak o ztak ki, hanem a valóság éltető lev eg ő jét a d tá k a k o rra l fog­ lalkozónak. M ily szépen bontakozik ki a fo rrad alm i h á tté r p éld áu l idős G yuris F e ­ ren c elbeszéléséből, ak i nem is ta rtja m a g át v ö röskatonán ak . K azán v áro sáb an é rte a fo rrad alo m . Elbeszéli, hogy az orosz ezredek hogyan á llta k a szovjetek m ellé és u tcai h a rc o k k a l hogyan tisz títo ttá k m eg a v á ro st a ju n k e re k tő l. A győzelem u tá n a bolsevikok közölték a foglyokkal, hogy m ostantól kezdve szabad em berek. É rd ek es­ sége elbeszélésének, hogy a győztes p ara sztk a to n á k fegyvereikkel, ág y ú ik k al elh ag y ­ tá k a v áro st és m e n tek haza a falv ak b a, v é g re h a jta n i a földosztást. A k ato n asá g n é l­ kül m a ra d t v áro st ekkor tá m a d tá k meg a ju n k e re k 900 felfeg y v erzett ju n k e r fen y e­ gette a várost. A szovjet a felsz ab a d íto tt h ad ifoglyokat is felh ív ta a v áro s védelm ére, akik, k ö ztük ők is, fegyvert fogtak és m egvédték a várost. F azekas Sándor, ak it P é te rv á ro tt é rt a forradalom , em beri közelségbe hozza a feb ru ári fo rrad a lm a t, pl. az­ 61 �za l, hogy egy re n d ő r köpönyegforgatásán k eresztü l m u ta tja be. „A policej, aki a fo r­ rad alo m elő tt m in d e n h ató ú r volt — m ég a te je t is a k an á lisb a ö n tette — szelíd lett, és ő újságolta, hogy a cá r arc k é p é t ledobálták, szem eit k isz ú rták .” L á tta K u n B élát az első p ityeri ezred k ato n ája k én t, h arc o lt az U ralb an , gépfegyveres v o lt H arkovnál, m in t a III. H adseregtörzs k a to n á ja k ü zd ö tt O gyesszában, rész tv ett a lengyelek elleni küzdelem ben. 6 hónapon tisztiisk o lát végzett, 1921. m áju s 1-én fo g ad alm at te tt a V örös-téren, és 1921 au g u sztu sáb an in d u lt haza. A hadifogoly so rsró l és a k ü zd elm ei­ ről így beszél T arnócz József, aki 1915. m á ju sá b an k e rü lt h adifogságba: T ask en tb en 8 h ó napot tö ltö tt h adifogolytáborban, inn en R osztovba v itték , ahol egy esz tendeig v o lt „gyenge koszt és sok m u n k a m e lle tt”, m ajd a fin n h a tá r ra k e rü lt a volovodszki g u b ern áb a erd ő irtá sra , de úgy látszik m eg a k a rtá k vele ism ertetn i O roszországot és három hónap m úlva az U ralba v itték P erm b e vasútépítéshez. A lágerből m egszökött. 1918 ta v aszán C seljabinszkban m in t tü z ér lépett a V örös H adseregbe, s h arco lt a cseh légió ellen „2—3 hónapig váltakozó szerencsével h arco ltu n k , hol m i szalad tu n k , h o l a feh é re k ”. F eh ér fogságba k e rü lt Je k a ty e rin b u rg b a n őrzik. K étszer átszö k ö tt a v ö rö ­ sökhöz m in t p artizán h arc o lt a feh érek ellen. K erk ib en 3000 m ag y ar h ad ifogollyal eg y ü tt 1917 decem berében lé p e tt a V örös H adseregbe T uriczki János, és a B u ch ara k ö rnyéki h arco k b an v e tt részt. 1920-ig h arc o lt a vörös hadseregben. Jo b b lábán m egsebesült, s Csóton k eresztü l 1921 m árc iu sá b an é r t haza. N incs lehetőség a rra . hogy részletesen foglalkozzunk életükkel. P é ld a k é n t m ég csak egyet em lítek e gazdag anyagból. Itt él k ö ztü n k S om oskőújfalun R ittin g er Frigyes, aki a 16. gyalogezred első zászló aljá­ v al v on u lt ki a fro n tra 1914-b en , R a v aru sz k án ál m egsebesült és 1914 d ecem b er 31-én hadifogságba k erü lt. A hodzenti, az alex ech i és a zalat o rd a i táb o ro k b an volt h a d i­ fogoly. 1918. decem ber 13-án lé p e tt az orenburgi 1. nem zetközi vörösezred soraiba, 62 �ah o l ezred p aran cso k a Boriszov elv társ volt, zászlóalj p aran csn o k a M áté János, szá­ zad p aran csn o k a G oldschm idt József, szakaszpar ancsnok a V arga Jó zsef. Ő előbb m in t rajp a ra n csn o k , m ajd m in t szakaszp aran csn o k h arcolt. 6 h ó napig az o ren b u rg i fro n ­ ton, különösen Jag m o n d v asú tállo m ásán v ív ta k véres h arco k at és a Volga p a rtjá n v ettek részt nagy ü tközete k b e n . 1919 n y arán ú jra előren y o m u ltak T ask e n tb e az as­ h ab ád i fro n to n K ornvilov csap atai ellen, 6 hónap a la tt ötször v e tt részt nagyobb ü tk ö zetek b en ,század p arancsnok lett. M egkapta az ötágú ara n y csillag zászlórendet. Rövid id őre S zam ark an d b a. m ajd U k ra jn á b a kerü lt, ahol V rangel ellen h arco lt, ez­ red p a ra n csn o k a V arga János, zászlóalj p aran csn o k a G oldschm idt József volt. M időn a 13. h ad sereg p ara n csn o k á n ak á ru lá sa következtében szétv erték őket az ú jjá sz e rv e ­ zett 1. o renburgi lovasezred zászlóaljparancsnoka lett. A 6. h ad sereg k ö telék éb en Ni­ kopolba k e rü lt helyőrségi szolgálatra. Innen M oszkvába u tazo tt 6 hónapos tiszti isk o lára ahol m agyarul ta n íto tta k . Csibi József. Vég Istv án . Á rvai József ta n á ro k n ev ére e m lék ­ szik. 1920. m ájus 1-én tisztté av a ttá k , h a llo tta L enint, aki a tisztek av a tá sán m egkö­ szönte a m ag y ar in te rn a c io n a listá k n a k a z t a segítséget, m it a szovjet h atalo m v é­ d elm ére adtak. T öbbször beszélt K un B élával. L en in g rá d b an az 1 éves tö rzstisztiisk o la n ö v en ­ déke lett. 1921. o któberében leszerelt. 1921 decem ber 4-én érk ezett C sótra. A csóti ellen fo rrad alm i szűrőállom áson kiszűrték, Z alaegerszegre in te rn á ltá k és 1924. m ájus 2-ig ta rtjá k ott. N em egy R ittin g e r Frigyes. T ar nócz József. T uriczki Já n o s él még m a is kö z­ tü n k a m egyében. M ost a N agy O któberi Szocialista F o rrad alo m 50. év fo rd u ló ján em lékezünk azokra, a k ik ennek a tö rté n elm i küzdelem nek részeseik én t h arco ltak híven a p ro le tá r nem zetköziséghez az egész em beriség jö v ő jéért. 63 �BELITZKY JÁNOS A Nagy Októberi Szocialista Forradalom visszhangja é s hatása a nógrádi értelm iség körében N ógrád m egye értelm iség ét az első v ilá g h áb o rú t k ö zv etlen ü l m egelőző években, a későbbi visszaem lékezők szerint, bizonyos m egelégedettség jellem ezte. A m egye értelm isége feltétle n ü l h itt a politikai szólam okban, h a azok „tek in tély es” em b erek a jk á ró l han g zo ttak el és nem v e tt m a g án a k an n y i fárad ság o t, hogy a dolgok m élyére tekintsen. A „boldog békevilág” m egelégedettségéről h an g o z ta to tt kép azonban csa­ lóka. A nógrádi értelm iség kom oly anyagi gondokkal küzdött, hogy a közéleti állása á lta l m egkövetelt „ú ri é letfo rm a” kötelezettségeinek eleg et tehessen. Ez az anyagi helyzetükből fak ad ó elégedetlenség a közh iv atali p ály án m űködők k ö réb en ír így­ séget, sőt ellenséges érz ü lete k et szült a szabad pály án m űködőkkel szem ben. Ez az in d éték a a községi, a m egyei és az állam i tisztviselők k ö réb en terebélyesedő a n ti­ szem itizm usnak épp úgy, m in t a tá rsa d a lm i á ta la k u lá st követelő szocialistákkal szem beni ellen téte k n ek is. A b eléjü k n ev e lt sovinizm us k ö v etkeztében pedig ekkor m á r h atá ro z o tta n kiéleződtek a m ag y ar és a szlovák értelm iség közötti ellen tétek . Ezek az ellen tétek á llíto ttá k szem be m egyénk értelm iség ét azzal a n éh án y polgári rad ik álissal, a k ik a tá rsa d alm i h alad á st és a nem zetiségek ö nrendelkezési jo g át a term észetjogból igyekeztek m egm agyarázni. A prob lém ák töm ege azonban csak a h áb o rú évei so rán k e rü lt felszínre. Ezen a té re n szinte fo rd u ló p o n tn ak te k in th e tjü k I. F erencz József 1916 n ovem berében b e­ k ö v etk ezett h alálá t. Az értelm iség zöme úgy érezte, hogy láb ai a la tt m e g re n d ü lt a föld, ú j szelek, ráa d ásu l hideg szelek, kezdenek fújn i. E bben a b izo n y talan ság b an a rem én y su g arát, a béke lehetőségét csillogtatta m eg az 1917. évi oroszországi p ol­ gári fo rradalom . A cári hatalo m összeom lása m egyénk sa jtó já b a n olyan visszh an g ra ta lált, am ely nagyon em lék eztet a vízbefulló szalm aszál u tán i k ap k o d ására. Ez a h an g a régi világ visszatérésében rem énykedők hangja, ak ik m ost — a központi h a ta lm a k h a rc ­ téri sik erein ek tu la jd o n ítv a az esem ények bekövetkezését — m á r tá m a d á sra is m e r­ n ek len d ü ln i az új v ilágot rem élő polgári rad ik á liso k k a l szem ben. C éltáb láju k K árolyi M ihály és p á rtja , am ely ”rad ik á is követeléseivel m árcsak a p arla m en ten k ív ü l ta lá lh a t őszinte fegyverb aráto k ra.,,1 E zeknek a polgári rad ik áliso k elleni tám ad á so k n ak a h átteréb e n a nem zetiségi k érdés és a földreform elo dázásának a vágya rejtőzö tt. 1917. m á ju s 26-án volt az a m egyei közgyűlés, am ely H eves m egye á tir a tá t m agáévá téve, b izalm at szavazott Tisza Istv á n n a k és a h a tá ro z a t m ásodik p o n tjá b an „N ógrád várm egye közönsége k i­ m ondja, hogy a m agyar nem zet sz u p re m ác iá já n ak és az értelm iség vezető szerep é­ 64 �n ek feltétle n biztosítása szem elő tt ta rtá sá v a l, nem ta r tja id ő szerű n ek az 1913. év ­ ben hozott és a g y ak o rla tb an m ég ki sem p ró b á lt választójogi tö rv én y n ek ra d ik á lis irá n y b a n való m egoldását.”2 Azt, hogy a m egye vezető te stü le te m ié rt fo g lalt el ilyen állást, m egm agyarázza l a Somogy m egye b irto k p o litik ai á tir a tá ra a d o tt válasz, am ely a N ógrád várm egyei G azdasági E gyesület m eg h allg atása u tán , K ru d y F eren c fő­ szolgabíró m egfogalm azásában azt követelte, hogy az ak k o ri ngyb irto k o k é rd e k eit kiszolgáló gazdaságpolitika védelm ében tegyen szigorú in tézk ed ések et az á lla m h a ­ talom . In dokaik: „A n ag y b irto k szétforgácsolódása m ég nem b iz to síth atja a k ív á n t célt. A földéhség k ih a szn á lására a la p íto tt egyszerű földfelosztás m á r eleve az é let­ telen kis egzisztenciák töm egét te re m th e ti meg. A m agyarországi nem zetiségi k érd é s m egoldása gazdasági alapokon nyugszik, a k u ltú ra i eszközök leg feljeb b kisérői le ­ h etn ek azoknak. V agy m egoldjuk a je le n re nehezedő felad ato t, v agy k isik lik k e­ zünkből a nem zeti alapon szervezett m a g y ar hatalo m a m ag y ar állam iság k iép í­ tésén ek utolsó lehetősége.”3 A fen ti idézetek m inden k o m m e n tá r n élk ü l is kifejezésre ju tta tjá k a m egye h i­ v atalo s állásp o n tját: a n ag y b irto k és a k o rm án y h ű értelm iség a m ag y ar á lla m h a ta ­ lom — azaz a soviniszta m ag y ar im perializm us — talpk ö v e és tám asza. E lképzelése­ ik b en az értelm iség — ez a tá rsa d alm i réteg, am ely n ek szám os ered ő je v an — té v e­ sen m in t tá rsa d alm i osztály, az ún. „középosztály” k ate g ó riá ja k é n t je len ik meg. Ezzel csak fo ly ta tjá k az értelm iség tá rsa d alm i tú lérték eléséb ő l fak ad ó tévedéseik lá n co latát, m ivel a z t egységesnek tek in tik , pedig a k k o r ez m á r m egyénkben is rész­ ben szociáldem okrata, részben polgári ra d ik á lis elv ek et v alló csoportokból is te ­ vődött össze. Jellem ző a soviniszta irá n y z a t képviselőire az, hogy feltétle n ü l h isznek a m a ­ gyarság szellem i fölényében és m ás n épekre gyak o ro lt v arázsáb an . T évedésükre éppen egyik szellem i vezérük — aki különben a „keresztény szocializm us” élh arco sa is — Jeszenszky K álm án b alassag y arm ati plébános m u ta to tt r á a lengyelekkel k a p ­ csolatban tá p lá lt rem én y ek et illetően. „M inket m a g y aro k at te h e te tle n n e k hisznek, a k ik a s a já t dolgu n k at se tu d ju k A u sztriáv al szem ben jó l elintézni. N em lá tjá k te h á t g a ra n tá lv a részü n k rő l a biztos jövőt, ez ért v árn ak . H á tra v o ln án ak a fo rra d a l­ m árok. Ezek is elcsendesedtek. Az orosz fo rrad alo m esem ényei közelebb á llíto ttá k ő ket a gyűlölt O roszországhoz, m in t hozzánk s így ők is v árak o zó állásp o n to t fog­ la ln a k el.”4 Jeszenszkynek a lengyel „középosztály” m a g a ta rtá sá ró l ír t cikkéb ő l is k i­ derül, hogy a K eren szkij-offenzíva ellen ére is — vagy éppen e z é rt — n a p ire n d en van az oroszországi fo rrad a lm i esem ények irá n ti érdeklődés. E n n ek so rán szü letn ek olyan cikkek, am elyek a d em okrácia te rjed ésén e k hasznos és á rta lm a s h a tá sa iró l vitáznak. Ezen a té re n is h ű ek m a ra d n a k elveikhez: „Mi úgy lá tju k , hogy a d em ok­ rác ia te rjed ése előnyös a m ag y ar várm egyékben, de h átrá n y o s a nem zetiségi v id é k e­ ken, éppen a várm egyeházán, am ely kell, hogy a nem zeti alk o tm án y v éd ő b á sty á ját képezze.”5 E k k o r azonban m á r nem csak a nem zetiségi vid ék ek k el v o lt baj. A b alassag y ar­ m ati já rá s főszolgabírája ren d e lete t bocsát ki, am elyben u ta sítja a községeket, a ile lk észe k és a ta n ító k útján, hogy ta rts á k figyelem m el a hadifoglyoktól érkező cso­ m agokban ta lá lh a tó szabotázs felh ív áso k at.6 S ok a szökevény, a szab ad ság u k le já rta u tá n is o tthon m a ra d ó k ato n a.7 H íresztelések te rje d n e k el az O sztrák—M ag y ar m o­ n a rc h ia és a N ém etország között fen n álló ellen téte k rő l.3 M indezek a jelenségek első­ 5 65 �so rb an az értelm iség körében voltak ism ertek, am ely az országos lapok a n ta n t és sem leges állam ok h íriro d á in a k közléseire a la p íto tt cikkeiből é rte sü lt az 1917. novem ­ ber 7-i oroszországi esem ényekről is. A N agy O któberi Szocialista F orradalom első h a tá sá t m egyénkben a b ék ét kö­ vetelő tü n te té sek b e n kell látni. Ezek so ráb an is első a k isteren y ei nők 1917. novem ber 25-i m egm ozdulása.9 Az értelm iség reag álása is ebben az irá n y b a n n y ilv á n u lt meg, persze átfogalm azva. Ím e: „A világbéke m ielőbbi m eg terem tését célozza a m ost k i­ b o csátásra k erü lő hadikölcsön. — A központi h atalm ak leg h atalm asab b ellenfele, az orosz kolosszus m a m á r fegyveres ellenségnek nem szám ítható. Belső fo rrad alo m szülte osztályok h arc a teljesen m egbénította az orosz nem zetet. L étü k fe n n ta rtá sá ­ n ak egyedüli a la p ja a m ielőbbi béke. — A központi h a ta lm a k a t gyűlölő s letip o rn i szándékozó orosz k o rm án y z ato k a t először a mi hős, áld o za tra kész v érein k b ám u ­ la tra m éltó báto rság a s a hű ném et szövetséges fegyelm ezett rendszeressége és a la ­ possága zúzta össze.”10 Ezt a felh ív ást gróf M ajláth Géza főispán írta alá, de nem ő fogalm azta. A fogalm azás a m egye közhivatalnok értelm iség ein ek „h iv atalo s” á llá s­ fo g lalása a „fegyveres” béke, az á lta lu k d ik tá lt béke érdekében. I tt egy szó sincs az orosz n épről és hős m unkásosztályról. N yilván a kötelezően közzétett ” Felhívás,, ellensúlyozására és m eg m ag y arázására közölte ugyanazon a n apon a polgári rad ik áliso k felé h a jló losonci F elsőnógrád a következő cikket, am ely rá m u ta tv a a polgári fo rrad alo m u tá n i helyzetre, így e l­ m élk ed ett: „Az angolok fo n tjai nem ap a d ta k el és a n ép ek szab ad ság át h ird ető a n ta n t szövetségesek ölelő k a rja i, m ellyek lekötötték az orosz nép szabad e lh a tá ­ rozását, m ég nem h u llo ttak le elerőtlenedve. Á m de győzött L e n in é k hazaszeretete az a ra n y csáb jaiv al szem ben és d ia d a lt a ra to tt az orosz nép a k a ra ta . K irag a d ta m ag át az ölelő polipkarokból, m eg értette retten etes helyzetét, m ely csak a v ég ro m lásra v e­ zetheti, lá tta , hogy felb o ru lt a belső ren d és züllött h ad sereg ét a m egsem m isüléstől csak a béke m en th eti meg. —Az orosz nép fo rrad a lm i k o rm án y a, leszám olva a m ú lt csillogó á b rá n d ja iv a l és sz ap p an b u b o rék k én t szertefoszló terv eiv el, m eg szab ad íto tta m ag át önző b a rá ta itó l és kétes szövetségeseitől. Jövő állam i létén ek biztos a la p ja it ó h a jtja m egszervezni, m eg találta az u ta t és módot, m időn a központi h atalm ak h o z fo rd u lt, fela ján lv a a fegyverszünetet és k im u ta tv a készségét a b ék e tá rg y a láso k ra .”11 U gyanott, egy h éttel később ezt olvassuk: „De nagyot vá lto zo tt a vilá g egy nap alatt! — É rtjü k a m ag y ar b akának ezt a filozófiáját, hiszen am ilyen m egdöbbentően é r t m in d a n n y iu n k a t a háb o rú kitörése, épp oly h ih e tetlen ü l han g zik a fü lü n k b e a b ék e h arso n á ja, am elyet az uralom ra ju to tt b o lsevikiek fú jn ak . — M ost m ég csak su tto g ju k a békehíreket, b á r bizonyosak vagy u n k benne, d e féltjü k az an ta n té k felől fújdogáló szelektől, fé ltjü k az esetleges ú ja b b orosz b elp o litik ai válságoktól, de a z é rt e ltitk o lh a ta tla n gyönyörűséggel lá tju k az e lh in te tt m ag n ak csendes kikelését, szárb a szökkenését. — K elet felő l ú j csillag tű n ik fe l, m ely a világ bölcseit e lm é­ lyedésre, gondolkodásra inti. Ez a csillag m ég bizony talan fénnyel v ilág ít — de v i­ lá g ít — A kik m ost m ég e lta k a rjá k a rc u k a t a fény elől, azok nem sokáig fognak b ú jk á ln i előle, m e rt ez a fény u tó léri és sz ín v allásra fogja kén y szeríten i őket. — A k elet felől jövő világosság a nép ek m egm ozdulását m u ta tja a világ b ék én ek a m eg­ szerzésére. A m it a d iplom aták e lro n to tta k , azt m egcsinálják a nép ek .”12 E zt a nagy lelkesed ést tom p ítan i kellett. Egy h é tte l később C suday Jen ő egyetem i 66 �m a g á n ta n á r o k ta tja ki a Felsőgnógrád rad ik á lis olvasóit: „Ma, m ik o r m inden figye­ lem B resztlitovszk felé fordul, hol a tá rg y aló felek őszintén tö rek ed n ek a rra , hogy a v ilág legnagyobb h á b o rú já t, negyven hó véres küzdelm e u tá n békével fejezzék be, rem éln i lehet, hogy a józan m ag y ar nép m egérti a tö rtén elem nagy ta n u lsá g ait, azt, hogy a n e m ze ti p o litika és a n á lu n k sü rgetett választójog egym ással alig k ie g y e n ­ líth ető ellen tétet k é p e zn e k .”13 M egm ozdulnak azonban a balassag y arm ati polgári rad ik á liso k is és N ó g rád v ár­ m egye cím en 1917 decem berében lap o t indítan ak . Fő elvü k : „hogy a nagy n e b án tsa a kissebbet, a kissebb m egkapjon m indent, am ihez joga van. C sak így tu d ju k el­ képzelni a d em o k ratik u s jogrendet, hogy m indenki m e g találja helyét, m egélhetésének fö ltételeit s m inden egyes tá rsa d alm i osztály békében m egélhessen egym ással. A m int te h á t a N ó grádvárm egye e litél m inden h atalm i túltengést, tö rv én y telen zsarnokosko­ dást, úgy elitél és ostoroz m inden alulnól jövő jogtalan ság o t vagy tö rv én y telen erő ­ szakoskodást is.”14 — E lism erik, hogy a „dem okrácia h atalm as szellem e m á r kezdi kikezdeni az agyvelőket, s az agyvelők m illiói m á r d ik tá ln i kezdenek, hogy m it kell csinálni a vezetőknek. — O roszország legjobb bizonyítéka m in d e z e k n e k ,”15 A m egyei rad ik á liso k ellentm o n d áso k k al teli politikai irá n y v o n a lá t — részben a s a já t b u rzso á érd ek eik m ia tt is — m a m á r nehéz tisztán lá tn i és m egérteni, m e rt hol elism erik a m unkásosztály követeléseinek jogosságát, hol pedig tá m a d já k azt. N ézeteltéréseik e t igazolja, hogy az 1917 elején m egszűnt Losonci Ú jságot 1918 ja n u á r já ­ b an ú jra m egjelentetik, am elyben hangoztatják, hogy „lehető leg teljeseb b jo g k i­ terjesztés h ívei.”16 U g y an akkor aggodalom m al is el v an n ak telve. — „A keleti szél kezdi elsöpörni a p olgár nevet. — A fra n cia fo rrad alo m te re m te tte m eg az új p o lg ár típ u sát, de a m in t táv o lodott az idő forradalom tól, aképp h alv án y o d o tt a »polgártásrs« v arázsa is. Ú jból a régi osztályok szep aratisztik u s felfogása le tt az úr. A p o lg ártárs, m elynek a tisztviselő o sztályban új típusa is ke le tke zett, k énytelen volt visszahúzódni. A fe l­ éledt, részben vagyonhoz, de m in d en esetre ranghoz s k itü n tetések h ez ju to tt osztályok részérő l m ellőzéseknek és m e g aláztatáso k n ak le tt kitéve, m ely et a polgári osztály nem v o lt h ajlan d ó e ltű rn i s így óriási szakadék k eletk e ze tt köztük, m elyet csak a keletrő l jövő fu v a lla to k tö m h etn ek be. — A k é t osztály érte tle n ü l áll egym ással szem ben. A m az h a jla n d ó leereszkedni, de hódolatot kíván. Em ez v állaln á a közössé­ get, de m egalázkodni nem ak ar. — A k é t osztály fark asszem et néz egym ással az egész országban. A m azt, m ég nem tu d n i, hogyan fogja a k eleti szél kikezdeni. E m er­ rő l m á r tu d ják , hogy ú n ja izolált helyzetét. — A »polgártsa«eőn in v itá lja az »elvtárs«. A m aga erős, s az új idők új fu v allata á lta l sz en te síte tt d o k trín á já t k í­ n á lja neki. A »p o lg á rtá rs« m a m ég habozik, félti szép titu lu sá t, s gyanakszik, hogy az »e lv tá rsa k n á l« a lá re n d e lt szerep ju tn a neki. — N agy része m ég alázk o d ik felfelé, m e rt o nnan rem éli polgári m iv o ltán ak m egerősödését. A m ásik és nagyobb rész, m á r kacérk o d ik az elv társak k al. — A nnyi bizonyos, hogy a p o lg ár n év és jelleg v e­ szendőben van, felszívja a k elet felől ro h an ó új ren d és szervezet.”17 Ez a hosszú idézet nagyon jó k o rk é p e t fest a polgárság és az értelm iség ré te g ­ pro b lém áiró l és azon túlm enően a N agy O któberi S zocialista F o rrad alo m á lta l te ­ re m te tt helyzetnek ezekre a réte g ek re gyakorolt hatásáró l. A m ásik vonal, ahol a Nagy O któberi S zocialista F o rrad alo m h a tá sa k im u tath a tó , főleg az ip a rv id é k szociáldem okrata p ártszerv ezetein ek m egerősödésében, és az itten i értelm iségnek az a k k o r egyedüli m u n k á sp ártu n k célkitűzéseit tám o g ató m a­ g a ta rtá sá b a n n y ilv á n u lt meg. S ajnos, a S alg ó ta rján és V idéke c. h etila p ezidőből 67 �szárm azó szám ai nem lelhetők fel a hazai k ö zkö n y v tárak b an , d e így is több je l m u ­ ta t e rre a jelenségre. 1918. ja n u á r 8-án Zagy v ap á lfalv á n és B ag ly asalján 13, fe b ru á r 3 -án pedig S alg ó ta rjá n b a n — itt ism ét — a szociáld em o k rata p á r t győzött a községi v álasztásokon.19 Ezen a te rü le te n különben k o ráb b a n igen tek in tély es v o lt a k eresztén y szocia­ listá k szervezkedése is. Ezek azonban k o m p ro m ittálták m ag u k at. — A m ik o r ugyanis az USA h a d a t ü zen t a központi h a ta lm a k n a k ,k id erü lt, hogy a z am erik ai k o rm án y tá m o g atta a k eresztény szocialista egyesületeket és hogy ezek az eg yesületek m u n ­ k ástoborzó tevékenységet fe jte tte k ki az A m erik áb a való k iv á n d o rlás érd e k éb en .20 A z így fe jb e v e rt társaság, am elynek fő szervezői a szécsényi zárd a feren cren d ijei voltak, m élységes h allg atásb a burkolódzott. V ezetőjük, a szécsényi k erü le ti n é p p á rt elnöke, L epsényi Miklós, egykori országgyűlési képviselő volt, aki ek k o r a k ato lik u s n é p p á rt egyik la p já b a n a Gyöngyös és V idékében cikkez.21 Ez is a z t m u ta tja , hogy az ip arv id ék en a b resztlitovszki b ék etárg y aláso k a la tt és u tá n m á r nem le h e te tt sik ere a bolseviki ellenes p o litik án ak . Egym ás u tá n a la ­ k u lta k m eg az oroszországi szovjetek p éld ájá ra , 1918 ja n u á rjá b a n és fe b ru á rjá b a n itt is a m u n k ástan ácso k .22 A Z agyva völgyének egyik legolvasottab p o lg ári la p ja, a H atv a n és V idéke, 1918. ja n u á r 6-án egy olyan L en in t m agasztaló cik k et írt, — hogy ism erve az ak k o ri cenzu r á t — csodálkoznia k ell m egjelenésén.23 — Ez azt is jelen ti, hogy a N agy O kótberi Szocialista F o rrad alo m és L enin elképzeléseinek v arázsa aló l egyetlen gondolkodó em b er sem tu d ta kivonni m agát. M ost pedig u g o rju n k egy n agyot az időben és lapozzuk fel a m a g y ar „őszirózsás fo rra d a lo m ” u tá n i idők nógrádi sa jtó já t, am ely szám os leleplezést ta rta lm a z az előző időszak m egyei értelm iségének nézeteiről és állásfo g lalásáró l is. — P éld á u l ezt ol­ v assuk 1918 végén: „A polgári p á rto k egyesüléséről beszélnek s m egfeledkeznek arró l, hogy csak azokat az em b erek e t le h et egy tá b o rb a g yűjteni, ak ik ugyanazon elvi alap o n állnak, ak ik n ek hasonló m eggyőződésük van. — E lvtelen ség és m eggyőzödés­ telenség u ra lk o d ik a m i polgári társadalm unkban . A lig v an em ber, ak i csak an n y i fárad sá g o t is v en n e m agának, hogy az egyes p o litik ai p á rto k p ro g ra m já n a k m ib en ­ lé té t m egism erni törekednék. E nnél sokkal kényelm eseb b odacsatlakozni, ah o l éppen kön nyebb érvényesülni. N agyon sokszor ez a m eggyőződéses álláspont. E zé rt nehéz a p olgári p á rto k a t egyesíteni. — A m ásik nag y h ib a a p o lg ári p á rto k egységes szer­ vezésénél az, hogy ezeknek a p á rto k n a k elem ei n em olyan egynem űek, m in t a m u n ­ kásság. — A m u n k ásság érdekei azonosak, ak á rm ily e n szak m áb an dolgozzanak is. A polgári tá rsa d alo m elem einek, a gazdálkodóknak, a k ereskedőknek, az iparosok­ n ak , a köz- és m agántisztviselőknek, a szabad p ály án m űködőknek m ás-m ás a gaz­ dasági érd e k ü k és így ezeket egy tá b o rb a gyűjten i nehéz. A p o litik ai p á rto k szerv e­ zésének a la p ja m a elsősorban a gazdasági érd e k ek érvényesülése.”24 1919 ja n u á rjá b a n így elm élkedik az egyik cikkező: „Mai p o lg áru n k gyönyörűnek ta rto tta a z t az őszirózsás októbervégi napot, de m a ja n u á r elején ugyan h ag y jan a k n ek i b ék é t azzal a forrad alo m m al, ő nyugodtan a k a r to v áb b em észteni. — A kik a fo rrad a lo m b a szinte h ety k e kedvvel lé p tek be, nem gondolták meg, hogy S ch iller Z au b e rleh rlin g jé n ek szellem ét idézték fel, m ely et leigázni tö b b e t nem tu d n ak . — N em k ell hozzá lá tn o k i erő, hogy a m egkezdődött küzdelem a tőke és a p ro leta rizm u s e l­ határoló harcának m egindulását jelen ti. — Isten i n aiv itás, v agy pokoli elv etem ü ltség n y ilatkozik m eg azokban, a k ik jelen k én y e lm ü k e t és jövő, dolognélküli m eg élh etésü ­ 68 �k et v eszélyeztetettnek látv a, sz id já k a fo rrad a lm i korm án y t. — E zek v isszak ív án ják a h áb o rú s állapotot, m e rt a k k o r n ek ik és érd e k eik n e k kellem es re n d volt. Ezek visszahoznák a le tű n t rendszert, csakhogy m eg reb b en t idegzetük, m eg riad t zsebük v é lt n y u g alm át visszan y erjék .” — A felbukkanó ellen fo rra d alm i h a n g u la tra való u ta ­ lá s u tá n kipécézi az értelm iség passzív szerep ét is: „A n ap o k b a n egy ú tk a p a ró a z ­ ir á n t in te rp e llá lt meg, h o gyhát ő ket m o stm ár egyszerűen szélnek b o csájtják , úgy e, m e rt hiszen nincsen állam ? — T anulság: Az elm ú lt h etek a la tt ú tk a p a ró p o lg á rtá r­ su n k fa lu já b a n nem a k a d t pap, tanító, jegyző, ki őt a k ö ztársaság m ib en létérő l fe l­ v ilág o síto tta volna, pedig az u ra k a z a la tt m in d en n ap a k ö ztársaság éltetésév el k eltek és fek ü d tek .”25 É rdekes és figyelem rem éltó az a cikk, a m it 1919 ja n u á rjá b a n H u szár A lad ár ír t az orosz fo rrad a lo m ró l és h a tá sa iró l. Ő az, aki az ak k o ri n ép k ö ztársaság k o rab eli n ó g rád i sa jtó b a n a legvilágosabban fe jte tte ki nézeteit. — „A burzsoá társadalom alapjaiban m eg ren d ü lt és összeom lása csak idő kérdése. Az orosz fo rrad alo m , m ely képes v o lt E u ró p a le g au to k ratáb b h a ta lm á t összetörni, m eg ad ta a lö k ést a tá rs a d a ­ lom fejlődésében ab b an az irán y b an , m ely a gazdasági és állam jo g i beren d ezések egész stru k tu r á já t új alap o k ra v an h iv a tv a fektetni. — A fra n c ia fo rrad alo m h a tá sa alól csak egy n em zet v o lt képes m a g át kivonni és ez az orosz állam h atalo m . A m in ­ den oroszok c á rjá n a k m indenhatósága, egyházi és világi téren, n a p ja in k ig fen n állo tt. B á r az 1905 évi fo rrad a lo m k iv ív o tt bizonyos népjogokat, m ely ek et ném i g ú n n y al a lk o tm á n y n ak is le h e t csúfolni, de m in d en n ek d a c á ra hol m a ra d O roszország azon alapigazságtól, hogy »term észetétő l fogva m in d en em b er egyenlő«. — N agy v ilág ­ égésnek k e lle tt jönni, m ely m eg rázta az óriás kolosszust, hogy agy csapásra ne csak a burzsoá társadalom által h ird e te tt em beri jogok és szabadságok, hanem a szociális b eren d ezkedés k o lle k tív fo rm á ja is m egvalósuljon.” A tárg yilagos h an g ú bevezetés u tá n k o m m u n ista ellenes n éz eteit igyekszik gaz­ dasági, p o litikai és filozófiai eszm ékkel alátám asztan i. — M ajd így fo ly ta tia : „H azánk sem k e rü lte ki a bolsevista eszm ék h atásá t. A sok ezer hadifogoly, k ik összeb aran ­ g o lták a h atalm as Orosz b iro d a lm a t a Csendes óceánig, ezen eszm éktől te lítv e té r ­ te k m eg h az áju k b a. Az eszm e tetszetős és te rm ék en y ta la jra ta lá l m indazoknál, k ik e t az élet nyom orúságos gondja nyom és a k ik egy szebb, egy jobb jövő h a jn a lh a sa d á sá t lá tjá k az ú j eszm ékben.” — E zt a té n y t azonban úgy érték eli, hogy „A töm egek n em tu d n a k az eszm ék m ély ére h atolni, nem tu d já k az okok o k o zatát m érlegelni, csak a felü leté n m ozogván, a dolgok felszínét teszik m agukévá és töm egérzéseiktől h a jtv a , gondolkozás n élk ü l igyekszenek is a z t m egvalósítani.”— V égülis a r r a a k ö v etk ezte­ té sre ju t, hogy „a k o lle k tív berendezés fő h ib á ja a b b a n áll, hogy nem h ú sb ó l és v érb ő l való em b erek k el szám ol, h an e m m eg alk o tja a m aga em b eri id e á ljá t és erre alk alm azza a m aga szabályait. H a az em b erek csupa M a rx -o k lennének, a k k o r ta lá n m eg v aló síthatók len n én ek M a rx n a k k ü lönben ideális eszméi. — Hogy ebb en m en y ­ n y ire igazam van, példa re á a kereszténység tö rtén ete. A k o m m u n ista elvek először a N ázáreti a jk á n h an g zo ttak el.”26 H u szár A la d á r eszm efu ttatása a z é rt is fontos, m e rt ő a H o rth y -ren d sz er idejében egyike a m egye k o m m unista-üldöző vezetőinek, aki azonban a m áso d ik v ilág h áb o rú a la tt ráeszm élt egész életén ek tévedésére. A ntifasiszta m a g a ta rtá sa m ia tt a n ém etek h u rc o ljá k el és o tt h a l m eg az in te rn á ló táb o rb an . A m ásik p ó lu st a h alad ó értelm iség feltétle n ü l m u n k áso sztály p árti m a g a ta rtá sú ta g ja i képviselik. S okuknál ez csak h a n g u la t — n éh a csak m úló h a n g u la t — kérdése, so k u k n á l sz ilá rd m a ra d an d ó jellegű meggyőződés. Ilyen m eggyőződéses elem ektől 69 �gazdag gondolatvilág le tt ú r rá az iparm edence értelm iség iei körében, ak ik irodalm i és m űvészeti alk o tásaik b a n is kifejezésre ju tta ttá k az új világról a lk o to tt vélem é­ ny ü ket. S alg ó ta rján b a n 1919. m árcius 23-án a F őtéren ta rto ttá k m eg az üzem ek vörös zászlók a la tt felvonuló m un k ásai a m árcius 21-én k ik iá lto tt T an ácsk ö ztársaság o t üdvözlő töm eggyűlésüket. E nnek a v asárn ap i m egm ozdulásnak jegyében fogam zott m eg — az o tt elhan g zo tt beszédek a la p já n — N ógrádi P ap p Dezső verse: „Az idegen kato nákhoz!” A m i földünkön a nyom or tanyáz, K önnyektől sózott m ost a ken y erü n k , N incs tüzelőnk és rongyos a ru h án k , A k iv e rt eb se cserélne velünk. A k o hóinkban nem lobog a tű z S m eg álln ak la ssan k é n t a vonatok, H a ellen ü n k h a jt izgató paran cs, Ne lőjjetek , fegyvert ne fogjatok! Vagy nem v o lt elég m ég a vérözön? A ném a falvak, az e ltű n t tan y ák ? A zt a k a rjá to k , ú jr a sírja n a k A z e lá rv u lt özvegyek, any ák ? K ih am v ad jo n az é let m écsese, M it ő rü lt vérszom j itt-o tt m eghagyott? H a ellen ü n k h a jt izgató p aran cs: Ne lőjjetek , feg y v ert n e fogjatok! Az em b er célja nem le h et a v ér S nem tró n o ln ak örök K áinok, T itő letek függ s a cézári gőg A v u lt u ra lm a p orba h u lln i fog. A földnek m éhe, k alász t szü ljö n -e T itőletek függ, vagy átokm agot?! H a ellen ü n k h a jt izgató p aran cs: Ne lőjjetek , fegyvert n e fogjatok! L edobtuk a szolgaság lá n c a it S m o st a szabadság ténye v á r reánk, H a a k a rjá to k , az az égi n ap M inden n em ze tre sü th e t e g y a rá n t T i nem h ozhattok új rablán co k at, M e rt n ek tek is szent kin csetek a jog. H a ellen ü n k h a jt izgató p aran cs: N e lő jjetek , feg y v ert n e fogjatok! S alg ó tarján , 1919. m árciu s 23. 70 �Ez a vers A N ap cím ű bud ap esti újság b an je le n t meg, ah o l sa jtó h ib a kö v etk ez­ téb en a h a rm a d k versszak ötödik és h a to d ik sora fe l v an cserélve. A k ö ltem én y t p ontosan az 1918/19-es fo rra d a lm a k iro d a lm á t összefoglaló szöveggyűjtem ény III. k ö tete közli.27 U gyanennek a főtéri gyűlésnek van egy képzőm űvészeti lecsapódása is. Bóna K ovács K ároly, a k k o r fia ta l festőm űvész, o la jv áz la to t k észített a té r közepén össze­ g y ű lt töm egről. A képen központi h ely et foglal el a vörös zászlók közt em elvényén beszélő szónok, a k it — r u h á ju k u tá n is m egitélhető en — a legkülönbözőbb tá rs a ­ d alm i osztályhoz tarto zó em b erek h allg atn ak . É rdekes ellen tétk ép p en fe ste tt az elő­ té rb e két, a szónoknak h á ta tfo rd ítv a golyózó gyerm eket. — A képet, sajnos, k á t­ rán y festék k el k észítette és így ez az o la jv áz la t m a m á r a n n y ira sötét, hogy szinte alig rep ro d u k álh ató . C élja az volt, ahogy szem élyes beszélgetés so rán m egem lítette, hogy később en n ek a la p já n egy nagyobb o la jk ép e t készít, am iben azonban az ellen ­ fo rrad alm i időszak, bebörtönöztetése és üldöztetése m egakadályozta. Ez a festm ény, am ely jelen leg a sa lg ó ta rjá n i M unkásm ozgalm i M úzeum tu la j­ dona, országosan is egyedülálló tö rtén elm i érték, m e rt nincs tu d o m ásu n k arró l, hogy az országban b árh o l is készü lt volna a T anácsköztársaság k ik iá ltá sá t követő n a p o k ­ b an ilyen, hasonló jellegű, képzőm űvészeti alkotás. C ikkem ben igyekeztem n éh án y olyan, ta lá n nem is legjellem zőbb m o zzan ato t fel­ villantani, am elyek a nógrádi értelm iség h a n g u la tá t és p o litik ai m a g a ta rtá sá t a Nagy O któberi S zocialista F o rrad a lo m m a l k ap cso latb an ném ileg kifejezik. A rész­ letekbe elm erülő és a h á tté r m ég r e jte tt o ld a la it is feltáró feldolgozás azonban csak egy nagyobb te rjed elm ű m űben lehetséges. JEG Y ZETEK 1. N ógrádi H írlap, 1917. — XLV. évf. 20. sz. — m áju s 20. — V álasztói jog c. v ezér­ cikk. 2. U. o., 1917. — XLV. évf. 21. sz. — m áju s 27. — N ógrád várm eg y e és a szavazati jog c. vezércikk. 3. U. o., 1917. — XLV. évf. 22. sz. — jú n iu s 3. — N em zeti b irto k p o litik ai c. cikk. 4. U . o., 1917. — gLV. évf. 24. sz. — jú n iu s 17. — Jeszenszky K álm án : H áb o rú s u tam c. tá rc ac ik k sorozat. 5. U. o., 1917. — XLV. évf. 34. sz. — augusztus 26. V árm egyék és a d em o k rácia c. vezércikk. 6. N ógrád m egye L evéltára, a cserh ásu rán y i körjegyzőség iratai, V .207.C b.l61917/ 1330. — A b alassag y arm ati já rá s fő szo lg ab íráján ak 1917. jú liu s 22-én kel irata. 7. U. o. — 1917/1525. — A b alassag v arm ati já rá s fő szo lg ab íráján ak 1917. augusztus 2-án k elt irata. 8. U. o. — A rétsági körjegyzőség iratai V. 306 cb l— 19171 1 69. R étság, 1917. augusz­ tus 4. 9. V. ö. B eér Já n o s: A h elyi tanácsok k ia lak u lása és fejlődése M agyarországon (1945—1960). — B u d ap est. 1962. 49—50. 1. 71 �10. F elsőnógrád, 1917. — VI. évf. 51. sz. — decem ber 6. — A z 1917. n o v em b er 29-én k elt F elhívás N ógrád várm egye hazafias közönségéhez. 11. U. o., 1917. — VI. évf. 51. sz. — decem ber 6. — Dr. T örök B éla: A n ép ek szab ad ­ sága c. vezércikk. 12. U. o., 1917. — VI. évf. 52. sz. — decem ber 13. — ky: B ékegondolatok c. cikk 13. U. o.,1917. — VI. évf. 53. sz. — decem ber 20 — Dr. C suday Jenő: A tö rtén elem és a tiszta választás c. cikksorozat I. része. 14. Előfizetési felhívás külön lapon. D énes K áro ly v o lt a főszerkesztő és Dr. Holló Dezső a felelős szerkesztő. 15. N ógrádvárm egye, 1918. — I. évf. 1. sz. — ja n u á r 1. — 1914— 1918 c. vezércikk. 16. Losonci Újság, 1918. — X III. évf. 1. sz. — ja n u á r 13. — Ú jra m u n k á b an c. v ezér­ cikk. 17. N ógrádvárm egye, 1918. — I. évf. 2. sz. — ja n u á r 5. — A polgár c. cikk. 18. U. o., 1918 — I. évf. 3. sz. — ja n u á r 13. — H írek 19. U. o., 1918 — I. évf. 7. sz. — fe b ru á r 9. — H írek. 20. N ógrád várm egye L evéltára, a som oskőújfalui körjegyzőség iratai, 1917/1239. — A sa lg ó ta rjá n i főszolgabíró 1917. m árciu s 18-án k e lt irata. 21. G yöngyös és V idéke, 1918. — II. évf .2. sz. — ja n u á r 13. — L epsényi Miklós: 48—67 c .cikk. 22. A M agyar M unkásm ozgalm i T ö rtén e tek V álogato tt D o kum entum ai, V. kötet, B udapest, 1956. 29. 1. 23. H atv an és V idéke, 1918. — X X . évf. 1. sz. — ja n u á r 6. — L enin c. vezércikk. 24. N ógrádvárm egye, 1918. — I. évf. 53. sz. — decem b er 28. — Szervezkedés c. vezér­ cikk. 25. N ógrádi H írlap, 1919. — X L V II. évf. 1. sz. — ja n u á r 5. — H alász L ipót: F o rra ­ d alm i forgácsok c. vezércikk. 26. U. o., 1919 — X L V II. évf. 4. sz. — ja n u á r 26. — D r. H u szár A lad ár: A z orosz fo rrad a lo m és h a tá sa c. vezércikk. 27. M indenki ú ja k ra k é s z ü l. . . Az 1918/19-es fo rra d a lm a k iro d alm a. (Szöveggyűj­ tem ény) S zerkesztette és a jegyzeteket írta : József F ark as, III. kötet. B udapest, 1960. 624—625., és 702. 1. 72 �NÁDHÁZI LAJOS A „Vörös zászló hőseinek útján“ mozgalomról A felnövekvő nem zedék nevelésében különös jelentősége v an a szocialista h az a­ fiság tu d a ta és érzése kifejlesztésének. Ez a szem élyiség vonás — m in t alap v ető életérzés — a hordozóit késszé teszi a h az át alk o tó közösség érd e k ein e k szo lg álatára, a szellem i, erkölcsi és fizikai ere je legteljesebb m ozgósítására. A szocialista hazafiság és a részét alkotó m u n k ás nem zetköziség az átfogó jelleg e m ia tt csak a nevelés v alam ennyi tényezője céltudatos, eg y ü ttes h a tá sá n a k ere d m é­ nyeként a la k u lh a t ki. Az ú ttö rő m ozgalom születése p illa n a tá b a n felism erte a szocialista h az afisá g ra nevelés tá rsa d alm i jelentőségét, ezért egyik legfontosabb célkitűzésének te k in ti a g yerm ekek ilyen irán y ú nevelését. A jelk ép, példakép, eszm énykép ren d sz erét a hazafias nevelés szo lg álatáb a á llí­ to tta, d e felh a szn á lja céljai eléréséhez a ro m an tik u s m ozgalm ait, ak ció it és a nem zeti nem zetközi ünnepeinket. A Nagy O któberi S zocialista F o rrad alo m 50. é v fo rd u ló já n ak ü n n ep lésév el re n d ­ k ív ü li lehetőség kínálkozik az ú ttö rő m ozgalom nak a gyerm ek ek szocialista h azafi­ a k k á nevelésére. Az ünnepségsorozat k ere tein b elü l alk alo m n y ílik a h azafiság g al összefüggő ism eretek n y ú jtá sá ra , érzelm i h atás keltésére, cselekedtetésre. A z u tó b b i a z é rt lényeges, m e rt a g yerm ekek tá rsa d alm i tevékenysége m in d e n k o r hasznos esz­ köze, egyben eredm énye és m ércéje is a h azaszeretetnek . Az Úttö rő Szövetség, felism erve az évforduló ün n ep léséb en rejlő n ag y szerű nevelési lehetőségeket, a gyerm ekek fejlettségi sz in tjé t és érd ek lő d ési sz fé rá it fi­ gyelem be véve, gondosan m egterv ezte a „Vörös zászló h ő sein ek ú tjá n ” m ozgalm at. Az ú ttö rő szervezeteknek ez a nagyszerű m egm ozdulása a N óg rád b an élők szá­ m á ra k ülön jelentőséggel bír, m ivel 1966. szep tem b er első n a p ja ib a n S alg ó tarján b ó l, a m unkásm ozgalom kiem elkedő helyéről in d u lt el. Z ászlódíszbe öltözött v áro su n k b an összegyűlt az ország több m in t 250 ú ttö rő k ü ld ö ttje, hogy találkozzon a h arco k b an ed z ett fo rrad a lm á ro k k a l, ú j é le tü n k fá ­ ra d h a ta tla n építőivel, és az ifjúság vezetőivel. A Z ója lig etb en ren d e zett több ezer fős találk o zóról rö p íte tte a televízió, a sa jtó az ország összes kisdobosához és ú ttö rő ­ jéh ez a „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom elin d ítá sá t célzó felh ív ást. N agy h a ­ tá ssa l v o lt a találkozón részt vevő úttö rő k re, hogy a vörös zászló á lta l je lk ép e ze tt eszm ék m egism erésére, tiszteletére, védésére, a Rákóczi és az 1848-as szabad ság h arc, a T an á csk ö z tá rsa ság é rt harco ló csepeli vörös ezred és a n ó g rád i p artizán o k sok h a r ­ cot lá to tt zászlói alól szó líto tták fel ő k et éppen azok az em berek, a k ik egész életü k k el k ü zd ö ttek a szabadságért, az em beri h alad ásért. Az ü nnepélyes in d ítás, a felhívás k ö rülm ényei és ta rta lm a vonzóvá, ro m an tik u ssá te tte a gyerm ekek szem ében a m ozgalm at. A gondosan m e g terv ezett akciók, a lá n ­ 73 �co latot alkotó szakaszok a hazafias nevelésnek k o n k ré t fo rm át, k e re te t ad tak . L ehe­ tővé v á lt az ú ttö rő közösségek érzelm i, értelm i és a k a ra ti nevelő h a tá sá n a k k ib o n ­ tak o ztatása. Az egyes akciók á lta l e m ozgalom k ere tén belül szerves egységbe illeszk ed ett nem zeti tö rté n etü n k , a m unkásm ozgalom harca, a N agy O któberi S zo cialista F o rra ­ d alom m al m eg in d u lt tá rsa d alm i áta la k u lá s és n a p ja in k fő küzdelm e, a k é t világren d szer harca. A m ozgalom fela d ata in a k m egoldása so rán a gyerm ek ek olyan fontos k érd é sek re k a p ta k választ — term észetesen életkori sz in tjü k n e k m egfelelően — m in t a fo rra ­ dalm i elm élet és g y ak o rlat kölcsönhatása, a m unk áso k nem zetközi érdekegységéből fak ad ó sz o lid aritásn ak szükségessége a fo rrad a lm i harco k b an , a S zovjetunió sze­ rep e a n ép ek felszab ad ításáért, a b ék é ért v ív o tt küzdelem ben. Az ú ttö rő k a k u tatások, gyűjtések, találkozások segítségével b etek in tést n y erte k az elm ú lt idők küzdelm eibe. Ezek fe ltá rá sa a r r a is ráé b re szte tte a g y erekeket, hogy a haza, a dolgozók é rd e k eit nem le h et m á sk én t szolgálni, m in t ezek ellenségei elleni harccal, gyűlölettel. Az egyes akciók so rán — am elyekről később részletesen szólok — az ú ttö rő k n ek n em csak a hazafias ism eretei g y arapodtak, hanem fo rm á ló d ta k érzelm i viszonyu­ lá saik is. Az őrsi n ap ló k feljegyzései m u ta tjá k m ilyen szeretet, tiszte let fejlő d ö tt ki olyan idős kom m u n isták irá n t, ak ik v á lla ltá k a tá rsa d alo m h a la d á sá é rt fo ly ta to tt küzdelm et, A gyerekek feljegyzései között m e g találju k az előzőekben ism e rte te tt vonások ellenkezőjét is, a h áb o rú s k a rd c sö rte té st fo ly tató k k al szem beni gyűlöletet. A z ism eretek, az érzelm ek, a nap ló k b a ír t szavak, kis tö rté n ete k m egörökítése m e lle tt je len tk ez ett a cselekvéseikben, állásfoglalásaik b an m egn y ilv án u ló szocialista h azafiság és m un k ás nem zetköziség is. C saknem m in d en őrsi n ap ló b an o tt ta lá lh a tó a felírás „B ékét V ietn am n a k ”, vagy „T iltakozunk az am erik ai agresszió ellen ”. Az 177 sz. P etőfi S án d o r ú ttö rő c sap a t Bolygó őrsének ta g ja i összejövetelünkön e lh a tá ­ rozták, hogy m élyebben m egism erik V ietnam földjét, n épét, h a rc á t és közös m u n k á ­ val szerzett p én zü k et elk ü ld ik a v ie tn am i gyerekeknek. A „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom nevelő h a tá sa leg in k áb b az egyes szakaszok gyerm eki m egnyilvánulásain vizsgálható és m érhető. A m ozgalom ba m in d en ú ttö rő és kisdobos ö n k én t je len tk ezh etett, a közösséget, a szocialista h a z á t szolgáló te tte k k el és jelentkezési em lékek készítésével. A nem es te tte k díszes fe l­ jegyzéseit, a tá rg y i em lék ek et az őrsök, az egyes p ajtáso k szep tem b er 29-én, a F egyveres E rők N ap ján a d tá k á t a csapatok vezetőinek. É rdem es n éh á n y p illa n tá st v etn i a v á llla lt és te lje síte tt m u n k á k ra . Igen sok ú ttö rő őrs v á lla lta az iskola u d v a r tisz tá n ta rtá sá t, isk o lak e rt gondozását, a sz e rtá ra k rendezését, kiegészítését, a ta n te re m otthonossá tételét. M ég többen v o lta k a k ik a la k ó terü le t, a község g o n d jain ak m egoldásából v á lla lta k részt, pa rk gondozás, fásítás, vízlevezető á ro k tisztítás, gyalogjáró rendbeszedés és hasonló fo rm ák b an . O lyan őrsökkel is le h e te tt találkozni, a k ik a term elő egységekben végeztek erejü k h ö z m é rt m u n k át. Az 1654-es P etőfi S án d o r ú ttö rő c sap a t V örös csillag őrse pedig a v örös­ k ato n ák sírjá n a k re n d b e n ta rtá sá t végezte és végzi. Az ú ttö rő k ezekkel a nem es te tte k k e l bizonyították, hogy készek a m ozgalom fe la d a ta in a k teljesítésére. A gyerm ekek érzelm eit, g ondolatvilágát m ég gazd ag ab b an k ifejezték a k iá llí­ tásokon is b e m u ta to tt jelentkezési em lékeik. R end k ív ü li ötletességgel fo rm á ltá k m eg felszab ad u lásu n k at, a S zovjetúnióhoz fűződő b a rá ti k ap cso latain k at, a m u n k ásm o z­ 74 �galom nem zetközi küzdelm eit, a vietnam i felszab ad ító k ir á n t érz e tt szo lid a ritásu k a t jelképező em lék tárg y ak at. A lbum okban, festm ényeken és rajz o k b an ö rö k íte tték m eg az ú jjá a la k u lt életünket, a la k ó terü le tü k fejlődését, az ú ttö rő k életén ek szépségét. A legkiválóbb pedagógusok viszont felism erték a z t a ren d k ív ü li nevelési leh ető ­ séget is, am ely a Fegyveres E rők N ap ja „úttörő csapatzászló ü n n ep év é” tételéb en re jle tt. A kínálkozó a lk a lm a t — az ünneség előkészületeit,, m eg ren d ezését az előző­ ekben ism ertetek k el egységbe ötvözve — felh a szn á ltá k az ú ttö rő jelk ép ek je len tésé­ nek, eszm ehordozó szerepének m élyebb m egértésére, az érzelm i kötődés sz ilá rd í­ tására. A zászlóról ta rto tt beszérgetések, a vörös zászló eszm éiért egy életen á t k ita r ­ tással küzdőkkel — in te rn acio n alisták , k o m m u n isták — ren d e zett találk o záso k erős h a tá st g y akoroltak az úttö rő k re. A fegyveres te stü le tek á lta l a d o tt zászlók av atása, a csapatzászlók és ú ttö rő je lk ép ek m éltóbb elhelyezése h o zz ájáru ltak , hogy a nem es eszm ék jelképei nagyobb h ely et k a p ja n a k a gyerm ekek fo rm álásáb an . Az eddig e lé rt h a tá st — több tényező m e lle tt — jól m é rh e tjü k azon is, hogy az ú ttö rő k naplóiban, szabad te m a tik á jú ra jz a ib a n ( a pszichológiából ism ert a r a j­ zok szem élyiség tükröző szerepe) díszítő, vagy funkcio n ális elem k é n t az elm ú lt év ­ ben g y ak rab b an ta lálk o zh a tu n k a vörös, a nem zeti színű, vagy éppen az ú ttö rő é le t­ hez kötődő őrsi és ra j zászlókkal. A „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom akció ib an k önnyen felism erh ettü k a szocialista hazafiság teljes ta rta lm á n a k a m egragad ását. Az eszközök és m ódszerek o ld aláró l m egközelítve viszont egy jól kidolgozott ren d szerb e illeszkedést ta p a sz ta l­ h attu k . K ülön e m líté st érdem el a gyerm ekek életk o ri sa játo sság a in ak figyelem be v étele és az öntevékenység szélekörű k ib o n ta k o ztatá sára ösztönzés. A N agy O któberi S zocialista F orradalom , a K om m u n isták M agyarországi P á rtja m eg alakulása évfordulóin ta rto tt m egem lékezéseket, a p á r t IX . k o n g resszu sán ak kö­ szöntését, a „K öszöntjük p á rtu n k a t” akció fogta össze. Jelszó k én t „A p á rtta l, a n ép ­ p el egy az u tu n k ” ism ert fo rrad a lm i dal s o rá t v álaszto tták . Ez az akció jó leh ető ­ séget n y ú jto tt az em beriség életében új k orszakot n y itó 1917-es oroszországi fo rra ­ dalom jelentőségének, h a tá sá n a k ism ertetésére, a kom m u n isták célkitűzéseinek m eg­ ism ertetésére. A p á r t IX . kongresszusa előkészületeiben való tev ék en y részv étel — a tá rsa d alm i m unkaakciók, a találkozók, az anyaggyűjtések, a m ű so rad ás — az ese­ m ények figyelem m el kisérése, a gyerm eki kérdések m egválaszolása g azd ag íto tta az ú ttö rő k tá rsa d a lo m ra vonatkozó ism ereteit, élm ényszerű en kap cso lta ő k et a helyi és országos esem ényekbe. K özelebb k e rü lte k a gyerek ek a p á rt, a k o m m u n isták h e­ lyes m egitéléséhez, a szocialista építés fe la d a ta in a k m egértéséhez. Az erős h a tá s t a k k o r érezzük csak igazán, h a beszélg etü n k a gy erek ek k el a fo rrad a lm i té m á jú ak adályversenyeknél, h arc i tú rá k n á l, h a tö b b e t h a llju k énekelni a fo rrad a lm i dalokat, vagy h a elolvassuk az őrsi n ap ló k b a b ejeg y zett őszinte, g y er­ m eki g o ndolatokat az idős k o m m u n isták k al fo ly ta to tt beszélgetésekről. Ezekben a m eg n y ilvánulásokban szem betűnik az elm ú lt idők csodálata, a fo rrad a lm i te tte k e t elk ö v etők tisztelete és a nagy elh atáro zás: ők is v alam i nag y o t a k a rn a k ten n i, á m u ­ la tb a k ív á n já k ejten i a világot. A „H arsan a k ü rtszó ” akció, am ely a téli időszakot ölelte fel, elsősorban a ta ­ nulás, a k u ltu rá lis tevékenység felé fo rd íto tta a figyelm et. E nnek tám o g atásáb an m á r sokkal eg y értelm ű b b n ek bizonyult a nevelők és szülők tám o g atása. M a m á r senki elő tt nem kétséges, hogy a tan u lás, a k u ltu rá lis szin t em elése előnyös a ta n u ló k f e j­ lődése szem pontjából. Ez egyszerűbben érthető, m in t a m in d en o ld alú an fe jle tt sze­ 75 �m élyiség k ia lak ításáh o z szükséges so k irán y ú hatáso k m egszervezésének, b o n y o lu lt fel­ ad ata. I tt látszólag kevesebb a világnézeti és p o litik ai ü tk ö ző p o n t is. N em csoda, h á t h a az akció szinte em előjévé v á lt a ta n u lásn ak . A ta n tárg y i v etélk e d ő k re készülő ú ttö rő k közül sokan v ettek k ezükbe az iskolai órán ta n u lta k kieg észítésére ism erette rjesztő könyveket, lexikonokat. A m egye csap atszin tű v etélk ed ő jén közel 15 ezer gyerm ek v e tt részt, ilyen az ú ttö rő m ozgalom fen n á llása ó ta m ég n em volt. Az o r­ szágos orosz nyelvi versen y t is a zagyvapálfalvi R átk ai J u d it n yerte, ak i ju ta lm u egyhónapos táborozáson v e tt részt a k rim i A rtyekban . A „Ki m it tu d ” k ere tein tovább gazdagodtak az ú ttö rő k ism eretei. E m lékezetükbe idézték a h aza tá jairó l, tö rté n elm i hagyom ányairól, k u ltu rá lis k in cseirő l ta n u lta k a t, h allo tta k at. M indezt kiegészítették az akció je lsz av án a k — „P ajtás d alo lju n k szép m ag y ar hazánkról,, — szellem ében ren d e zett k u ltú rá lis szem lék, bem u tató k . A m ű ­ sorok nagy része szervesen illeszk ed ett a m ozgalom légköréhez. A n agy esem ényeket m űvészi form áb an tükröző alk o táso k at m u ta tta k be az ú ttö rő szó listák és m űvészeti csoportok. H elyesen kapcsolódott itt egybe a h aza építéséhez, védéséhez elen g ed h etetlen m űveltség g y a ra p ítá sá ra ösztönzés, életü n k szépségeinek, g azd aság án ak m e g m u ta tá­ sával. A k u ltu rá lis rendezvények pedig m in t m ély élm én y ek h ag y tak k itö rö lh e te t­ len nyom okat a gyerm ekek életében. A lig n éh án y h é t m ú lv a a nem zeti tö rté n elm ü n k h áro m tav aszi fo rra d a lm á t — 1848, 1919 és 1945 — esem ényeit á llíto tta az em lékezés a h azafias nevelés közép­ p o n tjáb a. A „H árom ta v asz t ü n n ep e lü n k ” akció, a „Pirosló arc cal és p iro s zászlókkal” jelszav án ak h an g u lata , a tav asz közeledte lázba hozta az ú ttö rő k e t. Az előző idő szak k u ta tása, ta n u lása u tá n a cselekvésre k e rü lt a sor. E m lék tú rák , a k a d ály v erse­ nyek, n agyszabású h arc i játékok, tö rtén elm i nevezetességű h ely ek re te tt k irá n d u lá ­ sok, fák ly ás felvonulások, ünnepélyes tá b o rtü zek g y ú jtása közben em lékeztek a k is­ dobosok és ú ttö rő k a nagy idők b á to r te tte ire . Sok hely en szóba k e rü lte k e h arc o k gyerm ek hősei. Ily en k o r itt-o tt m ég sóhajok is felszálltak , hogy m ost ilyen n agy te tte k re m ié rt nincs szükség. A nevelők, a k atonatisztek , a többszörösen k iü tn te te tt harco so k ilyenkor p éld ák segítségével igyekeztek m e g értetn i; m a m ilyen h e ly tá llá sra v an szükség, és bizonyították, hogy ez aligha kisebb a tö rtén elem á lta l feljeg y zett tettek n él. A helyes tanácsok h a lla tá n , a figyelő szem párok lá ttá n ö n k én telen ü l felidéző­ d ö tt az em berben az ifjú ság fo g ad atlan p ró k á to ra in a k d e stru k tív h an g ja, a „ne szólj szám , nem fáj feje m ”, „csak m ag ad d al tö rő d j”, „igyekezzél b ev ág ó d n i” stb., m inden nem es em beri szándékot és tö rek v é st gúzsba kötő, h am is frázis. V ajon fel tu d ju k -e k ellően vértezn i ezekkel szem ben le án y a in k at és fiain k at? A h am is gondolatok és n ézetek befolyása elleni együttes fellép ésre a különböző nevelési tényezők — család, iskola — jó lehetőséget biztosit. A z ifjú ság i szervezet m egm ozdulásai b iz to síth atjá k a gyerm ekek helyes szán d é k ain a k k ib o n tak o ztatását, a k o rn a k m egfelelő cselekvésben való realizálását. A „Lenini zászló a la tt” elnevezésű akcióval m egkezdődött előkészítés a Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m ünnepségeire. L enin szü letésn a p ján a k m eg ü n n ep lé­ sére készülve az ú ttö rő k és kisdobosok igen sok tö rté n ete t, v e rse t olvastak, n em egy helyen alb u m o k at k észítették a fo rrad a lo m vezérének életéről. Ezek a foglalkozások jó l seg ített a p éldakép v álasz tásáb a n és eszm énykép k ia lak ításá b an . 76 �A foglalkozásra m g eh ív o tt in te rn acio n alista harcosok, idős k o m m u n isták el­ m o n d ták , a n n a k id e jén hogyan in d íto tta őket cselekvésre L enin eszm éje. Ism erte tté k m ilyen h a tá st gy ak o ro lt rá ju k az októberi fo rrad a lo m esem ényeinek h íre. I tt kezd­ té k közelebbről is m egérteni a gyerm ekek az elnyom o ttak fo rra d a lm á n a k nem zetközi jelentőségét. Egy k icsit ta lá n a z t is, hogy a je len ered m én y ein ek fo rrá sa a m ú lt tö r ­ tén elm én ek h a la d á st szolgáló esem ényeiben rejlik . A g y erm ek n ap id e jére m á r n ag y ­ ará n y ú levelezés in d u lt m eg a m ag y ar és szovjet gyerm ek ek között. M egyénkből több m in t háro m ezer ú ttö rő go n d o latait v itte a posta az év fo rd u ló ra készülő szo v jet pionírokhoz. Ezek m á r m integy előkészítését is je le n te tté k a szep tem b er 3-án G yőrből in duló A u ró ra akciónak. I tt kétnapos p rogram on m egyénk g y erm ek eit 20 kiv áló ú ttö rő képviselte. A legfőbb cél ez alk alo m m al a m u n k ás nem zetköziség g o n d o latán ak m egértése, gyerm eki közelségbe hozása. A z ú ttö rő szervezetek a cél eléréséh ez a pedagógia eszközeinek és m ódozatainak gazdag tá rh á z á v a l rendelkeznek. A z A u ró ra m a k e ttjé n e k elkészítése a „ki tu d töb b et a S zovjetú n ió ró l” vetélkedők, a szo v jet nép életével összefüggő m űvészi m űsorok előadása, a szovjet p io n íro k m eg aján d ék o ­ zása az együttérzésüket, az egy közösségbe ta rto z á su k a t kifejező ap ró tárg y ak k al, em lékekkel. A S zovjetúnióban já rt, ta n u lt em b erek k el való találkozás, a n o v em b er 7-én S zovjetúnióba u tazó ú ttö rő k élm énybeszám olói olyan esem ények leh etn ek , am e­ ly ek k itö rö lh e tetlen nyom okat hagynak a tan u ló k életében. Az egyre szaporodó b e­ nyom ások, élm ények biztos a la p o t je len ten ek az érd ek eg y ség ü n k et bizonyító szám ta­ la n tén y befogadásához, m eggyőződéssé érleléséhez. A m ozgalom állom ásain végighaladva látszik csak igazán, m ilyen ügyesen ötvö­ ződött itt egybe az em beriség, a haza, az egyén érdeke. M indez m ily en sok o ld alró l m egközelítve éri a gyerm ekeket, átszövi élete, tevékenysége m in d en m ozzanatát. A hazafias nevelés itt valóban a nevelés egészét átfogó céllá lesz. O lyan céllá, am ely m egvalósulása után, a szocialista hazafiság, szem élyiség vonás fo rm á já b an , cselek­ vésre ösztönző erő k é n t m űködik az egyén életében. Az ú ttö rő m ozgalom nak ez a gondosan m egterv ezett akciósorozata ism ét bizo­ n y íto tta, a szövetség a nevelés legkiválóbb m űvelőire építve, gyerm ek n ev elésü n k általán o s céljai elérése érd ek éb en m ilyen nagyszerűen tu d ja k o m b in áln i a szocia­ lista pedagógia m a m á r gazdag tá rh á z á b a n m e g találh a tó eszközöket. 77 �CSÍK PÁL Boncs-Brujevics: Emlékeim Leninről T alán törvényszerű jelensége a tö r­ tén elem nek, hogy legnagyobbjai — a k i­ k e t v alóban szívébe z á rt egy nép, vagy az em beriség — nem ír ta k m e­ m o árt. Vagy m e rt nem v o lt rá idejük, de in k á b b nem ta rto ttá k fontosnak. M inden en e rg iáju k a t, képességüket a tö rtén elem á lta l rá ju k ró tt fela d at v é g re h a jtá sá ra k o n ce n trálták . A té n y ­ leges cselekvés v olt életelem ük, te tte ­ ik k el írtá k népeik em lékezetébe n ev ü ­ ket, eszm éiket. S — úgy tű n ik — a népek tudatosan őrzik és g y ű jtik h iv a to tt vezetőik éle­ tén ek m inden m ozzanatát. És évek, év­ tizedek a la tt összeáll a kép; az é letm ű ­ ből, a tettekből, az em lékekből, a te l­ je s szem élyiség, m inden ap ró jellem ző­ jével s végülis tö b b e t tu d u n k róluk, m in t az élőkről. E zért is ö rü lü n k Boncs—B rujevics L en in rő l ír t legszem élyesebb em lék ei­ nek. (M ár m ajd n em lírta m a sztereotip m ondatot, hogy a kön y v tárn y i L eniniro d a lm a t ilyen és ilyen m ódon gazda­ gítja, d e nem tehetem , m e rt — ha jól m eggondoljuk — alig n éh án y m ű, viszszaem lékezés ism ert n álu n k L eninről, s azok sem tú lzo ttan széles körben.) L enin m á r életében h alh a ta tla n n á v ált, arcát, a la k já t, m ű v eit ism erik az egész világon. E nergikus m ozd u latait — m ik o r a töm egeknek beszél, vagy a k om m unista szom baton cipeli a nehéz g ere n d ák at — m egőrizte a film . Igaz, hogy L enin e lv ála szth ata tla n a néptől, d e az em b erek e t eg y re jobban foglal­ k o ztatja, hogy m ilyen volt, am ik o r a világot fordító idők ap ró ügyeit intézte, 78 pl. a jo g ta la n u l re k v irá lt v ö röskatona feleség p an aszát, m ilyen v o lt m in t m u n k a társ, m ilyen em b er volt? E nnek az érd ek lő d ésn ek ro p p a n t e ti­ kai, po litik ai jelentősége van. A tö m e­ gek benne lá tjá k a célt, a péld át, a m egvalósult k om m unista em b ert. Ha k im o n d atlan u l is, de ta lá n a r r a a k é r­ d ésre k eresn ek választ, hogy m ik v ol­ ta k azok a különös vonások, am elyek m indenki m ásn ál különbbé, teljeseb b é te tté k L enin egyéniségét: hogy a m a cselekvő em b ere szám ára m egközelít­ hető-e a lenini m a g a ta rtá s m ércéje? H alála óta m indig h iv atk o zu n k rá, m indig idéztük m űveit, m indig azokat a passzusokat, am elyek n ap i p o litik án ­ k a t igazolták. Id éztü k tudom ányos elő­ relá tását, m ag y aráztu k filozófiai gon­ dolatait, de kevéssé ak n á z tu k ki a sze­ m élyiség fo rm álása szem pontjából oly döntő szem élyes p éld áját. A jelek azt m u ta tjá k , m ost jö tt el az id eje an n ak , hogy ne egy-egy v o n ását ra g d ju k ki. L enin nem csak fo rra d a lm á r volt, n em ­ csak politikus, legyőzhetetlen vitatkozó, gondolkodó, állam fő, tudós, kivételes képességű szervező, han em m indez eg y ü tt — a k o m m u n ista em ber, k o m ­ m unista vezető, aki szenvedélyesen és következetesen élte á t a p ro le tá r h u m a ­ nizm us eszm éjét. Az em beriség nem engedi v aló ra válni M ajakovszkij — nem éppen a la p ­ ta la n — aggodalm át, hogy a koszorúk, citátu m o k elfeled ik L enin em berségét, egyszerűségét, szoborrá m e re v ítik m a is élő alak já t. �Róla, a m a is élőről ír ta könyvét B oncs-B rujevics, ak in ek n ev ét n álu n k — gondolom — csak e ko r történészei ism erik, pedig L enin egyik közvetlen m u n k a tá rsa volt, a szovjethatalom első év ein ek tevékeny és felelős harcosa. N em h iv atásos író teh át, han em fo rra ­ d alm ár, s ebből adódik könyvének s a já ­ tos v arázsa. N em reg én y t ír, nem tö r­ tén elem könyvet, nem a n e k d o tá k at és epizódokat, nem is szokványos, m ag a­ m utogató m e m o árt han em a fo r­ ra d a lm a t, a hatalo m m eg szilárd ításá­ n a k fo ly am atá t; a z t a néhány, soha n em v o lt k ao tik u s évet, am iből a bol­ sevikok L enin vezetésével „m egterem ­ te tté k a h a rm ó n iá t.” A szerző az 1930-as években írta m eg em lék einek zömét. Az esem ények ú jb ó li átélése szenvedélyessé, d rám a iv á teszi könyvét. K itűnő érzékletességgel hozza em berközelbe a történelm et. Az olvasó eg y ü tt lelkesedik a Szm olnij bol­ se v ik ja iv al a győzelem h írére, s fel­ lélegezve mosolyog, am ik o r L enin fe­ jé rő l végleg le k erü l a paróka, hiszen „a h a ta lm a t ta rtó sa n vesszük a k ezü n k ­ be.” A győzelm et követő első órák leírása ta p in th a tó a n tá rja fel a lenini politika alap já t, lényegét: a névtelen fo rra d a l­ m áro k k al való összeforrottságot. Ezt a sajátosságot, a fo rrad a lm i ta ­ p asztalato k k al rendelkező fo rra d a lm á r töm egekre való tám aszkodás képességét m eggyőzően ábrázolja. A könyv egyik legkedvesebb tö rté n ete — a földről szóló d ek ré tu m szétküldése — n em ­ csak az előbb m o n d o ttak a t igazolja, h a ­ n em L enin ren d k ív ü li valóság ism eretét is. K ip ró b ált fro n tk a to n á k at, m atró zo ­ k a t b ízn ak m eg a d ekrétum ok szöve­ g ének széthordásával, de L enin „ . . . h irte len elm osolyodott és így szólt: — De van egy kis baj: p ap ír nincs, ú jsá g nincs, rág y ú jtan i viszont kell, fogja a d ekrétum ot, és m á r csavar is belőle egy kecsk eláb at. M ire hazaér, b a jtá rsa iv a l eg y ü tt elfüstöli a z összes p é ld á n y t. . . O kv etlen ü l e lfü s tö li. . . E lh a llg ato tt egy kicsit, a z tá n rav a sz­ kás m osollyal így szólt hozzám : — T u d ja m it, V lag y im ir D m itrijevics, m en jen csak el S zity in üzletébe és kérdezze meg, hogy v an n a k -e n álu k régi falin a p tá ra k . A d jan a k b e lő le . . . Nos, am ik o r a k ato n ák a d ek rétu m o ­ k a t jó l e lra k tá k az iszák ju k m élyére — »a faluig hozzá n e n y ú lj!« —, m in d ­ egyiknek a kezébe k ell nyom ni egy n a p tá rt, h ad d dohányozzék kedévre. K önnyen letép h ető k a lap jai, a p a p ír m egfelelő, pu h a, és pon to san egy kecs­ k e lá b ra elegendő, Összesen háro m száz­ h a tv a n ö t lap o csk ája van, m ég a b a jtá rsa k n a k is ju t b e lő le . . . A d e k ré tu ­ m ot pedig v id d el a f a lu b a . . . — V la­ gyim ir Iljics úgy m o n d ta m indezt, m in th a eegy k ato n áh o z beszélne. — Nos, a b ro sú rá k a t bizony m e g m en tjü k — és h alk an eln ev e tte m agát, örült, hogy kivezető u ta t ta lá lt az ugyancsak nehéz helyzetből.” A könyv h ét év esem ényeinek lé­ nyegét sű ríti össze, de n em a tö rté ­ nészek aprólékos, cselek m én y t leíró k ro n o lógikus m ódszerével, h an em úgy, hogy legfontosabb m o n d a n d ó ját L enin a la k ja köré csoportosítja. E zért v á lh a ­ to tt ren d k ív ü l széles sk á lá jú v á : az an ek d o tátó l a trag éd iáig terjedővé. A szerző — ah o l csak teh eti — igyek­ szik h á tté rb e n m a rad n i. K ét alap v ető vonása m eg k ü lö n b ö ztetett jelentőségűvé teszi m űvét: őszintesége eredm ényezi, hogy az olvasó olyan dolgokat tu d meg, am ely ek rő l eddig m ég nem olvas­ hatott. A b o lsevikoknak nem csak az u ralkodó osztállyal k e lle tt m egküzde­ n iök, han em a részeg-pogrom okkal, a fo rrad a lo m b a n k icsap ó d o tt olyan k a ­ tona és m atrózréteggel, am ely „tö rek ­ v éseit te k in tv e ténylegesen fo rrad a lo m ­ ellenes v o lt”, az ú to n álló k k al, szervez­ kedőkkel, k ülönféle p árto k k al. 79 �M eg k e lle tt szervezni a szovjet á l­ lam külső és belső védelm ét, az ir á ­ n y ító szerveket, a közigazgatást. S m in d ezt a töm egek bevonásával, n ev e­ lésével, rá ju k tám aszkodva, ő ket m oz­ gósítva. S a m ásik iényeges vonás a le­ írta k hitelessége. Így csak olyan em b er írh at, ak i nem szem lélője, han em cse­ lekvője, olykor irá n y ító ja v o lt az ese­ m ényeknek. In n en a stílus szuggesztivi­ tá sa ; az olvasó is szinte átéli az ese­ m ényeket. L enin tu d ta, hogy sok ellensége van, tu d ta, hogy ezer veszély leselkedik rá, s m égis, vagy éppen ez ért v á lla lta a népgyűléseken való m egjelenést. S zá­ m á ra m in d en n él fontosabb v o lt az em ­ b ere k sorsa, boldogsága. A könyvben le ír t 15 tö rté n e t m in d ­ egyike a z t a lenini a la p e lv e t bizonyítja, hogy a szocialista fo rrad a lo m lényege, értelm e az em b er felszab ad ítása a z el­ nyom ás, a m űveletlenség, az előitéletek alól, m egszabadítása az évezredek so­ rá n r á ra k o tt béklyóktól, hogy boldog lehessen. S L enin m élységes m eggyőződéssel bízott az em berekben. A könyv egyik legizgalm asabb, leg d rám aib b fejezete az o k tó b rista Boriszov vasú tm érn ö k k el fo ly ta to tt v ita a v a su ta k h ely re állítá sa érdekében. S m iu tán m egegyeznek a legfontosabb teendőkben és kinevezik B oriszovot a közlekedési népbiztos h e­ lyettesévé L enin m egjegyzi: „E redeti em b er ez az »o k tó b rista«, . . . nem tit­ k o lja jobboldali meggyőződését, de dol­ gozni, a z t fog.” A könyv utolsó la p ja i a L enin elleni m erényletet, betegségét és felépülését ta rtalm a zz ák . A leírás nem csak a szer­ ző és L enin k ö rnyezetének m élységes ag g o dalm át érezteti, han em a töm egek m é rh e tetlen ragaszkodását, sz erete té t is. A m e rén y let u tá n a feketeszázas agi­ táció L enin h a lá lh íré t te rjesz tette a n ép körében. E nnek cáfo lására film et 80 k észítettek L en in sétájáró l. S m ik o r ezt b e m u ta ttá k M oszkva m u n k ásn eg y ed ei­ n ek film szín h ázaib an , m a jd v alam en n y i m oziban „le írh a ta tla n v o lt a nézők le l­ kesedése. M indenki felállt, és L enin m egjelenésekor hosszan tapsolt, vissz­ hang zo tt a te re m a felk iáltáso k tó l; É l­ je n V lagyim ir lljics. Sokan sírta k az öröm től, am ik o r lá ttá k , hogy él.” S á ra d t a sz erete t a felé p ü lt L enin irán t. Még a H a d iro k k a n ta k Szövetsége is felk é rte — m in t seb esü ltet —, hogy iratko zzék ta g ja i sorába. S L enin nem m osolygott a sz erete t e n a ív m egnyil­ v ánulásán , h an em elre n d elte: „rövid időn belül szerezzen be in fo rm áció k at en n e k a szövetségnek a helyzetéről. M indenképpen gondoskodni k ell ró lu k . Íme, ez az ered m én y e a n n a k a h arci k iá ltá sn ak , hogy »h áb o rú a győzelm es befejezéséig«. N ek ü n k béke kell, nem pedig h áb o rú .” É rték es könyv B oncs-B rujevicsé. N em csak ism eretek b en gazdagít, h an em érzelm ein k b en is erősít. V an k ép es­ sége a rra , hogy az olvasó szívébe lopja tö rtén eteit, hogy élővé tegye a k o rt s b en n e L enint. ��S O M O G Y I JÓ Z S E F K O SSU TH -D ÍJA S: FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰ SA LG Ó TA RJÁ N , V Á R O SK Ö Z P O N T �EMLÉKMŰ A kezek f e l s z a b a d u lt m e g á lljt k iá ltá s a s z a b a d u l a z izm ok b il in c s te le n s é ­ g é b ő l é s v é d ő n , k e c s e s e n , fe lm a g a s z to s u lv a e n g e d n e k g a l a m b ­ ra jt a f é s z e k p u h a s á g ú m e le g te n y é r b ő l, m in t n a g y fe s z ü lts é g ű á r a m a d é lte tő n e d v e t a z e m lő k ö n k e re sz tü l le f u to tt e rő v o n a l a k é z b e fo g o tt v ir á g n a k , a z a n y a te r m é k e n y te s té n e k szívfelőli tá j á n , m e rt a s z a b a d s á g fé sz k e o tt lakozik. A g a la m b o k c s a p a t o s , s z a b a d s z á r n y a lá s a , ö rö k ö s s z e fo g á s o k s z im b ó liu m a a c s o n tr o h a s z tó h á b o r ú k b ó l v a ló s z a b a d u l á s é s ö rö k k ilá b o lá s -v á g y m e le g v a d g a la m b s z á r n y ú p ih e g é s e , z e n e i a k k o rd o k h im n u s z c , g y e r m e k k a c a g á s , ró z s á tn e v e té s , a h a lá lo s b e te g s é g b ő l g y ó g y u l­ ta n tá v o z á s . A fe je k k la ssz ik u s a ra n y k e ly h e i, a z ö rö k e m b e ri s z é p s é g fo r m á ra c ic o m á z a tla n­ íro tt n a g y tö rv é n y e iv e l. B e n n e a te k in te te k f e le lő s s é g - te lje s , m e g b a b o n á z h a t a t l a n s u g á r k é v é i s z ig o rú p a r a n c s o k , m e le g sz e re lm e k , f e l s z a b a d u l t k ö n n y e k g y ö k e re i a k e s e r ű e n só s b a r á z ­ d á k h e ly é n , a f e l s z a b a d u lt e m b e r v ilá g ra n y ito tt t á g a s a b la k a i. �A szájak csókpuhaságú, de szigorú re n d b e zárt igazm ondásra, a szabad é le t harsonái, g o n d o la ttro m b itá i. A h a ja k koronaékességű puh a hé ja , v á llra o m ló dús in d á in a k érckoszorú m a ra d a nd ó sá g a , nagy egyszerűség. A hom lokok tiszta három szöge, zárt re n d ! A rá n co kb ó l va ló felocsudás sim á­ ra fo rd u ló nagy m egnyugvása, a g o n d o la tfé szke k nagy rö n tg e n ­ képei. Ó soha rá n c b a n e m fo rd u ló jö v ő t igéző hom lokok, h a ta l­ mas ütközői az a la n ta s g yalázatoknak, győzelm ek pajzsai. A testek fe lkiá ltó je lsz e rű biztos kiá llá sa , bronz k a p u fé lfá k, igaz d o lm e · nek, testtel sza b a d sá g u n ka t védő hős em beriség örök nagy írá s ­ je le i az é le t te sta m e n tu m á b a n . M unkásasszonyok rusztikus, p rom etheusi ereje, v ilá g o t legyőző term ékenysége, g yő ­ zedelm eskedő, m in d e n n é l s z ilá rd a b b a n ya g o k ! G örcsök, redők, d ra p é riá k fé n y já té k a in a k , változatos fe lü le te i, konstruktív nagy töm egei, fény és árnyék nagy d ia le k tik u s e lle n t­ m o n d á sa in a k virá g o ske rtje . A lá b a k m egtám asztott e re jé b ő l, a n e g a tív fo rm á k kecses, tá n c lé p té k ű n é p d a lritm u s á ra a küzdelem és győzelem szenvedélye és öröm e hullám zik á t egym ásba a zsib b a d á stó l a m egnyugvásig, az ú jr a ­ m e g in d ító , te re m tő új nagy lé p é se kig ! A kígyó feszes vona g lá sa , a m a g á t m e g a d n i n e m -a ka ró a la n ta s ve rg ő ­ dése, a s á tá n fa jz a to k örök törvényének e ln y ú jto tt p a ra g ra fu s je le , ra jta a győznitudóval, az iga zké n t m in d ig győző asszcnyi D á v i­ dokkal, a kocsonyahátú, kígyósim aságú G ó liá tta l szem ben! Emlékmű az éhségm e n e tb ő l n ő tt fegyveresek és fia ik , az új vá ro sa la p ító k, a győzelem et hozó és vérrel sza b a d sá g o t hozó csilla g o s kato n á k örök nagy em léke és m e m e n tó ja , K egyelet azoknak, a k ik é rt az érc csengése szól, Jószerencse azoknak, a kik ö rö kü kb e lé p te k ! �HA GY OMÁ N Y Bérczy Károly Száz éve h a lt m eg Bérczy K ároly. M a m á r a leg fo n to sab b at is kevesen tu d já k róla, azt, hogy a m agyar fo rd ításiro d alo m m a jd egy évszázadig legnépszerűbb r e ­ m eke, P u sk in A nyeginjének fo rd ítása az ő nevéhez fűződik. A z iro d alm i lexikonok rö v id cikkei, az iro d alo m tö rtén e tek m érsék elt te rjed elm ű fejezetei som m ás és sablo­ nos ism ertetést ism ételgetnek róla. É lete és m unk ásság a m a m á r leg in k áb b csak ad a t, adalék, jegyzet. M ost, h a lá lá n a k év fo rd u ló ján kötelességünknek érezzük felidézni Bérczy K ároly egyéniségét ,cselekedeteit és a kort, am elyben élt, am elynek egyik leg ism erteb b író ja vo lt; felidézni m egyénk szülöttének, P etőfi, Jókai, M adách tá rsá n a k és b a rá tjá n a k em lékét. Bérczy K ároly 1821. m árcius 21-én sz ü letett B alassag y arm ato n . A pja, Já n o s a m egyei tisz tik a r tag ja, N ógrád főorvosa volt, aki ered eti család n ev ét — S tan d — 1804-ben cserélte fel B érczyre. A S tan d család Svédországból N ém etországon k eresz­ tü l szárm azo tt M agyarországra a hétéves h áb o rú idején. Bérczy Já n o s valószínűleg N agyabonyban született, szülei nyolcadik, le g fiata lab b g y erm ek ek én t és orvosi p á ­ ly á ra lépett. T an u lm án y a it a pesti egyetem en végezte be, és egy ideig a h íres S táh ly professzor asszisztense volt. R okonai közül u n o katestv ére, K áro ly a leghíresebb. Ő , a P etőfi á lta l is versbe foglalt M egyeri néven le tt a X IX . század egyik legnevesebb színésze. Bérczy K ároly anyja, M olnár Jú lia egy pozsony-m egyei nem esi családból szárm azott. B alassagyarm at, Bérczy szülőhelye a század elején m ég ren d k ív ü l kicsiny te le ­ pülés volt. 1825-ben is csak 3692 lakos élt tú lnyom órészt zsindely- és zsuptetős h á z a i­ ban. G yakori tűzvészek, járványok, vízhiány k ésleltették fejlődését. A X IX . század első évtizedeiben azonban végül is m eg in d u lt felvirágzása. A kö rn y ék jó l term ő földjei, a céhes ip a r m egerősödése, a helyi v ásáro k ösztönző piacigényei, és az, hogy a C sehország és L engyelország felé fu tó — P est—V ác—Losonc — ú tv o n al egyik állo ­ m ása, jelen tő s gazdasági fellen d ü lést bizto síto tt szám ára. U g yanekkor v á lt való b an a m egye p olitikai, tá rsa d alm i, k u ltu rá lis közp o n tjáv á is. 1790-ben a m egyegyűlések szín h ely ét Szűgyből B alassag y arm atra, a n ém et k ato n aság á lta l elh ag y o tt k a sz á r­ n y áb a te tté k át. M egváltozott a v áros külső képe is, de legfigyelem rem éltóbb m égis 6 81 �az a tá rsad alm i, szellem i felpezsdülés, am ely et a refo rm k o ri h arc o k új, am b íció k k al teli, tehetséggel m egáldott, széleskörű és alapos m űv eltség et szerzett m egyei nem ze­ d ék én ek fellépése hozott meg. K özülük sokan nem csupán a p o litik ai, h an em a tu d o ­ m ányos élet ism ert a la k ja iv á is v áltak . Ím e n éh án y n év a vezetők közül: S ré ter János, G yurcsányi G ábor, P ró n ay János, B aloghy L ajos, M ocsáry A ntal, K acskovics L ajos, K ubinyi F erenc és Á goston, F rá te r P ál, V eres P ál, Szontágh Pál. M a g a ta rtá ­ su k b átorságát, gondolkodásm ódjuk felvilágosultságát a k irály i le irato k v isszau tasí­ tása, a k irály i biztosokkal való szem beszállás, h alad ó szem léletű országgyűlési b e­ szédek, követi u ta sítá so k és a k o ru k b an p éld am u tató a n első — 1831-ben m eg alak í­ to tt — közm űvelődési egyesület, a N ógrádi N em zeti In tézet létrehozása, a „nem zeti lélek n ek és erőnek ébresztg etésére és fen n ta rtá sá ra , a honi nyelv v irá g z á sá ra ”, bizo­ n y ítja leginkább. A m egyei főorvos jó l b e ille tt e társaságba. N em ességét n ev én ek m e g v álto zta tá­ sa k o r elvesztette ugyan — M etternich nem engedélyezte a n ém et nem esi cím á t­ v ite lé t a m ag y ar n év re —, de széleskörű m űveltsége, tudom ányos és iro d alm i tev é­ kenysége, tiszteletet éb re szte tt irán ta, m a g a ta rtá sa népszerű ség et szerzett szám ára. Az elism ertség jele, hogy többször m eg a k a rtá k választan i tá b la b író n a k is. T ag ja v o lt a jén ai M inerologiai T ársaságnak, s a já t orvosi tan u lm án y ain , cikkein k ív ü l fra n c iá ­ ból, spanyolból és n ém etből fordított, illetve m a g y aráz o tt m űveket. E lm ély ü lten ta ­ n u lm án yozta a görög és la tin iro d alm at és m aga is ír t v erse k et (Széchenyi F eren c k ö n y v tá rá ró l; egy m ohorai b a rá tja em lékezetére). Az E sztergom ban m e g jelen t U rá n ia cím ű zsebkönyvben — m elyet S zeder F áb iá n Istv án szerk esztett és a m ú lta t ro m an tik u s szem lélettel felidéző, a refo rm k o r eszm éit szolgáló a lk o táso k at ta rta lm a z o tt — je le n t m eg 1828-ban A h áro m gyűrű. C astíliai rege rím es v ersek b en cím ű m űve. A B érczy-család jó anyagi k örülm ények között élt, kiegyensúlyozott, h a rm ónikus légkörben. O tthonuk, — a tágas nem esi k u riáh o z hasonló h áz — a jta ja bizonyára n y itv a á llt a b aráto k , ism erősök, a h iv a ta li tá rs a k előtt, a k ik k örében a n ap i érd e k es­ ségeken kívül, sor k e rü lt a közélet és a szellem i é let felv ilág o su lt szellem ű, kom o­ ly ab b m egbeszélésére is. Ez a szellem látszik h atn i a család m in d k é t fiúgyerm eke p á ly á já n a k a la k u lá sá ra is. E gyiktől sem idegen a tá rsa d alm i cselekvés, a közéleti fela d atv á lla lás gondolata, a refo rm k o r eszm evilága. K áro ly b áty ja, L ajos (1810— 1883) ügyvéd és N ógrád m egye törvényszéki ülnöke, m ajd főügyésze volt. A fo rra d a ­ lom és a szab adságharc idején a nem zetőrség szervezésében v e tt részt. A b u k ás u tá n b ö rtö n b ü n te tést szenvedett, és állásából is felfüggesztették. A család — L ajos csa­ lá d já n a k — tekintélye, társaság i szerepe tükröződik a v áro s későbbi életén ek egyik M ik száth -tal kapcsolatos epizódjában is. M ikszáth K álm án n é írta le visszaem léke­ zéseiben az 1871-ben B a la ssag y arm atra k e rü lt M ikszáth — aki B érczyékkel v a la ­ m ilyen rokonságban á llt — k ö rü l k ia la k u lt helyzetet: „ . . . A kisvárosi tá rsa sá g k étfelé sz a k a d t, az egyik volt a m ienk, a m ásik n ak közp o n tja v o lt a mi régi h a ra ­ gosunk, a B érczy-család. K ét gyönyörű leán y v o lt a h á z n á l, a k ik M ik száth n ak g yer­ m ek k o ri já tsz ó társai v o lta k . . . L ehet képzelni, m icsoda dilem m áb a ju to tt szegény M ikszáth, a n n á l is inkább, m e rt m ás lányosházakhoz is kezd ték hívogatni. S okféle zsebei telv e v o lta k m eghívókkal, ilyen fo rm án : legyen szerencsénk egy csésze te á ra . . . jó f e k e te k á v é ra . . . v acsorára. B érczyék plán e m eg h ív ták m ák o sk u k o ricára is ...” B érczy K ároly 12 éves koráig é lt B alassagyarm ato n . Elem i iskolai ta n u lm á n y a it a p ja és T ordy Já n o s plébános segítette, irán y íto tta . A gim názium négy sz in ta k tik ai 82 �o sz tály át 1829—1833-ig — részben m a g án ta n u ló k é n t — a váci kegyesrendiek, a k é t h u m á n o sztály t pedig 1833—35-ig a pesti p ia ristá k isk o lájá b an végezte el. S zorgal­ m as ta n u ló volt, irodalom ból különösen kiváló. V áci tanu ló év eib ő l való az első a d a t M adách Im rév el való ism eretségére vonatkozóan. M adách u gyanis a b b a n a 3. osz­ tá ly b an v o lt m agántanuló, am elyben B érczy is ta n u lt. A m ik o r a h u m á n osztályok elvégzése u tá n v álasz tan ia k ellett, hogy a váci vagy a pesti egyetem re m enjen-e, Bérczy P este t választo tta. U gyanott le tt jo g h allg ató is ( 1838). Jogi ta n u lm á n y a in a k befejezése u tá n p a tv a rista a n ó g rád i A lsó-B odonyban, H o rv áth E lek szolgabírónál, ju rá tu s pedig P esten, G yurcsán y i G áb o r szep tem v irn él volt. A z ügyvédi vizsgát 1842. m árciu s 11-én te tte le. B érczy m á r tanulóéveiben ta lá lk o z h a to tt az a k k o r m ég isk o lap ad o k b an ülő, d e a diák szervezetekben m á r nagy te tte k re készülődő „F iatal M agyarország” m ozgal­ m aival. N em tu d ju k , hogy B érczynek m ilyen k ap cso lata v o lt velük, de tény, hogy a p esti p ia rista d iákok 1833-ban — B érczy e k k o r k e rü lt oda — egy k ö tetn y i v erse t a d ta k ki. Egy titk o sre n d ő ri jelen tés 1839-ben a rró l szám olt be, hogy a pesti jogászok k ö zött — B érczy is itt ta n u lt — egy tá rsa sá g alak u lt, am ely n ek célja m a g u k at b öl­ cseletben „és m ás hasznos tu d o m án y o k b an ” képezni ,a n ézetek kölcsönös kicserélése és egym ás kölcsönös felvilágosítása révén. 1842-ben pedig ere d m én y te le n ü l k é rté k a k a ri ta n ác so t egy d iá k tá rsa sá g engedélyezésére. H a nyom on a k a rju k kisér n i B érczy gondolatvilágának , m a g a ta rtá sá n a k a la k u lá ­ sát, an n a k ered etét, nem felesleges felfigyelni H o rv á th E lek és G yurcsányi G áb o r szem élyére. B izonyára nem v o lt véletlen, hogy m e llé jü k k erü lt. V alószínűleg a család jó ism erősei, b a rá ta i leh ettek , hiszen G yurcsányi és H o rv áth E lek n ag y b á ty ja B érczy a p já n a k h iv a ta ln o k tá rsa volt. De az ism eretségen tú l k ö z re já tsz h a to tt a k iv á la sz tá ­ su k b an eszm ei, em beri szim p átia is. A m egyei politikai é le t egy-egy jelen tő s sza­ k aszá b an éppen a h alad ó erő k vezéri szerep ét v á lla ltá k m in d k etten . G yurcsányi G áb o r 1819-től 1828-ig m á so d alisp án k én t m ű k ö d ö tt. Ő vezette az 1822—23-as megyei ellen állási m ozgalm at, m a jd az 1825-ös országgyűlésen n ag y h atású és m eggyőzőerejű szó n o k lataiv al az ellenzék tá m o g ató jak é n t v á lt ism ertté. K ö v ettársáv al, P ró n a y J á ­ n o ssal ő jav aso lja 1826-ban a hazafias szellem ű N ógrádi N em zeti In té z e t m e g ala k ítá­ sát. 1828-ban első alisp á n n á v álaszto tták . M űködése term észetesen fe lk e lte tte az u d ­ v a r ellenszenvét, k irá ly i vizsgálóbiztosokat k ü ld te k a m egyébe. Ezek ere d m én y te­ len ség e u tá n sajáto s m ódon old o tták m eg a helyzetet. Hogy G y u rcsán y it a m egyei p o litik ai életből k ivonják, 1832-ben a k irály i tá b la ülnökév é, később a ltá r n okká, m a jd p ed ig a hétszem élyes tá b la ülnökévé nevezték ki. E bben az időben k ez d h ette m eg h iv a ta li p á ly a fu tá sá t H o rv á th Elek, ak i a z tá n a fo rrad a lo m és a szab ad ság h arc id e­ jé n le tt a m egyei p o litik ai élet tö retlen h itű vezetője. M áso d alisp án n á 1848 m á ju sá ­ ban, első alisp á n n á pedig jú liu sb an v á lasz to ttá k meg. L elkesen tá m o g atta a n em zet­ őrség m egszervezését, és a m ik o r a császári seregek ideiglenesen elfo g lalták a m egye te rü le té t, 1849 ja n u á rjá b a n , nem v o lt h a jla n d ó m eghódolni a császári biztosnak, a m ié rt 5 hetes b ö rtö n b ü n te tést szenvedett. A szab ad ság h arc lev erése u tá n fogságba e se tt és a pesti Ú jép ü letb en raboskodott. 1861-ben a m egyei tisztú jító közgyűlés jegyzőkönyvben ö rö k ítette m eg hazafias h űségét és b á to r m a g a ta rtá sá t. M indezek a la p já n n em le h e t kétségünk, hogy e k é t em b er irányító, a lak ító szerepének h a tá sa v o lt B érczy K áro ly szem léletének alak u lá sára . Ú gy tű n ik , hogy B érczy különösen vonzódott a pesti élethez. V ác h e ly e tt m á r előbb is P estet v á la sz to tta , de nem v életlen szerencse, h o gv P esten ju rá tu sk o d h a to tt, és b izo n y ára az sem, hogy 1842-ben — nem M adách ú tjá t já rta , ak iv el szinte egy- 83 �időben te tt ügyvédi vizsgát, és aki visszatérve vidékre, m egyei aljegyző le tt — olyan gyorsan e lv állalta kin ev eztetését d íjta la n fogalm azó-gyakornokká a H ely tartó ta n ác s­ hoz. E lh a táro zá saib an ,s z á n d é k a in a k alak u lá sáb a n nem az ism erősök és b a rá to k biz­ tonságot adó segítőkészsége, nem is valam ilyen h iv a ta li k a rrie r vágya és rem én y e k a p o tt döntő s z e re p e t h an e m v alam i m ás. M ás: m in d en b izonnyal írói törekvései, és az, am i ezzel já r t: a forrongó, érdekes szellem i, iro d alm i és tá rsa d alm i é let vonzása. Első írása i elsőéves joghallgató k o ráb a n je len tek meg. 1838-ban a M unkácsy Já n o s á lta l szerkesztett R ajzolatok közölte no v elláit (Fülekvár, A jövevények, S ze­ relem bosszú) és verseit. Ez u tá n a kor legism erteb b szépirodalm i fo ly ó irataib an — H onm űvész, P esti D ivatlap, É letképek, H o n d erű — je le n te k m eg elbeszélései, fo rd í­ tásai, versei, balladái, b írálata i. M egpróbálkozott d rá m a írá ssa l is. N em m o n d h ató te rm ék en y írónak, és m e g jelen t m űvei sem különösebben jelen tő sek ugyan, d e n ev e á lta lu k ism ertté v á lt és alk o tásai népszerűek voltak. M ár 1838-ban M adách ő t k érte, hogy m ondjon vélem én y t verseiről: „H ozzám is hozott egy p á rt, s a já tja it s te j- és v érv eg y ü letű a rc á n utóbbi lőn uralkodó, m időn m ély tü zű fek ete szem eit rám szegezve k ért, m on d an ék m u n k á iró l lehető legőszintébb és legszigorúbb vélem ényt. T ek in tély le h ettem előtte, m e rt n éh á n y versem és beszélyem je le n t m eg m á r a R ajzo lato k b an és R egélőben.” (Bérczy M adáchról m ondott em lékbeszéde. 1864.). A negyvenes évek közepén pedig m á r az iskolai önképzőkörökben és iro d alm i d iá k társa ság o k b a n o r­ szágszerte sz av a lták költem ényeit. V ersei a k o r ízlését tükrözték, szentim entális érzésvilág, erő szak o lt k eresettség jellem ezte azokat. C sak a le gjobbakban tű n te k fel a tá rsa d alm i k érd ések d em o k ra­ tik u s szem léletére, és az egyszerűségre való törekv ésén ek jelei. F enn a te rm ek csillogó ölében Tom bol, élvez a víg úrsereg, — L enn a tél hideg sötét ködében R ongya közt a koldus didereg, F e lte k in t a d ú sn ak ab lak á ra , N em kívánva, csak feleslegét, — S visszadől a d u rv a k ő p á rn á ra M egátkozni sínlő életét. A kinek nincs enni, m aga lássa — H iszen ez csak a v ilág folyása. Boldog az, ki m ással nem tö rő d ik S részv étet nem ism er kebele, F ájd alo m tó l b ú ra nem edződik, Boldog a m in d e n n ap em bere, L elkében nincs egy m agasztos érzet, S zebbért, jo b b é rt szíve n em dobog, A h o n é rt elég, hogy őse v érzett, Á ld o tt földjén ő csak hízni fog, — Á m de, mi a jobbak n y u g tatása: Önszívében van vigaszta lása. (Világ folyása, 1844) 84 �H a volnék rózsaszál, É rte d virágzanám , S szem ed tek in te te H a rm a tk é n t szállna rám . K erted v irági közt O tt foglalnék helyet, H ol legötbbet m u la t Mosolygó szép szem ed. L etörnél m a jd ta lá n Egy bájos reggelen; S dicső sors v á rn a rám : M eghalni kebleden. ( V o ln é k ... 1846) B alladái (Széchi Dezső önfeláldozása R óbert K áro ly ért, B éla és Borics, A k ét F rangepán), m in t cím ük is m u ta tja , tö rté n elm i ihletésű ek v o lta k és b en n ü k a m ag y ar ro m an tik u s iskola h a tá sá t érezh etjü k . Elbeszélésein kezd ettő l fogva az angol iro d a ­ lom irá n ti m ély érd eklődésének nyom ait fedezhetjük fel. És eseten k én t ez a h atás m á r tú lz o tt is volt, m in t az a B ajzáv al 1843-ban fo ly ta to tt v itá b an n y ilv án v aló v á v ált. B ajza Bérczy k é t n o v ellájáb an (A sírásó, V érség és csel) fedezte fel és p ró b álta b izo n y ítani a plágium tényét. 1840-ből m a ra d t fenn egy fo rd u la to k b a n gazdag, d e lé­ le k tan ilag nem eléggé kidolgozott négy felvonásos d rá m á ja is a B ito rlo tt szerelem . Bérczy a negyenes években a pesti közélet ism ert és n épszerű a la k já v á vált. A tehetséges, m űvelt — angolul, ném etül, olaszul és fra n ciá u l eg y a rán t írt és olv aso tt — szerény m odorú, de szellem es vidám és eszm ék ért lelkesedni tu d ó fia ta le m b e rt m in ­ d e n ü tt szívesen lá ttá k . Ő term észetesen az 1841 tá já n gyülekezni kezdő, az irodalm i és a p o litikai m eg ú ju lás szükségességét h ird ető csooprthoz csatlakozott. Ez a fiatal írókból, joghallgatókból álló csoport, am ely et „F iatal M agyarország”-n ak , m ajd „M árciusi ifjú sá g ”-n ak neveztek el, a refo rm k o r m ásodik nem zedéke volt. A z ő fe l­ lép ésü k k el valóságos ő rségváltás m e n t végbe az irodalm i és a po litik ai életben. A visszaem lékezések színesen elevenítik fel szervezkedésüket, eszm éiket, m in d en n ap i é le tü k e t és a többiek között B érczy a la k já t is. A csoport igen jó b arátság b an , szinte m indig egy ü tt volt, ism erkedtek, v itá ztak egym ással! „N éhány n ap o t töltvén Pesten, folytonosan eg y ü tt v alán k P álffy, P etőfi és én. N em sokára tá rsa sá g u n k tetem esen szaporodott, úgy hogy egy n ap a »K é t pisz­ to ly «-b an egész nagy a sz ta lt fo g laltu n k el, B érczy K ároly, B a rn a Ignácz, H alász, a »S ziv árv án y « szerkesztője, L au k a G usztáv és L isznyai K álm án is o tt v oltak. T ovábbá egy B erzsenyi nev ű paksi kasznár, ki szem ét le nem v e tte P etőfiről. B eszéltünk, v i­ ta tk o ztu n k , eszm éket c seréltü n k , m e rt eszm e több volt, m in t étel, m íg egyszerre v a la ­ kin ek az az ötlete tá m ad t, hogy szavaljon el k i-k i egy d a ra b o t sa já t k ö ltem én y e­ iből. . . ”( Jámbor Pál (H iador): Egy kedves em lékem ). U g y anerről szám olt be D egré A lajos is (V isszaem lékezéseim ): „ . . . A fia ta l iro ­ d a lm a t csooprtosulva ta láltam . P etőfi m á r sz erep et játszo tt: n em az a fakó fiú v o lt többé, ak iv el Pozsonyban m egism erkedtem , han em finom m ag y ar ru h á b a öltözködött, s m a g ára ta rtó fiatalem b er. K öltem ényei m egjelentek, m ű v eit d íja zták és segédszer­ kesztő volt. E kkor m á r Dobsa L ajos és L isznyai K álm án is elszá rm az o tt Pozsonyból. T e h á t ezek hárm on, az tá n Bérczy K ároly, P álffy A lbert, P ák h A lb ert (K aján Ábel), Em ődy D ani, Sükey K ároly, T om pa M ihály, B erecz K ároly, O b ern y ik K ároly (m ár ak k o r a F őúr és pór cím ű színm űvével akadém iai ju ta lm a t ny ert) asztaltársaság o t kép eztek a P ilv a x b a n . . . Ez a kis a sz ta ltá rsa sá g n a p o n k é n t ebéd u tá n elfo g lalta k erek asztalát, s a fekete k áv é m e lle tt folyt az adom ázás, élcelődés, tö b b n y ire egym ás 85 �ro v á sá ra n ev ettü n k , a nélkül, hogy v a la h a h ara g vagy neheztelés le tt v o ln a a k ö v et­ kezm énye. P énz dolgában szűken voltunk, sőt eg y h arm ad a a tá rsa sá g n ak ren d esen p én zzav arb an is szenvedett, de k ise g íte ttü k egym ást, úgy, hogy eg y ik -m ásik n é h a h ite lé t is igénybe v e tte b a rá tja k e d v é é r t.. .” A közism ert, iro d alo m tö rtén eti jelentőségű „Tizek T ársa ság a” m e g alak itásáró l Jó k a i szám olt be részletesen (A F ia ta l M agyarország): „E kkor egy eszm e v illa n t m eg P ető fi agyában: az írói tá rsu la ti terv. M iért m in e k ü n k m in d ig m áso k tó l fü g g n ü n k ? E g yesüljünk egy célra m ind, s a d ju n k ki m agunk egy közlönyt. És az tá n kötelezzük m a g u n k at egy évig nem írn i sehová, m in t egyedül s a já t közlönyünkbe. T ízen írtu k a lá e szerződést: P etőfi, P álffy, D egré, O bornyik, P ákh, Bérczy, T om pa, K erén y i, L isznyai és én. Ez v o lt a »tizek tá rs u la ta «. C supán egyet h ag y tu n k ki a sz ám ításu n k ­ ból: azt, hogy ab b an az időben a lapkiadáshoz engedély is k ellett. A lap tu la jd o n aki­ k o r szabadalom volt, s gondoskodva v o lt róla, hogy h áro m szépirodalm i la p n á l tö b b n e legyen a világon. A tizek nem k a p ta k egy negyedik la p ra engedélyt, s egy é v re te rjed ő fogadalm okkal csak a z t nyerték, hogy egy évig el k e lle tt ném ulniok, nem ír ­ h a tta k sehova. E zt a hely zetet bölcsen felh a szn á lta F ran k en b u rg , s egy lekötelező felh ív ásb an m eghívta la p jáh o z a tizeket, té r t n y itv a nekik, hogy iro d alm i m űkö d ésü ­ k e t folytathassák. K ilencen elfo g ad ták a m eghívást, csak O b ern y ik n e m . . . A többi elfo gadta a té rt, s a fiatal irodalom együttes erővel k ezd te m eg m űködését. De n em ­ csak a z é rt v o lt az irodalom fiatal, m e rt ta g jai ifjú em b erek voltak, h an em a z é rt is, m e rt új, ifjú és m erész v o lt egész irá n y z a ta p olitik ai, tá rsa d alm i, kö ltészeti téren , elü tő az eddigitől, kezdem ényező, korszakba vágó. B érczy egyéniségét is Jókai — a m ár em líte tt m űvében — jellem ezte találó an , szelle­ m esen: „B érczy K ároly a la k ja finom, előkelő szabású volt, m indig u d v aria s, lekötelező s m in d n y á ju n k között az egyedüli angol. Mi többiek m in d fra n c iá k voltunk. B érczy pedig an n y ira angol v o lt, hogy csak angol író k at tanulm án y o zo tt, angol m érfö ld ek b en b eszélt; s m ik o r egyszer v alak i kétségbe v o n ta azon állítá sát, hogy színelőadás h a t ó ra hosszat ta rth a to tt, azt felelte rá : »Én angol ó rák a t érte tte m .« M int no v ellaíró a lélek tan i b ú v á r­ lók közé ta rto zo tt.” T ársasági sik erein ek okairól A ra n y L ászló em lék ezett m eg em lék b e­ szédében: „Eleven, víg fiú volt, kedvence a társa sá g o k n ak és b a rá ta in a k . T réfáb an , ap ró csínytevésekben m indig lelem ényes, ad o m ák b an p edig k ifo g y h atatlan . Ezzel n éh a valódi b ra v o u ro k a t v itt végbe: jó k edvű b a rá ti k ö rb en fo g ad o tt rá, hogy egym ás u tá n h úsz vagy huszonöt olyan ad o m át m ond el, m ég ped ig jókat, am elyekből a je len v o ltak közül senki egyet sem ism er. H a az tá n v alam e ly ik ad o m ájá t, m ie lő tt vége elcsa tta n t, v alak i fo ly tatn i tu d ta , a k k o r a m á r elm o n d o tta k n em szám íto ttak , h an e m elől k e lle tt kezdenie a huszonötös sort. A m ely ad o m át a tá rsa sá g n em ism ert el jónak, a h e ly e tt ú ja t k e lle tt m ondani. E m ia tt n éh a k é tsz e r an n y i a d o m át elő k e lle tt szednie, m in t tu la jd o n k é p p en a fogadás m eg k ív án ta volna; s m égis e tré fá t egyazon tá rsa sá g elő tt többször is b ír ta ism ételni.” E bben az időben ta lálk o zo tt B érczy első és egyetlen szerelm ével is. H áro m jó ­ b a rá tjá v a l és h iv a ta ln o k tá rsá v a l B udán, a S vábhegyen b é re lt lak ást. S zom szédjuk­ b an á llt a F riv ald szk y család n y araló ja, ahol n y a ra n ta n agy tá rsa sá g i élet folyt. I tt ism e rk e d e tt m eg a h íres term észettudós, F riv ald szk y Im re leán y aiv al. A szinte m in ­ denn apossá v á lt vendégeskedés közben sz ü letett a kölcsönös vonzódás és szerelem B érczy és A nna — aki a négy leán y közül a m áso d ik v o lt — k ö zö tt 1846 n y arán . Egyik v ersében az öröm és kétség h a n g já n em lék ezett m eg errő l: 86 �E ljö tt az alkony röpködő hom álya, D e lelkem éjén új n ap k e lt v ala; Ki m o n d ja óh m eg: ez a boldogságnak, V agy új k eserv n ek v o lt-e h a jn a la ? S zerelm ük b eteljesedését — a költő k érd ésén ek eldöntését — azonban országos és sze­ m élyes okok is hosszú időn á t késleltették. B érczy életében ú ja b b jelen tő s szakasz kezdődö tt 1847 ja n u á rjá b a n . Széchenyi Istv á n ek k o r nevezte ki az országos közlekedési bizottsághoz tollvivői — jegyzői — állásra . Széchenyi közelsége, egyénisége és p o litik ai nézetei bizo n y ára n em m a ra d ta k h a tá sta la n o k B érczyre. E rrő l és k ap cso latu k ró l azon b an m in d ed d ig csak általán o s m egjegyzéseket és feltételezéseket ism erü n k : „1847-ben gr. Széchenyi Istv án m ellé k erü lt, a k in e k igen k ed v e lt em bere lőn.” (Zichy A n ta l Em lékbeszéde) „Szép k itü n ­ tetés v o lt Széchenyi m e lle tt szolgálni; ren d k ív ü li iskola egy gondolkozó ifjú ra nézve; m e rt a b u rea u i korlátozottság, p ed an téria, vagy egyoldalúság b efolyásától sehol nem le h e te tt oly messze, k iv á lt á llam h iv atalb a n , m in t Széchenyi o ld a lá n . . . V ala m in t ő m ag a n em a k a rt ism erni sem testi, se lelki fárad tság o t, ső t g y ak ra n a legnagyobb erő feszítéseket ö nkényt k ere ste: így környezőit is szerette k ü lö n féle te sti és lelki p ró b á k n a k v etn i alá. M integy m é rte őket, hogy önm agához h aso n lítv a, m e n n y it b ír ­ n a k k i.” (A rany L ászló Em lékbeszéde). S ez jó iskola v o lt B érczyre n é z v e . . . A lk al­ m a sin t m ár itt éb re d t fel benne a h a jla m Széchenyi kedvenc eszm éi: lóverseny­ ügy, sp ortirodalom és casinói tevékenység irán t, s le tt későbben m eg testesítő je a n agy re fo rm á to r egyik eszm éjének, a m a g y ar sportiro d alo m m eg terem tésével.” (P au ­ lovics Istv á n : B érczy K áro ly élete és jellem zése. Bp. 1903.) Széchenyi m elletti szolgálata nem v olt hosszú idejű. Széchenyi u g y an az első felelős m in isztériu m m eg alak u lásak o r m agával v itte B érczyt a közlekedési m in isztériu m b a — és ez m in denképpen m egbecsülést je le n te tt —, de a h iv a tali teendőkben betegsége n agy m é rték b en akadályozta. U gyanis 1848 fe b ru á rjá b a n egy pozsonyi h iv atalo s ú t­ já n m eghült és egy ideig Pozsonyban, m a jd P esten fe k ü d t betegen. G yógyulása n em v o lt teljes, m e rt szervi szívbaja 1848—49 telén k iú ju lt. 1849 tav aszán a levegőváltozás gyógyító h atásá b an rem én y k ed v e bátyjához, B ala ssag y a rm atra költözött. A fo rra d a ­ lom b an és a szab ad ság h arcb an így nem v e h e te tt rész t betegsége m ia tt, d e versei lelkesedését, m a jd együttérző k eserűségét hív en tükrözik. A P esti H írlap b a n m egjelent ü n nepi h angú v erséb en a tró n fo sztást és a P e stre bevonuló m a g y ar sereget üdvözölte: F ény és dicsőség a m agyar h azára, A gyáva fu tó e lle n re szégyen! . . .ingadoz, dől A zsarnok trón, un d o k bű n alap ja , T rón, te rongyos felhő le az égről, Ragyog m á r a szent szabadság n a p ja . . . B u d a v isszafoglalását G örgei táb o rá b ó l n éz te végig, és a F riv ald szk y A n n áh o z ír t lev eléb en szám olt be ró la : „Nézze és jegyezze m eg jól, kedves, édes N inám , levelem k ö ltén ek n a p já t: ez tö rté n elm i em lékű nap, ez B uda visszav ételén ek n a p ja !” A 87 �világosi feg y v e rle té telt egy, fa lu já b a visszatérő h u szár elbeszélése a la p já n idézte fel (A huszár, A ugusztus 20-án 1849-ben). A h az a elvesztéséi s ira tja ebben, a harci zászló m egőrzését a k a rta . A m eg ad ást szégyennek, á ru lá sn a k ta rto tta : Dicsőség v olt lelk etek p árn á ja, A n evetek: Isten kato n ája, S m e rt v aláto k m indig h aln i készen: Mi v á r ráto k ? tu d já to k -e — szégyen. Ü res szóra, puszta ig éretre A sereg m á r fegyverét le te t te ;. . . És a zászlót, m ely a la tt küzdöttünk. S száz csatáb an lobogott felettü n k , M elyre szent név: „Szabadság v an írva, D iad alk én t ellenség nem b írja . . . ” T ép jéte k szét, ro n g y ait vigyétek, Ez légyen legszentebb ereklyétek. A ztán m enjen, a ki m e rre ak ar. É ljen a hon! s az e lá ru lt „M agyar” ! A nem zeti trag é d ia átérzésének ad o tt h angot a szab ad ság h arc ro k k a n tja iró l (Két béna) és a h a lá lh írt hozó h írn ö k rő l (A hírnök) íro tt költem ényeiben, b a lla d á já b a n is. A szab adságharc so rsán ak ro sszrafo rd u lását látv a, üld ö ztetéstő l ta rtv a Bérczy b u jd o sn i kezdett. Jú liu s elején V anyarcra, sógorához u tazo tt. K ét h ó n ap m ú lv a azonban — m e rt nem érezte o tt biztonságban m a g át — B a la ssag y a rm atra m en t b áty ­ jához, aki éppen a k k o r sz ab a d u lt ki a börtönből, ah o v á a szab ad ság h arc a la tti cse­ le k ed e teiért és egy lak ásán ő rzö tt K ossuth kép m ia tt k erü lt. A m ik o r itt k eresték a zsan d áro k Bérczyt, szerencsére m á r leendő apósának svábhegyi la k ásá b an ta rtó zk o ­ dott. B átyja, hogy az üldözőket té v ú tra vezesse, azt m ondta, hogy A ng liáb a vagy F ran ciao rszág b a m enekült. B érczy B udáról is tovább m ent. A te le t P u tn o k o n — a legidősebb F riv ald szk y lán y férjén e k b irto k á n töltötte. P esten csak 1850 tav aszán je le n t m eg újra. É letét előlről k e lle tt kezdenie, eg y általán nem b íztató h ely zetét átgondolnia, v álasztan i a lehetőségek között. K ülönösen nehéz v o lt ez a k k o r, h a nem a k a rta feledni hitét, szándékait. H iv atali á llá st a kecsegtető aján la to k , az ism erősök segítőkész tanácsai és anyagi helyzetének kényszerítő h a tá sá n a k ellen ére sem vállalt. N em betegsége volt ennek az oka, han em hűsége az elb u k o tt eszm ékhez, az a tö re k ­ vése, hogy m egőrizhesse a cselekvés szabadságát. V églegesen és k izárólagosan az írói h iv a tá st v álaszto tta „kenyéradó állom ás”-ként. Újr a ta lálk o zo tt ek k o r jegyesével ,F rivaldszky A nnával, — aki a h arco k idején O laszországban ta rtó zk o d o tt —, de Bérczy, betegsége m ia tt aggódva tépelődött, hogy a h ázassággal m agához kösse-e A nnát. V égül is orvoshoz fo rd u lt, a G örgei tá b o rá b an m eg ism ert L u m itzer Sándorhoz, ak i b á r súlyosnak ta rto tta B érczy betegségét, m égis jav aso lta a régen elterv ez ett szándék m egvalósítását. A h ázasságot 1851-ben k ö tö t­ té k meg. F rivaldszky Im re Szolnok m e lle tt b irto k o t v ásáro lt n ek ik , ah o v á le is k ö l­ töztek. De a gazdálkodáshoz nem értő, és a P e stre visszakívánkozó B érczy n éhány h ó n ap m ú lv a v isszatért a fővárosba. 88 �A cenzu ra á lta l élénk figyelem m el k isé rt és színv o n alb an erősen ingadozó, rö v i­ d ebb-hosszabb ideig fen n álló p esti lap o k b an je le n tk e z e tt B érczy m űveivel. E lbeszé­ lései je len tek m eg a M agyar H írlap b a n (1850—52), a M agyar E m lék lap o k b an (1850), a S zépirodalm i L ap o k b an (1853), a B udapesti H írla p -b a n (1853), a D élib áb -b an (1853) és a D ivatcsarnokban (1854). U gyanezekben k özöltette angol fo rd ítá sa it is (W. Irving, D ickens, B ulw er, S cott W alter, T h ac k eray stb.). A lap o k b an m eg jelen t legjobb no­ v elláit 1852-ben E m ich G usztáv a d ta ki k é t k ötetben É let és áb rá n d cím m el. K önyve szin te v isszh an g talan m a ra d t, csupán a P esti N apló em lék ezett m eg róla. G yulai P ál és K em ény Zsigm ond segítségével 1851-ben m u n k a társi á llá st k ap o tt a C sászár F erenc á lta l szerk esztett P esti N aplónál, am ely n ek a kü lfö ld i ro v a tá t sz er­ kesztette. 1854-ben valószínűleg C sengery és K em ény ösztönzésére m aga is k isérle­ te t te tt la p ala p ítá sra. Egy szépirodalm i fo ly ó iratra k é rt engedélyt, am ely n ek Szemle, az élet, irodalom és m űvészet köréből le tt volna a címe. K érését azzal indokolta, hogy nincs olyan szépirodalm i lap, am ely é re tt ízlésű m u n k á k a t közölne. K érelm ét elu tasíto ttá k , jellem ző m ódon az 1848—49-es m a g a ta rtá sa m iatt. P á k h A lb ertn e k — a „tizek” egyikének — azonban sik e rü lt m e g in d íta n ia a V asár­ n ap i Újság cím ű szépirodalm i és ism eretterjesztő képes h etila p o t 1854-ben. F ő ­ m u n k a tá rsa Jó k ai M ór volt. A lap szellem éhez figyelem rem éltó ad a lé k T om pa — a k it közrem űködésre k é rte k fel — levele P ákhoz: „V asárnapi Ú jság? N em h a llo tta m m ég h írét. Jó kai fő m u n k atárs vagy p lán e szerkesztő? H át a »D élibáb« h ová lesz? M inden­ esetre közétek állok, a h a jd a n i »T izek« akárm ely ik étő l szégyen vo ln a a hűtlenség. L egalább én, együgyű falusi em ber, így képzelem , m eglehet: P esten m ás penn á va l írn a k , m int D álnoky professzor h a jd a n éneklé.” Így nem csodálkozhatunk azo n , hogy B érczy is o tth a g y ta a P esti N aplót és a V asárn ap i Ú jság m u n k a társa lett. És ta lá n döntő szerepe le h e te tt a P o litik ai Ú jdonságok cím ű m ellék lap m eg in d ításáb an 1855tő l am elynek főm u n k atársa, m ajd 1865-től 1867-ig szerkesztője is volt. Ú jabb elbeszélései és fo rd ításai 1844-ben je len tek m eg h áro m k ö tetb en V ilág fo­ ly ása cím m el. G yulai P á l szigorú b írá la tn a k v etette a lá B érczy m u n k á it a P esti N aplóban: „ . . . m ív elt ízlése és ism eretei m egőrzik a b otlásoktól: erkölcsi érzéke n em téveszti össze a jó t a rosszal; nyelv és kidolgozás k ö rü l gondot ta n ú sít; irán y a legkevésbé m egtám ad h ató : beszélyeiben m égis hiányzik valam i, s ez a v alam i igen s o k . . . Szem élyei, no h a bennök sok elem e a költőinek, nem tu d n a k a la k o t v áltan i, egyénekké kik erek ed n i, m eséi ügyesen k igondolván, de n in csen ek m eg terem tv e: az alk o tó képzelem erőtlenségét vagy la n k a d tsá g á t érezzük m in d en ü tt. Innen m űvei k ö zt in k áb b sik e rü ln e k a hum oros képek, kedélyes rajz o k m in t a valódi beszélyek.” D icsérete is rela tív : „A h an g m ely ra jto k átvonul, az irán y , m ely et képviselnek, jó ­ tékony ellen téte k et képez azon beszélyekkel. m elyek d iv a tla p ja in k ren d es tá p lálék a i. S m ik la p ja in k ren d es tá p lálék a i? F ra n cia hulladék o k , v alam i d urvaság, valam i könnyelm űségben feloldva, mi nem az erő vagy elm ésség k o rlátlan sá g áb ó l foly, de az ízlés, a szív m íveletlenségéből. B érczy beszélyeiben m in d e n ü tt egy m ív e lt ízlésű em b er szól hozzánk, s m in d e n ü tt érezzük benne azon jótékony h atást, m it re á az angol irodalom tőn.” B érczy szépirodalm i alkotó m unkássága az ötvenes évek m áso d ik felében h á t ­ té rb e szorult. E nnek valószínűleg nem csupán újságírói, szerkesztőli m u n k ája, elfog­ la ltsá g a az oka, han em m ű v ein ek k ritik a i visszhan g talan ság a, illetv e n eg atív fo­ g a d ta tá sa is. 1855-ben és 56-ban a P o litik ai Ú jdonságok sz ám á ra v ezércik k ek et és az euró p ai p o litik ai esem ényeket ism ertető cik k ek et írt. E zeket felh aszn álva, egy-egy 89 �időszak esem ényeit összefoglaló, n épszerű nyelven m e g írt ta n u lm á n y o k at, szem léket is m e g jelen te tett: A keleti viszály (M üller G yula Nagy N ap tára. 1855.), V ilágkrónika (a V asárnapi K ö n y v tár ju ta lé k -k ö te te 1856.), V isszapillantások E u ró p a k ö ze lm ú ltjá ra (N em zeti K épes N a p tá r 1856— 1857.) B a rá ta i és ism erősei — a N em zeti C asinó és a P esti L o v areg y let ta g jai — k éré­ sére és tám o g atásáv al 1857 ja n u á rjá b a n m eg in d íto tta a L apok a lovászat és v ad ászat köréből cím ű sp ortlapot, am ely a következő évtől V adász- és V ersen y lap cím m el je le n t meg. A lap bevezető cik k ét Eötvös József írta . B érczynek nagy gondot je le n ­ te tt a szerkesztői m unka. N em csupán m u n k a tá rsa k a t k e lle tt szereznie, h an em a m a ­ g y ar sp o rtn y elv et is ki k e lle tt alak ítan ia . Ezen felü l iro d alm i igényességet igyekezett érv ényesíteni a cikkek elb írálá sa során. Ez a tö rek v ése n em v o lt m in d en ered m én y n élk üli. A ran y L ászló em lékbeszédében m eg is jegyezte, hogy: „a V adász- és V er­ senylap, a m ellett, hogy a sp o rt h iv atalo s közlönye volt, félig -m ed d ig egy szépiro­ dalm i lap fe la d a tá n a k is m egfelelt.” De ezt bizo n y íto tta az 1863-ban k ia d o tt H azai és külföldi v ad ászrajzo k cím ű k ö tet is, am ely a lap h a t év fo ly am án ak legjobb cik k eit ta rta lm a z ta , és am ely Bérczy jellem zése szerin t: „e könyv ta rta lm a a szépirodalom könnyebb s a szaktudom ány kom olyabb igényei k ö zö tt m integy k ö zéphelyet foglal el.” A lap szerkesztésén k ív ü l a sportiro d alo m te ré n B érczy egyéb m u n k á k a t is kö zre­ ad o tt: M agyar—n ém et és n ém et—m ag y ar vad ászm ű szó tár (1860.), M agyar M énes­ kön yv (1865.) és cik k ek et ír t az E gyetem es M ag y ar E ncyclopédiába. (1895). B érczy — m in t e m líte ttü k — ebben az időben alig ír t szépirodalm i m űvet. Egy M adách-hoz ír o tt levelében (1861) k eserű d erű v e l jellem ezte ö n m ag át: „ . . . K em ény, Jó k a i regényeket írn ak . Én is hegyezem to llam at, s n em so k ára vágni fogom. A négy lu stru m h átam o n ugyan, de m ost ism ét az t m ondom , m it az öreg tá b la b író a L án c­ h íd tervezésekor: »M inek az m á r e rre a rövid id ő re?« Bár e h aso n lat h atalm asa n sá n ­ tít, m e rt a tá b la b író t századokkal élh eti tú l a L ánchíd, m íg az én lep k eéletű b etű im elő ttem enyésznek fel a sem m iségbe. E g y éb irá n t is m in d en csak » v an itátu m v a n itá s«, jó, hogy m e g írta Kölcsey, leg aláb b u tá n a m o n d h a tja az, k i — m in t jóm agam — az erő h iá n y áb a n e v igasztalásban a k a rja önm aga elő tt eltu sso ln i.” Az iro d alm i élettő l azonban nem szak ad t el. Iro d alm i érdeklődése, esztétik ai n é­ zetei és b a rá ti kö re is a k ia lak u ló irodalm i D eák -p árth o z, a K isfalu d y T ársasághoz k ap cso lták őt. N ézeteit legrészletesebben a K ü lfö ld i reg én y iro d alo m (B udapesti Szem le 1858.) cím ű ta n u lm á n y áb a n és az Iro d alm i h u m o rró l ta rto tt székfoglalójában — a M agyar T udom ányos A kadém ia levelező ta g já v á v á la sz to ttá k 1859 d ecem b eré­ ben — fe jte tte ki. E zekben a fra n c ia irodalom m al szem ben az északi n ép ek (angol, orosz) iro d alm át dicséri. K ritik a i tevékenysége, am ely G reguss Á gost szerin t: „a d icséretben az őszinteség m elegsége és biztossága, az ó csárlásb an a gúny a ttik a i fű ­ szere, m in d k ettő b en pedig a meggyőződés e re je á lta l” tű n t k i — m ás m ódon is h a ­ to tt: a K isfaludy T ársaság b an a k ia d an d ó S h ak esp ea re -fo rd ításo k n a k egyik b íráló ja v o lt és ta g ja az A k adém ia és a N em zeti S zínház d rá m a b írá ló b izo ttság án ak is. K ülönösen őszinte szeretettel seg ítette b a rá tjá n a k M adách Im ré n ek iro d alm i m unkásságát, érvényesülését. 1861-ben n é v n a p já ra ír t levelében öröm m el tu d ó síto tta Az em b er tra g é d iá já n a k kedvező fo g ad tatásáró l: „M inap este a C asinóban k an d alló k ö rü l ülvén többen, C sengery A n ta l nem győzött elég d ic séretet h alm o zn i az E m ber tra g é d iá já ra , m elyet F a u stta l és M an fréd d el h ely ez ett p árh u zam b a. G ra tu lá lo k e n agyszerű sikerhez s m ai neved n a p já n neked sok egészséges évet, iro d alm u n k n ak to lladból sok ily m ű v e k et ó h ajto k .” M adách első so rb an B érczyvel és e n n e k b a rá ti 90 �k ö rév el — G yulai, S zalay László, Eötvös, C sengery — ta lálk o zo tt P esten és B udán. M indig szívesen lá to tt vendég v o lt B érczyék S zerv ita té ri o tth o n áb an , ah o v á öröm ­ m el h ív ták, v á rtá k : „Szontágh írja , hogy eg y ü tt jösztök P e stre m a jd »ha fagy«, az-az h a b eáll a kem ényebb tél. Hozzon Isten, nagyon jó l fog esni n éh án y v eletek tö lten d ő n ap .” — írta B érczy egy 1861 novem beri levelében. 1864-ben, m iv el M adách beteg­ sége m ia tt nem tu d o tt je len lenni a z A kad ém iáb a való b ev álasztásán , székfoglaló beszédét — A nőről, különösen ae sth é tik a i szem pontból — B érczy o lv a sta fel. És ugyanő v á lla lta elh u n y t b a rá tjá n a k b ú csú z ta tá sá t is. A K isfalu d y T ársaság 1866. feb ­ r u á r 6-i ülésén elm o n d o tt em lékbeszéde az első, tudom ányos érté k ű , u g y an a k k o r k ö l­ tői érzékenységgel m eg írt ism ertetés M adách Im re életéről, m u n k ásság áró l. Őszin te szeretete és segítőkészsége M adách csalá d jáv a l k ap cso latb an is m egm utatkozott. A z á rv á n m a ra d t M adách A la d á rt és B alogh K á ro ly t — M adách Im re trag ik u s sorsú nő­ vérén ek , M á rián ak fiát, — ak ik a pesti p ia rista gim n áziu m b an ta n u lta k , p ártfo g ásáb a v ette: „Bérczy k a ro lta fel a falu csendes és egyszerű életéből a fő v áro sb a sz ak a d t k é t ta p asz talatlan , b á to rta la n d iá k o t s m eg h ív ta ő k et család i köréb e és o tth o n t a d o tt n ek ik o tth o n áb an . A tudom ányos, iro d alm i és p o litik ai é le t szám os kiv áló ság a fo r­ d u lt m eg ez időben az agg tudósházánál. S a h áz élén k életű g y erm ek szo b ájáb an ism e rk e d e tt m eg A tyám B érczy K áro ly leányával, M a rg ittal is, k it az tá n később 1875 őszén nőül v ett.” (Balogh K ároly: M adách az em b er és költő. Bp. 1934.) B érczy K á ro ly t a K isfaludy T ársaság 1862. ja n u á r 30-án v álasz to tta ta g jáv á . S zékfoglalóul P u sk in A nyeginjének egy B odenstedt nyom án fo rd íto tt rész letét o lv asta fel. Az a tény, hogy az A nyegin le fo rd ítá sa B érczy legjelentősebb és legsikeresebb m u n k á já n a k tek in th ető , és hogy a „m agyar A nyegin”-n ek iro d alo m tö rtén eti je len tő ­ sége v an iro d alm u n k b an , érdem es e kérd éssel részletesebben foglalkozni. A k orabeli iro d alm áro k és olvasók P u sk in m ű v e it szinte k izáró lag kü lfö ld i fo r­ d ításo k b ól ism erték. A z első legjelentősebb P u sk in é le tra jz csak 1864-ben je le n t m eg m ag y aru l (Kiss F erenc: O roszország első költője. F ővárosi L apok, 1864. szept. 13.). V erseinek első fo rd ítása i pedig 1862-től 1866-ig Z ilahy K árolytól, Z ilahy Im ré tő l és B érczy K árolytól. Az A nyegin fo rd ításá v al Z ilahy Im re 1863-ban k ez d ett foglalkozni, V ajd a Já n o s N ővilágjában, a m á ju s 16-i szám ban m eg is je le n te te tt egy részletet, de a szerkesztői m egjegyzésből a z t v e h e tjü k ki, hogy a to v áb b i m u n k á ró l lem ondott. B érczy ugyanis m á r a z előző évben — az e m líte tt székfoglalóban — n y ilv án o sság ra h o zta fo rd ítása it, és az is k ö ztu d o ttá vált, hogy a K isfalu d y T ársaság a te lje s fo rd í­ tá s t tőle k ív á n ja m egjelentetni. N em tu d ju k pontosan m eghatározni a z t az időpontot, am ik o r B érczy P u sk in m ű v eit és az A nyegint először olvasta. A z 1866-ban m eg jelen t fo rd ítás elé ír t Elő­ szava azonban n y ú jt ném i elig azítást: „A nyegin E ugén t tö b b év e lő tt B o d en sted t k i­ tű n ő fo rd ításá b an olvastam e lő s z ö r ... — írta , m a jd : — P u sk in m űvei az összes orosz szépirodalom irá n ti érdekeltségem et k e lté k fel, s csa k h a m a r azon m eggyőző­ d ésre ju to ttam , hogy nem csupán P u sk in és B yron, h an em á lta lá b a n a jelesebb orosz és angol író k között v an bizonyos szellem rokonság, m ely az írói o b jectiv itás leg m ag asabb fokán, a h u m o r közösségében n y ilatkozik .” E zt a gondolatot azonban B érczy m á r k ife jte tte akad ém iai székfoglalójában is, így te h á t a „több év e lő tt” 1859 elő ttre vonatkozhat. U gyancsak az Előszóban a rra is u tal, hogy m ik o r k ezdte a fo r­ d ítá st: „E jeles m ű n e k iro d alm u n k b a á tü lte té sé t czélom ul a k k o r tű ztem ki, m időn n éh á n y év elő tt ú jr a olvasván, szépségei an n y ira m eg rag ad tak , hogy az első v e rs­ szak o t já té k - és k ísé rletk é p p en fo rd ítg a tá m s az első feje ze t végéig értem .” A z ú jr a ­ 91 �olvasás m indenképpen 1862 ja n u á rja e lő tt tö rté n h ete tt, hiszen a k k o r m á r a K isfaludy T ársaság b an felolvasott belőlük. Ebből viszont az á lla p íth a tó meg, hogy B érczy n em csupán a teljes fo rd ítá st végezte el elsőnek, h an em eg y általán fo rd ítan i is első­ k é n t kezdte. A felolvasott részletek elism erő fogadása végleg m eg erő sítették Bérczy szán d ék át a teljes fo rd ításra. N em csak lelkesedéssel, han em igen nagy igényességgel is lá to tt m unk ához: „A kkor m ég csak B odenstedt n ém et fo rd ítása á llt elő ttem ; de b árm ily k itű n ő legyen is ez, éreztem és tu d tam , hogy m áso latró l v e tt m áso lat h alv án y an , szín evesztetten fogna to llam alól k ik erü ln i. E red etib en olvasni, ered etib ő l fo rd ítan i A nyegint, e vágy n a p ró l-n a p ra erősebb g y ökeret v e rt b en n em ; oroszul kezdtem ta n u ln i. . . ” (Előszó). De nem csak az orosz ny elv et ta n u lta Bérczy, h an e m széleskörűen ta n u lm á n y o zta a P u sk in ra, az orosz iro d alo m ra és az orosz é le tre vonatkozó iro d a l­ m a t is, m in t ahogy errő l em lítést te tt E lőszavában, és ahogy ez k itű n ik a fo rd ítás elé íro tt P u sk in é letrajzá b ó l és a fordításhoz fű zö tt jegyzeteiből. A fo rd ítá st az 1838-ban k ia d o tt — Z sukovszkij, T u rg en y ev és V jazem szkij á ltal szerk esztett — díszkiadás szövege a la p já n k észítette el. M u n k ája négy évig ta rto tt, m ely et id ő n k én t B érczy ú jr a m eg ú jr a előtörő betegsége is k ésleltetett. R észleteket a R észvét K önyvében (1863), a K oszorúban (1863. I. félév), és a F ővárosi L apokban (1866. ápr.) közölt a fordításból. A teljes 1866 m árc iu sá b an ,a K isfalu d y T ársaság m ű ­ fo rd ítási g yűjtem énye k ö te tek é n t je le n t meg. A m ű v e t a k ritik a és az olvasók tá b o ra e g y a rá n t nagy eilsm eréssel és érd ek lő d és­ sel fogadta. Úja b b és ú ja b b k iad ásai je len tek meg. 1948-ig összesen tizenöt. Iro d a l­ m u n k b a n új m ű faj születését eredm én y ezte — Balogh Z oltán: A lp ári, G yulai P ál: R om hányi, A ran y László: D élibábok hőse, R eviczky G yula: S zep tem b er cím ű verses reg én ye —, h a tá sa a X X . századi m agyar irod alo m b an is, K rú d y n á l is nyom on kö­ v ethető. Úja b b k ritik á n k erő teljes revízió a lá v ette a fo rd ítás érték eit. B érczyt első­ so rb an a m ű k ritik a i élének tom pításában, a főhős egyéniségének elnéző és m eg­ é rtő értelm ezésében, m egjelenítésében m a ra sz ta ljá k el. H a egyet is é rtü n k ezekkel az álláspontokkal, m égis szükségesnek ta rtju k kiem eln i: Bérczy világosan felism erte P u sk in m űvének és álta lá b a n az orosz iro d alo m n ak b íráló h an g v ételét, sőt ezt e ré n y ­ n ek m in ő sítette E lőszavában is: „ . . . a z orosz író ostoroz, hogy jav ítso n és zokogva n ev et s a já t honi viszonyain, m időn ezeknek term észetes, h ű k ép é t ad ja. S e képek épen ezért, m e rt élethívek, m e rt igazak: szépek, m eg rag ad ók . . . ” és az A nyeginről u g y an o tt: „ . . . az orosz viszonyokra és tá rsa d a lo m ra vonatkozó te m érd ek g ú n y t is foglal m agában . . . ” Mégis, hogy en n ek ellen ére m indez a fo rd ításb an nem n y ilv á n ­ való, an n a k oka — vélem ényünk sz erin t — a k o r m e g h atáro zo tt iro d alm i és tá rs a ­ d alm i szem léletében, esztétikai, etikai felfogásában és a k o r m ag y ar iro d a lm á t á lta lá ­ no san jellem ző nyelvi és stíluseszközök helyzetéb en ta lá lh a tó m eg és nem Bérczy fe lté te le z e tt szándékaiban egyedül. B érczy K áro ly A nyegin lefo rd ítá sáv a l végül is k iv ív ta azt az eg y értelm ű iro d alm i h írn ev et, elism erést, am ely re valószínűleg m indig is vágyott. És ebb en az időben írta m eg ered eti alk o tásai közül is a legjobbat, a lélekáb rázo lás, a hősök jellem zése, a lo­ gikus cselekm ényelbonyolítás és a szerkezet átgo n d o ltság a te ré n k itű n ő G yógyult seb cím ű elbeszélését. É letének utolsó időszakát is igen so k rétű és serény m u n k álk o d ás jellem ezte. Á l­ ta lán o s elism erés és tisztelet, b a rá ta i őszinte szeretete, h arm o n ik u s családi boldogság légkörében élt. O tth o n a irodalm árok, tudósok, p o litik u so k találkozóhelye volt. 92 �B etegsége azonban, különösen egyik le án y á n ak h a lá la u tá n eg y re ro sszab b ra fo rd u lt. A h azai és külföldi gyógyfürdők rendszeres lá to g atása sem se g íte tt m ár. 1867 d ecem ­ b eré n ek elejé n lá b a is d agadni kezdett, sz o b ájá t nem h a g y h a tta el. Ő m aga a h a lá l g o n d o latáv al k ez d ett m egbékélni. Jellem ző e rre b a rá ta in a k — Szontágh P á l és R a j­ nis P á l — utolsó lá to g atásá ró l fe lm a ra d t epizód: „Az örökké v id ám Szontágh P ál m ik o r belépett, m eglepetve m ondá: N em is tu d ta m , hogy in te rn á lv a vagy!? — E gyelőre in te rn á lv a — felelt m elancholikus m osollyal a beteg, — n em so k ára in te r­ n álva. S a lá to g atás estéjén, 1867. decem ber 11-én h a lt m eg.” H a lá lá ró l m inden lap m egem lékezett, felidézve és m é lta tv a B érczy nem es em b eri m a g a ta rtá sá t, írói, közéleti tevékenységét. A K isfalud y T ársaság b an 1868 fe b r u á r já ­ b a n Zichy A n ta l b ú csú zta tó já t Szigligeti E n d re olv asta fel, az A k ad ém ián pedig 1875. n o v em b er 29-én A ra n y L ászló m o n d o tt em lékbeszédet. Pesten, a K erepesi ú ti tem etőben te m ették el decem ber 13-án. A z azonban n em k ö ztudott, hogy való szín ű ­ leg felesége kérésére, aki Jo b b á g y ib a k ö ltözött fiához, G ézához, a jo bbágyi tem ető b e v itté k á t ham vait. A község h alo tti an y akönyve e rrő l a k ö v etk ező k et ta rtalm a zz a: „H alál, év, hó, n ap : 1867. decem ber 11. N eve, h ite stá rs á n a k neve, p o lg ári állása: B érczy K áro ly földbirtokos, a m. tud. ak a d ém ia lev. tag ja, F riv ald szk y A nna, rk., férje. S zületése: B alassa-G y arm at. L akóhelye, utca, házszám : P e st S zerv ita té r 3 sz. N em e: fi. K ora: 46 év. V allása: r. k. V olt betegsége: szívbaj. A tem etés helye és n a p ja : P est. 1867. D ecem ber 13. A tem ető lelkész n ev e és h iv a ta la : H aboz L ászló k áp lán , a pest-b elv áro si p lébánián. É szrevételek: E x h u m á lta tv á n a b u d ap esti k erep esi ú ti tem etőből, a családi sírb o ltb a te m e tte te tt Jobbág y ib an 1908. évi szep tem b er hó 19-én d élu tán Bősze Em il plébános á lta l.” KOJNOK NÁNDOR 93 �A „magyar Anyegin“ A lek szan d r S zergejevics P u sk in n ak ( 1799— 1873), az orosz k lasszikus költészet kim agasló egyéniségének fő m űve, az 1823-tól 1831-ig í r t v erses regény a Jevgenyij A nyegin, am elyet B elinszkij az orosz é le t en c ik lo p éd iáján ak nevezett. Az A nyegint k ifo rro tt re a lista jellem áb rázo lása és átfogó tá rsa d alm i k o rra jz a em eli a n agy orosz realizm us és a világirodalom legkitűnőbb alk o tásai közé. Az A nyegin m agyarországi ú tja m ind elterjed ésén ek m ennyiségi, m in d pedig h a ­ tá sán a k m inőségi v o n atkozásában p á r já t ritk ító jelenség. A teljes A nyegin a K isfa­ ludy T ársaság k ia d ásá b an 1866-ban B érczy K ároly fo rd ításá b an je le n t m eg először m ag y ar nyelven. S zázadunk negyvenes éveinek d erek án M észöly G edeon, az ötvenes év ek elején pedig Á p rily L ajos fo rd íto tta m a g y a rra P u sk in rem ekét, am ely a h á ­ rom fo rd ításb a n huszo n k ét k ia d á st é r t meg. A z ú ttö rő jelentőségű B érczy-fordítás, — am ely et tizenötször a d ta k ki — m integy nyolc évtizeden k eresztü l egyedül v o lt h i­ v ato tt P u sk in m űvének tolm ácsolására. P u sk in és az orosz irodalom m egszerettetésén és m egism ertetésén tú l B érczy iro d alo m tö rtén eti é rd e m eit az is növeli, hogy szép A n y eg in -fo rd ításáv al új m űfaj, a verses regény honosodott m eg h azán k b an . A m ű fo rd ítás azonban, m ég a leggondosabb, leghűségesebb is — ó h a ta tla n u l el­ avul, hiszen változó korhoz, ízléshez kötöttebb, m in t a nyelv és m űvészi m egvalósítás egyszeri fo rm á já b a z á rt ered eti alkotás. A legjobb fo rd ításo k sem örökéletűek, s az ere d etiv e l a tartó sság te k in te téb e n nem á llh a tjá k a versenyt. Az egym ás nyom ába lépő fo rd ító k az „új vívm ányok segítségével egyre teljeseb b en teszik tu la jd o n u k k á az idegen kincseket.” M észöly A nyeginje az A ra n y Já n o s-i realizm u s jegyében fogant, Á p rily L ajos pedig a puskini m o n d an iv aló t és költői szépséget a m i k o ru n k és ízlésünk sz erin t közvetítette. A több fo rd ítás lé te csak fokozta a v itá t, — am ely a húszas évektől kezdve elő ­ ször csak b íráló m egnyilatkozásokban, később pedig n y ílt iro d alm i p o lém iáb an je ­ le n tk ez ett — B érczy K áro ly A n y eg in -fo rd ításá n ak eszm ei és m űvészeti hitelességéről. Az aláb b i szem elvénygyűjtem ényből — am ely k ere k en egy év századot ölel á t — nem csak Bérczy fo rd ítá sá n a k korab eli v isszh an g ját ism e rjü k meg, h an em a k o ro n ­ k én t term észetszerűleg változó k ritik a i szem lélet a la k u lá sá t és a fo rd ításró l alk o to tt vélem ények csatá ro z ásá t is nyom on köv eth etjü k . G Y ULA I PÁ L Íme, le írtu k A nyegin képét. De le írtu k e g y ú ttal P u sk in , le az orosz költészet, le az orosz tá rsa d alo m képét: m e rt A nyegin m ind a h á ro m n a k h ű képe. S e h ű kép m á so la tát ta lá lju k B érczy fo rd ítm án y áb an . H ű m á so la tn ak m e rjü k m ondani, h a b á r m a g u n k oroszul nem tu d u n k s az orosz iro d a lm a t csak n ém et és fra n cia fordításokból ism erjü k , h ű m á so latn ak m e rjü k m ondani, m e rt r a jta v a n a hűségnek az a félreism erh e tetlen bélyege, m ely s a já t m ag án ak biztos ism ertető jele. 94 �S zin te kézzel fogható eleven v o lta bizonyítja, hogy vonásai a költő tu la jd o n vo n ásai; fesztelen és sím a szabatossága, hogy fo rd ító a n y elv et teljesen b írja ; h a tá ro z o tt je l­ lem e, hogy e re d e tié t m in d en ízében á th a to tta ; egyöntetűsége, hogy e lta lá lta h a n g u la ­ tá t; világossága, hogy e lta lá lta érte lm é t; egyszerűsége, hogy n em a k a r szépíteni és — ro n tan i. K iv ált a m inden cikorn y ától m e n t egyszerűsége az, m i fo rd ító n k n ál oly kedvesen m eglep, s m i őt kedvező színben m u ta tja be m ég oly jeles fo rd ító m e lle tt is, m in t B odenstedt, ki bizony ere d etié t n éh a elcifrázza. Ez a k eresetlen és igénytelen egyszerűség egyszersm ind fő biztosítéka a fo rd ító hűségének. Bérczy, k i a m ű fo rd í­ tás te ré n m á r angol beszélyei á lta l is k itű n t, A nyeginnel m ű fo rd ító in k legelső so­ ráb a em elkedett! F o rd ító n k a rró l is gondoskodott, hogy az olvasó teljesen tájékozódva vehesse kezébe P u sk in verses regényét: a bevezetésben ism erteti az ú ja b b orosz szép iro d al­ m a t s a d ja a szerencsétlen költő é le tra jz á t; a regény m a g y aráz atra szoruló egyes hely eit pedig fölvilágosító jegyzetekkel k iséri, m elyek a könyv végéhez v a n n a k csa­ tolva. A nyegin m agyar k iad ása te h á t föl van szerelve m indennel, a m it az iro d a­ lom n ak a k á r b ú v ára , a k á r csak élvezője k ív án h at. A m az élv ezettel fogja h asználni, ez h aszo n n al élvezni.1 ZICHY A N TA L A m ag y ar A kadém ia és a K isfaludy T ársaság ta g ja i közé v álasz tv án o tt a „H um orról” ír t értekezésével, itt P u sk in h íres „A nyegin”je m esteri fo rd ításá v al fog­ lalá el székét, m ely utóbbi m ű fo rd ítását, szép iro d alm u n k rem ek ét, a B odenstedtevel szem ben, igazi büszkeséggel m u ta th a tju k fel. M éltónak ta rtá az északi irodalom e d rág a gyöngyszem ét ere d eti k ú tfején él k eresni föl; enn ek k ed v é ért m e g tan u lt oro­ szul: s a sik e r teljesen igazolá e fárad tság o t. E fo rd ítá st olvasva m erőben feled jü k , hogy az fo rd ítás: ered eti m ű g y an á n t élvezhetjük. Még v ersein ek b ájo s csengése és könnyű rö p te H im fy re s a R egék-re em lékezt et, ad d ig az egészet átlengő szellem , s a kifejezések szintoly fesztelen, m in t jellem ző volta, nekem , a ki oroszul nem tudok, éppen úgy, m in t egy m űvészi kéz alól k ik e rü lt arskép, lá ta tla n u l is k ezeskedik a r ­ ról, hogy az eredetiséghez csak hasonló lehet, s hogy ez csak u g y an azt és u g y an ­ oly m ódon m o n d h a tja el, m in t a fo rd ító nekem tolm ácso lja.2 ARA N Y LÁSZLÓ H a a m a g y ar és a n ém et fo rd ítá st egybevetjük, az ered eti szöveg ism erete n élk ü l is m eg k ell győződnünk, hogy a m ag y ar h ívebben visszaad ja az e re d etin e k m inden ap ró sajátosságát. B odenstedt verselése sim ább, fogékonyabb, m é rték e és rím ei tisz ­ tá b b a k ugyan, de sok ered eti kifejezés, sajátságos szólás, fo rd u la t, kép, sőt néhol az egész eszm e is közönséges szóvirággá vagy poétai közhellyé m osódik széjjel és azok valódi e re jé t csak Bérczy fo rd ítása u tá n é rth e tjü k meg. T eljes öröm m el, kedvvel, élvezettel dolgozott e fordításon k é t évnél tovább, n u lla dies sin e lin e a ; szívesen o lv aso tt belőle ism erőseinek, ezek k özt E ötvösnek is, a ki szom szédja v o lt a S v áb ­ hegyen, n ap ró l n a p ra b eláto g a to tt hozzá m egh allg atn i a frissen k észü lt versso ro k at, és m á r m u n k a közben lefoglalta az egészet a K isfaludy T ársaság m ű fo rd ítási g y ű j­ 95 �tem énye szám ára. Ebben je le n t meg, a h írla p o k és a közönség általán o s tetszése á l­ ta l fogadva s m áig is általán o san el v an ism erve, hogy egész iro d alm u n k b an a leg­ rem ekebb m űfordítások közt foglalh at h elyet.3 K R ÚDY GYULA Bérczy K ároly, aki az A nyegin lefo rd ítása k ed v é ért ta n u lt m eg oroszul, 1866-ban a d ta ki m a g y aru l a költem ényt. N agyon öreg em berek, ta lá n régi sírla k ó k azok a m a­ gyarok, ak ik n ek szíve először in d u lt m eg a csodálatos h an g ra, am ely felü lm ú lja G lin ka zenéjét, m inden eddigi orosz költészet m eghatóságát. A z Olcsó K ö n y v tár v i­ lágoszöld fü ze tk éje az A nyegin verseivel évtizedeken á t m egöntözte a szom júhozó ifjú szíveket, m íg végre k ia p a d t a forrás, am elyből a nobilis érzelm ességet szívszere­ lem m el ta n u lta k ét m a g y ar generáció. A fü zetek elfo g y tak az ifja k és lányok kezéből, a lig etek p ad jairó l, a m erengések óráiból; k ö n y v tá ra k és régi m ag y ar h áz ak kön y v es­ polcai őrzik az A nyegin Eugén első m a g y ar k iadását. S a százesztendőssé le tt orosz ifjú m ost új k ia d ásá b an éppen olyan hódítóan, szerelm etesen, gyengéd szíveket m eg­ igézően lépdel az olvasó elé, m in t egykor n ag y a n y áin k at boldogította. Ő az, ak i soha m eg nem ném ul, am íg a tav asz évszaka láto g ató b a já r a fö ld re.4 GYERGYAI ALBERT Ma m á r P u sk in -sp ec ialistá in k is vannak, ak ik n ek B érczy fo rd ítása sem kell, m i­ vel sok h ely ü tt „ m a g y a rta la n n ak ”, „ e rő ltetettn ek ”, „nehézkesnek”, sőt sok m in d e n t elsik kasztónak és félreé rth ető n e k ta lá ljá k . M indezt pedig egy d rág a s p az aru l k iá llí­ to tt könyvben állítják , hogy elh atáro ztam , u tán an ézek : a figyelm es, kom oly Bérczy v aló ban en n y ire tév ed t volna? S zerencsére nincs nagyobb b a j: a fo rd ításn a k s az új ja v ítá so k n a k összevetéséből kiderül, hogy Bérczy k ét helyen összevont, s k é t helyen to ­ v áb b fe jleszte tt egy-egy k ép et; hogy k ih a g y o tt egy egész stró fá t és k é t kissebb stró fa ­ részletet, hogy h árom -négy esetben á tg y ú rt vagy eg y szerű sített p á r sort, m in d en k o r az egész stró fa s tru k tu rá já n a k kedvéért, hogy B érczy m a is m eg állja a h ely ét az ú jra fo rd ító v a l szem ben, aki pedig az új m ag y ar verselőkészség egész nagy a rz e n á ljá ­ ból m e ríth e te tt; s végül ta lá lta m négy sa jtó h ib á t, h á rm a t egy fra n cia m ottóban, egyet pedig az I. könyvben; de ez csak nem B érczy h ib á ja ? N em — B érczy sokkal tö b b et ér, sem hogy a k á r őt, a k á r fo rd ítá sá t holm i b ie d er­ m eier b ó kkal vagy rossz p e d a n té riá v a l lehetne b á rk in e k is elintézni. Négy évig d ol­ gozott e fordításon, elein te ném etből, m a jd m agából az ered etib ő l, szív b aja ellen ére is k ita rtó a n s m integy egészen beleöm ölve. U tolsó évei v o lta k ezek s m ost, A nyegin m ezében, fenékig élvezhette m indazt, a m it eddig v aló b an m egélt, vagy csak be nem v a llo tta n álm odott. S zalongavallér le h ete tt, titokzato s és vonzó, m in t egykori hőse, L a d á r gróf, á lm atag és érzelm es, m in t oly k ed v e lt reg én y alak ja, O ctave F eu illet Szegény ifja, s m in t A nyegin legjobb perceiben s m in t ő m ag a fiatalk o ráb a n , a v i­ lág g al szem ben álló büszke fo rrad a lm á r! E könyvön egyben k itö lth e tte egész an g lo m án iáját, hiszen h an g ja B yronra, h u ­ m o ra pedig a régi angol reg én y író k éra em lékeztette. O tthon v o lt ben n e és mégis táv o l s ő, aki tá n legfeljebb ro m an tik u s n o velláib an lép te á t a K árp áto k at, m ost szabadon b olyonghatott ny u g talan s ragyogó hősével, s veszély n élk ü l érezh ette a 96 �heroikus é let szédületét. O ly Zam ata van e fo rd ításn ak , m in t a későn és nehezen érlelődő aszúszőlőé, am ely m agába szítta a n y á r és az ősz m in d en su g arát. A m a ­ g yar A n y eg in -stró fák zenéje — e te lje s ak k o rd o k b an felszökkellő s táncosa n a p ró ­ zódó stró fáké, m elyeknek végső sorai m indig d allá o ld já k a tra g é d iá t — nem egy csöndes tito k k al terhes, csak m eg kell lesni hullám zó lejtésü k et. R om hányi és a D élibábok hőse e lő tt egy szerény és érzékeny lélek szólal m eg ebben a zenében, am ely — m in t Bérczy m aga m o n d ja róla — „a h atalm as v égakkordok egyikén h ir ­ telen m egszakad, s lelk ü n k m integy önkéntelen fo ly ta tja a m egszakított d a l­ lam ot...”5 M ÁTHÉ—H A U PT GYÖRGY A Bérczy fo rd ításb a n m eg jelen t A nyegin Eugén a közönség körében óriási te t­ szést a ra to tt: Z ilahy Kiss Im re az Északi fény előszavában m ély elism eréssel n y ila t­ kozott a fordításról. A világirodalom legszebb m űvén ek nevezte P u sk in A nyegin E ugénjét. M ég a „hivatalos” m a g y ar iro d alo m tö rtén e t is elra g a d ta tá ssa l nyilatkozott A nyeginről, és fo rd ítá sá t a legszebb m a g y ar m ű fo rd ításn ak ta rto tt. A B eöthy-féle iro ­ d alo m tö rtén e t m egállap ítja, hogy ennek A nyegin „han g u latát, színét, z a m a tjá t oly tökéletességgel sik e rü lt visszaadnia, hogy az orosz költő regénye m éltán egyike le tt a legolvasottabb m ag y ar könyveknek.”6 KOCZOGH Á K OS O daadás és tám adás, féktelen lírai vallom ás és elégikus em lékezés, lobogó in d u lat és bátor, vizsgáztató ö n tu d a t rem e k egysége ez a levél, s Á prily tolm ácsolásának Bérczy K árlo y klasszikus fo rd ításá v al szem ben egyik érd e m e az, hogy v áltozatos ta r ­ talm i s m a g ata rtásb e li a ttitü d jé t nyelvében is érzékelteti. (Ebben te h á t nem értek egyet F odor A ndrással!). M ásik érd e m e:a ta rta lm i hűség. Bérczy fo rd ítása egyívásű, egyform a a nyelve, szólam ai, a lebegése — s nem elég, hogy az A nyegin fo rrad alm i részei elp u sztu ltak , B érczy m ég az eredeti szövegben m e g m arad t egyetlen szociális te n d en c iájú m o n d a to t is elh allg atja. M iben n ehéz fölibe k erek ed n i? A költői a t ­ m oszféra m egterem tésében. Bérczy tu d ta, hogy P uskin nyelve erősen népi, m égis a kiegyezés k o rá n a k nyelvújításos, biederm eieres, kissé ro m an tik u s elem e it elegyítette, s a k á r helyesen, a k á r nem , azt a nyelvi és eszm ei m a g a ta rtá st szuggerálta, m elyet a k o r m a g y ar olvasója szinte m e g k ív án t P uskintól. V agy m o n d ju k így: ezen a nyelven, ebben a m iliőben m egértette, közel tu d o tt férkőzni P uskinhoz.7 KOMLÓS ALADÁR Az igazi tá m ad áso k azonban a felszabadulás u tá n in d u ln a k m eg a fo rd ítás ellen. N em a szélesebb körökre k ite rjed ő orosz nelvi tu d á s m agyarázza e z t. Régente, m int lá ttu k , az oroszul tudók is el voltak ra g a d ta tv a a fordítástól. A realizm u s n agyob b igénye, a feudális é le t k ritik u s szem lélete okozza, hogy az olvasók m o st so rra r á ­ eszm élnek B érczy ferdítésére. A m a rx i irodalom szem léletnek: hogy a m űvészet fe l­ 7 97 �é p ítm ény, k itű n ő illu sztráció ja ez. A fo rd ítá st rem ek n ek ta lálták , még tisztelték és szépnek lá ttá k a birtokosnem esség életét, s rögtön felfedezték a ham isságot, m ih ely t k ritik á v a l szem lélték a feudalizm us v ilá g á t. . . Persze érzéketlenség volna nem lá tn i és m élta tla n ság elh allg atn i a m e lle tt e fo rd ítás érd em eit: hogy h a m ás han g n em b e te tte is á t a költem ényt, e hang n em több, m in t egy félszázad m a g y ar olvasóit bűvölte el s nem ok nélk ü l. B érczy nem csak a sokszínű v ersform a tech n ik ai nehézségeivel k ü zd ö tt meg v irtu ó z módon, hanem egy fin om és egyéni h a n g u la t b á já t is rá le h e lte a költem ényre. K issé selypítő nyelvének v arázsa is hozzájárult, hogy P uskin költem ényének tü k réb e n nem zedékek szerették m eg a régi orosz élet képeit. A zt se képzeljük, hogy tu d ato s szándékoltsággal h a m i­ síto tta m eg P u sk in t: afféle ö n kéntelen m ódosítás le h e te tt ez, am inővel a festők tu d v a ­ levőleg kissé a m aguk k ép é re ra jz o ljá k m odelljeiket. Bérczy a lk a lm a sin t m aga sem v ette észre, hogyan csin ált A nyeginből olyan hőst, am ilyen ő m aga sz erete tt volna len ni.8 RE JT Ő ISTVÁN Bérczy K ároly fo rd ítása egyrészt hosszú év tized ek re szívébe lo p ta a m agyar olv asóknak P u sk in t, m ásrészt P uskin m űvén k eresztü l közel hozta a z orosz é let egyik jellem ző korszakát. E nnek ellen é re B érczy fo rd ítása m in d en szándékosság n élk ü l lé­ nyegében v á lto z ta tta m eg P uskin m űvének eszm ei és m űvészi értelm ét. A B érczyátk ö ltés é rté k é t és je lle g ét az e lm ú lt tíz évben a k ritik a több ízben m é rleg re helyezte. A k ritik a észrevételeit K om lós A lad á r iro d alo m tö rtén eti szem pontú fejtegetéseivel alátá m a szto tta, illetőleg m egm agyarázta. M egítélése sz erin t B érczy m ódszerének je l­ legzetessége „a léh ű tő főúri hősön g y akorolt p usk in i k ritik a elkenése, ezáltal a k öl­ tem ény érzelm i ta rta lm á n a k és en n ek m egfelelően nyelv én ek is fennköltebbé, fino­ m abbá tevése. Bérczy A nyegin-je egészében édesebb m in t P u sk in é; a gyilkos p á r ­ b aj és T a tjá n a m eg nem érté se n á la nem egy léha fő ú r felelőtlenségéből fak a d , h a ­ nem egy rész v étü n k re m éltó nem es lélek szom orú tévedése; így az olvasó csak rokonszenvet, tiszteletet, sőt honv ág y at is érez az előkelő világ költői m élab ú ja i r á n t .9 PÉTER M IHÁLY M in d enekelőtt le k ell szögezni, hogy Bérczy K ároly A n y eg in -fo rd ítása a m ag y ar m ű fordításos irodalom rem ek e s egyben az A nyegin egyik legjobb eu ró p ai fordítása. Az igazság azt k ív á n ja, hogy ne csak a „m agyar A nyegin” bizonyos to rzu lásain ak , han em a m ű h a lla tla n elterje d tsé g én ek és népszerűségének fő fo rrá sá t is a B érczyféle fo rd ításb a n keressük. Az, hogy az A nyegin eg y általán „m ag y a rrá” v á lh a to tt — e m a g y arrá -v á lá s m inden n eg atív u m a m e lle tt — érd em e B é rc z y n e k . . . Az „A nyegin-”é r t fo ly ta to tt „kollektív nem zeti k ü zd elem b en ” Bérczy K ároly é r ­ dem e nem csak az ú ttö rő é; az ő fo rd ítása olyan m űvészi teljesítm én y , am elynek fe lü l­ m ú lá sá ra csak a legjobb, le g ih le tetteb b m ű fo rd ító in k v állalk o zh atn ak . S h a sik erü l is az „új vívm ányok segítségével” felü lm ú ln iu k B érczy A n y eg in jét e fo rd ítás a k k o r is m eg fogja őrizni kivételes helyét és ra n g já t a fo rd ításo s m ag y ar iro d alo m b an .10 98 �NAGY M IKLÓS A n y elv av u ltsá g a sokkal kevésbé feltűnő, in k á b b csak v alam ely nem es és tisz­ te le te t p aran csoló p a tin á n a k érződ ik A n y eg in -fo rd ításán (1866), m ely négy évi m u n ­ k á já n a k gyüm ölcse. T olm ácsolása a hazai P u sk in -k u ltu sz k ú tfejév é, a m a g y ar verses regény n ag y h atású ih lető jév é lett, olvasója m a jd száz év u tán , Á p rily L ajos pom pás, új átk ö ltésén ek v ersenye ellen ére is, bőven akad. A „m agyar A n y eg in ” K osztolányival szólva „igazi csodája az á tk ö lté sn ek ”, s helye o tt v an A ra n y H am let és V ik ár B éla K alev ala fo rd ítása m ellett. K öltői szépségét m a sem v o n h a jtu k kétségbe, eszm eim űvészi hitelességét azonban több te k in te tb en v ita tn i lehet. B érczy o ly k o r gyengíti P uskin tá rsa d alo m b íráló sz a tírá já t, m egfeledkezik népiségéről, nem egyszer a k elle­ ténél finom kodóbb h angot ü t meg. A zonban következetes, állan d ó b ie d erm eier átszí­ nezésről nem beszélh etü n k B érczy esetében; a századfo rd u ló A n y eg in -k u ltu száért, am elynek K rúdy G yula is nag y h atású élesztője volt, nem ő a felelős elsősorban. É rdem es ilyen szem pontból m űve előszavát is m é rleg re ten n i: a m ű fo rd ító világosan felism eri A nyeginben a „felesleges em b er” típ u sát, s nem tag ad ja, hogy a verses regény „tem érdek g ú n y t foglal m agában az orosz viszonyokra és tá rsa d alo m ra .” A m ag y ar és az orosz tá rsa d alo m közti párh u zam o k m egléte ugyanúgy kétségtelen előtte, m in t A ran y L ászló és G yulai elő tt.11 FO DO R ANDRÁS Újb ó l hansúlyozzuk, a százéves A nyegin nem a n n y ira a szövegértelm ezés h ib áin av u lt el, m in t in k á b b a tá rsa d a lm i-nyelvi szem lélet s a fo rm a i elégtelenségek m iatt. Á prily so raiv al egybeolvasva lá tju k , előde olykor m ily nehezen b irk ó zik az orosz költő töm örségével, tö retlen ritm u sá v al. De m in d en erőltetettség , kom ikus ódonság, szen tim en tális „negély” m e lle tt igazán tiszteletrem éltó, m en n y i frisseség, b á to r ötle­ tesség, költői len d ü let, m egkapó h an g u lati erő m a ra d t m in d m áig a B érczy fo rd íto tta stró fák b an . Ez a n n á l is m eglepőbb, m ivel s a já t versei kevés ered etiség rő l ta n ú s­ kodnak. É rd em eirő l szólva ne h ag y ju k em líte tle n ü l a m a g y a rrá le tt A nyegin k öltésze­ tü n k re te tt közvetlen h atásá t. A D élibábok hősén k ív ü l n ek i tu la jd o n íth a tó G yulai P á l R om hányi cím ű eposzkísérlete és Reviczky G yula S zep tem b er cím ű v ersesreg én y töredéke. A jó l v égzett m u n k a fénye csak egy évig sü th e te tt vissza P u sk in to lm ácsára. F iatalo n h a lt meg, n eg y v en h at éves korában. Mi, kései utódai, h a szig o rú b b an is í té lü n k róla, sose fogjuk k ifeledni a m ag y ar m ű fo rd ítás leg jo b b jai közül.12 JEG Y ZETEK 1. G yulai P á l: A nyegin Eugén. — P o litik ai hetilap, 1866. IV. 8. Ua. B írá lato k C ikkek T an ulm ányok. Bp., 1961. A kadém iai K iadó, 97. I. 2. E m lékbeszéd a K isfaludy T ársaság 1868. fe b ru á r 5-i ülésén. M egjelent: B udapesti Szem le, 1868. 342. I. 99 �3. E m lékbeszéd a M agyar T udom ányos A kadém ia 1875. n o vem ber 29-i ülésén. Meg­ je len t: A ran y László: Bérczy K áro ly em lékezete. Bp., 1876. A M agyar T u d o m á­ nyos A kadém ia K önyvkiadó-H ivatala, 9— 10. I. 4. M egjelent: P u sk in : A nyegin. B érczy K ároly ford ítása. D íszkiadás. Bp., 1920. G é­ nius, 1—2 I. Ua. K rúdy G yula: Írói arcképek. Bp., 1957. M agvető K iadó, 275. I. 5. G yergyai A lb ert: Bérczy K ároly A nyegin m ag y ar fo rd ító ja. — N yugat, 1921. Ua. K lasszikusok. Bp., 1962. Szépirodalm i K iadó, 416—417 I. 6. M áth é-H au p t G yörgy: P uskin h atása a m ag y ar tá rsa d alm i gondolkodás és iro ­ dalom fejlődésére a X IX . század m ásodik felében. — Iro d alo m tö rtén et, 1949. 68—69 I. 7. Koczogh Á kos: T a tjá n a levele (M egjegyzés Á prily L ajos fordításához). — Filo­ lógiai Közlöny, 1955. 419—420 I. 8. K om lós A lad ár: P uskin a m agyar irodalom ban. — Filológiai Közlöny, 1955. 333— 352 I. 9. R ejtő Istv án : Az orosz irodalom fogadtatása M agyarországon. Bp., 1958. A ka­ dém iai K iadó, 27. I. 10. P é te r M ihály: M egjegyzések P uskin „Jevgenyij A nyegin”-jén e k m a g y ar fo rd ítá ­ sához. — T an u lm án y o k a m ag y ar—orosz irodalm i k ap cso lato k köréből I. Bp., 1961. A kadém iai K iadó, 379. I. 11. N agy M iklós: Bérczy K ároly. — A m agyar irodalom tö rté n ete 1849-től 1905-ig. Bp., A kadém iai K iadó, 328—329 I. 12. Fodor A ndrás: Bérczy K ároly em lékezete. — N agyvilág, 1966. 1068. I. Csongrá dy Béla 100 �KÖRKÉP M adách- Emlékérmesek -1967 A M adách-kultusz ápolása, h a lh a ta t­ lan költőnk em lékének rangos, m éltó got állan d ó an g y ű jti —, M adách é le tú t­ ünneplése, szellem ének továbbélése, a szám o tadásnak im m á r hagyom ányos, kedves ünnepe a M adách-em lékérm ek való feldolgozása. á tadása, am ely re ebben az esztendőben Kass János já n a k k ró n ik aszerű , szinte n ap ró l-n ap ra o któber 6-án k e rü lt sor S alg ó ta rján b a n a K arancs S zálló m ozaikterm ében. g rafiku s-m ű v észn ek M unkásságuk elism erések én t H ankó J á ­ cióért. V égtelenül szerényen a leg n a­ nos a N ógrád m egyei T anács VB. elnökhelyettese a d ta á t a k itü n tetések et: gyobb M adách ered m én y én ek azt illu sz trá ­ tek in tette, hogy részese le h e te tt a T rag éd ia eddigi legnagyobb sik erén ek : m ásfél év a la tt 70 ezer p éld án y b an fogyott el a m ű, s a Dr. Radó György bibliofil k iad ás a M oszkvában m e g ren ­ irodalom történésznek, dezett nem zetközi k iállításo n a ra n y é r­ aki a k itü n teté s átv éte le k o r úgy n y ila t­ m et kapott. A nagy m ű szellem e m a g á­ kozott, hogy N ógrádba egy k icsit m in ­ dig hazajön, m e rt itt érzi igazán a kö­ zösséget az élő, a világhódító, az új v al rag a d ja az illu sztráló m ű v észt is, m ű fo rd ító és aki sajáto s eszközeivel segíti a m ű még tökéletesebb m egértését, u g y an an n ak a kiadásokat, új színházi b em u tató k at m egérő nagy m agyar k öltővel. Örö m ­ gondolatnak m el szám olt be arró l, való fellobogtatásával. hogy M adách Im re m a új renesza nszát éli, szám os o r­ szágban Az em b er tra g é d iá já n a k új fo rd ításá t készítik, általán o s a tö re k ­ a m űvészet m ás sík ján Mánczos József vés, hogy a m ű színreh o zatalán ál ne a Látványosság érvényesüljön elsősorban, hanem a m ű eszm ei m ondanivalója. B e­ M unkácsy-díjas üvegtervezőnek egy s i­ szám olt arró l, hogy a T ragédia sik er- nyes ú tjá n a k figyelem m el kisérése m ellett déd elg etett terv e — és ehhez az a n y a ­ idős tervezőm űvész 37 év e t dolgozott kerekben gazdag, m u n k á sélet v égtelenül ered m é­ elism e ré se k é n t Az a S alg ó ta rján i Öblösüveggyárban, s te ­ 101 �vékenységének term ékei szinte az egész világon h ird e tik a m ag y ar dolgozók a l­ kotó kedvét. H iszen üvegbe álm odott rem ekei n em csak a m űvész, han em a g y ár k o lle k tív á já n ak d ic séretét is m a ­ g u k k al hozzák, am ik o r öregbítik h í­ gye szellem i tö rek v éseit m egm utató m unkásság a elism eréseként. A k itü n te ­ tett, tö rtén észtársai elism erését is látta a d íjb an , a k ik re az elkövetkező esz­ tendőkben h atalm as m un k a h áru l. El kell készíteni a m egye m o n o g ráfiáját, rü n k e t a nagyvilágban. am ely a m ú lt esem ényeinek h ű m eg m u ­ ta tá sa Molnár Pál történésznek, a sa lg ó ta rjá n i szénm e­ d ence m u n kásm ozgalm át feltáró, a m e­ 102 m e lle tt tü k rö zn i fo g ja a dol­ gozó töm egek alkotó, tö rtén elem fo r­ m áló szerepét is. �Ta má s Aladár: Szétszórt parazsa k A m egélt évek lehetnek élm ények­ ben, ta p asz talato k b an , te ttek b en gazda­ gok, de m o n d h a tja -e valaki, hogy puszta létükkel, önm aguk érvényével daco lnak az em lékezés szeszélyeivel? A z élettények, a m indennapiság szürke gom olygása, a n y u g talan keresések, a v á ra tla n találkozások öröm e és döbbe­ n e te, a betöltetlenség sóvárgó érzete, a ro m an tik u s áb rá n d és a k iá b rá n d u ­ lás egym ásba szövődő rétegei vajon m ik o r tö rn ek á t önm aguk érvényén, az esetleges, az egyedi körén? A k a ­ vargó, színes életsors, a képzeletgyújtó tén y ek és a te tte k re serk en tő képzelet v ajon hol kristályosodik alk o tássá úgy. hogy az em lékezés m aisága több le­ gyen egyszerű k eretn él, a m e g írtak é r ­ vénye se nélkülözze a „jelen v olt”-ot? T am ás A lad á r legú jab b kötete, a S zé tszó rt parazsak olvasása közben tá ­ m a d n ak ezek a gondolatok az olvasó­ ban. A k érdések a n n á l izgatóbbak, m e rt az olvasó tö b b e t vél tu d n i az író ­ ról, m in t am en n y i e kötetb en b en n e­ foglalt. Ám ta p asz taln ia kell, hogy is­ m eretei m ennyire felszínesek, olvas­ m ányélm ényei m ennyire szegényesek. S ez a kínzó elégtelenség érzése az ol­ v aso ttak kapcsán a m ég meg nem í r ­ ta k ra is irán y u l, a sorok m ögöt se jte te t­ tekre, a m eg írt é le tú t m ögött a m egélt élet m egism erésére, m elynek — az a l­ kotás m etam orfózisáb an fogant m ű — csak elem eit tá rja elénk. Em lékezés ez a kötet, évtizedeket fog á t, az évtizedekkel együtt növő, érő alkotó ú tjá n a k doku m en tu m a. A z a lk o ­ tóé és az em beré, hiszen elv á la sz th a ta t­ la n u l egyek ezek: a szilárd k o m m u n ista fo rra d a lm á rrá növekedés az írói f o rr a ­ dalom m u ta tó ja is. H íven tü k rö zi ezt a k ö te t felépítése: a kronológiai elő re­ h alad ás a lírai, lo g ik ai-lírai ú tja is; az írói logikai igényű rendszerezés ére zh e­ tően összeolvad a jelen b en m egírás lírai élm ényével. A S zétszó rt parazsak az 1958-ban m egjelen t Z su zsi és A ra n ka c. elbeszé­ léskötet szerves fo ly tatása, a T an ácsköztársaság b u k ása u tá n i időszak k ró n i­ k ája. A k ö te t első írá sa in a k (Bécsi ta ­ vasz, Olasz ég alatt, Bécsi ősz) érzelm i és gondolati v ilága a férfiv á érés állo ­ m á sait v illa n tja fel. Az előző k ö tet gyerm ekien naív érzelm i sk á lá ja itt az á lta l színeződik át, hogy az íráso k ­ ban o tt k is é rt az em ig rán so k egyéni — közvetve a b u k o tt T anácsköztársaság, a szétzilálódó m unkásm ozgalom — tr a ­ gédiája. S h a az író részérő l önk én t v állalt — húsz évesen — az em igráció, az m á r erejének, kristály o so d ó h ité ­ nek a p ró b até tele és bizonyítéka: ön­ m agát m in d u n tala n szem besítenie kell a v á lla lt nehézségekkel, a szituációk kényszere á lta l kell k o n tro llá ln ia ö n ­ m agát. Innen ered az az író á lta l is csendes d erű v el figyelt kom olykodás, m elynek finom ro m an tik ája , h ev ülete h itelesíti a 20 éves fiatale m b er nagy te tte k e t dédelgető alak já t. A n ovellák közül leg in k áb b a Bécsi tavasz lírai töltésű. T á rg y ta la n , jeltelen 103 �szom orúság szövi át, líra ian se jte tő á l­ m ok zsongnak, o tt kisé rt m in d u n tala n a k aland, a „várakozás és rem énykedés felcsigázott izgalm a”. De o tt k isé rt a m ozgalm i életbe történő bekapcsolódás vágya is, a m ozgalm i felelősséggel já ró tevékenység igénye. H atáro zatlan , a la k ­ ta lan keresés űzi az író t: „Én n ek i­ v ágtam a világnak, hogy m egkeressek, felleljek valam it. De hogy m it, azt sehogyan sem tu d ta m senk in ek sem m egm agyarázni. Hogy az elképzelésem ­ ben élő fo rrad alo m gyönyörűséges v i­ lágító lángja csáb íto tt — az t ilyen egy­ szerűséggel halálosan szégyelltem volna b árk in e k is m egm ondani” — írja az O lasz ég alatt c .elbeszélése első so ra i­ ban. S b ár a börtönben tö ltö tt hónapok egyhangúsága, m ajd a Bécsi ősz nyug­ talan ító tá rsta la n sá g a m in th a ere jé t venné a ro m an tik u s lendületnek, az ú jra itthon tö ltö tt éveket idéző ír á ­ sok (A Liget és a D una-part között történt, A 100% elő tt, K ét nyári nap) m indig új, m ám oros kezdésről tu d ó sí­ tanak. A v égeérhetetlen viták, régi kapcsolatok felelevenítésnek k isérletei, az új ism eretségek vonzó vagy taszító volta, a költői csapongások ecsetelése (A Liget és a D una-part kö zö tt tö rtén t), az 1926-os la p alap ítási k is é rle t az M SZM P m egbízásából (A 100% előtt) vagy a K ét nyári nap ro p p a n t súlyú felelőssége vall az író t „nagykorúvá” é rle lő évekről, korról. „Forrongó, k a v a r­ gó idő volt ez, tele tisztázatlan, k ia la ­ k u la tla n eszm ékkel, vágyakkal, kétsé­ gekkel, am elyek b en n ü n k e t is á t meg á tjá rta k . K im o n d h a tatlan u l nagy dolgo­ k at a k a rtu n k m egvalósítani, s nem ére ztü k m ag u n k at netségesnek, h a ezt m eg is m o n d tu k . . . M agasztos, gyö­ nyörű verseket ak a rtu n k , tele fo rra d a l­ mi h ittel és lázadással. E lm ényedt, a la ­ pos írásokat, am elyek a kom m unizm us ú tjá ra viszik az olvasót. S m indezt v a ­ lam i egészen m agasra em elkedő, e lv o ­ n atk o zta to tt m ódon, az úgynevezett új 104 em b ertíp u sn a k m egnyilatkozási fo rm á­ já b a n .” — o lv a sh atju k A 100% elő tt c. írásban . S ha a bizonytalanság, a r e a ­ litáso k k al nem szám oló tú lfű tö tt lelk e­ sedés h a tja is á t a sorokat, m égis, ez m á r előlegezi a nagy dolgok m egvalósí­ tását, m á r ben n e van a 100% c. folyói­ ra t alap ítása, 3 éves szerkesztése, a börtönben tö ltö tt idő; m á r benne van a n n a k tu d ata, hogy a k o rt a ko m m u n is­ ták, a m unkásm ozgalom teh eti n ag y ­ gyá, hogy az em b erek b en felg y ü lem lett „keserűség, rem ényvesztettség és d ac ” m ennyi bizodalm a t adó te tte t követel a tisztán látó k tó l. E fo ly am at ere d m é­ n yek én t ju t el T am ás A lad á r k ötete időrendileg is utolsó, a cím adó írá s ­ ban m egfogalm azott sorokig, hogy: „a szabad igaz v ilág ró l nem elég álm o ­ dozni, e n n a k lé tre jö tté t n ap ró l n a p ra elő k ell m ozdítani. N apról n ap ra , m i­ vel a n agy dolgok születése, végső k i­ alak u lá sa lassú folyam at, és ezt m in ­ den k im o n d o tt szó, em beri gesztus fo r­ m álja. N ehéz m un k a ez — kétségtelen — de csak ez őrizh eti m eg az elképzelés tisztaság át és szabadságát, u g y an ak k o r ra jta h ag y ja n y o m át a koron, am elyben élü n k és dolgozunk.” Az író a cím adó no v elláb an a fasiz­ m us té rh ó d ítása elől M exikóba m en e­ k ü lt an tifasiszta alk o tó k életéből v il­ la n t fel k ép e k et (A nna S eghers, Egon E rw in K isch, C onstancia de la Mora stb. Azokéból, ak ik et ak k o r e m b e r­ telensége, jo g tip rá sa idegen földre űzött, ak ik „szétszórt p arazsak voltak, m elyeknek sorsa könnyen le h et a k i­ húnyás is. D e kem ény, korbácsoló szél vág o tt végig ra jtu k szüntelen és ö n ­ em észtően,, de sz ak a d atla n u l lobogott a láng.” A m e g in g atlh atatla n meggyő­ ződés, a h o ln ap o k b a v e te tt hit, a közös, mégis m in d en k in él sa játo san egyedi szenvedések so d o rták ő k et egym áshoz közel ü n n ep ek b en és b án ato k b an , „a N agy F o rrad alo m év fo rd u ló já n ak esté­ ién” vagy a b ú csúzások alk alm aiv al. �A legélőbbek, olykor a le g fá jd alm asab ­ bak ezek az em lékek az író lelkében, a cím adó novella a soha m eg nem ú ju lh a tó találkozások, a soha nem fe ­ lejth ető m egtörettetés és szüntelen lo­ bogás k ró n ik ája. A S zétszó rt parazsak cím ű k ö tet do­ k u m en tu m jellegű értékei, a m űalk o ­ tássá em elt életsors k ró n ik á ja folytán figyelem re m éltó m ű. H iteles p éld ája an n a k , hogy az esztétik ai m etam orfózis a tá rsa d alm i és az egyéni k o rreláció ­ já b an gyökerezik. E záltal a fáradságos szolgálat k ö n y v ét írta m eg T am ás A ladár. (Szépirodalm i K iadó, 1967.) DANYI GÁBOR Kortársak szem ével — Írások a magyar művészetről „Úgy érzem , könnyebb dolog m egcsi­ nálni a p ik tu rá t, m in t róla írni, vagy csevegni” — írta K ern sto k K ároly ta ­ lálóan „A k u ta tó m űvészet” cím ű cikké­ ben. T alán furcsa, hogy ezt a m o n d ato t éppen a K o r társak sze m éve l cím ű k ia d ­ vány böngészése közben éreztem á l­ landó m o ttó k én t jogosultnak. H iszen a Pern eczky Géza á ltal válo g ato tt gy ű j­ tem ény 50 év m ag y ar képzőm űvészeté­ rő l ír t k ritik á k , b írálato k , tanulm ányok gazdag an to lógiája. A k ötet a M űvészet­ tö rtén eti fo rrások cím ű sorozatban je ­ len t meg, és a m illeneum i időktől a m ásodik v ilágháború végéig ta rtó k o r­ szak jellegzetes m űvészetelm életi írá ­ sait és k ritik á it foglalja m agában. És b árm e n n y ire is nehéz írni az elkészült képről, m űvészeti alkotásról, a k ötet d o k u m en tu m anyaga azt b iz o n y ítja, hogy az írók, költők és m ű k ritik u so k m e lle tt a festők és szobrászok is to llat rag a d tak és kifejtették v élem ényüket a m üvekről és alk o tó ik ró l, s am i talán m ég ennél is fontosabb és jelentősebb, m űvészetelm életi k érdésék eszté tik a i, etik ai, filozófia i kérd ések so rá t boncol­ g atták , elem ezték a m űvészeti alkotások k ap cso latáb an. (Ezzel a fe la d a tta l a felszabadulás u tán egyre kevesebb m űvészünk p ró b ál m egbírkózni — n éh á n y tiszte letre m éltó kivételtől eltek in tv e — m egelégednek a „pictura m eg csin álásáv al”, a ró la való írást vagy csevegést feleslegesnek ta r t­ ván. P edig kevésbé lenne érd ek telen , ha a m a élő és alk o tó m űvészek v allo ­ m ásait olv ash atn án k , h a az ő vélem é­ nyüket. állásfo g lalásu k at h a llh a tn á n k a képzőm űvészeti stílu sirán y z ato k m eg­ lehetősen gazdagon b u rjá n z ó so k aság á­ ról, m űvészet elm életi stb. kérdésekről.) A p erniczk y szerk esztette fo rrá sk ia d ­ ván y átm en ti és a m ai olvasók szá­ m á ra is hozzáférhetővé teszi, hogy a fél évszázad a la tt a legkülönbözőbb fo­ lyóirato k b an és n ap ilap o k b an m egje­ lent cikkek tan u lm án y o zásáv al képet alkothasson a m ag y ar képzőm űvészet fejlődésének irodalm i v etületéről. Az em lített időszakból eddig egym ástól e l­ szigetelve, és jó rész t k irag ad v a a tö r­ ténelem form áló, m ozgató erejéb ő l, is­ m e rtü k a jelen tő seb b m űvészeket, a kép ek et és szobrokat, m űvészeti alk o ­ tásokat. v alam in t a különböző stílu s­ irányzatok és a k ia la k u lt alk o tó cso­ p o rto k tevékenységét. A k ia d v án y fő 105 �érd em e éppen az, hogy a közelm últ év tizedek m ű vészetét úgy á llítja az olvasók elé, m in t a történ elm i esem é­ nyekkel szorosan összenőtt fejlődést. „A m űvészeteket k isérő iro d alm i vissz­ h an g a tö rtén elm i esem ényekre is éles fén y t vet, összekötő híd a ném a m ű ­ tá rg y és a z eleven é let között.” (P e r­ neczky: Előszavából) E zt a c é lt sik e rü lt a szerkesztőnek m egvalósítani, s ezzel h o zz ájáru lt a m ag y ar képzőm űvészet tö rté n eti tu d a tá n a k k ialakításához. A gazdag szem elvényanyag m e lle tt nag y ­ ban segíti e z t P erneczky G éza bevezető tan u lm ánya, m ely az egyes cikkek közti hézagokat, a teljes h á tté r h iá n y á t pó­ tolja. M ivel e ta n u lm á n y fejezetei sze­ rin t csoportosulnak a szem elvények, a könyv b á rk i sz ám á ra könnyen á tte k in t­ hető. A csaknem száz cikk és ta n u l­ m ány így nem a lk o t kibogozhatatlan szövevényt, hanem a szerkesztő cél­ já n a k m egfelelően hű k ép ét a d ja a m a­ g y ar képzőm űvészet egy jelentős szak a­ szán ak — k o rtá rsa k szem ével a kor m űvészeti problém áiról. A bevezető tanulm ány, és így a sze­ m elvények is 6 fejezetre oszlanak. Az első h árom fejezet időrendi egy m ásu tá­ niságot is m u tat, m íg a m ásodik három , m ely a k é t v ilá g h áb o rú közti évek an y a g át tá rg y a lja , az egym ás m e lle tt fu tó á ra m la to k sz erin t tagozódik. Ezt a felosztást nem a válogató ö nkénye szabta meg. hanem az ad o tt k o r m ű ­ vészete. P lein-air fe sté szet a századfordulón cím et viseli az első fejezet. T udvalevő, hogy az im presszionizm ust a X IX .-X X . század v íz v álasztó jak én t tek in tik , m ert m íg a hagyom ányos polgári m űvészet trad íció itó l nem tu d elszakadni, m ár m agán viseli a m odern törekvések sok fontos ism ertető jegyét. K erü lte a „ ta r­ ta lm a s” tém ák és jelenségek á b rá zo lá­ sát, és egyedien lá to tt dolgokat, m in t véletlenszerű je le n e te t vagy pillanatnyi vizuális benyom ást örö k ítette meg. T e r ­ 106 m észetesen ez a törekvés m ag áv al hozta a festés te c h n ik á já n a k végső kifin o ­ m ultság át, a p le in -a ir m űvésze tet. A z im presszionizm us lázadás v o lt az a k a ­ dém ikus m ű v észet szárazsága és h a ­ m is pátosza ellen. Ez a lázadás össze­ függ a hagyom ányos m ű fajo k és a pol­ gári v ilágkép k iöregedésével és a d ol­ gok ta rtó sság áb a v e te tt h it m eg ren d ü ­ lésével. A m a g y ar m űvészetben ez a korszak H ollósy S im on és az 1896-ban a la p íto tt n ag y b án y ai szabadiskola m ű ­ ködésével esik egybe. A szó szoros é r ­ telem ben v ett képzőm űvészeti k ritik a a z ő m ű k ö d ésü k éveiben sz ü letett m eg és szap o ro d o tt el roham osan. E nnek egyik oka, hogy a századforduló k ö rü li év ek ­ ben a la k u lt ki a főváros n y u g ateu ró p ai nagyvárosokhoz hasonló élete, s e k k o r je le n t meg a m odern értelem b en v ett polgári h írla p írá s. A K iss József sz er­ kesztette H ét h asáb ja in először á llt ta rta lm a s képzőm űvészeti fórum a k ri­ tikusok rendelkezésére. A H ét e kezde­ m ényezése h am aro san általán o ssá vált, és a többi fo ly ó irat is te re t n y ito tt m űvészeti íráso k szám ára. A m ásik ok, hogy a n ag y b án y aiak m űvészetéről é r­ dem es volt írn i, felfedezni őket, h a r ­ colni é rtü k , közel hozni a közönség­ hez a lk o tá s a ik a t A n agybánya ik k al egyenrangú m ű k ritik a m egterem tése a festőnek indult, de ú jság író v á le tt Lyka K ároly nevéhez fű zűdik. A n ag y b án y a­ iak cím ű cik k e (Új Idők, 1897.) a te r ­ mészetk u ltu sz igényét és a nem zeti je l­ leg d o m in a n ciájá t hangsúlyozza a H ol­ lósy iskola lényegeként: „ . . . (a n agy­ bányaiak) le lk ük tele itta m ag át azzal a töm érd ek üde és m agától te re m te tt im presszióval, a m it m agábul lehel az erdő m eg rét, meg a csalitok á rn y é k a , m eg a felhők já rá sa m eg egy p á r hosz­ szan , b án ato san elcsöngő m ag y ar m e­ lódia.” Lyka K ároly, am ellett, hogy sikeresen m egoldotta a p le in -a ir alapokon nyugvó új m ag y ar festészet n ép szerű sítését. �érték es k o m m e n tá to rá v á v á lt a m ű v é­ szeti közélet m ás k érd ésein ek is. Az Új Idők és a M űvészet la p ja in a m ű ­ k ritik a ír á s t a m űvészeti fejlődés r é ­ szévé tette. (M űvészeti p o litik án k cím ű cikke pl. M űvészet, 1907.) AZ AVANTGARDE ELŐK ÉSZÍTÉSE A z 1900-as évek fia ta l nem zedékére a z im presszionizm usénál tág ab b lá tó ­ k ö rű és filozófiailag is jo b b an a lá tá ­ m aszto tt m űvészetszem lélet v á rt. A ve­ zető szerep i t t F ülep Lajosé, aki k riti­ kai tevékenységének a la p já v á tette, hogy esztétikai m eggondolásokból k i­ in d u lv a fogalm azza m eg a k o r m ű v é­ szetének p roblém áit. K ritik a i te v é­ kenységek első lépése az akadém ik u s és ek lek tik u s m űvészet tekintélyének m egingatása. (A m agyar m ű k ritik a c. cikke, M agyar Szem le, 1906.) N orm atív k ritik a i igényének közép­ p o n tjá b a a cezanne-i világ k ép et állítja, s em ellett h am aro san észreveszi az im ­ presszionizm us s a m a g y ar plein -a ir festészet érvén y én ek h a tá ra it. K ritik á i azt m u ta tjá k , hogy lép ést ta r t az im ­ p resszionizm ust tú lh a la d ó egyetem es festészettel: Cezan n e „puszta m ejelenésével m eg­ v ilá g íto tta a nagy érdem ekben gazdag im presszionizm us kiéltségét.” — írja P au l Cezanne cím ű cikkében (M űvészet, 1907.) Az Új m űvészeti stílus cím ű ta n u l­ m án y a (Új Szem le, 1908.) a stílu st, m in t a társad alo m és a m űvészet közös p ro ­ d u k tu m á t tá rg y a lja . F ülep e sz té tik á já ­ ban alap v ető igénnyel je len tk ezik a tö rtén etiség igénye, és az im m anens é rté k ek k u ta tása, m ely a posztim presz­ szionizm us fő p ro b lem atik ája, m űvé­ szeti és elm életi gyakorlata. Innen m ár csak egy lépés az av a n tg ard e, m ely sz éttö rte a tö rtén etiség és elvontság e lle n té te it és a problém ák sik á t igyekezett egym ástól fü ggetlenül m egoldani. A k o r képzőm űvészeti vo­ n a lá t először R ippl-R ónai, m ajd m ivel ő sem tu d ta a felszíni jelenségvilág és a m ögötte rejtő ző p ro b lém ák at egység­ ben m egoldani, a N yolcak m űködése je len tette. A p ro b lém ák at k u ta tó és m inden té re n állásfo g lalást kereső m ű ­ vészi m a g a ta rtá s az ő n em zedékükben v á lt alk o tó k a ra k te rré . A n ag y b án y aiak óta először szak íto tta szét a k ritik u so k és a közönség tá b o rá t. B erény R ó b ert és K ernsto k K ároly m aga is to llat fo­ gott. C ikkeik közül tö b b et b ev ett a szerkesztő a szem elvények közé. A te r­ m észet ihlető fo rrá sá n a k m in d k etten h á ta t fo rd íta n a k .T alálóan ír ja ezzel kapcso latb an L ukács G yörgy Az u tak elv áltak cím ű cikkében (Nyugat, 1910): „K ernsto k K áro ly m egm ondotta, hogy itt m iről van szó. A rról, hogy azok a képek, am ik et ő és b a rá ta i feste n ek , a dolgok lényegét a k a rjá k kifejezni. M ű­ vészetük h ad ü zen et m inden im p resz­ sziónak, m in d en se n satió n ak és h an g u ­ la tn a k , m in d en ren d etlen ség n ek és é r ­ tékek letag ad ásán ak , m in t v ilág n ézet­ nek és m űvészetnek, am ely első szav á­ n ak és utolsónak az »én « szót írja .” AZ AVANTGARDE TÉRH Ó DÍTÁ SA Az első v ilág h áb o rú elő tti években E u rópaszerte k ia la k u lta k az a v a n tg a rd e irányzatok, m elyek k ia lak u lásá b an a „vajúdó világ k ép valóságos kérdései és dilem m ái já tsz o ttá k a főszerepet.” (P e r­ neczky: Bevezető). Először a fu tu rizm u ssal találk o zo tt a budapesti közvélem ény, az 1912— 13-as fran cia és olasz fu tu ris tá k k iállításán . Balázs B éla: F u tu ristá k (Nyugat, 1912.) és Szabó Dezső: A fu tu rizm u s: az élet és a m űvészet új lehetőségei (N yugat, 1913.) cím ű cikkeik jelzik talán a leg ­ jobban a z t a h atást, a m it a különböző em b ertíp u so k ra g y ak o ro lt a fu tu rista képekből ára d ó dinam izm us. Szabó De­ zső cikkében , ahol az erőszak d o g m áját 701 �fogadja el, m in t am i a világ a n a rc h iá já t m egszüntetheti, m á r a futu rizm u s fa ­ siszta to rzu lásá t érezzük. K ülönbözőképpen rea g áln a k a hazai m odernek, a N yolcak is a k iállításra. B erény R óbert A nem zeti szalonbeli k i­ állítá sró l (Nuga t,1913.) cím ű cikkében érték eli a futu rizm u s expresszív lehető­ ségeit; m íg K ernstok: A futurizm usról (H uszadik Század, 1913.) cím ű írásáb an egy ö n tetűen elitéli. A m agyar av a n tg a rd e kivirágzását az első v ilágháború te tte lehetővé, m ely olyan helyzetbe sodorta a m agyar tá r ­ sad alm at, ahol a végletekig kiéleződ­ tek az ellentétek, s ezt csak a végletek nyelvén le h e te tt kifejezni. A m agyar a k tiv ista m űvészet k ia lak u lása és fejlő ­ dése K assák L ajos nevéhez fűződik. K assák la p ja iv a l (Tett, m ajd a Ma) ösz­ szefogja az új törekvéseket, a kezdők­ nek b áto rítást, a h alad ó k n a k publicisz­ tikai lehetőséget ad. Az a k tiv istá k csak ­ nem teljesen „törvényen k ív ü li” csopor­ to t alk o tnak, m e rt nem csak az eszté ti­ cista tradíció k k al fo rd u ltak szem be, h a ­ nem a bizonyos m értékig rad ik á lisa b o N yugatot vagy a N yolcakat is ellen fe­ lüknek tek in tették . K evesellték a ra d i­ k alizm usukat, és sokallták a k o m p ro ­ m isszum aikat. C sop o rtju k ra jellem ző a tá rsa d alm i m eg ú ju lásn ak az em b er á t ­ alak ításá v al elérh ető pro g ram ja. P o liti­ kai és m űvészeti forrad alm iság u k ve­ zette ő ket odáig, hogy a T anácsköz­ tá rsa sá g k u ltu rá lis életében fontos sze­ r ep e t tö ltö tte k be. Fő te o retik u su k és a k ritik ai han g irá n v ító ja m aga K assák L ajo s, akin ek több cikkét ta lá lju k a szem elvénvek között. K assákon kívül h elv et kap az antológiában H evesy Iván, K állai E rnő M olnár F ark as és m ég n éh ánvuk írása, k ritik á ja is. De b á rm e ­ ly ik cik ket olvassuk is el a sok közül, m indegyikben m egnyilvánul az a k tiv is­ ták fő erénye: a kom prom isszum e l­ u ta sítá sa , m ely a csoport m u n k á ján a k é rté k é t és m ara d an d ó sá g át b iz to sítja. 108 AZ IM PRESSZIO N IZM U S REH A BILITÁ LÁ SA A T an ácsk ö ztársaság b u k ása után a m űvészi é let fejlődésének k é t év tize­ des eredm ényei légüres té rb e k erültek. A visszafejlődés fokozatosan, m integy 10 év a la tt m e n t végbe. A h azai kisé r­ letek a halad ó szellem ű képzőm űvészeti fó ru m é rt egym ás u tá n k u d arcb a fu lla d ­ n a k — a M agyar Írá s és az A rs U na pl. csak n éh án y évfolyam ot é rte k meg. Jelen tő s m űvészek a m űvészeti közélet­ ben sem k ap n a k helyet, a K épzőm űvé­ szeti T á rsu la t tag jai, sőt a főiskola ta ­ n árai is je len ték telen egyénekből k e rü l­ nek ki. Csak 1925-ben tö rté n t v álto zás, am ikor Lyka K ároly szervezte ú jjá a főiskolát. Ebben az évben in d u lt el a M agyar M űvészet cím ű fo ly ó irat is. Nem csodálatos teh át, h a ebben a po­ litikai és szellem i légkörben á té r té ­ kelődtek a m ag y ar képzőm űvészet e re d ­ m ényei. A nosztalgia, m ely a polgári békeévek felé irán y u lt, a képzőm űvé­ szet terén is érvényesült. Az esztétikus b elállíto ttság ú im p resszio n isták a m ű ­ vészet és a szellem v irág k o rán a k k ép ­ viselőiként látszo ttak . A rad ik alizm u s és az a v a n tg a rd e a b ajo k okozójaként tű n t fel. Ebben a k o rb an teh át, ak ik nem tu d ta k visszafelé te k in te n i, visz­ szaté rni az im presszionizm ushoz, a teljes k iú ttala n ság o t lá ttá k m aguk kö­ rül. a m űvészet ag ó n iájáró l beszéltek, m in t pl. H evesy Iván. (A m űvészet ag ó ­ niája. N yugat, 1921.) A m űvészek először a Szinnyei M erse P ál társa sá g b a tö m ö rü ltek , m ajd új társaság o t is a la p íto tta k a K épzőm űvé­ szek Új T ársaság át, m ely K Ú T néven v á lt ism ertté, s ah o n n an jelen tő s m ű v é­ szek in d u lta k V aszary ta n ítv á n y aik é n t: B arcsay, M edveczky és rövid ideig ide kapcsolódott D erkovits G yula is. Folyó­ iratu k . a K Ú T , 1926-tól publikációs lehetősé get is biztosít szám ukra, nem so­ káig, m e rt m in d a társaság , m ind a fo­ lyóirat a húszas évek végén felbom lott. �A h arm in cas évek v álsága a k u ltur ­ po litik a te ré n ú ja b b sülly ed ést hozott, s ez ú ja b b in d íték o t a d o tt a v isszatérés­ hez az im presszionizm us k ie g y en lítet­ teb b v ilága felé. Az új m űvészeti cso­ pa rto su lás a G resh am k ö r néven v á lt ism ertté. K örükben m e g fo rd u lt Egry József és D erkovits is, de a tá rsa sá g o t olyan m űvészek alk o ttá k , m in t B ern áth , Szőnyi, P átzay és B erény R óbert. M ű­ ködésük a posztnagybányai stílus fogal­ m á t te re m te tte meg. A csoport m u n k á s­ ság án ak é rté k elé sé t G enton Istv án vé­ gezte el A h arm in cas évek festészete cím ű írásában. (M agyar Szem le, 1932.) A n ag y bányai iskolához való visszaté­ rés egyes m o z zan atait K állai E rn ő is világosan elem zi B e rn á th A urél ú ja b b m un k ái cím ű cikkében (M agyar M ű­ vészet, 1929.), b em u tatv a azt az elm életi h á tte re t, a m i felm en te tte a m űvészeket attó l, hogy a prózaibb, kevésbé esztéti­ kus p ro b lém ák k al foglalkozzanak. A fejezetben közölt szem elvények n y ilv án valóan bizo n y ítják a re h a b ili­ tá lt im presszionizm us kettős szerepét: az első nem zedék á lta l k épviselt igazi m űvészeti é rté k ek á tm en tésé t a fasizá­ lódó h ivatalos m űvészettel szem ben, részben pedig a z t a negatívum ot, m ely főlég a m ásod, m a jd h arm a d generáció kézén ju tta tta a stílus t sorvadáshoz: a festészet m ozgékonyságának, v aló ­ ságra reagáló képességének hiányát. H IV A TA LO S MŰ V ÉSZETPO LITIK A A KÉT VILÁ G H ÁBORÚ K Ö ZÖ TT A h arm in cas évektől a k u ltu rp o litik a kezdem ényező erővel, agresszivitással lép fel. S tílu sá t a m illeneum i időkből á tm e n te tt neobarokk és novecento kép­ viseli, m ely szorosan összefonódik a „katolikus, sz en tistv án i” állam eszm ény­ ny el. U g yanakkor a jobboldali m űvészetp o litika dem agóg m ódon a le g h a­ ladóbb és legkorszerűbb színben tü n ­ teti fel m agát. Ideoló g iáju k at a szellem történészek rossz ir ányú történetisége is alátá m a sztja, m elyből hán y zik a valósággal való b á to r szem benézés és a realisztik u s látásm ód. Í gy H ék le r A n ­ tal: M űvészet és v ilág n ézet cím ű cik ­ kében (M agyar M űvészet, 1927.) a való ­ ságnál rokonszenvesebb m iszticizm usig ju t el, s enn ek tö rté n eti létjo g o su ltság át fejti ki. H iáb a b írá lja F ark as Z oltán a N yugat h asá b ja in : V isszafelé m együnk cím ű cikkében (Nyugat, 1929.) a képző­ m űvészeti élet h an y a tlá sát, sőt 1933-ban G róf K lebelsberg K unó képzőm űvészeti p o litik ája cím ű cikkében (Nyugat, 1933.) h iáb a k éri szám on a tö b b m in t tíz év m űvészetp o litik ai m u lasztásait, a fel­ v e te tt p ro b lém ák v isszh an g n élk ü l m a ­ rad n ak . K ésőbb m á r b íráln i sem le h et rad n ak . K ésőbb m á r b írá ln i sem le h et hasonló h an g n em b en a h iv a talo s m ű ­ vészetpolitikát. A polgári tö rekvések a passzív e lle n á llá st v álaszto tták . De az igazi ellenzék m aga az eleven m ű ­ vészi folytonosság volt, am ely ik nem a lk u d o tt meg. h an e m a N yolcak és az ak tiv isták pozitív ö rökségét v allv a és folytatva, tovább m e n t egy európai igényű szin tézis felé. És ezzel elju to ttu n k a könyv utolsó fejezetéhez. A legjelentősebb ta lán az itt közölt cik k ek között F ülep L ajos: M űvészet és v ilág n ézet cím ű ta n u lm á ­ nya (Ars U na, 1923.), m ely „a k é t v ilá g ­ h áború közti m ag y ar képzőm űvészet sorsprob lém áin ak , ső t szin te már- fá tu ­ m á n ak m egidézése.” (Idézet a B evezető­ ből). F ülep tisztá n látása , m ély filozó­ fikus lá tásm ó d ja világossá teszi előtte, hogy a m űvészi v ilág eleve d e te rm in á lt a k o r valóságától: „a k ár f u t a m űvészet a világnézet elől, m in t az im presszióniz­ m u s, a k á r keresi, m in t az av a n tg ard e, ben n e van és m a ra d a világnézet és fo rm a k o rellácíó jáb an , s b előle veszi értelm ét.” A ko rszak végén, 1945 n y a rá n a la ­ k u lt ú j m űvészcsop o rt, az E urópai Iskola m egszületése és ta g ja in a k v allo ­ m ása i a m űvészétről, a m űvészeti ha­ 109 �gyom ányokról, jelzik a m űvészet, s egy­ ben a m agyar tö rtén elem új periódusát. „Ha m egkérdeznétek, hogy m it a k a r ok, hogy m it a k a r az a m űvészet (m odern a b s z tra k t m űvészet) a k k o r k é t óriás n e­ vével kell válaszolnom : B artók és P i­ casso. E gyik a zenében, m ásik a fes­ tészetben v aló sítja m eg a népi, a h u ­ m án u m és az európaiság egységét. A fia ta l m odern m agyar festészet néhány k épviselőjénél is ezt a tö rek v ést látom derengeni, m agam is e rre törekszem . Ily en értelem b en a k a ru n k fo ly tató ik lenni. Ez a m űvészet a legm élyebb v a ­ lóságot a k a rja kifejezni az é le t szépsé­ geivel, de p o k laiv al eg y ü tt.” — írta K ornis Dezső Ön éle tra jz á b a n (Európai Iskola, 1945.) — s ezzel hív en fejezte ki a csoport ta g jain ak pozitív célkitűzéseit. FÁBRY G YÖRGYNÉ B a s ilid e s S á n d o r k iá llítá s a D iákkorom ban k ét fia ta l festő képei je le n te tté k szám om ra az ú ja t a m ű v é­ szetben. K iállításokon lelkesedve k ere s­ tem k ép eik et és hosszan elnéztem , hogy ú jra és ú jra lássam belőlük: a kép nem a term észet szolgája. A k ét B asilides te stv é r keleti lélekzetvételű festői v i­ lága ra g a d ta m eg az akkori gim nazista fiú k ép zeletét: finom an hajladozó vo­ n a la k írtá k körül a szegény em berek a la k já t, színek fátyoloztak r a jtu k , am i­ ly e n ek a valóságban nincsenek, á rn y a lt te k in te tü k b en a lé t fá jd a lm a reb b en t, a tá rg y a k külö n -k ü lö n é lte k a képen m égis m e g h itt k ap cso latb an v o lta k egy­ m ással. M ás világ v o lt ez, m in t a m it a k k o ri n agy m e sterein k n él lá th a ttu n k : rokona v olt a T ávol-keletnek, a k o ra ­ ren eszán sznak és eg y ú ttal D osztojevsz­ kij m eg alázottjainak. A k é t te stv é r közül B a rn a kezéből k i­ h u llo tt az ecset s m ost, hogy S án d o r k iá l­ lítá sá t kell m éltassam , nem tagadhatom , hogy m ég m indig fiatalságom elfogó­ d o ttság ával közelítek képeihez. Pedig azóta sok idő te lt el, a festői ta p a sz ta ­ latom , m űvészeti iskolázottságom a la k u ­ lása, tízezernyi festm ény látása, a k é­ p ek elő tti m egszokottság érzése, erősen to m p ítja bennem az egykori áh ita to t, csak ritk a alk alm ak k o r lobban az m á r 110 lángra. N em tag ad h ato m , hogy m o st is felc sillan t a szem em , am ik o r e k iá llítás a n y a g án a k nézésekor egy-egy régi k é­ pen azt a B asilides S án d o rt láto m v i­ szont, a k it serd ü lő k o ro m b an táv o lró l tiszteltem . H item m ost is, hogy am ik et itt m a ­ gunk e lő tt látu n k , nem p u sztán képek, han em egy festő életén ek stációi. M en­ jü n k m e n tü n k b e m eg-m egállván, e l-e l­ gondolkozván az egyes stációk előtt. A n y itá n y t sö tét h á tté r elő tt felcsat­ tan ó fények ad ják , ám e fényekben h a l­ k an kergetőznek a sziv árv án y világos színei, épp en csak m eg érin tik a vászon színeit s la z u rju k átm osódik a m ásikba. K étségtelen, hogy Ballo Ede fegyelm e­ ze tt rajz i követelm ényei u tá n R udnay G yula in d íto tta ú tn ak B asilides S á n ­ dort. A k ép e t a szín és árn y ék , a k ö n y ­ n y ed árn y ék o k n élk ü li súlyos atm osz­ féra fogta össze. A v astag o lajfesték és a tü n td é ri lazurok cilágában azo n ­ ban a M ester — R udnay — u tá n csak epigon le h e t az em ber, m ásfelé tá jé k o ­ zódni! A következő stáció: k isé rle t a sza­ b ad u lásra. A fia ta l festő te k in te té t a k ö zelm ú ltró l a nagy k o ra-ren eszán sz elődökre veti, n álu k keres m egújulást. A kép m inden p ó ru sa egyenlő érté k ű �lesz, e ltű n ik a fény és árn y é k d r á ­ m ája, H elyette h atáro zo tt, rajzos fo r­ m ak b an je le n n e k m eg a dolgok, s az éles k ö rvonalon belü l gyengéden, szin ­ tehogy egy-egy szín á rn y la tá ban bon­ tak o zn ak ki a form ák. A z elm esélő k o ­ m olysága, m ely h a n g ja m o n d ja -m u ta tja a dolgokat, a k árcsa k „m estereknél a régi ren eszánszban.” M eghatottan fi­ g yeljük, hogy az első k é t stációban m i­ lyen m ondhat a tla n részvéttel, h a jlik a z éle t m eggyötörtjei, szegényei, éhezői, rem é n y telen je i felé. A h a rm a d ik s tá ció ism ét csak k iú t­ keresés a szebb, tisztább é le t jegyében — elerkezés a faluhoz. E bben az időben ír ja egyik felvidéki költőnk: „M inden rem é n y ü n k a falu, s a p a ra sztn a k n ev e­ z e tt különös em b erek .” (Győri Dezső) A m ű te rm ek és a régi m esterek sö­ t é t j e? h elyett a képen is sokasodni kez­ d en ek a nagy színfoltok, am elyek az egész felü lete t tiszta h arm ó n iáv á n e ­ m e sítik . Egészség és d erű az e m b e r­ ben, egészség és d erű a színekben. tén k eresztü l á té lt jelk ép . Ezzel az érzéssel k apcsolódik bele az európai m űvészet tá m a v ilá g án a k áram k ö réb e. M ás és m ás világokon v án d o ro lv a k e ­ resi ön m ag át B asilides S án d o r a festő. M ilyen lesz v ajo n az em b eri sz ín játék stációin k eresztü l készülődő végső k i­ bontakozás? Mi is az az egyetlen festői m ondanivaló, am ely é rt érd em es v o lt a szüntelen m u n k álk o d ás öröm ei s gyöt­ relm ei k ö zö tt ú jr a és ú jr a m egküzdeni a képpel, az em b eri é le t fe ste tt je l­ képével? B asilides S án d o r egyénisé­ gében van v alam i m élyen áh ih ato s vo­ nás, festőélete so rán pedig m eg h ó d íto tta az euró p ai p ik tú r a kifejező eszközeit. V alam i ötvözet, v alam i tü n d é ri szin té­ zis készülődik egyénisége és a festészet m ély réteg ei közt? N em z a v a rju k k é r­ déseinkkel, am ely ek re a válasz n y ilv án festői ösztönében sz u n n y ad s értelm e fényében ébred. Még sok, m u n k á b an eltö ltö tt, e re d ­ m ényes esztendő rem én y éb en k öszönt­ jük ő t, a k it m ost ün n ep el szülőföldje: K özjáték: B asilides nagym éretű, já té ­ kosan szép felületű gobelineket tervez, g o b elin m űhelyt vezet. Világos, virág o k ­ kal, régiesen hety k e alak o k k a l népesít be h atalm as falfelületeket. N egyedik stáció (itt ta r t m ost B a sili­ des S ándor) a term észet színcsodái­ n a k á h itata, hit az élet szépségében. Ám a z aki á tm e n t az előző stációkon, nem lehet képes a rra , hogy á ta d ja m a ­ g á t az im presszionista sz ín k áp ráz at ö n m ag áér t ellesett szépségeinek. A h u ­ m á n um féltése, a szépség m élyebb r é ­ tegei felé forduló aggodalm as te k in te t á rn y a lja a n ap fényben villanó színek csev e g ésé t Ez a m ély m űvészi e tik a te­ szi ro k onává Ferenczy K ároly m ű v é­ szetének. E stációkban n é h a -n é h a a bohóc k épzete k isért, a kendőzött világé, am ely n ek kom édiázása m ögött zokog a lélek. N em a B ajazzók m ásodélm énye ez, h an em az egyik te stv é r színészéle­ Balassagyarm at LÁSZLÓ GYULA B asilides S án d o r 1901. fe b ru á r 3-án sz ü letett B alassagyarm aton. A K épző­ m űvészeti Főiskolán ta n u lt. A m űvész­ képzőn B alló Ede és R u d n ay G yula v o lta k m esterei, az u tó b b in a k ta n á r ­ segéde volt. 1925-ben olaszországi ta ­ n u lm á n y u ta t tett. A ta n árk ép z ő t 1928b an fejezte be, ah o l a rajzp ed ag ó g ia és vízfestő ta n á rá n a k B aran sk i E. L ászló­ n ak ta n árseg éd e volt. 1929 óta ta n ít, 1937-től a m ai n ap ig a K épző- és Ip arm ű v észeti G im názium ta n ára. Az Ern szt M úzeum ban (1926, 1932) és a M űcsarn o k b an (1940) v o lt gyűjtem ényes k iállítása. A k o ráb b i d i­ csérő elism erései m ellé 1955-ben a M unkaérd em érem , 1962-ben a K iváló T a n á r k itü n te té st is m egkapta. 111 �67-7146 Nyomdaipari V állalat Balassagyarm at Felelős vezető: Mayer Sándor �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/9147d38c3e83efd92c60cccbdf7ac85d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1967 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1967/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1967 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0b6542485d6351a056a9893726aeec55.pdf 83d9cfc24b3a667e022e63691705d355 PDF Text Text ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT TARTALOM András Endre: Tercinák a békéért Gara János: Bosszú Vihar Béla: Mese a visszatért dalról Jobbágy Károly: E jereváni délelőttben Serfőző Simon: Szívemmel játszó, E földre Erdős István: Stációk Oláh János: Lázadók Tóth Elemér: Colosseum Utassy József: Tüzem, lobogóm! Hann Ferenc: Lány a téren, Buzogány Becsey Tóth György: A blakfélfának dűlő asszonyok Vincze György: A kisörökös 3 6 16 17 18 19 24 25 25 26 27 28 ÉLETÜN K A megújuló Salgótarján (Interjú Magyar Gézával) Berkes József: Cigánytelepek Salgótarjánban Csík Pál: Ifjúságvédelem Tamás Pál: A női foglalkoztatottság Nógrád megyében Nádházi Lajos: A falun élő értelmiségről Kunszabó Ferenc: Lebontják a pusztát 31 33 43 48 55 59 A Z ÉLŐ M AD ÁC H Radó György: Madách-élményeim Kerényi Ferenc: Ú j utakon a Medách-kutatás Németh Antal: Szabó Lőrinc és A z ember tragédiája Szabó Károly: K ét ember tragédiája Szabó József: Arany javításai A z ember tragédiáján Csongrády B éla: Száz éves harc a Tragédiáért 67 68 77 81 90 91 �KÖ RK ÉP A nappalok hű vigyázója (Gondolatok Fábry Zoltán munkásságáról) (Csukly László) Gerelyes Endre: K i vagy Te? — Ábel! 96 (Danyi Gábor) 99 Helikon 1966— 1967. (Fábry Györgyné) 102 Nagy Iván verses naplója (Horváth István) 105 Nógrád felszabadulása (Molnár Pál) 106 Kulturális fórum az ifjúságért (Kálovits Géza) 108 A Nógrád megyei Foto-klubról (Réti Pál) 110 Reprodukciók Kass János illusztrációi a műmellékleten (Foto: Veres Mihály) Koppány György felvételei: borító belső; 15,18, 23, 27. old. Veres Mihály felvételei: címoldal, hátsó borító, melléklet; 35, 42. old. PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZO TTSÁG Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár K IA D J A a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft Index: 25 708 �ANDRÁS ENDRE TERCINÁK A BÉKÉÉRT 9. Fájdalmasan a földhóz tartozom, Erős kötés fog, ötven éve immár. Tanulgatom a soros holtakon A példás leckét. Mélység lábaimnál, Fejem fölött a kéklő boltozat Tengere zúg. M iféle nektárt ittál, S miféle mérget, hogy csiszolt szavak Mágusa légy, s hogy méricskéld tünékeny Kincseidet, törékeny sorsodat? Miként a gazda jéggel vert vetésen Megkönnyezi a kipergett szemet — Szívében fájdalom, felleg az égen, Úgy siratom a meddő éveket Ó, mennyi mindent kezdtem s félbehagytam, M it bevégezni többé nem lehet! Fürösszél meg teremtő sugaradban, Hogy új hittel építsem holtomig, S bármily csekélyt is magaménak valljam Szent palotád szép, zászlós tornyait! Részlet 3 �10. Bent didergek, kívül vak áram éget, Jeges szelekkel jő az alkonyat. A lv ó toronyból karmos denevérek Szállnak alá: megannyi gondolat, Megannyi árnyék vetődik szívemre, Féltés felhőzi fáradt arcomat. Anyám miatt, s miattatok, kik messze Éltek, bárhol, aggódó asszonyok. Kulcsoló öleléstek meg ki leste, Ha véretektől kell búcsúznotok? S járjatok bár friss-hantú temetőben, Ahová léptek, élet sarjad ott. De a tűzvész nem kíméli a nőt sem, S gyermekét, apját. Ordas indulat Küldi a gyilkost ölni a felhőtlen Is villámmal támadó ég alatt. Zuhan betonváz, frissen fölrakott fal, S a halottakról tudós férfiak Statisztikát gyártanak hideg aggyal. 11. Társulni vágyom, híd kell, nem kapocs, Földrészeket íveljen át a karja, Széles, erős, napfénytől záporos. Ma még sandán nézünk a túlsó partra, Am int tükörből, ők is vissza ránk. Torz tükör, nem arcunkat mutatja, De harci-jelvénytől feszes ruhánk. Nem elég, ha csak „forró drótok” védik Otthonainkat, el ne árassza láng! 4 �T á v la to t adj, V ilá g ! N e öt-tíz évn yit, Bolygóknak üzen okos gyerm eked. T á vla to t adj, s szép termésünk beérik. M a sivatag, holnap zöld kerteket M osdat a fo ly ó k em ber-vágta medre, S bőség fakad. Reményünk el ne vedd, Lobbantsd szent lángra a terem tő kedvet, M i em berré tett m inket hajdanán, S szólj m ajd reánk: dobjátok el a fe g y v e r t !... Í gy óvd meg fiaidat, föld-anyánk! 12. H ázat-hazát s nem puszta m enedéket, V érben fogan t világunk nem vadon! N e legyünk keselyűk szájában étek, Sem égbe szálló hidrogén-atom . S bár eljő, nem az elmúlás riasztgat (S zívem et hozzá régtől szoktatom), Csupán a m éltatlan halál. V igaszt csak, (H a van vigasz) a teljes élet ád. Anyám , te ily sorsot szántál fiadnak, S lásd, szívében tem etők férge rág. H om o sapiens, kit a messzeségek Csillaga űz, neved ne é rje vád, H ogy fényes elm éd lán gját elfecsérled: A k arj, s teremts egyetlen kultúrát! M á r kovácsolják erős-hitű népek H olnapi rendünk kom m unizm usát M ár kovácsolják. S bárha, mint a holdat, Falkába ugatják csahos kutyák, E m elkedik a fal, s felépü l holnap. 5 �GARA JÁNOS BOSSZÚ Szombat dél volt, nyári forróság, a nap izzón függött a felhőtlen égen és olyan elviselhetetlenül áthevítette az utca kövezetét, hogy a gyárkapun kiáramló emberek egymás árnyékába tapostak, mindez illúzió volt csupán, hiábavaló menekülés a hő­ ség elől A szemközti oldalon a hullámbádogból összerótt büfé csaposa atlétatrikósan verejtékezett kiszáradt pultja mögött, hűs sört ivott volna ő is, de napok óta nem kapott árut, így hát vágyakozva nézett a hömpölygő emberfolyam után, amelynek egy része a lejtős utcán elkanyarodott az öböl felé. — Odanézz Albert, micsoda jó nő! — mondta Hincz az alacsony technológus, amint kiléptek a kapun. — Nem téged vár ez a cica? — Tévedés! — szólt közbe Lakatos, az osztályvezető. — Én rendeltem ide, de egy üveg Kinizsiért átengedem. — Azzal szétlebbentette zsebkendőjét és bedugta a tarkóján az ing alá. A szemközti oldalon a szabadban szerelt portáldaruk árnyékába húzódva piros autó várakozott, lapos, elnyújtott forma, csupa üveg és nikkel csillogás, abla­ kában fiatal napszemüveges nő könyökölt és unottan rágott egy fél citromot. Szűcs Albert megtorpant a járdaszélen, de a mögötte jövők továbbsodorták. — Hétfőn hozom a Kinizsit — intett Lakatos felé, azzal a vállára kapta kis, sportos táskáját és átvágott az úttesten. A két kolléga szembeszegülve az áradattal, megkapaszkodott a járdaszélen. — A feleségednek mit mondjunk? — szólt Szűcs Albert után az osztályvezető. — Vagy hazamegyek, vagy nem! — Szűcs A lbert arcán nyoma se volt a tré­ fának. Megkerülte a kocsit, a túloldalt a járdaszélhez ütögetve kirázta sarujából a homokot és beült a nő mellé. Felpörgött a motor, az autó nekiugrott az enyhén emel­ kedő utcának. Szűcs Albert szerette volna elkerülni ezt a találkozást. Am ikor először halotta, hogy Éles Baba hazatért, hozta a gyerekeket az anyjához, úgy hitte számára már nincs jelentősége a látogatásnak, hiszen mostanában mások is megteszik — talán a légkör változott, amiatt, vagy mert letelt a kritikus tíz év — az utóbbi években keve­ set hallott a lányról, csak annyit, hogy férjhez ment egy belga mérnökhöz és hát gyerekei születtek, ami természetes, végtére is külön vágányon fut már az életük, és ez is megmásíthatatlan. A lakótelep hamar tele lett az Éles Babával kapcsolatos hírekkel. Milyen jól megy neki odakint, gazdag ruhákat visel — itt is, ott is hagyott egy darabot, a régi barátnőknek csak úgy levette, tessék ha tetszik, neked adom — teheti, mert a fé rje menő bányamérnök, meg hogy a gyerekek közül a legidősebb megszólalásig ha­ sonlít az anyjára. A kilencéves Krisztina. A másik kettő is, a kicsik, de a Krisztina 6 �tisztára a Baba! És Szűcs Albertnek akár tetszett, akár nem muszáj volt odafi­ gyelni, mintha rajta kívül nem akadt volna olyan személy, aki tényként fogadja el, hogy közöttük nincs már kapcsolat, hiszen Éles Baba ugyanaz, aki volt, alig változott, s ők Szűcs Alberttel mindig összetartoztak. Akkor is, amikor ez a lakó­ telep még nem állt, csak a patakig kiásott mély gödrök jelezték a körvonalait, s az öreg-telepi árnyas udvarokból figyelték, hogyan emelkednek ki a gödrökből a falak, rakódnak egymásra az emeletek, vagy régebben a barakk-iskola előtt, ahol Éles Baba a nyolcadikat végezte, a közeli villamosmegállónál éppen úgy, mint az öböl­ ben, vagy a környékbeli tánctermekben és mindenütt. Később az elégedettséget felváltotta valami tartózkodás, vagy rosszallás, hiszen Éles Baba alig törődött a gyerekekkel, ott élősködtek az anyja nyakán, ő meg mindig talált valakit, akár több személyt is, akit bevett a kocsijába és szórakozott. A tele­ pieknek ez már nem tetszett. A környéken száguldozó piros autóban szinte mindenki felbukkant azok közül, akik annak idején Szűcs Albertet írígyelték, nagyritkán za­ vart keltettek közöttük, vagy csak szerettek volna zavart kelteni, megki sértették a lehetetlent, esetleg oktalanul, vagy alaptalanul felbukkant közöttük valakinek a neve, amiről csak ketten tudhattak, most mégis ott emlegették az asszony társasagá­ ban, de Éles Baba kihívó magatartását csak Szűcs Albert tudta megfejteni, s akkor úgy határozott, hacsak lehetséges, elkerüli a találkozást. Attól kezdve nemigen járt le a térre. Munka után azonnal hazament, ki se dugta a fejét, a barátok hiába füttyögettek az ablaka alatt; időhúzó módszerrel meg­ javította a villanyvasutat, amit a fiának vett előző karácsonyon, meg más hasznos elfoglaltságot keresett, szinte vadászta az otthoni teendőket, vagy sötétedés után ment haza. Olykor csak üldögélt az üzemi könyvtárban, nézegette a műszaki folyó­ iratokat és igyekezett nem gondolni Éles Babára. Úgy vélte előbb-utóbb letelik az asszony ideje és visszamegy ,aztán minden olyan lesz mint régen. Szűcs Albert felesége megérezte mi rejlik emögött az „otthon-ülés” mögött és igyekezett észrevétlen maradni. Nem óvatosságból, vagy taktikai meggondolások­ ból. Igaz Márta kevéssé volt feltűnő jelenség, de megbízhatóságot és nyugalmat su­ gárzó, s kiegyensúlyozottan éltek, keveset beszéltek de mindent együtt gondoltak. Márta a közeli iskolában tanított, az esti technikumon Szűcs Albertet is tanította, akkor jöttek össze az érettségi banketten, ő beszélte rá a fiút, hogy most már ne hagyja abba a tanulást, és később is sokat segített, amikor összeházasodtak. Tudott Éles Babáról, mindenre emlékezett, amit Szűcs A lbert annak idején elmondott erről az ügyről, hogy amiatt kezdett tanulni, mert szüntelenül a lányra gondolt, aki akkor már nem is írt, miként azt is tudta, hogy amikor lakást kaptak a városban Szűcs Albert nem azért idegeskedett, mert képtelen volt megszokni a szűk és levegőtlen utcákat, a más környezetet, hanem azért ügyeskedett annyit, mert visszahívta ide a lány emlékezete. Együtt lélegzett Szűcs Albert félelm eivel és felismerte, hogy csak azzal segíthet, ha nem avatkozik bele. Akkoriban, amikor Éles Baba elment, éppen csak egy rövid üzenetet hagyott, amelyben Szűcs Albertet maga után hívta, hogy Bécsben találkoznak, várni fogja, többször előfordult, hogy valami különös remegés lepte el a férfi testét. Ilyenkor sírva átkozódótt, rossz gondolatai támadtak, gyilkos indulatok rohanták meg. Első alkalommal abban a félig kész házban, ahol lakást foglaltak maguknak, még parketta sem volt a szobában, a mázolatlan ajtóban üresen várt a zárak helye, de a házakat megrohamozták a környékbeliek, ő sem tehetett mást, ha komolyan gondolta, hogy a 7 �lánnyal tető alá hozzák a dolgot. Így is lekésett és már nem jutott más csak ez a félig kész lakás, nedvesvakolattal, meg a dívánnyal amit a hátán cipelt fel a negye­ dik emeletre, s amikor először került szembe önön elszabadult természetével ezt a díványt csákánnyal apró darabokra hasogatta. Szétvágta a mosdót és kivert két ajtótokot, aztán elmenekült. Máskor meg vonatra kapott, napokon keresztül bujkált a határ közelében, csak éjszaka mert kimozdulni rejtekhelyéről, hason csúszott a hóban meg sárban, csatornákon gázolt át, félig megfagyva bukkantak rá a határ­ őrök, s jóindulatúan azt mondták neki, mi a fenének jött vissza, ha egyszer már á t­ jutott, de ő nem értette csak később, amikor a győri kórházban feküdt, s a láz­ táblára húzott piros vonal átugrott az alumínium tok felső peremén. Azon az őszön szerelt le. Három évet húzott le Nyíregyházán egy műszaki ala­ kulatnál, majdnem a szakmájában dolgozott, szerelő műhelyben, ő meg géplakatos volt, s váratlanul érte őket október elején a leszerelés híre. Készületlenül. Nagyon várták, hogy vége legyen a katonaságnak, de számítottak arra a két hónapra. Kicsit idegenül mozgott aztán idehaza. Benézett a gyárba, szeretettel fogadták, még válo­ gathatott is melyik brigádba akar kerülni, de várt, fizetetlen szabadságot kért ma­ gának. Leginkább ha együtt volt Éles Babával, akkor érezte magát biztonságban. A lány a bölcsész karon a második évét kezdte. Baba hacsak tehette lement hozzá a katonaság alatt, s most is szerelemmel fogadta, de Szűcs Albert igen sokat várakozott az egyetem épülete előtt, vagy ült egy teremben, ahol számára érthetetlen dolgokról beszéltek a gyűlések alatt, de ez nem bonthatta meg kapcsolatuk lénye,­ gét, legfeljebb apró cívódásokhoz vezetett. És később is, amikor az utcán már ropog­ tak a fegyverek egyre csak járt a lány után, óvta a meggondolatlan tettektől, bár alig kapott érte köszönetet. De mindenért kárpótolta, ha egyedül maradhattak. Így történt, hogy napokra beszorultak a Rákóczi úton egy diákszálló épületébe. Mindenféle alakok nyüzsögtek akkor ott. Fegyveresek meg mindenféle emberek. Szűcs Albert letagadta hozzáértését, mint aki életében először lát puskát, s alig tudja a két végét megkülönböztetni, nem zavarta, hogy gyávának gondolhatják, és egyre csak a lány mögött settenkedett. Még a kegyes jóindulat sem háborította fel, amivel tudomásul vették a jelenlétét. A földszinti nagyteremben hevert a burgonya, ame­ rikai vöröskeresztes csomagok hegyei sokasodtak, meg mindenféle más segélyek, minden lakószoba más világot képviselt, más világnézeti árnyalatot, s reggeltől estig üvöltött mindenütt a rádió, hír hírt követett, legendák, rémhírek és reménykedések keltek szárnyra, minden ajtó nyitva állt a kopogtató előtt, s a szoba akár üres volt, aludt benne valaki, vagy éppenséggel szerelmeskedtek odabent, az asztalon az üres pohár mellett mindig lehetett találni egy üveget, amely nem volt üres, és fekhely is akadt akármennyi, takarók és étel, ki se kellett mozdulni. Ebben a bábeli zűr­ zavarban Szűcs Albert talált egy szobát az épület hátsó traktusán, amely annyira elhanyagolt volt, mintha évek óta nem lenne lakója. Egy éjszaka ide bújtak el Éles Babával. Azután foglaltak maguknak lakást. Szűcs Albert a nővérétől kapott kölcsön egy díványt. A hátára borítva cipelte az öreg, meg az új lakótelepen keresztül, föl a ne­ gyedik emeletre. Nagyszerű érzés volt cipelni ezt a díványt. Baba mellette lépkedett, s minduntalan megkérdezte nem nehéz-e. Hangjából gyengédség áradt, féltő aggo­ dalom, tekintete szerelemtől világított, néha az volt az érzése talpára kell dobni a díványt, hogy ott szerelmeskedjenek a téglahalmok, meszesgödrök és más építő­ anyagok között mindenki szeme láttára. A gondolatba egészen belevörösödött. A 8 �lány meg egyre csak mondta: ne pihenjünk, kedves? Kedves. Í gy mondta. Ha meg­ szólalt vagy ezzel kezdte, vagy gyengéden odabiggyesztette a mondandó végére. Ha­ mar bele tanult az asszonyi pózokba, vállvetve lapátolták ki az ablakon a törmelé­ ket, tették rendbe a lakást, kézre adogatta a szerszámokat, melyekkel Szűcs Albert be­ kötötte a lépcsőházi vezetékbe a maguk villanyát, s úgy tűnt, az egyetemről, meg ami ott volt egészen megfeledkezett. Igaz, adódott nehézség is, Éles néni képtelen volt megérteni miért kell összeköltözni abban a féligkész lakásban, mikor még nem házasok, sírdogált is egy keveset, de Szűcs Albert határozottsága minden nehézséget félresöpört. Közrejátszott az is, hogy a fiú úgy járt Élesékhez mint haza, éppen csak nem aludt ott, s ez így ment akkor már évek óta. Szűcs Albertet elragadta a képzelet, és nem ezt a lakást látta, hanem amivé lesz, ha majd helyre áll a rend, jönnek a munkások és befejezik, a környezet sivár­ sága hát nem okozott nehézséget, miként nem vette észre azt sem, hogy Éles Baba engedelmessége nem igazi természetéből fakad, az asszonnyá válás számlájára írta, a beteljesült szerelemmel magyarázta, ezért érte váratlanul a kusza betűkkel írt üzenet a néhány napos boldogság után. „Ha igazán szeretsz, s másként nem lehet, utánam jössz, Bécsben találkozunk, várlak.” Megbeszélték ők ezt a lehetőséget, szóbakerült közöttük, de a diákszállóban is hallhatta eleget. Nem vette komolyan, bármilyen tűzzel magyarázták neki, hogy a lehetőségeket nem lehet büntetlenül kihagyni, ennyivel tartoznak a hivatásuknak. Szűcs Albert mindent elengedett a füle mellett, s magában azt gondolta, az ilyen nehéz időkben éppen arra van szüksége az országnak, hogy a legjobbak, vagy azok, akik ezt tartják magukról, álljanak helyt! Nem menekülni a bajból ész nélkül! K é ­ sőbb aztán elmagyarázta Éles Babának, hogyan gondolja, s úgy tűnt, a lány meghajol érvei előtt. Ült akkor az üzenet fölött, nem akart hinni neki, abban bízott, hogy csak tréfa, vagy a lány meggondolja magát, talan már elindult visszafelé, pillanatokon belül megérkezik, még a kijárási tilalom előtt — de hiába reménykedett. Azután felzör­ gette a szomszédokat, sikertelenül kutatott a lány után. és hát megtalálta a lépcső­ házban a csákányt. Hazamenekült a szüleihez, másnap nem ment munkába, csak ült a rádió mellett és szótlanul hallgatta a végnélkül csordogáló üzeneteket, míg délutánra megérkezett a bizonyosság: Baba üzeni szerencsésen megérkezett és vár — de azután is így ment, egy héten keresztül, kétszer naponta, délelőtt és délután, s Szűcs Albert meg csak ült a rádiókészülék mellett és szívta a cigarettáját, de amikor kiengedték a kór­ házból már nem akarta hallani. Olvasatlanul hagyta a lány leveleit, a borítékok bontatlanul kerültek a tűzbe, nem kegyelmezett a bélyegeknek sem, amelyek Éles Baba útját jelezték Ausztriától Belgiumig, csak egy pillantást vetett a levélre aztán végzett vele, hiába könyörög­ tek a bélyegért a szomszédbeli gyerekek. Később kerülő úton eljutott hozzá a hír, hogy a lány férjhez ment. Éles Baba árulását nem tudta feledni, noha éveken át temetgette magában a történeteket néha álmában rohanták meg az emlékek, de azután megtanult védekezni ez ellen is: elalvás előtt sohasem feküdt a jobb olda­ lára, mert rendszerint ilyenkor, az álom és ébrenlét határán bukkant fel a lány képe, s utána könyörtelenül bejelentkezett az álom is, de ez a felismerés megértette vele, hogy formális csupán, hanyatt fe kszik, vagy a másik oldalára máris kivédte a támadást és akkor megtette az első lépést a tökéletes feledés felé. 9 �Most, amikor Éles Baba tíz év után hazaérkezett látogatóba, Szűcs Albertet megdöbbentette, milyen kevéssé sikerült eltemetni a lány emlékét, noha másként hitte amikor nyugodtan végiggondolta a dolgokat, valójában alig tett valamit, éppen csak elindult az úton, s hajlamosnak érezte magát arra, hogy mindent, ami közben történt afféle közjátéknak vegyen. Ez a lehetőség félelemm el töltötte el, ritka pilla­ natokban a gyengeségével magyarázta, és mindenképpen át akarta vészelni az idő­ szakot Éles Baba távozásáig, amelyet rövidnek hitt. Am ikor Éles Baba mellé beült az autóba félelmetesen egyszerűnek tűnt minden, a döntés lehetősége, ösztönösen bukkant rá miközben átvágott az úttesten és abban fejeződött ki, amit Lakatosnak az osztályvezetőnek válaszolt: vagy hazamegyek, vagy nem. A válaszban benne foglaltatott a várható végeredmény, ha leegyszerű­ sítve is, s a bizonyosság megnyugtatta. Éles Baba szótlanul elindította a kocsit. Nem is nézett rá. Mintha megbeszélték volna, hogy itt fogja várni a gyárkapu előtt, nem is először történt így, mintha nap mint nap így lett volna. Szűcs Albert a hátsó ülésre dobta táskáját, amennyire csak lehetett kinyújtotta a lábát, s miközben a kocsi alá futó utat figyelte, kigom­ bolta az in gét — Pokoli ez a hőség — mondta Éles Baba és bekapcsolta a ventillátort. — T a ­ lán most már hűt valamit. Szűcs Albert végiglopta tekintetét az asszonyon, a pedálokon működő lábától, amelyről lerúgta a cipőt egészen a hajáig. Nem kellett hozzá tárgyilagosság, vagy udvarias jóindulat, hogy felm érje a változás elképesztő csekélységét. Éles Baba külsején alig hagytak nyomot az évek, meg a szülések, egy árnyalattal talán teltebb lett, de mozdulatai ugyanazt a lányos rugalmasságot hordozzák, Szűcs Albert az ujjában érezte a sötét erős szálú haj tapintását, fölismerte a halántékán lüktető, vékony erecskét, a térde fölött a régi sebhelyet, s a szintétikus, tiszta és idegen illa­ tok mögött azt a régit, amelyet nem irthattak ki a rafinált illatszerek, sem a túl­ ápoltság. Közömbös dolgokról beszélgettek, időjárásról, útviszonyokról, az asszony bátor­ ságáról, am ivel nekivágott a majdnem kétezer kilométeres útnak, gyerekekkel meg­ pakolva, igaz Krisztina sokat segített, Krisztina már nagy lány, kilencéves, Krisztina neve minduntalan felbukkant a beszélgetésükben, Krisztináé, aki tisztára az anyja, mindazonáltal hangsúlytalanul pattant szét a gondolatok burka, miközben tempósan rótták az utcákat, nem sétakocsikázásként, hanem mintha határozott cél felé tör­ nének, főútról a mellékutcába kanyarodva, tereken át, hidak alatt, ott keringtek az ismerős környéken, aztán tágult a kör, de a tempó nem csökkent, a szavak mögött várakozás feszült, de Szűcs Albert felismerése csak akkor következett be, amikor a város közepén Éles Baba a járda mellé siklott és megállította a kocsit: az asszony végigvitte azokon a helyeken, ahol valaha megfordultak. A z autó a diákszállóval szemközt fejezte be útját, a kis eszpresszó előtt fékezett, beültek a kirakati üveg­ tábla mögé és nézték az épületet. Éles Baba nevetett, mert fölfedezte Szűcs Albert arcán a megdöbbenést. — Miért bujkálsz előlem? Szűcs A lbert alig észrevehetően megvonta a vállát. A z asszony voltaképpen lel­ tárt csinált neki, rendezte az emlékeit, azért ülnek most itt! Később egyszerű lesz. visszagondolni így, hogy vele is ellenőrizte. 10 �— Nem felelsz? — Szűcs Albert hallgatott. — Egy kicsit megöregedtél — mondta akkor az asszony, és lagy mozdulattal a férfi arcára helyezte a tenyerét — , de igazán alig látszik meg ez a tíz év. Istenem, tíz éve már! Szűcs Albert óvatosan elvonta arcát az asszony tenyeréből, mintha erősen fi­ gyelne odaát valamit. Éles Baba követte a férfi tekintetét. — Bemegyünk? — kérdezte az asszony várakozó arccal. — Minek? — Hát csak úgy, körülnézni. — Felesleges. A portásnak úgysem magyarázhatod meg, m it keresel: — Szomjas vagyok — mondta az asszony nyugtalanul. — Igyunk valamit. — K ét limonádét — fordult hátra Szűcs Albert. Örült, hogy foglalkozhat vala­ m ivel és nem kell Éles Baba arcát figyelnie. — Nem limonádét — mondta az asszony követelően. — Sört, meg valami rövidet. — Kocsival vagy — figyelmeztette a férfi. — Hát aztán! Szomjas vagyok és utálom a limonádét — Jó — mondta Szűcs Albert fölülről. — A m it akarsz. Cseresznyepálinkát ittak és sörrel öblítették le. Később megismételték. A z asz­ szony ragaszkodott a pálinkához, Szűcs Albert nem hitt e szomjúság valódiságában és kétkedő arccal figyelte. Éles Baba megérezte, hogy az első menetet elvesztette, azért ivott, durvábban, miként szükséges lett volna, hogy helyrebillentse önbizalmát. Másként képzelte el a találkozást Am ikor hazaérkezett kegyes jóindulattal gondolt Szűcs Albertre, nagy­ lelkűnek hitte magát azok után, hogy a férfi nem követte, válasz nélkül hagyta a leveleit, pedig ha hívja képes lett volna visszatérni. Igen, határozottan úgy érezte megtette volna érte, most tehát joggal haragudna, számonkérhetné a férfi akkori magatartását .Mindezt részletenként állította össze a hazafelé tartó úton, mindenre nem emlékezhetett pontosan, hiszen azóta annyi idő telt el, mégis nagyon várta a találkozásukat. Örömmel gondolt a lehetőségre, hogy valami felcsillanhat a múltból, amit elveszettnek hitt, vagy nem volt ideje gondolni vele. Várta Szűcs Albert jelentkezését és dühítette, amikor ez napok múltán sem tör­ tént meg. A kezdeményezésre nem volt lehetősége, a helyzete nem engedte, a kör­ nyezete elvárta, hogy tisztességes családanyaként viselkedjen, nem kezdhette azzal, hogy volt szerelme után érdeklődik. Akkor hát miért nem jön? Egyre türelmetle­ nebb lett. Csak nem képzeli, hogy futni fog utána?! Makacsul ragaszkodott elképze­ léséhez, a nagylelkűség pózához, a meglepettség apró sikolyaihoz, a „jé! te még élsz öregfiú, igazán kedves tőled, hogy nem felejtettél el” szerephez — de hiába várako­ z o tt Akkor határozta el, hogy mindenképpen kikényszeríti Szűcs Albertből a kezdeményező lépéseket, ha másként nem, hát fájdalommal dönti le a hallgatás kerí­ tését Mindent tudott róla, apránként érdeklődés nélkül is összeállíthatta magának a képet, és megérezte a távolmaradás védekező jellegét. Am ikor nem tehetett mást, odaállt a gyárkapu elé, s megadta Szűcs Albertnek a választás lehetőségét. Nagyon készült a találkozásra, testileg és lelkileg egyaránt, igénybevett minden eszközt, amivel rendelkezett, amit a hódítás csalhatatlan kellé­ keként reklámoznak a nyugati magazinok, s a tükörbe nézve igazán elégedett lehe­ tett önmagával. Am ikor Szűcs Albert beült mellé, egy kicsit győztesnek érezte magát, már bánta is, hogy ennyire megalázkodott: a férfi arcáról mindent leolvashatott. 11 �A zt is, mennyire fogytán volt Szűcs Albert ereje. Most mégis csatát vesztve ült mel­ lette az espressóban. A férfi közönye kirántotta magabiztossága alól a talajt. Akkor hirtelen a fáradtságáról kezdett panaszkodni, így akart, együttérzést éb­ reszteni, hogy mennyire kifárasztotta ez az egész, de nem csak az utazás, hanem az itteni élet, amitől annyira elszokott, hiszen odahaza Raul, a férje, minden munka alól mentesíti, lesi a gondolatát, nagyszerű fiú, habár valamivel idősebb, itt meg minden az ő nyakába szakadt, a háztartás meg minden, de az anyjának mégis látni kell a gyerekeket, miatta történt az egész, ezt Szűcs Albert is megértheti. A férfi azt gondolta, ha így is van, legalább lesz mit pihenni Éles Babának, amikor hazatér A z asszonyt persze ingerelte a szófukarság, meg Szűcs Albert érzelem nélküli arca, amivel válaszolgatott, mást szeretett volna leolvasni róla, szerelmet, vagy leg­ alább is azt, hogy nem felejtette el, bűnbánatot vagy akármit csak ne ezt a felsőbb­ séget. A férfi képes volt uralkodni vonásain. Éles Baba hiába akarta hallani, miért bujkált előle, minduntalan visszatért erre, a férfi azt válaszolta, hogy egy kicsit sokat ittál, és közben arra gondolt, most kellene távozni, szótlanul fölemelkedve az asztal mellől, nem is nézve vissza, de valami sajnálat támadt benne, így hát maradt. Akkor is közömbösen hallgatott, amikor az asszony közölte vele, hogy hamarosan Argentínába költöznek, Szűcs Albert lehetségesnek érezte, mindez csupán fenyege­ tőzés, noha Éles Baba határozottan állította, hogy Raul birtokot vásárolt odaát, ko­ csit meg hátaslovakat ,ezt mulatságosnak találta, próbálta elképzelni a reggeli séta­ lovaglásokat. Éles Babát a hátaslovon, Raul kiséretében, aki bizonyára kopaszodik, szemüveges és megközelítően ötven éves gyerm ekei körében, akik megfelelő nagyságú pónilovakon követik, nyírott gyepen, kaktuszok között, vagy éppenséggel más buja környezetben, és csak akkor figyelt fel, amikor már az asszony a kelleténél hangosabban beszélt. Néhány pillanatra kizökkent magabiztos nyugalmából. Éles Baba azt mondta, neki elege van ebből az ostoba Európából, itt mindenki a maga igazát hajtogatja közben elpusztítja a másikat, atommal fenyegetőznek, hidrogén­ bombával meg rettegés minden, azt szeretné, ha a gyerekei egészséges környezetben nevelkednek, értük akar élni, számára úgy sincs más! A z asszony akkor már részeg volt, s Szűcs Albert fölismerte a szavai mögött a kölcsönvett gondolatokat, részeg hencegése ingerelte, azt vetette hát oda, ha annyira szívén viseli a gyerekek sorsát lehetőleg titkolja el itteni viselkedését, fontos lenne, hogy ne tudjanak róla semmit, de hiba volt, mert az asszony azonnal fölfedezte sebezhető pontját és magából ki­ vetkőzve sziszegte felé, hogy fütyül arra, amit Szűcs Albert gondol, mindenkivel le­ feküdt, számára csak az volt a fontos, hogy a férfinak fájjon! Akkor Szűcs Albert majdnem megütötte. Már megmozdult a karja, de a keze csak a sörös pohárig jutott el. Éles Baba megrettenve ismerte fel a férfi végletes indulatát és sírni kezdett, mindent visszavont, azt állítota, hogy nem igaz az egész, bár nem részletezte mire érti, később könyörgésre fogta a dolgot, mert látta, hogy kevés hiányzik ahhoz, hogy Szűcs Albert faképnél hagyja. Képtelen lett volna elviselni. Megitták az utolsó sört, amit a pincér eléjük tett, aztán Szűcs Albert fizetett. A kocsihoz támogatta az asszonyt. Nem szívesen ült be mellé, de nem volt más vá ­ lasztása. Kicsit fáradt volt, meg benne is összekeveredett az ital, ennek ellenére meg­ lepően tárgyilagos tudott maradni. Félelme régen szertefoszlott. Higgadtan szem­ lélte az asszony mesterkedéseit. Ismerte Éles Babát, tudta, hogy nála minden lát­ ványosabban megy végbe mintsem szükséges lenne, ha valami elszomorította hát képes volt szívettépő zokogásra, de egyik pillanatról a másikra tudott váltani, m i­ 12 �ként a haragját és a szeretetét is eltúlozta. Nála nem voltak átmenetek, ha bántani akart azonnal sebet ütött, s ugyanígy zuhant a másik végletbe. Éles Baba lépésben vezette a kocsit, szeméből potyogtak a könnyek, csíkokat vonva gondosan kikészített arcára. — Lehet, hogy nem hiszed — szipogta — , de olyan boldog vagyok, hogy itt vagy velem. — M iért ne hinném — válaszolta Szűcs Albert meggyőződés nélkül. Oldalra húzódva figyelte az asszonyt. — Istenem, mit tehetek, ez lett belőlem . .. Muszáj, hogy megérts! Ha valaha szerettél, nem lehetek a számodra közöm bös. .. Elmentem, hát persze, de olyan keveset tudtam mindenről és az egyetemet is abbahagytam, most már hiába fáj ... Most meg ez az Argentína, ha tudnád mennyire gyűlölöm! Gyerekeim vannak, mit teh etek... Persze, te nem ismered őket! Éles Baba rálépett a fékre és megállt az út közepén. Izgatottan kutatni kezdett a kesztyűtartóban. Mögöttük egyre türelmetlenebben sorakoztak a kocsik. — Két lányom van, meg egy fiam. Krisztina a legidősebb. Nézd, itt vannak! Szűcs Albert kezébe nyomta a képet. — Szeretném, ha megismernéd őket — mondta az asszony. — Ugye eljössz? Ez itt Krisztina, látod? — Hirtelen elkapta a férfi elől és csókolgatni kezdte. — Drága nagy lányom! Drága szentem! — Aztán hirtelen megmerevedett. — Szörnyű! Őt szeretem a legjobban, ugye rettenetes! — Induljunk — mondta Szűcs Albert. — I gérd meg, hogy eljössz hozzánk! — Elmegyek — mondta Szűcs Albert. — Mikor? Reggel indulunk vissza! — hadarta Éles Baba megdöbbenve. — Raul két napja vár Bécsben! Táviratozott, de addig nem tudtam elmenni, amíg nem talál­ koztam v e le d . . . — Ha nem indulsz azonnal, szavamra kiszállok a kocsiból! — Jól van kedves, miért vagy ideges? A ttó l kezdve nem beszéltek. Szűcs Albert visszarakta a képeket a kesztyűtartóba. Besötétedett mire a város szélére értek, de Éles Baba nem fordult be a telep felé, hanem a hajógyár irányába kanyarodott. Zajtalanul gurultak a lejtős utcán az öböl felé. — Hova mész? — kérdezte Szűcs Albert. — Fürödni. . . Szörnyen zúg a fejem, talán felfrissülök. Befordultak a műkő üzem mellett, nagyokat huppanva húztak el a bolgár-kerté­ szet szélén. A reflektor ragyogó fénycsóvát lőtt az éjszakába. Aztán egy simára kop­ tatott gyepes térség következett és a kocsi nekilendült. Éles Baba egyre sebesebben vezetett, szinte átrepült a réten, oldalra pillantott, amikor rászaladtak az öböl közepére nyúló földnyelvre, de Szűcs Albertet nem lehetett megfélemlíteni, s akkor közvetlenül az omladékos part közelében fékezett. Szűcs Albertre nevetett és kiugrott a kocsiból. A part szélére szalad. — Nem jössz? — fordul vissza a kocsi felé. — Nem — válaszolta a férfi. A z ablakon keresztül nézett az asszony után. — Ó — sóhajtotta Éles Baba és elengedte a szoknyát, amely a lábainál a földre hullt. Aztán a blúz vitorlázott el a kezéből, majd a fekete csipkéből is kibomlott 13 �lassan gazdag teste, és néhány pillanatig úgy állt ott a gyenge fényben, várakozva nézett a férfi felé, majd belegázolt a vízbe. Pár lépés után visszfordult. — Gyere — hívta szelíden. Szűcs Albert nem mozdult. K ét kézzel kapaszkodott a kocsi oldalába. Nem akarta feladni vezető pozícióját. Biztos volt benne, hogy Éles Baba csak erre vár, szeretné térdre kényszeríteni, s ha csak egy lépést tesz is, menthetetlen. A z asszony szépen megrendezte a dolgot, de átlátott rajta. Egy gyors szeretkezés a gyepen amúgy sem változtatná meg a dolgokat, s Éles Babának is csak azért van szüksége rá, mert nincs más mód arra, hogy bizonyosságot szerezzen; minden úgy van, ahogyan hitte, tehet vele amit akar, itt van, vár rá, akármikor tér vissza csak nyúlni kell érte. A nyugal­ mát venné cserébe, a biztonságát, am ivel végképp túlléphet Éles Baba emlékén, magával vinné Argentínába, akár egy csecsebecsét, vagy suvenirt! Nem. Megvárta míg az asszony begázol a vízbe, csak azután lépett ki a kocsiból. Cigarettára gyúj­ tott. Kezében reszketett a gyufa. Nagyokat szippantva támaszkodott a kocsi oldalához. Várakozás közben kezében hosszú hamut növesztett a cigaretta. Nem látta az asszonyt, de hallotta, hogy messze bent csapkodja a fekete víz tükrét. Aztán egyszer csak a part közelében bukkant fel, kiemelkedett a vízből, melle a víz szinén rin­ gott, aztán előtűnt lágy csípője is. Szűcs Albert közelében mászott ki a vízből. — Miért nem jöttél? Nagyszerű a víz. — Nincs kedvem fürödni. Éles Baba a kocsi csomagtartójából törülközőt húzott elő és kiszámított mozdu­ latokkal dörzsölni kezdte a testét. Szűcs Albert nyugalmat kényszerítve magára moz­ dulatlanul figyelte a különös táncot, amit az asszony lejtett a törülközővel, még ezt is kibírom, gondolta, azután túl vagyok mindenen, tudta csak egy lépést kellene tenni előre, s bizonyosan úgy robbannak össze mint a meteorok, de azután sem moz­ dult, amikor a szerte heverő ruhadarabok egyenként felkerültek az asszonyra. A k ­ kor Éles Baba közelebb húzódott. — Kérek egy cigarettát — mondta fésülködés közben. Szűcs Albert elővette csomagját és az asszony felé nyújtotta, de Éles Baba mutatta, hogy vizes a keze, azt szeretné, ha a férfi rágyújtana helyette. Szűcs A lbert meggyújtotta a cigarettát, az asszony beleszippantott, aztán visszaadta és folytata a fésülködést. — Magadról alig mondtál valamit — mondta, és kutatóan nézett Szűcs Albertre — M it mondjak? Élek. — Hallottam, hogy megnősültél, van egy fiad. Hány éves? — A z idén lesz három. — Rád hasonlít? Szűcs Albert megkönnyebbülten elnevette magát. — Szerintem minden gyerek a szüleire hasonlít, persze ritkán merjük beismerni, hogy a másikból is van benne valami. — Gondolom ez természetes, nem? Édesanyád, hogy van? — Köszönöm szépen, elég gyakran emleget — válaszolta Szűcs A lb e rt — Adhat­ nál neki egy képet a gyerekeidről. A zt mondta, ha találkozom veled feltétlenül kérjek. — Nagyon szívesen. Majd keresek néhányat. — M ár írni akart a fénykép m iatt de lebeszéltem — Szűcs Albert zavartan nevetgélt. — Ostobaság, nem? 14 �— Ostobaság, mi? — Hát hogy egy időben ezzel a fényképpel nyaggatott engem. M ár nem, csak va­ lamikor. A zt képzelte magának, hogy a te nagylányod, a K risztin a. . . szóval, hogy az az ő unokája. — Ő ezt úgy gondolta — folytatta Szűcs A lbert kínlódva — , hogy amikor te elm entél. . . — Értem, értem — vágott szavába az asszony, azzal megkerülte a kocsit és a túloldalon beszállt. Szűcs Albert beszédült az asszony mellé a kocsiba. — A szomszéd utcába, vagy másik városba költözni sem könnyű — folytatta Éles Baba — hát még a világ túlsó felére! Ó, ki tudja visszatérek-e még! A zt hi­ szem a ligh a. .. Szűcs Albert összetörve ült mellette minduntalan kérdezni akart valamit, de az asszony nem hagyott rá időt, aztán már nem is akart kérdezni semmit, csak hallga­ tott, bizonyosan tudta, hogy Éles Baba nem mondaná meg az igazat, bosszúból vagy másért, hogy visszafizessen neki, és holnap reggel elutazik, s neki már soha nem lesz lehetősége, hogy kiderítse, mi az igazság ebben a kérdésben. 15 �VIHAR BÉLA MESE A VISSZATÉRT DALROL Hét éve, száz éve, szívenszúrt hangszerek seregét őrzik a lakatok fegyverek; kihúnytak, mint lángok, a porba taposott szikrázó ütemek, lobogó dallamok; megkövült hallgatás dermed az arcokon, az el nem zenghető vágyódás, fájdalom. Ország, énektelen, a jaj is nesztelen, néma a patak is, ahol dal nem terem, nem hangzik muzsika, tilos a zeneszó, szíveket, sebeket gyógyító, vallató. K i itélt ekképpen, miféle esztelen, botíülű, holtsüket, zsarnok fejedelem? Hajdan egy agg király, bősz parancsa szerint, vértesek, drabantok hurcolták össze mind; halomban hevernek, szólniuk nem szabad, és bennük, mint holtak balladák alszanak; s fonnyadt a szerelem, megsápadt a mező, madár sincs, messze tűnt, csak csend és tem ető... 16 Hét év, vagy száz múltán, történt egy hajnalon, sugárkék hegyekből röppent a fuvalom, selyemlágy szárnyakon keringett, lecsapott, surrantva réteket, rácsokat, ablakot, tetőkön, falakon száguldott már tova, és vele megszólalt egy pásztorfurulya, előbb még sóhajtás, szellővert lehelet, majd harsant valahány: szívenszúrt hangszerek, fölserkent hegedűk, cikkázó citerák pengették, csengették ismét a muzsikát, kitörtek, vonultak, csobogott mind a dal, világot újító pillanataival. Patakok kacagtak, s utcákon, tereken, táncoló fák között madarak, szerelem, emberek ujjongó megtalált hangja száll, túlzengve emléked, holtsüket, vén király. �JOBBÁGY KÁROLY E JEREVÁNI DÉLELŐTTBEN... Most aztán végre elvetődtél oda, ahol még sosem jártál. Idegen ez az ország a téli nap gyenge sugaránál, a rózsaszín káprázat, a lapos-tetejű házak, az emberek, akik szavában nincsen egy hang sem ismerős; lehullt arany nap, lepény kenyerükkel mennek az utcán kiskabátban, (otthon hajnal van, téli sár van) nincs semmi, amihez kötődj, sem beidegzett megszokások, — órákkal korábban kelsz s fekszel — sem olvasók, kik ismert hangod várják és símogatnak biztató szemükkel, sem szerkesztői ösztönök, sem kritikus, ki félrelök, e jereváni délelőttben vedd le megúnt, kopott ruhádat — valami újat vár a század — kezdj el beszélni, olyan tisztán, cicomáktól megszabadultan hogy ne legyen szavadban más, csak a felizzó látomás s a vallomásra eltökéltség . .. Szólalj meg olyan egyszerűen, hogy a ká r ... itt, ezek megértsék. Jereván, 1966. november 14. 2 17 �SERFŐZŐ SIMON SZIVEMMEL JÁTSZÓ E FÖLDRE Szerele m , gyönyörű. Vasat átütő. Szempillán, E földre csak azért kerültem, kicsapva a napra, mert apám egyszer úgy akarta? vasrácson besütő zöld idő. Fényben, kavicsot: kőtüdőt pihegtető szélben pipaccsal, gallyakkal tolakodó az éghez. Te gyönyörű. Földről f ölröpült, forduló dombon, a Napon fákat sarjadzó hatalom. Te gyorsuló lángot lobogó. Űrhajóban: emberalakban a szívet — föl a magasba — kilövő hatalmas harag. Micsoda erő vagy! Belesötétül az éjszaka. A kihaltak mégegyszer belehalnak. Emberpárokat, — hogy beleroppan a mellkas — egymáshoz szorítasz. Te bennem kigyúló. Táncoló. Szívemmel játszó. Verődő véremet a napba fellövő. Csak ki ne hűlj, szerelem, gyönyörű! 18 Megfújjon épp a szél, aztán már mehetek: egy golyó elé majd én is csak jó leszek? �ERDŐS ISTVÁN STÁCIÓK Kedves Magdi! Kinn hull a hó, totyakos vénemberek slattyognak el az ablakom előtt, behúzott nyakkal figyelik a velük szemben haladó csizmás lányok miniszoknyáit, télikabátjait. Kellemetlen szembenézni a tényekkel, de az van, hogy még ezeket az öregembereket is irigylem. Nyugodtak, meg van oldva jövőjük. Én mit mondhatok? Nem vettek fel az egyetemre, s végülis az emberben annyi minden gyanakvás lehet jövő és jelen iránt, csinálnom kellett valamit. A z emberek többsége nevet raj­ tam, mondanám, le vannak hányva, de még Lajosék is hülyéket irkáinak nekem egyegy levélben. Mindenki azt beszélné állítólag, hogy impotens pasas vagyok, ezért menekültem el az élettől, tőled papnövendéknek. Meg azt, hogy futballistának is, do­ bosnak is tehetségtelen vagyok, az az ugyancsak impotens edző rakott be az első csapatba, mert kinézett magának fajtalankodásra, mint ez annyi más jóképű fiatal sráccal előfordul. Dehát neked magyarázom ezeket, aki ott élsz, ahol ezek a büdös ügyek fakadnak ellenem? Négy hónap kellett, hogy legyőzzem magamban a szorongást, az ellenérzése­ ket és levelet írjak neked a szemináriumból. Tudom, te egy pillanatyi rövidzárlat­ nak, egy teljesen váratlan mélyfejesnek tekinted az egész ügyet, amelynek mostmár aki hülye, viselje a következményeit; szüzesség, megtartóztatások meg minden. Nincs igazad, ha így gondolkodol én azt hiszem, tudatosan csináltam mindezt. Nem mintha megszentültem volna szeptembertől, de sokat gondolkodom. Körülbástyáztam magam poros, öreg könyvekkel, hogy a mindennapi tanuláson kívül még tanuljak valamit belőlük, hinni. M ert kimondott célom, hogy ha már benne vagyok a buliban, legyen az ügy komoly, megtanulok hinni. Hinni istenben. Istenben. Ez egyáltalán nem lehe­ tetlen dolog, már hogy az istenbe volna lehetetlen (elnézést!) mikor annyian csinál­ ják az életükben a tömjén szagú papírházakat, anyám is arra hivatkozott mindig az agitációs munkájában, hogy miért akarom én jobban tudni, van isten vagy nincs, mint az elismerten legokosabb emberek az utcánkban, az iskolaigazgató úr, a doktor úr, az ügyvéd úr, az építésvezető mérnök úr, akik minden vasárnap családostul mennek misére. Úgy látom, a srácok körülöttem mind remekül hisznek abban, amit csinálunk, mindegyik elképzelte már, hol fog káplánoskodni, mikorra lesz plébániája, és így tovább. Én meg olyankor, ha ők a jövőről öklendeznek, csak terád tudok gondolni, akármit határozok is el különben kettőnk dolgában. Biztosan tudom, rajzanak körü­ lötted a darazsak, mert jószagú lehetsz ma is. Darling! Sajnálni, nem sajnálsz sem­ mit, mert mindentől eltekintve, ami jó volt, neked is nehéz ember voltam, s végle­ 19 �gesnek nem gondoltál semmit kettőnk között, minden ideiglenes ízű volt. Olyan, amit elfújhat egy akármilyen szél is, olyan is, amelyikkel pedig még lehetne szembe pisilni. Eszemben van gyakran az az este, amikor elültetted bennem a gyanakvást, ott kinn a Sárga tátógatóban, amikor felültél arra a bárszékre, ami aznap érkezett, és körbe pörgetted magad a Totyival, és lobogtattad a hangedlijét, akár egy ülő táncosnő, és ahogy akkor néztél mindenkire, azt nem lehet elfelejteni. A zt mondtam akkor magamban, egy utolsó rongy sem kelleti így magát, mint az én szerelmesem, az tény, hogy akkor úgy be voltál pörögve, hogy elviselted volna, de milyen szíve­ sen, ha nekedront négy-öt felbikásodott férfi, és ott a helyszínen megerőszakol. Már ne haragudj! Meg azt se hidd, hogy azon az estén én úgy rájöttem valamire, ami elindított a papi pálya felé, mint ahogy sokan kiábrándulnak a nőjükből, ha az kimutatja a fogafehérjét. Erről nincs szó, én olyannak fogadtalak el, amilyen voltál. Mindenestől, az érzékeny nyakad is beleszámítva. Nyugodj meg, nem te indítottad el bennem a vágyakozás a végtelen tisztaság iránt. Más. Tegnap este, „egyenruhában” mentünk végig a városon, csoportosan sétáltunk, jött szembe velünk egy kövér, részeg pasas, pont engem szúrt ki magának a csoport­ ból, megállított, megkérdezte, hogy teljesen be vagyok dilizve, hogy amilyen jóképű srác vagyok, a mai világban papnak tanulok, mikor holdrakéták röpködnek az égen, és mikor annyi jó nő van, mint még soha, és hogy ő szeretne engem megmenteni az életnek, a természetes boldogságnak. A többiek körül álltak bennünket, és nekem ebből kifolyólag nagyon szépen szabatosan kellett felelnem az agresszív pali fellé­ pésére, és én levágtam egy olyan szöveget a hitről, a korszerű valláselképzelésekről, nevelésrendszerről, világi konfliktusok ocsmányságáról, hogy mindenkinek leesett az álla. A dagadt fickó csak fülelt, nem értette az idegen szavakat ,hogy transzendens, irracionális, globális, ezeket már itt szedtem magamra én is. Szelíd voltam és kis okos. Szörnyű, hogy ilyesminek is ki van téve az ember ebben a nyomorult város­ ban. Persze, ha négyszemközt vagyunk, kiosztom én úgy azt az embert, hogy egy hétig csak egyirányba tud nézni, akárkicsoda. Ugyanis, amint bemutatkozott, kiderült, hogy igen nagy valaki, KlSZ-atyaúristen, de az is lehet, hogy blöff volt az egész, könyve­ lőhelyettes valamelyik tanyai termelőszövetkezetben. De a lényeget tekintve a foglal­ kozása mit se számít, ezt nem lehet kibírni a civil éleben, az ilyen pasasokat. K övé­ rek, hájfejűek, mindenbe beleütik az orrukat, ugyanakkor semmihez sem értenek, és az emberfia, ha nem akar ráfázni, azt kell csinálja, amit az ilyenfélék diktálnak neki. És miért, milyen alapon, minek a jogán? A zt hinné az ember ,hogy épp ellen­ kezőleg van, de hidd el, ezek a pasasok csak szaporodnak nálunk, mint a gomba. Néha arra gondolok, hogy ezeket mesterséges úton állítja elő nekünk valami ellensé­ ges, imperialista hatalom, hogy szétbomlassza, lezüllessze az országot, és úgy tizen­ kettes szériában becsempészik őket a normális emberek közé vezetőnek, irányítónak. Komolyan. Akkor is, ha te nem értesz egyet velem, mert a jó édesapád is hason­ szőrű káder, kinyilatkoztatom, hogy amíg ilyenek vannak, én legszívesebben kolos­ torba vonulnék, négy fal közé zárkóznék, hogy ne is szívjak velük egy levegőt. Nem akarlak ezzel külön megbántani, dehát ez van kis bogaram. S mivel ma kolostorok nincsenek, én az ahhoz legközelebb eső megoldást választottam. Egyre csak hull a hó. Óriási pelyhekben esik, és én arra gondolok, mi lenne ha egyfolytában negyven napig esne, és úgy betakarna mindent, hogy az emberek nem tudnának kimozdulni házaikból, hivatalaikból, templomaikból, s az elszigetelt kis kö­ zösségekben halálfélelemben fogant nagy kitárulkozásokat lehetne tapasztalni, tra­ 20 �gédiákat, harmonikus feloldódást, meg ilyenket, de mindent őszintén, becsületesen alakítva, becsapás nélkül játszva, mert bizonyos helyzetekben nincs értelme a ha­ zugságnak. Mi ketten például, meg a galeri színe-java a Tátogatóban lennénk beszo­ rulva, a Sárga tátogatóba, és már az ablakok közepéig érne az áthatolhatatlan hó, és a sarki hentes boltjáig két méteres hófalú folyosó vezetne, és semerre más irány­ ba nincs út, és más folyosó nem keresztezi a mi hóutcánkat, és mi ketten megyünk el mindig a kihalt hentesüzletbe virsliért, meg disznósajtért, meg hozunk még, amit csak találunk a srácoknak, magunknak, de mielőtt visszatérnénk a pulton ülve csóko­ lózunk egy kicsit, mert a Tátogatóban mindenki úgy figyel minket, hogy egymás közelébe sem tudunk menni, igazán ragadhatott volna még itt egy-két nő, hogy ne mindenki téged bámulna folyton, és ki tudja meddig lesz ez így, és nem lesz-e még rosszabb is. A srácok arról beszélnek, hogy mint a vízözön volt valaha, ez a rohadt nagy hóesés is az Úr büntetése, mert eltávolodtak tőle az emberek, és tengernyi a bűn, és hogy ezt csak azoknak lehet majd megúszni, akik megtérnek, bűnbocsánatért esedeznek a Mindenhatóhoz, s éppen ezért hagyjuk a zenét, a dobot, a gitárokat, csendben gondolkozzon ki-ki maga felől, arról, mit kell neki bevallani, ha jön a számonkérés, mi meg ketten csak keressük majd egymás tekintetét, mert azért akad egy alkalmas pillanat egy éjszaka, amikor egyedül tudunk maradni, de annak van már talán két hónapja is, és te úgy érzed azóta, csaknem teljes bizonyossággal, anya lettél. Én fantasztikusan boldog vagyok, hogy ez van, mindig szerettem volna tőled egy aranyos kis gyereket, de te értehetetlenül nézel rám, hogy tán meg vagyok bolon­ dulva, hogy azt képzelem, világrahozod ezt a gyereket, m ik or. . . Node, egyáltalán hogy is lehetne erről szó! Csakhát az egyre nagyobb hóban igazán nem lehet nő­ gyógyászt találni, aki ebben az apokaliptikus hangulatú időben hajlandó lenne an­ gyalcsinálásra, és én ennek csak örülök, bár az igen fáj, hogy te hetek óta csak azt lesed, nem áll-e végre el a hóesés, hogy kiszaladhatnál a klinikára egy délelőttre. . . El ne hidd, kis bogaram hogy mindezt most csak úgy a hóesés látványához k i­ találtam; észrevétlenül elkenve az igazat, egy tegnapelőtt éjszakai álmomat írtam le ide neked. Na, mit szólsz, hogy miket nem álmodik az ember még ilyen helyeken is, mikor pedig felszentelt papok kívánnak nyugodalmas jóéjszakát lefekvés előtt. Nem tudom, hogyan ért véget ez az álom, nem emlékszem, de felébredéskor arra gondol­ tam, biztosan azzal szereltél le végülis, nincs lakásunk, és különben is egy római katolikus papnak, vagy papnövendéknek hogyan lehetne gyereke, mikor a pápa egyelőre hallani sem akar a cölibátus eltörléséről. De hagyjuk ezt az egészet. Ha el­ kapnának, hogy ilyen levelet írok, abban a pillanatban kiröpítenének innen, így aztán, ha harag van benned irántam, mást sem kell csinálnod, mint ajánlott levélben beküldeni levelemet a főnökségre. . . Anyám pánikba esne, örök időre levenné rólam a kezét, a telep kitagadna, lám, K roy Péter, még a papi pályán sem feleltél meg, pedig ott manapság igazán alacso­ nyak a követelmények, könyörületből minden szerencsétlen hülyét felvesznek, pappá okítanak. Mehetnék segédmunkásnak, vagy „amatőr” futballistának. Ja, és még do­ bosnak is mehetnék, ha bevenne valamelyik zenekar ilyen káderlappal. Lajosék azt hiszem mégis visszavennének, és elküldenék azt a nagy lapaj Kőszegit vissza az építőiparba. Mert azért azt hiszem, Lajosék mindenek ellenére bírtak engem, s ha­ csak azóta nem történt valami alapvető áformálódás, ma is jószívvel gondolnak rám. Lajossal semmiképpen ne kezdjél ki kis bogaram, mert ő nem az a fiú, akit egy pon­ ton majd le tudsz passzolni, ha jő a királyfi tán!! Hófehér paripán! stb, stb! Ezt 21 �csak úgy tanácsként mondom, de az is lehet, ki tudhatja az igazat, hogy csak ezért a figyelmeztetésért írtam ezt az egész levelet. A tudatalattim tudná megmondani. Arra kérlek, ha írsz nekem, a nagymamáddal címeztesd meg a levelet, és feladó­ nak feltétlenül valami özvegyi hangzású, vagy legalábbis nagynéni hangzású nevet pingáltassál. Ha nem esik nehezedre, írj mindenről, ami engem érdekelhet. Soha el nem múló barátsággal: Kroy Péter. X., 1967. december 28. Kedves Péter! Nem tudom elképzelni, mi ütött beléd, hogy egy ilyen hangú levelet írjál nekem, ezt az ég világon semmi nem indokolhatja. Sem elkeseredett hangulatod, sem az a kapcsolat, ami kettőnk között volt azelőtt. Egész leveled egy végtelenül mesterkélt okoskodás arra, hogy mentsed, mentegessed a hülyeségedet, amelyhez nekem hál­ istennek már régen semmi közöm. A levél személyes vonatkozású részeit kikérem magamnak, a többi hülyeséggel, bár nem érdemli meg a téma, imitt-amott vitat­ kozni merészelnék. Először is az apám! Amennyire te őt ismered, nem lehet okod, hogy így nyilatkozzál róla, azzal még, hogy néhányszor elzavart a lépcsőházból, nem igazolta mindazt, amit te „káder” címen a nyakába varrsz, tudd is meg, annak elle­ nére, hogy funkcionárius, az apám rendes ember, akire neked csak felnézned lehetne. A rról meg egyáltalán nem tehet, hogy egyetemet végezni nem állt módjában, mint ahogy gondolom ezek után már neked sem fog módodban állni. Annak a paceknak, aki séta közben leszólított az utcán, véleményem szerint tel­ jesen igaza volt, az más kérdés, hogy a módszert, ahogy ezt a mondandót közölte veled, nem lehet érintkezési formának elfogadni. Egyszerűen arról van szó, hogy gyáva vagy szembe nézni a küzdelemmel, ami nálunk egy tizennyolc éves emberre vár, akit nem vettek fe l az egyetemre, és kitalálsz egy buta menekülési komplexu­ mot, amelynek alapján az indokolná tettedet, hogy olyan rettenetesen rossz ez a mai világ, hogy annyi a hülye fej, mint még soha. A z tény, hogy statisztikailag nem lehet kimutatni, mikor van több értelmes ember a közéletben, de a te szélsőséges pesszimizmusodat semmi sem indokolja. Te, el sem hiszed, nekem például milyen rendes osztályvezetőm van a vállalatnál, 34 éves, közgazdasági egyetemet végzett, és emberileg is szakmailag is kiemelkedik a gárdából. Ellenpontnak igaz én is mond­ hatnám, hogy ugyanakkor a személyzetis egy nagy bunkó pali, de az már két év múlva nyugdíjba megy, hát nem érdemes rá szót vesztegetni, és lényegében a górék is mindenből kikapcsolják ilyen alapon. Ő a múlt öröksége, de aki azt állítja, hogy ő a jelen, az nemcsak elfogult, hanem hülye is, már megbocsáss! Különben két hete együtt járok ezzel a bizonyos osztályvezetővel, így Lajos barátodhoz mióta te be­ vonultál fekete birodalmadba, alig fűz valami. Köszönünk egymásnak az utcán, és ha összefutunk szombat este a Tátogatóban, fordulunk egyet, azon túl az ég világon semmi. Mióta Robival járok, még azt se csinálja meg, hogy egy jobb asztalt pasz­ szoltatna nekünk a Totyival, elfordítja a fe jé t Totyitól is elhidegültem, biztosan tu­ dod már, hogy elvált a feleségétől, és együtt él azzal a kávéfőző nénivel, aki pedig majd a mamikája lehetne. Rengeteget balhéztak Margóval a kocsi miatt, hogy mint közös szerzeménnyel, mi legyen vele, hogyan osszák meg. A kocsit végülis Totyi használja ,de bírósági úton kötelezték ilyen címen egy bizonyos összeg megfizetésére, 22 �kártalanításra, vagy mire. Margó eleinte kétségbe volt esve, naponta felrohant a Totyi mamájához, csináljon valamit a fiacskájával, aztán belenyugodott a kávés­ néni erőfölényébe, feladta, elvált. A Sárga tátogató sem a régi már, képzeld el kettő­ kor van záróra, és a mostani zenekar indokolttá teszi ezt, mert két óra felé majd el­ alszik az ember az unalomtól. Hát ezek vannak mifelénk, kedves Péter, mialatt te ott, ahol vagy, körülbástyázod magad szent könyvekkel, hogy megtanulj hinni. A z álmodra egyáltalán nem kívánok reagálni, meggyőződésem, hogy csak ki­ találtad, mivel bizonyos régi vitáinkra akartál emlékeztetni. Ezeknek a dolgoknak köztünk, Péter, már rég nincs jelentősége, ezért még mint elvi problémáról, úgy sem érdemes róla vitatkoznunk. Különben én senkitől sem hallottam azt, hogy te azért mentél el papnak, mert impotens lennél, ilyet szerintem nem is beszélnek rólad, csak valamelyik haverod találta ki, hogy ugrasson vele. Közel sem foglalkoznak veled annyit az emberek, mint ahogyan te azt gondolod, és meg kell mondanom, akármilyen kínos ez, én magam sem. Í gy azt ajánlom, Te is inkább azon törd a fejed, hol leszel káplán és mikorra leszel plébános. . . A karrier, az ugye olyan do­ log, amiről érdemes ábrándozni nálatok, de a szerelem? Ostobaság, még emlék szin­ ten is! Kedves Péterem, végezetül azért azt mondom, nem akarlak én a sárga földig ledorongolni, voltak idők, amikor igen klassz srác voltál te, bizony, dehát változnak az idők, változunk valamennyien. Kívánom neked, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy eltervezed, és kívánom, hogy ne írígyeld a slattyogó öregembereket, mert azért neked mégiscsak más a helyzeted. Ámbár a jö v ő ...? ! Hát szervusz Péter, úgy gondolom, nincs különösebb értelme, hogy a jövőben is vállald azt a bizonyos kockázatot, ami a te stílusodban írt levelek által ott a pap­ neveldében a fejed felett lóg, mint Damoklész kardja (látod, rám is ragad valami azért a levelező gimnáziumban), hiszen egy-két sértegető levél után úgy sem igen tudnánk miről írni egymásnak. Üdvözöl a levélboríték címzésével megegyezően: Özv. Szentkuthy Ágostonné, nagynéni, született Daragyi Magdolna. Y., 1968. január 12. 23 �OLÁH JÁNOS LÁZADÓK Éjszaka van, áttetsző, sötét szikla már a város. A kinemfaragott szobrok, a föl nem lázadt lázadók nyugalma torz haragvássá növekszik bennem, ajkamat harapnám, vágnám magamat földhöz, de hányódó dacban, futó reszketésben kibomlanak az erdők, fölnyílnak síró évszakok, látom a holdat, meghajszolt lovaim, sovány és borzas állatok félhold alakú harapását. Minden erdőt minden várost elönt a holdfény, a fák között hószínű tinók ballagnak, fél szarvuk mintha a tél kürtje volna, jéggé fagyott, szomorú énekkel vesződöm, megbénít ez a csönd, az öntudat döbbent világossága kővé dermed az arcomon, márványszürke éjben nyugszom fölkoncolva és kiterítve, föl nem lázadt lázadók vonulása a lelkem, s mintha menekülnék, hitetlen, nagy sereg kisér: „minket a várból kitagadtak, s mert emberségünk csak bűn, csak eszköz, megelőzzük egymást, és elfeledjük”, jönnek, akiknek emlékét már csak dőlt keresztek őrzik. és belep a por, amit riongó harcosai az időnek hegyek és tengerek közül is fölkavarnak hozzám napjaim erdejébe. 24 �TÓ TH ELEMÉR COLOSSEUM Szórják a szólamok rendületlenül a port a gyászra, örömre. Szólnak az erőszak harsonái, felrém lik öbleikben a kéj. Arénák gyűjtik a földhözragadt huzatot, pedig milyen sok van bennünk távolságból e szélj árás hatalmas birodalmain túl. UTASSY JÓZSEF TÜZEM, LOBOGÓM! L obog tulipán szoknyád, leng liliomág sálad, szikrás szél fúj s lobot vet hajad is: csupa láng vagy! Élek-halok a fényért, égj hát, gyönyörűm, lángolj! Tüzem, lobogóm vagy már: lobbantsd rám ifjúságom! 25 �HANN FERENC LÁNY A TÉREN Nézem, ahogy áll a téren Csodálkozó szemében ringanak a házak Mögésomfordál az alkony, hajábaszédül a nap Tétován várnak a suhancok valami csodára De ő csak áll, mosolyog, s elfutnak előle az árnyak. BUZOGÁNY 6 2 Feketére ette az idő. Szögein véres lé folyt egy napon. Most lóg a falon némán rozsda falja fel tűri hallga­ tagon. Ám ha mohó kezek szemek csápjai nyúlnak hozzá újra éled virul a vér virága arcán. Lelép a fal biztos váráról s üt újra újra öl. �BECSEY TÓTH GYÖRGY ABLAKFÉLFÁNAK DŰLŐ ASSZONYOK a vacsorát mindig hatkor teszik a tűzre mert akkor indulnak haza a férfiak az asztalra fehér terítő kerül meg tányér a kéményből kihajt a füst és szél riad az ablak négyszögéből áldásként permetez párákkal álmos árnyékuk ki a kőre fazék fütyül s a lombbá lett füstvirágból a szél elvisz egy lengő csokrot az esti mezőre kiváncsi kapu tárulkozik a tapogatózó és távoli meleget cipelő árnyékok előtt óra üt csak állnak és arra gondolnak mind hogy holnap — holnap biztosan jóhírrel jó hírrel és május-ággal köszönt majd be a karcsú délelőtt 27 �VINCZE GYÖRGY A KISÖRÖKÖS Rójuk a szántásokat. A földet belepte a friss hó. Egy-egy nyúlcsapás jelzi csak, no meg itt-ott a szélfútta magaslatokon a rozsvetések gyenge levelei, hogy az élet nem mozdulatlan, csak eltakarja a hó. Rójuk a szántásokat s, kavarognak bennem a régi idők emlékei, amelyek meg­ idézéséhez hangulatos zenét szolgáltat a csizmánk alatt nyikorgó hó. Eddig két faluban fejeztük be a szervezést. Úgy indulunk minden házhoz, mint nagy csatába. Még pedig olyanba, amelyben a végső győzelem biztos. Világos a harc kimenetele, csak azt nem tudni, meddig tart az ütközet Húzzák az időt. Elmagyaráztatják a munkaegységet a háztájit és a közös alapot is. Pedig jobban ismerik mint mi, hiszen amióta elkezdődött a tömeges szervezés, azóta a házaknál a katekizmus mellett tartják az alapszabály-tervezetet, csak éppen többet forgatják, olvassák, vitatják családon belül és a szomszédok is egymás között, mint az imádságos könyveket. Rójuk a szántásokat. Csizmánk alatt nyikorog a fagyos hó, és bánt bennünket a rossz-szájú híresztelés, amely szerint az agitálók minden beszervezett paraszt után „fejpénzt” kapnak. Táskánkban tavalyi avas-szalonna, friss kenyér és vöröshagyma. Jó lenne a meleg étel, de napjában legfeljebb csak egyszer jutunk hozzá. A Dombalji-tanyához vesszük az útat. Eddig háromszor jártunk itt. Csak a kutya fogadott bennünket csaholva. Mindent zárva találtunk. Észrevesz bennünket a kutya és ugat. Összenézünk, csakhogynem káromkodunk. Bizonyára megint nem találunk senkit. .. A z udvar tiszta, rendes. A kutya futkos, ameddig a drótra akasztott karikás lánc engedi. Szerencsénk van! A tornácra ajtó nyílik és kucsmás férfi jelenik meg. K ö­ szöntjük egymást. Nem hivatjuk magunkat, úgy teszünk, mint régi ismerősök, igyek­ szünk minél gyorsabban beljebb kerülni, mert nagyon harapós az idő. — Üljenek le — mondja a férfi. Hangja a gyermek és a felnőtt határán játszik szüntelenül. — A gazda? — kérdezem. — Attól függ? — válaszol kérdéssel. — Hát a gazda? — Pesten van. Szóval Pesten is, meg itt is. — Kétlaki? — Nem. Egy. Könyvelő Pesten ... — Maga a fia? — Nem. Én a kisörökös vagyok. K ihúzza magát a legény, mint valaha leventében volt szokás, ha nagy ember nevét említették. S az idő is valahol akkoriban szakadhatott meg a tanya felett. Tartása büszke, szinte kihívó. Nem ül le, hanem helykén, zsebredugott kézzel hintáztatja magát a konyha tégláján. 28 �— Mióta van itt? — A hetedik tavaszom lesz a következő. — Gyakran hazajár a gazda? — Van úgy, hogy évenként egyszer. Takaruláskor. Megbízik, én meg nem csa­ pom b e ... — Mennyi a föld? — Hat. Elég jó. Két kateszteri alma is közte. — Fiatal m é g . .. — Tizenhét? — kérdez közbe társam. — Tizenkilenc! — mondja kissé sértődötten a legény ,és újból hintáztatja m agát — Asszony van-e már? — kérdezzük mosolyogva. — A háznál nincs. De úgy különben akad. A z ember hol az egyik, hol a másik embert megsajnálja és kisegíti. .. Kamaszos dicsekvéssel történetet mesél, amelynek másik szereplője egy harminc éves meddő asszony. Éve is elm últ hogy először hált vele, s azóta gyakran idejáro­ gat, ha az ura távol van a háztól. Vicces közbeszólások fellazítják az előbbi feszült­ séget. — Hol hagyta abba az iskolát? — kérdezem. — A z ötödiknél. Azaz, hogy azt még kijártam. Akkor hozott ide az apám, aztán Sós úrral megkötötte az egyezséget. . . — M iféle egyezséget? — H á t hogy itt maradok kisörökösnek. — Hogyan van az? — Nem különösebb... Ruha, ellátás és ha meghal Sós úr, az enyém lesz minden. Szóval ebben egyeztek meg. Megalkudtak. Gyorsan m en t. . . A Sós úr apám tenye­ rébe csapott és kész volt. Mereven figyelünk. A tűzhelyen akácrőzse pattog, s mintha ventillátor csap­ kodna, úgy hullámzik felénk a meleg. A legény egyik lábáról a másikra áll, felváltva éppen csak rogyasztja térd eit. . . Meg kell törni ezt a némaságot — Már tájékozódott ugye? — kérdezem. — A szövetkezet ügyében?. . . A z nem érdekel! Azaz, még nem az enyém a föld. A zt vihetik, de engem nem! — Ideges lesz az arca és ügyetlenül cinikus grimaszt erőltet. — Megmondta a Sós úr, hogy én nem rendelkezem. Vele intézzék! — lebiggyeszti szájaszélét, kitárja kezeit, mintha azt mondaná mozdulatával „részemről befejeztem !” Összenézünk. Szemünkben egy a gondolat, „értelmes legény, s ha már az idő itt is felejtette, nekünk nem szabad itt hagyni” . Jóideig tart az érvek csatája. Már-már enyhülni látszik az arca. A mondatok be­ törnek érzéseibe. Mindent felér értelmével, — ez látszik rajta. De a konoksága az olyan, mint a száraz, rögös talaj, amely kipenderíti magából az ekét, vagy megsza­ kadhat állat és gép, mert nem enged, hiába az erőlködés. — Aztán a fiatalság is mind együtt lesz. Nem kell itt egyedül begubózni a ta­ nyán — próbálja így megközelíteni a társam. — Együtt!? Jó nekem így i s . . Eljön a meddő csecses asszony, jobb az, mint a fiatal! — és kacag, vagy legalábbis úgy tesz, mert látni leh et egyre inkább vajúdik. Árad felé a szó. komolyan, bátorítóan. Tizenkilenc év gondolat- és érzésvilágának a „Szent Földnek” istenként imádott gyökereit szaggatjuk! Keserűen, csalódottan 29 �figyel. Tartása nem olyan egyenes, mint volt az imént. És nem is hintáztatja magát a konyha tégláján. Köhint és szavát halkra fogja: — Ide fig y e lje n e k ... A z lenne a kérdésem: baj az, ha magam gazdája akarok lenni? — és bátortalanul lesi válaszunkat. — H át én ezt akarom. Mondja, mondja mindazt, ami ki tudja mióta gyülemlik már benne. Hangja fá j­ dalmasan meg-megcsuklik. Leül. — A paraszt, ha megszületik rögtön arra gondol, mi lesz vele öregségére — maga elé meredten beszéli, mintha nem is nekünk mondaná. — A z apám tanította és neki is az apja mondta í g y . .. A felnőtt, a sokat tapasztalt ember pontosságával beszél, őszintén. Szemei egyre homályosabbak, csak néha néz ránk. A mennyezettől mozgatja tekintetét a földig és vissza. — A két l ó ! . .. — kiált fel, aztán derekából mintha kiesnének a csontok, meg­ görnyed, elfehéredik és a vizespohár után nyúl. A z őszi köd már bele-beleharap reggelenként az almafák lombjába. A nap ré­ szegen kóborol. Rozsdásodnak és lassú méltósággal, szállingózva alá hullanak a pirosló jonathán fák levelei. Csupaszra vetkőznek a fák. Fiatalok szedik a gyümölcsöt. A kisörökös most ér ide a kocsival. Hajt a legény a fák között. M egállítja lovait a teli ládarengetegnél, s aztán le­ ugrik a kocsiról. Rakodni kezd. Gyűlnek a ládák egymás tetején. Am ikor indulni akar az almával megrakott szekérrel, közelebb lépek és ráköszönök. Ő is köszönt és emlékei között keresgél, nem ismer meg nyomban. Csak néz, szólni nem tud. Bizo­ nyára arra gondol „a fenéből is került ide ez az ember annyi év után?” Jó szándékkal, mosolyogva kérdezem: — Hát a csecses asszony? Fülig pirul, de feltalálja magát. — Elmúlt az is, együtt a cseléd élettel! — M ifélével? — Hát a kisörökösséggel! — Úgy mondja, mint évtizedek sejtelmességébe bur­ kolózott emléket. Fogja a ládákat és még pakol a megrakott szekérre ezzel is jelzi, nem érdeklik már azok a dolgok, „miért kell ilyesmiről beszélni?!” Felül a bakra és visszapillantva kacsint: — Szép mi? Mind exportképes! — Ostorával az almaszedő lányok felé mutat, — azok is exportképesek, de őket megtartjuk! Halk szóval indítja a lovakat. Leheletfinom átlátszó por követi a kocsit, Lassan hajt, hogy az alma ne törődjön. 30 �ÉLETÜNK A MEGÚJULÓ SALGÓTARJÁN INTERJÚ MAGYAR GÉZÁVAL KÉRDÉS: Az olvasókat nem csupán véleménye, nézetei érdeklik, hanem személye is Beszéljen önmagáról, munkásságáról! M. G.: Tervezői munkásságom 1954-ben, egyetemi tanulmányaim elvégzése után kez­ dődött. Budapesten, Szolnokon, Kecskeméten valósultak meg terveim: lakóházak, iskolák, üzletek. Számos építészeti tervpályázaton vettem részt eredményesen. 1963-ban főként az iskola-tervezés területén elért eredményeimért az Y b l-d íjjal tüntettek ki. Salgótarjáni munkámat 1962-ben kezdtem el, és azóta folyamatosan, szinte kizárólag a város átépítésének terveivel foglalkozom. Az eddig eltelt idő alatt felépült a varosközpont, korszerű lakóépületeivel a régi ela­ vult házak helyén. Üzemel a tizenhat tantermes modern és korszerű gimnázium, va­ lamint az általános iskola. Salgótarján város átépítésénél kifejtett eddigi munkásságomért 1967. november 7-én nagy megtisztelés ért, a „Munka Érdemrend” ezüst fokozatával tüntettek ki. KÉRDÉS: Véleménye szerint van-e különös jelentősége, tanulsága a Salgótarjáni vá­ rosépítésnek a hazai és a külföldi várostervezési, városépítési, építőművészeti gya­ korlatot, elveket tekintve? M. G.: A salgótarjáni városrekonstrukciónak igen nagy jelentősége van. Hazai v i­ szonylatban egyedülálló, külföldi gyakorlatban elég ritka, hogy az élő, de elavult várost legmodernebb városépítési elvek alapján teljesen újjáépítsék. A z ilyen munka végtelenül bonyolult és összetett problémákat jelent, nemcsak az építész, de a város vezetői számára is. Ezt a sokrétű feladatot csak minden tekintetben összehangolt és együttes munkával lehet megoldani. Salgótarján erre az együttműködésre kitűnő példát mutat. KÉRDÉS: Milyen korszerű építészeti igények követése érzékelhető, illetve mutatható ki a Salgótarjánban megvalósult köz- és lakóépületek esetében? M. G.: A z épület tervezések területén kimutathatók azok a korszerű építészeti igé­ nyek, melyek a belső tartalom, a tiszta szerkezet és az esztétikai igényesség hármas egységét tükrözik. A beton, mint korszerű építési anyag, jelentkezik valamennyi megvalósult épületnél, és a városkép teljes egységét hozza létre, annak ellenére, hogy különböző rendeltetésű épületek sorakoznak egymás mellett. 31 �KÉRDÉS: Milyen mértékben és irányban befolyásolja a várostervezést és városépí­ tést esetünkben a természeti környezet és a megmaradó régebbi városrészek, épüle­ tek jellege? M. G.: Előbb vagy utóbb minden város rá fog kényszerülni arra, hogy elavult város­ részeit újjáépítse. A z eddig szokásos gyakorlat szerint ezt a feladatot megkerülve a városok szélein építkeztek, s úgynevezett alvó, illetve bolygó városokat hoztak létre. Ezeknek, az így létrejött lakótelepeknek számos problémái jelentkeztek, melyeket éppen napjainkban vitatnak legtöbbet, mert a régi város tovább él, és állandó von­ zást gyakorol ezekre a lakótelepekre, amelyeknél éppen a városiasság igénye hiány­ zik. A régi városrészek azonban a fokozott mértékű elöregedésük miatt nem tudnak eleget tenni a modern élet által megkívánt követelményeknek, és így szükségképpen el fog következni újjáépítésük. Salgótarján város esetében azok a kényszerítő körülmények, amelyek a város dom­ borzati viszonyaiból, valamint a város avultságából adódtak, helyesen befolyásolták azt az elhatározást, hogy a városközpont, illetve az egész város újjáépítését meg kell kezdeni. A z eddig elért eredmények igazolják azokat a tervezési elképzeléseket, hogy a régi városrészek újjáépítésével termtett korszerű környezetből nem hiányzik a vá­ rosi érzet. KÉRDÉS: Hogyan kívánják kielégíteni azokat az egyéni és társadalmi igényeket, amelyek egy modern, és korszerű város vonatkozásában figyelembe veendők? M. G.: Azokat az egyéni és társadalmi igényeket, amelyeket a korszerű lakás. a kul­ turált szórakozás, az oktatás, a kereskedelem, a közlekedés és a pihenés területén ki kell elégíteni egy korszerű városnak, az újjáépített Salgótarjánban a lehetőségekhez képest maximális igényességgel fokozatosan megvalósítjuk. KÉRDÉS: Melyek azok a legfontosabb problémák, amelyeket Salgótarján építésének további folytatása során meg kell oldani? M. G.: Salgótarján város szerkezetének alapvető lényege, s egyben fő problémája az, hogy hegyek közé szorított völgyben helyezkedik el, és így szükségszerűen a vasút és a közút a város középpontját kettéosztja. A várostervezés legfontosabb feladata az így kettéosztott rész építészeti és funkcionális egységének létrehozása. Ennek az első lépése a vasút emeléssel együtt megvalósuló gyalogos és közúti aluljárók építése még ebben az ötéves tervben. Magasépítési vonatkozásban a főtér déli hangsúlyos lezárását a garzonházak tizenöt és tizennyolc emeletes épületegyüttese oldja meg amely a Pécskő és Rákóczi út ke­ reszteződésében fog felépülni. A déli forgalmi csomópont, a Rákóczi út- és a vasút által határolt terület újjáépítése is ebben az ötéves tervidőszakban fog megvalósulni. Itt nyer elhelyezést az új filmszínház, a város kiállítási csarnoka, valamint múzeu­ ma, továbbá üzletek és irodák. A további feladatok közé tartozik még a gimnázium mellett létrehozandó kollégium és zeneiskola, amelyek így egy középfokú oktatási egységet alkotnak majd. közel a város szivéhez, a forgalmi csomópontokhoz, és ennek ellenére mégis zöld környezet­ ben. A z Arany János utcai terület újjáépítése folyamatban van, épül az a két középmagas lakóház, amely háromszázharmínc lakást fog adni a városnak, garázsokkal és kor­ szerű gyermekorvosi rendelővel. Ennek folytatásaképpen tervezés alatt áll az a tizen­ egy szintes toronyház is, amelyről a Pécskő dombra vezető út mentén tíz darab fog épülni. 37 �A VÁROS Hasonlóan az olasz renesza nsz városállamokhoz, most a mecé­ nás, a művészetet igénylő, magához vonzó s m agából kitermelő — egy olyan város, ahol az érkezőt az első benyomás, a kibon­ takozó nagyszerű építészeti egység és a táj elemi ereje fogadja és igézi meg. Salgótarján a legszebb itáliai város- és térélm é­ nyek nagylélegzetű együttesével ajándékozza meg az utast. Ez a benyomás fokozódik, ha a multat és a fejlődés lehetőségeit számbavesszük és a látvány érzéki öröme mögött az erőfeszítést, az akaratot és a célt megismertük. A kibontakozó keret befogad ja, önmaga hatását sokszorozza, visszhangozva erősíti fel és ebben a környezetben hitele van a kimondott szónak — megvalósult realitás, beton és üveg arany­ alapjáról röppen fel. Madách neve így, itt, már nem utópia, de megújulás, valóság: s a gyötrő magány, a sztregovai sors tragikuma s a rettegés, talán egy pillanatra kilobban, a rend, az arányok együttesének örömet adó párbeszédek oltalmában. A tér, a három oldalról körülfogott szürke és kvadratikus rend, ahol egy optimista falanszter kórusa zeng hatalmas nemet a g o ­ noszra, gyönyörű fényes csengő igent a szépre, jóra, igazra, a l­ kotóra, szeretőre és szeretettre s az alkotásra magára, mert csak az alkotás lehet az igaz, a megváltó, a sárból, füstből kiemelő, az IGAZSÁG. S a felvillanó látomás megidézője, a gyorsan változó felhők d e ­ rékszögbe s mértani rendbe törő sürgésben, fel-felgyullad az őszi napsugárban, gyanútlanul és magabiztosan emelkedik ki a völgyből, nekikönyökölve a dombnak, otthonosan és nyugodtan ragyogtatva üveg átlátszó palástját, kitárva vérkeringését s lé le g ­ zését, magányosan, csoportosan ki-be lüktető ritmusát. KASS JÁNOS ����BERKES JÓZSEF CIGÁNYTELEPEK SALGÓTARJÁN A salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1967. október 2-án tartott ülesén rendkívül fontos napirendet tárgyalt: „ A Pécskő úti és az Ujaknai cigánytelepek helyzete és felszámolásuk lehetőségei” címmel. E napirend előkészítéseként már hónapokkal korábban széleskörű vizsgálatok kezdődtek a telepen élő családok helyzetének feltárására. Tömegszervezeti aktivisták, hivatalos államigazgatási dolgozók, szülői munkaközösségi tagok, óvónők és egészségügyi dolgozók vizsgálták és elemezték sokoldalúan e telepek helyzetét. Az előkészítés során készült körnnyezettanulmányok adatai, a családlátogatások során szerzett tapasztalatok lehetővé tették, hogy egy sokoldalú, elemző, szinte szociológiai tanulmány szintjen kapjanak a témával foglalkozó politikai és állami szervek képet a telepek helyzetéről. Milyen kép fogadja a szemlélődőt a Pécskő úti telepen? A városközpont bontakozó körvonalai, a szinte hónapról-hónapra változó városkép büsz­ keséggel tölt el valamennyi városát szerető tarjáni embert és egyre növekszik azoknak a száma, akik gondot és fáradságot vállalva munkálkodnak egyre szépülő városunk fej­ lesztésén. A központból, szélei felé irányuló városrendezés egyre szembetűnőbb kontrasztokat hoz létre. Ezek közé tartozik a Pécskő úton kialakuló új lakótelep és a tőszomszédságában meghúzódó település. Kilencszintes, összkomfortos bérházak és kunyhók. Jólöltözött, jól­ táplált apróságok és felnőttek — maszatos, hiányos öltözetű gyermekek, szemétben turkáló anyókák. Neonfény és petróleum lámpa. Egyszóval; az ellentmondások rettenetes valósága tárul a szemlélődő elé. Ez a Pécskő út végén meghúzódó cigánytelep. Cigánytelep? Igen, de nem a falu széli vertfalas viskókból, vagy földbevájt barlanglakásokból, sátortáborból, vagy cirkuszoskocsikból áll e telep. Kulturáltabbak a körülmények: málós fehér homokkő a házak alapja, vertfal, vagy vályog a tákolmány oldala, a teteje bitumenes hordók lemezeivel, kátránypapírral, poltári cseréppel és ki tudja még mivel van fedve és micsoda színorgia: püspöklilára, citromsárgára, ciklámenre és nehéz lenne számba venni még milyen színekre van pingálva a nyomortanyák látható oldala. Aki tehette már régen elmenekült innen. Elűzte a környezet és mindenek előtt emberi méltósága. De a távozók helyébe újak jöttek, helyből és messze vidékekről. Í gy a telep lakóinak száma szinte napról -napra emelkedik. Századunk urbanizálódási folyamata itt is, ilyen viszonyok között is materiálisan mérhető. E szörnyű keretek feszítenek és egyre jobban, egyre sürgetőbben beavatkozást kívánnak. A városközpont eddig végbement átépítése során a városrendezés megoldotta a Pécskő utcai lakótelep átépítését. Nem akármilyen módon, nem valamiféle kompromisszumos megoldással, hanem nagyvonalúan, szinte mindent elsöpört ami régi, válogatás nélkül. Eltűnt a Gábor Áron út környéki lakótelep-rész (sokan talán már nem is emlékeznek erre az utcára): iskolástól, volt katolikus köröstől, rozoga lakóépületeivel. Nincs meg az alsó gyógyszertár környéki lakótelep. Eltűntek a régi sikátorok, a zsúfolt tömegudvarok onnan is. Nem sajnáltuk a még valemire való régi gyógyszertárat, hentesboltot, mert tudtuk és bizonyítottuk, hogy érdemes áldozatot hozni az újért. Ez történt a Pécskő út É-i olda­ lának egy részével is. De ez történt a Somlyó út lakóépületeivel és középületeivel is. Szalámi módjára szabdaltuk a régit, hogy szállást csináljunk az újnak és mindig hozzá­ kanyarítottunk, hogy eltüntessük a nyomortanyákat, feledtessük a múltat és tegyük szebbé, jobbá a mát és a holnapot. Ebben a nagyméretű helycsinálásban volt aki jól járt, volt aki nagyon jól járt, de rosszul nem járt senki. Kártalanítottuk a tulajdonost és lakást adtunk, újat vagy viseltet, de egytől-egyik jobbat, összehasonlíthatatlanul egészségesebbet, komfortosabbat, mint amiből kiköltöztettük. Ezt tettük a közületekkel is és mindenkivel, akit eddig érintett a városrendezés. 3 33 �A megindult városfejlesztés következtében egyre több „magyar" család kapott a város­ központban lévő egészségtelen lakások helyett új otthont s az így felszabadult városköz­ ponti, bár egészségtelen, de a putrival szemben emberibb lakásokba több cigánycsalád került. Igy a jelenlegi „Karancs” szálló, Főtéri központ, sajtószékház, Pécskő úti új városrész, helyéről mintegy 60 cigánycsaládot helyezett egészséges viszonyok közé a városrendezés. Hasonló sorsra jutottak a Winter-udvari (Régiposta úti) családok is. A végbement városfejlesztés bizonyos áttelepítési szisztémákat is kialakított. Míg 1937—53 években az egészségtelen, zárt cigánytelepek felszámolását akként képzeltük el, hogy valahol a város külső részén, talán Károlyaknán, Idegérben, vagy Eperjes telepen egy modernebb, mégis zárt telepet hozzunk létre — a városközpont átépítése során áttelepítésre kerül cigánycsaládok elhelyezésénél már a „szétszórás” — az asszimiláció bizonyos feltételei biztosításának elvét alkalmaztuk. Kialakult az „egy lépcsőház — egy cigánycsalád” gyakorlata. Igaz, hogy e gyakorlat megvalósítása egyáltalán nem egyszerű és nem egyértelmű. Igaz. hogy az áttelepített cigánycsaládok csaknem fele az átköltözés után rosszabb minőségűre cserélte le a kapott bérházi lakást és e cserének az esetek nagy ré­ szében anyagi természetű okai voltak. Igaz az is, hogy jogos és jogtalan idegenkedés tapasztalható az áttelepítésre került cigányokkal szemben. Az általános jellemző mégis az, hogy az áttelepítettek jelentős része viszonylag gyorsan asszimilálódott, hogy az átköltö­ zéssel együtt bútor és ruhacseréket hajtottak e családok végre, mintegy jelezve, ők is elindullak a fejlődés útján. De most megállt a rendezés a Pécskő utcában. Egyfelől meg folyik, mégpedig a kuvi­ csosi részről, a Pécskő út K-i végétől, ahol kertes családi házak emelkednek a korábbi szántóföldek és legelők helyén. Körül van véve a Pécskő utcai cigánydomb. Be van kerítve. Nincs kiút? Nyugat felöl a toronyházak néznek íarkasszemet a vályogviskókkal, keletről a hónapról-hónapra sza­ porodó kertes családi házak, északról a kis Pécskődomb, délről a rendezett József Attila úti település. Két okból állott meg a rendezés: egyfelől azért, mert a cigánytelep helyén több a lakás s főleg több a család, mint amennyi a helyére kerülhetne, és éppen ezért nem lehet vál­ lalni a szanálási áldozatot a lakásépítési beruházás terhére, — másfelől azért, mert a cigánytelep topográfiai viszonyai miatt a beépítés még akkor is drága lenne, ha semmi­ féle épület nem lenne a helyén. De ez az utóbbi érv csak úgy és annyiban igaz, amenynyiben „csak” a jelenlegi cigánytelep helyét vizsgáljuk és nem tesszük hozzá az egész kis-Pécskő dombot, mint komplex építési területet. Az is igaz, hogy a kis-Pécskő domb beépítése nem közeljövő — vagyis 3-8 év — feladatai közé tartozik s éppen ezért külön kell választani e két témát. Ujaknán sem különb a helyzet. Az amfiteatrum-szerű völgvkatlanba beszorult kalyiba tömeg inkább hasonlít egy középkorban játszódó tragédia díszletére, mintsem az egész­ séges kertes családi házas övezet szomszédságára. E telep felszámolását sem lehet város­ rendezési forrásokból megoldani. A nagyszerű környezetbe tervezett sporttelep építése többek között éppen a szanálási konzekvenciák miatt vált irreálissá. De ez a telep sem hagyható így és nemcsak esztétikai okok miatt nem maradhat így, hanem egyszerűen a végtelenül embertelen viszonyok miatt, amelyek a telepen uralkodnak. NÉPESSÉG, C S A LÁ D N A G YS Á G , N É PM O ZG A LO M Statisztikai adatok szerint az ország területén élő cigányszármazású személyek száma meghaladja a negyedmilliót. Ez a lakosság több mint 2 %-a. Salgótarján város területén napjainkban közel 1200 főre tehető a cigányszármazású személyek száma, amely a mai 36.000 fős városi népesség 3,33 %-a. Az 1960. január 1-től (népszámlálástol 1966. december 31-ig) 4674 fővel szaporodott a város lakossága. E növekedésből 967 fő természetes szapo­ rodásból, 3707 fő a bevándorlási különbözetből tevődik össze. A cigánytelepek népességének fejlődése elsősorban természetes szaporodásból származik. A város területén élő 1200 cigányszármazású lakosból 636 fő, vagyis 53 %-a, több mint a fele összefüggő településeken; a Pécskő utca végén és az Újaknán él. E 636 fő a két te­ lepen összesen 149 szobában helyezkedik el. Vagyis a két telepen az egy szobára jutó lak­ sűrűség 4,27 fő/szoba, szemben az egész városra eső 2,96 fő, szoba laksűrűséggel, és lényegesen magasabb, több mint az egyszerese a Pécskő úti telepen lakó, nem cigány származású 34 �lakosságra jellemző 2,03 fő szoba laksűrűségnek. Még súlyosabb a helyzet a részletek vizsgálatánál. Kiderül, hogy a Pécskő úti telepen élő cigánycsaládok közel egyharmada egyetlen helyiségből álló „lakás”-ban él, 58 % -a az egyszoba-konyhás, és csupán 13 %-a kettő- háromszobás lakásban. A rendkívüli zsúfoltságot, a tömegszállás jelleget a legjobban bizonyítja, hogy a Pécskő úti lakótelepen lévő olyan 33 helyiségben, amelyhez semmiféle mellékhelyiség nem tar­ tozik, ahol a főzést, mosást, pihenést, szórakozást, az iskoláskorú gyermekeknek a felké­ szülést kell elvégezniük — egyetlen helyiségben három család szorong, három helyiségben 2-2 család van összezsúfolva és „csak” 29 olyan helyiség van, melyben egy-egy család él. Három olyan helyiség van, amelyben 10, illetve 10-nél több személy tartózkodik. Az egy helyiségre jutó laksűrűség: 4,9 fő. Hasonló a helyzet Újaknán is. Az ilyen körülmények között elő családoktól egyszerűen képtelenség elvárni a minimális hygéniát, a rendszeres tisztálkodást, a lakás rendben tar­ tását. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen lakásban élő üzemi dolgozó pihenni tudjon, hogy egy ilyen lakásban élő iskolás gyermek egyszerűen kézbe tudja venni a tankönyvet és a füzetet. Ilyen körülmények között a szexuális élet majdnem őskori állapotok között zajlik. Tele van a város csavargó, szemtelenkedő, szurtos cigánygyerekkel. De hát egyáltalán van ezeknek a gyermekeknek otthonuk? Mi tartja ezeket a gyermekeket otthon? Az anya örül, ha jön a tavasz és „kicsaphatja” őket az utcára, hogy ne zavarják otthoni munká­ jában. Es egyáltalán mit tanulnak, mit látnak otthon? Csoportokba, bandákba tömörülve járják az utcát, az erdőt, a várost, az építkezéseket, megannyi bosszúságot okozva. A serdülőknél, különösen a felnőtt fiataloknál már más a helyzet. Különösen azoknál, akik dolgoznak. És igen kevés azoknak a száma, akik munkaképes korúak, mégsem vállalnak munkát. Ezek a fiatalok sem érzik magukat jól otthon, a telepen. A munka után hazatérnek, hogy letisztálkodjanak, átöltözzenek és utána irány a város, mármint a tele­ pen kívüli város és megy ki-ki a saját érdeklődési körének megfelelő szórakozásra. Egy a lényeg: ne legyenek otthon. Aztán valamikor a késő éjjeli órákban hazatérnek „szállás­ helyeikre” . Ez a sajátos életfelfogás a párválasztásban is kifejezésre jut. Rendkívül fia­ 35 �talon (15-18 éves korban) kötnek házasságot, fiatalon válnak többgyermekes szülőkké. Az életritmus a fiatal, gyermekes pároknál alapvetően nem változik. A gyermekek gondozá­ sát, ha van, ellátja a nagyszülő és esténként — éjszakánként azután a fiatal pár együtt keresi fel a város szórakozó helyeit. A telep állandó lakói az öregek. Ők nappal járják a várost, különösen a piacot, az erdőt. Ők a család anyagbeszerzői. Ez a családon belüli munkamegosztás rendje. Különös, egzotikus élet? Valamiféle faji életritmus ez? Nem. Nem erről van szó. E telep lakói közül évről-évre többen kitörnek a »rezervátumból«, azok, akik megelégelték az ilyenfajta életet. Lakást építenek, vagy vásárolnak, vagy kikönyörögnek, messze a telep­ től és csak nagyon ritkán járnak vissza rokont látogatni. Az ittmaradók javarésze sem érzi jól magát, csak még nem tud — egyrészük önhibájá­ ból nem akar — elszakadni a teleptől. Egyrészük saját erejéből nem is lesz képes a vál­ toztatásra, társadalmi segítségre van szükség. A roskadozó-omladozó telep a társadalomban végbemenő biológiai fejlődéssel ellentétes állapotokat takar. Általános jelenség, hogy kitolódott az életkor határa. Magyarországon 1963. december 31-én a népesség 15%-a 60 éven felüli. Nógrád megyében az arány: 15%. Ezzel szemben a Pécskő úti telepen élő 560 cigány közül mindössze 43, vagyis a telep lakóinak csupán 7,6%-a 60 éven felüli. Ugyanakkor a telep lakóinak 52%-a 20 éven aluli, az országos 31,7%-kal és a megyei 31,9%-kal szemben. Egyfelől: egészséges szaporodás, másfelől: korai halál. FO G LA LK O Z T A T O T T S Á G — JÖVEDELEMMEGOSZLÁS A Pécskő úti telepen élő cigánycsaládok közül 15 családfőnek nincs foglalkozása. Nyug­ díjas 28 családfő, vagyis a 115 családfő 24,3%-a. E két szám egybevetése azt jelenti, hogy e telep családfőinek 37,3%-a nem végez termelő munkát. Üzemekben dolgozik összesen 61 fő, vagyis ,a családfők 53%-a. Kevés az üzemekben dol­ gozó szakmunkások száma, mindössze 10 fő. Oka mindenekelőtt az alacsony iskolai vég­ zettség, ami akadálya a szakmunkás képzésnek. Az Újaknai telepen még súlyosabb a helyzet, E telepen a családfők 33%-a, vagyis a 18 családfőből 6 személy foglalkozás nélküli. Ezek a személyek — családok — még ma is há­ zalásból, kupeckodásból, esetleg alkalmi munkából élnek. Egyes családok még ma is jár­ ják az ország településeit, sok esetben több hónapon át távol vanak Salgótarjántól. E telepről összesen 2 családfő végez üzemi munkát a salgótarjáni öblösüveggyárban. A cigány munkakeresők jórésze a munkaközvetítési lehetőséget csak alibi megszerzésére használja. A közvetítő irodában való megjelenés igazolását ugyanis a közveszélyes munka­ kerülés vádjának elhárítására használják fel. A Pécskő úti telepről 13 férfi és 36 nő kéri elhelyezését. A jelentkezők közül 7 nő és 3 férfi 16 éven aluli, vagyis túlkoros és emiatt nem tudja befejezni általános iskolai tanulmányait, így inkább munkát vállalna, vagy — és ez a kevesebb — befejezte az általános iskolai tanulmányait és munkát kér. Jellemző, hogy a 36 munkára jelentkezett nő közül egyetlen egynek sincs szakképzettsége. Hasonló a helyzet a 13 férfi munkavállalónál is. Az ipar területén végbemenő technikai fejlődés következtében az ipari üzemek a betaní­ tott munkásoktól megkövetelik legalább az általános iskolai végzettséget, mert ennek hi­ ánya akadályozza a munkavállalók szakképzését. A Pécskő úti telepen egy négy tagú és egy tíz tagú családnak egyáltalán nincs jövedelme. Újaknán a helyzet még súlyosabb. E telepen egy 2 tagú, kettő 3 tagú és egy 4 tagú csa­ ládnak nincs semmi jövedelme. Ezek a családok még mindig házalásból, esetenként ser­ téstartásból, falopásból és alkalmi munkavállalásból nyert jövedelemmel tartják fenn ma­ gukat. A felmérések adatai szerint a Pécskő úti telepen 23, az újaknai telepen 12 család­ ban az egy főre jutó havi jövedelem 300 Ft alatt van. A Pécskő úti telepen élő 115 ci­ gánycsaládból 80 családnak a jövedelme alatta van az egy főre jutó 600 Ft jövedelemnek. Ú jknán egy család kivételével minden családnak 600 Ft-on aluli az egy főre jutó havi jövedelme. 36 �LA K Á S H E LYZ E T — KÖ ZM Ű ELLÁTÁS Az összeírás anyagából kiderül, hogy a Pécskő üti telep 115 lakásából mindössze 25-ben lakik az a család, amelyik azt építette. Egy család ajándékba kapta, 31 család örökölte és 3 család cserélte ezeket a lakásokat. A zöm, összesen 55 család megvette ezeket a lakásokat. Megvette? De hogyan? A vételárak általában 1000-8000 forint között mozogtak. Vagyis a telep lakóinak csaknem a fele úgy került erre a telepre, hogy néhány forintért megvásá­ rolta a ki tudja milyen módon épített és kiürített lakást. Vannak olyan családok, akik háromszor-négyszer eladták a telepi lakásukat, elköltöztek onnan, majd néhány hónap, vagy év múlva újra nyílott egy olcsó vásárlási lehetőség és újra visszaköltöztek. A 25 db. épített lakásból alig néhánynak van építési engedélye. Lakásnak számoljuk azo­ kat a mellékhelyiségeket is, amelyeket néhány forintért adtak el az arra rászoruló csalá­ doknak. Lakásnak, mert emberek élnek benne. Újaknán sem különb a helyzet. Ott 18 db egy szobás lakást találunk. Ebből 17-et a mai lakó építette, 1 család ajándékba kapta. Sok év, sőt évtized mulasztását tükrözik e telepek. Nagyobb szigorral és következeteség­ gel elejét lehetett volna venni az engedély nélküli építkezéseknek. Sokszor álhumánumbol húnytunk szemet és hagytuk az összetákolt építményeket. Álhumánumból, mert még tovább rontottuk az amúgyis tarthatatlan helyzetet. Nem akadályoztuk meg a lakásvásárlásokat és így ahelyett, hogy elejét vettük volna a telepek felduzzasztásának, módot adtunk arra, hogy spekulatív elemek nyerészkedjenek, hogy indokolatlanul szaporodjon e telepek lakó­ inak és vityilóinak száma. A Pécskő úti telep lakásainak csaknem a fele (45 lakás) a századforduló előtt épült, vagyis ma már több mint 70 éve. 1900—1945 közötti 45 évben 50 lakás, vagyis a telep lakásainak a fele. A felszabadulástól napjainkig felépített lakások száma: 20. Az Újaknai telep szinte teljesen 1945 után jött létre. Az épületek fele (37 lakás) lett felújítva. E telepeken a felu­ jítás fogalmán meszelést, tetőcserét — vagyis néhány cserép, vagy bádoglemez kicserélését — kell általában érteni. Számos lakás tulajdonosa nemcsak, hogy nem gondozza az épüle­ tét, de igyekszik annak átlagát mesterségesen is rontani. Teszik ezt olyan meggondolásból, hogy korábban jussanak állami lakáshoz. A lakások közül mindössze 16 db jó és 40 db közepes állagú. Több mint a fele gyenge, 4 db életveszélyes, és mindössze 2 db közepes minőségű. A Pécskő telepi lakások csaknem egyharmadának egyáltalán nincs alapja, az épületek egyszerűen a földre vannak építve. I gy nem is csoda, hogy az esős időszak alkalmával egymás után rendre dűlnek össze e zek az alap nélküli tákolmányok. A Pécskő utcai épületek 67 %-ának az alapja kő. Tarjáni fehér homokkő, ami magába szívja a vizet és a falak hajszálcsövein felszívódik az épü­ letekben olyan kárt okoz, mint az emberi szervezetbe bekerült kórokozók. Az épületek lábazatának fő építőanyaga a homokkő, vályog és a vertfal. Az épületek 30,4 %-ának lá­ bazata téglából készült ugyan, de ezek a téglák korábban már valamilyen épületbe be volt építve. A felmenőfalazat építőanyaga is zömben (56 %) vályog és vertfal. A tetőszer­ kezet összetétele is vegyes képet mutat. Nem mértük, mivel a zsúfoltságtól egyáltalán alig lehetne mérni ezeknek a „lakásoknak” a belső alapterületét. Ha valaki egyszer megkísérel ilyen felmerést végezni, valószínű olyan végeredményre jut, hogy egy személyre még egy m2 alapterület sem jut. A Pécskő úti telepen 24 család kivételével korábban is Salgótarján területén laktak a m a itt élő családok. Zömben ott a Pécskő utcában, de szép számban akadnak olyan családok is, akik a város más területéről költöztek oda. A 24 család a megye és más megyék terü­ letéről, még Csehszlovákiából is — vándorolt Salgótarjánba. Letelepedésükre módot adott az elhelyezkedési lehetőség reménye, a cigánytelepeken olcsón megvásárolható putri. A bevándorlási tendencia ellen nem letelepedési tilalommal, a munkaközvetítés betiltá­ sával, vagy megtagadásával kell védekezni. Általában nem. Miért tagadnánk meg, hogy egy cigánycsalád Salgótarjánban lakást építsen, ha az építendő lakás egyezik a városren­ dezési koncepciókkal. Vagy miért tagadnánk meg, hogy egy cigánycsalád égy eladó házat a város területén megvásároljon. Nem, nincs is jogunk megtagadni, mivel felismertük azt az objektív folyamatot, amely a társadalom átrétegeződésében, a városok felé áram­ lásban, az urbanizálódásban jelentkezik. De egy adott telep, a város fejlődésének útjában álló telep — legyen az bármilyen származásúak által lakott — konzerválása, folyamatos sorvasztása és megszüntetése azt követeli, hogy ha kell, márpedig kell, úgy adminisztra­ 37 �tív eszközökkel is el kell érni e telepekre való beáramlás megakadályozását, módot kell találni e telepek tudatos, következetes felszámolására. Ez a feladat nemcsak jogunk, de kötelességünk is. A cigánytelepek, de még pontosabban a szociális követelményeknek meg nem felelő tele­ pek felszámolásának igénye már évtizedek óta felmerült. Ahogyan a századforduló éveiben társadalmii gondot jelentett a kóborló cigánycsapatok letelepítése, helyhez kötése, úgy a koncentráltan végrehajtott embertelen lakóhelyek céljára alkalmatlan telepek felszámolása, az asszimilációs folyamat tudatos megindítása és elősegítése korunk társadalmának jutott osztályrészül. Hazánkban e folyamatot az MSZMP Politikai Bizottságának határozata és annak végre­ hajtására megjelent állami intézkedések indították meg. E telepek felszámolásának több csatornás módját a Kormányhatározat is felvázolja. A határozat végrehajtását városunk­ ban is megkezdtük. Az üzemek rendelkezésére bocsátott állami elosztású lakásokból cigánycsaládok is részesültek A megkezdett városrekonstrució során mintegy 60 cigány­ család részére biztosítottunk állami lakásokat. Szövetkezeti lakásokból összesen 5 cigány­ család részesült, nem több, mert nem volt több igénylő. A felszabaduló, tanácsi rendel­ kezés alatt álló bérlakások egy részét cigánycsaládoknak juttattuk. Az elmúlt 5 év alatt több mint 20 cigánycsalád épített OTP kölcsönös családi házat. A 2014/1964. Korm. hatá­ rozat alapján az elmúlt 3 évben 34 lakás épült a város területén. Megindult tehát az az egészséges fejlődési folyamat, amely e telepek felszámolásához vezet. A TELEPEK S O R V A S Z TÁ S Á N A K ÉS TELJES FE L S Z Á M O L Á S Á N A K LEHETŐSÉGEI A Végrehajtó bizottság mindenekelőtt rendezett néhány alapkérdést. Az elsődleges annak egyértelmű elhatározása, hogy sem a Pécskő úti, sem az újaknai telepeket nem szabad fenntartanunk. E telepek lakóépületek célját szolgáló építményeinek állaga olyan értéket képvisel, hogy felújításukra műszakilag és gazdaságilag egyaránt nincs lehetőség. Ellen­ kező esetben a városi Tanács VB. Építési Osztálya élhetne azzal a jogával, hogy az épü­ letek kényszer felújítását elrendelhetné. De éppen fordított helyzetről van szó, ezért ki kell terjeszteni az építési, felújítási és állagmegóvási tilalmat mindkét telep épületeire. E tilalom kimondása és e tilalom következetes betartása lényegében e telepek konzerválását célozza. Ezzel az intézkedéssel azonban csupán azt érhetjük el, hogy; — a meglévő épületek állaga tovább romlik, — új épületek építésére nem lesz lehetőség, illetve Új épületek nem építhetők. Mindkét eredmény közelebb visz a célhoz: a telepek felszámolásának meggyorsításához. Az ezt követő lépés, feltétlenül elejét venni e telepeken jelentkező belső mozgásnak: úgy­ mint az épületvásárlásoknak, cseréknek, ajándékozásoknak, eltartási szerződések köté­ sének. A tulajdonváltozásban jelentkező mozgások mérsékelhetők, sőt adott ponton teljesen meg­ szüntethetők. Ezek a mozgások azonban csak erőteljes hatósági intézkedéssel lokalizálha­ tók. A szükséges intézkedések a következőkben foglalhatók össze: — a tanácsszerveknek fel kell kutatniok azokat a családokat, akikkel egyezség köthető az állam elővásárlási jogának megszerzésére, — meg kell kisérelni az esetleges hagyaték tárgyát képező, üres épületek megvásárlását az örökösöktől. — felül kell vizsgálni az eltartási szerződéseket. E szerződések mögött az esetek többségé­ ben lakásszerzési szándék húzódik meg. Ezekben az eltartási szerződésekben minimális ellenszolgáltatást (étkezés, gondozás) vállal az eltartó. Esetenként meg kell vizsgálni az eltartott megélhetéséhez szükséges szociális segély megodását, esetleg életjáradék biz­ tosítását a lakás tulajdonjoga ellenében. — segíteni kell az OTP kölcsönös szahadonálló, vagy csoportos lakásépítésben részt­ venni óhajtó cigánylelepi családokat olymódon, hogy a tulajdonukat képező telepi építményeket a tanács kártalanítaná akár telekkel és az értékkülönbözettel, vagy ve­ gyes formában s ily módon kerülne állami tulajdonba, vagyis lebontásra a telepi lakás, — azokat a családokat, akiktől szociális helyzetük miatt nem lehet elvárni, hogy lakást építsenek — tanácsi rendelkezésű, vagy üzemi állami lakásokban kell elhelyezni olyan szorítással, hogy a telepi lakásukból teljesen kiköltöznek, s azt üresen, minden kárté­ rítés nélkül lebontás céljára a tanács rendelkezésére bocsátják, 38 �— a telepeken életveszélyesnek nyilvánított épületekben lakókat folyamatosan ki kell költöztetni s a kiürített épületek bontását minden kártérítés kizárásával végre kal hajtani, A bevándorlásból eredő mozgás különféle eseteivel találkozunk. Ezek közül a legjellem­ zőbbek: — városban lakók bevándorlása a telepre. Évente 3—4 esetben találkozunk ezzel a moz­ gásfajtával. — városon kívüli lakók bevándorlása a telepekre. Számuk nem jelentős, de előfordul. Fő­ ként korábban Salgótarjánban lakók visszatérésének eseteiről van szó. De találkozunk albérlők befogadásával is. A Pécskő úti és az újaknai telepek felszámolásának folya­ mata a városon kívülről történő bevándorlást — mint Tatabánya, Miskolc és Ózd pél­ dája is bizonyítja — meg fogja gyorsítani. Ezért már most fel kell készülni néhány ellenintézkedés megtételére. Két dologra gondolunk: 1. mivel Salgótarján város területén kötelező munkaközvetítés van, így ki lehet mon­ dani, hogy a Pécskő úti és az Ujaknai telepekre bejelentkezőket a városi Tanács munkaügyi csoportja nem közvetíti ki, 2. a másik lehetőség agitatív jellegű. Arról kellene ugyanis meggyőznünk a telepek lakóit, hogy mindenfajta újabb bevándorlás a telepek felszámolásának folyamatát lassítja, ezért saját és a telep lakói érdekében senki ne fogadjon be magához csalá­ dot. vagy idegen személyt. Az állami lakásba történő kiköltöztetés eseteiben szigo­ rúan kell alkalmazni az „azonos” lakás elméletet, vagyis családtagokra való tekintet nélkül azonos lakást kell a kitelepített család részére biztosítani, aki magához idegen személyeket befogad. A telepek felszámolásának egyik csatornája az új állami bérlakások felhasználásának lehetősége. A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásának egyik módjaként az új bérházakba való telepitést jelöli meg a 2/1965./II. 18/ EM-PM. rendelet. A jogalkotó nyilvánvalóan abból indul ki, hogy az állami erőből épülő, állami elosztásu bérlakások egy részét a telepek felszámolására kell felhasználni, vagyis a felszámolás egyik csatornája az állami lakások elosztásánál jelentkezik. Általában és elvileg ez az álláspont messzemenően helyes — s amint több város példájából meggyőződtünk róla — ilyen úton is elő lehet segíteni a telepek felszámolását. Salgótarján város sajátos lakásgazdálkodási helyzete azonban sem eddig, sem a jövőben nem sok reményt nyújt arra, hogy ezen az úton valamit is előre tudjunk haladni. Az el­ múlt évek gyakorlata legalábbis nem jogosít fel semmi bizakodásra, mivel az 1964-66 évek során a Pécskő úti telepről állami lakáskiutalásban részesült 5 család után egyetlen viskót sem lehetett lebontani. Illetve egyet igen, de hogyan? Úgy, hogy az egyik családot azért vittük állami lakásba, mert viskója életveszélyessé vált, azért, hogy vityilóját lebonthas­ suk, 2000 forint kártérítést kellett fizetnie a tanácsnak. Az üzemek vezetői az üzem rendelkezésére álló lakások elosztásánál nyilvánvalóan nem szociálpolitikai szempontokat, hanem mindenekelőtt üzemi érdekeket vesznek figyelembe: mint helytállás a munkában, régi dolgozó, társadalmi munka stb. A harmadik 5 éves terv hátralévő éveiben minimálisra csökken az állami elosztású olyan lakások száma, amelyekkel az üzemek fognak rendelkezni. Ezért még hatványozottabban kell jelentkeznie a körültekintő rendkívül sok szempontot figyelembe vevő üzemi lakas­ elosztásnak. Ezek közé a szempontok közé kell felvenni megítélésünk szerint a telepen élő üzemi dolgozók lakáshoz való segítését is. Az elmúlt évek során szinte minden üzem úgy oldotta meg a lakáselosztásokat, hogy egy-egy új bérházi lakással töbszörös minőségi cserékkel több üzemi dolgozó lakásprob­ lémáját megoldotta. Ezekbe a csereláncokba kell megitélésünk szerint beilleszteni az. üzemekben dolgozó cigánytelepi lakosok egy része lakásproblémájának rendezését is. Az üzemi lakáselosztásoknál is érvényesíteni kell azt az alapvető célkitűzést, hogy csak olyan üzemi dolgozó cigánycsalád részére kell és lehet lakást kiutalni, aki ugyanazt a családot magával viszi az új lakásba, akikkel jelenleg együtt lakik a telepen és kötelezettséget vállal arra, hogy kiköltözés után a telepi építményt kártérítési igény nélkül lebontja. Az üzemek saját beruházásaiból épülő lakások elosztásánál is feltétlenül szükségesnek tartjuk az előbb említett szempontokat és azokon túl azt a gyakorlatot érvényesíteni, hogy a jól dolgozó cigányok is részesüljenek az ilyen módon épült lakásokból. 39 �A következő csatorna: a szövetkezeti lakások biztosítása. Az elmúlt években összesen 5 cigánycsalád vásárolt szövetkezeti lakást. Egyetlen vásárló után sem maradt olyan telepi lakóépület, amelyet bontani lehetett volna. Salgótarján városban a harmadik 5 éves terv időszakában még 84 db szövetkezeti lakás kerül átadásra. Ez a szám meglehetősen kevés. A szövetkezeti lakások vásárlása iránti igény az utóbbi években rendkívüli módon megnövekedett. Jelenleg mintegy 250 igénylőt tart a városi Tanács nyilván, míg az üzemeknél nyilvántartott szövetkezeti lakásigénylők száma is meghaladja a 200 családot. A szövetkezeti lakások elosztásánál a jövőben sokkal nagyobb körültekintéssel kell eljárni. Mindenekelőtt a népgazdasági és ezen beiül városi, üzemi érdekeket kell figyelembe ven­ ni. Minden erővel meg kell , hogy akadályozzuk azokat a törekvéseket, hogy a saját tulajdonnal rendelkező személyek szövetkezeti lakáshoz jussanak. Ezeket az igénylőket — esetenként felülvizsgálva — a csoportos házépítés felé kell terelnünk. A felépülő szövetkezeti lakásokból a jelentkező cigánycsaládok részére csak olyan fel­ tételek mellett lehet lakást biztosítani, amennyiben kiköltözés után a telepi építményét lebontja. Ezekben az esetekben is alkalmazni kellene azt a megoldást, hogy a szövetke­ zeti lakást vásárló cigánycsalád részére ki kellene fizetni a tulajdonát képező építmény kártalanítási összegét, hogy ezzel is növelni tudjuk a szövetkezeti lakásvásárlás iránti kedvet. K i kell azonban kötnünk, hogy csak olyan telepi cigánycsaládok részesülhetnek szövetkezeti lakásvásárlási lehetőségekben, akik több év óta becsületes, szorgalmas dolgo­ zók városunk valamelyik üzemében. A már meglévő lakásszövetkezeteken belül megüresedő lakások vásárlási jogának oda­ itélésénél is alkalmaznunk kellene azt a gyakorlatot, hogy az előzőekben felvázolt meg­ kötöttségekkel cigánycsaládok részére is biztosítsunk felszabaduló szövetkezeli lakásokat. A telepek fokozatos felszámolására harmadik nagy lehetőség; a tanácsi rendelkezés alatt álló megüresedő, vagy minőségi cserék útján felszabaduló bérlakások felhasználása. Az elmúlt években ilyen módon összesen mintegy 5 cigánycsalád áttelepítéséről tudtunk gon­ doskodni, azonban a visszamaradó telepi lakások nem lettek lebontva. Ennek oka, hogy a kitelepítésre kerülő családok általában egy lakásban lakó két-három család közül lettek kiválasztva, így a visszamaradó családok miatt a telepi putrik lebontására nem volt lehe­ tőség. A vizsgálat anyagából kiderül, hogy a Pécskő telepi 115 családból 46 családnál az egy főre jutó jövedelem 400 Ft alatt van. Ezektől a családoktól nem lehet elvárni, hogy akár szövetkezeti lakás vásárlás útján, vagy a szociális lakásépítési akcióban való részvétellel, még kevésbé OTP kölcsönös sajátház építéssel tudjanak segíteni lakásgondjaikon. Ezeknek a családoknak a kitelepítése egyedüli egy módon; tanácsi rendelkezés alatt álló lakásokkal oldható meg. A z 1970-ig hátralévő 3 év alatt a város területén lévő volt bányai kezelés alatt álló tele­ pekről mintegy 530 család áttelepítésére lesz lehetőség. Ezek a volt bányai telepeken álta­ lában — a telepek lakásainak mintegy 80—90 %-a favázas, salakkitöltéses, kátránytetős, vgy lemezfedésű. Ezeket az épületeket a lakók kiköltöztetése után azonnal le kell bon­ tani. Vannak azonban ezeken a telepeken még viszonylag jó minőségű, téglából készült, cserép, vagy egyéb szilárd tetőfedésű épületek, amelyeket megitélésünk szerint felújítás után fel lehetne használni a cigánytelepek egy részének felszámolására. Nem arra gon­ dolunk, hogy egy-egy bányatelepen 15-20 cigánycsaládot kellene letelepíteni, hanem arra, hogy egy-egy telepen maximálisan 5-6 cigánycsalád nyerne elhelyezést. Ezzel a megoldással véleményü nk szerint 1970 végéig meg tudjuk oldani a Pécsköi tele­ pen lévő mintegy 46 család és az újaknai cigánytelepen lévő mintegy 16 család elhelye­ zését. Az áttelepítés kritériuma ezekben az esetekben is az kell hogy legyen, hogy a ci­ gánytelepi építményeket ezekkel az áttelepítésekkel teljesen kiürítve kell átadni, az illető cigánycsaládnak le kell mondania az épület kártérítéséről és kiköltözése után a telepi építményt azonnal le kell bontani. A bányatelepeken felszabaduló lakásokon kívül a különféle minőségi cserék során meg­ maradó alacsonyabb igényeket kielégítő lakások közül évenként legalább két-három la­ kást szintén a cigánytelepek felszámolására kell fordítani. A 2014/1964. Kormányszámú rendelet, illetve annak végrehajtása tárgyában kiadott 2/1965./ II. 18/ EM—PM. együttes rendelet a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek 40 �felszámolásának egyik útját az állami építési kölcsönnel támogatott lakóházépítési akció­ ban jelöli meg. A rendelet lehetővé teszi, hogy e telepek felszámolása érdekében a tan á­ csok házhelyekkel, a műszaki tervezéssel, építési anyag biztosításával, a kivitelezés mű­ szaki irányításával és ellenőrzésével, építési kölcsönnel támogassak a zárt telepeken lévő építmények felszámolását. Megjegyezzük, hogy a házépítési akcióba való bekapcsolódás lényegét az ingyenes telek­ juttatásban látjuk. Az elmúlt évek gyakorlata azt is bebizonyította, hogy azokban az ese­ tekben, amikor a városépítés során kikerülő bontási anyagot a szociális lakásépítésben részevevök rendelkezésére bocsátottuk, megnövekedett az építési kedv és a csökkent alap­ területű lakóépületek helyett a nagyobb családok elhelyezésére is alkalmas kétszobás lakás építését tudta vállalni az akcióban résztvevő cigánycsalád. Ezt az utat megitélésünk szerint a jövőben feltétlenül folytatnunk kell. A közeljövőben lebontásra kerülő Régi­ posta úti épületek egy részét a szociális lakásépítésben résztvevők támogatására kell fel­ használnunk. Az elmúlt években a város különböző pontjain — Művész telepen, Eperjes telepen, Bag­ lyasalján — alakultak ki olyan területek, amelyeken a Kormányrendelet alapján lakásokat építettünk. Olyan helyzet alakult ki, hogy a csökkent értékű lakások szomszédságában lévő telkeket a sajátház építési akcióban résztvevő nem cigányok nem igen vásároljak meg. A Művész telepen pl. az elmúlt években egyszerűen nem tudunk értékesíteni ház­ helyeket az előbb említett okok miatt. Feladatunk, hogy a város több területén alakítsunk ki telepenként nem több, mint három-négy csökkent értékű lakás építésére alkalmas ház­ helyet, valamint, hogy felülvizsgáljuk iker, esetleg négyes-iker csökkent értékű lakás épí­ tésének lehetőségét. Ezekkel a megoldásokkal megitélésünk szerint városesztétikai szem­ pontból is megfelelőbb építményeket tudnánk létrehozni, másrészt csökkenteni tudnánk az építési költségeket és sokkal jobban tudnánk gazdálkodni az egyébként is fennálló cse­ kély telekgazdálkodási lehetőséggel. A szociális lakásépítési akción túlmenően a telepek felszámolására lehetőséget nyújt az OTP kölcsönös sajátház építési akció is. Az elmúlt évek folyamán 3 év alatt mintegy 6 ci­ gánycsalád vette igénybe az OTP kölcsönt sajátház építés céljára. Ezekben az esetekben az a sajátos, hogy a telepen lévő építményt a sajátházat építő család eladta, az így kapott vételárat a házépítésnél felhasználta s így természetesen mit sem segítettünk a telepek felszámolásán. E területen előre tudunk lépni úgy, hogyaz OTP saját, vagy társasház építési akcióban tulajdonát képező építmény kártérítési összegét, esetleg adás-vételi szer­ ződéssel megvásároljuk az állam számára az ingatlant és ezzel jogot nyerünk a telepen lévő építmény lebontására. Ezekben az években üzemi és KISZ csoportos házépítési akció keretén belül több család fog lakóépülethez jutni. Ezekben az akciókban jelenleg cigánycsaládok nem vesznek részt. Éppen az üzemi és a KISZ csoportos házépítési előnyöket kell felhasználnunk a zárt telepeken élő, huzamosabb idő óta üzemben dolgozó cigánycsaládok lakásgondjainak meg­ oldására. A csoportos házépítésből származó központi anyagbeszerzési lehetőségek, a szál­ lítási költségek csökkentése, bizonyos részének üzemi átvállalása kedvező irányban befo­ lyásolja az építési költségek alakulását. Éppen ezért ezekből az akciókból a Jól dolgozó cigánycsaládokat nem szabad kihagyni. A cigánytelep felszámolása az úgynevezett többcsatornás rendszerrel és nem egy-két éven belül oldható meg. Azok a rendkívüli belső feszültségek, amelyeket csupán főbb vonalak­ ban eddig is felvázoltunk s amelyeket a részletes vizsgálatok feltártak, arra köteleznek bennünket, hogy ezekkel a gondokkal mint rendkívül súlyosakkal és mint feltétlen sürgős megoldásra várókkal foglalkozzunk. • A változás, a fejlődés korát éli a Pécskő hegyi cigánytelep is. Különösen az üzemekben huzamosabbb ideig dolgozó fiatalok keresik helyzetük változásainak lehetőségeit, minde­ nekelőtt lakásépítés, vagv lakásvásárlás útján. Ezt bizonyították azok a megbeszélések is, amelyeket a városi Tanács illetékesei a telepen élő családokkal már eddig is folytattak. Egyszóval; biztató az a folyamat, amelynek napjainkban szemtanúi vagyunk. A történelem lomtárába kerül lassan az az idő, amikor a telepeken a vajdák voltak a törvényhozók és végrehajtók, amikor a teljes szellemi sötétség, a misztikum volt az ideológia. Hogy e folyamat meggyorsuljon, nekünk valamennyiünknek ki kell lépnünk a szemtanúk, a szem­ lélődök soraiból és aktív szereplőkké, cselekvőkké kell előlépnünk. 41 �47 �CSIK PÁL IFJÚSÁGVÉDELEM Az utóbbi néhány év pedagógiai gyakorlatának és a társadalmi élet egyes területeinek egyre többet hangsúlyozott problémája a gyermek- és ifjúságvédelem. Nem valami újkeletű divat ez, hanem a társadalmi és iskolai gyakorlatunkban végbe­ ment fejlődés törvényszerű következménye: olyan körülmények jöttek létre, amelyek meg­ követelik a probléma nyílt és őszinte felvetését és a hatékony megoldások gyors meg­ keresését. Az iskolareform-törvény a szilárd ismereteken alapuló nevelésközpontú iskola megte­ remtését tűzi ki célul, s egyben megköveteli a nevelőktől a tanulókkal való differenciált bánásmódot, hogy képességeik maximumát kibontakoztathassák. Az egyéniség sokoldalú megismerése — mely a tanuló iskolán kívüli körülményeinek pontos ismeretét is magában foglalja — sok új elemmel gazdagította a pedagógiai elméletet és gyakorlatot. Nyilván­ valóvá vált, hogy sok fiatal iskolán kívüli körülményei miatt képtelen lépést tartani követelményekkel, a tanulók többségéhez képest hátrányos vagy — nem ritkán — veszé­ lyeztetett helyzetbe kerül. Ebből következik, hogy a nevelőtestületeknek mindent meg kell tenniük, hogy az iskolán kívüli körülmények negatív hatását a formálódó személyiség egészséges fejlődése érdekében minimálisra csökkentsék. Az iskolareform megvalósítása ily módon elvezetett egy jelentősebb, iskolán kívüli társadalmi probléma érzékeléséhez. Ugyanakkor társadalmunk erdeke is azt a helyes igényt támasztja az iskolákkal szem­ ben, hogy a származási kategóriák eltörlése után is biztosítsák a továbbtanulóknak a társadalmi munkamegosztással adekvát arányát. Ez a kívülről jövő igény is a differenciált bánásmód tökéletesítését szorgalmazza. A fenti tényezők elősegítették, hogy a társadalom közvéleménye nagyobb és konkrétabb figyelmet fordítson az ifjúságra, annak jövőjére. Ez a megállapítás azonban a társadalom egy viszonylag szűknek látszó, de korántsem elha­ nyagolható rétegére nem vonatkozik. Ugyanis ez az érdeklődés azokban a rétegekben jelent­ kezik. amelyek valóban komoly felelősséggel építik gyermekeik jövőjét, s az ifjúságnak abban a széles körében, amely maga is normális körülmények között, egészséges célokkal készül társadalmi szerepére. Nem megfelelő azonban a társadalmi érdeklődés a hátrá­ nyos vagy veszélyeztetett fiatalok sorsa iránt, illetve kevés a tényleges társadalmi segít­ ség problémáik megelőzése érdekében. Ennek okát alapvetően szemléleti tényezőkben kell keresnünk. Nemcsak a szokások, erkölcsi normák stb. tartják magukat szívósan, hanem gyakran tapasztaljuk bizonyos régi fogalmak s a hozzájuk fűződő érzelmek továbbélését is. illetve az új körülmények között új módon jelentkező problémák régi szemléletből és gyakor­ latból fakadó megoldásai szándékát. A gyermek- és ifjúságvédelem a mi társadalmunknak hosszú évekig olyan kényes kér­ dése volt, amelyről nem beszéltünk. Nem beszéltünk azért, mert a népi demokratikus rendszer törvényei, berendezkedése megszüntették a gyermekek és a fiatalság nyomorá­ nak leglényegesebb, a kapitalista társadalomban gyökerező okát: a társadalmi nyomort. De a szubjektív tényezőket — nevezetesen azt, hogy a múlt lumpen elemei teljes egészé­ ben máról-holnapra nem válnak öntudatos, felelős állampolgárokká, sőt, bizonyos feltéte­ lek közöttt ez a réteg újra is termelődik — nem vettük elég alaposan figyelembe. S éppen ezért a társadalom eljárás-rendszere, a megoldás lehetősége meglehetősen szűk ha­ tárok között mozgott, sok területen szinte automatikusan átörökítve a régi társadalom eszközrendszerét. (Igaz, hogy ezt az eszközrendszert demokratikus tartalmakkal igyekez­ tünk megtölteni, de még így sem volt alkalmas a probléma megoldására, mert nem a szocialista társadalom lényegi vonásai alakították ki az új tartalomnak megfelelő új for­ mákat.) 43 �Igazságtalanok lennék, ha egyoldalúan csak a tömegeket marasztalnánk el a szemlé­ letbeli konzervatizmusért. Meg kell mondanunk őszintén, nem tettünk meg minden lehe­ tőt, hogy a tömegeket megismertessük a szocialista gyermek- és ifjúságvédelem céljával, tartalmával, igényeivel, eszközeivel, s ezért van az, hogy sokan még mindig a régi árva­ házak, lelenc-gyerekek vagy javító-intézetek képét asszociálják a fogalomhoz, s megnyug­ tatva érzik lelkiismeretüket, ha valami ajándékot juttatnak el »szegény szerencsétle­ neknek «. Gyermekvédelemről kétféle, általános és speciális értelemben szoktunk beszélni. Ál­ talános gyermekvédelem minden társadalomban van — természetesen nem azonos színvo­ nalon —, mert az új generáció felnevelése nélkül nem létezhet a társadalom. Tehát az ál­ talános gyermekvédelem fogalmába tartozik mindaz a cselekvés és intézményrendszer, amely az új generációt - születésétől - felkészíti a társadalmi gyakorlatra. A speciális gyermekvédelemnek igen sok formája, módja, területe van, (igazgatási, egészségügyi, művelődési, igazságügyi stb.), amelyeket törvények, előírások, utasítások sza­ bályoznak. Nem ezekről kívánok szólni, hanem a morális vonatkozásokról: az egyén — ese­ tünkben a legemberibb kötelességét, a gyermeknevelést elhanyagoló szülő — és a közös­ ség morális viszonyáról a gyermek- és ifjúságvédelem szempontjából, illetve a társadalom, a közösség viszonyáról a közösségellenes személlyel szemben. Az alább felvetendő problémák a Salgótarján városban végzett felmérések és gyakor­ lati tapasztalatok értékeléséből, elemzéséből adódnak. Az ifjúságvédelmi feladatok ellátásában - mint sok más területen is - a városok hely­ zete különbözik a járásokétól. Nem azért, mert a problémák ezen a téren mások, hiszen itt is, ott is a gyermek a szenvedő alany, hanem azért, mert a jelenségek más körülmé­ nyek között, más módon jelentkeznek. A megoldásoknak is szélesebb skálájúaknak kell lenniük. Az urbanizáció új viszonyokat teremt az emberek között. Megszűnik, vagy legalábbis jelentősen lazul az a belső kohézió, ami a falura jellemző, ahol mindenki ismer minden­ kit, tudják, hogy ki kinek a gyermeke. Í gy a társadalmi ellenőrzés is erőteljesebben ér­ vényesül mind a gyermek, mind a kötelességeiről megfeledkező felnőtt irányában. A vá­ ros lehetőséget teremt az ismeretlenség mögé rejtőzésre részben az emberek közötti kap­ csolatok megváltozott jellege miatt, részben a településen belüli nagyobb távolságok miatt, tehát a felismeréstől való félelem és szégyenérzet fékje itt pszichésen kevésbé jelentkezik. Más jellegű a családok belső szervezete: általában mindkét szülő dolgozik. Ritkán for­ dul elő a nagyszülőkkel, vagy rokonokkal való együttlakás, sőt egyre több lesz az olyan családok száma, akiknek rokonai nem is a városban élnek. Az ismert okok miatt lazul a gyermek szülői ellenőrzése, jelentősen megváltozik a gyermek és ifjú helye a családban, sokkal nagyobb önállóságra tud szert tenni, mint a falusi fiatalok általában. Nem ritka az úgynevezett lakáskulcsos gyermek, vagy fiatal, aki a nap jelentős részét egyedül, fel­ ügyelet és ellenőrzés nélkül tölti a lakásban. Okos szülői irányítás esetén ez előnyös le­ het a gyermek részére, de sok problémának a forrásává is válik. A város sokkal több lehetőséget nyújt a rendbontásra, lopásra, meg nem engedett szórakozásra stb. Mivel Salgótarján fejlődő, a lakosság szempontjából is erősen növekvő város és a szükséges objektumok létesítése nem tud kellő mértékbén lépést tartani az igényekkel, mert egyszerre kell a múlt maradványait felszámolni és a jövőt építeni, több lesz a vala­ milyen szempontból hátrányos helyzetű gyermek. S mivel a fejlődő, duzzadó városok ál­ talában vonzzák a kétes egzisztenciákat, a lumpen elemeket, több lesz a veszélyeztetett fiatalok száma. A fentebb vázolt feltételek között a mennyiségi tényezők minőségi vál­ tozásba csapnak, s a hátrányos és veszélyeztetett fiatalok koncentrálódása szükségszerűen vezethet a galerik, a szervezett, nem egyszer bűnöző csoportok kialakulásához. Ezzel nem állítom azt, hogy kisebb településeken nem jöhetnek létre ilyen szervezett csoportok, csupán azt, hogy a városokban erre objektíve nagyobb a lehetőség, és gyakoribb az elő­ fordulás. A fent elmondottakon kívül nehezíti a munkát, hogy a Városi Ifjúságvédelmi Al­ bizottságnak nemcsak irányító és ellenőrző feladatokat kell ellátnia, hanem operatív tevé­ kenységet is. 44 �A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1964-ben és 1966-ban tárgyalta a város gyer­ mek- és ifjúságvédelmi munkáját, és a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás problémáit. Az előterjesztések elkészítésében minden esetben részt vett az Ifjúsági A l­ bizottság is. Ab albizottság minden évben elkészíti munkatervét, és beszámol a végrehajtó bizottságnak a feladatok végrehajtásáról. Az Ifjúságvédelmi Albizottság mai formájában 1961-ben alakult meg és azóta műkö­ dik. Tagjai olyan személyek, akik beosztásuknál fogva konkrét segítséget tudnak nyújtani a gyermek- és ifjúságvédelmi munkában. (Művelődésügyi osztály képviselője, gyámügyi főelőadó, szociális előadó, Nőtanács, Vöröskereszt, KISZ, nagyüzemek képviselői stb.) Az Albizottság feladata: a város területén működő ifjúságvédelmi csoportok irányítása. Az Albizottság munkaterv szerint dolgozik. Az elmúlt év fő célkitűzése volt az ifjúságvédelmi munka további társadalmasítása, a helyes ifjúságvédelmi szemlélet általánossá tétele, a gyermekért és fiatalokért érzett felelősség fokozása a társadalom minden tag­ jában. A munka társadalmasítása azt kívánja, hogy a veszélyeztetettség okainak megszünteté­ séért az iskolákban, üzemekben, munkahelyeken, valamint a családokon belül is egyaránt küzdjenek. Olyan közvélemény kialakítására törekszünk, amely a gyermekkel való hely­ telen bánásmódot nem magánügyként, hanem közügyként értelmezi. A szülői hanyagság, a brutális magatartás, stb. — amely forrása lehet a veszélyeztetettségnek — a társadalom, a közvélemény hatására csökkenjen, illetve szűnjön meg. Az Albizottság úgy határozott, hogy a város területét kisebb körzetekre osztja, ame­ lyeken belül létrehoz 10—12 tagból álló körzeti ifjúságvédelmi csoportokat. A körzetek kb. megegyeznek az iskolai körzetekkel. Jelenleg 10 ilyen körzeti ifjúságvédelmi cso­ port működik, a csoport vezetői pedagógusok. Széleskörű aktívahálózatot azonban nem sikerült kiépíteniök, elsősorban a pedagógusok és a szülői munkaközösségek tagjai dol­ goznak. Ez az oka annak, hogy munkájuk az óvodás és iskoláskorú gyermekekre korlá­ tozódik. A veszélyeztetett fiatalokról ez évben újból felmérés készült, róluk az iskolai cso­ portok nyilvántartást vezetnek. Figyelemmel kisérik tanulásukat, munkájukat, családi problémáikat, szabadidejük célszerű felhasználását. A felmérés alapján a város területén 336 olyan fiatalkorút tartanak jelenleg nyilván, akik egészséges fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésének feltételei nem biztosítottak, sor­ suk, jövőjük veszélyeztetett. Ebből: 0-6 éves korú 109 fő; 6—16 éves korú 199 fő; 16-18 éves korú 27 fő. A veszélyeztetettség okai szerinti megoszlás: Testihiba miatt 5 fő; egészségügyi okok miatt 46 fő; anyagi okok miatt 78 fő; erkölcsi okok miatt 164 fő; nevelési hiányosság miatt 43 fő. A 16 éven felüli fiatalokkal való foglalkozás elősegítésére a város területén lévő 4 nagyüzemben - Acélárugyárban, ZIM-ben, Öblösüveggyárban és Síküveggyárban - létre­ hoztuk az üzemi ifjúságvédelmi csoportokat. A csoportok vezetői (a gyár személyzeti, ill. munkaügyi osztályának dolgozói), tagjai a városi Ifjúságvédelmi Albizottságának is. Meg­ beszélésein, értekezletein részt vesznek, segítik a fiatalokat problémáik megoldásában. Ez évben javasoltuk a város területén lévő középiskolák igazgatóinak, hogy a KISZ szer­ vezeten belül bízzanak meg egy ifjúságvédelmi felelőst, aki felméri és nyilvántartja a veveszélyeztetett fiatalokat, tartja a kapcsolatot az Albizottsággal és szükség esetén segít a veszélyeztetettség okának megszüntetésében. Ez a munka a középiskolákban egészségesen megindult, a legproblémásabb eseteket felderítették, nyilvántartásba vették ezeket a ta­ nulókat és a nevelők rendszeresen figyelemmel kisérik helyzetük alakulását. Az idézett statisztika önmagáért beszél, de néhány dologra szeretném felhívni a fi­ gyelmet. A 366 veszélyeztetett fiatalból a felmérés adatai szerint mindössze 27 a tan­ köteles koron felüli 16-18 éves. Azt jelenti-e ez vajon, hogy 16 éves koron túl a veszélyez­ tetettség — az esetek többségében — szinte automatikusan megszűnik? Előfordulhat — s van rá példa —, hogy néhányan — kitanulva egy-egy szakmát — önálló élethez kezdenek, kiszakadnak a züllött családból, de - véleményünk szerint - a feltűnő arányú csökkenés inkább a felmérés hiányosságából, mintsem a valóságból ered. Tudniillik az iskolából már eltávozott, sokszor még tanköteles korú, tehát 16 éven aluli fiatal is nehezen hozzáfér­ 45 �hető, nehezebb a veszélyeztetettség megállapítása. Mivel ezek a fiatalok valamilyen for­ mában termelőmunkát végeznek, a társadalom közvéleménye másképpen itéli meg őket. természetesnek fogadva el olyan jelenségeket, amelyeket egy, még iskolába járó 16 éves tanuló esetében is tilt, vagy elitél (italozás, egészségtelen szórakozás stb.). Az esetek többségében így már nemcsak a szülők magatartása, vagy egyéb korábbi ok, hanem a fiatal saját életmódja is veszélyeztetettséget jelent. A 16—18 éves korú évjáratokban feltétlenül erősíteni kell a felderítő tevékenységet, ki kell egészíteni, pontosabbá kell tenni a nyilvántartásba vételt. Véleményünk szerint éppen ezek az évjáratok azok, ahol az üzemi és társadalmi szer­ vezetek végezhetnek eredményes munkát mind a felkutatás, mind a megelőzés, vagy az esetleges utógondozás terén. Ha a veszélyeztetettség okai szerinti megoszlás statisztikai adatait vizsgáljuk még égetőbb társadalmi jelenségre kell felhívnunk a figyelmet. Olyan tényezőre, amely már messze meghaladja a különféle bizottságokban önként, vagy hivatalból buzgólkodóknak nemcsak hatáskörét, hanem lehetőségeit is. 51 fiatal nem környezeti, nem külső okok miatt jutott veszélyeztetett helyzetbe, hanem egészségügyi és testi hiba miatt. A 336 fiatal közül 78 azoknak a száma, akik anyagi okok miatt lettek veszélyeztetettek. Ugyanakkor megdöbbentően magas,164 fő, az összes veszé­ lyeztetett 48,8%-a azoknak a száma, akik erkölcsi okok miatt, tehát a szülők magatartása miatt jutottak veszélyeztetett helyzetbe. Az ok — véleményünk szerint — meghatározza a megoldás módját. Vannak olyan okok, amelyeknek megszüntetésére a társadalomnak lehetőségei, eszközei vannak, s amelyek megszüntetése a társadalom erkölcsi kötelessége, s egyre tervszerűbben és ered­ ményesebben meg is szüntetheti (beteg gyermek gyógykezelése, anyagi lehetőségek javí­ tása, munkábahelyezés stb.). De túlsúlyban vannak azok az okok, amelyek emberek fele­ lőtlensége, gátlástalansága miatt állnak elő, s amelyek megszüntetése nem jelentene kü­ lönösebb anyagi megterhelést az állam részére. Olyan szankciók alkalmazására gondolok, amelyeknek következetes végrehajtása kizárólag a fiatal, de a család érdekeit is szol­ gálják. A társadalomnak érvényesíteni kell ilyen esetben ezekkel az egyénekkel szemben a társadalom érdekeit, a közösség érdekeit, s nem utolsó sorban a gyermek érdekeit. Véleményem szerint ezen a területen egész tevékenységünk megáll a tüneti kezelés­ nél, pedig tudjuk az okot is. Úgy gondolom, hogy a probléma megoldását az ilyen esetek nagy többségében nem a fiatal ,hanem a szülők oldaláról kell megközelíteni. A gyermek beleszületik egy ilyen családba, szenvedő alanya lesz annak a családi életnek, segíteni kell kell rajta, ki kell emelni környezetéből. De csak fél megoldáshoz jutunk el s hibázunk, ha pusztán a gyermek biztonságba helyezésével megoldottnak tekintjük a problémát. Az ok megmaradt és senki és semmi nem gátolja abban, hogy újabb okozatot idézzen elő, tovább veszélyeztesse környezetét. Azt szeretném ezzel hangsúlyozni; minden erővel bizto­ sítanunk kell, hogy ebben az országban ne lehessen következmények nélkül veszélyeztetni a fiatalok fejlődését. Ú gy gondoljuk, hogy meg lehetne találni azokat a szankcionális vagy más célravezető eszközöket, amelyek a fiatal és az egész társadalom azonos érdekét szol­ gálnák a felelőtlen szülőkkel szemben. Meg kell mondani őszintén, hogy ezek az akut problémák neveléssel, rábeszéléssel nem oldhatók meg. A gyakorlat igazolja: ilyen züllött családoknál az esetek többségében az Albizottság és az aktívák tehetetlenek, hatástalanok. Nem az ő hibájukból. A városi Albizottság tagjai és aktívái ezekben az esetekben általában nem értek el eredményt. Ott voltak eredményesek, ahol nevelési és ehhez hasonló okok hozták hátrányos helyzetbe a fiatalt és felvilágositó, megelőző munkával helyes mederbe tudtuk terelni a gyermek nevelését, mert a szülő nem felelőtlenségből, hanem tudatlanságból követte el a hibákat. Nincs ilyen felmérésünk, de a tények igazolják, hogy azok a felnőttek, akik ma ve­ szélyeztetik gyermekeiket, többségükben maguk is veszélyeztetett gyermekek voltak. Éppen ebblő kiindulva határozta el az Albizottság az iskolai gyermekvédelmi munka erősítését, az aktívák körének szélesítését. A legsúlyosabb esetek azonnali megoldására létesült Baglyasalján az általános iskolások hetes napközi otthona, amelynek eredményes tevékenysége a gyermekek helyzetének, munkájának és eredményeinek állandó javulásá­ val mérhető. Bármilyen erőfeszítéseket tesz is azonban az iskola, a maga keretei és lehe­ tőségei között önmagában a gyermekvédelmi feladatokat nem tudja megoldani. 46 �Lehet, hogy máshol nem tapasztalták, de mi elég sokszor, hogy a társadalom, de még konkrétabban azok a társadalmi szervek, amelyeknek feladatuk a gyermek- és ifjúság­ védelmi munkában való részvétel, az elvárás álláspontjára, tudniillik a pedagógusoktól váló elvárás álláspontjára helyezkednek. Mint szervezettől, mint jelentős társadalmi té­ nyezőktől, sem a KISZ-től, sem a Nőtanácstól ,sem a szakszervezeti bizottságtól nem kapja meg az Albizottság a kívánt segítséget (ez nem vonatkozik az iskolai gyermekvédelmi munkára, mert ott a szülői munkaközösségben dolgozó nőtanácsi aktívák és vörös­ keresztes aktívák lelkesen és szépen dolgoznak). Nem az Albizottság tagjaként dolgozó, a felsorolt szerveket képviselő személyekre gondolok. Ők ott vannak a megbeszéléseken, ja­ vasolnak, jelzik a problémákat, de ők nem kapják meg megbízó testületeiktől a megfelelő támogatást az aktívahálózat bővítésére, a szemlélet alakítására, a fiatalokkal való foglal­ kozás rendszeressé, állandóvá tételére. S itt az állandóságon, rendszerességen van a hang­ súly. A gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység nem tűri a látványosságot, a rossz emlé­ keket keltő, évenként egyszeri ajándékosztogatás megalázó parádéját. A gyermekért vég­ zett szerény aprómunkára lenne szükség, a megelőző munka, a rendszeres gondoskodás, törődés társadalmi megszervezésére. A társadalmi passzivitásnak részben tájékozatlanságból, részben szemléleti korszerűt­ lenségéből fakadó okain túl egyik forrása, hogy a tisztességes dolgozó, segítőkész emberek nem teszik ki magukat azoknak a kellemetlenségeknek, brutalitásnak, amelyeket egy-egy esetben el kell szenvedniük. Lehet a passzivitásnak szervezési oka is: még mindig álta­ lános egyes szerveknél, hogy azt az áldozatkész elvtársat bízzák meg ezzel a feladattal is, akinek ez már a tizedik megtisztelő megbizatása, ahelyett, hogy másokat is bevonnának a társadalmi tevékenységbe. Amikor társadalmasításról beszélünk, gondolom, nemcsak azt kell értenünk, hogy egyre több és több olyan feladatot látnak el a társadalom aktívái, amelyeket eddig államilag fenntartott és dotált szervek, intézmények végeztek, hanem azt is, hogy ezeket a feladatokat mindig többen végzik, hogy egyre többen kapcsolódnak be önként a társadalom problémáinak folyamatosan történő megoldásába. Az elmondottak csak egy részét érintették a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcso­ talos problémáknak. Tudomásul kell vennünk, hogy ilyen probléma van, és hogy ered­ ményes megoldása csak a társadalom összefogása, aktivitása, közösségi felelősségérzeté­ nek erősödése útján történhet. Korszerűsítenünk kell szemléletünket, jobban kell igazítanunk társadalmunk igényei­ hez és érdekeihez gyakorlatunkat. Meg kell szabadulnunk a múltban gyökerező retrográd szemleleti elemektől, s tudomásul kell vennünk, hogy a gyermek- és ifjuságvédelem nem szentimentalizmus kérdése, hanem társadalmi feladat, amely a mi éveinkben — sok össze­ tevő okán — egyre bonyolultabbá válik, és sokáig kell vele számolnunk. Súlyának meg­ felelően kell vele foglalkozni azokon a fórumokon is, ahol a törvények megfogalmazód­ nak. Nem elégedhetünk meg a tüneti kezeléssel, a bajok okát kell megszüntetnünk a meglévő törvények jó felhasználásával és — ha szükséges — új törvények alkalmazásával. A teljes megoldást ma még nem lehet az Albizottságokra, társadalmi szervekre bízni. Ma még az szükséges, hogy a szocialista állam a rendelkezésére álló eszközökkel támo­ gassa a dolgozók aktivitását, védje meg őket a gyakran tapasztalt brutalitásoktól. Szük­ ség van a társadalmi összefogáson túl a megfelelő fórumok határozott és hatékony állás­ foglalására és intézkedésére, a dolgozók állandó és rendszeres tájékoztatására, a közvéle­ mény, a szemlélet gyors és eredményes fejlesztésére, alakítására. 47 �TAMÁS PÁL A NŐI FOGLALKOZTATOTTSÁGALAKULÁSA NÓGRÁDMEGYÉBEN A felszabadulás óta tapasztalható társadalmi-gazdasági fejlődésünk egyik forrása a népesség aktivizálódásának növekedése volt. Az elmúlt 20 évben foglalkoztatás-politikánk egyik legfontosabb eredménye a női munkaerő társadalmi termelésbe történő bevonása volt. Míg az ötvenes évekig a munkaerőszükségletet nagyrészt a férfiak biztosították, ké­ sőbb — a könnyűipari, valamint a szolgáltatás jellegű ágazatok ütemes fejlődése a női munka erőtartalék felhasználását tette szükségessé. Erre az időszakra jellemző a nők akti­ vizálódása, melynek következtében a munkaerőbőség — területenként differenciált mér­ tékben csökkent. Nógrád megyében hasonló jelenség ugyancsak megfigyelhető, a Salgótarjáni-medencére koncentrált ipari fejlődés, a megye székhely sajátosan kiemelkedő szerepe és a munka­ erőgazdálkodás lehetőségei a női munkaerőtartalék felhasználásának ütemét, méreteit eleve meghatározták. Következésképpen alacsonyabb fejlettségi szint Nógrád megyében az országos átlagtól eltérő foglalkozási strukturával párosul, s egyben szabályozza a női munka társadalmasításának további lehetőségeit, súlyosbítja az egyébként sem prob­ lémamentes munkaerőgazdálkodásunk helyzetét. A NŐI M U NKAERŐ TARTALÉK ALAKU LÁSA ÉS F E L H A S Z N Á L Á S A 1967. január 1-én megyénkben 121 500 nő élt, számuk a felszabadulást követő időszak­ ban mintegy 13 ezer fővel növekedett. A növekedés alig másfél százalékkal magasabb a népesség hasonló irányú változásánál. A férfi-nő arány is ennek megfelelően alakult, az ezer férfire jutó nők száma 1053-ra emelkedett. A megye sajátos demográfiai mozgás­ jelenségei — a születések számának kritikus határig történő csökkenése, a nemenként és korcsoportonként különböző mértékű, de egyaránt kedvezőtlen irányú elvándorlási többlet stb. - a női népesség korösszetételét is előnytelenül változtatta. A gyermekkorúak, és az úgynevezett fiatalabb produktív korúak aránya 4—5 százalékkal, a 15—39 éveseké közel azo­ nos mértékben csökkent, ugyanakkor az 55 éves és idősebb nők aránya jelentős mértékben emelkedett. Az országszerte is megfigyelhető elöregedési folyamat határozza meg részben a munkába vonható női népesség számának változását is. 1966. január 1-én megyénkben 68,7 ezer munkaképes korú nő élt, számuk az elmúlt 16 év folyamán mintegy 4 százalékkal emelkedett. Az emelkedés koránt sem ilyen egyértelmű, ha a változást kisebb időszakokban vizsgáljuk. A növekedés 1949—1960. január 1-e között volt erősebb ütemű, a hasonló korú népesség száma a legutóbbi népszámlálás időpontjá­ ban meghaladta a 39 ezer főt, míg ezt követően — 1966. január 1-ig közel 500 fővel csök­ kent. A munkaerőforrásba nem tartozó két nagy korcsoport — a már említett elöregedési folyamatnak megfelelően — egymáshoz viszonyítva merőben ellentétes tendenciát mutat. A munkaképes kornál fiatalabb nők száma az 1960. évi 28 ezerről 25,9 ezerre csökkent, ugyanakkor a munkaképes kornál idősebbek száma hasonló mértékben emelkedett. A ALAKU LÁSA A korcsoporthoz tartozó nők megoszlása (%) 1949 1960 1966 január 1-én Munkaképes kornál fiatalabb 23,9 23,2 21,4 Munkaképes korú 59,9 57,3 56,6 Munkaképes kornál idősebb 16,2 19,5 23,0 Munkaerőforráskéntfigyelembevehető nők száma 66,8 71,9 67,9 (ezer fő) A munkaképes kornál fiatalabb női népesség számának csökkenése munkaerőgazdálko­ dási problémáinkat csökkenteni látszik. A »demográfiai hullám«-ot magában foglaló, meg­ 48 NŐI M U N K A E R Ő FE LH A S ZN Á LÁ S Korcsoport �növekedett létszámú korosztályok kivételévél a következő években kevesebb nő el­ helyezésével kell számolni. A női népesség demográfiai egyensúlyának felbomlása azonban a következő generációra nem lehet hatás nélkül. A jövő évek kifejezetten népesedési problémáival párhuzamosan foglalkoztatási gondok is előfordulhatnak. Említésreméltó a munkaképes korhoz tartozó nők belső arányváltozása is. Az 1949. ja­ nuár 1-én készített ,munkaerőmérleg alig ezer munkaképes korú tanulót tartott nyilván, számuk 16 évvel később több mint háromszorosára (4330 főre) emelkedett. A szakmunkástanuló leányok száma ugyan még mindig a népgazdaság szükséglete alatt van, de a köny­ nyűipari — és szolgáltatási ágak szakmunkásszükséglete a jelenlegi ezer fős létszámot tovább növelheti. Általában megállapítható, hogy a munkaerőkínálat — jelen esetben a munkaképes korú aktív kereső tevékenységet nem folytató női népesség — és a munkaerőkereslet mérlege ma még mintegy 30 ezer főre tehető női munkaerőtartalék létére enged következtetni. A nők munkavállalását a gazdasági fejlődés által biztosított új munkahelyeken kívül szá­ mos tényező befolyásolhatja. Közülük csupán a nők biológiai sajátosságait, a családban betöltött szerepüket, a férfiakhoz viszonyított alacsonyabb iskolai végzettséget, szakkép­ zettségi színvonalat említem meg. Figyelemre méltó a nők nagyobb korcsoportonként is tapasztalható, különböző munkavállalási szándéka is. A világháborús években általánossá vált a katonának bevonult férfiak helyettesítése. Később, a gazdasági válságok idősza­ kában — ha kisebb mértékben is — az olcsóbb női munkaerő alkalmazása. Napjainkban — és ez jellemző a közelmúlt évekre is — a munkavállalási szándék kettős jellegű. Az idősebb korosztályokhoz tartozó, általában családos nők esetében a gazdasági kényszer a meghatározó. Elsődleges szempont a család jövedelmének kiegészítése, a magasabb életszínvonal biztosításához szükséges anyagi előfeltételek megteremtése. Ez a gazdasági szem­ pont a fiatalokra már kevésbé jellemző. Általában a magasabb szintű iskolai végzettség, az emberöltőkön át érvényes társadalmi szokások feloldódása után egyre nő azoknak a nőknek a száma, akik nem elsődlegesen gazdasági okok miatt, hanem hivatásszerűen vál­ lalnak munkát. Az elmúlt 70 év alatt a kereső foglalkozású nők száma, foglalkozási strukturája a társa­ dalom szempontjából alapvetően változott. A századforduló évében a női keresők száma még csak 14,4 ezer fő volt, száz kereső nőre átlagosan 450 eltartott nő jutott. 1910—1920 között — elsősorban a már említett háborús konjuktúra következtében — számuk csaknem kétszeresére emelkedett. A felszabadulás előtt négy évvel — közel az utolsó békeévekhez — a női keresők száma ugyanannyi, mint 20 évvel korábban volt, míg az ütemesebb volu­ menében és az alkalmazás minőségében is alapvető változások 1940—60—1966. évek között figyelhetők meg, s ez a folyamat a II. ötéves terv időszakában továbbra is emelkedő tendenciát mutat. A NŐI MUNKERÖFORRÁS A L A K U L Á S A Kereső nők száma Időpont (1000 fő) K e r e s ő nők a nők az össz. keresők százalékában 1900. jánuár 1. 14441 18,0 22,2 1910. január 1. 12605 14,3 18,8 1920. január 1. 21767 22,8 27,2 1930. január 1. 19653 19,3 23,2 1947. január 1. 21717 20,2 23,3 1949. január 1. 22838 20,7 24,2 1960. január 1. 40158 33,3 32,8 1966. január 1.* 46500 38,6 34.6 Egy-egy terület — jelen esetben Nógrád megye — foglalkoztatási viszonyait a helyi álla­ potok, eredmények csak részben mutatják. A viszonylagos fejlettsé g, az ország, vagy or­ szágrész foglalkoztatási szintjével történő összehasonlítás már a foglalkoztatás terén el­ * Becsült adatok 4 49 �ért, az átlagosnál jobb eredményeket, illetve problémákat is mutatja. A századforduló éveiben a népesség 2,4 százaléka, a kereső nők csupán 1,9 százaléka élt a mai Nógrád megye területén, ez az arány — a népesség részarányának csökkenése mellett — csak 2,1 százalékra emelkedett. Az 1960. évi népszámlálás időpontjában Nógrád megyében egy­ harmada rendelkezett rendszeres jövedelemmel, arányuk öt és fél százalékkal volt alacso­ nyabb, mint az országos átlag. Megyénkben a legutóbbi népszámlálás időpontjában 109 kereső nőre 200 eltartott nő jutott, közel 20 százalékkal több, mint az országos átlag. Az eltérő — nógrádi kedvezőtlenebb — foglalkoztatási szint okait elsősorban a gazdasági alapban kell keresni. Nógrád megyében a hagyományosan nőket foglalkoztató iparágak — gondolok itt elsősorban a textil, élelmiszer iparokra — hosszú ideig teljesen hiányoz­ tak, de az ágazatok jelenlegi reprezentásai a megyében foglalkoztatott nők számához vi­ szonyítva csupán helyi jelentőségűek. A kereső nők számának emelkedésével párhuzamosan változott a foglalkozási struktura is. A gazdaságilag fejlett országokban — Magyarországon az iparilag fejlettebb megyékben — már a századforduló táján megkezdődött a mezőgazdaságilag aktív keresők számának és arányának csökkenése, mely sajátos velejárója az általános gazdasági fejlődésnek. Ha­ zánkban — gazdasági jelentőségétől függően Nógrádban is — az említett gazdasági fejlődés egyik előfeltétele, hogy a rendelkezésre álló női munkaerőt minél nagyobb számban be­ vonjuk a társadalmi termelésbe, illetve hogy a női munka hatékonyabb ,termelékenyebb legyen. A korábban mezőgazdaságban foglalkoztatott női munkaerő ágazatok közötti áramlása szo­ rosan kapcsolódik az 1950-es években megindult nagyarányú iparfejlesztéshez, illetve az ezzel párhuzamos építőipari tevékenységhez. Az egyéni gazdaságok női munkaerőtarta­ lékát az ipar, az építőipar és szolgáltatási ágak különböző mértékben szívták fel. A KERESŐ NŐK M EG O SZLÁSA N É P G A Z D A S Á G I Á G A K SZER INT Eb b ő l A kereső nők a mezőgaza nem mezőaz ipar, építőÉ v száma össz. daságban gazd. ág.-ban iparban (1000 fő) foglalkoztatott nők száma (%) 1941. január 1. 21,7 66,5 33,5 7,6 1949. január 1.* 20,1 71,1 28,9 7,0 1960. január 1.* 35,7 61,0 39,0 14,3 1966. január 1.* 38,6 46,8 53,2 21,5 Tekintettel arra, hogy a nemzeti jövedelem termelésben döntő mértékben az aktív keresők vesznek részt, és a munkaerőgazdálkodás tervezésénél elsősorban a munkaképes korú nők­ kel számolnak, tovább az aktív keresők számának változását kísérjük figyelemmel. 1949—1966. évek között az aktív kereső tevékenységet folytató nők száma mintegy 18 ezer fővel ,csaknem kétszeresére emelkedett. Nógrád megyében is érvényesültek — sajátos mó­ don — a gazdasági élet fejlődésének törvényszerűségei. A mezőgazdasági ágazatokban ugyan a kívánt mértékben csökkent az aktív kereső karánya, ugyanakkor az összes aktív női keresők számának emelkedését részben a mezőgazdaságban aktívan foglalkozó nők számának emelkedése okozta. Az országban, valamint az ágazati jelleg szerint ipari me­ gyéknek minősített megyékben egyaránt megfigyelhető a mezőgazdaságban aktív kereső­ nők számának csökkenése. Ugyanakkor Nógrád megyében — lévén szintén ipari jellegű megye — 1966-ban a mezőgazdaságban közel 4 ezerrel több aktív női kereső foglalkozott, mint 16 évvel korábban. Az időközben hozott gazdaságpolitikai intézkedések ezt a folya­ matot természetesen zavarták. (Földosztás kedvezően, az 1950-es évek begyűjtési jogsza­ bályai kedvezőtlenül alakították a mezőgazdaságban dolgozók termelési kedvét, közvetve az itt foglalkozó női népesség létszámát is). 1966. január 1-én az aktív keresők száma meghaladta a 38 ezer főt ,az elmúlt 16 évben 92 százalékkal emelkedett. Az emelkedés területenként differenciált mértékben zajlott le, a Salgótarjáni-iparmedencében az átlagosnál jóval erősebb, míg a Szécsényi járást is ma­ gában foglaló nyugati-megyerészben — éppen a nők biológiai adottságainak megfelelő munkahelyek hiánya miatt — rendkívül mérsékelt volt. 1960. január 1-én a megyében még ⃰ Az aktív kereső tevékenséget folytató nők száma, illetve aránya 50 �közel 22 ezer — a mezőgazdaságban dolgozó — aktív kereső nőt írtak össze, számuk rész­ ben a hatvanas évek elején kibontakozott újabb átrétegeződési folyamat ,részben a közel­ múltban végrehajtott nyugdíjazások következtében 18 ezer főre csökkent. Az elmúlt évek helyes és szükséges gazdaságpolitikai intézkedései nyomán alakult ki a megye első könnyűipari bázisa Balassagyarmat. Az itt települt üzemek létszámszükséglete a város és közvetlen környékének női munkaerőgazdálkodási problémáit jelentős mér­ tékben enyhítette. A Z A K T ÍV NŐI KERESŐK S Z Á M A ÉS V Á L T O Z Á S G A ZD A S ÁG I Á G A N K É N T Aktív keresők 1966. január 1. az Gazdasági ág száma ossz. 1949. január 1. 1960. január 1. (1000 fő) százalékában 1960. január 1. Aktív keresők összesen 38,6 192,0 108.1 Ebből: mezőgazdaság 18,1 126,5 83,0 nem mezőgazd. ágak együtt. 20,5 353,0 148,4 ipari, építőipar 9,2 657,1 158,6 nem termelő ágak együtt 6,6 183,3 137,5 A női keresők ágazati megoszlása már jelentősebb — a terület gazdasági fejlettségétől függő — aránytalanságokat mutat. 1960. január 1-én az ipari ágazathoz tartozó női kere­ sők kétharmada Salgótarjánban, illetve a Salgótarjáni-medencét magában foglaló Salgó­ tarjáni járásban lakott és dolgozott. A többi négy járás és Balassagyarmat részesedése — melyekhez egyébként a női keresők mintegy kétharmada tartozott — nem érte el a 25 százalékot sem. Míg 1960-ban a nőket foglalkoztató munkahelyek Salgótarjánban koncent­ rálódtak (az összes kereső nők 44 százaléka, az ipar kereső nőinek 85 százaléka a megyeszékhelyen lakott) addig a II. ötéves terv időszakára a két város foglalkoztatási különb­ ségei lényegesen kisebbek lettek. 1949. január 1-én száz kereső nőre Balassagyarmaton 412, Salgótarjánban 444 eltartott nő jutott, 1966-ra 179-re, illetve 140-re csökkent. A nők foglalkoztatási színvonalának további emelése, — melyre különösen a községekben lenne szükség — több probléma nagyrészt egyidejű megoldását veti fel. Az ipartelepítést szándék mellett meghatározó tényező a munkaerőtartalék területi megoszlása, a képzett­ ségi színvonal és a szükséglet összhangja is. Továbbszámított adatok szerint a munka­ képes korú eltartott nők száma Nógrád megyében meghaladja a 30 ezer főt. Tekintve, hogy a megfelelő körülmények között munkát is vállaló nők csaknem egyharmada a salgótarjáni járás területén él, itt a már ma is élő problémák a szénbányászat tervezett létszámcsökkentésének végrehajtása után fokozott mértékben jelentkeznek. A női munka­ e rő felhasználását mutató számok és viszonyszámok itt a legkedvezőtlenebbek. M U N K AE R Ő H E LYZ E T TER Ü LE TI RÉSZLETEZÉSBEN* 100 kereső nőre jutó eltartott munkaképes korú nő Balassagyarmati 4 100 13,6 64 Pásztói 4 750 15,8 60 Rétsági 3 700 12,3 58 Salgótarjáni 9 250 30,8 100 Szécsényi 3 500 11,6 51 Községek együtt 25 300 84,1 69 Balassagyarmat 1 250 4,1 39 Salgótarján 3 550 11,8 39 Városok együtt 4 800 15,9 39 Megye összesen 30 100 100,0 61 * A továbbvezetett népességszámok, illetve az 1966. január 1-i munkaerőmérleg alapján becsült adatok Járás, város Munkaképes korú eltartott nők száma %-os megoszlása 51 �A női munkaerőtartalék befolyásoló tényezők között lehet megemlíteni az objektív fel­ tételeket, és a foglalkozási szint javítását célzó állami intézkedéseket. A női munkaerő­ tartalék életkor, szakképzettség, családi állás és a munkavállalással kapcsolatos szempon­ tok szerint rendkívül heterogén összetételű. A munkát kereső nők kisrésze (kb. 1%) egye­ dülálló, mintegy 30 százalékának családja eltartásáról kell gondoskodnia. Rendkívül ala­ csony — 5 százalék alatti — a szakképzettséggel rendelkező nők aránya. Ezek egyrésze lakhelyéhez közel szakmájában vagy nem tud, vagy nem is kíván elhelyezkedni. Döntő többségük könnyű fizikai munkát vállalna, a bármilyen nehéz fizikai munkát ,a többmű­ szakos munkarendet is elfogadók aránya 15 százalék alatt van. Az MSZMP. IX. Kongresszusa foglalkozott a családtervezés és a gyermeknevelés néhány problémájával. A kongresszusi javaslat szerint, — melyet az országgyűlés következő ülése törvényerőre emelt — valamennyi arra jogosult nőnek állami segítséget lehet nyúj­ tani, melyet a nők gyermekük kétéves koráig vehetnek igénybe. A gyermeknevelési segély jellege közismert, a munkaerőgazdálkodást Nógrád megyében is kedvezően befolyásoló állami intézkedés természetesen enyhíti a nők elhelyezkedésével kapcsolatos gondjainkat. A Salgótarjánban végrehajtott felmérések azt bizonyítják, hogy az igényjogosult nők kö­ zel 80 százaléka él a rendelet biztosította lehetőségekkel. Becslések alapján megállapít­ ható, hogy a megyeszékhelyen évente átlagosan 350-400, Balassagyarmaton 250-300, a me­ gyében összesen 1000—1300 nő helyettesítéséről kell hosszabb-rövidebb ideig gondoskodni. V Á LTO Z Á S O K A NŐK HELYZETÉBEN A nők társadalmi helyzetében — —a munkavállalás méreteinek bővülésével párhuza­ mosan — alapvető változások történtek. Változott a nők helyzete a munkahelyen, a mun­ kahelyen kívül. Ennél jelentősebb azonban a családban betöltött szerep változása. Az úgynevezett második műszak megnövekedett jelentősége a nők tényleges munkában eltöltött idejét - a család nagyságától, ill. a családtagok aktivitásától függően - kisebbnagyobb mértékben megnövelte. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi - a nők helyzetére vonatkozó - adatfelvétele alapján külön vizsgálhatjuk a háztartásvezető (aktív kereső tevékenységet nem folytató) és külön dolgozó nők helyzetét. A népesebb háztartások esetében ellentéteket tapasztal­ hatunk. A gyermekgondozás megfelelő ellátása azt igényli, hogy egy-vagy több nő lássa el a háztartási munkát. Ugyanakkor a megfelelő jövedelmi színvonal biztosítása minél több családtag — az esetek többségében a munkaképes korú női csaldátagok — munkába­ állását követelné meg. A nagylétszámú családoknál következésképpen alacsonyabb a munkavállalási arány, mint az összes nőknél. Az egy, általában első gyermek még nem je­ jent különösebb nehézséget a munkavállalás szempontjából, hiszen egy gyermeket — böl­ csődei, vagy óvodai gondozás mellett különösen — általában még könnyen el tud látni a dolgozó nő is. A további gyermekek, esetleg magaskorú gondozásra szoruló öregek számá­ val párhuzamosan csökken a munkavállalás aránya is. A munkavállalás mértékének emelkedésével lépnek előtérbe azok a kérdések, melyek a munkahelyi körülményekre, a munkahelyi viszonyok visszahatására adnak választ. A kereső nők aránya munkahelyenként, beosztás és jövedelem szerint igen eltérő. A vezető­ állású alkalmazottak között a nők aránya az országban átlagosan 25 százalék alatt van. A megyei átlag ennél még alacsonyabb. Az 1960. évi népszámlálás időpontjában Nógrád megyében az államigazgatási, gazdasági vezetőknek csupán 10 százaléka volt nő. A női keresők aránya a megyében 35 százalék körül mozog, de a fizikai szakképzettséggel is rendelkező munkásoknak csupán 5 százalékát képviselték. (Az idevonatkozó országos át­ lag 1960-ban 15 százalék volt) A nők foglalkoztatásánál még ma is érvényesülő örökölt szokás ,hogy a kereső nők zöme még ma is a hagyományos munkahelyeken, a mezőgazdaságban, ezen kívül az oktatási és egészségügyi ágazatokban dolgozik. A női munka még tapasztalható diszkriminációja, a nők hiányos előképzettsége s a már említett tényezők a női munka bérezését erősen dif­ ferenciálták. A nők általában kevesebbet keresnek mint a hasonló beosztásban dolgozó, vagy hasonló szakképzettséget kívánó munkakörben dolgozó férfiaknál. 1959. óta ugyan több ízben hajtottak végre bérrendezést, szakmai bérkorrekciót, de a két nem közötti 52 �béraránytalánságok csupán enyhültek, sok esetben a 10 év előtti aránytalanságok ma is jellemzők. AZONOS BEOSZTÁSBAN DOLGOZÓ NŐK H A V I 1959. ÉV Á TLA G O S KERESETE* A nők keresete a Férfiak Nők férfiak keresetének havi átlagos keresete Ft százalékában Alkalmazottak 2249 1398 62,2 Szakmunkások 1923 1314 68,3 Segédmunkások 1619 1088 64,3 A nők munkavállalását befolyásoló tényezőket már említettem. A kizárólag anyagi okok miatt munkát vállalt nőknél is tapasztalható a munka iránti érdeklődés, a szakma sze­ retetének kibontakozása. Ez az életszemlélet változásával terjedő hivatásválasztás, mely termeszetes en függ a jelenlegi foglalkozás nyújtotta anyagi és erkölcsi előnyöktől is. Az adatgyűjtés alkalmával megkérdezett, akkor alkalmazotti foglalkozású nők közel négyötöde a jelenlegi foglalkozását kívánta folytatni. Ez az arány a szakmunkás foglal­ kozásúaknál hasonló mértékű, míg a kevésbé kvalifikált munkahelyeken dolgozók — be­ tanított- és segédmunkások — mintegy fele más munkaterületen, a jelenleginél magasabb követelményeket támasztó, és előnyösebb feltételeket biztosító munkaterületen vállalt volna munkát. A kereső foglalkozású nők számának történelmileg ily rövid időn belüli nagymérvű nö­ vekedése természetesen visszahat a nők társadalmi, és kulturális helyzetére is. A rend­ szeres jövedelmet biztosító állás vállalása befolyásolja a helyhez és időhöz kötött, illetve a helytől és időtől független kulturális igényeket. A rendszeresen olvasó és moziba járó nők aránya a nem kereső foglalkozásúaknál magasabb, meghaladja a 28 százalékot. (A keresőknél ez az arány csak 21 százalék). Ugyanakkor általában a munkahely követelmé­ nyeinek megfelelően — lényegesen magasabb a dolgozó, tanuló és emellett szórakozó nők aránya. A vizsgálat adati szerint 4 százaléka tanul, míg a nem kereső nőknél ez az arány 0,3 százalék alatt van. Az arányokat a nők különböző társadalmi-gazdasági cso­ portjai, a különböző iskolai végzettség tovább differenciálja. A magasabb iskolai végzett­ séggel párhuzamosan emelkedik a kulturális létesítményeket látogató nők aránya is. A nők rendelkezésére álló szabadidő felhasználását a társadalmi-gazdasági helyzet meg­ határozó módon szabályozza. A munkaviszonyban álló nők többsége szabadidejét olva­ sással, tanulással tölti, addig a háztartásvezetők nagyrészénél dominál a kézimunka, mely a kifejezetten háztartási munka után kikapcsolódást jelent. Hasonlóképpen eltér a dolgozó és nemdolgozó nők igénye az esetleges rendelkezésre álló több szabadidő felhasználását illetően is. Gazdasági csoport A N Ő K M E G O SZLÁ SA A LEGKEDVELTEBB E LF O G LA LT SÁ G S ZE R IN T** Szabadidőben mivel foglalkoznak Ha több szabadidejük lenne, Elfoglaltság legszívesebben a mivel töltenék el a keresők nem keresők keresők nem keresők Olvasás 28,6 2,3 19,1 19,7 Kézimunka 28,5 43,0 12,7 20,3 Pihenés 11,3 6,5 12,7 12,1 Házimunka 8,1 9,7 4,1 4,9 Színház, mozi 2,5 1,1 18,5 16,2 Séta, sport 1,8 1,7 12,1 7,8 Tanulás 1,0 0,2 6,7 3,8 Nincs szabadideje 2,6 0,9 — — A női munka — korábbiakban vázolt nagyfokú társadalmasítása után az esetek többségé­ ben megnövekedett szerepe van a második műszak kihasználásának is. A reprezentatív adatfelvétel eredményei szerint a kereső nők közel fele teljesen egyedül végzi — termé­ * Az adatok tájékoztató jellegűek **A táblázat nem tartalmaz teljes felsorolást 53 �szetesen a 8 órai munka után - a háztartási, a család gondozásával járó munkát is. To­ vábbi 30 százalékra tehető azok aránya, akik nagyobbrészt segítséggel látják el a házi­ munkát. A nem keresőknél az arányok a foglalkozás jellegének megfelelően tolódnak el, a családgondozás feladatait a nők háromnegyede kizárólag egyedül, mintegy 20 százaléka nagyrészt egyedül végzi. A háztartási munka elvégzésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a háztartási munka gépesítésének széleskörű lehetőségeit. Becslések szerint a ke­ reső nők 70 százalékának, a háztartásvezetők felének közepesen gépesített háztartása volt. Ismerve a közeljövő iparfejlesztési politikáját, megállapítható, hogy megyénkben a fog­ lalkoztatási szint tovább emelkedik. A mindennapi életben tapasztalhatjuk, hogy a társadalmasított és háztartási munka közötti eddigi éles határok mindinkább elmosódnak, a nők valóságos egyenjogúsítása érdekében kitűzött célok egyre inkább megvalósulnak. 54 �NÁDHÁZI LAJOS A FALUN ÉLŐ ÉRTELMISÉGRŐL Alig múlik el olyan hét, hogy a sajtóban ne olvasnánk, a rádióban, a televízióban ne hal­ lanánk a végzős egyetemi főiskolai hallgatók falusi tevékenységével szemben táplált néze­ teiről, vagy más oldalról a falvak orvos, agrármérnök, tanár hiányáról. Ezek a vélemények ösztönöztek néhány községünk értelmisége helyzetének megvizsgálására. Választ igyekez­ tem keresni, hogy vajon indokolt-e a pályájukat kezdő fiatal szakemberek idegenkedése és tartózkodása a falusi élettől, munkától. A vizsgálat során kizárólag az értelmiségiek kérdésekre adott írásos válaszára, tájékoz­ tatására támaszkodtam. Nem vettem igénybe kontroll eszközöket. Ezt megtehettem már csak azért is, mert a kérdések nagyobb része olyan volt, hogy a kérdezetteknek egyáltalán nem állt érdekükben helyzetüket szépíteni, legfeljebb néhány vonatkozásban a valóságos­ nál negatívabb képet adtak. Gondolok itt olyan lényeges kérdésre, mint az anyagi helyzet, amelynél a pedagógusok közül szinte senki sem jelezte a túlórákból és más forrásokból eredő jövedelmét. Mivel ezek az apró eltérések — a vizsgálat célját tekintve — lényegileg nem befolyásolták a következtetések levonását, nem tartottam szükségesnek az elhanya­ golható részletek feltárását. A valóságostól negatív irányba eltérő kép korrigálása legfel­ jebb további előnyöket tartogathat az érdeklődők számára. Jelenlegi írásomban csupán egy helységben, É. községben élő értelmiség helyzetét kí­ vánom bemutatni. É. község lakóinak száma 4100, a legközelebbi kisvárostól 15 km-re van. A legnagyobb gazdasági egysége a jól gazdálkodó termelőszövetkezet, amelynek 833 tagja van. A 160 személyt foglalkoztató Gépjavító Állomáson szalagszerelés folyik és bizonyos alkatrészeket gyártanak az ország más helyén működő üzemeknek. A KTSz-nek öt ágazata — építő, cipész, fodrász, szabó, fényképész — működik a faluban. Az üzlethálózat kielégíti az igényeket. Kulturális ellátottsága alig éri el a hasonló községek szintjét. Az óvódája zsúfolt, nem elég korszerű. Az iskolai tanítás négy, egymástól elég távol eső helyiségben folyik. A kul­ turotthon központi fekvésű, de helyiségeit és felszereltségét tekintve egyáltalán nem elégít ki a kor igényeit. Az 5456 kötetes könyvtár a párthelyiséggel együtt jól felhasználható irodalmi és könyvtári rendezvényekre. A televízió-vevőkészülékek száma 198. A községben 51 értelmiségi dolgozik. Tőlük kértem választ az elmúlt év májusában az életüket, körülményeiket érintő legfontosabb kérdésekre. A megkérdezettek (44-en) — 20 férfi és 24 nő — gondosan kitöltötték a kérdőíveket, a tágabb válaszadási lehetőségeket biztosító részeknél leírták hasznos javaslataikat, elgondolásaikat, amiért ezúton is köszö­ netet mondok. A 44 fő életkori megoszlása az alábbiak szerint alakul: 25 éven aluli 25—40 év közötti 40—50 év közötti 12 fő 4 fő 3 fő 50—60 év közötti 60 éven felüli 24 fő 1 fő (orvos) Többségük fiatal, a felszabadulás után kezdte pályáját, iskolái jelentős részét már a szocialista társadalomban végezte. Az életkori megoszlás egy kicsit azt is jelzi, hogy az elmúlt 23 évben milyen jelentősen megnövekedett a falvakban az értelmiség száma. A 44 főből hat értelmiségi házaspár van (itt csak azokat említem, ahol mindkét házas­ társ a faluban dolgozik), heten pedig még hajadonok, vagy nőtlenek. Ezek 21—23 évesek. Ma már nyoma sincs az irodalomban, a drámákban megformált falun élő értelmiségi nő­ nek, aki vénlányként éli napjait, mert nem találja a rangjához méltó férfit, azon alul pe­ dig nem házasodhat. Ha pedig ezt a »könnyelmű« lépést mégis meg merte tenni, vállalnia kellett a kiközösítést, megalázást, az egyenlő rangúak lenézését, megvetését. 55 �Az életmód alakulásának fontos feltétele az emberek jövedelmének alakulása. Prak­ tikusan így is fel szokták tenni a kérdést: »megéri-e a feladatot elvállalni.« A kapott vá­ laszok szerint a havi fizetések az alábbiak szerint alakulnak: 1300 Ft-on alul 3 fő (képesítés nélküli óvónő, tanítónő) 1300-1500 Ft 11fő (óvónő, fiatal tanítónő) 1500-2000 Ft 12 fő 2000-2500 Ft 7 fő 2500-3000 Ft 5 fő 3000 Ft-on felül 6 fő Ezek az összegek — néhány esettől eltekintve — az alapfizetéseket tartalmazzák, nem foglalják magukban az egyéb jövedelmeket (túlóra, prémium .természetbeni juttatás stb.). Ha a férj és a feleség közös jövedelmét nézzük (itt is főleg az alapfizetés szerepel) 18 főnek van a családi jövedelme 4000 Ft felett. A bemutatott helyzetet kiegészíti az eltartottak számának alakulása: 12 főnél nincs eltartott; 21 főnél egy eltartott van; 8 főnél két eltartott van; 2 főnél három eltartott van; 1 főnél négy eltartott van. Nagyon jól tudjuk, hogy az anyagi helyzetet a fizetésen és az eltartottak számán túl még sok összetevő befolyásolja. A valóságosabb képet inkább az nyújtja, milyen az ember tényleges anyagi és ezzel szorosan összefüggő kulturális ellátottsága. Rendkívül fontos tényező a lakásviszony, amely elengedhetetlen feltétele a nyugodt élet- és munkakörülményeknek. Saját lakásban lakik 8 fő; Állami főbérleti lakásban la­ kik 18 fő; Szüleinél lakik 17 fő; Albérletben lakik 1 fő. Kiegészítésül csupán annyit, hogy a saját lakások korszerűek, napjaink igényeit tel­ jes mértékben kielégítik. Az állami főbérletek — néhány kivételtől eltekintve — megfelelőek, kényelmesek, egy részük előnyösebb mint a városi bérház (tágas udvar, gyümölcsös is tartozik hozzá). A szüleikkel lakók közül heten egyedülállóak, a többiek között is találunk olyanokat, akik­ kel a tágas lakásban egy szülő él, így a kényelmes otthont mintegy sajátjuknak tekint­ hetik. Nehéz helyzetben az a 6 fő van, aki más helységből jár a munkahelyére. Sajnos ezek között találunk családanyákat is. Az anyagi helyzetnél említem mintegy átmenetként a kulturális körülményeket. A megkérdezett 44 értelmiségi közül — a házastársakat is figyelembe véve — kilencnek van gépkocsija (összesen 6 gépkocsi), nyolcnak van motorkerékpárja. Nincsenek lényeges ada­ taim, de tapasztalataim szerint alig hiszem, hogy van olyan város, ahol minden ötödik értelmiségi munkakörben dolgozónak van gépkocsija. Persze ez természetes is, hiszen a kulturális igények kielégítéséhez a városban élőknek nem olyan mértékben szükséges a gépkocsi, mint a faluban lakóknak. De éppen itt jutunk el ahhoz a fontos problémához, amit a végzős egyetemi, főiskolai hallgatók a mnnkahely megválasztásánál hangoztatnak: »Nem akarok vidékre (nem is falura) menni, mert nincs biztosítva a szellemi fejlődésem, félek az elparlagiasodástól.« Biztos van ilyen is — a felmérés során találkoztam ezzel a jelenséggel is —, de a tények azt mutatták, ezekben az esetekben nem a falura kerüléssel kezdődött a baj, hanem 4—5 évvel előbb, mikor ezek az emberek a felsőfokú intézmény ajtaján illetéktelenül besur­ rantak. Nézzünk néhány tényt, hogy a faluban élő pedagógus, orvos, agrármérnök hogyan él a kulturálódás lehetőségeivel. Televízióval huszonkilencen rendelkeznek. A fontosabb szakkönyvek és szakfolyóiratok megtalálhatók az intézményeknél, de saját anyagi eszkö­ zeikből is sokat fordítanak erre a célra. A ritkább szakkönyveket a főhivatású könyv­ táros — kérésre — könyvtári kölcsönzésben meghozatja. Ismét egy kis statisztika: 50 kötet könyve van 6 főnek 300 kötet könyve van 2 főnek 100 kötet könyvevan 12 főnek 400 kötet könyve van 2 főnek 200 kötet könyve van 12 főnek 400 kötetnél több könyve van 4 főnek A 6 értelmiségi házaspárnál a férj feleség együtt szerepel. 56 �Tudom, hogy a könyvolvasásnál a kötetszám elég keveset mutat, ezért nem is kívá­ nom fetisizálni, de bizonyos kulturális igényre mégis enged következtetni. Különösen akkor állíthatjuk ezt, ha figyelembe vesszük, hogy az értelmiségiek csupán ebben az egy községben 53 féle napilapot és folyóiratot fizetnek elő és a közületi lehetőségeket is ki­ használva, 64 fajta sajtóterméket olvasnak. Igaz, komolyabb szaklapok egy részét ma még kevesen forgatják, hogy csak néhányat említsek: egyetlen pedagógus sem jelezte a Magyar Pedagógia, a Pedagógiai Szemle, vagy a Pszichológiai Szemle olvasását. Úgy gondolom, ebben egy kicsit ludasak egyes felsőfokú intézmények is, amelyek az ott töltött évek alatt nem ösztönöznek kellően a szaklapok olvasására. A művelődés egyik lehetősége — egyben az életmód mutatója is — a külföldi utazás. Az ilyen utazások szélesítik az emberek látókörét, szilárdítják vagy módosítják nézeteiket. Ebben a kérdésben sem kell szégyenkezniök azoknak, akik a falut választották működési területüknek. A 44 főből a elmúlt években 33-an jártak külföldön: 14 fő egy alkalommal,10 fő két alkalommal, 2 fő három alkalommal, 7 fő háromnál több alkalommal. A falun élő értelmiség egy részének művelődési igényét érzékelteti az a tény is, hogy Salgótarjánban a T IT megyei szervezetéhez meghívott neves kutatók, országos hírű szak­ emberek előadásain, konzultációin nem ritkán több falusi értelmiségi jelenik meg, mint városban élő. A pedagógiai szabadegyetemre a községekből ugyanannyian jelentkeztek, mint Salgótarján városából. Hasonló példák özönét tudnám felhozni a főváros és vidék viszonylatában is - hisz néhány évig Budapesten éltem, ahol találkoztam a »nagyobb lehetőségekhez« görcsösen ragaszkodó, de a szellemi alkotó munkában nagyon is igénytelen emberekkel. A tények és tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy az adottságok csak az egyik oldalt jelentik, a másik oldal a lehetőségek felismerése, felhasználása. A korszerű iskolai nevelés és oktatás megvalósítása, az ifjúság formálása, a község lakói egészségének óvása, a termelés magasszintű irányítása olyan feladatok, amelyekben nagy alkotási lehetőségek rejlenek. Ismerünk olyan értelmiségieket — ezt a kérdőíven nem lehetett megragadni —, akiknek nagy hozzáértéssel és kitartóan végzett munkája nagyban hozzájárult a község élet- és munkakörülményeinek pozitív alakulásához. Mun­ kájuk hatása tükröződik a község körülményeinek változásában is, de ebben a teremtő munkában önmaguk is gyarapodtak, szellemileg gazdagodtak. Az ideológiailag, szakmailag jól felkészült értelmiségiek hivatásuk teljesítésével pár­ huzamosan, kapcsolatot teremtve a tudományos kutatóintézetekkel, egyre reálisabban tűzhetik maguk elé a kutatói tevékenységbe, tudományos munkába történő bekapcsolódást. A kutatások, tapasztalatgyűjtések kollektívvá válása, a tudományos kutatás és a gya­ korlati élet közelebb kerülése szükségszerűen követeli a kiváló felkészültségű, gyakorlat­ ban dolgozó szakemberek bekapcsolódását. Az egyes tudományágak — néprajz, történe­ lem, szociológia, pedagógia stb. — káros kihatások nélkül aligha nélkülözhetik hosszabb ideig a falvakban élő tehetséges szakemberek közreműködését. A tudományos alkotóműhelyek és a gyakorlat mind közelebb kerülése folyamatának a ma még helyenként megtalálható szűk egzisztenciális érdekek, szempontok sem állhatják tartósan útját. Másik oldalról viszont az is igaz, hogy a hivatás gyakorlásának ez a magasab szintje próbára teszi a képességet és a tehetséget. Nem lehet bizonyos hamis látszatokat meg­ őrizni, mások árnyékában megbujni, vagy éppen érdemtelen előnyökhöz jutni. Újabb kérdés tolakodik elő. A faluban élő kiváló képességű értelmiségieknek van-e elég idejük a tevékenységi területükkel közvetlen összefüggő alkotó munkára? Már csak azért is, mert a faluban a társadalmi, kulturális élet alakításában számítanak a részvé­ telére. A kapott válaszok szerint 29 főnek van rendszeres társadalmi elfoglaltsága, amely­ nek mértéke a következő: Heti 2 óránál kevesebb elfoglaltsága van 5 főnek 2—4 óra elfoglaltsága van 12 főnek 6— 8 óra elfoglaltsága van 1 főnek 4-6 óra elfoglaltsága van 6 főnek 8 −10 óra elfoglaltsága van 5 főnek A társadalmi tevékenységük időben és minőségben nagyon aránytalan. Néhányan több területen is tevékenykednek, mások nem végeznek társadalmi munkát. Tevékenységi kö­ rük így is nagyon széles, szinte átfogja a község társadalmi életét. Az MSzMP megyei, 57 �községi vezető testületeiben, a tanácsban, az Országos TSz Tanácsban, a szakszervezet, a KISZ és úttörő szervezet, a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a sport, a földművesszövet­ kezet vezető szerveiben egyaránt megtaláljuk őket. Hivatásuk gyakorlásának oldaláról megközelítve mégis milyen problémákkal küzdenek É. község értelmiségi dolgozói? A válaszok legtöbbje a munkahely körülményeivel összefüggő. Az óvoda korszerűt­ len, zsúfolt ,nem elégíti ki az igényeket. Az iskolai tanítás négy, egymástól távol eső helyen folyik. Magas az egy tanteremre jutó tanulói létszám. Nincs elég korszerű szem­ léltető eszköz. A korszerű eszközöket hiányolják a kulturotthon és a könyvtár vezetői is. Gondjaikat növeli az önállóság hiánya. Munkájukat nehezíti a középszervek aprólékos utasításai, indokolatlan beleszólásai. A termelést irányítóknál ezeken túl rendkívül ideg­ őrlő az anyagellátásnál esetenként jelentkező bürokratizmus. Egyéni oldalról megközelítve néhányan a munkahelyre utazás nehézségeire panasz­ kodnak. Másoknak a szakmai felkészültségükkel összefüggő tanulás még nagyon leköti az idejét. Egy-két anya a gyermeknevelés nehézségeire panaszkodik. Ez valóban nagy gond. Hiányoznak azok a lehetőségek, amelyek elősegítik a gyermekek hajlamainak kibontakoz­ tatását, képességeinek működtetését (nyelvtanulás, zenei, képzőművészeti, sport foglal­ kozás). Bár ez hasonlóan hiányzik a legtöbb falun élő gyermek számára, ezen a téren intézményesen is elő kell segíteni a jó képességű, falun nevelkedő gyermekek hátrányos helyzetének a megszüntetését. Végül — a válaszok alapján — hogyan összegezhetjük az É. községben élő értelmi­ ségiek körülményeit? Mindent összevetve: szívesen vállalják ezen a helyen az életet, a munkát. A megkér­ dezettek közül 38-an hosszabb ideig szándékoznak ebben a községben élni, dolgozni, viszont csak bizonyos feltételek (lakás stb.) megvalósulása esetén maradnak ezen a he­ lyen. Két főnek nincs szándékában É. községben letelepedni. A felsorolt tények érzékeltetik, hogy a falusi helyzettel, az ott élő értelmiség körül­ ményeivel kapcsolatos, régebben kialakult, ma is élő elképzelések milyen jelentős korri­ gálásra szorulnak. A valóság helyes visszaadása eloszthatja a régi viszonyok kritikátlan átültetésével, az erősen szubjektív, egyoldalú, negatív szemlélettel kialakított nézeteket. A helyes tájékoztatás, az előitéletek eloszlatása sok pályáján induló fiatal menthetne meg a felesleges tépelődéstől. 58 �KUNSZABÓ FERENC LEBONTJÁK A PUSZTÁT — Még na előbb jön, csak egy pár héttel is, én nem kellettem volna — mondja az öreg, és hihetetlenül kifakult vadászkalapját feljebb tolja a homlokán. — Volt egy lo­ vunk... mert sáros időben ezen az úton se kocsi, se autó... és ha olyankor kitelefonáltak az állomásról, hogy valaki érkezett, csak felnyergeltük, rácsaptunk a farára, ö meg szépen leügetett a hídig, illően fogadta a vendéget, aztán kifuvarozta a pusztára. — Nem féltek, hogy illetéktelen ül föl rá, és többet nem látják? — Mundért?!... Az nem olyan ló volt! A hídnál, igaz, bárki felülhetett a hátára, de aztán ő parancsolt: csakis a kijelölt úton jött, ezen a csapáson, és egyenesen be a pusz­ tába. Útközben, ha az illetőnek félre dolga volt, vagy mi, akkor megállt, de leszállni már nem lehetett! Csak úgy, a nyeregből, mert Mundér, az biztos, hogy elkapta a frakkját! — Bal tenyerét szórakozottan megcsapkodta a gyeplőszárral: — De most, ez a hideg, szeles tavasz... megfázott. Az öreg ló csak olyan, mint az öreg ember: ha nyílik az idő, az neki a legveszélyesebb. — Talán már régebben ismerte? — Én segítettem a vilá gra ... Nagyon okos jószág volt: féléves korában már két lábon táncolt, — de csak nekem! Nekem ingyen. Másnak cukorért... — Megtörölte az arcát, legyintett: — A, manapság már nincs is ilyen okos jószág, tán a világon se!... Mert itt sokat ért. Tetszik látni, egy lovat meg egy embert megtakarított az okosságával... Egyre lassabban modta, nemakarom formán, és közben minduntalan a hegyoldalt nézte, talán, hogy ne lássam az arcát. • — Jól kiesik ez a Basa puszta — jegyeztem meg illő szünet után. — Ki, kérem! — élénkült föl. — Ez úgy kiesik a világból, hogy az uraság is csak egy­ szer fordult meg itt évente. Szarvasbőgéskor Mondta is mindig: „Ha te nem volnál, Ist­ ván, ez a völgy kiesne a világ fenekén!” Ezt minden évben elmondta. — Kiegyenesedett a nyeregben, és jobb öklével nagyot kanyarított, mint a kártyás, mikor a csendes ultit ki­ vágja: — Nem volt itt szántóföld, kéremszépen, egy deka sem! Erdő volt mindenfelé: szik­ la, hegy, erdő — annak is a hitványabbja... Ez a völgy, a Basa völgy, északra nyílik. Tetszik látni? Keletről, nyugatról, délről hegygerinc. Északról: bejárnak a szelek. A szél­ től van,hogy itt az orgona, meg az akác, meg minden virág vagy tíz nappal később nyit, mint pár kilométerrel odább, a hegyeken túl... Mert itt van, éppen délnyugatnak, a Basa hegy. Ez mindig megakasztja a felhőt, és elfolyik a víz, amarra. Ide csak akkor jön egy kis csapadék, ha netán északról, mint az éjjel is. — Értem. — Csak azért mondom, kérem. Ettől van, hogy itt aztán vethetnek búzát vagy kuko­ ricát, répát vagy kutyafarkát, itt nemigen lesz abból semmi! — Akkor minek vágták ki az erdőt? — Hát... jöttek, oszt kivágták... — Nem szólt senki, hogy itt úgysem lesz termés? — Éppen az az izé, hogy szóltunk. . . Mert az úgy volt, hogy ezerkilencszáznegyven­ hatban állami erdőgazdaság lett a Basa völgy. Negyvennyolcban meg az egészet megkapta az állami gazdaság, mint fásított legelőt. Hogy itt majd juh, tehén, mifene jól elfüvel... Hát nem mondom, arra még megfelelt volna. Ritkásan álltak a fák, vad meg nem volt. Kevés volt. A háború alatt meg utána, kipusztították az orvvadászok. Aztán meg, az igaz­ gató azt mondta, hogy a vadászat úri passzió, nem kell se dámvad, se őz. Jó, mondom, akkor hát legyenek birkák meg marhák... Hát voltak... Karámot építettünk, és őrizgettem őket. De két évig se voltak, egyszer­ csak jön az igazgató, hogy nocsak, kiirtják az egész völgyet, és itt szántóföld lesz, mert búzára van szüksége a népgazdaságnak. De már jöttek is a baltások. Akkor egy kicsit hangos lettem, hogy: az a veresszakállú atyaúristen!... Hát vadőr voltam, marhapásztor lettem, most meg talán ürgét öntsek?!... Ha az ember mérges, 59 �akkor sokmindent mond, amit nem kellene... — Lehajtja a fejét, utánabólogat a szava­ inak: — De csak kivágták... Engem meg be a börtönbe... Volt egy puskám. Szép kis vadászfegyver: titokban. — Hogy tudta azt az igazgató? — Hogyne tudta volna, mikor a fele vadat mindig átadtam neki, becsülettel! Elörehajlunk a nyeregben, mert az út egyre emelkedik. A keskeny völgy mélyén arasz­ nyi sarat dagasztott az eső. A lovak óvatosan tiblábolnak benne, mert alul alattomos kövek várnak, hogy csűdjüket törjék. Az öreg ügyes váll- és derékmozgással ellensúlyozza a himbálózást: — Mire visszajöttem, itt már fegyenctelep volt. — Fegyenctelep? — Már úgy kell érteni, hogy aki valamiért fekete lett a gazdaságban, azt ide tették:. Ha valaki kapott fél év javító-nevelő munkát, vagy ha valaki kijött a megőrzőből, hát azt ráadásul még ide is helyezték. Hogy itt majd alkalma lesz bebizonyítani... — Csapott a kezével. — Kijöttem, jelentkeztem az igazgatónál. Nem az volt már, hanem egy másik. Azt elhelyezték. — Miért? — Hát az úgy volt kérem, hogy Magyarországon ezerkilencszázhuszonhat óta csak akkor lehet erdőt irtani, ha mindjárt telepítünk is a helyébe. Mert kevés a fa. Ezért aztán az igazgató csak úgy, a saját szakállára... Lett egy csomó fája, amivel azt csinált, amit akart, még akkor meg, ami itt termet — mert ha kevés is, valamennyi mindig ter­ mett, — azzal pótolhatta a többi földek átlagát, és kapta a prémiumokat, meg az okleve­ leket... Hát persze, mikor volt neki háromezer holdja bejelentve, és a valóságban négy­ százzal több! A Basa völggyel. Illetve, akkor már Basa puszta, mert építetek ide lakásokat, gazdasági épületeket, mindent. — Ezért a csalásért váltották le? — Kit? — Hát azt az igazgatót. — Ja, nem! Dehogyis, kérem . .. Mondott valamit, amit nem kellett volna. — Aha. — Hát! Igy volt ez, kérem. Egyszer erre jártak a földmérők, fölnyalták az egész vidé­ kit, és akkor kiszagolták, hogy itt négyszáz holdon művelési ágváltozás történt. Bevezet­ ték, és minden rendben volt. Utána vagy másfél évvel, részeg fejjel, mondott valami re­ akciósat, és akkor leváltották. . . — Rámnézett: — Csak azért mondom el, hogy a szája miatt váltották le, de a tette miatt érdemelte meg! Felértünk a horhó tetejébe. A lovak megálltak, remegő inaikat kicsit megeresztet­ ték, mert ezután jön még a neheze: leereszkedni a lejtőn. A völgy kitárult előttünk: négyszáz hold meredek hegyoldal, köves lapály. Szemben, az északnyugati oldalban vagy tizenöt lakóház, istállók, karámok, szín. Fölöttük, egy nagy sziklán régi szabású, beépített fenyőgerendákkal díszített épület. A régi vadászház. A Nap néha már előcsillant a foszladozó felhők mögül, s alaktalan, változó, eltűnő piszokfoltokat rajzolt a tájra. Utitársam nem nézett föl. Emlékeivel bíbelődött: — Bementem az új igazgatóhoz. Azt mondta: Maga ott született a Basa pusztán? Ott, mondom, igazgató úr, nekem már az apám is ott született... Nohát, azt mondja, én szeretem a helyi kádereket. Maga lesz ott a tanyagazda!. . . De igazgató elvtárs, mondom, én még sohasem voltam tanyagazda. Erdész voltam, vadőr... Nem baj, azt mondja, én se voltam még soha igazgató; meg lehet szokni... Így voltam én itt vezető, négy álló évig. Jöttek, mentek az emberek. Néha hozták, vitték őket. Volt, aki nem akart ide kiköltözni: karhatalommal hozták. Más meg egy éjjel megszökött családostól. Ami kis holmijuk volt, elbírták gyalog. Ugyanúgy kisérték őket vissza, hátukon a batyu, rajta a festett tábla: „Dolgozók! Tanítsatok meg a helyes életre!” — Valami osztályidegen volt? — Volt olyan is. De ezeknek véletlenül még a védőszentjük is földhözragadt volt tán ... A lovak maguktól indítottak lefelé. A nagy sár mihamar elmaradt, könnyebben lép­ kedtek. — ... Aztán megszűnt a fegyenctelep. Ötvenhétben vagy ötvennyolcban megszűnt. Akkor egy kicsit kiürült a puszta. Volt úgy, hogy negyedmagammal laktam kint. — Es akkor miért nem telepítették be erdővel? 60 �— Nem tudom, kérem. Egy időben úgy volt, hogy betelepítik, de aztán mégse. . . Majá a gépek, meg a vegyszerek! —akkor azt mondták. Dehát itt a gépek nem mindenütt tudnak dolgozni. És ahol aratni tud, ott szántani nem, meg ilyenek. .. És ötvenkilenctől kezdve mindent itt termeltek, amit muszáj volt. Kiírtak a gazdaságra száz hold napraforgót vagy lencsét? . . . Nosza, elvetették a Basa völgyben. . . Így aztán újra megtelt a puszta . . . Las­ san kihúzódtak ide a családok . . . hogy kik? Hát, ilyenek is, olyanok is. Akiknek még ez is jobb, mint a semmi. . . • — Van itt minden, kérem! Még nylonzazskó is !. . . Mondtam az üzletigazgató kartárs­ nak: Tessék nekm nylonzacskót adni, mert növekszenek ám a szocialista igények Basa­ pusztán is! A térde alatt féltenyérnyi seb. Mindig nyitott, gennyezik. Csont-tébécé. Fölvágta ma­ gának, hogy így majd kimegy belőle a gonosz. . . Minden reggel meg este kamillás víz­ ben mosogatja — az jót tesz neki. . . A bizonytalan színű levet a butik téglapadlójára locs­ csintja: meleg lesz ma, hadd hűsítse bent a levegőt. — Mivel szolgálhatok? — kérdi nagyvilágiasan, és kezét megtörli a köpenye elejében Az élesztő, szekfűszeg és romlott kolbász szagát a pálinka párolja be. — Innék valamit — mondom. A szemét kicsire húzza, de a szája mosolyog: — Honnan tetszett jönni a kartársnak? — Kiküldtek — mondom egyforma képpel. — Majd lesz itt egy kis javítás . .. A mosoly szétterül az arcán, mozdulatai eleresztetten szívélyesek lesznek: — Azért! Már azt hittem, hogy valami. . . olyan. — A kecskelábú asztal alá nyúl, ki­ vesz egy hasas korsót. — Mert tiltják . . . az okosok megtiltották. A poháron nem látok át. Behúnyom a szemem, nyelek, utána elismerően csavargatom a fejem: — Ez igen! Erre biztos van vevő! Csípőre teszi a kezét, szerényen, félrebillentett fejjel: — Hát van. . Nem mondom, mert van. Énnálam napjában kétszer megfordul a puszta. Velem kezdik a napot, de itt is végzik. — Van dolga ennek a pohárnak. — Nehogy azt higgye! Itt minden rendnek külön pohár dukál. A csírásoknak ott az a pikkoló. Egyik megvárja a másikat, de mind csak abból iszik... A gyalogosok emebből. Az öregasszonyok a festett pohárból, a fiatalabbak meg a nylonból... Nekik az tetszik, a modern . .. — És amelvikből én is ittam? — Az az István úré! Ebből kap a fiatalúr is, az agronómus. Meg ha jobb emberek jön­ nek — tette hozzá cinkosan. Nyugtázom a besorolásomat, aztán felmutatok a polcra: — Es az ott, az a talpas pohár? Ismét szelíden félrebillenti a fejét, s a gombokat számolja a kötényén: — Hát a z . . . abból én, meg Mártuska, a tanárnő szoktunk, ha kedvünk szottyan. Egy kis édeset, úgye ... • Az iskola ugyanabban az épületben van. csak be kell fordulni a sarkon. Nyolcszor nyolc méteres szoba ,az ajtó mellett kockásra pingált tábla, a padló viasszal beeresztve, a falakon Magyarország térképe, az állam címere, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc. Schönherz Zoltán képe, és egy plakát, amelyiken a robogó vonatból kibukó utas utolsó sikolyával még a balesetbiztosítás mérhetetlen előnyeire oktat bennüket. A sarokban virág, házi szőttes. A berendezés új, rongálatlan. A gyerekek egy kupacban zsenyegnek, az ablaknál. Valami száraz növényeket válogatnak. A tanítónéni hozzámlép és halkan mondja: — Ne tessék elrontani. István bácsi már jelezte, hogy érkezni tetszik. Legalább tartunk egy kis feleltetést. — Megfordul, tapsol: — Mindenki a helyére! Alsótagozatos iskola. Másodikosok éppen nincsenek, mert a tavalyi négy elsős meg­ bukott, és most ismételnek. . . A kislányok tisztábbak, rendezettebbek, a fiúk borzasak, némelyiknek retkes a nyaka és gumicsizmájukon még a múltkori eső sara is rajtaszárad Foltos ruha akad, szakadt egyetlenegy sem. 61 �A sovány, szárazmellű tanítónő a kályhánál eloltja a cigarettáját és kiköhögi magá­ ból a rekedtséget: — Gyógyfüveket válogattunk, tetszik tudni. Tavasszal szedtük, majd most eladjuk a felvásárlóknak, és vakáció előtt ebből megyünk kirándulni. De addig sokmindent meg kell tanulni, úgye gyerekek? Az egyik elsős fiú hirtelen csuklani kezd. A tanítónő gyorsan odalép és felrántja: — Szégyeld magad, fiam! Menj ki azonnal! Az ajtó mellett ülök. A fiú támolyogva, csukladozva jön felém, szeme fehérje kicsit kifordul. Megfogom, rároggyan a térdemre. A tanítónő a katedrára húzódik: — Disznót vágtak, és ilyenkor. . . elkerülhetetlen. Szürkén egykedvűen mosolyog, keze ösztönösen cigaretta után matat az asztalon. Intek a két legnagyobb fiúnak, hogy vigyék ki a gyereket. — Ők is disznót vágtak — rebben a tanítónő szeme, aztán lassan mozdul, kiviszi a kicsit. Felállítom a gyereket, és az arcukhoz közelhajolva végigkérdezem a nevüket. Néhány­ ról nem jön pálinkaszag, és pontosan azokról, akik jobban öltözöttek, tisztábbak, fésültek. Az ablakon át látom, hogy a tanítónő ledugja a fiú torkán az ujját. — Hol szoktatok inni? Néznek rám. A kicsik apró rettenettel, a nagyobbak dacosan sunyi fényekkel a sze­ mükben. — Otthon adja édesapátok? Valamelyik csoszogni kezd. — Vagy itt isztok, a boltban? A csoszogást mind átveszi. Egy szöszke kislány, akiről italszag nem jött, lassan pitye­ regni kezd. Kifordulok az ajtón. A gyerek egy platánfa tövében kornyadoz, a tanítónőt nem látom. Megkerülöm az épület sarkát. A butikból kiszól a nő: — Elvtárs! Bemegyek. A tanítónő ül, cigarettázik, előtte a talpas pohár, valami rózsaszín likőr­ rel, érintetlenül. Barátnője elibém biceg, kezét tördeli, félrefordított fejjel, alulról föl­ felé néz: — Nehogy azt tessék hinni!. . . Csak bolondoztam itt az előbb. Mert itt egyáltalán!. .. Csak mondom, jár egy kicsit a szám, elmegy az idő Leülök a másik székre. A tanítónő rámnéz. — Mióta tanít itt? — Mióta megnyílt itt az iskola: ötvenkilencben jöttem. — Férje? — Elváltunk. — Nehéz itt? Megrázza magát, kiegyenesedik ültében: — Nem . . . Nekem nincsenek igényeim — csak a három gyerek . . . ők az életem. — Meddig marad még itt? — H a . . . ha hagynak?. . . Nyugdíjig. Kétszobás lakást kaptam, jó fizetést, illetményföldet, kertet. . . Innen szeretnék nyugdíjba menni. Mosollyal palástolta sírhatnékját. Felálltam. A boltosnő újra elibém biccent: — Elvtárs, a jóistenre kérem!. . . Mindenki mérné! Szét is vernék ezt a vacakot, ha c sak egy reggel nem volna pálinkájuk!... Fogatlan szája, ráncosan, mereven remegett. • A föld csendesen páráll, az épületek déli oldalán a tyúkok már porban fürdenek. Az egyik lakás előtt vagy öt asszony ül a gallyon. A legfiatalabb ölében mocorgó pólyás gye­ rek már kékre fáradt az ordítástól. Nedves kis száján fekete légy tollászkodik. — Mi baja lehet a kicsinek? — Hát én mór nem tudom! — mosolyog dühös-kényszeredetten az anyja. — Evett, kipe­ lenkáztam, ánizst is adtam neki, minden!. . . Itt fogom az ölemben, de így is sír. Egy behorpadt szájú nene hunyorogva fölnéz: 62 �— Ki tudja azt, lelkem, miért sírhat egy ilyen apróság? Azt se tudni, hogy máskor meg miért nevet. Azt mondják, az angyalát látja olyankor. . . hát lehet, hogy most meg az ördög incselkedik vele. Ebben mind megnyugszanak. — Meleg van — mondom. — Hát meleg, az van! — erednek beszélgetésbe. — De kell is már! Itt, Basavölgyben még semmi tavasz nem volt, csak a szél, meg a szél!. . . — Talán melege van a gyereknek — makacskodom. — Be van szorítva a toll közé, és melege van. — Az lehet, Rozi — ad igazat egy néni. — Mert lásd, rólam is lekívánkozik már a szvetter. Mind helyeselnek. Udvariasságból. Hogy nekem is legyen valami igazam, ha már eny­ nyire töröm a csordajárást. . . Hívás nélkül benyomulok a fiatalasszony után. A többiek is Fogalmuk sincs, mit akarhatok, de mindenesetre: történik valami. Az ötvenes évek közepén épült egyszobás típuslakás. A szobaajtó nyitva. Bent csővázas bútorok, nem egy garnitúrából. A padlón rongyszőnyeg, itt-ott felgyűrődve, megszakadva, sohasem mosottan. A konyhában vizeslóca, leterítetlen asztal hokedlikkal, és a hátsó sa­ rokban egy utólag beépített falitűzhely. Előtte nagy halom piszkos pelenka savanyodik. A falon egyetlen nagy szentkép, széles, megfeketedett kerettel, üveg nélkül. Hogy a nyomott papiros valaha kiről szólt, azt az asszonyok sem tudják. Hosszas szemlélődés után a szvetteres néni annyit állapit meg: — Szent, az biztos, mert ott a glória a feje körül... Mikor a fiatalasszonyék ide költöztek a pusztára, itt találták a falon. Hát hadd legyen. Az ágyon a kibontott kicsi megnyugodva levegőzik. — Az iskolában a gyerekek — mondom — bepálinkáztak. Teljes csend. Még a pillájuk se rebben. Én azonban nem folytatom. Erre egy kerek­ képű, pirospozsgás asszony illően fölhördül: — Bepálinkáztak?! Ne tessék mondani! — Az — mondom, mintha belemennék a játékba. — Legalább a fele ivott. — Ivott?! Te kegyelmes Úrjézus! — Mind egyszerre kezd mozogni, kezüket tárogatják, sopánkodnak. Aztán egycsapásra únják el, csak a pirospozsgás harsog még: — De hát hogyan jutottak hozzá?! A szájából dőlt a pálinkaszag. Megnéztem még pár lakást. Mindenütt ugyanaz a hanyagsággal elegyes, kedélyes nem­ törődömség fogadott. Az utolsó házba már nem akartam bemenni, de egy alacsony, akku­ rát félrefésült hajú ember kibicegett elém. A lába gipszben. Négy hete dobta föl a bika. A szobában, konyhában rend, tisztaszag, az ablakon függöny, az asztalok leterítve. A megvetett ágyon díszpárna. Szabadkozott, hogy nincs rend, mert az asszony kiment az il­ letményföldre, a kukoricát utánavetni. Most. hogy végre esett ez a kis eső. a száznapos talán még beérik. • — Én kérem, soha nem gondoltam volna, hogy ide jutok — mondja, és mosolya mögött ott bújik a sértődöttség, hogy a lekicsinylés első jelére előugorjon. — Negyvenkilencben Pestre mentem, hidásznak. Megszereztem a szakmát. Aztán a földalattihoz, keszonmester­ nek. Itt történt a baj. Lent voltunk, nyomás alatt és valaki fönt elnézte a feszmérőt. Né­ gyen voltunk lent, de csak én jöttem föl élve. Engem is úgy hoztak. Négy hónapig fe­ küdtem a kórházban, utána szanatóriumban. Aztán azt mondták, kerüljem a várost: le­ vegő kell, napsütés — és nyugalom, meg nyugalom. .. Majdnem szétszaggatta az idegei­ met az a nyomás. Akkor kommendálták a feleségemet. Lakást meg csak itt kaptunk. Hát abból az okból jó, hogy itt igazán van nyugalom. Meg levegő is, meg csend is. Úgy számítottuk, hogy öt év alatt megszerezzük magunkat, és akkor vissza tudunk menni a faluba... Manapság könnyen lehet falun házat venni: a fiatalok elmennek a városba al­ bérleteskedni, az öregek meg kipusztulnak. — Hány éve laknak itt? — Tíz lesz. . . Az az igazság, kérem, hogy tíz lesz. Mert közben tönkretették a kiszámí­ tásomat. Alig voltunk itt egy éve, levelet kaptam, hogy mert dolgozni tudok, leveszik a rokkantságit. Először felére, aztán negyedére. Mikor másodszor is lecsíptek belőle, föl3 6 �utaztam Pestre. De ártatlan kézzel jöttem vissza . . . csak én fizetnék rá. Nem? . . . Meg nem az ember hibás kérem, hanem a rendelet. Mindig a rossz rendelet szaggatja szét az ember torkát, nem a másik ember, én csak azt mondom! — És így már nem is lesz ház? — De lesz! — Gondosan pótolt fogsorát összecsapta: — Lesz, kérem! Még tizenkilenc hónap, és együtt lesz a pénz! — Ugy látszik, lehet itt keresni. — Azt lehet. — Nevetett. — Azt igazán lehet. Csak találni nehezen . .. Kilenc évi áta­ lányban ezerháromszáztizenhét forint, ötvenhét fillér a keresetem. Mikor hogy. Változó. Most éppen ezerhat, ezerhét. — Ebből tesznek félre? — Nem. Ez a kiadásunk, kérem. A fejadag megváltása, só, paprika, néha egy-egy ruha ... Eleinte még bútor is kellett. Meg csipke. Az asszony azt mondta, öljem meg, de neki akkor is kell az ablakra függöny. Hát jól van . .. rendes asszony, azért. Rendbentartja nekem a lakást, főz, mos — meg az illetményföldet, azt is megkapálja. Mert abból van a pénz, kérem! Hatszáz négyszögöl illetm ény... — Gyerek nincs? — Id e?!...Aztán vállal még az illetményhez két-három holdat. Ezektől — intett ki megvetően az ablakon. — Nekik miért nem kell? — Azt ők tudják. Van olyan, amelyik ki se veszi az illetményföldet. — Csapott a ke­ zével. — Tíz kocsi kukorica, három kocsi krumpli, két kocsi tök — ez az évi átlag! Ezen eltartok két kocát, minden szaporulatával, meg még veszek is süldőt, ha a terv úgy kí­ vánja. Évi húsz hízott süldő, szerződésre! Ez a kvóta, kérem! Hátradőlt a széken, gipszbeöntött lábát lassan rezegtetni kezdte: — A tavalyi naptári évben huszonnégy mázsa hetvenhat kiló előhúst adtam le, átlag tizennyolc forint, negyvenkilenc fillérjével. . . — Hirtelen eltorzult az arca, és előredőlt: — Nem hiszi?! — Dehogynem! — . . . Mert ha nem hiszi, itt a könyv! Agresszíven nyomta az orrom alá: kis híján négyszázezer forint volt beírva a takarék­ könyvébe. — Milyen házat akar venni? Újra benyúlt az asztalfiókba, hosszú szivart vett elő, gondosan leharapta az egyik ve­ gét, megnyálazta a másikat, és az égő gyufa lángja mögül hunyorított rám: — Félmilliót áldozok rá, kérem! • — Az ántivilágban a juhászság volt a legizésebb fgolalkozás a pusztán. Mert ahhoz ér­ teni kell: farkalni, nyírni, elletni, kicsiket gondozni — meg aztán a sokféle betegség. An­ nak mindnek tudni kell a nyitját... Ezért becsülik meg a juhászt. De ha már két-három évben elrontja a renomét, mert nincs meg a szaporulat, vagy nyáron mindig beüt a kólika, akkor azt mondja a főintéző: Na kend meg. . . hát kend meg elmehet kocsisnak! És ha nincs neki saját nyája, hogy lábra álljon, akkor bizony el is megy. Mert a kocsisnak is rangja van. Két jó ló, a szűkösebb világban négy hold ára! Arra vigyázni kell, azt kímélni kell, ápolni tudni... De ha az illető, mondjuk, ott sem felel meg, akkor azt mondja neki az intéző: Na, kend, hát menjen csak be az istállóba, csirás­ nak!... És hogyha nem gyűjtött valamicskét, hogy a falu szélén házat vegyen, akkor bi­ zony . .. bemegy. Mert az még mindig rendes munka. A teheneket fejni, a vemheseket gondozni, kör­ mit, száját rendben tartani — az még mindig tudomány... De ha, teszem azt, ott is kite­ lik az esztendeje, akkor azt mondja neki az ispán: Hallja, maga Szentgyörgykor kihajtja a csordát! És ha nincs neki lánya, aki szerencsét csinált, mert elvette valami állami ember, vasutas vagy útkaparó, akkor bizony megteszi azt is. Mert ott még figyelni kell tudni: melyik jószág mikor vette föl a bikát, fel ne fúvód­ janak, meleg tüdejüket le ne forrázzák a jószágok . . . De ha ott is alkalmatlannak talál­ nák, akkor egyszercsak azt mondja neki a csősz: Hé! Holnap jössz ki a mezőre! Jó leszel te még gyalogosnak! 64 �Felállt, hátat mutatott, de aztán csak visszafordult. Ősz haja kétoldalt rálógott a fü­ lére, mosolya kicsit keservesre sikerült: — Mert olyat én még nem hallottam, kérem, hogy valaki gyalogmunkásnak meg ne felelt volna. Hát még itt! Basapusztát a jóisten egyenesen a gyalogmunkásoknak terem­ tette!. . . Nem néztünk egymás szemébe. Az ajtóitól, ablakaitól megfosztott vadászház süketen, vakon bámult ránk. Fölötte gólyapár keringett izgatottan. Tavaly még itt volt a fészkük, a télen azonban ledőlt a kémény. Társam valami kaján elégedettséggel dörzsölgette egy­ hetes borostáját: — Menjetek innen, gólyák! Menjetek csak!. .. Hirtelen megkérdeztem: — Bátyám miért jött ide? Egy pillanatig zavart volt az arca, de aztán mosolyt ragasztott rá, és felcsattant a hangja: — En, kérem? . . . Nekem, kérem, a kutya se mondta!. . . Negyvenöt után lehettem volna kocsis, vagy csirás. . . még tán traktoros is! Két fiam az lett. Házat építenek! De en megmaradtam magamnak. Es mikor, vagy nyolc éve, ide ki lehetett húzódni, akkor ki­ húzódtam. — De miért? A kappan csontjait lassan birtokukba veszik a legyek. A savanyúuborka maradványait visszacsomagolja, aztán leüti a sörösüveg kupakját, iszik. Utána rámnéz, megvonja a vál­ lát, és lába közt a füvet kezdi szemlélgetni. Oldalt, a bokrokon túl hirtelen zaj támad, aztán elnémulnak, csak lihegés és dulakodás hallatszik. Odarohanunk. Három gyalogmunkás hempereg a füvön, tépik egymáson az in­ get, csomókban repül a haj. Mozdulni akarok, de az öreg megmarkolja a karomat. A szeme lázasan csillog, maradék pudvás fogát összecsikorítja. Érzem: még egyet mozdulok, és mi is lent hempergünk a füvön. Egy tagbaszakadt, szeplős arcú ember egyszerre csak fölül és nevetni kezd. Orravére összekeveredik a nyálával, de ő csak előre-hátra hajlong, és nem kap levegőt a kacagástól. A másik kettő föláll, ruhájukat igazgatják, és kivörösödő arccal vigyorognak. — Na! — jut végre szóhoz a szeplős. — Hát megmondtam, hogy nekem kell ez a fa, oszt kivágom! Hát kivágtam! A fiatal, sudár juharfa lefelé dőlt a lejtőn. Az öreg végig ment mellette, kétszer is, azután megállt a hegyinél, és kiköpött a szeplős felé: — Te mocskos! Hogy vesztél volna meg az anyáddal együtt! Hát nem tudtál várni, míg ezek a gerlék felnevelik a kicsiket?!. . . Nem érdemli az ilyen még a levegőt se! Négy pelyhes kismadár nyúlt el a felső ágak között. Az öreg még átkozódott, a szeplős hetykén, fölényeskedni akarón vigyorgott, aztán las­ san összeszedelőzködtek és indultak vissza a munkába. A tornácoszlophoz támaszkodva még sokáig hallottam egymás szavába vágó, hisztériás kiabálásukat. • — Hülye barmok! — acsargott valaki a hátam mögött. Alacsony, kövér ember állt ott, vállán csak vendégként billegett a kasza. — Ezeknek mindegy, csak fészek legyen a fán, nyúl a bokorban, akkor eljátszanak! . . . Bélpoklot az ilyen hasába, nem szocializmust! Lépett vagy hármat, és úgy csinált, mintha akkor venne észre: — Bocsánat! - Letette a kaszát és szertartásosan nyújtotta a kezét: Somogyi Tóth János, okleveles fejőgulyás a nevem. . . örvendek. — Kiballagott etetés előtt egy kis takarmányt vágni? - szívélyeskedtem vissza. — Á , kérem! — Szürke zsebkendőt vett elő, és arcát, nyakát törölgette. — Nem fejek én már! Nem hívnak már engem senkinek se! Végtelen megbotránkozással húztam fel a szemöldököm. Erre várt: — Úgy a’ ! . . . Nincs két hónapja, hogy az agronómus elvtárs letetette velem a villát. Ugyan, nem tettem, hanem dobtam. Kivágtam a placcra, és azt mondtam: Jól van. én ki­ mehetek gyalogmunkásnak, de ha valaki is azt hiszi, hogy akkor megszűnnek a lopások, hát nagyon téved!. . . Í gy mondtam neki, kérem, pedig hát ő, szegény, nem is hibás. Négy­ szemközt megmondta nekem, hogy ismeri az értékemet, dehát a többi! A többi csirás szállt rám, de leginkább az a platinafogú gazember! 5 65 �Az, kérem!. . . Mert. az a földkerekséget is ellopná, ha az atyaisten egy percre félre­ nézne! Ellágyult a hangja, szinte zsírosan kéjes lett: — De most rávitte isten igazsága! — H át. . . elég jól meggyomrozta a bika. — Nem az kérem! — Legyintett. — Az már régen kijárt neki. — Közelebb hajolt dia­ dalmasan: — Hanem most, hogy nem tud járni, most nem fogy éjjel az abrak!. . . Hm? . . . Leült a korhadt lépcsőre, és szemét rámfüggesztve bólogatott. — Érdekes — mondtam. — Az! — Felállt, egészen közel húzódott hozzám: — Ezért jött az elvtárs? — Diadal­ masan kacagott. — Tudtam én, kérem, hogy nem veszhet el az igazság! — Szerényen le­ sütötte a szemét. — Én, kérem nem szoktam árulkodni, de úgy éreztem, hogy ezt köte­ lességem megírni a központnak. . . Mert azt mondta nekem az agronómus elvtárs: menjek más tehéntelepre a gazdaságban. De én neem akarok innen elm enni!... És az nem igaz­ ság, hogy én elmenjek, a többi meg ittmaradjon büntetlenül! • Éjjel odakint, a völgyön kívül megint esett az eső, de azért háromnegyed nyolcra, nyakig sárosan, befutott a Zetor. A felsőtagozatos gyerekek zsibongva helyezkedtek el a pótkocsin. A gerincen túl szemerkélni kezdett. A motor hangja el-elmélyült, ahogy az egyre na­ gyobb dágványokon cuppogtak át a kerekek. Aztán lejutottunk a horhosba. A traktor har­ sogva vágott neki a híg sárnak. Pár száz méter után nagyot bakkantunk, a motor hör­ dült még néhányat, aztán már csak a vezető átkozódása hallatszott. Lemásztunk. A traktoros kiegyenesedett a motor mellől és olajos kezét törölgette: — Semmi baj nem lenne, ha ez a masina repülni tudna, mint a madár. De így ... Körülbelül fele úton voltunk. A gyerekek lassan szivárogni kezdtek kétfelé. A kissebb rész vissza a pusztába, a többség pedig le a faluba. Egy kerekfejű, piszeorrú kiskölyök mellém szegődött, ahogy felkapaszkodtam a bokrok között húzódó ösvényre. Egy darabig csendben csúszkáltunk a szivacsos sárban, majd fel­ kiáltott: — Pesten tévé is van? — Az is. — Hm . . . — morfondírozott. — Meg rádió is, meg mozi is . .. — Mellém loholt: — Hány mozi van Pesten? — Az ördög tudja. Sok. — Az jó . . . - mélázott el újból. - És a bácsi abba megy, amelyikbe akar. . . Nálunk még villany sincs. Le-lemaradozott, elnézegette a fákat, és az eső elől bokrok közé húzódott madarakat kuthászta. Egyszercsak megint ott trappolt a nyomomban: — Bácsi? . . . Maga szereti a lakóhelyét? — A hangja felnőttes volt, kicsit kenetteljes; sehogyan sem illett hozzá. — Nem nagyon. — Igyekeztem közömbös maradni. — Akkor a bácsi nem jó hazafi — állapította meg diadallal. — Honnan veszel ilyeneket? Oldalt billentette a fejét, mint a kiskutya, ha madarat lát a fán: — Mert fogalmazást írtunk, és akkor mi pusztaiak azt írtuk, hogy nem is szeretünk a Basa völgyben lakni, és akkor javításkor azt mondta a tanár bácsi, hogy mi nem is leszünk jó hazafiak, mert a jó hazafinak szeretni kell a lakóhelyét! — vágta ki egyszuszra, aztán csak nézett rám, mint a hitetlen bűnös a penitenciát osztó papra. Felértünk az utolsó kapaszkodóra, megálltunk fujtatni. A szemetelő eső már korábban elállt, s most vettük észre, hogy odalent a nap süt. Csak néhány kósza felhő piszokfoltja rak — traktorok kúsztak szét. ragadt még a melegnek kitárulkozó tájra. A szárítkozó vetések között apró katicabogaA gyerek egyre komoly maradt: — . . . Ha fával betelepítik a Basa völgyet. . . akkor ott erdő lesz? — Akkor az lesz. A száját elkerekítette, fekete szeme felcsillant: — . . . A pusztát meg lebontják? — Remélem — mondtam a felnőttek hülye óvatosságával. Hirtelen felkacagott, és futni kezdett lefelé, a többiek után: — Lebontják a pusztát! Lebontják a pusztát! 66 �AZ ÉLŐ MADÁCH RADÓ GYÖRGY MADÁCH-ÉLMÉNYEIM A z e m b e r tra g é d ijá n a k ismerete és szeretete hozzátartozik a magyar művelt­ séghez (némiképp a műveltséghez már más országokban is). Tanultam az iskolában, láttam színpadon, hallottam a rádióban többször is, idéztem — néha már meg is feledkezve a forrásról — , mindebben semmi egyéni nincs: kívülem százezrek, m il­ liók elmondhatják ugyanezt a hazában. S hogy amikor a sors véletlenül összehozott 1959-ben egy ukrán műfordítóval, aki épp befejezte a Faust átültetését és magyarul is megtanult, akkor kötelességemnek éreztem Madách Tragédiájára terelni a fig yel­ mét — ezt is százezer, m illió honfitársam megtette volna, ha véletlenül ő kerül hasonló helyzetbe. Különösképpen azonban nem foglalkoztam a művel vagy írójával, legfeljebb az ejtett gondolkozóba, hogy miért vitáznak annyit optimista vagy pesszimista voltán. S a magam számára kész voltam a felelettel: egy műalkotás pesszimista vagy opti­ mista voltát nem az itészek döntik el, hanem a közönség: az olvasók, nézők, hall­ gatók. Ha egy könyvtől vagy előadástól levert hangulattal búcsúzunk, akkor az pesszimista — ha viszont felemel, akár a tragikum megtisztító erejével, akkor opti­ mista: így gondoltam. Madách Tragédiájának hatása alatt úgy érezzük, mintha a világot, az életetmozgató nagy törvényeknek váltunk volna részeseivé s a mű hő­ sével immár együtt haladnánk, a magunk útján is küzdve, bízva — tehát ugyan hol lehet itt szó pesszimizmusról? Így gondoltam. Ennyi volt minden Madách-élményem. S jött 1964, Madách halálának centenáriuma. Cikkek készítették elő. Majdnem mindegyikben szó esett a Tragédia külföldi nép­ szerűségéről. „Csaknem húsz nyelvre fordították le” — olvastam itt; „húsznál is több n yelvre fordították le” — állt amott; „húsz idegen nyelven is megszólalt” — közölte egy harmadik cikkíró, s ezek az ellentmondások elárulták, hogy a mű külföldi pá­ lyafutásának felmérése még nem történt meg. Utoljára 1942-ben Halász Gábor adott az eddig legteljesebb Madách-kiadás jegyzeteiben kiegészítést Voinovich Géza 1914 évi bibliográfiájához... A filológust izgatja az ilyen „fehér folt” — hozzáfogtam a Tragédia -fordítások adatainak és szövegeinek, valamint az idegen nyelvű Tragédia-előadások adatanyagá­ 67 �nak összegyűjtéséhez. Ez levelezéssel járt. Először Sivirsky Antallal, az első világ­ háború után neveltgyermekként Hollandiába került, ott maradt s ma ottani egye­ temen előadó Tragédia-fordítóval kerültem korrespondenciába s ma már jónéhány fordítót személyesen ismerek, másokkal pedig — Tokiótól az amerikai Portlandig — levelezésbe kerültem. A fordításkritika régóta kenyerem, megpróbáltam kidolgozni olyan módszerét is, melynek segítségével nem szonettnyi terjedelmű versnek, hanem egész eposznak vagy hatalmas regénynek a fordítását lehet a tárgyi bírálat serpenyőjére tenni (ki is próbáltam Mickiewicz Pan Tadeuszának és Tolsztoj Háború és békéjének magyar fordításán): és csábított az a gondolat, hogy végre a teljesség igényével történjék meg egy magyar mű idegen szövegeinek értékelő ismertetése. És megindult a Filológiai Közlönyben Az ember tragédiája a világ nyelvein című cikksorozatom. Első három közleménye már megjelent. A téma, az összegyűj­ tött. anyag azonban népszerűbb és fürgébb közlést is igényelt, mint egy akadémiai folyóiraté, ezért a Magyar Nemzet, a Látóhatár és a külföldi magyaroknak szánt Magyar Hírek hasábjain is beszámoltam — az egyes orgánumok jellegének megfelelő formában — gyűjtésem eredményéről. Már elkötelezettje, szerelmese voltam a Madách-témának. A Tragédián túlmenően is. Mert nem lehet egy művel csak egy bizonyos aspek­ tusban s az író életművéből kiragadva, behatóan foglalkozni. Legalábbis a műre és írójára vonatkozó legújabb kutatásokkal kell megismerkednie annak, aki témá­ jával lépést akar tartani. Waldapfel József Madách igazáért, Sőtér István Alom a történelemről, Baranyi Imre A fiatal Madách gondolatvilága és L. Kiss Ibolya Az asz­ szony tragédiája című művei — hogy csak néhányat említsek — ismereteimet is gaz­ ÚJ UTAKON A MADÁCH-KUTATÁS Irodalmi emlékünnepeinkhez gyakran kapcsolódik az alkalomszerűseg rosszízű utó­ hatása. Az alkotót, akinek évfordulóját üljük éppen, hajlamosak vagyunk gyorsan her­ vadó koszorúkkal ünnepelni, szóvirágokkal nagyra méltatni, hogy azután mihamar ismét feledésbe menjen, sót néha valós értékeit is visszautaljuk a múltba. Ez a megismétlődő, előlegezett félelem szerencsére megalapozatlannak tűnik, ha Madách Imre minden eddigit felülmúló nemzetközi sikerének fényében tekintünk vissza a centenáriumát követő, azóta eltelt három esztendőre. Az érdeklődés áramával ösztönzött kutatás és tolmácsolás valamennyi sikerét felvo­ nultatni szinte lehetetlen, számontartani is nehéz. Így a teljesség igényének mellőzésével csupán arra vállalkozhatunk, hogy a legújabb eredmények, törekvések közül villantsunk fel néhányat, tételünket bizonyítandó: a Madách-évforduló jelentőségét nem az UNESCOdátum adta, hanem maga az izgalmasan modern, egyetemességében is hazai kulturánk szerves részét alkotó életmű. • Dr. Kozocsa Sándorhoz, a neves bibliográfushoz a hír vezetett el, hogy Madách-bibli­ ográfián dolgozik, olyan művön, amely régen várt eredménye lesz a kutatásnak. Mióta foglalkoztatja Professzor Urat a Madách-bibliográfia kérdése és hogyan került sor a munka megkezdésére? Bármily jól is hangzana, nem mondhatom azt, hogy a centenárium hatása alatt láttam 68 �dagították és új gondolatsorokat is megindítottak bennem. M ár kényszerítő szüksé­ gét éreztem, hogy ezeket a gondolatokat az érdeklődőknek — s ki nem érdeklődik hazánkban Madách iránt! — továbbadjam. Ezt a beszámolómat mintegy számadásnak tekintem a Palócföldnek, de a lap­ névvel kifejezett fogalomnak, a Madách Imre Szűkebb hazáját jelentő palócföldnek olvasó népe előtt is. S beszámolóm során most oda érkeztem, hogy elmondjam: szi­ nésznő feleségemmel évek óta dolgozunk az irodalmi témák modern, szemléltető közreadásán. Audiovizuális módszereket dolgoztunk ki: magnetofon, vetítés, szavalat, zene, zörejek, színek felhasználásával és a TIT , népfront-klubok, szakszervezetek, művelődési otthonok stb. rendezésében évek óta találkozunk a közönséggel. L er­ montov és Jevtusenko, az ezeréves lengyel irodalom, a lengyel humor vagy a bolgár ballada témái mellett legkedvesebbként Madáchról beszéltünk és beszélgettünk. A la p ­ témámról, a Tragédia külföldi népszerűségéről szóltam, s a magnetofonról megszólalt (Mohácsi Jenő tolmácsolásában) Kepler németül, majd „Ich hör’s ich hör das Lied der Zukunft” szavai után a Marseilaise csendült fel az előadótermekben s utána Danton mennydörögte franciául (Roger Richard szövegével): „L iberté! Égalité! Fra­ ternité! . . De szemléltető formát próbáltunk adni az életrajzkutatás eredményei­ nek is. Botorkáló költőből hogyan lesz egy világdráma szerzője? A fiatalkori vers­ próbálkozás hogyan forr ki a Tragédiában? — A z előadó minél kevesebbet beszél­ jen és minél többet az illusztráció: fiatalkori vers részlete „élőből” , majd ugyanaz a gondolat, olykor néhány azonos szó is a magnóra vett színpadi részletből. . . Vagy Székely Júlia A két Madáchné című drámájának nagyjelenete: idősb Madách Imréné született Majthényi Anna magnóból, ifjabb Madách Imréné született Fráter Erzsi ugyanaz a hang „élőből”. .. És még más illusztrációk is, a technika szolgálatba á llí­ tásával . . . A Madách-év alkalmából sokfelé beszéltünk és beszélgettünk így az or­ munkához. A téma azóta foglalkoztat, mióta bibliográfus vagyok. Vörösmartyn kívül sen­ kivel sem foglalkozom oly régóta, mint éppen a Tragédia szerzőjével. Közben — 1952-ben — megjelent Móricz-bibllogréflám, de az anyaggyűjtést Madáchról folyamatosan végeztem. Fiatal korom óta halmozom a róla szóló irodalmat, cédulákon és kötetekben, sőt őrzöm Madách Imre egy korai, Lónyay Menyhérthez írott, már kiadott levelét is. A törzsanyag azonban negyven éve folyamatosan megjelenő Magyar Bibliográfiámban van lefektetve. Az eddigi összegezett adatok máris többezer tételre mennek, tartalmazzák Madách műveit, a róluk készült recenziókat és az irodalmat. Milyen problémákkal kell megküzdenie a Madách-bibliográfia összeállítójának? Legnehezebb feladatom kétségkívül a fordítások és a színházi bemutatók kritikáinak minél teljesebb összegezése. Ez a munka sohasem nevezhető befejezettnek, és a magam részéről minden emberileg lehetségest megteszek a teljességért. Sok buzdításban volt ré­ szem Szabó József balassagyarmati barátom részéről, akinek rendkívül értékes gyűjte­ ményét körülbelül 80%-osnak tekinthetjük. Segítségét állandóan érzem, most is fel­ ajánlotta. Milyen fejezeteket találhat majd a kutató a készülő műben? Első helyen az életrajzi vonatkozásokat említeném. Az adatok ezrein keresztül egy szöveg nélküli életrajzot akarok így összeállítani. Természetesen külön nagy fejezetet alkot a Tragédia és irodalom: a hazai és külföldi kiadások, kritikák gyűjteménye. A rendezés szempontja itt nem a földrajzi elv lesz —tehát Madách és főműve az egyes országokban —, hanem az időbeli egymásután, ahogyan a Tragédia külföldön megjelent és tért hódított. Így sikerülhet majd az egy-egy korra vonatkozó visszhangot rekonstruálni. Külön rend­ szerezem a szépirodalmi és képzőművészeti feldolgozásokat. E témához is bőséges anyag­ gal rendelkezem már. Madáchról többszáz lírai verset írtak, de alakját, életét regény­ 69 �szágban, ámde a Tragédia nem kampánytéma, s azóta is van alkalmunk hol itt, hol ott a közönség elé lépnünk vele. Az ember tragédiájának külföldi pályafutása, és akkor már vele együtt a szerző életének, alkotásának kérdése külföldön is talál közönséget. Kezdtem a témáról cikkezni, előadni más országokban is. Természetesen, mindenütt kiemelve a szín­ helyül szolgáló ország vonatkozásait. 1964-ben a moszkvai művészettörténeti intézet­ ben az 1904— 1905-ös három orosz fordítás és a cári cenzura által megsemmisített negyedik (időrendben legelső) fordítás történetét emeltem ki (akkor Martinov új, ki­ tűnő szövege még nem jelent meg). 1965-ben a nyugatnémetországi Konstanzban, a fordító és a színház viszonyának szentelt konferencián Dóczi Lajos és Mohácsi Jenő szövegének példájával bizonyítottam, hogy a fordítás jellege befolyásolja egy mű színpadi sorsát 1966-ban a kassai szlovák nyelvű bemutató előtt Királyhelmecen, majd a budapesti Csehszlovák Kultúrában Éva három monológja (az egyiptomi rab­ nőé, Kepler feleségéé és a londoni szín záró monológja) szólalt meg az „élő” magyar szöveg után magnóról — több fordító kitűnő tolmácsolásában, ugyanabban az évben a hamburgi és a göttingai finnugor tanszékeken a Tragédia német nyelvű pálya­ futásáról adtunk illusztrált beszámolót, Lahtiban pedig a finn rádiónak Manninen és L yy fordításáról beszéltünk. 1967 májusában, amikor a Nemzeti Színház Varsóban a Tragédiával vendégszerepelt, mi az ottani Magyar Intézetben adtunk elő Madáchról és művéről, a lengyel vonatkozások kiem elésével... Szeretjük ilyenfajta előadásainkat: érdeklődési körünkből megválasztott témá­ ink iránt örömmel adjuk tovább az érdeklődést, a forma is egyre újabb lehetősége­ ket tartogat, megismerjük országunkat és sokféle emberrel kerülünk kapcso­ latba — külföldön pedig a magyar műveltség örök értékeit propagáljuk. Már eddig két nagyszerű színházi élményt is kaptunk előadó útjainkról. 1966 ben és drámában is sokszor feldolgozták. Szeretnék képet adni a képzőművészet terüle­ téről is, felvonultatva a neves művészek sorát Zichy Mihálytól Buday Györgyön át Kass Jánosig. A gyűlő anyag rendszerezése közben milyen kép alakult ki Professzor Úrban a Ma­ dách életmű fogadtatásáról? Sajnos, nem a legkedvezőbb. Idehaza a múltban nem értékelték annyira, mint kellett volna és fogadtatása még ma sem olyan, ahogyan a mi korrunktól elvárható volna. A Tragédia világméretű felfedezése számomra nem meglepetés, hiszen az egyetemes emberiséghez szól. Hogy saját fiatalkori megállapításomat idézzem: a Faust, melyhez annyiszor hason­ lították Madách művét, az egyén tragédiáját ábrázolja, addig Madách az egész emberiség sorsát vizsgálja. Időszerűsége időtlen, és meggyőződésemet, hogy ma még beláthatatlan hatását a világirodalomra kifejtve végül is bekerül annak vérkeringésébe, és elfoglalja méltó helyét a Faust és a Divina Comedia mellett. Ennek a térhódításnak fontos eszköze lehet egy jó bibliográfia. Munkám végső céljának ezt vallom. Az elmúlt években számos újabb interpretálási kisérletet láthattunk. Ezekről szeret­ nénk valamit hallani. A valóság mutatja meg napról-napra, hogy a könyvdrámának tartott Tragédia élő dráma, amelyért a közönség egyre jobban lelkesedik, szeretettel csügg nyelvén, s mindenki cso­ dálja, mennyire korszerű. Véleményem szerint létjogosultsága minden rendezésnek van, mert közelebb hozza a művet, az olvasóból nézőt formál. Természetesen más kérdés, ha a rendező erőszakot tesz az irodalmi anyagon; gondolok itt a legutóbbi bécsi musical­ változatra. Az ilyen interpretálási kisérleteknek Madách szövege ellenáll. Mit tart a Madách-kutatás legfontosabb feladatának? Egy tüzetes nagy életrajz megírását. Az utolsó órákat éljük a részletes biográfia elké­ 70 �áprilisában a kassai szlovák nyelvű bemutató során T ib or Rakovsky rendező C tibor Stitnicky rem ek fordításának felhasználásával megmutatta, hogy a mű teljes m e g ­ értése, m ondanivalójának elm élyü lt felfogása m ennyire összeegyeztethető a korszerű színpadi eszközökkel; errő l a k iváló előadásról a Látóhatárban adtam részletes elem ­ zést. Varsóban a budapesti N em zeti Színház m ár ism ert előadásának bemutatása­ kor arra k ellett gondolnunk, hogy a m agyar— len gyel barátságnak korábban csak romantikus elem ei napjainkban m iként telítődnek politikai, gazdasági és kulturális realitásokkal; felejth etetlen élm ény volt, am int m agyar szó — s éppen M adách szav a — csendült m eg Len gyelország vezető színházában, m ajd a közönség, m ely a szám ára ism eretlen nyelven elhangzó szöveg részleteit ugyan nem érthette meg, csak a törté­ nelm i vezérfon alat követhette nyomon, m ilyen spontán s értő tapssal kisérte ennek az előadásnak pompás, nyelvism eret nélkül is teljesen érthető és átélt zárójelenetét, am int Á dám az izgalm as álom, az ébredés, az Ú r szavai után, É va v á llá t átkarolva, elindul v e le a szín háttere — a jövő, a valóságos történelem — f e l é . . . Legfőképpen azonban azért szeretünk egy-egy ism eretterjesztő előadásunk ke­ retében kapcsolatban kerülni sokféle em berrel, m ert ennek során rendszerint tovább sarjadzanak saját gondolataink. A Madách-kutatás legújabb eredm ényeinek és a T r a g é d ia kü lföldi pályafutásá­ nak audovizuális eszközökkel történő, népszerű ism ertetései s az ezekhez fűződő b e­ szélgetések során a képekből, hangokból, m egjegyzésekből a korábbinál plasztiku­ sabban bontakozott ki előttem Madách élete. A m ik o r L . Kiss Ibolya kön yvét ism er­ tetem, m ely dokumentum ok egész seregével bizonyítja, hogy Fráter Erzsi a válás után az anyagi és erkölcsi nyomorúságon k ívü l pszichikailag is m ilyen válságba ke­ rült, akkor bennem és hallgatóim ban a köztünk tám adt dialektikus kapcsolat során felm erü l a gondolat: ezt M adách Im re is tudta v a gy legalább érezte; s ha ed d ig a szítésére. Az előzményeket készen találjuk: lényegileg már mindent felkutattak hozzá, Barta János és Balogh Károly műveiben pedig kisérleteket láthattunk. Utóbbiról annak idején recenziót is írtam a Literatúrában, »Madách papucsban« címen. A feladat nem könnyű, önmagában is életmű nagyságú. Jelentősége a hazai kutatáson túl is nagy lenne: mert amíg a nagyvilág Madáchot csak a Tragédia többé-kevésbé sikerült fordításaiból ismeri, nem következhet be az a frontáttörés, amelyről az imént beszéltem. Befejezésül a mindnyájunkat érdeklő kérdés: mikorra várhatjuk a Madách-bibliográfia elkészültét? A munka befejezését az évtized végére tervezem, a művet magát pedig két kötetre, 600— 800 oldal terjedelműre. Mához egy évre már közelebbit is mondhatok talán róla, esetleg a nagyközönség elé is léphetek egy előadás keretében, ahol a feladatról, módszereimről, a problémákról szólnék, és bemutatnék néhány érdekességet is. Erre talán éppen Balassa­ gyarmaton kerül majd sor. . . • Az előző dr. Kozocsa Sándorral készült interjúban többször is elhangzott Szabó Jó­ zsef balassagyarmati Madách-kutató neve és utalás történt gyűjteményére. Mi vezette Önt — nem hivatásos irodalmár létére — Madáchhoz? Kiskorom óta humán érdeklődésű voltam, érettségi tételem pedig konkréten a Madáchműre irányította figyelmemet. Érdeklődésem fokozódásához nyilván az is hozzájárult, hogy meditatív-kontemplatív habitusomnak a Tragédia igen megfelelt. Mikor aztán Nóg­ rádba kerültem, még inkább meglendített az itteni Madách-kultusz sodrása. Tudomásunk szerint Öné az ország egyik legszebb Madách-gyűjteménye, amelyet Kozocsa Sándor 80%-osnak nevezett. 71 �Tragédia Éva-rajzát általában katharzisnak fogtuk fel, ha a Madách-házaspár sajátos viszonyának irodalmi katharzisát láttuk benne, akkor talán alaposan tévedtünk — Éva rajzában a szerzőnek inkább lelkiismeretfurdalását, önvádját kereshetjük tán: erre gondolunk. Először a kassai bemutatóval kapcsolatos beszélgetés során merült fel ez a gondolat, amikor Štítnicky elgondolkozva, így szólt: „Egy szegény asszony­ nak így kellett elpusztulnia, hogy a világirodalomnak egy olyan gyöngyszeme meg­ szülessék, mint Éva monológja: Mit állsz tátongó mélység, lá b a im n á l...” A mű külföldi pályafutásáról beszélgetve, hallgatóim többször is különösen az idegen nyelvű színpadi bemutatók részletei iránt érdeklődtek, s így kialakult egy kis önálló téma: mikor mit hagytak ki a Tragédiából? Melyik kor melyik politikai rendszerében sérelmezték a konstantinápolyi, a londoni, a falanszter-, az űr-színt, nem is szólva a technikai vagy takarékossági célú kupűrökről... S így kerekedett ki erről a témáról a pécsi Jelenkorban megjelent cikkem. Sőt ez az utóbbi téma még jobban összeszűkítve — egyedül a falanszter szín sorsára összpontosítva — külön érdekes módon világítja meg a Tragédia „utóéletét” . 1937-ben a hamburgi náci gauleiter saját rendszerére vélt ismerni e szín néhány mozzanatában és betiltotta az előadást; ekkor a színház vezetői azt kezdték bizony­ gatni a kiskirály előtt, hogy Madách e jelenet megírásánál a kommunizmusra gon­ dolt, s ennek „alátámasztásául” a díszleteket cirillbetűs feliratokkal látták el, így sikerült is visszavonatniuk a tilalm at... Ugyanez a szín egy évtizeddel később idehaza vált botránykővé: a Rákosi-féle kultúrpolitika idején hosszú ideig emiatt a szín miatt nem játszották a Tragéd iá t... 1967-ben pedig a bécsi Burgtheater elő­ adásában a falanszter Marx-jelmezes tudósa Henz új fordítása szerint azt mondja: elvtárs. . . „A vád a szocializmust nézi. mintha én azt gúny tárgyául akarnám tenni” Széleskörű bel- és külföldi levelezés nyomán sok érdekes adatot sikerült összegyűjtenem a Tragédia hazai és fordításos kiadásaira, a kutatásra, értékelésre és a költő baráti körére vonatkozóan. Könyvtáram Madách-részlege, a kisebb értekezéseket is számítva, ez idő szerint 500 darabra tehető, ebből a Tragédia magyar kiadósa 105, a fordítások 47 kötet. Megemlíteném az eredeti kézirat teljes fotokópiáját és jelentősnek tartom, hogy Madách barátjának, a szakali Szentiványi Bogomérnak Nagy Iván által is emlegetett híres könyv­ tárából hozzám került a Tragédia 1861-es, első kiadású, szerző dedikálta példánya. Ennek a kötetnek az útja könyvtártörténetileg is nagyon érdekes. A fordítások terén a francia, az angol, a szlovák, az eszperantó sorozat teljes. Majdnem az az olasz, a német is. A cente­ nárium óta megvan a Madách-műre vonatkozó minden jelentős sajtó-publikáció is. Az évforduló óta milyen újabb fordításokról van hírünk? A centenárium óta a következő új Tragédia-frodítások készültek el: orosz, eszperantó, két német, szlovák, angol, ukrán. Új kiadásban jelent meg a Mohácsi-féle német, a Horne ké­ szítette angol, a Roger-féle francia fordítás. Megjelent Goga Octavian román fordításának második kiadása is. Elolvastam a legújabb osztrák-német munkát, dr. Rudolf Henzét. amelynek szövegét a bécsi előadás használta fel. Ez már nem is adaptáció, hanem után­ költés — maga is Nachdichtungnak nevezi —. sőt annál is több. . . Annál jobbnak tartom viszont az új amerikai—angol fordítást, Grosz munkáját. Továbbá készül az új bolgár, an­ gol és örmény fordítás, hamarosan megindul az észt és az új finn, de vannak híreink a tervezett arab és az új lengyel fordításról is. Mit válaszolna Ön a Madách-kutatás »hogyan tovább« kérdésére? Nem tudok olyan új adatokról, amelyek a Madách-életrajzot jelentősen kiegészíthenék. De ott van maga a madáchi mű! A történeti szituációs kutatás — véleményem szerint — el­ 72 �— ezzel az Erdélyi Jánoshoz írt mondatával maga Madách mintha egy é v ­ századnál is több időre előre válaszolna félremagyarázóinak, s így folytatja: „ . . . időn a szocializmus gúnyolásával vádolsz, akkor szabadság, keresztyénség, tudomány, szabad verseny s mindazon eszmék gúnyolásával is vádolhatsz, mik a munka egyes részeinek tárgyai, miket éppen azért választottam tárgyaiul, mert az emberiség fejlődésének főmomentumaiul érzem.” A „vád” tehát majdnem olyan régi. mint maga a mű, de különösen érdemes mai ismereteinkkel vizsgálat tárgyává tenni a falanszter-szín és a szocializmus viszonyát, elvégre ötven évvel az Októberi For­ radalom után más tapasztalatokkal nyúlhatunk ehhez a témához, mint 1862-ben Erdélyi János. Hogy Madách mit ismert, mit és hogyan vett át Fourier műveiből, arról dokumentált formában tudomásom szerint első ízben Waldapfel József akadémikus szólt 1964 októberében, a salgótarjáni Madách-ünnepen. A modem „vádlók” azon­ ban már nem is a fourérizmussal, hanem éppenséggel a marxizmussal állítják szembe a Tragédiát, s az ő balgaságuk bizonyításakor — megint csak a Madáchról folytatott dialógusok során — támadt az a gondolatom, hogy hiszen Madách a marxista fogalmakról, tételekről nem is a falanszter-színben, hanem már a londoni színben szól, ahol is a két gyáros beszélgetése, Lovel története, a munkások kiáltá­ sai mintha marxi illusztrációk volnának. A marxista szocializmust tehát Madách a szabad verseny X IX . századi modelljének részeként fogta fe l — a falanszter-színben pedig a marxizmustól teljesen idegen, fourérista-utópista posztszocialisztikus tech­ nokráciát bírál: „Minőt a tudomány [vagyis a természettudomány] eszmél magá­ nak. . . ” Ez a gondolatsor ma még csak ötlet, adatok, idézetek bizonyítására szorul, s ennek során még könnyen módosulhat is. S ha már „felfedem ” embrionális állapotban leledző egyik tervemet, hadd fűz­ zem hozzá a másikat is, melyről az 1967 évi salgótarjáni Madách-ünnepség, az em ­ végezte a maga kutatási feladatát, legalább is egyelőre. Kétségtelen, hogy a remekmű sem születik légüres térben, de levezetni sem lehet kizárólag a történeti-politikai és társadalmi viszonyokból. Erre érzett rá Jobbágy Károly, mikor centenáriumi Madách-versében azt irja: Papírra dőlt — maga sem tudta mit tesz — leírt mindent, mit éltünk, s újraélünk, egy szállni vágyó nemzet vízióját. Az ember tragédiájába annyi mindent belemagyaráztak már, hogy ideje volna elsősor­ ban a művet és alkotóját megvallatni. Mély alázattal, nagy nyíltsággal. Érdekes és szük­ séges volna felmutatni: miért hat a Tragédia zordon nyelvezete és egyáltalán az egész mű ma is, sőt egyre inkább az eleven irodalom erejével. Ezért nagyon tudnék bíztatni a Tragédia nyelvi-költői elemzésére. Az egész életmű szempontjából milyen feladatokat tart elsődlegesnek? A kutatást ki kellene szélesíteni. Ma már tudjuk, nem igaz, hogy Madách »homo unis libri«. Nagy ámulatunkra bontakozik elénk a Mózes megrendítő szépsége. Ahogyan erről Keresztury Dezső le tudta fújni a port, hasonló szemmel érdemes volna a többi madáchi dráma között is szétnézni. Magam is vallom, hogy Madách korábbi költészetének minden darabja kőfaragás a nagy piramis építéséhez s köztudott, hogy főműve érdekében kizsák­ mányolta a korábbiakat, mégis állítom, hogy megérné a fáradságot néhány évre leszállni Madách fiatalkori tárnáiba. Értő kéz további adaptációra is vállalkozhatna. Elsősorban a Civilizátorra gondolok. • Sokáig úgy tűnt, hogy Madáchról, a politikusról jószerével mindent tudunk. A cente­ nárium alkalmával folytatott levéltári vizsgálatok azonban sok új dokumentumot hoztak 73 �lékérem átadása alkalm ával m ár em lítést tettem : Madách életrajzi krónikájának összeállítását. A z életrajzi krónika nálunk sajnálatosan elhanyagolt m űfaj — hirtelenében nem is tudnék mást em líteni, m int Endrődi Sándor P e t ő f i n a p ja i a m a g y a r iro d a lo m b a n című művét, m ely P ető fi életének esem ényeit napról napra adatszerűen k öveti nyo­ mon. A Szovjetunióban igen népszerűek az ilyen könyvek, — hogy csak kettőt em ­ lítsek: T o lszto jró l két, G o rk ijró l négy vaskos kötetben jelen tek m eg azok az adatok, am elyek kom m entár nélküli tényközlésekkel a m axim ális dokum entációt nyújtják. A z ilyen kiadványok rendkívüli módon elősegítik a z író életrajzának pontos, a v a ­ lósághoz hű megismerését, s nem is öncélúak, hanem az életrajzon keresztül a m ü v e k jobb, alaposabb, igazabb m egism erését segítik elő. M inthogy pedig nekem magamnak sincs irodalm i-kiadói tervező hatásköröm, e fontos igény kielégítésének elősegítésére nem tehetek egyebet, m int azt, hogy minden m egbízatás és támogatás nélkül, m erő lelkesedésből elvégzem az életrajzi adatok dátum szerinti összegyűj­ tését, csupán rem élve azt, hogy az elkészült kéziratra akad m ajd kiadó. Madách Im re saját m űveiből, levelezéséből, a m űveihez írt kommentárokból, a m egjelent életrajzokból, a hozzá és róla írt levelekből cédulázom ki egy-egy napjának esemé­ nyeit, s ennek a munkának az elvégzése után m ég a levéltá ri anyagoktól várok ér­ tékes kiegészítéseket. K özben folytatom a T ra g é d ia fo rd ító iva l m egkezdett levelezésem et. A z A m erik ai Egyesült Állam okban irodalm unknak két m agyar származású népszerűsítője dolgozik olyan fordításon, am ely az angol nyelvű olvasóközönséggel m egkedveltetheti Madách művét, m ert az eddig m egjelent angol fordítások erre bizony nem voltak alkalm a­ sak. Portland városában Grosz József, aki a nem rég elhúnyt W . A rth u r Boggs-szal együtt kitűnő m agyar verses antológiát adott m ár k i két kiadásban angolul — Co­ felszínre, amelyek száma ez év nyarán négy, eddig ismeretlen Madách-levél előkerülésé­ vel gyarapodott. Mindez erősen kérdésessé tette, ha ugyan meg nem döntötte a politiká­ nak csak másodlagos fontosságot tulajdonító, a közéleti szereplés elől sztregovai »Oroszlán­ barlangjába«. visszahúzódó költőről uralkodó téves felfogást. Az ilyen irányban folyó ku­ tatások iránt érdeklődünk Spáczay Hedvignél, a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum tudo­ mányos főmunkatársánál. Mióta foglalkozik Madách-kutatással? Az egyetemen másik szakom az irodalom volt. Amikor 1952-ben ide kerültem, egy ízben felkeresett Waldapfel József professzor, akinek tanítványa voltam. Ő erősítette meg ben­ nem a hitet, hogy igenis össze lehet kapcsolni az irodalmi és a levéltári kutatást. Figyel­ memet azokra a nemzeti nagy íróinkra fordította, akiknek élete levéltárilag még nem fel­ kutatott. Elsősorban a testőrírókra célzott, később említette Madáchot is. Az én oldalamat is fúrta a nagy per, a költő hadbírósági anyagának sorsa, noha tudtam, hogy már sokan kutatták, s ráadásul eredménytelenül. Előbb azonban kis kitérő következett: Losonczy Anna néhány levelére bukkantam a törökkori anyagban és Balassi sorsa is foglalkoztatni kezdett. Ebből már publikáció is készült, de azóta is sikerült újabb adatot találnom Lo­ sonczy Anna és az egri vitézek viszályáról, Eckhardt Sándor művét kiegészítendő. Hogyan, milyen meggondolások alapján kezdte meg kutatásait? Magáról a perről — legalább is egyelőre — le kell mondanunk. Azonban más adatok, köz­ vetettek előkerülhetnek, ez az elv vezetett és vezet ma is. A Kriegsgericht anyagába vet­ tem be magamat, és referense, Bőhm Jakab segítségével kezdtem tájékozódni. Amit sike­ rült már megtalálnom, az két mutatókönyvi bejegyzés volt Madách nevével 1849-ből és 1852-ből — sajnos mindkettő iratok nélkül —, valamint a költő rendőrségi nyilvántartó lapja, amelyet a feljegyzések tanúsága szerint még szabadobocsátása után is folyamatosan 74 �lorado államban pedig Thomas Mark (Márk Tamás) professzor egész részleteket küldtek meg címemre készülő fordításaikból. A német nyelvterületről két Madáchfordítóval levelezek: a hamburgi Hans Thurnnal és a bécsi Claude d’Acyval. Ve­ lencéből Fogolyán András mehitarista szerzetes örmény fordításának megjelent részletét, Tokióból pedig Imaoka Gyuicsiro teljes fordításának második kiadását küldte meg címemre. A bolgár Krumov v al is váltottam levelet, a portugál nyelven eddig megjelent rövid Tragédia-töredékek fordítója pedig, a brazíliai Rónai Pál professzor, fordításelméleti művével gazdagította gyűjteményemet. A Tragédia ide­ gen nyelvű színibemutatóiról elkészült kéziratos tanulmányom anyaga is folyton bővül. Németh Antaltól megkaptam az 1967 évi októberi Madách-évforduló alkal­ mával Balassagyarmaton tartott előadásának kibővített szövegét, birtokomban van az 1967 évi Burgtheater-bemutató kevéssé vigasztaló sajtóanyaga. . . Levelezek a nagyszerű Madách-gyűjtővel, a balassagyarmati Szabó Józseffel is. A z élő Madách: ilyen címszó alatt foglalnám össze mindazt, amit tettem és még szeretnék elvégezni a Madách-kutatás és népszerűsítés területén. Dolgozni, küz­ deni a nagy drámaíróról alkotott kép adatszerű teljességéért, a Tragédia értelmezé­ sének tisztaságáért, népszerűségének bel- és külföldi fokozásáért, belföldön főként az új kutatási eredmények szemléltető terjesztésével, külföldön az új fordítások és színpadi bemutatók elősegítésével szerény lehetőségeim mértékében. Mindezt — ismétlem beszámolóm elejét — százezer, m illió honfitársam meg­ tette volna, ha véletlenül ő kerül hasonló helyzetbe: hiszen e hazában mindnyájan, úgy hiszem, személyes ügyünknek érezzük Madách ügyét. Ezért megtisztelt, sőt meghatott Nógrád megye tanácsának az a teljesen váratlanul érkezett értesítése, hogy munkásságomért kitüntet az 1967 évi Madách-emlékéremmel. S amikor én, kit vezettek az 50-es években. Itt ért az első meglepetés. Eddig úgy tudtuk ,hogy Madáchot Rákóczy János rejtegetése miatt vonták felelősségre. Nos. személyi lapján szerepel még egy Stark-, alias Erőss-ügy is. Kézenfekvő volt a lehetőség: Madách elitélése után ezen a közvetett nyomon elindulni. Milyen eredményekről adhatunk hírt? A napokban a pesti Kriegsgericht 1855-ös anyagában 1/75. szám alatt egy vaskos aktacso­ móra bukkantam. A peranyag első részében sem Madách, sem a Stark—Erőss név nem került elő, a vádlottakat ebben a perben a szabadságharc alatti szabadcsapatban való rész­ vételükért vonták felelősségre. Ám az iratokhoz, ugyanezen szám alatt csatolták egy má­ sik ügy iratjegyzékét, és ez pedig Michael Stark, alias Csongrády Erőss Mihály ügyéről készült A vádlottak sorában Madách ezúttal sem szerepel, de a lajstromban neve öt alkalommal is előfordul, többnyire egy bizonyos Johannes Hinko (H. János) társaságában. A aktacsomó, mint említettem, az 1855-ös anyagban fekszik, de az előiratok szerint már 1852-ben elkezdődött. Ez pedig megegyezik Madách letartóztatásának dátumával. Megerő­ síti feltevésemet a Bory név előfordulása is, aki — mint ez köztudott — a költő intézője és meghurcoltatásában társa volt. Hogy a két ügyet miért csatolták össze, arra nézve az egyik, mindkét ügyben szereplő vádlott személye ad választ. Az illető lengyel nemzeti­ ségű és Kazimir Skrezetulskynak hívták. Hogyan végződött a két per? Erre a kérdésre ma még nem tudok választ adni, mert az iratokat 1855-ben áttették a Polgári és Katonai Magyarországi Kormányzósághoz. Hogyan értékeli az eddig fellelt adatokat? A kutatásnak még csak a kezdetén vagyok, és nem szabad, hogy elragadjon minket a me­ 75 �Nógrád megyéhez csupán Madách é s műve fűz, Salgótarjánban jelen lehettem az átadás bensőséges és nagyon kulturált ünnepségén, Goethének az a két sora jutott eszembe, melyet a Nyugat-keleti dívánból Mickiewicz idéz K rim i szonettjeinek mottójaként: „W er den Dichter w ill verstehen, / Muss in Dichter's Lande gehen" — s mint Madách jobb megértésének fanatikusa, a költő Szűkebb hazájában ezért éreztem úgy, mintha haza érkeztem volna. Számadás ez a cikk, de nemcsak az — tervek, célok megfogalmazása is. E ter­ vek, célok, bármennyit tűztem is ki magam elé a Madách-kutatás terén, nem lehet­ nek egyéniek. Tudományos és közéletünk mai szervezettségi fokán az ilyen célok szervezettséget igényelnek. Madách Imre élete annyi tanulságot foglal — mondhat­ nám: rejt — magában, Az ember tragédiája, de Madách egyéb alkotása is oly becses nemzeti kincsünk — ha úgy tetszik: szellemi exportcikkünk — , hogy kutatásának és népszerűsítésének előmozdítása mindenképpen megérdemelné a szervezett form át Kimondom kereken: egy Madách Im re Társaságra gondolok. Társaságra, amely tagjai közé sorolhatná a költ ő életének és műveinek kutatóit e művek ismert képzőművészeti és színpadi megjelenítőit, a Madách-gyűjtőket ál­ talában mindazokat, akik a Madách-kultuszon munkálkodnak, tiszteleti tagokként a külföldieket is, elsősorban a Tragédia élő fordítóit. Társaságra, mely egybehan­ golná és előmozdítaná a Madách-kutatás és népszerűsítés munkáját. Társaságra, mely a közvetlen Madách-kultuszon kívül Nógrád megye, jelesül Salgótarján, Balassa­ gyarmat és Csesztve gazdag hagyományokkal rendelkező és napjainkban ismét fe l­ lendülő szellemi, művészeti életének konzultatív istápolója is lenne. Tisztelettel felvételre jelentkezem a reménybeli Madách Imre Társaságba. rész képzelődés vágya. Erre a Madách körüli legendák különösen alkalmasak. Tudjuk, hogy Rákóczyt lengyel vadászként bújtatta birtokán. Balogh Károly szerint Sztregován fegyvert rejtegetett, és keringett híresztelés arról is, hogy szabadcsapatot szervezett. Mindezeket a további kutatás adatai itélik majd tévesnek, vagy esetleg igaznak. Milyen úton-módom szándékozik tovább követni az eddigi adatokat? Sajnálatos, hogy a minket érdeklő Stark-perről csak iratjegyzék maradt fenn, míg a sza­ badcsapat ügye teljes. Ezt is át kell vizsgálnom, hátha sikerül újabb érintkezési pontokat találni. A kutatás fő területe azonban áthelyeződött a kormányzósági iratanyagra, az itteni tallózás számára több név áll rendelkezésre, a költőé mellett a Bory, az Erőss—Stark, a Hinko és a Skrezetulsky nevet is figyelni kell. Mikorra várható a publikáció? Az eddigiek rögzítése talán már a jövő év első felében megtörténik, a további kutatás azonban sokban idő kérdése még. • R. Várkonyi Ágnest, akinek életútjáról a Nógrád május 27-én közölt cikket, munka­ helyén, a Történettudományi Intézetben kerestük meg kérdéseinkkel. Madách-érdeklődé­ sére már néhány éve fel kellett figyelnünk, amikor az Irodalomtörténeti Társulat egyik ülésén Barta János korreferensként a nagy drámaköltő történetszemléletéről beszélt. Í gy érthető, hogy kérdéseink ezúttal is e tárgyhoz kapcsolódnak. Melyek a főbb találkozási pontok Madách életműve ,és a kor történetszemlélete — a pozitivizmus — között? Elsősorban Az ember tragédiájában találtam rengeteg ilyen pontot. A kor jellemző törté­ netszemléleti törekvése, hogy az emberiség történetét egységben láttassa, megtalálja a 6 7 �NÉMETH ANTAL SZABÓ LŐRINC ÉS AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Miután 1935 május 1-én átvettem a Magyar Rádió drámai osztályának vezeté­ sét és megindult a munka mind a műsor felfrissítése, mind az elavult studióren­ dezés korszerűsítése érdekében, egyik legelső gondolatom Madách művének a műsor­ baiktatása volt. Korábban is játszották A z e m b e r t r a g é d i á j á - t , azonban sablo­ nosan, az egyetlen nagyobb studióban, az I-esben összezsúfolt konvencionális felol­ vasó-rendezésben és felettébb ritkán. Hans Nüchtern, a bécsi Rawag drámai osztályigazgatójáé marad a kezdeményezés érdeme, hogy irodalomtörténeti konvenci­ óktól nem függvén, modern h a n g j á t é k formájában vitte először mikrofon elé a rádió-dramaturgiai szempontból akkor nem kis feladatot jelentő drámai költe­ ményt. A z egyes színeket nemcsak a hangkulisszák segítségével tette szemléletessé, a művet nem ismerő hallgatóság előtt, de Lucifert megtéve az „álomképek” varázs­ lójává a történelmi színek rendezőjévé, mintegy a mai narrátornak megfelelő sze­ repre utalva, összekötő szövegeket adott a szájába, amelyeket Nüchtern ún. „knittel­ vers” -ekben írt, nehogy Madách drámája szövegével összeolvadva, a szerzőt illetően félrevezethesse a hallgatót. Ez a megoldás rendkívül sikeresnek bizonyulván, valami hasonló lebegett előttem is, amikor a T r a g é d i a dramaturgiai átdolgozásába fogtam. De ki írja meg Lucifer „narrátori” szövegeit a magyar rádió-előadás szá­ mára? A kor legrangosabb költőjét, a proteusi Szabó Lőrincet sikerült megnyernem erre a feladatra. A harminckét esztendővel ezelőtt, 1935. december 2-án először és fejlődés kulturális csomópontjait. Ha ezeknek a korabeli kutatásoknak a sémáját »rá­ tesszük« Az ember tragédiájára, kiderül azonosságuk sok ponton, olykor még a kifeje­ zések szószerinti egyezésében is. A történettudományban a kitűzött célt nem sikerült meg­ valósítani, ennek több oka van, amelyek részletezése most nem feladatom. Tény viszont, hogy összefoglaló munka nem készülhetett el. Ez csupán Madáchnak sikerült, aki a Tragédiában költői—művészi formában foglalta össze a 40-es, 50-es évek történetszemléleti törekvéseit is. A fenti szempontot figyelembe véve melyik szín tekinthető a Tragédiában a legérde­ kesebbnek? Nem a falanszter és nem a londoni szín, mint azt sokan várnák, hanem Párizs és a két prágai szín, amelybe a forradalmi jelenet ágyazódik. A legizgalmasabb kérdés pedig itt a kilencedik szín álomszerűsége, amit az irodalmi köztudat »álom az álomban« megneve­ zéssel illet. A magyarázat rendkívül érdekes. A pozitivisták felfogása szerint megkülön­ böztetett szerep jut a világképükben a természettudományoknak, közülük is elsősorban a csillagászatnak, hiszen szerintük az emberiséget a természettudomány felfedezései vitték előre. Ebből a szempontból rendkívül érdekes, hogy a prágai színekben Á dám Kepler jel­ mezében áll előttünk. A pozitivisták említett felfogása ellentétes a francia restauráció nagy történészeinek, nevezetesen Thierrynek álláspontjával, aki a forradalmak előrevivő szerepét vallotta. Érthető, hogy az 1850-es években, az európai forradalmak elviharzása után a polgárság inkább az előbbi álláspont hívének bizonyult, hiszen a burzsoázia szép álmai a forradalomról 1848-ban ugyancsak szertefoszlottak. Az említett három szín tanúsága szerint Madách valahol a két vélemény között foglal állást. .. 77 �december 30-án viaszlemezekről másodszor szétsugárzott két előadás rádió-rendezői szövegkönyve fennmaradt és ennek alapján közlöm a tíz éve halhatatlanná lett Szabó Lőrincnek a T r a g é d i á t kiegészítő verseit, első alkalommal publikálva ezt az irodalomtörténeti emléket. A z előadás „több-studiós” rendezésben került sugárzásra: a zenekar és kórus a zenei adásokat szolgáló teremben, a drámai szöveget pedig az erre a célra akuszti­ kailag legalkalmasabb akkori 3-as studióban mondták el a színészek, akiknek élén Bajor Gizi (Éva), Somlay Artúr (Ádám) és Csortos Gyula (Lucifer) állott. Ez a trió biztosította a drámai költemény színészi értelmezésének konvenciómentes újszerű értelmezését. „Echo-Raum” akkor még nem lévén —, hogy az összekötő versek hang­ zásában is elkülönüljenek az egyes színek szövegétől, — a 2-es és 3-as studió közötti folyosón hangzottak el Szabó Lőrincnek Lucifer szájába adott versei. A statisztéria tömegzajait konkrét szöveggel korábban decelith-lemezre rögzítve „bekevertük” a megfelelő végszavakra, nehogy a színészek munkáját — direkt adásban került sugár­ zásra a december 2-i előadás — kiszámíthatatlan és nehezen irányítható erősségű zajgásaival zavarja. A két studió és a lemezről adott tömegzaj a keverő-szobán került összehangolásra. Ez volt a legelső több-studiós rádió-rendezés Magyarorszá­ gon, amelynek tapasztalatait azután néhány évvel később ugyancsak a T r a g é d i a lemezfelvételeinek háromstudiós rendezésénél hasznosítottam, amikor az élő statisz­ téria helyettesítette a decelith-lemezek hanghatásait és magam ültem le a keverő­ fülkébe a három studió összehangolásának biztosítására. Szabó Lőrinc verseinek beiktatása a drámai költemény „képei” közé a következő módon történt. Am ikor Lucifer „bűbájat szállít” Ádámra és Évára, álom-zene kezdődött, ami „S e sugár a remény” végszó után átment az egyiptomi tánc zenéjébe. A z első Egy bizonyos: mindkét felfogást ismerte. Határozott választ a felvetett kérdésekre való­ ban nem ad. Bizonytalansága abból fakadhatott — s ezt a művészi kidolgozás szépen szem­ lélteti —, hogy a kutatásokban felszabadított tudományos energia az ember egyéni prob­ lémáit nem oldotta meg. Ez a történetszemlélet hogyan nyilvánul meg Madách más műveiben? Hogy a kérdésre megnyugtató választ adhassunk, még a kutatás további, nem is kevés munkája szükséges. Két dolgot azonban megemlítenék. A nő problémáját Madách élet­ művében az egyik központi kérdésnek szokták tekinteni és joggál. Hadd emlékeztessünk arra, hogy ez a téma a korabeli pozitivisták műveiben középpontban szerepel. A másik: a Mózes-téma bizonyos vonatkozásai. Az irodalomtörténet Kossuth személyéhez kap­ csolja ezt az alakot. Vannak azonban a gondolatnak előzményei is a hazai forrásanyag­ ban. A Mózes-gondolat Rákóczi egyik beszédében bukkan fel, de a XIX. században is él. Thaly Kálmán például Széchenyit tartotta a magyarság Mózesének. A Mózes-motívum hazai története kapcsolható-e az isteni megváltás és büntetés gon­ dolatköréhez .amely már a XVI. századi prédikátor-költőknél és Zrínyinél is meg­ található? Minden bizonnyal. Madáchnál ez valószínűleg a Ráday Pál alakjával jelezhető köznemesi felfogás továbbélése, XIX. századi centralista áttéteiben. Szalay László, a centralista törté­ nészek legismertebbje adta ki ugyanis Rákóczi említett beszédét. Baranyi Imre tanul­ mánya a fiatal Madách gondolatvilágáról pedig már bebizonyította, hogy Madách törté­ netszemlélete közelállt a centralistákéhoz. Az elmondottak alapján: Madách történetszemlélete XIX. századi viszonylatban kor­ szerűnek mondható? 78 �álomképet Szabó Lőrinc a következő sorokkal készítette elő, amiket folytatólag, megváltozott akusztikai effektussal Csortos Gyula mondott: Í gy, így . . . Aludj csak, Á dám . . . az idő évezredekkel sodor a jövőbe s mire az álom pilláid alatt megszövi új életed, — cölöpös kalyiba helyett egy birodalom királya leszel, a kincses Egyiptom s a pálmás Nílus büszke fáraója. Korbácsod alatt embermilliók építik majd a piramisokat, örök hírneved kolosszusait; trónusod mellett én leszek a miniszter és megtalálod új Évádat i s ... Kész a varázs. .. Á dám: király vagy! Érzed? Isten vagy a fáraók trónusán! A z eszméltető látomások nagy varázslója szuggesztív, démonian sugalló hangja most színletten alázatosra és közvetlenül emberire váltva immár a studióban folytatta: Felséges Úr! Aggódva kérdi n éped. . . stb. Lucifer, miután ráébresztette Ádámot a „vana voluptas gloriae” igazságára, képzáró monológjának négy sorát így folytatta Szabó Lőrinc szavaival: Menjünk . .. Viszlek . . . Vigyen tovább az álom. Csak pár ezer év — és eljutsz Athénbe, szabad államba, ahová vágytál! A kérdést ebben a megfogalmazásban nehéz egyértelműen megválaszolni. Egyrészt mint a szintén nógrádi Mocsáry Lajos mondotta: »A költők mérges virágokból is tudnak mézet nyerni«, azaz nem a legkorszerűbb elméletek talaján is alkothatnak remekműveket. Más­ részt Madách történetfelfogása a romantikáéhoz képest feltétlenül haladást jelent, míg a restauráció nagy történészeinek, egy Thierry-nek a munkásságához viszonyítva visszalé­ pésnek tűnik. De a kérdés nem szűkíthető le ennyire: hiszen már születőben a marxista történeti felfogás, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül természetesen a hazai szemlélete­ ket sem. Miben látja a Madách-centenárlum jelentőségét a kutatásban? Örömmel figyeltem fel a külföld növekvő érdeklődsére. Az a tény, például, hogy ameri­ kai egyetemeken válogatott és nem magyar származású hallgatókból álló szemináriumok foglalkoznak Madách-kutatással, és keresik a kapcsolatot hazai kutatóinkkal, önmagáért beszél, világosan mutatja a nagy drámaíró emelkedő világirodalmi rangját. Mit tekinthetünk a kutatás soronkövetkező feladatának? A programadás igénye nélkül mondhatom, hogy a Tragédia gondolati mélysége még ko­ rántsem kiaknázott. Irodalomtörténészeink végezték az eddigi kutatás oroszlánrészét. Ta­ lán már eljött az ideje a komplexebb vizsgálati szempontok és módszerek alkalmazásá­ nak. Ebben a munkában a történészekre is jelentős feladatok várnak. • Négy kutató műhelyébe látogattunk: történész, bibliográfus, levéltáros és bibliofil gyűjtő mondta el gondolatait néhány, sokban megegyező kérdésre. Szándékosan nem tö­ rekedtünk arra, hogy kizárólag vagy elsősorban Madách-csal foglalkozó kutatók ismertes­ 79 �Légy Miltiadesz! — S míg hős véred ömlik, lásd meg, a fehér márványtemplomok közt a szájas piac s a kufár arany tülekedésében mivé fajul a felséges nép szabad nyomora s a tiszta eszme, a szent haza, melynek üdvéért asszonyod, a tiszta nő, téged is kész lett volna odaadni! Szinte hallani velem több, mint harminc év távlatából Szabó Lőrinc gúnyos, ke­ serű hangját, amikor először deklamálta e sorokat, a madáchi jelzőket mintegy idéző­ jel között ejtve ki, úgy, hogy egyszeriben ellenkező előjelűre vált a szavak ádámian lelkes értelme. A z athéni szín végén, miután elhalt a Miltiadész kivégzését ujjongva fogadó tömegzaj és a lárma csitulásával egyidejűleg halhatóvá vált az álom-zene zsongása, amely alól fokozatosan előkúsztak a bacchanáliát előkészítő fuvola dallam­ foszlányai, Csortos Gyula jellegzetes ironikus hangján folytatta Lucifer-Lőrinc sorait: „Vezess új útra:” — Tehát ez se volt jó?! Vezetlek, Á dám, csak álmodj tovább: álmodd meg Rómát, a gyönyört, a bordélyt, hová keserű kiábrándulásod az erényt küldte. — Szüless új alakban, mint henye kéjenc részeg lakomán! Veled tartok. — Názáret ege alján új csillag ég, de mi csömörig isszuk a bort, a csókot s hachanáliánk legcsiklandósabb fűszere a vér, sék véleményüket, olyanok, akik a XIX. század magyar irodalmát tekintik vizsgálódásaik fő területének. Úgy vélem, az elhangzott és rögzített nyilatkozatok teljes mértékben iga­ zolták a Madách-kutatás fellendüléséről szóló kezdő állításunkat, megtoldva azzal a fel­ ismeréssel, hogy a költő életműve — hatásában, félreismert és megoldást váró kérdéseivel — az irodalomtörténet segéd- és társtudományait is mindjobban foglalkoztatja. Hogy R. Várkonyi Ágnes sommázásnak ható érvényes megállapítására utaljunk, a címben em­ lített és a fentiek bizonysága szerint egyre jobban járt új út kétségkívül a komplex vizs­ gálati módszer, a résztudományok legjobb törekvéseinek összegezése. Ezek után talán nem tűnik túlzásnak, ha e futó körkép talaján más, helyileg érvénye­ síthető következtetéseket is levonunk. A szerteágazó, sok alkotóműhelyben folyó kutatá­ sok összehangolása, bizonyos fokú szervezése és erős ösztönzése sokban lehet a szülőföld, Nógrád megye feladata. E szép hivatás teljesítésére a Palócföld és az újjáalakulását váró Madách Társaság egyként kiválóan alkalmas fórumnak kínálkozik. Várható továbbá, hogy a Tragédia külföldi sikere 1968-ban lényegesen több külhoni látogatót indít útnak a költő Szűkebb pátriája felé, mint korábban bármikor. Érvényes és Jogos tehát záró kívánsá­ gunk: fogadja méltó környezet, pezsgő szellemi élet, eleven hagyomány az egyre jobban egyetemesnek értékelt világirodalmi lángész, Madách Imre minden hívét! KERÉNYI FERENC 80 �KASS JÁNO S ILUSZTRÁ C IÓ JA : FALANSZTER 2. �KASS JÁ N O S ILUSZTRÁCIÓ JA: FALANSZTER 3. �amely itt ömlik házi cirkuszunkban. — Csók és kard csattog, cseng a fuvola: Mulass, Ádám, Róma mulat körötted! A római szín zárósorai után pedig, amikor az őskeresztények távoli éneke foko­ zatosan átkopírozódik a V I I . színt bevezető „bevonulási induló” -ba, Szabó Lőrinc így készítette elő a rádió hallgatóit a következő csalódásra: A lovagvilág ... most még lelkesít. .. Szédülj hát a csalódás undorától új álom új csaló igézetébe! Álmodj, ember: lásd az új ezerévet, a kort, melyben az Ige testet ölt. M it Tankréd lovag, a Szentföldre indulsz a hitért és a női ideálért, s látni fogod a rablást, bujaságot, a hitvitákat, egy betű miatt, a máglyát és a vérengző keresztet, — álmod asszonyát zárdába falazzák és körötted a sötétség huhog. Én kísérlek, mint fegyverhordozód: álmodj, Tankréd, vár az „eszmék” világa s a szép Izóra, — előtted Bizánc és most vonulsz be szent kapuin át! Lucifer tehát nem „rendezte” a kiábrándító jeleneteket, hanem csak k i v á l a s z ­ t o t t a az emberiség sorsának „fejlődéséből” azokat a klimaxokat, amelyek éppen KÉT EMBER TRAGÉDIÁJA Egyik legnépszerűbb irodalomtörténeti kézikönyvünk, az 1961-ben megjelent Kis Ma­ gyar Irodalomtörténet nem megy bele Madách Imre válásának részletes elemzésébe, de a Tragédia születésével s írójával kapcsolatban határozottan állítja: „ . . .magatartása miatt meghurcolták és ez, valamint családi életének összeomlása és világnézeti válsága együtte­ sen indította őt nagy művének megírására.” Mindig is köztudott volt, — maga Fráter Erzsi is tudta és hangoztatta, — hogy családi drámájuk nélkül aligha született volna meg Madách Imre nagy tragédiája. Éppen ezért a családi dráma s benne az asszony: Fráter Erzsi mint a nagy mű „örök múzsája” kezdettől fogva az irodalomtörténeti érdeklődés előterében állott. Meg kell ismerni a múzsa terrmé­ szetét, hogy még világosabban lássuk a művet. De Fráter Erzsi megitélése, a házasság felbomlásának értelmezése éppen nem mondható egyértelműnek. A mendemondák és elő­ itéletek, a hiedelmek a nagy alkotók szeplőtlenségéről s az asszonyi gyarlóságról alaposan megnehezítették az igazság megismerését. Ha csak egy kicsit is szétnézünk Madáchék há­ zassági drámájának megitélései között, azonnal legalább négyféle álláspontot fedezhetünk fel. Vannak, akik könyörtelenül vádolnak és itélkeznek. Kritika nélkül hiszik a mende­ mondákat, s azzal szolgálják Madách Imre nagyságát, hogy hozzá méltatlannak itélik a hitvesét. A Pintér-féle irodalomtörténetben ez áll „Neje... vidáman élt, adósságot adós­ ságra halmozott, férjét szemrehányásokkal zaklatta. . . vádolta anyósát. . . divatárusi meg­ bízásokat és kifizetetlen számlákat küldött urának. Minden tettéből kiviláglott, hogy csak a 4 81 �feleletül szolgálhattak Ádám egy-egy éppen aktuális lelkesedésére. Így vált az „álom” a valóságra eszméltetés eszközévé! A prágai szín előtt a következő luciferi sorok kommentálták a „színváltozást”, amely elsősorban nem is kor- és milieu-váltás, sokkal inkább az ádámi célkitűzések „igen”-jére a torz megvalósulás „nem” -jét, Lucifer dialektikájának váltását jelen­ tette eddig is és jelenti most is: Jöjj hát utánam . . . Építsük tovább az álom anyagából a jö v ő t. . . békére vá g y tá l. . . jó, meg lesz az is . .. Álmodj, Ádám! — Prágába viszlek, és Kepler leszel, csillagász a toronyban! Ott leszek én is, az erkélyeden várlak mint hű, segítő munkatársad. — Új kor, próbáld k i ! . . . Ott lesz Éva is, Ott lesz Éva, a tudós h itvese!. . . Rudolf császár gyönyörű kertjeit építem távcsöves tornyod köré s majd eldől, hogy az eretnekek és boszorkák hűlő máglyája tüzén jut-e hely a szabad szellemnek is és hogy, míg urad megaláz, s te, koldus agyadnak kincseit aprópénzre váltod, lent, a lampionos park rejtekén az udvaroncok és a nő körül nem történik-e egy és más, ami megundorít e szép, csöndes világtól. kényelmes elhelyezkedéséért ment férjhez, urát nem szerette, még gyermekei is idegenek voltak lelkének... az asszony könnyelműsége nem ismert határt.” Vannak, akik nem vádolnak, csak sejtenek. Gyanusítgatásaikat halkabban mondják el; az 1942-ben megjelent Madách Összes művei is: „Amikor Madách fogságba került, felesé­ gének könnyelmű természete szabadabban tört ki, egyre több pletyka jutott el a férjéhez, aki többé nem tért vissza hozzá.” Az értelmezések harmadik válfajában a házasság felbomlásáért egyaránt felelős Fráter Erzsi és az anyósa: özv. Madách Imréné. De a föbűnös mégis csak a feleség.” Felesége a fogság ideje alatt könnyelműen élt... érzéseiben elidegenedett tőle, amiben része volt annak is, hogy az ellentét közte és Madách anyja közt egyre inkább fokozódott." (Magyar Irodalmi Lexikon 1965.) Végül vannak olyanok — elsősorban Madách Imre és Fráter Erzsi rokonságából és baráti köréből, — akik a házasság válságába jutásáért elsősorban özv. Madách Imrénét, az anyóst teszik felelőssé. L. Kiss Ibolya könyvében bőven idéz ezekből a véleményekből. A Fráter Erzsit mentegetők közül Ignotus a legszellemesebb. L. Kiss Ibolya nem említi őt, pedig pszichológiai módszere és álláspontja nagyon hasonlít Az asszony tragé­ diájában kifejtettekre. A csalást Ignotus is többszörös ténynek veszi, de ahogy azt men­ teni igyekszik, igen emlékeztet az írónő indokolásaira. Szerinte Fráter Erzsi egy közönsé­ ges teremtmény, de a közönségesség önmagában még nem bűn. Nemcsak ő csalta meg az urát, ő is megcsalódott. Az anyósa megvetette, és hagyta vergődni az ura bezárása idején. Asszonyi logikájával az urát gyűlöli meg az anyósa miatt; annál is inkább, mert az csak az eszméinek élt. Nem csoda tehát, ha válságos helyzetében egyre a bosszú fűti. „A dühös, izgatott és beszámíthatalan asszonyi logika szerint ennek a bosszúnak csak egy módja 82 �Majd, amikor Lucifer elmondta fenti áthidaló monológját, mialatt az eretnekek éneke átkopírozódott az új — prágai — hangképbe: az udvari tánc-, zene, udva­ roncok és nők beszéde és kacagása hallatszott rövid ideig, majd, miután egészen a háttérbe halkult, így folytatódott Szabó Lőrinc szövege: Mesterem a császárral tárgyal, Újra megkínozzák boldogtalan agyát az udvar babonái. Engem is itt tart: túlsok jóslat kell bizon yára... Legjobb itt várnom, az emeleti erkélyen: ide felzsong a zene, a tánc, a sok léhűtő fecsegése. Ünnepély a császár kertjeiben!. . . S ünnep amott is, messze, szép piros, tüzes ünnepély, épp nekem való. . . És megszólalt az I. udvaronc: K i az megint, aki ott ég a máglyán, eretnek, vagy boszorkány? II. udvaronc: Nem tudom, nincs már divatban, hogy még érdekeljen. I. udvaronc: A z én időmben ünnep volt az illyes, ott volt az udvar, a nemes világ. Ah, így fajulnak el a jó idők! (a hang távolodóban) volt, — az, am it. . . H. F. úr nyugodtan vágott zsebre.” „Mert Mahadő istennek tökéletes, de férjnek unalmas.” Az ellentétes értelmezések között keresi a magáét L. Kiss Ibolya, a Csehszlovákia; magyar irodalom egyik legtehetségesebb nőírója. Nem először foglalkoztatja Madách há­ zasságának témája.Már 1942-ben az Erzsi tekintetes asszony c. regényében is felidézi Frá­ ter Erzsi alakját. Regényében és több novellájában új megvilágításba kerülnek a dolgok. Álláspontja a Madách és a Fráter rokonság véleményéhez közelít. A házasság felbomlá­ sában tehát szerinte nem Fráter Erzsi hűtlensége a főok, hanem az anyós. Majthényi Anna magatartása. Új könyvében: Az asszony tragédiájában régi álláspontját igyekszik bizonyítani a tanulmányíró tudományosságával, adatközlő alaposságával és az orvos pszi­ chológiai felkészültségével. Gondolatmenetét a következőkben foglalhatnánk össze: Semmi bizonyíték sincs Fráter Erzsi hűtlenségére. Sorsát a losonci bál, az úri társaságból való kivetés pecsételte meg. Az utóbbit nem tudta megbocsátani neki az előkelő nagyasszony, az anyósa. A losonci bál s a korábbi csesztvei kiruccanás egy aratóbálba idegállapotával magya­ rázhatók. Fráter Erzsi „labilis idegállapotának” és anyósa gőgjének áldozata. (S végső fokon maga Madách Imre is.) Érdekes, gondolkodásra késztető könyv L. Kiss Ibolya tanulmánya. Végig sőt tovább gondoltatja a dolgokat. Az olvasás során tagadhatatlanul az újszerű érvelés hatása alá kerülünk, a közölt adatok viszont önálló gondolkodásra kényszerítenek. A szerző kezünkbe adja az érverés megcáfolásának lehetőségeit. Újszerű értelmezésről van szó, pedig csak a tények beszélnek. Nem csoda hát, hogy végül is meggyőzetünk. 83 �Lucifer: Engem bizony még ma is érdekel a m áglyatűz. .. És különösen ily hűvös estén, — mondhatom jól esik! Bizony, bizony, már jó régen melenget, — stb. A z első prágai szín ezzel szervesen hozzákötődik a Bizánci képhez. A párizsi jelenet „álom az álomban” túl bonyolult lett volna az akusztikus meg­ érzékítés szempontjából, tehát a két kép „átkopírozással” való összekötése is szük­ ségtelenné lett ily módon, viszont ha eddig már öt esetben megjósolta Lucifer Á dám eszméinek bukását, ezúttal sem lett volna logikus elhagyni. Lucifer a párizsi szín előtt a következő sorokkal konferálta be Ádám — K epler ábrándjának elkövetkezendő megsemmisülését és a színpadon vizuálisan érzékelhető, de a „láthatatlan színház” előadásában megérzékíthetetlen néma hóhér szerepét a drámai költeményben: Ha-ha-ha! — megint új kor kell neked!? Hát halld meg — ha-ha! — a jövő dalát: álmodj, bolond, és álmod szörnyű lesz. — Ahogy te számolnád az éveket: most ezerhétszázkilencvennégybe viszlek. — Légy a nagy Danton, Párizs óriása s két alakban is viszontlátod Évát! Próbáld kivívni, amit keresel boldogságodat, az emberiség boldogulását a forradalom minden égi s pokoli fegyverével, A szerző legfőbb célja a hűtlenségi vád elejtése. Ha a felsorakoztatott tényeket nézzük, igazat kell adnunk a rokonságnak és az írónőnek: a hűtlenség nemhogy vádként, de még csak gyanúként is alig-alig áll meg. Házasságuk első hét esztendejének zavartalanságát. „a kis házban átélt boldog, csendes életet” nem lehet elperelni tőlük. A hét év alatt három gyermekük született. A gyors egymásutánban következő terhességek, szülések, szoptatások nem igen engedhették meg a sokak által felhánydált mulatozásokat s a könnyelmű udvaroltatást. Terhes volt férje egyéves fogsága alatt is: majd sokáig láz gyötörte, aztán himlő. Nem valószínű, hogy deformált, beteg testéért látogatták a férfiak; inkább mert férje barátai voltak. Egyetlen bizonyítható „bűne” van ebből az időből. Paraszti ruhában megjelent egy aratóbálon. Túl a szülésen, betegségen, 24 évesen; mikor már tudja, hogy férjét Pestre hozták, és nemsokára hazajön. Hogy Fráter Erzsi váratlanul bálba megy. s a parasztokkal táncol, valóban meglepő. De nem érthetetlen. Nehéz hónapokat élt át. Nemcsak a három gyerek gondja, a betegség, hanem a rászakadt szegénység miatt is. Birtokukat lefoglalták. Az anyós pénzt nem ad, annál többet szekírozza. („nehezen esik kissé adni a Mamának” — írja Károly is a bátyjá­ nak: Imrének.) És most hamarosan vége a megalázottságnak s a nyomorúságnak: hazaen­ gedik a férjét. Nem elék ok ez a vigalomra! Csak talán a forma nem volt szerencsés. A férjének a fogságba küldött levelekben általában három témáról ír. Először hossza­ san — és valóban szánnivalóan — panaszkodik; a levelek második felében váratlanul „divatárusi” igényekkel lép elő, végül néhány szóban megemlékezik a gyerekekről. A panaszok áradatából a körülmények bármiféle mérlegelése nélkül tér át a pénz- és ruha­ követelésekre. Nem tekintve semmire, panaszkodik és követel, s nem tekintve semmire, megy el az aratóbálra. Pontosan itt mérhető le az idegállapota. A férj elhurcolása s a 84 �és ha néped háborgó tengerében zátonyra dob a fájó, árva szív; ismerj rám, aki megmondtam előre, hogy bukni fogsz, — ismerj rám: ott leszek, Én Lucifer, és leszek a bitódnál a bakó! Danton kivégzését kisérő tömegzaj kulminációs pontjánál iktattam be a T r a ­ g é d i a hangjátékszerű előadásába az egyetlen szünetet A szünet utón a II. rész elő-zenéje tömeg-morajba olvadt, amely nagyvárosi lat­ mává erősödött, majd visszahalkult és mint állandó tömegzaj kisérte Lucifer beszé­ dét, aki két sor — a színtér megjelölése — után elmondta azt a Madách-írta szöveget am it a költő képzelt el: Hát itt vagyunk. .. A modern k o r!. . . Körötted London: egy egész világ s z ív e ... Benne zúg az élet tengerárja, — stb. Ez a szín igényelte leginkább a hangjátékszerű átdolgozást, a sorok közti tartal­ mak pregnánsabb kifejtését, ami csak hallva az eredeti szöveget, könnyen mehetett volna veszendőbe. Például Ádámnak arra a kérdésére, hogy „hát nem szebb világ ez, mint mindaz, amin eddig átgyötörtél?” — így válaszolt madáchi-szabó lőrinci képpel Lucifer: A z elv szép és nagy, amit (ti. ez a kor) képvisel, ő maga rút s kicsi. — A ma világa már nem a tenger küzdő, fényes árja, — síma mocsár csak, békával tele. — rászakadt kiszolgáltatottság következtében labilissá vált idegzet a végletekben jár. Minden levelében szélsőségek csapnak össze. A keserűség és az élnivágyás végső határain járó idegek éppen a megtámadottságuk miatt képtelenek felmérni a fogságban lévő férj hely­ zetét, képtelen a mértéket és a formát megtalálni. Ha pedig Fráter Erzsinek időnként sikerül a józan mérték szerint élni, akkor elküldi az összespórolt tejpénzt a férjének, akkor harisnyát és tiszta fehérneműt pakol a férjének, és gazdálkodik. Ezekre a momentumokra azonban nem szoktak felfigyelni az itélkezők. Fráter Erzsi viselkedésében tehát a kritikus idő alatt nem a hűtlenséget és a szeretetlen­ séget kell látnunk, hanem egy megtámadott idegzet szélsőségeit. De — eltekintve idegállapotától — Fráter Erzsi nem a hős asszonyok fajtájából való volt. Egyébként sem tudhatott némán tűrni, együtt szenvedni. Bizonyára csalódott is a férjében, aki szerinte egy idegenért kockára tette, és nehéz helyzetbe hozta a családját. De az asszonyok jó része nem így gondalkodott volna? Azok, akiknek a család mégis csak többet jelent, mint a férfi világrengető nagy eszméi. Hogy az el hidegülés miért történt, ma már nehéz lenne kinyomozni. A mendemondák értek-e el Madách füléhez, a panaszok idegenítették-e el, Fráter Erzsi látogatásakor sza­ kadt-e meg valami? — nem lehet tudni. Elképzelhető azonban, hogy a meghurcoltatás, a nagyobb ügyért vállalt szenvedés úgy megkeményítette Madách jellemét, hogy többé nem lehetett eszménye a befelé forduló csesztvei idill. . . . E kedves dalt durván összetépni Küldte a sors a válási kínt. Hogy kötöm meg és értem meg ismét Ezt a már-már elfelejtett zenét? Sziveink közt annyi idegen kép Mérges árnyat mindkettőnkre vét. (Fogságomból) 85 �Ádám : Kárpótol a közjólét érzete. Csaknem az egész londoni színt közölhetném annak az illusztrálására, hogy mi­ lyen interpolációkat tett szükségessé az a rádió-rendezési koncepció, ami a kapitaliz­ must jellemezni kívánó jelenetet az első világháborút megelőző esztendők — 1910— 12 — tájára tette át. De minthogy ez az átdolgozás megjelent Balogh Pál „Múzsa a hul­ lámhosszon” című úttörő hangjáték-dramaturgiai kötetének szövegpéldájaként, csu­ pán még négy sort idézünk Szabó Lőrinc szövegéből. A koldusok egymással mara­ kodó jelenete után mondta Lucifer: De azért ne hidd, hogy csak a szegény sír. Ott az a két úr. .. Konferenciára Várják őket a szomszéd irodába. . . K ét gyáros. . . jönnek. . . Hallgasd csak ki őket! I. Gyáros: Hiába én már nem bírom a versenyt, Mindenki folyton olcsóbbat akar. Árum jóságát kell megvesztegetnem. De lássuk a londoni szín végét! Lucifer végszavára, hogy: Markodban volt a hiba, nem a pénzben! — Á dám fel innen, itt nem jó mulatni! rendőr-sípjel, kiabálás — „fogják el! fogják el!” — ziháló futás, dobogás, üldözők rohannak, elmaradnak, a városi zaj lehalkult és rövid csend után megszólalt Lucifer: Na itt most már biztonságban vagyunk, mögöttünk maradtak üldözőink. Madách Imre valószínűleg tévedett a felesége megitélésében. Ő mint költő „egy ideált Mel a szivéhez” Fráter Erzsi pedig egyszerűen csak asszony volt, ráadásul eléggé labilis idegzetű. Azt hitte, hitvese ugyanolyan hősiesen viseli a megpróbáltatásokat, mint ő maga. De ő költő volt, nemzetben gondolkozott, Fráter Erzsi pedig csupán „gazdasszony” , aki legfeljebb a családig jutott el. Hitte, hogy felesége előbb-utóbb ugyanolyan nagyszerű asszonynak látja az anyósát, mint ő: a fia. Anyjára és önmagukra gondolva valóban hitte: Szőlőtő az agg szülő, mellette meg A jó fiú mint védő támasz áll; Ámde a szőlőnek sugár is kell — S ezt szerető menyében talál. (Leányálom) Nem vette elég komolyan felesége és anyja gyűlölködését. Pedig Fráter Erzsi megírta neki még a börtönbe az anyjával kapcsolatban: „ővele én soha egy faluba nem fogok lakni, az eltökélt szándékom.” Mégis elvitte lakni Sztregovára. A végzetes út, amely a losonci megyebálra vezetett, valóban nagy meggondolatlanság volt. L. Kiss Ibolya Fráter Erzsi fiatalságával, megmutatásra váró új ruhájával, az eszte­ lenül gyűlölt anyós felbosszantásával magyarázza ezt a szerencsétlen lépést. A költő nem akarta elvinni feleségét a bálba. Tele volt még fájdalommal — a haza miatt, Kossuth és a hontalanok miatt. Természetes, hogy nem volt kedve táncolni. Fráter Erzsi azonban nem értette meg. Ő mulatni akart a nélkülözés és a krajcártalanság után, fel akarta szen­ telni az új ruháját a lerongyolódás után. Méltányolható az óhaja? Azt hiszem, igen. Bár korántsem vall olyan emelkedett szellemre, mint a férj magatartása. Annyi azonban bizo­ nyos, hogy a közelmúlt megpróbáltatásai mindkettőjükben más reakciósort indítottak el. A költő emelkedett szelleme még inkább a hazára fonódott; felesége megviselt idegzete pedig a felejtető vigalmat szomjazta - s megint mérlegelés nélkül. 96 �Á dám: Egy egész világ maradt énmögöttem és szint jó volt, hogy elüldözött, mert a nő, bárcsak pénzemért igérte ártatlansága hazug bájait, egy percre majdnem feledtette vélem e tarka kor, a vásári világ lelketlenségét és zűrzavarát. — Megint csalódtam. — A zt hittem, elég ledönteni a múltak rémeit s szabad versenyt szerezni az erőknek. — Kilöktem a gépből egy fő csavart, — stb. A londoni szín reális tényeivel teljes cáfoló feleletet adott Adám—Danton optimista reménykedéseire, egyrészt a vizualitás hiánya miatt tehát mellőzhetővé vált a képet lezáró félelmetes szimbolikus v í z i ó , a h a l á l t á n c . A jelképes londoni „danse macabre” így elmaradván, Adám tovább vágyódó szavaira a falanszter-kép zenéje felelt és Lucifer— Csortos hangja vitte tovább a hallgatóságot az ádámi álom, a této­ ván körülírt „szocializmus” t o r z megvalósulásának falanszteri világába: Jól van, vezetlek . . . Eljön az is egyszer, a megváltó ren d . . . utálod a harcot, a mindenki harcát mindenki ellen? Hát lásd meg a „szocializmus” álmát! Álmodj, ember! Á lmod a vég elé visz, négyezer évvel az emberiség közös sírja e lé . . . mikor utolsó Útjaik ekkor kezdenek végzetesen elkanyarodni egymástól. De még a losonci bál után sem reménytelen a helyzet. A józan megfontolás, a kölcsönös engedékenység még rendbe hozhatná a dolgokat. Eljött az ideje ennek is, de a kritikus pillanatban az anyós, özv Ma­ dách Imréné veszi át az irányítást, s a megbékélés elmarad. Nem kétséges, hogy a költő és felesége házasságuk válságba jutása idején és után is szerették egymást. Az egyik oldalon bizonyítják Madách később írt versei s az L. Kiss Ibolya által látott hivó levél: „Gyere vissza, Erzsi ...Te csak virág légy nálunk.” A másik oldalon a rokonok visszaemlékezései, Fráter Erzsi diszkrét, szerető tisztelettel írt levelei bizonyítják ugyanezt. A válási egyezségek aláírása Ecsegen pontot tett az egymásba maró, egymással dacoló indulatok végére. A szakadék szélére kerülve egymás kezét keresik. Fráter Erzsi térden­ állva kéri férje bocsánatát. „Szeretettel hallgattam mint zokog” — íria hamarosan a költő Bár akarja, mégse nyújtja oda a kezét mindent bánó szeretettjének. Fráter Erzsi az egyez­ ség után azonnal Pestre utazik, hogy megakadályozza a dacból aláírt okirat hitelesítését. Aztán kétségbeesett hangú levelet ír özv. Madách Imréné „anyai lelkének elejébe” . Ebben felidézi férjét a vállás pillanatában: „ . . . ő is fájó szívvel válik meg tülem. ő sírt meg szeretet volna engedni, de nem tudom mi az mi visza targya bocsánatát nem merve ki­ mondani.” Ha engedni akart, miért nem engedett; ha pedig nem engedett, miért akarta vissza­ hívni gyermekei anyját — levélben s a rokonság szerint személyesen is? A kérdésre csak Madách édesanyjára gondolva adható kielégítő válasz. Az anya az, aki megkeménvíti fia szivét. Az ő tekintélyével, szellemével, akaraterejével viaskodik a költő a válás pillana­ tában. Végül is ő győzött a menye fölött, de a fia fölött is. A két asszony esztendőkig 87 �évszázadait böjtöli a hűlő Földön az élet, és a célszerűség, a tudomány egyenruhás fegyelme testre-lélekre rázsugorodik. — Nézz szét, Ádám ! körötted kattog a falanszterek szervezett édene, roppant csarnokok, élő gépek és gépemberek — és lásd, hogy bánik el veled s Éváddal az emberközösség! A z Űrbe való kirepülést és „utazást” szükségtelen volt a narrátor Lucifernek kommentálnia, mert ott maga a dialógus azonnal megteremti az érzékletes képét: „Ő rjöngő röptünk, mondd, hová vezet?” És az egész szín minden mondata Madách mondanivalói nak közvetlen kifejezése: filozófiai dialógus, amit csupán néhol fes­ tett alá különleges hanghatású „szférák zenéje” , megteremtvén Ádám és Lucifer köré a végtelenség világát. De a végén, a Földre visszavágyó Á dám szavait visszhangzó Lucifer már tovább szőtte a szöveget, a következő szín előkészítéseképpen. Vissza h á t... V issza!. .. Viszlek ... Visz az álom, tovább visz újra — befejezni a hiú csatát az örök végzet ellen. Álmodj, vén Ádám, úgyis iszonyú lesz az ébredés. . . Bejártad az idő sivatagát, s mi neked jutott belőle, mindjárt véget ér ... Amíg űrben szálltál, lepergett a végső tartó, egyre elmérgesedőbb harcában - a fiúért illetve a férjért - a losonci eset helyzeti előnyhöz juttatta Majthényi Annát. Amiben fia fogsága után csak reménykedett, amiben Madách Sztregovára költözésekor már majdnem bizonyos volt, azt Fráter Erzsi losonci bálozása véglegesítette, sikerült maga mellé állítania fiát, s megkeményíteni a felesege iránt. De mi állította a két asszonyt ennyire szembe egymással? Mindenekelőtt az ellentétes természetük. Fráter Erzsi dalos, szeszélyes, életvidám teremtés volt. Majthényi Anna pedig aszketikusan szigorú öregasszony. Az egyik dacos s maga útját járó, a másik vasakarata és előírásos. A feleség kisműveltségű, az anyós pedig nagykúltúráju. Természetük ellen­ tétjeit még csak élezte a vallási és a társadalmi különbség. Fráter Erzsi református volt. Majthényi Anna hithű katolikus; az előbbi egy elszegényedett nemesi családból jött, az utóbbi előkelő arisztokrata. Szerepe lehetett ebben az ellentétben a Majthényiak és a Fráterok politikai nézeteinek is. Erzsi nagybátja, Fráter Pál hiába próbál békíteni. Imre elfogadja a békéltetési kisér­ leteket, de „a büszke anyós kesseleőkői Majthényi Anna méltóságos... ezt meg nem engedi” — írja Henriczky Ágoston, a sztregovai lelkész fia. A kesselőekői Majthényiak Nógrád és Hont megyében a reakció képviselői voltak a reformkorban és a szabadságharcban. Majthényi László Windischgraetz főispánja volt Balassagyarmaton. (A két Madáchfiú: Imre és Pál nem volt hajlandó behódolni neki.) A jobbágy felszabadítás után szinte egyetlen földesúr sem pereskedett annyit a volt jobbágyaival, mint éppen Majthényi Anna; s 1850-ben bizonyítványt kér a megyétől arról, hogy a forradalomban nem vett részt. Ezzel szemben a hajdani alispán, Fráter Pál végig megyei tisztségviselő a forradalom és a szabadságharc alatt, s az önkényuralom ugyanúgy börtönbe veti, mint Madách Imrét. Eddig a kutatás ennek a vonalnak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Pedig, ki 8 �négyezer év: a falanszter tudása megmondta, hogy kihűl a nap! — K i is hűlt: most gémberedik jégtömbbé a föld s már csak egy-egy eszkimó törpe teng-leng álattá süllyedt közös asszonyával a forró égöv jéghegyei k ö zt. .. Jön a vég, Á dám, — láss és iszonyodj! Ez volt az utolsó interpolált szöveg, amit Szabó Lőrinc írt A z e m b e r t r a ­ g é d i á j a 1935. december 2-án a Magyar Rádióban tartott hangjátékszerű előadása számára. A z utolsó sor felidézi előttem e közös munkánk után éppen húsz esztendővel később történt találkozásunk szomorú emlékét. Szabó Lőrinc akkor esett át egy életveszélyes betegségen. A Császárfürdő egyik szobájában feküdt már jó ideje. 1955 február 16-án, egy szerdai napon jártam a nagy­ beteg Lőrincnél. A betegség 49. napján már 15 percre szabad volt fogadnia. Suttogva beszélt Csaknem mindig ő. Fogtuk egymás kezét és úgy tűnt, mintha örült volna egy kissé a veszélyes kalandnak, a visszatérésnek Hádészből. Tele volt életszomjazó re­ megéssel, tragikus borzangással. „Tegnap — mondta, — hallgattam a rádión a Tra­ gédiát. A mondatnál: »Mit állsz tátongó mélység lábaimnál« sírva fakadtam.” És akkor is sírva fakadt, amikor ezt nekem mondta. Két esztendővel később, most éppen tíz esztendeje az ő földi alakját is elnyelte a mindnyájunkat közönyösen váró „tátongó mélység” . tudja, nem játszott-e bele Fráter Erzsi sorsába Majthényi Anna forradalom elleni gyűlö­ lete s ezen belül a Fráterok iránti ellenszenve. Összefoglalva most már az L. Kiss Ibolya könyve kapcsán támadt gondolatainkat: azokkal szemben, akik minden baj okának a „hűtlen és kicsapongó” Fráter Erzsit tartják, leszögezhetjük, hogy a Madách Imre és felesége házassági drámája tulajdonképpen két ember tragédiája. Ez a két ember sokkal jobban különbözött egymástól, semminthogy megértették volna egymást. Madách bebörtönzése felszínre hozta az egyéniségükben hor­ dott végzetet: az egyik pszichopata lett, a másik a haza és az emberiség elkötelezettje. Állapotukat az anya, özv. Madách Imréné véglegesítette. Az ő gyűlölete a menye irant az ő szeretete a fia iránt tette lehetetlenné, hogy Madách Imre és Fráter Erzsi — túltéve magukat a kölcsönös sérelmeken, tudomásul véve levetkezhetetlen adottságaikat — újra egymásra találjanak Fráter Erzsi tehat nem az a hűtlen, kicsapongó, örökké csak pénzre s új ruhára vágyó asszony, akit az irodalomtörténet és az utókor Az ember tragédiájának Borbálája nyomán festett magának. Mivel magyarázhatnánk különben, hogy a házassága előtt szinte nőgyű­ lölő, a nők ingatagságáról s megbízhatatlanságáról annyira meggyőződött Madách házas­ sága csődje után annyi szépet s nemeset visz bele a Tragédia Eva-alakjaiba. A mi meg­ győződésünk az, hogy Fráter Erzsi az „örök múzsa” nemcsak Borbála alakját sugallta a költőnek, hanem például a „Mi vágyad más, ha keblemen pihensz” kérdést feltevő rab­ szolganő s a Miltiades „nagy lépésein” kesergő hitves megalkotásába is belejátszott. ⃰ L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája 1967. T atran, Bratislava SZABÓ KÁROLY 89 �SZABÓ JÓZSEF ARANYJAVÍTÁSAI AZEMBERTRAGÉDIÁJÁN Madách Imre, ez a szigorú önkritikus, kisebbségi komplexumokkal is küzdő köl­ tő, teljes bizalommal tette főmüvét, A z ember tragédiáját Arany János kezébe. Ez kettőt bizonyít: Arany János akkor már a magyar irodalom koronázatlan királya volt. — De mu­ tatja azt is, hogy Madách, aki 1840-ben megjelent „Lantvirágok” című kis kötete óta húsz évig sok írása egyikével sem tudott nyilvánosság elé lépni, most érzi, hogy meg­ alkotta élete főművét. Madách Arany iránti teljes bizalmát mutatja az is, hogy szinte szabad kezet ad neki a mű nyelvi simításaira, sőt lényegesebb javításokra is. „..Törülj bátran..,” írja Aranynak, s javításokra tett javaslatai legtöbbjét — tehát nem valamennyit — el is fogadja. Aranynak küldött utolsó, 1864. március 14-én kelt levelében ezt írja: „...Vágj le, ölj meg (t. i. minél szigorúbb kritikával), ha kell, mindig, — de taníts...” Nem kis dolog, hogy Arany János a Tragédia testes, különös „helyes”-írású és egyáltalán nem kaligrafikus kéziratát átnézésre elfogadta. A Kisfaludy Társaság tit­ kára volt, tele sokirányú elfoglaltsággal. A kéziraton ismeretlen vidéki név, — Sztre­ gováról jöhet-e valami jó? Szép fényt vet Arany emberségére, és mély felelősségér­ zetét mutatja, hogy a kézirat átnézését vállalta, és féltékenység, szakmai nagyképűség nélkül foglalkozni kezdett vele. 1861. szeptember 12-én kelt lelkeshangú levele mutatja, hogy a különös hangvé­ telű, darabos-nyelvű írásban — miután másodszor elővéve, végigolvasta — azonnal felismerte a remekművet. „ . . . Csak itt-ott a verselésben, meg a nyelvben találok némi nehézségeket. . . De így is. amint van, egy kevés külsimítással, irodalmunk leg­ jelesebb termékei közt foglalhat helyet. Nem tudom, mi szándéka van Kegyednek a kiadásra nézve: én óhajtanám ezt a Kisfaludy Társaság útján eszközölni. . . Ha óhaj­ tásom a Kegyed akaratával találkoznék, akkor sorról-sorra kijelölném a helyeket, hol — semmiesetre sem lényeges — változtatást gondolnék célszerűnek; vagy bele­ nyugvása esetében magam tennék rajta egy-két tollvonást, aztán bemutatnám a társaságnak...” Arany igen tapintatosan, Voinovich szavával: „bársonyos kézzel” végezte el ja ví­ tásait a kéziraton, részint a szöveg soraiban, részint az ahhoz csatolt hat külön lapon. Javításainak zöme helyesírási, verselési és stiláris jellegű, tartalmi változtatásra alig-alig tesz javaslatot. A legújabb kutatás kimutatása szerint (Arany János Összes művei X III. kötet, 1966. 574. oldal) a betű- és szócseréket, nyomdai utasításokat is számítva, Arany kezenyomát a Tragédia mintegy ezer során találjuk. Kétségtelen, hogy A z ember tragédiáját, ezt a legvilágirodalmibb remekünket A rany mentette meg, elsősorban azzal, hogy felfedezte, nagy lelkesedéssel és hatal­ mas tekintélyével melléje állt, megadta a mű helyes értékelésének mindmáig ható fő szempontjait, — de nem utolsó sorban szükséges javításaival is. Mégis tévedés volna Arany szerepét abszolutizálni a Tragédia gondozásában és 90 �történetében. Sőtér István, egyik legjelentősebb mai Madách-szakértőnk, helyesen mutat rá a Kritika 1964 novemberi számában arra, hogy „Madách remekműve nem szorul támogatásra, még Arany Jánoséra sem . . . ” Mai stílusesztétikánk izlése jogán arra is rámutathatunk, hogy Arany javításait mi ma már nem minden esetben fogadhatjuk el helytállónak. Felvillantásul néhány példát. Ezeket az eredeti kéziratból veszem. Sormegjelö­ lésem a Tolnai-féle 1923-as kritikai kiadás sorszámozását követi. 40. sor: Madách kézirata (a továbbiakban M :): Vigaszául sok vak éjnek. Arany javítása (a továbbiakban A :): Vigaszul a földi nemnek. Madách szövege szemléletesebb, hiszen a hold — erről van szó — az éjszakák vigasza. 42. sor: M: Itt enyészők omladéka. A: Itt enyészők koporsója. Madách szövege eufonikusabb. Arany javításában a két „k” erőltetett s rossz­ hangzású. 148. sor: M: Fukar kezekkel mérsz, de hadd legyen. A: Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy. SZÁZÉVES H A R C ATRAGÉDIÁÉRT Már elültek a világszerte rendkívül nagy érdeklődést kiváltó Madách-centenárium ün­ nepségsorozatának hullámai, amikor 1966-ban az Irodalomtörténeti Füzetek 53. számaként, az Akadémiai Kiadó gondozásában napvilágot látott Kántor Lajos Száz éves harc » Az ember tragédiájá«-ért című könyve. A fiatal, tehetséges kolozsvári irodalomtörténész és kritikus tollából megjelent tanulmány ismét — mint már annyiszor egy évszázad folya­ mán — Madách művére irányította az irodalmi közvélemény figyelmét, mintegy bizonyítva, hogy a Tragédiáról mindig lehet újat mondani ,ezt a művet mindig lehet új aspektusból vizsgálni ,elemezni. Kántor könyvével nem elsősorban a mindegyre megújuló viták, illetve vitázók száma gyarapodott, — noha egy-két eredeti gondolattal a Madách-képet is gazda­ gítja — hanem megszületett az első olyan marxista igényű tanulmány ,amely a Tragédia körül dúlt eszmei harcok legfontosabb téziseit kísérli meg összefoglalni. A vállalkozás je­ lentőségét mintegy aláhúzza, hogy aligha írtak, vitatkoztak a magyar irodalomban egyetlen műről többet, mint éppen Az ember tragédiájáról. Mi magyarázza a könyvtárnyivá nőtt Madách-irodalom létrejöttét, hogyan születhettek ugyanegy műnek oly különböző értelmezései? A szerző könyve bevezetőjében e kérdé­ sekre kíván választ adni. »Mint minden jelentős irodalmi alkotásért, a társadalmi haladás híveinek meg kellett és meg kell vívniok a küzdelmet Az ember tragédiájáért is, mert a reakció igyekszik kisájátítani magának a tömegekre hatást gyakorló alkotásokat. A Ma­ dách körüli harcok élességét fokozta az, hogy a költő műveiben a legfontosabb világnézeti kérdéseket veti fel, de saját világnézetének ellentmondásossága következtében a Tragé­ 91 �Madách szövege jobban kifejezi Lucifer hetyke magabiztosságát. Arany javítása Lucifer „csak azért is megmutatom” elszántságát gúnnyol vegyes alázatoskodássá tompítja. 153. sor: M: Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt szabott. A: Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt hozott. Madách szövege erőteljesebb. A z Úr a maga törvényét nem parlamentárisan hozza, hanem szuverénül szabja. 291. sor: M: Igen, erősek közt a legerősebb, A: Igen, erősek közt a leghatalmasb. A z eredeti szebb is, jobb is. 378. sor: M: De hogyha a hálának pántja. A: De hogyha a hálának csatja. Arany szerint a pánt „csúnya és nem is tiszta magyar” . Helyette ajánlja: „kapcsa csatja. . . ” A „pánt” , még ha nem volna is magyar eredetű, szebb hangzású mint a „ csat” . Egyébként a „csat” sem magyar eredetű. 852. sor: M: Tán senki sem forral már terveket. A: Tán senki sem kohol már terveket. diában adott válaszok nem egyértelműek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Az ember tragédiája mindenféle magyarázatra jogos alapot nyújt, s a Tragédia egészének alapos elemzése vezethet el a helyes értelmezéshez » — írja. A Madách-irodalom igen jelentős egyéb tanulságokkal is szolgálhat: a magyar iroda­ lomkritika, irodalomtörténet és irodalompolitika száz évének keresztmetszetét adja, híven visszatükrözi e száz év irodalmi (és sok esetben politikai) harcait, teljesebbé teszi iroda­ lomtörténeti iskolákról, irodalmi csoportosulásokról, folyóiratokról és egyes írókról, kriti­ kusokról és irodalomtörténészekről alkotott képünket. Kántor a Madách-irodalom e kettős tanulságait három fejezetben — A kortárs szemével; A következő nyolcvan év; A kor színvonalán, — Madách igazáért — vizsgálja, és az elemzés során egy nagy mű vízválasz­ tóján mérhetjük le irodalomkritikánk fejlődését. Kántor a kortársak közül Arany János, Greguss Ágost, Szász Károly, Erdélyi János és Zilahy Károly Madách-értelmezésével foglalkozik részletesen és megállapítja, hogy «Ma­ dách kortársainak nyilatkozatai, bírálatai és magyarázatai a legfontosabb kérdésekben megteremtették a Madách-irodalom alapját. Pozitív és negatív, helytálló és helytelen nézetek párhuzamosan fordulnak elő az első értelmezésekben, s ezeknek a nézeteknek ismétlését és továbbvitelét a későbbi Madách-irodalomban mindegyre megtaláljuk. A kor­ társbírálatok azonban egy olyan fontos szempontból indulnak ki, amelyet a későbbi Ma­ dách-tanulmányokban többnyire hiába keresünk: Az ember tragédiáját nem szakítják ki a XIX. század közepe magyar társadalmának és Madách életének összefüggéseiből, igye­ keznek a Tragédia problémáit a mű egészéből magyarázni.» Sajátosan keveredik e jellem­ vonás Bérczy Károlynak — aki szintén megyénk szülötte és a közelmúltban ünnepeltük halálának 100. évfordulóját — a Kisfaludy Társaság 1866. február 6-i ülésén felolvasott 92 �A vádat szokták koholni, a tervet inkább forralni. 1825. sor: M: K i annyi sáncot vívtam a pogánytól, Nem bírom-e áthágni ezt a sáncot? A: K i annyi sarcot vívtam a pogánytól, Nem birom-e áthágni ezt a sáncot? Arany javítása megtöri a kép (sánc) egységét, és gyengíti az ellentét erejét (a pogánytól vívtam sáncot, ezt a sáncot — zárdaajtó — ne tudnám-e áttörni?!) 2137. sor: M: S lehúzza tán azt is, ki azt kimondra. (T. i. a „rejtett szót” ). A: S lezúzza tán azt is, ki őt kimondta. Madách két „azt”-ja egy sorban nem jóhangzású, mégis vitatható, helyes-e, hogy Arany a „rejtett szót” perszonifikálja: „őt”. Jegyzet. A Tragédia kiadásaiban, már az elsőben is, a nyolcadik szín végén, a 2137. sorban az „őt” szócska kurzívval van szedve. Meggyőződésem szerint ez a kurzív szedés félreértésen alapul. — Ez a sor a kéziratban így van: „S lezúzza tán azt is, ki kimondta.” A két utolsó szó közé T betoldó jellel javítás került: „S lezúzza tán azt is, ki azt kimondta.” Hogy ezt az „azt„ maga Madách toldotta-e be, vagy Arany, azt ma már majdnem lehetetlen megállapítani. Valószínűbb, hogy Madách. Később aztán, nyilván, mert a két „azt” Aranynak hangzásilag nem tetszett, a kézi­ rat jobboldali margóján javítja az előbb betoldott s aztán áthúzott „azt” szócskát így: „őt” . Ezt a javítást kétséget kizáróan Arany végezte. A z „őt” szócskát a margón emlékbeszédében, amelyben Bérczy helyesen hangsúlyozza Madách élete és életműve kö­ zötti összefüggést, de téved, amikor a költő pesszimizmusát a társadalmi valóságtól füg­ getlenül származtatja. A második fejezetben a tanulmányíró a Madách halálát követő nyolc évtized véle­ ménydzsungelében próbál járható utat találni, -megkeresni a látszólagos eszmei zűrzavar mögött meghúzódó világnézeti állásfoglalásokat, egymás mellé állítani a rokon vélemé­ nyeket, amelyekből így kirajzolódnak irodalmi csoportosulások, irányok körvonalai, az osztályerőknek megfelelően széttöredezett magyar irodalombírálat.» A Pulszky-Rákosi polémiával vette kezdetét az a törekvés, miszerint a hivatalos iro­ dalom a Madách-életművet is igyekezett kisajátítani saját céljainak megfelelően. Madáchot elszakították korának konkrét társadalmi-politikai valóságától, s az »örök em­ beri» vonásokat hangsúlyozták. «Hogy mégis itt-ott feltűnnek a múlt század végi és a XX. század eleji értelmezések között értékes megjegyzések, sőt átfogó tanulmányok is, azt a pozitivista irodalomtörténetírás magyarországi térhódításával kell magyaráznunk. Madách esetében ugyanis az «időfelettiség» hirdetőivel szemben bizonyos tényanyag felkutatása és pozitivista felsorakoztatása föltétlenül közelebb vitt az igazsághoz.» A polgári Madách-irodalom talán legismertebb, legtöbbet emlegetett képviselője Alexander Bernát. Több tanulmányában s Az ember tragédiája magyarázatos kiadásában fejtette ki nézeteit, jelentős hatást gyakorolt a közvéleményre, sőt e hatás nyomai még ma is felbukkannak. Végig nem vitt, következtetéseiben visszájára fordított, valamint nyíltan haladásellenes nézetekből áll az Alaxander mutatta Madách-kép. A pozitív eleme­ ket elnyomja az «örökérvényűség» igénye — amely így éppen a gyors mulandósághoz vezet. 93 �kétszer aláhúzta. De bizonyosan nem azért, hogy kurzívan szedjék, hanem csak hang­ súlyozni akarta a szedő számára, hogy ez a végső betoldás az áthúzott „azt” helyett Másutt is találunk olyan Arany-javítást, ahol a kétszeres aláhúzás csak a korrekció elvégzését hangsúlyozza és nem kurzív szedést kíván. — Javasoljuk, hogy a további kiadásokban ezt az „őt” szócskát kurzív helyett símán szedjék. — Egyébként Madách takarékosan bánik az aláhúzásokkal. A Tragédia egész kéziratában csak hat szó van aláhúzva kurzív szedésre, mindegyik Madáchtól: az 521., 2685., 3167., 3260., 3273., 3276. sorban. 2746. sor: M: Vagy gyermekem s nőm koldulásra termett? A: Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett? A koldusbot szociális állapot kifejezése, a koldulás pedig cselekmény, s itt erről van szó. 2914. sor: M : A munkásoknak bérét kell lehúzni. A: A munka bérét kell csökkenteni. Madách szövege dinamikusabb, s jobban érzékelteti, hogy amiről itt szó van, az a munkások elevenjébe vág: lehúzás=munkásnyúzás. 3409. sor:M : Fűtőszerül a víz kínálkozik. A: Fűtőszerül a víz ajánlkozik. A z eredeti jobb, mert az anyag kínálkozik, a személy ajánlkozik. Palágyi Menyhértnél és Bodor Aladárnál az egyén tragédiája kerül előtérbe, mások (Bayer József, Kármán Mór, Endrődi Sándor. Pintér Jenő) a teológiai értelmezés felé hajlanak, a pozitív örökséget pedig leginkább Riedl Frigyes és Voinovich Géza Madáchmagyarázata hordozza. A Nyugat Madách-portréj át az esztétizálás, az «időfelettiség» jel­ lemzi, a szellemtörténeti iskola pedig az eszméket, mint a történelem folyamán ismétlődő szellemi irányokat tűnteti fel, figyelmen kívül hagyva az eszmék társadalmi-történelmi meghatározottságát. »Madách kisajátításának utolsó, legtragikusabb fejezete a fasizmus magyarországi tér­ hódításaival függ össze. 1933. Hitler németországi uralomrajutásának éve. És ez az év jelzi az új, minden addiginál sötétebb fejezet kezdetét a Madách-irodalomban. 1933 előtt is megpróbálta a reakció saját céljaira felhasználni Az ember tragédiáját: a fasizmus nyíl­ tabban teszi ezt, sőt egyenesen a Tragédiára hivatkozva bizonyítja létjogosultságát. Kornis Gyula (Madách és korunk. Budapesti Szemle 1933. 230. k. 117.) kertelés nélkül, nyíltan megnevezi Mussolini, Hitler, Kemal, Pilsudski diktatúráját, majd így folytatja tanulmá­ nyát: «Mintha csak Miltiadestől tanultak volna ezek a diktátorok.. . Jobban munkálkod­ hatik az államférfi népe javára, ha a maga hatalmi ereje s nem a tömeg szeszélyes ger­ jedelme irányítja. A mai diktatúrák önigazolása szóról szóra meglelhető Madáchban.» A marxista irodalomtörténetnek a polgári örökséggel kellett először megvívnia harcát Madách igazáért. Egymás után láttak napvilágot az Új összegezések, szintézis-törekvések: Waldapfel József, Sőtér István és Horváth Károly tollából. Az 1956-os bemutató után Ré­ vai József írt «helyretevő» értékelést a revizionista értelmezés ellenpólusaként. Napjaink marxista Madách-kutatása a Sőtér-járta úton halad: «a nemzeti sors az emberiség sorsa 14 �4078 sor: M: Hadd korlátozzon az arasznyi lét. A: Fog korlátozni az arasznyi lét. A „ fog” jövőidejű segédszót kerülni, sőt irtani kell. Stb. Mindez természetesen semmit sem kisebbíti Arany iránti hálánkat. Egyébként már régebben is voltak Madách-kutatók, akik az Arany javításait mérlegre tették. Gulyás Pál pl. a Válasz című folyóirat 1934. májusi számában többek között ezt írja: .több helyen vissza kell állítani Madách szövegét.. .,Arany akade­ „. mizmusa... az aranyjánosi pedantéria, . . . e z az illedelmesen és feszesen lépkedő jambus-gond nem állott összhangban a mű világtávlatával...” Babits Mihály, a poéta doctus pedig már 1923-ban megállapította (Előszó egy új Madách-kiadáshoz: Nyugat, centenáriumi Madách-szám): a Tragédia „versei, amik nehézkesek voltak megírásuk idején, ma frissek, mintha tegnap keltek volna; mint némely sütemény, mely szárazan és keményen jön ki a sütőből, frisseséget nyer az az idő fürdejében...” Bizonyos, hogy a Tragédia mélyragyogású remekművének nyelvi szépségei, gyö­ nyörű „zordonságai” ma jobban elénktűnnek, mint születése korában. Mégis, nemcsak a kegyelet, hanem az igazság is azt kívánja, hogy Arany János szakértő kezének tapintatos simításait még jószándékú restaurálással se töröljük le Madách művéről. A z azonban bizonyos, hogy szükség volna A z ember tragédiájának egy egészen részletes, új, pontos kritikai kiadására, világosan feltárva az ős-szöveget, s mellette könnyen észrevehető módon Szontágh Pál, Arany János és Szász Károly változta­ tásait. A kutatók és gyűjtők e mellett bizonnyal szívesen vennék a Tragédia kéziratá­ nak, e tán legbecsesebb ereklyénknek fakszimile kiadását is. miatt érdekli, — az emberiség sorsában pedig a nemzeti sors megoldását is várja. Mert, ha a luciferi determinizmus törvénye az egész történelemre, az egész emberiségre érvé­ nves: úgy a nemzeti törekvéseknek sincs értelmük, s a nemzet sorsa éppoly kilátástalan, mint az emberiségé. Ha nincs szabad akarat, úgy értelmetlen a forradalom, — s értelmet­ len a hazáért hozott minden áldozat. Nemzet és haladás ügye tehát szorosan összefügg Madáchnál, egyik a másikat feltételezi. Mi több: a nemzeti ügyet is az emberiség ügye felől szemléli, fogja fel a Tragédia.» (Nemzet és haladás. 670.) Madách halálának száz éves évfordulója Kántor Lajos szerint is különleges jelentő­ ségű Az ember tragédiája értékelése történetében. Utal Waldapfel Józsefnek a salgótar­ jáni jubileumi ünnepségen tartott előadására, mely pontosan leméri Madáchnak Fourier­ hez való viszonyát. A komparatizmus újjászületése a marxista irodalomtudományban Ma­ dách világirodalmi kapcsolatainak újszerű feltárását is lehetővé tette, illetve teszi. Kántor Lajos fegyelmezett szerkesztésű, filológiailag is rendkívül értékes történeti elemzésének konklúziója, hogy az évszázados hordaléktól már megtisztított, reális ellent­ mondásaiban előttünk álló költői mű még a helytelen értelmezések veszélyeit is túlélte. A Madách-probléma még nem lezárt, de a marxista irodalomtörténetírás lényegében meg­ találta azokat a szempontokat, amelyek alapján Madách művét a haladó magyar irodalmi hagyomány szerves részének tekintjük. CSONGRÁDY BÉLA 95 �KÖRKÉP A NAPPALOK HŰ VIGYÁZÓJA GONDOLATOK FÁBRY ZOLTÁN MUNKÁSSÁGÁRÓL . . . Mert még sötéten bűzlik a vén Európa fölött a barbárság vadállatszaga halálsikolyok förtelmét hurcolja a szél s könyvmáglyák füstje gomolyog, rohanó vizeken véres tajték táncol — s ki úgy szerette a magyar tájakat, sarkantyúpengetve helyke leventék dáridóznak ott, míg Dózsa népe nyögve robotol virrasztani hát ezért kell neki az eszmék őrhelyén tágranyílt gyulladt szemekkel öklöt feszítve. éberen és lankadatlanul formálni lángban-harcban a történelem tűzhelyén az embert, hogy legyen: jó, ízletes, kerek, szagos — mint a frissen sütött kenyér! (Forbáth Imre: Fábry Zoltán) Ha a határainkon túl élő és virágzó magyar irodalomról esik szó, szinte min­ den méltató azzal kezdi, hogy sajnálatos módon keveset és kis körben tudunk er­ ről az irodalomról. Éppen ezért örvende­ tes, hogy az elmúlt esztendő irodalmi berkekben egyik legtöbbet emlegetett helysége a Kassa melletti kis falu Stósz volt. Ide szállt a világ minden tája felől a szíves üzenet, az irodalom, az emberi­ esség minden tisztelője legalább gondo­ latban üdvözölte a hetven esztendős Fábry Zoltánt. A pozsonyi Irodalmi Szemle 1967. évi 7. száma külön Fábry-szám 6 9 volt, de a magyarországi irodalmi folyó­ iratok is, szinte kivétel nélkül megemlé­ keztek az évfordulóról, az ünnepelt pedig mind csehszlovák, mind pedig magyar részről magas állami kitüntetésben része­ sült. Stósz, a csehszlovákiai magyar iroda­ lom Széphalma, egyúttal az író szülő­ faluja is, »hadköteles századunk« egyik legtiszteletreméltóbb őrhelye. Erről az őrhelyről vigyázza a valóság világossá­ gát, küldi messzehangzón a »vox huma­ na« üzenetét, építi az emberiesség hídjait. Magatartása, amely alatt az Ő megfogal­ mazása szerint az író erkölcsi realizmusa értendő, példa lett, az elkötelezettek el­ tántoríthatatlanságával hirdette a szellem és valóság erkölcsi azonosságát, azonosu­ lását. Amit halhatatlanságnak nevezünk, az nem más, mint állandósult időszerűség — mondja Fábry a Palackposta előszavá­ ban — és úgy érezzük, az író publicisz­ tikai jellegű esszéiben mindig arra töre­ kedett, hogy az emberiség számára leg­ döntőbb kérdésekről mondja el irányt­ mutató véleményét. Megjárva a hadak útját, a szlovákiai magyar kisebbség kul­ turális munkása világszemlélete alapján jutott fel arra az erkölcsi magaslatra, amely lehetővé tette számára a felisme­ rést: a háború, az embertelenség és a fasizmus elleni harc megbízható támasza egyedül Csehszlovákia dolgozóinak szoli­ daritása lehet, tekintet nélkül a munkásosztály nemzetiségi megoszlására. Erről �vall első könyve Az éhség legendája is, amelyben a burzsoa köztársaság legelha­ gyottabb részéről, Kárpátukrajnáról szól 1932-ben. Az író a Nemzetközi Munkás­ segély megbízásából Ludwig Renn német szocialista íróval járt az ukránok között, vizsgálva nyomorúságuk okát és azt, ho­ gyan kaphattak a kommunisták e polgári demokráciában többséget. »Csehszlovákia Európa jólétszigete. És ennek . .. ma kí­ nos szenzációja van: Kárpátalja. A köz­ társaság keleti részén, messze a hangadó bankoktól, minisztériumoktól, parlamen­ tektől . . . csehszlovák állampolgárok él­ nek, éheznek és nyomorognak oly módon, oly állati sorban, amilyenre nincs példa Európában. De mert Csehszlovákia ennek az Európának jólétszigete, ezt a tényt nem szabad elhinni. Szlávik belügymi­ niszter önmagát és megszeppent pártját vigasztalja: tendenciózus hamis hírek ke­ rültek a sajtóba a verhovinai éhinségről, átlátszó kommunista agitáció az egész. A kormánysajtó sajnálatraméltó kulijai hazugságot hazugságra izzadva sietnek falazni: Ludwig Renn és Gerald Hamilton felültek az ungvári kommunistáknak, akik már előre betanították az embereket, hogy hogyan szimulálják az éhséget, hová dugják el a kalácsot és a húsosfazékból a tyúkot, a külföldiek megtévesztésére, aztán rongyokba és tüdővészbe, meg lu­ eszbe és degeneráltságba maszkírozták a ruszinszkói Kánaánt.« Az írás éles, le­ leplező hangja miatt nem jelenhetett meg, csak egy hosszabb részletét közölhette az író az Útban. A cenzura az egész könyv tartalmát elkobozta, az író csak a könyv címlapjába bekötött üres lapokat küld­ hette meg dedikációjával barátainak. »Az Éhség legendáját elkobozta a demokrácia valósága. A létező valóságot — a munkát­ lanok éhségét — semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját« —írja a belügyminiszterhez intézett nyílt levelében, megmutatva: mit jelentett a valóságban a polgári demok­ rácia és a sajtószabadság. Az írói bátorság, — a változás és vál­ toztatás szuggerálása — az íróban, a szel­ lem emberében nyilatkozik meg döntő súllyal. »Aki eszmét, gondolatot, kultur­ igényt csak hatalmi intézkedésekkel tud gyengíteni, az szegénységi bizonyítványt állít ki önmagáról« — írja 1935-ben. Az 7 erőszak szolgakényszere és az értelem morális parancsa között kellett választa­ nia. Aki az utóbbit választotta: védő­ sáncba szorult. De a védekezés neve és neme: antifasizmus. Fábry egész életművét beárnyékolja a fasizmus témájával való hadakozás, mind az ember az embertelenségben képzet kö­ rében, mind pedig a kérdés világpoliti­ kai és társadalmi vonatkozásában. »A fasizmus azért fasizmus, mert nincsenek emberi vonatkozásai. Nincs, nem lehet köze az emberhez, az emberhez méltó élethez. Az antihumánumban az ember: különc, és az emberség: tehertétel. . . « A fasizmust kezdettől fogva haladásgátló, történelemellenes merényletként könyvel­ tük el. Nem volt még uralmi forma, melynek léte és lényege annyira az erő­ szakra, halálra, és öldöklésre lett volna beállítva, mint a hitlerizmus hatalmi ki­ zárólagossága. Ez a kizárólagosság — a gyújtogatástól a gyilkosságig — magában foglalt minden barbár, embertelen meg­ nyilatkozást. . . Lényege ennek megfele­ lően háború és semmi más. . . « Fábry egyik alaptétele az, hogy a fasiz­ mus nem múlt el a II . világháborúban a németek felett aratott győzelemmel. Nem múlt el, hanem megfertőzte a vilá­ got és más-más formában újra fellép. Erről beszél az Európa elrablása című művében is. Európa első elrablása mese volt — mondja. Zeusz bikaálarcos szök­ tető kalandja a föníciai királylánnyal, Európával, és már ez az első elrablás is szörnyet nemzett, emberfaló emberállatot, a krétai Minotauroszt. Európa utolsó — német — elrablása azonban egy emberfaló szörnyháború likvidálatlan fertőzéseként tovább élhet és hathat ma is. Európa el­ rablása: a cím kétfelé mutat. Vissza és előre. Tárgya, anyaga Európának a ná­ cizmus által való okkupálása. Ezzel a ténnyel, visszhangjával, hangerősségével mér meg minden rokonvonást, ismétlési lehetőséget. A tegnap rettenetét a hol­ napra vetíti. Konokul harcol az elévülés gondolata ellen, mert véleménye szerint, aki azt akarja, hogy elévüljön az a bor­ zalom, az azonosul vele, mert megbo­ csátja. Az ember nem lehet közönyös, amikor a fasizmus fenyegető réme újra felüti a fejét. Akár Vietnámban az ame­ rikai imperializmust nézzük, akár a né­ met neofasizmust, akár a Duna-meden­ 97 �cében jelentkező sovinizmust, mind mind kivédhetetlenül fasizmusba torkol. Kristálytiszta logikával megmutatja, hogy a nyugati demokráciák a szocializ­ mus távlataitól rettegve saját pusztítóikat fegyverzik fel újra és újra. Nem hogy megakadályoznák Európa újabb elrab­ lását, inkább segédkeznek annál. Amit a harmincas évek nemzedékének a Reich­ stag jelzőtüze jelentett, azt ismételte meg a világ számára Hirosima. És élnek és hatnak még a pusztulás apostolai is. »Otto Dibelius, a nyugatnémet evangéli­ kusok püspöke — írja Fábry — aki 1936han le tudta írni: Az örök német vágy kezd testet ölteni: egy akarat, önmagát kiteljesítve, teljes erőbedobással kezdi meg a történelem új fejezetét. Ein Volk, ein Reich, ein Führer!« — ez a Dibelius 1954-ben az evanstoni (USA) világegyház­ konferencián ezt mondta: » A hidrogén­ bomba alkalmazása keresztény szempont­ ból nem is olyan borzasztó, hisz mindnváian az. örök életbe vágyódunk. S ha például egyetlen hidrogénbamba egymil­ lió embert megöl, annál gyorsabban ér­ nek az illetők az örök életbe« Az embertelenség kisérleteivel Fábry a szocialista humanizmust á lltja szembe. A gondolat igaza és a Béke igaza című esszé gyűjteményeinek fő értékét is ez adja. Olyan kritikus szól hozzánk ezekből a könyvekből, aki nemcsak elmondója egy könyv vagy írói évforduló tanulságainak, hanem ezek ürügyén az olvasot emberi­ ességre, szocializmusra tanítja. S ez azo­ nos nála a szlovákiai patriotizmussal. Is­ mert tény, hogy 1948-ig a Benes-féle po­ litika eredményeként esztelenn ­ io c a lista üldözésben volt részük a magyarok­ nak. Amikor ezek elmúltak, és a vádas­ kodásokat addig is keményen visszauta­ sító Fábry megfogalmazhatta a további haladás irányát az igazi hazafi és ma­ gyar beszél belőle: » A sértődöttség bosszú és türelmetlenség elvakító szenvedélyét mi elemésztettük magunkban: ennyi az előnyünk s ezt meg kell tartanunk, ez kincsünk, zálogunk s menlevelünk: mi voltunk és vagyunk a vox humana népe! A szlovákiai magyarság tegnap és ma csak csonkítatlan vagyonából, szociális emberségéből és emberségének élhet.« «Ne felejtsünk el semmit, ami nagy, emberi és világító, egymást erősítő példa 98 cseheknél és magyaroknál egyaránt.« A figyelmeztetés elevenen ható problémát érint, hiszen az igazi irodalmi tudat soha nem feledi, feledheti a múlt értékeit és Fábry, aki József Attila ars poeticáját vallja: az igazat írd, ne csak a valódit, az arcképek, életpályák egész sorával aján­ dékozza meg az olvasókat. A valóságot kutatja, az igazi értékeket szembesíti az erkölcs követelményeivel. »Csak a va­ lóság és erkölcs maradéktalan egyezése adja, mondja és hozza az igazságot. A realizmus: erkölcsi valóság« — hirdeti Valóságirodalom c. kötetében. Nagyon szép és tanulságos Fábry értel­ mezése a »hídról« és az »árokról«. -A híd: az emberség .Ahol ez nincs, ott árok van: embertelenség, gyűlölet, fanatizmus, ököl és barbarizmus. A híd: a megisme­ rés és megértés eredménye: a gondolat és béke igaza és útja. Az árok verem­ ásás... Népek. kulturák közlekedési útja: a híd. Az árok: népek és kulturák hí­ nára csalói, megrontói és elveszejtői. .. Napjaink jövőjét a béke és háború perét — a hidak és árkok arányszáma dönti e l . . . Add tovább! Csináld tovább! Em­ berek vagyunk!" Humanizmus, antifasizmus, háborúelle­ nesség felbecsülhetetlen értékű gyűjte­ ménye Fábry eddigi munkássága. A való­ ság világosságát keresi, szomjazza, köve­ teli. Hittel hirdeti, hogy az író és költő — — mint az erkölcsi realizmus elkötele­ zettje — a sötétséggel szemben csak a nappalt vigyázhatja és vállalhatja. S mert Fábry ezt az őrködést a szocialista irodalom pártos szeretetével műveli, meg­ érdemli az olvasók érdeklődését és sze­ retetét. CSUKLY LÁSZLÓ �GERELYES ENDRE: KI VAGY TE? - ÁBEL! Hol a szabálytalan? Akaratlan kérdés — a szerző jóvoltából. Mert Gerelyes a szabálytalanra készíti fel az olvasót. Ezt sugallják müvéről hangoztatott vélemé­ nyei, mentegetőző magyarázkodása, iro­ nikus bizonytalankodása. (Esti Hírlap 1967. december 14-i szám). Vagy az elé­ gedetlenség szól belőle? De ha önálló útra bocsátja művét, miért terheli »szer­ zői közvéleménnyel«? Szükségtelen sal­ langként. Mely nem magyarázat — ma­ gyarázkodás. Hiszen — bár műhelytitko­ kat sejtet — nem hitelesíti a mű kelet­ kezésének körülményeit. Vonatkozik, de nem jellegi. Talán ez azt bizonyítja, Gerelyes sürgetőnek érzi, hogy a »fi­ atal, tehetséges induló« titulust levetkőz­ hesse? Hol van hát a szabályos? Amely egy írást műalkotássá emel. Az alkotás és a műélvező kapcsolatát megteremtő eleven »szellemi viszony«, melynek lehetőségét az alkotás világának, valóságának mű­ vészi érvénye tartalmazza, s az olvasó heterogén igénye. ízlése ellenére műalko­ tásként fogja fel. Énje meghosszabbítá­ saként, s az alkotásnak teret adón, meg­ nyílva világa előtt. Hiszen minden ezen áll, vagy bukik. Függetlenül a műfaji egy- vagy különneműségtől, hovatarto­ zástól. Mert az alkotás kifejező voltá­ ban, jellegében a közlési vágy objektivi­ zálódilt, s éppen ez töri át a szigorú műfajhatárokat, legyen szó mégoly tár­ gyias műfajról is. S legyen szó olyan életterület ábrázolásáról, melynek ala­ kítása során a tárgy strukturális szerve­ zettsége, immanens törvényei az ábrázo­ lási elv uralmát mutatják. A valóság tör­ vényeinek konkrét, érzékletes formában történő megjelenítése ugyanis tartalmazza a valóság törvényein való gondolkodás, tehát tartalmazza a gondolkodás törvé­ nyein való gondolkodás ábrázolását is. Ezáltal nyerik el értelmüket a legáltalá­ nosabb kategóriák, egyénivel, különössel töltődnek —, hogy az általános érvényét ne veszítse. Hiszen a műalkotás tárgya — esztéti­ kai értelemben — az ember, a sorsa. A tárgy megformálásának módja egyéni. Az alkotás hordozza az írónak a való­ sághoz — ezen belül a művészi valóság­ teremtés valóságához — való viszonyát is. Ez adja az írói profilt. Az emberi sors egyéni életutak kimelhető, közös lényege. Ebből következik, hogy az áb­ rázolt sors akkor nyeri el hitelét, értel­ mét, ha az olvasó személyes sorsként éli át. Azaz az egyedi, a pillanatnyi az egyetemes illúzióját kelti. A tárgy, az írói megközelítés és az olvasók külön­ bözősége ellenére. Sőt, éppen azért. Ak­ kor hol a szabálytalan?! Gerelyes kötete elmélyíti az eddig róla alkotott képünket. Az árnyalás révén gazdagítja, hiszen meghökkentően újat nem mond. Mégis új-ság a kötete: jottá­ nyit nem enged — önmagából. Szenve­ délyes önelemzéséből. Az igazságkeresés pokoljárásából: a valóság, a gondolkodás törvényein való szüntelen gondolkodás­ ból. Abból, ami nap-nap újjászüli az embert: az én és a külvilág harmóniájá­ nak kereséséből, ellentétei vallatásából. Azt keresi, ami az emberben korszerű kell legyen, az éber önhallástól a kö­ zösség dolgainak érzékeléséig, alkotó be­ fogadásáig. Amelynek távlata a minden­ napi gyakorlatban leli biztosítékát vagy megérett az idő, hogy úgy legyen. Ezért nem idegen Gerelyestől a tételhez ido­ mított élmény (Káin), a végleges helyze­ tek cselekvő — s mert cselekvő, a vég­ letes helyzetig vezető folyamatban is feltételezett tudatos — vállaltatása (Kitö­ rés) vagy a legszubjektívebb pillanatok­ ból kinövő én analízisei, a belső Kon­ fliktusok értelmezése. (Vesd le még a bőröd is, Nevetve pusztult el szegény, Karabás, Tigris). Kötete alfája és omegája a Káin c. novella. Nem véletlen, hogy ebből veszi a kötet címét is, a címválasztás általános gyakorlatát formailag mellőzve. A cím a végső tömörítés, egy mű értelmi és hangulati tartalmainak lényegét sűríti. Emellett reklám, egy kötet önajánlásá­ nak legelső eszköze. Szerénysége vagy harsánysága egyaránt jellemző: csábít, izgat vagy kihívóan követel. Novelláskötetek esetében gyakorlat, hogy az író szándékát leginkább mutató, 99 �az írót legjellemzőbb oldalairól felfedő, a kötet alaphangját adó novella címét emelik címlapra. Gerelyes mellőzi e gyakorlatot: kérdés-felelet formát öltött párbeszédet emel ki. Amellett, hogy ez­ zel a Káin c. novellát sitilizálja, a küz­ delem — minden írásban fellelhető — mo­ tívumait eleve humanizálja. A kötet cí­ me az írói magatartás hatékony kifeje­ zője. A Káin az ismert bibliai motívum, a testvérgyilkosság feldolgozása. Tétele: az ember nagykorúsága a felelős cselekede­ teknél kezdődik. Félreértés ne essen, nem Káin, Ábel a gyilkos, aki megbélyegzet­ ten tör előre a pusztában, aki az Úr várakozásával ellentétben — » Az Úr egy pillanatig figyelte, csodálkozott, mert gör­ nyedő vállra, rettegő tekintetre számí­ tott« — vállalja a harcot mindaddig, míg a benne lévő Kain — szavaival — »úgy meggyöngül, hogy nem kell már megöl­ nöm«. A Káin a normává kristályosodott ma­ gatartási elv tükre, a Gerelyes alapállá­ sát jellemző »humanitás-kötelezettség« kifejezője. Példatörténet, a küzdelem lé­ tének igénnyé emelése úgy, hogy a harc erkölcse egyben az erkölcs harca is. A mítosz nyersanyaggá válik kezében, a történet értelmezése lép előtérbe. Az értelmezés az önkifejezés szolgálatába állított »élményesítési« folyamat, ahol az elsődleges élettartalmat szekunder élet­ anyag hordozza. Az élettartalom tételes­ sége ezért szembeszökő. Az ábeli magatartás keresése érhető tet­ ten a ciklusba sorakozó Nevetve fordult fel szegény, Vesd le még a bőröd is, Kara­ bás, Tigris c. novellákban. Legfőbb jel­ lemzőjük, hogy az író személyesen »je­ len van«, élete sorsfordító pillanatait val­ latja Kíméletlen önboncolás tanúja az olvasó, az ösztönök feletti uralom meg­ szerzésének korántsem könnyű útja raj­ zolódik elénk. Ezért közös a novellák erénye is: a személyes jelenlét nem úgy biztosítja az epikai hitelt, hogy az író öntörvényűsége felszívja az olvasó aktivi­ tását. A különös, egyedi élethelyzetek az ön­ elemzés hitelesítői, emellett alkalmai az írói világszemlélet értékelésének. Gere­ lyes mikro-vílága a szemlelet által lesz a természeti-társadalmi valóság tükre, ahol 100 — az írások tanúsága szerint — az egyéni felelősség a kollektivitás követelménye, hogy ami az ember által van, az min­ denkor, minden körülmények között az emberért legyen. Ezt a harcot vívja ma­ gával, ezt vívatja olvasójával. Hogyan? — most már ez a kérdés. A Tigris c. novella utolsó soraiban le­ írja a rémmel való találkozását. Ekkor Ő látja meg szorongása kiváltóját. De ez a tigris már nem az övé, más emberhez tartozik. Abban a pillanatban tudja, hogy így van, mikor bátor elé állni. S ahogy a tigris lomhán továbbmegy, azt is tudja, hogy azt a másikat a tigrisen kívül sem­ mi egyéb nem érdekli. Ekkor oldja fel Gerelyes a szorongást. Groteszk mondat­ tal: »Kitört a humanizmusom«. Aki ed­ dig retteget, gúnyos lesz, hogy a követ­ kező mondatban józan komolysággal szó­ laljon újra: fogalomtisztázást végezzen, egy fogalom tartalmi körének tágítását végezze el. Felfedje az addig ki nem mondottat: az ösztönt, az emberben a természetit annak tudatosításával társa­ dalmasítsa. A tigris Káin. Aki felelős Ferber halá­ láért (Nevetve fordult fel szegény), aki Balázsban a közöny, tehetetlenség, (Vesd le még a bőröd is), aki azonban nemes párviadalra is készteti az embert, miál­ tal a felelősség értelmes teher lesz (Ka­ rabás). Úgy tűnik, Gerelyesnél a téma diffe­ renciáló hatású. A Kitörés és az Ezerki­ lencszázötvenegy c. írásában, ahol az író »kívül marad«, ahol nem részese a »bel­ ső« történésnek, a művészi teljesítmény kérdése kerül előtérbe. Az érzelmi, han­ gulati, értelmező közvetlenség asszocia­ tív ereje lecsökken, helyébe a helyzet­ teremtés kényszere lép. Ez közvetetten vall az író lelki, szellemi tartományairól, tehát az alakítandó anyag eleve tárgyi­ asabb. Az eruptív közlési vágy a meg­ formálandó anyag ellenállásába ütközik, s — mint a Kitörés esetében — egyenet­ lenségeket eredményez. Gerelyes bele­ feledkezik a részletekbe: az írás szaka­ szoltsága nem oldja fel vontatottságát. A — már említett — végletes helyzet sti­ lizáltsága ellenére a véletlen szülte egy­ szerinek tűnik, amelyben az alakok fa­ talista célszerűséggel mozognak. Az írói aprólékos, mozaikszerű építkezés azt az ellentmondást hivatott feloldani, mely a �kiúttalan helyzet és a cselekvés vállalása között feszül. Az expozíció zárókérdésére — «Mindenki fél? Kérdés! De miért nem félnek?« —adandó felelet megtalálása a novella fő problémája. Ezért bontja meg Gerelyes az esemény-, cselekményvonal időrendjét, a következményből indítja írását. A novella azonban a következ­ mény »kiemelése« miatt a befejezettlen­ ség érzetét kelti. Az »előzmény«-történet az okok, a háttér felderítését célozza, ugyanakkor azt példázza, hogy a cselek­ vés vállalása, az akciót előkészítő apró­ lékosság éppannyira tragikus, mint a tétlen várakozás. Az adott helyzet a lét ellentmondásos voltának feloldhatat­ lanságát hirdeti: a cselekvő ember sem védheti ki a tragédiát. A végletes hely­ zet mégis valami nagyon lényegeset hor­ doz: a kényszerűségen való felülemelke­ dés érzékeltetésével bírkózik Gerelyes: az alakok a kényszerhelyzetet saját sor­ sukká, tragédiájukká igyekeznek alakí­ tani. Közvetetten egy kritikus történeti kor képe bontakozik ki az elbeszélés lapjain. Az írás azonban a kor végzet-hitet táp­ láló tartalmait adekvátan értelmezi, azaz egy más — az írói — szemlélet helyzet­ teremtésbe, cselekményvezetésbe, jellem­ rajzolásba történő átültetése nem sikerül maradéktalanul. Az anyag »ránő« az íróra: az aprólékosság aránytalanságot eredményez. Végső fokon szemléleti bi­ zonytalankodás érthető tetten, mely esz­ tétikai vétséggel erősíti magát. Nyilvánvaló, hogy a novellista Gere­ lyest egyelőre a közvetlen önkifejezés í rójának tarthatjuk. A kötetnek csaknem a felét adják a szicográfiák, riportok, a publicisztikai igényt túl nem haladó írások. Az említett magyarázkodásban ezekre céloz Gerelyes. Valóban, az irodalmiság határára száll le az író: vállalja — s amely kevésbé szim­ patikus — néha úgy tűnik, hogy keresi az ódiumot, amikor az élmény- és téma­ keresés útjairól tudósít (Vakáció, Mitől fél az ember?). Ennek ellenére a szocio­ gráfiai értékek, a mesterség etikai köve­ telményeinek ecsetelései válnak az írá­ sok ajánlóivá. Halványabbak, de a riporter éles sze­ mét dicsérik a Szobatársak cím alatt so­ rakozó portrék. Az író gesztusokból épít­ kezik, de a karakterek alapvető voná­ sait megtalálja. Figyelemre méltóak az állatok »jelle­ mét« vallató írásai, mert emberi hátteret kapnak. Mindegyik mögött életforma, magatartási változatok képei villannak fel. E természeti lények esztétikai meg­ közelítése szintén a természeti társadal­ masításához vezet. (Al Boháken, Liebo, Történet a szabadság szükségességéről). A riporteri magatartás munkál a szocio­ gráfiák mögött is (Kamaszkor, »Kiált Pa­ tak vára« , »Kegyetlen Tarján?«). Ez az a műfaj, mely nem nélkülözheti az egzakt állapotrajzot, a dokumentum-értéket. Eb­ ben gyökerezik jogosultsága, de annak veszélye is, hogy irodalmilag kétes ér­ tékűvé válik. Ezt az ellentmondást hiva­ tott feloldani a dokumentum-értékek fel­ tárásával szimultán, az írói állásfoglalás képében jelentkező »témásítás« : az élet­ anyag művészivé emelése. A szociográfia a társadalmi mozgásfo­ lyamat körülhatárolt területéről való tu­ dósítás úgy, hogy az író a tényfeltárás mellett vállalja az értelmezést, melyhez személyes érveit, indulatait hívja segítsé­ gül. Szándéka a javítás, a megoldás kere­ sése — a feltárandó terület érdekellenté­ tektől terhes —, legszemélyesebb ügyeként kezeli az objektív anyagot. A tények mö­ gött az embert találja, sorsok nyílnak meg előtte. Túllép az állapoton. Azon­ ban nem időz az egyes ember életútjá­ nál, egy közösség össz-viszonylatai ér­ deklik. A konfliktus kollektív, ezen belül a helyzet és a jellemek korrelációja ki­ sérő jelenség. Izgalmas területekre kalauzolnak Ge­ relyes szociográfiái. Zagyvapálfalvára, »egy furcsa, ipar- és bányatelepből meg itt-ott még szalmazsúpos házakból össze­ döngölt« faluba, mely az író katapultja (Kamaszkor). E legkorábbi keltezésű irás —alcíme szerint szubjektív jegyzet —e sa­ játos -társadalmi tájat« változásaiban tárja elénk. Ellentétektől szabdalt, nemzedék­ ről nemzedékre hagyományozódó, a tár­ sadalmi helyzet különbözőségéből fakadt, a közös érdeket elhomályosító, mestersé­ gesen szított indulat uralta Gerelyes »kamaszkorának« színhelyét. Mindez azonban már a történelmileg volt, ellen­ 101 �pont, konkrét viszonyítási adatcsoport, kinőtt érzelmi tartomány. Annak felfe­ dése, hogy mi az, aminek ellenére ala­ kult a mai biztató állapot, mely átmenet az egyre teljesebb felé. Elfogult vallo­ más? Kétségtelen, hogy a személyes em­ lékek itt kapják a legnagyobb szerepet, de korántsem terpeszkednek az objektiv kép fölé. Az emlékek izzó, szenvedélyes hangot eredményeznek, a tények azonban feloldják a kisértő zsúfoltságot. A »kellene« szava hallik a Kiált Patak vára c. írásából. A történelmi hagyo­ mányt itt is szembesíti a jelennel, de el­ lenkező előjellel, hogy jogos elvárásai­ nak hangot adhasson. Szépítés nélkül, a tapasztalati tényekre támaszkodva keresi a város fejlődését gúzsba kötött gazda­ sági és szellemi okokat, bajokat, miköz­ ben lényeglátó sokoldalúságról tesz tanú­ bizonyságot. Szociográfiái között legérettebb a »Ke­ nyeretlen Tarján?« című, mely ifjúkora tágabb színhelyére, a nógrádi bányavi­ dékre vezeti az olvasót. Problémája (ami­ ről az ország beszél), a bányász-sors: Mert nem csupán egy foglalkozás válsá­ gáról van szó, egy réteg életforma vál­ tozása, az ezt kisérő szorongó életérzés a központi kérdés. A feladat pedig de közel áll Gerelyes látásához! —a szem­ lélet magasabbrendű voltának kibontása az életérzéssel történő szembesítés során. E két — egymástól semmiképp sem füg­ getlen, de egymással nem is azonos — szféra ütközeteinek tanúja az író, miköz­ ben »nyomozó« útját járja. Az indulatok, érzelmek jellemek sokfélesége tárul elé — a közös sors egyéni variánsai. A rea­ gálásokat kommentár nélkül ülteti át — írói pártatlanságra törekszik. Ezzel lát­ szólag elválasztja az »irodalmit« a »tény­ szerűtől«. Ám ez csupán formai, mert a kettő okozati összefüggésén nem tehet, nem tesz erőszakot. Eljut az egyértelmű állásfoglalásig: a szükségszerű logikai és érzelmi igazolásáig. Gerelyes szuverén írói világának bon­ takozását mutatja a Ki vagy Te? —Ábel! c. kötet. Vonzódásai — Hemingway fizikai erő —, helytállás kultuszának, később (a Káin kapcsán) Thomas Mann hatását emlegették az elemzések — egyre halvá­ 102 nyodnak. Eredetisége már nem az erede­ tiségre törekvés, mely a hatásokat ellen­ súlyozni hivatott, hanem az életanyagot formáló, élettartalmakat kristályosító élet­ látás, magatartás egyedisége. Ez az egye­ diség az eleven életből táplálkozik, te­ hát a lelki, szellemi alkat, sajátosságok prizmáján átszűrt gerelyesi valóságtar­ talom. Kötetének ez az ajánlója, egy va­ júdó tehetség igérete, hogy beteljesíti az indulásakor felvillant reményeket. (Szépirodalmi, 1967.) DANYI GÁBOR HELIKON 1966-1967 Evek óta színvonalas dokumentuma a különböző irodalomtörténeti problémák­ nak a negyedévenként megjelenő Helikon Világirodalmi Figyelő, mely a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének folyóirata. Az egyes számok egy-egy témakörön belül mozognak, s próbálják részben tanulmányokkal, rész­ ben az eredeti dokumentumokkal, részben pedig könyvismertetésekkel minél jobban megvilágítani és feltárni az olvasók előtt a választott témát, mely rendszerint igen élesen jelöli az irodalmi érdeklődés aktu­ alitását. A folyóirat számait visszamenő­ leg is érdemes kézbe venni és forgatni, mert az egyes témákkal kapcsolatban ilyen részletes és sokoldalú feltárással máshol nem találkozhatunk. Hogy ezt bebizonyítsam, tekinsük át a folyóirat utolsó két évfolyamát. Az 1966os összevont első-második szám Irányza­ tok és csoportok az 1920—1930-as évek szovjet irodalmában címet viseli, s meg­ ismerteti az olvasókkal a szovjet iroda­ lom talán legtöbbet vitatott, de nálunk talán legkevésbé ismert korszakát. Ezt az ismertetést nemzetközi együttműködés­ sel valósítják meg a folyóirat szerkesztői. A Szovjetúnió Tudományos Akadémiájá­ nak Makszim Gorkij Világirodalmi Inté­ zetének kutatói rövid tanulmányokban mutatják be a korszak legfontosabb iro­ dalmi csoportjait és irányzatait. Sevcova: �Proletár írószervezetek 1920—1930, Szkvor­ cova: A Kuznyica, Sargina: Az imaginiz­ mus. Gelfand: A Szerapion testvérek. Koralenko: A konstruktivisták irodalmi központja, Sevcova: A LEF, és Karasz­ noscsokova: A Pereval cimű tanulmá­ nyaik alkotják a szám első részét. A szovjet szerzők dolgozatait kiegészítő do­ kumentumokat, amelyek közvetlenül is érzékeltetik ennek a mozgalmas évtized­ nek feszült irodalmi légkörét, a Helikon munkatársai válogatták össze. Igen je­ lentős kiegészítés a korszak irodalmi éle­ tének áttekintése érdekében az egyes ese­ ményeket időrendben közlő krónika. Az évfolyam 3. száma: Esszék és mű­ vek a modern polgári irodalomban cím­ mel jelent meg. Ez a szám fontos, gyors rezonálás az irodalmi közvélemény új igényére. Tulajdonképpen folytatása az 1965. évi 1. számnak, mely a mai polgári irodalmi irányokról, iskolákról igyekezett képet adni. Az a szám meggyőzően bi­ zonyította. hogy az a nyugtalan keresés, mely a »Klasszikusizmusok« korát is túl­ élte, a világkép átrendeződésének a jele: az iskolák nemcsak egymással találkoz­ nak, hanem korunk egész szellemi vilá­ gával. Az új irányok iránti érdeklődés szükségképpen ráirányítja a figyelmet a filozófiai, lélektani stb. forrásokra, rokon törekvésekre is. A folyóirat e száma ép­ pen ezért néhány huszadik századi eszmei irányzat és a modern polgári világiroda­ lom kapcsolatának vizsgálatára vállal­ kozik. Halász László a pszichológia felől vizs­ gálja a témát Irodalom és pszichoanalí­ zis című cikkében. Vajda György Mihály és Köpeczi Béla az általuk elemzett filo­ zófiai irányzat irodalom szemléletét igyekszik megfogalmazni. Fenomenologiai szemlélet az irodalomtudományban és az irodalom, illetve Sartre esztétikai nézete­ iről című tanulmányaikban. Rónay György a katolikus irodalom és a katolikus filo­ zófiák kapcsolatát vázolva nyújt egyszer­ smind dokumentumot is Katolikus iroda­ lom-katolikus filozófiák címmel. Dara­ bos Pál nálunk kevéssé ismert témát dolgoz fel, így részletesen ismerteti és elemzi a Zen buddhizmus világnézetét és a Zen irodalmi hatását két amerikai pró­ zaíró, Salinger és Kerouac munkásságán mutatja ki. (Zen, Salinger, Kerouac!) Varga László pedig, amikor az abszurd dráma világképét vázolja fel, bő irodalmi anyagra támaszkodva igyekszik rekon­ struálni azt az eszmei mondanivalót, ame­ lyet korunk sok gondolata és életérzése formál. A tájékoztatás tartalmasságát se­ gíti elő itt is az ismertetett irányzatok dokumentumainak közlése. Az irodalom szociológiai szemlélete cí­ met viseli a negyedik füzet. Ez a téma is időszerű igénynek kíván eleget tenni, hiszen napjainkban egyre inkább tért hó­ dít az irodalom, és általában a művésze­ tek társadalmi szempontú megközelítése. A kötet tanulmányai a kérdést részben ismeretelméleti (Hegedűs András: Az iro­ dalmi és a társadalomtudományi megis­ merés, mint szociológiai probléma) és kulturpolitikai (Köpeczi Béla: Író és iro­ dalom a XX. század társadalmában) rész­ ben módszertani szempontból (Varga Ká­ roly: Az irodalom empirikus szociológiai vizsgálata) részben pedig, mint a szám gerincét alkotó dokumentumgyűjtemény bevezetője, tudománytörténetileg (Vajda György Mihály: A szociológiai irodalom­ szemlélet változatai) tárják fel. Kritikai és dokumentációs kiegészíte­ sül kapcsolódik a szám gyűjteményes anyagához néhány részlet a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájának egy 1964-es evi idevágó vitájából, valamint egy ame­ rikai és egy francia szemle, melyek az irodalomszociológia helyzetéről számol­ nak be. Hasonlóképpen érdekesek az 1967-es évfolyam egyes számainak témái is. Az első számban az irodalom és a folklór kérdéskomplexumát vetik fel. Ortutay Gyula bevezetője szemléletesen mutat rá hogy ez a kezdeményezés tulajdonkép­ pen a magyar irodalomtörténetírásnak olyan hagyományait folytatja, amelynek folyamatossága tulajdonképpen csak a közelmúltban szakadt meg. Julian Krzy­ zanowsky lengyel példákon igyekszik rá­ világítani a folklór irodalmi hatására, de vizsgálja az írott elemek folklórizáci­ ójának problematikáját is. Dokumentumai a problémakör XIX. és XX. századi klasszikus magyar művelői­ ből vett idézetekkel támasztják alá a ki­ tűzött célokat. A problémát két aspek­ tusban közelítik meg, első csoportjuk 103 �magán a szépirodalmi anyagon mutatja be a folklór és az irodalom kölcsönhatá­ sát, a második csoportban pedig az erre vonatkozó tudományos törekvésekből ad ízelítőt. Varjas Béla a régi magyar irodalom népszerű epikájának fejlődésrajzát viszi el egészen Arany Jánosig, aki erre az iro­ dalom és a folklór határmesgyéjén álló műfajra támaszkodva alkotta meg az egyetemes európai irodalomban is fontos szerepet játszó életművét, míg Radó György a finn Kalevala és az észt Kale­ vipoeg eltérő társadalomábrázolásának történelmi okairól, a két nép egymástól eltérő társadalmi fejlődéséről ir. Gál Ist­ ván azt mutatja be, hogy Bartók Bélá­ nak a kelet-európai népek népzenéjét felkutató és összehasonlító úttörő kutatá­ sai milyen döntő, ösztönző hatással vol­ tak a magyar irodalomtörténetírás keleteurópai érdeklődésének kialakulására. Voigt Vilmos a mai szovjet folkloriszti­ kának a népköltészet elméletére vonatko­ zó legfontosabb eredményeit mutatja be. A folyóirat szemle rovata beszámolókat közöl az 1966 nyarán Szófiában tartott balkanisztikai és délkelet-európai kong­ resszus egyes szekcióinak munkájáról. Je­ lentős magyar vonatkozású cikkek itt Hopp Lajos A balkáni országok népi­ történeti hagyományai XVII. századi ma­ gyar írók műveiben, valamint Sziklay László a XVII. század ismert kalandorá­ nak. Benyovszky Móricnak lengyel és magyar irodalomban való utóéletéről írt beszámolója. A második szám a Pártosság, elkötele­ zettség, elkötelezetlenség témája köré csoportosul. A folyóirat dokumentumok és tanulmányok segítségével világítja meg a pártosság kialakulását és a Lenini pártosság felfogásának módosulásait, s is­ merteti azokat a vitákat, amelyek a mar­ xista esztéták között folytak az irodalom társadalmi szerepéről. Előtérbe helyezi Lukács Györgynek az írókkal és kritiku­ sokkal folytatott hosszú vitáját. Elvi je­ lentőségű a bevezető Köpeczi Béla tanul­ mány, mely a címet taglalja, valamint a MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközös­ sége: Az irodalom és a művészetek hi­ vatása társadalmunkban című 1966-os té­ zise. A dokumentumok között szerepel­ nek a pártosság mai értelmezéséről alko­ 104 tott vélemények is. A polgári irodalom­ ban különösen a fasizmus elleni harc tette időszerűvé az elkötelezettség kérdé­ sét, amelyet Sartre és a francia egzisz­ tencialisták fogalmaztak meg. Ismerteti a füzet a vonatkozó legfontosabb szövege­ ket, és részleteket közöl azokból a viták­ ból, melyeket az utóbbi időkben folytat­ tak az ún. elkötelezetlenség hívei a pol­ gári elkötelezettség, és a marxista pártos­ ság híveivel. A 3—4. összevont szám a maga módján csatlakozik a győztes szocialista forra­ dalom megünnepléséhez. Az Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára címmel a szovjet irodalomtudomány ered­ ményeinek megismertetése és kritikai feldolgozása a cél. A szovjet szerzők tanulmányai és a szovjetúnióbeli tudományos életről szóló tájékoztatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az utóbbi időkben az irodalomtudo­ mány is új fellendülést ért meg. Egyre erőteljesebben jut érvényre a hagyomá­ nyos módszerek továbbfejlesztésének igé­ nye mind az irodalomelméletben, mind a kritikában, mind pedig a történeti tevé­ kenységben. A továbbfejlesztés azt is je­ lenti, hogy a szovjet irodalomtudomány művelői igyekeznek menteni a régebbi elhallgatott, vagy háttérbe szorított hazai tradíciókból. Emellett sokan a marxista esztétika keretei között új módszerekkel és eszközökkel is kisérleteznek. A folyó­ irat mindkét vonatkozásban igyekszik tá­ jékoztatást nyújtani, de figyelmét főleg az újabb jellemzőségekre fordítja. Bár ez az egyetlen füzet nem tudja a szovjet irodalomtudomány egészét áttekinteni, a szűk válogatás és a töredékesség ellenére az olvasó képet kap arról az élénk fel­ fedező kedvről és vitakészségről, amely ma a szovjet irodalomtudományt jellemzi, s ami az alkotó marxizmus egyik meg­ nyilvánulása. FÁBRY GYÖRGYNÉ �NAGY IVÁN VERSES NAPLÓJA Feltétlen figyelmet érdemel az a kiadói tevékenység, melyet a Balassagyarmati Városi Tanács elkezdett. A közelmúltban a városba érkező turisták eligazítására bocsátották útjára Kalauzukat, napjaink­ ban a város múlt századbeli nevezetes személyiségének. Nagy Ivánnak kiadat­ lan versei kerültek ki a nyomdafesték alól. A két kiadvány tartalmában és ter­ mészetében elüt egymástól; nyilvánvalóan a szükségszerűség és alkalomszerűség ha­ tározta meg az eddigi »kiadói tervet«. Ennek ellenére örömmel üdvözölhetjük tevékenységüket, mert rendszeres munká­ jukkal kulturális életünk jelentős, lé­ nyegi összetevőjét alkothatják. Ismertetőnkben a legfrisseb kiadvá­ nyukról szólunk, amely Nagy Iván jeles történész fiatalkori verseiből — számsze­ rint negyvennégyből — fűz össze egy cso­ korra valót. A válogatás tematikailag közvetlenül a forradalom és szabadságharc kitörése előtt, illetve alatt frt napló­ verseket tartalmazza. A válogatást a sza­ badságharc közelgő 120., a szerző halálá­ nak 70. évfordulója, a hagyományok előtti tiszteletadás indokolja. A versfüzérhez életrajzi vonatkozások — jobbadán már ismert — adatait tartalmazó bevezetés, és a versek között eligazító tanulmány kap­ csolódik. A válogatás, szerkesztés munkáját és a tanulmányok írását Dr. Szabó Károly vé­ gezte el, a korhoz, a történelmi időszak­ hoz való közeledés szabályainak betartá­ sával: a szerző történelmi tevékenységé­ gét ismerve, a versei iránt is tisztelettel. Ebben a vonatkozásban bizalommal lehe­ tünk iránta, bár értékelése egyik legna­ gyobb fogyatékossága éppen ebből — a talán kissé túlzó — tiszteletből fakad. Nagy Iván — mint ahogy a tanulmányban is olvasható — sem tulajdonított különö­ sebb jelentőséget ezeknek a verseknek; nem szánta nyilvánosságnak, és kifejezte abbéli óhaját, hogy halála után semmisít­ sék meg a gyűjteményt — amit teljesíteni természetesen nagy bűn lett volna. Bár a későbbi Nagy Iván tudományos tevékeny­ ségét ismerve nem kételkedhetünk szán­ déka komolyságában. Alapjában és általában a fiatalkori »zsengék« tartalmazhatnak olyan gondo­ latokat, rámutathatnak olyan összefüggé­ sekre, amelyek az alkotó későbbi tevé­ kenységének megértéséhez szolgáltathat­ nak adalékokat, elképzelhető olyan eset, hogy az alkotó pályájának fejlődése —kü­ lönféle buktatók esetén is —egy irányban halad, és a történeti módszerekkel dol­ gozó kutató számára az életmű megérté­ séhez a megoldás kulcsát adja. Nagy Iván esetében ennek az ellenke­ zőjével találkozhatunk. A huszonéves fi­ atalember — átélve és átérezve korának legjelentősebb gondjait, ugyanakkor a nagyszerű kortársak által ösztönözve — tevékenysége egyáltalán nem meglepő, számunkra sem jelenthet megmagyaráz­ hatatlan tényt a fiatalkori naplóversek gyűjteménye. Ezekre a korai versekre is — az esetenként jelentkező lírai hevülések ellenére — inkább a tények szárazabb ismertetése, a valóság leírása jellemző. (Ezt a tényt — a későbbi történész szem­ pontjából vizsgálva — nem elmarasztalás­ ként hozzuk fel, pusztán alkati motívu­ mokra kívántuk a figyelmet felhívni). Ha tehát Nagy Iván, mint a költő, sem témaválasztásában, sem a megfogal­ mazás módjában nem üt el — ebben saját magának kell igazat adnunk — a kor át­ lagos íróitól, miben áll számunkra jelen­ tősége? Versei — kuriózumok. Nem él­ ményszerűségükkel, frisseségükkel, ha­ nem életrajzi adataiban, eddig nem is­ mert dokumentumok erejével hatnak, és ez talán nem kisebbíti későbbi érdemeit sem. Általuk sok újabb vonatkozással egészíthetjük ki a róla alkotott képünket, az életrajzát, a pályaképét feldolgozó ku­ tató számára hasznos, érdekes adalékokat hordoznak magukban. Az egész életműtől különválasztva semmiképpen sem állnak meg a saját lábukon, így akár tartalmi, formai szempontú összevetésük a kor nagy költőinek alkotásaival mindenkép­ pen túlzás. Mit tudunk meg e csokorba válogatott versekből? Adalékokat, utalásokat talál­ hatunk Nagy Iván hazaszeretetére, olvas­ hatunk németellenességéről verset, meg­ tudjuk mennyire gyűlöli az árulókat, os­ torozza a gyávákat, teljes szívéből üdvözli a forradalmat, a szabadság megérkezését, virtuskodva csap fel katonának és férfi­ asan, komolyan vesz részt a harcokban. 105 �Vagyis olyan tartalmi ismérveket, em­ beri cselekedetek megjelenítését hordoz­ zák a versek, amelyek minden e korszak­ ban élőt, e problémák iránt vonzódót, hasonló, sőt ugyanilyen erősségű érzelmi töltéssel motivált cselekedetre indítottak. A sematikus képen javított volna, ha a teljes versgyűjteményt adják közre, és akkor a befejező tanulmányban sem szükséges olyan verset idézni (pl. Misan­ trópia), amely a válogatásban nem szere­ pel. A teljes verscsokor bemutatása ese­ tén nagyobb stilű tanulmányban a fiatal Nagy Iván világára, emberről vallott né­ zeteire, jellemzőire is rá lehetett volna mutatni, amely a későbbi történész Nagy Iván portréjának megrajzolása esetén fontos eredőket fedett volna fel. A válogatás elolvasása az olvasót alig elégítheti ki. Aki az irodalom, a versek iránti vonzódás miatt veszi kezébe a fü­ zetet, az a verseket ,a lírát hiányolja, aki a történész pályájának előzményeire, vi­ lágnézetének fejlődésére kíváncsi, az csak — meglehetősen sematikus — torzót kap kézbe. A válogatást ebben az esetben még a szabadságharc közelgő évfordulója sem indokolja, hiszen olyan történelmi időszakban - 1838-tól 1849-ig - születtek ezek a napló-versek, amelyek egységes korszakot, — a forradalmi mozgalom fon­ tos szakaszát, a betetőzésig — fognak át, és a szabadságharcig eljutott magyarság gondolati fejlődését hordozzák magukon. Ilyenfajta kiadással a versek lánca is szervezettebbé, tömörebbé válhatott vol­ na, és ezáltal dinamikusabb, árnyaltabb kép rajzolódott volna elénk. Végezetül egy gondolat az alkalmazott módszerről: feltétlenül indokolt lett volna az olvasók, a kutatók számára, ha filoló­ giai eljárással a versekben tömören meg­ jelenő történelmi helyzetet lábjegyzetek­ kel, magyarázatokkal oldotta volna fel a szerkesztő. A kiadvány a fenti gondolatokon túl természetesen még több kérdést, problé­ mát felvethet az olvasóban. Az ismerte­ tés célja az volt, hogy az általunk leg­ fontosabbnak vélt hiányosságok, lényeges pozitívumok kiemelésével felhívjuk a fi­ gyelmet írójának — az elsősorban törté­ nész Nagy Iván — reálisabb értékelésére. Élete és munkássága megérdemelné, hogy egy filológiailag teljes ,elvileg megalapo­ 104 zott pályaképben — amelyben méltó he­ lyet kapnának versei is — gyűjtsük ösz­ sze a róla szóló ismereteinket, hogy az érdeklődők, helyismereti kutatók időtálló véleményt alkothassanak, és valóságos képet kapjanak a történész és a megye kulturális fejlődéséért fáradozó Nagy Ivánról. HORVÁTH ISTVÁN NÓGRÁD MEGYE FELSZABADULÁSA A nagy szocialista évfordulók ünnepsé­ geihez közeledve számos visszaemléke­ zés, cikk, tanulmány jelenik meg törté­ neti eseményekről, a munkásosztály, a dolgozó nép harcairól egykori elnyomói ellen: A Nógrád megye történészei, a különböző emlékünnepségekre meghívott budapesti előadók tolmácsolásában tar­ tott előadások, megyénkből elszármazott kulturpolitikusok különböző folyóiratok­ ban megjelent cikkei számottevően hozzá­ járultak a megye forradalmi hagyományai feltárásához. Külön öröm számunkra, hogy az or­ szágos folyóiratok közül a Hadtörténeti Közlemények 1967. 4. száma Nógrád me­ gye katonai felszabadítása, a felszabadu­ lás után bekövetkezett politikai helyzet bemutatását vállalta. A Dimitri Fjodo­ rovics Loza által írt »A szovjet csapatok felszabadító harcai Nógrád megyében«, Jakab Sándor tollából megjelent »Nógrád megye gazdasági és társadalmi helyzete a felszabadulás idején«, nagy adós­ ságot törlesztettek a nagy forradalmi ha­ gyományokkal rendelkező megye közel­ múltjának tudományos igényű feltárásá­ ban. Nem oktalan, ha csak egy-két mondat erejéig is, visszapillantanunk e tanul­ mányok születésének körülményeire. A megyei pártbizottság felszabadulásunk 25. évfordulója ünnepségeire való felkészülés során számos, a megye határain túl te­ vékenykedő egykori nógrádi és a megyé­ ben rövidebb-hosszabb ideig tartózkodó hazai és külföldi politikai vezetővel tár­ �gyalt. Ezek során felfigyeltek arra, hogy a megye felszabadulásában részt vett a Vörös Hadsereg egyik tisztje, tudomá­ nyos kutatóként foglalkozik a magyaror­ szági felszabadító harcokkal. A megye vezetői nem mulasztották el az alkalmat — és felsőbb szerveink támogatásával kapcsolatot találtak a tanulmány szer­ zőjével, aki időközben Salgótarjánban is járt. A Hadtörténeti Közlemények szer­ kesztői, készséggel segítettek abban, hogy a tanulmányt lefordítsák és közöljék. Ja­ kab Sándor elvtársat pedig — aki e kor­ szak régebbi kutatója — felkértük, hogy írja meg a katonai felszabadítás utáni helyzetet. D. F. Loza ezredes, kandidátus fiata­ lon került a szovjet hadseregbe. A Nagy Honvédő Háború idején a 6. gárda harc­ kocsi-hadsereg kötelékében harcolva ke­ rült Magyarországra. Részt vett az ország, benne megyénk felszabadításában. Bátor­ ságáért, kiváló katonai tulajdonságaiért a Szovjetúnió Hőse — kitüntetést kapta. A háború után oktatóként vett részt a fi­ tal tisztjelöltek nevelésében: volt lehető­ sége tudományos munkássága fejleszté­ sére is. S amidőn Salgótarjánba újra — a nóg­ rádi vezetők hívására — visszatérve fel­ kérték e munka megírására, sokan nem gondoltak arra, hogy a tehetséges törté­ nész rendkívüli jó megfigyelő, az igaz­ ság hű tolmácsolója is egyúttal. Mit is fi­ gyelhet meg az olvasó? Talán az első, ami szembeötlő: a szigorú tudományosság. A történelmi tények, a tárgyi emlékek, dokumentumok alaposan leellenőrzött szi­ gorú rendjén alapszik. Ebben a vonatko­ zásban számos, a korábban hézagpótló jelleggel megírt résztanulmányt is kiegé­ szít. Ugyanakkor egységes egész is, mivel Nógrád felszabadítását, a magyarországi felszabadító harcok részeként mutatja be. Első olyan marxista tanulmány, amely olyan forrásmunkákon alapszik, amelyek itthon nem találhatók meg. E tanulmány hiteles adatokat közöl a községek, a megye felszabadításának időpontjáról, a harcok lefolyásáról, a hősi harcok során kifejtett erőfeszítésekről, az ellenség ellenállásá­ nak nagyságáról. Forrásértékét csak nö­ veli, hogy a dokumentumok mögé személyes élményeihez is tudott for­ dulni. Egy-egy csata, sikeres harci fel­ adat megoldása, amelyben a szerző is részt vett, a tapasztalati úton szerzett ismerete tovább mélyítette a valóság áb­ rázolását. S itt következik e gondolat második részének újabb értéke: a tudo­ mányosság mellett az élményszerűség, ol­ vasmányosság. Hadd hivatkozzak a sok lebilincselő színesen megírt harc közül csak az Erdőtarcsáért folyó harc fordu­ latára, a Nagyoroszi térségében folyt üt­ közetekre. A már kifejtett és ki nem fejtett pozitivumok mellett a tanulmány legfontosabb értékére kell rámutatnunk. A magyar nép a munkásosztály osztály­ szövetségeseiként vettek részt a szovjet harcosok magyarországi harcokban. Hadd idézzem a szerzőt: »Nógrád vármegye er­ dős-hegyes vidékein lefolyt nehéz harcok­ ban nagy sajnálatunkra sok bátor tisz­ tünk és katonánk halt meg. Ők a legdrá­ gábbat — az életüket adták e megye la­ kosainak szabadságáért. Testük abban a földben pihen, amelyért küzdöttek. A szovjet harcosok kiömlött vére nem folyt hiába. Sok magyar falunak és városnak hozta meg a régen várt szabadságot«. A közlemények másik fontos tanulsága Jakab Sándor munkája. Eddigi publiká­ ciós tevékenysége nagyrészt felszabadu­ lásunk időszakáról szólt. Nógrád megye gazdasági és társadalmi helyzete a felsza­ badulás idején, c. tanulmánya nagysze­ rűen kiegészíti Loza munkáját. A dolgozat értékét az alaposság, a dokumentáció nagyszerű felhasználása mellett szintén az növeli, hogy a szerző részt vett annak a nagy politikai változásoknak az előké­ szítésében, a párt felelős posztján — mely a proletárdiktatúráért folyt. Mint a me­ gyei monográfia a felszabadulás után kor­ szakának szerzője — számos még feltárat­ lan ténnyel, összefüggéssel fogja gazda­ gítani helytörténeti irodalmunkat, amely nyilván a magyar történetírás kiteljese­ dését is szolgálja egyben. MOLNÁR PÁL 107 �KULTURÁLISFÓRUM AZ IFJÚSÁGÉRT A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ ség nevelő tevékenységét az MSZMP IX. kongresszusa és a KISZ V I I . kongresz­ szusa határozatainak szellemében végzi. Ifjúsági szövetségünk kulturális nevelő­ munkájának tudományos értékű, sok módszertani útmutatást tartalmazó, műve­ lődési lehetőséget ismertető és ajánló alapdokumentuma a KISZ KB. 1964. évi »szabadidős« határozata, melynek megje­ lenése óta elmélyültebbé, színesebbé vált a KISZ-szervezetek kulturális élete, szá­ mottevően növekedett a fiatalok aktivi­ tása a művelődésben. A szabadidős határozatot előkészítő vizsgálódás, a határozat alapját képező felmérések óta azonban öt év telt el. A fél évtized alatt jelentős változások kö­ vetkeztek be hazánk gazdasági, ideológiai, művelődési szférájában, a nemzetközi helyzetben. Ezek a változások alapvetően motiválják a népművelést, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kulturá­ lis tevékenységét. Központi Bizottságunk szabadidős határozatának szellemében 1964-ben megyénkben is több intézkedésre került sor. Létrejöttek, hacsak időlegesen is, a szeszmentes vendéglátói szórakozó­ helyek, intenzívebbé váltak a népműve­ lési és KISZ-szervek közötti kapcsolatok. Több kezdeményezéssel lépett elő a me­ gyei KISZ Bizottság, Salgótarján kapta meg az Amatőr Könnyűzenei Fesztiválok megrendezésének jogát, finomodott a kul­ turális szemlék rendszere, ifjúsági na­ pok, határtalálkozók követték egymást. E határozatot még ma is alapdokumen­ tumnak tekinthetjük a kulturális nevelés­ ben. Ugyanakkor szükségessé válik a megváltozott körülményekre való alkal­ mazása, az új irányítási rendszer adott­ ságainak megfelelő programok kidolgo­ zása. Hisz az elmúlt években a népmű­ velés más területein is szervezeti vál­ tozások történtek. Hacsak egy dologra, a népművelési tanácsok létrejöttére gon­ dolunk — ez is jelentős lépés. Az új hely­ zethez való alkalmazkodást sürgeti az a tény is, hogy az 1964-ben Központi Bizott­ ságunk kezdeményezésére született intéz­ 108 kedések, határozatok realizálása több szerv, intézmény részéről nem egyforma intenzitással nyert végrehajtást. Pl. a szeszmentes szórakozóhelyek a vendéglátó egységeknél a nagy felbuzdulás után tel­ jes mértékben megszűntek a megyében, — gazdasági szemlélet miatt. A turizmus, mint a szabadidő kulturált eltöltésének egyik formája, sem kapta meg a megfe­ lelő támogatást. A falusi művelődési ott­ honok repertoárja sem fejlődött a kívá­ nalmaknak megfelelően. A megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás az új irányítási rendszer figyelembevételével a KISZ Központi Bizottsága 1968-ban az állami és társadalmi szervekkel együtt­ működve országos tanácskozást tart »i f ­ júsági kulturális fórum« címmel az ifjú­ ság irányában folytatott kulturális neve­ lőmunka megjavítása érdekében. A fórum összehívását a praktikus kér­ dések megoldása mellett az alábbi körül­ mények is indokolják: Pártunk VIII. kongresszusa megállapí­ totta azt a történelmi tényt, hogy hazánk­ ban leraktuk a szocializmus alapjait, kezdetét vette a szocializmus teljes fel­ építéséért folyó küzdelem. E harc egyik hatékony eszköze a gazdasági mechaniz­ mus reformja, az új irányítási rendszer bevezetése, amely jelentős mértékben meggyorsítja a szocializmus teljes felé­ pítésének ütemét. Az új irányítási rend­ szer determináló hatással lesz a gazdasági és kulturális életünkre egyaránt. A ter­ melés fokozódásával még teljesebbé vá­ lik a tudományos és technikai forradalom kibontakozása, s ennek eredményeként tovább növekedik a társadalom tagjaival szemben támasztott művelődési követel­ mény. Ezt szemléletesen bizonyítja me­ gyénk technikai kulturájának fejlődése is, új gépsorok üzembe állítása, a technoló­ giai körülmények megváltoztatása, eddig nem iparosított területeken új üzemek lé­ tesítése és nem utolsósorban a mezőgaz­ daságban végbemenő nagyarányú gépe­ sítés is. A szocializmus teljes felépítésének idő­ szakában a szocialista demokrácia kiszé­ lesítését, a tömegszervezetek jelentőségé­ nek növelését csak korszerű, általános és szakmai műveltséggel rendelkező fiata­ lokkal tudja a KISZ támogatni. Időszerű tehát a korszerű nevelési követelménye­ �ket szolgáló iskolareform KlSZ-szerve­ zetekre háruló feladatai mellett megvizs­ gálni az iskolán kívüli művelődés fejlesz­ téséből adódó tennivalóinkat is. A KISZ­ vezetők nemcsak választott testületek tagjaiként kívánnak részt venni a munká­ ban, hanem mint a fiatalok hivatott vá­ lasztott vezetői e testületekben kifeje­ zésre is akarják juttatni a fiatalok véle­ ményét. Feladatunk, következetes eszmei harcot folytatni a burzsoá ideológia ellen, s a nevelés teljes skáláján bizonyítani, hogy korszerű műveltség csak szilárd marxistaleninista világnézet és következetes po­ litikai kiállás, a szocialista hazafiság és proletár-internacionalizmus talaján virá­ gozhat. E vonatkozásban KISZ szerveze­ teinknek a társszervekkel együttműködve nagyon sok tennivalója akadt. Át kell hágni azt a szűk keretet, amely csak a KISZ-oktatásra ruházza az ilyen jellegű feladatok megoldását. A népművelés egész tartalmának kell szolgálni ezt az ügyet. Tanúi lehetünk a népművelés differen­ ciálódásának is. Legalább is a jelenlegi tendenciák erre utalnak. Új művelődési formák alakultak ki és terjednek el me­ gyénkben is. E formák kialakulásában, néha elterjesztésében is KlSZ-szerveze­ teink pozitívan működtek közre. Próbál­ kozások voltak a különböző társadalmi rétegekhez tartozó fiatalok kulturális ar­ culatának formálására, a politikai akci­ ókhoz kapcsolódó népművelési formák ki­ alakításával. Ügy érezzük a »Vádoljuk az imperializmust!«, a Forradalmi Ifjúsági Napok kulturális megmozdulásai a poli­ tikai nevelés hatékony formáivá váltak. Sajnos ezek az akciók — bár komplex jellegűek voltak — nem mindenütt talál­ tak elismerésre a népművelés szakem­ berei között. Az előbbiek is bizonyítják, hogy az ed­ digieknél még körülhatároltabban kell meghatározni az ifjúság kulturális neve­ lésének helyét, a megye népművelésé­ nek egész rendszerében. Pontosabban kell megfogalmaznunk a KISZ Megyebizott­ ság, a járási KISZ-bizottságok és alsóbb KIS-szervek, valamint az állami és tár­ sadalmi szervek feladatát külön-külön és közösen is az ifjúság kulturális nevelésé­ ben. A leírtakból adódik a fórum feladata: tovább kell fejleszteni az ifjúság kor­ szerű művelődésében érintett állami és társadalmi szervek, intézmények közös népművelési hatását. Gyakorlati útmuta­ tást és ösztönzést kell adni a feladatok minél hatékonyabb végrehajtására, a KISZ-szervezetekben és művelődési in­ tézményekben egyaránt. Segítséget sze­ retnénk adni a párt és a KISZ vonatkozó határozatainak figyelembevételével, az igények új felmérésével a megyei Nép­ művelési Tanács tervének kidolgozásához, a KISZ-szervezetek akcióprogramokban rögzíthető célkitűzéseinek végrehajtásá­ hoz. A fórummal nem utolsósorban köz­ életi tevékenységre is lehetőséget adunk a fiatalok számára. A megyénkbe került fiatal értelmiségiek tele ambícióval, fia­ talos lelkesedéssel akarnak részt venni a közügyekben. Többször — a fórumok hiá­ nyában — csak lappangó tervek marad­ nak elképzeléseik. A fórum e vonatko­ zásban is lehetőséget kíván adni szá­ mukra. Az ifjúsági kulturális fórum előkészü­ letei megyeszerte megkezdődtek. Külön­ böző szintű tanácskozások, megbeszélések arra hivatottak, hogy a járási, városi, majd ezt követő megyei tanácskozást elő­ készítsék. Reprezentatív művelődés-szo­ ciológiai felmérést is tervezünk, amely elsősorban a KISZ-korosztályú fiatalok körére terjed ki. Ez a felmérés megele­ veníti, tartalommal tölti meg az általá­ nosító, összegző adatokat. A sok lelkes ifjúsági vezető mellett népművelő szakos hallgatók, téli gyakorlaton lévő egyete­ misták, fiatal főhivatású népművelők, bentlakásos KISZ-iskola hallgatók végzik el a felmérést. A tanácskozásokon, ame­ lyekre március—április hónapokban kerül sor, járási és városi szinten, egyöntetűen kötelező témaként a KISZ Központi Bi­ zottság 1964. évi »szabadidős« határozata végrehajtásának tapasztalatait vitatják. A KISZ-szervezetek, valamint a műve­ lődési intézményeket fenntartó szervek együttműködését az ifjúsági klubok fej­ lesztésében, a rendszeres, színvonalas klubélet kialakításában tartanak vitákat. A kötelező témákon kívül egyes járási, városi bizottságok a népművelési szer­ vekkel együttműködve az alábbi témákat is feldolgozzák: 109 �Salgótarján város: a hazafias és hon­ védelmi nevelés lehetőségei a művelődési intézmények munkájában. A fiatalok mű­ vészeti alkotókészségének fejlesztése a műkedelő művészeti mozgalom különböző ágazataiban. Salgótarján járásban:a fiatalok poli­ technikai készségét fejlesztő, közgazdasági szemléletét kialakító művelődési for­ mák és módszerek tapasztalatai. A KISZszerveztek és könyvtárak együttműködé­ sének tapasztalatai a fiatalok olvasási kulturájának fejlesztésében. Pásztó járásban: a szocialista tartalmú családi és társadalmi ünnepek elterjedt­ ségének, hatásának tapasztalatai. A K ISZ-szervezetek és művelődési intéz­ mények feladatai a helyi munkásmozmunkásmozgalmi tradíciók ápolásával, új hagyományok kialakításával kapcsolat­ ban. Balassagyarmat városban: az ifjúság zenei kultúrája fejlesztésének eredménye­ iről, a társastánc-mozgalom problémái­ ról készítenek reprezentatív felmérést. A rétsági, szécsényi járásokban készülő felmérések is érdeklődésre tarthatnak számot és megyei általánosításuk, pl. a dal és játék szerepe az ifjúsági közössé­ gek életében a fiatalok olcsó, kulturált szórakozását biztosító objektumok létre­ jöttének tapasztalatai, elterjedésének aka­ dályai. A fiatalok társadalmi munkájá­ nak lehetőségei, a művelődési objektu­ mok fejlesztésében. A témák — bár sokoldalúnak látsza­ nak — még sem ölelik fel az ifjúság egész művelődési lehetőségeit. Pl. érdekes lenne a könyvolvasásról egy felmérés, nemcsak az olvasott művek figyelembe­ vételével, hanem a korosztályok, rétegek, igényei alapján is. A fórumok természe­ tesen arra is módot adnak, hogy az ilyen ún. megyeileg elő nem írt témákban is újat hozzanak, javaslattal szolgáljanak. E vonatkozásban nagy feladat hárul a kü­ lönböző intézmények, vállalatok vezetőire, akik természetesen a járási, és a megyei fórumon is részt vesznek. A tömegszórakoztatás szempontjából nagyon fontos lenne a film szerepének, hatásának, vagy a tömeg-kommunikációs eszközök szerepének vizsgálata is. Bízunk abban, hogy az ifjúság kultu­ 110 rális fóruma megfelelő visszhangra ta­ lál majd megyeszerte. Népművelési ve­ zetőket és pedagógusokat, KISZ-vezetőket és értelmiségieket, kulturotthon-igazgat­ kat egyaránt szólásra bír. Gondolkodtat és cselekvésre késztet. Elérnénk a célt, hogy az ifjúság szocialista szellemű ne­ velését közérdekké tegyük. E vonatko­ zásban tenni, cselekedni úgy gondolom, mindannyiunk közös ügye, érdeke. KÁLOVITS GÉZA ANÓGRÁDMEGYEI FOTO-KLUBRÓL Nógrád megye öt-hat évvel ezelőtt még fehér foltként jelentkezett volna az or­ szág fotoművészeti gócpontjait vagy akár a fotoamatőr mozgalom bázisait feltün­ tető képzeletbeli térképen. Ma? Ha valaki fel akarná vázolni annak a folyamatnak modelljét, hogyan alakul ki s hogyan válik egy megye kulturális életének je­ lentős komponensévé a fotoamatőr moz­ galom, nyugodt lelkiismerettel irhatom le a salgótarjáni Megyei Művelődési Ház fotoklubjának rövid történetét. Nem, nem történt itt semmi »rendkí­ vüli« Nem bukkant fel üstökösként egyetlen alkotó zseni sem, nem indult látványos művészeti hírverő kampány, nem költöttek tízezreket különleges tech­ nikai berendezésekre, csupán néhány fá­ radhatatlan ember tevékenysége s a Mű­ velődési Ház vezetőségének a valós tár­ sadalmi igényeket felismerő irányító munkája nyomán szervezett kereteket ka­ pott, összefogottá és hatékonnyá vált, hogy úgy mondjam, »testet öltött« egy fiatal művészeti ágazat amatőr mozgalma. Fényképezés. Fényképező gép! Gyakran kimondott szó, mindennapi gyakorlatban használt sokoldalú eszköze a modern kor emberének. Fénykép! Százféle megje­ lenési formában vesz körül bennünket, olyan szervesen tartozik mai életünkhöz; olyan magától értetődően teljesíti funk­ cióit, hogy — sajnos — nem is igen szok­ �tunk gondolkozni rajta. Pedig: érdemes! Egy mai fényképezőgépben a tudósok, kutatók, mérnökök hosszú sorának mun­ kássága foglalódik egybe, akiknek legfőbb érdeme, hogy korunknak megfelelő olyan eszközzel ajándékozták meg az emberisé­ get, mely végtelen távlatokat nyit köz­ napi, tudományos és művészi megisme­ résünknek egyaránt. A fényképezés technikája, ha sokoldalú tájékozottságot is követel, mindenki szá­ mára megtanulható. A fénykép megőrzi egyéni emlékeinket, pontos »hű« mását adja a valóságnak, vizuálisan közöl, in­ formál, kitágítja s egyben közvetlen kör­ nyezetünkké teszi a világot. »Megmutat­ ja« az anyag elemi szerkezetét éppúgy mint a kozmosz eddig ember-nemlátta tájait. S azt hiszem nem is lehetne fel­ sorolni mi minden van még a végletek között, hiszen elképzelni se tudnánk ma már tankönyvet, kutató munkát, tudomá­ nyos művet, útleírást, napilapot, folyó­ iratot, plakátokat, kirakatrendezést, tvadást stb. fényképek nélkül. N. A. Petrov szerint: »A gép mögött ott áll az ember, aki érzelmeinek, akara­ tának s világnézetének megfelelően irá­ nyítja gépét a világ jelenségeire«. Ez az a pont. mely gondolatmenetünk szempontjából különösen fontos, hiszen ezen keresztül válhat és válik jelentős al­ kotók kezén a fényképezés fotoművé­ szetté, mert szinte valamennyi vitathatat­ lanul társadalmi funkcióját a fénykép a létrehozó ember szubjektumán keresztül teljesítheti a műalkotás színvonalán, a művészi ábrázolás erejével is! Ha figyelembe vesszük, hogy az embe­ rek nagy többsége úgynevezett vizuális típus, továbbá azt, hogy a képi közlés­ nek ilyen sokrétű lehetősége van, nyom­ ban igen sok kérdés is felmerül, s a vá­ laszok egyben egy fotoklub — itt és most — a Nógrád megyei Fotoklub szükséges és jó, helyes és célszerű társadalmi te­ vékenységét igazolják. Azt mondottuk, hogy a fényképezés technikája sokoldalú tájékozottságot kö­ vetel, de megtanulható. Rendszeres tan­ folyamaikkal ezt alapfokon lehetővé te­ szik mindenki számára, s haladó fokon, (sőt — előadásokon kívül — sűrített bent­ lakásos tanfolyamon is) a megye szakkör­ vezetői számára is. E tanfolyamok egy­ általán nem »szakmaiak« a szó Szűkebb értelmében, hanem magukba foglalják a szükséges általános fizikai, kémiai, opti­ kai, technológiai stb. tudnivalókat, gazda­ gítva az érdeklődők természettudományos ismereteit. Oktató munkájuk párhuzamo­ san ötvözi a fokozatosan szükségessé váló esztétikai ismereteket, s ez a foto iránti érdeklődésre alapozottan ugyan, de szinte valamennyi művészeti ágazatra kiterjed. E tervszerű munka a klub köré tömörü­ lők befogadó képességét alakítja, már nemcsak a foto, de általában a művészet érdekében. A klub előadássorozatán neves művé­ szek, művészettörténészek. technikai szakemberek segítik a foto különböző megjelenési formái között való tájékozó­ dást, s a jelentős alkotások megismerését éppúgy, mint a legújabb eljárások megta­ nulását és alkalmazását. Kamarakiállitás sorozatuk bepillantást enged a kortárs művészet alkotó problémáiba, s közvetlen, baráti légkörben folytatott beszélgetések­ ben ismerkednek az alkotókkal. A klub vezetői átérzik a fontosságát a művészet — közönség kapcsolatok erősíté­ sének, s közös erőfeszítéseket tesznek — nem egyszer a szó legszorosabb értelmé­ ben jelentős fizikai munkát vállalva or­ szágos jelentőségű kiállítások (Felsza­ badulási Országos Fotoművészeti kiállí­ tás, Magyar szerzők a Szovjetúnióról) be­ mutatásával, s kezdeményezték (pl. Pa­ lócföld) tájegységi kiállítások rendszerét. Pályázataik az alkotó tehetségek kibon­ takozását segítik. Ezek elbírálását szak­ zsüri végzi, melynek munkája nyilvános. Az eredmény is megmutatkozik: egyre gyakrabban találkozunk Nógrád megyei nevekkel országos jellegű kiállítások falán, pályázatok képanyagában, s a szakfolyóirat lapjain is. Rendezvényeik — különösen a kiállí­ tások — rendkívül látogatottak, népsze­ rűek. Bizonyítja ez, hogy a Klub törek­ vései, s a lakosság igényei találkoznak. A Müvelődési Ház vezetőségének, s a Klub aktíváinak elképzelései ismét egy­ beesnek: A közönség igényét az igényes­ séget fokozva kielégíteni. Szükségességét bizonyítja s a módszerek kialakítását se­ gíti az a kérdőíves reprezentatív felmé­ rés, melyet a Klub vezetői a Népműve­ lési Intézet Művészeti Osztálya felkéré­ 119 �sére végeztek az 1966-os Országos Foto­ művészeti Kiállítás bemutatásakor. A Nógrád megyei Fotoklub társadalmi fontosságú munkálkodásának e felsorolás természetesen csak a valóban nyilvános­ ság elé kerülő »nagy«-ja. A hétköznapok rendszeres, céltudatos aprómunkájának egymásraépülő mozaikjaira nem terjed, nem is terjedhet ki. Akik ismerik az amatőr szervezetek, a műkedvelő művé­ szeti mozgalmak belső életét, tudják milyen nehézségekkel kell megküzdeni napról napra addig, míg egy színvonalas, akcióképes, közösségi érzésekkel áthatott törzsgárda kialakul, s mennyi energiát, mennyi találékonyságot, szervező készsé­ get, mennyi nap mint nap végzendő munkát jelent azután a fejlődés fokoza­ tosságának biztosítása, még akkor is, ha szervezeti kereteit, elvi irányítását s nem utolsó sorban költségvetését a Megyei Művelődési Ház biztosítja. Ma Magyarországon 32 fotoklubot tar­ tunk nyilván. Ezek a jövőre 70. évébe lépő Budapesti Fotoklub s a régebben jelentős szerepet játszó Soproni Fotoklub kivételével általában 1955—58 között ala­ kultak. Létrejöttüknek nem csupán idő­ pontja korábbi, mint a nógrádié, de kö­ rülményei is mások voltak. Általában társadalmi egyesületként több-kevesebb erőteljes alkotó készségű amatőrből te­ vődtek össze, s csak később alakult ki egy részüknél — főleg azoknál, melyek művelődési házak keretei közé ágyazot­ tan folytatták munkájukat — szélesebb körű kulturális tevékenység. Ma ezeket az utóbbiakat tekinthetjük valóban kor­ szerű fotokluboknak. A többiek rövid felfutás után visszaestek. Ebből a szem­ pontból is hangsúlyozni szeretném, a nóg­ rádiak javára mutatkozó különbséget: műkedvelő művészeti csoportokról lévén szó, nem elsősorban kialakult alkotók »képviselete« a céljuk, hanem az alkotó tehetségek természetes támogatása mellett egy nagyon is széleskörű művészet pro­ pagandából és saját produktív gyakorla­ ton alapuló művészeti oktató-nevelő mun­ kából álló igen hatékony komplex kultu­ rális tevékenység. A Nógrád megyei Fotoklub ilyen értel­ mű eddigi munkássága elismeréseként a Magyar Fotoművészek Szövetsége, s a Népművelési Intézet a klubra bízta az 112 1968. évi Országos Fotoművészeti Kiállí­ tás megrendezését. Megnyitására július folyamán kerül sor a fotoamatőr mozga­ lom megyei, s a klubok művészeti vezető­ inek Központi Tanfolyamával egyidőben. Joggal remélhetjük, hogy a magas szintű rendezvény a hozzá kapcsolódó előadá­ sokkal, kritikai elemzésekkel, vitákkal együtt elősegíti majd a Nógrád megyei Fotoklub hasznos tevékenységének még szélesebb körű kibontakozását. RÉTI PÁL 68 8626 Nyomdaipari V. Balassagyarmat Felelős vezető: Mayer Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ccda0343a15fbfccde212d1fbbaae928.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1968 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1968/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1968 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b8351ecd7a9cdfa3d160c9d4c3d1ddac.pdf 345091143e5f45c1aa6a179c91d19b02 PDF Text Text RODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI F0LYÓlRAIT* 1968. �P ALÓCF Ö LD IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSÜGYI FOLYÓIRAT II. évfolyom 2. szám 1968. TARTALOM J o b b á g y K á ro ly : Z s á k m á n y 3 V ih a r B é la : L íra i s é ta eg y g y e rm e k k o r k ö rü l 13 V id o r M ik ló s: A h ív á s 16 V á rsz e g i G y ö rg y : D o b szó ló 17 T ó th E le m é r: P á s z tó ia k 23 P o lg á r I s tv á n : V ag y m in d e n t, v a g y s e m m it 23 V a rg a R u d o lf: E lk e rg e te m , K ö v e tte m a s z e re n c s é m e t 24 ÉLETÜNK V o n sik G y u la : G o n d o la to k a z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s é s a k u ltu r á lis fe jlő d é s v is z o n y á n a k n é h á n y k é rd é s é rő l 25 M ó n a G y u la : É rd e k és ö sz tö n z é s 35 B a lo g h S á n d o r: A m a g y a r n é p i d e m o k rá c ia k é rd é s e i a m a r x is ta tö r té n e ti ir o d a lo m b a n 40 HAGYOMÁNY K o v á c s J á n o s — P ra z n o v s z k y M ih á ly : S a lg ó ta rjá n i k o m m u n is ta rö p ir a to k 1930-ból S z a lá n c z a y G y ö rg y : V itá k K o m já th y ró l 53 63 KÖRKÉP S z a b ó L ő rin c : A k ö lté s z e t d ic s é re te (P a k u Im re ) 66 �K é t sz o c io g rá fia i k ö te trő l (D an y i G á b o r) A s z o v je t iro d a lo m fé l é v sz á z a d a (C so n g rá d y B éla) K ö ltő ta lá lk o z ó B u d a p e s te n (F á b ri G y ö rg y n é ) 68 73 75 Ú j le h e tő sé g e k a m e g y e h e ly tö rté n e tíró i ré s z é re (S c h n e id e r M iklós) A IV. É sz a k -m a g y a ro rs z á g i K é p z ő m ű v é sz e ti K iá llítá s (A ra d i N ó ra) 76 79 R E P R O D U K C IÓ K V á lo g a tá s a IV. É sz a k -m a g y a ro rs z á g i K é p z ő m ű v é sz e ti K iá llítá s a n y a g á b ó l: C ím o ld a lo n : K ris tó f C e c ília : K á n o n M ű m e llé k le t L ó rá n t J á n o s (12, 15. 1.), R a d ic s Is tv á n (34. 1.) A fo tó k a t V e re s M ih á ly és K o v ács F e re n c k é sz íte tte PA LÓ CFÖ LD Iro d a lm i, m ű v é sz e ti, m ű v e lő d é si fo ly ó ira t A N ó g rá d m eg y ei T a n á c s VB. M ű v e lő d é sü g y i O s z tá ly á n a k la p ja M e g je le n ik n e g y e d é v e n k é n t S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G C su k ly L ászló , C z in k e F e re n c , E rd ő s Is tv á n , G o rd o s Já n o s , K e re k e s L á sz ló F e le lő s sz e rk e sz tő : K o jn o k N á n d o r S z e rk e s z tő ség: S a lg ó ta rjá n , M egyei K ö n y v tá r K IA D JA a N ó g rá d m eg y ei L a p k ia d ó V á lla la t F e le lő s k ia d ó : V id a E d it T e rje s z ti a M a g y a r P o sta E lő fiz e th e tő a p o s ta h iv a ta lo k b a n E gyes sz á m á r a : 5,— F t IN D E X : 25708 �JOBBÁGY KÁROLY Zsákmá ny I. N em a p r ó , p rü s z k ö lő lovon s n e m tö r te tő , lá n d z s á s s e r e g g e l, — m a g a m m e n te m c s a k . V o n a to m d ö c ö g ö tt h a v a s tá ja k o n k é t h o ssz ú n a p o t, e s t e — re g g e l. Ez a v id ék , a z e m b e r e k is m e rő s ö k m in d , k öztük é lte m , is m e re m fé le lm e ik e t, ö rö m ü k e t. S e k o r a - té lb e n (n o v e m b e r volt) m íg to p o r o g ta k e g y -e g y e lfu tó á llo m á s o n , ú g y é re z te m , h o g y m in d ro k o n , kik közt kell is m é t h o g y fo ro g ja k . E ln y ű tt v á le n k ik , m e g v ise lt, m e g fo lto z o tt v a tta k a b á to k . . . — Ó , f o g s á g h o ssz ú é v e i! — e g y s z e r re ú g y e m lé k sz e m rá to k , s ú g y ö le ln é m m in d : „MAMKA, HY! KAK BbI ЖlUBETE?" — kérdezgetném, s ü lt k ru m p lit e n n é n k m e le g e n , fo rró t e á t s z ü r c s ö ln é n k m ellé. II. MOSZKVAI Te nem c sa k v á ro s v ag y , a h o v á f á r a d t v o n a to k f u tn a k b e m e g p ih e n n i s h á tu k ró l n a p o n t a f é l ­ m illió e m b e r k á s z á ló d ik le c s o m a g o k k a l, o tth o n i ü z e n e tte l, c só k k a l s v o lt illa to k k a l m e g r a k o d v a é s e g y m á s ik félm illió f o g la lja el h e ly ü k e t a z ö ld r e fe s te tt, d é rv e rt e v a g o n b a n , a z e m e le te s h ó sz ín á g y a k o n , s z e m ü k b e n m é g a z u tc á k k a v a r g á s a , a 3 �K rem l m e g k ö v ü lt é v s z á z a d a i, L en in ró z s a sz ín fé n y b e n ú sz ó f e n s é g e s e n f é l e lm e te s v ia s z -a rc a , a h ó k ö p p e n y e s s z o b ro k c s a p a t a , a G U M f o r g a t a g a ; k e z ü k b e n m é g e g y c s o m a g o lt fa g y la lt s in d u l a sz e re lv é n y ir d a tla n tá v o ls á g o k r a . . . á m d e Te n e m c s a k h iv a ta lo k , m in isztériu m o k , e g y e te m e k , M .V . D. s g y á r a k g y ű jtő h e ly e v ag y . Te n em c s a k m ű e m lé k e k fö ld h ö z s z ö g e z ő g y ö n y ö rű s é g e , m e g ö lh e te tle n m ú lt s z á z a d o k o n p e rz s e lő e n r e á n k le h e lő s z é p s é g f o r g a t a g a . . . N em . n e m c s a k ez. Te 4 tú l �REPULÉS A n e k i­ ló d u lt behem ót r e p ü lő g é p h á t á r a ü lte m . V ig y en a té lb ő l! M e g f a g y o k ‖ H iá b a izzo k fe lh e v ü lte n , m in d ig lo b o g v a , c s u p a tű z e lé g v e m in d e n lá t o m á s b a n . M e le g re v á g y o m . D é lre űz so rso m , h á t. . . in d u lju n k b a r á to m ! F e lre p ü lü n k . Én n é z e m a z a la t ta m el sik ló v ilá g o t. A m o tt a v á ro s g y á rso ra . a z ­ t á n c s a k kis f a h á z a t lá to k . F é ló rá k o n á t h ó m e z ő k , m a jd fo lto k s n a g y víz h ö m p ö ly ö g , a C im lja n sz k i t e n g e r fö lö tt s z á llu n k és m ár s ö té t az é g . E g y szer c s a k fe ln y u jtja kezét a K au k ázu s egy h a v a s c s ú c s a , v a g y c s u p á n in t e g e t? Ü d v ö z le t ez, k e n d ő h e ly e tt? A la t­ tu n k la n g y o s ő sz. V irá g é s lo m b a f á n : Jerev án ! METAKSZE S z é p ö rm é n y a ss z o n y , é p p ő f o g a d o t t. F e k e te h a jú , v a d te k in te tű . Elém k ü ld te ez a fö ld „ k ó s to ló b a ″ , d e s a j n o s c s a k n e m k ó sto lta m b e le . M o n d ta , k ö te te je l e n t m e g m á r k e ttő , (o ro sz u l is) d e é n c s a k le g y in te tte m , m e rt m á r tu d o m , h o g y ez n e m te s z s o k a t. É n e k e lt ré g i ö rm é n y d a l o k a t é s m u ta tta h a z á j á t b ü sz k é lk e d v e , G a r n it. . . s á lltu n k v én k u p o lá k a la t t. T isztv iselő a S z ö v e ts é g b e n . „ Jó n ő ” g o n d o lta m s b izo n y a lig t ö b b e t e n n é l. 5 �A z tá n itth o n , a m ik o r „ b e c s ü l e tb ő l” ig é r e t k é n t a v e rs é t fo r d íto tta m , (a b ú c s ú z á s p e r c é b e n a d t a á t ) f e lp a r á z s lo tt a h o lt, h id e g p a p ír la p , lá tta m tö ré k e n y te s t e v o n a lá t. D e h isz e z k ö ltő ! Z e n g ő , c s u p a szín . — Ki v a g y t e ? k é rd e z te m ö n m a g a m b a n . M é rt n e m m o n d ­ t a d , h o g y ig a z á n k ö ltő v a g y ? $ a z ó ta g y a k ra n , h a rá g o n d o lo k , lá to m a z a u t ó u tá n in te g e tn i, s é rz e m , h o g y a s o k e z e r k ilo m é te r tá v o ls á g k ö ztü n k , m in t k ife sz ü lt h ú r, h e ly e tte m in d ig , R óla é n e k e l. METAKSZE Csupa nagybetűvel S z e re ts z ? H á t a k k o r mi a c s o d á tó l v a g y u n k e g y m á s tó l o ly a n tá v o l? L ev elet írsz, v á g y a im m e g a lá z o d . Ám n e m fé rc e li ö s s z e a z t to ll, m it ö s s z e té p té l e g y s z e r v a la h o l. R e m é n y e id n e k ö tö zd jó sz iv e m h e z . N em v a g y o k a z a n ő — h a b á r m e g é r tő , c s e n d e s — ki e ltű r n é o rs z á g -v ilá g e lő tt, h o g y „ m á s o d á l l á s b a n ” sz e re tik ő t. É le te m b e n , sz e re lm e m d ú s , te r íte tt a s z t a lá n é n m á r s o h a m o rz sá k k a l b e n e m é re m . E lm ú ltak m e g c s a lt, b o lo n d n a p ja im , m ikor é r te d tü z e lt, m á s n a k oly „ h i d e g ” v é re m . K e se rv e t p r ó b á l t szivem b ö lc s, n e h é z s n e m r a b o l h a t m e g se n k i n a p fé n y m e lle tt. Írá s s a l k e n n é d a s e b e k h e g é t, m it n e m m á s ü tö tt ra jta m , - a s z e re lm e d . K é p m u ta tó ! B e c é z e l h a n g o s a n , lá n g o ló s u t to g á s s a l c s a k h o g y h ig y je k n e k e d s a jtó m z á r á t k in y issa m . S z e sz é ly e se n k ite tt p o n t s o r o d is mi m á s t v a ll? A k á r lé p te d n y o m a , b e n n e m v o n u ln a k h o s s z a n . S z e d d ö ss z e h a z u g , s z e re lm e s ig é id , s z e d d ro ssz h e ly re te t t p o n to s v e s s z ő id e t. S e m m i közös k ö z tü n k m á r n e m le h e t. M e g tö rte d so rso m , h ite tle n s é g rém ít. S z e re lm e d n y elv e n e m k é p e s m a m á r le n y ű g ö z n i, n in c s tis z te s n y elvt a n e rr e . 6 �N e m e rje h á t z a v a rn i f é n y s u g á r — e n g e m le v e le d a l j a s tö r e d e lm e . L eh et, lá tsz b e n n e m m é g ra b o ln i-v a ló t, s n em h a g y n á l m á s t ö rü ln i k in c s e im n e k . V e s z te s é g tő l d ú s é r z é s te n g e r v ag y o k , f é k e z h e te tle n , fo ly to n z a k la to tt, s m a g a m b a re jte m , mim v a n , m in d e k in c se t. A k ite tt p o n to k k ö z tü n k á llja n a k , s n e m e s íts é k m e g a z t, m it b e n n e m m űvel a v á ra k o z á s , s h o g y h a jó a n a p , szívem új o ld a l á n , so rso m k ö n y v é b e n , új, b e c s ü le te s s z e re lm e m n e v é t le írh a s s a m ö rö k re , v ita n é lk ü l, ö rm é n y ü l, c s u p a n y a g y b e tű v e l. MORISZ POCHISVILI Az a r a n y g y a p jú fö ld je — G rú z ia . Tbiliszi la n g y o s u tc á in b o ly o n g ta m , m in t e g y t á ­ voli, kis o rs z á g fia , m elyről se n k i se m tu d j a itt, h o g y ho l v a n . — g o n d o lta m , d e c s a k k im o n d ta m , h o g y h o n n a n jö tte m , h o g y m a g y a r é s k ö ltő v a g y o k , b a jú s z o s s z á ja k c s ó k o lg a tta k n y o m b a n é s á tö le lte k b a r á t i k a ro k . Egy g rú z költő te s tv é rü l f o g a d o tt, a n y já h o z vitt el, friss h in k á lit e ttü n k . H a t a m a d a volt, h o s s z a n m é lta to tt, a z ó rá k s z in te v á g ta t ta k fe le ttü n k . N em c s a k ír, — f e s t é s re z e t d o m b o rít, — k a p ta m tő le e g y a p r ó R u sz ta v e lit. M e g m u ta tta h a z á j a tá j a it , ré g i ö r e g k o lo s to ro k b a elv itt. . . D e sz o m o rú , h o g y v a n e g y jó b a r á to m , S a z é le t b e n t ö b b é m á r s o s e lá to m . MORISZ POCHISVILI Visszaadták V is s z a a d tá k a z ig a z á t, d e a re m é n y s é g c s a k n e m p irk a d . R e m e g a szív, re m e g a lá b , m íg sz o k o tt ú tjá n h a z a b a l la g . V is s z a a d tá k a f e d e le t, a h á z a t, k e rte t, r é g e n - lá t o tt a s z t a lá t , — m tg a h ű e b e t, a fé lv a k h á z ő rz ő b a r á t o t. . . 7 �m in d e n t, a m it c s a k itth a g y o tt, m ikor elv itték , a k k o r é jje l. S zö rn y ű á lo m m á r a z a m u lt, fe d v e a sz ig o r fü g g ö n y é v e l. Új é le t é b e n é lv e m a tű n ő d h e t : - T iszta! M é ltó a p j a n e v é re . . . Ám, d e lesz, ki a tű n t é v e t, á lm o t v is s z a a d ja ? B ú c sú z ó v e n d é g e k m ö g ö tt a jt ó t z á r, m o sd ik , — Ú jra o tth o n ! S z a b a d a z ú t! D e lesz e r ő ? Lesz! C s a k a z ig a z s á g m a r a d jo n ! AZ OSZÉT KAJTUKOV „ H íd , h u llá m , k a r d . . . " a k ö zö s s z a v a in k a t e m le g e ti, hisz rokonok v a g y u n k . O s z é ­ te k é s m a g y a ro k . R á m k a c s in g a t. Kis n é p e k , e g y a z ö rö m ü n k , b a ju n k . H ó n a a l a t t so k d o lg o z a tfü z e tte l ( ta n á r , a k á r é n ) v e rs e k e t sz a v a l. P e tő fit fo rd ít, s in d u l m in d e n r e g g e l a z i s k o l á b a . . . H ja , a h iv a ta l! S z e m ü v e g e s , so v á n y é s c s u p a lélek . B a rá to m ! El h o g y a n is fe le d n é le k ? GEORGIJ KAJTUKOV A patak és a tenger R o h a n d ö rö g v e , z ú g v a le. S z ik lá k a t g ö r g e t e r e je . „ S z é tz ú z o k m in d e n t, a m i v a n . N in c s n á la m e r ő s e b b f o l y a m .. Ám a te n g e r n é l m á r a lig fo d ro z s n e m lá tja h a b ja i t D e az, h a e rő s , c s a k a z é r t: — sz ítta p a ta k o k e r e jé t. 8 �A ROSZTOVI DANIIL DOLINSZKIJ H ú sz é v e s volt, kis, f ia ta l p iló ta , m ikor n á lu n k já r t (e g y s z e r le z u h a n t). N em t a l á l ­ k o z o tt m a g y a r ra l a z ó ta . S ki tu d j a , m ik o r fö lö ttü n k s u h a n t , é n v o lta m é p p a r á d i ó ­ k ö z p o n tb a n , a b e m é r t c é lp o n t k ö z e p é n a l a n t . . . - F e ln e v e te tt, m ikor e z t n ék i m o n d ta m . „Ez a z é le t ! " é s v á lá m ra ü tö tt. V e rs e t k é rt tő le m , h o g y fo r d íts a n vo m ­ b a n , é n m e g ő t b u jta m e g é s z d é le lő tt. A h e ty k e e m b e r — fu r c s a k o rtü n e t —, a v e rs b e n fin o m , sz e líd líra le tt: DANIIL DOLINSZKIJ Mikor az éjben . . . M ik o r a z é jb e n b ú s u lo k m a g a m , a m in d e n s é g is b á n a t b a z u h a n ! Folyók z o k o g n a k . Egy se m a lh a tik . Én h á n y k ó d o m , b á n a tt ó l — b á n a ti g . Ó c e á n , te n g e r j a j g a t v a la h o l. Én p a r t v a g y o k s k ín - d a g á ly o stro m o l. L e h a jto tt fe jű e r d ő k . . . S m in t a lo m b , a sz ó is őszi, c s ü g g e d t é s b o ro n g . Ő szi sz a v a k k a l m it k e z d je k u g y a n ? K im o n d ja m ő k e t? M e g s é rtik t a l á n a z t, a k i g o n d o m m e g o s z tja v e le m , n e m c s a k ö rö m b e n o szto zik v e le m . E m b e re k v a g y u n k , M in t fű z fá k la s s ú , h u llt á g u k v á g y ó n Em b e re k v a g y u n k . á m s e b e k k e l te le . b ú s foly ó k fe le tt tá v o l r é tre n éz. E zért oly n e h é z . M a g a m b a n ü lv e ú g y tű n ik , h o g y é n id ő b e n , lé tb e n e g y e d ü li lény v a g y o k .. . Kinn h o lt é jt t a r t rin g v a a z á g . M a g a m v a g y o k .. . És b ú s u l a V ilá g . ARSAK TER MARKARJAN - UGYANITT Ő a r r a s z ü le te tt n e g y v e n e g y b e n , h o g y m íg f e le tte k ig y u lla d t a z é g , e n n e k fé n y é ­ n y é n é l m in d e n t j o b b a n lá s s o n : a vo lt v e z é re k szö rn y ű p ú p ja it, sz o b ro k d ö n té s é t, v á ro s n é v c s e r é k e t. . . s n e h ig y je n m á r v a k o n , a k á r a z a p j a , új, friss fo rm á k ra 9 �m e re s s z e sz e m é t s is te n e k n é lk ü l é s m a g á n y o s a n ta n u ljo n é ln i, új e m b e r h e z m é l­ tó n . Ez a z o ro s z b a o jto tt f ü r g e ö rm é n y ( d e sz o m o rú , m á r c s a k o ro sz u l ír) c s u p a id e g , iz g alo m m in d e n ú jt ó l, a m e g ú ju ló sz o v je t líra ő. N ek em a d t a a z a p r ó g o ly ó s to llá t. J e lk é p ? ( Z s e b e m b e n h o rd o m , m á r n e m ir.) T alán. v a l a mit á t a d o tt a z if jú s á g b ó l. s k ísér s z ü n t e l e n . ARSAK TER MARKARJAN Futbal-világ F e lb ő g a tá j a D o n m ö g ö tt, - s t a d io n o k lé g h u z a ta — e g y sz ú n y o g fü tty e n t, b író le tt. E lh a llg a t m in d e n . N in c s v ita. H á ro m c s a p a t m érk ő zik itt: A R e g g e l; D é l; s a z É jszak a . In g y e n é s sz ó ra k o z v a így é le k , n in c s e n e k titk a im . C s a k a n é z ő té r v áltozik, sz á z év — s e g y fé lid ő m e g in t, F én y t nyel a fű. N o m é g ! N o m é g ! S ö té t p o sz tó a d é li é g , s k ese ly ű c s a p le, m in t J a s in . No nem la b d á r a ám ! — Egy h ö r c s ö g r e c s u p á n . A KIJEVI OLESZ LUNIJ D e n e h é z volt a zsá k K ijev b en . V á lla m m e g r o g g y a n t, a m ik o r rá te tté k , s v ittem re n d ü le tle n , h a é p p e n rá m k e rü lt a so r.. . H ú sz é v e , Ú ris te n ! H ú sz év e.. . A k a rta m , s ú jra itt v ag y o k . K ö rü ln ézek . — H a e lé m lé p n e , a k i a k k o r m e g p o f o z o tt? C s u d á lk o z ­ n a a „ b iz o tts á g o n ” s a fé n y e s a u tó n , a m i v ár. T a lá n m a is m e s te r, m in t r é g e n , s rám n em is e m lé k e z n e m á r. É p p e n a k k o r tá jt s z ü le te tt ez a fia ta l u k rá n kö ltő , le lk e s fo rd ító , a k in e k m it se m sz á m ít fél e m b e r ö ltő . F e lle lt b a r á t k é n t v e z e te tt S e v c s e n k ó h o z — a h á z a á ll m é g , kis, s z ű k r e s z a b o tt é p ü le t, ú g y m u to g a tta m e g h a t o tt a n , h a n g j á b a n ö rö m s s z e r e te t, a k á r e m é lta tó s o r o k b a n . 10 �OLESZ LUNIJ A megmaradt töltény M e lle tte d tö lté n y h ü v e ly e k , e lé g e d e tte k , ü re s e k , rö v id e se n m in d f ö ld d é v á ln a k . D e k ö z tü n k te , te k ilö v etlen , b o ld o g t a la n v a g y e g y m a g a d , m e rt s z a la g b a - f ű z v e n e m ra g y o g tá l, n e m k ü ld te k tö lté n y to v á b b ító k h ű v ö s to r k o la tb a . V elü k lám , e m b e r e k e t ö lte k , g o ly ó ik h u llá k b a n n y u g o sz n a k , - c s a k t é g e d h u rc o lt m in d e n fro n to n á t lu s ta k a to n á d a p r ó k e n y é rm o rz sá k k a l e g y ü tt e lfo sz lo tt k ö p p e n y e z s e b é b e n . N e k e d c s a k e g y p e rc k e lle tt v o ln a tö l té n y t á s k á b a n m o c o ro g n i, c s u p á n e g y p e rc n e k tö r e d é k e jól c é lr a e m e lt p u s k a c s ő b e n , s m a g a d tó l f e l r o b b a n t á l v o ln a p a r a n c s o t te lje s íte n i. D e íg y h á n y ó d s z a fö ld b e n tiz e n n y o lc é v e m ár, p u ff a d t, m á lló m a d á r . E lé g e d e tle n v ag y , u g y -e ? S a jn á lo d , h o g y n e m re jtő z ö l e m b e r k o p o n y á b a n , o ly a n é b a n , ki él, ki szül. T izen n y o lc é v e fek sz e l így c s u p á n a fö ld f e jé b e n . S h id d el, a h o g y e kín ő rö l m e g , Ú gy fá js z te is a n é m a fö ld n e k . 11 �III. A HATÁRON V an ö n n é l n e tá n v a la m i v á m k ö te le s á r ú ? A k é rd é s m e g le p . M it kell b e v a lla n i? K önyvek — m u ta to m . C s a k le g y in t é s to v á b b m egy. K in csek ! — m o so ly o g . — V ih eti! Én c s a k rá le h e lte m s é le tr e kelve m in d ra g y o g ez a z é n r e jte tt é d e s te rh e m . B a rá to k . K arju k á tö le l. Így v o n u lu n k n y e lv e t c s e ré lv e — m íg küzd e fö ld ré m e iv e l — m e rt a v ers m a g a s b a ível — csen d b en a z e m b e r e k sz ív é b e . 12 �VIHAR BÉLA Lírai séta egy gyermekkor körül Csillagos ég a Malom utca fölött A h o g y fe h é r in g b e n k ilé p te m a n y á r i é js z a k á b a , e lő s z ö r k e r t ü n k r e t a p a d t te k in ­ te te m . A sö té tsé g ig é z e te á lta l e lb ű v ö lt re jté ly e s lá tv á n y t á r u lt e lé m : a b ó b itá s k u k o r ica s z á r a k ü te m e s e n le n g ő k ü lö n ö s tá n c a . A csen d , m in t éles k a r d su h o g o tt a z a k á c fá k á rn y a i k ö zö tt, s a k ú t p e re m é n . A fű, a v irá g á g y a p a ta k z ó fé n y e z ü s t z á ­ p o rá b a n fü r d ö tt, a h á z fa l m ö g ö tti k ö csö g k it á to t t sz á ja , m in th a k iá ltá s r a n y ílo tt v o ln a. T á v o l,a K á p rá s h e g y c sú c sá n eg y v o n a g ló fe lh ő fü s tö lg ö tt. S m in d e z t á tív e lte k u p o la s z e rű en a z é g b o lto z a t k ris tá ly k é k c s a rn o k a m illió n y i p a tto g ó , sz ik rá z ó c silla g ­ se reg év el. N em , m illió szem te k in te tt a m a g a s sá g b ó l re á m . a n y o lc év e s g y e rm e k re , s h a k ö ltő v a g y o k , ta lá n e je le n e t tito k z a to s szép ség e a v a to tt azzá, és sz ív e m re b ízta, h o g y m a jd a v ilá g ró l é n e k e lje k e g y szer, s e n n e k a z é jn e k k o z m ik u s ü z e n e té t p r ó b á lja m to lm á c s o ln i, k ö lte m é n y e k v á lto z a tá n k e re s z tü l, e g y eg ész é le te n á t, a m íg c sa k a jk a m o n k i n e m , h ű l a d al. Az elsüllyedt évtizedekből A lig te n y é r n y i h e ly e n m e n n y i e lle n té t s z a b d a lta k ü lö n b ö z ő tá b o r b a e k ö zség h a jd a n i la k ó it. A sz á z a d első é v tiz e d e ib e n eg y k ic s in y íte tt fe re n c jó z se fi M a g y a ro rsz á g la p u lt m e g itt, e b b e n a z Ip o ly m e n ti te le p ü lé s b e n . Ö rz s e n é n i, a v a k k o ld u s ­ a sszo n y a z irg a lm a s S z ű z A n y a n e v é b e n k ö n y ö rg ö tt a te m p lo m lé p c s ő n k ra jc á ro s a la ­ m iz s n á é rt. Ő a le g e le s e tte b b e k e t k é p v is e lte . F ö ld e s ú ri b ir to k o k v é g e lá th a ta tla n k ir á ly s á g a k íg y ó z o tt h e g y re fel, v ö lg y b e le. E g y é b irá n t szív ó s k ü z d e le m fo ly t a m in ­ d e n n a p i k e n y é ré r t. A p o rb a e s e tt f a la to t ősi tis z te le tte l m e g c só k o ltu k . K in e k -k in e k a z ö ltö zék érő l, m in t v a la m in ő e g y e n ru h á r ó l m e g le h e te tt á lla p íta n i, h o g y m e ly ik o sz tá ly h o z ta rto z ik . L á to m a ro k o k ó ra g y o g á s ú p a lo tá t, k é k lő c ím e ré v e l, a h o v á tilo s v o lt b e lé p n i a k á r k i fiá n a k . N a g y u ra k tito k z a to s é le te z a jlo tt le b e n n e , a m e ly rő l a g y e rm e k i k é p z e le t m e s e b e li v ilá g o t sz ő tt. A k i o d a ta rto z o tt, a z t fe u d á lis h ű ség g el, ille tt m e g sü v e g e ln i ö re g n e k , fia ta ln a k . L á to m A ssisi S z e n t F e re n c to n z u rá s szo lg á ló it, a h o g y s a r u b a n lib b e n n e k a k o lo s to r felé. L á to m a b u ja v á r k e r t b a lla d á s h o m á ly á t, a h o l a N ag y ság o s F e je d e le m b íb o r s á to r b a n sz é k e lt, a v ir ító lo m b k o ro n á k a t, a la n k á s ö sv én y v íz isz e k fű it, m é la tö rp é i b o h ó m o z d u la ta it, a tö rö k k o r lo v a s ja n ic s á r ja it idéző to ro n y m a ra d v á n y o k a t, a z é le s z tő t sz e le te lő v id á m S tr a s s z e r b á c sit, a k ö n y v k e re s k e d é s c sa lo g a tó k ir a k a tá b a n a ta r k a - b a r k a k é p e s k ö n y v e k e t és ó lo m k a to n á k a t. R im ó ci lá n y o k p iro s c siz m á s tü n d é r c s a p a ta g y ű rű z i a z e z e rs z ín ű v á s á r t: su m m á s p a ló c h e rc e g n ő k , cse lé d k irá ly k isa ssz o n y o k . N é h a a z e k e v a s, a k a p a re jté ly e s a la k ­ z a tú tá r g y a k a t e m e lt n a p v ilá g ra . A v a ro k , o z m á n o k , sz lá v tö rz s e k e d é n y tö re d é k é t, e l­ s ü lly e d t n é p e k ré z z e l v e r t sz á rs z á m ro n c s a it. Ó d iv a tú e la g g o tt h ö lg y e k z á rk ó z ta k b e o tth o n a ik b a , fő ú r i n e m z e d é k e k k ih a ló s a r ja k é n t. Ö k rö s sz e k e re k e n c s e r z e tt a rc ú b a r n a p a ra s z to k h ú z ta k e l k o m o r sz ó tla n sá g g a l. M ifé le f ü lle d t fe sz ü ltsé g h o n o lt e b b e n a z é v sz á z a d o s m ú ltú h e ly sé g b e n , a m e ly v a la h a n a g y tö r té n e lm i id ő k ta n ú j a v o lt. N é h a egy p is z to ly c s a tta n t, eg y ü g y v é d fő b e lő tte m a g á t, a p u tr ib e li B e re c J u lis k a m e g s z ö k ö tt n y a lk a s z e re tő jé v e l, a p a d k á n g u b b a sz tó a n y ó k á k v is s z a té r t 13 �k ís é rte te k rő l, e lá s o tt a ra n y k in c s e k rő l s u tto g ta k , p ö rg e tv e a b a b o n a o rs ó já t. A b e ­ c s u k o tt a b la k o k m ö g ö tt e lro n to tt, n e u ra s z té n iá s é le te k , k o n o k e lő íté le te k , fu lla sz tó e rő k la p p a n g ta k , O lá h é k n á l k o rp a le v e s t fő z te k e b é d re , a sz é p já r á s b ír ó n é m e g c s a lta f é r jé t — a ro ssz le á n y o k n a p e rn y ő v e l k e z ü k b e n o rv o si v iz itr e v o n u ln a k M á r e r d o k ­ to rh o z , egy v a k m e rő p o lg á rifjú , a s a r k i ü v e g e s fia A d y v e rs e k e t sz a v a l a B a ro k k sz á lló b e li m ű k e d v e lő -e lő a d á so n — m e g á llj, m e g á llj, k u ty a S z e rb ia , c s u k a s z ü rk e m e ­ n e ts z á z a d v o n u l a v a sú th o z , s h a jn a l ó ta a fő u tc a i ü z le t e lő tt a ssz o n y o k s e re g e s o ra k o z ik a k im é re n d ő te jé r t, a z Ip o ly fe lő l v ö rö s lo v a s o k v á g ta tn a k , föl, föl, ti r a b ja i a fö ld n e k — zen g i a z isk o la i k ó ru s, P ö s ty é n y n é l fe lro b b a n t a h íd — ú js á g o lja M eleg b ácsi, a csiz m a d ia , a z á llo m á s é p ü le té t m e g s z á lltá k a c if ra to lla s cse h lé g io ­ n á riu s o k , zen g a h a ra n g , m in t a z id ő é rc á g y ú ja , G y a rm a t fe lő l szu sz o g v a k ö z e le d ik eg y síp o ló acélm o zd o n y , c se n d ő rö k sz u ro n y a v illa n , J a n c s ó b á c s it lá n c o k k ö z ö tt v is z ik a z in te r n á ló tá b o rb a , le e s e tt a n a p s z á m á ra , a m é sz á ro s M ü lle r b á c si h a z a ­ t é r t a h a d ifo g sá g b ó l, v a la m i sz ü le tn i a k a r ó g o n d o la t, sz á n d é k v a jú d ik itt, m ik é n t a z e g ész o rsz á g b a n , h o g y a z é le t m e g ú ju ljo n , e lv ise lh e tő b b le g y e n , d e n e m tu d m e g ­ sz ü le tn i, és lá z a d a fö ld , re n g a k a s té ly k e ríté s , tű z v a n , tű z v a n , je lz ik a to ro n y b ó l, V á m o s ta n ító fe le sé g é n k itö r t a té b o ly , és a m ik o r az éj f e k e te u sz á ly a r e á t e r ü l a h á z s o ro k ra , eg y g y e rm e k r i a d t á lm o k a t lá t, a m e ly e k b ő l e g y sz e r v a ló s á g lesz és m e g rá z z a a v ilá g o t. Törvény é s örökség S e m m is e m o ly szé g y e n le te s, m in t a g y á v a sá g . A b b a n a z u tc á b a n a h o l é n n e v e l­ k e d te m , e z a tö r v é n y v o n a tk o z o tt m in d e n f iú r a a h á z k ü sz ö b é n tú l. A k i u g y a n is k i­ lé p e tt o tth o n a k a p u já n , a n n a k le k e lle tt g y ő z n ie te rm é s z e te s fé le lm é t, m e r t e z t k ö v e ­ te lte a z u tc a b e li g y e rm e k k ö z ö ssé g k e g y e tle n ü l sz ila j és ír a tla n p a ra n c s a m in d a n n y i­ u n k tó l. O ly k o r d z su n g e lm é ly i in d u la tú c sa tá k , b a n d á k b a v e rő d ő k a m a s z o k á d á z h á ­ b o rú ja d ú lt a T u g á rtó l a p iacig . D e e n n e k a z o rd g y e rm e k tö v é n y n e k n a g y n e v e lő e re je is v o lt. M e g v etés s ú jto tta a z t, a k i pl. m e g fu ta m o d o tt a v e sz é ly elő l, n e m tu d o tt a f á r a m á s z n i, e ls ír ta m a g á t h a fö ld re te p e r té k. F á jd a lo m , n e m á llíth a to m , h o g y a k é ső b b i é v tiz e d e k sú ly o s p r ó b á ja so rá n m in ­ d e n k o r b á tr a n v is e lk e d te m v o ln a , á m — ú g y le h e t — u tc á m ö rö k sé g é n e k k ö z sö n h e te m a z t, h o g y m a rc a n g o ló sz é g y e n tö ltö tt el, h a a k a r a to m e lle n é re m é g is g y e n g é n e k , m e g h á trá ló n a k b iz o n y u lta m . A b á to r s á g ra v a ló s z á n d é k ig é n y é t v itte m in n e n m a g a m ­ m a l é le te m ú tita r is z n y á já b a n . Z u h o g -e m é g m o s t is ú g y a z eső, m in t v a la h a ? A k o c siú to n v a d v á g tá b a n z ú ­ d u lt e lő re a z á p o r n y o m á n tá m a d t á r és se b e s s á r g a fo ly a m k é n t k ö z e lg e tt, m in t egy fé k e z h e te tle n v ízi iste n , a m e ly k ö n n y ű s z e rre l e ls ö p ö rte a g y e rm e k u jja k k a l e m e lt já té k o s h o m o k to rla sz o k a t. K i tu d ja á tu g o m i e z t a v íz m o sá st? — h a n g z o tt eg y v ir tu s k o d ó k iá ltá s . N osza, v a la h á n y tá r s a m á tle n d ü lt fö lö tte . V ég ü l é n k ö v e tk e z te m ,d e m i ta g a d á s, b e le p o ty ­ ty a n ta m a s á r te n g e r k ö zep éb e. F e ltá p á s z k o d v a is m é t n e k iira m o d ta m , s m in th a k é t k a ro m a t is m e re tle n e rő k e m e lté k v o ln a m eg. S ik e r ü lt? N e m s ik e rü lt? A z ó ta h á n y , e n n é l jó v a l ije sz tő b b á ro k m e re d e z e tt fe lé m , s n y ilv á n m é g n e m egy ily e n a k a d á ly t k e ll le k ü z d e n e m . S a h o g y h a jd a n m e g v ise lte n b á r, á tr e p ü lte m fö lö tte, ú g y se g ítse n á t so rso m s z a k a d á k a in in n e n sz á rm a z ó a k a r á s s a l a z Ig a z sá g és a Szabadság kettős szárnya. 14 �Egyébként satnya, vézna fiúcska voltam, aki mindig a rövidebbet húzta meg­ támadóitól. Egy napon azonban elhatároztam, hogy én is megismerem az erősek diadalát. Hosszas töprengés után kiszemeltem az áldozatot, egy nálamnál is sová­ nyabb nebulót. Alkonyattájt, amikor éppen a péktől vitte hazafelé a pirosra sült kenyeret, se szó se beszéd, nekirontottam. — M iért bántasz? — szólt rám döbbenten e sápadtarcű gyermek, — hiszen én nem bántottalak soha. — Ekkor ütésre emelt kezem lehanyatlott, s elundorodva önmagamtól, némán néztem őt. Nevét már réges­ rég elfeledtem, de szomorú szemének pillantását soha. Talán ekkor tanultam meg, hogy inkább a megbántottak, mint a bántalmazok oldalán keressem helyemet, s aki ártatlanra emeli öklét: becstelen. Jellemünk kialakulását annyi sok körülmény formázza, de néha elég hozzá egy röpke perc. Ha csakugyan az emberség csillagának követését választottam iránymu­ tatómul, ebben — hiszem — némi szerepe volt e szécsényi pillanatnak is, amelyért most halk hangon köszönetet mond a hazatért fiú. 15 �VIDOR MIKLÓS A hívás Á rn y é k o d a t ta l p a d h o z kötö zv e h u rc o lo d v é g ig a z u ta k o n A m e rre c s a k já rs z m e g f e s te d m a g a d d a l a fö ld e t sz ő n y e g ü l k ite ríte d m e g f o g h a ta t la n te s t e d e t És n e m tu d o d h o g y v á rla k v a la h o l h ig le v e g ő jű c s ú c s o k m e tsz ő s z e le k m a g a s á b a n S zikláim fe lh ő k b ő l k ö v ü ltek k ristá ly c sillá m a ik a c s illa g o k s n y á ja m n a k s z á m a d ó ja a k ö d s z a k á llú M é r h e te tle n M ire e lé rs z le k o p ik ta l p a d r ó l a lá n c e lfo g y á rn y é k o d is 16 �VÁRSZEGI GYÖRGY Dobszóló Z s íro sk e n y é r. H e te k ó ta m in d e n n a p z síro sk e n y é r. M á r a h á tu k b o rs ó d z o tt, h a ziz z e n n i h a llo ttá k a p a p ír t. É s m ic so d a e lé g e d e tts é g ü lt a z a rc á n , m íg k is f a tá s k á já n ö ssz e k u c o ro d v a e lő b o n to tta , a p r ó k o c k á k ra v á g ta , h ogy te le le tt az eg ész ú js á g p a p ír sz é p e g y e n le te s re v á g o tt, ró z s a s z ín te te jű z síro sk e ­ n y é rd a r a b o k k a l. Ö s s z e c su k h a tó a lu m ín iu m p o h á r b ó l iv o tt v iz e t u tá n a , u n d o k k ló ro s v izet, a m i z a v a ro s a n , la n g y o s a n fo ly t a csap o n . Ő k k e tte n v é g ig b o lo n d o z tá k az e b é d id ő t. G éb ics, a p a tta n á s o s , id é tle n k e d e tt, B ú zás m e g v a sta g , zsíro s h a n g o n rö h ö g ö tt ho zzá. K e n y é rh é ja t, a lm a c s u tk á t h a jig á l­ ta k eg y m ásh o z, te le s z e m e te lté k a z ú j la k á s o k a t. A z ö re g e z t n e m sz e re tte , d e n e m ­ ig en s z ó lt é rte . Á lta lá b a n k e v e s e t szólt. R ö v id , s z á ra z m o n d a ta i ú g y k o p p a n ta k az ü re s fa la k k ö zö tt, m in t a k a la p á c s ü té s . D ö g le te se n fo r ró v o lt a z a n y á r. A z Új la k á s o k u n d o rító fe sté k sz a g a , a h íg ító k b ű ze r á ü le p e d e tt a to r k u k ra , ö k le n d e z n i le h e te tt v o ln a tőle. E g y ik d é lb e n a lm á v a l k ín á lta a z ö re g e t B ú zás. H a z a iv a l, sz a b o lc si a lm á v a l. V e tt egy sz em et, sz a g o lg a tta , ta p o g a tta , ú g y v á g ta k e tté . — E z a z ig azi f a j ta — b ó lin to tt s z a k é r tő e n. — N e k ü n k is v a n b e lő le P e s tlő rin c e n . A n e v é t is m o n d ta a z a lm á n a k , íg y m o n d ta : D elicsesz. — C sa k u g y a n a z — h a g y ta r á B úzás. A ttó l a n a p tó l k e z d v e b e sz é lg e tte k g y a k ra b b a n a k e rtrő l, g y ü m ö lc sö srő l. B ú zás k e z é b e n o ly a n k o r s u tá n m e g á llt a sz e rsz á m , s ó h a jto tt, iz g e tt-m o z g o tt, k é t m o n d a tta l r á le h e te tt v o ln a sz ed n i, h o g y k é r je k i a m u n k a k ö n y v é t. K ö n n y ű a z ily e n v é n t r o t ­ lin a k , a k in e k m in d e n e m e g v a n , a c su k ló sb u sz h a z á ig fu rik á z z a , e lb a b r á l o tth o n a k e rtjé b e n , i t t m e g p o fá tla n k o d ik a z síro s k e n y é rre l, h o g y n y u g d íjb a n e d u g já k ! B ú zás é js z a k a is e z e n g y ö tö rte m a g á t. V é g te le n h o s s z ú n a k tű n te k a z o k a n y á r i é js z a k á k , a ta k a r ó s ü tö tte a te s té t. — É n — m o n d ta h a b a rc s k e v e ré s k ö z b e n a z ö re g — , m á r k ig o n d o lta m , sz ő lő t t e ­ le p íte k a z ősszel. N ag y sz e m ű t, n e m e s e t. A c se m e g e ü z le t k ir a k a tá b a n lá tn i o ly a sm it. — A sző lő so k v e sz ő d sé g e t k ív á n — d ü n n y ö g te B ú z á s és le g u g g o lt, h o g y jo b b a n k é z re tu d j a ig a z íta n i a c s e m p e la p o k a t. — A z ig a z — m o n d ta n a g y s o k á ra a z ö reg . — D e é n c s a k e g y p á r tő k é t a k a ro k , lu g a s n a k . M in d ig a k a r ta m eg y lu g a s t, a h o n n a n sző lő t tu d s z a k íta n i a z u n o k á m . A h o g y o tt á llt m e g h a jo lv a a z u h a n y ró z s a a la tt, m a g a se m lá ts z o tt n a g y o b b n a k egy tíz e g y n é h á n y év e s s ih e d e rn é l. — A z tá n m e k k o ra a z a k e r t? — k é rd e z te eg y d é le lő tt B ú zás. E s e tt a z eső o d a ­ k in t, s z ü r k e v o lt a z eg ész v á ro s. — A k e r t? — p illa n to tt r á a z ö reg . — N e m tú ls á g o s a n n ag y . H a n e m a fe k v é se ! M eg a z tá n a h áz, h á ro m sz o b á v a l. A so k g y ü m ö lc sfa . M eggy, k a js z ib a r a c k , k ö rte , a lm a . A m it a k a r . R ib iz lib o k ro k , m á ln a . V a n v e le b a j, n e m m o n d o m . A fia m o ly a n b e o s z tá s b a n v a n , h o g y n e m se g íth e t. D e c sin á lo m é n sz ív e se n ! A z e m b e rn e k a n n y i m a r a d ö re g sé gé re , h o g y lá t ja a g y e re k e i b o ld o g u lá sá t. 17 �N ed v es ro n g g y a l tö r ö lte v ég ig a le c s e m p é z e tt f a l a t s v a la m i m o s o ly -fé le b u jk á lt a z a rc á n . — A m ik o r a ré g i la k á s t, a p e stit, e lc s e ré ltü k a m o s ta n iv a l, é n is b e le a d ta m a k is p é n z e m e t. A fia m é k n e m a k a r tá k . D e u g y a n m ire m á r n e k e m a p é n z ? A m ik o r o tt a k e rt, m e g a z u n o k á m . S o h a se m b e sz é lt m é g a n n y it, m in t a z o n a d é le lő ttö n . — C sa k a z t n e m é r te m — n y o m k o d ta p a tta n á s o s á ll á t G é b ic s — , h o g y h a e g y ­ s z e r e lé rte , a m it a k a r t, m it n y e li m é g it t a c e m e n te t? M in e k k e ll, h o g y m é g m in d ig tö r je a c s o n tjá t? — P e d ig a fia is e rr ő l p ré d ik á l, ú g y le h e t — e m e lte fe lé je b o rz a s sz e m ö ld ö k é t B úzás. — A fia m ? — a p ró c s k á k a t b ó lo g a to tt a z ö reg és a k ö rm é t v iz s g á lta , m in th a az ö tlö tt v o ln a eszébe, h o g y m in d e n e m b e r fiá n a k fe k e te a k ö rm e a lja , c s a k a g ip sszel, c e m e n tte l d o lg o zó k é fe h é r. — H á t c sa k u g y a n a z t m o n d ja . M eg a m e n y e m is. A p a, p ih e n je n le, id e ü ljö n , o d a fe k ü d jö n ! In té z i-e m á r a n y u g d íjá t? M it szó l a v ilá g , hogy m in d a k e tte n k e re s ü n k , a z tá n m a g á t is d o lg o zn i h a g y ju k ? — N a lá t ja — m o n d ta B ú zás és k im e n t a k o n y h a i csap h o z, m e r t h a lla n i le h e te tt, hogy m e g te lt a vö d ö r. — N o h á t n e m is a k a r o k é n so k á ig g ü rc ö ln i. M ég e z t a z é v e t. M iv e l J ó z s ié k m e g ­ v e tté k a k o csit. H a d d jö jjö n m é g egy k ic s it a pénz. — M ily en k o c sit v e tte k ? — h a g y ta a b b a a k o p á c so lá st G ébics. — F e k e té t. O ly a n h o ssz ú a h á tu lja , h o g y össze le h e tn e té v e s z te n i a z e le jé v e l. De a n e v é t n e m tu d o m m eg je g y e z n i. — A z a n n y á t! — f ü tty e n te tt G éb ics. — B iz to sa n F o rd T a u n u s v a g y O p e l R e k o rd . A n a g y k u ty á k m in d az o n já r n a k . A m a g a J ó z s ija is a la p o s a n f e lk a p a s z k o d h a to tt a s z o c ia lista u b o rk a f á ra ! N e v e tte k , a z ö re g is v e lü k n e v e te tt. O ly a n v o lt a n e v e té se , m in th a g ip sz c s ik o r­ d u lt v o ln a a fo g a i a la tt. A d é le lő ttö k v o lta k a le g ro h a d ta b b a k . A m ik o r a leg felső e m e le te t e lé rté k , a fo rró s á g is fo k o z ó d o tt. M eg a z tá n re g g e l m in d e n d ö cögősen in d u lt, h u z a v o n á v a l. G é b ic srő l k ile n c ó ra tá jb a n m á r p a ta k o k b a n ö m lö tt a víz, k é s le k e d e tt a z a n y a g g a l; m u n k á ja a se m m iv e l v o lt e g y en lő . J ú liu s e le jé n k a p tá k m a g u k m e llé m á s b rig á d b ó l s B ú zás n y o m b a n r á r a g a s z to tta a G éb ic s n e v e t. M e rt m in d ig fic á n k o lt, id é tle n k e d e tt, so h a s e m le h e te tt k o m o ly ra v e n n i a s z a ­ v á t. G y a k ra n m e g e se tt, h o g y re g g e le n k é n t v ö rö s re g y u lla d t sz e m e k k e l, k é sv e á llíto tt be, m e g le h e te tt sz é d ü ln i a le h e le té tő l. O ly a n k o r b e n d z só z o tt a v a k o ló k a n á lo n és c in g á r lá b a in k o m ik u sa n v o n a g lo tt hozzá. B ú z á s rö h ö g ö tt r a jta , te ts z e tt n e k i e z a m a rh á sk o d á s. E g y sz e r m e g p ró b á lta m a c k ó sa n, e s e tle n ü l u tá n o z n i eg y tá n c d a lra , a m it h e te k ó ta ü v ö ltö z ö tt a rá d ió . — T é sz ta az egész — jö t t o d a G éb ics. — A d o b sz ó ló t fig y eld . A g á z b o y le rh e z lé p e tt és fe rg e te g e s r itm u s t d o b o lt h o rg a s u jja iv a l, m in th a m e g ­ v a d u lt v o ln a . H o ssz ú k á s fa d a r a b o t k a p o tt a fo g ai közé, m in t egy d o b v e rő t és v ic s o rí­ to tt, n e d v e se n fé n y lő h a ja b e le ló g o tt a h o m lo k á b a . — M a rh a v a g y te — m o n d ta B ú zás. G éb ics k if u lla d v a v ig y o rg o tt, tr ik ó já v a l tö r ö lte a z a rc á t. 18 �— A dobszóló! M in d ig a z t fig y e ld , a tö b b i sm a fu . A z e g ész b ita n g é le t eg y n a g y m e llé b e sz é lé s. V e re d a ta m ta m o t, c sin á lo d a r o n d a m e ló t, a tö b b i m e g rin g a tó z ik hozzá. M a jd m e g ö le lg e tn e k , h o g y d e ré k s z a k m u n k á s v ag y , a z tá n id e jö n n e k á z ta tn i a z ü le p ü k e t a z ö ld cse m p é s f a la k közé. — M ég m in d ig ré sz e g v a g y — c só v á lta a f e jé t B ú zás. D é lu tá n r a re n d s z e rin t e lig a z o d ta k a d o lg o k . G é b ic s m á m o ra e lsz á llt, a z o n tú l m in ­ d e n m o z d u la ta a r a n y a t é rt. A u g u sz tu s u to lsó h e té n e k s z e r d á já n f e ln é z e tt h o z z á ju k a m u n k a v e z e tő . — N o, h o g y v a n n a k a z a lm a fá i, T a k á c s b á c si? — n e v e te tt a z ö re g re . — A zok fia ta lo sa n , é n m e g ö reg esen . A m u n k a v e z e tő t n e m a k e d é ly e ssé g e h o z ta fe l a h a to d ik ra . V a k a ró z o tt, h o g y k i ­ ló g n a k a h a tá r id ő b ő l é s fű z n i k e z d te ő k e t: d o lg o z z á k v ég ig a s z a b a d s z o m b a to t. R á ­ á llta k , b á r B ú zás n e m szív e se n . K á ro m k o d o tt, h o g y sz o m b a to n , v a s á r n a p n in c s a sz á llá s o n m e le g étel. A z t is m o n d ta : n e m rib a n c o s fe h é r n é p a m u n k á s e m b e r, h o g y b á r k i k e d v e s z e r in t rá n g a s s a , ily e n n in c s a k o lle k tív sz e rz ő d é sb e n . D e a z é r t m a r a d t. K o m o ra n és e ls ö té tü lt á b r á z a tta l. L á tn iv a ló v o lt, h o g y d e h o g y is a m e le g é te l, a fia ta la s s z o n y h iá n y z ik n e k i. A z ö reg , h o g y c se n d e sítse , p é ld á ló z o tt, a m a g a f i a ta l­ s á g á t e m le g e tte , d e B ú z á s r á h o r k a n t: — M ag a k ö n n y e n b eszél! I t t la k ik eg y k ö p é sre ! V á r ja a jó o tth o n i é te l, m e g v a n , a k i a fe je a l j á t e lig azg assa! — H á t v a n , a z ig a z — h a llg a to tt el T a k á c s. S z o m b a to n k éső d é lu tá n ig h a jt o tt á k m a g u k a t. J ó l h a la d ta k , lá ts z o tt: o k o sa n s p e k u lá lt a m u n k a v e z e tő . H a m in d e n jó l m egy. jö v ő h é t k ö z e p é n b e v é g z ik a m u n k á t — v é lte a z öreg. B ú z á s n e m f e le lt rá , n e m v o lt k e d v e h o zzá. H a b e v é g z ik , h á t b ev é g z ik . A k k o r m i v a n ? Ú j é p ü le t v á r r á ju k , k o n y h á k , fü rd ő sz o b á k . C ifra m o z a ik p a d ló , c se m p é k : fe h é re k , zö ld ek , s á rg á k . A z eg ész v ilá g egy ó riá s i fa l, m e ly e t b e k e ll b o ríta n io k sz á z ­ e z e r m e g m illió c s e m p e la p p a l. M ik o r le sz v é g e e n n e k ? A b u m liz á s n a k a v o n a to n , a z íz te le n ü zem i k o sz tn a k , m e g a z é js z a k á k n a k , a m ik o r c sa k a p á r n á j á t s z o r íth a tja m a g á h o z az e m b e r? F á r a d t v o lt B úzás. G é b ic s is k ó k a d ta n ü lt a k ü sz ö b ö n , m in th a B ú z á s n y o m o tt h a n g u la ta r á r a g a d t v o ln a . A c ig a r e tta is e rn y e d te n c sü n g ö tt a sz á ja szélén . C sú n y a és a la k ta la n s z á ja v o lt G é b ic sn e k , m in t k é t v a sta g , v ö rö s v o n a l. — N a m e g y ü n k ? — k é rd e z te B úzás. — V á r ja n a k — jö t t k i a z sá k o k k ö z ü l, n a d r á g j á t p o ro lv a a z ö reg . V a la h o n n a n e lő v e tte a k is fa tá s k á t. — B a ra c k — m o n d ta re s te lk e d ő m o so lly a l. — M eg ig é rte m , h o g y h o zo k b e lő le k ó sto ló t. C s a k u g y a n b e sz é lt a m ú ltk o r v a la m i k ü lö n le g e s f a jta ő sz ib a ra c k ró l, d e m á r e l­ fe le jte tté k . — N o c sa k fo g y a s sz á k — to lta fé lre a tá s k a te te jé n a g y ű r ö tt ú js á g p a p írt. — É n in k á b b a le v é t — te k e r g e tte a n y a k á t G éb ics. D e a z é r t v e tt a z ő sz ib a ra c k b ó l. N a g y sz e m ű v o lt és illa to s. A m ik o r b e le h a ra p ta k , v é g ig c s u rg o tt a le v e g ip sz fo lto s n a d rá g ju k o n . — H á t, c s a k m e g te re m ez i t t is — h ü m m ö g ö tt B úzás. — D e m e g ám . H á ro m fá v a l v a n b elő le. A d ja ez a te rm é s t, c sa k g o n d o z n i k e ll, m e g é rte n i a titk á t. — T itk á t? — c s o d á lk o z o tt r á G ébics. 19 �— A titk á t. N em m in d e g y az, h o g y h o g y a n n y e se m , m ik o r p e rm e te z e m . Á rn y é b a ü lte te m , v a g y n a p fé n y e s o ld a lra . A g y ü m ö lc sfa o ly an , a k á r a z e m b e r. A h á n y , a n n y i­ féle. — Ez sz e n tig a z — e r ő s íte tte B úzás. A z ö re g o tt á ll t fö lö ttü k , m íg ta r t o t t a b a ra c k b ó l. M o so ly g o t és a p ró fé n y p o n to k v o lta k a szem éb en . E lh a jig á lt m a g o k k o p p a n ta k a f ű tő te s t b o rd á z a tá n . — H á t ily e sm iv e l v e sz k e lő d ö m é n sz a b a d id ő m b e n — m o n d ta , m íg b e c s u k ta a tá s k á t. — J ó m a g á n a k — ló g a tta a fe jé t B úzás. — M o st e lc s e ré ln é m a z e n y é m m e l a v a s á r n a p já t. — T ré az é le t — szö g e z te le G éb ics és e lő r e in d u lt a lép cső n . A s a rk o n m in t m in d e n n a p , ő k jo b b r a fo r d u lta k , a z ö re g b a lra . B ú z á s h o ss z a n n é z e tt u tá n a és m e g rá z ta a fe jé t. — A m e n y e b iz to sa n tö ltö ttk á p o s z tá v a l v á r j a a v é n fosost. M e llé k u tc a i ta lp o n á lló b a n i t tá k m e g a k é t fé l sz ilv á t. G é b ic s h ir te le n e z t k é rd e z te : — M iv el ü tö d e l a v a s á r n a p o t? — S e m m iv e l — r á n d íto tt a v á llá n B ú zás. Á llt a g o m b a m e lle tt és re p e d e z e tt k ö r­ m é v e l v o n a la k a t h ú z g á lt a p o h á r v a s ta g o ld a lá ra . — V ágd m a g a d re n d e s sz e re lé sb e , a z tá n m a jd é rte d m eg y ek . az C s a k u g y a n m e g je le n t a sz á llá so n m á s n a p d é le lő tt. — T á m a d t eg y v ilá g m g v á ltó ö tle te m . K iu g ru n k L ő rin c re , tis z te le tü n k e t te s s z ü k ö reg n él. P a la c k o z o tt b o r t te t t a z a s z ta lra . — E z t b e sz e d e g e tjü k n á la , e ld u m á lg a tu n k eg y k ic sit. L e le g e ljü k a z e g y ik b a r a c k ­ fá já t. — D olgozik a z ily e n k o r — h ú z ó d o z o tt B ú zás. — T a lá n a fia se n a g y o n ö rü ln e . — A ttó l te n e ta r ts — le g y in te tt G ébics. — H á t jó — e g y e z e tt b e le B úzás. J ó d a r a b o t g y alo g o san te tte k m e g a z ú tb ó l. G éb ic s s ö r t fiz e te tt, k é ső b b k o n y a k o t itta k . K e lle m e s v o lt a lan g y o s, té tle n lö ty ö g é s a z u tc á n . B ú z á s e d d ig n e m is m e r te P e s tn e k a v a s á r n a p i a rc á t. A k im e n ő s fe h é r in g v o lt r a j ta , a m it h a z a u ta z á s h o z k é ­ s z íte tt b e a z asszony. S z e re tte a f e h é r in g e t B ú zás. — S to p — m o n d ta eg y u tc a s a rk o n G éb ics. S tr a n d tá s k á s n ő k h ú z ta k e l m e lle ttü k , sz e m b e n a n a p fé n n y e l. H o ssz ú k á s, fin o m c o m b ju k á td e r e n g e tt a v é k o n y ru h á n . R á ju k is p is s z e n te tte k , d e n e m f o r d u lta k v issza. — A z tá n o d a ta lá lu n k - e ? — k é rd e z te B ú zás. G é b ic s n e v e te tt és a z u tc a i sz e m é tg y ű jtő b e d o b ta a c ig a re tta v é g e t. E le g á n s m o z d u la tta l tu d ta e ld o b n i a c sik k e t. A u tó b u ss z a l fé ló rá ig se m t a r to t t a z ú t. — I t t le n n é n k — m o n d ta G éb ics. C se n d e s u tc á c s k a v o lt, k é ts z e r is v é g ig s é tá l­ ta k r a j ta , k e re s té k a h á z a t. G é b ic s v a k a ró d z o tt. — E z t m á r n e m é rte m . — N o u g y e — m o n d ta B ú zás. K is v e d le tt té g la é p ü le t e lő tt á llta k . L á th a tó v o lt, h o g y b o n ta n i v a g y b ő v íte n i a k a r j á k : a g o n d o z a tla n u d v a ro n té g la - é s s ó d e rh a lm o k é k te le n k e d te k . T ö re d e z e tt lé p c s ő so r m e lle tt ro ssz ed é n y b ő l k u ty a le f e ty e lte a v izet. — K e re s n e k v a la k it? 20 �Negyvenes forma nő jött oda a kapuhoz, félretaposott férfipapucsokban, kezében fanyelű késsel és fej vöröshagymával. — A boldogságunkat — vigyorgott rá Gébics. — Nem tetszik ismerni egy Takács Gyula nevű embert? — kérdezte Búzás. — Ismerem. Maguk kicsodák? — Dolgozók — komolytalankodott Gébics. — A z a bizonyos Takács a górénk. Apró szürke szemei voltak az asszonynak és hunyorgott is, valószínűleg a hagyma miatt. — A Gyula bácsi? — nyitotta meg a kaput. — Nincs itthon, de ha a szoba miatt jö tte k ... — A zt hiszem, rossz helyen járunk — próbálta magyarázni Búzás. — Mi egy alacsony kis öreget keresünk. Hogy is mondjam csak... Olyan fehér kis bajúsza van. — Az. A Gyula bácsi. Hat éve az albérlőm. Tessék csak erre — és lábával félre­ tolta a kutyát. Gébics felvonta a vállát és nagyvonalúan szökdécselte át a sóderkupacokat. Búzás bambán cammogott utána, olyan arccal, mintha meglopták volna. A szoba félhomá­ lyos volt és sivár. A z asztalon megismerték az öreg fatáskáját. — Kicsit rendetlenül vagyunk — mondta az asszony. — Konyhát akarunk tol­ dani az épülethez, meg üvegezett verandát. Ide gondoltam a másik ágyat — mutatott a szekrény mellé. — A dívány meg elfér a sarokban. Kitárta a csomagolópapírral elsötítétett ablakot: a szobába világosság és ételszag tódult. Búzás gyámoltalanul ténfergett, verejték gyüngyözött a homlokán. Már bánta, hogy Gébicshez kötötte magát. — Gyula bácsi hol van most? — kérdezte tompán. kat. — Elténfereg a parkokban ilyenkor a jó időben. A sétálókat nézi meg a virágo­ Ez a mániája. — Meg a gyümölcsfák — vetette oda Gébics. — A z — mosolyodott el az asszony. — Mindig arról beszél. De nincs itt ahhoz terület. Am i van, az kell a tyúkoknak, nyúlnak. — De a fiának nagy portája van — mondta reménykedve Búzás. — Ott kedvére babrálhat a kertben. — Á, senkije sincs a Gyula bácsinak. A felesége korán elhagyta. Iszákos ember lehetett, ahogy a szavából kivenni. Mi nem firtatjuk. Jól megvan itt, a pénzt is pontosan ideadja. Én ragaszkodom a pontos fizetéshez. Ha már egyszer megadom a lakó kényelmét. — Klassz a kégli — nevetett Gébics és az asszony lábaira nézett, melyek vasko­ sak voltak és szőrösek, mint a férfilábak. nak — A lakbér fejenként háromszáz. Ágyneműmosással. Pesten ennyiért nem kap­ szobát. — A z biztos. Még rokoni alapon sem. — Akkor hát érdekli magukat. — Cseppet sem. Mondhatnám így is: a kégli almás. — De hát magukat Gyula bácsi kü ldte. .. Nem a szoba miatt jöttek? — húzta összébb a szemét az asszony. A z jutott eszébe, hogy tulajdonképpen nem is ismeri ezeket. Ha ketten elállják az a jtó t. .. 21 �— M it a k a r n a k it t a k k o r? — k é rd e z te é lesen . — S e m m it — in d u lt az a jtó fe lé k o m o ra n B ú zás. — C s a lá d lá to g a tá s — tá r ta s z é t a k a r j a i t G éb ics. A z asszo n y m á r lá tta , h o g y n in c s k ü lö n ö s e b b v eszély . S a m ú g y is n y itv a a z a b la k . B o lo n d o t ű z n e k b e lő le ? M á r tá m a d o tt. — V elem n e sz ó ra k o z z a n a k , fe n e a d o lg u k a t! — m é g a z u d v a r r a is u tá n u k k i­ á llto tt: — J o b b , h a e lv isz ik a b ü d ö se t! A z é n u r a m ö n k é n te s re n d ő r. — A d j’ is te n eg észség é re — n e v e te tt G éb ics. Á llta k a k o p á r u d v a ro n , se h o l se m lá t ta k g y ü m ö lc sfá t. — G y e rü n k in n e n — d ü n n y ö g te B ú zás. T a k á c s G y u la n e m je le n t m e g h é tfő n a m u n k a h e ly e n . B e te g e t je le n te tt — k ö z ö lte a m u n k a v e z e tő , a k i egy k ö v é rk é s , v ö rö s h a jú e m b e r t a d o tt m e llé jü k a d é le lő tt fo ly a ­ m á n . A z é p ü le te t is a v ö rö s h a jú v a l fe je z té k be. S z e p te m b e rb e n ú j b rig á d o k a la k u l­ ta k , G éb ics és B ú zás m á s -m á s c so p o rtb a k e rü lt, m e g fe le d k e z te k a z ö re g rő l. Ősz v é g efelé a z tá n h a llo ttá k , h o g y b e n t j á r t a k ö z p o n tb a , n y u g d íja z ta tá s á t k é rte . Á llí­ tó la g m e g is ju ta lm a z tá k . A z ig a z g a tó m a g á h o z h ív a tta ; sz é p e n b ú c s ú z ta ttá k h o ssz ú sz o lg á la ta u tá n . E z t G éb ics ú js á g o lta ú g y d e c e m b e r tá já n , a m ik o r eg y s z a k s z e rv e z e ti ta g g y ű lé s v é g é n B ú z á sb a ü tk ö z ö tt. — M o st m á r k e d v é re s ó d e r o lh a t a csen g ő b a ra c k r ó l — je g y e z te m e g g ú n y o s f in ­ to r ra . M a jd h o z z á te tte : — A z é rt n e m g o n d o lta m v o ln a ró la . O ly a n b e c sü le te s k é p ­ e rn y ő je v a n . B ú z á s n e m v á la s z o lt. A r r a g o n d o lt, h o g y a n n a k a g y ü m ö lc sö sk e rtn e k v a la h o l a z é r t m é g is c s a k lé te z n ie k e ll. Ig e n : s z ilá rd a n h itte , tu d ta , h o g y lé te z ik fia a z ö re g n e k , a k e r t is igaz, a z u n o k a is a k i, le s z a k ítja a sz ő lő t a r r ó l a lu g a sró l. L é te z n iök k e ll! M e rt k i se m le h e tn e b ír n i, hogy a z n e íg y legyen. A b b a m á r b e le is le h e tn e h a ln i. 22 �TÓTH ELEMÉR Pásztóiak Csohány Kálmánnak S z é lk a k a s to ro n y -ty ú k k a l p árz ik , h a r a n g l á b re c c s e n , jö n n e k a p á s z tó ia k su b á b a n és bekecsben. É g b o ltju k s z a r k a lá b a s , c siz m á ju k s a r k a g y é m á n t, lé p te ik , m in t a m ik o r szél b o g o z z a a s z é n á n k . S záll a m a d a r a k h e ly e tt a m e n n y b ő l n é h á n y a n g y a l, h in tá z ik a z á g a k o n , m íg n e m m in d p o r b a z u tty a n . N ézik a fa lu s ia k é s sz ív d o b o g v a lá tjá k , g ö n c ü k b ő l a z a n g y a lo k a c s illa g o t k irázzák . POLGÁR ISTVÁN Vagy mindent, vagy semmit V a g y g o n o s z v ag y , v a g y o s to b a . E lh a g y a t á r s a d , h o g y h a ú g y n é z e l rá , m in t ro n g y ra , h a n e m v a g y m á s , c s a k o s to r a , h a n e m r a g y o g h a t fel s o h a s e n a p j a , s e a h o ld ja , h a ö v é c s a k m o rz sa m it n é h a löksz n ek i o d a . 23 �A férfi o ly a n , s z é g y e n é s a lá z k o d á s kivégzi. V ag y m in d e n t v á r a férfi, v a g y se m m it. S z e s z é ly e s k e d é s n é lk ü l, v a g y s e h o g y - e z t kell m e g é r ts d m á r v é g re e g y sz e r. VARGA RUDOLF El kerget em C s o n to s o d ik b e n n e m a je g e n y é k ig é rő h a jd a n i sz e re le m , ő s z - c s illa g o t, sz e le t le n d ít a k ét kezem , fö ld ö n v a n a lá b a m , n a p o t v e r a fe je m , v a d k a c s a t o llú s z e le t: a z őszt, lo b o g ó h a jja l k e rg e te m . Kö v e t t e m a s z e r e n c s é m e t U tá n a m k ö p ö tt a fa lu m , — k ita g a d o tt, én n e m b iz o n y g a tta m m a n k ó s , ö re g s z ü lő h á z a m n a k : m e g f o jta n a k a h o r g a s u jjú o rg o n a b o k r o k , g ö r b é n n é z n e k rám a tyúkok, k o rh ely fák . K öv ettem a s z e r e n c s é m e t v o n a to n , g y a lo g ti lá ttá to k , h o g y a n p o rz o tt u tá n a m a z e m lé k e k b o ly h a , r á g ta m a k örm öm , — b e le f á jd u lt a z o tth o n i n a g y s z e g é n y s é g b e f ia ta l, s u h a n c fe je m . 24 �ÉLETÜNK VONSIK GYULA Gondolatok az új gazdasági mechanizmus és a kultúrális fejlődés viszonyának néhány kérdéséről A z á lta lá n o s tá r s a d a lm i m o z g á s tö rv é n y e k b ő l fa k a d , h o g y a k u ltu r á lis fe jle sz té s ta r ta l m á t , a fe lh a s z n á lt eszk ö z ö k e t, az e rő fe sz íté se k n a g y sá g á t, e ls ő so rb a n a tá r s a d a ­ lo m g a z d a sá g i fe jlő d é se á lta l tá m a s z to tt sz ü k s é g le te k és le h e tő sé g e k h a tá r o z z á k m eg. E zek a tá r s a d a lm i f e lté te le k a z o n tú l, h o g y m i s z o c ia liz m u st é p ítü n k , k ife je z é s re j u t ­ n a k m in d e n k o ri g a z d a sá g i é s p o litik a i f e la d a to k b a n is. A z á lta lá n o s te n d e n c iá n b e lü l te h á t v a n n a k a sz o c ia liz m u s é p íté s é n e k k o n k r é t p e rió d u s a i, a m e ly e k a k u ltu ­ r á lis fe la d a to k te k in te té b e n ta r ta lm i je g y e k b e n , a z e g y es k o n k r é t fe la d a to k s o r re n d i­ sé g éb en , eg y m á sh o z v a ló v is z o n y á b a n je le n tk e z n e k . A k u ltu r á lis fo ly a m a t ta r ta lm i je g y e in e k és ir á n y ítá s á n a k — a v isz o n y la g o s ö n á lló sá g m e lle tt is — sz ü k s é g sz e rű e n k e ll ig a z o d n i a tá r s a d a lo m g a z d a sá g i é s p o litik a i sz fé rá ih o z . T á rs a d a lm u n k b a n a g a z d a sá g o t sz e m le lv e , je le n le g a la p v e tő e n k é t, d e v a ló já b a n egy, sz e rv e se n összefüg g ő n a g y fo ly a m a t k ib o n ta k o z á s á n a k v a g y u n k a ta n ú i. E gy ik , h o g y a te r m e lé s t n a p ja in k b a n v ih a r o s g y o rs a sá g g a l m o d e r n iz á lja a tu d o m á n y o s ­ te c h n ik a i fo rra d a lo m , a m á s ik a lk o tó e le m az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e z e té sé ­ v e l k a p c so la to s. A k é t fo ly a m a t a z o n b a n e g y ü tte s e n c sa k k ö lc sö n ö s e g y m á s ra h a tá s ­ b a n v a ló s u lh a t m eg. A te c h n ik a i f o r ra d a lo m n a k és v e le e g y ü tt az ú j g a z d a sá g i m e c ­ h a n iz m u s b e v e z e té sé n e k m e ssz e m e n ő k ih a tá s a i v a n n a k a m ű v e lő d é s re és a n e v e lé sre , a fe ln ö v ő if jú s á g és a m á r fe ln ő tt n e m z e d é k re e g y a rá n t. L é n y e g é b e n ú j k ö v e te lm é ­ n y e k a d ó d n a k a tá r s a d a lm i v isz o n y o k fe jlő d é sé b e n , az e m b e r e k tá r s a d a lm i e g y ü tté ­ lé s é n e k fo rm á ib a n , a k u ltu rá ló d á s b a n , a sz a b a d id ő f e lh a s z n á lá s á b a n stb . N e m az a k é rd é s te h á t, h o g y az á lta lá n o s tá r s a d a lm i fo ly a m a t é rv é n y e s -e a k u ltu r a te r ü le té r e is h a n e m az, h o g y h o l m e n n y ire és m ik é n t. A z ö ssz e fü g g é se k k e re s é s e k o r a la p v e tő e n k é tf é le je le n sé g g e l v a n d o lg u n k , a m e ly e n b e lü l te rm é s z e te s e n a k é rd é s e k s o k a s á g a v á r m e g o ld á sra . I. A gazdaságban v ég b em en ő v á ltozások k u ltu rával szem b en tám asztott tartalm i k ö v etelm én y ei. II. A gazdasági m ech an izm u s reform ja és a k u ltu rá lis terü let k özgazd asági és irá n y ítá si k érdései. E z e k n e k a p r o b lé m á k n a k se m te lje s k ö rv o n a la z á s a , sem p e d ig az eg y es m e g fo ­ g a lm a z o tt k é rd é s e k m in d e n o ld a lú v iz s g á la ta a c ik k n e k n e m c é lja — tö b b e k k ö z ö tt a te r je d e le m k o rlá to z o tts á g a m ia tt se m — c s u p á n n é h á n y á lta la m fo n to s n a k ta r to tt k é rd é s t k ív á n o k é rin te n i. 25 �I. A gazdasági m ech an izm u s és a k ultura viszon yán ak n éh án y tartalm i prob­ lém ája. A m ik o r m o st a g a z d a sá g b a n v é g b e m e n ő v á lto z á s o k a t a tá r s a d a lo m sz e lle m i é le ­ té v e l h o zzu k k a p c so la tb a , e lő ljá ró b a n le k e ll szögezni, h o g y á lta lá b a n a k u ltu r a te rje sz té se , a m ű v e lő d é s az e se te k d ö n tő tö b b s é g é b e n n e m k ö z v e tle n ü l, h a n e m k ö z­ v e tv e sz o lg á lja a g a z d a sá g e lő tt á lló fe la d a to k m e g v a ló sítá sá t. A m á s ik á lta lá n o s m eg jeg y zés, hogy i t t k é t k ö lc sö n ö se n ö sszefü g g ő a s p e k tu s t k e ll m e g k ü lö n b ö z te tn ü n k . A z első á lta lá b a n a tudom ányok egyre n ö v ek v ő szerep e a te rm e lé s , a v ez e té s, á lt a ­ lá b a n a g y a k o rla ti te v é k e n y sé g fo ly a m a tá b a n é s ezzel e g y ü tt a tá r s a d a lm i tu d a tb a n , a m ű v e lts é g b e n , iz lésb en stb . A m ásik a tö m e g e k tá r s a d a lm i a k tiv itá sá n a k n ö v e lé sé ­ v e l m in t g y a k o rla ti te v é k e n y sé g g e l k a p c so la to s, a m e ly a k om m u n ista öntudat n ö v e ­ lé s é t k ív á n ja m eg. E z é rt fo n to s f e la d a t a tö m e g e k g o n d o lk o d á s á n a k , a v á lto z á s fo ­ ly a m a tá n a k elem zése, a fe la d a to k m e g h a tá ro z á s a a tu d o m á n y v ív m á n y a in a k e ls a ­ já títá s á b a n , a k u ltu r a fe jle sz té sé b e n , a tudatban élő m ú ltb eli csö k ev én y ek tő l való m egszab ad u lás fe la d a tá b a n . E z e k n e k a k é rd é s e k n e k a ta n u lm á n y o z á s a az e lm é le ti tis z tá n lá tá s o n tú l a g y a k o rla ti fe la d a to k s z e m p o n tjá b ó l is n a g y je le n tő s é g ű A k u ltu r á lis é s g azd a sá g i fo ly a m a to k k a p c s o la tá n á l a b b ó l a s a já to s d e v a ló s á ­ gos té te lb ő l k e ll k iin d u ln i, h o g y az e m b e r n e m c s a k p a ss z ív c é lja a tá r s a d a lm i fo ly a ­ m a to k n a k , h a n e m a k tív c se le k v ő ré s z e se is. M inden társad alm i fo ly a m a t csak az em berek gyakorlati tevék en y ség én k eresztü l v a ló su l m eg. A z e m b e re k v is z o n t e g y é ­ n isé g e k , s a j á t egyéni tu la jd o n s á g a ik k a l é s tö re k v é s e ik k e l. M in d e n tá r s a d a lm i c é lk i­ tű z é s — le g y e n az a le g tu d o m á n y o s a b b a n k id o lg o z v a é s e lő k é s z ítv e — r e a liz á lá s á n a k e re d m é n y e fü g g a re a liz á lá s b a n ré s z tv e v ő k a c é lla l v a ló a z o n u lá sá tó l. A tu d o m á n y o s te c h n ik a i fo r r a d a lm a t é s v e le e g y ü tt az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s m e g v a ló s ítá s á t o ly a n m in ő ség i v á lto z á s n a k le h e t felfo g n i, a m ib e n g y ö k e re s v á lto z á s m e g y v é g b e a z e m b e re k n e k a tu d o m á n y h o z és a te c h n ik á h o z , á lta lá b a n a te rm e lé s h e z v a ló v isz o ­ n y á b a n . E z é rt n e m e lég c sa k az e lv o n t g a z d a sá g i v o n a tk o z á s o k a t é s a te c h n ik a f e j­ lő d ési ir á n y a it v iz sg á ln i, h a n e m m in t m in ő sé g i v á lto z á s t k e ll fe lfo g n i az e m b e r n e m c sa k a n y a g i, h a n e m szellem i fe jlő d é sé b e n is. Ez a z t je le n ti, h o g y nem elég a célok v ilá g o s m egfo g a lm a zá sa és k itűzése a gaz­ daságban, hanem en n ek m eg felelő en k ell form álni a társadalom — b en n e az eg y es em berek — tu d atát is. H a a z t a k a r ju k , h o g y a g a z d a sá g i és p o litik a i g y a k o rla tu n k ­ b a n é rv é n y r e ju s s a n a k a z ú j g a z d a sá g i ir á n y ítá s i r e n d s z e r e lv e i, a k k o r n e m e lé g c sa k a m e c h a n iz m u s m e g v á lto z ta tá s a , h a n e m sz ü k sé g e s e h h e z a la k íta n i a tá r s a d a ­ lo m — a k ö zö sség ek és eg y es e m b e re k — g o n d o lk o z á s á t is. E z é rt a te r m e lé s é s g az­ d á lk o d á s fo ly a m a tá n a k m e g v á lto z ta tá s á é rt folyó h a rc b a n fe lté tle n ü l m eg k e ll o ld a n i b izonyos n e v e lé si és o k ta tá s i f e la d a to k a t is, a m e ly e k e g y ré s z t a v á lto z á s e lé ré sé n e k fe lté te le i, m á s ré s z t a k ö v e tk e z m é n y e i. A fe la d a to k s o rá b a n e lső h e ly r e k e ll te n n i a z o k a t, a m e ly e k sz e rv e s k a p c s o la tb a n v a n n a k a g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s m e g v a ló s ítá s á v a l, v a g y is e lő se g ítik , f e lté te lé t k é ­ p e z ik a m e c h a n iz m u s m e g v a ló s u lá s á n a k . Id e ta r to z ik m in d e n e k e lő tt az e m b e re k t u ­ d a tá n a k fo rm á lá s á v a l k a p c so la to s fe la d a to k eg ész so ra. E b b e n a s o r b a n o tt ta lá lju k az isk o lai k é p z é sb e n je le n tk e z ő o k ta tá s i f e la d a to k a t, a fe ln ő tto k ta tá s p ro b lé m á it, a s z a k e m b e rk é p z é st, az is m e re tte r je s z té s fe la d a ta it stb . 26 �M ire k ell az ed d igin él jobban m eg ta n íta n i az em b erek et? 1. A b e v e z e tő b e n je lz e tt k a p c s o la tb ó l a d ó d ó a n a z e g y ik le g s ü rg ő se b b f e la d a t — a m i a tá r s a d a lo m b a n v é g b e m e n ő tu d o m á n y o s -te c h n ik a i fo rra d a lo m b ó l a d ó d ik , h o gy az em b erek et jobban m eg ism ertessü k a term észettu d om án yos, m ű szak i, tech n i­ k ai ism eretek k el. K o ru n k te c h n ik a i h a la d á s a k ö v e te lő le g í r ja elő a m ű v e lő d é s s z á ­ m á r a egy o ly an ta r ta lm i és sz e m lé le ti k o n c e p c ió k ia la k ítá s á t, a m e ly a la p v e tő e n m a ­ g á n h o r d ja a te c h n ik a i f o r ra d a lo m je g y e it. I t t tu d o m á s u l k e ll v e n n i eg y n a g y o n fo n ­ to s té n y t. A z em ber a gya k o rla ti tev ék e n y sé g e fo ly tá n ép pen a tech n ik a i forradalom hatására nap m int nap k a p csolatb an van a term elésb en v ég b em en ő forrad alm i v á lto ­ zásokkal. H a csa k a m e z ő g a z d a sá g o t te s sz ü k v iz s g á la t tá r g y á v á , a z t ta p a s z ta lju k , h o g y a z u tó b b i ö t é v b e n tö b b m in t sz á z ú j s z a k m a h o n o so d o tt m eg. E z a v á lto z á s g y a k o ­ ro l az e m b e r re le g n a g y o b b h a tá s t, v á lt ja k i tu d a ti fe jlő d é sé n e k te n d e n c iá it. E z a tá r s a d a lm i m é r e te k e t te k in tv e ú g y j u t k ife je z é s re , h o g y a tu d o m á n y o k , d e fő k é n t a m ű s z a k i tu d o m á n y o k e m b e r re g y a k o ro lt h a tá s á n a k n ö v e k e d é se s o k k a l g y o rs a b b m i n t a m ű v é s z e te k é és így a m ű v e lő d é s t te n d e n c iá já b a n m e g h a tá ro z ó té n y e z ő v é v á lik . E z t fig y e lm e n k ív ü l h a g y n i te rm é s z e te s e n a m ű v e lő d é si célo k k ije lö lé s é b e n sem le h e t. A f e la d a t ily e n s z in tű m e g fo g a lm a z á sa te rm é s z e te s e n ré s z e ire b o m lik , h a az isk o la i o k ta tá s t v a g y az is k o lá n k ív ü li m ű v e lő d é s t te s sz ü k v iz s g á la t tá rg y á v á . Az ú j típ u s ú sz a k e m b e r ig é n y is m e re té b e n le h e t a z t is m e g á lla p íta n i, h o g y m ily e n á l­ ta lá n o s és sp e c iá lis k ö v e te lm é n y v a n az is k o la i k é p z é sse l sz e m b e n . E z k iin d u ló a la p o t a d az ú j is k o la típ u s sz a k m a i és k ö z is m e re ti is m e re ta n y a g á n a k je lle g é re , a r á ­ n y á ra , a k é s ő b b ie k b e n k ia la k íta n d ó ta n t e r v k o n c e p c ió fo r m á lá s á ra , stb . I t t m in d e ­ n e k e lő tt a rá n y o k r ó l v a n szó ; m ily e n a r á n y b a n sz e re p e ln e k az o k ta tá s b a n — isk o la i é s is k o lá n k ív ü li — és az e g y é b is m e re tte r je s z tő te v é k e n y sé g b e n a h u m á n és a t e r ­ m é s z e ttu d o m á n y o s, v a la m in t a te c h n ik a i-m ű s z a k i is m e re te k . A z t h isz e m , h o g y m in ­ d e n tú lz á s n é lk ü l le v o n h a tó az a k ö v e tk e z te té s , h o g y n a g y o b b sz e re p e t k e ll k a p n iu k a m ű s z a k i-te c h n ik a i tu d o m á n y o k n a k és az e z e k e t m e g a la p o z ó is m e re te k n e k az egész m ű v e lő d é si te v é k e n y sé g b e n . 2. A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e z e té se so rá n a g a z d a sá g b a n o ly a n m e c h a ­ n iz m u s a la k u l ki, a m e ly b iz to s ítja , h o g y a g a z d a sá g i d ö n té s e k az im fo rm á lts á g é s a z é rd e k e lts é g a la p já n a le g m e g fe le lő b b s z in te k e n , m in é l n a g y o b b tö m e g e k a k tív r é s z t­ v é te lé v e l tö r té n je n e k , azaz fo k o z ó d o tt a d ö n té s i jo g o k d e c e n tra liz á lá s a . E z n e m c él­ ja a g a z d a s á g irá n y ítá s m e g ja v ítá s á n a k , h a n e m eszköze, m iv e l a tö m e g e k b e v o n á s a a z a la p v e tő k é rd é s e k e ld ö n té sé b e , b iz to s ítja a d ö n té s e k é rv é n y e s ü lé s é t, h a té k o n y s á ­ g á t. E z a té n y m e g k ö v e te li, a d o lg o zó k — e ls ő so rb a n a k ü lö n b ö z ő s z in tű v e z e tő k — jo b b fe lk é s z íté s é t a k ö z g a z d a sá g i is m e re te k te ré n , d e n a g y o b b já r ta s s á g o t k ö v e te l a v ez etés, az ig a z g a tá s k é rd é s e ib e n a d o lg o zó k szé le s tö m e g é tő l is. E z a z t je le n ti, h o g y az egész tá r s a d a lo m b a n n a g y o b b sz e re p e t k e ll k a p n i a k ö z g a z d a sá g i is m e re te k t e r ­ je s z té sé n e k , a g az d a sá g i k é p z é s m e g sz e rv e z é sé n e k . A z ú j m e c h a n iz m u s s ik e ré n e k e g y ik fo n to s fe lté te le , h o g y az e m b e re k tö m eg ei ta n u lja n a k m eg k ö z g a z d a sá g ila g g o n d o lk o d n i, h o g y a k ö z g a z d a sá g i s z e m lé le t m in d e n e m b e r n é l te rm é s z e ts z e rű le g k ia la k u ljo n . E rre a z é rt is sz ü k ség v a n . m e rt az e d d ig s z ig o rú a n k ö z p o n tila g sz a b á ly o z o tt k e ­ re te k h e ly é re o ly an g a z d á lk o d á si fo rm a lé p e tt, a m e lv n e m c s a k le h e tő v é teszi a d ö n ­ té s e k e t, h a n e m m eg is k ö v e te li a z o k a t. A te rv e z é s, a d ö n té s e k m e g h o z a ta la és v é g r e ­ h a jtá s a , a g y á ri é le t eg y ik le g fo n to s a b b m o z z a n a ta le tt. A v á ll a la t c é lja in a k e lé ré se 27 �s z e m p o n tjá b ó l lé n y e g b e v ág ó , h o g y a d ö n té s a z é rd e k e lte k jó v á h a g y á s á v a l, a k tív h o z z á já ru lá s á v a l tö r té n jé k . A z a jo g , h o g y a m u n k á s o k n a k n a g y o b b a b e le s z ó lá s u k a z ü z e m e k és te rm e lé s i e g y sé g e k ir á n y ítá s á b a , e g y re n a g y o b b tö m e g e k b ő l v á lt ja k i a k ö z g a z d a sá g i is m e re te k m e g s z e rz é sé re v a ló tö re k v é s t. A k ö z g a z d a sá g i is m e re te k te rje s z té s é n e k az ig én y e te h á t n e m c s a k a tá r s a d a lm i é rd e k v o n a tk o z á s o k b a n je le n t­ k e zik , h a n e m az eg y es te rm e lé s i e g y sé g e k s z in tjé n és az e g y es e m b e r n é l is. A k u l­ tú r a egyes á g a z a ta in a k , ezzel k a p c s o la tb a n is m e g k e ll ta lá ln i a f e la d a t m e g o ld á sá ­ n a k le g jo b b é s le g c é lra v e z e tő b b e szk ö zeit. 3. K ü lö n é rd e m e s szó ln i a k u ltu r á lis n e v e lő m u n k a fe la d a ta iró l é s a g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s k a p c s o la tá ró l, o ly a n ö ssz e fü g g é sb e n , a m e ly a te r m e lé s t ö sztö n ző a n y a g i és e rk ö lc si v isz o n y o k ö ss z e fü g g é sé t v iz s g á lja . A k o m m u n is ta m u n k á r a v a ló n e v e lé s vég ső c é lja , h o g y a m u n k a é le ts z ü k s é g le tté v á ljo n . A m u n k á é r t já r ó ju ta lo m n e m a n y a g ia k b a n fe je z ő d ik k i, h a n e m a b b a n , h o g y v é g re h a jtó ja , te v é k e n y s é g é t a lk o tó fo ly a m a tn a k é rz i, a m ié r t e ls ő so rb a n tá r s a d a lm i m e g b e c sü lé s t v á r. V isz o n t e g y o ly a n id ő s z a k b a n , a m ik o r az e m b e r s z á m á ra az a n y a g i fe lté te le k d ö n tő m é r té k b e n a m u n ­ k á ja m in ő sé g é tő l és m e n n y isé g é tő l fü g g n e k , sz ü k ség v a n a m u n k á h o z fű z ő d ő e g y én i a n y a g i ö sztö n zésre. A sz o c ia liz m u s é p íté se id e jé n te h á t az a n y a g i é s e rk ö lc si ö sz tö n ­ z ő k e g y sé g é re v a n szü k ség . E b b e n az e g y sé g b e n d ia le k tik u s v is z o n y á ll fe n n , n e m e g y s z e rű e n p á rh u z a m o s s á g , v a g y e g y id ő b e n v a ló a lk a lm a z á s . A k e ttő eg y ség es, e g y ­ m á s s a l k a p c s o la tb a n lév ő , e g y m á s ra g y a k o rló h a tá s á t fig y e le m b e v e v ő a lk a lm a z á s a v e z e th e t csa k a v a ló s á g o s s ik e re k re . A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e z e té se v isz o n t az a n y a g i ö sz tö n z é s — a m in é l n a g y o b b n y e re s é g e lé r é s é t — a k ív á n t g a z d a sá g i é s te r m e lé si c é lk itű z é s e k e lé ré s é n e k e g y ik k ö z p o n ti k é rd é s é v é te tte . A b é rg a z d á lk o d á s, a p ré m iu m re n d s z e r , a n a g y o b b ü z e m i ö n á lló sá g m in d f e lh a s z n á lja ezt a m o z g a tó e rő t. E z a z t je le n ti, h o g y a g a z d á l­ k o d á s sz e rv e z e te ö n m a g á b a n , m in d e n k ü lö n tu d ó s ítá s n é lk ü l sz ü li a z a n y a g i e lő n y ö k k e re s é s é n e k sz e m lé le té t, m é g a k k o r is, h a az a n y a g i e lő n y ö k c sa k k o lle k tív te v é ­ k e n y sé g g e l b iz to s íth a tó k . A d ia le k tik u s eg y ség m e g te re m té s e é rd e k é b e n a k u ltu r á lis n e v e lő m u n k a e lő tt o ly a n f e la d a t á ll, h o g y e rő s íts e a z e m b e re k b e n az e rk ö lc si m e g ­ b e c sü lé s e lv á r á s á n a k sz e m lé le té t. A z o k ta tó -n e v e lő m u n k á n a k o ly a n sz e re p e v a n itt, h o g y fe lis m e rte s s e a m u n k a tá r s a d a lm i je le n tő s é g é t, te g y e a tá r s a d a lm i é rd e k sz e m e lő tt t a r tá s á t az eg y é n je lle m é n e k v o n á sá v á . A n e v e lő m u n k á n a k b iz to s íta n i k e ll, h o g y az e g y én s z á m á ra , te v é k e n y s é g é n e k é rte lm e és je le n tő s é g e az a n y a g i e lle n sz o l­ g á lta tá s o k o n tú l k ife je z ő d jö n a közösség, a tá r s a d a lo m á lta li e lis m e ré s b e n is. H a ez e lm a ra d , a k k o r a tá r s a d a lo m é rt é r z e tt fe le lő ssé g k ö v e te lm é n y e c sa k ü re s sz ó la m m á v á lto z ik és az a n y a g i é rd e k e lts é g az e g y é n b e n az in d iv id u á lis tö r e k v é s e k e t e rő síti. E n n e k a fe la d a tn a k a m e g o ld á sa n e m c s a k az a g itá c ió n a k é s a p ro p o g a n d á n a k sz a b fe la d a to k a t, h a n e m az iro d a lo m n a k és m á s m ű v é s z e te k n e k is, a n é p m ű v e lé s m in d e n á g á n a k , k ü lö n ö s e n a tö m e g e s h a tá s o k r a k é p e s te le v íz ió n a k és rá d ió n a k . 4. A g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s v á lto z á s á n a k , v a la m in t a tu d o m á n y o s -te c h n ik a i f o r ra d a lo m n a k te rm é s z e te s e n v a n n a k és le s z n e k o ly a n v e le já ró i is, a m e ly e k a v á l­ to z ó te rm e lé s i fo ly a m a to k k a l, az a la k u ló e m b e ri v is z o n y o k k a l é s tö re k v é se k k e l k a p ­ cso la to sa k . E zek k ö z ö tt az első h e ly e n k e ll tá r g y a ln i az e m b e ri k o lle k tív á k a la k u ­ lá s á v a l k a p c so la to s n e v e lé si é s o k ta tá s i fe la d a to k a t. A g a z d a s á s i v o n a tk o z á so k és a te rm e lé s i v iszo n y o k , a m it a sz o c ia lista v e z e té s tu d a to s a n a la k ít k i, e ls ő so rb a n az e m b e re k k ö zö tti te rm e lé s i k a p c s o la to k a t sz a b á ly o z z á k é s az eg y es e m b e r tu d a to s te r m e lő e re jé n e k e lő m o z d ítá s á ra sz o lg á ln a k . A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s f e lté te­ 28 �l ezi és k i is v á lt ja a te rm e lő k o lle k tív á k á lla n d ó n ö v e k v ő a k tiv itá s á t. A g a z d a s á g v e z e té s ú j fo r m á ja m e g g y o rs ítja a z t a fe jlő d é s t, a m in e k e re d m é n y e k é n t a te r m e lő k o lle k tív á k a tá r s a d a lo m n a k n e m c s a k g a z d a sá g i, h a n e m szo c iá lis s e jtjé v é is v á ln a k . A n e m fo rm á lis (m in t az eg y ü z e m b e n d o lg o zó k , eg y s z a k m a b e lie k , eg y h e ly e n la k ó k , stb .) tá r s a d a lm i c so p o rto k k ia la k u lá s a a z t je le n ti, h o g y e z e k b e n a k o lle k tí­ v á k b a n az eg y es e m b e re k k ö z e le b b k e rü ln e k e g y m á sh o z n é z e te ik b e n , m a g a ta r tá s u k ­ b a n , é rd e k e ik b e n és tö re k v é s e ik b e n , ső t b iz o n y o s m é r té k ig m é g i z lé s ü k b e n , é rd e k lő ­ d é si k ö rü k b e n is. A z ü z e m e k g a z d a sá g i ö n á lló s á g á n a k n ö v e k e d é se , a m in é l n a g y o b b n y e re s é g e lé ré s é n e k kö zö s é rd e k e k é p e z i az a la p j á t az íg y a la k u ló k o lle k tív á k n a k , d e ezzel e g y ü tt szü k ség v a n o ly a n e rk ö lc si n o rm á k , e m b e ri id e á lo k tu d a to s ítá s á r a is, a m e ly n e k a la p já n a c so p o rto k e lle n ő rz ik ta g ja ik e g y é n i é le té t, v is e lk e d é s é t, é s h a k e ll e lh a tá r o ljá k m a g u k a t a c so p o rto n k ív ü lá lló k tó l. U g y a n íg y s z é le s k ö rű n e v e ­ lő m u n k á t ig é n y e l a c so p o rt é s a tá r s a d a lo m kö zö s é rd e k é n e k m e g é rte té se . E zzel k a p c s o la tb a n m e g k e ll je g y e z n i, h o g y az e m b e re k é s az e m b e ri c s o p o rto k é le té n e k ir á n y á t a tá r s a d a lm i és é le tfe lté te le k h a tá r o z z á k m eg , d e e f e lté te le k k ö z ö tt az e m b e r — b izo n y o s h a tá r o k k ö z ö tt — m e g v á la s z th a tja , m it a k a r és m it n e m . A z e g y es e m b e re k és a k o lle k tív á k m a g a ta r tá s á t, tö re k v é s e it, ité le te it, stb . n e m a n n y ir a az á lta lu k v é g z e tt m u n k a f o r m á ja é s m é r e te h a tá r o z z a m eg , h a n e m in k á b b a n n a k ta r ta lm a , a z h o g y m e n n y ire é r tik m e g a fo ly a m a t lé n y e g é t, m u n k á ju k é rte lm é t, sze­ r e p é t a tá r s a d a lo m v a g y k o n k ré ta b b a n az ü z e m é le té b e n . E ttő l fü g g e ls ő so rb a n e r e ­ jü k n e k és k é p e ss é g e ik n e k m o z g ó sítá sa is. A z ü z e m e k v a g y te rm e lé s i e g y sé g e k v e z e té sé n e k é rd e k e k e ll h o g y le g y e n , h o g y a h iv a ta lo s sz erv ezési fo rm á k és az a la k u ló n e m fo rm á lis k o lle k tív á k k ö z ö tt e lle n t­ m o n d á s m e n te s k a p c s o la t le g y e n . E z t a zzal é rh e ti el a v e z e té s, h a a c so p o rto k és az e g y én s z á m á ra is le h e tő v é te sz i a fe la d a to k te rv e z é s é b e v a ló b e k a p c so ló d á st, a d ö n ­ té s b e n v a ló a k tív ré s z v é te lt. Ez n e m e g y sz e rű e n sz e rv e z e ti k e re te k e t k ív á n — b á r e z ek is sz ü k sé g e se k — h a n e m fe l is k e ll k é s z íte n i e g y e s d o lg o z ó k a t a z ily e n te v é ­ k e n y sé g h e z sz ü k ség es is m e re te k re . A fo rm á lis c so p o rto k m in d e n ü tt k ia la k u lh a tn a k , e z t k ö z v e tle n ü l k iv á lth a tja a k ö zö s te v é k e n y sé g (m ű h e ly , fe la d a t) a sz o c ia lista k ö zö s­ ség ek a la k u lá s a a z o n b a n c sa k tu d a to s n e v e lő m u n k a , az e g y m á s ra u ta lts á g m e g é rté s e e re d m é n y e k é n t jö h e t lé tre . A z íg y a la k u ló k o lle k tív á k a s a j á t a k a r a tu k k a l, tö re k v é s e ik k e l fo rm á ló i le sz n e k — az e d d ig in é l jo b b a n — a k u ltu r á lis é le tn e k is. I t t k e ttő s h a tá s ú je le n sé g g e l v a n d o lg u n k : a fo rm á ló d ó k o lle k tív á k a la k ítá s a , a k u lt ú r a e sz k ö z e iv e l és a k o lle k tív á k e rő sö d ő h a tá s á n a k a k u ltu r á lis é le tb e v a ló p o z itív b e k a p c so lá sa . E zzel sz á m o ln i k e ll, m e r t a g a z d á lk o d á s b a n k ia la k u ló e g y sé g e k e r e jü k e t é s ig é n y ü k e t e sz k ö z k é n t fo g já k h a sz n á ln i a m ű v e lő d é si tö re k v é s e ik b e n , a k u ltú r á v a l sz e m b e n tá m a s z to tt k ö v e te lm é ­ n y e ik b e n . B iz to síta n i k e ll, h o g y ez az e rő a s z o c ia liz m u st s ie tte tő é s k ö v e te lő le g y e n a k u ltu r á ló d á s te r ü le té n is. E zzel k a p c s o la tb a n m in d e n e k e lő tt a tá r s a d a lm i é s tö m e g ­ sz e rv e z e te k a k u lt ú r a te rje s z té s é b e n já ts z o tt s z e re p é t é s f e l a d a tá t k e ll ú jó la g m e g ­ fo g alm azn i. 5. A z e d d ig tá r g y a lt k é rd é s e k v é g ső k ö v e tk e z te té s e k é n t a z t le h e t le v o n n i, h o g y a g a z d a sá g e lé á llíto tt fe la d a to k sik e re s m e g o ld á sa é rd e k é b e n á lla n d ó a n fo rm á ln i k e ll a v e z e té s m in d e n ré te g é t d e a le g sz é le se b b m u n k á s és p a ra s z ttö m e g e k e t is, le ­ k ü z d v e n á lu k a g o n d o lk o d á s b a n m e g lé v ő m a ra d is á g o t, a z ú jtó l v a ló fé le lm e t stb . E z n e m e g y sz e rű e n csa k a g itá c ió s fe la d a t, h a n e m a re f o rm m e g é rté s é t, a n n a k m e g v a ló ­ s ítá s á b a n v a ló ré s z tv é te l tu d a to s v á lla lá s á t je le n ti. A tö m e g e k ily e n fe lk é s z íté s e t e r ­ 29 �m é sz e te se n fo k o z o tt e rő fe s z íté s e k e t je le n t egy m e g h a tá ro z o tt irá n y b a n , a m irő l m á r e d d ig sz ó ltu n k . Ez a z o n b a n se m m i e s e tre se m je le n th e t e g y o ld a lú sá g o t, a k u lt ú r a m á s je lle g ű ta r ta lm i k é rd é s e in e k e lh a n y a g o lá s á t. A tá r s a d a lm i fe jlő d é s k ö v e tk e z ő id ő ­ s z a k á b a n a k u lt ú r a e lő tt n e m az a f e la d a t á ll, h o g y s z ü rk é v é , e g y o ld a lú v á te g y e az eg y én iség fe jlő d é sé t, h a n e m az, h o g y já r u ljo n h o z z á m in é l jo b b a n az e g y é n isé g so k ­ o ld a lú d e a szo cializ m u s é p íté sé h e z sz ü k sé g e s fe jle sz té sé h e z . A g a z d a sá g e lé á llíto tt fe la d a to k i t t c sa k m in t re n d e z ő e lv e k sz e re p e ln e k a ta r ta l m i s o rre n d is é g b e n é s a re n d e lk e z é s re á lló e rő k e lo sz tá sá b a n . T u d o m á su l k e ll v e n n i az ig a z sá g o t, h o g y az e m b e re k m ű v e lő d é si tö re k v é s e in e k g y a k o rla ti te v é k e n y sé g ü k — te rm e lő és p o litik a i — sz a b e ls ő so rb a n ir á n y t. E z n e m ­ csak tá r s a d a lm i m é r e te k b e n igaz, h a n e m e g y é n e k e s e té b e n is, m iv e l az e m b e r t é r ­ d e k e e rő se n b e fo ly á so lja és o ly a n c se le k v é sre k é sz te ti, a m ib e n a n y a g i v a g y e rk ö lc si h a sz n o t lá t. E z é rt v á lto z ik a te v é k e n y sé g é n e k fo rm á ja , k ö re és ta r ta lm a , a k k o r ez a m ű v e lő d é si ig é n y e k b e n is v á lto z á so k h o z v e z e t. A te rm e lé s b e n e lfo g la lt h e ly a t á r ­ sa d a lo m ir á n y ítá s á b a v a ló b e k a p c so ló d á s m é re te i, a jo g o k és k ö te le ssé g e k a la k ítjá k az is m e re te k sz e rz é sé n e k ir á n y á t és az is m e re te k m e g s z e rz é sé re te tt e rő fe sz íté se k m é r té k é t is. E b b ő l k ö v e tk e z ik , h o g y e ls ő so rb a n a n é p m ű v e lé sn e k , in té z m é n y e iv e l és e sz k ö z e i­ vel n e m c s a k k ie lé g íte n i k e ll e z e k e t az ig é n y e k e t és tö re k v é s e k e t, h a n e m a z o k a t k i k ell e g é sz íte n i m á s o k k a l, az e m b e r e k e t k é s z te tn i k e ll m á s ir á n y ú is m e re te k m e g s z e r­ zésére is. A te c h n ik á v a l, v a g y a k ö z g a z d a sá g g a l v a ló fo g la lk o z á s p l. n e m e re d m é ­ n y e z h e ti a m ű v é s z e te k k e l v a ló m e g ism e rk e d é s e lh a n y a g o lá s á t. I t t e ls ő so rb a n a rr ó l v a n szó, hogy a m á s fa jta is m e re te k te rje s z té s é h e z m e g ta lá lju k - e a m e g fe le lő e sz k ö ­ zö k e t és fo rm á k a t. T e rm é sz e te s e n a ta r ta lm i fe la d a to k k ije lö lé s é n é l k ü lö n b s é g e t k e ll te n n i az eg y es k u ltu r á lis s z e rv e k és in té z m é n y e k k ö z ö tt a b b ó l a sz e m p o n tb ó l, h o g y az e m b e re k m i­ lyen széles ré te g é v e l á lln a k k a p c s o la tb a n . E z é rt e ls ő so rb a n a tö m e g e k h e z szó ló m ű ­ v elő d ési s z e rv e k n e k é s e sz k ö z ö k n e k — is k o lá k n a k , s a jtó n a k , rá d ió n a k , te le v íz ió n a k , is m e re tte rje s z té s n e k , stb . te v é k e n y sé g é b e n k e ll e ls ő so rb a n fig y e le m b e v e n n i a g a z ­ d á lk o d á s te ré n b e á lló v á lto z á so k a t, e r r e fel k ell k é sz íte n i az e m b e r e k e t é s e m u n k a k ö zb en tu d o m á su l k e ll v e n n i a g o n d o lk o d á s b a n v é g b e m e n ő fo ly a m a to k a t, a m e ly a g a z d a sá g b a n b e v e z e te tt v á lto z á so k h a tá s a k é n t je le n tk e z n e k . E zek k ö z ü l e g y e se k e t e rő s íte n i, m á s o k a t e lle n sú ly o z n i k ell. II. A gazdasági m ech an izm u sb ól adódó közgazd asági leh ető ség ek a k u ltu rálisélet irányításában. A s z o c ia lista tá r s a d a lo m tö r té n e té b e n — n e m c sa k n e k ü n k — h a n e m tá b o r m é ­ re tb e n is — elő sz ö r k e r ü lt so r a r r a , h o g y a k u ltu r á lis te r ü le t s a já to s s á g a it m e ssz e ­ m en ő e n fig y e le m b e v é v e d o lg o z z u k k i a z a n y a g i, g a z d a sá g i b e fo ly á s r e n d s z e ré t . Ily e n e lv e k v o lta k m á r e d d ig is a tá r s a d a lo m te rm e lé s i s z fé rá ib a n , d e a k u ltú r á b a n n em . A k u ltú r a te r ü le té n e lső íz b e n jö n lé tr e az a n y a g i eszk ö zö k fe lh a s z n á lá s á n a k o ly a n g y a k o rla ta , a m e ly sz á m o l a te r ü le t s p e c iá lis a d o tts á g a iv a l. E n n e k a m e c h a n iz ­ m u s n a k az a la p e lv e , h o g y a s z o c ia lista tá r s a d a lo m , a sz o c ia lista á lla m k ö te le ssé g e a sz o c ia lista k u ltú r a fin a n sz íro z á sa . K ö z tu d o m á sú , h o g y a k u ltu r á lis fo ly a m a to k ra az id e o ló g ia i h a r c tö r v é n y s z e rű ­ ségei é rv é n y e s e k e ls ő so rb a n . E n n e k e lle n é re g o n d o lk o d n i k e lle tt azo n , h o g y a g a z d a ­ s á g b a n h a s z n á lt o ly a n k a te g ó r iá k a t, m in t az é rté k , a n y e re sé g , a jö v e d e lm e z ő sé g a z 30 �á r a k és á rk é p z é s , stb . h o g y a n k e ll a k u ltu r á lis fe jlő d é s e g y es te r ü le te in é s á g a z a ta i­ b an az ir á n y ítá s e sz k ö z e k é n t fe lh a s z n á ln i. A b b ó l k e lle tt k iin d u ln i, h o g y it t se m m i­ féle m e c h a n ik u s a z o n o s ítá s ra n e m k e r ü lh e t so r, m iv e l a k u ltu r á lis s z o lg á lta tá s o k m é g h a k e re s k e d e lm i ú to n k e rü ln e k is so k sz o r fo rg a lo m b a , e ls ő s o rb a n id e o ló g ia i k ü l­ d e té s t te lje s íte n e k . H a e z t a k é rd é s t k o n k ré ta b b a n v iz s g á lju k , a k k o r az á lta lá n o s fe jle sz té si te n d e n ­ c iá n b e lü l m eg k e lle tt v iz sg á ln i a k ö v e tk e z ő n a g y o b b p ro b lé m á k a t. M ih ez m e n n y i d o tá c ió t b iz to sítso n az á lla m . H o g y an é rv é n y e s ü ljö n ez a k ö n y v k ia d á s b a n , sz ín h á z a k és m o zik e se té b e n . F e lté tle n ü l fe n n k e ll-e ta r ta n i m in d e n e d d ig lé tre h o z o tt k u lt u r á ­ lis o b je k tu m o t (k u ltu rh á z , k lu b , p á rh u z a m o s s z a k s z e rv e z e ti és ta n á c s i k ö n y v tá r a k , stb.) és fe lté tle n ü l m ű k ö d te tn i k e ll-e m in d e n fé le sz a k k ö rt, m ű k e d v e lő ö n te v é k e n y m ű v é sz e ti c so p o rto t stb . É s h a ig en , k in e k az a n y a g i fe d e z e té v e l. M ás ö ssz e fü g g é sb e n a z t is k e lle tt v iz s g á ln i, h o g y az is m e re tte r je s z té s e g y es fo rm á i é s a n n a k ta r ta lm i j e l ­ lege s z e r in t e lh a tá r o lh a tó ré sz e i a jö v ő b e n m ily e n á lla m i, p é n z ü g y i seg its é g e t é lv e z ­ ze n e k a k k o r is, h a a jö v ő b e n e r r e tö b b e t k ív á n tu n k sz á n n i. A k u lt ú r a te r ü le té n is jo b b a n é r v é n y t k e lle tt sz e re z n i a n n a k az e lv n e k , h o g y a sz o c ia lista á lla m e ls ő so rb a n a z t tá m o g a ssa , a m i tá r s a d a lm i é r d e k e t e lé g ít k i, é s a z e g y é n i ig é n y e k k ie lé g íté sé n e k k ö lts é g e it jo b b a n á t k e ll h á r íta n i az e g y é n e k re . E z e k é s m é g so k m á s p ro b lé m a m u ­ ta tja , h o g y a k u ltu r á lis é le t te r ü le té n is le h e t e tt és k e lle tt is a g a z d á lk o d á s p é n z b e n je le n tk e z ő k é rd é s e iv e l fo g la lk o z n i. A g a z d a s á g irá n y ítá s re f o r m já n a k c é lk itű z é s e i s z e r in t a g a z d a sá g o ly a n m e c h a ­ n iz m u s á t k e lle tt k ia la k íta n i, a m e ly b iz to s ítja , h o g y a d ö n té s e k , a z in f o rm á lts á g é s az é rd e k e lts é g a la p já n a le g m e g fe le lő b b s z in te n tö r té n je n e k . K é rd é s v o lt az is, h o g y a k u ltu r á lis á g a z a t ir á n y ítá s á b a n m ily e n m é r té k b e n é rv é n y e s íth e tő k a d ö n té s s z in te k re v o n a tk o z ó irá n y e lv e k , m ily e n k é rd é s e k b e n é s id ő s z a k ra v o n a tk o z ó a n k e ll e rő s íte n i a k ö z p o n ti d ö n té s e k k ö ré t, h a té k o n y s á g á t, és m ily e n k é rd é s e k b e n és id ő s z a k ra le h e t a d ö n té s e k e t d e c e n tra liz á ln i. A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s és a k u lt ú r a v is z o n y á n a k ta g la lá s á n á l á lta lá n o s eg y v éd ek ező , m a g y a rá z k o d ó m e g k ö z e líté s v á lt d iv a ttá . Ig e n e lte r je d t az a v é le m é n y , h o g y az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s a k u lt ú r a fe jlő d é s é t e ls ő so rb a n k á ro s a n b e fo ­ ly á so lja , te h á t fel k e ll k é sz ü ln i a m e c h a n iz m u s b ó l sz á rm a z ó h a tá s o k k iv é d é s é re . Ez a z a la p á llá s g y ö k e re s e n h ib á s, m e r t v é d e k e z é sre re n d e z k e d ik be, p e d ig a f e la d a t e ls ő so rb a n ; b iz to s íta n i az ú j m e c h a n iz m u s b ó l a d ó d ó le h e tő sé g e k m a r a d é k ta la n k i­ h a s z n á lá s á t. A g a z d a s á g irá n y ítá s i re n d s z e r re f o rm já v a l k a p c so la to s e lk é p z e lé se k , in d o k o la t­ la n f e n n ta r tá s o k le g tö b b sz ö r a v a ló sá g o s té n y e k is m e re té n e k h iá n y á b a n fo g a lm a ­ z ó d n a k m e g a n é p m ű v e lő k k ö z ö tt. A p ro b lé m á k n e m a tö m e g e k h a n g u la tá t tü k rö z ik , h a n e m e ls ő so rb a n az a lk o tó é rte lm is é g é t — m in d e n e k e lő tt a h u m á n m ű v e lts é g ű é r ­ te lm is é g é t — és a k u lt ú r a te r ü le té n d o lgozó fu n k c io n á riu s o k é t. A k é tk e d ő k v ag y f e n n ta r tá s o k k a l te li e lk é p z e lé se k k ö z ö tt a la p v e tő e n k é t n a g y c so p o rtb a ta r to z ó k é r ­ d é s e k v a g y e lk é p z e lé se k h ú z ó d n a k m eg. A z e g y ik az a n y a g i f e lté te le k a la k u lá s á v a l, a m á s ik ü z le ti szellem té r h ó d ítá s á tó l v a ló fé le le m m e l k a p c so la to s. 1. T ö b b v a g y k e v e se b b p é n z le sz -e a k u lt ú r á r a ? E z a le g fo n to sa b b é s m in d e n k it é r d e k ­ lő k é rd é s . A v á la s z o k tö b b sé g e k é tk e d ő v a g y p e ss z im ista . E d d ig se m v o lt sok, ső t so h a se m v o lt e lég a z a n y a g i e llá tá s , e z u tá n m é g k e v e se b b lesz, v o n já k le a v é g ső k o n k lu ziót. M i a v a ló sá g ? 31 �A k u ltu r á r a — TV , R ád ió , k ö n y v tá r, m ú z e u m , f ilm , sz ín h á z , n é p m ű v e lé s stb . — a z á lla m é v e n te k b . 10 m illiá r d fo r in to t b iz to s íto tt a k ö ltsé g v e té sb e n . E z az összeg to v á b b r a is m a r a d é k n é lk ü l b iz to s ítv a lesz, ső t a n e m z e ti jö v e d e le m n ö v e k e d é sé n e k a r á n y á b a n ez is n ö v e k e d n i fog. Á lla m u n k te h á t a z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e ­ z e té sév el n e m rö v id íti m e g a n y a g ila g a k u ltú r á t. K ö z v e tle n ü l a n é p m ű v e lé s tá m o ­ g a tá s á r a e b b ő l az ö sszeg b ő l 530 m illió F t ju to tt. A n é p m ű v e lé s re fo r d íth a tó a n y a g ia k m á s ik n a g y fo r rá s a v o lt a tá r s a d a lm i — sz a k sz e rv e z e te k , ü z e m e k , tsz -e k , SZ Ö V O SZ , stb . — am i é v e n te á tla g o s a n 300 m illió fo r in t k ö rü l m o zg o tt. E z az összeg e d d ig is v á lta k o z o tt, é v e n te h o l tö b b , h o l k e v e se b b v o lt a ttó l fü g g ő en , h o g y az a d o tt sz e rv e k h o g y a n d ö n tö tte k . E z se m v á lto z ik az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s sa l. M o st is le h e t 300 m illió tó l tö b b v a g y k e v e se b b , a ttó l fü g g ő e n , h o g y az é rd e k e lte k h o g y a n d ö n te n e k . A m e g k ö tö tt ü zem i k o lle k tív sz e rz ő d é se k é s a T e rm e lő sz ö v e tk e z e te k O rsz á g o s T a n á c s á n a k á llá s p o n tja b iz o n y ítja , h o g y a k u lt ú r á r a s z á n t ö ssz e g e k e t m in im á lis a n ­ az e lm ú lt é v s z in tjé n b iz to s íto ttá k . A z a n y a g i e llá tá s re n d s z e ré b ő l te h á t m é g ro ssz a k a r a tta l sem le h e t k io lv a sn i a c sö k k e n ő te n d e n c iá t. 2. A k u ltú r á b a n a lk a lm a z o tt g a z d á lk o d á s ú j re n d s z e re le h e tő v é teszi, h o g y a g a z d a sá g i eszk ö zö k fe lh a s z n á lá s á v a l is b iz to s íta n i le h e s se n a k u lt ú r a s z o c ia lista f e j­ lő d é sé t, a te h e tsé g e s e k tá m o g a tá s á t az a lk o tó m ű v é s z e te k b e n stb . O ly a n fe lté te le k e t le h e t m o s t te re m te n i, a m e ly e k k ö z t a te h e ts é g f e lté tle n ü l é rv é n y e s ü l, a te h e tsé g te le n v is z o n t k isz o ru l. E z eg y b e n a m u n k a s z e r in ti „ b é re z é s” e lv é n e k m e g v a ló su lá sá t is je le n ti az e m b e ri te v é k e n y sé g n e k e b b e n a sz fé rá já b a n . G y a k ra n fo g a lm a z ó d ik m e g a fé le le m a b b a n a fo rm á b a n is, h o g y a k u ltu r á lis p o litik a fő b b elv ei u g y a n n e m v á lto z n a k , d e a g y a k o rla ti te v é k e n y sé g s o rá n a g az­ d á lk o d á s re n d s z e ré b ő l a d ó d ó a n e lő té rb e k e r ü lt a m a ra d i, a la c so n y sz ín v o n a lú ig é n y e k k ie lé g íté se , a m e ly eg y b e n a k o m m e rc ia liz á ló d á s t is je le n ti. A g a z d a s á g b a n v e rs e n y fo ly ik a la k o s sá g s z ü k s é g le te in e k , ig é n y e in e k e g y re m a g a s a b b s z in te n tö r té n ő k ie lé ­ g íté sé re . U g y an ez lesz -e a k u ltú r a te r ü le té n , i t t is sz a b a d o n fo ly h a t-e a v e rs e n y a la k o s sá g ig é n y é n e k k ie lé g íté s é é rt? A jó é rte lm ű v e rs e n y re , a te rm e lé s és fo g y a sz tá s k ö z ö tti ö ss z h a n g ra a k u ltu r á ­ b a n is sz ü k ség v a n . M in d e n tá r s a d a lo m a m a g a ig é n y e in e k és a k o r k ö v e te lm é n y e ­ in e k m e g fe le lő e n re n d e z k e d ik b e a k u ltu r á lis „ te r m e lé s re ” is. A k u ltu r m u n k á b a n is v e rs e n y , d e e b b e n fo n to s s z e re p e t já ts z ik az id e o ló g ia i a la p o k o n n y u g v ó sz a b á ly z á s. A te rm e lé s b e n a tö m e g e k je le n n e k m e g a p ia c o n és a d n a k „ m e g re n d e lé s t”. A z e lő b b e m líte tt jó é r te lm ű v e rs e n y a k u ltu r á b a n a z t je le n ti, h o g y a k u ltu r á lis sz o lg á l­ ta tá s b a n n e m m in d e n ig é n y k ie lé g íté s é é rt k e ll h o g y v e rs e n y in d u ljo n , h a n e m c sa k a z o k é rt, a m e ly e k a sz o c ia liz m u s m e g v a ló s u lá s á n a k ir á n y á b a m u ta tn a k . N e m fo ly h a t v e rs e n y a je le n tk e z ő k rim i-ig é n y e k k ie lé g íté s é é rt se m a k ö n y v k ia d á s b a n , se m a film fo rg a lm a z á s b a n . D e k e ll, h o g y fo lly é k a s z á m u n k ra jó és sz ü k sé g e s is m e re te k te r je s z ­ té sé b e n , a m a g a s a b b s z in tű izlés fe jle sz té sé b e n . A s z o c ia lista á lla m n a k a re n d e lk e ­ z é sre á lló a n y a g i e szk ö z ö k k e l e zt a jó é r te le m b e n fo ly ó v e rs e n y t k e ll ö sztö n ö z n i fi­ n a n sz íro z n i. E z é rt a k u lt ú r a te r ü le té n a tö m e g e k ig é n y e i m e lle tt m e g k e ll k ü lö n b ö z ­ te tn i a sz o c ia lista á lla m ö s s z tá rs a d a lm i é r d e k e t k ife je z ő ig é n y é t, m e g re n d e lő sz e re ­ p é t. A z á lla m m e g re n d e lő sz e re p é n e k k ö v e tk e z e te s a lk a lm a z á s a e g y b e n a z t i s je le n ti, h o g y a d o t áció s re n d s z e rb e n je le n le g m e g lé v ő e g y e n lő s d isé g e t az ú j m e c h a n iz m u s m e g sz ű n te ti. 32 �A z e d d ig é rv é n y b e n lé v ő re n d s z e rü n k le g fő b b h ib á ja a b b a n v o lt, h o g y az e g y ­ m á s tó l je le n tő s e n e lté rő k u ltu r á lis é r té k e k e t e g y fo rm á n d o tá lta . E g y fo rm á n 25,80 F t tá m o g a tá s t a d o tt az á lla m m in d e n szin h á z je g y h e z , fü g g e tle n ü l a ttó l, h o g y a H a m ­ le tr e v a g y a L ili-b á r ó n ő re szólt. E g y fo rm á n 0,70 F t d o tá c ió j u t o tt m in d e n m o z ije g y ­ h e z a ttó l fü g g e tle n ü l, h o g y a n éző a H ó fe h é rk e és a h é t v a g á n y n y u g a tn é m e t g ic c se t n é z te m eg, v a g y a H á b o rú és b é k e c. a lk o tá s t. A z ú j re n d s z e r b e v e z e té se so rá n m in ­ d e n e k e lő tt ezzel a h ib á s g y a k o r la tta l s z a k ítu n k , a m e n n y ib e n fő tö re k v é s ü n k az lesz, h o g y az a n y a g i eszk ö zö k e lo s z tá sa , fe lh a s z n á lá s a h ív e n k ife je z z e a z t az ig a z sá g o t, h o g y n e m m in d e n k u ltú r a , a m i k u ltu r á lis k ö n tö s b e n je le n ik m eg. M eg g y ő ző d ésü n k , h o g y eg y s z o c ia lista o rsz á g k u ltu r á lis p o litik á já n a k n e m c s a k az a fe la d a ta , h o g y a m e g lé v ő ig é n y e k e t s o k o ld a lú a n k ie lé g ítse , h a n e m m in d e n e k ­ e lő tt az, hogy fe lk e lts e és s z ü n te le n ü l n ö v e lje , fo k o zza a sz éles tö m e g e k k u ltu r á lis ig é n y ét. A z ú j m e c h a n iz m u s a lk a lm a z á s a e b b ő l a sz e m p o n tb ó l m e ssz e tö b b le h e tő ­ sé g e t és b iz to s íté k o t fog n y ú jta n i, m in t a je le n le g i b e re n d e z k e d é s . A rég i h e ly z e t u g y a n is jó fo rm á n a b n o rm is n a k v o lt m o n d h a tó , a m e n n y ib e n a z o k a sz e rv e k , a m e ly e k a m ű v észi k u lt ú r a te r je s z té s é t v é g z ik (M O K É P , K é p c s a rn o k V., Á lla m i K ö n y v te r­ je s z tő V.) tu la jd o n k é p p e n a z o k n a k a m ű v e k n e k te rje s z té s é b e n v o lta k é rd e k e lte k a n y a g ila g , a m e ly e k a m ú g y is k e le n d ő k ,a m e ly e k az e lm a r a d o tt iz lé sh e z k a p c s o ló d ta k . Íg y fig y e lm ü k e t is az ily e n m ű v e k p r o p a g á lá s á r a é s te r je s z té s é r e ö s s z p o n to síto ttá k . U g y a n a k k o r n em v o lta k é rd e k e lte k a n e h e z e b b e n fo g y ó k u ltu r á lis te r m é k e k te r je s z ­ té s é b e n , a m e ly e k le g tö b b sz ö r e lő re m u ta tn a k , a s z o c ia lista k u lt ú r a je g y é b e n fo g a n ­ n a k . A z ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b e v e z e té sé v e l és a k u lt ú r á b a n v a ló a lk a lm a z á ­ s á v a l a te rje s z tő v á lla la to k az ig én y es, ta r ta lm a s ,d e e s e te n k é n t n e h e z e n fo g y ó m ű ­ v e k te rje s z té s é b e n le tte k é rd e k e lte k . A H ó fe h é rk e és a h é t v a g á n y c ím ű m ű te k in ­ te té b e n a m ozi b e fiz e ti k ó p ia k ö lc sö n z é s c ím é n a tis z ta b e v é te lé n e k k b . 60 % - á t, d e a H id e g n a p o k c ím ű film v e títé s e k o r a m o zi m in d e n je g y h e z e se tle g 1,70 F t tá m o ­ g a tá s t is k a p h a t. E z a z t je le n ti, h o g y a m ozi n e m a b b a n é rd e k e lt, h o g y ü r e s h á z e lő tt p e rg e s se n ig én y es film e k e t, h a n e m a b b a n , h o g y a jó a lk o tá s o k a t m in é l tö b b e n te k in ts é k m eg és azo k fo rg a lm a z á s a m in é l in te n z ív e b b le g y e n . A k ö n y v k ia d á s b a n eg y -eg y b e s te lle r te k in te té b e n k é t- h á ro m sz á z a lé k o s á r r é s le h e tsé g e s az á lla m i k ö n y v ­ te rje s z tő v á lla la tn á l és e n n e k n y e re s é g é t a k ia d ó n á l le fö lö z v e o ly a n sz o c ia lista v a g y k la s sz ik u s a lk o tá s o k a t le h e t tá m o g a tn i, a m e ly e k n é p ü n k sz éles tö m e g e i s z á m a ra h o z z á fé rh e tő v é k e ll h o g y v á lja n a k . Az ú j g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s b ó l a d ó d ó le h e tő s é g e k ily e n fe lh a s z n á lá s a a k u l­ tú r a te r ü le té n fe lté tle n ü l m e g k ö v e te li az esz m e i ir á n y ítá s m e g ja v ítá s á t, sz ig o rú c e n t­ ra liz m u s á t. V ag y is a g a z d á lk o d á s ily e n f o r m á ja a k u lt ú r a te r ü le t é n e g y ü tt j á r a z zal, hogy a m ű v e lő d é s á lla m i tá r s a d a lm i e sz k ö z e it a sz o c ia lista e lv e k n e k m e g fe le lő e n k e ll fe lh a sz n á ln i. A g a z d á lk o d á s ú j re n d s z e re a m ű v e lő d é s b e n e g y b e n a z t is je le n ti, h o g y k ö v e t­ k e z e te se b b e n fog é rv é n y e s ü ln i a g y a k o rla tb a n az a z elv , h o g y a tá r s a d a lo m n a k a m ű ­ v e lts é g re e ls ő so rb a n a z é r t v a n sz ü k sé g e , h o g y v e le m e g o ld ja a tá r s a d a lo m tö rté n e lm i fe jlő d é se s o rá n n a p ir e n d r e k e rü lő g a z d a sá g i és p o litik a i fe la d a to k a t. E z az ú j g a z ­ d á lk o d á s n e m c s a k az a lk o tá s o k ir á n y ítá s á b a n je le n t ú j m o m e n tu m o t, h a n e m a tö ­ m e g ek ig é n y é n e k fo r m á ló d á s á t is e lő se g íti s o k k a l in k á b b m in t e d d ig , ú g y , h o g y a z o k a sz o c ia liz m u s c é lja in a k m e g fe le lő e n v á l to z z a n a k . 3 33 �Ö ssz e fo g laló an : te h á t a g a z d a s á g p o litik a és k u ltu rp o litik a ö ssz efü g g ése — v é le ­ m é n y e m s z e r in t — a z t je le n ti, h o g y a g a z d a s á g p o litik a k ö z v e tle n ü l és k ö z v e tv e h a ­ tá s t g y a k o ro l a k u ltu r á lis fe jle s z té s m e n n y isé g i é s m in ő sé g i c é lk itű z é s e ire , és f o r d ít­ v a a k u ltu r á lis fe jlő d é s az e m b e re k tu d a tá n a k á tf o r m á lá s a h a tá s t g y a k o ro l a g a z d a ­ sá g fe jlő d é sé re . A g a z d a s á g p o litik a a n e m z e ti jö v e d e le m fe lh a s z n á lá s i a rá n y a in a k k ia la k ítá s á v a l m e g h a tá ro z z a a n é p m ű v e lé s i és m ű v é s z e ti in té z m é n y h á ló z a t a n y a g i e llá tá s á n a k és fe jle s z té s é n e k le h e tő sé g é t, n a g y s á g re n d jé t, d e n e m g a z d a sá g i jö v e ­ d elm ező ség , h a n e m a k u ltu r á lis c é lk itű z é s e k sz e m p o n tjá b ó l. A n é p g a z d a sá g g a z d a ­ s á g p o litik á já n a k — a m e ly m a g á b a n fo g la lja a tá r s a d a lo m m in d e n g a z d a sá g i v o n a t­ k o z á sú c é lk itű z é s é t — a k u ltu r á lis p o litik a k ö v e tk e z m é n y e is és e szk ö ze is, te h á t a g a z d a s á g p o litik á b a n je le n tk e z ő v á lto z á so k a k u ltú r p o litik á b a n is v á lto z á so k h o z k e l­ le t t h o g y v ezessen ek . T e rm é sz e te s e n m in t a h o g y a g a z d a sá g i m e c h a n iz m u s re f o rm ja n e m ú j g a z d a s á g p o litik á t je le n t, h a n e m a n n a k to v á b b fe jle s z té s é t, u g y a n ú g y a k u ltu ­ r á lis p o litik á b a n se m v a la m i te lje s e n ú j e lk é p z e lé s rő l v a n szó, h a n e m c sa k a sz ü k ­ séges v á lto z ta tá s o k ró l. 34 �MÓNA GYULA Érdek é s ö s z t ö n z é s A g a z d a sá g i ir á n y ítá s m e c h a n iz m u s á n a k r e f o r m ja k a p c s á n sz e n v e d é ly e s v itá k a l a k u l ta k k i a z a n y a g i é rd e k e lts é g e lv é n e k a lk a lm a z á s a k ö rü l. S o k o ld a lú és s z e rte ­ á g a z ó g o n d o la ts o ro k c s a p ta k össze, m e ly e k ré s z le te in e k és á lta lá n o s k ö v e tk e z te té ­ s e in e k ö sszecsen g ő és a v a ló s á g g a l a d e k v á t tisz tá z á sá h o z m é g so k idő, ta p a s z ta la t, s fő leg s o k v ita szü k ség es. J e le n c ik k b e n n é h á n y o ly a n a la p e lv e t s z e r e tn é k é rin te n i, m e ly e k se g ítsé g e t n y ú jta n a k e b o n y o lu lt p ro b lé m á k s z ö v e v é n y é b e n v a ló elig a z o d á sh o z . M in d e n e k e lő tt a z é rd e k fo g a lm á n a k „ m e g ra g a d á s a ” és tis z tá z á s a je le n te n e ily e n je lle g ű o rie n tá c ió t. A z eg y es e m b e r te v é k e n y s é g é n e k k iin d u ló p o n tja a z é rd e k . D e a k ü lö n b ö z ő e m ­ b e rc s o p o rto k , n e m z e te k , o sz tá ly o k , p á r to k s a z e m b e r e k eg y é b k ö zö sség ei és e g y e sü ­ lései is te v é k e n y s é g ü k s o r á n s a j á t é rd e k e ik b ő l in d u ln a k ki. A z é rd e k a la n y a , te h á t az „ é rd e k e lt” n e m c s a k sz e m é ly le h e t, h a n e m s z e m é ly e k és c s o p o rto k is, d e a z egyes sz e m é ly e k tő l m á r o ly a n tá v o le ső tá r s a d a lm i k é p z ő d m é n y e k is, m in t a n e m z e t, az á lla m , a tu d o m á n y stb ., m e ly e k s z in té n re n d e lk e z n e k a z é r ­ d e k egy m e g h a tá ro z o tt k ö ré v e l. M eg k e ll je g y e z n ü n k , h o g y a z e g y sz e rű sé g k e d v é é rt a to v á b b ia k b a n a z é r d e k k a ­ te g ó r iá já t ú g y v iz s g á lju k , h o g y a z é rd e k e ltn e k , a z „ a la n y ”- n a k a z e g y é n t te k in tjü k . (A zzal, h o g y n e m c s a k a z e g y é n k é p e z h e ti a z é r d e k „ a la n y á t”.). F o g a lm ila g a z é rd e k a z a la n y (egyén) sz ű k e b b és tá g a b b k ö rn y e z e té n e k az a la n y r a g y a k o ro lt s o k o ld a lú h a tá s a s z in té z is e k é n t lé tr e jö tt o b je k tív v iszo n y , m e ly a sz ü k s é g ­ sz e rű sé g e re jé v e l a z a la n y t a k ü lö n b ö z ő (an y ag i, p o litik a i, sz e lle m i stb .) sz ü k s é g ­ le te in e k k ie lé g íté s é re s a r k a llja . H o g y an é rte lm e z z ü k e z t? A z e g y én te v é k e n y s é g é n e k ta r ta l m á r a a le g je lle m z ő b b v o n á s a z e g y é n e ls z a k íth a ta tla n k a p c s o la ta k ö z v e tle n k ö rn y e z e té v e l, s e b b e n a z ö ssz e fü g g é sb e n a k ö rn y e z e t a z e m b e r c s e le k e d e te ire d ö n tő h a tá s s a l v a n . A z é rd e k a z o n b a n n e m azo n o s a k ö rn y e z e tte l, h a n e m e ls ő so rb a n o ly a n v iszo n y , m e ly a z e m b e r és a k ö rn y e z e te k ö z t a la k u l k i, s a z e m b e r t sz ü k sé g le te i k ie lé g íté s é re s a r k a llja . A z e m b e r és k ö rn y e z e te k ö z ö tt k ia la k u lt k a p c s o la to k s o k fé lé k le h e tn e k . A z e r ­ k ölcsi. c sa lá d i, m u n k a tá rs i te rm e lő i stb . k a p c s o la to k is a z e m b e r és k ö rn y e z e te v i­ s z o n y á t je le n tik . A z é rd e k fo g a lm á n á l e z é rt n e m e lé g leszö g ezn i, h o g y a z é rd e k v i­ szo n y , m é g p e d ig a z e g y é n é s k ö rn y e z e te k ö z ti v iszo n y , h a n e m r á k e ll m u ta tn u n k , h o g y az e m b e r é s k ö rn y e z e te k ö z ö tt fe n n á lló so k fé le v isz o n y k ö z ü l m e ly ik e t n e v e z z ü k é rd e k n e k , s e z e n k a p c s o la to k m ily e n m ó d o n a lk o tjá k a z é rd e k e t. M in d e n e k e lő tt tis z tá z n u n k k e ll, h o g y az e g y é n k a p c s o la ta i (sz ű k e b b és tá g a b b k ö rn y e z e té v e l, V égsősoron a tá r s a d a lo m eg észév el) re n d k ív ü l so k o ld a lú a k , n a g y sz á ­ m ú a k . A z e g y é n és k ö rn y e z e t k a p c s o la tá t te h á t m in t s o k o ld a lú k ö lc s ö n h a tá s t k e ll fe lfo g n u n k . E b b e a k ö lc s ö n h a tá s b a a k ö rn y e z e t k ü lö n b ö z ő e le m e i n e m e g y fo rm a m ó d o n , fő leg n e m e g y fo rm a h a tá s fo k k a l k a p c s o ló d n a k be, n é m e ly e k e rő se b b e n , v a g y n a g y o n erő se n , m á s o k g y e n g é b b e n , v a g y e le n y é sz ő e n g y e n g é n h a tn a k . 35 �A z é rd e k n e m a z e g y ik v a g y m á s ik e le m h a tá s á r a a la k u l k i, h a n e m a z összes h a tá s o k e re d m é n y e , m in te g y sz in té z ise lesz. Ú gy k e ll e lk é p z e ln ü n k a z é rd e k e t, m in t egy o ly a n c s a to rn á t, m e ly b e b e le fo ly n a k a k ü ls ő k ö rn y e z e t h a tá s a i, ezek k ü lö n b ö z ő „ e n e rg iá v a l” h a tn a k és a s z in te tiz á ló d á s u k (v a ló já b a n k ö lc sö n v isz o n y u k ) je le n ti a z „ é rd e k k é p z ő d é s t’'. A z e m b e rn e k a h h o z, h o g y lé té t f e n n ta r ts a , s e g y re m a g a s a b b sz ín v o n a lra e m e lje , tö rté n e lm ile g k ia la k u lt sz ü k s é g le te it k e ll k ie lé g íte n ie . E zek a s z ü k s é g le te k le h e tn e k a n y a g i, tá r s a d a lm i, sz elle m i, e rk ö lc si stb . je lle g ű e k . É rd e k n e k a z o k a t a k a p c s o la ­ to k a t n e v ezzü k , m e ly e k e z e n sz ü k s é g le te k k ie lé g íté s é re ir á n y u ln a k . Ily e n k é p p e n a z é rd e k a sz ü k s é g sz e rű sé g e re jé v e l h a tó ö sz tö n z é st je le n t, a m e ly a z e m b e r t a k ü lö n ­ böző te rm é s z e tű s z ü k s é g le te i k ie lé g íté s é re ö sztönzi. A z é rd e k a z o n b a n n e m c s a k ö sz tö n z é s á lta lá b a n , h a n e m k o n k ré t; m a g á b a fo g la lja a te v é k e n y sé g m ó d já t, le h e tő sé g e it is, a z t a z u ta t, m e ly a s z ü k s é g le te k k ie lé g íté s é h e z vezet. M in d já r t k é t m e g je g y z é st fű z ü n k e h h e z . E g y ré sz t a z é rd e k n e m a te v é k e n y ­ ség, a c se le k e d e t, h a n e m a c s e le k e d e t ru g ó ja . A te v é k e n y sé g , m á r a fe lis m e rt é rd e ­ k e n a la p u l. M á s ré sz t a z é r d e k i t t m in t a sz ü k s é g le te k k ö z v e títő je , m e g je le n ítő je je le n tk e z ik . A fe n tie k b ő l k ö v e tk e z ő e n a z é rd e k o ly a n o b je k tív je le n sé g , a m e ly a s z u b je k tu m ­ m a l a leg k ö ze leb b i, k ö z v e tle n k a p c s o la tb a n v a n . V a g y is a z é rd e k k ö z v e tle n h a tá s á r a a la k u l k i a cselek v és. M á s o b je k tív k ö rü lm é n y e k is h a tn a k a z e m b e ri c se le k v é sre , d e c sa k a z é rd e k e n k e re s z tü l, a z é rd e k k ö z v e títé s é v e l. Í gy te h á t a sz ü k s é g le t se m k ö z ­ v e tle n ü l, h a n e m c sa k a z é rd e k k ö z v e títé s é v e l f e jti k i tá r s a d a lm i h a tá s á t. E z t m á s ­ k é n t ú g y is fo g a lm a z h a tju k , h o g y m in d e n o b je k tív h a tá s , a z e m b e ri c s e le k v é s t b e ­ fo ly áso ló té n y e z ő v é g ü l az é r d e k c s a to r n á já n k e re s z tü l j u t e l a c se le k v ő s z u b je k tu m ­ hoz, a z e m b e rh e z . V ilá g o sa n lá th a tó , h o g y a z é rd e k r ő l sz ó lv a o ly a n v is z o n y t v iz s g á lu n k , m e ly a z e m b e r tu d a tá tó l, a k a r a t á tó l fü g g e tle n ü l a la k u l k i é s h a t. M eg k e ll m o n d a n u n k , h o g y e te k in te tb e n v itá k fo ly n a k . A v ita a z é rd e k te r m é s z e te é s a m e g ism e rő (az é rd e k e t fe lism erő ) te v é k e n y sé g k a p c s o la ta k ö r ü l fo ly ik . A z e m b e r ta n u lm á n y o z z a é s fe lis ­ m e ri az é rd e k é t és ezen a z a la p o n k e z d h o z z á a cse le k v é sh e z . E z a z o n b a n n e m je le n ti a z t, h o g y a z é rd e k s z u b je k tív , v a g y s z u b je k tív is. H isz e n ily e n a la p o n a tá r s a ­ d a lo m m in d e n o ly a n o b je k tív je le n s é g é t (te rm e lő e rő k , te rm e lé s i v isz o n y o k , a la p stb.), m e ly a tu d a tb a n tü k rö z ő d ik , v a g y tü k rö z ő d h e t, s z u b je k tív n a k k e lle n e ta r ta n u n k . Ig a z az, h o g y a z é rd e k a le g k ö z v e tle n e b b k a p c s o la tb a n v a n a s z u b je k tu m m a l, d e ö n m a g a o b je k tív . E z e g y á lta lá n n e m k is e b b íti a z é rd e k e k ta n u lm á n y o z á s á n a k , fe lism e ré s é n e k je le n tő s é g é t, d e a lá h ú z z a , h o g y az é rd e k te r m é s z e té re n é z v e o b je k tív , v a g y is a z é r d e k a z e m b e r k ö z v e tle n k ö rn y e z e té n e k o ly a n h a tá s a , a m e ly n e m fü g g az e m b e r a k a r a tá tó l, m e g ism e rő te v é k e n y sé g é tő l. M a r x é s E n g e ls „A n é m e t id e o ­ ló g ia ” c ím ű m ű v ü k b e n a k ö zö s é rd e k r ő l sz ó lv a a z é r d e k e t m in t r e a l it á s t fo g já k fel. „Ez a k özösségi é rd e k p e d ig n e m c s u p á n a k é p z e le tb e n lé te z ik , m in t v a la m i »á l t a ­ lá n o s « h a n e m m in d e n e k e lő tt a v a ló s á g b a n , m in t a z o k n a k a z e g y é n e k n e k a k ö lc sö ­ n ö s függősége, a k ik k ö z ö tt a m u n k a m e g o s z lik ”* M in t a z e lő z ő e k b e n k itű n t, a z eg y es e m b e r e k te v é k e n y s é g ü k s o rá n é rd e k e ik b ő l in d u ln a k k i. E h h e z a z o n b a n is m e rn iök k e ll é rd e k e ik e t. A z e m b e ri tu d a t k é p e s is é s tö re k s z ik is a s a j á t é rd e k e in e k m e g ism e ré sé re . *M a rx —E n g els M ű v ei 3. k ö t. K o ssu th 1960. 33. old. 63 �A z é r d e k fe lis m e ré s é n e k fo ly a m a ta r e n d k ív ü l b o n y o lu lt, s o k -so k té n y e z ő b ő l ösz­ sz e te v ő d ő te v é k e n y sé g . N e h é z sé g e é s b o n y o lu lts á g a a z e m b e r lé tfe lté te le in e k s lé té n e k b o n y o lu lts á g á b ó l k ö v e tk e z ik . A z e m b e r, lé tf e n n ta r tá s a é rd e k é b e n v é g z e tt te rm e lő t e ­ v é k e n y sé g e s o r á n s o k fé le k a p c s o la tb a n á ll m in d a te r m é s z e t tá r g y a iv a l, m in d m á s e m b e re k k e l. E zek a k a p c s o la to k o ly a n n y ira s o k fé lé k é s b o n y o lu lta k , h o g y a z e m b e r e g y -e g y a lk a lo m m a l a te v é k e n y s é g é re v o n a tk o z ó d ö n té s n é l n e m is v e h e ti m in d e t sz á m b a . Íg y s z e le k tá ln ia k e ll, k i k e ll v á la s z ta n ia a z o k a t az ö ssz e fü g g é se k e t, v isz o n y ­ la to k a t, m e ly e k le g in k á b b d e te r m in á ljá k a z a d o tt te v é k e n y sé g e k e t, a z o k lé n y e g é t, ir á n y á t és m ik é n tjé t. M in d e z e k b ő l k ö v e tk e z ő e n a z e m b e r é rd e k e i és a z e m b e r te v é ­ k e n y sé g e k ö z ö tti k a p c s o la t fe lté te le z i a tu d a to s e m b e rt, a k i ta n u lm á n y o z z a és m e g ­ is m e ri é r d e k e it ,s e z e k a la p j á n d ö n t te v é k e n y sé g é rő l. A z é rd e k e k fe lis m e ré s e te h á t v ég ső s o ro n fo n to s s z e r e p e t já ts z ik a z e m b e ri te v é k e n y sé g b e n . M in d e z e k h e z m é g h o z z á k e ll v e n n ü n k a z t a té n y t, h o g y a z e m b e r so h a se m te ­ v é k e n y k e d ik m in t „ a b sz o lú t e g y é n ”, v a g y „ a b sz o lú t in d iv id u u m ”. V ag y is n e m c s a k m in t e g y én h a n e m m in t tá r s a d a lm i lé n y él és cse le k sz ik . P o n to s a b b a n c se le k sz ik ú g y is m in t eg y én , ú g y is m in t o sz tá ly á n a k , n e m z e té n e k v a g y a tá r s a d a lo m n a k a ta g ja . Ily m ó d o n m in d e n eg y es c se le k e d e t a k ü lö n b ö z ő é rd e k v isz o n y o k h a tá s á r a v a ló s u l m eg, m in te g y a z é rd e k s z fé rá k v is z o n y a in a k fe lis m e ré s e k é n t jö n lé tre . H ogy a z e m b e r e z t a b o n y o lu lt f e la d a to t h o g y a n , m ily e n sz ín v o n a lo n v ég z i el, a z a ttó l függ, m e n n y ire is m e ri s a já tm a g á t, s a j á t k a p c s o la ta it a tá r s a d a lo m m á s ré sz e iv e l, e g y sz e rű e n sz ó lv a m ily e n sz ín v o n a lo n á ll ö n tu d a ta . V égig k ö v e ttü k a z e m b e ri c se le k v é s (a te tt) lé tr e jö tté n e k h á ro m , e g y m á sh o z k a p ­ cso ló d ó s z f é rá já t. A z é rd e k e k (az o b je k tív ) te r ü le té t, a z é rd e k e k fe lis m e ré s é t (a s z u b je k tív sz fé rá t) s v é g ü l a z e lő b b ie k b ő l fa k a d ó c se le k v é st. A z e lm é le ti k ö v e tk e z te té s e k m e llő z é sé v e l m o s t in k á b b a p o litik a i és g y a k o rla ti v o n a tk o z á s ú a k k a l fo g la lk o z u n k . A z első ily e n je lle g ű k ö v e tk e z te té s a z ö sz tö n z é si f o r m á k r a s az o k e g y m á sh o z v a ló v is z o n y á ra v o n a tk o z ik . A z e m b e re k te v é k e n y sé g é t v a la m ily e n m ó d o n m in d e n tá r s a d a lo m ö sztö n zi (d e­ res, b ö rtö n , m u n k a b é r , m u n k a n é lk ü lis é g stb .). A sz o c ia liz m u s v isz o n y a i k ö z ö tt a z ö sztö n zés k é t f o r m á já t a lk a lm a z z u k ; a z a n y a g i é s a z e rk ö lc s i—p o litik a i ö sztö n zést. T ö rté n e lm i ta p a s z ta la ta in k a z t b iz o n y ítjá k , h o g y a z a n y a g i ö sztö n zés e lh a n y a g o lá s a a d o lg o zó k é rd e k e in e k fig y e lm e n k ív ü l h a g y á s a n e m c s a k a s z o c ia lista g o n d o lk o d á s m ó d fe jlő d é sé t, h a n e m a g a z d a sá g i c é lja in k m e g v a ló s ítá s á t is a k a d á ly o z z a . S z in te a lig fo ly ik m a m á r v ita a rr ó l, h o g y a z ir á n y ítá s sz ü k sé g e s e le m e -e a z a n y a g i ösz­ tönzés. A fé lre é rté s e k é s v itá k a k k o r k e le tk e z n e k , a m ik o r a z a n y a g i és az e rk ö lc si— p o litik a i ö sztö n zés k a p c s o la tá r ó l v a n szó. A z a „b ö lc se ssé g ”, h o g y e k é t ö sz tö n z ő t e g y ü tt k e ll a lk a lm a z n i o ly a n n y ira á lta lá n o s , h o g y e g y e té rth e tn e k v e le a z o k is, a k ik a z e g y ik e t (az a n y a g it), é s a z o k is a k ik a m á s ik a t (az e rk ö lc s i— p o litik a it) a k a r já k s z in te k iz á ró la g o s a n a lk a lm a z n i. A z elő ző f e jte g e té se k b ő l a z tű n ik k i, h o g y az e m b e ri te v é k e n y sé g k é t k iin d u ló ­ p o n tja az o b je k tív és a s z u b je k tív k ö z ö tt m e g h a tá ro z o tt v isz o n y v a n , m é g p e d ig o ly an , h o g y a s z u b je k tív s z fé ra a z o b j e k tív a la p já n á ll, a b b ó l k ö v e tk e z ik . K ö v e tk e z é s­ k é p p e n a z a n y a g i ö sz tö n z é s a la p j á r a k e ll fe lé p íte n i a z e rk ö lc si p o litik a i e lv á rá s o k re n d s z e ré t. P o litik a i ö sztö n z é s a n é lk ü l h o g y a z a n v a g i é rd e k e k s z f é rá já b a n a fe lté te le it m e gte re m te n ő k . m e g a la n o z a tla n . U g y a n íg y e g y o ld a lú , k iz á r ó la g a n y a g i ö sz tö n z é st a lk a lm a z n i, s e lh a n y a g o ln i az e rk ö lc s i— p o litik a it. 37 �A z a n y a g i ösztö n zés tu la jd o n k é p p e n a z e g y é n k a p c s o la tre n d s z e ré b e v a ló b e ­ a v a tk o z á st, e k a p c s o la tr e n d s z e r á tf o r m á lá s á t je le n ti. H a pl. a z e g y én fe lé egy o ly a n tá r s a d a lm i e lv á r á s t a k a r u n k k ö z v e títe n i, m e ly a te r m é k e k m in ő sé g é n e k ja v ítá s á t ír j a elő s z á m á ra , a k k o r m in d e n e k e lő tt a z e g y én o b je k tív s z f é r á já t k e ll v iz s g á la t tá r g y á v á te n n i. K a p c s o la tre n d s z e ré b ő l (m e ly e k e t a tá r s a d a lo m o ld a lá ró l k iin d u ló h a tá s o k k é n t k e ll felfo g n u n k ), k i k e ll ik ta tn i o ly a n s z á la k a t, m e ly e k a z e lv á r á s s a l e lle n té te se k , h e ly ü k b e o ly a n o k a t á llíta n i, m e ly e k a z e lv á r á s m e g v a ló s ítá s á t e rő s ítik . J e le n e s e t­ b e n a b é r, ille tv e d o tá c ió m e n n y isé g i m u ta tó já n a k h a tá s á t c s ö k k e n te n i, m íg a m in ő ­ sé g é t b e k a p c so ln i v a g y e rő s íte n i k ell. A z e lső k ö v e tk e z te té s ü n k te h á t; a tá r s a d a lo m és a g a z d a sá g ir á n y ítá s a a cse ­ lek v ő e m b e re k ir á n y ítá s á t je le n ti. V e z e tn i (tá rs a d a lm i é rte le m b e n ) n e m e ls ő so rb a n a z u ta s ítá s a k és fe lh ív á s o k re n d s z e ré t je le n ti, h a n e m a v e z e te tte k a n y a g i lé té n e k s z fé rá ib a n v a ló te v é k e n y b e a v a tk o z á s t, a z e g y é n e k tá r s a d a lm i k a p c s o la tr e n d s z e ré ­ n e k a la k ítá s á t. A m á s o d ik k ö v e tk e z te té s ü n k a k ö zö sség i és a p a r tik u lá r is é rd e k e k ö sszeeg y ez­ te té s é re v o n a tk o z ik . A m ik o r a z é rd e k k a te g ó r iá já ró l, a z é rd e k k é p z ő d é s rő l b e sz é ltü n k , a k k o r a z é rd e ­ k e t egy o ly a n c sa to rn á h o z h a s o n líto ttu k , a m e ly b e „ b e le fo ly ik ” m in d e n k ü lső h a tá s , s e zek sz in té z ise lesz a c se le k v é s a la p já u l sz o lg á ló é rd e k . H o g y ez m ik é n t a la k u l a z k ü lö n b ö ző h a tá s o k in te n z itá s á tó l fü g g . E lő fo rd u lh a t, h o g y a z e g y é n t é r t h a tá s o k k ö z ü l a k ö z v e tle n k ö rn y e z e t, a c sa lá d , a b a r á to k stb . h a tá s a i e se tle g e rő te lje s e b b e k m in t a z o sztály , v a g y a n é p g a z d a sá g , ille tv e a tá r s a d a lo m egésze é r d e k e it k ö z v e títő h a tá s o k . E z re n d jé n is le n n e , m e r t a z e m b e r re a le g e rő te lje s e b b e n m ik ro k ö rn y e z e te h a t. M in ­ d e n cse le k v é s e k ö z v e tle n k ö rn y e z e tb e n z a jlik le. A z e g y é n e g y ü z e m b e n v a g y ü z e m ­ ré s z b e n d o lg o zik , b rig á d b a ta rto z ik , k o n k ré t h e ly e v a n a m u n k a m e g o sz tá sb a n , k a p ­ c s o la tb a n v a n a te r m e lé s t k ö z v e tle n ü l ir á n y ító k k a l, la k ik v a la h o l, s íg y k a p c s o la tb a k e rü l m á s la k ó k k a l, d e k ü lö n b ö z ő ta n á c s i sz e rv e k k e l is, é le le m , r u h á z a ti és e g y é b s z ü k s é g le te it k ie lé g íte n d ő k a p c s o la tb a n v a n a k e re s k e d e le m m e l, c s a lá d ja , ro k o n a i, b a r á ta i v a n n a k , n e m b e sz é lv e a rr ó l, h o g y o lv a s, te le v íz ió t n éz, rá d ió z ik stb . E so k ­ ir á n y ú te v é k e n y sé g , e s o k irá n y ú k a p c s o la to k je le n tik a k ö z v e tle n k ö rn y e z e te t (m ik ro ­ k ö rn y e z e te t). A p ro b lé m a c su p á n az, h o g y a m ik ro k ö rn y e z e t h a tá s a i lé n y e g ü k e t te k in tv e e g y ­ b e e s n e k -e a z o k k a l a tö re k v é s e k k e l m e ly e k fe lis m e rt tá r s a d a lm i é rd e k k é n t n y e rn e k m e g fo g a lm a z á st. E g y á lta lá n n in c s s z á n d é k u n k b a n a z e m b e r m ik ro k ö rn y e z e té t é s tá r s a d a lm i (ö s sz tá rsa d a lm i) k ö rn y e z e té t sz e m b e á llíta n i e g y m á ssa l. D e m é g is tu d o ­ m á s u l k e ll v e n n ü n k , h o g y a k e ttő k ö z ö tt g y a k o ri a d is z h a rm ó n ia . A p á r t és á lla m i­ g a z d a sá g i ir á n y ítá s n a k m in d ig tö r e k e d n ie k e ll e z e n ö ss z h a n g n a p o n k é n ti ú jr a te r e m ­ té s é re és f e n n ta r tá s á r a . E z r e n d k ív ü l b o n y o lu lt é s s z e rte á g a z ó fe la d a t, u g y a n is é r in ti a tá r s a d a lo m eg é­ sz é n e k m e c h a n iz m u s á t, b e le é rtv e a tá r s a d a lo m (ré te g , c so p o rt) s z e rk e z e té t, a g a z d a sá g ir á n y ítá s eg ész m e c h a n iz m u s á t, a k ö z ig a z g a tá st stb ., h o g y c s a k a le g s z e m b e tű n ő b ­ b e k e t e m líts ü k . M in d e z e n m e c h a n iz m u s o k n a k (s v e lü k k a p c so la to s a p p a rá tu s o k n a k ) a la p v e tő fu n k c ió ju k é p p e n a tá r s a d a lm i k ö v e te lm é n y e k , é rd e k e k k ö z v e títé s e a z eg y es e m b e re k felé. A tá r s a d a lm i é rd e k n e k az e g y é n fe lé v a ló k ö z v e títé s é b e n a m e c h a n iz m u s o k k a l k a p c s o la to s a n k e ttő s f e la d a t a ló d ik . A z eg y es m e c h a n iz m u s o k fe lü lrő l le fe lé é p ü ln e k , s v a ló já b a n o ly a n je lz é s ­ re n d s z e re k , m e ly e k k ü lö n b ö z ő s z in te k e n k o n k r é tiz á ljá k a z á lta lá n o s t á r s a d almi fela­ 38 �d a to k a t. A k ü lö n b ö z ő s z in te k s a já to s h e ly z e tű e k , s e z é rt k é p e s e k a z á lta lá n o s é r d e k á tv é te lé r e és to v á b b ítá s á ra . P é ld a k é n t e m líts ü k a z ip a r ir á n y ítá s á t. E gy tá r s a d a lm i é rd e k — m o n d ju k a g y á rtm á n y fe jle s z té s — k ö v e te lm é n y e a k ü lö n b ö z ő ip a r á g a k fe lé m á s -m á s k o n k ré t k ö v e te lm é n y e k e t je le n t. A fe lis m e rt tá r s a d a lm i é rd e k e z u tá n e lin d u l, u ta s ítá so k , in té z k e d é se k , te rv e k , a n y a g i eszk ö zö k , ö sz tö n zési re n d s z e re k fo r m á já b a n to v á b b . A z ip a rá g i ig a z g a tá s tó l a z e g y e sü lé se k , v á lla la to k , a g y á re g y s é ­ gek, ü zem e k , m ű h e ly e k , b rig á d o k felé, v é g ü l e lj u t m in t k o n k r é t ré s z fe la d a t a e g y es te rm e lő k h ö z . V ag y is k ü lö n b ö z ő sz in te k e n , k ü lö n b ö z ő k ö z v e títő á llo m á s o k o n h a ­ la d át. E z sz ü k sé g e s is, m e r t a h h o z , h o g y m e g v a ló su ljo n , k o n k re tiz á ló d n ia k e ll. A z o n ­ b a n e lő f o rd u lh a t és elő is fo rd u l, h o g y e z e k a k ü lö n b ö z ő s z in tű k ö z v e títő k n e m p o n ­ to sa n k o n k r e tiz á ljá k a tá r s a d a lm i é rd e k e t, to r z íth a tjá k , s m ire a z eg y é n s z fé rá ib a é r a h a tá s u k m á r elen y é sz ő , v a g y le g a lá b b is n e m o ly a n in te n z ív , h o g y a z a z eg y é n c s e le k v é sé n e k m o tiv á ló ja le h e sse n . N em a k ü lö n b ö z ő s z in tű ir á n y ító s z e rv e k ro s s z in d u la tá r ó l v a n szó, h a n e m a r r ó l a s a já to s h e ly z e trő l, h o g y a n é p g a z d a sá g é rd e k e i k ö z ö tt a z ip a r, a z ip a rá g , a z e g y e ­ sü lés, a g y á r, a z ü z e m stb ., m in d s a já to s é r d e k k ö r r e l b ír n a k . E z e k n e m fe lté tle n e lle n tm o n d á s o s a k , d e n e m is a z o n o sa k , s e b b ő l s z á r m a z h a tn a k o ly a n a k a d á ly o k , m e ly e k la s s íth a tjá k , a k a d á ly o z h a tjá k a tá r s a d a lm i é r d e k n e k a z e g y é n e k c se le k v é se i­ b e n v a ló m e g v a ló su lá sá t. A tá r s a d a lm i ir á n y ítá s á lta lá n o s m e c h a n iz m u s á b a n , b e n n e a g a z d a sá g ib a n is, a k ü lö n b ö z ő s z in te k e n d is z h a rm ó n ia k e le tk e z h e t. E g y in té z m é n y , h iv a ta l, ir á n y ító s z e rv m in d e n e k e lő tt a z é rd e k e k e g y k ö ré v e l b ír, m e ly a te v é k e n y sé g é b ő l, fu n k c ió já b ó l a d ó d ik . E z a tá r s a d a lm i é rd e k n e k az ille tő te r ü le t r e v a ló k o n k re tiz á lá s a . A je lz e tt s z e rv e k b e n a z o n b a n m e g h a tá ro z o tt é rd e k k ö r ö k k e l re n d e lk e z ő e g y é n e k te v é k e n y ­ k e d n e k . I t t m á r k ö n n y e n e lk é p z e lh e tő , s g y a k ra n ta p a s z ta lju k is, h o g y a d ö n té ­ se k b e n a fu n k c ió és a z o tt dolg o zó e g y é n i é rd e k e k ö z ti e lle n tm o n d á s to r z ítja a tá r s a d a lm i é rd e k e t, k e re s z te z i ú tjá t. B o n y o lítja a d o lg o t to v á b b á az, h o g y u g y a n a z o n te r ü le te n tö b b fé le tá r s a d a lm i k ö v e te lm é n y , ille tv e tá r s a d a lm i é rd e k k e r ü l m e g v a ló s ítá s ra . N é h a e z e k k ö z ö tt n in c s m e g fe le lő összh an g . A g az d a sá g i ir á n y ítá s m e c h a n iz m u s á n a k r e f o r m ja tö b b e k k ö z ö tt é p p e n e z t a c é lt sz o lg á lja , h o g y a tá r s a d a lm i k ö v e te lm é n y e k e rő te lje s e n é rin ts é k a m a g u k k o n k r é t fo r m á ib a n a z eg y es d o lg o zó k at. T á rs a d a lm u n k n a k so k e szk ö z á ll re n d e lk e z é s é re , m e ly e k k e l a k ív á n t c é lt e l­ é rh e ti. K ö z tü k a le g fo n to sa b b a z a n y a g i ösztö n zés, d e sz o c iá lis sz o lg á lta tá so k , ja v u ló m u n k a fe lté te le k , e rk ö lc si m e g b e c sü lé s stb . m in d s e g ítik a tá r s a d a lm i c é lo k e lé ré sé t, ú g y , h o g y a z e g y é n e k e t é rd e k e ltté te s z ik m e g v a ló s ítá s u k b a n . A k ü lö n b ö z ő s z in tű k ö zö sség i é rd e k e k é s a z e g y é n i é rd e k e k ö ssz e e g y e z te té se a fe n tie k b ő l k ö v e tk e z ő e n n e m je le n th e ti a m a g a s a b b s z in tű k ö zö sség i é rd e k r ő l v a ló le ­ m o n d á s t, s e m a z eg y é n é rd e k e in e k n e g lig á lá s á t. A v e z e té s m ű v é s z e te a b b a n v a n , h o g y a z e g y é n t o ly a n a n y a g i— g a z d a sá g i h a tá s o k n a k te sz i k i, m e ly e k le h e tő v é te s z ik sz ám ára, a k özösségi é rd e k m e g v a ló sítá sá t, ső t e r r e e g y e n e se n s a r k a lljá k . T e rm é sz e te s, h o g y ir á n y ító te v é k e n y s é g ü n k c é lja a tá r s a d a lm i é rd e k m e g v a ló ­ s ítá s a . D e e z t ú g y k e ll e lé rn i, h o g y a k ö zö sség i é r d e k n e v é b e n n e m k e ll a z e g y é n n e k le m o n d a n ia s a j á t é rd e k e irő l, e lle n k e z ő le g , o ly a n h e ly z e t k ia la k ítá s á r a k e ll tö re k e d n i, m e ly le h e tő v é teszi sz á m á ra , h o g y a k ö zö sség i é r d e k e t e g y é n i é rd e k k é n t v a ló s íts a m eg . E z e k n e k a fe lté te le k n e k re n d s z e re s v iz s g á la ta , a g a z d a sá g i ir á n y ítá s á n a k e g y ik le g lé n y e g e se b b fe la d a ta . 39 �BALOGH SÁNDOR A magyar népi demokrácia kérdései a marxista történeti irodalomban N é h á n y fo n to s fo r rá s -g y ű jte m é n y tő l és tu d o m á n y o s e re d m é n y t ig é rő tó l, fe ld o lg o z á stó l e lte k in tv e a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k tö r té n e té n e k k u ta tá s o k e re d m é n y e in e k ta n u lm á n y o k , m o n o g rá fiá k fo r m á já b a n v a ló n y e g é b e n c sa k a le g u tó b b i é v tiz e d b e n in d u lt m e g és az u tó b b i é v e k b e n k i. ta n u lm á n y ­ k u ta tá s a , a k ö zlése, lé ­ b o n ta k o z o tt A m a g y a r tö r té n e le m k o rá b b i k o rs z a k a in a k k u ta tá s á v a l sz e m b e n m u ta tk o z ó „ k é s é s ”-n e k a z o n b a n i t t jó r é s z t o b je k tív o k a i v o lta k , s b iz o n y o s fo k ig v a n n a k m ég m a is. H iszen e k o rs z a k lé n y e g é b e n e g y ü tt g y a ra p o d o tt id ő b e n a m a élő és dolgozó tö r té n é s z n e m z e d é k k e l. N e m c sa k az id ő se b b e k , d e ré s z b e n a f ia ta la b b a k s z á m á ra is, az e lm ú lt k é t é v tiz e d a fe jlő d ő , fo rm á ló d ó je le n t, a m in d e n n a p o k a t, m a jd az é v e k e t je le n te tte . A v é g b e m e n ő e s e m é n y e k ta r ta lm á t, je lle g é t és tá v l a ta i t te rm é s z e ts z e rű le g n e m e ls ő so rb a n a tö rté n é sz , h a n e m a p o litik u s, a p u b lic is ta e le m e z te , é rté k e lte . E n ­ n e k m e g fe le lő e n az é v e k s o rá n m é r e te ib e n is je le n tő s , s m a m á r n e m eg y v o n a tk o ­ z á s b a n a tu d o m á n y o s k u ta tó m u n k a tá r g y á u l és fo r rá s á u l is sz o lg áló p o litik a i-, v a la ­ m in t tö r té n e ti-p u b lic is z tik a i ir o d a lo m h a lm o z ó d o tt fel. A fe ls z a b a d u lá s t k ö z v e tle n ü l k ö v e tő é v e k b e n a p o lg á ri e sz m é k e t, esz m e i b e fo ly á s t tü k rö z ő ír á s o k m é g m e g le h e tő ­ se n n a g y s z á m b a n je le n te k m eg. A fo r d u la t é v e u tá n , a s z o c ia lista tá r s a d a lo m é p í­ té s é v e l n a g y já b a n p á rh u z a m o s a n a z o n b a n e g y re in k á b b t é r t h ó d íto tt, m a jd tú ls ú ly r a ju to tt a m a r x is ta p o litik a i- és tö r té n e ti-p u b lic is z tik a i iro d a lo m . D e e té r e n is é re z ­ te tte , s n e m is a k á rm ily e n m é r té k b e n ro m b o ló h a tá s á t a d o g m a tiz m u s é s a re v iz io ­ n iz m u s az 1956-os e lle n fo r ra d a lo m e lő tt és id e jé n . M ég p e d ig , fő k é n t k e ttő s v o n a tk o ­ z á sb a n : a) a m a r x is ta p o litik a i- é s tö r té n e ti-p u b lic is z tik a i ir o d a lm a t je le n tő s e n e l t o r ­ z íto tta , k ö z v é le m é n y fo rm á ló e r e jé t b é n íto tta , s ezzel is u t a l e n g e d e tt a p o lg á ri e s z ­ m ék fe lé le d é s é n e k . írá so s fo rm á b a n v a ló je le n tk e z é s é n e k ; b ) h a so n ló ir á n y b a ..te re l­ t e ” a tö r té n e lm i ir o d a lm a t is. ria s z tó la g h a to tt a tu d o m á n y o s ig é n y ű m u n k á r a , k ü lö ­ nösen, a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k tö r té n e té n e k k u ta tá s á v a l k a p c s o la tb a n . 1957 u tá n az M S zM P fe ls z á m o lta az id e o ló g ia i és tu d o m á n y o s té r e n k o rá b b a n b é n ító a n h a tó to rz u lá s o k a t. A tö rté n e le m tu d o m á n y e szm ei tis z tá z ó d á s á b a n is n a g y sz e re p e t já ts z o tta k a p á r t V II. é s V III. K o n g re s s z u s á n a k h a tá r o z a ta i, a m ű v e lő d é s ­ p o litik a i irá n y e lv e k , a K ö z p o n ti B iz o ttsá g és m á s p á rts z e rv e k á llá s fo g la lá s a i a n a c i­ o n a liz m u s ró l, a n é p i író k ró l, ir o d a lm u n k h e ly z e té rő l, v a la m in t a filo z ó fia fe la d a ta i­ ró l. A sz o c ia liz m u s a la p ja i le r a k á s á v a l p á rh u z a m o s a n , az e lm ú lt é v e k m u n k á ja és e rő fe sz íté se i n y o m á n a k o m m u n is ta és p á rto n k ív ü li tö rté n é s z e k te v é k e n y k ö z re m ű k ö ­ d é sé v e l a m a g y a r tö r té n e le m tu d o m á n y b a n m e g e rő sö d ö tt é s lé n y e g é b e n u ra lk o d ó v á v á lt a m a r x is ta - le n in is ta tö r té n e ts z e m lé le te t é s m ó d sz e r. M á ig sem m o n d h a tju k a z o n ­ b a n el, h o g y a d o g m a tik u s é s re v iz io n is ta sz e m lé le t, a p o lg á ri-, k is p o lg á ri n é z e te k to v á b b é lé s é t te lje s e n s ik e r ü lt v o ln a fe lsz á m o ln i a tö r té n e le m tu d o m á n y b a n . S ő t h c ­ 40 �ly e n k é n t a z „ a lk o tó ” m a r x iz m u s c ím é n , ré g tú l h a la d o t t n é z e te k é s sz e m lé le t fe lfris ­ s íté s é n e k is ta n ú i le h e tü n k . E n n e k o k a, le g fő b b k é p e n az, h o g y a n e m z e tk ö z i m u n k á s m ozgalom . a sz o c ia lista v ilá g re n d s z e r, az im p e ria lis ta - e lle n e s n e m z e ti fe ls z a b a d ító m o z g a lm a k fe jlő d é se , p ro b lé m á i, v a la m in t az im p e ria lis ta o rs z á g o k b a n v é g b e m e n ő tá r s a d a lm i fo ly a m a to k az u tó b b i m á s fé l é v tiz e d fo ly a m á n sz á m o s ú j k é rd é s t v e te tte k fe lsz ín re . E zek e g y ré s z t s ü rg e tő b b é te tté k , m in t v a la h a a k ö v e tk e z e te s le s z á m o lá s t a m a rx is m u s — le n in iz m u s t e lto rz ító n é z e te k k e l, m á s ré s z t m e g k ö v e te lté k a z ú j je le n s é ­ g ek b e h a tó ta n u lm á n y o z á s á t és e lm é le ti á lta lá n o s ítá s á t. E k e ttő s f e la d a t m e g o ld á sa e lk é p z e lh e te tle n a m a rx iz m u s — le n in iz m u sh o z v a ló k ö v e tk e z e te s v is s z a té ré s és a n n a k a lk o tó to v á b b fe jle s z té s e n é lk ü l. A k i n e m a m a rx iz m u s — le n in iz m u s ta n ítá s a ih o z v a ló k ö v e tk e z e te s v is s z a té ré s b e n é s a n n a k a lk o tó to v á b b fe jle s z té s é b e n k e re s i a tö r té n e ti k é rd é s e k m é ly e b b f e ltá r á s á n a k e szk ö zét, az e lk e r ü lh e te tle n ü l a p o lg á ri, k is p o lg á ri n é z e te k n e k n y it u t a t a tö r té n e ttu d o m á n y b a n . N e m is sz ó lv a a rr ó l, a k i a m a r x iz m u s — le n in iz m u s t v a ló já b a n so h a n e m te tte m a g á é v á . U g y a n c sa k h ib á s ú tr a té v e d az, a k i a m a rx iz m u s — le n in iz m u s ta n ítá s a ih o z v a ló v is s z a té r é s ig é n y é v e l, d e m e ta fiz ik u s m ó d s z e rre l, s a d o g m a tik u s n é z e te k n e k , ille tő le g a p o lg á ri tö r té n e tfe lf o g á s n a k c su p á n eg y es v o n a tk o z á sa i e lle n lé p fel. A p o lg á ri h a tá s e l n e m h a n y a g o lh a tó f o r r á s á t je le n tik , a fe n tie k e n tú lm e n ő e n , a n épi d e m o k r a tik u s k o rs z a k ró l k ü lfö ld ö n m e g je le n t v is sz a e m lé k e z é se k , tö r té n e ti- p u b li­ c is z tik a i m ű v e k , s á lta lá b a n a d is sz id e n s -iro d a lo m . A n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k k u ta tá s á b a n jó id e ig k o m o ly n e h é z sé g e t o k o z o tt az a k ö rü lm é n y is, h o g y a le v é ltá r i fo rrá so k , ré s z b e n re n d e z e tle n s é g ü k fo ly tá n , sz in te m e g k ö z e líth e te tle n e k v o lta k . M a m á r e lv ile g ily e n a k a d á ly o k n in c s e n e k , d e k ü lö ­ n ö se n a v id é k i le v é ltá r a k n é p i d e m o k r a tik u s k o r s z a k r a v o n a tk o z ó a n y a g a in a k fe l­ d o lg o za t l a n s á g a m é g m o s t is fé k e z ő le g h a t a k u ta tá s o k r a , n e m is sz ó lv a a k ü lfö ld i le v é ltá r a k b a n le v ő fo r rá s o k h o z z á fé rh e te tle n s é g é rő l. T ö rté n é s z k ö rö k b e n k o rá b b a n m ég elég á lta lá n o s v o lt az a felfo g ás, h o g y a n é p i d e m o k rá c ia tö r té n e té t tu d o m á ­ n y o sa n feld o lg o z n i n e m le h e t. E zt a le g tö b b e n , a le v é ltá r i fo rrá s o k e m líte tt h o z z á ­ fé r h e te tle n s é g e m e lle tt, a tö rté n e lm i tá v la t h iá n y á v a l m a g y a rá z tá k . A tö r té n e ti k u ­ ta tá s o k h o z tö r té n e lm i tá v l a tr a v a ló b a n sz ü k sé g v a n . A tö r té n e lm i tá v l a t fo g a lm a a z o n b a n n e m a z o n o síth a tó az é v e k e g y sz e rű m a te m a tik a i ö sszeg év el, h a n e m e g y id e ­ jű le g a tá r s a d a lm i— g a z d a sá g i és p o litik a i v a ló s á g m e n n y isé g i é s fő le g m in ő sé g i v á l ­ to z á s a it is fig y e le m b e k e ll v e n n i. A sz o c ia lista é p íté s so rá n h a z á n k b a n le r a k tu k a sz o c ia liz m u s a la p ja it. S ezzel m e g te re m te ttü k a fe lté te le it a s z o c ia lista tá r s a d a lo m te ljes fe l é p íté s é n e k . A m e g te tt ú t á lta lá n o s tö rv é n y s z e rű s é g e in e k é s s a já to s s á g a in a k tö r té n e ti, tu d o m á n y o s e le m z é se n e m c s a k a tö r té n e ttu d o m á n y e lő tt á lló le h e tsé g e s fe l­ a d a t. d e eg y ik le g fo n to sa b b fe la d a t. A n é p i d e m o k rá c ia tö r té n e té n e k k u ta tá s a é s t a ­ p a s z ta la ta in a k fe ld o lg o z á sa m a m á r a z o n b a n n e m c s a k e lv ile g , d e g y a k o rla tila g is le ­ h e ts é g e s n e k te k in th e tő . E z t n e m u to lsó so rb a n é p p e n a z o k a m o n o g rá fiá k és ta n u l­ m á n y o k ig a z o ljá k , a m e ly e k az u tó b b i id ő b e n n á lu n k m e g je le n te k . A n é p i d e m o k rá c ia tö r té n e té rő l szóló ta n u lm á n y o k é s m o n o g rá fiá k s o r á b a n j e ­ le n tő s h e ly e t fo g la ln a k el a z o k a m u n k á k , a m e ly e k a fe ls z a b a d u lá s tö r té n e té t tá r g y a l­ já k . A „ M a g y a ro rsz á g fe ls z a b a d u lá s a ” c. m ű je le n te tte a té m a első á tfo g ó tu d o m á n y o s fe ld o lg o z á s á t.1 F e lö le li a h á b o rú k itö ré s e é s a sz o v je t c s a p a to k m a g y a r te r ü le tr e lé ­ p é se k ö z ö tti id ő sz a k o t, m a jd b e h a tó a n fo g la lk o z ik a fe ls z a b a d ító h a d m ű v e le te k m e g ­ in d u lá s á tó l az o rsz á g te lje s fe ls z a b a d u lá s á ig te r je d ő id ő s z a k k a l. Sőt. a m ű m á s o d ik 41 �k ia d á s á b a n m á r a n é p i d e m o k r a tik u s á ta la k u lá s tö r té n e té t is fe lv á z o lja rö v id e n . L é n y e g é b e n e h h e z a té m á h o z k a p c so ló d o tt „A fa s iz m u s b u k á s a M a g y a ro rsz á g o n ” c. m o n o g rá fia is, m e ly a m á s o d ik v ilá g h á b o rú d ö n tő f o r d u la tá t je le n tő s z tá lin g rá d i (V o lg o g rád — B. S.) c s a tá tó l tá r g y a lja az o rsz á g tö r té n e té t, k ü lö n ö s fig y e lm e t s z á n v a a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m é rle lő d é s é n e k , m a jd m e g in d u lá s á n a k . 2 Id e so ro l­ h a tó k to v á b b á azo k a m u n k á k is, m e ly e k a V ö rö s H a d s e re g m a g y a ro rsz á g i fe lsz a ­ b a d ító h a r c a it h a d tö r té n e ti sz e m p o n tb ó l ta n u lm á n y o z z á k . A té m á v a l k a p c s o la to s a n e ls ő so rb a n a fe ls z a b a d u lá s h a d tö r té n e ti fe ld o lg o z á sa , a m a g v a r a n tifa s is z tá k ré s z v é ­ te le a k ü lfö ld i e lle n á llá s i m o z g a lm a k b a n és e g y es m e g y é k , v á ro s o k fe ls z a b a d u lá s á n a k tö r té n e te ig é n y e l to v á b b i k u ta tá s o k a t. N ó g rá d m e g y e a z o n b a n s z in te e g y e d ü lá lló k iv é te lt je le n t, h isz e n a „N ó g rá d m e g y e g a z d a sá g i és tá r s a d a lm i h e ly z e te a fe ls z a b a ­ d u la s id e jé n , to v á b b á A sz o v je c s a p a to k fe ls z a b a d ító h a rc a i N ó g rá d m e g y e b e n ” és a „N ó g rá d i p a rtiz á n o k ” c. ta n u lm á n y m e g je le n é s é v'e l a f e la d a to t e té r e n a la p j á b a n v é v e m e g o ld o ttn a k le h e t te k in te n i.3 A z e lm ú lt é v e k so rá n e rő te lje s e n k ib o n ta k o z o tt a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k g az­ d a sá g i és ré s z b e n tá r s a d a lo m tö r té n e té n e k k u ta tá s a . A z e té r e n e lé r t e re d m é n y e k e t le g in k á b b „ Ú jjá é p íté s és a n a g y tő k e e lle n i h a rc M a g y a ro rsz á g o n ” és a „ M a g y a ro rsz á g g a z d a sá g a az első 3 év e s te r v id ő s z a k á b a n ” c. m o n o g rá fiá k s z e m lé lte tik .4 A z e lő b b i az ú jjá é p íté s , a tő k e fe ls z á m o lá s á b a á tn ö v ő k o rlá to z á s , a s ta b iliz á c ió t k ö v e tő é le tsz ín v o n a l a la k u lá s , v a la m in t a tő k e fe ls z á m o lá s á n a k b e te tő z é se és az ú jjá é p íté s i k o r ­ sz a k le z á ru lá s a a „ fo r d u la t é v é b e n ” k é rd é s e k e le m z é sé v e l á tfo g ó a n á b rá z o lja a f e ls z a b a d u lá s t k ö v e tő é v e k g a z d a sá g i fe jlő d é sé t, az u tó b b i az első h á ro m év e s te rv m e g v a ló s ítá s a p o litik a i é s g a z d a sá g i fe lté te le it, a te r v és a z á lla m o s ítá s o k ö ssz e fü g g é ­ sét, v a la m in t a n é p g a z d a sá g k ü lö n b ö z ő á g a in a k a fe jlő d é sé t s v é g ü l a m a g y a r t á r ­ sa d a lo m b a n , fő leg a m u n k á s o s z tá ly ö ss z e té te lé b e n , h e ly z e té b e n v é g b e m e n t v á lto z á so ­ k a t elem zi a te r v id ő s z a k á b a n . A m a g y a r g a z d a sá g fe jlő d é se tö r té n e té n e k eg y es fo n ­ to s á llo m á s a it, té n y e it ta n u m á n y o z z á k m é g a z e m líte tte k m e lle it „A z 1945— 46. é v i in flá c ió ” c. m o n o g rá fia é s szám o s, a té m á h o z k a p c so ló d ó fig y e le m re m é ltó ta n u l­ m á n y .5 Id e s o r o lh a tó k b iz o n y o s v o n a tk o z á s b a n a m a g y a r m ez ő g a z d a sá g , ille tv e a m ező g a zd aság i la k o ssá g tö r té n e té t tá r g y a ló o ly a n m ű v e k is, m i n t a „ F ö ld o s z tá s és a g rá r fe jlő d é s a m a g y a r n é p i d e m o k r á c iá b a n ”, „A z 1945-ös fö ld re fo r m ” és „A m a g y a r m e z ő g a zd aság fe jlő d é s é n e k 20 é v e ” stb . n a g y o b b lé le g z e tű ta n u lm á n y o k , a m e ly e k M a g y a ro rsz á g fö ld b irto k v is z o n y a in a k a fö ld o s z tá s t k ö v e tő g y ö k e re s á ta la k u lá s á t, a m e z ő g a zd aság i te rm e lé s fe jlő d é s é t, a m e z ő g a z d a sá g sz o c ia lista á ts z e rv e z é s é n e k első e re d m é n y e it m u t a tj á k b e .6 A z „ I p a r i m u n k á s s á g u n k ö ss z e té te lé n e k a la k u lá s a ” c. m u n k a é s a „ S z e rk e z e ti v á lto z á so k a m a g y a r m u n k á s o s z tá ly ö s s z e té te lé b e n ”, v a la m in t a „V á lto z á so k a m ező g a z d a sá g i n é p e ssé g s z á m á b a n é s s z e rk e z e té b e n M a g y a ro rsz á g o n ” c. ta n u lm á n y o k a m u n k á s o s z tá ly é s a p a ra s z ts á g lé ts z á m á n a k , ö ss z e té te lé n e k , a n y a g i és sz o ciális h e ly z e té n e k , m ű v e lts é g i s z ín v o n a lá n a k fe jlő d é s é t v iz s g á ljá k d ö n tő e n a n é p i d e m o k rá c ia első é v tiz e d é b e n .7 A la k o s sá g s z á m á n a k , o sz tá ly ta g o z ó d á sá n a k , a n y a g i h e ly z e té n e k és m ű v e lő d é si v is z o n y a in a k a la k u lá s á t a fe n tie k m e lle tt, e ls ő ­ s o rb a n a d e m o g rá fu so k tö b b , m o s t i t t n e m e m líte tt c ik k é s ta n u lm á n y k e re té b e n is tá r g y a ljá k . A fe n ti v á z la to s á tte k in té s b ő l is k itű n ő e n a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k g a z d a sá g - és tá r s a d a lo m tö r té n e té n e k k u ta t á s a te r é n a z e lé r t je le n tő s e re d m é n y e k a lá h ú z á s a m e lle tt in d o k o ltn a k lá ts z ik a fig y e lm e t fe lh ív n i a n e m is k e v é s id ő t és e rő fe s z íté s t ig é n y lő to v á b b i k u ta tá s o k r a . S ez v o n a tk o z ik a n é p g a z d a s á g m in d e n á g á r a a le g u to lsó m á s fé l é v tiz e d b e n , h a s o n ló a n a m u n k á s o s z tá ly és a m e z ő g a z d a sá g i 42 �la k o ssá g tö r té n e té re , ső t a m i az é rte lm is é g e t, v a la m in t a k ö z é p ré te g e k e t á lt a lá b a n ille ti a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k e g é sz é re . E z e n b e lü l k ü lö n ö s e n fo n to s le n n e a m e ző g a z d a sá g sz o c ia lista á tsz e rv e z é sé n e k , to v á b b á a d o lg o zó o sz tá ly o k , tá r s a d a lm i ré te g e k tu d a ti fe jlő d é s é n e k n a g y o b b fig y e lm e t s z e n te ln i. A m it m a az e m b e re k t u ­ d a tá b a n v é g b e m e n t v á lto z á s, f e jlő d é s tö rté n e ti tu d o m á n y o s s z á m b a v é te lé rő l el tu d u n k — a re n d e lk e z é s re á lló tö r té n e ti iro d a lo m a la p já n — m o n d a n i, a z o ly a n k e v é s, h o g y m é g k e z d e tn e k is c s a k tú lz á s o k tó l n e m m e n te s jó in d u la tta l le h e t fe lfo g n i. K o m o ly a n m é g a n n a k a fe lm é ré s é h e z se m fo g o tt h o z z á a tö r té n e ti k u ta tá s , h o g y a k o m m u n is ta m o zg alo m , ille tő le g a p á r t m e lle tt a tö b b i p á rto k , sz e rv e z e te k , in té z m é n y e k m it és h o g y a n v é g e z té k a z e m b e re k tu d a tá n a k fo r m á lá s á t, a z e lm ú lt k é t é v tiz e d b e n . A n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k p o litik a i tö r té n e té b e n — n e m sz o ru l k ü lö n in d o k o ­ lá s r a — k ie m e lk e d ő h e ly e t fo g la l e l a m u n k á s m o z g a lo m , s e z e n b e lü l is a k o m m u ­ n is ta m o z g alo m tö r té n e té n e k tu d o m á n y o s fe ld o lg o z á sa . A z e té r e n k if e jt e tt k u ta tó ­ m u n k a s ik e r e it fig y e le m re m é ltó ta n u lm á n y o k eg ész s o ra p é ld á z z a . A te lje s sé g ig é n y e n é lk ü l, in k á b b csa k a fe n ti m e g á lla p ítá s in d o k o lts á g á n a k a z é rz é k e lte té s é re , u ta ln é k o ly a n ta n u lm á n y o k r a , ille tő le g ta n u lm á n y k ö te tr e , m in t „A K o m m u n is ta P á r t sz ö v etség i p o litik á ja 1936— 1962”, „ T ö m e g m o z g a lm a k és p o litik a i k ü z d e lm e k B u d a ­ p e s te n ”, „ H a rc a m u n k á s o s z tá ly e g y sé g é é rt a fe ls z a b a d u lá s u t á n ”, „A k é t m u n k á s ­ p á r t e g y e sü lé se 1948-ban” , „A n é p i d e m o k rá c ia és a k o m m u n is ta p o litik a n é h á n y k é rd é s e a fe ls z a b a d u lá s u tá n ” , „A M a g y a r K o m m u n is ta P á r t é rte lm is é g i p o litik á já ­ n a k fe ls z a b a d u lá s u tá n i tö r té n e té b ő l”, „A m a g y a r tá r s a d a lo m o sz tá ly sz e rk e z e té n e k a la k u lá s a a sz o c ia liz m u s é p íté s é n e k k e z d e ti id ő s z a k á b a n é s az M D P p o litik á já n a k fő b b v o n a tk o z á s a i” s tb .8 T ö b b sz e m p o n tb ó l is a sz ó b a n fo rg ó té m a k ö ré b e s o r o lh a tó k a „ F ö ld m u n k á s és s z e g é n y p a ra s z t m o z g a lm a k M a g y a ro rsz á g o n ” c. k é t k ö te te s m ű 1945— 1948-as id ő ­ s z a k k a l fo g lalk o zó ré sz e , v a la m in t a „ N é p fro n t é s k o a líc ió M a g y a ro rs z á g o n ” c. m o ­ n o g rá f ia .9 A ta n u lm á n y o k v isz o n y la g o s b ő sé g e a z o n b a n n e m c s a k a tu d o m á n y o s f e l ­ a d a t so k o ld a lú s á g á ra és b o n y o lu lts á g á ra u ta l. d e a n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k eg é sz tö r té n e té n e k jö v ő b e n i k u ta tá s a sz e m p o n tjá b ó l is s ü r g e ti a m á r e lő k é s z ü le tb e n lé v ő „A m a g y a r fo r ra d a lm i m u n k á s m o z g a lo m tö r té n e te ” fe ls z a b a d u lá s u tá n i fe je z e té n e k , ille tő le g k ö te té n e k m e g je le n te té s é t. O ly a n , az ü zem i b iz o tts á g o k tö r té n e té t tá r g y a ló m u n k á k o n , m in t „A z ü z e m i b i­ z o ttsá g o k h a rc a a tő k é s te rm e lé s é s e lo sz t á s m u n k á s e lle n ő rz é s é n e k m e g v a ló s ítá s á é rt és k is z é le s íté s é é rt 1944— 1948.” . „A z ü zem i b iz o tts á g i r e n d s z e r k ia la k u lá s a é s a m u n ­ k á s e lle n ő rz é s m e g v a ló s u lá s á n a k k e z d e te ” , é s a m á r id é z e tt „ F ö ld m u n k á s és sz e g é n y ­ p a r a s z t m o z g a lm a k M a g y a ro rsz á g o n ” c. k ö te te n k ív ü l, lé n y e g é b e n n in c s e g y e tle n tu d o m á n y o s feld o lg o zás sem , a m e ly a m a g y a r sz a k s z e rv e z e ti m o z g a lo m tö r té n e té t tá r g y a ln á a fe ls z a b a d u lá s u tá n .10 P e d ig e té r e n a S z a k sz e rv e z e ti T a n á c s m e lle tt a z eg y es sz a k s z e rv e z e te k , ső t h e ly i sz e rv e z e te ik n e k a te v é k e n y sé g e s z in te k ín á lja a té m á t a k u ta tó n a k . A rró l m á r n e m is b e szélv e, h o g y a z ip a r i m u n k á s s á g és fö ld ­ m u n k á s o k sz a k s z e rv e z e te i m e lle tt a z é rte lm is é g i (p e d a d ó g u s, o rv o s, m é rn ö k stb .) s z a k s z e rv e z e te k tö r té n e té n e k ta n u lm á n y o z á s a k ü lö n is é rd e k lő d é s re ta r t h a t n a szám o t. A k o a líc ió s p á r to k tö r té n e te k u ta tá s á n a k m e g in d u lá s á t is c sa k a N e m z e ti P a ­ r a s z tp á r t tö r té n e té v e l fo g la lk o z ó ta n u lm á n y je lz i, d e h a so n ló a h e ly z e t az e lle n z é k : p á r to k tö r té n e té n e k fe ld o lg o z á s á t ille tő e n is, a h o l u g y a n c s a k e g y e tle n ta n u lm á n y t ta lá lu n k , a m e ly a „ D e m o k ra ta (B a ra n k o v ic s) N é p p á r t tö r té n e té h e z ” c ím m e l je le n t m e g .11 43 �A m a g y a r sz a k s z e rv e z e ti m o zg alo m fe ls z a b a d u lá s u tá n i tö r té n e té n e k é s a k o a ­ líciós-, v a la m in t e lle n z é k i p á rto k tö r té n e té n e k k u ta tá s á h o z k é p e s t n a g y o b b fig y e lm e t s z e n te lt a tö r té n e tír á s a n e m z e ti b iz o tts á g o k lé tr e jö tte k ö rü lm é n y e in e k és te v é k e n y ­ sé g é n e k fe ltá r á s á r a . A „ N é p m o z g a lo m és n e m z e ti b iz o tts á g o k ” c. m o n o g rá fia m e lle tt, a m e ly a n é p i m o z g a lm a k m a g y a ro rsz á g i k ib o n ta k o z á s á t, a n e m z e ti b iz o tts á g o k m ű ­ k ö d é s é t és s z e re p é t tá r g y a lja , m é g tö b b o ly a n ta n u lm á n n y a l is ta lá lk o z u n k a k ü lö n böző fo ly ó ira to k h a s á b ja in , a m e ly a n e m z e ti b iz o tts á g o k te v é k e n y sé g é v e l fo g la l­ k o z ik .12 E zek so rá b a n e m líth e tő „A n e m z e ti b iz o tts á g o k sz e re p e n é p i d e m o k ra tik u s fo r ra d a lm u n k b a n ”, „A n e m z e ti b iz o tts á g o k lé tr e jö tte é s jo g á llá s a 1944— 1945-ben” , „A B ih a r m eg y ei n e m z e ti b iz o tts á g o k s z e re p e a n é p i d e m o k r a tik u s f o r ra d a lo m b a n ” , „A n e m z e ti b iz o tts á g o k s z e re p e az é le t m e g in d u lá s á b a n G y ő r— M o so n m e g y é b e n ” c. ta n u lm á n y s tb .13 Id e s o ro ln á m m é g az „ A d a lé k o k a n e m z e ti és ü z e m i b iz o tts á g o k N ó g rá d m e g y e i te v é k e n y s é g é rő l” c. m u n k á t is, a m e ly fe lté tle n ü l ta r ta lm a s a b b n a g y o n is sz e ré n y e n m e g fo g a lm a z o tt c ím é n é l.4 A z e lő b b fe ls o ro lt írá so k , ső t az e m líte tt m o ­ n o g rá f ia is a z o n b a n c sa k a fe ls z a b a d u lá s u tá n i m á s fé l- k é t e sz te n d ő tö r té n e té t ö leli fel. A n e m z e ti b iz o tts á g o k to v á b b i ú tja , so rsa é s m a g á n a k a n é p fr o n t m o z g a lo m n a k a tö r té n e te lé n y e g é b e n m e g v ilá g íta tla n m a ra d . H a so n ló a n , ig e n m o s to h á n k e z e lt a tö r té n e ti k u ta tá s o k s z e m p o n tjá b ó l az ifjú sá g -, a n ő -, é s a b é k e m o z g a lo m m a g y a r o r­ szág i h e ly z e te , tö rté n e te . De n e m so k k a l jo b b a h e ly z e t a fe ls z a b a d u lá s u tá n i m a g y a r á lla m is á g tö rté n e té n e k k u ta tá s a és fe ld o lg o z á sa te r é n sem . N é h á n y id e s o ro lh a tó ta n u lm á n y o n , c ik k e n k ív ü l, m in t pl. „A z Id e ig le n e s N e m z e tg y ű lé s m e g a la k u lá s á n a k tö r té n e lm i je le n tő s é g e ”, „A k ö z tá rs a s á g m e g te re m té s e M a g y a ro rsz á g o n ” , „A m a g y a r n é p h a d s e re g m eg sz e rv e z é se és fe jlő d é se ” , „A fe g y v e rs z ü n e ti sz e rz ő d é stő l a sz o c ia lista h a d s e re g ig ” , „A z 1947. é v i o rsz á g g y ű lé si v á la s z tá s o k B u d a p e s te n ” , e g y e tle n m á s m o ­ n o g ra fik u s ig é n y ű fe ld o lg o z á s se m s z ü le te tt m é g .15 A n é p i d e m o k r a tik u s k o rm á n y z a t p o litik á já b a n sz á m o tte v ő h e ly e t fo g la lt el a m e g fe le lő v iszo n y k ia la k ítá s a a m a g y a ro rsz á g i e g y h á z a k k a l. E n n e k a tö r té n e té t e lem zi az „ E g y h áz é s á lla m 1945— 1950” c. m u n k a , a m e ly az á lla m és a k a to lik u s e g y h á z v is z o n y á n a k a la k u lá s á t tá r g y a lja 1945— 47 k ö z ö tt, m a jd b e m u ta tja az á lla m és e g y h á z e lv á la s z tá s á é rt, v a la m in t a m e g á lla p o d á s é rt fo ly ta to tt k ü z d e lm e t.15 Am íg a b e lp o litik a tö r té n e té n e k té m a k ö ré b ő l író d o tt m u n k á k e se té b e n — a fi­ g y e le m re m é ltó e re d m é n y e k e lism e ré se m e lle tt — a té m a v á la s z tá s k ie g y e n s ú ly o z a t­ la n s á g a és n e m e g y sz e r a m e g írá s sz ín v o n a la k ifo g á so lh a tó , a d d ig a n é p i d e m o k ra ­ tik u s k o rm á n y z a t k ü lp o litik á já n a k tö r té n e te n a p ja in k ig is ú g y sz ó lv á n te lje s e n a tö r ­ té n e ti k u ta tá s o k k ö ré n k ív ü l m a r a d t. A n é p i d e m o k r a tik u s re n d s z e r m ű v e lő d é si p o litik á ja tö r té n e té n e k , sz é le se b b e n a k u l t u r a tö r té n e té n e k k u ta tá s á t é s fe ld o lg o z á s á t „A k u ltu r á lis fo r ra d a lo m h ú s z e szte n d e je ” . „ A z eg y ség es á lla m i is k o la m e g te re m té s e ” . „ A z ú j k ö z é p is k o la i tö rté n e lm i ta n k ö n y v e in k rő l,, c. ta n u lm á n y o k m e lle tt c sa k to v á b b i c ik k e k je lz ik e d d ig e b b e n az az ig a z á n so k o ld a lú é s b o n y o lu lt p ro b lé m a - k ö rb e n .16 H isz e n a m ű v e lő d é si p o litik a m e lle tt az a n y a g i é s a sz e lle m i k u lt ú r a tö r té n e te k ü lö n - k ü lö n is re n d k ív ü l g a zd ag . G o n d o lju n k csa k az u tó b b i e s e té b e n az o k ta tá s ü g y -, a tu d o m á n y -, az iro d a lo m - é s a m ű v é sz e te k , a n é p m ű v e lé s, az id e o ló g ia - é s n e m u to lsó s o rb a n m a g á n a k a tö r té n e tír á s n a k a tö r té n e té re . A f e la d a t m e g o ld á s á t az se m k ö n n y íti, h o g y a H o rth y -k o rs z a k m ű v e lő d é s tö rté n e té n e k a m e g írá s a te r é n se m ju to ttu n k m ég e g y e lő re n a g y o n m esszire. 44 �N em v é le tle n ü l, m e g le p ő e n n a g y sz á m ú c ik k és ta n u lm á n y , ső t te r je d e lm e s m u n k a is fo g la lk o z ik a z 1956-os e lle n fo r ra d a lo m tö rté n e té v e l. E z e k eg y ré s z e k ö z v e tle n ü l a z e lle n fo r ra d a lo m le v e ré s é t k ö v e tő e n (1957— 5 8 -b an ) je le n t m e g p l. „ E lle n fo rra d a lo m M a g y a ro rsz á g o n 1956.”, „A m a g y a ro rsz á g i 1956 o k tó b e ri e lle n fo r ra d a lo m tö r té n e té n e k n é h á n y k é rd é s e ”, „N épi d e m o k r á c iá n k fe jlő d é se é s a z o k tó b e ri e lle n fo rra d a lo m ,,, a le g u tó b b i e sz te n d ő b e n p e d ig a „ K ik v o lta k , m it a k a r t a k ? ” és a z „ E lle n fo rra d a lo m M a g y a ro rsz á g o n 1956-ban”.17 A fe ls o ro lt m ű v e k f e ltá r já k a z e lle n fo r ra d a lo m elő z­ m é n y e it, k itö ré s é n e k o k a it, le fo ly á s á t és b e m u ta tjá k a n n a k k ü lfö ld i v is s z h a n g já t. M a g y a ro rsz á g fe ls z a b a d u lá s u tá n i tö r té n e té n e k fe ld o lg o z á s á b a n k ü lö n is e m líté s t é rd e m e l a h e ly tö rté n e tírá s . N e m c sa k re n d k ív ü li, n e m e g y sz e r tú lz á s o k a t is s e jte tő m e n n y isé g e , h a n e m k ü lö n ö s e n a z u tó b b i id ő b e n g a z d a g o d ó té m a v á la s z tá s a é s n ö v e k v ő ig é n y esség e m ia tt is A h e ly tö rté n e ti m u n k á k je le n tő s ré s z e v a la m ily e n tö r té n e lm i é v fo rd u ló h o z , k ie m e lk e d ő o rszág o s, v a g y h e ly i p o litik a i e se m é n y h e z k a p c so ló d ik . D e a m o n o g ra fik u s fe ld o lg o z á s s ik e r t i g é rő k is é rle te iv e l, ső t sz á m o tte v ő e re d m é n y e i­ v e l is ta lá k o z u n k . N e m e g y sz e r a z o n b a n c sa k a té m a u ta l a h e ly tö rté n e tre , m e r t a feld olgozás, a m e g írá s s z ín v o n a lá v a l m a g a a m ű m á r k ilé p a „ h a g y o m á n y o s” k e r e t­ b ő l. E z u tó b b i m e g á lla p ítá s , te rm é sz e te se n , e g y e n lő re c sa k a h e ly tö rté n e ti m u n k á k k is e b b ik h á n y a d á r a v o n a tk o z ta th a tó . N a g y o b b ik ré s z é t in k á b b a m ű f a ji b iz o n y ta la n ­ ság, a tö r té n e ti s ta tis z tik a i é s szo cio ló g iai m ó d s z e re k k e v e re d é s e je lle m z i. S őt, o ly k o r a fe ld o lg o z á st, e le m z é st a v issz a e m lé k e z é se k e g y sz e rű le írá s a , a s ta tis z tik a i a d a to k n a g y o n is v á z la to s, e se tle g e s m a g y a r á z a ta h e ly e tte s íti. A m é g m e g lé v ő fo g y a té k o ssá ­ g o k se m te h e tik a z o n b a n k é tsé g e ssé e lv ile g a z t a té n y t, h o g y a h e ly tö rté n e ti k u ta t á ­ so k fe lle n d ü lé s e é rté k e s h o z z á já ru lá s és se g ítsé g is e g y b e n a z á tfo g ó é s o rsz á g o s je lle g ű té m á k fe ld o lg o zásáh o z. M o st n e m é r in tv e e z e k n e k a m u n k á k n a k a h e ly i, s a ­ já to s s z e re p é t és je le n tő s é g é t. D e f e lv illa n tja a z t a le h e tő s é g e t is, h o g y a n le h e tn e to v á b b s z é le síte n i a tö r té n e tír ó k k ö ré t, s ezzel e g y ü tt a z t a f e la d a to t is, m e ly n e k m e g o ld á sa a tö rté n é s z e k o rsz á g o s s z e rv e ire h á ru l, a h e ly tö r té n e t k u ta tó in a k to v á b b ­ k é p z é se te ré n . A n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k tö r té n e té n e k e g y e s á g a z a ta ib a n m á r e lé r t e re d ­ m é n y e k re , ille tő le g ö n á lló k u ta tá s o k r a tá m a s z k o d v a k é s z ü lt el n é h á n y , a k o rs z a k tö r té n e té t á tfo g ó a n tá r g y a ló m ű . E zek k ö zé ta r to z ik „ M a g y a ro rsz á g tö r té n e te ” II. k ö ­ te té n e k a n é p i d e m o k rá c ia tö r té n e té t is m e rte tő fe je z e te és „A n é p i M a g y a ro rsz á g 15 é v e s fe jlő d é se ”, v a la m in t a m a g y a r m u n k á s m o z g a lo m fe ls z a b a d u lá s u tá n i tö r té n e té n e k p á r to k ta tá s i és e g y e te m i je g y z e te i, k ia d v á n y a i.18 A z u tó b b i é v e k b e n k ü lö n b ö z ő tu d o m á n y o s ü lé s e k k e re té b e n é s a fo ly ó ira to k h a s á b ja in sz é le sk ö rű v ita b o n ta k o z o tt k i a n é p i d e m o k r a tik u s f o r ra d a lo m fo g a lm á ró l, lé tre jö tté n e k fe lté te le irő l, je lle g é rő l é s sz a k a s z a iró l. A k ö z e l e g y é v tiz e d e fo ly ó v i t á t a k á rc s a k v á z la to s a n is is m e rte tn i, e g y rö v id lé le g z e tű c ik k k e re té b e n , sz e ré n y te le n sé g le n n e . A m ire v á lla lk o z h a to m az az, h o g y u ta lo k a fe n te b b e m líte tt p ro b lé m a - k ö r ir o d a lm á ra és n é h á n y v it a to t t k é rd é s s e l k a p c s o la to s a n rö v id e n is m e rte te m s a j á t á llá s ­ p o n to m a t. A nép i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m ró l a lk o to ttt fe lfo g á so k n a g y já b a n a k ö v e tk e z ő c s o p o rto k ra o s z th a tó k :19 A n é p i d e m o k r a tik u s fo rra d a lo m a sz o c ia lista fo r ra d a lo m e g y ik fo rm á ja , v á lf a ja . E b ­ b ő l k ii n d u lv a — a fe n ti á llá s p o n t k é p v is e lő i — a k ü lfö ld i h ó d ító k e lű z é s é t és a h e ly i f a ­ s is z tá k u r a lm á n a k m e g d ö n té sé t c sa k a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m e lő z m é n y é n e k te ­ k in tik . T e h á t — a m u n k a és a tő k e k ö z ö tti e lle n tm o n d á s t fe lo ld ó s z o c ia lista fe la d a to k o n 45 �k ív ü l — a fo r ra d a lm i á ta la k u lá s je lle g é t b e fo ly á so ló , ille tő le g m e g h a tá ro z ó m á s té n y e ­ z ő k k e l lé n y e g é b e n n e m sz á m o ln a k . A n é p i d e m o k r a tik u s f o r r a d a lm a t a sz o c ia lista f o r r a ­ d a lo m m a l e g y sz e rű e n a z o n o sító k n é z e té v e l sz m b e n á ll a z a z á llá s p o n t, a m e ly s z e r in t K ö zép - és D é lk e le t-E u ró p a n é p e in e k a m u n k á s o s z tá ly á lt a l v e z e te tt a n tifa s is z ta , n e m z e ti fe ls z a b a d ító h a r c a a m á s o d ik v iá g h á b o r ú id e jé n fo r ra d a lo m b a , m é g p e d ig n é p i d e m o k r a tik u s fo rra d a lo m b a m e n t á t. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m a z o n ­ b a n n e m a sz o c ia lista , h a n e m a d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m e g y ik s a já to s fo rm á ja , ille tő le g v á lf a ja v o lt. E z t az á llá s p o n to t a le g v ilá g o s a b b a n ta lá n I. I. U d a lc o v sz o v je t tö r té n é s z f e jte tte k i: „ A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m p o lilik a i g y ő z e lm é n e k e re d ­ m é n v e k é n t lé tr e jö tt a n é p d e m o k r a tik u s h a ta lm a , a m e ly o s z tá ly te rm é s z e té t te k in tv e lé n y e g é b e n a m u n k á s — p a r a s z t fo r ra d a lm i d e m o k r a tik u s d ik t a tú r a e g y ik fo rm á ja . E n n e k az ú j h a ta lo m n a k a lé tr e jö tte u tá n a z o n n a l k ib o n ta k o z ik a sz o c ia lista f o r r a ­ d a lo m b a v a ló á tn ö v é s fo ly a m a ta , m e g k e z d ő d ik a h a r c a te lje s h a ta lo m n a k a m u n k á s ­ o sz tá ly k e z é b e v a ló ö s s z p o n to s ítá s é rt.” 20 V é le m é n y ü n k s z e r in t — n a g y já b a n m e g ­ egy ező en K o n s z ta n ty in o v sz o v je t filo z ó fu ssa l és m á s sz e rz ő k k e l a té n y e k re á lis v iz s­ g á la tá n a k tü k r é b e n — a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m fo g a lm á t n e m le h e t le s z ű k í­ te n i a K ö zép - és D é lk e le t-E u ró p á b a n le z a jlo tt fo r ra d a lm i á ta la k u lá s első, k ö z v e tle n ü l a fe ls z a b a d u lá s t k ö v e tő id ő s z a k á ra . H e ly e se b b a z t k ite rje s z te n i a II. v ilá g h á b o rú k ö ­ v e tk e z té b e n lé tr e jö tt tö rté n e lm i fe lté te le k m e g h a tá ro z ta á tm e n e t eg ész id ő s z a k á ra a p r o l e tá r d ik ta t ú r a k iv ív á s á ig b e z á ró la g .21 A n é p i d e m o k r a tik u s fo rra d a lo m m e n e té ­ b e n a z o n b a n — a fo ly a m a t e g y sé g é n e k a lá h ú z á s a m e lle tt — k é t sz a k a s z t k ü lö n b ö z ­ te tü n k m eg. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m első s z a k a s z á b a n lé n y e g é b e n a p o lg á ri d e m o k ra ­ tik u s fo r ra d a lo m f e la d a ta it o ld o tta m eg, s c sa k fe jlő d é s é n e k m á s o d ik sz a k a s z á b a n k e r ü lte k tú ls ú ly b a a s z o c ia lista fo rra d a lo m c é lk itű z é se i. A fo rra d a lo m e lső s z a k a s z á t a m e g o ld á s ra v á ró a n tifa s is z ta é s a n tiim p e ria lis ta f e la d a to k m e lle tt az a k ö rü lm é n y is in d o k o lta , h o g y n e m é r te k m é g m e g a s z o c ia lista fo r ra d a lo m c é lk itű z é s e in e k m e g ­ v a ló s ítá s á ra a s z u b je k tív fe lté te le k . Id e is é rv é n y e s e k L e n in sz a v a i: ,.Az, h o g y a szo­ c ia liz m u s k é rd é s é b e n é s a sz o c ia liz m u sé rt fo ly ó h a rc b a n n in c s egység, n e m z á r ja ki a z a k a r a t e g y ség ét a d e m o k rá c ia k é rd é s e ib e n é s a k ö z tá r s a s á g é r t v a ló h a r c b a n .” 22 A d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m f e la d a ta in a k k ö v e tk e z e te s, ső t h e ly e n k é n t a n n a k k e r e te it tú llé p ő m e g v a ló sítá sa , v a g y m á s k ife je z é s se l é lv e az ú t r a d ik á lis a b b m e g tis z títá s a v is z o n t s e g íte tte a sz o c ia lista f o r ra d a lo m c é lk itű z é s é n e k m e g v a ló sítá sá h o z szü k sé g e s s z u b je k ív f e lté te le k lé tr e jö tté t is. A z a k ö rü lm é n y , h o g y a n é p i d e m o k r a tik u s f o r r a ­ d a lo m b é k é s k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt z a jlo tt le, le h e tő v é te t te a m u n k á s o s z tá ly s z á m á ra a d e m o k r á c iá é r t v ív o tt h a rc b a n k ik o v á c s o lt eg y ség , v a la m in t a p a ra s z ts á g g a l és m á s kö zép ré te g e k k e l k ia la k íto tt sz ö v e tsé g m e g s z ilá rd ítá s á t é s f e n n t a r t á s á t a sz o c ia lista c é lk itű z é s e k é rt v ív o tt h a r c b a n is. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m fo ly a m a to s a n e g y re ra d ik á lis a b b in té z k e d é s e k ré v é n ju t o tt e l első sz a k a s z á b ó l a m á so d ik b a , a m e ly u tó b b i le z á ru lá s á t a p r o l e tá r d ik ta tú r a k iv ív á s a je le n te tte . A k ét sz a k a sz a z o n b a n n e m v á l t é le se n k e tté , s ő t b iz o n y o s m é r té k b e n ö sszefo ­ n ó d o tt. E n n e k m e g fe le lő e n a m u n k á s o s z tá ly a tö rv é n y h o z ó és v é g re h a jtó h a ta lo m ­ n a k a z első sz a k a s z b a n lé tr e jö tt fo r m á it, k e r e te it a p r o le tá r d ik ta tú r a k iv ív á sá ig , ső t jó id e ig m ég a z u tá n se m c s e ré lte fe l ú ja k k a l, h a n e m fo ly a m a to s a n m á s t a r t a ­ lo m m a l tö ltö tte m e g a z o k a t. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m f e lté te le in e k lé tre jö tté rő l, k ib o n ta k o z á s á ró l és g y ő z e lm é rő l szó lv a k ü lö n ö s e n a z o k n a k a z o rs z á g o k n a k a z e se té b e n , — a h o l a fa s iz ­ 46 �m u s e lle n i h a r c a m á s o d ik v ilá g h á b o rú fo ly a m á n n e m n ő tt á t fe g y v e re s n e m z e ti fe lk e lé s b e — n e m r itk á n m é g a tá rs a d a lo m tu d o m á n y o k m a r x is ta m ű v e lő in e k k ö ré ­ b en is le h e t ta lá lk o z n i a z a k k o ri n e m z e tk ö z i h e ly z e te t és a S z o v je tú n ió s z e r e p é t n a g y ré s z t e g y o ld a lú a n é rté k e lő n é z e te k k e l. E zek s z e rin t, a n é p i d e m o k rá c iá k lé tr e jö t­ té b e n a n e m z e tk ö z i h e ly z e t k e d v e z ő a la k u lá s a já ts z o tta a k iz á ró la g o s, v a g y a le g ­ d ö n tő b b sz e re p e t. K é tsé g te le n , a k e d v e z ő n e m z e tk ö z i h e ly z e t b á rm e ly o rs z á g b a n le­ z a jlo tt, ille tő le g le z a jló fo r ra d a lo m g y ő z e lm é n e k n é lk ü lö z h e te tle n té n y e z ő je . Íg y v o lt e z a tö r té n e le m so rá n m in d ig és íg y v a n ez m a is .A N ag y O k tó b e ri S z o c ia lis ta F o r ­ ra d a lo m g y ő z e lm é n e k o k a iró l sz ó lv a L e n in is n e m e g y s z e r h a n g s ú ly o z ta a n e m z e tk ö z i h e ly z e t, s e z e n b e lü l a p r o le tá r in te r n a c io n a liz m u s re n d k ív ü l fo n to s sz e re p é t. K ü lö ­ n ö se n sz e m b e tű n ő a z o n b a n a n e m z e tk ö z i h e ly z e t, m in d e n e k e lő tt a S z o v je tú n ió s z e re p e a n é p i d e m o k r á c iá k lé tr e jö tté b e n és m e g s z ilá rd ítá s á b a n . A S z o v je tú n ió a fa s iz m u s e rő in e k sz é tz ú z á sá v a l g y ö k e re se n m e g v á lto z ta tta a n e m z e tk ö z i e rő v isz o n y o ­ k a t és a fa siz m u s e lle n h a rc o ló n é p e k s z á m á ra k e d v e z ő le h e tő sé g e t te r e m te tt a h h o z , h o g y a z o k ú ja b b ré s e k e t ü ss e n e k a n e m z e tk ö z i im p e ria liz m u s re n d s z e ré n . A V örös H a d s e re g je le n lé te te lje s e n k iz á r ta to v á b b á a n n a k le h e tő sé g é t, h o g y K ö z é p - és D é lk e le t-E u ró p a fe ls z a b a d íto tt o rs z á g a ib a n a b e lső re a k c ió s e rő k a z im p e ria lis ta h a ta lm a k tá m o g a tá s á v a l p o lg á r h á b o rú t r o b b a n ts a n a k k i, s v ég ü l, d e n e m u to ls ó s o r­ b a n a S z o v je tú n ió a fa s is z ta e ln y o m á s a ló l fe ls z a b a d u lt n é p e k e t m e ssz e m e n ő d ip ­ lo m á c ia i és a n y a g i tá m o g a tá s b a n is ré s z e síte tte . A S z o v je tú n ió á lta l n y ú jto tt le h e tő ­ ség g el a z o n b a n c s a k a z o k a z o rsz á g o k tu d ta k é ln i, s c sa k a z o k a n é p e k lé p te k a t á r ­ sa d a lm i h a la d á s ú tjá r a , a h o l e r r e a b e lső f e lté te le k is m e g v o lta k , ille tő le g m e g te ­ re m tő d te k . B u lg á riá b a n , J u g o s z lá v iá b a n és m á s o rs z á g o k b a n a fa s iz m u s e lle n i h a rc m é g a m á s o d ik v ilá g h á b o rú fo ly a m á n o ly a n fe g y v e re s n e m z e ti e lle n á llá s i m o z g a ­ lo m m á fe jlő d ö tt, a m e lv n é p i d e m o k r a tik u s f o r ra d a lo m b a m e n t á t. B izo n y o s fo k ig m á s v o lt a z o n b a n a h e ly z e t o tt — p l. M a g y a ro rsz á g o n — , a h o l a fa s iz m u s e lle n i h a r c n e m ju t o tt e l a z e lő b b e m líte tt sz ín v o n a lra . E lső s o rb a n a z ily e n e s e te k re h i­ v a tk o z v a ig y e k e z n e k a n e m z e tk ö z i im p e ria liz m u s k é p v is e lő i a S z o v je tú n ió t a „ f o r r a ­ d a lo m e x p o r t”- j á v a l m e g rá g a lm a z n i. A z ily e n r á g a lm a k a z o n b a n m in d ez id e ig b i­ z o n y ítá s n é lk ü l m a r a d ta k és m a r a d n a k , h isz e n a „ fo rra d a lo m e x p o r t”- j á n a k e g y e tle n p é ld á já t se m is m e ri a tö rté n e le m . E zzel sz e m b e n sz á m o s e s e té t is m e r jü k a z „ e lle n ­ f o r r a d a lom e x p o r t”- j á n a k . G o n d o lju n k c sa k a M a g y a r T a n á c s k ö z tá rs a s á g m e g d ö n ­ té s é re és a H o rth y -fa s iz m u s u r a lo m r a ju t ta tá s á r a , K u b a á lla n d ó a m e r ik a i k a to n a i fe n y e g e té sé re . D é l-A m e rik á b a n és m á s u tt k ü lső se g ítsé g g e l h a ta lo m r a k e r ü l t re a k c ió s tisz ti ju n tá k e se te ire , és n e m u to lsó s o r b a n a z U S A v ie tn a m i h á b o rú s k a la n d já r a . N y ilv á n a z é r t e sik o ly a n so k szó a z im p e ria lis ta iro d a lo m b a n és s a jtó b a n a „ fo r ra ­ d a lo m e x p o r t”- já ró l, m e r t ig a z o ln i s z e r e tn é k s a j á t k ö z v é le m é n y ü k e lő tt is a z e lle n fo r ra d a lo m n ag y o n is g y a k ra n e lő fo rd u ló „ e x p o rt”- já t. E k é rd é s e k b e n is h a tá r o z o tt és e g y é rte lm ű á llá s fo g la lá s t je le n te tt a k o m m u n is ta és m u n k á s p á r to k 1960-as „N y ila t­ k o z a t” -a, a m e ly leszö g ez te : „M in d e n o rsz á g n é p é n e k e lid e g e n íth e te tle n jo g a , h o g y a z e g y ik v a g y m á s ik tá r s a d a lm i re n d s z e r m e lle tt d ö n tsö n . A sz o c ia lista f o r r a d a lm a t n e m le h e t im p o rtá ln i, n e m k é n y s z e ríth e tő k i k ív ü lrő l. A sz o c ia lista fo rra d a lo m m in d e n o rsz á g b első fe jlő d é sé n e k , s a b e n n e m e g lé v ő tá r s a d a lm i e lle n té te k v ég ső k ié le z ő d é sé n e k e re d m é n y e . A k o m m u n is ta p á r to k a m a rx iz m u s — le n in iz m u s t a n í­ tá s a a la p já n m in d ig e lle n e z té k a fo r ra d a lo m e x p o rtjá t. E g y sz e rsm in d e ré ly e se n h a rc o ln a k a z e lle n fo r ra d a lo m im p e ria lis ta e x p o r tja e lle n .” 23 A fe g y v e re s n e m z e ti e lle n á llá s h iá n y a m i a tt a z o n b a n n e m eg y m a r x is ta t á r s a ­ d a lo m tu d ó s is e g y o ld a lú , h ib á s k ö v e tk e z te té s e k re j u t a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m 47 �g y ő z e lm é n e k k é rd é s e it ille tő e n . A n é p d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m k é rd é s e i k ö r ü l k i­ a la k u l t v itá b a n , n e m v é le tle n ü l, a f o r ra d a lo m f e lté te le in e k m e g lé té t v ita ttá k itth o n is e lső so rb a n . 1958-ban a T ö rté n e lm i M u n k a k ö z ö ssé g ü lé sé n B a lá z s B é la : „A k ö z é p ­ ré te g e k sz e re p e tá r s a d a lm u n k fe jlő d é sé b e n ” c. k ö n y v é n e k v itá já n , m a g a a sz e rz ő a n n a k a v é le m é n y é n e k a d o tt h a n g o tt, h o g y „ E u ró p a szám o s, a n é m e te k á lt a l m e g ­ s z á llt o rs z á g á b a n a II. v ilá g h á b o rú v é g é n b e k ö v e tk e z e tt f o r ra d a lm i v á l s á g . . .M a g y a r­ o rszág o n n e m é rle lő d ö tt m e g . . . A z o b je k tív és s z u b je k tív f e lté te le k ta lá lk o z á s a n é lk ü l fo r ra d a lm i h e ly z e t n e m jö h e t lé tr e .”24 B a lá z s B é la á ll á s p o n tjá t k é p v is e lte L ac z k ó M ik ló s is, a k i u g y a n c s a k e lv e te tte K o ro m M ih á ly n a k az o n , g a z d a g tö r té ­ n e lm i té n y a n y a g g a l b iz o n y íto tt n é z e té t, h o g y „ . . .a m á s o d ik v ilá g h á b o rú v é g é re , M a g y a ro rs z á g n a k a S z o v je t H a d se re g á lt a l tö r té n t fe ls z a b a d ítá s a id e jé re , a k e d v e z ő k ü ls ő fe lté te le k k e l p á rh u z a m o s a n , h a z á n k b a n is lé tr e jö tte k a fo r ra d a lo m b e lső o b ­ je k tív és s z u b je k tív fe lté te le i.” 25 N é h á n y é v v e l k é ső b b S íp o s J á n o s : „A n é p i d e m o k ­ r a tik u s fo r ra d a lo m m a g y a ro rsz á g i sa já to ss á g a ih o z . H o z z á sz ó lá s n é h á n y v itá s k é r ­ d é sh e z ” c. ta n u lm á n y a e le v e n íte tte fe l a fo r ra d a lo m fe lté te le in e k h iá n y á r ó l szó ló k o rá b b i n é z e te k e t.26 A fe n te b b e m líte tt sz e rz ő k á lt a l k if e jte tt á llá s p o n to k k é s z te tn e k a r r a , h o g y a fo rra d a lo m é rle lő d é s é n e k é s m a g y a ro rsz á g i k ib o n ta k o z á s á n a k n e m z e tk ö z i és b első h a z a i e g y ü tth a tó it v a la m iv e l ré s z le te s e b b e n v e g y ü k sz e m ü g y re . A h á b o rú fo r d u la ta , a V ö rö s H a d s e re g g y ő zelm ei, k ü lö n ö s e n a v o lg a i c sa ta , a v ilá g n é p e in e k fa siz m u s e lle n e s h a rc a , az E u ró p a -s z e rte e rő sö d ő fe g y v e re s e lle n á llá s i m o zg alo m , a fa s s is z tá k im m á ro n vég ső v e re s é g é n e k k ira jz o ló d ó k ö rv o n a la i e g y re n a g y o b b h a tá s t g y a k o ro lta k m in d a m a g v a r u ra lk o d ó o sz tá ly o k ra , m in d a d o lg o zó tö m e g e k re . S ez a h a tá s m é g c sa k fo k o zó d o tt, m in é l k ö z e le b b k e r ü l t a f r o n t a z o rsz á g h a tá ra ih o z . A h á b o rú s v e re s é g a z u ra lk o d ó o s z tá ly o k a t is m in d g y o rs a b b a n s o d o rta a v á ls á g felé. E n n e k k ife je z ő i a K á lla y - k o rm á n y h in ta p o litik á ja , a z u ra lk o d ó o sz tá ly o k p o litik a i e g y ség én ek m in d s z e m m e llá th a tó b b k iu g r á s i k is é r le te i és a z o k c ső d je c sa k n ö v e lte a v á ls á g -je le n s é g e k e t. A v é g ső v e re s é g k ü sz ö b é n a h itle r i N é m e to rsz á g le g ­ szélső ség eseb b , n y ílt ü g y n ö k sé g é n e k , S z á la si c s o p o r tjá n a k u r a lo m r a ju tá s a , a n y ila s h o rd á k le p le z e tle n fa s is z ta te r r o r j a a z u ra lk o d ó k ö rö k g y e n g e sé g é t is é rz é k e lte tte : a z u r a lk o d ó o sz tá ly o k k é p te le n e k v o lta k a ré g i eszk ö z ö k k e l, a ré g i m ó d o n a h a ta lm a t g y a k o ro ln i.27 A h á b o rú te rh e i, a m e ly e k k iz á ró la g a d o lg o zó tö m e g e k re n e h e z e d te k , e g y re e l­ v is e lh e te tle n e b b e k le tte k . A b e sz o lg á lta tá s, a re k v irá lá s o k , a z a d ó k , a z é le lm e z é si n e ­ h é z sé g e k és a p é n z in flá ló d á s a m e lle tt a m e g s z á llá ssa l já r ó n ö v e k v ő te r r o r , a n é m e t és m a g y a r fa s is z tá k e rő s z a k o sk o d á sa i fo k o z tá k a z e lé g e d e tle n s é g e t a, d o lg o zó tö ­ m e g e k s o ra ib a n . A z e lé g e d e tle n s é g k ü lö n ö s e n 1944 m á s o d ik fe lé tő l m á r e g y re e rő ­ sö d ő e lle n á llá s b a n is k ife je z é s re ju to tt. A d o lgozó tö m e g e k h á b o rú e lle n e s , a n t i ­ fa s is z ta h a r c a m e g le h e tő s e n sz é le s s k á lá n m o z g o tt; a b e s z o lg á lta tá s a ló li k ib ú v á s tó l, az a d ó fiz e té s m e g ta g a d á s á tó l, a te rm e lé s s z a b o tá lá s á n , a b e h ív á s i p a ra n c s o k v é g re ­ h a jtá s á n a k m e g ta g a d á s á n , a h a d s e re g b e n fe llé p ő tö m e g e s d e z e rtá lá s o n k e re s z tü l — a n é p i e lle n á llá s le g f e jle tte b b f o r m á ja k é n t — a p a rtiz á n m o z g a lo m ig , a n y ílt fe g y v e re s h a rc ig . 1944 m á s o d ik fe lé b e n , te h á t a n e m z e tk ö z i, b e lp o litik a i k a to n a i té n y e z ő k e g y ü tte s h a tá s á r a m e g g y o rs u lt a z o k n a k a f e lté te le k n e k a z é rle lő d é se , a m e ly e k e t L e n in így je lle m z e tt: „A z u ra lk o d ó o sz tá ly o k s z á m á ra le h e te tle n n é v á lt u r a lm u k v á lto z a tla n fo rm á b a n v a ló f e n n ta r tá s a ; a » fe lső ré te g e k « v a la m ily e n v á ls á g g a l k ü z d en e k , a z 48 �u ra lk o d ó o sz tá ly o k p o litik á ja v á ls á g b a ju to tt, s e n n e k k ö v e tk e z té b e n ré s tá m a d , a m e ly e n á tt ö r a z e ln y o m o tt o sz tá ly o k e lé g e d e tle n s é g e és fo rro n g á s a .” D e L e n in m i n d já r t a r r a is n y o m a té k o s a n fe lh ív ja a fig y e lm e t, h o g y „ n e m m in d e n fo r ra d a lm i h e ly zet, h a n e m c sa k o ly a n h e ly z e t v e z e t f o r ra d a lo m ra , a m ik o r a fe n te b b fe ls o ro lt o b ­ je k tív v á lto z á so k h o z m ég eg y s z u b je k tív té n y e z ő is h o z z á já ru l, v a g y is, a m ik o r a f o r ra d a lm i o sz tá ly f o r r a d a lm i tö m e g a k c ió k ra k é p e s, s e tö m e g a k c ió k e lé g e rő se k , h o g y a ré g i k o r m á n y h a ta lm a t s z é ttö rjé k . . .”28 M in t fe n te b b is lá th a tó a s z u b je k tív té n y e z ő n e k e g y es e le m e i m e g v o lta k , d e a z o k n a k a h e ly z e t m e g k ív á n ta sz ín v o n a la m é g tá v o lró l se m v o lt k ie lé g ítő . K ü lö n ö ­ se n v o n a tk o z ik ez a le g fő b b s z u b je k tív té n y e z ő re — a k o m m u n is ta m o z g a lo m á ll a ­ p o tá ra . A H o rth y -fa s iz m u s n e g y e d sz á z a d o s u r a lm a a le g s ú ly o sa b b c s a p á s o k a t a m u n k á s o s z tá ly ra és a n n a k fo r ra d a lm i p á r t j á r a m é rte . E n n e k e lle n é re a k o m m u n is tá k m in d v é g ig a z első s o ro k b a n é s a le g k ö v e tk e z e te s e b b e n h a r c o lta k a fa s iz m u s és a h á b o rú e llen . A z ille g á lis k o m m u n is ta p á r t d o lg o z ta k i a fa s iz m u s e lle n i h a rc és a z ú jjá s z ü le té s p ro g r a m já t. E z n ö v e lte a k o m m u n is tá k te k in té ly é t és e rő s íte tte i r á n tu k a ro k o n s z e n v e t. A sú ly o s v é rv e sz te sé g e k , a z ille g a litá s n e ­ h é z k ö rü lm é n y e i a z o n b a n te té z v e az e lle n z é k i p á r to k v e z e té sé b e n é rv é n y e ­ sü lő k o m m u n is ta -e lle n e s sé g g e l, e g y re sú ly o sa b b a k a d á ly o k a t g ö rd íte tte k a k o m m u ­ n is tá k le g á lis te v é k e n y s é g é n e k a z ú tjá b a . A n é m e t m e g s z á llá s p e d ig m e g fo s z to tta a fo r ra d a lm i e rő k e t m é g e ttő l a s z ű k k ö rű le h e tő sé g tő l is. B á r a h a r c fe lté te le i r e n d k ív ü li m ó d o n m e g n e h e z e d te k , m é g is a z e ln y o m á s fo ­ k o z ó d á sá n a k , a f r o n t k ö z e le d é sé n e k h a tá s á r a a z e d d ig in g a d o z ó b a lo ld a li e rő k so ­ r a ib a n m e g g y o rs u lt a z e rje d é s, n ö v e k e d e tt a k é sz s é g ü k a k o m m u n is tá k k a l v a ló ö ssze­ fo g á sra . A k o m m u n is ta p á r t k ö z re a d o tt p r o g r a m ja és fo k o z ó d ó sz e rv e z ő te v é k e n y ­ sé g e je g y é b e n s z ü le tik m e g a k é t m u n k á s p á r t ak c ió e g y sé g e . E z v á lt k iin d u ló p o n tj á v á a z a n tifa s is z ta e rő k g y o rs a b b ü te m ű tö m ö ríté sé n e k , m e ly m o z g a lo m a M a g y a r F r o n t m e g a la k ítá s á b a n ö ltö tt sz e rv e z e ti fo rm á t. A fo r ra d a lo m o b je k tív és s z u b je k tív fe l­ té te le i te h á t é rle lő d te k , a so k te h e r té te l m ia tt a z o n b a n a s z o v je t h a d s e re g M a g v a r­ o rs z á gr a lé p é s e e lő tt n e m tu d ta k e g y ség es n e m z e ti e lle n á llá s i m o z g a lo m b a á tn ő n i. A z é rle lő d ő f o r ra d a lo m m e g in d u lá s á h o z a d ö n tő lö k é s t a z o rs z á g n a k a s z o v je t h a d ­ se re g á lta l tö r té n ő fe ls z a b a d ítá s a a d ta m eg. A f o r ra d a lo m a z o n b a n m é g s e m a z o rsz á g fe ls z a b a d u lá s á n a k e g y sz e rű fü g g v é n y e k é n t b o n ta k o z o tt k i. E lső s o rb a n a z o rsz á g m u n k á s la k ta te r ü le te in és fo r ra d a lm i h a g y o m á n y o k k a l re n d e lk e z ő sz e g é n y paraszti v id é k e in , m in d e n e k e lő tt a z o rsz á g k e le ti fe lé b e n a h o l a z o b je k tív és s z u b je k tív f e l­ té te le k m a g a s a b b f o k r a ju to tta k , a k o m m u n is ta p á r t á lta l v e z e te tt tö m e g m o z g a lo m ú tj á n m e g in d u lt a n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m m é g a fe ls z a b a d u lá s fo ly a m á n , v ag y is m ie lő tt a V ö rö s H a d s e re g a z o rs z á g eg ész te r ü le t é t f e ls z a b a d íto tta v o ln a . A sz é le sk ö rű tö m e g m o z g a lm o n a la p u ló f o r ra d a lm i á ta la k u lá s n a k sz e rv e i v o lta k a k ü lö n b ö z ő s z in tű és re n d e lte té s ű n é p i b iz o tts á g o k . F ő je lle m v o n á s u k a z v o lt, h o g y a sz é tz ú z o tt á lla m g é p e z e t h e ly é b e lé p v e á lla m i fe la d a to k a t, tá r s a d a lm i m o z g ó sítá s ú tj á n m e g o ld v a , m e g te re m te tté k a z ú j n é p i á lla m h a ta lo m é s ig a z g a tá s a la p ja it. E r r e é p ü lt a k o m m u n is ta p á r t p r o g r a m já t m a g á é v á te v ő Id e ig le n e s N e m z e tg y ű lé s és k o rm á n y m u n k á s s á g a . M in d e z e lk é p z e lh e te tle n l e t t v o ln a , h a a tö r té n e le m a B a lá z s B é la, L ac z k ó M ik ló s és S íp o s J á n o s á lta l v á z o lt u t a t k ö v e ti, h o g y t. i . a fe ls z a b a d u lá s id e jé re a n é p i d e m o k ra tik u s f o r ra d a lo m n a k a z o b je k tív fe lté te le i s e m é r te k m e g M ag y aro rszág o n . A n é p i d e m o k r a tik u s f o r ra d a lo m n a k a z eg ész o rs z á g o t e g y k é n t és e g y s z e rre á t ­ h a tó tö re tle n k ib o n ta k o z á s á ró l m é g se m b e s z é lh e tü n k . V é le m é n y ü n k szer in t u g y a n is 4 49 �f ő k é n t a D u n á n tú lo n , a h o l a V ö rö s H a d s e re g e lő l m e n e k ü lő re a k c ió „ö sszezsú fo ló ­ d o tt”, a h o l a V o lk s b u n d n a k s m á s fa s is z ta sz e rv e z e te k n e k , v a la m in t a k a to lik u s e g y h á z n a k b e fo ly á sa a le g e rő se b b v o lt, a fo r ra d a lm i fe jlő d é s le la s s u lt. E z k ife je z é s re j u t o tt a k o m m u n is ta p á r t s z e rv e z e te in e k a la c s o n y a b b lé ts z á m á b a n , a n e m z e ti b iz o tt­ sá g o k ö ssz e té te lé b e n , a tö m e g a k c ió k g y e n g e sé g é b e n . D e m u ta tk o z o tt a D u n á n tú l v i­ szo n y la g o s e lm a ra d á s a a z 1945. é v i n e m z e tg y ű lé s i v á la s z tá s o k o n is. A z a té n y a z o n b a n , h o g y lé tr e jö tt a m u n k á s - p a r a s z t d e m o k r a tik u s d ik ta tú r a fu n k c ió it m e g v a ló ­ s ító k ö z p o n ti h a ta lo m , a m e ly a z o rs z á g je le n tő s ré sz é n v isz o n y la g széles tö m e g b á z is ra tá m a s z k o d h a to tt, le h e tő v é te tte a fo r ra d a lm i fe jlő d é s tá m o g a tá s á t, „ fe lü lrő l” is, jó l­ le h e t a re n d e le te k h a té k o n y s á g a ig e n e lté rő v o lt. E z a k ö z p o n ti h a ta lo m a f e ls z a ­ b a d u lá s u tá n b e lső e lle n tm o n d á s a i e lle n é re is lé n y e g é b e n k ite r je s z te tte a f o r ra d a lm i v ív m á n y o k a t a z eg ész o rsz á g te r ü le té r e és m e g g y o rs íto tta a z o k á tü lte té s é t a z é le tb e . A f e n tie k k e l ö ss z h a n g b a n s z ü le tte k m e g a n é p i b iz o tts á g o k m ű k ö d é s é t tö rv é n y e s ítő re n d e le te k , a k ö z p o n ti sz e rv e k — m in d e n e k é lő tt a z á lla m ig a z g a tá s — s z e rv e z e té t és sz e m é ly i ö s s z e té te lé t m ó d o sító in té z k e d é s e k (igazoló b iz o tts á g o k lé tre h o z á s a , c se n d ­ ő rség , re n d ő rs é g fe lo sz la tá sa , n é p b író s á g o k f e lá llítá s a stb .). A z o s z tá ly h a rc m e n e ­ té b e n , a f o r ra d a lm i c é lk itű z é s e k m e g v a ló sítá sa fo ly a m á n a z „ a lu lró l” és „ fe lü lrő l” v ív o tt h a r c k o m b in á lá s á n a k a r á n y a id ő rő l id ő re v á lto z o tt, d e a n é p i d e m o k ra tik u s fo r ra d a lo m v é g h e z v ite le s o rá n m in d v é g ig a le g je lle m z ő b b h a rc i fo rm a m a r a d t. Ily m ó d o n v a ló s u lt m e g a fö ld re fo rm , a n e m z e tg a z d a sá g m u n k á s v e z e té s s e l tö r té n ő ú j j á ­ ép íté se , a d e m o k r a tik u s á lla m h a ta lm i s z e rv e k lé tre h o z á s a . E z a ra d ik á lis f o r ra d a lm i m ó d s z e r je lle m e z te o rsz á g o sa n k is e b b -n a g y o b b m é r té k b e n a tá r s a d a lm i v iszo n y o k á ta la k ítá s á n a k m in d e n te r ü le té t. A n é p i d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m to v á b b i fe jlő d é si ú tj á n a k elem z é se , ta r ta lm á n a k és je lle g é n e k é rté k e lé s e , m e g i té lé se k ö r ü l n e m k is e b b v itá k b o n ta k o z ta k k i. A z t is m o n d h a tn á n k , h o g y a z egységes, a v é g le g e sn e k m o n d h a tó á llá s p o n t k ia la k ítá s á tó l e g y e n lő re i t t m é g m essz e b b ta r tu n k . E z a k ö rü lm é n y c s a k a lá h ú z z a a to v á b b i k u ta ­ tá so k , a tö r té n e lm i v a ló s á g m é g te lje s e b b f e ltá r á s á n a k sz ü k ség esség ét. JE G Y Z E T E K 1. N em es Dezső: M agyarország felszabadulása. S zikra, Bp. 1955. 256. 1. 2. K orom M ihály: A fasizm us b u k á sa M agyarországon. K ossuth K önyvkiadó, Bp. 1961. 266 1. 3. Ja k a b S ándor: N ógrád m egye gazdasági és tá rsa d a lm i h ely zete a felszabadulás idején. H ad tö rtén eti K özlem ények, 1967. XIV. évf. 638—644. 1. D. F. Loza: A szovjet csapatok felszabadító harcai N ógrád m egyében (1944. decem ber). H ad tö rtén eti K özlem ények, 1967. XIV. évf. 587-638. 1. Szom széd Im re: N ógrádi p artiz á n o k N ógrád m egyei M úzeum ok igazgatósága, B alassa­ gyarm at, 1964. 77 1. 4. B erend T. Iv án : Ű jjá é p íté s és a n agytőke ellen i h a rc M agyarországon. 1945—1948. Közg. és Jogi K. Bp. 1962. 407 1. R ánki G yörgy: M agyarország gazdasága az első 3 éves te rv id ő szakában (1947-1949). Közg. és Jogi K. Bp. 1963. 427 1. 5. A usch S ándor: Az 1945—1946. évi in fláció és stabilizáció. K ossuth K. Bp. 1958. 189. 1. 50 �6. Szakács S ándor: Földosztás és a g rárfejlő d és a m agy ar népi dem okráciában. Kózg. és Jogi K. Bp. 1964. 175 1. M. Som lyai M agda: Az 1945-ös földreform . F ö ld refo rm 1945. K ossuth K. Bp. 1965. 7— 135. L E rdei F eren c: A m ag y ar m ezőgazdaság fejlő d ésén ek 20 éve. 20 ÉV. T an u lm án y o k a szocialista M agyarország tö rtén etéb ő l. K o ssu th K. Bp. 1964. 105—166. 1. 7. L ackó M iklós: Ip a ri m u n k ásság u n k összetételén ek ala k u lá sa 1867—1949. K ossuth K. Bp. 1961. 201 1. L ackó M iklós: S zerkezeti v áltozások a m ag y ar m u n k áso sztály összetételében. 20 ÉV. T anulm ányok a szocialista M agyarország tö rtén etéb ő l. K o ssu th K. Bp. 75—105. 1. O rbán S ándor: V áltozások a m ezőgazdasági népesség szám ában és szerk ezetéb en M a­ gyarországon. 20 ÉV. T anulm ányok a szocialista M agyarország tö rtén etéb ő l. K ossuth K. Bp. 1964. 167-233. 1. 8. A K om m unista P á rt szövetségi p o litik á ja 1936—1962. K ossuth K. Bp. 1966. 316 1. S ágvári Á gnes: Töm egm ozgalm ak és p o litik ai küzd elm ek B u d ap esten 1945-1947. K ossuth B p. 1964. 327 1. S án th a Ilona: H arc a m ag y ar m u n k áso sztály egységéért a felszab ad u lás u tán . T á rsa­ dalm i Szem le. 1960. XV. évf. 4. sz. 41. 1. S ánth a Ilona: A k ét m u n k á sp á rt egyesülése 1948-ban. K ossuth K. Bp. 1962. 116 1. Szabó B álint: A népi dem okrácia és a k o m m u n ista p o litik a n éh án y k é rd ése a felsza­ b ad u lás u tán. V alóság. 1965. 7. sz. 74—82. 1. B alogh S ándor: A M agyar K om m unista P á rt értelm iségi p o litik á já n a k felszabadulás u tán i történetéből. Századok. 1965. 99. évf. 3. sz. 458—484. 1. Z silák A ndrás: A m ag y ar társad alo m osztály szerk ezetén ek ala k u lá sa a szocializm us ép ítésén ek kezdeti idő szak áb an és az M DP. p o litik á já n a k főbb vonásai (1949-1956) P á rttö rté n e ti K özlem ények. 1965. X I. évf. 4. sz. 47. 1. 9. Föld m unkás és szegén y p araszt m ozgalm ak M agyarországon 1848—1948. T áncsics K. Bp 1962. II. k ö tet 1030-1038. 1. Ságvári Á gnes: N ép fro n t és koalíció M agyarországon 1936-1948. K ossuth K Bp 1967 306 1. 10. Rácz B éla—S tra sse n re ite r E rzsébet: Az üzem i bizottságok harca a tőkés term elés és elosztás m unkásellen ő rzésén ek m eg v aló sításáért és kiszélesítéséért. 1944—1948. P á rttö r­ té n eti K özlem ények. 1965. X I . évf. 1. sz. 132—161. 1. S tra sse n re ite r E rzsébet: Az üzem i bizottsági ren d sz e r k iala k u lá sa és a m u n k ásellen ő r­ zés m egvalósulásának kezdete. (1944. október-1945. m ájus). P á rttö rté n e ti K özlem ények 1963. IX. éf. 4. sz. 3-28. 1. 11. O rbán S ándor: A D em o k rata (B rankovics) N ép p á rt tö rtén etéh ez. 1945—1949. Századok. 1958. 92. évf. 1-4. sz. 174-201. 1. 12. B alázs B éla: N épm ozgalom és n em zeti b izottságok 1945-1946. K ossuth K. 1961 Bp 231 1. 13. B alázs T ibor: A nem zeti bizottságok szerep e n ép i d em o k ratik u s fo rrad alm u n k b an . P á rttö rté n e ti K özlem ények. 1956. II. évf. 3. sz. 148. 1. C sizm adia A ndor: A nem zeti bizottságok lé tre jö tte és jo g állása 1944-1945-ben. T an ­ könyvkiadó. Bp. 1960. 47 1. F e h é r A ndrás: A B ih ar m egyei n em zeti bizottságok szerepe a n épi d em o k ratik u s fo r­ radalom ban. A cta U n iv e rsita tis D ebreceniensis de Ludovico K o ssu th nom inalei. 1961. Tom . 7/1. L engyel A lfréd: A nem zeti bizottságok szerepe az élet m eg in d u lásáb an G yőr—Moson m egyében (1945-1946). L e v éltári K özlem ények. 1962. 2. sz. 255-273. 1. 14. M olnár P ál: A dalékok a n em zeti és üzem i bizottságok N ógrádm egyei tevékenységéről. N ógrád m egyei M úzeum i F üzetek. S alg ó tarján . 1966. 71. 1. 15. K orom M ihály: Az Ideiglenes N em zeti K orm ány lé tre jö tté n e k előzm ényeihez. P á rtto r­ té n e ti K özlem ények. 1965. X I. évf. 1. sz. 18-40. 1. K ovács K álm án: Az Id eig len es N em zetgyűlés m eg ala k u lá sá n a k tö rté n e lm i jelentősege. Á llam és Igazgatás. 1965. 1. sz. 1—15. 1. 51 �L. G ál É va: A köztársaság m eg terem tése M agyarországon. Századok. 1956. 90 évf. 1. sz. 170-203. 1. Mucs S ándor: A m ag y ar n ép h ad sereg m egszervezése és fejlődése 1945-1943. Z rínyi K Bp. 1963. 203 1. Mu nk K ároly: A feg yverszüneti szerződéstől a szocialista hadseregig. Z rínyi K. Bp. 1964. 252 1. S ágvári Á gnes: Az 1947. évi országgyűlési választáso k B udapesten. P á rttö rté n e ti Közle­ m ények. 1960. VI. évf. 3. sz. 46—82. 1. 15 a. O rbán S ándor: E gyház és állam 1945—1950. K ossuth K. Bp. 1963. 232. 1. 16. K öpeczi B éla: A k u ltu rá lis fo rrad alo m húsz esztendeje. 20 ÉV. T anulm ányok a szocia­ lista M agyarország tö rtén etéb ő l. K ossuth K. Bp. 1964. 265—307. 1. Szabolcs O ttó: Az új középiskolai tö rtén elm i tankön y v ein k rő l. T ársad alm i Szemle. 1958. X III. évf. 1 -2 sz. 262-266. 1. 17. E llenforradalom M agyarországon 1956. T anulm ányok. K ossuth K. Bp. 1953. 308 1. V ass H enrik: A m agyarországi 1956 o któberi ellen fo rrad alo m tö rté n e té n e k n éh án y k é r­ dése. K ossuth K. Bp. 1958. 223 1. N em es Dezső: N épi d em o k rácián k fejlő d ése és az o któberi ellenforradalom . P á rttö rté ­ neti K özlem ények. 1957. III. évf. 1. sz. 3—31. 1. H ollós E rvin: K ik voltak, m it a k a rta k ? K ossuth K. Bp. 1967. 309 1. M olnár Ján o s: E ll e n f o r r a d a lo m M agyarországon 1956-ban. A kadém iai K. Bp. 1967. 266 1 18. M agyarország tö rtén ete. G ondolat K. Bp. 1964. II. k ö tet. 465—543. 1. N em es Dezső: A népi M agyarország 15 éves fejlődése. A kadém iai K. Bp. 1961. 89 1. 19. A T örténelm i M unkaközösség v itá ja B alázs B éla könyvéről. Századok. 1958. 89. évf. 5—6. sz. Á gh A ttila: V ita a népi d em o k ratik u s fo rrad alo m jellegéről. M agyar Filozófiai Szemle. 1964. II. sz. B laskovits Ján o s: M egjegyzések Sípos Já n o s »A népi d em o k ratik u s fo rrad alo m m a­ gyarországi sajátosságaihoz« c. tan ulm ányához. T ársad alm i Szem le. 1964. 5. sz. Lackó M iklós: N épi d em okráciánk történ etéb ő l. T ö rtén elm i Szem le 1959. 3—5 sz. Mód A ladár: L enin és a békés átm en et. V alóság. 1960. 4. sz. S án th a Ilona: A p ro le tá rd ik ta tú ra békés g yőzelm énrek n é h án y ta p a sz ta la ta népi de­ m okráciánkban. T ársad alm i Szem le. 1961. 4. sz. L. N. N yezsinszkij: A m agyarországi népi d em o k ratik u s ren d szer m eg erősítésének történetéből. 1947—48. N ovaja i N o v ejsaja Iszto rija. 1960. 1. sz. F. T. K onsztantyinov: K ülönböző országok szocializm usra való á tté ré sé n e k sajáto s for­ m áiról. Izdatyelsztvo Z n an ije. M oszkva. 1956. F. T. K onsztantyinov: A szocialista fo rrad alo m lenini elm élete és a n n ak tov áb b fejlő ­ dése. Izdatyelsztvo Z nanije. M oszkva. 1960. 20. I. I. U dalcov: Az SZ K P X X II. kongresszusa és a népi dem o k rácia p ro b lém áin ak ta n u l­ m ányozása. N ovaja i N o v ejsaja Iszto rija. 1962. 3. sz. 17. 1. 21. S ágvári Á gnes—B alogh S ándor: A n ép i d em o k ratik u s fo rrad alo m m agyarországi győzel­ m én ek tö rténetéhez. Századok. 1963. 6. sz. 1324. 1. 22. L enin V álogatott Művei. Szikra. B udapest. 1948. I. k ö tet. 627. 1. 23. A b ékéért, a nem zeti fü g g etlen ség ért, a d em o k ráciáért, a szocializm usért. A K om m u­ n ista és a m u n k ásp árto k 1960. novem beri n y ilatk o zata és fe lh ív ása a világ népeihez. K ossuth K. Bp. 1960. 70 1. 24. A T örténelm i M unkaközösség v itá ja B alázs B éla könyvéről. Századok 1958. 89. évf. 5—6. sz. 773. 1. 25. K orom M ihály: A m ag y ar fasizm us b u k á sá n a k és a n épi d em o k ratik u s fo rrad alo m é r­ lelődésének k érdéseihez (1943—1945). P á rttö rté n e ti K özlem ények 1957. III. évf. 1. sz. 34. 1. 26. Sípos Ján o s: A népi d em o k ratik u s fo rrad alo m m agyarországi sajátosságaihoz. H ozzá­ szólás n éh án y v itás kérdéshez. M agyar Filozófiai Szem le. 1964. 1. sz. 33—37. 1. 27. Vö. Rozsnyói Á gnes: A Szálasi-puccs. B udapest 1962. 28. L en in M űvei. Szikra. B udapest. 21. kötet. 208—209. 1. 52 �HAGYOMÁNY Salgótarjáni kommunista röpiratok 1930-ból A k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tti, 1929— 33-i n a g y g a z d a sá g i v á ls á g id e jé n , a m ik o r a m u n k á s tö m e g e k e t e lle p té k az a n y a g i é s sz e lle m i lé tb iz o n y ta la n s á g h u llá m a i, a z ille ­ g a litá s n e h é z k ö rü lm é n y e i k ö z ö tt k ü z d ő k o m m u n is tá k m in d e n e sz k ö z t m e g r a g a d ta k a z é rt, h o g y a n y o m o rg ó sz á z e z re k n e lá s sá k k iú tta la n n a k h e ly z e tü k e t. A fe lv ilá g o s í­ tá s , a h a r c r a b u z d ítá s e g y ik le g jo b b e szk ö ze a r ö p i r a t v o lt. A K M P és a K IM S Z S a lg ó ta rjá n i K e rü le ti B iz o ttsá g a é s e n n e k ü v e g g y á ri s e jtje az o rsz á g ille g á lis k o m ­ m u n is ta sz e rv e z e te i s o rá b a n e lső k k ö z ö tt v o lt a r ö p ir a to k k é s z íté s é b e n és te r je s z té ­ séb en . A f o r ra d a lm i m u n k á s m o z g a lo m h a z a i és h e ly i tö r té n e té n e k é rté k e s d o k u m e n ­ tu m a i s z ü le tte k m eg e k k o r. E b ec se s írá so s fo r ra d a lm i e m lé k e k so rá b ó l e d d ig fő k é n t a K M P S a lg ó ta rjá n i K e rü le ti B iz o tts á g á n a k 1929 n o v e m b e ré b ő l sz á rm a z ó r ö p l a p já t1 id é z té k . K o rá b b a n k ö z lé s re k e r ü lt m á r az az u g y a n c s a k 1929 n o v e m b e re b e n k é s z íte tt r ö p i r a t is, m e ly e t a T a r já n i M e d e n c e A k n a k ö z i B iz o ttsá g a n e v é b e n P o th o r n ik Jó z s e f a d o tt k i B a g ly a s a ljá n .2 A g a z d a sá g i v á ls á g ta la já n fe lé lé n k ü lt m o zg alo m s z e rte az o rs z á g b a n és itt, S a l­ g ó ta r já n b a n is n a g y e rő k e t sz ó líto tt a p o litik a i k ü z d ő té rre . T ü n te té s tü n te té s t és s z tr á jk s z tr á jk o t k ö v e te tt. E m e g m o z d u lá so k s o r á b a n a b u d a p e s ti 1930. sz e p te m b e r 1-i tü n te té s a le g is m e rte b b , m e lly e l eg y id ő b e n S a lg ó ta rjá n b a n is e rő te lje s m e g m o z ­ d u lá s r a k e r ü lt sor.3 A d d ig a z o n b a n , a m íg a m o z g a lo m e lju to tt e z e k h e z az e rő p r ó b á i­ hoz, h o g y b e lő lü k ú ja b b , k ü z d e le m re s e r k e n tő ta p a s z ta la to k a t és le n d ü le te t m e r íts e n o rs z á g sz e rte , h á n y ille g á lis ta lá lk o z ó t és m e g b e s z é lé s t ta r to t ta k a p á r t v e z e tő i és e g y sz e rű h a rc o s a i, h á n y sz á z e z e r r ö p ir a to t és m á s s a jtó te r m é k e t o s z to tta k szét, m e n y ­ n y i, a z u ra lk o d ó k ö rö k b e n z a v a r t k e ltő fe s te tt je lsz ó k e r ü l t a g y á ra k f a la ir a ! A m o z ­ g a lo m é lé n k s é g é re u ta l a z a lá b b k ö z ö lt öt, 1930-ból v a ló s a lg ó ta rjá n i k o m m u n is ta rö p la p is, m e ly e k e t a M a g y a r S z o c ia lis ta M u n k á s p á rt K ö z p o n ti B iz o ttsá g a P á r t t ö r ­ té n e ti In té z e te A rc h iv u m á n a k R ö p ira tg y ű jte m é n y é b e n (to v á b b ia k b a n : P l. A rc h . R pgy.) ő rizn ek . A rö p ira to k ta r ta lm á b a n , a je ls z a v a k c é lk itű z é s e ib e n a K M P S z o v je tú n ió b a n m e g ta r to tt II. K o n g re ssz u s a h a tá r o z a ta in a k sz e lle m e , á llá s fo g la lá s a tü k rö z ő d ik , m ely s z e rin t „a m a g y a ro rsz á g i p ro le tá r fo rra d a lo m c sak , m in t p ro le tá r s z o c ia lis ta f o r r a d a ­ lo m g y ő z h e t.”4 A r ö p ir a to k a t te lje s te r je d e le m b e n k ö z ö ljü k , sz ö v e g ü k ö n c sa k a n n y i v á lto z á s t e sz k ö z ö ltü n k , h o g y az ille g a litá s n e h é z k ö rü lm é n y e i k ö z ö tti so k sz o ro sítá s é s a k ö zel n é g y é v tiz e d a la t t b e á llo tt k o p á s k ö v e tk e z té b e n lá th a ta tla n ír á s je le k e t k ite ttü k . A z a lá h ú z á s o k a t az e re d e ti sz ö v eg b ő l v e ttü k át. 53 �A r ö p i r a t a la t t a P l. A rc h . R pgy. s z á m a u tá n a N ó g rá d m e g y e i M u n k á s m o z ­ g a lm i M ú z e u m f o tó tá r á n a k (to v á b b ia k b a n : N m . M . M. F o tó tá ra ) s z á m á t k ö z ö ljü k , m iu tá n a rö p ira to k fo tom á s o la ta it g y ű jte m é n y ü n k s z á m á ra e lk é s z íte ttü k . A K P M és a K IM S Z s a lg ó ta rjá n i k e r ü le ti b iz o tts á g á n a k r ö p la p ja az 1930. m á ju s l.- i m e g m o z d u lá so k elő k é sz íté sé rő l. M u n k ások ! B án yászok ! E lv tá r s a k ! V IL Á G P R O L E T Á R J A I E G Y E S Ü L JE T E K ! SA L G ÓT A R JÁ N PR O LE T Á R JA I! K É SZ Ü L JE T EK M Á JU S 1.-RE! M á ju s e ls e je a n e m z e tk ö z i fo r ra d a lm i p r o le ta r iá tu s h a rc i n a p ja . M á ju s e ls e jé n m e g á lln a k a g é p e k , n e m d o lg o z n a k a m u n k á s o k s az u c c á k o n fo g u n k tü n t e tn i a m u n k á s n y ú z ó b u rz s o á z ia s tá m a s z a a sz o c iá lfa ssiz m u s e lle n . M á ju s 1 -é n a c se n d ő r és re n d ő r sz u ro n y e lle n é b e n is m e g m u ta tju k e r ő n k e t s m e g m u ta tju k , h o g y n e m a k a r u n k m in t m u n k a n é lk ü lie k é h e n h a ln i, s n e m a k a r u n k a ra c io n a liz á lt b á n y á k és ü z e m e k p o k lá b a n la s s a n els en y v e d n i. H a rc o lu n k és h a rc o ln i fo g u n k a tő k é s te rm e lé s e lle n a fe ls z a b a d u lá s u n k é rt. N em m á ju s e ls e jé v e l k e z d ő d ik a h a rc u n k . A h a rc u n k fo ly ik m ió ta tő k é s és m u n ­ k á s, k iz s á k m á n y o ló és k iz s á k m á n y o lt lé te z ik . A m o s ta n i m á ju s e ls e jé t e n n e k a h a r c ­ n a k a k ié le z ő d é se a d ö n tő h e ly z e th e z v a ló k ö z e le b b k e rü lé s e je lle m z i. M á ju s e ls e jé n a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t j a h a ta lm a s m u n k á s tö m e g e k e t m o z g ó sít é s v e z e t h a rc b a . H a rc b a v e z e ti a dolg o zó és m u n k a n é lk ü li sz e rv e z e tt és sz e rv e z e tle n m u n k á s ­ tö m e g e k e t a fa s siz m u s e lle n a p r o le tá r d ik ta tú r á é r t. S A L G Ó T A R JÁ N PR O LETÁ R JA I! Ebben a h arcban éle n a h ely etek ! 11 év e m ió ta a p r o l e tá r d ik ta t ú r a m e g b u k o tt s m ió ta az e lle n fo r ra d a lo m fa s s is z ta re n d s z e ré n e k v é re s te r r o r j á t n y ö g jü k e g y e d ü l a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r tja , a m e ly k ita r tó a n k ü z d és v e z e ti a p r o le ta r iá tu s t a h a rc r a . 11 é v e m ió ta c se n d ő rsz u ro n y sz e g ü l a m e llü n k n e k s az é h sé g k o rb á c s a su h o g a f e jü n k fe le tt a s z o c iá lfa ssisz tá k m in d e n h a rc u n k b a n e lá r u lta k h á tb a tá m a d ta k b e n ­ n ü n k e t. N a p ró l n a p r a ro ssz a b a h e ly z e tü n k , n a p ró l n a p r a k is e b b a b é r ü n k s m in é l tö b ­ b e n v á lu n k m u n k a n é lk ü liv é . G y e rm e k e in k e t n e m tu d j u k tá p lá ln i a r u h a le s z a k a d ró lu k és a tő k é s e k p r o f itja e g y re nő. 54 �M unkások! Bányászok! Elvtársak! A tő k é s te rm e lé s v á ls á g a fo ly to n é le se d ik . S z e rte az eg ész v ilá g o n n ő a m u n k a ­ n é lk ü lie k se re g e . N a p ró l- n a p ra ú ja b b és ú ja b b g y á ra k z á r já k b e k a p u ik a t! N á lu n k T a r já n b a n e z ré v e l b o c s á tjá k e l a b á n y á s z o k a t s az Ü v e g g y á ra t a k a r j á k b e z á rn i. A b u rz s o á z ia ú jr a ra c io n a liz á lt, m e g in t le a k a r j a n y o m n i n y o m o rú sá g o s é b b é ­ re in k e t, h o g y n ö v e lje p r o f itjá t. A b u rz s o á z ia a v á ls á g o t h á b o rú v a l a k a r j a m e g o ld a n i. L á z a sa n k é s z íti elő a h á b o r ú t a S z o v je tú n ió e lle n , a p r o le tá r iá tu s re m é n y sé g e , m in ­ d e n m u n k á s h a z á ja e lle n . A h á b o rú e lő k é s z íté sé b e n a sz o c iá lfa ssisz tá k v é g z ik az o ro s z lá n ré s z t. N a p -n a p u tá n ú ja b b és ú ja b b r á g a lm a t és h a z u g sá g o t ta lá l fe l a N é p sz a v a a S z o v je tú n ió e lle n és d e n u n c iá lja , re n d ő r k é z re j u t t a t j a a K o m m u n is ta P á r t ta g ja it, a k ik sz e rv e z ik é s v e z e tik „ a S z o v je tú n ió m e g v é d é sé n e k ”, a p r o le tá r iá tu s f e ls z a b a d ítá s á n a k a b u r ­ z so á z ia m e g d ö n té sé n e k , a I I - ik m a g y a r p r o l e tá r d ik ta t ú r a m e g te re m té s é n e k h a rc á t. A s z o c iá lfa ssisz tá k a p r o le tá r iá tu s le g n a g y o b b e lle n sé g e i! M o st is m á ju s e ls e je m e g a d á ly o z á s á n d o lg o zn a k . M á ju si ü n n e p e t, m á ju s i m a já lis t a k a r n a k c s in á ln i, a m á ­ ju s 1-i h a rc i n a p b ó l, h o g y íg y v e z e ssé k le a p r o le tá r iá tu s fo r ra d a lm i m e g m o z d u lá s á t. D e h iá b a ! A s a g ó ta r já n i p r o le tá r iá tu s is m e ri ő k e t, s tu d ja , h o g y a K .M .P .-t k e ll k ö v e tn ie , m e r t a k o m m u n is ta p á r t e ls z á n ta n , in g a d o z á s n é lk ü l v e z e ti a p r o letá r i á ­ tu s t a fe ls z a b a d u lá s felé. M u n k ások ! B á n yászok ! E lv tá r sa k ! A K M P á lta lá n o s p o litik a i s z t r á jk r a h ív fe l b e n n e te k e t m á ju s 1-én. Á lljo n m e g m in d e n ü z e m . N e le n d ü ljö n a c sá k á n y , n e d o lg o zzo n s e n k i! M á ju s e ls e jé n t ü n t e t ­ n ü n k k ell! M á ju s e ls e jé n n a g g y ű lé s t és tü n te tő fe lv o n u lá s t t a r tu n k m in d e n cs e n d ő ri tila lo m e lle n é re ! A k i d o lg o zik m á ju s e ls e jé n , az á r u ló ja o s z tá ly á n a k . M in d e n k i o tt le g y e n a n a g g y ű lé s e n és a fe lv o n u lá so n ! M á ju s e ls e jé n tü n te tü n k , h a rc o lu n k : A H o rth y - B e th le n - G a ra m i fa s s is z ta re n d s z e r e lle n , A p r o l e tá r d ik ta t ú r á é r t, A z im p e ria lis ta h á b o rú e lle n a S z o v je tú n ió v é d e lm é é rt, A sz o c iá lfa ssiz m u s e lle n a K .M .P . m e lle tt, A z o sz tá ly h a rc o s m u n k á s o k b e b ö rtö n z é se e lle n , A k o m m u n is ta és f o r r a d a lm á r m u n k á s o k s z a b a d o n b o c s á tá s á é rt, A ra c io n a liz á lá s e lle n , a 7 ó rá s m u n k a id ő é rt, A m u n k a b é r le n y o m á s a e lle n , a r e á lb é r e m e lé s é é rt, 55 �A z a k k o rd e lle n az ó ra b é r é rt, A z e lb o c s á tá s o k e lle n a m u n k a n é lk ü li s e g é ly é rt s a rö v id íte tt m u n k a id ő v e l dolg o zó k te lje s h e ti b é ré é r t, A m u n k a n é lk ü lie k k ö v e te lé s e ié rt, A sz e rv e z e tt és sz e rv e z e tle n m u n k á s o k o s z tá ly h a rc o s e g y sé g é é rt, A p ro le tá r fo rra d a lo m é rt, A m á s o d ik m a g y a r p r o l e t á r d i k t a t u r á é r t ! A K .M .P , é s a K .I.M .Sz. s a lg ó ta r já n i k e r ü le ti b iz o tts á g a P I . Arch. Rpgy.: I II/ 1/1930/5350. Nm. M. M. F o totá ra : 7756. A K M P s a lg ó ta rjá n i ü v e g g y á ri se jtv e z e tő sé g é n e k f e lh ív á s a a m á ju s 1-i tü n te té s re . M u n k á so k ! E lv tá rs a k ! K o ra re g g e ltő l k éső e stig ro b o to lu n k . S o k a n k ö z ü lü n k 12— 14— 16 ó r á t tö lte n e k a z e m b e rölő m u n k á b a n . H á tu n k m ö g ö tt a h a jc s á ro k h a js z o ln a k az e lb o c s á jtá s o sto ­ rá v a l! R o b o to lu n k s íg y te r m e ljü k a h a ta lm a s p ro f ito t az ü v e g g y á r h e n y e u ra in a k ! S n e k ü n k a d o lg o z ó k n a k , a k ik te r m e ln e k n y o m o rú sá g o s k o ld u s fillé re k ju tn a k . N a p i 2— 3—4 p en g ő , a m it k a p u n k , k e n y é rr e se m elég ez! H a jc s á r ja in k p e d ig a d o l­ gozó m u n k á s n ő k te s té t is tu la jd o n u k n a k te k in tik . N em m e h e t ez íg y to v á b b ! N e m n é z h e tjü k té tle n ü l ö lb e te t t k ézzel k e n y é r u tá n síró g y e rm e k e in k e t, n e m h a g y h a tju k ro n g y o k b a n já r n i ő k et! N e m e n g e d h e tjü k , h o g y a dolgozó p r o le tá r n ő n e k m u n k a h e ­ ly é n k ív ü l te s té t is o d a k e lje n a d n ia ! M unkások! E lv tá rs a k ! A s z o c iá lfa s is z tá k k á le tt s z o c iá ld e m o k ra tá k P e y e ré k és P rin c e k ő rk ö d n e k a fe le tt, h o gy m eg n e m o z d u lja to k ! El a k a r n a k tite k e t v á g n i m u n k á s te r v é r e ite k s a S a lg ó ­ ta r já n i m e d e n c e o s z tá ly h a rcos m o z g a lm a itó l. M eg a k a r j á k a k a d á ly o z n i, h o g y h a rc b a s z á l lja to k jo b b m e g é lh e té s e te k é rt, egy n a g y o b b d a r a b k e n y é ré r t. A tő k é s e k z s o ld já ­ b a n á lln a k , s b e a k a r j á k c sa p n i a m u n k á s o s z tá ly t. N e h ig y je te k n e k ik és v ig y á z z a to k ! C sak az ü ld ö z ö tt, fö ld a lá s z o ríto tt K o m m u n ­ is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t j a h a rc o l tié rte te k ! C sa k a k k o r tu d to k n y o m o rú sá g o s é le te ­ te k e n ja v íta n i, csa k a k k o r tu d to k a k a p ita lis ta e ln y o m á s já r m a a ló l k is z a b a d u ln i, h a fe lso ra k o z to k a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P Á R T J A m ögé. Ö ssze k e ll fo g n u n k i t t az ü z e m b e n . M in d e n ü v e g g y á ri d o lg o z ó n a k , sz e rv e z e ttn e k , sz e rv e z e tle n n e k , n ő m u n k á s n a k , fé rfin e k , if jú n a k és g y e rm e k n e k e g y ü tt k e ll h a rc o ln i tö b b i p ro le tá r te s tv é rü n k k e l. M á ju s e ls e jé n az egész v ilá g és az egész M a g y a ro rsz á g m u n k á s s á g a h a rc o ln i fo g : A re á lb é re k fe le m e lé s é é rt, a 7 ó ra i m u n k a id ő é rt, 56 �A m u n k a n é lk ü lis é g e lle n , a m u n k a n é lk ü lie k á lla m i se g é ly e z é sé é rt, a m u n k a n é lk ü li se g é ly é rt, A ra c io n a liz á lá s e llen , A H o rth y - B e th le n - G a ra m i fa s is z ta re n d s z e r e lle n , A z im p e ria lis ta h á b o rú e lle n , A S z o v je tú n ió m e g v é d é sé é rt, A m u n k á s o k és sz e g én y p a ra s z to k sz ö v e tsé g é é rt. A P R O L E T Á R D IK T A T U R Á É R T ! M u n k á so k ! E lv tá rs a k ! A m á ju s 1-i h a r c b a n n e k ü n k , az ü v e g g y á r ro b o to s a in a k is k i k e ll v e n n i a r é ­ s z ü n k e t! S z tr á jk o ln u n k k e ll, m e r t íg y k ív á n ja a p r o le tá r so rs a s a j á t é rd e k ü n k ! C sa k h a rc c a l és s z tr á jk k a l tu d u n k b é re m e lé s t e lé rn i. C sa k íg y ju t u n k n a g y o b b d a ­ r a b k e n y é rh e z . T ü n te tn ü n k k e ll és m e g k e ll m u ta tn u n k a b u rz s o á z iá n a k , h o g y n e m a k a r u n k la s s ú é h h a lá lla l e lp u s z tu ln i. E lő k e ll k é s z íte n i h a rc u n k a t. B iz o ttsá g o t k e ll v á la s z ta n u n k a m a g u n k so ra i k ö zzü l, m e ly e lő k é sz íti h a r c a in k a t és v e z e t b e n n ü n k e t! E g y e sü lt e rő v e l m in d n y á ja n ö ssze­ fo g v a k é n y s z e ríte n i fo g ju k az ü v e g g y á r u r a it, h o g y b é re in k e t fe le m e ljé k , s m eg fo g ­ ju k ta n íta n i h a jc s á r ja in k a t a r r a , h o g y m i a p r o le tá r ököl! K é s z ü lje te k a h a r c r a e lv tá rs a k ! M á ju s 1-én s e n k i se dolg o zzék ! M á ju s 1-i tü n te té s e n m in d e n k i o tt leg y e n ! V á la ss z á to k m eg a m á ju s l .- i a k c ió n k a t e lő k é sz ítő b iz o tts á g o k a t! F o rr a d a lm i ü d v ö z le tte l: K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t ja S a lg ó ta rjá n i ü v e g g y á ri se jtv e z e tő sé g e P I . A rch. Rpgy.: III/1/1930/109. Nm. M. M. F o totá ra : 7743. A K M P S a lg ó ta rjá n i K e rü le ti B iz o ttsá g a ü v e g g y á ri s e jtjé n e k fe lh ív á s a a z a u g u sz tu s l .- i a k c ió b iz o ttsá g m eg sz e rv e z é sé re . M unkások! A z ü v e g g y á ri k a p ita lis tá k , az ü v e g k a rte ll T o k o d o n é s S a lg ó ta rjá n b a n to v á b b „ ra c io n a liz á ln a k ” ú j r o h a m r a in d u lv a az i t t d o lgozó p ro le tá r o k ú g y is sz ű k ö s k e n y e re e lle n , ú ja b b b é rle tö r é s t a k a r n a k k e re s z tü lv in n i. 40— 50 % - k a l a k a r j á k le s z á llíta n i az ú g y is csa k la s s ú é h h a lá lr a e lég ség es m u n k a b é r e k e t. A to k o d i és s a lg ó ta r já n i ü v e g ­ g y á rb a n dolgozó m u n k á s o k n a k h e ti 8— 10 p e n g ő b ő l k e lle n e a m á r íg y is le ro n g y o ­ ló d o tt és az é h sé g tő l ro sk a d o z ó c s a lá d ju k k a l e g y ü tt m e g é ln i a k k o r, a m ik o r a m e g ­ é lh e té s i in d e x (b á r ez is h a m is) 73 p e n g ő h e ti lé tm in im u m o t á lla p ít m eg. 57 �M u n k á s o k ! E lv tá r s a k ! T á m o g a ss a to k a ra b ló k a p ita liz m u s s a l sz e m b e n f o ly ta to tt k ü z d e lm ü n k b e n . T o ­ k o d és S a lg ó ta rjá n ü v e g g y á ri k iz s á k m á n y o ltja in a k n e m le h e te tt m á s fe le le te a g az b é rle tö ré s i m e r é n y le tre , m in t az o s z tá ly h a rc fe g y v e re , a s z trá jk . N e m n é z h e ttü k to v á b b té tle n ü l c s a lá d ja in k é h h a ld o k lá s á t ro n g y o k b a b u rk o lt ö ssz e a sz o tt te s té t, és k is g y e rm e k e in k k e n y é r é r t k ö n y ö rg ő ü re s k e z é t. T o k o d é s S a lg ó ta r já n h a r c o l ó ü v e g g y á r i m u n k á s a i! A K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t já n a k s a lg ó ta rjá n i ü v e g g y á ri s e jtje fo r d u ­ lu n k h o zz áto k . E z a h a rc c sa k a ti g y ő z e lm e te k k e l é r h e t v é g e t. A k a p ita lis tá k a t c sa k a T i to v á b b i tö r h e te tle n h a rc o lo k k é n y s z e r íth e ti az a m ú g y is k ic s in y d a r a b k e n y e re te k e lle n in d íto tt m e r é n y le t v is s z a v o n á s á ra . A z egész m a g y a r m u n k á s s á g R á to k fig y e l m á m a . H a v e le te k sz e m b e n g y ő z e d e lm e sk e d ik a tá m a d ó k a p ita liz m u s , ú g y ú ja b b tá m a d á s o k fo g n a k k ö v e tk e z n i e lle n e te k és m á s h o l k iz s á k m á n y o lt m u n k á s tá rs a ito k e lle n is. M ég s z ű k e b b re fo g já k s z a b n i s z á ra z k e n y e re te k e t. M in d e n te r r o r és sz o c iá l­ fa s is z ta á m ítá s e lle n a v é g ső k ig v a ló h a r c je ls z a v a é lje n k ö z te te k . A k k o r é r a k a p ita lis tá k n a k ez a g az tá m a d á s a tite k e t, a m ik o r a b u rz s o á z ia á lla m h a ta lm a a n a g y b irto k o s o k n a k é s n a g y b a n k o k n a k é rd e k é b e n e lin d íto tta az é le l­ m isz e re k m e g d rá g ítá s á t, b e v e z e tv e a „ b o lé tá t” u g y a n a k k o r, a m ik o r a z ip a r i k a p ita ­ lis tá k p r o f itjá n a k n ö v e lé se é rd e k é b e n m e g s z o ríto tta a v é d ő v á m o t, d rá g á b b á te tte az ip a r c ik k e k e t. M u n k á s o k ! E lv tá r s a k ! A z á ru ló s z o c iá ld e m o k ra tá k m á r e lk ü ld té k k ö z é te k a k a p ita lis ta é rd e k e k e t k é p ­ v iselő s z a k s z e rv e z e ti b ü r o k r a tá t, h o g y a T i b ő rö tö k re e g y e z k e d je n a k a p ita lis tá k k a l, h o gy e lá r u lja h a rc o to k a t. V e rjé te k k i s o ra ito k b ó l e z e k e t a b á r á n y b ő r b e b ú j t á lb a r á ­ to k a t, v á la s sz a to k s a já t s o ra ito k b ó l v e z e tő k e t sz trá jb iz o tts á g o t, a k ik a T i jó v á h a g y á ­ so to k k a l tá r g y a lja n a k ü g y e te k b e , és c sa k az ö sszeség jó v á h a g y á s á v a l k ö ss e n e k e g y e s­ get a k a p ita lis tá k k a l. K ö v e ssé te k a b u d a p e s ti o sz tá ly h a rc o s m u n k á s s á g p é ld á já t, h a rc o to k a t k ö ss é te k össze az a u g u s z tu s l.- i n e m z e tk ö z i v ö rö s n a p a lk a lm á v a l az im p e ria lis ta h á b o rú e lle n i fo r ra d a lm i h a rc c a l. T ü n te s s e te k a u g u sz tu s 1 .-én az im p e ­ r ia lis ta h á b o rú e lle n , a S z o v je tú n ió v é d e lm é é rt és á r d r á g ító tő k é s e k és n a g y b irto k o ­ so k e lle n , a H o rth y - B e th le n fa s is z ta é h s é g d ik ta tú r a e lle n . F ö l a v é g s ő k ig v a ló h a r c r a k e n y e r e t e k m e r é n y lő i e lle n ! V á la s s z a to k ö n á lló , a s z o c iá lf a s is z tá k tó l f ü g g e tle n h a r c i e g y s é g b iz o tts á g o t! 58 �É p í t s é t e k k i a z ü z e m i f o r r a d a l m i b iz a lm i te s tü le te k e t! V á la s s z a to k a u g u s z tu s e ls e je i a k c ió b iz o tts á ­ g o k a t é s a s z t r á j k t ö r ő k e l l e n s z e r v e z z e te k m u n k á s v é d ő g á rd á k a t! É lje n a t o k o d i é s s a l g ó t a r j á n i m u n k á s o k a l u l r ó l v a ló h a r c o s e g y s é g e ! É lje n a g y ő z e le m ig m e n ő k ö z ö s h a r c ! F o r r a d a lm iü d v ö z le tte l: a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t já n a k s a lg ó ta r já n i k e rü le te ü v e g g y á ri s e jtje P I . A rch. Rpgy.: II I/1/1930/121. Nm. M . M . F o totá ra : 7746. A K M P S a lg ó ta rjá n i k e rü le ti B iz o tts á g á n a k f e lh ív á s a az ip a r v id é k m u n k á s a ih o z . S a lg ó ta r já n i ü v e g g y á r i k iz s á k m á n y o l t a k ! T ö b b m in t eg y h e te á ll m á r a h a r c a b é rle tö rő , e lb o c s á tá s o k ra k é sz ü lő k a p ita ­ lis tá k k a l. T o k o d o n p e d ig m á r h a r m a d ik h e te h a rc o ln a k . M o st in d íto tta m e g a tá m a ­ d á s t az ü v eg k a r tell is, m ik o r a fa s is z ta e ln y o m ó re n d s z e r a b o le ttá v a l ú ja b b h a d já ­ r a to t in d íto tt a m u n k á s s á g z se b e i e lle n . A n a g y k a p ita lis tá k a t a d o lg o z ó k tó l b e h a r á ­ c so lt b o letta jö v e d e lm ek b ő l se g é ly e z i a k o rm á n y . M UNK ÁSO K ! N y ú z ó ito k 50 % - a l a k a r j á k le tö r n i a s z a k m u n k á s o k b é ré t, é s e m e lle tt a z t k ö v e ­ te lik tő lü n k , h o g y a m e rő k e t, s e g ítő k e t és ta n u ló k a t is ő k fiz e ssé k az íg y le n y o m o tt b é rb ő l. M in d e n á ro n k ü z d e n e te k k e ll e n n e k a g y ilk o s re n d s z e rn e k b e v e z e té se e lle n , m e lly e l az ü v e g k a p ita lis tá k a b é r le n y o m á so n k ív ü l, az ü v e g g y á ri m u n k á s o k eg y ség es s o r a it is m e g a k a r já k b o n ta n i a m e n n y ib e n a s z a k m u n k á s o k a t a s e g é d m u n k á s o k k a l, n ő és if jú m u n k á s o k k a l a k a r j á k sz e m b e á llíta n i. A z ig a z g a tó sá g e z t a m a n ő v e r é t l á t ­ h a tjá to k a b b ó l is, h o g y p á r h ó n a p p a l e z e lő tt a z ö ld ü v e g k é sz ítő m u n k á s o k b é r é t tö r ­ té k le a z t m o n d v á n a k k o r a fe h é rü v e g k é s z ítő k n e k , h o g y az ő b é r ü k e t n e m s z á llítjá k le. M o st fo r d ítv a m eg y a já té k , m o s t a z ö ld iiv e g k é s z ítő k n e k ig é rg e tik , h o g y az ő b é ­ r ü k e t ú ja b b a n n e m s z á llítjá k le és íg y s ik e r ü lt a k a p ita lis tá k n a k az ü v e g m u n k á s o k e g y ség es f r o n tjá t s z é ts z a k íta n i zöld és fe h é rü v e g m u n k á s o k ra . E z e n k ív ü l a k ü lfö ld i 59 �m u n k á so k a t k ü lö n ig é re tte l a k a r j á k r á v e n n i a m u n k a fe lv é te lre . T a r já n b a n p e d ig k i a k a r j á k lö k n i la k á s a ik b ó l a s z trá jk o ló k a t és a la k á s e lő le g e t e g y sz e rre v o n já k le a sz o m b a ti fiz e té sb ő l. A z ig a z g a tó sá g k ifü g g e sz te tte , h o g y m u n k a m e g ta g a d á s c ím é n e l­ b o c s á to ttn a k te k in ti a z o k a t, a k ik h é tf ő n se m v e sz ik fe l a m u n k á t. M e g k e z d ő d ö tt m á r a h a tó s á g i te r r o r is, e g y m á s u tá n id é z ik b e és fe n y e g e tik m eg a h a rc o ló k a t. M UNK ÁSO K ! N e h a g y já to k m e g b o n ta n i s o ra ito k a t! A k a p ita lis ta és h a tó s á g i te r r o r r a l sz e m b e n is á lljá to k a h a rc o t k e n y e re te k m e g v é d é sé é rt. A sz o c iá lfa s is z tá k ra v a s z m a n ő v e r e i­ n e k n e d ő lje te k be! L e p le z z é te k le ő k e t, v e rjé te k k i so ra ito k b ó l, lá t h a ttá to k , h o g y az e lm ú lt h é te n m ik é n t a k a r t a k e lá r u ln i b e n n e te k e t. F e lv e te tté k v e le te k a m u n k á t a z t á llítv á n , h o g y íg y tá r g y a ln i fog v e le te k az ig a z g a tó sá g . E g y sz e rű e n s z á llíta n i a k a r n a k b e n n e te k e t ezek a k a p ita lis ta b é re n c e k a z t re m é lv e , h o g y h a m á r e g y sz e r f e lv e te tté ­ te k a m u n k á t, k é n y te le n e k le s z te k a h a r c fo ly ta tá s á r a és b e le h a jt já t o k a n y a k a to k a t a b é rle s z á llítá s b a . D e egy fé l n a p elég v o lt és m e g g y ő z ő d te te k a b e c sa p á s ró l, b e sz ü n ­ te tté te k is m é t a m u n k á t. A h a r c á ll, d e a p iszo k á ru ló k k ö z ö tte te k s e tte n k e d n e k . Ó v a k o d ja to k a n é m e te k tő l, N e u b a u re k tő l és tá r s a itó l, a k ik m e g a k a r já k a k a d á ly o z ­ n i h a rc i s z trá jk b iz o tts á g k ié p íté s é t. A k a p ita liz m u s ra , h a tó s á g i tá m a d á s o k ra , a szo­ c iá lfa s is z tá k m a n ő v e r e ir e az le g y e n a v á la s z o to k , h o g y m a g a to k v á la s z to tta tá r g y a ­ ló b iz o ttsá g m e lle tt v á la s z a to k s z trá jk b iz o tts á g o t, te r e m ts é te k m e g a te lje s ü z e m i m u n k á s e gy ség et. L é p je te k k a p c s o la tb a a H irs c h g y á ri, rim a m u r á n y i m u n k á s te s tv é re ­ ite k k e l. k ik n e k s z in té n le a k a r j á k tö r n i b é re ik e t. V e g y é te k fe l a k a p c s o la to t a b á ­ n y á s z o k k a l és a m u n k a n é lk ü lie k k e l is. é p íts e te k közös in té z ő b iz o tts á g o k a t, h o g y á lljo n a R im a m u rá n y és T a r já n k iz s á k m á n y o ltja in a k te lje s e g y s é g fro n tja az e g y sé ­ g esen b é r le tö r é s t a k a ró ü v e g -b á n y a és a c é l k a p ita lis tá k k a l sz e m b e n . K ö ssé te k össze h a rc o to k a t a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i p á r t já n a k a u g u sz tu s e ls e je i a k c ió já v a l! T ü n te s s e te k az im p e ria lis ta h á b o rú e lle n a S z o v je tú n ió v é d e l­ m é é rt. K ö ssé te k össze h a rc o to k a t a n a g y o b b d a r a b k e n y é ré r t a 12— 13 ó rá s m u n k a id ő m e g v á lto z ta tá s á é rt 7 ó ra i m u n k a id ő re . K ö v e te ljé te k , h o g y a m u n k a v isz o n y a sz a k és se g é d m u n k á so k k ö z ö tt m a r a d jo n a ré g i. K ö v e te ljé te k a seg éd , n ő és if jú m u n k á s b é ré n e k 50 % -a l v a ló fe le m e lé sé t. K a p c s o ljá to k össze h a rc o to k a t a b o le ttá s á r d r á g í­ tá s e lle n i k ü z d e le m m e l a H o rth y -B e th le n fa s isz ta re n d s z e r e lle n i h a rc c a l. H a rc o lja ­ to k az im p e ria lis ta já r o m e lle n . T ü n te s s e te k a u g u sz tu s e ls e jé n a h á b o rú e lle n , a S z o v je lú n ió é rt. A m u n k á s s á g és p a ra s z ts á g k o r m á n y á é r t — a p r o le tá r d ik ta tú r á é r t! F o rr a d a lm i ü d v ö z le tte l A K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t ja A K o m m u n is ta Ifjú m u n k á s o k M a g y a ro rsz . Szöv. ta r j á n i k e r. biz. P I. A rch. Rpgy.: III/1/1930/VII/122, Nm. M. M. F o totá ra : 7747. 60 �A K P M és a K IM S Z ta r já n i k e rü le ti b iz o tts á g á n a k fe lh ív á s a a z a u g u s z tu s 1-i tü n te té s re . A sa lg ó ta r já n i m e d e n c e m u n k á s a ih o z ! B á n y a m u n k á so k ! E lv tá rs a k ! M u n k a n é lk ü lie k ! A n é g y h e te s h ő si h a rc , m e ly e t T i a te lh e te tle n b á n y a k a p ita liz m u s e lle n m ú lt év v é g é n h o sszú id ő re fo ly ta tta to k , le s z á m o lt a P e y e r-fé lc , a C só k a -fé le á ru ló p o litik á ­ v al, a m e lly e l a b á n y a m u n k á s o k e z re it e g y k o r fé lre v e z e tté k . E z a n é g y h e te s s z tr á jk m e g m u ta tta az egész o rsz á g m u n k á s s á g á n a k , h o g y ti, s a lg ó ta r já n i b á n y á s z o k h a la d ­ to k a f o r ra d a lm i m u n k á s s á g é lé n , h o g y tite k e t n e m sz o c iá lfa ssisz ta á ru ló k v e z e tn e k , h o g y ti m in d ig k é sz e n le s z te k a fo r ra d a lo m g y ő z e lm é é rt, a m u n k á s o s z tá ly fe ls z a b a ­ d u lá s á é r t és a tő k é s o sz tá ly a b á n y a k a p ita lis tá k u r a lm á n a k e lp u s z títá s á é r t k ü z d e n i. B án yam unkások! M ost sem , h o g y le g jo b b ja ito k b ö rtö n b e v a n n a k z á rv a , h o g y k é n y te le n e k v o lta k k iv á n d o ro ln i, m o s t se m sz a b a d k is h itű s é g b e e sn e te k . N e m sz a b a d m o s t c s e rb e n h a g y ­ n o to k a fo rra d a lo m ü g y é t és b e d ü ln i a R ó th F ló riso k ta lp n y a ló k u ty á in a k a K é z d i­ e k n e k , a P o n y ia k n a k . H a ti fe lü ln é te k e z e k n e k a csaló s z é lh á m o so k n a k , a k ik n e m ré g a le g jo b b fo r r a d a lm á r o k n a k ig y e k e z te k fe ltű n n i, m a p e d ig h a m is ig é re te k k e l a v is z ­ s z a v é te llel a k a r n a k b e n n e te k e t r á b ír n i a r r a , h o g y fö ld ig h a jo lja to k a k iz s á k m á n y o lók e lő tt, szép en e n g e d e lm e s k e d je te k a h a jc s á ro k n a k , n y u g o d ta n tű r jé t e k a c se n d ő rö k g a z s á g a it — h a ti m a h in n é te k e z e k n e k a c sa ló k n a k , az eg y r ú t c sa lá s, h ű tle n s é g , á r u lá s v o ln a b e b ö rtö n z ö tt, k iv á n d o r o lt, e lű z ö tt e lv tá rs a ito k k a l és m a g a to k k a l sz e m ­ b e n . N em f o r d u lh a tto k sz e m b e a z o k k a l, a k ik e t é r te te k v e rte k össze c se n d ő rö k , a k ik a ti ü g y e te k é rt sín y lő d n e k m a is k iz s á k m á n y o lók b ö rtö n e ib e n , n e m á r u l h a tj á to k el a z o k a t, a k ik m in t jó f o r r a d a lm á r h a rc o s te s tv é re k e t h a g y ta k it t b e n n e te k e t és m e n te k k i F ra n c ia o rs z á g b a , B e lg iu m b a . E lv tá rs a k ! M u n k a n é lk ü li és d o lgozó b á n y á sz o k ! M a r a d ja to k h ű e k a s a lg ó ta rjá n i b á n y á s z o k fo r ra d a lm i m u ltjá h o z , h ő si h a rc a ito k e m lé k é h e z . L ö k jé te k el m a g a to k tó l a z e g y é n i é rd e k b ő l, a p é n z é rt p o fá z ó P e y e r, C só k a, K e z d i és P o n y i fé le ü g y n ö k ö k e t, a k ik k u ty a m ó d r a n y a lo g a tjá k a m in k e t s u jtó k o rb á c s o t. N e t ü r jé te k m a g a to k k ö z ö tt az ú j é le tre tá m a d ó m u n k á s á ru ló k a p ita lis ta ü g y ­ n ö k ö k e t! B á n y a m u n k á s o k ! E lv tá r sa k ! B é re te k e t, le s z á llíto ttá k , b e n n e te k e t s z a n á lta k , le g jo b b ja ito k a t e lb o c s á jto ttá k , tö ­ m e g e se n v a g y to k m u n k a n é lk ü lie k ! N em t ü r h e tite k to v á b b a b á n y a k a p ita lis tá k to b ­ z ó d á sa it. S ze m b e k e ll v e lü k sz á lln i. M eg k e ll v é d e n i b é rü n k e t, m u n k a id ő n k e t, k e ­ n y é rh e z k e ll j u t ta t n i a m u n k a n é lk ü li é h e z ő k e t! E zt a c é lt p e d ig n e m ta lp n y a lá s o n 61 �h a n e m csa k ú j h a rc o k o n k e re s z tü l é r h e tjü k el. M o st fe lk é s z ü lü n k az ú j h a rc o k r a , re n d e z n ü n k k e ll s o r a in k a t, az e ltá v o z o tta k h e ly é re ú j e m b e r e k e t k e ll á llíta n u n k . I s ­ m é t m eg k e ll v á la s z ta n i a k n a i é s a k n a k ö z i b iz o tts á g a in k a t, h o g y h a rc o lh a s s u n k a b é re k fe le m e lé s é é rt, a 7 ó rá s m ű s z a k é rt, az e lb o c s á jto tta k v is s z a v é te lé é rt, a sp ic lire n d s z e r e lle n , a h a jc s á r re n d s z e r, a ra c io n a liz á lá s e lle n , a c se n d ő rsé g i ü ld ö z é s, a d u rv a s á g o k ellen ! M u n k á so k , s a j á t so rso to k ja v u lá s á t c sa k ö n m a g a to k tó l v á r h a tjá to k . A k a p ita lis ­ tá k , a k ik a ti k iz s á k m á n y o lá so to k b ó l, a tő le te k e llo p o tt k e n y é rb ő l, h a ta lm a s v a g y o ­ n o k a t g y ű jte n e k és jó lé tb e n , fé n y ű z é s b e n é ln e k , a u tó n já r n a k , p e z sg ő z n e k é s k a lá ­ cso t e szn ek , m a g u k tó l n e m a d n a k eg y fillé rn y i b é r ja v ítá s t sem , ő k n e m fo g n a k b e n ­ n e te k e t f e ls z a b a d íta n i. M a g a to k n a k k e ll ö sszefo g n o to k , sz e rv e z k e d n e te k , h o g y h e ly ­ z e te te k e t m e g ja v íts á to k és v é g ü l fe ls z a b a d u lja to k a k iz s á k m á n y o lók u r a lm a aló l! A la k íts á to k m e g ü z e m i h a r c i s z e rv e z e te in k e t. T e g y é te k ö ssz e fo g o ttá sz e rv e z e tté s o ra ito k a t! V á la ss z a to k s a j á t s o r a ito k b ó l k ip r ó b á lt h a rc o s v e z e tő k e t! S z e rv e z e tte n fö l az ú j h a rc o k ra ! F o rr a d a lm i ü d v ö z le tte l a K o m m u n is tá k M a g y a ro rsz á g i P á r t j a a S a lg ó ta rjá n i K e rü le ti B iz o ttsá g a P I . A rc h . R pg y .: III/1/1930/5803. N m . M. M. F o totá r a : 7758. JE G Y Z E T E K 1. A d o k u m e n tu m o t a » D o k u m e n tu m o k a m a g y a r fo rra d a lm i m u n k á s m o z g a lo m tö r té n e té ­ b ő l 1929—1935.« c ím ű a K o s s u th K ö n y v k ia d ó n á l 1964 -b e n m e g je le n t k ö te te n k ív ü l, te lje s e g é s z é b e n k ö z li M o ln á r P á l » A s a lg ó ta rjá n i sz é n m e d e n c e m u n k á s m o z g a lm a i 1919—1932« c ím ű B a la s s a g y a rm a to n 1965-ben m e g je le n t ta n u lm á n y á b a n . 2. A rö p ir a to t » D o k u m en tu m o k a m a g y a r p á r ttö r té n e t ta n u lm á n y o z á s á h o z IV .« a S z ik ra k ia d á s á b a n B u d a p e s te n 1955-ben m e g je le n t g y ű jte m é n y e n k ív ü l h e ly i k ia d v á n y is h o z ta f o tom á s o la tb a n , é sp e d ig a D r. G a jz á g ó A la d á r s z e rk e s z té s é b e n S a lg ó ta rjá n b a n a N ó g rá d m e g y e i M u n k á sm o z g a lm i M ú z e u m k ia d á s á b a n m e g je le n t » A s a lg ó ta rjá n i ip a rv id é k « c. m o n o g rá fia . 3. A m agyar fo rra d a lm i m u n k á sm o zg a lo m tö rté n e te 4. A h a tá ro z a to t id ézi az Ú j M a g y a r L e x ik o n 4. k ö te té n e k (A k a d ém iai K ia d ó , B u d a p e s t, 1961.) M S Z M P -rő l szóló c ik k e is. A d o k u m e n tu m o k a t k ö zli: K O V Á CS JÁ N O S P R A Z N O V S Z K Y M IH Á LY 62 �ÉVFORDULÓ SZALÁNCZAY GYÖRGY Viták Komjáthyról „ K o m já th y J e n ő a m a é te r i é s k o z m ik u s lí r a e g y e tle n m a g y a r k é p v is e lő je v o lt, m e ly n e k a v ilá g iro d a lo m b a n S h e lle y a le g is m e rte b b é s le g n a g y o b b p é ld á ja .” — í r j a k ö lté s z e té rő l K o m ló s A la d á r, a k i é le tm ű v é n e k e g y ik le g a la p o s a b b is m e rő je . S z é c sé n y b e n s z ü le te tt 1858-ban, a k ö z e lm ú ltb a n ü n n e p e ltü k sz ü le té s é n e k 110. é v ­ fo r d u ló já t. N e m c sa k s z ü le té si h e ly e N ó g rá d , h a n e m é le té n e k le g n a g y o b b id ő s z a k a is m e g y é n k h e z k a p c so ló d ik . B a la s s a g y a rm a to n ta n íto tt, a m íg a k ic s in y e s k is p o lg á ro k b ó l á lló is k o la sz é k — a z ö n tu d a to s k ö ltő eg y c se k é ly v é tk é t e ltú lo z v a — fe lfü g g e sz te tte á llá sá b ó l. K é t é v ig á llá s n é lk ü l n y o m o rg o tt, m a jd a tá v o li S z e n ic k ö z sé g b e n k a p o tt k a te d r á t, a h o l a te lje s m a g á n y b a n ú jb ó l k is a r ja d t k ö lté sz e te . S e n n e k a m a g á n y b ó l k ifa k a d ó , k ü lö n ö s, m isz tik u s, a m a g y a r lí r a tö r té n e té b e n p á r a t la n k ö lté s z e tn e k a z é r ­ té k e lé s e a m ú ltb a n is, m a is v ita tá r g y á t k ép ezi. É le té b e n k ö lté s z e te a lig v á lto tt k i v is sz h a n g o t, k e v é s a lk o tá s a je le n t m eg. A k ö ltő te r v e a z v o lt, h o g y e g y sz e rre k ö te tte l lé p a n y ilv á n o s s á g elé. D e a k ö te t m é g n y o m d á b a n v o lt, (A h o m á ly b ó l c ím m e l je le n t m e g 1895-ben), a m ik o r k ö ltő jé t e l­ ra g a d ta a k o ra i h a lá l. H a lá la u tá n a P a lá g y i te s tv é re k — a k ik é le té b e n a le g jo b b b a r á t a i v o lta k — , ír t a k ró la rö v id is m e rte té s t. A z é le t r a jo n g ó já t h a n g s ú ly o z tá k k i eg y é n isé g é b ő l, a k it a m o s to h a s o rs — és h o z z á te h e tjü k : a k o r tá r s a d a lm á n a k é rte tle n s é g e — a m a g á n y b a k é n y s z e ríte tt. M eg k e ll á lla p íta n u n k , h o g y e n n e k a z ig e n jó s z á n d é k ú ír á s n a k sa jn o s n e m s ik e r ü lt az is m e re tle n s é g b ő l k ie m e ln i K o m já th y t és k ö lté sz e té t. K ö ltő i n a g y s á g á ra , k ö lté s z e té n e k je le n tő s é g é re a h ír e s if jú b ö lc sé sz tr iu m v ir á tu s : B a b its, J u h á s z , K o sz to lá n y i h ív tá k fe l a fig y e lm e t. A sek é ly e s, sz iru p o s „ n é p n e m z e ti” k ö ltő k k e l sz e m b e n K o m já th y k ö lté s z e té b e n l á t tá k m e g a m o d e rn m a g y a r lí r a g y ö ­ k e re it. A z a z ó ta e lte lt id ő sz a k filo ló g ia i k u ta tá s a i ig a z o ltá k ő k e t. M a m á r k im u ta t­ h a tó k a z o k a sz á la k , m e ly e k eg észen A d y ig v e z e tn e k tő le , k ö lté sz e té b e n f e lle lh e tjü k a z o k a t a v o n á so k a t, m e ly e k a z ú j k o r t k ö v e te lő , tá r s a d a lm i m o n d a n iv a ló t h o rd o z ó a d y s s z im b o liz m u sb a n te lje s e d n e k k i. A m in t e zek a k é ső b b i n a g y k ö ltő k e lő d jü k n e k és p é ld a k é p ü k n e k k e z d té k te k in ­ te n i K o m já th y t, a z iro d a lm i re a k c ió is a z o n n a l ig y e k e z e tt k is a já títa n i a la k já t. R á k o si J e n ő A d y k ö z is m e rts é g é n e k e lle n s ú ly o z á s á ra és m e g rá g a lm a z á s á ra p r ó b á lta fe lh a s z ­ n á ln i K o m já th y m a g á n y b a k é n y s z e r íte tt é le té t. S e zzel n e m c s a k A dy, d e K o m já th y k ö lté s z e té t is m e g p r ó b á lta m e g h a m is íta n i. A z ő s e g ítsé g é v e l je le n t m e g S ik a b o n y i A n ta l je lle g te le n és je le n té k te le n k ö n y v e K o m já th y ró l, m e ly n e k o ly k itű n ő b ír á la t á t í r t a m e g B a b its, A z iro d a lo m h a lo ttja i c. e ssz é jé b e n . E zzel a m ű v e l k e z d ő d te k m e g a v itá k K o m já th y k ö rü l. M á r B a b its M ih á ly is é sz re v e tte , h o g y a z a h iv a ta lo s iro d a lo m - és k u ltu rp o litik a , m e ly é le té b e n te lje s e n h á tté r b e s z o r íto tta K o m já th y J e n ő t és a lk o tá s a it, h a lá la u tá n m e g p r ó b á lja é le tm ű v é t k ijá ts z a n i a m e g ú ju ló , h a la d ó k ö lté s z e t e lle n . E z t ír ja : „M a a z a z iro d a lm i fó ru m , m e ly b e n n ü n k e t k iá tk o z , u g y a n a z fe d e z te fe l K o m já th y J e n ő t, ső t K o m já th y n e v é t e lle n ü n k h a s z n á lja .” B a b its M ih á ly v o lt a z első, a k i sz ó t e m e lt a K o m já th y p o r tr é 63 �m e g h a m is ítá s a e llen , és u g y a n c sa k B a b its v o lt a z első, a k i — S ik a b o n y i k ö n y v é v e l p o le m iz á lv a — m e g k ís é re lte K o m já th y v a ló d i k ö ltő i p o r tr é já n a k m e g ra jz o lá s á t. B a b its a z e s z té ta k itű n ő é rz é k e n y s é g é v e l v e tte az ú j s tílu s t ész re , m e ly K o m já th y k ö lté s z e té v e l k e z d ő d ö tt ir o d a lm u n k b a n . D e a tá r s a d a lm i h á t t é r m e g r a jz o lá s á t m á r n e m v á lla lja ,n em is k e re s i a z o k a t a z o k o k a t, a z o k a t a tá r s a d a lm i h a tá s o k a t, m e ly e k K o m já th y k ö lté s z e té t a la k íto ttá k . N e m v eszi észre, h o g y K o m já th y e g y á lta lá n n e m í r t az u ra lk o d ó o sz tá ly o k s z á jíz e s z e rin t, — e z é rt le t t é le té b e n tá r s ta la n , h o ltá b a n e lfe le d e tt. A z o n b a n B a b its k r i ti k á ja — m in d e n e ré n y e é s jó s z á n d é k a e lle n é re s e m n e ­ v e z h e tő h ib á tla n n a k . M íg S ik a b o n y i a z u ra lk o d ó o sz tá ly o k é rd e k e it k isz o lg á ló h iv a ­ ta lo s iro d a lo m s z e m p o n tja it fig y e le m b e v é v e to r z ítja el K o m já th y a la k j á t; a d d ig B a b its — é p p e n e z é rt, m e r t n e m fe d i f e l a tá r s a d a lm i v isz o n y o k és a k ö ltő i é le tm ű k ö z ti k ö lc s ö n h a tá s o k a t — a b b a n té v e d , h o g y : „ K o m já th y k ö lté s z e te e z é rt a p a r e x c e lle n c e elv o n t, in te lle k tu á lis k ö lté sz e t.” S a z t a z á llítá s á t se m f o g a d h a tju k el, h o g y K o m já th y k ö lté s z e té n e k e g y e tle n m e g h a tá ro z ó ja a k ö ltő e g y én i, b e lső é lm é n y v ilá g a . M a m á r v ilá g o sa n lá tju k , h o g y n e m e lég ség es eg y k ö ltő i é le tm ű v iz s g á la tá t a p s z i­ ch o ló g ia és a z e s z té tik a irá n y á b ó l m e g k ö z e líte n i, a v a ló s á g h ű e le m z é sn e k o k v e tle n fe l k e ll tá r n ia a k ö ltő és a tá r s a d a lo m k a p c s o la tá t. Ily e n ta n u lm á n y a z o n b a n m é g so k á ig n e m k é s z ü lt K o m já th y ró l. M iu tá n a z ir o ­ d a lm i r e a k c ió n a k s ik e r ü lt k is a já títa n ia a k ö ltő t, is m é t tá m a d n i k e z d té k , v a g y e lh a ll­ g a ttá k je le n tő s é g é t. B e ö th y Z so lt k o z m o p o litiz m u ssa l, m a g y a r ta la n s á g g a l v á d o lja , — e z t a v á d a t R ie d l F rig y e s u ta s ítja v issz a e g y e te m i e lő a d á s á b a n . R ie d l F rig y e s a z első, a k i e g y e te m i k a te d r á r ó l ré s z le te se b b e n m é lta tja k ö lté sz e té t, d e a lé n y e g e t ő se m lá t ja m e g : a z egész é le tm ű v e t a z a k k o r d iv a to s lé le k ta n i m ó d s z e rre l ig y e k sz ik m e g ­ m a g y a rá z n i. É rd e k e s a z t is m e g fig y e ln i, h o g y m e ly ik k r itik u s a m it e m e l k i K o m já th y é le t­ m ű v é b ő l? A k o n z e rv a tív k ritik u s o k c s a k a s z e re lm i k ö lté sz e te t, a z É lo a c ik lu s t t a r ­ to t tá k e lis m e ré s re m é ltó n a k . P a n te iz m u s a m á r g y a n ú t v á lto tt k i, v ilá g n é z e ti v á ls á g ­ r ó l b e sz é ln e k k ö lté s z e té v e l k a p c so la tb a n . K o ra tá r s a d a lm á v a l szem beforduló, lá z a d ó v e rs e irő l h a llg a tta k , v a g y te lje s é rte tle n s é g g e l fo g a d tá k a z o k a t. A k é t v ilá g h á b o rú k ö z ti id ő sz a k b a n H o rv á th J á n o s fo g la lk o z o tt k ö lté sz e té v e l. K iv á ló filo ló g ia i é rz é k ­ k el k u ta t ja fel K o m já th y k ö lté s z e té b e n P e tő fi in s p irá ló h a tá s á t. M e g lá tja a k é t k ö ltő e g y é n isé g é b e n a ro k o n v o n á so k a t. K im u ta tja K o m já th y h a tá s á t A d v sz im b o liz ­ m u s á ra . M in d e z a z t b iz o n y ítja , h o g y fo rm a i te k in te tb e n H o rv á th J á n o s r e n d k ív ü l fin o m m e g fig y e lé se k k e l g a z d a g íto tta a k ö ltő p o r tr é já t, d e m o n d a n iv a ló já t te k in tv e ő se m tu d o tt e lju tn i a z é le tm ű te lje s m e g é rté sé ig . E z é rt n e m l á t j a m e g K o m já th y lá z a d ó v e rs e in e k a je le n tő s é g é t sem . „ E lfo jto tt c se le k v ő ö sz tö n e v o lt. E z a z ö sz tö n e m u n k á l to v á b b egy c so p o rt h a r c ia s n a k m o n d h a tó v e rs é b e n . M in t v a la m e ly s z a b a d s á g h a r c — e s z m e h a rc — v e z é re to b o ro z, v e z e t r o h a m r a m illió k a t, d e n e m lá tn i m ifé le e lle n sé g e lle n , m ily v é g c é l é rd e k é b e n , s h o g y m i sz ü k sé g e n e k i a s e re g re .” — í r j a H o rv á th J á n o s , p e d ig c s a k ő n e m é r t e tt e m e g a cé lt, a m e ly é r t K o m já th y h a rc o l. A k ö ltő n y ílta n h a n g o z ta tta : „Ú j v ilá g , ú j h it, ú j á lla m , ú j h o n , ú j é le t, ú j e s z m é k . . . ” F e lé p íte n i „a T e stv é risé g s z e n t c s a r n o k á t . . . ” — ezek v o lta k K o m já th y c é lja i, e z e k é rt h a rc o lt k ö lté sz e té v e l. Igaz, h o g y ő se m tu d ta , h o g y m ily e n le g y e n a z a z ú j h o n , m ily e n e k le g y e n e k a z ú j eszm ék , d e a z t tu d ta , h o g y n e m a f e u d á lk a p ita lis ta M a g y a ro rsz á g a n é p igazi h a ­ z á ja és n e m a d z se n tri eszm éi az ig a z i e sz m é k , azt. is tu d ta , h o g y ezek e lle n a z esz ­ m é k elle n h a rc o ln i k e ll, h o g y le k e ll g y ő zn i ő k et. 63 �A fe ls z a b a d u lá s u tá n a k ö ltő é le tm ű v é n e k m a r x is ta ig é n y ű fe ld o lg o z á s á t K o m ló s A la d á r k é s z íte tte el. A z ő ír á s a m in d m á ig le g je le n tő s e b b a lk o tá s a a K o m já th y iro d a lo m n a k . F elfed ezi, h o g y a k ö ltő f ia ta ls á g a lá z a d á s a d u a liz m u s h a z u g v ilá g a e llen , h o g y e g y én iség e a z é r t n e m t ű r k o rlá to k a t, m e r t te lje s e lle n té te a k o n fo r m is ta d z s e n trin e k , ez okozza k ö z v e tle n ü l m a g á n y o s s á g á t is. „A sz a b a d s á g és s z e re le m ig é n y e P e tő fin k ív ü l s e n k ib e n se m é lt fo rró b b sz e n v e d é lly e l, m in t b e n n e .” — á lla p ítja m e g K o m ló s A la d á r. T a n u lm á n y á b a n fe lh ív ja a fig y e lm e t a K r itik a i sz e m p o n to k c ím ű e sszére, m e lly e l ő fo g la lk o z o tt e lő sz ö r é rd e m le g e s e n . H a n g sú ly o z z a , h o g y ez a z esszé k u lc s K o m já th y k ö lté s z e té n e k m e g é rté s é h e z is. K o m ló s A la d á r m é ly re h a tó a n e le m z i a leg szeb b v e rs e k e t, r á m u ta t a r r a , h o g y a k ö ltő a szen ici m a g á n y b a n m ik é n t d ö b b e n r á a n é p n y o m o rú s á g á ra és a tá r s a d a lm i ig a z s á g ta la n s á g o k ra . F ig y e lm e z te t, h o g y a m ú lt sz á z a d 80-as é v e ib e n K o m já th y az e g y e tle n m a g y a r k ö ltő , a k in e k a v e rs e ib e n tá r s a d a lm i k ö v e te lé s e k e t ta lá lu n k , h o g y e z e k b e n a k ö lte m é n y e k b e n n y o m a sin c s a k o r tö b b i k ö ltő jé r e je lle m z ő ö n e lé g ü ltsé g n e k . K o m ló s A la d á r ta n u lm á n y á n a k a fő é rté k e , h o g y k ije lö lte K o m já th y h e ly é t k ö l­ té s z e tü n k fe jlő d é s v o n a lá b a n , e le m e z te a k ö ltő é s a tá r s a d a lo m k a p c s o la tá t és e n n e k a k a p c s o la tn a k a h a tá s á t a k ö ltő é le tm ű v é re , fe lh ív ta a fig y e lm e t a lá z a d ó v e rs e k re , m e ly e k b ő l k ic s e n d ü l a d u a liz m u s tá r s a d a lm i re n d s z e ré n e k b ír á la ta . K o m já th y k ö lté sz e té v e l k a p c s o la to s ré s z le tk é rd é s e k b e n m é g m a se m le z á r t a v ita . P l: N ag y M ik ló s n e m o sz tja a z t a v é le m é n y t, m e ly s z e r in t K o m já th y k ö z v e tle n e lő d e A d y n ak . S z e rin te ez a m e g á lla p ítá s in k á b b c s a k fo rm a i te k in te tb e n é rv é n y e s , u g y a n is K o m já th y b ó l h iá n y z o tt A d y fo rra d a lm is á g a . E z é rt in k á b b J u h á s z G y u la k ö lté s z e té t t a r t j a k a p c s o la tb a h o z h a tó n a k K o m já th y v a l. E gy fo n to s té n y t k e ll m e g á lla p íta n u n k , a m i in d o k o lttá te tte , h o g y ré s z le te s e b b e n fo g la lk o z z u n k a K o m já th y -iro d a lo m m a l: a K o m já th y v a l k a p c so la to s á llá s fo g la lá s m in d ig p ró b a k ö v e v o lt a z iro d a lm i h a la d á s ü g y é n e k . A k ik e lu ta s íto ttá k K o m já th y t, a z o k m e re v e n e lz á rk ó z ta k a z iro d a lm i h a la d á s tó l is, m in d ta r ta lm i, m in d fo rm a i te k in te tb e n k o n z e rv a tív a k v o lta k . A k ik b iz o n y ta la n k o d ta k K o m já th y m e g i té lé sé b e n , a zo k a z egész m o d e m m a g y a r k ö lté s z e t e lő tt tö b b é -k e v é s b é é r te tle n ü l á lln a k . V isz o n t a z iro d a lm i h a la d á s ú ttö rő i — té v e d é s e ik e lle n é re is — e lis m e rté k és m é lta ttá k a k ö ltő é le tm ű v é t, e lő d ü k n e k é s p é ld a k é p ü k n e k ta r to t tá k a k ö ltő t. A z a té n y is, h o g y K o m já th y k ö lté s z e te k ö r ü l ily e n so k fé le v é le m é n y a la k u l t k i, s h o g y k ö lté s z e te k ü ­ lö n b ö ző k r itik u s i á llá s fo g la lá s o k ü tk ö z ő p o n tja le tt, é le tm ű v é n e k n a g y je le n tő s é g é t b iz o n y ítja . IRODALOM Palágyi M enyhért: Egy rajongóról. (K om játhy Je n ő em lékezete) M agyar Szalon. 1895. S ikabonyi A ntal: K o m játh y Jen ő . 1909. L a p k ritik á k és nyilatkozato k K o m játh y Jenőről. K iad. K o m játh y V idor. 1909. Riedl F rigyes: V ajda, R eviczky,K om játhy. 1933. B abits M ihály: Az irodalom h a lo ttja i. N yugat. 1910. I. H orváth Ján o s: T anulm ányok. 1956. Rónay G yörgy: P etőfi és A dy közt. 1958. K om lós A ladár: K om játhy Jen ő . MTA N yelv- és Irodalom tud. Oszt. Közl . 1955. K om játhy Jen ő : A hom ályból. (V álogatott versek) H elikon. 1968. 5 65 �K Ö RKÉP Szabó Lőrinc: A költészet dicsérete A k ö ltő n e k is h a z á ja a n a g y v ilá g , — s e n k ire n e m illik ez tis z tá b b é rv é n y e s ­ ség g el S zab ó L ő rin c n é l. H ogy a v á ro s k ö ltő je ő e ls ő so rb a n , b iz o n y íta n i n e m k e ll, v e rs e ib ő l a n n y ir a n y ilv á n v a ló . K ö lté s z e té b e n ú g y n e v e z e tt tá je le m e t, v id é k ie s sz e m ­ lé le tr e u ta ló je g y e k e t f ö lfe d e z n i fö lö sle g e s k ís é r le tn e k b iz o n y u ln é k , m e r t é le tr a jz á ­ n a k fo n to s h e ly e i n e m h a g y ta k n y o m o t b e n n e . P e d ig n e m m a r a d t k ö lté s z e té re m in ­ d e n h a tá s n é lk ü l v id é k i é le té n e k rö v id , s e rd ü lő if jú s á g á t je le n tő k o rs z a k a . C so d á la ­ to s m ó d o n , n e m e ls ő s o rb a n v e rs e ib e n , h a n e m p ró z á já b a n v a llo tt a m a g y a r tá ja k h o z v o n zó d ó s z e re te té rő l, g y e rm e k ie s ra jo n g á s á ró l, a la p v e tő fo g é k o n y sá g á ró l. É le ts z a k a ­ s z a it e k k é n t v is z o n y ítja e g y é n is é g é n e k a fö ld ra jz i h e ly e k h e z k ö tő d ő v is z o n y la tá b a n : „ B u d a p e s te n le tte m e m b e r, D e b re c e n b e n v o lta m d iá k , B a la s s a g y a rm a to n k e z d te m az e le m it. M in d h á ro m v á ro s n a k n a g y o n fo n to s a s z e re p e é le te m b e n . S o k k a l fo n to sa b b , m in t M isk o lcé, a m e ly n e k a s z ü lö tte v a g y o k é s a m e ly h e z , sa jn o s, a lig k ö t v a la m i e m ­ lé k .” M a jd h o z z á fű z i m in d e h h e z n y íl t e lis m e ré s k é n t a le g d ö n tő b b h a tá s t: „A h á r o m v á ro s k ö z ü l n e k e m B a la s s a g y a rm a t a le g k ö ltő ib b és le g k e d v e se b b . N e m h a g y o tt b e n n e m se m m i f á jd a lm a t.” G y a rm a t a z a v a r ta la n , e g y ü g y ű b o ld o g sá g s z ín h e ly e k ö l­ tő n k é le té n e k , a T ücsök zen e e m lé k e z ő v e rs e ib e n u g y a n a z t az é lm é n y g a z d a g sá g o t fo g ­ la l ta m e g k a p ó a n eg y sz e rű , é le ts z e rű e n te rm é sz e te s, d e a n n á l m a g a s a b b re n d ű m ű ­ g o n d d a l ír o tt v e rs e k b e , a m ik e t k o rá b b a n , 1943-ban, m á r e lm o n d o tt eg y rö v id e b b p ró z á já b a n . A z Id illek az Ip oly körül v e rs s o ro z a t k ö ltő i p á r j a te h á t e k ö te t E gy e l­ tűnt városban cím ű e lb e sz é lé sé n e k , e k e ttő t az ig a z i k ö lté s z e t a r a n y h íd ja k ö ti össze. V á la sz to tt, k ö ltő is é g b e n fö lid é z ő sz ü lő v á ro s á n a k a n ó g rá d i G y a rm a to t ta r to t ta : a m in d e n k o r m e g sz é p ü lő e m lé k e t, az első ig a z i b o ld o g sá g o t ez a v á ro s s z e re z te m eg n e k i egész é le té re . R ö v id id ő a la t t és ig e n fia ta lo n , g y e rm e k k o rá b a n o ly a n m é ly é s a n n y i so k é lm é n y t te r e m te tt s z á m á ra B a la s s a g y a rm a t, h o g y az h a lá lá ig e le g e n d ő n e k b izo n y u lt. O tt t á r u l t k i e lő tte a sz ű k e b b és tá g a b b v ilá g : a v á ro s sz é li széles u tc a a m e z ő re n y ílo tt, m a jd a fe lv id é k i u ta z á s o k (k e v é sp é n z ű m o z d o n y v e z e tő a p já v a l, p ö fö g ő r é z ­ tá b lá s k is k á v é d a rá ló k o n ) a tá v o li tá j a k sz é p s é g é t é s v á lto z a to s s á g á t, v a la m in t a sz á ­ m ító , te r e m tő e m b e ri e lm e m ű s z a k i a lk o tá s a it s z e r e tte tté k m e g v e le . J o g g a l í r t a f é r ­ fik o rá b a n , h o g y ő n ek i ez a b a la s s a g y a rm a ti k is fiú -ö n m a g a a fe ln ő tt k ö ltő e m b e rn e k a sz e lle m i a p ja v o lt e g y sz e rsm in t. A g y e rm e k a fe ln ő tt a p ja . — v a llo tta h a tá r o z o tta n az eg y ik a n g o l n a g y k ö ltő v e l e g y ü tt. (M óricz Z sig m o n d is a z t m o n d o tta , h o g y tiz e n ­ k é t év e s k o rá ig e lte lt é le té n e k az e m lé k e ib ő l é lt, a z o k b ó l s a r ja d ta k h a ta lm a s m ű v ei.) S zab ó L ő rin c é lm é n y ta r ta lé k á t az a p á r g y e rm e k i é v g y ű jtö tte össze, a m e ly az Ip o ly tá já n , a g y a rm a ti v á ro s v é g e n te l t el. „N égy-, ö t-, h a t- és h é té v e s g y e rm e k v o lta m , a m ik o r o tt é ltü n k , s te lje s e n fo g v a t a r t o t t a c s a lá d é s a k ö z v e tle n sz o m sz é d sá g tá r s a ­ 66 �d a lm a , s fő leg a te r m é s z e t és s a já t é n e m .” — „ E z é rt sz e re te m é n is e z t a g y e rm e k e t, a k i v o lta m : a z ő sö m e t s z e re te m b e n n e . T ú lz o tt líriz m u s ez? J a j a n n a k , a k ib ő l ez a líriz m u s h iá n y z ik .” — M a jd p e d ig tá r s a d a lm i k ö rn y e z e té t je lle m z i, m e ly e t p e d ig s z in té n ig e n je le n té k e n y té n y e z ő n e k t a r t m ű v é s z i e g y é n is é g é n e k a k ia la k u lá s a sz e m ­ p o n tjá b ó l: „E g y sz e g én y k is g y e rm e k n e k n in c s e n e k tá r s a d a lm i k a p c s o la ta i, v a g y m e g ­ lá tá s a i. A v á ro s h o z fű z ő d ő v isz o n y o m c sa k k é ső b b v á lt fo n to ssá : a k k o r; a m ik o r ú j r a esz e m b e ju to tt, a m ik o r m a g y a r á z a ttá v á lt so k m in d e n re , a m in e k a n y o m a it, a la p ja it k e r e s te m m a g a m b a n . A n n a k a so k k é n y s z e rű ö n v iz s g á la tn a k a s o r á n u g y a n is , a m e ­ ly e k r e a k ö ltő k e t a te rm é s z e tü k i té li, sz á m ta la n s z o r e ltű n ő d te m a h a jla m a im o n és v á g y a im o n , azo n , h o g y m i le h e t az e re d e tü k , m i b e n n ü k a k ö zö s v o n á s: m i a közös a la p a z o k b a n a h a n g u la to k b a n , a m e ly e k e t é n á lta lá b a n k e lle m e s e k n e k m in ő sítek. S k id e r ü lt, h o g y a m i s z á m o m ra szép és v o n zó , az eg y k ic s it m in d ig g y e rm e k i, m e s e ­ sz e rű , egy k ic s it m in d ig cso d á lk o z á s. N e é rts e n e k fé lre , n e m a k a ro k v a la m i m e s te r­ k é lt ü g y e fo g y o ttsá g o t, v a la m i p o é tik u s fé lsz e g sé g e t m ím e ln i. N em . É n ú g y v é le m , h o g y m e g ta n u lta m a k ö te le z ő e m b e ri le c k é t, is m e re m é s v á lla lo m a v a ló é le te t. D e h á t m in d e n k i v á g y ik v a la m ire , a m ije n in c s. N os, é n n e k e m n y u g to m , s z a b a d s á g o m n in c s, r á é r ő id ő m és fe le lő tle n sé g e m n in c s.” A tis z te le ta d ó a n k is sé h o s s z a b b ra n y ú lt id é z e tb e n b e n n e r a j li k S zab ó L ő rin c te lje s eg y é n isé g e , a h o g y az a g y e rm e k i e m lé k e k h a s o n ító h a tá s a a l a t t fo ly to n -fo ly v á s t a la k u lt, m ó d o su lt. E s o ro k b a n — m é ly e n a tu ­ d a t a la t t — la p p a n g to v á b b á eg ész k ö lté s z e té n e k je lle g e , ta r ta lo m - é s sz ín v o n a l-ig é ­ n y e is . L e p le z e tte n - r e jte tte n h a tó n ó g rá d i e le m e k e z e k — a g y e rm e k k o r e lm e rü lt, m a jd fe lid é z ő d ő e m lé k e i — je le n tő s é g ü k m in d ö ssz e c s a k a n n y i, h o g y n é lk ü lü k m á s ­ v á lto z a tú le tt v o ln a a z ő lírik u s i sz e m é ly isé g e ; n e m v a ló s z in ű , h o g y sz e g é n y e b b , k is e b b v ilá g is m e re tű k ö ltő v á lt v o ln a b e lő le , d e a g y a rm a ti g y e rm e k k o r b á jo ló e m lé ­ k e iv e l k é ts é g te le n ü l te lte b b , g a z d a g a b b le tt, h o v a to v á b b sz e m lé lő d ő b b k ö ltő -sz e m n y ílo tt ki á lta lu k az eg ész v ilá g b e fo g a d á s á ra . T á v o l le g y e n a k ís é rté s ! K ö ltő n k eg ész é le tm ű v é t v e ss é k b á rm in ő ré s z le te s e n e le m ­ ző v iz s g á la t a lá : ő t n e m le h e t h o z z á k ö tn i e g y e tle n tá jh o z sem . E g y e te m e se n m a g y a r k ö ltő ő és e u ró p a i ig é n y ű v e rs m ű v é sz , v ilá g v is z o n y la to k b a n g o n d o lk o d ó h u m a n is ta , a v ilá g iro d a lo m tü k r é b e n éző h a z a i k ö ltő . É le tm ű v e n y o m á n b á n tó fé lre é rté s e k re , fá jó e lh a jlá s o k b iz o n y ítá s á ra a d o tt o k o t k é ső b b , e z e k a té v u ta k a z o n b a n — m in t a h a lá la ó ta e lte lt id ő ta n u s í tj a — e g y re v e s z te n e k je le n tő s é g ü k b ő l: a k ö ltő m e g b e c sü ­ lé s e á lla n d ó a n n ö v e k sz ik , té v e d é s e in e k s ú ly a m in d in k á b b c sö k k e n , a m in t a m e s te rs é ­ g e se n k ö rü le te r je s z te tt k ö d is m in d jo b b a n kezdi e lo sz la n i. A k ö ltészet d icsérete o ly a n so k á ig k é s e tt ta n u lm á n y k ö te te m in d e n n é l é k e s e b ­ b e n b iz o n y ítja : m in d e n m é ly sé g re h a jla m o s elm e, v a la m e n n y i szép ség i r á n t fo g é k o n y lé le k és e sz m é n y i k ö ltő ; az írá s m ű v é s z e tn e k o ly a n k iv é te le s m e s te ré v é n ő tte k i m a ­ g á t, h o g y m in t ily e n t n e m k ö tn e k k ic s in y e s m ű f a ji sz a b á ly o k , k ö n n y e d é n tú llé p i a h a z a i m é r e te k e t; j á r j é k a z o n b a n a sz e lle m v ilá g á n a k b á rm e ly ik k o rá b a n v a g y tő lü n k tá v o li h e ly é n , é rd e k lő d é s é n e k ú t j a m in d e n k o r h a z a v e z e ti; a v ilá g iro d a lo m szám o s k o rs z a k á t és a n n a k re m e k m ű v é t k iz á ró la g o s a n á lt a la te h e ti m a g á é v á a c sa k m a g y a ­ r u l o lv asó közö n ség . M in d e m e lle tt m e g le p ő e n sok ta n u lm á n y t í r t ( e k ö te t c sa k n e m a fe lé t k ö zli) a v ilá g iro d a lo m n a g y ja iró l, m in d a n n y ió n k „ ö rö k b a r á t a i”-r ó l (V illo n ró l. C a m o e n srő l, S h a k e s p e a re rő l, S ile siu sró l, G o e th é rő l, B a u d la ire rő l, V e rla in e rő l, J a m ­ m e sró l) és a m a g y a ro k ró l — m e s te re irő l, k o rtá rs a iró l, b a r á ta ir ó l — k ü lö n ö s e n B a b its M ih á ly ró l. J u h á s z G y u lá ró l, K o sz to lá n y i D ezső rő l, T ó th Á rp á d ró l, M ó ricz Z sig m o n d ró l, N a g y L a jo s ró l, S á rk ö z i G y ö rg y rő l, R a d n ó ti M ik ló sró l. 67 �E m e tisz te s k ö te tn e k a z u to lsó k é t c so k ra le g n a g y o b b , le g e re d e tib b m ű v e it fo g la lja m a g á b a : a z e g y ik b e n — A líra m ű h ely éb en c. ta n u lm á n y s o ro z a tb a n — re m e k ­ lőe n s o k ré tű k ö lté s z e tta n á t o lv a s h a tju k ; a m á s ik p e d ig — A sz fa lt és föld c ím a la t t — g y a rm a ti e m lé k e k e t, rö p k e ö n v a llo m á s t, m e g h a tó ö n é le tra jz i tö re d é k e t, sz ín e s u ti­ r a jz o k a t s o ra k o z ta t e g y m á s m e llé , m e g to ld v a ő k e t e g y -k é t a lk a lo m s z ü lte , d e m a r a d a n ­ dó, szem ély es je lle g ű n y ila tk o z a tta l. A ta n u lm á n y o k ré s z le te s e b b je lle m z é s e n e m le ­ h e t f e la d a ta e k ö z le m é n y n e k , ö ssz e g e z é sk é n t m ég is e l k e ll m o n d a n i r ó lu k a n n y it, h o g y egy ig e n g a z d a g e g y é n is é g n e k a v ív ó d á s a iró l, e sz m é lk e d é s e irő l, tö p re n g é s e irő l sz á m o ln a k be, a fe lv e te tt k é rd é s e k re a d o tt n a g y o n is e g y é n i v á la s z o k v a la m e n n y i e se tb e n é s v o n a tk o z á s b a n é le s e n m u ta tjá k a sz e lle m i v ilá g n a k m á s é s m á s titk á t, a k ö ltő i a lk o tá s m e g a n n y i je lle m v o n á s á t, az e m b e ri m ű v e k b e n m e g n y ila tk o z ó ö rö k sz é p sé g e k e t. S ok te k in te tb e n k é te ly e k e t o s z la tn a k el, m in t a z iro d a lm i d iv a to k ró l ír t, s ele d d ig egy ú js á g v á lla la t ö re g n a p tá r á b a n ta lá lh a tó ta n u lm á n y á b a n . A k ö te t sz e rk e sz té s é n e k az e g y ik h iá n y o s sá g a , h o g y e g y á lta lá n n e m je lz i az eg y es k ö z le m é ­ n y e k m e g je le n é s é n e k h e ly é t és p o n to s a b b id e jé t. A ta n u lm á n y o k n y e lv e z e te c su p a e rő ; d u z z a d á sig tö m ö r s tílu s a m in d ig e g y é n ie n te rm é sz e te s, h a g y o m á n y o s a n m a g y a ro s, á tte ts z ő en v ilá g o s, s z e n v e d e lm e s e n fé rfia s , s z in te é re z z ü k fe s z ü lt s z e lle m é t ö sszefogó iz m a in a k k e m é n y s é g é t is. E b b e n a v o n a t­ k o z á sb a n S zab ó L ő rin c n e k k ü lö n ö s e n k ö v e te n d ő p é ld á n k n a k k e ll le n n ie — h o sszú id ő re. A b a la s s a g y a rm a ti g y e rm e k e g y k o ro n té to v á z ó k e z e A k ö ltészet d icséretén ek m o s ta n i m e s te rm ű v e it é p p e n ú g y ír ta , m in t a h o g y a z é le te t m e g já r t n a g y e m b e r, e ls ő re n d ű k ö ltő , n e m e s lé le k sz ín v o n a lu k a t, je lle g ü k e t é s t a r ta l m u k a t m e g s z a b ta — a m a ra d a n d ó s á g je g y é b e n . PAKU IMRE Két s z o c i o g r á f i a i kötetről M á rk u s I s tv á n eg y es sz á m e lső s z e m é ly b e n k é rd e z — M it lá tta m fa lu n ? — e z a z e g z a k t tá rg y ila g o ssá g á tü t a sz e rz ő i c ím e n ; M o c s á r G á b o r a h á z ig a z d a g e sz tu sá ­ v a l in v itá l — N á lu n k v i d é k e n . . . — , d e e lf o g u la tla n s z ig o rra l v iz sg á ló d ik . M á rk u s „ jo b b n é v h íj á n ” b e sz é l s z o c io g rá fiá ró l, a m ű f a jn a k tá r s a d a lo m tu d o ­ m á n y i je lle g e t tu la jd o n ít: a „ m a rx is ta p o litik a i g a z d a sá g ta n és. . . szo cio ló g ia s z e r­ v e s ré sz e k ell, h o g y le g y e n ” — m o n d ja . T e h á t a té n y e k e g z a k t v iz s g á la tá n a k , o ly a n té n y f e ltá r á s á n a k és re n d s z e re z é s é n e k ig é n y e m u n k á l a sz e rz ő b e n , a m e ly a lk o tó s z u b ­ je k tu m je le n lé té t n e m teszi a sz o c io g rá fia i ír á s fu n k c io n á lis ré sz é v é . K ö z g a z d a sá g i, szo cio ló g iai s z e m p o n to k v e z é rlik , v iz s g á ló d á sa g a z d a sá g i— tá r s a d a lm i k ö z p o n tú . M á r­ k u s m é g se m k ö z g a z d a sá g i v a g y szo cio ló g iai ta n u lm á n y t ír. M o c sá r k ö z v e te tt je lle m z é s é t a d ja a m ű f a jn a k , a z á lta lá n o s e lv i s z e m p o n tja it a m ű b e é p ítv e , ta p a s z ta la ta i ö ssz e g e z é se k é n t fo g a lm a z z a m eg, a m ik o r íg y v a ll: „ I tt 68 �b e sz é lg e té s k ö z b e n é r v r e é r v jö n , a d a tr a a d a t, é rz e lm i k itö ré s és h ig g a d t s ta tis z tik a i e le m z e s e g y m á s t v á lt já k — s a s ta tis z tik á k so se m és s e h o l se m la k k o z o tta k , a z é rz e lm i k itö ré s e k n e m c se n g e n e k h a m is a n . . . f o r ra d a lo m e l len es, h a b á rk i a v a ló s á g fe lm u ta tó já tó l a z t k ív á n ja : sz e b b ik o ld a lá t m u ta s s a a n n a k a v a ló s á g n a k . M a se m a v u lt el az a m a r x i té te l, h o g y a m u n k á s o s z tá ly a z e g y e d ü l é r d e k e lt v a la m e n n y i o sz tá ly k ö z t a b b a n , hogy m e g is m e rje a te lje s v a ló sá g o t. M e r t a v a ló s á g jo b b ítá s á ra , a p ro b lé m á k m e g o ld á s á n a k k u ta t á s á r a ösztönöz.,, E z a z a r s poe tik a k ö rv o n a la z z a a z a lk o tó m ó d s z e ré t is: a m a g a é s a tá r g y a v isz o n y á t, a m e lly e l a la p v e tő e n a tá r g y je lle ­ g é t h a tá r o z z a m eg. „ . . . A d a t, é rz e lm i k itö ré s és h ig g a d t s ta tis z tik a i e le m z é s” — m o n d ja a tá r g y ró l; te h á t az a z o n b e lü l létező , h a tó v isz o n y o k — a do lo g i, tá r g y i v ilá g és az a z t a la k ító , g y a k o rla tila g é s sz e lle m ile g te v é k e n y k e d ő e m b e r k ö lcsö n ö s k a p ­ c s o la ta i — k ö z v e tle n ü l tá r u ln a k fe l a v iz sg á ló d ó e lő tt. A tá r g y te h á t „ v a ló s á g -té n y ”, é le tté n y , a m e ly n e k o b je k tív b e lső sz e rv e z e ttsé g e , d in a m ik á ja , tö rv é n y e i v a n n a k . M in d e z — e s e tü n k b e n — a b b a n a v is z o n y ítá s b a n v á lik je le n tő s sé , a m e ly n e k m á s ik o ld a lá n a té m á v á e m e lé s á ll. A z író „ e p ik a i tá v o lb a ” to lja - e a tá r g y a t, a z e p ik a i tö r ­ té n é s v á z a lesz-e, v a g y a tá r g y te lje s sé g e „ á ts z á rm a z ik ” a m ű b e , a z a lk o tá s a tá r g y á lta l v á lik ö n m a g á v á , te h á t m in t ö n m a g á b a n lé te z ő d o k u m e n ta tiv e v á lik a tá r g y é r t v a ló v á ? A k á rc s a k M á rk u s, M o c sá r s e m „ ir o d a lm a s ítja ” a tá r g y a t. M ű v e tu d o m á n y o s ig én y ű , a k ö z ö lt a d a to k , e le m z e tt h e ly z e te k , a v id é k rő l r a jz o lt á lta lá n o s k é p v isz o n y ­ p o n tja i, a m e ly e k e t a sz e m lé le t é r té k r e n d je és a sz e n v e d é ly s o d ró e r e je ö tv ö z i e g ész k é p p é . V ezérlő elv ei, a k á r M á r k u s sz e m p o n tja i, d e M á rk u s é rz e lm ile g v issz a fo g o tt. M o c sá r „ iro d a lm i”, p o n to s a b b a n líra i h e v ü le tű . M in d k e tte n „ é rd e k e s sé ” e m e lik a tá r g y a t: e g y ré s z t k ia k n á z z á k a tá r g y é rd e k e s sé g e it, s a m ű , m in t o ly a n , a tá rg y é rd e k e s sé g e in e k g y ü m ö lc se lesz, m á s ré s z t k ü lö n b ö z ő k é p p e n h a n g sú ly o z z á k az a lk o tó k m a g a ta r tá s á n a k a z t a s z u v e r e n itá s á t, h o g y ö n m a g u k a t is m e g m u ta s s á k a m ű b e n . M á rk u s m ű v e a z ír ó „ szellem i é rz é k e lé s e in e k ”,m o rá lis re n d jé n e k , M o c sá ré ezek m e lle tt a s z u b je k tív lír a i lé le k á lla p o to k n a k is g y ü m ö lc se lesz. A m it — a k á r a z e g y ik , a k á r a m á s ik — m ű e lm o n d , a z t a tá r g y d e te r m in á lja , s a z a v is sz a h a tá s, a h o g y e lm o n d ja , k ite lje s íti a d e te rm in á c ió t. A m ű a z e m b e r m o z g á s te ré n e k , tá r s a d a lm i k ö z e g é n e k fe lid é z ő je lesz. A tá r g y e z á lta l é lő s n e m d o ­ lo g i v o ltá b a n á ll e lő ttü n k — ez k ü lö n b ö z te ti m e g a tu d o m á n y o s v iz s g á ló d á stó l — , a fe lid é z é s ta r ta lm a z z a a z eg y es e m b e r re — m o s t m á r a z o lv a s ó ra — tö r té n ő v is sz a ­ v o n a tk o z ta tá s „ k é n y sz e ré t” is. K ö v e tk e z é sk é p p e n : a m ű v e k n e m e g y sz e rű e n h e ly z e t-r e g is z trá lá s t, tu d o m á s u l­ v e v ő e le m zést, o b je k tív tu d o m á n y o s á lta lá n o s ítá s t a d n a k , h a n e m ta r ta lm a z z á k a z t a k o n flik tu s -v is z o n y t, a m e ly az a lk o tó és tá r g y k ö z ö tt fe sz ü l, s a m e ly e t a tá r g y e l­ le n tm o n d á s a in a k é rz é k e lé se i te re m te n e k . E z m in d k é t m ű b e n a lk o tó i v is z o n y ta rta ­ lo m k é n t je le n tk e z ik , az a lk o tá sfo lv a m a t. — a tá r g y és a z a lk o tó v is z o n y á n a k ta r ta l m a — m a g a is a m ű ta r ta lm á v á v á lik . E z é rt, h o g y sz o c io g rá fia i e ssz é k k e r ü ln e k k i a s z e rz ő k to lla alól. M á rk u s k ö te te v á lo g a to tt c ik k e k g y ű jte m é n y e . A sz e rz ő c s a k n e m n e g y e d sz á z a d a l a t t í r t s z o c io g rá fiá in a k le g ja v á t g y ű jtö tte össze. E z a „ tö rté n e tis é g ” k ü lö n ö s íz t a d k ö n y v é n e k . A m e lle tt, h o g y a z o k a v á lto z á so k v a g y v á lto z ta tá s - k is é r le te k é rd e k lik , a m e ly e k a la p ja ib a n fo r m á ltá k a p a ra s z ti tá r s a d a lm a t, a lk a lm a n y ílik a r r a is, h o g y e z e k e t a v á lto z á s o k a t s a j á t fo rm á ló d ó s z e m lé le té n e k tü k r é b e n k ö z ö lje . K ö te te — ez 69 �u tó b b i sz e m p o n t s z e r in t — a lk o tó te v é k e n y s é g é n e k s u m m á ja : a z a d o tt h e ly z e tte l e g y ­ id e jű a lk o tó i tu d a ti v iszo n y , te h á t k ö lc s ö n h a tá s fo g la la ta . E zzel fu n k c io n á lis k e ttő s ­ s é g e t k ö z v e tít: e g y ré s z t a p a ra s z ti é rzés, g o n d o lk o d á sm ó d , á lla p o t s p e c ifik u s v isz o n y ­ lag o s ö n á lló s á g á t a tö r té n e ti fo ly a m a t k o n k r é t e g y e d i ú tja i, h e ly z e te i h a tó té n y e z ő je ­ k é n t é rz é k e lte ti, ille tv e — a z e g y id e jű sé g m á s ik o ld a la k é n t — a m a g a ta rta s le h e tő s é g e k és tu d a t ir á n y u lá s o k tu d a to s ítá s á n a k fo k o z a ta it t á r j a e lé n k . E z az írá so k fo r m a ­ je lle g é b e n is m u ta tk o z ik : M á rk u s a r ip o r ttó l (E g y szerű fe lje g y z é se k 1947 ta v a s z á n , E g y sz e rű fe lje g y z é s e k 1955— 56-ból) le n d ü l a z e sszéig (A n y ír k á ta i szö v ev én y ). A g a z d a sá g i — s z ű k e b b e n fa lu s i g a z d á lk o d á s i — v isz o n y o k f o r m á ló d á s á t — a fö ld o sz tá s, a k is p a ra s z ti á ru te rm e lé s k é rd é s e i, a z 1950-es é v e k e rő s z a k o s té e sz e síté si k isé rle te i, a m e z ő g a z d a sá g sz o c ia lista á tsz e rv e z é se , m in t n a p ja in k b a n b e fe je z e tt f o ly a m a to t — a tö rté n e lm ile g sz ü k sé g sz e rű te n d e n c ia a la p já n v iz s g á lja . M é rle g re teszi a sz á n d é k o t, — a m e ly a z ú j g a z d a sá g i lé tfe lté te le k e t te re m tő fo ly a m a t e re d m é n y e i­ b e n m é ri ö n m a g á t — a m a g a ta r tá s t m in t tö rté n e lm i k é p z ő d m é n y t, a z a z v isz o n y ­ fo ly a m a to t. A z első h e ly e n a g a z d a sá g i lé tfe lté te le k a la k u lá s á n a k e le m z é se áll. M ás o ld a lró l: a te rm e lő te v é k e n y s é g e t é le tfo r m a k é n t, az é le tfo r m á t m e g h a tá ro z o tt és m e g ­ h a tá r o z ó k ö lc sö n ssé g k é n t e le m z i — g o n d o lju n k c s a k p l. a k é tla k is á g p ro b lé m á já ra . E z a d in a m iz m u s e re d m é n y e z i, h o g y M á rk u s a m a g y a r f a lu t m in t n y ílt és r e j t e t t g a z d a sá g i le h e tő sé g e t n ézi, ille tv e a z t is lá tja , h o g y h o g y a n ú ju l m e g a p a ra s z ti é le t­ fo rm a a z é rd e k -, sz o k á s-, b e id e g z ő d é sre n d sz e re k és a tá r s a d a lm i fe lis m e ré s e k k ö l­ c s ö n h a tá s á n a k fo ly a m a tá b a n . V égső so ro n te h á t a tu d a ti v is z o n y u lá so k o k sá g i ö ssze­ fü g g é s e it is tisz tá z z a . A „ sz ö v e v é n y e k ” fe lfe jté s é n e k fe lté te le — ta n ú s ítjá k M á r k u s ír á s a i — a tá v o la b b i m ú lt ö rö k sé g e in e k , a z a lig n e g y e d sz á z a d o s sz o c ia lista tá r s a d a lm i fe jlő d é s e re d m é n y e in e k , b u k ta tó in a k , ta n u ls á g a in a k elem z é se , ille tv e ezek k o n t­ r a s z tb a á llítá s a a sz o c ia lista fe jlő d é s tá v la ta iv a l. M á rk u s a fe jlő d é s ú tj a i t k o n s ta tá lja , o p tim á lis le h e tő sé g e it k e re s i, s k ö n y v é n e k „ k e ttő s tö r té n e tis é g e ”— a 20 é v e s tá r s a d a lm i fe jlő d é s k ü lö n b ö z ő sz a k a s z a iró l a z o k k a l é g y id ő b e n fo g a n t ír á s o k a t o lv a s h a tu n k — e z á lta l v á lik ta n u ls á g o s s á . A z o k b a n a h e ly z e te k ­ b en , a m e ly e k e t f e l tá r a z e lle n tm o n d á s o k k e ttő s v o n u la ta é rv é n y e s ü l: a h e ly z e te k e lle n tm o n d á s a i m in d ig a z o k fe lism e ré s e v a g y fe l n e m is m e ré s e re lá c ió já b a n m u t a t­ k o z n a k . E z u tó b b i a „ tö r té n e lm in ” b e lü l a „ p o litik a i” v o n u la tá n a k je lle m z ő jé v é s ű r ű ­ sö d ik — e z á lta l a p o litik a i is tö r té n e lm i é rté k e lé s t n y e r. E z b iz to s ítja a z ír á s o k fo ly a m a to ssá g á t, azt, h o g y a k ü lö n b ö z ő id ő b e n k ü lö n b ö z ő h e ly e k rő l tö r té n ő tu d ó ­ s ítá s m in d ig tá r s a d a lm i m é r e te k b e n é rv é n y e s . A z elő ző e k b ő l k ö v e tk e z ik , h o g y é le s v á la s z tó v o n a la k v a n n a k a z 1945-től 1947-ig, m a jd a z 1956-ig és a z 1960-as é v e k b e n í r t s z o c io g rá fiá k k ö z ö tt. A z e lső s z a k a s z ír á s a i a fö ld o sz tá sró l, a s tr u k tu r á lis v á lto z á s o k je le n tő s é g é rő l, u g y a n a k k o r a k ö tö tts é g e k ­ rő l, a n e k ile n d ü lé s e k rő l és a m e g to rp a n á s o k ró l tu d ó s íta n a k (U ra k fu tá s a , F ö ld o s z tá s G eb én , M a r to n v á s á r i v á z la t). A m á s o d ik sz a k a s z írá s a i ú g y ré te g e z ő d n e k r á az e lő z ő k re , h o g y — k ö z v e te tte n o ly a n p o litik a i sz a k a s z t — a sz e m é ly i k u ltu s z id e jé n e k g a z d a s á g p o litik á já t — tü k r ö z ­ n e k , a m ik o r a tá v la ti célo k ig é z e té b e n — a s z u b je k tiv is ta s z e m lé le t k ö v e tk e z m é n y e ­ k é n t a z o k a t lefo k o zv a — e lfe le d k e z te k a z eszk ö z ö k rő l, a m e g v a ló sítá s ú tjá n a k - m ó d ­ já n a k ré s z le te irő l, je le n tő s é g é rő l. E z a z e lle n tm o n d á s o k e lo d á z á s á n a k tu d h a tó be, a m ik o r te h á t a z e lle n tm o n d á s o k ra az a z o k fe l n e m is m e ré s e e lle n tm o n d á s k é n t ra k ó ­ d o tt (T is z a n á n a n e h é z év ei, A s z e g é n y p a ra s z ti b á z is so rs a T isz a n á n á n ). 70 �M á rk u s k ö z v e tle n ü l n e m fo g a lm a z z a m e g e z e k e t a p ro b lé m á k a t. Ő h e ly z e tje le n ­ té s t a d , a z a la p v e tő k o n flik tu s o k ra v ilá g ít r á — a h o g y a z 1965— 66-os ír á s a ib a n is teszi. D e m á s -m á s a k o n flik tu s o k je lle g e ! A k ö te t u to lsó írá s a i is g o n d o k ró l, b a jo k r ó l sz ü k s é g sz e rű ú tr ó l és f é lb e s ik e rü lt k ís é rle te k rő l tu d ó s íta n a k , d e é rz é k e lte tik a z o k a t a z ö ss z e ü tk ö z é se k e t is, a m e ly e k a k o rá b b i fe l n e m is m e ré s e k fe lis m e ré s é n e k k ö v e tk e z ­ m é n y ei, te h á t így m in ő sé g ile g ú j e lle n tm o n d á s v o n u la t d ö n tő m o z z a n a ta i. Íg y k o n c e n t­ r á l a k ö te t le g jo b b írá s á b a n , A n y ír k á ta i s z ö k e v é n y -b e n a h á z tá ji—k ö zö s e lle n té té re , m in t a m á r ig a z o lt s z o c ia lista ú t k o n k ré t s z a k a s z á n je le n tk e z ő k o n k r é t e lle n tm o n d á s ra — az é rd e k e lts é g i v is z o n y o k ra , ille tv e az e z e k e t e g y e n sú ly o z n i tö re k v ő p o litik á r a Íg y a d h a tja , a d ja M á rk u s a p a ra s z ti je le n k e re s z tm e ts z e ti r a jz á t, g a z d a g té n y ­ a n y a g o t — és a d fe lelő s tá r s a d a lo m ja v ító sz á n d é k o t, e lm é le ti és tö r té n e ti h ite lű g o n d o la tis á g o t. M o c sá r b en ső sé g e se b b v is z o n y b a n v a n tá r g y á v a l. A z a lk o tá s fo ly a m a t u ra lk o d ó e le m e n á la is a fe lfe d e z é s, a k tiv itá s a a tá r g y r a h a tó k é n y s z e rítő erő , h o g y b e lső r e j ­ t e t t lé n y e g e n a p v ilá g r a b u k jo n . E z a z a k tiv itá s tö r té n é s f o ly a m a t — , d e n e m ö n ­ m a g á b a n a tá r g y tö rté n é se , h a n e m a te re m té s é . A tá r g y e z á lta l ú j „ v a ló s á g e le m e k ­ k e l” b ő v ü l, a m ű a z e lő b b i és a z u tó b b i ö sszeg ző je lesz, ú j v a ló sá g , ú j „ te rm é s z e t” — a m e ly n e k im m á r ta r ta lm a a z is, h o g y a sz e rz ő a la k íto tta , te r e m te tte a fe lfe d e z e tt tá r g y a t. M o c sá r s z á m á ra a tá r g y is m e re t, s m ik o r e z t k ö zli, a z m á r „ b irto k á n b e lü l” lé te z ik , o ly a n m in ő sé g e k é rz é k e lte té s é v e l a d ja to v á b b a z o lv a s ó n a k , m e ly e k k ife je z ő fu n k c ió v a l b írn a k . K ö v e tk e z ik ez a b b ó l, h o g y a z e lő b b e m líte tt tö r té n é s f o ly a m a t lén y eg e , h o g y fo r m á t te r e m t, m e ly b e n a tá r g y e sz k ö z -e le m is — v ég ső so ro n o ly a n a k tiv itá s s a l re n d e lk e z ik , h o g y k ife je z i a tö rté n é s fo ly a m a to t. A le g s z e m b e tű n ő b b M o c sá r sz e n v e d é ly e ssé g e . K ö z é le tin e k , tá r s a d a lm ila g —p o liti­ k a ila g h a té k o n y n a k — fe le lő s tü re lm e tle n s é g n e k jo g g a l n e v e z h e tjü k . V e gyü k p é l­ d á n a k a k á r a V á ro s -a rc a m ú ltb ó l, a k á r az első és az u to lsó v a g y a L é p té k v á ltá s t v id é k e n c ím ű fe je z e te k e t. D e m in d a h á n y g a z d a g é rz e le m s k á lá v a l, é rte lm e z ő k ö z v e t­ len ség g el, o tth o n o ssá g g a l le p m e g b e n n ü n k e t. F o rd u la to s s á g a o ly k o r u g y a n csik o rg ó , a n é p s z e rű -k ö n n y ű e lő a d á sm ó d m in th a ö n m a g á t k a r ik ír o z n á — M á rk u s I s tv á n e g y e n le te s sz ín v o n a la n y u g ta tó , n a g y o b b fe g y e lm e b iz to sítja , h o g y p il la n a tr a se z ö k ­ k e n jü n k ki az ír á s o k ig é z e té b ő l — , v is z o n t m e g le lh e tjü k k ö te té b e n a z o k a t a ré s z e ­ k e t is, a h o l a z s u r n a lis ta p o n g y o la s á g a v a ló s á g te rm é s z e té n e k ré sz é v é , te h á t f e l­ fo k o zó eszközzé v á lik . (A m e g y e i költő ). M in d e z e k m e lle tt a sz e n v e d é ly k r itik a i lá tá s is, te h á t k o rs z e rű ú jj á é r té k e lé s r e tö re k v é s, m in t a z t le g in k á b b a V á ro s -a r c a m ú ltb ó l c ím ű ír á s m u ta tja . M o c sá r D e b ­ re c e n sz e lle m i a r c u l a tá t v a lla tja , a z é v sz á z a d o k s o rá n e g y m á s ra r a k ó d o tt — s a k é se i u tó d e lő tt e se tle g e g y n e m ű n e k tű n ő — ré te g e k rő l f ú j ja le a p o rt. A k o n z e rv a tív és a f o r ra d a lm i ö rö k sé g s z é tv á la s z tá s á n á l e le n g e d h e te tle n a tö r té n e lm i s z e m lé le t — ö ss z e g e z h e tjü k v e z é rlő e lv é t, te h á t tö r té n e tile g k e ll h e ly ü k r e r a k n i a je le n s é g e k e t a h h o z, h o g y m a i s z e re p ü k e t k i tu d ju k d e ríte n i. I t t a z o n b a n m a g a a sze rz ő i s m e g á ll. c su p á n je lz i, h o g y a „ le g iz g a lm a s a b b . . . a z le n n e , h a k ik u ta tn á n k , k im u n k á ln á n k , m ik é p p e n a d h í r t m a g á r ó l a z a ré g i D e b re c e n m a is.” E z a fe je z e t k ö te té n e k le g g o n d o s a b b a n m e g írt része, író ila g e g y e n le te s te lje s ít­ m én y . Je lz i, h o g y D e b re c e n h e z fe l k e ll n ő n i, h is z e n a v á ro s sz e lle m i a r c á n a k m in ­ d ig ré s z e v o lt — elég h a c sa k A d y , G u ly á s P á l, K ru d y n e v é v e l fé m je le z z ü k — a s z e l­ le m i a r c u la tr ó l v a ló v é le k e d é s is. S e z k ö te le z ! 71 �A szerző p r ofé tik u s m e g s z á llo tts á g á n a k b iz o n y íté k a A z első és a z u to lsó c. S z a ­ b o lc sró l tu d ó s ító fe je z e t. E s o k a t e m le g e te tt tá j tá r s a d a lm i je lle g é t — a m e ly b e n e g y ­ ré s z t a n e g a tív v o n á so k u ra lk o d n a k , m á s ré s z t h e ro ik u s k ü z d e le m a v á lto z á s é r t — ú g y b o n tja k i, hogy a z e ssz é isz tik u s k ö te tle n s é g m e g lep ő , d e h ite le s f o r d u la ta it a k é p z e le t f e la jz á s á n a k s z o lg á la tá b a á llítja . A d r á m a ia n e le v e n k é p e k a p ró , c se tlő b o tló e s e tle g e s sé g e k e t és a lé tfe lté te le k e t a la p v e tő e n m e g h a tá ro z ó g o n d o k a t ö tv ö z ­ n e k — a sz e rz ő s z á m b a v e sz i a v á lto z á st, s a m i v á lto z á s é r t k iá lt. S n e m u to lsó so rb a n : a tá r g y ta r ta l m a i t a z ír ó é rz é k le te s ö n e le m z é se i fo k o z z á k fel. M o c sá r a té n y e k e rk ö lc sile g ö sztö n ző (v ag y n e m ö sztö n ző ) s z e re p é t is k id o m b o ­ r í t j a — a k á rc s a k M á rk u s pl. A n y ír k á ta i s z ö v e v é n y -b e n — , a z e m b e ri é rté k r e n d m ó ­ d o s u lá s a i ily e n é rte le m b e n v á ln a k a g a z d a sá g i és tu d a ti v isz o n y o k s a já to s ö ssz e sí­ tő iv é . A s ta tis z tik a i a d a to k , a rip o rta la n y o k v é le m é n y e i fe ls o ra k o z ta tá s á n a k é r ­ te lm e is e b b e n g y ö k e re z ik p l. a F ö ld e k , p a ra s z to k , k ilá tá s o k c. fe je z e tb e n , u g y a n ­ a k k o r to v á b b i tis z tá z á s t k ív á n n a , h o g y „egy tö r té n e lm ile g k ia la k u lt é rté k r e n d m e g ­ v á lto z á s a ” a „ le g fo n to sa b b ” m u ta tó ja - e a p a ra s z ti tá r s a d a lo m b a n v é g b e m e n t v á lto ­ z á so k n a k , v a g y ez a g a z d a s á g i-tá rs a d a lm i v isz o n y o k v á lto z á s á n a k , m in t a la p v e tő o k n a k az o k o z a ta ? A k é rd é s je lz i, h o g y M o c sá r k ö v e tk e z te té s e ib e n tú l ju t a szo cio g r a ­ fá ló író „ k ö te le z ő ” tá rg y ila g o ssá g á n . A k ö te t n é h a e lő b u k k a n ó e lle n tm o n d á s a i a z o n b a n fe lo ld ó d n a k a z e g észb en , a m a g a ta r tá s e g y é rte lm ű sé g é b e n , a z a lk o tá s a lk o tó i ta r ta lm a ib a n , a m e ly e k e t ú j íz e k ­ k e l g a z d a g ít a L é p té k v á ltá s v id é k e n c. rész. F o g a lm a k a t é rte lm e z és n é p s z e rű s ít, b iz o n y ít és p e re l, re á lis a n sz á m b a v e sz és g ro te sz k k é p e t ra jz o l a rr ó l, s a m i a v id é k , e g y s z e r re k ív ü lrő l és b e lü lrő l — a p ro v in c ia liz m u s ró l a n tip ro v in c iá lis a n a lo k á lp a tr ió ta h ű sé g é v e l. E zé rt, h o g y a v id é k a n e m z e t is és k ö lcsö n ö se n , a h e ly i g o n d o r ­ sz á g o s g o n d is — így v e z e ti to llá t e rk ö lc sile g , n e m e s, h ite le s in d u la t. V ég ü l: m in d k é t m ű k o rs z e rű tá r s a d a lo m k é p fo g la la ta — ta n u ls á g o s ö sszeg ezés­ k is é r le t a m a g y a r fa lu ró l, ille tv e a v id é k i k ö z tu d a to t, k ö z g o n d o lk o d á s t k ü lö n ö s e n iz ­ g a tó k é rd é s e k fe lv etése , a m e g o ld á si u ta k b á to r, fe le lő ss é g te lje s k e re sé se . A d a lé k a m a p o litik u s e m b e ré n e k k é p é h e z — ig én y e s tu d ó s ítá s a m in d e n n a p o k k ü z d e lm e irő l. M o c s á r G á b o r k ö n y v é t a K o ssu th K ia d ó 6000, M á rk u s I s tv á n n é k ö n y v é t a M a g ­ v e tő 1700 — b o ss z a n tó a n k ev és! — p é ld á n y b a n a d ta ki. DANYI GÁBOR 72 �A szovjet irodalom fél évszázada Írói a nkét a Novij Hír hasábjain A m ű v é s z e tb e n a k o r s z a k h a tá ro k a t r itk á n le h e t e le s k o n tú r o k k a l m e g h ú z n i. A tö r té n e le m o rs z á g ú tjá n m é rd fö ld k ö v e k e t je le n tő e se m é n y e k a z o n b a n n e m m a r a d ta k h a tá s ta la n u l a k o r tá r s i m ű v é s z e tre se m : ú tje lz ő i a n n a k is. A z e m b e risé g tö r té n e te ú j fe je z e té n e k n y itá n y á t je le n tő p é te r v á ri g y ő z e le m ö t­ v e n e d ik é v fo r d u ló ja te rm é s z e ts z e rű le g a sz á m v e té s ö sz tö n z ő je is v o lt. A s z o v je t ír ó ­ sz ö v e tsé g ir o d a lm i-m ű v é s z e ti-tá rs a d a lm i és p o litik a i fo ly ó ira ta , a T v a rd o v s z k ij s z e r ­ k e s z te tte N ovij M ír a ju b ile u m e lő e s té jé n a z z a l a k é ré s se l fo r d u lt n é h á n y je le s író h o z, h o g y az ü n n e p i sz á m h a s á b ja in fe jts é k k i g o n d o la ta ik a t a sz o v je t iro d a lo m fé l é v sz á z a d á ró l, a rr ó l, h o g y m ik a ta p a s z ta la ta ik , h o g y a n a la k u lt író i so rsu k , m ily e n a lk o tó k és m ű v e k já ts z o tta k sz e re p e t é le tm ű v ü k a la k u lá s á b a n , h o g y a n é rte lm e z ik a fe jlő d é s f e la d a ta it, te n d e n c iá it. A z író i a n k é t so rá n , n y o lc k ü lö n b ö z ő n e m z e d é k ű é s m á s -m á s tra d íc ió v a l r e n ­ d e lk e z ő író — E. M ez ie la itis, G. B a k la n o v , A. B ek , V. S z jo m in , M. K a rim , V. B ikov. K . P a u s z to v s z k ij és N. R ile n k o v — m o n d ta el a v é le m é n y é t a je lz e tt k é rd é s e k rő l. E s z m e f u tta tá s a ik fő b b g o n d o la ta i s z á m u n k ra is sok ta n u ls á g g a l sz o lg á ln a k , h is z e n a n y ílt szó k im o n d á s, az ő sz in te ig a z s á g k e re sé s je g y é b e n fo g a n ta k . P a u s z to v s z k ij v á la sz o l le g tö m ö re b b e n s z in te e g y c s a p á s ra v a la m e n n y i k é rd é s re : „ Ö rü lö k , — ír j a — h o g y 50 é v e a la t t so k k itű n ő a lk o tá s s z ü le te tt. B ü sz k e v ag y o k , h o g y a le g jo b b a k a k la s s z ik u s o ro sz iro d a lo m h a g y o m á n y a ih o z k ö z e líte n e k , a h h o z az iro d a lo m h o z , a m e ly ik n e k ü n k sz o v je t ír ó k n a k n e m c s a k ta l p r a á lln i se g íte tt, h a ­ n e m h o sszú id ő re h e r v a d h a ta tla n p é ld a k é n t á llt e lő ttü n k . U g y a n a k k o r n e m v ag y o k te lje s e n n y u g o d t. M ég p e d ig a z é rt n e m , m e r t jó v a l k e v e se b b k ie m e lk e d ő a lk o tá s sz ü ­ le te tt, m in t a m e n n y ire le h e tő sé g v o lt. F e lte sz e m m a g a m n a k a k é rd é s t: h o g y a n tö r té n h e t, h o g y o ly a n k ö n y v e k , a m e ly e k n e k m ű v é sz i é r té k e e g y e n lő a n u llá v a l és a m e ly e k szerző ik é le lm e s sé g é rő l ta n ú s k o d n a k , az e lm ú lt id ő s z a k b a n iro d a lm u n k n a g y je le n s é g e in e k lá ts z o tta k , é s o ly a n k itű n ő m ű v e k p ed ig , a m e ly e k v a ló b a n a k o r t és az e m b e r t á b rá z o ltá k , h o ssz ú é v e k ig v é k a a la t t v o lta k é s c sa k n e g y e d sz á z a d d a l m e g ­ ír á s u k u tá n lá t h a tt a k n a p v ilá g o t és v á lh a tta k iro d a lm u n k és az o lv a só tu la jd o n á v á ? E z jó v á te h e te tle n v e sz te sé g e t je le n te tt s z á m u n k ra . M o n d ju k , h a A n d re j P la to n o v és M ih a il B u g la k o v m ű v e i a k k o r je le n te k v o ln a m eg, a m ik o r ír ó d ta k k o rtá s a in k szel­ le m ile g jó v a l g a z d a g a b b a k le tte k v o l n a . .. Ős z in té n m o n d v a — f o ly ta tja P a u s z to v s z k ij — e n g e m jo b b a n fo g la lk o z ta t a je le n és a jövő. É s h a m é g is a m ú lta t id é z e m , e z t a z é r t te sz e m , h o g y m e g e rő sítse m a rég i, d e s z á m u n k ra n a g y o n fo n to s ig a z sá g o t: h a tá s o s iro d a lm i g y ő z e lm e k e t csa k a z o k az író k a r a tn a k , a k ik h ű e k h iv a tá s u k h o z , a k ik r e tte n th e te tle n ü l a z t te sz ik , a m i t le lk iis m e re tü k su g a l s z á m u k ra . E zek az ír ó k l á t já k a z ig a z s á g o t é s a z t ír já k is m eg. E z é rt m a r a d n a k m eg a k ö n y v e ik . E z é rt é ln e k és e z é rt le s z n e k h a lh a ta tla n o k , e z é r t n e m k e ll n y u g ta la n k o d n u n k k ö n y v e in k s o rs á é rt. A z igazi m ű a lk o tá s o k e r e je n e m c s a k a b b a n v a n , h o g y sz o lg á ljá k k o ru k a t, h a n e m a b b a n is, h o g y m e g ő rz ik e lle n ­ á llh a ta tla n s á g u k a t és m eg g y ő ző e r e jü k e t a k é ső b b i k o ro k s z á m á ra is. É s n e m c s a k d o k u m e n tu m a k é n t, h a n e m sz e n v e d é ly e s e m b e ri v is s z h a n g ja k é n t a n n a k , a m i a v ilá g ­ b a n tö rté n ik . 73 �A m ú lt ta p a s z ta la ta a r r a k ö te le z m in k e t, h o g y a z o k a t az író k a t, a k ik n e k te h e t­ sé g é re az u tó b b i é v e k b e n d e r ü lt fé n y , és a z o k a t a k ik n e k te h e ts é g e k ib o n ta k o z ó b a n v a n , m e g ó v ju k az o k tó l az a k a d á ly o k tó l, a m e ly e k m in k e t, az id ő se b b n e m z e d é k ir o ­ d a lm á r a it n e m k e r ü lte k e l . . B a lk a n o v v á la s z á b a n a h u m a n iz m u s ra a p e llá l, a m ik o r e z t ír ja : „A z ir o d a lo m n e m lé te z h e t e m b e r s z e re te t n é lk ü l. A s z o v je t ir o d a lm a t m in d ig az e m b e r s z e re te t je lle m e z te . H o zzám azo k az író k á lln a k k ö z e le b b , a k ik f o ly ta tjá k a z o ro sz ir o d a lo m p o lg á ri h u m a n is ta tra d íc ió já t. H a is k o lá k ró l v a g y s tílu s o k ró l b e s z é lü n k n e k e m m in d ig az a g y ü m ö lcsö ző h a tá s j u t e sz e m b e , a m e ly e t ir o d a lm u n k r a a k im a g a sló te h e ts é g ű L e v T o lszto j te tt. M égis a r r a , h o g y az e m b e re k k ö z é az ig a z s á g s z a v á t v ig y ü k , k ife je z z ü k a fá jd a lm a t, a k o r p ro b lé m á it, fe lé b re ssz ü k a le lk iis m e re te t, ú g y v é le m m in d e n m ű ­ fa j, m in d e n stílu s a lk a lm a s , m in d e n h a n g m e g fe le lő , h a b e c s ü le te s é s e re d e ti.” K a rim a k r itik á r ó l sz ó lv a te sz é rd e k e s m e g á lla p ítá s o k a t: „ Ú g y tű n ik , h o g y k r i­ tik a i é le tü n k b e n m ég k é t e lle n té te s te n d e n c iá t le h e t fig y e le m m e l k ís é rn i. E g y e se k e lm é le ti k ö v e tk e z te té s e ik b e n és a lk o tó te v é k e n y s é g ü k b e n a sz o c ia lista re a liz m u s g r á n i tp a r tja i t é p ítik ki m a g u k k ö rü l, és e zzel m a g a s g á ta k a t e m e ln e k , h o g y e lz á rjá k az á ra d á s ú tja it. M áso k p e d ig a p a r t ta l a n v íz á llá s é r t h a d a k o z n a k , a m ik o r n e m le h e t sz é tv á la s z ta n i a fo ly ó m e d re t és az á ra d á s t. É n s z in té n m ű v é s z e tü n k m a g a s v íz á llá s á n a k v a g y o k a h ív e , d e az o ly a n n a k , a m ik o r a h a jó z h a tó ú t a fő fo ly ó m e d e r sz in tjé n v a n . S z á m o m ra a le g s z im p a tik u s a b b é s le g é rd e k e s e b b a sz o v je t iro d a lo m 50 é v e s tö r té n e té b e n a z , h o g y so h a n e m t é r t le a n é p i é le t fő m e d ré rő l, a n a g y g y ő z e lm e k k e l és ö rö m ö k k e l, sz o m o rú sá g g a l é s v e sz ­ te s é g e k k e l m e g je lö lt ú tr ó l.” A z ig a z s á g k e re sé s sz e n v e d é ly e je lle m z i B ik o v m e g n y ila tk o z á s á t: „ Az o lv a s ó n a k sz ü k sé g e v a n az ig a z s á g ra , d e n e m k e v é sb é sz ü k sé g e v a n e r r e az iro d a lo m n a k is. H iszen az iro d a lo m m in d e n k o ri a d o tt á lla p o ta m a g á b a n h o r d ja az iro d a lo m jö v ő ­ jé n e k e lő fe lté te le it, a m e ly n e m c s a k az előző n e m e s h a g y o m á n v o k fo ly ta tá s á b a n m u ­ ta tk o z ik m eg e lk e r ü lh e te tle n ü l, h a n e m az is m e rt m é r té k b e n a b b a n , h o g y m ily e n a re a k c ió a m eg előző m ű v é s z e tre és a n n a k té v e d é se ire . Ú gy tű n ik a m i ir o d a lm u n k n a k m é g so k é v re e le g e n d ő ta r to z á s a v a n a lé n y e g e s e m b e ri k a p c s o la to k á b rá z o lá s a te ré n , e z é rt iro d a lm u n k s z á m á ra m é g so k á ig é d e s le s z a z ig a z sá g fe k e te k e n y e r e .. . A b b a n h o z z á v e tő le g e se n té v e d h e tü n k , h o g y m i k e ll, d e a z , h o g y m i n e m k e ll — m a m á r m in d e n g o n d o lk o zó e m b e r s z á m á ra é rth e tő . Ily e s ­ fé le ta p a s z ta la ta in k v a n n a k . M égis a z a jó. h o g y n a p ja in k ir o d a lm á t n e m v a la m if é le d iv a t v a g y k o n ju n k tu r a ir á n y ítja , h a n e m az é le t ig a z sá g a . El a k a r ju k h in n i, h o g y m i s o k a t te h e tü n k . Ir o d a l­ m u n k n a k v a n m iv el b ü sz k é lk e d n ie . V ig y á z n u n k k e ll v ív m á n y a in k r a é s m e g ő riz n ü n k a jö v ő m ű v é s z e te s z á m á ra is.” V a la m i h a s o n ló t fo g a lm a z m e g S z jo m in is, a m ik o r e z t ír ja : „A z író k ö te le ssé g e a te lje s ig a z sá g k im o n d á s a , az o lv a s ó n a k p e d ig az ig a z s á g m e g ism e ré se .” R ile n k o v s z e r in t a sz o v je t iro d a lo m fé l é v sz á z a d o s tö r té n e te a z t m u ta tja , h o g y a k o r le g s z i­ g o rú b b v a lla tá s a a z o k b a n a m ű v e k b e n s ik e r ü lt le g in k á b b , a m e ly e k b e n az e sm é n v e k z a ja n e m n y o m ja el az e m b e re k so rsa fe le tti m é ly é rte lm ű tö p re n g é s t. M e z ie la itis s z á m á ra a k ö v e te n d ő „ k ö ltő - tr iu m v ir á tu s t” A. B lok, V. M a ja k o v sz k ij és Sz. Je s z e ­ n y in je le n ti. S z e rin te k o ru n k az ep o szo k és a sz im fó n iá k k o ra , h is z e n m i tu d j a jo b ­ 74 �b a n fe lé le s z te n i a b a r á ti é rz é s t, h a n e m a m ű v é sz e t, zen e, k ö lté s z e t? A s z in te v a la ­ m e n n y i v á la s z b a n o tt b u jk á ló g o n d o la to t a sz o v je t ir o d a lo m k is u g á rz ó h a tá s á ró l M e z ie la itis az a lá b b ia k b a n fo g a lm a z z a m eg : „A z o ro sz iro d a lo m a lá z a d ó lé le k ir o d a lm a — f o r ra d a lm i h a tá s s a l b ír t n a p ja in k v ilá g ir o d a lm á ra . N e m c sa k a z o ro sz szerző k , h a n e m az eg ész v ilá g h a la d ó ir o d a lm á ra i az e m b e r é r t v ív o tt h a rc z á s z la já t v iszik . H iszen a k o m m u n is ta fo r ra d a lo m n e m v a la m ily e n e lk ü lö n ü lt n é p ü g y e, h a n e m n e m z e tk ö z i, á lta lá n o s e m b e ri ü g y .” A m in t a fe n ti s z e m e lv é n y e k b ő l is k itű n ik a N o v ij M ír író i a n k é tjá n a k ré s z tv e v ő i p o z itiv e n é rté k e lik a sz o v je t iro d a lo m ö t é v tiz e d e s tö r té n e té t és re á lis le h e tő sé g é t l á t já k a h a g y o m á n y o k a la p já n v a ló to v á b b i fe jlő d é sn e k . CSONGRÁDY BÉLA Költőtalálkozó Budapesten „ N e m szü k sé g e s, h o g y é n ír ja k v e rs e t d e ú g y lá tsz ik , szü k sé g e s, h o g y v e rs íra s s é k , k ü lö n b e n m e g g ö rb ü ln e a v ilá g g y é m á n tte n g e ly e .” — í r ta J ó z s e f A ttila e z e k e t a s o ro k a t, m e ly n e k n e v é b e n k ö ltő i ta lá lk o z ó t h ív ta k ö sz ­ sze B u d a p e s te n 1966. o k tó b e r 19— 22 k ö z ö tt. A m a g y a r sz e lle m i é le t tö r té n e té b e n m é g s o h a s e m k e r ü lt s o r ily e n m é r e tű és ily e n je le n tő s é g ű ta lá lk o z ó ra . H isz e n a K ö lté s z e t N a p ja i B u d a p e s te n n e v e t v ise lő ta lá lk o z ó n K e le t és N y u g a t tiz e n ö t o rs z á g á n a k k ö ltő i k é p v is e lte tté k m a g u k a t, fe lv illa n tv a a m o d e rn k ö lté s z e tb ő l a le g k ü lö n b ö z ő b b n e m ­ zeti, s tílu s és h iv a tá s b e li v á lto z a ta ik c s a k n e m m in d e n á r n y a la tá t. A ta lá lk o z ó a n y a g á n a k d o k u m e n tu m a a G y é m á n tte n g e ly c ím ű k ö te t, m e ly m e g ­ p r ó b á lja a ta lá lk o z ó e le v e n lé g k ö ré t a n y o m ta to tt k ö n y v n y e lv é r e „ fo r d íta n i”. E z é rt k e r ü ln e k a z e lh a n g z o tta k fo rg a tó k ö n y v s z e rű rö g z íté se m e llé a ta lá lk o z ó ré s z tv e v ő irő l k é s z íte tt fé n y k é p e k , s ő t k a r i k a tú r á k is a k ö te tb e , s tá n fo to g rá fiá k n á l is je lle m z ő b b , tö b b e t m o n d ó d o k u m e n tu m o k , m a g u k a v e rs e k . Í gy jö t t lé tr e e z a k ü lö n k ö n y v re se m m é lta tla n a n to ló g ia , m e ly a je le n v o lta k ja v a r é s z é n e k k ö lté sz e té b ő l a d íz e lítő t. Sőt, a sz e rk e sz tő k S o m ly ó G y ö rg y és L e n g y e l P é te r , m é g o ly a n k ö ltő k v e rs e ib ő l is íz e lítő t a d n a k , a k ik n e m v e tte k ré s z t a ta lá lk o z ó n ré s z in t b e te g sé g , ré s z in t eg y é b e l­ fo g la lts á g m ia tt — h a m a r já b a n R a fa e l A lv e rti, M ig u e l A n g e l A sto ria s, S a lv a to re Q u a sim o d o n e v é t e m líte n é m . Igaz, a s z ín v o n a la t m e ssz e m e n ő e n e m e lik a z ő v e rs e ik , d e u g y a n ú g y e m e ln é m é g n é h á n y n e v e s k ö ltő , a k ik v is z o n t n e m sz e re p e ln e k a k ö ­ te tb e n . Ú gy érz e m , a z a n to ló g ia s z e rk e s z tő in e k sz ig o rú a n a ré s z tv e v ő k m ű v e ire k e lle tt v o ln a sz o rítk o z n io k , s e z t a n n á l is in k á b b m e g te h e tté k v o ln a , m iv e l é rd e k e s , sz ín e s e g y é n iség ek , széles h a n g s k á lá jú , g a z d a g té m á jú k ö ltő i te h e ts é g e k k ö z ü l v á lo g a tta k , h o g y c sa k n é h á n y a t e m líts e k — K a r la M a ria W ie n e sv é d k ö ltő n ő izzó s z e re lm i lír á ja , G u ille v ic e le m e n tá r is e r e jű p o litik a i k ö lté sz e ti, v a g y N e lly S a c h s zsid ó m isz tic iz ­ m u s a e g y -e g y p é ld a a le g m a ib b e u ró p a i k ö lté s z e t v á lto z a ta ib ó l. D e az a n to ló g ia csa k k ie g é s z ítő je a k ö ltő i ta lá lk o z ó v ita -té m á in a k . A z első n a p A k ö lté s z e t e g y e te m e ss é g e és n e m z e tk ö z is é g e té m á v a l fo g la lk o z o tt J e a n R u sselo t, R o g e r C allo is, Z la tk o G or ja , L a c o M o v o m e rk y , v a la m in t Illy é s G y u la 75 �és S o m ly ó G y ö rg y fe lsz ó la lá sá v a l. A m á s o d ik n a p té m á já t, — A k ö lté sz e t és m ű ­ fo rd ítá s — tö b b sé g é b e n m a g y a r (K a rd o s, B e n e d e k , D ev ecseri, R ónay) h o zzászó ló k m e lle tt sz o v je t, an g o l, le n g y e l és o la sz m ű fo rd ító k (L eo n y id M a rtin o v , E d v in M o rg an , A r tu r M ied zy rzeck i, P a o lo S a n ta rc a n g e li) e g é sz íte tté k ki. N agy é rd e k lő d é s t v á lto tt k i A tá r s a d a lm i v a ló sá g tü k r ö z őd é se a je le n k o ri k ö lté sz e tb e n és a M o d e rn é s h a g y o ­ m á n y o s fo r m á k té m a k ö ré b ő l ta r to t t v ita . A z e lő ző b e n N a g y P é te r és S im o n Is tv á n r e f e r á lá s á t M iro n R ad u , P a ra s c h iv e s c u , A r tu r L u n d k v in s t, G u ille v ic , F o rb á th Im re , D o ra T e ite lb o im , A n g elo M a ta c c h ie re , v a la m in t B o ld iz sá r Iv á n h o z z á sz ó lá sa e g é sz í­ te t te ki. A z u tó b b it h á r m a n e x p o n á ltá k és a to v á b b i e le m z é st m é g h a ta n fo ly ta ttá k . A b e fe je z ő té m a — M a g y a r k ö lté sz e t— E u ró p a i k ö lté s z e t — B e n u ic ro m á n és G o ffin b e lg a a lk o tó m ű v é s z e k b e v e z e tő jé v e l k e r ü lt tá rg y a lá s ra . A z á ró ü lé se n is szám o s fo n ­ to s m e g n y ila tk o z á s h a n g z o tt el. N em b e sz é le k k ü lö n a z e re d m é n y e ssé g rő l, n e m a d o k k ife je z é s t a k ö lté s z e te t s z e re tő e m b e re k e lé g e d e ttsé g é n e k , in k á b b id é z e m V ih a r B é la h o z z á sz ó lá sá n a k n a g y o n szép b efe je z ő g o n d o la tá t, m e r t ú g y é rz e m , a z o tt v á z o lt cé lt, a z o tt k if e je z e tt g o n d o ­ la to t te s te s íte tte m e g a G y é m á n tte n g e ly — E u ró p a k ö ltő in e k b u d a p e s ti ta lá lk o z ó ja : „M i, a k ik n y e lv i k ü lö n b s é g e k e n tú l eg y kö zö s h a z á n a k , a k ö lté s z e t b ir o d a lm á ­ n a k á lla m p o lg á ra i v a g y u n k , h issz ü k , h o g y a to ll e rő se b b , m in t a k a rd , s a tö r té n e ­ le m a z e lő b b it ig a z o lja . Ily e n é r te le m b e n v a llju k , h o g y a m á r tír o k v é r e és a k ö ltő k to lla a ló l a ti n ta o ly m a g o t ö n tö z, a m e ly b ő l a jö v e n d ő f á ja h a j t k i, lo m b já b a n m a ­ d a ra k k a l, a k ö lté s z e t é n e k é v e l. FÁBRI GYÖRGYNÉ Új lehetőségek a megye helytörténetírói részére E z é v e le jé n a v o lt P e s t-N ó g rá d m eg y ei L e v é ltá r k ü lö n v á lá s a k ö v e tk e z té b e n S a lg ó ta rjá n b a te t te á t s z é k h e ly é t a N ó g rá d m e g y e i L e v é ltá r. A m eg y e, v a la m in t a m e g y e b e li h e ly sé g e k tö r té n e té n e k le g fo n to sa b b írá so s f o r rá s a n y a g a íg y k ö z e l 18 é v i k é n y s z e rű b u d a p e s ti ta rtó z k o d á s u tá n ú j r a az ő t m e g ille tő h e ly e n , a m e g y e s z é k v á ­ ro s á b a n ta lá lh a tó . T e rm é sz e te s e n az ir a tk ö ltö z te té s te lje s le b o n y o lítá s a m é g h ó n a ­ p o k a t v esz ig é n y b e , d e m á r m o s t m e g á lla p íth a tó k azo k az elő n y ö k , m e ly e k e t a le ­ v é ltá r le k ö ltö z é s e a h e ly tö r té n e tír á s s z á m á ra b iz to sít. M in d e n e k e lő tt a fo rrá s a n y a g k ö zelség e m e g k ö n n y íti és le h e tő v é teszi, h o g y m i­ n él tö b b a k tív a k a p c so ló d jé k b e a h e ly sé g e k tö r té n e té r e v o n a tk o z ó a d a tg y ű jté s b e . E m e n n y isé g i ja v u lá s o n tú lm e n ő e n a k ö n n y e b b e n e lé r h e tő le v é ltá r i a n y a g fe lté tle n ü l m in ő ség i ja v u lá s t is fog e re d m é n y e z n i m a jd a h e ly tö rté n e ti m u n k á k n á l. E d d ig u g y a ­ n is — s ez sa jn o s o rs z á g s z e rte m u ta tk o z ó je le n s é g — n e m eg y e s e tb e n k é s z ü lte k k ü ­ lö n fé le d o lg o zato k , h e ly tö rté n e ti ta n u lm á n y o k , fa lu m o n o g rá fiá k a le v é ltá r i f o r r á s ­ a n y a g o k m ellő zésév el, m iv e l azo k e g y ré s z t h iá n y o z ta k , m á s ré s z t n e h e z e n m e g k ö z e ­ líth e tő k v o lta k . A m eg y e le v é ltá ri a n y a g a az é v sz á z a d o k fo ly a m á n sok m e g p ró b á lta tá s o n m e n t á t. L e g u tó b b é p p e n a fe ls z a b a d u lá s u tá n i é v e k b e n B a la s s a g y a rm a to n , a h o l felelő s k ezelő h iá n y á b a n az ir a ta n y a g je le n tő s ré sz e v á lt á ld o z a tá v á a h a n y a g b á n á s m ó d ­ 76 �n a k , a m eg n e m fe le ló tá ro lá s n a k . E z é rt is k e r ü lt so r a le v é ltá r a k á lla m o s ítá s a k o r a P e s t m eg y ei L e v é ltá r r a l tö r té n t e g y e síté sre . A z a z ó ta e lte lt é v e k b e n a m e g m a ra d t a n y a g o t s z a k s z e rű e n re n d e z té k , ú ja b b ir a tf a jtá k k a l g y a r a p íto ttá k é s íg y je le n le g — h iá n y o s sá g a i e lle n é re — é rté k e s fo rrá s a n y a g o t s z o lg á lta t az é rd e k lő d ő k n e k . A z id ő szak , m e ly re a le v é ltá r i fo rrá s o k k ite r je d n e k , h á ro m n a g y k o rs z a k o t fo g ­ lal m a g á b a n . A z 1848 e lő tti, fe u d á lis k o rs z a k b ó l 1597-től m a jd n e m te lje s e g é sz é b e n m e g v a n n a k a m eg y e k ö z g y ű lé si je g y z ő k ö n y v e i é s ir a ta i, u g y a n itt a m e g y e i tö r v é n y szék i ira to k is. E zek b ő l f e ltá r u l e lő ttü n k a m e g y é n e k , a m e g y e a k k o ri la k o s sá g á n a k élete, az ő k e t fo g la lk o z ta tó p ro b lé m á k , é le tv is z o n y a ik . K ü lö n ö se n é rté k e s é s n a g y ­ szám ú a d a to t ta r ta lm a z n a k a le g k ü lö n b ö z ő b b ö ssz e irá so k : n é p sz á m lá lá so k , a d ó ö ssz e ­ írá so k . h aso n ló k . S o k a t tu d h a tu n k m eg eg y -eg y k ö zség la k o s sá g a ö ss z e té te lé n e k a la ­ k u lá s á ró l. szo ciális v is z o n y a iró l a fe le k e z e ti a n y a k ö n y v e k m á s o d p é ld á n y a ib ó l is, m e ­ ly e k e t az 1827. é v tő l k ez d ő d ő e n sz in té n m e g ta lá lh a tju k a le v é ltá r b a n . Az 1849. u tá n i p o lg á ri k o rs z a k első ré s z é n e k , az o s z trá k a b s z o lu tiz m u s n a k m e ­ g yei tö r té n e té t s o k o ld a lú a n és sz ín e se n m u ta tjá k b e a c sá s z á ri k ir á ly i m e g y e h a tó sá g , az u. n. m e g y e fő n ö k ir a ta i. A k ie g y e z é s u tá n i k o rs z a k b a n a le g je le n tő s e b b k ö z ig a z ­ g a tá s i tisz tsé g e k n e k , a fő is p á n n a k é s a z a lis p á n n a k az ir a ta i je le n tik a le g fo n to sa b b fo rrá s a n y a g o t. E zek az ira to k , v a la m in t a k ü lö n fé le sz a k ig a z g a tá s i s z e rv e k n e k ( így pl. ta n fe lü g y e lő sé g , g a z d a sá g i felü g y elő sé g ) ir a ta i m in d e n h e ly tö rté n e ti k u ta tó ré s z é re n y ú jth a tn a k a d a to t, b á r e zek az eg y es h e ly sé g e k és in té z m é n y e k tö r té n e té n e k csa k k ö z v e te tt fo rrá s a i. A k ö z v e tle n fo r rá s a n y a g m a g á n a k az ille tő h e ly s é g n e k v a g y in ­ té z m é n y n e k a z ir a ta n y a g a . A k é t v á ro s , S a lg ó ta rjá n és B a la s s a g y a rm a t s z á m o tte v ő ir a ta in tú lm e n ő e n , m e ly e k tö b b e k k ö z ö tt m a g u k b a n fo g la ljá k a k é p v is e lő te s tü le t jeg y ző k ö n y v e it, v a la m in t a p o lg á rm e s te ri ir a to k a t, je le n tő s sz á m b a n és m e n n y isé g ­ b e n őrzi a le v é ltá r az e g y es k ö z sé g e k ir a ta i t is. A z e lső sz o c ia lista k o rs z a k n a k , a M a g y a r T a n á c s k ö z tá rs a s á g n a k id e jé b ő l sa jn o s c sa k tö re d é k e k m a r a d ta k fe n n , ezek fe ltá r á s a m é g fo ly ik és re m é lh e tő , h o g y az o rsz á g és a m e g y e e fo n to s tö r té n e ti k o r­ sz a k a az ú ja b b és ú ja b b fo r rá s o k e lő k e rü lé s e k ö v e tk e z té b e n e g y re v ilá g o s a b b a n á llh a t m a jd e lő ttü n k . A fe ls z a b a d u lá s u tá n i, n é p i d e m o k r a tik u s k o rs z a k tö r té n e té h e z k ü lö n ö s h a s z o n ­ n al fo rg a th a tó k a N em ze ti B iz o ttsá g o k ir a ta i, m e ly e k e ls ő so rb a n az 1945-1949 k ö z ö tti id ő sz a k e se m é n y e it, fo r d u la ta it, p ro b lé m á it tü k rö z ik . 1950-től v is z o n t a h e ly i t a n á ­ csok jeg y z ő k ö n y v e i és ir a ta i s z o lg á lta tjá k a le g a la p v e tő b b fo rrá s a n y a g o t. E v á z la to s is m e rte té s b ő l is k itű n ik , h o g y v á lto z a to s , s o k ré tű fo rrá s a n y a g k e z e lé ­ s é t végzi a le v é ltá r. A z a n y a g á tte k in th e tő s é g é t és k e z e lh e tő sé g é t a re n d s z e re z é sse l és re n d e z é s se l b iz to s ítja . E n n e k s o rá n e g y ré s z t az ir a to k e re d e ti r e n d j é t á ll ít ja v issz a , v a g y h a az n e m m eg felelő , a k k o r ú j, h a s z n á lh a tó b b r e n d e t a la k i t k i. (Ily e n pl. ir a to k tá rg y i c so p o rto sítá sa ) A z a n y a g m in ő sé g i ö ss z e té te lé n e k ja v ítá s a é rd e k é b e n re n d s z e re s e n végzi az ir a ta n y a g se le jte z é sé t. E m u n k a e re d m é n y e k é n t az é rté k e s fo r rá s a n y a g o t k é p e z ő ir a to k e lk ü lö n ü ln e k a z o k tó l, m e ly e k se m m itm o n d ó je lle g ü k n é l fo g v a a tö r ­ té n e tír á s s z á m á ra m á r n e m n y u jt a n a k a d a to t. E z e n k ív ü l az irá n y z a th o z k ü lö n b ö z ő t ip u sú és je lle g ű je g y z é k e k e t, k a ta ló g u s o k a t, le l tá r a k a t (le v é ltá ri sz a k n y e lv e n : s e g é d ­ le te k e t) k é sz ít, m e ly e k m e g k ö n n y ítik az a n y a g b a n v a ló tá jé k o z ó d á s t, a k ív á n t tá r g y ­ h oz sz ü k ség es a d a to k elő k e re sé sé t. E zen k ív ü l te rm é sz e te se n m a g u k n a k a h e ly tö rté n e ti k u ta tó k n a k is sz ív e se n se g ít 77 �a le v é ltá r , a k á r az a n y a g b a n v a ló e lig a z o d á s, a k á r az a n y a g g y ű jté s te c h n ik á ja te ­ k in te té b e n . A m i a le v é ltá r e lő tt á lló k ö z v e tle n f e la d a to k a t ille ti, e z ú tta l első h e ly e n e m lít­ h e tn é n k ta lá n a z u. n. h e ly tö rté n e ti d o k u m e n tá c ió ö ss z e á llítá s á t. E z a z t je le n ti, h o g y a le v é ltá r n y ilv á n ta r tá s b a v eszi, h o g y a m e g y e e g y es h e ly s é g e ire v o n a tk o z ó a n m e ly ik ir a tf a jtá b a n p o n to s a n h o l, m ifé le a d a to k ta lá lh a tó k , ső t fe lm é ri a z t is, h o g y a m e g y e és a m eg y e h e ly s é g e in e k tö r té n e té h e z az o rsz á g m á s le v é ltá r a ib a n , e ls ő s o rb a n az O rszág o s L e v é ltá rb a n m ily e n a d a to k ta lá lh a tó k . (Ez az u tó b b i m u n k a m á r m e g is k e z d ő d ö tt és így az O rsz á g o s L e v é ltá r a n y a g á b a n ta lá lh a tó N ó g rá d m e g y e i v o n a tk o ­ zá sú ir a to k ró l m á r v a n b iz o n y o s k é p ű n k .) A z így ö s s z e g y ű jtö tt fe lje g y z é s e k e t k ö z sé ­ g e n k é n t c s o p o rto sítja , ső t m á s le v é ltá r b a n ő rz ö tt fo r rá s a n y a g o t fe lje g y z é s v a g y fo tó ­ k ó p ia fo r m á já b a n m eg is szerzi. Így id ő v e l e lé r h e tő lesz az, a m i m a m é g c sa k ó h a j, h o g y eg y -eg y k ö zség tö r té n e té r e v o n a tk o z ó v a la m e n n y i re n d e lk e z é s re á lló f o r r á s a ­ n y a g ró l k é p ü n k le g y e n és a z t v a g y e re d e tib e n v a g y fo tó k ó p ia a la k já b a n a h e ly i k u ta tó k re n d e lk e z é s é re b o c sá th a ssu k . E z a fe lté te le e g y ré s z t a n n a k , h o g y az eg y es h e ly sé g e k m ú l tj á r a v o n a tk o z ó a d a tg y ű jté s m ó d sz e re ssé v á ljé k , n e c sa k ö tle ts z e rű e n , sz e rv e z e tle n ü l tö r té n jé k , le h e tő v é teszi to v á b b á a lk a lm i d o k u m e n tu m k iá llítá s o k ösz­ s z e á llítá s á t (a k á r v á n d o r k iá llítá s fo r m á já b a n is,) v a la m in t a z t, h o g y az is k o la i tö r ­ té n e le m o k ta tá s c é ljá r a h e ly i je lle g ű d o k u m e n tu m k o lle k c ió k a t á llíth a s s u n k össze, (m á so la t v a g y fo tó k ó p ia fo rm á já b a n ). A le v é ltá r é s az is k o la i tö r té n e le m o k ta tá s e g y é b k é n t k ü lö n tá r g y a lá s t é rd e m e l, e z ú tta l c sa k a r r a té r n é n k m é g ki, h o g y m iv e l o rszág o s m é r e tű k e z d e m é n y e z é s e re d m é n y e k é n t m á r e d d ig is jó n é h á n y le v é ltá r á llí­ to t t össze m eg y ei tö r té n e lm i o lv a só k ö n y v e t, m e ly b e n h e ly i d o k u m e n tu m o k k a l sz e m ­ lé lte ti a m eg y e tö r té n e té t, d e az o rszág o s je le n tő s é g ű e se m é n y e k h e ly i v e tü le té t is, re m é lh e tő le g a N ó g rá d m e g y e i L e v é ltá r n a k is m ó d já b a n le sz e z e k h e z h a so n ló d o k u ­ m e n tu m k ö te te t ö s s z e á llíta n i. E g y ily e n m u n k a k ia d á s a e g y á lta lá n n e m ü tk ö z ik a m eg y ei m o n o g rá fia e lk é s z íté sé v e l, h is z e n a z t c sa k k ie g é sz íti, az o tt tá r g y a lt k o rs z a ­ k o k s z e m lé lte té s é t k ö n n y íti m eg. A je le n le g re n d e lk e z é s re á lló k ia d á s i le h e tő sé g e k ­ k e l é lv e a le v é ltá r i a n y a g k ö z e lsé g e le h e tő v é teszi, h o g y az e g y es h e ly s é g e k ré s z é re v á z la to s f a l u tö r té n e t le g y e n ö s s z e á llíth a tó , v a g y o ly a n ta n u lm á n y o k je le n h e s s e n e k m eg, m e ly e k a h e ly sé g tö r té n e té n e k v a la m e ly fo n to s k o rs z a k á t, v a g y b á rm e ly m á s je le n tő s ré s z le tk é rd é s t tá r g y a ln a k . L e h e tn e e se tle g a h e ly i d o k u m e n tu m o k közlését, e g y e tle n k ö te tb e n k ia d o tt o lv a s ó k ö n y v h e ly e tt so ro z a to sa n m e g je le n te te tt k ia d v á ­ n y o k b a n eszközölni. K ü lö n h a n g s ú ly t h e ly e z a le v é ltá r a r r a , h o g y a le h e tő sé g e k fe lh a s z n á lá s á v a l az eg y es k ü lö n ö s e n fo n to s k o rs z a k o k tö r té n e té r e v o n a tk o z ó é s id ő k ö z b e n e lő k e r ü lő fo r rá s o k ró l is m e rte té s e k e t, e le m z é se k e t te g y e n közzé, m e ly e k m e g k ö n n y ítik a h e ly tö r té n e ti k u ta tó k fo r rá s é rté k e lő ill. -fe lh a s z n á ltó m u n k á já t (Ilv e t te r v e z ü n k p l. ez é v b e n az 1918-1919 é v i fo r r a d a lm a k tö r té n e té r e v o n a tk o z ó fo r rá s o k k a l k a p c s o la tb a n ) A z e lm o n d o tta k és a m é g le h e ts é g e s sok m á s m u n k a és m ó d s z e r ú tj á n tö re k s z ik a le v é ltá r a n n a k a c é ln a k e lé ré s é re , h o g y a jö v ő b e n n e c sa k ú j le h e tő s é g e k e t b iz to ­ sítso n a h e ly i k u ta tá s ré s z é re , h a n e m h o g y a m e g y e h e ly tö r té n e tír á s á n a k ta r tó s a n sz ilá rd b á z is a leg y en . SCHNEIDER MIKLÓS 78 �A IV. Észak-magyarországi Képzőművészeti Kiállítás N ö v ek v ő s z a k m a i és e m b e ri b iz to n s á g é rz e t és széle se d ő v ág y , m in é l tö b b e t á tfo g ­ n i, m in é l tö b b ő l m e r íte n i: m a i m ű v é s z e tü n k n e k ez a le g k e v é sb b é se m h a rs á n y , d e m e g h itt és ro k o n s z e n v e s h a n g ja je lle m z i az é sz a k m a g y a ro rs z á g i m ű v é sz e k n e g y e d sz e r m e g r e n d e z e tt te r ü le ti tá r la t á t. A F e ls z a b a d u lá s ü n n e p é n e k g a z d a g s á g á t m é ly íti é s k ö z v e tle n s é g é t fo k o zza az é v e n k é n ti s a lg ó ta rjá n i k iá llítá s m á r - m á r ú j k u ltu r á lis h a ­ g y o m á n y n a k sz á m ító e se m é n y e . S h a v é g ig g o n d o lju k m a i k é p z ő m ű v é s z e tü n k k ir a jz o ­ ló d ó ö sszk ép ét, a m e ly b e n r i tk á k a fe llo b b a n á s o k , é s m in d k é z z e lfo g h a tó b b a fo ly a ­ m a to s — m o n d h a tn á n k , — n y u g o d t r itm u s ú k ü z d é ss e l é le s z te tt ö n v iz sg á la t, a m e g ­ rn e g á llá s, s z á m b a v é te l, ú jra -v iz s g á ló d á s , tö p re n g é s p illa n a ta i, a v a ló sá g h o z v a ló k ö ­ z e líté s n e k e zen az ú tjá n , h u s z o n h á ro m é v i fo ly a m a to s m u n k a ú tj á n id é z ő d ik fel Jó z s e f A ttila n é g y so ro s tö re d é k é n e k m e g re n d ítő a lá z a ta : „ T iz e n ö t é v e íro k k ö lte ­ m é n y t / és m ost, a m ik o r k ö ltő le n n é k v é g re , / c sa k á llo k i t t a v a s g y á r sz e g le té n / s n in c s e n sz a v a m a h o ld v ilá g o s é g re .” É s ó h a ta tla n u l fe lv e tő d ik a m a g á tó l é rte d ő d ő , e g y sz e rsm in d v á la s z t is ta r ta lm a z ó k é rd é s : le h e t-e e lé g e d e tt ö n m a g á v a l az a lk o tó , a k in e k sz e lle m i ö rö k é b e n ily e n tö r e ­ d é k e k re jtő z n e k ? L e h e tü n k - e e lé g e d e tte k ö n m a g u n k k a l, a m ik o r a m e g ism e ré s és m e g ism e rh e tő s é g , a z e tik a é s a fe le lő ss é g é rz e t jó z s e fa ttila i m é rc é jé v e l m é r h e tjü k a v a ló s á g o t s a b efo g ad ó , a lk o tó , k ö z v e títő k é p z e le t e rk ö lc si e re jé t? A m é rc e m in d ig és m in d e n ü tt m a g a s a b b a p ro d u k tu m n á l. E te rm é s z e te s e m b e ri ig é n y n é lk ü l se m m ib e n se m t a r ta n á n k o tt, a h o l ta r tu n k . D e az ú j m ű v é s z e ti m o z d u ­ lá s k e lte tte ö rö m e t n e m c s ö k k e n th e ti az, a m i a m o z d u la t te lje s s é g é h e z m é g h á t r a v a n , h is z e n a z e lé re n d ő to ta litá s t is a m a i k ö z e líté s a la p já n k é p z e ljü k m a g u n k elé. A je le n le g i k iá llítá s , a z e lő b b i tá r la t o k n é m e ly ik é n e k ta lá n tu d a to s a b b o rie n tá c ió já ­ v a l, p ro b lé m a - k e re s é s e v e l sz e m b e n n a g y o b b te r e t e n g e d a r e la tív m ű v é s z e ti a u to n ó m ia m in te g y ö sz tö n ö se b b é rv é n y e s ü lé s é n e k ; az e lő z m é n y e k n e k ez a le h e tsé g e s fo ly ta tá s a a to v á b b i, sz e rv e s g a z d a g o d á s ú t j a i t is m a g á b a n fo g la lh a tja . A m a g u n k é n a k é re z z ü k a m a i a n y a g n a g y o b b e le v e n sé g é t, a h a n g u la ti v á lto z a to s sá g o n é r z e tt ö rö m ö t, a t á ­ ja k , sz ín ek , fo r m á k ú j m ó d o n k ö z e líte tt sz é p sé g é n e k b e fo g a d á s á t. N eh é z le n n e p e rs z e v a ­ la m ik é p p e n m ű r ő l-m ű re h a la d v a k iv á la s z ta n i a z o k a t az a lk o tá s o k a t, a m e ly e k ö n m a ­ g u k b a n e lé r ik a sz o c ia lista r e a lis ta m ó d s z e r te lje s sé g é t. A z v isz o n t, a z t h isz e m , b iz o ­ n y o s, h o g y az e g y ü tte s a n y a g , h a n g u la ti é s é rz e lm i v a riá n s a iv a l, é rz é k le t- k é p z e le te k e t m e g m o z g a tó h a tá s á b a n n e m jö h e te tt v o ln a lé t r e m á s u tt, c sa k is s z o c ia lista k ö z ö ssé ­ g e k b e n , sz o c ia lista k ö rn y e z e tb e n . S ez n e m c s a k a z o k o n az a lk o tá s o k o n m ú lik , a m e ­ ly e k a tá r s a d a lm i v a ló s á g lé n y e g é t k é p e se k tü k r ö z n i — a m é r c é t p e rs z e e z e k h a tá ­ ro z z á k m e g — . h a n e m a z o k o n is, a m e ly e k e g y -e g y v a ló s á g e le m re k o n c e n tr á ln a k , o ly m ó d o n , a h o g y a n a z o k m á s tá r s a d a lm i k ö rn y e z e tb e n n e m v e h e tő k ész re , n e m ra g a d ­ h a tó k m eg. É rd e m e s le n n e b á rm e ly ik m a i k iá llítá s k a p c s á n azo n is e lg o n d o lk o d n i, h o g y a p o l­ g á ri s z e m lé le tű e k n e k t ü n ő v a g y n á lu n k v a ló b a n a n n a k h a tó , a b b a n g y ö k e re z ő a lk o ­ tá s o k m e n n y ib e n é s m e n n y ire k ü lö n b ö z n e k a k á r a m i m ű v é s z e tü n k k ö z e le b b i-tá v o ­ la b b i p o lg á ri e lő z m é n y e itő l, a k á r — m é g s o k k a l in k á b b — m in d a ttó l, a m i a p o lg á r­ sá g m ű v é s z e té t m a a p o lg á ri tá r s a d a lm a k b a n fé m je lz i. A m ű v é s z e tb e n , so k m á s f a jta e m b e r i m e g n y ilv á n u lá s h o z h a so n ló a n , n e m k e v é s p é ld á já t ta lá lju k a p o lg á ri és a 79 �sz o c ia lista m a g a ta rtá s , g o n d o lk o d á sm ó d é rin tk e z é s é n e k , ső t, á tfe d é sé n e k . D e e z t az á tm e n e te t is — a m ű v é s z e tb e n , a k á rc s a k m á s u tt — c sa k a k ia la k u ló s z o c ia lista t á r ­ sa d a lm i tu d a t szem szö g éb ő l íté lh e tjü k m eg. A k é p z ő m é sz e tn e k ez az i t t m e g n y ilv á n u ló m a i a k tiv itá s a és a k tiv iz á ló k észség e, a h a n g u la to k -é rz e lm e k fo rm á lá s á n á t a tu d a t r a h a tó e re je , ez a m e g h itt s a szó le g ­ jo b b é rte lm é b e n v e tt te rm é s z e te s m in d e n n a p is á g a az e g y ik s m a ig en fo n to s v o n á s a a k o m p le x e b b tu d a tfo rm á lá s n a k . E g y ik le h e tsé g e s k ö z e líté s a to ta litá s -ig é n y h e z , am i a m ű v é s z e te t v o lta k é p p e n m ű v é s z e tté teszi. A m ű v é s z m a is, m in t m in d ig , is m e rk e d ik a v ilá g g a l, és k ö rü lm é n y e itő l, n e m u to lsó s o rb a n sz ű k e b b k ö rn y e z e té tő l, az ő t k ö r ü l­ v evő tá rs a d a lm i k ö zegtő l függ. h o g y a v a ló sá g b ó l m it közöl. V a n n a k tö rté n e lm i p il­ la n a to k , a m e ly e k ro b b a n á s s z e rű e n in d íth a tjá k a m ű v é s z t a m in d n a g y o b b , m in d t u ­ d a to s a b b a n fe lfo g o tt te lje s sé g re . V a n n a k á tm e n e ti id ő sz a k o k , a m ik o r a n y u g a lm a s a b b sz em lélő d és is le h e tsé g e s k ö z e líté s a te lje ssé g felé, és k é t in te n z ív e b b cso m ó p o n t k ö ­ z ö tt az e rő g y ű jté s, ú j sz in té z is-k e re sé s ú tj á t jelzi. De sem a k o n c e n tr á lt p illa n a to k ­ b a n ,sem az á tm e n e te k id e jé n n e m m o n d o tt és n e m is m o n d h a t le a r r ó l a m ű v ész, h ogy a v a ló s á g o t fo rm á ln i a k a r ja , h o g y n e c sa k m e c h a n ik u s a n k ö z v e títs e ta p a s z ta ­ lá s á t, h a n e m a k tív a n is ré s z tv e g y e n a n n a k a k ö z e g n e k az a la k ítá s á b a n , a m e ly n e k r é ­ szese. E z a tu d a t é s cse le k v ő készség a d ja a m ű a lk o tá s o k n a k a z t az e rő t — m a is, m in t b á rm ik o r a m ű v é s z e ttö rté n e tb e n — , h o g y k ö z ö n sé g e t n e v e lje n e k m a g u k n a k , hogy m o n d a n d ó ju k ré v é n a n é z ő t e m o n d a n iv a ló te r m é k e n y b e fo g a d á s á ra k é p e s k ö zö n ség g é é rle ljé k . R a d n ó ti M ik ló st 1944-ben a k ö v e tk e z ő so ro k ra ih le tte az a k k o r e lh u n y t D ési H u b e r Is tv á n p á ly á já n a k n a g y sz e rű k ü z d e lm e : „ E m b e r vig y ázz, fig y e ld m eg jó l v il á g o d .. . h o rd o z d s z iv e d b e n .. . . és m in d ig tu d d , h o g y m it k e ll te n n e d é rte , h o g y m á s le g y e n ”. A m ű v é s z n e k fele lő ssé g e m ű v é s z -v o ltá b ó l fa k a d , s a ló la se n k i é s sem m i sem m e n th e ti fel. ARADI NÓRA 80 �északmagyarors területi képző­ művészeti kiállítás salgótarjá 1968 április Id. SZABÓ ISTVÁN : Kohász �CZINKE FERENC : Örömkalács ��L Ó R Á N T J Á N O S : F o rm akészítő ��PATAKI JÓZSEF : Öregek KALLÓ LÁSZLÓ: Béke �FARKAS ANDRÁS : Parasztfej �PETŐ JÁNOS : Tizenhét IVÁNYI ÖDÖN : Nyár �RADICS ISTVÁN : Utca SOMOSKŐI ISTVÁN : Gyárrészlet �RÉTI ZOLTÁN : Tengerpart �5. Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7392203da0e46db49e281d40c3f1c27b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1968 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1968/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1968 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/318eb7e77430dc1bd6f669ecb86ad11e.pdf f8cb13f7050d6efac57d40efe6ed0702 PDF Text Text PALÓCLMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT FÖLD 3. �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT TARTALOM Mezei András: Loccsanások, Por, hamu, por, Hej, Jozsó, Kihalt szekér, Tördelt arcok a tűzben 3 Bába M ih ály: A szállásadó 7 So lymos Ida: Fölkopogsz Kí Vidor M iklós: Borítékolt lépés 13 Serfőző Simon: Játék, Akkor szalad 17 Hann Ferenc: Piramis, Azt mondták 18 Kontó István: Fetya 18 Utassy József: Esti kérdés, A szűz 20 Vadász Ferenc: Macskalyuk 21 Mezey K ata lin : Igy készül 26 Varga Rudolf: Aznap születtem én 26 András Endre: Párbaj a szőlőhegyen 27 ÉLETÜNK Nádházi Lajos: A népművelés munkásairól 33 Gordos János: Egy szociológiai vizsgálat néhány tapasztalata 44 Erdős István: A szocialista ta nár-diák viszonyról 49 A PALÓCOKRÓL Belitzky János: A palóc nép és a palóc népnév eredetéről 55 Szombathy V iktor: Csavargás palócságom körül 61 Csukly László: A palóc néplélek és élet ábrázolása az irodalom ban 68 �FORRADALMAK KORA A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság Nógrád megyei történetéhez (Horváth István) Az 1918-1919. évi forradalm ak történetének forrásai a megyei levéltárban (Schneider M iklós) 78 89 KÖRKÉP Interjú Czinke Ferenccel (Danyi G ábor) 93 Fábry Zoltán (Paku Imre) „A jándék a nemzetnek.″ Franyó Zoltán, a m űfordító (Csongrády Béla) A 75 éves Krlež a (Szalánczay György) Két a n toló gia (Zimonyi Zoltán) A borítón és a m űm elékleten: Czinke Ferenc fametszetei 97 PALÓCFÖLD Irodalm i, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának la pja M egjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZOTTSÁ G Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerekesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár KIADJA a Nógrád megyei Lapkiadó V á lla la t Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám á ra : 5 , - Ft INDEX: 25 708. 101 104 108 �MEZEI ANDRÁS Loccsanások Bögrék, ti horpadt vízmerők, vödör m ellett a kispadon. A mélyből húzott kúti viz loccsanásait hallgatom : Lánccsörgést, tompa kondulást. Gyermekkorom: a torkomig verődik ma is a vödör, a kötél rám csavarodik, és elszabadul a a vaskerék, s mi fényes fogantyú Ha már m inden kerék, fönnakad: és az ég. kötél szakad... Por, hamu, por Elefánt-csont-agyarú ez a csend. Tápászkodnak a szent, nagy állatok. Hom ályban a házak lengenek így, Piactér, Nagy-tem plom fala sápad. Az éj puha talpa a la tt futkos köröttem ezerárnyékú falu — m int akit mégis fö ltrom bitáltak, a hold-csend elefántcsont-agyarú. Idegen nekem itt a harang-bronz, nehéz kötelek magánya, kripták. Az önkéntes harangozó-fiút a törvények innen kitagadták. Pattog a száradt sár a saroglyán, lánc könyörög még, lópata villan. Nógrádm arcal, utolsó posta Szügy: itt kuporogtam árkaidban. 3 �Balta elé két puszta ököllel kiálltam inkább, mintsem a szégyen.. . Azután többet is túléltem itt: bocsássátok meg valamiképpen. Az a ház nem a házam, a kert sem, a bodza-szagú rét te he ne kke l.. . De itt é lt nagyapám és nagyanyám aki e ltű n t — innen veszett el. Boltajtó nyöszörög, nyög a szélben. Szétszóródtak a csontok a szélben. Por-hamu. Por. H am u-por. Hamu. Por. A földdel színültig te lt a csupor. Főtér peremén, m int aki ráér, állok, a holdudvar kutyatányér, s fordul a fényességes üresség. Dicsértessék a csend, dicsértessék. Hej, Jozsó, hej Hej, Jozsó, hej — a libák hova szállta k a tarlón, az agyonázott ég agyagos sártömegében, hol nap koszorúzta bütykös lábnyom okat: láttuk az iste nt! Te a a a s gyarmati iparos gyereke, én meg nógrádm arcali boltos unokája — testünk csurom víz volt, az egész fö ld ! Még a harangszó is nehezen szállt, mélyen a felhő-rongyok a la tt sziszegő ludaink úsztak — az árnyékuk m int a lapos kő surrant a pocsolyákon. Tükrében: hintók, sárba rag ad t szekerek, főjegyző, Szentantalka-szobor, kispap, jó zsíros kalapok, lócák, csendőrök (akiket kikerültek) s két idegen gyerek a libákkal fu t haza, fu t fedelet keresőn, 4 �faluszélen: hol p róbababát szuronyoztak, gránátot h ajigá ltak, és a parancsra, arccal a pocsolyákba feküdtek a büszke leventék... Hej, Jozsó, h e j! Ma is a párolgó gyerekévek után, m int a szárnyasok szárítkozunk még m indig a napban. Kihalt szekér Az eső, m int a halál, úgy pereg. H orpadt parasztmell — Vizesberek. Koponyák — száraz mákfejek — és három holdas sírhelyek. Ha élne Jóska, kidöcögne még. Az ülés alá a lóherét gyömöszölné, a két herélt fölütné fonnyadó fejét, a Krisztuskáig dobálná farát, a szérűk szénáit úszva át, hol a m eszelt-fal-holdvilág, kilom éter-kő-ném aság, szügyig a sár, az agyag-sárga vér. Jóskát elvitték v a la m ié r.. . Immár e tá jba n él, ha é l: a dom bon a kiha lt szekér. Tördelt arcok a tűzben Tőkén vágtam a fát, nagyanyámnak tördeltem venyigét és aprítottam a gallyat. Csesznák Józsi tanított rézsut csapni a baltát, szállt darabokban a friss ág, idehallom , a vékonya ja jg a t a tűzben, a vékonya sír-rí, az időn át villan az emlék éle fölöttem , az ének. Tördelt arcok a tűzben, sírását hallom a venyigének. 5 �A kőkút és a szekérrúd csálén, m intha rakétát látna suhanni az égen. Világot ugorva úszik a két ló: megülöm még, fogadom meg, ki, ha én nem! A véres ökörfej bám ul utánam, az udvaron áll odahagyva a járom. Kapirgálnak a tyúkok, s kakasok már, hol a korhadt szerszámon a préda a pár gyom. Az istállóban a trágya-melegség és a habos tej illa ta árad. Az esti-fejéskor a harangszó vihette el a nagyanyámat. A rossz talyigával a hegynek, a völgynek, a tem plom dom bra fölértem. A kisbíró, pap meg a jegyző, mindhárm an feketében: A kisbíró, pap meg a jegyző az időn á t jönnek utánam. Az arcokon átütnek az arcok, akiket valahol már láttam . . . Az időn á t villan az emlék éle fölöttem az ének — A régi eperfa árnyéka terül rám, törzse vagyok, s körülöttem a kéreg. 6 �BÁBA MIHÁLY A szállásadó Korán leesett a hó, e rre nem szám ítottunk. N ovem ber tiz e n ö tö d ik é n , a m iko r e lu ta ztu n k Z -be, még ra g yo g ó őszi napsütés volt. Szép, hosszú őszünk lesz — m o n d tá k az em berek —, m ert a nyár h id e g, esős volt. A h e g yo ld a lo n ka p tu n k szállást egy özvegyasszonynál. Az első n a p kezünkbe nyom ta a kulcsot, hogy a kko r m e n jü n k el és jö jjü n k haza, a m ik o r n e kü n k tetszik. — G yerm ekeim , én nem akarom m a g u k a t zavarni. H a főzni a k a rn a k csak n yu g o d ta n , a kam rá b a n ta lá ln a k m in d e n t, lisztet, sót, p a p rik á t, zsírt, a végén m ajd m egegyezünk — m o n d ta . — Nem veszünk össze, a ranyom - c s ip p e n te tt a feleségem re. B evonultunk a szobába. Egymás m ellé te tt két tornyos ágy á llt benne, két szekrény, asztal meg székek. A lá m p a p o rc e lá n e rn yő je egy szál d ró to n ló g o tt a m enyezetről, Az a b la k o n keresztrácsok, de a völgyre a k ilá tá s t nem zavarta. K inyitottam az a b la k o t és am íg O lg i kicso m a g o lt, én o tt á llta m az a b la k m ellett, néztem a nap fé n yb e n fü rd ő h e g y o ld a l fá it, a kis sző lő tá b lá k a t, a fe lfe lé ka­ nya rg ó u ta t és az e rd ő szélét. — Kész — rö p p e n t m ellém O lg i. - Látod m ilyen jó , hogy a nyáron nem vetted ki a szabadságot. M ost olyan isteni szép id ő van. Á tö le lte m , o d a h a jo lta m a nyakához, m egcsókoltam . — Igazad van, m in t m in d ig — m osolyogtam . A jk a m a t nya ká ró l lassan a fü lé ­ hez csúsztattam . Tenyerem érezte, hogy m egrem eg. Nem, még m ost sem tu d o k b e te ln i ezzel a m élyről fe ltö rő rem egéssel. Ilye n ko r O lg in a k hevesen d o b o g a szíve, sza p o rá b b a n k a p k o d ja a levegőt, szeme k itá g u l, ria d ta n néz, de érzem, hogy nem lá t sem m it, testén h u llá m o k fu tn a k á t és tenyerem érzi a rem egését. Egy gyors m o zd u la tta l szembe fo rd u l velem , rá m fo n ó d ik . — Szeretlek — sú g ja és m egcsókol. Lassan k ib o n ta ko z u n k egym ás k a rja ib ó l. H a n g o sa n fe ln e ve tü n k. — Istenem — m o n d ja O lg i pos házasok lennénk. — — — — — — — még m in d ig úgy viselkedünk, m in th a egy h ó n a ­ Pedig m ár két éves házasok vagyunk. Te undok, te szám olod. Jeles voltam m a te k b ő l, tu d o d . Jó lenne, ha fe le jte n é l a m a te kb ő l. Igyekszem. Tudod m it? G ye rü n k ki az erdőbe. H ozhatod ezt a tornyos á g y a t is, ha neked úgy jo b b — p ö rd ü l el m ellőlem O lg i és egy fü rg e m o z d u la tta l k ib ú jik ru h á já b ó l. Az a b la k m e lle tt á llo k , nem m ozdulok, nézem, p e d ig csak két lépést ke llene tennem és m e g é rinthe tn é m meztelen v á llá t, m e g sím o g a th a tn á m merészen e lő re ­ szökő hegyes m ellét, am elynek még nem la zu lta k meg ta rtó iz m a i, karcsú derekát, 7 �kerek szinte göm bölyde d , szépmozgású p o p s ijá t, h a sá t és kemény, gö m b ö lyű té r­ dekbe szökő c o m b ja it. Csak á llo k és nézem, hogy ö ltö z k ö d ik nevetve, b e le b ú jik fekete n a n d rá g já b a , a z tá n m a g á ra húzza a csíkos pu ló vert, felveszi a la p o s ­ sarkú cip ő t. - Bá — rám ö lti a nyelvét. - M it bám ulsz? Kész vagyok. Remélem elég gyorsan öltöztem át? Rád biztosan to v á b b k e lle tt volna várnom . N a, gyere m á r! H ol a pokróc? Vagy e lm e n t tő le a kedved. Jó lesz a száraz fű is, mi? B elém karol és kisodor a szobából. M enetközben kapom hónom a lá a p o k­ rócot. - N éni kérem, m együnk az e rd ő b e . M in d e n jó t! - M in d e n jó t, kedveseim - jö n ki az özvegyasszony a to rn á c ra és m oso­ lyogva néz u tá n u n k. A szőlők között egy keskeny ú t vezetett fe l az e rd ő b e . A hom ok száraz volt, b e sü p p e d t a ta lp u n k a la tt. A szőlőtőkék között verebek u g rá n d o z ta k csivitelve, szedegették az e lh u llo tt szemeket A m eleg szél leszökött a h e g y o ld a lo n , so­ d o rta a levegőben tá n c o ló leveleket. A fá k csaknem kopaszon n yú jtó zko d ta k a z e rdő b e n . Csak a fenyők nem vetették le zöld ru h á ju k a t. - Isteni itt — k a ro lt belém O lg i. — Ezt nevezem én pihenésnek. C send, nyu­ g a lo m m in d e n ü tt. N incs töm eg, m in t a B ala to n m ellett, nincs ismerős ko llé g a , akivel be kell üln ö d egy füstös kávéházba és ó rá k ig feleslegesen trécselned. - És nincs ú jság, nincs rá d ió és nincs tévé. - Igen, az sincs. M in d e n n a p k ijö v ü n k ide. D é le lő tt és d é lu tá n is. Este meg a tyúkokkal fekszünk. - És a kakasokkal kelünk - nevettem . - A zt m ár nem ! Leterítettem a p o kró c o t és lehe vere d tü n k. K a ro m a t a fejem a lá tettem és a kékes e g e t b á m u lta m . O lg i a m ellem re h a jto tta a fe jé t. - Nézd, - C sakugyan, öt, h a t egy fán. m ennyi fészek. Az á g a k között o tt la p u lta k a fészkek, a m it csak most vettem észre, pe d ig m ióta h a n ya tt feküdtem , őket is b á m u lta m . Kicsik és nagyok. V o lt itt szarka, v a d ­ g a la m b , rigó, s tig lin c fészek, de m ind, m ind üres. O lg i o ld a lt fo rd u lt. - Látod a m a d a ra k nem fé ltik a ta n y á ju k a t. Itt hagyták, e lm e n te k d é lre te le ln i, még útle ve let sem k e lle tt nekik kérni, aztán tavasszal visszajönnek u g y a n ­ ide. D e va jo n biztosan m e g ta lá ljá k a régi fészküket? - Ne légy gyerek. A tu d ó so k m e g á lla p íto ttá k , hogy a p á ro k m in d ig a régi fészküket keresik fe l tavasszal. - Igen, az öregek. Ezt értem . De hová té rn e k vissza a fia ta lo k , a k ikn e k nem vo lt s a já t fészkük? - Azok is ide, vagy a környékre, keresnek egy á g a t és é p íte n e k m aguknak. - Látod, az em ber a le g u n d o k a b b . - Miért? - M e rt nem é p íth e t. Sokba kerül, a n n y ib a , hogy el se m e rjü k kezdeni. - N e vedd a la p u l a mi helyzetünket. S zerintem , n ekünk még így is id e á lis tá rs b é rle tü n k van. 8 �— Az igaz. M i nem vá rju k, hogy az ö re g e k m e g h a lja n a k , hogy végre mi b e ­ költözhessünk a szob á ikba . Látod az a szép, hogy a m a d a ra k se vá rjá k. O lg i m egsím oga tta az a rc o m a t. Persze, persze, mi úgy é lü n k m in t a m a d a ­ rak, csak nincs s a já t fészkünk. T á rsb é rle te t ka p tu n k és m ilyen b o ld o g o k vo ltu n k, hogy az is van. N em kell közösködnünk senkivel. igaz, n agyon kínos, ha nem m ehetünk be a fü rd ő szo b á b a , a m ik o r szeretnénk, d e h á t azt a fé ló rá t ki lehet bírni, am íg a fü rd ő szo b á ra vá rn i kell. Késő d é lu tá n ig m a ra d tu n k az e rd ő b e n . H a za fe lé m enet b e m e n tü n k a kisven­ d é g lő b e , m egvacsoráztunk, és kértem egy üveg bort, a m it a p o kró ccal e g yütt hónom a lá csaptam . — M it akarsz azzal a b o rra l? — Sem m it. lite rb e n . Hosszú az éjszaka, kérdezte O lg i nevetve. m egszám olom , — R endben, de sötétben, m ert v illa n y t nem hogy hány csepp van egy g y ú jtu n k . — Nem g y ú jtu n k ! — egyeztem b ele kacagva. O lg i csakugyan nem e n g e d te . S ötétben vetkőztünk, s z é td o b á ltu k ru h á in k a t és a két á g y a t elválasztó deszkán á t nevetve m ászkáltunk á t egym áshoz. K opogtam a deszkán. — S zabad? — A zo n n a l, csak m agam ra kapok v a la m it. — H ogy tu d ja k m it le k a p n i kegyedről. Zsupsz, rá a d u n n á ra . — H ol van asszonyom? — M e g fu lla d o k , te b o lo n d . A d u n n a re p ü lt, egy szék fe lb o ru lt. — Kortyolsz? — H ogy vetted ki a d u g ó t? — Nem vettem ki, benyom tam az üvegbe. — B e-be-be, benyom tad - szakadt fel O lg ib ó l a nevetés o lya n hang o sa n , hogy ije d té b e n a p á rn á b a fú rja az a rcá t. Leteszem az üveget, fe ln y a lá b o lo m O lg it, térdei vá lla g ö d ré b e p ré se lő d n e k és m in t egy rem egő kis á lla tk á t szorí­ tom m agam hoz, míg csak fe l nem ja jd u l az á h íto tt fá jd a lo m tó l. A m iko r a h a jn a l hűvösen b e k o p o g o tt a rácsos a b la k o n , fe lé b re d te m . Az üvegben egy cseppnyi bor sem volt. Nem szám oltam meg az éjszaka. A d u n n a a fe lb o ru lt széken hevert, ru h á in k szanaszét. O lg i m in t egy fázós kis cica , mez­ te le n ü l, összegöm bölyödve a lu d t. Az ágy szélén ültem és k á b u lta n néztem. M in th a most lá tn á m először íjfeszes h á tá t, kicsit m e g n yílt száját, p á rn á s k a rjá t, a p ró ö kle it, a m it co m b ja i közé re jt és e lta k a rja öle szénfekete fo ltjá t, m in t egy tito k ­ zatos, örökké vá g yo tt bánya b e já ra tá t. Felem eltem a d u n yh á t, óvatosan rá te ríte tte m , aztán a lá b ú jta m én is, O lg i hátához sim ultam és a b b a n a p illa n a tb a n m ár á th u llá m z o tt testén a remegés, m egm ozdult, és á lm o ssá g tó l még g y á m o lta la n u l mozgó kezével h á tra n y ú lt, de u jja i érzékenyebbek voltak, m in t a vakoké, tu d tá k , hogy m erre ta lá ljá k a b á n y á ja felé igyekvőt. Tíz óra fe lé nyújtózkodva, ásítozva kim entem az ud va rra . Az özvegyasszony a to rn á co n ü ld ö g é lt. 9 �— Felkeltek, d rá g á im , a k k o r m egyek csin á lo k egy kis re g g e lit - h u n yo ríto tt — rá n to ttá t, s ü lt szalonná va l. O lg i b o ld o g volt, a m ik o r m e g h a llo tta . A szalonnás rá n to tta ízlett, igaz nagyon éhesek voltunk m ind a ketten. — Köszönjük, nénikém — tö rö lg e tte kezét O lg i. — Isteni volt. — Egészségükre, d rá g á im . Ebédet is főzzek? — Nem köszönjük. M e g in t kim együnk az e rd ő b e . — M e n je n e k csak, d rá g á im , nagyon szép id ő van. N égy ó rá ig nem is v o lt semmi b a j. A kko r fe ltá m a d t a szél és fe lh ő k e t te re lt m aga e lő tt. S zem erkélni kezdett az eső, és hűvös lett. H aza m e n tü n k. Az a b la k m ellé ü ltü n k és o lva sg a ttu n k . — M i lesz a vacsorával? — kérdezte O lg i. — H a e lá ll az eső e lm együnk. Nem tu d tu n k e lm e n n i. S zü n te le n ü l esett. O lg i fá zo tt, m a g á ra te ríte tte a p okrócot. Az öreg néni fo rró te á t h ozott be meg száraz kolbászt és kenyeret. K itű nő vacsoránk le tt és m e g in t korán le fe kü d tü n k. — A ranyos asszony, hogy g o n d o s k o d ik rólunk. — Ü hürn - dünnyög te m . — N e légy o lyan morcos, h o ln a p e lm ú lik a rossz id ő és m e g in t m ehetünk az erd ő b e . M á sn a p va ló b a n nem esett, de nagyon hid e g volt. C sak d é lb e moz­ d u ltu n k ki e b é d e ln i. F á ra d ta n és álm osan, m ert egész éjszaka a lig h u n ytu k le a szem ünket. Tizenegy óra tá jb a n h a n g o k a t h a llo tta m a m ásik szobából. — V endége van az özvegynek. H iá b a , öregasszony nem vénasszony — kuncogtam . — N e bolondozz. A nag ym a m ád lehetne. — H á t h a llg a s csak. O d a á t széket to lta k , tányér, ka n á l csöröm pölés h a lla ts z o tt, aztán hangos beszélgetés, m in th a vita tko zta k vo ln a . A szavakat nem le h e te tt é rte n i. Feszülten fig ye ltü n k, m occanni sem m ertünk a tornyos á g yb a n . A beszélgetést sírás vá l­ to tta fel, aztán m e g in t to lo g a ttá k a székeket és tá n y é ro k k a l zörögtek. H a jn a li négykor csendesedtek el. A d d ig mi sem b írtu k le h ú nyn i a szem ünket. Reggel h alkan, óvatosan nácon á lld o g á lt. — F elkeltek, d rá g á im ? mentem C s in á lja k ki az ud va rra . Az özvegyasszony a to r­ re g g e lit? — Nem, nem, köszönjük. E lm entek a vendégek? — V endégek? Nem já r hozzám senki, m ár kile n c éve, csak Vas M a ri, a ko m a ­ asszony. De az is ritkán . Visszam entem O lg ih o z . — Te O lg i, azt m o n d ja nem já r t n á la senki. — Biztosan nem a k a rja az o rru n k ra kötni. — Lehet — d ö rm ögtem . Éjszaka mínusz kettő volt. A kályha a lig m ele g íte tt. Pedig m e g in t nem a lu d ­ tu n k egy szemernyit sem. Este tize n e g yko r o d a á t ism ét m e g ke zd ő d ö tt a zaj, a lárm a, a hangos beszélgetés. Az a jtó b a n nem vo lt kulcs. O d a to lta m az asztalt, m ert O lg i fé lt, hogy részeg a la k o k tö rn e k ránk, levetkőzni is fé lt. N a d rá g b a n , p u lóverben g u b b a s z to tt az ágyon. 10 �— Nem bírom to vá b b , utazzunk el. — Jobb is, ha e lu ta zu n k. Itt m ár nem p ih e n ü n k . Pedig olyan szépen in d u lt m inden. — Jél — sikít fe l O lg i az a b la k h o z ugorva. — Esik a h ó ! — N e bolondozz. — G yere, nézd meg. N agy pelyhekben szá llo n g o tt. N ovem ber tiz e n n y o lc a d ik a volt. Egy óra m úlva m ár fe h é r vo lt m inden. S zom orúan ü ld ö g é ltü n k a szobában. Nem m a ra d u n k to ­ vább. Pesten le g a lá b b m oziba, színházba m ehetünk, itt meg csak a kisve n d ég ­ lő b e meg vissza. H ó ra , té lre nem szám ítottunk, nem hoztu n k té li felszerelést. — A d é lu tá n i v o n a tta l u ta zu n k — m ondtam . O lg i a zo n n a l cso m a g o ln i kezdett. Az özvegyasszony s a jn á lta , hogy m ár m e­ gyünk, azért a p á r n a p é rt még pénzt se a k a rt e lfo g a d n i. — Jö jje n e k m áskor is, d rá g á im , jö jje n e k . O lg i m osolyogva b ó lo g a to tt. M ire kié rtü n k az á llo m á s ra a vo n a t m ár elm ent. A következőre négy ó rá t k e lle tt várni. M egkérte m az á llo m á s fő n ö k ö t, hogy letehessük a csom agot, aztán b em entünk a városba, a kisvendéglőbe. — K ellem etlen id ő le tt ö n ö kre — m ondta a p in cé r. — Ki h itte volna? Ő sz nem is volt — N yár se nagyon. — M e d d ig m ara d n ak? — M a m ár utazunk. — U gye m aguk az özvegynél la kta k, a h e g yo ld a lo n ? — Igen. — Nem volt semmi b aj? — N em . M ié rt? — Lakott n á la egyszer két d iá k , a zo ka t nem a k a rta e le n g e d n i. O lg i rá b á m u lt. — N a, nem olyasm i m ia tt — m oso lyo d o tt el a p in cé r. - A b b ó l m ár k i­ öre g e d e tt. — N a, na — nevettem . - Az éjszaka is vendégek v o lta k n á la , a z e lő tt é j­ szaka is. A p in cé r arca m egnyúlt. K endőjével az asztal la p já t tö rö lg e tte . — Igen tudom , m ert h a llo tta m , hogy e lk i sérte. T u d n a k v a la m it? — Sem m it — vontam v á lla t. — N é h á ny n a p ja jö ttü n k . — Igaz, de az e m berek szeretnek beszélni . . . N égy fia v o lt - e gyenesedett ki a p incér, — kettő a h á b o rú b a n m a ra d t o d a , az u rá t b a le set érte, m e g h a lt, a h a rm a d ik fia a bán yá b a n m ara d t, az ú js á g o k is írta k róla. A n e g ye d ike t ö tve n ­ h a tb a n lő tté k le Pesten, b e le keve re d e tt egy u tc a i h a rcb a , azt m o n d já k. N égy nagy la k o d a lm a t a k a rt és csak tem etett. — Szörnyű — rá z k ó d o tt meg O lg i. K özelebb h ú zó d o tt, b e lé m ka p a szko d o tt. — Szinte h ih e te tle n — m orm ogtam m agam elé. Egy p illa n a tig m agam e lő tt lá tta m az özvegyasszonyt, kékes, fé n yte le n te k in te té t, a m in t o tt ül a to rn á c o n és a messzeségbe bám u l. - És . . . és m o n d ja csak, kik já rn a k hozzá éjszaka? A p in cé r fe lvo n ta szem öldökét. 11 �- A fia i. A fia in a k a lelke. N éha e lk iséri őke t az á llo m á s ra , h a n g o sa n b e ­ szélget, zsö rtö lő d ik velük. O tth o n ró l ritk á n m ozdul ki, o kko r is csak a p ia c ra , a b o ltb a , bevá sá ro ln i. E ln é z é s t... rö g tö n h o z o m . .. Elsietett. Nem emlékszem a rra , hogy m it rendeltem . Forró kolbászt hozott. Szó n é lkü l m egettük. O lg i nem a k a rt in n i, én egy fé ld e c i rum ot kértem . Fázósan, d id e re g ve b a k ta ttu n k az á llo m á s ra . O lg i erősen szorította a k a ro ­ mat. Éreztem, hogy reszket. Az e rdő, ahová fe ljá rtu n k b e b u rk o ló z o tt az a lko n yb a . A fá ko n fe ke te fo lto k je le zté k az üres fészkeket. A novem beri tél fe h é r h ó sip kát ra k o tt rájuk. A v o n a tb a n m eleg volt, O lg i b evetette m a g á t a sarokba. - F á ra d t vagyok. Ú risten, hogy én m ilyen fá ra d t vagyok — m ondta és b e ­ csukta a szemét. A vonat zakatolása h a m a r e lrin g a tta . V á llá ra h a jto tta m a fe je m e t, m e g p ró b á l­ tam e la lu d n i én is, de nem tu d ta m . M in d u n ta la n fe lria s z to tt az özvegy h a n g ja : Jöjjenek, d rá g á im , jö jje n e k ! A hósipkás, üres va rjú fészekbe h ívo g a to tt. Ilyen rosszul sem tö ltö ttü k még el a szabadságom at, m in t az idén. M e g kö n n ye b b ü lte n s ó h a jto ttu n k fel, a m ik o r a vo n a t b e fu to tt a havas pesti p á lya u d va rra . S O L Y M O S IDA Fölkopogsz Messze vagyok s te messze vagy m últamba internáltalak N aptári n a p já t sem tudom, hogy u toljára láttalak, ne kopogj bennem, m int a rab. Szónok nem ágál, ahogy én, vagány különbül nem vigad. E kocsma fé lfölddel fölér, világvégi vad hó szakad, ablak és ajtó hó-födött, eget, vizet lep, nincs vonat. A füst, a bűz, a szenny kövér fodrokban to rlad, reng a szél. A kocsmakémény trom bitál. Üveg csörög. Sakál-magány üvölt a virtus hacacáré gőzéből. Íme a parádé litu rg iá ja itt fo g a n : ki púpos volt, itt púptalan. 12 �Kettéreped a gondolat. Istennek hála, hó szakad, beföd utakat, agyakat, semerre nem szalad vonat. Pocsolya-szürke lett a lá m p a .. . A Jézusra! dehát miért? A lőre gégémen akad: nem volt, vagy nincs is hóesés? Fölkopogsz. Arcomból kilépsz s megállsz hátam ban, m int a kés. V ID O R M IKLÓ S Borítékolt lépés Szíjas, vá jtké p ű fic k ó vo lt Konoki. Ö sszem orcolt ho m lo ka a la tt e g y b e n ő tt sűrű, fekete szem öldöke, m in t a balsors d ra p é riá ja . H uszonegynéhány éves ko rára m ár leszám olt vele, hogy nem csak te sti m egjelenése, d e pusztán neve is kih ívja a m in d ig ugrásra kész em beri ro sszin d u la to t. M á r kisfiú ko rá b a n ő vo lt az a gyerek, a k it a vígan kezdődő hom okozás, vagy la b d á z á s végén — örök tito k , m ié rt — törvényszerűen összevernek. H elyzete az is­ ko lá b a n m it sem változott. A tú lsó sa ro kb ó l jö tt sú g á sé rt ő t vo n tá k felelősségre, a g a z d á tla n g a zte tt h a lá lo s b iz to n s ó g g o l az ő nyakába szakadt. Előre viszolygott azoktól a k ik e rü lh e te tle n helyzetektől, m ikor e g ye tle n jo b b ra vagy b a lra húzott to llvo n á so n d ő l el az e m b e r sorsa. A h o l m ásnak e g ye n lő esé­ lye v o lt rá, hogy a d o lg a jó l vagy b a lu l üssön ki, Konoki f ő h a jtva vá rta az e re d ­ m ényhirdetést. Nem is k e lle tt cs a ló d n ia . Lassan be id eg ző d ö tt, hogy a fia skó k e lje g yze ttje . Számot ta rto tt erre a ra n g ­ ra s m egzavarta volna, ha egyetem i fö lvé te le sikerül, vagy szó b a á ll vele az a fia ta l lány, a k it ném a kalapem eléssel m ert csak köszönteni. M in d s z ó tla n a b b á vált, sötét szeme visszatükrözte a k ü lv ilá g o t, de á th a to lh a ta tla n m aradt. Ö n tu d a tta l viselte sorsát. H iv a ta lá b ó l h a za fe lé m enet m ám oros képzelgések­ kel g yö tö rte m agát. Egyik kedvenc á b rá n d ja volt, hogy o d a lé p a lá b a tla n , u tca i cipőtisztóhoz, fö lcsu szta tja fe ke te c ip ő jé t a kis zsám olyra s s zó tla n u l v á rja , hogy e lkezdjenek d o lg o zn i ra jta a szorgos fényesítő kefék; - s a k k o r a nyom orék te k i n ­ te te fe nyegetően fö lv illa n : ,,A m a g á é t? — semmi p é n z é rt!” Erre Konoki k ie lé g ü ­ 13 �ten k iá lth a tta vissza a to rk á b a n g y ü le m lő vá la szt: „ Köszönöm ! T u d ta m !” — s m int az u tcák ü ld ö zöttje , ro h a n t to v á b b a fo rg a ta g b a n a következő m e g a lá zta tá so k elé, hogy a busz lé p cső jé rő l le so d orjá k, vagy a zöld lá m p a védelm e a la tt m e n e ­ te lő k tö m ö r o szlopától őt, e gyedül ő t intse m agához a rendőr, hogy sza b á lyta la n közlekedésért m egbüntesse. Ezek a je le n e te k tú lá ra d ó ta lá lé k o n y s á g g a l v á lto ttá k egym ást fe jé b e n . M á r nem em lékezett rá, m elyik tö rté n t meg vele, m elyik vo lt f a ntázia. F ejlődésének egyik közelebbről a lig m e g h a tá ro z h a tó p o n tjá n p a tta n t ki a g y á b ó l a b o ríté k o lt lépés ötlete, mely a sakkversenyek fé lb e sza ka d ó já ts z m á ib a n kerül sorra. Nem m in th a d ö n tő változást re m é lt volna tő le . C sak vissza a k a rta vá g n i a sors képébe az elé h a jíto tt kesztyűt, hogy egy p illa n a tra a m ag a sb a h á g jo n , s még lá tv á n y o ­ sabb legyen lezuhanása. Első b o ríté ko lt lépését h iv a ta lá b a n a d ta le főnökének. M ik o r be szó líto ttá k a fő n ö ki szobába, g é p író n ő je ria d ta n fedezte fö l a rcá n a p illa n a th o z e g y á lta lá n nem illő hetyke mosolyt. Ekkor e gyedül K onoki tu d ta még, hogy zsebében la p u ! a le ra g a szto tt boríték. M e g á llt a fő n ö k fedezékszerű íróasztala e lő tt, v é g ig h a llg a tta a korholó, szám onkérő és fe n ye g e tő szónoklatot, m a jd válasz h e lye tt előhúzta zsebéből a kék borítékot. — M éltóztassék e lo lva sn i. A fő n ö k m eg le p e tte n vette át, k ib o n to tta . Két n a p p a l k o rá b b i d á tu m díszel­ g e tt a la p élén. Követte a szöveg: „ Ö n, m in t h iv a ta li főnököm , e hét közepén m agához re n d e l m a jd , hogy fe le ­ lősségre vonjon olyan m ulasztásokért, melyek b izo n y íth a tó a n nem engem te rh e l­ nek. A bizonyításra a zo n b a n nem lesz módom , Ö nnek e lle n á llh a ta tla n le lki szükszükséglete, hogy b e o szto ttja i közül id ő n k in t le h o rd jo n va la k it. Nem te h e t róla. Tudom ásul vettem . M in d k e tte n te lje s ítjü k m élyebb h iv a tá s u n k a t. Ö n e lköveti az ig a zsá gta la n sá g o t, én eltűröm . K onoki.” A fő n ö k elvörösödött, m a jd e lz ö ld ü lt. Színe változása közt egy á tm e n e ti p illa ­ n a tb a n m egkérdezte: — M i ez, K onoki? — B orítékolt lépés. A főnök kin yito tta , becsukta, m a jd ú jra k in y ito tta száját. Nem m in th a szólni a k a rt volna, csupán levegő u tá n ka p ko d o tt. K ü lönben is vo lt ben n e va la m i h a l­ szerű. H arcsára em lékeztető, lapos fe je m in t egy h á ló b ó l, e m e lke d e tt ki in g g a l­ lé rjá b ó l. — M a g a . . . m aga sakkozik velem. . . ? — Nem ö nnel, fő n ö k úr, — b ó lin to tt elszántan Konoki. — Ö n e g yetlen fig u ra csupán a tá b lá n , a k it m ost ke lle m e tle n helyzetbe hoztam . — M ars ki, — m ondta e lh a ló a n a főnök, m ert m agas v o lt a vérnyom ása. Konoki igen u dvaria sa n m e g h a jo lt és e lh a g y ta a szentélyt. N em sokára fizetésem elésre k e rü lt sor az osztályon. N yilvá n va ló volt, hogy nem m indenki részesülhet benne. A tisztviselők b iz o n y ta la n u l la to lg a ttá k esélyeiket. K o­ noki távol ta rto tta m a g á t a ta lá lg a tá s o k tó l, ő t nem g yö tö rte kétség. A zn a p i lelki 14 �egyensúlyát ke llő ké p p m e g a la p o zta , hogy rá g yu jtá s k o r egy le p a tta n ó g y u fa fe j k i­ ég e tte új n a d rá g já t. Lesim ította té rd é n a p ö rk ö ltb a rn a lyukat, fö lk e lt, b e s é tá lt fő ­ nöke titká rn ő jé h e z, s k ih a llg a tá s ra je le n tke ze tt. — Nos, K onoki? Van va la m i je le n te n i v a ló ja ? — nézett rá g ya nakvóan a főnök. — C supán a fizetésem eléssel k a p c s o la tb a n volna egy szerény észrevételem , m ondta illő tiszte le tte l Konoki. — Észrevétele? — Természetesen pusztán e lm é le ti je lle g ű . A fő n ö k gonoszul e lm osolyodott. F ió k já b a n v o lt-m á r a jó v á h a g y o tt lista. E béd­ idő után szándékozott k ih ird e tn i b e o s z to ttja i e lő tt. — H á t csak tessék, tessék. Konoki tétovázott egy p ic it, a ztá n zakója zsebéből e lőhúza a m ásodik b o ríté ko t — M á r m e g in t kezdi — zökkent h á tra a főnök. — Nem kérem, csak ragaszkodom hozzá, hogy d átum szerűen legyen lerögzítve a vélem ényem , mely m in d ig m egelőzi a tényeket, — s aztán a tények ig a z o ljá k . — O lvassa fö l! — h á ríto tta el a főnök. Konoki fö lté p te a b o ríté ko t. Először a keltezést olvasta fö l, a te g n a p i d á tu m o t. A ztán b e le fo g o tt: — T e h á t: „ A fizetésem elések során Ö n, m int h iv a ta li főnököm , m egkövesült ellenszenve fo lytá n engem m a g a s a b b fizetésre é rd e m te le n n e k ta rto tt.” A h a rcsa fe jű gúnyosan e lm o s o ly o d o tt: — Inszinuál, mi? H anem most rá fiz e te tt! - és iz g a to tta n m a ta tn i kezdett f i ­ ó k já b a n a lista után, m a jd m e g lo b o g ta tta és rá b ö k ö tt K onoki nevére: — Itt va n ! Tessék! Tessék m e g n é zn i! Ö tven fo rin to s fizetésem elésre ja v a s o lta m ! Ehhez m it szól? Konoki re n d íth e te tle n ü l in te tt, m in t aki tú l van a gyerekes m eglepetéseken, az ő eszén m ár nem já rh a t tú l az élet. — M éltóztassék v é g ig h a llg a tn i! Ez csak az első m o n d a t volt. Itt fo ly ta tó d ik . T ehát „ A zonban m últko ri b o ríté k o lt lépésem h a tá s á ra más m e g fo n to lá s a i tá m a d ta k , Ö n azt g o n d o lta : ha nem em eltetem meg K onoki fizetését, azt hiszi m a jd , bosszút a ka ro k á lln i ra jta . Az a lja s g ya n ú e lh á rítá s á ra — é rd e m li, nem é rd e m li — tö rö ljü k ki a szemét néhány fo rin tta l, a kko r b e fo g ja a s z á já t." K onoki fö ln é z e tt: — E ddig az ön g o n d o la ta i, s u tá n u k az én válaszom : „C sa kh o g y nekem az e ffé le em elés nem ér a n n yit, hogy hozzásegítsem ö n t ehhez az olcsó le lkiism e re ti fla stro m h o z. Tehát ő szintétlen jó s z á n d é k á t tiszte le tte l vissza­ u tasítom .” V álaszul m ásodik b o ríté k o lt lépésére, K o n o kit sürgősen áthelyezték. H a a következő b o ríté k o lt lépés n éhány h ó n a p o t v á ra to tt m a g á ra , azt nem a m egrendülés, csupán az a lk a lo m h iá n ya okozta. M íg aztán össze nem a k a d t az utcán Konoki az e lnö kkel, a m in t é p p ko csijá b a készült b eszállni. V a la h a o sztály­ tá rsa k voltak, s Konoki em lékezetében úgy m a ra d t meg, m in t aki a le g le n d ü le te s e b b fe n é kb e rú g á so ka t osztotta ki, — en n e k következtében m ár az is k o la p a d o k közt e l­ 15 �nőknek szám ított. M ost b a rá tia n in v itá lta m aga m ellé K onokit, ez az ellenszenvesen csúf arcú em ber azonban szívesebben já rt g ya lo g . L e g fö lje b b a n n y it ig é rt meg, hogy egyszer m ajd fölke re si az e ln ö k ö t h iv a ta lá b a n . M ik o r egy id ő mu lva b e á llíto tt a p á rn á z o tt a jtó k k a l vé d e tt szobába, az elnök o régi kedélyességgel fo g a d ta . A beszélgetés ham arosan tá rsa lg á ssá vékonyult, s m ikor Konoki a „ H á t m esélj, mesélj öregem , hogy megy so ro d ” -ra fa n y a r le g yin tésse i válaszolt, az e ln ö k zavartan köhécselni kezdett: — Tudod, öregem , régi cim b o rá k vagyunk - és te most azt képzeled, nekem csak egy szavam ba kerülne, hogy . . . d e h á t nem olyan egyszerű az, nézd csak. . . engem köt ez az . . . Ennél a fé lb e tö rt m o n d a tn á l nyutotta á t K onoki h a rm a d ik b o ríté k o lt lépését. Az e lnök az h itte egykori osztálytársa é le tra jz á t ta rtja kezében, s rosszul m im e lt é rd e k ­ lődéssel kezdte el olvasni. De m in d já rt fö ls z a la d t a szem öldöke. A tö m ö r e la b o rá tu m fö lv ilá g o s íto tta róla, hogy Konoki nem kíváncsi rá, mennyi a g o n d ja , b a ja , felelőssége, sőt az sem é rd e k li, m ié rt nem te h e t érde ké b e n sem m it - a n n á l kevésbé, hiszen nem is kérte a tá m o g a tá s á t. L á to g a tá s á n a k egyetlen c é lja a b o ríté ko lt lépés á tn yú jtá s a volt. Egyebekben se n kitő l sem m it nem vár, m ost és m indörökké, ám en. — Ö regem — m osolyo d o tt el az e ln ö k — ez valam i ú j: a g im n á z iu m b a n nem v o lt ilyen hum orod. Így szoktad c s in á ln i m ásokkal is? — Persze. N ehogy hülyének nézzenek. — És m it szólnak hozzá? — H ol kirú g n a k, hol áthelyeznek. A hogy e lő re jelzem . Az elnök egészen jó ke d vre d e rü lt. M in d já rt m ásképp fo rg a tja a la p o k a t az em ber, ha tu d ja hogy b a b b a já ts z ik ! — H á t ez fényes! M esteri, ö re g e m ! P a te n tíro zta tn i k e lle n e ! — M inek? V onta meg a v á llá t Konoki. — H ogy a S za b a d a lm i H iv a ta ln a k is á tn y ujtsa k egy b o ríté ko lt lépést, am elyben e lm ondom helyettük, m ié rt nem kapok a s z a b a d a lm a m é rt egy vasat sem? Az e ln ö k k iv iru lt: — Igazi p u ritá n vagy! Az elvek e m b e re ! Csak g ra tu lá lh a to k ! M o n d o tt még néhány fö ls z a b a d ító a n kedveset K onokinak, aztán kegyelem m el e lb o c s á to tta . S okáig á llt még az a b la k b a n , egészen a d d ig , míg meg nem p illa n ­ to tta a fő b e já ra to n távozó s z é lle lb é le lt a la k o t. Egy kicsit m e g fá jd u lt a szíve. Ha ő ilyen szabad le h e tn e ! B ecsöngette titk á rn ő jé t. A rca m ár zord volt, h ivatalos. — Kérem, Irénke ha ez a Konoki b á rm ik o r je le n tkezik, a k á r te le fo n o n , a k á r sze­ mélyesen nem vagyok itt, nem érek rá, nem fo g a d h a to m . Érti. Elvégre nem tö lth e te m az id ő m e t fé lb o lo n d o k k a l! 16 �SERFŐZŐ SIM ON Játék Két gyerek-gally közül melyik az erősebb? Fogják a pókfonált és nekigyürkŐznek. Húzzák a két végét, izmuk is kidülled. Feszítik, rángatják, hogy belezöldülnek. Akkor szalad Nagy fű, rengeteg gaz, indáznak a magasba, éjszaka kimerészkednek a kukoricásból, betörnek az elhagyott, lakatlan tanyába, a napra, a holdnak udvarára ránő a dudva, előkerülök valahonnan, s a földön futó porban, hatalmas fűből, füstben az ősember akkor szalad el. 2 17 �HANN FERENC Piramis e hatalmas kolosszust m illió ember r akta óriás kövekből fel az égig m eghalt tízezer izmaik pattogtak m int sós kötél a szélben dagálykor s ma rejte tt folyosók mélyén egyetlen szikkadt múmia mered a homályba vak szemeiben örökös közöny AZT M O N DTÁK: igaz ember. Ismerte a járást a mezőn, nem fu to tt öklök elől, a magányt m agárahúzta. Azt m ondták: igaz ember. A sírba önként belépett, s a fö lde t vihogva lökték m egfakult hom lokára, kik azt mondták ró la : igaz ember. K O N T Ó ISTVÁN Fetya Fetyának tetszett, hogy a sírkövek v o n a lb a n és ikszben fe d ik egymást. — Te Fetya — m ondtam neki — elhiszed, ha ezek sze llem járásra visszatérhet­ nének, m ind e lm o zd íta n á k a köveket?! T iltakozásul . . . M erengve á lltu n k az id e g en k a to n a te m e tő e lő tt. Fetya sokáig h a llg a to tt, m a jd zokogásba tö rt ki. Tán je lte le n sírban fekvő szü­ le it s ira tja — g o n d o lta m . Később jö tte m csak rá, más h ú ro k rezdültek meg be n ső ­ jé b e n . A ta n á ro k g yana ko d va m éregették, m iko r egy-egy tö rté n e lm i fé lre m a g y a ­ rázást vagy ham is verselem zést m egakasztott. N éha kinevették lá zo n gá sá é rt. De m ásként nézték ezentúl, m á ské n t kezelték. M ié rt sírt hát? M i tö rté n t vele? E nap o n a v a ló s á g -lá tá s a elűzte tize n n yo lc évi szorongását. M íg az e g y é n is é g -tip ró fegyelm en és a h a lá l u tá n i te h e te tle n ­ ségen tű n ő d ö tt, m egérezte, hogy ö n á lló s á g a h iá n y z o tt.. . 18 �Szom bat volt. Az u to lsó ó rá ró l e lké re d zke d tü n k Zsuzsa n é n itő l. Kérdőn nézett ránk. S zégyenünkben csak suttogva m ertük közölni, m unkára szeretnénk m enni. Az osztály két legsze g é n ye b b je voltunk. H a e d d ig csak lekezelően b á n ta k velünk, most szúrt a te kin te tü k . Fetya három évi k o llé g iu m i e g y ü ttlé t u tán le tt b a rá to m . Á lla m i g o n d o zo tt volt. Tele g á tlá so kka l, b iz o n y ta la n s á g g a l. Ha v a la m ié rt lelkesedett, vagy v a la m i­ nek ö rü lt, csak p illa n a to k ig ta rto tt. H irte le n kom orrá v á lt az arca , m in th a m e g ­ b á n ta volna m osolyát, vagy m in th a a k a p o tt a já n d é k e lé rté k te le n e d e tt vo ln a a kezében. A N yu g a ti p á lya u d v a r te h e rra k o d ó já n , a ra m p á n p ró b á ltu n k szerencsét. A Rampa v e n d é g lő b e nem ü lh e ttü n k be, fillé r sem vo lt a zsebünkben. Egyébként se tu d tu k volna e lviselni a fo jtó füstöt, am ely szünet né lkü l ka va rg o tt. Pár lépésnyire volt a fe lvé te li iro d a a jta ja , am ely a sok kilin cse lé stő l rozoga lett. B eléptünk. Az e lő té rb e n idős raktáros ő rizg e tte a csákányokat, la p á to k a t. N yakán ló g o tt a bőr, m in t a b a ro m fiu dva ro k kopasz kakasán. É rdeklődtünk, m ilyenek a lehetőségek. — Sem m ilyenek — krá ko g ta . — A vasút rosszul fizet. M in d e n t m e g vá lto zta to tt a d e m o krá cia , csak a vasút h á z ta rtá s á t nem. M o n d ju k , m a g u kn a k így a lk a lm ila g m egéri, ha . . . — és e lso ro lta , hogy fiz e t a szén, a sóder, a fa -k ira k o d á s . Jobbra a jtó nyílo tt a vá ró b a . Szemben kisablak, körös-körül padok, középen asztal két p a d d a l. Sokan g u b b a s z to tta k m ár bent. M ég ju to tt hely az a szta ln á l. Csak a kisa b la k n yiko rg á sá ra e m elkedtek fö l a fejek, aztán visszahanyatlottak. Fetya közelebb h ú zó d o tt hozzám, nehogy te tű t k a p jo n a szom szédjától. — Nézd a merev te k in te te k e t! — b ö k ö tt m eg. — V a jo n v ib rá l-e a g yu kb a n g o n d o la t? - U jja m a t tettem a szája elé, hogy ne le fe tye ljen . Egy-egy ú jo n n a n érkező jó n a p o t-ja tö rte meg az e g yh a n g ú sá g o t. H a va la ki kérdezősködött, kurta b ö ffe n té s volt a válasz olyasform a h a g s ú lly a l, hogy ne m a ­ c e rá lj, m ajd m eglátod . Este h a tig négy c é d u lá t a d o tt ki a tisztviselő. Két ó ra i fü le lé s u tán cse n g e tt fe l ú jra benn a te le fo n . T öbben ism erték egym ást. Egy b ó lin tá s e le g e n d ő volt, hogy a soron következőhöz csatlakozzék a kiválasztott. Egész éjszaka nem c s e n g e tt a te le fo n , nem m o zd u lt a sárga fény a k is a b la ­ kon. Néztem az alvókát, ru h á za tu ka t. B efásl izo tt lá b a k, sza ka d t piszkos gúnyák, b o ro tv á la tla n arcok. Szántam ezeket az em bereket, a kik m unkával a k a rn a k fa la to t keresni, nem ú g y . S z ó tla n sá g u kb a n törvény volt. Nem v á g o tt e gyik sem a másik elé, m in t az orvosnál vagy a közértben. M in d kivárta a sorát. Feri is fö le n g e d e tt irá n tu k , m ert e lfo g a d ta a fe lé je n y ú jto tt c ig e re ttá t Ezen az estén voltam a legszegényebb és a le g g a z d a g a b b is. Nem tu d ta m irig y e ln i a lányt, a k it szülei re g g e le n k é n t a u tó v a l hoztak a te ch n iku m elé, — m in t ah o g y a disznópásztor sem irig y a festőművészre. H a jn a li ö tko r sűrűn c s e n g e tt a te le fo n , ka p tu n k is rövidesen egy cé d u lá t. Solym árra irá n yíto tta k. A fo rg a lm is ta álm osan fo g a d o tt: — M e n je te k h átra a ra k tá r m ögé, o tt van fe ld ö n tv e két csille, to ljá to k be a vagonba. — Ennyi az egész? - fu to tt ki a m egrő k ö n yö d ö tt Feri száján. — Ennyi. H a siettek, e lé rite k a fé l nyolcast. 19 �De mi nem értük el a fél t izest sem. A csillé k e t lá d a b a rrik á d vette körül, m ind fé lre k e lle tt raknunk. Egyik csille - m iu tá n fö lá llíto ttu k — te n g e ly ig sü p p e d t a s á r­ ba. A v a g o n a jtó is m akacskodott, csak jó fé ló ra i ud va rlá s u tán e n g e d e tt. A fo rg a lm is ta d é le lő ttjé t b earanyozta kínos piszm ogásunk. Tisztes tá v o lb ó l szurkolt nekünk. — Ki tu d ja — sziszegett fo g a között Fetya — nem a ttó l fé l-e , hogy fe ltö rjü k a ra k tá ra t? M ik o r a n a d rá g o m kényes része szé tp a tta n t, közelebb jö tt a b a k te ru n k és b e ­ v a llo tta , egész héten nem nevetett ennyit. Sőt, még azt is m e g m u ta tta , hol ta lá ­ lunk deszkát, am elyen a csillé ke t b e g ö rg e th e tjü k . V égül felvezette te lje s ítm é n y ü n ­ ket a m u n ka la p ra . M ásfél óra vo lt a v o n a t in d u lá s á ig . K ib o to rk á ltu n k az út felé, a tá vo li busz­ m egállóhoz. A m ű ú tn á l fe k ü d t a tem ető a h o l elm éláztunk. A kalauz e lfo g a d ta a vasúti igazolást, k ü lö n be n k u ty a g o lh a ttu n k volna Pestig. A ra m p á n á l tizennyo lc fo rin to t k a p tu n k — ketten. A k o llé g iu m b a n Fetya szétterítette tenyerén a kile n c fo rin to t és m in d e n kin e k m u to g a tta . UTASSY JÓZSEF Esti kérdés Egy kis tücsök tanyát ütött szobámban, s daláb a b ú jt előlem, hogy ne lássam. Vajon egyszer m ajd nekem is el lehet sorok közé temetni a testemet? A szűz A d d ig -a dd ig játszott velem; egy é jje l haragom ban beugrottam az ablakán hónom a la tt a holddal. 20 �VADÁSZ FERENC Macskalyuk Részlet a „ Föld alól a fénybe” c. m egjelenő regényéből. A könyv Skolnik József életéről szól, aki 1941-42-ben illeg álisan visszatért M agyarországra, és Rózsa Fe­ renccel, Schönherz Zoltánnal együtt a Párt Központi Bizottsá­ gának titkára volt. A történet 1933 nyarán játszódik. A m iko r Fülekre érkeztem, kellem es tavasz volt. A fá k lom b o so d ta k, a fű zö ld e lIt, a virá g o k sok színben p o n p á zta k. Ebben az ö ltözékében a legszebb a természet. Csak aki az é le t szépségeit szereti, az tu d örvendezni a term észet szépségeinek, Az é le t nem volt szép : sok le lk ie rő k e lle tt hozzá, hogy az e m b e r bízni tu d jo n a vilá g m egváltozásában. N ém etországban H itle r h a ra m iá i b o ká ig g á z o lta k a vérben. A k a p ita lis ta világ tö b b i o rszágában a le g jo b b a k is csak tilta k o z h a tta k , a fasizm us e lle n i cselekvő, hatékony fellépésre kevés lehetőség a d ó d o tt. A fü le ki zo m áncárug yá rb a n , a ra g yo lci szénbányában, a losonci posztógyárban sok-sok m unkást keserített el a kizsákm ányolás. A le g n a g y o b b feszültség a k ő b á ­ nyában volt érezhető. M in d e n á ld o z a tra késznek lá tszo tta k a m unkások, hogy m e g ­ javítsák helyzetüket. A zom áncedénygyárban is be n yujto tta a m unkások követelését az üzemi b i­ zottság. O tt tizen ké t-tize n h á ro m éves gyerekeket a lk a lm a z ta k alacsony b é ré rt a zom áncégetőben. Sokuknak eg y-ké t évi m unka u tán tö n k re m e n t a tü d e je . Az osztályharc erő sö d ö tt, s m ár k ira jz o ló d ta k a fro n to k kö rvo n a la i. L e g fo rró b b helyzet a m acskalyuki kő b á n yá b a n v o lt. Ez a kőbánya kivételes helyzetet élvezett, m ert a csehszlovák-m agyar h a tá r ponto sa n kettéválasztotta. Fele M agyarországhoz, fe le C sehszlovákiához ta rto zo tt. A m unkások is vegyesen já rta k ide, ki in n e n, ki onnan. Az összefogásban persze ez nem zavarta őket. Tudták, hogy o rszá g a ik p o ­ litik á ja sok te k in te tb e n e lle n téte s, de rá ju k ezid ő tá jt nem h a to tt sem itt, sem o tt a n a cio n a lis ta , a soviniszta uszítás. A m acskalyuki kőbánya d o lg o zó i s a já t b ő rü ­ kön érezték a cseh és m agyar burzsoázia érdeka zo n o ssá g á t, érezték összefogásukat is, a m iko r a m unkások m e g ta p o sá sá ró l vo lt szó. H a a m unkások a követeléseikkel kezdtek fo g la lko zn i, m e g je le n te k a b á n y á b a n a csehszlovák és a m agyar csen­ dőrök. Az urak is te lje s e gyetértésben lé p te k fe l a p ro le tá ro k e lle n . Az u rak is. a csendőrök is egységben á llta k a kőbányászokkal szemben, d e a m unkások ettől még csak e lszá n ta b b a k lettek, s e lh a tá ro z tá k , hogy a s ztrá jko t a lkalm azzák fe g y ­ verül. H a d d m ondjam el, hogy az e lte lt csaknem negyven év a la tt, ha a n a c io n a ­ lizm usról volt szó - és sajnos sokszor vo lt ró la szó, m ert nem egyszer d ö n tö tte szerencsétlenségbe a n é p e t a nemzeti tü re lm e tle n sé g —, g ya kra n g o n d o lta m a m acskalyuki bányára. Jelképes je le n tő s é g ű n e k érzem, am i o tt a két v ilá g h á b o rú 21 �között le já tszó do tt. O d a fö n t a felszínen h ú zó d o tt a h a tá r. A két ország u ra i vadul a csa rko d ta k egym ásra. Az egyik o ld a lró l a cseszkit, a tó to t szidták, a m ásik o ld a ­ lon a m agyarszkit. Folyt az uszítás, a nép lelki felkészítése az összecsapásra, a h á b o rú ra . A szuronyok egym ásra szögeződtek. A n a cio na lizm u s a te m p lo m o kat sem kerülte el. V ágsellyén H am vazószerdán a szlovák M ahácsek plé b án o s, am ikor a m agyar hívők rákezdtek a „ M i g ya rló e m b e re k” kezdetű énekre, k á p lá n já v a l e g yü tt félb e sza kíto tta a ham vazást és k ia b á ln i kezdett: Itt ne b ő g je te k m agyarul, m ert zavarja az istentiszteletet.. . O d a le n n , a m acskalyuki b á n yá b a n két o rszágból jö tt m unkások fe jte tté k a követ, egyform án kevés pénzért, egyfo rm á n nehéz sorsban. H a ők m egértették egym ást és e g yü tt követeltek e m b e rib b körülm ényeket, a kko r o d a fe n t az u ra k uszí­ tá s á t és a fegyverek szem benézését fe lfü g g e szte tté k, m in d e n ki és m inden e lle n ü k fo rd u lt. A nacionalizm usnak, a nemzeti elnyom ásnak m in d ig a d o lg o zó em berek, a m unkások az á ld o z a ta i, s h a lá lo s e lle n s é g e ik a haszonélvezői. Verőfényes jú n iu s i re g g e le n in d u lta m ú tn a k Fülekről a m acskalyuki kő b á n y á ­ ba. A m iko r felnéztem a sziklahegy orm án m a g a sló várrom okra, a hét évszázad e lő ttrő l fe n n m a ra d t le g e n d a ju to tt eszembe, F alkosról, a g a rá zd a , ra b ló fü le k i vá rú rró l, a k it azzal b ü n te te tt a székesfehérvári országgyűlés, hogy m eztelenül á ll­ jo n ki vívni egy páncé lo s vitézzel. A mi ko ru n kb a n nincs e fé le igazságtevés m ondtam m ag a m b an - , most a tisztességes, a becsületes és a jószá n dé kú a mez­ telen, az erőszak és a m egfélem lítés já r te tő tő l ta lp ig p á n cé lb a n . H egyes-dom bos erdei ösvényen v itt az utam . Ez az ösvény csak g y a lo g já rá s ra vo lt alkalm as, de szebbet n ála ritk á n lá tta m . A zöld sok á rn y a la ta , a virágszirm ok ezer színe, a m adárcsicsergés szinte e la n d a líto tt. N yu g o d tn a k éreztem m agam , s arra g o n d o lta m , m ié rt nem ilyen igazságos, m ié rt nem ilyen kiegyensúlyozott a tá rsa d a lo m , m in t am ilyen a term észet? A ztán rá d ö b b e n te m : ez csak az em berre h a t így, hiszen a term észet v ilá g á b a n is é le t-h a lá l h a rc folyik, ösztönös, tu d a t nélküli persze, de kim életlen harc. Ilyen vo lt az em ber é lete is sok ezer évvel ezelőtt, a m iko r még szerszámot sem tu d ta k őseink készíteni. Aki e rősebb volt a m ásiknál, azé le tt a zsákmány. A term észetben a lé té rt való küzdelem törvénye éppen olyan, m int ezer vagy m illió évvel ezelőtt. Ilyen g o n d o la to k fo g la lk o z ta tta k , a m iko r a kőbánya közelébe értem . Fel is ju to tta m m ár a m a g a s la t te te jé re , a h o n n a n végig le h e t lá tn i az egész környéket. Innen vezetett az út a bánya b e já ra tá h o z . A h o g y a csúcsról lenéztem , két cse n ­ d ő rt p illa n to tta m meg, a m in t épp e n tö rte tte k velem szemben a gya logösvényen. G yorsan egy közeli bo ko rb a b ú jta m , el k e ll kerülnöm a ta lá lk o z á s t. O ld a lt vo lt egy mélyedés, s egy bokorszerű sűrűség. O d a kú szta m , s m ögé b ú jta m óvatosan. Szerencsém volt, m ert kutya n é lkü l jö tte k . Elm entek m ellettem . V ártam , am íg a d o m b m ögé kerültek, aztán fo ly ta tta m én is az utat. A SZTRÁJK Kiss István vett észre elsőnek. K ijö tt a b á n yá b ó l, hogy ü dvözöljön. - H ogy vagytok, Kiss elvtárs? - kérdeztem . - M ilye n a h a n g u la t? — A h a n g u la t jó - fe le lte . - Teljesen egységesek vagyunk. A m agyarorszá­ g ia k is a sztrájk m e lle tt vannak. Az itte n ie k is. T eg n a p m unka u tá n összejöttünk és e lh a tá ro ztu k, ma bem együnk az iro d á b a és m e g m o n d ju k : a d d ig nem d o lg o ­ zunk, míg nem te lje s ítik követeléseinket. 22 �— Ez nagyon jó .. . - m ondtam —, de a la p o s a n fel kell készülni. A csendőrök b ru tá lis a k lesznek, a m agyarok különösen. — A csendőrök m ár m e g sza g o lta k v a la m it — b ó lin to tt Kiss István — kinn is voltak. Engem leta rtó zta tá ssa l fenye g e tte k. Nem ije d te m meg tő lü k, azt m ondtam n e kik: mi senkit sem fo g u n k b á n ta n i, csak a törvény á lta l e n g e d é lye ze tt b é rs z trá jk ­ ba lépünk, ha nem te lje s ítik követeléseinket. — M it fe le lte k? — Kiss, ne c s in á lja n a k m a rh a sá go t, m ert nagy b a j lesz. — Te is jó l tu d o d — erősítettem meg én is —, hogy ez nem egyszerűen m acs­ kalyuki sztrájk lesz. Ez kezdete le h e t a tö b b i üzem sztrá jk já n a k . A kő b á n ya i szrá j­ kolókhoz csa tla ko zh a t a fü le k i zo m áncgyár és ta lá n a ra g yo lci szénbánya is. Ezt tu d já k a csendőrök is és ezért vá rh a tó , hogy kemény összecsapás lesz. Én azt ta rta n á m helyesnek - m ondtam nyom atékkal - , hogyha a sztrá jko t m egkezditek, ne m enjetek haza a befejezésig. Itt nem tu d n a k b e n n e te k e t le ta rtó z ta tn i, mert véditek egymást. A kövektől fé ln e k a csendőrök. A m a g ya ro rszá g ia ka t is meg kell győzni, hogy ne h a g y já k el a bányát. In k á b b egy n a p p a l később kezdjétek, hogy a lk a lm a to k legyen e lhozni h a zu lró l a szükséges d o lg o k a t, — Igazad van — helyeselt Kiss István, aki a b á n y á b a n m űködő egyik p á rts e jt titk á ra . — Én azt ta rta n á m célszerűnek, ha a m ai gyűlésen m indezt m egbeszélnénk. — R endben van — egyeztem bele. — A gyűlésen én is részt veszek. Az iro d á ­ ba is bem egyek veletek, m in t a szakszervezet m e g b ízo ttja . M o st m enj a m u n ka ­ helyedre. — Igazad van, jó lesz m ár visszam enni. Elbúcsúzott. — D é lu tá n h áro m ko r o tt leszek - m ondtam né ki. Visszasiettem Fülekre. Em bereket k ü ld tü n k ki a k o rlá ti kő b á n yá b a , a ragyolci szénbányákba, hogy a d ja n a k h írt a m acskalyuki b é rm o zg alo m ró l. Készítsék elő őket a csa tla ko zá s ra . A k ik ü ld ö tte k olyan uta sítá st kap ta k, hogy m a ra d ja n a k o tt és segítsék a b é rh a rc o t megszervezni. E bédszünetben én ta lá lko zta m a zom ánc­ gyá rb a n d o lg ozó p á rts e jt vezetőivel. M e g á lla p o d tu n k , hogy ők is erő sítik a b é r­ m ozgalm at és ha a m acskalyuki sztrá jk sikeresnek igérkezik, ők is csatlakoznak. A gyűlés kezdetére M a cskalyukra érkeztem . E lhatározták, ha a következő nap d é lig nem te lje s ítik követeléseiket, leteszik a szerszámot és az üzem et nem h a g y já k el a sztrájk végéig. M e g vá la szto ttá k a b izo ttsá g o t, am ely b e je le n ti az ig a z g a tó s á g ­ nak, m it határoztak. Én is bem entem az iro d á b a . Az üzemvezető szörnyen ideges lett, m in d já rt a te le fo n é rt nyúlt. Figyelm eztettem , ne hívja a csendőröket, m ert az esetleges b a jo ­ kért ő felel. Az üzemvezető e lfe k e te d e tt szájszéllel h e b e g e tt: — De kérem, én a kko r is kihívom a csendőröket, a m a g u k em berei a k á r agyon is ü thetnek be n n ü n ke t itt az e rd ő b e n . Letorkoltam . — O s to b a s á g o k a t beszél, üzemvezető úr. G a ra n tá lo m , hogy senki sem fo g ja ö n ö ke t b á n ta n i. E gyébként ne g o n d o lja , hogy fé lü n k a cse n d ő rö ktő l. H a kijö n n e k. 23 �én nem tudom , nem is akarom m ega ka d á lyo zn i a kövek röpülését. Ezekért ön fog fe le ln i. A helyett, hogy kihívná a csendőröket, in k á b b intézkedjék, hogy a követe­ léseket teljesítsék. Fellépésem m el kissé m egzavartam őt. A cse n d ő rö ke t mégis é rtesítette. N y il­ ván így beszélték meg előre. M á sn a p d é le lő tt m ár o tt term ettek a tú lo ld a lró l a kakastollasok is. H a lá lo s a n g y ű lö lté k egym ást a két szomszédos á lla m fegyveresei, de ezekben az ó rá kb a n cso d á lato s egyetértésben igyekeztek a m unkásokat le te r­ rorizálni. O lya n e lkese re d e tt h a n g u la t le tt úrrá a b á n yá b a n , hogy jo b b n a k lá ttá k a visszavonulást. Behúzódtak az iro d á b a . M i p e d ig a szerszám raktárban tá rg y a l­ tuk meg a te n n iva ló ka t. — N incs más választásunk, ezt m in d n y á ja n tu d ju k - m ondta Kiss István, a se jttitká r. — A le g h atá s o s a b b fegyver a sztrájk. Nem fé lü n k a cse n d ő rö ktő l, nem en g e d ü n k m agunk közül senkit e lvin n i. Ha nekünk békét hagynak, nem tö rő d ü n k velük. — Úgy v a n .. . úgy v a n .. . Éljen a sztrá jk! — k iá lto ztá k a munkások. Én is felszólaltam . A szakszervezet kö zp o n tja nevében üdvözöltem őket. — L á t­ já to k — m ondtam —, hogy m ennyire összetartoznak a csehszlovák és a m agyar urak, meg a csendőrök is, ha a m unkások kizsákm ányolásáról és elnyom ásáról van szó. H a ezek egységesen lé p n ek fel e lle n ü n k, legyen a mi egységünk is olyan szilárd, hogy b e le tö rjö n a fo g u k. A m iko r befejeztem , az iro d a elé v o n u ltu n k. A b izo tts á g g a l bem entem az üzem ­ vezetőhöz. A m acskalyuki bánya valam ennyi m unkása sztrájkol — m ondtam . — Igyekezzék intézkedni, hogy az írásba fo g la lt követeléseket m ie lő b b teljesítsék. A sztrájk id e je a la tt a m unkások nem h a g y já k el a bányát. — M icsoda? Nem h a g y já k el a b ányát? — k a p k o d o tt levegő után az üzemve­ zető. — M i ezt nem e n g e d jü k meg. H a nem d o lg ozn a k, nem le h e tn e k a bánya te rü le té n . A csendőrök is közbeszóltak. — M ifé le ú jd o nsá g ez. M a jd mi m e g ta n ítju k m ag u ka t. — Ö nökkel nekünk semmi d o lg u n k sincs — fe le lte m . — A bánya m unkásai és a tu la jd o n o s o k között fo ly ik a vita. — - M aga a fü le k i kom m unisták p á rttitk á ra — k iá lto tta az egyik csendőr. N incs jo g a a szakszervezet nevében beszélni. KITILTANAK „ ÖRÖKRE” P aprikás le tt a h a n g u la t. M in d e n k i szólni aka rt. Intettem , hogy v á rja n a k és én válaszoltam m indenki h e lye tt: — Ahhoz nem kérünk engedélyt, hogy hol fo g u n k ta rtó z k o d n i a sztrájk a la tt. Vegyék tu d o m á s u l: itt a b á n yá b a n lesz a sztrá jkta n ya . H ogy van-e jo g o m a szakszervezet nevében képviselni a m unkásokat, azt sem m a g u k d ö n tik el. H a a m unkások m egbíztak. . . A csendőrparancsn o k fe lu g ro tt. — B ennünket ne fenyegessen és ne oktasson! 24 �- Eszembe sincs m a g u ka t fe n ye g e tn i. Ille té k te le n ü l avatkoznak a tá rg y a lá s b a . Ha az üzemvezető úr m o n d a n i ó h a jt v a la m it a sztrájkolóknak, a kko r a sz trá jk b iz o tt­ sá g g a l beszéljen. Á lla n d ó a n itt ta lá lh a tó . V iszo n tlá tá sra . Sarkon fo rd u ltu n k és o tth a g y tu k őket. A bán yá b a n egy jó te rü le te t vá la szto ttu n k „ s z trá jk ta n y á n y a k ” . O tt m ár v á g o tt kövek voltak, hogyha kell legyen védőfegyverünk. Ú ja b b csehszlovák és m agyar csendőrök érkeztek. Ezek szó nélkül bem entek az iro d a é p ü le tb e . N a p n yug tá va l visszatértem Fülekre, hogy a h arc kiszélesítésének m egszerve­ zésével foglalkozzam . A m u n ká so tth o n b a n m ár v á rt a szakszervezet k ö z p o n tjá b ó l a titk á r. M egbeszé ltü k a helyzetet és úgy h a tá ro z tu n k : m in d e n t elkövetünk, hogy más üzemek is kövessék a m acskalyukiakat. M á r épp e n készülődtünk, hogy elm együnk e n n i v a la m it, a m ik o r b e ro n to tta k a csendőrök. Tele le tt velük a m unká so tth o n iro d á ja és u d va ra . V o lta k vagy negy­ venen. M in d k e ttő n k e t - a szakszervezeti titk á rt, engem is — le ta rtó z ta tta k , m eg­ lá n c o lta k és a losonci já rá s i h iv a ta lb a kísértek. N agyon kom ikus lá tvá n yt n y ú jth a ttu n k : két so rb a n tíz-tíz csendőr lé p d e lt fegyveresen, s mi ketten közöttük b a lla g tu n k a fü le k i á llo m á sra . E lőttünk is tíz, m ö g ö ttü n k is tíz csendőr ment. Ö sszesen negyven cse n d ő r kísért kettőnket. Éppen a kkor jö tte k ki a zo m á n cg yá rb ó l a m unkások. Parázs tü n te té s t re n d e z­ tek. De a nnyi csen d ő r jö tt o da, hogy a tü n te tő k e t könnyűszerrel szétszórták. B ennünket külön kocsiba tuszkoltak. Losoncon a já rá s i h iva ta l b ö rtö n é b e k e ­ rü ltü n k. - H á t ez a la p o s a n kitervezték - m ondtam a szakszervezeti titk á rn a k , aki becsületes b a lo ld a li szo ciá ld e m o kra ta volt. - Úgy látszik, te rro ra l a k a rjá k leverni a sztrájkot. - Igen, ez a valószínű — m ondta a titk á r. - Szám ítottam a cse n d ő rö k b e a v a t­ kozására, elvégre négy n a g yo b b üzem ről van szó. Bizonyára m egszállták a g y á ra ­ kat és a kőbányára fegyverrel törnek. Félek, összeütközés lesz, mert azok, a m in t látom , karakán, b á to r em berek. Kő p e d ig a ka d bőven a kezük ügyébe. Reggel a já rá s i fő n ö k személyesen h a llg a to tt ki b e n n ü n ke t, Ü nnepélyesen b e je le n te tte , hogy „ ö rök id ő k re ” k itilt az egész losonci já rá s b ó l. N em rég fe lid é ­ ződött em lékezetem ben ez a p illa n a t: lá to g a tó b a n já rta m Losoncon, a h o n n a n „ ö rö kre ” k itilto tta k az urak. Ö csém kisért, aki ma a Csehszlovák S zocialista Köz­ tá rsa sá g b a n a p o litik a i rendőrség ő rn a g ya . Persze az ö rökre szóló k itiltá s t már jóval e lő b b m egszegtem : a lig te lt el ké t-három hét, m ár ú jra o tt voltam . A szakszervezeti titk á rt szabadon e n g e d té k, ille tve kikísérték az á llo m á sra , s fe lra k tá k a vo n a tra . Engem m e g lá n co lva , cse n d ő ri kísérettel Lévára to lo n c o lta k és o tt á ta d ta k a rendőrségnek. Elő lről kezdődö tt a lévai h e rce -h urca . C sernák G yu la , a kom m unista a lp o lg a r­ m ester Pozsonyba m ent és követelte, hogy ism erjék el ille tő s é g e m e t a szülőváro­ som ban. M íg ez e lin té z ő d ö tt, fo g va ta rto tta k . Ez még csak a kise b b ik b a j volt. A nag yo b b az, hogy közben leverték a m acskalyuki sztrájkot, Kisst és néhány tá rs á t le ta rtó zta ttá k, a tö b b i üzem m u n ká sa it is rákényszerítették a m unka fo ly ta tá s á ra . 25 �MEZEY KATALIN Így készül Járunk az egyhangúság emlékművei közt, hol oszlopot épít a vízcsepp, csak türelem, csak türelem, csak türelem. Jég ül a szempillánkra, ráncboglyaik hullnak az arcra, vállunkról lemossa a húst ez a csepp, de türelem, Így készül minden a föld mélyén, idelenn, csak türelem, csak türelem, türelem, türelem. V A R G A RUDOLF Aznap születtem én Apám, a katonaszökevény keletről jött. Amerre járt, virágok nőttek: vércseppek, átütötték az eget — földet. Ingén vért, rozsdát, földet hozott, 26 �H azajött: megverte anyámat, lekurvázta, megette az összes kenyerünket, másnap magára öltötte a hámot, elm ent szántani. Aznap születtem én, hetykén, anyám m ajd belehalt, Péter, Pál napja volt, éjszaka nagy vihar. ANDRÁS ENDRE Párbaj a szőlőhegyen A fő szo lg a b író és c s a ló d ja m inden esztendőben o tt n y a ra lt a d iva to s g yó g y­ fü rdőhelyen, ahová a b b a n az id ő b e n fő le g a g y a n ú tla n szárm azású ú ric s a lá d o k já rta k. Érkeztükre a v illa tu la jd o n o s a re n d b e h o z a tta a n a gyszállóval á te lle n b e n lévő ép ü lete t. A já rá s fő h a ta lm ú ura g a zd a g em ber volt. A h á b o rú m ásodik évében fedezte fel ezt a völgyben m eghúzódó n ya ra ló h e lye t és b e n n e a neki tetsző é p ü ­ letet, am elyet színe m ia tt a környező fa lv a k népe vörös v illá n a k nevezett. A fő b író még azn a p m egegyezett a v illa g a z d á já v a l: h a jla n d ó m e g fize tn i a költségeket, de festesse á t a külső fa la k a t, nem b á n ja ő, a k á r h u p iké kre is, m ert ő bolseviki házban nem lakik. Egy hét m úlva aztán n e g ye d m a g á va l b e k ö ltö z ö tt a n y a ra ló b a , am ely friss okkersárga színével tú lh a rs o g ta a környék v illá in a k va lam ennyi színcsodáját. U g y a n ­ nazon a napon m agához re n d e lte a szomszéd községbeli csendőrőrs p a ra n c s n o ­ kát és utasításokkal lá tta e l: — Az ü d ü lő te le p e t n a p o n ta kétszer p o rtyázzák! T o v á b b á : b e já rn a k a strand te rü le té re ! Igen? A ki csak a le g p a rá n y ib b m értékben gyanús, k itilta n d ó ! Igen? A rról sem fe le d ke ze tt meg a p e d á n s fő b író , hogy az ő rsp a ra n csn o k ú tjá n figyelm eztetést kü ld jö n a nagyszálló g o n d n o k á n a k . Legszem élyesebb ó h a ja volt, hogy a szálloda la kó i ezentúl csak á rjá k lehetnek. Egyszóval a n a g y h a ta lm ú úr védetté n yilvá n íto tta a fü rd ő h e ly e t. A jó l e lig a z íto tt k a ka sto lla so k nem gya kra n , 27 �de precízen intézkedtek. Egy a lk a lo m m a l a gyógyforrás körül helyet fo g la ló tá rs a ­ sá g á n a k a fő b író lelkesen ecsetelte közegei fe jle tt p o litik a i érzékét, katonás hűségét. — Á llíto m az uraknak, ha a csendőreim e lő tt fe lv o n u lta tn á m , m o n d ju k a szomszéd já rá s lakosságát, a kik közül ta lá n senkit sem ism ernek, á llito m , a n y a ­ könyvi okm ányok nélkül, a k á r n y o lc a d iz ig le n is kivá la szta ná k a zsidó szárm azású­ a kat. . . És persze, éppíg y p riu szla p o k n é lkü l a kom m unistákat. Az u raknak nagyon tetszett m indez. E lra g a d ta tá ssa l te k in te tte k a megye le g ­ rá te rm e tte b b fő s z o lg a b író já ra . A b e a v a to tta k azt beszélték, csupán ra jta m úlott, hogy nem le tt a nagy megyei város po lg árm e ste re . Ő ugyanis a p ja nézetét v a llo tta , a ki szintén fő b író volt. — Fiam, jó l jegyezd m e g : polg árm e ste r, b a n k ig a z g a tó , esperes b á rki lehet, de fő szo lg a b író az nem ! A karakán fő b író a zonban nem csak csendőreivel ta rto tta féken a la ttv a ló it, hanem személyesen is közrem űködött te kin té lye növelésében. M e g tö rté n t egyszer, éppen nyaralása id e jé n , hogy az u rakkal k a n m u rit rendezett az egyik környékbeli szőlősgazda p in cé jé b e n . K erítettek sebtében két á g ró ls z a k a d t c ig á n y t is a m u la t­ sághoz, a kik v irra d a tig húzták a ta lp a lá va ló t. É jfé ltá jra a vo lksb u nd ista s a jtg y á ­ ros m ár an n yira lerészegedett, hogy lárva képpel, szemébe ló g ó h a jja l négykézláb m ászkált az asztal a la tt. A p a n a m a -g ya n ú s n yu g a lm a zo tt árvaszéki ü ln ö k egy három hektós üres h o rd ó ra te le p e d e tt és rekedten é n e ke lte a „ C sordapásztorok, m időn B etlehem ben. . .” kezdetű egyházi d a lt, s lá b á v a l verte hozzá a taktust. A re a k tiv á lt ezredorvos a kenyér fo g ytá va l u jja iv a l m á rto g a tta s tö m te m a g á b a a bogrács mélyén m egde rm e d t zsíros ragacsot. A fő b író jó l ta rto tta m agát. R ettenetesen b írta a szeszt. Szokása szerint, ha m ám oros volt, m in d ig a zenészeket célozta meg sajátos h u m o rá n a k nyilával. — N a, füstösök, szerettek-e fü rd e n i? díszlépésben m aga elé vezényelte. — kérdezte tő lü k, m iu tá n m in d k e ttő t — H át. . . a m iko r úgy a lk a lo m kínálkozik - szólt az ö re g e b b . — Na és m uzsikálni szerettek-e? — Azt, a z t. . . Legkivált. . . - fe le lte rá a fia ta la b b . — De azért a hegylevét sem ve tite k m e g . . . Igen? — H át.. . u g y e b á r.. . p lá n e a szagosat - v ig y o ro d o tt el az id ő se bb hangász. Sikeres b ókja a gazda k itű n ő m uskotályos b o rá n a k szólt. — Jól fe le lte te k ravaszok — d icsé rte meg őke t a fő b író és leereszkedően h á t­ b a d ö n g e tte őket. Azok h á lá b ó l nyom ban rákezdtek a n a g yú r kedves d a lá ra . Az ezredorvos a b b a h a g y ta a n y a la ko d á st s m ár é n e ke lte is. — A csitári hegyek a la tt régen leesett a hó. . . — Á csi! - in te tte le a zenészeket. — U rak, most fig y e lje te k ! dához fo rd u lt: — M o n d ja csak! Van még e b b ő l az om inózus szagosból? — Van vagy két-három hektóval, nagyságos uram . — Helyes. A kkor most eg yke ttő re te le m e ri itt ezt a k á d a t! Igen? — A k á d a t? .. . D e h á t k é re m . . . 28 szólt s a g a z ­ �- Azt m ondtam , te le m e ri. Igen? A gazda fejcsóválva e le g e t te tt a kívánságnak. A m iko r a kád fé lig m egtelt, a fő b író m e g p a ran c s o lta a cig á n yokn a k, vetkőzzenek le egy száll alsó ra , á llja n a k be az edénybe és p ia n o pianisszim o kezdjék el ú jra a d a lt. A fia ta la b b h a jlo tt a szóra, az öreg cig á n y v o n a k o d o tt. M in t k id e rü lt később, a fö lső ruha a la tt nem vo lt semmi. A fő b író a zo n b a n nem ism ert p a rd o n t. Ő m aga végezte el a vetkőz­ te té st és az idős zenész b o rb a á llítá s á t. A k a p á ló d zó e m b e rké t egyke ttő re össze­ csom a g o lta s m e g m á rto g a tta az á h íto tt ita lb a n . A g a zd a szót e m e lt a durva tré fa e lle n , fő le g az öreg védelm ében. Ő m aga sem vo lt m á r fia ta l, de ősz h a ja e lle n é re is e rő tő l duzzadó, kemény em ber. - N agyságos iste n a d ta . úr, az ég s z e re lm é re !... H a g y ja Józsi bácsit, tü d ő b a jo s az A fő b író , m int a k it m egzavartak já té k á b a n , dühösen nézett a g a zd á ra . - N agyságos úr, kérem ! — p ró b á lk o z o tt am az ismét. - Nem kérdeztem m a g á t! Igen? — fo jto tta az idős para sztb a a szót, de m ár nem is tö rő d ö tt vele to vá b b . Testét kissé e lő re d ö n tv e lá b u jja ira helyezte a súlyt, s m iként ha karm ester volna, k a rjá t m ag a sb a e m e lte s ráke zd te : - A csitá ri hegyek a la t t . . . Az urak közül tö b b e n brávóztak és ta p s o lta k a p ro d u k c ió n a k . A szőlősgazda nem tá g íto tt: - Tisztelettel kérem az u ra ka t, h a g y já k a b b a . H a nem tu d n a k sz o líd a b b an vig a d n i, kénytelen leszek véget vetni a m u la tsá g n a k. . . A gazda még jó fo rm á n be sem fe je zte a m o n d a to t, a n a g yú r e lb ő d ü lt: Igen? N a, n é z z é te k !. . . A büdös p a ra s z tja ! Te akarsz m inket ille m re ta n íta n i? Keze m agasba le n d ü lt, hogy visszájáról a rc u l c sa p ja v e n d é g lá tó já t. A paraszt ö n ké n te le n ü l fe je elé ta rto tta k a rjá t, a m it a fő b i ró tá m a d á s n a k vélt. - P ra clit le ! - p a ra n c s o lta , közben pisztolyt rá n to tt. Az ősz em ber kénysze­ rűen engedelm esked e tt. - A zért m ondom .. . — e n y h ü lt meg a h a n g ja a fő b író n a k és fegyverét köny­ nyed m o zd u la tta l farzsebébe süllyesztette. A ztán kihúzta o n n a n , s közben b a lk e ­ zével h atalm as p o fo n t m ért a g a zd a a rcá ra . A paraszt arcán a nagy pecsétgyűrűs kéz ütése nyom án kiserkedt a vér, de szem rebbenés nélkül á llta a to v á b b i három csapást. Tudta, ha szem beszáll, vagy lelövi ő t a m e g va d u lt nagyúr, vagy ő veri agyon tá m a d ó já t. C sa lá d o s e m b e r lévén, a tű ré st választo tta . Ezzel aztán vége is szakadt a ka n m u rin a k. Ettől a n a p tó l kezdve, mivel a m u la tsá g híre nem m a ra d t tito k b a n , még n a ­ gyobbá v á lt a fő b író te kin té lye . V a ló sá g o s hős le tt azoknak az u ra k n a k a szemében a kik csa lá d i vagy tá rs a s á g i elbeszélésekből ism erték az e ffé le , szila j és m agyaros m ulatozást. A fő b író m aga sehol sem e m le g e tte . Szóra sem érdem es — m ondta azoknak, a kik törleszkedve kiváncsiskodtak, de azért b e lü l nagyon büszke vo lt n e ­ vezetes k a la n d já ra . N ya ra lá sa végén, a m iko r e lb ú csúzo tt tá rs a s á g á tó l, m e g á lla ­ p o d o tt az urakkal, hogy jövőre, azaz 1945-ben ism ét itt ta lá lk o z n a k . Erre a zonban nem k e rü lt sor. Szép elképzelésüket keresztülhúzták a h áborús események. A re tte g e tt fő b író még id e jé b e n n yu g a tra k ü ld te c s a lá d já t, ő m aga 29 �v a la h og ya n e lü g yetle n k e d te a m enekülést. T a lá n a b b a n bízott, hogy sokat e m le ­ g e te tt csodafegyverek m e g fo rd ítjá k a h adihelyzetet. Az egyik n a p aztán a rra é b ­ redt, hogy m ár m enekü ln i sem lehet. H a jn a lb a n h a g yta el kastélynak is b e illő o tth o n á t. Nem kívánta bevárni a szovjet c sa p a to ka t, b á r a nyáron a gyógyforrás körül üldögélve, nagy h a n g o n szavalta m in d ig népes tá b o rá n a k : — Feltéve, de meg nem engedve, ha a bolsevikok ősi fö ld ü n k re lépnek, én leszek az első, aki eleven testével zá rja el ú tju k a t! M á sn a p késő estére, nagy e rd e i ke rü lő k u tán érkezett meg az egykori vörös villához. Az e m eleti szobából h a lvá ny fénycsík szű rő d ö tt ki a b a lk o n ra . S okáig d ö rö m b ö lt a vaspántos tö lg y fa a jtó n , de a tu la jd o n o s nem m utatkozott. A m ikor aztán nagysokára e lu n ta a zajt, leszólt a fé lig n y ito tt a b la k b ó l: — Ki az és m it aka r? Az ú jb ó li kérdezésre is csak su tto g ó h ang fe le lt. A v illa g a z d á ja h a tá ro z o tta n visszaszólt: — N agyon sajn á lo m , fő b író úr, de most nincs szezon M á su tt sem k a p o tt szállást vagy bebocsátást. Szitkozódva h a g yta el a te le p et, s ismét fe d é l nélkül tö ltö tte a nyirkos éjszakát. A m iko rra kiv ilá g o s o d o tt, olyan sejtése tá m a d t, m in th a m ár já r t volna a rra fe lé . De e b b e n mégsem vo lt bizonyo s. M ire a na p fe ljö tt, e lv e tő d ö tt a szőlősdom bra, a h o l a nevezetes k a n m u rit re n d e z­ te. Persze a kkor a term észet is más ru h á t viselt, a fő b író is m ásképp szem lélte a v ilá g o t. A h id e g tő l és a fá ra d s á g tó l a la p o s a n kim e rü lt. V é g ü l m e g lá to tt eg y présházat, am elynek a b la k á n á t p ip á ló füstcső e m e lk e d e tt az eresz m ag a ssá g á ig . B enyitott, ám a b b a n a p illa n a tb a n meg is b á n ta . V issza fo rd u ln i a zo n b a n már nem le h e te tt. Köszönt s m e g á llt az a jtó b a n . A présház la k ó ja épp e n egy kiszu­ p e rá lt h o rd ó d o n g á b ő l fa ric s k á lt v a la m it. A v á ra tla n jövevény lá ttá n ko m ótosan leeresztette a szekercét. Se h id e g , se m eleg a d jis te n n e l viszonozta a köszöntést. V árta, hogy az érkező m o n d ja meg, mi já ra tb a n van. Bozontos szem öldöke a ló l, összehunyorított szemmel m é regette az id e g e n t. Nem ism erte meg em berét, aki szakállasa n, m egviselt á lla p o tá b a n a lig h a s o n líto tt az egykori hatalm a ssá g h o z. A fő b író v á llá n jó ko ra tö m ö tt hátizsák torn yo so d o tt. Kék szeme fagyos te k in te té t kétségbeesett e lszá n tsá g g a l fú rta b e le a parasztéba. A sarokba szorított macska ösztönös harci fegyelm e a la tt néz ily szenvtelenül és h id e g e n e lle n fe lé re , várva az alka lm a s p illa n a to t a tá m a d á s ra vagy a m enekülésre. A szemek p á rb a ja nem sokáig ta rto tt A gazda e lfo rd íto tta te k in te té t. Lelök­ te a tuskóról a d o n g á t, de a szekercét nem rakta le. A fő b író is m a rká b a n szo­ ro n g a tta a göcsörtös hegym ászó b o t fe jé t. Ú jra egym ásra p illa n to tta k . A p a ra szt­ nak rém lett, hogy v a la h o l m ár ta lá lk o z ta k . B árhogy is e rő lk ö d ö tt, nem jö tt rá. V égülis m egkérdezte: — H ol lá tta m én az urat?. . . — Nem tudom — h a n g z o tt a kim ért válasz, am elyet hosszú csend követett. — H á t akkor. . . kit tiszte lje k az ú rb a n ? — Szécsy B a rn a b á s . . . ta rta lé k o s h u szá rka p itá n y vagyok! — Én meg S andi. . . S andi Ferenc. — Ö rvendek — szólt m e g kö n n ye b b ü lte n 30 a fő b író , s te n ye ré t a d ta a kezét �n yújtó parasztnak. Eközben b a ljá b a vette a fütyköst, m ert úgy tű n t neki, hogy S andi ú jb ó l fikszírozza. M e g n y u g o d o tt a zo n b a n , a m iko r a gazda a d ó z n ijá t n y ú j­ to tta fe lé je . Leült a lócára, öle közé fo g ta a b o to t és d e rm e d t kézzel m e g p ró b á lt m a g á n a k c ig e re ttá t sodorni. Lassan m ent a m űvelet, m inden fig ye lm é re szükség volt, hogy sike rü ljö n . S andít nem hagyta nyugton az ismerős ism eretlen. Kínos h a llg a tá s u tán ő tö rte meg a cse n d e t: — A fro n t m iatt? Igyekszik va lahová? — Csak a rra a néhány n a p ra .. . Am íg a ném et tá m a d ó ékek szétszabdalják a vörösök fro n tvo n a lá t. — A ztán? — A tö b b i m ár g ye re kjá té k lesz. H etek a la tt á tk e rg e tjü k őke t a K á rp á to ko n . — B ajosan. Este id e h a llo tta m az ágyúzást.. . Ő k e t az a tya ú riste n sem h a tja meg. á llít­ — Ezt meg hon n a n veszi? V agy csak sejti, m in t macska az esőt? — M o n d ju k, sejtem — re p lik á z o tt S andi. — De ha sejtem , a kko r is így lesz! A fő b író igyekezett tü rtő z te tn i m a g á t. T a lá n még a ténynél is jo b b a n in g e re lte , hogy S andi nemcsak, e lle n m o n d neki, hanem iá th a tó a n ö rü l a g o n d o la tn a k . Le­ nyelte a zonban a keserű p iru lá t. M é lye t lélegzett, m a jd o k ta tó h a n g o n rákezdte: — Ú gy látom , bará to m , m a g á n a k illú z ió i v a n n a k a jö v ő jé t ille tő e n . Itt ebben jó l felsze re lt kis présházban most m a g á é m inden. A ház, a szőlő, a szerszámok és a term és. M e d d ig ? A zt képzeli tá n , hogy a vörösök m e g h a g yjá k? — G o n d o lo m , csak m e g h a g yjá k. . . — Én meg tudom , hogy nem. . . M ég a d ik ó já t is e lko m m u n izá ljá k. H a llh a to tt róla egyetm ást. Igen? — H a lla n i h a llo tta m , de nem hiszem. — Jó, ne h ig y je ! M á r csak azért sem, m ert erre nem k e rü lh e t s o r . .. Nézze, kérem. Én valam icskét érte k a h a d itu d o m á n yo kh o z. S zabad legyen fe lté te le zn i, hogy ezt nem vonja kétségbe. Ige n ? A ztán, városi e m b e r lévén, jo b b a n is tá jé k o ­ zott vagyok.. . Így h á t értesüléseim szerint a D u n a -D rá v a -B a la to n v o n a lá b a n p o n ­ tosan nyolc páncélos h a dosztály vá rja a bevetést.. . M á rm in t az új fegyverekkel.. . N o, barátocskám , m it szól m indehhez? S andi h itte is meg nem is. Igaz, ő e d d ig m ásképp tu d ta , de az id e g en olyan h a tá ro zo tta n részletezte, hogy összekavarodott ben ne a m ár szépen e lre n d e z ő d ö tt kép. M i lesz, ha a ném etek m égis m e g fo rd ítjá k a h a d ihe lyze te t? - tű n ő d ö tt m a­ g á b a n s a puszta lehetőség le h a n g o lta . — Bizonyos ebben az úr? - kérdezte kisvártatva. — U gyan, kérem ! H a nem így volna, h o n n a n tu d h a tn á m ? Sőt nem ta rto m k i­ zártnak, hogy a vörösök e p illa n a tb a n m ár h a n y a t-h o m lo k iszkolnak visszafelé. A zért is nem h a llu n k é jje l ó ta ágyúzást. — Így h á t az úr is h a llo tta . . . — H ogyne. C sakhogy azok ném et ü te g e k v o lta k .. . L á tja , én ezt is tu d o m — 31 �m ondta m ár szinte m eleg, bizalm as h a n g o n a fő b író és S andi kín á lá sá ra ú ja b b c ig e re ttá t sodort m agá n a k. Szentül meg volt győződve róla, hogy b lö ffölésével kezesbáránnyá te tte a g a z d á t s vég ké p p e la lta tta a személyére vonatkozó g y a n ú ­ já t. Ha e d d ig nem ism erte fö l öt, ezután még úgy sem ! Ám a gazda csak fé lig fig y e lte szavait, jo b b a n az ism erősen hadonászó ke­ zet. Egyszer csak m e g a ka d t te k in te te a zöldköves cím eres gyűrűn, am ely az idegen balkezének középső u jjá n c s illo g o tt. Nem é rd e k e lte to v á b b a hadihelyzet, m inden á tm e n e t nélkül té m á t v á lto tt: — Jól h a llo tta m ? Azt m o n d ta az úr, hogy Székynek hívják... Nem testvére a mi vo lt fő b író n kn a k, Széky Á kosnak? - H ogy hogy a v o l t fő b író ju k n a k ? — szakadt ki a k a ra tla n u l is in g e rü lte n a kérdezett száján, de gyorsan így fo ly ta tta : - Széky sok van az országban, ilyen nevű fő s z o lg a b író t meg nem ismerek. . . — Esküdni m ertem volna rá, m ert hogy a n n yira fo rm á d zik hozzá. - Furcsa és p rim itív viccei va n n a k m a g á n a k ! Én Széky B a rn a b á s ta rta lé k o s huszárkapitány vagyok, sem öcsém, sem bátyám , és m in d e n e k e lő tt m agam ra fo r­ mádzom — p ró b á lta leszerelni a parasztot, a rca közben viaszsárgára vált. Kezé­ ben m egrezzent a fé lig m e g so d o rt c ig e re tta , k ih u llt b e lő le a törekes dohány. S andi észrevette a m eghökkenést. A gyűrűs kezet nézte k ita rtó a n , am elyről c s a lh a ta tla n u l felism erte nyári vendégét. S nem csak a fő b író s á p a d t el e ttő l, h a ­ nem ő m aga is. Így h á t e lő l ről ke zd ő d ö tt a szemek p á rb a ja . M in d k e tte n tu d tá k , az nyer, aki először üt. U g rá sra kész ra g a d o zó k fig y e lik így egym ást, várva a le g a lk a lm a s a b b p illa n a to t. M eg sem h a llo ttá k a re p ü lő g é p e k e rősödő zúgását. Egyszer csak k iv á g ó d o tt a présház a jta ja . G ö lö n csé r Jóska, a szomszédék kamasz fia rik k a n to tta el m a g á t a nagy esem ény büszke h írh o rd o z ó ja k é n t: — Feri bácsi, az oroszok! A n yito tt a jtó n á t jó l h a lla ts z o tt a sző lő d om b o t átszelő útra fe lka p a szko d o tt h e rnyótalpas harckocsi erősödő csikorgása. S a n d ib a n az im énti görcs fe lo ld ó d o tt. Kezében h irte le n m a gasba le n d ü lt a kékes fényű szerszám. S ú jta n i a zonban m ár nem vo lt kire. A fokozódó d ü b ö rg é s ­ ben még lá tta , a m in t a h a d itu d o m á n y o k b a n oly a n n yira já ra to s vendége, nehéz h á tizsá kját e ldobva, fu tó lé p te k k e l le k a n y a ro d ik a szekérútról, K ispálék p in c é je m ellett. S ekkor egy p illa n a tra ism ét s a jo g n i érezte a gyűrűs kéztől m egsebzett a rcá t. Később, a m iko r m a g á ra m ara d t, k itö rt b e lő le a h a h o ta . Joggal érezte, n a ­ g yobb e lé g té te lt ka p o tt a sorstól, m in t a m ilye t a s a já t e re jé b ő l va la h a is m eg­ szerezhetett volna. 32 �ÉLETÜNK NÁDHÁZI LAJOS A népművelés munkásairól H a a népm űvelés egyes te rü le te it vizsgáltuk, vagy kü lö n bö ző fó ru m o ko n v i­ ta ttu k , igen g yakran a tá rg y i és személyi fe lté te le k körül sűrűsödtek a pro b lé m á k. S zám talanszor m e g á lla p íto ttu k , hogy a népm űvelés személyi fe lté te le i nem fe ­ lelnek meg a követelm ényeknek, a tá rs a d a lm i elvá rá so kn a k. Több helyen k ife je ­ j ezésre ju to tt, hogy a népm űvelés személyi gyengeségei — más g á tló tényezőkkel ta lá tko zva — la ssítják a korszerű népm űvelés k ia la k u lá s á t. Az e lh a ng zó vélemények, a vizsgálódások m in d ig csak egy-egy részterület o ld a la iró l ra g a d tá k meg a népm űvelés személyi á llo m á n y á t, és egy vagy csupán néhány szem szögből p ró b á ltá k az á llítá s a ik o b je k tiv itá s á t ig a z o ln i. Több más tényező m ellett, ta lá n az e g yo d a lú vélem ények kevésbé m eggyőző vo lta is hozzá­ já ru lt, hogy a népm űvelésünk to vá b b fe jle szté sé n e k fo n to s kérdései között a le g ­ u tó b b i id ő kig nem k a p o tt k e llő helyet a ká d e r és személyzeti m unka. A népm űve­ lés irá n ti tá rs a d a lm i elvárások növekedése, a szocialista ku ltú ra fejlesztésének és terjesztésének követelm ényei, kü lö n bö ző fó ru m o k o n e lh a n g z ó vélem ények h e ly t­ á lló s á g á n a k m e g á lla p ítá s a ö sztönzött b e n n ü n k e t a népm űvelésben d o lg ozó k helyzetének, körülm énye in e k m élyebb vizsg á la tára . A v iz s g á la tta l az v o lt a célunk, hogy p o ntosan fe ltá rju k : a népm űvelésben d o lg ozó k m ilyen m értékben fe le ln e k meg az irá n y u k b a n tá m a s z to tt tá rs a d a lm i elvárásoknak, m elyek azok a tényezők, a m e lyek a személyi fe jlő d é s ü k e t, h atékony m unkavégzésüket segítik, esetleq g á to lják. T a p a s z ta la to k a t kívántunk szerezni a népm űvelési tevékenység eredm ényességében re a liz á ló d ó személyzeti m unka szin t­ jé rő l. A népm űvelők helyzetének fe ltá rá s á n á l, elem zésénél fig y e le m b e vettük az MSzMP. P o litika i B izo ttsá g á n a k a ká d e r és személyzeti m unkára vonatkozó a la p ­ elveit, m eg yénk népm űvelésének s a játos körülm ényeit, fe jlő d é s é t, az országosan érvényesülő te n d e n c iá k a t és k ia la k u lt szinteket. A vizsg á la to t kérdőíves m ódszerrel fo ly ta ttu k , d e a k a p o tt érté ke ke t, v á la ­ szokat a személyes és csoportos beszélgetések során e lle n ő riz tü k , és fe lh a s z n á ltu k a vizsg á la to t végző vezető beosztású n é p m űvelők k o n kré t is m e re te it is. A vizs­ g á la t során a következő a la p v e tő kérdésekre k ívá n tu n k választ k a p n i: M ilyen a népm űvelők — p o litik a i m eggyőződése, m a g a ta rtá s a , cselekvése — vilá g n é ze ti felkészültsége — szakm ai iskolázo ttsá g a — h e lytá llá sa a g y a k o rla ti m un ká b a n — személyi fe jlő d é s é n e k lehetősége 3 33 �— éle t- és m unkakö rülm é n ye — an ya g i és erkölcsi m egbecsülése. H ogyan h a t a népm űvelés d o lg o z ó ira — a népm űvelés szervezete, m echanizm usa — a népm űvelés irá n ti tö b b irá n y ú elvárás — a lakosság igényein e k egyre d iffe re n c iá lta b b á válása. Felm érésünket 118 fő h iva tá sú , 401 tis z te le td íja s n épm űvelőre, és 187 SzB, ille tve KISZ, ku ltu rfe le lő s re te rje szte ttü k ki. A részletes elem zést csak a fő h iva tá sú népm űvelőkre vonatkozóa n végeztük el. A k ésőbbiek során le írt tények, m e g á lla ­ pítások, következtetések is a fő h iva tá sú népm űvelőkre vonatkoznak. A h o l széle­ sebb kö rt é rin te k, külön fo g o m je le z n i. . A népm űvelők p o litik a i kérdések irá n ti é rd e klő d é sé re a sajtó -o lva sá su k, televízió-nézésük, és rá d ió -h a llg a tá s u k a la p já n p ró b á ltu n k következtetni. P o litika i tá jé k o z o tts á g u k a t a beszélgetések során é rzékeltük. P o litika i cselekvésükre, m a g a ta rtá su kra , h e lytá llá s u k ra a m u n ka kö ri fe la d a ta ik végzéséből, a p á rt és tá rs a d a lm i szervezetekben fo ly ta to tt tevékenységükből következtettünk. Az a d a to k és a tények fe ld o lg o zá sa a la p já n n yu g o d ta n á llíth a tju k , hogy a m egyében d o lg ozó fő h iva tá sú n épm űvelők a p o litik a i kérdések irá n t é rd e k lő d ­ nek. A le g fo n to s a b b tá rs a d a lo m , g a zd a sá g i és k u ltu rp o litik a i kérdésekben tá jé ­ kozottak. T á jé ko zo ttsá g u ka t e lsősorban a te le vízió b ó l szerzik. A 66 százalékuk s a já t vevőkészülékkel rendelkezik. Elég je le n tő s a n a p ila p o k rendszeres o lv a ­ sóinak száma is. A N é p sza b a d sá g -o t 66 százalékuk, a N ó g rá d -o t 54 száza­ lékuk. a T ársadalm i Szem lé-t 17 százalékuk e lő fiz e ti. A d a ta in k , és a szerzett ta p a s z ta la ta in k szerint a te levízió nézőinek, a n a p ila p o k rendszeres o lva só in a k száma az e lő fize tő kn é l sokkal tö b b . U g ya n is a tá jé k o z ó d á s n a k ezen eszközei a m űvelődési intézm ényekben rendelkezésre á lln a k és a le h etőségekkel tö b b e n h e ­ lyesen élnek. Az e m líte tte k e lle n é re sem le h e t a p o litik a i tá jé ko zo ttsá g o t g ye n geségektől te ljesen m entesnek ité ln i. A na g yfo kú e lfo g la lts á g m ia tt még tö b b népm űvelő e l­ m ulasztja a p o litik a i kérdések fo lya m a to s fig ye le m m e l kisérését, az ö sszefüggé­ sek, a m ozgatóerők c é ltu d a to s keresését. Ez a kö rü lm é n y e se te n ké n t k ih a t a p o litik a i á llá s fo q la lá s u k ra , cselekvésükre. H a a p o litik a i cselekvésüket és m a g a ta rtá s u k a t szem léljük, egészében, jo b b m in t más érte lm isé g i rétegeké. A 40 százalékuk ta g ja a p á rtn a k , tö b b e n ve­ zetői tisztséget tö lte n e k be. Az 5 százalékuk kivételével aktívan tevékenykednek a kü lönböző töm egszervezetekben. Az 55 százalékuk p e d ig tö m e g szervezeti, vagy tö m e g mozg a lmi vezető i t tisztség e t tö lt be. Ezek közül tö b b e n já rá si vagy megyei ve zetőtestületekben vá la szto tt vezetők. A 35 százalékuk m u n ka id ő n tú li tá rs a ­ d a lm i tevékenysége m eg h a la d ja az á tla g he ti 5 ó rát. Ehhez fe lté tle n ü l hozzá ke ll szám ítani, h ogy a j á rá sí megye i irá n v ító a p p a rá tu s b a n , a község i in té zm é ­ nyekben d o lg ozók m unka kö ri e lfo g la lts á g a is ig e n g ya kra n ( vidéki utak, re n ­ dezvények stb.) tö b b m in t n a p i nyo lc óra. A népm űvelők p o litik a i cselekvése tü k rö z ő d ik a le g fo n to s a b b p o litik a i a k ­ c ió kb a n tö rté n ő aktív részvételükön is. Szinte kivétel n é lkü l, o d a a d á s s a l d o lg o z ta k 34 �a nagy p o litik a i é vfo rd u ló k m éltó m e g ünneplésén, d e o tt ta lá lh a ttu k ő ke t az elsők között a választási tevékenységekben és az em beriség b é k é jé t fenye g e tő agresszió e lle n i k iá llá s t szervezők között Is. A p o litik a i é rd e k lő d é s ü k e t és h e ly tá llá s u k a t elsősorban a p á rt p o litik á já n a k helyes elvei, és egészében eredm ényes g y a k o rla ta m o tiv á lja . A szilárd p o litik a i m eggyőződés a la p ja it a d ó v ilá g n é ze ti ism eretekkel csupán e g yrészük re n d e l­ kezik. M arxista vilá g n é z e ti m űveltsége csak az 51 százalékuknak van. A m arxista m űveltség képzést n yú jtó intézm énytípusok szerinti m egoszlása a következő: 2 éves p á rtis k o la 1 fő 1 éves p á rtis k o la 5 fő M arxista Esti Egyetem szakositó 2 fő M arxista Esti egyetem 10 fő 5 hó n a p o s P ártiskola 2 fő Egyetem M arxizm us Á lla m vizsg a 19 fő Főiskola M arxizm us Á llam vizsga 21 fő T anítóképző M arxizm us Á llam vizsga 10 fő Á tfedés (10 fő ) felső fo kú á lla m i vég zettség ű személynél van. A m arxista ism ere­ te it a fe n te b b fe ls o ro lt inté zm é n ytíp u so kb a n je le n le g 21 személy g y a ra p ítja . K özülük h a ta n m ár e d d ig is rendelkeztek a la c s o n y a b b szintű m arxista vé g ze ttsé g ­ gel. A népm űvelők id e o ló g ia i isko lá zo ttsá g á va l nincs m in d ig összhangban a a g y a k o rla ti é le tb e n , tevékenységben m e g n yilvá n u ló m a g a ta rtá s, á llá s fo g la lá s . A ta n u lt m arxista ism eretek a lka lm a zá si szintje szem élyenként ig e n je le n tő s e l­ téréseket m utat. Az id e o ló g ia ila g fe lké szü lt n épm űvelők közül tö b b e n , széleskörben és m e g ­ győzően h ird e tik a szocializm us eszméit. Ezek a személyek a tevékenységük során, a ku ltu rá lis term ékek m egitélésével, érzékeny, b á tra n és ha té ko n ya n re a g á ln a k az a n tim a rxista m e g n yilvá n u lá so kra . G yorsan fe lism e rik a tá rs a d a lm i mozgás következtében fe lm e rü lő p ro b lé m á k a t, tö re ke d n e k azok helyes m egválaszolására, és m egoldásuk ú tja i keresésére. T a lá lko zu n k viszont o lya n fe lsőszintű m arxista is k o lá z o tts á g g a l rendelkező népm űvelőkkel is, a kik az egyes e lm é le ti té te le k e t m echanikusan p ró b á ljá k a va ló sá gra rá il leszteni. A k a d n a k o lya n o k is, a k ik önkényesen egym ás m ellé tett, valóságelem ek fe lh a sz n á lá s á v a l téves e lm é le ti k o n s tru k c ió k a t a lk o tn a k . Ezeknek a szem élyeknek a tévelygései a zé rt is veszélyesek, m ert a környezetükben nem egyszer id e o ló g ia ila g képzetteknek te k in tik őket, je le n tős a b efolyásuk és így hibás nézeteikkel nem m in d ig m ernek szem beszállni. M ás a helyzet az id e o ló g ia ila g kevésbé képzett, esetleg csekély művészi és esztétikai ism eretekkel rendelkező n é p m ű ve lő kn é l. K örükben m ég a tö b b g ya ­ k o rla ti ta p a s z ta la to k k a l bíró és a népm űvelés p ra k tik u s v o n á s a it jó l ism erő egyé­ neknél is ta lá lk o z u n k az id e o ló a ia i m unka gyengeségeivel. N á lu n k a le g gya k ra b­ ban e lő fo rd u ló n egatív jele n sé g e k, a m arxista v ilá g n é z e t c é ltu d a to s te rje szté ­ sének e lh a n ya g o lá sa , az egyes művek és rendezvények m egité lé sé n é l a m arxista id e o ló g ia i é rté k ité le t fig ye lm e n kívül hagyása, a kétesértékű k u ltu rá lis te r­ mékek, m e gnyilvánuláso k m egtűrése. Ezek a népm űvelők a v ilá g n é z e ti és p o litik a i nevelést g ya kra n a konkrét körülm ényektől elvonatko zta tva végzik. Nem lá tn a k tisztá n , így nem is tö re k e d ­ 35 �nek helyes választ a d n i o lya n — n a p ja in k b a n és m egyénkben is fe lm e rü lő — tá rs a d a lm i és erkölcsi kérdésekre, m in t a m unkásosztály és a p á rt vezetőszere­ pének érvényesülése a szocializm us győzelm e utá n , a d e m o krá cia és a d ik ta tú ra elvi és g y a k o rla ti m e g va ló su lá sá n a k p ro b lé m á i, a szocialista d e m o krá cia é rte l­ mezésének kérdései. N é m e lyikü kn é l a h a za fisá g , a p ro le tá rin te rn a c io n a liz m u s , a nacio na lizm u s kérdéseinek m egitélésében a p ro b lé m á k tisztázása érde ké b e n te tt erőfeszítéseink e lle n é re is — még ta lá lk o z u n k p o lg á ri nézetekkel. T a p a szta la tu n k szerint népm űvelők vilá g n é ze ti fe lkészültségében még fe l­ le lh e tő gyengeségek, a la p v e tő e n két e re d ő re - az id e o ló g ia i iskolázottság hiánya és a m arxista ism eretek a lk a lm a z á s a in a k a lacsony szin tjé re — vezethetők vissza. A g y a k o rla ti tevékenységben e lk ö ve te tt tévedésekhez a két a la p v e tő ere dőn tú l hozzájárul még az is, h o g y a n é p m űvelők egy részének nem elég fe jle tt az egyes d o lg ok, je le n s é g e k közötti összefüggéseket fe lism e rő készsége és gyenge a problé m a lá tó ké p e ssé g e . Szerepet já tszik a közvetlen környezet á lla n d ó hatása, az érzelm i b e á llító d á s u k , a ta p a s z ta la ta ik m inősége, g a zd a g sá g a és nem u tolsósorban a szakm ai ism eretük szintje is. A szerzett ta p a s z ta la ta in k a n épm űvelők v ilá g n é ze ti felké szü ltsé g é re vo­ natkozóan úgy érzem csak m egközelítik a p ro b lé m á k a t. A népm űvelő tevékeny­ ség tu d a tfo rm á ló je lle g e m ia tt viszont nagyon szükségesnek ta rto m hogy ne á ll­ ju n k meg ezen a szinten, hanem a párt, az á lla m i és töm egszervezetek a jö vő b en te kin tsé k a la p v e tő fe la d a ta ik e g yikének a népm űvelésben d o lq o zó k id e o ló g ia i felkészültségének, m e g n y ilv á n u lá s a in a k elem zését, a m arxista v ilá g n é ze t tu d a to s, módszeres terjesztésére tö rté n ő felkészítését. A népm űvelők á lta lá n o s és szakm ai képzettsége az á lla m i képesítési re n ­ d e le t m egjelenése óta (1963) fo kozatosan em e lke d ik. A m egüresedő és az ú jo n ­ nan létesített m unkakörök tö b b sé g é b e m a g a sa b b végzettségű személyek k e rü l­ tek. Az 1968. m árcius 1. á lla p o t szerint a le g m a g a s a b b á lla m i és szakm ai vé g ­ zettség a következő képet m u ta tja . (Az első szám a végzetteket, a m ásodik szám a je le n le g ta n u ló k a t jelzi). Intézmény tip. V III. általános Érettségi Főiskola Egyetem Állam i ir á ­ nyítás _ 2 7 3 _ _ ̶ — 5 Tömegszerv. kult. irány. _ 4 3 — ̶ — 1 Könyvtár dolgozó Kultúro. dolgozó 7 16 6 3 _ ̶ 5 _ _ 1 15 7 1 2 6 4 2 4 3 Moziüz. do lg. Muzeológus — 6 5 4 — — A kim u ta tá s csak úgy a d te lje s képet, ha fig y e le m b e vesszük, hogy az é re ttségizettek közül 12 könyvtáros ren d e lke zik a beosztásához szükséges közép­ fo kú könyvtárosi ta n fo lya m végzettséggel. Az egyes m u n ka kö rök betöltéséhez szükséges végzettséget m e g h a tá ro zó á lla m i képesítési re n d e le tn e k a n é p m ű velők 36 �56 százaléka fe le l meg. A m u n ka kö re betöltéséhez szükséges isko la i vég ze tt­ séggel nem rendelkezők közül 13 tő ta n u l m a g a s a b b szakm ai képzettséget n yú jtó intézm ényekben. Ez a helyzet, ha fo ly a m a tá b a n nézzük a la p já b a n e lfo g a d h a tó . H a a zo n b a n a népm űvelés je le n le g i követe lm é n ye ib ő l, vagy a jö vő m ár ma is kö rvo n a la zh a tó e lvá rá s a ib ó l kö ze lítjü k meg, e g y á lta lá n nem le h e tü n k e lé g e d e tte k. M á r csak azért sem ta rth a tju k e helyzetet m e g n yu g ta tó n a k, m ert a le g a la c s o n y a b b ké p ­ zettségű népm űvelők épp e n azokon a helyeken — k u ltu ro tth o n o k b a n , könyv­ tá ra k b a n — d o lg ozn a k, a h o l a lakosság közvetlen ka p cso la tb a kerül a k u ltu ­ rá lis értékekkel. A k ia la k u lt helyzetet b o n y o lítja , hogy a képesítési re n d e le t szerinti is k o lá ­ zo ttsá g g a l rendelkezők egyrésze a szerzett ism e re te it nem m in d ig tu d ja kellően hasznosítani. Az egyetem ről k ik e rü lő fia ta lo k egyrésze csak id e á lis fe lté te le k között képzelik el a m u n k á ju k a t és az e setenként e lő fo rd u ló eredm é nyte le n sé g e ik o k á t kizá ró la g a körülm ényekben keresik. A ta n ító ké p ző népm űvelés szakán végzettek, h elyenként a ke llő se gítségnyújtás h iá n y á b a n a fa lu s i k u ltu ro tth o n o k ö n á lló irá n yítá sá t a lig képesek m e g o ld a n i. Az egyetem eken és ta n ító k é p z ő k b e n végzett egyes fia ta lo k m u n k á já n a k kezdeti eredm énytele n sé g e i sajnos erősítik a — h e lye nké n t még m e g ta lá lh a tó — szakmai hozzáértést le b e csülő nézeteket. Így a községeink egy részénél szíve­ sebben á llítjá k be az á lta lá n o s szervezési g y a k o rla tta l rendelkező vagy egy-egy művészeti ág irá n t vonzódó e g yé b ké n t képzetlen k á d e re k et. Az e m líte tt p ro b lé m á k m e g o ld á sa elé g összetett. Az egyetem i, ta n ító ké p ző intézeti o kta tá s n a k a tá v la to k ra tö rté n ő felkészítéssel e g yid őb e n helyes lenne g o n d o t fo rd íta n i, a m unka követelm ényei közötti h e ly tá llá s ra va ló felkészítésre is. A m egyei, já rá s i irá n y ító szerveknek p e d ig tö b b e t k e lle n e fo g la lk o z n i a n é p m ű ­ velői m unka helyes m egítélésével, az okka l vagy ok né lkü l k ia la k u lt és h e lye n ­ ként ma is fe lm e rü lő le b e csülő nézetek fe lszám olásával. A népm űvelés irá n y ító itó l n a g yo b b következetességet, h a tá ro z o tts á g o t — ha szükséges a ke lle m e tle n vitá k v á lla lá s á t is — igényel a képesítési utasítás követelm ényeinek érvényesítése. Az id e o ló g ia i és szakm ai képzettség és a ra jtu k nyugvó m a g a ta rtá s, á llá sfo g la lá s csak az a la p ja le h e t a sikeres tevékenységnek a g y a k o rla ti beválásnak. A népm űvelői hivatá s eredm ényes g ya ko rlá sá h o z a kü lö n bö ző m u n ka kö rök jó e llá tá sáh o z sok a d o tts á g ra , e pálya á lta l szükségszerűen m eg kö ve te lt készségre van szükség. A népm űvelésben d o lg o zó k e gy része - fő le g a kevésbé is k o lá ­ zottak — ma még nem rend e lke zn e k a m unka eredm ényes végzéséhez szükséges összetett készségekkel. H iá n yzik n á lu k a tá rs a d a lm i változásokra tö rté n ő gyors re­ a g á lá s n a k a kedvező körülm ények a zo n n a l h asznosításának képessége. Az e lm ú lt években pl. igen hosszú id ő t vett igénybe, hogy a községekben d o lg ozó népm űvelők a te le vízió t segítőnek, b a rá tn a k és ne a m u n k á ju k a t g á tló té n y e ­ zőnek tekintsék. Az új g a zd a sá g i irá n yítá si rendszert is tö b b e n k izá ró la g csak a népm űvelésre fo rd íth a tó a n ya g i eszközök o ld a lá ró l szem lélték és nem vették észre, m ilyen je le n tő s e n b e fo ly á s o lh a tja az em berek g o n d o lk o d á s á t, é le tfo rm á já t, 37 �így végsősoron m ilyen na g y h a tá s t g y a k o ro lh a t az em berek m űvelődés irá n ti igényére. M e g ta lá lh a tó még kö rükben a m egszokottság, az ö n e lé g e d e ttsé g . A m u n ká ju k eredm ényességét g ya kra n csak szám okkal m érik, vagy kizá ró la g o sa n az előző á lla p o th o z viszonyítják és e lh a n y a g o ljá k a szükségszerűen fe lm e rü lő ú ja b b elvárásokkal való összevetését. Tevékenységüknek még nem v á lt á lla n d ó a lk o tó já v á az elemzés és a h a tó k ö rü k b e ta rto zó m űvelődő közönség d iffe re n c iá lt m egközelítése. M ég viszonylag kevés n épm űvelőben a la k u lt ki a célravezető tö m egne velő és m eggyőző m ódszerek szenvedélyes k u ta tá sá n a k, szüntelen tökéletesítésének az igénye. A népm űvelésben e le n g e d h e te tle n kezdem ényezéseik egyrésze is többször m egreked az ö tle te k szintjén, csak kevesek képesek szen­ vedélyesen küzdeni elképzeléseik következetes m egvalósításáért. Az előzőekben a népm űvelők id e o ló g ia i, szakmai fe lkészültségét, m a g a ta r­ tását, tevékenységét, h e ly tá llá s á t, a követelm ények a tá rs a d a lm i elvárások o l­ d a lá ró l közelítettem meg, szándékosan m ellőztem az egyéb b e fo lyá so ló té n ye ­ zőket. A kép a zonban csak úgy le h e t teljes, ha be m u ta to m a n é p m űvelők é le tés m unkakörüm ényeit, a m u n ká ju k tá rs a d a lm i elism erését, az a n ya g i és erkölcsi m egbecsülésüket. M in d já rt a le g tá g a b b ké rd é scso p o rtta l a népm űvelés tá rs a d a lm i elism erésé­ kezdem. S ajnos a közvélem ény — d e e setenként a p á rt, á lla m i és töm egszervezeti felelős vezetők egyrésze — nem te k in ti a népm űvelési tevékenységet más é rte l­ miségi m unkához h ason ló érté kű n e k. K övetkezésképpen az em berek m űvelődését, tu d a tfo rm á lá s á t, izlés a la k ítá s á t vágző hivatásos n é p m ű ve lő t - legyen az könyv­ táros, ku ltú ro tth o n ig a zg a tó , ism eretterjesztést irányító, vagy film p ro p a g a n d is ta sem ta rtjá k más é rtelm isé g i h iva tá st g ya ko rló va l egye n lő ra n g ú n a k . Ú gy íté lik meg, hogy a népm űvelés fe la d a ta it m inden á lta lá n o s a n m űvelt em b e r — e b b e n az é re ttsé g it te k in tik m ércének — vagy egy-egy művészeti á g a t (zene, tá n c ) kedvelő személy meg tu d ja o ld a n i. Ezek a nézetek e lsősorban a régi és a h e lyenként még ma is m e g ta lá lh a tó g y a k o rla tb ó l tá p lá lk o z n a k . A népm űvelésnek a la ko ssá gg a l közvetlen k a p cso latb a n lévő részét hosszabb id e ig alcsony fe lkészültségű em berek végezték. A kik m a g a sa b b fe lké szü ltsé g g e l rendelkeztek, rendszerint más h iv a tá s i p e dagógus, orvos stb. — g ya ko ro lta k, a népm űvelést csak kényszerből, jo b b esetben kedvtelésből fo ly ta ttá k . A népm űvelés helyzetének m egváltozásával, a széles tö m e g m ozgalom m á terebélyesedésével, az irá n y á b a n k ia la k u lt nézetek szinte a lig v á l­ toztak. Ez tö b b tényező m e lle tt azért tö rté n h e te tt így, m ert a népm űvelésben d o lg ozó érte lm isé g ie k száma ugyan m egnőtt, d e a n épm űvelők helyzete mivel to vá b b ra is m ásodlagos fe la d a tk é n t végezték a m u n ká t — szinte m it sem változott. Hosszú küzdelem á rá n le h e te tt e lfo g a d ta tn i a g o n d o la to t, hogy egy tö b b ezer lakosú község k u ltú rá ló d á s á n a k , m űvelődésének irá n yítá sá t, tervezését, szervezését nem lehet csupán kedvtelésből végző em b e rre bízni, hanem ez össze­ te tt fe la d a tta l hivatásos népm űvelőket kell m egbízni. A g o n d o la t e lfo g a d á s á t te tt követte, fokozatosan g y a ra p o d ik a hivatásos n épm űvelők száma. A m eg­ gyökeresedett nézeteket a zo n b a n nem le h e t olyan könnyen k iirta n i, m in t s tá tu ­ szokat létesíteni. vel 28 �A régi szem lélet to vá b b é lé sé t persze sok egyéb tényező is segíti, így tö b b e k között, a népm űvelés korszerűtlen szerkezete, a n é p m űvelők a n ya g i kö rü lm é ­ nyeinek bizonyosfokú rendezetlensége, a képzés egyes te rü le te in e k k im u n k á la tlansága, a fia ta l né p m űvelők ese te n ké n t e lő fo rd u ló e re d m énytelenségei. Ezeken a te rü le te ke n más hivatásokhoz h a so n ló a n még nem d icse ke dh e tü n k nagyobb számú szaktekintéllyel. Ez é rth e tő , hisz az a d o tt helyzetből eredően a népm űvelőknek 50 százaléka fia ta l, te h á t viszonylag kevés ta p a s z ta la tta l re n ­ delkezik. N agyrészüknek — m in t a h o g y a rró l az előzőekben is szóltam — elég a b o n y o lu lta b b körülm ények között e lig a z o d n i, jó ha képesek m u n k á ju k a t c é ltu d a ­ tossá te n n i, és sikerül az ism e re te ike t a g y a k o rla tb a n helyesen a lk a lm a z n i. Vessünk néhány p illa n tá s t az é le tk o r szerinti ta g o zó d á su kra . Életkor 20 31 41 51 - 30 40 50 60 év év év év Á ll. irány. 4 6 2 _ Tömegsz. irány. Kulturo. dolgozó Könyvtár dolgozó Muzeoló­ gusok Moziüzemi dolgozók 2 15 10 4 3 23 15 7 4 3 3 4 1 2 2 5 _ _ _ 1 A fia ta l é le tk o r to v á b b i nehézségeket re jt m a g á b a n . Többen az u tó b b i évek­ ben a la p íto tta k csa lá d o t, így je le n tő s e n e rg iá ju k a t, id e jü k e t köti le az o tth o n m egterem tésének, a gyerm ek vagy gyerm ekek nevelésének g o n d ja . N é h á nya n e g o n ­ d o k a t még m e g to ld o ttá k a ta n u lá s s a l. Ezek a m unka eredm ényességére fe lté tlen visszahatnak, tö b b az ütközési és v ita fe lü le t. A családi á lla p o to t m u ta tó fe lm é ré se in k m u ta tjá k az e lőzőekben em lítetteket. Családi állapot Családos Egyedülálló Állam i irány Tömegsz. Kulturo. dolgozó Könyvtár dolgozó Muzeológus Moziüzem dolgozók 11 1 5 2 26 6 38 13 5 2 6 3 A tá rsa d a lm i elism erés és az a n ya g i m egbecsülés egym ással szoros kö lcsö n ­ ha tá sb a n van. A tá rs a d a lm i szükségesség m egítélése k ih a t az a n ya g i m e g b e ­ csülésre, az anyagi elism erés m a g a sa b b fo ka p e d ig lehetővé teszi olyan jo b b felkészültségű szakem ber m u nkába á llítá s á t, a k ik a tevékenységükkel kivívják a környezetük tiszteletét. A n é p m űvelők a n ya g i körülm ényei összességében vizsgálva e lfo g a d h a tó a k , de egyes te rü le te k e n nincsenek összhangban az irá n tu k tá m a szto tt követelm ényekkel. A fizetés és lakás kö rü lm é n ye ikb e n — fő le g a községekben, és intézm ényekben d o lg o z ó k n á l - bizonyos h á trá n y m utatkozik a más te rü le te n hasonló szintű m unka kö rbe n tevékenykedő érte lm isé g ie kh e z viszonyítva. Ez tü k ­ röződik a havi fizetésükben is. A le g a la c s o n y a b b fizetése a k a te g ó riá n b e lü l épp e n az ö n á lló fe la d a to t végző községi k u ltú ro tth o n ig a z g a tó k n a k és a kö n yvtá ro ­ soknak van. 39 �A havi fizetésük a la k u lá s a 1968. III. 1-én Állam i irány Fizetés 800— 1400 1401 — 1800 1801— 2200 2201 ̶ 2500 2501— 2800 2801 ̶ 3000 3000 Ft. felül ̶ ̶ 3 7 1 1 — Tömegszerv. kul. irány. — — 4 — 1 1 1 Kulturo. dolgozó 1 12 9 6 1 2 1 Könyvtár dolgoző 9 20 10 9 2 — 1 Muzeum — 2 2 1 1 1 _ Moziüzem 3 4 1 _ _ 1 _ A havifizetést 15 ta g n á l egészíti ki havi 2 0 0 ,- Ft-tól 5 0 0 ,- Ft-ig te rje d ő m ellékjövedelem . (A szakszervezeti te rü le te n d o lg o z ó k fizetését a felm érés óta em elték.) Az a n ya g i helyzetben je le n tő s szerepet já ts z ik a la ká skö rü lm é n ye k a la ku lá sa . A fizetéshez ha so n ló a n a lakáshelyzetnél is a já rá s i és községi intézm ényekben d o lg ozó kn á l ta lá lh a tó a le g tö b b p ro b lé m a . S ajnos ma még nincs elég m egnyug­ ta tó a n rendezve az intézm ényekben d o lg o zó k lakással való e llá tá s a . A művelődési o tthonokhoz, könyvtárakhoz — legyen az községi, já rá s i vagy m egyei fe la d a to t e llá tó - sehol sem é p íte tte k s zo lg á la ti lakást. Ezt a m ulasztást a községi tanácsok, a m űvelődési szervek m ost m ár csak nagy nehézségek leküzdése során, más te rü le te k rovására p ró b á ljá k p ó to ln i, de ez a fo ly a m a t ebben a fo rm á b a n még hosszú id e ig e lhúzódik. A népm űvelők lakáshelyzete 1968. III. 1-én Lakáshasználati cim Állam i irány Családi ház Öröklakás Főbérlet Albérlet Egy (családt. stb.) 1 1 6 3 1 Tömegszerv. kult. i rány. 2 ̶ 3 2 — Kulturotth. dolgozó 6 3 12 8 3 Könyvtár dolgozó 13 6 21 3 7 M úzeoló gus ̶ 3 1 2 1 Moziüz. do(g. 3 5 1 — — A lakáshelyzetüket az előzőekben e m líte tt n e h é zsé gek e lle n e re az u tó b b i id ő b e n te tt je le n tő s e b b erőfeszítések m e lle tt az teszi mégis, viszonylag e lfo g a d ­ hatóvá, hogy tö b b e n az előző m u n kakörükben, - p e d a g ó g u s k é n t — k a p ta k lakást. Elég je le n tő s azok szá rna is — különösen a k ö n yvtá ra kb a n d o lg o zó nőknél - a kik a fé rjü k m ukahelye révén ju to tta k lakáshoz. Többen viszont az a n ya g i e re jü k e t megfeszítve — ez nem ritk á n a m u n k á ju k m inősége rovására tö rté n t — é p íte tte k c s a lá d i házat, vagy vettek ö rö kla ká st. A s a já t vélem ényük szerint 40 százalék te l­ jesen, a 25 százalék részben e lé g e d e tt lakáshelyzetével. Az intézm ényeknél a m unkakörrel e g y b e k ö tö tt s z o lg á la ti lakások hiánya az egyének nyu g o d t m unkakö rülm é n ye in e k biztosításán tú l k ih a t a tervszerű ká d e r és személyzeti m unkára, nehezíti a helyes k á d e rá ra m lá s t is. A je le n le g i körülm ények között kevés lehetőség nyílik a fia ta l n épm űvelők — itt fő le g a tehetségesekre g o n d o lo k —képességüknek, egyé n isé g ü kn e k m e g fe le lő helyen m űködtetésére az eredm ényes tevékenységgel k ié rd e m e lt b á to r e lő lé p te té sé re . Ennek a p ro b lé ­ m ának a m eg o ld á sá ra term észetesen csak hosszabb távon, fo n to ssá g i sorrendben o ld h a tó meg, de szükségesnek ta rto tta m a g o n d o k a t je le z n i. 40 �A népm űvelők m egbecsülésének e gyik fo k m é rő je az eredm ényes m u n k á ju k é rt ad o m á n yo zo tt kitüntetés, ju ta lm a zá s. A 118 fő h iva tá sú népm űvelő közül 24 k a p o tt a kiem elkedő tevékenységéért k itü n te té st, ezen b e lü l 10 fő két a lk a lo m m a l ré ­ szesült elism erésben. A kitüntetések, elism erések, fokozatok szerinti m egoszlása. Kitüntetés Állam i irány Tömegszerv. kult. irány. Kulturotth. dolgozó Könyvtár dolgozó Moziü. Muzeológus dolg. Miniszteri di­ cséret Szocialista ku lturáért Kiválló Nép­ művelő Egyéb állami kitüntetés 1 — 1 2 1 5 — 1 1 — 2 2 3 1 — 4 1 — 1 — __ — 1 1 H a fig ye le m b e vesszük a n é p m űvelők é le tk o rá t, népm űvelésben e ltö ltö tt éveit, és az egyéb elism eréseket (k ü lfö ld i út, p é n zju ta lo m stb) — a könyvtári te rü le t kivé­ telével — helyesek a k ia la k u lt ará n yo k. A tá rs a d a lm i elism erés és m egbecsülés, jó l m érhető a n épm űvelők m e g e lé ­ g e dettségén, m unkakö rükh ö z va ló ra gaszkodásán is. A rra a kérdésünkre, hogy „ e lé g e d e tt-e a m unka kö réve l? ” a 118 n é p m ű ve lő b ő l 92 ig e n n e l, 8 személy nem m el, 18 pe d ig e g y á lta lá n nem válaszolt. A rra a kérdésünkre, hogy „ H osszabb id e ig kíván-e a fő hivatású n é p m ű ve lő ké n t d o lg o z n i? ” 91 fő ig e n , 7 fő nem, 16 fő pe d ig am ennyiben (itt kü lö n bö ző fe lté te le k e t so ro lta k fe l) választ a d ta . 4-en válasz n é lkü l hagyták, e kérdést. Lényegében 20-25 százalék keresi az új, a je le n le g in é l előnyösebb - m a g a sa b b jö v e d e lm e t biztosító, n y u g o d ta b b kö rülm ényeket a dó, a közvélem ény á lta l e lism e rte b b — p á lyá ra , vagy egyéniségéhez közelebb á lló m u n ka kö rbe kerülésének lehetőségét. Ez az á lla p o to t tükrözi a népm űvelők flu k tu á c ió já t is. Jelenlegi helyén dolgozik Államiirányz. Tömegszerv. irány. Kulturo. dolgozó. Könyvtári dolgozó Egy éve Két éve — 3 2 — 13 3 8 3 3 — 3 1 Három éve Négy éve Ö t éve Hat éve Nyolc éve Tíz éve Tíznél több éve 2 2 — 2 2 1 1 — — 2 1 1 3 3 1 3 1 2 5 6 5 10 2 3 — 1 2 _ — — — 1 2 — — — — — 3 9 1 1 Muzeológus Moziüzemi dolgozó 41 �M in t a tá b lá z a tb ó l is kid e rü l a flu k tu á c ió le g n a g y o b b m értékű a ku ltú ro tth o n o k n á l, de más te rü le te k e n is je le n tő s . Az okai nagyon széles skálán m o­ zognak. Ezek közül néhány lényegest m e g p ró b á lo k kie m e ln i. Az okok egyik c s o p o rtjá t — fő le g a községi intézm ényekben d o lg o z ó k n á l a m ár előzőekben e m líte tt e rkölcsi és a n ya g i m egbecsülés szintje, és a n é p ­ m űvelők m u n k á já n a k nehézségi fo ka közötti különbség a lk o tja . Az e lm ú lt években a személyi cseréket növelte az á lla m i képesítési re n d e le t folyam atos vé g re h a jtá sá va l összefüggő követelm ény em elkedés. A közvélem ényben — még a n é pm űvelők kö zö ttib e n is — a le g g y a k ra b b a n e két tényezőt te k in tik a g yakori személyi változások o ká n a k. A ko n kré t fe lm é ­ réseink azo n b a n ezektől e lté rő eredm ényhez vezettek. A más pá lyá kra tö re k ­ vést a le g tö b b esetben a népm űvelés je le n le g i á lla p o ta , a bizonyos szem pontból korszerűtlen szerkezet idézi elő. Több n é p m ű ve lő n k ko n kré t tényekkel ig a zo lta, hogy a népm űvelés irá n t tá m a szto tt tá rs a d a lm i elvárások és a gyorsan növekvő - tá rs a d a lm ila g is e lfo g a d h a tó - egyéni igények szintje nincs összhangban a kie lé g íté sü ke t szo lg á ló le hetőségekkel — k u ltu ro tth o n , könyvtár á lla p o ta , fe l­ szereltsége, költségvetése, személyi fe lté te le i stb. Ebből a nagy kü lö n b sé g b ő l e redő sikertelenség g ya kra n a népm űvelési d o lg o zó te h e te tle n sé g é n e k lá tsza tá t kelti, am elynek következtében a lakosság, de e setenként az irá n y ító szervekben d o lg ozó k is őt m a ra szta ljá k el. Ezt a kö rü lm é n yt az egyes n épm űvelők a követ­ kező képpen fo g a lm a ztá k m eg: „ Az eredm ényes m unka k ib o n ta k o z á s á t n á lu n k is, - de meggyőződésem szerint m ásutt is — nagyon nehezíti, hogy a körzeti m űvelődési o tth o n ig a z g a tó egyszem élyben go n d n o k, a d m in is z trá to r, szakkö rvezető és egy kis részben ig a z­ g a tó is. Ez a m indenesi m u n ka kö r - ha az em ber egy kicsit lelkiism eretesen a k a rja e llá tn i - le h e te tle n n é teszi a színvonalas, ta rtó s népm űvelést. A jo g ­ szabály lehetővé teszi ugyan a 4 órás g a zd a sá g i ügyintéző a lk a lm a z á s á t — a s a já t tö b b le t bevétel terhére, de fe ls ő b b szerveink h a lla n i sem a k a rn a k ró la .” ,,Az eredm ényes m u n k á n k a t nehezíti a m űvelődési o tth o n kevésbé m e g ­ fe le lő szakm ai felszerelése, és ezzel szemben je le n tk e z ő m agas követelm ények. . . A kisebb községekben (2000—4000 lakos) a népm űvelési m u n ká b a n m e g á lla p í­ to tt norm ák és követelm ények, a helyi a d o tts á g o k és a községenként más-más viszonyok (pl. a lakosság je le n tő s része más te le p ü lé se n d o lg o z ik ) m ia tt nem m in d ig te lje s íth e tő k .” ,,A népm űvelésnek az az á ga, m elyben tevékenykedem az a n y a g i és személyi fe lté te le k je le n tő s h ián yáva l küzd. M u n k a te rü le te m n e k a népm űvelés egészében nincs meg a kívánatos helye, szerepe, súlya, lehetősége. (Személyi, tá rg y i, p o li­ tik a i stb. vonatkozásban.) M unkám eredm ényes e llá tá s a - az a m it számon kér­ nek, vagy számon kérh e tn é n e k — ra jta m kívül tö b b tíz esetleg száz (?) tá rs a ­ d a lm i m unkáson is m úlik, a k ik cselekvésének irá n yítá sá h o z m unkahelyem en, sem a nyagi, sem kie lé g ítő »hivataIi« le h e tő sé g g e l nem rendelkezem .” ? A n épm űvelők egy része - különösen az á lla m i te rü le te n d o lg o zó k — a népm űvelést végző kü lö n bö ző tá rs a d a lm i szervezetek és intézm ények, fe la d a t­ köreinek, m u n k a te rü le te in e k ke llő e lh a tá ro lá s á n a k hiánya és a n y a g i eszközeinek rendezetlensége m ia tt tá m a d á s o k c é lp o n tjá v á vá lik. A népm űvelés m unkásai a tevékenységüket nehezítő körülm ények között ezt így e m lítik. 42 �„ A m űvelődési o tth o n n a l, m inden szervezet re n d e lke zn i a ka r, a törvényesség be ta rtá sa m ia tt ellenszenvet ta n ú s íta n a k .” M á sik vélem ényben, lényegében ugyanez a p ro b lé m a így h a n g zik. „ A m u n ka te rvtő l e lté rő , a n n a k m egvalósítását g á tló , különböző szervektől, e m b e re ktő l érkező ó h a jo k , kérések, elvárások u ta ­ sítások nehezítik a m unkám . . . Szinte m inden este haza kell vinnem a m unkát, am i az o tth o n n y u g a lm á t is veszélyezteti.” N é hány helyen a közvetlen irá n y ítá s t végzők ke llő tá m o g a tá s á n a k hiánya, a m unka szubjektív, lá tszateredm ények szerinti m egitélése m ia tt kívánkoznak más te rü le tre a népm űvelők. L e g in k á b b az feszíti őket, ha m u n k á ju k a t nem a népm űvelés tá v la ti, vagy rö vid e b b ú tja in a k m egközelítése, hanem az egyik, vagy m ásik rendezvény sikere, vagy sike rte le n sé g e a la p já n , néha a népm űvelés szem p o n tjá b ó l teljese n e lfo g a d h a ta tla n n é ző p o n tb ó l ité lik meg. E lőfordult, hogy az öntevékeny művészeti tevékenységet, e gyik vagy másik töm egszervezet, töm e g b á zis terem tése szem szögéből ité li meg. M ás helyen a k u ltu ro tth o n tevékenységét k iz á ró la g a m ezőgazasági sza kp ro p a g a n d a o ld a la i­ ról érté ke lik. Szerepet já ts z ik a n é p m űvelők flu k tu á c ió já b a n a népm űvelési tevékenység h a tá sá n a k nehezen m érhetősége, a ko n kré ta n é rté k e lh e tő eredm ények á lta li m egerősitések, a gyakori sikerélm ények hiá n ya. Ez különösen a fia ta l és a kisebb á tte k in tő képességgel bíró ká d e re kn é l je le n tk e z ik . N é m e lyikn é l, enyhén pesz­ szim ista b e á llító d á s t idéz elő, a m ely aztán va ló b a n egyre tö b b sikertelenséghez vezet. Az itt vázolt körülm ények — am elyek mínusz és plusz irá n y b a n , h e lyenként nagy e lté ré st m u ta tn a k - m in d ig az egyénen keresztül h a tn a k. A népm űvelő m a g a ta rtá sa , cselekvése sze m p o n tjá b ó l rendkívül lényeges az egyes p ro b lé m á k m egközelítése, belső fe ld o lg o zá sa . M á r csak a zé rt is mert, ezek az á lla p o to k — legyenek szem léletbeliek, vagy k ia la k u lt norm ák, szerkezetek — nem á lla n d ó érvényűek a pozitív te n d e n c iá jú v á a la kítá su k, fo lya m a to s m e g vá lto zta tá su k g yakran éppen a népm űvelő c é ltu d a to s k ita rtó tevékenységével a lk o t szoros összefüggést. A népm űvelők a la k ítá s á é rt, helyzetük előn yöse b b é té te lé é rt, term észetesen sokat tehetnek, és a közeljövőben te n n i is fo g n a k a népm űvelést irá n yító szervek. Az intézkedések hatása a zo n b a n valószínű nem lesz rö g tö n érzé ke l­ hetővé, hisz a le g tö b b vo n a tko zá sb a n e lsősorban sze m lé le tb e li vá lto zta tá so kra van szükség, am elyet je lle g é b ő l a d ó d ó a n , csak vélem énycserékkel valóságos tényekre é p ü lő érvekkel, tü re lm e s meggyőzéssel le h e t és szabad fo rm álni. 43 �GORDOS JÁNOS Egy szociológiai vizsgálat néhány tapasztalata A tá rsa d a lo m a lk o tó e lem einek összefüggése és ezek kölcsönös kapcsolata egyre tö b b e t fo g la lk o z ta tja a kü lönböző te rü le te n , de fő k é n t vezető beosztásban lévő egyéneket. Az üzemvezető a rra törekszik, hogy m inél jo b b a n m egism erje a term elés te rü le té n levő lehetőségeket, a p e d a g ó g u s t fo g la lk o z ta tjá k az irányítása a lá tartozó gyerm ekközösségben k ia la k u lt ka p cso lato k, a népm űvelő igyekszik le ­ m érni tu d a tfo rm á ló tevékenységének eredm ényeit, és még s o ro lh a tn á m to vá b b va lam ennyi m u n ka te rü le t irá n y ító in a k tö p re n g é sé t. Az á lta lá n o s összefüggések részproblém áinak vizsg á la tá t a m unka h a té ko n ya b b á té te lé n e k o b je ktív szükség­ szerűséggel veti fel. Ezen törekvések és célok e lérését a s z o cio ló g ia i vizsgálatok segítik elő. E szó: szociológia, sok e m b erben kétes érzelm eket v á lt ki, mivel még a lig b o n ­ to g a tta ki szárnyait e tud o m á n y szocialista tá rs a d a lm u n k b a n , m áris tö b b e k m eg­ a la p o z a tla n u l és előkészítés nélkül végzett vizsgálódása, kérdőívek tö m ke le g é n e k kitöltése bizonyos m értékben le já ra tta . Természetesen a szándékok e tiku ssá g á t nem vo n h a tju k kétségbe. E ke lle m e tle n következm ényeket m in d e n e k e lő tt a tu d a t­ lanság és g y a ko rla ti ta p a s z ta la to k hiánya eredm ényezte. Bár ez m egnehezíti a jö ­ vőben végzendő m unkát, mégsem m o n d h a tu n k le ezek fo ly ta tá s á ró l, mivel tá rs a ­ d a lm i é le tü n k to vá b b i tökélesítése sürgetően követeli a fe le lő s s é g te lje s e b b d ö n ­ téseket, am elyek a p ro b lé m á k m élyebb és s o k o ld a lú b b ism eretét fe lté te le zi. Sokan azt g o n d o ljá k , hogy a m arxista szo cio ló g ia egy ú jke le tű tud o m á n y, mivel m űvelésének igénye csak az u tó b b i öt-tíz évben n ő tt meg. A m arxista szoci­ o ló g ia egyidős a marxizm us kia la k u lá s á v a l. E n g e lsn e k: A m unkásosztály helyzete A n g liá b a n c. műve, M arx Tőkéje, Leninnek az oroszországi viszonyokról és az orosz m unkásosztály helyzetéről írt cikkei, v a la m in t ta n u lm á n y a i is sz o c io ló g ia i vizsg á ló ­ dás igényességével készültek. Elemzi k a tá rs a d a lm i je le n s é g e k e t és ezek a la p já n ju tn a k el a je le n sé g e ke t k ivá ltó okokhoz. Lenin a NOSzF győzelm e u tá n közvet­ lenül a p ártm unka s z o lg á la tá b a is a k a rta á llíta n i a szo cio ló g iá t. A vezető te s tü ­ let elé te rjesztendő a n ya g o k a t s z o c io ló g ia i vizsg á la tokka l, felm érésekkel tám asz­ to tta a lá . Lenin h a lá la u tá n a zonban a S zo vje tú n ió b a n h á tté rb e szorult e tu d o ­ mány, egyrészt azért, m ert a marxizm us védelm i, a p o lo g e tik u s je lle g e k e rü lt e lő ­ térbe, (az a p o lo g e tik u s je lle g leírása nem azt je le n ti, hogy kétségbe vo n ju k ennek helyességét ebb e n a tö rté n e lm i szitu á ció ba n ), m ásrészt a k a p ita lis ta o rszágokban k ia la k u lt és széles körben e lte rje d t e m p iriku s vizsg á la tok m iatt. U gyanis ezzel az e m pirikus a n y a g g a l olyan m a n ip u lá c ió k a t végezt ek, am elyek tö b b e k között osz­ tá lykü lö nb sé g e k eltö rlé sé re irá n yu lta k. H azá n kba n a hatvanas években ke zd ő d ö tt el új ta rta lm ú művelése, azért nem c s o dálkozhatunk azon, hogy tö b b fo n to s kérdésben még nem a la k u lt ki egységes á llá sp o n t, sőt m o n d h a tju k , hogy nagyon kom oly és szenvedélyes vitá k fo lyn a k. M ég m in d ig nem tisztázott a szo cio ló g ia tá rg ya , kü lönböző tu dom ányokhoz való viszo­ nya, az osztályok fo g a lm a , stb. A p ro b lé m á k m e g o ld á sá ra tö b b e n kísérletet tettek, 44 �a kik közül külön kiem elkedő H e g e dű s A n d rá s és K ulcsár K álm án, mivel elsősorban az ő m unkásságuk kapcsán g a z d a g o d o tt a m agyar s z o c io ló g ia i iro d a lo m . M űveik je le n tőse k az elm é le ti p ro b lé m á k m e g o ld á s á b a n még a kko r is, ha tö b b kérdésben e lfo g la lt á llá s fo g la lá s u k v ita th a tó . M űveikben fe ld o lg o z tá k a szo cio ló g ia i g o n d o l­ kodás fe jlő d é s é t és egyben b írá la tá t is a d tá k a p o lg á ri s z o cio ló g ia i irányzatoknak. A szociológia e lm é le té n e k e ls a já títá s á t nehezítette, hogy éveken keresztül nem fo lyt ilyen je lle g ű képzés ha zá n kb a n . 1965 óta a zo n b a n néhány egyetem i szakon, á lta lá b a n két féléven át, ism erkednek a szo cio ló g iá va l. Az Eötvös Ló rá n t T u d o ­ m ányegyetem en a filo z ó fia , a tudom ányos szocializm us, a népm űvelés, a könyvtár, a pszichológia, a le vé ltá r és a m úze o ló g ia szakon ta n u ló fia ta lo k ta n u ln a k szo cio ló ­ g iá t. A K özgazdaságtudom ányi Egyetemen g a z d a sá g szo cio ló g iá va l ism erkednek. Ezeken kívül ko llé g iu m o k és e lő a dá sso ro za to k keretében o k ta tjá k Szegeden, Pé­ csett és D ebrecenben is az egyes fa k u ltá s o k o n és szakokon. Ezek a törekvések, ha e gyenlőre szerényebb keretek közt is (ez m in d e n e k e lő tt az iro d a lo m m ennyisé­ gé re vonatkozik), igyekszenek k ie lé g íte n i a szo cio ló g ia m egism erésére irá n y u ló jo g o s igényt. A szociológia ma egy kissé divatossá vált, ezért nagyon g ya kra n az olyan vizsgá­ lódási fo rm á k a t is (kérdőívek kitöltése, közvélem énykutatás, stb) s z o c io ló g ia i vizs­ g á la tn a k m inősítenek, am elyeknek va jm i kevés közük van a tudom ányhoz. Ú gy véljük, hogy a je le n sé g e k le írá sá b ó l (g ya kra n ez nem is a je le n sé g e k összeségére, hanem csak egyes je le n s é g e k re von a tko zik) nem le h e t komoly, tu d o ­ m ányosan m e g a la p o z o tt következtetéseket levonni. M á rp e d ig a szo cio ló g ia fe la ­ d a ta nem az, hogy ko n s ta tá ljo n egyes je le n sé g e ke t, hanem az, hogy a je le n sé g e k so ko ld a lú vizsgálatán keresztül azok lé n ye gé t és a lehetséges k iv á ltó o ko ka t fe l­ tá rja . Csak ez segíti e lő a tá rs a d a lm i je le n s é g e k lényegének megism erését. Ezen á lta lá n o s bevezetés u tán m egkísérlem egy ko n k ré ta b b p ro b lé m a k ö rb e n végzett vizsgálat ta p a s z ta la ta i a la p já n néhány következtetés m egfo g a lm a zá sá t. V izs g á la tu n k a t a m egyében d o lg o z ó orvosok körében végeztük, m é g p e d ig úgy, hogy a kép te lje s e b b é té te le s ze m p o n tjá b ó l a kórházi, re n d e lő in té z e ti, körzeti orvosokra is kiterjeszte ttü k. Jelenleg m egyénkben 340 orvos d o lg ozik, e b b ő l a vizsg á la tun k 210-re te rje d t ki. A vizsg á la t c é lja az volt, hogy te lje s e b b és h ű b b képet alkossunk az orvosok p o litik a i, v ilá g n é ze ti és erkölcsi a rc u la tá ró l, am elynek ism eretében s e g íth e tjü k az értelm iség e nagyon fo n to s c s o p o rtjá n a k tu d a ti á ta la ­ kítását, tu d a tu k szocialistává v á lá sá t. Következtetések levonására b á to rít az is, hogy nem csak kérdőívek, hanem széles körben fo ly ta to tt csoportos beszélgetések és közvetlen m egfigyeléseim is m egerősítik azt, hogy az orvosok v ilá g n é ze ti a la p ­ á llá sa sok e lle n tm o n d á s t és következetlenséget re jt m a g á b a n . U g y a n a kko r o rvo ­ saink nagy része szívesen vita tko zik vilá g n é ze ti kérdésekről, nem zárkóznak el m akacsul, ezért úgy vélem, hogy a negatív je le n sé g e k fe ltá rá s a ú ja b b vitákra serkentenek, és tisztá zó d n a k nézetek. H ogy a fé lre é rté s e k e t e lk e rü ljü k , a p o litik a i, vilá g n é z e ti és erkölcsi a rc u la t elemzése e lő tt le kell néhány d o lg o t szögezni. M in d e n e k e lő tt azt, hogy az o r­ vosok gyógyító m u n k á já t nagyra becsüli tá rs a d a lm u n k , ezért, ha kell, az a la p ta la n rá g a lm a kka l szemben tá rs a d a lm u n k meg is védi őke t és nem csak b írá lja . Azt is 45 �tu d ju k , hogy bár a megye egészségügyi e llá tá s a sokat fe jlő d ö tt 23 év a la tt, még tö b b körzeti orvosi ren d e lő felszerelése szegényes, nincs jó re n d e lő in té z e tü n k és még so ro lh a tn á m a p ro b lé m á k a t. O rvo sa in k hivatásszeretete a zonban sokszor képes úrrá le n n i a b a jo ko n . Úgy vélem, hogy ma nem m o n d h a tja egész em bernek m a g á t az, aki b e zá rkó ­ zik szűk szakm ai keretei közé és észrevétlenül, esetleg é rd e k te le n ü l megy el em beri, tá rsa d a lm i, vilá g n é ze ti p ro b lé m á k m ellett. M á rp e d ig orvosaink jó része ma ezt teszi. Sokan nem veszik észre, vagy nem a k a rjá k észrevenni, hogy az érte lm isé g n e k soha sem csak szűk szakm ai fe la d a to k a t kell e llá tn i, hanem fe le lő sség g e l ta rto zik egész tá rs a d a lm u n k k u ltú rá ló d á s á é rt is. Ez p e d ig azt is je le n ti, hogy fe lv ilá g o s ít, m egm agyaráz d o lg o ka t, b u zd ít em bereket, ha kell fig ye lm e zte t szocialista re n d ü n k n orm áira, é rtékeink m egbecsülésére, az új és a h a la d ó erősítésére. Ehhez a zonban m in d e n e ke lő tt szocialista v ilá g n é ze t szükséges. M it m u ta t a kép? M ilyen a mi orvosaink világ n é ze te ? M iu tá n a tu d a t ta rta lo m a cselekvésen, a m e g n y ila tk o ­ záson és m a g a ta rtá so n keresztül m érhető, á llja n a k itt azokra a kérdésekre a d o tt válaszok, am elyeket a kérdőívek m uta tn a k. Válasz Nem válaszolt Kérdések fő 1. F ontosnak ta rtja -e , hogy egy orvos v i­ lá g n éze tile g m a te ­ ria lis ta legyen? 1. F e lté tle n ü l 2. Többé-kevésbé 3. Nem vagyok róla m eggyőződve 4. Nem ta rto m fo n ­ to sn a k 2. F ontosnak ta rtja -e , hogy egy orvos p o ­ litik a i rendszerünk híve legyen? 1. F e lté tle n ü l 2. T öbbé-kevésbé 3. Nem vagyok róla m eggyőződve 4. Nem ta rto m fo n ­ tosnak 3. Nézete szerint va n -e valam i te r­ m észetfeletti e rő? 1. M eggyőződésem szerint igen 2. Lehetségesnek ta rto m 3. N incs 4. Számomra közöm­ bös 46 % 110 52 52 25 17 8 31 15 158 29 75 14 12 6 9 4 27 13 47 22 116 55 20 10 fő % 2 1 �4. M i a vélem énye a vallásos v i­ lágnézet és a tudom ányos ka p ­ c so la tá ró l? 1. A ke ttő t nem le h e t összeegyeztetni 2. A kettő nem za­ v a rja egym ást 3. A kettő kiegészíti egym ást 4. Közömbös szá­ m om ra 92 69 44 6 1 33 16 8 33 15 A vilá g n é ze ti kérdésekre a d o tt válaszokból lá th a tó , hogy csak a m e gkérdezet­ tek a lig tö b b m in t 50 százaléka ad egyértelm ű választ, a m ásik 50 százalék b i­ zo n yta la n sá g o t m utat. V izsg á lju k meg k ü lö n -k ü lö n is, hogy m it le h e t leolvasni az egyes kérdésekre a d o tt válaszokból. 1. Az első kérdésre a m egkérdezettek 48 százaléka ad b izo n yta la n választ. S ajnos széles körben e lte rje d t — fia ta lo k n á l is, hogy az orvos v ilá g n é ze te lényegtelen, m u n k á já t a ttó l még jó l el tu d ja végezni, ha id e a lis ta is. H a a kérdést úgy tesszük fel, hogy o p e rá lh a t-e jó l egy id e a lis ta v ilá g n é ze tű orvos, a kko r erre ig e n ­ nel le h e t válaszolni (b á r lehet, hogy egy bizonyos p o n to n a vilá g n é z e t még ezt is é rin ti.) H a a zonba n a kérdést úgy vetem fel, hogy egy é rte lm isé g i, egy tá rs a ­ d a lm i lény, egy szocialista tá rs a d a lo m b a n d o lg o zó orvos m ilyen v ilá g n é ze tte l tu d ja jo b b a n te lje s íte n i tá rs a d a lm i fe la d a tá t, a kko r azt hiszem nem kétséges a válasz, hogy az, aki m a te ria lis ta és aki szocilista vilá g n é ze tű . U gyanis az orvos nem csak a m űtőasztalon ta lá lk o z ik a b e te g g e l, hanem a kórterem ben is, n em ­ csak beteg em berekkel beszél, hanem egészségesekkel is, és nem csak b e te g sé ­ ségekről, hanem tá rs a d a lm i kérdésekről is. Ezek u tá n n yu g o d ta n m o n d h a tju k hogy az orvos nem csak gyógyít, hanem nevel is. Jogos-e h á t a szocialista tá r ­ s a d a lom n a k az igénye a le g h a la d ó b b v ilá g n é ze t e ls a já títá s á ra ? 2. A m ásodik kérdés in k á b b a g y a k o rla ti p o litik á h o z v a ló viszonyra vonatkozik. H ogy a m egkérdezettek 75 százaléka h a tá ro z o tt ig e n n e l válaszol, ez azt m u ta tja , hogy orvosaink nagy része a szocialista tá rs a d a lm a t ta rtja jo b b n a k és nem a k a p ita ­ lizm ust. Bár csak egy részük nem vá la szo lt h a tá ro z o tt ig e n n e l, ezért megjegyzem , hogy az orvos sem é lh e t úgy egy tá rs a d a lo m b a n , hogy p o litik a i kérdésekkel ne fglalkozzon, ez ped ig fe lté te le z i a va la h ová v a ló ta rto z á s t is. 3. A h a rm a d ik kérdésre a d o tt válaszokból lá th a tó le g e g y é rte lm ű b b e n , hogy a m egkérdezettek 45 százaléka fe lté te le z v a la mi tú lv ilá g i erőt. Ide s o ro lju k azokat is, a kik úgy válaszoltak, hogy szám ukra közömbös a kérdés. U g ya n is nincs v i­ lágnézeti sem legesség. M in d e n k in e k van va la m ilye n nézete a v ilá g ró l, d e ez a „v a la m ily e n ” végső soron vagy id e a lis ta , vagy m a te ria lis ta N incs h a rm a d ik le ­ hetőség. Ezért a közömbösség is va la h ová ta rto zá st je le n t és, úgy g o n d o lo m ez esetben azokhoz tarto zn a k, a kik a tú lv ilá g i e rő t fe lté te le zik. 4. A negyedik kérdésre a d o tt válaszok m ár következnek az e lőzőekből, ezért nem is m eglepő, azonban mégis e lg o n d o lk o d ta tó . Azért, m ert a tu d o m á n y és a v a l­ lás m in d ig e lle n tm o n d o tt egym ásnak. (N em fe la d a to m , hogy a neotom izm us 47 �tudom ány és vallás összeházasítására irá n y u ló törekvését és a törekvésben m e g ­ levő e lle n tm o n d á so k a t bem utassam .D e úgy g o n d o lo m , hogy aki a tu d o m á n yo k tö rté n e té b e n egy kicsit is já rta s , az szám talan p é ld á v a l tu d ja b izonyítani a tu d o ­ m ány és vallá s koeg ziszte n ciá já n a k kép te le n sé g é t.) A kérdésre m in d e n e k e lő tt tö b b sé g é b e n nő vá la szo lt úgy, hogy a kettő kiegészíti egym ást és azt a választ, hogy a kettő nem zavarja egym ást elsősorban id ő ­ sebbek és főorvosok a d tá k. M eg kell jegyeznem az egyet nem értésem m iatt, hogy tö b b p á rtta g is úgy válaszolt, hogy szám ára a kettő viszonya közömbös. Ú gy go n d o lo m ehhez tö b b k o m m e n tá rt nem kell fűzni. Az egyén világnéze te sokféle fo rm á b a n ju t kifejezésre. A fe n tie k b e n fe lve te tt négy kérdésből nem le h e t m in d e n re következtetni, de a la p v e tő kérdésekre igen. M é g p e d ig azért is m ert a kérdésekre a d o tt válaszokat m egerősítik a közvetlenül fo ly ta to tt beszélgetések és konkrét ta p a s z ta la to k . A m iko r v ilá g n é ze ti kérdésekről m editá lu n k, a kkor ezt m in d ig a d ia le k tik a törvé n ye in e k figye le m b e vé te lé ve l tesszük és nem m echanikusan, vagy vu lg á ria s a n . T ehát tudom , hogy a kérdés b o n yo lu lt, hiszen am íg a lét tükröződik, am íg cselekvést tu d a tila g m eghatározóvá válik, n a ­ gyon sok á tté te le n ju t keresztül. Tehát az id e a lis ta vilá g n é z e te t nem könnyű k i­ szorítani, illetve fe lv á lta n i a szocialista vilá g n é ze tn e k. Az egyénnél szem beni tá r sadalm i elvárás a zonba n sü rg e tő e n veti fel a tu d a ti fo lya m a to k m e g gyorsítását is. Ez azt je le n ti, hogy az egyénnek is te n n i kell lépéseket a v ilá g n é z e ti kérdések tisz­ tázásában, tö re ke d n i kell a szocialista v ilá g n é z e te t m egism erni. U gyanis a lé t és tu d a t ka p cso la tá b a n , összefüggésében nemcsak a tu d a tra g y a k o ro lt h a tá s á t k e ll figyelem be venni, hanem a tu d a t szuverénitását, ö n fe jlő d é s é n e k törvényszerű­ ségeit is. Sajnos, ha a m arxizmus m egism erésére irá n y u ló törekvéseket vizsgáljuk, nem lá tu n k valam i m e g n yu g ta tó képet. Id e o ló g ia i je lle g ű 1. 2. 3. 4. 5. P ártfőiskola, 1 v. 2 éves P ártiskola, 1-6 hónapos M -L esti egyetem M arxista középiskola M u n ka h e lyi szem inárium le g m a g a s a b b képzettség rendelkezik fo ly a m a tb a n cé lja 4 26 20 20 11 6 7 1 47 5 A tá b lá z a tb ó l lá th a tó , hogy 210 orvosból csak 88 rendelkezik va la m ilye n id e o ­ ló g ia i je lle g ű végzettséggel, 33 most já r és csak 26 fő n e k szándéka részt venni valam ilyen fo rm á n . H a a zo n b a n azt nézzük, hogy a fe ls o ro lt fo rm á k közül csak 26-an já rn a k most, a kko r még n e g a tíva b b a kép. M á rp e d ig o rvo sa in k szám ára az e lm é le ti m e galapozást az esti egyetem nyujth a tja . Nem le b e csü le n d ő a m unkahelyi szem inárium sem, azt a zo n b a n nem egyetem et végzett em berek szám ára hozták létre. 48 �Esti egyetem i képzésben e d d ig e lsősorban kórházi orvosok vettek részt, sőt n á lu k lá th a tó a célkén t va ló m e g je lö lé s is. S ajnos a re n d e lő in té ze te kb ő l és körze­ te kb ő l csak elvétve já r eg y-ké t orvos m a g a s a b b id e o ló g ia i képzésre. N agy részük csak m unkahelyi szem inárium on vesz részt. Nem hiszem, hogy ennek oka a ké­ pességekben keresendő, hanem az a k a ra tb a n . A re n d e lő in té z e ti orvosok m égcsak az e lfo g la lts á g ra sem h iva tko zh a tn a k, m ert az orvosok közül ők va n n a k legkevésbé leterhelve. N a g yo bb igyekezettel, h a tá ro z o tta b b szándékkal m inden bizonnyal ők is el tu d n á k végezni az esti egyetem et is. A p ro b lé m á k fe lso ra k o z ta tá s á t - ha nem is ilyen n agym értékben - más é r­ te lm isé g ie kn é l is m egte h e tn é n k. Ezt a zo n b a n m a jd más a lk a lo m m a l. ERDŐS ISTVÁN A szocialista tanár-diák viszonyról Ú gy vélem, nem túlzás azt á llíta n i, hogy ha v a la ki a cím ben m e g fo g a lm a z o tt p ro b lé m a kö rb e n , az új típ u sú ta n á r-d iá k viszony a la k u lá s á n a k kérdésében szán­ dékozik vélem ényt nyilvá n íta n i, igen nehéz, b o n y o lu lt helyzettel ta lá lja m a g á t szem­ ben. Az nem vitás, hogy a ta n á r-d iá k viszony korkövetelm ényének m e g fe le lő , szo­ c ia lis ta a la k u lá s a az egész o k ta tó -n e v e lő m unkánk eredm ényességét a la p ja ib a n m eghatározó tényező, m egle h e tő se n kevés szó esik m égis e rrő l a kérdésről. A s za kiro d a lo m b a n is, a p e d a g ó g ia i g y a k o rla t fo ly a m a tá b a n is. Az oko t ta lá n a b b a n kereshetjük, hogy a ta n á r-d iá k viszony a la k u lá s á n a k bizonyos m otívum ai ú g y neve­ vezett kényes kérdésnek szám ítanak, a m elyeket igen nehéz, és term észetesen igen b o n y o lu lt fe la d a t vizsgálni, elem ezni, m e g íté ln i. K ülönösen az, egy a d o tt, konkrét p e d a g ó g u s közösségben, d iá k k o lle ktívá b a n , azzal az ig é n nye l, hogy a k a p c s o la to ­ kat a szocialista ta rta lo m irá n y á b a e lő re v á lto z ta tn i szándékozunk. M in d e n ily e n ­ fa jta vizsgálódás, tájé ko zó d á s fe lté tle n ü l ellenszenv re a g á lá s o k hosszú so rá t v á lt­ ja ki a pe d a g ó g u so k je le n té k e n y részénél. Ez a re a g á lá s egyéb lé le k ta n i m o tivá ­ c ió ja m e lle tt n yilvánvaló a n je lz i azt is, hogy a valóságos iskolai g y a k o rla tb a n igen sok zökkenővel, ka nyaro d ó va l valósul meg az eg yé b ké n t kétségkívül h a tó te n ­ d e n cia, hogy szocialista v ilá g u n k b a n a ta n á r-d iá k viszony is szocialistává fo rm á­ lódik. 4 49 �D olgozatom g o n d o la tm e n e te néhány éves g y a k o rla ti p e d a g ó g ia i tevékenység a n y a g á b ó l á ll össze. A ta n á r-d iá k viszony vizsg á la táh o z keretet a d ó középiskola, a konkrét ne ve ­ lési helyzet m egitélésem szerint o ly a n n a k fo g a d h a tó el, am ely tip ik u s a fe jlő d é s m ai szakaszában. A m otívum ok, melyek a la p u l szolgálnak, konkré tsá g u k m ellett, m e g fe le lő csoportosításb a n úgyszintén az á lta lá n o s ítá s le h e tő sé g é t tartalm azzák. Ú gy vélem a kép, mely k ira jz o ló d ik , olyan k ip re p a rá lt „ szelet” , mely m e g fe le lő m élységekbe ágyazódik ahhoz, hogy á lta lá n o s érvényűnek, je lle m zőnek, egyszóval az elemzés kiin d u lá s i a la p já n a k el lehessen fo g a d n i. H elyes lesz ta lá n , ha a ta n á r-d iá k viszony á lta lá n o s ta rta lm á n a k m e g v ilá g ítá ­ sa után először az egyén, — ta n á r, d iá k — sze m p o n tjá b ó l köze lítjü k meg a ké r­ dést, m ajd a tanár-közösség és a d iá k -k o lle k tív a v iszo n yla taib a n vizsgálódunk. Az természetes, hogy az a d o tt iskola közösséget, am elyre a d o lg o z a t é p ü l, v é g k i­ csengés szerint, s ta lá n e tik a i szem pontok m ia tt is fiktívn e k kell e lfo g a d n u n k . KÖZÖS MUNKA A d iá k az o k ta tó -n e v e lő m unka fo ly a m a tá b a n a ta n á r irá n yítá sá va l olyan te ­ vékenységet fo lyta t, am elynek megvan a szocialista tá rs a d a lm i rend á lta l m e g h a ­ tá ro zo tt c é lja ; a d iá k képességeinek, le h e tő sé g e in e k fig ye le m b e vé te lé ve l soko l ­ d a ú la n képzett, szem élyiségét tekintve, szocialista e m b e rtíp u sb a n h a rm o n iz á ló d ó egyénné, szem élyiséggé fo rm á ló d jé k . Ez a m egfogalm azás ké tsé g te le n ü l a ta n á r-d iá k viszony szükségszerű mozza­ n a ta it helyezi elő té rb e , s m in t ilyen ez a k a p c s o la t o b je ktív is n a g yo b b részben, de a közös tevékenység során, fo ly a m a tb a n szub je ktivizá ló d ik, e g yé n ie sü l; személyek közti viszonnyá válik. M ás m egközelítésben fog a lm a zva , ez a viszony; az o k ta tó ­ nevelő m unka során é rte lm i, érzelm i, a k a ra ti á llá s fo g la lá s o k , erőfeszítések je lle g é t ö lti. A la p h e lyze tü n ke t te k in tv e ; az is k o lá b a tizennégy évesen bekerül a kisdiák. Tele van vágyakkal, fé lig m o tivá lt törekvésekkel, de csaknem m inden esetben m egm arad az érzelmi indíttatás szintjén. Egyéni é rd e k e irő l, tá rs a d a lm i igényekkel, elvárásokkal m otivált leh e tő sé g e irő l nincs tu d a to s képe. Ú gy vélem , a fe la d a t je lle g e , a tu d a to ­ sítás kényszerű ténye, fontos körülm ény a ta n á r-d iá k viszony a la k u lá s á b a n . A belá tta tá s, a bizonyos fokú kényszerítés az érzelm i m otiváció in te lle k tu á lis s á gyúrása szám talan pszichikai k o n flik tu s t eredm ényez, am elyek e lle n é re ig e n nehéz az ú j­ tipusú viszony kialakítása . De, ha még bizonyos d iá k ré te g e k n é l tu d a to s in d ítta tá s t is fe lté te le zü n k, akkor is csaknem ugyanazoka t a ko n flik tu s -le h e tő s é g e k e t szüli a g lo b á lis perspektíva le b o ntá sa úgynevezett m in d e n n a p i fe la d a to k ra , m ozzanatokra. A fo lya m a to s ta ­ nulás kényszerítése, helytelen szokások, a ka d á lyo zó szem élyiségjegyek le fa ra g á s a , á lla n d ó „z a k la tá s ” a ta n á r részéről, érzelm i feszültséget, szemben á llá s t, végső esetben szakadékot terem thet. Látható, hogy az o b je ktív érdekek m egléte e lle n é re kon fliktu so k sora születhet, ha . . . H a a p e dagógus, a ta n á r g y a k o rla ti p e d a g ó g ia i érzékével, im p o n á ló szakm ű­ veltségével, kedvező egyéni, személyi tu la jd o n s á g a iv a l nem te re m ti azt a helyzetet, ah o l a szocialista hum anizm uson a la p u ló ta n á r-d iá k viszony meg terem tő d h e t, 50 �CSENGETNEK C sengetnek. A ta n á r k ia la k u lt m echanizm us szerint in d u l ó rá ra . C sengetnek. A d iá k m e g ú ju ló , ú jra te re m tő d ő fe szültséggel, várakozással ül a p a d b a n . Sajátos helyzet, a ta n á r-d iá k viszony m in d e n n a p i a laphelyzete. Fiktívnek e lfo g a d o tt isko lá n kb a n az ó rák so rre n d jé b e n ö t ta n á r in d u l órára. Történelem , testnevelés, m agyar m atem atika, orosz. A szaktárgyak fe lsorolása ta lá n közelebb hozza a ta n á rtíp u s t, és vélem ényem szerint az a d o tt viszonyt is m o­ tiv á lja éppen a szaktárgy je llem zőivel, Ö t ta n á r, ö t ta n á r-típ u s , ö t em ber, e lvileg a d o tt d iá k k a l, d iá kko lle k tív á v a l s a játos ka p c s o la to t k e lle tt k ia la k íta n i, ta lá n évek hosszú során. S ajátos viszonyt, am elynek pozitív vonásai m e lle tt sok h ib á ja , n e g a ­ tív töltése van. A fe ls o ro lt szaktárgyak s o rre n d jé b e n A, B, C, D, E ta n á rtíp u s d iá k ra vonatkozó nézeteit, a viszonyt m e g h a tá ro zó g y a k o rla tá t érdem es kö ze le bb rő l m egvizsgálni. ,,A ” m egitélése szerint a ta n á r-d iá k viszonyt az határozza meg, hogy a d iá k, m in t tényező, milyen ebb e n a k a p c s o la tb a n . A ta n á rt konstansnak, á lla n d ó n a k kell e lfo g a d n i, o p tim á lis ráterm ettséget, szaktudást feltételezve. Ez m a g ya ru l azt je le n ti, hogy csak a ta n á rn a k le h e t vélem énye a d iá k ró l, de a d iá k n a k nem a ta n á rró l. Ha m égis van, ilyen vélem ény — ez o b je ktív körülm ény — nem kell fig ye le m b e venni. Jól néznénk ki! „ A ” ó rá ja , ó rá i - hiszen szaktárgy szerint is sa já to s a n a la k u l a ta n á r-d iá k v i­ szony, — töm ény u n a lm a t á rasztanak. Szakm ai követelm ényei á tla g o s szinten az a d o tt diá kko lle ktíva részére játszva te lje síth e tő k, semmi szükséges iz g a lm a t nem terem tenek. Bízik a d iá k o k b a n , úgy véli azok őszinték hozzá, h o lo tt az a görcsösen rem élt őszinteség csak az é rd e kte le n sé g e n h e lye nké n t á ttö rő langyos m e g n y ila t­ kozás. Az óra id ő ta rta m á n tú l a d iá k ja iv a l sem m iféle ka p cso lata nincs. H a az a d o tt konkrét d iá kko lle k tív á b a n csak az ő neve lőh a tá sa érvényesülne, fe lté tle n ü l v a la m ifé le kiscserkész szellem u ra lk o d n a a fe je k b e n . Egész m u n k á já t a d iá k o l­ d a lá ró l tekintve a közöm bösséggel le h e tn e je lle m e zn i. ,,B” A d iá k n a k a m u n ka ka p cso la t során m in d e n ké p p e n vélem énye a la k u l ki a ta n á rró l, az a b a j, ha erre a vélem ényre v a la k i o d a fig y e l. A ta n á r az ta n á r, a d iá k m a ra d jo n diák. N e ő döntse el, m ilyen is a ta n á ra .” Azzal o le g szerencsétlenebb típussal van d o lg u n k, aki fél a d iá k tó l. Szakmai téren, de különösen p e d a g ó g ia i, m e to d ika i téren egészében hiányzik az ö n b iza lm a . G yanakvó, b iza lm a tla n , s hogy p a lá s to lja szem élyiséghibáit, g ya kra n nyers. Nem szeretik a diá ko k, viszontfélelem ébredt, soha nem tu d já k m ikor, m ilyen re a g á lá s ra szám íthatnak. O sztályozása is teljesen esetleges; követelm ényei, h a n g u la ta szerint hol m axim álisnak, hol nevetsé­ gesen alacsonynak bizonyulnak. A ta n ó rá n kívüli k a p c s o la to k a t e rő lte ti, de o tt !s ugyanazok a korszerűtlen vonósok határozzák meg k a p c s o la ta it, m elyek a ta n ó rá n riasztóak. A n n a k ellené re , hogy fia ta l, kellem es m egjelenésű, nem tu d kö zelbe­ ke rü ln i d iá k ja ih o z , ké tsé g b e e jtő te h e r szám ára a „b e c s e n g e té s .” „ C ” „ A d iá k vélem énye a k á r o d a fig y e lü n k rá, a k á r nem o b je ktíve létező, h a tó ­ tényező. A nevelés fo lya m a ta sze m p o n tjá b ó l igen fo n to s le nne m egism erni, szá­ m olni vele.” Ez a vélem ény az o k ta tó -n e v e lő m u n ká ja egészét is m eghatározza. Ő szinte em beri viszony k ia la k ítá s á ra törekszik a d iá k o k k a l. Ez a szándék csak akkor 51 �szenved csorbát, ha következetlenséggel, fe lü le te ssé g g e l m egm érgezi a kapcsolatot. Ő szintén tiszteli a d iá k-e g y é n is é g e t is, em bernek, e g ye n ra n g ú p a rtn e rn e k fo g a d el m inden ta n u ló t. D iá k ja i szívesen d o lg o z n a k e g yü tt vele, változatos iskolán kívüli p ro g ra m o k b a n is fo rm á ló d ik kapcsolatu k. ,,D ” V élem énye szélsőséges: a d iá k ta n u ljo n , ne m erjen m egité ln i egyetlen ta n á rt sem. Kemény, helyenként durva p e d a g ó g u s egyéniség. Ó rá in m occanásnyi zaj sem lehetséges. Az ő m egitélése szerint c s illa g n y i tá vo lsá g kell legyen ta n á r és d iák között. A ki az úgynevezett 3 lépés (3 fényév) tá v o ls á g b ó l enged, az ő m egitélése szerint bratyizik, m int en gedékeny ta n á r nem tu d követelni, m u n ká ja eredm énytelen lesz. A d iá k ta rtso n a ta n á rjá tó l, az sem b a j, ha fél. A fé le lm é t csak a d d ig le h e t fe lo ld a n i, hogy az a m e g n yilv á n u lá s a it ne akadályozza. Értékelő m unkája rendkívül következetes, igazságos. A hogy m egszólal a csen­ gő, az utcán e lh a ng zó zord „ jó n a p o t” -on kívül sem m ilyen ka p cso lata nincs d iá k ­ ja iva l. „ E” K itűnő szakem ber, á tla g o s n á l jo b b p e d a g ó g ia i rá te rm e ttsé g g e l. S okat ad a d iá ko k m e g n yilvá n u lá sa ira , egy-egy közösségben tu d a to s a n m egtervezi, a la ­ kítja d iá k ka p cso la ta it. Tanítványai, ra jo n g á s ig szeretik, sokan p é ld a k é p ü k n e k ta r t­ já k b á r a ta n íto tt szakta n tá rg yé rt nem ra jo n g a n a k tú l s o ka n . Ő szintesége, egyszerű természetes egyénisége szerencsésen p á ro su l im p o n á ló szaktudásával. Az ifjú s á g i m ozgalom ban m in d e n t megtesz azért, hogy egyrészt a lapozza, előkészítse s a já t d iá k -ta n á r o p tim á lis ka p c s o la ta it, másrészt a m ozgalm i m unka lehetőségeivel neveljen. Ö t ta n á rt p ró b á ltu n k jellem ző, v izsg á ló d á su n k sze m p o n tjá b ó l m e g h a tá ro zó tu la j­ d o n sá g a iva l, g y a ko rla tá v a l, d iá k o k ró l k ia la k íto tt vélem ényével m e g je le n íte n i. Erre azért vo lt szükség, hogy m egfo g a lm a zh a ssu k a kétségtelen té n y t: a szocialista ta n á r-d iá k viszony k ia la k u lá s á n a k a la p p ro b lé m á ja o tt gyökereződik, a h o l a p e d a ­ gógusi önvizsgálat, vagy következetes külső b írá la t hiányzik. Ki m erné m e g fo g a l­ mazni, kim o n d a n i, egy-egy ta n te s tü le tb e n egy-egy k o llé g a szem élyiségére vagy p e ­ d a g ó g ia i m ódszereire vonatkozó n e g a tív Ítéletét. S k im o n d a n i az igényt, ezen és ezen vá lto zta tn i kell. Ezek és ezek a tu la jd o n s á g o k , re a g á lá so k, módszerek, é p p ú g y m in t a d iá k esetében az érzelm i in d itta tá s o n k ia la k u ló első szte re o tip iá k, á t kell, hogy fo rm á ló d ja n a k . V ilá g o s a n látom , hogy ez nem egyértelm ű, egyszerű fe la d a t. Felnőtt, érzékeny, tö b b sé g b e n túlérzékeny, m unkával tú lte rh e lt em b e re krő l van szó, o ly a n o k tó l, a kikre o d a fig y e l a tá rs a d a lo m , a széles közvélemény, ah o g y a közér­ deklődésnek igen gyakran ke rü ln e k örvendetes, vagy egészségtelenül aktív kereszt­ tüzébe. A következőkben, a m iko r a szitu á ció m ásik tényezőjével a d iá k k a l fo g la l­ kozzunk elsősorban egy-egy u ta lá ssa l fe lté tle n ü l vissza kell té rn ü n k a kiválasztott ta n á rtíp u s o k elem zésére, illetve egy-egy viszony-m otivum ára. MILYEN LEGYEN? A ta n á r-d iá k kacso la tb a n , a d iá k ta n á rró l fo rm á lt vélem ényének a la k u lá s á b a n a szubjektív vonások a dom in á n so k. A vizsgált d iá k k o lle k tív a ta g ja in a k egyedi m egnyila tko zá sa ib ó l az következik, hogy e lsősorban a ta n íto tt szaktárgyhoz való viszonyulás szerint fo g a d já k el a m u n ka k a p c s o la tb a n a ta n á r, ilyen vagy olyan tu ­ d a ti érzelm i m o tivá ció v a l. Bizonyos szaktárgyak irá n t érzett rokonszenv, vá ra ko zás 52 �(különösen a művészeti je lle g ű szaktá rgyak esetében) jó é rte le m b e n a la p o z h a tja az id e á lis ta n á r-d iá k viszonyt. De ily e n fa jta viszonyítások is fo n to s a k ; ki ta n íto tt azt m egelőzően, az é rdem jeg ye k hogyan születnek, m ilyen a ta n á r külső m egjelenése. A n yilvánvalóan le g fo n to s a b b , ig é n ye lt ta n á r tu la jd o n s á g o k a t a vizsgált öt ta n á rtíp u s n á l csak részben ta lá lh a tju k meg. D e le h e t to v á b b is tá g íta n i a kört a jelle m ző ta n á rtu la jd o n s á g o k s o rre n d jé b e n . Im p o n á ló a szaktudásunk? Igen. Itt tu d a ped a g ó g u so k tö b b s é g e m e g itélésem szerint le g in k á b b m e g fe le ln i a kö­ vetelm ényeknek. V iszont az ism eretek korszerűségével, á lla n d ó frissítésével már nem kis problém a van. Ő szinteség. Nos, itt le h e t a le g tö b b k é rd ő je l. M e rt ő szin te ­ ségről sokat le h e t beszélni, de ta n á r-d iá k viszonyban m e g va ló síta n i e lég kevéssé sikerül. Igazságosság? Következetesség? Korszerű módszerek? M indezekkel igen sok problém a van p e d a g ó g u s a in k n á l. V iz s g á la ti körünkben le g fö lje b b a p e d a g ó ­ gusok 50 % -a fe le l meg az ig é n y e lt tu la jd o n s á g o k n a k . A korszerű m ódszerek vo­ n atkozásában még annyi sem. Pedig ha va la m ive l, úgy a sablonos, sem atikus ru ­ tin m echanizm ussal, g y a k o rla tta l meg le h e t b é n íta n i az ú jtip u s ú ta n á r-d iá k v i­ szony k ia la ku lá si fo lya m a tá t. Nos, h á t m ilyen legyen végül is a ta n á r e b b e n a viszonyban? Sokan úgy fo ­ g alm azzák a szélsőségeket: fé le lm e te s vagy m egértő. D iákválaszok is sok é rd e ­ kes m otívum ot p ro d u k á ln a k ehhez a m egközelítéshez. A „fé le lm e te s ” ta n á r vé g ­ le tekig élezi a ta n á r-d iá k o b je ktíve létező tá v o ls á g á t, szig o rú a n híres, legendás, követelm ényei riasztóak. A p ro b lé m a a b b a n a v a riá c ió b a n je le n tk e z ik elsősorban, ha a félelm etes ta n á r ön m a g á va l szemben m ár nem olyan igényes. D ö n g ő h a n g g a l, kid ü le sztett szemmel te re m ti ugya n a zt a fé le le m á lla p o to t, a m it emez vaskövetkezetességével. Az is gya ko ri, hogy egy nevelési szitu á ció kez­ detén a „fé le lm e te s h írű ” ta n á r így kezd, így in to n á l, hogy a m unka zökkenőm en­ tes legyen m ajd. A ztán am i a m aga szerepét ille ti, k ie n g ed , ó rá i fecsegéssé o lv a d ­ nak, még vicceket is le h e t m esélni sorozatban, de elég egy szem öldökösszehúzás és e lm a ra d a nevetés. M e rt az a la p o z á s n á l m e g te re m tő d ö tt a függés, a félelem légköre. Ez az u tó b b i típus m u n ká ja során k ia la k u ló helyzet a legszerencsétlenebb, m ind d id a k tik a i, m ind nevelési szem pontokból. A „m e g é rtő " ta n á r a d iá k b a rá tja a ka r lenni, b iza lm a t ad, m aga is őszintén k itá rja ká rtyá it, és m indezt tu d a s o títa ni igyekszik a d iá k o k b a n . M e g fo g a lm a z z a elképzeléseit. Ez az ú t is igen g yakran rázósnak bizonyul, m ert a m egértés, a fo lyto n o s elnézés, m egköti a ta n á r kezét, a szükséges fegyelem m eglazul, m in d e n t le h e t c s in á ln i az ó rán, a ta n á r ta n á c s ­ ta la n n á válik, a le g é rte lm e se b b gyerekek szá n já k az ilyen ta n á ru k a t. A m egértő típus o p tim á lis nevelési helyzetet, jó ta n á r-d iá k viszonyt a kko r tud terem teni, ha k itű n ő (ritk a ) p e d a g ó g ia i érzékkel szab h a tá ro k a t; em berism erete, következetessége m egóvja a szé th u llástó l. Az te lje se n nyilvánvaló, hogy egyetlen ta n á r sem kristályosodik, ilyen vagy olyan á lta la m fe lv á z o lt típ u s teljességébe, a rró l van szó pusztán, hogy a ta n á r-d iá k viszonyban ilyen vagy h a so n ló keretek, szélső típusok m ozgásában va ló su l meg az e lő re h a la d á s . Az e lő re h a la d á s , am ely kétségtelen tény. Hiszen a fe n te b b elem zett g o n d o k e lle n é re is n a p ja in k b a n egy­ re in k á b b ta n á rkö ze lsé g b e kerül a d iá k, egyre in k á b b a szocialista hum anizm us h a tja á t a ka p cso lato t. T e n d e n c iá já t te kin tve örvendetes az is, hogy a d iá k egyre term észetesebben viselke d ik az isko lá b a n , a ta n á r e lő tt. C sengetéstől csengetésig is, az iskola fa la in kívül is. 53 �KÖZÖSSÉGBEN A ta n á r-d iá k viszonyt úgy is fe lfo g h a tju k , m in t két kollektíva egy-egy ta g já ­ nak — ta n te stü le t, diákközösség — m u n ka ka p cso la tá t. Ez a m egközelítés azért le ­ het érdekes, mer a két kollektíva k a p c s o la tá b a n igen g ya kra n káros hatású „ visz­ szacsatolásokat” le h e t ta p a s z ta ln i, s ezek m e g h a tá ro z h a tjá k , d e fo rm á lh a tjá k az egyes ta n á r törekvéseit, e re d m é nye it is. A rró l van szó, hogy v a ló s á g g a l o b je ktív követelm ények je le n tke zn e k a ta n á ri kollektíva vonatkozásába n is. O p tim á lis a n jó kö zh a n g u la t, összetartás, belső fe ­ gyelem kell jellem ezze a ta n á ri együttest. A kollektív d iá k e lfo g a d á s erősen h a t az egyedre, a kollektív elutasítás, közöny csaknem le h e te tle n n é te sz egyes p e d a g ó g u ­ si törekvéseket szocialista je lle g ű ta n á r-d iá k viszony kia la k ítá s á ra . Rossz p e d a g ó ­ gus kollektíva nem tu d h a t eredm ényesen nevelni, m in t csoport, m in t közösség nem á llh a t p é ld a k é n t a diákközösség e lő tt. K ülönösen érdekes m indez az ifjú s á g i m ozgalom vo n a tko zá sá b a n . T a n te stü ­ leteinknek, a vizsgált közösségre is je lle m ző ez, nem sikerül élő m ozgalm i é letet, hatóképes m ozgalm i m u n ká t te re m te n i az iskola keretei között. Pedig egyéb ne­ velési lehetőségeket nem elemezve, azok a ta n á r-d iá k viszonyának fo rm á ló d á s á ra figyelve is m e g á lla p íth a tju k , hogy van lehetőség, am ely k ih a s z n á la tla n u l m arad. K onkrét ta p a szta la to kra alapozva e lsősorban az óvatos ja v a s la t igényével e lm o n ­ d a n á m m it ta p a szta lta m az iskolai ifjú s á g i m ozgalom te rü le té n . Nem ta p a szta lta m , hogy az iskolavezetés, a ta n te s tü le t őszintén kom olyan venné az ifjú s á g m o zg a l­ mi m u n ká já n a k irányítását, p ro g ra m o zá sá t. A p e d a g ó g ia i-m o z g a lm i szakirodalom sém ái szerint közism ert keretekben e n g e d jü k fő n i a d iá k o k o t, e n g e d jü k értelm es, friss ö tle te k nélkül e lla p o s o d n i, fe lesleges te h e rré vá ln i az isko la i szervezeti életet. Ö ncélú agyonülésezések, fo rm á lis fe la d a to k , ism é tlő d ő pénzbeszedések riasz­ tóvá teszik az iskolai KISZ-t. H o lo tt szám talan lehetőség kínálkozik ezen a téren, hogy a ta n á r közelebb k e rü ljö n a d iá kh oz, fo rm á ló d jé k az ig é n yelt, új típ u sú v i­ szony. Először is meg kelle n e te re m te n i a lehető sé g e t, hogy a fegyelm i ügyek kom o­ lyan vett, első számú fóru m a a KISZ legyen. Az iskola k ia la k u ló éves m u n ka te rvé ­ nek v itá já b a is, az isko la ta n á cso k m u n k á já b a is be ke llene vonni a fia ta lo k a t. A KISZ ta n á c s a d ó ta n á r puszta részvétele a fo rm a litá s fe lé hat, nem elég. A fia ­ ta lo k n a k legyen m ó d ju k hozzászólni az iskola le g fo n to s a b b kérdéseihez, k ü lö n ö ­ sen olyanokhoz, am elyekben a d ö n té s jo g a is övék le h e tn e (pl. központi k irá n ­ dulások, sportrendezvények, tá rs a d a lm i m unkák, k u ltu rá lis rendezvények, stb.). Éppen az é lő KISZ m unka te re m te n e m ó d o t a nyílt, őszinte ka p cso lato k o p tim á lis ta n á r-d iá k viszony k ia la k u lá s á ra . A KISZ-ben k e lle n e tisztázni végre olyan közös tém ákat, a nyílt vita lé g k ö ré t feltételezve, m in t a lassan intézm ényesedő súgás, csalások, m ásolások kérdésére. A KISZ-ben le h e tn e m e g a la p o zn i a lehetőséget, hogy a ta n ó ra sokkal z á rta b b k o rlá to z o tta b b le h e tő sé g e in tú l őszinte vita a la k u l­ hasson ki erkölcsi, p o litik a i kérdésekről. M in d e z tu d a to s a n végig g o n d o lt is k o la ­ vezetési, p e d a g ó g u si sugalm azás, szorgalm azás nélkül ö n m a g á tó l nem fog e lin ­ d u ln i, gyüm ölcsöződni. T ö b b e t kell vá rn i a KISZ-től, de tö b b segítséget is kell n yú jta n i a KISZ-nek a kö zépiskolákban. A szocialista ta n á r-d iá k viszony k ia la k ítá s á n a k fo ly a m a tá b a n az e d d ig ie k n é l jó va l tö b b g o n d o t kell fo rd íta n i a rra , hogy az egyéni fo g la lk o z á s m e lle tt a k o lle k ­ tív rá h a tá s lehetőségei is g a z d a g o d ja n a k . 54 �A PAL ÓCOKRÓL BELITZKY JÁNOS A palóc nép és a palóc népnév eredetéről A p alócok és a „p a ló c ” szó e re d e té re vonatkozó k u ta tá so k e d d ig i e re d m é ­ nyeit — töm ören, de kie lé g ítő e n — Kniezsa István fo g la lta össze. — Szerinte a palóc „n é p tö rz s ” neve egy, a kü lönböző szláv nyelvekből kim u ta th a tó , „fa k ó , szőke” je le n tésű szóból szárm azik, am ely szóval — elsősorban orosz nye lvte rü le te n — a kunokat je lö lté k . — F e lfig ye lt a zo n b a n a nehézségekre is, m ert így fo ly ta tja : „A magyar (p a ló c ) névvel k a p c s o la tb a n az a legnagyobb probléma, hogy hogyan kapta ez a magya r néptörzs a kunok nevét, m ikor tu d o m á s u n k szerint a kunokhoz semmi köze sem volt, a k u n o ka t viszont m a g ya ru l sohasem hívták p a ló c o k n a k ! A m ásik súlyos nehézség az, hogy a palóc név csak igen későn és m in t gúnynév bukkan fel, a palóc terület m in d ig a szomszéd községnél kezdődik, m in t G öcsej, senki sem a k a rja v á lla ln i. - A lig le h e t te h á t elké p zeln i, hogy középkori szár­ m azék.” ) A Kniezsa á lta l fe lh o z o tt nehézségek közül, elsőként, a palóc terület k ite rje ­ désének kérdésével fo g la lko zo m . - Horváth Péter, 1801-ben, még csak 6 Heves és 4 Borsod megyei községet te k in te tt p a ló cn a k. Pápay Sámuel, 1808-ban, pe d ig így ír: „ A p a ló cok pe d ig le g jo b b a n m e g kü lö n b ö zte tik m a g u k a t N ó g rá d , G öm ör, Borsod és Heves várm egyék összeütköző vidékén, az ő igen cso d á lato s és írás á lla l a lig e lő a d h a tó szóejtések á Ita l, m in d e n m a g á n h a n g z ó t m integy d ifto n g u s s a l e jtvé n .” — Szeder Fábián, 1819-ben, Pápay S ám uelra hivatkozva, a következőket á lla p ítja m eg: „N e m m in d e n h o l egy m értékben van a szóejtés. Egy h e lye tt p a ló c o ­ sabb az, m int m ásutt, sőt azon egy helységben is lá tn i külö n bsé g e t. — U gyanazért, hogy ezt a kü lö n bsé g e t kitegyem , vagy hogy az e m líte tt várm egyékben a különösen p a ló c helységeket kije le lte m , nem tá rg ya m . — Elég legyen most a nagyhonti és nógrádi p a ló cokró l — a k ik e t jól ism erek - szólanom , a k ik tő l a tö b b ie k — le g a lá b b is tapasztalásom szerint — szóejtésekre nézve, keveset kü lö n bö zn e k.” Mocsáry Antal, 1826-ban, N ó g rá d b a n a következő községek la k ó it te k in ti p a ­ ló co kn a k: C ered, Ó bá st, H id e g k ú t, M á tra n o v á k , H om okterenye, M á tra sze le és Zagyva (a mai Z agyva ró n a ). - Jerney János a XIX. század d e re ká n írt ta n u lm á ­ nyaiban a következő 48 községet te k in te tte p a ló c fa lv a k n a k : Borsod megyében A p á tfa lv a , B alaton, Bánhorvát, B ánfalva, Bekőce, C sernely, Dédes, N ovaj, O m ány, T ardona, V elezd; Gömör m egyében G esztete, Jánosi, Szentsim on, U ra j; Heves m egyében Á gasvár, B alla, Bodony, Erdőkövesd, Filim es, Hasznos, Istenm ezeje, M élykút, P arád, Pétervásár, Recsk, Szarvaskő, Szentdom onkos, Szenterzsébet, Szent­ ja k a b , S zentm ária, Tar, T irib e s; Nógrád m egyében B a g lya sa lja , Ettes, Herencsény, H o lló kő , Kazár, La p u jtő , Ló c, M a co n ka , Rimóc, S á g ú jfa lu , S a lg ó ta rjá n , S óshartyán, 55 �Terenye, Tesmag, Verebély. - Eltekintve a m e g ye h a tá ro k részbeni p o n ta tla n s á g á tó l, G yárfás István, 1873-ban, a Jerney-féle fe ls o ro lá s t te tte a m a g á é vá .2 M á r a fe n tie k b ő l is k id e rü l, hogy a p a ló c n a k te k in te tt fa lv a k száma az iroda­ lomban egyre bővült. Erre nézve csak a n ó g rá d i p é ld á t hozom fel. — 1801-ben H orváth nem ism ert n ó g rá d i p a ló c fa lu t, 1808-ban Pápa y m ár tu d a G öm ör-H evesN ó g rá d i h a tá ro n ilyeneket. 1819-ben Szeder már a n ye lvjá rá st azonosítja a palóc m ivo ltta l, vagyis - szavaiból le g a lá b b is ez s e jth e tő — m egyénk m agyar nyelvű la kosságának zömét, vagy nagy részét p a ló c n a k te k in ti. — V ele ellenkezőleg, 1826-ban, M ocsáry még csak 7 fa lu t, ta rt p a ló c n a k N ó g rá d b a n . Ez a szám 1854-re Jerneynél 14-re em elkedik. Ezt véli 1873-ban G yá rfá s is. — Ettől kezdve — nyilván Lisznyay és M ikszáth p a ló c „ ku ltu szá n a k” is van ebb e n ném i szerepe a Szeder F ábián vonaláh o z való visszakanyarodá s érvényesül. 1910-ben Farkas Pál, az akkori N ó g rá d megye 261 községéből 161-et ta rt p a ló cna k, a m i azt je le n ti, hogy jó fo rm á n az összes m agyar nyelvű községeket.3 — M in d e z csak úgy volt lehetséges, hogy íróink az északnyugati magyar nyelvjárást p a ló c nyelvjárásnak, területét pe d ig p a ló c te rü le tn e k fo g tá k fel. - Ez a fe lfo g á s , szerintem is téves, m ert a p a ló cok - e re d e tile g - csak egy kisebb, e b b e a n ye lv já rá s te rü le tb e b e o l­ v a d t n épcsoport lehettek. A nnak, hogy p a ló co k az északnyugati nyelvjá rá ste rü le tre beszárm azott kisebb népcsoport, a je le n le g „ u r a lk o d ó ” kun-kabar elmélet sem m ond e lle n t. — Ezzel k a p cso latb a n a zonban e lju tu n k a Kniezsa á lta l fe lv e te tt m ásodik nehézséghez, vagyis ahhoz, hogy a palócoknak a kunokhoz semmi közük. A k u n -k a b a r e lm é le t lé n ye gé t G yá rfá s István — a já sz-ku n o k tö rté n e té n e k író ja - így fo g la lta össze: „H a z a i tö rté n e tíró in k közül - fő le g H o rvá t István u tá n - tö b b e n úgy vélekednek, hogy B íb o rb a n szü le te tt K onsta n tin á lta l e m líte tt kabar törzs és a N évtelen Jegyző hét kun vezérének a m a g ya ro kkal le tt egyesülése ugyanazon egy tö rté n e lm i té n y ". Ebből az is következik, hogy „ a kabarok, v a la m in t a Kiovnál csa tla ko zo tt kunok, a testvér m agyar törzzsel egy nem zetté fo rrta k össze” . 4 - Ezt a felté te le zé st tö b b szö r - tu d o m á n y o s a b b m e g a la p o zá st is adva a n n a k — kife jte tté k. — Van a zo n b a n — a tö rté n e lm i egyeztetés h ite lé n tú lm e n ő e n is — egy m ár évtizedek ó ta észrevett a la p v e tő e lle n tm o n d á s a ennek az e lm é le tn e k és ez az, hogy az A nonym us kun vezérei á lta l m egszállt te rü le t nem csak hogy nem esik egybe a P alócföld törzsének te k in th e tő te rü le tte l, m ert azt szinte fé lk ö rb e n ö le li körül, hanem az ország olyan te rü le te in is e lő fo rd u ln a k anonym uszi kun s z á llá ­ sok, ah o l nincs „p a ló c nye lvjá rá s” .5 — Ez a nehézség csa k úgy o ld h a tó fe l, ha fe lté ­ telezzük, hogy kisebb k u n -k a b a r - esetleg XIII. századi kun — cso p o rto k H o n t-N ó g ró d -G ö m ö r n yelvhatárán a szlovákoktól k a p tá k a „p o lo v e c ” nevet. Ez esetben viszont - csekély szám uknál fogva - nem le h e tte k ezek a kunok a magyar „ p a ­ lóc n yelvjárás” kia la k ító i. — A k u n -k a b a r e lm é le t te h á t bizonyos zsákutcába vezet. Igen fontos K niezsának az a m e g á lla p ítá s a is, hogy a magyar p a ló c elnevezés m int „gúnynév bukkan fel, és senki sem a k a rja v á lla ln i” . — Szerintem itt van a kér­ dés lényege elrejtve! - V agyis: meg kell ta lá ln i azt a magyarral rokon nyelvet, am elynek a palóc szónak gúnynév, vagy gúnynév je le n té s e is van. — Ez a nyelv — a szamojéd! A nyenyec szam ojéd paloc és a vele azonos je le n tésű palota (sz) a követke­ kezőket je le n ti: - 1. összezavar, össze b o n yo lít; összekuszál, összekever; m egzavar, zavarossá tesz; összekever, összevegyít, - 2. b e le g a b a ly ít, b elefon. — 3. id e g en 56 �nyelvet utánoz úgy, hogy nem m ond semmit, m ert nincs érte lm e a h a n g o k cs o p o r­ tosításán ak. - 4. gyagyog, gyügyög, g ő g icsél, h a b o g -h e b e g , m akog-m ekeg, rebeg, d a d o g . — 5. hanyag, te rje n g ő s .6 A paloc és palota (sz) 3., 4. és 5. je le n té s e a lka lm a s gúnynév k ia la k ítá s á ra . Az 1. és 2. je le n té se viszont hadrendi név, néptöredéket jelentő név képzésére. A rra m ár régebben fe lh ívta m a fig ye lm e t, hogy a m agyar székely né p cso p o rt név - am i h ih e tő le g e re d e tile g h u n -a v a rk o ri h a d re n d i név — összefüggésbe hoz­ h a tó a fin n sekuli „ keverék” szóval.7 U gyanígy a nyenyec szam ojéd paloc — am i a m agyar palóc szó e re d ő je le h e t — szintén k a p cso la tb a hozható egy h u n -a va rko ri „k e v e ré k ” je le n tésű h a d re n d i névvel. Vagyis - én le g a lá b b így látom - a palóc szó jelentése azonos a székely szavunkkal. Eredetére nézve viszont a palóc egy a nyenyec szam ojédhoz, a székely p e d ig a b a lti fin n h e z kö ze lá lló nyelvet beszélő, vagy ezek szókincséből je le n tő s szókészletet á tve tt n é p cso p o rtn a k a keveréken b e lü li s z u p re m á ció já t b izonyítja. - Feltevésem ig a zo lá sá ra néhány a d a to t sorolok fel. Középkori kró n iká in k két m agyar h o n fo g la lá s ró l beszélnek. Á rp á d é k, a m á ­ sodik h o n fo g la lá s k o r - ugyancsak k ró n ik á in k szerint - m ár m ai h a zá n kb a n t a lá l­ tá k az első h o n fo g la lá s a lk a lm á v a l id e ke rü lt, d e a h u n o kka l nem k iv á n d o ro lt székelyeket. K ró n iká in k á llítá s á t a hun-székely n é p h a g yo m á n y is a lá tá m a s z tja . U gyanilyen néphagyom á n y él a göcseji palócok körében. A gö cse ji „p a ló c h e r­ cegről szóló m o n d a szerint a p a ló c o k a hunok u tó d a i, a k ik e t a szlávok le ig ó z ­ ta k és a k ike t Á rp á d h o n fo g la ló i fe ls z a b a d íto tta k .8 A székelyek 896 e lő tti itt é léséről a zo n b a n nem csak a kró n iká k hun-székely h a ­ gyom ánya és n é pm ondá k tu d n a k . T u d o tt ró la az a két n orm a n hajós is, a k ik 870 tá já n h a jó u ta t te tte k a D u n á n. - V an Loey brüsszeli nyelvésztanár a kö ze lm ú ltb a n O rosius „ o rszá g le írása ” -n a k egyik részletét ju ta tta el B udapestre. Az e re d e ti kéz­ ira to t a British M useum ban őrzik. - Ebben ta lá lh a tó a két n orm a n h a jó s - O th e ­ re és W u lfsta n - 870 tá já n te tt d u n a i u ta zá sá n a k a leírása. Eszerint „ a h o rv á ­ to któ l északra van Maegtja-londe — M é gyá-ország — h a ta lm a s hegyek ö lé b e n ." Ennek kapcsán m egem lítik a „s e a c e l” -e ke t és a B eagw are fo ly ó t — Erdélyi István szerint - a Béga nevét is.” Az a tény, hogy 870 körül m ár m agyarok és székelyek la k ta k a K á rp á t m e d e n ­ cében még a C iril és M e th ó d le g e n d a m agyar fe je d e lm é ve l, „ k ir á ly á - v a l” is ig a ­ z olható. V ele és népével a K özép-D una m entén ta lá lk o z o tt M e th o d iu s .10 — Ezek az a d a to k azt is érthetővé teszik, hogy m ié rt ille tik az egykorú n yu g a ti fo rrá so k az 568 óta a K á rp á t m edencében lakó a va ro k a t az „a v a ro k , a k ik e t m a g ya ro kna k is neveznek” je lző ve l.11 Ez m agyarázza meg azt is, hogy m ié rt beszélnek a n yugati fo rrások a VI. és V Il. században N y u g a te u ró p á b a te le p ü lt „ h u n o k ” -ró l és, hogy m ié rt ta lá lh a tó k az o tta n i helynevek so rá b a n m agyar, sőt m a g ya r törzsnévi vonatkozásúak is.12 A régészeti kutatáso k sem m o n d a n a k ennek e lle n t. L ip tá k Pál az a n th ro ­ p o ló g ia i a zonosság13 László G y u la 41 és C sa llá n y Dezső15 az a va r és korai m a ­ g yar régészeti anyag azonossága a la p já n ig a z o ljá k a k o n tin u itá s t. C sa llá n y még a rra is fe lh ívta a fig ye lm e t, hogy ez különösen a m a g ya r törzsnevet viselő helyek esetében igen fe ltű n ő . László és C sa llá n y - b á r nézeteik nem m in d e n b e n eg ye ­ zőek - 670 tá já ra teszik az első magyar h o n fo g la lá s t. — M e g á lla p ítá s a ik a pa­ ló cku ta tá s sze m p o n tjá b ó l a zé rt fon to sa k, m ert ezen az a la p o n a m agyar törzs­ 57 �nevekből a la k u lt helynevek V Il. századi ittlé te m ár fö lté te le z h e tő , és meg van a n n a k is a m agyarázata, hogy a b a lti-fin n je lle g ű székelység és a szam ojéd je lle g ű p alócság m iért m agyar néptörzs. — Igen fig ye le m re m éltó e b b ő l a szem­ p o n tb ó l az a m e g á lla p ítá s is, am i vid é kü nk m a g á n h a n g z ó in a k fin n és észt je lle g ű ejtésére vo n a tko zik,16 m ert ez a tény a nyelvjárás k ia la k u lá s á n a k m ik é n tjé re e n ­ ged következetéseket levonni. A palócság nyelvileg szam ojéd je lle g é t azért merem fe lté te le z n i, m ert ha ez nem így le tt volna, akko r a p a ló c szó gúnynév é rte lm é t — „ zavaros, zagyva beszé­ dű, d a d o g ó ,” stb — nem őrizték volna meg nyelvük b e o lvad á sa u tán is, m in t tá j­ szót, hosszú évszázadokon át, a n n a k ú ja b b , iro d a lm i fe lb u k k a n á s á ig , fe le d ve le g a lá b b is vidékünkön , de a G ö cse jb e n nem - a n n a k h a d re n d i é rtelm ét. — A göcseji „p a ló c h e rc e g ” m o n d á b a n a palóc szó népnév, és o tt a göcsej szónak van gúnynévi értelm ezése. Azt, hogy a K árpá t m edencében vo lta k szam ojéd nyelvet beszélő csoportok, a zt számos helynevünk ig a z o lja . Pl. Vác — szam ojéd nyenyec vác ’be ke ríte n i, kerí­ téssel k ö rü lve n n i’ — „e rő d íte tt hely, vá r” ; Vacs — szam ojéd vac ’valam i fe le tti; ö n á lló , szabad, erős’ - „tö rzsfő , fe je d e ltm , vezér” ; Vata - szam ojéd vata ’bő, bőséges, sza b a d ’ — „ne m ze tsé g fő , b ő ” ; Z a b a r — szam ojéd s za b a r ’üreg, m élyedés’ - „v ö lg y ” , a m it a község fekvése látszik ig a z o ln i. - Természetesen egy helynév többféle nyelvből is m egm a g yará zh a tó . Így pl. a Z ab ar e re d h e t a hun — azaz a m ai ja p á n , koreai, even és részben a kínai nyelvből k im u ta th a tó - nyelvbői is. A ja p á n sawari ’a k a d á ly ’ és ezesetben je le n th e t „ g y e p ü ” -t is.17 A palóc szó palota (sz) m e g fe le lő je sze m p o n tjá b ó l igen érdekes következ­ keztetést le h e t levonni a Vác helynévről. Ez, ha szam ojéd e re d e tű n e k fo g ju k lel, nyilván a róm ai burgu s m a ra d vá n ya in a k fe lh a szn á lá sá va l lé tre jö tt h u n -a va rko ri erődítm ényre, várra vonatkozik. Ez le h e t te h á t az az „ ó vá r” , a m ellyel e lle n té tb e n fe lé p ü l az „ ú j v á r", azaz N ógrád. — N ó g rá d h o n fo g la lá s k o ri e re d e té t m ár V ác Elemér kétségbevonta.18 Az „ ú j v á ra k ” , ille tve az „ új várm egyék” — A b a ú jv á r, H evesújvár — kia la k ítá s á t A ba S ám uel tevékenységével hozzák k a p c s o la tb a .19 N ó g rá d esetében a K álm án ko ra b e li létesítés ténye is fe lm e rü lh e t. — V ác ugyanis, egész a XVII. század e le jé ig N ó g rá d m egyéhez ta rto z o tt. H ih e tő , hogy a megye le g ko rá b b i központja is V ác volt. Ennek a v á rá t a zo n b a n va la m e lyik u ra lk o d ó n k á ta d ta a püspöknek. Ekkor m e rü lt fel egy új királyi vár építésének szükségessége. Építői szláv v á rjo b b á g y o k lehettek. Az első n ó g rá d i ispánt, névszerint, 1108-ból ism erjük és Szlaviz-n a k hívták.20 U g ya n a kko r tu d ju k , hogy K álm án király N a g y ­ orosziba és Kisorosziba oroszokat te le p íte tt, a k ik — sza b a d a lo m levelük ta n ú s á g a szerint - kirá lyi a jtó n á lló k voltak. Ez a fo g la lk o z á s u k eredm ényezte a zu tá n a zt, hogy a régi m agyar nyelvben az orosz szó nem csak népet, hanem a jtón álló -t is je le n te tt.21 — Ú gy vélem, hogy a szam ojéd palota (sz) m agyar palotás-sá a n a ­ lo g izá lá sá n a k - te h á t egy orosz = janitor fo g a lo m á ta la k u lá s h o z h a so n ló é rte le m ­ m ódosulásnak — nem csak lehetősége, de bizonyítéka is van. Szolnok város neve hun ere d e tű m é ltó sá g n é vb ő l szárm azik és je le n té s e k ö rü l­ be lü l a fra n k major domus, a m agyar palatinus, azaz palota ispán fo g a lm á v a l azonos. Szolnok városával északról, a Zagyva fo lyó p a rtjá n Palotás, d é lrő l Paladics határos. Az egyik a palatinus m é ltó sá g n é v m agyar, a m ásik illír fo rd ítá s a . A hun fe jedelem m éltóságnevét, S zolnokkal ke le trő l h a tá ro s a n, Sza nda és Tenyő őrzik. Az e lő b b i vilá g i je lle g ű , az u tó b b i (ja p á n tenno ’ist en-császár’, fin n tenno ’v arázs­ 58 �ló ’) kultikus fo g a lo m k ö rb e utal. S zolnoktól n yu g a tra fe k ü d t a középkorban Szarvas Ez ism ét m éltóságnév, a m it az u rd u -h in d i-é s szanszkrit nyelvekből m e g m agyaráz­ ha tó d á k -g é ta nyelvből - szarves ’fe je d e le m , fe je d e lm i h a ta lo m ’ — a n a lo g iz á lh a t­ ta k m agyarra, h ih e tő le g totem névvé.22 - A n ó g rá d i Sza n d á tó l a Tisza m enti S zolnokig és Sza n d á ig a ko ra középkorban a S zolnok nemzetség vo lt az egyik le g ­ fő b b birtokos. A n ó g rá d i Palotás fa lu Sza rvas-Gede közelében fekszik, te h á t itt ismét m éltóságnévi és S zolnok nem zetségi ka p cso lato k se jth e tő k. — Igen é rd e ­ kes, hogy m indezek a te le p ü lé se k a Zagyva fo lyó közelében van n a k. Ez a fo ly ó ­ nevünk szinte pontos fo rd ítá s a a szam ojéd paloc szó g únynévnek is a lk a lm a s jele n tésé n e k. A folyó fo rrá s á n á l p e d ig o tt van Zagyva (a mai Z a g yva ró n a ) fa lu , m in t te le p ü lé s név. — V agyis a fo lyó a lsó fo lyá sá n á l a palotás fo rd ítá s, fe lső fo ly á ­ sánál a zagyva fo rd ítá s ju to tt u ra lo m ra , am ely u tó b b i vid é kü nkö n egybevág a palóc szó gúnynévi jelentésével. Komoly Kniezsának az a kifo g á sa is, hogy a palóc elnevezés csak igen későn b u kka n t fel és ezért nem le h e t koraközépkori ere d e tű . — Én e b b e n nem vagyok biztos. Van Palóc helynevünk m ár a középkorban és nagyon valószínű, hogy Pá lóc helyneveink nem a Pál kersztnévből, hanem a palóc n é p cso p o rtn é vb ő l szárm aznak. Ez a népnév egy szam ojéd cso p o rt va la m ilye n más né p p e l kevert h a d re n d i nevéből jö tt létre. Itt g o n d o lh a tu n k az első században h e g yvidékünkre szorított d á k -g é ta tö re d é ke ktő l kezdve (D ré g e ly, D e jtá r) a n é p vá n d o rlá s korának, vagy a visszam a­ ra d t p ra e in d e u ró p a i tö re d é kn e k, tö b b nép cs o p o rtjá ra , m ert a szam ojed eredetű helynevek környezetében számos más nyelvből szárm azó helynév m u ta th a tó k i, problém afelvetésem nek a lényege a zonban — a részletekre nem térhetvén ki — a következő: 1. A palóc szavunk szam ojéd, vagy szam ojéd e re d e tű m agyar szó, am i t á j­ szóvá vált. 2. K étféle je le n té se v a n : egy g únynévi és egy h a d re n d i. — Az e lő b b in e k a Zagyva az u tó b b in a k a palotás - vagyis a p a lo ta ispán fegyveres h a d n é p e - a m agyar m eg fe le lő je . 3. Az úgy nevezett „ p a ló c n ye lvjá rá s” nem p a ló c ere d e tű , m ert a b b a é p p úgy b e o lvad ta k a p a ló c töredékek, m in t más m agyar n ye lvjá rá so kb a . Ezeken b e iül a zonban lehetnek, és nyilván vo lta k is, p a ló c sa já to ssá g o k, a m ik a „zagyva, za­ varos, h e b e g ő -h a b o g ó ” g únynévi értelm ezésre a d h a tta k okot. 4. A p a ló cok h a d re n d d é szerveződése, a ká rcsa k a székelyeké, a h u n -a v a r korszakban m ent végbe. A fe n ti problém afelvetésem - am ely csak szű kre fo g o tt tö re d é ke a K árpát m edence p ra e in d o e u ró p a i, in d o e u ró p a i és h u n -a v a rk o ri népei te le p ü lé s fö ld ra j­ zával kapcsolatos elképzeléseim nek - úgy vélem — a lk a lm a s a p a ló c k u ta tá s új irányba terelésére. JEGYZETEK 1. Kniezsa István: A m agyar nyelv szláv jövevényszavai, I./1. k., Budapest, 1955 — 378-379. 1. 2. Horváth Péter: Com m entarii de initiis M inoribus ac M aioribus Jazygum et Cum ano­ rum, Pest, 1801. - Pápay Sámuel: A m agyar literatura esmérete, Pest, 1808, 80. 1. — Szeder Fábián: A palócok. Tudományos Gyűjtemény, 1819. VI. k. 26—27. 1. — M o­ csáry Antal: Nemes Nógrád várm e gyé nek... esmertetése, Pest, 1826., I .k. - Jerney János: Palóc krónika, — M agyar Történelmi Tár, I. évf. 1853., 67—68. 1. — Gyárfás István: A jász-kunok története, I. k., Kecskemét, 1873., 144. 1. 59 �3. Farkas Pál: Nógrád vármegye népe. - Magyarország Vármegyéi és Városai, Szerk. Borovszky Samu. - Nógrád vármegye, 1911., 147-148. 1. 4. Gyárfás István i. m. 27. és 37. 1. 5. Gyárfás István i.m 29—33. 1. — Györffy György: Az Á rpád-kori Magyarország történeti földrajza, 1. k.. Budapest, 1963., Abaújvár, Bars és Borsod megyék bevezetésében ismerteti ezeket a nemzetségi szállásokat. 6. Terescsenko, N. M .: Nenecko-Russzkij Szlova r, Moszkva, 1965. 439. 1. 7. Belitzky János: Beszámoló egy készülő ta n u lm á n yról. — Palócföld, 1965. I. k., 83-84. 1. 8. Szentmihályi Imre: A göcseji nép eredethagyom á nya. Budapest, 1958. — A monda e l­ terjedésének térképen rögzített vázlatát a 23. lapon közli. — Az A ttila tölg yfájá ra vo­ natkozó ottani m ondát már ismerteti — Hanusz István: Fűben, fában. Budapest. 1905. 124. 1. 9. Normann hajósok segítenek eldönteni, mikor volt a honfoglalás. — Hazai Tudósítások. (K iadja a M agyar Távirati Iroda). Budapest, 1967. nov. 15. (IV. évf. 22. sz.), 10. 1. Eris (Erdélyi István): M ikor volt a honfoglalás? - Kanadai M agyar Újság, 1968, ja n u ­ ár 5-i és 9-i sz. 10. Moravcsik G yula: A m agyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1934. 130. 1. 11. „Avarok, akiket m agyaroknak is neveznek." H onfoglalás 670-ben? — Hazai Tudósítások. 1967. ja n u á r 1. (IV. évf. 1. sz.), 8. 1. 12. Belitzky János: Válasz néhány kérdésre. — Palócföld, 1965. II. k. pl. o 73. lapon lévő Rhone völgyi térképen Mediery. — N ógrádi eredetű-e a Toldi-m onda? — Palócfóld. 1967. 94-95. 1. 13. Lipták Pál: m egállapításaira nézve 1. a 11. jegyzetben idézett tudósítást. 14. László Gyula: Hunor és M agyar nyomában. Budapest, 1967. — 84-90. I. 15. Csallány Dezső: Az avar törzsszervezet. - A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, VIII—IX., 1965—1966., 35—54. I. — Ez a tény különben már régóta ismert. Nagy Géza írja a M illeneum i Történet I. k. CCCLII. I. „Á rp á d nemcsak idegeneket, nemcsak rokon népeket, hanem m agyarokat is ta lá lt e hazában. A m agyar fa j régebbi itt, mint a honfoglalás. Lehetséges, hogy már az avarokkal is jöttek, de ha előbb nem is, a VIl. század utolsó negyedében a magyar bevándorlás is megkezdődött. M ondáink a széke­ lyekben keresik ennek az első rajnak az ivadékait s az ilyen dolgokban csodálatosan szívós szokott lenni a népek emlékezete.” — Pintér Sándornak is ez volt a véleménye. 16. Papp István: Finn nyelvkönyv. 2. kiadás. Budapest, é. n. 11. I. — Lavotha Ödön: Észt nyelvkönyv. Budapest. 1960., 7. I. 17. Takahashi: Romanized Japanese-english Dictionary. Ko be, 1962. - Kenkyusha: New pocket Japanese-English dictionary. Tokyo, 1964. 18. Vácz Elemér: Nógrád vára történetéhez. Domanovszky Emlékkönyv. Budapest, 1937. 590-592. I. 19. Balázsy Ferenc: Heves vármegye története, I. k. Eger. 1897. 9-10. I 20. „Ego Slauiz comes Neogradiensis laudo et confirm o.” — Fejér, C. D. Ll. 45. — Szent­ pétery: Regeszták. 41. sz. 21. Mocsáry Antal i. m. 305-306. I. — Páriz-Pápai Ferenc szótáraiban. 22. Platts, John: A d iction ari of Urdu, classicai H indi, and English. London, (1884). ki­ adásának fotografikus másodkiadása, 1959. II. k., 657. I. — Itt jegyzem meg, hogy a palócokat eleinte a besenyőktől szárm aztattam . Erre vonatkozó 1937. évi vitám at Kni­ ezsa Istvánnal lásd a Domanovszky Emlékkönyvben. Még legutóbb is bolgár-török ere­ detűeknek véltem őket, lásd Palócföld, 1965. I. 95. I. Hun-avarkori kutatásaim vezettek je len le gi álláspontom hoz. 60 �SZOMBATHY VI KTOR Csavargás palócságom körül M ik o r tu d a to s o d ik az e m b erben va la m e ly közösséghez való ta rto zá s érzése? M i az az első p illa n a t, a m ik o r nem csak puszta hallószervével érzékeli környe­ zete h a n g ja it és p illo g ó te kin te té ve l fig y e li a közösség kö rö tte rajzó c s o p o rtjá t hanem tu d a tá b a is szívja, érzékeivel mélyen issza be a zo ka t az a lk o tó e le m e k e t a m elyekből m ajd a környezethez va ló végleges ta rto zá s ö rö m e it s g y ö tre lm e it ko­ vácsolja össze m a gána k. Először pusztán az egyszerű érzést, később a m é lye b b tu d a to t — s ha é plelkű em ber, a kko r az ö n tu d a to t, a v á lla lá s t is végül. M ilye n fo rm a az út, am elynek k a n y a rja in a kiscsalád m e g h itt ö lén szunnyadó gyerm ek a végtelen síkság b a rn a p o rá b a n , vagy zegzugos hegyvidék zöld ös­ vényein á t végül egy nem zeti közösség b iztonságos épü leté h e z ér? M ely p e rc­ ben tu d a s o títja is m ár m agyar, ném et, vagy szláv m iv o ltá t s nem csak szajkózza még a törzsi nevet é rte lm i rá é bredés n é lkü l? M ik o r d iffe re n c iá ló d ik a nagy n em ­ zettesten be lü l a p ró b b , m e le g e b b közösség c s o p o rtm u n k á já b ó l fa k a d ó é lm é n ye k em berévé? M a g y a rá n : m ikor érezted szívedben is, m iko r v a llo tta d te lje s tu d a tta l azt hogy m agyar vagy? S hogy a m agyarságon b e lü l székely, csángó, kiskun, va g y p alóc? E lőbb lesz-e egy gyerm ek stá je rré , m a jd osztrákká, végül ném etté, v á g y fo rd ítva? Spanyol vagy-e e lő b b , vagy g ra n a d a i? M ire ez a kérdés fe lm e rü l be n n e d a zo n b a n - m ór el is d ö n tö tté k helyetted, a gyerm ek m e g fo g a lm a z o tt h a llo m á ssa l nő föl, a vo n a t úgy sza la d t keresztül a síneken, hogy nem is tu d o tt róla. Egy bizonyos a z o n b a n : nem zeti k ö z ö s é g ek együvé ta rto zá sá t, vaqy szétta­ g o lts á g á t h a m a rá b b érzékeli az a gyerm ek, a kin e k környezetében tö b b nyelvet beszéltek, m in t az, a ki csak egyet h a llo tt. A g öm ö ri fa lu , am elyben életem első tétova lé p é s e it m e g te n n i szerencsém a d a to tt, nem zetiségi te k in te tb e n m egoszlott ugyan, a h a tá rv o n a la k a zo n b a n nem v o lta k élesek, nem vo lta k b á n tó k. Ezt m aga M ó ricz Z sigm ond is sokszor m o n d o ­ g a tta , valahányszor ifjú c s a lá d já v a l o tt n y a ra lg a to tt. M é g is fe le tte s a jn á lta , hogy nem m inden paraszti ö re g g e l tu d o tt a m aga nyelvén jóízűn beszélni. — Én szlovák vagyok, te m agyar - m o n d ta e z id ő tá jt a Rima p a rtjá n , e b ih a l­ fogdosás é va d ján bará to m , B ita la János, m iközben n a d rá q ia hátsó vágásán k i-k ib u k k a n ó ingecsücské t sűrűn d u g d o s ta vissza az e n g e d e tle n sliccbe - am i nekem ch le b a, az neked kenyér. Ezzel a m e g á lla p ítá s s a l meg is e lé g e d tü n k s úgy tű n t, a fa lu is. M ás b a junk nekünk se tá m a d t. A slicc végülis jó l zárt, az e b ih a la k g o n d te rh e lte n fo rro n g ­ ta k az u borkás üvegben és o tth o n édesanyám azt m o n d ta : — M in d e n egym ást! em b e r egyform a, egyfo rm á n születik, csak m egértenék végre Ú gy véltem akkor, hogy ez a kívánt m egértés a nyelvi m egértés le h e t csupán. Ilyen vonatkozásban B ita la Jánossal pom pásan meg is é rte ttü k egym ást, és m eg­ 61 �é rtjü k ma is, valahányszor hazautazom s m e g lá to g a to m ő t a vén Szinyec a la tt. Nem szűnt a b a rá tsá g s a m egértés m élysége sem, id ő és tá vo lsá g nem k o p ­ ta tta el. A kenyérm agyaráza to t c s a lá d i utazás követte; R im aszom batba vo natoztunk n agyapa -kö szö n tő re s a vidám öröm ben a fü le k i un o ka te stvé rre l is vo lt ta lá lk o ­ zásunk. De h iá b a az e g y-n a g y a p a és két-testvér-anya, m ás-m ásféle akcentus é rző d ö tt kettőnk b e széd jé n . Ö csém az én fe lfö ld i szóejtésem et fu rc s á llo tta , a m a­ gam fü le meg az ő n ó g rá d i a ó -ira ném h a jlo tt. - M a g ya r vagy te? - kérdeztem öcsém et nyustyai m óddal. - Nem m agyar — közölte önérzetesen - , h á ’ p a ló c ! »H anem «-et a k a rt m o n d a n i bizonyára, de az ő szó já rá sá b a n »há« -vá rö v id ü lt Ekkor h a llo tta m először, hogy p a ló c nem zet is van a v ilá g o n és az más, m int a m agyar, noha ez a különös nem zet m égis m a gyarul beszél. Furcsa szemmel te kintettem barnaszem ű, b a rá tsá g o s öcsémre, a nem zetek száma á lta la eggyel szaporod ott, de rö gtön a zn a p este ú ja b b eggyel, a svábbal is. A sváb nem zetet nagyapám ism ertette a nagyszám ú s jó kedvű család ü n n e p i v a cso rá já n , egy so d ró e rejű , fö lö tte é rth e te tle n b u d a i szó n o kla tta l. Pesten ta n u lta , g y e re kko ráb a n . De a svábok beszédét le g a lá b b nem le h e te tt é rte n i, viszont a p a ló c o k é t — akik p e d ig nem m agyarok, ha p a ló c o k - igen. - N yu g o dj meg — vig a szta lt édesanyám — benned is eleven a p a ló c b e ­ ütés. K im együnk N em e sra d n ó tra a Pósákhoz, h a lla n i fo g o d . Pósa Lajos lelke n y u g ta to tt meg p a ló c n y u g ta la n s á g o m b a n végül. V erseit kívülről fú jta m az isko lá b a n , szakállas a rca b iz ta tó a n m osolygott felém , v a la h á n y ­ szor nagyapám fényképes fió k já b a n kotorásztam . A ra d n ó tia k a t is ism ertem : ö n ­ tu d a to s ta rtá sú , jó g a z d a , kom olyszavú em berek, d e tré fá s a k is ha kell, tu d ta k csú fo ló d n i is, m in t m inden fa lu a Balog, Vály, Túróc, S ajó völgyében. P ergő­ nyelvű asszonyaik vo lta k a Bodonok, Pósák, V a ra á k és N a g yo k «hadá»-nak. Jól esett h a llg a tn i őket. valahányszor beszekereztek Batviba he tivá sá rra s kira k o d ta k a p ia co n, vagy fekete ü n n e p lő ka la p o t, csipkés fe jk e n d ő t v á s á ro lta k a s á to r­ ban. N em ességére igen rá ta rti nem zet a ra d n ó tia k va la m e n n yi h a d a ; egyszerre kapta az a rm á lis t az eg ész fa lu a tö rö k h á b o rú k id e ié n , v itézi vo ltá é rt. H úsvét hetében, té li fagyok m ú ltá n szitán szellőztették, nap o n szá ríto ttá k a h a d a k k u ­ ty a b ő re it a h a d n a g yo k u d varán, h o g y meg ne d o h o so d jé k. - Nem a h adnagy, de a k u ty a b ő r! - m agyarázta V a rg a Samu bácsi, k a já n u l p illa n tv a Bodon sógor u d va rá ra, m ert örökké v itá z o tt vele. M a js e lgyönvörköd ik a szívem, ha vég ia m e gyek a ra d n ó ti utcán és szem be­ ta lá lko zh a to m valam ely Pósa, vagy Bodon u tó d d a l. Pósa Lajos kávéházi a s z ta lá ­ hoz. i M e tro p o l-b e li híres P ósa-asztalhoz a c sa lá d ta g ia i szorg a lm a sa n e llá to ­ g a tta k Pesten, hogy jele s fé rfia k tá rs a lk o d á s á b ó ! okulva, teregethessék békés v i­ déken is az iro d a lm i ple tyká ka t. De Pósa bácsi szakállas a rc u la tá v a l m ár csak szobor képében ta lá lk o z h a to m a ra d n ó ti iskola e lő tt; jó h a rm in c éve a v a ttu k a Bodon Lajos ig a z g a tó lelkesedése á rá n Pesten ö n te te tt képm ást. Ú g y hozta át, széles köpenye a lá rejtve a m e llszobrot h o g y el ne vá m o ljá k . Vélem , Pósa Lajos vo lt m ifelénk az első és u tolsó palóc, a k it b ronzba ö n tö tte k. A zóta m ár a ra d n ó ti a ty a fia k is m egb é ké lte k a fa lu já t e lh a g yo tt, szoborba ö n tö tt író -ro ko n n a l s idővel büszkék le tté k rá. Pedig é le té b e n ő t is meg -m e q ­ c sipkedte a nem zetség; erősen fig y e lte m inden lépését, valahányszor h a za ­ lá to g a to tt. 62 �— M ilyen em ber az a Pósa? - d o b ta fel egyszer nagynéném az u g ra tó kér­ dést a rim aszom bati p ia co n V a rg a szomszédnak. — Pocseek ember a, keerem, minden szivarho külön szipkaót szíj! A pocsékot a pocsékolás é rte lm é b en ha szn á lta a rokon, m ert nem fé rt ke­ m ény ká lvin ista ko p o n y á já b a , hogy va la k i, valahányszor szivarra g yú jt, szipókát is ú ja t tűzzön szivarja hegyébe. Sose v a llo ttá k m a g u k a t a ra d n ó tia k p a ló co kn a k, ősi h a d a k b a n é lte k ők, c sa lá d i hadhoz ta rto zta k. M in d ig a másik fa lu v o lt m ife lé n k p a ló c ; a k á rh á n y fa lu b a v e tő d ö tt is el a z e m b e r ezzel a kérdéssel, rö g tö n to v á b b kü ld té k, ők m aguk nem v á lla ltá k . Az o lv a s o tta b b ja M ikszá th o t o k o lta , az ta lá lta ki rá ju k a csúfot. K inek k e rü lt volna kezébe a de ré k Szeder F ábián? A rim asim onyi G e d e Péter ezt v á g ta oda a fe le d i fő je g yző n e k: — B arkók vagyunk mi, nem pe d ig palócok. — M ilye n b a rkó k p e d ig? — Magyar barkók, igen. T a n u lsá g n a k érdekes v o lt: barkó ö n tu d a t m égiscsak é lt G ö m ö rb e n , p e dig csak á g a za ta ők a p a ló csá g n a k. A b a rk ó t v á lla ltá k , a p a ló c o t nem - ezt g ú n y ­ névnek ta rto ttá k . Egyszer csaknem életveszedelm ünk tá m a d t b e lő le G e d ő v á r a la tt, V á rg e d é n . G yalogszerrel in d u ltu n k neki a g e d e i vá rhegynek — a kko r még m u ta tko zo tt b e lő le valam i a p ró m ara dvány, azóta a zo n b a n te lje se n le h o rd tá k a jó agyag és hom ok végett. N agy ka n ya rra l é rtü n k a fa lu a lá K erekgede fe lő l. Rezgett a jú liu s i levegő, sárgán tik k a d ta k a bo kro k a gyéren csörgedező G o rtva p a ta k p a rtjá n . A z a két ló is csak pihegve p o ro szká lt a g e d e i úton, a m ely egy üres szekeret vonszolt m aga utá n . G a z d á ju k b a n fe ltá m a d t a jó té t lélek, m ert fe l­ tekintvén poros c ip ő n k e t és szenvedő kép ünket, in te tt az o s to rra l: — Ü lje n e k fe l! V ígan ló g á ztu k lá b u n k a szekéroldal rácsai között A gazda h a n g u la ta is m egem elkedett, m ert e lő k e rü lt a h á tizsá kb ó l az u tolsó sörösüveg és ő egyetlen szívásra húzta fö l a langyos ita lt. Ez rö gtön meg is o la jo z ta n yelvét; e n n é lfo g va a m e g h itt beszélgetés ütem ével, m ó d já va l, v ilá g p o litik a i és a szá lyta n i ta rta lm á v a l nem is le tt volna semmi b a j, végül m ár az a jn á c s k ő i postásné őszi esküvőjénél ta rto ttu n k , a m iko r bará to m v á ra tla n u l em így szólta el m agát, n oha te lje s jó a k a ra t­ ta l és m inden célzatosság n é lk ü l: — Kedves p a ló co k la k já k ezt a V á rg e d é t! H á zig a zd á n k fe le rő s íte tte a p o rb a n fu lla d o z ó h a n g já t: — M i? — sisterqe tt berzenkedve. B arátom g y a n ú tla n u l b ő v íte tt; ta n á re m b e r vo lt és nyelvész: — Szép p a ló c szavajárásuk van. m ondom , élvezet h a llg a tn i. G a zd á n k egyet rá n to tt a gye p lőn , a lovak m e g á llta k és a n a gy hőségben h irte le n csaknem összerogyta k. Az üres sörösüveg nagy ívben rö p ü lt az orszá g ú t á rká b a . Az ostor m e g lib b e n t: — A zonnal le a k o c s iró l! Le, a m íg meg nem m é rg e d e k! — De m iért? - n y ito tta kerekre á rta tla n ta n á ri te k in te té t a b a rá to m - mit m o n d tu n k rosszat? — M it? Iszen c s ú fo ln a k ! Ne c s ú fo ló d ja n a k , h a llja, m ert rö gtön szétterítem m a g u k a t a p o rb a ! Be ne tegyék a lá b u k a t V á rg e d é b e ! 63 �Tűző na p verte a fá tla n o rs z á g u ta t ád á z osto rá va l. G yorsan ká szá ló dtu n k le az ú t árka m ellé és va ka rtu k hőség o lvasztotta ko p o n yá n ka t. A gazda még s u h in to tt fe lé n k és a lovak szokatlan hévvel feszültek neki a k ö té lis trá n g n a k ; ők is osztoztak uruk düh é b e n . M ég a vá rg e d e i fü rd ő kis savanyúvizes k ú tjá h o z is csak lo p p a l m ertünk b e ó va ko d n i, ránk ne h a jtsa g a zd á n k a szom szédságot büszke önérzetében. A zóta se lá ttu k G e d ő várát, közben tö vig le is b o n to ttá k a do m b o t. Lehet p e d ig, ma m ár nem h a ra g u d n á n a k érte, ha p a ló c u l ille tn é n k őket. Az id ő és a távolsá g g ya ko rta fe ke té t feh é rít. E m lékünkben az id ő a m in d e n t m egszépítő m últ perm e te g é t h u lla tta G ö m ö rre , hogy közben a még tá v o la b b i p a ló c tá j lá tá sá b a n gyönyörködhessünk. Nem m in d e n ki tu d ja , hogy a pa ló cság le g n y u g a tib b csücske — palóc félszigetnek m o n d já k az e tn o g rá fu s o k - fe n t szö­ g e llik ki, N yitra és A ra n yo sm a rót között. N yolc fa lu ez, G im es, G erencsér, C sitár a vezérük; ám az o tta n i lakosok tu d va és híven v a lljá k m a g u k a t p a ló cn a k. V a l­ lo ttá k is m in d e n h a , ők nem vették csúfnévnek. Lassankint vetkőztek ki ők is szép viseletűkből a két v ilá g h á b o rú között, a d rá g a ruha nem b írta a versenyt a k onfekcióval. A nnyira a zo n b a n mégsem d u g tá k el a lá d a fiá b a a k iv a rrt in g v á lla ­ kat, hím zett pruszlikoka t, hogy szívesen e lő ne vették volna, valahányszor g e re n ­ cséri napot, vagy csitá ri la k o d a lm a s t rendeztünk. Ám, ha végigm egy az em ber a c s itá ri utcán, vagy a ge re n csé ri p a ta k p a rtjá n , é p p o ly rangos h á za kb a n ta lá lja a régi kedves ism erősöket, m in t a m ilye n e ke t H o lló k ő n , vagy Kazáron is lá th a t, hiszen egyre-m ásra új v ilá g , v á lto z o tt korszak új, te kin té lye se b b építkezésével ta lá lko zik. Az ip a ri h a la d á s, a szövetkezeti föld m íve lé s é p p ú g y ra jta h a g yja p ecsétjét a n ó g rá d i fa lu n , m in t a messzi n y itra in . Ebben sincs különbség. A közelébb való «nép ekkel» aztán m ár M á tra sze lé n, meg Kazáron a d a to tt ta lálkozásom A kkor, a m ik o r még Bori nen n e Boriska h ugom vo lt és István b á ­ ty á n ka t is Pistyinek hívták. A z id ő tá jt még nem vetkőzött ki vise le té bő l se Szele se Kazár, se D e jtá r, se a tö b b i. Kedves u n o ka b á tyá m , szintén fü le k i származék o k ta tta a szeleieket évtizedeken keresztül olvasásra, fö ld ra jz ra , betűvetésre p e ­ d a g ó g u s g e n e rá c ió k szeretetével fe le jth e te tle n ü l. A n ó g rá d i p a ló c c a l m in d e n n a p i szép közelségben vé g ü lis o tt le tt először ta ­ lá lko zá so m ; kölcsönös, hosszú, ma sem szűnő b a rá ts á g u n k a t a g ö m ö ri rokon m egbecsülésével a M á tra a ljá n kezdem ényeztük. A m ai Bori nenének a k k o r még é lt a m aga Bori n e n é je és a kis M a ris b ó l M a ri ángyom m á v á lt tsz-ta g n a k az ő M a ri n enője. A régi n e n é ke t fo g tam be a n n a k id e jé n m eséíésre hosszú estéken ó t — noha nem m eséknek m ondták, hanem igaz tö rté n e te k n e k —, hogy v a la ­ m ennyire lélekbe, szokásokba, m ú ltju k b a p illa n ts a k a m agam ifjú te kin te té ve l. F iatal, ü n n e p i ruhás lányok énekszava ki sérte a tö rté n e te k sorát, utcahosszat sé tá lta k fö l s a ló , va sá rn a p d é lu tá n , vag y h é tkö zn a p a lk o n y a t h a jla tá v a l össze­ fo g ózva. Lebeg e tt b e fo n t h a ju k b a a p á n tlik a , suhog o tt ráncos szoknváju k s ta lá n ném elyek o tth o n titk o n p ró b á lg a ttá k is néha a gyöngyös, kalászos fé k e tő ket már. N y ú jto tt, éles h a n g o n d a llo ttá k : 64 �Szaórad a Szaóraggy Szaóraggy, Ahovajülsz, szalma ja teteőn, el kedves szereteőm! szikkaggy lohaggy, dagaggy, oda ragaggy! Szép szerelm i á to k -n ó ta volt, azóta sem fe le jte tte m el. Érdekes, hogy soha egy n é p d a l-g yű jté sb e n nyom át nem lá tta m , p e d ig hiteles. A legények e z a la tt a ko c s m a a jtó t tá m o g a ttá k , az e m berek vé n e b b je b e lje b b ü ld ö g é lt. Tom pán d o b b a n t a k u g lig o ly ó egy rosszul d ö n g ö lt p ályán, jó ütést is, rosszat is egyform án k u rja n tá s ki sért. A lányok o lyko r b e -b e le se ke d te k a kocsm a­ a jtó n , de a fekete asszonyok csak v a cso ra id ő b e n je le n te k meg az a jtó b a n és csa ltá k volna ki b e n trő l, rem ényedve, az em bert. A jószág a zo n b a n o tth o n m eg­ ka p ta m ár a m agáét, az e m b e r m ara d t. A szokások m egszabott törvényei erősen u ra lk o d ta k a kko r még Szelében, N ovákon, Terenyén, Kazáron és a messzibb szom szédságban is a bánya meg hol itt, hol o tt h a ra p o tt bele a fa lu h a tá rá b a , c s a lá d o k re n d jé b e . M á tra sze le körül jo b b a d á n még a fő id meg az e rdő je le n te tte az é le te t. Ennek a most bevégződött p a ló c fé lm ú ltn a k m egörökítésére k e lle n e krónikás, míg el nem tű n ik vég ké p p az idő, a gyár, a bánya, a tra k to ro k pezsgő so d ­ rásában. Bora nenére ke lle n e p é ld á u l jegyző, a d rá g a szomszédasszonyra, a k it hosszú estéken keresztül v a lla tta m m ú ltró l és je le n rő l - m e g jó so lta egy szent könyv­ ből még a jö v ő t is tito k b a n — m ert csak esti h a ra n g szó u tán vo lt h a jla n d ó e lsu tto g n i történettyeit az iskola küszöbére te le p e d ve . A m íg aztán egyszer eszébe nem ju to tt, hogy az iskola azon a nyáron e g y ú tta l te m p lo m is, m ert a régi te m p lo m o t le b o n to ttá k már, az új p e d ig még csak az a la p n á l ta rt. Éppen ö r­ d ögök, boszorkányok, jó és rossz szellem ek h is tó riá it s o ro lg a tta , a m iko r h ir­ te le n ije d te n tá p á szko d o tt fö l ü lté b ő l: - M ost látom csak, hogy én itt nem beszélhetek, óh, én, k á rh o za to s! A hol a kis Jézus hever já s zo lb a n , o tt nem je le n h e tn e k meg pokol ö rd ö g e i! H árom szor ve te tt keresztet b o c s á n a to t kérőn, de a mesélés heve to v á b b is g yö tö rte — híres m esélő vo lt - s különösen, m ert lá tta , hogy szájtátva jegyzem m inden szavát: — A d ió fa a lá m enjünk, kedves, o d a még a c s illa g o k sem leshetnek be. A ki o tt lá to tt b e n n ü n k e t összebújva su tto g n i a vén d ió fa h o ld s ü tö tte ló c á já n , b á tra n vélhette, szerelm espár búg édes szavakat egym ás fü lé b e a nyári é jsza ká ­ b an. Pedig csak a nene ta rto tt szóval a Verebélyi M á riá c s k á ró l s húsz eszte n d ő ­ vel h a m a rá b b lá tta a hasznosi cso d a fo rrá s jó té t a n g y a lá t, m in t m aga a já m ­ b o r hasznosi látóasszony. M á ri nenő ezenközben szintén e lő a d á s ra áhítozo tt, ben n e is szorításig p u k ­ k a d t m ár a szó. Szerettem e lnézni kedves a rcá t, a m in t ka p á va l a v á llá n a ku­ korica fö ld re b a lla g o tt, vagy mezitlá b ta p o s o tt még a te m p lo m b a is a tö b b i u tc a ­ beli vénasszonyokkal. Pedig h ó fe h é r in g v á ll ra g y o g o tt ra jta és száz rá n c ra vo lt vasalva tiszta fe ke te szoknyája. De já m b o r öregasszonyok, özvegyek törvényes lá bvise le te a m ezítelen ta lp vo lt a k k o rtá jt. A hogy m e g á llt az ig a z g a tó é k a jta já b a n s le te tte a te je s k a n n á t a küszöbre, lá b u jja szünetlen le -fö l b ille g ő g ö rb itg e té s é rő l látszott, hogy tü re lm e tle n már, istenes és boszorkányos n yila tk o z a tra á h íta n a ő is. 5 65 �H árom ú ja b b estén te h á t ő is e lm o n d ta a m agáét. De ebben a tö rté n e tb e n m ár a konnersreuthi Teréz frissen o lva so tt c s o d á já t is összevegyítette a szent­ kúti látom ással — »régi szent könyvekbe vót« — m ondta borzongva és te lje s h itte l, pe d ig é p p e n h o g y a Friss Ú jság a k k o r közölte a csodás b a jo r h istó riá t, ra jzo t is m e llé ke lt hozzá. M á ri nenő eszm életében a zo n b a n a b a jo r cs o d a lá tó lány sorsa m ár szent h itté lé n ye gü lt. nem feledkezvén meg a kazári je le n é s rő l és a sám soni b ű b á jo so kró l sem. M in d összeolvadt b e n n e a fa n tá z ia hevével. Legszebb m eséje ú js á g b a is került, nem bírtam m e g á lln i, hogy közkinccsé ne tegyem . Vesztemre, azt ta lá lta m írni a bevezetőben, hogy M a ri n enő á b rá n ­ dosa n g ö rb ítg e tte ö re g lá b u jjá t a küszöbön. Semmi b a j nem tö rté n ik , ha közben a b á n ya in té ző kezébe nem ju t az újság s híre nem tá m a d Szelén, hogy a nenő ö re g u jja s ttu l k e rü lt be a pesti ú js á g b a O lya n ú js á g b a m éghozzá, a m elyben gyilkosok, sikkasztó k, to lv a jo k és e g yéb ha ra m iá k is m e g ira tta k, te h á t fő le g az em beriség szégyene olvasható, egyéb is te n ­ telenségekkel együtt. A fa lu né pe nevette — m in d ig jó egy kis pezsdítő pletyka a házban — a nenő ped ig fö ld a lá szeretett vo ln a b ú jn i m egszégyenülésében. Nem h itte se n ­ kinek, hogy olyan ta n u ls á g o s o lvasm ány író d o tt fe lő le , »akiből o k u lh a tn a k a népek«, m ert olvasm ánynak e gyedül az im akönyvet szerette, tu d ta is kívülről m inden b e tű jé t, olvasni se kellett. Azt üzente, ne is k e rü lje k szeme elé tö b b e t. Két év m úlva k a p ta tta m m e g in t g ya lo g , végig a b ányasínek terenyéből Szelébe. Reméltem, rég e lfe le jte tte nen ő a szégyent. m entén Kis­ Bora nene hűségesen e lő k o c o g o tt a frissen fe jt te jje l, de M á ri nen ő még az u tcá t is e lke rü lte . C sak m ásnap este, fe jé s u tán nyom kodta fin o m a n ö t u jjá t az ab la kho z. De nem engem h ívott a k k o r sem. hanem a testvért. N eki szólt o d a : — M egnézheti b á rki, van ám nekem csizm ám ! Az a b la k sugárzó lá m p a fé n yé b e n p e rd ü lt lassan h á rm a t, m in th a vén m e­ nyecske in g e re ln e tá n c ra . K ig la n c o lt, ráncos to rkú csizm ája m in th a a n g y a lo k ezüst sa ru ja le tt volna, vagy egy O lym p o sró l leszökött le n g e istennőé. V arázs­ la tn a k tű n t. H ogy bírta belekényszeríteni nyári m u n ká b a n s zé tte rp e d t ta lp á t a tízéves vékony csizm ába, ki tu d n á . De a m unkás lá b vé g ü lis b e le s z o rító d o tt az ü n n e p i csizm ába. A nen ő a rca kom oly m a ra d t, szája szóra a lig nyílott. E lm enőben mindössze e n n yit m o n d o tt: - M e rt nem ö re g lá b u jj ez a csizma, hogy ábrán d o zzo n . . . . Hosszú évek m ú lta k el m egint, a m ik o r ú jra Szelére vetődtem . M á ri nenő a rca m egráncosodott, h a ja még szürkébbé fa k u lt, gö b ö s u jja k k a l sim ítg a tta fekete ke n d ő je a lá . D olqos, d rá g a keze reszketegen szelte a m a g a sü tö tte kenyeret, b é ­ kénk jóízű zá lo g át. S míg a k a lá c s n á l is kedvesebb szelei kenyér p uha b e lé t m ajszoltam , v a ja t kenegetve rá, a n e n ő h a n g ta la n u l tű n t el s m iko r ú jra b e ­ lé p e tt, lá b á n m e g n yik o rd u lt a feketén c s illo g ó régi csizma ta lp a . O kos em b e r nem h á n y to rg a tja sok fe lesleges szóval a m ú lta t, fe jé re régi szellem ek h a ra g já t nem idézi. A m i e lm ú lt - e lm ú lt: s a m ú lt mindössze egy csi­ ko rg ó csizma képében je le n t meg, le lkiism e re te m e t b o rz o lg a tó a n . Ü ltü n k a ne­ nővel ba rá tsá g o sa n , még s z a lo n n á t is szelt le, b á r kissé avas volt, e m le g e ttü k a 66 �régi em bereket, a sógorát, aki utcahosszat é n e k e lt és a sógorasszonyát, aki p e n ­ delyben is h a jla n d ó vo lt fé rje u ra d a llá sá ra p illikézőt tá n c o ln i. A kényes e m lé k­ ről, az á b rá n d o s ö re g lá b u jjró l a zo n b a n mi em lítés sem té te te tt. Ám , a m iko r búcsúzásra k e rü lt a sor, nene m e g in t té rü lt-fo rd u lt, észrevétlen n yito tta -csu kta az a u tó a jta já t s csak a kko r vettem észre, hogy egy fe h é r valam i hever a hátsó ülésen, a m iko r m ár a ta rjá n i víztá ro ló n á l kerestem az utat. N agy d a ra b m agaszőtte fe h é r házivászon volt. O ly a n erős és szép, a k á r a b a rá tsá g . Úgy le b e g e tt a n y ito tt a b la k o n á t beosonó m á tra i szellőben, m in t a béke fe h é r zászlaja. E lm últ M á ri nene, nincs m ár Borcsa nenő, Kazáron is m indössze két g yö n ­ gyös-féketős menyecskét lá tta m ta v a ly a fu tb a ll-p á ly a nyüzsgésében s nem két­ tu c a tn y it, m in t h a jd a n á n . In k á b b a Palóc M úzeum ba irá n y u l m ost m ár az em ber ilyetén féketők érdeké b e n . A zóta ped ig csaknem m inden fa lu já t ismerem N ó g rá d n a k , Keszegtől B á rn á ig, M a rc a ltó l D e jtá rig ; látom válto zá sá t, fig ye le m az új fe lé va ló okos m enetelését. De, m ert m indezt lá tja és h a llja az utasem ber, h a d d e m e lje fö l a m aga h alk szavát is: írásban, képben, szóban, tá rg y i g yű jté sb e n gyorsan fo g ju k még meg egy utolsó p illa n a tra az id ő gyors kerekét, az id ő é t, am e lye t a k á r fé lm ú ltn a k is m o n d h a tn á n k m ost m ár és ki-ki a m aga tehetsége, é rd e klő d é si köre, tu d á s a , szak­ m ája és szom júsága szerint ró jo n ró lu k betű t, írja meg változásos m in d e n n a p ­ ju k a t to lla l, fény erejével, p ö rg ő h a n g s z a la g g a l, am íg nem késő. Ú j vilá g szava h a llik Szelén is, K azáron, D e jtá ro n , Sza n d á n . Rögzítsük meg a változás ro h a n ó éveit em lékül, m in d e n vo natkozásban s m inden jó m ódszer szerint, m ert m ár tü ned e zn e k el az új Bori nenék is, m úzeum ba kerül a szövőgép, am ely a fe h é r vásznat szőtte. H ogy ezzel a fe h é r vászonnal inte g e ssü n k búcsút egy egyre g yo rsa b b a n tű n ő v ilá g n a k s in tsü n k vele is te n h o z o tta t az új p a ló c v ilá g n a k . M e rt az to v á b b él. 67 �CSUKLY LÁSZLÓ A palóc néplélek és élet ábrázolása az irodalomban Ti, kiké rt te re m n e k a búzakeresztek, S rózsává p iríto tt fe h é r c ip ó t esztek, Ti a g a zd a g a lfö ld édes g ye rm e ke i! A fe lfö ld re is jó néha te k in te n i. Ily szikla vá ra kb a n m a ra d t fenn a csíra, M ely m ost az a lfö ld ö n b u já n h a jt a n n yira . (A ra n y : Az a lfö ld népéhez) A „ g ö rb e ország” , m elynek m ú ltjá ró l merészen szökkenő g ó t boltívek, vén várrom ok, barokk te m p lo m o k és neoklasszikus kú riá k beszélnek, az Ip o lytó l a S átorhegység g e rin c é ig te rje d ő te rü le te t fo g la lja m a g á b a n . M in t tá j k ö rü lb e lü l egységes. A lsó lépcsőt a lk o t a K á rp á to k fe lé és v u lk á n ik u s hegyei a la tt e g y fo r­ mán enyhe vo n a la kka l h a jla n a k a dom bok. A p a ló c o k fö ld je — a h o g y Szabó Z o ltá n m e g á lla p ítja — nem hegyvidék, m ert nem a völgyek süllye d n e k a hegyek közé, és nem a lfö ld , m ert seholsem sík és m in d e n h o n n a n lá tn i a hegyeket. Az Ipoly fe lő l a Börzsönyt lá tn i, N ó g rá d északkeleti fe lé b e n a K arancsot, d é li ré ­ szén a C serhátot, a Zagyva fe lő l a M á trá t. Ez a tá j közvetítő, a ffé le híd két pólus között, kie g ye nlítő és kibékítő. H a d é lrő l közelíted meg, á tm e n e t a K árpátok összefüggő g e rin c e i felé, ha é sza kró l: e lőőrse az A lfö ld la p o sság á n a k. Ha d é lrő l jössz: d o m b ja i is hegyeknek látszanak, ha északról: biztosan tu d o d , hogy hegyei is n a g y ra n ő tt, h iv a lk o d ó dom bok. A Felvidék e lő re k ü ld te ide p io n írn a k a Bör­ zsönyt, a M á trá t, és a Bükköt, az A lfö ld igyekezett fe ln y o m u ln i a fo lyó k m entén. M ost m in d k e tte jü k b ő l van va la m i ebb e n a tá jb a n , mely egyikükhöz sem tartozik. Ez a tá j ilyen, cso d á ln i nem lehet, szeretni n a g y o n : értő, szelíd és nyugodt szeretettel. A hogy a nagy p alóc, M ikszáth te tte , a m ik o r így v a ll: „ Sok fö ld e t b e já rta m , de m égis csak N ó g rá d megye tetszik le g jo b b a n : hegyeivel, völgyeivel, egyenesre n ő tt fá iv a l, itt úgy látom a f üvek zöldebbek, a virá g o k illa ta édesebb, m in t b á rh o l m ásutt a v ilá g o n . M ég a fe lh ő is, m in th a rózsaszínbe öltözne, m ikor é tsuhan fe le ttü n k . . . Ez az én igazi hazám .” A hegyek közé szorulva, e rd ő k övezte k a tla n o k b a n sűrűn la k o tt te rü le t. A p a ló c fa lva k legtöbb szö r a vizek fo ly á s á t követik. A p a ta k v é g ig fu t a fő ­ u tcán, két házsorát m integy gyö n g yso rké n t fűzi m a g á ra . A községek között sok az egyutcás te le p ü lé s, fésűs, csűrös beépítéssel, az ősi „ h a d a s” te le p ü lé s n yo ­ m a it őrző csoportos te lke kke l. Az egy h a d b a ta rto z ó ro ko n csa lá d o k „e g y haj a la tt” egy p o rtá ra építkeztek s a h o g y s z a p o ro d o tt a nemzetség, úgy é p ü lte k egym ás m ellé, so rjá b a a házak a keskeny, hosszú szalagszerű te lke n . A p a ló c fa lva k u tcá i g irb e -g u rb á k , a lk a lm a z k o d n a k a terepviszonyokhoz, fö lk a p a s z k o d ­ nak a d o m b o ld a la k ra , le fu tn a k a p a ta k fo ly á s á ig . A házak na g y zsú fo ltsá g b a n és rend e tle n sé g b e n to lo n g a n a k egym ás h e g yé n -h á tá n , a te lk e k végében sok helyen o tt á ll még az ö reg k ő p a jta , üstökös zsupfedelével. 68 �A p a ló c lakóházép íté s ré g ib b fo rm á it a C se rh á t hegyei mélyén m egbúvó, festői H o lló kő őrzi a legszebben. Az e lő re u g ró , széles ereszpárkányos, lé p cső ­ zetes zsupolású, fa p illé re s to rn á c ú , ősi m otívum okkal d íszített o ro m fa lú házak n épi m űem léki je lle g e t a d n a k az egész fa lu n a k . H ogy le g a lá b b egyetlen cser­ h á ti községben m e g m a ra d ja n a k a sa já to s n é p ra jz i hagyom ányok, H o lló k ő t va­ lóságos p a ló c rezervátum ként őrzik meg. Az egész fa lu védelem a la tt á ll, a m egyei ta n á cs tö b b régi p a ló c h á z a t m egvásárolt, hogy képzőm űszeti a lk o tó ­ házat, m úzeum ot és tú ris ta h á z a t rendezzenek be bennük. „ Ó h, kedves v irá g a i a p a ló c fö ld n e k ! A tü n d é rk e rt se szebb t a l á n . . . ” k iá lto tt fel gyönyörködve M ikszáth s nem csak a term észeti v irá g o k ra , hanem a p a ló c községekben h a rm o n iku sa n k ife jlő d ö tt színom pás né p visele tb e ö ltö zö tt lányokra is g o n d o lh a to tt. H o lló k ő n , Rimócon, S ipeken, V arsá n yb a n . Kazáron, B ujákon stb. még ma is le h e t lá tn i ütem esen rin g ó , sokszínű, tu lip á n fo rm a kásm írszoknyában lé p e g e tn i v a s á rn a p o n k é n t lá n y o k a t és m enyecskéket a fő u tc á n , m intha a mezők v a d virá g a i keltek volna szárnyra és lib b e n te k vo ln a be a fa ­ lu b a . A ran ysá rg a b ro k á t selyem, rózsaszín, kék, meg é g ő p iro s atlaszselyem , a fe h é rtő l a sö té tb a rn á ig te rje d ő á rn y a la to k b a n m e g je le n ő gyolcs az a n ya g a ezeknek a ru h a -virá g o k n a k , ezeknek a csípőre kötött, h a ra n g a la k ú szaknyáknak. A rá n cb aszedett bő in g v á ll fö lé u jja tla n p ruszlik kerül s a szoknyát színes hímzésű kötényke ta k a rja . A gyöngyökkel díszített, a ra n y és ezüst csipkével sze­ g e tt, c s illo g ó fő k ö tő k keleties je lle g e t a d n a k az am ú g yis m ongolos a rcú p a ló c m enyecskéknek. K ülönösen D e jtá r, Ő rh a lo m és Ludány vo lt híres a p a ló c nők gyöngyös, p á n tlik á s fő k ö tő irő l. Petőfi írja 1845 tavaszán Losoncról B a la ssa g ya r­ m atra u ta z tá b a n : „Ú tb a e s e tt Ludány helység, a h o l a legszebb p a ra sztfő kö tő ke t lá tta m életem ben H a m egházasodom , o n n a n hozatok fe jk ö tő k e t a feleségem szám ára.” A le g tö b b p a ló c fa lu b a n a zo n b a n m ár nyo m okban sem ta lá lu n k n é p visele ­ tet. Először a fé rfi-v is e le t veszett ki - a hím zett ing a fém pitykés pruszlik, zsinó­ ros. sujtásos m ellény, a ro z m a rin g -b o k ré tá s le g é n y k a la p —, de a n ő i ö ltö z ­ ködés is egyre gyo rsa b b a n fo rd u l á t városiasra. A fe jlő d ésse l já ró á ta la k u lá s nyom án lassanként itt is e ltű n n e k az ősi n é p ra jzi sajátosságok. V ilá g m é re tű fo ly a m a t ez, a parasztság é le tfo rm a v á lto z á s á n a k v e le já ró ja . L egtovább ta lá n a piros-kék növényi o rn a m e n tik á jú p a ló c szőttesek élnek, meg a szegletes idom ú v irá g o kka l m intá zo tt, szem beötlő színekben pom pázó hímzések. A p a ló c nép díszítő készségét, művészi ízlését és h a jla nd ó s á g á t á tm e n tik és m e g ta rtjá k a h á z iip a ri szövetkezetek, am elyek a népm űvészet fo rm a k in c s e le m e it haszno­ sítják szőtteseken, szá d á ik o n , csip ké ike n , szőnyegeiken. M in t a h o g y a régi p a ló c fa h á zak helyére á lló m odern kőházak v illa fo rm á ju k b a n is őrzik az e rd ő ­ vidéki népi építőm űvészet h a lv á n y u ló je g y e it. Nem ritk á n még ezekben a va­ d o n a tú j, városias háza kb a n is m e g ta lá lju k az em eletesre to rn y o z o tt ág ya ka t, s k iv iríta n a k b e lő lü k azok a csipkés, fodrosszélű csíkos-kockás p á rn a vé g e k, me­ lyekről a n é p d a l szól: M egüzentem a szeretőm a n yjá n a k, C sipkés p á rn á t szőjön fe je m a ljá n a k . C sipkés p á rn á t, csipkés legyen a széle. H ogy a p iro s kivirítson belőle. A p a ló c nép e re d e té t ille tő e n a ku ta tá s m áig sem ju to tt egységes á llá s ­ p o ntra. A le g á lta lá n o s a b b a n e lfo g a d o tt vélem ény, hogy a h o n fo g la ló k n yo lca dik 69 �törzsének a k a b a ro k n a k a le szá rm a zo ttjai. Vám béry Á rm in szerint bessenyőnem zetiségű törzs, vannak, a k ik a kun ro ko n sá g ra , má sok k u n -ta tá r keveredésre gyanakszanak. Egy bizonyos, hogy a h o n fo g la lá s óta la k o tt te le p ü lé s és az o r­ szág vidékei közül ők őrizték meg le g in k á b b a rég i hagyom ányt, szokásokat. Bárczi G éza A m agyar nyelv é le tra jz a c. m u n k á já b a n m e g á lla p ítja , hogy már a középkor fo lya m á n k ia la k u lt az a ja k k e re k ité s n é lk ü li á ha n g , mely részben az eredeti, széles, nyílt a ja k k a l e jte tt á m e g ta rtá sa (h á llá n i, átyá ) részint az o -b ó l le tt a -n a k á-vá való to v á b b fe jlő d é s e (g á lá m b , p á p ). A XVI. századra te ­ hető a palócnyelvre je lle m z ő jé s íté s : tyükör, gyinnye, szeretyi, ütyi, a lyig , adnyi stb. S m ert összefüggő n a g y o b b te rü le t, jo b b a n e lle n á ll a fe lü lrő jö vő h a tá ­ soknak, m in t a h o l szigetet a lk o tn a k . Ezért valószínű, hogy az iro d a lm i nyelv m inden hódítása e lle n é re még sokáig je lle m z ő lesz n a p ja in k b a n a p a ló c d ia ­ lektus az o -b a fo rd u ló á-val é s rövid, hegyes a -kka l ékes szava, a tennyi-vennyi ig e form a, a többesszám ot egyessel keverő m ennyiség m eghatározás. M in t ahogy Szom bathy V ikto r lejegyezte M á ri néni b e s z á m o ló já t; a k in e k u n o k á ja éppen V a rg á n yi m ent és estig V a rg á n o tt is m arad. Körtékvel, a lm o kva l, szilvokval kü ldte, m ert te n g e rso k a lm á ji te rm e tt az ősszel. De mésse rossz v ilá g ez, ha llya . Janiék is m evvették m otrot, m égis m a ra tt pézük a h ózra, H á t csak így elvagyunk, é ld e g e lö n k m ár a d d ig a kisid e ig , h a llya . M a i h ó n a p T a rjá n b ó is m e jjö n az u n o kó m, ahhozza nekem az új c ip ő t, m ert m a g ó n a k se tetszett a csizm á jim .” A p a ló c nép je lle m tu la jd o n s á g a it ille tő e n sok a ta lá lg a tá s , o lykor m e llé ­ beszélés is. Az á lta lá n o s jelle m zé se kb e n az egész m a g ya rsá g o t ille tő e n is csak m o za iko ka t ra k h a tu n k össze. B abits M ih á ly a lla p íto tta meg, hogy kepzeletünk, érzésvilágunk, egész k u ltu ránk az itte n i tá ja k és é g h a jla t színeiből, b e n y o m á s a i­ ból, h a n g u la ta ib ó l szövődött. E lv a lh a ta tla n u l h o rd ju k m a g u n k b a n , legkisebb gye rm ekségünktől kezdve en n e k a fö ld n e k ezerféle em lékét. H a van nép és o r­ szág között mély összefüggés és le lki kapcsolat, b izonnyal megvan ez n épünk és országunk között. Es ez az ország g a zd a g , sokszínű tájösszetevödés. Beke­ ríte tt kis v ilá g n yi ország, egységbe zárt sokféleséget m u t a t . . . a tá ja k valóságos a n to ló g iá ja . Ez a fö ld elég élm é n yt a d o tt m a g á b a n is. De van o rszá g u n kn a k egy súlyos helyzetbeli fá tu m a is: „ Szép hazánk rossz helyen v a n : N yu g a t-K e le t h a tárvidéke , népek keresztútja, ü tk ö z ő p o n tja a k u ltú rá n a k .” Illyés G yu la szerint h a zánk egész civilizá ció , g a z d a g és sokrétű. M ég egy k ü lfö ld in e k is fe ltű n ik , hogy ha zá n kb a n tö b b rő l van szó, m in t egy m a g á n a k élő, zárkózó országról, tá je g ysé g rő l. A tíz évet itt é lő fra n c ia nyelvtudós S a u va g e o t-n a k is fe ltű n t ez. A m agyar haza egy civiliz á c ió , nem egy te rü le t, sem nem egy fa j, A rra tör, hogy belső törvényei szerint é lje n . N em a k a r sem hódítá st, sem k ife lé érvényesülő dicsőséget. S a já to s ez: h a zá n k nem egy fö ld d a ra b , hanem egy kü lö n világ, a lig h a más, m in t Európa kicsinyben, a m aga so kféleségében és színbeli g a z­ d a g sá g á b a n . A p a ló c nép je lle m v o n á s a it a ku ta tó k a lig -a iig tu d tá k kife je zn i. M ég M a ­ lonyay is, aki vastag, becsületes m u n ká t írt a p a ló co k m űvészetéről s bőven fo ly ik to lla a ló l a szó, hogyha kön tö sö krő l, fa ra g á s o k ró l, te m p lo m te tő k rő l és hím ­ zésm intákról beszél, d a d o g n i kezd, hogyha a p a ló c lélekhez é r és je lle m e zn i a ka r. T alán érezte m aga is, hogy egy n é p c s o p o rto t jelle m e zn i m ennyire nehéz, a lé le k m élyein m eghúzódó tu la jd o n s á g o k , a g o n d o lk o d á s m ó d titk a i és a vérm érséklet re jté lye i m ennyire b o n y o lu lta b b a k a n n á l a hím zésnél vagy cseré p ­ 70 �tá n yé rn á l, am ely a kezük a ló l kike rü l. E jelle m zé se kb e n nem is igen tud á lta ­ lá n o sság o kn á l, szólam oknál és e g yk a p ta fá ra készült d icsé re te kn é l egyebet m on d a n i és még így is m in d e n t óvatosan m ond, ily e n fo rm á n : „S ze re tn e k ta n á ­ csot kérni, de a m aguk eszén já rn a k .” Az á lta lá n o s jellem zésekben el le h e t m o n d a n i, hogy a p a ló c o k vendégszeretők, hogy „p o h a ra z á s közben eleven b ő séggel szó ln a k” , hogy vitézül m e g á lljá k a sarat, ha d o lg o z ik b e n n ü k az ita l a csendőrszuronnyal szemben is, hogy g o n d o lk o d á s u k k ifo rro tt és jó za n . Lisznyai K álm án lé le kö rö m m e l ta p a sz­ ta lta szerelm i viszonyaikban, e n ye lgéseikben a le g s z e p lő tle n e b b erkölcsi erőt, de elbeszélések, n é p d a lo k és ta p a s z ta la to k má r szokszor nem e rrő l beszélnek. (D e jtá ro n -P a ta k o n nincs az asszony la ka to n .). A sokat h a n g o z ta to tt p a ló c fu rfa n g , a g y a fú rto s hírnév is fé lig -m e d d ig iro ­ d a lm i örökség. Lisznyai D am ó K álm án és M ikszáth s e g íte tt m egerősíteni az e ffa jta le g e nd á t, hiszen az annyiszor m e g é n e ke lt fu rfa n g sokszor nem v o lt egyéb, m in t célszerű és ta lá lé k o n y védekezés fö ld e sú r, tö rö k bég, szolgabíró, váci püspök e lle n . Lelem ényesnek k e lle tt le n n i m ind a fö ld d e l va ló örök küzdelem ben, m ind az u ra k e lle n , hogy két lá b b a l tu d jo n m e g á lln i szegényes fö ld jé n , más e rd e jé ­ ben. A sovány kis fö ld , a környéki dús e rdő, a népes család a rra késztette m in ­ d e n k o r: h a sználja eszét, védekezve v á ljo n ügyessé, fá b ó l m űvészit és hasznosat fa ra g ó vá , unalom esti ó rá ib a n m eseköltővé, kendervászonnal hím ek fe s tő jé v é évszázados po g á n y h a g yo m á n yo ka t keresztény mítosszal keverve egyszerre já m ­ b orrá, babonássá, sám á ni h itűvé és szentkúti b ú csú járó vá . M ikszáth így ír ró lu k : „ A p a ló c nép b a b o n á s, szereti a m isztérium okat, hisz az ö rd ö g b e n és a ré m lá tá s o k b a n . Egy sötét h o lló rö p d ö s fö lö tte , a végzet. Szárnya suhogását ta lá lg a tja . Titkos, hom ályos köd veszi körül, s hová el nem lá t a szem, benépesíti a helyeket á rn yé kka l, borzalm as, c so d á la to s d o lg o k k a l. Fantasztikus népm esék e lh u lla to tt m orzsáit összegyúrja s azok h itté kem ényed­ nek le lkében. Én m agam is d a jka m e sé kke l szíttam be a b a b o n á t s hiszek benne. A ta p a s z ta la to k világossá g a csak m egszürkítette a fe ke te h á tté rt, de nem osz­ la tta e l.” Talán ezért ja v a s o lja e gyik u tolsó írá sá b a n , hogy népm esén n e ve lked ­ jé k m inden gyerm ek, hogy a b b ó l szívja be a m agyar nyelv titk o s szépségét, nem zete le lk é t és észjárását. M e rt a nyelv s tru ktu rá ja m ár a gyerm ekkorban a la k u l ki. A ztán beszélteti a jó p a ló c o k a t, m e g je le n íti a fö lö ttü k röpdöső sötét h o lló t, a végzetet. Ez a végzet sokszor a B ágy-p a ta k fo rm á já t veszi m ag á ra , m áskor egy gyárosét, harm adszor egy öreg boszorkányét, negyedszer egy p á r kiscsizmáét. Szűz M á ria szőkekoronás a rca tü k rö z ő d ik a ku ta k mélyén, az Ipoly a lányok te sté t so d o rja és kegyetlen és érzéki az élet, m in t egy h a ra p á s. B a lla d á sa n tö m ö r tra g é d iá k já tszó d n a k le, az e m berek félszóból é rte n e k és fé lm o z d u la tta l e ld ö n tik a m aguk sorsát. K ülönös v ilá g ez, a fé rfia k a kko r zordonak, mikor m indenki azt várná, hogy m eg e n yh ü ln e k és a k k o r v á ln a k szelíddé, m ikor senki se lá tja őket. Az érzékiség olyan c s o d á ka t tesz, hogy a Bágy p a ta k m e g in d u l a m edrében visszafelé és mítoszok k a cé rko d n a k azzal, hogy le s z á llja n a k a v a ló ­ ságba és m egm entsék a lelkeket. N a g y g yű lö lsé g e kke l és nagy m e g e n yh ü ­ lésekkel, nagy h a ra g o k k a l és szelíd jó s á g g a l te li nép ez, vég le te k sarkai között hányódva él, pogányízű m ondák és á h ita to s le g e n d á k között. A néhai b á rá n y B oriskája a hom ályos megérzés ré vü le té t éli á t Sós Pál uram közelében, összerezzen s m in th a a C u k rit lá tn á fe lé je szaladni a leveg őben. 71 �K opicsál G yuri a nyári szárazságban a szent M ih á ly lo vá t lo p a tja el a m a jo r­ noki te m e tő b ő l, „ lévén a n n a k elégetése c s a lh a ta tla n m ó d ja a záporeső k ie rő ­ szakolásának az égi h a ta lm a s s á g o k tó l.” A paraszt é le te szaka d a tla n küzdelem a term észettel, szinte hozzá van nőve a tá jhoz, am ely é le té n e k örökös a lko tó e le m e . G yakori tá jtip u s a az aktív, cselekvő, az em ber d o lg a ib a közvetlenül beavatkozó tá j. A re g é nyes völgyek szólalnak meg. A királyné szoknyája c. elbeszélésében, o d a á lln a k az em berek közé és e lig a z ítjá k M u d rik M ih á ly és a G yócsik árvá k osztozkodását. „H e g y e k , folyók, völgyek vették itt kezükbe ezt az o sztá lyd o lg o t. A B ogát meg a C sipke még sze­ líd e k voltak, M u d rik Erzsi ré tjé t nem b á n to ttá k , a G yócsik á rv á k a t csak fö ls e g í­ te tték. De a Bágy ke gyetle n .” Lapaj, a híres dudás kiszakadt az em beri tá rs a d a lo m b ó l. K iderül, hogy nem is szerette az em bereket, m ert azok le g ra va sza b b e lle n sé g e i voltak, é desanyja a term észet s legkö zele b b i ro ko n a i az á lla to k . Am az nem m o sto h a a n yja , ezek jo b b a k , m int az em berek. Az a fekete fo lt O le j Tam ásával e g yü tt szinte az a n i­ m iz n u s m isztérium át é lte át, új, m egértő, b a rá tsá g o s vilá g tá ru lt fel a v ilá g tó l m egfosztott e lő tt; lelkes, közlékeny, érző és em berszabású vilá g . Aki a n ra k e lő tte szót sem v á lto tt az e m berekkel, az most m egérti a term észet szavát, a k it véglegesen m agányra ité lt a sors, az jó ism erősként te k in t szét a csak szám ára kib o m ló, ezerarcú á lla tv ilá g b a n , aki senkivel sem tu d o tt g o n d o la to k a t közölni, az h a rm ó n iá k a t ha ll ki a term észet lélegzéséből és tü n d é re k le h e ln e k d a lla m o k a t d u d á já b a . V an ném i pog á n y m akacsság Filcsik m a g a ta rtá s á b a n is. C sak ö n ­ m aga norm ái szerint h a jla n d ó é ln i, nem respektál semm it, a m i e lle n k e z ik sa já t követelm ényeivel. A p a ló c nem fél a h a lá ltó l. A zöld légy és a sárga m ókus c. elbeszélésében G á l János uram tö rté n e té b e szövi b ele M ikszáth a nagyon je lle m ző filo z ó fiá t: „ C sodálatos az a közöm bösség, az a fa ta lizm u s, a m e llye l m eghal a m agyar p a raszt, m akacsság n é lkü l, keserűség n é lk ü l. A zt m o n d ja m a g á b a n : »az én sorsom m ár b e te lt« és m e g h a jtja az a k a ra tá t és szelíden d ik tá lja to llb a a n ó ­ tá riu s úrn a k az u tolsó intézkedését, vagy p e d ig azt m o n d ja m a g á b a n : m inek vagyok én m ár itt tovább , m in t a h o g y C sépi M a rc i te tte , m ikor a b a kte rsé g b ő l k im a ra d t, m egkérdezvén a fe le s é g é tő l: van-e még va la m ijö k ? H á t vo lt még egy egész kenyerük meg a h o rd ó a ljá n egy kis nyers káposztájuk, ezt ette a M a rci két n a p ig szaka d a tla n , m iko r az u to lsó kenyeret bevá g ta , m ásnap este fe lé le ­ fe k ü d t a kem ence p a d k á já ra , a csizm áit a fe je a lá te tte , behú n yta a szemeit és m eg halt, m ivelhogy e lh a tá ro z ta , m ert nem vo lt itt semmi d o lg a , se ke re sn iva ló ja tö b b é .” Nem rém ő e lő tte a kaszás em ber, hanem a ffé le kedélyes a la k , aki egy kicsit szinte hozzátartozik a fa m íliá h o z. Ő vitte el m a g á va l n a g y a p ó t is, a n a g y­ a n yót is deszkát á ru ln i F ö ldvárra, a napam asszony kezéből is ő vette ki a fa ­ k a n a la t örökre. Nem ig a z s á g ta la n , m ert m in d e n ü vé elm egy, nem e llenség, mert a kit lekaszabol, a n n a k m in d n e k elveszi m inden b a já t. A zé rt is a neve H a lá l koma. M e rt csak kom a ő, nem va la m i nagy h a ta lo m , jö n , m egy a b o lo n d o s kaszájával egy fe lső b b rendelés szerint s fig ye lm e zte ti is a já m b o r hívő le lke ke t b a rá tsá g o s jó a k a ra tta l, m ár a m ennyire az ő ü g y e fo g yo ttsá g á tó l te lik , hogy m erre já r s va n -e valam i szándéka. 2 7 �Nem tökéletes biz ez, de a m ije van, azzal ad hírt, ah o g y te h e ti, úgy te szi. O tt van a kakukk m ad a ra , az meg tu d ja m o n d a n i, ha ké rd e zik: ki m eddig él? M a g á tó l az se szól. A m i m a g á tó l szól, az nem is jó . Egyszercsak e lp a tta n egy ü veg p o h á r az asztalon, ez m ár azt je le n ti, hogy készülj. H a lá l kom a üzen. A le g ­ végén oda re p d e s a kuvik az a b la kho z. H a lá l koma üzeni, hogy m ár jö n , hogy m ár itt van az egyik lá b a , le h e t m ár a p a p o t h iva tn i. Egyszóval a h a lá l nem olyan fé le lm e te s itt, m in t a tü k ö rb ő l fé sü lkö d ő úri népség e lő tt: o tt csak azok fo g a d já k néha n yá ja san , a k ik tő l elvesz v a la m it, itt sokszor m aga az útra m e n ő is ö rü l neki — s a m e lyik nem ö rü l, le g a lá b b egy­ kedvűen veszi.” A tó t a ty a fia k és a Jó p a ló c o k az írói hírnevet is je le n te tté k M ikszá th n a k A jó p a ló cok díszkiadásához írta : Jó vo lt hozzám, sok ö rö m e t szerzett. O ly a n kis m esebeli könyv lett, aki m e g rá zkó d o tt és azt m o n d ta : G yere kis gazdám a h á ­ ta m ra, elviszlek, ahová el akarsz ju tn i. M ikszáthoz végül is a h a lh a ta tla n s á g b a vitte írásm űvészete. Jókai tem etésén ő m o n d ta , hogy Jókai úgy megyen á t a m ásvilágra, m int egy k irá ly : egy tá b o rra való kisértet szegődik nyom ába. Az a la k ja i, a k ike t terem tett, a k ik e t íróasztala m e llő l lá to tt. M ikszáth K álm án egy d a ra b M a g ya ro rszá g o t v itt m a gával a h a lh a ta tla n s á g b a . Egy várm egyét, am ely va la h ol o tt van az Ipoly m entén, de fe ln y ú lik a K á rp á to k ig , szélességében p e dig é rin ti Sárost meg Besztercét. És a vá rm egyéből a kaszát vásárló p araszt fu r­ ía n g já t, C somák G e rg e ly uram ravasz o koskodását, a W ib ra G y u rik okosságát, a Bede A n n á k á rta tla n jó s á g á t, a h a lh a ta tla n s á g b a n vele to v á bb é lő jó p a ­ lócok fe le jth e te tle n típ u sa it. H osszasabban és m égis csak fu tó la g é rin te tte m M ikszáth p a ló c á b rá z o lá s á t - elsőnek őt, m ert je le n tő s é g é b e n tú le m e lk e d ik m inden más a lk o tó n , de a sort sokkal e lő b b is le h e te tt vo ln a kezdeni. K árm án József a losonci su p e rin te n d e n s fia , a fe lv ilá g o s u lt g o n d o lk o d ó , tü re lm e tle n ü l in ti h a la d á s ra m a ra d i tá rs a it. A p a ló c nemesség konzervatizm usá­ val szemben azt vá rja , hogy aki a p a rla g b ó l vétetett, ne ro ska d jo n vissza a p a rla g b a . „ A k it keskeny te le k je nem tá p lá l véres verítéke után, ne e n g e d je , hogy számos gyerm ekei ugyanazon e m lőkre tá m a szko d ja n a k, m elyet m ár ő m aga m e g ­ apasztott. A tu d o m á n yo k nem csak g yö n yö rkö d te tn e k, hanem tá p lá ln a k is. Nyitva á ll a becsület ú tja a merésznek, nyitva a kereskedés, a nemes mesterségek m űhelyei, és nem m é ltó b b -e hozzájuk, jó b irto ko s és te h e tő s p o lg á ro k k á le n n i, m intha azok m a ra d n ak, a m ik : nem zetes b etyárok. K árm án számol be először a mezei nem esség, a kú riá k le lké n e k c ső d jé rő l és a nem zet csin o so dá sá t a ttó l v á rja : hogy nem m a ra d n a k m e g a vu lt szokásaik m e lle tt és nem ke rg e tik tűzzelvassal azt, aki nekik m e g m u ta tja , hogy m ásként volna jo b b , m in t úgy, a m in t van És messze já ru n k -e az ig a zsá g tó l, a m ik o r a p a ló c népnyelv vé d e lm e ző jé t is lá tju k K á rm ánban, a ki először szólal fe l nye lvú jítá s ta tá rjá rá s a e lle n , am ely „k iv e tte nyelvünket ere d e ti e re jé b ő l, szívós és velős term észetéből. E lb o rítja a korcs, id é tle n fa ra g á s ú , ha n g ú , a nyelv term észetével ellenkező és fü le t sértő szavak sáskaserege egész litte ra tu rá n k a t és ezt nyelvm űvelésnek nevezzük. Ne szót vegyünk ülő a lá , ne szót k o v á c s o lju n k : dolgot, ne h é jt: velőt, ne fo rm á t, de valóságot.” A nyelvet K árm án az é le t te re m tő fe jlő d é s e része és részeseként ke lti és e lité li az iro d a lm i v ilá g ö n c é lú s á g á t. T u d a tá b a n volt, hogy a régi sza­ vak sokhúrú hangszerek, a lka lm a zá su k, elhelyezésük és kapcsolásuk m erészebb 73 �re n d je sokkal a lk a lm a s a b b érzelm i k u ltu rá n k kifejezésére, m in t a frissen ké­ szült új szavak d a n d á rja . Ezért b á tra n alkalm azza írá s a ib a n a n yelvjárást, a p a ló c v ilá g szókincsét, g o n d o lk o d á s i fo rm á it is. A p a ló c fö ld m ásik nagy szülötte M a d á c h Im re népszem léletéről m ár re n ­ ge teg vita, e llentétes vélem ény h a n g z o tt el. De, a m ik o r ezek az ité le te k m eg­ fo g a lm a z ó d ta k le g in k á b b csak Az em ber tra g é d iá ja n é p szem léletét vették vizs­ g á la t a lá és m e g á lla p íto ttá k , hogy k iá b rá n d u lt, a ris zto kra tiku s szem léletre vall, a h o g y a töm egeket, v a la m in t a velük szemben á lló , ö n m a g á t h iá b a fe lá ld o z ó hős k a p cso la tá t á b rá z o lja . M a d á c h szemében a nép csőcselék, kislelkű töm eg, gyáva, a m elyet Éva kénytelen is m e g á tk o z n i: „Á to k reád, te közlelkű rid e g n é p .” Ezzel a néppel á llítja szembe a nép á lta l meg nem é rte tt nagy egyéniségeket és az u tó b b ia k m e lle tt tö r lándzsát. Többen bizo n yíto ttá k, hogy M a d á ch tö m e g ­ m egvetésének fo rrá sa a N ó g rá d megyei p a rla g i h a d a k b a n és nem a jo b b á g y o k tö m egében ta lá lh a tó , ezt b izo n yítja a T ra g é d iá n vé g ig v o n u ló mély együttérzése a szenvedők sorsával és az is, hogy m ásik nagy művében a M ózesben m ár a nagy em ber igazi hőssé a z á lta l válik, hogy képes a n é p p e l e g yesülni. Mózes fe lism eri, hogy a nép szívében ver csak é le te és a d rá m a végén azt v a llja : ,E n é p ben é ln i, h a ln i m e g ta n u lta m .” E két nagy mű m e lle tt a zo n b a n á lta lá b a n kevés fig y e lm e t fo rd íta n a k az é rté ke lő k M a d á ch h a rm a d ik je le n tő s m űvére A c iv iliz á to rra , am ely p e d ig a mi v izsgálódásunk s ze m p o n tjá b ó l most e lső re n d ű érdekességű. A c iv iliz á to r István g a z d á já b a n a m agyar n é p lé le k d ö n tő vonásai je le n tk e z n e k : hum or, term észetes­ ség, az é le t való sá gá h o z ra gaszkodó észjárás, az e m b e r lényeges vo n á sa ira é p í­ te tt egyszerű életszervezethez v a ló ragaszkodás, velős beszéd és g o n d o lko d á s. A m esterkélt elvontság m ö g ö tt ham isságot, gonosz szándékot keres. Az ö n tu d a to t a tö rh e te tle n em beri öné rze te t új fo rg a lo m m a l, a „ö n e m b e rs é g g e l” je lö li M ad á ch , Az önem berség érte lm é b e n legyen m inden e m b e r ö n á lló , te lje s és ö n m a g á b a n h a rm onikus kis vilá g és a h a rm o n iku s kisvilá g o k m a g a sa b b egysége, h a rm ó n iá ja alkossa az igazi rendet. M a d á c h tá rja fel először ebb e n a szatirikus m űvében a népi lélek nem zetalkotó képességét. S M a d á ch utá n fo ly ta th a tn á k a sort Ipolyi A rn o ld d a l, aki M a g y a r M yto ló g iá ja előszavában k itü n ő le g fe lh ív ja a m agyar közönség fig y e lm é t a nép é lő em lékei a rege, a m onda, mese, szokások, b a b o n a , e lő ité le te k, különös népi kifejezések, tájszólás, közm ondás, helynevek erélyes és k ite rje d ő g y üjtésére. M e rt csak számosak fo lyto n o s s messze a nép benső ré te g e ib e h a tó fig ye lm e és vizsgá­ la ta á lta l hozható lé tre az a la p , mely egész m ito ló g iá n k le g e rő se b b ékköveiből h o rd h a tó k össze. Ipolyi azt is észrevette tö b b e k között, hogy a T o ld i-m o n d á b a n az ősi hőskultusznak csillá m lá sa él a T o ld i e re d e ti nép m o n d a , m elyet Ilosvai sem tu d o tt te lje se n e lro n ta n i. Szabó Z o ltá n pom pás m e g fogalm azású C ifra nyom oru s á g á b a n , am ely az e lle n fo rra d a lm i M agyarország ö n vizsg á la ta i között a le g b e csü le te se b b munkák egyike m e g á lla p íto tta , hogy egy vid é ke t semmi sem te h e t a n n y ira nyo m o ru lttá , m int az, ha a tö rté n e le n ra jta , a testén za jlik. N agy dicsőség, de nagy kár is, ha sok hősi m o n d á t beszélnek ró la az u tó d o k és ta n íth a tn a k a mesterek. Ez a vidék is így n yo m o ru lt: fa lv a in a k nevéről néha szép és szívet m e le n g e tő e lb e ­ széléseket ta lá lh a ts z a tö rté n e le m kö n yve kb e n , de a tá ja t ez a kényszerű hősi sors évszázadokkal vetette vissza. Ennek az eredm énye volt, hogy ta lá n e g yb en egyez­ 74 �tek az egyes vidékek, m elyek m élyében, m in t k a g yló b a n a gyöngy b ujik meg a fa lu : a szegénységben, mely ha o k a ib a n m in d e n ü tt m ásm ilyen is, m e g je lenésében m in d e n ü tt ugyanaz. M e rt ez a szegénység, csakugy hozzátartozik a tá jh o z, m in t a szépség. A fö ld , am ely változatos az u tazónak, nehéz a parasztnak. A paló cság védelm i célzatú e lzárkózottsága csak a le g u tó b b i évtizedekben szűnt m eg. A roham osan fe jlő d ő n ó g rá d i ip a rm e d e n c e b á n yá i, gyá rai egyre tá v o la b b i községekre te rje sztik ki szívó h a tá su ka t. A m ind n a g y o b b a rá n yú b e ­ kapcsolódás az ip a ri m u n ká b a nem csak a lakosság é le tsz ín v o n a lá t em elte igen lényegesen, de á tfo rm á lta a községek külső képét is. De to v á b b é ln e k a p a ló cság em beri jó tu la jd o n s á g a i — az ötletesség, a lelem ényesség, a b á to r újítókészség — im m ár a közösség hasznára és ja v á ra . A tá rs a s g a z d á lk o d á s á lta lá n o s s á válasa m egnövelte az eredm ényeket a g a b o n a te rm e lé s b e n , az álla tte n yé szté sb e n és a kertészkedésben e g ya rá n t. Az Ipoly m enti term előszövetkezetekben m ind n é p ­ szerűbbé vá lik a na g ya rá n yú barom fitenyésztés, h a ta lm a s e preskertek, szam óca­ tá b lá k létesülnek, tö b b ezer h o ld o n te rm e lik az édeshúsu a n a n á sze p re t. A más cé lo kra nehezen haszn o síth a tó d o m b o k a t egyre szívesebben te le p ítik be e rdei m álnával és fe ke te rib iz liv e l. H a még éln e a G öthös, tyú km e llű te k in te te s ú r — a h o g y Jo bbágy K ároly szép versében M a d á c h o t e lé n kvará zso lja — nem egy sá rb a -, p o rb a fu ló t, szívszakasztó d o m b o kka l te li N ó g rá d -b a n írná egy szállni vágyó nem zet vízióját. M ert Palóc lányok orkán-kabátban H a Pesten, a K örúton látom , m ar meg sem fo rd u lo k u tá n u k. Tűsarkon, n y lo n -h a ris n y á b a n sé tá ln a k, k u n c o g n a k a lányok. U j kor jö tt. Forró lé g á ra m la t f ujta el kiskorom p ih é it. Nem bánom , ám az éj ha a lta t, nem az o tth o n t érzem, a ré g it. D ré g e ly p a lá n k i kis nénéim , tíz szoknyába pré se lt d e ré kka l . . . Egy v ilá g t ű n t e l! M a ra d t m égis em lék, o lyan, mi ró la to k vall? A költő kérdésére m aga a d ja meg a fe le le t D ré g e ly c. versében. M a ra d ta k a rom ok, a tö rté n e lm i em lékek a la tt az ú ja t fo rm á ló k . „ Elnézem őket. Ő seim ta lá n . A szavak lá g ya n, p a ló cosa n szólnak. D ré g e ly p a lá n k i öreg nag ya p á m beszélt így régen még, v ig a szta lón a k. Az a vidék, mely m agasra em elt, így jö n el értem , fe lve ri a házam . Ki mu ltjá b a n e p é ld á k o n nevelt, most a rra int, hogy jö v ő jé t vigyázzam. 75 �A m ai m agyar iro d a lo m számos a lk o tá s á b a n kísérhetnénk fig ye le m m e l a p a ló c n é p lé le k és é le t á b rá z o lá s á t. Tudjuk, hogy ma m ár nehéz és nem egészen helyén való róluk, m in t p a ló c o k ró l beszélni s ha em beri jó tu la jd o n s á g a ik á t­ m entése m e lle tt ta lá lk o z u n k az e lm a ra d o tts á g m e g n yilv á n u lá s a iv a l is, bizvást h ih e tjü k, hogy ezek csak kuriózum ok. Kunszabó Ferenc első könyve „ A hegy a la tt ilyen p a ló c fe h é r fo lto t tá r fe l: a hegy a la tti vilá g e lm a ra d o tt, te le a m u lt vissza­ já ró kisérteteivel, ma is z a b o lá s z h a ta tla n ösztönökkel, tu d a tla n s á g g a l, az évszá­ zados szegénység a n a kro n is z tik u s a n to v á b b é lő , konok bölcsességeivel Csak egyetlen részt ra g a d n é k ki e kis könyvből, am ely a p a ló c e rkö lcsö t célozza meg. H a jd a n á b a n közm ondásos volt s m ár id é zte m : D e jtá ro n , Patakon, nincs a z asszony la ka to n — az asszony kifejezést csak azé rt nem helyettesítve az eredetivel mert a p o rn o g rá fia vitá b a n a ta g a d ó o ld a lo n á llu n k - E lő fo rd u lt az is, hogy a d e jtá ri a p á k e lk ü ld té k lá n y a ik a t G y a rm a tra , m ert k ifo g y o tt a p ip á ju k b ó l a dohány azzal a m egjegyzéssel: „Szeress össze a p á d n a k egy kis d o h á n yra v a ló t.” M in d e z a zo nban m ár a mu lté, az erkölcsök, a g a zd a sá g i helyzet ja v u lá s á v a l kiszorították a p ro s titu c ió t erről a vid é krő l. K unszabó egy m á sfa jta szokásról tu d ó s ít: szinte az egyes népeknél fe lle lh e tő p ró b a h á za ssá g o k m e g lé té ről. , „Id e valósi ő is, nem messzire, azt m o n d ja ő is p alóc, d e igaza is van, m ert tisztán úgy beszél, m in t mi, h iá b a hogy egyetem re já rt és olyan m űvelt meg m inden. Azt is ő mesélte, hogy m ikor a h á b o rú a la tt e la d ó lány vo lt — így m ondja, hogy e la d ó lány - a kko r az ő fa lu ju k b a n az vo lt a szokás, hogy a lány a hátsó szobában a lu d t és a szülők o d a se fü tyü lte k, hogy é jje l ki megy be hozzájuk és m ikor jö n ki, és a kko r is fé rjh e zm e n t m inden lány, csak esetleg az nem, am elyik tö b b legénnyel szemben nem tu d ta m egőrizni az e rkö lcse it. M e rt a m elyik csak eggyel szemben nem tu d ta m egvédeni m agát, az a ttó l te h e rb e esett és a k k o r az a legény o ltá rh o z vezette, sokszor m ár nagy h assal.” A tá rsa d a lm i külö n bsé g e k a d ta vá la s z tó fa la k m ár e ltü ntek, a va llá si k ü lö n b ­ ségek se d o m in á ln a k már, s ha v a n n a k is m e g h ö kke n tő m a ra d is á g o k a je lle m ző in k á b b az, hogy az a p á k fe lé p íte tt, jó l b e re n d e ze tt házzal a d já k „ e l" lá n y a ik a t a vőlegénynek és nem p ip a d o h á n y é rt. O lá h G á b o r 1910 tá já n P e tő fit tanulm ányozva m e g p ró b á lta ö ssze fo g la ln i, mik teszik h á t a m agyar je lle m e t? S ajá tsá g o s és e lle n té te s e le m e kb ő l á ll az bizonyos. A la pvonása ta lá n az erő, az e n e rg ia , mely tö rh e te tle n n é teszi a m agyart. D ac és szila jság a p a rip á ja , am ely e lő re is ra g a d ja , le is veti. Józa n sá g g a l és o kossággal szokta m egzabolázni. Fegyvere a h a tá ro zo ttsá g , am e lye t egyszerre rá n t ki a hüvelyéből és vág vele. Pajzsa a tü re le m , k o ro n á ja a büszkeség. Istene a b á ­ to rság, egyedül benne bízik. Látása világos, m in t az a lfö ld i n a p p a lo k . Lelke egye­ nes, m int h azája ró n a sá g a i, ü n n e p i p a lá s tja m elyet hé tkö zn a p is hord a komoly m éltóság. S a rka n tyú ja a konzervatizm us, m ást ösztökél vele, m aga sokszor fe l­ b o tl ik benne, ha g ya lo g já r. Fölösleges ko lo ncként a n e m tö rő d ö m sé g e t h u rc o lja vá lla in . Nehezen fa ra g h a tó , m in t a kemény tö lg y fa , de sokáig b írja k o rh a d a tla n u l. Több benne a sarkatvető erő, m in t a vá lla lko zá sra tá m a d ó . H irte le n lá n g b a b o ru l, d e ham arosan kialszik. B o kré tá n a k a rá ta rti hetykeséget viseli k a la p ja m ellett. Szerelm ében, érzéseiben nem szentim entális, hanem egészséges érzéki és reális. K önnyein keresztül szivárványként m osolyog ki hu m o ra . T em plom a a becsületesség, o ltá ra , mely e lő tt im ádkozni szokott ha zá ja, im á d á s a : a szabadság és fü g g e t­ lenség szerelme. Ez volna az id e á lis m agyar képe. 76 �N éhány vonásban igyekeztünk fe lv á z o ln i a p a ló c n é p le l ket és a n n a k iro d a lm i m e g n yilvá n u lá sa it. Láttuk, a p a ló c sokféle itélkezés és sokféle h a ta lo m a la tt élő nép és é le té n e k misztikus színeit, hol vidám , hol kom or, hol józan, hol ke g yetlenül és zordan e lve te m ü lt v ilá g á t e sokféle fü g g ő sé g szabta meg. Lehet érezni és sze­ retni, le h e t cso d á ln i és lenézni szertartásos c ifra s á g a it, de m a g ya rá zga tá so k a lig vezetne célhoz. A ki m agyarázni a ka rn á írja Szabó Z o ltá n , úgy te n n e , m in t a n é p ­ mese asszonya, aki a p a ta k te te jé n szép gyü m ö lcsö t lá to tt h im b á ló z n i. De v a la ­ hányszor u tá n n a kapo tt, m in d ig m e g za va rod o tt a víz tü k re és e ltü nt a gyüm ölcs. A kkor g o n d o lt egyet és kim erte a vizet és ezzel végleg elvesztette ké p é t is a gyüm ölcsnek, mely o tt ló g o tt fö lö tte a fa á g á n . K ö rü lb e lü l így tesz, aki meg a k a rja fo g n i a p a ló c lelket, tu la jd o n s á g o k a t keres és je lle m e z n i kíván. K apkod a kép után, am elyben nincs ben n e a valóság. A lényeg egészen m ásutt van, m in t a hol keresni szokták: m int h é jb a n a m ag, úgy re jtő zik a „ macska é n e k e k b e n ” a tá j h a n g u la ta ib a n és az em berek é le té b e n . Az iskolázás egyre em e lke d ő színvonala m ár m eghúzta a lé le k h a ra n g o t a p a ló c nyelvjárás fe le tt, a p o lg á ro s u lá s az érdekesség, kuriuzom szin tjé re ju tta tta a népviseletet, a te ch n ik a fe jlő d é s e m egszünteti a tá je g ysé g e lz á rk ó z o tts á g á t, a felnövekvő nem zedék m ár v ilá g já ró lesz, ha nem messzebre te k in tő -h is z V ih a r Béla Szécsényi vá sá rá b a n igen kedves h u m o rra l m ár erre az é rd e klő d é sre is u ta l: A változás? Ott rí egy kis vadóc, cs o k o lá d é t m ajszolg a tó p a ló c : A nyoám , vegyen m ár nékem ű rh a jó t” De a p a ló c fö ld szép v irá g a ib ó l. értékes h a g y o m á n y a ib ó l iqyekszünk m in d e n t á tm e n te n i, am i értékes, am i é p ü lő új em berségesebb v ilá g u n k ékessége és g y a ra ­ p ító ja is lehet. JEGYZET A fenti dolgozat előadásnak készült és hangzott el 1968. á p rilis 26-á n Salgó ta rjá nban Borsod, Heves és N ógrád megye TIT szervezetei irodalm i szakosztályának vándorgyűlésén. M int ilyen tehát elsősorban nem önálló m egállapítások, hanem a rendelkezésre álló, a témának és hangulatnak m egfelelő irodalom összefűzése. Az előadó jobbnak látta, ha szépen szóló iro da lm i szövegeket az eredetit megközelítő pontosságban ad ja az előadás­ ban s úgy go nd olja, hogy a szétszórtan ta lá lh a tó adatok ilyen összetűzése és közreadása jó szolgálatot tehet az e tém ában m unkálkodó előadóknak. Az a láb bia kba n adom a fe l­ használt irodalom jegyzékét, azzal a megjegyzéssel, hogy az előadásban nem törekedtem az idézetek pontos jelölésére. Szabó Z oltán: Cifra nyomorúság A ntalffy G yula: N óg rádi szőttes (Látóhatár 1965. nov. -dec. sz.) Szombathy V iktor: Palóc változások (Látóhatár 1965. nov. -dec. sz.) Dékány István: A magyarság lelki arca Féja Géza: A felvilágosodástól a sötétedésig A magyar irodalom története 5. kötet. Bárczi Géza: A m agyar nyelv életrajza 77 �F O R R A D A L M A K KORA A polgári demokratikus forradalom és a Tanács­ köztársaság Nógrád megyei történetéhez ESEMÉNYNAPTÁR 1918. ja n u á r 2 7 -2 8 . A losonci császári és kirá lyi ka to n a i á llo m á sp a ra n csn o ksá g a S a lg ó ta rjá n b a n és környékén b ú jk á ló katonaszökevények kézrekerítésére razziát rendel el. 1918. fe b ru á n 2. S a lg ó ta rjá n nagyközség k é p vise lő te stü le té n e k tis z tú jító közgyű­ lésén a virilis e k m e lle tt a m unkások ké p vise lő it — Priska Dezsőt, O czel Jánost, Jilek A n ta lt — is b evá lasztjá k a te s tü le tb e , és a h iv a ta li b izo ttsá g o kb a . 1918. fe b ru á r 16. A várm egyei tö rv é n y h a tó s á g i bizottság B alassagyarm aton 120% -os p ó ta d ó kivetését határozza el. 1918. m ájus 1. A nem zetközi m unkásosztály n a p já ró l im pozáns ü n n e p sé g g e l em ­ lékeznek meg a s a lg ó ta rjá n i m unkások és bányászok. 1918. m á ju s -jú n iu s . Az egész m egyére k ite rje d ő á lla tre k v irá lá s t h a jta n a k végre. 1918. m ájus 26. N ag yló co n m e g a la k u l a M a g ya ro rszá g i F öldm unkások O rszágos Szövetségének helyi c so p o rtja . 1918. jú n iu s 9. K a ra n csa ljá n és S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la ku l a M a g ya ro rszá g i F ö ld ­ m unkások O rszágos Szövetségének helyi c so p o rtja . 1918. jú n iu s 17. B a lassa g ya rm a t nagyközség v irilis e k b ő l és a p o lg á rs á g ta g ja ib ó l választott képviselőte stü le te tiszújítóközgyűlésén ú jra kezdi tevékenységét. 1918. június 20. Általános politikai sztrájk M agyarországon. 1918. jú n iu s 21. - jú liu s 2. Á lta lá n o s sztrájk a s a lq ó ta rjá n i a c é lg y á rb a n , és a G usztáv a k n á ró l k iin d u lv a a b ányaüzem eknél. Az a c é lg y á ri sztrájk ve ze tő it: Priska Dezsőt, M a lo m h e g yi Dezsőt, Tóth Pált, Kazár Jánost, H onzik G usz­ távot, Puskás Á gosto n t, K om inek Lajost, Kökény Jánost, D e u tsch e r Károlyt, Frics V ilm ost, Bujovszky Jánost, Bozó G yö rg yö t a csendőrség e lfo g ja , és a kassai b ö rtö n b e szá llítja . A bányaüzem ektől 4721-en vesznek részt a sztrájkban. 1918. augusztus 10. A s a lg ó ta rjá n i m. kir. 115. n é p fö lk e lő bányász m unkásszázad élelm isze rh iá n y m ia tt s z trá jk o ln i kezd. 1918. október 25. Budapesten m egalakul a Nemzeti Tanács. 1918. o któ b e r 30. A salg ó ta r já ni m unkások ü n n e p sé g g e l és fe lvo n u lá ssa l köszön­ tik a K assáról k is z a b a d u lt vezetőket. 1918. október 30—31. A polqári demokratikus forradalom Budapesten. 1918. október 31. Károlyi M ihály kormányának m egalkulása. B alassagyarm aton m eg a la k u l a M e g yei N em zeti Tanács dr. Som ló József ügyvéd vezetésével. T a g ja i a lib e rá lis p o lg á rs á g és é rtelm iség, v a la m in t a m unkások ké pviselői. 78 �1918. novem ber 1. Érsekvadkert, N őtincs, M á tra sző llő s, M izserfa. Losonc, Lőrinci cse n d ő rp a ra n csn o k s á g á t fig ye lm e zte ti a szárnyparancsnokság, hogy a d e ­ m okratikus szervek m e g a la k u lá s á t ne a kadályozza. A pásztói nin cste le n e k tá m a d á sa a községi kereskedők e lle n . A nem zetőrség megszervezése B alassa g ya rm a to n . Az őrség vezetője Vlaszaty Béla csendőrszázados. 1918. novem ber 2. Bercel, B uják, C ered, C serhátsurány, Fülek, Rétság, Szirák cse n d ő rp a ra n csn o k s á g á t fig ye lm e zte ti a szárnyparancsnokság, hogy ne a k a ­ dályozza a d e m o k ra tik u s szervek m e g a la k u lá s á t. A bag lyasi bányászok e lk e rg e tik a m unkásszázad p a ra n csn o ksá g á t. 1918. novem ber 3. S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la k u l a N em zeti Tanács dr. M ik o v in y i Jenő já rá s b író vezetésével. A ta g o k ötven százaléka m unkás. A nem zetőrség szer­ vezésével Reményi fő h a d n a g y o t bízzák meg. B alassagyarm aton ú jjá a la k u l az MSZDP helyi szervezette. Elnöke Forgács József nyom dász, ta g ja i e lsősorban é p ítőm unkások, nyom dászok és vasutasok. Szécsényben Popovics János kereskedő vezetésével m e g a la ku l a Nem zeti Tanács. S o m o skő ú jfa lu b a n m e g a la k u lt a N em zeti Tanács, a m unkások és bányászok ké pviselőiből. 1918. novem ber 4. A S a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanács a szo ciá ld e m o kra tá k vezeté­ sével a já rá s te rü le té re kiterjeszti fe lü g y e le té t. A községeket kile n c körzetbe so ro ljá k, ahová a s z o ciá ld e m o kra ta »n é p b izto so k« m ennek ki, és segítséget n y ú jta n a k a helyi d e m o k ra tik u s szervek m e g a la ku lá sá h o z. F eudális fö ld m a g á n tu la jd o n , és a kereskedők e lle n i tá m a d á so k M á tra n o ­ vákon, D o ro g h á zá n , B a g ly a s a ljá n , Szécsényben. 1918. novem ber 5. A kisterenyei N em zeti Tanács m e g a la k u lá s a k o r összegyűlt tö ­ meg a köztársasági á lla m fo rm á t követeli. Az á lla m i és várm egyei h iv a ta ln o k o k B a la ssa g ya rm a to n az esküt a Nem zeti Tanács kezébe teszik le. Becske, D ebercsény, Felsőpetény, G a lg a g uta, K arancskeszi, Keszeg, M o h o ra , N ógrádkövesd, Pásztó, Szécsény községekben m e g a la k u l a nem zetőrség 1918. novem ber 6. N em tib e n , Szup a ta ko n m e g a la k u l a N em zeti Tanács. 1918. novem ber 7. A reakciós kö zig a zga tá si vezetőket: B alás B arna b a aossa­ gya rm a ti, Baross Á rp á d szécsényi, Ivánka László sziráki fő s z o lg a b író t e ltá v o ­ lítjá k h iva ta lu k b ó l. A m a g á n t u la jd o n e lle n i tá m a d á s o k erősödése: K a ra n c s la p u jtő n , Ka ra n cs­ berényben. N ó g rádsza k á lb a n , Szécsényben Rim ócon, Ecseg en N ó g rá d m a r­ ca lb a n , B ujákon, C s e rh á tsze n tivá n b a n, Érsekvadkerten, Szirákon, K á lló n m e g a la k u l a nem zetőrség. 1918. novem ber 8 Kisbá rkányb a n a N em zeti Tanács, B ercelen és Rom há n yban a nem zetőrség a la k u l meg. 1918. novem ber 9. G ró f M a jlá th G éza fő isp á n fo rm á lis a n le m o n d tisztségéről. 1918. novem ber 10. Erdőtarcsán, Ő sa g á rd o n , Szendehelyen m e g a la k u l a nem zet­ őrség. 1918. novem ber 11. S ám sonházán m e g a la k u l a nem zeti ta n á cs, Pásztón a nem ­ zetőrség Takács József fő h a d n a g y irá n yítá sá va l kezdi meg tevékenységét. 79 �1918. novem ber 12. S a lg ó ta rjá n , Fülek lakossága a köztársasági á lla m fo rm a m e lle tt fo g la l állá s t. 1918. novem ber 13. S a lg ó ta rjá n b a n Kis István, Tóth Pál, M a lo m h e g yi Dezső, O czel János és a bánya m u n ká so k h á rom ké p vise lő jé b ő l szo ciá ld e m o kra ta tö b b ­ ségű közélelm ezési b izottság a la k u l, az élelm iszerek szervezettebb elosztására. 1913. november 16. A köztársaság kikiáltása. A megye élére Rákóczy Istvánt, volt várm egyei a lje g y z ő t nevezik ki korm ánybiztossá. A b a la ssa g ya rm a ti N em zeti Tanács id e ig le n e se n beszünteti te ­ vékenységét. 1918. novem ber 19. S a lg ó ta rjá n b a n a csendőrségre tám aszkodva Bacsó József fő h a d n a g y vezetésével k a to n a i nem zetőrség a la k u l. 1918. november 24. A baloldali szociáldemokratákból, az Oroszországból haza­ tért kommunistákból, a radikális értelmiség képviselőiből m egalakul a Kommu­ nisták Magyarországi Pártja Kun Béla vezetésével. 1918. n o ve m b e r-d e c e m b e r. A b a lo ld a li szo ciá ld e m okra ta m ozgalom erősödése az ip a rm e d e n ce te rü le té n . Az e lle n fo rra d a lm i erők szerveződése a vo lt várm egyei vezetők: Pongrácz G yörgy főjegyző, dr. H uszár A la d á r jegyző körül. 1918. novem ber 25. Az élelm iszerelosztás m e g o ld a tla n s á g a m ia tt a kisterenyei nem zeti ta n á cs l em ond tisztségéről. A s a lg ó ta rjá n i nem zeti ta n á cs segítsé­ gével azo n b a n to vá b b m űködik. 1918. decem ber 2. Az O rszágos Földm űves Pá rt szécsényi szervezete m e g a la ku l. 1918. decem ber 5. Losoncon m e g a la k u l az O rszágos Földm űves Párt helyi cso­ p o rtja . 1918. december 7. Vörös Ujság m egjelenése Budapesten. 1918. decem ber 8. A b a la ssa g ya rm a ti nem zeti ta n á cs ú jra m egkezdi m űködését. 1918. decem ber 11. Az O rszágos Földm űves Párt megyei csúcsszervezete a n tikom m unista p ro g ra m m a l a la k u l meg B alassa g ya rm a to n . V e ze tő i: P iatrik János a vo lt úrbéres b irto ko so k e lnöke, Szilassy Béla losonci fö ld b irto k o s , Krudy Ferenc szécsényi b irtokos. 1918. de cem ber 14. B uják, Szirák községekben m e g a la ku l a fö ld m u n ká so k és kisgazdák helyi cso p o rtja . 1918. decem ber 26. M e g a la k u l a KMP s a lg ó ta rjá n i cso p o rtja . A helyi vezetők segítésére Kun Béla és Szaton Rezső S a lg ó ta rjá n b a érkezik. A vezetőség ta g ja i: G ó liá n A n d rá s b á n ya i pék, K om inek Lajos, Priska Dezső, O czel János, Bozó G yörgy a c é lg y á ri m unkások, H a tv a n i D. M ik ló s b á n ya i kőműves. 1918. decem ber 27. A b a la ssa g ya rm a ti N em zeti Tanács vezetősége a cseh m eg­ b ízottal tá rg y a l g a zd a sá g i - p o litik a i kérdésekről. 1919. ja n u á r 1. A s a lg ó ta rjá n i n é p g y űlés résztvevői e lité lik a szo ciá ld e m o kra tá k m u n ká sá ruló p o litik á já t, és e g yh a n g ú a n a kom m unista célkitű zé seke t fo ­ g a d já k el. 1919. ja n u á r 2. A nem zeti ta n á cs fe lfü g g e s z ti tevékenységét S a lg ó ta rjá n b a n , m eg­ a la k u l a m unkástanács. Előkészülnek a h a ta lo m közvetlen á tvételére. 1919. ja n u á r 3. A bányászok, m unkások m e g szá lljá k a b á n yá ka t, az ig a z g a tó s á g i é p ü lete ke t, a postát, a tá víró t, a vasu ta t. A kereskedőkből á lló fegyveres p o lg árő rsé g a fe lv o n u ló m unkások közé lő. A losonci m unkások a s a lg ó ta rjá n i m ozgalom m al szolidárisak, és dr. Herz S á n d o r ja v a s la tá ra fe lv e tik a kom m unista p á rta la k ítá s szükségességét. 80 �1919. ja n u á r 4. A s a lg ó ta rjá n i m ozgalm akra a korm ány ka to n a i te rro rra l válaszol. A m e g to rlá st Peyer K ároly s z o ciá ld e m o kra ta korm ánybiztos vezeti, az ig ló i géppuskás egység, és egy székely század segítségével. 1919. ja n u á r 5. A K öztársasági F ü g g e tle n sé g i (K á ro lyi) Párt szervezeténenk m eg­ a la k u lá s a B alassagyarm aton. V ezetője Á n in g e r László pénzügyi s e g é d titká r, ta g ja i a lib e rá lis é rte lm isé g köréből ke rü ln e k ki. 1919. jan u ár 11. Károlyi M ihály köztársasági elnök. 1919. ja n u á r 12. A bala ssag ya rm a ti s z o ciá ld e m o kra ta szervezet közgyűlése. Ú j vezetőséget választanak, am elynek ere d m é nye ké n t dr. Som ló József kerül az e ln ö ki székbe. 1919. ja n u á r 15. A Cseh burzsoá K öztársaság cs a p a ta i m e g szá lljá k B a la ssa g ya r­ m atot, és vele e g yid őb e n R appot, Litkét, N ó g rá d sza ká lt, Szécsényt, Ő rhalm ot. 1919. jan u ár 18. Berinkey Dénes kormánya. 1919. ja n u á r 29. B alassagyarm at, Szécsény fe ls z a b a d u l a cseh m egszállás a ló l. 1919. ja n u á r 31. A m unkástanács m e g a la ku lá sa B alassagyarm aton. 1919. fe b ru á r 4. Rákóczy István korm ánybiztos a cseh cs a p a to k vezetőivel id e ig le n e s fegyverszüneti v o n a lró l tá rg y a l. A S a lg ó ta rjá n b a n á llom ásozó k a to n a sá g d e m o kra tikus jo g o k a t követel. az 1919. február 20. A MKP központi vezetőségének letartóztatása. 1919. fe b ru á r 22. B alassagyarm aton százados vezetésével. m e g a la k u l 1919. fe b ru á r 25. S a lg ó ta rjá n b a n te rro r e lle n . bányászok sztrá jkka l tilta k o z n a k a a a k a to n a ta n á c s C sászár Géza ka to n a i 1919. fe b ru á r 26. Saly Endre s z o ciá ld e m o kra ta korm ánybiztos ke rü l a megye é lé re . 1919. fe b ru á r 27. A szendehelyi fö ld n é lk ü lie k fö ld o sztá st követelnek. 1919. m árcius 2. G a lg a g u ta község lakossága a Z ich y u ra d a lo m b a n v é g re h a j­ ta n d ó fö ld o sztá st sürgeti. A p o lg á ri ra d ik á lis p á rt helyi szervezetének m e g a la k u lá s a B alassagyarm aton. V ezetője B aum ann M ik ló s építészm érnök, ta g ja i az é rte lm isé g so ra ib ó l ke­ rü ln e k ki. 1919. m árcius 6. lépnek. A fü le k i béresek a fizetésük m e g á lla p ítá s a v é g e tt sztrájkba 1919. m árcius 13. János a kn a , O rtv á n y a kn a , József a kn a bányászai sztrá jko ln a k. 1919. március 21. A M agyar Tanácsköztársaság kikiáltása. Füleken m eqkezdi m u n k á já t a fö ld o sztó b izo ttsá g . Saly Endrét tá v ira tila g é rte sítik a h a ta lo m á tv é te lé rő l. Az üzem i ta n á cs m e g a la k u lá s a a S a lg ó ta riá n i Kőszénbánya RT-nél. 1919. m árcius 22. N épg yűlé s S alg ó ta rjá n b a n . M e g a la k u l az id e ig le n e s d ire k ­ tó riu m , am elynek ve ze tő i: Priska Dezső, G ó liá n A ndrás, Bozó G yö rg y . A kom m unisták szervezkedése B alassag y a rm aton M u rá r Lajos vezetésével. A R a d i k á l i s P á r t b a l a s s a g y a r m a t i k im o n d j a megszűnését. 1919. m árcius 23. Az egységes szo cia lista —kom m unista pártszervezet m e g a la ku l B alassagyarm aton Kiss G y u la nyom dász e ln ö kle té ve l. 6 81 �A bala ssag ya rm a ti S z o c ia lis ta -K o m m u n is ta Párt n é pgyűlést rendez Csesztvén, C se rh á th a lá p o n , D ré g e ly p a lá n k o n , Ecsegen, Érsekvadkerten, M a g y a rn á n ­ d o rb a n , ah o l m e g a la k u l a d ire k tó riu m . A megyei d ire k tó riu m dr. Som ló József vezetésével kezdi meg tevékenységét B alassagyarm aton. 1919. m árcius 25. M e g a la k u l a d ire k tó riu m B ercelen és Szécsényben. 1919. m árcius 22—25. A rétsági já rá s i d ire k tó riu m Kelem en S ándor, a szécsényi já rá s i d ire k tó riu m Sextius Lajos vezetésével a la k u l meg. 1919. m árcius 28. A patva rci d ire k tó riu m m e g a la ku l. 1919 . á p rilis 1. Az a cé lg y á ri üzemi m unkástanács H a ck G y u la vezetésével kezdi meg tevékenységét. 1919. á p rilis 2. B alassagyarm aton és S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la k u l a fo rra d a lm i törvényszék. Az á lla m és az egyház k ü lö n vála sztá sá ró l szóló re n d e le t v é g re h a jtá s a B a­ lassagyarm aton. A Vörös Ő rséq m e g a la ku lá sa Sa lg ó ta rjá n b a n — vezetője K om inek Lajos és B alassagyarm aton. 1919. á p rilis 4. A lakásszo cia lizá lási b izo ttsá g tevékenységének kezdete B alassa­ g yarm aton. 1919 á p rilis 6. Kun Béla és L a n d le r Jenő S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la ku lá sá t sürgeti. a m u n kászászlóalja k 1919. április 6—8. Országos ta ná csválasztások. 1919. á p rilis 7. A b a la s s a g y a rm a ti községi d ire k tó riu m dr. Kiss Lajos törvényszéki bíró, a já rá si d ire k tó riu m Motyovszky Pál nyom dász vezetésével m e g ­ kezdi m űködését. 1919. á p rilis 8. Szécsényben Bögözi A n ta l b o rb é ly e ln ö kle té ve l a községi, Sextius Lajos telekkönyvvezetővel az éle n a já rá s i d ire k tó riu m kezdi meg m űködését. A pásztói d ire k tó riu m Cseri János vezetésével m e g a la ku l. S a lg ó ta rjá n b a n m e g a la k u l a d ire k tó riu m . Elnöke Priska Dezső a cé lg yá ri m unkás. Term előszövetkezetet szervező bizottság jön lé tre Pásztón. 1919. á p rilis 11. Az ÉM OSZ s a lg ó ta rjá n i szervezetének m e g a la ku lá sa . 1919. á p rilis 12. A m egyei képviselők m egválasztása. A h a t já rá s b ó l h a rm in cö t k ü ld ö tt kije lö lé sé re kerül sor. A községi b irto kre n d e z ő ta n á cs m egválasztása B alassagyarm aton. Jobbágyi község fö ld ig é n ylő i a fö ld o sztá st követelik. 1919. á p rilis 14. M e g a la k u l a M egyei Tanács. V e ze tő je : d r Som ló József ügyvéd, ta g ja i: M u rá r Lajos ács, Forgács József nyom dász (B alassagyarm at), Lamy István kőm űves (N agyoroszi), Fehér V ilm os m unkás (S a lg ó ta rjá n ). M e g vá la sztjá k a Tanácskongreszus k ü ld ö tte it: Som ló József (B alassaqyarm at), Kelem en S ándor (Rétság), M o ln á r József (Fülek), Sextius Lajos (Szécsény), G ó liá n A n d rá s (S a lg ó ta rjá n ), Szita M ih á ly (Szirák). 1919. á p rilis 20. M e g a la k u l az orvosok szakszervezete B alassagyarm aton. 1919. á p rilis 23. Szabó Lajos középiskolai és Tetléry K ároly segéd ta n fe lü g y e lő t kinevezik a megyei m űvelődési szervezet vezetőivé. 82 �Vörös ka to n á k toborozása D e jtá ro n . 1919. á p rilis 27. Vörös ka to n á k tob o ro zá sa Patvarcon. 1919. á p rilis 31. M e g a la k u l a m unkászászlóalj S a lg ó ta rjá n b a n . Hevesi G yu la n é p ­ biztos irányításával m egkezdődnek az előkészületek az ip a rm e d e n ce v é d e l­ mére. 1919. m ájus 1. D ió sje n ő n , N ő tin cse n, Szendehelyen, Bánkon, Rétságon, N a g y ­ orosziban, Pásztón, Szécsényben, B alassa g ya rm a to n , S a lg ó ta rjá n b a n ü n n e p sé ­ geken a megye lakossága kész a szocialista á lla m m egvédésére. 1919. m ájus 2. A csehszlovák c s a p a to k tá m a d á sa S a lg ó ta rjá n körzetében. 1919. m ájus 3. K atonatisztek e lle n fo rra d a lm i lázadása és á ru lá s a nyom án következő cseh tá m a d á s t visszaszorítják B alassagyarm at térségében. Böhm V ilm os S a lg ó ta rjá n fe la d á s á t ja v a s o lja . A m á tra n o vá ki bányászok k a to n a i szo lg á la tra je le n tkezn e k. be­ 1919. m ájus 4. Rákosi M átyás n é p biztos S a lg ó ta rjá n b a érkezik. A cseh csapatok e lfo g la ljá k Füleket, Litkét, N ó g rá d sza ká lt. 1919. m ájus 6. A cseh csa p a to k e lfo a la lják Szécsényt, Z a b a rt, C eredet. Ú ja b b m unkászászlóalj vo n u l a fro n tra . 1919. m ájus 7. A csehek e lfo g la ljá k a K arancs m a g a sla tá t. 1919. m ájus 8 . A cseh ka to n a i e g ység ek m e g szá lljá k L a p u jtő t, K arancskeszit. 1919. m ájus 9 . A vörös hadsereg k a to n á i vis s z a fo g la ljá k Szécsényt. 1919. m ájus 10. A m egerősített g vurtyánosi vissza fo g la lja a K arancs csúcsot. bányászok zá szló a lja véglegesen 1919. m ájus 14—17. Az e llenséges tá m a d ó cseh csa p a to k visszaszorítása után csak kiseb b csatározások fo ly nak S a lg ó ta r já ntó l északra. A cseh p a ra n c s n o k ­ ság előkészületeket tesz az ú ja b b tá m a d á sra . 1919. m ájus 17. A cseh ka to n a sá g tá m a d á sa Pétervására, Kisterenye irá n y á b a n . 1919. m á j us 18. Ú jra e lfo g la ljá k Z a b a rt. 1919. m ájus 19. A cseh c s a p a to k e lfo g la ljá k N á d ú jfa lu t, Kisterenyét, Füleket, N em tit, M á tra n o vá k o t, H o m okterenyét, ism ét m e g szá lljá k C eredet, Ip o ly ­ ta rn ó c o t, Litkét, N óg rá d sza ká lt. A m u n kászászlóaljak bevetése Kazár. H om o kte re nye térsé g é b e n . 1919. m ájus 20. A cseh ka to n á k Z a g yva ró n á ig ju tn a k . E lfo g la ljá k linyt. A V örös H adsereg vis s z a fo g la lja K isterenyét és kisza b a du l gyű rű b ő l. Lu dányt, a Pi­ veszélyes 1919. m á j us 21. A csehek e lfo g la ljá k Rim ócot, K arancsságot, Varsányt. 1919. má j us 22. K arancsság vissza fo g lalá sa . A cseh v o n u ln a k vissza. c sa p a to k az Ipolyon tú lra 1919. m á j us 23. A 80. nem zetközi d a n d á r m egérkezik S a lg ó ta rjá n b a . 1919. m á j us 31. Losonc fe lsza b a d ítá sa . 1919. jú nius 7. N ó g rá d megye korm ánybiztosává Frank Im rét nevezik ki. 1919. június 12—13. Az országos pártkongresszus. 1919. június 14—2 3. Tanácsok Országos Kongresszusa. 83 �1919. jú n iu s 15. S zo cialista -ko m m u n ista pártszervezetek a la k u ln a k : Bakón, Cseszt­ vén, C se rh á th a lá p o n , C se rh á tsu rán yb a n , D e jtá ro n , D ebercsényben, Érsek­ vadkerten, H ug ya go n , H erencsényben, Ipolyszögön, Kisecseten, Kóváron, N ógrádkövesden, Ő rh a lo m b a n , Patakon, S zécsényhalásziban, Szentén. 1919. jú n iu s 15. Dr. Som ló József lem ond a d ire k tó riu m i e ln ö kség rő l. 1919. jú n iu s 17. A losonci já rá s i in té ző b izo ttsá g (d ire k tó riu m ) m e g a la ku l. 1919. június 30. A Vörös H adsereg visszavonása a Tisza vonalára. 1919. jú liu s 5. C ib o r István te ljh a ta lm ú p o litik a i m eg b ízo tt S a lg ó ta rjá n b a érkezik. 1919. jú liu s 14. Sorozások S a lg ó ta rjá n b a n . 1919. jú liu s 2 2 -2 3 . Kun Béla, a s a lg ó ta rjá n i népgyűlés szónoka a ta n á c s h a ta lo m ­ ról ta r t e lőadást. 1919. augusztus 1. A Tanácskormá ny lemondása. 1919. augusztus 8. A ba la ssag ya rm a ti d ire k tó riu m tó l a p o lg á ri szervek átveszik o vezetést. 1919. augusztus 9. A cseh burzsoá és a rom án kirá lyi S a lg ó ta rjá n t. A s a lg ó ta rjá n i m unkástanács kim o n d ja feloszlását. c sa p a to k m e g szá lljá k IRODALMI FORRÁSOK Az 1918—1919-ben k iro b b a n t fo rra d a lm a k é v fo rd u ló já n a k ju b ile u m i ünne p sé g sorozata m egnöveli a korszak tö rté n e te irá n ti é rd e klő d é st, és b izonyára a h o n ­ ism ereti m ozgalom a d ta le h e tő sé g e t kihasználva, to v á b b bővíti a h e lyism ereti k u ­ ta tó k tá b o rá t. Iro d a lo m je g y z é k ü n k közrebocsátásával a helyism ereti kuta tó k, és a különböző ünnepségek re ndezőinek kívánunk segítséget n y ú jta n i. Az összeállítás első részében a zo ka t az á lta lá n o s fe jlő d é s t b e m u ta tó , az országos tö rté n e tte l fo g la lk o z ó m arxista szintéziseket, d o kum entum köte te ke t és a fe lle lh e tő helyi vonatkozású fo ly ó ira to k a t — m in t az a d o tt időszakra vonatkozó fo ntos d o ku m e n tu m o ka t - vettük fél, am elyek a korszak fe ld o lg o z á s á h o z n é lk ü ­ lözhetetlenek. A tém a irá n t m élyebben é rd e k lő d ő k szám ára kalauz je lle g ű k ia d ­ vá nyunkban fe ltá rt iro d a lo m ta n u lm á n y o z á s á t a já n lju k . A m ásodik fe jezetb e n a zo ka t a kia d v á n y o k a t d o lg o z tu k fe l, am elyek n a g y­ részt ö n á lló kiadványkén t, vagy fo ly ó ira tb a n je le n te k meg, és N ó g rá d megyével ka pcsolatos a n y a g o t ta rta lm a z n a k . Nem szerepelnek jegyzékünkön a kisebb je le n tősé g ű , ta rta lm ila g e la v u lt brossura je lle g ű kiadványok. Az összeállítás u to lsó fe je ze té b e n a zo ka t a k ia d vá n yo ka t cso p o rto síto ttu k, am elyeknek egy-egy na g yo b b szakasza fo g la lk o z ik N ó g rá d m egyét é rin tő tö r­ té n e ti kérdéssel. Az iro d a lo m je g yzé k e lsősorban a zo ka t a kia d v á n y o k a t ta rta lm a zza , am elyeket a korszak m egyei tö rté n e te sze m p o n tjá b ó l fo n to sn a k ta rto ttu k , és az »Esemény­ n a p tá r« nagyrészt a ben n ü k fe ltá rt a d a to kra tám aszkodik. 84 �I. Az 1918—1919. évi magyar forradalm ak dokumentumai és általános irodalma 1. Siklós A n d rá s : Az 1918-1919. évi m agyarországi fo rra d a lm a k . Források, fe l­ dolgozások. Bp. 1964. Az időszak tö rté n e té ve l fo g la lk o z ó ku ta tó szám ára e lsődleges fe la d a t en n e k az a la p vető , kalauz je lle g ű , iro d a lo m fe ltá ró kia d vá n yn a k a m egism erése, am ely könnyen á tte k in th e tő rendszerezésben ta rta lm a z za a fo rra d a lm a k ra vonatkozó, m arxista klasszikusok m űveit, a ko ra b e li és a későbbi tö rté n e ti értékeléseket. A le vé ltá ri elig a zítá so n tú l a ko ra b e li film h íra d ó k jegyzékét is ta rta lm a zza . Több S a lg ó ta rjá n n a l ka p cso lato s archív film a n y a g o t fe ltá r. 2. A M a g y a r Tanácsköztársaság kia d vá nya i és az első kom m unista kiadványok. Az O rszággyűlési K önyvtár M a g y a r Tánácsköztársasági kü lö n gyű jte m é n ye . Bp. 1958. (Szerk.: Vértes G yörgy) Jelentőségét kiem eli, hogy nem csak az országos fo ly ó ira to k és kiadványok jegyzékét ta rta lm a zza , hanem a helyism ereti ku ta tó szám ára is pontos e lig a z í­ tá st ad. Lehetőség szerint a más kö n yvtá ra kb a n fe lle lh e tő fo ly ó ira to k ra ktá ri je lz e té t is közli, íg y a ku ta tó k szám ára igen nagy segítséget n yújt. N ó g rá d m egyére vona tko zó a n a következő ko ra b e li fo ly ó ira to k a t tá rja fe l: Losonci Vörös Ú jság. A losonci S zocialista Párt h iva ta los la p ja . 1919. jú n iu s 11. 1. évf. 1. sz. Losonc. N ó g rá d i H írla p . P o litika i és tá rs a d a lm i, közgazdasági h e tila p . Későbbi cím e: N ó g rá d i Népszava. 1919. á p rilis 20-tól a S zocialista Párt h iva ta los la p ja . B a­ lassagyarm at. 1919. jú liu s 29-től a S zo cia lista —K om unista Párt h iva ta los la p ja . N ó g rá d i Földm űves. A N ó g rá d megyei Földm űves Párt h iva ta lo s közlönye. Losonc. 1918. decem b e r 25. 1. sz. N ógrá dvárm egye. P o litik a i, kö zig a zga tá si, tá rs a d a lm i h e tila p . B alassagyarm at. 1918. decem ber 28. 1. évf. 53. sz. Későbbi cím e: N ó g rá d i V örös Ú jsá g . 1919. á p rilis 16 — augusztus 3. N ó g rádvárm egye H iv a ta lo s L apja. B alassagyarm at. 1918—1919. F olyam atosan m e g je lenő, az országos és m egyei re n d e le te k e t ta rta lm a z ó közlöny. 3. A M a g y a r T anácsköztársaság tö rté n e té n e n k fo rrá s a i a m agyar á lla m i tá ra k b a n . Bp. 1960. A korszakra vonatkozó, le vé ltá ri ira to k a t fe ltá ró lelőhelyjegyzék. le vé l­ 4. A fo rra d a lm i időszak le g fo n to s a b b d o k u m e n tu m a i: Kun B é la : V á lo g a to tt írások és beszédek. I—II. Bp. 1966. A kom m unisták le g fo n to s a b b á llá s fo g la lá s a it o lv a s h a tju k a kia d vá nyb a n . A fö ld ké rd é srő l, a p ro le tá rd ik ta tú rá ró l, a szocialista ip a rró l stb. szóló ta n u lm á ­ nyokat közöl, am elyek ism erete a helyi m unkásm ozgalm i h a g yo m á n yo kn a k é r­ tékeléséhez szükségesek. A m agyar m unkásm ozgalom tö rté n e té n e k v á lo g a to tt d o k u m e n tu m a i. Bp. 1956. 1917. novem ber 7 — 1919. m árcius 21. V I. A. köt. Bp. 1959. 1919. m árcius 21. — 1919. jú n iu s 11. VI. B. köt. Bp. 1960. jú n iu s 11. — 1919. augusztus 3. V. köt. A korszakra vonatkozó le g fo n to s a b b országos je le n tő s é g ű d o ku m e n tu m o k m el­ lett, a m egyei m unkásm ozgalom sok d o k u m e n tu m á t ta rta lm a zza . 85 �A M a g ya r Vörös H adsereg Ő sszeáll.: H etés Tibor. 1919. V á lo g a to tt d o ku m e n tu m o k. Kossuth 1959. Az intervenciósok e lle n i fegyveres küzdelem időszakából a m egyei esem énye­ ket ku ta tó szám ára is közöl a d a to k a t. »M in d e n ki ú ja kra készül. . .« Az 1918/1919-es fo rra d a lm a k iro d a lm a . Szöveggyűjtem ény. Bp. 1959-1967. I—IV. köt. Ö sszeáll.: József Farkas. Több N ó g rá d megyei do ku m e n tu m , vers közlése m ia tt is hasznos a helyism ereti ku ta tó k szám ára. 5. K ortársi fe ld o lg o z á s o k : Böhm V ilm os: Két fo rra d a lo m tüzében. Bp. 1946. Juhász N agy S á n d o r: A m agyar o k tó b e ri fo rra d a lo m tö rté n e te . Bp. 1945. Két különböző szem pontú fe ld o lg o zá s. Az elsőben a szo ciá ld e m o krá cia veze­ tőségének ko m m unista -e lle n e s nézetével, a m á so d ikb a n a p o lg á ri d e m o k rá c ia p o litik a i tehetetlensé g é ve l ism e rke d h e tü n k meg. A két n é ző p o n t különbözősége az 1919. ja n u á ri s a lg ó ta rjá n i g y á rfo g la ló m ozgalom érté ke lé sé b e n is m eg­ m utatkozik. 6. M arxista összefoglalások, ta n u lm á n y o k : M agyarország tö rté n e te II. köt. Bp. 1964. 2 8 3 -3 5 9 . I. A m agyar fo rra d a lm i m unkásm ozgalom tö rté n e te I. köt. Kossuth 1966. 163-264. I. R észlettanulm ányok: M ile i G yö rg y: A K om m unisták M a g ya ro rszá g i P á rtjá n a k m e g a la k ítá s á ró l Kossuth 1962. H a jd u T ib o r: A KMP ta k tik á já n a k n éhány vonása a p ro le tá rfo rra d a lo m e lő k é ­ szítésének h ó n a p ja ib a n . P á rttö rté n e ti Közlem ények. 1967. 5. sz. Nem es D ezső: Az o k tó b e ri fo rra d a lo m és M a g ya ro rszá g ú tja a szocializm ushoz. Századok, 1967. 5. sz. Mészáros K ároly: Az őszirózsás fo rra d a lo m és a Tanácsköztársaság paraszt­ p o litik á ja 1918-1919-ben. Bp. 1966. A ta n u lm á n y o k , cikkek korszerűségük m e lle tt azért is fig ye le m re m éltóak, m ert az á lta lá n o s ta p a s z ta la t leszűréséhez a m un­ kásm ozgalom megyei tö rté n e té b ő l is m erítenek a szerzők. II. A forradalmak Nógrád megyei eseményeire vonatkozó önálló feldolgozások és tanulmányok 1. A d a to k a S a lg ó ta rjá n i A c é lg y á r tö rté n e té h e z a fo rra d a lo m és a bolsevizm us a la tt. 1920. (Ö sszeáll. L ipthay B. Jenő) Pl. A rch. TAG Y O B anyag. II/28. Levéltári dokum entum ism ertetésére a zé rt v á lla lko ztu n k, m ert az a c é lg y á ri m u n ­ kásm ozgalom fe jlő d és é n e k u tolsó szakaszaira - a m ely 1917 m á ju sá tó l kezdődik és a fo rra d a lm i rendszer m e g d öntéséig ta rt - a le g fo n to s a b b dokum entum . A szakszervezeti m ozga lo m b a n 1918 őszén bekövetkezett p o litik a i szakadás, a b a lra to ló d á s i h u llá m belső fe jlő d é s b ő l e redő in d íté k a it e d o ku m e n tu m b a n olva sh atju k. A fo rra d a lm a k tö rté n e té re vonatkozó a d a ta i — a p o litik a i e lfo g u lt­ sá g á t leszámítva - jó l fe lh a szn á lh a tó k. 89 �2. B alassagyarm at a T anácsköztársaság id e jé n . Bp. 1959. Az ism ert ta n u lm á n y k ö te t — cím én tú l — a p o lg á ri d e m o kra tikus fo rra d a lo m ese m ényeit is fe ltá rja . Elsősorban a ko ra b e li sa jtó , a kortársi visszaem lékezések részleges fe ld o lgo z á s á v a l. 3. Balázs József: S a lg ó ta rjá n 1919. H a d tö rté n e ti Közlem ények, 1954. 3-4. sz. A szerző a szakem ber a la p o s s á g á v a l e lső ké nt dolgozza fe l a S a lg ó ta rjá n környéki m ájusi hadiesem ényeket, és pontos ké p e t ad m unkászászlóaljak a V ö ­ rös H adsereg e re jé rő l. 4. Belitzky Jánosy S chm idt b á n y a ig a z g a tó levelei 1918-1920. S a lg ó ta rjá n 1964. (M úzeum i füzetek) S ch m id t Jenő b á n y a ig a z g a tó le ve le in e k fe ld o lg o z á s a , am elyeket a RT pesti vezetőségéhez írt, a b a g ly a s a lja i, m izserfai és a s a lg ó ta rjá n i bányászok moz­ g a lm a in a k m egism eréséhez s z o lg á lta t e lső re n d ű e n fo n to s a d a to k a t.. 5. G a jz á g ó A la d á r —Posta István — Borsos G á b o r: A n ó g rá d i szénm edence a z o któ b e ri fo rra d a lo m és a T anácsköztársaság id e jé n . S a lg ó ta rjá n , 1959. (K ézirat a M egyei K önyvtár helyism ereti g yüjte m é n yé b e n .) A szerzők le vé ltá ri d o k u ­ m entum ok, fo ly ó ira to k , kortársi visszaem lékezések fe lh a szn á lá sá va l először kisérelték meg az ip a rm e d e n c e m u n ká sm o zga lm á n a k fe ld o lg o z á s á t. A h a d ­ m űveleti időszakra vonatkozó a d a ta ik je le n tőse k. 6. Rákóczy István: A csehek kiverése B a la ssa g ya rm a tró l és az Ipoly b a lp a r tjá ról 1919 ja n u á r utolsó n a p ja in . B a la ssa g ya rm a t 1921. A szerző — v o lt megyei alje g yző — a p o lg á ri d e m o k ra tik u s időszak k o rm á n yb iztosa ké n t tevékenykedett B alassagyarm aton 1918. novem ber 16 és 1919. fe b ru á r 26 között. Könyvében elsősorban személyét, m u n k á já t igyekszik kie m e ln i, és eközben sok a d a to t közöl a szerveződő e lle n fo rra d a lm i erők kezdeti tevékenységéről. 7 S ulacsik (A n ta l) Z o ltá n : A b a la s s a g y a rm a ti csehkiverés tö rté n e te . B alassa­ gyarm at, 1933. E lle n fo rra d a lm i célzatú és ih le tű fe ld o lg o z á s a a k o ra b e li esem ényeknek. A könyv je le n tősé g e , hogy a helyi e lle n fo rra d a lm i erők cso p o rto s u lá s á t viszonylag jó l érzékelteti. III. A forradalmak Nógrád megyei történetével foglalkozó tanulmányok, visszaem­ lékezések. 1. Hevesi G y u la : Egy m érnök a fo rra d a lo m b a n . Bp. 1959. 2 0 5 . ; 272-282. I. A szerző népb izto ské n t S a lg ó ta rjá n b a n tevékenykedett. A m u n ká szá szló a lja k m e g a la k u lá s á ró l, h a rc a iró l a hiteles beszám olóból szerezhetünk a d a to k a t. 2. H etés T ib o r: M unkásezredek e lő re Bp. 1960. 50-80. 1. H etés T ib o r: A 80. nem zetközi d a n d á r. Bp. 1963. 87-108. 1. A S a lg ó ta rjá n körzetében le fo ly t h a d m ű ve le te kre k a p u n k a d a to k a t a két könyvből. 3. H uszár A la d á r: G o n d o la to k a v ilá g h á b o rú a la tt. Bp. é.n. A szerző a bala ssag ya rm a ti e lle n fo rra d a lm i c so p o rt vezető a la k ja volt. A kü­ lönböző ujsá g o k b a n m e g je le n t cikke it, és a m ásodik v ilá g h á b o rú id e jé n írt visszaem lékezéseit ta rta lm a zza a könyv, am elynek az 1918-1919-es fo rra d a l­ m akkal fo g la lk o z ó fe je ze té b e n a szerveződdő a n tid e m o k ra tik u s e rők id e o ló ­ g iá já ró l olvashatun k. 87 �4. H ősi h a rco k em lékei. Bp. 1955. Szerk. Lányi Ernőné. 72-74. I. Pusztai Ernő: A m izserfai zászló. A kortársi visszaem lékezés a v ilá g h á b o rú s bányai viszonyokat, és a fo rra d a lm a k a la tti — elsősorban m izserfai — m egm ozdulások esem ényeit dolgozza fel. 5. V ácláv K rá l: A csehszlovák burzsoázia in te rve n ció s h á b o rú ja a M a g y a r Tanácsköztársaság e lle n 1919-ben. Szikra 1956. A S a lg ó ta rjá n körzetében in d íto tt tá m a d á sb a n résztvevő cseh ka to n a i p a ra n c s ­ nokság és a katonaság fe g yelm ezettségét b e m u ta tó fe je ze te k szám unkra különös fo n to ssá g g a l bírnak. 6. K őnig K elem en: Hatszázéves ferences é le t Szécsényben. 1332-1932. Vác, 1932. 300-303. I. A szécsényi ferencesek fo rra d a lm a k a la tti p o litik a i tevékenységének b e m u ta tá ­ sán tú l a község vilá g h á b o rú s viszonyaira, a n in cste le n e k szervezkedésére o lva sh atu n k a d a to k a t. 7. L ip ta i Ervin: 257-313. I. A m agyar Vörös H a d se re g h a rc a i 1919. Bp. 1960. 227-242. A m o n o g rá fia a Vörös H adsereg hősi kü zdelm einek le g s zín vo n a la sa b b össze­ fo g la lá s a . Az e d d ig ie k n é l le g jo b b a n m u ta t rá a hadiesem ények és a p o litik a összefüggéseire. Részletesen fo g la lk o z ik a cseh in te rve n ció s c s a p a to k ellen küzdő s a lg ó ta rjá n i és a környező fa lv a k b a n la kó m unkások ha rcá va l. 8. N agy id ő k ta n u i em lékeznek. (1918-1919.) Ö sszeáll. Lányi Ernőné. Bp. 1958. 108-112. I. S réter M á rto n : Az a c é lg y á ri m unkások. A háb o rú s nélkülözések, az e lé g e d e tle n sé g m ia tt e rősödő p o litik a i m o zg a lm a ­ kat, a KMP a cé lg yári szervezetének m e g a la k u lá s á n a k kö rü lm é n ye it dolgozza fe l a visszaemlékezés. 9. N ó g rá d i S á n d o r: E m lékeim ből. Kossuth 1961. 5 5 -6 0 . I. A visszaem lékezésben a losonci m unkásság szervezkedéséről, vashatunk. a k c ió iró l o l­ 10. A s a lg ó ta rjá n i ipa rvid é k. Szerk. G a jz á g ó A la d á r. S a lg ó ta rjá n 1962. 2 5 1 -2 5 5 I. A ta n u lm á n y k ö te tb e n a le g fo n to s a b b d o ku m e n tu m o ko n a la p u ló v á z la tá t o l­ va sh a tju k a korszak p o litik a i esem ényeinek. 11. Tormay C e c ile : B újdosó könyv. I—II. Bp. 1921-1922. A szerző - az e lle n fo rra d a lo m h írh e d t ké p vise lő je — a Tanácsköztársaság id e jé n N ó g rá d m egyéb e n : Bercelen, B alassa g ya rm a to n , Szügyben é lt álnéven. A te n d e n ció zu sa n fo rra d a lo m elle n e s könyv a d a ta i k ritik á v a l h a szn á lh a tó k 12. W abrosch B éla: A s a lg ó ta rjá n i S a lg ó ta rjá n é. n. M u n k a ny. a c é lg y á ri o lvasókör tö rté n e te 1878-1926 W abrosch B é la : Visszaem lékezések a S a lg ó ta rjá n i Tiszti C a sin ó fe n n á llá s á n a k 60-ik ju b ile u m i évében. S a lg ó ta rjá n 1941. A szerző á té lte a fo rra d a lm i esem ényeket. M in d k é t fe ld o lg o z á s visszaem lé­ kezésen a la p u l, és m ind a d a ta i, m ind e lő a d á s m ó d ja az e lle n fo rra d a lm i id ő ­ szak torzító p o litik á já t t ü k rözi. Ö ssze á llíto tta : HO R VÁTH ISTVÁN 88 �Az 1918-1919. évi forradalmak történetének forrásai a megyei levéltárban A tö rté n e ti korszakok le g fo n to s a b b fo rrá s a n y a g á t azok az ira to k képezik, m e­ lyek az a d o tt korszakban az egyes h iva ta lok, intézm ények m űködése során keletkez­ te k és így a fontos és kevésbé fo n to s esem ényeknek m in d e n n é l hívebb tükrözői. Ezeknek az ira to k n a k a lé tre jö tté t az a d o tt közigazgatási, ig a zsá g szo lg á lta tá si és egyéb fe la d a to k te tté k szükségessé és nem azzal a c é lla l keletkeztek, hogy az ese­ m ényeket az u tó ko r szám ára m egörökítsék. Ezért n a g yo b b a h ite lü k az olyan fo rrá ­ soknál, melyek kifejezette n az u tó k o r szám ára készültek (pl. e m lé kira to k, sta tis z ti­ kák) és így m ú lh a ta tla n u l m a g u kb a n h o rd já k a szépítés vagy elkendőzés le h e tő ­ ségét. A p o lg á ri fo rra d a lo m és a T anácsköztársaság korszakának le vé ltá ri fo rrá s ­ a n ya g á t, m int á lta lá b a n a le vé ltá ri fo rrá so ka t, két fő c s o p o rtb a s o ro lh a tju k . Az e l­ sőt nevezhetnénk a d ire k t (közvetlen) fo rrá so k c s o p o rtjá n a k : ide ta rto z n a k a jelzett korszakban m űködött helyi szervek ira ta i; a m ásik fő c s o p o rto t in d ire k t (közvetett) fo rrá sa n y a g n a k nevezhetjük, e b b e s o ro lh a tó k m indazok az ira tok, m elyek a le g k ü ­ lö nbözőbb szervek m űködése során keletkeztek és va la m ilye n vo n a tko zá sb a n a p o l­ g á ri fo rra d a lo m és a Tanácsköztársaság le fo lyá sáva l, esem ényeivel kapcsolatos a d a to k a t ta rta lm a zn a k. Az 1918-1919 tö rté n e té n e k le vé ltá ri fo rrá sa n ya g a , országos viszo n yla tba n is, m eglehetősen hiányos. K ülönösen a p ro le tá rd ik ta tú ra id e jé n keletkezett ira to k k ö ­ zül pusztult el igen sok. Ebben közrejátszott részben az, hogy az é rd e k e lt tisztvi­ selők közül sokan igyekeztek e ltü n te tn i az ő ke t k o m p ro m ittá ló ira to k a t, de a h iv a ­ ta lo s intézkedések is e lő se g íte tté k az ira tp u sztítá st. Nem kedveztek az ira to k n a k a T anácsköztársaság korszakának h a rci esem ényei sem. N ó g rá d megye esetében még az is az oka az ira to k h iá n yán a k, hogy az északi vidéken fo lyó védelm i h a r­ cok következtében az ig a zg a tá si szervek később a la k u lta k meg, m in t m ásutt. M ie lő tt rá té rn é n k a megyei le v é ltá rn a k a je lz e tt korszakra vonatkozó fo rrá ­ saira, meg kell em lítenü n k, hogy a megye tö rté n e té n e k e fo n to s szakaszát ille tő e n anyag ta lá lh a tó más, fő k é n t központi le v é ltá ra k b a n is. Így első so rb a n a P á rttö r­ té n e ti Intézet A rchívum á b a n , a H a d tö rté n e lm i Intézet L e vé ltá rá b a n és a M a g ya r O rszágos Levéltárban. Ezeken kívül a N ó g rá d m egyei M u n ká sm o zga lm i M úzeum is őriz bizonyos le vé ltá ri je lle g ű fo rrá s a n y a g o t: a H a d tö rté n e lm i Intézet L evéltá­ rá b a n őrzött, a N ó g rá d m egyei h a rci esem ényekkel kapcsolatos tá v ira to k g é p e lt m á so la ta it. A megyei levéltár - az e lő b b e m líte tt o ko kn á l fogva - a p o lg á ri fo rra d a lo m és a Tanácsköztársaság k ö z v e t l e n fo rrá s a ib ó l ig e n keveset ő riz: — A p o lg á ri fo rra d a lo m korszakából a helyi Nemzeti Tanácsok jegyzőkönyvei em líthetők. Ezek közül m egvan S a lg ó ta rjá n nagyközség N em zeti T a n á csá n a k n é ­ hány jegyzőkönyve a hozzátartozó ira to k k a l, 1918. novem ber —d e ce m b e r h ó n a p o k ­ ból, va la m in t néhány község (Kisterenye, N em ti, Szu p a ta k, V ecseklő) N em zeti Ta­ rácsainak egy-egy jegyzőkönyve. 89 �- A Tanácsköztársaság korszakából a helyi m unkástanácsok jegyzőkönyvei ta r ­ toznak ebbe a csoportba . Ilyen jegyzőkönyvek m a ra d ta k a következő h e lysé ge kb ő l; B alassagyarm at város, D iósjenő, H erencsény, H om okterenye, Kazár, Pásztó, Pat­ varc, Szécsény és Szügy községek. Természetesen nem m indegyik jegyzőkönyvi anyag te lje s é rté k ű forrás, hiszen van olyan is köztük (Szügy), a h o l a p ro le tá rd ik ta tú ra id e jé n csak egye tle n ülést jegyeztek be, jú liu s 13-án, és ekkor is a község 1918. évi zárszám adását v ita ttá k meg. Az ülés m ásik tárgysorozati p o n tja egy ta n á c s ta g kikü ld e tése v o lt m a lo m ­ ellenőrzésre. Kazár község jegyzőkönyvei viszont m ár végigvezetnek egészen m á r­ ciustól jú liu s ig és igen s o ko ld a lú ténykedésről a d n a k képet (L a ká sre kvirá lá s az u ra d a lo m tó l, fö ld ju tta tá s bányászoknak a sz o c ia liz á lt fö ld e k b ő l, isko lá kb a n a v a l­ lá stanítás megszüntetése, p a p i fö ld e k községi kezelésbe vétele, földm űves tanács, v a la m in t m űvelődési osztály választás, tejszá llítá s a s a lg ó ta rjá n i m u n kásságnak; de ezeken a va ló b a n fo rra d a lm i id ő kre jellem ző intézkedéseken kívül olyan h a tá ­ rozatokkal is ta lá lko zun k, m in t a p a állatbeszerzés, fö ld b é rle ti ügyek rendezése, az iskolák ta ka rítá sa , szántási d íja k m e g á lla p ítá s a , községi szolga fizetésem elése stb). A közvetlen fo rrá so k so rá b a n ke lle n e le n n iök az egyes helységek m u n k á s ta ­ nácsi ill. d ire k tó riu m i ira ta in a k is. Ezek a zo n b a n , am e n n yib e n e g y á lta lá n m a ra d ta k (pl. Romhány község esetében), csekély és töredékes v o ltu k n á l fo g va nincsenek ö n á lló a n kezelve, hanem a rendes községi ira to k között ke rü lte k elhelyezésre. A k ö z v e t e t t fo rrá so k az e lő b b ie k n é l jó va l n a g yo b b m ennyiségben ta lá l­ hatók. Ezek fő ké n t az á lta lá n o s közigazgatási ira tso ro za to kb a n fe lle lh e tő a n y a g o ­ kat je le n tik . A m egyei le v é ltá rb a n az a lá b b i ilyen je lle g ű ira ta n y a g o k ró l van tu d o m á su n k: - N ó g rá d megye fő is p á n já n a k (ill. fő is p á n i ko rm á n yb iztosá n a k) iktatókönyve 1919. ápr. 13-ig. A fő is p á n m árcius 21-e u tá n is, m integy a megyei ta n á cs intézőb izo ttsá g á n a k e lnöki h iva ta la m űködött. Főtevékenysége a községi és já rá s i m u n ­ kástanácsok megszervezése, a v o lt megyei tisztviselők p o litik a i m e g b ízh a tó sá g á n a k fe lü lvizsg á la ta , az igazságügyi szervezet á ta la k ítá s a , fo rra d a lm i törvényszékek fel á llítá sa , belügyi népbiztosi re n d e le te k vé g re h a jtá s a , já rá s i p o litik a i m egbízottak irányítása volt. Bár a hozzátartozó ira to k nem m a ra d ta k fen n , m a g á b ó l az ik ta tó könyvből is re k o n stru á lh a tó k nagyrészt az esem ények (a közölt e se m é n yn a p tá r is erre tám aszkodik tö b b e k között). H ogy m ilyen részletességgel tá jé k o z ta t az ese­ m ényekről, azt jó l m u ta tja az a néhány bejegyzés, m elyet egyetlen n a p o n (m árcius 29-én) vezettek be a könyvbe: 581. A ha d ü g yi népbiztos értesíti, hogy a B u dapestre irá n y íto tt élelm iszerek a k a d á ly ta la n u l szállítható k. 582. Az aszódi já rá s i népbiztos h írt ad a rró l, hogy a közelében fekvő néhány N ó g rá d m egyei községekben megszervezték a m unkás- és p araszttanácsot. 583. A b erceli körjegyző to v á b b ítja a g a zd a sá g i cselédek kérelm ét, hogy a Pest m egyében m e g á lla p íto tt ko n ve n ció t k a p já k meg. - A városok és községek k é p v ise lő te stü le te in e k jegyzőkönyvei. A községek te stü le ti szervei néhány helyen egészen 1919. m árcius 21 -ig m űködtek, m ű kö d é ­ süknek írásos nyom ai a zo n b a n m eglehetősen hiányosak. Egyes jegyzőkönyvekben 1918 szeptem berétől egészen 1919 szeptem beréig e g y á lta lá n semmi bejegyzes nincs, mások néhány üres la p o t itt kihagytak, e b b ő l a rra le h e t következtetni, hogy 90 �volt ugyan közgyűlés, de a fe lv e tt jegyzőkönyvet va la m ilye n o kb ó l m ár nem vezették be a tisztázott kötetbe. Kevés a zoknak a községeknek a szá m a, melyek jegyzőköny­ veiben a p o lg á ri fo rra d a lo m id e jé n bejegyzés tö rté n t. Ezek a következők: B alassa­ g y a rm a t Bánk, C se rh á th a lá p , D iósjenő, H om okterenye, H ugyag, Pásztó, Patvarc, Somoskő, S om oskőújfa lu , Szécsény, Szuha, Szügy és V anyarc. A ké p vise lő te stü le ti közgyűlések egyébként á lta lá b a n azokkal az ügyekkel fo g la lk o z ta k ebb e n az id ő ­ szakban i s, m int k o rá b b a n , te h á t elsősorban a községi vagyonkezelés és h áztartás ügyeivel. - A községek közig a zga tá si ira ta i. A körjegyzőségek, v a la m in t a nagyközségek j egyzői h iv a ta la ib a n keletkezett ira to k is e lső so rb a n a községek m in d e n n a p i é le té ­ ben fe lm e rü lt p ro b lé m á k a t és azok m e g o ld á s a it tükrözik. A községi ira to k hiányos volta következtében a zo n b a n csak néhány körjegyzőség (pl. A lsópetény, C s e rh á t­ surány, D iósjenő, H om okterenye, Jobbágyi, Kazár, N a g yb áto n y) és néhány község (pl. Etes, N ó g rá d ) van, m elyeknek a je lz e tt időszakból szám ottevő m ennyiségű ira ta n y a g a m a ra d t fenn. Ezeknek fe ltá rá s a még nem fe je z ő d ö tt be és az e lkö ve t­ kező id ő b en még rem élhető az 1918-1919 tö rté n e té re vonatkozó ira to k e lő k e rü ­ lése. Az e d d ig fe ltá rt a n y a g b a n , elsősorban a T anácsköztársaság id e jé b ő l, az egyes helyi szerveknek a m egválasztására vonatkozó iratok, a helyi szervek névso­ rai, a népbiztosságok re n d e le te inek to v á b b ítá sa , a segélyezésre, h a d ig o n d o zá sra , közellátásra vonatkozó intézkedések érd e m e ln e k em lítést. A községek so rá b ó l k i­ e m elkedik S a lg ó ta rjá n nagyközség ira ta n y a g a , am ely te lje sn e k m o n d h a tó és így m eglehetősen sok a d a to t ta rta lm a z. Itt e m líth e tjü k meg, hogy ugyancsak a to v á b b i fe ltá ró m unka sok a d a to t hoz­ h a t n a p v ilá g ra a közigazgatási je lle g ű ira tso ro za to k 1919 u tá n i részeiből is. Hiszen egyes, fő ké n t személyi je lle g ű ügyek még a k á r e gy-két évig is e lh ú z ó d h a tta k . Ez a fe ltá ró m unka is m egkezdődött és m ár rövid p ró b á lko zá s u tá n is bebizonyosodott, hogy érdem es to vá b b fo ly ta tn i. Így pl. S a lg ó ta rjá n nagyközség 1912/1920. számú a k tá já b a n , m elyben össze fo g la ló je le n té s o lva sh a tó a p ro le tá rd ik ta tú rá ró l (azzal a bevezetővel, hogy „ a kom m unizm us kitörése a lakosság, ille tv e a m unkásság kö ré ­ ben ó riási lelkesedést v á lto tt k i . . . ” ), m e g ta lá lh a tju k u g ya n a kko r a s a lg ó ta rjá n i m unkástanács 1919. augusztus 9-i jegyzőkönyvének a fo g a lm a zvá n yá t is. (Ez az ülés volt, mely kim ond ta a m unkástanács fe lo s z la tá s á t és ezzel véget v e te tt a p ro le tá rd ik ta tú rá n a k S a lg ó ta rjá n b a n . Vagy ugyancsak a s a lg ó ta rjá n i ira to k b a n 2622/ 1921. szám a la tt a p ro le tá rd ik ta tú ra id e jé n m űködő vezető személyek n y ilv á n ­ ta rtá sa kapcsán o lva sh a tju k a s a lg ó ta rjá n i já rá s i in té ző b izo ttsá g ta g ja in a k névsorát. - N ó g rá d megye Hivatalos Lapja 1918-1919. Bár n y o m ta to tt fo rm á b a n , ú js á g ­ ként je le n t meg, tu la jd o n k é p p e n a megye a lis p á n i h iv a ta lá n a k a re n d e le te it ta r ­ talm azza. M ivel az a lis p á n i ira to k e b b ő l az id ő b ő l e g y á lta lá n nem m a ra d ta k fenn, a la p ezeket p ó to lja . 1918. évi köte té b e n rendelkezéseket ta rta lm a z az a lá b b i ü gyekben: közélelmezés, nem zetőrség szervezése, orosz h a d ifo g ly o k fo g la lk o z ta ­ tása, a tisztviselők m a g a ta rtá s a a n é p kö ztá rsa sá g b a n , a vidéki nem zeti és n é p ta ­ nácsok m űködése stb. Az 1919. évi kötet h a so n ló ta rta lm ú , d e m árcius 21. után m ár a megyei d ire k tó riu m intézkedéseit közli. Ezekből a je le n tő s e b b e k : b irto k re n ­ dező bizottságok m űködése, b irto k o k szocializálása, az ellenséges m egszállás a lól fe ls z a b a d u lt te rü le te k népnevelésügyének újjászervezése. Ezen kívül term észetesen a folyó közigazgatási, kö ze llá tási ügyekben is á lla n d ó a n intézkedések tö rté n te k, m elyeket a h ivatalos la p rendszeresen közölt. 91 �A fe n tie kb e n fe ls o ro lt fo rrá sa n ya g sajnos nem teszi lehetővé, hogy a p o lg á ri fo rra d a lo m és a T anácsköztársaság tö rté n e té n e k m inden N ó g rá d m egyei mozza­ n ata m a ra d é k ta la n u l re k o n s tru á lh a tó legyen. K özigazgatási ira to k ró l lévén szó, e lsősorban azokról a tényezőkről, m ozzanatokról tá jé k o z ta tjá k a k u ta tó t, melyek a közigazgatási szervek m űködésének h a tá skö ré b e ta rto zta k. Így pl. úgyszólván te l­ jesen hiányoznak b e lő lü k azok az a d a to k , melyek a h a rci események felidézésére v o ln á na k alkalm asak. Egyet a zo n b a n m e g c á fo lh a ta tla n u l bizonyítanak. M é g p e d ig azt, hogy - szemben az e lle n fo rra d a lm i rendszer rá g a lm a zó m e g á lla p ítá s a iv a l, mely szerint a „T anácsköztársaság nem á lla m volt, hanem bűncselekm ények e lk ö ­ vetésére szövetkezett személyek töm örülése, a kik cselekm ényeiket h iva ta los h a ta ­ lom színlelésével követték e l” és hogy „m in d a z o k a cselekm ények, am elyeket ennek az u ra lo m n a k a szervei és közegei elkövettek, csak m in t közönséges b ű n cse le km é ­ nyek b írá lh a tó k e l” (Az e lle n fo rra d a lm i rendszer h iv a ta lo s m e g n y ila tk o z á s a ib ó l) — a p o lg á ri fo rra d a lo m korszakában, de még in k á b b a p ro le tá rd ik ta tú ra id e jé n a helyi szervek, a m unkástanácsok il l . d ire k tó riu m o k m in d e n t e lkövettek a n n a k é rd e ­ kében, hogy az é le t m inden te rü le té n n o rm ális m ederbe te re ljé k az eseményeket, hogy a többéves h á b o rú szétzilálta g a z d a s á g i helyzeten úrrá legyenek és így a d o lgozó lakosság igényeinek messzemenő fig ye le m b e vé te lé ve l szilárd n é p h a ta lm a t terem tsenek. Ez a bizonyító erő a d ja meg te h á t az é rté ké t m in d a zo kn a k a megyei le vé ltá ri forrásoknak, melyek m ár e d d ig is ism ertek, v a la m in t azoknak, m elyeket a to v á b b i fe ltá ró m unkák fo g n a k a n a p v ilá g ra hozni és melyek m in d e g yike egy kise b b -n a g yo b b m ozzanattal já ru l hozzá a nagy tö rté n e lm i korszakról a lk o to tt ké­ pü nk m egform álásához. SCHNEIDER M IKLÓ S 92 �KÖRKÉP Interjú Czinke Ferenccel D.: Bármely műalkotásegyedi, egyszeri, utánozhatatlan. A képzőművészeti alkotás egyedisége azonban kettős értelemben veendő. Egyrészt egyedi mint műalkotás, másreszt egy példányban „él”. Nem sokszorosítható, azaz ha pl. másolják, a másolat „nem az ere­ deti”. Az írói mű X. példányban jelenik meg. Minden egyes példány ugyanaz. Megvan nekem is, neked is ... az 5.000-nek is meglehet. Az X„ példányszámot megveszik, vagy nem. Ez már „siker” -kérdés. Tehát a könyv „ útja, sikere” általában mérhető. A kép­ zőművész követi, követheti-e, s akarja-e követni egy-egy műve útját-sorsát? CZINKE: A képzőművészei alkotásokra nem adnak ki arany-lemezt, bestseller sem vá lhatik belőle, irigylem is a testvérművészeteket e nagy társadalmiságukért, mert ha a reprodukció elterjesztése kulturálisan nagy eredmény is, szegényebb azzal, hogy az ere­ detinek csak mása, nem örvendeztet meg a műalkotás totalitásával. Itt van azonban a sokszorosító grafika, mely ilyen természeténél fogva a legforradalmibb képzőművészeti mű­ faj, tágabb horizontot jelent, s mi több, gyorsan reagál a kor életérzéseire: a boldogság hevületére, frissen örökíti meg a tragikus kataklizmákat, még a bekövetkezés előtt figyel­ meztethet. Egy-egy mű útját az egyedi alkotásnál még követheti az ember a sokszoro­ sított műfaj esetében megelégszik azzal a nagy bizonyossággal, hogy a művek nagyobb társadalmi közegbe kerültek. Ez az erős, a visszatérő boldogságtudat — ha van idő ilyenre gondolni vagy számontartani - amikor az új alkotásvágy már ott a küszöbön, s menni kell. P. Eluard mondja: „H a az ember halad, minden lépésével új horizontot fedez fel.”, s ez a felfedező út nem mindig engedi meg a megtett út minden lépésén meditálni, azt számontartani. Az ember mindig több akar lenni tegnapi - mi több - mai énjénél: a ma a kevés, eleme a soknak, de a cél a teljesség. D .: Maradjunk a sikernél. X ember nézte meg a kiállítást. Bejegyzések a vendég­ könyvben. Reagá l a „hivatalos” közvélemény — a kritikusok véleményt mondanak (ha mondanak), a műveket díjazzák, Ö n a korábbi években Derkovits-ösztöndijas volt, majd SZOT, 1968-ban pedig Munkácsy-díjat kapott. Erről a „sikerről” mondjon néhány szót. CZINKE: A kritika — legtöbbször egy ember írja — arról ír, amit tettem, amit már befejeztem. Engem akkor már az az új foglalkoztat, amiről a kritikus nem tud, amit még nem ismer. Így mindig fór-ban vagyok, s ez a tudat reményt nyújt orra, hogy az elmarasz­ taló kritikát jobb belátásra bírjam. Ha pedig a jót jól írja meg - mert a szépről lehet sőt úgy kell írni, hogy az maga is szép legyen — ha ért a dolgához, nagyra becsülöm a kritikust. (Hát ilyenek vagyunk mi, emberek!) A „hivatalos" közvélemény velünk együtt megy előre, ha ezt sokan nem is veszik észre! Az elért „sikerek" természetesen útjelző karókat jelentenek, mindig jólesnek, mert új, eddig nem ismert világok felé való repülé­ semhez szárnyakat adnak, de a sikerekre nem jó gondolni, ezeket el kell hessegetni ma­ gamtól, mert tarkává tehetik a szárnyaimat. Az elért sikerekben álmatlan éjszakáimat, vergődéseimet, s csak azt látom, hogy reggelre megint verejtékfürdőben ébredtem. D .: Ha a műélvezőnek, a közönségnek tetszik az alkotás, az annyit jelent, hogy benne, általa „magára talált". Akkor következik ez be, ha a közönség azt „ta lá lja meg" a mű­ ben, amit a művész kifejezni szándékozott? CZINKE: Igen: új önmagára találás, önmaga tartalm át újfajta módon fedezi fel a műben a műélvező. Képet nézni nem szórakozás hanem igen komoly cselekvés Odafigyel­ ni az ember egy új teremtményére, mely belső tö rvényein keres: tül a világ új rendjét, igazságát, szépségeit nyilatkoztatja ki, azok felfedezésére kényszerít, harcba hív. A közön­ ségnek is cselekvően kell kutatni és elérni az új célokat, az eddig nem ismert világokat. A néző is elvonatkoztat, de ez már következmény, melyben mérhetjük az alkotó szándé­ kát is. A társadalmilag fontos művészi közlés aligha talál egyértelmű fogadtatásra — te ­ hát a néző ugyanazt és a nem ugyanazt találja meg a műben - hiszen az alkotás min­ 93 �d ig tágabb horizontot nyit. Ezért, hogy a mű a nézőtől nemcsak az abc-t, hanem a hozzá­ értést, a műben való eligazodás képességét is megköveteli. A mű a tárgyi valóságból absztrahált jelrendszer megalkotása, hogy úgymondjam felfedezése útján jön létre, így annak befogadása is más-más úton teremti meg az elvont fogalmak birodalmán keresz­ tül a valóság gazdag szféráit. Kettőn áll tehát a vásár, hogy a mű és közönség egymásra találjon. A jó művészet minden esetre meg kell, hogy hozza ezt az eredményt, ha a kul­ t urpolitika is érzi ezt a nagy hivatástudatot. Akadályok persze mutatkoznak. (Aligha szol­ gálja a kulturszint emelését pl., hogy a középiskolák heti 2 óra művészettörténetét az új tanévre 1 órára faragták le, pedig ez a tantárgy csak a gimnáziumok 4. osztályában bevezetett). D .: A néző előtt a „termék” , a műalkotás jelenik meg. A műalkotás — zárt világa révén - összegezés. „Tartalma” van, felidéz, jelent valamit, stb. A néző viszonyul hozzá. De itt már a műalkotásnak az alkotótól való „független léte” a kiindulási pont. Ám a műalkotás egy művészi tevékenységfolyamat produktuma. A nézőben felvetődhet a kér­ dés: mi történik addig, amíg elkészül egy kép? CZINKE: Bonyolult a probléma. Minden esetre társadalmi, emberi léptékű minden mű születése. Az ember magában hordja a világot, s a világ átélése szükségszerű kény­ szerben tartja az embert, hogy az kifejezze, s ezáltal alkotott világot teremtsen belőle Az ember természetesen nemcsak regisztrál, hanem felel a kihívásokra, ha kell, vádiratot metsz fába vagy karcol lemezre. Más világ ez, más törvényekkel: a meglévő, kitapintható valóságból nyert új valóság, mely inspirál, aktivizál, öklöt szorított vagy búzavirágot nevettet. Minden mű elindul egy csírából, melyben ott tombol az élet, s az a küzdelem, mely a műre vár, a továbbfolytatása a mű folytonosságában meglévő erőnek. A csírázás növekedéséhez sokszor elég egy görcsös fa, egy áldott állapotú asszony megrakott sza­ tyorral, egy eszembejutott népdal, egy örömkönny kibuggyanása kislányom szeméből. De mit is mondjak? Minden mű más indítékú, s követeli a más-más, változatosan gazdag formát, a forma lényegi strukturáját, hogy a kép a tárgy lényegévé váljék, hogy egységes egész legyen, azaz ábrázoljon és kifejezzen. A mű születése állandó változás, hozzáadás és elvevés, a logikai és ösztönös nagy harcában születik. Ez az ellentmondás kényszeríti az embert, hogy az alkotó folyamat közben fokozza a mű eredeti jelentéstartalmát. Arra mindig vigyázok, hogy a közlés ne legyen véletlenszerű, még a grafikai jegyeknek vélt arabeszkek is, a faktúra, a mívesség, mindig jelentéstartalmat hordozzanak, és ne üres artisztikumot. A felületi szépségeket sohasem szabad a mélyen rejlő esztétikai, tá r­ sadalmi formációk jellegével azonosítani. A kifejezési lehetőségek kibővítésén munkálko­ dom, hogy a természet által létrehozott természetes formákat is alárendelhessem a mon­ danivalónak,hogy egy fametszetnél pl. a fa természetes erezete, vonal és foltrendszere, még jobban kövesse a valóság szféráihoz az ábrázolás bonyolult útjain a kifejezés győ­ zedelmét. Természetesen a mű értékétől függ az ábrázolás és kifejezés teljessége, de ez bizony sokszor csak szándék marad, és talán ezért van az, hogy néha csak altatóval tudok aludni. D : A művészi alkotófolyamat talán maga a kudarcokkal való birkózás az „anyag” á tlelkesítése,legyőzése. . . és sorolhatnám. A kép — végső soron — „képbe merevített" folyamatos történés. Az alkotás folyamata vagy a művek „önálló élete" a művész igazi próbája? CZINKE: Azt hiszem mindkettő, egyik sem jöhet létre a másik nélkül Játék és rend, küzdelem és megnyugvás. „A festő" c. fametszetem talán a legjobb példa erre. A fes­ tőálv ány — gillottine is lehetne — mély fekete folttal ül a festő nyakán. Egy szemmel néz. másik szeme kinyitott tenyerével eltakarva. Absztrakt és realisztikus elemek párharca. A festő nézhet a tárgyi valóságra, és konstatál valami képi formát. De! Ez a kéz megálljt int valami borzalomnak, valaminek, aminek nem szabadna megtörténnie! Mert az ember felelős azért, ami a világban, vagy bennünk történik! Az alkotás folyamata izgalmas já ­ ték és lábatremegtető zsákolás egyszerre, s nagy vágyakozás, reményteljes órák, napok, — a kész mű, „önálló élete” gyermeki öröm, ugrálni tudnék az „ilyent sohasem csináltam” szinte hangos újjongása, aztán pár nap múlva újra kezdődik a szivárvány­ kergetésnek ez a szép, küzdelmes játéka. Egész életünk nap-nap után megújuló igazi próba. D .: Az emberi általában és konkrétan is sokrétű, sokjelentésű. Ha ezt kiinduló pont­ nak vesszük, - mint lényegében már megfogalmazta, - akkor kimondhatjuk: a művészi tevé 94 �kenység kiváltm ód nem öncélú. Annak ellenére, hogy a műalkotás kiváltm ód nem sorol­ ható az „a n ya g i ja va k” közé. Lényegét máshol kell keresni. M it ta rt hát művészi tevé­ kenysége céljának? „M e g á lla p o d o tt" már egy szilárd művészi szemléleti ponton? CZINKE: Igazi feladatom végső soron abban látom , hogy a természeti tárgy, a szitu­ ációk kétségbevonhatatlan igazságát keressem, m ajd interpre tá lja m az igaz, jó és tiszta, leghum ánusabb társadalom igéretét, ha ez sokszor csak szándék marad is. Úgy érzem, nemzeti, népi hagyományaink kristályvizű kút, m elyből már ivott Bartók, Kodály, s m in­ denki, aki azért alkot, mert fűti népének, hazájának szeretete. A „m e g á lla p o d o tt" t úl korai lenne, művészeti m agatartásom m al tisztán nézhetek önvizsgálattal magamba, az eddigi harcom at büszkén vallom, vállalom , ezt kell tovább folytatnom . A „m it" tisztán látom, a „h o g ya n „ biztosan új utakkal kecsegtet még. D .: A kor „term eli ki” művészeit is. Ez egyszerre ha tártala n lehetőség és korlát. Leg­ újab b g ra fik á it nézve: érzi, tu d ja ezt. (K orlát töviskoronával). M int művész, hogyan él a lehetőségekkel, és hol em lkedhet - ha em elkedhet — a korlátok fölé? CZINKE: A korlát elsősorban az alkotás és em beri nehézségek, gátlások, vívódások, önm arcangolások deszkakerítése, tá g a b b társadalm i értelem ben Vietnam, G örögország; a népi motívum az ember győzelme, jelenvalósága, a holnapok reménye. Az emberiség nem élhet, nem alkotha t permanensen olyan közegben, ahol a jövőtől való fenyegetés, félelem fonja naponta körül. A korlátokat önm agukban naponta le kell dönteni, a v ilá g ­ ban pedig végérvényesen, hogy a népek szabadon, boldogan élhessenek. A m űalkotás­ nak is ezt kell szolgálnia. D .: M inden egyes mű — már beszéltünk r ó la , — összegezés. Zárt, teljes, egész világ. De a művész azzal, hogy m egalkotja „tú llé p ” rajta. A következő, az új, az „ism eretlen” felé fordul. Művek soráról beszélhetünk tehát. Ám bármennyi az a lko to tt mű, a mester „keze nyoma” - ugyanazon kéz nyoma — ott van bármelyiken. Ezért pl. hogy a téma ön ­ m agában nem meghatározó. Mégis rangsorolja-e a témát? CZINKE: A tém át nem rangsorolnám, inkább arról egy pár szót, hogy az európai művészetben úgy lehet helyünk, ha azokat a népi gyökerekben rejtőző indítékokat, forma hagyományokat fejlesztjük tovább, amelyek a m agyar néplélekből buzognak elő. Azok a helyi vagy úgymondjam egészséges nemzeti büszkeségből, gazdag történelm i m últból táplálkozó művek, melyek őszinte, spekuláció nélküli nemzeti ku lturánkhoz kapcsolódnak európai rangban élnek, de D alival, M iró-val, V asarelli-vel csak az érdeklődést, csodál­ kozást lehet számontartani, mert szellemiségünk egészen más társadalm i ta la jró l in du lt el és táplálkozik. D .: Ha már szóbakerült a tartalom , m aradjunk ennél, de a form ai, technikai o ld a ­ lára figyeljünk, ahol a forma „ta rta lo m ” , és viszont. A mű „ta rta lm a ” pl. a szín is. Ám a gra fikai-a lko tá s maga „nem színes” . M égis: a nézőben szín-illúziót is kelt. Tehát a mű maga a „teljessé g” , amely a műnek az alkotótól „e lv á rt" igénye. Időben ez után jön a nézőnek az alkotásról elvárt igénye. M it je le n t ez gyakorlatilag? CZINKE: Legszívesebben fekete-fehér g ra fiká t csinálok. Ez m agában hordja a végt e ­ len nagy ellen tm ond ásá t: a fehértől nincs világosabb, a feketétől sötétebb, s a köztük lévő skálába minden szín belefér. Itt arról is lehetne beszélni, hogy a vonatkoztatás rend­ szerében a fekete-fehér belső szerkezeti rend a mozgás, arányok, egyensúly, stb. elem e­ iből áll össze „színes” egésszé. Ez, m int a mű „re n d e ze tt” tartalm a, hívatott életre kel­ teni, lelket adni a kifejezett élettartalom nak, hogy éljen, tehát aktivizálja azt, aki k a p ­ csolatba kerül vele. Az alkotástól elvárt igény sokféle lehet, emberrel mérjük, ezért a mű is legyen emberi léptékű. Szóval emberi, de nem akárm ilyen! A mű ne igazodjék az elvo­ natkoztatás folyam atában és m ikéntjében napi divatokhoz, vagy alacsonyabb mércékhez - követelményekhez - hanem teremtse meg azt a különöst, amiben eligazodhat az ember, mert neki készült. Fontos azonban, hogy a művész határt szabjon, önm aga emberi határát, és ne váljék „társad alom kívülivé” , mert ilyen művészet nincs. D.: Ha valahol talá lko zik saját művével, el tud ja vonatkoztatni önm agától? CZINKE: Nem. M in dig az akkori, a mű születésének idej ében élő állapotom konsta­ tálom ilyenkor. A gyermekkori rajzaim at sem tagadom meg. D .: Tehát értékeli, s egyben önm aga helyét is keresi? CZINKE: Azt naponta újra és újra meg kell tennem. D.: M i a véleménye a műveiről a lko to tt véleményekről? 95 �CZINKE: Már egy helyen feleltem erre, de végső soron a vélemények hasznosak lehetnek, ezeket természetesen önmagunkon á l kell szűrni, és ha kell, helyére tenni. Arra azonban nagyon vigyázok, hogy a végén ne én vigyem a szamarat D.: Életműve korántsem lezárt. Az elért eredmények - szokták volt mondani - köte­ leznek. Eddigi tevékenységét szakaszolta már? CZINKE: Nem volt rá időm, de tudom, hogy vannak szakaszok - ha nagyképű len­ nék — korszakok, melyek különböznek mai alkotótevékenységemtől. Egy dolog az, ami egye­ nes vonalú, az elkötelezettségem. Erre büszke is vagyok. D.: További céljai? CZINKE: Embernek maradni, emberül alakítani, formálni a holnapot. D .: Művészként vagy egyszerű hétköznapi emberként nehezebb élni? CZINKE: A művész is ember, hogy úgymondjam hétköznapi ember, nem valami sá ­ mán vagy garabonciás. A tevékenységi terület összefonódik, csak a művészi tevékenység jó lesőbb, izgalmasabb, nehezebb, gyötreln esebb, - dehát ilyen a ,hétköznapi” emberé is. D.: Valóban: „hétköznapi” ember a művész. M indennapjait átlagos emberi normákkal mérjük. De művei az ünnepi pillanatok, amelyek ott élnek velünk a mindennapokban. M i­ énkké lesznek, s részesei leszünk. Mégis: önálló életet élnek. . . reménytelenül önállót.. . falon lógnak szögre akasztva. . . „ azok ott külön világ.” Mégis mindenkié ember alkotta emberért valók. DANYI GÁBOR A KÖZÖLT KÉPEK: K o rlá t töviskoronával K itekintő Leányfej A festő C iterás Maszk A fa vá g ó k ikon ja Tükörben 96 ���������Fábry Zoltán A kortárs és a korfelelős A m űfaj maga az újarcú író, - á lla p íth a tju k meg elöljáróban, am ikor Fábry Zoltá n félszázados írói munkásságát értékeljük; m érlegeljük annak korszakos jelentőségét, s nyom ban hozzátehetjük: az ilyen művészi egyéniség csak sajátos életform ában bontakozhatott ki, s válha to tt kivételessé, utánozhatatlanná. A m űfaj és életform a ebben az esetben szo­ rosan összefügg egymással: m indkettőnek elsősorban a hagyományostól kell különböznie ellentm ondania a m indennapiasként e lfo g a d o ttn a k; továbbá az esetlegesen felm erülő ellentm ondást oly módon kiegyenlíteni, összehangoztatni, hogy az eredeti szellem ön ma­ gához következetes, elm élyülő és változatos m aradjon, valam int a választott életform a t a r­ talm a és minősége ösztönzésszerűen hathassák az eredeti, egyéni m űfajra, annak jellem vo­ násá ra és fejlődésére egyaránt. Ám, lássuk előbb Fábry Zoltán életm ódiát, a szellemi embernek közvetlen környezetet viszonyát Szűkebb hazájához és a nagyvilághoz, elsősorban Európához. M indenkor vidékén félrevonultan élt, az európai művelődés nagy központjaival csaknem levelei révén érintkez­ hetett,nem m intha nem lett volna alkalm a néhányszor kelet-szlovákiai kisfalujá t hosszabb időre elhagyni, vagy é ppen fölcserélni akárm elyik világvárossal, elsősorban P rágával: őt Stósz - így hívják szülő- és lakhelyét - visszavárta, s marasztotta, neki a zúgó fenyvesek kedvesebbek voltak mindig, mint a nagyvárosok hangos lárm ája. A m eghitt m agánynak vidékies csöndje és bensősége életelemévé vált, s önm agát ta g a d ta volna meg, vagy ön ­ magában az írót sorvasztotta volna el, a világviszonylatokban és következetesen go nd olko­ dó-bölcselkedő férfit, a m indenkor helyén á lló harcost bénította volna meg. A Kassa köze­ lében lévő, vegyeslakosságú Stósz sziklaszilá rd ta la j az ő lába a latt, menedéke egész éle ­ te folyam án: a munka, a nyugalom, az elmélkedés színtere, a Bodva völgyében lévő kis fürdőhely egy egész v ilá g zaklatásaival szemben békés otthont, alkotó műhelyet biztosí­ to tt számára; ha olykor az események kim ozdították onnan, az egész világ nem tu d ot neki egy csöndes zugot terem teni. Nem tud ott és nem is kelett elm ennie a nagyvilág csábító té reire, mert a beteg, v a júdó Európa köszöntött be hozzá, je le n t meg nála a lka lm a s-a lka l­ m atlan időben. Levelek, folyóiratok, könyvek százai gyűltek szobájába Európa közeli-távoli szellemi g ó ca ib ó l: nem volt olyan p o litika i, irodalm i és művészeti esemény, am iről ő azon­ nal és közvetlenül ne tu d o tt volna. A kisfalu tehát európai távla tokat fog ott egybe; szelle­ mi központtá vált rövid id ő alatt. Fábry Zoltán pályája fölényesen ig a zo lia : a félreeső vidék éppen úgy lehet nagy esz­ mék, sorsirányító elvek születésének melegágya és az értük folyó harcoknak színtere, mint bármelyik világváros: Stósz tehát nemcsak egy különleges életform ának, hanem egy eredeti m űfaj kibontakozásának is á lla n d ó hajlékot nyújtott. A m űfaj és az. életform a teh át párhu­ zamosan, szinte egyszerre bukkant nála felszínre reménytelennek látszó időben és viszony­ lagosan m eddő körülmények között, sőt — Fábry pályájának mostani szakaszáról visszate ­ kintve - mindazok ellenében te ljesedett. bontakozott ki eme kettős, a gondolkodó-bölcsel­ kedő személyiséget meghatározó élettényező. M ara dju nk azonban még egyelőre az író életform ájának részletezése m ellett, s innen világítsunk rá zárt egyéniségének néhány je ­ gyére, alapvető jellegére, hiszen az ő életm ódja m indent indokol és magyaráz, hovatotovább m űfaját is értékeli, értelmezi, színezi, gazdagítja. Stószon úgy él ő mint akárm elyik lakosa e kedves környezetű helységnek: ha m egje­ lenik az utcán, az egyszerű, nagyon igénytelen ember benyomását kelti, úgy j ár-kel, öltöz­ ködik mint a közeli szomszédja, távoli ismerőse: kerüli a feltűnést, m agáról a lig közöl va­ la m it; m unkájáról, terveiről keveset és halkan szól; vidéki ember, az ő háza az ő vára, a négy fal között viszont — értékes könyvei társaságában — egy egész földrésznek, m agá­ nak Európának g o n d ja i nehezednek vá llára, s e néma csendben a m últ és jelen sorsának vihara tom bol, csapkod elemi erővel: a magánosnak tetsző fé rfit az emberiség sorsa feszíti, szorongatja, készteti írásra, vélekezésre; az ő kéziratai mindenkori hiteles bizonyító okm á­ nyai, kiáltó vád ira ta i az egykorú eseményeknek. A kortárs felelőssége él benne, tá rsa d a l­ mi tud ata hat, embermentő szándéka dolgozik a könyvtár-szoba íróasztala m elett: őt nem annyira helyzete, sorsa, életm ódja kötötte szülőhelyéhez, m int inkább egyéniség ének esz­ 7 97 �mélkedő természete, m unkájának folyamatossága, elmélyülésének termékeny csöndje és ezeken kívül töb b más olyan tiszta, falusias életelem, mely hangulatát, kedélyvilá g a t meghatározza és kitölti, nyugtatja és sim ogatja, szóval: ott érzi ő jó l magát, ahol béke, nyugalom lengi körül: tehát a természet legegyszerűbb, egyszersmint legértékesebb adottsá­ ga i teljesen kielégitik. Különösen szükséges is mindez őnéki, a kit munka közben az em be­ riség sorsa, szegények panasza, üldözöttek jajszava, csonkók-bonkák zokogása fog lalkoz­ tatja , a kizökkent id ő t szerelné helyretolni — a szó erejével, a betű hatalm ával, a béke, a g o nd ola t igazával. Vakmerő vállalkozás: megvetni lá bá t az emberiség bűnös áradatának feltartóztatására, perbe szállani az em berietlenség vétkeivel, szemébe mondani a vak h a ta ­ lomnak tévelygését, önzését — mindezt másokért, az emberiség nemesebb feléért, — az ü l­ dözöttekért, hazátlanokért, jogfosztottakért. A p o litika i önkény bárhol jelentkező em berte­ lenségét leleplezni — stószi m agányból! Tettnek és vállalkozásnak m indenkor egyaránt nagy és felem elő az ilyen írói munkásság: tu d ja azonban, hogy az ő eszmei a la p ja , a klasszikus marxizmus és alkalm azott változata, a tudományos szocializmus, m eg in gatha tat­ lan, mindenre elégséges m agyarázatot nyú jt; felelősséget fokoz, tettre sarkall, szólásra késztet. Fábry Zoltán mint élő lelkiism eret szól, a g itá l, lázít, hogy az ember emberhez m éltóan élhessék, képességeit kifejleszthesse, szelemét művelhesse. Ö tven év a la tt sokat változott a világ körülötte: uralm ak dőltek meg, hatalm ak p o rlo t­ tak szét, önkények szelídültek meg, eszmék fordultak fon ákju kra: a kommunizmus m indent átvészelt, eközben diadalm askodott a fasizmus felett, irányítja a v ilá g egyhatodán az em ­ beriség sorsát, biztosítja a békét, őrzi-óvja az em berm éltóságot a kísértő m egaláztatások ellenében. Fábry Zoltán a szocializmus m ellvértjével védekezve-küzdve, ez ötven év fo ly a ­ mán, olyan sorsot élt meg, és olyan írói egyéniséget a lakított ki önm agából, helyzetéből, hogy bízvást el lehet és el kell mondani ró la : Európa itteni szögletében nála keményebben, határozottabban csak kevesen á llo ttá k meg helyüket, ugyanakkor elveiből, a klasszikus marxizmus tan aib ól, semmit fel nem adott, árnyalatokban sem módosította, vagy revideálta volna. Emez elvi következetességének és teljességének köszönhette eqyéni m űfaját és sze­ mélyes életform áját. Nem beszélve most önként v á lla lt közéleti és pártbeli fe la d a ta iró l, po ­ litik a i zaklattatásairól, illa va i bebörtönöztetéséről, meg kell á lla p íta n i: falusi elvonultságá­ ban az utóbbi félszázad történelm ét írta, irányította a maga csekély eszközeivel, és most is a jövőt m unkálja. Életének külső és belső története egyaránt gazdag, termékeny, egye­ dü lá lló , mozgósító. Egész ed d ig i munkásságát nehéz és kockázatos vállalkozás lenne egy valam ilyen te t­ szetős-hangzatos fogalom a lá vonni: életműve a kínálkozó és hasonítható megnevezések fogalom körén kívül esik: valam ennyinél több, mélyebb, egyedibb, következetesebb egész tevékenysége. A lényeget ebben a vonatkozásban G aál G ábor közelítette meg, a Korunk egykori naqyszerű szerkesztője „ko rtá rs” -nak és ,,korfelelős” -nek nevezte egyik korai műve ismertetésében. Valóban a „k o r” — a két ta lá ló elnevezés egyező ta g ja — lelkét, szelle­ mét vizsgálja, ellenőrzi, magyarázza, cáfo lja , helyesbíti azokban a sűrűn keletkező cikkek­ ben, tanulm ányokban, előadásokban, melyek az utóbbi évtizedben csaknem tíz kötetben jelentek m eg; ezek szövege egyébként a legkülönbözőbb sajtótermékekben lá tta k a n na k­ idején napvilágot. Egy-egy könyve, vagy akárcsak egy-egy rövidebb elm efuttatása, rö pke j egyzete olyan mélyzengésű, m int a felem elt tengeri kagyló hé j; ahogy abban egy óceán élete, m oraja zendül meg, úgy harsog, kiált, zajong, lázad egy-egy Fábry-írásban saját korának története: az eszmék csatája és győzelme, az érvek elenérvek viaskodása, d iad ala hangzik fel. szólal meg újra az ő szavain keresztül. A m indenkor m indenre felelő kortá rs beszéde, véleménye, tiltakozása az a „m ély hang” — a kommunista ő rá lló lelkiismeretének bizonyságtevése —, mely az írott betű meggyőző erejével ép íti, erősíti a nemzetközi moz­ galom bástyáit m indenütt, ahová csak eljuthat. Ő tehát az a kortársunk, aki egyetlen pontra, a stószi íróasztalra tudta helyezni az emberiséq sorsát, az ő felelőssége, em ber­ sége vissza- és előre hat: m érlegeli a m últat, m unkálja a jövendőt. Embertelen m últat kárhoztat, felem elő jövőt vetít elénk. A falusi magányban ezek szerint százezrek sorsáról folyik szüntelenül a világos beszéd, az emberséges hang, a vox humana. A kortárs és a korfelelős Fábry Z oltánt az antifasizmus avatta íróvá, gondolkodóvá, az késztette tettekre, sarkallotta fe la d a to kra : e m agatartásból fejlesztette ki tu la jd o n m ű­ form áját, melynek nevét is ő a d ta : antifasizmus. „Az antifasizmus mint m űfaj, a m ag atar­ tás igénye. Korfordulókon a m agatartás tudatos emberséget követel. Az antifasizmus mint 98 �m űfaj az irodalom hum anum bölcseletét je len thette: valójában, mint még soha máskor, az embert az em bertelenségben” — indo kolja egyik helyütt, m ajd hozzáteszi: ,,Az an tifas­ izmus: világigényű műfaj. Az emberiség és emberség közös nevezőre hozott korm űfaja a világháborúk századában. Az antifasizmus korunk embertelenségének rea kció ja: korem ber­ telenséget vétózó, leleplező, ha tálytalan ító kollektív tudat. — Az antifasizmus rea kció ja: forradalm i ellenállás, forrad alm i folyamatosság. A fasizmus maga a megtestesült ellenforradalom .” Nos, a világszerte egyre gyakoribb ellen forrad alm i tünetek, megmozdulások leleplezése biztosítja, indo kolja az antifasizmus m űfajának mai létjogosultságát, erről egyébként Fábry ekként nyilatkozott le g u tó b b : ,,A fasizmus jelenvalósága kivédhetetlenül kényszeríti az antifasizmus aktivitását. Az antifasizmus e szerepét ha tványozottan húzza a lá : az atom bom ba a szellem öngyalá zata, öngyilkossága. — Az antifasizmus jo g a ib a lépet t: népek riasztó kötelessége lett. V ilá g m ű fa j ú jra : a világ ügye, sorsa, jövője. Ellenállás a vilá g o t robbantó embertelenséggel, felelőtlenséggel, a fasizmussal, az atomnihilizm ussal szemben. Az antifasizmus a riasztás és ellenállás m űfaja. Soha nagyobb szükség nem volt riasztásra, soha in do koltab b kötelesség ellenállásra. Írók. írástudók ma nem ismerhetnek más m űfajt. Ideje, hogy mindenki e lfo g la lja újra ő rhelyét. Őrzők voltunk, őrzők vagyunk és őrzők maradunk a strázsán. Emberek az em bertelenségben, emberek az em bertelen­ séggel szemben: a m űfaj törvényét betartó és betöltő antifasizm us!” Élete és p é ld á ja bizonyí t ja : a stószi Strázsa, a virrasztó szellemnek ez az őrhelye olyan m agaslat, ahonnan — a vidék ma g á nyából — az egész emberiség sorsa, jövője átte kin th e ­ tő és védhető: egy vilá gielentőségű mozgalom világító tornya em elkedik a magasba figyelm eztető jelként, az emberi becsületesség felkiáltó jeleké nt. Az antifasizmus mint m űfai . a kommunista v ilá g mozgalom harci eszköze, komoly és sokrétű követelménvt támaszt m űvelőjével szemben. Elsősorban teljes és világos tájékozó­ dást a világ eseménveit alakító erők viszonylatában, és e vonatkozásban az egyidejűség­ nek volt és van a legfo n tosabb szerepe: a reakciós, ellen forrad alm i, revíziós jelenségek, mozgo ló dások azonnali felfedezése a hazai események közt. a neofasizmus fellépésének m ulaszthatatlan leleplezése a nemzetközi p o litika i életben. Meakövetel továbbá egy sereg ism eretanvagot: a gazdasági és p o litika i földrajz, népességtörténet, diplom ácia, a mun­ kásmozgalom m últja és jelene m agán- és közjo g . alkotm ány-, had-, gazdaságtörténet, né prajz, nyelvészet, irodalom -, művészettörténet, töm eglélektan egyes fejezeteinek vagy eg észének beható ismerete nélkül az antifasizmus félkarú óriás, a proletáriátus történeti szerepének, a nemzetközi munkásmozgalom időszerű fela da ta in ak szem előtt-tartása te r­ mészetes és elodázha ta t la n követelmény. M indennek koro nája a tudom ányos szocializmus természetszerű ismerete, hirdetése és kizárólagossága. Fábry Zoltán otthonosan mozog mindezekben, sőt rendkívül döntő ismeretekkel, tá ij kozottságaal rendelkezik; a kívülálló ember nem győz elég gé csodálkozni afölött, hogyan jutott m inderre ideje, és miként került birtokába a feltételezhető és valóságos forrásoknak (folyóirat, könyv, brosúra slb.), rá a d á ­ sul egyik-m ásikról má r megjelenése p illa n a tá b a n értesült, a legtöbb hamarosan birtokába is került levelezés, rádió sokmindent közölt felszínesen, kivonatosan, de csakis fu tó érte­ sülések szerzésére alkalm as. A mi írónk — könyvei tanúsága szerint — elsőkézből szerezte ismeretkörét, táiékozódását: nemcsak azokat a la po kat-fo lyóiratoka t olvasta rendszeresen, amelyeknek munkatársa volt, hanem elszórt idézetei arra vallanak, hogy a magyar, német, szláv nyelvű sajtátermékek özönét nézte á t rendszeresen, és tanulm ányozta őket módsze­ resen. M indezt otthonában végezhette el. egy közkönyvtár olvasóterme nem lehetett volna elmélyülésének alkalm as helye (me, a falusi m agány egyik előnyei — a zavartalan o lva ­ sás, tanulmányozás, érlelés folyam atos alkalm a. A könyvek pedig karm ozdulatnyira vannak tő le. ez is a meg bízható t á jékozódós feltétele. Így bontakozik ki előttünk az író életform á­ jának nagyszerűsége és termékeny változata, m indenekfelett pedig választott m űfaja m ű­ velésének a gazdag lehetősége. Nem szabad feltételeznünk, mintha a források megszer­ zése valam i könnvű lehetett olykor-olykor Fábry Zoltán számára (bizonyára számos, fontos művet e lju tta to tt hozzá a nemzetközi proletárszolidaritás is): a p o lg ári és jo b b o ld a li hiva­ talosak időnként eléggé megnehezítették az ő életsorsát, puszta létezését is, ezt tudva, annál inkább kell csodálnunk kiem elkedő te ljesítményeit. nyilvánvaló eredm ényeit: a fo ly­ tonos írást, a m egrendítő sorokat idéző sorokat m indig papírosra vetette, az önkény csak átm enetien akaszthatta meg azok közlését. M indenesetre nem tudhatjuk, hogy hány kiadható kéziratköteg lappang még birtokában. M űveinek m egjelenését felsorakoztató 99 �cikkjegyzék ékesen beszél arról a küzdelemről, melyet ő a nyilvánosság elé kerülése érde­ kében, különösen a két háború közt, folytatott, leginkább pedig a német-fasiszta-gyámsá gú szlovák köztársaság ideje alatt. M indegyik könyvének különleges sorsa és tartalm a van, valamennyi ön álló arcéllel m utatja meg íróját. (M ellesleg: ma már nem könnyű egynéhányhoz hozzájutni. A hazai olvasók az író születése hetvenedik évfordulója alkalm ából kia do tt Hazánk, Európa című kötet válogatott közleményei a la p já n ismerkedhetnek meg vele: ez az egyetlen, eleddig Budapesten m egjelent műve, minden más Pozsonyban lá to tt na pvilág ot: itt is, o tt is jelentőségükhöz mért kevés példányban.) Am ikor a módszeres olvasó a tizedik Fábry-kötet végére ér, fá jó érzéssel tekint végig ra jtu k: rögtön hiányérzete tám ad, várja-keresi az ú ja b b a t: noha a kötetek tem atikája lépcsőzetesen épül egymás mellé, az olvasó mégis kielégítetlennek érzi m agát; az író szándékosan teszi azt, mert egyik kötet a tém át felsorakoztatja, a másik ugyanazt tovább fejleszti, a harm adik (és a továbbiak) az egészet összegezik. Kevés író gazdálkodik ennyire bölcsen javaival, mint éppen ő, m indenkor könnyen áttekinthető terepet nyújt a kutatónak, bírálónak, eléri mindezt nagyszerű csoportosítással, kiváló bevezetőkkel vagy utószavakkal. A kortárs friss, ösztönző szemlélete, új és újab b nézetei nemcsak a tém avilág változatairól bizonykodnak, hanem a szerző mély lírájáról, nagy, korszakos felelősségéről is tanúskod­ nak: a korfelelős józan-józanító szava, világos értelme, meggyőző ereje oly vonzást gya­ korol az olvasóra, hogy az valóban tovább kísérné írójá t — akár a tettekig. A gond ola t ig a ­ za című kötet például a szellem, a haladó g o nd ola t m ártírjainak, a tragikus magyaroknak, cseheknek á llít emléket, keresi az elődöket és m eg ta lá lja a m últ párhuzam ait is; mindezt kiegészíti A béke igaza kötet cikksorozata, mely a korafasizmus jelentkezésére vet fényt; a Palackpósta a dühöngő fasizmust m utatja be; a H idak és árkokban visszatér ismét a béke és a gond ola t igazának újab b bizonyítására; Emberek az embertelenségben a Pa­ lackpcsta tém akörét mélyíti k i; a Ku ria, kvaterka, kultúra viszont az egykori szlovenszkói m agyar polgárság és proletáriátus p o litika i és irodalm i életének b írá la tá t fo g la lja m agá­ ban; a Harm advirágzásban a mai csehszlovákiai irodalm i élet m agyar harm adkorát tá r ­ g y a lja : elindít, értékel és bírál új tehetségeket; egyik legjelentősebb és legnagyobb viszhangot keltő gyűjteménye az Európa elrablása, ez lesz bizonyára egyik leg élőbb, le gfon­ tosabb műve, ebben az 1962 óta írt és a közelmúlt, napjainkban ú jjáéledő fasiszta moz­ galm akat leplezi le, ahogy az világszerte felszínre lép. A V alóságirodalom viszont szemle­ kötete, a két világháború közt, a kolozsvári Korunk részére írott könyvismertetéseket közli, itt derül ki, hogy Fábry vigyázó szeme mi m indent m eglátott - és hozzá milyen jó l! — a haladó irodalom termékei közül; a káros, rom boló szellemnek ugyanakkor milyen h a tá ­ rozottan á llo tta útját. Nagy szellemek egyengették az ő útját, tág ították látókörét, fokozták éberségét, ig a ­ zolták felelősségét; nagy példák lebegtek e lőtte: a marxizmus mindenkori kiem elkedő kép­ viselői m ellett Thomas M annak és körének Fábry egyik leghívebb tanítványa; a harcos kommunista irodalom legtöbb kortárs-alakja eszményképe; Ady Endre társadalm i nézeteit, p o litika i végrendeletét nála senki jo bb an meg nem értette; József A ttila és Radnóti M iklós költészetének hívatott m agyarázója; nyilvántartója és megőrzője a haladó emberiség számtalan kisebb-nagyobb képviselőjének is. > Fábry Zoltán egész életét egyetlen m űfaj művelésére tette fe l: minden sora, összes nyilatkozata, valamennyi m egnyilvánulása arról tanúskodik: ő ma itt — Európa e szögle­ tében — az egyik igazmondó, a béke hirdetője, a szabadság szenvedélyes hőse, az egész emberség felelőse. Fábry Zoitán igaza a jövőre mutat, az ő igaza a vox humana, az em­ ber hangja — az embertelenség évadjaiban, az embertelenség ellenében. Előde nincsen, csak követői lehetnek és kellenek is, mert azok számától függ a következő korszak szebb jövője, biztos békéje és nyugodt fejlődése. PAKU IMRE 100 �„ Ajándék a nemzetnek“ - Franyó Zoltán, a műfordító „H a fordítunk, a lefordíthatatlanlg kell előre törnünk; csak akkor látjuk igazán az idegen nemzetet, az idegen nyelvet.” (Goethe) A komparativizmus reneszánsza hatványozott mértékben hívja fel a figyelm et az „Ars in te rp re ta n d i" művelőire, hiszen az irodalm i hatások fő eszközének éppen a fordítást te ­ kinthetjük. De a fordító távolról sem csak „közvetítő” : egy idegen nyelvű irodalm i mű újraalkotása az anyanyelven m indig alkotói tett, ahogyan Babits m ondta: „a já n d é k a nemzetnek". Vörösmarty, Petőfi, A rany: csúcsot je le n t a m agyar műfordítás történetében is. A mér­ ce, am elyet ők á llíto tta k fel, igen magasnak bizonyult: csak a Nyugat költői forradalm a volt képes elérni. Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, — hogy néhányat em lít­ sünk a legnagyobbak közül — munkássága révén é rlelő dö tt a fordítás művészi mesterséggé. A Nyugat nagy m űfordítói egyéniségeinek példaadó, pezsdítő hatása napjainkban sem szűnt meg. Irodalm unk gazdag kim agasló tehetségű „tolm á csokb an". Illyés Gyula, Nagy László, Weöres Sándor és mások költőként és fordítóként egyaránt európai hírűek. Furcsa módon éppen m űforditásirodalm unk nesztorának, egyik vezéregyéniségének neve cseng kissé idegenül az átlagolvasók körében. A „b e a v a to tta k " is inkább csak érzik m int­ sem tudják, hogy minő értéke irodalm unknak Franyó Zoltán szinte összehasonlíthatalanul gazdag m űfordítói tevékenysége. Az agg költő — az elm últ évben m últ nyolcvan éves — iránt bizony sok még a m agyar könyvkiadás adóssága: tudatosítania kell, — az érzékel­ tetés helyett — hogy fordításai nemcsak határainkon tú li irodalm unk, hanem az egyete­ mes magyar literatúra élvonalába emelték a Rom ániában élő és alkotó Franyó Zoltánt. Az Európa Kiadó - övé az érdem — megkezdte a törlesztést: 1967 végén Lírai v ilá g tá ja k címmel m egjelentetett Franyó Zoltán életművéből egy hatszáz oldalas reprezentatív vá lo ­ gatást. „ A pokol tornácán‴ : ez a címe a bukaresti Irodalm i Kiadónál a közeljövőben m egjele­ nő Franyó-kötetnek, amelyben a publiciszta és az irodalom politikus szólal meg. „És ha va­ laki ma azt kérdezné tőlem, m it tartok eddigi életem legtöbbre becsült értékének --, azt válaszolnám : a küzdelmet. A harcot, a nem egyszer kilátástalannak tűn t viaskodást a társadalm i igazságosság és az emberiesség szellemének győzelméért. G yarló to lla l is a legfenségesebb id e á lo k é rt!" — írja az előszóban. (N apjaink, 1968/6.) A fenséges ideálok, az alkotó, az ú jra a lkotó munka szolgálatának eszméje vezette a m űfordító to llá t is. A századelőn induló ifjú köitőnemzedék ta g ja ké n t kóstolt bele a vi­ lágirodalom szépségeibe. M ár a háború kitörése előtt készen volt egy tekintélyes költé­ szeti a n to ló g iá ja Gömöri Jenő M odern Könyvtár-a számára. A háború azonban m egaka­ dályozta a kötet m egjelenését és eltérítette Franyó Zoltán ú tjá t az úttörő fordítógárdáétól. A frontra sodródik, a Tanácsköztársaság összeomlása pedig em igrációba űzi. Ö tévi bécsi tartózkodás után tér vissza A ra d ra ; itt már mindenképpen távol van a ha jd ani m agyar é l­ csapattól. Később Temesvárra települ, ahol m indm áig igen tevékeny irodalm i életet él. Több mint négyezer verset ültetett á t m agyarra, ugyanakkor Ady Endrét és más k ö l­ tőket németre és románra fordított. Ő fordította te Thomas M ann számára József A ttilán ak hozzá írott versét is. Nagyszabású költői antológián dolgozik, melyben a világlíra szinte valamennyi remekének adaptálására törekszik. Az antoló gia első három kötete (Évezre­ dek h ú rja in ; Marosvásárhely, 1958—1960) je le n t meg eddig. A Lírai vilá g tá ja k — hat évtizedes m űfordítói tevékenység keresztmetszete — is Fra­ nyó Zoltán átfogó, rendszerező, enciklopédikus alkatáró l tanúskodik. Ez huszonharmadik műfordítás-kötete. A mintegy félezer vers kia pa dha tatlan becsvágyát bizonyítja. E lázas alkotókedvet az ugyancsak rom ániai m agyar költő, Endre Károly a kötet szubjektív be­ nyomásokkal teli, lírai hangvételű előszavában így kom m entálja: „ . . .Szerelmese a versnek 101 �Franyó Zoltán. Idegen ponpában lá tja kinyílni, és nem tud e lle n á lln i annak a vágynak, hogy a mi számunkra, a mi nyelvünkön új életre ne k e ltse .. . Nem olyan ez a célkitűzés, mint a gyermekek sohasem teljesedő álm a, hogy átjussanak a szivárvány b o ltja alatt? M ert sohasem láttam tőle mást, mint menetelést a szivárvány felé. S csak most nyílik ki a szemem e vajúdó, küzdő, rettegő és mégis reményekkel te lt világban arra, hogy a költő m indig a szivárvány felé menetel, különösen akkor, am ikor önfeláldozó kitartással össze aka rja fogni a széthúzó népeket, s meg aka rja valósítani a szellem és az érzés, a nemzetek és nyelvek egyetemességét." E válog atott versfordítás-gyűjtem ény három évezrednél nagyobb korszakot ölel á t: időszámításunk előtt 1300 körül élt óegyiptom i Echnatontól az a lig 26 esztendős román Ana B landináig. Kínai, óegyiptom i, görög népdalok fordítása, arab, hindu, perzsa, latin költők tolmácsolása jelentette Franyó Zoltán számára a mesterségbeli tudás elsajátításá­ nak nagy iskoláját. ,,A klasszikus metrum összeegyeztetése a m agyar nyelv hangsúlytörvé­ nyeivel, a metrikus sajátosságok és a prozodikus hangsúlyok törvényszerű és kivételt nem ismerő egybehangolása az, am it Franyó Zoltán, m int a klasszikusok m űfordítója, m egva­ lósított. Kezdve az elégiaköltők hősi hexametereivel és disztichonjaival, folytatva a dór lí­ rával, a jam bikus és trochaikus di- és tripó diákkal, tetram eterekkel, a lágyan táncszerű ringató aeol lírával, egészen az alexandriai, hellenisztikus korszak eklogáinak és szabados verseinek folyam á ig, az ókori zenehatások és zenei, jo bb an mondva táncritm usok életre keltésével ú ja t terem tett a m űfordításban." Példaként Franyó S zapphó-fordításait em lít­ hetjük. A s óers h p za v ütemének zenei hullámzását, a szerelmi vágy különös színeit k itü ­ nően ad ja vissza: Búcsúdal egy leányhoz Szinte istent látok a boldog arcú férfiban, ki szembe veled leülhet, és közelről szívja be hangod édes enyhe varázsát és üdítő, friss kaca jo d! - De rémült kin vonaglik fulladozó szívemben mert ha rád pillantok, a torkomon már elhal a hangom, nyelvemen m egbénul a szó, bizsergő bőrömön kis, furcsa tüzek cikáznak, két szemem, ja j, elborul, és süket zaj zúg a fülem ben! Hom lokom ról dűl a hideg verejték, minden ízem reszket, a sarju-fűnél sárgulóbban szinte ha lá lra késznek látszom, Agallisz. Mégis el kell tudni viselni m in d e n t... Franyó Zoltán fo rd íto tt Dante és Shakespeare szonetteket, Goethe, Puskin, Baudela­ ire, A pollinaire, Broniewski, Rilke, M ajakovszkij, W olker, Lorca, Eluard, Nezval, Neruda verseket, eredményesen kisérletezett afrikai, am erikai, angol, la tin -a merikai, olasz, osztrák, és más nemzetiségű lírikusok verseinek m agyarra fordításával. A világlíra legfrisebb te r­ mése is visszhangzik húrjain. Jevtusenkónak például hat verse kapott helyet e gyűjtem ény­ ben, de m egtalálni a közelm últban elhúnyt Salvatore Q uasimodo, vagy a görög Jannisz Ritszosz nevét is a költők között, akik Franyó Z oltánt művészi tolm ácsolásra ihlették. Ezer­ nyi szín - a legősibbtől a legm odernebbig - am elyből a felsorolás csak a legélénkebbe­ ket emeli ki. Külön a n to ló g iá t lehetne összeállítani a 19. századi román költőktől - Cosbuctól, M acedonskitól és másoktól - fordított versekből, és kötetnyire duzzadt a Franyó Zoltán á lta l magyarul m egszólaltatott mai román líra. A román irodalom berkeiben rendkívül otthonosan mozgó Franyó Zoltán egyike a le gjo bb Eminescu fordítóinknak. A világirod alm i rangra em elkedett költő lírája rnegkü­ 102 �lönböztetett helyet foglal el Franyó Zoltán műfordítói oeuvre-jében. Titkos vágya, hogy a teljes Eminescu az ő tolmácsolásában szólaljon meg magyarul. A Lírai világtájakban kö­ zölt tizennégy Eminescu vers a kötet legszebb darabjai közül való. Eminescu gondolatgaz­ sága, művészi kifejező ereje, formaművészetének sajátos egyéni ritmusa Franyó Zoltán tolla alatt nem szenved csorbát. Eminescu egyik közismert szerelmes verse Franyó Zoltán tolmácsolásában így hangzik: Ó, mért nem jössz ide? Már útra kelt a fecske mind, diólevél pereg le kint, a szőlőt dér teríti be. Ó, mért, ó, mért nem jössz ide? Siess vágyó karomba hát, hadd nézzek szomjazón reád,' fejem pihenjen édesen hó-kebleden, hó-kebleden! Hányszor bolyongtunk egykoron a völgy ölén s a hegyfokon, s fölkaptalak szép könnyedén ezerszer és ezerszer én! Van itt a földön nő elég, kinek a szemében csillag ég, de bármily édes bájt lehel, nem érhet el, nem érhet el! Hisz te sugárzol egyre friss derűt komor lelkembe is. nem szebb a csillag fénye sem, ó, kedvesem, ó, kedvesem! Most újra késő őszre jár, a lomb az útra hull le már, kopár lett a lanka és c s a lit. . . Mért nem vagy itt, mért nem vagy itt? Ez az átültetés is magán viseli Franyó Zoltán műfordítói erényeit: a filológiai pontos­ ságot, a metrikai hűséget, a szókép-gazdagságot és azt a képességet, mellyel a műfordí­ tást az eredetivel egyenrangú alkotássá tud tenni. Tökéletes stílusérzék, gazdag költői véna, minden rezgésre rezonáló érzékenység a jellemzője Franyó Zoltán fordításművésze­ tének, és - mint az idézett mottóban Goethe mondja - a lefordíthatatlanig igyekszik eljutni, hogy látassa az idegen nyelv szépségeit, az idegen nemzet szellemi értékeit. „. . .művészi fordítást csakis költő n yújthat... Kell, hogy kongeniális, testvérlélek le­ gyen.. . ” - idézi Szabó Ede Osvátot A műfordításról című friss tanulmánykötetében. Nem abszolutizálhatjuk e kijelentést, az viszont kétségtelen, hogy az újrateremtés folyamatában sok a párhuzamos jelenség a vers születésével. A műfordítás azonban misszió. Franyó Zol­ tán — duzzadó egyéni költői vénáját átengedve a reprodukálás művészetének — egy em­ beröltőre vállalta ezt a missziót, hogy a magyarság számára közkinccsé tegye a világ köl­ tészetének drágaköveit. A kulturák cseréjének kiemelkedő egyéniségeként, a magyar nyelv művészeként, műfordításirodalmunk nagy alakjaként hívatott figyelmünkre és megbecsü­ lésünkre. CSONGRÁDY BÉLA 103 �A 75 éves Krleža A hozónkban — a jelentőségéhez mérten — kevéssé ismert horvát író M iroslav Krieža sorsát, munkásságát sok szál fűzi Magyarországhoz. 1893-ban született Zágrábban, p o l­ gári családból származik, rokonsága az akkori O sztrák-M agyar M onarchiában ágazott szét. Tanulm ányait a szülővárosában kezdte, m ajd a pécsi H adapród Iskolán tö ltö tte 4 évet, utána a budapesti Ludovika h a llg a tó ja volt. Erre az időre esik megismerkedése a szét. Tanulm ányait a szülővárosában kezdte, m ajd a pécsi Hadapród Iskolán tö ltö tt 4 magyar irodalom m al, m int később írja : Petőfi és Ady hatására le tt költővé. Később fo r­ dította horvát nyelvre az Apostolt, majd tanulm ányt írt Ady Endréről. Részt vett az I. világháborúban, utána pedig az irodalom nak és a horvát nép szabadságáért vívott küz­ delemnek kiem elkedő harcosa. Az I. világháború idején kézdi költői pályafutását, első verseiben bem utatja a há­ ború borzalmait, a horvát nép nyomorúságos helyzetét. Az elsők közt ismeri fel a Nagy O któberi Szocialista Forradalom hatalmas történelm i jelentőségét, versben üdvözli a győz­ tes forradalm at és segítségét kéri sokat szenvedett népe számára Politikus és pártos író, va llja , hogy az irodalom nak az a legfőbb kötelessége, hogy segítse és támogassa a nép küzdelmeit. M inden alkotása a múlt igazságtalan társadalm i rendszerének a leleplezése és bírálata, az új társadalom ért vívott küzdelem eszmei harcos társa. Krleža személyesen is küzdött mind az O sztrák-M agyar M onarchia, mind a fé lfe u ­ dális Jugoszláv királyság ellen. A két világháború közt folyó ira ta iba n kím életlenül bírálja hazája elm aradottságát és az azért felelős uralkodó osztályokat. Ezért sok üldöztetésben és zaklatásban volt része és csak 1945 hoz változást az ő életében is. A felszabadulás után sorra ad já k ki műveit, melyek közül a legjelentősebbek m agyar fordításban is m eg­ jelentek. Egy ideig a Jugoszláv Tudományos Akadém ia alelnöke, m ajd a Jugoszláv író­ szövetség elnöke volt. A sok közéleti fe la d a t kissé elvonta az irodalm i alkotó munkásság­ tól, de 1960 után új, nagy alkotói periódusa kezdődött. Krleža rendkívül sokoldalú író. Pályáját költőként kezdi, utána novella-ciklust ír a háborúról, dráma-ciklust a horvát uralkodó osztály, a horvát dzsentri pusztulásáról. Regé­ nyei, esszéi, vitairatai, újabb versei sorra jelennek meg. Csak a cél azonos minden mű­ vében: küzdelem a horvát nép szabadságáért, küzdelem az elnyomók, a kizsákmányolok ellen, küzdelem az emberi haladásért. Háborús novellái magyarul a Horvát hadisten c. kötetben jelentek meg. Hiányzik ezekből a novellákból a háborús elbeszélésekre olyannyi jellem ző heroizmus. Könyör­ telenül reális itt minden. A borzalmas képek, leírások tiltakozás a nemkevésbe borzal­ mas valóság ellen. Itt nincsenek hősök, — itt mindenki áldozat. Pedig a történetek hét­ köznapiak, nem nagy csatákat, hősies, véres győzelmeket írnak le, hanem az egyszerű horvát paraszt, a közkatona szemével nézik az eseményeket. Ezek az emberek éhező csa­ ládokat hagytak otthon, a fronton pedig idegen érdekekért sebesülnek, halnak meg, ez a háború, ez a harc nem segít az ő helyzetükön. A szegénység és a kiszolgáltatottság ekkor még örökösnek tűnik, ezt hirdeti a papjuk is: „M in d e n t, ami van az Atya Úristen terem tett ilyennek; (Dicséret és dicsőség Néki!) S a koldus parasztot is ő teremtette koldusnak és parasztnak. Így van ez megírva a plébánián és a telekkönyvben.” A kötet egyik legkiválóbb műve a Három honvéd c. elbeszélés, mely egyetlen nap története. Hősei — Ratkovics százados, Skomrak honvéd és Racsics honvéd régi ismerő­ sök, osztálytársak. Ezredük egykori iskolájukban van beszállásolva, s az a nap, melyen a történet játszódik az utolsó békés nap. Ennek ekkor jelképes ereje van: még történhetne valami... De a következő nap a század a frontra indul, utána már csak a pusztulás jöhet, a halál. Kitűnően ábrázo lja az író, hogy az osztálytársadalom, a társadalm i kaszt­ konvenciók mennyire elszakítják egymástól a régi barátokat, hogy a dzsentri százados és a szegény családból származó honvéd - a két gyermekkori ba rát — mennyire eltávo­ lo do tt egymástól, szinte már egymás szavát sem értik. Ahogy a százados régi osztálytár­ sait gyötri és üldözi, úgy üldözi és pusztítja az uralkodó osztály saját népét. 104 �Az író jó l lá tta : az igazi ellenség nem az orosz vagy az olasz baka, a fegyvereket másfelé kell irányozni. A háborús novellák után a társadalm i problém ák kerülnek az e l­ beszélésekben előtérbe. Az Ezeregy halál-ban már a forradalom ért küzdő ille g á lis harco­ sokat ismerjük meg, akik tudatosan vá lla ljá k a veszélyt és a szenvedést az új, a jo b b és em beribb világért. Ezt az új világo t m utatja be Krleža a Kirándulás Olaszországba c. útirajzában. Az 1926-ban m egjelent írásban az intervenció és a polgárháború pusztításain még a lig tú l­ lévő Szovjetúniót m utatja be rendkívül tárgyilagosan és hitelesen. Nagy írói bátorság kellett ehhez akkor, am ikor még a legtöbb polgári újság a rágalm ak özönét zúdította a fia ta l szocialista állam ra. Látja a kizsákmányolás alól felszabadult nép alkotó lendületét, lelkesen szól az élő leninizmusról. A Munkásmozgalmi Múzeum bemutatása közben tisz­ teleg a forradalom hősei előtt. Nem h a llg a tja el a nehézségeket sem, de va llja , hogy a jövő a szocializmusé. Míg az író a Szovjetúnióban épülő szocializmusról ír, ad dig hazájában mind jo bb an előretör a fasizmus. A horvát nép szabadságát a M onarchia zsarnokságától való megsza­ badulástól várták, de ez nem következett be. Az osztrák-m agyar elnyomást a fe u d á l-ka ­ pitalista szerb elnyomás követte. Ez az elnyomás megakadályozta az írót abban, hogy továbbra is a jelen, a munkásosztály problém áival foglalkozzék, ezért az író a m últ felé fordul, a m onarchia társadalm át m utatja be, a horvát nemesség pusztulását ábrázolja. A Glembayak c. drám a-ciklusában, melyet az utóbbi években hazánkban is bem u­ tattak — a történelm i uralkodó osztályok teljes lezüllését, erkölcsi megsemmisülését írja le. A hitelesség kedvéért a drám ák mellé egy novella ciklust is ír Krleža, melyben rész­ letesen bem utatja a családot, mely a horvát nemesség típusa. M ind a drámák, mind az elbeszélések lerom bolják a hamis történelm i illúziókat, a nemesség vélt nimbuszát. A sze­ replők közül azok, akik a régi rend konzerválásáért küzdenek, mind gazemberek és szél­ hámosok, a többiek le gjo bb esetben is tehetetlenek, akarat nélküli alakok, akik nem is élnek tulajdonképpen, hanem csak vegetálnak A Glembay LTD egy bankárcsalád összeomlását m utatja be. Egyetlen éjszaka tö rté ­ nete az egész dráma, mégis egy egész v ilá g o t ismerünk meg ezen az éjszakán: egy egész hazug világ om lik össze előttünk. Látju k a társadalom nak a korhadt rendszeret, melyet csak a diktatúra tart fenn, megismerjük a gazdagok embertelenségét, ezért a pusztuló és egymást pusztító alakok sorsa nem részvétet ébreszt bennünk, hanem ha tár­ talan megkönnyebbülést. Az egyetlen rokonszenves figu ra Leone, a festő, aki csak g y il­ kossá válva tud tiltakozni ez ellen az em bertelen világ ellen. Az Agónia c. drám a a hor­ vát dzsentri ha lá ltusáját áb rázo lja . Az egyetlen életképes szereplő - Laura sorsát is m eg­ pecsételi az a tudat, hogy számukra az egyetlen a lte rn a tíva az erkölcsi megsemmisülés, vagy a fizikai pusztulás, a halál. Egy személy hiába próbál kitörni ebből a sorsból, hiába próbál dolgozni, másképpen élni, a környezete m egbénítja : Laura nem tud azonosulni a rosszal, de küzdeni sem képes ellene, ezért választja a halált. A Léda c. drám ában már azokkal találkozunk, akik az erkölcsi megsemmisülést választották. Mivel el sem tu d ják képzelni, hogy dolgozva is lehet élni, a vagyonhoz a jóléthez való ragaszkodásban a je l­ lem ük is teljesen feloldódik. M inden szereplő élete válságba kerül, de egyik sem képes arra, hogy változtasson rajta. Ezeket az alako kat már csak a tehetetlenségi erő mozgatja.. Hasonló kép tárul elénk a Filip Latinovicz hazatérése c. regényben is. De ebben a műben már nemcsak a M onarchia és annak társadalm ának a bírálatáró l van szó. A cím ­ szereplő, aki festőművész két évtized után tér vissza Z ágrábba, szülővárosába. Még a m onarchia-korabeli várost hagyta ott és a királyi Jugoszláviába tér vissza. A régi emlékek és az új élmények kontam inációja a regény. De a jelen kisértetiesen hasonlít a múltra. Itt semmi sem változott! - hívja fel a figyelm et az író. Ez az összehasonlítás egyben b írá lat is az új társadalom felett. Csupa negatív figurával ismerkedünk meg, a feu dálkap italista társadalom „kré m je ” ez. Az egyetlen rokonszenves szereplő Filip, a festő. De ő sem lát kiutat, ahelyett, hogy harcolna ez ellen a társadalom ellen, pusztulásuk szemtanúja és krónikása lesz. A 30-as években újab b veszély fenyegette a sokat szenvedett horvát népet és egész Európát. Az előző művekben bem utatott halódó társadalom nem volt képes e lle n ­ á lln i az új, a még nagyobb veszélynek, a fasizmusnak. Az Európa ma c. röpiratában a 105 �polgári önelégültségben élő, felelőtlen, a burzsoáziát kiszolgáló értelmiség fe le tt mond itéletet, akiknek fela da tu k lenne, hogy felhívják a figyelm et a közelgő veszélyre, de ehe­ lyett azt hirdetik, hogy minden a legnagyobb rendben van. Krleža á llítja , hogy a fasizmusnak csak a sorsközösségben élő kis népek összefogása tudna ellen állni. A közös múlt, a hasonló sors a la p já n akarja felsorakoztatni a kis népe­ ket a közös ellenséggel szemben. A történelm i példa felelevenítésével cá fo lja meg azokat az álpró fé tá kat, akik a fasizmustól a nép sorsának javulását, a bajok m egoldását várták. 1936-ban íródott nagyszabású b a lla d a ciklusában (Éjszakának virrasztója címmel je len t meg m agyarui) végigvezet a horvát nép történetének főbb állom ásain. Bem utatja, hogy az egyik kizsákmányolási form át követte a másik, a török elnyomást az oszt rák-m agya r, m ajd a szerb elnyomás. A történelem tanulságával bizonyítja á llítá sá t: a német fasizmus nem hozhat semmi jó t a népnek. A fasizmus ellen küzdeni kell. Krleža a b a lla d á ka t a népi énekes Petrica Kerempuh, - a horvát Thyl Ulenspiegel - nevében írja. De Petrica sokkal tragikusabb sorsú, mint német rokona. M in t egyik kiváló kritikusunk írja : „Az úrpukkasztó Thylből a grófi szérűket gyú jtog ató gyűlölet énekese le tt." Ezek a ba lla dá k azért is érdekes számunkra, mert számos m agyar vonatkozásuk is van. „K rle ža minden írásával úgy vagyunk, hogy adalék saját történelm ünkhöz.” - m ondja a fentebb idézett kritikusa. A legrégibb kort idéző ba lla dá k a török időket írják le. Ennek a kornak a b a l­ la dá iba n mint jó testvér, nemzeti hős szerepel Gubech M áté, a parasztvezér. De feltűnik a nép nagy ellensége, Werbőczy is, aki törvénybe fo g la lta a nyom orúságot; aki isten akaratának tűnteti fel a kizsákmányolást. „Azt, hogy a káp tala nt isten teremtette, tőle való Konvent, Országgyűlés, privilégium , Klauzula és D e krétum .. . Az ki nem így hiszi, pusztítassák kénnel, irtassék szurokkal, máglyáknak t üzével, hamuba ham vadjon, s szelek szórják széjjel.” A ciklus egyik legszebb alkotása a Ködben c. ba lla da . Az első sorok szimbolikusan ábrázolják a m ár-m ár elviselhetetlen nyomort és szenvedést. Utána felhangzik a lázitó, a felkelésre hívó szó is: „B ánt, ispánt, kapitányt a balta é lire ! . . . Hogyha föl nem kelünk, föl nem is tám adunk; Három hordó lőpor, ólom a nagy pörbe, Brezsice népe is m ind-m ind velünk jönne. M indegy ma vagy holnap vetnek sirgödörbe.” Szót kap a ba lla dá kba n a dalnok sorsa is, bem utatja saját korát is. M egtudjuk, hogy mi bénítja ezt a kort, melynek a le gjo bb fia i választhattak a behódolás, az árulás vagy az üldöztetés között. „B itó t kapsz vagy szobrot, mars hát színvalla sra: Valahány szobor van, meg is van az ára, — Aki becsületes, hurkot a n y a k á ra !...” A kitűnő prózaíró a költészetben is m aradandót alkotott. Tömörsége, realitása, haza­ szeretete a szenvedélyes pártossága teszi nagyszerűvé ezeket a b a lla dá kat. A magyar fordítást a szerző - aki maga is kitűnően beszél m agyarul — személyesen lektorálta. Krleža is nagy elismeréssel szólt Csuka Zoltán kitűnő fordításáról, melyben az eredeti szöveg minden szépsége m aradéktalanul érvényesül. Az író néhány társával együtt azonban hiába küzdött. Az uralkodó osztályok jo bb an féltek saját népüktől, m int a fasizmustól. Az I. világháború után lé tre jö tt kis nemzeti á lla ­ mok a nagyhatalm ak közt őrlődtek. Nacionalizmus, sovinizmus, antiszemitizmus fertőzi meg az emberi tudatot, hogy a későbbi totális fa sizta diktatúra számára készítse elő a ta la jt. Krleža esszéin, rö p ira ta in és cikkein kívül két nagyszabású művel, A Bankett Blitvában c. szatirikus regénnyel és az Areteus c. drám ai fantáziával m utatja be és leplezi le a fa ­ sizmus elem bertelenedett világát. Az Areteusban szintén a történelem pé ld ájá val m utatja be, hogy a kizsákmányolás erkölcsi és id eo lóg ia i leplei, de m ag ógiája évszázadok óta változatlanok. A Római Biro­ dalom a II. században éppúgy a zsarnokság és a pusztítás szolgálatába aka rja á llíta n i 106 �a tudom ányt, mint a XX. században a fasiszta Németország. Areleustól egy p o litika i g y il­ kosságot követel a római császár, Morgens professzortól egy p o litika i gyilkosság le p le ­ zését követelik. A két különböző kor nagy tudósa hasonló erkölcsi problém a előtt á ll: m eghódolhat-e a tudomány a zsarnoki hatalm ak e lö tt? — Az író egyértelműen nem-mel felel. De érzékelteti azt is, hogy egy-egy kiváló személy emberi helytállása nemes, ez azonban történelm ileg kevés. A zsarnokság elől nem menekülni kell, hanem küzdeni, a gonosz eszméket nem lehet csupán az eszmék harcában megsemmisíteni, hanem meg kell ta lá ln i az utat a néptöm egekig és együtt kel! harcolni velük. Ezt az utat írja le Krleža a Zászlók c. nagy történelm i és társadalm i regényében. A regény kerete a horvát nép történetének legutóbbi fél évszázada. Főhőse nagyon messziről indulva ju t el a szocializmus ügyéért vívott harcig, válik kommunistává. A M o ­ narchiát kiszolgáló horvát báni helytartótanács vezető tisztviselőjének fia felism eri népe elnyom ott helyzetét, arra áldozza életét, hogy népe sorsán javítson, hazája szabadságáért küzdjön. Előbb újságíró, aki a XX. század zászlói c. folyó ira tb an m egjelenő cikkeiben mu­ ta tja be hazája kiszolgáltatottságát, b írá lja a horvát uralkodó osztályok áruló p o litiká já t. A regény sok szereplője kulcsfigura: a folyó ira t szerkesztőjében, Erdélyi- Erdmann professzorban Jászi Oszkárt, a híres szociáldem okrata teoretikust ismerjük fel, Boronga y Anna költőnő fig u rá ja m ögött Lesznay Anna, a Kor ismert költőnője rejtőzik. Kisebb sze repekben pedig történelm i személyiségek is feltűnnek: Supilo, a horvát nacionalista p o li­ tikus, Tisza István, m agyar miniszterelnök. A főszereplő, Emericzy Kam ill hamarosan kiábrándul a p o lg á ri politikusokból, m eg­ lá tja, hogy azok csak egyéni pozícióharcot folytatnak, csak a dem agóg szólamaikban küzdenek hazájukért, de ténylegesen semmit sem tesznek érte. Először Szerbiától várja népe szabadságát, de ebben is csalódnia kell. M ind jo b b a n és jo bb an h a tárolja el m agát család jától, régi ismerőseitől, osztályától, a k ik meg akarják akadályozni abban, hogy forrad alm ár legyen. Megism erkedik M arx müveivel, tud atára ébred annak, hogy elsősorban nem az idegen elnyomás, hanem az osztálytársadalom az oka népe nyomo­ rúságos helyzetének. Az egykori bírálga tó újságíróból forrad alm árok védőügyvédje lesz, maga is belép a kommunista pártba. H iába p ró b á lja k rokonai, régi ba rátai visszatánto­ rítani, hiába könyörög neki régi szerelme, Kam ill inkább a nevétől válik meg és a köz­ napi M irkovics nevet veszi fel, de nem a d ja fel a harcot. Tudja, hogy hosszú és nehéz küzdelem vár rá, de vá lla lja . A nagyon messziről in du lt Emericzy Kam ill m egtalálta a XX. század zászlói közül a le gigazibb ügy, az egyetlen igaz ügynek, a marxizmus-leninizmus ügyének vörös zászlaját Rokonok, ismerősök, sőt saját nevének elhagyása után új névvel, új emberként, fo rra d a l­ márként fo lyta tja a harcot népe szabadságáért, az emberhez m éltó életért, a szocializ­ musért. Krleža munkásságának rengeteg m agyar vonatkozása van. A Zászlók c. regény I. kötete szinte teljes egészében Budapesten játszódik. A regénynek ebben a részletében az utolsó éveit élő m onarchiabeli m agyar társadalom ismerőjének és bátor bírálójának lá t­ ju k az írót. Krleža m indig élénk érdeklődéssel és figyelem mel kísérte hazánk és népünk sorsát Em lékirataiban rokonszenvvel szói a m agyar népről és elíté li az uralkodó osztályok reakciós politikusait. A két világháború közti ellen forrad alm i korban, mikor minden haladó m agyar művet üldöztek ő emel szót irodalm unk kiváló alkotásai m ellett. Elsők közt ismeri fel M óricz Zsigmond és Ady Endre nagy jelentőségét, k iá ll irodalm i és p o litika i á llá s fo g ­ lalásaik mellett, cikkeiben tám og atja őket. Kemény szavakkal mond itéle tet a burzsoá kultúra dicsőitől felett, akiknek érdekükben á llt beszennyezni m últunk és jelenünk kiváló alkotása it egyaránt. A felszabadulás után, de már a XX. Kongresszus előtt azok közt van, akik bátran ha ngoztattják a kétfrontos harc szükségességét, akik elíté lik a személyi kul­ tuszt. K ulturpo litiká nk és könyvkiádásunk sokat te tt Krleža alkotásainak megísmerteté se érdekében. Legjelentősebb művei mind m egjelentek m agyar nyelven. A történelem szoros ra fűzte a magyarok és a nemzetiségek kapcsolatait, ku lturánknak és irodalm unknak sok­ sok közös vonása van, melynek részletes felkutatása és elemzése még a jövő feladata. Kötelességünk felkutatni és ápolni ezeket a kapcsolatokat, hisz a történelem során népünk együtt szenvedett a nemzetiségekkel az idegen elnyomók kizsákmányolása a latt, ma pedig közösen építjük szebb, jo b b jövőnket, a szocializmust. 107 �A 75 éves Krleža harcos életútja is ezt a nagyszerű célt szolgálja, és szolgálja még ma is fáradhatatlanul. Munkássága, alkotásai megismertetésével köszöntjük őt. IRODALOM: Csuka Z oltán: A jugoszláv népek irodalm ának története. Bp., 1963. G ondolat kiadó Sinkó Ervin: Bevezető tanu im , az író műveinek kiadásához. Bp., 1965. Európa kiadó Angyal Endre: Miroszlav Krleža pályája. A lföld, 1959/2. Lökös István: M. Krleža magyarul. Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1961. G ondolatok Krležáról. A lföld, 1967/3. Sime Vucsetics: Miroszlav Krleža (m onográfia). Kézirat az ELTE Szláv Tanszék könyvtárából. Szenczei László: Proust és G orkij között. Nagyvilág, 1959/7. M aár György; Történelmi lecke. Nagyvilág, 1959/9. Bányai János: Róma és Európa ta lá lk á ja . Híd, 1963/3. A magyarul m egjelent K rle a -k ö te te k elő- és utószavai. SZALÁNCZAY GYÖRGY Két antológia Szép versek 1967. Körkép 68. A két antoló gia címe nem fedi a vállalkozást. A Körkép 68. — a cím jelentése szerint - egy év novellairodalm áról igér metszetet. V alójában a teljes áttekintés igénye nélkül (le g fe lje b b tendenciákat hangsúlyozva) válog at: 19 szép elbeszélést tesz a mai magyar iro da lm at szerető olvasó asztalára. A Szép versek 1967-től pedig — ugyancsak címe után — az elm últ év néhány nagy, Ady, József A ttila mértékével mérve is szép versét várjuk. A kötet terjedelm ét látva azonnal érezzük: mást kapunk. Az igazi nagy versek nem sar­ ja dn ak ilyen szaporán; nincs az a nép, amelynek 75 költője egyetlen évben csaknem háromszáz szép verset teremtene — 24 és fél íves nagygazdaságban. Jó, ha egy-kettő a ka d ! Így a Szép versek 1967. sem más, m int az elm últ év m agyar lírájának áttekintése: a szerkesztők a tavalyi esztendő verseinek legjavát adják, igyekszenek m egszólaltatni az élő m agyar költészet minden hangját, árnyalatát. A kötetek je lle g e megszabja a kritikus fe la d a tá t. Tudom, én sem kérhetek számon mást a két a n toló giá tól, csak azt, arnire vállalkoztak. M ivel a Körkép 68 szemelgetés a közelmúlt novellairodalm ából, lapozgatva kár is az emlékezetet erőltetni kim aradt elb e ­ szélések utón kutatva. Hiszen saját ízlésre szabott e lle n -a n to ló g iá t a kim aradtakbol össze lehetne á llíta n i, akár egy tucatot. Nem is teszek mást: elfogadom Rátkai Ferenc és Tóth Gyula válogatását, feladatom nak csak azt érzem, hogy az írásokról elm ondjam vélem é­ nyemet. Más a helyzet a versantológiával. Helyzetkép - ha úgy tetszik körkép - megrajzolása a szerkesztők célja. Itt bizony névsorolvasást kell ta rta n i: nem m aradt-e ki, nem hiányzik-e valaki? Ha ig en : néhány nevet számon is kérek, nem annyira a szép versek, inkább a pontosabb áttekintés érdekében. M in d já rt itt kezdeném. A kötetben első helyen szerepel Á prily Lajos néhány élettől búcsuzó, élethez ragaszkodó; a nyírfasátrakat, völgyet, csillogó tala jvize t - a homályosan „színt és fényt fog ó” beteg szem ellenére is — ,,p le in -a ir” -ben megörökítő verse. V a la ­ mivel beljebb Kassák Lajos 12 költeménye, köztük az elmúlással szembenéző Végtelen utak. A két „80 éves m egtöretlen” — Kassák nevezte így m agát — időközben sorsot cserélt, a végtelen időben ma már csak emlékük él. Jó, hogy szerepelnek a kötetben, sajnálom, hogy a további évfolyamok nélkülük jelennek meg. De hol van Füst M ilán? H a lá lá t csak Weöres Sándor költeménye idézi a kötetben. Lehet, hogy Füst M ilán élete utolsó fél évében nem írt már verset, költői életművének súlya, a kegyelet viszont kiszabta volna a helyét az a n to ló g iá b a n ! 108 �A szerkesztők a fia ta lo kka l szemben sem voltak figyelmesebbek. Nem vállalkoznak (ahogy korábban sem tették) kötettel még nem rendelkező indu ló költő bem utatására. Á ltalánosságban ta lá n nem is baj, hiszen ez az Első Ének és ahhoz hasonló an tológiák fela da ta . Egy-két esetben azonban kivételt kellene tenni. A kivételek között lenne a helye Tandori Dezsőnek, a tavalyi PEN pályázat díjazottjának. De Tandori le ga láb b kötetben — az Első Ének című fia ta l költők a n to ló g iá jában — néhány szép versével a közönség elé léphetett. Sumonyi (Papp) Zoltán és Szerb György viszont, akik 1967-ben jelentkeztek első kötetükkel (Sumonyi: Spártai suhanc, Szerb G yörgy: Ének a folyón) oda a szerkesztési elv m iatt, ide a szerkesztők feledékenysége m iatt nem kerülhettek be. (A korábbi tap asztala­ tok a la p já n a Szép versek a n to ló g iá já b a a felvételt az első kötet megjelenése biztosít ja . Így szerepel — örömömre - Kalász László is, az antoló gia ezévi „fe lfe d e ze ttje ” .) M indez nem je len ti, hogy a szerkesztők szem elől vesztették líránk ú ja b b hajtását. Az 1966-ban vagy még korábban kötettel jelentkező, már beérkezett, de még egykötetes „fia ta lo k ” között ott szerepel Bella István, G ergely Ágnes (neki a közelm últban Johanna címmel m egjelent a második kötete is), Raffai Sarolta, Ratkó Jószef, Székely M agda. M indannyian érett hangú költők, egyenetlenség csak Székely M a g d á t jellem zi: a Négy­ sorosak, Két groteszk kia lakította jó képet Az arc, Horgászok című költeménye gyengíti. Autóval az éjszakában, Zene című verseivel Bella István haqyja a le g jo b b benyomást, tetszett G ergely Ágnes erős érzelmi töltésű Szakura ág című költeménye. Kár, hogy a velük együtt induló, az 1966-os an toló giá ba n szereplő Serfőző Simon és az onnan is kife le jte tt Ág h István, Buda Ferenc hiányzik a névsorból. Buda Ferenc kétségtelenül keveset p u b liká lt az elm últ évben bár az Ú j írásbeli nag yon szép Sárga fény, sárga lomb című verse is biztosíthatta volna a helyét az an tológiában. Ághnak és Serfőzőnek viszont — csak az Ú j Írásban és az A lföldb en számoltam hirtelen utána — le ga láb b tíz költeménye m egjelent. És nem is a legrosszabbak! Ő ket már nem a teljesség, hanem a szép versek igényével kérem számon. H ogy igazam van-e? A tanúk: a kö l­ temények, például Serfőző. költői hangjának érezhető változását mutató Nincs nyugalom, Éjszaka című vagy az A lföldben m egjelent, sajátosan serfőzősen szóló Dózsa, Úgy kellett, Megfagynék című költeménye. Ugyancsak a szép versek jogán kérem számon O rbán O ttó t is, akinek 1967-ben jelent meg a Búcsú Betlehemtől című harm adik kötete. Gyermekkorával szembenéző, pá ­ lyatársait megidéző versei — ha belenézünk irodalm i spektrumunkba, lá th atju k — mai m agyar költészet színképének szerves elemét képezik. O rbánnak az an toló giá ba n lenne a helye, ugyanúgy, mint - most már inkább a jo b b áttekintés érdekében — a hosszú idő után 1967-ben újra kötettel jelentkező Nyerges Andrásnak, Simor Andrásnak, Ténagy Sándornak. A hiány: csaknem tucatnyi. A Szép versek 1967-et a kim aradtak tennék teljessé, anélkül, hogy egy-másfél ívvel (húsz-harminc o ld a lla l) kövérítenék az amúgy is te rje d e l­ mes kötetet. Ö konomikusabb szerkesztéssel ugyanis megférnek a többiek között. H og yan? Ladányi például 9 verssel szerepel (ugyanannyival, m int Illyés, nála többel csak Weöres és Kassák!). Hogy jó költő -még ha van is fenntartásunk vele sze nben- senki sem vitatja. De nem kapott-e jelentőségéhez mérten nagyobb szerepet? S nem engedhetne-e át vajon Váci a maga 16, G arai a 14, Takács Imre a 13 o ld a lá b ó l egyet-kettőt a kim arad­ taknak? Az utóbbi időszak m agyar lírá já nak legnagyobb eseménye a közép-nemzedék m eg­ erősödése. Három költő — Csoóri Sándor, Kalász M árton, Tornai József - negyedik köte­ tének 1967-es megjelenése jelezte már ezt, a mostani a n to ló g ia b e l i verseik pedig minden kétséget kizáróan igazolják. Csoóri „m ásodik születése" öt évet vára to tt magára. Az eredmény a Szép versek 1967-ből megismert Az ember elhagyja házát, Kihívó vers B. A-hoz és a töb bi, szinte kivétel nélkül jó vers. A szerkesztőket dicséri, hogy az a n toló giá ba felvett Kalász M árton versekke' (A l­ kalmi vers a fasizmus ellen, Forduló) a négy év után újra kötettel jelentkező szerző (V ál­ tozatok a reményre, 1967.) vívódó, befelé figyelő, de közéletiségtől á th a to tt attitűdjének lírai beteljesülését érzékeltetik. Tornai József Aranykapu című le gú jab b kötete végre a kritika elismerését is kivívta. Ebből a kötetből került a Szép versek a n toló giá ba az Aki tűzbe öltözködik című költe­ ménye, amely a Tornaira jellem ző diszharmonikus lélek- és tu d a tá lla p o to t v illa n tja fel. A Kassák holdkoronásan című versében mesterének á llít méltó emléket. 109 �Az on toló giá ba n a Hétrészes ének, Távolságok című verssel szereplő Horgas Béla a z elm últ időszak kellemes meglepetése. Költői hangja megéréséhez a fő le g O rbánról, Csoóriról, Tornairól, Kalász M ártonról írt program atikus, az ars poetika k ia la kításában katalizátor szerepet betöltő kritiká i vezették. Ö n magára ta lá lá sá t termékenysége, gyors egym ásutánjában m egjelent két kötete is igazolja (Távolságok, 1967.. N a ptár 19681 A felhalm ozódott minőségnek olyan fa jta robbanása ez, m int am it Buda Ferenctől várunk! Eddig főleg a „fia ta lo k ró l” esett szó. Talán érthetően: a m egállapodott pályáknál m indig izgatóbb. vonzóbb az alakuló vizsgálata. Másrészt: a ritkuló publikáció után ité l­ ve néhány „ idősebbnél” — Benjámin Lászlónál. Csanádi Imrénél. Juhász Ferencnél és akitől a ma élők közül a legmesszebb jutást várjuk: Nagy Lászlónál mintha az újabb nagy feladatokra való készülődés csöndjét éreznénk. A két antoló gia le g jo b b teljesítménye az Illyésé. Ha furcsán is hang zik, nem kétséges: ő ma egyben a m agyar líra és széppróza egyik legn agyo bbja. M in t költő : léte belső kő­ rén mozog, önma gáról vall. De önm agában nem a személyeset. hanem az „em berien törvényszerűt” , a „lét-m élységűen” á lta lá nost ta lá lja meg . Teremteni című versében mint korábban Az építőkhöz, Az orsók ürügyén címűekben — az ember isten-arcára bukkan rá: a munka, az alkotás, a termtés őrzi meg — mint Illyés m ondia: „é rte lmét tán ö rökre annak, (hogy erre já rta m ) halandóként és m úlhatatlan.” A Himnusz a nőkhöz című, pazar m etrikájú, főleg choriambikus le jtésű. sajátos képvilágú versében a fé rfi-a l­ kotás m ellett az életet teljessé tevő nőket örökíti meg: a nők: Nem a zablá k, nem a zengések, hanem a kosáron a fü l; nem az ostromok, bekerítések, hanem a karall-sor a nyak körül, meg a tűzhely körüli székek: nem a viharok, a mének, a diadalének, hanem a szitaszél-veregetések, ha a liszt m egtöm örül; A prózaíró Illyésnél mór közhely dicsérni a meg jelenítő erőt. A Bátyám Párizsban című írását önéletrajzi vonatkozásai m ellett a cselekvésből, helyzetből kibontakozó jellem ­ zés, a plasztikus emberábrázolás készsége — g o n d o ljunk a M adam e Jeanne vendéglőjé­ ben le játszódó jelenetre, bátyja és O dette Trinquecostes megismerkedésére — teszi le b i­ lincselő olvasmánnyá. Most látjuk igazoltnak, hogy a szerkesztők az összeállítás során nem ragaszkodnak szigorúan a novella kritérum á hoz. Így ajándékozhattak meg nemcsak Illyés írásaival, hanem Déry Tibor Füredi kert című id illjével és M oldova György Tetovált kereszt című riportjával. Déry írása a Kortá rsban folytatásokban meg jelenő Ítélet nincs című ön életrajzi vissza­ emlékezés részlete — pontosabban intermezzója : az alkotást („Teszem öregségem d o lg á t: elmondom pályám tapasztalatait, óvatosan m érleg elve minden szavamat, mert kétélűek.” ) a pályatársakat vizionáló m últba nézést megszakító id ill, az „eszmélet bekallantyúzása” , a tá j : növények, á lla to k leírása teszi érdekessé. M oldova György - m int „ne velő” — huzamosabb ideig vég zett megfigyeléseket a Zápor utcai Átm eneti Nevelő Intézetben és az aszódi fiúnevelő intézetben. Észrevételeit szépirodalmi riportban írja le : ott tatózkodása epizódjai, a pszichológusokkal, nevelőkkel, intézeti fiúkkal folyta to tt beszélgetései azok az elemek - m indeg yik egy-egy novella-váz — amelyek a Tetovált kereszt című írásban egyetlen képpé összeá llva a fia ta lko ri bűnözés és javítóintézeti nevelés helyzetét m utatják be. M oldova anélkül, hogy véleményét e lh a ll­ gatná, a riportban m indvégig megőrzi a „szép irod alm iság " á lla p o tá t: úqy vezet el a fia ta lko ri bűnözés oka itól a javítóintézeti nevelés pedagógiai kérdéséig, hogy nem kommentál, megjegyzésekkel nem terheli írását. A fia ta lko ri bűnözés, nemcsak Magyarorszáqon, világszerte a társadalom súlyponti kérdése. A szerkesztők aktuális iránti érzékét igazolja, hogy M oldova írásán kívül az an toló giá ba n e tém áról még két novellát olvashatunk: Fejes Endréét (Támaszpont) és Rá­ kosy G ergelyét (Gombó kinn van). A kettő közül jó szerkesztési készségével, körültekintő pszichológiai m otivációjával Rákosy G ergely írása a sikerültebb. Fejes történetét átszövi valam iféle galeri-rom antika. Legsikerültebb a la kja a háttérben á lló „m ély növésű krapek” 110 �(feltehetően az író): emberségét, segíteni akarását zárkózottságában is érezzük; gyengéb­ re sikerült fiatalem ber-hőse, aki - mivel széthullott, rendezetlen csalódja nem köti sehová a „tám aszpontot” a galeriben ta lá lja meg. Az antoló gia jo b b írásai között olvassuk a naturalisztikus hatású, biologikusan m oti­ vált Részvét című Raffai novellát; G alam bos Lajos mai korba és Antigoné keménységebe oltott, travesztált Romeo és Juliá já t (Görög történ et); Gerelyes Endre rendkívül érdekes helyzetre épülő, kompozíciós hibái ellenére is hatásos Kitörés című írását, valam int Nemes György Műhímző, Jókai Anna Á ltalános fog lalkoztató című elbeszélését. Az antoló gia néhány novellája érdektelen: nem evokál em beri-szociális kérdéseket. Ami a hősnek centrális élet-pro blé m ája — mint Káró Katonának az elsüllyedt járőrcsónak Bertha Bulcsu Búvár című elbeszélésében, vagy Dávidnak, a medveölő fiának az apja életével és emlékével való birkózása Simonffy novellájában — az az olvasónak idegen marad, a szerzők nem tu d já k m indannyiunk centrális problém ájává növelni. Más novellák, bár emberi drám ákat villan ta na k fel, érdeklődésünknek csak érintői, mivel tém ájukat periferikus életterületből merítik. Ilyen G algózi Erzsébet Nagymama c., jó l felépített, de m egoldásában egyszerűsített története és Császár István Fejforgás című, az alkoholista Ta rna i György - éppen a hős betegségéből fakadó — m otiválatlan tö r­ ténetét rögzítő írása. A le g igéretesebb tém a: a Vészié. M egtörtént eset, egy gum igyári tűz kapcsán az emberi felelősséget kutatja (Füstszagúak). Érdekes írás, szívesen olvassuk, mégsem jó novella. A széteső szerkesztés, laza építkezés, az arányok hiánya, a rendőrnyomozó naivra sikerült a la kja azt m utatja, hogy a jó téma nem párosult kellő megformálással. Szako­ nyinál éppen fordítva: a jó technika, vonzó előadás érdektelen történetet takar. (Inter arma). A novella értéke: a hős izgatott le lkiá lla po tá ho z igazodó dinam ikus előadás. Ez egyben a hibá ja is: a túlfeszített lendület fárasztóvá válik. A novella — csaknem egy íves terjedelm ű — egyetlen, végig nem m ondott mondat, sehol sincs, az írás végén sem, pont. amely az olvasót p illa na tn yi szünethez, lélegzetvételhez ju tta tn á. Kár volt evvel a nem is eredeti ötlettel élni. Andrzejewski A paradicsom kapui című kisregényében találkoztunk már vele. Ha a Körkép 68. csúcsait keressük, a má r em lített Bátyám Párizsban, és Tetovált kereszt m ellett Lengyel József Ézsau m ondja és Veres Péter Pátriárka c. novellájában ta lá lju k meg. A Pátriárka — bár nem önéletrajz — lírai gyökérzetű írás. Annak a Józsa Istvánnak a története, a kit a h a lá lig tartó cselekvésvágy minden jo b b ügyért folyó mozgalom o d a ­ toborzott, s most, öregségében — mint a hatalm áról lem ondott idősebb király — elég ede t­ lenül nézi, hogy a fia ta la b b a k hogyan ala kítjá k a falu, az ország sorsát. Lengyel József no vellája: az írónak Ézsau elm ondja valódi történetét. A mű (különö­ sen a 2. rész), Kassák Munkások című költeményére emlékeztető szabadvers a jákobok és Ézsauk v ilá g á ró l; a kiválasztottak és a nem kiválasztottak: vadászok, állattenyésztők, földm űvelők szembeszállásá ról a m indenkori kizsákm ányoltakat figyelm ezteti: „Ember, ki nem vagy kiválasztott, ne higgy és vigyázva bízzál!” A novella nagy erénye a Károlyi-féle Biblia nyelvéhez igazodó, olykor azt is kiigazító archaizáló megformálás. Érzem, a kötetet ismertetve a belém ívódott esztétikai szempontok pá rologlak fö l írá­ somba. Pedig a könyvek igazi értéke másutt rejlik, nem a mű és esztétika egybevágósá­ gában, hanem a hatásban, am it kiváltanak. E két a n toló gia esetében ezt m egállapítani nem, vagy a lig lehet. Biztató jelzést azért kapunk: a Szép versek 1967. 36, a Körkép 68. több m int 23 ezer példányban je le n t meg — s azonnal elfogyott. Hasznosságát ez ig azo lja ! ZIM O NYI ZOLTÁN 111 �68 1558 Nógrád megyei Nyom daipari V. I. sz. telephelye Balassagyarmat Felelős vezető : Mayer Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/fb2f0934fd66eac6b515978d4624004b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1968 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1968/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1968 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/512deb3372f1bd99f7e9bf594543f8f5.pdf 3be525895a7dbe670bc06b1a26afcd76 PDF Text Text ODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1968 �KALLÓ VIKTOR: G ugo ló nő �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT II. évfolyam 1968. TARTALOM Ő rsi Ferenc: Legenda a páncélvonatról Papp Lajos: Ikarus, Közgyűlés 3 16 Erdős István: Látomás nyári viharhoz 20 Vihar Béla: A nyár álmai, Pillanatkép a vonatból 22 Polgár István: Aki naponta feléled 23 Gara János: Dömper Anna megpróbáltatása 25 Hann Ferenc: Az Ipoly, Stációk 33 Bencze József: Cselédek 34 Becsey-Tóth György: Látomás 35 FORRADALMAK KORA Horváth István: Nógrád megye az őszirózsás forradalom idején 36 Nagy Ferenc: A KMP megalakulása Salgótarjánban 47 Belitzky János: Az 1918-1919-es politikai pártok Nógrád megye történetéhez 55 TANULMÁNYOK Kerényi Ferenc: A Madách-család leveleiből 65 Török Gábor: A költői fene (József A ttila—kommentár) 76 Csongrády Béla: Az összehasonlító irodalomtudomány új vonásai 80 �KÖRKÉP Madách—emlékérmesek 1968. (Nyilatkozatok) 86 Arcképvázlat Jobbágy Károlyról (Csukly László) 91 Kunszabó Ferenc: A hegy alatt (Danyi Gábor) 94 A Salgótarjáni Kohászati Üzemek száz éve 1868-1968. (Schneider Miklós) 95 Jubileumi kiállítás (Molnár Pál) 98 Üvegművészeti kiállítás Salgótarjánban (Kovács A. Béla) 99 Halhatatlan műkedvelők (Barna Tibor) 103 KÉPZŐMŰVÉSZET Műmellékleten és borítókon: Salgótarjáni szobrok (A felvételeket Veres Mihály készítette) Címoldalon: Tar István: Tanácsköztársasági emlékmű (részlet) PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként Szerkesztőbizottság Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Danyi Gábor, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5 ,- Ft INDEX: 25 708 Könyvtár �ŐRSI FERENC Legenda a páncélvonalról A sötét éjszakában közelgő d ü b ö rg é s erősödik. Egy középkorú vasúti ba kte r ria d ta n ül fel fá r a d ta n szuszogó felesége mellett az egyetlen ágyban. A d ü b ö rg é s közeledik. A ba kte r kiugrik az ágyból, g y u fá t lo b b an t, és reszkető u jja k k a l meggyújt ja a vasúti lám pát. Az asztalon a lá m p a a la tt lévő fe ln a g yíto tt m ene tre n d re bámul. Nincs id e je a töprengésre. Az őrház a b la k a e lő tt e ld ü b ö rö g a páncélvonat. Először, lám pával a kezében k iu g ra n a a sínek mellé. De megretten, hiszen ingben, g a ty á b a n van. Sietve csapja fe jé b e a sapkát. A telefonszekrényhez ugrik, és ijedten, izgatottan csengetni kezd. Egyszer, kétszer, ötször csenget. — H a lló ! H a lló ! A hatvanhatos őr beszél! A h a tvanhatos őrház előtt a h a t­ vanhetes fe lé egy p á n c é lv o n a t ro b o g o tt át. Láttam az á g y ú k a t! Páncélvonat! Biztosan az volt! Nem tudom , h o n n a n jött, n e m . . . nem tu d o m ! Leteszi a kagylót, m a g á ra teríti köpenyét és kisiet az őrház elé. Egyre távolodva o lv a d n a k az éjszakába a p á n cé lvo n a t körvonalai. Egy másik őrház a jta já n k iugrik egy másik bakter. Látszik hogy csak m a g á ra ka p ko d ta a szolgála t komolyságához szükséges ru h a d a ra b o k a t. L á m p á já t lóbálva áll a sínek közé, és „Ál l j !” jelzéseket ad. A távolból, megremegtetve a síneket, közeledik a páncélvonat. A d ü b ö rg é s erősségén érződik, hogy nem fékez, nem áll meg a jelzésre. Csak jön, jö n, m in d jo b b a n közeledve és mind erősebben dübörögve. A ba kte r kilé p a sínek közül, és lá m p á já t a fö ld re téve a ház sarka mellé húzódik. O n n a n lesi az elzúgó vonatot. Besiet a szobácskába. Csenget a telefonszekrénynél. — Ismeretlen p á n c é lv o n a t h a la d a p á ly á n ! Jelzésre nem á llt meg! Ismeretlen p á n cé lvo n a t robog a hatvannyolcas őrház fe lé ! A bakter felesége alsószoknyában riadozik mellette. — M it a k a rt ez a vonat? A férfi e lg o n d o lko d v a m o n d ja : — Az isten tu d ja — akasztja a horo g ra a telefont, és átöleli az asszonyt. — M in th a üres lett volna . . . A ká rh a m a g á tó l ro b o g o tt volna . . . Ilyenkor le g ­ a lá b b a masiniszta fütyül. H a nem áll meg, akko r fütyül . . . Az asszony keresztet vet. — A szent Jézus irgalm azzon. TV-filmforgatókönyv (részlet) 3 �A 68-as őrháznál A 68-as őrház e lő tt lá m p á va l a kezében á ll a h a rm a d ik b akter. In d u ln a — elszántan — a sínek közé, hogy m e g á llá s t jelezzen. Kezében le n d ü l a lám pa. A vo n a t d ü b ö rg é sé t kisértetiesen hozzák a sínek. A ztán fékezni kezd a sze­ relvény. Súlyosan, zihálva, csattogva fékez. A b a kte r kilé p a sínek közül, vá rja , hogy m e g á lljo n a vonat. S isteregve ra g a d a sínekhez a mozdony, döccenve m e g á ll. A p á n c é lv o n a t sötét. Csak a b a k te r lá m p á ja v ilá g ítja meg. K utatva siklik a fény a fekete kocsikon. Az ágyúskocsi ágyúcsövei m in th a tá vo li c é lo k a t keresnének a sötétben. A géppuskás kocsi a jta ja csikorogva húzódik fé lre . A b a kte r lá m p á ja m egáll az őrházra m eredő g é ppuská ko n . Az ágyúskocsiról le u g rik egy k a to n a ru h á s, h a rm in c év kö rü li fé rfi. Tiszti zub­ bonyán csak p a ra n csn o ki jelzés van. A m ozdonyról egy b őrka b á to s, Lenin-sapkás, u g yanolyan idősnek látszó férfi lé p le. A géppuskás kocsinál ta lá lk o z n a k . A paran csn o ki jelzést viselő tom p á n m o n d ja a b ő rk a b á to s n a k : — Teljes h a rci készültség. — Igen - h a n g zik a válasz. A p a rancsnok beszól a g éppuskás kocsiba. — Teljes harckészültsé g ! — Ig e n is! - csattan b e n trő l egy hang. de sem m it sem lá tu n k. — M e n jü n k ! — m o n d ja a b ő rka b á to s. A p a rancsnok b ó lin t, és a b a k te r fe lé in d u ln a k . A b a k te r kezében m egrem eg a lám pa. A közeledők fe lé lép, és szabályosan tiszteleg. — A lázatosan je le n tem . . . - szedi össze m a g á t a ba kte r. - Ezt a vo n a to t nem je le zté k elő re . . . Csak a szomszéd őrház, a havanhetes a d ta a h í r t .. . A lá zatosan kérdezem , hogyan tetszettek id e jö n n i? — Síneken, te lje s gőzzel — m o n d ja röviden a parancsnok. — A lázatosan . . . — szólalna meg a b akter, de a b ő rka b á to s fé lb e sza kítja . — N e a lá z a to s k o d jo n ! — Kérem a lá z a tta l . . . — ria d meg a bakter. A b ő rka b á to s közelebb lép, és h a lka n, de h a tá ro zo tta n k é rd i: — M ilyen híreket k a p o tt m o stanában? A vasutas kutatva nézi a két em bert, és kényszeredett v á llvo n o g a tá ssa l m otyogja. — Hiszen éppen ez az, kérem a lá za to sa n . . . — V ilá g o s a b b a n beszé lje n ! — m o rd u l rá a komisszár. A b a kte r megrezzen. — Csak azt m o n dhatn á m , am i a tá v m o n d a tb a n van b iz o n y ta la n s á g g a l a két em berre. — H ogyan szól a távm o n d a t? — kérdi a bő rka b á to s. néz rettegve, ku ta tó A b a kte r ria d ta n a já n lja : — Nézzék m eg! T alán m ag uk tö b b e t olvasnak ki b előle. — H o l van? 4 �— Bent az ő r h á z b a n . .. Pontosan vételeztem és ik ta tta m ! - bizo n ykod ik a bakter. — Elolvassuk — in d u l az őrház a jta ja fe lé a bő rka b á to s. A p a rancsnok b ó lin t, m a jd a v o n a t fe lé fo rd u lv a k iá ltja : — M ih á ly ! Bem együnk az ő rh á z b a ! A géppuskás kocsiból jö n a válasz. — Ig e n is ! - m a jd m e g je le n ik az a jtó b a n M ih á ly , és le u g rik a v o n a t m ellé. Kezét piszto lytá ská já n nyu g ta tva , ö n tu d a to s a n sé tá ln i kezd a vo n a t m ellett. A p a ra n csn o k és a b ő rk a b á to s b e lé p n e k az ő rházba. Erre, m in th a je la d á s lenne, az ágyúskocsi m e llvé d je fe le tt fe je k je le n n e k meg. A géppuskás kocsiból is kib u kka n n éhány em ber. A mozdonyvezető és a fű tő a rc á t is m e g lá tju k a p á n c é lo k m ögött. De M ih á ly, csak re n d íth e te tle n n y u g a lo m m al sétál a v o n a t m e lle tt. A m ozdony u tá n i, m ásodik kocsinál m e g n yiko rd u l a to ló a jtó . A rasznyi résen világosság szűrődik ki. M ih á ly m egto rp a n a résnél, b e p illa n t a konyhakocsiba. O d a b e n trő l a szakács szikára n sovány fe je je le n ik meg. — H ol ta rtu n k ? — szólítja meg M ih á ly t. — A hatvannyolca s ő rh á zn á l. — M ik o r oszthatom a re g g e lit? — kérdi a szakács. — M a jd p a ra n c s o t a d n a k rá — m o n d ja n yu g o d ta n M ih á ly. — M egfőztem a z u p á t - fo ly ta tja a szakács. - A d h a to k egy csa jká va l, ha kívánja. — Jöhet - b ó lin t M ih á ly . A résen á t lá tju k , hogy a szakács a p e tró le u m k á ly h á n lévő fazék te te jé t leveszi, mélyen m egm eríti a ka n a la t, és egy cs a jk á b a m erít. M ih á ly átveszi a csa jká t, fé lre s im ítja a b a ju szát, és issza a levest. A szakács várakozva nézi. — Köm énym agos! — Ö lég m eleg, ö lég sós . . . — a d ja vissza a c s a jk á t M ih á ly. — H o ln a p ra m ár nincs m it a d n o m .. . Nem tu d o m , hol vételezünk? H ol sze­ rezhetünk e n n iv a ló t! M a g a egy v a g o n b a n utazik a p a ra n c s n o k k a l... M it h a llo tt? M i lesz? — tu d a k o lja a rántottlevessel p u h íto tt M ih á ly tó l a szakács. M ih á ly az őrház fe lé néz. — M e g tu d ju k . A zért m entek be - m o n d ja elzárkózva. — C s a k . . . kérdeztem , mivel ily e n k o r u g ye b á r a szakácsot szid já k. M in d ig a szakácsokat szidták a fro n to n is, a fo g s á g b a n is. M in th a ők te h e tn é n e k a rró l, hogy nincs m it m egfőzni — szabadkozik a szakács. — M á ra van? — kérdi M ih á ly . — Csak m ára v a n ! - m o n d ja szenvedélyesen a szakács. — C söndesebben, h é ! — m o rd u l rá M ih á ly. A szakács csattanva rá n tja be az a jtó t. M ih á ly visszafelé in d u l a v o n a t m entén. A m ozdonyról, g é p p u ská s kocsikból, ágyúskocsikról fig y e lik m inden m o zd u la tá t. M ih á ly az őrház fe lé p illa n t. Az a b la k m ögött v ilá g ító lá m p a fén yé n é l lá tja , hogy a b ő rka b á to s á ta d egy p a p írla p o t a paran csn o kn a k. 5 �Az őrházban A vasutas lá m p á já n a k fénykörében á ll a b ő rka b á to s és a p a rancsnok. A b a kte r illő e n h á tra h ú zó d ik. — Te tu d o d , hogy ez m it je le n t? — néz a p a p ír fö lö tt a m ásikra a p arancsnok. A b ő rka b á to s a b a k te r fe lé fo rd u l. — Vasúti vonalon kapta? — Igenis kérem, vasútin, azzal, hogy k ü ld je m be a fa lu b a a párthoz. M ivel a postai tá v ird a 12 kilo m é te rre van. — Beküldte? A b a kte r nehezen m o n d ja ki: — Az volt a parancs. A feleségem vitte be. Elolvasták, m e g k ö s z ö n té k . . . m egköszönték, kérem ! A b ő rka b á to s a p a ra n csn o kh o z fo rd u l: — V ilá g o s beszéd: ,,az a n ta n tta l k ö tö tt m e g á lla p o d á s a la p já n a szakszerveze­ tek vezetőiből a la k u lt munkáskormány vette á t a korm ányzást” - nyúl a p a p ír után. A parancsnok á ta d ja a tá vm o n d a to t, a b ő rk a b á to s b e le p illa n t. — A p á rt le g fő b b fe la d a ta a re n d fe n n ta rtá s — hangsúlyozva fejezi be — a le g szig o rú b b statárium h ird e te n d ő ki. E tá v ira t szó szerint k ip la k a tíro z a n d ó ! A p a rancsnok tom p á n m egszólal: — A láírás? A bő rka b á to s olvassa. — K özponti p á rttitk á rs á g . A p arancsnok a bakterhez fo rd u l: — M e n je n ki! A vasutas zavartan kimegy. — M it akarsz? — kérdi a b ő rka b á to s, fu rc s á lva . A p a rancsnok n y u g a lm a t erőltetve, beszélni kezd. — Nekem nem világ o s ez a beszéd H a a h a ta lm a t egy szakszervezeti veze­ tő kb ő l á lló korm ány vette á t, a kko r hogyan h ird e th e t s ta tá riu m o t a központi p á rttitká rsá g ? — Ezt te nem érted . . . — Egy p illa n a tra , kérlek - veszi vissza a szót a p a ra n csn o k - ha „ az a n ­ ta n tta l k ö tö tt m e g á lla p o d á s s z e rin t" tö rté n t a korm ányváltozás, a k k o r ennek a kité te ln e k is megvan a je le n tő sé g e . A kkor ebb e n az o rszágban m ár az a n ta n t p a rancsol. Ha le v á lto tta a Tanácskorm ányt, a kko r az a n ta n t parancsol. A b ő rka b á to s ké rd i: — Hova akarsz k ilyu k a d n i ezzel? — Egyelőre csak m e g p ró b á lo m kib o g ozn i, hogy m it je le n t ez a tá vm o n d a t. — S ta tá riu m o t! — teszi p isztolyára a kezét a bő rka b á to s. — Nem az érdekel, hogy ma és h o ln a p m it je le n t, hanem az, hogy h o ln a p ­ u tán és azután m it je le n t? ! — Csak a nnyit, hogy ez a korm ány m egköti a békét, ez „a munkáskormány’’. H árom na p óta végre egy ko n kré t hír. Ebből következtethetünk. C sengeni kezd a tele fo n . A p arancsnok és a b ő rk a b á to s a készülékre p illa n t. — V edd fel — m ond ja to m p á n a parancsnok. A b a kte r b e n yit az a jtó n . 6 �— Cseng a te le fo n ! — m on d ja ria d ta n . - A lá za to sa n kérek e n g e d é ly t .. . S z o lg á la t. . . — Vegye fe l! — b ó lin t a bő rka b á to s. A vasutas visszacsenget, és kapkodva je le n tke zik. — H a lló , a hatva n n yo lca s őrház je le n tk e z ik . . . a ha tva n n yo lca s őrház je le n t­ kezik. . . Igenis kérem : t á v m o n d a t. .. írom , kérem ! Az asztalon lévő p a p írra kezdi írn i. — A. . . b e lügym in iszte r e lre n d e lte a Vörös Ő rség fe lo szla tá sá t, és a re n d ő r­ ség visszaállítását. Ezt az u ta s ítá s t m inden fa lu b a n d o b o ljá k ki - m o n d ja a bakter, m iközben í rja a tá vm o n d a to t. A p a ra n csn o k kiveszi a k a g yló t a vasutas kezéből. — H a lló , hogy h ívjá k a be lü g ym in iszte rt? H a lló ! A belü g ym in iszte r nevét m ondja m eg! S üketen ka tta n a készülék. — Ezt nem vo lt szabad. . . - kap a te le fo n u tán a ba kte r, és iz g a to tta n csengetni kezd. A p a ra n csn o k a b ő rk a b á to s ra néz. — H a llo tta d ? A m unkáskorm ány fe lo s z la tja a Vörös Ő rsé g e t! Ez is világos beszéd? — H a lló ! H a lló ! Igen, a ha tva n n yo lca s őrház b e s z é l. .. P áncélvonat? Kérem. . . — néz ria d ta n a két fé rfi felé. m ajd b e fo g ja a m ikro fo n t. — A zt kérdik, hogy lá ttu n k -e p á n c é lv o n a to t a p á ly á n ? ! M o n d h a to m ? A p a ra n csn o k a b ő rk a b á to s ra p illa n t. — A d ja id e a te le fo n t! — veszi el a kagylót. — H a lló ! Kivel beszélek? Ki é rd e klő d ik? A nevét m o n d ja m eg! — fig y e li a te le fo n b ó l érkező, d e a nézők szám ára nem é rth e tő h a n g o k a t, m ajd szinte o rd ítv a m o n d ja : — M e g ta g a d o k m in ­ den fe lvilá g o sítá st, a m íg nem je lzi e lle n ő riz h e tő p o n to ssá g g a l, hogy ön kicsoda, és m ilyen jo g cím e n kér tá jé k o z ta tá s t! - üvöltve fo ly ta tja , kis szünet u tá n : — Ne fenyegessen, kérem ! Én ö tö d ik éve tu d o m a kö telességem ! — dühösen vissza­ akasztja a h o ro g ra a te le fo n k a g y ló t. A b a kte r rém ülten kap a kagyló után. A p a ra n csn o k m e g fo g ja a kezét. — Ne nyú ljo n hozzá! — Kérem. . . nekem kötelességem — he b e g i ria d ta n a vasutas. - Én á lla m i em ber vagyok! Nekem kötelességem fe lve n n i a te le fo n t, ha csö n g e tn e k ! É n . . . é n . . . alá za to sa n je le n te m : az á llá so m m a l já tszo m ! V a d u l csöng a te le fo n . P illa n a to kig egym ásra m erednek, m ajd a b ő rka b á to s leveszi a kagylót, és rövid fo n to lg a tá s u tán á ta d ja a b a kte rn a k. H a lk a n , figye lm e zte tő e n m o n d ja : — A p á n c é lv o n a tró l egy szót sem ! A vasutas rem egve átveszi a te le fo n t. — H a lló ! A h a tva n n yo lca s ő r je le n tk e z ik ! — kis szünet utá n , g y ö trő d ő fé le ­ lem m el: - N em ! Az e lő b b nem én beszéltem — ria d ta n néz fe l a két fé rfira , és b e fo g ja a kagylót. — A zt kérdik, hogy ki o rd íto tt az e lő b b ? ! A kom isszár m o n d ja : — Ism eretlen k a to n á k ! — Ism eretlen k a to n á k ! — ism étli a ba kte r. — Elm entek! — segíti ki a komisszár. 7 �— E lm entek! — m o n d ja a vasutas. — N e m . . . nem tu d o m , kicsodák. Kérema lá z a tta l, isten bizony nem tu d o m kicso d á k! Igenis kérem, írom — p a p írt simít, kapkodva az asztalra, és ce ru zá t fog. - Lehet m o n d a n i! - írja fe l a p a p írra e k ö zb e n : „T á v m o n d a t” . M a jd szótagolva ism étli a te le fo n b ó l h a llo tta k a t és írja : — A korm ány nyom atékosan fe lh ívja a fig ye lm e t, hogy a fegyveres a la k u la to k akadályozzák meg a m enekülő kom m unisták szökését, és ta rtóztassák le a helyi bolsevista v e z e tő k e t. . . A bő rka b á to s kom isszár d e rm e d te n nézi a körm ölő b a kte rt. A p a ra n csn o k a kom isszárra p illa n t, és to m p á n m o n d ja : — Ez is vilá g o s beszéd . . . A kom isszár fe lre b b e n és a p a ra n csn o kra m ered, de közben a b a k te r re n ­ d ü le tle n ü l szótagol és ír. — Ezen rendelkezést m inden katonai p a ra n csn o k a zo n n a l fo g a n a to sítsa , de bizalm asan kezelje. A lá írá s : Peidl G yu la m iniszterelnök. V e tte m ! — teszi le a ceruzát a vasutas. — Igenis, p o n to s a n ! — a kasztja vissza a te le fo n k a g y ló t a h o rogra. A kom isszár felveszi a p a p írla p o t, és m egrő könyödve olvassa: — A m enekülő k o m m u n is tá k a t... A vasutas tétován á ll A p a ra n csn o k d ö b b e n te n nyúl a p a p ír után, elveszi és olvassa: — K atonai p arancsno k a zo n n a l fo g a n a to sítsa . . . — néz a kom isszárra, m ajd fá s u lta n az asztalra teszi a p a p írla p o t. A vasutas tétován nyúl a p a p ír után. A kom isszár fe lk a p ja a la p o t, és széttépi. — G y a lá z a t! A p a ra n csn o k a vasutasra p illa n t, p a tta n a p a ra n c s a : — M e n je n be a s z o b á já b a ! — Ig e n is! — csa p ja össze a b o k á já t a ba kte r. Elmegy a kis ház szo b á jáb a . A vasutas lá m p á já b a n — a m it az a sztalon h a g y o tt - p is lá k o l a lá n g . M élységes, feszült csend. K int vilá g o so d ik. A széttépett p a p írla p o t a p a ra n csn o k összeilleszti, és to m p á n k é rd i: — Ki az a Peidl G yu la ? A kom isszár v á lla t von. — Azt írja : m iniszterelnök. — fe lc s a tta n t — M ost m it akarsz? A p a ra n csn o k egy gyékénnyel fo n t parasztszékre zökken. Tom pán, szinte ö n ­ m a g á n a k fogalm azva a g o n d o la ta it, m o n d ja : — M i a h a d se regpara n csn o ksá g h o z ta r to z u n k . .. csak tő lü k fo g a d o k el p a ­ rancsot. — A m iniszterelnök . . . — Köpök rá ! - u g rik fe l a p a rancsnok. - M i k a to n á k vagyunk. Eddig h a rc o l­ tu n k. Nekem p arancs kell, és nem i l y e n . . . ilyen civil po fá zá s! ki — H a llo tta d ! Az a parancs, hogy a m enekülő ko m m u n istá ka t fo g d le ! — tör elkeseredetten a kom isszárból. — És a kko r? ! - visszahanyatlik a székre. — A k k o r . . . a k k o r . . . m e g á llíth a tju k a rom ánokat, a k ik e lle n a „kommunistákkal” e g yü tt h a rc o lta m ? ! 8 �A kom isszár e lke se re d e tt egykedvűséggel m o n d ja : — Te tu d o d . . . A p arancsnok k ip illa n t az a b la k o n . A p á n cé lvo n a t kö rvo n a la i a d e re n g ő h a jn a lb a n k ira jz o ló d n a k az ég elé. M ih á ly, fegyelm e ze tt d ölyfösséggel ró ja a tá v o ls á g o t az e le jé tő l a végéig. Az ágyúskocsi p a lá n k ja fö lö tt fe je k kö rvo n a la i látszanak. — M ost m it m o n d ja k n ekik?! - g y ö trő d ik a p a ra n csn o k. - Á llja k elébük? Léptessem ki a kom m unistákat, és fogassam le azokkal, a kik ma nem v a lljá k a n n a k m agukat? — Először m a g a d b a n d ö n tsd el, hogy mi vagy, és m it akarsz? — ha n g zik a kom isszár h a n g ja . - A z tá n : közöld velem, mi a szándékod. A p arancsnok fe lu g rik , k in y itja az a jtó t, és k ik iá lt: — M ih á ly ! Vecsei M ih á ly ! — P arancs! — p e rd ü l a rra a szólított. — H ozzám ! — csattan a parancs. M ih á ly az a jtó h o z siet. — P arancsára! — Osszák ki a re g g e lit! — Ig e n i s! - tiszteleg M ih á ly , m ajd a p á n c é lv o n a t fe lé fo rd u l, és harsányan e lk iá ltja m a g á t: — R eggelihez sorakozó! A p a ra n csn o k in d u la to s tö prengéssel já rk á l fö l-a lá . — Itt m indenki csak tá v ira to z ik ! Egyikben s ta tá riu m , a m ásikban meg ez! — csap a széttépett p a p írla p ra . — K özponti p á rttitk á rs á g ! M in is z te re ln ö k ! B elügy­ m in iszte r! A zt hiszik, ha le d ik tá ln a k egy tá v ira to t, a kko r m e g á lln a k a rom ánok. K o p o g ta tn a k az a jtó n . A p a ra n csn o k h irte le n e lh a llg a t. — Lépjen be! N yílik az a jtó . Szántó tiszte le g k a to n á sko d ó fegyelem m el. — M it akarsz? — Parancsnok elvtárs, je le n te m , a szolg á la tve ze tő elvtárs kérdezteti, hogy hol tetszenek elfogyaszta n i a re g g e lit — je le n ti. A p a rancsnok o d a lé p , vé g ig m é ri, a zsebet d u d o rító kenyérre m u ta t: — Az o tt mi? — Kenyér — rebben meg Szántó. — G o m b o ld be a zse b e d e t! — h a n g zik h a tá ro z o tta n de kissé m osolyogva: L e g alább. — Igenis. — M e g in t repeta kéne? — o ld ó d ik most m ár a p a ra n csn o k kissé cinkos mo­ sollyal. — Tetszik tu d n i, a Józsi meg é n . . . fe jlő d ő s z e rv e z e t... biztosan ezért va­ gyunk m in d ig éhesek. — Nos, hol re g g e lizü n k? — fo rd u l a kom isszárhoz a p a rancsnok. — I t t . . . — m on d ja a komisszár. — Jelentsd a szolgálatvezető e lv tá rs n a k ! A tö b b it osszák k i! — Ig e n is! — tiszte le g Szántó, és csukná be az a jtó t. — S zántó! — szól u tá n a a p a rancsnok. — A szolgálatvezető jö jjö n hozzám ! — Ig e n is! — csukja be az a jtó t a fiú. — M it akarsz vele? — kérdi kissé g y a n a ko d va a komisszár. - 9 �— G o n d o lk o d n u n k k e l l ! Ú ja b b híreket kell szereznünk! V ala m i bizonyosságot! A komisszár csendesen kérdi: — És ha a komm unisták le tartóztatására a d o tt utasítás a bizonyosság? A pa ra n cs n o k ránéz, tö p re n g ve fo n to lg a tja a szavakat: — Te, a m e d d ig együtt v o l t u n k . . . katona v o l t á l . . . a p á n cé lvo n a t k a to n á ja ! - hangsúlyozza a végét. A komisszár megfontolt, de rekedtessé váló elszánt h a n g o n m o n d ja : — És kom m unis ta! A para n csn o k szembefordul vele. — H o g y te minek érzed magad, az a te d o lg od . Én a harcostársamnak, b a jtá rsa m n a k ta rta la k, akivel együtt harcoltam M agyarországért. Én csak erről tu d o k ! M in t a h o g y ezeket az em bereket is m agyar ka to n á kn a k tekintem, e g y ­ szerűen: m agyar kato n á kn a k, akiké rt felelős v a g y o k . . . a m e d d ig a p a ra n cs ­ nokuk vagyok. K opogtatnak. — Tessék! — m o n d ja h a ngosan a parancsnok. M ih á ly és a szakács je le n ik meg az a jtó b a n . — Parancsára m e g je le n te m ! A szakács kíváncsian néz körül: — Tisztelettel . . . hová tehetem? — Ide! — m utat az asztalra a parancsnok. A szakács besiet, leteszi az asztalra a csajkákat, terítés ürügyén rakosgat az az asztalon, de árgus szemekkel k u tatja a papírokat. A komisszár észreveszi. — Köszönöm, e lm e h e t! — h a n g z i k p a rancsolóan. A szakács fe lrebben, tiszteleg és kimegy. — M ih á ly ! — fo rd u l a para n csn o k a szolgálatvezető felé. — Tizenöt perc múlva vonatszemlét ta rtunk. M in d e n k i megm osakodva, meg b o ro tv á lk o z va ! További p a ­ rancsot a kkor a d u n k ! — Igenis - tiszteleg pattogva és elmegy. A m iko r becsukódik az ajtó, a komisszár cse ndben kérdi: — Tizenöt perc múlva milyen p a ra n cso t adsz? — Nekem csak a hadsere g -p a ra n csn o ksá g a d h a t utasítást. Az utolsó parancs az irá n y a d ó : harcolva visszavonulni. Ez határoz meg mindent, a m e d d ig ú ja b b p a rancsot nem ka p u n k tő lü k ! — És ha nem kapsz tö b b utasítást a Vörös Hadsereg p a ra n c s n o k s á g á tó l ? Akkor mi lesz a mérce? - lo b b a n fel a komisszár. — A kko r is m e g m a ra d sarkcsilla g n a k a b a jtá rs-b ecsü le t! A beosztottjaim ért való felelősség! Én nem á llo k eléjük, és nem a d o k para n cso t arra, hogy menjen, ki merre lá t! — Ne azt m ondd, hogy mit nem csinálsz! M it csinálsz?! - fo rd u l szembe vele a komisszár. A para n csn o k kis csend u tá n : — M e g m e n te m ezt a p á n c é lv o n a to t a m agyar hadsereg számára. — Melyik m agyar hadsereg számára? — kérdi a komisszár. A para n csn o k szinte d ü h ö n g v e m o n d ja : — Tessék! M o n d d ! Te mit csin á ln á l? M it tegyünk? Ne csak kérdezz! A d j ta n á cs o t! P arancsolj! - egy székre d o b ja magát. 10 �A kom isszár tö p re n g v e a p a ra n csn o k fe lé fo rd u l. — Itt nem csak errő l a tiz e n ö t em b e rrő l és a p á n c é lv o n a tró l van s z ó . . . I t t . . . most sokkal tö b b rő l. . . — keserűen fa k a d fel be n n e — itt most m in d e n rő l. . . m in d e n rő l, a m ié rt érdem es vo lt é ln i és h a rc o ln i. . . a m ib e n rem énykedtem . . . h it t e m . . . Erről van szó! A p a ra n csn o k to m p á n k é rd i: — A szocializm usról? — Igen . . . a rró l — néz vele szembe a kom isszár. — És M a g ya ro rs z á g ró l! — á ll fö l a p a ra n csn o k. — Erről az e lá tk o z o tt ország­ ról! K e le trő l a rom ánok, északról a csehek, d é lrő l a s z e r b e k ... Te csak a re­ m ényeidet vesztetted el egy olyan v ilá g ró l, a m elyről még senki sem tu d ja , hogy m ilyen le tt volna, ha m egvalósul. De a la tta m egy ezeréves ország m á llik szét, az az ország, am elyé rt ö tö d ik esztendeje h a rc o lo k . . . s nem ra jta m m úlott, hogy é le tb e n m aradtam — keservesen sóhajt. — M ennyivel egyszerűbb le tt volna Lim anovánál m e g h a ln i, vagy b e le d ö g le n i az Isonzóba! — M e g h a ln i a le g kö n n ye b b . . . Cseng a te le fo n . A p a rancsnok k in y itja a b a kte r s z o b á já n a k az a jta já t. O d a b e n t ria d ta n kapaszkodik egym ásba a b a kte r és felesége. — Vegye fö l a te le fo n t! — in t a para n csn o k. — Igenis, kérem a lá z a tta l — b o tla d o z ik a készülékhez a b akter. vannyolcas ő rh á z! — je le n tke zik. A p a rancsnok és a kom isszár fig y e lik a ba kte rt. Itt a h a t­ — A lázatosan je le n te m ! Jelentem , szabad a p á ly a ! — nyögi ré m ülten. — Ig e n is! Vettem a je lzé st: rom án ka to n a i szerelvény közeledik. Igenis kérem ! — a ka sztja vissza a te le fo n t, m a jd könyörgő ria d a lo m m a l fo rd u l a két em berhez. — Román k a to n a v o n a t jö n a p á ly á n ! Ha iste n t ism ernek, to v á b b m ennek. Ezek B udapest fe lé ta rta n a k ! K áp o ln a , A ld e b rő , Kisterenye fe lé ta lá n még m ehetnek. Ha itt ta ­ lá ljá k m a g u ka t. . . Velem is végeznek. . . H a llo ttá k : azt m ondtam , hogy szabad a p á ly a ! K önyörüljen e k ra jta m ! — H a llo ttu k — m o n d ja to m p á n a p a ra n csn o k. — Jelezze K á p o ln á n a k, terenye fe lé biztosítsanak szabad u ta t egy m a g ya r p á n c é lv o n a tn a k ! — Ig e n is! — nyúl a te le fo n u tán a b a k te r és csenget. Kis­ A páncélvonatnál A p a ra n csn o k és a komisszár sie tve jö n n e k ki az ő rh á zb ó l. Az em berek a kocsik m e lle tt á lln a k . M ih á ly je le n ti: — Jelentem , vonatszem léhez e g yü tt ál l a le génység! — F elszá lln i! In d u lá s ! — k iá ltja h arsányan a p a ra n csn o k, m ajd a kom isszár­ hoz fo rd u l: — M a ra d j a m ozdonyon! A kom iszár mászik fel. a M e g á llá s m ozdonyra n é lkü l m együnk, a m e d d ig kapaszkodik, a p a ra n csn o k az lehet. ágyúskocsira A m ozdony fü ttyent, a szerelvény e lin d u l. 11 �Vasút-útkereszteződés E lőttünk 200—300 m éterre sorom pó nélkül keresztezi egy út a síneket. Az úton egy parasztszekér robog a kereszteződés felé. A szekéren nyolc e m ­ ber körvonalai b ontakozna k ki. N égy egyenruhás vöröskatona, két civil fé rfi. Egy 35 év kö rü li nő, és egy 1 6 -1 7 évesnek látszó lány. Az egyik civil v e ri-h a jtja a lovakat, a tö b b ie k ka paszkodnak a szekér o ld a ­ lá b a , a lőcsökbe. M ö g ö ttü k a dom bon h a t lovas vágtatva közeledik. Azok lövöldöznek, Ü d ö ­ zik a szekéren m enekülőket. A m ozdonyvezető a fékhez kap. Süvöltve száll ki a gőz, üvölt a síp, csiko ­ ro g n ak a fékpofák. Az ágyúskocsin d ű löngélve kapaszkodnak az em berek. A parancsnok e lk a p ja Vas Péter kezéből a távcsövet. A szekér eszeveszetten robog a kereszteződés felé. A vo n a t is. A géppuskás ko csib a n , visszanyeri egyensúlyát M ih á ly. - Tűzkészültség! — o rd ítja . Bányik a jo b b o ld a li gép p u ska m ögé veti m agát. Szántó a hevederes ra ka sz m ellé kapaszkodik. A m ásik o ld a lo n L iptá k és Éles Józsi teszik ezt. M ihály, k ih a jo lva a va g o n b ó l, iz g a to tt a rcca l fig y e li a robogva közeledőket. — Ezek meg ki az ö rd ö g ö k !? A hat lovasnak szól szól a fe lkiá ltá s. Egy tiszti egyenruhás vezeti őket. Kettő re n d ő r e g y e n ru h á t visel, H á rm a n c i­ v ile k ; jó l szabott lo v a g ló ru h á b a n , csizm ában és „r e itp a n ta lló b a n ” . A mozdonyvezető eszeveszetten sípol. A kocsi nem á ll meg. Á tro b o g a síneken. K ifo rd u l a kereke. A vo n a t nagyot döccenve m egáll a kereszteződésben, és e lzá rja az u ta t a lovasok előtt. A konyhakocsiban le fo rd u l a fazék a p e tró le u m ká lyh á ró l. S zétfolyik a víz, a b a b a vagon p a d ló já n . A szakács az a jtó réséhez la p u l és fig ye l kifelé. A vo n a t másik o ld a lá n a tö rtke re kű kocsiró! m ár le fo rd u lta k négyen. A kocsis té p i, húzza a gyeplőt, hogy m e g á llítsa az id e -o d a verődő kocsit vonszoló lovakat. A p arancsnok M ih á ly fe lé ordít. - F igyelm eztetőt! M ih á ly félkézzel lenyom ja a géppuskát, és a lovasok fö lé lő egy sorozatot. A h a t lovas visszarántja a v á g tá b a hevült á lla to k a t. 50—60 m éterre to rp a n n a k rneg a vo n a ttó l. A kocsisnak is sikerül m egfékezni a lovakat. A fö ld re z u h a n t em berek és a kocsiról le u g rá ló k rém ülten nézik, ta p o g a tjá k egym ást. A parancsnok az ágyúskocsi m ellvédje m ögül felem elkedve harsányan k iá ltja : — Ö n ö k kicsodák, és m it a ka rn a k? A h a t lovas kezében pisztoly, ka ra b é ly . Ö sszenéznek. V árakozóan a tiszti ruhás fé rfira ta p a d a te kin te tü k. 12 �E gyenruhája g a llé rjá n frissen csillo g három a ra n y c s illa g . Elteszi a pisztolyát, m ajd kihívóan a vo n a t fe lé léptet. 1 0 -1 2 m éterre a szerelvénytől m egáll. — G örgényi százados vagyok. K a rh a ta lm i osztagom m al m enekülő b o lse viki­ eket üldözök. A zonnal n yú jtsa n a k segítséget az e lfo g á s u k h o z ! — m o n d ja h a tá ­ rozottan. A p á n cé lvo n a tró l fig y e lő arcok, szemek m erednek rá, követik m inden moz­ d u la tá t, fig y e lik m inden szavát. — M it te tte k ezek az em berek? — kérdi a parancsnok. A százados sötét p illa n tá s s a l méri végig a para n csn o ko t. — Én bem utatkoztam . Azt hiszem, ildom os lenne, ha ön is m egtenné. Ha volt gyerekszobája. A parancsnok a rc á t lá tju k . Kissé m e g rá n du l a szeme szöglete. Á tveti m agá t az ágyukocsi o ld a lá n , és a fö ld re to p p a n . M e g rá n tja zubbonya szélet, n y u g o d ts á g o t e rőltetve m e g ig a zítja a derékszí­ já t, és négy-öt lépést a lovas fe lé lép. — Én Széky M ikló s p á n c é lv o n a t-p a ra n c s n o k vagyok - m o n d ja hang o sa n , hogy a vonaton is h a lljá k . — Széky? — csodálkozik a százados ö n k é n te le n ü l. - A to rja i Székyek közül? — Igen — m o n d ja to m p á n . — A huszárfőhadnagy, aki zászlósként L im anovánál azt a b ra v ú rs tik lit c s i­ n á lta ? - hangzik az elism erő kérdés. — A p á n c é lv o n a t-p a ra n c s n o k - h a n g zik nyom atékkal. — Jó, jó — p illa n t a v o n a tra a százados, am elyről gép p u ska és ágyúcső mered fe lé jü k. — M in d e n bizonnyal nem tu d o d még — m o n d ja csendesen a bolsevizmus m egbukott, a vörösőrséget fe lo szla ttá k, a le ta rtó z ta to tt p o litik a i fo g ly o k a t kiengedték, és a kom m unisták le fo g á s á ra a kato n a sá g és rendőrség p a ra n cso t kapott. — K itől? — A korm ánytól. — A rom ánok? — kérdi sötéten Széky. A százados egykedvűen v á lla t von. — M a m egkezdték a b e vonulást B udapestre. H o ln a p , h o ln a p u tá n ide is b e ­ jö n n e k - sürgetővé v á lik a h a n g ja . - A d d ig kell néhány „a d ó s s á g o t tisztá zn i” - in t a szemével cinkosan. — A kom m unistákat? - néz fö l rá Széky. — Rövid úton, m ie lő tt a rom ánok és a fra n c iá k b e le ava tko zn á n a k — b ó lin t. — Ezek kicsodák? - kérdi a vonaton tú l lévők fe lé m utatva. — A helybeli urak tu d já k részletesebben - in t a civile k felé. — M it tettek? — K om m unisták! - ha n g zik kissé csodálkozva. — M i a bűnük? — kérdi m akacsul a p arancsnok. — Az, bolsevikok! — m o n d ja in d u la to s a b b a n a százados. — M e g é rd e m lik a kötelet. — És ha azok a k a to n á k h a rc o lta k a rom ánok e lle n ? — Na és! A kkor is vörösök. — De m agyarok! - csa tta n föl a parancsnok. A százados gúnyos csodálkozással néz rá. 13 �— A ttó l még m egérdem lik az a ka s z tó fá t! - h a lka n, kissé kö ze le bb h a jo lva m o n d ja : - Ha nem b ízol a vonat legénységében, m ondd, hogy rablók, gyilkosok, fosztogattak. — Egy p illa n a t tü re lm e t — fo rd ít h á ta t a parancsnok, és M ih á lyh o z lép. — A nyolc em bert fe ls z á llítja a v o n a tra ! Ha m e g tö rté n t, je le n ti! — Ig e n is! - ló d u l M ih á ly a másik o ld a l felé, és le u g rik a kocsiról. A parancsnok a m ozdonyhoz lép. — M it teszel? — kérdi a komisszár. — M ozdonyvezető! H a sípolok, in d u lá s ! — m o n d ja h a lko n, m ajd ismét a szá­ zadoshoz ind ul. — A szolgálatvezetőm m ár intézkedik — m ondja nyu g o d ta n . — M egbízható? — rebben meg a százados. — Arany, nagyezüst, kisezüst vitézségi érem - ha n g zik to m p á n . A százados elm osolyodik. — Helyes. A vonat másik o ld a lá n M ih á ly győzkődik. — P arancs! Velem ne cirkuszozzanak, m ert lövetek! — Én. . . én nem hagyom a lo va im a t — té p i le az is trá n g o t a kocsis. - A lo va im at nem hagyom ! - kapaszkodik fel az egyik lóra, és a m á sika t száron fogva elvágtat. A hét em ber rém ülten kapaszkodik a vo n a tra . A négy katona az á g yú sko ­ csira, a két nő és a civil a géppuskás kocsira. M ih á ly is fe n t van már. — A p a ra n cso t v é g re h a jto tta m ! — k iá ltja harsányan. Széky a századoshoz fo rd u l. — A m enekülők ügyét m ajd tisztázzuk - m o n d ja szárazon. Röviden tiszteleg, és az ágyúskocsi felé lépked. A százados a pisztolya fe lé nyúl. A géppuska csőve m egm ozdul, és rászegeződik. Bányik irányozza a lovasra. — N yu g a lo m ! — harsa n M ih á ly h a n g ja . A p arancsnok fe lkapaszko d ik a kocsira, és sípol. A vonat m egindul. Az élelm iszeres kocsi másik o ld a lá n m egcsikordul az a jtó , és hátizsákkal a h á tá n k iu g rik a szakács. A vo n a t e lg ö rd ü l m ellette. A m ikor nyílttá válik az útkereszteződés, a szakács m e g la p u l az á ro kb a n . A parancsnok tajtékozva intézkedik. — Ti hárm an a lovas u tán mentek. M i a vasútra in d u lu n k. A három civil e lvá g ta t. — Ez meg kicsoda? - p illa n tja meg az egyik re n d ő r a szakácsot. — A lázatosan jelentem , a szakács! - á ll fel tisztelegve - S ta n d o vá r Vilmos, civilb e n gazd á lko d ó , hentes és mészáros. — büszkén m o n d ja : — M egszöktem a vörösöktől. A százados nézi, m ajd az egyik re n dőrnek int. — Kengyelhez k ö tn i! G yo rsa n ! A re n d ő r le u g rik a ló ró l. K ötelet vet a szakács c s u kló já ra , és a keng yel hez köti. 14 �PAPP LAJOS Ikarus Fiam ja j ne szállj m a g a sa b b ra M ily cso d á lato s o tt fenn a p á m nézd az a kék-tüzű ragyogás a sirály h ogyha fé ln e sosem ka ca g n a Fiam fia m b ü n te tle n ü l ja j senkisem nézhet a n a p b a M it az a tűzgöm b messzi van in n é t s velünk P oseidon nézd csak tü kö rsíma a te n g e r Csak ez a m osolygó fé n y á ra d a t van hej ez a le b e g ő m ám or Jaj fia m a z ism eretlen küszöbénél olykor h a jtso n fe je t az em ber Só le p te be sz a k á lla d a t a lg a m oszat a h a ja d b a n M ié rt sírsz itt öregem ber? K érges-cserepes a b ő röd sebesre m a rt az ég tüze Fák hűsébe m ért nem b ú jtá l? A p o lló n a k d ü h e e löl m ért nem re jtő zkö d öl m ondd csak? H é t é jje l és h é t n a p óta itt ülök itt zokogok m ár s nem m ehetek m a ra d n om kell h á th a lá ttá n fá jd a lm a m n a k m e g könyörül s visszaadja az én fia m a t a te n g e r O ly a n szép vo lt és oly b á to r ékessége nem zetünknek ja jja j a lá h u llo tt m égis k a lim p á ló sá rko lo n cké n t s a víz b e z á ru lt fö lö tte 15 �H o n n a n jö tté l és ki vagy te fia d -ve szte tt szegény öreg? M ely h a jó te tt itt a p a rtra ru h á tla n u l s étek nélkül? M ik e to lla k közeledben? M ilyen m a d á r szárnya vo lt ez s hogy fo g ta d te gyönge kézzel a sebesen-fennen szállót? Nem m a d á r vo lt Én szállottam szökve M in o s b ö rtö n é b ő l hová m unkánk végeztével bezá rt jó fia m m a l e g yü tt az a b ik a fe jű zsarnok hogy új p a lo tá ja titk á t soha el ne árulhassuk s négy fa l között és o tt fenn a napkoszorús ég fe le ttü n k m a d a ra k a t lá ttu n k szállni s azt g o n d o ltu k — h á th a m in t ők szárnyat építvén m agunknak á tre p ü lh e tn é n k a te n g e rt s o tth o n u n k b a m e g térhetnénk Ó te szerencsétlen fé re g ! Nem tu d ta d tá n hogy re p ü ln i tenéked nem a d a to tt meg az isteni törvény á lta l? Lásd m it te tté l! h á t zo ko g j csak h á th a m egszán s m e g b o csá tja az ég bűnös merészséged beérve hogy m e g b ű n h ő d té l szörnyű vesztével fia d n a k ! M it beszélnek szegény fia m ! M it tu d to k ti a tö rvényről?! M ely ig a z g a t m inden é lő t s é le tte le n t a v ilá g b a n Én D a e d alu s m ár re pültem s velem re p ü lt az én fia m szálltu n k szélgyors m a d a ra k k é n t m ert tu d tu k hogy szá lln i m in t k e ll! H a la k ta n íto ttá k úszni va la m iko r azt az em bert ki először ereszkedett a szikrázó mély h a b o kb a H á t akkor m ért ne ta n u ln á n k re p ü ln i a m a d a ra któ l? V ak-véletlen s nem a sé rte tt 6 1 �törvény b á n t így a fia m m a l M e n je te k h á t! h a g y ja to k itt b á n a to m m a l szem benéznem . . . h u lló c s illa g zuhanása s kihunyása? Ennyi volna? M a ro kn yi p o r m elynek neve nem em beri név m ár tö b b é ? H ová lesznek a h olnem voltak? H u llá m jö n m e g á ll s visszafut E verdeső szá rn ya s-vilá g b a n az em ber léte g y a lo g ú t G o n d o lk o d h a t a la s s a n -já ró ? T ekin g e t N éha visszanéz H á ló já n á tilla n t a te n g e r S a h á ló e ttő l is n e h é z .. . Töröld le könnyed ö re g e m b e r! Fiad m e g h a lt hogy b e n n ü n k é lje n M é g is -h a ta lm a s szárnyai nem fé ln e k se n a p b a n se szélben B á torsága a b á to rsá g lesz Ember a tá rs á t így segítse H ogy keze segítsen kezünknek s arcu n k m osolya fö ld e rítse Közgyűlés Sz. F. festőművésznek A fé lsö té tb e n vesztegelnek kaszák ka p á k közt porosodva cé lta la n-ro ssz k ö té ld a ra b k á k kike sh e d t szíjak célszerűtlen öreg m asinák ro m ja i közt a te g n a p i kezekhez fo rm á lt ra n g ú -re n d ű segítőtársak V o lt hivatásuk b e te lt im m ár h á t ném a vasukat a rozsda rá g ja s fá ik m egrepedeztek a te n g e lyü k h iá b a sír még mozgás u tá n — csupán a té tle n szem lélődés eztán a d o lg u k A fö ld e ke n m otor zúg gépek m in t csodatévő ó riások szántanak-vetnek és az e m ber 2 17 �a te g n a p tö rp e vá lto zo tt á t e g ye n e sü lt h á ttá és h itté letéve m ohó u jja ih o z szo kta to tt játék-szerszám ocskák olcsó önzését g yá va sá g á t és p a d lá s vagy a kam ra lo m ja e g é rrá g o tt szemete lesz m a jd a ku p o rg a tá s m egszokása a mások b a já n csemegéző ka já n s á g a p ö ffe d ő d ö ly f is s a kapzsiság a lo p n i sem rest míg k in t a sívár pusztaságon az e lü lte te tt venyigékből fe ln ő n e k a tá v o li erdők Erdők! zö ld ü l ism ét a tavasz öröm s a rja d ki á g a ik b ó l H id e g g e l-s z é lle l szembenéztek s m e g m a ra d ta k a v ih a ro k b a n G yűrűző évek vonulása jón-rosszon á t egyform a re n d d e l m ért s m é re te tt Felnövekedtek A k a ra tu k nem h a jla d o z ó tétovázás a levegőben D erekuk kem ény és h a ta lm a s R ájuk ta p a d ta k vad bogáncsok élő skö dő fé rg e k nyüzsögtek m ohó fo g a k k a l k ö rü lö ttü k lesve hogy egyszer e lg y ö n g ü lte n a k o rh a ta g a v a rb a b uknak és m égis m e g ta n u lta k é ln i M e g ta n u ltá k hogy lá b u k a la tt a fö ld e gyform án m in d ü k é rt van a fény e g yfo rm á n á ra d rá ju k s a tá p lá ló víz zuhogása Szálkás d u rva fenyőfa ló cá n a füstös szobában m egülnek fa k é re g -a rc ú görcsös lá b ú szikkadt le lkű ö regem berek nénikék varjúszárnyú kendők k á ro g ó k o p o tt m elegében s fia ta la b b a k h a rm inc-negyven esztendővel a ta lp u k a la tt helyükre n yu g to n ü lő k s á lló k L e h ig g a d ta k A csa lá d g o n d já t vá llu k ra vették s asszonyukkal a m iko r e lfú jtá k a lá m p á t 18 �lefekvés u tó n á lm odoznak m ár csak m erésze n -h a n g o sa b b a n képzeletük lovára kapván meg ha eg y-ké t frö ccsö t m e g itta k H á tu l ü ln e k -á lln a k a jövő h o ln a p ra fe ln ő tt em berei piros lányok su h a n c legénykék s a szom bati tá n c ró l m eg m ásról susognak s néha vihorásznak M in t az e rd ő fá i tavasszal itt vannak k a rju k fö le m e ln i hogy levelük m ind kinyílhasson a rá ju k tűző napsütésben E ljöttek m ivel d ö n te n i kell s fö le m e lt ö klük e re jé tő l a sá rp a d ló s szűk szoba m in th a fényes terem m é tá g a s u ln a és a m ennyezet fe jü k fö lö tt m e gem elkedik egyszeriben s fölizzik szemük su g a rá b a n A zu tá n lassan elszélednek E lin d u ln a k a tá v o lla k ó k s o rb a n -szap o rá n h a zafelé a tö b b ie k m ég d is k u rá ln a k a rró l hogy eső kellenék tá n meg a m a rh á kn a k jo b b is tá lló hogy az e lle tő huzatos le tt és nehezebb a m unkaegység s tá n m égis haza kéne m enni Idő m unka h o ln a p sem á llh a t O d a k in n elnyugszik az este L e h a jtjá k fe jü k e t a házak 19 �ERDŐS ISTVÁN Látomás nyári viharhoz G ya kra n úgy vagyok én, m ikor fe ke té re b o ru l az ég, s a h u lla n i kész esőre a b la k m e lle tt á llv a várok, fá j a d e rü lt ég fényének hiánya. K ék-tiszta- fény. Kék tiszta fény. Egyedül m otyogom ú jra , ú jra , p e d ig a v illá m tito k k a l úszó fe lh ő k kom or fe n sé g é t is szeretem. Kék tiszta fény. Kék tiszta fény. A vészes sötéttel ijesztő ég a p o k a lip tik u s képében á ll előttem az e mber, a m indenség vég te le n kicsiny p a rá n ya , a v ilá g le g n a g y o b b ó riá s a ; á ll fe le m e lt ka rra l villám ok közt re n d e t in tő n yu g a lo m m a l, küszöbön á ll. Küszöbön á lln i kényszerül? P edig m ihelyst szeme tá g ra nyílik s a v ilá g ra figyel, bele re m e g a csoda izg a lm á b a , hogy itt a perc, valóvá tu d ja varázsolni ré g m ú lt ezerévek b o to rk á ló á lm a it. Z ú d u l a zápor az a b la k ü v e g re , m ár én vagyok az az em ber, m ár te vagy az az e m b e r.. . A szíved m ellé vo n t v ilá g fo rg a ta g á b ó l h irte le n m osolygó kré ta i öregasszony tű n ik elé d , le h e tn e n agyanyád, s b á r csak képes m agazinok c ím la p já ró l ism ered, él m ár b e n n e d ; d o m b lá b ra fe lk a p ó csűr e lő tt tavalyi ke n d e rt gerebenez, a c s u k ló já ra csavart kendercsom ó m in t tü n d é rlá n y a ra n y h a ja lo b o g . M osolyog rád, a v á ra tla n vendégre, m a jd sóhajtva in t a te n g e r fe lé , a h o l egym aga, kínlódva húzza a h á ló t fé rje , a halász. A tisztaszoba tenyérnyi a b la k á n b e h u lló fénycsom ó a fa lo n egy képre esik; a fiú . F o rra d a lm á r. M ég él ta lá n va la h o l, szöges d ró to k k a l fo rró sziklákra feszítve. A nnyi évet, öröm et é lh e te tt, m in t te is é lté l; tíz évesen ő is büszke volt h á b o rú b ó l visszam aradt katoncsi g o m b já ra , tavasszal a m e g á ra d t h e g y ip a ta k h u llá m a in é p p úgy tu ta jo z o tt m in t te az Ipoly köze p é n ; és m ikor szeme tá g ra nyílt, a v ilá g ra lobogva fig y e lt, b e le re m e g e tt, é p p ú g y m in t te a cso d á b a , hogy va ló ra tu d ja m a jd varázsolni a ré g m ú lt ezerévek em berének b o to rk á ló á lm a it. Könyveket szorított m agához máskézzel, míg a te n g e rp a rto n a legszebb lá n n yal összefogózva szaladt, aztán, hogy m e g ló d u lt a fö ld k ö rü lö tte biztosan tu d ta , fegyvert ke ll keresnie, tá rsa ka t kell keresnie, búvóhelyet kell keresnie, re jte k u ta k a t kell keresnie, hogy é lje n , és el ke ll in d u ln ia 20 �a n a p ró l n a p ra m u ta tó s a b b groteszk h a ta lo m e lle n , am ely n a p ja e lé em elte azt a jó lis m e rt zöldesfekete ka to n a sisa ko t, és a riasztó sö té tb e n h u rk o k a t ve te tt szerte szét Prom étheuszok u tá n . Te v a la h o l egy széles tavaszi ré t közepén lib á k fe h é r s o ro m p ó ja e lő tt c s o d á lta d a v irá g g a l nyíló tá ja t, a m iko r őrá rá c s a tta n t a fa b a ra k k rácsa egy e m b e rte le n ü l ko p á r sziklaszigeten. H a llo tta d is a csa tta n á st, rács c s a p ó d o tt az em berre m egint, az em berre aki te is le h e tn é l o tt ép p e n . Hogyne kiáltanál érte-utána, hogyne mélyesztenéd körmeidet a földbe, ha h a lá lá ró l fecsegnek h írt a fo ly ó p a rti fák, hogyne in d u ln á l rem egő lá b b a l m ellé á lln i, ha le h u ll a rács, s harca hegyi b a rla n g o k tó l, re jte k u ta k ró l a nagy szabad síkra leér? Ifj. Szabó István alkotása 21 �VIHAR BÉLA A nyár álmai Az é g b o lt kék s a p k á já ra fe lle g to lla s b o k ré tá já t tűzi egy sze llő b e li kéz, varázsló u jja iv a l. Az a ra n ya rcú nyár m ost zsenge füvek g ö n d ö rö d ő szőrén, a fö ld bozontos m ellén, álo m ra heveredik. Á lm a : a szalagozó csend fo d ra , s a re p ü lő virá g , e kecses p illa n g ó , a m in t a b sztra kt m in tá za tú szárnyát, a csöppnyi páros p a le ttá t, kérkedően m u to g a tja a bám észkodó ka n k a lin n a k . Á lm a : a hegyre vonuló lom bpajzsos fák d á rd a rá zó , k irá ly i serege, a fe h é r la b d a k é n t fe lrö p p e n ő gerle, a ta rka kockát vető n a p su g á r. S jó m a g a m is az ő á lm a vagyok itt, visszapillantva a d o m b h a jla tró l a tá v o lb a n p iro sló háztetőre, am ely, m in t rúzzsal fe s te tt le á n yajk, karcsú c ig e re ttá já b ó l, a parázsló kém ényből, karikázó fü s tö t e re g e t fel, fel a m agasba. 22 �Pillanatkép a vonatból Leánysereg a tá v o li m ezőben, ném án szedi a hagym át, p a p rik á t, virít a kötény, görnyedez a hát, s a lem enő N a p su g a rá va l szőtten, m in t ős-szertartás fö lsze n te lt p a p n ő i, h ó d o la tta l így h a jo ln a k m eg ők, a F öldanya a rc á ra le b o ru lta n , a M u n ka örök eszméje e lő tt. POLGÁR ISTVÁN Aki naponta feléled A sínek közt megyek. Riasztva zuhog elő egy gyorsvonat. Kék fü stje fo jt, a k á r az asztma, nem h a llo m s a já t h a n g o m a t. Itt piszm og m ár a b a k te r este, v á llá n kop o tta s, ősz suba. Vezet a s ín p á rvo n ta mezsgye, az őrház a lvó őz-suta. Láng sziszeg a fű b e n s a fá b a n . A sötét részvétlen, sivár. Em elgetem b o tlo g v a lá b a m . Siessek? Kihez? M ért? Ki vár? N incs, kinek m o n d h a tn á m : — Te d r á g a . . . A kerte kb e n gőzöl a trá g ya . 23 �A kertekben gőzöl a trá g ya . Egy kutya fe lé m ka p , uga t. M e g b o n tva m ár m in d e n ki ágya, becsukták m ár a ka p u ka t. Szobám ban gesztenyét sütök még. N incs tévé, rá d ió , vita, csak csend, csak csend, s p á r d é rü tö tt légy, zöngnek — kis é ji muzsika. De asztalom (ölé borulva bezúg, s rám zuhan h irte le n a v ilá g , kib o m ló vito rla , ű rh a jó , em el, s am i benn, énbennem él, az is e lő tö r .. . Ember vagyok, vérből s ve lő b ől. Ember vagyok, vérből s ve lő b ől, tö rt g e rin cce l is egyenes ta rtá sú em ber, k it fe lő rö l, s n a p o n ta m e g fo jt, lefejez, ka ró b a húz a m egnem értés, a m é ltá n y ta la n s á g , a vak fő n ö kg ö g , s ki ha néha szétnéz, sem erre sem lá t kiu ta t, de aki n a p o n ta fe lé le d s akinek n a p o n ta kinő le v á g o tt fe je s aki végleg így p a z a ro lja el t ü nő, tö b b re h iv a to tt é le té t e fö ld ö n , hol nem le lt m enedékre. 24 �GARA JÁNOS Dömper Anna megpróbáltatása A kko rib a n már fel sem tűnt, hogy A n n a ü l a titk á rsá g i asztal mögött, noha e lő d je — P icu rka -llo n a n yó -llu ska harm in cötös lá bain , kefefrizurájával em elt fővel távozott egy a g ro n ó m u s k a rjá b a kapaszkodva, aki valami helyreigazítás ürügyén többször is felkereste a szerkesztőséget — távozását á lta lá n o s gyász követte. Ám a m unkatársak vá lto za tla n u l o tt ü ld ö gé lte k a titká rsá g o n , vizet h o rd ta k a kávéfő­ zéshez, ta n á c so k a t a d ta k egymásnak a szobanövények kezelését illetően — éppen úgy mint Picurka idejében. Az új titk á rn ő t m a g u k között D ö m p e r A n n á n a k nevezték. Seregi a d iv a t­ ta n á c s a d ó a já n dé ko zta meg e névvel — igaz, némi m e d itá lá s után — mert kezdet­ ben O ltá r i- B u lá n a k becézgette, ám a D ö m p e r A n n a kara kterisztikusabban h a n g ­ zott és elnyerte a közvélemény tetszését is. A vezetéknévben rejtező h a so n la t nem tű n t túlzásnak, a titká rn ő külsejét szemügyre véve a lgha lehetett máshová sorolni, m int a közúti fo rg a lo m b a r e n d ­ szeresített g é p e re jű já rm űvek és a speciális fö ld m u n k a g é p e k közé. Súlya m e g h a la d ta a középkorú t ú ltá p lá lt nők két és félszeresét — ez a rá n y o ­ san oszlott el közel kétméteres a la k já n — s ennek m egfele lően más a d o tts á g o k te kin te té b e n is a norm ális többszörösével rendelkezett. Ha fö le m e lk e d e tt az íróasz­ tal mögött, hátával elfe d te az a b la k o t és a szoba árnyékba borult, nevetése a hangverseny zenekarok rézfúvós kórusaként zengett, illa ta néha a belvárosi ó don bérházakra emlékeztette a m u n ka tá rs a k a t - a h o l a leválasztott lakásokból nehéz ételek illa ta örvénylik felfelé a szűk udva ro kb a n — máskor meg a P. H o w a rd regényekben hizlalt képzelet megtestesítőjeként, a szaharai oázisokat idézte fel, p á lm a fá k o n nyüzsgő majmokkal, kecskék és oszló te ve -h u llá k bűzével együtt. A munkatársak előtt mindez a lig bírt je le n tő s é g g e l! D ö m p e r A n n á t épp e n úgy megszokták mint Seregi „ h o l la n d u s ” szakállát, amivel egy hetven d o llá ro s túrista útról té rt haza — a kk o rib a n ez nem volt olyan m in d e n n a p o s jelenség, s csak a z igazán e u ró p a i tá jé ko zo ttsá g g a l rendezők vi­ selték - m iként megszoktak volna a portá sfü lké b e n a k á r egy csörgőkígyót is, ha történetesen portás sa p ká ban t a lá ljá k a t o ló a b la k mögött. D ö m p e r A n n a meglepetést is csak egy ízben keltett, am iko r jóval a m u n k a ­ kezdés után fekete, vá llp á n to s kisestélyiben lib e g e tt be a szerkesztőségbe. Lába mint a messzi útról m egtért vá n d o ro k é : fényes és poros volt. és a párzó oroszlá­ nok illa tá t hozta magával. M iu tá n az üres főszerkesztői szobában m a g á ra húzta fehérnek m o n d o tt köpenyét, s mosolya, a k á r a zsíros n a p jó lla k o tta n fe lragyogott, így szólt a h a llg a ta g munkatársakhoz: — M it csodálkoznak! Persze m aguk azt hitték, egy kis senki vagyok, ugve?! H á t tu d já k meg, én az A ngolkisasszonyoknál nevelkedtem ! Eme bejelentéssel hosszasan birkózott a m u n ka tá rsa k képzelete, miközben d ö b b e n te n b á m u ltá k a közszemlére kiakasztott fodros, selyem estélyi ruhát. Répa - a levelezési rovatból — emlékezetében a gyerm ekkor titokzatos mélyé­ ről fe lb u kk a n t az a n g o l nevelőnő képe, aki re g gelente a hatórás misét lá to g a tta , 25 �s ők, a környék kis suttyói az a b la k o k b ó l lesték m ikor bukkan fel a kastély g a z ­ d a sá gi udvarán, egészen a p a ta k ig ro h a n ta k elébe, s m iközben kezdetét vette a szokásos cukorka osztogatás, ők „ h a d u ju d u ” o rd ítá so kka l ü n n e p e lté k a bőkezű­ séget. S eregi elgo nd o lko zva va ka rta szakállát, e lké p zelte D öm per A n n á t m in i­ szoknyában - a m it éppen az angolkisasszonyok in d íto tta k h ó d ító útra — és m eg borzongott. Pászka, a kom or p o litik a i fő m u n ka tá rs egy a n g o l ú js á g író n ő re g o n d o lt, akivel „a n n a k id e jé n ” P rá g á b a n jö tt össze, s aki a sötét szobában, a m iko r fe lsírta k az á g yb e té t rú g ó i, fo n d o rla to s a n azt kérdezte tő le : igaz-e, hogy M a g yarországon nem lehe t nylon h a risn yá t kapni? Ekként vergődtek szótlanul státuszos, szerződéses, vagy é p p e n sé g g e l külső m u nkatársak - m iközben D öm per A n n a győzelem ként könyvelte el a h a llg a ­ tásukat. Répa valaha a paraszti ügyek s p e c ia lis tá ja k é n t in d u lt el a k a rrie r ú tjá n , fő k é n t népi ízű h a so n la ta iv a l a ra to tt sikert és hosszú évekre m e g a la p o zta vele ú jsá g író i b iztonságát - ám egyszer csak bekövetkezett a törés, és Répa a lig h o g y m egkapaszkodott a levelezési ro vatban. A rra kényszerült, hogy lelki ügyekben kam atoztassa kivételes képességeit. P olgári m iskulancia az egész, persze a szakértelem p e n d e lyé b e b u rk o ljá k — m o n d o g a tta búsan és egy p illa n a tra sem te tt le a rró l, hogy visszakerül a rip o rte r ra n g os p o zíció jáb a . N a g yh o rd e re jű té m á kka l bom bázta Tuzát a főszerkesztőt, s hacsak tehette, a titk á rs á g o n ü ld ö g é lt. A kérdéses napon, am elyen a lavina e lin d u lt, Tuza a m egszokottnál később, g o n d te rh e lte n érkezett — évek óta d o lg o z o tt egy tö rté n e lm i ta n u lm á n yo n , am ely M á tyásról h iva to tt volna le h á n ta n i m in d a zt a le g e n d á t, a m it a n a cio na lizm u s ra ­ ko tt e reneszánsz u ra lko d ó köré, és most h o ltp o n tra ju to tt a m unkával — s a m ik o r m e g p illa n to tta Répát, az á tla g o s n á l a la cso n ya b b , rö v id lá tó főszerkesztő nyakán izzani kezdtek a háborús fagysebek: ku rtá n köszöntötte és leszegett fe jje l m egcé­ lozta a p á rn á zo tt főnöki a jtó t. A dósa vo lt R épának egy válasszal, d e a tém a o lv a s a tla n u l hevert a fió k já b a n . — Ennek mi b a ja velem k ó d o tt az a jtó . kérdezte D öm per A n n a sértő d ö tte n , a m iko r b ecsu­ — Ne is tö rő d jö n vele, A nnuska. Szerintem szerelmes m a g á b a , csak nem meri kim u ta tn i. — Répa, m aga teljesen m e g ő rü lt! — k iá lto tt fel a titk á rn ő lángvörösen. T ar­ ta n i le h e te tt tőle, hogy az íróasztal fö lé m ag a so d ó ke b le itő l lá n g ra g y ú ln a k a papírosok. — H iggyen nekem, A nnuska — b izo n yga tta Répa m e g g o n d o la tla n u l. — A m i­ kor én kiskanász voltam od ahaza, g ya kra n m egfigyeltem , hogy b á rm i á lla t légyen, a kiválasztott p á rjá t űzi, h a jtja , am íg csak meg nem k a p ja . D öm per A nna h a ta lm a s a t s ó h a jto tt. G u m ip á n to k p a tta n á s ig feszültek, sely­ mek szegélyén recsegett a varrás, csatok nyüszítettek a m e q p ró b á lta tá s tó l és a só h a jtás nyom ában tá m a d ó légm ozgás kocog ta tn i kezdte a rosszul záródó a jtó t. A dolgok megértéséhez tu d n i kell, hogy D öm per A n n a ig e n szerelmes te r­ mészetű leányzó volt. Ezért ju th a to tt Répa fe le lő tle n m egjegyzése könnyen a c é l­ ba. H a azt is hozzá k a lk u lá lju k , hogy ilyen re n d kívü li m éret - am ely épp e n úgy le h e t vonzó m int taszító is — m ekkora vágyakozásnak a d h a t o tth o n t, v a la m in t a h a rm in c a d ik életév betöltésével a kie lé g íte tle n sé g á ttörve a szemérem k o rlá ta it, 2 6 �m inőségi változást eredm ényezve az angolkisasszonyoknál kétséget kizáróan jó nevelést k a p o tt terem tésnél, m e g é rth e tjü k, m ekkora vih a r tá m a d t e re n d kívü li lé ­ lekben, s m ekkora veszély fe n ye g e tte m a g á t a főszerkesztőt is! Hiszen D öm per A n n a titk á rk o d á s a a la tt egészen más stílus nyert p o lg á r­ jo g o t a szerelmi líra h iv a ta li d ia ló g u s a ib a n ! A n n a k e lő tte Picurka törékeny a lk a ­ tá va l m e g á lljt p a ra n cso lt a szókim ondásnak és in k á b b a ra ffin á lt, fra n c iá s p ik a n ­ té ria u ra lk o d o tt a fe lté te le s m ódon fo g a lm a z o tt szerelmi ostrom ok id e jé n — ebben részt vett a hím és nőnem ű m u n ka tá rsa k m indegyike, az egy Zatyi bácsi kivéte­ lével, aki a hiva ta lse g é d i te e n d ő k e t lá tta el — b á r Répa szerint egyszer a szem­ közti ta lp o n á lló b a n ő is m e g k o p o g ta tta fa lá b á t, a m ely azt a d ta tu d tu l, P icurkával k a p cso la tb a n mire lenne képes - de P icurkának még ez is sok volt, s ta lá n é p ­ pen ezért lib e g e tt el az a g ro n ó m u s ka rjá n . D ö m per A n n a m egjelenésével a hely­ zet ala p ve tő e n m egváltozott és a d o lg o k nevén nevezése m in d e n n a p o s je lenség lett. A helyzet o d á ig fa ju lt, hogy a m ik o r kettesben m a ra d ta k S eregivel, elővett a fió k já b ó l egy m arék százast — valam i hóvégi kifizetés c é ljá ra vette fel a pé n z­ tá rb a n — és tré fá sa n m e g lo b o g ta tta a d iv a t-ta n á c s a d ó o rra e lő tt: — Na, S eregi e ljön velem ? Egy éjszakára. . . A d iv a t-ta n á c s a d ó n á l k ö ztu d o tt volt, hogy h a rm in c éve pénzzavarban szen­ ved. Pénzzavara vele született és létének a n n yira s a já tja volt, m in t a fő kö n yve ­ lőknek az á lm a tla n sá g , de becsületére legyen m ondva, szeme se re b b e n t. H ig ­ g a d ta n lé p e tt az asztalhoz és kivette a titk á rn ő kezéből a pénzt. — M ennyi ez, A nnuska? — Ö t! — Vagyis pontosan a fe le . . . - Visszahúzta a g y ű rű t a százasokra. - G y ű jt­ sön még hozzá! Ha m ár nem fé r a szalag alá , a kko r jelentkezzen n á la m ! Ez a kis epizód késztette D ö m per A n n á t a rra a k ije le n té sre egy szerkesztőségi értekezet e lő tt, hogy szerinte az ú js á g író k m ind im p o te n se k! A m e g á lla p ítá s t egyedül Répa vette zokon, m iu tá n az e lle n k e z ő jé t nem b izo ­ n yíth a tta - évek óta é lt szerelmi házasságban egy m iniszterhelyettes lányával elhozta le g jo b b b a rá tjá t, Téglás B oldizsár kitű n ő népi írót, „ A lá b b e li” cím ű nagysikerű regény szerzőjét, aki szerkesztőségi berkekben ilyen je lle g ű v á lla lk o ­ zásairól volt nevezetes, s aki a la p o s a n szem ügyre vette D ö m p e r A n n á t, e lm e nőben n a g yo tt szusszantott a fo lyo só n : — Szencségit testvér én se vagyok iste n ! Az események to vá b b i a la k u lá s á b a n nagy szerepet já ts z o tt a lib e ra lizm u s — am i annyi b a jt okoz még n a p ja in k b a n is — s am ely ham is növényként é lte v irá g ­ k o rá t a „K é p e s la p ” szerkesztőségében. A m unkatársak ha m a r fö lfig y e lte k h etőséget lá tta k b e n n e : a b e a v a to tta k m éretű kebelében izzó tüzet, másrészt lezően választják el egym ástól a fő n ö k ö t a k a ra tá n kívül m e g b á n to tta titk á rn ő jé t. D ö m p e r A n n a érzelm eire és ké tirányú le ­ m osolyával szíto ttá k a titk á rn ő ren d kívü li semm ibevéve a k o rlá to k a t, am elyek k ö te ­ és a beo szto tta ka t, e lh ite tté k Tuzával, hogy Tuza já ra tla n volt az e ffé le u g ra tá s o k b a n és g yanakvás n é lkü l e lh itte , a m it a m unkatársak á llíto tta k , s a lány n e ve n a p já n egy cserép ciklá m e n n e l á llíto tt be a szerkesztőségbe. 27 �— Béküljü n k ki A nnuska - m ondta zavartan d a d o g va . - Nekem m in d e n n é l tö b b e t je le n t a m agával k ia la k u lt jó viszony m e g ta rtá sa .. . És az isten éltesse — te tte hozzá, m ie lő tt b e csu kó d o tt volna m ögötte a p á rn á z o tt a jtó . A je le n le vő m unkatársak m e g ille tő d ve h a llg a tta k , m iközben a titk á rn ő lá n g ­ ra g y ú lt a rcca l keresett m e g fe le lő helyet a v irá g o k n a k : fe lte tte az a la cso ny szek­ rény sarkára, de a kkor k ik e rü lt a látószögéből, m á rp e d ig m inden p illa n a tb a n lá t­ ni a ka rta a becses a já n d é k o t, s nem fo ro g h a to tt m unka közben, a k á r egy v e n til­ lá to r, így azután a postakönyv k e rü lt fel a szekrény te te jé re és a cserép m e g á lla ­ p o d o tt az asztal sarkán. A „Képeslap” szerkesztőségében kedden v o lt la p zá rta , szerdán elvégezték az u tolsó sim ításokat, csütörtökön fo ro g ta k a gépek, pénteken k e rü lt u tcá ra a lap. A csütörtök vo lt a „ cse n d e s -n a p ” , ilye n ko r rendszerint egym aga Tuza ü ld ö g é lt a szerkesztőségben kedves ta n u lm á n y a fö lö tt. A m unka pénteken d é lu tá n fo ly ta tó ­ d o tt szerkesztőségi értekezlettel. Egy csütörtöki napo n D öm per A n n a bo csá n a tké rő a rcca l k o p o g ta to tt be a főszerkesztő szobájába. — Elnézést Tuza elvtárs — m ondta tiszte le tte l, m ert b á r k ö ze lá lló n a k érezte az alacsony, rö vid lá tó fé rfiú t, tu d ta , hogy a fo rm a s á g o k a t ta rta n i kell, le g a lá b b is a d d ig , am íg m egnyila tko zik — szeretnék kérni v a la m it. — P arancsoljon A n n u s k a ! — Egy é le tb e vá g ó ügyet k e lle n e e lin té zni, . . — És m ibe lehetek a segítségére? — H o ln a p tessék egy kicsit később b e jö n n i és a kko r nekem is ju tn a idő, hogy ezt a d o lg o t m e go ld ja m . — Ha ezen m ú l ik . . . nagyon szívesen! — Ezen m úlik — m ondta a titk á rn ő lángvörösen, s kife lé h a la d tá b a n te k in ­ tetével még egyszer m agához ö le lte a főszerkesztőt íróasztalostól, ta n u lm á n yo stó l együtt. - Tetszik kérni kávét? Tuza persze megfeledkezett ig é re té rő l, fél kile n cko r kéziratokkal tö m ö tt a k ta ­ táskával a szerkesztőség fe lé lo h o lt, m iközben a tö rté n e le m nagy historikusai, hadvezérei, d a ln o k a i vették körül, akikkel fél évtizede vitázott, a k ik e t felelősnek ta rto tt M átyás korának to rzítá sá é rt — ez v o lt a nagy ta lá lm á n y , ez az a n a k ro ­ nisztikus párbeszédes form a — szerencsére id e jé b e n észbe kapott, s az egész csizmás, bocskoros, csuhás, gatyás népséggel le vo n ult a d u n a p a rti lépcsőkre „ v itá z n i” és csak d é ltá jb a n tá m o ly g o tt be a szerkesztőségbe. A titk á rs á g o n egyedül Répa ü ld ö g é lt, ám a főszerkesztő h iá b a a k a rt e ls u ­ h a n n i m ellette — a tervezet még m in d ig o lv a s a tla n u l hevert fió k já b a n — a fő n ö ki a jtó nem e n g e d e tt a nyom ásnak. — Ki zárta be az a jtó t? — kérdezte m egütközve. — B ent van ez a m oha — válaszolta Répa, aki ú ja b b a n egész korszerű k ife ­ jezésekkel bővítette szókincsét. — K icsoda?! Répa egy gyu fa szá la t rá g o tt, most k ikö p te : — A nnuska. V alakive l tá rg y a l, azt üzeni ne zavarjuk. — Ja, érte m ! - A főszerkesztő be le tö rő d ve h u p p a n t le a székre. - H ogy vagy? Répa m egvonta a vá llá t, aztán csak ü lte k szótlanul. Tuza p islo g va szorította m agához a tö m ö tt akta tá ská t, b ű n tu d a tta l g o n d o lt Répa tervezetére, am elyet bíz­ vást e lo lv a s h a to tt volna a k á r a zsákutcába fu tó d é le lő tti „ v ita ” helyett is. 28 �Később gyülekezni kezdtek a m unkatársak, közeledett az értekezlet ide je , az a jtó azonban to vá b b ra is zárva m ara d t. Az o ká t m in d e n kin e k el k e lle tt ism ételni. Beszélgetni kezdtek h á t és fig y e lté k a kiszűrődő h a n g o k a t, az e lfo jto tt nyögéseket, a sok sóhajtást, a szám onkérő m o n d a tfo szlá nyokat. H árom negyed kettőkor S eregi erélyesen m egzörgette az a jtó t. — A zo n n a l — h a lla tszo tt, aztán résnyire n yílt az a jtó , s m e g je le n t D ö m per A nna d ia d a im a s arca. — Egy kis tü re lm e t, nekem is le h e t fo n to s d o lg o m ! Ú ja b b n e g ye d ó rá t várakoztak, most m ár Szedlacsek elvtárssal együtt, aki a K u ltu rá lis O sztályról érkezett, v á ra tla n u l, s a kin e k körülm ényesen elm a g ya rá ztá k a d o lg o k m ib enlétét, míg végre kettő u tán m e g fo rd u lt a zárban a kulcs és fe l­ d ú lt a rcca l k ilé p e tt a szobából S tolc Z sigm ond, a d unavecsei m ásodosztályú h a ­ jó á llo m á s term etes k a p itá n y a : ara n ysu jtá so s ru h á já b a n k e re sztü lg á zo lt a várakozó m unkatársak sűrű c ig a re tta fü s tjé n és egy becsületsértéssel fe lé rő kurta „ jó n a p o t” ta l e ltű n t a folyosóra vezető a jtó m ögött. — Szakítottam , R épa! — susogta D ö m p e r A n n a győzelm esen a közelében á lló ú jsá g író n a k. - M it szól hozzá? Az értekezletre rányom ta b é lye gé t a m egelőző incidens, noha term észetesen nem k e rü lt m ár szóba — Szedlacsek elvtárs tú lá ra d ó hum anizm usával képes volt m inden helyzetben az esem ények fö lé kerekedni - de Tuzában szokatlan m ó­ do n növekedett a ha ra g . A lig fig y e lte az é rte ke zle t m enetét. Egyre azt fo g a lm a z ­ g a tta , m it is m ond m ajd a titk á rn ő n e k . Kemény kifejezések között v á lo g a to tt. Emlé­ kezetébe idézte iro d a lm i élm ényeit, a h o l a titk á rn ő k e t szigorúan, de igazságosan meg leckéztetik — ő még nem k e rü lt haso n ló helyzetbe, noha nem először tö ltö tt be vezető pozíciót — s az in d u la t a n n y ira fe lh a lm o z ó d o tt benne, hogy tá vo ztá b a n csak e n n yit volt képes k in y ö g n i: ezt a viselkedést egyszer és m in d e n ko rra kikérem m a g a m n ak! Ezek után term észetesnek tű n t, hogy D ö m p e r A n n a b e te g e t je le n te tt és m ás­ na p nem je le n t meg a szerkesztőségben. S ő t! Betegsége m akacsnak b iz o n y u lt! E ltelt két hét, az ügyről senki sem beszélt, a m ik o r egy este szokatlan ó rá b a n b e rre g ni kezdett a főszerkesztői lakás te le fo n ja . A csa lá d m ár e lp ih e n t, egyedül Tuza g u b b a s z to tt az ernyős lám pa fénykörében, m e g h itt beszélgetést b o n y o líto tt M átyás és B onfini között. A berregés fe lria s z to tta a fo te lb a n h o rko ló sziámi m acs­ k á t: az á lla t félszem ét kinyitva sá rg á n v illo g o tt a te le fo n ra . — Szeretném ha v é g ig h a llg a tn a - m ondta a te le fo n b a lágy, fa g o tt h a n g o n egy m a g á t m egnevezni nem a k a ró „ jó b a rá t” — M i nők g ya kra n követünk el h ib á ­ kat, de ez a b b ó l szárm azik, hogy érzelm eink e lra g a d n a k b e n n ü n ke t, d e a fé rfi azért fé rfi, hogy bölcsességével k o rrig á lja azt, am ivel a term észet oly m ostohán lá to tt el m inket. E gyébként m aguk fe ln ő tt em berek. M a g u kh o z nem illik a cívódás, a m arakodás. H a szeretik egym ást, nincs é rte lm e a veszekedésnek. A k k o r beszél­ ni kell. Beszélni és beszélni, am íg bekövetkezik az o ld ó dá s. H ig g ye n nekem, t a ­ pasztaltam egyet-m ást az é le tb e n ! És ő. . . nagyon szenved! V á rja , hogy h ív já k ... — Kicsoda? — a k a rta kérdezni Tuza, de k a tta n t a készülék, jelezve, hogy a vonal t u lsó végén b efe je ze ttn e k n y ilv á n ítjá k a beszélgetést. A főszerkesztő h iá b a rázta a kagylót. Süket m aradt. A tito k ra egészen a d d ig nem d e rü lt fény, am íg n éhány n a p p a l később Tuzát ra p o rtra nem hívatták. A m in is z té riu m b a ! Szedlacsek elvtárs kérette m a g á ­ hoz. 29 �Szedlacsek elvtárs a rcá n a megértés m inden h a tá ro z o tt v o n a la t fe lo ld o tt, m intha ezzel is jelezni a k a rta volna, hogy fo g é ko n y m in d e n re , am i em beri, s szin­ te kézenfogva vezette a főszerkesztőt a fo te lh o z. — H á t hogy is á llu n k Tuza elvtárs — kezdte, m iu tá n ke llő m ennyiségű h u m a ­ nizm ust sugárzott szerteszét a zord helységben. - Csak ő s z in té n !. .. Tudod, hogy nálam csak az igazság jö h e t szám ításba. N incs olyan iqazság, a m it ne le h e tn e elviselni, csak a helyes m egközelítési m ódot kell kiv á la s z ta n i! A főszerkesztő a la p ügyeiről kezdett beszélni. A m úgy is esedékes vo lt a negyedévi beszám oló. — M ost nem erről van szó - v á g o tt közbe S zedlacsek elvtárs. Tuza ta n á c s ta la n u l rá g ta a száját, aztán más te rü le te n p ró b á lk o z o tt: — Te nagyon jó l tu d o d Szedlacsek elvtárs hányszor kértem , hogy helyezzetek m e g fe le lő h e ly re ... Ez a la p nem nekem v a ló ! — V élem ényünk szerint a la p vezetése m e g fe le lő kezekben van — szögezte le Szedlacsek elvtárs. - Úgy látszik nem a ka ro d m egérteni, hogy m ásról... a ka ro k beszélni veled! — M á sró l? I — M ásról. . . Engedd, hogy én kérdezzek. H ány éves vagy te Tuza elvtárs? — N egyvenhárom — válaszolt csodálkozva a főszerkesztő. — N egyvenhárom . És gyerm ekeid vannak. — H árom . — A le g id ő se b b most ére ttsé g izik - b ó lin to tt Szedlacsek elvtárs m in d e n tu d ó ­ an. És szerelmes vagy. — H át.. . ha ezt a n n a k le h e t még nevezni. . . — Beszéljünk őszintén Tuza e lv tá rs : szerintem az em bernek a d d ig van jo g a a szerelemhez, am íg fo g é ko n y rá. Ezen nincs m it szégyellni. Emberek v a g yu n k! A kérdés, m ilyen á ld o z a to k a t követel a szerelem ! — Á ld o za to t? — Szólj, ha nem értesz velem e g ye t! — Egyetértek, term észetesen. — A kkor egy lépéssel közelebb ju to ttu n k a célhoz. Szedlacsek elvtárs c ig a re ttá v a l kín á lta a főszerkesztőt, m aga is rá g y ú jto tt, és tö p re n g ve sé tá ln i kezdett. — G o n d o lko ztá l azon — fo ly ta tta — m ilyen nevetséges helyzetbe sodródsz, ha to vá b b ra is ezt csin á lo d ? — Természetesen g o n d o lko zta m - válaszolta és közben ám ulva p is lo g o tt. — Csak nem értem pontosan mire g o n d o ls z .. . — Ej, Tuza e lv tá rs, m ért te tte te d m a g a d !. . . E lju tta ttá k hozzám ezt a levelet — lé p e tt az íróasztalhoz és m agasba e m e lte a tá rg y i bizonyítékot. A panaszos azt á llítja , hogy a szerelm eddel üldözöd... a h o l le h e t le h e te tle n n é teszed.. . m ia tta d szakított a vőlegényével, é jsza ká nké n t a lakása körül mászkálsz, tö b b ízben életveszélyesen m egfenyegetted, hogy ha nem eng e d a kívá n sá g o d ­ nak, végzel vele, meg m a g a d d a l is s a tö b b i, s a tö b b i . . . — És ezt a levelet — n yö g ö tt a főszerkesztő e lsá p ad va — egyenesen neked címezték, Szedlacsek elvtárs? — Nem. A fő ig a z g a tó kü ld te á t, hogy p ró b á lja k beszélni a fe je d d e l. — V agyis id e b e n t a m in iszté riu m b a n m in d e n ki tu d ja , hogy é jszakánként egy nagy késsel sétálok a h o ld fé n yb e n , a k á r egy h ib b a n t k a n d ú r! 30 �— Ú gy látom Tuza elvtárs te nem a k a ro d kom olyan v e n n i! A főszerkesztő nyakán veszedelm esen izzani kezdtek a fagysebek. — Nem m o n d a n á d meg névszerint, hogy k it üldözök a szerelem m el? — V alam i. . . Markusovszky A n n a - olvasta Szedlacsek elvtárs a b o rité k ró l. — D öm per A n n a ! - h ö rö g te a főszerkesztő. Ezek u tá n m ár könnyedén s ike rü lt Szedlacsek e lvtá rsn a k az ig a zsá g o t a m aga gyém ántos fényében fe lv illa n ta n i és ekképp összegezte a helyzetet: ez a nő a lig ­ hanem bolond. Természetesen a főszerkesztő nem e lé g e d e tt meg azzal, hogy Szedlacsek elvtárs nag yvo n a lú a n csak úgy... n a p ire n d re té rjen az események fö lö tt, e lé g té ­ te lk é n t azt követelte, hogy fe lm o n d h a sso n a titká rn ő n e k, s noha m e g ka p ta a felettes hatóság h o zzá já ru lá sá t — Szedlacsek elvtárs fá jd a lm a s a rc á ró l le rítt, hogy tu d n a e m b e rib b m egoldást, de m it te h e t e gym aga, a m ik o r az em beriség nagytöbbsége ké p telen a z esem ényeket tá rs a d a lm i és tö rté n e lm i szem pontokból m e g íté ln i - Tuza mégis nehéz szívvel hagyta el a m inisztérium h iv a ta li h elyisé­ geit. A nevetségessé vá lá stó l való félelem gyötörte. A szerkesztőségben mélyen e ltitk o lta a tö rté n te k e t, s szorongása is csak a kko r kezdett o ld ó d n i, a m ik o r fö l­ b u kka n t D öm per A n n a következő á ld o za ta . N é hány n a p p a l később Seregi a d iv a t-ta n á c s a d ó v á d ira to t lo b o g ta tv a ro n ­ to tt be a szerkesztőségbe. — Ez egy rossz vicc! Éretlen tré fa - lih e g te fe ld ú lta n . Azt h itte a szokásos szerkesztőségi tré fá n a k esett á ld o za tu l. - M ég szerencse, hogy én vettem á t ! . . . N a gyon jó l tu d já to k , hogy a feleségem szíve m ilyen á lla p o tb a n v a n ! M iközben S eregi rikácsolva u g rá n d o z o tt a v á d ira t kézről kézre járt. — R ágalm azás, h ite lro n tá s, szerelm i ü ld ö z te té s ... h á t ez súlyos! — je le n te tte ki Pászka a kom or p o litik a i fő m u n k a tá rs és szúrós te k in te tte l nézett S e regire — És m ondd, csakugyan m e g tá m a d ta d ? M a g u n k között vagyunk, n yu g o d ta n beszél­ hetsz. — Én?! — szö ke lt fe l kétségbeesve a d iv a t-ta n á c s a d ó . — M ég elké p ze ln i is rossz! ! — A lperes nyilvános helyen olyan kije le n té se ke t te tt — olvasta Répa fe jc s ó ­ válva — am elyek a lka lm a sa k a rra , hogy a fe lp e re s Markosovszky A n n a jó h íré t, b ecsületét rontsák, ille tv e csökkentsék. Idézem az in k rim in á lt k ije le n té s t: „ m e g csa l­ tá l bestia, kita szíta la k a s z iv e m b ő l!" — M o n d já to k , hogy ez is csak tré fa — kö n yö rg ö tt S eregi. — O tt á llt a v illa ­ m o sm egállóban azzal a tű zo ltó va l, aki a m u ltk o r itt já r t ná la , de esküszöm vic c e l­ tem, ah o g y itt is szoktuk.. . — Esténként m egleste, nyom ába szegődött és obszcén szavakat s u tto g o tt a fü lé b e - olvasta most a főszerkesztő, azután m egkönnyebbülve n y ú jto tta vissza a b író s á g i keresetet jo g o s tu la jd o n o s á n a k . — V a la m i ilyesm i vo lt a b b a n a levélben is, a m it m iattam k ü ld ö tt a fő ig a z g a tó s á g ra . . . — H a a feleségem m e g tu d ja , nem éli tú l ten. — De a kko r kin yú jtó zta to m ezt a. . . n yö g ö tt a d iv a t-ta n á c s a d ó le tö r­ Nem sok időne k k e lle tt e lte ln i és Pászka, a kom or p o litik a i fő m u n k a tá rs ü lt kétségbeesve a titk á rs á g o n : m enyasszonyát, aki a d ju n k tu s vo lt egy nagy kórház idegosztályán, fe lv ilá g o s íto tta egy te le fo n á ló , hogy m ilyen em ber a vőlegénye. 31 �M it művel azon az a la p o n , hogy p o litik a ila g jól fekszik. „ Ezt nézze meg Annuska, ha ig a z it a ka r lá tn i” - idézte a te le fo n á ló elcsukló h a n g o n a menyasszonynak a sérelmes esetet — aztán kitakarta a.. . szeméremtestét! Répa apósának, a miniszterhelyettesnek megírták, hogy a veje el a k a r válni, d e ő, az ismeretlen, m a g á t megnevezni nem a k a ró levélíró, képtelen fe ld ú ln i egy többgyermekes család életét. Csak kéri a m a g a s ra n g ú elvtárs segítségét e ké p ­ telen helyzet m e g o ld á sá ra ! Lassanként sorra került m inden munkatárs. Ez így ment h ó n a p ró l-h ó n a p ra , a v á d a k a t egymásnak adták, a k á r a sta fétabotot, s aki már tú lju to tt, némi k á rö ­ römmel figyelte a következő áldozatot. Az igazsághoz az is hozzátartozik, h ogy ezt is megszokták, mint mindent, ami a szerkesztőségben történik, s ta lá n csak akkor színleltek némi meglepetést, am ikor híre jött, hogy D ö m p e r A n n á t e lfo g tá k a hűvösvölgyi nagyréten. Akkor már h a rm a d ik n a p ja sikoltozva menekült fekete, selyem estélyi ru h á já b a n képzeletbeli tá m a d ó i elől. Négy á p o ló t vezényeltek ki a leküzdésére. Somogyi József: Felszabadulási emlékmű 32 Tar István: Tanácsköztársasági em lékm ű �HANN FERENC Az Ipoly M in t lila szalag tekereg. M e g é rin ti, s m esszedobja a várost. Könnyű la b d á t, N a p o t d o b az égre, a csilla g o k szám ára jó b a rá to k . P a rtjá n sokszor fo g o tt ka ro n a Janus-arcú gon d , s in te g e tt a m agány. Látta szerelmem a ra n y ­ ág m osolyát, s p a rtja ívei között titk a im messzeúsztak. H a üldöz a zaj, a neonm acskák fényszeme parázsol, vé g ig d ő lök az ezüst-füvön, a folyó á lo m fu tá sa m egcsendül fü le m b e n , s m egnyugodva, feszülő szemekkel vasöntő e rő t h ö rp in te k a ta rka csendből. 3 33 �Stációk Krisztus fe lm e n t a hegyre. Lábán fekély. Nem ism erte a k o rlá to k a t, nem tu d ta mi a m isebor, spanyolcsizm a. Szemében ta va kka l m ent a hegyre Krisztus Nem lá to tt véres b u zo g á n yt — m egszentelve a kereszt je lé ve l —, sem é g ő m áglyát. Krisztus fe lm e n t a hegyre. U jja in m eséket vitt. G á zka m rá kró l nem á lm o d o tt, nem tu d ta mi az: te u to n , mi az: n a p a lm . S hogy az elm élkedések ó rá ja végetért, az a lacsony ég ú jra m egfeszült, Krisztus nem jö tt le tö b b é . A rc á t e lé g ette , s nem jö tt le tö b b é a hegyről Krisztus. BENCZE JÓZSEF Cselédek Izmuk is le fo szlo tt itt a régi sárban, ide van elásva könnyük szivárványa! Az ég rö n tg e n k é p é t fe lh ő b e á rn y a lta , köhögés fu lla szto tt, tikka szto tt az asztm a! Őszi a n g ya la im , az ég abroszára, véres szívet szeltek csorb a H o ld -ka szá va l. 34 �BECSEY-TÓTH GYÖRGY Látomás be csu kják az a b la k o k a t kém ényekre ül a p á ra szilaj csikót b e kö tik a su tto g ó h o ld u d va rá b a é re tt-m e llű alm a-asszony öltö zkö d ik szilvakékbe k e n d ő jé t a rétre d o b ja és a kendő m in th a é gne száz piros és sá rg a lá n n y a l viszi m ár a tőkék te rh é t o kke r-é g en s z a lm a -lá n g o t békés barm ok le le g e lté k alm a-asszony félve fo g ja dús gyüm ölcsét szél ne é rje szilvakékje égő réten m eztelenül m in th a é ln e é re tt-a lm a asszony-m elle m in th a égne m in th a égne 35 �FORRADALMAK KORA HORVÁTH ISTVÁN Nógrád megye az őszirózsás forradalom idején I. A v ilá g h á b o rú nyom ában kib o n ta ko zó á lta lá n o s válság nem hagyta é rin ­ te tle n ü l N ó g rá d m egyét sem. A lakosság é le tkö rü lm é n ye ib e n a la p v e tő lem ondás következett be. K ülönösen a nagym érvű d rá g a s á g é rin te tte a bé rb ő l é lő k g a z­ d a sá g i körülm ényeit. Az á lta lá n o s helyzetet az 1918. fe b ru á r 16-i ba la ssag ya rm a ti ké pviselőtestületi jegyzőkönyv így je lle m e zte : ,,a d rá g a s á g e lv is e lh e te tle n n é vált. U gy az élelm iszer, m in t a ru h á za ti, v a la m in t a fűtési a n y a g o k b a n és cikkekben oly m agas á ra k va n n a k érvényben, hogy az em beri m egélhetésre legszüksége­ sebb cikkeket a béke idő b en m e g á lla p íto tt fizetés keretein b e lü l beszerezni egy­ á lta lá n nem le h e t.” 1 Az é lelm iszerárak sokszorosára nő tte k a h á b o rú e lő ttin e k „ . .. az e ze lő tt 12 koronás búza 44 korona, a 10 koronás rozs 37 korona, a 12 koronás kukorica 120 korona, a 15 koronás cip ő 90 korona, a 12 fillé re s te j 1,20 K.” volt. A nehéz élelm iszer helyzetet súlyosbította, hogy a sp e ku láció , a fe k e te p ia c keretei h a tá rta la n o k k á váltak. Az élelm iszerekkel, a ru h á za ti cikkekkel végzett zu g ­ kereskedés a lakosság m inden ré te g é t é rin te tte .2 A h á ború következtében az e llá ta tla n hadiözvegyek és h a d iá rv á k száma m egnövekedett, kikről az e lő ljá ró s á g o k n a k ke lle tt g o n d o s k o d n i. Egyes b irto ko so k kihasználva a háborús k o n ju n k tú rá t to v á b b ra is haszonleső m ódon szándékoz­ ta k nyereséget szerezni. Az igen nehéz élelm iszer helyzet e lle n é re a s a lg ó ­ ta rjá n i Luby István fö ld b irto k o s fö lö sle ge s g a b o n á já t nem a község la ko sa in a k m egsegítésére b ocsátotta á ru b a , hanem a H a d ite rm é n y Rt ú tjá n kívánta é rté ­ kesíteni. Tóth G yula községi bíró panaszos levelében e lm o n d ta , hogy a község­ ben 4441 e llá ta tla n volt, a k ik szám ára havi 7,20 kg fe ja d a g m e lle tt 310 q lisztre, 10 kg-os havi fe ja d a g m e lle tt 444 q búzára le tt volna szükség. „ Ennek d a c á ra az e lő ljá ró sá g tu d o m á sá ra ju to tt, hogy Luby István fö ld b irto k o s 2 vagon b ú zá t a já n ­ lo tt fe l a H a d ite rm é n y Rt-nek és azt közeljövőben el a k a rjá k s z á llíta n i.” 3 Egyre növekedett azoknak az é lelm iszereknek a száma, am elyeket csak je g yre le h e te tt kapni. 1918 tavaszán a liszt, cukor után zsírhoz, petróleum hoz, szappanhoz, burgonyához is csak je g y e lle n é b e n le h e te tt h o z z á ju tn i.4 Nem volt sokkal könnyebb a m ezőgazdasági te rü le te k e n é lő k helyzete sem. A fa lva k la ko ssá gá t sorozatosan - 1918-ban tavasszal és ősszel - v é g re h a jto tt és az egész m egyére k ite rje d ő m arha rekvirálás fosztotta meg a legszüksége­ sebb tá p lá lé k o t n yú jtó á lla ta itó l.5 36 �A lé tb izo nyta la n s á g , a m egélhetési g o n d o k fokozódása növelte a lakosság e lé g ed e tle n sé g é t, fokozta p o litik a i n y u g ta la n s á g á t. A nép b iztonságos m eg­ élhetésre, és ennek fe lté te le k é n t elsősorban békére vágyott. A béke u tá n i v á ­ g yód ást növelte, hogy a h á b o rú u tolsó szakaszában sem csökkentek a ka to n a i behívások, am elyet egyre tö b b e n sza b o tá lta k. M in d kevesebben v o lta k h a jla n d ó k m e g je le n n i a sorozóbizottságok e lő tt, in k á b b a b izto n s á g o t n yú jtó erd ő k m élyére húzódtak, itt kerestek védelm et. A Börzsöny, C serhát, a M á tra erd ő sé g e i kiváló re jte kh e lye t bizto síto tta k a b u jd osó k szám ára. A d ió s je n ő i és környező erdőségek m egteltek a ka to n a i s z o lg á la t e lő l m enekülő em berekkel. A losonci császári és kirá lyi ka to n a i á llo m á sp a ra n csn o ksá g a sza p o ro d ó katonaszökevények kézrekerítésére tö b b napos razziát re n d e lt el S a lg ó ta rjá n környékén.6 A nagy ip a ri v á lla la to k b a n , a b á n yá kb a n d o lg o zó m unkások em b e rte len körülm ények között é lte k és d o lg o zta k, m ár a v ilá g h á b o rú t m egelőző időszakban is. Élet- és m u nka kö rülm é n ye ik a h á b o rú a la tt to v á b b ro m lo tta k. K a to n a i p a ­ rancsnokok fe lü g y e le te a la tt d o lg o zta k, és m u n k a m e g ta g a d á s esetén a k a to n a i szo lg á la t rém e fe n ye g e tte őket. P o litika i szervezkedésüket, a h o l csak le h e te tt m e gakadályozták. 1917 m á ju sá b a n a s a lg ó ta rjá n i Priska Dezső á lta l vezetett összejövetelt a szolg a bíró még b e tilto tta .7 Egy év m úlva m ájus 1-jét a zo n b a n m ár a bányászok, a m unkások „ im pozáns ü n n e p ” keretében te tté k em lékezetessé.8 A bányászok 1918 tavaszán m e g in d u lt szervezeti é le té n e k kib o n ta ko zá sa , az ip a ri üzemek m unká sa in a k m e g ú ju ló szervezkedése a nehéz helyzetükön va ló se­ gítés igényéből fa k a d t, a m e g o ld á s m ó d já t az orosz h a d ifo g s á g b ó l h a za té rt ka to n á k követendő p é ld a k é n t hozták m a g u k k a l: „E gyre tö b b és tö b b h a d ifo g o ly jö tt haza O roszországból, s m in d n y á ja n a b olsevikokról beszéltek. E lm ondották, hogy a nép e lke rg e tte az u ra ka t, a m unkások vezetik a g yá ra ka t, a fö ld e t meg szétosztották a parasztok között.”9 A bányászok és m unkások első je le n tő s közös a k c ió ja a jú n iu s 21-én m eg­ szervezett sztrájk volt, a m e llye l csa tla ko zta k a M Á V -g é p g yá ri ka to n a i te rro ris z ­ tikus eszközök alka lm a zá sa e lle n tilta k o z ó országos m ozgalom hoz. A bányászok közül 4271-en vettek részt a m unkabeszüntetésben. Az e lh ú zó d ó sztrá jkn a k az erőszakos ka to n a i intézkedések sem tu d ta k g á ta t vetni. Bár a vezetőket: Priska Dezsőt, M alom hegyi Dezsőt, Tóth Pált, Kazár Jánost, H o n zik G usztávot, Puskás Á gostont, K om inek Lajost, Kökény Jánost, D eutscher K árolyt, Frics V ilm ost, Bujovszky Jánost, Bozó G yö rg yö t a kassai haditörvényszék elé á llíto ttá k és csak o któ b e r végén e n g e d té k szabadon, a sztrá jko t fe lszá m o ln i csak nehezen s ik e rü lt.10 A ugusztusban a 115. n é p fö lk e lő bányász m unkásszázad 2200 ta g ja a hiányos élelm iszer e llá tá s m ia tt szüntette be a m u n k á t.11 A m unkásm ozgalm ak fe jlő d é s é t jó l je lle m e zte az a cé lg yá ri je le n té s : „1918. jú n iu s 21-iki strike és 1918. o któ b e r 30-ika közötti viszonyok is igen m ozgalm asak voltak, a katonaság a szakszervezeti erős nyomás a la tt m in d jo b b a n e n g e d e tt a m unkásság á lla n d ó követeléseinek, a panasz b izo ttsá g o k m in d jo b b a n já rta k , a a fő b iz a lm ia k m ind tö b b e t utaztak B udapestre, a k iro b b a n á s é rle lő d ö tt, am íg végre a ha rcté ri fro n to k fe lb o m lá s a u tán bekövetkezett a te lje s b om lás.” 12 A há b o rú s viszonyok következtében a d e m o kra tiku s irá n yza t erősödésével a Tisza István és a m ögötte fe lso ra ko zo tt re a kció h a ta lm i m o n o p ó liu m á n a k m e g ­ szűnése, a régi rezsim te lje s bom lása és bukása já rt együtt. Az u ra lk o d ó osz­ tá lyo k a törvé n yh a tó sá g o k szintjén sem tu d tá k a fo rra d a lm i fe jlő d é s t m eg­ 37 �a ka dályozni, ezért kényszerültek á ta d n i a vezetést a lib e rá lis a b b p o litik a i irá n yza ­ to t képviselő p o lg á ri vezetőknek Az országban k ia la k u lt válságos helyzetből a k iu ta t a városok és fa lv a k m unkásainak, p a ra s z tja in a k m ozgalm a m u ta tta meg A m o zgalm akban résztvevő töm egek h a rcá n a k kibon ta ko zá sá va l egy új fo rra d a lm i p e rió d u s u tolsó sza­ kasza kezdődött meg, am elyben a m unkásosztály p o litik a i küzdelm e és c é lk itű ­ zése eredm ényeképp a d o lg o zó osztályok h a ta lm á n a k m e g valósításáért in d u lt meg a küzdelem . II. A nemzeti tanácsok m egalakulása és első intézkedése A b udapesti fo rra d a lo m híre gyorsan te rje d t N ó g rá d m egyében. A fo rra ­ d a lom hírét követően a fa lv a k szegényei első m e g m o zd ulá sa ik során e d d ig i nyom oruk vélt vagy valóságos okozói, a kastélyok és u ra d a lm a k, a kereskedők és zsíros parasztok e lle n fo rd u lta k . N ovem ber 1-én Pásztón vo lt je le n tő s m e g m o zd ulá s.1 A n ó g rá d sza ká li, a m átranováki, karancsberényi és la p u jtő i szegények az u ra d a lm a k e lle n in d íto tta k tá m adást. Rim ócon 5 0 -1 0 0 fős fegyveres ka to n a m e g tá m a d ta a csendőrséget. A d o ro g h á zia k a b á ró S olym osi-féle u ra d a lo m élelm iszerkészletét és á lla tá llo m á ­ nyát s a já títo ttá k ki.2 Szécsényben ü zleteket ra b o lta k ki, B a g lya sa ljá h o z h a so n ­ lóan, am elyben. . . a fa lu első p o lg á ra i, ezeknek fe le sé g e i és gyerm ekei, v a la m in t a le g m e g b ízh a tó b b a kn a k ta rto tt bányászaink és m estereink vesznek részt” - keser­ g e tt a bánya ve ze tő je .3 A m unkások m ozgalm ai szervezettségben, tu d a to s s á g b a n m ár az új szervek k ia la k u lá s a k o r kü lönböztek a fa lv a k la k ó in a k ösztönös m ozgalm ától. A fo rra d a lo m h írének vétele után a S a lg ó ta rjá n i Kőszénbánya Rt-nél m e g a la k u lt a m unkások üzemi választm ánya, am ely kezébe vette az élelm iszerek és anyagszerek e losztá­ sát. A nehéz időkben h a ta lm u k k a l visszaélő le lk e tle n bányai a ltiszte ke t e lk e r­ gették. U gyanezt te tté k a bányaüzem ekhez k ire n d e lt k a to n a i p a ra n csn o kka l is .4 A s a lg ó ta rjá n i a c é lg y á rb a n a m unkások ö n ké n t je le n tke zte k fegyveres ő r­ s zo lg á la tra , hogy az a n a rc h iá t szító kat megfékezzék. Az a c é lg y á ri m unkások je le n tő s része - fő ké n t a s zo ciá ld e m o kra ta p á rtta g o k - a s a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanácsban, az üzemi ta n á c s b a n d o lg o z ta k a d e m o kra tiku s követelések m eg­ valósítása érd e ké b e n .5 A b u d a p e sti fo rra d a lm i esem ényekről szóló h iva ta los értesítés o któ b e r 31-én este érkezett meg a m egye székhelyére. A tá v ira tb a n N agy M ih á ly a n é p ­ korm ány m e g a la ku lá sá t és a helyi p o lg á ri szervek lé tre h o zá sá n a k szükséges­ ségét olvasta, am elyek nyom án id e ig le n e s ta n á c s o t hoztak létre, S a lg ó ta rjá n b a n novem ber 1-én kaptak tá v ira ti tá jé k o z ta tó t a b u d a p e sti esem ényekről. A községek vezetői két csa to rn á n in fo rm á ló d ta k a fo rra d a lm i változásról. Á lta lá b a n a b a la ssag ya rm a ti N em zeti Tanács tá v ira ta ju to tt el a községi e lő l ­ já ró ságokhoz, és eb b ő l é rte sü lte k a helyi nemzeti ta n á cso k m e g a la k u lá s á n a k szükségességéről. Több községet m int p é ld á u l Érsekvadkertet N ő tincset, Be rce lt, B ujákot, Rétságot, S zirákot a csendőrőrsök tá jé k o z ta tá s a tu d ó s íto tt a fo rra d a lo m ró l. A csendőr szárnyparancsnokság tá v ira tb a n hívta fel a községi csendőrőrsök 38 �fig ye lm é t az új h a ta lm i szervek m e g a la k u lá s á ra . „ Folyó évi 20571 számú szárny­ p arancs fo lytá n a nem zeti ta n á cs a h a ta lm a t átvette, a h azatérő k a to n á kka l szemben sem m iféle m e g to rló intézkedés nem te e n d ő ” . Az u tasítás nyom án k i­ a la k u lt helyzet a nemzeti ta n á cso k m űködéséhez kedvező fe lté te le k e t terem tett, és vezetőiknek lehetősége nyílt az első intézkedések m e g té te lé re .6 B alassagyarm aton a p o lg á ri d e m o kra tiku s irá n y ító ta n á cso k m e g a la ku lá sa a kevésbé reakciós községi e lő ljá ró s á g segítségével ke zd ő d ö tt el. A Nem zeti Tanács a novem ber 1-ére szervezett népgyűlés je lö ltje iv e l, új ta g o k k a l egészült ki, és ebben az összetételben kezdetben a nagyközségre, később a m egyére ki­ te rje d ő tevékenységet fo ly ta to tt. A n épgyűlésnek a fe ld íszíte tt, fe llo b o g ó z o tt házak a d ta k ünnepélyes keretet. A községi e lö ljá ró s á g , a m unkásság és lib e rá lis értelm iség képviselői szóltak a fo rra d a lm i válto zá sró l, az új fe la d a to k ró l. A fe l­ szólalók á lta l képviselt tá rs a d a lm i cso p o rto k k a p ta k helyet a N em zeti Tanácsban, am ely dr. Som ló József ügyvéd e ln ö kle té ve l a la k u lt meg novem ber 1-én v é g le ­ gesen. T a g ja i v o lta k : Á n in g e r László, a később m e g a la k u lt K árolyi p á rt helyi vezetője, H alász Lipót, Dr. H o lló Dezső a p o lg á ri ra d ik á lis pártszervezet vezetője. K letzár Lajos, Klein A n d o r községi képviselők, Kiss G yu la nyomdász, szo ciá l­ d e m o kra ta p á rtta g , Kreutz Emil a ta k a ré k p é n z tá r v e zé rig a zg a tó ja , M o ln á r János községi fő b író , Róth József, Sim on József, S chreiber M iksa, Szegő Lajos, Torma K ároly községi képvise lő k.7 A N em zeti Tanács p ro g ra m já b a n a korszak p o litik a i célkitűzései fo g a lm a ­ zódtak meg. Igy elsősorban a fü g g e tle n korm ányzati rendszer k ia la k u lá s á t, a vá la sztó jog i reform m egvalósítását, sajtó, gyülekezési és szólásszabadságot, a ra d ik á lis b irto k p o litik á t követelte. A m egyei p o litik a i vo n a ltó l e lté rt a b b a n , hogy h a n g sú lyo zo tta b b a n je le n te k meg a nem zeti fü g g e tle n s é g ü n k k e l ka p cso lato s pontok. A H a b s b u rg o k tó l való elszakadás, a m ely a kko r még fo rm á lis a n fe n t á llt, hiszen K árolyi M ih á ly Károly kirá lyra e skü d ö tt fel. A p e rszo n á lu n ió kérdését a korm ány p ro g ra m já b a sem vették fe l, hanem k in y ila tk o z ta ttá k : „Ő fe ls é g e nekünk k irá lyu n k és nincs k ifo g á su n k az e lle n , hogy kívülünk más orszá g o kn a k is u ra lk o d ó ja legyen.” Az ö n á lló nemzeti és ném e te lle n e s k ü lp o litik a és a fe u d á lis a lk o tm á n y m eg­ m a ra d t nyom ainak eltö rlé se fe le tti öröm öt, a nem zeti ö n tu d a t fe lé b re d é sé n e k je le k é n t é rté ke lh e tjü k , a zo n b a n rá kell m u ta tn u n k hiá n yossá g á ra . A közvetlen, a N em zeti Tanács e lő tt á lló g y a k o rla ti fe la d a to k e zá lta l h á tté rb e kerültek, a n n a k tö m e g h a tá sa p e d ig bizonyára je le n tő s le tt v o ln a .8 A nem zeti ta n á c s b a n a s z o ciá ld e m o kra ta p á rt képviselete m e n nyiségileg e l­ enyésző volt a h a ta lm i szervek újraszervezésének id ő sza káb a n , am elynek o k á t a fo rra d a lm i m ozgalm ak nyom án ú jjá é le d t m u n ká sp á rt kezdeti g o n d ja iv a l kell m agyaráznunk. A s a lg ó ta rjá n i és környéki fo rra d a lm i esem ények az előzőekben m ár je lz e tt d e m o kra tikus vonalon fe jlő d te k tovább. Az 1918. jú n iu s i sztrájk és az á lla n d ó s u lt p o litik a i m ozgalm ak, m unkabeszüntetések a bányászok és m unkások széles tö ­ m egeit m ozgósították. A m ilita riz á lt g a zd a sá g i helyzettől le g tö b b e t szenvedett m unkásság szervezeti éle te fokozódott, és á lla n d ó s u lt ka p cso lata a szo ciá l­ d e m o kra ta p á rt országos szerveivel. Az országos p o litik a i d e m o n s trá c ió k k a l egy­ id ő b e n v é g re h a jto tt m o zgalm ak hatása m egsokszorozódott, je le n tő s é g e m eg­ növekedett.9 A változást sürgető m unkásm ozgalom h a tá sá ra a szo ciá ld e m o kra ta 39 �pártszervezeten belül — a b á n yá b a n , a g y á ra k b a n és a községben — k ia la k u l­ h a to tt az a b a lo ld a l, am ely a fo rra d a lo m tová b b fe jle szté sé n e k érde ké b e n re n d ­ kívül sokat te tt. Az őszirózsás fo rra d a lo m h írét m egelőzően o któ b e r 30-án haza té rte k a jú n iu s i sztrájk a lk a lm á v a l le ta rtó z ta to tt vezetők. A m unkások a bányászok g yő ­ zelm eként érté ke lté k k is z a b a d u lá s u k a t és nagy fe lvo n u lá ssa l m in t m á rtíro ka t fo ­ g a d tá k ő k e t.10 A tiszte le tü kre rendezett ünnepség fokozta az erőső dő fo rra d a lm i h a n g u la to t. A lelkesedés és öröm te tő p o n tjá n érkezett meg a M a g y a r Nem zeti Tanács tá v ira ta a b u d a p e sti fo rra d a lo m ró l. A községi ké p vise lő te stü le t novem ber 1-én ülést ta rto tt — am elyen részt vettek a Kassát m e g já rt szo ciá ld e m o kra ta ké p ­ viselők is - és az itt hozott h a tá ro z a t nyom án novem ber 3-án m e g a la k u lt a N em zeti Tanács. A m e g a la ku lá s e lő tt Dr. G á d o r Ferenc s z o ciá ld e m o kra ta képviselő in d ít­ ványozta, hogy a m u n ká sp á rt képviselői ké tharm ados tö b b sé g b e n vegyenek részt a tanács vezetőségében, „ mivel a község a rá nyszám ának ez fe le l m eg” . A N em zeti Tanács Dr. M iko vin yi Jenő já rá s b író e ln ö kle té ve l kezdte meg m u n ká já t, elnökhelyettes le tt dr. P ollatsek Á rm in ügyvéd, jegyző Dr. G á d o r Ferenc ügyvéd. A m unkások képviseleti a rá n ya m egközelítette az ötven százalékot. T a g ja i le tte k : Róth Flóris b á n ya ig a zg a tó , Szó b l Lajos, Jónásch A n ta l az a c é lg y á r ig a z g a tó ja , Ursutz József, Ponyi A n ta l, M ikovinyi Jenő, P ollatsek Á rm in , Lukács Izidor, Kuster Lajos, M aczkó János, Bene A ndrás, G urszky István, D ra sd ik M ikló s b á n ya i kő­ műves, Kom ét Ferenc, Juhász István bányász, Verbovszki István, O rosz Pál, Fehér Vilm os, Priska Dezső, M a lo m h e g yi Dezső, Tóth Pál a cé lg yá ri m unkások, Dr. G á d o r Ferenc ügyvéd, Kiss István, O czel János a cé lg yá ri kőműves, U jj István és Jónách Ö d ö n .11 A szociáldem okra ta in d ítvá n yt a ta n á cso k m e g a la k u lá s á ró l szóló re n ­ d e le tre való hivatkozással P ollatsek Á rm in ügyvéd ja v a s la tá ra elvetették. A m un­ kások érdekei ennek e lle n é re nem szenvedtek csorbát, m ert a m unkásképviselők a tanács novem ber 4-i ülésén keresztül vitték, hogy a nemzeti ta n á cs já rá si fe lü g ye le té n e k kiterjesztését, a községi nemzeti ta n á cso k szervezését a szo ciá l­ d em o kra ta p á rtra b íztá k.12 N e m tib e n , K isterenyén, K isb á rká nyb a n , N a g yb árká n yban, S ám sonházán, M á tra sző llő sö n , Kazáron, Vizsláson m e g a la k u lt nemzeti ta nácsok vezetői a bányászok, m unkások közül ke rü lte k ki. A szo ciá ld e m o kra ta p á rtta g o k szervező tevékenységével fü g g ö tt össze, hogy viszonylag korán — n o ­ vem ber 5-én — a kisterenyei népgyűlésen, am elyen a beszédet Bozó G yörgy és K om inek Lajos s a lg ó ta rjá n i a c é lg y á ri m unkások m ondták, a résztvevők a köztársasági á lla m fo rm á t köve te lté k.13 A köztársaság m elle tti szim pátia egyébként tö b b nem zeti ta n á cs m e g a la ­ ku lá sa kor — így Szu pa ta ko n és N e m tib e n — rendezett népgyűlés je lle m z ő je v o lt.14 A fo rra d a lm i esem ények h a tá sá ra Szécsényben novem ber 3-án a la k u lt meg a N em zeti Tanács, Popovics János kereskedő vezetésével. A szécsényi d e m o k­ ratikus szervek vezetőinek nem csak a vo lt já rá s kö zigazgatási vezetőinek, hanem a ferences kolostor szerzeteseinek, és különösen a házfőnök V irá g V en á n c p o ­ litik a i tevékenységével is meg k e lle tt küzdeni. H atása olyan je le n tő s volt, hogy a m e g a la k u lt N em zeti Tanács a h ázfőnök kezébe te tte le az e s k ü t.15 A nem zeti tanácsok m e g a la k u lá s a k o r a régi közigazgatási a p p a rá tu s nem g ö rd íte tt a k a d á ly t az új rend h a ta lm i te s tü le te inek kibontakozása elé. A d e m o k­ ra tikus szervek nagyrészt a p o lg á ri á lla m lé tre jö tté n e k szükségletéből a d ó d ó a n a m érsékeltebb p o litik a i á rn y a la tú elem ek - a d ö n tő helyeken á lta lá b a n az 40 �értelm iség — vezetésével a la k u lta k meg. A régi kö zigazgatási a p p a rá tu s vezető­ szerepe m egcsapp a n t, ha nem is szám olták fel tevékenységüket, az irá n yítá s első vo n a lá b ó l h á trá b b szorultak, e re d e ti vezető p o z íc ió ju k a t elég ritka esetben sike rü lt m egőrizniük. A lig fo rd u lt e lő a községi nem zeti ta n á cso k m e g a la k u lá s a ­ kor, hogy a régi bírót, — m in t M e d ve sh id e g kú to n - vagy más beosztású régi vezetőt, jegyzőt — m in t S o m o skő ú jfa lu b a n — m e g h a g ytá k p o z íc ió já b a n .16 A d e m o kra tizáló d á s fo ly a m a ta a h a ta lm i ő rségváltás id ő sza káb a n a közsé­ gekben a k a d á ly ta la n u l végbem ent. Az új te stü le te k irá n y ító tevékenységét az esetek nagy töb b sé g é b e n a reakciós erők nem a ka d á lyo ztá k. A régi vezetőség — le g a lá b b is egyelőre - b e le n y u g o d o tt a változásba. A kivételek közé ke lle tt sorolnunk a pogonyi esetet, a h o l a községi bíró és a nemzeti ta n á cs között tá ­ m a d t viszály. G á l M iklós, a p o gonyi nemzeti ta n á cs elnöke és G a á l Ig n á c vo lt tizedes, a nem zetőrség p a ra n csn o ka a következő levelet k ü ld te a S a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanácshoz. „ A fe je tle n sé g jo b b a n m ondva a kétfejűség orvoslására, mely községünkben a le g n a g y o b b fé lre é rté se kre s z o lg á lta t okot, a le g sü rg ő se b b intézkedéseket kérjük. Nem zeti Tanácsunk je g yző jé n e k ú tb a ig a z ítá s a érte lm é b en a vezető szerep és rendelkezési jo g a N em zeti T anácsot ille ti, és nem az Elő l­ já ró sá g o t, m it a bíró még a mai n a p ig is gya ko ro l, s a N em zeti Tanács h a tá ­ ro za tá t és intézkedését fig ye le m b e nem részesíti, sőt e lle n e is szegül.” S o m o skő ú jfa lu b a n a községi jegyző és a d e m o kra tiku s szerv vezetői között a la k u lt ki nézeteltérés. M in d k é t esetben a s a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanács se g ít­ ségével s ike rü lt az e lle n té te k e t a d e m o kra tikus szervek ja v á ra fe ls z á m o ln i.17 A m íg a községekben az új re n d d e l szim p a tizá ló k k a p ta k vezető beosztást, já rá si szinten a p o lg á ri szervek k ia la k u lá s a igen nehézkesen h a la d t. A já rá s : szolgabírók közül csak a le g re a k c ió s a b b a k a t tá v o líto ttá k el h iv a ta lu k b ó l, a kevésbé e x p o n á lt vezetőket to v á b b ra is m e g h a g ytá k e re d e ti p o zíc ió ju k b a n , és a le v á lto tta k helyére új s zo lg a b író ka t neveztek ki. A kik a rra töre ke d te k, hogy a községi nem zeti ta n á cso k irá n y ítá s á t átvegyék. Szecsey, a s a lg ó ta rjá n i já rá s fő szo lg a b írá ja el a k a rta é rni, hogy irá n yító szerepét az ú j viszonyok között is­ m erjék el. Erre való igyekezetét szögezte le novem ber 8-án írt levelében. „ Az összes közhatóságok fo ly ta tjá k m űködésüket az e d d ig i s z o lg á la ti b e á llítá s m e lle tt e d d ig i feletteseim rendelkezését fo g a n a to s íto m , az a lá m re n d e lt h a tó sá g i szer­ veket a közigazgatás körébe vágó uta sítá so kka l fo g o m e llá tn i. . . M in d e ze kb ő l kifo lyó la g a re n d e le te k e t to v á b b ra is tőlem fo g já k ka p n i. . .” 18 Nem v a ló síth a tta meg elképzelését, m ert a szo ciá ld e m o kra ta pártszervezet b a lo ld a lá h o z ta rto zó vezetők tevékenysége fo lytá n a s a lg ó ta rjá n i já rá s b a n vo lt a le g je le n tő s e b b a tanácsok d e m o kra tizá lá sa , így a fo rra d a lm i időszak vá lto z á s a in a k m e g á llítá sa , nem volt lehetséges. A d e m o kra tizáló d á s i h u llá m a köztársasági á lla m fo rm a követelésével e rő ­ södött, és az egész megyén v é g ig vo n u lt. A b a la ssag ya rm a ti N em zeti Tanács köztársaság k ik iá ltá s á t követelő tá v ira ta : „ . . . h a za fia s lelkesedéssel és M a ­ gyarország b o ld o g a b b jö v ő jé b e ve te tt szilárd h itte l üdvözli a M agyar N em zeti ta n á csn a k azt az á llá s fo g la lá s á t, hogy M ag ya ro rszá g jö ve n d ő á lla m fo rm á ja a köztársaság legyen. Egyhangú lelkesedéssel és e lh a tá ­ rozottsággal kim o n d ja , hogy jö v e n d ő á lla m fo rm á u l a köztársaságot kívánja és ezen e lh a tá ro zá sa m e lle tt a legvégsőkig szilá rd a n k ita rt.” — az egész megye, a fo rra d a lo m m ögö tt fe lso ra ko zo tt m unkásosztály, a parasztság, az iparosság és a h a la d ó értelm iség egységes vélem ényét fe je zte ki. 41 �A m e g a la k u lt d e m o kra tiku s szervek első p o litik a i a k c ió i közé ta rto z o tt a várm egyei vezető réteg le g re a k c ió s a b b e le m e in e k : Krudy Ferenc a ljegyzőnek, Paczolay Z o ltá n tiszti főügyésznek, B alás Barna b a la ssa g ya rm a ti, Baross Á rp á d szécsényi, Ivánka László Sziráki fő szo lg a b író n a k az e ltá vo lítá sa . Az e ltá vo lítá s d e m o kra tikus von á sa it a b b a n kell lá tn u n k, hogy elsősorban a h á b o rú id ő sza ká ­ ban elkövetett erőszakoskodások m ia tt k e lle tt h iv a ta li tisztségükről le m o n d a n i A kirívó ig a z s á g ta la n s á g o t e lkövető h iv a ta ln o k o k k a l szemben az e ljá rá s is ra d i­ k á lisa b b volt. Tóth B ertala n rim óci jegyző á rk o n -b o k ro n keresztül m e n e kü lt el a fa lu b ó l és a szécsényi ferences re n d h á zb a n h ú zó d o tt m e g .19 H a so n ló a n já rt H arm os Pál berceli jegyző, a kin e k el k e lle tt m e n e kü ln ie h iv a ta lá b ó l.20 A község h a ra g ja és a ké p vise lő te stü le t á llá s fo g la lá s a együttesen fo rd u lt Kaluzsa K álm án pásztói fő je g yző e lle n , és közös kívánságként fo g a lm a z ó d o tt meg, hogy a „ . . . főjegyző á llá s á b ó l véglegesen elm ozdíttassék.”21 P o litik a ila g nem vo lt m egbízható a S om oskőújfalui jegyző, és e m ia tt a s a lg ó ­ ta rjá n i Fehér Vilm os, O czel János, G á d o r Béla szo ciá ld e m o kra ta ta g o k b ó l k i­ k ü ld ö tt vizsgáló bizottság „ . . . a jegyző kicserélését vélem ényezi.”22 A tisztulási fo ly a m a t során a zo n b a n nem s ik e rü lt a régi a p p a rá tu s m inden reakciós ta g já t e ltá v o líta n i, tö b b e k között h iv a ta lá b a n m a ra d t Pongrácz G yörgy várm egyei főjegyző23 és nem tu d tá k a reakciós V irá g V enánc h á zfő n ö kö t sem e ltá v o líta n i a közé le tb ő l.24 A karhatalom m egalakulása A p o lg á ri dem o kra tikus korm ány és a n n a k helyi képviselői m e g a la k u lá s u k ­ tó l fogva a r ra törekedtek, hogy a fo rra d a lo m során je le n tke ző népi m egm oz­ d u lá sok kib o n ta ko zá sá t m egakadályozzák, a jo g o s követelésekért in d íto tt moz­ g a lm a k a t azok teljesítése e lő tt ig é re te kke l, ha ez nem vo lt lehetséges fegyveres erővel letörjék. A fo rra d a lm i esem ények leszerelésében a p o lg á ri erőkön kívül a szociáldem okrata p á rt központi vezetősége is h a th a tó s a n közrem űködött, és a m unkásságot szólította fel a fo rra d a lo m befejezése e lő tt a „ r e n d ” h e ly re á llítá ­ sára. A tá rs a d a lm i és p o litik a i viszonyok m e g szilá rd ításá b a n igen nagy szerepet k a p o tt az új h a ta lm i szervek á lta l m e g a la k íto tt k a rh a ta lo m . A ta n á cso k a la p v e tő fe la d a tu k n a k te k in te tté k a kü lö n bö ző elnevezés, — nem zetőrség, p o lg á rő rsé g — a la tt tevékenykedő rendő ri erők megszervezését. A bala ssag ya rm a ti N em zeti Tanács „...le g fő b b h iva tá sá n a k te k in te tte a közrend fe n n ta rtá s á t” , és le h e tő le g g yo rsa b b a n szervezte meg V laszaty Béla csendőrszázados vezetésével a nem zetőrséget, és novem ber 7-én az ő rsé g e t te l­ je sítő ka to n á ko n kívül m in te g y 120 fegyveres nem zetőr á llo tt a N em zeti Tanács rendelkezésére.” Tervük szerint a községben á llo m á so zó k a to n a s á g o n kívül 300 fős nem zetőrséget kívántak fe n n ta rta n i. A re n d ő ri tevékenység á lla n d ó s ítá s á ra és a szervezés fo ly ta tá s á ra a ta n á cso n b e lü l külön b izo tts á g o t hívtak é le tre. A nem zetőrség fegyveres e rő in e k m űködésével nem csak a m egyeszékhely p o l­ g á ri dem o kra tikus á ta la k u lá s m e lle tt á lló p o lg á rs á g a , hanem a vo lt képviselőte s tü le t is e lé g e d e tt volt. Jegyzőkönyvbe rögzítették, hogy „...m űködésének á ld ásos gyüm ölcse volt a rendnek a m egterem tése s a személy- és v a g y o n b iz to n ­ ság megóvása. N eki köszönhetjük, hogy a fé lre é rté s és a bosszú á lta l fe lk o rb á ­ csolt á ra d a t pusztító h u llá m a itó l városunk mentes m ara d t. Ezzel a működésével örök elism erésre kötelezte, nevét a m ú la n d ó s á g o t nem ism erő é rcb e tű kke l írta 42 �fe l városunk tö rté n e té b e n .” A viszonylag nagy számú k a rh a ta lm i e rő t nem csak a „ helyi re n ite n ske d ő k ” m egfékezésére h a szn á ltá k fel, hanem a környező és tá ­ vo la b b i fa lva k vezetőinek is segítettek a „k ö z re n d e t h e ly re á llíta n i” . A N ó g rá d ­ várm egye tudósítása a nem zetőrség és k a to n a sá g tevékenységét a következőképp m u ta tta b e : „S zirá ko n , Ecsegen, Szentiványon, B ujákon, É rsekvadkerten, a h o n n a n k a rh a ta lm a t kértek a „te lje s rend h e ly re á llo tt.” A ka rh a ta lo m ke llő id ő b e n m eg­ je le n t. A fe n ti községeken kívül Ip olyságon, C se rh á tsu rán yb a n , Kiskéren, N ó g rá d ­ m a rca lb a n vetették be a b a la ssag ya rm a ti k a rh a ta lm i erőket. S a lg ó ta rjá n b a n - a N em zeti Tanács égisze a la tt — a fro n tró l h a za té rt ka ­ to n á k b ó l, a m unkásokból és p o lg á ro k b ó l, a csendőrség és pénzügyőrség a la k u ­ la ta ib ó l szervezték meg a 200 fős p o lg á rő rsé g e t. Az irá n yítá su kra ö t ta g ú re ndőri b izo ttsá g o t je lö lte k ki, am elynek vezetője Reményi fő h a d n a g y volt. A p o lg á r­ őrség közvetlen segítője a ka to n a ta n á c s volt. A nem zetőrségek a községekben a nem zeti ta n á cso kka l e g yid őb e n , ugyanazon a gyűlésen a la k u lta k meg, és a tanácsok fe n n h a tó s á g a i a la tt tevékenykedtek. Á lta lá b a n a fro n to k ró l h a za té rt katonák, m int pl. K arancskesziben, Bercelen, vagy olyan személyek, a k ik m ár ka to n a i s z o lg á la to t te lje síte tte k, m in t Karancskesziben, K állón, vagy az o tt á llo ­ másozó re g u lá ris katonaság — m in t Pásztón, Szécsényben — segítségével hozták lé tre a szervezetet. F e la d a tu k a t a következőkben kö rvo n a la ztá k „ . . . az e lk ö ve te tt b ű n cse le k­ mények, vagy ezek ki sérlete esetében ta rto z n a k a zo n n a l a nyom ozást levezetni, esetleges le ta rtó zta tá s o k a t a b ű n je le k biztosítását, a ta n á cs előzetes jó v á h a g y á ­ sának kikérése nélkü l sürgősen fo g a n a to s íta n i. S a já t és m ások szem élyének vagy vagyo n á n a k jo g o s védelm e esetében a fe g yve rh a szn á la tra fe ljo g o s ítja .” A fegyveres te stü le tb e n nagy szám ban vettek részt bányászok és m unkások. Az u tó b b ia k felfegyverzése a vezetőséget a g o d a lo m m a l tö ltö tte el, ezért novem ber 6-án h a tá ro z a to t hozott a nem zeti tan á cs, am elynek a la p já n a bányászokat, m unkásokat term elési okokra való hivatkozással nem csak S a lg ó ta rjá n b a n , hanem az ip a rm e d e n ce egész te rü le té n , kiszo ríto ttá k a k a rh a ta lm i szervekből. A nem zetőrökkel való bánásm ód igen sok g o n d o t je le n te tt a s a lg ó ta rjá n i tan á csn a k, mivel p o litik a ila g a ktív és je le n tő s létszám ú k a to n a sá g á llo m á so zo tt a községben. Több v a riá c ió t d o lg o z ta k ki á rta lm a tla n n á té te lü kre . N ovem ber 13-án a nem zetőrség p a ra n csn o k s á g á t Bacsó József fő h a d n a g y vette át, az őrséget á t­ szervezték. Az átszervezés során a nem zeti ta n ács vezetői u ta s ítjá k Bacsó fő ­ h a d n a g yo t, „h o g y a nem zetőrség leszerelésénél kettő zö tt fig ye le m m e l e lle n ő ­ őrizze a fegyverek és m u n íció pontos b e s z o lg á lta tá s á t." A fegyverek és h a d im u n íc ió „a g g a s z tó ” kezelése m ia tt az átszervezés nem hozta meg a tanács á lta l kívánt n yu g a lm a t, és p o lg á rő rsé g néven újjászervez­ ték. M ivel ez az a kció is sikertelen m aradt, novem ber 19-én véglegesen fe lo sz­ la ttá k a fegyveres te s tü le te t, „ . . . az é le t és va g yo n b izto n sá g m egvédése szem­ p o n tjá b ó l a fő szo lg a b író ja v a s la tá ra a h e lyb eli 16 fő b ő l á lló c se n d ő rsé g e t„ bízták meg a „ r e n d ” m egőrzésével és b izto sítá sá va l.25 A ka rh a ta lm i szervezetek k ia la k ítá s á b a n p ro b lé m á t je le n te tt a fegyveres s z o lg á la ttó l m egcsöm ö rlö tt k a to n a sá g fegyelm ezetlensége, m ert a ka to n á k között „a z önkényeskedések, a n a rc h ik u s cselekedetek m in d e n n a p o sa k v o lto k .” Fegy­ vereikre a zonban szükség volt, m ert segítségükkel meg tu d tá k a ka d á ly o z n i a to vá b b i tö m egm ozgalm a ka t. 43 �Nógrád megye közellátási viszonyai 1918 őszén Az á lta lá n o s p o litik a i m egm ozdulások oka g ya kra n a le ro m lo tt szociális viszonyokban rejtőzött. A p o lg á ri d e m o kra tikus szerveknek nem csak ga zd a sá g i m e g g o n d o lá sb ó l, hanem a p o litik a i a kció k csökkentése m ia tt k e lle tt a szociális g o n d o ko n segíteni, ha m ásképp nem volt lehetséges a készletek jo b b , szerve­ zettebb fe lhasználásával és elosztás szabályozásával. Az élelm iszer, a ruha, a tüzelő szükséglet bizto sítá sá ra a nem zeti ta n á cso k kebelén b e lü l a la k u lta k meg, és kezdték meg tevékenységüket a szociális üg ye ­ ket intéző szervek, közöttük e lsődleges helyet k a p ta k a közélelm ezési bizottságok. A b izottságok m u n k á já n a k e re dm ényétől fü g g ö tt, hogy az é le lm isze r-e llá tá s okozta e lé g e d e tle n sé g e t m iként tu d já k a m e g fe le lő keretek között felszám olni. Tevékenységük sok helyen nem vo lt kie lé g ítő . Vezetői g ya kra n a régi rezsim u ra lko d ó , irá n yító e le m e ib ő l ke rü lte k ki, a k ik az élelm iszer sp e ku láció , a fekete p ia c felszám olására nem törekedtek. Pásztón a novem ber 5-én m e g a la k u lt bizottság g ró f A lm ásy K álm án vezetésével az élelm ezési g o n d o k a t nem tu d ta fe ls z á m o ln i.26 A s a lg ó ta rjá n i nem zeti ta n á cs h a tá ro z a to t hozott, hogy „ 12 ta g b ó l á lló közélelm ezési b izo ttsá g o t á llít fel, am elynek két ta g já t a szo ciá ld e m o kra ta p á rt, 5 ta g já t ped ig a p o lg á rs á g fo g ja m e g vá la szta n i.” A s z o ciá ld e m o kra tá k közül tö b b e k között Tóth Pál, M a lo m h e g yi Dezső, O czel János ve tt részt a b i­ zo ttságban. A p o lg ársá g , a község vezetőiből, a szo ciá ld e m o kra ta m unkások és a b á n y a ­ m unkások szakszervezetének ké p vise lő ib ő l m e g a la k u lt bizottság ra d ik á lis esz­ közöket a lka lm a zo tt. Tóth Pál és O czel János vezetésével a s a lg ó ta rjá n i m u n ká ­ sok egy c s o p o rtja a ce re d i u ra d a lo m 170 h o ld o n k in tlévő b u rg o n ya te rm é sé t b e ­ ta k a ríto tta .27 Luby István fö ld b irto k o s b irto k á n b u rg o n ya re kvirá lá st h a jto tta k . végre, am elynek során 300 q -á t a H irsch és Frank g yár m u n ká sa in a k a d ta k á t.28 Nem volt biztosítva a község g a b o n a szü ksé g le te , így a száz h o ld o n fe lü li b irto ko ko n végzett rekvirá lá ssa l szerezték be a szükséges 23 vagon g a b o n á t.29 Az élelm iszerelosztás g o n d ja p o litik a i v á ls á g o t oko zo tt K isterenyén. U gy lá t­ szott, hogy az igazságos elosztást a községi nemzeti ta n á c s nem tu d ja m eg­ o ld a n i, és az e lé g ed e tle n k e d ő k , — a kik a b á ró Solymosi b irto k ró l szárm azó 70 mázsa g a b o n a elosztását nem ta rto ttá k ig a zságosnak - le m o n d á sra kényszerí­ tik. Az e ré lyte le n ü l intézke d ő vezetők segítségére sie te tt a s a lg ó ta rjá n i tanács, és békítőle g lé p e tt közbe. Felszám olta az e lé g e d e tle n k e d ő lakosság és a ta n á cs vezetői között je le n tke ző e lle n té te t. Az eredm ényt rögzítő jegyzőkönyvi bejegyzés szerint „A kisterenyei N em zeti Tanács ú ja b b ta n á c s ta g o k bevonásával to vá b b m űködik, és b írja a közönség b iz a lm á t.”30 Az élelm iszer szükségletek beszerzésére a s z o ciá ld e m o kra tá k h a tá sá ra ra d i­ kális intézkedések születtek a b a la ssa g ya rm a ti N em zeti T anácsban. Különösen fontos intézkedés volt a zsírhiány leküzdésére a jászteleki u ra d a lo m b a n v é g re h a j­ to tt sertésrekvirálás.31 A to vá b b i m ozgalm ak és a m u n ka n é lkü lisé g felszá m o lá sá n a k sze m p o n tjá ­ ból fontos volt az a ta n á csi intézkedés, am elynek nyom án a bánya és az a c é l­ gyár ig a z g a tó ja v á lla ltá k a g yá rb ó l b e vo n u lt és visszaérkezett ka to n á k m u n k á b a ­ á llítá s á t. Róth Flóris b á n y a ig a z g a tó a m u n ka b é re k ja v ítá s á t is fe la já n lo tta , am elynek re a lizá lá sá ra külön b izo tts á g o t neveztek ki.32 44 �N ehéz helyzetben vo lta k a h a d is z o lg á la tra b e vo n u lta k c s a lá d ta g ja i. Bár rendelkezést a d ta k ki segélyek fo lyó sítá sá ra , a zo n b a n a g y a k o rla t azt b izo n yí­ to tta , hogy igen lassan tu d tá k a rendelkezést v é g re h a jta n i, sok esetben a közig a zg atá si a p p a rá tu s o k nehézkessége, lassúsága m iatt. B alassagyarm aton a fő je g yző irá n yítá sá va l az ősszel m e g in d u lt szervezés 1919 fe b ru á rjá ig ta rto tt. Ekkor a la k u lta k „ a vélem ényező b iz o tts á g o k ” . B ürok­ ra tiku s „ a la p o s s á g g a l szabályzat tervezetet készítettek a segély kifizetésére a la ­ ku lt bizottságok szám áia, hogy m űködésük „fe d h e te tle n ” legyen. Elsőnek a köz­ ségi tisztviselők, később a vöröskereszt a d o m á n y a it a h a d ig o n d o z o tta k k a p tá k meg.33 A S a lg ó ta rjá n i N em zeti Tanácsban a „h a d iö z v e g y e k és árvák, és á lta lá b a n a szűkölködők” m egsegítésére a b a lo ld a li szo ciá ld e m o kra tá k hatásos ja v a s la tá t e lfo g a d tá k , és m egva ló síto ttá k. A község vagyonos p o lg á ra in a k - a k ik va g yo ­ nuk je le n tő s részét „ a h á b o rú s g a z d a s á g i viszonyok következtében” g y a ra p í­ to ttá k — p ó ta d ó t vetettek ki , és ennek le b o n y o lítá s á ra két szo ciá ld e m o kra ta ta g b ó l és két p o lg á ri képviselőből á lló b iz o tts á g o t k ü ld te k ki.34 Az e lm o n d o tta k b ó l lá th a tó , hogy a p o lg á ri d e m o kra tiku s szervek nem tu d tá k a g azdasági é le t te rü le té n sem k o n szo lid á lá si elké p zelé sü ke t te lje s m értékben m egvalósítani. Az élelm ezési helyzet ja v ítá s á b a n a b a lo ld a li szo ciá ld e m o kra tá k á lta l v é g re h a jto tt intézkedések m u ta ttá k a kiu ta t. Az új h a ta lm i szervek p o lg á ri o rie n tá c ió jú vezetői az e llá ta tla n töm eg e lé g ed e tle n sé g é n e k fe lszá m o lá sá ra nem hoztak m e g va ló síth a tó intézkedéseket. A fo rra d a lo m első h ó n a p já b a n sem. A lakosság várta a m egoldást, és a n n a k elhúzódása m ia tt n y u g ta la n s á g a erősö d ö tt. A tél közeledtével to v á b b ro m ló köz­ e llá tá s i viszonyok következtében a fa lva k, városok népe m o zg a lm a iva l e g yö n te ­ tűen követelte a szám ára nehéz helyzet felszá m o lá sá t. JEGYZETEK 1. Balassagyarmat város 1918. február 16-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyve NmL. 2. Kőnig Kelemen: Hatszázéves ferences élet Szécsényben 1332-1932. Vác, 1931. 298-299. p 3. Salgótarján nagyközség iratai 1918. 648-11. 1000. NmL. 4. Salgótarján nk. 1918. évi közgy. jgyzk. 1918. I—XII. NmL. 5. Salgótarján nk. iratai 1918. 11. 105-12. 674 NmL. 648-11. 100. NmL. 6. Uo. Kun András: A Tanácsköztársaság előzményei a salgótarjáni iparmedencében. (Kéz­ iratos szakdolgozat) 1968. 10. p. 7. PL Arch. VSz. 1917/16. 8. Hősi harcok emlékei. Bp. 1955. Szerk. Lányi Ernőné. Pusztai Ernő: A mizserfai zászló. 72 p. Belitzky János: Schmidt bá nyaigazgató levelei. 1918-1920. Salgótarján 1964. 31-33 p. MMTVD. 5. köt. Bp. 1956. 174-175. p. 9. Nagy idők tanúi emlékeznek (1918-1919). Ö sszeáll.: Lányi Ernnőné. Budapest, 1958. 108-109. I. 10. Pl Arch. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt iratai 657. fond. 11. TAGYOB anyag II/28. 2. p. MMTVD 5. kt. 1956 233-234 p. 12. TAGYOB anyag II/28. 45 �II. 1. 2. 3. 4. Pásztó képviselőtestületi jegyzőkönyve 1915-1919. Nógrád megyei Levéltár. Pl. Arch. TK. Táviratok. Nógrád megye 606 f. Belitzky János: Schmidt bányaigazgató levelei 1918-1920. Salgótarján 1964. 46. p. Belitzky i. m. 40-45 p. ill. Pl. Arch. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. iratai 657. fond. 6. csop. 5. Adatok a Salgótarjáni Acélgyár történetéhez a forradalom és a bolsevizmus alatt. 1920. Pl. Arch. TAGYOB anyag II/28. 3. p 6. Pl. Arch. TK. Táviratok Nógrád megye 606 f. 7. Nógrádvármegye 1918. I. évf. 46. sz. 2 p. 8. Nógrádi Hírlap 1918. november 3. 9. Adatok TAGYOB anyag II/28. p. 10. Uo. 11. Nemzeti Tanács alakuló jegyzk. Munkásmozgalmi Múzeum (MM) Salgótarján mikro­ film 1. 12. NT jgyzk. Starjá n mikrofilm 7. 13. Uo. mikrofilm 17. 14. Uo. mikrofilm 19. és 29. 15. Kőnig Kelemen: Hatszázéves ferences élet Szécsényben 1332-1932. Vác 1931. 300301 p. 16. NT. jegyzk. MM. Starján mikrofilm 37. 17. Uo. 18. Salgótarján Nagyközség iratai 1918. 11. 105.-12. 674. sz. a. NmL. 19. Kőnig im. 301. p. 20. Pl. Arch. T.K. Táviratok Nógrád m. 606. f. 21. Pásztó képv. test. jgyzk. 1915-1919. NmL. 22. NT. jegyzőkönyv MM. Starján mikrofilm 40. 23. Nógrádvármegye 1918. november 7. 3. p. 24. Kőnig 301. p. 25. NT. jgyzk. MM. St. mikrofilm 13., 35., 38-41. Starján nk. iratai 1918 NmL. Pl. anyag. 26. Pásztó képv. test. jgyzk. 1915-1919. NmL. 27. Starján nk. iratai 1918. Nm.L. Pl. anyag. 28. Salgótarjáni Nemzeti Tanács összes iratai 1918. NmL. Pl. anyag. Salgótarján nk. iratai 1918. NmL. Pl. anyag. 30. Nt. jgyzk. MM Starján mikrofilm 42. 31. Nógrádvármegye 1919 január 15. 32. Uo. 33. Bgyarmat Közgy. jgyzk. 1919. február 16. NmL. 34. Nt. jgyzk. MM. St. mikrofilm 8. 46 �NAGY FERENC A KMP megalakulása Salgótarjánban Ö tven éve - 1918. novem ber 24-én — tö rté n e lm i h a tá rkő h ö z érkezett a m a­ gya r m unkásosztály. A viszonylag rövidnek m o n d h a tó , nem egészen egy évszáza­ dos e lő tö rté n e té t lezárva a N agy O k tó b e ri S zocialista F o rradalom u tán létrehozta, m e g a lko tta m a rxista -le n in is ta é lc s a p a tá t a K om m unisták M a g ya ro rszá g i P ártját. E bolsevik típusú fo rra d a lm i p á rt szervezésében és kié p ü lé sé b e n je le n tő s szerepe volt a s a lg ó ta rjá n i p ro le tá rs á g n a k is, am ely a vidéki ip a rte le p e k e t figyelem bevéve elsőként csatlakozott a K om m unisták M a g ya ro rszá g i Pártjához. A forradalm i munkásmozgalom kibontakozása 1918-ra fo rra d a lm i válság a la k u lt ki M ag ya ro rszá g o n . A fe u d a lizm u s m a ra d ­ ványai; a d em okratikus jo g e lfo jtá s a ; a h á b o rú m ia tti g a zd a sá g i nyom or; c nem ­ zetiségiek h á tté rb e szorítása; a h á b o rú b e fejezése; — á lta lá b a n te h á t a p o lg á ri d em okratikus fo rra d a lo m következetes vé g re h a jtá s a m u la s z th a ta tla n tá rs a d a lm i fe l­ a d a ttá lett. A fo rra d a lm i válság k ia la k u lá s á t és e lm é lyü lé sé t kedvezően b e fo lyá ­ solta a bolsevik p á rt vezette orosz p ro le tá riá tu s hősi h a rc a : a fe b ru á ri fo rra d a lo m , de m é g in ká b b a szocialista fo rra d a lo m győzelm e, az orosz p ro le tá r á lla m lé tre ­ jö tte . Különös élességgel m u ta tja ezt N ó g rá d -vá rm e g ye 1917-es és 1918-as eszten­ d ő b e li p o litik a i a rc u la tá n a k merész fo rd u la ta . Az 1918 ja n u á ri és fe b ru á ri köz­ ségi képviselő te stü le ti választásokon tö b b v a sip a ri és bányászbizalm i k e rü lt be a községi te stü le tb e . Így a helyi közigazgatás fe le tti ellenőrzés b irto k á b a n még b á tra b b a n m ent a fo rra d a lo m irá n y á b a a s a lg ó ta rjá n i ip a rm e d e n ce p ro le tá rs á g a . N éhány n a p p a l a választások e lő tt, 1918 ja n u á r 28-án — lényegében 15 éves küzdelem u tá n - a be lü gym in iszte r engedélyezte a le g á lis bányászszakszervezet m e g a la k ítá s á t.5 Ezt követően gyorsan, k ié p ü lte k a b ányam unkásság szakszerveze­ te in e k helyi c s o p o rtja i. A Szakszervezeti Értesítő m ájusi száma a bányam unkások szabad szakszervezeteinek létszám áról szóló je le n té s é b e n 2 0 7 0 0 ta g ró l, az első félév szervezési eredm é nye it összegező jú liu s i száma p e d ig m ár 3 5 1 6 4 ta g g a l m ű ­ ködő 56 helyi csoport a la k u lá s á ró l ad számot. Közli, hogy a h a tó s á g ila g ö th ó n a p ­ pal e lő b b engedélyeze tt bányászszakszervezet la p ja a Bányam unkás má r tö b b m int 40 000 p é ld án yb a n je le n ik m eg.6 A bányászszakszervezet le g á lis m űködésének h a tó s á g i engedélyezése nyom á­ ban m ár ja n u á r végen, fe b ru á r e le jé n m e g a la k u lta k , p o n to s a b b a n m eghatározva az 1903-ban a Vas- és Fém m unkások Szakszervezetében, m ajd 1913 szeptem beré­ ben, az úgynevezett ,,la p sze rve ze t"-b e tö m ö rü lt b ányam unkásság á tlépésévei e g y­ szerre nagy töm egbázissal d o lg o z n i kezdtek a bányászszakszervezet helyi c s o p o rt­ ja i. Ezzel e g yidőben é p ü lt ki a fő b iz a lm i h á ló za t is S a lg ó ta rjá n b a n és a környező bányatelepeken. A bányászszakszervezet helyi c s o p o rtja in a k és b iza lm i h á ló z a tá ­ 47 �nak m e g a la ku lá sá t követően m á rciusban ke rü lt sor a szervezett bányam unkásság nagy ü n n e p é re : ekkor a la k u lt meg S a lg ó ta rjá n b a n a B ányam unkások Szakszerve­ zetének T erületi Bizottsága. A bányászszakszervezet zászlóbontásával lényegében b e fe je z ő d ö tt a s a lg ó ta r­ já n i p ro le tá rság osztállyá szerveződésének le g fo n to s a b b időszaka - a szocialista m ozgalom kereteit szétfeszítve a fo rra d a lm i m unkásm ozgalom ú tjá ra lépett. A Szo­ c iá ld e m o kra ta Párt te lje síte tte tö rté n e lm i k ü ld e té sé t: a h a tó sá g i üldözés e lle n é re e lő b b a Vas- és Fémmunkás szervezetébe segítette, m ajd le h etőségeihez m érten létrehozta, a bányam unkásság s a já t osztályharcos szervezeteit is. Ezáltal m ind h a ­ tá ro z o tta b b a n ösztönözte a bányam unkásság p o litik a i ö n tu d a tra nevelését és s a l­ g ó ta rjá n i vonatkozásban a va sip a ri és b á n y a ip a ri m unkásság osztályharcos e g y ü tt­ m űködésének kia la kítá sá t. A bányász p ro le tá rs á g fé ktele n eln yo m á sá b ó l és k ü lö n ­ leges é le tkö rü lm é n ye ib ő l következett, hogy az ösztönző hatások e lle n é re is a h i­ vatalos p á rtp o litik a csak a n n y ib a n é rvényesülhetett a s a lg ó ta rjá n i m ozgalom ban, am ilyen m értékben az m e g fe le lt a fo rra d a lm i e n e rg iá k tó l fű tö tt p ro le tá rs á g és e p ro le tá rság a lk o tta fo rra d a lm i m ozgalom ra é p ü lt szakszervezeti bizalm i te stü le ti h á ló zat érdekeinek. A bányam unkásság fo rra d a lm i tö lté sű szervezeteinek gyors kié p ü lé sé b e n az is közrejátszott, hogy a M a g ya ro rszá g i Vas- és Fém m unkások Központi Szövetsé­ gének vezető szervei ja n u á r 29-én, — te h á t egy n a p p a l a bányászok a la p s z a b á ­ lyának hatósági engedélyezése után, — h a tá ro z a to t hoztak a „m e g b ízh a tó” b i­ zalm i fé rfia k kiválasztásáról, ille tve a „ re n itensek” , vagy a h o g ya n akkor m ár szo­ kás volt nevezni, a bolsevisták fé lre á l l ításáról. Ez a h a tó s á g ila g s ü rg e te tt és in ­ tenzíven tá m o g a to tt, illetve a vasas szakszervezeti vezetés részéről tú lsá g o sa n k o ­ m olyan vett intézkedés kényszerhelyzetet is te re m te tt a bányam unkások szám ára,7 mivel az 1903-ban vasm unkások szervezetébe tö m ö rü lt bányászok képezték a b i­ zalm i h á ló zat le g fo rra d a lm ib b és ennek következtében a tőkések h e lyi képvisele­ tével és a h a tó sá g i közegekkel is le g g y a k ra b b a n sze m b e fo rd u lt szárnyát. Így a z­ u tán a „re n ite n s ” bizalm i fé rfia k fe lvá ltá sa és a bányam unkások szakszervezete h a tó sá g i engedélyezésének egybeesése lehetővé tette, hogy szinte a legkisebb törés nélkül folyam atossá legyen, sőt, fo ko zó d jé k is a fo rra d a lm i irányú szervez­ kedés. Erre enged következtetni, hogy 1918 e le jé tő l kezdve m ár rendkívül szervezetten és k o o rd in á lt e lg o n d o lá so k szerint tö rté n te k az események S a lg ó ta rjá n b a n , a hol a p ro le tá rság az SZDP vezetősége 1918 ja n u á r 20-i sztrá jktö rő fe lh ív á s a ,8 m a jd a bányam unkásság szervezkedésének h a tó sá g i engedélyezése következtében m é g in ­ ká b b a fo rra d a lm i eszmék m ögé csatlakozott. N oha v ita th a ta tla n u l a belső tá rs a d a lm i feszültség volt a M a g ya ro rszá g i m u n ­ kásosztálynak és s a lg ó ta rjá n i p ro le tá rré te g e in e k a fo rra d a lo m szájába te re lő h a jtó e re ie , ezúttal a külső tényezők: — a k a p ita lis ta vilá g re n d sze r v ilá g h á b o rú b a to rk o llo tt á lta lá n o s vá lsá g á n a k és az ebb e n a kü lö n le g e s tö rté n e lm i h e lyze tb e n " győzelem re vitt N agy O k tó b e ri S zocialista F o rra d a lo m n a k a hatása sem h a g yh a tó fig ye lm en kívül. K ülönösen — a m in t erre m ár előzőleg is többször u ta ltu n k , O k tó b e r le tt a m agyarországi és ennek részeként a n ó g rá d i m unkásm ozgalom fo rra d a lm a s o d á s á n a k g y ú jtó p o n tja . Többi között a N agy O k tó b e ri S zocialista F o rra d a lm a t követő id ő b en kezdte visszaérlelni erjesztő h a tá sá t az az intézkedés, am elyik szerint a b a lo ld a li és iz­ g a tó m unkásokat fro n ti szo lg á la tra kü ld té k a bánya és gyári hatóságok. V alóságos kum ulatív foyam at já tszó d o tt le a burzsoázia sze m e lá ttá n . 48 �A KMP le g fe lső b b vezetői m aguk m entek a s a lg ó ta rjá n i p ro le tá r töm egek közé, hogy a fo rra d a lm i h a rcra kész m unkásságot a m a rx is ta -le n in is ta p á rtb a szervezzék és burzsoá h a ta lo m e lle n i tá m a d á sra előkészítsék. E llentétben a M SZDP-vel az é rle lő d ő fo rra d a lo m c é ljá t és a p ro le tá riá tu s győzelm éhez vezető u ta t és m ódszert is v ilá g o sa n m e g fogalm azták. - A mi követelésünk - m o n d o tta Kun Béla - nem egyes részletengedm ények a burzsoáziától, hanem a mi törekvésünk, küzdelm ünk a h a ta lo m ra irá n yu l, m ert ennek a megszervezése az az e g ye d ü li mód, am ely a p ro le ta riá tu s t fe lsz a b a d ítja . E te kin te tb e n kétség im m ár az orosz p ro le tá rd ik ta tú ra egy esztendej e ó ta nem lehetséges.9 Am íg te h á t a SZDP reform ista vezetősége a m in d in k á b b erősödő k is p o lg á ri és burzsoá befolyás a la tt a fo rra d a lm i h u llá m o k visszaszorításán fá ra d o z o tt, a d d ig a KMP a burzsoá h atalom közvetlen m egdöntésére, a p ro le tá rd ik ta tú ra kivívására m ozgósította a SZDP m egalkuvó p o litik á já b ó l k iá b rá n d u lt és az oroszországihoz h asonló fo rra d a lo m ú tjá ra lé p e tt m unkástöm egeket. A KMP szervezeteinek és területi irányító szervének m egalakulása Salgótar­ jánban Ennek a fo rra d a lm i p o litik á n a k m e g fe le lő e n kezdte meg szervezeteinek k ié p íté ­ sét a KMP. A fo rra d a lo m fő e rő i: B udapest és közvetlen környéke m unkásságának szervezése m ellett, m ár a novem ber 24-i a la k u ló ülésen az a kko ri id ő k két nagy robbanékony vidéki p ro le tá rb á z is á t: — N a g y v á ra d o t és S a lg ó ta rjá n t á llíto tta szer­ vező m u n ká já n a k e lő te ré b e a K özponti B izottság.10 Ennek m e g fe le lő e n néhány n a p p a l később m ár lé tre jö tte k a ka p cso lato k a S a lg ó ta rjá n -k ö rn y é k i m unkásság b a lo ld a li bizalm i fé rfia i és a Központi Bizottság között. E ka p cso lato k e re d m é ­ nyeként az első kom m unista pártszervezet 1918 d e ce m b e r 20-án a la k u lt meg B a g ­ lya sa ljá n . S oronkövették azután ezt a S o m lyó -b á n ya te le p i, a s a lg ó ta rjá n i, a zagy­ v a p á lfa lv a i, a m átranováki, a somoskői, a zagyvarónai és a közeli b á n y a te le p ü ­ lések kom m unista a lapszervezetei.11 Így a m iko r a KMP K özponti B izottságának ta g ja i 1918 karácsonyán az északi ip a rvid é k p ro le ta riá tu s á n a k a p á rt m ögé s o ra ­ koztatása végett S a lg ó ta rjá n b a és S á to ra lja ú jh e ly re érkeztek, a KMP és az oroszországi p ro le tá rd ik ta tú ra követői m ár ebben a té rségben is zászlót b o n to tta k . A KM P-nek azonban — pártszervezési elveinek m e g fe le lő e n — nem egym ástól elszig e telt helyi pártalapszervezetekre, hanem a p ro le tá riá tu s le g h a rc c s a b b részét töm örítő és nagy m unkástöm egeket á tfo g ó kom m unista m ozgalom ra vo lt szüksége. S a lg ó ta já n b a n sem egyszerűen alapszervezet m e g a la kítá sá ra g o n d o lt a KMP Köz­ po n ti Bizottsága, hanem a környékbeli bányam unkásság ezreit m ár előző n a p o k ­ ban alapszervezetekbe tö m ö ríte tt és a g y á rip a ri m unkásság csatlakozásával k ie ­ gészült kom m unista m ozgalom szervezése vo lt fő célkitűzése. D ecem ber 26-án — karácsony m á sn a p já n — ilyen fe la d a tta l érkezett S a lg ó ta rjá n b a m aga Kun Béla, a KMP Központi B izottságának elnöke, Rudas László a Vörös Ú jság főszerkesztője és Szaton Rezső, aki a Központi B izottságban a vasm unkások szervezéséért vo lt f elelős.13 M in d já rt m egjegyzem , hogy az idevonatkozó d o k u m e n tu m ,.— p é ld á u l a Vörös Ú jság 1919 ja n u á r 1-i szám ában a s a lg ó ta rjá n i kom m unista pártszervezet m e g a la ku lá sá ró l szóló tudósítás is - két e lő a d ó t em lít. „ Ku n és Szaton elvtársak voltak az e lő a d ó k ." - írja a Vörös Ú jság. A S a g ó ta rjá n -k ö rn y é k i fo rra d a lm i m u n ­ 4 49 �ká sm ozgalom e tö rté n e lm i események még ma is élő szem tanúi a zo n b a n H a jd u T ib or: A KMP ta k tik á já n a k néhány vonása a p ro le tá rfo rra d a lo m előkészítésének h ó n a p ja ib a n című ta n u lm á n yá va l e g yb e h a n g zó a n úgy re p ro d u k á ltá k azt a napot, hogy Rudas László elvtárs is résztvett a p á rt te rü le ti szervezetének m e g a la ku lá sá n . A többszáz belépési nyila tko za to t Rudas László a d ta á t a p á rta la p í tás vezető sze­ m élyiségeinek. A ma m ár 70 éven fe lü li Bozó G yö rg y,13 Idős Jessze K ároly,14 A n g ya l István15 és mások visszaem lékezéseinek összehasonlítása a la p já n közöljük, hogy a KMP K özponti B izottságának fe n te b b e m líte tt m in d h á ro m vezető személyisége résztvett a s a lg ó ta rjá n i pártszervező m un ká b a n . Rudas László m in t a V örös Ú jság főszer­ kesztője, Kun Béla kíséretében ta rtó z k o d o tt, s ő közölte la p já v a l is a s a lg ó ta rjá n i pártszervezet m e g a la ku lá s á n a k hírét. A s a lg ó ta rjá n i küldetés és az o tt le fo lyt események v ilá g o sa n m u ta tjá k azt is, hogy Kun Béla és Rudas László m in d e n e k e lő tt a bányászok szervezésében fá r a ­ doztak. A s a lg ó ta rjá n i kom m unista pártszervező m u n ká é rt k.ü lö n b e n is Rudas Lász­ ló volt a K özponti Bizottság részéről m egbízott felelős. A s a lg ó ta rjá n i kom m unista m ozgalom helyi vezetői is elsősorban Rudas Lászlóval ke rü lte k közvetlen kapcso­ la tb a . Szaton Rezső az a cé lg yá ri m unkások csa tla ko zá sá n a k előkészítését kapta fe la d a tá u l. Ebben az értele m b en kezdődött a m unka d e ce m b e r 26 -án, a m ik o r e g y­ m ást követő, de m ind m a g a sa b b szintű három igen fo n to s é rte ke zle t z e jlo tt le S a lg ó ta rjá n b a n . A m in t a rró l a Vörös Ú jság 1919. ja n u á r 1-i szám ának „ P ártügyek ro v a ta beszám olt — „ d é lu tá n 2 ó ra k o r a V as- és Fém m unkások és a bányászok összbizalm i te stü le te ülést ta rto tt, am elyen a tö b b sé g kim o n d o tta , hogy c s a tla k o ­ zik a K om m unisták M agya ro rszá g i P á rtjá h o z.16 A csatlakozás a zonba n — errő l az egykori résztvevő, a ma is élő idős Jessze Károly, volt m átranováki fő b iz a lm i tá jé k o z ta t visszaem lékezésében — nem volt olyan egyszerű. A V ig a d ó b a n ta rto tt összbizalm i értekezleten Kun Béla és Szaton Rezső voltak az előadók. A KMP m e g a la k u 'á s á n a k a zo n n a li k im o n d á sá t és a s a l­ g ó ta rjá n i m unkásságnak a párthoz va ló csatla ko zá sá t sürgették. A szo ciá ld e tm o k­ ra ta fő b iz a lm ia k közül azonban jó n é h á n y a n , — tö b b ik ö z ö tt az év e le jé n még b a l­ o ld a li radikalizm usával k itű n t H ack G yu la , és más szo ciá ld e m o kra ta b iza lm ia k is — a régi szervezeti elveket és fo rm á k a t védelm ezték. N agy vita közben végül két cso portra szakadt a b iza lm ite s tü le t és m a jd csak hosszas szó p á rb a j után á llt a KMP m ellé az összbizalm i te stü le t, — e lfo g a d v a a zonban a S zo ciá ld e m o kra ta P á rt­ hoz ragaszkodók je va sla tá t, hogy a d ö n té s t a p á rtta g s á g elé tá rjá k . Ezután ke rü lt sor este 6 ó ra k o r a Vas- és Fém m unkások szakszervezetének, illetve a bányászok alapszervezeteinek ta g g yű lé se ire , am elyeken m ostm ár közvet­ le nül a szervezett m unkásság tú ln yo m ó tö b b sé g e is „ kim o n d o tta , hogy csatlakozik a K om m unisták M agyarorszá g i P á rtjá h o z.17 N a g yo bb e lle n á lá s t — a m in t az a d é lu tá n i összbizalm i értekezleten is lá th a tó vo lt - csak az a cé lg yári a riszto krá cia és a hatása a lá k e rü lt munkásvezetők ta n ú ­ sítottak. S réter M á rto n feljegyzései szerint az a c é lg y á rb a n m e g ta rto tt gyűlések m ár „ig e n zajosak voltak. — A gyűléseket szervező szo ciá ld e m o kra tá k - Hack G yula vezetésével — m ind e n á ro n a rra törekedtek, hogy m egakadályozzák a kom ­ m unisták b e fo lyá sá n a k növekedését. M ég a te ttle g e ssé g tő l sem ria d ta k vissza.” 18 Az e lő re tö rő kom m unista m ozgalm at a zonban a kko r még csak fékezni sem le h e te tt m ár a s a lg ó ta rjá n i m unkásság körében. Az a cé lg yá ri ta g g yű lé s is a kom ­ 50 �m unista párthoz való csatlakozás m e lle tt fo g la lt á llá s t, s ezt követően ism ét össze­ ü lt a „k é t szakma összb iza lm i-te stü le te” és az ülésen „m e g a la k íto ttá k a s a lg ó ta r­ já n i kom m unista pártszervezetet és a vezetőséget m e g vá la szto ttá k.19 Erre a h e lytö rté n e tile g , és a m agyar m unkásm ozgalom szám ára is n a g y je le n ­ tőségű esem ényre a vo lt b á n ya ka szin ó b a n , a pin cé re k szám ára fe n n ta rto tt egyik hátsó helységben ke rü lt sor. Az esti n y o lc -k ile n c óra tá jb a n ta rto tt a la k u ló ülésen 20-25 b a lo ld a li szo ciá ld e m o kra ta bizalm i ve tt részt, m ind olyanok, a kik a kom ­ m unista p á rtta g s á g g a l já ró p ro le tá rfo rra d a lo m ig e n lé sé t és az érte való aktív h a rco t is v á lla ltá k . Kun Béla ezen a d e m o kra tikus centralizm us je g y e it sé rth e te tle n ü l m agán v i­ selő legfelső-szintű p á rta la k ító ülésen is k ife jte tte a kom m unista p á rt elvi á llá s ­ p o n tjá t, és a p á rt fő szervezési elveit. T á jé ko zta tta az a kko r le g n a g y o b b ta g lé t­ szám ot á tfo g ó és g a z d a s á g i-tá rs a d a lm i vo n atkozásban is kulcsfontosságú s a lg ó ­ ta rjá n i ip a rm e d e n ce te rü le ti pártszervezeti vezetőségét, hogy a p á rt helyi szervei egyrészt te rü le te k szerint, másrészt üzemek szerint a la k u ln a k meg. S a lg ó ta rjá n b a n és a környező b á n y a te le p ü léseket is m a g á b a fo g la ló ip a rm e d e n cé b e n e kettős elv k o m b in á c ió ja k é n t b o n to tt zászlót a kom m unista m ozgalom . A pártszervezés kom ­ m unista m ódszereiről a s a lg ó ta rjá n i a la k u lá s utá n , két n a p p a l később, dece m b e r 28-i szám ában közölte a p á rt id e ig le n e s szervezeti sza b á lyzatá t a Vörös Ú jság. Kun Béla felism erve a b ányam unkásság ra d ik a liz m u s á t és az a cé lg yá ri m unkások­ ban évtizedeken á t erőszakosan v issza fo jto tt s ezá lta l ro b b a n é ko n n yá le tt harci e n e rg iá t, figyelm ezte tte az első pártvezetőséget a k a la n d o rs á g és az a n a rc h ia veszélyére, a töm egek m egnyerésére, a b ányák és üzemek te rm e lé sé t elle n ő rző üzemi b izottságok a z o n n a li fe lá llítá s á ra és a ko m m u n istá kna k a te rm e lé st irá n yító műszaki érte lm isé g g e l va ló e g yüttm űködésére. „Ú g y beszélt, m in th a le g a lá b b is é rtelm iségiek vették volna Ő t körül, — m ondta visszaemlékezései során Bozó György, — csak a m ik o r az oroszországi bányák és gyá ra k term elésének a p ro le ­ tá rd ik ta tú ra szo lg á la tá b a tö rté n ő á llítá s á v a l és ú jra in d ítá s á v a l kapcsolatos nagy nehézségekről szólt, — kezdtük m egérteni, hogy m iről is van szó ig a z á n .” A K om m unisták M a g ya ro rszá g i P á rtjá n a k szervezete te h á t egyrészt tö b b a la p ­ szervezet, tö b b i között az a c é lg y á ri kom m unista szervezet m e g a la ku lá sa ké n t, m ás­ részt az egész ip a rvid é k e t á tfo g ó és kemény osztá lyh a rcb a n edzett, tö b b m in t tíz­ ezres p ro le tá rtö m e g re tám aszkodó m arxista p á rt te rü le ti irá n yító szervezeteként a la k u lt meg S a lg ó ta rjá n b a n , m éltó e llensúlyozására a m in d in k á b b jobbracsúszó SZDP tevékenységének. A SZDP helyi vezetői á lta l összehívott, de végül a KMPhez tö rté n t töm eges csatlakozással zá ru lt d e ce m b e r 26-i bányász és vasas ta g ­ gyűléseken m integy hatezren vettek részt. Ez a tény is a KMP p ro le tá rtö m e g é n e k je lle g é t m u ta tja . U gya n akko r a KMP ép p e n a nagy tö m e g b á zisá n á l fogva az ország e fontos n a g yip a ri c e n tru m á b a n az irá n yító szerepet m ár m e g a la k u lá s a k o r m a g á ­ hoz ra g a d ta és ezt azá lta l is kifejezte, hogy olyan n a g y ip a ri p ro le tá rtö m e g e k re é p ü lt te rü le ti je lle g ű vezető p á rtc e n tru m o t hozott létre Salgótarjánban, amilyenre a SZDP tö b b évtizedes tevékenysége során sem v o lt képes. A S a lg ó ta rjá n b a n dece m b e r 26-án m e g a la k u lt KMP széles töm egek b e vo n á ­ sával és a le g d e m o k ra tik u s a b b fo rm á b a n választotta meg vezetőit. M a g á n a k a vezetőségnek az összetétele is a rra uta l, hogy te rü le tk ö z p o n ti je lle g g e l a la k u lt meg a KMP. A p á rt vezetői lettek tö b b i között G yörgy István és Juhász István b á ­ nyászok, O czel János a cé lg yá ri b a lo ld a li b izalm i, G á d o r Béla a SZDP szervezeté­ 51 �nek elnöke, G ó lió n A ndrás bányai pék, Kom inek Lajos a cé lg yá ri kovács. H a tva n i D. M iklós kőműves és Bozó G yörgy a cé lg yá ri m unkás.20 Ö k és a vezetőség más ta g ja i valam ennyien régi szervezett m unkások, a SZDP h iva ta los p o litik á já tó l m ár évek óta b a lra e lté rt p ro le tá ro k voltak, akik a zután a kom m unista p á rt é lén e lve ­ zették a s a lg ó ta rjá n i m unkástöm egeket a szocialista fo rra d a lo m ú tjá ra , egészen a M a g ya r Tanácsköztársaság helyi szerveinek k ia la k u lá s á ig , a p ro le tá rd ik ta tu ra g yő ­ zelm éig. V alam ennyien o tt küzdöttek a p ro le tá rd ik ta tu rára tá m a d t e lle n fo rra d a lo m e lle n i harc első s o ra ib a n is. C sak a fe h é r te rro r ritk íto tta meg és z ilá lta szét so raikat. T öbben n yom tala n u l e ltű n te k a Tanácsköztársaság védelm i h a rca i során. M ások e m ig rá lta k. De a kik rö vid e b b -h o ssza b b id e ig ta rtó b ö rtö n n e l és in te rn á ló tá b o rra l később „ kegyelm et” k a p ta k is H orthy fasiszta rendszerétől, a m e g fé le m ­ lítés, az á lla n d ó hatóság i fe lü g y e le t és zaklatás m ia tt az 1920-as évek le g e le jén ú jra születő kom m unista m ozgalom nak már csak a b iztonsága, a ko nspirácfó m eg­ őrzése m ia tt sem kerülhette k a közvetlen közelébe. A zalaegerszegi és hajm áskéri tá b o rb a in te rn á lt s a lg ó ta rjá n ia k közül 1945-ig egy sem le tt az ille g á lis KMP ta g ja . O ly a n is a ka d t, aki csa ló d o tta n e lfo rd u lt a p ro le tá rm o z g a lo m tó l. 1 9 1 8 -1919-ben végzett m unkájuk azonba n k itö rö lh e te tle n ü l a m agyarországi p ro le tá rtö rté n e le m a lk o tó fo rra d a lm i ténye volt. A KMP s a lg ó ta rjá n i te rü le ti szervezetének m e g a la ku lá sa ugyanis egyben azt is jelezte, hogy az itte n i m unkásság „ m egm á m orosodva a fo rra d a lo m s z a g á tó l” 21 a főváros és közvetlen környéke p ro le tá riá tu s á v a l e g yü ttlé p ve az északi ip a rvid é k m unkásm ozg a lm á n a k részeként a KMP fo rra d a lm i p o litik á já n a k a la p v e tő bázisát a lk o tta . A s a lg ó ta rjá n iv a l e g yid őb e n , d e ce m b e r 26-án Rabinovics József KB-tag je le n lé té b e n csatlakozott a KMP-hez a Z e m p lén-m egyei ip a ri és a g rá rp ro le ta riátus is. A s á to ra lja ú jh e ly i várm egyeháza nagyterm ében ta rto tt „m e g ye i p á rtk o n g ­ resszus” csaknem húszezer p ro le tá r nevében m o n d o tta ki a KMP-hez tö rté n t cs a t­ la kozást.22 Így a KMP s a lg ó ta rjá n i és s á to ra lja ú jh e ly i zászlóbontásával és e két n a gyjele n tő sé g ű nehézipa ri centrum tö b b m in t harm incezres p ro le tá rtö m e g é n e k a kom m unista m ozgalom hoz tö rté n t csatlakozásával vette kezdetét az ország a la p ­ vető, e n n élfogva le g fo n to s a b b északi ip a rvid é ke m unká ssá g á n a k kom m unista moz­ g a lm a. A K M P-nek a s a lg ó ta rjá n i és a M isko lc-d ió sg yő ri ip a rm e d e n cé b e n tö rté n t d e ­ cem ber 26-i m egala ku lá sa és az északi vidék p ro le tá riá tu s a tízezreinek a p á rt m ö­ g é sorakozása végül azt az Engels-i k rité riu m o t is messzemenően d e m o strá lta m i­ szerint „H o g y a p ro le ta riá tu s d ö n tő p illa n a tb a n elég erős legyen és győzni tu d ­ jo n ahhoz az kell, hogy külön p á rto t a la kítso n , am ely e lv á lik más p á rttó l, szemben á ll velük, s m a g á t osztályp á rtn a k v a llja .”23 A KMP K özponti B izo ttsá g á n a k elnöke, Kun Béla és a p á rt m ásik két a la p ító ta g ja Rudas László és Szaton Rezső segítségével ilyen p á rt jö tt létre S a lg ó ta rjá n ­ ban. A kom m unisták p ro g ra m já t: — az orosz m in tá jú p ro le tá r h a ta lo m kivívásának szükségességét, a bányák, a g yá ra k és a bankok m unkásellenőrzését, m a jd szoci­ a lis ta kö ztu la jdo n b a vé te lé t, to vá b b á a term elés és a d o lg o zó k e llá tá s á n a k a szo­ c ia lis ta á lla m á lta li megszervezését és m indezek tö rté n e ti szükségességét m aga Kun Béla m agyarázta meg a s a lg ó ta rjá n i m unkásoknak. És ez a m eggyőződés azt is je le n te tte , hogy a s a lg ó ta rjá n i kom m unista m ozgalom a KMP s tra té g iá já h o z és ta k tik a i lépéseihez igazodva többé-kevésbé helyesen, a la p v e tő torzulások nélkül já rta végig 1918 és 1919 fo rra d a lm á n a k útjá t. 52 �A KMP 1919. ja n u á r 3-i rö p ira ta a jo b b o ld a li sz o c iá ld e m o k ra tá k n a k a kom ­ m unisták e lle n i m in d jo b b a n fokozódó b ru tá lis tá m a d á s á t ism ertetve S a lg ó ta rjá n ­ ra célozva is e lé g e d e tte n á lla p íto tta meg, hogy az u tolsó n a p o k rossz id ő k e t hoz­ ta k a jo b b o ld a li szo cá ld e m o k ra ta p á rti és szakszervezeti b ü ro k ra tá k ra . „ S a lg ó ta r­ já n m unkássága e lsza ka dt a szo ciá ld e m o kra ta p á rttó l és csa tla ko zo tt a kom m u­ n istákhoz” 24 — közölte a főváros m unkásságával a rö p ira t. De a s a lg ó ta rjá n i m u n ­ kásság a kko r a rö p ira tb a n m e g je lö lt szervezési eredm ényektől m ár to v á b b is m ent a KMP á lta l a term elés m unkásellenőrzésében m e g je lö lt cél irá n yá b a . JEGYZETEK 1. Laczkó Miklós: A magyar munkásosztály fejlődésének fő vonósai a tőkés korszakban. Kossuth Könyvkiadó 1968. 6-7. oldal. 2. Uo. 3. A Rima folyó völgyében fekvő Rimaszombat már a XIII. század közepén ismert bánya­ község volt és a következő évszázadban kapott városjogot. A Szlovák Érchegység nyúlványán települt Beszterce-, Selmec- és Körmöcbánya is hasonlóan előfutárai és kiinduló iparforrásai voltak a salgótarjáni bánya- és gyáripar, ezek következtében a proletárréteg kialakulásának is. A magyar főváros csak később jelentkező igényei alapján lett a salgótarjáni ipar fejlődési ütemének hatékony ösztönzője. 4. A salgótarjáni gazdag szénlelőhelyek kiaknázására már 1861-ben megalakult a Szent­ istván Kőszénbá nya RT. Hat évvel később 1867 májusában létrejön a vasúti össze­ köttetés Salgótarján és a főváros között. Ez állami monopóliumként valósult meg. Ezeket 1868-ban követi Salgótarján első kohászati gyárának alapítása, majd 1831 ben jegyzik be az Észak—Magyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat RT-t is. 5. „Tóth János belügyminiszter a bányászok alapszabályait csekély és lényegtelen mó­ dosításokkal január 28-án jóváhagyta. Hosszú évek küzdelme után a magyarországi bányászok mostmár legálisan is szervezkedhetnek.” — jelenti „A bányászok a la p ­ szabályai” cimű közleményében a Szakszervezeti Értesítő 1918 februári száma. A bányászok szakszervezete 1918. szeptember 21—23 között tartotta I. közgyűlését Buda­ pesten. (MMTVD. V. kötet 1956-os kiadás 133. oldal.) 6. A Bányamunkás 32 000 példányban magyar nyelven, 4500 példányban szlovák nyel­ ven és 500 példányban román nyelven jelent meg. Szakszervezeti Értesitő 1918. július. A Bányamunkás 1918 október 19-től a Magayrországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének hivatalos lapja. 7. MMTVD V. kötet 1956. 75. oldal. 8. A magyar forradalmi munkásmozgalom története II. kötet Kossuth Könyvkiadó — 1966. 138. oldal. 9. Dokumentumok a KMP megalakulásáról. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyar Kommunista Csoport 1918. október 25-i és november 4-i értekezletéről. Társadalmi Szemle XIII. évfolyam 11. szóm 1958. november. 10. Hajdu Tibor: A KPM taktikájának néhány vonása a proletárforradalom előkészítésé­ nek hónapjaiban. Párttörténeti Közlemények XIII. évfolyam 3. szám 1967. szeptember. 78. oldal. 11. A salgótarjáni iparvidék. 12. Hajdu Tibor: A KPM taktikájának néhány vonása a proletárforradalom előkészítésének hónapjaiban. Párttörténeti Közlemények XIII. évfolyam Budapest 1967. szeptember. 96. oldal. 13. Bozó György: 1895 március 27-én született Salgótarjánban. Ma a Salgótarjáni Ko­ hászati Üzemek feletti lakótelepen az Ilona utcában lakik 96 éves édesanyjával. 1580 Ft nyugdíjat kap. (Adatok közlésideje 1968. augusztus 1.) Jobbmódú pozsonyi rokonságának anyagi támogatásával végezte el Pozsonyban pol­ gári iskolai tanulmányait, s ennek birtokában került vissza a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű RT gyárához. 23 éves fiatalemberként választották meg a Vas- és Fémipari munkások Szakszervezetének bizalmijává, s mint írni-olvasni tudó értelmes fia ta l­ ember hamarosan a szakszervezet titkára, (jegyzője) majd a gyár főbizalmija lesz. Ebben a minőségben többször találkozott Weltnerrel, Buchingerrel és a SZDP több más vezetőjével. 53 �14. 15. 16. 17. 54 Bozó György mint a gyár főbizalmija résztvett a KMP salgótarjáni szervezetének megalakításában, annak vezetőségi tagja, titkára (jegyzője) és Kun Béla által párt­ fogolt vezető személyisége volt December 26-án este a bányakaszinóban tartott végső és legmagasabb szintű alakuló ülésen vett részt, Oczel János és Illek Antal mentek érte a lakásra. Az alakuló ülésről a következőket jegyezte fel Bozó György: „Az ala­ kuláson kb 20—25 elvtárs volt. A központ részéről Kun Béla és Rudas László volt jelen. A jelenvoltak közül a következőkre emlékszem: id. Oczel János, Illek Antal, Kominek Lajos, Puskás Ágoston, Tóth László, Kiss István Hirsch gyár, György István, Juhász István, Fehér Vilmos, Gólián András város. A többiek részint a bányatelepek­ ről voltak. Az üveggyárból is volt valaki, mert adtam neki belépési nyilatkozatot, de nem emlékszem rá ki volt. György István volt emlékezetem szerint az elnök mert ő is kiosztotta a bányászoknak a belépési nyilatkozatot. György különben az internálás után elköltözött, azóta nem hallottam felőle". Bozó a Tanácsköztársaság megdöntéséig kitartott a KMP mellett. A gyár direktóriu mának elnöke, majd Pogányi József hadtestparancsnok mellett a csapatok összekötő kommisszárja volt, aki a katonai egységek és parancsnokok hangulatáról tájékoztatta Pogány Józsefet. A Tanácsköztársaság megdöntése után terrorbíróság elé állították. A bűnvádi e l­ járást „Bozó György és társai" címen folytatták le ellene. Hat hónapot a balassa­ gyarmati börtönben töltött, ezt követően egy évre internálták a zalaegerszegi táborba. Innét szabadulva a már ismét szervezkedő, épülő kommunista mozgalom Losoncra segítette át. Kovács nevezetű somoskőújfalusi vasutas volt akkor a párt összekötője, aki Bozóért ment és vonaton Losoncra szöktette. Ott két napot töltött Herz Sándor dr lakásán, majd Bécsbe emigrált. Itt a Világosság csoporttal került összeköttetésbe. Kun Béla kérte, hogy menjen vele Oroszországba. Bozó azonban erre már nem vállal­ kozott. Hazajött Salgótarjánba, ahol azután lassan megszakadtak a kommunista párthoz épült előző szálai, s fokozatosan a tőkés gyár bizalmi emberévé lett. Idős Jessze Károly: 1895. szeptember 29-én a Salgótarjánhoz tartozó Inászó bánya telepen született. Salgótarjánban a Rákóczi út 197. szám alatt lakik. (Az adatok közlésideje 1968. augusztus 1.). Jessze Károly a mátranováki szénbánya lakatos­ műhely dolgozóinak volt főbizalmija. Ebben a minőségben vett részt 1918 végén és 1919 elején a Salgótarjánban rendezett bánya összbizalmi értekezleteken. A Tanácsköztársaság megdöntését követően őt is Zalaegerszegen internálták. Szabadulását követően hosszú éveken át csak alkalmi munkát vállalhatott többször kellett munka­ helyét is változtatnia. Angyal István: 1891-ben Zagyvaróna bányatelepen született. Most is Zagyvarónán lakik a Rákóczi út 15 szám alatt. 1918 augusztusában mint szakmunkást hazaküldték a frontról így került kapcsolatba az 1918 végén zászlótbontott kommunista mozgalom­ mal. Az Acélgyárban volt bizalmi s az ottani tevékenysége alapján választották Zagyvarónán a direktórium elnökévé is. Részt vett a KMP salgótarjáni szervezetének 1918. december 26-i esti órákban tartott alakuló ülésén is. Mint a kommunista párt és a Tanácsköztársaság helyi vezető egyéniségének neki sem volt lehetősége az illegális mozgalomban dolgozni, mivel az ilyen hatóságilag is állandóan szemmel­ tartott személyeket az illegális mozgalom konspirációjának megőrzése végett is távol kellett tartani a mozgalomtól. A december 26-án tartott KMP alakulással kapcsolatban Angyal István a követ­ kezőket jegyezte fel: „Kun Béla, Rudas László és Szaton Rezső vonaton érkezett Salgó­ tarjánba. A bányakaszinóban délután 2 órakor és este 8 óra után tartott összbizalmi testületi ülésen Kun Béla beszélt a kommunista párt megalakulásának fontosságáról. Arra is figyelmeztetett bennünket, hogy vigyázzunk a párt megalakításakor, nehogy kizárjuk, elszigeteljük az értelmiséget. Különösen a hozzánk hasonló fiatal műszaki értelmiségnek a párthoz történő csatlakozására ügyeljünk, nehogy úgy, mint Orosz­ országban, rosszul járjunk velük. Mert amikor ott is szükség lett volna rájuk a bányák és a gyárak termelésének beindításakor, nem volt kitől hozzáértő szaksegítséget kapjon a proletár. Rudas László osztotta szét a belépési nyilatkozatokat a bizalmiak között. Szaton Rezső ottlétére nem emlékszem. Kun Bélát és elvtársait Oczel János, György István, Gádor Béla, Juhász István és Bozó György kisérték ki az állomásra. Mi a bányászokkal együtt messziről, széjjel oszolva követtük, nehogy elfogja őket a karhatalom.” Vörös Ujság 1919. január 1-i szám. Uo. �18. Sréter Márton: Az acélgyári munkások. Nagy idők tanúi emlékeznek. 1918-1919. Összeállította: Lányi Ernőné, Budapest, 1958. 110. oldal. 19. Vörös Ujság 1919. január 1-i szám. 20. Dr. Horváth István: A KMP salgótarjáni szervezetének megalakulása. Nógrád 1967. december 23-i szám. 21. Milei György: Mikor alakult a KPM? Párttörténeti Közlemények XI. évfolyam 1965. szeptember. 124—141. oldal. ,,A jobboldali szociáldemokrata vezetés alatt álló nyomdászszakszervezetek lapja a Typográphia 1918. november 29-i száma közöl egy cikket, amelyben először olvashatjuk a később oly gyakran használt kitételt, miszerint a reakció veszélye napról-napra kisebbedik, s a fő veszélyt a munkásosztálynak az a része képezi, amely „megmá­ morosodva a forradalom szagától — nyíltan hirdeti, hogy eljött a proletárdiktatúra ideje, a munkásság ragadjon kezébe minden h a ta lm a t. . . ” Először látott napvilágot a sajtóban annak a nyílt beii s merése, hogy Magyarországon is megjelent a munkás­ mozgalomban egy olyan csoport (a lap szerint fanatikus kisebbség), amely hitte, hogy „elérkezett a forradalom, amelyről Marx szólott: a proletárok forradalma az akkumu­ lálódott tőke ellen, amikor egy erőszakos lendülettel minden termelési eszköz, minden politikai hatalom és minden gazdasági jólét a proletárok kezébe megy át.” 137—138. o. augusztus. Szikra 1954. 77-78. oldal. 22. Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához. II. 1917 november — 1919. 23. Engels: G. Triernek írott leveleiből. 24. Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához. II. 1917. november — 1919. augusztus. Szikra 1954. 77—78. oldal. BELITZKY JÁNOS Az 1918-1919-es politikai pártok Nógrád megyei történetéhez A budapesti n a p ila p o k 1918 o k tó b e r 26-án, szom baton re g g e l — a cenzúra tila lm a elle n é re — közölték a N em zeti Tanács kiá ltvá n yá t, a m it három p o litik a i p á rt — a Károlyi M ih á ly e ln ö k le te a la tt á lló F ü g g e tle n sé g i és 48-as párt, a M a ­ gyarországi S zociálde m o kra ta Párt és az O rszágos P olgári R adikális Párt — veze­ tősége a d o tt ki. Ettől az id ő p o n ttó l kezdve novem ber 16-ig, a m agyar n é p kö ztá r­ saság kik iá ltá s á ig , ez a három p á rt volt a h a la dás eszm éinek ké p vise lő je a h a ­ ta lm á t vesztett reakció u tolsó á llá s a in a k védelm ezőivel szemben K a p cso la ta ik a népköztársaság id ő sza káb a n is, m in t korm ányon lévő pártoké, szorosak voltok, de p o litik a i m a g a ta rtá s u k 1918 novem berétől 1919 m árcius 21-ig, a M a g y a ro r­ szági T anácsköztársaság k ik iá ltá s á ig — a K om m unisták M a g ya ro rszá g i P á rtjá n a k m egala ku lá sa és tö m e g b á zisá n a k növekedése m ia tt — egyre in ká b b, sőt sok esetben teljesen is, a tá rs a d a lm i h a la d á s fékezésére és a tőkés reakció kiszol­ g á lá sá ra irányult. Ezen a téren nem m a ra d ta k egyedül, sőt tá m o g a tó s t is ka p ta k a különböző p o lg á ri ellenzéki p á rto k és p á rto cská k részéről. Ez a b o n y o lu lt fo ly a ­ m at szoros összefüggésben á llo tt a p o lg á ri tá rs a d a lo m e lle n tm o n d á s a iv a l és az u ra lko d ó körökön b e lü li személyi h arcokkal, a m ik N ó g rá d m egyében is éreztették hatásukat. A N em zeti Tanács k iá ltv á n y á t a lá író három p á rt m in d e g yiké n e k v o lta k k á d e ­ rei N ó g rá d b a n , komoly töm egbázisa a zonban csak a szo ciá ld e m o kra ta p á rtn a k 55 �volt. A h á ború évei a la tt a Tisza Istvánt tá m o g a tó M u n k á s p á rtn a k sike rü lt a pol­ g á ri ellenzéket m egyénkben szétzúznia. 1917 m á ju sá b a n N ó g rá d ra nézve is igaz, hogy „ Károlyi p á rtja , a ra d ik á lis követeléseivel m ár csak a p a rla m e n te n kívül ta lá lh a t őszinte fe g yve rb a rá to k ra .” Ezek „ a p a rla m e n te n kívüli fe g y v e rb a rá to k” elsősorban a szervezett m unkásság töm egei voltak, a kikn e k p á rtjá t, a s z o c iá ld e ­ m okrata p á rto t e g y á lta lá b a n nem s ik e rü lt szétzúzni, le g fe lje b b egyes helyi szer­ vezeteit - id e ig -ó rá ig - m e g b é n íta n i. Ezek közé ta rto z o tt a b a la ssag ya rm a ti p á rtszervezet is, am elynek vezetősége és ta g ja in a k zöme ka to n a i s z o lg á la to t te lje s í­ tett. Az akkori m unkáspá rt vezetőit á lta lá b a n személyi kapcsolatok, ism eretség és b a rá tsá g fűzte a ra d iká lis p o lg á ri elveket valló, de m o kra tikus g o n d o lk o d á s ú é r­ telm iségiekhez, akikkel e g yü tt ó h a jto ttá k az á lta lá n o s vá la sztó jog tö rvé n yb e ikta ­ tását. Ez a közös törekvés — m inden egyéb p o litik a i e lle n té tü k e lle n é re is — p o li­ tik a i szövetségesekké te tte őket. K iderül ez a megyei s a jtó 1918 e le je ó ta egyre in k á b b p o litik a i és tá rsa d a lm i re fo rm o ka t sü rg e tő cikke ib ő l. Igen je lle m ző a p o l­ g á ri ellenzék „N ó g rá d v á rm e g y e ” című h e tila p já n a k egyik 1918 ja n u á ri cikke. E szerint: „ A keleti szél (azaz az o k tó b e ri oroszországi fo rra d a lo m h a tá sa ) elsöpri a p o l­ g á r nevet. . . .A „ p o lg á rtá rs a t” erősen in v itá lja az „e lv tá rs ” . A m aga erős, s az új idők új fu v a lla ta á lta l szentesített d o k tri n á it k ín á lja neki. A „p o lg á rtá rs ” ma még habozik, fé lti szép titu lu s á t, s gyanakszik, sogy az „e lv tá rs n á l” a lá re n d e lt szerep ju tn a neki.. . A nnyi bizonyos, hogy a p o lg á r név és je lle g veszendőben van, felszívja a kelet fe lő l roh a n ó új rend és szervezet.” A „p o lg á rtá rs a k ” a g g o d a lm a it e loszlatni látszott a N em zeti Tanács k iá ltv á ­ nya, a h a la d ó szellem ű p o lg á ri p á rto k szövetsége a szo ciá ld e m o krá ciá va l. Ebben véltek védelm et ta lá ln i „ a kelet fe lő l ro h a n ó új rend és szervezet” e lle n é b e n is. Az igen nagy te rje d e lm e t kívánna, hogy részletekbe m enően ism ertessük a fe n ti három p á rt és a tö b b i p o lg á ri p á rto k és p á rta la k ítá s i kísérletek 1918 n o ­ vem berétől 1919 m árciusáig te rje d ő időszakbeli tö rté n e té t és ezért csak néhány fő b b vonásukra kívánunk rá m u ta tn i. Ezt a n n á l is in k á b b m e gtehetjük, mert a K om m unisták M agyarorszá g i P á rtjá n a k N ó g rá d megyei történetével a P alócföld je le n szám ában egy m ásik ta n u lm á n y fo g la lk o z ik és így mi az á lta lu n k tá rg y a lt p á rto kn a k tö rté n e ti szerepét a KMP tö rté n e té n e k olvasóink á lta li ism eretében tá r ­ g y a lh a tju k. A M agyarországi S zo ciáldem okrata Párt, a megye le g n a g y o b b töm egbázissal rendelkező p á rtjá n a k te k in th e tő eb b e n az id ő b en , ha a szervezettség és a p o li­ tik a i fegyelem szemszögéből te k in tjü k a d o lg o k a t. A p o lg á ri p á rto k szervezetei ugyanis csak a képviselőválasztásokat előkészítő időszakokban fe jte tte k ki aktív mozgást, töm egeik nem voltak sem egyszintűek, sem á lla n d ó a k és tu la jd o n k é p p e n i erősségük az á lla m g é p e ze t volt. Ezzel szemben a szociá ld e m o kra tá k, a szakszer­ vezetek közrem űködésével, á lla n d ó k a p c s o la tb a n á llta k a m unkásosztállyal és a sztrájk fegyverének igénybevételével kom oly befolyásra te tte k szert. M egyénkben is nagy súlyt helyeztek a töm egek nevelésére és a rra , hogy b e fo lyá su ka t a községi képviselőtestületekben növeljék. — Így tö rté n t ez S a lg ó ta rjá n b a n is, a h o l 1918. fe b ru á r 3 -án ism ét a szo ciá ld e m o kra ta p á rt győzött a községi választásokon, de így volt Z a g yva p á lfa lvá n és B a g lya sa ljá n is a ja n u á r 8 -i választásokkor. Érthető, 56 �hogy S a lg ó ta rjá n b a n a fo rra d a lo m hírére a szo ciá ld e m o kra ta p á rt hozta létre a Nem zeti Tanácsot. Nem ez vo lt a helyzet B alassagyarm aton, a megye székhelyén, ah o l a Nem zeti Tanács hívta létre a szo ciá ld e m o kra ta p á rto t. „A háb o rú hosszú ta rta m a a la tt sz é th u llo tt szo ciá ld e m o kra ta p á rt m e g je le n t a Nem zeti Tanács e lő tt, hogy ú jjá a la k ítá s i s z á n d é ká t b e je le n tse . A N em zeti Ta­ nács szívesen vette az öröm hírt, m elynek ünn e p é lye se b b é té te le v é g e tt a közgyű­ lés helyéül a várm egyeház nagyterm e tű ze te tt kí.” Az a la k u ló g yűlést novem ber 3-án, vasárnap d é lu tá n ta rto ttá k meg. A bevezető aktus u tán Dr. Som ló József, a bala ssag ya rm a ti N em zeti Tanács elnöke ta rto tt ha ta lm a s és lelkes beszédet, m ajd m egválasztották a v é g re h a jtó b izo ttsá g o t, mely novem ber 4-én ta rtva első ülését, Forgács József nyom dai szedőt választotta e ln ö kéü l. A balassagyarm a ti pártszervezet ú jjá a la k ítá s á v a l k a p c s o la tb a n van azonban egy érdekes pro b lé m a . Ez az, hogy a m iko r 1919. ja n u á r 12-én m e g ta rtja a p á rt­ szervezet ú jjá a la k u lá s a u tá n i első évi rendes közgyűlését, Forgács József p á rt­ e ln ö k novem ber 8 -á t je lö lte meg, az ú jjá a la k u lá s d á tu m á u l, am ely napon, sze­ rinte, m integy húsz elvtárs a B a ro k-fé le v e n d é g lő b e n , m egválasztotta a p á rt v é g ­ re h a jtó b izottságát. Ez a b izo ttsá g i névsor a zo n b a n azonos a m egyei h írla p o k b a n közölt novem ber 4-i névsorral. — U gyancsak Forgács szerint az első nagyszabású m egyeházi gyűlés novetm ber 24-én z a jlo tt le, b u d a p e s ti kü ld ö tte k je le n lé te b e n . — Ezen a napon pe d ig v a ló já b a n vo lt ilyen szo ciá ld e m o kra ta né pgyűlés a vá rm e ­ gyeházán, és Forgács b e szá m o ló já n a k tö b b i a d a ta is hiteles. — S a jtó h ib á v a l á llu n k ta lá n szemben, a m it az összes g ya rm a ti la p o k e g yö n te tű e n leközöltek? — Lehetséges! — Az a zo n b a n e lg o n d o lk o z ta tó , hogy az első felhívás, a m it a b a la s s a ­ g yarm ati szociáldem o kra ta p á rtb a b e lé p n i kivánókhoz intéztek, novem ber 10-ére hívta össze az é rd e klő d ő ke t. — A p ro b lé m a csak ú ja b b a d a to k fe lb u k k a n á s a ese­ tén o ld h a tó meg. S a lg ó ta rjá n b a n — de Losoncon, a szo ciá ld e m o kra ta p á rt m ásik m egyei fe lle g ­ vá rá b a n is — ekkor sokkal p ro b lé m am entesebb vo lt a p á rt szerepe, m in t a megye székvárosában. Losonc a zo n b a n d e ce m b e r végén, a csehszlovák á lla m m e g a la ­ kulása következtében, kiesett a megye p o litik a i vé rke rin g é sé b ő l, S a lg ó ta rjá n b a n pedig, a KMP m ega la ku lá sa következtében, a h a la dó sze lle m ű töm egek hag ytá k o tt a p á rto t. B alassagyarm aton u g yanekkor a szo ciá ld e m o kra ta p á rt összetétele a a lehető le g vá ltoza to sa b b szín á rn ya la to ka t m u ta tta . A b a lo ld a li elem ek Forgács József, a jo b b o ld a lia k és a ce n tris tá k p e d ig Dr. Som ló József körül tö m ö rü lte k. Ez a helyzet a b b ó l is fa k a d t, hogy a m egyeszékhelyen KMP szervezet nem volt, ille tve az m e g a la ku lá s á n a k d á tu m á u l 1919. m árcius 2 2 -é t tűzte ki, és így az — az események a la k u lá sa következtében — ép p e n a két m u n ká sp á rt M ag ya ro rszá g i S zocialista M u n k á s p á rttá a la k u lá s á n a k b a la ssag ya rm a ti kim ondásával esett egybe. M á r ez a tény is m u ta tja , hogy a m egyeszékhely s z o ciá ld e m o kra ta pártszervezete, am ely 1919 m á rciu sá b a n megyei pártszervezetté n ő tte ki m agát, szinte is k o la p é l­ d á ja időszakunk szo ciá ld e m o kra ta p á rto n b e lü li v a jú d á s a in a k , p o lg á ri p á rto kka l való szövetségének, e lv fe la d á s a in a k és a tö m e g e ke t b a lo ld a li mezbe ö ltö z te te tt szólam okkal félrevezetni a ka rá sn a k. B onyolítja a tis z tá n lá tá s t a személyi p ro b lé ­ mák közügyek intézésébe való belekeverése. M in d e z a zo n b a n sem m it sem von le a b b ó l a tényből, hogy a b a la ssag ya rm a ti szo ciá ld e m o kra ta pártszervezet tö rté n e ­ tének ism erete e le n g e d h e te tle n ü l szükséges a m egyei közigazgatásnak, a p o lg á ri p á rto k szerepének és a megye ké ta rcú sá g á n a k megértéséhez. A p á rt — és ez az összes tö b b i szo ciá ld e m o kra ta szervezetre is je lle m ző — a 57 �ta g to b o ro zá st pénzadom ányok gyűjtésével ka p cso lta egybe, és — a b e íg é rt p a r­ la m e n ti választásokon va ló tö b b sé g biztosítása érde ké b e n - b o ld o g -b o ld o g ta la n t bevett so raiba. Az a d o m á n yo ka t h írla p ila g is nyugtázták. Így p é ld á u l novem ber 14-ig 100 ko ro n á t — akkor még elég je le n tő s összeg — ado m á n yo zta k Hollósy Géza la p k ia d ó , M u n k Dezső, S chlégel József kertész, O szter Fülöp m alm i f ő g é ­ pész, Kohn M iklós vendéglős, S chlégel István kertész, Dr. Som ló József, Kreutz Emil ta ka ré kp é n ztá ri vezérigazgató, Klein A n d o r kereskedelm i részvénytársasági ta g , K ondor S ándor n yo m d a tu la jd o n o s és H o ffm a n n Vilm os g y á rig a z g a tó . Ezeket e g yú tta l p á rtta g n a k is te k in te tté k és ők még csak az elsők a vidéki „ n a g y p o lg á ­ ro k” közül. T öbben közülük u g yanekkor más, p o lg á ri p á rto k n a k is vezetői vagy ta g ja i. A pártszervezet novem ber 13-án ta rto tta első vidéki ta g to b o rz á s á t, N a g y ló ­ con, ah o l a jegyző udva rá b a hívták össze a nagygyűlést. Forgács József ta rto tta a beszédet, „ m elynek ha tá sá ra az egész község lakossága b e je le n te tte a szo ciá l­ d em okrata p á rtb a való be lé pé sé t” . N ovem ber 24-én kétszáz vasutas lé p e tt be a p á rtb a . D ecem ber 1-én Somló, Forgács és Révész G á b o r D e jtá ro n a la k íto ttá k meg a helyi p á rtcso p o rto t, am ely nyom ban 14 ta g ú v é g re h a jtó b iz o tts á g o t is választott. D ecem ber 7-én H ugyago n , 10-én Ö rh a lm o n a la k íto tta k a g y a rm a tia k p á rtc s o p o r­ tot, 8-án pedig résztvettek a v ilá g h á b o rú t is átvészelt szécsényi p á rtc s o p o rt n a g y­ gyűlésén, ahol három b u d a p e sti k ik ü ld ö tt is szerepelt. D ecem ber 15-én M o h o rá ra hívtak egybe né p g yű lést, a h o l Som ló és Forgács ism ertették a p á rt p ro g ra m já t. „ A népgyűlés nagy sikere a le g jo b b c á fo la t a rra a m e n d e -m o n d á ra , a m it a g y ű ­ lést m egelőző napokon fe le lő tle n egyének terjesztettek, mely szerint M o h o rá n a szocialisták testi épsége nincs biztosítva. M o h o ra község é re tt p o lg á rs á g a a la p o ­ san rá c á fo lt erre a mesére.” O ly a n nagy sikerük a zonban mégsem lehetett, mert karácsony első n a p já n ismét M o h o rá n ta lá lju k S om lót és ifj. Torma Károlyt, hogy a p á rtb a való belépésre buzdítsák a fa lu s ia k a t. H elyi c s o p o rto t szerveztek még a C sehszlovákiához ke rü lt M ikszá th fa lvá n (S zklabonya) és tö b b más községben is. A b a la ssag ya rm a ti s z o ciá ld e m o kra ta pártszervezet é le té n e k m egértéséhez fe l­ té tle n ü l szükséges legm o zg é ko n ya b b ta g já n a k , dr. Som ló Józsefnek a szerepét m egism erni. Som ló régi s zo cia listá n a k m ondta m a g á t és m ár a h á b o rú id e jé n e l­ le n té tb e k e rü lt h iva ta li főnökével, Rákóczy Istvánnal Ez a Som ló és Rákóczy közötti e lle n té t rányom ta bélyegé t a párt, a b a la ssag ya rm a ti N em zeti Tanács, a megyei a megyei közigazgatás és a megye b a la ssag ya rm a ti székhellyel szervezkedő p o l­ g á ri p á rtja in a k életére, m ert Som ló a N em zeti Tanács elnöke, Rákóczy p e d ig a megye ko rm á n yb iztos-fő isp á n ja volt. Som ló rendkívül am biciózus, tö rte tő , u ra lo m ra vágyó egyéniség v o lt és csak­ h a m a r B alassagyarm at és környéke „ kiskirá lya ” lett. N agyon jó l tu d o tt helyezked­ ni és m int szónok, m in d ig h a llg a tó i tö b b sé g é n e k szájaíze szerint beszélt, a m ire számos p é ld á t s z o lg á lta tn a k a különböző p o lg á ri p á rto k a la k u ló gyűlésein e lm o n ­ d o tt beszédei. A rra nézve, hogy a fo rd u la to k a t m ily gyorsan tu d ta fe lm é rn i, igen je llem ző a Nem zeti Tanács á lta la va ló m e g a la kítá sa . B alassagyarm atra novem ber 1-én d é lb e n érkezett el a fo rra d a lo m győzelm ének híre. Som ló nyom ban össze­ szedte ism erőséit és a városházán m e g a la k íto tta a Nem zeti Tanácsot. D é lu tá n, a m iko r a megye és a város h iva ta los vezetői m e g ka p tá k a fo rd u la tró l értesítő tá vira to ka t, am elyek Nem zeti Tanács a la k ítá s á ra is fe lh ívta őket, m ár kész N e m ­ zeti Tanáccsal ta lá ltá k m a g u k a t szemben és nem te h e tte k mást, m in t letették S om lóék kezébe az esküt. Ez a S o m lé -fé le N em zeti Tanács p o lg á ri e lem ekből á llo tt, 58 �és egyelőre egyedül ő a s z o ciá ld e m o kra ta benne. Igy m eglovagolva az esem é­ nyeket, ő kezdeményezte a b a la ssag ya rm a ti pártszervezet ú jjá a la k u lá s á t, a m itő l nyilván s a já t nemzeti tanácsi eln ö ki m ivo ltá n a k m egerősítését is rem élte és el is érte. Ettől kezdve m in d e n ü tt a megye „ e lső e m b e re ” szerepében feszít és n im b u ­ szának oszlásakor m in d e n t megtesz, hogy ezt a szerepet to vá b b ra is játszhassa. — Egy szóval: karrierista , aki 1919. ja n u á r 12-én Forgács Józsefet is k itú rja p á rt­ e lnöki t isztjébő, 1919 m á rciu sá b a n p e d ig m in t a szo ciá ld e m o kra ta p á rt képvise­ lő je lö ltje szerepel. F elfele ívelésének a Tanácsköztársa ság k ik iá ltá s a ve te tt véget. A m ilyen könnyű — viszonylag — Som ló szerepének szemmel kisérésével a b a ­ lassagyarm ati pártszervezet jo b b o ld a li e lh a jlá s a it fig ye le m m e l kísérni - a m ib e n része van a jo b b o ld a li b e á llítá s ú helyi sa jtó cikke in e k is — olyan nehéz a p á rtszervezet b a lo ld a li m e n ta litá sú , szám arányát te kin tve kisebb c s o p o rtjá n a k te vé ­ kenységére rá m u ta tn i. Az a z o n b a n ké tsé g te le n n e k látszik, hogy a közigazgatás jo b b o ld a li b e á llíto tts á g ú ta g ja in a k e ltá v o lítá s á b a n ennek a b a lo ld a ln a k a kíván­ s á g a it vette figyelem b e Somló, de e g y o ld a lú a n , a tá m a d á s t csaknem kizá ró la g Rákóczy e llen intézve. — H a tá ro z o tta n b a lo ld a li Forgács József szerepe, őt a zo n ­ ban a le g k ritik u s a b b h ó n a p o k b a n a p á rt szervezésének kérdései fo g la lk o z ta ttá k . Ezen a téren kétségtelen eredm ényeket é rt el. 1919 ja n u á rjá b a n m ár m integy 800 ta g ja volt a csop o rtn a k és ez a szám n a p ró l n a p ra nőtt. Ez a na g ya rá n yú g y a ­ ra p o d á s azonban igen kétes értékű volt, m ert fő le g a tisztviselőkre, kereskedőkre és ö n á lló iparosokra — te h á t azokra, akik a n ya g i tá m o g a tá s t is tu d ta k n y ú jta n i — tám aszkodott. 1919. szeptem ber 28-án kissé p o n g yo la fo g a lm a z á s b a n ugyan, de a rró l értesülünk, hogy a „h e ly b e li szo ciá ld e m o kra ta p á rtb ó l azok, a k ik a p ro le ­ tá rd ik ta tu ra a la tt kényszerítve érezték m agukat, hogy b e lé p je n e k , m ost töm egesen kilé p n e k .” Forgács b a lo d a lis á g a különösen a g ya rm a ti burzsoázia ja n u á ri néhány n a ­ pos csehszlovák m egszállás a la tti m a g a ta rtá s á n a k leleplezésekor d e rü lt ki. A m eg­ a la k u lt m unkástanács vezetője a zonban m e g in t csak Som ló, aki most b a lo ld a li to lla kkal ékeskedik. A p á rto n b e lü li v a jú d á s n a k — úgy látszik - Saly Endre B a­ lassagyarm aton való m egjelenése ve te tt véget. Saly - a k it fe b ru á r végén Rákóczy helyébe neveztek ki ko rm á n yb iztos-fő isp á n n á - ce n trista vo lt ekkor és m ár csak a m egyében, különösen az ip a rvid é ke n egyre in k á b b te rje d ő kom m unista b e fo ­ lyással szemben is szükségesnek ta rto tta a p á rt újjászervezését. A p á rt e lnökét, S om lót kép vise lő je lö ltté , F orgácsot p e d ig a s z o ciá ld e m o kra ta pártszervezetek m e­ gyei elnökévé választotta meg. - Ez a személyi sakkhúzás le tt volna hivatva m ind a jo b b o ld a l, m ind a b a lo ld a l ig é n yeit kie lé g íte n i. A sok érdekes vonás között, am i a b a la ssa g ya rm a ti s z o ciá ld e m o kra ta p á rtszervezetre jellem ző, igen fe ltű n ő az, hogy az — a rendelkezésünkre á lló fo rrások a d a ta i a la p já n á llíth a tó a n - semmi k a p c s o la to t sem lé te síte tt a s a lg ó ta rjá n i szo­ ciá ld e m o k ra tá k k a l. Ennek a kié p íté sé t is Saly kezdem ényezhette. Az O rszágos P olgári R adikális Párt — szövetkezve a fü g g e tle n s é g ie k k e l — 1918 ja n u á rjá tó l kezdődően két s a jtó o rg á n u m m a l is re ndelkezett m egyénkben. Az egyik az a kko r tiz e n h a rm a d ik é vfo lya m á b a lépő, rövid szünet u tán ú jra m e g in d u lt Lo­ sonci Ú jság, „ a losonci vá la sztó ke rü le t fü g g e tle n s é g i és 48-as p á rtjá n a k h iva ta los közlönye” , és az új la p k é n t in d u ló b a la ssag ya rm a ti N ógrá d vá rm e g ye , a ra d ik á lis o k la p ja , am ely egyidőre a b a la ssa g ya rm a ti Nem zeti Tanács h iva ta los közlönye is volt. 59 �A P olgári R adikális Párt fo rra d a lo m u tá n i első gyűlését 1918. novem ber 17-én ta rto tta B alassagyarm aton, a várm egyeházán. „ A g yűlést m e g n yito tta a n n a k össze­ hívója, dr. Som ló József, aki m egnyitó beszédében u ta lt a p o lg á rs á g n a k a le tű n t rendszer a la tti szenvedésére s azon vezető szerepre, am elyre szellem i és vagyoni képességeinél fogva hivatva van. Ö ssze kell fo g n i azon p á rto k k a l, am elyek d e ­ m okratikus h a la d á s t a karn a k. Kereskedő, iparos, birtokos, szellem i m unkás, m ind csa tla ko zh a t ezen párthoz. A p o lg á rs á g azon elem ek p o litik a i letö ré sé t a k a rja , akik a dolgozók nyakára ültek. Ezen p á rtb a n van a szellem i e litte elem , mely két m inisztert a d o tt: Jászit és Szendét, a kik a m agyar k u ltú rá n a k m egbecsülését vív­ tá k ki. Az e lm ú lt rendszerek és a h á b o rú a ka d á ly o z tá k a vidéki szervezkedést. H a z a á ru ló n a k te in te tté k e p á rto t, m ert nem a k a rta a h á b o rú t. E vidék és város p o lg á rsá g a a ka r szervezkedni, te k in te t nélkül arra , hogy m inő párthoz ta rto z o tt azelőtt. H a nem teszi, két m alom kő közé k e rü l; — a régi tö rté n e lm i osztály fog fe lé le d n i és a szociális m unkásság is lá tn i fo g ja , hogy cserben h a g y tá k .” — Somló oly lelkesen m agyarázta a ra d ik á lis p á rt je ln tő s é g é t, hogy ő t vá la szto ttá k meg a m egyei p á rtcso p o rt ügyvezető ig a z g a tó já n a k , a m it a zo n b a n nem fo g a d o tt el „ mivel ő a szociáldem okra ta p á rt ta g ja .” — Így Kreutz Emil ta ka ré k p é n z tá ri vezérig a zg ató le tt a p á rt elnöke, aki viszont - m in t lá ttu k — 100 koronás a dom ánya révén, szociáldem okrata p á rtta g s á g o t is szerzett m agának. A p á rt b u d a p e sti k ik ü ld ö ttje , dr. Jakab S ándor, ism ertette a 11 p o n tb ó l á lló p á rtp ro g ra m o t. Ez lénye gile g a következő: 1. Á lta lá n o s és titkos vá la sztó jog . — 2. C ím ek és rangok eltörlése. - 3. Egyesülési és gyülekezési szabadság. - 4. H iv a ­ ta li p á rta tla n s á g . — 5. „K ö tö tt birto ko k, melyek az ország ké th a rm a d részét teszik ki, oldassanak fel kis- és kö zé p b irto ko kra . Az orosz szovjet korm ány e le in te a fö ld b irto k o t az á lla m é n a k n yilvá n íto tta , s le fo g la lt a , de e b b ő l kénytelen vo lt e n ­ g e d n i.” - 6. A g g ko ri biztosítás. — 7. Progresszív adóztatás. - 8. „ A nevelés ügy kiterjesztése, a tú lz o tt soviniszta és tö rté n e lm i szellem megszű n te te n d ő .” — 9. „P a ­ cifista p o litik a , te lje s leszerelés. P acifista legyen a neveles, hogy örökké le h e te t­ len legyen a h á b o rú ." — 10. Teljes va llá ssza b a d sá g . — 11. „ Béke a nem zetiségi és k ü lfö ld i n é p e kke l." - „A. ra d ik á lis p á rt a szo ciá ld e m o kra tá k tó l a vé g cé lb a n kü ­ lönbözik, am ennyiben a ra d ik á lis p á rt szabad versenyt, jó lé te t, a kom m unizm us né lkül, követel. T öbbterm elés a jelszó m inden téren. A ra d ik á lis p á rt és a Ká­ ro ly i-p á rt közt semmi különbség sincs. A K á ro ly -p á rtn a k ö lé b e h u llo tt a köztársaság a m it nem is rem élt. M ég m inden fe lfo rd u lh a t! Ezért kell a p o lg á ri mérséklet. M a még m agyarok, a békekötés u tá n : v ilá g p o lg á ro k — e g y e s ü lje te k !” Somló és Jakab szón o klata i, különösen ez u tó b b in a k az a kijelentése, hogy a ra d ik á lis o k és a fü g g e tle n s é g ie k között tu la jd o n k é p p e n semmi kü lönbség sincs, de eg yú tta l célzás a rra is, h o gy K árolyiék ö lé b e h u llvá n a köztársaság, p o lg á ri m érsékletre van szükség, a m it a ra d ik á lis o k képviselnek, szinte az egész id ő ­ szakban le h e te tle n n é te tte azt, hogy K árolyi M ih á ly p á rtja je le n tő s e b b szevezke­ dést tu d jo n m egyénkben fo ly ta tn i. U g ya n a kko r Som ló és Kreutz szövetsége — k ü lö ­ nösen a Nem zeti Tanács m űködése során — nagym értékben h a to tt a megye nyu ­ g a ti fe lé n e k p o litik a i szereplőire. - Ez a szövetség 1918 dece m b e ré re a ra d ik á ­ lis p á rto n be lü l is személyi h a rco kra vezetett, a m iko r is K letzár Lajos törvényszéki e ln ö kö t je lö lté k p á rte ln ö k n e k és dr. H o lló Dezsőt, a N ó g rá d vá rm e g ye főszerkesz­ tő jé t ügyvezető elnöknek. A választás a zonban nem tö rté n t meg, és a m iko r 1919. ja n u á r 7-én m ár m ásodszor vá lik le h e te tle n n é a b a la ssag ya rm a ti N em zeti Tanács m u n ká ja a Rákóczyval fo ly ta to tt vitá k és kölcsönös fe lje le n té s e k következtében, a 60 �Som ló vezetése a la tt á lló 18 szo ciá ld e m o kra ta ta g g a l e g yü tt a Kreutzhoz szító ra d iká liso k is kivo n u lta k az ülésről. A ra d ik á lis o k egy része a zo n b a n Kletzár veze­ tésével b e n n m a ra d t. „ M iu tá n a zonban a szocialista ta g o k a t a N em zeti T anács­ ban való bennm a ra d á sra b írni nem le h e te tt, K letzár Lajos in d ítvá n yá ra a Nem zeti Tanács úgy határozo tt, hogy p á r n a p o n b e lü l ülést ta rt, m elynek tá rg y á t az e ln ö k m egválasztása (e d d ig Som ló vo lt az) és a k ilé p ő ta g o k helyeinek ú ja k k a l való betöltése fo g ja képezni.” Ekkor a szo ciá ld e m o kra tá k kije le n te tté k , hogy csakis a p o lg á ri ra d ik á lis p á rt (értsd a la tta a K reutz-féle c s o p o rto t) és a k is g a z d a p á rt ké p ­ viselőivel h a jla n d ó k egy ú ja b b nemzeti ta n á cs a la k u lá s á b a n résztvenni, és e lh a tá ­ rozták — „m e rt a város és a várm egye kö zig a zg a tá sá n a k te lje s cső d je küszöbön va n ” — a M u n kástan á cs fe lá llítá s á t. Ebben a k ije le n té sb e n az az érdekes, hogy nem voltak h a jla n d ó k tá rg y a ln i az a kko r m ár m e g a la k u lt K öztársasági F ü g g e tle n ­ ségi P árttal, Károlyi M ih á ly p á rtjá v a l. U g ya n arra a na p ra , ja n u á r 12-ére, a m ik o r a szo ciá ld e m o kra ta p á rt ta rto tta évi közgyűlését, hívták egybe Kletzárék a ra d ik á lis p á rt gyűlését a pártvezetőség m egválasztása c é ljá b ó l. „T e kin tve azon b a n , hogy részben a rossz id ő já rá s , rész­ ben a csehek közelléte fo ly tá n e lő á llo tt ideges k ö z h a n g u la t fo lytá n , mely a p o liti­ zálást a lk a lm a tla n n á teszí, kevesen je le n te k meg, az id e ig le n e s vezetőség úgy h a ­ tározott, hogy a pártvezetőség m egválasztása ú ja b b p á rtg y ű lé s t fog összehívni.” Hosszas huzavona u tán m árcius 2-án ta rto tta meg, a városháza nagyterm ében, vezetőségválasztó gyűlését a ra d ik á lis párt. „ A gyűlésen dr. H o lló Dezső fe jte tte ki a p á rt szervezésének szükségességét és a zo ka t az elveket fe jte g e tte , am elyek a ra d ik á lis p á rto t a szo ciá ld e m o kra ta , v a la m in t a K á ro ly i-p á rttó l e lvá la sztjá k, s a m e ­ lyek azokkal összekötik.” — A gyűlésen k ü lö n be n kevesen je le n te k meg. K ü lö n ö ­ sen fe ltű n ő vo lt a p o lg á ri réteg tá v o lm a ra d á s a .” A p á rt nem is szám ított a rra , hogy valam i sokan lesznek, m ert az a meggyőződése, hogy in k á b b kevesen le g ye ­ nek, de ezek azután legyenek tö re tle n ra d ik á lis o k .” — E lnöknek B aum ann M iklóst, ügyvezető e lnöknek dr. H o lló Dezsőt, a le ln ö k n e k Kreutz Emilt, K letzár Lajosnét, Klein A d o lfo t és Sim on Józsefet vá la szto ttá k meg. V á la szto tta k ezeken kívül még 1 háznagyot, 1 pénztárn o ko t, 4 titk á rt és 4 jegyzőt, to v á b b á 40 választm ányi ta g o t. U gya n akko r a pártvezetőség fe lh a ta lm a z á s t nyert arra, hogy ezek szám át 100-ra egészítse ki. — Az elnökség névsorából is k id e rü l, hogy személyi viták k o m p ro ­ misszum á lta li m egoldása előzte meg a választást. A ra d iká liso k m árcius 17-én a képviselőválasztások ügyében ta rto tta k vá la szt­ m ányi ülést. „ A választm ány a ke rü le t egyéb szervezeteivel való összeköttetés fe l­ vételét határozta el és csak azután fog végérvényesen d ö n te n i, hogy a vá la sztá ­ sokon m ilyen úton fo g a p á rt h a la d n i.” A g itá c ió s gyűlés ta rtá s á t is e lh a tá ro ztá k, a m it fa lra g a szo ko n szándékoztak m e g h ird e tn i. — A p á rt tevékenységének az ese­ mények a la ku lá sa ve te tt véget. „ A vá lto zo tt viszonyok fo ly tá n a b a la ssag ya rm a ti ra d iká lis p á rt vé g re h a jtó b izo ttsá g a m árcius hó 22-én, azzal az in d o kolá ssa l, hogy a p á rt lé tjo g o su ltsá g a m egszűnt, k im o n d ta a fe lo szlá sát s ta g ja i b e lá tá s á ra bíz­ ta, részt kívánnak-e venni a p o litik á b a n vagy sem .” A Nemzeti Tanács k iá ltv á n y á t a lá író h a rm a d ik p á rt a Károlyi M ih á ly vezetése a la tt á lló F üggetlenségi és 48-as Párt volt. Régi n ó g rá d i hagyom ányokkal re n d e l­ kezett, de tö m e g e it a Tisza Istvá n -fé le M u n k a p á rt h ó d íto tta el. A p á rt szervezeti ú jjá é p íté se viszonylag igen későn, a p á rt p o litik á já n a k országos szinten való t i sz­ 61 �t á zá sa után vette kezdetet. A p a rt a Köztá rsasá gi Füg g e tle n s é gi Párt nevet vette fe l és 1919. ja n u á r 5-én ta rto tta a la k u ló gyűlését a várm egyeháza nagyterm ében. A p á rt p ro g ra m já t dr. K alm ár A n ta l a b u d a p e sti p á rtk ö z p o n t k ik ü ld ö ttje is­ mertetett. „ Károlyi M ih á ly üdvözletét hozza - m o n d o tta - és azt az üzenetét, hogy ala kítsá k meg városukban is a K öztársasági F ü g g e tle n sé g i Pártot, am elynek köszönhető, hogy az ország m e gkapta a fü g g e tle n s é g é t és m e g va ló su lt a n é p u ra ­ lom. — A korm ányt képviselő három p á rt között fe n n kell ta rta n i az egyetértést, nem szabad a g yű lö lkö d é st e lh in te n i, m ert az országnak e lsőrendű érdeke, hogy az a n ta n t e lő tt a m agyar nép egységesen á lljo n . - K ife jte tte , hogy m it szándéko­ zik te n n i a korm ány a szociális, a g a zd a sá g i és a p o litik a i téren. A korm ány fö ld ­ b irto k refo rm ja szerint a fö ld e t a fö ld m íve lő népnek az á lla m örök tu la jd o n u l fo g ja á ta d n i oly csekély m egváltási á r m ellett, am ely m inden m egterhelés nélkül — az 1913. évbeli ára k szerint — kifizethető. Az ip a ro so kró l a m esterségükhöz szük­ séges eszközök á ta d á sa á lta l kíván g o n d o s k o d n i a korm á ny. A m unkások és tiszt­ viselők a gyári üzemek és a v á lla la to k évi nyereségéből osztozni fo g n a k. — A h a d ­ sereg kérdésében a korm ány d e m o kra tikus a la p o n fegyelm ezett h a d se re g e t a kar létesíteni, de csak oly te rje d e le m b e n , am ely a belső rend fe n n ta rtá s á h o z szüksé­ ges.” — Ez u tó b b i korm á n yp ro g ra m m a l szemben szöges e lle n té tb e n vo lt az, a m it ez után m o n d o tt a központi k ik ü ld ö tt, a m iko r rá té rt a „k ü lp o litik a i helyzetre és kim u ta tta a csehek, rom ánok, szerbek a s p irá c ió já n a k a la p ta la n s á g á t és végezetül fegyverfogásra szólított fel m inden m a g ya rt a nyakunkra ü lt e lle n sé g g e l szem ben." Ez a kijelentés, am ely a la p já b a n véve e lle n tm o n d o tt a p á rt országos p ro g ra m já b a n fo g la lta k n a k , am ely a w ilso n i elvek a la p já n á llt és k ije le n te tte , hogy az ország in te g ritá s á n a k kérdése nem tő lü n k fü g g , rá v ilá g ít a rra , hogy az a kko ri korm ány­ p á rtokon belül sem volt tisztázott a kérdés. — A ba la ssag ya rm a ti pártszervezet m e g a la ku lá sa ko r ilyen elveket h a n g o z ta tn i a zonban ké tsé g te le n ü l helyi p o litik a i a k tu a litá ssa l b írt és nyilván a régi, soviniszta elképzelések képviselőinek a m eg­ nyerését is célozták. A p á rtcso p o rt elnöke A n in g e r László lett. A le ln ö k e i p e d ig O k o lic s á n y i M anó, dr. Feledi Jenő, M orvay György, A lács Béla, Eckert Péter és dr. G e llé n Barna. Ez az úri csop o rtu lá s - és ez v o lt a helyi a d o tts á g o k m e lle tt a p á rt te rje szke d é ­ sének egyik le g fő b b a ka d á ly a - te lje s egészében a korm ánybiztos fő isp á n , Rá­ kóczy István m ö g ö tt á llt. Ez vo lt az egyik oka a n n a k, hogy a Som ló befolyása a la tt á lló pá rto k nem vo lta k h a jla n d ó k velük tá rg y a ln i a p o litik a i kibontakozás érdekében. Som ló ezt a m a g a ta rtá s t így m agyarázta m e g ; „ a szo ciá ld e m o kra ta p á rt ta g ja i a helybeli Nem zeti Tanácsból kiléptek, m inek valószínű folyom ánya a Nem zeti Tanács teljes szétbolm ása lesz. A p á rt ta g ja it erre az e lh a tá ro zá sra az in d íto tta , hogy Rákóczy István korm ánybiztos a Nem zeti Tanács azon k ü ld ö tt­ ségét, am ely Losoncon dr. Bazovszkyval — (az első n ó g rá d i csehszlovák zsupán — fő is p á n ) — tá rg ya lt, a le g a lá v a lo b b rá g a lm a k k a l ille tte , ezeket a rá g a lm a k a t a köz­ ben m e tg a la k u lt úgy nevezett K á ro ly i-p á rt előkészítő ülésén a p á rt vezetői te lje se n nyíltan tá rg y a ltá k és ezen fe lü l a korm ánybiztos a belügym iniszterhez inté ze tt fe l­ je le n tésé b e n a le g ké p te le n e b b rá g a lm a k k a l ille tte a Nem zeti Tanács m űködését.” A Nemzeti T anácsot csak Saly Endre korm ánybiztosnak s ik e rü lt ú jb ó l é le tre hív­ nia, ez azonban nem segített a Rákóczyt tá m o g a tó Köztársasági F üggetlenségi pá rton. M á rciu sb a n még s a jtó o rg á n u m u k a t, a R ákóczy-párti N ó g rá d i H írla p o t is 62 �elvesztették, am ely — Salyhoz alkalm azkodva, m in t a h o g y m in d ig a m in d e n k o ri fő isp á n p o litik a i p á rtjá n a k szócsöve vo lt - szo ciá ld e m o kra ta zászlót tű zö tt ki c é g é r g yanánt. A három koalíciós ko rm á n yp árt - az e lő b b u tó b b köztük fe lm e rü lő fe lfo g á s ­ beli különbségek e lle n é re is - c e n trá lis helyet fo g la lt el a p o litik a i közéletben. A KMP e lle n i harcukon kívül, am i tőkés fe lfo g á s u k b ó l következett, h a rc o lta k a szél­ sőséges p o lg á ri jo b b o ld a l és a b a lo ld a l e lle n is. Ennek a p o lg á ri p á rto k e lle n i h a rcn a k N ó g rá d b a n , a h o l kife je ze tte n b a lo ld a li, ra d ik á lis a n p o lg á ri dem okratikus p á rta la k ítá s i kísérlet nem volt, csak a p o lg á ri jo b b o ld a l e lleni nyom ai m aradtak fenn. Ez elsősorban a különböző szín á rn ya la tú k is g a z d a p á rto k a k c ió ib ó l d e rü l ki. 1918. novem ber 17-én ta rto tta a „ N ó g rá d megyei k is g a z d a p á rt” a la k u ló g y ű lé ­ sét. Ezen a balassagya rm a ti értekezleten, „ melyen úgy a he lyb elie k, m in t a vidéki fö ld b irto k o s o k nagy számmal vettek részt,” tu la jd o n k é p p e n a v o lt uralkodó, osz­ tá ly képviselői a d ta k egym ásnak ta lá lk á t, b á r a szervezők e g yelőre h á tté rb e n m aradtak. A p á rt - a n ó g rá d ia k p ro g ra m p o n tja ib ó l le g a lá b b is ez d e rü l ki —a n a g ya tá d i Szabó István-féle d e m o k ra tik u s a b b , közép- és kisparaszti rétegekre tám aszkodni kívánó cso p o rtu lá s színében m u ta tko zo tt be. Irányelvei a következők 1. A p á rt ragaszkodik az ősi m agyar hazához, te rü le ti épségéhez. — 2. Követeli a fö ldműves nép szám ára am a jo g o k a t, m elyeket a népkö tá rsa sá g ilyenekül m e g ­ je lö l. — 3. Földet kíván a szegény népnek, követeli a lánckereskedelem e ltö rlé sé t az uzsora m egfékezését. — 4. H ité t, va llá sá t, m in d e n ki s a já t anyanyelvén g y a k o ­ rolhassa. — 5. Á lta lá n o s , titkos, községenkinti és a nőkre k ite rje d ő szavazati jo ­ g o t.” A fenti po n to kb ó l kiderül, hogy soviniszta, a területi integritás a l a p já n álló követelései teljes mértékben a volt földbirtokos osztály és az ip a ri nagytőke é r­ d e ke it képviselték. A nemzetiségeknek v a ló já b a n csak a sa já t nyelvükön való imádkozás jo g á t hagyták volna meg. „ Z ászla jára - m o n d ta az egyik szónokunk, Kardos G yu la — Isten és Haza van írva, amelyet nem eng e d kezéből kicsavarni.” A n a g y a tá d i Szabó-féle p ro g ra m ra Bodonyi Béla szavai emlékezte tnek: „ a reggeltől estig do lg ozó né p e t e lnyom ták és csak képviselőválasztások a lk a lm á va l keresték föl, s mint csordát, szuronyok közt h a jto ttá k szavazni. A nép á ld o zato kka l fizette meg a bűnös rendszert. Jogot és fö ld e t a n n a k a népnek, amely a fö ld d e l fo g la lkozik és azt a h á b o rú b a n meg is védte.” - A szónokokat jellemzi, hogy a p o lg ári d e m o k ­ ratikus fo rra d a lom m o to rjá ró l , a munkásosztályról meg sem emlékeztek. Ezek után szinte m unkásárulás számba megy a m a g á t szo ciá ld e m o kra tá n a k va lló Som ló Józsefnek, a N em zeti Tanács e ln ö kén e k s z ó n o k la ta : „ Ü dvözölte azokat, akik életükkel és vérükkel a le g tö b b a d ó t fizették. E p á rt kívánsága érdeke m in ­ den osztálynak, é rdeke, hogy a k is g a z d a p á rt m agához ra g a d ja az ország veze­ tését. . . . Ha a fö ld e t m egvédték, ta rtsá k is meg. . . . M agyarország a m agyaroké. M i együtt h a la d u n k a p o lg á ri p á rto kka l, am íg ugyanazon az úton h a la d n a k , mely egy viru ló M agyarország fe lé vezet.” — Érthető, hogy az egyb e g yű lte k lelkesen m egéljenezték a kö p ö n ye g fo rg a tó t. — Elnökül Raksa Pált, a le ln ö k ü l Fekete Jánost, Sztrehárszky G yörgyöt, Frecska Jánost, jegyzőül és titk á ru l p e d ig P ia trik Ferencet választották meg. Az e ln ö kség e t egy huszonhat ta g ú választm ány segítette m u n ­ ká já b a n . Ha már a kisgazdák d e m o kra tik u s a b b irá n y á b a n h a la d ó n a g ya tá d i Szabó 63 �fé le csoportulás is ilyen követelésekkel lé p e tt fel, m ennyivel in k á b b a reakció fedőszerve volt a soko ró p á tka i Szabó Istv á n -fé le cso p o rtu lá s, am ely a n a g y b ir­ tokosok nyílt tá m o g a tá s á t élvezte. 1918 novem berében m ár megszervezték a lo so n ­ ci, a szécsényi és gyarm ati já rá s i szervezeteit. A b a la ssag ya rm a ti k is g a z d a p á rt — azaz az e lő b b e m líte tt csoportulás — nem tu d o tt e lle n á lln i a fö ld b irto k o s i nyom ás­ nak és te s tü le tile g csatlakozott, 1918 decem berében, ehhez a m a g á t Országos F öldm ívespártnak nevező csoportuláshoz S zólam aik közül ta lá n a le g k ife je z ő b b : „ M i vagyunk a nemzet g e rince, fe n n ta rtó ereje, mi vagyunk a töb b sé g e . Nem vezetettek, de vezetők a ka ru n k le n n i!” C sakham ar la p o t is a la p íto tta k . Ez a „N ó g rá d i Földm űves” , m elynek első száma 1918. decem be r 25-én, m ásodik száma pe d ig 1919. szeptem ber 21-én je ­ le n t meg. M á r m aga ez a tény is tö b b e t m ond szám unkra, m in t húsz p o n tb ó l á lló , dem okratikus szólam okkal bővelkedő, a k ö z é p b irto ko ka t föld o sztá stó l védő p ro g ­ ram ja. 1919 októberéb e n ö n m a g u k a t leplezték le : „M ik o r Károlyi M ih á ly fö lfo r­ g a tta az országban a re n d e t és a term elést, a fa lu s i szövetkezetekben és g a z d a ­ körökben szervezett kisgazda és földm űves tá rs a d a lo m m e g a la k íto tta az O rszágos F öldm ívespártot.” Hevesen tá m a d tá k a K árolyival m egegyező n a g y a tá d i Szabó Istvánt és híve it és d ia d a lla l á lla p íto ttá k meg, hogy nekik v o lt főrészük a b b a n , hogy a n ó g rá d i parasztság je le n tő s része s z a b o tá lta a Tanácsköztársaság in té z­ kedéseit. — Története — kezdetétől fogva - az e lle n fo rra d a lm i p á rto k törté n e té h e z kapcsolódik, a m it az te tt lehetővé, hogy a p á rt vezetését — a szegény- és d o lg o­ zóparaszti rétegek kirekesztésével — kulákok, közép és n a gybirtokosok k a p a rin ­ to ttá k kezükbe. U gyancsak e lle n fo rra d a lm i színezetű le h e te tt az a pá rtcso p o rto su lá s is, a m e ly­ nek lé tre jö tté rő l 1919 m á rciu sá b a n szerezhetünk tud o m á st. Ez a Tisza István-féle volt M u n k a p á rt ta g ja it tö m ö ríte tte és neve a N em zeti Egyesülés P ártja volt. Azt, hogy hogyan kell m e g ité ln ü n k a N ó g rá d megyei p o litikai p á rto k vezetői­ nek szerepét egy tény n yilvánvalóvá teszi. — 1919. m ájus 3-án a T anácsköztársaság bűnöldöző szervei B alassagyarm aton, e lle n fo rra d a lm i tevékenységgel és h a z a á ru ­ lás v á d já n a k g ya n ú já v a l te rh e lte n le ta rtó z ta ttá k a következőket: A n in g e r László, Dr. Baross Pál, Cservenyák György, Felsenburg Ö d ö n , Jónás Emil, Jónás Dezső, Dr. G e llé n Barna, K ondor Á rm in, Kreutz Emil, Rákóczy István, S algó G á b o r, V é r­ tes A rnold, Dr. Som ló József, Ébner Lajos p o lg á ri személyeket, Lányi, Leidorf , Je­ rome, Rohn századosokat, Péter, Ébneth, Kiszely, Berger, L a n g h o ffe r h a d n a g yo ka t, Ba bel a lh a d n a g y o t és B ednár törzsőrm estert. — Ismerős a nevek viselői közül nem megy, m in t a fe ls o ro lt p á rto k vezetőségi ta g ja . - Az p e d ig nagyon jellem ző, hogy a két nagy személyes e lle n fé l Somló és Rákóczy, a k ik személyi v itá iv a l a n ó g ­ rádi sa jtó h ónapokon á t fo g la lk o z o tt és a kik egym ást h a jla n d ó k le tte k volna egy kanál vízben is m e gfu lla szta n i, a T anácsköztársaság id e jé n kezet fo g o tt és közö­ sen vettek részt e lle n fo rra d a lm i szervezkedésben és az im p e ria lis ta csa p a to k b e h í­ vásának tervezgetésében. — Az azután m e g in t más la p ra ta rto zik, hogy az e lle n fo rra d a lm i H orthy-rendszer S om lót m égis csak e lité lte , m in t izg a tó t. De ezt is m egúszta: - vé g re h a jtó le tt B alassagyarm aton. Jegyzetek helyett: Rövid ismertetésem az egykori nógrádi sajtó híranyagára támasz­ kodik. A Nógrádi Hírlap, a Nógrádvármegye, a Losonci Ujság, a Felső-Nógrád, a Nógrádi Földmíves 1918, 1919 és 1920. évi évfolyamait dolgoztam fel. Részletes feldolgozásuk a „Politikai pártok története Nógrád megyében” c., készülő tanulmányomban lesz található. 64 �TAR ISTVÁN: Tereferélők �MARTON LÁSZLÓ: Lenin portré BORSOS MIKLÓS: Derkovits portré ���TANULMÁNYOK A Madách-család leveleiből Ö röm m el rö g z íth e tjü k a té n yt: im m ár a v ilá g iro d a lm i é rdeklődés m e lle tt fo r­ m álódik, m ódosul M a d á ch Im réről a lk o to tt képünk. A P aló cfö ld m ár e d d ig is tetem es részt v á lla lt e fo ly a m a t le h e tő sé g e in e k szervezésében és b iztosítósában. A m agam részéről ezúttal a kö ze lm ú ltb a n fe lle lt csa lá d i levelek kö zre b o csá jtá sá ­ val szeretném tá m o g a tn i a szűkebb p á tria fo ly ó ira tá n a k m u n ká já t. Az értékes do ku m e n tu m o k a költő só g o rá n a k le szá rm a zo tta in á l, B alogh K á­ rolyné és B alogh A n n a őrize té b e n vá rtá k fe lfe d e z é s ü k e t B udapesten. Ehelyt m on­ dok nekik köszönetet egyrészt a c s a lá d i ereklyék és hagyom ányok g o n d o s á p o lá­ sá ért, másrészt azért a segítségért, m elyben a k u ta tások során m in d e n ko r részem volt. A gyűjtem ény 13 le vé lb ő l és egy szám lából á ll, e b b ő l M a d á c h Im re írt n é ­ gyet, M a jth é n yi A n n a ha to t, M a d á ch M á ria és F ráter Erzsi egyet-egyet, a fe n n ­ m aradó pe d ig M a jth é n y i A nna és M a d á c h Imre közös levele. A cím zett m inden esetben M a d á ch Károly. A levelek fe la d ó in a k kilé te és keletkezési id e jü k (1847— 1861) jogos várakozást ébreszthet b e n n ü n k ta rta lm u n k irá n t, s d o ku m e n tu m a in k ig a z o ljá k is ezt az é rdeklődést. S o ra ikb ól a csa lá d é le té n e k fo n to s m ozzanatai tá ru ln a k elénk 1848 fo rró n a p ja ib a n , m e gism erjük a n ya g i helyzetüket az 1850-es években és képet ka p u n k M a d á c h Imre országgyűlési szerepléséről. J e le n tő s é g ü ­ ket elsősorban m égis a c s a lá d ta g o k p o rtré in a k é le sebbre ra jzo lá sa a d ja . A költő em beri és p o litiku s i a rc u la ta m e lle tt fő le g a sztregovai nagyasszony vonásai b o n ­ takoznak m arkánsan elénk. Leveleit olvasva szinte Jókai kőszívű hőse, B a ra d lay Kázmér a la k ja ö tlik fel ú jra : A fö ld ne m ozogjon, hanem á lljo n . . . Túlzó szig o rú ­ sága, takarékosság a , é rte tle n sé g e a kor nagy p o litik a i m ozgalm ai irá n t jó l m a g ya ­ rázzák a családon b e lü l v ita th a ta la n u l léte ze tt e lle n té te k e t, am elyekről az e d d ig i krónikások kím életesen h a llg a tta k . M ost, az új d o ku m e n tu m o k fényében nem le ­ h e t to vá b b h a lo g a tn i az á llá s fo g la lá s t. A két fivér, Im re és Pál m e lle tt, a kik kö z­ é le ti szereplésükkel hívták ki fe lté tle n ü l császárhű an yju k rosszallását, lá tn i fo g ­ ju k Károly és M á ria szűkebb körű, a n ya g i je lle g ű lá za d á sá t is, am ely a zonban nem n é lkü lö zö tt bizonyos vilá g n é ze ti e lle n té te k e t sem. F ráter Erzsi új levele a lig h a v á lto z ta t a ko rá b b i fe lfo g á s o n . M in d e n e s e tre : nem ig a zo lja azokat, a kik te lje s re h a b ilitá s á ra az u tó b b i id ő b e n kisé rle te t tettek. A levelek — stílusok m e lle tt — helyesírásukban is érdekesen v a lla n a k íróik fe lfo g á sá ró l, m űveltségi szin tjé rő l, ezért betűhíven közöljük őket. M e g ta rto ttá k to vá b b á a keletkezés id ő re n d jé t és a le h e tsé g ig k ib o n to ttu k az u ta lá s o k a t is. (E nnyiben kívánva segítséget n y ú jta n i egy m a jd a n i tüzetes M a d á c h -é le tra jz össze­ á llító já n a k .) Egy részük a zo n b a n, első so rb a n a kusza b irto k ü g y le te k számos v o n a t­ kozása, ma m ár fö ld e ríth e te tle n . M o n d a n u n k sem kell, hogy öröm m el veszünk m in ­ den tá jé ko zta tá st, am ely h o z z á já ru lh a t a fe h é r fo lto k tisztázásához. 5 65 �1. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károly fiához Budára, minden bi­ zonnyal Szteregováról. A levélen keltezés nem szerepel; időhöz kötése korántsem könnvű feladat. Madách Károly 1847 végén érkezett a fővárosba, hogy ott állami hivatalt vállaljon. Az utazás pontos napja nem ismeretes. A következő két levél utalásai azonban kizárják annak lehetőségét, hogy Majthényi Anna sorai 1848. január 1. után íródtok. A fűtésre és a télre való utalás viszont novemberre, még inkább decemberre mutat. így a valószínű kelet: 1847. november—december. A Monsieur Monsieur Charles de Madách A Várba No 141 Buda franco Kedves Károly! El válásod igen fáj. Szüléd házábol valo ki lépés, és új pályádba valo meneteled, ez mind sok gondolatokat hajtot fejemen keresztől - azért én egyebet mint Isten áldását nem kí­ vánhatok, és arra az egyre emlékeztetlek hogy rosz társaságtól őrizkegy. - A mi a mobi­ liát illeti, emlékezni fogsz hogy egy ágyat, egy Divánt, 2 Foteuilt egy Chifonert igértem, erre pedig többet Száz pengőnél nem adhatok; az se az én tanátsom volt, hogy oly sijetve Szálást kerestél, hogy azt mondotam, hogy Balogéknak1 ne legyél alkalmatlan, ér­ tetem hogy fizetés nélkül ne legyél nékik terhekre, ha egy vagy 2 öll fát vettél volna a Szoba fűtésére a tellet ot töltheted volna, de nyakra főre pénzt küldjek, honan? Szálást is sijetve kerestél - nagy úrat az én erszényemre ne játsz mert azt is amit adok erömön felül van - ha meg haragitsz anyit se adok, de már el meneteledkor meg boszontotál, látad minden pénzem Néked és Palinak adtam, és már akkor kérded mikor veszem a Mobiliát? Kár volt a postát terhelni az Uberslagok el küldésével. - Azon száz pengöt ha lesz majd fogom asignálni addig tegyél a mit tehetsz - Majthényi Tóni- 5 ezer pengöt fel mondot, a mire gyütenem kel - Nintsinek3 termédekel tartozom, Eminek4 fél évre, nem tudok hová lenni - végeznem kel, igen fáj a fejem, és igen rosz a penám. Balogékat csokolom most nem irhatok nékik, Pepikén igen örültem - Téged is csókolak Pankával5 maradok Szerető Anyád 1 Balogék: Madách Mária Pesten élt második férjével Balogh Károly kapitánnyal és első házasságából való gyermekeivel. 2 Majthényi Tóni: M. Antal (1794-1866), a család távolabbi rokona, 1837-től báró, 1844től liptói főispán. Alkalmasint az ő közéleti szereplése lebeghetett a Madách-fiúk anyja előtt, mint követendő példa. 3 Nintsi: Madách Anna beceneve. 4 Emi: a költő családi beceneve 5 Pepike és Panka: Huszár József és Anna, Madách Mária gyermekei első házasságából. 2. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károly fiához Budára, valószínűleg ismét Sztregováról. Keltezés ezúttal sem segíti tájékozódásunkat. Az előzőt nem sokkal követhette, valószínűleg egy levélváltás választja el őket. A következő levélen Mgdách Imre c ímzése már öccse állásáról tudósít (január 6-án), itt még erről szó sincs. Egyébként is erősen valószínűsíthető, hogy M. Károly január 1-ével lépett a Helytartótanács szolgálatába. A levél körülbelüli kelte tehát: 1847. december. T: ez: Madách Károlynak Budán Kedves Károly! Te fel vetted az 500 f én a Te Budai mulatásodra nem adhatok anyi pénzt, tudod a kön­ nyül álásokat, a mint hivatalt se kapsz, és engem költségbe teszel, én itten nyomorogják a mellet hogy Te mulatsz, gondold meg mely szorongatásokat szenvedek temérdek adosá­ gom mellett - Abbol a pénzből adjál Palinak is - A Nekula6 Contojába se fizetek többet mint a 2 nagy kaputot és tőled egy Frakot - ha többet csináltattál magad fizesd. - Iga­ zán ird meg vagyon é reménységed hivatalra mert öröké a várakozás nem tarthat. Ezek után csokolak maradok szerető Anyád Anna Emi üzeni ki csokol minjatokat, ved át Borytol7 a Gyáralapító actziáját,8 6 �6 Nekula: fővárosi szabómester. 7 Bory: vagy a család tiszttartója vagy annak ügyvéd fia (lásd hátrább). 8 Az 1844-ben életre hívott Gyáralapító Társaság részvényéről van szó 3. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Imre levele öccséhez, Csesztvéről Budára9 Tekintetes Madách Károly urnak a M. K. H. Tanács fogalmazójának franko Várban fortuna tér Budán 141 sz. 10 emelet Kedves Károlyom! Megemlékezésedet, s még inkább bizalmadat szivesen véve igen köszönöm, s valamint én teljesitém a levél megsemmisítését magában foglaló kérésedet, ugy te is tüstént teljesitsd hasonló tárgyu kérésemet is. - S most őszintén kell szóllnom reménylve hogy meg nem ha­ ragszol. — Igen csodálom hogy olly rosszul ismered a mamát, hogy olly abszurdus módok­ hoz nyúltál külömben igazságos dolgodnak szorgalmazásában, melly módok álltai el rontád dolgodat. — A mama amint mondja mondta néked elmenetelekor, hogy utolsó pénzét adja, s mint ő írá nékem, te még is mindjárt sürgetted hogy csak mentől előbb küldjön, s ez álltal ugy megharagitottad hogy még maid később fog küldeni, mint külömben kül­ dött volna. Másik hiba vót a szálás rögtöni felvétele, ezt az én nézetem szerént is leg roszabbul tetted, mert addig haszontalan míg mobiliád nincs, s ha a mobilia megvételé­ nek sürgetése vált ez álltai szándékod, az álltal romlott el, hogy igen is hamar történt, mert én is azt tartom hogy alig kaptál volna mobiliát, mielőtt szállásod lett vólna, s igy annyiból szükséges volt előbb szállást fogadni, de hibáztál abban, hogy rögtön tetted tudván a mama szájából, hogy nincs pénze. De a mama szemében leg nagyobb hiba hogy az überschlágot küldted, mert ezt úgy nézi mint kényszerítést, s mit önkényt szivesen adna, kényszerítve nem ád. Egy szóval így kellett vólna eljárnod, mint a mamát ösmerem, s azért írom meg hogy máskor alkalmast10, nehogy magad rontsd dolgodat. Februáriusban vagy legfeljebb újévkor kellett vólna szállást fogadni, okul adva, hogy fertály van, máskor nem kapni alkalmasat, s osztán írni, hogy már most egy kis mobilia kellene ha kapnál a mamától, ő erre meg írta vólna mit csináltat, persze keveset. Te meg reá meg köszönted vólna, de írtad vólna hogy még erre, meg erre is igen nagy szükség vólna ezért, meg ezért, hiszen ha mindjárt nem is, csak ha lehet, s meg lett vólna a dolog. Azonban ha már meg van íigy ahogy van, máskép kell cselekedni, én el nem fogom mulasztani amennyi hatal­ mamban áll hasznodra fordítani, de a mama annyira fel van haragudva, hogy ez tavaszig is megtart, így csak azt javasolhatom, hogy most köszönd meg amit ád, s vegyél a mit lehet, sőt próbáld őtet meg engesztelni hibád el ismerésével, és ne említs semmit most a többről, úgy reményiem leg feljebb tavaszra meg kapod a mit kívánsz. Meg fogsz engedni, hogy így írtam, mert leg jobb szándékomat el fogod hinni. Még magam nézeteül szabad­ jon ide tennem hogy valóban óriási módon hibáz(ol) magad erszénye ellen, ha Budán lako(zva) nem keresel használt mobilia raktárakban holmit, épen olly elegansakat kaphatsz fél áron, s ki sem ismeri meg hogy nem új. - N. B. ho a mamát meg akarod engesztelni s igy hibádat be vallod, még is ollyan kitételekre mint minőket nekem feljegyeztél, mint „erszényemre ne játsz urat” e. u t.11 oda írhatod hogy ez neked igen fájt tőle, ki nem tartod abban magadat bünösnek s bizonyosan midőn kedvét is töltendő éppen e hivatalt kérted, nem az ő erszényére urat játszani szándékból, de épen neki is örömet készítni való iparkodásból tevéd. - Kis fiacskám neve Aladár.1 2 Csókol, és máskor is levelet kér holtig szerető bátyád Imre S unokaöcsédet kegyeidbe ajánlja. — 9 A költő négy levele (3., 12., 13., 14. számú dokumentum) először az Irodalomtörténeti Közlemények 1968/2. számában jelent meg, itt másodközlésükre kerül sor.1 2 10 Nyilvánvaló elírás „m int máskor alkalmst” vagy „hogy máskor alkalmazd” helyett. 11 „é” úgy tovább vagy más, de hasonló jelentésű rövidítés. 12 Madách Aladár 1848. január 1-én született Csesztvén 67 �4. SZÁ M Ú DOKUMENTUM: német nyelvű bútorszámla Madách Károly részére. A szám­ lából kiderül, hogy Károly megfogadta bátyja tanácsát és használt bútort vásárolt, más­ felől megkapta azt a 100 Ft-ot, amit anyja első levelében igért. Ofen, den 14 Feber 1848. RECHNUNG aus der vereinigten Möbel-Niederlage der bürgl. Tischler und Tapezierer-Meister Wasser-Stadt, Haupt-Gasse vis a vis der Kapuciner-Kirche Über machstehend empfangene Möbel pr: Comptant in 1 Divan mit Matroz 45 fl. kr. 1 Bett Nussholz 10 1 Nachtkasten 5 1 Schreibtisch 30 1 Sopha Tisch 18 1 Schiffon 20 6 Gurtensesseln 30 1 Kleiderstock 4 24 Saldiert f 162 24 Baar gezahlt f 100 Rest 62 24 (A számla magyar forditása: SZÁMLA a várbéli asztalos- és kárpitosmesterek egyesített bútorlerakatából Víziváros. Fő utca, szemben a kapucinosok templomával Az alább részletezendő átvett bútorokról 1 dívány, ágybetéttel 45 forint 1 diófa ágy 10 forint 1 éjjeliszekrény 5 forint 1 íróasztal 30 forint 1 alacsony asztalka 18 forint 1 fiókos szekrény 20 forint 6 kárpitozott szék 30 forint 1 ruhafogas 4 forint 24 krajcár Kiegyenlítve162 24 Készpénzzel fizetve 100 Maradt 62 24 5. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károly fiához. Minden tudós fejte­ getésnél többet mond a sztregovai nagyasszony felfogásáról, egy hónappal a forradalom kitörése előtt. A Monsieur Monsieur Charles de Madách a várba 141 szám Buda franco Kedves Károly! Leveledből látom hogy igen jól mulatsz szép társaságokban vagy meg híva, a mi elegendő mulatságot adhat, és így nem vagy meg szorulva más mulatságokat keresni - mert arrol el ne felejtkez hogy most léptél a világba, és minden szem reád van, K i r á l y i h i v a ­ t a l t v i s e l s z , viseleted nem lehet mint egy J u r á t u s é Pest Buda oly Kräh-winkel13 hogy ott mindent tudnak, hogy ne mondják rolad der land Junker jagt der Unterhaltungen nach, bis er den Hals bricht14 — én mind erre ha nem is mint Anya de mint barátné figyelmeztetlek; vácziaktol halotam hogy ot voltál, azt igen szügségtelenek látom, az csak ugyan Juratusoknak valo — Pali 3 nap volt Losoncon jó mulatot - A Csesztvei ut után beteg voltam15- Ezek után csokolak maradok szerető Anyád Anna Költ Sztregova 19 Feb 1848 Balogékat számtalanszor csokolom 68 �13 Krä h-winkel: elmaradott hely, kb. annyi, mint a magyarban Mucsa. 4 A német szavak fordítása: A vidéki uracs hajhássza az élvezeteket, míg nyakát nem töri. 15 Majthényi Anna Aladár születését követően látogatott január elején Csesztvére. 6. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károlyhoz, Sztregováról. Az anyai aggódás mellett világosan láthatjuk a teljes politikai értetlenséget is, amellyel a fővárosi eseményeket kisérte és értelmezte. A Monsieur Charlls de Mádách a Buda 21 Mar 848 Kedves Károlykám! Leveled meg hagyásod szerint ki nyitottam, a szörnyü dolgokat16 olvastam, csak az Istenre kérlek ne ereszkegy valamibe, csak elöl jároidhoz tardsd magad17 - képzelheted szörnyü szorongatásaimat értetek kiket ugy szeretlek a Deputatzio vissza jövetelére retegek ha siker nélkül járnak18 - Emihez nem mehetek a szörnyű viz véget19 Marikát vigasztald, el ne had, szörnyen busulok végete Csokolak Isten oltalmába ajánlak holtig maradok Szerető Anyád Anna 6 portörülö és por köpenyeget küldök 16 szörnyű dolgok: a forradalom 17 A jó tanács megkésett: Madách Károly március 16-án beállt nemzetőrnek. A sors iró­ niája, hogy ezt viszont előljáróival, a helytartótanács fiatalabb tisztviselőivel együtt tette. 18 Az országgyűlés küldöttsége, amely március 15 és 17 között járt Bécsben. 19 Szörnyű víz: az Ipoly tavaszi áradása 7. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károly fiához, Budára, Madách Imre sajátkezű utóiratával. A levél keltezéséből kitűnik, hogy az áradás elmúltával 1848 tavaszán rögtön Imréhez utazott Csesztvére, nyilván, hogy őt a tevékeny politikától vissza­ tartsa. (Az újabb kutatások szerint csekély eredménnyel ). Kedves Károly! Reménylem és bizok testvéri szeretetedb e hogy szegény szerentsétlen jó Marit, ebbe a nagy szomoruságába el nem hagyod, és segítségére és vigasztalására leszel, és azt is gon­ dolom hogy mivel szegény egy idegen inasai az egész száláson egyedül lakik20 hogy Te néki az ot hálást ajánlotad, gondold meg mi szerentsétlen szegény jó Mari! aki minyá­ tokhoz oly jó, és telyes szeretettel volt, jób sorsot érdemlet volna, azért légy néki segítsé­ gére és vigasztalására - mond néki hogy ezerszer csokolom és írja meg mikor jöhet ki — Emi egy hétig ismét feküdt de már ismét fel kelt - Hétfön lesz Restauratcio — A jövö héten Pali talán bé megy Budára - avval küldök egy nehány forintot hogy szegény Balo­ gékat ki fizethesd amivel tartozol. Légy igazán hivatal után Szontagh21 a ki ma Bétsbe utazot azt mondota hogy minden hivatal már bé van töltve, de Mészáros22 most érkezet Budára még talán annál lehetne ha másot nints ki látás kotzogni, és könyörögni tudod kedves Károly hogy két harmadát el vesztettem jövedelmemnek, most én igen szegény vagyok, és híjába nem élhetsz Budán - Marikának a kiér szivem vérzik, m o n d h o g y m i k é p s z e r e t e m de szivfájdalomba lehetetlen irnom nékie irjál mentöl eléb cso­ kolak Istenek ajánlak maradok szerető Anyád Anna 20dik Majus 848 Csesztvén. Sztregovára irjál. Floris még most se fizetet? hirem tudtom nélkül nem szabad abbol a pénzböl semminek hibázni. - Hamza irja rögtön Laskainak, hogy a Joszágot csak egy évre adja árendaba, hogy ha Kandel ki akarja veni iljen fel tételek allat, semmi építések melyek az uj Contractusba vannak és el kezdve nintsenek nem történek, 2. a régi invente­ rium egy évre ki terjesztik. 3. Laskai honoráriomja marad. 4. az urbéri veszteség fejébe leg feljebb 6 vagy 700 pengőt gondolunk it engedni ha ezen feltételeket ha el fogadja a Medárda vására küldje fel az árendát, ha pedig el nem fogadná ugy Laskainak tökéle­ 69 �tes meg hatalmazást adok azon szives kérései akár a joszágot be látása szerént lehetö leg jobban más fel tételek mellet is egy évre haszonbérbe adja ha pedig ez teljes lehe­ tetlen volna ugy valami fel ügyelöt álitana a Joszagba a ki a szénát és egyebet fel takaritatna Kandelt pedig a Joszagból azonal ki tegye; ezekböl a pontokbol a mi szük­ séges irja meg Hamza Kandelnek is - Bori Laczi23 pedig minden pretenzionkat Kadelen irja le Hamzának, hogy Laskai ha szükséges szorosan követelhesse. — de ez mind azonal történjen Hamzát igen kérem Vörösváral is tegyen valamit és szinte egy esztendöre.24 Madách Anna-5 Kedves Károlyom! Igen köszönöm terjedelmes tudósításaidat, valódi örömet szereznek, s bizonyságai mint jó cinceptusodnak, m irt irántami szeretetednek. Már én azóta hogy javulni kezdtem megént rosszabul lettem, most keltem fel megint de nagyon gyenge vagyok, irni is csak nagy megerőltetéssel tudok. Ki tudja mikor mehetek be, ha csak lehet el nem mulasztom, hogy téged szegény jó Marieval ölelhesselek. - Bory mért nem jön ki leg alább hozzám, mond meg neki, mit csinál ott hiába. - Marieval és Pankával ezerszer csókolva édes Károlyom maradok Téged szerető bátyád M. Imre 20 Balogh Károly jelentkezett csapatánál és utóbb átlépett a honvédseregbe. 21 Sz. Pál ,a költő jóbarátja, a Bécsben székelő külügyminisztériumban kapott állást. 22 Mészáros Lázár, hadügyminiszter 23 Bory László ügyvéd, a család tiszttartójának fia. Az életrajzírók közül Palágyi igen sötét képet fest róla (Madách Imre élete és költészete, Bp. 1900. 77-79.). Ennek némileg ellentmond, hogy a költő és családja gyakran bízták meg jogi ügyleteik lebonyolításá­ val. Résztvett a szabadságharcban is. 24 Pilisvörösvárról van szó, amely Solymárral együtt Madách Anna birtokrésze volt. 25 Az aláírás szokatlan Majthényi Annától ebben a formában, de a kézírás azonossága hitelt érdemlően azt bizonyítja, hogy a betoldást is ő, s nem legidősebb lánya írta. 8. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna Károly fiához Budára, Sztregováról vagy Csesztvéről. A Monsieur Monsieur Charlles de Madách a Várba Buda No 141 franco Kedves jó Károlykám! Volt reménységem hogy talán kapsz engedelmet a ki jövetelre, de mivel eddig semit nem hallok már a reménység is el hágy - Szegény Balogék is oly szörnyü rövid időre voltak it26, és szegényekel mi fog történi még nem tudjuk, Istenem de szomoru idöt értünk el, az én egy pár napjaim nem busitanak, de Ti miatotok kedves gyermekeim vérzik a szi­ vem — 15dik Szeptemberbe 200 ember jön ide exerczirozni Freiburg jön vélek és Török2 27 6 is ide van rendelve; Pali még mindég Gyarmaton van mert negyedikbe ismét gyülések kezdődnek. - Hamzánál vagyon 171 pengő forint, néked jön kedves Károlyom a 14 pengő forintra 36 f pengö, még marad 135 f pengö, fizesd ki* 130 f ugyan a Contoja 132 de elég az néki, és igy még 5 pengö forint marad nálad. - Irjál kedves Károlykám néha hogy tudjam hogy meg emlékezel rolam. Ezek után Csokolak holtig maradok szeretö Anyád Anna 1sö Szép 1848 H. Sándornak irtam hogy irja meg látogathatom é Nintsit? de oly gyenge hogy az orvos még nemengedi hogy szegényt meg látogathassam. Hamzát tisztelem a Rubitsek ellen a pört folytassa •Nekulát 26 Baloghék látogatásáról semmi közelebbit nem tudunk. 27 Török: valószínűleg T. János ,aki tagja volt a vármegyei bizottmánynak és 1848. július 21-én a hadbavonult tisztikar pótlására a losonci járásban alszolgabíróvá választották. (Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez, Balassagyarmat, 1964. 15-17.). Ugyanígy hívták egyébként Madách Károly főnökét is a helytartótanácsban, 70 �aki később a hadügyminisztérium polgári osztályának egyik vezetője lett, s ebben a minőségben valóban foglalkozhatott a népfelkelők ügyeivel. (Staud Géza: Madách Imre összes levelei, Bp. 1942. I. 1949.) 28 H. Sándor: Huszár Sándor, Madách Anna férje 9. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Majthényi Anna levele Károlyhoz, Budára. A levél időhöz kötéséhez tudnunk kell, hogy Majthényi Anna 1848 végén feljött Pestre, Mária lányához és itt vészelte át a főváros kiürítését, majd Windischgraetz bevonulását. Utolsó fővárosi levele 1849. január 29-én íródott Imréhez (Staud i. m. I. 175.). Utazása csak ezután tör­ ténhetett. Magával vitte lányát, amit az aláírás is bizonyít. Ugyancsak 1849 első hónap­ jaira utal kétségbeesett igyekezete, amellyel a Kossuth-bankóktól szabadulni igyekszik; mindez a rossz hadihelyzettel magyarázható. A levél Csesztvén kelt, átutazóban Pestről Sztregovára. A szövegutalások me lett alátámasztja ezt az a tény, hogy Majthényi Anna mitsem tud Pál fiáról, aki nem volt hajlandó meghódolni, és anyja távollétében — január végén - megszökött otthonról, hogy Debrecenbe igyekezve fölajánlja szolgálatait a forra­ dalmi kormánynak. Kedves jó Károly! Még azon nap szerentséssen érkeztünk 10 orakor Csesztvére, Somogyiékat és Huszár Pistát29 it találtuk - és mindnyájokat egéségessen - Bori nem küldöte a Rujgrazt. - Hamzánál 600 pengö magyar banko van nem tudom hogy fogadhata el - irom ha a takarék pénz­ tárba el nem fogadják vagy Floris vissza nem veszi, küldje el, talán Pali által fel lehet váltani valami uton ha most mindjár el küldhetné igen szeretném a Szakátsnak bé lehetne varni a ruhájába, ha pedig nem hozd el talán Pali által fel válthatjuk. - Balogot cso­ kolom Mari Emi Erzsi csokolnak holtig maradok szeretö Anyád 29 Huszár Pista: Madách Mária első férjének unokaöccse, aki szintén résztvett a szabad­ ságharcban, és Csesztvén valószínűleg Debrecen felé átutazóban tartózkodott. 10. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Mária búcsúlevele öccséhez Budán, helyben. A honvédőrnaggyá előléptetett Balogh Károlyt előbb a déli fronton találjuk, majd részt­ vett a tavaszi hadjáratban. Szabadságon utoljára júniusban volt Sztregován. Utóbb Bem keze alatt szolgált Erdélyben és júliusban megsebesült. Amikor Madách Mária ennek hírét vette, nagysietve útra készülődött fiával, Huszár Józseffel. (Ezt bizonyítja levelének rögzítési módja is: négyzetes kis papírlapokra ceruzával vetette sorait.) Mindez — egy­ idejűleg a főváros újbóli és immár végleges kiürítésével — július utolsó napjaiban tör­ tént. A helyzet bizonytalanságától sugallt rossz előérzetek később eltörpültek a valóság tragédiája mellett: Balogh Károlyt és családját 1849 augusztusának végén Lugos környé­ kén román szabadcsapatok ölték meg. Édes Károly én a ministeriummal megyek. Csányi30 igen nyájassan, mondhatom kegyes galanteriával fogadott, és a vele való utazásra engedelmet adott - melly órában éjtszaka maga sem tudta, de már ottan is várják az indulást, itten pedig felpakolt szekér, mellynek 1 óráig éjfél után 10 pengöt fizetek!! azontul az óra szám szerint. Az öregnél31 voltam, ő se nem hideg, se nem meleg. - Pepiről maga az öreg intézkedett, akarata szerint velem jön. De ha látnám Czegléden, hogy úgy álnak a dolgok hogy őt veszéleztetném tehát - a te barátsági viszonyodra Vigyázóval építvén - azt a tervet készítettem magamnak - hogy Pep ; Abonyban valamelly gazda tisztjénél hagyom Vigyázóéknak meg valami alkalom nyujttodik őt a Mamához jutatni!32 Ez egy vakmerő terv - de hijába, engem meg nyugtatott az és talán Vigyázot nem fognám általa meg bántani. Én azt találom, a Revolution szemtelené is tudja az embert tenni. - Oh mért kelletet nekünk igy a világba kitaszitva lenni, ha Károly már quietált - hát maradt volna igy - mig a dolgok meg csilapodnak - hiszem később kapot volna ő czivil hivatalt - és addig - ám Vörösváron Árendás bitangolja füzetés nélkül a jószágot - mi szivesen füzettünk volna. - ez fáj nekem. Mi olly boldogok lettünk volna - és most - talán csak ebből az okból hogy azt - mi nem is lett volna ál­ dozatt - de haszna a Mamának - hogy azt erányunkba tenni sajnálta talán - igen-igen boldogtalanok leszünk.33 Ne adja az Isten hogy is történjen - mert a lelki isméret azt 71 �ki segithetet vólna és nem tette - bizonyára igen nyugodni nem hagyna - most három onoka és egy gyermek ,sorsának szerencsétlenség-oka lenni nem kis fájdalom! Isten vele­ tek, mit rajtunk elmulasztott a jó Mama - tegye meg ezt gyermekeimen ez Károly kérése is! Legyetek boldogok, boldogabbak mint én - közöld levelemet Emivel kit szinte ölelek. Otthon Isten Áldása mindnyájokra. Szivem el szomorodva néz bóldogabb szerencséjeket nyugalomban élvezők felé holott én kiszakasztva a leg bizonytalanabb sors játékául va­ gyok kitéve! Még egyszer ölel szivéből Marie Jöj a fehér Hajóba, a Kelnernek adtam 5 pengöt erről fog neked számolni és vagy vissza ád, vagy te adsz reá. Pá. Annát ölelem. 30 Csányi László: a Szemere-kormány közlekedésügyi minisztere, akit Világos utón e lfo g ­ tak és kivégeztek 31 öreg: Huszár József, Madách Mária első férjének apja. 32 A tervből nem lett semmi, a 14 éves fiút szüleivel együtt ölték meg. 33 Pilisvörösvár Madách Anna birtokrésze volt. A haszonbérletbe adott gazdaságot Baloghék átvették volna, de ehhez Majthényi Anna nem járult hozzá. Madách Mária elkeseredése érthető: férjének tiszti rangján kívül más jövedelemforrása nem volt, ezt pedig elvesz­ tette: a császári tisztből lett honvédőrnagy Világos után nem nyerhetett volna hivatalt. 11. SZÁ M Ú D O K U M E N T U M Fráter Erzsi egyetlen levele M adá ch Karolyhoz, fé rje f og­ sága alatt. A későbbi hónapokban — az e levélben foglaltak nem teljesítvén - az asszony más megnyilatkozásaiban igen élesen támadta sógorát. A levelet Fráter Erzsi fölöttébb egyéni helyesírásához híven közöljük; az ortográfia értékes ad at ahhoz a szakadékhoz, amely az asszonyt a Madách-család többi tagjától műveltség tekintetében elválasztotta. Madách Károly Úrnak Stregován Meg ne ijegy levelemtül, mert a leg jobb indulattal írom, és kérlek, hogy ha elégé nem birnám tollam által magamatt kifejezni fére ne értsd némi feleteim34 leveledre, (de koránt­ sem követelések) Én némi felüleges számadásaim tsak az uj évtűl kültem néked, és a tied Augusztus 1852 tül fogva35 van számittva, igy ne ved rosz néven, hogy ide tsatolom a mult évre nézve is a Bevétel öszvegétt, és szinte a kiadásom öszvegét. Bevétel 1056 f. V: 15 x Naplómba a te számításod szerint 1157 f Csalomijai kasszábúl kaptam - 25 Októberba öszveses 1 182 de ezen Öszvegbül lekel vonni 126 mert ezen öszveg sem a kiadásba sem a Bevételbe nints nálam beírva, enek pedig oka hogy ezen ószveg a Belső férfi Cselédnek füzetödött ki 26 dik Októberba, és Matoltsitúl tsak az Aszszony személzettre vetem átt a pénzt, ez egyéb irántt nem nagy baj tsak a számítás tökéletessége végett szükség volt felhoznom. Kiadásom pedig tsupán újévig - 2192 f 37 xr, mibe Eminek adott 250 f nints beszámítva, de a Bevételbe igen is bevan a 6 diki Szeptemberi - így látod hogy nem félhetek azon álitásoátú! hogy talán azért emlitém (azt hogy tsak Eminek tartozok számadással), hogy a jövendetűl netalán féltemvólna, de tsupán azért mitt meg­ látthatsz napló könyvemből, menyire elvonom magamtúl és gyermekeim minden garast és tsak azon igyekeztem hogy férjem részérül menyire szegénységemtül kitelik megkiméllyem a kiadást és hogy mégis ha haza tér szegény Emi menyire telt kívánságainak lása, hogy elegett tettem, harmattszor meg azon szerénységből, hogy tsak valahogy ne ved lépésem követelésnek azért nem kültem multkori számitásomat Augusztus kezdve, de ez mint tsak a multra szól most a jövőre nézve határozatomatt. Eminek a sorsa Május végeig vagy legfeljebb Juni közepéig elfog dőlni vagy elitélés vagy kibotsáják ezen időre bemegyek Pestre ha bármi áldozatba is fog kerülni, de adig sor­ somra nézve rendbe keljönnöm mert ha elitélik én röktön megyek Édes Apámhoz36 és még azon esetre is ha sorsa netalán bizonytalanságban maradna is. Atyám számomra lakhelett vett árendába mert házunk kissebb mintsem két tsalád elférne benne, egyéb iránt ház­ tartásom bőségesen elfogja láttni, de azt sem veheted rosznéven hogy mint három gyer­ mek Anya azon kérdést mire feleted elvárom intézem hozód hogy férjem részéiül mire 72 �számiithattok évenként. Szegény Emit lelkembül szánom azon esetbe ha minden itélett nélkü elzárva marad, minden türelme és reménye elfogja ötet hagyni tudva azt hogy én oly távol leszek - mert még utolsó levelébe is azt irja (mit majd ha lesz alkalmam fogok veled közleni) hogy minden bizalma tsak bennem van és mindent tülerr reméll. — hiszem is hogy ha kiszabadul igyekezni fog elfelettetni velem sok számtalan keserves napjaim azon idö ólta hogy fogva van, mert én vagyok most minden szemeid elött, ó pedig detsalódasz és nekem mily könyü volna téged ezen tsalódásbul k ijozanitani, de ha test­ véred öszinte nem volt hozód ugy én sem leszek inkáb tűrök míg eljön az idő hol majd igaszságát szavaimnak meg fogod láttni - hosszas volna feltételem okátt vagy is hogy mért hagyom el férjem Családját itt véled közölnöm, okom erre számtalan igy elhatáro­ zásom erös - Emi Auditora hogy kitsoda ugy hiszem felesleges volna neked irnom, kétszer voltál Pesten felnem merném tenni hogy ne tudnád. De egyébiránt Karátsony óta feltette hogy Emi dolgárul egy szót sem teszek.37 kár elég sajnos hogy mitt akkor mondék nem volt haszontalan plegyka, és mind mindég elmondhatom most is hogy mitt felüle tudok hiteles és való - Isten véled majd talán a hosszú távollétt után jobb idő szakba lesz a viszonttlátás. Erzsi Csesztvén 1853 April 26a 34 elírás „feleleteim " helyett (a hiba a levél szövegében később egy helyen megismétlődik) 35 Madách Imre letartóztatásától 36 A visszaköltözés gondolata először férjéhez írt levelében bukkan fel, 1853. március 6-án (Staud i. m. I. 202.). Később gyakori érve lett a családi vitákban. 37 A teleírt levélpapírba tett betétlep tetején Fráter Erzsi kézírásával Károly leveléhez 12. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Imre, öccséhez, anyagi ügyekben. A levél bi nyító erővel szemlélteti a család anyagi helyzetét a költő börtönből való szabadulását követő hónapokban. A levél töredékes, első lapja hiányzik, így időhöz és helyhez kötését külső kritériumok (címzés, megszólítás, keltezés) nem segítik elő. Tartalmi utalásai között azonban nem egy található, amely hozzásegít a keletkezés valószínű helyének és idő­ pontjának rögzítéséhez. Ezek a következőkben foglalhatók össze: Az említett „rendelet" az úrbéri rendezés törvénye, amely 1853. március 2-án jelent meg, császári nyíltparancs formájában. Szövegét a fővárosi lapok (Budapesti Hírlap, Pesti Napló) 1853 áprilisában közölték. A levél kettős témája Madách Károly 1853. június 22-i, Sztregován kelt levelében bukkan elénk (lásd Staud i. m. II .1 2 . ) . Ebben a költő öccse panaszkodik, hogy nem ismeri az új törvénynek a családi birtokra vonatkozó rendelkezéseit. Ugyanitt ír először a Farbakiné-féle kötelezvényről, hozzátéve, hogy november 1-ig kell fizetniök. Madách említi Pestről való hazatérését A költő 1835. augusztus 20-án érkezett vissza Csesztvére, ebben valamennyi életrajzírója egyetért. Közülük Miklós Róbert arról is tud, hogy visszatérése után néhány héttel Alsósztregovára költözött át (Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei, Balassagyarmat, 1964. 28). Mindez egybevág a levél azon ismétlődő utalásával, hogy Madách öccse látogatására készül Csesztvére. (A család éle­ tének ismerete egyébként is valószínűsíti hogy Madách Csesztvére megérkezve hamarosan átutazhatott anyjához Sztregovára.). A fenti utalásokból következően a levél „post quem” terminusa Madách hazatéiése, 1853. augusztus 20. Lássuk a szöveg további fogódzóit! Farbakiné kötelezvényét november 1-ig kellett kiegyenlíteni. Ezért ír a költő elkeseredve arról, hogy csak október 26-ra kaphat kölcsönt. Ennél később tehát a levél nem keletkezhetett. Az eddigiek alapján: a töredék 1853. augusztus 20. és október 26. között íródhatott Alsósztregován, címzettje Madách Károly, rendeltetési helye pedig Csesztve. Feltételezésünket megerősítik a levél­ ben említett személyek kapcsolatai a családdal: Bende István balassagyarmati ügyvéd 1853-ban már megbízottjukként szerepel, először június 13-án (Krizsán i. m.) Matolcsy György — akit Fráter Erzsi levele is említ - 1853 őszén még a csesztvei birtok intézője. Hivatalától 1854-ben vált meg, amikor Madách Károly maga kezd gazdálkodni (Miklós Róbert i. m. 11.). A levél záradékában említett Emmának (Csernyus Emma) Madách Károly már a valószínűsített keletkezési dátum előtt is udvarolt: Majthényi Anna levele 1853 június 28-ról a költőhöz (Staud i. m. II. 14-16.). 73 �A levél szövege: ...fo g já k ezentúl is assignálni. Nekünk két év óta van előre ha szükséges, mig ez kifogy, meg lesz a 3ik 4ik hogy pedig ez így lesz azon nem kételkedhetel mint azért, mert ezen előlegezéseket évenként a „Földteher felmentési országos pótlék álltai" kész­ pénzül meg kaphatják s meg kapják, így tehát czéljoknak meg felel; mint pedig azért, mert mint azon Hírlapban, amit ott létemkor Matolcsy át küldött, olvashattad, hogy még azon interes pótlékokat is meg fizetik, mik a bejelentett úrbériségekből az elmúlt évekre jár, lehúzván az előlegezéseket ezen interesek sommájá(ból). Ezen utóbbi rendelet mit magad olvashattál azonfelűl csodálom hogy arról is nem capacitált, miként az előlegezések csakugyan a kamatnak egy része váltak, s nem fognak lehuzatni a tőkéből; - egyéb iránt mikor Pestről jöttem, akkor is mondtam hogy ezt Baloghy Imre ki e választmánynál van szinte mondta. Mi előtt valamit tennék minden esetre el megyek hozzád beszélni. — Ami a másik tárgyat illeti T. i. a Farbakinénak való tar­ tozást.38 Én minden lehetőt el követtem, hogy annak kielégítésére valami kölcsönt kapjak. Téged is kértelek, hogy Madas39 álltai v. a Vergáta vagy a Bekersz tömegből szerezzen, s reménylettem, hogy 1 ö Augusztusig v. onnan v. másfelől sikerül kapnom. Azért kértem meg Kandelt hogy addig váltsa magához a kötelezőt. Azonban Madas álltalad sem igent sem nemmet mái napig sem felelt, úgy hogy én napról napra mint az őrült várakozás és bizonytalanságban lebegtem. Végre minden siker reménye nélkül bár Feke(te Laczit)40 is fel kértem, és épen ő, kiben semmi bizalmam e tárgyban nem vólt, talált törvényes kamatra, jó helyen kölcsönt, de csak Octóber 26án felvehetőt. Ha tehát Kandel addig ki elégítené, szívesen nem csak a rendes interest meg fizetném, de ha kívánja többet is. Itt küldöm a két nyugtatót. Itt küldöm Kandel számítását, én azonban azt hiszem, hogy a 240 f. az Osztroluczky féle. Nálam azon szerződésből, mellyben az adósságok is állnak, s 5 példánya van egy sincsen, kell is Bendétől egyet magamhoz venni. Kérlek kedves Károlyom hozas ki egyet Bendétöl, nézd meg, s ezek szerint ha gondolod hogy a fent írt ideig mi a felvétellel Nov 1 őig el húzódna adhat (Kan)del. és ád kölcsön, írj neki és kérd meg nevemben is hogy addig váltsa magához. Ha hogy nem teszi v. nem teheti, mint leveléből ki láthatod, e napokban csesztvére menvén kénytelen leszek ez öszveget uzsorára is meg szerezni. Azért ismételve kérlek ha lehet így Kandel álltai segíts rajtam 1ő Novemberig. - Ami végre azt illeti hogy az országos kölcsön végett Szabolcsba mit tégy. Leg czélirányosabbnak tartom Vidliczkaynak írni,41 hogy te azt hiszed, mi ként azzal a bérlő tartozik, ha azonban rád kívánnák kényszeríteni, akkor használja azt hogy te általán öszveget írtál, ha használ jó, — Ezt42 azon esetben jó ha bízhatsz Vidliczay hall­ gatásában s becsületébe, hogy Kandelnek el nem árul. - Emma kezeit csókolom, rövid időni viszont látásig vagyok szerető bátyád Madách Imre N. B. Még egyszer ajánlom mit szóval már mondtam, hogy bizton tudd ki községileg nem vetették-e még rá valahol a kölcsönt, nehogy kétszer fizessük. 38 A kötelezvény 1851. február 18-án kelt 720 ezüst forintról. (Staud i. m. II. 9—12.). 39 Egyelőre ismeretlen szereplő a költő életében. Nevét e levélen kívül csak a Kriegsgericht 1852-es registeréből ismerjük. „ Madasch” (Hadtörténeti Levéltár és Múzeum, Budapest. Spáczay Hedvig szíves közlése) 40 Fekete László, Madách Pesten élő ügyvéd barátja. 41 Vidlaczkay, ügyvéd (a Vidlaczay alak elírás, vö. Madách Károly 1855. november 17-i levelével, Staud i. m. II. 45.). 42 Elírás „ez" helyett 13. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Imre öccséhez, az országgyűlés jellemzésével. Újabb írásos bizonyítéka a költő politikai felfogásának, amelyet néhány héttel később országgyűlési beszédében fejtett ki részletesen (1861. május 28.). (Címernyomatos és „Áldás Hazánknak” feliratú levélpapíron) Pest Kedves Károlyom) 1861 Ápr 29én Igen kíváncsi vagyok a kis új polgár v. polgárné világra jött-e már és a jó Emma hogy van. Én igen ebűl vóltam köszvényben, de Kovács43 nagyon korán érte. s bár minden előjel úgy vólt mint máskor mikor holnapokig feküdtem, valami 2 héti házi áristommal reménylem ki szabadulok a bajból. Itt e leg bizonytalanabb állapotban vagyunk, mi halasztjuk a 74 �dolgot, hogy szóljon a Reichsráth, ott halasztják, hogy szóljunk mi. Ismét el halasztották megnyitását szerdáig s akkor is a császár csak biztossal akarja meg nyitatni s el napolni mindjárt 2 hétre. Néha már azon ponton vagyunk, hogy mindent meg adnak, de már amikor beszél Ferencz józseffel s ismét nem akar semmiről hallani. Szombaton alkalmasint mégis bele fogunk harapni, vagy legfeljebb hétfőn, s ez lesz a leg nevezetesebb vita egész országgyűlés alatt, mellyen nagyon valószínűleg be is lesz végezve az országgyűlés. Ki mondjuk, hogy még a 48ik minisztérium és a meg nem hitt részek nem lesznek köztünk semmihez sem szóllunk, erre egyet értés van, csak arra van két párt, hogy ezt felírásban, vagy határozatban mondjuk-e ki, az elsőt Deák a másikat Teleki akarja én a másodikkal tartok, Frideczki44 az elsővel. Mi azt akarjuk hogy ezt ki mondván napoljuk el az országgyűlést 6 hétre, ők ezt nem akarják csak hogy azt, hogy tanácskozzunk, de törvényjavaslatot ne készítsünk. — Ha alkalmad lesz gyarmaton tudasd mikor kezdődik ez érdekes vita valószínűen, hogy ha valaki akar be jöhessen. Még egyszer ölelve mind­ nyájatokat vagyok igazán szerető Lakom Aranysasban Imréd 43 Madách orvosa 44 Frideczky Lajos, tereskei földbirtokos, Madách barátja, a megye második követe (1861 es tevékenységére lásd Krizsán i. m. 85—107.). 14. SZÁMÚ DOKUMENTUM: Madách Imre öccséhez, Teleki László öngyilkosságáról. A tragikus eset napján készült, élményszerű frissességgel megírt, ösztönösen is kerek kis drámai egésszé komponált tudósítás. („Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar” körfeliratú címeres levélpapíron) Pest 1861 Maj 8 Kedves Károlyom! Péterrel45 is közöld a hírt Ma kezdtünk volna vitát a felírás és határozatra nézve. Én el is mentem Kovách engedel­ mével, bár még szenvedő állapotban. Ép a múzeum kertében állunk, mikor híre jő hogy Teleky Lászlót ma reggel szobájában a padlózaton háton feküdve, keresztül lőtt sziv­ vel találták. Nadrág vólt rajta és fél csizsma, az ágya össze gyűrve a pisztoly kezében. Csakhamar meg érkezett Giczy46, a gyűlést meg nyitó s e borzasztó esetet be jelenté. A tömve vólt karzatok egy jaj kiáltásba törtek ki, több nő alélt. Deák inditványozá az ülések felfüggesztését hetfőig, mi el is fogadtatott. A városban nagy izgatottság van, a József­ város mind összecsoportosúlt Teisz47 csilapítja őket. Senki sem hallotta a lövest. Minden ember a németet gyanúsítja. - Károlyi Muki48 megkeresése folytán kérlek légy szives a juh-rih elleni biztos receptedet utasítással minél előbb be küldeni hozzám.49 Ölel igaz barátod Imre 45 Majthényi Péter, Madách Imre nagybátyja, csesztvei lakos (politikai állásfoglalására, megyei szereplésére lásd Krizsán i. m. 85-107.). 46 Ghyczy Kálmán, az országgyűlés elnöke, a kiegyezés korának ismert politikusa, Tisza Kálmán elvbarátja. 47 Pest város rendőrkapitánya 48 Károlyi János, Madách Imre unokahugának, 9 4 Huszár Annának a sógora. A kérés teljesítésére Madách Károly 1861. június 19-i levele utal: „Remélem, hogy a j uhrüh elleni receptet megkaptad . . . ” Elégedetten c su kh a tju k be a leveles lá d ik á t: a M a d á c h - c s a lá d iro d a lo m tö r­ té n e tile g fontos életének ú ja b b szeletére d e rü lt fény. De lássuk meg ismereteink k o rlá ta it is és v onjuk le b e lő lü k a következtetést: még nagyon sok kutatásra van szükség, amíg e lm o n d h a tju k , hogy m in d e n t tu d u n k Az ember tr a g é d iá ja költőjének szellemi hátországáról. KERÉNYI FERENC 75 �A költői fene ( József Attila-kommentár*) „ M e g szü lt Pőcze Borcsa, kit m egettek a fenék, gyom rát, hasát sorba, százlá b sú ro ló kefék.” (N em zett József Á ron. 1926.Ö M . 1 : 324**) Ebből az elem zésre ke rü lő s tró fá b ó l Fejtő Ferenc h a rm in c éve m e g je le n t ta­ nulm ánya is idéz. Fejtő m e g á lla p ítja , hogy József A ttila „cin izm u sa , a m e llye l azt énekli szülőanyjáról, Pőcze B orcsáról, hogy »m egették a fe n é k«, a durva »fe n e « szó használata csak a sírni kívánkozó s nem a k a ró kamasz m e g h a to tt k rá k o ­ gása. . ” Így van-e? M it kell e b b ő l helyesbítenie a ma stílu s k u ta tó já n a k ? A ta n u lm á n y író ja tu la jd o n k é p p e n m e ntegeti a k ö ltő t és versét. Kérdéses hogy rászorul-e. V a ló b a n „m e g h a to tt k rá ko g á st” álcázó cinizm us és durvaság s zó lal-e m e g a bba n a fe n é -b e n ? Erre keresek először választ. A m agyarázat szer­ p e n tin ú tjá n csak látszólagos kité rő H o n t Ferenc visszaemlékezése.2 E lm ondja, hogy József A ttila Szegedről Pestre kerülve egy id e ig tu d a to s a n h a szn á lt beszédében is tájszókat, népi kifejezéseket. D ia d a lm a s a n nevetett, ha a kávéházi társaság ta g ja i nem é rte tték meg a szám ukra ism eretlen kifejezést. „C s o rb a csoroszlyák v a g y to k !” — m ondta egyszer egy heves v itá b a n . M in d n y á ja n azt hitték, hogy v é n ­ asszonynak c s ú fo lja őket. De a költő m egm agyarázta nekik, hogy a csoroszlya e kevasat je le n t.2 Eredetileg csoroszlyákat a la ko t írt a Bosszúság cím ű versének zárá sában is,4 és csak később ja v íto tta ki ekevasra A .lírikusok E lizium ából h a s o n ­ ló k a já n s á g g a l nézhetett vissza Fejtő Ferencre is, a m ik o r e m é lta tó ta n u lm á n yt olvasta, m int H o n t Ferenc b a rá ta ira . A m aga o k o s k o d ó -ta n ítg a tó m ó d já n nyilván fö lv ilá g o s íto tta volna, hogy a fene nem csak szitokszó: más je le n té s e i is vannak. Sőt ha a szó e re d e té t5 nézzük, a szétágazó je le n té sfe jlő d é sn e k ez a legutolsó á llo m á sa . A fene legelőször a fenő m elléknévi igenév változota, és ilyen m in ő sé g ­ ben a fo g a it fenő, vicsorító, fen ekedö á lla t, v a d á lla t je lz ő je k é n t á llo tt. A jelző je ­ le n té sta p a d á ssa l az egész jelzős szerkezet je le n tésé t fölvette, 'd ü h ös á lla t, v a d ­ á lla t’ értelm ű főnévvé vált. Az „E gye meg a fene!" e re d e tile g olyan szitok, a mely ben a fene szónak ilyen tiszta fo g a lm i ta rta lm a vo lt (vagyis nem volt még ig a z á ­ ban szitokszó). A 'v a d á lla t' je le n tésű főnév ú jra m elléknevesült. M ás s z ó tá ra in k6 is bizonyítják, hogy m elléknévként 'szila j, ádáz, d ü h ö d t, vad, kegyetlen' je le n té s ­ ben volt használatos. E jele n tése k a zonban még csak lehetővé, nem p e d ig szük­ ségessé tették, hogy a szó a „d u rv a ” , „a la n ta s ” m inősítésűek közé k e rü ljö n . A lig h a ta rto zik oda az Értelmező Szótár id é ze te ib e n : „T esteiket m áglyán ég e tte el a fene K á ld o r” (Vörösm arty) „M in th a p o rk a p ó ló fene bika jő n e . . .” (A rany) ⃰ Mutatvány a szerzőnek József Attila költői nyelvéről szóló második tanulmánykötetéből. ** A verseket a második szövegkritikai kiadásból idézem a kötet és a lapszám megjelölé­ sével. 76 �Ezek az idézetek ta lá n nem győznek meg m in d e n kit. Berzsenyi versének. „ Az a l­ m ai ütközet” -nek m agas pátoszú z á ró s tró fá já b a viszont a lig h a illeszkedhetne bele a la n ta s szó: „ M e rj! a merészség a fene fá tu m o k M o z d íth a ta la n z á ra it á tü ti, S a m ennybe gyé m á n t fegyverével Fényes u ta t tusakodva tör s n y it.” A 'v a d á lla t' főnévi je le n tés is to v á b b fe jlő d ö tt. M ás nyelvekben is ta p a s z ta l­ h a tn i, hogy a 'fa rk a s ' je le n té sű szó köznyelvi m e ta fo rá va l és ta lán b a b o n á s h ie ­ d e le m b ő l beteqségek je lö lő je lett. A la tin lupus bizonyos b ő rb a jt is je le n t, a fra n c ia lou p rá kot. ca rcin o m á t, a ném et wolf erős b ő rk ip á llá s t. Effé le je le n tésváltozáson a mi fe n é nk is átm ent. A tá jn y e lv b e n és a rég isé g b e n fe k é lyes, g e n y­ nyes, kiütéses betegségeknek, rá kn a k (I. rákfene) elnevezésére s z o lg á lt.7 Jól tu d ju k, hogy József A ttila a n yia rá kb a n h a lt meg. Az a leg valószínűbb, hogy a vers e jelentésb e n h a szn á lja a szót: a rák d a g a n a ta i ették meg Pőcze B o rb á la testét F elvetődhet, h o g y u g ya n e b b e n a jele n tésb e n , de egyéni m e ta fo ­ ra ké n t szerepel a szövegben a fene: a m osónőt elpusztító m inden b a jn a k , m inden é le tta n i és tá rs a d a lm i b e tegségnek az elnevezéseként — persze m a g á n a k a ráknak is, de a fe lő rlő m unká n a k is a je lö lé s e k é n t, József A ttilá n a k e korszakban, a M e ­ d á liá k korszakában fo n to s je lle m z ő je az A ra n y János-i e p ik a i h ite lh ez h a s o n lít­ ható, azzal p á rhuzam o síth a tó líra i hitelessége, s a iá t élm ény- és e m lé ka n ya g á n a k szigorúan hiteles, m e g m á s íth a ta tla n líra i fe ld o lg o zá sa .8 Ennek ism eretében d ö n ­ tö k a kevésbé á lta lá n o s , a ko n k ré ta b b ,rák, rá k d a g a n a t’ je le n té s m el lett, nem zárva ki, hogy az á lta lá n o s a b b je le n té s a h á tté rb e n , egy m ásik síkon szintén b e le ­ játszik a vers értelm é b e. Egy szó a la k ta n i s a já ts á g a it szinte te lje se n egza kta n á lla p íth a tju k m eg: ezzel szemben je lentését, különösen versben e lő tű n ő ta rta lm á t, még in k á b b e ta rta lo m h a n g u la ti, érzelm i, kifejező o ld a lá t és vo n a tko zá sa it sokkal nehezebb fü g g e tle n í­ te n i az elem ző szubj e ktu m á tó l és á lta lá b a n a szubjektív és esetleges elem ektől. M indezek után is e rő skö d h e t v a laki. hogy a fene szitokszót is ben n e érzi v a la h og y a költői szövegben. Ilyen „é rz é s e k e t” m e g c á fo ln i nem lehet, le g fö lje b b m e g je ­ gyezhetjük, hogy ha a szitokszó je le n té s e va ló b a n ben n e la p p a n g a n a a versszak­ ban, a kko r nyilván nem az édesanya e lle n fo rd u l kegyeletsé rtő d u rv a s á g g a l, h a ­ nem a pusztulás, a h a lá l ta g a d á s á n a k a szenvedélyét fe je zi ki, m in t a h o g y e gy egy évvel később írt groteszkben (Két keserves. M e d á lia . 1929. 2 :7 ) disznónak titu lá lja a h a lá lt („p e c s é te i disznó h a lá ln a k ” ). Egy nyelvi elem kérdéses je lentésének tisztázása nem le zá rja , hanem épp e n m egnyitja a stíluselem zést. A to v á b b ia k b a n vessük össze a k ö ltő m e g o ld á s á t n é ­ hány más lehető sé g g e l. M i a kü lönbség egy fö lte tt „ k it m egevett a fene (rá k )” és a m egvalósult „ k it m egettek a fe n é k ” közt? D o b ju k fé lre először is azt a laikus m agyarázatot, hogy a kö ltő a „ r ím ked vé é rt” írta így! A fenék — kefék rím p á r m e l­ le tt és h elyett ugyanis m e g á lla n a a fene - kefe is. De a stíluselemzés szám ára nem is az ok, hanem a h a tá skü lö n b sé g a lényeges. A kö ltő i nyelv az „ ille g á lis ” , a nem logikus és nem nyelvtani re n d b e n h a la d ó a sszo ciá ció ka t sokkal könnyeben k iv á ltja , m in t a köznyelv, nem is szólva az értekező, tu d o m á n yo s nyelvről. H iá b a tisztáztuk, hogy a fene József A ttila versében nem szitokszó. A megevett ig ével 77 �összekapcsolva ennek e lle n é re ó h a ta tla n u l fö lid é zi a költem ényben a „m e g e tte a fe n e ” szttokszerű szólást. Erre a társításra és az e b b ő l fa k a d ó h a n g u la ti érd e s­ ségre az a lko tá sb a n nincs szükség. Ezért m ódosította többes számúvá a fö lte tt vá lto za to t a költő, e g yú tta l lehetővé téve, hogy a fenék esetleg m in t m inden baj m e ta fo riku sa n összegző neve is szerepelhessen a h á tté rb e n . És folytassuk most az összevetést a másik o ld a lo n : m iben té r el a m egvalósí­ to tt nyelvi m egoldás egy fö lte tt „ kit m egettek a rák fekélyei, d a g a n a ta i" -tó l? Ö n m a g á b a n e lé g gé halvány megszemélyesítés m indkettő. A szem léletesség, kép­ szerűség fo ká b a n -m é rté ké b e n nem igen térnek el egym ástól. Élesen kü lö n váln a k a zonban in d u la ti súlyukban, kefejező e re jü kb en . A fö lte tt m egoldás in d u la tila g szinte közömbös, a m egvalósított in d u la tis á g a nagyon erős. H o n n a n ez az erő? O n n a n , hogy ha nem is idézi fö l közvetlenül a fen é-hez ka p cso lód ó ilyen vagy olyan szitkot, ezek in d u la ti hatása h á tté rké p p e n mégis o d a ve tü l a sor fo g a lm i és képi ta rta lm a m ögé. M ég az azonos a la p je le n te s ű nyelvi egységnek sem azonos szükségképpen a h a n g u la ti értéke a köznapi beszédben és a lírá b a n . A vén a köznyelvben pejoratív, Ady, Tóth Á rp á d verseiben viszont nem, sőt az öreg-gel összevetve a n n á l választékosabb is, kifejező e reje is n a gyobb. Könnyen rekonst­ ru á lh a tju k , hogyan jö tt lé tre ez az érdekes je le n sé g . A p e jo ra tív itá s t e le in te a szö­ vegkörnyezet h a tá s ta la n íto tta a versben, a szó in d u la ti é rté ké t a zo n b a n nem csökkentette ezzel. Később a líra i kontextus nélkül is k ia la k u lt a szónak a köz­ nyelvitől elté rő h a n g u la ti értéke. Ez a fo lya m a t a ka ko fé m ia nyelvi ha tá sg é p e ze ­ tének m űködéséhez9 hasonlít. József A ttila éppen 1928 -ban más verseben is kih a szn álja egy szitokform a in d u la tis á g á t: „ V e rt-e m ár té g e d va la ki, vihar? O s to rra l ke rg e te tt-e ? S ötét e rő d b e b u jtá l-e , vihar? úgy m in t a szégyenedbe?” (Förgeteg. 1928. 1 : 334) H o n n an e s tró fá n a k a sodrása? A m egszem élyesített Förgeteghez in té ze tt kéed é ­ sek sorozatosságában is, az ism étlésekben is; de a kissé m ár e u fé misztikus, mégis erős in d u la tis á g ú „M e n j a szé g ye n b e !” népi szitok h á tté rh a tá s á b a n is. A „ F ö rg e te g ” -ben és a ” N em zett József Á ro n ” -b a n a lk a lm a z o tt e ljá rá s a zo ­ nos. A költő m indkét helyen m ódosítja a szitok fo rm á já t, m egszelídíti, fö lla z ítja , s a kö tö tt szókapcsolatok szükségszerűen m e g fa ku ló szem léletiségét - a szókap­ cs o la t összeszokottsága, kötöttsége, á lla n d ó s á g a h a lv á n y ít!10 — más szomszédos szóképekkel erősíti meg, illetve á llítja vissza. Ez az e ljá rá s nem csak szitkot, h a ­ nem más á lla n d ó szókapcsolatok lírai hasznosítására is a lkalm as. Nagysszerű b i­ zonyítéka ennek más József A ttila -v e rs e k közt a „V ig a s z ”11 (1933. Ö M . 2 :9 7 ): „bőröd ne bízd kereskedőre, ki e lá d fe lh ő t az egen s a fö ld ö n te lk e t vesz b e lő le ” Vessük össze a kiem elt sort e szólással: „b ő ré t viszi vá s á rra ” ! V agy: „In k á b b segít a kutya szőre a te ríth e tő b etegen . .” 78 �A m e g fe le lő közm ondás: „K u ty a h a ra p á s t s z ő riv e l!” - A vers tőkése „Szívére veszi te rh ü nk, g o n d u n k. V á llá ra venni nem b o lo nd . M ennyi fényt kap eb b e n a sze m b e á llítá sb a n a m e g ko p o tt „szívére vesz v a la m it” és „v á llá ra nehezedik v a la m i” ! Igaz, e p é ld á k képei nem szem léletesebbek az egyéni költői lelem ény egyszeri szü lö tte in é l. De az így fö le le v e n íte tt, fö lfris s íte tt szókapcsolatok a csak egyéni nyelvi ö tle te k k e l szemben m egőriznek va la m i tö b b ­ le te t e re d e ti kollektív érvényességükből, közösségi ta p a s z ta la tta rta lm u k b ó l, á llta ­ lá n o síto tt íté le tisé g ü k b ő l, népi za m a tu kb ó l. M ásrészt az e re d e ti fra z e o ló g ia i e g y­ séggel összehasonlítva, so kkalta szem léletesebbek: tá rs a d a lm ila g rö g zíte tt a la k ­ ju k tó l m egszabadulva e re d e ti képszerűségüket is visszanyerik. Egyre in ká b b b e lá th a tju k : a fen é-nek in d o k o lt helye van az elem zett s tró fá ­ ban, fu n k c ió t tö lt be. De korántsem csak nyelvtani szöszmötölés. ha m egkeressük, hogy hogyan ka p cso ló d ik a tá m o g a tó m ásik szóképhez, az u n d o rító százlábúak á lla tis á g á v á ele ve níte tt sú ro ló ke fé k képéhez. A legegyszerűbben a 4. sort csonka, hiányos m o n d a tn a k m inősíthetnénk, a 2. és a 3 -4 . sor közt p e d ig e ffé le je le n té sű m e llé re n d e lő ka p cso lato s viszonyt te ­ hetnénk fö l: „A n y á m a t egészen fö lfa lta a rák, es lassan, fokozatosan m a rc a n g o l­ ta szét, ette meg az e m b e rte le n m unka a m aga kínzószerszám aival” . Ez a m a g ya ­ rázat m e g e jtő egyszerűsége e lle n é re va ló s z ín ű tle n ! Valószí n űtle n a h a rm a d ik sor végén á lló vessző m iatt, am ely ezt e lvá la sztja a n e g ye d iktő l, és o d a kö ti v a la m ik é p ­ pen a m ásodikhoz. A „g y o m rá t, h a s á t” a vonatkozó névmási kit tá rg y két főnévi értelm ezője (úgy m o n d h a tn á n k ” részleges értelm ezője), s a negyedik sor sem ö n ­ á lló m ondat, így a fenék a la n n y a l á ll m e llé re n d e lő viszonyban m in t m ásik je l­ zőkkel b ővített alany. Az a la n y o k közti m e llé re n d e lő viszony m ár le h e t ka p c s o la ­ tos is, kö rü lb e lü l így: „a k it, gyom rát, h a sá t fokozatosan m egettek a rák és a m u n ­ ka g y ö tre lm e i". Lehet ez a viszony m agyarázó-azonosító vagy m a gyarázó-helyes­ b ítő : .m „ egettek a rák fekélyei, azaz (am i ezzel a zo n o s:) a m unka g y ö tre lm e i", vagy: „ a rák fekélyei, ille tve (helyesebben m ondva, in k á b b ) a m unka g y ö tre lm e i” . A lehetőségeket nem m e ríte ttü k ki. U gyanis fö lfo g h a tju k a n e g ye d ik sort a fe n é k ­ hez kap cso lt b o n y o lu lt m e ta fo rá n a k is így : „ k it m egettek a rák fekélyei, ezek a százfelé ágazó, százlábú á lla th o z haso n ló súrolókefék,,. A kö ltő kom plex k é p a l­ kotását ism erve12 ez a m egoldás látszik a legvonzóbbnak. Ez képszerűvé teszi a halálos betegséget, de a m e ta fo ra m e g vilá g ító o ld a lá n a k tá rg y á v a l közvetve és mégis képszerűen u ta l a p ro le tá ra n y a m u n k á já ra is. A m e ta fo ra m eghökkentő azonosítása b e le kap cs o ló d ik József A ttila groteszkkorszakába, e művészi szakasz ké p a lkotó és nyelvi s a já ts á g a in a k re n dszerébe.13 De ke ll-e d ö n te n ü n k ? A m e llé re n d e lő m o n d a tta n i viszonyok kötőszó n é lküli kapcsolása a teljesen egyértelm ű d ö n té st teszi lehetőve. A stró fa tö b b é rte lm ű ! De mivel ez a tö bbérte lm ű sé g az egyes értelm ezési vá lto za to k ö sszh a n g já b ó l ered (a változatok egym ást nem c á fo lja k , nem h a tá s ta la n ítjá k ), ez a líra i tö b b é rte lm ű ­ ség okvetlenül érték, a vers g a z d a g s á g á n a k a b izo n yíté ka .” F ejtegetéseink ta n u ls á g a : a ma kö ltő i fene ö n m a g á b a n nézve szükséges és hasznos, k a p cso lód á sa ib a n g a zd a g és g a z d a g ító . Nem a m e g h a to tts á g á t re jte g e tő kam aszcinizm us tünete, hanem a m esterségéhez virtuóz m ódon értő nagy művész nyelvi „ te lita lá la ta ” . 79 �JEGYZETEK 1. Szép Szó 6. (1938. I—II): 1. sz.: 76. 2. József Attila emlékkönyv. Szerk Szabolcsi Miklós. 1957. 110. 3. Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy nem egészen pontosan azt! Vö. Értelmező Szótár. 4. L. 1924-es verseit. ÖM. I: 187. A korábbi népies változatról a kritikai kiadás nem tud. 5. L. A magyar nyelv történeti—etimológiai szótára. 1967. I. 6. Czuczor-Fogarasi, Ballagi, Értelmező Szótár stb. 7. Uo., továbbá Szamosháti Szótár, Szegedi Szótár. 8. Ignotus Pál: Szép Szó 6. (1938. I—II.): 1. sz. 61; Németh Andor: József Attila 1944. 77. 9. Erre I. Fábián-Szathmári-Terestyéni: A magyar stilisztika vázlata. 1958. 123. További irodalom ott. 10. L. Lengyel Lajos értekezését a Szótártani tanulmányokban. (Szerk. Országh László. 1966. 162, 177; Hankiss Elemér: Kritika 4. (1966. X.): 10. sz. 17. 11. Vö. Bóka László: Szép magyar vers. SzocNevKiskvt. 38. sz. 76-80; Török Gábor: „A líra: logika” 1968. 74 12. Vö. Hankiss Elemér i. h. 11—23 13. Vö. Gyertyán Ervin: Költőnk és kora. 1963. 115-35; Török Gábor i. m. 256-8; Uő.. Magyar Nyelvőr 91. (1967. X—X II.): 401. 14. Vö. Török Gábor: „ A líra: logika" 1968. 70-6. (a régibb irodalom ott). TÖRÖK GÁBOR Az összehasonlító irodalomtudomány új vonásai A je le n sé g e k m a gasa b b szintézisbe fo g la lá s á n a k n a p ja in k b a n m e g n yilvá n u ló á lta lá n o s igénye világszerte fokozza az é rd e klő d é st az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t irá n t. A nemzeti iro d a lm a k k a p c s o la ta in a k és kö lc s ö n h a tá s a in a k ta n u l­ mányozása e le n g e d h e te tle n az iro d a lo m te o re tik a számára, hiszen a tények á lta ­ lá n o sítá sá t nem e jth e ti meg csupán a nemzeti iro d a lo m ta p a s z ta la ta i a la p já n , hanem az egyetem es iro d a lo m tényeire kell tám aszkodnia. Az iro d a lo m tu d o m á n y e viszonylag új á g á n a k születése a p o lg á ri á ta la k u lá s ­ sal együtt já ró , egyetem esebb em beri lá tó k ö rre törekvés egyik je le n s é g e volt. „ Kezdetét leghelyesebb H e rd e r1 m u n k á itó l szám ítani. A nemzetközi iro d a lo m tu ­ d o m ánynak ezen az új te rü le té n m ár a XIX. század első h a rm a d á b a n különböző ko ncepciók jö tte k lé tre. Ha a le g á lta lá n o s a b b vonásokról beszélünk, h a n g sú lyo z­ nunk kell, hogy a külön bö ző iro d a lm a k összehasonlító ta n u lm á n yo zá sa az egyik esetben m ár a kkor a v ilá g iro d a lo m ró l való h a la d ó elképzelésekhez vezetett: a vi­ lá g iro d a lmom tö rté n e ti k a te g ó ria k é n t je le n ik meg, am ely fokozatosan jö n létre a nemzeti iro d a lm a k egész so rá b ó l, ezek egyre szorosabb ka p cso la tb a kerülnek egym ással és kölcsönösen g a z d a g ítjá k egym ást. M ás esetben a többé-kevésbé szubjektív összehasonlítások és összevetések odavezettek, hogy a la p ta la n u l e lő n y ­ ben részesítettek egy -egy iro d a lm a t a tö b b i rová s á ra .” 2 A XIX. század közepén és m ásodik fe lé b e n az összehasonlító iro d a lo m tu d o ­ mány, a k u ltú rtö rté n e ti iskola iro d a lo m tö rté n e té v e l való b o n y o lu lt kölcsönhatások közepette fe jlő d ik . Az 1920—30-as évek a kom parativizm us a k tiv iz á ló d á s á n a k kor­ szakát je le n tik . Ezekben az években a kom parativizm us e lism ert vezetői — Paul 80 �von Tieghem , F. B aldensperger, N. Lorga és mások - egy bizonyos e u ró p a i k u l­ tu rá lis együttm űködés kiépítésére törekednek, am elyet a bu rzso á -de m o kra tiku s p o ­ litik a i és e tika i koncepcióhoz való hűség szemszögéből értelm eznek, a híres „ e u ró ­ pai egység” te ó riá já h o z híven. Az 1940-50-es években lé tre jö n a kom parativizm us két le g je le n tő s e b b köz­ p o n tja az Egyesült Á lla m o k b a n és F ra n cia o rszá g b a n . N a p ja in k b a n viszont a nyu­ g a ti kom p a ra tivisztiká b a n a válság c á fo lh a ta tla n tü n e te i észlelhetők. „ A szocialista országok iro d a lo m tu d o m á n y á b a n is m ind é lé n ke b b összehason­ lító iro d a lo m tö rté n e ti tevékenység van kib o n ta ko zó b a n . Az SzKP XX. kongresszusa után a szovjet iroda lo m tö rté n é sze k egy cso p o rtja ú jra é le tre ke lte tte a hosszú ideig kegyvesztett összehasonlító iro d a lo m tö rté n e te t. Érdekes és e lviekben igen ta rta lm a s tudom ányos k o n fe re n c iá t rendeztek a kérdésről 1960-ban M oszkvában. Ezen olyan ta p a s z ta lt iro d a lo m tu d ó s o k és k o m p a ra tis tá k h a lla ttá k szavukat, m int Zsirm unszkij, K onrád. G u d z ij és S zam arin. A szovjet iro d a lo m tu d o m á n y azóta is fokozza és kiszélesíti az e ffa jta kuta tá so ka t. A népi d e m o kra tikus o rszágokban is élénkül a nemzeti iro d a lm a k k a p c s o la ta in a k fe ltá rá s a és vizsgálata. Ezek az ö r­ vendetes f e j le m ények a rra e n g e d n e k következtetni, hogy az összehasonlító iro d a ­ lo m tö rté n e t m arxista m e to d ik á ja is ú jra kim u n ká lá sb a n és fejlesztésben van, am i új utakat, új lehetőségeket nyit, s biztos tu dom ányos a la p o t te re m t az összeha­ sonlító kutatások tá v la ta i szám ára.” 3 A nemzetek nagym érvű tá rs a d a lm i-p o litik a i változásai m e g h a tá ro z ó la g a la k ít­ já k a népek ku ltu rá lis é le té t és m ozgalm át. E korszakos változások nyom án a nemzeti iro d a lm a k k a p c s o la ta ib a n , d ia le k tik u s fe jlő d é s é b e n új kölcsönviszonyok a la k u lta k ki. Az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t fe ltű n ő a k tiv iz á ló d á s á n a k rú g ó it és összetevőit itt kell keresnünk. „ Az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t — m arxista értelm ezésben — az iro d a lo m tu d o m á n yn a k az az á ga, a h o l a kutatás a la p v e tő tá rg ya nem az iro d a lo m , m in t a valóság tükrözése a m aga sa já to s tö rté n e ti és nemzeti fo rm á ib a n , hanem iro d a lm i alko tá so k sorsa a különböző országokban, v a la m in t iro d a lm i m ű fa jo k és m ű fo r­ mák összehasonlító tanulm á n yo zá sa a különböző iro d a lm a k a n ya g a a la p já n , az egyes nemzeti iro d a lm a k fe jlő d é sé n e k nemzeti s a já ts á g a itó l fü g g e tle n ü l.” 4 F e la ­ d a tá u l azt kell te kin te n i, hogy korunk nemzeti iro d a lm a ib a n és a v ilá g iro d a lo m b a n b e á llt új törvényszerűségeket kifürkéssze, s ezeket a k u ta tá s o k a t az iro d a lm i fe j­ lődés mai és h o ln a p i te n d e n c iá i e lő m o zd ítá sá n a k é rd e ké b e á llíts a . A nemzeti iro d a lo m és a v ilá g iro d a lo m új törvényszerűségeinek fe ltá rá s á b a n a m arxista ösz­ szehasonlító iro d a lo m tö rté n e tn e k a m arxizm usnak a b b ó l a té te lé b ő l kell k iin d u ln i, am ely a v ilá g o t és a n n a k tö rté n e lm é t összefüggő egységnek te k in ti. Ennek m e g fe ­ lelően a kutatás nem szorítkozhat id e g en források, közös m otívum ok, p á rhuzam ok és e lle n té te k regisztrá lá sá ra , hanem a kutatás összehasonlító m ódszerének a m arxista iro d a lo m tu d o m á n y b a n m inőségi változáson kell keresztülm ennie, am ely m in d e n e ke lő tt historizm usának új m inőségében n yilvá n u l meg és az összehason­ líta n d ó je le n sé g e k konkrét tö rté n e lm i ta rta lm á b a való m élyebb b e h a to lá s á lta l g a zd a g o d ik. A m arxista iro d a lo m tu d o m á n y csak azokat a je le n s é g e k e t tanulm ányozza ösz­ szehasonlító m ódszerrel, melyek között nem csak va la m ilye n h a sonlóság vagy kü­ lönbség van, hanem lényeges közös vonás van közöttük, vagy azok között a tö r­ ténelm i fe lté te le k között, melyek é le tre hívták ezeket a je le n sé g e ke t. U gyanis a m i­ 6 81 �kor különböző népek iro d a lm a it összehasonlító tö rté n e ti m ódszerrel vizsgáljuk, a la p vető fe lté te le az em beriség szo cá lis-tö rté n e ti fe jlő d é s i fo ly a m a ta egységének és törvényszerűségének m arxista értelm ezése, am ely az iro d a lo m n a k és a m űvé­ szetnek, m in t id e o ló g ia i fe lé p ítm é n yn e k a törvényszerű fe jlő d é s é t is fe lté te le zi.5 H a ngsúlyoznunk kell to v á b b á , hogy m aga az összehasonlítás elve, mely az össze­ h a so n lító iro d a lo m tu d o m á n y b a n , m int a la p e lv jelentkezik, a m arxista iro d a lo m tu d o m á n yb a n csupán a v ilá g iro d a lm i fo ly a m a t m egism erésének egyik módszere. Az iro d a lm a k a lk o tó kö lcsönhatása so kfé le ké p p e n n y ilv á n u lh a t meg. M in d e n esetben legelőször az iro d a lm i h a tá ro n átvivő út k iin d u ló p o n tjá t, az „ á ta d ó t” kell te k in te tb e vennünk. Az egyes a lkotások, életm űvek le g tö b b szö r közvetítő, azaz fo r­ dítás ú tjá n ju tn a k el a ka p c s o la t m ásik ta g já h o z , az „á tv e v ő h ö z ” . A hatás fo g a l­ m át nem lehet véletlenn e k, m e ch a n iku sn a k te kin te n ü n k, a hatás nem valam ely kétnyelvű közvetítővel k ö tö tt vé le tle n ism eretség eredm énye, hanem , az iro d a l­ mi fe jlő d é sb e n is d ia le k tik u s a n összefonódó egyazon tö rté n e ti je le n sé g két o ld a la . A legm élyebb kölcsönha tá s két olyan iro d a lm i irá n yza t között valósul meg, melyek osztály- és szociális irá n y z a tu k a t és az egyes művészek vagy iro d a lm i irányzatok á lta l kife je ze tt tá rs a d a lm i nézeteket te kin tve közeledik egym áshoz. Az á ta d á s és a hatás fo ly a m a tá t a szakem berek és az á tla g o lv a s ó k részéről kísérő visszhang: a fo g a d ta tá s . A m arxista iro d a lo m tu d o m á n y az iro d a lm i ka p cso lato k és kölcsö n ha tá so k ta ­ nulm ányozását e lvileg m ásképpen közelíti meg, m int a hagyom ányos összehason­ lító iro d a lo m tö rté n e t. „ M i ezeket a fo ly a m a to k a t a m arxista esztétika a la p v e tő e l­ veivel összefüggésben vizsg á lju k és — tá g a b b é rte le m b en — az egész tá rs a d a lm i fe jlő d é s fo ly a m a tá n a k m arxista értelm ezéséből in d u lu n k kí. H a n g súlyo zn u n k kell. hogy az iro d a lm a k m arxista ta n u lm á n yo zá sá n a k összehasonlító módszere nem közömbös a kutatás a la p v e tő c é lja irá n t, és szoros k a p c s o la tb a n á ll ku ta tá si m ó d ­ szertanával. N yilvánvaló, hogy az iro d a lo m összehasonlító ta n u lm á n yo zá sa a b b a n az esetben lesz a leggyüm ölcsözőbb, ha nem szűk, ö n m a g á b a zárt c é lo k a t tűz ki fe la d a tá u l, hanem széles, perspektivikus fe la d a to k a t: e lő se gíte n i az egyes n em ­ zeti iro d a lm a k s a já ts á g á n a k a la p o s m egism erését t ö rté n e lm i fe jlő d é s ü k fo ly a m á n ; előkészíteni á lta lá n o s a b b fe la d a to k m e g o ld á sá t, — m in t p é ld á u l — a v ilá g iro d a lo m tö rté n e té n e k létrehozásá t —; e le n g e d h e te tle n lép cső fo ku l szo lg á ln i a szintetikus iro d a lo m e lm é le ti álta lá no sítá so kh o z, am elyek m e g fe le ln e k a m arxista esztétika mai fe la d a ta in a k .” 6 - m ondta N ye upokojeva a fe n t e m líte tt 1960-as moszkvai ta n á c s ­ kozáson. Az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t reneszánszát a szervezeti é le t m e g ú ju lá sa is fém jelzi. Az 1955-ös kongresszuson jö tt létre az A sso cia tio n In te rn a tio n a le de L itté ra tu re C om paréé (N em zetközi Ö sszehasonlító Iro d a lm i Társaság), am elynek e ln ö ke Jacques V oisin, a S orbonne Egyetem professzora. A Társaság m e g a la ku lá s ó ta négy kongresszus z a jlo tt le : 1 9 5 8 -C h a p e l H ill (USA), 1 9 6 2 -B u d a p e st, 1 9 64F ribourg (Svájc), 1967—B elgrád. A kongresszusokon e lh a n g zo tt, és m egvalósításra váró ja v a s la to k je lzik azt az irányt, am ely fe lé az összehasonlító iro d a lo m tö rté n e t h a la d : az elvi á llá s p o n to k o lykor m eddőnek tű n ő v itá i rovására, a konkrét g y a ­ k o rla ti te e n d ő k kerülnek e lőtérbe. Az 1962-es kongresszus p é ld á u l szám unkra nem csak azért je le n tős, mert B u­ d a p e ste n ta rto ttá k , hanem azért elsősorban, m ert a kko r k ö rvo n a la zó d o tt a kelete u ró p a i iro d a lm a k összehasonlító v izsg á la tá n a k lehetősége és szükségessége. 82 �Az ú jko rb a n lényegében a mai k u ltú rnépek m inden iro d a lm a va la m iké p p e n k a p cso latb a n van egym ással és fe jlő d é s ü k e ka p cso lato k közepette m ent és megy végbe. R eálisan léteznek a zonban a nem zeti iro d a lm a k olyan cso p o rtja i, am elyek a tá rs a d a lm i fe jlő d é s a n a ló g fe lté te le i között k ia la k u lt közös tö rté n e lm i sorsban gyökereznek. A nemzeti és a nyelvi rokonság egyik fo n to s tényezője bizonyos á t­ fo g ó b b iro d a lo m -cso p o rto k keletkezésének és k ia la k u lá s á n a k , de a d ö n tő k rité ­ rium — am elynek a la p já n egyes iro d a lm a k egy cso p o rtb a s o ro lh a tó k — a tá rs a ­ d a lm i, tö rté n e lm i fe lté te le k rokonsága, a tá rs a d a lo m g a zd a sá g i szerkezetének tö r­ té n e lm i a la ku lá sa , a term elési mód és a tá rs a d a lm i fo rm á k egymás fe lv á ltá s á n a k ütem e, az anyagi ja va k megoszlása s az iro d a lo m m a l ka p c s o la tb a ju tó tá rs a d a l­ mi osztályok, rétegek. A fö ld ra jz i, nyelvi, nemzeti összetevők az iro d a lm a k k ia la ­ kulásának nagy, á lta lá n o s tö rté n e lm i fe lté te le it csupán csak a la k ítjá k , m ódosítják, színezik. A színező tényezőkből ered, a m ib e n két haso n ló tö rté n e lm i m últú szom­ szédnép iro d a lm a e lté r; a tö rté n e lm i a la p fe lté te le k h a s o n ló s á g á b ó l, am i bennük hasonló. A történelem folya m á n az Európa keleti fe lé b e n é lő népek közös sorsa h á t­ té rb e szorította a hagyo m á n yo kb ó l e redő kü lönbségeket. „K ö rü lb e lü l a fe lv ilá g o ­ sodás korára ú jfa jta c s o p o rtu lá s á llt e lő az e u ró p a i iro d a lo m b a n , mely a n yu ­ g a ti és keleti fé l n é pe in e k különböző tá rs a d a lm i ta g o zó d á sá ra é p ü lt. A d ö n tő k ü ­ lö n b ség e t - tu d ju k — az új keleti és n yu g a ti típus között az okozta, hogy n y u g a ­ to n ko rá b b a n a la k u lt ki a kap ita lizm u s, hogy keleten to v á b b ta rto tt a fe u d a lizm u s és a fe u d á lis osztály h a ta lm a , hogy a p o lg á ri osztály sem számá t, sem súlyát te ­ kintve nem é rte el a n y u g a tit, hogy a parasztság később sz a b a d u lt fe l a fe u d á lis jo b b á g y i kötöttségek a ló l, to v á b b őrizte hagyom ányos é ltfo rm á já t, m in t a nyugati. E különbségek következtében más vo lt a n y u g a t-e u ró p a i és a k e le t-e u ró p a i iro d a l­ mak fe jlő d ésé n e k m enete is. Az eltérés elsősorban a p e rió d u so k egym ásra követ­ kezésének id e jé b e n , kibo n ta ko zá su k in te n z itá s á b a n , o lykor ta rta lm u k b a n és je ­ lentőségükben v a n .” 7 A fö ld ra jz ila g á lta lá b a n a R ig a i-ö b ö ltő l az A d ria i-te n g e rig h úzható vo n a ltó l Keletre eső te rü le te n élő népek (észt, lett, litván, m agyar, rom án és szláv népek) iro d a lm á n a k te h á t nem csak ma, a közös szocialista törekvések révén van e g y­ mással rokon a rc u la ta , hanem m ú ltb e li fe jlő d é s i ú tja ik b a n is szám talan p á rh u z a ­ mos je lenség fedezhető fel, am elyek m ege n g e d ik, sőt m egkívánják, hogy egy kö ­ zös és külön ke le t-e u ró p a i iro d a lm i fe jlő d é s rő l beszéljünk az e u ró p a i iro d a lo m tö rté n e té n e k nagy egészén belül. A b u d a p e sti kongresszus a fe n tie k a la p já n záróülésén e g y h a n g ú la g e lfo g a d ­ ta az e ln ö klő S őtér István két p o n tb ó l á lló h a tá ro z a ti ja v a s la tá t, am elynek lénye­ g e : az összehasonlító ku ta tá so k fejlesztése az é rd e k e lt a k a d é m iá k k u ta tó in té z e ­ te ib e n .8 A M a g ya r Tudom ányos A ka d é m ia Iro d a lo m tö rté n e ti Intézetének Ö ssze­ h a sonlító C so p o rtja — a h a tá ro z a ti ja v a s la t ko n kré tizá lá sa ké n t — részletesen k i­ d o lg o zo tt tervet á llíto tt össze a k e le t-e u ró p a i iro d a lo m tö rté n e ti szintézis e lő m u n ­ la ta in a k m e g in d ítá sá ra vo n a tko zó la g , am elyet a szocialista országok iro d a lo m tö rté n e ti intézetvezetőinek — ugyancsak b u d a p e s ti — k o n fe re n c iá já n (1965. m ájus 12—13) v ita tta k m eg.9 Egy m ásik vállalko zá s — am ely az A. I. L. C. égisze a la tt in d u lt el — a vilá g különböző tá ja in , de e u ró p a i nyelveken írt iro d a lm a k összehasonlító tö rté n e té n e k kidolgozására törekszik. A vá lla lko zá s csírá ja J. V o is in e -n a k g o n d o la ta volt, a m e ­ lyet 1964-ben vetett fe l a frib o u rg i kongresszuson. Az ezt követő két év fo lya m á n 83 �é rle lő d ö tt a g o n d o la t tervvé, s az A. I. L. C. e u ró p a i titk á rs á g a 1967 m á rciu sá b a n körlevelet in d íto tt ú tn a k az érdekeltekhez, azzal a kéréssel, hogy fe jts é k ki vé le ­ m ényüket a tervezett e u ró p a i iro d a lo m tö rté n e t kid o lg o zá sá n a k le h e tő sé g é rő l, a szerkesztés elveiről. A vállalkozás m egindítása azok körében, a kik e lk ü ld té k válaszukat, á lta lá n o s helyeslésre ta lá lt. Sokan kiem elték fo n to s s á g á t m ind a tudom ányos kutatás, mind az egyetem i oktatás, m ind p e d ig a nyelvi okok m ia tt kevésbé e lte rje d t iro d a lm a k je le n tősé g é n e k és szerepének megism erése te k in te té b e n . M e g fo n to la n d ó vélem é­ nyek m erültek fö l a zon b a n az „e u ró p a i iro d a lo m ” fo g a lm á ra és ezzel a v á lla lk o ­ zás elnevezésére, a keretében te k in te tb e veendő iro d a lm a k körére vonatkozóan. A rra nézve, hogy egy nemzetközi iro d a lo m tö rté n e ti szintézist á ra m la to k korszakai szerint kell elrendezni, egyetértés a la k u lt ki, de tö b b e n hangsúlyozták, hogy te ­ kin te tb e kell venni az ezeken b e lü l je le n tkező nemzeti s a já to ssá g o ka t, az á ra m la ­ to k korszakai jelentkezésének k ro n o ló g ia i e lté ré se it az egyes nemzeti iro d a lm a k ­ ban, a kiem elkedő egyéniségek szerepét stb. Az e u ró p a i iro d a lo m tö rté n e t korszakh a tá ra ira , fő ké n t a b e m u ta ta n d ó tö rté n e lm i fo ly a m a t id ő b e li kezdetére és b e fe ­ jezésére nézve egyelőre nem a la k u lt ki egységes vélem ény. A vállalkozás m egva­ lósításának fo rm á já t, ezzel k a p c s o la tb a n a fe lve tt ta n u lm á n y k ö te t-s o ro z a t c é ljá t és re n d e lte té sé t a válaszok tö b b fé le k é p p e n és egym ástól e lté rő m ódon értelm ez­ ték (noha m ag á b a n a b b a n , hogy a ta n u lm á n ykö te te k egy so rozatának m e g in d í­ tása helyes és szükséges, túlnyom órészt m egegyeztek).10 A válaszok eredm ényéről a M a g y a r Tudom ányos A ka d é m ia Iro d a lo m tö rté n e ti Intézete je le n té s t készített, am ely az A. I. L. C. b e lg rá d i kongresszusán k e rü li m e g ­ vitatásra. A vita és a ja v a s la t a la p já n a kongresszus közgyűlése e lh a tá ro z ta a v á l­ lalkozás m egindí tá s á t . Ö t m unkacentrum a la k u lt, az egyik B udapest székhellyel, A K o o rd iná ló Bizottság titk á ra pe d ig V a jd a G yörgy M ih á ly lett. Egyelőre „ p r ó b a ­ kö te te ke t” in d íta n a k, hogy ezek kidolgozása fo lya m á n nyert ta p a s z ta la to k b irto k á ­ ban n agyobb b izto n sá g g a l lehessen m a jd hozzáfogni az ö sszefoglaló m unkához az e u ró p a i nyelvű iro d a lm a k tö rté n e té n e k szintétikus fe ld o lg o z á s á h o z .11 Az e u ró p a i összehasonlító iro d a lo m tö rté n é sze k eme nagy vá lla lko zá sa - a jo ­ gos elism erés m e lle tt — m égiscsak „á tm e n e tn e k " te k in th e tő az egész v ilá g iro d a ­ lom tö rté n e té h e z; a n n a k egyik, bizonyos m értékben - nyelvek, tö rté n e le m , fö ld ­ rajzi h a tá ro k révén — összefogaló egysége. De m inden nép iro d a lm a egyform án fontos, nincsenek a v ilá g iro d a lo m n a k lényegesebb és kevésbé lényeges te rü le te i. V alam ennyi te rü le t iro d a lm á n a k fe ld o lg o z á s á t kell kezdem ényezniök az a rra ille ­ tékeseknek. Ez az „e u ró p a i iro d a lo m " tö rté n e té n e k v ilá g p e rs p e k tiv á ja .12 JEGYZETEK 1. Johann Gottfried Herder (1744-1803), német író, műfordító, filozófus. Fő műve az Eszmék az emberiség történetének bölcseletében és az ehhez kapcsolódó népdal­ gyűjteménye, melybe belefoglalta az általa ismert egyetemes népköltészet anyagából mindazt, amit a nemzeti irodalmak ősi és eredeti értékeinek tartott. Ezzel felébresztette az érdeklődést elsősorban a német és szláv népköltészet iránt. 2. R. M. Sma rin: Az összehasonlító irodalomtudomány mai helyzete néhány külföldi o r­ szágban. Tanulmányok az összehasonlító irodalomtörténet köréből. II. rész. MTA Iro­ dalomtörténeti Intézet kézirat gyanánt megjelent kiadványa. Bp., 1962. 42. I. 3. Nyírő Lajos: Irodalomelmélet-korszerű művészet. Bp., 1967. Magvető Kiadó, 104. I 84 �4. I. G. Nyeupokojeva: Néhány kérdés a nemzeti irodalmak kapcsolatának és kölcsön­ hatásának tanulmányozására vonatkozóan. A 2. pontban idézett kiadvány 82. I. 5. V. M. Zsirmunszkij: Az irodalmak összehasonlító tanulmányozásának problémai. A 2. pontban idézett kiadvány 101. I. 6. I. G. Nyeupokojeva: I. m. 85-86. I. 7. Vajda György Mihály: A német irodalom Kelet és Nyugat között. Helikon, 1965. 490. I. 8. A szocialista országok irodalomtörténeti intézetvezetőinek konferenciája Budapesten. Helikon, 1965. 461-490. I. 9. U. o. 10. Az európai nyelvű irodalmak összehasonlító története. Helikon, 1968. 258-274. I. 11. U. o. 12. Vajda György Mihály: Az európai nyelvű irodalmak összehasonlító története. Korunk, 1968. 318-322. I. CSONGRÁDY BÉLA 85 �KÖRKÉP Madách-emlékérmesek 1968. Dr. NÉMETH ANTAL Dr. N ém eth A n ta l színháztörténész, ny. rendező,- fo ly ó ira tu n k m unkatársa 1968. o któ b e r 28-ón elhunyt. Ez az 1964 óta évenként M a d á c h Imre h a lá la n a p já n a k tá já n rendszeresen visszatérő ünn e p i a lka lo m , a m iko r N ó g rá d várm egye M a d á c h -e m lé k p la k e ttje kiosz­ tásra kerül, nem a T ra g é d ia kö ltő jé n e k elem ző m é lta tá sá ra , részletesen é rté ke lő beszéd m egta rtá sá ra való, de egyetlen g o n d o la t felvetésére ta lá n mégis a lka lo m lehet. H a e lfo g u lts á g nélkül vizsgáljuk, hogy az iro d a lo m terén mi a h írü n k a v ilá g ­ ban, bizony igen le h a n g o ló eredm ényre ju tu n k . B árhol - nagy vagy kis nem ze­ teknél — végzett u. n. közvélem énykutatás szánalm as s ta tisztikát p ro d u k á l a rró l, hogy h á n ya d ik m egkérdezett személy tud m egnevezni egy m agyar k ö ltő t vagy írót, a rró l nem is szólva, hány ezrelék o lva so tt h a zá ja nyelvének fo rd ítá s á b a n a k á r csak egy sort is? N yelvünk elszig e te ltsé g e és nem zetünk kicsinysége nem m agyarázat erre, mert ha a rra g o n d o lu n k , hogy a m ú lt század utolsó é vtizedeiben a m indössze 2 m illió lakosú N orvégia nagy fiá n a k , Ibsennek a nevétől volt h a n ­ gos az egész művelt vilá g és d rá m á iv a l f o rd u ló p o n to tt je le n te tt az e u ró p a i és am erika színházkultura fe jlő d é sé b e n , m élyebben fekvő ok után kell k u ta tn u n k. Az sem m agyarázat, hogy iro d a lm u n k e rő tle n és é rté kte le n lenne, m ert k u ltu ránk le g n a g yo b b a la k ja i, a kik a szellem v ilá g á b a n tökéletesen tá jé k o z ó d ó képességük­ kel szigorú összehasonlításnak vete tté k össze a hazai term ést az id e g e n n e l, eg y­ é rtelm űen és e lfo g u la tla n u l á lla p íto ttá k meg, hogy egy nem zetnél sem vagyunk csekélyebb értékűek és pl. líra i költészetünk belső ra n g já ra a le g n a g y o b b nemze­ tek iro d a lm á n a k te lje s elism erése m e lle tt is büszkék le hetünk. Egy kiváló m agyar író ezen a kérdésen elm élkedve a b b a n lá tja a v ilá g b a n va ló iro d a lm i ism eretlensé­ g ü n k okát, hogy a m agyar iro d a lo m m o n d a n iv a ló ja csak hozzánk szól és a k ü l­ fö ld i olvasót ez a m o n d a n iva ló egyszerűen nem é rd e kli. N incs igénye a m agyar irodalom m egism erésére, m ert ha lenne, a kko r m egterem tené a tő le k iin d u ló jó fo rd ítá so ka t, a jó fo rd ítá s o k k ia d a tá s á t, a szűkebb vagy szélesebb közönség sp o n ­ tá n u l vásárolná és olvasná e m űveket és így m inket is jo b b a n ism ernének. És ha most végig g o n d o lju k , hogy P etőfin kívül, aki rom antikus életsorsával és m eg h a tó a n fia ta lk o ri hősi h a lá lá v a l vá lto tta meg nevének nemzetközi ism ert­ 86 �ségét, p é ld á u l o p á ra tla n Vörösm arty, a tö ké le te s A rany, a fá k ly a lo b o g á s ú Ady, a kristályszépségű B abits életm ű, a csupa zene Kosztolányi, vagy az aranyfényű Tóth Á rp á d , a b o ru lt Juhász G yula, az egyetem es v ilá g iro d a lm a t m agáévá é lő önkínzó Szabó Lőrinc neve egy k ü lfö ld i á tla g p o lg á r szám ára ta rta lo m n é lk ü li üres név és csak szabályt erősítő kivé te lké nt kezd te rje d n i k ü lfö ld i k ö ltő i körökben a fehérizzású József A ttila és a m a g ya r p ro b lé m á k a t u tolsó éveiben egyetem es em beri p roblém ákká é rle lő Illyés G yula nevének ra n g ja , a k k o r különös m e g h a to tt­ sá g g a l k e lle tt kézbevennünk ennek a m a gashom lokú, nem csak a tá rg y a k o n és a fa la k o n , de a messzi é g b o lto n is tú lte k in tő , a lá to m á stó l m e g ria d ó a rcú fé rfiú n a k e m lé kp la ke ttjé t, aki a sztregovai k rip ta cs e n d jé b ő l száz esztendő ó ta egyre sű­ rűb b e n száll ki a kaotikus n a g yvilá g b a , hogy szellem i nagykövete legyen fo rró n szeretett h a zá ján a k. Két nap e lő tt h a llg a tta G y a rm a t Radó G yörgy M a d á c h ku ta tó n a k „é lő M a d á c h ” cím ű e lő a d á s á t és az is tu d va le vő e b b e n a körben, hogy R adónak most fo ly ik a F ilo ló g ia i Közlönyben egy p á ra tla n buzg a lo m m a l összegyűjtött a d a to k a t fe ltá ró ta n u lm á n yso ro za ta a rró l, mely nyelveken, Az ember trag éd iájá-n ak hány fo rd ítá s a je le n t meg az e lm ú lt évszázad a la tt. Egyre tö b b országban fo g la lk o z n a k e nagy művel, egyre tö b b e n és az nem c á fo lja , hanem bizonyítja azt, a m it az id é ze tt je le s író az ism ertség és elism e rte te ttsé g n é lk ü lö z ­ h etetlen e lő fe lté te lé ü l á lla p íto tt m eg. M e rt m it is je le n t v a ló já b a n ez a M a d á c h fe lé fo rd u ló v ilá g é rd e k lő d é s ? Azt, hogy e n n e k a m agányos szellem nek, kastélya félhom ályos „o ro s z lá n b a rla n g já b a .” húzódó nagy té p e lő d ő n e k s ik e rü lt o ly a t m on­ d a n ia m agyar nyelven, am i egyre in k á b b é rd e k e ln i kezdi a v ilá g o t és azt is, hogy a fizika i lé t és nem lét sziklaszirtjének szakadéka e lő tt tá m o lyg ó em beriség olyan vilá g é lm é n y sh o ckjá t é li ma a fö ld ke re ksé g e n , am ely h a lló vá te tte fü lé t, lá tó vá a szemét és értővé é rte lm é t Az ember tra g é d iá ja m o n d a n iv a ló ja szám ára. A Tragédia K isfa lu d y T ársaságban tö rté n t fe lo lva sása u tá n azzal ü d vözöl­ ték M a d á ch Im rét, hogy a nagy siker révén ő m ár nem csak N ó g rá d megye, h a ­ nem az egész haza dísze le t t A je le k szerint nincs messze az idő, a m ik o r va ló ra válik Toldy Ferenc jó s la ta , hogy a mű „ v ilá g h íü vé vá la n d és e p o c h é t fo g c s in á l­ ni a v ilá g iro d a lo m b a n .” Nem túlzás, ha erre a jó s la tra hivatkozva v a llo m : a m a­ gya r iro d a lo m Az ember tragédiája-val lé p e tt be a ,,v ilá g "-iro d a lo m b a . H álás vagyok sorsom nak, hogy az e lm ú lt közel négy évtized során a színház eszközei segítségévei a nagy m űnek a v ilá g b a n va ló elism ertetéséhez a m agam erejével is h o zzá járu lh a tta m , és azt hiszem, m in d n y á ju n k nevében szólok, a k ik itt most ezt a kitü n te té s t m e g k a p tu k : nem é rh e te tt m inket n a g yo b b m egtiszteltetés és öröm , m int az, hogy épp e n a n n a k a p la k e ttjé v e l em lékezett meg ró lu n k a K ö l­ tő szűkebb p atriá ja , a kin e k s z o lg á la ta és szellem ének követése a m a g u n k te rü ­ letén é le tü n k ta rta lm á t és egyik le g n a g y o b b é rté ké t je le n te tte és je le n ti. SINKOVITS IMRE Á d á m o t fo rm á ln i e lm o n d h a ta tla n élm ény és felelősség. M i színészek, hordozói vagyunk egy nagy mű eszm evilágának. N éha e la k a d a szavam, ha a rra g o n d o lo k , hogy tö b b m int egy évszázaddal e ze lő tt a k a d t egy em ber, aki fe le m e lte szavát a szakadék szélén tá n to rg ó em beriség védelm ében. M a d á c h o t nem szeretni, hanem é rte n i kell. A m egértetés a mi fe la d a tu n k is. 87 �A Nemzeti Színház nevéhez méltóan á p o lja a klasszikus d rá m a h a g y o m á n y o k a t A színház tervei között egy ú ja b b M a d á c h mű, a Csák v é g n a p ja i színpadra á llí­ tása is szerepel, Keresztury Dezső fe ld olgozásában. H a so n ló k é p p e n rendkívül nagy élmény Mózest játszani. Ennyire tisztán még soha nem ta n íth a tta m a színpadról az embereket, mint ebb e n a szerepben. E d r á ­ m á b a n egy nemzet létéről, nemzetté fo rm á lá s á ró l van szó. E néhány szubjektív benyomás után szeretném megidézni M a d á c h o t. A Mózes V. felvonása utolsó je le n e té n e k egy részletét mondom el, amelyben Mózes K ánaán küszöbén búcsúzik népétől és á ta d ja a h a ta lm a t Józsuénak: MÓZES Halljad Istenem! S te nép, ha aztán majd boldog leszel S bőségnek örvendezhetsz Kánaánban: Népem ne hidd, hogy a szent eszme, mely Családdá forraszt egybe s összetart Mely nemzetté tesz, hazád csak a föld; A jövőben is az lesz közted első Ezrek felett, éljenek bármi dúsan, Ki híven őrzi szívében a törvényt, bár nem lesz talpalatnyi földje sem. — Mert nem a göröngy, amelyen tapodsz: Néppé e sátor szent törvénye tesz! — Most hozzád szólok, figyelj Józsué. Ha meghalok, s bemégy majd Kánaánba: Templomot, szobrot, síri jelt, irást: Egyetlen emlékét épen ne hagyd A vad pogánynak, melyet ott legyőztél. Maroknyi nép vagyunk. Akár a tenger Csap ránk az ellenség. A hit s a hűség Tarthatja csak fenn népét Izraelnek. JÓZSUÉ Nagy dolgokat bizol rám, - mondd hogyan Állok meg én, - közember erejével A helyen, melyet egy órjás hagyott el? MÓZES E férfiak, — a nép elsői — fognak, Tanáccsal gyámolítani. S az ifju, Pusztában felnőtt, próbált nép erővel. Megkértem Istent, s ő a szellemet, Mely eddig az én lelkemben lakott, Reájuk önti. Óvjátok hiven. Áldás reátok, — álljatok helyemre. JÓZSUÉ Láttad, hogy mit birok. MÓZES Láttam fiam. S megbecsűltelek.- Népem, még csak egyet! Ha meghalok, porom földdel vegyül, Ne hagyjátok, hogy ellenség tapodja. NÉP Igérjük! MÓZES Köszönöm, barátaim. Térjen mindenki nyugton sátorába, És Józsuétól várja a parancsszót; Mert Mózes most bucsút vesz tőletek És halni megy. JÓZSUÉ De ilyen szökve nem. Én a sírig kisérlek, - megfogadtam. - Dr. SZABÓ KÁROLY A megtisztelő kitüntetést a megye kulturális életében végzett munkám ért ka p ta m ; most mégis e n g e d jé k meg, hogy M a d á c h Imrével való találkozásaimról szóljak. Az em ber tr a g é d iá já t ta n íta n i, mióta csak ta n á r vagyok, m indig ünnepi a lk a lm a t je le n t számomra. M in d ig megtisztelve érzem magam, hogy e g yá lta lá n taníthatom a nagy művet. Igaz, a T ra g é d iát végigkísérő — s sokszor in k á b b cson­ kító, mint megvilágosító — szempontok nem egyszer csökkentették ü n n e p i-ta n ító kedvemet. Számomra M a d á c h Imre igen is egyértelm űen válaszol az akkor fe l­ tett kérdésre. Egy válságos korban, levert fo rra d a lm a k után és egy esetleges új fe llendülés idején csakis egyetlen válasz lehetett reális: m inden bukás ellenére is érdemes újra kezdeni. A pesszimista válasz nemzeti öngyilkosságra való biz­ 88 �ta tá s le tt volna, a h u rrá -o p tim is ta pe d ig illú z ió k b a rin g a th a tta volna a k o rtá rs a ­ kat. M a ra d t te h á t a bukásokkal is számoló, de a le ta g a d h a ta la n szorongásokon fe lü le m e lke d ő h it — a nemzet és az em beriség jö v ő jé b e n . N éhány évvel ezelőtt, B alassagyarm at m ú lt századi tö rté n e té t ta n u lm á n y o z ­ va M a d á ch Im rét megyei tisztviselőként, p o litik a i g o n d o lko zó ké n t, legszűkebb n ó g rá d i környezetében lá tta m viszont. N ó g rá d megye lib e rá lis nemessége v a ló ­ ban a reform kori h a la d á s élén já rt. De még ennek a nem ességnek a so ra ib ó l is kiválik M a d á ch Imre. M in t „az ő rh a d i s z o lg á la tra in d u ló " nem zetőrség ka to n a i főbiztosa nem csak lelkiism eretességével és szervező tehetségével tű n ik ki, hanem hazafias elszántságga l is: bete g sé g e e lle n é re kéri a m egyei fő h a tó s á g o k a t h a d ­ b avonulása engedélyezésére. 1849 ja n u á rjá n a k vége, B ala ssa g ya rm a t m egszállása a császári csapatok á lta l vízválasztó volt a megye és a város nem ességének p o litik a i m a g a ta rtá s á b a n . A reform országgyűlések lib e rá lis g o n d o lk o d á s ú hőse: báró M a jth é n y i László, a rokon és atyai jó b a rá t W in d is c h g ra e tz főbiztosa lesz, e lju t a h a za á ru lá sig . A m á ­ sik közeli barát, Jankovics László szintén á ru ló vá v á lik : a lis p á n s á g o t v á lla l a császári m egszállás id e jé n . De még a tiszte le tre m éltó tisztviselőtárs, Veres Pál, is b e hódol. M a d á ch Imre és az öccse, Pál a zonban nem alkuszik meg. Pál Kos­ suthnak a já n lja fel s z o lg á la ta it, Imre visszavonul. És M a d á c h Im re szilárd p o li­ tik a i m a g a ta rtá sa s fo rra d a lm i h a za fisá g a a n n á l is in k á b b m e g fo g ja az em bert, m ert tu d ju k , hogy az é desanyja viszont szenvedélyesen g y ű lö lte a fo rra d a lm a t. Egyetlen n ó g rá d i fö ld b irto k o s sem pereskedett a n n y it a jo b b á g y a iv a l a fo rra d a lo m idején, m int éppen M a jth é n y i A n n a ; és ki kért e lső ké nt ig a zo lá st a rró l, hogy semmi fo rra d a lm i és szabadságharcos te tt sem te rh e li m ú ltjá t? - Bérzcy Lajos és özv. M a d á ch Im réné. M a d á c h Im re p o litik a i következetessége te h á t az a u liku s érzelmű, reakciós g o n d o lk o d á s ú anya szándékaival szemben érvényesült. M a már köztudott, hogy M a jth é n y i A n n a m ilyen nagy szerepet já ts z o tt fia házassági tr a ­ g é d iá já b a n . M a g á n é le té b e n e n g e d e tt a n yja a k a ra tá n a k , de a p o litik a i m eggyő­ ződés terén a m aga ú tjá t já rta . Az irodalom történ é sze k m ár k ije lö lté k M a d á c h Im re helyét a nagy kortársak között. H ogy m ilyen szerepet tö ltö tt be a m egyéjében, tisztviselő tá rsa i és a b a ­ rá ta i között, ennek kiderítése az itt élő helytörténészek fe la d a ta elsősorban. M e g ­ győződésem, hogy csak a megyei vonatkozásokat é rin tő kutatással is nagy szol­ g á la to k a t te h e tü n k M a d á ch Im re ügyének. KOJNOK NÁNDOR Képzettségem szerint ta n á r vagyok, fo g la lkozá so m szerint könyvtáros — szívem szerint népművelő. A k u ltu ra egyik közvetítője, a m űvelődési é le t e gyik szervezője . Tíz éve már, hogy először fe la d a to t kaptam és v á lla lta m m egyénk népm űvelési m u n k á já b ó l. Tíz év — nem sokára ve te rá n ké n t e m le g e th e tn e k. A mi m unkánk, a n épm űvelők m u n k á ja : a ktív kö zé le tiség ; sa já to sa n e rőshitű hivatásérzetet igényel, tu d a to s a n v é g ig g o n d o lt é le tfo rm á t je le n t. Itt n á lu n k — és m inden m ellékíz n élkü l m o n d o m : „n á lu n k vid é k e n ” - szá n d é ka in k és te tte in k fe ­ lelőssége tá rs a d a lm ila g v a la h o g y kö zvetlenebbül é re zh e tő b b és kézzelfog ha tó b b . 89 �Ezért, hogy fé le lm e in k az e re d m é nyte le n sé g tő l, a m egnem értéstől tú lz o tta n is erősek, u g yanakkor persze ö rö m ü n k is b o ld o g ító b b , ha lá tju k és érezzük: nem h iá b a v a ló fá radozásunk, nem ö n m a g u n k a t e lé g e tő lá n g , lelkesedésünk. M a g a m ró l szólva: az itt és m ost oly elism eréssel e m líte tt szándékaim és cse­ lekedeteim fo rrá sa végül is a ku ltú ra , az iro d a lo m irá n t érze tt fe le lő ssé g : e lk ö te ­ lezettség tá rs a d a lm u n k irá n t, am ely tevékenységem hez ösztönzést és le h e tő sé g e t a d ; és hűségem az e lin d ító , e m b e rré -a la k ító szülőföldem hez. Ezért nem a k a ro k a jö vőben sem csak ö n m a g a m nak é ln i — b á r ez nem csak a szándékaim on m ú lik - , noha jó l tudom , hogy ez nem csupán az eredm ények la jstrom ozását, hanem sok ku d a rco t is: nem csupán részvételt, hanem e rő tp ró b á ló h a rc o t is je le n t. Sok még a te n n iva ló , következésképp az én te n n iva ló m is. Em lítették a P a ló cfö ld -e t is, m egyénk fo ly ó ira tá t, am ely — jó l tu d já k : nem v é le tle nü l — igen közel á ll hozzám. A P alócföld szerkesztése, egy-egy szám „ m eg­ a lk o tá s a ” m in d ig - ha a k a rju k , ha nem — m egyénk m ú ltjá n a k , je le n é n e k , és b izo ­ nyos értelem ben jö v ő jé n e k szám bavételére késztet m in k e t; az id ő b e n fo lyam atos, te rü le tile g k ö rü lh o tá ro lh a tó , szellem i és a n ya g i ta rta lm a ib a n különösen b o n y o lu lt és ellen tm o n d á so s v ilá g u n k következetes átélésére. M indez, — b izakodással és le l­ kes rem énnyel m ondom — egyre in k á b b kultúra-teremtő munka is m egyénkben N ó g rá d b a n . Ez a kitüntetés személyemben — bizonyára — a tö b b i nép m ű ve lő n e k is szól. Igy é rteni nem csak a le g jo b b , hanem a le g ig a z a b b is. Én m agam p e d ig úgy érzem, ez a mai m egtiszteltetés legkevésbé k ié rd e m e lt díjazás, de le g in k á b b b iztatás és figyelm eztetés. Ezért köszönöm főké p p e n . 90 �Arcképvázlat Jobbágy Károlyról Az Éjszakai vetítés c. kötetét olvasva A költőt verse tartja fenn - ha jó t ir — a tenger népet - a társadalom, amit kiharcol föld alatt, ha úgy kell, vagy föld felett, ha jön rá alkalom. Nézd meg! M it tettél azért, hogy a néped, hazád független és szabad legyen? Marad nyoma, hogy életed leélted? Megalkuvás volt, avagy győzelem? Ezt rád hagyom. A testem, ez az á r va megkönnyebbült. Vihar és fény járta Az élőnek a holt szélesre tárta az örökkévalóság kapuját. át. A kétszeres József Attila-díjas Jobbágy Károly, aki a fent idézett „M editáció az örökkévalóságról egy felboncolt hulla felett” című programadó versét látná legszívesebben egy kortársi antológiában, jelentős állomáshoz érkezett, amikor „Éjszakai vetítés” címmel közreadhatta válogatott verseinek gyűjteményét. A kiálításában is ízléses kötet — a borító­ lapot és a költő portréját Szász Endre rajzolta — az 1938 és 1966 között írott versek gaz­ dag gyűjteménye. Érdekessége a gyűjteménynek, hogy az 1955-ben megjelent Feltámadás című kötete előtt megjelent verseket is tartalmazza Húszévesen alcím ala tt az 1938-41, a Béke katonája 1941—44, a Vesszőfutás pedig az 1944—52 között írott verseket adja. Jobbágy ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyen alaposan kipróbálta szigorát a XX. század második negyedének minden vihara és változása. A háború fájdalmas varga­ betűt jelentett az életében, s ez okozza, hogy bár korán kezdte, csak most túl o férfikor nyarán remélheti, hogy „aszúra fog érni minden szép gerezd” -je. Jobbágy Károly életútja a „görbe ország” akkori fővárosából, Balassagyarmatról in ­ dult 1921 május 27-én. Édesanyját négy esztendős korában elveszíti s ekkor apja, aki cukrászsegéd volt Pestre költözött. A kisfiú nevelése a nagyszülőkre maradt. O tt nőtt fel a más cégére alatt dolgozó szabó műhelyében, tisztes szegénységben. De annak is meg­ volt az előnye, hogy a takarékosság szigora korán eloltotta a kis petróleum lámpát, mert ilyenkor a mesék és legendák alakjai népesítették be a lakószobát és a gyermek fantá­ ziája a lelkes negyvennyolcas nagyapa meséin próbálgathatta szárnyait. Nagyanyja halála után, kilenc éves korában Budapestre került. Pest az élet árnyoldalaival ismertette meg a vidéki idill után, létbizonytalanság, nedves pincelakások a lázadó dac gyúlékony anyagát rakták a gyermekkor mesevilága fölé s e kettős élmény talajából megszületnek a első versek, melyek miatt — ha haladó szellemű tanárai közbe nem lépnek — kicsapták volna az iskolából. Az ekkori idők ars poeticája is már arról vall, hogy az öncélú, fo r­ mákkal bíbelődő, indulat nélküli költészetnek nincs értelme. „D e hogyha néped kínozzák urak, / ordíts, üvölts, csak, és ne félj fiú ! Lesz ott a versben elég „hangulat” . A Knézich utcai polgári iskola elvégzése után a Márvány utcai kereskedelmi iskolában érettségizik. Az iskolát mulandó börtönének látta, amelyben gyakran úgy érezte, hogy megfullad, de reménykedett „Egy hónap még, s kinyílik döngve fönn / fénykapuja a messzi végtelennek." A kinyíló kapu előbb egy hadianyaggyártási központban tisztviselőséget kínált, néhány szép hónapot a munkáskerületek kultúrelőadójának, akinek ekkorra már versei je ­ lentek meg a Népszavában, a Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népében és a Hídban is. De törvényünk ekkor már háborús volt ,az Ipolynál is „beton bunkerek leskelőd” -tek és a költő hiába ajánlja az egymásra acsarkodó nemzetek fiainak: „U ta t építs s ne fend a fejszét!” , a háború őt is elsodorja, hasztalan akar a béke katonája lenni. A háborús emlékek, a fasizmus véres embertelensége, a gyilkosok fegyvertársának önvádja egy későbbi nagy versben a Sírok-ban tör fel megdöbbentő őszinteséggel. A királysírok az ős Wawelben, az Auschwitz-i múzeumban őrzött „masnira kötött szalag kis hajfonatban” iszonyú erővel idézik emlékezetébe a felelősséget: 91 �Ü v ö lte n i! Azt kellene, ahogy torkomból tellene, reggeltől—másik reggelig Hiába? Úgysem figyelik. S gyilkos akad még mindenütt; ki így, ki úgy, ki fojt, ki üt; ki elhallgattat, ha beszélsz, ki meggyaláz, amíg csak élsz . . . És bennem is önvád üvölt: „Fegyvertársad volt, aki ölt! Nem kiáltottál fel te sem, járkáltál szín-ezüstösen, hadapród úr, volt pisztolyod és benne kékes, hűs golyók . . . Igaz! - Nem ontottál ki vért, de mit tettél a szalagért? a kislányért, a többiért, aki gettóba zárva félt? A látogatás . . . pár csomag . . . nem menti gyalázatodat. . . Magyarországon esett hadifogságba és a személyi kultusz éveinek szerencsétlen összejátszása folytán csak 1948. szeptemberében tért vissza, elfáradt, megtört emberként. A „fényes szelek fujdogálásának éveit” lekéste, (pedig, hogy készült rá) itthon is kezdődött a személyi kultusz, úgy érezte „a vastapsok orkánja túlharsogja a líra őszinte szavát.” Orosz nyelvtudását hasznosítva beiratkozott az egyetemre és tanári oklevelet szerzett magyar-orosz szakon. A Műszaki Egyetemen lektorként dolgozott, amikor meghívták a Kórbonctani Intézetbe. Az ott átélt élmények hatására írta meg Leonardo da Vinci emlé­ kének ajánlott, már idézett Meditáció c. versét, amelyben önmaga számára is megadja a leckét: csak tetteink adnak örök életet, csak alkotásainkkal győzhetjük le a halált. S az erőszakoltan visszafojtott költői véna ismét buzogni kezdett. A szülőföld adta az ihletet, Drégely vára hősi történetének 400 éves jubileumára négyrészes ünnepi verset írt. A jelen és a múlt összefonódik ebben a nagy versben, az egyszerű emberek minden­ napi hősiessége, amellyel a munkát védik, arra lelkesíti a költőt, hogy ha kell meghaljon a népért, akiről énekel és az eszméért, amely versre tüzelte. A vers fogadtatása egy zsilipet nyitott meg a költőben, a ki nem mondott, éveken át visszatartott gondolatok, szavak szinte áradtak belőle. A termékeny korszakot két kötet termése őrzi, az 1955-ben megjelent Feltámadás és az 1956-ban megjelent Hajnali viadal. E két kötet versei a nép ügye iránti hűségről, az emberi haladás önzetlen szolgálatáról, az élet szépségei felé való mohó kitárulkozásról, minden rossznak szenvedélyes gyűlöle­ téről vallanak. A költészet értelmét veszti — mondja a költő — ha csak az író szivét mele­ gíti, ha míg azt hiszi, „hogy lángot adott", mások azt jéghidegnek érzik. „M indenből új kell a kor em berének... a versből is!” , de a modernség nem eredményezheti azt, hogy a nép az értetlenség keserűségével vádolhassa a költőt: „belőlem robbant a világra, de nem nekem beszélt.” 92 �A személyi kultusz elleni harc, a bal és jobboldali hibák, amelyek a párt akkori vezetésében mutatkoztak próbára tették Jobbágy Károlyt is, és versei bizonyítják, hogy a pártos, a munka lényegét-nehezét kereső és vállaló kommunista költők táborába tartozott, akik felelősséggel keresték a helyes utat. „M ikor a nagy teher alatt / nyögnek a feldobá­ lók, / ugrasz-e költő? — hogy magad / tartsd oda újra vállad. /V agy azt mondod: „ Ez kényes/ügy, nem tipikus je le n s é g ...” Mellettünk állsz csak, vagy velünk? / . . .vagy lesed a szerencsét? / Itt nincs kivétel! Egy brigád / a hazád, ez az ország./ Vagy véle á llod vi­ harát,/vagy szüksége se volt rád.” Hosszabb szünet, hat évi hallgatás után Hó és Nap címmel új kötettel jelentkezett. Már a kötet címe is kifejezi az ellentétek örök összekapcsolódását, a forróságot, amely oly sokszor á tjá rja a költőt, és azt a jeges közönyt, amely néha körülveszi, „ a fényt ami rám hull s a sötétséget, aminek időnkint neki kell vágni.” Hovatartozását ebben a kötetben legszebben a „H a jn a li részegség egy józan korban” című versében mutatja meg, amikor az ébredő Pest egyszerű, munkába induló emberei láttán így ír: S most jöttem rá a férfi korba érve, hogy lassan, lassan, bizony negyven éve, ezen a földön, hol éltem s szerettek, hol annyit vívtam s annyiszor botoltam, ilyen hajnali álmos embereknek a vendége voltam. A mohó valóságszomj, a szeretet és szépség keresése, a dolgozókkal való testvérie­ sülés vágya vezetik tollát ha a Salgótarjáni Üveggyárról, vagy utazásai során a mongol pusztaságok végtelenségéről, a pekingi buddhista templomok furcsa csodáiról, Bécs, Linz történelmi emlékeiről, lengyelországi vagy krakkói látomásairól, Prága szépségeiről, vagy akár saját életének sokféle öröméről, busító szomorúságairól dalol. Az emberi sorsok fáradhatatlan kutatója: „Többet akarok tudni é n /ró la to k , mint mit magatok / őszintén el­ mondani tudtok” — mondja, s ha időnkint rá is tör a társtalanság érzése, amikor magányos légtornásznak érzi magát, hittel vallja: „ . . . í g y szép az élet, ha a mélység / felett magas­ ság tör égbe.” Háló nélkül c. kötete 1965-ben jelent meg. A költő megfogalmazása szerint köteté­ nek mondanivalója elsősorban etikai, s a „Vadak közül a szelídekhez” c. versében csúcso­ sodik ki. Azt mondjo el benne, hogy az érzelmek nemesedése lassúbb folyamat, mint az ész kiművelése vagy a gazdasági fejlődés. De a vers, amely a lélek egyenlete, kötelessége, hogy emberséges életre és közösségi gondolkodásra nevelje az embereket. Igy fejezhetik ki a „szótlan m illiók” a költő szaván keresztül érzelmeiket, adhatnak hangot bánatuknak, örömeiknek. „Én nem élhetek átszűrt, desztillált / világban, míg az, kinek verset írtam / körültekint és harcra-készen á l l , , , ” — mondja A légkör peremén c. legújabb verseit tartalmazó válogatásában. Egy közéleti gondolkodású és beállítottságú költő programnyilatkozata is lehet ez. S Jobbágy Károly, aki a mai magyar irodalom egyik legáldozatosabb propagá­ tora is (bátran nevezhetjük az író-olvasó találkozók országos rekorderének) megfogadva Babits tanácsát „akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek” elsősorban a kortárs irodalmat népszerűsíti, hiába érzi, hogy „Túl a lírai koron” a hajdan lobogó lángból - csak parázs ma radt. Az olvasó behaitva válogatott verseinek gazdag gyűjteményét úgy érzi és kívánja is, hogy a „H a rc" győzelmes lesz, érdemes a költőnek a sírig énekelni és hitének megvalósításán munkálkodni: Jó lenne hinni: a halál mikor a testet általlépte, a mű, a vers helyébe áll s toronyként nő az öröklétbe. CSUKLY LÁSZLÓ 93 �Kunszabó Ferenc: A hegy alatt Néhány — folyóiratokban publikált — riport, szociográfiai cikk után jelentke­ zett Kuszabó első „regény” -terjedelmű írásával. Kötete, A hegy alatt c. riport­ regény is szociografáló tevékenységéből nőtt ki. A szociográfia a tényszerű társadalmi környezet, helyzet felfedezésére vállal­ kozik, benne az ember is a tárgyi kap­ csolatok, összefüggések része, eleme, ahol te hát állapotában s nem sorsában mu­ tatkozik. Éppen ezért „trárgyiasítható", ezért lesz — az elbeszélt emberrel szem­ ben — a helyzet, helyzetsorsok meghatá­ rozottja. Határműfaj a szociográfia: a mai éle­ tet, életformát, napjaink társadalma em­ berének viszonyait közvetlenül fedezi fel, tárja az olvasó elé. A közvetlenség ugyan­ akkor a szépirodalmiság korlátja, ha a felfedezett új valóságtények „nem elbe­ szélők” . A szociográfiából tehát akkor vezet út a szépirodalomba, ha emez té­ maként kezeli a riport tartalm át adó élet­ anyagot. A szépirodalmi ábrázolás a riport ta r­ talmának közvetett megformálását tételezi fel, hogy a „poézis első tárgya", az ember akként jelenjen meg, hogy — tu ­ datosan vagy nem tudatosan — magára vonatkoztatta az őt övező, meghatározó viszonyokat, úgy jelenjen meg, mint a „társadalmi viszonyok összessége” . Ehhez pedig életsors ábrázolás szükségeltetik. Nyilvánvaló azonban, hogy a riportból kinövő szépirodalom formailag is mutatja a változást. Ez az alkotónak tárgyához való megváltozott viszonyát tükrözi, érezteti, hogy a téma „non fiktion” . Közismert példára — Sánta Ferenc Húsz óra c. regényére — hivatkozhatunk, amely­ ben az író helyzetet tár fel életsorsok példázatával, de a hősök törvényei a helyzet kényszere folytán világosodnak meg. Ez formailag úgy jelenik meg mint a formáló tevékenység „történetének" ob­ jektivációja. Ezt az utat választja riportregényében Kunszabó is. Már könyve Mikszáthtól vett mottójá­ ban előlegezi, hogy nem hagyományos elbeszélést ír, jelzi a formai kisérlete­ zést is. Mikszáth a következőképpen vélekedik arról az elbeszélő irodalomról, amely a „hétköznapi életből meríti tárgyait” ; az a „hírlapírói riport felé megy előre", afelé a műfaj felé, amely „legközvetlenebb 94 rajzolata a valóságnak, s azon felül sza­ bad és független a szabályoktól". Érde­ mes azonban okfejtése egy korábbi rész­ letét is idézni, hogy tisztán álljon előttünk a mottó lényege: „ . . . még most is sok a mesterkéltség benne (ti. a hagyományos regényben), s a cselekmény szimmetri­ kus fölépítésében, az összefutó szálak e l­ rendezésében a csináltság erősen érzik. Az olvasó első tekintetre észreveheti a tö rténet kompozícióján s anyagán az író kezét és ízlését, holott csak a kidolgozá­ son és fölfogáson volna szabad éreznie.” Az elmélkedés a valóság tényeinek, de tendenciáinak is közvetlen tudomásul­ vételéről illetve annak „rajzolatáról” szól. azaz a tevékeny formáról és a formáló tevékenységről. A probléma most már úgy vetődik fel, hogy Kunszabó mit kezd a választott mércével? A „szabályoktól" való „függetlenség" — paradoxon — szembetűnővé teszi az író kötöttségét. A riport adott helyzetre épül, annak keresztmetszetét adja anélkül, hogy — mint Mikszáth mondja — a hősök élet­ folyamatából „kénytelen volna többet nyújtani, mint amennyit az esemény meg­ értése kíván." S ezen a ponton tolakszik elő az író „szabadsága” ill. kötöttsége: az anyag — mely adott formában létező — az esztétikai átváltoztatás, „kidolgozás", az átképzelés, „fölfogás" révén a közvet­ lenből a közvetettbe lendül ót. Konkré­ tabban: a helyzetelemzés, feltárás viszo­ nyok feltérképezése úgy, hogy a helyzet­ ben rejlő feszültség, dinamika által kikényszerített írói viszony az alkotás döntő mozzanatává válik. A kézenfekvő megoldás: ha az író maga is „jelen van" a műben — mint Kunszabó könyvében — szemlélő, majd vitapartner, végül cselekvő résztvevő lesz. Ezeket a fokozatokat az életanyag kényszeríti ki, amely azután szerkezeti — fejezeti — ha­ tárokat szab a műben. Az expozíció történése szokványos: a téma negtalálásának körülményeit az ösztövér szokványostól irtózó riporteri ma­ gatartás megmutatásával együtt mondja el. Csak ezután szab fejezetcímet, jelezve, hogy igazodik anyaga törvényeihez. Egy­ ben jelenléte is „háttérbe" szorul — tá ­ jékozódó, szemlélő lesz — a formálásban van csak jelen: alakok monológjaiból rakja össze az előzményeket, a megjele­ nése előtti történetsort. A monológok egy-egy erkölcsi — s nem esztétikai érte- �lemben vett - jellemet körvonalaznak, az alakok közvetlen „érdekeltségei” ará­ nyában tartalmaznak egyéni indulati, ér­ zelmi elemeket is. Mégis „irányítottak” fordulatai — bár nyílt írói kérdés nem hangzik el — éreztetik az író érdeklődé­ sének irányait. Az alakok vélekedéseiből emberi differenciáltságában tárul elénk a különös mikrovilág egy szelete, annak az eseménynek az előzményei, amelyek felforgatták a mindennapi élet mechani­ kus rendjét, amelyek — akarva-akaratlan — magukat az „érdekelteket” is emberi viszonyaik számbavételére késztették. Az író azonban mélyebbre lát, látja a társadalmiság rejtett mélységeit, ezért in­ dul környezeti vizsgálódásra. A hegy alatt az „orig in á l” elmaradottság állapotát leli meg. A vegetatív „életörömök” biro­ dalma ez, riasztó tenyészet, megfeneklett emberi sorsok rezervátuma. Ez a környe­ zet „dobta ki” a tragikus sorsú Vámos Icát, s ez húzza vissza. Közvetetten azok az előitéletek, amelyek A faluba kerültek sajátjai, amelyek másrészt A múlt tovább­ élő beidegzettségei, anakronisztikus kö­ töttségei Egymás után bontakoznak ki a meg­ nyílt heletőségekkel élni nem tudók, a megfeneklettek és a mindennapokban helytállók alakjai igazaik és sérelmeik és vélt igazaik és vélt sérelmeik vonzásában, míg az író eljut a feloldásig, az Élők között a cselekvést vállaló élőkig. Mindez abban az új forma-esztétikum­ ban, amelyre korábban már utaltunk! A szemlélődő író A hegy alatt c. fejezet­ től vitapartnerré válik. Ekkor fogalmazza meg műve alapkérdését is: „hogy tud­ tak maguk huszonkét évig itt maradni?” Ezt a kérdést jelképezi a megdőlt kapu­ oszlop kidöntését szorgalmazó konoksága is; a jelen fölé árnyuló megkövesült múlt­ ról van szó, a szövevény gyökeréig hato­ lásról. Mindez egyértelművé teszi, hogy az író tudatosítóként van jelen a regény­ ben: „kívülről” jött, „kívül” maradó moz­ gató, aki az életanyag és a művészi gon­ dolatiság ellentéteiből építkezve hozza létre a formai-szemléleti egységet. A személyes és az objektív, a lírai és az epikai ötvözésének és ütközéseinek va­ gyunk tanúi - ütközéseinek is, mert az ob­ jektív néhol naturalisztikus közvetlensége rátelepszik a líraira. Jele ez annak is, hogy a közvetlen élőbeszéd „irodalm i” megemeléséről — a mű egészét tekintve — aligha beszélhetünk. Első kötetről lévén szó, határozott írói profilról még nem beszélhetünk. Kun­ szabó Ferenc riportregénye az elbeszélés „változása” vonzásában írt kísérlet. (Új Termés. Magvető. 1968.) DANYI GÁBOR A Salgótarjáni Kohászati Üzemek száz éve 1868-1968. 1967 tavaszán Salgótarjánban tartotta vándorgyűlését a Magyar Történelmi Tár­ sulat. A gyűlés fő témája az üzemtörténet­ írás volt. Az előadások foglalkoztak az addig megjelent üzemtörténeti munkák általános értékelésével megállapítva ezek legfontosabb hiányosságait, melyek abból adódtak, hogy ezek a művek egyrészt el­ hanyagolták a földrajzi-társadalm i kör­ nyezettel való kölcsönhatások ábrázolását, mechanikusan átvéve az országos törté­ neti fejlődés sémáit, másrészt elarányta­ lanodtak és így vagy túlnyomóan műszaki, vagy közgazdasági vagy munkásmozga­ lomtörténeti jelleget öltöttek. Szükséges­ nek tartotta ezért a vándorgyűlés vita­ indítójának előadója, hogy a gyártörté­ net komplex módon kerüljön feldolgozás­ ra, de nem műszaki, munkásmozgalmi, közgazdasági stb. hosszmetszetek párhu­ zamos egymás mellé állításával, hanem kimutatva a nagy horderejű gyári, ipar­ ági, helyi és országos események keltette hullámok hatását, visszaverődését az üze­ mi tevékenység minden területén, fe l­ hívni így a figyelmet az üzemnek, mint egyszerre termelési és társadalmi szer­ vezetnek kettős kötődésére, arra, hogy az üzem az egész ipari strukturának és a tájnak szerves része. A vándorgyűlésen elhangzotta k külö­ nös aktualitást kapnak most, amikor é p ­ pen egy Salgótarjánban megjelent üzem­ töiténeti mű értékelése a feladatunk. Igaz ugyan, hogy a munka megírása jelentős mértékben a vándorgyűlést megelőző 95 �időszakra esik, s így az ott elhangzot­ takat a szerzők csak korlátozott mérték­ ben. vehették figyelembe, a mű elemzése mégis alkalmas lehet arra, hogy konkrét példán szemlélhessük az üzemtörténeti munkával szemben támasztott követelmé­ nyek megvalósulását és így hasznos ta ­ nulságokkal szolgálhassunk a későbbiek­ ben készülő gyártörténetek szerzői ré­ szére. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek (ko­ rábbi néven a Salgótarjáni Acélárugyár) 100 éves jubileumára megjelent kiadvány (Összeállította: Lizsnyánszky Antal, Hor­ tobágyi András, Erdős István, Csabai Jó­ zsef, készült a Nógrád megyei Nyomda sa lgótarjáni üzemében, mindössze 500 példányban) 200 oldalon foglalkozik az országosan is jelentős üzem multjával és jelenével. Az 1945-ig eltelt korszak szer­ zője bemutatja az alapítás körülményeit, az 1868. augusztus 21—22-én alakult Salgó-Tarjáni Vasfinomító Társulat első lépéseit. Kirajzolódik szemünk előtt, ho­ gyan készítették elő a gyár megindulá­ sát, látjuk az első gépeket (melyekből egy rnég ma is üzemben van), felsorakoz­ nak előttünk az első munkások, kiknek névsora rendkívül érdekes nemzetiségi összetételt mutat. Az 1870-es évek közepe tóján nagy minőségi javulást eredménye­ zett a Siemens-Martin rendszerű acél­ gyártó kemencék bevezetése. Ez is közre­ játszott abban, hogy a termelékenység nőtt és így az 1873 utáni válság ellenére 1874-75-ben nyereséges volt a gyár. Újabb jelentős előrehaladást hozott 1881ben a salgóbányai fogasvasút üzembe­ helyezése. Az első korszak kapcsán ismer­ teti a szerző a gyári kolónia, valamint a kórház létrejöttét és az olvasóegylet a lakulását, (mely 1978-ban ünnepelhetné 100. évfordulóját). Felsorolja végül azo­ kat a nevezetes személyeket, akik vala­ milyen kapcsolatban álltak a gyárral és a hazai műszaki tudományos életben ill. üzemi gyakorlatban jelentőset alkot­ tak. Az első évtized ismertetését követően a szerző beszámol az Új gyártmányok bevezetéséről. Ezek sorában a legjelen­ tősebb az 1879-től gyártott tengely, majd később a huzal és a szeg. Döntő jelentő­ ségű lépést jelentett az üzem életében a Rimamurány-völgyi Vasmű Egyesülettel végrehajtott fúzió, melynek eredménye­ ként alakult meg a Rimamurány—Salgó­ tarjáni Vasmű Részvénytársaság. Kimerítő részletességű beszámolót olvashatunk ezek után arról is, hogy a gyár fejlődésével Járó koncentráció a lakosság körében za­ 96 vart okozott és nagyon sokan kivándor­ lásra szánták el magukat. Külön fejezet foglalkozik a század első éveivel, majd az I. világháború és a forradalmak kor­ szakával, a gyár dolgozóinak a Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenysé­ gével. Aránylag röviden foglalja össze a mű a gyárnak a két háború közti történetét. Igaz, műszaki szempontból jelentős fe j­ lődés nem következett be ekkoriban, ta ­ lán a Rimagil hegesztőpálca gyártásának a bevezetését érdemes említeni, Ugyszól­ ván semmit sem olvashatunk a Horthykorszak munkásmozgalmáról, ebben azon­ ban nyilván az is közrejátszik, hogy a Részvénytársaság vezetőségének a mun­ kásság megnyerését célzó intézkedései (lakótelepépítés, új iskola, sporttelep stb.) a munkásmozgalom alakulását kedvezőt­ lenül befolyásolták. A felszabadulás utáni korszakkal fog­ lalkozó rész többek közreműködésével 11 fejezetben mutatja be a gyár életé­ nek legutóbbi 23 évét, a hősi küzdelmet, melynek eredményeként a nagyrészben leszerelt gyár 1945. év első napjaiban megkezdte munkáját, a mozgalmas éve­ ket, az első 3 éves terv teljesítéséért foly­ tatott kemény harcot. A gyár, mely 1946. óta működik állami kezelésben, 1950-ben vette fel a Salgótarjáni Acélárugyár ne­ vet. Külön fejezetet szentelnek a szerzők a pártés mozgalmi szervek, va­ lamint az ifjúsági szervezet ténykedé­ sének: Beszámolnak arról is, hogy 1956 előtt sem történt komolyabb fejlesztés, a gyár vezetőségének az energiáit ekkoriban a felülről ütemezett versenymozgalom szervezése, a munkaintezitás növelése, a normarendezés, a békekölcsönjegyzés kötötték le. Az ebből adódó belső ellent­ mondásoktól csak az ellenforradalmat követő konszolidáció szabadította meg a gyárat. Az új korszak legjelentősebb be­ ruházása, a 30 milliós költséggel létesí­ tett hideghengermű 1961-ben készült el és ez is fontos szerepet játszott abban, hogy az üzem exporthálózata jelenleg már 76 államra terjed ki. A befejező részek a gyár jövőjét v il­ lantják fel, említést téve az acélöntöde és huzalmű rekonstrukciójáról, a Dexionelemek gyártásáról és a földgáz beveze­ téséről. A mű tartalmának rövid áttekintése azt mutatja, hogy a szerzők igyekeztek az elmúlt száz évre visszamenően a gyár fejlődéséről minél sokoldalúbb képet adni. A mű elkészítése során felmerülő alapvető hiányosságok következtében �azonban igyekezetük nem mondható ma­ radéktalanul sikeresnek. Igy az a tény. hogy az államosítás előtti korszak törté­ neti vonatkozásainak elsőrendű forrás­ anyagaként egy 1906-ban megjelent mű­ vet használt a szerző és egyáltalán nem merített semmit a részvénytársaság nagy mennyiségű és értékes levéltári iratanya­ gából, azt eredményezte, hogy a törté­ neti visszapillantás túlnyomó részében sa­ ját szakmai ismeretein alapuló műszaki­ történet jelleget öltött, mely a nem kifejezetten szakember-olvasó számára aránylag nem sokat mond. Különösen a Horthy korszak történetének hiányosságai vezethetők vissza a ki nem elégítő forrásfeldolgozásra. A gyár termelési és érté­ kesítési tevékenységére, az ország ipari életében betöltött fontos helyére, a többi ipari és egyéb gazdasági szervekkel való összefonódottságára vonatkozóan nemcsak a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. iratanyaga hanem a vállalat bankári szol­ gálatát elsősorban ellátó Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a finánctőke egyik hazai vezető intézménye, valamint a gyárral szoros együttműködést kifejtő Weiss Manfréd művek iratanyaga is sok értékes adatot szolgáltathatott volna. A Tanácsköztársaság korszakának vizsgála­ tánál első forrásként használhatta volna a szerző a Párttörténeti Intézet archí­ vumában őrzött ún. TAGYOB anyagot, melyet a Tanácsköztársaság bukása után állították össze ugyan és így az ellenforrada­ lom szemszögéből értékelték az eseménye­ ket, mégis nagyon sok használható adatot örökítettek meg erről a hősi korszakról. A munkásság helyzetére és mozgalmaira vonatkozóan pedig a Vasas Szakszervezet, illetve a Magyar Bánya- és Kohómunká­ sok Országos Szövetségének ugyancsak a Párttörténeti Intézet archívumában fellel­ hető iratai nyújthattak volna adalékot. De még a megyei levéltárban őrzött sal­ gótarjáni polgármesteri iratok is sok ada­ tot tartalmaznak az acélgyár múltjával kapcsolatosan. Ezúttal nincs lehetőség mindazoknak az érdekes és jelentős ada­ toknak a felsorolására melyek a levél­ tári anyagnak fáradságos, időtrabló, de feltétlenül el nem hagyható elemzése révén gazdagíthatnák a könyv anyagát. Csak érzékeltetni kívántuk, hogy miként lett volna elkerülhető az, hogy a történet folyamatosságában mutatkozó hézagokat o szerzők egyes aránytalanul elnyújtott részekkel egészítsék ki (ilyen pl. az á lta ­ 7 lános kohótörténet szakkönyvbe illő rész­ letességgel nyolc oldalon ismertetett váz­ lata) vagy az, hogy egyes, az egyébként is meglévő tartalmas, színes függelék­ ben is elhelyezhető témákat a történeti részben, vagy akár külön fejezetben is­ mertessenek. (Ilyen pl. a nevezetes szak­ emberek felsorolása, a műhelyek beren­ dezésének részletes ismertetése, vagy pl. az 1944. évi lavinaszerencsétlenség rész­ letes leírása az áldozatok névsorával.) Az említett arányeltolódások azonban részben már egy másik hiányosságra, az egységes szerkesztői koncepció hiányára vezethetők vissza. Ez különben jól meg­ állapítható a mű szerkezetéből is: az egyes fejezetek rendkívül eltérő méretek­ ben igen különböző volumenű témákat ölelnek fel. Találunk kétoldalas fejeze­ teket is, de ennek a tíz-, sőt húszszorosa is akad. Továbbá az első részben számo­ zott. precíz fogalmazású címek a második részben pedig számozás nélküli, szubjektí­ vabb jellegű címek sorakoznak. Ez termé­ szetesen nem lényeges kérdés, de szintén arra utal, hogy a műnek nem sikerült meg­ valósítania a vándorgyűlésen elhangzott cél­ kitűzést. mely az üzemtörténeti művek egy­ séges koncepció alapján készülő komp­ lex jellegét hangsúlyozta ki. A műszakiközgazdaságji-szociológiai szakképzettsé­ gű munkatársak egy történész szakava­ tott irányítása mellett a rendelkezésre álló forrásanyagok minél teljesebb fe l­ használásával sokkal jobban biztosítot­ ták volna az országosan számottevő év­ forduló méltó megünneplését és ugyanak­ kor jelentősebb mértékben járulhattak volna hozzá hazai gazdaságtörténeti iro­ dalmunk gazdagításához. A sok lelkes igyekezet és fáradságos munka azonban így sem hiábavaló, s így, annak ellenére, hogy a kivitelező Salgó­ ta já n i nyomda a meglehetősen nagy­ számú sajtóhibával és a vegyes szín­ vonalú képmellékletekkel a feladathoz nem nőtt fel a kívánt mértékben, a mű az elmúlt száz év lelkesítő nagy esemé­ nyeinek és tanulságos hétköznapjainak megörökítésével említésreméltó helyet ér­ demel és alkalmas arra, hogy minél tö b ­ ben ismerkedjenek meg általa a jubiláló salgótarjáni üzemmel. SCHNEIDER MIKLÓS 97 �Jubileumi kiállítás Népünk nagy történelmi évfordulóira emlékező rendezvénysorozatot Salgótar­ jánban „Az őszirózsás forradalom és a Népköztársaság időszaka Nógrád megyé­ ben” című kiállítás nyitotta meg. A me­ gye történetének fontos állomását bemu­ tató kiállítás 1968. október 20rán nyílt meg reprezentatív környezetben a József Attila Megyei Művelődési Központ üveg­ csarnokában. A kiállítás időpontja is megfelelő, az ünnepségek sorozatában úgyszólván indító volt. A miliő és az idő­ zítés jó párosításához kapcsolódott a ren­ dezés eddigi ilyen jellegű kiállításoknál jóval magasabb színvonala. A kiállított dokumentumok konstatálását, szemlélését nem bízták a tárlatlátogatóra, a kiállítás jelentőségét méltató bevezető után a kiállítás rendezői biztosították a szakszerű tárlatvezetést, biztosítva, hogy a kiállított dokumentumok mögé betekinthessenek a látogatók. Az ismeretszerzés több dimen­ ziós csatornáinak együttes alkalmazása, vagy ahogy azt a népművelésben mond­ juk komplex módon való felfogása jó ta ­ pasztalatot adott, hasznos tanulságot nyújtott más alkalmakra is. A kiállítás készítői rendkívül naqy tény­ anyagra támaszkodva, a válogatás lehe­ tőségével élve gazdag tartalmú gyűj­ teménnyel lepték meq a tá rlatlátogatókat. Most látjuk talán első ízben a mintegy 4 éve előretörő helytörténeti kutatómunka eredményeit. El tudták kerülni a korábbi időszakban kisértetiesen megnyilvánuló helyi adathiányt az országos dokumentu­ mok egyoldalú bemutatását. A szerkesz­ tők gondos munkája nyomán olyan do­ kumentumok, sajtócikkek, illusztrációk, reprodukciók kerültek tablókra, amelyekkel még a történettudomány megyei kutatói sem találkoztak. A kiállítás új színfoltiát képezi fel­ tétlenül a nógrádi korabeli sajtó, a helyi szociáldemokrata újságcikkek állásfoglalásainak bemutatása orszáaos kérdésekben helyi problémákban. Ú j­ szerűen hat, az eddig még megyei nagyközönség előtt sem szereplő ko­ rabeli filmhíradó bemutatása. Jó néhány dokumentum, fénykép — pl a gyermek­ munkásokról szóló kép — az országos mú­ zeumok adattárában sincsen meg. Fél­ órásukkal, kiállításukkal a rendezők mesz­ sze túlmutatnak a megyei kereten. A jelentős előkészítéssel tető alá ho­ lott kiállítás tartalmára vonatkozó ész­ 90 revételeknél is az elismerés hangján kell szólnunk. A munkásmozgalom periodizá­ ciójának megfelelő szerkezeti telepítés alapjaiban helyes. Külön érdeme a kiállí­ tásnak, hogy nagy gondot fordít a mo­ narchia rendszerében bekövetkező válto­ zásokra, utal a bomlás folyamatára. Tény­ anyagának felsorakoztatásával segítséget nyújt a magyarországi imperializmus sa­ játosságainak felismerésére. Jól sikerült a munkásosztály élet- és munkakörülményei, s különösen az olcsó gyermekruha ki­ zsákmányolásának bemutatása. Az első világháborúról a munkások, parasztok részvételéről, lelkesedéséről az ellenforra­ dalmi propaganda 25 évén keresztül csak elismeréssel beszélt, elhallgatva ,hogy az első ütközetek, az első tél, a rossz fel­ szerelések hamarosan megtépázták a mesterségesen felszított nacionalista han­ gulatot. A vereségek, veszteségek elmé­ lyítették a század-fordulón kialakult vál­ ságjeleket. A tablókon elhelyezett anya­ gok szemléletesen mutatják a megye veszteségeit, az elégedetlenséget. A frontokon kialakult barátkozások és különösen a Nagy Október hatásaképpen Magyarországon, tovább nőtt az ellentét az uralkodó osztály és az elnyomottak között. A tablókon elhelyezett dokumen­ tumok többek között az acélgyári mun­ kásság sztrájkja, a kisterenyei asszonyok békegyűlése szemléletesen bizonyítja, hogy Nógrád is felzárkózott a megmozdulá­ sokhoz. Sikerült bemutatni, hogy miért járt élen vidéki vonatkozásban az események elsősorában az iparmedence koncentrált munkásosztálya. A bányászok, vasasok tu­ datos harca nyomán a logikus vonalve­ zetés viszi el a tárlat nézőjét a történelmi sorsfordulóhoz az első polgári forrada­ lomhoz. A kiállítás jelentős értéke annak be­ mutatása, hogy a győztes polgári forra­ dalom sem söpörte el a reakciót. Az új hatalmi és igazgatási szervezetekben gyülekezett a régi rend képviselete, erőt gyűjtött, új támadásra készült. A nemzeti bizottságokban megbúvó erők tevékenysé­ gét tetemre hívott sajtóanyag jól szemlél­ teti. Érdekes adatokat közöl Somlyó Jó­ zsef tevékenységéről, aki burzsoá politikus lőttére szociáldemokrata szervezetekben is tevékenykedett Jól időzített és jól ex­ ponált a KMP megalakulásának, tevé­ kenységének bemutatása, az orszáqos szervezkedésben való részvétel, a KMP központja vezetőinek szereplései. A ki �állítás hasznos adalékot ad, a legújabb­ kori kutatások tükrében a januári véres eseményekről, arról, hogy hogyan hami­ sították meg azok valódi tartalmát az el­ lenforradalom évében, és hogyan került át még egyes munkás tudósításokba is polgári értelmezésű közlés. Különösen ér­ tékes annak bemutatása, hogy ezekben a napokban sem a bányák, üzemek szoci­ alizálásáról van szó, hanem a munkás­ ellenőrzés jogáról. Több tényanyag mu­ tatja be - ahol helyi anyag nincs, ott or­ szágos - az utat az első proletárdiktatú­ rához. Több megyei személyiség útjának felelevenítése jól példázza, hogyan pró­ bálják a különböző szervezetekben a burzsoá befolyását fenntartani. A kiállí­ tás szerkesztői a KMP megyei szervezetei megalakulásáról csak vázlatos képet mu­ tatnak, hiszen erről újabb kiállítás ad majd képet. A Tanácsköztársaság első napjainak felvillantása, Bóna Kovács Ká­ roly festménye jól reprezentálja az első proletárdiktatúra fogadtatását A kiállítás rendezői megszervezték az iskolák, népművelők, társadalmi vezetők látogatásait. S hogy néhány problémát is említsünk: talán több gondot kellene fordítani a szakszerű ügyelet megszerve­ zésére, a dokumentumok épségének meg­ őrzésére. Jobban kell majd ügyelni a ké­ pek és szövegrészek elhelyezésére, hogy a nézők valamennyi dokumentumot el tud­ ják olvasni. Tovább kellene javítani a ta blók külalakját. Több színes fotó, kéz­ irat, vagy reprodukció még vonzóbbá tenné a kiállítást. MOLNÁR PÁL Üvegművészeti kiállítás Salgótarjánban Gyermekkori játékaink féltve őrzött kincse a színes üvegcserép volt. Falusi gyereknek nemcsak játékot helyettesítő pótlás, hanem akkori szépségeszményeink legrangosabb hordozója is. Valóban az emberiség gyermekkorában már közis­ mert legszebb és legnemesebb „m ű” anyag, napjainkban, a műanyag korá­ ban is, sok tekintetben utolérhetetlen pél­ dakép. Csak többszázados ismerkedés után, nagyon lassan árulja el belső törvényszerűségeit ez a könnyen engedelmes­ kedő és nagyon ellenálló, a tüzet, a fényt keletkezésével magába záró szilárd folyadék. Történelmi megjelenése óta az építészet jelentős eszköze. Jelenünkben általa vált lehetségessé a tér újraala­ kítása, minden jelentős változás az épí­ tőművészetben. Jelentősége nemcsak hasz­ nossága, hanem kormeghatározó szerepe szerint is igen nagy. Napjainkban igen nagy szerepe van a látáskultúra, a művészeti ízlés fejlesz­ tésében az iparművészetnek. Az idetar­ tozó üveg művészete, az ízlés leghatáso­ sabb, legtapintatosabb nevelője lehetne, ha nemcsak egyéni dísztárgyként, hanem nagy szériában készített üvegként is eszté­ tikus és elterjedt lenne. A salgótarjáni József Attila Művelődési 99 �Központban az I. Művészeti Hét alkal­ mából, a város arculatát legjobban meg­ határozó üvegművészeti kiállítást láthat­ tunk. örömünk igen nagy, mert csak nagyon elvétve van alkalmunk színvona­ las üvegművészeti bemutatót látni. A kiállítás üvegművészetünk fejlődésének biztató lehetőségeire hívta fel a figyel­ met és újra reménykedünk, hogy a látot­ tak nem maradnak egy bemutató keretei között. A műtárgyak beszédes bizonyíté­ kai annak, hogy mögöttük jó képességű tervezők állnak, akik ha néha akadozva is, tudják, mit akarnak, képesek napjaink tárgyi kulturáját magas színvonalán pro­ dukálni. Vagyis a tarjáni kiállítás újabb állomá,s eredményes centrum, a szocia­ lista tárgykultura elemeinek alakításában. Az öt kiállító: Erdei Sándor, Gritz Vik­ tor, Mánczos József, Takács Géza és Váradiné Prunner Gabriella a Salgó­ tarjáni öblösüveggyár tervezői, sikeresen vizsgáztak. Kiérdemelték, hogy a közön­ ség elismeréssel szóljon róluk. A művé­ szek a muszlinüvegtől a nehéz kristályig az anyag minden ismert lehetőségét ki­ használták, bemutatták. A metszés és vésés technikájával vagy anélkül, az erőteljes vaskos formanyelv, a leheletvé­ kony könnyedség és a színek, egyaránt nagy szerepet kaptak alkotásaikban. A színes üvegborítás, a biedermeierben már alkalmazott überfang új változatai is megjelentek. A legtöbb az öblösüveg, de nincs kifejezetten dekoratív üveg. Technológiai felkészültség, az anyag is­ merete, egyszerűség, az optimális funk­ cióra való törekvés jellemzi a kolekció nagyobb részét. Váradi Jánosné tisztán fogalmazott, mértéktartóan finom forma és színvilága, méltán megérdemelt el­ ismerést aratott. Takács Géza munkái között, több nagyon jó, szakmai bravúr­ ral készült műtárgy található. Ez alkalommal iparművészeink közül, Erdei Sándor alkotásait elemezzük részle­ tesebben. Erdei Sándor a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett, ahol Bá­ thori Júlia, kiváló tervező és pedagógus tanította. Előzőleg a Salgótarjáni öblösüveggyárban iparitanuló, a gyár küldi művészeti középiskolába. Itt a salgó­ tarjáni üvegeket évtizedekig tervező, Mánczos József Munkácsy-díjas iparmű­ vész volt a mestere. Az első igazán ér­ tékes impulzusokat tőle kapta, ma is há­ lóval és elismeréssel beszél nyugdíjba vonult első mesteréről. A kutató alaposságával, a művészt je l­ lemző szenvedélyes hivatásszeretettel 100 foglalkozik Erdei az üveggel. Ismerkedé­ sünk első mondatai is valahogy így hang­ zottak: még sok a másolással eltöltött idő, a régi formákkal, vágatokkal, dekorral a termelés folyamatos biztosítása, de az új mechanizmus más jótékonyan érezteti hatását, több idő jut a tervezésre. Legjobb munkái ez évben készültek. Társaival új színt, magas művészeti igényt, a gyökeres megújulás gondolatát hozta az üvegiparba. Az új látásmód egyszerűsödést, az anyagszerűség érvénye­ sítés eredményei zártabb, szerkezetesebb dekoráció nélküli formákat teremt. Tevé­ kenységük mélyen érinti az ipari tömegtermelés esztétikai szintjét, gazdaságossá­ gát is, mert ez az üveg lényegesebben egyszerűbb előállítását és megmunkálását is jelenti. Erdei Sándor készletei, különféle kris­ tály kelyhei, színes és maratott techni­ kával készült vázái, poharai, fátyolüveg kancsói az új igények kifejezői. Munkái­ val, mint az üveg lényegének értője, ügyes tervezőként mutatkozott be. A művész rajzi, formai, technológiai, tör­ téneti, esztétikai ismereteit egyesíti mű­ vében plasztikus egésszé. A formai együtt­ látás is nagy feladat, nemhogy minden más lényeges tényező figyelembevétele. Hosszú és fáradságos út volt amíg e lju ­ tott a tiszta léptékarányokhoz, a terek, vonalak, díszítőelemek helyes ritmusához, a célszerűség és gazdaságosság opti­ mális lehetőségeihez. Zavarta a naponta látott, elavult formanyelv, a divat, a fe l­ újított historizmus. �A most bemutatott kancsója, öntőüve­ ge színe és a fátyolüveg anyagszépsége szerint érdekes munka, de barokkos for­ mái, proporciói még kifogásolhatók. Egyik pohár-sorának díszítései sem elég szer­ vesen és indokoltan kapcsolódnak a for­ mához. Míg egy másiknál a dísz ugyan segíti a szerkezetességet ,de zsúfoltsága elnehezíti a megjelenítést. Igaz, az utóbbi időben életerős ornamens világszerte sem született, a mintát az üvegnél in­ kább a fény—árnyék jó kihasználása adja. Sikeresnek mondható az a pohár szériája, kancsója, ahol a d íszitő meg­ oldás a szigorúan geometrikus formarendhez igazodik. Erdei Sándor a legfon­ tosabb valóságigényt elégíti ki, amikor pohárszériákat készít. Nem véletlen, hogy annál a készleténél éri el a legnagyobb fcrmatisztaságot, amely díszítés nélküli, és itt találja meg legjobban a nehézkes­ ség elkerülésével az imponáló masszívság érzetét. A célszerűség messzemenő figyelembe vétele az, amikor gondol a korszerű tárolás követelményeire, amikor egymásra tornyozható és kristályosa n tisz­ tán csillogó poharakat tervez. A készletek még nem egészen kiépí­ tettek, a lépték még elég kicsi, de a poharak, vázák, kelyhek, előbb zengő üvegek és csak azután tárgyak, és ami már megszületett az választékos, összehangolt. Mesterségbeli tudásának, puritán szellemének erősödését jelzi az, amikor maratott kelyhei, poharai, zuz­ marásan és csipkésen finom díszítéseit az üveg anyagába viszi át. Erdei Sándor felismerte és jól alkal­ mazza a színeket, az üveg t űzét, izzását, a fény villogását, a felületek játékának lehetőségét. Nem véletlenül talál rá egy munkájához kiválasztott színre. Színeivel teret épít, Harsányon szól, de suttogni is tud vele. Pontosan tudja ,melyek azok a mély színek, amelyek alkalmasak a sú­ lyosabb megjelenésére, és hogy a köny­ nyű drágakőszínek alkalmazása a leg­ eredményesebb, hisz itt az anyag el­ nyelő erején át válik a szín igazán te­ vékennyé. Nagy tisztelője Erdei Sándor a múlt, de inkább a jelenkori muranoi hagyo­ mányoknak. E hagyományok többszáz évesek és volt idő, am ikor a Muráno szige­ tén dolgozó üvegfuvók munkái, az ott készült díszüveg ára Raffaello festmé­ nyeivel vetekedett. A jó hagyománytisz­ telet a továbbfejlődés éltetője. Néhány éve egy velencei műhely meghívására Picasso, Cocteau, Le Corbusier és Arp terveztek itt üveget. Az építészet minden korban a főépítő anyagaiból alakította ki díszítő elemeit. Napjaink építészetében, az üvegnek mint főépítő anyagnak felhasználási lehető­ ségeit, csak részben aknázták ki. Üveg­ művészetünk térelválasztó tervei, plasz­ tikus üvegfalai, színesüveg kompozíciói, üvegszobrai, maratott és mélymaratott síküveg tervei nagyon figyelemre méltó próbálkozások. A sok irányú érdeklődés szakmai biztonságot, felkészültséget b i­ zonyít, jó kompozíciós készségre utal. Az üveg tehetséges művésze, újabban az ipari formák mellett a természet adta kincsesházhoz is egyre bátrabban nyúl. Az üvegipar fejlődése napjainkban nagymértékben képzett tervező művésze­ ken múlik. Ezért tervezőink felsőfokú továbbképzése halaszthatatlan feladat. A korszerű gyors fejlesztés érdekében célravezetőnek látszik, a központi terve­ zés fiatal tehetséges tervezők, mint Erdei Sándor, összevonása. Jó lenne az is, ha a szép üvegtárgy nem a nyilvánosság ki­ zárásával készülne, ha rendszeresebbé, gyakoribbá válnának legalább a kiállítá­ sok. A gyár munkájának megbecsülését jelentené, a tervezést és a kereskedelmet is szolgálná az Ö blösüveggyár üvegmú­ zeuma. Hát még milyen nagyszerű dolog 101 �lenne, ha a hegyvidék régmúlt üveg­ hutáinak termékeit múzeummá gyűjtenék. Ez nemcsaK az utolsó alkalom és nem csak azért lenne fontos, mert a huta­ technika reneszánszát éljük, hanem azért is mert a kutatók mesterei parasztembe­ rek voltak és e formakincs felhasználása is egyengetné a magyar üveg elismerte­ tésének útját, nemcsak a finn, dán, svéd, cseh üvegek színvonalához való felzár­ kózást. A magyar üvegipar termékeinek nyolc­ van százalékát külföldre szállítjuk. A külföldi kereskedő gyakran elavult, íz­ léstelen, de munkaigényes tárgyakat ren­ del, hogy az újgazdagok üres pompa­ szeretetét kiszolgálja. Ezért iparunk ma sem nagyon igényli az önálló tervezést. A külkereskedelem igényeit nem szabhat­ juk meg, de van belső piac is, ahol szá­ munkra, remélhetőleg, nemcsak az áru eladása és főleg nem az avult stílus­ elemek fenntartása a cél. Ma már el­ viselhetetlen az az ellentmondás, amely a salgótarjáni üvegkiállítás tárgyai és az üzletek kancsói, poharai, vázái között feszül. Mintha egy század választaná el a két tárgyat egymástól, mintha nem is egy gyárból került volna ki, nem is egy időben készült volna. Amikor a tömegízlés jelentősen megváltozott, am i­ kor nagyon sokan keresik az újat, a szeb­ bet, akkor annak a néhány felelős em­ bernek az üvegiparban nemcsak hibája, hanem bűne is már, hogy a kitűnő min­ tapéldányokat a mai napig elsüllyesztik, nem válik mindenki számára hozzáfér­ hető tömegcikké. Kitűnő tervezőink nem magáért a mű­ vészetért terveznek, nemcsak azért, hogy szép kiállítási helységben egyszer-e gy­ szer rövid időre láthassák őket. Ellenke­ zőleg azért, hogy tárgyaik az otthonok tárgykultúrájának szerves részét képez­ zék, az egyénien iskolázott ízlés gazda­ gítói legyenek. A salgótarjáni tehetséges tervezőmű­ vészek szép kiállításán, a fiatal tehetsé­ gek felfedezése mellett, ez a bemutatóból következő legfontosabb tanulság. KOVÁCS A. BÉLA 102 �Halhatatlan műkedvelők Versa Rezső... Vogyacsek Mihály... Már­ ton Mihály... Tersztyánszky Viktor... Jan­ csik Gusztáv... Soltész Rezső... Viletek István és a többiek!?... Hol va n n a k? ... E plakáton halhatat­ lanná lettek. A különben is kései kor­ ban indult magyar színjátszás első nóg­ rádi úttörőivé, akik nevét illendő vissza­ idéznünk. De idézhetnénk kilencven esz­ tendő sok-sok névtelen és önzetlen kultúrmisszionáriusa, téglara kója nevét a mai épületnek. A halhatatlan műkedvelők ott sora­ koznak egy rendkívül gazdag és becses tá rlat emlékeiben, relikviáiban. A Salgótarjáni Acélárugyár (mai nevén: Kohászati Üzemek) művelődési-kulturális élete 90 esztendős. Ebből az alkalomból került sor egy kisebb múzeumra való anyag kiállítására, bizonyítani és repre­ zentálni, hogy a száz esztendős üzem kilencven évében a művelődési igények, törekvések is jelentős szerepet játszottak. Egy pecsét és egy jegyzőkönyv tanú­ sága annak, hogy az acélgyári munkások már 90 esztendővel ezelőtt szükségét érezték az önművelésnek: megalapítot­ ták hát a Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegyletet. A korabeli bélyegzőn 1878. a d á ­ tum. Innen számíthatjuk a vasmunkás művelődési életet, mely néhány év alatt ragyogó virágzásnak indult. Persze, a maga sajátos feltételei, viszonyai között. A relikviák sorában egy ma már ne­ hezen betűzhető plakát köszönt: „ A salgótarjáni acélgyári felügyelő és személyzet olvasó egylete által rendezett iótékonycélú műkedvelő előadás. - Salgó­ Tarján acélgyár szombaton, 1896. szep­ tember 12-én. — Az olvasóegylet teke­ pálya helyiségében adatik: A betyár ken­ dője. Eredeti énekes népszínmű 4 felvo­ násban. Irta: Abonyi Lajos. Rendező: Honffi Lajos. Karnagy: Beér József. Sugó: Kojtán Károly. A tiszta jövedelem mint a színlap jelzi —, fele részben az olvasó egylet javára, fele részben pedig az acélgyári árva iskolás gyermekek ka­ rácsonyfájára fordíttatik.” De hol vannak már az olvasóegyleti életből kivirágzott szereplők?!... Barcs Juliska... Hapka Lajos... Kersék Benő... Horki András... Kotnik Emília... Kla iban Anna... Balázs Mihály... Kloványi Anna... Kuloványi Mariska... Grusz Ferenc... Szinte hihetetlen az a csodálatos ke­ gyelet, mely az egymásra rakódó hagyo­ mányokat — mint kőzet, vagy fa — őrzi itt. Az acélgyári emberek — úgy tűnik adtak saját kulturális eseményeikre, tisz­ telték annak jelentőségét, rangját, mert szinte mindent megőriztek a kezdeti kor­ ból. De különösképp a század első évei­ ből. Olvashatjuk 1907-ből a Vereshajú színlapját, láthatjuk a férfikórus emlékei között a Ganz gyári dalkör versenydíját, a diósgyőri magyar királyi vasgyár ver­ senydíját. Seregnyi színlap a falakon. Vadga­ lamb... eredeti népszínmű... Kisunokám... Roninok kincse... A Noszthy fiú esete Tóth M arival... Váratlan vendég... A szent láng... Fösvény... Moszkvai je l­ lem... Madách est... A néma levente... Mind egy-egy ragyogó fényű állomása a tradíciókat hordozó együttesnek. S a műveken a kor igénye, ízlése is tisz­ tán mérhető. Az, hogy az acélárugyári műkedvelő élet, általában az üzem kul­ turális feladatait vállalják, szabadidőt Hogy mennyire friss és fiatal, annak az 1962-ben kapott Kiváló színjátszó együt­ tes kitüntetés és kétszeres Szocialista kul­ túráért kitüntetés a bizonysága. Szeretnék tisztelegni valamiképp e múltnak. De tisztelegni mégis leginkább a jelennek tudok. Annak, hogy a vala­ hai műkedvelők napjainkra tudatos nép­ művelőkké, kulturmunkósokká lettek, akik falvainkat járják, ismeretterjesztő előadá­ sok sorát rendezik, nemcsak egy kisebb üzemi közösség, de az egész megye kul­ turális feladatait vállalják, szabadidőt és családi órákat áldoznak arra, hogy az emberek tudata ne csak az üzemi élet keretei között, de szélesebb körben is gazdagodjék. Kár volna kimutatást adni arról, hogy hogy az elmúlt évtizedek során miképp változott a művelődési intézmény pozí­ ciója. A pecsét változásai: Salgótarjáni 103 �Acélgyári Olvasóegylet Salgótarjáni Acélárugyári Művelődési Otthon - Salgó­ tarjáni Acélárugyári Művelődési Ház Kohász Művelődési Központ — csak for­ malitások. A keret és a tartalom lénye­ gében változatlan. A Kohász Művelődési Központ a ha­ gyományoknak megfelelően él és dol­ gozik. Méltón a múlthoz és még jobban a múltnál - hiszen az a múlt kötelez. A múlt az kötelez. Az acélt megedzik, ez az edző munka a salgótarjáni ko­ hászati üzemekben éppen kilencven esz­ tendős. Ilyen kohóból méltán várunk ér­ tékes anyagot. Abban a nagyszabású programban, mely a Salgótarjáni Acélárugyár (mai ne­ vén; Kohászati Üzemek) alapításának 100. évét ünnepli, méltán illeszkedik az üzem 90 éves művelődési intézményének jubileuma. BARNA TIBOR 104 �S O M O G Y I JÓZSEF: Felszabadulási emlékmű �ANDRÁSSI KURTAJ :Pihenő kubikus � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e3d371429ab66dcb46e213172919515d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1968 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1968/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1968 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika